19 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5590efd51a1c7f57b5d535097e750564.pdf 3e975001a9c1c280ea80194da3c9521f PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 9 3 /2 XX VII. é v f o lyam m á r c iu s -á p rilis �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓ CFÖ LD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kultu­ rális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓ CFÖ LD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumo­ kon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 93/2 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Mezey Katalin József Attila a változó világban Géczi János Szabad kis zsandárversek Dippold Pál Mulandó ember (novella) 109 112 121 NAPJAINK Kovács László Imre Többség és kisebbség (tanulmány) Nyéki Lajos Magyar politikai kiskáté 129 138 Sinka István Kicsi nép nagy bánattal (vers) 145 ÉSZAKI KILÁtÓ Käfe r I stván Magyar-szlov ák jegyzetek 147 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban X. (kritika) Fekete Miklós Hét lépés (elbeszélés) Losonczy Tóth Árpád A magyarországi és erdélyi ifjúság levélváltása az 1832/36-os pozsonyi diéta idején (tanulmány) Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok (tanulmány) 155 161 175 185 ÉLŐ MÚLT Kovács Győző Vozári Dezső (tanulmány) 199 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Hetvenhét nap a halál pitvarában 206 107 �palócföld 93/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 310Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf .270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői: Csapody Miklós országgyűlési képviselő (Budapest), Dippold Pál író (Budapest), Fekete Miklós író (Budakalász), Géczi J á ­ nos költő (Budapest), Kovács Győző tud.kutató (Felsőgöd), Kovács László I mre politológus (Szeged), Käfe r I stván iroda­ lomtörténész (Budapest), Losonczy Tóth Árpád kutató (Budapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), Nyéki Lajos egyetemi tanár (Párizs), Sinka I stván (1897-1969), Szokács László újságíró (Budapest), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát Szabó Ta­ más szobrászművész, grafikus salgótarjáni kiállításának anyagából válogattuk. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 108 Index 25925 �palócföld 93/2 KÖSZÖNTŐ KÖLTÉSZETNAPRA Mezey Katalin József Attila a változó világban A nagy költői müvek - akár a nagy hegyek nem változnak a környezetük felszíni válto­ zásaival. Azt, ami hordozza őket, magát a teljes nyelvi közeget kell eltüntetni, lerobbantani ahhoz, hogy elveszítsék jelentőségüket. Természetes tehát, hogy József Attilát, a költői jelenség lényegét, a verseket nem érhette el, nem érinthette meg az elmúlt évek még oly komoly változásainak szele. Nem akarok kitérni a címben rejlő kihívás elöl: két vonatkozásban - természetesen - tör­ ténhettek és történtek is olyan változások, melyek társadalmi és irodaim helyzetét érinthe­ tik. De ezek egyike sem igazán irodalmi kérdés. A z egyik esetleg így fogalm azható meg: a költészetében megnyilatkozó világszemlélet-réteg, a kommunista, szocialista ideológia fel­ bukkanása vajon nem teszi-e korszerűtlenné József Attilát? A másik pedig: vajon azt a központi helyet kell-e fönntartani számára a két világháború közötti időszak magyar költészetében, amelyet az elmúlt kulturális politika számára kijelölt - nem egyszer más költő óriások - Kosztolányi, Babits, Füst Milán, Kassák mellőzésével vagy háttérbe szorításával? Mindkét kérdés költészetnapi felvetése és tárgyalása kissé profánnak tűnik, mert nem érintik a líra lényegét, nem engedik, hogy a verseket, a költészet adományait ünnepeljük, örüljünk létüknek és azt a feloldódást keressük bennük, amit egy-egy nyelvi közösség szá­ mára semmi más, csak a versek, dalok ereje biztosíthat. I llyés Gyula elemzi a szólások kö­ zösség form áló erejét, azt a cinkosságot, amit egy azonos nyelvű közösség számára egy-egy kifejezés, szólás jelent. A népdalok képiségének hasonló erejét is elemzi tanulmányában I llyés, és nyugodtan továbbléphetünk gondolatmenete útján és figyelmeztethetünk a mű köl­ tészet hasonló szerepére is. Kell-e mondanom, kell-e kérdenem a jelenlévőktől, az olvasóktól, hogy mit idéz f e l ne­ kik, nekünk az, hogy “éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek?” Vagy az, hogy “Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom.” Vagy az, hogy “Batu khán pesti roko­ n a ”? Mit idéznek fö l bennünk a szállóigévé vált József Attila sorok? Hogy életünk hány em­ lékezetes helyzetében jutottak eszünkbe - vigasztalásként, megoldásként, önmagunk megfo ­ 109 �palócföld 93/2 galmozásaként - az ő költői megfogalmazásai? Nem azért válhatott és vált is nemzedékek bibliájává költészete, mert a pártos kulturpo­ litika a középpontba nyomta őt. Azért válhatott közös nemzedéki - s túl azon, közös nemzeti élménnyé, mert költészet. Mert rendkívüli, sokrétegű, lenyűgöző költészet. Mert rövid har­ minckét esztendeje alatt ez a fiatal ember az élet- és lélekhelyzetek oly sokaságából volt ké­ pes költészetet fakasztani, hogy csaknem minden olvasója csaknem minden élet-kereszt­ útján magára ismerhet egyik vagy másik versében, vagy verstöredékében. Ki veheti el Jó zsef Attilától ezt a meghódított territóriumot, a lenyűgözött, mert kimon­ dott, kifejezett lelkek birodalmát? Természetesen senki. Egy másik költő, egy másik hódításra képes költészet sem? Semmiképpen sem úgy, ahogy a hódítók szokták elűzni a megnyert birodalmakból ellenfeleiket. Hanem csak úgy, ahogy a költők, és a versek: kitágítva a lelkeket, hogy a régi dalok mellett elférjenek az újak is. Mert a jó versek - meggyőződésem - azáltal, hogy beférkőznek a lelkünkbe, helyet csinálnak ott a költészetnek, s minél több vers bújik meg bennünk, annál több fér még el ott. Einsteinről rög­ zítette a kegyetlen tudományos pontosság, hogy utólagos vizsgálatok szerint még ő is csak agytérfogata 20 %-át használta. A többi - a Teremtés bölcs erőlátása - tartalékul szolgál. A z átlagember nyilván elméje kisebb hányadát működteti, mint a nagy tudós. Van tehát mindannyiunknak bőséges helye, ahová korlátok nélkül elraktározhatjuk a versörömöket, versvigaszokat, a versekből kapott önismeretet. Jó zsef Attiláét, Kosztolányiét, Babitsét, Kassákét, Szabó Lőrincét, Weöres Sándorét, Nagy Lászlóét, Pilinszkyét. Mindazokét, akik­ nek sorai szívünket és elménket megtalálták és megörvendeztették az önmagunkra való ráis­ merés, vagy az önmagunkban lévő hiányok felismerése révén. De hogy az elsőként megfogalmazott kérdés elöl se térjek ki teljesen: úgy hiszem, a J ó ­ z s e f A ttilai hódításhoz az is hozzátartozott, hogy sokféle eszmekör nyilatkozik meg fe lis ­ merhetően, kérdések és elemző közelítések formájában verseiben. Istenképéröl épp úgy le­ hetne tanulmányokat írni, vitatkozni a különböző teológiai iskolák kánonjai függvényében, ahogy lehetne, lehet “freudizmusáról” is, lehetett szocialista voltáról is. Érettkori költészetének mindvégig fontos eleme a szociológiai és a történeti elem. Nem rójuk f e l Berzsenyinek, Kölcseynek, Vörösmartynak, Aranynak, Petőfinek történeti verseik naivitásait, “korszerűségeit” vagy korszerűtlenségeit, Ady verseinek olykori dühös e lfo ­ gultságait, igazságtalanságait. Ahogy a franciák - akik nagyon büszkék a forradalmukra, volt, amilyen volt, tudjuk velük együtt mindannyian -, nem tagadják meg azért Balzacot, mert következetesen royalista volt. Miért éppen J ó zse f A ttilát kellene megbélyegeznünk azért, mert élete egy szakaszában tagja volt a kommunista pártnak? Nem a regnáló, a véres­ kezű, a felismerhető, a megalázó alkukat kikényszerítő pártnak, hanem az illegalitásban bujkáló, jobb jövőt ígérő, a költőnek oly fontos: szociális egyenlőséget hirdető, a hatalom­ tól üldözött ellenzéki sejtnek. 110 �palócföld 93/2 A versek, melyek ebből a gondolatkörből születtek, költői értékeik mellett mindenképp a korszak jellegzetes dokumentumai, és őrzik azt a valóságszegmentumot, amely attól még va­ lóságos, hogy csupa illuzió és leegyszerűsítés. Az, hogy hosszú évtizedekig szinte kanonizál­ ták őket, és a J ó zse f A ttila-i gazdag hagyatékban kiváltságos szerepet tulajdonítottak ne­ kik, senkinek többet nem ártott, mint magának a József Attila-i költészetnek. Most, hogy már nincsenek vagy nem ezek a diktált “legnagyobb versei”, most hozzáférhetőbbé válhat az egész életmű a felületes ismerők számára is, az iskolákban is. És ez mindannyiunknak javá­ ra válik. Azt hiszem, ez a kérdés több szót most nem érdemel. Biztos vagyok benne, hogy József A t­ tila versei a magyar költészet azon magaslatainak egyikét képezik, amelyekhez bármikor, bármi idő távolából is bizton állíthatjuk mérőműszereinket. (Mezey Katalin költő köszöntője a szerkesztőség kérésére készült és elhangzott a Salgótarjáni Költészetnapi Ünnepségen.) 111 �palócföld 93/2 Géczi János [szabad kis zsandárversek] részletek 55. forgatom a part magányos halcsontvázát piszkálgatom a csigolyákat harmincnyolc éves múltam lassan már csak ajánlott verseket tudok írni tudom ki a megszólítható a csontok vakufényében 56. mindenféle téziseket mint az akác az ablakom előtt állítok szép kis bukolika butélia szagos üvegcse 57. a papírhéj alatt mészsötét - kapargatom késheggyel a történetet 112 �palócföld 93/2 59. átolvasom az éntelenített könyvet a lapjai közt homoki ágasliliomok mindig szerettem a ritka növényeket a kertem is tele ágasliliommal július közepén holdtöltekor ennyire egyszerű minden áttetsző vízjelek mögé nyúlok minden lapozáskor 60. a gipszangyalok kiültek a szemöldökfák fölött napoznak kifakul tőlük a tér a házfalak szétosztják sárgájukat a gipszangyalok szárnyai belelógnak a falba faragott kövek közt kavarják a port nem tudnak szabadulni vergődnek de az arcukat boldogan odatartják a verőfénynek ha odatapasztod a füled a középkori ház fahamuval töltött falához hallhatod a tollak verdesését 61 a zengőlégy arannyal futtatott szárnya propellerként zúg csattog a szarcsomó fölött 113 �palócföld 93/2 a nyár nem fér be a szonett ketrecébe kilóg a szárnya ki a farkatolla ki a parázsveres taraja 71. a füge a legszebb gyümölcs ónixtestbe foglalt mézopál magok mozdulatlan július (a füge cukorba dermedt zöld pocakos buddha) tizennégyszer szúrtam bele a vershúsba a szót ha a fivért nem számolom éppen tizennégyszer csurom vér minden akár a ház előtt fekvő cigánykölyök úgy járta át a sok pisztolygolyó mint fürge ólomkukac széttúrta a testét járhatok térdig vérben dagonyázhattok vérben veszprémversek a legtöményebb cserlevél árnyékába állok ahol zuhog a tus 114 �palócföld 93/2 75. mennyi anyagból áll egy mondat sejti ráesett a jelző téglája 77. a fügékben összetört a zöldüveg a fuga a barokk a süveg cukor ez volt már mondható az alku és nem is szűk markú ezért a sav- és szóálló én ek táncolnak benne a legény ek kemény ek gajdolnak a barokktól részeg en rontják a fugát mérges en sapka helyett rajtuk cukorsüveg süvegek alatt sötétzöld üreg ek mi ez ha nem klorofillszárny mi ez ha nem üvegbakancs csak befele csap kod és befele lépked 115 �palócföld 93/2 némelyikükben kettő kettő némelyikükben egy egy csikorognak a törmelék ek 80. ne félj visszajönnek az elkötelezett versek csizmájuk alatt recsegnek az ágak felverik és összeterelik a zászlókat magukkal hozzák dubrovnikot a cirill és metód-szigeteket kenyeret adnak a szák ból a lovaknak és a menekülteknek és a tábortűz mellett a komakútnál döngetőst járnak menyecskék is kerülnek hozzá akik elkötelezett gyerekeket akarnak szép históriákat kuba meg mongólia felszabadításáról fényesre dörgölt almákat amilyen ez a századvég lehetne ha fölteszi pörge kalapját 82. füst milán alkonyvég érkezett a pártbizottság sofőrje emelte ki az autóból és tolta a hősök kapujáig a tolókocsit rizlinggel kínálta a kocsmáros vélte ha weöres sanyika megitta milán bácsi is szeretni fogja paloznaki borát de kiverte a pergamenszáraz kéz a poharat harákolt és nyakára igazgatta a sálat nézte a püspöki nyaralót 116 �palócföld 93/2 és a cigánylányok délvidéki meztelen lábát sört kért talán pikolót nem tudtuk hogy szereti a keserű ízeket a paloznaki rizling a legkeserűbb bor mondtuk is neki s hogy kálnoky laci bácsi vesebaja ellenére is ivott belőle egy pohárkányit a füstnél nincs keserűbb dohogta sanyika meg laci csak igya akkor se lesz elég keserű nem lesz olyan tigris-sárga mint a csapolt holsten vagy a friss fokhagymára kortyolt kőbányai világos 83. a vécés néni tükrére vizelni annyi hogy nem te csináltad fel a lányát kipisálni mi benned összegyűlt az éjszakaszagú aranysárgát ha a tükrön végigcsordul az ember eszébe se jut a tükör mögötti vécés néni centiméterrel meg azzal a lapkivágattal amin a lánya hasán a fejetlen férfi 86. ha úgy fordul az idő az ablakrésen a spaletta szárnyközén besurranó fényben a meiseni kancsó megint tengerre vágyik miféle szabadság ez a padlásszobában ahol vitorlaszagúak a vásznak s az akvárium mélyén 117 �palócföld 93/2 rongyos ion saláta 87. selyemköpenyében a hölgy visszajár (kiizzik belőle a nyár csípőjéből a csont) elefántagyar és ében a hölgy visszajár dúdolja ezüstnek lenni jó ha egyszer úgyis megjön ha egyszer utolér a hó a högy visszajár szétdúlja a naptárt vázlatol (hol vagy te halál) ötöl és hatol 88 . fakul a nefelejcs a vers anyagában kérded kedves mind ez mire való s hogyan szól az a szó amitől hajnal lesz 90. apró és hideg tükör 118 �palócföld 93/2 evés után nyalja pörgeti orrával kutyánknak ez a legnagyobb kincse ha sétálni akar foga közt hozza akasszam nyakába a veszettség elleni oltás bilétaostyáját 91. azóta mindig kicsi mondatokban győzök hogy reggel elöntötte a kék a várost kék lett a séd a forrásfőnél döntögették bele az anilint kék lett a vár mert porfesték szitált a szélviharban elfoglalta az utcákat a katáng az encián így tornászta magát vagy ezer méterrel feljebb Veszprém bele a légszomjba oda a hollók acélfényű szemébe 93. egy flóriánt sodor magával a vers ahogy zúdul át a hősök kapuján megforgat koncertjegyet elhullott szandált viszi a tufatestet (telített parasztbarock) átmossa mint névmás a mondatot egy flóriánt sodor magával a vers 119 �palócföld 93/2 94. majd felnősz te is hasonlattól a vers vagy cselekménytől az ige és megtudod milyen felnőttnek lenni hagyd és ne hámozd a barackot sprőd az angyalok segge de hogy lecses azt még hagyjuk hogy rosszul aludtál és dúlsz-fúlsz lesz majd olyan nap mikor olaszországba indulsz most kapkodd a lábad te hatéves termetű és hidd el apádnak nehéz a kezén az a meggyszínű üvegkesztyű 95. gézirat 120 �palócföld 93/2 Dippold Pál Mulandó ember 1 . MINDENÜTT JELEN VAN CSACSACSA Felemelkedik úgy elszáll szemtengely pörög; fülharsona; ízlelő bimbó; orrgomba; nyúz­ ni lefele bőrt ívelni át magas csúcsokon kő miből kő kitől keletkezhetett kőkitaláló volt kő folyt mint szúrt szem csurog sótlan kőkönnypatak és idővel rögzül nehéz mozdíthatatlan pa­ tak a fö ld b e ég Földre Ég látóhatáron fénycsík felém akkor végtelen ölelni kész vég átka­ rolni akar Két csíkvég: görbe horizont illanni elfele fö lfia ta lo d n i visszanézés van: kötél­ táncos röppálya; szóhasználati díszbemutató csak lásson rengeteg hajanincs Kajm ánfo­ gantyús díszdobozfej kolibritangó időiségben vörös kősál NapKüllők közé hogy fo jtso n vissza levegőt tüdőbe; senki sebe Nem-e; nem-e köthetek tagadószóhoz kérdöszócskát; bi­ zony mondja Nekem, bizony. 2 . KÉTELKEDŐ MEGNYUGVÁSA CSACSACSA Kortárs társkor amikor kaput kitaláltak máris előtte valaki kapuk előtt zár szakértő f o ­ lyamatos kulcsszavak szavak egyáltalán ahogy siklanak kékfehér orosz éjjeleken és o laj­ fekete angol partokon közben kontinens és német romantikusok és az összes népnévnek mel­ lérendelt néplélek bárányfelők kezdetektől mostanáig égen úszók földközponti tűzgolyó is mindig mindig közben észlelek ahogy kell átfogón csak folyjon csak folyjék az élet mondom mintha nem mondanám mindegy; amit tudok, akarom nem akarom: van. Amit nem ismerek, az is. Személyes Mágnes mi húz merre miért vasidegem miatt? Acélsodrony bizonyára ahogy szálak összefonódnak lesz fontos egész Mű és a van egyszer volt lesz törvény: volt lesz van. Viselkedéstudomány ahogy korom hordom mint ruhát kabátot inget gatyát jelentős felhám ­ védelem átmenet burkolt burkolat “Sírás lesz a vége” Akkor majd megint szavak egyáltalán szavak csúsznak hideglelős szájakon ki szóhányó szóhányó tőlem elrendelt szavak ugyanis. Igazi kopasz; nevenincs; fülvirág Elvonok kimutatok természetbeni sámán tehát bolond­ gombaevő bemondta rádió névsort állított hullák után élek: van ez így. 121 �palócföld 93/2 3 . DARABOKRA TÉPTÉK A SZÍVEM CSACSACSA 1954 április 19-én - az akkor Húsvét hétfőn - születtek Székesfehérváron. Szüleik orvosok voltak, apjuk körzeti orvos, anyjuk gyerekorvos. Azok még most is kevéssé érthető okokból két-három évenként költözködtek, családjuk megfordult Lepsényben, Hevesen, Dabason, Ka­ kucson és Kocson. Édesanyjuk 1971. február 11.-én morfiummal öngyilkosságot csinált, jegyzendő, ez utolsó és végzetes tettét legalább tíz változatos módszerű kísérlet előzte meg: csuklóvágás késsel, pengével, villanydrót szétharapása, különféle gyógyszerek. Azért az éppen esedékes falusi közvélemény jó gyerekorvosnak tartotta. Apjuk 1972. március 11-én halt meg egy mentőkocsiban - életében először és utoljára szállították őt fekvőbetegként. Infarktust kapott, ami igen erős italozása miatt nem csodálható. Kedvence a konyak volt. Az emlékezők szerint alkoholizmusa ellenére kiváló diagnosztaként működött. Nyilván sok pénzt keresett, az örökségük mégis csak egy életbiztosítás volt, aminek rájuk eső negyedrészéből 1980-ban elutazhattak Párizsba meg Londonba egy hónapra, sátrastul, hátizsákostul, feleségestül. Há­ rom testvérük van, mind komoly, a társadalom számára hasznosnak minősülő ember. Öccsük például a minap adott egy névjegyet: Barsi Péter archívumvezető Magyar Szellemiség Kutató Csoport 1827 Budapest, Budavári Palota F-épület. Péter az ELTE könyvtár-történelem sza­ kán végzett. A névjegyén kívül van egy 51 négyzetméteres új lakása a Római-parti lakótele­ pen egy Trabant-kombija, felesége és két gyereke. Nagyobbik húguk Barsi Krisztina, jogász, Érden épít házat fizikus férjével, nyilván állami gondozott előélete miatt gyámügyi előadó­ ként működik különböző tanácsokon, ő is az ELTE-n végzett. Kisebbik húguk, Zsuzsanna, egyetlen érdekessége, hogy egy indiai fiatalemberhez ment feleségül, második gyermekével gyesen van, a sötétbőrű sógor az indiai követség tisztviselője, húguk, ha éppen nincs gyesen, könyvesbolti eladó. Általános iskolai tanulmányaikról nincsenek túl jó emlékeik, mindig kitűnőek voltak és ez feszélyezte őket, mert ők otthon nem tanultak, de ők voltak a doktor úr gyerekei, és például Kakucson 1963-ban igen okosnak számítottak a nem doktorgyerekek között. Kicsik voltak és soványak, hetedikben-nyolcadikban sokat verekedtek és káromkodtak. A szüleik 1968-ban keresztszülői protekcióval beíratták őket a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Itt már tanul­ niuk is kellett, ezért csak jórendű, 4,3-as eredményt értek el. Egy év után - ennek oka megint­ csak homályos számukra - szüleik átvitték őket a tatai Eötvös József Gimnáziumba. Nagyon rosszul érezték magukat itt, ekkor már a Tata melletti Kocs községben laktak, többször vissza­ bicikliztek Pannonhalmára, nem tanultak, szerelmesek voltak, a helyi rockzenekarok bulijai­ ra jártak, ilyen kamasztevékenységeket folytattak. Át is rakták őket a biológia-tagozatos elit­ osztályból egy másikba, ahova a nem tagozatosok jártak. Azt mondta az elit-osztály elit osz­ tályfőnöke, hogy antiszociális magatartásuk miatt. A szót nem értették, a szégyent viszont érezték. Alul harminc centi széles spanyolöves trapénznadrágot csináltattak, így tiltakoztak. Az iskolában nekik volt a legvékonyabb lábuk és a leglobogóbb trapéznadrágjuk. Amikor any­ 122 �palócföld 93/2 juk meghalt, kiiratkoztak a gimnáziumból és elmentek segédmunkásnak. Apjuk nem volt ez ellen, ő már akkor semminek nem volt ellene, anyjuk halálától a saját haláláig valami révület­ ben élt, részegen, aztán, mikor abbahagyni próbálta az ivást, a kezdődő delirium rémületében, egyszer például majdnem megfulladt a saját műfogsorától. Elmegyek Meghalni. Urvos vagyok, de az urvosságval meg nem szabadu­ lok, mert akármit míveljenek az urvosok, azért én elmegyek meghalni. Pár hónapig egy bútorgyárban tologatták az asztallapokat a forró műanyagot kiöntő gép alá. Büdös volt itt, ezért orrványoló szalagmunkások lettek a tatai cipőgyárban, a cipők orrát kellett egy rákszerű gép segítségével megformázni. Naponta 450 pár cipő volt a norma. Sza­ badságra vágytak ott a többezer lábbeli között, a Geofizikai Intézet mérőcsoportja ezt kínálta. Mármint a szabadságból a mozgást. Segédmunkások lettek egy geoelektromos mérőcsoport­ nál, ez azt jelentette, hogy terepjáró autókkal mászkáltak az országban, ahol egy-két napra, esetleg 1-2 hétre megálltak, ott a talajrétegek ellenállását mérték. A mérők mértek, ők meg a több kilométeres kábeleket tekerték le, tekerték fel a kábeldobokra, hátukon a monumentális orsóval mentek árkon-bokron keresztül. Che Guevarát és a hozzá képzelt bozótvágó kést ettől kezdve nem szerették. Nehéz volt ösvényt vágni maguknak a Börzsönyben. Közben meghalt apjuk is, a testvéreik állami gondozásba kerültek, ők nem, mert már majdnem 18 évesek voltak. 1974-ig kóboroltak a geofizikusokkal, a teleken az intézet újpesti raktárában voltak portások. 1974 tavaszán vesebetegek lettek, három hétig feküdtek - megle­ hetősen rossz állapotban - az esedékes kutatóhely, Szokolya község egy parasztházában, gyógyszerük sem volt, ápolójuk sem volt, ilyen részvétteli arccal be-benéző hozzájuk tartozó. Gyengeségük és ekkorra nyilvánvalóvá váló elárvultságuk arra késztette őket, hogy Székesfe­ hérváron élő nagynénjükhöz költözzenek. Érdekes volt újra vasalt ágyneműk közt aludniuk és reggelire kakaót inniuk. A nagynéni furcsa lény: aggleány, kertészmérnök és enyhén paranoi­ ás. Fehérváron kerestek állást, a megyei kórház elmeosztályán helyezkedtek el, segéd­ ápolóként. Kerouac, Ginsberg, Günter Grass könyvei megtették a magukét. A kórházban elég sok pszichológiai és filozófiai szakmunkát elolvastak, szorgalmasan figyelték magukat: vajon normálisak? Hosszú hajukat befőttes gumival lófarokba fogták, az elmebetegeket csak önvé­ delemből ütötték meg. Közben Riga-mopedjükkel rendszeresen átjártak Tatára, ott tanuló testvéreiket látogatták, és igyekeztek befejezni a gimnáziumi tanulmányaikat a tatai gimnázi­ um levelező tagozatán. 1975-ben leérettségiztek. Ebben az évben csak megfelelt - nem felelt meg minősítések voltak, ők megfeleltek, bár matematikából a baráti természetű tanár úr nagy ellenálló, ma is gyakran ír a napilapok levelezési rovatába - mentette át őket. A kórház kezdett unalmassá válni, mindent, amit akkor látni akartak megnézték, cipelték a halottakat, tették tisztába az öregembereket, gyógyszermérgezettek és részegek gyomrának kimosásánál segédkeztek, néhány boncolást is megtekintettek, nagyjából ezek érdekelték őket. A nővérkék sem kötötték le tartósan a figyelmüket, főleg, miután egyikükről, akivel egy 123 �palócföld 93/2 jólelkű orvos össze akarta házasítani őket, kiderült, 12 féldeci konyakot tud meginni 1/2 óra alatt. A fehérvári kórház melletti mentőállomáson ápolóhiány volt, a főmentős azt mondta, ha levágatják a hajukat, beállhatnak mentőápolónak. 1975 nyarán megnyiratkoztak és mentőssé váltak. Egy hónapig egy idősebb ápolóval mentőztek, aztán a mentőfőorvos levizsgáztatta őket szülészetből, belgyógyászatból és sebészetből, ettől kezdve önállóan mehettek menteni. Nem sokáig, mert 1975 augusztus végén behívták őket katonának. A behívót aznap reggel kapták meg, amikor először vezettek le segítség nélkül egy szülést a mentőkocsiban. Nagykanizsán szolgálták a katonaidőt, nem volt túl érdekes, jól megvoltak, kétszeres élen­ járó, tizedes, a többiektől talán csak az különböztette meg őket, hogy kevesebbszer rúgtak be. A katonaságnál sokat olvashattak, 1976-ban megtalálták Szolzsenyicin egy könyvét az alaku­ lat könyvtárában. Az éppen divatos és az éppen magyar szerzőket változatlanul és erős daccal utálták, Munkácsi Miklós és Ladányi Mihály volt a kivétel. Őket csak irigyelték. 1977 elején nagyrészt az értelmiségi ismerősök unszolására, és mert elegük lett a katonaéletből, úgy gon­ dolták, diplomát illenék szerezni. Lexikális ismereteiket a körülvevő világról hiányosnak mi­ nősítették, így nem mertek valami komolyabb egyetemre jelentkezni, Egert, a tanárképző fő­ iskola magyar-történelem szakát célozták meg. Egy tüzérségi lőgyakorlatról, nagylelkű pa­ rancsnokuknak köszönhetően, sikerült elutazniuk a felvételi vizsgára. Meglepődlek az értesí­ tésen: felvételt nyertek. 22 hónapi sorkatonai szolgálat után ezért leszérelték őket, 1977 au­ gusztusában még mentőztek egy hónapig, aztán Egerbe költöztek főiskolásnak. Nahát, itt is meglehetősen kiríttak. 23 évesek, fiúk, pénztelenek. A pedagógusjelöltek meg többnyire 18 évesek voltak, lányok és biztos hátterűek. Elsős korukban rosszul tanultak, éj­ szakánként az egri kórház szülészetén takarítottak. Közben szerelmesek lettek eljövendő fel­ eségükbe, aki jónéhány hónapig fölényesen nem méltányolta érzéseiket. Vonzalmuk végül vi­ szonzásra lelt, 1978 nyarán, az első főiskolai év befejezése után házasságot kötöttek. Elmegyek meghalni. Látásra szép vagyok, de az halál az szépségnek és az nemes termetnek nem tud kedvezni.. Feleségük Kis Katalin csoporttársuk volt, ma tehát magyar-történelem szakos tanárnő. Si­ etősen konszolidálódni kezdtek: tanultak, jeles rendűségig vitték, tudományos diákköri elnö­ kök, KISZ-titkárok, sőt kommunista párttagok lettek. Harmadéves korukban megkapták a népköztársasági ösztöndíjat. Szóval, foggal és körömmel igyekeztek minél teljesebben beil­ leszkedni abba a világba, ahonnan korábban kiszorultak. Rendszeres és módszeres iroda­ lomtörténeti kutatásokat folytattak egy bizonyos Bogáti Fazekas Miklós 16. századi erdélyi unitárius pap Énekek éneke parafrázisa ügyében, még héberül is megtanultak. A később B. Jó­ zsi aláírásával leveleket küldő öreg zsidó embertől, aki amúgy a nyelvtudományok doktora volt, és nagyon szerette őket. Mindenféle tudományos tanácskozásra eljártak, gondolom, ezért kapták, már tanár korukban, a havi ötszáz forintos ösztöndíjat az MTA Iroda­ 124 �palócföld 93/2 lomtudományi Intézetétől. A régi magyar irodalom iránti érdeklődésük 1985-ben, az ösztön­ díj évében kihunyt. A pénz a havi négyszeri Budapestre utazásra és négyszeri budapesti étke­ zésre volt eleglendő, ugyanis. [Zsemle legjobb minőségű lisztből speciális gyártóvonalon sütve magas sikér- ill. fehérje­ tartalmú; mustár; Ketchup legjobb minőségű sűrített paradicsomból eredeti amerikai fűszere­ zéssel; szósz alacsony kalóriatartalmú szójaolajból, fűszerezett uborkakockákból készítve; hagyma; Saláta jégsaláta; sajt cheddar típusú, erre a célra érlelt, speciálisan ömlesztett; hús­ pogácsa 2 szelet 100 % emberszínhúsból, további zsiradék hozzáadása nélkül kontakt grillen sülve; uborka.] 1981-ben szerezték meg magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomájukat. A főiskolai ballagáson ők mondták a búcsúbeszédet. Nem értették egészen, miért tetszett a szöveg a közönségnek. Mindenesetre annyit már tudtak; ha akarják és kedvük van hozzá, biz­ tonsággal játszhatnak a hallgatóság érzelmeivel. Ez volt szövegíróságuk első állomása. Állást kerestek Biatorbágy környékén, mert feleségüket ösztöndíjszerződés kötötte ide. Söderteljén kezdtek tanítani, magyart és történelmet. Kicsi, falusi iskola, joviális igazgatóval. Az igazgató úr Erdélyből jött, még 1943-ban. Ady gimnáziumába járt Zilahon, egyszer azok behívták őt magyarórára, beszéljen már a zilahi évekről, ült, nézett, aztán az Olt völgyének nö­ vényeiről makogott. Az igazgató úr mélységesen buta volt. A tantestület hölgytagjai, termé­ szetesen ők voltak többségben, nagy kedvvel úttörőztek és öltöztek ünneplőbe az iskolai ünne­ pélyekre. A tanítás nem volt nehéz, jól elszórakoztatták magukat és a gyerekeket. Az iskola melletti házban szolgálati lakást kaptak, 1981 telén megszületett első gyerekük, Anna. Szép karrier elé néztek, állás, lakás, feleség, gyerek és a kommunista párt. Beválasztották őket a söderteljei pártbizottságba és a párt végrehajtó bizottságába. A falu 7 darab főpártem­ bere közül ők lettek az egyikek. Elmegyek meghalni, azért kérlek téged, kegyelmes Krisztus, hogy irgal­ mazz énnékem, megbocsátván minden én bűneimet, mert meg kell halnom. Mert értelmiségi kellett, fiatal, férfi. Ez már azért sok volt, ellenérzéseik a mozgalmi stílus iránt egyre inkább elhatalmasodtak rajtuk. Rendkívül sok ostoba és ellenszenves emberrel ta­ lálkoztak a falusi és megyei pártberkekben, számukra érdembeli vitát nem folytathattak ve­ lük, ráadásul ekkortájt olvastak egy csomó szamizdatot és külföldön megjelent könyvet a kommunista párt általuk addig nem eléggé ismert történelmi szerepléséről, elegük lett belő­ lük. 1983 végén borítékba tették a párttagsági könyvüket és feladták az illetékes párttitkár cí­ mére. Kiléptek, hogy ez mekkora - megyei - botrányt kavart, azt csak évekkel később tudták meg. Cseppet sem voltak büszkék ezért magukra. A nagyközségi pártbizottságon csak annyit kérdeztek tőlük, miután felvilágosították, mennyit, mindent! köszönhetnek a pártnak, hogy el­ ismerik-e a mai Magyarország államhatárait. Persze, válaszolták könnyedén. Így lettek itt is renegátok. Kilépésük idején zajlott, elég furcsa megidézőjelezni, a “régi” 125 �palócföld 93/2 Mozgó Világ körüli utolsó botrány, ez érzékenyen érintette őket, hiszen büszkék voltak a lap­ ban megjelent írásaikra, a szerkesztőség néhány tagjával barátságokat kötöttek. Termé­ szetesen, ahol tehették, szidták és elítélték a kultúrpolitikát, fő ellenségük akkoriban A.Gy., T.D. és A.P. volt. Azért odáig nem fajult a helyzet, hogy személyes ütközetbe kerültek volna velük. Ma már kicsinyég nevetségesnek minősítik 1983 végi indulataikat, szomorúan állapít­ ják meg: a Mozgó-ügy is vihar volt a biliben. Az irodalom meg nem a biliből szökken szárba. Bár, ki tudja? Azért elég rendes üldözési mániát fejlesztettek ki magukban: féltek a falun ke­ resztül vonuló orosz teherautóktól, a magyar rendőröktől, az új iskolaigazgatótól és valószí­ nűleg BM-es gimnáziumi osztálytársuktól. Most kijelenthetik: korábbi félelmeik alaptalanok: nem ütötték meg a bokájukat. Ez az úgynevezett demokratikus magyar ellenzék működése nem volt túl rokonszenves számukra, az ellenállók titokzatosak voltak, lelkűk finomkodó polgárvonásokkal tele, meg rémhírekkel, aztán ki a fenét érdekel, hogy hányszor szúrják ki az autógumijukat? A magyar hatalom ilyen autógumikiszúró hatalom. És hát ezek az ellenállók, sejtésük szerint, éppen olyan veszélyesek, mint a ma hatalmon lévők, hiszen hatalomra törnek. Lehet persze, hogy ők kizárólag az ellenállók hülyébbik fajtájával találkoztak. A lengyel események nagyon megvi­ selték őket, kézzelfogható közelségbe került a terror. Egy ideig a rendszer áldozatának érezték magukat. A mindenkori Magyarországon uralkodó, vagyis létező politikai rendszereket tehát nem szeretik, utálják, mint a szart. De itt vannak, kipróbáltan ide tartoznak. Meglépni innen nem tudnak és nem is akarnak, ma már. A körzeti orvos mindenesetre megértette zilált hely­ zetüket, többször táppénzre vette őket, Seduxent és altatókat írt föl, neurózis, állapította meg. Nem volt nehéz dolga. 1984 nyarán megszületett második gyermekük, Miklós. A feleségük Biatorbágyon taní­ tott, autóbusszal és autóstoppal járt át Söderteljéből. Ekkortájt nagyon kevés pénzük volt, rendkívül szerényen éltek. Irodalmi működésük tetőzött, megírták azt a novellát, amellyel. 1985 telén állást változtattak, abbahagyták a tanítást. Azóta a Pest megyei Moziüzemi Vállalatinál dolgoznak, körzeti üzemvezetők. Telephelyük a budaőrsi Szabadság mozi. 1987 tavaszán megszületett harmadik gyerekük, Borbála. Most már valamelyest biztosabb anyagi körülmények között élnek. Mindenféle munkát vállalnak, szociológiai felmérések adatgyűjté­ se, ütődött tanítójelöltek korrepetálása, erkélyablakok, könyvespolcok, szekrények, ágyak ké­ szítése fából, képkeretek 45°-os szögbe vágása, porcelánkrisztusok alá diófakereszt, fűtőtes­ tet, kályhát eltakaró apácarács fenyőfából, nagyjából ez a repertoár. Mellékfoglalkozású munkaviszonyt létesítettek Meliőry Arnold szobrásznál, a műalkotások létrehozására irányu­ ló segédmunka tárgyában. Meliőry Arnold egyébként a legjobb barátjuk, legalább annyit kö­ szönhetnek neki, mint ő nekik. Barátjuk még Merényi Sándor kiállításkivitelező és Maros Ta­ más építész. Hozzájuk közel álló emberként kell megemlíteniük Hegedűs Csaba írót, Széles Orion zuglói restaurátort, Tömör Mihály szociológust, Péntek Árpád villanyszerelőt és Márta 126 �palócföld 93/2 József rokkantnyugdíjas lakatost. Feleségükkel, gyermekeikkel és barátaikkal élnek itt. Világnézetük folyamatos. 4 . IDEGEN ŐRIZŐ CSACSACSA A z embereket az életben nem tettek, hanem szavak irányítják. Nem arra vágynak, hogy módjukban álljon valamit megtenni vagy meg nem tenni, hanem inkább arra, hogy különböző tárgyakról egymás között meghatározott szavakban beszélhessenek. Ilyen szavak, amelyek­ nek rendkívüli fontosságot tulajdonítanak, a következők: enyém, sajátom, tulajdonom. Eze­ ket a szavakat különféle dolgokra, élőlényekre és tárgyakra rámondják, még földre, embe­ rekre és történetekre is. Egymás között megegyeznek, hogy ugyanazon dologról csak egy em­ ber mondhassa azt, hogy “az enyém”. És az, aki az előre megállapított játékszabályok szerint a legtöbb dologra mondhatja, hogy “az enyém”, az a többiek közt a legboldogabbnak számít. Hogy miért van ez így, azt nem tudom: de így van. 5 . IGAZAK ÉS BŰNÖSÖK CSACSACSA Mikor nyers hússzín; mikor nyers; színhús dadog egy dalt fehér férfi hullák fekete mező­ ben sok fa s z fo g ó hulla sorban hanyatt ez volt háború Képátvitel agy küldi agynak idegszín húrhang nyúlt, ívelt velő; skalp arcra borul szokásjogi összejövetel gerinccel mintegy pár­ huzamost kő asztalon víz csurog; feltárnak betanított nők; szikeköszörü; zongorából pina­ hangsor érthető; fülbebaszik ez, fülbebasznak, dobhártya tönkre, csönd is lesz emberbefött hengerüvegbe példány el van téve átlag testmagasságnyi polctávköz tárazó szoba torony­ magas szellem a szellemiségi szellem plafont fo g magyar szellemiség paraszt ünneplőben cserzett koponyával Lennon-szemüvegű magyar szellemiség üvegen fén y törik üvegtéglás toronymagas szellemiség vodkáspalack form a szobából illani készül “BŰ BÁJ” Tudások anyja. Szerelmes Kővirág, kőzáp orszavak, rájuk Azokra, kik kettönek-többnek hiszik maguk, Jónak-rossznak, mint. 127 �palócföld 93/2 128 �palócföld 93/2 Kovács László Imre Többség és kisebbség Néhány gondolat a magyar választójog ürügyén A Parlamentben, a tömegkommunikációban, nemritkán az utcán folyó politikai vitákban, a már mindannapossá váló politikai viharaink közepette gyakran elhangzó ultima ratio, hogy a kormányon lévő politikai erők a nép többségétől kaptak felhatalmazást szándékaik megvaló­ sítására. A politikusok szeretik úgy látni, hogy a törvényhozásban kialakult pártok közötti erőviszonyok a népakarat egyszerű leképeződései, a parlamenti mandátumok többségének birtoklása egyben a választók többségének támogatását jelenti. Ezzel szemben a politológiá­ ban közhelynek számít, hogy a voksoktól a mandátumokig a választójogi rendszer eltérítő ef­ fektusain keresztül vezet az út. A parlamentek összetétele tehát csak a legritkább esetben a szavazatok “tükörképe”, sokkal inkább azoknak valamilyen elvek és szabályok szerinti transzformációja. Mindez természetesen nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a választások eredményeképpen kormánypozícióba került politikai párt(ok) legitimitását kétségbe vonhat­ ná bárki. “Csupán” arról van szó, hogy a mégoly demokratikus választások révén győztesnek számító csoportnak illik óvatosan nyilatkozni e kérdésben. Soha nem feledhetjük, hogy a vá­ lasztás nélkülözhetetlen, de mégsem tökéletes módszer a nemzet szándékainak megismerésé­ re. Választás nélkül nincs szabadság, politikai versenyhelyzet, tettenérhető felelősség, telje­ sítménykényszer, parlamentarizmus, nincs demokrácia, amiről azonban Churchill óta tudjuk, hogy nagyon rossz konstrukció, de óriási érték, mert - s ezt pedig saját történelmünkben is megszenvedtük - nincs jobb, amivel helyettesíthetnénk. Pedig a szabad választások látszólag egyértelműen eldöntik, melyik párt szándékaival, programjával ért egyet a lakosság nagyobb része. Azonban már a XX. század elején, a polgári parlamentarizmus megizmosodásának időszakában voltak olyan vélemények, amelyek az adott korszak ellentmondásait látva figyelmeztettek e mechanizmus esetlegességeire. Többek között erről szól a politológiában közismert Ostrogorsky-paradoxon is.1 A szerző hangsú­ lyozza, hogy a választásokon résztvevők nagy többsége nem eleve valamelyik párt elkötele­ zettje, hanem azok tevékenysége, programja, a fontos kérdésekbe n elfoglalt álláspontja alap­ ján mérlegeli, kire is adja a voksát. A társadalom pedig nem homogén tömeg, hanem különbö­ 129 �palócföld 93/2 ző véleményű, érdekű csoportokból áll. Modelljében nagy társadalmi csoporttal számol - ide tetszés szerint helyettesíthetők be a lakosság különböző rétegei akik az egymással versengő két pártról a társadalom számára legfontosabb három kérdésben vallott, és a kampány során kinyilvánított véleményeik alapján döntenek. Ha tehát e három kérdés közül kettőben az “X” pártnak adnak igazat, arra szavaznak, ha az “Y’-nak, akkor azt támogatják. TÁRSADALMI CSOPORT A (20%) B (20%) C (20%) D (40%) I. KÉRDÉS X X Y Y II. KÉRDÉS X Y X Y III. KIRE SZAVAZAT KÉRDÉS SZAVAZ? ARÁNY Y X X Y X X X Y 20% 20% 20% 40% Ebben a kétpártrendszerű politikai struktúrában - arányos mandátumelosztással számol­ va - a választás eredménye egyértelmű: a szavazatok, s így a mandátumok 60 százalékával az “X” párt alakít kormányt, míg a 40 százalékot birtokló “Y” pártnak az ellenzéki szerep jut. Ha azonban az egyes kérdéseknél külön-külön összeadjuk az adatokat, meglepve tapasztaljuk, hogy a társadalom többsége mindhárom esetben az “Y” párt álláspontjával ért egyet. Csak­ hogy ez a nagyon fontos faktor eltűnik a választási rendszer útvesztőjében, s a végeredmény ezzel éppen ellentétes. S bár a szerzőnek a fentiek - és a pártok működéséről kialakult nem ép­ pen hízelgő véleménye - alapján megfogalmazott következtetését, mely szerint meg kellene tiltani a politikai pártok működését, korántsem osztom, a táblázat tanulságait a mai időkben sem vélem elhanyagolhatónak. Elismerve tehát minden szabad, demokratikus választás ered­ ményét, hangsúlyozva, hogy az így nyert felhatalmazás a kormányzásra megkérdőjelezhetet­ len, mégis úgy gondolom, hogy a politikai élet szereplői nem feledhetik: e megbízatásuk gya­ korlása közben, az egyes döntések előkészítése és vitája során olykor fel kell tenniük azt a kér­ dést legalább maguknak, csendesen, hogy vajon valóban a társadalom töbsége áll-e mögüttük, illetve, hogy a politikai vitákban - néha az érvek helyett - elég-e a nép többségére való hivatko­ zás. Azt persze Ostrogorsky sem állítja, hogy a modelljében leírt jelenség minden választásnál érvényesül, csupán annak lehetőségére hívja fel a figyelmet. A konkrét esetekben nehéz is vol­ na igazolni vagy cáfolni a jelzett effektus hatását. Bár a politológia már viszonylag sokat tud a választói magatartást befolyásoló motívumokról, arra mégsem képes, hogy teljeskörű infor­ mációkat, objetív adatokat szerezzen egy-egy választás után arról, hogy az egyes pártok támo­ gatói az Ostrogorsky által felvetett szempontból hogyan szavaztak. Így aztán egyik párt sem 130 �palócföld 93/2 tudhatja pontosan, hogy minek köszönheti választói támogatását. Semmi biztosítéka nincs ar­ ra nézve, hogy hívei a pártprogram minden pontjával egyetértenek, vagy - mint a fenti példa is mutatja - annak csak egy részével. S akkor még nem is szóltunk azokról, akik pártpreferenciá­ ikat nem is a programok ismeretében, azokat mérlegelve, hanem főleg érzelmi motívumok, személyek iránti szimpátiák, megszokások vagy éppen előítéletek hatására, sokszor kevéssé megfontoltan alakítják ki. Mindez persze nem vezethet sem szereptévesztéshez, sem szerep­ vesztéshez: a kormányzati vagy ellenzéki pozíciót ennek tudatában kell vállalni. De e mozza­ natok átgondolása ösztönözheti a politika aktorait a megfontoltabb véleménynyilvánításra, a másik fél érvei iránti nyitottságra. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy - eltekintve most az Ostrogorsky-féle effek­ tus által előállható esetlegességektől - a választási adatok alapos elemzésével ne volna kimu­ tatható viszonylag pontosan, hogy az egyes pártok parlamenti erőviszonyai mennyiben felel­ nek meg a választói akaratnak. Szabad választások révén ritkán szokott a kisebbség hatalomra kerülni, bár ez is előfordulhat. Angliában például 1974 februárjában a Konzervatív Párt a sza­ vazatok 38.2 százalékával csak 297, míg a Munkáspárt 37.2 százalékkal 301 mandátumhoz jutott.2 Ez azonban még a közismerten aránytalan angol választási rendszerben sem jellemző. Számos országban éppen azért alkalmaznak teljesen, vagy legalább részben arányos választási szisztémát, hogy a parlamenti erőviszonyok minél jobban kifejezzék az állampolgárok akara­ tát. Amellett azonban, hogy fontos követelmény a választásokkal szemben az arányos képvi­ selet megvalósítása, elvárható a kormányozhatóság, a politikai stabilitás biztosítása is. E két mozzanat egyensúlyban tartása sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Hiszen a teljesen arányos választási rendszer révén nagyon könnyen létrejöhet - mint például most Lengyelországban olyan szétaprózott törvényhozás, ahol a sok párt képtelen stabil kormány-ellenzék relációban elrendeződni. De ha túlságosan koncentráljuk a mandátumokat a nagyobb pártok irányába, ezt az így jócskán alulreprezentált, vagy a parlamentből különböző limitekkel egyenesen ki­ zárt kisebbek tarthatják diszkriminatívnak, antidemokratikusnak. Természetesen önmagá­ ban egyik választási rendszer sem képes pártokat életrehívni vagy megszüntetni, bár a pártrendszerre és ezen keresztül az egész politikai struktúrára gyakorolt hatása korántsem elha­ nyagolható. A választójoggal kapcsolatban olyan elvárást fogalmazhatunk meg, hogy az le­ gyen adekvát az adott ország hagyományokban is gyökerező társadalmi-politikai tagoltságá­ val, a politikai szituációval, illetve az abból fakadó feladatokkal. Másszóval, szervesen illesz­ kedjék a politikai rendszer egészébe, növelje az állampolgárok lehető legszélesebb körének politikai komfortérzetét és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmát. Ugyanis számos olyan eleme van a választójognak, amivel közvetve vagy közvetlenül, és akár a választói aka­ rattól függetlenül is befolyásolható a végeredmény. Ilyenek a jelöltállítási, illetve listaállítási követelmények, az eredményességi és érvényességi küszöb alkalmazása, a listás mandátumok elosztására alkalmazott metódus, vagy a sokat vitatott százalékos limit, amely alatt a pártok 131 �palócföld 93/2 nem juthatnak mandátumhoz. De az arányosság kérdése szempontjából azt tartják legdön­ tőbbnek, hogy egyéni kerületi, listás, vagy - mint a mi esetünkben - ezeket kombináló rend­ szerben tartják-e a választásokat. Választási rendszerünknek ezen (és más) mozzanatait már az előkészítés időszakában is vitatták, a választások óta pedig számos dolgozatban elemezték a tanulságokat. Az utóbbi idő­ ben pedig már arról folynak a szakmai és politikai viták, hogy az 1994-es választások előtt mely pontokon kellene átalakítani a választási rendszert. A kérdés bonyolultságát mi sem mutatja jobban, hogy az esetenként egymással homlokegyenest ellentétes álláspontok - példá­ ul a 4 százalékos limit felemelésére illetve eltörlésére, vagy a második forduló megtartására il­ letve feleslegességére vonatkozóan - egyaránt védhető szakmai érvekkel támaszthatók alá. Abban viszont minden szakember egyetért, hogy a választójogi rendszer nem politológiai ér­ vek hatására, hanem - kétharmados törvény lévén - komoly politikai küzdelmek és egyezke­ dések eredményeképpen változhat. Az már biztosra vehető, hogy a Parlament tárgyalni fogja a választójogi törvény módosítását célzó javalatokat. Az Alkotmánybíróság döntése alapján ugyanis ki kell dolgozni a választás napján nem állandó lakhelyükön tartózkodók kettős sza­ vazati joga gyakorlásának technikáit; néhány hónapja az MDF köreiből kapott nyilvánossá­ got, hogy a párt támogatná a külföldön élő magyar állampolgárok választójoghoz juttatását; a kormány elkészítette azt a javaslatát, melynek révén a Magyarországon élő etnikumok köz­ vetlen képviselethez juthatnának a törvényhozásban. Valószínű továbbá, hogy a parlamenti vita során más - nem kizárt, hogy radikális - módosító javaslatok is felmerülnek. Az is nyil­ vánvaló azonban, hogy a szereplők nem egyformán érdekeltek a választójogi rendszer gyöke­ res átalakításában, hiszen például az egyéni kerületi rendszer elhagyása, vagy - kevésbé me­ rész lépésként - a listás képviselők számának növelése az egyéni mandátumok rovására két­ ségkívül a kisebb pártok számára teremtene kedvezőbb esélyeket. Ezek az érdekek azonban “keresztbemetszik” a kormány/ellenzék relációt, hiszen mindkét oldalon állnak olyan politi­ kai erők, amelyek ettől a megoldástól sokat remélhetnek. A jelenlegi két nagy párt pedig egya­ ránt arra számít, hogy a mostani rendszer fenntartása 1994-ben az ő számára jelent majd ko­ moly előnyöket. A kockázat igen nagy, a bármilyen irányú jelentős átalakításnak a pártok majdani esélyeire gyakorolt hatása nehezen kiszámítható, ezért az eddigi vitákban résztvevő szakértők szerint is igen valószínűtlen, hogy komoly változásokra számíthatnánk. Pedig ha az arányosság követelményének érvényesülését vizsgáljuk - s ne feledjük, ez tá­ jékoztat arról, hogy mennyire többség a többség! -, ellentmondásos véleményekkel találko­ zunk. Szoboszlai György erről a következőket írja: “A számítások alapján világos, hogy a ma­ gyar rendszer nem arányos rendszer... még az angol rendszernél is, amelyet nagyon arányta­ lannak tekintenek, legalábbis az 1974 és 1980 közötti választások eredményét véve, arányta­ lanabb eredményeket jelez.”4 Véleményét azzal támasztja alá, hogy az MDF 24.7 százalékos listás eredményével szemben végül a mandátumok 42 százalékát szerezte meg. Salamon 132 �palócföld 93/2 László viszont ezt állítja: “Különösen megalapozatlannak tartom az olyan összehasonlítást, mely konklúziójában a magyar képviseleti rendszer diszproporcionalitását az angol rendszer elé helyezné. Az ezzel kapcsolatban elhangzottak nyilvánvaló tévedésen, egyes képviseleti arányok hibás összevetésén, illetve a rendszer más meghatározó elemének figyelmen kívül ha­ gyásán alapulnak... az arányosság elve - a választások összesített eredményeit látva - válasz­ tási rendszerünkben csaknem maradéktalanul megvalósul.”5 Álláspontját azzal támasztja alá, hogy az MDF az angol rendszer szabályai szerint a parlamenti helyek 65 százalékához ju ­ tott volna hozzá, és ehhez képest a párt mostani 42 százalékos képviselete arányosnak mond­ ható. Az alább bemutatott, általam kiszámított adatok nemcsak abban segíthetik az Olvasót, hogy a fenti két állítást értékelje, hanem arra is rámutatnak, hogy milyen óriási a tétje a vá­ lasztójogi rendszer megváltoztatását célzó várható politikai vitáknak, továbbá szándékom szerint segítenek annak megítélésében is, hogy a magyar törvényhozás erőviszonyai mennyire tükrözik a választói akaratot. Ehhez azonban először azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy az összevetés során milyen sza­ vazatokat veszünk figyelembe. Ebből a szempontból ugyanis a mi választójogunk meglehető­ sen bonyolult, hiszen - túl azon, hogy egyéni és listás módszert is alkalmaz - az egyéni kerüle­ tekben az első fordulóban abszolút többséget ír elő. Így öt kerület kivételével mindenütt máso­ dik fordulót kellett tartani, ebben viszont már - érvényes első forduló esetén - korlátozták a résztvevők számát. Ráadásul az országos lista mandátumainak elosztásánál - éppen az ará­ nyosság növelése érdekében - figyelembe vették az egyéni kerületek töredékszavazatait is. Így aztán többféleképpen lehet megközelíteni azt a fontos kérdést, hogy egy párt mindent össze­ véve hány szavazatot kapott. Megítélésem szerint akkor kapjuk a legreálisabb képet a pártok támogatottságának mértékéről, ha a mindkét egyéni fordulóban leadott voksokat és a listás szavazatokat együttesen figyelembe vesszük. I. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 29.46 165 42.75 24.20 94 24.35 11.30 44 11.40 9.59 33 8.55 5.66 22 5.70 5.59 21 5.44 14.20 7 1.81 Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1990 tavaszán kormányt alakító három párt hozzá­ jutott a parlamenti mandátumok 59.59 százalékához; a három ellenzéki párt a képviselői he­ lyek 38.60 százalékát kapta; a többi politikai pártra, illetve a függetlenekre leadott szavazatok viszont mindössze 7 (6 független és 1 agrárszövetségi) mandátum formájában jelentek meg a 133 �palócföld 93/2 törvényhozásban. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hat párt az együttesen szerzett szavazataihoz képest felülreprezentált a Parlamentben. Ennek oka elsősorban a 4 százalékos határ, melynek következtében a nem rájuk leadott listás szavazatok, továbbá az egyéni töre­ dékszavazatok jelentős része nem hasznosulhatott. Ez mindenképpen jelentős mozzanat a képviselet arányosságának megítélésekor. Érdemes azonban további számításokat is végezni annak bemutatása érdekében, hogy mi­ lyen lett volna a magyar Parlament összetétele, ha más rendszerben bonyolítják a választáso­ kat. Feltételezve, hogy nincs listás szavazás, és a 176 egyéni kerületben a választások alapjá­ ban az angol szisztéma szerint - tehát a mandátum elnyeréséhez relatív többséget előírva, vi­ szont a magyar választójogban alkalmazott érvényességi küszöböt megtartva - folynak, a kö­ vetkező eredmények születtek volna: II. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EGYÉNI KERÜLETEINEK EREDMÉNYE AZ ELSŐ ÉRVÉNYES FORDULÓ ALAPJÁN SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 24.93 82 46.59 22.61 63 35.80 11.08 10 5.68 10.57 2 1.14 4.98 5 2.84 5.97 4 2.27 19.86 10 5.68 Ezek az adatok azt mutatják, hogy ebben az esetben a kormánykoalíció mintegy 5 száza­ lékkal kevesebb mandátummal bírna, de így is rendelkezne a parlamenti helyek abszolút több­ ségével. A koalíción belüli erőviszonyok némileg eltolódnának az MDF javára, de más pártok támogatása nélkül a Fórum ebben az esetben sem alakíthatott volna kormányt. Az ellenzéki pártok pozíciói együttesen lényegesen nem változtak volna, de ezen belül az SZDSZ jóval erő­ sebb lenne, míg az MSZP és a FIDESZ szinte elhanyagolható tényezővé válna.7 A függetlenek és az Agrárszövetség eggyel több (7 illetve 2) mandátumhoz jutottak volna, és egy képviselői hellyel jelen lenne a Parlamentben a Hazafias Választási Koalíció is. Az adatok azt is világo­ san megmutatják, hogy Salamon László véleménye téves: az angol szisztéma alkalmazása mel­ lett az MDF nem rendelkezne a mandátumok 65 százalékával. Az általa idézett adat nem más, mint az egyéni kerületi választás tényleges eredménye, mely szerint a Magyar Demokrata Fó­ rum a 176 egyéni mandátumból 115-öt szerzett. Csakhogy ez a második forduló révén alakult így, amelyben sok olyan MDF-jelölt nyert, aki az első forduló után nem állt az első helyen. Az angol választási rendszer viszont nem ismeri a második forduló intézményét. Mindennek alapján leszögezhetjük, hogy az az érv, mellyel Salamon László támasztja alá a képviselet ará­ nyosságára vonatkozó pozitív véleményét, nem helytálló. Feltétlenül indokolt azt is megvizsgálni, hogy tisztán listás választások esetén hogyan ala­ 134 �palócföld 93/2 kultak volna a parlamenti erőviszonyok.8 Változatlan szavazatszámok mellett így az alábbi eredményeket kapjuk: III. AZ 1990-ES MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK LEHETSÉGES EREDMÉNYE CSAK LISTÁS SZAVAZÁS ESETÉN SZAVAZAT % MANDÁTUM MANDÁTUM % MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP EGYÉB 24.73 48 22.86 21.39 41 19.52 11.73 34 16.19 10.89 31 14.76 8.95 35 16.66 6.46 21 10.00 15.85 0 0 Ebben az esetben természetesen nem lennének független képviselők, és a 4 százalékos ha­ tár miatt csak hat párt szerezhetett volna mandátumot. A leginkább meglepő azonban, hogy az így 210 fős Parlamentben az 1990 tavaszán kormányt alakító három párt csak 103, míg az ellenzéki pártok 107 képviselői hellyel rendelkeznének. Ez egyben azt jelenti, hogy eltekintve a kisebbségi kormány megalakításának elvi lehetőségétől, amely a mi esetünkben elképzelhe­ tetlen - más koalíciós összetételű kormány állt volna az ország élére. Mindez természetesen nem relativizálhatja a kormánypártok státuszát - és kormányzati felelősségét - de arra rámu­ tat, hogy ugyanazon választói akarat alapján, de más mandátumelosztási rendszert alkalmaz­ va a mostani parlamenti többség akár kisebbség is lehetne. Igazolódik tehát az az állítás, mely szerint a választójogi törvény megváltoztatása, bár a jövőre nézve kiszámíthatatlanul, de min­ denképpen jelentősen befolyásolhatja a magyarországi választások végeredményét is. Ezek után - visszatérve dolgozatom alapproblémájához - már megvizsgálhatjuk, hogy a nép többségére való gyakori hivatkozás az adatok tükrében mennyire helytálló. Az összesített eredmények szerint (I. táblázat) a kormánykoalíció a szavazatok 46.35 százalékát, a három el­ lenzéki párt pedig 39.45 százalékát szerezte meg. Való igaz tehát, hogy a kormánypártok rela­ tív többséggel bírnak e tekintetben is, de az is tény, hogy nem rájuk szavazott a választópolgá­ rok több mint fele. Az egyéni kerületi szisztémában az érvényes első forduló eredményei (II. táblázat) még szorosabbak: a kormányerők 41.98, az ellenzék 38.16 százaléknyi szavazatot kapott, s viszonylag magas a más pártok illetve a függetlenek támogatottsága. De nem mond­ hatják magukénak a koalíciós pártok a szavazatok abszolút többségét a listás eredmények alapján sem (III. táblázat). Mindez - de alapjában a tényleges, összesített adatsor - azoknak a véleményét erősíti meg, akik a magyar választási rendszert aránytalannak tartják. Az aránytalanság mértékének megítélése azonban további elemzést igényel. Erre nézve választhatjuk azt a módszert, hogy - elosztva a mandátumok arányát a szavazatok arányával kiszámítjuk: egy-egy párt számára egy százaléknyi mandátum hány százalék szavazatot ered­ ményezett. 135 �palócföld 93/2 IV. AZ ARÁNYOSSÁG MÉRTÉKE A HÁROM BEMUTATOTT VÁLASZTÁSI SZISZTÉMA EREDMÉNYEI ALAPJÁN Az I. rovat adatai azt mutatják, hogy a magyar választási rendszer valójában csak az egyik I. II. III. MDF SZDSZ FKGP 1.45 1.86 0.78 1.01 1.58 0.77 1.01 0.51 1.16 MSZP 0.89 0.10 1.14 FIDESZ KDNP 1.01 0.57 1.57 0.97 0.38 1.30 pártot, a Magyar Demokrata Fórumot juttatta a megszerzett szavazataihoz képest majdnem másfélszeresen felülreprezentált helyzetbe; a másik öt parlamenti párt képviselete arányos. Áttekinve az utóbbi évtizedek angol választási adatait, kiderül, hogy a legnagyobb aránytalan­ ságot ott az 1983-as választások hozták. Ekkor ugyanis a Konzervatív Párt fenti módszerrel számolt mutatója 1.44, a Munkáspárté 1,16, a Liberális Párté 0.13, az egyéb pártoké pedig 0.69 volt.10 A magyar adatokkal való összevetés után megállapítható, hogy olyan mértékű hátrányt a mi rendszerünkben egyik párt sem szenvedett, mint az angol liberálisok, illetve az egyéb politikai pártok. Az is tény viszont, hogy a győztes párt felülreprezentáltsága az angol rendszerben kisebb, mint a Magyar Demokrata Fórumé. Ha tehát választási rendszerünk egé­ szére vonatkozóan megítélésem szerint nem is áll Szoboszlai György idézett megállapítása, mely szerint a magyar szisztéma aránytalanabb az angolnál, az elmondható, hogy az egyéni kerületi választásokat megnyerő párt az Angliában előforduló legnagyobb aránytalanságot is meghaladó mértékben került kedvező pozícióba. A II. adatsor alapján azonban az is kétségte­ len, hogy a ténylegesen kialakult eredmények jóval arányosabbak, mintha a választásokat az angol szisztéma szerint rendezték volna. Vagyis a listás szavazás, továbbá az egyéni kerületek töredékszavazatainak figyelembevétele révén a kisebb parlamenti pártok - az SZDSZ, de fő­ leg az MDF “rovására” - kárpótolhatták megukat, de mindez, korántsem eredményezett teljes arányosságot. A III. rovat adatai viszont arra a fontos mozzanatra hívják fel a figyelmet, hogy az arányosság növelése érdekében nem volna elég az egyéni kerületi rendszert egyszerűen el­ hagyni, és a hatályos választójogi törvény listás szavazásra vonatkozó előírásait alkalmazva elosztani a mandátumokat. Így ugyanis az aránytalanság mértéke nem csökkenne, csak a rendszer más pártokat “büntetne” illetve “jutalmazna”. E jelenség okainak felderítése azon­ ban már számos más elméleti összefüggés tisztázását, illetve további adatok elemzését kíván­ ja, így egy következő tanulmány témája lehet. 136 �palócföld 93/2 Jegyzetek 1. Az Ostrogorsky-paradoxont számos mai szerző is említi a legitimitás elméleti kérdéseit feszegetve. Lásd erre pl.: BENKŐ Zsuzsanna: A többségi döntések legitimációs problémái a fejlett tőkés államokban. Szociológia, 1988/2.sz. 2. Az angol választási eredmények forrása: World Encyclopedia of Political Systems. Edited by George E. Delury. Longman Group Ltd., Harlow, Essex. Volume II 1087.o. 3. Lásd ÁDER János: Kinek az érdeke? (a magyar választá­ si rendszer jellemzése). In=Magyarország politikai évkönyve 1991. Szerk.: Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Ökonómia Alapítvány-Economix Rt. 1991. 68-74.o; BOZÓKI András: Út a rendszerváltáshoz: az Ellenzéki Kerekasztal. Mozgó Világ, 1990/8.sz.; SZALAI Erzsébet: Szereppróba. Valóság, 1990/12.sz.; SCHMIDT Péter, SZOBOSZLAI György, BŐHM Antal és KÉRI László tanulmányai. In=Parlamenti választások 1990. Politikai szocio­ lógiai körkép. Szerk.: Szoboszlai György. MTA Társadalomtudományi Intézet, 1990.3-55.o.; FÓRUM a választási rendszerről. Magyar Közigazgatás, 1992/9.sz. 4. FÓRUM a választási rendszerről. Magyar Közigazgatás, 1992/9.sz. 540-541.o. 5. Uo. 557.0. 6. Erre vonatkozóan Szoboszlai is közöl számításokat, de ő az egyéni kerületek eredményeit az érvényes - tehát nem az angol - rendszer alapján számolja, és az adatokat 386 fős parlamentre transzformálva adja meg. Lásd SZOBOSZLAI György: Választási rendszer és politikai tagoltság. ^ P a r l a ­ menti választások 1990. Politikai szociológiai körkép. Szerk.: Szoboszlai György. MTA Társa­ dalomtudományi Intézet, 1990. 13-26.0. E tanulmányában egyébként Szoboszlai a választójogi rendszert “mérsékelten arányosnak” értékeli, és az aránytalanság okaként elsősorban a 4 százalékos határt említi. 7. A Fidesz 5 mandátumából három közös jelölt, ahol a támogató szervezetek sorában a Fidesz első helyen szerepel, így a mandátumokat e pártnál vettem figye­ lembe. 8. Szoboszlai már idézett tanulmányában (lásd a 6.jegyzetet) a feltételezett listás ered­ ményekre vonatkozóan is megad egy adatsort. Ő azonban nem írta le azt a módszert, amelyet alkalmazott. Az általa megadott mandátumszámokból következtetve úgy számolhatott, hogy a 4 százalékot el nem ért pártok voksait figyelmen kívül hagyta, s ehhez a szavazattömeghez arányította a parlamenti pártok által megszerzett szavazatokat. Ezután a 386 mandátumot az így kapott százalékarányok szerint elosztotta. Az általam alkalmazott módszer viszont min­ denben a választójogi törvény lépéseit követi. A területi listán ténylegesen szerzett mandátu­ mokat, és az itt képződött töredékszavazatokat adottnak vettem. Az országos lista mandátu­ mait viszont csak ez utóbbiak alapján, tehát az egyéni töredékszavazatokat figyelmen kívül hagyva, a törvény által előírt osztottam el. 9. Az első és második forduló egyéni kerületeinek együttes eredményével számolva a szavazatarányok a következők: kor­ mánypártok 48.41, ellenzéki pártok 38.40, egyéb pártok és függetlenek 13.19 százalék. 10. Az 1983-as angol választások eredményei a következők: szavazatokban a Konzervatív Párt 42.4, a Munkáspárt 27.6, a Liberális Párt 25.4, az egyéb pártok 4.6 százalékot szereztek; a mandátumokból való részesedés aránya ugyanebben a sorrendben 61.1, 32.1, 3.5, és 3.2 száza­ lék. Az adatok forrása: MTI Világpolitikai Dokumentáció 1983/322.o. 137 �palócföld 93/2 Nyéki Lajos Magyar politikai kiskáté (részletek) 1. Nem vagyok politikus, még kevésbé politológus. Ha mégis politikáról kívánok szólni, en­ nek legfőbb indoka, hogy a demokrácia természeténél fogva a “kontárság kultusza”. Minden­ kinek joga, sőt kötelessége politizálni. 2. Mint ahogy az úszást csak úszva, a politizálást csak politizálva lehet megtanulni. Ez a té­ tel az egyénre és a nemzetre egyaránt érvényes. 3. Nyilvánvaló, hogy az emberek közötti egyenlőség nem létező és nem is kívánatos dolog, sőt a különbségek kifejlesztése mind az egyén mind a társadalom elsődleges érdeke. Igazi ér­ tékhordozó csak az a különbség-zóna lehet, amely minden egyént elválaszt a többiektől, de ez nem jelenti azt, hogy a jogi, törvény előtti, a mindenki szólásszabadságát biztosító egyenlőség, más szóval az alapvető emberi jogokat indokoló egyenlőség puszta illúzió lenne; az erősek, a szépek és az okosak nagylelkű ajándéka a gyengék, rútak és ostobák irányában. Nem. Az ab­ normalitás végletes klinikai eseteit leszámítva, egyenlőség valóban létezik, nevezetesen, mint a szinte végtelen számú különbségek eredője. 4. Ha egy mindenható, mindentudó, mindenüttlévő lény, más szóval: egy eddig még a kép­ zelet számára is elérhetetlen képességű számítógép az egyes egyéni tulajdonságok társadalmi, gyakorlati, esztétikai, biológiai, stb., stb. - a felsorolás teljesen nyitott - hasznát pontrend­ szerrel ki tudná fejezni, valószínű, hogy az egyének összpontszámai vajmi kevés különbséget mutatnának. Elképzelhető, hogy egy impotens, emberi kapcsolatokra képtelen, összeférhetet­ len, dogmatikus gondolkodású egyetemi tanár, aki dupla doktorátusa ellenére még egy szöget sem tud becsületesen a falba verni, messze mögé kerülne egy képességeivel kiegyensúlyozott, sokoldalú szakácsmesternek. - Nincs tehát semmi megbotránkoztató abban, hogy a kettő vok­ 138 �palócföld 93/2 sa egyenértékű. 5. Nagy hiba lenne a politika területén tudományos, illetve esztétikai modelleket alkal­ mazni. Egy műalkotás értékéről, vagy egy tudományos tétel igazságáról képtelenség népsza­ vazással dönteni, ezzel ellentétben: elfogadható politikai döntés csak így születhet: többségi alapon, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincsenek politikai igazságok, legföljebb egy bi­ zonyos időre szóló közmegegyezés, természeténél fogva ingatag konszenzus. (...) 7. Semmi sem bizonyít amellett, hogy mondjuk egy Sartre szavazatának eleve nagyobb pontértéket kellene adni, mint a házmesterének, még akkor is, ha Weöressel azt vallanánk, hogy a házmesterek nem lebecsülendő arányban "gázmesterek" - voltak, lesznek, vagy lehet­ nek. (...) 10. Nincs veszélyesebb, mint az egyszerű, középszerű emberek lebecsülése, az úgynevezett "fejletlen nyárspolgároké". A konzervativizmus nem csak fék, visszahúzó erő. A szóban ben­ ne van a konzerválás fogalma is. És kétségtelen, hogy az emberi fajta fennmaradását, sok­ félesége mellett, elsősorban szinte határtalan alkalmazkodóképessége biztosította. - Egy csu­ pa hősökből álló társadalom minden valószínűség szerint rakétasebességgel rohanna a sza­ kadék szélére. Mint Ádám az isteni szózat előtt. 11. A tömegek lebecsülése többnyire egy tragikus félreértésen alapul, amely végső fokon nyelvi okokra vezethető vissza. - Egy jó svádájú, a nyelvi kifejezésben gyakorlott álpróféta "igazsága" rendszerint győz az ügyetlenebbül fogalmazó, lassúbb észjárású emberek igazával szemben. - Pedig minden jel arra mutat, hogy a jó sváda nem ritkán a felelőtlenség jele, mint ahogy a lassúb észjárás gyakran a felelősségé. 12. A nem szorosan nyelvi kommunikációk vizsgálata elsődleges feladata kell, hogy le­ gyen minden politológusnak. 13. A tömegek lebecsülése mindig nagyon hathatós elnyomóeszköz. Magyar példával élve, az 50-es évek szörnyűségeit, ha elkerülni nem is, enyhíteni lehetett volna, ha a "nékoszosok" s egyéb újdonsült népi értelmiségiek jobban hallgattak volna szüleik vészjelzéseire, ahelyett, hogy szégyenkezve, a hazautazást is egyre inkább elkerülve, "reakciósok"-nak bélyegezték őket. - Az erre a korszakra vonatkozó szájhagyomány Rajkról is megjegyezte, hogy csőcse­ léknek nevezte a győzelmet ünneplő fradidrukkereket, ahelyett, hogy a nép őszinte figyelmez­ tető szavát hallotta volna ki az áradó ovációból, a felpattanó szelep sistergését az egyre béní­ 139 �palócföld 93/2 tóbb elnyomásban... 14. Ha nincs politikai igazság, csak konszenzusok, megállapodások többé-kevésbé tartós és érvényes időbeli egymásutánja, ebből logikusan következik a pluralitás, a másképpengondol­ kodás ténye és joga. 15. Tautológikusan hangzik, de gyakorlatilag mégis meg kell jegyezni, hogy aki a máskép­ pengondolkodás elvi alapján áll, annak el kell ismernie, hogy mások másképpen gondolkodnak mint ő. - Persze ez nem könnyű, hisz ellenkezik egocentrikus hajlamainkkal, azzal a termé­ szetes igénnyel, hogy meggyőződéseinket minél határozottabban, a mások meggyőzésére szol­ gáló retorika minden eszközét felhasználva fejthessük ki. Az egyén, illetve egy társadalom politikai érettségét nagy részben azon lehet felmérni, hogy mennyire képes a különféle meggyőződéseket a kölcsönös türelem kordájában tartani. 16. Demokratikus, pontosabban: a demokrácia formális szabályait tiszteletben tartó libe­ rális rendszerekben az egymással szemben álló igazságok harca nyíltan, a szembenálló felek megfélemlítése nélkül folyik, a pluralitás szervezkedési szabadsággal jár, és a társadalom éle­ tében legfontosabb döntések általános és titkos választások következményeként születnek meg. - Természetesen ez a meghatározás ideális, egy társadalom sem valósítja, valósította meg a maga teljességében. De az egyes rendszerek megítélésében döntő, hogy mennyire köze­ lítik meg ezt az eszményt, illetve mennyire távolodnak el tőle. 17. Lehet, hogy ezek az elvek nem teljesen kielégítőek, mivel lényegükben formálisak. Egy “igazi” demokráciának vannak tartalmi jegyei is, például az esélyek egyenlősége mind anyagi, mind szellemi téren, és bizonyos, az emberi méltóságnak megfelelő minimum biztosítása min­ den téren. - Ádám-Madách felkiáltása mindig elgondolkoztató marad: “Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a mezetlen ellennek szemében, Mi függetlenség, száz hol éhezik Ha az egyes jármába nem hajol." De az is tény, s ez talán századunk legfontosabb politikai tanulsága, hogy a formális de­ mokrácia megteremtéséért és megvédéséért folytatott harcot nem lehet megtakarítani. Kép­ telenség “igazi”, “tartalmi” demokrácián álmodozni, amíg a formális demokrácia nem műkö­ dik kielégítő módon. Csak generációk, népek, államkolosszusok lelki és testi épségének koc­ 140 �palócföld 93/2 káztatása árán lehet a formális demokrácia szakaszát “átugorni”. (...) 19. Nincs felháborítóbb, mint amikor egy népről kijelentik, hogy “nem érett a demokráci­ ára”. Ha volt kolonizátorok mondják, a kijelentés végeredményben azt takarja, hogy kön y­ nyebb a kiváltságosak szűk rétegével tárgyalni és megegyezni, olyanokkal, akik nem tartoznak számvetéssel a nép előtt, mint egy nyugati mintát követő demokratikus rendszerrel, amelyben különféle érdekképviseleti szervek hatására egyre ritkább az urainak teljesen kiszolgáltatott olcsó munkaerő. - Egészen a legutóbbi hetekig, valódi demokratikus átalakulást az úgyneve­ zett “haladó erők” sem szorgalmaztak, mert ezek szemében a polgári demokrácia túlhaladott képződmény, amelyet, mint előbb láttuk, “át kell ugrani”. Ezek a “tiersmondista” álmodozók egy szocialista átalakulástól várták a minden bajt megszüntető megoldást. Mit számít, hogy ez a lenini szocializmus a Szovjetunióban és a hatása alá kényszerített országokban nem vált be. A “credo quia absurdum” reménység nem szűnt meg, csak állandóan eltolódott: majd a kuba­ iaknak, a délamerikai államoknak, a kínaiaknak, a közép- és közelkelet népeinek, stb., stb., jó lesz. Ez az ideológia annyira ment a liberális demokráciák gyűlöletében, hogy bármilyen vé­ rengző csoportot, illetve személyt hajlandó volt támogatni, ha hiteltérdemlően bebizonyította nyugatellenes s ezen belül elsősorban amerikaellenes beállítottságát. A szovjet imperia­ lizmusnak természetesen kapóra jött minden ilyen irányzat; ezek az államok és csoportok nem ritkán nyílt terrorszervezetek - megkaptak minden anyagi, logisztikai támogatást, a fegyverektől a fényűző üdülésekig a szovjet típusú államok luxushoteljeiben. 20. Ennek a szellemnek egyik iskolapéldája a nagy, valóban nagy chiliei költő, Pablo Neru­ da, a szovjet típusú diktatúrák luxus-kitartottja, híres ínyenc, aki az előkelő túrista szerepét választva szemet húnyt mind afelett, amit látott, sőt bohém kedvességgel maga tette fel a szemellenzőt, mert nem akart semmit sem látni... 21. Egy ideig úgy látszott, hogy a szovjet típusú rendszerek feladata az elmaradott orszá­ gok gyors felzárkóztatása a fejlett iparú és politikai berendezésű nyugati rendszerekhez. En­ nek ára lett volna a pártdiktatúra, a határok lezárása, az állandósult tisztogatások, boszor­ kánypörök, a minden értelmes kezdeményezést megbénító bürokrácia, a fejlett besúgó- és de­ tektív-hálózat - a felsorolás nem teljes. Ezzel szemben mi a valóság? Ahogy ezek a rendszerek hetek, hónapok alatt felbomlottak, derül ki, hogy felzárkózás helyett elmaradottságuk csak fokozódott, az állam és társadalom létét fenyegető belső ellentmondásaik lávaszerűen törnek fel. Fejlett hadi- és űrhajózási tech­ nika, világméretű fegyverkereskedelem az egyik oldalon, a másik oldalon megmunkálatlanul rothadó krumpliföldek. Az ember anyagi és szellemi létfeltételeinek eddig sosem tapasztalt 141 �palócföld 93/2 méretű felemelését hirdető ideológia, s ugyanakkor az anyagi és szellemi nyomor olyan mérvű elhatalmasodása, amellyel csak az úgynevezett fejlődésükben elmaradott országokban s a ka­ pitalista világ legsiralmasabb perifériáin találkozunk. - Ha egy rendszer szocialistának nevezi magát, a legkevesebb, amit megkövetelhetünk tőle, az a szegénység maximális csökkentése. Ez talán ellensúlyozná mindazt az ártalmat és korlátozást, amelyet ilyen rendszerekben az egyénnek el kell - el kellett - viselnie. De még egy ilyen kiskaliberű jóléti paradicsom ígérete is meghiúsult, pedig az alapvető anyagi feltételek megvoltak hozzá. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocializmus ígéretei a világ természeti kincsekben leggazdagabb területein jutottak csődbe. A helyzeten az sem változtat, hogy a második világháború a Szovjetunióra mérte legsúlyosabb csapásait. Mert ezek a külső csapások inkább az ellenállást növelték, ezzel ellentétben a belső csapások: a kérlelhetetlen rendőrállam, a következetesen saját fiait felfaló forradalmi gyakor­ lat végtére is a birodalom népeinek életerejét roppantották össze. 22. A szovjet “hamis tudat” egyik legcsalóbb tétele a magántulajdonra vonatkozik. A marxizmus-leninizmus hivatalos változata szerint a világban lévő romlásoknak legfőbb oka a magántulajdonban keresendő. Ebből az állításból kifolyólag, az a hittétel alakult ki, hogy elég a magántulajdont megszüntetni ahhoz, hogy az egyének szintjén a bűnözés, a népek viszony­ latában az elnyomás, s mindenféle nacionalista túlkapás megszűnjék. Most, hogy a szövetség felbomlóban volt, épp az ellenkezője derül ki. A megántulajdon megszüntetése semmiben sem korlátozta az egyes népek nacionalizmusának robbanásszerű kitörését, ugyanakkor a bűnözés is elképesztő méreteket öltött. Függetlenül az államilag meg­ szervezett és törvényesített bűnözéstől, amelynek legfőbb orgánuma maga a párt irányítása alatt álló rendőrség, az államvédelem, a “magánbűnüzők” elárasztották a társadalmat, a kü­ lönféle maffiák, a közvagyont lelkiismeretlenül herdáló szélhámosok a legfelsőbb vezetésbe is beférkőztek, a sikkasztás, a nepotizmus, a hivatalos befolyással való üzérkedés, egyszóval: a korrupció minden képzeletet meghaladó mértékben elterjedt. Az ember - nagyon enyhén szólva - nem lett jobb ebben az ember és természet pozitív át­ alakítását hirdető rendszerben. Sőt, szinte törvényszerűen, a világ legsúlyosabb ökológiai ka­ tasztrófája: a csernobili atombaleset épp ebben a paradicsominak tervezett társadalomban következett be. Félreértés ne essék, nem azt kívánom bizonyítani, hogy a szovjet rendszer globálisan, min­ denben rosszabb, mint a többiek. Amit biztosan lehet állítani, az az, hogy egy jottányit sem jobb. Azért a néhány időleges és részlet-előnyért, amelyet egyes területeken (pl. a kulturális javak elosztása terén) felmutat, illetve felmutatott, polgárainak túl nagy árat kell, kellett fizet­ niök gazdasági, technológiai és politikai téren. az alapvető emberi jogok terén. (...) 142 �palócföld 93/2 27. A politikai elmélet és gyakorlat egyik legveszedelmesebb meghibbantója a túlzó, a végletekig sarkított ellentétekben való gondolkodás: jobb-bal, fehér-fekete, igen-nem, jó rossz. Holott a valóság árnyalatokbó l áll; aki egybe akarja mosni ezeket az árnyalatokat, meg akarja vonni a jogot az egyéntől, hogy a neki megfelelő színkeveréket válassza, a fanatizmus, legalábbis a sematizmus lejtőjére téved. A két világháború között például ez a hamis elv késztette a nemzetiszocializmus jónéhány ellenfelét a szovjet rendszer elvakult idealizálására. Később ez az elv vezette Joliot-Curiet, a nagy atomtudóst, egy tudóshoz nem igen illő, már a hittételek dogmatizmusára emlékeztető dedukcióra, hogy ugyanis “a szocializmus országában nem lehetnek internálótáborok”. A pontatlan mindennapi nyelvhasználat ezt a magatartást, a jónak és rossznak ilyen kér­ lelhetetlen szembeállítását a manicheizmus szóval szokta összetéveszteni, holott a valóságban ez az ősi filozófiai irányzat a jó és rossz nem merev szembeállításán alapul, hanem éppen el­ lenkezőleg alapvető, elkerülhetetlen egymásrautaltságukat mondja ki. A rossz úgy követi a jót, mint az árnyék a fényt, pontosabban: van jó árnyék és van rossz fény. A sötét barlang nyir­ kos falai közt tengődő a fényre vágyik, a tűző napon izzadó árnyékért epedez. Ha jót teszünk, óhatatlanul valami rossz is keveredik tettünkbe, mint ahogy nincs olyan rossz cselekedet, amelyben ne lenne valami jó is. A magyar irodalomban a manicheizmus elvét legfrappánsabban Madách fejezte ki, ami­ kor az Istennel szembenálló Luciferrel ezt mondatja “Együtt teremténk, országrészemet kö­ vetelem.” (...) 29. Kétségtelen, hogy a modern társadalmakban a manipuláció veszélye minduntalan fe­ nyeget. A tömegkommunikációs eszközök ezt a veszélyt csak sokszorozzák. De végzetes tévedés lenne mindenfajta manipulációt egy kalap alá venni. Mindnekelőtt különbséget kell tenni közvetlen és közvetett manipuláció között. A közvetlen manipuláció legfőbb eszköze a megfélemlítés, a hivatalos “igazságtól” eltérő minden különvélemény elné­ mítása, adminisztratív, sőt rendőri eszközökkel. A közvetett manipuláció polipkarjai minden­ hová elérnek, legfőbb módszere a propaganda: célzatosan összetákolt féligazságok - nem rit­ kán szemenszedett hazugságok, ferdítések, rágalmazások rendszere. Bizonyos értelemben a közvetett manipuláció veszélyesebb, mert nehezebben leleplezhe­ tő. De ez nem ok arra, hogy mint egyes intellektüellek teszik, a közvetlen manipulációt előny­ ben részesítsük a közvetettel szemben, egyenlőségi jelet vonván így a liberális és a totális rend­ szerek között. Ez már pusztán azért is tarthatatlan, mert a diktatórikus rendszerek következe­ tesen és nagy mértékben élnek a közvetett manipuláció adta lehetőségekkel is; az előbbit in­ kább belső, az utóbbit külső használatra tartván föl. 143 �palócföld 93/2 30. A manipuláció egyik leghathatósabb és legrégibb eszköze a sajtó, beleértve moder­ nebb: rádiós, televíziós fajtáit is. - Persze itt sem mindegy, hogy minden újság ugyanazt írja-e, minden rádió ugyanazt bömböli-e, hogy ugyanazok a képek jelennek-e meg a televíziós ernyő­ kön. Más szóval: nem mindegy, hogy a tájékoztatás szabad-e, vagy sem. Mert a szabadság nem azt jelenti, hogy minden kommunikátor azt írja, mondja, mutatja mindig és minden körülmények között, amit akar. A szabadság egyetlen ismérve: a pluralitás, tehát az a lehetőség, hogy valaki csak közli azt, amit a többiek nem tudnak, vagy nem mernek közölni részben a hatalomtól való félelmükben, részben pedig azért, mert saját ideológiájuk­ kal kerülnének szembe, ha világgá kürtölnék az “igazságot”. 31. Hogy a szabadsággal élni nagy felelősség, semmi sem bizonyítja jobban, mint a sajtó. Az utóbbi hónapokban megsokszorozódott boulevard-lapok, pletyka- és szex-kiadványok lát­ tán a felületes szemlélő talán csak a színvonalsüllyedést látja Magyarországon, s visszasírja azt a kulturáltabb hangnemet, ami nagyjából a múltat jellemezte. Közelebb állunk viszont a valósághoz, ha az évtizedeken át elfojtott gőzök sistergését hall­ juk ki ebből a kakofóniából, s bízunk abban, hogy előbb-utóbb a felelős, megbízható, valódi in­ formációt adó sajtó is megtalálja piacát, s ezzel párhuzamosan a kulturálatlan, ordenáré hangnem lassan-lassan háttérbe szorul. - De akárhogy áll is a dolog, ha a sajtó pluralitásának ez az ára, minden habozás nélkül meg kell fizetni. Az információ tisztaságát nem lehet külső cenzúrával biztosítani, ugyanakkor a közönség legfőbb érdeke, hogy minél előbb kialakuljon egy deontológiai szabályrend - a szakmán belül. (...) Párizs, 1991 február - augusztus 144 �palócföld 93/2 Sinka István KICSI NÉP NAGY BÁNATTAL Egy hang a szlovákokhoz Nézzetek erre... Ragyog a völgy! Két út az útatok... Egyik a bánat s fukar, régi kövek... A másik: ott, ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak. Úsznak, ringanak... s hazát lelve jöhettek rajta énekelve. Mert hova mennétek e nagy világon másfele?... Kicsi nép nagy bánattal! Sárga sziklák, aszú pityóka: ez lenne sorsotok, s költőtök lelke is tört szárnyakkal húllna le naponta... Jól gondold meg nép, örök hegyi pásztor: a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket... Hegyek és síkok törvénye: együtt maradni Boldogtalan népek, mi így élünk örökre! Jobb hát jönnötök, - nekünk is arra menni inkább, mint vér húllna és ágyú dörögne. Jó lenne nekünk is - s nektek is odaát, ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát... 145 �palócföld 93/2 Régen hallottam... már-már felejtem a szót, a hangot - ide s tova apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött, csizmája van, vagy bocskora: búja, öröme egy marad a hegyen úgy, mint a hegy alatt... Jól van: a szabadságért ám küzdjetek. De úgy legyen, ahogy mondom: más népekért egymás baját ne kacagjuk ki bolondon. Mert, ha nekünk kacagni jobb, két táj bánata lesz nagyobb. (1939) 146 �palócföld 93/2 Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A L ite r á r n y ty ž d e n n ík egy számának magyar vonatkozásairól ″A magyarok a szlovák politika végzete" /V la d im ir M in á č / A szlovák irodalmi hetilap tavaly július­ ban "lapot cserélt" az Élet és Irodalommal, azaz néhány oldalt kölcsönösen lefordítottak egymásból. Kezdjük szlovák kulturális szem­ lénket e lap 1993. január 23-iki, 4. számának "jegyzetezésével". Szempontunk az, ami mottónk gondolata is. Akár akarjuk, akár nem, a történelem kegyetlenül összeforrasz­ tott bennünket, magyarokat és szlovákokat, s a magyar vonatkozások sűrűn olvashatók e lap hasábjain is. 1. Michal Kováč, amikor A fö ld , ame­ lyen állunk címmel január 3-án Nyitrán ün­ nepi beszédét tartva, még nem tudhatta biz­ tosan, hogy a "harmadik Szlovákia" (az első Szvatopluk, a második Tiso, a harmadik Me­ čiar nevéhez fűződik) első elnöke lesz. Nyitra ősi, és megszentelt földje is a szlo­ vákoknak. A történelmi-politikai és a vallási­ kulturális fejlődés két áramlatának metszés­ pontja, a nagymorva és a Cirill-Metód ha­ gyomány összefonódása. Nyitra egyben Nagymorávia és Szent Metód érseksége, a szlovák történelem dicső kezdete. A történé­ szek dolga, hogy közérthetővé tegyék a kor­ szakot, mert a legendákra építés nem helyén­ való. A szlovák nép híven őrizte a nagymorva hagyományt, mint az ősi szlovák elődök ki­ rályságát. Ezt a bizonytalan keletkezési idejű Nyitra, kedves Nyitra kezdetű ének tanúsít­ ja. S ha akár odahaza, akár a nagyvilágban bárhol bárki fel akarja fogni a szlovákság jo­ gát az önálló államra, akkor meg kell ismer­ nie ezt az ősi történelmét. Mert a szlovák nemzet nem fiatal; uralkodói - Pribina, Ras­ tislav, Svatopluk király - az első szláv biro­ dalmat teremtették meg Közép-Európában. S az ősi szlovákságnak ez az állama római orientációjával Európához kapcsolódva hoz­ zájárult a Nyugat kultúrájának gyarapításá­ hoz. Az igazi érték Szent Metód érsek első önálló egyházi provinciája, de nem szabad elhallgatni az első szlovák állam katonai ak­ cióit sem, akár védekezők, akár hódítók vol­ tak.. Aztán Michal Kováč felénk is közeledik. Itt már nem elég az eddigi bő tartalmi kivo­ nat, pontosan kell idéznünk: "Sajnos, e régi 147 �palócföld 93/2 történelmünket eleddig nem ismeri a világ, és szomszédaink, meg a magunk bűne követ­ keztében történeti mítosznak tekinti azt. Mi viszont ebből éltünk mint nemzet, ebből merí­ tettük az erőt... fennmaradásunkhoz ebben a geopolitikai térségben mindazok fenyegeté­ seivel szemben, akik ezt a térséget politikai­ lag és erővel uralmuk alá hajtották. Ezek nem kevesen voltak. Mindegy, hogy keletről, délről vagy nyugatról jöttek, mindig véde­ nünk kellett létünket és országunkat saját erőnkkel és eltökéltségünkkel a fennmara­ dásért és a túlélésért. Történelmünk akkor is csodálatraméltó, ha Nagymorávia széthul­ lása után nem voltak sem saját uralkodóink, sem saját nevünk Európa térképén. De így is alkottuk saját történelmünket, saját kultú­ ránkat, saját sorsunk történetiségét." Tisztelnünk kell Michal Kováč okfejtését a szlovákság történeti létezéséről. Tiszteljük a szlovák népdalkincs, majd írásbeliség eme hagyományőrzését. Azt kétségbevonni sem okunk, sem jogunk; a történettudomány, a régészet ügyeibe beavatkozni itt most dőre­ ség lenne. Ezért ha nyilván a honfoglaló ma­ gyarok is a fenyegetők, a hódítók között le­ hettek, tudnunk kellene a szlovák bűnről, ami megkérdőjelezi a modern, mai szlovák nemzeteszme alapjának ezen interpretálá­ sát, annak kor- és időszerűségét. A mottónk­ ban szereplő Mináčnál Štúrral kezdődik az Ige, azaz a XIX. század első felében. Peter Jaroš Ezeréves méhe a munka történelmi fenntartó erejének bemutatása, de utalhat­ nánk sokkal korábbra is, mondjuk a Štúrkortárs Andrej Sládkovičra, aki munkássá­ gának maradandó részében bizony inkább a magyarországi realitásban találta népe he­ lyét. 148 "Tudjuk, Nagymorávia megszűnése után Szlovákiának és a szlovákoknak megvolt a szerepük a magyar királyságban is. A bizán­ ci kettöskereszt végül belekerült a magyar állami címerbe is, ami megint Szlovákia és múltja jelentőségének bizonyítéka." Közös hibánk - netán feladatunk - je ­ lentkezik itt. Szlovákia és a magyar királyság ugyanis a szó mai értelmezésében nem léte­ zett. Szlovákia nem volt, a magyar királyság pedig nem volt etnikailag csak magyar. A szlovák "uhorské" szó ezt a nem etnikai, "tör­ ténelmi ", sőt bizony "nagy" Magyarországot is jelenti. Mad′arsko-Magyarország csak 1918 után jött létre szlovák fogalomként és szóként. Ez a probléma sokkal kínosabb kö­ zöttünk, mint a címerkérdés heraldikusokra tartozó magyarázata. A mai szlovákok Szlo­ vákiában, a mai magyarok Magyarországban gondolkoznak, és bizony a terminus techni­ cus mindkét oldalon valóságos fogalomza­ vart takar. És manapság tájainkon az effajta zavarokra sem szabadna legyintenünk. Mert ha ez a zavar nem lenne, lelkes örömmel vés­ hetnénk márványba Michal Kováč okfejté­ sének újabb részét: "Magunkénak valljuk Magyarország történelmét, mert az szlovák történelem is. Közösen alkottuk, így mindketten hozzájá­ rultunk az európai kultúra kincsestárához. Szent István magyar király nemcsak fiának, Imrének, hanem valamennyi uralkodó-utód­ jának tanácsolta, hogy értékeljék és tisztel­ jé k a másnyelvű lakosokat és hogy egyenlő jogokat biztosítsanak nekik. E z tudatosan vagy tudat alatt a keresztény és európai szo­ lidaritás máig élő szellemisége." Terminológiai nehézségeink újabb értel­ mezési zavarokat okoznak. Tekintette, te­ �palócföld 93/2 kinthette-e egyáltalán Szent István és a to­ vábbi századok honpolgára "magyarnak" és "szlováknak" egymást? Bizonyára, nyelv sze­ rint. A szlovák viszont honi nyelv volt leg­ alább a kora reformkorig, a nép pedig nem idegen, hiszen nem külországból vándorolt be, mint az ország összes többi "másajkúja". A szónok nagyot ugrik következő gondo­ latában, amit nem is rögtön írt új bekezdés­ be. Szent István keresztény-európai szolida­ ritása után ugyanis ez a mondat áll: "Nem vé­ letlenül nyilvánította évekkel ezelőtt a j e ­ lenlegi szláv pápa, I I . János Pál Szent Ci­ rillt és Metódot Európa társvédöszenjeivé Szent Benedekkel együtt." Itt ugyanis ma­ gyarázatra lenne szükség, miszerint Róma és Szent István tudatosan folytatta volna Szent Cirill és Metód apostoli munkáját. Hiszen akkor a szlávok, köztük a szlovákok szentjei magyar szentek is! És akkor hogyan értel­ mezhető a "magyarok" hódítása, a "szlová­ kok" birodalmának megdöntése? Hová tűnik akkor a - mondjuk - keleti fenyegetés? - Bi­ zony, közös feladatunk e közös kérdés tisztá­ zása. Netán azé is, hogy a Koronát éppen Szent Cirill és Metód Rómába kényszerültmenekült követői tanácsára küldte a pápa Szent Istvánnak, mint a szláv apostolok mun­ kája betetőzőjének. Ez a magyarázat azon­ ban hiányzik az ünnepi beszédből. A történelmi ugrás új bekezdésben foly­ tatódik. A szónok rendkívüli jelentőségűnek tartja 1977. december 30-ikát, amikor a Szentszék önálló egyháztartománynak nyil­ vánította Szlovákiát, Kanadában lehetőséget adott görögkatolikus püspökség szervezésé­ re, és bíborossá nevezte ki Jozef Tomko érse­ ket; betöltötte a megüresített szlovákiai püs­ pöki székeket, Nyitrára pedig a titokban püs­ pökké szentelt Ján Chryzostom Korecet ül­ tette bíborossá emelve. (A Vatikán eme tény­ kedéséről 1992-ben latin, szlovák és angol nyelven kötet is jelent meg Pozsonyban A z ószláv liturgiától a szlovák provinciáig címmel.) Itt már elszomorodik a magyar-szlovák viszony rendezését szívén viselő íróember. A Szentszék bizony nem Nagymorávia, a szlo­ vák királyság és Szent Metód érseksége, de még csak nem is Szent István folytonossága miatt tette, amit tett. Egyszerűen ralista volt, amikor jó félévszázaddal Trianon után levá­ lasztotta Esztergomról és Egerről Szlovákia egyházi igazgatását. De a szlovák kérést már nem méltányolta, miszerint Besztercebánya legyen az önálló egyháztartomány székhelye. Róma Nagyszombatot jelölte ki, finom uta­ lással arra, hogy a "szlovák Rómába" mene­ kült már egyszer az esztergomi érsekség, és a XVI. századi hagyományt ott kell folytatni. Az üres püspöki székek betöltése a Husákdiktatúra következményeit szüntette meg el­ sősorban. Somorjai Á d á m benedekrendi paptudós felvetette már a Vigiliában a szláv és a magyar szentek közösségét. Be jó lenne, ha egyházaink közösen törekednének nem­ zeti tisztázni valóink rendezésére, melyre egyébként közös nemzeti védőszentünk is kötelezne: a "magyar" Magyarok Nagyasszo­ nya és a "szlovák" Hétfájdalmú Szűzanya. A szlovák katolikus és egyéb ellenállás négy évtizedes történetének hősei után Alexander Dubčekot sem hagyva ki a sorból - a szónok visszatért a történelmi kronológi­ ához: Amikor Pazmány (sic!) megalapította a nagyszombati jezsuita egyetemet, azzal nemcsak civilizálni és pacifikálni akarta a 149 �palócföld 93/2 magyar (országi) hódításvágyat, hanem a műveltséget is kívánta terjeszteni. Ezen egyetem többségében szlovák professzorai Nyugat-Szlovákiában pasztoráltak, ter­ jesztették a szlovák nyelvet és emelték a szlovák kultúrát. Íg y keletkezett a kulturá­ lis nyugatszlovák nyelv, amit Anton Berno­ lák a XVIII. század végén szlovák irodalmi nyelvvé em elt... itt nem érvényesült a bibli­ kus cseh, bár az evagélikusaink liturgikus nyelve, mivel a szlovákoknak már ősidők óta megvolt saját ősi népnyelvük." A szónok nyaktörő kronológiai ugrása után a földetérés szédítő zavarai következ­ nek. Mondataiban mindenütt van igazság­ mag, ámde azok megfogalmazásai és az el­ hallgatások miatt csak veszedelmes féligaz­ ságokként jelennek meg. A tisztázáshoz nem kell "magyarnak" vagy "szlováknak" lenni, egyszerűen vissza kell térni a tényekkel, im­ már írásos dokumentumokkal bizonyítható egykorú valósághoz. Pázmány Péter nevét vagy magyarul kell írni, vagy a nemrégiben elfogadott, a kommunista rendszer kreálta névreszlovakizációs helyesírási szabályzat szerint Pazmáň-nak. Ez, persze, a kisebbik baj. Pázmány Péter mindenekelőtt a ma­ gyarhoni katolikus egyházat akarta megújí­ tani, s ennek eszköze volt a nyelv. Az a nyelv, amit az illető területen a nép beszélt. Ma­ gyarhonnak azon a részén tehát a magyar és a szlovák. A bíboros megújította a magyar nyelvet, mert úgy akart prédikálni és írni, hogy minél szélesebb néprétegek értsék, mint a reformáció terjesztőit. Ugyanerre buzdí­ totta egyházának szlovákajkú híveit is. Esz­ tergomi szertartáskönyvében egyenesen kö­ zépszlovák dialektusban, Štúrék irodalmi nyelve szerint kereszteltek, eskettek és te­ 150 mettek, de ez kevés volt. Az igazi ellenfél ugyanis a cseh bibliai nyelvet használó szlo­ vák evangélikusság, amelynek nemcsak hitét, hanem nyelvét, a Králicei Biblia igéit tekin­ tette eretneknek. Ezért szorgalmazta Páz­ mány a számára hozzáférhető terület, Nagy­ szombat környékének nyelvét, a nyugatszlo­ vák nyelvjárás használatát. Obecná sloven­ čiának, azaz közszlováknak nevezték el ezt a nyelvet, és mivel jezsuiták kezdtek írni rajta, jezsuita szlováknak is hívták. A Kováč -ter­ minológiában szereplő "kulturális nyugatszlovák nyelv" kifejezés ugyanúgy az elmúlt rendszer tákolmánya-találmánya, mint a történelmi családnevek reszlovakizált he­ lyesírása. És nem a szlovák az elsődleges eb­ ben, mint ahogy Pázmány írásaiban sem a magyar. És nem az volt a lényeges, hogy az egyetem tanárainak többsége milyen nemze­ tiségű volt, hanem a római katolikus vallás terjesztése. Persze, az is ugyanilyen hiba len­ ne, ha mi Pázmány toleráns nemzetiségi poli­ tikájáról szólnánk, a szlovákok netán a Ci­ rill-Metód-hagyomány folytatásáról. A XVII-XVIII. században Nagyszombat kultu­ rális központként természetesen szolgálta a hazai katolicizmus erősítését. Ahogy éppen szükségeltetett: sokszor egyazon személyek két, három nyelven is szolgálták azt. "Nem vagyunk múlt nélküli, hagyomány nélküli, büszke szlovák kultúra nélküli nem­ zet. Csak először a magyarországi feudális nacionalizmzus, majd a politikai csehszlo­ vákizmus páncélja akadályozta a szlovák állampolitikai identitás megteremtését.″ Az okfejtés úgy tűnik nagyvonalúan általánosít. A feudális magyarországi nacionalizmus la­ tin nyelvű volt, s amennyiben nemzeti, akkor a magyart, a szlovákot és a többit vallásszol­ �palócföld 93/2 gálatra használta. A polgári átalakulás tette első helyre a nemzetet és nyelvét. Itt és csak itt kezdődik a magyaroknál és főleg a csehek­ nél sokkal gyengébb polgársággal rendelkező szlovákság történelmi lemaradása. A polgá­ rosodó Magyarország és Cseh/szlovákia) csak egyetlen politikai nemzetben tudott gondolkodni, ezért éppen a polgárosodás ér­ dekében magyarosított és csehszlovákosí­ tott. Ezt mindenképpen el kell ismernie ma­ gyarnak és csehnek egyaránt, ha mai nemze­ dékünk vétlen is ősei európai törvényszerű­ ségeknek megfelelő tetteiért. Sajnos, további kínokat okozhat elsősorban a szlovák jelen­ nek és jövőnek az, ha a szlovák nemzeti kon­ tinuitást olyan módon állítják a ma polgára elé, ahogyan azt Michal Kováč teszi: "É s ez az idegen világ, mondhatni most is, amikor immár harmadik szlovák álla­ munkat alapítjuk meg, nemegyszer ma sem ért bennünket ... Nemrégiben egy emigráns folyóiratban olvastam azt a figyelemremél­ tó megállapítást, hogy a modern szlovák po­ litika Štúrtól Mečiarhoz vezetett, ha tetszik, vezet. A szerző ezt nem a (személyi?) kultusz ápolásának, hanem a szlovák politikai f o ­ lyamat kemény realitásának mondta, ami január 1-jén történelmi ténnyé vált." Ezt a gondolatsort már neház kommentálnia ma­ gyarországi szlovakistának, de alig hiszem, hogy a szlovák szellemi élet nagyobbik részé­ nek könnyebb lenne. A beszéd publikált részében zárótétel­ ként szerepel “a kommunista rendszer gaz­ dasági, erkölcsi, társadalmi csődje", ami ránehezedik a szlovák (és a többi hasonló sorsú) nemzet jelenére. Idő és türelem, közös munka kell hozzá, hogy a csődtömeg ma­ gyar-szlovák összetevőiből kapcsolatokat építő, összekötő szálak legyenek, amelyek a régmúltban ténylegesen nem az etnikai nem­ zeti dicsőségben, hanem a szentistváni esz­ méken alapuló, akkoriban korszerű, az euró­ pai integrációnak megfelelő egybetartozás­ ban nyilvánultak meg. Reméljük, a napi poli­ tika is felismeri ennek gyakorlati hasznát, és merít is majd ebből a hagyományból. A Ma­ gyar Köztársaságban és a Szlovák Köztár­ saságban egyaránt. 2. A bevezető szimbólum - Horthy cím­ mel Andrej Ferko glosszázik a magyarorszá­ gi általános iskolák új történelem-tankönyve ellen. Elég lenne lajstromba venni mint ma­ gyar vonatkozást, ha nem buzogna benne számos - divatos szóval élve - csúsztatás. A főbaj ugyanis az, hogy a Nový čas (Új Idő) cí­ mű lap múlt évi december 28.-i számából vett hír szerint a magyar tankönyvben Horthy M iklós éppen a komáromi hídon a "v issza­ tért magyar területre" lovagol fehér lován. S ez a Horthy Immár Ferko szavai szerint "nem-magyarok bestiális újvidéki gyilko­ sa", aki ismét nem-magyarok ocsmány, fa­ siszta szörnyszülött pusztítójaként mérgezi " nad′mad′jarorság″ (sic!) ideológiájával az ártatlan magyar gyermekek lelkét. Sőt! A. Ferko idézi Štefan Moravčik szavait, melyek szerint ″a lövöldözés a tankönyvekben kez­ dődik." Bizony, sokat kell még egymástól termi­ nológiát tanulnunk. Szomorú lenne, ha a ma­ gyar tankönyvek dicsőítenék, nemzeti igaz­ ságosztásnak tanítanák Trianont, okkupáci­ óként, megszállásnak és bizony nem visszaté­ résként oktatnák a harmincas-negyvenes évek fordulóját. Ezt tették az utóbbi negyven év tankönyvei, amelyek Csehszlovákiában k l é r o f a s i s z t á n a k nevezték a második 151 �palócföld 93/2 szlovák államot, a magyar tankönyvek pedig Ferkon is túltettek a Horthy-rendszer egysí­ kú elítélésében. Abban viszont teljesen egyetérthetünk a szerzővel, hogy ideje lenne realizálni szlovák, osztrák és magyar értelmiségiek két év előtti nyilatkozatát, miszerint kölcsönösen felül kellene vizsgálnunk tankönyveinknek a nem­ zeteink közötti uszítást tartalmazó megfo­ galmazásait. (Mint azt a németek és a franci­ ák, ugyebár, megtették!) Türelem kell ide is, no meg Andrej Ferkonak egy objektív belső szlovákiai lapszemle a szlovák tömegtájékoz­ tatás és a tankönyvek magyarellenes meg­ nyilvánulásairól. Hazai szlovákjaink Sme (Vagyunk) című irodalmi lapjának megszű­ nése, vagy Czurka (sic!) folyóiratának anti­ szemita kampánya és a "fehér ló vonulása" a komáromi hídon így egybemosva éppen a Ferko által is emlegetett ″gyarmatosító, kommunista és fa siszta totalitás" gyakorla­ tát, az ellenségképgyártás újjáélesztését je­ lenti. 3. Igazi felüdülést a mélyen humanista M ilo Urban, az Élő ostor írójának A véres fo ly ó partján címmel folytatásokban közölt lágernaplója az amerikai hadifogságból. Ur­ ban sohasem bántott meg senkit. Akkor sem, amikor regényében éppen a magyarosító rendszer végnapjait örökítette meg egy kis szlovák faluban. Akkor sem, amikor a Zöld vérben a századelő magyarosító oktatási po­ litikájára emlékezett. Mostani írása - érthe­ tő, hogy a korábbi rendszerben nem publikál­ hatták - az amerikai fogság korántsem idea­ lizált képe, s kedves színfolt benne a Spiri­ tiszták és a magyar grófok című részlet, amely a hajdanvolt magyar-szlovák nyelvkö­ zösség - egyébként Ballek, Jaroš, Ťažký, Mo­ 152 ravčík és mások műveiben is - továbbélésé­ nek jelzésértékű villanása. Történik ugyanis, hogy egyik társukban a pápai téglagyár tulaj­ donosát vélik felfedezni az unatkozó foglyok, kiderül azonban, hogy nem a római pápa vál­ lalatáról, csak a Pécs melletti Pápa város szovjetek elől futó téglagyárosáról van szó. Urban kedvesen magyarázza a pápežský pápai szó kettős jelentés-lehetőségét, és mit sem von le emberségéből, hogy a dunántúli város helyét a valóságnál kissé délebbre teszi. 4. Mindannyiunk számára igen elgondol­ kodtató, tanulságos lecke Claudio M agris trieszti író 1986-ban szlovákul is megjelent Duna-könyve, illetve az irodalmi útleírásról Anton Hykisch tollából olvasható gondolat­ sor A Duna titkai címmel. (Magris nálunk sem ismeretlen, hiszen másik műve, a Habs­ burgok mítosza magyarul is olvasható.) Mag­ ris egykor a Habsburg-régiót járta be a népe­ it összekötő folyó mentén. A szlovák recen­ zens a Bécsről szóló részeket tartja a legérde­ kesebbnek, meg a számára kevésbé ismert Erdélyt, a Bánátot, Romániát és a Vajdasá­ got. És persze a hatodik részt, a Várak és f a ­ kunyhók címűt, ami Szlovákia. Anton Hykisch - Lőcsei Pál Mester, Mária Terézia korának feldolgozója történelmi regényben - észreveszi, hogy Magrist Pozsony bűvölte el - illetve az a bizonyos XVIII. századi négy­ nyelvű és helyi gyógyszertár-kézikönyv -, mint a kultúrák találkozásának városa. A szlovák történelmet a trieszti szerző a XVIII. századtól veszi figyelembe, és németországi, ausztriai avagy erdélyi útirajzaitól eltérően itt kerüli a középkor, a gótika, Nagymorávia és a két szláv apostol említését. Keserűen ol­ vasott Hykisch Szlovákia jelenéről, a "vulga­ ritás stigmáiról'', a prágai tavasz elfojtásán �palócföld 93/2 élő(sködő) szlovák politikáról és nemzeti fej­ lődésről. Érdekli Hykischt, mit írt Magris Magyarországról. Megállapítja, hogy a magyar in­ formátorok felkészültebbek voltak, mint a szlovákok. Igaz, nekik huszonkét fejezet ju­ tott a szlovákok három fejezetével szemben. "A német, szláv és román világ közé szorí­ tott Magyarországot fenyegették szomszé­ dai, de nem volt vazallusuk" - mondja Mag­ ris. "Nos, a románoknak, ruszinoknak, szlo­ vákoknak, horvátoknak, szerbeknek, néme­ teknek bizonyára kissé különböző elképzelé­ seik vannak a régi Magyarország tíz évszá­ zadából, ki kinek volt a vazallusa és ki kit fenyegetett" - írja Hykisch, aki az útirajz legjobban megírt részei közé sorolja a Ma­ gyarországról szólót. Fáj neki a szlovák fa­ kunyhó-kép, mégis olvasásra ajánlja honfi­ társainak. Talán ezért a Szlovákiának szánt néhány sorért is, amit mi is idézünk, szlovák­ ból fordítva: "A kis nemzetnek meg kell sza­ badulnia a nagyok lenézésétől és közönyétől - amely nagyok talán már nem is lesznek so­ káig nagyok - de szabadulnia kell kicsiny­ ségének komplexusaitól is, attól az érzéstől, hogy ezt állandóan módosítgatni vagy cá­ fo ln i kell, vagy fordítva, dicsekedni vele, mint kiválasztottságának jegyével. Az, akit sokáig kárhoztattak a gyengébb szerepére és akinek minden erejét saját identitásának ér­ vényesítésére és védelmére kellett összpon­ tosítania, gyakran folytatni véli ezt a hely­ zetét, amikor az már nem szükséges. Ha így önmagába fordul, saját identitásának érvé­ nyesítésébe görcsöl, és arra koncentrál, megkapja-e az őt megillető tiszteletet má­ soktól, az fenyegeti, hogy egész energiáját erre a védekezésre irányítja, és így szűkíti tapasztalatainak látókörét, és a világhoz fűződő kapcsolatában hiányozni fo g az emelkedettség. " Hykisch ezeket a sorokat be­ kereteztetné és minden szlovák kormánytag és diplomata íróasztala fölé akasztatná. 5. Viliam Fábry Szlovákok a szlováko­ kért? című rövidebb írásában az USA-beli "magyar lobby" Szlovákia-ellenes veszélyére hívja fel a figyelmet. A lobby Bős és a szlová­ kiai magyar nemzettest körül tevékenykedik Tóm Lantos és Béla Lipták személyében. Azzal fenyegetik Szlovákiát, hogy megaka­ dályozzák diplomáciai elismerését, ha a két kérdés megoldása nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Pedig Tom Lantos, a cikkíró szerint, személyesen is meggyőződ­ hetett a szlovákiai magyarok helyzetéről, mégis, budapesti nyilatkozatában kritizálta Szlovákiát. Sőt, fenyegette is, hiszen a ma­ gyar sajtó szerint Clinton külügyi államtit­ kári széke várta. Mint Fábry írja: "Ma már tudjuk, hogy a z ... elnök más, nemzetileg nem terhelt politikust választott erre a tisztség­ re.” Lipták Béláról - nyilván neve ("liptói") miatt - megállapítja szlovák származását, és janicsársággal, nemzethagyással vádolja több kongresszusbeli társával együtt. Ez utóbbiak nem hajlandók Szlovákiába jönni, pedig ha ez történne, ″úgy járnának, mint századunk elején Seton Watson, akit a ma­ gyarok Budapesten arról győzködtek, hogy Magyarországon semmiféle szlovákok sem léteznek. Mikor viszont Szlovákiába jött, kénytelen volt megállapítani, hogy a magya­ rok becsapták. A z ellenkezőjéről győződött meg, és a szlovákok elszánt védelmezőjévé vált." Fábry "ellencsapásra" szólítja fel az ame­ rikai szlovákokat. Ahelyett, hogy hazajárná­ 153 �palócföld 93/2 nak tanácsokat osztogatni a szlovák állam építésének mikéntjére, inkább az Államok­ ban ellensúlyoznák a magyar lobbyt. A cikk­ író szerint ugyanis "a szlovákiai magyarok­ nak nagyobb jogaik vannak, mint a világ bármelyik más nemzetiségi kisebbségének... miközben a többszázezres magyarországi szlovákság halódik." Az olvasóban óhatatlanul felmerül, tud-e Viliam Fábry Tom Lantos kongresszusi be­ szédéről a Ferko glosszájában Czurkának ne­ vezett ügyről? És ugyancsak megdöbbenhet Seton Watson - Scotus Viator századeleji idézésén, az akkori és a mai Magyarország párhuzamba állításán. Mintha Fábry elfelej­ tené, hogy immár önálló Szlovákia állampol­ gára, aki nemrégiben arról cikkezett, hogy a dél-szlovákiai kommunista helységnév-ke­ resztelések megszüntetését követelő szlová­ kiai magyarok ezzel Nagymagyarország visszaállítását akarnák. De vajon mit szólna Seton Watson Stúrovohoz, Kolárovohoz, meg a többihez, amikor a századelőn joggal ostorozta ugyanezért) az akkori Magyaror­ szágot?! 6. Az egykori emigrációs vezéralak, Im ­ rich Kružliak Öncsalás című cikkében ala­ posan elmarasztalja a szlovák Keresz­ ténydemokrata Mozgalmat és vezetőjét, Ján Čarnogurský t, akinél Mečiar és pártja sok­ kal célravezetőbben politizál. A szlovák ke­ reszténydemokraták egyetlen pozitívuma Kružliak szerint az, hogy "megőrizték a szlo­ vák arculatot Bős védelmében, mégpedig 154 nemzeti vonatkozásban is." Ezzel a lapozás végére jutottunk, de té­ mánkat korántsem merítettük ki. Mert a szlovák kultúra belügyei ezeréves együtt­ élésünk, no meg nemzeti sorsunk legújabb hasonlósága okán a mi ügyeink is, ha kifeje­ zetten nem emlegetnek is bennünket. Így nem érdektelen Európa tán legrégibb folyói­ ratának, a Slovenské pohl’ady-nak visszakényszerítése a magyar kormányzat által ténylegesen betiltott, majd 1990-ig Cseh­ szlovákiában többször is majdnem megszün­ tetett Matica slovenská kiadásába. Izgalmas olvasmány Pavol Čarnogurský 1939. már­ cius 14. című könyve (Róbert Letz ismerteti vezető helyen) a második szlovák állam, az első Szlovák Köztársaság megalakulásáról, ugyanígy E va Trizuljaková cikke az argen­ tínai szlovákokról és sok egyéb írás. A mináči mottó láthatóan - legalábbis a Literárny týždenníknek ebben a számában sajnos, mit sem veszített időszerűségéből. Az is igaz természetesen, hogy az utóbbi negy­ ven év alatt sokszor évfolyamnyi hetilap­ anyagban sem találhattunk ennyi magyar vo­ natkozást. De a kimondás talán elősegítheti a tisztázódást, különösen, ha türelmes tájéko­ zódásunk legközelebb más szlovák publikáci­ ókat is ismertet majd. Olyanokat is, amelyek távolabb állnak e hetilap jelenlegi kormány­ közeliségétől. �palócföld 93/2 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban X. Lassan megint itt lenne az ideje - 1993 januárjának végén -, hogy a hazai színházi élet­ ről is beszámoljak, mint egy esztendővel ezelőtt. Lesz is szó két-három premierrről; az azonban, hogy a szemle egy játékfilmmel kezdődik és könyvvel végződik, jelezheti: a magyar színházművészet nem épp a legsikeresebb évadát éli. Jelenségekről - így a Romeo és Júlia be­ mutatóhullámáról, hozzá a West Side Story műsorra tűzéséről - könnyebben értekezhet a kri­ tika, mint akár a pillanatnyi legjobb látnivalók kvalitásairól. /Színészparádé/ Sokszor el­ hangzik, sokszor leírjuk - néha kissé mentsvár is a magyar szín­ játszás európai színvonalú (ha nem javítanám rakoncátlankodó írógé­ pem iménti elütését, hanem Tan­ dori Dezső gyakorlatát plagizálva bennhagynám a betűvétést, akkor így formálódna a mondat: színját­ szásunk európai szívvonalú). Vala­ hol a nevezetes angol játékkultúra és a nem kevésbé nagy tradíciójú, másfajta orosz színművészet kép­ zeletbeli felezőútján, sajnos a len­ gyel, cseh, délszláv interpretációs módoktól kevésbé megérintve él elevenen a sokágú magyar színjá­ tékosság. Lehet bírálni olykori lomhaságáért, félteni a művésze­ ket agyonhajszoltságuk miatt, föl­ róni a stílusvétéseket és a valóban karakteres műhelyek főleg vidéki n a gyvá r o so k b a n mutatkozó hiányát de magyar teátristá­ nak lenni: rang. Koltai Róbert egy legendától, és kollégái, meg a saját talentumától vette az erőt első játék­ filmje elkészítésé­ hez. A Sose halunk meg - ügyes és szín­ vonalas sajtókampá­ nyának is köszönhe­ tően - pár hét alatt hatszor annyi nézőt csalogatott a mozik­ ba, mint egy átlagos (sikeresebb) magyar film. Nógrádi Gá­ bor úgy szegődött társul a forgató­ könyvírásban, hogy a fősze­ replő, a vállfaárus piaci ván­ dorkereskedő már neki is “fo­ gadott nagybátyja” lett (Kol­ tai a családi mitológiából, a vérbeli pikaró rokon sorsából és meséiből szőtte a filmter­ vet). Az epizodikus-stációs, édes-bús, jobb-rosszabb szer­ kezetű-színvonalú, kedves és tartalmas film a színészi alakí­ tások miatt teszi kötelezővé, hogy szóljunk róla. A varázsla­ tos játékosok még azt is feled­ tetik, hogy a kor- és miliőérzé­ kéről híres Pauer Stúdió ezút­ tal anyagi okokból vagy slend­ riánságból fittyet hányt a tör­ ténelmi követelményekre, és jószerivel semmivel sem jelez­ te, hogy nagyjából az ötvenes­ hatvanas évek fordulójára esik 155 �palócföld 93/2 a cselekményidő. A ruhák a jelen­ be mosódnak, sehol egy beszédes régi plakát, az enteriőrök is karak­ ter nélküliek, sajna. Annál kitű­ nőbbek a színészek, Koltai vezérle­ tével. Ő még színezheti is az örök kisembert, a szenvedélyes siker­ hajhászt, a nők bálványát, a költői mellébeszélőt, azt a kortalan fic­ kót, akit mindközönségesen Münchhausennek, a serdületlen családtagok rémének, örök tör­ vényenkívülinek szoktunk nevez­ ni, s aki szent borzadállyal tölt el minden jobbféle famíliát lehetet­ len szokásaival, váratlan látogatá­ saival, meghökkentő plánumaival. Egy ilyen - lóverseny-megszállott - nagybácsi viszi magával a ka­ masz unokaöccsöt, hogy ő pár na­ pig a diadalmas futamokra, a fiú meg az életre készülődjék. A be­ avatás ősi szertartása ez: az erő­ szak, a ravaszság, a nyomorúság el­ ső élménye, látványa. És az asszo­ nyi öl sugárzása. A rendező Koltai Róbert a ját­ szótársaknak még a sajátjainál is jobb szituációkat teremtett. A leg­ emlékezetesebbet Csákányi Lász­ ló és Lontay Margit házaspárjá­ nak. Az öreg tánctanár és zongorá­ zó felesége alig lepődik meg az éj­ szaka beállító, és a közelgő mulat­ ság előtt az ifjú rokont az alaplépé­ sekre mindenáron okíttatni akaró vállfás agresszív kopogtatásán... Hallottak ők már életük során ri­ asztóbb éjszakai dörömbölést is... 156 Csákányi és Koltai “bemutató tánca” az igazi, fojtogató gro­ teszkum nagyjelene­ te. Szomorú árny su­ han a dallammal: se Csákányi, se Lontay nem érte meg a díszbemutatót (amelyre pedig a túlbuzgó szervezők annyi ven­ déget hívtak, hogy a bent- és kintrekedt tömeg alatt csaknem leszakadt az Uránia mozi). Szirtes Ági egy olvadékony fod­ rásznő pár szavával suttogott a korról, amikor nemcsak a frizurák: a szerelmi szokások is mások voltak. Monori Lili a maga páratlan mo­ dorában formált egy fájdalmasabb lelkű, elhagyott asszonyt, aki tudja: nem a fri­ zurák és nem az ud­ varlás trükkjei szá­ mítanak, csak az, van-e valakije az embernek, vagy ma­ gára marad az emlé­ keivel? Jordán Ta­ más a fékezhetetlen férfierő és a lemon­ dó tehetetlenség közt szunyókálta vé­ gig a kalandokat, e jótékony aluszékonysággal biztosítva, hogy a félig gyermek ifjú, a vállfaszakma várományosa át­ eshessen a szerelmi tűzke­ resztségen (felesége: Kathleen Gaty jóvoltából). A sok tucat kitűnő epizódista teljesítmé­ nye szinte belesűrűsödött Hu­ nyadkürti György lóversenyit­ tas tekintetébe, M áté Gábor az egykori szerelmi újonc, má­ ra meglett ember - nosztalgi­ kus csöndességébe (nem a váll­ fákkal jegyezte el magát, ha­ nem a lovakkal). A Sose halunk meg olyan vitális, hogy egy mini CD meg­ jelentetésére, a filmdalok köz­ rebocsátásra is futotta az al­ kotók meg a szponzorok neki­ buzdulásából. A dalszövegeket Bereményi Géza írta. Márpe­ dig ha ő - kiváló zenészek ol­ dalán - fölvállal egy (vállfás) filmet, akkor az a film nem el­ veszett film. /Verebes Cyranója/ E pil­ lanatban ugyan még nincs vég­ leges döntés, de az a megala­ pozott hír járja - nyilvánossá­ got is kapott már -, hogy Vere­ bes I stvánnak hamarosan ko­ moly szerep jut az észak-ma­ gyarországi színházi arculat alakításában. Vagy Nyíregy­ házát számoljuk már itthoni keletnek? Mindenesetre a Mó­ ricz Zsigmond Színház igazga­ �palócföld 93/2 tói székének a fővárosi Komédium kitalálója és jelenlegi gazdája a fő várományosa, és az illetékesek azt szeretnék, ha másfelől az alakuló (egyben folytatódó) miskolci nyári színi törekvéseket is Verebes keze alá adhatnák. A hír annyiban meg­ lepő, hogy a sokoldalú művész az utóbbi időben inkább a másik or­ szágvéget kereste föl szívesen: Za­ laegerszegen vállalt vendégrende­ zéseket, és állítólag azon a tájékon igyekezett nyugodalmas falusi fészket találni magának. Persze őt - többek között a még mindig Bu­ dapesten működő Magyar Rádió egyik legszínesebb műsorkészítő­ jét - elég nehéz vidéki magány­ ban, alkotó csöndben elképzelni... Szerencsés találkozás lehet-e Ve­ rebes Istváné a nyíregyháziakkal, majd eldönti az idő, ha a felek igent mondanak. Ötletben, kezde­ ményezőkedvben aligha lesz hi­ ány, hiszen a színész-rendezőnek az aktivitás és az eredetiség a fő erényei. Remélhetőleg a kitartása és a kedve sem fog sokkal az intel­ lektuális dinamizmus mögött kul­ logni. Direktori belépőjegynek nem volt rossz (akár a nyári Miskolcra, akár az egész évi egész embert kí­ vánó Nyíregyházára) a Cyrano de Bergerac színrevitele. Verebes Idelenn címmel - és saját fősze­ replésével - meghökkentően érde­ kes Éjjeli menedékhely-változatot vázlatozott Egerszegen, majd már ment is a miskolci Nemzeti Színházba, hogy Rostand újro­ mantikus remekét (vagy giccsét?) ame­ rikanizált felfogás­ ban játszassa el szí­ nészeivel. Ennek az elképzelésnek az lett volna a lényege, hogy a címszereplő a vadnyugati típusú magányos és igazsá­ gos hőst testesítette volna meg. Ez a kon­ cepció inkább papí­ ron vált be, ezért Szervét Tibor végül­ is nem nagyon pá­ lyázott Henry Fonda vagy Charles Bron­ son babérjaira. Így szerencsés elegy jött létre. A díszletek, a játék svungja és at­ moszférája az Újvi­ lágot, az ábrázolás bensőségessége, bi­ zonyos konzervati­ vizmusa az európai­ ságot emelte ki. Ra­ dikális húzásokkal és logikus gondolat­ sorokkal sikerült megoldani a színmű problematikus epi­ zódjait (például a Holdból jött ember jelenetében kiderült, hogy a halavány égitest talán csak öt-hat méterre van a fe­ jünk fölött: aki egy kerítésről ugrik, az már Luna küldötte tessék csak kísérletezni egy Cyrano-szerű fickó nyakban­ cipelésével!). Szervét ráhango­ lódott Verebes eszejárására, érzékeltetni tudta, hogy a na­ gyorrú lovagnak az orránál tényleg csak az esze nagyobb, és elég baj is ez neki. Szívének döntéseit is állandóan az er­ kölcs intellektuális bírósága elé viszi, amely morálisan jól dönt, de túl dönt. Nemes vá­ lasztásból - a saját, mély és heves szerelem “átutalásá­ ból”, átengedéséből - ekként hármas tragédia lesz. Életével fizet a szerencsés (de rásze­ dett) udvarló, az igazságot ki­ tudó Christian, évtizedes bol­ dogtalanság az osztályrésze párbajhős költőnknek, és ko­ lostorba megyen Roxane. Ez a halmozott életkudarc kellően felemelő, tanulságos, és kellő­ en groteszk Verebes színpa­ dán. Igen jól instruálta a mel­ lékalakok többségét is: Szervét viszi a prímet, de jó szeretni nem mert szerelme, Turóczi Éva is, és emlékezetes a fűzfa­ poéta Rageneau cukrász (Kul­ csár Imre) élet és halál helyett inkább rímekre figyelő literá­ tussága, Castel-Jaloux, a kapi­ tány abszurd csöndessége is 157 �palócföld 93/2 (.Földi László a nyíregyházi Cyra­ no-szerep után húzódott vissza eb­ be a kisebb feladatba. Milyen de­ rék vitéz, azt nemcsak a színpadon, hanem az életben is bizonyította: ugyanis ő volt az, aki “civilben” majdnem elfogta a Cyrano-főpró­ ba előtt a miskolci pénztárt kifosz­ tó rablót. A tolvaj nem könnyen szabadulhatott volna Földi marká­ ból, hiszen kettős harag követelt elégtételt. Egyfelől a bűntény, másfelől az, hogy az említett előa­ dást jelképes árú belépővel a mun­ kanélküliek javára szervezték. Még legjobb azt hinnünk: egy munkanélküli vitte el - tehetet­ lenségében - a nem túl nagy bevé­ telt. Sajna, a színész elől kereket tudott oldani a tettes). Miskolc színháza, Hegyi Á r ­ pád Jutocsa igazgatásával, sokat hallat mostanában magáról; és jó híreket. Igényes műsorpolitikájuk, tagozatbővítő törekvéseik, stúdió­ kísérleteik már azt az időszakot készítik elő, amikor a javában fo­ lyó építkezés és rekonstrukció eredményeként az ország egyik legszebb és legtágasabb teátruma lesz a miskolciaké. Jó lenne külön és részletezőn írni Kern Andrásról, e kiváló szí­ nészről, Verebes István barátjáról és gyakori alkotótársáról (az Ide­ lenn a dalokat köszönheti Kern­ nek). A Pesti Színház A nagy Ro­ mulus-bemutatója azonban nem hozta meg a remélt sikert, kom­ 158 mersz vígjátékocs­ kává soványodott Friedrich Dürren­ matt mostanában sokat játszott törté­ nelmi parabolája. Tordy Géza fárado­ zása erőlködés ma­ radt, a birodalmát tudatosan elherdáló utolsó római császár tragikomédiája nem kelt életre. Kern be­ letörődve átvergő­ dött az előadáson, mi meg kesereghet­ tünk: a koronás fők nem neki valók, III. Richárd után Romu­ lus sem. /Eszenyi/ A ko­ rábban már jelzett Romeo és Júlia-pre­ mierhullámnak bő­ ségesen lehetnek a színházakon, a mű­ vészeten belüli, sze­ mélyi és egyéb okai. Tény viszont az is, hogy a pártviszály kevés darabban jele­ nik meg oly riasztó­ an, mint ebben a nagy szerelmi drá­ mában. Hozzá még az erőt mutató, ám halogató és tehetet­ len veronai herceg is erősíti - gyöngesé­ gével - a lehetséges mai értel­ mezést. Hasonló megfontolá­ sok szólhattak a West Side Story műsorra tűzése mellett. E musicallel, amely ugyan ma­ ga is kezd klasszikussá válni, ki lehet iktatni a zavaróan nagy klasszikust, Shakespeare-t. Bár valószínű, hogy Eszenyi Enikő tehetségének és erélyé­ nek mindegy, milyen szöveg­ könyvet kap rendezőként a ke­ zébe. A sziklából is vizet tudna fakasztani - ami nem is olyan nagy varázslat ahhoz képest, hogy a patakról is el tudja hi­ tetni: folyam, a tengerről is azt, hogy óceán. A zenés, mo­ dernizált Romeo és Júlia-tör­ ténet összetettsége és színrevi­ telének bonyolultsága az est folyamán egyszerű, tiszta renddé szépült. Pápai Erika és Kaszás Attila a főszerepek­ ben a jóság intaktságával éltek a két ellentábor nagy kavargá­ sában. A játék minden eleme összeillett, a rendező ura volt anyagának - csak énekelni nem taníthatta meg azokat, akiknek ez nem erősségük, és azt a magamutogató igyekvést felejtette el visszasrófolni, ami egy-két fiatalból csapott ki bo­ csánatos, de feltűnő színpadi bűnként. Eszenyi Enikő végérvénye­ sen bizonyította, hogy nem­ csak a színészek, de a rende­ �palócföld 93/2 zők közt is előkelő hely illeti meg. A Leonce és Léna sikerét egyszeri­ nek, véletlenszerűnek vélők is be­ láthatták: megint akadt egy igazi animálója a magyar színháznak. (Elevenítsünk föl egy jellemző ese­ tet a budapesti Kamaraszínház most is műsoron tartott Büchnerelőadásából, a kezdeti időkből. Az egyik főszereplő idegei épp az első előadások egyikén mondták föl a szolgálatot. Az első rész után a té­ pett lelkű és megfáradt színész akinek a második részben nem volt dolga - távozott a színházból. Eszenyi Enikő határozott és szép szóval a harmadik játékrészre vissza tudta csalogatni őt; közben pedig csudás módon az az érzé­ sünk volt, hogy akárcsak a kezdet pillanatától, most is ott kucorog a parányi színházban, szuggerálja a színészkollégákat, drukkol az ideá­ lis intenzitásért. Holott akkor a környéket járta, mint utóbb fény derült rá. Az előadás végeztével az ápolásra szoruló színésztársról ugyancsak Eszenyi gondoskodott - de előbb még összehívta a társu­ latot, elmondta az észrevételeit. A kifogásait is. Olyan kedvesen kato­ nás rendet tartott, hogy a Leonce és Léna aztán meg sem állt a fesz­ tiváldíjakig. Az 1993-as kritikus­ díjakból alighanem a West Side Story nak is fog jutni.) /A z időtől megfosztott tér.../ ...vagy a tértől megfosztott idő: ez­ zel a fizikus és a lélek számára is ijesztően idegen ál­ lapottal jellemezhe­ tő a Radnóti Színház újdonsága. Botho Strauss színműve, A z idő és a szoba. A Radnóti változatos szisztéma szerint működik: hol a Cino­ herní Klubot és kon­ tinensünk más radi­ kális kisszínházait, művészfészkeit idé­ ző módon egyesíti a mesteri kidolgozást és a populáris, sister­ gő gondolatiságot, hol klasszikusokat vesz elő három-négy v i ssz a -v i ssz a t é r ő vendégrendező ked­ véért, hol játékos semmiségeket, for­ mai ötleteket tár a közönség elé, hol meg a modern filo­ zófia és életérzés ezoterikus színház­ i vetületeivel kacér­ kodik. Szikora J á ­ nos vendégrendezé­ se Takács Katalin jutalomjátéka (olyan együttes élén, amely a Radnóti Színház kitűnővé érett és megfiatalo­ dott társulatát jól választott vendégek­ kel teljesíti ki). A hősnő életé­ nek időbeli rétegei, egykori kapcsolatai egyetlen (és még­ sem egy!) térben (valójában nem szobában!), egy időben (vagyis időtlenül!) jelennek meg. Csupa felkiáltójel min­ den: csöndekkel és hiányokkal. Ez a fajta színház már attól is jó színház, hogy elmesélhetet­ len, történetbe nem fogható színház. Elemezni persze le­ hetne; hosszan. Talán megér­ zékít valamit az enyhén eklek­ tikus és nem mindig teljesen logikus játékból, hogy még egy oszlop évszázados lelke is em­ beri hangon tud beszélni csak legyen fül, amelyik meg­ hallja ezt a sóhajt. (A Radnóti kaján törzsnézői esetleg kun­ cognak magukban a poétikus és komoly percben, ez az osz­ lop ugyanis mindig ott áll a színpadon: építészeti funkció­ ja van. A díszlettervezők haja már égnek áll, nemcsak a Haj­ meresztő című bűnügyi komé­ dia esetében, hogyan bujtas­ sák, kerülgessék ezt a monst­ rumot. Tehát az oszlop lelke egy kicsit a Radnóti Színház lelke és panasza). Mint az ab­ szurdba hajló drámák, a nagy formai-gondolati paradoxo­ nok színrevitelekor oly gyak­ ran, most is a befejezésben mutatkozik nehézség. A leg­ főbb koordinátáitól megfosz­ 159 �palócföld 93/2 tott, esszenciális léthelyzet nem akar elköszönni a nézőtől. Légie­ sül, bár szörnyű súlya van. Magya­ rán: a játék - melynek se tere, se ideje, mivel csak a tempus és a lo­ cus szerepel benne, minden ember is ezek függvénye -, szóval a játék igazából nem is képes befejeződni. Talán nem is baj, hogy e hiánydrá­ ma a befejezetlenséget hagyja em­ lékbe...? Meg Takács Katalin alakí­ tását, a végső stáción egy babonázó monológszerű kérlelés, egy “ma­ radj velem” megjelenítésével. Amit nem is ő esdekel: hozzá fo­ hászkodnak. /Szociokrimi/ A hetvenes évek elején könyv alakban is, színhá­ zi változatban is nagy siker volt a Makra és a Névnap. Sem a társa­ dalomlátás és - megítélés húsz esz­ tendővel ezelőtti állapotához, sem a próza akkori fogásaihoz nemigen lehetne manapság visszakanyarod­ ni - Kertész Ákos új kötete, A gyű­ lölet ára című krimi mégis két évti­ zeddel korábbi ízeket idéz. Főleg a jellegzetesen indázó, sokszorosan összetett mondatok, ezek az ár­ nyaló, előre- és visszautaló, de vi­ lágos konstrukciók emlékeztetnek arra az írásmódra, amelyben talán elvi oka, a kor lényegéből követke­ ző érvénye is volt a rengeteg meg­ szorításnak, pontosításnak, kitérő­ nek, az igazság reménytelen kerge­ tésének. E higgadtan izgatott, arit­ 160 miásan kiegyensú­ lyozott enunciációk valamiféle nyelvtani természetű felgön­ gyölítés, nyomozás részét képezték (hi­ szen, ne feledjük, a Makra bűnügyi re­ gényként, vagy leg­ alább az önítélet re­ gényeként is fölfog­ ható). Agatha Chirstie­ nek holtában sem kell féltenie babérja­ it az író újkeletű am­ bícióitól. A gyűlölet ára logikus, elfogad­ ható és érdekes bűn­ ügyi szálat szövöget, sőt éppenséggel egy ruhadarabból kifes­ lett, szögön fönna­ kadt szál nélkülöz­ hetetlen a gyilkos ki­ létének bizo­ nyításában. Ám mint a modern epi­ kában oly sokszor, a krimi inkább csak álca. Mögötte lehe­ tőség nyílik a kendő­ zetlen, részletező aprólékosságú jel­ lemrajzra, figurateremtésre. Zofár Károly alhad­ nagy karaktere önreflexiók és szerzői kommentárok elegyé­ ből bontakozik ki. Mellette ak­ tív epizódalakok sorakoznak, férfiak, nők, rendőrök, bűnö­ zők, szegények, gazdagok, ha­ zugok, még hazugabbak, föles­ küdött józanok és kábítószer­ rel kereskedők. Biztos kéz ve­ zeti a tollat, nagy meglepeté­ sekkel nem szolgál, ám lehető­ ségeivel - főleg a testi szere­ lem és az emberi összetartás ábrázolásában - hiánytalanul élni tud. Ezzel azonban még mindig nem érkeztünk el a mű lénye­ géhez. Zofár tudniillik menhe­ lyi gyerek volt. Cigány szár­ mazású. S akit a gyilkossági ügyben gyanúba kell vennie, az is cigány. Sorsából és ki­ sebbséginek is nevezhető érzü­ leteiből eredően a főhős lelki­ ismereti vívódásként éli meg: miként viszonyulhat a könyv nem is egy cigány szereplőjé­ hez. Makra Ferenc, a cigányo­ san fekete ember nem kevésbé tépelődően, de a döntés, az erőteljesebb életalakítás ké­ pességével él tovább a nyomo­ zó utódban. A Pannon Kiadó kötete hamar tovaszálló szö­ veg, mely észrevétlenül mégis itthagy pár mélyebb gondola­ tot. �palócföld 93/2 Fekete Miklós Hét lépés Kátó Lukács memoriáléja 1 . Május elején eltemették a vén Kátó Lukácsot, egy négyszáz esztendős székely nemes famíliának utolsó férfisarját. Igaz ugyan, hogy az utolsó száz év csak szegénységet és egyre több nyomorúságot hozott a Szentmártoni Kátó családnak, s a kúriát meg a negyvenholdnyi földet a huszadik század má­ sodik fele vitte el. Még aztán is megmaradt ugyan a csizma, a harisnya, az ócska nyereg és egy rakás fegyver a cselédház padlásán - kardok, tőrök, nyársak, valamint egy szúette ládában a kutyabőr, néhány obsitoslevél, és “Eszkáel”, azaz Szentmártoni Kátó Lukács feljegyzései. A temetés után a jókörmű rokonság néhány óra alatt széthordta Eszkáel hagyatékát, bele­ értve a szúette faládát is. Csak a ronggyá olvasott biblia, egy régi énekeskönyv, meg a kézirat árválkodott az üres szoba egyik sarkában a keményre döngölt agyagpadlón. Már három hónapja dolgoztam akkortájt abban a Hargita-alji községben, s a tanácselnök őszinte bosszúságára mindvégig ingáztam, nem akartam albérletbe - “kvártélyba” - költözni, mikor is történt, hogy Eszkáel kilépett a csizmából. Hanem midőn a tanácselnök egyezségre jutott az örökösökkel, nekem utalták ki az üresen maradt házat, persze a takarítás és tatarozás gondjával együtt. Így lettem idevalósi, így jutottam egy igazán érdekes kézirat birtokába. A megsárgult papírokon sehol egy dátum. Már az első sora is keresztrejtvénynek tűnt: “Abban az esztendőben láttam meg a napvilágot, mikor anyám özvegyen maradt, mikor Káro­ lyi Mihályék lenyelték a tranyoni békát. Reménységre születtem.” És amint végigolvastam a százoldalnyi betűt, elhittem, hogy Eszkáel csakugyan “remény­ ségre” született, csakhogy a reménységen kívül nem is igen jutott neki soha semmi egyéb eb­ ben az életben. Lassanként kibontakozott előttem egy ember sorsa, egy ember, egy falu, egy vidék törté­ nelme, megtört és mégis törhetetlen belső világa. A végén már magaménak éreztem csalódásait, és vele méltatlankodtam, vagy kárörven­ deztem, ha kellett, a történtek fölött. 161 �palócföld 93/2 Néha átmentem a szomszédos régi házba, ahol akkoron a gazdaság irodái, meg a raktárak voltak, hogy el-el beszélgessek Pap Jánossal, aki az éjjeli őrséget azzal próbálta könnyebbé, a téli éjszakákat meg rövidebbé tenni, hogy szüntelenül szidott valakit, még akkor is, ha nem hallgatott rá senki. Szívesen gyalázta hát Eszkáelt is, ha felőle kérdezgettem. - Bolond volt az az ember - dohogta egy alkalommal -, mert látja, ez a ház is az övé maradt volna, meg a nagy gyümölcsös a szármányoldalon, de ő már az első évben odaadta a földjét... Már akkor átköltözött a cselédházba, mikor az oroszok bejöttek. Még a római úthoz is kiment az, a faluvégre, amikor jöttek. Kivikszolt csizmában, feszes harisnyában állt ott s valami szótárból megtanulta, hogy kell mondani, hogy “Már régóta vár­ lak benneteket ruszki testvérek.” De a muszkának bakancsa nem lévén lehúzta a ráncos csiz­ mát a Lukács lábáról, mire ő csak annyit mondott magyarul, hogy “Csak éppen téged nem vár­ talak”, s azzal mezítláb hazaballagott. Otthon aztán még többet is szólott, mert azt mondják, éppen akkor dobálta le az odorból a szénát egy muszka. Ennek meg odakiabált, hogy “Hé! Nem ketten kaszáltuk!... - Mikor az anyja eldobta a fakanalat, még annyi pénzük se volt, hogy rendesen eltemesse. Én akkor nem voltam itthon, hát csak hallomásból tudom, hogy valami kutyabőrt adott cl öt­ ezer pengőért. Abból temette el a vénasszonyt s vett Új csizmát magának, a többit meg elmu­ latta az udvarhelyi kaszinóban. Egész életében csak a csizmáját, meg a kardjait tisztogatta - köszörülte tovább nyelvét Pap János -, és nem kapott magának feleséget se. Egyszer, az anyja hozott neki egyet Kénos­ ból, s az ajtót rájuk zárta, aztán mire a fehérnép levetkőzött volna, Lukács kilépett az ablakon. Látja, éppen itt ezen az ablakon szökött meg a lány elől... S erre a házra is a gazdaságnak kel­ lett gondot viselni... Azért költöztettem ide az irodát, hogy a bennvaló tönkre ne menjen, mert hát akkor én nem bakter voltam, hanem tanácselnök. A kézirat tanúsága szerint “Papagájos” János abban az évben csakugyan tanácselnök volt. Íme: “Beálltam lógondozónak a közösbe, mert valamiből meg kell élni. Ezt mondta az este Pap János is, aki a múlt héten jött haza Bukarestből, s most ő a bíró, azaz hogy tanácselnök. Elmondta, hogy négy évet ült a hűvösön. Ott ismerkedett meg az elvtársakkal, kik idetet­ ték. Kérdeztem, hogy miért zárták be, hát azt mondja, az osztályharc miatt. - Tarkára festett verebeket adott el drága pénzért az uraknak, azért ítélték el. Na, ezután ő nekem már csak »Papagájos«”. És van még egy bekezdés, ami ugyancsak a volt tanácselnökről beszél: “Ma reggel értem üzent a Papagájos, hogy menjek azonnal a községházára. Lóháton men­ tem, gyalog jöttem haza, nyereggel a hónom alatt. Azt ígérte, nem csinál belőlem kulákot. Ez a tetű csak akkor hagy már élni, ha nem lesz mit tőlem irigyelnie.” 162 �palócföld 93/2 2. Kaszáláskor vallatóra fogtam a temetőt. Eszkáel sírja a bekerített rész legmagasabb pontján, egy vén fenyőfa alatt van. Körös-körül a sírköveken, fejfákon szomorúfüzet, vagy tán ciprust, vagy babérkoszorút jelképező féldombormű, némelyik kopjafán két keresztbetett kard, hegyével a föld felé. A többi már csak hagyományos. Azt mondják, az egészet ő maga tervezte és faragta a katonáknak, akik a fronton marad­ tak. Pénzt nem kért a munkáért. Csupán a fenyő alatt álló karcsú obeliszk nem visel semmiféle jelképet. A simára csiszolt szürke grániton ez áll: “Szentmártoni Káló Lukács. Élt 70 évet. Ne sirassa senki.” Összesen tizenhét síremléken állt a Kátó név, a fenyőfa közvetlen közelében más nincs is. Úgy látszik, az évszázadok során szétágazó családot újra egyesítette a temető. Pedig négyféle Kátót is találtam. Az egyik Puskás, a másik Kaszás, a harmadik Pikás. Esz­ káel szüleinek sírkövén a Szakács megkülönböztető név áll, annak jeléül, hogy az öreg Kátó Bécsben a kondér mellett szolgálta a császárt. “Szakács volt. Anyám mondta, hogy hazafelé jövet megölte a spanyol betegség - írja róla Eszkáel -, és megölte még két bátyámat is.” Félreértés ne essék, nem más betegségről van szó, hanem a spanyolnátháról. Egyszer egy hórihorgas, harisnyás öreg ült mellettem az uzsonnánál. Ő nem kaszálni jött, de hogy hasznossá tegye magát, leült a vén fenyőfa árnyékába, üllőjét egy kiálló gyökérbe ver­ te s egész nap kopogtatta az ellustult kaszapengéket. Mesélte, hogy Kátó Lukács már életében is nagyon szeretett a temetőben pihenni, s hogy már legénykorában is jó barátságban volt a halottakkal. Ezt nem értettem. Aztán mikor a legé­ nyek munkához láttak a vén harisnyás megmagyarázta: - Mikor itt átvonult a front, senkinek sem maradt lova a faluban. Kitől a tábori csendőrök vitték el, kitől a német, kitől a muszka. Lukács valahol az Almási barlang környékén “bújtat­ ta” el a csikóit, de egy napon panaszolta az anyja, hogy mind a két csikónak rúdra került a bő­ re. Már amit a medve belőle meghagyott. S ráadásul Lukács is eltűnt. Azt üzente haza, lova nélkül nem székely a székely s egyébként is: szántani-vetni ló kell, mert nyakunkon az ősz. Ősz elején aztán csak előkerült valahonnan nyolc girhes kabalával s az első éjszakán itt a temetőben legeltetett, a tilosban. Zavaros idők voltak azok. A községi bíró , a nevét nem mondom meg - folytatta egy kicsit ütődött volt, de annál büszkébb a beosztására. Egyebet sem csinált, csak ivott a falu pénzén bent a városban, s a bor­ délyházat járta. Azon az éjszakán is úgy éjfél tájban hajtatott hazafelé. Részeg volt a kocsisa is, hát persze, hogy itt lent a temető alatt a kocsi befordult a sáncba. A négy ló közül egy a lábát törte, de embercsontban kár nem esett, mert a részeg emberre vigyáz az ördög, hanem a batárt sehogy sem tudták kiemelni a sáncból. A kocsis segítségért indult a faluba, biró uram pedig nagy behemót ember lévén a jármüvet 163 �palócföld 93/2 próbálta egyedül talpraállítani. Káromkodott, szidta a lovakat gazdástul, végül a temető felé fordult s felkiáltott: “Gyertek halottak, segítsetek!” És mintha a föld gyomrából jönne, hang­ zott a sírok közül az álmos válasz: - Hányan menjünk?... Bíró uram erre a nyaka köré szedte a lábát s meg sem állt hazáig, aztán két hétig kezeltette magát a vajákos Bajkónéval, míg elmúlt a reszketése. Pedig csak annyi történt, hogy Kátó Lukács, akit a hosszú moldvai út egészen elcsigázott, hátát a fenyőfának vetve egy kicsit elszundított, s arra ébredt, hogy lent az úton valaki segítsé­ gért kiált. Erről a moldvai útról Eszkáel így vall: “Két sovány csikót s hét girhes kancát vettem a re­ gátban. Az egyik csikót Gyimesben elcsalta tőlem a pakulár leánya, de nem sajnálom tőle: Egy csúzdán mászott le hozzám - olyan facsúsztató vájaton -, és megmagyarázta, merre tartsak, hogy a fogolyszállítmányokat, tehát a fogságot elkerüljem. Három napig bujkáltunk együtt Remetepatak fejében, míg a végén már azon tűnődtem, jó volna, ha egészen hazáig elkísérne, de amikor a Szépvíz hídjához értünk, csak felkapaszkodott a csikóra. - Hát már segítsen Baba Mária - mondta pillogtatva, s elporoszkált az ösvényen arra, visszafelé. Utánaugrottam, s az ujjára húztam a gyűrűm. Aztán elment. Annuskának, Mihók Annának hívták. Ahányszor fenyőfákat látok, annyiszor jut az eszembe két fekete varkocsa, s a muszka is, kinek a koponyáját a baltámmal bevertem. Ott ültünk a Szépvíz partján. Hallgattunk. Ő a vizet bámulta, én az utat fürkésztem, ahol négyes sorokban vonult a szomorú menet. Egyszer csak látom, hogy egy alak kiválik a sorból, s mint a szarvas, egyenesen az erdő felé iramodik. De érkezett utána rögtön a sorozat halálmag is a géppisztolyból, s a férfi ugrott még egy nagyot utoljára, mielőtt elterült volna a földön. Szóltam a lánynak, fogja kantárszáron a csikót, s álljon úgy vele az erdőszélre, hogy a muszka megláthassa. Bólintott, én meg beálltam egy öreg fa mögé, hogy a “testvér” azért még­ se lásson meg idő előtt. Jött is, integetve, hogy igyi, igyi gyévocská, mert úgy látszik, kellett volna neki a lány is, nemcsak a ló, de elébe álltam a baltával, s mikor rám emelte a géppisztolyt, odakoccintottam a homlokára. Aztán a lábánál fogva levonszoltam a patakparton a halott civil mellé, s otthagy­ tam őket, beszéljék meg ketten a világ sorsát. Jómagam anyám jóvoltából megúsztam a katonaságot. Még leventének se hívtak, mert hogy olyan beteges a szülém. Igaz, a megyei hadkiegészítő parancsnoka is rokon velem anyai ágon, de azért lám, én is kivettem a részem a háborúból. Nem tudom miért látom állandóan magam előtt a muszkát. A szemöldöke olyan bozontos volt, akár a bajusza, a szeme pedig fer­ de, mint a horgasmagú szilva. Lehet, hogy nem is orosz volt, hanem tatár, s ilyenformán két adósságot fizettem meg egyszerre. Szeretek ölni. Erre már akkor rájöttem, mikor szembeke­ rültem a medvével ott a barlang fölött, ahol a csikóimat kizsigerelte. 164 �palócföld 93/2 Azt sem tudom, kitől örököltem ezt a hajlamot. Nagyapámról mesélték, hogy bátor ember volt: egyetlen szál mogyoróvesszővel kihajtotta a vadkant a ciherből... Én kamasz koromban tiszteltem a medvét, mint ahogy tiszteltem a muszkát is, míg a csizmát le nem húzta a lábam­ ról." Sokféle történet kering a vidéken a medvéről, farkasról, veszett rókáról, megvadult bivaly­ bikáról. Csak egyet írok ide le, amit az öreg tanítótól hallottam egy alkalommal, mert éppen Eszkáel testvérbátyjáról Kátó Balázsról szól, és talán megmagyaráz valamit abból, amit Lu­ kács talán nem értett. - Szép szál legény volt már, mikor az apját újra behívta a császár a Szarajevói Gyilkosság után. Én abban az évben kerültem ide tanítónak, hát minden érdekelt, ami az itteni embereket foglalkoztatja, együtt éreztem mindennapos gondjaikkal. Egy időre Kátó Balázs került a falu figyelmének középpontjába, mert ahogy mondják, regényt lehetett volna írni a kocsmárosné lányával szőtt szerelméről. De amilyen regényesnek és tisztának mondták azt a szerelmet, ép­ pen olyan tragikusan mocskos lett a vége. A Márton-napi sokaladomra minden évben eljöttek a medvetáncoltatók, hogy mutatvá­ nyaikkal az egybegyűlt vásári népet szórakoztassák. És ha valamelyik legénynek kedve szottyant, akár meg is birkózhatott az öreg medvével. Persze, ha volt pénze a legénynek és nem sajnált egy ezüstöt dobni a szitába, akkor a gazda jelére a medve engedte legyőzni magát. Az efféle csalás nyílt titok volt akkoriban, mint ahogy mindenki tudta a faluban azt is, hogy egy Nyáguly nevű mészároslegény is szerelmes a szép kocsmároslányba. Már évek óta tartott közöttük a versengés, s amíg a lány inkább Balázs felé hajlott, a kocs­ márosné a magasszőrű kereskedőt, a mészárost szerette volna vőnek. Vásárnapkor meg éppen nagy volt közöttük a barátság. Így történhetett, hogy az örmény asszony meg a mészáros, kettesben kisütötték, mi módon tudnák félretenni az útból a vetélytársat. Munkához is láttak szaporán, s levágták az ólból mind a négy hízót, így szállást adhattak a medvetáncoltatóknak és a medvének is. Javában állt a vásár, s az első napon Nyáguly háromszor is megbirkózott a medvével. “Odateremtette” mindannyiszor az összegyűlt lányok csodálkozására, aztán este a kocsmá­ ban azzal hencegett, hogy különb legény ő a faluban mindenkinél - aki nem hiszi, csinálja ezt utána. A bortól, meg az újra s újra megismételt kihívástól szikrát fogott Kátó Balázs is. Azt mondta, odavágja ő akár a fiatalabbik medvét is, anélkül, hogy pénzt adna a gazdájának. Fogyott a bor, tüzelték egymást a legények, csak a mészáros tűnt el pár percre az asztaltól. Mikor kezét dözsölgetve visszatért, kijelentette, hogy hajnalig fizet mindenkinek, aki bírja marja. Senki sem sejtette még, hogy a ravasz egy veder disznóvért töltött be a vályúba a medvék­ nek. Hajnaltájt a fiatalabbik kitépte orrából a karikát, szétzúzta az ól ajtaját, s elbrummogott 165 �palócföld 93/2 az erdő felé. Az öreg bundás ott maradt a láncon, de a gazdája azt mondta, nem táncol az már addig, míg ki nem éheztetik, és birkózni sem szabad vele, mert veszedelmes: valaki vért töltött a vályúba. A riadalom elmúltával az asszony-nép jót mulatott azon, hogy a medve bizony Kátó Balázs elől futott vissza a rengetegbe, a mészáros pedig csak azt hajtogatta, hogy Balázs engedte sza­ badon, féltében, mert meg kellett volna vele birkóznia. - Majd visszahozom - mondta a kicsúfolt legény, és elindult ő is a vérnyomok után az erdő felé... Nem tért vissza soha. Lövétei legények találtak rá egy forrás mellett: keze még akkor is a döglött medve nyakát szorongatta, fokosa az áfonya között, a földön. A medve megfulladt, de utolsó erejével még felszakította a legény nyakán az ütőeret. Ott temették el mind a két hullát, s azóta hívják azt a helyet Balázs kútjának. Mindezt csak azért meséltem el - mondta az öreg tanító -, mert a háború utolsó évében, mikor a vén Szakács Kátó itthon járt szabadságon, egy este a kocsmában azt mondta Nyáguj Miskának, hogy ne járjon az. erdőbe, mert ő sem szabadul meg a medvétől. Meg is találták aztán a mészárost a Szarkakő sziklája alatt az ösvényen. Annak is a nyaki ütőerét tépte fel a... medve. A vén Szakács sem jött haza többet. Csak az obsitoslevelét hozta el a családnak egy Nagye­ nyedi borkereskedő. Abban az évben született Lukács - szóval Eszkáel, ahogy önmagát nevez­ te. Később ő lett egyik legkedvesebb tanítványom. Ezt a díszes fokost is tőle kaptam ajándék­ ba: a nyelét nemes juharból faragta..." Sokáig böngésztem, újra meg újra elolvastam a kéziratot, hogy valahol bár egyetlen, a fen­ tiekhez kapcsolódó passzust találjak, de hiába. Többet foglalkozott ő a saját sorsával, meg a falu életével, mint a múlttal: “Kidobolták, hogy már ezután senki sem tarthat fegyvert a házban. Nem csak a lőfegyve­ rekről van szó. Oda kell adni a nyársat, a tőrt s a kardot is. Mintha a kard érne valamit a mo­ dern ismétlőfegyverek ellen. Hát én a kardom, s a pisztolyt, amit a muszkától vettem el, valahol elásom. Nem azért, mintha használni akarnám valaha - bár azt sohasem lehet tudni -, de azt a kardot ásom el a jö­ vőnek, amit Fehéregyházán használtak utoljára. Azt a meggyszínű bársonyos hüvelyűt, amit anyám nagyapjától örököltem. A pisztoly meg az enyém, mert én szereztem." 3 . “Azt mondják, jó sorsa lesz annak, aki önként állt be a közösbe. Az este Pap János is itt járt nálam, hogy nem vállalnám-e el az elnökséget, vagy legalább egy brigád vezetését. Nem. Ahol ő a prímás, kont rásnak én oda nem állok. A végén még rávenne, hogy festett verebeket 166 �palócföld 93/2 áruljak papagáj helyett, vagy festett lovakat. Nem. Én nem leszek ”Papagájos". 4 . “Kisajátították a Bartha-kertet. Ez már így van. Akárki ül a polcon, nála az ostor, a töb­ bié a járom. A magyarok búzát és zabot, meg borjút rekviráltak a faluban, a muszkának ló kel­ lett. Most a földön a sor. Azt mondják, azé a föld, aki megmunkálja. Bartháék éppen elegen vannak a családban. Vajon, nem volnának k é p esek megkapálni? Hallom istállókat építenek oda. A sudár fenyőfákat is mind kivágták s elpocsékolták sza­ rufának. Pedig a havasról is hordják állandóan a fenyőt épületfának, de látom minden máso­ dik szekér eltéved." 5. “Tegnap befogtam két lovat a vastengelyű szekérbe, ami az enyém volt, s elindultam én is a havasra. Mondom az erdésznek, fáért jöttem, mert ez a nyíl itt Sikaszó fejében a miénk volt. - Nem lehet. Ami lábán száradt, vagy esetleg azt, amelyiket vihar törte, elviheti, de hát mi a neve kiednek? - megkérdezte, pedig jól ismerem. - A Kerekesék nagyobbik fia. - Azt mond­ ja ki kell állítsa a bárcát. Aztán, amikor megmondtam, elkezdi: - Itt van a cédula, Lukács bátyám. Én megyek a vá­ rosba, de mondja, melyikre üssem rá a pecsétet. Kiválasztottam két odvast, ami már rég elszáradt a saját lábán, akár a tüdőbajos ember, meg egy szál pénzes-héjút, olyat amilyet a hegedűkészítőnek adtam el, s mondom neki: Ez kell. -De hát ez még a lábán áll!... Válasszon olyat, amit a szél kidöntött gyökerestől. - Pecsételd csak le - néztem fel a szeptemberi égre. - Ma itt vihar lesz. Ráütötte mindháromra a bélyegzőt, s nagy fejcsóválás közepette eloldalgott, én pedig azt számolgattam magamban, hogy s mint fogjak a dologhoz. Leghamarabb a hangszernek valóhoz mentem, s még egyszer körbejártam, hogy lássam, mit lehet tenni. A fejsze fokával még egyszer végigkopogtattam mind a hármat, lám nem té­ vedtem-e, aztán az ülés alól előszedtem a három kenderkötelet. Először a pénzeshéjúra hurkoltam rá, valamennyivel a törzs felső harmada fölött, hogy a kötélnek mind a két végét elérjem a földről, majd összetoldoztam a lelógó végeket a két hosszabbik darabbal, hogy könnyebb legyen a hurkot beleakasztani a késefa horgába. Fel­ másztam az odvasra is. Három-négy méternyivel bennebb voltak a hegyoldalon, de azokat egy jó singnyivel a derekuk alatt kötöttem meg, aztán lekászálódtam, enni adtam a lovaknak, ma­ gam is falatozni láttam. Azon gondolkoztam, mihez kezdek mostmár segítség nélkül. Mert jó volna segítségnek még egy tízéves gyermek is, vagy egy fehér-cseléd, mikor észrevettem, hogy valaki áll a szekér mellett, s úgy nézi a túrós dézsát, meg a szalonnás kenyeret, hogy majd kicsordul a nyála. 167 �palócföld 93/2 Megnéztem magamnak rongyos katonazubbonyát, torzonborz szakállát, de fegyvert nem lát­ tam nála, s a szeme is valahogy tetszett nekem, hát intettem, jöjjön közelebb. Tétován lépett kettőt előre, aztán megállt s hátraszólt valakinek, hogy gyere bátran bá­ ránykám. Hirtelen átvillant az agyamon, hogy ezek, ha többen vannak, akár le is üthettek vol­ na, hát nem mozdultam, inkább a fülemet tartottam nyitva, hogy halljam ha valaki a hátam mögött is jár. De mikor megláttam a Báránykát, megnyugodtam. Ötévesforma kislány volt, nagy ijedt, fekete szemekkel, kócos hajjal, s bizonyára nagyon éhes lehetett, mert amint meglátta kezemben a feléje nyújtott kenyeret, minden teketória nél­ kül odajött hozzám, s elfogadta. Leült a férfi is, úgy két lépésnyire tőlem, a lábát maga alá húzta és csak nézte a gyereket, mint egy látomást. - Kerüljön közelebb - mondtam és szeltem neki is a kenyérből. Utána nyúlt, megnézte, az­ tán a zubbonya alá dugta. - Egyék - szóltam megint. - Segítség kéne... Azzal a hárommal nehéz lesz egyedül megbir­ kóznom... Szalonnát is... Az tart a gyomorban... Ettek. Az én számban megszaporodott a falat, hát elővettem egy almát a tarisznyából, de végül azt is odaadtam a gyereknek. - Egyél még - biztattam, s otthagytam őket, hogy a lovak előtt a szénát megigazítsam. Lát­ tam, hogy a férfi megint becsúsztat valamit a zubbonyába, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Fogtam a fejszét s a hangszernek való fa kiálló gyökereit megcsapdostam, körbe, úgy jó méternyire a törzstől. Most sajnáltam, hogy nem hoztam magammal ásót, de gondoltam, hát­ ha így is lesz szerencsém. A fejsze fokával félrekapartam még egy vastagabb gyökérről az avart, a földet, s elvágtam azt is. Ekkor jött oda a férfi, kezében a harcsafűrésszel, s megállt mellettem. Gondolom, azért nem kérte el a fejszét, hogy ne okozzon nekem felesleges riadalmat, hát ledobtam a fejszét az egyik odvas fa tövébe, hadd lássa, nem félek tőle és levettem a mellényem. - Na, lássuk most ezeket - intettem a szememmel a fűrész felé, aztán letérdeltem az odvas fa alá. Húztuk a fűrészt. Láttam, hogy az emberem úgy zihál, mint a kovács fújtatója, a homlokán pedig gyűl a ve­ rejték, majd eltűnik a szakáll között, hogy végül a zubbonyán folyjon le. Megálltam, s kérdeztem: - Mióta bujdosnak? - Tizenhat napja... Az anyját keressük - intett a gyerek felé. - Áfonyát szedni indult s nem jött haza. Errefelé látták utoljára. Nem tudtam, higyjem-e. 168 �palócföld 93/2 Befűrészeltük a törzset, míg már majdnem szorult a fűrész, aztán a másikat is, közben megtudtam tőle, hogy Delnéről való, s ha hinni lehet neki, Ladó a neve. Jól állt a fejsze is a kezében, s az egyik odvas fát ő rótta be, míg recsegni nem kezdett. Ak­ kor szólalt meg először kérdezetlen: - A többi már a lovak dolga - s indult a szekér felé. Feléb­ resztette az alvó kislányt, kézenfogta, s mindketten felém fordultak, jelezve, hogy indulni akarnak. Odabandukoltam én is, a maradék kenyérből letörtem magamnak egy darabot, s a többit odaadtam nekik, tarisznyástól, almástól, mindenestől. - Most merre? - kérdeztem. - Az erdészházhoz. Az öregasszony ismerősünk... Na... Segedelmet!... Köszönd meg az al­ mát, Báránykám! Elmentek. Egy ideig még néztem utánuk, aztán hozzáfogtam egymagam a »viharkeltéshez« mert ah­ hoz nem szükség tanú. A két csaptató lánccal pár métert hosszabbodtak ugyan a kötelek, de az árnyék után mérve még mindig nem voltak elég hosszúak, ezért a kerékkötő láncot is levettem a szekérről, s oda­ kötöttem a csaptató láncok végére. Így már nem féltem attól, hogy a zuhanó faóriás derékba­ töri a lovaimat. Először csak a csődört akasztottam a láncra, de nem bírta egyedül. A két odvas vén fa megindult ugyan, hogy a kötél mind a két oldalon megfeszült, de a pénzes héjú nem akart lefeküdni. Már pedig annak ég felé kell álljon a gyökere. Hosszabbra állítottam a hámist­ rángot, a kancáét is, aztán a tartólánccal befogtam a kancát a csődör elé. Nem is kellett szólnom. Azt hiszem, megérezték, hogy nem jó helyen állunk, mert egyetlen fogásból kidöntötték a három szálfenyőt, s félre is álltak a süvítő gallyak útjából. Kétszer is megizzadtam, míg valahogy feldaraboltam a törzseket s lehúzattam a szekér mellé, de mire felraktam, megszáradt a hátamon az ing. Hazafelé az erdei úton éppen azon tűnődtem, hány vizeskártyát tudok kiszabni az odvas fenyőkből, mikor a két távoli fegyverdörrenést meghallottam. Még le sem raktam a fát a sze­ kérről ma reggel, mikor megérkezett lóháton a Kerekesék fia. Lováról szotyogott a tajték, ő maga is már alig ült a nyeregben a fáradságtól, hát behívtam a házba, pálinkát tettem eléje, meg harapnivalót s indultam az istállóba, hogy a lovát is ellás­ sam. - Hagyja - szólt utánam az erdész. - Úgy is megyek tovább. Csak azt akarom mondani, hogy ha valaki érdeklődne, maga nem látott semmit... Ladó meghalt. Az egyik lovascsendőr lőtte le, mert azt hitte róla, hogy bandita... A szerencsétlen három héttel ezelőtt szabadult a fogságból, a feleségét pedig már vagy tíz napja ápolja az anyám, mert hát összeakadt valami vadállattal az erdőn... Abból sem lesz. már ember soha... A csendőr meg azt mondja, majd fel­ neveli az árvát az állam... Hát jegyezze meg, Lukács bátyám: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ivott még egy pohárkával, s amikor már a nyeregbe ült, a szekér felé intett a fejével. 169 �palócföld 9.3/2 - Ne is rakja le, amíg ezek nem jönnek. Ha nem látják a szekéren, még azt hiszik, két terüt adtam egy bárcára. Na, Isten áldja - búcsúzott és elporoszkált az erdő felé." 6 . “A keresztúri tanítóképzőből árvaházat csináltak. A Papagájostól tudom, hogy a kis Ladó Annát oda vitték, pedig az mindenképpen a nagytatához kívánkozott, Középlakra. De a csendőrszázados úgy parancsolta, hogy ott az erdőn kell eltemetni a halottakat, a leánykát pe­ dig Keresztúrra kell vinni, ne tudja meg az egész Delne, hogy a szülei betyárok voltak. Lehel, azért mondta ezt nekem a Papagájos, hogy megpiszkáljon, hátha elszólom magam. Mert a csendőrök is gyanították, hogy tudom az igazságot. A Kerekesék fiát valahová Brassó mellé helyezték. Most hivatalfőnök, s biztosan »nem fáj a feje«.” 7. “Megellett az öreg kanca, amit a háború végén még én hoztam Moldvából. Gyönyörű sárga csikót csinált, aztán kiadta a párját. Nem csoda, mert idestova már hat esztendeje, hogy hoztam, s már akkor sem volt fiatal. Azt mondja az elnök, hogy elárverezik a csikót, de aki megveszi, az kell megnyúzza a kan­ cát, mert a bőrrel el kell számolni. Kifizettem. Cukros tejet kap egyelőre, aztán ha egy kicsit erősödik, tudom a módját, hogyan kell belőle jó lovat nevelni. Okos, pajkos kis jószág, s mert árva, engem a delnei leánykára emlékeztet. Hát ezért vállal­ tam a gyepmesterséget is, és építettem egy kicsi pajtát. Tudok én még kaszálni, hogy senki se irigyelje tőlem a takarmányt, amit neki adok." 8. “Igen elszaporodtak az autók, meg a traktorok. A Papagájos azt mondja, el kell adni a lovakat a taliánnak. Mert hogy kiviteli terve van a gazdaságnak, s ha a traktor szánt, nem lesz szükség többet a lóra. Ő odaadta a nyergest, amit tőlem kapott örökbe, s most azzal kérkedik, hogy mekkora áldozatot hozott az ”eszport" tervért. Ebül gyűlt vagyon volt. Kutyául is veszett el: ő sem kapott érte egy vasat sem. És minden­ nek a tetejébe le is váltották a tanácstól. Azt mondják, elintézte, hogy őt válasszák meg elnök­ nek a téeszbe, de hát én nem bánom. Ha már nincs ló, lógondozó sem kell a gazdaságnak. Papírt kérek majd tőlük, hogy nincs rám már szükségük. Csak megoldódik az én életem sorsa is valahogy, mint a többieké, akiket elnyelt a város, vagy valamelyik bánya. Fiatal ember már jószerével nincs is a faluban a sofőrökön, meg a traktorosokon kívül, az idősebbje meg foggal és körömmel harcol, küzd, ármánykodik, hogy befolyásra, pontosabban valamiféle beosztásra tegyen szert a közösben. Kapar tíz körömmel, aztán ha beleszellentett a finom lisztbe, többet nem is jön haza a falu­ 170 �palócföld 93/2 ba. Eladják a házát. Persze, bármikor akad rá vevő, mert idegenből hoznak tehenészeket... In­ kább eladni bagóért mindent, minthogy erővel költöztessenek valakit az üresen maradt házba. Így ment el véglegesen már négy család az én rokonságomból is, hogy csak a nagynénéim maradtak itthon. Őrzik a házat, művelik a kötelező részt a közösből, mert az a törvény, hogy csak így kaphatnak veteményes földet. Aztán, ha meghalnak, dobra kerül a porta, s a szétszó­ ródott vagyonból jut egy-egy hűtőszekrény, mosógép, televízió vagy csak egy porszívó minden örökösnek. Jó arra, hogy kényelmesebbé tegyék vele mindennapi életüket, de én még egyetlen síremlé­ ket sem láttam, amit az örökösök állítottak volna a rokonságba. Nem tudom, meddig élek, de ezt az árva csikót, a Csillagot nem adom el soha. Pedig az olasz jó pénzt ígért érte, csakhogy ő nem tudhatja milyen nehéz volt felnevelni, s hogy mit je­ lent nekem. Ha nem megyek el a faluból, majd erdőlni járok vele s megleszünk ketten valahogy." 9. “Azt mondja nékem a tél végén az új tanácselnök, hogy tartozom egy heti közmunká­ val. Az új hídhoz kell gerendákat faragni, de ha akarom, a szállítást bízná rám inkább, mert biztos, ami biztos. Hogy én nem komplektálok. De hát én egyedül azt nem vállalhatom. - Hídlásnak való bükköt, rönköt vágni még elmennék a havasra - mondtam -, mert már rég nem jártam fenn a Hargitán, de nem akárkivel. Nagy a község, hát én majd megmondom, kiket küldjenek még velem: akárkivel még ölfát vágni sem megyek. Akkor már inkább maradok a fa­ ragásnál. Nos, megint eljött a szeptember s én faragtam, véstem a sok gerendát egész nyáron át, a forgácsért. Mostmár csak az a baj, hogy tele van az udvar vele. Elég lesz gyújtósnak akár három évre is, de most már ideje, hogy olyan fát is hozzak, ami tart a tűzön, mert hosszú lesz a tél. És azt hiszem, ennyi közmunka után megérdemlek én is két-három szekér jó bükkfát a ta­ nácstól, hiszen valamikor az enyém volt az az erdő." 1 0 . “Hét napot töltöttem a havason. Kihúzattam a patakból egy remorkára való tűzifát, fel is raktam a traktor után, odaadtam a kapu kulcsát Imrének, hogy otthon az udvaromra üríthesse, aztán befogtam a Csillagot a szekérbe s felhajtottam az erdész-házhoz. Délután négyre értem oda, az ajtót zárva találtam, de az udvaron szaladgáló majorság olyan éhesnek látszott éppen, mint a Molnárné tyúkja, hát kifogtam a hámból s felnyergeltem a Csillagot, hogy az öreg Kerekesnét valahol megkeressem. Ott leltem rá a Vén-erdő pataka fölött, áfonyát szedett másodmagával. Nem is csodálkoz­ tam, hogy azt a bozontos kis fruskát Annuskának, Ladó Annuskának hívják. És azon sem csodálkoztam, amit az öregasszony mesélt este. Valahogy úgy érzem, hogy ami történt az mind tövényszerű volt, nem lehetett másként, be kellett telnie. Előre ismertem minden mondatát. Mert a nagyobbik fiáról beszélt, az erdészről, aki a törcsvári hivatalnak lett 171 �palócföld 93/2 a főnöke, míg egy vadászaton az eltévedt golyó meg nem ölte. Az volt a kívánsága, hogy itthon temessek el. - Boricsán ezredes, aki a vadászatot szervezte, idehozta nekem, még mielőtt kihűlt volna a teste - sírt Kerekesné Emlékszem, hogy ez a Boricsán még csak őrmester volt abban az évben, mikor a delnieket eltemették ott az erdőn. Természetesnek vettem azt is. hogy most már mind a három sírra kopjafát kell faragnom, mintha egymagam minden “tévedésből” lelőtt székelynek emléket tudnék állítani. Amíg faragtam, Annuska megtanult lovagolni. Büszkén ült a nyeregben, mintha lóháton született volna, s pár nap alatt a ló is annyira megbarátkozott vele, mintha régi ismerőse volna. Tizennegyedikén reggel szekérre ültünk s befuvaroztam a Keresztúri árvaházig, mert me­ gint kezdődött az iskola. Azt ígérte, hogy a jövő nyarat nálam tölti, és hogy minden héten ír nekem levelet, mert na­ gyon érdekli a Csillag sorsa... Én pedig megígértem önmagamnak, hogy ahányszor csak tehetem, elszekerezek Keresz­ túrra, hogy meglátogassam." 11. “Az első hóharmattal együtt megjött az első levél is. Nem bontottam fel azonnal megpróbáltam kitalálni, hogy mi áll benne, s tán ezért éreztem úgy, mintha valami okból nem lenne őszinte a hangja, vagy tán csak hiányzik belőle valami?...” 1 2 . “ Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában el­ őre. Ezt Annának is meg kell mondanom majd, ha benőtt a feje lágya.” 13. A feljegyzések szerint négyszer is eljött az ősz már azóta, hogy Eszkáel a sírokra kop­ jákat faragott a Hargitán s már három szeptember nyitott kései akácvirágot a Homoród part­ ján. Egyre szűkszavúbb a leírt szöveg és szinte szó szerint ismétlődik a fent idézett pár sor: "Hét lépés..." Ám a Keresztúrról érkezett levelek annál beszédesebbek. “Megkövetem, amiért nem tudtam, miként szólítsam. Mert Regina mama elmondta ne­ kem, hogy én nem is vagyok a delnei Ladó leánya... Hogy Úgy születtem a háború után... És azt is mondta, hogy anyám mielőtt meghalt volna, meggyónta neki a bűnét. A gyűrűt, amit az igazi apám adott neki most a nyakamban viselem egy láncon, mert akkora, hogy még a hüvelykemre is nagy volna. Regina mama azt mondja, ideje volna, ha megmondanám: Magáé volt a gyűrű.” 1 4 . Eszkáel naplója nem vall arról, hogy mit érzett, mikor a levelet elolvasta. A faluban sem beszélt senkinek a dologról, így mindenki elcsodálkozott azon a nyáron, hogy szombaton­ ként nyeregbe ül, s elporoszkál a hegyeken át “Körösztúr” felé. És amikor hétfőn reggelre ha­ 172 �palócföld 93/2 zaér, nem látszik rajta a fáradtság, szóval úgy néz ki, mintha megfiatalodott volna. - Hát amikor Keresztúrra kezdett járni a lányához, nem kérdezte meg tőle senki, hogy merre jár? - tudakoltam a Papagájostól. - Nem kérdeztük, mert hogy egyszer láttuk a Sósfürdőn, s akkor mindenki azt hitte, hogy valami menyecske van a dologban, ugratták is eleget a kelekótyát. Aztán egy nyári vakáció vé­ ge felé kibújt a szeg a zsákból, mert csak elvitte a leánykát a székelyudvarhelyi közjegyzőhöz, s végrendeletet csináltatott, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát reátestálja. Ez még abban az esztendőben volt, amikor augusztus huszonharmadikára berendezte a lánynak a cselédház első szobáját, s lehozta a vén Kerekesnét is a havasról. Így tudtuk meg, hogy tulajdonképpen a leánya az, s nem az esze ment el egészen, hogy egy olyan fiatalnak udvaroljon. Én akkor meg is bíztam a feleségemet, puhatolja ki, a vén Kerekesné mit tud az ügyről, de ha kérdezték, az állandóan csak a fiát siratta, nem sikerült kihúzni belőle semmit. Eszkáel pe­ dig soha sem beszélt a viselt dolgairól senkinek. Azon a nyáron, aztán mintha meszet evett volna minden legény, egymást érték a verekedé­ sek a leányzó miatt. Én magam akkor már bakter voltam itt, hát eleget lestem esténként, de úgy tudom egyik kandurnak sem volt szerencséje nála. Pedig én igazán mindent észreveszek, ha akarom, ahogy azt is észrevettem, mikor az a lóverseny volt, hogy a leánynak egy legény sem tetszik igazán. Egyedül a Kerekesné unokájával tett kivételt, azzal is csak annyiban, hogy vele néha egész napokat eltekergett. Kettesben járták az erdőt, dehát az a suhanc még túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy valamit keressen nála. Ott voltam akkor is a kultúrházban, amikor legénysorba avatták ezt a fiút. s ahogy a le­ gényavatás mifelénk megy, mindenki azt hitte, hogy vége szakad a nagy barátságnak, mert igen csúffátették szegény Áronkát. Pakot Feri volt a hangadó, mert idestova már vénlegény­ számba ment s bosszantotta, hogy a suhancnak több sikere van. Úgy határoztak, hogy pilótá­ nak sorozzák, ami abból áll, hogy a jelöltet levetkőztetik, aztán meg kilógatják a táncház abla­ kán, végül eleresztik. Ez nem is lett volna baj, de Áronkát azon az ablakon lógatták ki, amelyik alatt a trágyalé kútja van, ahová valaki pár nappal azelőtt még egy döglött macskát is beledo­ bott. Aztán a szüreti bálon Pakot is megkapta a magáét, hogy el is költözött a faluból. Az úgy volt, hogy a Küküllőnek a mentéről hozták a szőlőt a bálra, ugyanakkor a gazda­ ságnak is hoztak száz hektó mustot a zárszámadásra. A pincében állt a szőlő vagy két napot, Pakot pedig állandóan a karcos mustot kóstolgatta s a pince ablakán át leste a lányt naphosszat, így hát nem tudta, mit csinálnak a legények a kul­ túrház kertjében. Azok pedig új budit ácsoltak oda, és mert a régi gödör már amúgy is tele volt, a tetejére dobtak pár lapát földet, új gödröt ástak hát vagy két méterrel arrább, s odaállí­ tották a bódét, hogy legyen rend már egyszer. Amikor az ünnepségen a szokásos szőlőlopás megkezdődött Pakot egyszerre csak eltűnt a 173 �palócföld 93/2 teremből. Két csőszlegény, meg a lányok közül is vagy három, éppen ott ténfergett az udvar végében, amikor a kerítésen átugorva visszatért. A kabátujja tele volt rakva szőlővel, amit a pincéből lopott el, hogy a leányokat kínálgathassa, de nem volt szerencséje, mert két lépés után nyakig zuhant a... “szerencsébe”. Tíz perc múlva az egész falu rajta mulatott, ő pedig úgy eltűnt, mint a beteg szamár, csak másnap délben került elő. De hát, hogy minden jobb legyen egy szégyen nem volt elég a sorstól szegénynek. A bál estéjén ugyanis elfelejtette bezárni a majorságot, így a tyúkok, meg a rucák nem az ólban, hanem a pince torkában ültek el éjszakára, hogy reggel, mikor le akartam menni a pin­ cébe, vagy negyven darabot találtam kinyúlva, rucát, meg tyúkot, vegyesen. Pakotért üzentem akkor gyorsan: Baj van, jöjjön, s csináljon valamit, mert én biza nem fo­ gom megfizetni a kárt a gazdaságnak! Ő pedig jött is. Hogy a veszett fejsze nyelét legalább megmentse, gyorsan megtépte az egészet szárazon, mert hát úgy értékesebb a tollú, közben nekem kárpált, hogy miért nem vigyáztam én. Mert tudhattam volna, hogy az erjedő must gázt fejleszt... - Hát nem ő járt még az este is a pincében?! Kidobta a csóré a majorságot a ganédombra s üzent a faluvégre, hogy ha valakinek kell, jöjjön, van baromfi elég, aztán hazaindult. A gyepmester fiát szalasztottam utána, térjen vissza, mert a sok döglött állat mind feltámadt, s most ott karicsál-hápog csórén az udvaron, a gazdasághoz pedig éppen vendégeket várnak a megyétől. Na, hát volt is nézőközönsége, míg az egészet összefogdosta, hogy bezárja az ólba. Leghangosabban Kerekes Áron, meg az a huncut leányzó biztatta, hogy fogdossa csak meg kedvére őket, hátha immár elege lesz a csirkehús­ ból... Egy ideig senkinek sem kellett a csóré baromfi, aztán a lány elmagyarázta, csak azért kel­ tek életre a koppasztás után, mert a bőrön keresztül is kaptak egy kis oxigént, hogy a széngáz mérgezést kiheverjék, vagy mi. Zárszámadáskor megette a falu az egészet. 1 5 . “Tegnap, a bál után reám bízták a pince kulcsát - írja Eszkáel -, kiszámítottam, het­ ven liter must hiányzik a hordókból. Úgy látszik Pakotnak még nem jutott rá ideje, hogy vizet töltsön a helyébe. Hát majd elszámolom én a seprőbe, mert ahogy én ismerem, ez vagy felköti magát szégyenében, vagy elköltözik a faluból, de Annuska mindenképpen megszabadul már tőle.” (A Hét lépés folytatása következő lapszámunkban.) 174 �palócföld 93/2 Losonczy Tóth Árpád A magyarországi és erdélyi ifjúság levélváltása az 1832/36-os pozsonyi diéta idején A tekintélyes székely primor családból származó Szentiváni Mihály,1 a jeles költő, egyszersmind nem csekély tehetséggel meg­ áldott lapszerkesztő és politikus már igen fiatalon elkötelezte magát a haladó eszmék és az unió ügye, az “elvált magyarok” végle­ ges “összeolvadását” sürgető polgári nacio­ nalista követelés mellett. Mint az ellenzéki li­ berális eszmékkel rokonszenvező, a - Hor­ váth Mihály szavai szerint - “teljes anar­ chia” légkörében, a hosszú évek során fölhal­ mozódott elégedetlenség levezetésére össze­ hívott 1834/35-ös kolozsvári diéta2 idején a reformellenzéket szívvel-lélekkel támogató erdélyi ifjúság mozgalmának egyik buzgó szervezője, vezető egyénisége,3 a mindkét hazában - hacsak viszonylag rövid ideig is egyidejűleg ülésező országgyűlés idején kö­ zeli kapcsolatba került az erősen unionista érzelmű pozsonyi országgyűlési ifjakkal.4 Mint ismeretes, az 1832/36-os pozsonyi reformországgyűlés első időszakában, első­ sorban az unió két lelkes és áldozatkész szó­ szólójának, a Részekből származó Kölcsey­ nek, a “magyarországi diaeta legfényesebb csillagá”-nak,5 az országgyűlési ifjak példa­ képének és politikai tanítómesterének, if­ jabb Wesselényi M iklós bárónak (mindkét politikus-óriás az Erdélyhez tartozó Partium egyik kis megyéjében, Közép-Szolnokban született) köszönhetően, szóbakerült és sű­ rűn szerepelt a tárgyalások napirendjén az “anyaország” és a “szép kis Erdély” egyesí­ tésének, valamint ennek vetületeként a Ré­ szek visszacsatolásának az ügye.6 A “két testvérhon” “szorosabb egyesülésének” e két szenvedélyes népszerűsítője nem riadt vissza komoly áldozatok meghozatalától sem a hőn áhított szent cél sikere érdekében. Kölcsey Ferenc, a nemzeti egység fáradhatatlan har­ cosa, Szatmár vármegye követeként egy el­ lenzéki banketten, melyet a pozsonyi ország­ gyűlési ellenzék törzskara rendezett az erdé­ lyi nemesi liberálisok által a magyar országgyűlés ellenzéki követeihez küldött deputa­ tusok tiszteletére, kijelentette, hogy az unió 175 �palócföld 93/2 sikere érdekében maradék fél szeme világát is bármikor szívesen föláldozná.7 A “bérces hazá”-hoz való viszonya a nemzet nagy köl­ tőjének egyébként is igen mély és bensősé­ ges, már-már szinte személyes jellegű.8 “Va­ lahányszor e földről gondolkozom - írja Er­ dély iránt érzett túláradó lelkesedésében poetai hév ömlik el keblemen.” “Oh ha ti csak egy szikrát, csak egyetlen egyet kapná­ tok a lángbó l , mely keblemben ég!”9 - sóhajt föl Országgyűlési Naplójában, miután az 1833. január 8-i kerületi ülésen Wesselényi adatai alapján összeállított és végső formába öntött, Erdélyt és a Részeket illető operátu­ mát fölolvasta s az unió ügye sikeresen ke­ resztülment.10 A továbbiakban forrásdoku­ mentumként is rendkívül értékes ország­ gyűlési feljegyzéseiben ezeket olvashatjuk: “Akkor miénk lenne Erdély, a szép haza; vál­ tatallan örök kapcsolattal a miénk. Mit nem adnék érette,... csak egyszer vethetném le magamat a földre, hol születtem, s rebeghet­ ném: visszanyertelek.”11 Az unió másik fölszentelt harcosa, az if­ jabb Wesselényi Miklós, akit kortársai “zsi­ bói Démoszthenész”-ként is emlegettek, er­ délyi politikájának tengelyébe éppen ekkor­ tájt, az 1832/36-os magyarországi ország­ gyűlés kezdeti időszakában állította “a kis haza visszakapcsoltatásá”-nak a kérdését.12 A szellemi harcostárs és hű barát, Kölcsey tanúságtélele szerint ezekben a hetekben, hónapokban “Erdély és Magyarország egy­ bekapcsolásának tüzesebb ohajtója nincs, mint W....”,13 a “szörnyölők fia.” Hasonló következtetésre jutott a nagy reformpoliti­ kus csodálója, az erdélyi arisztokrata, gróf 176 Gyulay Lajos is páratlan értékű, bár mind­ máig kiadásra váró naplójában.14 Az 1830as években Zaránd vármegye követeként a politikai élet küzdőterére lépő liberális mág­ nás ekkoriban a “főizgató” Wesselényi egyik legkövetkezetesebb híve volt.15 Napló­ jegyzeteiben politikai eszményképéről azt olvashatjuk, hogy “ő már nem csupán csak Erdély, hanem az összes Magyarhon felkent küzdő bajnokának mutatkozott” 16 a két testvérhazában összehívott országgyűlést közvetlenül megelőző időszakban és a diéták tartamának kezdeti periódusában. Följegy­ zései szerint “azon eszme”, mely az ellenzéki politikus “lelke előtt szünetlen lebegett, Er­ délynek Magyarországgal való összeolvadása volt.”17 A Wesselényit jól ismerő Gyulay Lajos “Naplótöredékei”-ben olvasható so­ rok tökéletesen összecsengenek Kölcsey már korábban idézett észrevételeivel, s ékes bizo­ nyítékai annak, hogy úgy a magyarországi, mint az erdélyi unió-mozgalom elindítója, fő mozgatója, szervezője, egyszóval lelke az 1830-as években maga Wesselényi volt. A nagy erdélyi reformpolitikus kitűnő monog­ ráfusának, Trócsányi Zsoltnak megállapítá­ sa szerint Wesselényi számára “politikai lét­ kérdés az unió." Ezért még azt az óriási ál­ dozatot is kész meghozni, hogy református vallásától megváljon, s katolizáljon -, mint ahogy ezt már valamivel később, az 1834 nyarától 1835 teléig ülésező erdélyi ország­ gyűlésen báró Kemény Dénessel, Alsó-Fehér megye képviselőjével, az ellenzékiek legkivá­ lóbb szónokával összetűzve 1834. július 3-án kifejtette.19 Helyesen látta ugyanis, hogy az elmaradott Erdély saját erejé ből nem képes �palócföld 93/2 a társadalmi haladás olyannyira szükséges útjára lépni, csak az unió révén majd ott is érvénybe lépő magyar törvények teszik a jö­ vőben lehetővé a reformok bevezetését. Ezenkívül úgy érezte, “nincs az Erdélyt tapo­ dó önkény ellen az anyaországhoz kapcsolta­ táson kívül más oltalom.” A magyar liberális nacionalizmus kiemelkedő képviselője is val­ lotta, hogy erdélyi vérei nélkül a magyarság “csak fel nemzet”20 , életszükséglet tehát a nemzet számára a magyarországi és az erdé­ lyi magyarok egyesítése. Mint erre a főrendi házban 1833. február 15-én, az unió érdekében mondott nagyhatású beszédében maga rámutatott, csak így “remélhetjük, hogy nem csak a vér és nyelv rokonsága, hanem a pol­ gári lét s alkotmány közösségének szoros és hatalmas kapcsolatja fog Erdéllyel öszveköt­ ni s így azzal egy, s együtt hatalmas nemzet fogjuk a belső s nemzeti erő nevekedésének malasztjá t s áldásait erezni.”22 A szívós kitartás végül is nem hozta meg várt gyümölcsét; az 1832/36-os pozsonyi or­ szággyűlésen “két testvér hazánk hív bajno­ ka”23 Wesselényi Miklós és az indulatait magába fojtani képes, de sziklaszilárd jelle­ mű ellenzéki vezér, Kölcsey Ferenc minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: az erőfe­ szítések az unió vonatkozásában sikertele­ nek maradtak.24 Szomorúan foglalták össze a pozsonyi országgyűlés eredménytelenségét a “két magyar haza” egyesítésének kérdésé­ ben Deák Ferenc és Hertelendy Károly, kül­ dő megyéjüknek, az ellenzéki Zalának kül­ dött követjelentésükben: “Erdély, honunk­ nak szeretett testvére, hazája kedves vére­ inknek s így honunk is, mely századokon ke­ resztül velünk szenvedett, mellettünk küz­ dött és érettünk gyakran ontotta vérét, Ma­ gyarországgal mindez, ideig egyesítve nin­ csen...”25 Leverten, száraz tényszerűséggel állapították meg a zalai követek, hogy a dié­ tán “Erdélyre és annak Magyarország iránti viszonyaira nézve” semmi eredményt nem sikerült elérni “s így a nemzet régi óhajtása e részben ismét teljesítetlen maradt.”26 A két ország egyesítésének a kérdése ezután hosszú évekre lekerült a napirendről. Bár az unió ügyében nem sikerült előbbrejutni, de törvény született a közjogilag tulajdonkép­ pen addig is Magyarországhoz tartozó, csak igazgatásilag Erdélyhez kapcsolt Partium (Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd megyék, valamint Kővár vidéke) visszacsatolásáról (1836: XXI. törvénycikk)27 A tényleges egyesítés azonban csak több, mint egy évtized múlva valósulhatott meg; az osztrák kormányzat fondorlatos eszközökkel meggátolta a törvény végrehajtását, az egye­ sülést, s így végső soron a magyar korona két közös multú, de közigazgatását, jogalkotását és adórendszerét tekintve mégis eltérő orszá­ ga magyarságának testvéri “összeölelkezé­ sét.” A magyarországi szabadelvű ellenzé­ kiek, kiknek egyik “legfőbb törekvése abban állott”, hogy a “kis magyar haza” “a nagy anyaországgal mentől előbb uniáltassék”2 9 , abban reménykedtek, hogy a törvény végre­ hajtása után majd Erdély élelképtelenségére hivatkozva nagyobb hatékonysággal lehet az unió mellett érvelni, hiszen a Részek-béli megyék elvesztésével Erdély mind területi­ leg, mind népességét tekintve jelentősen meggyöngülne.30 177 �palócföld 93/2 Erdélyre visszatérve, a Kemény Zsig­ mond által a “legfényesebbek egyiké”-nek tartott,31 de a “kínálkozó alkalmak eszélyes fölhasználását”, az ellenzéki hangulat helyes kiaknázását tekintve végső soron mégis ered­ ménytelenül végződő testvérhoni, erdélyi or­ szággyűlést néhány hónap múlva, 1835. feb­ ruár 6-án a magyarországi és erdélyi kor­ mánypolitika szálait a harmincas évek elejé­ től kezében tartó államkancellár,32 Metter­ nich nyomására az uralkodó hatalmi szóval föloszlatta.33 Erőszakos berekesztése ellené­ re azonban a diéta nem elhanyagolható er­ kölcsi hatást gyakorolt az erdélyi szabadelvű közvéleményre.34 “Az 1834-i diéta - mint egy ismeretlen kortárs, Szentiványi Mihály életrajzírója erre rámutatott -, electricai fel­ rázó szikra volt Erdély ifjúságára.”35 Az unió ügyében azonban az erdélyi ország­ gyűlésen sem történt előrelehaladás; tulaj­ donképpen a kérdés érdemi fölvetésére sem kerülhetett sor.36 Akárcsak az 1790-es, az unió megvalósí­ tására irányuló erdélyi erőfeszítésekkel kap­ csolatban, az 1834-es unió-törekvések vo­ natkozásában is leszögezhető, hogy “...a nagy óhajtásnak silány szülemenye lett.”3 7 A nemzeti és területi egység apostolának, Wes­ selényi Miklósnak az az álma, hogy az 1834es Királyhágón túli országgyűlés meghozza majd a hőn áhított uniót, nem teljesülhetett; az 1830-as években a Magyar Királyságban már általánossá vált ellenzéki óhajra Erdély­ ből még korántsem érkezett a várt visszhang. Az unió vágya egyelőre csak a vármegyék­ ben, a veszélyeztetett, “kétországos nemzet” jövőjéért aggódó magyar nemesség körében 178 talált széleskörű támogatásra.38 A liberális beállítottságú erdélyi nemességre és az arisz­ tokrácia legjobbjaira vonatkozik Gyulay La­ jos gróf állítása: “a Szűkebb hazá”-ban “minden igaz magyar egyetért azon óhajtás­ ban, hogy a két magyar haza egyesüljön.”39 A székelység zöme - nem jutván el a közös magyar sorskérdések megértéséhez -, ebben az időben még nem sok hajlandóságot muta­ tott a “testvérhon”-nal való unióra, “a sepa­ ratismus zászlója alatt vitézkedő”40 szászok pedig - bár az erdélyi liberálisok nagy súlyt fektettek arra, hogy a csekély számához ké­ pest igen befolyásos és fejlett iskolahálózat­ tal rendelkező rendi nemzet különállását megtarthassa -, autonómiájukhoz és német nyelvhasználatukhoz ragaszkodva, mereven elhatárolták magukat a Magyarországgal va­ ló szorosabb közösség gondolatától.41 Joggal jegyezte föl a liberális pártállású Gyulay Lajos, az unió elkötelezett híve augusztus 8-án, még az országgyűlés kezde­ tén,a következőket írta naplójába, elkesered­ ve az egyesülés eszméjének csekély erdélyi népszerűsége miatt: “Szerencsétlen ország ez az Erdély, midőn még a székely se akar ma­ gyar lenni, mit várjunk akkor a szászoktól, mit a négy bevett vallás tartóktól.”42 Majd hozzáfűzte: “egyébiránt most a szászok hall­ gatnak és a székelyek kezdtek garabonczás­ kodni, a mi annál váratlanabbul jön, hogy ve­ lünk egy nyelvet beszélnek. Egy nehány radi­ cális székely...követ urak egész közfalat kí­ vánnak a két nemzet közt vonni...táplálják az egyenetlenséget, mely mindig veszte volt a szegény magyarnak.”43 Azonban nemcsak a székelyek és a szá­ �palócföld 93/2 szok “szűk látókörű” unióellenes állásfogla­ lása volt az oka az 1834-es erdélyi kudarc­ nak. Az osztrák uralkodóház, ha saját nagy­ hatalmi állását meg akarta őrizni, önszántá­ ból soha nem nyugodhatott bele a magyarság tekintélyes erőgyarapodásába, Magyaror­ szág Erdéllyel való egyesülésébe. A birodal­ mi kormányzat elutasító álláspontját az unió kérdésében híven tükrözik azok a szavak, melyeket az uralkodó, I. Ferenc intézett az országgyűlési küldöttség egyik nála tisztelgő szász tagjához, Joseph Trausch brassói kö­ vethez, megdicsérve egyben a Királyföld né­ metajkú népét az udvarhoz való hűsége s az unióval szemben elfoglalt, a kormányzatnak tetsző nézetei miatt: “A szászok derék embe­ rek, meg vagyok velök elégedve. Követeik az országgyűlésen szilárdul tartották magukat. Higyje el nekem, hogy ha egy kisebb test egy nagyobbal egyesül, akkor a kisebbik elvész. Erdélynek Magyarországgal való egyesülésé­ be nem fogok soha beleegyezni.”44 Mint már arról említés történt, a Ma­ gyarországon és Erdélyben egyszerre ülésező országgyűlések mintegy féléves tartama alatt élénk összeköttetés jött létre a két diéta hala­ dó eszmék iránt különösen fogékony ifjúsága között.45 A fiatal erdélyiekkel rokonszenvező po­ zsonyiak - kiknek “legtúlzóbb”, vagy egy tit­ kosrendőri megfigyelés, Leopold Ferstl je­ lentése szerint: “legszertelenebb” tagjai (Pa­ lóczy László, Pulszky Ferenc, Ormós Zsig­ mond, Kászonyi Dániel, Lovassy László, Vu­ kovics Sebő és mások, összesen tizenöten) Társalkodási Egyesület -be tömörültek46 -, fölhívást intéztek a Királyhágón túli ifjúság­ hoz.47 Ezt a levelet - melyet a pozsonyi jurá­ tusok forradalmi szárnyának vezére, az el­ lenzéki korifeusok “főemissáriusa”48, Lo­ vassy László - Ferstl 1834. július 6-i tudósí­ tása alapján, "Kölcsey eszköze" - fogalma­ zott49 és adott át egy negyvennégy tagú ifjú­ sági küldöttség élén Kemény Józsefnek és Weér Farkasnak, az erdélyi országgyűlés Pozsonyba küldött, ismert ellenzéki követei­ nek50 - Szentiváni Mihály hagyatékában ta­ lálták meg.51 A pozsonyi országgyűlési ifjak 1834. június 27-én kelt levelükben arra buz­ dítják a kolozsvári ellenzéki beállítottságú if­ júságot, hogy szövetkezzenek a kor haladó eszméinek a megvalósításáért, az emberi sza­ badság, valamint a függetlenség kivívására, és - ami most számunkra a leglényegesebb: fölhívja a fiatal erdélyieket, tegyenek meg mindent a két testvérhaza mielőbbi egyesülé­ séért.52 Az erdélyi országgyűlési ifjúsághoz inté­ zett szózat - melyet egyesek szerint az unió­ kérdés szaktekintélye, maga Kölcsey Ferenc szövegezett53 -, egyértelmű állásfoglalás, Trócsányi Zsolt szavaival “lelkes hitvallás” az unió eszméje mellett.54 “Mélyen vérző fájdalom dúlja keblünket - olvashatjuk Lovassy levelében, mely az anyaországi diéta ifjai között ”tűzzel köröz­ tetett"55 -, midőn látni és érezni kénytelenek vagyunk, mint a rokon szellemű hazák egy sorsú fiai egymástól a jelenkorban elszakítva vannak, s elsüllyedne a keservek özönében eszméletünk, ha egy nagy s nemes remény nem mosolyogna a jövendő leplei alatt - fel­ tárva az idő képét, midőn a két haza testvéri vonzalommal eggyé olvadni fog; és ezen re­ 179 �palócföld 93/2 mény szerencsés valósithatására törni, ezt kivívni...törekedni fogunk: bizton várván, hogy a testvérhaza lelkes fiait ily egyesülés szelleme lelkesíti."56 Egyesüljünk - folytató­ dik a továbbiakban az erdélyi ifjúságnak szó­ ló üzenet - a legszentebb ügyben, a hazafiság érzetében! áldozzuk fel magunkat a köz­ anyánknak, a testvérhazáknak! Lépjünk elő az idő lelkével, hallgassunk a közvélemény szent szavára, és így teremthetünk a gyer­ mekből izmos férfiút, mely önkény és erő­ szak dacára rendületlenül fog megállhatni, és istenért! ne feledjük, hogy ügyünk egy, és kö­ zösek a szerencse kedvezései és a sors csapá­ sai; és ha atyáink önhaszon, hiú fény cseleitől elkábítva, a függetlenség érzetében a hont, közszabadságot gyilkolták és viszálkodás magvait szórák: lépjünk mi, szelídebb fiai a durvább atyáknak, szebb és nemesebb pályá­ ra fel, és egyetértés örök és szétszakíthatat­ lan kapcsolata fűzzön össze bennünket a testvéri szeretet és bizodalom szent láncai­ val. Mert csak így vívhatja ki a magyar, hogy alacsony álláspontjáról az európai nagyobb nemzetek sorába helyheztetődjék. És miután a magyar országgyűlési ifjúság rokon lelkei­ tektől minden nagyot, nemest és dicsőt vár: kinyilatkoztatja ön részéről, hogy a testvér haza fiaival szabadságát, függetlenségét megosztani, véle egyesülni, eggyé forrni min­ denkor kész, sőt erre tör, bármelly akadályo­ kon keresztül - s ugyanerre a forrón tisztel­ ve szeretett haza nagy reményű fiait testvéri bizalommal felszólítja s segéd munkálódáso­ kat teljes reménnyel várja és kéri."57 Így fe­ jeződik be a lelkes fölhívás az erdélyiekhez, melynek aláírásához - Pulszky Ferenc me­ 180 moárjának tanúsága szerint - tódultak az or­ 58 szággyűlési ifjak. Gyulay Lajos augusztus 13-án kelt nap­ lóbejegyzése szerint az erdélyiek válaszát a pozsonyi ifjúsághoz a társai körében nagy tiszteletnek örvendő Szentiváni Mihály fo­ galmazta.59 (A nemrégiben elhunyt kiváló Erdély-szakértő történész, Trócsányi Zsolt, az ifjabb Wesselényi Miklós életrajzírója, ki talán túlzottan elfogult hőse, a reformkori óriás iránt, másként vélekedett e kérdésben. Szerinte “a választ Wesselényi segítségével’ - azaz elvi irányításával - a majdani enyedi professzor, a fiatal Zeyk Miklós szerkeszti, tervezetét... aztán W... juttatja el Kölcsey­ hez, az pedig Lovassyhoz továbbítja.” Sajnos a részletes jegyzetanyag hiányzik a munká­ ból, így nem tudjuk, hogy az igényes és meg­ bízható szerző mire alapozta megjegyzését.) Ezt olvashatjuk naplójában: “Szentiváni a (mostani) ifjak közt a legjelesebb, ő készítet­ te az erdélyi ifjúság feleletét a magyarorszá­ gi ifjúsághoz.”60 Az erdélyi liberális ifjúság szervezője július 11-én kelt válaszában szen­ vedélyes szavakkal tesz hitet a pozsonyi ifjak haladó reformeszméi mellett, melyek egy­ szersmind az erdélyi ifjúságot s személy sze­ rint őt is lelkesítik.61 “Fogadjátok szíves köszönetünket barát­ ságtokérl, rokonkeblű véreink! Szavaitok szí­ veinket áthaták, mint a szerelem első pillan­ tása, és ti magatok érezhetitek már, mily édes dagadásra hevíté ez keblünket...szívből szeretett rokonink”62 - olvashatjuk a Szen­ tiváni által megszövegezett válaszlevélben. Az emelkedett stílusban íródott felelet ékes tanúbizonysága annak, hogy a “bérczes �palócföld 93/2 kis haza” ifjúságának legjobbjait is megérin­ tették a XIX. század “érzeményei”, s élénk visszhangra talállak körükben a Lovassy ál­ tal megfogalmazott nemes eszmények. Az egészséges patriotizmustól, vagy az egykorú­ ak által használt szóval élve, a “hazafiúság érzetétől” áthatott, az iskolapadból alig kike­ rült erdélyi ifjúság - pozsonyi társaihoz ha­ sonlóan - a nemzet jövőjét érintő igen fontos kérdésben, a nemzeti egység kérdésében, ké­ pes volt előremutató, mély felelős­ ségérzetről, politikai érettségről árulkodó ál­ láspont kialakítására. Annál is inkább, mert hiszen izzó szenvedély hevítette fiatal szívü­ ket, mely egész énjüket átjárta, cselekedetei­ ket is meghatározta. Valóban “belső szerel­ met s hűséget” éreztek a magyar “nemzet és haza iránt”, ahogyan ezt Szemere Bertalan írta egyik Kölcseyhez írt levelében. (1833. ápr. 9.) Az erdélyiek üzenete így folytatódik: “Nekünk is sajgottak, keblünkben hangzot­ tak ajkinkról vezéri célzásink: a szabadság, igazság és egyesülés, és a hozzátok vonzó for­ ró, forró szeretet...Méltók akarunk lenni e di­ cső századra, s lelki örömmel nyújtjuk karja­ inkat egyesülésre szívünk szerettei! mint lel­ künkben eddig is egyesek valánk...A szeretet szent kötelei légyenek az összefüző lánc, s így remélhetjük, nem sokáig lesz a történet s em­ berek irigysége által kettővé szakított egy hon külön válva; hisz érzeteink egyek, töre­ kedésünk célja egy most is, s valamint egy szíve keblünknek, úgy vágya egy szívünknek: élni, halni hazánk boldogságáért; hazánk pe­ dig csak egyes erővel lehet boldog!”63 A liberális eszméken nevelkedő, ám a nemzet üdvéért élni, sőt meghalni is kész fia­ tal erdélyiek szilárd meggyőződéssel, egysé­ gesen tettek hitet az unió mellett, hangoztat­ va egyben a polgári átalakulás szükségessé­ gét is: “Az emberiség száműzött jogai helyre­ állításában mindent, amit csak tehetünk, el nem mulatni régi fogadásunk... Harcot es­ küdjünk hazánk fő emésztői, a sötétség és fe­ lekezetesség ellen; legfeketébb bélyege ha­ zánk szomorú szakának a vak tudatlanság ... Óvjuk a szabadság és nemzetiség reánk ma­ radott ereklyéit, mint legszebb kincsünket, s vívjunk ki még többeket. Rontsuk az emberi­ ség nyomorúságára mesterségesen kitalált közfalakat! Zúzzuk szét a felekezetesség bi­ lincseit! Szenteljünk oltárt a nyilvánosság­ nak, mint a szent palládiumának!”64 - ezek­ kel a gondolatokkal végződik a Szentiváni ál­ tal megfogalmazott, az erdélyi országgyűlési ifjak által a magyarországi diéta ifjúságához eljuttatott üzenet. A válaszlevelet a pozsonyi országgyűlési ifjúság hivatalos helyen kíván­ ta elhelyezni, ezzel is figyelmeztetve az or­ szággyűlési követeket egy nyilvános, ugyan­ akkor védett levéltár létrehozásának a szük­ ségességére65. Szentiváni Mihály sajnálato­ san rövidre szabott életében (1813-1842), mint azt Úrházy György, az ismert erdélyi költő is megállapítja róla szóló halotti bú­ csúztató cikkében, “az ifjúságnak mindig gyúlpontja volt”.66 A bevallott célja szerint a művelődést szolgálni kívánó, de a magyar or­ szággyűlés munkálatait figyelve aktívan poli­ tizáló, élénk közösségi életet élő Társalkodá­ si Egyesületbe már 1834 őszén, a 22-ik ülé­ sen belépett. Később leveleiben többször is beszámol az erdélyi politika eseményeiről. Mindvégig hű maradt tiszta, nemes eszméi­ 181 �palócföld 93/2 hez. Röpke “életét egészen hazájának szen­ telte”.67 1834-ben Kossuth Országgyűlési Tudósítások c. kéziratos újságjának a mintá­ jára megjelenteti az erdélyi tudósításokat, 1840/41 -ben pedig a Remény c. szépirodalmi almanachot. Jegyzetek 1. Antal Árpád: Szentiváni Mihály. Bu­ karest, 1958., 9. old.; A magyar irodalom tör­ ténete III. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Szerkesztette Pándi Pál. Bp. 1965., 600-602.old. 2 . Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genfben 1864. I. 424427.old.; Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 67. o.; Miskolczy Ambrus: Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kér­ dései az erdélyi magyar reformmozgalom­ ban. (1830-1843.) Századok, 1983.5. 10771079.old. 3. Antal: Szentiváni, 27.old., V.ö. Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Sajtó a.r., az előszót és a jegyz. írta Hubert Il­ dikó. Bp., 1986., 7. old.; Bodolay Géza: Petőfi diáktársaságai. Bp. 1973. 219-221.old. 4. Antal: Szentiváni, 29-33. old. 5. Gr. Gyulay Lajos december 16-i naplójegyzete. Kuun Géza: Az 1834-i erdélyi o.gy., EM 1905. 6. füzet, 318.old. 6. Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp. 1928., 37-41 .old., Bisztray Gyula: Írók az unióért. Író és nemzet. Bp., 1943., 217-219.old.; Tró­ csányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Bp. 1965., 172-177.0. 7. Trócsányi: Wesselényi, 239.old. 8. Bisztray: Írók az unióért, 217218.old., T. Bíró Zoltán: Kölcsey. Eszmei-po­ 182 litikai fejlődésrajz III. Tiszatáj, 1985. júl., 65-66.old.; Két ország ölelkezése 1791-1867. Bevezette Bisztray Gyula. Erdély öröksége 10. Bp. [1942] XXIV-XXV.o. 9. Kölcsey Fe­ renc: Országgyűlési Napló. Kölcsey Ferenc Minden Munkái II., bővített kiadás. Szer­ kesztette Toldy Ferenc. Pest 1859-1861. VII. köt., 143.old. 10. Trócsányi: Wesselényi, 171.old., Asztalos: Kossuth, 38.o. 11. Köl­ csey Minden Munkái VII., 143.old. 12 Tró­ csányi: Wesselényi, 1 7 .o.; Asztalos: Kos­ suth, 32-33.0. 13 Kölcsey 1833. márc. 31-i bejegyzése naplójába. Kölcsey Minden Munkái VII., 143.old. 14. Pándi Pál: Első aranykorunk. Cikkek, tanulmányok a ma­ gyar felvilágosodás és reformkor irodalmá­ ról. Bp. 1976., 304.o. Gróf Kuun Géza ki­ adott néhány “töredéket” ebből a hatalmas kortörténeti dokumentumból: Gróf Gyulay Lajos naplótöredékeiből (1815-1834). Bp. 1875.; Az 1834-iki erdélyi országgyűlés elő­ estéjén. EM 1903. 1-14.old., 66-78.old.; Az. 1834-iki erdélyi országgyűlés (Töredékek gróf Gyulay Lajos naplójából) EM 1905., XXII. köt. 4. füzet, 206-220.old„ 5. füzet 271 -281 ,o„ 6. füz. 313-324.o.) 15. Pándi Pál: Első aranykorunk, 305. old.; Vö. Gyulay nap­ lótöredékeiből, 34-35.old. 41-46.old. 16 Gyulay naplótöredékeiből, 42.old. 17. Uo. 18 Trócsányi: Wesselényi, 170.old. 19. I.m., 243-244.old. 2 0 . Deák 1844. nov. 27-i levele Wesselényihez. Deák Ferencz emlékezete. II. Levelek 1822-1875. Összegyűjt. és jegyz.: Váczi János. Bp. 1890. 149.old. Idézi Varga János: Helyét kereső Magyarország. Bp., 1982., 46.oId. 2 1 . Trócsányi: Wesselényi, 174.old; Asztalos: Kossuth, 39., old., dr. Kar­ �palócföld 93/2 dos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái. I. Bp. 1905., 175.old. 22. Kardos Sa­ mu i.m., I., 180.old. 23. A pozsonyi ifjúság hitvallása Wesselényi mellett. Pozsony, feb­ ruár 7-én, 1835. Közli Kardos Samu i.m. I., 262.old. (OL Kossuth-gyűjtemény R 143. Országgyűlési ifjakra vonatkozó iratok) 2 4 . Asztalos: Kossuth, 47-48.old., Trócsányi: Wesselényi, 177. old.; Mo. tört. 5/2, 733.old. 2 5. Asztalos: Kossuth, 48.old. 26. I.m., 4849.old. 2 7. Asztalos: Kossuth, 48.old.; Mo. tört. 5/2,1790-1848. Főszerk.: Mérei Gyula. Bp. 1980., 733-734.0.; Taborsky Ottó: Az 1836: XXI. te. létrejötte. Második közle­ mény, Századok, 1930. nov.-dec. 874876.old. 28. Mo. tört. 5/2, 734.old. 2 9 . Gyu­ lay naplótöredékeiből,63.oId. 3 0 . Trócsányi: Wesselényi, 177.old. 31. Báró Kemény Zsig­ mond: Erdély közélete 1791-1848. Történel­ mi és irodalmi tanulmányok II. köt. /Báró Kemény Zs. Összes Művei X./ Bp.. 1905. 174.old. 3 2 . Andics: Metternich, 65-72.old. 3 3 . Trócsányi: Wesselényi, 284-285.old.; Andics: Metternich, 70-71.old.; Mo. tört. 5/2, 739.o., Miskolczy Ambrus: Az erdélyi magyar liberális ellenzék társadalmi reform­ törekvései. = Jogtud. Közlöny, 35. 1980. 10., 657.old.3 4 . Miskolczy: Száz., 1983. 5., 1079.o. V.ö. Miskolczy Ambrus: Erdély a re­ formkorban (1830-1848.) Erdély tört. III. 1830-tól napjainkig. Szerk.: Szász Zoltán. Bp., 1986., 1279. old. 3 5 . Szentiváni Mihály. Kéziratos életrajz. Antal: Szentiváni, 27.old. 36. Trócsányi: Wesselényi, 249-269.old., Barla Gyula: Kemény Zsigmond főbb eszméi 1849 előtt. Bp., 1970., 44.o. 3 7 . Trócsányi: Wesselényi, 172.old. 38. Asztalos: Kossuth, 45.old. 3 9 . Gyulay naplótöredékeiből, 152.old. 40. Gyulay i.m., 43.old. 4 1 . Aszta­ los: Kossuth, 45.old.; Miskolczy: Száz., 1983.5. 1089.old.; Kossuth Lajos: A részek PH 1842. 131.sz. 42. Kuun: 1834-i ogy., 212.old. 43. Uo. 44. Asztalos: Kossuth, 45.old. 45. Antal: Szentiváni, 29-34.oId., Asztalos: Kossuth, 43-45.0.; Trócsányi: Wes­ selényi, 239-240.old. 4 6 . Rédei József: Ma­ gyar tragédia száz év előtt. Lovassy László pere és rabságának titkos iratai. Századunk kiadása. Bp. 1938., 10-12. old.; Kölcsey leve­ le Wesselényihez. Pozsony, 1834. aug. 31 -én. Kölcsey Ferenc Minden Munkái. Harmadik, bőv. kiad. Bp. 1887. X. köt., 387. old.; Csorba Sándor; Az ifjú értelmiség, 136-141.old.; Ja­ kab Elek: Szentiváni Mihály életiratához. Fi­ gyelő, 1878., febr., 2. füzet, 122-125.old.; Fe­ nyő István: Egy reformkori polihisztor. (Pulszky Ferenc indulása.) Haza és tudo­ mány. Bp. 1969., 158-177. old.; Wertheimer Ede: A jurátusok felségsértési pőre (18341837). Budapesti Szemle 132., 1098. 1925.old.47. Pulszky Ferenc: Életem és korom. (S.a.r., [bev.] és jegyz. [ell.] Oltványi Amb­ rus.) Bp. 1958. 101-102. old., Rédei i.m., 12.o. Fenyő: Egy reformkori polihisztor, 159.o.; Wertheimer i.m. 12.old. 48. Werthei­ mer i.m., 30.o. 49. Rédei: Lovassy, 12.old., Wertheimer, 22.old., Trócsányi: Wesselényi, 240.old.: Pulszky: Életem I., 102.; Csorba Sándor, eddig még kiadatlan kandidátusi ér­ tekezésében, a pozsonyi országgyűlési ifjak közös megmozdulásai között szintén említést tesz a “Lovassy László által szerkesztett”, s az erdélyi országgyűlési ifjúsághoz intézett levélről, melyben szerinte a pozsonyi ifjúság 183 �palócföld 93/2 igen határozott hangú politizálási vágya ju­ tott kifejezésre. Csorba S.: Az. ifjú értelmiség szerveződése a XIX. szd. első évtizedeiben. Kandidátusi értekezés. Nyíregyháza 1985. OSZK Kézirattár. Driss. 333., 134., 143.old. 5 0 . Rédei i.m., 20.o. (Rédei az erdélyi or­ szággyűlés egyik Pozsonyba küldött ellenzé­ ki követeként tévesen Kemény Lászlót emlí­ ti.) Wertheimer, 22.old. Pulszky: Életem I., 101-102. old.; Kuun: 1834-i ogy., 214.o. 5 1 . Antal: Szentiváni, 29.old. 52. Asztalos: Kos­ suth, 44.o., Jakab Elek is közli a magyar or­ szággyűlési ifjúság levelét: Szentiváni Mi­ hály életiratához. Figyelő, 1878. febr. 2. fü­ zet 120-122.old.; Adatok a “Huszonöt év tör­ ténetéhez”. Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., I. szám, 10. old.53. Asztalos: Kossuth, 44.old. Elvileg ez elképzelhető lett volna, hi­ szen Kölcseyt köztudomásúan szoros kötelé­ kek fűzték a pozsonyi országgyűlési ifjúság­ hoz, jurátusokhoz, írnokokhoz, kiskövetek­ hez, kiknek legtehetségesebb és legforróbb fejű tagjai hozták létre a Társalkodási Egyle­ tet. A szervezkedő ifjakat a nevelőnek is ki­ váló Kölcsey rokonszenvvel figyeli, támogat­ ja, előadásokat tart nekik, hogy szellemi és eszmei épülésüket, gyarapodásukat elősegít­ se. Nem véletlen tehát, hogy Pozsonybó l való kényszerű távozása előtt a pozsonyi ifjúság 184 búcsúiratában atyjának vallotta őt. Csor­ ba S. i.m., 132-134. old., Pajkossy Gábor: Kölcsey és a liberálisok elleni politikai perek. “A mag kikél”. Előadások Kölcsey Ferenc­ ről. Szerk.: Taxner-Tóth Ernő. Bp. - Fehérgyarmat 1990., 112.oId. 5 4 . Trócsányi: Wes­ selényi, 240.old. 5 5 . Pulszky: Életem I., 102. old. 56. Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., l0.old., Asztalos: Kossuth, 44.old. 5 7 . Asz­ talos, uo. 58. Pulszky: Életem I„ 102. old. 59. Asztalos: Kossuth, 44.old., Erdély tört. III. 1280-1281.old. Antal: Szentiváni, 29.o. V.ö. Trócsányi 240.old. 60. Kuun: 1834-i ogy., 214.old. 6 1 . Asztalos: Kossuth, 44.old. 62. Az erdélyi ifjúság levele a magyarhoni ifjú­ sághoz. Kölcsey Ferenc Minden Munkái X., 438. old., Hazánk s a Külföld, 1871. jan. 5., l0.old.; Erdélyországi Ifjúság Magyarország lelkes Fijainak..." Kolozsvárt Juli 11-én, 834. Kézírás. Petőfi Irodalmi Múzeum, Kende­ gyűjtemény V. 4564/9. 63. Hazánk s a Kül­ föld, 1871. jan. 5., 10-11 .old., Kölcsey Min­ den Munkái X., 438-439.old. 64. Hazánk s a Külföld, uo.; Kölcsey F. M. M., X., 439-440. 65. Csorba Sándor: i.m,135.old; 66. Úrházy György: Nekrolog Kolozsvárról. Regélő Pesti Divatlap, 1842.dec.22., 102.szám 67. V.o., 1211 old. �palócföld 93/2 Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok ″Szükségbőlaernyt(Transzilvanizmus, hőskor és hanyatlás egy folyóirat történetében) Hatvan esztendeje annak, hogy az Erdélyi Fiatalok mozgalmának belső egysége meg­ bomlott, és az erdélyi magyar társadalom új, reális helyzettudatát formálni akaró nemzedék munkájában a polarizáló erők bizonyultak hatékonyabbaknak az egységet fönntartani kívá­ nók törekvéseivel szemben. E korszakforduló előzményeit, eseményeit és a hozzá vezető f o ­ lyamatok irányait mégis csupán jelzésszerűen ismerjük, annak ellenére, hogy a rendszerezett tények ismeretét az évfordulós alkalmon messze túlmutatóan a transzilvanizmus revíziójá­ ról fo ly ó ideológiai-kritikai viták és a megváltozott történelmi viszonyoknak megfelelő új politikai modus vivendi keresése, a kollektív kisebbségi jogok és az autonómia régóta aktuá­ lis kérdései teszik mindenekelőtt szükségessé. I. Kós Károlyék 1921-es cselekvési prog­ ramjának, a Kiáltó Szónak1 az új nemzedék felismerése szerinti vállalását a Tizenegyek 1923-as demonstratív fellépése jelentette,2 akiknek csoportja a romániai magyar iroda­ lom legelső szervezett, önálló koncepcióra törekvő csoportosulása volt, s amely a közé­ leti aktivitás kimondása után az új irodalom minőségét, irányultságát és a kibontakozta­ tására tett kísérlet lendületét is jelezte, esz­ meileg pedig a korai transzilvanizmus3 sajá­ tos értelmezését adta. Különös jelentősége abban állt, hogy elágazási pontnak bizonyult: az irodalomszervezés és - teremtés (később az Erdélyi Helikonban), a társadalom ön­ megszervezése, a szociografikus valóságis­ meret és a hosszútávú, a mentalitás egészét átalakítani óhajtó morális törekvések pedig - a "társadalomtudatosítás"4 - az Erdélyi Fiatalok folyóiratában és mozgalmában bontakozott ki. Az antológia létrejötte ugyanakkor az irodalomszervezés lehetséges útjait kereső fiatal írók találékonyságát és áldozatvállalását is megmutatta. "Miután az anyaországtól elszakított er­ délyi magyarság belátta, hogy a sors kereké­ nek kijelölt forgása elé hiába akar akadályt gördíteni, hiába várja összetett kezekkel sor­ sának jobbrafordulását s a passzivitásból kezdett az aktivitásba lépni, a középiskolát végzett magyar ifjak előtt is rendre szétosz­ 185 �palócföld 93/2 ladoztak az illúziókból szőtt ábrándképek és belátták, hogy az erdélyi magyar ifjúságra is új kötelesség vár: itt maradva, az itteni hely­ zet megismerésével kell egzisztenciát terem­ tenie magának, s minden téren felfegyver­ kezve kell népének élére állnia...”,5 maradá­ sával biztosítani a társadalmi regeneráció folytonosságát, a hivatásra való felkészülés­ sel pedig vállalni népe szolgálatát. Ez a Péterf f y Jenő5 által megfogalma­ zott életprogram felismerés azonban koránt­ sem volt általános jellemzője a húszas évek közepén tanuló ifjú generációnak, mely a frontnemzedék küzdelmei alatt s részben már azt követően készült értelmiségi felada­ taira. Tájékozatlanság és tapogatózó bizony­ talanság jellemezte, válságtudat és szoronga­ tó kiútkeresés, amelynek nyomasztó pszi­ chózisát Kacsó Sándor írta meg az “első fecskék” pionírnemzedékének kulcsregé­ nyében, a Vakvágányonban. E regénynek különösen első kötete a román egyetemen próbálkozó kevesek helyzetéről, a magyar társadalom nagy részétől akkor még renegát­ nak tekintett igen kis létszámú fiatalság élet­ érzéséről ad forrásértékű képet.7 Ekkoriban ugyanis “Az erdélyi magyar ifjú kikerülve az életbe, magyarságának tudatosításával nem nyert, hanem vesztett. Az a szomorú adott­ ság, hogy az erdélyi magyarságnak nem volt módjában maradék nélkül kiélni nemzeti lé­ tét, még azoknál az ifjaknál is megbosszulta magát, akik történetesen felekezeti iskolák­ ban tanultak.8 Külön egyéni szívósságra volt szükség, hogy az ambiciózus fiatalember ki­ fogástalanul tudja a magyar nyelvet. Magya­ rul tudni, a magyar műveltségnek birtokában 186 lenni távolról sem volt magától értetődő ter­ mészetesség.”9 Ennek a helyzetnek a meg­ élése és fokozódó nyomása csak később, ám annál parancsolóbban adott ösztönzést a tu­ datosságnak és a heroikus lendületnek, kiter­ melve az önmeghatározásnak azt az energi­ kus önbizalmát, amit László Dezső10 így fe­ jezett ki: “Történelmet csináló nemzedék va­ gyunk, inkább, mint bármely más kor fiatal­ sága. Ma érdemes erdélyi fiatalnak lenni.”11 A talpraállás és a határozott irányvétel így csak később lesz a generáció gondolkozá­ sát meghatározó feladatvállalássá és küldetéstudatlá, miután már valóban tömegessé vált a magyar hallgatók jelenléte a román fel­ sőoktatásban, mindenekelőtt Kolozsvárott, a diákmozgalmak központjában. A létszám megnövekedésének ideje a kisebbségi lét első tizenöt éve; az a minőségi változás pedig, mely a diákmozgalmak fénykorát elindítva az új eszmék keresésében már konkrétan is jelentkezett, pontosan megjelölhetően az 1928/29-es tanévvel következett be. Az a “felhalmozódási időszak”, mely a húszas évek közepétől e csomóponton át a harmin­ cas évek közepéig mintegy másfélezres nem­ zedéket vonultatott föl, az Erdélyi Fiatalok történetének egyik meghatározója - a bázis megteremtője és az eszmei kibontakozás elő­ feltétele volt. A megszállás utáni Erdélyben - még a bé­ keszerződés aláírása előtt - az elemi és kö­ zépiskolai oktatás rendszere változatlan ma­ radt,12 s 1918 karácsonya után a kolozsvári egyetem is folytatta működését. Magyar fennhatósága csak 1919. május 12-én szűnt �palócföld 93/2 meg, amikor Onisifor Ghibu, az Erdélyi Kormányzótanács közoktatási államtitkára “romanizálta ”.13 Az I. Ferdinánd román ki­ rály nevét viselő “új” egyetem az 1918/19-es tanév második felében nyílt meg (figyelem­ reméltó. hogy ebben a tanévben az egyetem magyar hallgatóinak száma 1.620 volt).14 A következő évben azonban nemcsak a magyar felekezeti iskolák bezárása, a meghagyottak működésének megakadályozása vette kezde­ tét,15 hanem hatalmas törés következett be az egyetem magyar hallgatói létszámának alakulásában is: az előző évi több mint más­ félezerrel szemben az idei 1.871-es összlét­ számból16 már csak 102 volt a magyar fiata­ lok száma,17 akiknek többsége ekkor még nem a jogi karon tanult. Ezt a törést az össze­ omlás ténye és a létbizonytalanság zűrzavara magyarázza, a további csökkenést azonban már a román kormányzat oktatáspolitikája is fokozza: az 1920/21-es tanévben az Ave­ rescu-kormány megtagadja az egyházi (ki­ sebbségi) iskolák törvényes államsegélyét, ezáltal a magyar fiatalság legnagyobb része állami - román tannyelvű - iskolákba kény­ szerül.18 Ezt követően a magyar egyházak egységes középiskolatípust hoznak létre,19 amihez állami jóváhagyás nem volt szüksé­ ges. 1920 nyarán vetődött fel a terv, hogy a katolikus, református, unitárius, evangélikus és izraelita egyházaknak közös magyar fele­ kezetközi egyetemet kellene felállítaniuk, 20 ezt azonban a kormányzat megakadályozta. A felekezetközi bizottság döntése alapján mégis megkezdődött a felsőoktatás egyelőre csupán a kolozsvári református tanítóképző újjászervezésével, ahol a jogi karon kívül minden fakultás megalakult,21 s ide már 1921 szeptemberében mintegy 300 magyar hallgató iratkozott be;22 kevéssel ezután az intézetet állambiztonsági okokra való hivat­ kozással a kormányzat karhatalommal bezá­ ratta.23 Felszámolásában szerepet játszott az is, hogy a főiskola a frissen szervezett ro­ mán egyetem életképes konkurensének bi­ zonyult.24 Ezzel a lépéssel a magyar felsőok­ tatás Erdélyben lényegében megszűnt. Ebben a helyzetben az érettségizett ma­ gyar fiatalság előtt három lehetőség állott: egyetemi tanulmányait leginkább nyelvi okokból külföldön, jobbára Magyarországon folytatni, a magyar tannyelvű teológiák vala­ melyikét választani, vagy megpróbálkozni a román egyetemmel. A kolozsvári egyetemen a kezdeti légkör viszonylagos demokratiz­ musa ellenére is igen nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük az első - nagyrészt még lemorzsolódó “magyar gólyáknak”. A legtöbben ekkor még a legkönnyebb utat választották: a nagy többség Magyaror­ szágra ment tanulni, sőt a jobbmódú polgá­ rok Prágába is elküldték fiaikat.25 Ezek je ­ lentős része - diplomájának román honosít­ hatósága nélkül - Magyarországon maradt, amivel “a magyarországi szellemi proletariá­ tust növelte, itt pedig pótolhatatlan űrt vá­ gott.”26 A háború pusztítása mellett ez az a döntő tény, ami az ifjúsági mozgalmak gene­ zisét meghatározta27 “...hiányzik a 25-40 évekig terjedők generációja Erdély ma­ gyarságából”,28 pontosabban értelmiségé­ ből, amelynek tizenöt korosztálya a megszál­ lás utáni hét esztendő kétszázezres kivándor­ lótömegében családjával együtt, vagy kifeje­ zetten tanulni ment Magyarországra.29 A második lehetőség a teológiák valame­ 187 �palócföld 93/2 lyikének látogatása volt: aki nem akart el­ menni és románul sem tudott még, ezt az utat választotta. Minthogy itt magyarul lehetett tanulni és a külföldön szerzett érettségit is elfogadták, jelentősen megnőtt a teológusok száma, különösen a református és az unitári­ us egyházban. (Kortárs visszaemlékezés sze­ rint a négy-, később ötéves református teoló­ gián egy-egy évfolyamon 40-50 hallgató is volt, az unitárius teológián pedig 25 körül volt a beiratkozottak száma. Idejárt a Tizen­ egyek közül Balázs Ferenc és Szent-I ványi Sándor is; ebben az időben az unitárius teo­ lógia a legelső ifjusági-irodalmi szervezkedé­ sek központja volt.) “Nem véletlen - írta Li­ geti Ernő -, hogy az irodalomban az után­ pótlást inkább a teológiákról kaptuk meg, mint az egyetemekről. Aminthogy nem vélet­ len az sem, hogy például a Tizenegyek ifjú írói csoportja, ahová Kemény János is tarto­ zott, már a gimnázium felső osztályaiban kész volt.”30 Emellett más okok is errefelé irányítot­ ták a fiatalság egy részének figyelmét. A pap­ ság “Csendes és biztonságos megélhetést ígért - írta Kacsó Sándor. - Igaz, hogy a nagy többségnek csak falun, de ott is a hívek védel­ mi gyűrűjében. S különben is a háború forga­ taga után valami romantikus vágy fogta el az embereket a »csendes, nyugalmas, idilli életű falu« iránt.”31 A református teológiára járt Kemény János és Teleki Ádám is, akik ugyan később lelkészként nem működtek, a teológia elvégzése azonban mentesítette őket a kato­ nai szolgálat alól. Jellemző általánosságban véve a teológiák hallgatóságának többsége minden aktivitása ellenére sem tartozott a 188 legjobb képességű fiatalok közé, ami számos esetben a kisebbségi érzés megnyilvánulását eredményezte; ez a jelenség részben még a harmincas években is megfigyelhető volt, az Erdélyi Fiatalokban is több írás jelent meg a teológusok és az egyetemisták közti viszony­ ról. Természetesen a teológusok között is számos kiváló képességű, markáns egyéniség volt, köztük Balázs Ferenc, Kemény János vagy László Dezső s egy időben Méliusz Jó­ zsef is; a hallgatók többsége valóban hivatás­ tudatbó l választotta meg pályáját, s demok­ ratikus beállítottságú, a népszolgálat eszmé­ jét magáévá tevő lelkészként dolgozott. A továbbtanulás említett három útjának lehetőségeit átmenetileg kiszélesítette még az a megoldás is, amelyet az ekkor kétéves kolozsvári Kereskedelmi Akadémia kínált az anyanyelven való tanulásra. Az 1921/22-es tanévben - az Anghelescu-korszak legelején, a felekezeti iskolák nyilvánossági jogának megszüntetése k e z d té n32 még 74 magyar hallgató fejezte be itt tanulmányait, köztük Tamási Áron is, ebben a tanévben azonban magyar nyelvű első évfolyam már nem in­ dult, a magyar oktatás pedig 1923-ban meg­ szűnt. A további lehetőséget - a legtöbb elszánt­ ságot kívánó erőpróbát - a román egyetemre való beiratkozás jelentette: azon kevesek in­ dulásának jellemzésére, akik erre nyelvtudás hiányában is, de a perspektívát fölismerve vállalkoztak, Kacsó Sándort idézzük, aki 1921/22-ben került a kolozsvári egyetemre. A magyar tanárjelöltek között - írja - “...bi­ zony összesen kettő akadt, aki ismerte annyi­ ra a román nyelvet, hogy el tudta olvasni és �palócföld 93/2 megértette a kérvényeinket, segített kitölteni az indexet... Aztán néha akadt (...) a román egyetemi hallgatók között is egy-egy, aki ész­ revette ügyetlen ténfergésünket, s kedves le­ ereszkedéssel felajánlotta segítségét a »ma­ gyar gólyának« . Engem is egy ilyen erdélyi román fiú kísért be Lapedatu Sándor dékán­ hoz, a későbbi miniszterhez, amikor pirulva bevallottam neki, hogy meg sem tudok muk­ kanni, ha a dékán úr kérdez valamit. Ő tol­ mácsolta aztán... Első fecskék voltunk akkor még mi magyarok a kolozsvári egyetemen, nagyon kedvesen és előzékenyen fogadtak... Úgy tudom, ebből a - mondhatjuk legelső úttörő csoportból végülis kevesen maradtak meg úgy, hogy a kolozsvári egyetemen végez­ tek s azt végezték el, aminek nekifogtak. Egykettő végül mégiscsak magyarországi egye­ temre ment, egy-kettő a könnyebb gyógysze­ részeti pályára tért át. Sok nem is maradha­ tott, hiszen összesen is kevesen voltunk.”33 A magyar tanárjelöltek számára nagy köny­ nyítést jelentett, hogy 1922 tavaszán magyar nyelv- és irodalom tanszéket létesítettek,34 ezzel legalább egy töredék számára biztosí­ tva az anyanyelven való tanulást és vizsgá­ zást. A tanszék vezetője Kristóf György pro­ fesszor, az egyetem egyetlen magyar tanára lett, aki irodalomtanítási ankétján Erdélyi Fiatalokat is megszólaltatott.35 Az 1922/23-as egyetemi évnek, amely a magyar hallgatóság további gyarapodását hozta,36 kiemelkedő jelentőséget az adott, hogy a készülődés után a Tizenegyek nemze­ déke, az első kisebbségi ifjúság majdani ve­ zetőgárdája társaival ekkor szervezte meg az antológikus jelentkezést. Könyvük a szerző­ gárda korai irodalmi-ideológiai fejlődésálla­ potának lenyomataként az Erdélyi Fiatalok eszmeiségének előképe, ideológiai gyökérze­ tének szerves része.37 II. A Tizenegyek: az előzmények és az Antológia Balázs Ferenc, Dobai István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Jancsó Béla, Kemény János, Maksay Albert, Mihály László, Szent-Iványi Sándor, Tamási Áron “...vala­ mennyien ahhoz a korosztályhoz tartoztunk - mondta egy évfordulós előadásában tizen­ egyedikjeként, a csoport egyik novellistája, Kacsó Sándor -, amely a régi magyar múlt­ ból úgy lépett át a mai erdélyi magyar jelen­ be, hogy egyik lába az árok túlsó oldalán ra­ gadt a régi talajon, a másik pedig alig-alig tu­ dott megkapaszkodni az újon. Az ugrástól azonban maga az élet függött, tehát ki kellett rántania a lábát a régi talajból, bármennyire remegtek is az inai. Ez a korosztály, amely hátán hozta a múltat, de nem ragaszkodott csökönyösen hozzá, mert fiatal élete minden hajtóereje kergette előre.”38 Elszántság és a keresés tudatossága, az önmeghatározás ele­ mi vágya jellemezte törekvéseiket, kezdete és kísérlete az irodalomteremtésnek. A cso­ port megszerveződése azonban nem volt el­ őzmény nélküli; kiformálódásának kezdetét az antológia szereplőinek még e legelső fellé­ pést is megelőző irodalmi előéletében, utolsó középiskolás éveikre eső irodalmi tevékeny­ ségükben kell keresnünk. A századfordulón s a világháború alatt is jó kereteket kínáltak a középiskolások iro­ dalmi munkájához a nívósan szerkesztett 189 �palócföld 93/2 kollégiumi, főgimnáziumi diákfolyóiratok, amelyek hatása Kolozsváron messze túlnőtt az iskolák keretein. A Tizenegyek gárdájá­ nak két fontos tagja, Jancsó Béla és Kemény János is diáklapban, a református Remény­ ben jelentkeztek első írásaikkal, amelyeket a Gyulai Pál Önképzőkör adott ki Jancsóék osztályának lapjaként (Remény. A Reformá­ tus Kollégium szépirodalmi és tudományos havi folyóirata). Jancsó Béla volt a Kör elnö­ ke is, s ugyancsak az ő nevéhez fűződik a fo­ lyóirat 1920. november 1-i megindítása; a szerkesztő Nagy Jenő, a kör tanár irányítója Csűry Bálint nyelvész, később a novellista Kovács Dezső voltak, a diákszerkesztők pe­ dig Jancsó Béla, Jancsó Miklós, Szádeczky Elemér, valamint Kemény János, aki épp Jancsó Béla bíztatására írta első verseit, me­ lyeket eltanácsolása után az Unitárius Kollé­ gium azonos című diákfolyóiratában is meg­ jelentetett. Mivel a református Remény a másik kollégiumi diáklap, a szatirikus Bakter 1921 elején kitört botránya, illetve a Re­ mény osztályának, köztük is a leghatározot­ tabban Jancsó Bélának szellemi tájékozódá­ sa miatt 1921. február 1-én megszűnt, a még igencsak romantikus fűtöttségű, de a nemze­ dék fellépését már körvonalazó csoport új fórumot teremtett magának.39 Ez a rövidéletű orgánum az 1922 elején indult s tavaszra már meg is szűnt Előre cí­ mű félhavi folyóirat volt; működésének rö­ vidségét magyarázza, hogy az egyetemre ké­ szülők - így az Előre munkatársai is - ekkor még külföldön folytatták tanulmányaikat. A lap patrónusa és szerkesztője Kemény János volt, minthogy azonban lapengedélyt diákok 190 nem kaphattak, névleges szerkesztőként Ge­ ley Antal szerepelt. Helyettes főszerkesztője Balázs Ferenc volt, aki a lapot Dobai István­ nal és Szent - Iványi Sándorral közösen szer­ vezte az Unitárius Teológián. Ő fogalmazta meg - lírai hevülettel - a lap 1922. március 15-i számában. Az Előre útja című cikkében generációjának még nem annyira látásmód­ ban, mint inkább a szándékok újat akarásá­ ban jelentkező frisseségét és újdonságát. A Szabó Dezsőről esszét író Jancsó Béla, a no­ vellista Kacsó és Szent-Iványi, a lírikusnak induló Finta Zoltán, Jakab Géza és Kemény János mellett Balázs Ferenc a maga sajátos meseműfajú írásaival is itt jelentkezett elő­ ször, s munkatárs volt Mihály László is, ugyancsak a Tizenegyek sorából. A lap meg­ szünte után, most már konkrétabban Jancsó Béla és Balázs Ferenc együtt vetették föl 1923 elején egy átfogó, általános nemzedéki program kidolgozásának a gondolatát, amely az első lépést jelentette az antológia felé. E nemzedéki gondolat, életérzés és program kiformálódására erős hatást gyakoroltak a ma­ gyar kisebbségi pártpolitika mozgásai, ezek sorában is főként Kós Károly Magyar Nép­ pártjának és a Magyar Nemzeti Pártnak az 1921 végén megtörtént fúziója a magyar po­ litikai egység megteremtésének reményében; a korszak általános egységvágyának reális alapját a nemzedék gondolatvilágában a nép alkotta, mint a kisebbség nemzeti létének legfontosabb bázisa. Tudatuk, világképük, helyzettudatuk be­ tájolódását, önmegfogalmazásukat ekkor még jobbára érzelmi-intuitív erők irányítot­ ták. Az Előre munkatársai közül többen már �palócföld 93/2 az irodalmi életbe is kiléptek, mint Maksay Albert a Pásztortűzben, sekkor nyert első dí­ jat a Keleti Újság novellapályázatán Tamási Áron. Bár Tamási ekkor már bízvást jelent­ kezhetett volna önálló kötettel is, lelkes tá­ mogatója lett Jancsó Béla javaslatának: a fia­ tal írók laza csoportosulása - inkább baráti együttes és eszmeközösség, mint szervezett írótársaság - gyűjteményes kötettel adjon hírt magáról, s ha az első lépés sikere azt le­ hetővé teszi, folytassák a könyvkiadást. “Egy 20 íves antológiát akarunk kiadni, amellyel egy elhatározó lépéssel beleéljük magyar kö­ zönségünk, fajunk tudatába mint új és ma­ gyar irodalomnak ígéretek - számolt be a tervről Benedek Eleknek Balázs Ferenc. Azt akarjuk, hogy lélegzeljenek föl s lelke­ sedjenek élővé, látván, hogy az új ígéretek az ő véréből erednek, s az új célok és tervek és akaratok, amik életté válhatnak, ha ő is meri akarni, neki készített és álmodott célok, ter­ vek és akaratok. Az új magyar életmunkát csak úgy lehet sikerre vezetni, hogyha meg­ látja a magyar a magyar írót, és mindeneke­ lőtt és mindenekfölött szívébe fogadja. Ezért lépünk együttesen, tizenegyen a porondra: magunk megmutatni... Ez az Antológia, amelynek azonban még címét nem találjuk, hogy egy esztendő, két esztendő alatt tizen­ egy fiatal székely írótól tizenegy kötet kerül­ jön a könyvpiacra. Leányainkat megsérte­ nők, ha nem hinnők el róluk, hogy leányosan tiszta és buzgó lelkesedéssel állanak mellénk segíteni. Egész Erdélyben testvérleányokat keresünk, százat, kétszázat. Mindegyik gyűjt mindegyik könyvre öt-tíz előfizetőt, és meg­ van a kiadásnak anyagi lehetősége. És így azt is elérjük, hogy nevelünk új olvasógárdát és új és igaz szeműeket.”40 Balázs Ferenc az antológia megszervezé­ sének gyakorlati munkájában vállalt felada­ tot, a terjesztés módjának megtalálása pedig Tamási Áron gondolata volt; ő fogalmazta meg az 1923. április 22-én kelt előfizetési felhívás romantikusan míves szövegét, amely Erdély magyar leányaihoz fordult: “Legye­ tek apostolai a megújuló erdélyi magyar iro­ dalomnak. Mi vagyunk minden magyar em­ ber szívdobogása és vére... Könyveinknek ott kell állaniok Erdély minden magyar fiának asztalán. És kérünk titeket, hogy legyetek a kéz, mely széthordja az aratás kévéit.”41 A tizenegy aláírással ellátott felhívást a lapok szerkesztőségeihez is eljuttatták, fogadtatá­ sa azonban nem volt mindenütt kedvező; a Figaro című kolozsvári bulvárlap például Iro­ dalom vagy mi a csoda? cím alatt háborgott a fiatal írók megmozdulása láttán, “...akik nem átalkodtak egy vajszívű bárófiúcska révén irodalmiasdit játszani akkor, amikor komoly és hivatott emberek vérző verejtékkel kín­ lódnak és nem tudnak egy kötetet sem piacra hozni.”42 Jellemző, hogy miközben a cikk a felhívás szövegét indulatosan Balázs Ferenc­ nek tulajdonítja, annak teljes szövegét közli, a Tizenegyek eredeti szándékát szolgálva. Furcsa, hogy még Tompa László is leplezet­ len ellenérzésekkel fogadta a felhívást, éppen azt fogalmazva meg aggályaként, aminek el­ lenkezőjéről Benedek Eleket Balázs Ferenc biztosította: a feltűnősködést. Az eredmény azonban példátlan volt a romániai magyar könyvkiadás addigi, alig néhány éves történetében: amikor Áprily és Reményik kötetei 5-800 példányban keltek 191 �palócföld 93/2 el, az antológiára néhány hét alatt 2.800 elő­ fizetés43 érkezett Jancsó Béláék Monostori úti címére, a Tizenegyek szervező központjá­ ba. A nagyarányú érdeklődés tette lehetővé a gyors és nagy példányszámú megjelenést az előfizetések alapján 3.200 példányét,44 ugyanis minden 6 előfizetés gyűjtése után 1 dedikált ajándékkötet, minden harmadik után pedig egy félárú negyedik járt. Az új könyvkiadási szisztémát népszerű­ sítette Balázs Ferenc, amikor a sikert követő második felhívásában ezt írta: “Könyvkeres­ kedők útján a legjobb, legszebb könyvekből sem kel el pár száznál több... és ebben az a ve­ szedelem, hogy így az irodalom az emberek­ től távol, külön életet él, nem lehet láthatóvá tenni és így az irodalom tulajdonképpen hi­ vatását nem töltheti be: az irodalmat nem az egész faj, hanem csak a gazdagabbak, a na­ gyon áldozatkészek olvashatják.” Ez a kon­ cepció az adott időszakban a legdemokrati­ kusabb kiadási és terjesztési elgondolást je­ lentette, új és valóban életrevaló programot adva már az Erdélyi Szépmíves Céh létrejöt­ te előtt, amely “...éppen ellenkező elveken, bibliofil alapon létesített önálló erdélyi ki­ adót, kevés gondot fordítva a könyvterjesz­ tés tömegességére, hogy aztán a Helikonba kapcsolódás után a terjesztés teljesen kapi­ talista üzleti alapon történjék.” Másfél hónap múlva, 1923. június 11én45 a kolozsvári Minerva rt. kiállításában 168 oldalon jelent meg a Versek-elbeszélé­ sek - tanulmányok TIZENEGY fiatal erdé­ lyi írótól erdélyi művészek rajzaival (Erdé­ lyi fia ta l írók antológiája) című kötet, pu­ hafedelű címlapján Kós Károly szürke-vörös 192 nyomású grafikájával. Bár a szépíró Kós az antológiában nem szerepelt, a remekbe ké­ szült címlap mellett tőle való a belső exlibris rajza, sőt maga az antológia címe is. Az az önmeghatározó elméleti igény, amely régóta érzett, a művekben már formá­ lódó, de koncepcionálisan még ki nem fejtett sajátosságként jellemezte az új nemzedék rajzását, ebben a könyvben fogalmazódott meg a fiatalok egyik alapkérdésével: a szé­ kely lelkiség és irodalmiság problémakörével együtt. Az antológiának ez a meghatározó el­ méleti, stiláris és tematikai jellegzetessége mindenekelőtt Balázs Ferenc poétikus-intui­ tív, de reális elemekből építkező, egzakt fo­ galmiságra nem törekvő, mégis tartalmas megállapításokra jutó tanulmányában, az er­ délyi magyar irodalomról és a székely mito­ logizmusról szóló vázlatokban kapott teore­ tikus támasztékot.46 Bár a kritika részben éppen a gondolati önállótlanságot vetette a Tizenegyek szemére, ezek az írások akkor is újdonságot jelentettek, ha a legtöbb ellenve­ tés rájuk vonatkozott, mégpedig Szabó Dezső irodalompszichológiai tételeinek túlzott adaptációja miatt. Szabó Dezső gondolatai­ nak a megfogalmazás egyoldalúságai miatt indokoltan nehezményezett s már-már “faji partikularizmusba” forduló kifejtésében Ba­ lázs Ferenc az erdélyi irodalmat tartalmilag határolja körül: ez az irodalom szerinte “...csak kijelentője, kifejezője lehet az erdé­ lyi faji léleknek s így a különösségek, ame­ lyek mint erdélyi íz, levegő, zamat, a köny­ vekben jelentkeznek, sokkal mélyebben: az erdélyi lélekben gyökereznek.”47 �palócföld 93/2 Áttetsző és lírai szóhasználat ez, az “er­ délyi faji lélek” tartalmának kibontása - ép­ pen annak itt csak sejtetett érzelmi-látás­ módbeli realitása miatt - nem is szükséges; mindez ugyanis körülhatárolhatóvá válik ak­ kor, ha Balázs Ferenc erdélyiesség-képzetét a korai transzilvanizmus szülőföldpátosza, historizmusa, táj és történelem aktivizáló vállalása felől, és mindennek valóban Szabó Dezsőtől kölcsönzött dinamikus-heroikus átmitizálása felől közelítjük meg. Az “erdé­ lyi léleknek” azok az összetevői, amelyeket a táj, az életmódbeli sajátosságok és az általa az etnikai homogenitásból származtatott néplélektani jegyek jelentenek ( Hegyvidék; Ősfoglalkozások; Viszonylagos fajtiszta­ ság"), a meglepőnek tűnő és nem is mindig szerencsésnek tűnő megfogalmazások elle­ nére is realitások. E jellemzők Balázs Ferencnél a kifejtés során a kifejezések, szókapcsolatok és mon­ datszerkezetek lírai-patetikus elfedései, a szöveg áttetszősége, túlzásai és fogalmiatlan­ sága ellenére belső logika szerinti felépítést kapnak. A táj hatása a szerző szerint abban nyilvánul meg, hogy “...a hegyvidéken lakó nép gondolatvilága és képzelete dúsabb, összetettebb, színesebb, élete botorkálóbb, de változatosabb s világnézetében kevésbé merev és zárkózott.”48, míg az életmódbeli hatások, “Az. ősfoglalkozások (ti.a pásztor­ kodás, földművelés, hadviselés) a földdel hozták az erdélyi embert szoros kapcsolatba; jobban mondva: meghagyták a földdel levő misztikus együttérzésben.”49 A harmadik komponens, mely Balázs Ferenc szerint a specifikus erdélyiességnek a többivel együt­ tes jelenlétű biztosítója: a "viszonylagos faj­ tisztaság" - különösen és leginkább a székely medencékben - megőrizte a nép ősi gyer­ mekségét, fiatalosságát, naív csodálkozó sze­ mét", azaz a mítikus gondolkozásra, látás­ módra való hajlamot. Ezt a leginkább a szé­ kely irodalomban kifejeződő erdélyiességet a szerző azonban csupán mint sajátosságot taglalja, puszta meglétét még nem tekinti elegendőnek: “...az erdélyiesség önmagában az alkotó tehetség hozzájárulása nélkül még nem érték. De nem szabad azt gondolni, hogy mindenki, aki Erdélyben él, mélyen és elhatározottan erdélyi.”50 További lényeges momentumot ragad meg Balázs Ferenc azzal, hogy az általa kö­ rülhatárolt történeti-pszichikai jelenség iro­ dalmi kifejeződésében a legfontosabbnak magát a nyelvet, annak szemléleti és haszná­ lati sajátosságait tekinti, mint módot, amint “...az erdélyi lélek a dolgokat a maga közelsé­ gébe vonja.” Hitvallásszerű, az irodalom sze­ repértelmezésére és létmódjára vonatkozó alaptétele azonban már ideologikus megnyi­ latkozás, amelyben ott van a korai transzil­ vanizmus eszmetartalmának humanista jel­ lege is, ideértve a korábban kifejtett értékel­ vűséget is ":...bármiféle életnek és iroda­ lomnak nem lehet más törekvése végered­ ményben, mint csodálatos harmóniában együtt haladni minden más faj életével és irodalmával; befogadni a mindenünnen jövő haladást, ha elfér a faj testében és beleillesz­ kedhetik a szemszögletébe; egyszóval; zárt talaj nedveit szíván magába, legyen magasra­ nőtt virág, amely határokon túl lát s az a nap­ fény növeli s az a szellő borzolja, amelyik minden testvérét.”51 Ebben a megfogalma­ zásban a sajátossal együtt hangsúlyozódik a 193 �palócföld 93/2 közös is, eszmei rokonságban az Erdélyi Fia­ talok fogalmi jelentőségű. Jancsó Béla állal kidolgozott alapvetésével, mely az erdélyiség közös eszményét mint “fajok találkozását az emberi értékek magaslatán” értelmezi.52 Balázs Ferenc másik elméleti írása a szé­ kely irodalomnak, közelebbről Nyírőnek és Tamásinak műfajiságon túli mitologizmusát kísérli meg feltárni az új irodalom kibonta­ kozása feletti örvendező hevület pátoszával. A székely néplélek kifejeződését vizsgálva olyan jelenségről szól, amely már akkor ma­ gában rejtette a székely írók útjának lényegi konfliktusait: a mítoszalkotás ugyanis a sa­ já to s hangsúlyozásával a partikularitás igé­ nyét, a “minden testvér” gondolatának és a humanizmus k özös ségének vállalása az egye­ temesség igényét jelentette.53 A Tizenegyek ösztönös székely gondolatából a politikum, a székely kulturális autonómia később tétele­ sen is megfogalmazott kisebbségpolitikai tö­ rekvése még teljes egészében hiányzott.54 Ez volt tehát az antológia elméleti-ideo­ lógiai alapvetése; Balázs Ferenc írásai mel­ lett a specialitás problematikáját csak a pró­ zaanyag hordozza, nem számítva ide Jancsó Béla európai nyitottságú világirodalmi esszé­ portréit és miniatűrjeit Petőfiről, Baudelai­ re-ről. Romain Rolland-ról, az expresszio­ nizmusról és a művészet lélektani-társada­ lmi jelentőségéről.55 Kacsó Sándor erőteljes novellái a szabad­ ságot megcsúfoló adottságok ellenében is cselekvő magatartás erkölcsét hirdették, esz­ ményfogalmazó aktualitásukkal a tartásos humánum győzelmét mutatták föl konfesszi­ óval. Kacsó egyik hőse, a külföldet járó Ele­ 194 mér hazatérése előtt így vívódik: “És aztán mit akarsz te? Védeni a kultúrát? Hát védd annak a népnek a kultúráját, azt a sajátos egyéni csillogású kultúrát, a te néped kultú­ ráját. Kezdd itt, apostol, mert itt van szükség reád! Itt nem szabadok, itt nem boldogok a te testvéreid, bátyáid, rokonaid...” (Megújul a kúria). A kisebbségi életakaratnak ezt a di­ namimzusát, erkölcsi alapozású vitalitását és hitét sűrítik magukba Tamási Áron mitikus föld-novellái is, a földért életét adó Dakó Bálint története és a Föld embere, a pre­ montrei szerzetes Faludi Jákó, aki életépítő munkájának célját ugyancsak a földben leli meg (ez a novella bekerült Tamási első köte­ tébe is56). Az antológia a legtöbbet a prózában, Ka­ csó, Tamási é s Szent-Iványi novelláiban hoz­ ta. A költők - Dobai, Finta, Jakab, Kemény, Maksay és Mihály - valamennyien bizonyos mértékű formakultúra érzékelhető birtoká­ ban a fiatalság általános, mindenkori érze­ lem- és hangulatvilágát szólaltatták meg; szűkös és lényegében azonos tematika vonul végig verseikben a melankolikusan finom bo­ rongás (Dobai, Finta, Kemény) és az elégikus pillanatnyiság érzelmes hangvételében. Ér­ dekes, hogy egyik kritikusuk mindannyiukat a Reményik-iskola követőinek nevezte,57 ugyanakkor a Pásztortűzben reflektáló Re­ ményik Sándor maga - elsősorban Kacsó és Tamási kiemelése, Jancsó Béla dicsérete mellett - költőnek csupán Fintát és Maksayt tartotta.58 A legtöbb - és valóban érdemi - kritika az antológia elemzett elméleti alapozását érte, ám szinte mindegyik a vállalkozás puszta té­ �palócföld 93/2 nyének fontosságát hangsúlyozta csupán, a nemzedéki kiállást köszöntő örvendezés épp­ úgy, mint a kritikátlan Szabó Dezső-követés szemrehányásai. Jellemző és nem minden humor nélküli volt magának Szabó Dezsőnek a reagálása: miután az Élet és Irodalomban meghatottan számolt be a Tizenegyekben va­ ló szép folytatódása fölötti atyai öröméről, az őt meglátogató Jancsó Elemérnek beszél­ getés közben az antológia felvágatlan tiszte­ letpéldányát mutatta, mondván: “úgyis tu­ dom, mi van benne!”59 Látva a vállalkozás nem várt sikerét, jú­ nius után újra felmerült a rendszeres könyv­ kiadás reményteli gondolata, s 1923. július 5-én új felhívást adtak ki a Tizenegyek most már valóban Balázs Ferenc szövegezésében, mely a gyűjtői bázis állandósítása érdekében népszerűsítette elgondolásaikat. A Tizen­ egyek előrehaladásában figyelemreméltó, hogy Balázs Ferenc ekkor már nem tartotta szükségesnek a továbbra is csoportos, anto­ lógikus jelentkezést: “Antológiára akkor van szükség, amikor többen a világba dobbanta­ nak: vagyunk. De azután a reprezentálás he­ lyett munkának kell jönnie. A jövő évadban jórészt önálló köteteket fogunk kiadni.”60 Mivel azonban a Tizenegyek közül többen 1923 után eltávoztak Kolozsvárról, és az ér­ deklődés is csökkent, a kipróbált és bevált ki­ adásszervezési szisztéma szerint legközelebb 1925-ben került sor könyvkiadásra Tamási Lélekindulásának megjelentetésével a szer­ ző saját kiadásában, s hasonló módon gyűl­ tek össze az előfizetések Finta Zoltán Bort, búzát, békességet című verseskötetére is.61 Egy újabb antológia kiadását kevéssel ezután már Tamási sem helyeselte Jancsó Bélához írott levelében: “A komoly irodalom szem­ pontjából csak az egyénenkénti kiállás a fon­ tos és a döntő, mert Antológia esetében a kri­ tika újra megtébolyodik, s nem beszél kielé­ gítően az írókról, hanem az ifjúságot pökdösi s szétugrasztani akar...”62 Tamási Áron ekkor már természetesen önálló kötetére készült, az amerikai távolléte miatt menyasszonya, Hollitzer Erzsébet és Jancsó Béla által tető alá hozott Lélekindu­ lásra, újabb esztendő múltán pedig már csak kedves iróniával emlékezett a Tizenegyek­ re.63 Az időbeli eltávolodás ellenére később, a Vásárhelyi Találkozót megelőző politikai egységkeresés során, tizenhét év ifjúsági mozgalmait értékelő összefoglaló cikksoro­ zatában mégis pontos és iroda­ lomtörténetileg ma is helytálló minősítését adta a Tizenegyek antológiájának: “Kész ér­ tékeket semmiféle műfajban nem hozott, legkevésbé elbeszélésben. Akik a versírók kö­ zül leginkább uralkodtak a formán és a mon­ danivalón, azokról esztendők alatt kiderült, hogy könnyű volt nekik uralkodni, mert tu­ lajdonképpen sem tulajdon versformájuk, se csak versben kifejezhető mondanivalójuk nem volt. Az értékezésben is egyedül Jancsó Béla keltette azt a hatást, mintha kizárólagos lelki alkata volna erre. Később mégis abba­ hagyta az irodalomi kritikát és ifjúsági moz­ galom szervezésére adta a fejét. Ő maga úgy indokolta a cserét, hogy a szervezést fonto­ sabbnak tartotta, mint az irodalmi bírálatot. Első pillanatra úgy tűnik - írta Tamási -, hogy Balázs Ferenc is, a másik erjesztője a könyvnek, hasonló utat tett meg. Ez az első pillantás azonban csalóka, mert amit Balázs 195 �palócföld 93/2 Ferenc a székelységgel és az irodalommal kapcsolatban a mi könyvünkben kifejtett, az későbbi mondanivalóinak és cselekedeteinek is leglényegesebb tartalma lett.”64 A Tizenegyek nagy nemzedéki jelentke­ zésének lendülete könyvük megjelenése után - az irodalomtörténeti utókorból már régóta mondhatjuk, hogy természetesen - megtört. Fellépésüket hasonló felsorakozás, közvetlen folytatás nem követhette volna akkor sem, ha szépirodalom helyett közvetlen cselekvési programmal, aktivista elgondolásokkal lép­ tek volna fel. A kolozsvári egyetemen ekkor még - láttuk - számottevő magyar hallgató­ ság tanult, s így a kötet erdélyi eszmevilága, a benne munkáló elméleti igény és irodalmi­ ság, a küldetéstudat és az etikum a férfias cselekvésideállal együtt félévtizedig alig nyomonkövethetően formálta az ifjúság mentalitását. Művelődéstörténeti jelentősé­ ge és az első indulás összetartozástudatát adó, létrehozóira gyakorolt eszmeformáló, tisztázó hatása azonban korszakos fontossá­ gú, és “...cselekedet volt az irodalmi öntuda­ tosodás folyamatának úttörő korszakában nem csak gondolataival - írta Jancsó Béla de azzal, hogy függetlenül saját kiadásban, saját maga szervezte itteni előfizető közön­ ségre támaszkodva jelent meg.”65 (Folyta­ tása következő lapszámunkban) Jegyzetek 1. Kiáltó Szó. A magyarság útja. A poli­ tikai aktivitás rendszere. Megírták: Kós Ká­ roly, Zágoni István dr., Paál Árpád dr. É.n. 196 (Kolozsvár, 1921.) 2. Versek - Elbeszélések Tanulmányok TI Z E N E GY fia ta l erdélyi írótól erdélyi művészek rajzaival (Erdélyi fia ta l írók antológiája). Cluj-Kolozsvár, 1923. 3. Feldolgozását K. Lengyel Zsolt mo­ nográfiája ígéri. Ebből: Der Frühe Transsil­ vanismus 1918-1928. Anatomia eines Kompromisses. Dissertationsvorhaben. München, 1987. Kézirat. - továbbá Uő: Kris­ tóf György az erdélyiség és romániaiság ke­ reszttüzében. Adalékok = Korunk 1992.8.107-113. 4. Kántor Lajos - Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 19441970. II.kiad. Kriterion Könyvkiadó, Buka­ rest, 1973.19. 5. Dr. Péterffy Jenő: A z erdé­ lyi magyar ifjúság jövője = Erdélyi Fiata­ lok (a továbbiakban: EF) 1930.1.18. 6. Jo­ gász, az Erdélyi Fiatalok főmunkatársa 1933 tavaszáig, politikus. 7. Gyarmathy Árpád: Vak-vágányon. = EF 1930. 6. 94-95. 8. “...a mai magyar főiskolások több mint 50 %-a sohasem járt felekezeti iskolába, az odajárt 48 % nemzeti műveltsége pedig nagyon sok oknál fogva sem elégnek, sem teljesnek, sem szervesnek nem nevezhető.” (Jancsó Béla:Az erdélyi magyar ifjúság problémáiról. = Er­ délyi Helikon 1931. 1. 15.) “...ez az ifjúság, amely a legnagyobb magyarok nevét is legfel­ jebb csak hallotta, amely a szegényedő erdé­ lyi magyarságnak talán legszegényebb része, magyar öntudattal, felelősséggel és munká­ val készül az erdélyi magyarság feladatára.” (Jancsó i.m. 17.) 9. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete. 22 esz­ tendő kisebbségi sorsban. Kolozsvár, é.m.143. 10. Az Erdélyi Fiatalok indulása­ kor a református egyház belmissziós utazó­ �palócföld 93/2 titkára, a folyóirat szerkesztője. Az EF kor­ szaka után a magyar országgyűlés erdélyi párti képviselője volt 1944-ig, az ötvenes évek végétől hosszú börtönbüntetést szenve­ dett a Duna-deltában. Ezután a Farkas utcai templom lelkésze, esperese volt 1973-ban bekövetkezett haláláig. Tanulmányai és rö­ vid írásai az EF idején már nemcsak a refor­ mátus egyház sajtóorgánumaiban, hanem a romániai magyar sajtóban és a magyarorszá­ gi lapokban is megjelentek. László Dezső a református ifjúság egyik legtekintélyesebb vezetője volt, akinek az EF koncepciójának és ideológiájának kidolgozásában döntő sze­ repe volt. Karakteres és megalkuvás nélküli egyénisége meghatározta a mozgalom etiká­ ját is, és nagyban hozzájárult annak az alkot­ mányos szellemiségnek a kialakulásához, mely a közösséget az aktivista-demokrata egységgondolat modelljévé avatta. Kulturá­ lis tájékozottsága, erkölcsi tartása a közélet s egyben a református egyház reprezentáns alakjává tette. 11. László Dezső: A hiányzó tizenöt korosztály. = EF 1930. 8. 127. 12. Dr.Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonomiájának története. A szerző kiadása, Budapest, 1935. 479. 13. Szász Zsombor: Erdély Romániában. Népki­ sebbségi tanulmány. Budapest, 1927.250. és köv. lapok. Mikó Imre szerint “Az egyetem átvételét (...) dr. Onisifor Ghibu, a Consiliul Dirigenthezküldött két felirata előzi meg. Az elsőben a strassburgi és a pozsonyi egyetem átadására hivatkozva veti fel a kolozsvári egyetem átvételét, a másodikban az egyetem elrománosítási tervét dolgozza ki. E két do­ kumentum mellett találjuk a jogi és orvosi kar átszervezésére vonatkozó javaslatokat, melyet egy-egy szakbizottság készített elő... 1919 szeptember 12-éről szól az a Decret Regal, mely szerint a kolozsvári egyetem »átalakul románná«". (Mikó Imre: A kolozs­ vári egyetem tíz éve és a kisebbségek. = EF 1930.9-10. 154-155. 14. Szász i.m. 249. 15. Endes i.m. 492. 16. Dr. Sulyok István - dr. Fritz László: Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf. Juventus, Kolozsvár, 1930. 97. 17. A magyar nyelvű iskolák... = Magyar Kisebbség, 1929. 13. 18. Endes i.m. 479. 19. uo. 20. Szász i.m. 251. 21. Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. Önéletraj­ zi visszaemlékezések I . Kriterion Könyvki­ adó, Bukarest, 1981. II. kiad. 239. 22. Szász i.m. 251. 23. uo. 24. Kacsó i.m. 239. 25. uo. 26. Jancsó Béla: A z erdélyi magyar i f júság problémáiról = Erdélyi Helikon, 1931.I. 15. 27. László Dezső i.m. 126. 28. Jancsó i.m. 15. 29. Mikó Imre az. Országos Menekültü­ gyi Hivatal adatai szerint 197.135 főben adja meg az 1918-1924 között Magyarországra kerültek számát (Mikó Imre: Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig. Studium, Budapest, 1941. 17.) 30. Ligeti i.m. 143. 31. Kacsó i.m. 240. 32. Endes i.m. 480. 33. Kristóf profeszor első hallgatói. = Em­ lékkönyv Kristóf György hatvanadik szüle­ tésnapjára. Kolozsvár, 1939. 10. - Lapedatu segítségével jutottak ellátáshoz a Tanítók Házában is; az esetet Kacsó Sándor önélet­ írásában is megörökíti. 34. Kacsó i.m. 245246. 35. Irodalomtanításunk = EF 1930. 3. 37-39. 36. Az 1922/23-as és az 1927/28-as tanévek során Mikó adatai szerint így válto­ zott a magyar joghallgatók száma: 35,90,70, 150, 80, 140, 130, 250, 240. (A kolozsvári 197 �palócföld 93/2 egyetem tíz éve... = EF. 1930.9-10. 154-55.) Ez a hirtelen emelkedés azonban csupán lát­ szólagos volt, tekintve, hogy sokan csak azért iratkoztak be a jogi karra, hogy tanul­ mányaik folytatása címén katonai szolgálat­ halasztást kaphassanak. Mivel az előadások látogatása itt nem volt kötelező, a beiratko­ zottak nagy többsége nem tekinthető tényle­ ges hallgatónak. 37. Tamási Áron: Virrasz­ tás. Révai, Budapest, 1943. 264. 38. Kacsó Sándor: Új székely társadalmi elrendező­ dés. = EF 1933. IV. 96. 39. A Remény máso­ dik “elágazását” az 1921-ben alapított Ifjú Erdély (a református egyház ifjúsági lapja), illetve az ifjabb Grandpierre Emil- és Alb­ recht Dezső-féle Haladjunk jelentette. 40. Balázs Ferenc 1923. április 17-én kelt levele Benedek Elekhez = Benedek Elek irodalmi levelezése 1921-1929. I. Közzéteszi Szabó Zsolt, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 132. 41. Kacsó: Virág alatt... 262. 42. Mikó Imre: Tizenegyek. Negyven éve halt meg Balázs Ferenc. Kézirat. 43. A Tizen­ egyek antológiájának évfordulójára = EF 1930.6.99.4 4 ./-rei./: Így szól az idő általuk. A “Tizenegyek” tizenegyedik évfordulójára. = Ellenzék, 1934. febr. 25. 7. 45. Erdélyi Magyar irodalom (7-16.) és Székely mitoló­ gia (17-21.) 4 6 .Tizenegy... 8. 47. uo. 48. uo. 10. 49. uo. 12. 50. uo. 14. 5 1. A szóhaszná­ lat fogalmi jelentőségű. Tamási például így ír: a transzilvanizmus “...különböző fajok életének találkozása fenn az emberi magasla­ ton.” Vö. Tamási Áron: Tiszta beszéd. Krite­ rion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 71. 52. Láng Gusztáv: Intézmények, folyóiratok, tö­ rekvések. A két háború közötti romániai ma­ 198 gyar irodalom történetéhez = Korunk, 1971. 3. 413. 53. Kacsó: Új székely... = EF 1930. IV. 96. 54. Tizenegy... 61-70. 55. /b.i./ (Bor­ bély István): Versek, elbeszélések, tanul­ mányok tizenegy fiatal erdélyi írótól... = Ke­ resztény Magvető 1923.ápr.-jún. 2. 56. Re­ ményik Sándor: Tizenegy fiatal erdélyi ma­ gyar író antológiája = Pásztortűz, 1923. II. 850-53. 57. Mikó Imre: Tizenegyek. Kézirat. 58. Kacsó: Virág alatt...262. 59. uo. 263. 60. Id. Mikó Imre: A csendes Petőfi utca. Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1978. 90. 61. Ameriká­ ból írta számvetését a Tizenegyek után öt hó­ nappal: “Hát az Antológiánk bizony jobb is lehetett volna. Egyik-másik kritikus meg is seprűzött jól. S Berde Mária és Tompa László nekem még a seprű nyelit is odafordították. Mert azt mondják rólam, hogy csupán ügyes ’másoló’ vagyok. Jól van. Én eddigelé annál több kritikát bajt láttam, semhogy egy kicsi kritikától valami likba bébújjak. Majtég le­ szen más beszéd is, ha megérdemlem, s ha­ nem biza, mint másoló is szerethetjük egy­ mást, ahogy csak tudjuk. Vegyék mások el a madárfiat, csak lássam, amikor repítik.” (Ta­ mási 1923. november 12-én kelt levele Bene­ dek Elekhez = Benedek Elek irodalmi levele­ zése I. 188.) 62. “- A Tizenegyek könyvére már csak György Lajos emlékszik, ki - mint a bolhát - esténként bizonyára örökké megszá­ molja az erdélyi könyveket.” (Tamási 1925. június 21 -én kelt levele Jancsó Bélához = He­ likon és az Erdélyi Szépmíves Céh leveleslá­ dája /1924-1944/. Közzéteszi Marosi Ildi­ kó.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.I.15. 63. Tamási: Virrasztás, 265. 64. uo.267. 65 EF. 1930.6.98. �palócföld 93/2 Kovács Győző Vozári Dezső Két évszám fogja közre Vozári Dezső emberi életútját: 1904-1972. Mi történt e közel hét évtized alatt? Hol a helye Vozári Dezsőnek és költészetének a csehszlovákiai magyar iroda­ lomban; az első nemzedék sorában? Fábry Zoltán 1935-ben - tehát türelmetlennek-radikálisnak nevezhető kritikusi korsza­ kában, a Korunkban - Lírikusok Szlovenszkón című cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy “a szlovenszkói magyar irodalmat sokáig a líra jelentette. (Az első regény 1924-ben jelent meg!) A kezdet szép volt és sokat ígérő. Volt egyszer egy Mécs László, egy Győry Dezső, egy Földes Sándor” - állapítja meg egyfelől. “Hol áll ma a szlovenszkói magyar líra? Mi váltotta fel a Mécs-Győry-Földes-Forbáth-fejezeteket?” - kérdi másfelől. Válasza nem késik: “Ma a lírát Szlovenszkón Vozári Dezső jelenti...” 1 Ezzel el is érkeztünk témánk hőséhez, aki 1904-ben született Iglón (Spišská Nová Ves). Életének további meghatározó állomásai: Kassa, Prága, Pozsony, majd a Szovjetunió, s végül Budapest voltak. Fábry Zoltán kissé ingerültnek tűnő reagálása mellett - figyelembe kell vennünk egy má­ sik, nagyon fontos mozzanatot, soha el nem hanyagolható szempontot. Nevezetesen azt, hogy ez a szlovákiai magyar irodalom, mely később - a 30-as években szétszóródott - valamikor egy gócból indult ki; magába gyűjtve a legtehetségesebbeket, ígéreteket és már beérkezett te­ hetségeket. Fábry éppen erre irányította a figyelmet, amikor - évtizedekkel később - az Igno­ tus, Barta Lajos, Szende Pál szerkesztésében meginduló, Kassai Naplóról beszélt. A lap egy évtizednyi időt élt, de az induláshoz, a kezdetekhez jó és alkalmas volt. “Az induló magyar írás lényegében itt és innen strartolt” - rögzíti a tényeket Fábry. S ha nézzük a névsort: “..Darkó István, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó József, Komlós Aladár, Márai Sándor, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső és jómagam a »Kassai Napló Vasárnapjá«-ban leltünk megértő otthonra.”2 Ezek után nyomatékosan hadd tegyük fel újra a kérdést: Hol és milyen helyet foglalt el az 199 �palócföld 93/2 induló szlovákiai magyar irodalomban Vozári Dezső, illetve költészete? Valóban oly erősen lehet őt közelíteni Forbáth Imre lírájához, mivel “mindkettő a város, a kávéházak, a bohém élet szerelmese” volt? Igaz, hogy Vozári Dezső - utólag is igazolhatóan - tipikusan városi költő volt és maradt, de “urbánus lénye” - főként 1937 után csak a kávéházak hatalmas tükreit, s még hatalmasabb üvegablakait látta volna? Hiszen: amikor költőtársai - kényszer hatása alatt - sorra hallgattak el - Vozári Dezső mintha akkor érezte és hallotta-látta volna meg erőteljesebben a súlyosodó idők szavát, pontosabban a költő feladatát. Ezt nemcsak lírája, de életútja is bizonyítja az 1940-es évek elején. Hiszen az a költő, akire - vitathatatlanul - erősen hatott a Nyugat-nem­ zedék tökéletesen csiszolt formaművészete, aki kedvelte a Villon-os hetyke hangvételt, szóval ez a költő - amikor a szovjet csapatok Lembergben találták, utána a Szovjetunióban csatlako­ zott az ott élő kommunista írókhoz (Balázs Béla, Gábor Andor, Lukács György). Fábry Zoltán - már idézett 1935-ös - cikke ezt nem regisztrálhatta. Fábry, a folyóiratok­ ban található Vozári-verseken kívül csupán két kötetet ismerhetett akkor: a Kassán megjelent Fekete zászlót, mely 1921-ben jelent meg (s esetleg ismerte a következő évben megjelentet, az Éjfél után-t), de biztosan forgatta az 1935-ben, Pozsonyban napvilágot látott Vozári-köte­ tet, a Szebb a sziréna című gyűjteményét. Ez utóbbi - különben - 1936-ban elnyerte a pozso­ nyi városi tanács Madách-díját. Az életút - sajátos módon - szabta meg költői érdeklődését. Hiszen első (és második) köte­ te a közvetlen Nyugat-hatást mutatja; a tökéletes formaművészetet; s, lám, amikor ezzel és így sikeresen bemutatkozott, szinte “abban a pillanatban” - 1922 őszén - került Prágába. Abba a városba, mely az európai kultúrák szerencsés metszéspontjában feküdt, s amely nagyszerű táptalaja a hagyományos művészeteknek, de a legújabb irányzatoknak is. Éppenséggel ezt erősíti meg Forbáth Imre Magyar költő Prágában című visszaemlékezésében.3 Vozári Prágában olyan költőkkel ismerkedik meg, mint V. N ezval, F.Halas, J .S ei f ert vagy éppenséggel Max Brod. Az Orvostudományi Karon tanuló, de intenzíven verselő Vozári Dezső ilyen légkörben élt, hogy aztán majd - az 1930-as évek elejétől - Pozsonyban ismeret­ sége bővüljön L. Novomenskyéval, J.Smrek -ével,J.Ponican -éval, sőt E.B. Lukác-éval. Annyi máris elmondható Vozári Dezső magatartásáról, hogy nem tekinthető - par excel­ lence - szlovákiai költőnek, legalábbis a fogalom közkeletű értelmezésében - nem. Ám - mint majd látni fogjuk - a hazai táj nem egy versében valami csodálatos, lebegő finomsággal van jelen. Már életútja sem engedte meg, hogy csak egyetlen tájhoz kötődjön, hiszen még az “örökmozgó” életű Győry Dezsőhöz képest is sokkal változatosabb pályája, az életút sűrűn váltakozó állomásaival (ebben aztán végképp nem említhető “egy napon” a Stószra görcsösen “lehorgonyzott” Fábry Zoltánnal). Hozzájuk, de még Forbáthhoz képest is Vozári Dezső - va­ lóságos “világvándor”. 200 �palócföld 93/2 Ami pedig költészetét - ezzel összehangban - jellemzi: éppily változatos. A kötött formá­ tól (egészen a szonett fegyelméig) a szabadvers egymásba ömlő végtelen soraiig, megannyi vál­ tozatos formát találunk költészetében. Egy biztos: minden költői élményéhez, minden témá­ hoz a lehető legtökéletesebb formát találta meg. Még Szvatkó Pál sem merte kétségbe vonni költészetének formai tökélyét - 1937-ben, a Szlovenszkói magyar elbeszélők címü antológiá­ ban -, pedig hát abban és akkor alaposan “odacsapott” Forbáthnak is, Győrynek is (akit szinte “kiátkozott” a szlovákiai magyar irodalomból), eszmeileg a baloldalhoz, sorolta Vozári De­ zsőt is, de - költői tökélyét - ismételjük - nem merte kétségbe vonni. Pedig hát: Szvatkónak a Nyugat formabiztonsága volt kiindulópontja. Akihez Vozári költészetét hasonlítani tudta Kosztolányi volt. Ebben megegyezett vélekedése a lírára oly érzékeny Fábry Zoltánéval. Vagyis: a minőségi elv mércéjének/igényének Vozári mindenkor megfelelt. Bármily ma­ gasra emelték - ő mindig átívelt a “léc fölött”. Nem lehet tagadni, tehetsége mellett ebben nagy segítséget jelentett számára a prágai művészi-költői kezdeményezések miliője. Végülis: Vozári Dezső lírája - különbözve bár Mécs, Győry, Forbáth vagy Földes lírájától - nem devalválta az in statu nascendi elkötelezett szlovákiai, s szépnek induló magyar lírát; nem vált hűtlenné az első nemzedék gondjaihoz. Sőt, mint ízig-vérig lírikus nagyon reálisan (akkor szinte prófétai látomásként, vágyálomként) fogalmaz a jövőről, 1937-ben, a Magyar Újságban: “...az emberiség derűsebb jövendőjét csak a humanizmus és az elpusztíthatatlan szabadságvágy hozhatja meg...” - Ezt akár az akkor szigorú tekintetű Fábry is megfogalmaz­ hatta volna. Dehát az idézet Vozáritól való! (Attól a költőtől, aki kedvelte a groteszk, s a bizarr témákat.) A különbség “csak” annyi, hogy lázadt Fábry is, lázadt Forbáth is, lázadt Győry is, de - nem egyazon “költői" nyelven beszéltek. Íme, itt az egyik forrása annak, hogy miért írt kissé ingerülten Fábry Zoltán a Korunkban (1935-ben) Vozári Dezső lírájának némely voná­ sáról. Viszont - később, a Harmadvirágzásban amikor Fábry leírta azt, hogy “a magyar vers küldetéses szerepe kétségtelen!” - a példák között és közül nem hiányzik Vozári Dezső neve sem. Sőt, amikor - a Kevesebb verset - több költészetet!című írásában - úgy fogalmazott, hogy “a költő szava: kristályosító pont, névadás” - az első nemzedék szlovákiai magyar líriku­ sainak sorában Győry Dezső, Földes Sándor, Forbáth Imre neve mellett, negyedikként Vozári Dezsőé bukkan fel.4 - Kristályosító pontként, aki a várost énekelte meg a szlovákiai magyar lírában. Mert énnekem a város kedvesebb, szebb a sziréna, mint pacsirtadal. Kőhomlokát, betonnyakát imádom, zaját, baját, estéjét, reggelét. 201 �palócföld 93/2 A város űz és ringat, mint a dajka, szelíd és bölcs, kegyetlen, ostoba. Hát én, bizony, csak őt, őt, őt, dícsérem, ő a szerelmem. Verjetek agyon. Állásfoglalás ez - a városi élet mellett, még akkor is, ha Vozári nem fogalmazott meg - e témában - bizonyos ars poeticát. Ugyanakkor megüti fülünket, ha a költő “városi” verseit ol­ vassuk - egy másfajta hang is. Az, melyről Fábry Zoltán megjegyezte, hogy “felmarkol” egy csomó “valóságjegyet”, s valami hallatlan formai biztonsággal kezeli azt. Íme: Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,//Petőfit zordon honszerelem gyötörte,/ / Petrarca Lauráról faragott verset,/ / dícsérve báját, és haját, a lengét./ / De elpihentek már a nagy szavak ma,/ / érve lehulltak, mint őszi körte,/ / Én nem látok se hőst, se Laura nincsen./ / Látok sóskiflit, önborotvapengét,/ / Cúgoscipőt, pápaszemet, szivarkát,/ / éhséget, szomjat, kulcsot és halókat,/ / a hídon látok öngyilkosjelöltet// és látom őt, mikor kihúzzák holtan,/ / látom a gyárat, melynek gépe néma,/ / virágot, melynek szirma egyre kókad,/ / sorsokat látok, szennyet és poloskát./ / Ne vedd zokon hát, hogy erről daloltam (Előhang egy verskötethez) Tulajdonképpen ezzel, így teljes a megállapítás: Vozári városi, “urbánus” költő. Lényegre tapintó sorai nem cinikusak (nem Villonosak); a modern kor, a két világháború közötti polgári világ stigmái ütköznek ki soraiból. “Pozitív kortársi markolás” - így idézte föl Fábry Zoltán. Aminthogy a lényegre tapintott Vozári - Abesszinia megtámadása után - A frik a című költeményében is: Élj, s szenvedj Afrika, csodálatos tartomány, már a dalnok, a költő is te feléd fordul, bár kedvese keblei ma is igéző halmok, mégis otthagyja Eleonórát... Sajátos, Vozári Dezső-s megközelítése lenne ez a valóságnak? Igen. Mintahogy sajátos, szatirikus a hangvétele amikor Egy kétnapos milliomoshoz szól: Bölcsőd fölé a sorsharag von baldachint, sötétet, ó, ötkilónyi hús, remegj és sírva törj magasra; nagy szélvész zúg a tájakon: hová sodorhat téged? trónra? a mennybe? és lehet, hogy tán a lámpavasra 202 �palócföld 93/2 “A baldachin”, a remegő “ötkilónyihús”,a “trón”, a “menny” és a “lámpavas” - gúnyosan hatnak, ennek forrását igazolja: a “nagy szélvész zúg a tájakon” kezdetű sor. Itt is, mint Vozári Dezső sok versében, tanúi vagyunk annak, miként épít a költő az ellenté­ tes gondolatokat kifejező költői képekre. Olyan versekre gondolunk, mint a Lázár éneke, Utolsó Vacsora (a Grand Hotelben), Nick Carter halálára, s talán ide sorolhatjuk a Gyil­ kosság az emeleten című költeményét is. Talán elegendő lesz - illusztrálásképpen - két versé­ ből idézni. A már kései termésből való Látomás-ból: “...együtt loholtunk eszményünk után,// voltunk vert, lettünk győzelmes sereg...”, vagy az 1972-es kiadású gyüjteményes kötet címadó verséből: “A dicsfény szertefoszlott, elmosták záporok,/ / ki száguldozni kívánt, most csendben ácsorog//... éjszakákat kövessék szájtáti reggelek,/ / csak a váltig kicsúfolt, a tiszta értelem// le­ gyen végül leszállni s ítélni kénytelen ...” Feltűnő az, hogy Vozári Dezső mily gyakran vállalta a szonett fegyelmét (már-már egész verseskötetet lehetne összeállítani szonettjeiből). Csak úgy sorjáznak e versek: a Pletykák szonettje, A költő halála, Kolumbusz szobra Genovában, Szonett az emberfiáról, és nem utolsó sorban a Mussolini bukásakor írt szonettje -A v e Caesar! (Moszkva, 1943. július 25.). Miközben erre figyelünk, szemünkbe ötl i k egy olyan - formailag szinte tökéletesre csiszolt - vers, mely Babits Fekete országát juttatja eszünkbe. Í gér az éj. Figyeljük csak: “A föld fe­ lett,/ / az ég alatt// míg szállt a szó// s a vágy szaladt...” - s így lüktet ez további harminchat soron át, mígnem az utolsó négy sort emígy formálja, “...s míg várok,/ / száll a pillanat// a föld felett,/ / az ég alatt...” El kell és lehet fogadnunk azt a sommás irodalomtörténészi megállapítást, mely szerint Vozári Dezső “a két világháború közti lázadó, elégedetlen európai horizontú értelmiség költő­ je” (Csanda Sándor). Ezt tulajdonképpen megerősíti az a gyakran felismerhető törekvése, hogy Villonnal hasonlítsa össze magát. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy Vozári nemcsak a kávéházakat, a tipikus “urbanitást” szerette, hanem a kószáló, a külvárosok sajátos hangula­ tát kedvelő életet is. Íme, ismét a Vozári-s maró gúny és öngúny: a zsebébe nyúl az esti villa­ moson egy tolvaj, s mit érez a költő? én szégyenemben meg fülig pirultam, zsebem üres volt, kincs, se óra, tarka bankó még egy se bújt meg oldalán, szegény vagyok, kár, kár, de mit tegyek, a villamosban akkor ott talán először vágytam, hogy gazdag legyek E szituációt egészíti ki - ellenpólusként - a Grand Hotelben vacsorázó milliomos megraj­ zolása: 203 �palócföld 93/2 Gyümölcs és szárnyas, gomba, krémek dicséretére zeng az ének s Mozart zenéje, kardal égi - emészteni segít ma Néki. Gyémánttal ékes minden ujja, titkon mégis zavarja búja: hiába úribb minden úrnál, forradalomról ír a Journal, s az asztal minden jó falatját holnap gaz. csőcseléknek adják. Különös fintora a sorsnak: ilyen sajátos hangvételű költő, mint Vozári Dezső, a kitűnő ér­ zékű formaművész - szóval ez a költő valahogy “kiesett” a csehszlovákiai magyar irodalom iránt általában érdeklődők látószögéből. Még akkor is különös ez, ha Vozári két évtizedig hallgatott. Igaz: 1939 után az emigráció jutott osztályrészéül, majd Budapestre kerül, utóbb egy évtizeden át volt a Magyar Távirati Iroda prágai, berlini, majd bécsi tudósítója. Halála évében jelent meg gyűjteményes kötete, a Varázslat nélkül, s ezt követte - még ab­ ban az évben- A szomszéd kertje, mely Vozári válogatott műfordításait tartalmazza. Egyszó­ val: mindennek ellenére - Vozári Dezső nem került vissza kellő súllyal a csehszlovákiai irodal­ mi köztudatba. Pedig nemcsak költőnek - műfordítónak is kiváló volt. Osztrák, bolgár, cseh és szlovák, jugoszláviai, lengyel, román szovjet és a volt NDK-beli költőket fordította. Nem véletlen, hogy már 1964-ben Csanda Sándor meghúzta a “vészharangot” Vozári ér­ dekében.5 Majd Turczel Lajos illesztette őt a két világháború közötti Csehszlovákia magyar érdekű társadalmi és művelődési-kulturális tablójába.6 Fábryról már nem is beszélünk (hi­ szen annyit idéztük). Pedig ez a bohémnak, a groteszket szeretőnek kikiáltott költő, Vozári Dezső, lelke bensejé­ ben mennyit vívódott. Csak éppen világgá nem kiáltotta, de versben, tűnődő kérdések sorában örökítette meg ezt: Ki vagy? Mi vagy? Te vagy a szó, amit még el nem mondtam, az íz, mit ínyem szomjan áhított, kerestelek könyvekben, ércben, rongyban, neved sincs még s neved immár titok. Ki vagy? Mi vagy? Ezt kérdem hörögve, felsír a test és balzsamára vágy, megremegve gondol a végső sörre, ha visszahívja a parázna ágy 204 �palócföld 93/2 Ki vagy? Mi vagy? Kire és mire vágyom, szerelem? hit? póz? zűr? béke? meleg? Álmatlan fekszem itt, a tépett ágyon és szüntelenül, némán perelek. Valahol és valamiképp itt sejthetjük meg Vozári Dezső titkait, a rejtett, benső világ fájdal­ mas jajait. És talán méginkább ugyanezt A zümmügőben: Én nem kiáltok, én csak zümmögök csak zümmögök és százfelé megyek, szózatom nem robban, nem sistereg, mégis betölt világot, tereket, korhadt fákat csavar ki halk szelem, ó, milliók, zümmögő milliók, züm-züm, jertek, zümmögjetek velem! Most, egy kicsit elmélyedve Vozári Dezső költészetében, e poétika hatásában - mutatis mutandis szinte úgy lehetne fogalmazni, miként Fábry Zoltán tette, midőn Győry Dezső Zen­ gő Dunatája 1957-ben megjelent: “Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt? Győry Dezső a poétanép ismeretlenje...” Nos: mi most Győry Dezső nevét szeretnők behelyettesíteni -Vozári Dezsőével, s parafrá­ zisként ismételni az. iménti mondatok egy részét: “adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisz­ telet Vozári Dezsőnek!” Jegyzetek 1. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 4. köt. 1983. 159. és 170-175. - Fábry Zoltán egész életében érzékeny figyelemmel kísérte a líra útját; ez a líra-érzékenység igazolható volt egykor is, visszamutatón ma is. 2. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 7. köt. 1988. 285286. 3. Ld. Forbáth Imre összegyűjtött írásai. 1. köt. 1989. 36. és a következő oldalakon. 4. Fábry Zoltán összegyűjtött írásai. 7.köt. 95-96., valamint 265. 5. Csanda Sándor: Egy csaknem elfelejtett költőnk. Tiszatáj, 1964. 11.sz. Uő.: Első nemzedék. 1968. 6. Turczel L a­ jos: Két kor mezsgyéjén. 1967. 205 �palócföld 93/2 Szokács László Hetvenhét nap a halál pitvarában A véres, 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzre mintegy válaszként Pásztón egy csoport - A lapi László, Kiss Antal, Kele­ men Károly, Tóth M iklós a 31 éves Geczkó István vezetésével - miután robbanóanyagot szerzett, úgy döntött, hogy felrobbantja Pásztó közelében a Kövecses-patakon átíve­ lő vasúti hidat, megbénítja elsősorban a ka­ tonai közlekedést, Salgótarján és Hatvan kö­ zött. A robbantást december 8-án este Gecz­ kó István és Kiss Antal hajtotta végre. A cso­ port tagjait négy hónap múlva letartóztatták, s ügyükben a Budapesti Katonai Bíróság 1957. május 6-án hirdetett ítéletet. Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss An­ talt és Tóth Miklóst halálra, Kelemen Ká­ rolyt 15 évi börtönre ítélte. A halálra ítéltek kegyelmet kértek. A bíróság átalakult ke­ gyelmi tanáccsá, Alapi László és Geczkó Ist­ ván ítéletét helybenhagyta, őket másnap ki­ végezték. Kiss Antal és Tóth Miklós kegyel­ mi kérvényét felterjesztették az Elnöki Ta­ nács elnökéhez. Mindketten a gyűjtőfogház­ ba kerültek, a halálra ítéltek közé. 206 A ma 63 éves Tóth Miklós 77 napot töl­ tött a halálra ítéltek cellájában, amikor meg­ tudta, hogy a robbanóanyaggal való vissza­ élés és lőszer-fegyverrejtegetés miatt kisza­ bott halálbüntetést a Magyar Népköztársa­ ság Elnöki Tanácsa kegyelemből 15 évi bör­ tönre változtatta át. Tóth Miklóst - pásztói otthonában kerestem fel. - Parasztcsaládból származom. Földmű­ veléssel foglalkoztunk, aprójószágok is min­ dig voltak. Autószerelő a szakmám. Salgótar­ jánban az egri TEFU kirendeltségénél kezd­ tem dolgozni, s amikor 1953-ban leszereltem a katonaságtól, ide jöttem vissza. Az októberi forradalom különösebben nem foglalkoztatott. Megnyugtatott, hogy jól mennek a dolgok, végre elindult valami, a nép kezébe veszi sorsát. Jónak láttam min­ dent. Ám az egyik napon, amikor hazajöt­ tem, elővettem a belga gyártmányú kispus­ kát. Gondoltam, lehet, hogy szükség lesz rá... - Hogy került magához a puska? - A honvédségnél a három évet gépkocsin töltöttem. Egyszer gyakorlaton voltunk, be­ �palócföld 93/2 jártam a tanyákra, mert a tejet nagyon sze­ rettem és egy szalmakazalban találtam. Le­ het, hogy a gazdáé volt, ezt már senki nem tudja. Egy belga kispuska volt. Szétszedtem és két “részletben” a csizmaszárba rejtve si­ került hazahoznom. Talán azért ragaszkod­ tam hozzá, mert apámnak is mindig volt pus­ kája. Valamikor vadőr volt fönn Salgótarján­ ban, aztán az első világháborúban a fronton a kezét egy szilánk megsebesítette. - Mi történt november 4-e után? - Én továbbra is Tarjánban dolgozotam a MÁVAUT-nál mint autószerelő, de volt hi­ vatásos jogosítványom is. Geczkó Pistával, Alapi Lacival - ők is pásztóiak voltak - ösz­ szejöttünk, beszélgettünk, hogy mit lehetne csinálni. Ők a pásztói tejüzemből szállították a tejet, túrót, sajtol, vajat a tarjáni üzletek­ be. Gyakran benéztek hozzám a műhelybe, nemcsak akkor ha valami baj volt a kocsival. Csatlakozott hozzánk egy apci gyerek, Kiss Anti. Ő is sofőr volt. Szurdokpüspökiben la­ kott. Törtük a fejünket, mit tehetnénk. Fegy­ verünk nem volt. Igaz, én próbáltam lámpa­ béllel egy pár benzinesüveget csinálni, de hát ez semmi volt. Az oroszok november 4-e óta sűrűn jár­ tak errefelé. Nagyon féltünk, el is terjedt, hogy újra deportálni fognak, viszik majd az embereket. Én róluk már családon belül so­ kat tudtam. Apám is mesélt Oroszországról, a sógorom is, aki megjárta az orosz frontot, háromszor is kilőtték a tankját, mégis meg­ maradt, hogy aztán őt és a bátyámat is hat évre elvigyék fogságba innen az országból. Sokat meséltek az egyszerű, jólelkű orosz emberekről. De a vezetőkről is... Ha elkezdődne az emberek összeterelése, a szállításukat csakvasúton tehetik. S hogy ezt megakadályozzuk, ahhoz hidat kell rob­ bantani. Ehhez pedig robbanóanyag kell döntöttük el. - Ebben egyetértett a társaság? - Mindenki. Mindjárt mondtam, hogy Mátraszőlősön, a kőbányában van paxit, gyutacs is. A barátom, Kelemen Karcsi arra jár a mozdonnyal, tudja hol van a robbanó­ anyag. Egyik délután teherkocsival elindul­ tunk, s már beesteledett, mire Szőlősre ér­ tünk. A kocsiban ottmaradt Kiss Anti, mi pe­ dig négyen elindultunk a kisvasúton föl a bá­ nyáig. Nem tudtuk, lesznek-e ott, ezért biz­ tos, ami biztos magammal vittem a kispus­ kát, hogy legyen velem valami. Égett a vil­ lany egy bódészerű kis lakásban, ahol az őr tanyázott. Alapi és Geczkó leszaggatta kívül­ ről a telefonvezetéket, hogy az őr ne tudjon riasztani. Én beálltam egy hatalmas fenyőfa mellé, úgy hat méterre a bódétól. A többiek bementek az őrhöz. Bementek mindenfajta álarc nélkül, pedig mondtam, hogy ha már nem tud telefonálni, úgyis ki fog jönni. Egy­ szercsak kicsapódik az ajtó és szalad a gye­ rek, próbál menekülni. Rákiáltottam: “Állj meg, ne menj sehová, menj vissza oda, ahon­ nan kijöttél!” Szó szerint így mondtam. Visszament, és közben forgott a feje, de nem látott engem, mert a fa teljesen eltakart. A puska lent volt a lábamnál. Akkor aztán jöt­ tek Alapi Laciék és mentünk a robbanóanya­ gért. Amikor visszaértünk Pásztóra, szétosz­ tottuk az anyagot. Nálam voltak a gyutacsok és a gyújtózsinór, Geczkó Pistánál meg a pa­ xitos dobozok. 207 �palócföld 93/2 - Várták a pillanatot? - Vártuk, mert most már volt muníciónk. - A jelet a salgótarjáni sortűz adta meg? - Amíg élek, soha nem felejtem el ezt a napot! December 8-án is rendesen munkába mentem, és úgy 7-8 óra körül már jöttek a te­ herautók zászlókkal, gyalog is indultak az emberek. Itt jöttek el a MÁVAUT előtt. Kint voltunk, néztük őket, s valami olyasmit mondtak, hogy fogvatartanak három diákot a tarjáni rendőrségen, nem engedik ki őket, ezért lesz tüntetés. Hárman azonnal beültünk egy teherkocsiba, s elindultunk fölfelé. Már nehezen haladtunk, mert mozgolódtak az emberek. Előttünk közvetlenül látok egy orosz teherautót, másfél, két tonnás lehetett, kétoldalt ültek a katonák rajta és szedték elő a kézigránátokat, pakolták, osztogatták egy­ másközt. No, mondom, nézzetek csak oda, ezek készülnek valamire. Itt valami lesz. Fölértünk a Rokkant-telepre, s a temp­ lom fölül már gyönyörűen lehetett látni min­ dent. A megyetanács és a rendőrség közöt volt egy tér, az még nem volt beépítve. A ko­ csival nem tudtunk visszajönni, ezért én le­ szálltam és belekeveredtem a forgatagba, ott voltam az emberek között. Lent már állt egy harckocsi a téren. Én a harckocsizóknál vol­ tam katona, s bár mint sofőr szolgáltam vé­ gig, ismertem a harckocsinak minden részét. No, ezért is kerültem a közelébe. Nagyon ér­ dekes - azóta is rengeteget gondolkodtam rajta -, hogy a katonák a harckocsiból kijöt­ tek. A rádiós bentmaradt, aki összeköttetés­ be lehetett a központtal. A katonák kiültek a kocsi oldalára, a torony alá. Volt aki beszélt hozzájuk oroszul. Különböző orosz szavak 208 hangzottak el. Aztán egy adott pillanatban, mint a villám mentek befelé a tankba. Gon­ dolom a rádiós kaphatott valamilyen paran­ csot. Ahogy beugrállak sorba, sejtetni kezd­ tem valamit. Próbáltam a harckocsi elől el­ jönni. Elég nehéz volt a mozgás, mert renge­ teg ember volt, egymást kellett volna lökdös­ ni, taposni. Elkezdtem a járda felé menni, ahol egymás mellett karnyújtásnyira álltak az oroszok. -Érezte a veszélyt? -Éreztem, és tudtam, hogy valami történ­ ni fog. Azért igyekeztem a járda felé, mert a rendőrség előtti részen, ha elszalad az ember, akkor eltűnik a katonák elől. Lökdösődtem, próbáltam előre haladni, és egyszer csak egy reccsenés, mint amikor egy gyújtózsinórnak a végét meggyújtják és a sercegés végighalad - csak azt láttam, hogy az orosz katonák, akik kezében le volt eresztve a fegyver, hirte­ len fölrántják és már lőnek is. Nem jutottam sehová, mert azonnal leestem a járdaszegély­ nél. Fiatal voltam, fürge, nem nagyon tudtak abban az időben megelőzni és bekúsztam a harckocsi mellett egy autóbusz alá. Átcsúsz­ tam a másik oldalra, s úgy szaladtam el köz­ vetlenül a rendőrség utáni első házhoz. Ott, ahogy beugrottam a kapu alá, volt egy oszlop. Rögtön a téglaoszlop mögé húzódtam, aztán kinéztem, s láttam, hogy az orosz katonák közül volt aki fölfelé, volt aki előre és volt aki a földre lőtt. - Ez a kép megmaradt? - Igen. Három irányba lőttek az oroszok, ez biztos. Ki ki lelkiismere te szerint. Ha él még valaki azok közül, aki ezt látta, akkor ezt bizonyítani tudná. Az oszlop mögül, ahogy �palócföld 93/2 kinéztem, rávillant a tekintetem a harckocsi­ ra. A löveg csövét, az ágyúcsövet le-föl moz­ gatta. Ahogy följebb néztem, a légelhárító géppuska - ami a torony tetejében van - csö­ ve elkezdett villogni. És a fejem fölött másfél méterre, nem is fölöttem, inkább úgy oldalt, egy három méteres szakaszon végighúzott a sorozat az épület falán. Ha az oszlopot éri, ahol vagyok, engem is elkaszál. A géppuska nyoma nagyon sokáig ottmaradt, amikor jó­ val később arra jártam, még mindig ott volt. - Hány percig tartott ez a lövöldözés? - Pillanatokig. Ahogy elhallgattak a fegy­ verek, visszamentem a térre, ami úgy nézett ki, mint amikor az ember kukoricával meg­ szórja az utat. Csak itt most emberek feküd­ tek egymás hegyén-hátán, és nagy volt az or­ dítozás, kiabálás. Azt is láttam, ahogy mene­ kültek, rohantak át a kisvasúti sínpáron, de még akkor is lőttek. Akkor már a tanács abla­ kából. Az üveggyár oldalán mentünk vissza az útra. Legalább öt embert elhúztam, segí­ tettem biztonságos helyre, kapualjba vinni. Válogatnunk kellett, hogy ki él és ki halott, s aki élt és sebesült volt, azokat mentettük... Közvetlenül a harckocsinak a bal lánctal­ pa előtt feküdt egy gyerek. Most is előttem van, lódenkabát volt rajta, bal oldalán egy ru­ hábó l készült táska kapoccsal, amit a nyaká­ ba akasztott. Hanyatt feküdt. Alányúltam, felnyaláboltam, és elvittem annak az épület­ nek a folyosójára, ahová először menekül­ tem. Amikor letettem, a fiú utánam szólt, hogy fordítsam oldalra.- Így jobb lesz ne­ ked? - kérdeztem és megfordítottam. És ek­ kor úgy megrettentem, úgy megirtóztam mindentől, mert én még olyat életemben nem láttam. A fiúnak a hátától hiányzott egy rész. A golyó rettenetes roncsolást végzett. Ez borzalmas volt! Nem bírtam tovább. Nem segítettem már, visszamentem a telepre, át­ öltöztem, kiabáltak az emberek, hogy jöjjön mindenki, aki még utazni akar, mert indul egy utolsó vonat. Nem is tudom hogy kerül­ tem haza Tarjánból Pásztóra. Most is azt mondom: nem 131 halott volt. Én a saját sze­ memmel láttam... Láttam később a névsort és a gyereket kerestem. -T udta a nevét? - Én azt nem kérdeztem. Semmit sem kérdeztem. Olvastam a névsort, de nem talál­ tam ezt a 12 éves gyereket. - Hazaért Pásztóra és mire gondolt? - Hogy most biztosan összeszedik az em­ bereket. Mert ahol lövöldözések voltak, ott mindenhol így történt. Összedugtuk a fejün­ ket, s azt gondoltuk ki, hogy csak erre mehet a szerelvény, mert a kálkápolnai vonalon biz­ tosan nem mernek menni a hegyek közé és a szlovákok felé sem viszik a transzportot. Egy híd jöhetett számításba, ez a vashíd a Kövecses-pataknál épült, a káposztásoknál. Így hívtuk azt a helyet, mert káposztaföldek voltak arrafelé. Hát ki is menjen? Ment Geczkó Pista és Kiss Anti robbantani. Én ad­ tam a gyutacsot, mondtam nekik, duplát te­ gyetek bele, hogy biztos legyen. Ha valame­ lyik nem exponál, legyen egy tartalék mellet­ te: mindent duplán biztosítani, nehogy vélet­ lenül ne sikerüljön! - Ott volt nálunk a sógo­ rom, Miklós napra koccintottunk egyet, ami­ kor este 7 óra felé hallottuk a robbanást. Na, mondtam magamban, most elment a híd... - Másnap dolgozni ment? 209 �palócföld 93/2 - Igen. Megkerestem a főnököt, s mond­ tam neki, hogy kijönnek ide Pásztóra a kocsi­ ra dolgozni. Váltanám a Geczkót vagy mást, úgy is kell egy váltó és legalább itthon leszek. Úgy is volt. Kikerültem ide és telt múlt az idő. Geczkó Pistára közben ráállítottak egy em­ bert, egy nyomozót. Mindenhová kísérte. Mi tagadás, Pista szerette a bort. Ez az ember mindenhová követte, beszélgettek, kérdez­ gette. Közben nekem tudomásomra jutott, hogy ez rendőr. Mondtam is Pistának, ne foglalkozz ezzel az emberrel. Tudod, hogy van, ha iszol, sokkal könnyebben megoldódik a nyelved. Ugyan, hagyd, ez egy jó gyerek, nem kell tartani semmitől - mondta. No, mindegy, a rendőrségnek volt egy támpontja. Ezt az embert azért küldték Geczkóra, hogy biztosra menjenek. Pista va­ lamikor, még levente korában, amikor a Bi­ ka-réten sielt, elesett, és a síbot megsértette a száját. Volt a szájánál egy forradás. Mint ké­ sőbb kiderült, az éjjeliőr, ez a fiatal gyerek, amikor a robbanóanyagot hoztuk, azt meg tudta mondani, hogy az egyik ember forra­ dásos arcú volt. És addig-addig piszkálgatták Geczkó Pistát, hogy valahol csak elszólhatott valamit... - Lekapcsolták? - Le. És akkor összeszedtek bennünket is, letartóztattak. Ez 1957 húsvét hétfőjén volt. Mentem volna tejet gyűjteni, és a barátom, akivel egy utcában laktunk, eljött értem. A kocsi alatt voltam éppen, a féket néztem, iga­ zítottam rajta valamit. Anyámék házánál történt mindez, a Honvéd utcában. Megállt a barát. Mit csinálsz? - kérdezte. Igazítom a féket - válaszoltam. Ez úgy délután öt óra 210 felé lehetett, mert hét órakor mentünk össze­ gyűjteni a tejet. Gyere ki a kocsi alól! mondja. Várjál már - szólok ki - mindjárt kész vagyok. Ne csinálj semmit, gyere ki! Ki­ mászok, fölállok, azt mondja: gyere velem. Mondom: hová? - Ne törődj vele! - Beme­ gyek és szólok anyámnak. - Ne menj sehová! - de akkor már kiabált. - Mi van veled? kérdeztem, s látom, hogy a zsebéből felém merevedik a pisztoly. Nem engedett el seho­ vá. Tudta, hogy bent van a puska és azért az mégsem pisztoly. Elmentünk a sarokig, majd följebb már várt egy fekete kocsi. Abban pe­ dig géppisztolyosok ültek... -Hová vitték? Tarjánba a rendőrségre? -Nem, ide a pásztóira, és aztán megkap­ tam a magamét. Engem úgy összetörtek, hogy nem hallottam rendesen. Később, két hét múlva, amikor Pestre vittek, még akkor sem. Nem tudtam beszélni Geczkó Pistával, pedig egy zárkában voltunk, mert az ég vilá­ gon semmit nem hallottam. Egyszerűen sem­ mit. Kék és lila voltam, tele véraláfutássál. Négyszögletes, fonott szíjjal vertek. Egyik az egyik oldalamat, a másik pribék a másikat. Volt egy heverő, arra lehúztak, hogy majd a hátamat is ütik-vágják. Aki legközelebb állt, annak megfogtam a lábát, ő átszállt az ágyon. No, akkor fölkapta a kályha mellől a piszka­ vasat. Ez egy huszas vas volt, azzal adott még. Nem nézett az semmit, amikor rúgott, akkor sem nézte, hogy hová talál. Ezekkel az embe­ rekkel szerettem volna később beszélgetni. Szembenézni velük... - Mikor kerültek Budapestre? - Két hétig voltunk a megyében. Tarján­ ban már nem bántottak, a Gyorskocsi utcá­ �palócföld 93/2 ban sem. Nagyon gyorsan ment minden... - Mikor kezdődött a tárgyalás? - Április végén, a Gyorskocsi utcában ült össze a rögtönítélő katonai bíróság. Statári­ um volt. - Zártkörű tárgyalás folyt? - Nem. Ott voltak a hozzátartozók és hát a kirendelt ügyvédek. Tanúnak megidézték a pályamestert is. A bíró a szájába akarta adni a terhelő mondatot, és az sikerült is neki, mármint azt, hogy jöhetett-e vonat akkor. - Nem, nem jött, mert nem jöhetett vonat. - Szóltak, hogy ne jöjjön vonat? - kérdezte a bíró. - Nem, nem szóltak - mondta a pályamester. - Na, mégiscsak, gondolkodjék, ha mégis, véletle­ nül jön egy vonat? Erre mondta a pályames­ ter: valóban, lehetséges, hogy mégis jön... Csak ennyi kellett a bírónak, és már meg is volt a válasz: Igen! És akkor töbszáz halott marad ott a hídnál. Ez egy nagyon aljas dolog volt. Mert ké­ sőbb én megtudtam, amikor már kivégezték Geczkó Pistát, hogy ő maga bement az őr­ házhoz és megmondta, hogy fölrobbantották a hidat, vonat ne jöjjön semerről. Állítsák le! Ezt a szüleitől tudtam meg, akiknek elmon­ dott mindent. - Ki volt a bíró? - Nem emlékszem, én is szeretném tudni. Nem láttam az eredeti vádiratot, a bírói vég­ zést sem. Hanem aztán, ahogy folytak a tanúkihallgatások, rám is sor került. Behívták a kőbánya őrét, és megkérdezték, hogyan tör­ tént a robbanóanyag elhozatala. Mondja: hát úgy, hogy rámfogták a puskát. Ekkor föl­ ugrottam. - Nem is látott engem, nem fog­ tam rá a puskát, mert a fa mögött voltam. Azt mondja a bíró: üljön le! Újra kezdi a tanú, az őr, s megint csak azt mondja, hogy én ráfog­ tam a puskát. Megint felugrottam. A bíró megint helyreparancsolt, és azt mondta: - ül­ jön le, ráfogta, nem fogta, mindegy! Kész. Ennyi volt. Később gondoltam, talán ez a fel­ ugrálás menthetett meg a kötéltől. - Mikor volt az ítélethirdetés? - Május 6-án, amikor négyünket halálra ítéltek, Kelemen Karcsi 15 évet kapott. Itt már nem voltak hozzátartozók. Hátranéz­ tem, ahol a székek voltak, ott mind csak ren­ dőrök ültek. - Kegyelmet kértek... - Igen. A bíróság átalakult kegyelmi ta­ náccsá. Visszamentek tanácskozni, s azonnal jöttek, kihirdették: Geczkó és Alapi kérelmét elutasították, a miénket pedig továbbították az Elnöki Tanács elnökének. Tehát nálunk is maradt a halálos ítélet. - Hová kerültek? - Minket elvittek még aznap a gyűjtőbe, a kisfogházba a halálra ítéltek közé. Anti ke­ rült a 16-os, én a 17-es zárkába. Másnap mint ezt később megtudtuk - Geczkót és Alapit fölakasztották. Az egész életem többször a legapróbb részletekig lepergett előttem ebben a két mé­ ter széles, négy méter hosszú cellában. Ott bent az volt a szokás, hogy amikor akaszta­ nak, akkor később ébresztettek bennünket, 7 óra után. Máskor rendesen 6 órakor. Ezt mindig tudtuk. Az ember nagyon érdekes lény. Olyan lesz a börtönben, mint egy com­ puter. Amit más nem hall, azt ő hallja. Szinte tudtuk, hogy mikor jár az őr, pedig mamusz 211 �palócföld 93/2 volt a lábán. Tudtuk, éreztük, mikor áll az aj­ tó előtt. Rettenetesen kifinomul az ember hallóérzéke. Tudtam, elképzeltem azt is, mi­ lyen magas. Hallottuk a kiabálásokat a neve­ ket. Amikor meghallottam Kiss Anti nevét, azt gondoltam, neked Anti véged van. Visz­ nek. Ez délután volt, és mindig délután szed­ ték össze és kísérték a siralomházba azokat, akiket másnap hajnalban kivégeztek. - Anti, neked véged van! - mondtam magamban. Pe­ dig nem oda, hanem a dolgozó osztályra vit­ ték. Oda került. Ő meg úgy gondolta - mint később mesélte -, hogy nekem van végem, mert ottmaradtam a halálra ítéltek között. Szörnyű volt ott a gyomorkorgás. Olyan éhesek voltunk, hogy azt nem tudom elmon­ dani. Mai napig eszembe jut, a halálra ítélte­ ket hogyan lehet ennyire éheztetni. Az a kis kávé, amit reggel adtak, az semmi volt. Hat óra felé felvágtak egy kétkilós kenyeret. Azért, hogy valamit érezzünk magunkban. Elrejtettük a kenyeret. Reggel óta az ágynál volt eldugva. És tudta az ember, hogy hol van és közben korog a gyomor és állandóan jár­ kál, hogy azzal is fáradjon és nem meri meg­ enni. Amikor aztán délben mindent egyszer­ re megettünk, félórára elállt a gyomorkorgás, aztán újra kezdődött. És akkor is elállt, ami­ kor elaludt az ember. Vagy talán mégsem, csak nem hallottuk... - Kikkel volt egy zárkában? - Ebbe a 17-es zárkába hozták be Ben­ csik Jenőt a Corvin közből. Egyszemű, egy­ karú gyerek volt. Az ostrom alatt rájuk sza­ kadt a pince, ott maradt a fiúnak a karja a betongerenda alatt. Őt is halálra ítélték. A bátyját, amikor elfogták, ott a Corvin köz­ 212 ben, a helyszínen lőtték agyon az utcán. Fal­ hoz állították és agyonlőtték! Utána jött Nagy Lajos Gyula Kecskemétről. Aztán a “mecseki láthatatlan”: talán Szabó István volt a neve? Már nem emlékszem. Utána Földes Gábor Győrből. Mindent elmesélt. Mellőlem akasztották föl. Ott volt Lapsánsz­ ki Pista a miskolciak közül, a Gáti ügyből. A Gáti ügyet is ismerem. Elbeszélt ő is min­ dent... Persze csak amit fölfogott az ember, mert ott el volt foglalva saját nyomorúságá­ val. Hárman éltük túl a zárkábó l az akasztófát. Bencsik Jenő, a pesti Corvin közi gyerek, Lapsánszki Pista Miskolcról, és én Tóth Mik­ lós a pásztói. Földes Gabit, a színész-rendezőt, a “me­ cseki láthatatlant” és Nagy Lajos Gyulát föl­ akasztották. Ebben a 17-es zárkában lehúz­ tam 77 napot! Két és fél hónapot voltam ott úgy, hogy egy szót nem szóltak hozzám, hogy kegyelmet kapok, vagy visznek a siralomház­ ba. - Kitől tudta meg, hogy kegyelmet ka­ pott? - Egy beszélő alkalmával a nővéremtől. A beszélő már járt nekünk, hisz úgy kellett vol­ na kezelni minket, mint a szabad osztályon lévő embereket. A nővérem mondta, hogy kegyelmet kaptatok, mert Pásztóra már meg­ jött az értesítés. Nekem régen ki kellett volna kerülnön innen, de még mindig a halálraítél­ tek zárkájában tartottak. - Mire változtatták meg a büntetést? - Tizenöt évre, ebből hat évet töltöttem le, s amnesztiával szabadultam 1963-ban. Volt, hogy Vácra vittek, aztán visszajöttünk, s megint Vácra. Két helyen töltöttem le az �palócföld 93/2 időt, fele-fele arányban. Odabent bizonyos dolgok kialakultak, mikor már dolgoztunk. Rájöttek az őrök is. hogy nem vagyunk gyil­ kosok. - Milyen érzés volt újra szabadnak lenni? - Különös. A régi házunkba jöttem visz­ sza, oda, ahonnan elvittek. A második napon kijövök a házból, kinézek az utcára, látok egy rendőrt. Kimentem a kertbe, nyestem a fá­ kat, április volt, jó levegő, sütött a nap. Kiné­ zek megint. Látom újra a rendőrt. Akkor kapcsoltam, hogy nagyon nagy ember lehe­ tek, mert engem őrizni kell. Mosolyogtam magamban. Később megtudtam, azt terjesz­ tették: azért őriznek bennünket, hogy felhá­ borodásukban nehogy megverjenek a pásztói emberek. Édes istenem! Hogyan születhetett azokban a rossz fejekben ilyen ostoba gondo­ lat? Nem érdekelt a rendőr. Megszoktam oda­ bent, hogy őriznek. Aztán abbamaradt a strázsálás... - Hol kapott munkát? - Amikor kijöttünk a börtönből, akkor útbaigazításul elmondták, hogy maguk most kimennek a szabad életbe, magukat kötele­ sek visszavenni oda, ahonnan bejöttek. No, gondoltam az úgyse lesz így. Mentem a MÁ­ VAUT-hoz, a személyzetishez, elkísért az asszony is. Mondom ki vagyok, honnan jö­ vök. Mereszti a szemét, mert még kértem is, én szabtam a feltételeket, hogy ha lehetne, szívesen dolgoznék itt Pásztón, az állomás­ nál, a MÁVAUT műhelyben. Tarján már nem ér dekelt. Azt mondja a személyzetis: jöjjön ek­ kor meg ekkor és akkor én már tudtam, hogy ide soha többé be nem teszem a lábam. Elmentem a téglagyárba, ott egy évig a földet vágtam, aztán bekerültem a műhelybe. Nyolc évig dolgoztam ott Kisterenyén, az­ után hazajöttem Pásztora a RIOLEX-be , in­ nen a kórházhoz kerültem, ahonnan csoport­ vezetőként mentem nyugdíjba. - Hogyan él, hogyan telnek napjai? - Negyven évre kaptam meg a nyugdíjat két évet “lehúztak” -, 12 ezer forintot. Elég sokat dolgozom, sokmindenhez értek, most állatokat tartok. Van egy kis gyümölcsösöm is. Feleségemmel örülünk, amikor összejön a család. Legidősebb fiam Miklós vállalkozó, neki két fia van, Tibornak a középső fiúnak is két gyeremeke, a legkisebb Gyuri, két éve nő­ sült. Én eddig még semmiféle kárpótlást nem kaptam. Van egy igazolásom a Budapesti Katonai Bíróságtól, hogy az ítéletet semmis­ nek kell tekinteni. Tavaly Göncz Árpád el­ nök úr nekem is 1956-os emlékérmet és dísz­ oklevelet adományozott. Itt láthatja a falon. Hadd olvassam fel: “A magyar nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges f o r ­ radalomban tanúsított példamutató helye­ tállásáért." A kitüntetést és az oklevelet Pásztón a polgármester Dobrovoczky István adta át. Engem a pártok nem érdekelnek, az emberek cselekedetei igen. Annyit szenved­ tem, hogy ezért nem lehet megbocsájtani. Azért sem, amit az országgal tettek... 213 �palócföld 93/2 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Adressof editorial office: H-3100 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367,11-760 214 �“Ifjúság az erőszak ellen” “Összefogással az erőszak ellen” Nógrád Megye Közgyűlése 75/1992.(XI.19.) határozatában foglaltak szerint a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet a megye pedagógusai és humán érdeklődésű szakemberek, szakmai teamjei részére. A pályázat cél ja: Az ifjúság körében napjainkban felerősö­ dő szélsőséges nézetek, erőszakos, durva ma­ gatartásminták visszaszorítása. A pályázó(k) feladata: A fenti cél elérését segítő, a különböző életkori szakaszokban, a közoktatás külön­ böző színterein sikeresen alkalmazható pe­ dagógiai programok - és megvalósításuk me­ todikájának - kidolgozása. A pályázat feltételei: Terjedelme és műfaja kötetlen. A pályá­ zatokat 2 gépelt példányban, jeligésen (az adatokat jeligével ellátott zárt borítékban csatolva) a Nógrád Megyei Pedagógiai Inté­ zet címére kell beküldeni (3101 Salgótarján, P.f.: 175). A pályázat jelmondatát kérjük a boríté­ kon feltüntetni! Nógrád Megye Közgyűlése 75/1992.(XI.19.) határozatában foglallak szerint a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet a megye tanulóifjúsága ré­ szére. A pályázat célja: Az ifjúság körében kerüljön elfogadásra a napjainkban felerősödő, szélsőséges néze­ tek, erőszakos, durva, negatív magatartásminták elutasítása, ill. az ellenük való cselek­ vő fellépés vállalása. A pályázó(k) feladata: A fenti cél szellemét kifejező, irodalmi jellegó alkotás (vers, próza, diákszínjátszó körök által előadható mű), rendezvényforga­ tókönyv, szabadidős programtervezet, jelen helyzetet feltáró szociográfia, riport, video­ film, stb... készítése. A pályázat feltételei: A pályázatokat 2 példányban, jeligésen (a személyi adatokat jeligével ellátott zárt borí­ tékban mellékelve) a Nógrád Megyei Peda­ gógiai Intézet címére (3101 Salgótarján, P.f.: 175) kell beküldeni. A pályázat jelmondatát kérjük a borítékon feltüntetni! Beküldési határidő: 1993. augusztus 25. Beküldési határidő: 1993. augusztus 25. A pályázat díjazása: A pályázat díjazása: Nógrád Megye Közgyűlése a zsűri döntése alapján 1 db I. díjat (20.000 Ft) 2 db II. díjat (15-15.000 Ft) 3 db III. díjat (10-10.000 Ft) ad ki. Eredményhirdetés: 1993. október 15-ig. Salgótarján 1993.0 2.23. Nógrád Megye Közgyűlése a zsűri döntése alapján 5db I. díjat (5-5.000 Ft) 10 db II. díjat (4-4.000 Ft) 15 db III. díjat (3-3.000 Ft) ad ki. Eredményhirdetés: 1993. október 15-ig. BIHARY LAJOS igazgató �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓC F ÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1993. évre országosan m eghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192.Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1994 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor. amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat február számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7f3dfe751edc97c179a785e2fa3fbd19.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf9a21c5f8582e7b690b86e643bbfe11.pdf 9bcda5059aef31306d1655ff0ef18c37 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZET FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 93/1 ja n u á r-fe b ru á r �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által m eghirdetett 1992. évi országos M adách-pályázat eredm ényhirdetése Szociagráfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj megosztva: Andor Csaba Zólyomi József Budapest Balassagyarmat Paróca jelige Parócza jelige Tóth László Dr. Csapody Miklós Budapest Budapest A hontalanság évei jelige Szükségből az erényt jelige Dr. Kovács László Szeged Tanár jelige Balassagyarmat Mozaikok jelige Budapest Tina 3394 jelige Esztergom Őszi vizeken jelige Budakalász Kenézlő Szökevény indián jelige V adászat jelige Budapest Joghurt jelige Nemesvámos De jár a mű... jelige Budapest Requiem e g y jelige II. díj megosztva: III. díj: Dícséretben részesült: Nagy Ervinné Mohai V. Lajos Versek, széppróza I. Első díjat a bizottság nem adott ki II. díj: Onagy Zoltán III. díj megosztva: Fekete Miklós Finta Éva Dícséretben részesült: Stanczik Ervin Balassagyarmat város díja: Praznovszky Mihály Salgótarján város díja: Szokács László gazdaságért �palócföld 92/6 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Nagy Pál versei Székely Á kos Futás a középpontból (vers) 3 6 Madách Imre emlékünnepség ’93 Mezey Katalin A világ piacán Kukorelly Endre Levél egy fiatal költőhöz Marno János A z igazság és az igazság hangjai 11 14 17 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban IX. (kritika) 19 SALGÓTARJÁN LXX Szvircsek Ferenc A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálá­ sában Cs. Sebestyén Kálmán Salgótarján társadalma 1922-1944 Balogh Zoltán Kisiparosok és kiskereskedők Salgótarjánban a várossá válást követően Horváth István A Bell-párt Kovács Anna Az öntudatosodó város 44 51 VITA Kerékgyártó T. István A leértékelt jövő Pethő László Többesélyes jövő Gróh Gáspár A felértékelt múlt 58 65 71 HAGYOMÁNY Misóczki Lajos Pásztó és vidéke 83 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Tímár Máté A Beki rózsája 87 27 34 39 ÉLŐ MÚLT Fogarassy László Tombor Jenő vezérezredes (1880-1946) (tanulmány) 92 1 �palócföld 93/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. TeIefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf. 270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői: Balogh Zoltán muzeológus (Salgótarján), Fogarassy László történész (Pozsony), Gróh Gáspár irodalomtörténész (Budapest), Horváth István történész (Salgótarján), Kerékgyártó T. Istvá n művelődéskutató (Jászberény), Kovács Anna muzeológus (Sal­ gótarján), Kukorelly Endre költő (Buda­ pest), Marno János író, költő (Budapest), Mezey Katalin író, költő (Budapest), M i­ sóczki L ajos főiskolai tanár (Gyöngyös), N agy Pál költő, író (Montrouge), Pethő L ászló szociológus (Jászberény), Cs.Sebes­ tyén Kálmán (Salgótarján), Székely Á ko s költő (Zalaegerszeg), Szvircsek Ferenc mu­ zeológus (Salgótarján), Tarján Tamás iroda­ lomtörténész (Budapest), Tímár M áté író (Budapest) E számunk illusztrációs anyagát a salgótarjáni Rajzbiennálé anyagából válo­ gattuk. Borítóinkon Tellinger István, Hege­ dűs 2 László, Neuburger Pál alkotásai láthatóak. Foto: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési es Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �palócföld 93/1 Nagy Pál Tebenned bíztam eleitől fogva anyám. Most, hogy nem vagy, senkiben nem bízhatom. Isten halott. Te is meghaltál, egyedül, elhagyottan. Nem tudom, mire gondoltál az utolsó percben. Talán a halálra, hogy most itt van, eljött. Eljöttünk tőled mi is, ott maradtál a betegágyon. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy befekszem melléd, együtt kivárjuk a végső órát, a végső perceket, melyek a végtelenségig oszthatók, hogy így nyerjük el az örök életet. Te bennem bíztál eleitől fogva. Tudtad, hogy nem hagylak el semmi szín alatt. Ötvenhatban szöktem meg előled. Ma ötvenhat éves vagyok. A lélek lassan kialszik, ha hinni lehet a népszerű regénynek. Csak az emlékezet 3 �palócföld 93/1 nem tompul. Egyre világosabban látom világos selyemruhádat, virágos kalapodat, egy fakó fényképen, melyet apám készített rólad a Duna-korzón. (Talán éppen ott, ahol most ülök.) (1991) Barátom, Sándor, mióta itt jártatok, egyre azon gondolkodom, hol is láttalak ezelőtt a párizsi találkozás előtt? Mintha valamelyik görög múzeumban láttam volna szakállas fejedet, a filozófusok márvány-csarnokában. De lehet, hogy egy bibliai illusztráción állsz a tömegben (Gustave Doré), vagy római pénzen fedeztelek volna fel? Nem tudom. De amikor beszélsz, hol epikureus filozófusok, hol római katonák jutnak eszembe, és a sorsuk. Van benned valami univerzális, természetesen, hiszen a világmindenség parányi 4 �palócföld 93/1 része vagy. Gyors burjánzása az időnek, amelyet sem letagadni, sem megismételni nem lehet. Ezt olvasom ki a szemedből, amely - ezt biztosan állíthatom annak az athéni "filozófus fej"-nek a szeme, melynek reprodukciója itt lóg íróasztalom felett, s mely alatt ma értekezést írok a posztmodernről. Katona György : Cím nélkül (szén) 5 �palócföld 93/1 Székely Ákos Futás a középpontból /Házkutatás Nagy Pál emlékezetében/ 1992. máj. 29. Salgótarján Itt most én vagyok a kapus és az előretolt center egyszemélyben. Nyilván, hogy minden bekapott gólért én legyek a hibás. /És hogy engem rúgjanak le először a hátvédek/. Szó­ val: "kiemelt helyen játszunk a bajban" /a "bajnokságba″ . / Szerencsére a gyerekkor er­ dejében minden fa az én kapufám - s ebben a játékban egyébként sincsenek kötött posztok. "Majd megszokjuk a mezőnyjátékot is." tudatalatti lét létminimum alatti tudat /"az anya testében töltött időre gondolok"/ léte kezdetén az újszülött mágikus gondolatok és szavak időszakában él, a mindenhatóság bol­ dogító káprázatában... Lautréamont híres meghatározása: Szép, mint Rákóczi és Malinovszkij véletlen talál­ kozása a Pipis-hegyen. Nagy Pál horoszkópja /Oroszlán, 1992. máj. 29./ "csőre töltöm fürdővizedet..." - csak nem Nóg­ rádi Sándor nyitotta meg a vízcsapot? 6 �palócföld 93/1 Az Arany János úton: "Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd." átírva: Ötszáz minyon dalolva ment Átírva: velszi fánk. A rendszerváltás pillanata: Leszámolás? Elszámoltatás? Vagy hagyjuk futni őket? Nagy Pál választása: Még ma leszámolunk az irodalom m al... Az írókat életben hagyjuk. Műveiket akasztjuk fel, állítjuk pellengérre. Még ma leszámolunk az irodalommal... De változatlanul hiszünk a tiszta gatyamadzag varázshatalmában /és hogy kicsirázik a falra­ hányt borsó/. Az én házam az én kártyaváram. Címem: Magvető Könyvkiadó 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. Ha a Lovász József és a József Attila út keresztező­ désében megállunk, egy kicsit tényleg bogarasak le­ szünk. Lovász József Attila? Volt rikkancs, hajóinas, kenyeres, borfiú, kukoricacsősz, házitanító, fahordó, kövezőinas, bélyegárus, újságkihordó, napszámos, ki­ futó, bankhivatalnok, takarító, moziba vízárus de hogy lovász ? 7 �palócföld 93/1 Különben: kinek mi baja lehet a zsákutcával? Egy "friss" könyv: Tzara versei Parancs János fordításában. Az E­ lőszóban ezt írja: "Ma már jóval kevésbé lelkesedem az avantgárdért, mint korábban, lett légyen az a század eleji avagy újabb keletű. A legtöbbjük kitartóan, konokul és kizárólagosan, csekély és sovány eredményekért gyalogolt vagy gyalogol a zsákutca végéig." Egy szép, hosszú zsákutca. Vállalni kellene. A sok egyvagy kétirányú, célorientált úttal szemben végre garan­ táltan öncélú hely. Szabad és független terület - miért ne lehetne a modern irodalom kulcsszava, metaforája? Nem gyanús, hogy már vagy száz éve gyalogolunk benne? teleszkóp, mikroszkóp, horoszkóp, kaleidoszkóp, perisz­ kóp, Szkopje, Szkópháza - Szkópháza 1956. nov. 27. Nagy Pál nem az első, aki a meghívón is látható dekonstruktív képversében megörökítette szülővá­ rosát. Salgó várában írta Balassi Bálint a "Vité­ zek! mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az ro m o kn á l" kezdetű katonaénekét. Petőfi emlék­ táblát is kapott, amiért folytatta a nagy előd gondolatát. Arany Lacinak című versében olvas­ ható a híres sor:″rontom -bontom ". De vajon büszkélkedhet-e zsákutcával Salgótarján? A térkép szerint /Magyarország útikönyv 1982.7. kiadás/ igen. A M unkácsy út gyanúsan a semmibe lóg. Vagy ez valamiféle hungarocell-hungarocsel? Egy megfordított zsákutca-tábla: U-csel /" ucsel­ lel festett dárdaerdő..."/ 8 �palócföld 93/1 Salgó-patak... Tarján-patak... Csel/e patak/... Ahol víz van, ott előbb-utóbb hulla is van. Ez az egész a magzatvízzel kezdődik. /"Az anya testében töltött időre gondolok..."/ labirintus, útvesztő, várostérkép; játszótér, fel­ fedezés, utazás, kaland; az útvonal, a bejárás sza­ badsága; a szó bolyongása, csetlése-botlása, félre­ lépése ahogy térül- fordul; önmaga folytonos elvesztése és megtalálása; a nyelv önmagára eszmélése - "elté­ vedt gyerek a fánk alatt" id. Szabó István Mikszáth mellszobra? Somogyi József Felszabadulási Emlékműve? Makrisz Zizi Blaski János mozaikja? Csohány Kálmán mázas kerámiája? Vagy talán inkább a Munkásőrség megyei Parancsnokságának udva­ rát díszítő Marcsa István szobor, az Ingázó f i ú : hát­ ha mégis két nadrág van rajta gatya nélkül... Miért szaladgálnánk örökösen a könnyebb megoldások után? Az igazi írói feladat, az igazi írói bravúr: zsákutcában vakvágányon közlekedni. /Ezt éppen itt, a Hatvannál kiágazó 81 .sz. vasúti főutvonalon fekvő Salgótarjánban érdemes különösen megfontolni./ A TÉKOZLÓ ATYA /A VÁROS, AZ ORSZÁG - AZ ATYAORSZÁG/ MEGLEHETŐSEN HOSSZÚ ÉS ALAPOS TÉKOZLÁS UTÁN - A TÉ­ KOZLÓ ATYA HAZATÉRT A FIÚI HÁZBA. 9 �palócföld 93/1 Stössel N á n d a : Család (tus) 10 �palócföld 93/1 Mezey Katalin A világ piacán Gondolatok egy Madách ünnepségre A költészetnek nincsenek eleve kitüntetett színhelyei. A költészet ott van, ahol a költő van, a v ilá g s o k fé le ö ssze te v ő je között mindig kielemezhetően. K eresni nem érdemes, fe lis m e r n i azonban nem csak kötelesség, de győzelem is. H abár sosem tudni, hogy mire jó ? Miért kell, amikor fen n en hirdetik, hogy nem kell sen­ kinek, hogy mihaszna, hogy nem veszik, nem szeretik, nem érdekli az embereket. M a d á c h I mre rö vid élete fo r g a tja elénk ezeket a gondolatokat. Ő, aki csa k élete három u to lsó évében v o lt szerepe szerin t is költő, v á lla lta n , ismerten, sőt, országosan elism erten hála A rany Já n o s felfedezökedvének és nagylelkű igazságérzetének. M űvei mégis azt bizo­ nyítják, hogy egész életében mindent az íróvá építkezésnek rendelt alá. H ogya n leh etett v o ln a m ásként Az ember tragédiája a ko rszak egyik legeredetibb, le g ­ p ró fé tik u s a b b iro d a lm i m eg va ló su lá sa ? É re tt szkepszise, fo r r o n g ó pesszim izm u sa a s z á ­ z a d nagy g o n d o lko d ó in a k és fa n tá z iá v a l teli utópistáinak színvonalán je le n íti meg egy szervesen megépült drámai költeményben mindazokat a kérdéseket, amelyekre az európai ci­ vilizáció, művészet a mai napig keresi a választ. "A ko rszerű szerepek ham ar avulnak, az a ffe k tá c ió egy-kettőre m egkopik, a becsületes, kereső szó minden korban érvényes. A lényeget próbálta megragadni a maga gyötrődő lelké­ ben, százada vajúdó szellemében, s egyénen és koron túl az emberélet végső értelmében. Mert 11 �palócföld 93/1 a legnagyobbat merte kérdezni, figyelünk még ma is izgatottan a válaszára." - írja róla H a­ lász Gábor. Hogyan tudta, tudhatta a patriarchális vidéki közeg, a magyar elmaradottság szimbólu­ mául szolgáló nem esi udvarház lakójaként felfedezni, előre látni azokat a helyszíneket, me­ lyeket szégyenteljes huszadik századunk m ajd az ember tragédiájához hozzáadott? Hogyan érezhette meg a z em beri tudom ányok végtelennek hitt lehetőségeibe belerészegedett kortár­ sa i közt, és m erte jó z a n u l és a jó za n o k kegyetlenségével kim ondani: lehet szárnyunk, röp ü l­ hetünk a z űrben, lehet tudom ányunk és tudom ányosan eltervezett társadalm unk - mindez megváltoztatja külsőnket, külsőségeinket, megváltoztathatja jogainkat és lehetőségeinket de m inket, em beri lényegünket, m ely sa já t boldogságunk és boldogtalanságunk között há­ nyódik nem fo g ja megváltoztatni. N em tudja megváltani. Ráérzett, a felvilágosodott, saját tudása perspektiváitól elkábult ember legnagyobb ve­ szélyére, a rela tivizm u sra is, mely te lje s zűrzavart, érzéketlenséget, úttévesztést okozhat - s mint láttuk, okozott is. " Te vagy az, ki azt hitetéd el az emberekkel, hogy a fá jd a lo m nem f á j ­ dalom , hogy a ro ssz s a j ó egy, ki érzéketlenné teszed véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat!" - írja egy filozófusról. M á r korai művei egyikében, a "Csak tréfá"-ban ilyen replikát olvashatunk: "Ha elv, nem lehet nagy!" M e g n ö velh et-e egy tábort más, mint az érdek? - teszi hozzá a kérdést H a lá sz Gábor. M a d á c h I mrét g o n d o lk o d ó m ivolta távolította el kora szellem i d iv a tja itó l. M eg h o sz­ szab b íto tta a z ism ert d o lg o k eredőit, kira jzo lta jö v ő b e li talá lko zá sa ika t, m etszéspontjai­ kat. V égkövetkeztetéseit ked vvel és g a zd a g képzelettel jelen ítette meg sötét álomképekben. N em az ő hibája, hogy ezek a sötét álomképek még sötétebb valóra váltak. "H a k e llő szám ú elem ét ism ernénk a valóságnak, nem lennének többé véletlenek. M inden előre m egmondható volna." - mondta egy alkalommal a híres fizikus, Teller Ede. A költő - a madáchi, magányos elemző - az az ember, aki a tudós szavait olykor beigazol­ ja . N em azért mert próféta, nem azért, mert vátesz, hanem mert fa n tá ziá ja abban leli kedvét, hogy a m egism ert v a ló sá g m intájára k v á zi-v való ságokat teremt sen, hogy tovább fo ly ta s s a és befejezze a történeteket. 1 9 9 1 őszén a fra n kfu rti könyvvásár fe h é r kerítésén kívül meghúzódó szerény, p iaci stan­ dok egyikén, egy a lka lm i antiquárium sátra a la tt a különleges ősnyom tatványok, im aköny­ vek, b ib liá k m últ szá za d o kb eli iskoláskönyvek, tudom ányos értekezések között egy szívó p a ­ p írra nyom ott, szélein m ár m egsárgult, vékony könyvet találtam : A z ember tra g éd iá já t né­ metül. A szecessziós könyvművészet elemeit hordozó kis kötet belső oldalán feltüntették: ne­ gyedik kiadás: 7 0 0 0 -8 0 0 0 példány. Első, ösztönös megnyilatkozásom az öröm és a szégyenkezés után: "ezt megveszem". Ön­ tudatom zavarában, a két fá r a s z tó nap után, am it a könyvkiállítás-m onstrum bendőjéb en töltöttem , m entőkötélnek tűnt ez a fü z e t. K iábrándulttá tett és m egalázott a kerek vilá g 12 �palócföld 93/1 kö n yvkia d á sá n a k h iv a lko d ó vá sá ra , a v iru ló cégek könyvtobzódása. N a g y nyelvek és híres nem zetek kia d ó in a k végeérhetetlen sokasága olto tta ki bennem fé n y é t annak a d édelgetett hitnek, hogy valam icske értelme, jelentősége van és lehet a magyar könyvek kiadásának is. É s ekkor a korai sötétedésben, a szem ergö esőben ott fe k ü d t Gutenberg o rszága i f j ú könyvárusának kínálatában, a p atinás, régi könyvek közt M adách müvének két háború közti kiadása. Egy példány a nyolcezerből. Nyolc márkát kértek érte, de nem ez a viszonylag jelentéktelen összeg volt az oka, hogy a vételtől elálltam. N em volt szívem a könyvet hazahozni. Éreztem ugyan, hogy már alig-alig akadhat olyan vevő, aki az elmúlt évtizedek generális tö m eg ku ltú rá já n a k ellenére tudná, ki vo lt, ki lehetett az az E m erich M a d á ch ? D e a köny­ vecskének ott, kin t F r a n k fu rtb a n m égis v o lt va la m i esélye arra, hogy költő n kn ek egy új o l­ va só t szerezzen. É s ettől az esélytől nem akartam m egfosztani. A címe, az a késő-rom anti­ kus, kiábrándítón tömör, naívan szókim ondó címe ! Talán akad, akit kíváncsivá tesz az isme­ retlen nevű, ismeretlen irodalomból jö v ő szerző gondolataira. N em elmélkedem most arról, mennyit ment világunk - és benne irodalmi hírnevünk - hát­ r a fe lé , ha ahhoz m érjük mánkat, hogy j ó hetven éve még 7 -8 0 0 0 p é ld á n y e lk e lt A z ember tra g éd iá já b ó l N ém etországban. N em elm élkedem arról sem, m egbecsüljük-e, fo r g a lm a z ­ zuk-e eléggé meglévő értékeinket? A v v a l a v ig a s z ta ló képpel zárom szavaim at, am it módom v o lt látn i j ó ezeregynéhány­ szá z kilom éterre a fo g a n ta tá s helyétől, A lsó sztre g o v á tó l és j ó százharm inc esztendőre a fo g a n ta tá s évétől: a világ könyvpiacán, Luther Márton vitairatai mellett, ott hever M adách müve is. H a tudunk róla, ha nem. (Mezey Katalin költő köszöntője a szerkesztőség felkérésére készült és elhangzott 1993. jan. 22.-én a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 13 �palócföld 93/1 Kukorelly Endre Levél egy fiatal költőhöz K edves Barátom, nehéz beszélni arról, am it fo n to s n a k tartunk, és ami mindennél fo n to sa b b , nyilván arról a legnehezebb. A z írásról, irodalom, ahogy m ondjuk; pedig kerül az ember ilyen helyzetbe, ezt m egúszni nem lehet. H a llg a tn i p ed ig ; amíg hallgatunk, és mindketten tudjuk, mi az, amiről, és az a z üres la p , ami elő tt ültem sokáig, az nagyon is beszédes ném aság. H o g y még minden lehet, de már a le g e lső sza va k, am iket kim odok és leírok, elég durván b eh a tárolják és m eg­ h a tá ro zzá k a: mit is? S a jn o s, engem. N em én határozok ugyanis, va g y is ta lá n úgy van, hogy akkor inkább érzem magam valamitől vezettetve mintsem hogy én döntenék, noha azért mégis­ csak én. Legalább azon a sávon belül, ami adva vagyon. A d va van csupán azáltal, hogy va­ lam i elkezdődött, mert elkezdtem , épp az, és semmi más egyéb. E g y tiszta p a p írla p és a már rajta árválkodó első je l közötti reménytelen távolság, hogy tehát milyen felelősséget jelent, és hogy sem m i sem kevésbé m agától értetőd őbb, mint leírni, írni és írásokról beszélni, azt gondolom, erről szól minden, ez a kérdés, és semmi más kérdés nincs is. N oha azért az rögtön ide kívánkozik, hogy a felelősség ránk vonatkozik, csupán miránk, semmi hivatásról ne essék szó. M inden túlzás, fontoskodás, a legkisebb is, a legnagyobb ne­ vetség. N in cs mulatságosabb a saját fontosságuk tudatában feszítőknél. N oha ugyanakkor pedig, tudjuk, mi sem fontosabb ennél.Á m de nincs az a helyzet, amire vonatkozhatna. Nincs is helyzet. K á r erőlködni, hát: szerencsére. M ert semm i más d o lo g ra nem, csupán arra a d o ­ lo g ra vo n a tko zik, am ik mi vagyunk. É s ez épp elég, mert ez minden; ez az a minden, am it megtehet valaki, aki ír. É n is, ebben a helyzetben; egy zsűri ta g ja ; megbízás m ásvalakik írásainak elbírálására. Í télkezés. Ítélet m ások fölött, igen, mert ő valóban önmagát kell, hogy nyújtsa, és én éppen azt döntöm el, hogy tényleg magát-e; noha nem tudom, ki is az az ő . Hogy ebben a játékban, amibe 14 �palócföld 93/1 ő, ez az ő, szintén belement, önként, én most tehát öt épp saját magához utalom vissza. Hogy van-e ott egy valaki. Megj elenik-e. Egy személy. Súly. Ott van-e valóban. Ott van-e valóság, valami közös. a szerekezet, anyaga, a nyelv által jeleníti meg valaki, egy lélek fo rm áját, és ez az, am irő l leh et beszélni, ha ez történik meg, akkor. C sak őszinte, valahonnan a l eg m ély­ A z írás, az ről f e ltö r ő ge sztu so k képesek átszakítani a hazugság fa lá t, am it valam ennyien nagy g o n ­ dossággal építgetünk magunk köré egymástól való heves védekezésünkben. M inden m ás csa k irodalom . A leg jo b b esetben. Vagy még az sem, de arról m ost ne essék szó. Írni pedig lehet tudni. N oha nem tudom, hogyan kell. Úgy k e ll írni, nyilván, hogy vannak bizonyos je le n té se k a nyelvben, a sza va kn a k súlya, a zt illik ism erni, érezni, és azután n yelvi szerkezetek, és az abban v a ló kényes eligazodás. F in o m gépezet. Í r ni tudni lehet, szó va l azt valahogy meg lehet tanulni némi szerencsével. F ü lh a llá s, szo rg a lo m és m űvelődés. D e az akkor még semmi, akkor még sem m i nincs. Sem ­ mi, amíg a nyelv m élystruktúrájában félreism erh etetlen hitelességgel egyszercs ak meg nem jelen ik valaki, akiről semmit nem tudunk, mégis őt vártuk, és tényleg éppen így. Ilyen egysze­ rű; egyszerű, éles, kemény és áttetsző, mint egy jégdarab a tűző napon. Épp egyszerűségében, az éles rajzolatban, minden túlzástól mentességében megragadó Onagy Zoltán prózája, amit, nyugodtan mondhatom, teljesen egységesen a legjobbnak tartott a zsűri a pályázat szépirodalmi anyagából. Semmi túlírtság, itt nincs eljátszva semmi, nagyon a helyénvaló. A 3. díjat megosztva kapta F in ta É v a finom prozódiájú, ám néhol igencsak az égbe meg­ foghatatlanul ellebegő darabja és F ekete M ikló s az előbbivel furcsán-szórakoztaóan ellenté­ tes, érdes-darabos, ám szinte tapinthatóan őszinte, igen hiteles írása: ajánlom őket egym ás­ nak. Volna mit meríteni így. A dicséretben részesülő S ta n czik E rv in novellája a szerző némi további munkálkodása nyomán igen erős szöveggé alakulhat. A tanulmányok, esszék, riportok: igen, ezeknél az írásoknál is - és nem ismerve a szerzőjü­ ket -, noha a tárgyszerűség szükségképp jóval erősebben jelentkezik, a személyiség ottléte számomra mégis alapvetőnek bizonyult. Az eszé-tanulmán -pályázat anyagának az irodalmi anyaggal való összevetése mondatja velem: tárgyszerűség és őszintétlenség, úgy tűnik, kevés­ bé fér össze. Megosztott első díjban részesült két Madách-kutató, A n d o r Csaba és Z ólyom i J ó z s e f. 15 �palócföld 93/1 Zólyomi József anyagkezelése és a hatalmas anyag szövegkritikája, Andor Csaba hihetetlen precízségű filológiai munkája, mindkettejüknek a témához és a tényekhez, adatokhoz való rendkívüli alázata lefegyverző. A mikrofilológia ilyen intenzitása a létezés mélységeibe mu­ tat; óhatatlanul többről és másról is szól, mint az adott téma maga. Hasonlóan a személyiség autenticitása sugárzódik a megosztott második díjat kapott Tóth L á s z ló munkájából: három felvidéki magyar értelmiségi-literátor kisember megdöbbentő, szomorú életútjának teljes együttérzésre késztető feltárása; valamint C sapody M ik ló s igen kényes témájú, a transzilvanizmust tárgyaló, nagy felkészültségről tanúskodó dolgozatából. A harmadik díjas K ovács L á szló tanulmánya talán a legprofibb tudom ányos elő vezetés , világos gondolatmenet, egy látszólag száraz politológiai-statisztikai paradoxon plasztikus és élvezetes tárgyalása. A zsűri N a g y E rvin n él érdekes Madách-mikrofilológiája, és M ohai V. L a jo s t egy nagynagy téma, Mészöly Miklós írói munkássága átfogására tett ígéretes kísérlete miatt dicséret­ ben részesítette. Salgótarján város díját S zokács L á szló kapta a pásztói állami gazdaságról írt lendületes, nagyívű riportjáért. Balassagyarmat különdíját a zsűri P raznovszky M ih á lyn a k ítélte Ma­ dách Imre világképét elemző, igen nagyvonalú, érdekes szempontokat fölvezető tanul­ mányáért. Összefoglalóan tehát talán annyit: az 1992. évi, Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld folyóirat által meghirdetett Madách-pályázatra számos érdekes és jelentős mű érkezett. Eb­ ben az évben a szociográfia-irodalmi riport-esszé-tanulmány kategória bizonyult erősebbnek. Baj?, vagy nem? Ezt döntse el az olvasó. ( Kukorelly Endre költő értékelő jegyzete a szerkesz­ tőség fe lk é r é s é r e készü lt és elhangzott 1993. ja n . 22.-én a balassagyarm ati M a d á ch em ­ lékünnepségen.) 16 �palócföld 93/1 Marno János Az igazság és az igazság hangjai Tisztelt Érintettek, tisztelt Közönség ! H item s bizalm am szerint való, hogy az esztétikai gondolkodás, mint m a g á tó l-értető d ő ­ en sza b a d itéleta lko tá s múló és örökkévalóságokról nem csak veleszületett ju ssa , de m ond­ hatni, kényszerítő tehetsége is valam ennyi in d ivid u á lis elmének. A vilá g o t nem én terem tet­ tem, ám annak valóságai mégiscsak egyedül általam szólalhatnak meg, nélkülem a világ in­ d iffe r e n s m arad, közöm bös, hogy mire ragyog f e l , mire a lszik ki. F eltételezem , hogy ha á ll i s m ögötte Valaki, annak sem szívügye értelm et látni ebben a kedélyhullám zásban, n e m mon­ dom, hogy únja a dolgot (vagy já téko t), hiszen ha unná, nyilván berekesztené, viszont a jelek szerint nem is igen közösködik vele, kevés hajla n d ó sá got mutat a diskurzusra. M i azoban nevet adunk, a za z m egkülönböztetjük a dolgokat egym ástól, beszédünkben a v ilá g f e ld a r a ­ bolódik, tárgyi és képzeletbeli va ló sá g o k pendülhetnek meg egyazon húrokon, a s ziszto lé ­ ban már a d ia szto lé s fe lh a n g o k a t h allani, és m egfordítva, egyszóval a v ilá g n a k szíve tá­ mad, em lékezete önm agáról. Benépesül velünk a vilá g , és in d ivid u a lizá ló d ik álta lu n k, így m ikor szembe, m ikor egym ás m ellé kerül abszolút többség és abszolút kisebbség, tömeg és szellem , sta tis z tik a i törvény és transzcendens törvényszegés - miközben mi a legcsekélyebb bizonyosságban sem lehetünk a f f e l ől, hogy összességében mit mutat a va ló sá g képe. N em tudjuk, hanem kívá n ju k és f é l j ü k tudni az igazságot. E rk ö lc si érzékünk, köztudom ásúlag, inkább ig a zo d ik a szelek, sem m int a c silla g o k já rá sá h o z, ezért lelkiism eretünk is term é­ szetszerűleg a szűkebb, hogy ne m ondjam , p a rtiku lá ris viszonyok fü g g vén yéb en ja v u l vagy rom lik, kisebbségi tudatunkhoz társul a kisebbrendűségi érzés, s emígy csakham ar ott v a ­ gyunk, ahol a p a rt (m int rész) szakad. M aradván még e hasonlatnál: ekképp szélesül, ap a ­ d o zik a fo ly ó . H o va to vá b b míg akárhányszor bele lehet m a jd lépni. Kérem, ezt ne vegyék csúfolódásnak, mindössze erkölcsi tehetségünk pillanatnyi állapotáról, kondíciójáról pró ­ bá lta m minél elfo g u la tla n a b b , párta tla n a b b képet adni. N em m inthogyha bárkinél kevésbé részreh a jló n a k képzelném m agamat, sőt: gyanítom , hogy szinte egészen csak a m agam élet­ 17 �palócföld 93/1 h a lá l kérdései izg a tn a k , a v ilá g ra vonatkozó ítéleteim et egocentrikus gon d o lko d á so m d ik ­ tálja, mely diktatúrával szemben, bizony, eszköztelen vagyok. É s itt visszakanyarodnék ahhoz, amivel kezdtem. Vajon nem éppen ebben az eszköztelen­ ségben rejlik egyszersmind a szabadságom is? A szubjektivitásomban, tudniillik, vagy szeb­ ben mondva, a leplezhetetlen alanyiságomban? N em tudhatom, hogy objektíve van-e valami értelme a létnek, csupán annyit tudok, mert tapasztalom szüntelenül, hogy igenlés és tagadás bennem v á lto g a tjá k , a lka lm a sin t metszik, azaz kio ltjá k, p o n to sítjá k egym ást - és hogy e k é rd é s-v á la sz m ozgalom nak m ind szellem ileg, m ind fiz ik a ila g csa kis én viselhetem a gondját. H a pedig ezt tudom, akkor másokat is a tulajdon szabadságuk, tehetségük (eszköz­ telen sé g ü k) szerin t fo g o k megérteni, esztétikai érdeklődésem tám ad irántuk, k iszo lg á lta tn i m agam vonzásuknak, taszításuknak. N em a z igazságot, hanem az ig a zsá g szívh a n g ja it hallatom, illetve hallom. E zek lesznek a mindenkori igazság örökké változó paraméterei is, e szté tik a i-k ö ltő i egyszeriségek, az úgynevezett N a g y M ű szám lá lhatatlanul sok és s o k fé le ­ képpen m űködő je le n lé te le . M o n d já k gyakran: túl sok nálunk a költő. A d ilettáns. É n úgy gondolom , so kk a l több vérbeli kö ltő h a llg a t közöttünk, mint amennyien nagyobbrészt a kö­ rülm ényeikből s kevésbé a tehetségükből következően g ya ko ro lh a tjá k az írástudó szakm át, továbbá azt is gondolom, hogy a dilettantizmust elsősorban az intézményi professzionalitás termeli ki, egyszerűen azzal, hogy a megszokott, uralkodó kánonok szerint előítélkezik, útját á llja - nem, nem a d ilettá n s, hanem a term észetszerűleg d eviáns tehetségeknek. M éghozzá rendszerint erkölcsi torlaszt emel eléjük, ideológiai tiltások, elvárások útvesztőivel rettenti el vagy épp megvesztegeti őket. D e hogy sza va m n a k itt végre határt szabjak, a M adách I mre nevével fé m je lz e tt iro d a l­ mi pályázat azért oly jelentős az én szememben, mert lehetőségében legalább kerüli a kontra­ szelekciót, a jeligés művek mögött nem tudni, mikor áll egy "szakmai kisistenség", mikor egy "névtelen terem tőerő", rajtunk, önm agunkra hagyatkozott olvasókon m úlik, hogy a műben m elyik f a j t á r a ism erünk rá. A pályam unkákról a lkotott ítéleteink, remélem, kö zelítették az igazságokat, s azt meg kiváltképp remélem, hogy a Palócföld, mint eddig tette, a jövőben is utat tu d és akar nyitni e p á ly á z a t révén a tehetségek előtt. I lle s s e ezért köszönet a fo ly ó ir a t fő s z e r k e s z tő jé t és helyettesét, akikkel a művek elbírálását együtt végeztük, va la m in t m ind­ azokat, a kik résztvettek a p á lyá za to n , és külön köszönet já r jo n a p á lyá za t a n ya gi-erkölcsi támogatóinak . (Marno János költő értékelő jegyzete a szerkesztőség felkérésére készült és el­ hangzott 1993. jan. 22.-én a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 18 �palócföld 93/1 Tarján Tamás Szemmagasságban IX. 1992. decem ber 3. A S Z É P H A L O M K Ö N Y V M Ű H E L Y sa jtó tá jé k o zta tó ja . Szívesen v á lla lta m a lehetetlent: a lig húsz-huszonöt p erc le fo rg á sa a la tt áttekintést adni tizenhét, a téli kö n yvvá sá rra m egjelentetett újdonságukról. E g y p erc egy könyvre! H iszen va la m i be­ vezetőfé lé b e n a zt is el k e ll mondanom: az em blém ájául K azinczy p r o filk é p é t v á la sztó könyvkiadó jelenleg: bányácska... (m int tudjuk, Széphalom neve korábban B ányácska volt.) Vagyis nem aranybánya még, de az lehet: elsősorban a kortárs magyar irodalom értékekben g a zd a g lelőhelye. A z alábbiakban azon kötetek néhányáról fo r m á lo k bővebb vélem ényt, am elyek a z átm eneti időszakot fé m je lz ik : am ikor az alapító Mezey Katalin v issza v o n u lt a könyvm űhely vezetésétől, de még egyértelműen érződik az Ő koncepciója - utódja, Tóth \ László p ed ig , aki ta va ly szeptemberben vette át a sta fétabotot, már ugyancsak m arkáns e l­ képzelésekkel jelentkezett. BERKOVITS GYÖRGY A HALÁLKISÉRTŐ című regénye középkorú értelmi­ ségi hőst állít a centrumba. Lenki Gábor a szociológia és a pszichológia határterületén gyakorolná kutatói hivatá­ sát, ha vizsgálódásainak ala­ nya és tárgya nem elsősorban ő - El Gé - lenne. Amikor "kétségbeesetten meggyón barátjának, Fridáth Endré­ nek", vázolja azt is, milyen életelvek szerint szeretné gombolyítani sorsa fonalát (ő maga tehát, nem hagyva má­ sokra a gombolyítást): "Ab­ ból nem enged, hogy ne éljen nagy életet, nagy-nagy életet akar élni, amelynek útjából, megfogadta, eltakarítja az értelmiségi pózokat, a lan­ gyos biztonságot, az álságos­ kodást, az emberellenességet, a szenvedélytelenséget. Ugyanakkor óvatosan, s kényszerűen is, elutasította magától, hogy a nemzet szí­ ne-virága önjelölt képvisele­ tében gondolkozzék. Mert dehogyis szándéko­ zik magát feltolni példakép­ nek, inkább arra buzdít, min­ denki éljen úgy, hogy önma­ ga példaképe lehessen." Kétségtelen, hogy a negy­ venhez közeledő férfi jelleg­ zetes erkölcsi ember, morális igényessége azonban bizo­ 19 �palócföld 93/1 nyos meditatív életidegen­ ségbe csap át - holott éppen az életközeliség, az életvizs­ gálat a hivatása! Vörös hajú felesége, Erzsébet, aki állító­ lag a férj miatt kap rá az ivás­ ra, két gyengéjét tudja El Gének. Az egyik a gyanak­ vás; a másik az "úgynevezett jóság". Ez utóbbit akár már­ tíriumra való hajlamnak is lehetne fordítani, s ez a gya­ nakvással párosulva kialakít­ ja az üldözési mániát. Azt az érzetet, hogy őt fi-gye-lik ! Az 1987 januárja és 1988 februárja között (va­ gyis még "egy más világban") keletkezett regény rövidke bekezdéseivel formailag is az az átpoetizáltság képzetét kelti. A szaggatottság arra készteti az írót, hogy folyto­ nosan újrakezdje, kanyargó­ san fűzze a történetet, kité­ rőket, finomításokat eszkö­ zöljön, váltogassa a metafo­ rikus kifejezésmód sajátos­ ságait. Szárazon, kőhangú kopogással hullanak egymás­ ra a fragmentumok: a forma pontosan mutatja a lelki szétesettséget ennél a le lk i L enki Gábornál. Helyenként az unalmasság árával fize­ tünk a nagyon hangsúlyos vi­ lágképért és kompozícióért: a 20 technika túlságosan is szem­ betűnő, s ettől a főhős rajza, az egész későszocialista lét­ modell is túlkoncipiáltnak tűnik. Vagy ez még mindig semmi ahhoz képest, amit majd csak nagyobb távlatból visszatekintve látunk világo­ san? Lenki vesszőfutása igen pontos bizonyság arra, amit Szilágyi Ákos az 1992 au­ gusztusi tokaji írótáborban az ún. hatvannyolcas nemze­ dék hullásáról mondott. Ez a generáció nem szívesen áll "példaképnek", reprezentatív személyiségnek a társadalom elé, nem kenyere a prófétálás - viszont a "nagy élet" morá­ lis bosszúját igyekszik éppen a hatvannyolcas nagy kiáb­ rándulás traumája ellen for­ dítani. A mai Lenki Gáborok tehát befelé építkeznek, de igényeik néha a sűrűsödés olyan fokát érik el, hogy az ész, a szív gondtelítettsége, céltömege, reményhalmaza átmenetileg vagy végleg elvi­ selhetetlen a hős számára. Ekkor következik be az az összeroppant állapot, a halál­ kísértés, amikor azt kell mér­ legelni: élni vagy távozni-e a nehezebb? S a főfigura, ha igazi moralista, mindig a ne­ hezebbet választja. GÉCZI JÁNOS A TO­ RONY című - szintén régeb­ ben: alapformájában már 1981 -ben megíródott - regé­ nye akár A toronyépítő címet is viselhetné, hiszen nemcsak a jelképes-valóságos torony, hanem rögeszmésen céltuda­ tos megalkotója is: eleven metafora. Mai epikánk tele van az ilyenszerű címekkel, hősökkel (a Széphalom adta ki Török M ik ló s novelláskötetét is, amelyben az egyik írás A m áglyarakó címet vi­ seli, de ezen kívül is hosszan sorolhatnánk a példákat). A regénystruktúra egyszerre áttételes és közvetlen mo­ dellre alapozódik: a könyvet jelnek és mesének egyszerre lehet tekinteni. Általában egy szokatlan stiláris fogás is hozzátartozik a közelítéshez. Berkovitsnál a feltűnően megkurtított bekezdések Géczinél a kiemelt (látszóla­ gos) párbeszédesség, amely inkább sugallja a belső mo­ nológ, a tudathasadt vívódás érzetét. V. Antal nem egy király nevét viseli. Antal királyok­ ról nem nagyon tudunk, főleg ötödikekről nem. V. Antal, amúgy "kafkásan" a saját ne­ �palócföld 93/1 vét sem viseli. Túl jár az ötve­ nen, mire értelmetlenül mo­ numentális művét befejezi, az utolsó kanál habarcsot fölkeni. Az írót - aki tulaj­ donképp igen rövid néhány órába sűríti igen hosszú évek küszködését - az alkotó és az alkotás viszonya, problema­ tikája izgatja, megtetézve azzal, hogy az alkotás maga egy kivételesen erős akarat végülis amorf és szükségte­ len építménye. Termé­ szetesen a könyv ném asága, fájdító csendje, a főalak ma­ gánya mögött fölsejlik a Bá­ bel-torony hangos, értelmet­ len zűrzavara, de a befejezett torony a nagy ketedrálisok általában soha be nem feje­ zett, torzó voltukban szép tornyaira is asszociáltat. Az építő az építés befe­ jeztével eltűnik, kitűnik a képből. Nincs tovább külde­ tése. Illetve marad, de most már minek? Egész élete a célorientált, fáradhatatlanul igyekvő fölöslegesség jegyé­ ben telt - akarhat-e ezután fö lö s le g e s e n fö lö s le g e s lenni? Géczi regénye lesújtó íté­ let ugyanarról az ember- és tehetségpazarló világról, amely Lenkit is összeomlasz­ totta. V. Antal története is hordoz megformálásbeli bal­ lasztokat (ha Berkovitsnál a mesterkélt, kiagyalt néva­ dásnál is meghökkenve kel­ lett volna elidőznünk, akkor itt a káromkodások, durva kifejezések öntetszelgő, pro­ vokatív használata vált ki kritikát. A férfi-nő viszony­ latok, vagy inkább kapcsolat­ talanságok nem követelik ezt a mosdatlanságot - amely el­ len semmi kifogásunk nem lehetne, ha funkcióban je­ lentkezne. Géczi azonban e nélkül is megsejteti azokat a rideg fényéveket, amelyek az egyik embert a másik ember­ től elválasztják.) Tudat- és családregény MÁTYUS ALIZ ANYA MEGHALT című alkotása. Az írónő falukutató, szociog­ ráfiai vértezettséggel dolgo­ zik, a valóságábrázolás, az adatoló pontosság a szépírói törekvésen is átüt, helyen­ ként - a krónikásság révén erősebb is annál. A címben is jelzett gyász ellenpontja, hogy a történetmondó, nem kevés várakozás után, maga lesz anyává. Visszaállna így a világ teljessége, hiánytalan­ sága? Természetesen nem, hiszen minden anya-miszté­ rium egyedülvaló: csakis az an y a - k ép ze tek ,- emlékek végtelen változatosságából állhat össze a v ilá g mint anya tudata, egyik változata­ ként "az egyes ember és az univerzum egymásnak min­ taképei, megfelelői" nézet­ nek. Erős önéletrajzi ihletés, familiáris rendezettség nyil­ vánul meg a jó lendületű, szép szavú (de bizonyos mér­ tékig ugyancsak "méricské­ lős", túltervelt) prózában. Akár a valóság leképezése, akár tudatos választás, a kis­ ded, Domokos érkezésével megszólal a névmágia, mivel Domokos (Domonkos) ere­ deti jelentése: az Úrhoz tar­ tozó, Istennek szentelt. A profán élet rejtett szakralitá­ sa észrevétlenül így tűnik elő a lapokon, így találkozik ön­ magával a história. (A borí­ tón vélhetően az elhunyt édesanya szimbolizálódik a mosolygós nőalak fényképén - hogy a könyvet behajtva egy kisfiát ölelő fiatal anya elszínezett fotográfiája bú­ csúztasson a könyvtől. Az anya a gyermekét nézi. A gyermek minket.) Nem írt fülszöveget FA­ BÓ KINGA A FÜL című 21 �palócföld 93/1 verseskönyvéhez. Ez a nem­ leges gesztus stiláris érzé­ kenységről, a hiátus erejének ismeretéről vall; s ez elmond­ ható a vékonyka gyűjtemény egészéről is. Érzékszerveink közül ál­ talában az orrot szokás a leggroteszkebbnek tartani. Cyrano orra, vagy Gogol A z orr című elbeszélése bősége­ sen érvel ezen állítás igazsá­ ga mellett, és - főleg a gro­ teszk, az abszurd körén belül hatalmas orr-szak(szag)irodalma van annak, mennyiben rajzolhatja meg az arc és a lélek karakterét ez a nem pá­ ros szervünk; ez a páratlan. A közelmúltból Bereményi Gé­ za K utyák című drámája öt­ lik eszünkbe, melyet eddig csak rádiójátéknak sikerült adaptálni, oly nehéz lecke a (halott!) szereplők fö lo r r o ­ zá sa és a szimatolás (valami bűzlik, nemcsak Dániában) színpadi megjelenítése. Belátható , hogy a szem ("a lélek tükre") a legméltóságosabb helyet foglalja el az érzék­ szervek hierarchiájában, mi­ vel ezt tartjuk a legbecse­ sebbnek. A rejtett ízérzéke­ lés és a felületként, szervet­ lenül működő tapintásérzés kevésbé tud - művészi érte­ 22 lemben, metaforikusan önállósulni. A fül viszont méltó versenytársa az orr­ nak. Az elálló fültől a sza­ márfülön (Zuboly!) át a bot­ fülig sorakoztatja egyedeit a fülpanoptikum, s tudvalevő­ en a süketségnek is van hu­ mora. Fabó Kinga rímtelen, groteszk gondolatai versei­ nek fü ls é g é t érdekes, de ért­ hető módon a fe ls é g teszi. Az alig megközelíthető vers­ hős, a tartózkodó, elszigete­ lődő, magába forduló alak­ más magányossága. A kötet­ nek címet adó vers ekként fe­ jeződik be: "...Nőies nőt elv­ ből nem hívok meg? Férfia­ kat sem. Hozzájuk/ én me­ gyek// De nekik is csak a fü­ leim kellenek./ És a szájak? Be nem állnak./ És a fülem? A fülem, az néma./ Csak a fülbevalómat cserélem né­ ha./ A fülemet, azt nem ha­ gyom." (Irodalomtanárok, fi­ gyelem! A szinesztézia stí­ lusalakzatának tanításához egyedülálló szemléltető esz­ köz a n é m a f ü l jelzős szerke­ zete!) "Kínos, hogy megint én vagyok" - talán ez a kötet kulcssora. Kész a paradoxon: az Én makacsul őrzi magát, "a fülét, azt nem hagyja", ám egyben roskadozik is attól, hogy Ő - ő. Nyilvánvaló, hogy a válságállapot tükrözé­ sének az egyik legnyomaté­ kosabb helyen, a kötetzárás­ ban is meg kell villannia: "...És most/ megint válságban a lelkem./ Már megint nem// jól csinálom? Már megint egy kis válság. Mondjam így:/ baleset? Megesik? A tizen­ egyedik/ vagyok a tízből." A lélek válságban lehet. Válságban van, talán mindig, de legalábbis m egint . A fül nincs válságban. A fül nem a lélek tükre. A fül néma. Jó vershallás kell ahhoz, hogy ennek a száraz, közlő, prózai lírának a szépségeire fogékonyak lehessünk. Ép­ pen a szárazságra, a közlő at­ titűdre, a prózaiságra. Min­ denfajta klasszikus vers de­ kompozíciójából komponá­ lódik a szakaszokra osztott­ ság helyett töredezettséget mutató költészet, melyben külön figyelmet érdemelne a női elem jelenléte, hol "ma­ gasztaló", hol "ironizáló" kö­ zelítése. A legszebb szöveg is "női". A címe E g érk e (Ör­ kény? Macskajáték?...), de Marylin Monroe-ról "szól". "M. M.-et különben azért �palócföld 93/1 szeretem, mert nem tudott aludni, mert öngyilkos lett, és mert nem lett gyereke. Őt nem lehetett birtokolni... Ha­ lálával kapcsolatban sok mendemonda kering. Szeret­ ném hinni, hogy öngyilkos lett. Hogy miért? Mert olyan szőke volt." A vers "válságát" a Szép­ halom téli újdonságai önma­ gukban is híven jelezhetik. Tolnai Ottó a tőle szokatla­ nul élettelen Versek könyve címet adta (vagy hagyta ad­ ni, szerkesztője által) új gyűjteményének, holott az nemcsak verseket, hanem színpadi szövegeket, füzéres kompozíciókat is tartalmaz, általában is legföljebb vers­ telen versek vannak benne (ám azok pompásak). K e­ m enczky J u d it A z A M E R I ­ K A I V E R S E K köteteimben aki már nem a hagyományos verslábakon tipeg. Térben periferikusan is - látó szem kell az olvasáshoz, és komp­ júteragy. Vagy más szóval: kémiai úton kell lebontanunk a nagyobb anyagstruktúrá­ kat, hogy eljussunk az elemi közlésekig, amelyek változa­ tos vegyértékekkel kötődnek egymáshoz. BORBÉLY SZILÁRD könyvének bevezetéseként utaltam a két tekintélyesebb pályatárs (általam másutt már leírni próbált) köteteire. Borbély munkájának előlről TÖRTÉNET, hátulról A BÁ­ BU ARCA a címe. Vagy for­ dítva. Mivel két irányból két műfajra nyílik, ezzel jelezve, hogy pillanatnyilag egyikre sem nyílik igazán. Innen tör­ ténet - tehát ellenevidens módon esszéket, elemzése­ ket, poétikai vizsgálódáso­ kat, ars poeticát sorakoztat. Onnan " bábu arca" - tehát vallomásos, versszerű való­ ságreflexiókkal lep meg. A vers itt is tüntetően mondja, hogy ő vers. A V áltozatok ugyanarra ciklus több rokon címszerkezettel, címsoroza­ tokkal él (Királyok hajdani szintén szükségesnek látta ráadásul nagybetűvel - kiug­ ratni a műfaji meghatáro­ zást. Ilyenkor újfent gyanak­ szunk: már nem olyan időket élünk, hogy az ú j versek tényleg újak és versek lenné­ nek. Valóban, Kemenczky is olyan képszerű, tipografizált, matematizált művet, a szö­ vegszerkesztők korának talá­ kertje..., K irályok alkonyi nyos gyermekét hozta létre, kertje... stb.) , de mindegyik­ ről tudatja azt is "pótlólag", hogy milyen vers, s hogy föl­ tétlenül vers (az említett ket­ tő például "kezdetvers" és "lehullóvers " . ) Ezt a fajta elvont (ám vi­ lágosan érthető), sokak sze­ rint posztmodern, líraiatlan lírát sokan művelik. Hirtelen Kántor Zsoltot, esetleg Ba­ bics Imrét említhetjük, akik hasonlóképp döntögetik ki a hagyományos költészet fala­ it, hogy azután nosztalgiku­ san elüldögéljenek a szétgör­ gött romokon, és filozofikus fejtegetésben, rejtett s rejlő sorokban bontsák ki a világ­ végi világ botrányos szépsé­ gét. Valamennyiükre jellem­ ző, hogy teljes tárgyilagos­ sággal, hideg rajzolótűvel vésnék a vonalakat, ha a versábra csak a lendületes szókapcsolatoktól, a szokat­ lan dinamikától is nem he­ vülne át. Irodalmunk gazda­ godása, hogy a rengeteg kap­ tafa-szonett, ismételt forma, variált költői textus mellett ezek a rébuszos, de tartalmas "bábuarcok" is felbukkantak. Jellegzetes - a matemati­ kával és a nyelvelméletekkel érintkező - szövege Borbély­ nak a F en y ő fa isk o la . "A fe­ nyő fa. Zöld fa. Örökzöld fa. 23 �palócföld 93/1 A fenyőfa örökzöld fa. A fe­ nyő a szavak között fa" kezdi, és hasonló ritmusú, gondolatvezetésű húsz sor­ nyi folytatás után jut el a kö­ vetkeztetésig: "A fenyő a végtelenben örökzöld. Az örökzöld fenyőben minden szín zöld. A zöld színben a fe­ nyő fa. A fenyőben örök a fa. A fa fenyő." A fe n y ő f a - a f a fe n y ő . - Ez a képlete a műnek. Látszólag totális át­ alakulás a lényeget illetően, kijelentése egy előző kijelen­ tés ellenkezőjének. Másrészt ugyanannak a mondása, egy korábbi állítás önmaga lé­ nyegével való nyomatékosí­ tása. Két véglet egyesítése. Végpontok helyett közép­ pont, lényegi mag. Ami a le­ vezetésben helyet kap, az szűkíthető és bővíthető is egyben. Az mellékesebb, mert az csak maga a világ. HORVÁTH TERI színművésznőt nem foglalkoztat­ ták modern poétikák, nem töprengett a memoárírás mai divatján, szabályszerűségein és szabálytalanságain, midőn a FÉNYBEN ÉS ÁRNYÉK­ BAN vallomásait, emlékezé­ seit, színészportréit fogal­ mazta. Olyan lelkülettel írt, ahogyan imádkozik az em­ 24 ber. A fohász nem csupán kérlelő vagy köszönő Valaki­ hez-szólás, Istenhez-szólás, hanem átgondolása megtör­ tént vagy megtörténhető dol­ goknak, számvetés, rendcsi­ nálás a lélekben, intellektuá­ lis és érzelmi együttlét a tá­ vollévőkkel, az örökre eltá­ vozottakkal. (Véletlenül de­ rült ki, hogy Horváth Teri tényleg hajnalban, egyedül, kerti csöndben írta tele az ár­ kusokat.) Patetikus emelkedettség jellemzi a Nagy elődeim fe­ jezetet, Jászai Mari, Tőkés Anna, Jávor Pál, Bihari Jó­ zsef, Kiss Manyi és mások arcképével. Hullámzó szín­ vonalú emlékezések ezek, ahogy hullámzik a kötet egé­ sze is, mégis megragad az őszinteség, az ösztönösen szép fogalmazás, a lelki ne­ messég. A K ortársaim ról névvel és név nélkül ciklus azoknak sem szeretne bána­ tot okozni, akik a naplóíró­ nak akár életreszóló bánatot okoztak. A Kulisszák mögött a legeredetibb, tán mert ide csupa picinyke tollpróba ke­ rült. Igazi novella - szokvá­ nyos "nem tudok rivaldafény nélkül élni" befejezésétől el­ tekintve a S e n k i. A legszebb írásmű kissé odébb, visszább van: ez a Mai mese. Ezt írónő írta, meg a színház írta. Tóth L á s z ló TUDÓSÍ­ TÁS EGY ORSZÁG EL­ VESZTÉSÉRŐL címmel csehszlovákiai magyar elbe­ szélők műveit válogatta an­ tológiába, 1919 és 1989 dá­ tumhatáraival. Kik és mely országot veszítették el? Jö­ hetne a talányos részkérdé­ sekre bizonytalan részválasz, magyarok, szlovákok, aztán szlovákok, magyarok véleke­ dése, igen-je és nem-je, föl­ váltva és együtt... Annyi nem kétséges, hogy az "elvesztett" ország: Csehszlovákia. Ez a szó, meg a cseh szlovákiai jelző szembeszökően sokszor szerepel a szövegben. Gren­ del Lajostól a nevezetes C seh szlovákiai m agyar no­ ve llá t publikálták újra, Soóky L á szló "A csehszlová­ kiai magyar szerzőt" lépteti föl A dzsungel törvényei első mondatában, hogy azután ez a kallódó középkorú férfiú néhány üveg grúz konyakért mindenre kapható legyen. Egy e pillanatban még létező ország neve önmagában is di­ noszaurusszá (Dunasza­ urusszá) válik a lapokon. Ki­ pusztuló jelenséggé. �palócföld 93/1 Némileg meglepő módon S okan voltunkj ának jóval az irónia, a groteszk erősebb későbbi drámájához. Renge­ hang, mint a tragikum, főleg teg a fölfedezés: Magyaror­ a könyv második, a mához szágon ma már kevesen is­ közelebb eső felében. Az első merhetik Tichy Kálmán, két nagy fejezet (Á l l a bál; Tichy Lajos, Bányai Pál, H a jn a l e lő tt) komorabb Sellyei József, Neubauer Pál hangvételű, hagyományo­ és társaik nevét. Talán Náto­ sabb szövegezésű, archaiku­ lyáné Jaczkó Olga, Szom­ sabb stílusú. A nyitó írás, bathy Viktor és Egri Viktor M á ra i Sándor tól a tudatha­ ittléte állíthatja meg sze­ sadtan önsokszorozó Sokan münk futását. Az Üzenet a vagyok furcsa félrímmel lát­ p a r tr ó l, mely az 1945 utáni szik kötődni Sánta Ferenc időszak kisepikai körképét G aál J ó z s e f: fogja össze, Gál Sá n d o r tól Talam on A lfo n z ig egyenle­ tesen-emelkedően értékes, az összmagyar literatúrába szervesen belekötődő novel­ lisztikával ajándékoz meg. Ez az antológia folytatás: a Szélén az o rszágút nak című lírai gyűjtemény ikerkötete. A Széphalom Könyvműhely terveiből és következetessé­ géből is megsejtet valamit, hogy harmadik tomusz is ké­ szülőfélben van: hetvenöt év csehszlovákiai magyar esszé­ írásának seregszemléje. Masoch lyra II. (tus, aerográfia) 25 �palócföld 93/1 Kalmár 26 Istvá n : A függőleges útján (filctoll) �palócföld 93/1 SALGÓTARJÁN LXX. Szvircsek Ferenc A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálásában Salgótarján földtörténeti múltjához ha­ sonlóan gazdag és változatos lakóinak tájat formáló tevékenysége. A település fejlődésé­ hez, de gyakran pusztulásához is a hosszan el­ nyúló völgyben kialakult sajátos földrajzi fekvése járult hozzá. A helyi és helyzeti ener­ giák együttes megléte a 19. században, ipari központként való kijelölésének is egyik indí­ téka volt. A modern Salgótarján igazából a múlt század közepén kezd kialakulni a kapi­ talizálódó ipar, a község és a birtokosok haté­ kony támogatásával. A fellendülés két fő pil­ lérét a szénbányászat és a vasipar jelentette. 1861-ben megtelepedett és központjául jelöl­ te ki a falut a Szt. István Kőszénbánya Társu­ lat. A kiegyezést követően, az ipari fellendü­ lés időszakában lerakták a vasgyártás alapja­ SALGÓTARJÁN LXX it. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat he­ lyének kijelölésekor már a bányavállalat által kezdeményezett vasút kiépítése és a feltárt barnaszénmezők biztosították az elsőséget. Az üveggyár 1893-as, a vasöntöde és gépgyár 1894-es megépítésével az iparvállalatok né­ hány évtized alatt megváltoztatták a falu épí­ tészeti képét és egyben átformálták a lakos­ ság foglalkozási struktúráját. A már községi rangú település a szénmedence bá­ nyászatának centrumává vált, a vasút meg­ építése révén pedig közvetlen kapcsolatot te­ remtett a fővárossal. A nagyipar civilizációt teremtő ereje tettenérhetően és alapvetően változtatta meg a táj arculatát, az ősi telepü­ lés képét és a lakói életét. Ezt a változást, a bányászfaluból történő várossá fejlődést kí­ rovatunk tanulm dnyai a N ógrádm egyei M úzeum ok I g a z g a ­ tósá g a és szerekesztő ségünk á lta l közösen rendezett tudom ányos szim pózium ra készültek, am ely a vá ro s 70. éves fe n n á llá s á n a k záróünnepségeként a M ecénás A la p ítv á n y és S a lg ó ­ ta rjá n vá ro s Ö nkorm ányzatának tá m o g a tá sá va l j ö t t létre. Je le n rovatunk S a lg ó ta rjá n v á ­ ros Önkorm ányzatának anyagi hozzájárulásával valósulhatott meg. 27 �palócföld 93/1 vánjuk most nyomon követni. Egy bányászfalu településképének átala­ kulása Az európai falvak sajátos típusát alkotják az utak mentén kialakult falvak. Salgótarján egyutcás szalagtelkes utifaluként létezett, te­ lepülésének alaprajza keletkezéstörténetét tárja elénk. A fokozatosan nőtt, fejlődött vá­ rosok alaprajzában is egyfajta sajátosság fi­ gyelhető meg. Részben úgy, hogy a térszíni viszonyok, a felszín alakja mint természeti feltétel rendezi az újabb településrészeket, vagy úgy, hogy egy épület (templom, kastély, középület) mint építészeti meghatározó elem rendezi egymáshoz a városrészeket. Esetünk­ ben a térszíni viszonyokat, völgyek menetét követve épültek ki az üzemek és a lakótele­ pek. Salgótarján térbeli kiterjedésére közel egy évszázadig a horizontális kiépülés volt a jellemző. Külső megjelenési formájában ma­ gánviselte annak a kornak a jellemző vonása­ it, sajátos érdekeit, építészeti stílusát, mely életre keltette. Akár spontán, akár tervezet­ ten jött is létre egy-egy város, közös bennük az emberi munka, az építés. Az így kialakított város egy adott helyre jellemző, melynek fej­ lődésében, formálásában jelentős szerepe van az időnek. Az idő okozta nyomok lemér­ hetők, ugyanis minden kor leteszi névjegyét a fejlesztésében, így Salgótarján esetében is. Salgótarján a Salgó-, és a Tarján-patakok észak-déli irányú, nagyjából Y alakú völgyé­ ben alakult ki. A mellékvölgyekbe csak jóval később, a 19. sz. közepétől húzódott a lakos­ ság. A völgyet három oldalról kopár hegyek 28 és dombok övezték, csak déli irányban tor­ kollott a Tarján patak a Zagyva folyó kiszéle­ sedő völgyébe. Az 1867-ben megépült PestRutlkai vasútvonal a völgyet két részre osz­ totta, a nagy iparvállalatok-társulatok pedig két pólusként, a településtől elkülönülve al­ kották meg külön telepeiket. A két pólus kö­ zött a faluban építkező lakosság a fővölgyben végighúzódó út mellett, a mocsaras völgy fe­ néket elkerülve, annak két szélén csoporto­ sult. A házcsoportok, tekintet nélkül az utak­ ra és a kanyargó patakokra, úgyszólván egy­ más hátára épültek. A településszerkezetet vizsgálva, a múlt század közepén két külön településnek tűn­ hetett a falu. A Tarján patakkal párhuzamo­ san futó megyei út keleti szélén helyezkedett el a falu nagyobbik része, s vele átellenben, a Meszes hegy lábánál, de már a patakon túl a másik része. 1850-ben 128 szalmafedelű és vályogból, fából épült parasztház képezte a települést. Kőből csak a templom és az urda­ lom emeletes kastélya épült. Az első építési tervnek az 1729-ben meg­ fogalmazott és építkezéseket elrendelő utasí­ tást kell tekintenünk, melyet g r . S z lu h a György adott ki tiszttartójának. A megkez­ dett munkákat már J a n k o v ic s M ik ló s , az új birtokos fejeztette be, s alakította ki a telepü­ lésképet. A 19. század közepén ilyennek látta a falut az első orvosa Dr. Jungm ann M ih á ly, aki 1859-ben került Salgótarjánba, s elbeszé­ lése nyomán a reánk maradt írásokból né­ hány sort idézünk, amelyek az iparosodás be­ indulása előtti idők sajátos viszonyairól ad­ nak némi tájékoztatót: " 1859-ben B rellich, az em briójában élő �palócföld 93/1 lebontása S zilá rd y Is tv á n nevéhez fűződik. ri tulajdonosa felszólítására Zagyvára jö t­ A templomtól a Pécskő utcáig telkes jobbá­ tem, hol akkor a bányatársulati vezetőség gyok házai álltak. A Pécskő patak medrében három emberből állt, s ezek ketteje: Wéber és is út vezetett a hegy felé. A falu magja a Pécs­ P a n kard i bírt d ip lo m á va l. K öztük fé s z k e l ­ kő-utcától a Zagyvai rakodóig (Arany János tem meg én is m agam at. S a lg ó -T a r já n kö z­ utcáig) terjedt. A házak az út jobboldalán he­ séget még azon időben nagyítóüveggel lehe­ lyezkedtek el, itt volt a falu temetője is. Egy tett csak m eglátni. I ngoványos m ocsár borí­ csermely mellett futott fel az út a hegyre. Az tá vég ig az egész la p á lyt. N á d a so k rengete­ utcától észak felé, néhány nagygazda udvara g e ü lte el s z é ltében-hosszában a sekélyes ré­ és épülete állt. A fő utcán a lakosság szorosan szeket. A h o l most a Takarékpénztár áll, a hegylábhoz építette házait, az út és a laká­ azon az oldalon véges-végig sehol több háza sok közötti üres, többnyire előkertnek szánt nem v o lt még akkor Tar já nnak. A z út ellen ­ területet építették be 1880-tól az új házak­ kező, p a rtfe lő li oldalán meg a felburjánzott kal. A Fő út másik oldalán állt a Kispiac, gaz, bürök, fűzbokrok sűrűjében alig lehetett ahonnan zárt sorban épültek meg a házak. A észrevenni azt a néhány szegényes nádfedelű vasgyári iparvágányoktól Somoskőújfalu felé putrit mely a fa lu t képezte". már szántóföldek következtek. Az első épüle­ A templom előtti út meredek dombra ka­ tet 1882-ben emelték, az evangélikus templo­ paszkodott fel, amit a fuvarosok megkerülve, mot a paplakkal. a Régiposta (Zsidó) utca vonalában a TarjánA falu másik részén, a Meszes lábánál hú­ patak felé kerültek ki és a Pécskő patak med­ zódó út és a Tarján patakból kivezető csator­ rében, vagy a Kis utcán tértek vissza a Főút­ na mellett szétsztórtan álltak a házak. A falu_ ra. A Jankovich kastélytól kezdődő Régipos­ két részét a Tarján patakon keresztül gázlók­ ta úton állt a település első, polgárságát szol­ kal út kötötte össze. gáló épülete a kaszinó. Helyére épült 1902ben a mór stílusú zsinagóga. Az első üzemi Már nem falu, de még nem város Az ipari fellendülést követően a szénbá­ épületet a Szilárdy- előbb Jankovich -major nyászat mellett a vasipar honosodott meg a déli részén építette fel S zilá rd y Ödön üveg­ hutának, de mint ilyen nem prosperált, faluban, s ezzel északról és délről a kialakuló hosszú ideig nem volt üzemben, majd 1888- ipari telepek foglya lett. Az 1867-es MÁV vo­ ban leégett. Ezt követően gazdasági épület, nal átadásával már három olyan létesít­ raktár, istálló és végül úrilak lett. A sokat em­ ménnyel rendelkezett, melyek hosszú időre legetett Jankovich kúriát az új birtokos nem meghatározták az ipar és vele együtt a falu lakta, eladta a bányatársulatnak, s itt létesült fejlődését. A városfejlesztő erőknek megfele­ 1871 -ben az első társulati bányai iskola. A lően a kép azonban nem volt egységes. Üzemi Szilárdy-kúria földszintes épületét, az út tú­ telepek elvei, stílusa, szerkezete s vele együtt loldalán hajdan a Jankovichok ispánja lakta, településképe más volt mint a községé. Egyes salgótarjáninak nevezett kőszénbánya akko­ 29 �palócföld 93/1 ciális követelményeknek megfelelően. Ka­ szárnyarendszer volt jellemző rájuk. A mun­ kástelepek Salgótarjánban és közvetlen kör­ nyékén hegyes-dombos vidéken épültek, de nem alkalmazkodtak a terepadta lehetősé­ gekhez, hanem egyenes vonalban vezetett ut­ cákon helyezkedtek el házaikkal, holott a ter­ mészetadta formák a sablonosság feloldásá­ hoz vezethettek volna. Ezért a bányatelepek, lakótelepek sajátos megjelenésűek voltak Salgótarján határában. Itt kell azonban meg­ jegyezni azt, hogy az 1925-től az SKB Rt. szervezetébe került Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt, Schm idt Jen ő igazgató idejében W ellisch állt, a vasút J ó z s e f rakodóig volt kiépítve. A A n d o r műépítésszel Baglyasalján korszerű mai bányatelep helyén csak egy hosszú koló­ munkáslakóház, tisztviselőház és kaszinó nia á llt, melyben m integy 100 csa lá d vo lt épületet terveztetett meg. Ma is láthatóak ö ssze zsú fo lv a . A többi c sa lá d kis üregeket ezek. Zemlinszky Rezső mellett Gerber F r i­ vá g o tt m aguknak a hegyoldalba, elejét be­ gyes, Gerő N ándor, Róth F ló r is bányaigaz­ d e s z k á z t á k és készen vo lt a lakás". 1868 gatók neveit kell még említenünk a bányai és után már a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a leendő város építkezéseivel kapcsolatban. A felépített telepek a községtől távolabb, Zem linszky Rezső igazgató irányítása mellett megkezdte a kolóniák építését, de az új tárók annak szélein helyezkedtek el, s így annak és aknák nyitásával a község szélein új tele­ építészeti képében még nem jelentek meg. A pek is létesültek, magukon viselve az idősza­ község területének terjedésével, a szabad be­ kosság jellegét. Itt szeretném megjegyezni, építésre alkalmas területek fogyásával azon­ hogy a bányaművelés, az új bányák nyitása ban hamarosan bekerültek a kialakuló "vá­ kétséges vállalkozás volt, ezért a nyitással rosképbe" is. A bányatelep, azaz kolónia képe kapcsolatos épületeket a legegyszerűbb esz­ 1872 után így városiasabb benyomást keltett, közökkel, a leggazdaságosabban kellett meg­ mint maga Salgótarján belterülete. A kőből építeni. A műveléskor számtalan új épületet és téglából épített gyarmatházakkal, altiszti - üzemépületet, lakóépületet - kellett létesí­ és tiszti lakóépületekkel, irodaházzal, szociá­ teni, a régieket a viszonyoknak megfelelően lis létesítményekkel (iskola, kórház, fürdő, átalakítani. Megállapítható az is, hogy a ré­ sportpálya), kövezett útjaival kitűnt a falu gebbi bányatelepek házai kivétel nélkül sab­ vályog- és faviskói, sáros, szinte járhatatlan lonos egyformaságban épültek, primitív szo­ útjai közül. A falu városiasodása felé az első részek fejlődésének üteme is különböző volt. A kezdeti időszakban nem forrtak egésszé a községgel és ezért sokáig különálló testként léteztek. Csak a városi jogállás megszerzése után vált lehetővé egy egységes koncepció ki­ alakítása a 20. század elején. Sorra nézve az iparvállalatokat, a legidő­ sebb, a legrégebben ide telepedett bányavál­ lalatnál kell megállnunk. Igazgatósága 1870ben a város délnyugati részén épült fel, s 1923-25-ben nyerte el ma is látható arcula­ tát. Mellette a tisztviselő és munkáslakások telepszerű elrendeződésben bontakoztak ki. Az új lakókat, a honfoglalókat 1868-ban ez a kép fogadta: "A z á llo m á s egy kis épületből 30 �palócföld 93/1 lépés tehát a központi bányatelep kiépítése volt, a vasút és a Tarján patak nyugati olda­ lán. 1872-1918 között a salgótarjáni központi telepek helyett már főleg egyes aknák terüle­ tén építkezett a bányavállalat (Forgách-telep, Károly-akna, Új-akna, Somlyó, Józsefi). A telepek itt magukon viselték a szén kiterme­ léséből adódó üzemi jellegzetességet, azt ugyanis, hogy a bánya nem állandó, hanem vándorüzem: hirtelen kell nagyobb tömegű embernek elhelyezést biztosítani azzal a gon­ dolattal, hogy a szén egyszer kifogy és a tö­ meg mehet tovább. Ennek ellenére a bánya Salgótarjánban 489 munkáslakás mellett tisztviselőlakásokat, irodaépületet, élelemtá­ rat, ruhatárat, sütödét, mészárszéket, kórhá­ zat, munkásotthont, kaszinót, iskolát, sport­ pályát, uszodát épített fel. A község fejlesztésében, városias jellegé­ nek erősítésében a V asfinom ító, majd jogu­ tódja 1881-től, a R im a m urány-Salgótarjáni Vasmű Rt. játszotta a legfontosabb szerepet. Maga a gyártelep a falutól északkeletre, a Salgó-patak mocsaras völgyében épült ki. A gyár üzemi épületeivel egyidőben in­ dult meg a munkások majdani lakótelepének tervezése és építése. A községtől elválasztó sorompó után, a gyártelepre vezető út men­ tén húzták fel az első épületeket, melyek ter­ mészetesen az irányítás céljait szolgálták. Így épült meg az üzemvezetőség irodája, a társu­ lati vezérigazgatóság emeletes épülete, a kas­ tély. Ezt a szerényebb lakótelepi épületek kö­ vették, melyből ténylegesen mint egy kor­ mányzósági palota emelkedett ki. A vezérigazgatósággal szemben emelkedett a tisztvi­ selők részére egy egyemeletes épület. A lakó­ telep munkáslakásait a gyártól távolabb, a fő­ útvonal (a gyári fasor) két oldalán építették ki, abban az időben korszerű megoldásként, emeletes kivitelben. Az 1870-ben megnyílt iskolaépületet 1929-ben a város legkorsze­ rűbb társulati iskolai épülete váltotta fel. A dokumentumok szerint a lakótelepet nagyrészt Schw eiczer Z sigm ond tervezte meg még 1869-ben. A gyári lakótelep felújí­ tására F a b in i H e n r i k igazgatóságának ide­ jén került sor, 1931-ben. A gyártelep kiépíté­ sében elévülhetetlen érdemei voltak: B orbély L a jo s, Jó n á sch A n ta l, L ip ta y B .Jen ö igaz­ gatóknak. 1880 -ban létesült egy nagyobb teleprész az ún. Amerika, a telep nyugati részén. Ezek­ ben az években (1880-1890) készültek el a Kaszinó sor tisztviselő- és munkásházai is. 1890-ben élelemtár épült, melynek emeleti részén volt a tisztviselők kaszinója. 1894-ben az olvasóegylet kapott új épületet. 1907-ben indult be a Jónásch Antal igaz­ gató nevével fémjelzett szövetkezeti munkás­ lakás akció, melynek keretében kertvárosi jellegű, 51 munkásház épült meg. A Lubycsalád parcelláin alakult ki a Szent Ferenc te­ lep 1929-ben, a Jónásch-telepnek nevezett területtel átellenben. A falutól dél felé, szintén mocsaras, nádas területen két üzem és lakótelep alakult ki. A két iránytadó pólus közül a déli pólus, bá­ nyai-, és gyári telepeivel a legkülső perifáriá­ ra szorult külváros képét villantotta fel. A P alackgyár majd a vasöntöde és gépgyár néhány kolóniaszerű munkáslakás építésére vállalkozott csupán, ami nem emelte a város­ 31 �palócföld 93/1 kép színvonalát, különösen azért nem, mert szinte eldugva helyezkedett el a gyártelep mögött, a vasútvonal és a Tarján patak mel­ lett. A bánya telepei - Forgách, Újakna és ide tartozónak számítható a nyugati részen ki­ alakult Károlyi-telep, valamint az említett ipartelepek - a község szegényes perifériájá­ nak tekinthetők. A Patyomkin-falu A nagyipari üzemek közvetlen "városépí­ tő" hatása mellett, közvetett hatásokkal is kell számolnunk, melyek azonban szervesen összefüggnek az ipari termelés emelkedésé­ ből adódó létszám és infrastruktúra fejlődé­ sével. A szo lg á lta tó iparágak fejlődése fel­ gyorsult, hatása a falu képének megváltozá­ sában is lemérhető volt. A kereskedelem kor­ látlan lehetőségek hazájának, azaz "kis Cali­ forniának" tekintette Salgótarjánt. A keres­ kedő családok nevéhez fűződik a község főút­ vonalának Patyomkin-városszerű kiépítése. A paraszoktól megvásárolt telkeken, a régi házak előtt elterülő üres területeken építet­ ték fel az első kereskedőházat. A birtokos pa­ rasztok beltelkeinek helyén épült fel tehát a mai város. A paraszti réteken, szántókon a bányák és ipartelepek osztoztak, ezek csak a paraszti birtok rovására tudtak terjeszkedni. Az úthálózat gerince spontán módon alakult ki, a forgalmi áramlások irányát követve. A kisebb tereket, az egyetlen út fűzte fel. Salgó­ tarjánban a nyitott terek voltak a jellemzők, nem alakult ki a fejlődés során központi, zárt térrel egy falumag. Az ipari épületek, telepek központon kívüli elhelyezése, a hirtelen fel­ duzzadt lakosság bezsúfolódása nyomán a te­ 32 lepülés elvesztette sajátosságát. Ipari és lakó­ terület összekeveredett, megszűnt a központ régi értelemben vett szerepe és hagyományos tartalma. Salgótarjánt a 20. század első évtizedei­ ben is hat sárga kastély uralta: a bányakas­ tély, a régi községháza, a Jankovich-kúria (az egyetlen pénzintézet otthona), a katolikus templom, a Szilárdy-kúria és a főszolgabíró­ ság épülete. A Fő-utca két oldalán az 1880-as években épültek ki a házak, a Tarján patakon túl pedig a Meszesalja házsora alakult ki. Itt helyezkedett el a község lakosságának mező­ gazdasággal foglalkozó rétege, a Karancsalja utcáig bezáróan alkotva meg a szóhasználat­ ban is a "községet", mert a vele szemben ki­ alakult területet nevezték lakosai "Salgótar­ jánnak". Az építkezés a községben 1880-tól gyorsult fel 1914-ig az ipartelepek hatására. Megépült, majd többször átépült a községhá­ za, mely 1922-től városházaként funkcionált a régi temető helyén. 1882-ben evangélikus templom épült, 1900-ban főtéri vasútállo­ más, 1914-ben posta és távirda hivatal léte­ sült. 1914-ben átépítették a templom előtti teret. A már nagyközség, a dualizmus időszaká­ ban a felduzzadt lakosság és a megnövekedett funkciók miatt otthont adott járási szintű hi­ vataloknak is: járásbíróság, adóhivatal, fő­ szolgabíróság. Trianon után jelentékenyen tovább szaporodott lakosság miatt is új hiva­ talokat kellett befogadnia, és mivel exponált helyet foglalt el itt az ipar, a kereskedelem, a fejlődés gyorsabb ütemét követve jogilag is várossá vált 1922-ben Salgótarján. �palócföld 93/1 A városiasodás rövid útján Salgótarján nem járta be a várossá válás évszázados útját, hanem sajátos módon ké­ szült erre a szerepvállalásra. Átlépve a fejlő­ dés buktatóin, a megmérettetés kínjain, első lépésként a képileg nem létező város építésze­ ti tervét készítették el Vargha L ászlóval, a korszak ismert építész-várostervezőjével. E terv lett az alapja a későbbiekben a város át­ építésének, mivel a polgármesterrel az élen a város vezetői elfogadták azt az elvet, hogy Salgótarján földrajzi fekvése nem teszi lehe­ tővé azt az építési módot, miszerint a meglé­ vő várost sorsára hagyva, mellette, egy min­ den szempontból átgondolt városrendezési terv alapján új, modern várost építsenek. A szabályozás alapja maga a régi város kerete volt, amit rekonstrukciós városfejlesztéssel, a régi épületek lebontásával, újak emelésével gondoltak megépíteni úgy, hogy a meglévő utcák vonalvezetésén nem lehetett sokat vál­ toztatni-kiegyenesíteni, szélesíteni, levágni mert a város sajátos földrajzilag meghatáro­ zott alakja nem kedvezett ennek a megoldás­ nak. Ezért a város határán belül és kívül talál­ ható területek kerültek könnyebbség és ol­ csóbbság okából elsősorban beépítésre. Alap­ vetőnek tartva azt a célt, hogy a város köz­ pontja oldalirányban is terjeszkedjék. Így a város újabb fejlődésében a legjelentősebb mozzanat a parcellázások során kislakásos telepek megépülése volt. Igaz nem a városren­ dezés optimális szempontjai szerint alakult ez, hanem a földbirtokosok által parcellázás­ ra átengedett területek mértékében. A Tar­ ján patak nyugati árterületén jött létre a pol­ gárváros csírája az "Újtelep", kertvárosi jel­ leggel, valamint a keleti domboldalon a Pap­ berken a "Rokkant-telep". A beépítések hatá­ sára 1931-ben a Pécskő-patakot is befedték, csatornázták a várost és rendezték a patak­ medreket. A Zagyva folyó hullámos felszínű forrás­ medencéjének egy szűk völgyében, dombonvölgyön elterülő, egyszerű és eldugott kis pa­ lócfaluból a legmerészebb álmodok sem mer­ ték feltételezni a kezdetekkor, hogy város lesz egykoron itt, habár szóhasználatukban lakosai a 19. század végén a város megneve­ zést használták a településsel kapcsolatban. Salgótarján az 1930-as években már ko­ moly állami intézményekkel rendelkezett, új épületekbe költöztetve azokat. Megtaláljuk: a gimnáziumot, polgári iskolát, bányakapi­ tányságot, járásbíróságot, főszolgabíróságot, ipartestületet, adóhivatalt, közvágóhidat, csendőrlaktanyát, rendőrkapitányságot, stb. Ezidőben nagy lépést tett az infrastruktúra kiépítése felé a város vezetése, melyet a város tőkeszegénysége azonban évekig elodázott. Végezetül elmondható, hogy Salgótarján a szétszórt bánya- és ipartelepeivel igen rövid idő alatt várossá, ipari, kereskedelmi, köziga­ gatási és kulturális gócponttá fejlődött. Eb­ ben nagy része volt az ipari üzemeknek, an­ nak a szellemnek, mely a kicsinyhitűségtől megszabadulva élni tudott a pillanat adta le­ hetőségekkel, Az alapítók megtették köteles­ ségüket. Támogatták a közügyet, elsősorban Tarjánért, mely Nógrádnak ipari jelentősé­ gében országoshírű tényezője lett. Mind a te­ lepülés, mind az üzemek vezetői "szerették ezt a fé s z k e t erős lelkülettel, m ely m egélhe­ tést, g o n d ot és gyönyörűséget tá r t" mindnyá­ juk elé. 33 �palócföld 93/1 Cs. Sebestyén Kálmán Salgótarján társadalma 1922-1944 "″A szó ideális értelmében vett társadalmi élet vá rosunkban nincs. Lehetetlen azonban meg nem á lla p íta n i azt, hogy társadalm i té­ ren ig e n is in ten siv és eredm ényes munka f o ­ lyik. E sem ényszám ba menő hangversenyek, kulturesték, dalversenyek, h a z a fia s ünnep­ ségek stb. stb. va nnak h iva tva az emberi le l­ ket m űvelni, gyönyörködtetni. S a jn o s azon­ ban, hogy városunk tá rsa d a lm á n a k szétta ­ g o lts á g a sok szép esemény eredményeit ká ­ rosan b e fo ly á s o lja . A m entési munka lá t­ szólag folyik, amíg azonban a hiúsági szem­ p o n to k o ly fo n to s szerepet já ts za n a k társa­ d a lm i életünkben, amíg a kereseti lehetősé­ g ek o ly elü tőek m int ma, a ddig szo ciá lis té­ - álla­ pítja meg L a p sá n szk y Já n o s, a Salgótarjáni Almanach 1926-os számában. A kortárs által felvázolt kettősség végig jellemző marad a város társadalmi életére. Ha megpróbáljuk a gyökereket keresni, a múlt század végi ipari fejlődéshez kell vissza­ ren ne is várjunk ideális állapotokat" 34 nyúlnunk. A lakosság ugrásszerű növekedése természetesen együtt járt az átrétegzödéssel. Két szempontból beszélhetünk erről: egyrészt a foglalkozási mutató, másrészt a származás, nemzetiség szerinti összetétel változott. F é ­ nyes E le k 1851-ben kiadott geographiai szó­ tára Salgótarjánt magyar falunak mondja, s nem említ semmiféle ipari tevékenységet, sőt a jó makkos erdőkön kívül inkább Salgó vár­ hegyéről számol be. Ötven év múlva a század közepi 808 lakos száma 13552-re gyarapo­ dott, s a korábbi majdnem kizárólagosan me­ zőgazdasági termeléssel foglalkozók aránya 5,5 százalékra csökkent. Ez a folyamat a XX. század első felében is tovább folytatódik, s nemcsak százalékos, hanem abszolut szám­ ban is csekély az őstermelők csoportja. Oly­ annyira, hogy 1940-ben négyszer többen él­ nek nyugdíjból és tőkejáradékból, mint me­ zőgazdaságból. A népesség túlnyomó részét az ipari üzemekben foglalkoztatottak teszik ki az 1880-as évek után. A bányászatból �palócföld 93/1 1920- ig az összeírtak közel egyharmada él, s ezt követően állt be 15 % körülire az arány. A csökkenéshez hozzájárult az is, hogy 1900 után a bányászat súlypontja délebbre, Nagy­ bátony környékére helyeződik. Az ipar azon­ ban helyhez kötött, s a lakosság felének bizto­ sít megélhetést az 1920-30 közötti évtized át­ meneti megtorpanása után. A szolgáltatás és közlekedés folyamatosan növekvő számban szívja fel a munkaerőt, ennél nagyobb ütem­ ben csak a közszolgálatiak és szabad foglal­ kozásúak aránya nő 1920 után, mely a város­ sá válás menetében természetes jelenség. A lakosság számának ugrásszerű növeke­ dését a bevándorlók, elsősorban a munkát ke­ resők teszik ki. A múlt század folyamán a ter­ melés felfutása a szaktudással rendelkezőket, illetve a szakmunkásokat vonzotta Salgótar­ jánba. Előbbiek döntően a bányászatban el­ helyezkedő krajnai, majd liptói munkások, utóbbiak főként a gyáriparban alkalmazott német és cseh-morva munkások voltak. Ezek egy része letelepült, nagyobb része viszont ál­ landóan cserélődött. A lassú megtelepedést mutatja, hogy a bányászat megindulásakor nagyszámban jelentkező krajnaiak, vagy krassovánok 41 utódja még 1910-ben is itt él. Ennek is eredménye, hogy az 1920-as évek­ ben jelen van a másod-, harmadgenerációs, lassan "őshonos"-nak számító, egykor az ipartelepítés nyomán folyamatosan idekerült lakosság. Növekvő számukat természetesen nem a krajnaiak adják, hanem a magyaror­ szági vármegyék, főként az északi területek szlovák és magyar származású lakosai. Döntő részük kétkezi munkás. Elősegítette meggyö­ keresedésüket a nagyvállalatok azon törekvé­ se, hogy kolonializáció révén megbízható és a termelés folyamatosságát biztosító törzsgár­ dát alakítsanak ki. Ennek eredménye a két vi­ lágháború között, főként az acélgyárhoz kö­ tött munkásdinasztiák létrejötte. Más válla­ latoknál is vannak hasonló kisérletek, szám­ szerűen azonban a rimaiakhoz képest cse­ kély. A század elejétől kiépülő - különböző minőségű - lakótelepek egyben az elkülönü­ lést is elősegítették. Hivatkozhatunk az elzár­ kózási törekvésekben a fentebb említett nem­ zeti összetétel sajátosságaira is. Ennek továb­ bélését, erős hagyományait érzékelteti az 1930-as évek elején Szabó Z o ltá n klasszikus leírása a közigazgatási értelemben vett váro­ son belüli "vállalati városok" kialakulásáról és életéről. De ezt mutatja, hogy a század ele­ jén lényegében minden üzemben párhuzamo­ san ugyanazon típusú munkásegyesületek (olvasókörök, dalárdák, segélyező csoportok) jönnek létre, melyek között nincs, vagy alig van kapcsolat. Az I. világháború után az újjá­ szerveződők hasonlóan elkülönülnek, a szer­ teágazó vállalati törekvéseknek megfelelően. Jellemző, hogy majálisaikat, ünnepeiket is hagyományosan más színhelyen tartják az egyes gyárak munkásai. A munkásság másik jelentős csoportja a környékről b ejárók, akik a falvakban házzal, esetleg csekély földdel is rendelkeznek, de abból nem biztosított a megélhetésük. Gerő N á n d o r bányaigazgató ezeket nevezte "mű­ kedvelő bányász″-nak. Az acélgyári munká­ sok közül sokan kerültek ki a Szécsény-Pásztó-Salgótarján által határolt terület falvaiból. Ezen munkások többsége természetesen alig volt jelen a város életében, elsősorban mint 35 �palócföld 93/1 fogyasztó közönség jelentkezett. Az 1920-as évek elejétől az itt élőkre is egyre nyomasz­ tóbban nehezedett a munkanélküliség, amely a gazdaság válságperiodusával együtt növe­ kedett. 1923-ban az üveggyár zárta be egy időre a kapuit, 1924-ben az acélgyár folya­ modott ismételten az üzemredukció módsze­ réhez, 1925-ben pedig a bányászok bead­ ványban kérték a népjóléti minisztert, hogy a külföldi-honos munkásokat bocsássák el, ne a környékbelieket. Mindehhez járult a városiasodással meg­ jelenő, bizonytalan m egélhetésű - a háztar­ tási alkalmazottaktól a koldusokig terjedő néprétegek problémája. Ők többségükben a pusztulásra ítélt bányai kolóniák lakói voltak, illetve az egykori faluközpont hosszú háza­ inak hátsó részeiben találtak menedéket. Ál­ talában a körükben kialakuló szociális fe­ szültségeket igyekeztek meglovagolni a szél­ sőséges mozgalmak az 1920-as évek második felétől, amikortól csökkent a szükségmunka lehetősége. Ebbe kapcsolódtak bele azok kö­ zül is sokan, akik az I. világháború után e l­ c sa to lt o rszágrészekből vándoroltak be. A munkalehetőségek csökkenésével párhuza­ mosan szélesedő segélyező, jótékonysági-ka­ ritatív tevékenység is ezekre a rétegekre ter­ jedt ki. E tevékenység szervezője a városi kö­ zépréteg , és főként rá vonatkozik Lapsánszky János fentebbi megállapítása a széttagoltság­ ról. Eredetüket tekintve szintén a szokszínű­ séget kell hangsúlyozni. Ide tartoznak a nagy­ üzemek szakemberei, tisztviselői. Többségü­ ket nevezhetjük kolonializáltnak abban az ér­ telemben, hogy a vállalat biztosítja számukra a lakást. Ebből eredő kiszolgáltatottságuk 36 miatt nehéz a meggyökeresedésük, hiszen a vállalat saját érdekei szerint helyezhette el őket máshová, amit az egzisztencia megtartá­ sa szempontjai miatt nem lehetett elutasíta­ ni. Ők ugyanis, a kolóniákon élő munkások többségétől eltérően, családjukkal együtt költöztek egyik szolgálati helyről a másikra. Míg a salgótarjáni bányai és gyári tisztvise­ lők között az I. világháború előtt nagy a fluk­ tuáció és adott a kiemelkedés, előrelépés le­ hetősége, 1920 után ez csökken. Részben az általános gazdasági helyzet, részben pedig a nagyvállalatok érdekeltségeinek területi be­ szűkülése következtében. Nem szűnik meg azonban a vállalati központok szívóhatása, amely jelentős mértékben akadályozza az ide helyezett kvalifikált értelmiséget, hogy beta­ gozódjon a város társadalmába. A vállalati szolgálatot befejezők nagy része sem telep­ szik meg itt, hanem vagy visszatér - ha tud származási helyére, vagy pedig korábban vá­ sárolt, általában üdülőövezetben lévő házába költözik. Hogy csupán egy közismert embert említsek: Wabrosch B éla acélgyári főmér­ nök, aki több mint három évtizedet töltött el Salgótarjánban, nyugdíjba vonulásakor le­ ányfalui házába költözött. (A nyugdíjazott rimai tisztviselők telepe alakult ki Gödöllő környékén is.) A várossá válással megnő a köztisztvise­ lők, közalkalmazottak és szabad foglalkozású értelmiségiek száma és társadalmi súlya. Az 1920-as évek második felére kiformálódó vá­ rosi közigazgatás azzal, hogy személyi össze­ tételében az 1940-es évek elejéig nem követ­ kezik be nagy és gyors változás, stabilizáló szerepet tölt be társadalmi szinten. Ebből �palócföld 93/1 eredően az adott korszakban nagy megráz­ kódtatások nem érik a várost, s ha lassan is, de fejlődésnek indul. A fentebb említett két réteg az, amely - egykorú kifejezéssel - a "vá­ rosi intelligencia" gerincét adja. Döntően ők a különböző városi egyesületek tagjai, az ün­ nepségek állandó résztvevői, a jótékonysági akciók szervezői. Rájuk hárul a városi társa­ dalom, a városi közélet megszervezése, a ha­ gyományok megteremtése, miközben egzisz­ tenciális biztonságuk többször veszélybe ke­ rül. Bár tendenciájában tevékenységük a civil társadalom kiépülése felé mutat, a II. világhá­ borúig eltelt rövid idő alatt mégsem lép a pol­ gárosultság magasabb szintjére, amely egy jelentős létszámú, tősgyökeres értelmiségi réteg kialakulását jelentené. Ennek hiánya a világháború után is sok probléma forrása lesz. Bár valószínűleg több eredője is van en­ nek, közülük kettőt mindenképpen meg kell említeni. Egyrészt Salgótarján mint falu nem tudta, nem tudhatta belső fejlődésként meg­ teremteni azt az értelmiségi magot, amely a várossá válás után élére állhatott és hagyo­ mányaira alapozva a folyamatos továbbfejlő­ dés indukálójává vált volna. Így az 1922 után megnövekedett és minőségében is más fel­ adatok elvégzése idegen, nem salgótarjáni, szakértelemmel rendelkező emberek kerül­ tek ide. Sőt - és ez a másik eredő - a város ve­ zetésében jelentős az elcsatolt területekről származott, ott már gyakorlatot szerző szakértelmiségi. Így maga a polgármester, dr. F ö rster K álm án is korábban Poprádon töl­ tött be hasonló pozíciót, Horváth L ászló jog­ ügyi tanácsos Aradról származik, Köntzey F erenc műszaki tanácsos pedig a Kassa- odenburgi vasút főmérnöke volt stb. S bár­ mennyire igyekeztek Salgótarjánhoz kapcso­ lódni, társadalmi szinten nem tudtak a szét­ tagolt, több "városból" álló településen tartó­ san és hathatósan szervező erővé válni. A gazdasági kiszolgáltatottság nemcsak a vállalati, hanem a városi alkalmazottaknál is jelen van. Az a réteg pedig, amely biztosabb alapokon áll, viszonylag szűk csatornákon kacsolódik be a társadalmi életbe. Az iparosok, kereskedők , kiknek száma a település lakosságával párhuzamosan növek­ szik, saját szervezeteik (OMKE helyi cso­ portja, Ipartestület, stb.) létrehozásán túl, el­ ért pozícióik megtartásával van elfoglalva. Gazdaságilag stabil helyzetűek, de nem any­ nyira - néhány kiemelkedő kereskedőn kívül -, hogy az üzletmenetet másra bízzák, vagy minden megszorítás nélkül iskoláztathassák gyermekeiket. A városi közéletbe ezért ha be is kapcsolódnak, általában nem szervező, mozgató, hanem csak közreműködő szerepet vállalnak. S főként a kereskedők jelentős ré­ szének visszahúzódásánál nem feled­ kezhetünk meg arról sem, hogy a hagyomá­ nyosan jelenlévő antiszemitizmust az adott kurzus felerősítette, alapjában a nemzeti-ke­ resztény jelleg hangsúlyozásával, s később törvényi korlátok állításával is. Így tehát nem beszélhetünk egy olyan, számban és társadalmi súlyában jelentős ré­ tegről, amely részben a városiasodást, rész­ ben a civil társadalom kiépülését fel tudná gyorsítani. Az a néhány személy, aki kiemel­ kedik és országos kapcsolatokkal rendelke­ zik, nem tudja - számaránya miatt - megol­ dani ezt a feladatot. Míg Salgótarján az adott 37 �palócföld 93/1 időszakban mint település városias jelleget kapott, társadalma alapvetően széttagolt, párhuzamosan épülő és sokszor a nagyválla­ latok érdekei által befolyásolt maradt. Ugyanakkor - s a kettősség itt is megmutat­ kozik - megyei viszonylatban nemcsak gaz­ dasági, hanem társadalmi súlya is jelentősen megnő azzal, hogy a hagyományostól eltérő és minőségileg más fejlődésen megy keresz­ tül a két világháború között, mint a megye központja. Befejezésül a továbblépés néhány útját szeretném említeni, hisz főként az utóbb is­ mertetett középrétegek tekintetében sok részkérdést kell megmegvizsgálni. Fontosnak tartom azt feltárni, hogy me­ lyek a város megtartó mechanizmusai, ezek Velkei J ó z s e f L a j o s : Megkötözve 38 (tus, toll) hogyan működnek; ezzel összefüggésben pél­ dául olyan kérdésre válaszolni, hogy az ide­ került szakemberek, tisztviselők társadalmi helyzete, presztízse hogyan változik az idő­ ben. Nem eléggé tisztázott, hogy az I. világhá­ ború után az elszakított országrészekről mi­ lyen arányban, milyen szakképzettséggel vándoroltak be, s telepedtek meg Salgótar­ jánban az említett példákon túl és milyen te­ rületeken alkalmazták őket? Végül úgy vélem, finomításra szorul a kö­ zépréteg belső tagolódása, kapcsolatrendsze­ re, és nem utolsósorban országos összevetés elkészítése is szükséges lenne, hogy ponto­ sabban meg tudjuk határozni Salgótarján két világháború közötti helyzetét és fejlődését. �palócföld 93/1 Balogh Zoltán Kisiparosok és kiskereskedők Salgótarjánban a várossá válást követően Salgótarján várossá válásában a nagyipar játszott meghatározó szerepet. A nagyipar népességkoncentráló ereje - az ellátás szük­ ségszerűsége - fejlesztően hatott a kisiparra és a kiskereskedelemre. A munkások és az egyéb alkalmazottak számának gyors emel­ kedése a szolgáltató iparágak kiterjedését és a kereskedelem bővülését vonta maga után. Az ipar fejlődésének korai időszakában sajá­ tos üzletforma jött létre: a magazin. Különösen a ruházati ipar és kereskede­ lem, vendéglős ipar valamint az élelmezési ipar és kereskedelem növekedése volt szá­ mottevő. A 20. század első évtizedére a lakosság számának rohamos gyarapodása megállapo­ dott. S ez fékezőleg hatott a kisipar és a kiske­ reskedelem fejlődésére is. Hátráltatták a fej­ lődést a Trianonnal bekövetkező társadalmi változások. A fogyasztóközönség egy részé­ nek elvesztése miatt a városi képviselő testü­ let 1925-ben elfogadta, hogy a kétnapos vá­ sárok első napján csak helybeli iparosok és kereskedők rakodhassanak ki. Változás Salgótarján rendezett tanácsú várossá alakulása után következett be. Ekkor is csak a kiskereskedők száma nőtt jelentő­ sen: 1930-ra csaknem kétszeresére. A kisipa­ rosok számbeli növekedése csak 1930 után volt jelentős. A kereskedői engedélyek 19201930 között (1925-öt kivéve) minden évben meghaladták az ipari engedélyek számát. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a ke­ reskedést a különféle változások kevésbé érintették. A kereskedés biztosabb, stabilabb egzisztenciát kínált, mint az iparűzés. Ipar- és kereskedelmi áganként vizsgálva a megoszlást, azt látjuk, hogy a ruházati ipar a várossá válás után is megtartotta vezető szerepét. Legtöbb kisiparos továbbra is a ci­ pész, szabó, csizmadia, kovács, lakatos, stb. szakmákban dolgozott. A kereskedelemben az élelmezési cikkekkel való kereskedés tört az élre, amely minden bizonnyal az életviszo­ 39 �palócföld 93/1 nyok megromlásával magyarázható. A városiasodás természetesen új iparágak meghonosodását is elősegítette. Az 1920-as évek közepétől jelenik meg a gépkocsival űzött személyszállító ipar Salgótarjánban, majd a 30-as évek elején az autó-taxizás ipa­ ra. A városi képviselőtestület 1939-ben alko­ tott szabályrendeletet az autó-taxi ipar gya­ korlásáról. Ebben az engedélyezhető bérau­ tók számát 8 darabban állapította meg. Iparengedélyt először azok számára biztosított, akik hat hónapon belül a lófogatú bérkocsi­ ipari engedélyükről való lemondás után az autó-taxi iparra tértek át. A megmaradó en­ gedélyekre pedig hadirokkantak, volt hadi­ foglyok, hadiözvegyek, a vitézi rend tagjai, igazolt tűzharcosok, az 1919. évi forradalom özvegyei tarthattak igényt. Jogi személyek részére a bérkocsik 20 %-át adhatták ki. A szabályrendelet kimondta, hogy az autó-taxi ipar kizárólag hazai gyártmányú gépkocsik­ kal gyakorolható. Sőt az alkatrészek beszer­ zését is a magyar autóipar termékeiből kellett megoldani. A hazai gyártmányú autók hasz­ nálatának elrendelése a gazdasági válság után súlyos helyzetbe került magyar autóipar megmentését célozta. Természetesen a gép­ kocsi elterjedése a fenntartáshoz szükséges új iparágakat, szolgáltatásokat is létrehívta. Megjelentek a benzinkutak, garázsok, javítóműhelyek és az autó javítást végző kisiparo­ sok. A motorizáció terjedésének újabb jele­ ként már motorkerékpár volt vásárolható és motorkerékpár alkatrészek javítását is hir­ dették. A rádió elterjedése életre hívta a rádió­ szerelő javító kisipart és rádió kereskedések 40 nyíltak. A városi fejlődés hatására emelkedett az élelmiszerárusító piaci árusok, valamint a vendéglősök és kocsmárosok száma. Az aláb­ biakban a piac, majd a vendéglők néhány jel­ legzetes vonását tekintsük meg. A kereskedelem hagyományos tevékeny­ ségi formáit vizsgálva a település élelmiszer ellátását végző napi és heti piacról kell szól­ nunk, ahová is Salgótarján közelebbi-távo­ labbi környékéről vitték áruikat az ősterme­ lők és a kofák. A várossá válás idejére már anarchikus viszonyok uralkodtak a salgótar­ jáni piacon. Állandó üzlettel rendelkező ke­ reskedők árulták a boltjaikban tartott árut, de a piaci árusok is folytattak fűszerkereske­ dr lmet. Ezért a legitim kereskedelem megvé­ dése érdekében kérelmet nyújtottak be a fű­ szerkereskedők, valamint az OMKE salgó­ tarjáni kerülete a városi képviselő testület­ nek. Ez indította el azt a rendelkezés soroza­ tot, amelynek nyomán egy ideig helyreállt a piac nyugalma. Szabályozták a napi piac el­ helyezését és a piaci árusítás rendszerét. A piaci árusok revízióját szükségesnek tartot­ ták, hiszen voltak kereskedők és árusítók, akiknek két vagy több üzletág gyakorlására jogosító iparigazolványuk volt. De akadtak, akiknek egy iparigazolványon több különféle jogosítványa volt, olyanok, amelyek különkülön is tisztességes megélhetést bizto­ síthattak az árusításban vagy kereskedelem­ ben egyaránt. "M ert meg nem engedhető, hogy ma am ikor a hadiárváknak, hadiözve ­ gyeknek és hadirokkantaknak ezrei várnak elhelyezésre, s a kiutasított tisztv ise lő csa ­ ládok egész tömege keresi az elhelyezkedést, �palócföld 93/1 akkor egyeseknek egész cso p o rtja legyen a különböző iparigazolványoknak a kezében" - rendelkezett a város vezető testülete. A ren­ deletek hatására helyreállt a rend. Újabb gondokat a piactéri bódék rendezetlensége, összevisszasága jelentett, amelyet majd csak a 30-as évek közepén épített új elárusítóhe­ lyek oldanak meg. A piac jellegzetessége az volt, hogy ha­ gyományosan a legdrágábbak közé tartozott, s árusainak háromnegyed része került ki vi­ dékről. A várossá válást követő év nyarán a piacon járó salgótarjáni polgár szerint a drá­ gaságnak az volt az oka, hogy semmiféle ha­ tóság nem törődött az árakkal. Tűrhetetlen­ nek tartotta, hogy a salgótarjáni piacon min­ denki olyan árakat követeljen ami neki tet­ szik: "A m íg nagyközség voltunk megvoltak a rendes p ia ci árak állapítva, amióta azonban címben, rangban és egy j ó csom ó adóban e­ löléptünk, a p ia c i árak ellenőrzésével senki sem törő d ik. .." Ennek megoldására hatékony fellépést követelt a piacra utalt polgárság. Salgótarján vendéglátóiparának második virágkora a várossá válástól számítható. Az első az 1880-as évek végétől kezdődően az 1910-es évek elejéig tartott, a már tizenhá­ rom ezres lélekszámú település keretein be­ lül. Salgótarján a századfordulóra falzárkó­ zott a vendéglátás méreteit tekintve a megye egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc és a megyeszékhely Balassagyarmat mögé. Ek­ kor a szállodás-, vendéglős és kávésipar 106 embert foglalkoztatott. 1922-től 1944-ig több mint 150 enge­ délyt adtak ki a fogadós, penzió, vendéglő, korcsma, kávéház és kávémérési iparban. En­ nek az időszaknak az alapításai a Nemzeti és Bristol szállodák, a Jancsovics, a Jóvári, Liget és Polk vendéglők, hogy mást ne említsünk. A vendéglők száma általában 20, a kocsmáké 20-25 körül mozgott. Nem korlátozódott az italfogyasztás azonban, mint főként a kocs­ mák legfontosabb tevékenysége e két üzletre. A törvények megengedték a fűszer-, vegyeskereskedőknek, szatócsoknak, hogy égetett szeszesitalokat helyben való fogyasztásra is árusíthatnak. Az egyéni bortermelők, szesz­ nagykereskedők szintén árusíthattak helybe­ li fogyasztásra. 1935-ben pl. 71 italmérő he­ lyen lehetett alkoholhoz jutni. A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége, benne a salgótarjáni csoport időről időre visszatérő problémája volt az egyre szaporodó termelői bormérések, a vendéglői ételeket adó kávémérések, kifő­ zések és a kereskedői üzletek italmérései elle­ ni küzdelem. Az italfogyasztás korlátlan le­ hetőségei hozzájárultak az alkoholizmus ter­ jedéséhez, amelyet a tuberkulózis és a nemi­ betegség mellett a harmadik népbetegségként tartottak nyilván Salgótarjánban még a 20-as évek közepén is. Ennek méreteiről dr.Cle­ m entis K álm án így tájékoztatott orvosi je­ lentésében: "a városban és a vá ro sh o z ta rto ­ z ó telepeken évente el fo g y a s z to tta k 1 m illió lite r bort, 25 0 ezer liter sört és 5 0 0 0 liter p á lin ká t, összesen m integy 3 0 m illiá rd ko­ rona értékben ." Ebből a hatalmas összegből "...a városi vízvezeték, csatornázás, utcaren­ dezés, fásítás, szemételtakarítás, közkórház, já rvá n ykó rh á z, tüdőbeteggondozás, a za z a legszükségesebb közegészségügyi berende­ zések költségeit egyetlen év alatt fe d e zn i le­ 41 �palócföld 93/1 hetne !" (1925. Almanach) A vendéglők meghatározó társadalmi, kö­ zéleti szereppel bírtak Salgótarján életében. Főként a jó hírnevű régi vendéglőkben tartot­ ták a különféle naptári ünnepekhez kapcsoló­ dó rendezvényeket (farsang, szilveszter), de a szellemi és művészeti élet nem egy jelentős eseménye is e színtereken zajlott le. A város­ ba érkező színész vándortársulatoknak ha­ gyományosan a Vadász szálloda bocsájtotta rendelkezésére nagytermét. A Balassa Bálint asztaltársaság a Nemzeti szálloda különter­ mében tartotta összejöveteleit. A Nemzeti adott otthont a SSE, a Pannónia az SBTC ren­ dezvényeinek. Újdonságnak számított az Új­ telepi Omilyák, a Fő utcai Tátra-kert és a Székely pihenő vendéglő vezetőinek ilyen irá­ nyú próbálkozása. A várossá vált Salgótarján képviselőtestü­ letében jelentős létszámban voltak jelen a vá­ ros kiskereskedői, kisiparosai, főként virilis jogon. Az OMKE salgótarjáni kerületének 1925-ben 42 képviselőtestületi tagja volt. A salgótarjáni ipa ro so k és kereskedők aktív szerepet vállaltak a társadalmi életben. Váro­ si képviselőtestületi tagságuk mellett részt vettek a felekezetek testületeiben, a sport­ egyesületek választmányában. Segítették az Önkéntes tűzoltótestület vagy a dalkör mun­ káját. A testületi munka mellett részt vállal­ tak a település kulturális életében, mozgósí­ tották az iparosokat és kereskedőket, vala­ mint a városi intelligenciát közcélokra és tár­ sadalmi megmozdulásokra. Az ipartestület és az OMKE együttesen hirdetett "monstre tüntető nagggyűlést" az infláció, a romló gazdasági helyzet megvál­ 42 toztatása céljából 1925 nyarán. Határozati javaslatukban a hitelkérdés megoldására, a baleset és betegsegélyezési kérelmek orvoslá­ sára, a jogosulatlan iparűzés meggátlására szólítottak fel. Követelték a hatósági üzemek megszüntetését, a tanonciskolai időbeosztás módosítását, a súlyos adóterhek könnyítését. A munkanélküliség mérséklésére építkezé­ sek, közmunkák megindítását javasolták. Vé­ gül az iparosság gazdasági érdekei érvényesí­ tésének politikai alátámasztására hívtak fel. A határozati javaslat pontjainak súlyát gya­ korlati tettel húzták alá. A gyűlés ideje alatt a város összes iparosai és kereskedői zárva tar­ tottak. Az Ipartestület vendéglő szakosztálya munkájának eredményességét jelzi, hogy 1937-ben Salgótarján adott otthont a Ma­ gyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmá­ rosok Országos Szövetsége kongresszusának. Szólnunk kell a zsidóság Salgótarján ipari és kereskedelmi életében betöltött szerepé­ ről. A türelmi adó-összeírások szerint az első zsidó családok az 1840-es évek elején jelen­ tek meg Salgótarjánban. Legjellemzőbb kere­ seti módjukat ekkor a korcsmárosság, a rongykereskedés és a pálinkafőzés jelentette. A meginduló ipari fejlődés és annak gaz­ dasági, kereskedelmi lehetőségei vonzották e településre a zsidókat. Az 1870-es népszám­ lálás már 227 zsidó vallású lakost talált Sal­ gótarjánban. A zsidók újabb hulláma az 1880-as években, a galíciai pogromok után érkezett Salgótarjánba. 1910-re a zsidó vallá­ sú lakosság száma jelentősen, több mint négyszeresére nőtt, míg 1920-ra csaknem 5 %-al fogyott. Az 1941-es népszámlálás 1255 zsidót írt össze. �palócföld 93/1 A zsidósághoz fűződik a múlt század 80as éveitől kezdődően a salgótarjáni állandó, letelepült kereskedelem megteremtése. Ők építették fel az első emeletes házakat is, az ő üzleteik helyezkedtek el a Fő utcán. "...szom ­ ták az ipar gyakorlására zsidóknak kiadható iparengedélyek és iparigazolványok számát. A törvény kimondta, hogy a fennálló italmé­ rési és italeladási engedélyeket két év alatt meg kell vonni. Salgótarjánban az összes baton a F ő utca egy nagyobb szakaszán 32 iparengedély és iparigazolvány több mint ü zlet közö tt csak egy van nyitva" - írta a vá­ egyharmada volt zsidó kézben. rosba látogató Szabó Zoltán. A zsidók által Amikor 1944 májusában elhurcolták a űzött ipar és kereskedelem töretlen fejlődé­ 254 műhely és üzlet fölött rendelkező zsidó sének az 1939: IV.tc. a II. zsidótörvény vetett iparosokat és kereskedőket, az üzleti élet véget. Ebben az iparengedéllyel vagy ipar­ szinte megbénult Salgótarjánban. 1944 de­ igazolvánnyal rendelkező lakosságnak szüle­ cemberében a felszabadult városban a közel­ tési és vallási adatairól való bejelentési köte­ látás megindítása így súlyos nehézségekbe lezettségnek kellett eleget tennie. Maximál­ ütközött. G ele n c sé r J á n o s : Ismertetőjelek II. (tus, színes ceruza) 43 �palócföld 93/1 Horváth István A Bell-párt Salgótarjánban a húszas évek elejétől ér­ zékelhető, a harmincas évek végéig meghúz­ ható határozott fejlődési ív, a korábbiaktól eltérő vonásokkal írható le. A folyamatban a legfontosabb elem volt, hogy a harmicas évek közepére létrejött egy új településminőség: a palóc falu helyén a külső szemlélő is városi körülményeket talált. A folyamat hosszabb idő óta meghatáro­ zó elemei között fokozatosan tért hódított a közigazgatás új gyakorlata és rendje, a várost irányító személyiségek és testületek alkotó magatartása, jelenléte. A pénztőke, a bánya és az ipar hármas egysége, negyedikként a minőségileg azonos, de újabb tartópillérre: a korszerű szemléletű városi szervezetre épít­ hetett, és így vált teljessé. A város fejlődéséhez szükséges anyagi tá­ mogatás jórészt a kormány, és egyes minisz­ tériumok döntéseihez közvetlenül is kapcso­ lódott. Mindez, ha nem is természetszerűen, de érthetően befolyásolta a salgótarjáni poli­ tikai magatartás kifejeződését is. 44 Politikai pártok Salgótarjánban a két vi­ lágháború között A város politikai élete lényegében három pólusú volt. A két meghatározó és szemben­ álló pont: a nemzeti-keresztény, valamint a szocialista-szociális érzékenység mellett, más politikai törekvések is gyökereket eresz­ tettek. A korszak politikai jellemzésének alapvető, meghatározó eleme az a tény, hogy Salgótarjánban az 1920 és 1944 közötti idő­ szakban a kormánypárti erők voltak többség­ ben. Ennek hangsúlyozása a reális körülmé­ nyek, a tényleges helyzet rekonstrukciója mi­ att is fontos. A mindenkori kormány iránti politikai szimpátia túlsúlya mellett egész­ ségesen fejlődött a városi pártsutruktúra is, amely vázlatosan a következő átnézeti képet mutatta. A korm ánypárt - a 20-as években Egysé­ ges párt néven, a harmincas években Magyar Élet Pártja néven - működött. 1926-tól szer­ zett, kezdetben S ztra n ya vszky Sándor, ké­ sőbb M ocsáry Ödön képviselővel az élen. �palócföld 93/1 hosszú ideig nemzetgyűlési, illetve később or­ szággyűlési képviseletet. A párt helyi szerve­ ződése az országos követelmények szerint él­ te mindennapjait. Rendszeres pártélete nem volt. Megyei illetve városi vezérkara ismert, és hangsúlyosan a képviselőválasztások ide­ jére mozgósította híveit, akik elsősorban a ki­ alakuló városi középosztályból: értelmiség­ ből, iparosokból, szakképzett munkásokból, kereskedőkből kerültek ki. A kormánypárttal szemben, ahol a nem­ zeti centrum képviseletére tették a hangsúlyt a legjelentősebb baloldali politikai szervező­ dés a Szociáldemokrata Párt (az MSZDP, később SZDP) volt. Az első - 1922-es - nem­ zetgyűlési választásokon képviselőjük, K rá ­ lik F eren c kapott mandátumot, és ő vett részt az ország irányításában 1926-ig. Az az­ után végbement általános-országos helyzet változása, a válság időszaka, a kormánypoli­ tika iránti vonzalom erősödése miatt, fokoza­ tosan háttérbe szorult. Ehhez a párt helyi ve­ zetőtestületeiben érzékelhető romló, tisztá­ zatlan viszonyok is hozzájárultak. Okát ab­ ban kell látnunk, hogy az 1918-1919-es for­ radalmakban játszott vezető szerepüknek, értékelésen alapuló nyugvópontra helyezése viszonylag lassan, hosszabb időt igényelt. Eb­ ből következően az újabb, fiatalabb generá­ ció bekapcsolódása a pártéletbe is hosszadal­ masan ment végbe. Nem elhanyagolható ha­ tású volt az állandó, ellenséges politikai célú támadás sem. A szociáldemokrata párt poli­ tikai háttere mindemellett bőséges volt. A munkásegyesületek, a szakszervezet termé­ szetes működési terepet biztosítottak a párt és vezetői számára. Különösen a kulturális - olvasó, dal és hangszeres egyletek, egyesüle­ tek - keretében munkálkodó fiatal és idősebb aktivistákra támaszkodhattak. Legális műkö­ dése azért is volt jelentős, mert a szociális fe­ szültségekkel megterhelt város politikai pa­ lettáján a javak igazságosabb elosztásának elvét, a munkásérdek politikai síkú képvisele­ tét, a szolidaritás gondolatát folyamatosan megjelenítették. A két politikai erő között csapódó, kevés­ sé k ifo r r o tt , esetenként szűkkörű, vagy kon­ junkturális tényezők is megjelentek. Változó volt ezeknek a szervezeteknek a hatása. A k e r e s z té n y s z o c i a l i s t á k szervezete a munkások között - elsősorban a vasasoknál tartós és figyelemre érdemes politikai súlyt képviselt - különösen 1932 után. Tevékeny­ ségük - bár meghatározóvá nem vált - ma még kevéssé ismert. Sokszor keverték őket kivált a 40-es években - a nemzeti szocialis­ tákkal. Az É b red ő M ag ya ro k E g ye sü le te , a hú­ szas évek elején a hozzájuk kapcsolódó fiata­ lok szervezete a S a so k , a M O V E , 1923-tól a F rontharcos Szövetség tevékenysége eme­ lendő ki. A 30-as évek Gömbös-féle Nemzeti Egy­ ség P á rtja , a méltatlanul elfelejtett Gaál Gaszton vezette K i s g a z d a p á r t, Salgótarján­ ban nem szerzett meg jelentős számú lakos­ sági csoportokat. A háború közeledtével, a növekvő szociá­ lis feszültségek miatt is erősebbé vált a N y i­ laskeresztes P árt vonzása. Ez különösen a 39-es választások időszakában volt jelentős. Ekkor a város második legerősebb pártja volt. Egy év múltán, az 1940-es bányászsztrájk za­ 45 �palócföld 93/1 varos időszakát követően, a szervezet hatása - a korabeli dokumentumok által is igazoltan - fokozatosan csökkent. Indokolt, hogy szóljunk a kom m unisták c so p o r tjá r ó l A kor viszonyai között legáli­ san nem működhettek. A párt nézeteinek to­ vábbvitele egy-egy személyhez, egy-egy ki­ sebb csoport tagjaihoz fűződött. A városban közismert volt O czel Já n o s, B enkő A n ta l, S u lyo k A n d r á s és még néhány más - hétköz­ napokban a köztiszteletben álló - személy kommunista nézeteiről. Hatásuk azonban - a környékre is kitekintve - néhány száz főre terjedt ki. Mindezeket, a kifejezetten politikai célú szerveződések körét nagyszámú, un. civil tá rsu lá so k - kulturális társaságok, egyesüle­ tek - tették teljessé. Ez utóbbiban munkálko­ dó személyek és csoportok egy-egy párt hold­ udvarában jelentkeztek cselekvően. litikai - helyi viszonyok ismeretében is ere­ deti, bátor vállalkozásnak tűnt Bell Miklós kezdeményezése. Eredeti és bátor abban az értelemben, miszerint a történeti, politikai élet tapasztalatai szerint Budapesten túl a po­ litika területén elindult kezdeményezések ti­ szavirág életűnek bizonyultak mindezideig. Valószínű, hogy e tapasztalat birtokában volt a pártalapító is. Salgótarján a tőkés nagyipari háttér, a nem túl régi keletű városi státusz miatt a szociális feszültség együttesében je­ lenthetett pártalapítói vállalkozói alapot. Ta­ lán ez adott erőt az új törekvés elindításához is. A bizonytalanság elfogadása, a sokféle, felvethető esetlegesség mellett három kérdés megfogalmazását alapvetőnek tartom: vizs­ gáljuk meg ki volt Bell Miklós? Milyen esz­ merendszer hatása alatt élt? Hogyan műkö­ dött a szellemiségéből táplálkozó párt? Bell Miklós élete, eszmeisége , politikai hitvallása és gyakorlata A harmincas évek elején, pontosabban 1931- 1932-ben, ezt a városi politikai struk­ túrát feszegette, próbálta megbontani egy új mozgalom - a Bell Miklós féle Gazdasági Re­ formmozgalom 1931-ben - és Új párt: az 1932- nyarán Gazdasági Reformpárt néven megszerveződött, és ugyancsak Bell Miklós személyiségéhez kapcsolódott politikai cso­ port. A párt megalakulása túlmutatott a városi viszonyokon: az alapító szándék szerint or­ szágos pártként szerveződött, és így is műkö­ dött megszűnéséig. Az akkori általános - de különösképp po­ 1. Bell Miklós Levéltári forrás alapján állíthatom, hogy Bell Miklós 1872-ben a Torontál megyei Zsombolyán született. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányainak befejezését köve­ tően, Budapesten kezdte műszaki vállalkozói, építőmesteri pályafutását. Fiatal korában - a század első éveiben életrajzírója szerint "beutazta Európát, és végig tanulmányozta a gazdasági rendszereket". 1912-ben földbirtokot vásárolt Mátrade­ recskén, ahol "helyben bányászott agyagból készített" téglát és cserepet. Üzemében 120 többnyire helyi - embert foglalkoztatott. 1915-ben költözött a faluba. Politikával 1919, a tanácsköztársaság rendszerének bu­ �palócföld 93/1 kását követően kezdett foglalkozni. 1922-ben a pétervásári körzetben nemzeti és fajvédő programmal a kormányzó Egységes Párt tag­ jaként nemzetgyűlési képviselővé választot­ ták, aholis 1927-ig dolgozott. Gömbös Gyula köréhez tartozott, és vele együtt alapítója az 1924 novemberében létrejött Magyar Nem­ zeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártnak. A nemzetgyűlésben tagja volt többek kö­ zött a közigazgatási, a vízügyi, a zárszáma­ dást vizsgáló bizottságnak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint gazdasági kérdésekhez há­ rom ízben - 1923. január 8-án, július 10-én és 1924. április 11-én - szólalt fel. Mindhá­ rom alkalommal saját gazdasági elképzelése­ it adta elő. Megnyilatkozásaiban megfogal­ mazott javaslatait nem fogadták egyértelmű­ en el. Parlamenti élete politikai vonatkozásban sem volt viharmentes. Ahhoz a körhöz tarto­ zott - amelyet Gömbös, E ch a rd t Tibor, B a jc s y -Z s ilin s z k y E n d re és még nyolc más képviselő alkotott - akik bírálták a Bethlenkormány "gazdaérdekeket sértő" politikáját, a nagyarányú kölcsönök és hitelek felvételét. Követelték a kormány átalakítását, s határo­ zott "kereszténynemzeti" politika folytatá­ sát. Ennek elmaradása miatt 1923. augusztus 2-án a fentiek kiléptek az Egységes Pártból. Bell mindezek után résztvett Ulain Ferenc által szervezett, a kormány ellen irányuló fegyveres puccskísérletben. A résztvevőket 1923 novemberében letartóztatták és elítél­ ték. 1924 áprilisában az "Ítélőtábla megvál­ toztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, f ö l ­ menti az Ulain-perben elitélteket". A politikai viharok lecsendesedtek 1925- 1926-ban Bell Miklós körül. Az 1927-es nemzetgyűlésbe már nem került be. Soha ki nem békülésig tartó személyes konfliktusa támadt az 1928-ban a kormánypártba vissza­ térő Gömbössel. Egyre magányosabban élt. Az ország politikai életébe az új országos párt révén szándékozott visszatérni. Ezt azonban gátolta, hogy 1933 után egészségi állapota is megrendült. 1936-tól rendszeres orvosi ellátásra szo­ rult. Hosszú betegség után, 1938. július 8-án Egerben, hatvanhat éves korában "megölte a szívbaj". Munkásságát a Pro Ecclesia et Pon­ tifice pápai kitüntetéssel ismerték el. Teme­ tésére, a hozzátartozók mellett, az egész or­ szágból érkeztek hívei, tisztelői. 2. Bell Miklós eszmevilága, felfogása Bell Miklós nézetei, szellemisége jól re­ konstruálható. 1924-től kezdődően 1936-ig, betegsége súlyosbodásáig, nagy aktivitással rögzítette papírra felfogását. Nagyobb tanul­ mányszerű műtől, vitairatig, írásban megje­ lent politikai beszédek, újságcikkek sokasága tanúsítja hitének, felfogásának gyökereit, lé­ nyegét. Művei közül alapvetőnek tartom: a "Gaz­ dasági kibontakozási terv" (Bp. 1924), az "Új gazdasági rendszer, új társadalom (Bp. 1924)" és a "Gazdasági Reformterv (Bp. 1929) című terjedelmesebb dolgozatait. Az abban leírtakból egy összefüggő filo­ zófiai és történeti alapozottságú rendszer bontakozik ki az olvasó előtt, amelyben újító szándékú, merész gondolatok, kiforratlan és konzervatív nézetek együttesen jelentkeztek. Az eszmerendszer tartópilléreit a következők 47 �palócföld 93/1 alkotják. Nézeteinek kifejtéséhez, a kora viszo­ nyaiból, a rossz helyzetből annak kritikájá­ ból, oknyomozó feltárásából indult ki. Megítélése szerint "jelenleg is haldokló korszakban vagyunk" - írta 1924-ben. Véle­ ménye szerint a rossz helyzet oka "a helytelen forgótőke és centrális gazdasági rendszer fenntartása." Mindeme felismerés késztette a cselekvés halaszthatatlan voltára, mert "az eddigi centrális rendszerrel teljes csődbe ju­ tunk". Gondolkodásának mélysége, tartalma és a megoldás - a generális változtatás igényé­ nek hangsúlyozásával - konkrétuma legtisz­ tábban az 1929-ben megjelentetett tanul­ mányából olvasható ki. Intellektusának és egyben politikai néze­ teinek sarkpontjai a következők voltak. letve unokája a bolsevizm us uralomra ke­ rült", (56.p. Gazdasági reformterv) II. A harc az anyagi javak, a gazdaság fölötti uralom megszerzéséért folyik. A küz­ delmet egyenlőtlennek tartotta, mert a XV. századtól a "bankokrácia" a gazdasági hatal­ mat fokozatosan megszerezte, amelyhez a politikai szintér uralmát is hozzákapcsolta. Ennek elsődleges oka az aranyfedezetű pénz­ ügyi rendszer bevezetése. "Az arany sohasem volt az árunak az ármeghatározója" hanem fordítva. (21.p. Új gazdasági rendszer, új tár­ sadalom.) A pénz bevezetése csak rövid ideig tartó fellendülést, eredményt hozott (uo.9.). Az ellentmondás feloldása, megszüntetése véleménye szerint - csak akkor lehetséges, ha az egyéni tulajdonú, földingatlan elszámoló rendszer kerül bevezetésre. A fennálló rend­ szer áttörése azért nehéz, ugyanakkor felfo­ I. Két szembenálló eszmerendszer élet-gása szerint szükséges, mert az internacioná­ halál küzdelme zajlik a világban. Felfogása lis "plutokratikus bankokrácia" világuralma, szerint a demokratikus kereszténység és a a saját érdekét kifejező összeesküvése foly­ centrális berendezkedésű liberalizm us har­ tán megakadályozza az ettől eltérő nézetek és col a világ uralmáért. Az eszmerendszerek a gyakorlat érvényesülését. A bank mint intéz­ gyakorlati életben fejtették ki hatásukat. Így mény egyébként is káros, mert eladósítja a "A keresztény családi szentély általános be­ termelőt, haszonra és vezetői szerepre tör, vezetése folytán a nép komoly munkához fo­ noha a saját emberei nem értenek az üzemi gott, ami gazdasági életünknek mai napig az termelési élet szervezéséhez. A gazdasági fej­ alapját biztosította." (8.p. Új gazdasági rend­ lődésnek a részvénytársaságok helyett, nem szer, új társadalom.) Ezzel szemben: "A mai lehet - felfogása szerint - más az alapja, mint lib erá lis korszak óriási módon növelte az a "korszerűsített céh rendszer". emberi igényeket, de nem képes ezeket kielé­ III. Társadalmi színtéren bekövetkező gíteni. Ezt leginkább látjuk Oroszországban, Németországban, Angliában, Franciaország­ változás a nemzeti és keresztény ideológiájú ban és más országokban ahol a liberalizmus, országkormányzás következetes megvalósí­ és annak gyermeke a szociáldem okrácia, il­ tásával érhető el. Ehhez elsősorban jó politi­ 48 �palócföld 93/1 kusok kellenek - írta. Drámaian tette fel a kérdéseit: "volt-e az utolsó hetven év óta ak­ tív államszervező politikus hazánkban, aki a nemzetünket szerette? Volt-e olyan, aki a kor magaslatán állt? Volt-e lelkiismeretesség ezen idő alatt?" (UGR-UT. 11-12.p.). A kor­ mányzó munkába a gazdasági életet is be kell vonni. Most nem így van: "gazdasági életünk nem kormányunk által van irányítva, hanem láthatatlan kezek irányítják egyéni érdek szerint". (GRT. 54.p.) Ha változtatást aka­ runk, akkor az előrehaladást csak a hagyo­ mányos magyar középosztályra építve remél­ hetünk: "a régi m agyar középosztály sarjai­ nak jogában áll a prioritást követelni, mert őseik vér és anyagi áldozata semmi más, mint a mai Magyarországnak becsületbeli adóssá­ ga, amit régen visszafizetni a legelemibb szüksége lett volna." (GRT. 51.p.) Nézetrendszere nagy és összefüggő. Lé­ nyegében kiterjedt az egész magyar társa­ dalmi élet valamennyi összetevőjére, cso­ portjára és intézményére. Javára kell írnunk, hogy sem teoretikusan, sem praktikusan el­ ővezetve nem olvashatunk műveiben irreden­ ta, revizionista, a politikai divat szerinti fel­ fogásokról. 3. A Bell-párt tevékenysége Salgótarján­ ban A korábban már vázlatosan bemutatott városi, politikai szerkezet mindennapjaiban némi izgalmat hozott az 1931-es mozgalom megjelenése, és az 1932-es pártzászló bontá­ sa. Csodálkoznunk ezen ma sem kell, hiszen általában is szokatlan jelenségről beszélhe­ tünk a Bell-párt kezdeti tevékenységének megindulásakor is. A program sem volt könnyen kiismerhető. A politikai háttérrel sem volt kis feladat a szinkronitás megterem­ tése. A pártnak nevet - a saját családi nevét adó vezér sem volt már fiatal: hatvanévesen a politikai pálya újrakezdéséhez erő és bátor­ ság kellett. A párt - annak országos központja - kez­ detben a Karancs út 2-ben, később - 1932 nyarán - a Fő út 182. számú házban kezdte meg tevékenységét. (Az eredeti épületek már nincsenek meg.) Az alapító tagsága 242 fő volt. Többnyire salgótarjáni középosztályhoz sorolható műszaki értelmiségiek, rajtuk kívül papok, szakmunkások, birtokos parasztok al­ kották azt. Köztük neves, közismert szemé­ lyiségeket is megtalálunk. A párt ügyvezető igazgatója A n g y a l J á n o s E n d r e , okleveles mezőgazdász, egyik fő ideológusa a népszerű salgótarjáni fogorvos, B ru n o vszky L o rá n d volt. Ismerős volt S z á n ta y I stvá n állomásfő­ nök, A Munka című lap alapítója, B a lh a u s e r Is tv á n acélgyári mérnök és mások. A párta­ lakulás hivatalos sajtótájékoztatón történt. Bejelentését követően hevesi, elsősorban Pé­ tervására és környékéről származó személyi­ ségek csatlakoztak a párt politikai program­ jához. 1932-1936 között a Bell-párt lassan fejlő­ dött. Az ország északi körzetein túl Szabolcs­ ban, Hajdúban, Békésben, Baranyában épül­ tek ki alapszervezeteik. Sok olyan csoporto­ sulás volt, amelyeknek tagjai a kisgazdapárti politikából kiábrándulva csatlakoztak. Politi­ kai-történeti érdekesség, hogy Budapesten csak alapszervezetük működött. Bár előfor­ 49 �palócföld 93/1 dult, hogy a pesti párttagok magukhoz akar­ ták ragadni a kezdeményezést. Akciójuk si­ kertelen maradt. A párt újságjában - amely­ nek Új Korszak volt a címe - tájékoztatták a tagságot: a párt központja Salgótarjánban volt és marad. A mindennapi pártélet megszervezése, a kor igényének megfelelően laza volt. A párt­ nak nem volt működési szabályzata. Tagja az volt, aki bejelentette, hogy megismerte és egyetért a párt általános programjával, vásá­ rolta az Uj Korszakot - ára negyedévente 60 fillér volt - és befizette a negyedéves tagdíjat előre, amelynek összege 20 fillér volt. A párt tagjai egymást "bajtársnak" szólították. Sike­ res hadjáratokat szerveztek a tagság létszá­ mának növelésére. Nézeteik változásában a legszélsőségesebbek 1933-ra lettek. Röpcé­ dulájukból ismerjük, hogy örömmel üdvözöl­ ték Hitler hatalomrajutását. A német eszmék követése uralkodott cl soraik között. "N em zetü n k tanulhatna á ld o za tkészsé­ g et a német néptől, a kik m agas p á rta d ó t ve­ tettek ki m agukra, hogy nem zeti mozgalmuk, 50 a Hitler mozgalom célt érhessen... a hatalom már a Hitler kezében van, aki meg fo g ja tör­ ni a bankokrácia uralm át a német biroda­ lom ban és véget vet a bolsevizm us ve szed el­ mének. Kövessétek a német példát, hogy mi is H itlert követhessük." - fejezték be 1933 márciusában megjelentetett körlevelüket. A párt az országos politikai porondon nem ért el igazi sikert. Sem az 1934-es, sem a későbbi választásokon nem jutott mandá­ tumhoz. Az is a tényhez tartozik, hogy a kor­ mány intenzív ellenpropagandát folytatott ahogy ők megjelölték - a Bellizmus ellen. An­ nak elsősorban gazdasági pontjait vették közgazdasági kritikai elemzés alá a rádió, az or­ szágos sajtó segítségével. A párt vezetője 1936 után egyre gyakrab­ ban betegeskedett. Egyre kevesebbet foglal­ kozott a konkrét pártmunkával. Mögötte ha­ sonló, országosan ismert politikus nem volt. Így aztán a tevékenység is fokozatosan sor­ vadt, és Bell Miklós halálával a pártja meg­ szűnt, és ezzel álmai is a történelem lapjain őrződnek tovább. �palócföld 93/1 Kovács Anna Az öntudatosodó város "″A történelem nem ismer ugyan azonosságokat, de ismer feltű n ő és megkapó hasonlatosságokat Szinte azt lehetne mondani, hogy a történet nagy hőskölteménye egyes strófáinak is megvan a maguk refrénje." ('Gróf Klebelsberg Kuno: A magyar rekonstruk­ ciók. 1926 .) Egy mozaik a város szellemi életéből: a Salgótarjáni Almanach Salgótarján tanulságosan izgalmas idő­ pontban: a Trianon utáni években; jellegzetes helyen, a területveszteségek hatására perem­ vidéken; és sajátosan is : a bánya és az ipari nagyvállalatok sokszor talán túlzottan gyá­ molító; ám nélkülözhetetlen támogatásával tette meg első lépéseit a városi fejlődés útján. Magyarország, Trianon után mint már annyi­ szor történelme során egy újabb megújho­ dást remélt, egy újabb rekonstrukció előtt állt. S a politikailag és gazdaságilag meggyen­ gült országban a revíziós törekvések mellett sokan hittek a kulturális felemelkedés re­ formprogramjában. Az 1920-as évek dere­ kán egyértelműen fogalmazott erről a kora­ beli kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno, aki - s bár ez véletlen, de szempontunkból mégis­ csak figyelemre méltó tény - 1922-től, a vá­ rossá nyilvánítás évétől, 1931-ig töltötte be posztját. "Szeretném a köztudatba belevinni - kezdte 1925-ben p ro g ra m já t -, hogy a tria ­ noni béke következtében le fe g y v e rze tt M a ­ g ya rországban a ku ltu sztá rca voltaképpen honvédelm i tárca is. H onvédelm i tárca olyan értelemben, hogy m ost elsősorban a szellem , a m űvelődés fe g y v e re iv e l k e ll vé ­ deni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell m indig újból és újból bebizonyítanunk a v i­ lág nemzetei előtt, hogy a magyar viszontag­ sá g o s életének m ásodik ezer esztendejében is életképes... a magyar kultúra m unkásai­ 51 �palócföld 93/1 kaszeretet és akkora h a za fisá g nyilvánul is e tükör, a lényegi vonásokra ráismerhe­ tünk. Kövessük a polgármester tanácsát, mi­ szerint " .. ne ije d jü n k meg e tükörképtől. H a nál, kezd ve a z egyetem i tanároktól le a sze­ gény óvónőkig, olyan kötelességtudás, mun­ meg, hogy a szellem eszközeivel jó r é s z t p ó ­ szom orúak is a mi közálla p o ta in k, ha sivá r tolni tudjuk az anyagi eszközöket." is a múltunk és jelenünk, ha ta lá n leg elh ­ Salgótarjánban mintha csak az idők sza­ vára felelt volna, 1925-ben érdekes kis könyv jelent meg, a helyi lap, a A Munka Naptára: a Salgótarjáni Almanach, aminek első kötetét 1926-ban még egy követte. Salgótarján első évtizedéről, a város szellemi életéről alapvető forrásul szolgálhat e két kötet, annál is in­ kább, mert készítőinek, szellemi alkotóinak az Almanach előszavában nyíltan felvállalt célja is ez volt. Az előszó különben drF ö r s ­ ter K á lm á n polgármester tollából került ki, aki városépítő gondolatait a hivatalos kor­ szellemnek megfelelően - a veszélyeztetett­ ség érzetéből fakadó aggódással, az áldozat­ vállalók töretlen hitvallomásával - kellően drámaira hangszerelve adta elő. anyagoltabb is városunk az orszá g v a la ­ mennyi városa között, kétségbeesésre azért nincs ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben." j a a z o rszá g o t meggyógyítani. - D olgozni A helyi intelligencia - és a városi tudat Förster Kálmán előszavát tévedés lenne a szokásos hivatali gesztusok közé sorolni. Ön­ magán túlmutató tény az, hogy a város pol­ gármestere szólt az Almanach hasábjain az olvasókhoz. A kötet szerzőgárdájának - a vá­ rosi intelligenciának - jelentékeny része ugyanis a város hivatali vezetőiből került ki. Olvashatjuk Horváth L á szló jogügyi, Köntz­ ey Ferenc műszaki városi tanácsnokok, dr C lem entis K álm án városi tiszti orvos, és L a p sá n szky Já n o s pénztári ellenőr írásait. Természetes, hogy a város vezetőit elsődlege­ sen városuk jelenének kérdései izgatták, ám a jelen fejlődés lehetőségeit a múlt és jövő összefüggésében vizsgálták. "M in d en ú j - k e ll! M unka, munka és munka kell. - E z a minden idegen - , a m últra senki sem kíván­ könyv is egy tég la S a lg ó ta r já n épületének csi, a jö v ő v e l senki sem törődik." - állítja felép íté sé h e z. E könyv kiadásának c é lja a írásában Horváth László, majd számbaveszi azt a lehetséges örökséget, hagyományt, ami­ re véleménye szerint építeni lehet. Rátérve a város helyzetének korabeli értékelésére, nála is tettenérhető az az egyébként általánosan is tapasztalható törekvés, hogy a művelődés elemeit nagy hangsúllyal igyekeztek beépíte­ ni a gondolkodás rendszerébe. "A vá ro s ku l­ " A háborút elvesztettük. R ongyosak let­ tünk. Szegények lettünk. Világ árvái lettünk. - B eteg az o rszá g ga zd a sá g . O rvos nincsen. C sod á t vá r m inkenki. P ed ig nem csoda f o g ­ vá ro s és környék g a zd a sá g i, ku ltu rá lis és term észeti értékeinek ism ertetése. Tükör akar lenni a város életének." Az alábbiakban nézzünk közelebbről ebbe a tükörbe, vegyük szemügyre benne Salgótar­ jánt, abban a reményben, hogy az Alamanach vizsgálatával a város szellemi képe - és nem szellemképe - vázolható fel, és ha még torzít 52 turális élete is igen erős fejlő d ést mutat - ál­ �palócföld 93/1 jó s z ív ű S ch m id t J e n ő ig a zg a tá sá va l... a E korai felismerés helyesnek bizonyult. A köztisztviselőkkel együtt való­ ban ők alkották azt a réteget, a középosztály derékhadát, amely iskolázottsága, széles lá­ tóköre révén, azontúl, hogy képes volt szak­ szerűen megszervezni a termelés, valamint a városigazgatás feladatait, ennél jóval többet végzett, amikor felismerte és vállalta is kül­ detését a művelődésben, a szellemi élet alakí­ tásában. Áldozatvállaló tevékenységük ered­ ményeként a vállalatok jelenléte nemcsak a város korabeli jelene szempontjából volt meghatározó, de múltjuk is beemelődik a tör­ téneti gondolkodásba. A Salgótarjáni Almanach szerzői között ott találjuk azokat az alkotókat, akiknél az értelmiségi életmód, a szellemi munka elemei még hangsúlyozottabban kerülnek előtérbe. Ennek egyik típusát képviseli S zá n ta y I s t ­ ván, az Almanach összeállítója. Foglalkozá­ sára nézve Szántay a salgótarjáni vasútállo­ máson "ellenőr rakt.főnök" volt. Ő volt, aki 1923-ban útjára indította A Munka című he­ tilapot, aminek később felelős szerkesztője lett. Már önmagában ez a cselekedete példa­ értékű, lapja a maga idejében egyedülálló vállalkozás, a maga nemében egyedüli sajtóorgánum volt a városban. (Az 1920-as évek­ ben csak az Akarat gimnáziumi diáklap, és A bányász című közlöny jelent meg kívüle Sal­ gótarjánban.) A Munka és Naptára az Alma­ nach legáltalánosabb célkitűzéseként a ke­ resztény nemzeti ideológia szolgálata fogal­ mazódott meg. "A vilá g n ézetek harcában az n a g yv á lla la to k kitűnő m űszaki fe lü g y e lő i, egyetlen e lfo g a d h a tó emberi ala p ra helyez­ v á lo g a to tt mérnökei, m ind kivá ló a n értékes kedtünk: a keresztény, nem zeti alapra. N em erő arra, hogy segítsenek a városból terem ­ mentünk az utcára zsid ó kérdést csinálni, lítja talán megérthető túlzással. - A z á lla m i és tá rsu la ti elem i isk o lá k , a p o lg á ri iskola és főgim názium karöltve versenyeznek az if ­ jú s á g oktatásában. A szám szerint 3 0 egye­ sület, ille tv e szö vetség á lla n d ó fe l o l v a s á ­ sok és m űkedvelő elő a d á so k rendezésével fe j l e s z t i a la ko ssá g n a k ku ltu rá lis öntuda­ tát." A szerzők között a másik jól elhatárolha­ tó réteg a műszaki szakembereké. Eisele Ottó bányafőmérnök a Salgótarjáni Kőszénbá­ nyák történetét vázolta fel; az Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbányával a bag­ lyasaljai bányatitkár H o r v á t h G y u la foglal­ kozott, és minden bizonnyal az Acélgyár név­ telen ismertetője is a műszaki tisztviselők kö­ zül került ki. Mint ahogy azt A Munka egy 1923-as cikke is tanúsítja, már igen korán felismerte a városi tudat azt, miszerint ab­ ban, hogy Salgótarján "egy kedves, vonzó, ál­ ta lá n o sa n jó m ó d ú , tekintélyes kultúrhely le­ gyen" elsősorban "nagyszám ú és üde é s z já ­ intellegenciájára" támaszkodhat. Amikor a névtelen cikkíró számbaveszi, hogy kik is ők, a város első polgármestere Förster dr. mellett ("aki nem ismer fáradsá­ got, ha valami szép dologról van szó") első he­ lyen említi a bányák, nagyvállalatok vezető szakembereit: "itt va n a kőszénbánya h a ta l­ rású m as v á lla la ta , o ly szaktekintély ig a zg a tá ­ sá va l, mint R óth bányaügyi fő ta n á c so s, itt van a va sg y á r a m odern és gyorsakaratú L ip ta y ig a zg a tá sa alatt, a baglyasi bánya a te n i v a la m it." 53 �palócföld 93/1 sem f u r k ó s botokkal m ás va llá sú ablakokat beverni, de egy percig sem hagytuk olvasóin­ kat kétségbe, hogy mi a m eggyőződésünk" - vallotta a főszerkesztő. Az ideológiai jellegű célon túl Szántayt komoly szakmai megfon­ tolások is vezették, amikor lapjával és főként az Almanach kiadásával fórumot kívánt nyújtani azoknak, akik Salgótarján irodal­ mát megteremteni, művelni, tudatosságát erősíteni hivatottak. Végül természetesen mint modern vállal­ kozót anyagi megfontolások, indokok is ve­ zették, a vidéki lapkiadás pénzügyi nehézsé­ gein próbált úrrá lenni, s mint modern vállal­ kozó haszonra szert tenni. Túlzás nélkül állítható, hogy az értelmisé­ gen belül meghatározó volt a városban a pe­ dagógus réteg. Salgótarjánban még az is fel­ erősítette szerepüket, hogy művelődési intéz­ mények hiányában elsődlegesen az iskolák keretein belül alakultak ki és működtek azok a szellemi műhelyek, amelyekben a társada­ lomtudományi és történeti gondolkodás megerősödhetett. Nem véletlen, hogy a peda­ gógusok közül emelkedett ki a város első tör­ ténésze D ornyay B éla , aki 1923-ban került a városba. A Chorin Ferenc Gimnázium taná­ raként, iskolai munkája mellett nagy nehéz­ ségek közepette, helyi forrásmunkák, könyv­ tárak, levéltárak hiányában megkezdte a vá­ ros történetének rendszeres feldolgozását. Dornyay esetében szerencsésen összetalálko­ zott az egyéni érdeklődésén alapuló történé­ szi indíttatása azzal a helyi igénnyel, hogy Salgótarján mint új város éppen ebben az időszakban kereste a történelemben a maga fogódzóit, számbavette hagyományait. S 54 minderre még ösztönzőleg hatott, hogy a tria­ noni sokkhatás következtében általában is felértékelődött a történelmi múlt szerepe, a mindennapi gondolkodást átható történeti érvelést a "nemzetmegőrzés" leghatásosabb eszközének tartották. Jó példázza ezt az összefüggést az a két tanulmány, amit Dor­ nyay az Almanach-ban közzétett. Az első kö­ tetben Salgótarján és vidékének természeti szépségeit, a másodikban műemlékeit mutat­ ta be. Dornyai témaválasztása már önmagá­ ban figyelemre méltó tény. Az ő tevékenysé­ ge nyomán, publikációiban kezdődött el az a törekvés, hogy a város természeti környeze­ tét megbecsülendő, megőrzendő értékként beépítsék a városi hagyományok rend­ szerébe. A várost körülölelő "gyönyörűséges környék" azonban nem pusztán csak termé­ szeti szépséget jelentett, hanem váraival, épületeivel a magyar történelem azon színpa­ dát is, melynek jórészét elvesztettük. Trianon kövekeztében határainkon kívülrekedtek ter­ mészeti kincsekkel együtt történeti múltunk, azonosságtudatunk emlékei is. Dornyay írá­ sai azt bizonyítják, hogy ez a kérdés igen éle­ sen vetődött fel éppen itt Salgótarjánban, a peremvidéken. “B ec sü ljü k meg régi em léke­ inket, legalább azt a keveset, am it még ma­ gunkénak vallhatunk, mert csak így rem él­ hetjük, hogy a jö vő b en g a zd a sá g i f e lv ir á g ­ zásunk után - a műalkotások terén m ajd mi is jelen tő seb b eredményekkel dicsekedhetünk s itt sem kell m ajd szégyenkezve elmaradnunk más, hasonló városok kulturtevékenysége m ögött!" - zárja a műemlékek ismertetését. Dornyay Béla munkásságában ismerhető fel legtisztábban, hogy Salgótarján törté­ �palócföld 93/1 netének, a városi hagyományoknak, a városi én testvérem - sorából kiemelkedik Az én öntudatnak olyan összetevői, elemei vannak, hárfám című, amelyben emberi-alkotói arsmint a trianoni sokkhatást követő határhely­ poeticáját fogalmazta meg. Elhatárolta ma­ zet-, a bányai - ill. ipari vállalatok szerepének gát a modern irányzat képviselőitől, jelesül -, a természeti táj megőrzésének-, és a törté­ A d y E n dre költői világának újszerűségétől: nelmi emlékek megbecsülésének tudata. "É n szívem ből tépem a d a lt,/ Ó, nem úgy, m int m á so k,/ M in t a bizarr, to rzéletű / M a ­ Irodalmi próbálkozások - szellemi törek­ vések Az alkotó értelmiség kisszámú, ám a szel­ lemi életben különösen figyelemre méltó, mert azt közvetlenül alakító; ill. a szellemi­ séget sajátos élményszerű formában megje­ lenítő csoportja: az íróké, irodalmároké. Sal­ gótarján ebben a vonatkozásban is felmutat­ ja azokat a jellemzőket, mint általában a vi­ déki városok a századelőn, noha az tény, hogy kiugró tehetségek híján a helyi értéken túl­ mutató életművek nem igen születtek itt. A Salgótarjáni Almanachban olvasható irodal­ mi alkotások minden vonatkozásban tipizál­ ják a város irodalmi életét. Az írók többsége a pedagógusok köréből került ki, némelyikük a korabeli irodalom hi­ vatalos képviselőjének számított. Így első szerzőnk is az a V is n y o v s z k y R e­ z s ő , aki vezető kir. tanfelügyelő volt, a megye társadalmi és kulturális életében jelentékeny szereppel bírt. Tizenhat önálló kötete jelent meg, a Petőfi Társaságnak tagja, a Madách Társaságnak egyik alapítója volt. Költemé­ nyei témáit gyakran a magánélet szűk köré­ ből választja, egy zárt patriarchális életesz­ ményt, és a népies(kedő) költészeti irányt idealizálja. Az Almanachban megjelent versei - Az én anyám, Az én asszonyom, Az én fiam. Az g ya r m e ssiá so k .// G yűlölöm a trá g á r-d a ­ lo k / B eteg p en g etői t / É s a merész röptű " uja k " / Ezer arcredőit." Szintén pedagógus volt V adkerty B éla , aki a hadifogságból hazatérve a bánya iskolá­ iban tanított. Első írását már 1923-ban hozta A Munka, és irodalmi működését a Gárdonyi és a Madách Társaságok rendes tagsággal is­ merték el. Az irodalom minden műfajában próbálkozott - szigorúan hazafias célzattal. Az irodalom kérdéseit, az írókat is ezzel a szi­ gorúsággal, elvszerű kizárólagossággal ítélte meg A magyar irodalom kaméleonjai című 1932-es hírlapi cikkében. Ebben megtámadja Szabó D ezső t, mert elhagyta nemzetét, de veszélyesnek tartja M óricz Z sig m o n d pa­ rasztábrázolását is, mert túl sötéten fest. Vadkerty nem maradt válasz nélkül, noha A Munka szerkesztősége nem vett részt a vitá­ ban, de az ellenvéleményt Paraszt az iroda­ lomban címmel leközölte. Vadkerty Béla szemléletének legkifeje­ zőbb, tipikus darabja az Almanacban közzé­ tett írásai (történeti rege, háborús románc) közül a Magyar rabok álma című irredenta kép, melyet N ó g rá d i Pap D ezső költemé­ nyeiből állította össze. A szerző utasítása sze­ rint történik a felvidéken, a forradalom utáni időkben, egy magyar kúria leányszobájában, majd a börtönben; a főbb szereplők és a cseh 55 �palócföld 93/1 katonák között megjelenik személyesen ma­ tő szembeállítása történik meg. ga Magyarország őrangyala. Forrásaink sze­ Az Almanach szépírói közül a legutolsó­ rint az ilyen és hasonló látványos, zenés ként közölt F ekete A l f r é d nemcsak a legte­ összeállítások a városi társadalmi élet ünnepi hetségesebb költő és legérdekesebb egyéniség alkalmain a közkedvelt műfajok közé tartoz­ volt, de már egy teljesen más korosztályt és tak. más ízléskorszakot képviselt mint szerzőtár­ A füleki születésű salgótarjáni ügyvéd sai. A Fekete-családot a megélhetés reménye, Nógrádi Pap Dezső a városnak amolyan al­ a bányai munka lehetősége vonzotta Salgó­ kalmi költője volt, gyakori közszereplésein - tarjánba. Fekete Alfréd a Chorin Ferenc így a salgóbányai hősi emlékmű avatásán is - Gimnázium tanulója lett, az 1924/25-ösés az saját verseit szívesen szavalta. Apjától, N óg­ 1925/26-os tanévet végezte itt, és az iskolai rádi P a p G yulátó l , az országosan is számon­ önképzőkör lelkes tagja volt. (Azé az önkép­ tartott költőtől és népdalgyűjtőtől, nemcsak zőköré, amelynek 1926. évi nyilvános ünne­ műveltségét, de költői érzékenységét is örö­ pélyére - P énzes Z oltán, a volt tanártárs és költe. Korának hangzatos szólamait, törté­ barát kérésére - Juhász Gyula verset küldött: nelmi szlogenjeit sokszor igazi lírai ihletett­ "Prológus a salgótarjáni gimnázium diákjai­ séggel tudta tolmácsolni. Az Almanach hoz.") A helyi lap rendszeresen közli a húsz­ 1926-os kötetében " A magyar Jövő címmel a éves diákköltő műveit, s hogy szerelmes ver­ Trianon utáni gondolkodás verses összefog­ sei közül négy az Almanach válogatásába is lalását olvashatjuk tőle. “...bár elvettek min­ bekerült azt biztos verstechnikáján, fiatalos dent tö lü n k / S útszéli ko ld u s lett b előlünk,/ látásmódján túl talán leginkább megkapóan E hősi nem zet nincs e lv e s z v e !/ Zúghat id e­ újszerű költői hangjának köszönhette. gen szél m o g o rvá n / E rd é ly bércein, K árpá­ Friss szellemet, más ízlést, más emberi és tok orm á n ,/ É l az Igazság, él az Eszme." művészi ideált képviselt, mint szerzőtársai. A korabeli hazafias versköltészet mellett "Ma a nóta mássá lett" - jelenti ki hetyke ön­ részben más hangot, más színt képviseltek a tudattal a Vén magyar vándor újesztendei prózai műfajok. A divatos romantikus hábo­ nótája című versében, amelynek egy másik rús szerelmi történetek és bibliai tárgyú tan­ strófájában az "Üres lett az élet" - gondolatra mesék között fel-felbukkantak a salgótarjáni döbben rá. Költői gondolkodását tudatosan mindennapokról sokszor már szinte a szocio­ igyekszik megszabadítani a kötelezőnek tar­ lógia hitelességével szóló alkotások is. A tott hazafias szólamok terhétől, így amikor Munka tárca rovatában közölt írások tanúsít­ verset ír a Magyarok-ról inkább Ady nyomá­ ják, hogy az egyik legkedveltebb téma a bá­ ban jár. Fekete Alfréd számára Ady Endre költé­ nyászélet ábrázolása volt. Erre példa az Al­ manachból Gyulai Á dám Aratás című elbe­ szete jelentette a követendő példát, s ezt szélése is, amelyben az éltető paraszti munka 1926-ban elméletileg is megpróbálta megin­ és a tragikus végű bányászsors leegyeszerűsí­ dokolni, alátámasztani. 1926-ban jelent meg 56 �palócföld 93/1 Ady a világpolgár című cikke. Szabó Dezső tanulmányának, a "Forradalmas Ady"-nak a bírálatából kiindulva az Ady hazafiságát ért vádakat utasítja el. "A d yb a n hatványozott as évek derekán sejtette, hogy a látszólag kö­ zös, de mégsem egységes szemléletben meg­ indult a szellemi élet differenciálódása. Ez a folyamat az 1930-as évek elején felerősödött mértékben lobogott a h a za fisá g lá n g ja , de (gondoljunk csak a Vadkerty Béla kapcsán mert ő é rd em eink m ellett hibáinkat is sze­ idézett vitára), aminek eredményeként az év­ münkbe mondta, f á j ó érzékenységünk a ha­ tized végére kialakultak az irodalmi élet szer­ zá t la n sá g érzésével vá d o lta meg öt... Végül vezett formái. (Megkezdte működését a Ba­ nem m éltán osto ro zta -e nemzetét, midőn lá t­ lassa Bálint Társaság.) ta, hogy m ekkora em b erfeletti küzdelm ébe Amikorra aztán a fejlődés tartalmi ele­ kerül egy-egy tehetségnek is érvényesülni és mei is kiteljesedhettek volna, Salgótarján igaz értékelésre vergődni nálunk?!" történetének egy újabb szakasza következett. Fekete Alfréd az Ady-tanulmányával Ebben a folyamatban az a szellemi alkotóerő, csaknem egyidőben még másik három kriti­ ami az Almanach-ot létrehozta már nem ve­ kát is közzétett, s ezek jelentősége az volt, hetett részt. Részben életkoruk, részben meg­ hogy ekkoriben szinte egyedül képviselték győződésük szorította őket perifériára, vagy irodalmi, művészeti kérdések elméleti meg­ mint Fekete Alfréd esetében tragikusan tor­ közelítését. Fekete Alfréd irodalmi munkás­ zóban maradt életművük tette ezt lehetetlen­ sága lényegében máig érthetetlen okból fél­ né. bemaradt. Az 1930-as években elhagyta Sal­ Ám az Almanach alkotói 1926-ban még gótarjánt, éppen akkoriban, amikor az általa programként hihették a klebelsbergi gondo­ képviselt gondolkodásmód iránt egyre hatá­ latot: "..k e v é s ország van széles e világon, rozottabb közönségigény mutatkozott, új stí­ ahol a tehetségek kedvezőtlenebb környezet­ lus kezdett divatba jönni. Az értékrendek el­ ben küszködtek, mint éppen nálunk. H azá n k különülésének egyik elképesztő megnyilatko­ a szellem i életben a tört o szlopok és a derék­ ba kettérört f á k o rszá g a volt. M o st k ira g a d ­ zása volt 1939-ben az ún. "nyam-nyam vita". ju k a sötétségből a tanyák fö ld m ívesn é p ét, A kérdés az volt, hogy a városban működő és teret nyújtunk a f i a t a l tudósnak, hogy jazz-zenekar, a Szürke Fiuk "nyugat majmo­ büszkén szá rn ya ljo n a szellem n ek trianoni ló" muzsikája beilleszthető-e a magyar(os) határok á lta l nem ko rlá to zo tt sza b a d le v e ­ kultúra keretébe, megférhet-e a cigány-zene­ gőjében a magyar turul. A n n yi k a ta sztró fa kar mellett?! után m egint egyszer m egindultunk a rekonst­ Fekete Alfréd munkássága már az 1920- rukció útján ." 57 �palócföld 93/1 Kerékgyártó T. István A leértékelt jövő "A z aktuálissal szemben a nép tény­ leg mindig néma. D e csak a pillanat­ tal szemben néma. Tud ítélni és ítél is. Tud fölemelkedni, csodálni, ra­ jongani, tud összetörni és kinevet­ ni, és mindenekfölött: nem felejt" ( H a m v a s B é la ) Csak az esztelen optimizmus tagadhatja a azért, mert "a rendszerváltozás" folyamatát jelen komor realitásait, mint ahogyan csak a egyenes ívűnek és visszafordíthatatlannak jövőbe vetett esztelen bizalom alapján hihe­ tartják. S többnyire olyan érvekkel indokol­ tő, hogy néhány esztendőn belül minden ják, amelyek sokat elárulnak a "megváltó jö­ jobbra f ordul. Ugrásszerűen átkerülünk a vőhöz" fűződő képzetekről. Csakhogy az illú­ társadalmi jólétbe, s - a civilizált nyugat-eu­ ziók kiváltója semmi mással nem magyaráz­ rópai országokhoz hasonlóan - legfeljebb a ható, mint azzal a kínzó bizonytalansággal, fogyasztói társadalmakra jellemző ellent­ mely a megélt jelenből táplálkozik. Félelem­ mondásokkal kell majd számolnunk. Vagy ha mel és reménnyel tekint mindenki a jövőre; nem ugrásszerűen következik be ez a válto­ egyszerre fenyegető és biztató jeleket vélve zás, fokról fokra jutunk el az áhított világhoz. abban is, ha elhitető erővel beszélnek a lehet­ Vélhetően ebben nem azok reménykednek, séges jövőről. S ha a totalitarizmus megszűnt, akik nap-nap után egyre kiábrándultabbak, akkor aligha lehet más választásunk, mint a hanem inkább azok, akik a jövőtől megint­ demokrácia működési mechanizmusának csak megváltást várnak. Akár messianiszti­ megteremtése és alakítása. Csak éppen lehe­ kus hittel közeledve hozzá, vagy egyszerűen tetlen nem figyelembe vennünk a szaporodó 58 �palócföld 93/1 antinómiákat, melyek semmiképp sem tűn­ nek el egyik évről a másikra. Még akkor sem, ha demokratikus viszonyaink jelenlegi álla­ pota bizonyos mértékű garanciát jelent. S ez a megszorítás azért is fontos, mert a dem ok­ ratiku s viszo n yo k nem egyenlöek a jo g á lla ­ m iság intézm ényeivel, hanem az á lla m p o l­ gári magatartások szervező elveiként is meg ke ll jelen n iü k . Nem kétséges, hogy a két éve lezajlott szabad választás a társadalom új le­ gitimációs rendjét teremtette meg. Akik vet­ ték a fáradságot, hogy szavazni menjenek, a totalitarizmust utasították el. Valójában egyetlen szavazati aktussal. Az évtizedeken át elfojtott természetes igény az önrendelkezésre hihetetlen erővel tört felszínre; sorra születtek a civil társulá­ sok a legkülönfélébb érdekek alapján. Ám két-három esztendő múltán azt kell látnunk, hogy az önszerveződő közösségek egyre-más­ ra kiürülnek. Nemcsak a sui generis érdekvé­ delmi szövetségek küzdenek roppant nehéz­ ségekkel, hanem az önkormányzatok is. S en­ nek egyik magyarázata a hatalom központo­ sulásában rejlik. Jóllehet alkotmányos jog a szervezkedés, de ha közjogi funkciók nem társulnak hozzá, merő utópia hatékonysá­ gukban reménykedni. Ha a központosuló ha­ talom nem hajlandó lemondani kizárólagos uralmi aspirációiról, ha továbbra is igényt tart a részletekbe menő szabályozásra, akkor a szervezetek valódi szerep nélkül maradnak. Nem tud működni a civil társadalom. Az e rős álla m szerve zet kiépítése ugyanis egyáltalán nem g a ra n c iá ja a dem okráciának. Az új ha­ talmi rend létrejötte után is növekszik az ál­ lampolgárok csalódottsága, s lassanként az a felismerés is egyértelművé válik, hogy az ál­ lampolgári mivolt nem korlátozódhat a vá­ lasztás elsőrendűen fontos, de ugyanakkor nem elégséges gesztusára. A választások kö­ zötti időszakban sem lehet elfeledkezni az ál­ lampolgárokról, hiszen egyáltalán nem elkép­ zelhetetlen, hogy a tömeges állampolgári csa­ lódottság kövekeztében az 1994-es esztendő meglepő fordulatot hoz. Akár abban az. érte­ lemben is, hogy a súlyos zavarokkal küszködő hatalmi rendszert ugyanolyan módon utasít­ ják cl, mint az előzőt. Mert nap mint nap érzékelhetjük, hogy a demokratikus társadalom olyan "privilégiu­ mai" iránt, mint a nyilvános tüntetés vagy az állampolgári engedetlenség különféle formái, növekszik a vágy. Nem mintha drasztikusan csökkent volna a parlament jelentősége; sok­ kal inkább az játszik ebben közre, hogy a kor­ mányzó pártok túlságosan is rátelepszenek a parlamentre. Akaratukat - egy-két esettől el­ tekintve - különösebb nehézség nélkül képe­ sek érvényesíteni. Nyilván törvényes és legi­ timációs helyzetüknél fogva is. De ebből még­ sem következhet az, hogy - mutatis mutandis - az elkövetkezendő választások eredménye fontosabb lenne, mint a lakosság tényleges részvétele az állam életében. Mert bármiként alakuljon is át a hatalmi struktúra, az állampolgári eszme állandó előjogokat biztosít, melyeket senki sem függeszthet fel a szavazó­ cédulák összeszámlálásának befejeztével. Hi­ ába alakul új kormány, hiába rendeződnek át a parlamenti erőviszonyok, ha az állampolgá­ ri magatartás továbbra is az elégedetlenség­ hez fűződő jogban merül ki. Ha ugyanis a tár­ sadalomban megmaradnak azok az áthágha­ 59 �palócföld 93/1 tatlan határok, melyek a szociális, a materiá­ lis, a kulturális és a morális megfosztottságot konzerválják, az állampolgárok léthelyzete aligha változhat. Miközben arról sem feled­ kezhetünk meg, hogy a "rendszerváltozás" je­ lenlegi időszaka legfeljebb a demokratikus tanulási folyamat kereteit teremtette meg, de nem magát a citoyen lét feltételrendszerét. A kiábrándultság abból is táplálkozik, hogy az állampolgárok túlságosan is hittek abban: ha a demokratikus politikai rendszer létrejön, ennek révén majd közvetlenül bele­ szólhatnak sorsuk alakításába. Elvileg igen, gyakorlatilag azonban korántsincs így. N em ­ hogy a sza b a d sá g , hanem inkább a fé le le m k is körei szerveződnek ú j rendszerbe. Mint ahogyan a civil társadalom megerősödéséről sem beszélhetünk. Kivált azért sem, mert az államelvűség (szemben a társada­ lomelvűséggel), a központosítás (szemben a decentralizációval), a konzervatizmus (szem­ ben a szabadelvűséggel) politikai és ideoló­ giai gyakorlata szembetűnően domináns. Ha mégannyira hangzatos jelszavakkal találko­ zunk is az individuum szabadságáról, a ki­ sebbségi vélemények figyelembe vételéről, a másság elfogadásáról, a civil társadalom mégsem tud igazán életre kelni. S bármennyi­ re szabadnak tekinthető is az állampolgár (szabadon gondolkodhat, ám ha szabadon akar nyilatkozni, akkor már bizonyos félelem fellép), mindennapi életében mégis mindun­ talan a megfosztottsággal szembesül. (Jólle­ het a legkevésbé sincs korlátozva abban, hogy például egyesületeket alapítson eszméi védel­ mére vagy akár azok segítésére, akik a "rend­ szerváltozás" vesztesei lettek.) A teljes jogú 60 állampolgárokból ugyanakkor könnyen vál­ hatnak "félretolt" állampolgárok; különösen ha belekényszerülnek az "elviselni vagy fellá­ zadni" döntési helyzetbe. Sajátos összefüggést teremt ez azzal is, hogy a nemzetgazdaság feltartóztathatatlan romlása, a szociális feszültségek éleződése a parlamentáris demokráciától való elfordu­ lást váltotta ki, illetve az új politikai elitből való kiábrándulást, s ezzel egyidejűleg a cso­ davárók igényeit manipuláló irányzatok megerősödését. Mivel a politikai apátia szemmel láthatóan terjed, a teljes kiúttalan­ ság és reménytelenség érzése növekszik, az előbb-utóbb bekövetkező hatalmi átrendező­ déssel mindenképp számolnunk kell. Még lé­ nyegesebb azonban, hogy az á lla m p o lg á ro ­ kat elszegényítő p o litik a képtelen arra, hogy a jo g eg yen lő ség tiszteletben ta rtá sá ra ösz­ tönözzön, s hogy ne legyen újra érdem a poli­ tika i hovatartozás. Minden bizonnyal ezzel is összefügg, hogy a jelenlegi hatalmi struktú­ rát az önteltség és a csalhatatlanság képében megjelenő merevség jellemzi, mely éppúgy megnyilvánul a liberalizmusellenességben, mint a populista ideológiák rejtett kultiválá­ sában. S ez a merevség sokkal több kárt okoz, mint hasznot. Éppenséggel azért is, mert va­ lódi támogató bázisa hiányzik. Míg a munkanélküliek aránya folyton növekszik, a sze­ génység fenyegetése jóval meghaladja a kriti­ kus küszöböt, és amíg a népesség nagyrésze bizonytalan helyzetben van, addig mindig számítani kell arra, hogy a hatalmi rigiditás csak a bizalmatlanságot fokozza. Holott csupán a bizalmon alapuló állampolgári magatartás teszi lehetővé a reális �palócföld 93/1 ideálokon alapuló társadalom felépítésére irányuló közös munkát, amely nem képes mozgósítani az akaratot anélkül, hogy megté­ vesztené a lelkiismeretet. A jelenlegi demok­ ratikus gyakorlat hiányosságai így abban az értelemben is tehertételt jelentenek, hogy a szuverén állampolgári magatartások nem formálódhatnak ki. S ha mégoly paradox ki­ jelentésnek tűnik is, azt kell mondanunk: a demokrácia bajainak egyetlen orvossága a még több demokrácia. A nemzeti szenvedé­ lyek, az idegengyűlölet, az intolerancia növe­ kedése, a liberalizmusellenesség olyan társa­ dalmi kórt tükröz, amelynek természete nem fog radikálisan megváltozni. Ezzel is magya­ rázható, hogy a "rendszerváltozás" egyre ke­ vésbé halad a m inim um konszenzusokon fel­ épülő demokrácia felé. A fennálló hatalom élén a legnagyobb kormányzó párttal - a legi­ tim jogosítványok birtokában a tekintélyelvű államberendezkedés kiépítésére törekszik. Mintha akár egy pillanatra is zárójelbe lehet­ ne tenni a klasszikus hatalommegosztás elve­ it és principiumait. Ha ez megtörténik, óha­ tatlanul fennáll a veszélye annak, hogy újabb etatista kollektivizmus jön létre, amely egy uralkodó kisebbség vagy többség elnyomó hatalmán keresztül akadályozza meg az egyé­ ni szabadság megvalósíthatóságát. A kívána­ tos jövő csak az egyéni szabadság és a civil önszerveződés igenlésén alapulhat. Ám az egyéni szabadság mit sem ér érvényesíthető­ sége nélkül, hiszen puszta jelszavával mindig és mindenkor vissza lehet élni. S a baj ott kezdődik, mikor a vágyott és a létező rendszer cgybecsúszik, valami ködös és eufórikus beteljesülésben, méghozzá annál hevesebben, minél nagyobb a távolság a té­ nyek és a célok között. Akik az állami beavat­ kozás fontosságát hangsúlyozzák, többnyire abból a meggondolásból indulnak ki, hogy az állampolgárok gyámolításra szorulnak, s nem a kritikai, hanem az alkalmazkodó képessé­ geiket kell fejleszteni. Az államelvűség kate­ gorikus imperativusza nem az állampolgári szabadságot és autonómiát célozza meg, ha­ nem sokkal inkább a konformitás kialakítá­ sát. S ennek túlhajtott változata abban a né­ pi-nemzeti ideológiában rejlik, amely jelen­ valóságának és hatalmának "visszfényét" akarja látni az állampolgári alkalmazkodás minden megnyilvánulásában. J ó lle h e t hosz_ szabb távon eleve hiábavaló igyekezet egyet­ len id eológia zá rt keretei kö zé szorítani az élet- és gondokodásm ódok so kféleség ét, vagy akár egyedül üdvözítőnek vélt princípi­ umok a la p já n m eghatározni a "népbold o g í­ tás" eszközrendszerét . Mert ha ez történik, elkerülhetetlenül felszámolódnak azok a jogi, politikai struktúrák, melyekben a különböző társadalmi csoportok érdekei artikulálódhat­ nak, s alkupozícióba kényszeríthetik a politi­ kai hatalmat. Hiszen a politikai hatalom ter­ mészetéhez inherensen hozzátartozik a hege­ móniára való törekvés. Más szóval: a közpon­ ti akarat csak a civil társulások autonómiáján törhet meg; ha hiányoznak vagy nem működ­ nek funkcionálisan az önszerveződő közössé­ gek, csak az állam túlsúlya növekedhet. S ezzel egyidejűleg - újra teret nyerhet a szink­ ronitás paradigmája. Mert éppen H eg ed ű s A n d r á s ír meggyő­ zően arról, hogy "sok minden arra kény­ szerítheti az országot, hogy benne maradjon 61 �palócföld 93/1 a szinkronitás igájában; megtagadja, minde­ nestül elvesse az előző rendszert - azt az át­ kos negyven évet és nosztalgiával szemlélve visszasírja a két világháború közötti idősza­ kot, az úri Magyarország megdicsőülésének korszakát. Ma azonban ez a veszélyes fordu­ lat mint vágy inkább csak a társadalom mé­ lyében fortyog, a felszínen a társadalmi erők új törésvonal mentén szerveződnek. Egyre inkább formát ölt egy gyökerében új alterna­ tíva: mind inkább kiformálódnak a demokra­ tikus civil versus népi-nemzeti társadalmi be­ rendezkedés kiépítésére törekvő célkitűzé­ sei". ( H e g e d ű s A n d r á s : Vallomás sorsfordu­ lókban "gazdag" századunkról. Kritika, 1992. 4.sz. 32.o.) De a hatalmi struktúráktól való függőség erősödését is előre vetíthetjük. S kü­ lönösen veszélyes lehet az információk foko­ zódó összpontosulása, ami információs mo­ nopóliumokhoz, szélsőségesen erős informá­ ció- és hatalmi centrumok létrejöttéhez ve­ zethet, melyek óhatatlanul konzerválhatják a meglévő hierarchiákat. Az információk fel­ dolgozásának kényszere - különösen a társa­ dalmi hierarchia középső és alsó részén lévők számára - elviselhetetlen terhet jelent. Rész­ ben ennek a feszültségnek is következménye a társadalmi problémák iránti passzivitás, a kapcsolatok elszegényedése, az elszigeteltség jelensége. Ehhez társul az állampolgárokban az állandósulni képes félelem a munkahely elvesztésétől, a szakmai dekonjunktúrától, az egyoldalúan foglalkozásorientált képzési rendszertől. Ilyen körülmények között képtelen meg­ erősödni a polgári tudat, mely egyszerre ala­ pozódik a teljesítményre, az értékgazdag in­ 62 d ivid u a lizm u s minél teljeseb b é tételére, s egyben arra is, hogy a racionális vagy éppen kikényszeritíe tt önko rlá to zá st is értéknek tartsa. A civilizatórikus javakon keresztül korántsem válik magától értetődővé a polgári létforma iránti igény. S mivel rövid távon nem várhatjuk, hogy a hatékonyan megter­ melt nemzeti jövedelem jelentősen bővül, a nem piaci jellegű elosztási elv aligha mérsé­ kelheti a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi igazságosság ellentmondását. Sokkal in­ kább az várható, hogy a tőkés piacgazdaság kiépítése növeli a társadalom kettéhasadtsá­ gát; egyik oldalon a pauperizációt, a másik ol­ dalon pedig a látványos gazdagodást. Mint ahogyan az sem elképzelhetetlen, hogy a köz­ pontosító nemzetállam egy etnocentrikus nemzeti sorsközösség mítoszának jegyében újra uralni akarja a civil társadalmat és a kul­ túrát. A gazdaság piacelvű átalakítása ugyan mindenképp kívánatos, de ha ezzel egyide­ jűleg nem mérséklődik a társadalom széles rétegeinek elnyomorodása, a tekintélyuralmi törekvések terjedése megállíthatatlan. Való­ jában bármely demokratikus állam csak a közhatalom és a civil társadalom végleges szétválasztásának liberális elvére épülhet, jóllehet szükség van a megfelelő állami intéz­ ményekre is annak érdekében, hogy egyetlen társadalmi csoport se sajátíthassa ki a kulcsfontosságú döntések meghozatalának jogát. Éppígy nélkülözhetetlenek a valódi de­ mokrácia intézményei a civil szféra autonó­ miájának garantálásához is. Ha viszont a civil társadalom fejletlen (s az elkövetkezendők­ ben sem várhatjuk, hogy jelentősen megerő­ södik), mindenképp fennáll a veszélye, hogy �palócföld 93/1 az államhatalom túlsúlyos szerepe nem tűnik el. Az eddig felemásan zajló "gazdasági" pol­ gárosodást sem tekinthetjük általános gyó­ gyírnak, mert ezen túl a polgári életformát a kultúra, a szo c ia lizá c ió s értékek sa já to s rendszere a lk o tja , ille tv e ennek a lé tfo rm á ­ nak szerve s része a s a já t sors, a sa já t d o l­ gok, a környezet m int sa já t élettér fö lö tti szuverén d iszp o zíc ió ra v a ló képesség és tö­ rekvés. Ugyanakkor a demokratikus politikai rendszer csak akkor működhet megfelelően, ha olyan értékek társulnak hozzá, mint a tole­ rancia, a másság tisztelete, a nyilvánosság korlátozatlansága. Ha ezek hiányoznak, leg­ feljebb szólamokban merül ki. És ha a szóla­ mok vagy a politikai jelszavak szaporodnak, annak tüneteként is felfoghatjuk, hogy nap­ jaink uralmi szakszerűsége és a gazdasági életben vagy a magánéletben megnyilvánuló viselkedés között növekszik a szakadék. Mintha újra olyan szokásjogok terjednének, melyek a szabadsághiányos társadalom er­ kölcsi magasabbrendűségének ideológiai jel­ szavával akarnák fékezni a polgárosodást. Miközben azt is látnunk kell, hogy az ál­ lampolgárokra szakadt szabadság eddig csak vívódást, a senkinek sem jó, semmit előbbre nem vivő konfrontációk sorát hozta meg; a szaporodó kételyeket és a mind nagyobb energiát felemésztő küzdelmet a szkepszis el­ hatalmasodása ellen. Akármilyen nehéz vagy keserű is bevallani, az állampolgárok többsé­ ge nem szembesült a siker élményével. S az állampolgári kiábrándultság mögött minden bizonnyal a kormányzati hatalom te lje s ít­ ményhiánya is meghúzódik, melyből a politi­ ka iránt érzett bizalmatlanság fakad. Nem teljesen véletlenül, hiszen a remélt és igért felemelkedés egyre csak késik, és ebből a kés­ lekedésből fakadó elszegényedést azok vise­ lik szorongással, akik leginkább csodát vár­ tak, s akik reményeikben leghamarább meg­ csalattak. S arról sem szabad megfeledkez­ nünk, hogy a szociális piacgazdaság címén a gazdaság felbomlásának, a szociális gondos­ kodás marginalizálódásának vagyunk tanúi. A civilizált országokban réges-rég felismer­ ték a gazdaság és a szociálpolitika közötti szoros kapcsolatot, miközben nálunk éppen­ séggel ellenkező előjelű folyamatok zajlanak. Akár azt is mondhatnánk: a gazdaság teljes szétzilálása visszafordíthatatlan következ­ ményeket hordoz magában. És ha tehertétel­ ről beszélünk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi liberális-monetarista politi­ ka semmi másra nem jó, mint legfeljebb az adósságválság menedzselésére. A különféle pénzügyi, manőverek még az esélyét sem ér­ zékeltetik az új gazdasági stratégia körvona­ lazódásának. Ugyanakkor egy romló egészségi állapotú társadalomban, amelynek tagjai - létbizony­ talanságuk, kilátástalan helyzetük miatt napról napra pszichés megterhelés alatt él­ nek, nehezen lehet elindulni a fejlődés útján. M á r csa k ezért sin cs elhárítva a v issza csú ­ szá s esélye egy olyan szo cia lista e lle n es te­ kintélyuralom ba, am ely rendelkezik az á l­ la m szo cializm us eszközeinek nagyrészével. S ha nem csökken az állam túlhatalma, vagy amint csírájában máris érzékelhetjük - a ka­ pitalista fordulat nem a társadalom többsé­ gének arányos gyarapodását, hanem egy szűk tőkés és egy ugyancsak szűk politikai elit 63 �palócföld 93/1 mérhetetlen gazdagodását hozza magával, csak a konzervatív államkapitalista modell erősödik meg. Kivált azért is, mert hazánk­ ban még a demokratikus intézményrendszer is csak félig épült ki. Míg állami szinten létre­ jöttek a demokratikus alapintézmények, s az állampolgár szabadságát garantáló jogintéz­ mények is kiépültek, addig a két szint közötti közvetítő szféra szinte teljes egészében kiala­ kulatlan. Az állam és az állampolgár közötti közvetítő intézményrendszer legfontosabb elemei hiányoznak, illetve nem funkciójuk­ nak megfelelően működnek. Ha viszont pél­ dául a szakszervezetek sem válnak a politikai élet legitim és konfliktusképes szereplőivé és - akárcsak a nyugati társadalmakban - az igazságosságot garantáló ellenhatalmakká, akkor a "rendszerváltozás" folyamata nem kerülheti el a zsákutcát. S míg a gazdaságban nem érvényesül a pi­ acelvű racionalitás, míg a politikai szabad­ ságintézmények nem működnek megfelelő­ en, míg a másság megtűrése csupán a hatalom kegyének számít, míg az átalakulás gazdasá­ gi-kulturális kisemmizettjeinek száma nö­ vekszik, a polgári társadalom természetes ál­ lapota legfeljebb vágyálom marad. Méghozzá olyan vágyálom, melyet a fennálló hatalom mindig megpróbál kisajátítani. Holott - aho­ 64 gyan P o lá nyi M ih á ly írja - "rémület és re­ mény vak kitörése a politika: a társadalmi materializmus tehát, mely szerint az emberek a közügyekben érdekeik felismerését követik, és az e teória által igazolt demokrácia, maguk merő illúziók. A politikai küzdelmek pedig, melyek a rémület és remény vak összecsapá­ sai, nem a fejlődést biztosítják - mint azt a demokráciának hízelgő iskolák tanítják -, hanem oktalan szenvedélyek céltalan pusztí­ tásai. Az ész és képzelet embereinek politi­ zálniok, vagyis a végzetes zűrzavaraihoz saját illúziókkal hozzájárulniok nem lehet. Érde­ keinket meg kell mentenünk, de ez annyit tesz, hogy a kultúrát kell megmentenünk: hogy le kell rontanunk a politikai tekintélyt s meg kell döntenünk a beléje vetett hitet. Hogy mi marad azután az embereknek? azzal ne törődjünk. Az illúziók nem halnak meg, haláluk, mint a királyoké, megkoronázza utódjukat, mert él tovább a remény és fél­ elem, az illúziók fakasztója. Vegyük fel a szkeptikusok ősi hagyományait, s midőn ko­ runk embereit téveszmék közt elveszni lát­ juk, világosítsuk fel elméjüket. Bizzuk a nép­ re, hogy kevésbé veszélyes téveszméket ta­ l á l j on m a jd magának a maiak helyébe". (Po­ lányi Mihály: Új szkepticizmus. Polanyiana, 1991. 1.sz. 25.o.) �palócföld93/l Pethő László Többesélyes jövő Az, hogy Magyarországon rendszerváltás vagy valami más zajlott le az utóbbi években azt az utókor fogja eldönteni. Mindenesetre tény, hogy 1990 tavaszától a korábbitól me­ rőben más módon szabályozott politikai aré­ nában folyik a küzdelem. Törvényeink lehe­ tővé teszik a politikai vélemények jogi korlá­ tozások nélkül való kinyilvánítását, ütközte­ tését, valamint az. akarati tényezők parla­ menti, lokális és egyéb formában való érvé­ nyesítését. Bizonyos tekintetben osztom és elfoga­ dom Kerékgyártó T. István aggodalmait, de annak gyökereit máshol látom. A mindennapi publicisztikából már-már túlzottan közismert érveivel szemben né­ hány, eddig talán kevesebb figyelmet kiérde­ melt tényre hívnám fel a figyelmet. Kerékgyártó írása szerint egyik oldalon (a kormánypártokén) nő a hatalom összpontosí­ tása, a tekintélyelvűség, a népboldogítás kisa­ játításának igénye. Ezzel szemben a polgárok oldalán (ami nála csaknem azonos az ellen­ zékkel), körében növekszik a félelem, sőt fennáll az államszocializmusba való vissza­ csúszás esélye. Ez alapjában véve egy kétpó­ lusú rendszer meglétét feltételezi, ami nehe­ zen igazolható. Az 1990-es választások eredményeként kialakult helyzetkép - és az azóta történtek legalábbis mást mutatnak. Az azok nyomán létrejött politikai érdekviszonyokat kimere­ vítő-tükröző helyzetképet ugyanis ki-ki vér­ mérsékelete, felkészültsége, pártszínekhez való tartozása, illetve rokonszenvének kinyil­ vánítása jegyében igyekezett értelmezni és magyarázni. Tehát nem érdektelen felidézni a választások főbb eredmdényeit és követ­ kezményeit. 1990 márciusának eufórikus hangulata háttérbe szorította, elfeledte a vá­ lasztók már akkor sem kismérvű passzivitá­ sát. Az első fordulóban (63,15 %) és az áprili­ si második fordulóban (46 %) leadott érvé­ nyes szavazatok aránya akkoriban kevesek­ ben ébresztette fel a civil társadalom meglé­ tének hiányát. Arra sem árt talán emlékeztet­ 65 �palócföld 93/1 A tényleges eredményeket azonban itt is ni, hogy a résztvevők (ami nem egyenlő a vá­ lasztásra jogosultakkal) többsége a két ún. érdemes közelebbről szemügyre venni. A nagy párt listáira: 24 százalékuk (MDF) illet­ megválasztott önkormányzati képviselők ve 21 százalékuk (SZDSZ) voksolt. A "harma­ 63,75 százaléka független, nem p á rto k á lta l dik erőt" akkor a Kisgazdapárt (11,73 %) és je lö lt személy volt (10.000-nél nagyobb lé­ az MSZP (10,89 %) képviselte. Mellettük a lekszámú települések esetében csak 9,2 szá­ FIDESZ (8,95 %) és a KDNP (6,46 %) éppen­ zalék!). Továbbá jelentős azok száma, akik hogy átlépte a parlamenti küszöbértéket. A nem a hat ún. parlamenti párt jelöltjeiként parlamenti erőviszonyokkal szemben sokkal kerültek be a képviselőtestületekbe. A hely­ inkább mutat a vélemények szóródására az a hatósági választások semmiképpen sem je­ tény, hogy a további pártok 15,81 százalékkal lentettek nagytakarítást, sőt jelentős mérték­ részesedtek, közülük az MSZMP - 3,68 %, az ben a régi (vagy nem is olyan régi) hatalom MSZDP - 3,55 és az Agrárszövetség 3,13% is embereit erősítették meg pozícióikban. A kétségkívül jelentős liberális előretörés alig maradt el a bejutáshoz szükséges 4 szá­ zalékos küszöbértéktől. A választásra jogo­ elsősorban a 10.000-nél nagyobb lélekszámú sultak több mint harmadának, illetve felének településeken mutatkozott meg, ahol a testü­ távolmaradása pedig jelentős passzivitást leti tagok 35,6 százaléka volt az SZDSZ vagy FIDESZ jelöltje. A száztizenkilenc e kategó­ mutatott. A képviselői helyek megszerzésében dön­ riába tartozó város közül harminchétnek tőnek bizonyult második fordulóban még je­ SZDSZ-es, hatnak FIDESZ-es polgármestere lentősebbé vált a közömbösség. A parlamenti lett a képviselőtestületek 1990 őszi megala­ mandátumok eloszlása jelen tő sen eltér attól, kulása idején. (Azóta ez már kisebb-nagyobb mint ami a választók voksaiban, illetve távol- mértékben változott.) A helyhatósági választások alkalmával a maradásukban nyilvánult meg. Ez a tény az­ kormánykoalíció pártjai közül a kisgazdák óta legfeljebb a szocdemek épületesnek sem­ miképpen sem nevezhető belháborúiban és az vesztettek a legtöbbet a tavasszal kiharcolt emeszempések esetenként közreadott meg­ pozícióikból, hasonlóképpen járt az MDF, vi­ hökkentő nyilatkozataiban, valamint néhány szont a KNDP éppenséggel erősödött. (Az újabb pártalakulat szerveződésében ölt tes­ utóbbiaknak több polgármesterük funkcio­ nál, mint az MDF-nek; és több, mint kétszer­ tet. Az egykori ellenzéki erők abszolút értékű annyi, mint a FIDESZ-nek). Csábító lenne tovább elemezni a politikai győzelmeként értékelt országgyűlési válasz­ tások eredményeit jelentős mértékben mó­ tagoltságot, hiszen a kisbéri és kunszentmik­ dosították a helyhatósági választások ered­ lósi választók közömbössége, a népszerűségi ményei. Az utóbbit a mindennapi publiciszti­ (és a népszerűtlenségi) listák, a parlamenti ka liberális győzelemnek könyvelte el, olyan­ átülések, a leváltott és le nem váltott kor­ mánytisztviselők, a pártvezérek viaskodásai nak melyen a kormánykoalíció megbukott. 66 �palócföld 93/1 és cseréi feltételezhetően az 1990-es eredmé­ nyek módosulására vallanak, de igazán jelen­ tős elmozdulásról aligha beszélhetünk. Az. adatok további sorolását mellőzve is megállapítható, hogy Magyarországon egy kikristályosodottnak korántsem nevezhető, megannyi tekintetben átmeneti jegyeket vi­ selő politikai érdek tagoltság jött létre, ame­ lyekre sem jól uniformizált politikai zubbo­ nyok sem testreszabott öltönyök nem köny­ nyen húzhatók rá. Az országban rendkívüli módon tagolt a politikai érdekszféra, az ame­ rikai vagy nyugat-európai kétpólusosság feltételezése inkább fikció, mintsem tény. A magyar politikai érdekszféra manifesztáló­ dása sokkal inkább emlékeztet a nehezen át­ tekinthető olaszra, mintsem az előbbiekre. A mai Magyarország politikai berendezkedése számos tekintetben analóg a demokrácia ér­ vényesülésének iskolapéldájaként számon­ tartott Weinmari Köztársasággal. Amikor valaki még több demokráciát követel nem árt erre utalni, annál is inkább, mert a weinmari kísérlet anarchiává, majd a diktatúra szélső­ séges megnyilvánulásába torkollott. Olyany­ nyira, hogy Németországban évtizedekkel később újabb keserű tapasztalatokat meg­ emésztve, egészen más alapról elindulva kel­ lett és sikerült megvalósítania a polgári de­ mokráciát. (Ami már meglehetősen sokak számára elengendő demokrácia.) A demokráciák egyik kulcskérdése a ha­ talom m ego sztá s és a hatalom ból v a ló része­ sedés mechnaizmusainak és szabályainak ki­ munkálása. Szerencsénkre az utóbbi évek jogszabályalkotó tevékenysége - részben az eötvösi és bibói hagyományokra alapozva - olyan törvények megalkotására törekedett, amely hovatovább lényegében kizárja a hata­ lom bármilyen formában való kisajátítását, vagy abszolút mértékű koncentrálását. Jót le­ het rajta vitatkozni, hogy a köztársasági el­ nök hatalma nagyobb vagy a kormányfőé, a hadseregparancsnoké vagy a védelmi minisz­ teré. Azon is érdemes és kell vitázni, hogy hol van a központi és az önkormányzatok kezébe adott hatalom határa, de tény, hogy ma sok­ kal több döntési hely van Magyarországon, mint 1989-et megelőzően volt. Az adott helyzet egyik legfőbb sajátossá­ ga, hogy meglehetősen nehezen jön létre kon­ szenzus, amit a taxisok sztrájkjának politikai bombává válásától, az oktatásügyi, egyházü­ gyi hisztériákon át a médiák körüli ádáz csa­ tározásokig megannyi tény jelez. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy a létrejött egyensúly - jól­ lehet alkotmányos alapjai nem vonhatók két­ ségbe - rendkívüli módon törékeny, igen könnyen fe lb o ru lh a t és felb o ríth a tó . Az em­ lített taxisblokád például nemcsak megtör­ ténte idején csillantotta fel egyesek számára a hatalomra kerülés váratlanul feltáruló esé­ lyét, hanem hosszú hónapokkal megtörténte után is indulatokat vált ki bármilyen formá­ ban való felemlegetése. 1990 tavasza óta (sőt minden biznnyal már korábban) a politikai erők küzdelmében - az eddigiekben legalábbis - a konfliktusok elhárításán, megegyezéses alapon való rende­ zésében érdekelt erők kerekedtek felül. Tu­ lajdonképpen ezért vált sokak számára ro­ konszenvessé az átmenet kormánya. A köztársasági elnök többször lépett fel a kormány által kezdeményezett intézkedések, törvény­ 67 �palócföld 93/1 ek ellen, a koalíciós kormány pedig például mindenféle hangos megnyilvánulás ellenére elfogadtatta a kárpótlás, az egyházi ingat­ lanok visszaadásának vagy éppen a világkiál­ lítás programmá emelésének ügyét, anélkül, hogy ebben bármiféle hatalmi túltengés nyil­ vánult volna meg. Az említett példák azonban egyúttal mintegy jelzik, hogy "ügyeken" kellett felül­ emelkedni, olyanokban, melyekben koránt­ sem volt egyszerű döntéseket hozni. Szeren­ csére a döntések előkészítésének egyik nélkü­ lözhetetlen feltétele lett a nyilvánosság, amely egyre Szűkebb teret enged - az intim műfajokhoz tartozó politikában egyébként nehezen nélkülözhető - kulisszák mögötti al­ kudozásoknak vagy csatáknak. A nyilvánosság megerősödésének azon­ ban ára van. Óhatatlanul reflektorfénybe ke­ rülnek azok, akik tudnak, szeretnek nyilat­ kozni. Ennek abszolút bajnoka Torgyán Jó­ zsef, de Csurka István vagy Haraszti Miklós és sokan mások is valószínűleg akkor lenné­ nek igazán boldogtalanok, ha az ülésteremből kilépve nem nekik szegeznék elsőként a mik­ rofont. Éppen ezért az említett, sokszor fron­ tembereknek titulált politikusok szerepét is érdemes elemezni. Annál is inkább, mert a közszereplés efféle, a visszajelzések szerint nem kis hibaszázalékkal való vállalásával az említett szereplők fontos szerepet töltenek be a nyilvánosság biztosítása terén. Megnyilvá­ nulásaik jelentős hányada sokak számára el­ lenszenves, idegen és indulatokat vált ki. Ér­ demes azonban gyorsan hozzátenni, hogy ezeket a nyilatkozatokat nagyon ritkán lehet reakció nélkül hagyni. Így tárgyilagos vagy 68 éppen felszínes, hisztérikus és kevésbé inge­ rült megszólalásaikkal nem kis szolgálatot (is) teljesítenek, magyarán nem hagyják szó nélkül a dolgokat. S legyen ez esetenként bár­ mily ellenszenves a nyilvánosságra több-ke­ vesebb megszorítással ugyanaz vonatkoztat­ ható, mint a demokráciára: nem találtak ki nála jobbat. Tehát bármily visszatetszőnek, személyeskedőnek hatnak a politikai szerep­ lők közötti nem ritkán ádáz viták, elrejtésük ezt tudjuk az utóbbi évtizedekből - sokkal in­ kább tűnik kerülendő, mintsem követendő gyakorlatnak. Ehelyütt - egy rövid kitérőt engedve szeretném felhívni a figyelmet a nyilvánosság megjelenési módjainak kérdésére. A közel­ múltban két egymást követő alkalommal jár­ tam a parlamentben. A karzaton ülve (ahol mellesleg egyetlen kamera sincs) olyan törté­ nések tanúja lehettem, melyekről eddig se nem olvastam, se nem láttam vagy hallottam tudósítást. A parlamenti tudósításokban és beszámolókban elsősorbanm a szembenállás, a politikai erők ádáz küzdelme jelenik meg, ami ha úgy tetszik természetes. Magam vi­ szont - apró jelekből - éppen az ellenkezőjé­ re lettem figyelmes. Némi meglepetéssel ta­ pasztaltam például milyen nyájasan társalog B oross Péter belügyminiszter S o lt O ttiliá ­ val, hogyan ad át az Egyesült Államokból ha­ zatért Kónya Imre feltételezhetően egy bará­ ti üzenetet H ack P éternek és alig akartam hinni a szememnek, amikor Soós Károly A t­ tilát az MDF padsoraiban ülve pillantottam meg kormánypárti képviselőkkel folytatott, szemlátomást oldott eszmecseréje közben. Szavazáskor természetesen mindenki vissza­ �palócföld 93/1 ment a helyére és ott nyomta meg a saját gombját. Másirányú tapasztalataimmal meg­ erősítve az iménti példával arra szeretnék utalni, hogy a szembenállás, a felek közötti ellentét távolról sem fololdhatatlan. Ha pedig nem az, akkor van lehetősége a sokat emlege­ tett, hovatovább elkoptatott szóvá váló kon­ szenzus keresésének. A jövő formálására képes politika esélyei nem kis mértékben múlnak azon, hogy mi­ lyen erők, illetve érdekek képesek az egymás­ hoz való közeledésre, az integrációra. Erre az adott érdektagoltság mellett nagy szükség lesz, mert jelenleg sem a kormánypártok, sem az ellenzékiek, de a parlamenti mandátumo­ kat nélkülözők sem növelték híveik számát, sőt tulajdonképpen még megnevezhető társa­ dalmi bázissal sem rendelkeznek. A konzer­ vatív, a keresztény, a liberális, a szociálde­ mokrata vagy bármilyen más politikát pedig valahogy mindenképpen el kell fogadtatni, mert csak így lehet politikai tőkére szert ten­ ni. Az elfogadtatás egyik kulcskérdése pedig változatlanul a gazdaság, melynek egyoldalú felértékelésétől ugyancsak tartózkodnék. A gazdaság megítélése tárgyilagosabbá vált. Például figyelemre méltó, hogy a nyolcvanas években a taggyűléseken előszobáztatott, a második nyilvánosságban hetekig fürdetett, szilveszteri kabarétréfákba csomagolt árren­ dezési, majd áremelési listák szokványos új­ sághírré szelídültek. Az akkor feltételezett robbanásveszély tehát mára ebben a tekintet­ ben elmúlni látszik. Ismét az olasz példára hi­ vatkozva, ahol ugyan még távolról sem tar­ tunk, de prosperáló gazdasági viszonyok kö­ zepette önállósulhat a politikai szféra. Ott jót lehet derülni a politikusok vitáin, lehet cso­ dálni Ciccolina fedetlen kebleit, ha a polgá­ rok zsebe nem üres. Ha azonban az ellenkező­ je történik, akkor a legékesebben szóló, "legi­ gazabbat mondó" politikus helyzete is bonyo­ lultabbá válik. A gazdaság sokat és sokak ál­ tal óhajtott fellendítése önmagában azonban még semmiképpen sem oldja meg gondjain­ kat. A mindennapok tapasztalatai szerint az igények nagymértékben differenciálódtak. Egyre jobban érzékelhető a mindinkább va­ gyonosodó és önmagát mindjobban pozicio­ náló (gazdasági és más) elit jelenléte, amely merőben másképp fogalmazza meg törekvé­ seit és igényeit mint mások. Az elithez tarto­ zók érdekeik érvényesítésére meg is fogják keresni és találni a maguk pártjait és politi­ kusait. Sokkal kevésbé világos, hogy mi lesz a ká­ dári időszak sokfelől rekrutálódott, szétsza­ kadóban lévő népes kvázi középosztályával. Jelenleg ők képezik a hangosan vagy ke­ vésbé hangosan elégedetlenkedők legszéle­ sebb körét. Érdekeik, törekvéseik azonban igen gyakran egymás ellenfeleivé teszik őket. A (kis)vállalkozó mérsékelni szeretné közter­ heit, a közszolgálatban dolgozók honorálása viszont elmarad. Az üzem fehérgalléros al­ kalmazottja és overallos munkása egyaránt ragaszkodna munkahelyéhez, de ott tényle­ ges teljesítményre mind kevesebbeknek van lehetőségük, ami szintén ellentétek forrása. Jellegzetes az is, hogy egyes csoportok (pl. egészségügyiek és oktatásügyiek) nemegy­ szer egymás rovására próbálják meg érdekei­ 69 �palócföld 93/1 ket érvényesíteni. Mindezek következtében bizonyos rétegeik az elit valamelyik iránya mögé betagolódva lelhetik meg új pozícióju­ kat. Ezzel szemben az sem lehetetlen, hogy az újonnan alakuló és elsősorban a középréte­ gekre (benne az ún. munkásságra és alkalma­ zottakra) támaszkodó pártok valamelyikében találják meg érdekeik saját képviselőit. A mindennapi publicisztikában sokat emle­ getett, kritikus szociális helyzetbe kerülő le­ Révész L á s z ló : Kéttusrózsa (tinta) 70 szakadók tömege egybehangzóan növekszik, Ők azonban valószínűleg a politikai névtele­ nek táborát fogják gyarapítani, azokét, akik képtelenek érdekeik hatékony képviseletére. S mivel e réteg érdekei között legalább annyi ellentét feszül, mint a középrétegekében va­ lószínűleg minden politikai erő szívesen fo­ gadja majd voksaikat, de nem sokan lesznek, akik nyíltan felvállalják majd képviseletüket. A jö v ő tehát vá ltozatlanul többesélyes. �palócföld 93/1 Gróh Gáspár A felértékelt múlt I. Kiváncsian kezdtem Kerékgyártó T. Ist­ ván dolgozatának olvasásához, mert a címé­ ből kiérezhető felelős aggodalom, amivel tár­ sadalmunk gondjaihoz közeledik, az egyetlen olyan vonzó magatartásforma, amely nem a mai pártpolitikai csatározások között keres alternatívákat a jövő felé. A leértékelt jövő című írást forgatva azonban mindinkább za­ varba estem, majd egyre bosszúsabban lát­ tam, hogy ezzel a tanulmánnyal nincs mit kezdenem. Kerékgyártóval ugyanis nem tu­ dok egyetérteni, de vitatkozni sem igazán. Fejtegetéseiből alapvetően hiányzik a rend­ szer, okfejtései hipotézisből ívelnek hipoté­ zisbe, tételeit jobbára csupán deklarálja, de nem bizonyítja. Ráadásul mindez alapvetően a politikai zsurnalizmus által kijelölt koordi­ nátarendszerben rajzolódik ki, s így nem a valóság a gondolatok próbaköve, hanem a mai magyar társadalom különböző köreiben kialakult kvázi-politikai hiedelemrendszer. Sajnos éppen az, ami ezt a világot olyan re­ ménytelenül agyon ideologizálttá teszi, s amelyik a valós történésekkel szemben olyan önmagukból táplálkozó normarendszert állít, amivel szemben a realitás mindig alulmarad. Nem az a baj, hogy Kerékgyártó dolgo­ zata spekulációra épül, hanem az, hogy mint spekuláció is meddő. Szervesen következik ez abból, hogy Kerékgyártót nem a társada­ lomkutatói szenvedély mozgatja tanulmánya írásakor, hanem rossz társadalmi közérzete, ami sokkal inkább jelent valamiféle lírai vi­ szonyt tárgyához, mint az amúgy nem feltét­ lenül kötelező távolságtartó objektivitást. Eközben azonban olyan eszközrendszerrel dolgozik, amely azt a látszatot kelti, hogy a valóság tárgyilagos feltárását végzi. A vég­ eredmény: sem a valóságnak, sem a lírának meg nem felelő álelemzés, amelyben külön­ böző motivációjú fejtegetések kapcsolódnak 71 �palócföld 93/1 össze - többnyire ott, ahol logikájuk megtö­ rik. II. A tanulmány a lírai szituáció felvázolásá­ val indul. "Csak az esztelen optimizmus ta­ gadhatja a jelen komor realitásait, mint aho­ gyan csak a jövőbe vetett esztelen bizalom alapján hihető, hogy néhány esztendőn belül minden jobbra fordul." Ez persze igaz, éppe­ núgy, mint pl. az az állítás, hogy aki esős idő­ ben nem húz kalucsnit, azt kockáztatja, hogy a zoknija átnedvesedik. Kiindulópontként te­ hát az esztelenség jelenik meg, s hogy a dolog mégis kínáljon valamiféle alternatívát, rög­ tön két változatban. Az így fölvázolt alterna­ tívák azonban csak hamisak lehetnek. Megje­ lenik, ráadásul mint hipotézis, tehát sokszo­ rosan elbizonylalanítva és minden konkrét tartalomtól, uram bocsá definíciótól eloldva, néhány politikai tényező, amelyeket Kerék­ gyártó sem fogalmilag, sem praktikusan nem definiál, ami a továbbiakban a tanulmányt végigkísérő pontatlanság és homály döntő oka. A szerző által teremtett esztelenül re­ ménykedő vagy hasonlóan reménytelen figu­ rák illúziók rabjai. Téveszméik magyarázatá­ ra történik ugyan egy kísérlet, de bonyolult nyelvi kódját csak hipotetikusan lehet felol­ dani, ami nem feltétlenül az olvasó feladata. "Az illúzióik kiváltója semmi mással nem magyarázható, mint azzal a kínzó bizonyta­ lansággal, mely a megélt jelenből táplálko­ zik." A magam részéről a szerzőtől azt vártam volna, hogy az illúzióknak vagy a kiváltóját, 72 vagy a magyarázatát kínálja nekem. Ő azon­ ban a kiváltót magyarázza, amit már csak azért sem igazán értek, mert a szöveg szerint az a bizonytalanság, ami táplálkozik, mégpe­ dig a megélt jelenből. Az illúziók azonban ob­ jektíve önmagukban is bizonytalanok. Ha vi­ szont bizonytalanságból táplálkoznak, akkor adekvát élménynek tekinthetők, és talán nem is illúziók. Ha azonban a jelen az alapjuk, ak­ kor a bizonytalanság a jelen koré, így viszont nem a lírai hőst kellene elemezni, hanem azt, amiben élünk. Akkor viszont a valóságot mégsem tekinthetjük illúziónak. Egyébként, ha nem társadalomelemzősdit játszunk, szí­ vesen időzöm magam is annál a gondolatnál, hogy az élet álom... Mindez kötözködésnek tűnhet. Sajnos, a fogalmi és nyelvi pontatlan­ ság Kerékgyártó tanulmányának szinte min­ den pontján érzékelhető, ezért nem lehet át­ siklani fölötte. Már csak azért sem, mert Ke­ rékgyártót olyan társadalmi gondok motivál­ ják, amelyek a tanulmányban való megjele­ nési formájuk esetlegességétől eltekintve, széles körben meghatározzák a demokratikus Magyarország 1989-ben megindult kialaku­ lásáról alkotott képet, és a folyamat egészét is befolyásolják. Vagyis, bár Kerékgyártó a ma­ ga teremtette fantomokkal hadakozik, ezek ettől függetlenül még léteznek. Ahogyan azonban ő számol be róluk, az valójában val­ lomásos formát igényelt volna. A dolgozat ugyanis arról szól, hogy a szerző hogyan döb­ ben rá arra, hogy a dolgok bizony bonyolul­ tak, s egy társadalom tudat- és gesztusrend­ szere, magatartásformái és nem utolsósorban �palócföld 93/1 gazdasága nem változik meg olyan gyorsan, ahogyan az államforma vagy a politikai in­ tézményrendszer átalakítható. Ezek a felis­ merések még akkor is evidenciák, ha nagyon sok illúzió élt és él róluk ma is. III. "Nem kétséges, hogy a két éve lezajlott szabad választás a társadalom új legitimációs rendjét teremtette meg. Akik vették a fárad­ ságot, hogy szavazni menjenek, a totalitariz­ must utasították el. Valójában egyetlen sza­ vazati aktussal." A stílus: a szerző szó-válasz­ tása mutatja, hogy nem érzékeli a tényleges folyamatokat, hanem bizonyos bejáratott gondolati mechanizmusok önmozgásával szembesít bizonyos valóságelemeket. Esze­ rint az állampolgárok számára fáradság a to­ talitarizmus elutasítása. S nem választani, hanem szavazni mentek két éve... Hogy valami nem kétséges vagy esetleg mégis az, az nem a deklarációktól függ. Az okfejtés felépítése is lehet független attól, hogy az. elején van-e negáció vagy nincs. Mindenesetre azokat a Kerékgyártó által a korábbiakban megfogalmazott bizonyta­ lanságot ez a mondat a következő formában fejezhetné ki: "Kétséges, hogy a két éve lezaj­ lott szabad választás megteremtette-e a tár­ sadalom új legitimációs rendjét, s azok akik elmentek szavazni, valóban - egyetlen szava­ zati aktussal! - elutasíthatták-e a totalitariz­ must?" Ha jól fejtem Kerékgyártó szövegét, a kérdés számára is éppen ez. Tanulmányának egésze ugyanis éppen erről szól. Ha meditáci­ óját nem pusztán a politikai retorika határoz­ za meg, akkor számára is egyértelmű: a társa­ dalom mai képét az határozza meg, amit örö­ költ. És nem csupán az elmúlt négy évtized­ ből, hanem mindabból, ami a magyar moder­ nizáció immár majd másfélszáz éves törté­ nelmi vajúdásából származik. Mindenekelőtt abból a sajátos skizofréniából, ami szintén évszázados közhely: hogy polgárok nélkül akar polgári társadalmat építeni. Éppen ezért nagyobb gondot fordít a saját deklarált célja­ ival szembeni túlélési stratégiája kialakításá­ ra, mint megvalósításukra. A magyar politi­ kai élet számára a több lábon állás ebben a magatartásban formálódik meg, aminek kife­ jezési formája az eltökélt, erkölcsi norma­ ként is megjelenő ellenzékiség. Diktatúrák idején ez segíti a túlélésben, demokráciában ez tolja a diktatúra felé. A mai helyzetben mindez kevésbé látványosan van jelen, mert az 1989-ben bekövetkezett fordulat nem bel­ ső fejlődés eredménye volt, hanem az orszá­ got korábban integrálni akaró (bizonyos érte­ lemben részlegesen valóban integráló) biro­ dalom összeomlásából adódott. Ez pedig azt is jelenti, hogy a társadalom számára hiány­ zanak azok a kulcsfontosságú élmények, amik a fordulatot személyes ügyként teszik nyilvánvalóvá. Ebből származnak aztán azok a félelmetes aránytévesztések, amiknek ré­ vén nagy társadalmi élményként jelenik meg egy taxisblokád vagy egy médiaügyben zaj­ lott tüntetés. Ez a társadalom változatlan for­ mában hordozza a diktatúrában kialakult személyiségstruktúrákat, a lakosság ki nem fejlődött vagy elsorvadt polgári öntudatának terhét, a régiónkban általános, tradicionális 73 �palócföld 93/1 politikai iskolázatlanságot, annak a szellemi infrastruktúrának a kialakulatlanságát, ami a demokrácia igazi tartalommal való megtölté­ séhez szükséges és még sorolhatnánk tovább azokat a gondokat, hiányokat, amik a mai helyzet zavarait, botrányait meghatározzák és előhívják. Vagyis a totalitarizmus jelképes elutasítása, a demokrácia verbális igenlése éppen az előbb említett, a jelent és jövőt rész­ leteiben és egészében meghatározó, tényleges vonásokban még nem hozhatott átfogó válto­ zásokat. Éppen ezért teljességgel megalapo­ zatlanok, és csak a veszélyes társadalmi illú­ zionizmus erősítésére alkalmasak azok a ki­ jelentések, amiknek a fordulat körüli eufória, a felszabadulás ünnepi érzése kiváltotta, de a valóságban soha vissza nem igazolt ábrándok jelentik a viszonyítás alapját. IV. Kerékgyártó szerint "az évtizedeken át el­ fojtott természetes igény az önrendelkezésre hihetetlen erővel tört felszínre; sorra szület­ tek a civil társulások a legkülönfélébb érde­ kek alapján." A helyzet azonban más volt. El­ tekintve attól, hogy ezeknek a civil társulá­ soknak, egyáltalán a civil társadalom míto­ szának más jelentése van egy diktatúrával, il­ letve egy monolitikus hatalmi rendszerrel szemben, mint egy demokratikus struktúrák között élő társadalomban, a szomorú tény az, hogy azok a képességek, amiket évtizedeken át nem használnak, menthetetlenül elsorvad­ nak. Vagyis annak ellenére, hogy voltak, ta­ lán nem is kevesen, akikben az önrendelkezés 74 igénye hihetetlen erővel lobogott, a magyar társadalmat nem ez jellemezte. A szisztema­ tikusan kialakított politikai közöny, a valósá­ gos közösségképzés minden eszközzel való akadályozása a Kádár-korszak egyik megha­ tározó és nem is eredménytelen belpolitikai törekvése volt. A közöny legitimálta hatalmi struktúrából egyebek között a közöny is ve­ lünk maradt. Abban, hogy "az önszerveződő közösségek egyre-másra kiürülnek" ennek is döntő szerepe van. Kerékgyártó szerint azon­ ban a fő ok "a hatalom központosulása". Ez a feltételezés mindennapos. Ámbár ezeknek a civil kezdeményezéseknek éppen az az egyik legfőbb oka a létezéshez, hogy nem a hata­ lommal szemben, hanem az adott - akár de­ mokratikus - hatalmi struktúra mellett kí­ nálnak alternatívát. Ez pedig azt jelenti, hogy a hatalom mozgásformái érdemben nem be­ folyásolhatják, sőt éppen a központosulás ad­ hat különös létjogosultságot nekik. Ennek fölmérése azonban az ilyen mozgalmak fő szervezőit korábbi elképzeléseik felül­ vizsgálatára, tevékenységük kritikus elemzé­ sére kellene, hogy ösztönözze. Ez kétségkívül megrendítően nehéz feladat, aminél sokkal könnyebb egy sajátos ellenségkép kialakítá­ sa. V. Kerékgyártó szerint "egyáltalán nem el­ képzelhetetlen, hogy a tömeges állampolgári csalódottság következtében az 1994-es esz­ tendő meglepő fordulatot hoz. Akár abban az értelemben is, hogy a súlyos zavarokkal küsz­ �palócföld93/l ködő hatalmi rendszert ugyanolyan módon utasítják el, mint az előzőt." Tulajdonképpen ez az a pont, melytől már csak a szakmai ma­ zochizmus olvastatta velem tovább a tanul­ mányt. Amiben persze én is hibás vagyok, hi­ szen a társadalmi mozgások elemzésében alapvetően mások a kiindulási pontjaim, mint Kerékgyártónak... Az én olvasatomban az elmúlt években alapvetően másként történtek a dolgok, mint ami Kerékgyártó fejtegetéseiből rajzolódik ki. Úgy vélem: a magyar társadalom a válasz­ tásokon nem utasított el egy korábbi hatalmi rendszert. Amit az már önmagában is bizo­ nyít, hogy a szó valódi értelmében vett vá­ lasztásokra csakis annak bukása után kerül­ hetett sor. Másrészt, ha Kerékgyártó az év­ számmal a következő választásokra céloz, ak­ kor azt feltételezi, hogy egy esetleges kor­ mányváltás parlamentáris úton következik be. Ez viszont azt jelenti, hogy nem követke­ zett be fordulat éppen a változás eddigi leglé­ nyegesebb eredményében, a képviseleti de­ mokráciának, mint a diktatúrát fölváltó poli­ tikai formációnak meghatározó voltában. Azaz: nem következik be újabb rend­ szerváltás. Ha viszont - bár ez az eshetőség csupán Kerékgyártó gondolat- és mondatfű­ zésének lazasága, és nem az ideológiájáról al­ kotható összbenyomás miatt vethető fel -, egy más típusú hatalomátvételre céloz, akkor az "ugyanolyan módon" történő elutasítás kritériuma nem valósul meg. Mindebből egy dolog tetszik ki bizonyosan: hogy Kerékgyár­ tó nem tesz különbséget a kormány és a társa­ dalmi rendszer között. Szívesen ír hatalmi struktúráról, amiről sohasem derül ki, hogy az alkotmányosan rögzített módon rögzített parlamentáris demokráciáról, vagy az ebben a keretben végrehajtó szerepet kapott kor­ mányról szól. E különbségtétel nélkül pedig értelmezhetetlenek a fejtegetései. Vannak azonban olyan mondatai is, amikkel az általános érthetetlenségen kívül is fölbukkannak logikai bakugrások. "Mivel a politikai apátia szemmel láthatóan terjed, a teljes kiúttalanság érzése növekszik, az előbb-utóbb bekövetkező hatalmi átrendező­ déssel mindenképp számolnunk kell." Hogy az apátiából hogyan lesz átrendeződés, arról annak ellenére nincs szó, hogy itt is valós gondra figyel föl Kerékgyártó. Az apolitikus­ ság és antipolitikusság közötti különbségtétel azonban itt is elengedhetetlen, mint ahogyan a demokratikus kormányzattal és magával a demokráciával való elégedetlenség sem ugyanaz. A kettő közti különbségtétel azon­ ban a magyar társadalom talán legfontosabb feladata: ahogyan nem engedhető meg, hogy a kormányzat azonosítsa magát a demokráci­ ával, ugyanúgy elfogadhatatlan és többnyire rejtett restaurációs ösztönök fejeződnek ki abban, hogy ezt az ellenzék tekintse monopó­ liumának. Ugyanez természetesen érvényes a Kerékgyártó által is sokat emlegetett civil szférára is. VI. Külön fejezet Kerékgyártó tanul­ mányában a mai kormány és az azt meghatá­ rozó pártok bírálata. Nehéz nem vitába száll­ ni kijelentéseivel, amiben a legjellegzeteseb­ 75 �palócföld 93/1 ben keverednek össze a vádak és a bizo­ nyítékok, vagyis inkább az válik mehatározó­ vá, hogy az objektivitás jegyében, de a bizo­ nyítás belső igényének minimuma nélkül fo­ galmazódnak meg a napi politikában és a publicisztikában uralkodóvá vált vádak. Ez a prekoncepciós ítélkezési gyakorlat pontosan azt a Kerékgyártó által is kárhoztatott maga­ tartásformát testesíti meg, mely szerint "az állampolgári magatartás... az elégedetlenség­ hez fűződő jogban merül ki". Önmagában az elégedetlenség nem rossz mozgatóerő, hiszen az állampolgárnak, aki képviseletét egy sza­ bad választáson biztosította, a választások között a hatalom ellenőrzése nemcsak joga, hanem feladata is. Vagyis nem egyetértését vagy dícséretét, hanem elégedetlenségét kell kinyilvánítania, és annak okait kell kifejez­ nie. Mindez azonban azzal a felelősséggel is jár, hogy ezt lehetőségeihez képest pontosan kell kifejeznie, elégedetlensége tehát nem menti fel mint állampolgárt a dolgok tárgy­ szerű elemzésének kötelezettsége alól. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az, hogy különválja­ nak a tények és a ráfogások, a kormányzati döntésekben kifejeződő tényleges tendenci­ ák és a pártpolitikai harcok propaganda ele­ mei. E különbségtétel nélkül a felelőtlen vag­ dalkozás birodalmába juthatunk, ahol már nincs semmi szükség a tényekre. Ha valaki a politikai illúziók világát úgy kutatja, hogy sa­ ját elképzelései is ezen a birodalmon belül maradnak, akkor ezek a spekulációk is bőven elegendőek mutatós okfejtések létrehozásá­ ra. 76 VII. Fontos elem a mai politikai propaganda­ háborúban a népi-nemzteti-popularista mi­ nősítés osztogatása, függetlenül a minősített tényleges magatartásától. Ebben még az sem akadály, hogy a kormányzatot egyidejűleg vádolják, alkalmanként ugyanonnan, a szo­ ciális érzékenység hiányával és populizmus­ sal, noha a kettő, éppen legfontosabb elemei­ ben kizárja egymást. A mai magyar politika és gazdaság paradoxona, hogy a működőké­ pesség megőrzésével egyidőben kell egy mélyreható átalakítást végrehajtani. Ez ta­ gadhatatlanul közös érdek, ebben a célban az ellenzék és a kormány lényegében egyetért, még akkor is, ha erről szemérmesen hallgat. Nem véletlen, hogy a meghatározó politikai erők eddig nem éltek a szociális demagógia, de még a radikális érdekvédelmi fellépés esz­ közével. Pontosan tudják ugyanis, hogy az át­ alakulásnak ára van. A fogyasztás stagnál vagy csökken, a munkanélküliség nő. Ilyen körülmények közt a populizmusnak, mint kormányzati magatartásnak nem lehet tere. Ezt éppen a kései Kádár-rendszer bizo­ nyította, amikor tétova, saját "merészségé­ től" mindig visszarettenő reformtörekvései­ vel előidézte az ország gazdasági összeomlá­ sának közvetlen veszélyét. De populizmuson valójában nem is ezt szokás érteni. A maga módján ez a kifejezés a kommunista párt­ ideológusok egykori "narodnyik" vádjának korszerűsített formája. Nem gazdasági vagy politikai áramlatra, külnösen nem kor­ �palócföld 93/1 mányzati lépésekre, hanem az ideológia, a kulturális élet egyik áramlatára utal. Ráadá­ sul egy olyan áramlatra, aminek kormányzati befolyása nem is igazán jelentős. A népinemzeti ideológia azonban mindeddig a mű­ velődésügyön kívül nem tett szert számottevő befolyásra, legfeljebb a koalíció pártjainak politizálására gyakorolt stiláris hatást. Ezt populizmusnak nevezni nem más, mint pártpolitikai ihletettségű elméleti farkasvakság. Vagyis semmilyen tényleges kormányzati in­ tézkedéssel nem bizonyítható efféle törekvé­ sek létezése sem. Más kérdés persze, hogy a pártokon belül kifejeződő társadalmi elége­ detlenséget milyen politikai erők fűtik, mi­ lyen ambíciók állnak mögöttük. Ez azonban feltétlenül külön elemzés tárgya lehet, és sem a kormányzat tevékenységének, sem általá­ ban a hatalmi intézmények működésének át­ tekintésében nem játszhat szerepet, tekintve hogy azokra mindeddig nem gyakorolt érde­ mi hatást. Azaz a társadalom valódi életét nem indokolt összekeverni a politikai ideoló­ gia folyamataival. Mindebből pedig egyene­ sen következik, hogy az ebből a félreértésből származó félelmek más szférába tartoznak, s hogy az ilyen teoretikus fejtegetésekre, mint elméleti alapra épülő következtetéseknek döntően propagandisztikus jelentősége van csupán. Ha erről a kérdéskörről Kerékgyártó nem csupán a hiedelmek szintjén tájékozód­ na, arra is rá kellene döbbennie, hogy a popu­ listának nevezett, magát népi-nemzeti elkö­ telezettségűnek tekintő csoport valójában nem a magyar közgondolkodás alakulásában olyan nagy szerepet betöltő népi mozgalom hagyományait folytatja, tehát nem annak az eszmeiségnek mai megjelenítője, amit a leg­ teljesebben Németh László, Bibó István, Ily­ lyés Gyula testesített meg. Ebben az félelme­ tes, hogy a propagandisztikusan eltúlzott félelem bizonyos marginális jelenségektől, azokból valóságos erőt fejleszthet. Éppen ezért a helyzetelemezés ártatlan műfaja or­ szágos hisztériák kifejlődésének is részévé válhat. Gondoljunk arra, ahogyan a Torgyánjelenség kibontakozott: a hangoskodása kö­ rüli botrányszag reklámértéke, az általa kép­ viselt eszméknek tulajdonított befolyással való fenyegetettség érzésének kialakulása máig hatóan jelen van a közgondolkodásban, még akkor is, ha az ő lejáratódása miatt az a politikai bázis, amire építkezett, most más vezért keresett magának. Olyat, aki magának nem ilyen sereget kívánt. Vagyis a túlhiszte­ rizált, agyon koreografált félelem mindentől, ami nemzeti, éppen ennek az eszmének szél­ sőségeseit erősíti. Ráadásul amit Kerékgyártó népi-nemze­ tinek nevez, valójában egy konzervatív, naci­ onalista színezetű, nosztalgikus ideológia, aminek hangos, de nem túlságosan nagy tá­ borában túlteng a pátosz és a retorika, alkal­ manként a demagógia. Önnön ellentmondá­ sai meghatározta dinamikája szerint ez az áramlat egyébként mind láthatóbban kormá­ nyellenessé válik, ahogyan azt a koalíció má­ sodik legnagyobb pártjának zaklatott törté­ nete, már be is bizonyította. De éppen ez a történet nyugtathatná meg mindazokat, akik ebből az irányból éreznek fenyegetést. Ez a magatartásforma önmagát szigeteli el, mert a 77 �palócföld 93/1 mögötte álló eszmerendszer kategóriái nem alkalmasak a mai helyzet, folyamatok leírá­ sára. Arról nem is szólva, hogy hiányzik belő­ le az a szociális, plebejus töltet, ami valami­ kor a "népi" jelzőben jelent meg. Ennek kö­ vetkeztében bázisa megmarad a középrétege­ ken belül, és ebből adódóan nem lesz képes sohasem olyan tömegeket megmozgatni, hogy az valóban kimozdítsa a politikai cent­ rumot ma elfoglalt helyéről. Mindez egyúttal annak az állításnak a képtelenségét is bizonyítja, hogy "az sem el­ képzelhetetlen, hogy a központosító nemzet­ állam egy etnocentrikus nemzeti sorsközös­ ség mítoszának jegyében újra uralni akarja a civil társadalmat és a kultúrát". Az igazi tö­ résvonal a mai magyar társadalomban nem népi-nemzeti kontra demokratikus-civil esz­ meiség, hanem a parlamentáris demokrácia elfogadása és elutasítása között húzódik. Saj­ nos ezt a törésvonalat a politika belső harcai nem hagyják kellően tudatosítani, a politika zárt világában kialakuló személyes konflik­ tushelyzetek, a politikai élet öngerjesztő fe­ szültségei gyakran elfedik az össztársadalmi gondokat, még akkor is, ha bennük valóban messzebb gyökerező feszültségek, valódi problémák fejeződnek ki. Mi sem jelemzőbb, mint az, hogy média-ügyben több tízezres tö­ megeket lehet mozgósítani akkor, amikor az ország lakosságának elemi érdekeit és nem­ zeti szuverenitását sértő Duna-ügyben szá­ zak, legföljebb ezrek vonulnak fel. VIII. 78 A politika öngerjesztő konfliktusrendsze­ re a társadalom egészében jelentős feszültsé­ get indukál, a hatalmi szféra által egyetemle­ gesen viselt felelősség azonban összehasonlít­ hatatlanul kisebb szerepű, mint a gazdasági helyzet drámai átalakulása miatti elégedet­ lenség. Az a tétel azonban, amire Kerékgyár­ tó István jut, képtelenségével egyenesen meg­ hökkentő. Ezt írja ugyanis: "a gazdaság pia­ celvű átalakítása ugyan mindenképp kívána­ tos, de ha ezzel egyidejűleg nem mérséklődik a társadalom széles rétegeinek elnyomorodá­ sa, a tekintélyuralm i törekvések terjedése megállíthatatlan." Mármost: a piacgazdaság a mai Európá­ ban nem egyeztethető össze tekintélyelvű po­ litikai hatalmi berendezkedéssel. Kerékgyár­ tónak is pontosan kell tudnia, hogy a mai nemzetközi kapcsolatrendszerben egy ilyen berendezkedést Magyarország pénzügyi, gazdasági, de még a politikai helyzete sem tesz lehetővé. (Amit, egészen más modellben az is bizonyított, hogy az előző rendszer bu­ kását belülről előkészítő folyamatban döntő szerepe volt annak, hogy a gazdaság és politi­ ka folyamatos ellentmondásba került. Nem utolsósorban azért, mert a piaci mechaniz­ musok felé mozduló gazdaság folyamatosan szembekerült a monolitikus politikai irányí­ tási rendszerrel.) Ami a tekintélyuralmi am­ bíciókhoz szükséges tömegbázis jelenlétét il­ leti: ennek létrejötte kétségkívül valós elvi le­ hetőség. Csakhogy a demokráciában amúgy járatlan tömegek ilyen célra való megnyerése mellett semmiféle érv nem szól, s a magyar­ �palócföld 93/1 országi hagyományok azt bizonyítják, hogy a szélsőségeknek nincs esélyük a hatalom meg­ szerzésére. Másfelől ellentmond ennek az is, amit Kerékgyártó is leszögezett: a nagyfokú politikai apátia eleve nem kedvez a tömegek mozgósításával operáló akár valóban populis­ ta vagy tekintélyelvű törekvéseknek. IX. Kerékgyártó, ahogyan a politikai publi­ cisták túlnyomó többsége, összetéveszti a po­ litikusi és politikai magatartásformákat és törekvéseket. Leírja, hogy a mai "hatalmi struktúrát az önteltség és a csalhatatlanság képében megjelenő merevség jellemzi, mely éppenúgy megnyilvánul a liberalizmuselle­ nességben, mint a populista ideológiák rejtett kultiválásában." Túl azon, hogy az önteltség és a csalhatatlanság aligha olyan kategóriák, amikkel egy hatalmi struktúra működése le­ írható lenne, a merevség, a csalhataltlanság és önteltség nem azok a viselkedési formák, fölmutatható erkölcsi és stílusjegyek, amik­ kel egy populista operálhat. De nem is ez az ellentmondás a döntő, hanem az, hogy ebben a gondolatmenetben ismét a "hatalmi struk­ túra" fogalmi tisztázatlansága a meghatáro­ zó. Amennyiben ez a politikai szféra egészét jellemzi, akkor a vélelmezett magatartási formákkal összefüggést feltételező ideológiai törekvések listája korántsem teljes. Ugyanis a hatalom mai természetrajzához tartozik, hogy a parlamenti ellenzék, sokszor akarata ellenére ugyan, de részese annak a struktúrá­ nak, amelyben a döntések megszületnek. De a hatalmi struktúra nemcsak a Parlamentet és a kormányt jelenti, hanem a helyi ügyekben döntő önkormányzatokat is. Márpedig a la­ kosság közérzetét, a politikai változásokról, általában a hatalomról, politikáról, demokrá­ ciáról alkotott képét ez, mivel többször talál­ kozik vele, talán még az országos politikánál is erősebben befolyásolja. Arról azonban, hogy itt mi történik, a régi és az új arrogancia hogyan hódít, hogyan őrződnek meg az előző rendszerben szerzett hatalmi monopóliumok, milyen korrupciós folyamatok zajlanak, a korábbi nomenklatúra hogyan transzformál­ ja bürokratikus és informális kapcsolatait gazdasági hatalommá, nem sokat tudunk, mert az országos nyilvánosságba csak ritkán csatolódik vissza a hatalomnak ez a helyi pó­ lusa. Ennek figyelembevétele nélkül azonban ma politikai elemzést írni vétkes felszínesség. Vannak persze a felszínességnek olyan elemei is, amelyek csak a bulvárlapok szint­ jén szokásosak, természetesen eltekintve a közvetlen pártpolitikai csatározásoktól, ame­ lyek szintén nem elsősorban megoldás felé mozdulást, hanem a propaganda hatás növe­ lését célozzák. Kerékgyártó "remélt és ígért" gazdasági felemelkedésről ír. Hogy ki mit re­ mélt, az persze fontos kérdés, de rövid távon felemelkedést felelős politikai tényezők nem ígértek! Sőt, éppen a miniszterelnök volt az, aki kormányát kamikázé kormánynak nevez­ te, és határozottan kijelentette, hogy igen ne­ héz évek következnek. Kerékgyártó a magyar gazdaságról érdemben semmit sem mond, tö­ kéletesen figyelmen kívül hagyja annak belső történéseit. Emiatt vádjai megalapozatlanok, néhány retorikus szólamtól eltekintve bizo­ 79 �palócföld 93/1 nyítékai nincsenek, amit a gazdaság válságá­ ról mond, a valós folyamatokkal semmiféle kapcsolatot nem mutat. Egyszer úgy fogal­ maz, hogy a "nemzetgazdaság feltartóztatha­ tatlan romlása, a szociális feszültség éleződé­ se a parlamentáris demokráciától való elfor­ dulást váltotta ki", máshol "az állampolgáro­ kat elszegényítő politika" következményeiről elmélkedik. Végezetül odáig jut, hogy "szo­ ciális piacgazdaság címén a gazdaság felbom­ lásának, a szociális gondoskodás marginali­ zálódásának vagyunk tanúi". A gazdaság és a szociális helyzet kétségkívül igen lehangoló képet mutat. "A civilizált országokban réges­ rég felismerték a gazdaság és a szociálpoliti­ ka közötti szoros kapcsolatot, miközben ná­ lunk éppenséggel ellenkező előjelű folyama­ tok zajlanak." Szép mondat, egyetlen baja, hogy nem igaz. Gyakorlatilag a magyar költ­ ségvetés kritikus pontja éppen a szociális ki­ adások körül van, súlyos deficitjének ez a döntő tétele, és ezt a parlament és a kormány tudatosan vállalja. Sajnos, a gazdaság és a szociálpolitika nemcsak a szükségletek, ha­ nem a lehetőségek szintjén is összefügg. Hosszabb elemzésre itt nincs hely, az azon­ ban biztos: hogy Magyarország mindeddig el tudta kerülni a nagy társadalmi robbanást, meg tudta őrizni politikai és gazdasági stabi­ litását, azért az mégiscsak azt bizonyítja, hogy a szociális védőháló használhatónak bi­ zonyult. Mindez nem jelenti azt, hogy a gaz­ daság vagy szociálpolitika minden szempont­ ból kifogástalan, vagy hogy örök időkre szol­ gáló példa lehetne. Jónéhány szükséges lépés 80 késik, jónéhány a feltétlenül szükséges mini­ mumnál nagyobb felfordulással jár. X. Külön fejezet a gazdaság "szétverésének" ügye. Anélkül, hogy alaposabban elmélyül­ nénk a kérdésben (amely még a szakértők számára is meglehetősen zavaros), néhány alapvető tényt feltétlenül figyelembe kell venni. A magyar gazdaságban a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján általános válság­ helyzet alakult ki. A legszembeötlőbb a pénz­ ügyi vagy adósságválság volt, aminek megol­ dása ekkorra már reménytelennek tűnt, hi­ szen csak a forint sorozatos leértékelésével lehetett elérni olyan export teljesítményt, ami a kamatterhek fizetését még éppenhogy biztosította. Ez, a nyolcvanas években kiala­ kított politika alapozta meg a rend­ szerváltozás elején bekövetkezett gyorsuló inflációt. De talán ennél is súlyosabb gondot okoz mindmáig a magyar gazdaság struktu­ rális válsága. A KGST-örökség ebben van a legnagyobb tehertételként jelen. Nem azért, mert a KGST az ország kifosztását szolgálta volna (ennek feltárása rendkívül bonyolult hosszú távú feladat), hanem amiatt, hogy az így mesterségesen teremtett, igénytelen piac a maga termelési szerkezetet, technológiát konzerváló szerepével fokozatosan leszakí­ totta a világpiactól a magyar gazdaságot, és egyúttal sokoldalúan versenyképtelenné tet­ te. Éppen ezért a KGST összeomlásakor ki­ szolgáltatott helyzetbe került. A korábbi, olyan-amilyen, de mégiscsak létezett nem­ �palócföld 93/1 zetközi munkamegosztási rendszerszinte tel­ jeskörű megsemmisülése olyan krízist jelen­ tett, amelyhez csak a történelmi Magyaror­ szág szétesésének pillanatát követően kiala­ kult helyzet hasonlítható. Éppen ezért tudo­ másul kell venni: a gazdaságot nem az új kor­ mány verte szét, hanem, megfordítva a folya­ matot: a szovjet birodalom által meghatáro­ zott hatalmi és gazdasági rendszer szétesése miatt következett be a rendszerváltás, és en­ nek nyomán került hatalomra az új kormány. Vagyis a történések időben lényegében egy­ szerre következtek be, kapcsolatuk azonban alapvetően fordított. Ezzel szemben Kerék­ gyártónak nincsenek információi a nyugati tőkebeáramlás eredményeként végre megin­ duló szerkezetváltásról, a magyar külkeres­ kedelem piacváltásáról, nem méri fel, hogy a munkanélküliség mennyire strukturális jelle­ gű (csak mellékesen jegyzem meg, hogy talán 1986-ban a dicső emlékezetű Berecz János nyilatkozta azt a BBC-nek, hogy amennyiben komolyan gondoljuk a veszteséges üzemek bezárását, fél év múlva 400.000 munkanélkü­ li lesz Magyarországon), mit jelent a privati­ záció, és így tovább. Ezeknek, a mai Magyarország mindannapjait alapvetően meghatá­ rozó tényezőknek a figyelembevétele nélkül a helyzetet elemezni nem lehet. Ez a módszer­ tani képtelenség egyetlen dolgot bizonyít: hogy a szerzőben, ahogy a magyar társada­ lomban és a keserves valóságra lassanként rá­ döbbenni kényszerülő volt szocialista álla­ mok lakosságában öntudatlanul is tovább él a múlt rendszer stabilitása, kiszámíthatósága iránti nosztalgia, ahol ugyan a szegénység lét­ biztonsággal párosult, s így lett életforma szervező tényező, mégis, minden hamissága ellenére, elfogadhatónak tűnt ez a berendez­ kedés, mert a kiváltságosok gazdagsága nem mutatkozott meg a mindennapokban. Eköz­ ben nincs elegendő információja arról, ami történt és történik. XI. Különös módon nem kap komoly helyet Kerékgyártó tanulmányában mindennapja­ ink slágertémája, a sajtó. Ha ez azt jelenti, hogy az előző kérdéseknél, minden lárma el­ lenére nagyságrenddel kisebb jelentőségű ügynek tartja, akkor egyetértek vele. Annak ellenére, hogy a média ügyből mesterségesen sikerült a küzdő feleknek országos botrány­ sorozatot kavarni, végsősoron mégiscsak má­ sodrendű kérdésről van szó, amiben azonban jelképesen minden konfliktus megjelenik, ami a mai Magyarországon egyáltalán elkép­ zelhető. A régi rendszer monopol helyzeté­ nek őrzése, az új kétségbeejtő káderhiánya, a politikai hatalomért folyó harc egy rendkívül fontos presztizscsatájának próbapályája is ez, és sorolhatnánk. Az igazi baj azonban más, és nagyobb. A sajtó, csakúgy mint a po­ litika és a lakosság jelentős része, felkészület­ len a demokráciára. Ezért súlyos szerepza­ varral küzd, amikor egyfelől azt a közvetítő funckiót, amelynek értelmében az informáci­ ómozgás szabadságát is szolgálnia kellene, pro és kontra pártérdekeknek veti alá, más­ részt kialakulatlan saját önszabályozása, te­ hát megtűri magában mindazokat, akiknek szakmai vagy erkölcsi alkalmatlansága sok­ 81 �palócföld 93/1 szorosan bebizonyosodott. Kerékgyártó azt írja, hogy "különösen veszélyes lehet az in­ formációk fokozódó összpontosulása, ami in­ formációs monopóliumokhoz, szélsőségesen erős információs és hatalmi centrumok létre­ jöttéhez vezethet, melyek óhatatlanul kon­ zerválják a meglévő hierarchiákat." Elvileg a tétellel teljes mértékig egyetérthetünk csak azt nem tudni, hogy az említett hatalmi cent­ rumokat hol látja a szerző? A kommunikáci­ ós zavarok veszélyességét szándéka ellenére saját példájával bizonyítja Kerékgyártó, aki­ nek ez a tanulmánya éppen alulinformáltsá­ gával, a tények ismeretének hiányával bizo­ nyítja, hogy azok a rendszerek, amelyeknek az informálódást is lehetővé kellene tenniük, beérik azzal, hogy a pártpolitika fórumaiként bírálnak, vitáznak. Nem képesek tehát a poli­ tikai szféra ellenőrzésére, csupán újrajátsz­ szák az abban kialakult konfliktusrendszert, anélkül, hogy megteremtve a valódi szellemi és erkölcsi függelenségüket, képesek volná­ nak önálló életre. A függetlenséget egyetlen formában gyakorolják: a hatalomtól való füg­ getlenség formájában. Sajátos módon erre még a kormányhoz közelálló lapok is törek­ szenek. Mindennek azonban az a végeredmé­ nye, hogy a társadalomban rögzült értékrend, egyfajta beszűkült politikai tudati struktúra továbbra is szinte sértetlenül őrződik. XII. Kerékgyártó viszonyítási bázisa akaratla­ 82 nul is az, amit a múltban megtapasztalhatott. Az ő érzésvilágában is az a rendszer volt de­ mokratikus, amelyikben nem alakult ki szem­ beötlő különbség a lakosság egyes rétegei kö­ zött. Úgy tűnik, ő is, mint olyan sokan, a rendszerváltást úgy képzelték el, hogy a dol­ gok rendje alapvetően a régi marad, csak a hi­ bákat javítjuk majd ki. Ez azonban nem így történt, mert nem történhetett így. A rend­ szer lényegét ugyanis éppen ezekkel a hibák­ kal lehet meghatározni, s ezek kiküszöbölése csak a teljes fölszámolás menetében képzel­ hető el. Ez pedig azt is jelenti, hogy az a fajta (mint utólag nyilvánvalóvá vált: hamis) biz­ tonság, az alsó szinten nivellálás egyenlőségé­ vel kielégített szociális igazságérzet nyugal­ ma nem térhet vissza. A szabadság nem könnyű állapot. Az ember magára van utalva, gondolkodnia kell, felelős magáért, ha hibá­ zik, fizetnie kell érte. Ezt a helyzetet nem könnyű elviselni, nem könnyű megszokni. A szabadságot nem lehet ajándékba kapni, sze­ mélyenként, csoportosan egyaránt meg kell érte küzdeni. Magyarországon 1989-90-ben nem a szabadság korszaka köszöntött be, ha­ nem a rabságé múlt el. A kettő nem ugyanaz. A kívánt szabadság technikájának birtoklá­ sáért keményen meg kell dolgozni, és ebben döntő szerepe van az illúziókkal való leszá­ molásnak. A demokráciában eltelt két év ki­ ábrándulásainak keserűsége azonban ebbe az irányba mutat. �palócföld93/1 Misóczki Lajos Pásztó és Vidéke (Egy lap megjelenésének kilenvenedik évfordulóján) A kiegyezés utáni hazai tőkés fejlődés, a Felvidékre vezető Pest-Hatvan-SalgótarjánFülek-Ruttka fő vasútvonal megnyitása Pásztó gazdasági életét is élénkítette. Sajnos, az 1880-as évek közepétől pusztító filoxera­ vész a község és környéke szőlészetét-borászatát teljesen megsemmisítette. Pásztó sző­ lőtermelői e pusztítást az 1890/1900-as évek I. szőlőrekonstrukciójával sem heverték ki. Pásztó 1867-től 1893-ig járási székhely. No­ ha a helyi vezetők mindent elkövettek, hogy visszakapja városi jogát, törekvésük megtört. A kötött birtokok, nagybirtokok miatt az elszegényedés jeleként szinte megállt a föld adás-vétele. A kis-, sőt a középbirtokos gaz­ dák saját tőke hiányában nem térhetek át a belterjes gazdálkodásra. A kereskedők és iparosok helyzete is folyamatosan rosszabbo­ dott a 20. század elejére. Számottevő iparte­ lep nem létesült, a háziipar pedig lehanyat­ lott. Mindezek ellenére a hitelélet jelentős volt, mert a helyi alapítású Pásztói Takarék­ pénztár RT, a Pásztó és Vidéke Hitelszövet­ kezet segítették a kisvállalkozókat, a Hatvan­ vidéki Takarékpénztár RT Pásztói Fiókja pe­ dig a csekély működő tőkét forgatta. A felemás gazdasági fejlődés, valamint a visszafogott gazdasági élet ellenére Pásztó társadalmi élete nagyon élénk volt, amelynek alapját az a kisiparos, kiskereskedő, kisgazda és tisztviselőréteg adta, amely meg akarta szüntetni a község tespedését. Öt társadalmi egyesülete, polgári köre, élén a Kaszinóval gyakran és tudatosan vallotta: "Tegyünk meg mindent Pásztó felemlekedéséért!" Ügyvé­ dek, orvosok, tanárok és kitűnő összekötteté­ sű izraelita polgáremberek izzó lokálpatrio­ tizmusa megyeszerte ismert volt. A lokálpatriotizmusban gyökerezett a pásztói turista élet is. Az 1887-ben, Gyön­ gyösön alakult Magyarországi Kárpát Egye­ sület Mátra Osztályában, majd az 1891-ben létesült Magyarországi Turista Egyesület Mátra Egyletében Pásztóról is voltak tagok. Ők, miután látták, hogy a turisztika, az ide­ genforgalom milyen jelentőset lendít Gyön­ 83 �palócföld93/1 gyös városiasodásán, Pásztón is hozzáláttak községük és a Nyugati-Mátra turizmusának megszervezéséhez. Ennek az ügynek felkaro­ lására egy hírlap indításáról határoztak. Így született meg a Pásztó és Vidéke nevű lap ala­ pításának gondolata. Az 1902. január 16-án keltezett, Heves vármegye alispánjához írt engedélykérő felterjesztésben még Idegenforgalmi és vegyes­ tartalmú hetilap megjelölés szerepelt, de a február 19-i folyamodványban már Társa­ dalmi, közgazdasági, szépirodalmi és vegyes­ tartalmú lap engedélyét kérték. ″Bár van Pásztói Közlöny, de az új lappal a környékre is tekintendünk" - indokolták az újabb hírlap létjogát. (Ez a közlöny 1885-től jelent meg dr. P la tth y A d o r já n és K elemen Ödön szer­ kesztésében.) A lapindítás fő szorgalmazója dr. Platthy Adorján orvos volt, a "palóc doktor", akit még "palóc gazdásznak" is neveztek, lévén birtokos, gazdálkodó - tagja a Heves Megyei Gazdasági Egyesületnek is. A lapindításhoz szükséges kaució egy részét Keszler Ignác, a 84 Pásztói Takarékpénztár RT vezérigazgatója - S chőn feld L ipót és Kelemen Károly vállal­ kozó, továbbá dr. Platthy Adorján fizette ki. A lap nyomását, a heti 900 példányt a helybe­ li S chlesinger M ihály vállalta. Ma már csak találgathatjuk, miért nem idegenforgalmi lapot indítottak, miért helyi tudósítót. Lehet, az utóbbihoz nagyobb előfi­ zető- és olvasókört nyertek meg, mintha a csupán szűkebb érdeklődésre számottartó la­ pot adták volna ki. Az 1902. november 30-án napvilágot lá­ tott lap 1. száma negyednagyságban, nyolc oldalon jelent meg. Főszerkesztője dr. Platthy Adorján, Felelős szerkesztője K e­ mény Dezső volt. A lap arculatát a Szerkesztőségi előszó cí­ mű írás mutatta be. A szerkesztőség célja ez volt: "Mi e lap alapításával munkára vállal­ koztunk, a közügyek szolgálatára." Nemcsak Pásztó, hanem az egész környék, a palóc vi­ dék, azaz a "tősgyökeres magyar vidék" gond­ jainak feltárására. Hangsúlyozta: "E lap nem azon céllal lép fel, hogy a társadalom külön­ �palócföld 93/1 böző osztályai között izgasson, hanem ellen­ kezőleg, hogy közöttük békítőleg hasson." Ennek megfelelően tudósít majd Pásztó és környéke felemelkedése érdekében a közgaz­ dasági életről, a földmívelésről, gyümölcs- és szőlőtermelésről, az iparról és kereskedelem­ ről, tudományos életről, a közművelődésről, tanügyről és egészségügyi viszonyokról, vala­ mint a társadalmi életről, a polgári társas kö­ rök tevékenységéről. A fenti törekvéseket tükrözte a rovatok megválasztása is: A címoldalra szerkesztőségi, időszerű he­ lyi és környékbeli, hazai és külföldi fontos cikkek kerültek. Szintén a címoldalon, a lap alsó harmadá­ ban kapott helyet a Pásztó és Vidéke tárcája nevű rovat. A helyi szerzők szépirodalmi írá­ sait ebben és a Csarnok rovatban is közölték. A Vegyes közleményekben közhasznú is­ mertetések jelentek meg. A Helyi hírek Pásztó és környéke napi eseményeit ismertette, a Közgazdaság rovat a gazdasági életből mutatott be képeket. Volt még Hirdetések, Szerkesztői üzene­ tek és alkalmanként Piaci ár kimutatás rovat is. Ha a felsorolt rovatok alapján tesszük mérlegre e lapot, megfelelel a korabeli védéki lapok szintjének. Amiben mégis többet muta­ tott, az a gyors és valóban, az egész környéket átfogó, "minden eseményről tájékoztatni szándékozó" hírközlése volt. A körültekintő szerkesztés ellenére is, ha­ sonlóan bármely korabeli lap gyakorlatához, olykor mosolyra ingerlő írás is megjelenhe­ tett, főleg a hirdetésekben. Az 1904. április 24-i szám 5. oldalán közzétett rajzos reklám­ szöveg így szólt: "Ne veszekedjen azon! Hogy van-e jó bor Taron, Menj el ide, a "Koronába", Örömben vagy búbánatba, Kérjél egy liter Visontait S hozzá egy üveg Parádit, Ott ragadsz mint mézen a légy, Máshová soha nem mégy, Nem felejted Szíves bácsit, S a 64 fillért meg nem bánod!" Amit a szerkesztőség vállalt, a közügyek szolgálatát, következetesen teljesítette is. A község és környéke előmenetelét célzó törek­ véseket többnyire cikksorozatban, vagy szer­ kesztőségi cikkben közölte. Gazdasági jellegű cikksorozata volt töb­ bek között Pásztó városiasodását előmozdító villamosítás (elektromos közvilágítás) ügye. Másik fő téma, amely a környéket is átfogta, a szőlőrekonstrukció. Bár a megyei gazdasági egyesület jóvoltából közel egy évtizede mű­ ködött már Pásztón az állami szőlőoltványte­ lep, a szőlők újratelepítése - a jelentős ked­ vezmények ellenére is - vontatottan haladt. A lap 1903. január 4-i számában D em ecs Jó­ z s e f gazdálkodó kimutatta az Elpusztult sző­ lőink felújításáról című írásában, hogy mennyire fontos a szőlészet-borászat fellen­ dítése: A filoxera előtt Pásztón évi 60-80 000 akó, azaz kb. 35 000 hl bor termett. 1 hl-t 20 koronával számolva ez Pásztó szőlőtermelői­ nek évi 700 000 K bevételt hozott. Jelenleg 85 �palócföld 93/1 (1903-ban) 5000 hl a bortermés, 1 hl bor 30 K - tehát most 150 000 K a bevétel. Az ipar és kereskedelem fejlesztésének ügyét is számos cikkben tárgyalta a lap. A szerkesztőség 1904. július 10-én közölt Idegenforgalom cí­ mű cikke kiemelte: "A mi szegény népessé­ günk ugyancsak rá van szorulva erre a rend­ kívüli jövedelmi forrásra... Pártolunk is min­ den olyan törekvést, mely az idegenforgalom növekedésére irányul, mert abban eminens közérdeket látunk." Politikai, társadalmi közelményei a helyi és az országos változásokat egyaránt bemu­ tatták. A szerkesztőség ráirányította a figyel­ met a palócok körében is élénkülő szocialista mozgalmakra. Az 1904. április 10-i szerkesz­ tőségi cikk Veszedelmes lomhaság címmel a hazai mozgalmak kiváltó okait és az esemé­ nyek összefüggéseit elemezte: "Nem merül ki a nagybirtokos urak fantáziája az agrárszo­ cializmusról való rémképek festésében. Egyenesen uszítják a hatóságokat a nyomo­ rúságos helyzete miatt elégedetlen, néha lá­ zongó nép ellen. Arról azonban nem elmél­ kednek a nagy urak, hogy megélhet-e csalá­ dos ember napi 30-40 krajcárból?... Több bért kéne fizetni, és akkor mindenféle kény­ szer nélkül hajítaná el magától a hazátlan szocialisták maszlagát." Az iskolügy teréről is gyakran tudósított a lap, főként az állami polgári fiúiskola közmű­ velődési tevékenységéről. 86 A művelődésügy ápolójáról, fejlesztőjé­ ről, a Pásztói Műkedvelő Egyesület életéről is sokszor olvashattak. Az 1904. évi húsvét hét­ főn rendezett előadásáról ezeket jegyezte le a lelkes tudósító a lap április 10. számában: "/Az/ előadáson annyi ember volt, hogy egy kisebb vásári sokadalomnak is beillett volna. A vidék is kitett magáért. Északnak fel, egé­ szen Szentkútig csaknem minden község kép­ viselve volt. Délről meg Gyöngyös, sőt a déli­ bábos Csány is tekintélyes számú úrnő/vel/ és úrral volt képviselve." Pedig a "világot jelentő színpadon" ezúttal csupán "élőképeket" lát­ hatott a közönség. A Pásztó és Vidéke utolsó száma 1904. augusztus 28-án jelent meg. Feltehető, dr. Platthy főszerkesztő a megrendült egészsége miatt nem vállalta a lap további istápolását. Még így is őrá hárult Pásztó közigazgatási ve­ zetése, ugyanis 1902. december 4-től községi bíró is volt, továbbá 3 helyi egyesület elnöke is. A Pásztó és Vidéke nemcsak a mátraalji kisvárosnak, hanem az egykori Heves megye közéletének, hírlapirodalmi életének is ked­ ves színfoltja volt. Helytörténészek, sajtótör­ ténészek és a város története iránt érdeklő­ dők gazdag anyagra lelhetnek lapszámai ta­ nulmányozásával. Megjelenésének 90. évfor­ dulóján nemcsak emlékezünk, hanem tisztel­ günk is azok előtt, akik egykor szerkesztet­ ték, írták azt. �palócföld 93/1 Tímár Máté A Beki rózsája Tam ási Á ro n em lékének Szeptember a kedves hónapom. Kéthar­ mada még belefér a nyárba, ha csorgósra si­ keredik, hát az ősznek, ha közbe-közbe moso­ lyog is, akkor meg a vénasszonyoknak aján­ dékozzuk. Olyan szeptember, mint a korom­ béli férfiember. Olykor-olykor még bikának hiszi magát, de abba is beletörődik, ha ökörré kárhozul, ám így is, úgy is mindenképpen bá­ csi. Ez azonban sors, letagadni kár, keretein kívül élni, nevetséges, sőt tragikus is lehet; tu­ domásul véve azonban, örömöcskéket, meg­ lepetéseket is tartogathat a zsákja. Ezeken kívül más, hármasvirágú okom is van arra, hogy az első hónapembert szeres­ sem. Szeptember tartja kalendáriumlapjára méltónak Édesanyám istenanyai. Édesapám (meg jómagam) evangélista nevenapját, s pontosan az utóbbi előtt egyetlen nappal vá­ lasztott Fejedelmem, Tamási Áron születése napját. Amikoris 93 esztendőkkel ezelőtt né­ hai-jó Tamási Dienesné, született Fancsali Márta asszony bizonyára minden egyébre gondolt, csak éppen arra nem, hogy milyen ragyogós csillaggal fekszi a Boldogasszonyágyát. De még megélte felragyogását, hite­ lem, hogy festett képe előtt sohasem herva­ dott el a virág, s hogy bizonyára most együtt ragyognak, ott, Farkaslaka felett s milliók szívét símogatja, könnyeit szárogatja a fé­ nyük. Élete utolsó bő tíz esztendejében rend­ szerint együtt ünnepeltük ezt a reánktestált iker-ünnepet a Fejedelemmel, s most is azért zakatol bennem nagyobb lóerővel az a mell­ kasi kis motor, mert ott időzöm azidőtájt, el ne feledjek a Kölni Dómban egy Miatyánkot elmondani érettük. Édesanyámmal-Édesa­ pámmal egy égi sereglésbe ábrádozva őket. Hiszen az Ő távozása előtt alig esztendőcské­ vel az Ábel hallgatása közben húnyt el matu­ zsálem-korú drága-jó apám, a sas-cubákkóstolót pedig még a lábánál ülő szülőanyám 87 �palócföld 93/1 is megmosolyogta, pedig a halálbamenendő­ ért peregtek ujjai között az olvasószemek. És gyógyír is ez, ábránd a szomorúság ellen, mert bizonyára jól össze is férnek az álom­ menyország boltozata alatt. Fejedelmi Uram visszanyeli a felőlem való rosszat, bölcs tő­ mondatokba kristályosítja a kevéske jót. Édesanyám elszemérmeteskedi, mint árvale­ ánykodott erdélyszéli erdőkerülő kereszt­ apjáéknál, a bihari Tenkén, ahol egy Vasziká­ val is egy kótára vert a szívük, de lebeszélték, szégyenítették a "keveredésről". Míg szín­ csupa-móka Édesapám még közelebb mondi­ kálná Udvarhelyhez tovatűnő tegnapjait. El­ sorolná a tizennégy évvel fiatalabb "lájdinánt úrnak", mint vonult be 1904-ben K.und K. közös huszárnak, Medgyesre, ahol hadsereg­ díjlovaglásban győztessé sarkantyúzta ezre­ dese paripáját az őrvezetői csillagokért, ami­ hez még az is csatlakozott, hogy átvezényel­ ték Morvafehértemplomba (Marischweiss­ kirche) belovagló főlovásznak a Császári és Királyi Hadapródiskolába, a Hugó Rittel von Gleim őrnagy úr komandója alá. Aki felett viszont a felesége, Orbán Hedvig bárónő pa­ rancsnokolt, a nagy, lengyelfalvi Balázs báró unokahúga. "Aki után oly szívesen hordoz­ tam a bevásárló kaskát, hadnagy úr-író uram, hogy még a nyál is megédesedett a szájamba tőle. Olyan fájin székely asszony volt, tiszta gyönyörűség. Pótolta azt is, amit a nagyorrú, veres bakszász uráról lefelejtett a Teremtő. Csak ne lett volna az a Fehértemplom olyan messzire. Kerek hatvannyolc vasútállomás­ nyira hazáig!" Közben összecimborásodna a huncut tekintetük, mint akik jól tudják, azt birtokolja igazán, amit nem mond ki az em­ 88 ber. Mert, ha igazán élte, vagy az írástudás átkos áldásával verte meg a sorsa, úgysem tudja ugyanazt kétszer ugyanúgy elmondani vagy leírni az anyjaszülte, s olykor többet sej­ tet egy ábrázatszépítő mosoly. Mint például jelen írás, a Beki rózsája té­ máját, amit a Tavirózsa cím alá novellásított a válogatott tehetségű Karinthy Cini, fogjon még legalább negyedszázadig a tolla. De még­ is az én címem illeti meg inkább, úgy ítélem, mert az én kezem szúrta meg alattomos tüs­ kéivel az az ároni rózsacsokor... Olyan se hideg, se meleg, se borús, se nap­ ragyogásos, semleges időjárás volt, írásra lomhító, amikor unalmában is megnyergeli az embert a vágya. A Fejedelem előtt tányér­ ka alma hevert a heverő mellett s hámozta a legszebbikét, úgy a délután este felé hajoló felén. Keze ügyében s nyitottan a hasára for­ dítva az a nevezetes kis telefonnotesz, mely­ ben egy férfinévre legalább húsz női jutott. S állapotából olvasni lehetett. Arccal felfelé, zárva, még a választás előtt, fonákjával a mennyezetnek, szabadnap, vagy döntés után s jelen állapotában azt, hogy a fejedelmi sze­ mek nem állapodtak meg senkin s a választás menet közben történik, az éjszaka köténye alatt. S ez sohasem kedvetlenítette el, felaj­ zotta inkább. Megette az almát, késői ebédjét a feketés, esetleg néhány kekszes reggeli után, becsattintotta a bicskit, felöltözött, gonddal simogatta körkörösen pilisesre rit­ kult haját, s reánézve ügyeletes egy szem ka­ marására, reám, ennyit mondott: No! Közna­ pi szóval: Gyerünk! S mivel meghívás, vagy találka nem szépítette, vagy terhelte a napot azért a kérdőjel még mindig kérdőjel maradt. �palócföld 93/1 Kisroyál? Víg Hajós? Kelet vagy nyugat? Bő­ séges vacsora, nyakas üveg borocska, fekete, jóféle szivar, s azután a Pipacs vagy más illa­ tos virág, már taxin s valamikor hajnali órán sohasem "nőtlenül" haza, lerakván szüzessé­ gemet a Közraktár és Bakách utcák sarkán, hogy fenn a IV. emeleten nővérem összevont szemöldökeivel szavatlan kérdezzen, felcsa­ holó Bodri kutyája pedig farkcsóválással kö­ szöntsön, míg mindkettejüket megnyugtatja a bűvös szó: Áron! Akkor azonban, azon a délutánon gyalo­ gosan ugyan, de nem a Kisroyál felé indult a Fejedelem, hanem el a MOM előtt, rettenthe­ tetlen szívóssággal tempózva a lépést, mint 1917-ben az a fiatal Tamási hadnagy, aki ije­ delmében néhányadmagával elfogott félszáz­ nyi olaszt, a később visszautasított vitézség­ gel járó Nagy-ezüst medáliáért. Hajdúbaká­ san trappoltam utána, már közel a Víg Hajós­ hoz, amikor hátravetette a válla fölött az az­ napi jelszót: Beki! A jelhangot ki sem kellett mondania hozzá: Virág! S körbe-karikába gu­ rigáztam a két szemem golyójával, míg egy utcai Gül Babáné a látókörünkbe ötlött, az utca másik oldalán. Átfutottam rózsáiért a tülkölő, fékcsikorgató autók között, sofőri ökölrázások, becsmérlő felkiáltó mondatok kíséretében, s úgy kaptam utánuk, hogy a markomba is rögzítette őket a számtalan hal­ horog-kampós tüske. Azután vissza nem ke­ vés halálos veszedelem árán, mindössze eny­ nyiért: "Úgy gondolom, lesz belőled valami!" De szépítő mosolygás volt felette a glória, s nem is bizonyos, hogy az enyém. Mert talán a gimnáziumba segítő dédnagybátyjára, Áron nagyprépostra gondolt közben, aki így feddte meg, tettenérve a szebbik nem odaadó szolgá­ latában: "Aki a szoknyák suhogására figyel­ mez, a lelkiüdvösségével kockázik az!" Bizo­ nyosan azonban nem tudom, és a Tavirózsa nevű presszóig sem találtam ki, ami ott fe­ küdt a Feneketlen-tó közelében s azóta sem vándorolt el onnét, csak a nemes kávéillatban gőzfürdőző, szépséges Beki, a duplás-tündér légiesült el belőle. Népes volt a Tavirózsa, a közelben kollé­ giumlakó afrikai törzsfőnök-trónörö­ kösökkel teli, akik dollárért ízlelgették a szo­ cializmust, többnyire szőke magyar honleá­ nyok é rtő kézenvezetésével. A más, hígabbvalutás népségek a sarkokba szorultak. Pél­ dául az ablak sarkába párfős társaságban Ka­ rinthy Cini, míg a félhomályos belső falbütü­ be egy szál magában Mátyás Feri, mintha mi­ reánk várna. Talán azügyben is, Áron-elbe­ szélésért az antológiájába, mert a szabad szé­ kekre a táskáját, kalapját nevezte ki helytar­ tónknak. Beköszöntés, kézcsókos virágátadás az odapillangózó Bekinek, egy-két tőmondat, s nagy-hosszú hallgatás, akár a csendesmisé­ ken. Odahimbálta atlétai testét Cini is, kese­ re-gúnyoros mondataival a jobbkedvet bűbá­ jolta volna, sorolt a varázslógőzű feketeleves, csakhogy az én Fejelelmi Uram mindezekért ennyivel hitelesítette a nyugtát: Bort! És me­ reven egy irányba nézett. Mindig csak oda, ahol egy öles törzsfőnökfi ölében szőke jér­ cécske fészkelődött, míg a szomszédos asztal­ tól csapzott egyetemista-féle, a szelíd holdfa­ ló fajtából, csalogatta volna vissza: "Te, Ró­ zsi, hiszen tegnap még..." S ezt litániázta eze­ regyszázig... 89 �palócföld 93/1 Szapórodtak-ürültek a hosszúnyakú üve­ gek, Cini visszament a társaságához, Mátyás Feri a legújabb Berda-féle angyali malac­ ságokat finomkodta halkan, Beki térült-for­ dult - talán a szolgálat utáni invitálást várta -, én meg a csizmám orráról igyekeztem leol­ vasni miféle sorsom bodorog a kávégőzzel elegyedő kékes dohányfüstben. Dehogy vol­ tam én leparasztosult Toldi Miklós, ahogy Tavirózsájában Cini ábrázolt vagy húsz évvel később, mindenvaló bántó íz nélkül. Szibériát járt, egyetemről kiriasztott, tanyai álmodó voltam, a Néppel a Népért felesküdöttje, Bajcsy Zsilinszky sirató, Veres Péter foga­ dott fia, üldözöttekkel gyapotot saraboltató mégis "kitelepített", akiből azonban Rákosi Mátyás se tudta kiirtani a megváltói szándé­ kot, s akiben a Fejedelem iránti rajongás is megkotlósodott egy kicsikét: "Miért nem tu­ dok ilyen lenni?!" Áron pedig rezzenetlen szemekkel nézett abba az egyetlen irányba, s mintha ugrásra rúgózott volna a térde, hogy néhány rándulás múltán visszaernyedjen megint, a holdképú magyarka nyöszörgésének múltán: - Rózsi, hát nem az én menyasszonyom voltál?! S egyszer csak a törzsfőnökfi felugrott, mint a fekete párduc, jobbra-balra lendítve hatalmas karjait, utat kaszált magának, és az addig szájában füstölgő, hosszútokos Kent-et eloltotta a rózsizó legényke homlokán, hogy a Fejedelem úgy fejelágyán csapja az egyik hosszúnyakú üveggel érte, mintha már az amerikai bankos korában is ezt gyakorolta volna, könyvelés közben! És ekkor elszabadult a pokol... 90 A Fejedelem a hosszúnyakúkat tördöste, egyiket a másik után, Cini válogatott Fradipólósként nyújtottkarú ütésekkel evezett fe­ lénk a hadakozó tömegben, Mátyás Feri tönkrerúgott lábbal az asztal alá, a sarokba sodródott, a Bokassa-fajzat barátai úgy utá­ nozták Mohamed Alit, hogy olykor egymás álla alá is beakasztották a horgot, én pedig re­ átaposva letéptem egy feldöntött szék egyik lábát, karjával együtt, és úgy kalapáltam véle, ahogy a vándorcigányok kampós nyelesvéső­ jükkel a nyárfa törzséből kibontják a dagasz­ tó tekenőt. Beki sikoltozott, az üzletvezető te­ lefonált, ég és föld rengett, de mintha a csík­ somlyói Szűzanya oltalmazta volna királyfi­ át, a tomboló Fejedelem szinte ütetlen ma­ radt. Sőt még én, aki körülcsapdoztam fordí­ tott nagy L-alakú fegyveremmel, hogy a Mo­ butu-bandérium ütéseitől oltalmazzam, még én is jussoltam tőle egy üveglegyintést, ami megköszönetlen alacsonyította lejjebb vagy kisarasszal a megtisztelt vállamat. Pillanatnyi elbárgyultomban talált fülem­ re a rendőrautók szirénázása, s az Áron-fél­ tés a raktár, majd az udvari kijárat felé kül­ dött: Ne engedjem rendőri igazoltatással megalázni a Fejedelmet, mely távozásomat a hősiesen vitézkedő Cini lelécelésnek vélte, írásának tanúbizonysága szerint. És még ide­ jében. Félrevonhattam a legöregebb s talán legrangosabb rendőrt, egy őszülő üstökű fő­ törzsőrmestert, hogy a valóságot vallomásba közöljem véle, míg társai gumibotjaikat for­ gatva befelé rohamoztak. Ment volna az én becsületes veteránom is, a fejedelmi név azonban gyökeret eresztetett véle. "Tamási Áron?! - kérdezte -, a farkaslakai? Én meg �palócföld 93/1 pálfalvi vagyok, a szomszédságból! Hívja ki tüstént az elvtárs, mert ez a nevezet inkább az imakönyvbe, mint a jegyzőkönyvbe való!" S míg a karhatalmi látványra sóbálvánnyá me­ redt gyülekezetből (Cinit már nem láttam ek­ kor) a hátsó kijárat felé vontam Fejedelme met már jóelőre szalutált néki. Amiért - ki csinykét előreugorva -, harmadnap az egybe kötött Ábel trilógiát "dedikáltuk" néki. Én tartottam, Áron pedig igazgyöngy betűit rót­ ta: "Játomnak, az arkangyalnak...", és így to­ vább... S az aznapi folytatás? - Menjünk a Kisroyálba, vacsorázni rendelkezett uram-parancsolóm -, de előbb haza, inget váltani. K á d á r K a ta lin - És én? - kérdeztem. - Te jó vagy így is... Mentünk. Vacsoráztunk. Markolatával felfelé hagytuk a borosüveg-buzogányt. Sőt még az odahajlongó Pertis Jenőt se küldte el ezúttal egy udvarias "köszönömmel, hanem felém bókolt, s így rendelkezett: - Az édesapámét: És elzengedeztem helyette, hogy: Annyi bánat a szüvemen, Kétrét hajlott az egeken, Ha még egyet hajtott volna, Szüvem belészakadt volna... Az Ő fejedelmi szíve belészakadt, az enyém még nem. Csak egy kicsikét félrever azóta, mint a lélekváltság-harang... :Vizivázlat (ceruza) 91 �palócföld 93/1 Fogarassy László Tombor Jenő vezérezredes ( 1880- 1946) Tombor Jenő 1880. március 3-án szüle­ tett Nyitrán, ahol édesapja gyógyszerész volt. A középiskola alsó osztályainak az elvégzése után került a Ludovika Akadémiára, amelyet többek között S tr o m fe ld A u r é llal és J u lie r Ferenc cel együtt végzett el. Felavatása után a magyar királyi honvédségben teljesített szol­ gálatot, az első világháború kitörése idején századosi rangban. Házasságából két gyer­ meke született. Volt arcvonal-hadműveleti osztályvezető, majd ezredparancsnok, a had­ színtéren meg is sebesült. A háború végén alezredesi rangban Bécsben, a közös hadügy­ minisztérium pótlásügyi főnökségénél szol­ gált és a Monarchia felbomlása után Buda­ pesten a magyar hadügyminisztériumnál je­ lentkezett szolgálattételre. Ekkor szépen de­ korált katona volt, aki a következő kitünteté­ seket viselte: a Lipótrend lovagkeresztje, két­ szer a III. osztályú vaskorona rend a kardok­ kal, III. oszt. katonai érdemkereszt, bronz ka­ tonai érdemérem a kardokkal; a sebesülési érem egy csíkkal, a jublileumi emlékérem, a 92 bajor katonai érdemrend tiszti keresztje és a török vörös félhold érem. Mindettől eltekintve, Tombor a világhá­ borúban nem tűnt fel különösebben: hozzá hasonló kötelességtudó katona mind a két ol­ dalon ezrével akadt. A történelembe csak az első világháborút követő forradalmi időszak­ ban került be. Ezért csodálatos, hogy Tombor Jenő, aki a Horthy-korszakban igen termé­ keny publicista és katonai szakíró volt, nem írt az 1918/19-es időszakra vonatkozó me­ moárokat. Az ellenforradalom hatalomraju­ tása után ellene indított pör iratanyaga Bu­ dapest ostroma alatt elpusztult, megmaradt azonban a pörben hozott felmentő ítélet szö­ vegének a másolata a Tabódy Z so lt ezredes perének iratai között.1 Ennek alapján tudjuk rekonstruálni további pályafutását, termé­ szetesen további források figyelembevételé­ vel. Ide tartoznak többek közt Julier Fernc emlékiratai is. Julier alezredes ugyanott szol­ gált Bécsben ahol Tombor. Az őszirózsás for­ radalom kitörése napján hivatalos kikülde­ �palócföld 93/1 tésben Budapesten tartózkodott, aminek ha­ tására L in d e r B éla hadügyminiszternél je­ lentkezett szolgálattételre. Azt a parancsot kapta, hogy vegye kézbe a vasúti irányítások ügyét. November 2-án este pedig azt az utasí­ tást kapta tőle, hogy egy, az olasz frontról a szerb hadszíntérre utazó hadosztály csapata­ it irányítsa Budapestre, mert a magyar kor­ mánynak megbízható karhatalomra van szüksége. Julier a parancsot végrehajtotta ugyan, de a szállítmányok a kirakodás után a forradalmi pacifista agitáció hatására haza­ széledtek. Néhány nappal később, amikor Ju­ lier megkérdezte Lindert, hogy hová irányít­ sa a magyar határra érkező csapatokat, azt a választ kapta, hogy "nincs háború, mindenki menjen haza!" Ebbe aztán Linder bele is bu­ kott. A többé-kevésbé harcképes állapotban hazaérkezett frontalakulatok felbomlasztá­ sáért azonban nem is annyira Linder, inkább a Katonatanács és személy szerint annak a kormánybiztosa, P ogány J ó z s e f a felelős, aki nyíltan hirdette, hogy a katonatanácsok feladata megszűntetni a hadsereget. A hadse­ regbomlasztásban buzgón szekundáltak neki a kommunisták, függetlenül attól, hogy lap­ juk, a Vörös Újság erősen támadta és Pogány is erősen ellenük szónokolt. A belgrádi katonai konvenció aláírása után a szerbek és franciák beszűntették az el­ lenségeskedést, de a csehek és a románok ép­ penséggel megújíották. Ha a magyarok a fegyverszüneti egyezményre való hivatkozás­ sal tiltakoztak, az antant sohasem az ő javuk­ ra döntött. 1918. november 20-án Tombor alezredes átvette egykori iskolatársa, báró L áng Bol ­ d izsá r vezérkari alezredes felszólítására a hadműveleti, másnéven 5. osztály vezetését. (Láng a hadügyminisztériumban katonai főcsoportfőnök volt.) 1919. január 1-én pedig Tombor a hadügyminisztérium II. csoportjá­ nak a főnöke lett Lorx Viktor vkt. ezredes utódaként. Lorx a Tombor-pörben azt a tanú­ vallomást tette, hogy azért ajánlotta Tombort utódjául, mivel nem tudott megbarátkozni az akkori politikai irányzattal és úgy vélte, hogy azzal Tombor radikális felfogása jobban összeegyeztethető. A katonai ügyész felrótta Tombornak, hogy mint a hadügyminisztéri­ um II. csoportjának a főnöke rávette a neki alárendelt tisztikart, hogy vele szolidárisan állást foglaljon egy szocialisták nélküli, tiszta polgári kabinet ellen és ezt az állásfoglalást Festetics hadügyminiszter megkerülésével közölte K á r o ly i M i h á l y miniszterelnökkel. 1919 február második felében belépett a tényleges tisztek szakszervezetébe és aláren­ delt tisztikara előtt beszédet tartott, amely­ ben ezt a lépését megindokolta. Tombor a hadosztálybíróság előtt azzal védekezett, hogy azért ellenezte a tisztán pol­ gári kormány megalakítását, mert az akkori politikai helyzet ismeretében úgy látta, nem szabad a szocialistákat kiengedni a kormány­ ból és ezzel mentesíteni őket az akkori sze­ rencsétlen állapotért való felelősségtől. Egy szocialistákat is magában foglaló koalíciós kormánynak kell kivezetni az ország szekerét a kátyúból. Tiszta polgári kormány alakulása esetén a Pogány kezében lévő budapesti hely­ őrség és a munkásság a tisztikar ellen fordult volna. Csak informálni, nem pedig megbuk­ tatni akarta Festetics hadügyminisztert, aki­ 93 �palócföld 93/1 nek akkor már tényleges hatalma nem is volt. A Tombor-per főtárgyalásán maga Feste­ tics is igazolta, hogy amikor a hadügyminisz­ térium tisztikarát a budapesti helyőrség is­ métlődő erőszakos felvonulásai és esetleges támadásai elleni védekezés céljából fölfegy­ vereztette, Pogány egy-két nappal később a fegyvereket matrózai által a legbrutálisabb módon elvette anélkül, hogy Festetics az elle­ nállást egyáltalán megkísérelhette volna, mi­ vel a leghívebbnek és legmegbízhatóbbnak tartott volt 1. honvédezredre és a vadászez­ redre sem támaszkodhatott már. (Az utóbbi lett a későbbi 53. vörös ezred.) Tombor utalt rá, hogy Festetics önkénte­ lenül menteni akarta vallomásában sógorát, Károlyi Mihályt, amikor azt állította, hogy Tombor és az alája rendelt tisztek magatartá­ sa befolyásolta Károlyit politikai magatartá­ sában. Senkit sem akart befolyásolni a tisztek szakszervezetébe való belépésével és ez alka­ lommal tartott beszédével. A MOVE, amely­ nek Tombor is tagja volt, ekkor már fel volt oszlatva. Nem értett egyet fenntartás nélkül a szociáldemokrata párt programjával és nem volt antimilitarista. Csatlakozását azzal in­ dokolta, hogy a Károlyi-féle köztársaság ide­ jében csak a szocialisták segítségével lehetett erős hadsereget teremteni, illetve a meglévőt újból fegyelmezni, mivel a legénységnek csak ehhez a párthoz csatlakozott tisztekhez volt annyira-amennyire bizalma. A tisztikar is csak a szociáldemokrata párttól várhatott tá­ mogatást, mivel a polgári pártok és sajtója teljesen apatikus volt. Vallotta, hogy mindig erősen szociális érzésű és gondolkodású volt és szükségesnek tartotta a fennálló vagyoni 94 és társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölé­ sét. A magasabb beosztásba került Tombor helyett 1919. január elején Julier Ferenc alezredes vette át a hadműveleti osztály veze­ tését. Kivonatosan közzétett emlékirataiban elmondta, hogy szebbnél szebb terveket dol­ goztak ki és ennek megfelelően igényelték a szervezési osztálytól a szükséges csapatokat, a tervek megvalósítása azonban Pogányon hajótörést szenvedett. Pogány kivívta magá­ nak a vétó jogot, azaz ő, vagy helyettese, egy K iss M ikló s nevű törzsőrmester döntötte el, hogy valamely újonnan felállított zászlóalj felszerelhető-e puskával és lőszerrel. "De ha véletlenül ezt meg is engedte, akkor megje­ lent a vasúti pályaudvaron, amelyről a zászló­ aljnak el kellett indulnia, s ha valamely okból neki úgy tetszett, a zászlóaljat egyszerűen ha­ zarendelte." Némileg enyhült a helyzet, ami­ kor B öhm Vilm os személyében szociálde­ mokrata lett a hadügyminiszter, akinek első rendelete az volt, hogy ha ezután az ellenség előnyomulna, azt fegyveresen kell visszauta­ sítani. Még Pogányt is féken tudta tartani.4 A köztük fölmerült súrlódások azonban nem voltak olyan nagymérvűek, hogy nyílt ke­ nyértörésre került volna sor. Balassagyarmat visszafoglalását F ried rich Is tv á n mellett Tombor szorgalmazta.5 A Tombor- (és a Stromfeld-) pörben a mentőtanúk egybe­ hangzóan vallották, hogy mind a ketten elle­ nezték a Pogány-féle bizalmiférfi- és katona­ tanácsi rendszert és meg akarták buktatni Pogányt. 1919. március 20-án Böhm hadügymi­ niszter bemutatta Stromfeld ezredesnek és �palócföld 93/1 Tombor alezredesnek a történelmi iroda­ lomból jólismert és sorsfordulót jelentő Vixjegyzéket és katonai szakvéleményt kért tő­ lük, mert ennek alapján a magyar haderőnek vissza kellett volna vonulnia a Vásárosna­ mény- Körösök összefolyása-Algyő vonalá­ ra. Mind a ketten ellenezték az antant egyol­ dalú döntésének végrehajtását, amit Böhm helyeslőleg vett tudomásul és kijelentette, hogy a fegyveres ellenállás sikere érdekében szövetséges után kellene nézni és mint ilyen, csak az antant ellensége, Szovjetoroszország, esetleg Németország jöhetne számításba. Hozzátette, hogy Oroszország csak úgy lenne hajlandó a magyarokat támogatni, ha átven­ nék a politikáját is, azaz áttérnének a prole­ tárdiktatúrára. Tombor úgy vélte, hogy talán nem kellene kikiáltani a proletárdiktatúrát, hanem elegendő volna megfenyegetni az an­ tantot, hogy ha ragaszkodni fog hallatlan kö­ veteléseihez, Magyarország inkább a prole­ tárdiktatúrát választja, mintsem azokat tel­ jesítené. Böhm azonban erre kijelentette, hogy "vagy-vagy", különben is jobban meg­ csinálja a proletárdiktatúrát, mint Kun Béla . Böhmnek nem volt alkalma ezt megkísé­ relni, mert másnap a budapesti Katonatanács Pogány intenciójára megelőzte a Munkásta­ nácsot is a proletárdiktatúra kikiáltásában. Pogány kezében volt a buddapesti helyőrség és ennek folytán ő ült a jól bevált Böhm he­ lyett a hadügyi népbiztos bársonyszékébe. Az ő érdeméből katonai kérdésekben dilettáns politikai megbízottak szabadultak be a nép­ biztosságba, amiért Stromfeld össze is veszett vele, otthagyta állását. Pogány bukása után két hét múlva hívta vissza. A hadműveleti fő­ csoport vezetője S z á n t ó B é l a kommunista népbiztoshelyettes, tartalékos hadnagy lett (április 4-től végig hadügyi népbiztos), mel­ lette pedig Tombor Jenő mint vezérkari fő­ nök. Böhm emlékirataiban Tombort nacionál­ bolsevistának véleményezte és ennek a bizo­ nyítására idéz Tombor memorandumából, amelyben többek közt azt írja, hogy "A mi forradalmi vívmányainkat saját magyar la­ kosságunktól, saját magyar tisztjeinktől nem kell féltenünk; forradalmi vívmányainak leg­ nagyobb ellensége az antant maga és annak martalócai és hiénái. A haza védelmére párt­ különbség nélkül össze kell fognunk. Az el­ lenforradalmárnak megbélyegzett tiszt a kommunista katonával együtt harcoljon ma­ gyar földünkért..."6 Ennek a híre nem auten­ tikus formában jutott el dr. Szabó L ászlóhoz (a memorandum 1918. december 28-án kelt), amikor Az Est munkatársa azt írta, hogy "Stromfeld és Tombor gróf Károlyi Mihály számára emlékiratot szerkesztett, melyben kifejtette, hogy az orosz vörös hadsereg győ­ zelme kétségtelen, az orosz sereg feltartózha­ tatlanul közeleg a Kárpátok felé és hogy Ma­ gyaroszág megmentésére csak egy mód van: ha az ország idejekorán (azaz: azonnal) a bol­ sevizmus karjaiba veti m g át."7 Tombor vi­ szont tagadta, hogy Stromfelddel együtt a proletárdiktatúra kikiáltását javasolta volna Böhmnek. Bebizonyult, hogy a vád Szabó László könyvére támaszkodó része is téves. Jellemző a március 21-i esti helyzetre, hogy még a Berinkey-kormány a helyén volt, amikor a minisztertanácson résztvevő Böhm hadügyminisztert hivatalának inspekciós 95 �palócföld 93/1 tisztje telefonon értesítette, hogy fegyveres csapat szállta meg a hadügyminisztériumot. Böhm telefonon hívatta a csapat vezetőjét és felszólította, hogy azonnal távozzon, mert el­ lenkező esetben katonai erővel fogja őket ki­ zavarni. Mivel még Böhm volt a hadügymi­ niszter, a Pogány által kirendelt csapat eltá­ vozott. Böhm helyesen állapítja meg emléke­ zéseiben, hogy ha a Katonatanácstól dirigált fegyveresek nem engedelmeskedtek volna, nem talált volna katonai erőt az elkergeté­ sükre. Helyesen állapítja meg továbbá, hogy a két marxista párt egyezménye és a Munkástanács határozata csak szankcionálta a tény­ leges helyzetet és elébe vágott egy polgárhá­ borúnak.8 A berlini Spartacus-harcoknak nem lett budapesti reprize és a minden nem­ zeti érzésnek ellentmondó tanácsrendszert a világháború győzteseinek rosszhiszeműsége folytán nemzeti érdekvédelem palástja alatt lehetett proklamálni. Tombor alezredes, most már mint a ma­ gyar vörös hadsereg vezérkari főnöke Julier­ vel egybehangzóan javaslatot tett, hogy a ta­ nácskormány rendelje el az általános mozgó­ sítást és indítson offenzívát az Ipoly mentéről Nyitra felé. Nemcsak azért, mert a csehek voltak a leggyengébb ellenfelek, de azért is, mert az Ipoly menti demarkációs vonal volt legközelebb Budapesthez. Ezután a hadügyi népbiztosság hadműveleti osztálya lehetsé­ gesnek tartotta a keleti demarkációs vonal, il­ letve front megtámadását, mert a románok még nem fejezték be Erdély, Bukovina és Be­ szarábia pacifikálását, tehát erőik megoszlot­ tak. Kun Béla azonban diktátor pozíciójában halogató taktikát követett, amivel el is érte, 96 hogy az antant Smuts tábornokot Budapestre küldte tárgyalni. Smuts elutazása után sem rendelték el az általános mozgósítást, csak a toborzást folytatták, aminek következtében a románok kétszeres túlerejükkel május elejé­ re elérték a Tisza vonalát. Julier emlékezéseiben bírálja Tombort, amikor azt a véleményét fejezi ki, hogy ápri­ lis második felében jobb lett volna a csapato­ kat szükségtelen ellen támadási kísérletek he­ lyett visszavonni a Tisza mögé és onnan a hátországból beérkezett erősítésekkel együtt kezdeni ellentámadást. Május 5-én a keleti hadseregparancsnok­ ság átvette az összes hadrakelt csapatok fe­ letti rendelkezést és átalakult hadsereg-főpa­ rancsnoksággá. Ezzel Böhm a magyar vörös hadsereg főparancsnoka, Stromfeld pedig ve­ zérkari főnöke lett. Ennek folytán a hadügyi népbiztosság fölöslegessé vált vezérkari fő­ nöksége megszűnt, Tombor alezredes a nép­ biztosság szervezési főcsoportjának a vezeté­ sét vette át, a volt hadműveleti osztályon mű­ ködött tisztek pedig a frontra mentek. Ekkor lett Julier is a III. hadtest vezérkari főnöke. Szántó hadügyi népbiztos, illetve a he­ lyettese maga kezdeményezte a fontosabb in­ tézkedéseket, illetve egyszerűen továbbította Tombornak. (Ezért Böhm is Szántót, nem pe­ dig Tombort okolja az áprilisi hadjárat balsi­ keréért.) Szántó valószínűleg önmaga igazo­ lására szólította fel Tombort, hogy tegyen megtorló indézkedéseket a beosztott tisztjei ellen, akik szerinte amerikáznak. Ha Tombor beérte azzal, hogy többször felszólította tiszt­ jeit, hogy ne amerikázzanak (ma úgy monda­ nók, hogy ne szabotáljanak), de megtorló in­ �palócföld 93/1 tézkedéseket nem tett, abból nyilvánvaló, hogy Szántó gyanakvása alaptalan volt, mert maga Tombor is lelkiismeretesen dolgozott. Schrantz ezredes a Tombor-pörben azt vallotta, hogy Tombor neki egyszer szemre­ hányást tett, hogy a vörös hadseregnek nem áll elég parancsnok rendelkezésére, s amikor Schrantz ezt a nyilvántartás hiányában és a harctéri szolgálatra alkalmas tisztek hiányá­ val igazolta, Tombor méltatlankodott: "ha a minisztériumba kell tiszt, akkor van, ha a hadrakelt sereghez kell, akkor nincs". Ennek ellentmond, hogy Tombor azt mondta Thom­ ka alezredesre (aki a proletárdiktatúra buká­ sa után kijelentette, hogy Tombort inzultálni fogja), hogy azért neheztelt rá, mert annak idején nem akarta a vörös hadsereg egyik hadosztály vezérkari főnökének kinevezni. Amikor a románok az első tisztántúli hadjáratban a magyar vörös hadsereget meg­ verték, Tombor nem tartotta férfias- és kato­ nai gondolkodásával összeférhetőnek, hogy állásától megváljon, mert remélte, hogy sike­ rülni fog egy erős néphadsereget szervezni, amely kivívja a területi integritást. Amikor Miskolc feladása és Salgótarján elvesztésé­ nek kilátása után Stromfeld lett a hadsereg vezérkari főnöke, Tombor a hadügyi népbiz­ tosságban átvette a szervezési főcsoport ve­ zetését. Kedvetlenül vette tudomásul, hogy Kun Béla június közepén Clemenceaunak adott válaszában elfogadta a békekonferen­ cia által egyoldalúan megállapított északi és keleti határvonalat. Elmúlt az értelme annak, hogy szolgálatát tovább végezze és csak a kedvező alkalomra várt, hogy személyére va­ ló súlyosabb következmények nélkül lekö­ szönhessen. Ekkor vette hírét, hogy a népbiz­ tosok Stromfeld ellenőrzésével akarják meg­ bízni és bizonyos részről azzal gyanúsítják, hogy Stromfeld ellen áskálódik és a helyére pályázik. Erre Tombor lemondott és a szemé­ lyes ügy kivizsgálását követelte. A vizsgálat eredménye negatív volt, Tombor korrekt ma­ gatartását igazolta. Ekkor jött közbe a június 24-i ellenforra­ dalom, amelyben az akkoriban visszavonult Tombor egyik oldalon sem működött közre, utána azonban volt annyira bátor, hogy a fog­ lyul ejtett zendülők ügyében közbelépett. En­ nek aláfestéséül nem a már megjelent iroda­ lomból, hanem két, a nagyközönség előtt még ismeretlen forrásból közlünk egy-egy részle­ tet: N agybaczoni N a g y V ilm os , akkoriban a hadügyi népbiztosságon szolgálatot teljesítő százados eddig kiadatlan emlékirataiban írja: "A hadügyi népbiztosságban suttogtak arról, hogy készül valami, a kormány megbuktatása küszöbön áll, mert a folytonos meghátrálás a Clemenceau-féle jegyzékek előtt, a teljes ta­ nácstalanság és tehetetlenség azt mutatta, hogy a jelenlegi kormány nem maradhat a helyén, olyan vezetésre van szükség, amely képviselheti az országot a nyugatiakkal (sic) várható tárgyalásokon. Június 24-én, amidőn a délutáni szünet alatt a lépcsőkön a Lánc­ hídhoz közeledtem, ágyúlövésre lettem fi­ gyelmes. Több lövés is dördült el. Keleti irányból hangzottak a lövések, melyeket a Margitsziget irányából robbanások zaja kö­ vetett. Amidőn a Lánchídon gyalog átjutva a térre érkeztem, Pacor Viktor őrnaggyal, ak­ kor védőr-ezredessel találkoztam, aki izga­ 97 �palócföld 93/1 tottan közölte velem, hogy ellenforradalom van, tüzérek lövik a Margitszigetet. Sietve otthagytam Pacort, mentem gyalog haza, mert a villamosok nem közlekedtek. Otthon a Soroksári út 38/V.14-es lakásunkban Zelma izgatottan jött elém azzal, hogy a Dunán ha­ dihajók haladnak a Ferenc József híd felé. A vízen három vagy négy őrnaszád haladt nem­ zeti színű zászlósan észak felé, majd amikor áthaladtak a híd alatt, lövések dörrenése is hallatszott. (...) Én bátyámmal, Bélával azon­ nal leszaladtunk az utcára. Siettünk be a vá­ rosba, hogy lássuk, mi történik. Eljutottunk a Margithídig, Budára már nem engedtek át. Fegyveres katonák állták el utunkat. A hídon állva, rövid ideig figyeltük a Dunán a monito­ rokat, melyek megállva, tüzet nyitottak a Hungária szálló épületére. (...) A városban sok helyen ropogtak a puskák. Mondták, hogy a ludovikások megszállták az akadémia épüle­ tét. Csakhamar megindult a felkelés leverése. Már a mi hazatérésünkkor is kerültünk olyan pontjára a városnak, ahol tűzharc folyt táma­ dók és a védekezők között. Így az Erzsébet té­ ren is megtorpantunk, mert ott heves lövöl­ dözés folyt. Mint később hallottam, itt lőtték le Lemberkovics Alajos századost, aki a had­ ügyi népbiztosság 1/a osztályában volt rövid ideje beosztva és állítólag az ellenforradalom egyik vezéralakja volt. B ár a mi o sztá ly­ unkban dolgozott, nekünk se a készülő táma­ dásról soha semmit nem mondott el (...) Más­ nap, 25-én tudtuk meg a valóságot."9 Már említettük tanulmányunkban Kiss Miklós törzsőrmestert, a Károlyi-korszakban a katonatanácsban Pogány helyettesét, aki a proletárdiktatúra alatt Budapest várospa­ 98 rancsnoka lett. A budapesti ellenforradalom­ ról őadta ki ezt a napiparancsot (1919. július 14.194.sz.): "A folyó évi június 24-i riadó alkalmával több ízben előfordult, hogy a gyári üzemükbe siető munkáselvtársak különböző alakulatok által ott teljesítendő szolgálatra szólíttattak fel, sőt erre kényszeríttettek, ott önhatalmú­ lag egész éjszakán ál visszatarttattak, más esetekben pedig igazolványaik dacára laká­ sukba való visszatérésre kényszeríttettek, úgyhogy beosztásukban megjelenni nem tud­ tak. Végül nem hagyhatom szó nélkül,... egyes vörös katonáknak teljesen oktalan lövöldözé­ sét, durva hangnemét, amelyet nők és gyer­ mekekkel szemben használtak egyesek. Az ilyen minden komolyságot nélkülöző maga­ tartás nemcsak alááshatja a hadsereg tekin­ télyét, de felidézheti maga ellen még azon társadalmi osztály gyűlöletét is, melyből az rekrutálódik, már pedig a proletár államnak épp ellenkező az intenciója. Az alárendelt pa­ rancsnokságok figyelmét felhívom ezen visszásságok jövőbeli kikerülésére..."10 A ludovikás és tengerészeti ellenforrada­ lom leszerelése után Tombor felszólítást ka­ pott, hogy újból foglalja el állását. Erre Tom­ bor memorandumot nyújtott be Szántó nép­ biztosnak, amelyben leszögete: hogyha reá bízzák, hogy újra elfoglalja-e állását, akkor megrongált egészségi állapotára való tekin­ tettel nem-mel felel, ha pedig parancsban ad­ ják, akkor annak teljesítését feltételekhez köti. Az a kívánsága, hogy a tanácskormány a volt tényleges tisztikarral szemben továbbra is lojálisan járjon el és ne hajtsák végre azo­ �palócföld 93/1 kat a halálos ítéleteket, amelyeket a június 24-i ellenforradalomban résztvett volt tisztek ellen hoztak. Tombor e beadványában han­ goztatta, hogy híve az új társadalmi rendnek és kijelentette, hogy a június 24-i ellenforra­ dalmi kísérletet a leghatározotabban elítéli. E memorandumot Szántó Kun Bélának továbbította. Kun magához hívatta Tombort, négy és fél órán át beszélt vele, amely alka­ lommal ellenforradalmárnak is nevezte. Ki­ jelentette, hogy ő nem hagyja magát terrori­ zálni, kénytelen elrettentő rendelkezéseket kiadni, hogy azokat aztán végre is hajtják-e az más kérdés. Ebből Tombor arra következ­ tetett, hogy az elítélt ellenforradalmár tisztek ügye nem áll rosszul. Védőügyvédjük, dr. B a ­ racs Marcell a Tombor pör főtárgyalásán azt vallotta, hogy amikor védencei érdekében Kun Bélánál interveniált, meglepődve érte­ sült róla, hogy Tombor alezredes őt megelőz­ ve igen hathatósan közbenjárt elítélt bajtár­ sai megkegyelmezésének ügyében. Kun Béla ügyes taktikus volt: a tanácskor­ mánynak még mindig szüksége volt a tiszti­ karra Tiszántúl küszöbön álló birtokbavétele miatt és érdeke volt, hogy ne a szegedi kor­ mányt hívják meg a békekonferenciára. Ez volt a háttere Tombor és Romanelli olasz alezredes egymástól független mentőakciójá­ nak. (Így is volt az ellenforradalomnak mind a két részről együttesen negyven halottja!) 1919. július 14-én, hat nappal a második tiszai hadjárat megindulása előtt, Szántó népbiztos magához kérette Tombor, Schrei­ ner, Mayer-Csejkovits és Melczer csoportve­ zetőket (mind volt alezredesek), rövid köszö­ netet mondott nekik szakmunkájukért és el­ ismerésül egy-egy aranyórát nyújtott át ne­ kik. Hozzátette, hogy inkább élelmiszereket óhajtott kiutalni nekik, de ez nem volt lehet­ séges. Az órákat letétbe helyezték. Tombor nem akarta a jószándékú Szántót megbánta­ ni, ezért nem utasította vissza az aranyórá­ kat.11 Abban az időben, amikor Tombornak Kun Bélával a fent említett vitája zajlott le, Julier alezredesnek Korvin Ottóval, a belügyi népbiztosság politikai nyomozóosztálya fő­ nökével volt differenciája, amint ez Juliernek Kassáról Böhmnek küldött jelentésében ol­ vasható: "A hadseregfőparancsnokságnak, Gödöl­ lő. A házfőbizalmi Budapestről közli velem, hogy budapesti lakásomon (IX. Remete utca 34. földszint 2.) detektívek kutatnak utánam és a legtapintatlanabb módon bánnak: az én és feleségem levelezése után kérdezősköd­ nek. Nem lehet észrevételem az ellen, hogy a jelen viszonyok között megbízhatóságomban kételkednek és mint volt vezérkari törzstisz­ tet (tehát természetes ellenforradalmárt) el­ lenőriznek. Kérem azonban a hadseregpa­ rancsnokság oly irányú beavatkozását, hogy ezen ellenőrzés ne lealázó és engem, valamint a feleségemet a lakók előtt kompromittáló módon eszközöltessék. III. hadtestparancsnokság, jún. 25. Julier hadt. vez. főnök." Ezt a panasziratot Landler sajátkezűleg így láttamozta: "Láttam azzal, hogy Korvin Ottót személyesen utasítottam e felháborító 99 �palócföld 93/1 molesztálás beszüntetésére. Landler hdt.parnok." Ennek megfelelően Landler a következő utasítást küldte: "Korvin Ottó, Budapest, Belügyi népbiz­ tosság. Megbotránkozással értesülök, hogy ve­ zérkari főnökömnek, Julier Ferencnek, kinek a vörös hadsereg győzelmes harcaiban is hi­ hetetlen oroszlánrésze volt, akinek önfelál­ dozó munkája minden elismerést megérde­ mel, lakását állandóan detektívek kutatják, feleségének és saját magának a levelezése után a legfelháborítóbb módon kérdezősköd­ nek. Utasítom önt, hogy azonnal rendelje el, hogy ez a botrányos molesztálás haladék nél­ kül megszűnjék; egyben személyében teszem felelőssé azt, akinek rendelkezésére esetleg a molesztálás tovább folyna. Jelentse 48 órán belül, hogy az ügyet parancsom értelmében elintézte. Landler."12 Ezzel Julier családjának rendőrségi zak­ latása megszűnt, őt pedig nagy nógatás és ígérgetés árán rábeszélték, hogy vállalja a hadsereg vezérkari főnökének tisztségét. Az ő ellenőrzése végett Kun Béla politikai meg­ bízottként beosztotta a gödöllői főhadiszál­ lásra M ünnich F eren ce t, akinek ott terror­ csapat is állt rendelkezésére. A tanácskor­ mány lemondásának hírére az addig folyvást (és eredménytelenül) ellenforradalom után szimatoló Münnich csöndesen eltűnt Gödöl­ lőről a terrorcsapattal együtt. Csak a csendő­ rök tartottak ki szolgálati helyükön, akiket a terrorcsapat ellensúlyozására a vezérkari fő­ 100 nök rendelt volt a főhadiszállás védelme vé­ gett. Julier haláláig erélyesen cáfolta, hogy szándékosan pusztulásba vezette a magyar vörös hadsereget. Láttuk, hogy mind az észa­ ki, mind a júliusi hadjárat folyamán erős megfigyelés alatt állott, ha a legkisebb gyanú fölmerült volna ellene, le lehetett volna tar­ tóztatni. Augusztus 2-re virradóra a kommunista népbiztosok családtagjaikkal együtt menekü­ lőben voltak Ausztriába. A hadsereg politikai vezetői közül csak két hadtestparancsnok: Bokányi Dezső és Haubrich Józse f maradt a helyén. Utóbbi átvette nemcsak a hadügymi­ niszteri tárcát a Peidl-kormányban, de a had­ seregfőparancsnokságot is. Elődje, Szá n tó Béla népbiztos is elmenekült. Á g o sto n Péter népbiztos enapi feljegyé­ séből: "A tanácskormány tegnap lemondott. A munkástanács megválasztotta Peidl elnök­ lete alatt az új kormányt. Kun Béla a mun­ kástanács tegnapi ülésén elbúcsúzott. Meg­ ható volt a bukás bevallása. Megbuktunk po­ litikailag, gazdaságilag és katonailag. (...) A város örömmel fogadta a tanácsrendszer bu­ kását, sőt a népbiztosok családtagjai közül többeket inzultált, amikor azok tegnap este elutaztak. Landlert is megdobálták s Pogány feleségét. Zsidóztak mindenfelé." Augusztus 2-án Tombort munkahelyén fölkereste az eddigi hadügyi népbiztosság most már ismét hadügyminbisztérium sze­ mélyi ügyeinek a vezetője, Schrantz alezre­ des és közölte vele, hogy a minisztérium 6. osztályában nagyon elkeseredett a hangulat ellene a kommün alatti szolgálata miatt és azt kívánják, hogy távozzon a helyéről. (P ankó �palócföld93/1 W illib a ld őrnagy a tanácsrendszer bukása után kijelentette Schrantz alezredes előtt, hogy Tombort erőszakkal fogja eltávolítani a hadügyminisztériumbó l.) Tombor erre kije­ lentette, hogy bajtársiatlanságnak tekinti, ha a 6. osztály azt kívánja, hogy rögtön, tehát a népbiztosokkal egyidőben távozzon és fenn­ tartja magának a jogot, hogy maga válassza meg távozásának az időpontját. Erre a 6. osz­ tály vezetője, Nack alezredes sajnálkozásá­ nak adott kifejezést és arra kérte Tombort, hogy tekintse a dolgot meg nem történtnek. Tombor azonban még aznap beadványban kérte Haubrich hadügyminisztertől állása alóli felmentését és nyolc heti szabadságot. Kérvényét azzal indokolta, hogy ő a Magyar Tanácsköztársaság ügyét becsületes meggyő­ ződéssel és az ország felszabadítása érdeké­ ben szolgálta, egyetértett a szocializmussal és remélte, hogy a proletárdiktatúra helyreállít­ ja a területi integritást, polgárháborútól óvja meg az országot, s igazságos, becsületes kor­ mányzással szeretetteljes, boldog megélhe­ tést fog minden becsületesen gondolkodó ember részére biztosítani. E föltevésében azonban az egész vonalon csalódott. Miután a románok bevonultak Budapest­ re és a Friedrich-kormánnyal az ellenforra­ dalom került hatalomra. Schnetzer F erenc tábornok, az új hadügyminiszter a miniszté­ rium 2. osztályának kezdeményezésére el­ rendelte, hogy Tombor alezredest és Strom­ feld ezredest a tanácsrendszer alatti maga­ tartásuk miatt le kell tartóztatni. Tombor le­ tartóztatása augusztus 15-én történt. Amikor tiltakozott, megnyugtatták: a letartóztás ki­ zárólag az ő biztonsága érdekében történik. Az ítélet szövege szerint azért, hogy elejét ve­ gyék egyéni akciónak Tombornak a hadügy­ minisztériumtól való eltávolítására és mert a román megszálló csapatok parancsnoka azt követelte, hogy szolgáltassák ki neki a prole­ tárdiktatúra alatt exponált egyéneket. Tarta­ ni lehetett attól, hogy az illetőket a románok elhurcolják.14 1919. december 16-án rendel­ tetett el az ügyészségi nyomozó eljárás és a vizsgálati fogság. Az utóbbit három nap múl­ va megszüntették. A Tombor-pör főtárgyalása a budapesti magyar királyi hadosztálybíróságon 1920. augusztus hó 3. és 18. között folyt le és té­ nyálladék hiányában a vádlott felmentésével végződött. A felmentő ítélet indokolásáb ó l: egy hadügyminiszteri rendelet /32034/eln. 2a/1918/ a tiszteknek kifejezetten megen­ gedte. hogy bármilyen politikai pártba belép­ hetnek. Fontos elvi megállapítás: a kommü n a la tt te ljesített szo lg á la tn a k p u szta ténye még bűncselekménynek nem tekinthető. A tanúvallomást tevő Belitska tábornok (a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, majd három évig honvédelmi miniszter), Lorx Viktor ezredes, Révy alezredes és to­ vábbi más tanúk Tombor vádlottat a legjobb hazafinak, tetőtől talpig magyarnak, a lege­ gyeneseb jellemű férfinak, kissé nyers modo­ ra dacára nagyon jó bajtársnak és kiváló ka­ tonának jellemezték, akit a bécsi hadiiskolá­ ban mint legintranzigensebb magyart ismer­ tek. A háború alatt az osztrák álláspontokkal szemben erélyesen síkraszállt a magyar vér­ áldozatok növelése ellen. A forradalmi idő­ szakban elítélte a Pogány-féle bizalmi-férfi és katonatanács-rendszert, Pogány megbuk­ 101 �palócföld 93/1 tatására törekedett, követelte a háromszínű zászló bevezetését a vörös hadseregbe, kijár­ ta a tisztek részére a parancsnoki jelvények bevezetését. Tombor ellen szólt már említett memo­ randumának az a része, amelyben elítélte a június 24-i ellenforradalmi kísérletet és ma­ gát a tanácsrendszer hívének vallotta. Tom­ bor azzal védekezett, hogy a halálraítélt tisz­ tek érdekében Szántóhoz benyújtott memo­ randumában a tényállást szándékosan ferdí­ tette el, hogy kérelmének nyomatékosabb súlyt kölcsönözhessen. B a kó L á szló színész és R oykó A l f r é d alezredes tanúvallomása szerint Tombor bízott a június 24-i ellenfor­ radalom sikerében. Tombor a pör folyamán úgy nyilatkozott a proletárdiktatúráról, hogy azt történelmi folyamatnak tekintette, amelyből a rossz mihamar el fog tűnni. Elítél­ te a tanácsköztársaság alatti terrorrendszert, mind ezt, mind pedig más hibáit is a népbiz­ tosok előtt is élesen kritizálta. (Ezt el lehet hinni, mert Tombor közismerten durva, szó­ kimondó ember volt.) A tanácsrendszer ide­ jén azért maradt a hadügyben, mert a tanács­ kormány elrendelte, hogy mindenki marad­ jon a helyén. (Julier egy esetről tud, hogy va­ laki elutasította a további szolgálatot.) Utalt rá, hogy Belitska tábornok is helyeselte, hogy a helyén maradt. Tombor véleménye szerint, hogy ha elhagyta volna állását, akkor helyébe Sáró i Sza b ó L á s z ló kommunista százados került volna, aki politikai megbízott gyanánt volt beosztva melléje és csak alkalomra várt, hogy állását (értsd: a vezérkari főnöki funkci­ ót) elfoglalja.15 Vitatható a védekezés azon részlete, amikor Tombor azt mondja, hogy az 102 iránta megnyilvánult ellenséges hangulatot azon bajtársai művének tulajdonítja, akik­ nek a hadügyi népbiztosságról a frontra kel­ lett menniök és akik őt és intencióit köze­ lebbről nem ismerték.16 A május 5-én meg­ szűnt hadműveleti főcsoport tisztjei nyilván­ valóan a hadrakelt csapatoknál maradtak és nem tértek vissza a hadügyi népbiztosságra. Akik szembefordultak vele, csak a hadügyi népbiztosságon visszamaradtak lehettek, il­ letve egy részük. (Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékezéseiben Tombort nem is említi.) Az 1920. augusztus 18-án kihirdetett fel­ mentő ítélet ellen a vádló semmisségi panaszt nyújtott be, amelyet a magyar királyi legfel­ sőbb katonai törvényszék mint alaptalant el­ utasított.17 A Horthy-féle nemzeti hadsereg­ be, illetve most már újból magyar királyi honvédségbe nem vették át, de évek múltán nyugdíját és esedékes ezredesi előléptetését utólag megkapta. Az ellenforradalom nem tartott igényt rá, hogy a békediktátum szerint redukált hadseregben igénybe vegye olyan tisztek szolgálatát, akik a két forradalom ide­ jén exponálták magukat. Sorsában nemcsak Julier osztozott, aki a politikától távolmarad­ va akarta végezni teendőit is, hanem pl. S z a ­ ká ll K álm án ezredes, az 5. vörös hadosztály parancsnoka is, amit annak is köszönhetett, hogy az 1919. június 24-i ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot tett közzé a Népszavá­ ban. A Tombort felváltó Stromfeld vezérkari főnök politikailag eléggé exponálta magát, ezért rosszabbul is járt. Rangvesztésre és bör­ tönbüntetésre ítélték, ezt azonban kormány­ zói amnesztia folytán nem kellett teljesen le­ �palócföld 93/1 töltenie. A pöre egy hónappal a Tomboré előtt folyt, ítéletét 1920. július 19-én hirdet­ ték ki. Tombor Jenő igen fontos tanúvallo­ mást tett Stromfeld javára 1920. július 6-án, amely felett H etés Tibor Stromfeld-élet­ rajzábap elsiklott. Tombor azt vallotta, hogy Stromfeld a Károlyi-forradalom idején olyan módon akarta ellensúlyozni a bizalmi rend­ szert, hogy bizalmi-férfiakká a szervezendő zsoldos hadseregben a legmegbízhatóbb idő­ sebb altiszteket szándékozott kiválasztani, hogy az új hadseregben a fiatal megbízhatat­ lan elem (amely már nem részesült tökéletes kiképzésben - megjegyzés tőlem) ne jusson döntő szerephez. Ez volt az oka, hogy Pogány állandóan akadályozta minden tevékenysé­ gét. Böhm csak olyan magasabb rangú tiszte­ ket akart látni a hadsergben, akiket ő felvilá­ gosodottnak vélt, pl. Dormándyt és másokat. Pogánynak a törzstisztek már nem feleltek meg. Ha egy anyagkiutalási parancs megje­ lent, az elment a katonatanácshoz, hogy a ki­ utalást megadja, pl. egy alkalommal a székely hadosztálynak, amely vissza is jött Kiss tör­ zsőrmester (Pogány helyettese) aláírásával, hogy "anyag hiányában ki nem utalható". Te­ hát az államtitkár aláírása nem volt mérvadó, de egy törzsőrmesteré igen. Tombor továbbá kijelentette, hogy "a szocialisták azt tartot­ ták, hogy magyarlakta vidéket sohasem en­ gednek át idegen országnak. Ez tehát egy frá­ zis, hogy hazaellenesek". Böhmöt értékes em­ bernek tartotta, míg Pogányt kimondott stré­ bernek, aki mindenkit le akart törni. Még a saját pártja sem értékelte nagyra, inkább csak féltek tőle. A tisztek között általános utálatnak örvendett. A hadügyminisztréium által összehívott, a régi országházban tartott gyűlésen Pogányt meg sem akarták hallgat­ ni. Március 20-án Böhm a Vix-jegyzék vo­ nalát egy térképen mutatta meg Stromfeld­ nek, Tombornak és Juliernek azzal, hogy "Ezt nekünk lehetetlen elfogadni. A székelyeknek megígértem Szatmáron, hogy visszaszerzem nekik Erdélyt." Megállapította, hogy ha az antant-parancsot teljesítik, a székelyeknél akkor zendülés lesz. "Magyarországot ilyen módon pedig megfojtjuk." Amint látni Tom­ bor tanúvallomásának inkább a Károlyi-kor­ szakra vonatkozólag van értéke. Hetés Tibor Stromfeld-monográfiájában elhallgatja Stromfeld vallomásából: "Károlyi maga mon­ dotta, hogy csak akkor üssek le, ha a hatalom a kezemben van, különben úgy járok, mint Bartha és Festetics." valamint azt, hogy Tom­ bor is tájékozódva volt a nemzetközi ezred Csucsánál történt gyáva megfutamodásá­ ról.20 Miután úgy látszott, hogy Tombor kato­ nai pályafutása véget ért, úgy döntött, hogy édesapja hivatását fogja folytatni. Beiratko­ zott az egyetemre, azt elvégezvén gyógysze­ részdiplomát és doktori oklevelet szerzett. Patikája Budán volt. Nem követte Stromfel­ det, aki a szociáldemokrácia mellett kötelez­ te el magát, jeléül annak, hogy a szocializ­ musból forradalmi élményei hatására kiáb­ rándult. A független kisgazdapárthoz csatla­ kozott és bejutott B a jc s y -Z s ilin s z k y E n d re baráti körébe, aki viszont a Szegedről indult ellenforradalomból józanodott ki. Tombor neve a második világháború kezdetén kezdett újból szerepelni, és pedig előbb a Magyar Nemzet és később a Mai Nap hasábjain. Dr. 103 �palócföld 93/1 Tombor Jenő ny. ezredes hadtudományi cik­ kei annak idején nagy érdeklődést keltettek és a szakemberek részére ma is használható olvasmányok. Tombor teljes rehabilitációjára az ellen­ forradalmi rendszer megszűnése után került sor. 1945. július 1-én a vezérőrnagyi rendfo­ kozat átlépésével altábornaggyá léptették elő, 1946. május 1-én pedig a vezérezredesi ran­ got is megkapta. 1945. november 15-én ért pályafutásának csúcspontjára: honvédelmi miniszternek nevezték ki N a g y F erenc kor­ mányában. Ő lett volna a párizsi béketárgya­ lásokon a magyar delegáció katonai szakér­ tője, de következő év július 25-én - a Magyar Nemzet nekrológja szerint a megfeszített munka kövekeztében szívroham végzett ve­ le.21 Akkori tevékenységével Vígh K ároly foglalkozott a Valóság 1989-es évfolyamá­ ban. Utóda a szintén kisgazdapárti Bartha A lb e rt vezérezredes lett, aki ez alkalommal nem egy, hanem hét hónapig maradhatott a hadügy élén, utána disszidált, ami politikai szemlélete és az orosz megszállás által terem­ tett helyzet ismeretében nem is volt csodála­ tos. Szántó Béla és Göhm Vilmos hazatérésük után nem a honvédelmi minisztériumban, ha­ nem a diplomáciai szolgálatban helyezkedtek el. Hogy Böhm - aki szintén megkapta a vezé­ rezredesi rendfokozatot - exponált múltja dacára nem volt hajlandó támogatni az ide­ gen megszállás védőszárnyai alatt kifejlődött második proletárdiktatúrát, eléggé meglepő volt. Hiszen ő is disszidált, mint Bartha ! Tombor túl korán halt meg, hogy ő is megte­ hesse. Látványos temetése az országház ku­ polacsarnokából a Kerepesi úti temető dísz­ 104 sírhelyén ért véget. Vorosilov tábornagy, a szövetségi ellenőrző bizottság elnöke, aki a politikai különvéleményét nem titkoló Tom­ bort nem szívelte, nem jött el a temetésre: volt benne azonban annyi tisztesség, hogy részvéttáviratot küldött a magyar kormányelnöknek. 22 Jeg yzete k 1. Hadtörténelmi Intézet Levéltára, Buda­ pest, MNH 711. csomó 374. tétel. Ahol tanul­ mányunkban nincs külön hivatkozás, ott az adatokat az 1920. augusztus 18-án keltezett ítélet szövegéből vettük. Lásd még: HM 3815/eln. 13/1933.sz. - H.H. Fisher amerikai történész adatokat kért az 1918/19-es forra­ dalmakról szóló munkájához, amelyhez Tombor Jenő alezredes pörében hozott ítéle­ tet indokolását kivonatosan rendelkezésére bocsátották. 2. Julier Ferenc: Ellenforradal­ mi lélekkel a vörös hadsereg élén. = Magyar­ ság 1927. július 3. (I. közlemény). 3. HIL, MNH 711. csomó, 374. tétel. 4. Julier, III. közlemény (Magyarság, 1927. július 6.) 5. Rákóczy István: A csehek kiverése Balassa­ gyarmatról és az Ipoly balpartjáról 1919 ja­ nuár utolsó napjaiban. (Balassagyarmat 1921/5.0.). 6. Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. (Bécsi Magyar Kiadó 1923) 198199. 7. Dr. Szabó László: A bolsevizmus Ma­ gyarországon. A proletárdiktatúra okiratai­ ból. (Bp. 1919) 26-27. 8. Böhm 255-256. 9. Nagybaczoni Nagy Vilmos: Emlékezések az első világháborúra és a székely hadosztályra 1916-1919, 67-68. o. Nyomdakész kézirat a Zrínyi Kiadónál. Nagy Vilmos (akkoriban százados) volt a HÜNB 6. osztályában a szé­ kely hadosztály, majd a maradványából ala­ kult 2. dandár referense. 10. HIL 115/5-12. Budapesti katonai városparancsnokásg 1919. március 14 - augusztus 3. között kiadott na­ piparancsai közt. 11. Lásd az 1.sz. jegyzetet. A fennmaradt kópiában említett "Molczer" név az eredeti akta kimásolásánál keletkezett hiba. 12. Dr. Szabó László: Fehér volt-e Juli­ �palócföld 93/1 e r? -A z Est 1919. október 11. 2.o. 13. Ágos­ ton Péter naplója. - Párttörténeti Intézet Ar­ chívuma 689. fond, 5. őrzési egység. Nyom­ dafestéket látott két válogatás: az 1919. má­ jus 4 - 1919. augusztus 1-i időszakról "Vissza­ emlékezések 1919-ről" (Bp. 1989, Gondolat) 271-299 és az aug. 4-től okt. 22-ig terjedő időről: Párttörténeti Közlemények 1963.2.155-181. Tehát az aug. 2-i és 3-i fel­ jegyzés mindkét válogatásból kiesett. 14. Konkrét eset: Gyurocsik őrnagyot, aki a 12. szatmári ezred zászlóaljparancsnoka volt, Székesfehérvárott tartóztatták le a románok és vitték magukkal. 15. Sárói Szabó Tiborról van szó. A sárói (sőt Sárosi) Szabó László név hibásan került be a jegyzőkönyvbe. 16. Julier is megírta, hogy amikor a keleti hadseregpa­ rancsnokság hadseregfőparancsnoksággá vált, a hadügyi népbiztosság csak a nem had­ rakelt katonai alakulatok fölött diszponált és a hadműveletek kettőssége megszűnt. 17. Kiegészítésül az l.sz. jegyzethez. A Tombor Jenő elleni pör aktaszáma: M.kir. hadosztály­ bíróság Budapest, mint ítélőbíróság Hb 750/20/VII. Elnök volt Ráth Gábor ny. tábor­ nok, tagok dr. Ambrózy Árpád őrnagy hadbí­ ró, dr. Takács Guido ny.áll. hadnagy hadbíró­ jelölt, jegyzőkönyvvezető. Vádló: dr. Cziáki Ferenc százados hadbíró, a vádlott védője dr. Darvai János ügyvéd (tart.százados). Darvai jó hadbírósági szakértő volt, ezért zsidó lété­ re Prónay Pál szkv. alezredes is igénybe vette szolgálatait. 18 . HIL Stromfeld gyűjteményből az ítélet szövege hiányzik, de van utalás rá, hogy meg­ található: Szegedi Haditörvényszék, 711. cso­ mó, Tabódy Zsolt ezredes pörének iratai, 316/a tétel. Valamint HM 3815/eln. 13-1933. alapszám 3953. 19. HIL Stromfeld-gyűjte­ mény, a Stromfeld-pör 1920. július 6-i főtár­ gyalásának jegyzőkönyve. 20. Lásd a fenti és a 7.sz. jegyzetet. Debreczeny István őrnagy vallomásához Stromfeld hozzátette, hogy "Igen, én is tudtam, hogy az én ellenőr­ zésemre Tombor, Szántó ellenőrzésére pedig Szamuely volt szánva." (Ez Kun Bélára vall.) 2 1. Tombor Jenő meghalt. - Magyar Nemzet 1946. július 26. 22. Nagy gyászpompával el­ temették Tombor Jenőt. - Magyar Nemzet 1946. július 28.Mivel Pogány hadügyi nép­ biztos bukásáról a Tombor-pör ítéletének szövegében nincsen szó (az elkallódott jegy­ zőkönyvekben foglalkozhattak vele), Julier pedig a Pogány (és Bartha) elleni tüntetés szervezőjének Steinbrück Ottó századost mondja (kommunista, Szántó akkori népbiz­ toshelyettes mellé volt beosztva), érdemes megemlíteni, ennek a plasztikus leírását Göndör Ferenc emlékezéseiben megtalálni (Vallomások könyve, Wien 1922, 8185.o.) Pogány a Szovjetúnióban koncepciós pör ál­ dozata lett. Tombor Jenő vezérkari főnöksége alatt le­ folyt harcok leírását ld.Fogarassy L.: Tiszán­ túl elvesztése 1919 áprilisában. - Szolnok megyei múzeumok évkönyve 1982/83. 245256.0. 105 �palócföld 93/1 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Adress of editorial office: H-310 0 Salgótarján, Pf:270. Tel: (32) 14-367, 11-7 6 0 106 ��5 0 .-F t KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1ba443eb9188fcd9f22f1305fbf95f43.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0ae1eceb5754bfe97c57c6a49e157147.pdf e1dcee816bd52338e24a41e1e96e889c PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 92/6 XXVI. évfolyam november-december ��palócföld 92/6 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Banos János Kiböjtölt vendég (vers) Dippold Pál Vegyesipari fájdalomboleró (novella) 527 531 Madách Imre életének és Az ember tragédiájának értelmezése: tények és lehetőségek Andor Csaba Ki kicsoda Madách rajzain? (tanulmány) Kovács Anna Madách és különc barátai (tanulmány) Kabdebó Lóránt Madách és Szabó Lőrinc (tanulmány) Praznovszky Mihály Az én Tragédiám! (Színházi levél) 537 548 552 558 Radó György Forgácsok (irodalmi tűnődések) VITA Kovács László Imre Számok vagy tények Fekete Gyula Számszerűsíthető tények Szikra János versei MŰHELY Halászné Szilasi Ágota Hibó Tamás, Curriculum vitae Brunda Gusztáv A nagy kétszívű folyó Hann Ferenc Hibó Tamás Krausz Tivadar szövegei VALÓSÁGUNK Szvircsek Ferenc A magyar északi vasút tündöklése és bukása MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VIII. (kritika) SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Szokács László És refrénként visszatér a valóság (interjú) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Somogyi Magda Addig, amíg élek (emlékezés) Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 563 571 579 584 586 587 591 594 595 602 608 614 618 525 �palócföld 92/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői Andor Csaba Madách -kutató (Budapest), Banos János költő (Budapest), Brunda Gusztáv népművelő (Salgótarján), Dippold Pál író (Budapest), Fekete Gyula országgyűlési képviselő (Budapest), Halászné Szi­ lasi Ágota művészettörténész (Salgótarján), Hann Ferenc művészettörténész (Szentend­ re), Huszár Sándor író (Szeged), Kabdebó Lóránt irodalomtörténész (Budapest), Ko­ vács Anna muzeológus (Salgótarján), Ko­ vács László Imre politológus (Szeged, JATE), Somogyi Magda műfordító (Buda­ pest), Krausz Tivadar költő (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvá­ mos), Radó György irodalomtörténész (Bu­ dapest), Szikra János költő (Gödöllő), Szokács László újságíró (Budapest), Szvir­ csek Ferenc muzeológus (Salgótarján), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest). Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével E számunk illusztrációs anyagát Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Hibó Tamás grafikusművész alkotásaiból válogattuk. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 526 Index 25925 �palócföld 92/6 Banos János Kiböjtölt vendég (részletek) VII. Oly messze vagy - a szavaim eltévednek mielőtt rádismernének s megszólítanának megneveznék hogy élsz kitapogatnák hogy élek Eltévednek mielőtt bebújnának kabátod alá melegedni - nem kíváncsiak titkaidra szavaim megfagynak mielőtt fölkelsz kibontod magad az éjszakából Messze elsirathatatlan messze vers-kimondhatatlan szó-megkerülhetetlen és mégis itt: a pupillában - szememben Oly messze vagy - ha rádhunyom az estét: rámsimul - boldog - hogy bennem Róla nem tehetsz: a téboly keringőz körülöttem nem tehetsz róla hogy verset írok miközben hull a bombazápor közelünkben s valami-parlamentben genocídiumról álmodoznak Rólam se tehetsz: mondatokat gyönyörítek köréd elhalmozlak alkalmas szókkal kigyöngyöztetni a ránksötétülő időt Messze vagy s közel se távol se lehetne szebb annál hogy élsz 527 �palócföld 92/6 VIII. Tudod: holnap utazom Losoncra s te nem jöhetsz velem Bezártak útleveledbe - Erdélyből idáig vezet az út Hozzám? Röptetnélek szépséges szigetekre kedveskedni beton-csatakokból kimenekült fákkal csöndeskedni elronlhatatlan életekkel Elmondanád halkan: nem jöhetsz Erdélyből Losoncra velem s nekem ez megalázó Elmondanád üvöltve: a szépséges szigetek cserbenhagytak az egymásért jótékony rettegés kevés a túléléshez Hozzám? Bezártak az útleveledbe - ráütöttek olyan pecsétet amely stigmaként ég rajtad éjszaka gyanánt Röptetnélek - mert szeretlek - oly égtájak felé hol megpördülnél a napfényben: örülnél magadnak de még Losoncra sem jöhetsz - nemhogy velem IX. Bennem mára minden hozzád s tudom: a mindent elorozzák Látom: a minden mintha volna süllyed s mindig a sose-voltba Alábbhagyni sose készül a kín - választ menedékül Nagyon kiszemelt az Isten megmerítsen megsegítsen 528 �palócföld 92/6 Kiszemelt engem jónak rossznak legyek én a legeslegrosszabb Annak kinek jóhírét hozzák bennem most is - mindig hozzád X. Bergman leül közénk és nézi a mozit: két ember ül a moziban és - nézi Bergmant Szárnyas reggelek kapaszkodót már nem találnak lerúghatatlan durva csizmák: az esték taposnak végig rajtunk reggeltől reggelig Nyitok ablakot: a részvét arcomba belepirul hiába mondom: az Isten csendje... Bergman csak leül közénk Néz rám rozsdált géppuskalövedék Urivból asztalomon Három halál-remény a hevederből-életért Most patak-meleg a Don és csöndes s a háborút mindenki elveszítette Bergman leül és nézi a mozit Fehér az arcod elmozdíthatatlan Lehet: örökkévaló a szenvedés oly tisztára mossa a várakozást mind Advent vagy Isten csendje a hómezőt XI. Advent volt fekete Advent szivárgott a számra egy arkangyal kinézett magának 529 �palócföld 92/6 otthontalan gyertyáim eloltotta Hó esett karácsonyra ránkzuhant a paplanos ég a Messiás megszületett s förobbant egy bomba Félek: kihordják a havat párnám alól elmúlik a didergés is fájdalom nélkül Éjszakákon kiver a veríték - belefagyjak S te? A letörölhetetlen égbolt itt gubbaszt fölöttem s mosolyod - üstökös - vezet magamból magamba egyre mélyebb Töredezik rajtam a jólneveltség Pergamen-igék elmúlása: elmúlthatatlanul nézed S én? Félek: kihordják a havat párnám alól félek: a párnám a havat behavazza ha kiszakad fejem alól ha kirántják talpam alól a Földet - örökre sosevoltra 530 �palócföld 92/6 Dippold Pál Vegyesipari fájdalomboleró Kedves Bizottság, tudatom Önökkel, meghalok. Elmélyült szakmai igénnyel számoltam le valóságom közérdekűn időszerű kérdéseivel. Mielőtt azonban tisztelettel föltárnám válasza­ im sorát, tekintettel a tekintendőkre, szükségesnek vélek néhány kiegészítő adatot ismertet­ ni. Polgári foglalkozásom szakképesítésem szerint ács. Termetem átlagos. Szemem szürke. Hajam hullik. Fogazatom ép. Családi állapotom nős, négy gyerek apjaként jegyeznek. Mun­ kámat szeretem, keresetemből, ha szerényen is, de megéltem. Nincsen barátom. Keveset ol­ vasok. Sokat tévézek. Reggelire és ebédre általában szalonnát veszek magamhoz, este melegé­ telként viszont mindig ragaszkodom a bableveshez és a friss kenyérhez. Házamat enkezűleg építettem, tíz éve benne lakunk, van műhelyem is, a szombat-vasárnapi maszek munkákhoz kellő faipari gépekkel. Az asszony tyúkokat továbbá egy kakast tart. Tojás, hús, miegymás, kicsi zöldségeskert. A viszonylatban ez így szokás. Falun. Rokonaim sincsenek. Az úgyneve­ zett rendszerváltást nemigen értem, igazából nem is érdekel, ugyanaz a polgármester, aki ko­ rábban tanácselnök volt, és ugyanaz a jegyző, aki régen a tanácstitkár. Ők mindenféle össze­ jöveteleket szerveznek az új ünnepnapokra, október 23-án például szónoklatot mondott a ta­ nácselnök, szinte szórul szóra azt, amit három éve november 7-én, meghallgattam hát. Így van ez. Ő dolguk. Hogy drágább a kenyér? Meg a bor? Nem ő dolguk. Így van ez. Csusz a nyo­ mor, görbedve szidja sorsát. Emelten jár a vétkes hatalom. Így van ez. Hogy miért történik történetem így, és miért nem történhetik másként, arra talán sajátlagos rendszerem szerint összerakott gondolataim választ adhatnak. Ha nem, akkor nincs baj. A történelem, szavak története. Így van ez. Mindig így. 1. Én mint ács felelősen kinyilatkoztatom pillanatnyi lelki állapotom, melyről a következőket gondolom: I romba szotyolahéjazat elfele: kiköpetve talp alatt recseg, Helyén. Maga meg mag; esetl eg ruhátlan. Lúdvérc, namost hogyan van ez?Beszél itt összevissza harapja anyja nyelvét, hadar méltatlan igéket. É s főneveket. É s minden további szófajtát megmar­ cangol véres foném ák maradéknak: jöhettek aranyzöld dög legyek. Csak tiszta fo rrá s­ ból zúgnak ki, makulátlannak mondott víznyerőből teljes erőből vadászrepülnek: ne­ kem, Rám. I gen, én másként beszélek. Jéghegykiáltó magyar matrózmadár Ritkásan fölbukkanó pompázatos jégmadár gégefő lefagyasztva kinek kell mirelitbeszéd ami pontos; hasít »ereszcsatornán sorakoznak bizonyos szuronyok« Jégcsap, tél nem kö­ 531 �palócföld 92/6 zelítö, Tél beérkezett talptól tetőig mínuszban állok jellem ző évszak Most letépték szár­ nyaimat utoljára volt a Tavasz ne kérdezd kedves nincs már ott akit kerestél már nem la ­ kik itt. Megelőző őszi mondatok rendben készülni rá begyűjteni minden darabot; M ajda­ ni Máglya: Voltam - vagyok - leszek? 2. Te zűrzavarosan létező ács, hiszed-e, hogy bármit is értelmezhetővé tehetsz? Esetedben azokat a nyolcvanas éveket? Amikor is reszketve bátorkodtál, előkészítvén mostani máskéntvalóságodat? Jelenleg a következőket gondolod: Csobánka - Denver - Újvidék. Ellenőrzéshiány zűrzavarhoz vezet. Nyílt és zárt tudat susog, önállóvá válik aktus, vagyishogy kiemelkedik tengerből. Csiklóhalak igyekeznek Duna-delta felé. Tapasztalati súly feszít villanydrótokat, trafóházakat digitális kijel­ zőin empirikus törtszám, ez objektív mutató, ők kiküszöbölték így a becsléses alapot. Egy jelenség történt itt, titokban kimondott, fontos jelleggel bír. Pókhálószaggatóvirtuális vaspillangó. Thanatogenetikus. A hasmenés a lehető legbanálisabb panaszok egyike, körülmények között azonban maga a hasmenés válhat önmagában súlyossá, mint halált nemző tényező. 3. Az ácsot elviszik katonának. Két évig szolgál. Nyers oldalasra céloz a lőtéren. Az ács élen­ járó katona. Embert mégsem sikerül ölnie. Sokszor megidézi anyját, akinek apját legéppisz­ tolyozták a németek. Kispest ostroma alkalmából. Az ács anyja az ács nagyapja mellett állt akkor, teli lett fröcskölve apja agyvelőjével. Később szánkóra tették az ács hideg nagyapját, elhúzták a temetőig, elásták. Aztán jöttek az oroszok, és megerőszakolták az ács anyját. Ta­ lán ezért akart az ács anyja 1968-ban gödröt ásni lányainak, szép, mély vermet, ahová eldug­ hatta volna őket a Komárom felé rajzó katonák elől. Az ács is néha elkezd óvó-rejtő helyet készíteni családjának, főleg, ha sokat nézi a tévét, benne közeli helyeket ahol háborúznak. Ilyenkor a következőket gondolja: Ünnepi egyenruha őszi eskü itt állunk most ’vigyázz’ideges nyárfák sorok közé furako­ dó szél borzongunk néhányan, hölgyem, kefél? Szemből vezérkar szemléz, kuvikpilla napszemüveg nadrágok szárán vérszínű csík, öreg tábornokok réme, heresérv kísért, inognak hatalmas tökök, vésszel vemhes idők járnak. Hozzon pizsamát. Nők fé rfia k vegyesen túloldalon, hozzánk Tartozók, Jöjjél, hányszor kell mondanom. Főtéren ezred díszlépte dong géppisztolyt jobbra, orrt balra. Szegezünk. Nap reflektorozta rohamsi­ sak, megannyi terepzöld metronóm. Fiúk felettünk az idő elszáll, Fiúk felő lü n k el múlik a nyár. Viharként tombol vágyam, belül, bonyolult folyamat ám, a szív pumpál, billentyűk zi­ zegnek, aztán jönnek legyek, zölden zúgnak a döglegyek, kéken a közönségesek, bögöly­ had érkezik. Na, én már megyek is. Összetett lelki jelenség ez. Hegyekről még nem be­ 532 �palócföld 92/6 széltem, védőn dőlnek asszonyaink fö lé, összehajolnak, tisztás beborult, nincs nap­ fényfürdő, olajos bőr borzong, irtásokon beszáll szél, fá k lengenek hágók peremén, né­ melyik kicsavarodik, a nők ott lenn sírnak, hangutánzó szavakat kiabálnak, ilyeneket: oj-oj-oj!; jaj-jaj-jaj! Na, az ellenségek később már lőnek is, géppisztollyal, géppuskával, aknavetővel, ta­ rackkal, rakéta - sorozatvetővel, csupa hagyományos fegyverrel, üvegcsörgés csak el­ vétve hallatszik, ezen a vidéken kevés a lakások száma. Szóval, egyszerű érzések is dúl hatnak az emberben, akár a hurrikán Amerikában, a szív meg pumpál, ékágé is kimutat­ ta, van róla leletem. 4. Szerintünk nincsen szépirodalom. Népnemzeti és világirodalom sincsen. Ebből következőn írók sem lehetnek. Akik handabandáznak mindig, csoportosulnak, szervezkednek, marakod­ nak, magyarzsidóznak, zsidómagyaroznak és főleg írnak, annak ellenére, hogy nézetünk Vé­ gett Ők nincsenek. Műfajelméleti elképzeléseink bizonyítják például a próza, líra, dráma sa­ többi úgyszinténi nemlétezését. Tutira alakítjuk. Mi esztétikailag szabadácsok erről a követ­ kezőket gondoljuk: A regényhös titokban szar verseket írt. Jó szar verseket. Nappal dolgozott, éjjel meg írt elég szar verseket írt és többnyire sikeresen vadászott övén fonnyadt fejbőrök fityegtek, aztán tudathasadása lett imbolygott tegnap és holnap közt vékonyan fo g a mögül vá­ nyadt fü tty kélt meglehetősen szar verseket írt például sósavas kádba dobott patká­ nyokról meg arról milyen ócska meló szekerczézés meg a prérikutyákról akik némák olyan amerikásan szar verseket ír olyan nagy lélekzetű szar hosszú verseket egy napon már reggel kezdte a szar verseket írni az idözónánkbéli hivatalos reggel vált tehát vég­ legessé a regényhős regényhőssége. \ 5. Ti évente egyszer összeverekedtek feleségeitekkel. Édesanyád hoz majd neked jó meleg ka­ lácsot, üvöltözitek, lökdösődtök, később üttök-vágtok. Gyerekeitek sikoltoznak. Rugdossá­ tok egymást. Aztán legkésőbb másnap kibékültök, frontokra meg hormonokra hivatkoztok. Példásan éltek. Az évi rendes verekedés megtöri galambkodástok. Hasonlíttok minden más párra interperszonális kapcsolataitokról külön-külön és egybehangzón (édesanyám visz majd nektek hideg kalácsot) mint Szabad Ácsok lényegében a következőket gondoljátok: fontos, nagyon, most kell elmondanom, nem akarok kései toporzékolást meg huszonhat éveket és izgalmas héjanászt, bár lényegem még mindig vágyteli. A z én asszonyom tel­ jes, na, ettől ünnepélyes vagyok, feszes, fivéreimre: R. Redfordra és A.Delonra gondo­ lok. Szabad lettem, hőségem érdem. Promenádozik nőstényördög, bodobács, rikolt, si­ kít, üt-vág, nem anyám. Szobaszűk, légszomjas szitkok szállnak, csattog söprűnyél. WHO I S WHO? Gitártörés, metszőfog csúszkál húrokon. Házikoncert. Beugrom nagy­ 533 �palócföld 92/6 bőgőbe, dobVerők halántékomon. Indulatos érműködés, a szív, a szív eszeveszett, vér­ rögök készülődnek. Angyalok kórusa hajlong, ezek sokszoknyás vénasszonyok. Zseb­ kendők, patyolatok, takonnyal telik. Lengenek. Világos: visszatérek mindig, Vagyis el sem megyek. Mert ismerős a pokol, a purgatórium és tudom Országod tájait. Kinyílt vi­ lág, századvégi szobamozi. Kérjünk békét, míg nem leszünk Hamuk - Porok, lássanak bocsánatot a Felek, félek: nem tudod, tengerfeletti arab sas vagyok a lufthanza-gé­ pen, félek: lövést kap lélek na, és akkor én lemerülök. A feleségem fontos, nagyon rit­ kán merem Tájékoztatni őt: szeretem. 6. Az ácsok egyszer megszöktek otthonukból. Akkortájt még úgy mondták ezt: disszidáltak. Néhány napi külföldi tartozkodás után visszatértek. Nem bírták legyőzni ugyanis a felesége­ ik, a gyerekeik és a szülőföldjük hiánya okozta fájdalmakat. Gyávaságról, bátorságról, me­ nésről, maradásról de főleg Haza Szeretetről az ácsok a következőket gondolják: Ahogy vér lódul érkör bent rövidre ZÁ r szemszög nézőpont Hely ahonnan nem mindegy hol inkább független hideg szabad ahonnan tisztán áttekinthető mindösszes eddigi Vár­ ni persze kellett semmi kényszer személyes életút felénél Hozzámvetőleg számadás: let­ tem Tettem akarva-akaratl an vagyok mármég Présben Azért kitekintek mit láthatok (megengedő mód; esetleges) Én szeretem őket innen Most messziről véremből Valók gyerakarcbör arcomhoz Rám gyerekszem nyílik négyszer két darab szürkéskék Optika Folyamatosan fényképeszkedem gyakorló papa képet mit szemlencsékbe képet mit rak­ tározhatót Hogy tudjanak visszaSzeressenek? Képet mit nem kimondani csak bőrön ke­ resztül selymesen? Ruhát mit védőt óvót rájuk Hogy ne féljenek? Szeretetszövet kon­ fekcionális biztos ez csak úgy rájuk sugárzik simul ölel Takar; Őrizem őket ökörnyál kötöz Minket Vagyunk ég és f ö ld között; messzire jöttem el vagyok utazva pupilla szű­ kül tágul azért visszanézek mert előrefele zúzmarás Hiány Hát itt vagytok hát ott vagy­ tok Hazahúz ám engem Ez ahogy vér lódul zúdul billentyűkön vér zenézik bennünk szí­ vegyüttes Megyek Mert tőlem lettetek. Kedves Bizottság, tudatom Önökkel, 1991. november 8-án, csütörtökön a következőképp haltam meg. Reggel 7-kor megjelentem munkahelyemen, a téesz építő-karbantartó brigádjá­ nak felvonulási épületében. Ez alumínium bódé. Fölcsatoltam szögtáskámat, magamhoz vet­ tem szekercémet, és elindultam a Melletti ház koszorújához támasztott létra felé. Már föllép­ tem a legalsó fokra, amikor odajött Szontagh Pál kartársam egészen közel hozzám, egyik sze­ mével jobbra, másikkal balra nézegetve, percig sem rám, így szólt: »Érdemes-e vívni eszmé­ kért, melyeket A megváltozott kor csak mosolyogni fogna?« Érdeklődéssel hallgattam. Pali még jobban nyomult, már bele a fülembe suttogta: » e méreg igazság, ha tragédia is, s az em­ beri természet sohasem tagadta meg magát és te a teremtés óta folyvást csak más és más alak­ 534 �palócföld 92/6 ban jelensz meg, de alapjában ugyanazon gyarló féreg maradsz, a még gyarlóbb nejeddel ol­ daladon. « Igazad lehet, mondtam neki, leszálltam a létráról, visszamentem az aluminium bódéba, helyére tettem szegtáskámat és szekerczémet, haza mentem. Üres volt otthon. Meg­ fürödtem. Tiszta atlétát és alsónadrágot húztam, fakókék munkásruháim közül is egy vasal­ tat választottam, új piros zoknim, szintúgy rámkerült, ünneplős cipőmmel együtt. Átvágtam a tyúkudvaron, benyitottam műhelyembe. Letérdeltem szalagfűrészgépem mellé, fejemet a tolóasztalra hajtottam. A vezetőgörgő és az asztal között legkevesebb 20 centis távolságra volt szükségem, állítottam a gépen, aztán elindítottam. Vissza térdre, nyakam a sziszegő fű­ részlap elé, felsőtestem lendítettem. Torkomat ádámcsutka alatt átvágtam. Nyakcsigolyámat is. Fejem a gép túloldalára gurult. Testem lecsúszva emitt. Hiszem Istent, ezek után kétségte­ len, erősen Hiszem. Néhány órával később a szomszédasszony átjött, mert furcsállotta a fű­ részgép folyamatos üresjáratát. Látta a csőrökben alvadt véremet lóbáló tyúkokat is. Megné­ zett a műhelyben, azt sikította: Jézus. Visszaszaladt az uráért, aki idegalapon rokkantnyugdí­ jas ezért mindig állandó lakóhelyén található. Jött a szomszéd, leállította a fűrészgépet és azt mondta: Mária. Aztán hazaérkezett a feleségem, Megtekintett, és ő Meg nem mondott semmit. Hibó Tamás: Razglednicák III. (tus) 535 �palócföld 92/6 Hibó Tamás: A művész szűkebb környezetében (tus) 536 �palócföld 92/6 Andor Csaba Ki kicsoda Madách rajzain? Míg írott műveit rendszerint magányosan, élete vége felé egyre inkább a sztregovai kas­ tély Löwengrubenak nevezett "dolgozó" (s egyúttal alkalmi háló -) szobájában alkotta Ma­ dách, s csak részleteiben vagy egészében elkészült műveit olvasta fel olykor mások jelenlété­ ben, addig a rajzok általában a "nyilvánosság" előtt születtek. Unokaöcse, ifj. Balogh Károly legalábbis úgy emlékszik vissza emlékirataiban, hogy maguk is (már ti. a családtagok, főképp a két fiú, Madách Aladár, s unokatestvére, ifj. Balogh Károly) jelen voltak a rajzok szüle­ tésénél. A rajzokat olykor maga Madách látta el címmel. Ritkábban Madách Aladár adott nekik címet utólag. Ennél gyakoribb, hogy a rajzokon látható személyek nevét közli valamilyen for­ mában; olykor az alak mellé írva, máskor a rajz hátoldalán. Ma sincs ennél több támpontunk; ahol Madách Aladár is tanácstalan volt, ott a későbbi Madách-kutatók sem boldogultak. Ér­ demes megismerkednünk az ábrázolt személyekkel. I. Servus Collega Itt a cím Madách Imrétől származik ugyan, ámde a két ábrázolt személy mellé már Madách Aladár írta a nevüket: Henrici Ágostont és D ivald Gusztávot ábrázolja a rajz(1.rajz.) Henrici Ágoston sajátkezű önéletrajza szerint (EOL, Bányai ev. egyházker. ordiná­ ciós anyakönyve) 1825. okt. 20-án született Necpálon. Apja Henrici Mihály is evangéli­ kus lelkész volt; mint szlovák nyelven írt el­ beszélések szerzője, neve szerepel Rízner bibliográfiájában. Tanulmányai elvégzése közben a szabadságharcban is résztvett, bár ennek részleteiről nem tudunk többet, mint amennyit Harsányi Zsolt "Ember küzdj!..." című regényében fiának, Henriczy Bélának a közlése nyomán leírt. 1852-ben szentelték fel, s rögtön ezután, júniusban Alsósztrego­ ván találjuk, mint evangélikus lelkészt. Öt­ venhat évvel később vonult nyugalomba, majd élete utolsó esztendejét fiánál, Poltá­ ron töltötte; ott is halt meg 1909-ben. Palágyi Menyhért különcségét hangsú­ lyozza: "Nyár idején üres bőrönddel és egy pár korcsolyával jött Sztregovára. Igen élénk vérmérsékletű, zömök, kövér, de mozgékony ember; már fiatal korában kopasz, hátul azonban haját megnöveszti és előre fésüli. Testessége dacára ügyes táncos, és lejtés közben megesik, hogy előre fésült haja hát­ rahullva lengedez, ami derűs látványt nyújt. Némileg pályatévesztett embernek mondha­ tó, mert határozott színész tehetség." Érde­ kes módon Balogh Károly is azt írja emlék­ irataiban, hogy szeretett korcsolyázni, szem­ 537 �palócföld 92/6 ben a katolikus pappal, aki a téli sportok kö­ zül inkább a szánkózást kedvelte. Olvasottsá­ gát, műveltségét minden életrajzíró hangsú­ lyozza, s az is bizonyos, hogy azon kevesek egyike, akik Madách közvetlen környezeté­ ben tartózkodnak főműve írásakor, s akivel a mű részleteit meg tudja beszélni. Igen későn, 47 éves korában (tehát már Madách halála után) nősült; állítólag maguk a sztregovai hí­ vők is méltatlankodtak miatta, hiszen - úgy­ mond - ugyan mi különbözteti meg lelkészü­ ket a katolikus paptól, ha egyszer ő is cölibá­ tusban él! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Madách ábrázolását egybevethetjük egy kései fényképpel, amely a Nógrádi Tör­ téneti Múzeumban található. D ivald Gusztáv katolikus papról már jó­ val kevesebb információval rendelkezünk. Ő az előző papnak, Gaál Ignácnak az áthelye­ zése után került Alsósztregovára, 1853-ban vagy 54-ben. Már külső megjelenésében is el­ lentéte Henricinek: magas, szikár, szigorú ar­ cú. Szigorúsága azonban csak vallási kérdé­ sekben mutatkozik meg. Amikor Kisfalun a molnár karját leszakítja a malomkerék, egy rozettába helyezi azt, és a temetőben elteme­ ti. Ugyanakkor társaságban Henricinél köz­ vetlenebb, humort, élcet kedvelő emberként jellemzik őt. S ha már adatokkal nem rendel­ kezünk róla, álljon itt Balogh Károly emlék­ irataiból egy jellemző részlet: "Nagybátyám, Madách Imre törökös sállal nyakán, bojtos fezzel a fején, prémes bekecsben; jobbján Anna nővérem. Alig látszik ki a csípős széltől kipirult vidám arc a bodros capuchonból; az előülésen mi ketten Aladárral, egy kamcsat­ kai utazásra kikészítve. Divald Gusztáv pa­ punk a hátsó bakülésen helyezkedett el, fülig behúzott sapkával fején. Szájában réztrom­ bita - az agarászatok idejéből -, melyből tü­ dejének egész erejével fújja a postadalt. S ha megúnta így, fújja puszta szájjal, komikusan torzult arccal - nagy mestere ennek. Nagy er­ 538 re a derültség, nevetés - kontrázik néki az egész társaság." Kettejük kapcsolatáról nem sokat tu­ dunk. Balogh Károly azonban emlékszik rá, hogy gyakorta meglátogatták Madách Imrét, s ilyenkor a költő egy-egy izgalmas teológiai kérdés felvetésével élénk vitára késztette őket. Valószínű, hogy főművének teológiai jellegű részletei nem kis mértékben e viták­ ból, azok eredményéből vagy éppen ered­ ménytelenségéből születtek. 1 rajz. Servus Collega Matolcsy György Főbb életrajzi adatait neki sem ismerjük, hiszen Madách sok más barátjához hasonló­ an ő is agglegény volt. A csesztvei birtokot igazgatta, s ilyenformán Madách szűkebb környezetéhez tartozott 1844 végétől 1853ig. 1847. január 28-án Szontagh Pál is Csesztvén tartózkodott, s hármasban költői versenyt rendeztek; Madách a Szegénydal cí­ mű versét írta, míg Matolcsy a Szerény szó­ zata egy szegény legénynek címet adta a ver­ sének; úgy látszik nem is maradt fenn más műve, csak ez. Később, amikor Madách Imre Sztregová­ ra költözött, Madách Károly pedig Csesztvé­ re, ahol személyesen irányította a gazdasá­ got, Matolcsy Nagycsalomjára ment át, s az ottani birtok intézője lett (a nagycsalomjai birtokrész is, hasonlóan a csesztveihez. �palócföld 92/6 M ajthényi Anna révén szállt a Madách csa­ röppentyűi, s az érdekelt felek maguk mulat­ ládra). De valószínűleg nem onnan szárma­ tak legjobban a megértett tréfán." zott, s talán nem is ott halt meg (Balogh Ká­ roly szerint élete végén Mezőnyárádon élt); Ité Nina Francia származású volt, de Lembergben legalábbis e sorok írójának a csalomjai teme­ tők egyikében sem sikerült a sírját megtalál­ született. Apja katonatiszt volt, akinek halá­ nia, sőt, a család neve is ismeretlen volt, mind la után nővérével Magyarországra kerültek. a temetőt látogató idősebb hölgyek, mind a Ité Nina előbb egy váci orvosnál lakott, majd Keszegen, Huszár József és Madách Mária kocsmát látogató idősebb urak előtt. Balogh Károly visszaemlékezése szerint lányának, Huszár Annának a nevelőnője­ Madách Imrével gyakorta megfordultak Csa­ ként. 1849-ben került Alsósztregovára, ide­ lomjai parasztházában, de Matolcsy is gya­ iglenes jelleggel. Madách Mária és családja távollétében a kis Balogh Károlyra is neki kori vendég volt Sztregován. Madách két rajzon is megörökítette őt. kellett vigyáznia. A szülők soha nem tértek Az egyiknek Balogh Károly a "Cour ass" cí­ vissza (1849. aug. 15-én vagy 16-án útközben met adta, talán nem is alaptalanul. Madách meggyilkolták mindannyiukat Marosszlati­ Aladár viszont ezt írta a rajz hátoldalára: na közelében), s Ité Nina, most már mint id. "Matolcsi szívét hozza Ité Ninának" (2.rajz). Madách Imréné társalkodónője, ottmaradt Alsósztregován. De nem örökre; élete vége felé Balogh Károly vette magához. Mivel sohasem ment férjhez, róla sincs túl sok adatunk, bár történetesen fennma­ radt egy fényképe. A magyar nyelvet soha­ sem sajátította el egészen; sajátos nyelvhasz­ nálatáról fennmaradt néhány anekdota. Vol­ taképpen a család házvezetőnője is ő volt Al­ sósztregován. Különösen értett az ürmös bor elkészítéséhez; ez szüret idején mindenkor az ő feladata volt. Őt is két rajzon láthatjuk viszont. Az egyiknek maga Madách adott hosszú címet: 2.rajz. Matolcsi szívét hozza I té Ninának A szokásos kártyánál is kisebb (inkább név­ jegykártya méretű) rajz. láttán, amelyre rá­ adásul a piros papírból kivágott szív külön lett felragasztva, jogosnak kell tartanunk a "kőr ász" értelmezést, de maga Balogh Ká­ roly is utal rá, hogy a rajz Ité Ninával is összefügg. Mint írja: "Madách humora őt tet­ te meg Nina udvarlójává, erre aztán szipor­ káztak asztal felett az incselkedő élc ártatlan 3.rajz. Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják 539 �palócföld 92/6 4.rajz. I mre napi köszöntés az oroszlánbarlangban "Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják" (3.rajz). Balról Sréter Mik­ lós, jobbról Matolcsy György kínálja borral a hölgyet. Ez már Madách Aladár megjegyzé­ se, mint ahogy az is, hogy a rajz 1860 körül keletkezhetett. Dubrava egyébként nincs messze Sztregovától, s ott is volt Madách­ birtok; a dubravai vetésforgó tervét Madách gazdasági tárgyú rajzai között találjuk. A másik rajz "Imre napi köszöntés az oroszlánbarlangban" címen vált ismertté (4.rajz); a kép alá utóbb Madách Aladár írta a személyek neveit. Eszerint balról jobbra haladva Aladárt látjuk, majd egy cselédet, aki Madách Arát tartja a karján, őket Balogh Károly követi, majd ismét egy cseléd, s leg­ hátul Ité Nina. Az ülő alak Madách, mellette kutyája, Dzsokó. Ha valóban az Imre-nap adott okot a látogatásra, úgy a rajz 1854. nov. 5. körül keletkezhetett, hiszen az 1853. ápr. 2-án született Madách Ara (Borbála) az ábrázolás alapján inkább másfél évesnek lát­ szik, mintsem egy-két évvel idősebbnek. 540 Sréter Miklós Madách közeli baráti köréhez tartozott, a szó lélektani és földrajzi értelmében egya­ ránt. Felsősztregován élt hosszú ideig aggle­ gény életet - bár életének bizonyos időszaká­ ban állítólag Madách látta vendégül a régi sztregovai kastély egyik szobájában. Mint majd minden nógrádi nemes, ő is költő volt; igen rossz verseiből egy Madách Imrének szóló töredéket Balogh Károly lejegyzésében ismerünk: Veres tornyú kastély itt ha látlak, A világot felejtem és bajomat, Fellelem barátomat. Alakját nemcsak az "Ité Nina kisasszonyt a dubravai majálison borral kínálják" balol­ dali mellékfigurájában örökítette meg Ma­ dách. Unokaöccse még ismert egy másik raj­ zot is, amelyet így jellemez: "Torzonborz ha­ jú, szakállú bácsi ül nyakig a fürdőkádban, térdei magasan felhúzva kiemelkednek a víz­ ből; kezei szétterpesztett ujjakkal a levegő­ �palócföld 92/6 ben. Aláírás: nem szeretem azt az átkozott mosakodást! Ez szandai Sréter Miklós. Az amolyan falusi fűzfapoetának eredeti typu­ sa. Aki, mint nagybátyám megjegyezte róla, időről időre a padlásra jár, hogy megéneklés­ re való tárgyakat keressen." Ő tehát a Madách környezetében élő kü­ löncöknek abba a népesebb táborába tarto­ zott (Matolcsyval, Lutter Jánossal, Szenti­ ványi Bogomérral, Henrici Ágostonnal, Di­ vald Gusztávval, Bory Lászlóval, Forgách Jenővel), akiket talán csak szerény tehetsé­ gük különböztetett meg a sikeresebb külön­ cöktől: Szontagh Páltól, Lisznyai Kálmántól. olvashatjuk: "1860 márczius 29én Veinber­ ger tánczóráján", alul pedig: "rajzolta Ma­ dách Imre 1860 körül, az írás Károlyi Miksá­ né Huszár Annáé. - Madách Aladár 10/X 85" (6.rajz). 6.rajz. 5.rajz. Bódi Ferenc Bódi Ferenc Katolikus pap volt Alsósztregován 1837 és 1850 között, legalábbis anyakönyvi be­ jegyzések után ebben az időszakban találjuk az ő nevét. Ennél többet gyakorlatilag nem is tudunk róla (5. rajz). Weinberger A kép címe: "Czigány Misa a táncz lecz­ kén", amelyet azonban úgy látszik, nem Ma­ dách Imre adhatott rajzának, mert utána ezt Weinberger Balogh Károly visszaemlékezéseiben leír­ ja, hogy Weinberger (később Szőllősy) Manó losonci tánctanár volt, akit a Madách család fogadott fel, hogy őt és Madách Aladárt va­ sárnaponként táncolni tanítsa. Érdekes, hogy "Czigány Misá"-ra nem utal a leírásban, arra viszont igen, hogy a tánctanár olykor maga vette kézbe a hegedűt. A pontos dátum gondolkodóba ejtő, annál is inkább, mivel nem vasárnapra, hanem csü­ törtökre esett. A legkézenfekvőbb, bár több hipotetikus elemet tartalmazó magyarázat a következő. A munkájával vélhetően szigorú terv szerint haladó Madách Imre márc. 26-án hétfőn be­ fejezi Az ember tragédiája írását. Az előze­ tes program szerint be kell fejeznie, a hónap végére ugyanis vendéget vár, akinek talán részleteket is felolvas a művéből: az 1839. márc. 31-én keresztelt (s így vélhetően egy vagy két nappal korábban született) unoka­ 541 �palócföld 92/6 húgát, Károlyi Miksáné Huszár Annát, aki­ ben töltött 4 évet, majd 16. születésnapja nek születésnapját Sztregován fogják meg­ után tért vissza Alsósztregovára. 1858-ban ünnepelni. A különleges alkalom miatt esik a feleségül ment Károlyi Miksa földbirtokos­ táncóra is a szokásos vasárnap helyett másik hoz, s ettől kezdve Pincen élt 1884. nov. 30napra. A kép eredetileg nyilván Huszár Anna án bekövetkezett haláláig. Gyermeke nem tulajdonában volt, ezért származik tőle az el­ volt. A nagybácsihoz, Madách Imréhez igen ső megjegyzés. De vélhetően ő is utólag írta a dátumot. Honnan emlékezhetett mégis pon­ közel állt, s mivel az 50-es évek második tosan? A legésszerűbbnek látszó magyarázat felében más fiatal lányról nem tudunk, aki a az, hogy pontosan a születésnapjára időzítet­ sztregovai kastélyban élt volna, így talán az ő ték a táncleckét, s a kép ilyenformán szüle­ távozásának is volt egy pici része abban, hogy tésnapi ajándék volt. Az is érdekes, miért írta az ötvenes évek végén Madách alkotói aktivi­ Madách Aladár itt is, de néhány más rajznál tása megnőtt, s a családi kör helyett egyre is az 1885. okt. 10-i dátumot a rajzra. Huszár többet időzött az Oroszlánbarlangban. Anna. nem egészen egy évvel korábban halt A rajzok egyikének hátoldalán csak a meg, ez a rajz, néhány más rajzzal együtt "Huszár Anna" név szerepel, míg a másik unokanővére hagyatékából kerülhetett hoz­ hátoldalára talán Madách Aladár írta a cí­ zá. met: "Huszár Anna amint a légy látja a pla­ Huszár Anna fondról". Oldal- és felülnézetben is megörökítette őt Madách (7. és 8.rajz), s ha hátul vagy alul­ nézetben nem is, azért bizonyára volt olyan rajza, amely szemtől szembe mutatja őt. 1839. március 31-én keresztelték Né­ zsán, de Keszegen született, az előzőek sze­ rint vélhetően márc. 29-én. Apja Huszár Jó­ zsef alispán 1841 nyarán halt meg, édesany­ ja, nevelőapja és testvére 1849-ben. 1851 és 8.rajz. Huszár Anna amint a légy látja a 1855 között Pesten, egy leánynevelő intézet­ plafonról 7.rajz. Huszár Anna Schönbauer Karolina* Minden valószínűség szerint Madách Im­ re kései szerelme volt; az mindenesetre bizo­ nyos, hogy volt Karolina nevű szerelme, aki­ hez több verset is írt, s az is kétségtelen, hogy Schönbauer Karolina 1864 nyarán Cseszt­ vén, a Majthényi család házában élt, így te­ hát ismerniük kellett egymást. A családi ha­ gyomány közös gyermekükről is tud: eszerint az 1859-ben Köbölkúton született Schön­ bauer Anna (aki az anyakönyvi kivonat sze­ rint Schönbauer Karolina törvénytelen gyer­ meke volt) Madách Imrétől született. Ez Lásd a szerző Ki volt Madách utolsó gyermek című tanulmányát - P alócföld 1992/5 számában 433 old. (A szerk.) 542 �palócföld 92/6 utóbbit persze ma már (vagy inkább: ma még?) kétséget kizáróan bizonyítani nem tudjuk. Mindenesetre van néhány apró rész­ let Madách életében amely más egyéb ma­ gyarázatok mellett egy házasságon kívül szü­ letett gyermekkel is magyarázható. Ilyen részlet az a kép is, amely egy kala­ pos nőt ábrázol (9. és 10.rajz). Az igazság az, hogy nem tudjuk, ki ő; már Madách Aladár sem tudta, s nem is illeszkedik Madách többi rajzának sorába. Ha rokon vagy ismerős lett volna, úgy bizonyára Madách Aladár hason­ lóképpen jár el, mint más rajzok esetében: a kép mellé, vagy a hátoldalára írja, hogy kit ábrázol. 10.rajz. 9.rajz. A művész eljárása legalább két szem­ pontból szokatlan. Egyrészt kimondottan ka­ lapos nőt nem találunk a rajzai, festményei között. - A hölgyek vagy kibontott hajjal, vagy (ez a gyakoribb) konttyal szerepelnek a képeken. - Öltözete, egész megjelenése is éles ellentében áll minden más ábrázolással. Ennél is furcsább azonban, hogy két hasonló rajz maradt ugyanarról az ismeretlen hölgy­ ről. Erre csak egyetlen példát ismerünk: a "Don Sublado" című tréfás vershez készült két rajzot. Itt azonban nem lehet szó arról, hogy az egyik rajzzal a szerző elégedetlen volt, s ezért rajzolt egy másikat. A hölgy öltö­ zete kicsit eltérő, ami arra vall, hogy más és más időpontban készült a két rajz. De arról sem lehet szó, hogy merőben más szempont­ ból kívánta volna modelljét megörökíteni Madách, mert ehhez mérten (egybevetve az esetet pl. a Huszár Annáról fennmaradt két ábrázolással) nagyon is hasonlóak a rajzok. Van azonban egy apró, mindazonáltal jel­ legzetes, s talán nem is érdektelen eltérés a két rajz között, amely elvben alkotójuk ügyetlenségével is magyarázható: a rajzok egyikén a hölgy arca határozottan teltebb, mint a másikon. Ennek egy lehetséges ma­ gyarázata, amely egyúttal azt is magyarázza, miért kettőzte meg Madách a rajzot: a hölgy terhessége. Sajnos Schönbauer Karolináról nem ma­ radt fenn fénykép, lányának is csak időskori fényképét ismerjük. De ha fennmaradt vol­ na, akkor se sokra mennénk szubjektív meg­ állapításokkal. Helyesebb, ha a kérdés meg­ nyugtató tisztázását a jövő antropológusaira bízzuk, akik talán Schönbauer Anna földi maradványai alapján egyszer majd érvényes választ adhatnak arra a kérdésre: valóban Madách leánya -e a Túristvándiban 1955ben elhunyt özv. Baloghy Istvánné? 543 �palócföld 92/6 Egy tájrajz eredeti helyszíne Végezetül érdemes egy táj eredetijéről szólnunk. Miként az emberábrázolásnál, úgy a tájábrázolásnál is feltételezhetjük: az ese­ tek egy részében a "valóság" (létező személy, létező táj) ihlette, máskor inkább más művé­ szek alkotásai, könyvek illusztrációi szolgál­ tak mintául, s olykor bizonyára a képzelet szülötteinek kell azokat tekintenünk. Ennél persze bonyolultabb esetek is előfor­ dulhatnak; az alábbiakban egy ilyet muta­ tunk be példaként, ahol minden jel szerint egy létező táj egészüli ki Madách fantáziájá­ val ( 11.rajz). A helyszín megállapításánál bizonyos mértékig a véletlennek is szerepe volt, s per­ sze nem csekély szerep jutott egy prekoncep­ ciónak. E sorok írója 1990 nyarán Keszihó­ con (Kosihovce, Dacsókeszi) és környékén járt, nem utolsósorban azért, hogy Madách három rajzához lehetséges helyszínt keres­ sen. A prekoncepció pedig az volt, hogy a 544 Madách életében oly fontos szerepet játszó Lujzával kapcsolatban kell állnia valamelyik rajznak; Dacsó Lujza faluját vagy annak környékét föltehetően megörökítette Ma­ dách, annál is inkább, mivel Keszihóc és kör­ nyéke, ahol az Ipoly völgye végetér, egyike a legszebb honti tájaknak. Egy táj persze ritkán tartalmaz olyan jel­ legzetes és maradandó vonásokat, amelyek nyomán másfélszázad elteltével még meg­ nyugtatóan azonosítani lehetne a helyszínt. Itt azonban a háttérben húzódó hegyvonulat elég jellegzetes, és az eredetivel nagymérték­ ben egyező képet mutat. De hol is van pontosan az a hely, ahonnan a háttérben lévő hegyvonulatot, és az előtte lévő két falut így látjuk? Nos, ha Kőkesziről (Kamenné Kosihy) elindulunk Szelény (Sel’any) felé, akkor kb. félúton, ott, ahol egy útelágazás Sirak (Sirakov) felé vezet. A hát­ térben balra lévő falu Sirak, a jobbra lévő Szelény. Keszihócot, amely Szelény mögött, �palócföld 92/6 Magát a levelet Scarron álnév alatt tette de még a háttérben lévő hegyvonulat előtt helyezkedik el, innen éppen nem lehet látni. közzé Mikszáth a Pesti Hírlap 1884/248. szá­ A hegyvonulat legjellegzetesebb része egy mának 5. oldalán "A vanyarci kastély (Ma­ kettős hegycsúcs, amelynek Mészhegy a ne­ dách Imre egy kézirata)" címmel, majd a kö­ ve, tőle balra a Bende, jobbra a Kőhegy talál­ vetkező számban (249.9. old.) közölte a meg­ ható; azonosításukhoz a Keszihócon élő fejtését: "Sietek Nagysádhoz Heine verseit Zatykó I stván nyújtott segítséget. (A hegy­ ezennel szállítani, kívánom, hogy oly mér­ nevek Pesty Frigyes helységnévtárában is tékben megfeleljenek várakozásának, mint megtalálhatók a Keszihóc ill. Felsőszelény nekem kedvenceim. A Heine második kötete címszavaknál.) A háttér olyan jól követi az Szilárd kisasszonynak nem való olvasmány. "eredetit", ami már gondolkodóba ejtő: ilyen Míg személyesen tisztelkedhetem, hódolat­ jó megfigyelő lett volna Madách? Vagy ne­ tal maradok alázatos szolgája Madách Imre, A.Sztregován." tán a helyszínen készült a rajz? Ám az előtérben lévő kálváriadombot hi­ Néhány évtizeddel később Veres Pálné lá­ ába keressük. Maga a lankás dombhát létezik nya, Rudnay Józsefné Veres Szilárda és ugyan, ilyen értelemben a táj az előtérben is Szigethy Gyuláné ismét közzétették a képes egyezik a rajzzal, de kálváriadombról az ott levelet (Veres Pálné Beniczky Hermin élete lakók közül senki sem tudott, azt tehát min­ és működése. Bp. 1900.129.old.). Eltelt újabb néhány évtized, s Halász Gá­ den jel szerint Madách képzelte oda. Mind­ bor megjelentette a "Madách Imre Összes azonáltal a hegyvonulat pontos egyezése, és Művei" c. munkát (Bp. 1942.). A II. kötet az előtte lévő két falu elhelyezkedése elegen­ 1209-1210-dik oldalain ismét megtaláljuk a dő támpontnak látszik ahhoz, hogy a hely­ levél hasonmását ill. Mikszáth megfejtését. színt azonosítottnak tekintsük. Csakhogy ez a kép már egyáltalán nem azo­ nos a korábban két ízben is közzétett válto­ zattal! II. Ami rögtön szembetűnő: a korábbi közlés kidolgozottabb, Halász Gáboré elnagyoltabb, Egy képrejtvény piszkozata és tisztázata Madách Imre rajzai között sajátos helyet vázlatszerűbb. Elméletileg persze fennáll a foglal el egy levél, amely a képrejtvény "nyel­ lehetőség: talán nem is Madách, hanem a vén" íródott. Címzettje Veres Pálné, akivel kéziratot publikálásra előkészítők buzgalma nemcsak a feladó volt jó viszonyban. (Ezt a a ludas ebben. Elvégre a korabeli megítélés kapcsolatot csak Madách élete végén árnyé­ szerint egyáltalán nem számított súlyos vét­ kolta be "A nőről, különösen esztétikai szem­ ségnek, ha mondjuk egy szerkesztő itt-ott be­ pontból" című akadémiai székfoglaló, amely lejavított a közölt cikkbe, vagy akár elbeszé­ olyannyira felháborította Veres Pálnét, hogy lésbe, sőt, versbe. (Kevesen emlékeznek rá, paradox módon ez a beszéd - amelyet beteg­ hogy pl. Kazinczy, nem sokkal Csokonai ha­ sége miatt már nem tudott Madách Imre el­ lála után nemcsak szorgalmazta a barátjának mondani, de amely még életében nyomtatás­ vallott pályatárs műveinek megjelentetését, ban megjelent - adott döntő indíttatást a ma­ de egyúttal azt is javasolta, hogy bizonyos gyar nőmozgalomnak.) Mikszáth Ká lmán a műveit vagy hagyják el, vagy "Megtagadott levél megfejtője és első publikálója is gyako­ munkák" címen a kötet végére tegyék. Ma­ ri vendég volt a Vanyarcon élő Veres család­ dách verseit is "stilizálta" Gyulai Pál, mi­ nál. Talált is ott több Madách Imre kéziratot, előtt közzétette volna.) Azt, hogy mégsem ez érdeklődését azonban éppen ez a szokatlan történhetett, a körülmények, s a kisebb-na­ gyobb eltérések mérlegelése után állíthatjuk. formában írt levél keltette fel. 545 �palócföld 92/6 Ami a körülményeket illeti, más kézirati forrás állhatott a Veres család rendelkezésé­ re, mint amit Halász Gábor használt. Utóbbit szerencsére ma is megtaláljuk. Halász közlé­ sének eredeti kézirata az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van (jelzete: An. lit. 3847.) egy olyan borítékban, amely Madách többi rajzát is (bár nem mindet) tartalmazza. Csakhogy ez a gyűjtemény ismereteink sze­ rint a Lisznyai hagyatékból került az OSzKba, így tehát az abban található rajz valószí­ nűleg sohasem volt Veres Pálnénál. A Veres Pálné tulajdonában lévő változat viszont nem került közgyűjteménybe, s minden jel szerint sok más Madách kézirattal együtt megsemmisült, amikor a váchartyáni kas­ télyt (ahol Veres Szilárda élt) 1945-ben ki­ fosztották (Csernovics György úr szíves közlése). A körülmények tehát azt valószínűsítik, hogy az egyik rajz piszkozat volt, így a többi rajzzal együtt Madách kéziratai között ma­ radt, míg a másik a levélként elküldött tisztá­ zat lehetett. A rajzok egybevetése is megerősíti, hogy maga Madách készíthette el két változatban a levelét; a változtatások túl merészek ahhoz, hogy gondos, bár illetéktelen kéztől szárma­ zó újrarajzolásnak véljük a korai közléseket. Három komoly változtatásra is felfigyel­ hetünk. A z egyik grammatikai természetű: fölcserélődött két kép. Míg a piszkozat gram­ matikája szerint a megfejtés így kezdődik: "Sietek Heine verseit Nagysádhoz ezennel szállítani", addig a tisztázat szerint: "Sietek Nagysádhoz Heine verseit ezennel szállíta­ ni". A másik eltérés a "kedvenceim" szó első szótagja. A piszkozaton a hét napjainak fel­ sorolását találjuk, megjelölve a "kedd"-et. A lisztázat egy kalendáriumot mutat, "1857. aug. 3. kedd" felirattal. Ez is túl jelentős (és a konkrét dátum miatt merész) változtatás ah­ hoz, hogy idegen kéznek tulajdonítsuk. Vé­ gül a harmadik, hogy a tisztázat végén a fel­ 546 adás helye, Alsósztregova is jelölve van, míg a piszkozati példányról ez hiányzik. (Érde­ kes, hogy sem Halász Gábornak, sem később a gyűjtemény olvasóinak nem tűnt fel az egy­ más után közölt kép és megfejtés inkonzisz­ tenciája.) Van azonban ennek a rajzos rejtvénynek egy olyan érdekessége, amely elkerülte Mik­ száth figyelmét, s úgy látszik, hogy a későbbi kutatóknak sem szúrt szemet. A tisztázaton látható kalendárium hamis! Ennek belátásá­ hoz nem feltétlenül szükséges a korabeli ka­ lendáriumot felütnünk, elég ha egy megfele­ lő, a múlt század napjait is pontosan számító öröknaptárral rendelkezünk. (Mivel a Ger­ gely-féle naptárat csak kevesen ismerik - so­ kan - s ebben közoktatásunk is vétkes - igen tévesen úgy vélik, hogy abban minden negye­ dik év szökő év -, viszont az egyszerű számo­ lás éppen múlt századi eseményeknél félre­ vezető lehet. Ne feledjük: a századfordulók nem szökőévek, kivéve a 400 éves fordulókat - tehát 1600 és 2000 szökőévek, de 1700, 1800, 1900 nem azok!) Mit mutat tehát a ko­ rabeli kalendárium? Természetesen azt, hogy 1857. aug. 3-a hétfő volt! Miért írt, pon­ tosabban rajzolt Madách mégis keddi napot mutató kalendáriumot? Miért nem 1857. aug. 4 -ét mutat az a kalendárium, amelyen a "kedd" szó áll? Nos, ez már alighanem a rejt­ vényen belüli rejtvény. Madách könnyűszer­ rel megtehette volna, hogy a levélírást meg­ előző vagy követő keddnek utánaszámol, s annak megfelelő dátumot ír. Ebben az eset­ ben persze az egész kalendáriumnak nem volna jelentősége: csupán egy szótag, a "ked" volna a levél megfejtése szempontjából érde­ kes. Így azonban másként kell vélekednünk a hamis kalendáriumról. Ne feledjük, hogy Madách nyilván közeli időpontot adott meg, s mert a levelek megyén belüli továbbítása akkoriban igen gyorsan történt, így Veres Pálnénak nagyon is szemet szúrhatott az, ami fölött a későbbi olvasó �palócföld 92/6 már átsiklott, vagyis, hogy aug. 3-a hétfő volt. S mivel maga a levél amúgy is rejtvény volt, így Madách joggal számíthatott arra, hogy a megfejtési próbálkozások során ész­ reveszi majd a címzett, hogy a dátum nem le­ het valós. Mi lehet akkor mégis az értelme? Nos, ennek a számos részletében csak mérsékelten szellemes, sokhelyütt inkább erőltett rejt­ vény-levélnek ez az egyetlen igazán szelle­ mes része! Madách ugyanis nyilván keltezni kívánta levelét. Ehhez azonban alkalmas képi környezetet találni, vagyis képszerűen kó­ dolni az évet, hónapot, napol egyáltalán nem könnyű. Azt a triviális lehetőséget, amely mindannyiunk fejében először megfordul, hogy tudniillik a keltezés helyének, Alsószt­ regovának a képi megfelelője után egy alkal­ mas napot mutató kalendárium álljon, nyil­ ván Madách is elvetette, hiszen ezzel a rejt­ vényszerűségnek még a látszata is megszűnt volna. Ám ha a kalendárum nem a keltezés helyén, hanem másutt szerepel, úgy a rejt­ vényjelleg megmarad. Csakhogy ebben az esetben, ha egy szótagot helyettesít a kalen­ dárium, a címzett a kódolás folyamatában nem feltétlenül fogja azt kettős értelmű jel­ nek tekinteni (s főképp nem ebben az eset­ ben, amikor a jel egyik értelme a tárgynyelv szintjén van, másik értelme metanyelvi köz­ lés, amelynek tárgya magának a levélnek egy jellegzetessége: megírásának időpontja), ha­ nem a képi szintaxisnak megfelelően lineári­ san kódolja a közleményt. De még ha fel is merül a címzettben az időpont túlzott közel­ sége miatt az a lehetőség, hogy keltezéssel áll szemben, a dátumot kénytelen esetlegesnek tekinteni, hiszen nyilvánvalóan csak a "ked" szótag miatt esett egy meghatározott napra a kódoló választása. Ha szabad így fogalmaz­ nunk: csakis egy szándékolt hiba teheti egyértelművé a jel kétértelműségét, azt, hogy a kalendárium kétféleképpen dekódolandó: "ked" szótagként, és a levél keltezéseként. Szűkebb baráti körén belül Madách való­ színűleg gyakran élt a levél jellegű közlés tré­ fás-humoros válfajaival. Sajnos ilyen jellegű írásai (s általában: levelei) többségükben el­ vesztek Vagy lappanganak. Ma már nincs meg az a tréfás szüreti meghívó sem, amelyet komájának, a Nógrádszakálban élő Veres Gyulának küldött el, bár annak legalább a szövegét ismerjük (Visnovszky Rezső: Ma­ dách Imre és a Veres család. Balassagyarmat, 1927. 13.). A tréfálkozó, derűs, olykor játé­ kos Madáchot néhány személyéhez kapcso­ lódó anekdotán kívül leginkább rajzain ke­ resztül képzelhetjük magunk elé. 547 �palócföld 92/6 Kovács Anna Madách és különc barátai "Itt volt Madách Imre Meg evett hat tojást Ivott rá lelkesen De csak víz áldomást. A levelet, melyből a fenti négysorost idéztük, Madách Imre küldte Ludányból ba­ rátjának Szontagh Pálnak, 1843. október 31 -én. Azt kell gondolnunk, hogy talán mégis tévedett a költő, amikor e tréfás versikét, ak­ kor még mindössze húszévesen szelíd öniró­ niával, önmagáról lejegyezte. No, nem a tojá­ sok számában, hanem az eset jelentőségének megítélésében, "...mert azt, hogy egy éjt szal­ ma fölött vityilóban tölték, s vacsorára tojást ettem, allig fogja az utókor illy formában örökiteni." Az élet azonban kikacagja a logikát folytathatjuk Madách kedvenc fordulatával. Madách-tanulmányok egész sorában kutat­ hatjuk, leltározhatjuk aprólékosan az élet­ rajz ismert adatait, vagy ennek híján kitalált elemeit, azt remélve, hogy közelebb visznek 548 az életmű szelleméhez, Madách megértésé­ hez. De vajon van-e több értelme a Madách körüli kutatásoknak, mint amit ez a kis versi­ ke önmagában összegezni, kifejezni képes? Talán egy haszna minden bizonnyal le­ het, ha megismerjük azt a környezetet, amelyben vagy méginkább - ahogyan ezt Hubay Miklós egyik előadásában is hangsú­ lyozta - ami ellenére megfogalmazódott a Tragédia. Ez lehet a talaj, ahonnan gondol­ kodásunk elrugaszkodhat a Madách-i életmű megismerése, a Madách-i alkotóműhely tit­ kának megfejtése, meglesése felé. A Madách-i műhely összetett fogalom. A szellemi alkotás mellett lehetséges egy köz­ napibb, konkrétabb, tárgyiasultabb szemlé­ letű megközelítése is. Ebben a szűkebb értel­ mezésben jelenti Madách Imre életének tá­ gabb és közelibb helyszínét, mindennapi életmódját, családi, baráti társaságát, isme­ rősei körét. Végsősoron azt a tárgyi világot, amelynek nyomait még ma is keresi a sztre­ govai és a csesztvei látogató; és azt a szellemi �palócföld 92/6 miliőt, amelynek Madách is közvetlen alakí­ tó részese volt. A Madách-i létezés két pólusa két nógrá­ di helyszín: Csesztve és Sztregova. Az alkotó férfikor két évtizedét töltötte itt, Csesztvén az 1844-53 és Sztregován az 1954-64 közötti éveket. A 19. században Csesztve és Sztrego­ va a tipikus nógrádi aprófalvak közé tartoz­ tak, lakosságuk éppencsak a félezer körül mozgott. Mindkét faluban ott magasodott a katolikus és az evangélikus templom épülete, szimbolizálva a vallási megosztottságon túl a lakosság nemzetiségi megoszlását is, azt hogy magyarok és szlovákok együtt éltek itt. A két falu földesurai között ott voltak a Ma­ dáchok, így mindkét helyen állt a családnak szép "anglus parkkal" körülvett lakása. A sztregovai új kastély és a csesztvei kúria a nógrádi nemesi építészet tipikus példái. Mé­ reteikben eltérőek ugyan, de racionális be­ osztásuk, tiszta világos belső elrendezésük a mindennapok hasonló keretére, hasonló élet­ stílusra utal. Madách Imre mindennapjairól páratlan - teljességében eddig csak kéziratban ismert - forrás áll rendelkezésre. Készítőiről Ba­ logh Károlyról (1848-1930) köztudott, hogy Madách Imre nővérének Máriának a fia, s az is, hogy szülei 1849-es tragikus halála után nagybátyja sztregovai otthonában nevelke­ dett. Kevésbé közismert további pályája. Jogi egyetemet végzett, s miután nőül vette Bárczy Margitot - s ezzel személyében ösz­ szekapcsolódott a Madách és a Bérczy írói hagyatékok sorsa - Pécsre költözött. Ott írta meg Gyermekkorom emlékei címmel 1912ben a sztregovai évek történetét. Ezt a kéz­ iratot fia Balogh Károly irodalomtörténész csak részben használta fel Madách-tanul­ mányköteteiben. A kéziratból, ebből az apró­ lékos visszaemlékezésből számtalan érdekes művelődéstörténeti adalékot nyerhetünk a korabeli életmódról, s egyebek mellett pon­ tosabb képet kapunk Madách Imre barátai­ ról, ismerőseiről is. Ebben a tekintetben a csesztvei és sztregovai időszak eltérő vonáso­ kat mutat. A csesztvei udvarházban nem volt hiány jó baráti társaságban, vidám kompániában, zajos vendégjárásban. Nemcsak a leghűsége­ sebb barát Szontagh Pál látogatott ide rend­ szeresen, de megfordult itt a megyei közne­ messég több vezető alakja is. Madách baráti társaságához tartozott az ellenzéki tábor szá­ mos képviselője, maga is a liberális pártcso­ portosulás aktív és hangadó tagja volt. Nem túlzás azt állítani, hogy e baráti társaság gon­ dolkodásmódja fejeződik ki a Nógrádi kép­ csarnok című epigrammagyűjtemény csípős darabjaiban. A Képcsarnok 1847-ben fogal­ mazódott Csesztvén. A három szerző - Ma­ dách és Szontagh mellé Pulszky Ferenc csat­ lakozott - szándéka az volt, hogy görbe tü­ körben mutassák meg a megye tisztikarát. Üres, köpönyegforgató, iszákos, erkölcstelen a hivatalnokok, politikusok zöme ebben a torzképcsarnokban. (Nem csoda, ha sokakra Mikszáth Fény- és árnyképei között is ráis­ merünk.) Jellemző erejűnek tartjuk, hogy Madách elvbarátait, csesztvei vendégeit egy 1852-es besúgói jelentésből ismerjük név szerint, és az ebben szereplő 17 személy kö­ zül 13 esetében jelezték, hogy forradalmi gondolkodású. Sztregován különleges figurák, különc alakok tűnnek fel Madách környezetében. 549 �palócföld 92/6 Ezeket az embereket egy társadalmilag hasz­ nos cselekvési lehetőség hiánya szorított egy szűkös, különc kedvteléssel kitöltött életfor­ mába. (Ne feledjük, a passzív ellenállás évti­ zedében vagyunk. Megtaláljuk őket már a család alkalma­ zottai között is. Ott volt Mihály, a konyha mestere, herkulesi erejű ám galambszívű szakács; a losonci táncmester Szőlősy, aze­ lőtt Weinberger, a körmagyar nagymestere, aki a »bokázást«, csak »bakázásnak« tudta ejteni; Jean a francia nyelvmester, valójában J a nó, a Turócból származó kiszolgált kato­ na; és Péczely Ignác, a csodadoktor, akinek tudományát Madách is kipróbálta; és végül a legismertebb személy Pass András a költő hűséges inasa, ám útlevele szerint "absolutus philosophus, candidatus poeta". A Madáchrokonságban, a tágas atyafiságban is számta­ lan példája említhető azoknak, akik különc életformájukkal, szokatlan magatartásukkal, eredetiségükkel tűntek ki. Ezen belül két típus biztosan elkülöníthe­ tő. Egyrészt voltak azok, akik egyre neheze­ dő gazdasági körülményeiken még nem tud­ tak úrrá lenni, s romló helyzetüket próbálták palástolni. Így a Károlyi család azon tagja, a későbbi alkancellár László is, akit előkelő vi­ lágfiként emlegettek. Bécsben kezdte hivata­ li pályáját, s hogy szerepének megfeleljen va­ csorára legtöbbször beérte egy, az elegáns frakk zsebébe csúsztatott fekete retekkel. Másrészt voltak, akik már kevésnek érez­ ték a nemesi udvarházi életforma nyújtotta lehetőségeket, és egy más világba vágytak. Ilyen különös egéniség volt Mocsáry Béláné, Fáy Mária a nagy utazó is, aki nem tudott 550 megbékélni lehetőségeivel. Férje halála után megvált nógrádi birtokától, föladta otthonát, és beköltözött a budapesti Pannónia egy szo­ bájába - amolyan Krúdy-féle szálloda lakó lett -, ahonnan a világ felfedezésére indult el. Madách különc barátai között voltak azok, akiknek az életében a könyvnek, az iroda­ lomnak jutott különleges, különc szerep. (Ne feledjük azt sem, hogy ebben az időben a Tragédia fogalmazódik a sztregovai orosz­ lánbarlangban.) Lutter János (Kelecsény) - józangondol­ kodású kasznár, értékes folyóirat gyűjtemé­ nyét Madách is sokszor lapozgatta. Megrög­ zött újságolvasó volt, az újsághirdetések és reklámok megszállotja lett, s az orvostudo­ mány minden "csalhatatlan" vívmányát meg­ rendelte, amit az újságokban hirdetve látott. Szentiványi Bogomér (Szakal) - rideg és különc agglegény. Szenvedélyes, elvakult könyvgyüjtő, s vásárlásait még a gazdaság rovására is folytatta. Polc, polc felett roska­ dozott a könyvek súlya alatt az elhanyagolt nemesi kúria dohos levegőjű szobájában. Madách Imre kellemes órákat töltött művelt társaságában. Szellemes és megszállott tár­ salgó volt, aki miközben megosztotta macs­ káival reggelijét, komoly beszélgetéseket folytatott le velük. Sréter Miklós (Szada) - amolyan falusi fűzfapoéta eredeti típusa, aki minden tár­ gyat megverselt, ami az útjába akadt. Múzsá­ ja feledtetett vele minden nélkülözést. Imre barátjáért valósággal rajongott, ki is fejezte ezt egyik "mélyértelmű" versében: "Veres tornyu kastély itt ha látlak/ A világol felej­ tem és bajomat/ Fellelem barátomat." Sréter Miklós az elszegényedett nemesi réteghez �palócföld 92/6 tartozott, hivatalt nem vállalt, nem kapott. Amikor birtokától meg kellett válnia, Ma­ dách Imre bocsátott rendelkezésére kis la­ kást a régi kastélyban, majd Felső-Sztrego­ ván egy parasztházban húzódott meg, s a francia grammatika tanulmányozásának s a költészkedésnek szentelte egész életét. Sztregován Madách Imre mindennapjai is a vidéki nemesség tipikus életformájában teltek, életmódja - a gazdaság általánosan rossz állapotából következően - a kortársa­ kéhoz hasonlóan kisszerű provinciális gon­ dokkal terhes volt. Ennek a letűnőben lévő világnak, a feudá­ lis javadalmon alapuló udvarházi életmód­ nak a jelképeként álljon itt Madách Imre éle­ tének egy aprócska mozzanata. 1860-at írunk, Madách Imre unokahúgát kíséri első báljára, Losoncra. Az eseményt a szemtanú Balogh Károly így örökítette meg: "Az utazás a nagy családi bárkában történt, amely ósdi, nagyszerkezetű kocsin ugyancsak volt a sá­ ros, kegyetlen útban a négy lónak mit húznia. Ódonszerkezetű, üveges, zárt batár volt ez, mely méreteivel kis háznak is beillett. Erős, csontos, négy pej volt elébe fogva. Pass And­ rás a filozófus lebocsájtja az oldalhágcsókat, besegíti a nagymamát, beszáll Imre bátyám és Anna is. Most elindul és jobbra-balra bil­ len a bárka, csörömpölnek az ablakok és Pass Andrásnak ezután Rárósig, hol a kocsi eléri a losonczi országutat, ugyancsak van dolga, hogy a nagy batár oldalain, hol jobbról, hol balról kapaszkodva az e célra alkalmazott bőrhurokba, egyensúlyban tartsa a bárkát." Mikszáth Kálmán legkorábbi írásaiban, a Balassagyarmaton 1869-73 között keletke­ zett elbeszélésekben is ott közlekednek a vár­ megyei utak ragadós nyúlós sarában az ilyen "ominózus zöld bárkák". Ezek a rongyos já r­ gányok őriznek még valamit a régi szép na­ pok emlékéből, dicsőségéből, de patinájuk rég megkopott, szerkezetük megrozzant, biz­ tonságuk megingott - s csak nehezen tudtak már az úton maradni, haladni. Az 1850-es, 60-as évek Nógrád várme­ gyéje a különc magatartás táptalaja. Nem véletlenül velük népesíti be Mik­ száth is első elbeszéléseit. A gondolatsort folytatva szinte kényszerítő erővel kell fel­ tenni a kérdést: - Vajon nem azok a különös figurák, akiket Madách még kortársként is­ mert, vagy barátként szeretett, s Mikszáth műveiben társadalmi típussá, a különccé emelődtek lényegülnek át Krúdy költészeté­ ben képzelt múltban élő kalandorokká, a teg­ napok ködlovagjaivá? - És vajon nem közös úton haladnak-e Madách döcögős családi bárkája, a Mikszáth vármegyei csézák, s Krúdy ködbevesző pos­ takocsija? (Elhangzott 1992. október 11-én Pécsett a Madách Konferencián az előadás részleteként .) 551 �palócföld 92/6 Kabdebó Lóránt Madách és Szabó Lőrinc Oly sok vita zajlott, hangzottak érvek pro és kontra, méltatták mint drámát és vonták kétségbe színpadra-alkalmasságát; csodálat­ raméltó irodalmi alkotásként fogadták, de voltak akik csak Arany kezenyomával fogad­ ták be a Parnasszuson. Hadd idézzek ezúttal egy nagy magyar költőt. Szabó Lőrincnek al­ kotói vallomása talán perdöntő lehet: ifjúko­ rában versszimfóniával adózott a Nyugatban a nagy drámaköltő születésének centenáriu­ mán. Ezt a versét - mai terminológiával hosszúversnek nevezzük - azután a Kalibán kötet zárásaként is közreadja, majd amikor élete derekán Összes versei-t »kijavítva« bocsájtja közre, még egyszer megalakítja: "Az átdolgozásban az egész mű elég gazdag, bár gyermekes szinfónia" - írja élete végén a Vers és valóság-ban. "Hetet-havat összehordtam benne, a té­ ma engedélyezte: Istenbe minden belefér." írja ugyanitt. A versszimfónia címe ugyanis: Isten . Négysoros versszakokban, az angolok­ tól (meg Aranytól és Babitstól) eltanult ana­ pesztizáló jambikus sorokban hömpölygő lá­ tomássorozat. "Azt már nem tudom, hogy Az ember tra­ gédiája miféle célzás. Valószínűleg az új be­ mutatóé, és talán megismerkedésemé Jászai Marival, aki egykor az első Éva volt." Emlé­ kezésében íme össze is hozza, el is választja a 552 két művet. Azt hiszem, kapcsolatukról be­ szélvén ezt a módszert választhatom magam is. Egy szigorúan szerkesztett, pontosan fo­ galmazó klasszicizáló alkotás az egyik olda­ lon, és egy avantgardista verselésmóddal hömpölygetett látomás a másikon. Egy, a klasszikus dialektikán épülő drámai költe­ mény az egyik, és egy sokszoros szembesítés­ sel megépített monológ a másik. Monológ: azt hiszem ezzel a műnemi mi­ nősítéssel mégis a kapcsolatra utalhatok. Az Isten ugyanis azok közé a Szabó Lőrinc-ver­ sek közé tartozik, a Kalibán és a Vezér tár­ saságában, amelyekben a költő még a hagyo­ mányos versformálás kellékeit alkalmazva már az új, huszadik századi érvényességű versbeszédet kísérletezi ki. Portrét rajzol úgy, hogy azt beszélteti. De portréjának ma­ gánbeszéde egyben leleplező: önmagát rob­ bantja szét. Kalibán: a technicizált hatalom, amely a kultúra ellen fordul; a Vezér: a kelet és középeurópai diktátorok megváltó, de egyben a személyiség jogait megsemmisítő önbemutatkozása. És az Isten: maga a prob­ lematikussá váló emberi személyiség. A léte­ zés maga, amelyik az emberi tudatban kér­ dez rá önmaga milyenségére és mikéntjére. Az én, amelyik látszólag ebben a versben áll össze egyetlen egésszé - valójában itt, a szemünk láttára bomlik fel, válik össze nem �palócföld 92/6 állítható állapottá. Ezért aztán Madách és Szabó Lőrinc műve éppen ellentétes alkotói állapotot rögzít: Madáchnál a történelmi lá­ tomás a klasszikus logika szempontjai sze­ rint szerveződik, épül, bomlik, átalakul; Sza­ bó Lőrincnél éppenhogy a fenomenológia módszere szerint az én tekintetétől, kérdezé­ si felhívásától kapnak a tárgyak, tájak és tör­ ténetek megvilágítást, jelenlétet, ugyanak­ kor a kérdező énnek a szétszórtsága, belső el­ lenpontozottsága adja a kompozíciót, amely­ ben ez a látszólagos külvilág megjelenik. Ma­ dáchnál az ember kreatúrává lefokozottan asszisztálja végig a történelmet, amely a sza­ badakaratot csak azért deklarálja, hogy az embert visszavezesse az elvesztett üdvösség­ hez: üdvösség helyett üdvtörténetet teremt; ha el is veszti az ember történetét, létét az is­ teni Gondviselés visszakormányozza önma­ gához. Ezért vélhetem meddőnek a vitát: op­ timista vagy pesszimista a Tragédia. Kétfé­ le, egyként működő logikai ív keresztezi ben­ ne egymást: a földi történet, amelyben az. ember minden bukás után újjászervezve je­ lenlétét méltóvá válik az Istenhez vezető üdv­ történet beteljesítésére, bárha közben maga a Föld, mint történeteinek helyszíne meg is semmisül. A Föld és a történelem csak azért létezik a Tragédiá-b a n , hogy a teremtmény bizonyíthassa, hogy méltóvá vált a Teremtő szándékára. Csak egyoldalú értelmezések magyarázhatták a történelem menetéből ki­ szálazva a pesszimista szemléletet és az acti­ on gratuite-szerű befejezést. Az üdvtörténet éppúgy megérik ebben az alkotásban, mint ahogy a helyszín, mint feleslegessé váló dísz­ let végülis elfogy a mű végére. Mindegyik je­ lenet kicsiben az egész kompozícióját ismét­ li: egyszerre van benne a bukás és az üdvözü­ lés. Hogy imígyen megérthessem a Tragédia kompozícióját és koncepcióját, ahhoz meg kellett ismerjem a Szabó Lőrinc-i költemény ellenkező szerkesztettségét. Ő csak a Tragé­ dia jelenetezettségét veszi át, de a vers tu­ datstruktúráját m ár a Rimbaud-i Részeg ha­ jó látomásrendjéből eredezteti. Ő éppen­ hogy az üdvtörténet leépülését gondolja vé­ gig. Madách művének címével az embert ne­ vezi meg vizsgáltként, valójában az Isten kompetenciájára kérdez rá: ha a kreatúra a szabadakaratot is megkapja, irányíthatja-e az Isten az üdvtörténetet a happy ending re­ ményében? Szabó Lőrinc verse címébe az Is­ tent emeli, de valójában azt gondolja végig, hogy az ember képes-e átélni a létezés mi­ kéntjét az Istennek tulajdonítható teljesség igényével. A Tücsökzené-ben majd azt írja, hogy talán "a Mindenség is csak egy Költő Agya", azaz a személyiségválságot úgy éli meg költészetében, hogy a létezés mikéntjét kérdezésével átélő tudati tevékenységet teszi meg költészete témájává. Nála nincs Isten és nincs ember, de nincsen maga a világ sem, hanem van a tudat, amelyik befogadja a léte­ zés eseményeit. A műben magában ennek a tudatnak a működését írja le, függőben hagy­ va a kérdést: ez a tudat az Isten megtestesült­ sége-e avagy emberi mértékűvé szervező­ döttség. Végülis Madách művének világa elrende­ zett, tele kételyekkel. Szabó Lőrinc világa szétbontott, tele esélyekkel. Ha színpad, akkor perszónák is megjelen­ nek. Kérdés Madách perszónái hogyan befo­ lyásolják Szabó Lőrinc lírai alakválasztását. A válaszhoz induljunk ki egy másik kérdés­ ből: mire kellett Szabó Lőrinc számára alak-ihletés? A költő korai korszakának jellegzetes versformája, amelyik a hagyományos vers történetének utolsó fázisát jelentheti egy­ ben: a monológ. Ehhez a versformához keres a maga számára alakformákat. Legjellegze­ tesebb alakformái: Kalibán (1923), a Vezér 553 �palócföld 92/6 (1928) és a most tárgyalt Isten. Kettő színpa­ ja be. De mindketten kétségbeesve állnak az di ihletettségű, a harmadik az épp akkor zaj­ európai vers poétikai kiszolgáltatottságának ló történelmi események kiváltottja. tényével szemben. Babits azért, mert látja, hogy az általa is A Kalibán Hevesi Shakespeare-ciklusá­ nak előadásán látott Sugár Károly-alakítás képviselt klasszikus modernség poétikailag és Renan Caliban-drámájának szuggesztió­ nem rezisztens a Caliban-szindrómával je­ ját viseli magán. Olyan drámából-vett kul­ lezhető politikai és jelentéstani befolyásolt­ túrszimbólum, amely éppen az átvétel pilla­ sággal szemben. Hiszen még az övéhez oly natában kap újabb interpretációt a világ­ igen hasonlatos poétikai szerkezetű költésze­ irodalomban, igaz még Szabó Lőrinc tudtán tet megvalósító Stefan George is a háború kívül. Ezra Pound 1920-ra véglegesített idején egyfajta "Neue Reich"-ért való küz­ Mauberley-jében találhatom meg azt a sort, delem meghirdetésében látja a "Sänger" fel­ amely ebbe a változásba belevilágíthat: "Ca­ adatát, és a címével Hölderlin kérdéséhez liban casts out Ariel". A sor a kultúrszimbó- kapcsolódó »háborús« verse pedig (Der lumok történetében bekövetkezett változást Dichter in Zeiten der Wirren) éppen azt je­ rögzít: a benne foglalt tényközlés a mese sza­ lentheti, hogy a klasszikus modernség első bályai szerinti korábbi preferencia megvál­ hullámának tematikus üzenetébe beleférhet tozását jelenti. Ugyanez a magyar iroda­ különböző, antihumanista messianisztikus lomban két költő (előzőleg mester és tanít­ közösségi eszmény preferálása. Legfeljebb a vány) költészetében szétválva és egymás el­ költő ízlése (mint a száműzetésbe menekülő len fordítva, monologikus jelleggel, hangne­ George végső gesztusa) vagy morális ítélke­ zése (mint Babits példává emelkedő maga­ mi reprezentáció kíséretével jelentkezik. A klasszikus modernségű költő, Babits tartása), tehát poétikán kívüli tényező vá­ Mihály 1916-ban kifejezetten háborúellenes laszthatja el a költőket a versbe építhető gesztusként lefordítja Shakespeare A vihar nyílt politikai azonosulások elfogadásától. Szabó Lőrinc 1923-as Kalibán-verse be­ című mesejátékát, értelmezése középpontjá­ ban a békehozó és kiegyensúlyozó Prosperó­ letartozik abba a versalakító folyamatba, val. Ez a történelmi aktualitással is hangsú­ amely 1920 és 1928 között jellemezte a fia­ lyossá tett indítás a magyar irodalomban az­ tal költőt: egyszerre George, a Menscheits­ után Babits tekintélyétől támogatva egyfajta dämmerung avant-garde-ja és a görög karda­ humanista pátoszt indukál végig a század lok hatására egyfajta monológ-verset alakít, irodalmában, Prospero-Ariel preferenciával. amelyben a szociális feszültséget és a kor­ Ennek megzavarása okán hangosodhatott fel szak kulturális züllését feloldandó egybefog­ szokatlanul Szabó Lőrinc Kalibán-versének ja a Führer és a Dichter alakját, mint azt ép­ és kötetcímének az értelmezése: nemzedéki pen a George-kör ideológusa, Kommerell lázadás, egy nagytehetségű ifjú költő alkati mutatja be a Hölderlinnel záruló klasszikus és politikai jellemképe egyként kihallható német költészetre hivatkozva. A Mauberley-ben már megszűnt e két volt a versből. Babits rögzíteni akar egy hagyományos szélsőség hangnemi reprezentációval megje­ értelmezést, amikor a történelmi megráz­ lenő monológikus lehetősége: a versbeszéd kódtatások a kultúrszimbólumok hagyomá­ atonalitása egyben a hagyományos jellegű nyos rendjét a világirodalomban alapvetően versbeszéd poétikai kiszolgáltatottságának megrendítették. Szabó Lőrinc pedig e válto­ tudatosítása. Eszerint nem a hatalmi és/vagy zást látva, annak elkerülhetetlenségét mutat­ értékbeli preferencia-váltás tartalmi jellege 554 �palócföld 92/6 és mikéntje adja a problémát, tehát nem az, hogy "Caliban casts out Ariel", hanem az, hogy mindig valaki casts out valakit. Addig nem születhetett meg új poétikai paradigma, amíg a vers (legyen az akár hagyományos, akár klasszikus modernségű, akár avant-gar­ de) a hasznosság-elv értelmében egyfajta te­ leológiát képviselt. A klasszikus modernség a húszas években azután elinduló második hulláma végülis a kultúrszimbólumok hagyományos viszony­ rendszerét felbontva a mítoszok irodalmi fel­ dolgozásának új nyelvezetén szólal meg, ki­ váltva a poétikabéli paradigmaváltást. Ennek eredményeként már éppen Szabó Lőrinc egy balladisztikus keretbe foglalt ver­ sét idézhetem, a harmincas évek közepéről, a Szun Vu Kung lázadása címűt. Szun Vu Kung, a világhatalomra törő majomkirály és a békét biztosító Buddha kultúrszimbólumát szembesíti a vers. Az előadás szinte gyer­ mekszobába illő elbeszélése ellenére nem ta­ lálunk a versben Caliban-Ariel-szerű vagyla­ gosságot. A lineáris történetben Buddha "casts out" ugyan Szun Vu Kungot, hangne­ mét tekintve ugyanakkor éppen a dialogikus megjelenítés a vers jellemzője. A dialógus természtesen nem a szereplők között van (az csak rejtett monológgá csúsztatná a verset), de a szereplőkön belül. Szun Vu Kung világ­ végi utazása nemcsak a hagyományos eszmé­ nyek hatalomvágyó kifordítása, izgatott, cél­ ratörő ténykedése nemcsak pusztítás, mint ahogy Buddha nemcsak a megváltó jóság, de "kíméletes"-en kegyetlen büntetésével maga a mindenkori korlátozás. A kultúrszimbólum ebben a versben átváltozik mítosszá, amely kizár minden dekódolható egyértelmű üze­ netközvetítést: labirintusba jutunk általa, ahol minden "egyszerre mindenféle". Nem véletlen, hogy Szabó Lőrinc a harmincas évek végén filmet szeretett volna késszíttetni a megújított meséből, Zilahy Lajos még Lon­ donban is tárgyalt a megfilmesítés lehetősé­ géről. A másik perszóna a Vezér volt. Ha Szabó Lőrinc a színpadról jött Galibán feloldását a filmben óhajtotta volna realizálni - az élet­ ből vett perszónája majdnem a költő életébe került. Ismerjük meghurcoltatásának törté­ netét 1945-ös Napló-jából. De azt kevéssé hangsúlyoztuk, hogy versszerkezetében már a harmincas évek elejére olyan dialogikus poétikai paradigmát dolgozott ki, amelyik a Szun Vu Kung-hoz hasonlóan az "egyszerre mindenféle" létezéshez való jogot deklarálja és ennek alkotói gyakorlatát képviseli: 1931ben megírja A Párt válaszol című versét. Mint utóbb rálátva ő maga mondja: "Megírá­ sakor egyetlen létező és ismert pártra sem gondoltam. [...] Azt hittem, egy elméleti Pár­ tot írok meg. Versírás, gondolkodás közben jöttem rá a mivoltára, és arra, hogy ez a Párt engemet, a pártatlant és érdektelent kell hogy szükségképpen szörnyetegnek tekint­ sen és elítéljen." Azt tette meg a költészetben Szabó Lőrinc, amit gondolkozóként Tönnies vezetett le: "az absztrakt személy tiszta fo­ galma önmagából létrehozza a maga dialek­ tikus ellentétét". A monológ-tipusú vers e két perszónája úgy válik verstémává, hogy születése pillana­ tában, megformáltságában magában máris kiváltja, vonzza, követeli ellentétét. Ha az al­ kotás pillanatában a Dichter fel is veheti a Führer és/vagy Caliban maszkját, éppen a megalkotottság mibenléte és mikéntje győz­ hette meg, hogy a Dichter a huszadik század­ ban nem azonosulhat egyetlen perszónával sem. És hogyan állunk a harmadik perszónával az Isten című versben? Az egyetlen vers, amelynek nem kell megírnia az ellenversét. Illetőleg a kötet meg­ jelenése pillanatában megírja folytatását: egy dialogizált rövidverset. A ma M ind-egy címen ismert, a Fény, fény, fény kötetben közölt vers Az Est-lapokban ugyanis még Is­ 555 �palócföld 92/6 ten címmel jelent meg. Mintha szinopszisa lenne a tárgyalt "hosszúversnek". Emlékezte­ tőül: Tizezer tornyom az égbe dobálom, tizezer kéz vár rám odakint; mint erdő táborozok szivetekben, utálom az Egyet, én vagyok a Mind. Tizezer út zuhog ki belőlem, lelkem szétpattan, tizezer sugár; és nyomorult testemben nem marad, csak a fénytelen s visszhangtalan halál. És a vers ellentétező része, ahol "az ellen kezőjét hirdeti" az előzőnek: Tizezer út suhan össze bennem, szinek lavinái mind belém ömlenek; ha akarom, meghal, ami kivülem van, útálom a Mindet, én vagyok az Egy. Minden laza fényt magamba sürítek, erők prizmája, tűzkard vagyok én, s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban, legfelsőbb torony, tornyok tetején. Ez pedig egy gyöngyszem, amelyik majd legfeljebb más szavakkal - a Te meg a világ idején tér vissza mondjuk a Tao Te King cí­ mű versben. Tehát ezúttal a költő talált egy olyan perszónát, amelynek segítségével meg­ előlegezhette egész későbbi költészetét. Egy­ részt mert tematikailag nem résztémát vá­ laszt (nem szociális-technikai jellegűt, mint a Kalibán esetében és nem történelmi-társa­ dalmi jellegűt, mint a Vezér-ben), hanem a létezés egészére kérdez rá; másrészt pedig és itt kapcsolódhatok mai ünnepi alkalmunk­ hoz - olyan mintát talál, amely a létezés mi­ kéntjére való rákérdezésben a torzításmen­ tes széttekintésben, a tematika elkötelezet­ len, heideggeri értelemben vett körülbeszélé­ sében erősíthette meg a költőt. 556 Érdekesen árulkodó az öreg költő már említett visszaemlékezése ifjúkori művére. Akkor már "nem tudja", hogy A z ember tra­ gédiája "miféle célzás". Akkor már azt hall­ ja ki belőle, ami a modern költészet egyik meghatározó előképével, Rimbaud Részeg hajó -jával hangolja össze. A huszadik száza­ diként is elfogadható verset értékeli ifjúkori alkotásában. A perszónában azt, amint meg­ szünteti éppen önmagát és átminősül tudat­ mezővé, amelyben a teremtő és a teremtett különállása megszűnt: az egymásra való rá­ kérdezettség állandó reverzibilitása ölthet esztétikumbéli szervezettsége révén testet. A bevezetőben említett köztes állapot, a tudat­ mező, "a Költő Agya", mely az istenlét és em­ berlét specifikuma között lebegő fürkésző én, a tevékeny lélek dinamizmusát felszaba­ dítva nem a nyugalom, de a mozgás teljessé­ ge, a létezés síkjainak szembesítése felé ten­ dál. Transzponáló médiumként fogalmazza meg és tartja fenn magát. Itt nem valamely Dichter kap perszonalitást, a költőlét meg­ szűnik szerep és vállalás lenni, a létezés egye­ dül lehetséges formája maga az alkotódó vers, mert csak ebben tud kérdezőként és vá­ lasztadóként egyszerre jelen lenni. A vers ezért állandó küzdelem, a megoldoltság he­ lyett az alkotásfolyamat megújításának, is­ mételt átélésének, a csak benne és általa való létezésnek a vállalása, amely folyamatosan tudatosítja a határesetet, ahol a létről alko­ tott kép átlép a költészetbe: mikéntként fogal­ mazódik meg. A létezésből azt az eseményt ragadja meg, ami művé emeli, és a költészet­ nek azt a képességét keresi, amiért ezt lehe­ tővé teszi. Az öreg Szabó Lőrinc miután az Isten cí­ mű verssel fiatalon megtalálta későbbi költé­ szetének előhangját, már elfelejtette, hogy mindez nemcsak egy költői mintával, de egy azzal majdnem egyidős hazai irodalmi alko­ tással is ihletődően kapcsolódhatott. Az "öreg" Szabó Lőrinc kapcsolása egy �palócföld 92/6 merész további kapcsolásra jogosít ugyanak­ követel A z ember tragédiájá-t. Ha azt hit­ kor: ha A z ember tragédiája ihlette művet ő tük - nézők és betiltók egyként -, hogy csak a Rimbaud korszakelőző remekével hozza zsarnokság elleni tiltakozás a mű, azt hiszem kapcsolatba, akkor én pedig kiemelném Ma­ azt is jól hittük, de én azt hiszem sokkal több dách remekét a filológia és műfajelmélet kü­ ennél: egy olyan gondolkozásforma poétikai lönben jogos társításaiból: egy olyan, a megvalósítója, amely gondolkozásforma ép­ klasszikus mondernséget megelőlegező, a pen a huszadik századra teremtette meg a centrális rendező elvet igénylő, de ugyanak­ maga érvényes poétikai megjelenésmódját. kor a viszonyít ottságot is átélő tudatmező­ Éppen ezért örülök annak, hogy itt imígyen nek a műalkotásban való megjelenítőjeként két nagy mellőzött, csak különböző mentege­ is felfoghatom, akinek teljesítményét Rim­ tő magyarázatokkal bevezethetett költőt baud korszaknyitó alkotásával egybeolvas­ idézhettem meg, szinte kéz-a-kézben: Madá­ hatom. chot és Szabó Lőrincet. Mai poétikai hori­ Nem véletlen, hogy a huszadik századi zontról tekintve a múltból a talán legérvé­ ember, amelynek önszemléletét Szabó Lő­ nyesebbeket. rinc világirodalmi értékrenddel mérhető mó­ (Elhangzott 1992.október 11.-én Pé­ don kifejezte, állandóan magának követelte- csett a Madách konferencián) Hibó Tamás: Oszlopok (rézkarc) 557 �palócföld 92/6 Praznovszky Mihály Az én Tragédiám! (Élmények, emlékek egy pécsi előadásról) Kedves Szerkesztő Úr! Végtelenül kellemetlen helyzetbe hoztál, amikor számon kérted rajtam könnyelmű ígéretemet, hogy ti. írjak a lapod számára kritikát A z ember tragédiája pécsi előadásáról. Képtelen vagyok rá, mert Mikszáth Kálmántól olvastam, hogy "nehéz dolog ám az nagyon, valamit megbírálni, de nehezebb megírni azt a valamit, amit megbírál­ nak." Itt pedig azt kell érteni, hogy nehezebb dolog megrendezni azt a valamit, amit megbí­ rálnak. Nem kell neked magyaráznom, hogy vannak sorsszerű, elkerülhetetlen helyzetek. Ilyen például, hogyha valaki nógrádi születésű. S ebből semmi más nem ju t neki osztályrészül, mint csak a rádöbbenés: ebben a megyében született Madách Imre. Ha ezt felfogja, megérti, egész életében nem lehet más társ mellette: csak a Tragédia. Így vándorlok hát én végig az országon, meghallva, hol adják éppen a Tragédiát. Elő­ ször a Nemzeti Színházban láttam, a fővárosban a hatvanas évek első felében, amikor a Madách Gimnázium elvitt oda bennünket. (Mert ugye az nem lehet, hogy valaki úgy érettsé­ gizzen a Madáchban, hogy ne látta volna legalább egyszer a Tragédiát a színpadon! A Te idődben is élt még ez a hagyomány?) Ez volt az az előadás, amelyet Sinkovits Imre, Kálmán György, Váradi Hédi jegyzett. Ez volt a sokat vitatott bőrruhás előadás, a szépsége és testi előnyei teljes birtokában lévő Éva színésznővel, akinek játéka egy Lukács Margit után maga volt a csőd. Ez volt az, amikor Major Tamás a brecht-i, brook-i élményei hatására visszaadta a gon­ dolat erejét, a történelmi revü helyett arra az alapvető konfliktusra koncentrált, amit a ren­ dező így fogalm azott meg: "milyen viszonyban van korának hőse lelkiismeretével és csele­ kedeteivel." Láttam a Madách színházbelit (Nagykürtösön!), akik egy évszázados hagyományt: a Nemzeti Színház játszási egyeduralmát szakították meg. Láttam a jubileumi, 100. évfordu­ lós előadást a Nemzetiben, ahol egyúttal bejelentették az Új Nemzeti Színház felépítését is (előbb lesz a 200. évforduló, mint az új Teátrum épülete), ahol a fiatalok játszták - öreg­ uras tempóban. Ezért persze a rendező, Vámos László hibáztatható a legjobban, aki a kritikus szerint "nem magát a Tragédiát, hanem a Paulay előadást kísérli meg újra fogalmazni, időszerű színházi jelrendszerben". Mondjuk, ez azoknak lenne igazán érdekes, akik látták még 1883ban Paulay Ede színreállítását, s módjukban állna az összehasonlítást megtenni. Ezek kö­ zül igen kevesen ültek a nézőtéren... 558 �palócföld 92/6 Nem láttam viszont a miskolciak előadását 1984-ben, pedig sajnálhatom, hiszen ez már közvetlen előzménye volt az én később említendő nagy élményemnek. A rendező Csiszár Imre, akinek "megközelítése népszínház indíttatású. Előadásában nem elsősorban a filo zó fia i drámát bontja ki, hanem az öntudatos, a maga tetteit vállalni tudó és akaró, a világ rémsé­ geivel, fenyegetéseivel, katasztrófáival is dacolni próbáló emberré fejlő d é s drámáját hangsúlyozza". S ettől még az előadás nem vált komolykodóvá, álpátoszossá, hanem ellen­ kezőleg, fiatalos, felpörgetett, ötletgazdag játék volt a színpadon - az egykori nézők, bírá­ lók szerint is. S láttam a zalaegerszegi előadást, Ruszt József rendezésében. És itt szünetet kell tartani. Az én Tragédiám itt véget is ér. Innen kezdve számomra nincs és nem is lehet más rendezői elképzelés. Hát látod, ezért nem írhatok én a pécsiekről kritikát, hiszen az ilyenfajta kirekesztő gondolkodás elfogadhatatlan attól, aki vérrel akarja írni véleményét. Mert megint csak Mikszáthot kell idéznem, aki szerint a kritikában semmiféle édelgésnek nincs helye, mondván: "A kritika legyen kritika. A guillotin-ba végre is nem szo­ kás zenélő órát tenni, hogy a kivégzendö élvezzen is mellette." Márpedig ha én Tragédiát látok valahol, el gyöngülök és kritikusi megjegyzéseim elmaradnak. Mert bizony láttam én azóta a győriek előadását és nem szóltam semmit a női Lucifer láttán. Újranéztem a televí­ ziós változatot, meghallgattam Dobos Attila "opera"-lemezét és néma maradtam. Akkor hát miért Zalaegerszeg, kérdezhetnéd, ámbár ha láttad az előadást, gondolom te sem teszed f e l a kérdést. Itt történt meg ugyanis az, aminek száz esztendővel korábban, 1862-ben kellett volna megtörténnie. Találtak egy dramaturgot - gondolom maga Ruszt József volt az - aki rájött, hogyan kell Ádámot kiléptetni a történelemből s hagyni, hogy va­ lóban kívülről fig y e lje az eseményeket. Ez hiányzott Madách életében, ha van valaki, ha felism eri valaki, hogy a színpadra állításnak nem a szöveg megkurtítása az alapfeltétele, hanem a drámai szerkezet megértése, nos, akkor Molnár György úrnak, a budai Népszínház igazgatójának a terve nem maradt volna vágyálom. Ruszt J ó zse f megtalálta azokat a pontokat, amikor is Ádám és Lucifer nem szereplője, csak nézője és kísérője a történelemnek. Ezért döbbent meg velem mindenki a nézőtéren, amikor az egyiptomi színben hirtelen egy másik Á dám-fáraó lépett fe l az emelvényre, amíg az ébren álmodó Adám a színpad széléről figyelte Luciferrel együtt az eseményeket. Nem­ csak figyelte, kommentálta is, de Madách szavaival és olyan tökéletes pillanatokban szó­ lal meg, hogy éreztük, valóban így, ekkor beszél a nézö-Ádám, s ekkor a történelmet élő-ál­ modó Á dám. A z embernek borsódzott a háta: hiszen ez valóban így íródott, miért nem vettük eddig észre! De nemcsak én vagyok így vele. Az előadások sokezer nézőjét ugyan nem tudom megszó­ laltatni, de idézhetem Nánay Istvánt, akinek bírálatait mindig nagyon nagy élvezettel ol­ vastam, s aki szintén korszakosnak tartja a zalaegerszegi előadást. Ő azt mondja, Ruszt Józsefé k produkciója "az elmúlt évtized egyik legjelentősebb, a dráma eddigi megközelíté­ seit alkotó módon felülvizsgáló, a mű további színpadi sorsát alapvetően meghatározó elő­ adás volt." Én csak ott egészítem ki, hogy nem az elmúlt é v t i z e d , hanem é v t i z e d e k , és nem e g y i k , hanem a l e g j e l e n t ő s e b b előadása volt. Nos, Szerkesztő Barátom, ezért nem tudok én azóta más Tragédiára gondolni. Mert min­ den színpadra állításnál ezt a dramaturgiai-rendezői megoldást keresem. A zt gondolod, hogy ez lehetetlen, hiszen megfosztom a rendezőt saját koncepciója megvalósításától s egyfajta uniformisba csukom a drámát, örökre lemerevítve, form álissá téve, kiüresítve a 559 �palócföld 92/6 Tragédia színpadképét. Ezt valóban érzem is. Tudom, hogy itt van a jövőbeni út: miként tudja egy felkészült, szívben és lélekben ráhangolt rendező ezt a konfliktust feloldani. Lehet-e, kell-e, szabad-e másként játszani a Tragédiát Zalaegerszeg után? Persze hogy lehet, de az én Tragédiám csak attól az előadástól él mind a mai napig s mindörökké. Látom, miként ráncolod homlokod redőít e sorok olvastán. Hát akkor én soha nem foga­ dok el előadást, amelyik nem ilyen ? Dehogynem, kénytelen vagyok. Végső soron persze túl­ zok - teljesen mindegy, mit rendez a rendező, a lényeg, hogy Madách szavait halljam a szín­ padról. S persze lássam hozzá azt az ideális Ádámot, Évát és Lucifert, akiknek alakját, megjelenését önmagam számára alakítottam ki a Mű századik, ezredik elolvasása után. Vagy éppen belémrögződött a művelődéstörténet ezernyi ábrázolása, amellyel nap mint nap találkozhatok a vásári ponyva-metszetektől Michelangelo freskójáig. Mindegy, de az é n Á dámom, az én Luciferem, az én Évám kell, hogy megszólaljon színpadon. Örökké elégedetlen leszek hát, miként voltam a pécsi előadás után is. A külsőségek elra­ gadóak voltak. Október 11-én vasárnap délelőtt ugyan túlontúl hosszúra nyúlt felkészítő előadások hangzottak el a Művészetek Házában Madáchról, a Tragédiáról. S ki ne hall­ gatná szívesen élőben Németh G. Bélát, Hubay Miklóst, Kabdebó Lórántot - igazi szellemi élvezet volt, s lelkünk megtelt Madáchcsal. (Képzeld, kiderült, hogy Hubay kívülről tudja a Tragédiát, mert ha egy előadó citálni akart egy sort, s nem jutott eszébe, ő azonnal és kapás­ ból folytatta az idézetet!) A ragyogóan felújított színházat most láttam először belülről, minden bizonnyal nagyon sok pénzbe került, de megérte. A tér modernül archaizáló szökőkútjaiból (ezek is újak!) su­ gárzott a víz, a színház épületére kitűzték a nemzeti lobogót, az erkélyen fanfárosok adták tudtul a város lakóinak, hogy ünnep kezdődik Pécsett, a Tragédia előadása. A z előcsarnokban a szokásos premierközönség: ruhaköltemények, elegancia, smink­ csodák. Egyik oldalon feltűnik a pesti Nemzeti Színház lobogó hajó igazgatója (nem tap­ solt túl sokat), amott egy közismert drámaíró igyekszik befelé, a társulat éppen nem játszó tagjai izgulnak az oldalpáholyban, s mellettem ül - akár hiszed, akár nem! -F anni, a las­ san ötven éve halott költő múzsája s özvegye, bűbájos idős hölgy, maga a líra, a harmónia. S vittem magammal ellenőrt is: sudaradó, tizenhét éves leányom életében először találkozhat a Tragédiával - annak idején én sem voltam több -, ő vajon mit szól hozzá? S hogy végül mi történt? A zt lehet mondani, hogy a pécsi fiatalok, iskolások nagyon fo g já k élvezni az előadást. Látványos, színes, zenés, táncos, füstködös előadás született. A z viszont nem valósult meg, amit Lengyel György elképzelt. És ezt csak sajnálni lehet, hi­ szen egy rendező életében oly sokszor nem adatik meg, hogy a Tragédiát színre vigye. Közismert pedig, hogy Lengyel György a Madách színházi előadás óta, tehát csaknem egy évtizede tudatosan készült az újabb színreállításra. Ő maga írja a Színház című lapban 1984-ben, miután elemzi az 1954-es diákelőadást, majd az 1981-es Madách színházi előa­ dást, mennyi minden maradt megoldatlanul, mennyi mindenre kellene figyelni újra, ha is­ mét színpadra állítaná. "...a Tragédia színrevitelében a játékstílus és az értelmezés, a meg­ újított színpadi megoldások és a szerepformálások között feszülő ellentmondást tartom a legmegoldatlanabb és legizgalmasabb előadási problémának." Ebből az is kiolvasható, hogy Lengyel György nagyon is jó l tudja, hogy mennyi feltétel együttes megléte kell az előadáshoz: pénz, megfelelő társulat, azonos gondolkodású mú­ 560 �palócföld 92/6 vész-stáb, közönség igény, stb. Most úgy tűnt, szinte minden együtt volt, a megfelelő színé­ szeket kivéve. Egészen biztos, hogy a Tragédia Pécsett a három főszereplő miatt bukik meg vagy múlik ki visszhangtalanul. A középkorú, ondolált frizurájú, pocakos s rettenetesen iz­ zadó Á dám, a fád, merev és érzelem nélküli Éva, valamint a saját hangjának rezgésében gyönyörködő Lucifer (Besenczi Árpád, Varga Mária, Héjja Sándor) a lehető legnagyobb té­ vedés. Vagy nem volt más? De hiszen ott van Szalma Tamás, az előadás kiemelkedően leg­ jobb színésze, a zalaegerszegi előadás egykori Ádámja. A z elmúlt tíz évben nagyon sokat érlelődött a játéka. Amikor ő jelen van Úrként, a Föld szellemeként, Péter apostolként, Eretnekként, Márkiként, Michel angeloként, akkor a színpadon Madách is jelen van. (Per­ sze hiába kapta volna ő Ádám szerepét, ha nincs mellette két megfelelő szereplő, az előa­ dás így is, úgy is feldőlt voltna.) Végülis mi hiányzott? Lengyel György azt nyilatkozta, hogy az eddigi színpadra állítási koncepciók, a misztériumjáték, azaz oratórikus előadás és a történelmi revü közül az utóbbit választja: " Az én elképzelésem szerint is a mű vízió. Hogy egyáltalában nem akar semmit sem pontosan ábrázolni. Minden egyes kép mint történeti keret csak újabb alkalom arra, hogy az író bemutathassa ugyanannak a gondolatnak a küzdelmét egy más aspektusban. A z egész előadás hangsúlyozni kívánja, hogy e mű egy nagy egyéniségnek a víziója, aki a múlt század második felében élt Magyarországon." Ezek egyébként Lengyel Györgynek régi-új gondolatai, újra és újra megfogalmazza őket, újra és újra csatába száll értük, erre áldozott és reméljük áldoz még termékeny alkotói éveket gazdag életművében. Ám most mindez nem érződött következetesen a színpadon. A zt hiszem, a díszlet- és j e l ­ meztervező nem állt rá Lengyel hullámhosszára. Egy fenséges nyitókép után láttunk példá­ ul egy kidolgozatlan római színt, felesleges rekvizítuntokkal, műmellekkel, valódi - min­ dent bele - orgiával. A fo rg ó színpadot - amikor én ott jártam - még igazán nem érezték a színészek. Imádkozni kellett, hogy le ne essenek, hogy az ingatag sámlik fe l ne boruljanak. A közönség szemmel láthatóan arra koncentrált, hogy a színészek megússzák épségben, mintsem arra, mit csinálnak és hogyan. Erőltetett és szájbarágós volt a falanszter oroszos megoldása. Joszif Visszarionovics és a felismerhető orosz egyenruhák túlhangsúlyozottá, mi több, olcsóvá tették ezt az ötletet. Egy ilyen formátumú rendezőnek, mint Lengyel György, jobban kell bíznia a néző intellektu­ sában. Igazán figyelhetett volna Madách intő szavára: "A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elbú, hogy észre nem veszik." Nem volt igazán kidolgozott a rendező azon szándéka sem, hogy a tömeget, mint az elő­ adás főszereplőjét arctalan-álarc mögé bújtatja, főleg úgy, hogy minden álarc végül is karakteresre lett kialakítva, vagyis egyéni pofák adták a tömeget. Így tehát felesleges volt az arctalan, a massza, a manipulálható és önmagát könnyen eladni tudó tömeg ilyeténi meg­ jelenítése. Noha jól tudjuk, a rendezőnek igaza van: ma ez a fő kérdés, s ennek nagyon is va­ lóságos élményeit nap mint nap látjuk, halljuk, érzékeljük kies hazánkban is. Tudod, azt is sajnálom, hogy Lengyel másik zseniális megérzése, hogy ti. a forrada­ lomban a győzelem veszélyesebb a vereségnél, egy rosszul dikciózott Luciferi monológon kívül alig volt észrevehető. Pedig soha ilyen aktuális mondatokat. Emlékszel a részletre? "A bűnös önmaga a győzelem, / Mely szerteszór, száz érdeket nevel./ A vész, mely összehoz, mártírt teremt, / Erőt ád: ott van az eretnekekkel./" Ízlelgesd, figyeld, szedd szét ezt a pár 561 �palócföld 92/6 sort, s aztán adj nekem igazat: Madách aktuálisabb és magyarabb, mint valaha. Ámbár ezt 1862 óta - rátekintve saját korára - minden magyar generáció elmondhatta, s félek, el is fogja mondani még pár száz évig. Nos hát szerkesztő uram, ha idáig jutottál levelemben, döntsd el Te, fenntartod-e szán­ dékodat, írjak-e valam iféle ismertetést erről az előadásról. De a felelősséget neked kell vállalnod, hiszen tudod, hogy írta Mikszáth: "Mentsen isten attól, hogy a kritikusnak min­ dig mindenben igaza legyen. Úgy szép a kritikus, ha téved. A tévedés az ő benső igaz termé­ szetének alkotórésze. A manó élne tovább a világon, ha a papnak és kritikusnak mindig min­ denben igaza lenne." Hibó Tamás: Hazafelé (rézkarc) 562 �palócföld 92/6 Radó György FORGÁCSOK József Attila attilasága 1927 első felében József Attila Párizsból egy verset küld haza nővérének, Jolánnak azzal, hogy ezt szánja új kötetének bevezetőjéül. A vers első két sora: Lucie nénémnek fénye itt Batu kán pesti rokona az utolsó két sor pedig: Ó burzsoá, ó proletár! Én, József Attila, itt vagyok! A költő aztán változtatott a szövegen, a vers megjelent a Nincsen apám se anyám, majd a Medvetánc című kötetében, mely utóbbi számít editio rinceps-nek vagyis még a szerző ál­ tal módosított első hiteles kiadásnak. Itt az első sorban "Lucie" helyett ″Lidi" áll. Ennek oka világos: a költő korábban még elfo­ gadta Jolán nevű nővérének előkelősködő névhasználatát, később azonban ez a "kispolgári" magatartás nem felelt meg az ő "proletár" felfogásának, és a szöveg megváltoztatását a Jolán által írt életrajzi regény szerint így indokolta: "Ha már nem vagy Jolán, akkor inkább a Lidi il­ lik hozzád". Bár ez is jellemző József Attila 1927. évi nézetére; minket ezúttal a második sor érdekel, melynek végleg elfogadott alakja: Batu khán pesti rokona. Hogy jön ide ez a "Batu khán" és összefügg-e az utolsó előtti sorral, mely a Medvetánc szövege szerint: hejh burzsoá! hejh proletár! E kérdés megválaszolása, véleményem szerint, fényt derít József Attila "attilaságára". Vagyis, mit tartott arról, hogy őt "Isten ostoráról" nevezték el. A végülis Bevezető címen ismert verssel sokan foglalkoztak már: kritikusok, filológusok, életrajzírók; de tudomásom (és a Kortársak Jó zsef Attiláról, Bp. 1987. című, három vaskos kötetes mű adatai) szerint a vers egészét tekintették - Bálint György 1935-ben mokány, Vil­ lon -os kiállásnak mondta, Szabó Zoltán 1938-ban a győzni kívánó fiatalember büszke kiál­ lását hallotta ki belőle, és így tovább -, de arra, hogy miért éppen Batu khán pesti rokonának mondja magát József Attila, tudomásom szerint egyedül F ejtő Ferenc figyelt fel a kolozsvári Korunkban Fülöp Ernő álnév alatt 1935-ben megjelent részletes tanulmányában. 563 �palócföld 92/6 József Attila Bevezető-jét összehasonlítva Ady Új versek című gyűjteményének előhang­ jával, Fejtő-Fülöp ezt írja: "Batu-khán valószínűleg a Góg és Magóg tudatalatti, vagy tudatos persziflázsa.'' Nos, ha a két vers egészének összehasonlítását és a persziflázsi minősítést elfo­ gadom is, azzal nem tudok egyetérteni, hogy "Batu khán" itt a "Góg és Magóg" szerepét tölti he. Ennek ugyanis nem volna semmiféle logikája. A logikáját akkor találjuk meg, ha szemügyre vesszük, hogy verseinek kronológiájában hol a Bevezető helye. Nemcsak mint új kötetének első darabja, "bevezeti" a külső hatásokra oly érzékeny költőnek a kommunista propaganda befolyása alatt keletkezett ama verseit, me­ lyekben már tudatosan megjelenik a korábban csak sporádikusan (pl. a Végül című versben) s inkábbcsak verscímekben (I fjúmunkás, Szociálisták) jelentkező marxista frazeológia. Lám, már itt is, a határmezsgye értékű vers fent idézett utolsóelőtti sorában: burzsoá, proletár. Az ideológiai indíttatású névadás, amikor a magatehetetlen csecsemőt egész életére mintegy "eljegyzik" egy politikai irányzattal, különösen virágzott orosz földön, ahol a pártve­ zérek közül már maga Uljanov a lénai felkelésről választotta magának a Lenin nevet, Dzsu­ gasvili pedig Sztálin lett, hogy "acélemberként" váljék ismeretessé, majd a pártlelkesedés az állampolgárok tömegeire is átragadt: ismertem jámbor írót, akit a Vil (betűszó: Vlagyimir ll­ jics Lenin) keresztnévre kárhoztattak szülei, és nemzetközi tudásszintű filológust, aki a még inkább árulkodó Vladlen keresztnevet cipelte egy életen át, sőt - horribile dictu - még Melsz (Marx-Engels-Lenin-Sztálin) is szép számmal akadt a "szovjet emberek" között. Ná­ lunk hazafiságáról akar tanúskodni az, aki fiának az Árpád, Levente vagy Zsolt nevet adja. ha pedig az ugyancsak gyakori A ttila vagy Csaba nevet választja, akkor nyilván nem gondol arra, hogy ezek a nevek nem a magyar őstörténetre, hanem a hun mondára utalnak. Ám ez a körülmény elmosódik azáltal, hogy oly nagy tömegek viselik ezeket az ilyképp modernné lett keresztneveket. József Attila, szerintem, nem örül a maga "attilaságának" éppen akkor, amikor beleveti magát a munkásmozgalomba. Úgy vélem: a képzett filológus tudja, hogy a hun inkább mon­ gol, mintsem magyar, és erre utal tréfásan a "Batu khán pesti rokona" szavakkal annak a vers­ nek a második sorában, amelyben e sor után a prolinyomor költői képe, majd a marxista fra­ zeológia két leplezetlen szava következik. Bonyolult magyarázat? Dehát nem voltak-e bonyolultak a Szabad-ötletek jegyzéke szer­ zőjének a gondolattársításai? És még valamit. Néhány év előtt láttunk a TV-ben egy filmet, mely József Attila életéről és haláláról szólt, néhány kitűnő részlettel. Nem tartozott a kitűnőek közé az. a részlet, mely a hatéves gyerek kegyetlen megveretését mutatta be. A film szerint a parasztember, akihez a gyermekmenhely a két József-gyereket kiadta, azért verte ostorral a kisfiút, mert az ragasz­ kodott a nevéhez és nem akart Attila helyett Pista lenni. Itt a film hamisított. József Jolán is, meg a szemntanú Etus is megírja, hogy a "nevelőapa" az istállóba küldött kisfiút azért verte az ostorral, mert az bevizelt, s a primitív Gombai Ferenc, aki egyébként, Etus szerint, nem bánt rosszul a két gyerekkel, a maga ostobaságában úgy tudta, hogy a gyerekeket veréssel le­ het leszoktatni a bevizelésről. Tehát a leendő költő ellentétben a filmmel már apró gyerek korában sem ragaszkodott a maga "atillaságához". Ma viszont... Tbilisziben a Mtacmindán, a Dávid-hegy oldalában létesített panteonban összegyűjtve együtt nyugszanak Georgia nagy költői: Baratasvili, Csavcsavadze, Vazsa 564 �palócföld 92/6 Psavela és mások. A művészien kifaragott sírkövek közt van egy, amelyen csak keresztnév áll: AKAKI, és mégis mindenki tudja, hogy ez a legnépszerűbb versek költőjének, A kaki Ce­ retelinek a sírja. Ha Magyarországon is volna külön költő-panteon, és ott egy sírkövön csak ennyi állna: ATTILA, nálunk is mindenki tudná, hogy ki alussza ott örök álmát. A köztudat elfogadja az ő "attilaságát". Petőfi és Landerer "...Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?" (Az ember tragédiája, XV. szín) 1848. március 15-e, a parlamentáris Magyarország történetének kezdete, ugyanakkor a vége, lezárása volt ama reformkornak, melyben a rendi Magyarország urai a világon szinte egyedülállóan önként lemondtak előjogaikról, ezzel lehetővé téve, hogy az a rend­ szerváltozás, amely például Franciaországban a nyaktiló vérözönével járt, itt minimális áldo­ zattal ("Lamberg szívében kés") történjék meg. Március idusa a pont volt az i-n. S az ilyen legendás napok legendákat szülnek. Sokáig tar­ totta magát az, hogy Petőfi, mint a nap hőse, a Nemzeti Múzeum lépcsőpárkányán állva, sza­ valta a Talpra magyar-t; mígnem megtörtént a helyesbítés: hogy onnan nem Petőfi, hanem Vasvári Pál szólt a tömeghez. Pontosítást igényel a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatásának, Landerer nyomdatulaj­ donos szerepének színes históriája is. Landerer Lajos, tekintélyes nyomdatulajdonos, az 1838-as árvíz idején szerzett érdeme­ iért Pest város díszpolgára, a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap kiadója Degré A lajos ro­ mantikus írónak köszönhette az őt ábrázoló képet: Degré, a márciusi ifjak egyike, harmincöt évvel később úgy emlékezett vissza, hogy mialatt az utcai tüntetőket - kb. a mai Corso étte­ rem előtt - Jókai és Vasvári szóval tartja, ő, Petőfi és Irinyi belép a nyomdába, hogy a két kéziratot kinyomtassa. "Landerer szárazan mondta: - Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Landerer odasúgta: - Foglaljanak le egy sajtót. Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: - E sajtót a nép nevében lefoglaljuk - Éles hangja bejárta a műhely minden zugát. - Erőszaknak ellent nem állhatok - felelt Landerer. Erre a munkások "éljen a nép!" kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legü­ gyesebb kezelői..." Ám az egyik közreműködő nyomdász, Krisztián Glutsch, így emlékezik: "A Landerer-nyomdában dolgoztam. Stuttgartból kerültem oda és gépmester voltam. Hát március 15-én - úgy emlékszem, minha tegnap lett volna - bejött a nyomdába Landerer úr, a gazdám, s így szól hozzám: "Hallja maga Glutsch, ma okosnak kell lennie. Tudja, a fiatalság tegnap gyűlést tartott a Pilvaxban, és elhatározták, hogy valamit kinyomtatnak. Mindjárt itt 565 �palócföld 92/6 is lesznek. Hát maga csak legyen az eszénél. Ha kevesen lesznek, hogy a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, isten neki, csinálják meg, amit akarnak. Csak okosan, Glutsch, okosan!" S ezzel elment az öreg. Hehehe. Aznap nem is láttuk többet. Félt az öreg. ...Egy félóra se telt bele, hogy a gazdám elment, már jött a fiatalság. Bizony azok sokan voltak, tíz nyomda embere se bírt volna velük. Vagy tízen bejöttek a nyomdába, legelől Petőfi Sándor. Nagyon jól ismertem. - Das lassen sie drucken!... - Was wird das. Herr von Petőfi - kérdeztem. - Ein Plakat!... Ez volt a tizenkét pont, hogy mit kíván a magyar nemzet." Landerer tehát a Degré által írt színpadias jelenetben "engedett az erőszaknak", a gép­ mester emlékezete szerint viszont ott sem volt. Az eltérés oka lehet az, hogy Degré nem is­ merte Landerert, ezért ő és a történtekről beszámoló néhány krónikás azt hihette, hogy a nyomdában intézkedő személy maga a tulajdonos. A különbség csupán Landerer személyes szerepét illeti, a történelmi lényeg a két változatban egyforma: a nyomdába benyomul egy tu­ catnyi lelkes fiatalember, élükön a már ismert költő, némelyiknél tán még fustély is van, az utcán ketten csillapítgatják a harsogva érkező tömeget és - megszületik a cenzurától mentes sajtó. (Ha kevesebben lettek volna, akkor a szedő nyilván ragaszkodik a cenzori engedélyhez.) Landerer "deheroizálása" a Glutsch-féle változat? Szó sincs róla. "Félt az öreg" - az csak józanságára utal, és nem minősíti gyávának azt az embert, aki egykor helyt állt az árvízka­ tasztrófában, majd vállalta a Kossuth-bankók kinyomtatását, mialatt a fronton dörögtek az ágyúk. Trianonról Trianonban Azt hiszem, hosszú idő után az első voltam, akinek újságcikkében (1989. március 28-án, a Magyar Nemzetben) méghozzá címként megjelent ez a szó: Trianon. Megírtam, hogy nemze­ dékem a békerevízióért lelkesedett, míg nem okoztak nekünk fájó csalódást ama részleges te­ rület-visszacsatolások, melyek hazánknak többet ártottak, mint a trianoni béke, mivelhogy Hitler sátáni jegyét viselték magukon, aki iszonyú árat fizettetett értük. Cikkem befejezésül a Kárpát-medence földrajzi egységével kongruens gazdasági egység és a gyűlöletmentesség mellett törtem lándzsát. Cikkemet minősíti, hogy a müncheni Südderutsche Zeitung közölte német fordítását, és biztos a sikere annak, amit érdemes eltulajdonítani: a "Hazai tükör" című tévé-műsor rövid­ del cikkem megjelenése után "átvette" a témát, helyenként szó szerint ismételve a szövege­ met. S nemcsak a nevemet, hanem még a publikáló újságot sem említették meg... Ám mindezt csak mellékesen; hiszen trianoni személyes emlékemről kívánok szólni. 1937-ben Párizs világkiállítást rendezett, a látogatóit olyan kedvezményes útiköltséggel csábította, amelyet még egy fővárosi fogalmazógyakornok zsebe is elbírt. Párizs persze csoda (akkor is, ha nem tudja feledtetni Rómát) és a kötelező látnivalókhoz Versailles is hozzátar­ tozik. A versailles-i parkvilágban pedig ott áll az a bizonyos trianoni kastély. 566 �palócföld 92/6 Körüljárom, megcsodálom, gondolataim nyugtalanul zsonganak, amint leülök előtte egy kőpadra. Már készültem erre a találkozásra, előveszem tintaceruzámat és vaskosan formálva a he­ tüket, ráírom a pad sima kőlapjára: H ic Trianon locus est, ubi summa iniuria vicit. Nomen: omen. Trianon est, quia est tria non. A disztichont magyarra fordítva: Itt ez a hely Trianon, hol a fő injúria győzött. Baljós név. Trianon: három a "nem". Tria non. Régi emlék. A bevezetőben elmondtam, hogy a rákövetkező évek micsoda csalódásokat hoztak. De azóta is büszke vagyok rá, hogy az akkor belém égetett hármas "nem" - az otthon mindenfelé villogó "Nem, nem, soha!" milyen latin versfaragásra késztetett. Pedig a "nomen est omen" mondás csábítása prozódiai hibára vezetett: az "omen" szó o-ja nem rövid... Dehát még a jó öreg Homérosznak is engedélyez egy kis szundítást Horatius, mert engedékenyebb, mint Devecseri Gabi volt, aki mikor kétnyelvű Horatiusát szerkesztet­ te többünk közreműködésével, nem tűrt ilyen lazaságot. (Szilárd erkölcsi alapon: mert ő min­ denekelőtt önmaga iránt volt szigorú. Közszájon forgott, hogy a nyomdába belopózva, egyegy üveg borral vesztegette meg a gépnél dolgozókat, hogy a kiadó tilalma ellenére a magyar Iliásznak és Odüsszeiának még a tördelt levonatán is hajtsák végre az ő legeslegutolsó símítá­ sait.) Emlékezetemben élt a kőpadra rajzolt, s tán másnap záporral lemosott vagy egy kövér fe­ nékkel letörült disztichon (emlegethette a merde-et, akin a versemmel összetintázott nadrág feszült), mikor harmadfél évtized múlva újra eljutottam, immár az én Egyetlenemmel együtt, Párizsba. A budapesti francia nagykövetség kultúrális tanácsosa, monsieur André Padoux, akivel összehozott Petőfi francia fogadtatásának témája, majd utóbb a Szegfű-utcai Alliance-ban tartott előadásom, elintézte, hogy párizsi utunk alkalmával kulturális osztályuktól belépője­ gyet kapjunk a Louvre-ba és a Comédie Francaise Fösvény-előadására. (Micsoda csalódás! a modernkedő rendezésben többek közt azok a szóvégi néma e-k is eltűntek, amelyeknek meg­ őrzéséről oly híres volt a Comédie). Az ajándék-program fénypontja a Versailles-i autókirándulás. Amikor a kísérésünkkel minket megtisztelő minisztériumi hölggyel megállunk az egykor általam összetintaceruzázott kőpad táján, ő így szól: - Sajnos, zárva. Nem nézhetjük meg belülről. Tán jobb is, mert önökben fájdalmas gondo­ latokat ébresztene a trianoni terem. Teljes joggal. A fo rte raison. Teljes joggal... Azóta is motoszkál a fejemben, vajon ez a külügyi hölgy ama franciák egyike, akik rokonszenveznek a hazámmal, s voltak ilyenek azóta is, hogy I. Fe­ renc királyuk alig tíz évvel Mohács után lepaktált a törökkel, egészen a magyargyűlölő Clé­ menecau-ig és Bidault-ig, mialatt egyoldalú szerelemmel rajongtak értük olyan magyarok, mint Rákóczi és Petőfi, Ady, Radnóti és Illyés, amihez hozzáadtam én is a magam szerény obulusait. Vajon ott tartunk-e már, hogy e vonzódásunknak megszűnik az egyoldalúsága? 567 �palócföld 92/6 Kétbalkezes magyarítások A nyelvvédés nemes, hazafias törekvés. Egyik ágazata az úgynevezett barbarizmusok (idegenszerűségek) elleni küzdelem. Ismerik ezt a világnyelvek művelői is. A franciák ugyan­ úgy küzdenek nyelvük elangolosítása (franglais), mint az angolok a nyelvük elfranciásítása (frenglish) ellen, a németek pedig szinte fuldokolnak az elangolosító áradatban: hogy a "gyil­ kos" már "killer", a bolt pedig "shop" (mely utóbbi ragály már nálunk is terjed). Vannak sikerült, sőt kitűnő magyarításaink. Az én Egyetlenem emlékezete szerint az ő apja, Kormos Tivadar geológus-paleontológus professzor kezdeményezte az "inkognitó" he­ lyett a "rangrejtve" használatát, ami gazdagította nyelvünket, mert értjük és használjuk is mindkettőt, aminthogy a sportpályán már "lelátókról" beszélünk, de a Fradi vonatkozásában mégis "tribün" maradt a Bé-tribün... A nyelv gazdagodása, árnyalatkifejező képessége nem kisebb nemzeti érték, m int a tiszta­ sága. S az erőltetett, oktalan magyarítás ezt az értéket károsítja. Ha azon az alapon, hogy idegen eredetü-e, kezdenők - divatos szóval "átvilágítani" nyel­ vünk szavait, akkor kiirthatnók azt is, hogy "cérna" (németül "Zwirn") és azt, hogy "asztal" (a szláv "sztol"-ból). Az ilyen végletes példák nyilván a legelfogultabb "tisztogatót" is meggyőzik a túlzó purizmus értelmetlen és káros voltáról, ámde napjainkban is akad olyan kétbalkezes nyelvvédő, aki egy-egy meghonosodott, közérthető szót igyekszik úgy "magyarítani", hogy ezzel súlyos kárt okoz. Hogyha a nyelvrontást büntetnék, akkor bírságot kellene kiróni arra, aki kitalálta, hogy a "reális" helyett azt mondjuk: "valós". Eltekintve attól, hogy a "valós" szót a matematika már lefoglalta egy bizonyos számfajta megjelölésére (vannak valós számok és képzetes számok), manapság okos-oktalan úgy próbál korszerűnek vélt magyarsággal szónokolni, hogy lépten-nyomon ezt csámcsogja: "valós". Nincs már reális lehetőség, nincs valódi nagyság, nincs valóságos szégyen, nincs őszin­ te érzés, nincs igaz érv - mindez nagy kényelmesen egyformán valós. Mániákus purizmussal sikerült szegényíteni, szürkíteni a mi csodálatosan gazdag árnyalatokat kifejező nyelvünket. Várom, hogy mikor hallom a divat egy követőjétől József Attila híres sorát imigyen: "A valóst mondd, ne csak a valóst"... Kétbalkezes magyarító találta ki azt is, hogy a meghonosodott, közérthető "polarizálás", "polarizáció" legyen ezentúl "sarkítás". Nyelvünk gazdagságát dicséri, hogy három, egymáshoz bár közel álló, de mégis egymástól különböző fogalomra három különböző szavunk áll rendelkezésünkre: "sark", "sarok" és "pó­ lus". Északi sark - sarokház és mágneses pólus. Némi keveredés ugyan előfordul ragozáskorképzéskor: "Északi sarkon" és "utcasarkon" valamint "sarkon fordult" egyforma, akárcsak "sarki róka" és "sarki fűszeres"; és latinos régiességében Jókai regényének címe: "Egész az Északi pólusig" - mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy három különböző foga­ lomra három különböző magyar szavunk van, amint ezt pontos meghatározásokkal közli A magyar nyelv értelmező szótárá -nak ötödik kötete 1132., 1136. és 789. oldalán a "sark", "sa­ rok" és "pólus" címszavakhoz; ez utóbbiból képzett "polarizáció"-hoz pedig a 783. oldalon. Ez a hétkötetes mű, szókincsünk törvénykönyve a "sarkít" szót is ismeri (1134. oldal), mint egy fizikai, elektrotechnikai eljárás nevét. Igaz, ellentétben a szókincs törvénykönyvével, az újabb Értelmező kéziszótár a divat 568 �palócföld 92/6 uszályában minden használatos csodabogarat regisztrál. így a "sarkított" és "sarkos" szavakat is, de téved, amikor ezeket választékosnak minősíti, mert ezek bizony egy rossz divat szülöt­ tei: az értelmetlen "sarkos" szó értelmesen magyarul: "kiélezett". Tudom, a nyelvvédő cikk többnyire szélmalomharc. Hiába bizonyítottam be az Élet és Irodalom 1990. május 6-i számában, milyen kapitális baromság volt Rettenetes Ivánból Ret­ tegettet csinálni, ma is fel-felbukkan a Sztálinnak szóló alányalás. Történész-miniszterelnö­ künk hiába mondja hazánkat következetesen Kelet-Közép-Európának (mert az: Közép-Eu­ rópa keleti része), mégis be sokszor mondják, írják így: Közép-Kelel-Európa (ami Kelet-Eu­ rópa közepe: a lengyelek és oroszok közé cső Belorusszia). Mégis, habár szélmalomharc - meg kell vívni. Tehát nem "valós", hanem reális, és nem "sarkított", hanem polarizált. Politikusok 1. Beszélő nevek A beszélő név irodalomelméleti fogalom. Ha a szerző úgy választja meg hőse nevét, hogy azzal testi, jellembeli vagy valami egyéb tualjdonságára utaljon, akkor azt mondjuk: beszélő nevet adott neki. Szemléltetésül elég a Csongor és Tünde Mirigy, Balga és Ledér nevű szereplőit említenem, a modern irodalomban pedig vita tárgya, hogy a Godot-ra várv a címszereplőjének neve "beszélő"-e vagy nem. De mi van akkor, ha valóságos személynév látszik olyannak, mintha "beszélő" volna? Ilyesminek a felfedezésénél vigyáznunk kell, nehogy megsértsük az illetőt - különösen, ha közszereplő személyről van szó. Vigyáztam is, hogy a sértésnek árnyéka se férjen az itt bemutatott három "beszélőnek" látszó névhez. Az elsőnél elképzelünk egy kedves, kedélyes, pirospozsgás, gombócevő cseh férfiút, aki nem is születhetett másutt mint Pilzenben. Talán nem ilyen a külseje, nem is ott született, de a neve Dienstbier. Szolgálati sör. Ő a Cseh és Szlovák Köztársaság külügyminisztere, de mint­ ha a Sörgyári capricció-nak volna a hőse. A román forradalmat követő kormányok egyikében a hadügyminiszter neve Militaru volt. Töprengtem: vajon aki a családban elsőként viselte ezt a nevet, sejtette-é, milyen posztot fog utóda betölteni? És netán a neve határozta meg pályaválasztását? Mindenesetre - stíl­ szerű. A Iegcifrább a kubai "első ember" esete. Spanyolul fie l (eredetileg fidel) =hűséges, és c astro = tábor. Stimmt. Ő az, aki hű a már nem létező táborhoz, amelyben miénk volt a legvi­ dámabb barakk. 2. Jogásznemzet vagyunk? Régen gyakran mondták, többen nyilván ma is vallják, hogy jogásznemzet vagyunk. Hát, aki a másfél évszázad vitáit megörökítő Országgyűlési Naplókat forgatja vagy a par­ lamenti közvetítések során egyre-másra hallhatja az ügyvéd foglalkozású képviselőknek hol a római jog kristálytisztaságától fényes okfejtését, hol meg azt a fejfájdító csűrését-csavará­ sát, amelyet rabulisztikának neveznek - az ezért is, azért is igazat ad annak, aki a magyart jo­ gász-nemzetnek mondja. Pedig, ha visszatekintünk a magyar parlamentarizmus közel másfél évszázados törté­ netére és az országgyűlésről a kormányokra emeljük a szemünket, akkor könnyen kétségbe 569 �palócföld 92/6 vonjuk a "jogásznemzet" elnevezést. Az 1848. április 7-én kinevezett első kormányunk vallás-és közoktatásügyi minisztere b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f , a Magyarország 1514-ben című alapvető történeti mű írója volt. 1849. május 1-én Kossuth a Szemere-kormányba e tárca élére H o r v á t h M i h á 1y t, a Magyarok története szerzőjét nevezi ki. A kiegyezéskor 1867. február 2-án a tárca élére ismét b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f kerül, akinek eddigre már megjelent A XIX. század uralkodó eszmeinek befolyása az álladalom­ ra című történelemfilozófiai műve. Az 1871. november 14-én kinevezett vallás- és közoktatásügyi miniszter P a u l e r T i v a ­ d a r, a hazai jogtudomány történetének írója. Az 1872. december 5-én kinevezett kormányban ugyanez a P a u l e r T i v a d a r az igaz­ ságügyi tárca élére kerül. 1903. november 3-án a művelődéstörténész B e r z e v i c z y A l b e r t kap vallás- és közoktatásügyi miniszteri kinevezést. 1917. augusztus 20-tól G r a t z G u sz táv , a dualizmus kora történetének írója pénzügy­ miniszter. 1918. október 31 -től J á s z i O s z k á r neves szociológus-történész a nemzetiségi ügyeket intéző tárcanélküli miniszter. Az 1919.augusztus 7-től működő hivatalnok-kormányban a vallás-és közoktatásügyeket I m r e S á n d o r neveléstörténész intézi. 1932. október 1-től H ó m a n B á l i n t, az átfogó magyar történelem társszerzője áll a vallás- és közoktatásügyi tárca élén. Az 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány népjó­ léti minisztere M o l n á r Er i k , a magyar őskor és középkor kutatója, 1947. szeptember 24től ő a külügyminiszter. 1982-ben K ö p e c z i B é l a történész, az utóbb megjelent háromkötetes Erdély törté­ neté-nek szerzője, 1989-ben pedig G 1a t z F e r e n c, a történettudományok doktora kerül a művelődésügyi tárca élére, s hogy a rendszerváltozást követő kormányban 1991 -től kik a hi­ vatásos történész miniszterek és államtitkárok, azokat név szerint azért nem sorolom fel, mert már a jelenbe érkeztünk és mert annyian vannak. Hát jogásznemzet vagyunk-e, nem inkább történésznemzet? 570 �palócföld 92/6 Kovács László Imre Számok vagy tények? (reflexiók Fekete Gyula írására) Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? címmel a Palócföld ezévi 4. számában megjelent tanulmánya — melyet átdolgozott formában a Magyar Fórum szeptember 17-i száma is átvett — komoly vihart kavart. A tömegkommunikáció részletesen foglalkozott vele, de írása révén a szerző már a kabarétréfák világába is bekerült. A sok és döntően a politikai ízlés által motivált reagálás m ellett-ezek létjo­ gosultságát sem tagadva - megítélésem szerint elkerülhetetlen az írás által felvetett problémákat, illetve azok felkínált megoldásait alaposabban, és szándékom szerint kevésbé átpolitizált megközelítésében szemügyre venni. A legfontosabb kérdések a témával kap­ csolatban a következők: ad. 1. A tanulmány végén a szerző közöl egy összefoglaló táblá­ zatot , melyben a magyarországi hatalom­ megoszlást számszerűsítve jeleníti meg. Mennyire korrekt, objektív az a módszer, melyet e tekinteben alkalmaz? ad. 2. Az egyes hatalmi ágakon belül milyen szempon­ tok alapján dönti el a különböző politikai erők részesedését? ad.3. Az általa kiszámí­ tott végeredményből milyen általános követ­ keztetéseket von le? ad. 1. Véleményem szerint az írásnak az a része, amely a hatalom egyfajta számszerűsí­ tett megoszlását adja meg, már a módszer szempontjából is problematikus. E látszólag kevésbé lényeges kérdés azért igényel alapo­ sabb áttekintést, mert egyrészt - mint látni fogjuk - a választott módszer nagyban befo­ lyásolja a végeredményt, másrészt pedig ezekkel az adatokkal, mint tényekkel számol a szerző, következtetéseit ezekre építi. E mozzanat fontosságát mi sem bizonyítja job­ ban, mint hogy - a szövegbeli eltérések mel­ lett - a Palócföldben illetve a Magyar Fó­ rumban közölt számok sem egyformák. (Írá­ somban így kénytelen vagyok mindkét dolgo­ zatot figyelembe venni.) Az első változatban Fekete arra az ered­ ményre jut, hogy Magyarországon a rend­ szerváltás előtti politikai erők a hatalom 17, a szocialisták 11, a liberálisok 42, a konzervatív-nemzeti csoport pedig 30 szá­ zalékával rendelkezik. A Fórumban ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy a nemzeti és konzervatív politikai erők a hatalomból összesen 25 százalékot, a szociálliberális és liberális csoport 43 százalékot, a szocialis­ ták 13 százalékot, és a rendszerváltás előtti időszak "maradványai" 19 százalékot birto­ kolnak. S bár a szerző semmivel nem indo­ kolja e nem jelentéktelen különbséget, a fi571 �palócföld 92/6 gyelmes olvasó észreveheti, hogy ennek oka viszont ott van a tanulmányban felsoroltak részben a hatalmi ágak számának megnöve­ között. Nemkülönben fontosnak érzem, a lése jelenti: húszról huszonkettőre. A máso­ köztársasági megbízottakintézményét, mely­ dik változatban ugyanis önálló hatalmi ág­ lyel a kormány a döntően ellenzéki önkor­ ként szerepel még a rendőrség és a külföldi mányzatok tevékenységét képes kontrollálni. hatalmi ágakhoz fűződő kapocs is. És mivel Kiszámoltam, hogy ezeket is figyelembe véve Fekete szerint a kormány egyikben sem bír milyen eredményre juthatunk. Az oktatás hatalmi befolyással, végeredményben ez a szféráját és az ÁVÜ-t: 3-3; a KMB-t: 2 hatal­ mi egységként kezelve az utóbbi ötöt a kor­ kiegészítés lerontja a pozícióit. Már ezek alapján is vitatható, hogy a mányerők javára írtam, az oktatásból pedig szerző miért ezzel a 20, illetve 22 hatalmi 1-1 pontot adtam a nemzeti-konzervatív, a ággal számol. A pártokról például ezt írja: liberális és a rendszerváltás előtti csoport­ "Polgári demokratikus országokban a politi­ nak. Mindezt hozzáadva Fekete Fórumbeli kai pártoknak - közvetlenül - nincs hatásuk táblázatának eredményeihez kiderült, hogy a a parlamenti életre, vagy a gazdasági-társa­ kormány így máris 30, a liberálisok 40, a szo­ dalmi élet változásaira... Összességében el­ cialisták 12, a "régiek" 18 százalékot bírnak. mondható: a korábbi, totális hatalmú pártál­ Ha viszont a Pálócföldben közölteket egészí­ lammal szemben a mai pártok szerepe a ha­ tem ki az én adataimmal, a fenti sorrendben talom gyakorlásában meglehetősen csekély." 35, 39, 10 és 16 százalékot kapok. Láthatjuk Mindez persze szerinte sem a pártok általá­ tehát, hogy a végeredmény szempontjából az ban vett elhanyagolhatóságát jelenti, hanem itt felvetett probléma korántsem elhanyagol­ azt, hogy azok közvetett módon, más hatalmi ható, hiszen több vagy kevesebb hatalmi ág ágakon - törvényhozáson, önkormányzato­ szerepeltetése - a hatalmi pozíciók elosztá­ kon stb. - keresztül formálói a folyamatok­ sának a szerző által követett logikáját meg­ tartva is - az összképet több százalékkal mó­ nak. Ezek alapján azonban számomra nem in­ dosítja. Ennél is fontosabb kérdés azonban, hogy dokolt önálló hatalmi ágként való szerepelte­ tésük. Ellenpéldát is hozhatnék, hiszen a fel­ a feltüntetett hatalmi ágak között számsze­ sorolásból hiányzik az oktatás szférája - a rűen is megállapított "erő-sorrend" f edi-e a tudomány és a művészet szerepel! - holott a valóságot. Kiindulópontként elfogadható, közoktatás különböző szintjei a tudatformá­ hogy ezek jelentősége nem egyforma. Ezt a lásban és ezen belül a politikai szocializáció­ tanulmány azzal fejezi ki, hogy megkülön­ ban sokak szerint a családhoz illetve a tö­ böztet háromszorosan, kétszeresen és egy­ megkommunikációhoz fogható szerepet töl­ szeresen súlyozott hatalmi tényezőket. Az tenek be. Csak jelezném, hogy ezt a kor­ egyes kategóriákon belül azonban nem indo­ mánykoalíció egyes csoportjai is így látják, kolja a pontozás logikáját. Konkrétan: a de legalábbis közvetve megerősítik az isko­ klasszikus hatalmi ágak közül a Parlament 9, lákkal kapcsolatban követett politikai straté­ az Alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom, giájukkal. Vagy itt van a privatizációs folya­ az igazságszolgáltatás és az önkormányzatok matokat szorosan ellenőrző Állam i Va­ 6-6, a köztársasági elnök pedig 3 egységet gyonügynökség. Tudom, hogy ilyen hatalmi képviselnek. Mi bizonyítja, hogy ez a formá­ ágat általában nem ismer az irodalom. Mégis, lisan talán elfogadható súlyozás valóban ki­ a jelenlegi folyamatokra talán van akkora fejezi e hatalmi ágak tényleges szerepét, va­ befolyása, mint a pénzkibocsátásnak, amely lóságos hatását az "itt és most" Magyarorszá­ 572 �palócföld 92/6 gon? Vagy mi indokolja a hovédelem és nem­ zetbiztonság három, ezzel szemben a rendőr­ ség két hatalmi egységként való szerepelteté­ sét? A különböző érdekképviseletek hazai si­ ralmas állapotáról, tevékenységük hatékony­ ságának csekély voltáról, a számukra terepet nyújtó döntési-érdekegyeztetési mechaniz­ musok kialakulatlanságáról beszélni köz­ helynek számít. Mégis négy hatalmi egységet képviselnek akkor, amikor a második gazda­ ság kettőt, az egyházak és a hitélet pedig hár­ mat. Az érvelő vitát több dolog nehezíti. A leg­ fontosabb talán az, hogy Fekete Gyula írásá­ ban nem indokolja, hanem csak megadja ezeket a számokat. Sőt, a tanulmány második változatában maga is megváltoztatja ezeket a belső arányokat, amikor növeli a hadseregre, a tudományos-művészeti szférára, a társada­ lombiztosításra, a második nyilvánosságra és a külföldi függésre jutó hatalmi egységek számát. Ezzel persze - saját korábbi adatai­ hoz képest! - megint az ellenzék javára bil­ lenti a mérleget, hiszen e hatalmi ágakban szerinte a kormánynak nincs, vagy alig van befolyása. Véleményem szerint a hatalmi tényezők valóságos - és nem becsült vagy hipotetikus - súlyának korrekt számszerűsítése egy olyan bonyolult, és a hatáskörök jelentős ré­ szét még homályban hagyó folyamatban, mint a magyarországi rendszerváltás, szin­ te lehetetlen. Ha mégis megtesszük, ezzel már a végeredményt befolyásoljuk. Hiszen elég azoknak a hatalmi ágaknak a szerepét növelni az adott rendszeren belül, amelyek megítélésünk szerint inkább politikai ellen­ feleink birtokában vannak, s ezáltal a hata­ lom és a felelősség egyre kisebb hányada lát­ szik a mienknek lenni. Itt azonban szeretném határozottan és egyértelműen leszögezni: az általam vitatott dolgozat íróját nem vádolom ilyesfajta tudatos manipulációval. Pusztán arra kívánok rámutatni, hogy írását olyan adatokkal támasztotta alá, amelyek egy má­ sik, de szintén indokolható számítási mód­ szert követve nem bizonyulnak helyesnek, vagyis esetlegesek, relatívak, nem annyira a valóság, mint inkább a metódus folyom á­ nyai. Ezen állításom próbájaként elvégeztem egy számítást, melyben nem változtattam meg azokat az arányokat, amelyek Fekete szerint kifejezik az egyes hatalmi ágakon be­ lül a különböző politikai erők részesedését, viszont más, általam reálisabbnak tartott "erő-sorrendet" állítottam fel a hatalmi ágak között. Például a Parlament, a végrehajtó ha­ talom, a gazdasági hatalom, az egyházak ese­ tében valamivel növeltem, az Akotmánybíró­ ságnál, az igazságszolgáltatásnál, az érdek­ képviseletnél, a pénzkibocsátásnál, a hadse­ regnél pedig némileg csökkentettem a hatal­ mi egységek számát, továbbá figyelembe vet­ tem az általam fentebb említett három hatal­ mi tényezőt is. A végeredmény a következő lett: a rendszerváltás előtti erők részesedése 16, a szocialistáké 12, a liberálisoké 34, és a nemzeti-konzervatív csoporté 38 százalék. Az utóbbi két politikai erő között így tehát sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet, mint Feketénél, sőt valamivel a kormánypártok felé billen a mérleg. S ekkor még nem tettem vita tárgyává, hogy mondjuk az érdekképvi­ seleten belül valóban egyenlő arányban osz­ tozik-e a négy csoport a hatalmon, vagy a köztársasági elnök 3 hatalmi egysége való­ ban mind a liberálisok javára írható-e, mint ahogyan ezt a szerző állítja. Hangsúlyozom, hogy az általam végzett számítás célja nem az Ő adatainak cáfola­ ta, vagy kiigazítása, sem a helyes eredmény felmutatása volt. A fentebb közölt számok semmivel nem reálisabbak, mint az általam vitatottak, hiszen ugyanúgy nincsenek szo­ ciológiailag meglapozva, szakmailag korrek­ ten alátámasztva. Csupán egy másik - il­ lusztrációs céllal készült - hipotézisről van 573 �palócföld 92/6 szó, s a hipotetikus adatsorok száma tetszés szerint szaporítható, jobbra vagy balra kiiga­ zítható. Egy viszont biztos: egyik sem mutat­ ja meg a másiknál igazabbul, hogy kinek mekkora hatalma van valójában Magyarországon. ad.2. Az itt fölvetett kérdés már általá­ nosabb és sokkal inkább tartalmi jellegű. In­ duljunk ki abból, hogy van néhány hatalmi ág, melyekben a különböző politikai csopor­ tok részaránya meglehetősen objektíven megadható. Ezek összetétele ugyanis válasz­ tás révén alakult ki, tehát ilyenek a Parla­ ment és az önkormányzatok. A többiek ese­ tében azonban a hatalmi pozíciók számsze­ rűsítése komoly körültekintést igényel. Nem tűnnek célravezetőnek azok a meg­ oldások, amelyek a kérdés komplexitását szándékosan vagy anélkül figyelm en kívül hagyva egyetlen tényezőre redukálva oldják meg a feladatot. S bár Fekete Gyula tanul­ mányában e második fontos mozzanat kap­ csán sem osztja meg az olvasóval az általa al­ kalmazott módszert még nagy vonalakban sem, táblázatában igen egyértelműen és nagy magabiztossággal osztja az X-eket ide és oda. A szövegből viszont mintha az világlana ki, hogy megoldásai egytényezősek, mégpedig egyfajta - és megítélésem szerint rosszul al­ kalmazott - szociológiai szempontra épül­ nek. Itt kell megjegyeznem, hogy írásának két változata között e tekintetben is meg nem indokolt különbségek vannak. A gazdasági hatalomból például a Palócföldben a nemze­ ti-konzervatív csoport még két, a Fórumban viszont már csak egy hatalmi egységgel ré­ szesül. Bőven átlépném e hozzászólás terjedelmi korlátait, ha mind a 22 hatalmi ágat e szem­ pontból is áttekinteném. Nézzünk tehát jel­ lemző példákat! Elfogadom, hogy azA lkot­ mánybíróság hatásköre jogosan vitatott kér­ dés. Maguk az alkotmánybírák is sokszor 574 megfogalmazták, hogy szívesebben látnák jobban körülhatárolva tevékenységük körét. Azt is megértem, hogy Fekete - és sokan má­ sok - szerint ezen intézmény ellenzéki fel­ adatokat is ellát. Hiszen nemegyszer meg­ akadályozta a kormánytöbbség által megsza­ vazott törvény hatálybalépését. Persze azt már hiányolom, hogy nem kapunk részletes, az Alkotmánybíróság eddigi teljes tevékeny­ ségét átfogó elemzést, és legalább ezen belül annak tényekkel való alátámasztását, hogy a rengeteg határozat és állásfoglalás milyen arányban volt kedvező az egyik, illetve a má­ sik oldal számára. Mert igaz ugyan, hogy a Zétényi-Takács ügy fájhatott a kormánypár­ toknak, de legalább ennyire örülhettek is, mikor Göncz Árpádnak a hadsereggel vagy a kinevezési kérdésekkel kapcsolatos jogkörét számukra kedvezően ítélte meg a testület. Si­ etve hozzáteszem, hogy nagyon nagy bajnak tartanám, ha az alkotmánybírák az "egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek" elv alapján hoznák a döntéseiket. A testület munkájá­ nak megítélésem szerint egyetlen mércéje van, az, hogy döntései mennyire az alkot­ mány betűjét és szellemét tükrözik.Ha vi­ szont valaki arra vállalkozik, hogy szám­ szerüsíti a különböző politikai erők által az Alkotmánybíróságból, mint hatalmi ágból birtokolt pozíciókat, ezt a teljeskörű elem­ zést nem takaríthatja meg. Ehelyett azonban Feketétől homályos utalásokat kapunk a tes­ tület megalakulásának körülményeire, sze­ mélyi összetételére, és ezek alapján kész a leltár: a hat egységből kettő a rendszerváltás előtti erőket gyarapítja, egy a szocialistáké, kettő a liberálisoké és egy maradt a nemzetikonzervatív csoportnak. Milyen alapon? Fel­ tételezhető, hogy a döntéseket meghozó tíz alkotmánybíró vélt vagy valós pártszimpá­ tiáit figyelembe véve. De ki tud erről bizto­ sat? Lehet, hogy a szerző igen, de erre vonat­ kozó információit sem osztja meg velünk. Ugyanezt a szempontot látjuk érvénye­ �palócföld 92/6 sülni számos más esetben is. A Magyar Fó­ rumban közöltek szerint a rendőrségnél a kormánykoalíció és a liberálisok nem rendel­ keznek hatalmi befolyással, fele a szocialis­ táké, fele a rendszerváltás előttieké (amely csoportról legalább azt meg kellene mondani, hogy kik ők? Itt a Thürmer-féle MSZMP hí­ veit sejtsük, a rendszerváltás ellenzőit, netán a visszarendeződés előkészítőit, vagy csak a kisnyugdíjasok Kádár-rendszeren nosztalgi­ ázó részét?). Ha ezt az 50-50 százalékos meg­ oszlást az alapozza meg, hogy a rendőrök túl­ nyomó része valóban a régi rendszerben hú­ zott egyenruhát, ez számomra kevés. Attól még lehetnek lelkes hívei bármelyik pártnak. Tudja azt bárki, hogy a rendőrök (katonák, fináncok, vasutasok...) hogyan szavaztak? És ettől függ, hogy mennyire híven és lelkiisme­ retesen igyekeznek érvényt szerezni azoknak a törvényeknek, amelyeket a Parlamentben a többség hoz? Ha ez az 50-50 százalék igaz, azt is be kellene bizonyítani, hogy a magyar rendőrség egész tevékenysége részben a régi rendszert szolgálja, részben a kormány po­ litikai céljait akadályozza. Lehet, hogy így van. Én nem tudom, de "bemondásra" nem is hiszem el senkinek. De ugyanezt elmondhat­ nám a bíróságokkal, az ügyészségekkel, a hadsereggel, tulajdonképpen az összes többi hatalmi ággal kapcsolatban is. Ö sszefoglalva tehát: a hatalomból való részesedés számszerűsítésekor csak egyik szempont lehet az illető intézményhez, testü­ lethez, tevékenységi ághoz tartozó csoport személyi összetételének vizsgálata. S még ez sem csupán annak alapján, hogy valaha hor­ dott-e párttagkönyvet a zsebében, vagy mi­ kor lett az, ami. A másik - és megítélésem szerint fontosabb - szempont az adott kör te­ vékenységének alapos vizsgálata, hatása a gazdasági-társadalmi folyamatokra, a ki­ bontakozásra. Legalább e két mozzanat együttes számbavétele szükségeltetik. Ha nem így teszünk, akkor megmaradunk a "ku­ tyából nem lesz szalonna" egyszer már má ­ sok által kipróbált logikájánál. Ehelyett vi­ szont ajánlanám Furmann I mre megközelí­ tését, aki nemrég azt mondta: mindkét oldal­ nak tudomásul kellene már vennie, hogy 1990-ben ebben a hazában szabad választás volt végre, de nem lakosságcsere... Itt azonban - kissé kitekintve írásom te­ matikus keretei közül - szólni kell egy olyan mozzanatról, amely a vitatott megoldások ellenére komolyan indokolja Fekete írásá­ nak kérdésfeltevéseit. Jól emlékszünk arra, hogy a rendszerváltást megelőző időkben a felülről történő reformálás hatékonysága el­ len felhozott társadalomkutatói érvek egyik legfontosabbika az volt, hogy a régóta kiala­ kult érdekösszefonódások, a háttérben mű­ ködő, de nagyon is valóságos befolyással bíró lobbik ellenállásán úgyis megtörnének ezek a folyamatok. Ezek az érdekkörök viszont 1990 májusában nyilvánvalóan nem tűntek el egycsapásra, hiszen a gazdasági-társa­ dalmi szerkezetbe való beágyazottságuk meglehetősen szilárd volt. Az új körülmé­ nyek között tehát joggal felvethető, hogy régi vagy átalakult formában való továbbműkö­ désük milyen irányba és milyen erősen befo­ lyásolja a demokratikus rendszer kiteljese­ dését. Ez a kérdés azonban szerinten nem csak a kormány/ellenzék relációban vizsgálható, mert - és itt véleményem nyilván eltér sok kormánypárti politikusétól - számomra elfo­ gadhatatlan az a logika, mely szerint az igazi rendszerváltás erői az egyik (kormánypárti), míg ellenfelei a másik (ellenzéki) oldalon ta­ lálhatók. Ha a rendszerváltást nem szűken a kormánypolitika minél zavartlanabb érvé­ nyesüléseként fo g ju k fe l, akkor mindkét (mindhárom?) oldalon felfedezhetünk olyan megoldásokat, törekvéseket, amelyek segítik vagy gátolják e bonyolult folyam at kibontakozását. A fent említett látens érdekcsoportok pedig ilyen értelemben támogatói, 575 �akadályozói vagy megfigyelői, esetleg egy­ szerű haszonélvezői e remélhetőleg sikeres történelmi kísérletnek. Minderről azonban a legutóbbi időkben - néhány kivételtől elte­ kintve, mint például Kolosi Tamás írásai keveset hallhatunk a társadalomtudósoktól. Ennek oka lehet az érintettség is, de megíté­ lésem szerint inkább arról van szó, hogy szakmai felelőséggel nyilatkozni e kérdésről csak nagyon komoly empirikus megalapo­ zottsággal lehet. Ehhez még nyilvánvalóan kevés idő (és pénz) állt rendelkezésre, ezzel együtt azonban a válaszok hiánya nyilvánva­ ló. É s ez a tisztázatlanság komoly esélyt ad e témában is a leegyszerűsítő világmagya­ rázatoknak. ad.3. Mindezek alapján talán furcsának tűnhet, hogy a tanul mány végkövetkezteté­ seinek egy részével egyetértek. Tény, hogy a parlamenti mandátumok többségét bíró koa­ líció nem rendelkezik a teljes hatalommal Magyarországon. Erről Fekete is azt mondja, hogy ez egy plurális demokráciában nem len­ ne baj. Hiszen - tehetem hozzá - ez minde­ nütt a világon így van. Egyetlen parlamentá­ ris rendszerben sem bírnak a kormányzó erők totális hatalommal, és éppen ez a mo­ dern demokrácia egyik lényegi vonása. An­ nak a szisztémának az alkalmatlanságát, amely valaha az USA-ban egy-egy választás után a "zsákmányrendszer" logikáját alkal­ mazva e szempontból tisztább viszonyokat hozott létre, szintén a történelem bizo­ nyította. De még ez a szisztéma sem juttatta a nem klasszikus hatalmi ágakban, és külö­ nösen nem a gazdaságban automatikus el­ őnyökhöz a kormánypártot. Ezt önmagában Fekete Gyula sem kifogásolja, legfeljebb fáj­ lalja. Azt írja viszont a Magyar Fórumban: "Amelyik irányzat nem gondoskodik továb­ bélését garantáló hatalmi spórákról a külön­ böző hatalmi ágazatokban, az mindent egy lapra tesz fel, a parlamenti választások lapjá­ ra." Eltekintve most attól, hogy Magyaror­ szágon önkormányzati választások is van­ nak, s ezek könnyen lehet, hogy a jövőben is a mindenkori parlamenti ellenzéket kárpótol­ ják majd, e kijelentés többféle értelmezési lehetőséget is kínál. Azzal egyetértek, hogy minden politikai erő természetes törekvése minél jobban be­ ágyazódni a társadalom különböző szféráiba. Korántsem mindegy viszont, hogy ezt ho­ gyan teszi. Ha abból az eltúlzott veszélyér­ zetből kiindulva politizál, mely szerint a kö­ vetkező választások elvesztése nemcsak kormányzati hatalmát, hanem egyáltalán való létét fenyegeti, nagyon könnyen ragad­ tatja magát a demokráciával összeegyeztet­ hetetlen lépésekre. Nyilvánvaló, hogy min­ den párt egyenként minden választást meg akar nyerni, mégsem indulhat ki abból, hogy mindegyiket megnyeri. Amikor tehát a min­ denkori győztesek hatalmi eszközökkel olyan közjogi megoldásokat erőltetnek, ame­ lyek révén ellenfeleik lehetőségeit minimali­ zálva, és nem velük - ahol lehet - konszen­ zusra törekedve érvényesíthetik akaratukat, lehet, hogy saját majdani ellenzéki pozíciói­ kat gyengítik. Amikor a nem választott szfé­ rákba a kormányzati hatalom nyers inter­ vencióját lehetővé tevő megoldásokat fa­ gyasztanak bele a jogrendszerbe - szétszó­ randó a "hatalmi sprórákat" - ugyanígy saját későbbi érdekeik ellen tesznek. Nem biztos tehát, hogy hosszútávon jól szolgálják saját túlélésük esélyeit, de talán a valóban demok­ ratikus viszonyok kialakulását sem. Nem állítom, hogy Fekete tárgyalt írásá­ val valamiféle újabb hatalomgyűjtő offenzí­ vát kíván megalapozni. Ám az általa közölt százalékos eredmények - melyekről láttuk, hogy erősen vitathatók - mégis alkalmasak arra, hogy a bekerítettség érzésére egyébként is hajlamos koalíciós erőkben indokolatlanul növeljék a fenyegetettség érzését, mégpedig úgy, hogy azt gondolják: 1994-es esetleges �palócföld 92/6 választási vereségük egyben megsemmisülé­ süket is jelenti majd. Különösen így van ez, ha azt is figyelembe veszem, hogy a szerző ta­ nulmányának második - és a Magyar Fórum révén nagyobb publicitást élvező - változatá­ ban a nemzeti-konzervatív csoport pozícióit még tovább rontotta. Csak így vált lehetővé annak kimondása: "Hatalomból történő ré­ szesedésük (25 százalék) lényegesen keve­ sebb, mint a liberálisoké és némileg elmarad a volt MSZMP, a mai MSZP összhatalmon belüli arányától is." Azzal viszont, hogy elis­ meri: túlzás lenne baloldali veszélyről beszél­ ni, rávilágít mondanivalójának egyik fontos, ha nem a legfontosabb politikai tartalmára. Nevezetesen arra, hogy a "fő veszélyt" a libe­ rálisok jelentik a nemzeti-konzervatív cso­ port, de az egész magyar demokrácia számá­ ra. Hiszen: "Választási győzelem esetén totá­ lis hatalommá, 75-80 százalékká is növelhető a mai 43 százalékos arány." Holott, mint lát­ tuk, ezeket az állításokat saját korábbi adatai sem támasztják alá minden tekintetben, az általam végzett - Feketéénél semmivel nem megalapozatlanabb - számítás eredményei pedig egyenesen cáfolják. Fekete Gyula helyzetértékelése, s az ennek nyomán kiala­ kuló hangulat viszont semmiképpen nem kedvez a megfontolt és konszenzuskereső po­ litizálásnak, s a politikával szükségképpen együttjáró időnkénti (nem csak választási!) vereségek higgadt tudomásulvételének.Aho­ gyan elfogadhatatlan számomra az ellen­ zék egyes képviselői részéről gyakran el­ hangzó azon állítás, mely szerint nekik - az önkormányzatoktól eltekintve - semmi ha­ talmuk nincs, így semmilyen felelősség nem terheli őket az országban végbemenő fo ly a ­ matokért, ugyanúgy veszélyesnek tartom a kormánypártok félelm eit erősítő kijelenté­ seket is. Fekete másik fontos megállapítása sze­ rint az a nagy baj, hogy a "monolitikus hata­ lomhoz hozzászokott apolitikus lakosság" nem tudja: nem minden hatalom a kormány­ pártoké. Ez azt hiszem így van. Ezért is látom szükségesnek az effajta vitákat, illetve ezek eredményeinek - ha vannak - higgadt, a de­ mokratikus politikai kultúra kiteljesedését elősegítő tudatosítását. Ugyanakkor azzal meg kell tanulni együttélni minden pártnak és politikusnak, hogy a többpártrendszerre és szabad választásokra épülő demokrati­ kus politikai struktúrák igazságtalanok. Leginkább azért, mert a választások alkal­ mával az állampolgárok nem csak a saját ha­ tókörükben teszik felelőssé a kormányzó erőket, hanem az ország általános állapotát kérik rajtuk számon. Olyat is, amiről lehet, hogy valóban nem tehetnek. Ennek az ellent­ mondásnak a feloldására logikailag három megoldás kínálkozik. Az egyik szerint, akkor minden hatalmat a mindenkori kormány­ p á rt(o k)nak! Világos, hogy Fekete sem ezt akarja. A másik szerint lehetőleg minél rit­ kábban kell, ad absurdum egyáltalán nem szabad megzavarni az ország felemelkedésén munkálkodókat a választások jelentette koc­ kázatokkal. Ezt sem kívánja épeszű politikus ma Magyarországon. A harmadik - számomra is szimpatikus, de igen nehezen járható út - hogy a " rapid megoldások" helyett mindenki bízzon saját híveiben. Abban, hogy az általa hangoztatott és politikai tetteivel is igazolt értékek töme­ ges, ha nem is kizárólagos támogatást élvez­ nek a társadalomban. Abban, hogy szimpati­ zánsai - így nem megcsalatva vagy kiábrán­ dítva - kitartanak mellette "jóban-rossz­ ban", kormánypárti és ellenzéki pozícióban egyaránt. Ügyeljenek a pártok arra, hogy po­ litikusaik ne csak saját tagságuk körében váltsanak ki rokonszenvet. Hogy az emberek a politikában ne csak ellenségek hadakozá­ sát és gyalázkodását lássák, hanem az állás­ pontok és képviselőik kölcsönös tiszteletét, annak feltételezését, hogy a másik is jót akarhat attól, hogy másként akarja. Ettől is 577 �palócföld 92/6 jelentős mértékben csökkenhet a veszélyér­ zet. Elismerem, hogy mindennek kemény fel­ tételei vannak. Többek között az is, hogy a la­ kosság valóban hitelesen informálódhasson a politikai erők tevékenységéről, a kormány és az ellenzék hibáiról és erényeiről. E téren is Hibó Tamás: Cím nélkül (tus) 578 sok tennivalót látok. Ezzel együtt kívánok minden pártnak - F e ­ kete Gyula pártjának is - több ilyen nyugodt önbizalmat. Í gy talán rruijd kevésbé kell tartaniuk egymástól. S nekünk is tőlük. �palócföld 92/6 Fekete Gyula Számszerűsíthető tények (válasz Kovács László I mre írására) Mindenekelőtt köszönöm a kritikai írást. Ez a legrészletesebb és a kérdéses polito­ lógiai problémába leginkább önmagát beleélő tanulmány. Ha röviden le tudom írni a tanulmány megírására inspiráló tényezőket; ha a mérhetőség kérdéséről véleményt mondok, ha néhány közismert bizonyítékot felelevenítek annak érzékeltetésére, hogy mely hatalmi ágban milyen politikai erők érvényesülnek, akkor talán minden olyan kérdésre megválaszolok, ami - mint kérdés-felvetődik tanulmányommal kap­ csolatban Kovács László Imre írásában. A tanulmány megírását a képviselői rendszeresen takarítsa a szemétledobókat munkám legteljesebb lakossági félreértése (irtózatos az onnan kiáramló bűz), és nyáron váltotta ki. Még annyira döbbenetesen mo­ ne egyszerre küldje szabadságra több ház­ nolitikus pártállamban gondolkodnak az em­ tömb gondnokát; berek, hogy tudatukban az MSZMP egy par­ - azt, hogy egy iskola előtti főúton - ahol lamentnek adta át a hatalmat, és mi képvise­ most októberben is halálra gázoltak egy 11 lők a volt MSZMP valamennyi jogosítványát éves diáklányt - jelzőlámpa legyen felszerel­ megörököltük. Képzeletükben valamennyi ve; történésért mi felelünk az országban, hisz - azt, hogy a délutáni (22 óráig tartó) mű­ "miénk a hatalom". Csak néhány példát hadd szak dolgozóit ne félóránként járó buszjára­ soroljak fel: tok szállítsák haza. a) Újpesten SZDSZ-tag a polgármester, Hosszan sorolhatnám önkormányzati Budapesten SZDSZ-tag a főpolgármester. közbenjárást kérő leveleim tartalmát, ame­ Mégis engem, MDF-es képviselőt hibáztat­ lyeket - ha kaptam választ - már úgy mellé­ nak azért, ha választókörzetemben nem tu­ keltem a hitetlenkedő, csodálkozó honpolgá­ dom elérni: roknak, hogy kérésüket támogatásom ellené­ - azt, hogy este 22 óra után is zajongó re is elutasították. Képtelen voltak felfogni, vendéglőt a csend betartására kötelezzenek, hogy az önkormányzatok a parlamenttől (és mivel a vendéglő fölött lakó, másnap kora végrehajtó hatalomtól stb.) függetlenek, kér­ reggel kialvatlanul munkába induló buszve­ hetek, könyöröghetek - de mást nem tehetek. zető vagy ápolónő emiatt mások életét is ve­ Nem kell különösebben taglalnom, hogy a la­ szélyezteti; kosság hozzám forduló 1 százalékát talán - azt, hogy az Ingatlankezelő Vállalat meg tudom győzni ártatlanságomról a jelzett 579 �palócföld 92/6 problémák esetében, a 99 százalékot azon­ rémpéldát. A szomorú az, hogy az ilyen akci­ ban nem, hiszen el sem jönnek hozzám ha­ ókat támogató tömegtájékoztató eszközök nem csak látatlanban szidalmaznak vagy ezt nem tudták - illetve nem adtak helyet az korholnak ugyanezen gondok miatt. alkotmányellenességre figyelmeztető véle­ b) Az elmúlt 30 évben igen sok igazságta­ ményeknek - és hogy maguk a szervezők is lan, szabadságtól és vagyontól megfosztó ha­ félreismerték a Parlament lehetőségeit. tározatot hoztak a bíróságok és a helyi taná­ Még nem volt meg a temetése egy MDFcsok is. Enyhébb esetekben az állásuktól es éhségsztrájkoló ismerősömnek. Éhség­ fosztották meg az áldozatokat, akiknek ma sztrájkjával el akarta érni, hogy a Paksi kevesebb a nyugdíjuk. Rendszeresen érkez­ Atomerőműnél a munkástanács szerint jó­ nek hozzám kérések, hogy az igazságügyi mi­ nak látott szervezeti rend érvényesüljön. Nem tudta megérteni, hogy egy rész­ niszternél érjem el: - politikai okokbó l történt elbocsátások vénytársaság érdekvédelmi szervezetektől megsemmisítését és a kárvallottak kártalaní­ függetlenül is dönthet, és igencsak áttételes és közvetett a függése a részvényvagyon egy tását; - házukból kilakoltatottak most is meglé­ részét birtokló államtól is. Halála már csak azért is tragédia volt, mert éhségsztrájkját a vő lakóházukba való visszaköltöztetését; - 1956 mártírjainak gyermekeitől akkor posztbolsevik sajtó gúnyolódva, pocskon­ megtagadott árvaellátások utólagos folyósí­ diázva emlegette - akárcsak dr. Réti M iklós képviselőtársamét - hiszen sajnálkozás és ki­ tását; - a ma is közöttünk mászkáló gyilkosok tüntetett sajtófigyelem csak kormányellenes éhségsztrájkolókat illet meg. és tömeggyilkosok megnevezését. Még egy példát mondok: október elején Hiába is magyarázom kérelmezőimnek, hogy az. igazságügyi miniszter nem főnöke a választókörzetem mintegy 100 polgára pró­ bíróságoknak, nem utasíthat bírókat ilyen bált arról meggyőzni, hogy a Parlament és a vagy amolyan ítéletekre - nem értik. Többsé­ gazdasági élet nem külön hatalmi ág, igenis gük el sem hiszi, hogy "az igazságügy minisz­ nekünk kötelességünk lenne előírni, hogy a tere nem szolgáltathat igazságot" és "MDF- bankok mekkora kamatot számíthatnak fel bolsi" összejátszást nekem címezve rámcsap­ hiteleik után. Nem tudtam őket meggyőzni és ja az ajtót. Kisebb része az ilyen panaszosok­ a többségük a kormányt, Parlamentet szidal­ nak elfogadja valamelyik jogsegélyiroda cí­ mazva távozott. d) Igen sok panaszom van a törvénye mét, ahol képzett ügyvédek talán észrevesz­ közhírré tételével kapcsolatban. 1991-ben és nek valamely perújrafelvételi lehetőséget. c) az Országgyűlés költségvetési-, adó- és 1992-ben olyan rendszerváltoztató szellemű pénzügyi bizottságának tagjaként tanácsta­ törvények születtek meg, amelyek jogvesztő lanul forgattuk - kormánypárti és ellenzéki hatályúak voltak, többszázezres-milliós ká­ képviselők egyaránt - 60 ezer személy aláírá­ rok is érhették a határidőket nem ismerő ál­ sokkal alátámasztott követelését, miszerint lampolgárokat, vagy a nem magyar állampol­ tiltsuk meg a biztosító intézeteknek a gépjár­ gár károsultakat. Tudvalevő, hogy a rádió­ müvek után fizetendő biztosítói díjak emelé­ ban, a televízióban, a napi sajtó túlnyomó ré­ sét. Ilyet mi nem tehetünk meg, köznevetség szében azok vannak felső és középszinten tárgya lennénk. Ha netalántán mégis ilyet döntési pozícióban, akiket még a múlt rend­ tennénk, az Alkotmánybíróság ezt már más­ szer legsúlyosabb bűneinek - tömeggyilkos­ nap megsemmisítené, mint alkotmányellenes ságoknak, tömeges kivégzéseknek, vagyo­ 580 �palócföld 92/6 nokból történő kiforgatásoknak, a legele­ mibb emberi jogok eltiprásának - eltitkolása, elleplezése érdekében neveztek ki. Nem cso­ da tehát, hogy micsoda tömény ellenszenv és gyűlölködés kíséri az igazságtételi, kárpótlási próbálkozásokat ezekben a médiumokban. Azon sincs semmi csodálnivaló, hogy a tele­ vízió a Földművelődésügyi Minisztérium nyolcszori(!) felkérése ellenére sem indított ismertető sorozatot legújabbkori legnagyobb vagyonfelosztásunkat elrendelő törvény, a szövetkezeti törvény ismertetésére. Néhány jellemző eset: - 1991. december 16-án, az első kárpót­ lási törvény lejártának estéjén az újpesti MDF-irodába betérő két érdeklődővel sza­ ladtunk sürgősen a postára. Legalább jelez­ zék az igényüket. A mindig zsúfolt kárpótlási irodák elriasztották őket, nem tudták, hogy a késlekedés jogvesztő hatályú. - 1992. májusában egy újpesti laka­ tosipari szövetkezet alapító nyugdíjas elnöke jött hozzám segítségért. A szövetkezeti tör­ vényben előírt üzletrész-bejelentési lehető­ ség utolsó napján tudta meg - és jelentette be - üzletrész iránti igényét. Kapott is 170 ezer forint értékű vagyonjegyet - míg hasonló ko­ rú, a nyolcvanon már túllépett - társai nem kaptak, mert nem tudott már nekik szólni. Volt munkatársai őt hibáztatják, arra gon­ dolnak, hogy azért nem szólt nekik, mert így több vagyonjegy várományosa lehetett. Mi­ ért nem írtuk elő a kötelező tájékoztatást kérdezte és nem hitte el, hogy ez nincs a ha­ talmunkban. Még szeptemberi fogadóórám­ ra is eljött, retorziót követelt a rádió és tele­ vízió jogvesztő törvényeket bojkottáló maga­ tartása miatt. Groteszk, de a mai helyzetből fakadó törvényjavaslatra is buzdított: miért nem állítjuk vissza a kisbírók intézményét, akik minden héten trombitás hírnökök kísé­ retében kidobolják és kihirdetik az új tör­ vényeket és kormányrendeleteket, illetve le­ járó határidőkre figyelmeztetnek? - 1992 júniusában ellenzéki pártok a kár­ pótlás "meggyorsításának" az ürügyén - a földigénylés megújítására nyújtottak be tör­ vényjavaslatot. A határidő jogvesztő hatályú lett volna, és nagyon hamar - augusztus 15én - lejárt volna. A jogvesztést csak az utolsó pillanatban törölték a törvényjavaslatból a kormánypártok. A nyári szabadságok, a tö­ megkommunikáció szokásos törvény­ elhallgatása miatt az érdekelteknek csak egyharmada újította meg a termőföldben történő kárpótlás iránti igényét. Ebből is ér­ zékelhető annak a veszélynek a komolysága, amitől a kárvallottak kétharmada megmene­ . kült. - Idén októberben is több lakossági fel­ szólítás érkezett hozzám annak érdekében, hogy kapjon a tömegkommunikációban nagyobbnyilvánosságotamostjogvcsztőhatálylyal lejáró nemzeti gondozási törvény, illetve a szabadságvesztést elszenvedetteket kárpót­ ló törvény. Hiába hangsúlyoztam, hogy erre nincs hatalmunk - és az igazságtétel ellend­ rukkereitől pedig irreális lenne e tárgykör­ ben tájékoztatást elvárni - a panaszosok ma­ kacskodtak. Akkor legalább nyújtsak be tör­ vényjavaslatot a jogvesztő határidők meg­ hosszabbítására. - A terjedelem nem teszi lehetővé a sok-sok konkrét példa és választókerületi képviselői tapasztalat további felsorolását. Valamennyi orvosolatlan panasz arra figyel­ meztet, hogy a lakosság igen széles tömegei nem tudják, nem ismerik a parlamenti képvi­ selők hatalmának alkotmányos korlátait. Olyan dolgokért is hibáztatnak minket, ame­ lyeket nincs is lehetőségünk orvosolni. A mérhetőség problémája felveti azt a dilemmát: aki attól fél, hogy a mérési ered­ ményét szétszedik a kritikusok, az arról is le­ mond, hogy egy hozzávetőleges nagyságren­ det érzékeltető adatot meghonosítson a köz­ tudatban. Én úgy döntöttem - mivel a tömeg­ kommunikációban oly gyakran emlegetik a 581 �palócföld 92/6 teljhatalomra törő kormány mumusát, oly gyakran rémisztgetik keresztény-nemzeti kurzussal és fasizmussal a lakosságot - hogy van értelme egy ilyen jellegű számításnak. Már az is eredmény, ha a lakosság egy részé­ ben tudatosodnak az egymástól függetlenül létező hatalmi ágak; ha megérti azt, hogy nem mindenért mi vagyunk a felelősek, hi­ szen csak az összhatalom egy hányada a ke­ resztény-nemzeti pártoké. "Nem tűnnek célravezetőnek azok a meg­ oldások, amelyek e kérdés komplexitását szándékosan vagy anélkül figyelmen kívül hagyva egyetlen tényezőre redukálva oldják meg a feladatot" - írja Kovács László Imre kritikai cikkében. Hát épp ez a feladat! Az összhatalom felmérése és felparcellá­ zása! Szerencsére a statisztikai, közgazdasági szakirodalom számos ilyen jellegű próbálko­ zást tartalmaz. Még közgazdasági Nobel-dí­ jas is - a z 1978. évi - beleártotta magát a ha­ talmi statisztikák kidolgozásába. Ha nem is fogadom el elméletét - sok elgondolkodtató kritikát kapott -, de ötletet tőle is szereztem. Bennem az a vélemény alakult ki, hogy a probléma valóban olyan összetett, komplex, hogy nem szabad meghatároznom egy-egy hatalmi ágon belül kvantifikált eredményt, például azt, hogy a szakszervezetekben belül 5 százalék vagy 15 százalék a kormánypártok szellemiségét meghatározó nézetek ereje. Elég konstatálnom valamely politikai erő lé­ tét, és az előjel-statisztika szabályai szerint eljárni. Ennek a legvégső összesítése még elbírja a kvantifikálást, de az egyes előjelet kapott tényezők (esetünkben az egyes hatal­ mi ágak) már nem bírják el. Hiszen bármely statisztikus előtt nyilvánvaló, hogy az előjel­ statisztikák nem a patikamérleg igényeit elé­ gítik ki, hanem a tényfeltárás eszközei. Valószínűleg nem lehet vita tárgya, hogy a kormánypolitikát leginkább toleráló mun­ kástanácsok befolyása nincs 25 százalék az érdekvédelmi szervezeteken belül, jó ha 10 582 százalék van. Úgy tűnik, nagyvonalú voltam a kormánypártok befolyását illetően. De in­ kább irányukban tévedek, semmint tagad­ jam az ilyen jellegű befolyást, még ha az mi­ nimális is. Kovács kritikája sokallja az ér­ dekvédelemnek tulajdonított négy hatalmi egységet. Erre csak azt tudom mondani, hogy az Érdekegyeztető Tárgyalások határozatait közli a Magyar Közlöny, a Magyar Köztár­ saság hivatalos lapja. Nem közli viszont a legnagyobb önkormányzatok (pl. Budapest) vagy megyei közgyűlések határozatait, a Társadalombiztosítási Tanács vagy a Bank­ jegytanács döntéseit. Ezzel együtt nem ér­ zem, hogy nagyot tévedtem volna, mert ha három hatalmi egységben jelölöm meg az ér­ dekvédelmi szervezetek erejét, akkor már el kellett volna tekintenem a munkástanácsok ebben betöltött viszonylag csekély szerepkö­ rétől. Meg kell jegyeznem, hogy a hatalmi struktúra országonként és koronként válto­ zó. Finom struktúrákban akár 30 hatalmi ág is felsorolható. Pl. a világ országainak a több­ ségében a családfő hatalma - nagycsalád esetén akár 20-30 ember feletti hatalma - lé­ nyegesen látványosabb, mint bármely közhi­ vatalnoké. Más országokban a külföldi hatal­ maktól való függés lényegtelen - nálunk vi­ szont nem tagadható a szerepe. Nem tartom tehát hibának azt, hogy a később - a Magyar Fórumban - megjelent dolgozat kritikai ész­ revételek hatására több hatalmi ággal szá­ molt, mint a Palócföldben megjelent írás. A rendőrség, mint független hatalmi ág figyelembevétele azért volt fontos, mert min­ den konkrét lépésben a kormánytól függetle­ nül dönthetnek. Kovács kritikája kétségbe vonja, hogy a rendőrségnél nincs befolyása a kormánykoalíciónak. Sajnos túl sok képvise­ lői tapasztalatom van az ellenkezőjére. De hadd mondjak egy országos példát: 1990 ok­ tóber végén útonálló bandák gettósították az országot, milliók mozgásszabadságát, alap­ �palócföld 92/6 vető emberi jogait bűnös módon korlátozták, több halálesetet és milliárdos kárt okoztak. Alkotmányra tett esküjüket csúfosan meg­ szegve, a közrend szolgálatára szánt hivatá­ sukat elárulva a rendőrség ellenszegült a kor­ mánynak és gyakorlatilag a puccsisták olda­ lára állt. Kell-e ennél több bizonyíték? Miért nem tekintem önálló hatalmi cég­ nek a Vagyonügynökséget vagy az oktatást kérdi kritikájában Kovács. Nem tekinthetem egyiket sem önállónak, hiszen a Vagyonügy­ nökség szorosan a Kormánytól függ - veze­ tője pl. a Kormány tagja az oktatásban pe­ dig nagyrészt az önkormányzatok elképzelé­ sei érvényesülnek. Ha kapok kritikát, legtöbbször azért ka­ pom, mert úgymond túlbecsülöm a kormány­ pártok befolyását. Például a kormányellenes műsorok több tucatnyi órájával szemben nincs öt percnyi kormányt megvédő jegy­ zetidő a rádióban vagy a televízióban. A ha­ zugságok, rágalmak özönére még csak töre­ dék százalékban sem válaszolhatunk. Eltúl­ zott tehát az ott általam feltételezett befo­ lyás. Sajnos, igazat kell adnom ezeknek a vé­ leményeknek is. Bízom azonban a nagy szá­ mok igazságot mindig tartalmazó törvényé­ ben, és abban, hogy az előjel-pontatlanságok pozitív és negatív előjelei összeségükben ki­ küszöbölik a torzítást. Hibó Tamás: Utolsó paradicsom (tus) 583 �palócföld 92/6 Szikra János Két vers között S a csönd szélütött lapjai között pamutpuhán egy árva szárny köröz. Madár lapozza szét az ég szurokba-alvadt éjjelét. Miféle látcső fókusza mérhetné be e kusza szárnyalást; miféle gyilkos célkereszt tájolná be e léttelent, s miféle könyvbe íratott betűtlenül e halott röppálya-ív, két szárnycsapás között s mivégre, mond, e csönd? A Zöld-tónál A Zöld-tónál, a tengerszem mellett holtig cllaknál, itt otthon vagy, a bércek közt - ezt mondtad a Zöld-tónál. A Zöld-tónál, a gleccservölgy fókuszában föllobbant a boldogság a szívedben, és lelkemben megcsobbant. 584 �palócföld 92/6 Kikiáltó Ártatlan volt valamennyi: partizánok s fegyverhordozók, az álnokok, az ülnökök, a belépők, a nyitányok, a finálék, a bonvivánok, a hívők, az isten tagadók, a tagok, a megtagadottak, a fölvettek, a letaszítottak, a moszkoviták és a hódolók, a bűvölők, az elbűvöltek, a hülyék, az elhülyítettek, a megskalpoltak és a skalpolók­ Amiként ártatlanok ők is: minden farkastorkit pásztor, politikus prédikátor, polgármester, simlis jegyző, följelentett följelentő, fölpuffadt ostyazabáló, melldöngető önimádó, ájtatos sziáé-ügynök, kampányokba belezüllött népmívelő trikóárus, pracliját dörzsölő Pilátus Kikiáltom, nem kell lista: csak én voltam kommunista, csak én vagyok, Mohács óta minden szent ügy elkúrója, minden kerék megkötője, ejrópa dögtemetője, aki, ím, középre állok. Jelöljétek ki az Embert. Nem kedvelem, hogyha reszket a Mester keze. 585 �palócföld 92/6 Hibó Tamás CURRICULUM VITAE Hibó Tamás 1947-ben született Szolnokon. Szüleivel Salgótarjánba költözött, ahol első mestere Iványi Ödön volt. Az ő biztatására jelentkezett 1966-ban a Török Pál utcai Képző­ művészeti Szakközépiskolába. Tanára Viski Balázs László volt, Kinek egyénisége és szak­ mai tanácsai meghatározóak voltak művészi gondolkodásának alakulásában. A Képzőművé­ szeti Főiskolára kétszer felvételizett - sikertelenül. Ezek után turistaként Lengyelországba utazott, ahol felvételt nyert a varsói Szépművészeti Főiskolára. A második évtől a Magyar Népköztársaság ösztöndíjasaként tanult festészetet, különböző grafikai technikákat és szob­ rászatot 1970-ig. 1971-ben fejezte be varsói tanulmányait. Féléves vívódás után felvételét kérte a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahová 1971-ben Ék Sándor támogatásával fel is vették. Szakmai tudását Raszler Károly és Rozanits Tibor irányításával bővítette. Főisko­ lai tnulmányait 1972-ben fejezte be. Ezután visszatért Salgótarjánba. 1974-ben Madách-ösztöndíjban részesült, majd 1975ben a "Munka-Művészet" díjjal tüntették ki. Önálló kiállításai: 1974-ben Salgótarjánban, 1977-ben a Ferencvárosi Pinceklubban, 1980-ban Balassagyarmaton, 1982-ben Budapesten a Lengyel Kultúra Házában és 1983-ban ismét Salgótarjánban. Több kisgrafikai és grafikai tárlaton vett részt alkotásaival. A nyolcvanas évek végén is­ mét a festészet felé fordult. Négy utolsó olajképe egy új - már teljesületlen - alkotói korszak lehetőségét jelzi. Életműve torzóként maradt ránk 1991. október 23-án bekövetkezett haláláig. (Összeállította Halászné Szilasi Ágota) 586 �palócföld 92/6 Brunda Gusztáv ”A nagy kétszívű folyón” (Ex libris Hibó Tamás) Társadalmi különállása, távolmaradása olyan természetes, magától értetődő volt, mint a sültkrumpli illata, amit mindig nagy gyönyörűséggel hámozgatott a horgász-tú­ rák esti tüzei mellettt. Ilyenkor mindannyi­ szor boldog volt. Nem is tudom, volt-e boldo­ gabb valaha, mint a természet még romlatlan tájain jó barátok közölt. Pontos, környezeta­ zonos viselkedését látva, az ember inkább gondolhatta volna gyűjtögetésből rapsicko­ dásból élő, afféle "erdei manónak", mint Sal­ gótarján főterén álló, ötvenöt négyzetméte­ res beton panelépület grafikusművész lakó­ jának. Félrevonultságának talán az is oka le­ hetett, hogy személyiségkörén belül alig akadt, akinek ne csípte volna a szemét ag­ resszív intellektualitása. Akinek felkeltette figyelmét Hibó Tamás művészete, s érdeklődik az életmű egésze iránt - netán ismeri is valamelyest e munkás­ ságot -, annak természetesen felvetődő kér­ dése lehet: ki volt ez a művész? Ki volt ez az erős társadalmi beállítottságú, létezésünk egyetemes kérdéseit önmaga életével gúzsba kötő, a külső történéseket lelkébe fordító, - a művek tanúsága szerint - olykor fanyar, máskor cinikus, de mindig könyörtelenül realista művész? Mint más esetben, termé­ szetesen itt is igaz, hogy amennyien ismertük őt, annyiféle portrét rajzolhatnánk személyi­ ségéről. Az én ábrázolástöredékem, már ba­ rátságunk okán sem lehet több szubjektív vázlatkísérletnél. Az elmúlt (hol nem múlt) tejmeleg rend­ szerünk ideológia és kultusz rendészei össze­ férhetetlen lázongónak, kezelhetetlen ellen­ zékieskedőnek, bárdolatlan hőzöngőnek tar­ tották. A mi, kedves jó Blazsek elvtársunk még aggódott is miatta, bár hogy őszinte le­ gyen, szívből örült az olyan szemfüles rende­ zők éberségének, akik egyszer bezúzatták Csemniczky Zoltán galéria-vezető róla írt rövid ismertető szövegét, máskor pedig egy salgótarjáni tárlatról likvidálták a nem kívá­ natos grafikáját. (Katalógusban szerepelt, falon már nem.) Különben teljesen igazuk volt, mert ez utóbbi képeltávolításos esetben az a bizonyos mű arcátlanul naturálisra sike­ rült és ráadásul politikai veszélyeket is hor­ dozott (magában). Amikor véletlenül meg­ kérdeztem Hibó Tamást, hogy rosszul esik-e neki a dolog, ő csak legyintett. Nem - felelte -, legalább történt a munkámmal valami és Ők is csináltak valamit. Ami az érzést illeti, a 587 �palócföld 92/6 művész nem biztos, hogy igazat mondott, de mindenesetre nem esett kétségbe. Pontosan tudta mi a társadalmi helye, milyen szereple­ hetőségekhez juthat, mit oszthatnak rá. Ta­ lán kilúgozott tisztánlátása segítette hozzá, hogy az utolsó pillanatig kitartott passzív re­ zisztenciája mellett. Amikor kisebb megal­ kuvásra kapacitáltam, felemelte kezét és azt mondta: No, no! Ne felejtsd el barátocskám, aki egyszer elmegy vacsorára tudnia kell, hogy annak ára van! - idézte kedvenc ókori sztoikus, félfülű, rabszolga filozófusát. A helyi, kortárs művészek közül mestere­ ként tisztelte Iványi Ödönt, a hetvenes évek­ ben barátja volt Hann Ferenc, egy időben jó viszonyt tartott Szatmári Bélával, Lóránt J ánost nemcsak emberileg érezte közel ma­ gához, hanem művészetét is nagyra értékelte. Szívesen beszélgetett, vitázott Mustó János­ sal, Szepesi J óskával, Hegedűs Morganhoz viszont szorosabb szálak fűzték. Imponált neki fiatal barátja féktelenül feltörő tehetsé­ ge, érezte művészi erejét. Kapcsolatainak köre nem zárult le a mű­ vészvilágban. Szívesen járt a salgótarjáni bridge körbe és nem hagyhatók ki e sorból a horgász haverok sem - sokan közülük nem is tudták, hogy művész -, s persze a számtalan munkásember. Nem kell elfelejtenünk, hogy Hibó Tamás proletár életet élt. Az alkalomszerű megbízásokat kivéve két kezével, fizi­ kai munkával kereste a kenyerét. Volt deko­ ratőr különféle gyárakban, később kőfara­ gással teremtette meg a családja és a maga életfeltételeit. Amikor az életpálya e lényegi aspektusá­ hoz érünk, meg kell állnunk egy pillanatra. Gondoljunk Hann Ferenc ugyancsak a Pa­ lócföld e számában olvasható emlékezésének első mondataira: "Hibó Tamás 1970-ben vi­ lágmegváltó szándékkal tért haza Varsóból. Tisztában volt képességeivel és eléggé biztos is volt magában, így hát a jómódú, a tisztes­ séges és a tehetséges művész sorsára vá­ 588 gyott.″ A valóság azonban gyorsan kiábrán­ dította. A helyi művészek politikai és emberi megosztottságát, a munkásság vigasztalan életét látva, a politika vidéki tocsogóiban gá­ zolva gyorsan felmérte lehetőségeit. A szem­ besülés annál is keserűbb volt, mert a művé­ szi élet feltételeinek megteremtésére remé­ nye sem lehetett. Két apró gyereke a másfél szobás lakás konyha-műtermében vasklori­ dos, kénsavas edények között csúszott-má­ szott akkor, neki pedig csak alkalmanként csurrant egy kis művészi megbizatás (Pán­ célvonat, Tanácsköztársaság, munkavédelmi plakátok, jubileumi emléklapocska és hason­ lók). E létperspektíva természetes módon ha­ tárolta be a művészi megnyilvánulás műfaji lehetőségeit - ilyen anyagi körülmények kö­ zött festésről szó sem lehetett -, s hívta életre a fiókban tartott, vagy csak szűk baráti kör­ ben bemutatott rajzait, metszeteit. Talán természetesnek is felfogható, hogy a rajzo­ kat a reménytelenség, s az alullévőkkel szem­ ben érzett szolidaritás hatja át. De ha jól megnézzük, ugyanezt láthatjuk a hivatalos megbízások lapjain, legyenek a figurák csa­ ládjuktól búcsúzó, harcba induló vöröskato­ nák, vagy a szocialista nagyipar hős munká­ sai (Kábelgyári munkások, A városépítő). A grafikákon pátosznélküliséggel, időtlen küz­ delembe fagyott arcokkal találkozunk. A "szocialista filmtörténetben" járatos műértő azt is mondhatná, hogy Hibó Tamás a ma­ gyar grafika Dusan M akavejevje. Legalább olyan hatásosan ábrázolta az "örömtelen lét örömtelen hétköznapjait" rajzain, mint a Ju­ goszláv rendező mozgóképen. Hibó Tamás állhatatos nyakassága, végletekig kiélezett meggyőződéssé épült a hetvenes években: mindaz ami társadalmi-politikai hazugság, demagógia, azt nem lehet, nem szabad erénnyé avatni. Ha az embert fogyóeszköz­ nek tekinti a modern ipari világ, az éppen ak­ tuális, önmaga kontrollját vesztette hatalom, �palócföld 92/6 az ellen lázadni kell. Gyűlölte a történelem, a háborúk, a totális rendszernek embert beda­ ráló mechanizmusait (XX. század című soro­ zat lapjai). A 70-es évek mindannapjaival szembesülve úgy érezte, illusztrálnia kell a "félig bevallott" történéseket: a titkok, a ta­ buk "könyveit". Ami művészetté lényegült a Hibó grafikákban az egyfelől tehát tudatos program, másfelől ösztönös, őszinte reakció a valóság történéseire (Menyegző). Ettől a kettősségtől érezhetjük a művek­ ben manifesztálódott drámaiságot oly erő­ vel, s állhatunk előttük szégyentől leforrázot­ tan S talán így érthető miért nem nyúlt diva­ tos, aktuálisan bevált eszközkészletek, kife­ jezési technikák után, hogy felőlük érkezzen korszerűnek tekintett művészi formákhoz. Nem látott felvállalhatóbb művészi progra­ mot önmaga számára, mint személyiségén, a korról alkotott nézeteinek szűrőjén átenged­ ni az általa látott, érzett világot műveibe, hogy azok saját felfogása szerint legyenek KOR-szerűek. Azt kell gondolnom, hogy olyan erős erkölcsi talapzatú művészettel van dolgunk, amelynek mércéje véletlenül sem osztályszempontú, hanem emberiség de nem civilizáció - szempontú. S ha az élet­ mód egészével szembesülünk, akkor még tá­ gabb értékhorizontról kell visszanéznünk, s azt kell mondanunk, hogy természet szem­ pontú (Történelem előtti ember, Történelem utáni ember). Ezért is lehetett mindannapi sirám szá­ mára az a pusztuló folyamat, amelybe földi világunk sodródott. Lehet, hogy többek szá­ mára hihetetlenül hangzik, de Hibó Tamás lelkileg nehezen élte meg a "világromlást''. Panteista volt? Talán igen, mert nem volt számára nagyobb Isten a Természetnél. Va­ lójában persze mégsem lehetett az, hiszen idealista sem volt. Mondjuk inkább azt, hogy a társadalom és természet lényegegységének tudatában szemlélte világunkat. Áhítattal is soha el nem únva tudtunk diskurálni e felfo­ gást közvetítő kedves filmhősünkről, Kuro­ sava Akira Derszu Uzalájáról. Hasonló volt helyzetünk ha C. Lévi-Strauss Szomorú tró­ pusok vagy Malinovski Baloma című mun­ kájáról esett közöttünk szó. Lelkében egy­ szerre élte az ősember, a rabszolgaság, a nyersnek tudott középkor és a szupertechni­ kák korát. Horgászott, gyűjtögetett, szentjá­ nos bogarak parázsló fényében gyönyörkö­ dött, s ha érezte hogy barátainak örömet sze­ rez vele, jó ételeket főzött, vagy felmondott néhány ókori sztoikus filozófust, polgári gondolkodókra utalt, Marxot idézett. S ha kegyetlen, mértéktelen élethelyzetek alakí­ tása volt soron - mert volt nem egyszer -, joggal remélhette, hogy mindannyian meg­ bocsájtunk neki. (Igaz, egyszer mégsem re­ mélte.) Egy-egy hosszabb beszélgetés után az volt az ember érzése, hogy a napi események megítélésében Hibó Tamás számára a teljes filogenézis a mérce. Micsoda ordító ellentét volt ez az életünket kitöltő ideológiai-politi­ kai kalibráltságú mércékhez képest. Csoda-e hát, ha "furcsa madárnak" tartották, s mint ilyenkor lenni szokott, jobb híján "becsmérlő jelzőkkel bőven illették". A hivatottság távolságtartását csak fo­ kozta történelemről alkotott pesszimista ké­ pe. Mivel nem tudott kellő mennyiségű bizo­ nyítékot találni arra az alapvető kérdésre, hogy az ölés, a gyilkolás mennyiben tartozik az ember lényegéhez, hátborzongató művészi víziói, profán, többször brutális ábrázolásai sokkolóaknak tűnhettek (XX. század, Dózsa, Facsoport). A társadalmi folyamatokról alkotott, a művekké sűrített pamflettjeit pedig egyene­ sen felháborítónak találták a politikusok (Si­ keres tárgyalás, Nagy kutyatanulmány, Vak vezet világtalant, A király meztelen, Vágta, Esperanto, stb.). Az ún. MESTER (a nagyhatalmú keleteurópai főigazgató) megszentségtelenítését még uralma teljében elvégezte, bemutatva 589 �palócföld 92/6 közben a mindenkori kondukátorok alattva­ nek.″ lókkal szemben érzett megvetését. S mily Lám peregnek a sorok, körözök, csak kö­ szomorú, a politikai történéseket előrevetítő, rözök Hibó Tamás személyiségének rejtet­ látnoki megfogalmazások sorában ott a "Ma­ tebb vonulatai felé közeledve, s nem tagad­ gyarország" című, amely kerítés-karám ha­ hatom, hogy félek megérinteni akár a máso­ tárán, ki-be mászó emberei a mát idézték, dik réteg buroklevélemlékeket is. Még akkor már 1984-ben. Hibó Tamás rezisztensnek bi­ sem merem megtenni, ha jól tudom, hogy kö­ zonyult az andalító, olykor gusztusos kisze­ nyörtelenül őszinte életet élt. Sokat álmo­ relésű eszmerendszerekkel szemben. Életét doztunk együtt, terveink között hosszú uta­ állandó ébrenlétnek, a dolgok lényegéig ha­ zások, nagy megszökések szerepeltek. Ez toló kritikai realista szemléletű művészi mindig jó mulatságnak bizonyult, ha már munkásságnak tekinthetjük. Művészete idejében nem tudott megszökni ebből a kis­ nagy, kényelmetlen lelkiismeret. Mintha városból. William Butler Yeats helyette is írta volna: Most, hogy Hibó Tamás elkezdte Nagy "Szólni, amikor hallgatnak, hallgatni amikor Utazását a vizek hátán, talán eljut gyakori ál­ üvöltenek, emlékezni, midőn mindegyre maink helyére: a Nagy Kétszívű folyóra. másképp emlékeznek, különállni, ha béget­ Hibó Tamásról Pál József tanulmányát és Zsibói Béla Hann Ferenc művészettörténésszel készült interjúját lapunk következő 1993/1. számának Műhely rovatában közöljük. 590 �palócföld 92/6 Hann Ferenc Hibó Tamás Hibó Tamás 1970-ben világmegváltó szándékokkal tért haza Varsóból. Tisztában volt képességeivel és eléggé biztos is volt ma­ gában, a jómódú, a tisztességes és a tehetsé­ ges művész sorsára vágyott. Hamar rájött e három kritérium együtt, a hetvenes évek Ma­ gyarországán, különösen a negatívumokat eszenciálisan magába gyűjtő Salgótarjánban nem lehetséges. Varsó kis Párizs volt akkoriban. Pro­ fesszora és Hibó mestere, európai léptékű alakja volt ennek a kornak. Az Academia hallgatói között amerikaiak, angolok akad­ tak, s a művészeti kollégiumban zenészek, képzőművészek laktak együtt. Olyan tárla­ tok, filmek, zenei események voltak, melyek nálunk tíz éves késéssel bukkantak csak fel. A főiskolások úgy jártak nyaranta Hollan­ diába, Dániába, mint mi Pozsonyba. Szembe­ sülni a hazai helyzettel és lehetőségekkel ki­ ábrándító volt. A varsói Főiskola jól felsze­ relt, szabad szellemű intézményként műkö­ dött. És nemcsak a varsói, a krakkói is. Nem véletlen, hogy azidőtájt a közép-kelet-euró­ pai grafikai kultúrának a bázisa és tulajdon­ képpen mintája is a lengyelországi grafikai tevékenységben volt fellelhető. Amikor Kass János 1970-ben meglátta Hibó litográfiáit - közöttük a "Szép Etelikó" tondóba komponált portrét - azt kérdezte: Hol létezik ekkora litografiai kő Magyaror­ szágon. A budapesti főiskoláról ugyanis a gyanakvó 50-es években elszállították a kö­ veket, hátha valaki röpiratokat gyártana raj­ tuk, s a várban sokuk, kis belső udvarokban, járdalépként funkciolnál ma is. A lengyel grafika formanyelve mindig meghatározta Hibó formanyelvét. De talán még fontosabb a népi szobrászat egy ágának világa. A fából faragott szent szobrokra gon­ dolok, melyeket mindenhol lehetett látni, s lehet ma is Varsóban s másutt - általában a mélyen katolikus Lengyelországban. Hibó korai rézkarcai, fametszetei, linó­ metszetei ezt a hatást mutatják, legalábbis konkrétan érzékelhető, különösen, ha arra a két példányban készült albumra gondolok 1970 tájáról -, melyből a "Király és a kutya­ mosó" című lap király-figurája, vagy a "Ke­ nyérbélből" című lap Szent János alakja vala­ hol ugyanarról szól és majdnem ugyanúgy. Annak a nemzedéknek, amely ma nő fel, né­ hány év múlva érthetetlen lesz a probléma naturális oldala, ámbátor az egyetemes része a majdani entellektüel számára értelmes ma­ rad. Mert a személyiség gúzsbakötése, az ál­ landó fenyegetettségérzet, a sikerszegény környezet szellemet, tettet rontó, mocsársze­ rű közege már ma sem úgy létezik, pontosab­ ban nem úgy létezik. Az ember természetében ab ovo meglévő szubanimális működési reflexek viszont lé­ 591 �palócföld 92/6 tezni fognak mindig is, amíg az ember két­ ágú. Ilyenek a tülekedés, az agresszió, a ha­ talmi helyzetből való terrorizálás vágya - és más ilyenek -, melyek mint téma sűrűn fel­ bukkannak Hibó Tamás grafikáin. A z az atti­ tüd, melyet az ő munkái mutatnak: az eleset­ tek mellé állás, a hatalmi téboly gyűlölete szorosan összefügg a személyes sorssal. A ketrecbe zárt párduc, mely villogó szemmel tekint ki a számára elérhetetlen szabad világ­ ba, nagyon könnyen sorsrajznak, akár ön­ portrénak is értelmezhető. Ez a gondolat jelen volt a kortárs művé­ szetben. Kő Pál ajtó nélküli kalitkájában ül a "szárnykészítő" - modellje Balázs János volt -, aki nem fér ki a megnyitott ajtón. Ha­ raszti, István ketrecében élő madár gub­ baszt, ám ha a nyitott ajtó felé röppen, az aj­ tó becsukódik. Jól érzékelhetjük, hogy a realisztikus Hi­ bó Tamás ugyanarról beszél, persze a grafika nyelvén, mely azért szigorúbb. Hűvösebb és tárgyilaosabb ez a hang, de a történet ugyan­ az. Hibó grafikáin ordító, üvöltő, leszíjazott, kikötött, megalázott, kiszolgáltatott, karám­ ba terelt, karóba húzott emberek vonagla­ nak, gesztikulálnak vagy fájdalmasan torzult arccal hevernek a megállított időben. Hibó Tamás, aki mindig erősen hivatko­ zott a szubjektum, a személyiség, az Istentől kapott tehetség primátusára, sokszor beleol­ vasztja a személyét a tömegbe. Amikor nem, akkor mindig felsejlik a figura mögött a sze­ mélyes sorsmotívum. Gullivere nem Swift Jonathan Gullivere. A furcsa és drámai, skurc-szerű helyzetben fekvő figura, megint csak önarcképszerű. Ez a torz mosolyú Gulli­ ver monumentális figura. Az őt pányvázó ap­ ró alakok szinte csak kontúrvonalakkal jel­ zettek, mozgásukat hangsúlyozza ki a mű­ vész, szemben vele: a statikus méltóságot je­ lentő, legendabéli hajóorvos századvégi rein­ karnációja. A cellában fekvő, vagy széken gubbasztó 592 katatón pózt felvevő alakok a végletes kiszol­ gáltatottság metaforái. Itt sem ritka a szemé­ lyes azonosulásra utaló jel, miként azon a la­ pon sem, ahol a kapuszerűen mutatkozó ná­ das előtt magányos karcsapásokkal úszik elénk a figura, mely krisztusi, robinzoni egy­ szerre, és jó okkal gyanakszunk, hogy a két előkép lényegi jegyeit a művész, is viseli. Komor és súlyos művészet ez. Ritka az olyan lap, mint az "Európa", mely frivol, já ­ tékos, kicsit obszcén, de mindenekelőtt kiáb­ rándult. Elég megdöbbentő hallani a művész jóslatát Európa és Magyarország várható vi­ szonyáról, a céda Európa és a megcsalatott kis népek korántsem mai keletű kapcsolódá­ sairól. A hatalom és a személyiség örök prob­ lematikája nagy műcsoportot érint. Itt a konkretizálható képi megjelenés csaknem mindegy. Csak a virtus szempontjából érde­ kes, hogy a képregényszerűen komponált történetben Brezsnyev a buldog és az arcta­ lan korcsok a talpnyalók. A történet az érde­ kes. Caligula, Nero, Hitler, Polpot, Papa Doc, Bocassa, vagy Ceausescu is lehetne a főalak. A cézár a társukat szaggattatja szét a szolgá­ ival. Csaknem mindegy az is, hogy a romok, katasztrófahelyek fölött mi himbálózik oly fenséges nyugalommal: a svasztika, a vörös­ csillag vagy bármely fanatikus terrorszerve­ zet emblémája. Hibó egyik legmegrázóbb, talán kulcsmű­ nek is mondható lapja az a grafika, melyen archaizáló oszlopokon, gólyafészkekben ül­ nek, ágálnak a figurák. Nincs másról itt szó, mint az ember magányáról, egyedülvalósá­ gáról, ugyanakkor arról a helyzetről, hogy mégis csak körül van véve sorstársakkal, ha­ sonló helyzetben lévő egyedekkel, ám a kö­ zöttük lévő kommunikáció szinte lehetetlen. Tulajdonképpen ez a helyzet az indiai osz­ lopszentek helyzetére utal, csak hát ott meg­ történt az, hogy a hívők eledelt visznek ezek­ nek a szenteknek. Ilyesmire itt semmiféle utalás nincs. �palócföld 92/6 Sűrűn látunk olyan munkákat is, ahol va­ lamiféle középkori barbár vásári hangulat fe­ dezhető fel, ahol a kicsit durva, buta tömeg előtt, valami pódiumon történik valami já­ ték; valami infernális színjáték, ahol valami Übü-király-szerű figurák ugrálnak a pódiu­ mon, vagy pedig a török karagőz árnyjátékra emlékeztető helyzetben, egy lepedő egyik ol­ dalán gesztikulál, fickándozik egy férfi és egy nő. Hogy mi van a függöny másik olda­ lán, tulajdonképpen nem látszik. A helyzet álságossága az, ami számunkra figyelemre­ méltó. A vásári hangulatot sugalló munká­ kon valamiféle nosztalgiát is érzékelhetünk ezután a letűnt idő iránt, másrészt talán a tö­ meg itt egy más minőségben szerepel. Nem annyira a szenvedő embercsoportról van szó, mint inkább az átjátszható, átverhető tömeg­ ről. Fontos arról is beszélni, hogy főképp az utóbbi években megjelenik egy hangulat Hi­ bó Tamás munkáin, ami nem csak a grafiká­ kat érinti, hanem sajnos a torzóban maradt festészeti tevékenységét is. Ez egy "danse macabre"-szerű, apokaliptikus hangulat, a nagy, emberi színjáték hangulata, amikor a művész már tulajdonképpen átlát a szitán: a Szakadékba önként lebukó figurára gondo­ lok, akit valamiféle delejezés hatására követ a tömeg, és valószínűleg az egész falka vala­ mikor a szakadék szélén végzi. Az egyik festményén felbukkan a szekér, amint a két száguldó ló tán a pokolba rántja azt a társaságot, mely vidáman mulatozik. Pucéran - mely megintcsak egy kicsit közép­ korias hangulatot idéz. Ez a mulatozó társaság már nem egy he­ donisztikus életörömöt igénylő, önfeledten mulatozó csoport, hanem az egészben valami baljóslatú hangulat érzékelhető és érezhető. A festményekkel kapcsolatban eszembe jut, hogy 1970-ben láttam Hibó Tamásnak egy festményét, mely Varsóban készült, s Salgó­ tarjánban a Főtér 13-ban lévő lakás nagyszo­ bájában ahogy belépünk a jobb oldali falon volt. Ez a festmény talán egy angyalt ábrázol, egy táj fölött suhanó angyalt. Rembrandti mély barna tónusokra emlékszem, eléggé klasszikus veretű, talán kicsit a Kondor-féle piktúrának a tanulságát mutató kép volt ez. Az új művek természetesen egészen másfé­ lék. Talán egy kicsit expresszívek, nem any­ nyira klasszikus hagyományokra utalnak. Nagyon erősen mutatják ennek a húsz éves grafikai múltnak a tanulságait és eredmé­ nyeit. Ha ezeket a képeket szemléljük, akkor tö­ kéletesen megértjük a művész idegenkedését a z ujfauv, ujszenzibilis vagy transzavantgar­ de festészettől, nem is azért, mert nem lehet­ ne elég fogékony másféle irányzatoknak az elismerése vagy legalábbis a stíluspluraliz­ musnak a tudomásulvételére, hanem ennek az életpályának amit ő végigjárt, logikus kö­ vetkezménye az a fajta művészi láttatás, amit ő mindvégig képviselt. Nem nagyon kü­ lönböznek lényegében a festményei a grafi­ káitól. Természetes, hogy a grafikának szigo­ rú formanyelve van (talán a fametszetei tet­ szettek nekem a legjobban, az az anyag na­ gyon keményen diktál). A festészet egy ol­ dottabb valami, a piktúra egy oldottabb vala­ mi, ezért mozdul el ő egy expresszív előadás­ mód felé. Végezetül nem tudok mást mondani, hogy talán Hibó Tamásnak nem ide kellett volna születnie, ebbe a világba. Jól el tudnám képzelni egy középkori rézmetszőnek, egy provencei város főterén, sátorban, bódéban, frigiai sapkában, jókedéllyel, soha el nem habzó sörrel, vagy egy üveg bordóival a keze­ ügyében s egy Rabelais-kötettel a hóna alatt. Elhangzott a Kisvárosi Gulliver című posthumus film bemutatóján, melyet Kovács Bodor Sándor készített a Nógrádi Történeti Múzeum számára Hibó Tamásról. 593 �palócföld 92/6 Krausz Tivadar valóban fehér* nem látok kinyitottál mit tudok rólad magamat se zárj be ablak legyek - - - minden fa fűszál az ég­ re mutat miért ne hinnék nekik mindez csupán az éj negatívja - - - vagy valóban fehér - - - túlon túl hangya járt a porban nem látom nem látszom a hóba írtakat tavaszra váltom ó szegény eszkimó - - az ki márványban jár túl jár időn észen - - és aki jár de úgy aki túlontúl jár - - - - - - - - - szakítás bűneimet összepakolom a dobozra masnit szeretetcsomag köszönettel visszaküldöm - - - veszem a fogkefémet és négy büdös lábra ereszkedem - - - - - - - - - - - az ő mozgásszerve a lélek érjen utól - - - - - - - - - - - h a t u d - -- -- - -- - *Az Isten hozott kárhozott című tervezett kötet szövegei 594 �Szvircsek Ferenc A magyar északi vasút tündöklése és bukása " Állhatatos törekvésünk: a szomjúhozó pataknak nagy vizeket szerezni, hogy abból egy hatalmas folyam váljék, mely képes legyen nagyszerű kereskedelmi szállí­ tásokat eszközölni.” Vállalkozók, kalandorok A vasútépítés, mint az ország gazdasági életébe történő bekapcsolódás lehetősége, nemcsak a megyei szénbányászat, az ipar és a mezőgazdaság, hanem az egész Felső-Ma­ gyarország gazdasági érdeke volt. Ezért te­ hát az első lépéseket a vasútépítés terén a megye földbirtokosai tették meg, amikor a bányászat, az ipar, a vasutak létesítéséért harcoltak. A Nemzeti Múzeumban már 1854. november 18-án Kubinyi Ágoston ve­ zetésével Nógrád, Borsod és Gömör érdekelt birtokosai értekezletet tartottak, hogy meg­ beszéljék és döntsenek az "Ipoly-Sajóvölgyi Vasút" létesítése ügyében. A vállalkozási kedv megléte azonban kevésnek bizonyult, a tőkehiány miatt az ötlet megfeneklett. A vasúti tervet 1857-ben melegítették fel újra, s ekkor belga tőkével szerették volna megva­ lósítani, de a pénzügyi krízis következtében a külföldi tőkések kivonultak a vállalkozás­ ból. A már korábban megismert és feltárt nógrádi szénvagyon biztosította, hogy a vas­ út megvalósításának kérdése nem került le a napirendről. A sok kis bányavállalkozás után az 1861. július 31-én engedélyezett salgótarjáni Szt.István Kőszénbánya Rt.-ben rejlett a po­ tenciális erő. Felismerték, hogy a társulat fejlesztésé­ nek gátja többek között a közlekedés, mert ha "...Gyöngyösre vagy Pestre, Losoncra, Ri­ maszombatra, vagy a belföldi vasgyárakhoz akarunk jutni, a nógrádmegyei országutat kell használni, mely jelenleg jó állapotban van és folytonosan javíttatik... De miután a vállalat súlya főleg a Duna felé esik, mert ezen irányban lehet a legjobb kőszénfo­ gyasztásra és kelendőségre számítani: tehát oda megy indítványunk, hogy a kőszénbá­ nyákból a Duna felé lőerőre épült vasút ve­ zettessék." A vasút irányára nézve, hogy az Balassa­ gyarmat vagy a Zagyva-völgyében, Hatvan 595 �palócföld 92/6 felé épüljön-e ki, arra nézve a döntési lehe­ tőséget az alapítandó Társulat tőkéseinek adták. A bányatársulat elnöki székébe br.Pró­ nay Albert koronaőr volt kiszemelve, akinek az inászói birtokán az 1840-cs években már feltárták a barnaszenet. Amikor a bányatár­ sulat megalakult, fedőszerve lett a vasútépít­ kezés megindulásának, melynek alapját a szénbányászati jog, a szénbányákból eredő jövedelem adta volna. Az igazgatóság nagy­ stílű manipulációba kezdett: a bányák érté­ két, jövedelmezőségét túlértékelve kam­ pányt indíttatott részvényesek szervezésére. Az alakítandó társaság programját 1861. ja­ nuár 13-án tették közzé, melyből megtudha­ tó, hogy a vasútépítkezést helyezték előtér­ be, hiszen a tervezett tőke több mint kéthar­ madát a vasút megépítésére szánták. A salgótarjáni bányászat elindítóiról, Moosbrugger Jeromos bécsi lakosról, Windsteig Gergely bécsi kőbányatulajdo­ nosról keveset tudunk, ugyancsak ismeret­ len Brellich János alakja is, aki pedig típusa volt azoknak az iparlovagoknak, akiket az európaszerte dúló vasútépítkezési láz ter­ melt ki. Brellich egyszerre játszotta a bányász­ szakértőt illetve a vasútépítő mérnököt, de legfontosabb az volt számára, hogy mindig megtalálta azokat az embereket, akik segít­ hettek tervének megvalósításában. Nagysza­ bású terveivel szinte a szélhámosság határán járt, mikor minden tőke nélkül indította meg legújabb vállalkozását. 1861 márciusában Brellich János a Pesti Naplóban elevenítette fel az. ipoly-sajóvölgyi vasút gondolatát majd ennek irányváltozta­ 596 tását javasolta. Új irányként a salgótarjáni szén telepeket jelölte ki annak ellenére, hogy a vonalvezetés során néhány műszaki aka­ dályt kelleti leküzdeni. (Hartyán és Pálfalva, valamint Somosújfalu és Salgótarján között egy 284 és 567 méteres alagutat terveztek.) A szívós szervezőképességű Brellich, egyéb­ ként a Salgótarjáni Vasfinomító alapítása előtt hét évvel már felvetette egy vasgyár lé­ tesítésének a gondolatát is, amikor így érte­ kezett: "...a tarjáni völgyben igen alkalmas helyek vannak vasfinomító kohók felállítá­ sára". Mint "vaspályaépítész" gr.Zichy F e­ renc érdemeit méltatta a vasútépítkezések­ ben majd örömmel közölte, hogy a gróf fel­ karolta a vasút ügyét és ezzel a Szt.István kő­ szénbányászat is jövedelmezőbb lesz. A kő­ szénbánya társulat terveit egyedül csak Volny J ó zse f, a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület igazgatója bírálta és fejtette ki kétségeit afelől, hogy a terv legnagyobb problémája a költséges vasútépítési vállalko­ zás lesz, mely a társulatot alaptőkéjétől fog­ ja megfosztani. A vállalat létesítéséhez végülis az adta a végső lökést, hogy a két felkért szakértő: Hantken Miksa geológus a medence szén­ kincsét mennyiségi és minőségi tekintetben kitűnőnek találta, Dolezsál vasúti mérnök pedig a Zagyva-völgyén vezetendő vasútvo­ nal tervét megvalósíthatónak vélte. Brellich János megújult szervezőképességgel harcolt, hogy az általa megálmodott vasutat tető alá hozza. 1861 áprilisában ismét nyilatkozott a vasútépítésről, elvetve a felvetődő szobi irányt, mert a hazai közlekedés központja Buda-Pest. Javaslata szerint: Pestről Hatva­ non keresztül a Zagyva-völgyön, Pásztó - �palócföld 92/6 Salgótarján - Fülek, majd innen a Sajóvölgy­ be, Rozsnyó - Dobsina - Kassa felé kell ve­ zetni az útirányt. A részvényjegyzés ugyan nem járt sikerrel, mégis az 1861. május 14én tartott közgyűlésen megalakult a Szent István Kőszénbánya Társulat. Ezen a köz­ gyűlésen az ipoly-sajóvölgyi vasút tervbevett építkezése miatt várakozó álláspontra he­ lyezkedtek, és tevékenységüket egyelőre csak a bányatelkek felvásárlására korlátoz­ ták. Fenntartották azonban a Társulat részé­ re a vasútépítés tervét is, melynek végpontja szerintük csak Pest lehet. A Társulat elnöke br.Prónay Albert lett (akinek azonban fel­ sőbb utasításra 1864-ben e vállalattól meg kellett válnia). A műszaki ügyintéző felada­ tát természetesen Brellich János kapta meg. Mivel az ipoly-sajóvölgyi vasút terve ismét megfeneklett, a Társulat szeptember 23-án határozattá emelte a most már gőzüzemű vasút építését Salgótarjánból Hatvan, Aszód, Gödöllő érintésével Pestre, majd Sal­ gótarjánból tovább Losoncra. Ez évben Szabó J ó zse f a neves geológus is Salgótarjánban dolgozott, mint bányabiz­ tos, a területről bányageológiai térképet is készített. 1862. február 2-án a Társulat vasútépítési engedélyt nyújtott be a hatóságok­ hoz, hangsúlyozva a szénszállítás jelentősé­ gét. Ezzel a kitétellel a közüzeműnek terve­ zett vasút nem vesztette el szénvasúti jelle­ gét. Érdekes módon a szokásos kamatbizto­ sítás megkérését a Társaság nem tartotta szükségesnek, részben mert a Reichsrat en­ gedélyeztetési eljárása késleltette volna az építkezés megindulását, részben azért, mert a közvélemény sem fogadta egyértelműen az ilyenfajta biztosítást élvező vasutak túlka­ pásait. A salgótarjáni társaság bízva saját anyagi erejében, önerőből kívánta sikerre vinni az ügyet. Időközben a folyamodókhoz csatlakozott: Ágost Coburg gothai herceg, aki már 1857-ben az ipoly-sajóvölgyi vas­ utat is pártfogolta, gr.F orgách Antal kan­ cellár, gr.F orgách J ó zse f, br.Sina Simon bankár, gr.Czebrián Ferenc és még több pro­ minens személyiség. Engedélyezett panama A 21 mérföld* hosszú és 14 állomásos vasútvonal engedélyirata és a vállalat meg­ alakulása gyorsan tető alá került. 1863. ja ­ nuár 19-én cégét "Cs.kir.szab.Pest-LosoncBesztercebányai Vasút és Szent István Kő­ szénbánya Társulat″ -ra változtatták. Az en­ gedély ugyan megvolt, de a tőke, a legfőbb mozgató erő hiányzott. Fontosságát hangsú­ lyozva ezért a részvényjegyzés aláírásának helyéül a bécsi Stametz and Co. bankár cégét jelölték meg. A közönség kevéske bizalmát azonban a megjelent programfüzet sem tud­ ta erősíteni. A hazai és később az egyre nagyobb sze­ rephez jutó külföldi tőkeérdekeltségek, me­ lyek különböző bizottságok mögé húzódtak, csupán fedőszervnek szánták a bányatársu­ latot a vasútépítkezéshez. A közönség szinte ösztönös bizalmatlanságát brossúrák, sajtó­ cikkek írásával próbálták csökkenteni. Mindez azonban pénzbe került. A vesztege­ tések eredményeképp 1863. júliusában több mint 400.000 forint elajándékozott rész­ vényt könyveltek el. A részvényjegyzés során azonban a kellő * 174 Km. a Szerző megjegyz. 597 �palócföld 92/6 mennyiségű tőke nem gyűlt össze és ekkor kapva kaptak az alkalmon, hogy 1863-ban a kormány a magyarországi éhínség enyhíté­ sére közmunkákat engedélyezett. Júniusban az udvari kancellária a vasútnak "némi álla­ mi támogatást" javasolt, miután az ügyeket Forgách Antal kancellár vette kezébe. Sze­ derkényi Nándor, 1865-ös leleplező cikké­ ben erre a tényre így utalt: "...miért, miért nem - nem tartozik ide -, kedvenc gyermek­ évé fogadta az idétlen szülöttet, s táplálásá­ ról is gondoskodott az ínséges pénzből." A társulat nem várta meg az igért köl­ csönügylet lebonyolítását, hanem 1863 ok­ tóberében a pest-salgótarjáni szakaszon megkezdték az építkezést. A csekély tőke hamarosan elfogyott, ezért Forgách Antal saját hatáskörében utasította a helytartóta­ nácsot, hogy az országos alapból folyósítson előleget a vasúttársaságnak, amely így megint hozzájutott 400.000 forint kölcsön­ höz. Az építkezés folytatását az 1864. július 18-án keltezett felhatalmazás tette lehetővé, mely engedélyezte a Társulatnak a szükséges tőke előteremtése céljából elsőbbségi köl­ csön felvételét 6 millió forint értékben. A ka­ matbiztosításról nem esett szó, mert a pénz­ ügyminiszter előtt feküdt az a bizalmas je­ lentés, mely beszámolt a Társulat kétes ügy­ vezetéséről, és a Társulat összeomlásának el­ kerülhetetlenségéről. A súlyos pénzügyi nehézséggel küzdő vállalat részvényjegyzései nem a terveknek megfelelően alakultak, pedig a pest-salgó­ tarjáni szakasz földmunkái elkészültek, és újabb tájékoztató füzet jelent meg a rész­ vényesek megnyugtatására. Hivatalosan kö­ 598 zölték, hogy "Cs.kir.sza.Pe st-Losonc-Besz­ tercebányai Vasút és Szt.I stván Köszénbá­ nyatársaság " néven fognak továbbműködni. Ezért a kibocsájtott kölcsönkötvényeket sürgősen el kellett helyezni, a feladatra Brel­ lich kapcsolatai révén a bécsi Schuller and. Co. közismert nagykereskedő és bankárcég vállalkozott. A bank azonban a kötvényeket nem tudta elhelyezni, de az építkezések foly­ tatása érdekében azok névértékének 40-50 százaléka erejéig osztrák, holland, svájci és német tőkéseknél elzálogosította. A kölcsö­ nökre adott váltókon a vasúttársaság is köte­ lezettként szerepelt. Sorozatos csődök A vasútépítkezés mellett bányanyitások­ kal is próbálkoztak, 1865-ben sikerült Jó ­ zsef - Johann védnév alatt kapott bányatel­ keken előbb József tárnát majd József aknát megnyitni. Itt a József-tárnánál - Salgótar­ ján községtől északra - szándékoztak meg­ építeni a vasút ideiglenes végállomását. A bányaüzemeknél nyereségről szó sem volt, sőt a fejtési munkálatokat csak a vasút meg­ nyitása után kezdték volna meg. A spekulá­ cióra való hajlandóságot bizonyítja az is, hogy annak ellenére, hogy a vasút megnyitá­ sa előtt (tervek szerint 1865. július 1.) több mint a kétszeresét elköltötték a bejegyzett tőkének, mégis újabb vasutak létesítésére tettek kísérletet. 1864. július 14-én megsze­ rezték a kassa-oderbergi vasútvonal kiépíté­ sének az engedélyét. Az előmunkálatokat 1865 márciusában kezdték volna meg, ugyanis a tervek szerint erre az időre befeje­ zik a Pest-Salgótarján közötti vas u tat. A �palócföld 92/6 Hatvan-Szolnok közötti vasútvonal befeje­ zésére is megszerezték az engedélyt, ennél a vasútnál az oderbergi összeköttetést akarták megvalósítani, Salgótarjánon keresztül. Ugyancsak engedélyt nyertek a DebrecenMiskolc, valamint Miskolc-Fülek közötti vasútvonal építésére is, de itt még a terepet sem tekintették meg. Végezetül engedélyt szereztek 1864. november 30-án arra is, hogy Hatvan-Gyöngyös között vasutat épít­ senek. Terveik szerint ezzel a vasútépítési programmal a felső-tiszai és mátrai területe­ ket kötötték volna össze Pesttel illetve FelsőMagyarországgal. A törekvést így is fogal­ mazta meg Wobesser Oszkár: "Állhatatos tö­ rekvésünk: a szomjúhozó pataknak nagy vi­ zeket szerezni, hogy abból egy hatalmas fo­ lyam váljék, mely képes legyen nagyszerű kereskedelmi szállításokat eszközölni." A Schuller bank nem tudta az időközben lejárt kölcsönöket visszafizetni, ezért 1865. július 10-én csődöt kért önmaga ellen: Ezért Pest város törvényszéke egy nappal később a Társulat összes vagyonára csődeljárás meg­ indítását rendelte el. Októberben a bánya­ szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a bányák értéke meg sem közelítette a cikk­ ben hirdetett 14 millió forintos értéket. A vasútépítés költségei az összegyűlt pénz nagyrészét felemésztette, a maradékot - el­ sikkasztották. A Schöller bankház csődje nyilvánosság­ ra hozta a hazardírozások tényét, mert nem­ csak a bányák és azok jövedelme nem érte el a propaganda kiadványokban igérteket, de titkos célokra, azaz megvesztegetésekre kö­ zel 780.000 forintot fizettek ki. A Társulat részvényei 10 nap alatt a névértékűk 75 szá­ zalékra zuhantak. Ferenc József uralkodói segítsége A Társaság nem elégedett meg a sajtóbeli védekezéssel, hanem gr.Forgách Antal köz­ benjárását kérték az uralkodónál. 1865. au­ gusztus 31-én Bécsben fogadta a küldöttsé­ get Ferenc József, és kedvező döntéséhez a politikai helyzetben bekövetkezett változá­ sokat is szerepet játszottak. A "hazánk és la­ kosai javára megmenteni" kívánt vasút "fennakadás okaira" indított vizsgálatot si­ ettetni kívánta az uralkodó, és engedélyezte a tisztán magyar érdekeket szolgáló vasút ügyeinek állami támogatással való rendezé­ sét. A háttérben mozgó gazdasági és politikai erők elérték, hogy 1866. augusztus 9-én Schmidt Pál bányafelügyelő lemondása után Pancaldi Márkus vette át a bánya ve­ zetését, akit október 6-án Zemlinszky Rezső váltott fel, mint bányafelügyelő. 1866. októ­ ber 14-én már hírül adták, hogy a kormány beavatkozása révén a vaspálya sorsa bizto­ sítva van, majd november 6-án megszüntet­ ték a csődeljárást. Most már nem csak egy Társulat ügye volt a vasútépítkezés, a ma­ gyar és osztrák hatóságok, hitelezők a válla­ latot igyekeztek talpraállítani. A kormányzat 1,8 millió forint kölcsönt és 1 millió forint értékben vasanyagot bizto­ sított a Társulat számára. November 3-án a közgyűlés a Társulat nevét is megváltoztatta, amikor felvette a "Magyar Északi Vasút Társulat" nevet. Az 1864-ben kibocsátott elsőbbségi kölcsönt visszavonták és helyette 7,2 millió forint névértékű 1872-1877-ben törlesztendő elsőbbségi kölcsönt bocsátottak 599 �palócföld 92/6 ki. A szénbányászat megindult, de az új név­ vel is a vasútépítés elsőbbségét akarták hangsúlyozni. A helytartótanács királyi biz­ tost nevezett ki a kincstár értékeinek biztosí­ tására, a pénzügyminisztérium pedig két ta­ got delegált az igazgatótanácsba. Az állam min fő hitelező ismételten segéllyel támogat­ ta az építkezést, ennek eredményeképpen 1867 március közepén a Pest-Salgótarján közötti vasútvonal elkészült. Április 2-án indult el az első próbavonat a pesti indóházból, igaz egyelőre Hatvanig. Május 19-én a salgótarjáni szakaszt is átad­ ták a forgalomnak, s ezzel a széntelepeket összekötötték a fogyasztópiaccal. Az osztalék elmaradt A vasútnál a problémák nem oldódtak meg, a nyereség az adósságok törlesztésére sem volt elég, nemhogy osztalékot tudtak volna fizetni, illetve a vasutat Besztercebá­ nyáig továbbépíteni. 1867 szeptemberében megint összeomlás előtt álltak. A vaspálya rossz állapotban volt, az állomásokon nem épültek kitérők, a kevés mozdony és kocsi nem tudta az igényeket ki­ elégíteni. A vasút ebben az állapotában "zsákvasút″-jelleggel működött. 1867 októberében Lónyay Menyhért pénzügyminisztertől kértek támogatást, de ezzel a lépéssel elindultak a teljes felszámo­ lás felé. Lónyay ugyanis a tárgyalások során elhatározta a vasútvonal megszerzését a ma­ gyar-állam számára, mivel ez a vasút volt a "kulcs az összes felsőmagyarországi pályá­ hoz". Ezért 1867 novemberében, amikor a Schuller bankház Lipcsében és Brüsszelben 600 értékesíteni kívánta a kölcsönkötvényeket, jóval áron alul felvásároltatta azt a pénzügy­ miniszter. A kötvények többségének birto­ kában ezért ajánlotta fel 1868 február elején a vállalat vezetőségének a vasút és a bánya szétválasztását. Az igazgatótanács számára most vált világossá, hogy ezzel a lépéssel a vállalat széthullása elkerülhetetlen. A pénz­ ügyminiszter látva a vállalat vezetőinek to­ vábbi húzódozását, cikksorozatot indítta­ tott, melyből tájékozódhattak a rész­ vényesek arról, hogy egyhamar nem látnak osztalékot, mivel a hozadékból elsősorban a kölcsönkötvények szolgálatát kell ellátni, azaz a tulajdonos, az állam érdekei az elsők. A nyílt és rejtett sajtóbeli fenyegetések nem használtak, a részvényesek egy csoportja és a pénzügyminiszter között harc robbant ki a vasútért. A részvényesek vezéralakja Feldmann G. Károly újságíró volt, aki a Társulat tulaj­ donában még meglévő további építési enge­ délyekben látta a nagy üzleti lehetőséget. Lónyay elsősorban a vállalat pénzügyi blo­ kádját vezette be, majd a közlekedési mi­ niszter támadott, amikor a vonal üzemké­ pességét vonta kétségbe. A kormánykörök siettek azt is kijelenteni, hogy a vállalat a vasútvonal továbbépítésére nem fog kapni az államtól biztosítást, mert a salgótarján-losonci vonalat sem tudta kellő időben meg­ építeni. A Társulat 1868. július 16-án tartott közgyűlése végül feladta a küzdelmet, és fel­ hatalmazta az igazgatótanácsot a pénzügy­ miniszterrel való tárgyalásra. A rész­ vényesek vezetője ismét Feldmann G. Ká­ roly (aki 1887-89-bcn a vállalat elnök vezér­ �palócföld 92/6 igazgatója lett) a pénzügyminisztérium ré­ széről Weninger Vince volt a tárgyaló fél. A tárgyalások eredményeképpen 1868. július 1-én 0 órától a pest-salgótarjáni vasút a magyar állam tulajdonába ment át. A kez­ detben hazafias vállalkozásnak, majd fize­ tésképtelennek s végül bánatgyereknek ne­ vezett vasútvonal lett a magyar királyi ál­ lamvasutak első vonala. A szerződés alapján 7,5 millió forintért vásárolta meg az állam a vasutat, a bányák és azok tartozékai a Társu­ lat tulajdonában maradtak. A vételárat azonban úgy kell érteni, hogy az állam ezzel átvállalta az elsőbbségi kötvényeket és csak 300.000 forintot fizetett ki készpénzben. A Magyar Északi Vasút megváltása kö­ vetkeztében a Duna partra tervezett pálya­ udvar helyett, a MÁV józsefvárosi (losonci) pályaudvara lett a MÁV első állomása. A kőszénbányák üzemvitelére 1868. augusztus 6án a volt részvényesek megalakították a Sal­ gótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot. A vasútvonal folytatása Losoncig, majd Zólyomig 1871. május 3-án és június 18-án került átadásra. Az 1873-as gazdasági válság azonban megtörte a vasúttársaságok lendü­ letét, ezért 1877-1887 között a helyiérdekű vasutak építése gyorsult fel. Irodalom Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszén­ bánya Rt. nógrádi szénbányászatának törté­ nete 1868-1943. Salgótarján, 1944. Hla­ váts Gyula: Ötven év a gőzlokomotívval vontatott magyar vasutak történetéből tér­ képekben. Bp. 1897. Kállay Béni: Olcsó vi­ déki vasutak Magyarországon. Bp. 1881. Képessy Árpád: A magyar vasútügy törté­ nete. Bp. 1908. Király Kálmán: A százéves magyar vasút. Bp. 1946. Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól napjainkig. Bp. 1969. Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorá­ ban. 1845-1873. Bp. 1980. Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítések története 1914-ig. Bp. 1964. Tominack József: A magyar szent korona országainak vasutai 1845-1904. Bp. 1905. Zelovich Kornél: A magyar vas­ utak története. Bp. 1925. 601 �palócföld 92/6 Tarján Tamás Szemmagasságban VIII. Először megint a naplóírás időpontját jelentem : az egyetemi tanévkezdés idejét ír­ juk. Amikor a szemeszter első szemináriumaira gyülekezik a diákság, mindig erősen kavarog az élet. Ilyenkor a tanár sem az ún. "örömolvasásnak", hanem a szakmai "cél­ olvasásnak" szenteli magát: a hallgatóival tervezett közös munkát készíti elő. E tény motiválta mostani válogatásomat. Szerencsémre épp egy olyan -vidám-könyv kerül­ hetett élre, amely az univerzitás-,illetve college-életbe enged bepillantást. (Í rói szakdolgozat) Diák­ ként öt esztendőn keresztül koptattam az egyetem pad­ jait, és - hogy még egyszer fölhasználjam ezt a szép köz­ helyet - mint oktató is már húszadik éve kop tatom a hallgatókat. Ha az ember ilyesfajta negyedszázados egyetemi tartozék, akkor természetesen fölfokozott érdeklődéssel várja, keresi azokat a műveket, amelyek ebből a világból csiholtak szépirodalmat. Mint DAVID LODGE, akinek 1969-ben játszódó, 1975-ben keletke­ zett HELYCSERÉS TÁMA­ DÁS című regényét az Euró­ pa jelentette meg. A szerző nevét hiába keresnénk gyak­ rabban használt lexikonja­ inkban. Thomas Lodge van (elhunyt 1625-ben), David Lodge nincs. Ez persze nem az írót, hanem a rendelkezé­ sünkre álló lexikonokat mi­ nősíti. 602 A Helycserés támadás cím, illetve kifejezés nem va­ lamelyik labdajátékra vonat­ kozik, bár a szakavatott írás­ tudó a sportnyelvben éppoly járatos, mint számos más magas és mély zsargonban, sok egyéb kifejezésmód sajá­ tosságaiban, tucatnyi műfaj formatechnikájában. Írás­ készsége egyetlen hangnem­ ben sem mutatkozik bravú­ rosnak - akár falfirkákat gyűjtöget, akár filmforgató­ könyvcsdit játszik, akár le­ vélírói tollat ad hősei és hős­ női kezébe -, ám színessége, szellemessége s főképp kriti­ kai érzéke teszi, hogy éppen a Vidám Könyvek sorozatá­ ban látott napvilágot kötete. A helycsere egyébként egy állítólag patinás, de min­ denesetre rátarti amerikai (nyugati parti) egyetem és egy felsőfokú angol tanintéz­ mény két tanára között tör­ ténik. A két alma mater kö­ zötti egyezmény ellen nincs apelláta: időnként innen is, onnan is nekiindul egy (ál)tudós, hogy átmenetileg a másik támaszponton ereges­ se szellemének rakétáit az öntelt vagy bávatag hallgató­ ság előtt. Most történetesen a Nagy Amerikai Bulldózer érkezik, hogy legyalulja az egész szigetországot, különös tekintettel annak női rétegé­ re - és a Félénk Angol me­ részkedik az Újvilágba, hogy végül tényleg új világot fe­ dezzen föl - önmagában. David Lodge, az iroda­ lomtörténészből előrukkolt író nem tud túl sokat kezdeni azzal a specifikummal, hogy éppen 1968, az európai diák­ forradalmak után játszatja regényét. Figuraábrázolásá­ ban érdekesebb, honnan ru­ �palócföld 92/6 gaszkodnak el a főalakjai, mint az, hová huppannak. A feleségcsere szexuális pikan­ tériája jobban érdekli a tár­ sadalmi vonatkozásoknál. Barabás András remek svunggal, jókedvűen ültette át nyelvünkre a könyvet, amelynek eleve vannak ma­ gyar áthallásai. Talán nem is kellett nagyon sokat fára­ doznia az "ültetéssel", hiszen mintha a két egyetemszerű­ ség itt "ülne" nálunk, némi­ képp rozogább épületekben... A szatírát két-három hónap­ nyi különbséggel kétszer is végigszántottam. Elsőre sem volt kiváló, de másodikra sem lett rosszabb. Talán azért, mert magam is marad­ tam megrögzött padkoptató­ nak. (Történéle m - helynevek­ ben)Azt mondja egy bará­ tom, ma több a könyvkiadó, mint a könyv. Ez persze leg­ följebb csak a látszat, de annyi bizonyos: ha könyv­ szemléimben minden alka­ lommal szólni igyekeznék egy-egy új könyves műhely­ ről, akkor nagyjából - a je­ lenlegi helyzetet tekintve ezerkétszáz(!) Szemmagas­ ságban-t kellene írnom... A rendszeresen és főhivatás­ szerűen könyvet publikálók céhébe úgy száznyolcvanan kétszázan tartoznak. Örven­ detes sokszínűség - nem min­ dig örvendetes szakmai ered­ ménnyel. Az idén porondra lépett Balassi Kiadó azok közé tartozik, akik az igényesség fedezetével kívánnak megél­ ni a nagy, a nem feltétlenül nemes versengésben. Arcu­ latot még nem mutatnak ki­ adványaik és terveik, ám pél­ dául Székely Bertalan ún. m o zg á stan u lm á ny ain ak , vagy a Chartae Antiquissi­ mae Hungariae oklevél-ha­ sonmásainak közrebocsátása kivételes érték. (Az nem raj­ tuk múlott, hogy a Miért f á j ma is című József Attila-ta­ nulmánykötet kapcsán mindjárt egy kiadós botrány is fűződött a nevükhöz.) Egyedülálló mű a Lelkes György szerkesztette MA­ GYAR HELYSÉGNÉVAZONOSÍTÓ SZÓTÁR is, amely kicsit lekéste az ünne­ pi könyvhetet, de remélhető­ leg nem tűnik el a könyvára­ datban, s fél év leforgása alatt már beépült a könyvtári polcok, az illetékes házikönyvtárak anyagába. A 625 oldalnyi jegyzék az 1913. évi helységnévtár, valamint más források alapján a hajdani történeti Magyarország Hor­ vát-Szlavónország nélküli területének összes városát és községét, bizonyos horvát és szlavóniai vonatkozású ada­ tokat, továbbá a későbbi tör­ ténelmi Magyarország-ala­ kulatok, a változó határú magyar állam értelemszerű­ en ide kívánkozó adattárát közli, a lakosság lélekszámá­ ra, nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok kíséreté­ ben. Közigazgatási áttekin­ tés, névmutatók és térképek segítenek abban, hogy a ma­ gyar és idegen névváltoza­ tokról, a települések koron­ kénti, esetleg változó hova­ tartozásáról, egyesítésekről és szétválásokról is tájéko­ zódhassunk. Bízvást állítható, hogy a gondosan összegereblyézett névhalmaz nagyobb részét még a kiművelt emberfők kö­ zül is csak kevesen hallották, ismerik. A 371. oldal máso­ dik hasábjában, az alsó har­ madban például Szigetújfa­ lu, Szigetvár, Szigliget, Szi­ gord, Szihalom, Szihelne, Szíjártóháza, Szikesfalu, Szikla, Sziklabánya, Szikla­ hát, Sziklás, Sziklaszoros kö­ veti egymást - s jó, ha az is­ merjük-nem ismerjük arány itt 50-50 százalék. A magyar történelem egy lehetséges metszete, s mel­ lékzöngék nélküli, alapvető forrásmunka Lelkes György névtára. Akinek van hozzá szeme, benső látása-hallása, annak megeleveníti a ma­ gyar históriát. S még szinte költői szépséget is nyújt alli­ terációival, véletlenszerű rí­ meivel. Búcsúzóul, íme, egy minden kommentár nélküli fölsorolás: Kálnaborfő, Kál­ nás, Kalnik, Kálnó, Kálnóga­ ráb, Kálnok, Kálócfa, Kalo­ csa, Kalodva, Kalonda, Ka­ lota, Kalotabikal... 603 �palócföld 92/6 (Duna-regény) Kajtár Mária szépirodalmi finom­ ságú magyarításában tette közzé az Európa CLAUDIO MAGRIS történelmet cso­ bogó utazáskrónikáját, a tér­ ben és időben metaforikusan érvényesített navigare ne­ cesse est könyvét: a DUNA­ könyvet. Ezt a hét-nyolc esz­ tendővel ezelőtt írott folyó­ monográfiát hírből már is­ merhettük, hiszen egy részlet - az állítólagosan valamiféle ereszből, sőt vízcsapból in­ duló Dunáról - megjelent a Nagyvilág című folyóirat­ ban. Esterházy Péter pedig a Hahn-Hahn grófnő pillan­ tása szakirodalmában tar­ totta számon Duna-ista, vagy iszterista (nem Ester­ ista...) idősebb kollégáját. Egy cikkében a fordító említi: a magyarul jobban hangzó A Duna cím helyett Magris ragaszkodott a néve­ lő nélküli, általánosabb je­ lentésű titulushoz. Konkreti­ zálás nélkül a Duna szinte el -és kiemelkedik a maga med­ réből, léte és folyása filozofi­ kussá és mitologikussá válik, ám ebben az emeltségben is benne él, benne fáj, amit Magris még legföljebb csak sejthetett: a mai Duna-seb. A szerzői szándék szerint a végtelen időszimbólumot, a mindenkori természeti vizek életteremtő és életmegtartó erejét érezzük a folyóban; és általa a térséget is, a véges, és 604 sajnálatosan perlekedő ön­ magába zárt Közép-Európát. Szűkebb-tágabb hazánkat, ahol a "vén folyam-róka" a léghosszabban időzik (hogy Ady vehesse versbe, József Attila ülhessen a rakodópart alsó kövén). Az írót sem hajtja siet­ ség, nem törekedett nyolc­ van vagy kevesebb nap alatt végigcentizni - térképen és a valóságban - a Dunát. A tri­ eszti germanista ráérősen és, másik nagy tárgyára utal­ va, monarchikus nyugalom­ mal, múlt századi figyelmes türelemmel - járta be, hajóz­ ta be terepét. Ő a visszavisszatérő utazó megtestesí­ tője. Ő az időző. Irigylendő és termékeny magatartás. Időzéseit általában a Du­ na érintette országok egyiké­ ben sem nyújtotta túl hosz­ szúra, inkább aprózta-sza­ porította ott - és ittléteit. Így Szlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária nemrég esett nagy történelmi változásainak előévtizedeiben szerezhette, és formálhatta szöveggé azo­ kat a tapasztalatait, ame­ lyekben meghökkenve is­ merjük föl a magunk sejtettérzékelt, de sokszor ki nem mondott korábbi és jelenlegi gondjait. Mivel a Dunát hajlamo­ sak vagyunk magyar folyó­ nak tekinteni, Claudio Mag­ ris urat is szívesen ütnénk tiszteletbeli magyarrá. Csak­ hogy ő nem elfogult sem a mi javunkra, sem más nép javá­ ra. Valószínűleg kisebb téve­ déseit is egyenletesen osztot­ ta el, noha csak a magyar vo­ natkozásúak szúrnak szemet. József Attiláról - most mondjuk így: A Dunánál költőjéről - például nem elég pontosan informálódott (ami az édesapa sorát illeti). De ezek a szépséghibák nem rontják a regényszerű króni­ kát. Magris egy "valaki" iránt mutat mégis elfogultságot. Elfogult Duna-párti. Nem zöld; nem piros-fehér-zöld; nem öltözik más színekbe sem. Értésünkre adja, ha nem tudnánk: a Duna, az éle­ tet sugárzó, szépséget aján­ dékozó, ítéletet osztó Duna csalódhatott a partjain la­ kókban, de a Duna-parti né­ pek soha nem fognak csalód­ ni a Dunában. ( ″R ó zsa fa -v o n ó k é n t nagy zöngésű húrhoz...) ...Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz..." - kezdi Ady Endre azt a közismert versét, melyet a Vígszínház 1911. november 26-i mati­ néjára írt, s pár nappal ké­ sőbb a Nyugatban publikált. Móricz Zsigmond halálának ötvenedik évfordulójára nemrégiben emlékezett az ország. Novemberben Ady­ nak van amolyan rejtett ün­ nepe: a száztizenötödik szü­ letésnapja - mivelhogy ő, az 1877-es, két esztendővel �palócföld 92/6 idősebb volt a prózaíró test­ vérnél. Az Európa Kiadó a M óricz-m egem lékezések idejére, ajándékként és tisz­ telgésként időzítette az Er­ dély-trilógiát. A Helikon ta­ lán titkon, mellékesen vette számításba, hogy Ady már a csak minap volt centenáriu­ mát is megtoldotta tizenöt­ tel. Az évfordulóknak és/vagy a kiadói politikának köszön­ hetően most van hiánytalan és gyönyörű Adynk, a leg­ jobb Láng J ó zse f és Schweitzer Pál -féle szöveggondo­ zásban, és van főművével mutatkozó Móriczunk, aki nem történelmi látáshoz szo­ kott szemünket türelemre tanítja. Az se maradjon em­ lítetlenül, hogy Móricz hár­ maskönyvét K állay Judit ti­ pográfiája meg a haragos­ zöld köntös, az Ady-összest pedig Szántó Tibor tervezői eleganciája avatja szépsé­ gessé. Mindkét kiadvány ára j ócskán innen van az ezer fo­ rinton, s ez ily bibliofil érté­ kek esetében manapság már erszénykímélő összegnek számít. Szót érdemelnek ezek az újrakiadott alkotások, hogy a klasszikusok se rekedjenek a "kötelező olvasmány" rub­ rikájában, ne legyen belőlük csupán év végi orvosnak-ta­ nárnak-ajándék! Szót érde­ melnek, mert Ady nevét ma balról, Móriczét jobbról "il­ lik" kisajátítani bizonyos eszmekörök jelzésére. Tud­ junk azonban együtt örven­ deni a "tündérkertes, ordító Bátori Gábor", a szépasszo­ nyoktól babonázni próbált Bethlen Gábor, Gábriel re­ gényének (hogy mindkétszer Nagy Lászlótól vegyük a köl­ tői jellemzést), és Ady úr új­ ra-újra fölütött minden ver­ seinek, hiszen a kötet talán épp ott nyílik, hogy "Segítsd meg. Isten, új lovaddal/ A ré­ gi, hű útra-kelőt,/ Hogy só­ bálvánnyá ne meredjek/ Mai csodák előtt..." Örvendjünk, olvassunk, olvassunk újra, s képzeljük el a "rózsafa-vonót", meg a "nagy zengésű húrt", együtt, egymás mellett, mint egy álombeli Székely Aladár fel­ vételen... képződik. Ismeretes, hogy egy felvétel - Vattay Elemér 1966 augusztusában készí­ tett fotója - őt magát egyik legszebb időskori versének megírására ihlette. "Fényké­ pész barátom/ rávett/ álljak a gépe elé// Ez vagyok hát/ amit a kép mutat/ állapítom meg csodálkozón/ Egy em­ ber/ kegyetlenül megformált ember/ furcsa kalappal/ a fe­ jén// 80 éves/ Megtöretlen./ Igazi csavargóhoz/ vadnyu­ gati farmerhez/ vagy a kikö­ zösített/ hívőkhöz hasonló./ / ...Ez lennék én?/ Istenemre mondom/ ez vagyok." Nemcsak a költemény érckeménysége miatt idéz­ tünk szemelvényeket, hanem mert a mesterség, azaz a fo­ tóportré nemigen kaphatna ("Egy ember, kegyetlenül ennél méltóbb elismerést. Az megformált ember...") Hu­ "irodalmi fotográfia" - a szonöt évvel ezelőtt hunyt el portretizáló képzőművészet Kassák Lajos. A Kassák más ágaihoz hasonlatosan Múzeum a budapesti Fő té­ az irodalomtörténet hűséges ren, a Zichy Kastélyban kiál­ kísérője, a historizáló eszté­ lítással rótta le tiszteletét. E tikai, pszichológiai, elemző fotókiállítás katalógusa tudás segítője, serkentője. önálló kiadványként könyv­ Csaplár Ferenc, a Kas­ árusi forgalomba is került sák-éle tmű tudósa, a kiad­ (szerencsére egyre több a jó vány szerkesztője arra is rá­ példa erre az üdvös gyakor­ világít, hogy a költőt több latra, amely a néha szak­ mint fél évszázadon át szíve­ könyvvel felérő prospektuso­ sen és sokan, sokszor fényké­ kat nem süllyeszti múzeumi pezték. "Nemcsak alkotásai­ raktárakba). val tudott feltűnést kelteni, A magyar avantgárd hanem személyiségével, kül­ nagymesterének jellegzetes ső megjelenésével is... A Kas­ alakja, öltözködése, markáns sákot fényképezők közül az arca, szigorúan kutató tekin­ igazi mesterek a szellemiség tete ma is sokak előtt meg­ megragadására törekedtek" 605 �palócföld 92/6 - maguk is többnyire kiváló elmék, maradandót alkotó művészek. Révai Ilka, Rónai Dénes, André Kertész, Pécsi József, Haár Ferenc, Gönczi Sándor, Koffán Károly, Rédner Már­ ta, Féner Tamás, Vámos László, Molnár Edit és má­ sok felvételeiből könyvesmester Szántó Tibor alakí­ totta ki a szépen tervezett pi­ ros-fekete kötetet. A hiteles gesztusokat, lényegi pillana­ tokat, dinamikus történése­ ket megörökítő képek tekin­ télyes része sorozatok egyegy darabja. Ez a képleírá­ sokból kitűnik ugyan, némi zavart mégis kelt, hogy a ki­ ragadott és közölt fotón esetleg senki nem látható a sorozat más képeinek mel­ lékalakjai közül. Ezt az átne­ meneti zavart egy kis kon­ centrált figyelem föloldhat­ ja. A hangsúlyosabb első 1915 és 1949 közötti - és nem hangsúlytalan második - 1950 és 1967 közötti részre osztott könyv az oro­ szos ruházatban szlávosan merengő ifjú Kassák enyhén teátrális ábrázolásától a vég­ ső egyszerűségű halotti gipszmaszk gyászfehérjéig a teljes életet zárja magába. (Emberfia Tamás esete a magas matematikával) Mit gondol a kedves olvasó, mi­ lyen mesekönyvből való A párbaj hős és az óriás című 606 história? Mely Kosztolányiepigon merészelt újfent szí­ nes tintákról álmodni? Egy kártyabarlangban vagy egy bordélyban játszódik-e a Ringyó szerencse? Nos, az Euklidész elhanyagolt könyve, A kiszámíthatóság határai, vagy A két és f e ­ ledik dimenzió című fejeze­ tek azért elárulják, hogy IAN STEWART műve, A MATE­ MATIKA PROBLÉMÁI nem másról szól, mint a matematikáról. Humanizált, emberarcúvá tett, regényesí­ tett és lírizált szakmunka az Akadémiai Kiadó kötete. Nem mintha a magas (talán legmagasabb? a filozófiával vetekedő s az isteneknek tet­ sző?) tudomány önmagában nem lenne emberszabású. Egyértelműen az. Csak en­ nek a "szabásnak" még a jobb értelmű halandók zöme sem nagyon tud vagy akar enge­ delmeskedni. Az angol szer­ ző oxfordi könyve a matema­ tikával szembeni esetleges előítéleteinket szeretné föl­ számolni. Irodalmi élmé­ nyek, reminiszcenciák segít­ ségével, a szellemesség csi­ szolt formáit latba vetve - s persze rengeteg leegyszerű­ sítés és hiátus árán... - nyer meg az élményszerűen átél­ hető szám-csodavilágnak. Von Koch "hópehelygör­ béje", mely végtelen hosszú­ sága ellenére is csak véges te­ rületet fog közre - tehát "az egyik legkorábban fölfede­ zett fraktál" olyan termé­ szetességgel jelenik meg az áttetsző szöveg üvegén, ahogy az anyai kéz az első betűket rajzolja a gyermek számára a jégvirágos téli ab­ lak opáljába. Hogy mi a frak­ tál, annak azért érdemes má­ sutt is utánanéznünk - ám hogy az utánanézési kedv egyáltalán fölparázslik, az Ian Stewart érdeme. És a for­ dító Freund Róberté, aki eb­ ből az angol matematikai nagyesszéből magyar szem­ nek és fülnek ismerős kötetei formált. Az író persze maga is tudta, hogy vállalkozásának akadnak hátulütői. Ezekre nem James Joseph Sylves­ ter isteni kinyilatkoztatás­ ként ható előszava, hanem az I nterjú egy matematikussal című bevezető (ál?) beszélge­ tés hívja föl a figyelmet. Iga­ zán sajnálom, hogy az angol eredetit nem forgathattam. Mindenesetre annyit mond­ hatok, köszönettel áttanul­ mányozván az Emberfia Ta­ másnak keresztelt riporter szövegét: Nagy szerencséje, Mr. Stewart, hogy Tamásnak szólított! S szerencsénk, hogy mindnyájunkat Em­ berfiának. (Meg nem írt könyvszem­ le) Régi elhatározásom, hogy nem írok és nem beszélek a "nulladik típusú találkozá­ sok" körébe vágó könyvekről: a halál utáni élmények legen­ �palócföld 92/6 dáriumairól, az ufó-regiszte­ rekről, a fekete lyukakról, a Bermuda-, Sárkány- és egyéb háromszögekről, a Tá­ vol-Kelet csodadoktorairól és sarlatánjairól. Minderről alig-alig képzelhető el ma ér­ vényes szó. Ahány milliárd ember, annyi pro és kontra indulat. Ezeknek a munkák­ nak vagy fércműveknek amúgy sem kell pártfogás. Megtalálódnak, elolvasód­ nak, kölcsönadódnak ma­ guktól, aztán előbb-utóbb el­ felejtik őket, mint a propo­ liszt vagy a svédcseppet. Most sem írok tehát JANKOVICH ISTVÁN em­ lékezéséről és elmélkedésé­ ről, amely a TÚLÉLTEM A HALÁLOMAT címet viseli, s a "visszatérés a klinikai ha­ lálból" semmilyen jelzővel sem minősíthető nagy létese­ ményéről, sőt nemlét-esemé­ nyéről szól. Csak annyit jegyzek meg, hogy míg az ilyen típusú regényesített be­ számolók szerzői általában nem mennek a szomszédba egy kis nagyotmondásért, Jankovich tényleg vitorlás­ bajnok volt, úgy, ahogy állít­ ja. Utána lehet nézni A ma­ gyar sport arany könyvében, a negyvenes évek végének adatainál. Nem ejtek szót a közre­ bocsátó Édesvíz Kiadóról sem, leszámítva azt a tényt, hogy e műhely a puszta si­ kerigényt messze meghaladó mértékben, világszemléleti és erkölcsi meggyőződésből vallja magáénak a termé­ szetfeletti megnyilvánulá­ sok, idegen világok, paraje­ lenségek és a termé­ szetgyógyászat irodalmának publikálási programját. Ehhez társul még a keleti vallások és filozófiák iránti érdeklődés. Beszédes tény, hogy még a szakácskönyveik is olyan ínyencségekkel fog­ lalkoznak, amelyeknek a fo­ gyasztása bizonyos elvi szi­ lárdságot tételez föl. Többek között a vegetáriánusok, a műzlievők és a reformkony­ ha-barátok táborához for­ dultak kiadványaikkal. Nincs tehát mit monda­ nom Jankovich István Túlél­ tem a halálomat című vallo­ másáról - egyben morális és hitbéli alapvetéséről - mivel éppen az van benne, ami mondható lenne róla. Vagyis: egy végzetesnek vélhető, 1964-ben történt baleset krónikája, a karambol utáni percek másokkal aligha meg­ osztható, mégis szemlélete­ sen leírt élményvilága, és azok a következtetések, ame­ lyeket az újjászületett túlélő nemcsak a maga esetére ér­ vényesen, és részint a tragi­ kus eseményektől függetle­ nül vont le abból, amit meg­ élt és meghalt. Hogy a föltétlenül helye­ selhető szeretetelvről, mint a lét mozgatórugójáról jobbá­ ra csak általánosságokat kö­ zöl? Hogy a baleset - a cse­ lekmény része - sokkal érde­ kesebb, mint az utána követ­ kező meditáló rész? Hogy a különböző filozófiák és val­ lások ihletése egyvelegszerű­ en összekeveredik a lapo­ kon? Lehet. De hát ez egy természetfeletti tárgyú mun­ ka. Megítélését mindenki csak maga végezheti el. És én mondtam is, hogy ilyen jelle­ gű könyvekről nem beszélek, nem írok. 607 �palócföld 92/6 Szokács László És refrénként visszatér a valóság... Veres János szlovákiai magyar író, 1930. február 28-án született Tornalján. I skoláit szülővárosában, Rozsnyón és Rimaszombatban végezte, ám tanulmányait a háború miatt kénytelen volt félbeszakítani, majd súlyos betegsége miatt nem folytathatta azokat. Külön­ böző tátrai szanatóriumok lakója 1949-1957 között, később "szanitéc" majd népművelő. N egyvenéves korában egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazták. Cseh és szlovák költők verseit fordította magyarra és jónéhány verse szlovákul is megjelent. A Rimaszom­ batban élő költő 1990-ben megkapta a Nógrád megyei Tanács VB által alapított Madáchdíjat. Verseskötetei: Három fiatal költő (Oszvald Árpáddal és Török Elemérrel 1954), Ifjú szívem szerelmével (1955), Tüzek és virágok (1961), Fehér szarvas (1967), Homokvirág (válogatott versek, 1972), Mikrovilág (1979), Életút (válogatott versek, 1989). További munkái: Földrengés után (elbeszélések 1965), Széttekintés a rimaszombati járásban (hon­ ismereti kislexikon 1977). Veres Jánossal rimaszombati lakásán beszélgettem. - Kamasz fejjel hogyan élted meg a háború befejezését, 1945-öt? - A gimnázium alsó négy osztályát akkor végeztem el, amikor még Horthy Magyarorszá­ gához tartoztunk. Eminens tanuló voltam. Az iskola - osztálytársak, barátok - kilencven szá­ zaléka átment a zöldhatárom Miskolcra, Sárospatakra, ki hová tudott. Szöktek és hátizsákkal vitték amit lehetett. Nagyon vágytam rá, hogy én is a többiekkel mehessek. Egyik volt taná­ rom, aki nagyon szeretett, Sárospatakról rendszeresen írt, hívott, hogy készen áll minden, in­ gyen internátus, megvannak a könyvek... Szüleim nem engedtek. Egyetlen gyerek voltam, be ­ tegeskedő, kérleltek, maradjak: mi lesz velem a messzi idegenben? Szlovák gimnáziumban folytattam a következő négy osztályt úgy, hogy egy évet kihagytam, s a következőben pedig a szememmel voltam beteg. - Hogyan boldogultál, hiszen nem beszéltél szlovákul? - Jó nyelvérzékem volt világéletemben, hamar megtanultam szlovákul, ám eleinte rette­ netesen rossz volt. Szerencsémre igen jól futballoztam, s ezért kedveltek a szlovák fiúk is. Per­ 608 �palócföld 92/6 sze jónéhányszor azért kinevethettek volna, ami néha elemi erővel ki is tört belőlük, de nem volt abban gúny - például egyszerrolics helyett holicsot mondtam történelem órán. Az egyik választót, a másik borbélyt jelent. Nem ugyanaz. Lelkileg azért mégiscsak megviselt engem, hogy szlovák gimnáziumba kellett járnom. Azelőtt is szerettem olvasni, közvetlenül a front után "fedeztem fel" magamnak Ady -t. Magamra voltam utalva, mert szüleim nem voltak lite­ rátus emberek, nem tudtak segíteni abban, hogy mit olvassak. Nagyon erősen éreztem, hogy olvasnom kell, s ha autodidakta módon is. magamhoz venni, beszívni mindent, amit a szlovák iskolában nem kapok meg. A magyar történelmet, irodalmat, hiszen akkor ez a "felsős" anyag kiesett. - Ugyanígy j árt minden hozzád hasonló magyar gyerek, aki itthon maradt? - Igen, így járt. És akik nem olvastak, azoknak az életéből sok minden kimaradt. Azok a hozzám hasonló mai nagyapák nem tudják például, hogy ki volt Szabó Lőrinc és sok minden­ ki másról sem tudnak. A véletlen folytán nagyon sok jó dolog került a kezembe, megismerhet­ tem Márai munkáit, jártam az ismerősöket, kölcsönkértem a könyveket, elolvastam. Nekünk otthon kevés könyvünk volt. - Mikor kezdtél verset írni? Kezdjük azzal, hogy én még húsz éves sem voltam, amikor tüdőbajt kaptam és felkerül­ tem a Magas Tátrába, szanatóriumba. Ha összeszámoljuk az ott töltött időt - mert többször voltam ott - 1949 és 1957 között kis híján öt évet töltöttem a tátrai szanatóriumban. Itt ismerkedtem meg 1951 -ben Fábry Zoltánnal, aki ugyanabban a szanatóriumban volt, sőt égy folyosón laktunk. Beszélgettünk, látogattuk egymást. Már jóval korábban is írtam verseket, de titkoltam, talán egy kicsit szégyelltem is. Aztán egy napon hosszas gyötrődés után, amikor már baráti viszonyba kerültem Fábryval, úgy gondoltam, odaadom neki a verse­ im, utóvégre nem halok bele, ha azt mondja: nem érnek semmit, tüzeljem el. - Egy hétig ta­ nulmányozta, s mikor visszaadta, azt mondta: folytassam a versírást, mert tehetséges vagyok, ugyanakkor bejött a szobámba és azonnal "elkobozta" az éjjeliszekrényemből az Ady -köte­ tet. Meglepődtem, hiszen nemhogy kedveltem, istenítettem, imádtam Adyt. De ahogyan Fábry elmondta, hatása nagyon érződött verseimen, ezért vitte, s dugta el. Hozott viszont újabb és újabb köteteket, József Attilát, Aragont, hogy "elválasszon" Adytól. Szigorú ember volt Fábry Zoltán. Nagyon tudott szeretni, de voltak dolgok, amiben nem ismert tréfát: nem tudott hazudni. Mondok egy példát. Egy időben nagyon rosszul néztem ki. Lefogytam ötvennégy kilóra. Barátaim, ismerőseim ezt mondták: jól nézel ki, nem változtál semmit! - Közben kiderült, a hátam mögött már a temetésről beszélnek. Fábry Zoltán nem kertelt: - Nagyon rosszul nézel ki - mondta -, de majd kikezelnek, s minden rendbejön. Úgy is lett. - Ilyen volt, képtelen volt alakoskodni és ezért volt biztatás nekem, amikor kérte hogy írjak továbbra is. Midőn néhány hónap után éreztem hogy elmúlt Ady "hatása", amit írok az már más, ak­ kor az Új Szónak beküldtem néhány versem. Rövid idő múltán az egyiket leközölték és újakat kértek. Érdeklődtek is mit keresek a Tátrában, egyáltalán ki vagyok én... - Fábry Zoltánnal végig megmaradt a kapcsolatod? - Nem sűrűn, de leveleztünk. Ő Stószon volt, én itt Rimaszombatban. Nem akartam őt ké­ sőbb leveleimmel terhelni... A tőle kapott leveleket azonban gondosan őrzöm, féltett ereklyé­ im. - Hogyan alakult életed, amikor végleg elhagytad a Magas Tátrát, meggyógyultál? 609 �palócföld 92/6 - Ez 1957-ben volt, amikor kimondták, hogy munkaképes vagyok, rendbejött a tüdőm. Szanitécként dolgoztam. A huszanhét évemmel, a főiskola már nem jöhetett szóba. Később a kórház irodájában dolgoztam szanitéci fizetéssel, majd a járási művelődési otthon módszer­ tani előadója lettem, 1959-ben nősültem, s ha már az évszámoknál tartunk, 1971 ben rok­ kantnyugdíjas lettem, de nem a tüdőm miatt... - Az 1956-os forraralom milyen hatással volt rád? - Állandóan a rádión volt a fülünk, hallgattuk Szabad Európát. Én még éjszaka is, amikor a szüleim már aludtak. Elárulok neked valamit: még a Magas Tátrában, az 1950-es évek elején Fábry Zoltán egy­ szer bevallotta nekem, hogy nem hisz a szocializmusban. Négyszemközt voltunk. A miértre talán egy mondattal válaszolt: a sztálini gyilkosságok miatt. Aztán egyebeket is hozzátett. Én akkor még hittem, és Fábry sem tudott ettől eltéríteni: írtam dicsőítő, sematikus verseimet. Egyrészt ez volt az irányzat, másrészt az eufória miatt, hogy már van magyar iskola, van ma­ gyar újság, egyenjogúak lettünk és ez micsoda boldogság... Közben járt hozzánk Pozsonyba a Csillag című folyóirat Pestről, s ebből jöttünk rá, hogy Simon István, Nagy László, Juhász Ferenc és Csoóri Sándor már régen túl van a sematizmuson, mi pedig még mindig "vonalban" vagyunk. Nemcsak verseket írtam ekkoriban, hanem riportokat is. Nagyon sokfelé jártam. Ezeket a riportokat az Új Szónak, a Fáklya című folyóiratnak, irodalmi lapoknak küldtem. Tetszett a műfaj, mert lírát is tudtam az írásokba vinni. Igenám, de közben, a riportok során mindenütt hallottam a panaszokat. Tudod, hogy van, marasztalják, kínálják az embert, s közben oldódik a nyelvük, s elkezdenek panaszkodni. És akkor kezdtem el gondolkodni azon, amit Fábry mondott nekem, hogy kiábrándult mindenből. Sajnos lépten nyomon csak a bajokról beszél­ tek az emberek, s ekkor jöttem rá, hogy mennyi gond van mindenütt. Kezdtem "kiszeretni" a szocializmusból és rájöttem, milyen ökör voltam, egy hazug és aljas világot szolgáltam. Azért volt rossz, mert gondold meg, aki csak érdekből volt kommunista vagy szocialista párti, annak mindegy volt. De ha valaki szerelmes egy nőbe, istennőnek, angyalnak képzeli azt, s kiderül róla az ellenkezője... Ezért volt nagyon fontos határkő életemben, munkámban 1956, mert végleg kiábrándultam ebből az eszmerendszerből. - Ez a verseidből is kitűnik, mert a gömöri táj, a palóc emberek iránti szereteted egyre erősebben érződik lírádban. - Igen, jól érzed. Ilyen előzmények után kezdett megváltozni verseim tartalma. Már 1956 előtt is, de főleg 1957-58-ban. Jött - buta és nagyképű szó - a fordulat, ami feljebb emelt, mi­ kor éreztem, hogy ez már jó, amit csinálok: Igaz is, jó is! Meg aztán kaptam leveleket Po­ zsonyból, az ismerősöktől. Ismertem a nálam jóval fiatalabb Cselényi Lacit, ő ott tanult a fő­ iskolán. Mács Jóska, aki bátkai fiú volt, járt hozzám, hozta a híreket, hogy Pozsonyban a ká­ véházban olvassák verseimet és arról beszélnek, hogy milyen változás következett be nálam. Fábry is buzdított, dicsért egyik levelében. - Hogyan emlékszel 1968-ra? - A CSEMADOK járási bizottságának elnökségi tagja voltam, itt Rimaszombatban. Ter­ mészetesen az egész elnökség egyöntetűen helyeselte az akkori reformokat. Volt azért bőven dogmatikus, antidubcsekista, sőt sztálinista is közöttünk, s először ezekkel kellett megvívni a harcot. Azon mesterkedtünk, hogy helyettük olyan emberek kerüljenek az elnökségbe, akikre szükség van. Szokolai Imre, szegény, nyugodjék békében, ebbe pusztult bele. Egyébként Szo­ 610 �palócföld 92/6 kola i Imre, Danis Tamás és jómagammal triumvirátust alkottunk ebben az időben. No most, mi elkezdtünk küzdeni a kisbbségi jogokért. Ezt a küzdelmet ne úgy értsd, hogy verekedtünk a szlovákokkal, vagy magyar zászlót lobogtattunk a piactéren, hanem úgy, hogy cáfolhatatlan adatokkal tele, beadványok özönét küldtük Pozsonyba és ide a rimaszombati járási pártbizottságra. Mert ekkor még párttagok voltunk és ekkor még a párt akcióprogramjában benne volt, hogy a CSEMADOK az itt lévő magyar kisebbség életének jobbítá­ sára tegyen javaslatot. Hát mi ezt tettük. Itt jegyzem meg, hogy ezek a beadványok jobban dühítették az illetékeseket, mintha zászlót lengettünk volna, mert olyan adataink, érveink voltak, amit nem tudtak, nem lehetett cáfolni. Jött eztán a megszállás, az "inkvizíció", és megkaptuk a magunkét. Engem úgy kivágtak a pártból mint egy rongyot. Szokolai Imrét úgyszintén. Danisnak az volt a szerencséje, hogy ő nem volt párttag, őt semmiféle pártfegyelem nem béklyózta, nem volt köteles tudni, hogy mit nem szabad csinálnia. Igaz, őt is feketelistán tartották. Egy bizottság elé kellett állnunk, amely hat-hét emberből állt. Magyarok is voltak persze ebben a bizottságban, akik olykor még többet szónokoltak, s jobban elítéltek minket, mint a szlovákok. Ilyen volt a dramaturgi­ ája ennek a fegyelminek. - Gondolom, szilenciumot is kaptál. - Teljeset és mindenhonnan kizártak. Azaz, az írószövetségben meghagytak és ezt a mai napig nem tudom megfejteni, miért történt. A szlovák írószövetségnek volt egy magyar szak­ ciója. Ennek tagja maradtam. Kizárták Dobos Lacit. Gyurcsó Pistát - Gyurcsóék olyan sze­ gények voltak a Masaryk és a Horthy rendszerben is, hogy koldulni is jártak. Gyurcsó Pista apja hithű kommunista volt: mégis kizárták! Engem bennhagytak. Ez azért volt nagy szeren­ cse, mert az irodalmi alaptól kapott szociális segélyem megmaradt. A szilenciúmról nem be­ szélt senki, csak egyszerűen hiába küldtem verseket. Jöttek a hírek, hozták az ismerősök ide Rimaszombatba, hogy ne is küldjék, mert hiába... - Közben újból súlyosan megbetegedtél. - Ez volt az a betegség, ami miatt 1971-ben rokkantnyugdíjas lettem. Nem mertem az em­ berek közé menni, féltem. Rettenetesen kellemetlen helyzet volt, mert aki rámnézett és be­ szélt velem, az azt hitte, hogy egészséges ember vagyok. Hogy mégis sikerült "kijönnöm" eb­ ből a beteges, pszichés állapotból, azt Samu Béla doktor úrnak köszönhetem, aki mindent megtett gyógyulásomért. Vannak szent, megszállott emberek. A sorstól megadatott nekem, hogy több ilyen embert ismerhettem. Ilyen volt Szokolai Imre elektromérnök barátom, már említettem, ő infarktusban halt meg, később díjat neveztünk el róla, amelyet kétévenként a járás legjobb kultúrmunkásának ítélnek ode. És ilyen volt dr. Samu Béla is, aki éjt nappallá téve hivatásának élt, ott volt az osztályon a betegeinél. Egyetlen kikapcsolódása a klasszikus zene volt. Barátok lettünk, több mint két éven át kezelt. - A betegség, a letiltás nem szegte alkotókedved? - Nem. Írtam az "íróasztalnak" még a kórházban a betegségem alatt is. Aztán később, a 70-es évek közepétől megkezdődött az oldódás velem szemben. Előzőleg még az Irodalmi Szemle kezdte közölni verseimet, nem túl sűrűn, nem főhelyen és nem rendszeresen. Később Mács Jóskán keresztül üzent az új főszerkesztő, hogy küldjek anyagot: verset, riportot, fordí­ tást, mert közli. Megjelentek válogatott köteteim is, de az Új Szó, az Új Ifjúság és a rádió vé­ gig szilenciumon tartott egészen az úgynevezett "bársonyos forradalomig". Aztán a versek a "fiókból" előjöttek: a Hétben, az Új Szóban is közöltek már. Itt említem, hogy 1978-ban írtam 611 �palócföld 92/6 egy hosszú prózaverset, amely meg nem jött le sehol, Jean D’Arc és a csillagok a címe. Ott van Pozsonyban, a Szemlében megjelenlhetne, más lap kultúrrovatába nem fér be. Akkor nagyon fontos versnek tartottam, ma már talán nem annyira érdekes. Jean D’Arc a börtönben végig­ gondolja életét, a csillagokkal társalog, azok vigasztalják, és refrénkent folyton visszatér a valóság: az inkviczíció, a börtön és az, hogy szalmán fekszik. Lassan gyógyulni kezdtem. Úgy képzeld el, hogy már ki mertem menni az utcára, de köz­ ben mindig valakinek jönni kellett velem. Hála Samu doktornak, egyre bátrabb lettem. Ő irá­ nyított, biztatott, hogy tartsam be a fokozatosságot. Segített az is, hogy figyeltek az emberre a szomszédból, Magyarországról is. Az egyik napon levelet kaptam egy számomra "vadidegen" embertől, Dr. Zsebők Zoltántól, aki Budapesten a radiológiai klinika igazgatója volt. Leírta, hogy rendszeresen olvassa az Irodalmi Szemlét, tudja rólam, milyen nehéz a sorsom, hogy mi történt velem, hogy anyagilag is rosszul állok és megkérdezte, miben segíthet. Meglepett, és nagyon jólesett levele, mert nem innen elszármazott, nem is kitelepített szlovákiai magyar volt. És milyen a véletlen: éppen akkor, amikor megérkeztek sorai, édesanyámnak rákos kép­ ződménye keletkezett. Levelet írtam Zsebők professzornak, megköszöntemn, hogy felfigyelt rám, hogy törődik velem és kértem: vizsgálja meg édesanyámat és ha lehet segítsen rajta. Pestre mentünk. Anyámnak még leánykorából voltak ott ismerősei. Egy hétig vizsgálta Zse­ bők doktor édesanyámat. Zárt borítékba tette és ideadta nekem az előírt kezelést. Anyám több mint tíz évig élt még. Az itteni onkológián kezelték, de Zsebők doktor úr hosszabbította meg életét és nem rákban halt meg. - Kanyarodjunk vissza az időben. A CSEMADOK-ban régóta dolgozol és úgy tartanuk számon, hogy nem sokat beszélsz, inkább cselekszel. - Igen fontos dátuma életemnek 1962, mert akkor hoztam létre itt Rimaszombatban a Tompa Mihály klubot. Most ünnepeltük májusban a harminc éves évfordulót. Összejöttek a régi és az új vezetőségi tagok, együtt voltunk, beszélgettünk. Az elnök már nem én vagyok, de harminc éven át ott voltam szürke eminenciásként mindig a klub mellett. A helyi szlovákok is tudják, hogy ez milyen színvonalas jó klub, mert megfordult már nálunk Czeizler Endrétől Básti Lajosig, László Gyulától Dévai Nagy Kamilláig, Czine M ihálytól Béres F eriig na­ gyon sok tudós-, művész ember. Még a klub alapítási évében létrehoztam a Fáklya nevű iro­ dalmi színpadot. Tíz évig működött. A legjobbak között voltunk. Egyszer a nagydíjat is elhoz­ ták a komáromi Jókai Napokról. Volt egy nagyon jó rendezőnk, Mács Zoltán pedagógus, és egy zenetanárnő Horváth Júlia , a zenei szerkesztőnk. Hárman úgy összeforrtunk, mint a testvérek. Én szerkesztettem a műsorokat, ők pedig rendeztek. Ma is megvannak... Ezért szép idők voltak azok... Akkor már nős voltam, az évben született Attila fiam is, aki most a klub titkára és a Hatvani István nevét viselő cserkészcsapat parancsnoka. Az unokám Előd is már iskolás, szeptembertől magyar iskolába jár. Hogy telik az idő... - Itt Rimaszombatban került a kezembe az a honismereti kislexikon, amelynek anyagát te gyűjtötted, szerkesztetted. Széttekintés a Rimaszombati járásban - ez a munka címe. A beve­ zetőben a mestert, Fábry Zoltánt idézed. Mi volt a célod a lexikonnal? - Hagyományaink, kulturális emlékeink ápolása, illetve feltámasztása vezette tollam a kislexikon összeállításánál. Egy nemzet, egy népcsoport nemcsak nyelvében, hagyományai­ ban is él. Ezt nem én találtam ki, sokkal nagyobb emberek vallották, vallják. Meggyőződésem, hogy a polgárok és az ifjúság általános műveltségének gyarapításával foglalkozó kultúrmun­ kásoknak, pedagógusoknak, a CSEMADOK illetékeseinek tudniuk kell szűkebb pátriánkról 612 �palócföld 92/6 mindazt, amit ez a gyűjtemény tartalmaz. Az összeállítás 1977-ben készült, s további kuta­ tást, bővítést várva adtam tovább a kéziratot, amely már Miskolcon van és bíztattak, hogy kisformátumú kötetben hamarosan viszontlátom. - Milyen érzés volt Madách-díjat kapni? - Még a Szilencium idején, amikor nagyon rossz volt körülöttem és velem minden, akkor most már meg nem mondom milyen módon - jött létre a kapcsolatom a Palócfölddel. Közöl­ tek tőlem verseket, még olyanokat is, amiket itt nem közöltek volna, noha már oldódott a helyzet. Nekem nagyon jólesett, hogy egy magyarországi lap felfigyel rám. És akkor megis­ merkedtem Praznovszky Miskával, Pál J ó z s e f el, Baranyi Feri is járt itt, amikor ő volt a főszerkesztő. Jómagam később háromszor voltam író-olvasó találkozón Salgótarjánban. Elő­ ször egyedül, aztán velem jött Losoncról, Ardamica Feri, a prózaíró. Szóval jól összebarátkoztunk, aztán mindezek után teljesen váratlanul következett a meg­ lepetés - én ugyanis nem gondoltam, hogy "mit forralnak ellenem" - nem levél, hanem egy deputáció érkezett, s közölték, hogy Madách-díjat kapok, szeretettel meghívtak az átadásra, de nemcsak engem, feleségemet, fiamat és menyemet is... Nagy élmény volt a díjátadás, és az, hogy jelen volt Göncz Árpád, aki akkor még az írószö­ vetség elnöke volt. Előzően még Havel elnökkel tárgyalt Budapesten, aztán kocsiba ült, és le­ jött Balassagyarmatra, hogy jelen legyen az aktuson. Hárman kaptunk díjat, Kovalcsik A nd­ rás tanár és Schmidt I stván népművelő. A vacsora előtt még volt időm, s akkor úgy alakult, hogy Göncz Árpáddal elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó benyomást tett rám. Mintha roko­ nom, régi barátom lenne, olyan közvetlenül beszélgettünk. Amikor megválasztották köztár­ sasági elnöknek és néztem a TV-t, mondtam a feleségemnek: ott a barátunk, Göncz. Árpád! - Sok fo n to s dátumot említettünk. Hogy látod, a " bársonyos forradalom " mit hozott a szlovákiai magyarságnak? - Hemingwaynek Az öreg halász és a tenger című kisregényét ismered. Ugye, sokáig nem fogott semmit, végül megfogta a nagy halat, de mire a partra ért vele, a cápák lerágták róla a húst és csak a csontváza maradt. Így vagyok én a bársonyos forradalommal... - Hogyan telnek napjaid, min dolgozol? - Most egy újságot fordítok, irodalmi szlovák szöveget már ritkán. A helyesírást jobban tudom, mint sok született szlovák. Sokszor megdöbbenek a hibákon. Továbbra is irányítom, a háttérből, a Tompa Mihály klubot, részt veszek az üléseken, szívesen megyek a fiatalok közé, mert úgy érzem szeretnek. És a legfiatalabbal is tegeződöm! Összejön, együtt van a család, fi­ am, menyem, kisunokám. Beszélgetünk a múltról, tervezgetünk. Sokszor gondolok szülőhe­ lyemre Tornaljára. Odajártam vissza mindaddig, amíg nagyapám után nagyanyám is meg nem halt. Szeretem a palóc embereket, hallhatod, én is palóc dialektussal beszélek és ennek nagyon örülök. Egyik lábammal mindig Tornalján, a másikkal Rimaszombatban voltam még felnőtt koromban is. Tudod az az érdekes, hogy amikor már az említett neurózistól megsza­ badultam, éppen akkor álltam le a versírással... Rengeteg mondanivalóm volna pedig... Most, ahogy öregszik az ember és az életidőm zsu­ gorodik, évről évre kiszűröm a kevésbé fontos témákat, hogy megmaradjanak a legfontosab­ bak. Ezek viszont valahogy túlértek bennem. Sőt mintha meglottyadtak volna, mint a túlérett gyümölcs. Attól tartok, hogy már soha nem jönnek elő belőlem és nem tudom hogy miért... 613 �palócföld 92/6 Somogyi Magda Addig, amíg élek... (emlékezés) Ma már hiába keresnéd a Nógrád megyei Szécsényben a Jókai utca 10-es számú épületet. Nincs többé. Megviselte a háború az egykori zsidó elemi iskolát, úgy hírlik, találat érte, az idő is megtette a magáét, hát lebontották. Mert az ember olykor szívesen áll ki rombolásban ver­ senyre a természettel. Ki tudja, melyik végez derekasabb munkát. Aztán, hogy elült a háborús vihar, kinek, minek építettek volna újat? Az egykor keményre döngölt iskolaudvar talaját va­ kondtúrás, zsombék, hangyaboly tette porhanyóssá, kertjében meg gazdagon burjánzik a gyomnövény. Pedig már hosszú évtizedek óta tartott fenn a hitközözség elemi iskolát a zsidó nebulók számára.* Igaz, csak néhányan látogatták, hiszen 1940-ben, amikor Tibike első osztályossá érett, kevés iskoláskorú zsidó gyereket számlált a község. Két padsor állt a teremben, a jobb oldali a fal mellett, a bal oldali az utcára néző ablakok mentén - az évben foghíjasan. Tibike életének nevezetes napján, szeptember elsején, az örökös tanítói tisztet betöltő Deutsch Jenőt, egy ideig, a már ősrégen nyugállományban lévő hajdani pedagógus, Vámos ta­ nító úr helyettesítette. Nemigen akarta vállalni, dehát elkezdődött a tanév, és az a dolgok rendje, hogy pontban nyolc órakor kiálljon valaki a barnára festett teremajtó elé és rázza a csöngőt: - Gyerekek, befelé! Vámos tanító bácsi aztán fölállt a dobogóra az asztal mögé, és kijelölte a tanulók helyét a padokban, ahogyan az egytantermes vidéki iskolákban szokás: első osztály az első padban ka­ pott helyet, második osztály a másodikban és így tovább. Tibike nem árválkodott egyedül, mellé került Varsányi Csöppi, aki ugyan lány volt, de még így is jobb, mint teljesen magára maradni egy elsősnek. A harmadik-negyedik padban is bőven maradt férőhely. A tanév első napján a tanító bácsi előszedte a kétajtós szekrény felső polcáról hivatali * Fényes Elek 1851-ben megjelent Geographiai szótára tanúsítja, hogy az akkori 3104-es lélekszámú Szé­ csényben 564 zsidó élt. Ha nem is mai értelemben vett elemi iskola, de ún. Chéder bizonyára működött, ahol írni, ol­ vasni, számolni, és héberül tanultak a növendékek. Akkor már zsinagóga is, rabbi is volt a községben. 614 �palócföld 92/6 tisztjének nélkülözhetetlen kellékeit, az osztálykönyvet, krétát, szivacsot és nádpálcát. A leg­ utóbbit csupán arra használta, hogy a negyedik-ötödik osztály földrajzóráján, a táblára akasztott, szakadozott vászontérképen körvonalazza Magyarország határát, és megmutassa, melyik a Duna, meg a Tisza. Na persze arra is, hogy elriassza az elsősöket a rosszalkodástól. Erősen palóc tájszólással valahogy így: - Aki nem fér a bőribe, azt ezzel a pálcával fértetem bele. - Ám sosem került rá sor, mert vagy nagyon jók voltak a gyerkőcök, vagy a hetvenes éveit taposó, jámbor tanító bácsi sosem azzal fegyelmezett. Tibike szorongása oldódott, amikor témát váltott a tanító bácsi. - A nagyok már tudják a regulát, az elsősöknek most mondom el. Óra alatt egy pisszenést sem akarok hallani. Amíg magyarázok, hátratett kézzel figyeltek. Aki kérdezni vagy mondani kíván valamit, az fölnyújtja a mutató és középső ujját, így ni. A szünet úgy kezdődik, hogy szólok: - Ki lehet menni. - A nagyok megmutatják, hol szabad játszani, és hol az illemhely. Szünetben menjetek szükségre! Amikor rázom a csengőt, sorbaálltok, és bejöttök az osztály­ ba. A második szünetben megehetitek az otthonról hozott elemózsiát. - Első osztály, figye­ lem, éneket tanulunk. Ezalatt a második osztály leírja a kockás irkába az egyszer kettőt. Har­ madik osztály a vonalas irkába a kis és nagy ABC-t. Negyedik és ötödik osztály fogalmazást ír Legkedvesebb nyári élményem címmel. A kisfiú örült, hogy éneket tanulnak. Azt nagyon szerette. Óvodában is, otthon is boldo­ gan hallgatta édesanyja ölében a szép dalokat, kivéve egyet. Azt, amelynek az utolsó két sora így hangzott: Én is elmegyek vele, én is ott leszek vele, Meghallgatom, hányat dobban a szíve. Ezt nagyon szomorúnak hitte, mert olyan, mint amikor legkedvesebb óvodás pajtásának, Géczi Bözsikének a temetésén azt mondta a tisztelendő úr: - Utolsót dobbant e gyermek szí­ ve... A mosáshoz előkészített lúgkőoldatot megitta szegény ártatlan lélek, és nem tudták meg­ menteni. - Tibi, tedd hátra a kezed és figyelj te is! Óvodából ismeritek a Kerek ez a zsemle kezdetű éneket. Annak a dallamára megy, amit soronként megtanulunk, de előbb magam eléneklem az egészet. Magyar az én hazám, Magyar apám, anyám. Magyarul beszélek Magyarán is érzek, Addig, amíg élek. Kicsit reszkető hangon, de szívvel tanítgatta a talán magaköltötte hitvallást. Első nap az 615 �palócföld 92/6 iskolában Tibike szívvel-lélekkel vallotta, hogy: "Magyar az én hazám..." és óv végéig azt is megtanulta, hogy: "Ezt a földet, ezt szeressük, forrón, mindhalálig!" Életének e felejthetetlen állomásán számos, új ismerettel gyarapodott. Megtanulta azt a dalt, amely megerősítette a már otthonról és óvodából is tudott magyar voltában. Megjegyez­ te azt is, hogy a fal melletti a jobb keze. De mi lesz, ha kihívja a tanító bácsi a dobogóhoz, szembeállítja az osztállyal és arra kéri, amire Csöppit: - Itt is mutasd meg, melyik a jobb ke­ zed! - Honnan tudhatja, ha nem a padban ül a fal mellett? Újra félni kezdett, és hirtelen elsír­ ta magát. - Eltörött a mécses? A tanító bácsi már ott állt a padja mellett, föléhajolt, nem kérdezte, miért sír, csak elővet­ te a kisfiú zsebkendőjét, megtörölte a szemét és többször megsímogatta a kobakját. Ettől megnyugodott, már csak hüppögött, és alig-alig bírta visszaprancsolni a szájába kívánkozó hüvelykujját. Erős kísértést érzett, hogy lehajtsa a padra a fejét, mert olyan álmosság tört rá, mintha este volna. Meg akart szabadulni a sok ismerettől, amikből nem értett mindent ponto­ san. Például azt, hogy "magyarán" is érzek... Makacsul így ismételte: "magyarúl", de mindig ki kellett javítania. Persze nem merte megkérdezni a szó jelentését, talán kinevetnék, talán visszaküldenék az óvodába. Nem eshet vele ilyen csúfság iskolás létére! - Hátratette a kezét és figyelt. Vajon az is magyarázatnak számít, amikor a tanító bácsi mesél? Mert ezen a napon elmondta nekik a Kiskakas gyémánt-félkrajcárát, utána eljátszották: Megy a gőzös Kanizsá­ ra, és nagyokat nevettek, ahogyan körbejárták a termet a méterrúdba kapaszkodva. - Nem is olyan rémséges az iskola - gondolta Tibike, csak abban különbözik az óvodától, hogy olyan padokba kell ülniük, aminek az asztallapjába kerek lyukakat fúrtak a tintartók számára. - Kimehettek! - riadt föl a tanító bácsi hangjára. A tanítás naponta 8-tól 12-ig tartott, nem terhelte túl a gyerekeket, pedig már az első osz­ tálytól kezdve, párhuzamosan tanultak magyarul és héberül írni-olvasni. Nem cipeltek tö­ mött hátitáskát, egy olvasókönyv, egy héber ábécés könyv és három irka volt benne a tolltar­ tón és uzsonnán kívül. Tibike szeretett iskolába járni. Aránylag könnyen vette az akadályokat. Sok mindent megértett a tanító bácsi magyarázatából. Például, hogy ha nem nyomja erősen a ceruzát az ir­ kára, úgy nem törik ki a hegye és szebben is tud betűket formálni. Év végére "kívülről" fújta a Zengő ábécé-t, tudta héberül és magyarul: "Börésisz bóró Elajchim ész hásomájim vö ész hó­ órce..." Vagyis: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. - Ráébredt, hogy az iskola soha nem remélt, nagyon sok öröm forrása. Szerette az odavezető utat is. A Kossuth utcában min­ dig megállt a nyitott kovácsműhely ajtajában, és elbűvölten bámulta a szétröppenő szikrákat, amint a kovácsmester lesújtott a tűzből kivett, izzó vasra. Már óvodás korában elhatározta, hogy ő is kovácsmester lesz ha megnő, meg is mondta Bözsikének, akit majd feleségül vesz. Szerette az ünnepeket, a november végén beköszöntő Chanuka különösen nagy élményt je­ lentett neki. Ilyenkor rajzóra helyett pörgettyűt faragtak, és a hossztengelyt körülvevő négy lapjára N , G, H , S betűket festettek, amely a Nész gódajl hojé som - azaz: "Nagy csoda történt ott" kezdőbetűi. A csoda az időszámítás előtti második században esett, amikor a makkabeu­ sok visszafoglalták a Jeruzsálemben épített Szentélyt, miután diadalt arattak Antiochus Epiphanes seregei fölött. A templomban csupán egyetlen napra elengendő szentelt olajat ta­ láltak, ám csodák-csodája, az mégis nyolc napon ál égett. Ennek emlékére gyúlnak esténként 616 �palócföld 92/6 színes chanuka-gyertyák a zsidó otthonokban nyolc napon át. Olyan meghittek voltak ilyen­ kor az esték. Az édesanyja fehér csipkekendővel a fején meggyújtotta a menórában lévő gyertyákat, első nap egyet, második nap kettőt és így tovább. Elmondta az áldást, köszöntötte az ünnepet és a család együtt énekelte a Móajz cűr-jösüószi-t. Tibike pedig külön azt, amit er­ re az alkalomra tanult az iskolában. Perdülj-fordulj kis pörgettyű, Mesélj regét nékünk, Mint művele csodát egykor Isten karja vélünk. Szent ünnepet ülünk mostan, Kicsiny lángok fénye lobban Jákob hajlékában, Jákob hajlékában. Vacsora után de vidáman telt az este! Trendelliztek (pörgettyűztek) a gyerekek. A játék­ ban természetesen más jelentést kapnak ugyanazok a betűk. Amikor a megpörgetett trendelli megáll; a felső oldalon lévő betű utasítja a játékost. Az N azt jelenti; nix, vagyis semmit nem nyert. A G: ganz., a játékosé a bankban lévő összes mogyoró. A H: halb, a bank fele illeti; és az S :stell ein, azaz tégy a bankba! - Bórüch... löhádlik nér sel Chánükó... - Áldassék... ki meg­ hagyta a Chanuka gyertyák gyújtását - mondja magában Tibike, mert elvarázsolta az ünnepi hangulat, és mert minden alkalomra tanult bróchét (áldást) az iskolában. Vámos tanító bácsi Chanuka után elbúcsúzott a gyerekektől, ismét Deutsch tanító úr ve­ szi át a stafétabotot. Tibike fejét gyöngéden megsimogatta és párás szemmel azt mondta: Kicsi fényes szövétnek. - A jelentését ugyan nem értette, de megilletődött a felé sugárzó sze­ retettől, érezte, mert érzékeny emberke volt és hálásan viszonozta azt. Otthon és iskola, iskola és otthon, ebből állt Tibike világa. Mindkettő érdekes, izgalmas és gyönyörű, mindkettő tartogat valami újat, mindkettő Tibike boldog jövőjének ígéretét hor­ dozza. Az évzáró ünnepélyes vizsgával végződik. Ünneplőbe öltöznek az iskolások, a meghívott szülők, vendégek. A dobogó asztalát fehér terítő és virág ékesíti. Rajta nyitott, lapjával lefele borított értesítő könyvecskék és a kiváló tanulók jutalom-könyvei. Mindenki feláll, eléneklik a Himnuszt a gyerekek, majd a tanító úr kérdései nyomán szá­ mot adnak egész évi munkájukról. Az ünnepséget az Iskolaszék elnöke, Gutfreund bácsi zárja minden évben ugyanazokkal a szavakkal. - Bárhová vet a sors titeket, bárki megkérdezi tőle­ tek, hogy kik vagytok, mik vagytok, ti csak azt mondjátok, hogy magyar zsidók vagytok. - És a nagy napra ráteszi a koronát: minden tanulót megvendégel a cukrászdában egy fagylalttal. A gyerekek hatalmas lelkesedéssel, a vizsgaláz alól felszabdultan fújják az utcán Vámos tanító bácsi kedves énekét: - Magyar az én hazám... - Addig, amíg élek. Tibike 1944. június nyolcadikán lett 10 éves. Addig élt. Hogy miért húnyt ki ilyen fájdal­ masan hamar egy kicsi szövétnek? Megbocsáthatatlan bűne miatt. Zsidó kisfiú volt. Magyarzsidó... 617 �palócföld 92/6 Huszár Sándor NAPLÓLAPOK VI. Magamtól félteni eleitől fogva Erre Kolozsváron döbbentein rá a hatva­ Mert fáradt voltam. És lefekvés előtt még a nas évek elején, nem sokkal azelőtt, hogy családot is látni szerettem volna. És alig tet­ szorongásaimmal orvoshoz fordultam. Mert tem meg száz métert, a sétatéri tó irányából bántana, ha a napló tényanyagából valaki azt duhaj hangokat hozott a hideg szél. Részeg olvasná ki, hogy én itt bátorságomat bizo­ hangokat. És a hó közel méteres, a kitaposott nyítandó domborítok. Bár gyávának sem va­ ösvényen alig fér el egymás mellett két em­ gyok hajlandó vallani magam. ber. Megtámadhatnak! - nyilallott belém a Tehát akkor marad a történet: az élettel felismerés. Vissza kellene fordulni - alkudo­ zott bennem a józan ész. De a lábam nem írt tanúvallomás. Esett pedig ez a következőképpen: igazga­ akart megállni! Annak ellenére, hogy a du­ tó voltam a kolozsvári Magyar Színházban, hajkodók közeledtemre érzékelhetően han­ amikor egy téli estén - nem sokkal az előadás gosabbak lettek. Hátamat kiverte a veríték a befejezése előtt - hazaindultam. Tél volt. félelemtől. De éreztem, hogy nincs visszafor­ Nagy hó lepte be a várost. Meg hideg. Az ut­ dulás. Önmagamba vetett hitem omlik össze, cák emiatt is néptelenek. A színház a Sétatér ha én ebben a helyzetben megfutamodok. városközpont felőli részén van, a lakásom át­ Éreztem: az önbecsülésre nagyobb szüksé­ ellenben, a Sétatér túlsó felén a strandon és a gem van, mint az arcom épségére, a télikab­ sportpályán is túl, a kétvízközi új negyedben átomra, esetleg a zsebemben lévő pár százas­ volt. Egyenesben jó kilométernyi távolság, ra. kerülő úton kétszer annyi. Csak pillanatra A többi már lényegtelen. Két, jelentékte­ álltam meg a színház előtt és eldöntöttem, lenségét kompenzáló szolgalegény akarta el­ hogy a rövid utat választom. Pedig a százados hitetni önmagával, hogy rém félelmetes. És fák között elég gyér volt a világítás. És a járt nagyon gyanús lett nekik az én rendíthetet­ utak olyan távolra estek, hogy oda talán a se­ lenségem. Nem vagyok én civil rendőr? Nincs gélykiáltás is nehezen ért el. S ha elér, ki bo­ a zsebemben revolver? lond bemenni valakiért a vészbe? Akkor in­ Szóval, mikor közelükbe értem, s terme­ kább süketnek teszi magát. És a helyi lap tele tes alakomat is felmérték, hangosan rámkö­ volt akkoron efféle rémtörténettel, hogy em­ szöntek: jóestét nagysásúr... bereket raboltak ki a sétatéren. És én mégis! Nahát így tessék olvasni e feljegyzéseket. 618 �palócföld 92/6 1970. okt. 30. péntek Ma megjelent a lap második száma. Ször­ nyű összecsapásaim voltak a központi bizott­ ság sajtóosztályával. Vela Nicolae a főnök­ helyettes ki is mondta: azzal, hogy állandóan a nemzetiségi specifikumon lovagolunk, ide­ gen test vagyunk a sajtóban. Mit kell annyit emlegetni, hogy román, magyar, szász, sváb vagy más nemzetiségű, hiszen az olvasók a végén azt kezdik hinni, hogy különbség van közöttünk. Rögtön átláttam, hogy ez vagy valóban analfabéta, vagy nagyon tökéletesen játssza az analfabétát. Van egy javaslatom mondtam neki: hív­ juk össze a központi bizottság magyar tagjait és a sajtóban vezető szerepet játszó írókat. Vela határozottan elutasított. - Beszéltem én Domokos Gézával, meg Bodor Pállal , és az nekem elég volt. Ugyanazt mondják, amit maga. És közben a KB sajtófőnökével, Sion Bu­ jo r ral, olyasmiről kell vitatkoznom, hogy mit jelent - pontosan az én cikkemben - az itt és most. Magyarázom. Erre felüvölt: - Akkor írd ezt: itt Romániában és most a szocializ­ mus építésének idején! Kénytelen voltam megsérteni: de hiszen ezt már egy érettségizett ember is tudja, hogy a "Hic et nunc" egy latin mondás magyar for­ dítása... A válasz: Érdekes, hogy amikor ellenünk szól, elismeritek a latin eredetünket. Azt már nem vallottam be neki, hogy csak a művelet­ lenségét ismertem el. Maradnak tehát az elvek. Marad az a pár sor, amit sikerült - nehezen! - elhelyeznem a mai szám homlokterében. Ez a mai vezércikk és a mindenkori hitvallás. HOGY H E L Y T Á L L JUNK az emberségért az ősi talajon! Ez a feladat. A törvény ez. A lét parancsa szólal meg "az adott világ varázsainak mérnöke" ajakán. Ezért örökérvényű és ezért jelszava minden­ kinek, aki a leírt szó súlyát és felelősségét vállalni kényszerül. A ki hisz és mond. A ki mond és hisz. A ki a cselekvés kényszerével veretett meg. Aki számára a vegetálás a lét törvényeivel való visszaélést jelent. Aki nem ismeri el a meghunyászkodás jogát. É s nem ismeri el - árától függetlenül - a hosz­ szú élet örömét sem. Navigare necesse est, vivere non est ne­ cesse. Tenni, amire rendeltettünk, hajózni vagy rakétával csillagközi tereket bejárni, keres­ ni a sejt titkait, vagy az emberek közötti egyetértés módozatait, szerkeszteni lapot, vízierőművet, tenni, tenni, tenni - kell! Élni? Élni mindentől függetlenül és halált meg­ vető eresz alá húzódással, suttogva és gya­ nút görgetve, zabálni eszmepiknikeken olcsó ételeket, és csordaerkölcsökkel egyéniséget mímelni, élni így - nem szükséges! Nem én kiáltok. Tovább adom az igét, ami a történelem mélyéről visszhangzik. Helytállni! A z emberiségért. Önmagunk em­ bervoltáért. Amerikát felfedezni csak így lehetett. É s önmagunkat megtalálni is csak így lehet. Helyünket a nagy és kis világban egyénként és kollektivitásként egyaránt. Ez a fennmaradás egyetlen útja. A cselekvő mozgás az esendő ember egyetlen mentsége. Mert I karoszt a repülés vágya és megkísér­ tése tette hallhatatlanná, nem a lezuhanás feletti kétségtelenül indokolt panasz. Hej, testvérem! Kit éberen vigyáz a vil­ lanyrendőr és életveszélyesen fenyeget a dinnyehéj, ki a tudósok megállapítása sze­ rint a késő kőkorszak fenyegetettségi adag­ já t hordod f é lelemszükségletként az idege­ idben, s aki mégis minden sejteddel, serdülő gyerekeddel és sarjadóvetéseddel, lapot ki­ nyitó mozdulatoddal élsz és éltetsz, hiszel és hinni kényszeritesz. Hej, testvérem, térben, időben, nyelvben és gondolatban, vár ben­ nünket az örök talaj. A z amit minden korban így fejeztek ki költők és reálpolitikusok: itt 619 �palócföld 92/6 és most. Ez a mi létünkre szabott örök talaj. Az emberiségnek itt van szüksége ránk. Itt élni történelmi sors. I tt élni az emberiségért való helytállás szintjén és akarásával - történelmi hivatás. 1970. november 1. vasárnap A pénteki megjelenés után hazarepültem Kolozsvárra. Innen a Szamos partjáról, a bé­ kéből nézek vissza az eltelt napok harcaira. És sok érdekes dologra nyílik rá lassan a sze­ mem. Például arra, hogy hónapok, évek ver­ gődései árán lassan utakat találok a hatalom felé. Íme egy útvonal: mikor a központi bi­ zottsági sajtóosztállyal küszködtem, legtöbb­ ször Méliusz Jóskához, szaladtam át. Akinek barátja Eugen Jebeleanu, Geo Bogza és szá­ mos első vonalbeli román író. Illegalista kom­ munista volt és Gaál Gábor legközelebbi munkatársa. 1949-ben nem tudom milyen el­ hajlás címén letartóztatják és lehúz hat vagy hét évet. Miatta a feleségét Klárit is elviszik, aki a börtönben meghal. Eleinte azt mondja öngyilkos lett, később kiderül, hogy megölte a szekuritáté. Péter, a kisfiuk egyedül marad, az események hatása alatt pedig megőrül és ma is a marosvásárhelyi Klinika Elmegyó­ gyászatán él és fog élni élete végéig. A sors és a rendszer iróniája: nyugdíjat kap. Emel­ lett Méliusz kitűnő író. Tehát ez Méliusz? Potenciálisan több ennél. Ugyanis letartózta­ tásakor Vincze János - Románia háború utáni első magyarországi nagykövete - szin­ tén régi kommunista harcos (hivatalosan I on Vinte), épp belügyminiszterhelyettes. Ő is­ meri Méliuszt, de letartóztatja. Így aztán mi­ kor Jóskát rehabilitálják Vinczének lelkiis­ meretfurdalása van. Vagy bűntudata a régi harcostárssal szemben. Mások szerint: fél, hogy Jóska feljelenti, és a hatalom őt áldozza fel a magyar kommunisták letartóztatása mi­ att. Mert hát Méliusz, egy egész csapat ma­ gyarral bukott le. Én ugyan ezzel nem foglal­ koztam, de ha jól tudom Kurkó Gyárfás, Ba­ 620 logh Edgár, Demeter János és mások voltak a csoportban, és végülis a Magyar Népi Szö­ vetség feloszlatását indokolt ák ezzel a perrel. És még mindig nincs vége, mert Vincze most vezető központi bizottsági aktivista és Méli­ usz alázatos szolgája. Tehát, ha Jóska engem támogat, akkor Vincze az apám és Vinczének hatalmas a cinkos köre, hisz a párt ellenőrző bizottságának alelnöke is volt, sok mindenki­ ről sok mindent tud. De Vincze felesége Constanta Craciun, aki egyetemistaként, a háború alatt került börtönbe, mint kommu­ nista és aki színigazgatóként nekem minisz­ terem volt. És aki egy kivételesen rendes és demokrata asszony. Aki - azt kell monda­ nom - tisztelte az én ifjonti idealizmusomat és aki ahol lehetett segített. De a lánc itt sem ér véget. Constanta nagyon jó barátságban van Vaszile Vaidaval, a Kolozs megyei pártbizottság első titkárával, akiről már sokszor elmondtam, hogy nagyon pártfogolt. És íme a valódi poén: a párt központi bizottságának mai titkára, Ceausescu beszédeinek fogal­ mazója Dumitru Popescu Constanta helyet­ tese volt a művelődési minisztériumban és erősen kötődik volt főnökéhez. Tehát, ami­ kor én nála megjelenek, akkor ez a hadsereg jelenik meg. Plusz Király Károly a párt vég­ rehajtó bizottságának tagja, tehát a Popescu még KISZ-ben felszedett régi barátja és szö­ vetségese. Egy másik vonal a Fazekas Jánosé, aki miniszterelnök-helyettes és aki egy más cso­ portosulást képvisel. És aki mélyen magyar. És van egy harmadik szövetségesem is, amely ugyan nem nyúlik olyan magasba, de amely mégis nagyon erős: a korrupció. - Pénzért Romániában apát-anyát lehet vásárolni. Mégis hogy van az - kérdem én is magam -, hogy élethalál harcot kell vívnom minden nap holmi aparátcsikokkal? Ez is egyszerű: Ceausescu a pártapará­ tusra alapítja a hatalmát. Az aparátus zöme - főleg a végrehajtó rész - szellemileg, erköl­ �palócföld 92/6 csileg tudatosan szelektált értéktelen nép­ ség, amelynek mégis hatalmas vagyona van, amihez élete árán is ragaszkodik: Ceausescu bizalma. Nos e két menetoszlop között caplatok én is. És azt hiszem, hogy itt együtt menete­ lek sok román, német és magyar emberrel, olyannal, akinek az a kényszerképzete, hogy cselekedeteivel a népét szolgálja. Mindezt azért írom le, mert úgy érzem mutáció történt - legalábbis látszólag - az erőviszonyok tekintetében. Pénteken a má­ sodik szám megjelenésének napján megláto­ gatta a szerkesztőséget a központi bizottság sajtóosztályának vezetősége, élén Sion Bu­ jorral. A viszkit én adtam. A gratulációt ők hozták. A "bensőséges" ünnepség zenitjén egy pohárköszöntő címén Bujor döbbenetes dolgot mondott: ne vegyük rossznéven, ha belenyúlnak a szövegekbe, hisz ez a pártfela­ datuk. És főleg ne menjünk sírni sehová, se Popescu elvtárshoz, se - mint a költségve­ tésügyben - Gere elvtárshoz, senkihez. Ma­ radjon ez a mi konyhánkon. Elmondtam a dolgot Vincze Jánosnak, aki tökéletes ismerője az apparátusnak. Mosoly­ gott. Ez kétségtelen siker - mondotta. - De azért maga csak vigyázzon.- Egy normális ember azt hiszi, hogy a történtek az erejét jelzi. Ez nem normális világ. Szerintem ez an­ nak a jele, hogy a nyomás fokozódik. Csak a módszerek változnak. November 5. péntek Hétfőn este értem vissza Bukarestbe. Ma hívatott Vincze János. Azt mondta: hamar igazam lett Bujort illetően. Miért? Bujor összeszedett aktivista-információkat a lap­ ról, és azokat a megjelent számokkal együtt átküldte Gere Mihálynak, a Magyar Dolgo­ zók Tanácsa elnökének, bizonyítván, hogy a lap nacionalista, szeparatista hangot üt meg. Gere - Vincze szerint az ő tanácsára - ma­ gyar aktivistáktól és közéleti tekintélyektől kért nyilatkozatokat, akik azt írták, hogy a sajtóosztály véleménye megalapozatlan. Ge­ re ekkor felhívta Bujort és megkérdezte: ad­ ja tovább - mármint Ceausescunak - a felje­ lentést, mert íme milyen ellenvélemények vannak a kezében. Erre Bujor azt mondta: ne adja tovább, mert az ő cikkeinket érintő ki­ fogásai olyan írásokra vonatkoznak, ame­ lyeket ki kellett emelnie a megjelent lapból. - A gazember! - kiáltottam fel. - Maga csak legyen halk és elővigyázatos - intett Vincze. Különben rovatot nyitottam a lapban ol­ vasói véleményekből. Pár sort tudok közölni a beérkezett levelekből, de azt nagyon fon­ tosnak érzem. Egyfelől a hatalom felé, véde­ kezésül szánom, másfelől azért, mert ezek a vélemények engem igazolnak. Érdemes volt kockáztatni! Íme egy a sok levél közül. T. Huszár Sándor úrnak a "Hét" szerkesztőjének Kedves Barátom! Pár évvel ezelőtt Ma­ gyarbikalon jártál és ottan találkoztunk. Az­ óta nyugdíjba mentem, Zsibón vettem házat, itt lakom a Május 1. utca 16 szám alatt. Ha erre visz utad, elvárom, hogy felkeressél. Ezután áttérek levelem tulajdonképpeni tárgyára. Kezembe került ugyanis "A Hét" című lap és arra figyeltem fel, hogy Te vagy a főszerkesztő. Mi a manó? Huszár Sándor volt színigazgató jónevű szépíró most újságszer­ kesztő lett? Hát igen. Jókai Mór tehetséges tájképfestő is volt, Petőfinek színészi ambí­ ciói voltak. Leonardo da Vinci feltalálónak is kiváló, Vilmos császár üres óráiban fát fűré­ szelt, satöbbi. Kezdett a dolog érdekelni és elhatároztam, hogy én leszek a "nyájas olva­ só", aki megírja barátilag az igazat. Úgyis ez volt mindig a mesterségem. Ami az újság külalakját illeti - talán a legmegfelelőbb -, nem szeretem a nagy lepe­ dőújságokat. Az is jó, hogy a rovatbeosztá­ sok a lapok sarkán láthatók, mindössze több 621 �palócföld 92/6 teret adnék a művészeti es a tudományos ro­ vatnak a többiek rovására. A papír elég j ó , a szöveg olvasható, mindössze az illusztrációk homályosak, ami elég kár. Az első és második szám van előttem. Mindkettőben a bevezető cikket írtad. Okos írás. Ezzel úgy gondolom eleget mondottam. Mindössze nem találom benne Huszár Sán­ dornak a sajátos derűjét. Azért kivált a má­ sodik tetszett nekem. Ami a tartalmat illeti, utalok arra, amit bevezető cikkedben írtál: "A Hét" szerkesztői lapjukat a művelődni vá­ gyó olvasónak szánják, nem az egyes szakte­ rületek kisszámú értőinek" Hát kérlek szépen sajnos lapodnak ez a legfőbb hibája. A legtöbb cikk úgy van megír­ va, mintha csak szakemberek olvashatnák, de legalábbis egyetemi tanárok. Igen sok ben­ nük a terminus technikus (pardon: szakkife­ jezés) stb. Egy művészeti-, tudományos-, társa­ dalmi lapnak magának kell olvasókat ne­ velni -kiv á lt itt és most. D e hogy ezt megte­ hesse, kerülnie kell mindenféle tudományos "homályt". Mert különben elkedvetlenednek az olvasók. Azért vannak kivételek is. Részletes bírá­ latra vegyük a második számot. Azért ezt, mert egy folyóiratnak az első száma rend­ szerint még teljesen kiforratlan, és itt is már a második számnál jelentős nívóbeli emelke­ dés látható. Nem veszek sorba minden cik­ ket, mert akkor igen hosszadalmas volnék, csak azt ami engem jobban érdekelt. Lássuk először is azt, ami jó. Jó a Benczédi Sándor­ ról szóló Kányádi cikk. Egyetlen hibája, hogy kevés. Benczédi sajátos egyedülálló művé­ szete egy külön számot megérdemelt volna, de legalábbis négy oldalt. Ezzel szemben ke­ vesebb helyet kapott mint egy tizedrangú ju­ goszláv költő, aki senkit sem érdekel. Nagyon szép és kedves cikket írt Benkő Samu az ud­ varhelyi kollégiumról. Érdekes a századunk rovatban Tabuis cikkének fordítása a régi 622 Népszövetségről. A kritikák közt egy gyöngyszem Majtényi E rik: Golding kontra Verne Gyula című írása. Kár, hogy nem írta hosszabbra. Nagyon érdekelt volna még a színházi ro­ vatból a Veress Dániel Véres Farsang-járól írott cikk. Elvégre erdélyi történelmi drámá­ ról van szó. Mit vár az ember ilyenkor? Elő­ ször is részletes tartalmi ismertetését a szín­ műnek, a szereplők jellemzését, az író felfo­ gását az eseményekről, mennyire sikerült ne­ ki a történelmi hátteret szemléltetni, a színé­ szek bírálatát stb. Ezzel szemben mit kap­ tam? Rettenetes nyakatekert körmondato­ kat, akárcsak Horatius-nál (Mindig utáltam Horatius-t). Tudományos kalandozást, több mázsa nagyképűséget. Meg voltam döbben­ ve, mi akar ez lenni? Öt idegen nyelven tu­ dok, de ha egy francia, vagy német szöveget olvasok, hamarább megértem, mint a magyar szavaknak ezt a zagyva halmazát. Az igazságnak tartozom azzal, hogy há­ romszori elolvasás után kezdett valami de­ rengeni, hogy nem is olyan nagy hülyeség az a cikk, mint ahogy első olvasás után kinéz, de így is mintapéldánya lehet annak, hogy ho­ gyan nem szabad írni. Egy Karinthy Frigyes kellene, hogy alaposan lecsúfolja az ilyen ki­ siklásokat. Gondolom valami színházi ember kell legyen, aki elkövette. Kortinahúzgáló, rendező, vagy színi-iskolai tanár. Előbbi esetben inkább megbocsátható, de utóbbi esetben kellett tanulja, hogy írni magyaro­ san, szabatosan és világosan kell. Ez a cikk pedig nem magyaros sem nem szabatos, és a legkevésbé világos. A többi cikkről nem kívánok írni. Csak még annyit jegyeznék meg, hogy egy alapos irányításra rászorulna valamennyi. Ez a főszerkesztő dolga, bár nem szívesen fogadják az írók. A lapod különben így is megéri az egy lejt, de egy Huszár Sándor által szerkesztett lapnak egy lejért tíz lejt érőt kell adnia! �palócföld 92/6 Ne haragudjál, hogy megírtam a vélemé­ nyemet szabatosan, magyarosan és világo­ san. A régi barátsággal üdvözöl Bitay Lóránd nyugalmazott református lelkész. Zsibó, 1970X1.2. November 7. szombat Pár napig Bukarestben volt Sütő Andris. Elmondta, hogy egyik estét Vincze Jánossal töltötte, aki cl van tőlem ragadtatva. Azt mondta: ezek itt megszokták, hogy a beosz­ tott mélyen meghajol és végrehajt. Ez a Hu­ szár egy modortalan. Ez képes megmondani, hogy valami hülyeség. És akkor ezek nagy szemeket meresztenek. Persze - folytatta Vincze Sütő diszkréciójában bízva - két év alatt úgyis kinyírják Huszárt, de addig ki kell tartanunk mellette. November 10. kedd Ma a következő szöveg érkezett postán: Munkaértekezlet Marosvásárhelyt Az Új Élet és A Hét képviselői az elmúlt napokban kerékasztal értekezletre gyűltek egybe, ahol is megtárgyalták a két lap közös problémáit. Az Új Élet és A Hét találkozóján részt vett Sütő András A Hét cikkírója, valamint Nagy Pál, A Hét vásárhelyi főmunkatársa. Számos, fontos kérdés megtárgyalása után sor került az együttműködés gyakorlati kivi­ telezésére. Megállapodások is születtek. Így például A Hét vásárhelyi szerkesztője az Új Élet egyik szobájában kap íróasztalt, fiókos­ tul; ugyanakkor - ha kávéosztás ténye forog fenn -, A Hét munkatársa is jogosult kávéfo­ gyasztásra. A megállapodás értelmében ezt a gesztust az Új Élet főszerkesztője iránt Hu­ szár Sándor Bukarestben viszonozza, esetleg whisky-vel kiegészítve. Sütő András levelező November 10. kedd Hajnali nyolckor felszólt a pártszálló ügyeletes kapusa, hogy azonnal menjek fel a Központi Bizottsághoz, Bujor elvtárshoz. Si­ etve magamra kapkodtam a ruháimat és balsejtelmekkel telve - szaladtam a Fehér Házba. Már az is vészjósló jel volt, hogy amint megérkeztem a titkárnő azonnal bebocsáj­ tott. Mikor pedig beléptem a legalább húsz méter hosszú kabinetirodába Bujor állva fo­ gadott. - Na gyere szépfiú! - mondotta metsző hangon. - Számolnivalóm van veled. - Jövök - mondtam, nyugalmat erőltetve magamra. Sőt azt kell mondanom, hogy sok­ kal kevésbé ijedten, mint ahogy azt Bujor el­ tervezte. Akkor már ugyanis túl voltam egykét vele való összecsapáson, és ha nem is let­ tem a balkáni harcmodor szakértője, annyit már tudtam, hogy az ellene való küzdelem­ ben nem vagyok egyedül. A hetvenes évek elején úgy nézett ki, hogy Ceausescu hatalmi ambíciója felhozott egy olyan értelmiségi ré­ teget a vezetői székekbe, akik tudva tudták, hogy az ilyen Bujor-féle talpasok minden ér­ telmes cselekedetnek egyként ellenségei és csak legfőbb parancsnak engedelmeskednek, de akár apjuk ellen is. No meg aztán volt egy kis hazai hozomá­ nyom is. Én Kolozsváron egy külvárosban gyerekeskedtem, ahol az élet megtanított, hogy vagy meg tudom védeni magam, vagy elviselem az erőszakot, harmadik út nem le­ hetséges. - Hát idefigyelj! - sziszegte Bujor -. Hát nem volt itt nekem elég csavargó csirketol­ vaj, öntudatlan skriblerem? Hát te még újab­ bakkal gazdagítottad ezt a csodálatos kollek­ ciót? 623 �palócföld 92/6 - Nem értem, hogy az elvtárs mire céloz mondtam tisztelettel, de majdhogynem kihí­ vóan. - Na majd mindjárt megérted - mondot­ ta fenyegetően Mindent el fogok követni, hogy megértsed! - Mondd, van nálad egy Walter? - Mármint egy Walter nevű munkatárs? kérdeztem érthetőn élénken. - Nincs. Nálam Walter nevezetű egy sincs. -V árj! Felvett az asztalról egy dossziét és fel­ ütötte. - Egy Walter Hugó... - Olyan aztán pláne nincs. - Walter Hugó Ágoston - olvasott bele a dossziéba mégegyszer. - Ágoston Hugó van - ismertem be. - Na erről van szó! - csapta le a nagyobb hatás kedvéért a dossziét. - Tudod mit csi­ nált ez a ... ez a Walter Hugó?! - Ágoston - vágtam rá. - Tudod te, hogy ez mit csinált az éjsza­ ka? Ő és egy másik csibész. Ugyancsak újsá­ gíró! - Mit csináltak? - A magyar himnuszt énekelték! - kiál­ totta és fürge mozdulatokkal előttem ter­ mett. Hallgattam. De az agyam működött. Tud­ tam, hogy a válaszomtól sok minden függ. Nem Ágoston Hugóról van itt szó, sokkal többről. A szerkesztőség megregulázásáról, amely újabb számaiban eredményesen ke­ reste a hangját. Annyira eredményesen, hogy Bujor megszámoltatta: hányszor szere­ pel ez a szó "magyar" és hányszor ez "román", vagy pláne az, hogy "haza". Erről volt itt szó! - Na most halljalak - ragyogott. - Bujor elvtárs - szólaltam meg, mikor végülis szólni engedett. - Volna nekem egy kérdésem... - Neked? Kérdésed? - kapkodott levegő után. 624 - Igen. Nem is kérdés, kérés. Én nem azt kérem, hogy hozzák ide azt a rendőrt, aki az esetet jelentette. - Mit? - visított fel. - Te nem hiszel ne­ kem? Itt van a rendőrségi jelentés! Annak sem hiszel? - Hiszem, nincs jogom nem hinni. Éppen ezért kérem, sőt most már követelem, hogy hozzák ide, nem azt a rendőrt, aki az ügyet jelentette, hanem hozzanak a bukaresti gar­ nizonból egy rendőrt, aki tudja a magyar himnuszt. Bujor rettenetesen meglepődött. - Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte. - Megmondom - válaszoltam a hatás lát­ tán kissé nyugodtabban. - Azt, hogy ha én, romániai magyar, éjjel, talán kapatosan, vé­ gigmegyek a bulváron és énekelek, akkor mi­ nek alapján bírálnak el? - Annak alapján, hogy énekelsz! - Az egész más törvénycikkely.Az rend­ zavarás, és ezért nem szokták a párt központi bizottságát háborgatni! Itt másról van szó! - Miről? - mondta visszamenekülve a gú­ nyolódásba. - Arról, hogy ha valaki azért szólít le, mert az én kisebbségi magyar dalaimat éneklem, tételezzük fel, nem túl hangosan, akkor az én jogaimat sérti meg. Lehet, hogy ha egy szomszédos testvéri állam himnuszát énekli, főbenjáró bűnt követ el. Ebbe nem szólok be­ le. Ez nem az én dolgom. Pillanatig zavartan nézett rám: Ám annál ravaszabb volt, hogy egy csatát - ilyen köny­ nyen - elveszítsen. - Idefigyelj: én ezt a feljelentést a sze­ métbe dobom. Megtette. Merthogy ő olyan kegyes. - De te menj a szerkesztőségbe és mondd meg annak a Walternek... Várj, tudom: Wal­ ter Hugónak, hogy ne énekeljen semmit. Ér­ ted? Semmit az ég világon! É s elbocsájtott. Így volt. �palócföld 92/6 És ami a legfurcsább, nem is törtem le. Edződöm? November 12. csütörtök Kijött a négyes szám. Viszonylag köny­ nyen úsztuk meg. Csak a Bajor Andor szatí­ rikus jegyzetét vették ki (Robin Hood reha­ bilitálása). Vela elvtárs Földessel tárgyalt és Laci látván, hogy a svábból lett román haza­ fi gyanúját nem tudja elaltatni, beleegyezett az írás kiemelésébe. - Na örvendek, hogy va­ lamiben egyetértünk - fakadt ki ekkor Vela. - Kolozsváron ugyanis azt zúgják, hogy én durván beleavatkozom a lap munkájába. Nem tudtam kiröhögni magam, mert Föl­ des tovább beszélt: - És még tudod miket mondanak? Hogy te engem háttérbe szorí­ tasz és Gálfalvi Zsoltot favorizálod. És tudod ez az információ honnan való? Tőlem. Nagyon megdöbbentem. Éreztem, hogy további munkánk szakadékpartjához jutot­ tam. Először azért, mert pár héttel ezelőtt Gálfalvi sírta el, igaz poharazgatás közben, hogy mi Földessel ki akarjuk őt készíteni. Sőt erre Fazekas János is felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak a Zsolt érzékenységére. Per­ sze én eddig is vigyáztam, hisz Gálfalvi nem jószántából lett A Hét főszerkesztő-helyette­ se, hanem kényszer hatására. Mikor Földes kinevezését kiverekedtem, az apparátus utóbb azt hallottam, Fazekas tanácsára csak úgy egyezett bele a kinevezésébe, ha Gálfalvi lesz a második helyettes. Ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Va­ gyis az, hogy én a magam módján mindkette­ jüket szeretem. Szeretem Földesben azt a tu­ lajdonságát, amit egyetlen könyvének címé­ ben törekvéseiről elárul, hogy amit tesz az "A lehetetlen ostroma". Tehát az, hogy olyan hülye, mint én. Gálfalviban szeretem a belő­ lem jelentős mértékben hiányzó diplomáciai érzéket és készséget. Földesnek igaza van, hogy a megriadt apparátus kereszttüzében és a különböző magyar érdekszövetségek azon küzdelme közepette, hogy a lapot saját célja­ iknak rendeljék alá, valamint abban a hely­ zetben is, hogy tökéletesen védtelenek vol­ tunk, mert az első számot húszezer példány­ ban nyomtuk, de abból 10 ezer visszajött és a kutyának sem kellett, nos hogy e szel­ lemi közelharcban sokszor engedtem Gálfal­ vi óvatosságának. Földes értelmiségi lendü­ lete ellenében. Tehát Földesnek a lényegben nincs igaza, legalább annyira nincs, mint Gálfalvinak, aki a pártellenőrzés tatárjárása láttán szemrehá­ nyóan néz rám, hisz ő előre megmondta, hogy a Földes javaslatainak ez lesz a sorsa. De kinek van igaza? Nekem? Nekem a legkevésbé. Ugyanis a többletmunka - a szemmelláthatóan Istenkísértő szövegeket követő négy-tíz áttördelt oldal éjszakázásai - miatt a szerkesztőség fáradt és lázadozik. Nincs, mert Földes háttérbe szorításáért megvonja tőlem támogatását Méliusz, Gál­ falvi kirekesztése miatt pedig Fazekas János miniszterelnök-helyettes haragszik. Ezek után én kit és mit képviselek? November 19. csütörtök Megjelent az ötös is. Délelőtt gondoltam egy nagyot és felhívtam Sion Bujort. Kértem, hogy fogadjon. Nem volt boldog a kérésem hallatán. Meg is váratott istenesen. De végül bejutottam és mosolyogtam. Gratulálni jöt­ tem Bujor elvtárs - mondottam a szégyent félretéve. Mihez? - csodálkozott. - Ma lejött hozzám George I vascu (a Contemporanul főszerkesztője, akit a legjobb román lapszer­ kesztőként tart nyilván a közvélemény) és azt mondta emelt és ünnepélyes hangon: gyere­ kek (sokkal idősebb, mint mi) hát most már egy jó hónapja figyellek benneteket, a szá­ maitokat frissiben lefordíttatom és döbben­ ten jövök rá, hogy ti itt lapot csináltok. Nem szóltok senkinek semmit, csak lejösztök va­ lahonnan a francbó l , vidékről és csináltok egy olvasható értelmiségi lapot. Hát én nem 625 �palócföld 92/6 gratulálok, mert én nem vagyok sem olvasó, sem impresszárió, csak egy öreg szerkesztő, de mondok ennél fontosabbat: működjünk együtt. Veletek szívesen vagyok egy frontvo­ nalban! Bujor hallgat. Hiszi is, nem is. Végül meg­ kérdi: jó, de te nekem mihez gratulálsz? Ahhoz, hogy ebben a sikerben Bujor elvtárs­ nak jelentôs része van. - Na! - mondotta ő, jelezvén, hogy őt nem lehet ilyen olcsón át­ verni. - Egy pillanat - folytattam, mert azért én is tanultam ezt-azt a külvárosban. - Épp abban látom a Bujor elvtárs nagy érdemét, hogy megteremtette az alkotó vita légkörét. Ezt már értette. Sőt - csodák csodája! értékelte is. Ugyanis ez számára önigazoló példa. Mindenki, az egész ország tudja, hogy kemény, durva. De íme - az ország legelső új­ ságíró szaktekintélye - Ivascu a tanú rá: ahol pártos szellemmel, jóindulattal találkozik, ott ez az ő igényessége eredményre vezet. November 29. vasárnap A múlt héten olyasmi történt, amit végig­ gondolni is csak itthon, Kolozsváron merek. Kedden megérkezett a szekus összekö­ tőnk, egy alezredes, egy ismeretlen, jól öltö­ zött ötven körüli úrral, akit bemutatott, hogy ő a főnöke. Az illető kezet nyújtott és közöl­ te, hogy van központi bizottsági engedélye arra, hogy velem elbeszélgessen. Ugyanis lé­ tezik egy ilyen álszent regula is, hogy a köz­ vetlen pártirányítás alatt álló intézmény ve­ zetőjével az államvédelem csak így érintkez­ het. Engem az ő engedélye egyáltalán nem le­ pett meg, mert már annak előtte kifejtettem az alezredes összekötőnek, hogy engem bár­ mikor felkereshetnek, engedély nélkül is. In­ kább én adjak felvilágosítást, magyarázatot dolgokra, mint hogy - úgymond - hiba tör­ ténjen. Nos - magabiztosságomat látva - a Főnök azonnal a lényegre tért: sajnos súlyos dolgot kell közölnie velem. Alapos bizo­ nyítékok birtokában kénytelen elrendelni 626 Gelu Pateanu szerkesztő letartóztatását. Megdöbbentem. Mindenekelőtt azonban ki is ez a dáko­ román alak, és mit keres egy magyar szer­ kesztőségben? Gelut én hívtam meg Bukarestbe, de nem az én kreációm. Azt kell mondanom, hogy egy vérbeli erdélyi román. Mindenekelőtt a magyarok iránti érzékenysége révén az. Ő tudja, hogy a magyar-román kérdés nem ha­ talmi kérdés. Mindig tudtam róla Kolozsvá­ ron is, hogy tiszta román, és pillanatig sem voltak iránta nemzetiségi jellegű fenntartá­ saim, még a legvadabb időkben sem. Gelu magyar klasszikusokat ültetett át románra, általános megelégedésre. Mégse vitte sokra. Ebben része volt latinos könnyedségének is. Szerette a könnyedséget, a felszabadultságot. Kissé talán felelőtlen is volt bizonyos esetek­ ben. Megszámlálhatatlan felesége volt és szá­ mos hivatalos és nem hivatalos gyereke. Időnként állása is volt, főbérleti lakása - míg A Hét hez nem jött - nem volt soha. Szóval olyan volt Gelu, amilyen volt, de mi, magyar kollégái szerettük. Így esett, hogy mikor a lapalapításra a megbízatást megkaptam az elsők között hívtam meg szerkesztőnek. Mégpedig nem pusztán haverságból. Gelu értett bennünket, magyarokat. Én tudtam, hogy nagyon sok szöveget kell a lapban kö­ zölnöm, amely eredetileg románul íródott, és azt is, hogy a magyar szövegeket kell külön­ böző hivatalok számára érthetően, árnyaltan románra fordíttatnom. Tudtam azonban mást is, és ez jellemzi talán leginkább Gelut. Hogy ha kialakul egy normális viszony újság és olvasó között, akkor sokan jönnek majd le panasszal a fővárosba, akiket el kell kisérni minisztériumba, akiknek kérvényt kell írni románul, kihallgatást kell kérni stb. Tehát Gelu belső és titkos tanácsos volt mindene­ kelőtt. Na és persze remek ivócimbora! Mert ezt sem akarom elhallgatni. És íme: le akarják tartóztatni. Annyi ta­ �palócföld 92/6 pasztalatom már volt, hogy rájöjjek azonnal, zseniális húzás a szekuritáté részéről. Mert egy román letartóztatásával félemlítenek meg egy magyar szerkesztőséget. Ki meri ezek után azt mondani, hogy nacionalisták? De ki mer ezekután egyáltalán emberi szin­ ten és nem rabszolgamódra megnyilatkozni. Pillanat alatt szaladt át mindez az agya­ mon. Bólogattam egy darabig a Főnök szavait hallgatva, aztán döntöttem. Na - mondottam -, egy pillanat türelmet kérek. Csengettem Verának, a titkárnőnek. Kávét hozattam a vendégeknek, majd a szekusok előtt szóltam, hogy hívja fel Dumitru Popescu elvtársat, a Központi Bizottság titkárát. A Főnök az uta­ sítás hallatán majdnem lenyelte a kávéscsé­ szét, de szólni nem mert. És bejött a hívás. Röviden ismertettem a titkárnak a tényál­ lást, majd így folytattam: Ön Popescu elvtárs tudja, milyen nagy nehézségek árán sikerült ezt a szerkesztőséget összehozni. Azt is, hogy munkásságunknak pozitív visszhangja van külföldön, elsősorban Magyarországon, de mindenekelőtt Erdélyben. Szeretném Önnel közölni azt az egyszerű tényt, hogy ha ebből a szerkesztőségből politikai ok miatt egyetlen embert is letartóztatnak, akkor én vehetem a kalapomat, mert itt a lap következő számát én megjelentetni nem tudom. Mindezt az Ön iránti tisztelet okán mondom, hogy intézked­ hessen a lap további megjelentetése érdeké­ ben. Popescu végighallgatott, majd azt mond­ ta, hogy hívjam a telefonhoz a szekus Főnö­ köt. Mondtam az illetőnek, hogy miről van szó. Elsápadt. Átvette a kagylót és vigyázzba vágta magát. Ezt követően csak egy "értet­ tem" hagyta el az ajkát. Aztán visszaadta a kagylót, intett a beosztottjának és elrohant. Csütörtökön tértek vissza. De akkor szólt előre telefonon, hogy jön. És kérte, hogy hív­ jam össze a szerkesztőségi értekezletet. Meg­ tettem. Nekiesett Gelunak. Hosszan elmond­ ta, hogy milyen reakciós. Azt is, hogy le kel­ lene tartóztatni. De - és itt nyilatkozott meg a tulajdonképpeni korszellem - azt mondta neki: legyen hálás ezeknek a csodálatos kom­ munistáknak, magyaroknak és más nemzeti­ ségűeknek, akik kiálltak a védelmében és vállalták, hogy megvédik üzelmeitől a társa­ dalmat. Úgy bűnözzön tehát ezután - fejezte be a Főnök, aki állítólag tábornok, nevet is mondott, de az ezeknél mindig álnév -, hogy ha a legkisebb hibát is elköveti, bennünket jótevőit sodor veszedelembe. Gelu - okosan - vette a lapot. Felállt. És mindent megfogadott. Ahogy a szekusok el­ mentek próbáltam kifaggatni. Annyit mon­ dott, hogy egy A. nevezetű magyar újságíró, szesztestvér volt nála nemrég, akinek való­ ban felolvasott néhány verset. Igaz: szabad szájú versek voltak. Viszont az addig munka­ nélküli illetőt felvették az egyik magyar in­ tézménybe. Hogy előtte, vagy utána vették fel az lényegtelen. A lényeg a helyzet, amiben élünk. December 14. hétfő Ma, amikor Kolozsvárról a fővárosba ér­ keztem, üzenet várt: menjek fel a Kultúr Ta­ nács - vagyis a minisztérium - káderosztá­ lyára. Rettenetes szorongás közepette indul­ tam el. Isten a tanúm: nem attól féltem, hogy leváltanak. Nem is tehetik meg, hisz az nagy öngól lenne, ha az általuk választott és favo­ rizált bizalmi ember ilyen rövid idő alatt el­ használódik. Az újabb konfliktustól reszket­ tem. Mert mintha minden napra kitalálná­ nak a morálom emelésére valamit. A káderigazgató nyájas volt és közölte, hogy jövő év tavaszán-nyarán - már nem is emlékszem - egy Iránba küldendő ma­ gasszintű küldöttség tagja leszek. December 18. péntek Az este átjött a pártotthonba - ahol még mindig élek - Vincze János, aki a hátunk 627 �palócföld 92/6 mögötti utcában másodmagával egy egész villát lakik. Telefonált a kaputól, hogy men­ jek le az ebédlőbe. Szóltam Gálfalvinak is. Ha jól érzékeltem Vincze ittas volt. Bár lehet, hogy csak a magatartásában bekövetkezett meredek változás okozta ezt a benyomást. Vincze ugyanis ezúttal kategorikus volt és szigorú. Kifejtette, hogy A Hét-nek nincs ha­ tározott arcéle és politikai álláspontja sincs. - Nafene! Hát ez mi? Oldalról jön a táma­ dás, vagy felü lrő l? Ki biztosította támoga­ tásáról ezt a kaméleont, hisz saját szakállá­ ra ő effélét nem tesz. Én, szavai hallatán felálltam és mondván, hogy fáradt vagyok visszamentem a szobám­ ba. Gálfalvi másnap elmondta, hogy némi viszkik elfogyasztása után Vincze kifejtette: súlyosan vétkeztem a demokratikus értelmi­ ségiek ellen. Lefényképeztettem magam egy notorius nacionalistával, és nem átallottam a vele való fotót A Hét-ben is közölni. Nos? Ki ez a veszedelmes tömeggyilkos? Balogh Ed­ gár, akit ő, Vinte Ioan belügyminiszter-he­ lyettes fogatott le. Semmi baj, hisz mindez nézőpont dolga. De miről is van szó valójá­ ban? Kolozsváron találkoztam a lap alakuló munkatársi gárdájával. Azért is, mert főleg tudományos dolgozókat hívtam, de azért is, mert más lehetőségem nem volt: a Korunk szerkesztőségében tartottuk az értekezletet. És a szerkesztőség nevében, mint házigazda megjelent és beszélt és ünnepelt bennünket Balogh Edgár a folyóirat főszerkesztő-he­ lyettese. Sőt egy nagyon hasznos egyezségről is beszámolhatunk: lapunk kolozsvári mun­ katársa a Korunknál kap asztalt, a Korunk bukaresti képviseletét pedig A Hét látja el. Tehát itt - Vinte révén - írói klikkek kö­ zötti harc zajlik. Az említett írás és kép ugyanis egy héttel ezelőtt jelent meg. Ha a pártnak lett volna ellene kifogása kiveszi, de ha utólag jelentenek fel - ó hány ilyen ese­ tünk volt! - akkor is hamarabb intézkedik. 628 Én tudok egy olyan irodalmi személyiségről, aki a napokban érkezett vissza fáradtságos külföldi utazásáról... December 22. kedd Megyek haza Kolozsvárra. Megírtam egy levelet D. Popescu titkár elvtársnak: én telje­ sítettem a feladatomat, megszerveztem a la­ pot, ők nem - öten, három hónapja még min­ dig családunktól távol, szállodában lakunk. Ez így nem mehet tovább. 1971. január 15. péntek A mai kalandnak története van. Múlt év november 3-án jegyzem fel, hogy a pártel­ lenőrzés kiemelt a lapból egy lapszemlét. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör Király Ká­ roly elsőtitkárral készített interjút, ahol ar­ ról beszélgetnek, hogy megoldódott Kovász­ na megyében az anyanyelven történő szak­ oktatás, s ezt ismertettük. Andrei Vela, KB osztályvezetô helyettes, aki rangban Király­ nak a térdéig sem ér, bátran kiveszi az írást. Én azonnal felhívom Királyt, jelzem neki a tényt, de ezek - nem úgy, mint én - politiku­ sok. A végrehajtó bizottság tagja azt mondja: nem tudom mit tartalmaz az Önök cikke, te­ hát nem avatkozom bele. Végül abban egye­ zünk meg, hogy e kérdésről külön cikkel fog írni A Hét-nek. November 10-i bejegyzés: Fazekas ha­ ragszik Királyra, mert állítólag ő vívta ki az anyanyelven történő szakoktatáshoz Ceau­ sescu engedélyét és Király úgy játssza ki az interjúban, hogy ezt ő tette. November 21.: kiszaladtam Királyhoz Szentgyörgyre. Elmesélte, hogyan szenve­ dett autóbalesetet a megyében Maurer mi­ niszterelnök. Újra megígérte, hogy cikket ír. December 14.: megérkezett a cikk és kö­ zölhetetlen. Na most mi lesz? - Az lett, hogy felhív­ tam s megmondtam, hogy én nem erre gon­ �palócföld 92/6 doltam. Nagyobb szabású dologra és hogy rö­ videsen lemegyek Szentgyörgyre és interjút készítek vele. Ez meg is történt, sőt a mai lap­ számban meg is jelent. Persze könnyű ezt mondani, íme az ügy rövid kronológiája: Csütörtök reggel hív Vela, hogy a Királyinterjú helyett készítsünk tartalékanyagot. Azt is mondja, hogy egy óra múlva pontos vá­ laszt kapok az interjú sorsát illetően. Két óra múlva hív. Azt kéri, hogy az anyanyelvi szak­ oktatás bővítése helyett - erről szól az inter­ jú, mármint hogy a Székelyföld iparosítása nem mehet végbe magas képesítésű szakem­ berek nélkül, márpedig magas szakképesítést ott csakis anyanyelven kaphat a szikulus nos nincs bővítés, hanem csak arról van szó, hogy a párt fontolgatja a bővítés lehetőségét. Határozott viszont a Székelyföld ügyében: ilyent ő nem lát a térképen. Ha ragaszkodunk a megnevezéshez, tegyük idézőjelbe. Hát én ezt nem tudom elfogadni. Jön Bányai Jóska, a sajtóosztálybeli budihordó és bevallja: ő mondta Velának, hogy ez képtelenség, de hajthatatlan. Közben Gálfalvi elkezdi tanul­ mányozni Ceausescu beszédeinek román és magyar nyelvű szövegeit. Kiderül, hogy a magyar szöveggyűjteményben Ceausescu is Székelyföldet emleget. Nagy nehezen előke­ rül Vela és még nehezebben eljut a dolog a tudatáig. A válasza enciklopédiai: ha tíz perc múlva nem hív vissza, akkor a Székelyföld mehet. Nem az a lényeg, hogy - nyilván - nem hív vissza. Inkább az, hogy Bányai - aki egy volt cipőgyári lakatos, aki most e szolgálatok fejében akadémikusoknak diktál - kap egy pohár konyakot, sőt aztán többet is, és be­ vallja, hogy Vela mit mondott, amikor ő úgy érvelt, hogy a Székelyföld, mint kifejezés használatos. Ha az idézőjel miatt kinevetik őket - mondotta a svábból lett román hazafi akkor időt nyerünk, mert többet így nem ír­ ják. Közben én elszaladtam D. Popescuhoz a KB titkárához. Szerintem Bányai ettől rúgott be. Ugyanis ahogy visszajöttem, valósággal nekem rontott: - A Székelyföld-ügyet el­ mondtad neki? Dehogy mondtam - válaszol­ tam. Akkor add ide a kezedet, hadd csóko­ lom meg. - Meg vagy őrülve? - kérdeztem. Azt mondja: - Te nem láttad át, hogy itt az én bőrömet vitték vásárra? Én vagyok a magyar referens és rangban is a legkisebb! Aztán nyilván, mert az ital jó volt - elsírta magát. - Hát azt hiszed Sándor, te, akivel egy gyár­ ban dolgoztam, azt hiszed, hogy én nem tu­ dom, hogy nektek igazatok van?! Nagyon megsajnáltam. Rájöttem, hogy vannak nálam kiszolgál­ tatottabbak is ezen a nagyon kurva prérin. 19 70. Január 20. szerda Az eheti számban van két rázós anyag. Most már centizem: ennyi hozsanna mellé el­ fér ennyi - nem is bírálat - olyan ténymegál­ lapítás, amire lehet építeni. Ilyen írás a Ba­ róti Palié, a többnyelvű technikai szótárról, amelynek második kiadásakor - különös mó­ don eltűnt a magyar nyelv és helyette hato­ diknak bejött a spanyol. Az én elsőoldalas írásom cselesebb, nem ilyen direkt. Könyv érkezik a szerkesztőség címére: A gépek üzemeltetése és karbantar­ tása a címe és magyarul nyomták. Megdöb­ benek, merthogy az utóbbi évek sikertelensé­ gei között talán épp az volt a legsúlyosabb, hogy a magyar nyelvű tudományos könyvki­ adást nem sikerült megoldani. A mezőgazda­ sági könyvkiadó igazgatója nemrégen azt nyilatkozta az Előrének, hogy az alacsony ér­ deklődés miatt olyan elenyésző lenne a pél­ dányszám, hogy az efféle vállalkozás nem ki­ fizetődő. És ime itt egy könyv, amely a kolo­ fon adatai szerint nyolcezer példányban nyomódott, s amelyet a csikszeredai Agro­ nómusok Háza és a Hargita című helyi napi­ lap adott ki. Tehát akkor hogy is állunk a ren­ tabilitással? 629 �palócföld 92/6 Hát kábé így. Délelőtt hív Bányai, hogy az említett két cikket ki kell venni. Mondtam, hogy nem veszem ki, hanem azonnal a pártvezetőséghez fordulok. Közben - miután költségvetésügyben újólag ki akartak velünk tolni - valóban fel is mentem D. Popescuhoz, hogy fogadjon. Si­ mionescu a titkára - aki írókollégám mondta: később felhív és megmondja, mi­ korra vár a főnök. Ez este nyolckor követke­ zett be. És, milyen furcsa az élet, alig tettem le a kagylót, hív Vela. - Mi a baj a szótárcik­ kel? Mondom, hogy a pártvezetőséghez for­ dulok. - Kihez? Popescu elvtárshoz. - És mi­ ért nem hozzám? - Hát nem Ön vette ki az írást? - Nem. - És azt mondja: vegyük ki azt a részt, ahol arról írunk, hogy a magyar nyelv a románok számára is hasznos, meg hogy túl magas a száz lejes eladási ár, és akkor mehet. - Na és az én cikkem? - Ő azt sem ismeri, de olvassam be az utolsó bekezdést. Mi az, hogy az állami szervek hárítsák el az akadályt a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás el­ ől? Kik azok? Mondom: például a könyvköz­ pont és a kiadók. - Hát írja így és akkor az is mehet. Pokoli! Ekkora képmutatást. Persze en­ nek örvendeni kell. Sikerült beépülnünk a kü­ lönbözô hatalmi csoportok közé. Megszűn­ tünk védtelenek lenni. Január 28. csütörtök A Kolozsvárról visszaérkező munkatár­ sak ma fájdalmas híreket hoztak ajándékba: jobb körök azt izenik, hogy írjuk héberül a lapot. Merthogy A Hétnél mindenki zsidó. Földes Laci szinte sírva javasolta: ezt meg kell fontolni. Taktikát kell változtatni. Itt van például X - itt konkrét nevek hangzottak el, de én nem írom le - nos ne ő csináljon Y-nal interjút, hanem egy más vallású. Mondom, szinte hörögve az indulattól, tehát utasítsam a kollegát, akivel húsz éve együtt dolgozom, akit szeretek, becsülök; "te büdös zsidó, ne 630 csinálj a másik büdös zsidóval interjút"?! Ezt sosem teszem meg. Ez nem taktikai kérdés! Február 7. vasárnap Olvasom a Cinema című román folyóirat idei 1. számát és őrjöngök. A Mihai Viteazul című film kapcsán "román nemzeti mítosz­ ról" beszélnek! Mi pedig ha magyar nemzeti sajátosságokról szólunk azonnal kihúzzák. De van itt még egy nagyon kedves megállapí­ tás is: leszögezik, hogy a film politikailag he­ lyes, mert nem sérti a törökök érzékenységét. De, hogy Erdélyben él egy nép, amely ellen Vitéz Mihály hadai felvonultak és amely szintén érzékeny lehet a valójában görög nemzetiségű nagy román honapalítóra, nos erről szó sem esik. Sokszor az az érzésem, hogy ezek önmagukat kényeztetik azzal, hogy ilyen önfeledten viselkednek. Ez egy fajta szellemi onanizálás. Február 20. szombat Ceausescu tegnap a Német Dolgozók Ta­ nácsának tagjaival találkozott. A jó németek - becsületükre legyen mondva - igyekeztek kihasználni európai védettségüket. Elmond­ ták, hogy a szászok is, a svábok is tömegesen vándorolnak ki, mert hagyományaikat nem tisztelik, iskoláikat megszüntetik, a román hatóságok mindent elkövetnek, hogy beol­ vasszák őket. És mindez tudatos cselekedet tűnt ki a hozzászólásokból. - A Temes me­ gyei Teremi község rendőrsége - például - az egész falunak akart kivándorlási útlevelet adni, bár sokan nem is kérték a passzust. Úgy látszik a helyi hatóságoknak jobb az, ha a la­ kosság egynyelvű, tehát tiszta román. A Főnök emberséggel végighallgatta őket - merthogy ő emberséges - és utána tartott egy beszédet, amit az állampolgár holnap minden lapban és nyelven elolvashat. Én a hallott szöveg alapján kialakított véleménye­ met írom ide: A z elektrónika problémái az egyszeregy fényében. Ez volt őméltósága zse­ nialitásának lényege. �palócföld 92/6 Március 10. szerda De ha csak ez volna, a hatalom, ám a hely­ zetből következően szörnyű megosztottságok keletkeznek. Íme egy február 9.-én írt Balogh Edgár levél: Kedves Sándor, leveled megkapott. Pedig dehogyis vol­ tam s leszek irányodban bizalmatlan. Két barátom figyelmeztetett rá, hogy szorítóban vagy: úgy mondták egy íróellenes írás közlé­ sére próbál valaki rákényszeríteni. Nos, hát erre üzentem szóban és telefonban, hogy használd fel érvnek, ha kell: a cikk kontrája kiváltja a prot, s azonnal jelentkezem ama költő - védelmében. Mindkét "forrás" szerint különben erre előreláthatólag nem lesz szükség, mert maga a szerkesztőség tudja, mit csinál, hacsak egy kerülő úton - nem ismétlődik a "befo­ lyás". Az olyasmit pedig - én is a gyakorlatban vagyok - nem lehet elkerülni, ha ellenérvként vitapartner nem jelentkezik. Ne vedd tehát rossznéven valójában fel­ ajánlott - segítségemet. Tisztellek, szeretlek, s bízom józan ítéleteidben. Cikket márciusban. A mostani közlést köszönöm. Én is ölellek Balogh Edgár zelmi töltetet, ami akkor is, és mindig erőt ad. Kedves Sándor! Boldog új esztendőt akartam volna éppen mondani. Szeretnék csak kezet fogni Veled. - Néha a szavak úgy sem érnek semmit... - Vagyis: hallgatni a körötted álló s téged el-nem ha­ gyó fiúkkal. Sok erőt Neked. Elvesztettem én is hallgatag társam; Sü­ kösd Ferkót. De úgy-e él tovább, örökké a "gyüleke­ zet". - "A fiúk gyülekezete" Ölel: F. Dénes Hármasfalu, 1972. jan. 14-én. A levélhez utóiratként annyit, hogy írója ma fontos személyiség Erdélyben. Én pedig áttelepült rokkant vagyok Szegeden. Nos egy kolléga Erdélybe ment a nyáron, s levelet küldtem vele a fenti barátnak. A "gyüleke­ zetről" érdeklődtem, hogy megvan-e még. És hogy én ott tagnak számítok-e? ...Azóta hónapok teltek el. Válasz nem jött. Tényleg: nagyon elfoglalt ember. Nemrég ezredik megjelenléséhez érke­ Szeged, 1992. október 6. zett a bukaresti magyar művelődési hetilap, Erről annyit, hogy I llyés Gyula ellen volt A Hét. Levélben értesülök erről, pesti bará­ benn egy nagyon hosszú esszé. Az elkövető taim írják meg, sőt a fénymásolt jubileumi nem érdemli meg, hogy akkori tévedését példányt is elküldik. Érzi azt Szőke István és most - több mint két évtized múltán - neki Akácz László szerkesztő úr Pesten, hogy ez a felrójam. De az efféle problémákkal - és jubileum esemény az én életemben is - bár ilyen sok volt! - akkor meg kellett birkózni. csak 673 számot volt időm megszerkeszteni. Különben lassan abba kell hagyni a múlti­ Bukarestben talán ilyen apróságra, emléke­ dézést. Ezt ugyanis befejezni nem lehet, csak zésre nincs idő. Igaz, hogy a lap fennállásá­ abbahagyni. nak 15. évfordulóján sem jutottam eszükbe, Példa. Ime egy levél 1972-ből. Írója bar­ pedig akkor még Bukarestben éltem és csak átom (volt?). A hangja talán hozza azt az ér­ két esztendőnek előtte rúgtak ki. Dehát ilyen 631 �palócföld 92/6 az élet. Mindenki azt kapja a sorstól, amit megérdemel. Persze most akaratlanul alaposan megdí­ csértem magam. Ugyanis az említett ezredik számban nagyon melegen megsímogatják, immár szamárszürke buksimat. Ha nem is valamelyik újságíró közkatonája az én haj­ dani csapatomnak, de maga egy tábornok. A legnagyobb élő romániai magyar írók egyike, a romániai magyar közélet legjelentősebb szellemisége: Méliusz József. Az említett ju­ bileumi számban ugyanis van Méliusznak egy ebből az alkalomból írt levele, amelyben az elődökre emlékezteti a maiakat. És abban van egy mondat, amely nekem szól és amely­ től valahogy kiegyenesedik a gerincem. Így hangzik: "És gondoljunk itt Huszár Sándor­ ra, aki ezt a lapot elindította és akit innen el­ űztek." Persze most az olvasó úgylehet megáll és azt kérdi: miért kell ettől meghatódni? Hi­ szen ez puszta ténymegállapítás! Nos, hát erről van szó, hogy Méliusz Jó­ zsef megajándékozott a tények igazával. Da­ cosan, mint életében annyiszor a szemébe vágta a világnak az igazat. Akkor is, ha az már nem aktuális. P.S. Palócföldiek ! Szerződésünk ezzel lejárt. Köszönöm, hogy szövegeimet egy éven át közöltétek. Köszönöm, hogy magatok közé fogadtatok. Köszönöm...... De hátha még találkozunk. Úgy legyen ! (a Szerző) -Reméljük (a Szerk.) Hibó Tamás: Tempó (rézkarc) 632 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-386, 32-11-022 �MEGJELENT Bódi Tóth Elemér esszékötete Szombati tűnődések címmel R. Tóth Sándor epiIógusával(Novitas-B. Kiadó, Balassagyarmat). Handó Péter versei és szövegei Képek egy feledhető jelenből címmel (Salgótarján, Balassi Bálint Könyvtár nyomdaüzeme). Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet TANÁRUDÁJA 3100. Salgótarján, Május 1. út 81-83. Tel./fax: (32) 10-574, 14-814 Nyitvatartás: Munkanapokon 13.00-16.000 óráig Keresse: VARGA CSILLÁT SZOLGÁLTATÁSOK - tankönyvek, nyelvkönyvek, szótárak, atlaszok, térképek, - tanári kézikönyvek, pedagógiai szakkönyvek, oktatási segédletek, eszközök, - tudásszintmérő feladatlapok, vizsgákra (érettségire) való felkészülés segéd­ anyagainak árusítása és megrendelés szerinti beszerzése, - valamint egyéni igény szerinti oklevelek, meghívók, nyomtatványok, feladat lapok elkészítése. A TANÁRUDÁBAN megvásárolhatja és előfizetheti a Palócföld folyóiratot. �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhely­ munkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelő­ déstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a la­ kosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Ku­ ratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámle­ hetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó ál­ tal szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/42e4ba91e0221405f5e8f7db13bedb15.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b1b6c7f91ba822cd4904bd4deeebb26.pdf 959049163d71884687092e670381b3ef PDF Text Text k ö z é l e t i , ir o d a l m i , m ű v é s z e t i f o l y ó ir a t 9 2 / 5 XXVI. évfolyam szeptember-október �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH - PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I . díj: 50000 Ft I I . díj: 30000 Ft III.díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I . díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1993. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első köz­ lésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállallunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG �palócföld 92/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Döbrentei Kornél Istentelen színjáték (vers) 421 Madách Imre családjáról és személyes környezetéről Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke? (tanulmány) Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách-karikatúráról (tanulmány) T.Pataki László Véd/vádirat (fikciók és dokumentumok) 423 433 441 445 Radó György Forgácsok (irodalmi tűnődések) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) 461 465 VALÓSÁGUNK Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) 477 Horváth István Az ipari modernizáció, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban (tanulmány) 487 KRONOSZ ÁRNYÉKA Székely János Dózsa (elbeszélő költemény - részlet) 495 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VII. (kritika) 501 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában (vers) 507 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 509 419 �palócföld 92/5 Nógrád Megyei Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZőI Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Döbrentei Kornél költő (Budapest), Faludi Á dám író, költő (Tatabánya), Horváth István történész (Salgótarján), Huszár Sándor író (Szeged), Nagy Ervinné tanár (Balassagyarmat), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Székely János költő, író, Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tarjányi Eszter kutató (Budapest) Tódor J ános újságíró (Budapest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), T. Pataki László újságíró (Salgótarján). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát a Salgótarjáni Művészek Tárlata kiállításának alkotásaiból állítottuk össze. Borítóinkon Földi Péter Szivárvány, valamint Oláh Jolán Gitáros lány című festményének reprodikciói láthatók. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 420 Index 25925 �palócföld 92/5 Döbrentei Kornél Istentelen színjáték Madách lerúgja csizmáit Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten születek, a magyar Golgotán, ős szokás szerint megkésve és mégis túl korán, itt a szélnek sziszegve kigyónyelve nő, bakó-suhintás ritmusára távlatos a VérmezőS ha csak a pusztulás magzik föl a száma nincs, gyérlegendájú parcellákból - méhükben fiadzik a nihil-kincs -, moccan a csillagóra-járású vetésforgó, és akkor a mindent magába fojtó parlag, a tartalék-televény gerjeszti tovább a sejtbarát hitet, hogy van remény, van reményLehettem volna a legnagyobb talán. Meggebedt volna itt Goethe úr is, Mefisztóval az oldalán, elölt képzelettel senyvedne, mint egy kretén, s szárnya-rohadva döbbenne rá: ezen a sártekén vagynak oly ország-marasztó kátyús helyek, ahol csak alant szálló Luciferek zseniálisan önző és ádázul ostoba csatlós-hadáé a lendülés joga, itt működő vulkán minden seb, elszennyesített a menny, a pokol fényesebb; azért Kárpát-medence, hogy fájjék ez a keserves tájék, ahol istentelen levezényeltetik az ISTENI SZÍNJÁTÉK, kijátszott, balekká bebutított népek egymás vérét isszák, ettől tobzódnak örök virulásban a kulisszák -, s élesben a disznók, előttük a gyöngyök maradékká aszott vérgöröngyök; vörösizzású borban sisteregtetett, apokaliptikus éjszakán tört rám a látomás: úgy csonkítják meg majd a hazám a kupec-szenvedelmű győzők, ahogy Vasvárit lefejezték s feldarabolták a mócföldi fejszék, 421 �palócföld 92/5 ahogy nővéremet trancsírozták szét, fölszított hentesek, a vasárnapi misés, levendulaszagú "rendesek", a húsdarabokat a sárba vetették, s a visító, röfögő kondával föletették; a sötétben csámcsogás hallszik hatalmasan, itt minden nap az év leghosszabb éjszakája van, Világos után, ha bitófa-mankón is, de addig lábol a népem "míg maga magát valahogy ki nem küzdi a homályból", kiegyezve mindig rosszul alkunk hetedíziglen a visszájára fordul. Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten..., ha nem ehelyt kell ábrándjaimat életre keltnem, ezen a nyelven, amely az ÁRVASÁG hasonlata, akár muszkasereg rengetegében a magyar baka, ezen a nyelven, mely még mindig priusz, ám isteneket gyönyörre bűvölő, ha zendíti aranyjánosi géniusz, Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell gondolni merészet, ahol tragikus aktualitás az enyészet És mégis csak itt, kínzatva kételytől: mint ganédombhoz a trágyaféreg a feladathoz vajon felérek? A FELADATHOZ, mit nem kerestem, de sorsul kaptam. Nagyisten, legalább Te bízzál magadban. Oláh József: Téli táj (olaj) 422 �palócföld 92/5 Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Bizonyos időközönként vissza-visszatér­ nek az okkult, misztikus tanok, fellángolnak a századok óta ismert és elfeledett vagy elfe­ ledettnek vélt hitek. Napjainkban újra fel­ lendült az asztrológia, a spiritizmus, a sza­ badkőművesség, a teozófia, a reinkarnáció hite és a természetgyógyászat. Mindezek alapja az ősidőktől fogva ismert és gyakorolt misztikus tudás. A fentiek közül a magyaror­ szági szellemidéző és azzal rokon mozgal­ mak története most, mintha csak kuriózum­ ként lenne érdekes, pedig a múlt században, majd a századfordulón ez a mozgalom alig vált el szülőanyjától, a pozitivista tudo­ mánytól, vagyis nem volt még annyira meta­ tudomány mint ma sokan vallják. Elgondolkoztató, hogy ezek az okkult eszmék, később fejlődésnek indult ideák és elképzelések mennyire résztvettek, jelen vol­ tak a Madáchok - Imre és fia, Aladár - életé­ ben, munkájában sőt halálában. Madách Imre 1864. október 5-én halt meg Alsósztregován. Háziorvosa ezt az idő­ pontot előre meghatározta.1 Ugyanez az or­ vos aztán Aladár halálát is megjövendölte igaz: fél évet tévedett.2 Ugyanaz a hely: Al­ sósztregova, ugyanaz a betegség: szívbaj, ugyanaz az orvos: Péczely Ignác, aki Ma­ dách Imre halálakor még csak egy műkedve­ lő homeopathikus gyógymóddal gyógyító fiatalember. Huszár Sándor, Madách Imre sógora ajánlotta a csodadoktort,3 akiről ma már tudható, hogyan jósolhatott, diagnoszti­ zálhatott. Ő volt ugyanis a feltalálója, felis­ merője a most írisz diagnosztikaként ismert eljárásnak, amelyről több könyvet írt.4 Fel­ fedezésére egy ifjúkori tapasztalata vezette. Egy baglyot talált, amelyet haza akart vinni, ezért lábainál erősen megmarkolta. Az állat védekezésül karmát a kezébe vájta. Péczely erre reflexszerűen összerántva kezét eltörte a bagoly ujját. Abban a pillanatban, amikor az állat megsérült a szemében elszíneződés jelent meg egy kis foltban. Később Péczely már orvos korában hasonló foltot vett észre egyik betege szemében...5 Volt azonban Madách Imrének más nem hasonszenvi gyógymóddal gyógyító orvosa is. Anyja - fia haldoklását látva - Ko­ vács Sebestyén Endrét hívta Pestről.6 Való­ színű, hogy a kedvelt és népszerű - Jókai Mórt, később Deák Ferencet és Arany Jánost is kezelő - orvossal Madách Imre már korábban is találkozott Pesten vagy Sztrego­ ván. Kovács Sebestyén Endrétől pedig akár az asztaltáncoltatásról is tájékozódhatott Madách. Ugyanis ő volt az az orvos, aki Jó­ kai Mórt lebeszélte a spiritizmusnak erről a kezdetleges formájáról, aki a Jókai családjá­ ban egyre gyakrabban jelentkező egészségi panaszokat az asztaltáncoltatás által kifá­ rasztott idegeknek tulajdonította. Jókai, bár a spiritizmus később is érdekelte, megfogad­ ta orvosa tanácsát és abbahagyta az asztallal való kísérletezést, a jóslatok keresését.7 Madách Imre után gazdag könyvtár ma­ radt, de a sok könyv között is feltűnhetett néhány különleges témájú mű. Bodor A la ­ 423 �palócföld 92/5 dár állította Madách Aladár levele alapján, hogy Az ember tragédiájának írója "élete vé­ ge felé a spiritizmust tanulmányozta". Ezt a kijelentését a Madách-könyvtár két könyvé­ vel indokolta meg. "Utolsó éveiben közvetlen kezébe forgott könyvek közt van két szellem­ búvárlati munka: L.A.Cahagnet: Blicke in das Leben der Todten, Leipzig, 1853 - és Die Enthüllten Geheimnisse des Magnetismus und der Elektricität, Leipzig, 1853. Szerző neve nélkül Pater Lacordaire bevezetésé­ vel."8 Ezeknek a könyveknek a forgatása ta­ lán nem annyira Madách Imre spiritizmusá­ ra utalnak, hanem sokkal inkább az ember természete iránti általános érdeklődésére, amely - összhangban korának tudományos törekvésével - az ember láthatatlan, titokza­ tos képességeit, adottságait racionálisan meghatározható jelenségekre, jelekre igye­ kezett visszavezetni. A spiritizmus ugyanis erős szálakkal kapcsolódik a mesmerizmus­ hoz, a delejességhez. A magnetizmus tudo­ mányát akár a spritizmus előzményének is tekinthetjük. Franz Anton Mesmer pedig az ember csodásnak tartott képességeit - a mai szóval - szuggesztió, hipnózis, alvajárás, tisz­ tánlátás, stb. jelenségeit a világegyetemben létező erőből, a delejből vezette le, amelyet fénykorának -a XVIII.sz. utolsó évtizedének - újra fellendülő mágnesesség, elektromos­ ság ismereteinek példájára képzelt el és az ásványi magnetizmustól való elkülönítés mi­ att, állati magnetizmusnak nevezett el. Az asztal mozgását, táncolását létrehozó és egyéb természetfölötti erő magyarázatát, ebben a delejben találták meg a spiritiszták. Hazánkban és Európaszerte az 1850-es években legnagyobb utóvirágzását élő mag­ netizmusnak és Mesmernek a neve feltűnik Madách Imre feljegyzései között, ahogy a darwinizmusé és a frenológiáé is, antropoló­ giai érdeklődését bizonyítva. A frenológia különösen megérinthette. Bár a Tragédia fa­ lanszter jelenetében a gyermekek "fejalkotás"-ának vizsgálata elítélően mutatja be ezt a tudományt, mégis tanulmányt készült írni 424 róla Nagy Iv án és Knauz Nándor szerkesz­ tésében 1862-ben megjelent Magyar Tudo­ mányos Értekezőbe.10Tanulmánya nem ké­ szült el, de hogy ebben a korszakban mit is jelentett ez a tudomány és milyen ismerete­ ket lehetett róla szerezni, arról tanúskodhat Szokoly Viktornak az ismert újságírónak 1864-ben Pesten Arcisme és Phrenológia címmel megjelent könyve, amely a Johann Kaspar Lavater által felfedezett fiziognó­ miát vagy "arcismét" és a Franz Joseph Gall mefigyelése alapján kialakított elméle­ tet, a frenológiát, vagy koponyatant külön fejezetekben ismerteti. Szokoly célja-ahogy Madách Imrének is -, hogy könyvével pótol­ ja ennek a tudománynak magyar nyelven va­ ló hiányát. Mindketten elsőként kívánták a frenológia tanát a magyar olvasóknak bemu­ tatni, pedig erről akkor már lekéstek. Lehet, hogy nem ismerték Szárics Jenő (Lélektan az agytani rendszer alapján, Szabadka, 1848) könyvét? A frenológia népszerűségét mutatja, hogy akkoriban nemcsak tudományos érte­ kezések témája volt, hanem még a költészet számára is ihlető lehetett érdekessége. Zalár József Egy frenológhoz címzi versét (Zalár költeményei, Pest, 1855), sőt még Arany Já­ nos Bolond Is tók - jában is előfordul "dr.Gall" a "phrenológ" (1. ének 13-14 vsz.), mégha csak egy gonoszkodó megjegyzés ere­ jéig. Amíg Mesmer az ember szokatlan képes­ ségeit, a rokonszenv-ellenszenv titokzatos érzelmét, a szuggesztió, alvajárás transz je­ lenségeit, egy külső világegyetemben létező erővel magyarázta, addig Lavater - aki Mes­ mer egyik híve is volt - fiziognómiájával, Gall pedig frenológiájával az ember nem lát­ ható és csak nehezen megismerhető tulaj­ donságait kívánta az arc és a koponya megfi­ gyelésével láthatóvá, megismerhetővé tenni. Madách Imre tanulmánya - ha elkészült vol­ na - valószínűleg, a fiziognómiát és a freno­ lógiát együtt tárgyalta volna, ahogy Szokoly is tette. Érről tanúskodik Madách feljegyzé­ �palócföld 92/5 se: "Nagy különbség: azért van-é bizonyos forma képünk vagy koponyánk, mert ilyen jellemünk van vagy megfordítva?"11 A frenológia a koponya kidudorodásai­ ból, alakjából, az emberi képességeknek, adottságoknak hajlamok különböző agyi központokra való eloszlására következtetett. Ez Madách Aladárt is foglalkoztatta. A Hangok a pusztán című verseskötetének vé­ gén a J egyzet a frenológia ismeretéről árul­ kodik. Az általa ihleti tüneményeknek neve­ zett emberi képességek szerinte "az agy felső részében működnek, s jelenleg eddig isme­ retlen tüneményekben nyilvánulnak". A fre­ nológia tudománya egyébként Madách Ala­ dár és vele együtt nevelkedő unokatestvére, Balogh Károly számára az európai, széles látókörű műveltséget jelenthette. Középis­ koláikat Pesten végezvén Balogh Károly le­ velében így panaszkodott a pesti parlagiság­ ra: "Sztregova valóban felvilágosult hely! Itt (Pesten) kérlek azt sem tudják, mi fán terem a homeopáthia, phrenológia".12 A két fiú számára hasonló bűn volt ez ahhoz, hogy a pestiek még azt sem tudják hol lakik Arany János... Nem lehet tudni milyen frenológiai szak­ könyveket használt volna fel Madách Imre, de hogy lehettek ilyenek, azt bizonyíthatják if j . Balogh Károly sorai, amelyekben apja nyomán emlékezik, hogy Madách Imre a hölgyek fejdíszének alakításához szükséges bábra, "Haubenstock"-ra rajzolta az egyes területeket az azokról szóló mű rajzai után.13 Lehet, hogy Madách Aladárt éppen a családi könyvtárban talált - megnetizmus­ ról, frenológiáról, halál utáni életről szóló könyvek indítják el, hogy élete végéig célt és értelmet adjanak neki, annak a költőnek, akinek költészeténél az okkult területeken végzett munkássága valószínűleg sokkal je­ lentőségteljesebb és talán előremutatóbb. A spiritualista Madách Aladár frenológia irán­ ti érdeklődése összefügghet az okkult elkép­ zelések iránti érdeklődésével. Bár erről nem írt, de az általa leginkább ismert és kedvelt, legmélyebben tanulmányozott angolszász világban, a koponyatan gyakran kapcsoló­ dott a spiritizmus előfutárának is tartott mesmerizmushoz. A mesmerizmus tanításá­ ra viszont sokszor utal, jelenségeire gyakran hivatkozik. A két "tudomány", a frenológia és a magnetizmus kapcsolatából kialakult új tudomány (phrenomesmerism, vagy phreno­ magnetism) szerint a delejező vagy a hipno­ tizőr a magnetikus álomban lévő koponyáján a különböző tulajdonságok helyeként meg­ határozott területek delejes érintésével ki­ válthatja a frenológia által megállapított, ar­ ra a területre jellemző emberi tulajdonsá­ gok. hajlamok, érzelmek megnyilvánulá­ sát. 14 A szellemidézés ősidőktől kezdve gyako­ rolt mágikus szertartás. De mi is volt a spiri­ tizmus és mi ennek a sokakat - köztük írókat, költőket - megérintő tudománynak, vallás­ nak a hazai története? Miért csak a XIX. sz. második felében elterjedt változatát nevez­ zük spiritizmusnak, spiritualizmusnak? Báró Mikos János, az első magyar nyel­ vű spiritualista lap (Rejtelmes Világ) alapí­ tója és főszerkesztője szerint: "A modern spiritizmus a szellemekről szóló tan és a lélek hallhatatlanságának bizonyítéka. Kutatja az ember létezésének az okát, származását és végrendelését. Foglalkozik a természetben előforduló rejtelmes tünemények törvény­ szerűségével, az emberek cselekményeikért való felelősségével és végre a két létállapot, t.i. a földi és más világi lények, vagyis embe­ rek és szellemek egymásközti közleke­ désével."15 Látható ebből a meghatározás­ ból is, a spiritizmus-spiritualizmus nem pusztán szellemidézés, hanem a tudományos megítélésre igényt tartó világnézet, amely a vallások megrendült hite helyébe kíván tu­ dományos kísérletekkel, azaz szellemidéző szeánszokkal bebizonyított hitet nyújtani. Kidolgozta kutatásának hátterét is, egy sajá­ tos világlátását, amelynek etikájában, mód­ szerében, bebizonyított hitében, filozófiájá­ ban, ismeretelméletében, kimunkált techni­ 425 �palócföld 92/5 kájában, misztikummal ötvözött tudo­ mányosságra való törekvésében egy szinté­ zisre igényt tartó rendszer körvonalazódik. A rendszer utáni vágy lehet ugyan hiú kíván­ ság, de mindenesetre ez is mutatja, hogy a spiritizmus létrejöttének magyarázata kiala­ kulásának idejében, korszakában rejlik: a pozitivista tudományosság mindenre ma­ gyarázatot találó, még a csodát is elemző, adatokkal ellátó igyekezetében; a nietzschei preszokratikus, dionyszoszi, egységes és bomlatlan kultúra utáni vágyakozásában; a darwini evolúció teológiát kihívó elméleté­ ben; a különböző vallások, felekezetek vallás fölötti vallásban való egyesítésének törekvé­ sében és persze nem utolsó sorban, a csoda újdonságának a varázsában. Báró Mikos Já­ nos a szakember magabiztosságával fogal­ mazta meg fenti - ma is helytálló - definíció­ ját. A szellemtan fogalmát ennél pontosab­ ban meghatározni valóban nehéz lenne. Nemcsak azért, mert földrészenként, orszá­ gonként, de országokon belül is (az 1890-es években Magyarországon is két irányzat működött egyszerre), sőt időben és hangsú­ lyaiban is nagyon változatos, hanem mert a misztikához közelálló tan lévén könnyen ki­ bújik minden definíciós szándék alól. Közel áll a misztikához, mint ahogy ahhoz is, hogy tudománnyá legyen - de mégsem lesz egyik sem! Két alaptermészete - a misztikára és a tudományra való hajlam - bár látszólag el­ lentmondanak egymásnak, mégis a spiritiz­ mus-spiritualizmus legnagyobb újdonsága. Jelentősége ezért, az emberi gondolat min­ den területét egyesíteni szándékozó elhatá­ rozás, az új, magasabb szintézis igénye miatt lehet. Az emberiség történetének majdnem minden százada fel tud mutatni egy-két szel­ lemidéző esetet, egy-két látnokot, ihletett médiumot, csodálatos gyógyítót, az újabb­ kori spiritizmus, már mint önálló világnézet mégis - a lexikonok szerint -1848-ban indul el Amerikából. Ekkor költözött a Fox-család két lányával a New York állambeli Hydes­ 426 ville-be. A lányok éjjel kopogó hangokra ri­ adtak fel és a kopogások számát az ábécé be­ tűire alkalmazva megtudták, hogy a ház volt bérlője, a pincében elásott gyilkosság áldo­ zata, jelentkezik ily szokatlan formában. A holttest megtalálása után a Fox lányok ha­ marosan Amerika legkeresetteb médiumai­ vá váltak. A spiritiszták száma rohamosan nőtt, a szellemidéző egyesületek gombamód­ ra szaporodtak, a szellemtan járványszerűen terjedt, míg 1853-ra elérte Európát is... Az asztaltáncoltatás 1853-ban gyorsan meghódította Pestet, majd a vidéket is. Olyan hirtelen jött divat volt ez, hogy az 1853. április 13-a utáni, május eleji lapok szinte másról sem írnak.16 Madách Imre, aki 1853. május 7-én szabadult ki és ezután egy ideig Pesten kellett tartózkodnia, lehetetlen, hogy ne hallott, ne olvasott volna erről a nagy szenzációról. Az első sikeres magyaror­ szági asztaltáncoltató kísérletről a Hölgyfu­ tár 1853. április 15-i száma tudósít. Az ösz­ szegyűlt társaságnak a Vastuskó étteremben sikerült megmozgatnia az asztalt. A gyors divat azonban a lapok hírei alapján amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Telje­ sen mégsem szűnt meg, mert egy szűkebb kör továbbra is táncoltatta az asztalokat, idézte a szellemeket, jóslatok után faggatózott.17 Egy időre Arany János és Jókai Mór is az asztal csodálójává vált. Mindketten az 1850es évek reményvesztett hangulatát nevezték meg az asztaltáncoltatás hazai elterjedésé­ nek magyarázataként.18 Hamar kiábrándul­ tak belőle, bár a spiritizmus termé­ szetfölöttit kutató igyekezete később is fel­ kelthette érdeklődésüket. Arany 1877-ben írt versében A kép-mutogatóban állít emlé­ ket az ötvenes évek asztaltáncoltató járvá­ nyának, Jókai pedig sok regényében szere­ pelteti a titkokat, jóslatokat mondó asztalt, a szellemidézést (Politikai divatok, A jövő század regénye, Egy ember, aki mindent tud, Öreg ember nem vén ember stb.). Az ötvenes években politikai töltete is volt a szellem­ idézésnek, mivel főleg a magyarság jövőjéről �palócföld 92/5 kérdezősködtek. A színész Egressy Gábo­ réknál Petőfi szelleme jelent meg és jósolta a nemzet hamarosan bekövetkező felszabadu­ lását a "járom alól".19 Jókaiéknál Batthyány Lajos szelleme kísértett és mondott homá­ lyosan reményteljes jóslatokat a magyarság sorsáról.20 A szellem idéző köröket a Bachkorszak rendőrsége razziákkal zaklatta, nem csoda, ha az asztaltáncoltatás ezért, hazafias tettnek is számíthatott. Az ötvenes, hatvanas években a spiritiz­ musnak ez a még kezdetlegesebb formája el­ rejtőzködik a szűk baráti, családi körökben. 1873-ban azonban megalakul az első spiri­ tiszta egylet, a Szellembúvárok Pesti Egyle­ te, amely már nyilvánosan is gyakorolhatja a szellemidézést. Az alapítója Grünhut A d o l f , a delejesen gyógyító orvos, fő médiu­ ma pedig a családjával az. ausztriai Gono­ bitzban élő Vay Ödönné, született Wurmbrand Adelma, aki mindeddig a legsi­ keresebb magyar médium. Bár származása, anyanyelve is német, mégis a magyar spiri­ tizmus meghatározó alakja, aki a Pesten élő Grünhuttal állandó kapcsolatot tartott fenn. Az egyesület egészen a századfordulóig né­ met nyelvű, vagyis a szellemközleményeiket németül publikálják. Adelma is németül írja meg fő művét, a magyarországi spiritizmus bibliáját (Geist, Kraft, S to ff, Wien, 1870.) amit majd az ismert újságíróból megszállott spiritisztává lett Tóvölgyi Titusz fordít ma­ gyarra és lát el magyarázataival, mivel a Ma­ dách Imre által is olvasott Ludwig Büchner nagy visszhangot kiváltó (K raft und S to ff) könyvére utaló, Szellem, erő, anyag na­ gyonis rászorult a magyarázatokra. Nehezen érthető, számmisztikára emlékeztető ma­ gyaráztatokkal még zavarosabbá tett médiu­ mi írás ez, amely a világ teremtését, a szelle­ mek ("elsődök") bukását írja le az újplatoni­ kus tanokra emlékeztetve. A Vay családnak ez az ága úgy látszik mélyen érdeklődött a szellemidézés iránt. Vay Adelma sógora a szobrász Vay M iklós (de lehet, hogy apósa, a politikus) írta az első - a spiritizmust már spiritizmusként megnevező ismertetést (A spritizmus rövid ösmertetése, Sárospatak, 1870). Az 1870-es években vált a spiritizmus szélesebb körben is ismertté. Az egylet első 1873-tól megjelenő periodikája, a Reflexio­ nen aus der Geisterwelt népszerűvé tehette tanaikat. Olvashatott tehát az olvasóközön­ ség a spiritisztákról. Grünhut doktort pedig egyik botrányt, pert kiváltó esete miatt akár Jókai lapjából, A Honból is megismerhették (1873. október 20. és 21.). De nemcsak ol­ vashattak, hanem képeket is láthattak. Ma­ dách Aladár is írt a szellemfényképek csodá­ járól.21 Grünhut Adolf visszaemlékezésé­ ben pedig le is közöl párat.22 Ekkoriban fe­ dezték fel azt, hogy ha médiumot a transz közben lefényképezik, akkor az őt megszállt szellem is látható ködösen, elmosódottan, de mindenképpen bizonyítékként. Az, hogy az­ tán ebből mennyi volt a fényképész ügyessé­ ge, vagyis, hogy csalás-e - mint ahogy a híres antispiritiszta, az anekdotakincsgyűjtő Tóth Béla állította - vagy valóban egy újabb bizo­ nyítéka a szellemek létének, az a történet szempontjából szinte mindegy. Egy biztos: a szellemfényképek is hozzájárultak ahhoz, hogy a spiritizmus hitele emelkedjen. A tan tekintélyének növekedését szolgálhatta az is, hogy kiderült, a magasabb körök, a bécsi ud­ var is kísérletezik a szellemekkel. Ferenc Jó zsef is fogékony lehetett az okkult tudo­ mányokra, hiszen 1867-ben alkimista kísér­ letet támogatott két éven keresztül.23 Feleségének, Erzsébet királynénak a spiri­ tiszta tanok iránti vonzódásáról is tudhat­ tak.2 4 Az udvarban egy magyar származású mágnás család sarja szervezte és ismertette a spiritizmus tanait. Báró Paczolai H ellen­ bach Lázár az, aki az 1870-cs évektől írta és adta ki spiritiszta, okkult témájú könyveit. Bár művei magyarul nem jelentek meg, neve ismert volt a magyarországi spiritiszták kö­ rében és az 1884-es médiumleleplezési bot­ rány következében nemcsak a szellem­ idézők, hanem a szélesebb közönség előtt is. 427 �palócföld 92/5 Ekkor egy Bastian nevű nemzetközi hírű mé­ diumot ért csaláson Rudolf trónörökös és Salvator János főherceg. Az utóbbi az eset­ ről könyvet írt, ami magyarul is megjelent.25 Bastian a hiszékeny Hellenbach báró meghí­ vására és ajánlására érkezett Bécsbe csodá­ latos képességeit bemutatni. Az esetet Ma­ dách Aladár is részletesen tárgyalja. János főherceg könyvéről pedig az iroda­ lomtörténész Ferenczy J ó zse f írt spiritisz­ taellenes ismertetést.27 Madách Aladár 1870-ben tett nagy euró­ pai körutat, tíz napig volt Angliában, ahol megismerkedhetett az angol szellembúvár­ lattal. Miután hazatért csendes életet élt, Al­ sósztregován gazdálkodott, néha feljárt Pestre, figyelte a spiritiszták hazai és külföl­ di szervezkedését. A botrányai miatt is egyre közismerteb­ bé és talán érdekesebbé is váló - Vay Adelma és Grünhut doktor nevével jelzett - kezdeti spiritizmuson kívül már az 1870-es években megfigyelhető egy másfajta szellemtan gyö­ kere, első kezdeménye is. Grünhuték a spiri­ tizmus jelentőségét az erkölcsi tanításban látták és nem a szeánszok érdeklődést felcsi­ gázó jelenségeiben. Ez utóbbit csak eszköz­ nek tekintették, hogy a hitetleneket ezekkel a természetfölöttinek tűnő csodákkal győz­ zék meg a túlvilág létéről. A spiritizmus el­ sődleges célja szerintük az erkölcsi tanítás. A szellemidéző szeánszokat szerintük első­ sorban a túlvilágról jött morális tanítások nyerésére szabad szervezni. Létezett azon­ ban egy másik érdeklődés is. Grünhut vissza­ emlékezésében 1874-re teszi azt az időpon­ tot, amikor észrevette, hogy az egyletben egy kis csoport különül el, amely egyedül a fizi­ kai jelenségek iránt vonzódik és nem az ön­ nemesítés, az etikai munka a célja. Feltehe­ tően ebből a csoportból nőtt ki az az irány­ zat, amely 1897-ben - megelőzve a Szellem­ búvárok Pesti Egyletét - először jelentkezik magyar nyelvű szellemtani folyóirattal, a Rejtelmes Világgal, és amelynek legismer­ tebb hazai képviselője Madách Aladár. Ez az 428 irányzat Grünhuték spiritizmusától való megkülönböztetés érdekében magát spiritu­ alizmusnak nevezte, amelyet Madách Ala­ dár szellembúvárlatra kívánt magyarosítani. Bár Grünhuték mozgalma, az etikai spiritiz­ mus sem mentes a kor pozitivista tudo­ mányosságától, a spiritualisták még inkább a tudományosságra, a szellemtani kísérletekre helyezték a hangsúlyt. Míg Grünhuték a francia, Allan Kardec nevével jelzett rein­ karnációt feltételező spiritisztákért rajong­ tak, addig ez az újabb irányzat elvetette a re­ inkarnáció tanítását és az angol, tudo­ mányosabb, pszichikai kísérleteket folytató irányzat hívévé szegődött. Madách Aladár megalakulásától - 1880-tól tagja volt a lon­ doni Spiritualist Allience-nek és a magyarországi szellembúvárlati mozgalmat ismer­ tető cikke meg is jelent az angol szellem­ idézők lapjában, a Light-ban. A két irányzat közötti ellentét nem volt annyira éles, amennyire az összevetésből ki­ tűnik, hiszen a spirilualisták is hangoztatták a szellembúvárlat etikai arculatát. A kétféle tanítás különbsége inkább csak Madách Ala­ dár által fordított és kiegészített könyv tol­ dalékában28 és önállóan írt könyvének a kü­ lönböző iskolákat összehasonlító fejezeté­ ben,29 majd a századforduló idején a két irányzat folyóiratainak (Rejtelmes Világ Égi Világosság) párbeszédében éleződik ki. A l fr ed Russel Wallace darwinista eszmé­ ket magáénak valló biológus volt. Madách az ő könyvét ültette magyarra és toldotta meg két fejezettel, A Kardecistákról és A Theo­ zofistákról és Okkultistákról. Toldaléká­ ban ismerteti, ugyanakkor bírálja is ezeket a reinkarnáció gondolatát tartalmazó tanokat. Grünhuték irányzatának, a spiritizmus­ nak első magyar nyelvű lapja - az Égi Vilá­ gosság - csak 1898 végén jelenik meg, hogy aztán 1944-ig, az egyetlen folyamatosan je­ lentkező spiritiszta lap maradjon a kisebb és csak pár évig fennmaradó lapok mellett. A másik irányzat, a spiritualisták lapja - a Rej­ telmes Világ - amelynek Madách Aladár há­ �palócföld 92/5 ziszerzője volt, harmadik évfolyama után fő­ szerkesztőjének, báró Mikos Jánosnak a ha­ lálával megszűnik. Több mint egy évig jelent meg a két lap egyszerre, mutatva a szellem­ búvárlati tanok népszerűségét, az olvasók er­ re való igényét. Párbeszédükben éleződik ki tanításuk közötti különbség. Amikor aztán a Rejtelmes Világ megszűnt, írógárdájának legjavát, Madách Aladárt és Bánfi Jánost az Égi Világosság átveszi és spiritualista szellemű cikkeiket kis megjegyzéssel, vagy még gyakrabban anélkül, leközli. A két irányzat közötti vita ezzel lezárult. Valószí­ nű, hogy azért, mert a spiritizmusnak ekkor a századfordulón - komoly ellenfelekkel kel­ lett szembenéznie. Hogy milyen nagyságú le­ hetett ez a mozgalom, arról tanúskodjanak Gárdonyi J ó zse f nek, Gárdonyi Géza fiának visszaemlékező sorai a millenium évéről: "alig akadt család, hol ne foglalkoztak volna a spiritizmussal. A túlvilági lelkekkel való kapcsolat erősen izgatta a fantáziát, s bele­ sodort a szellemjátékba intelligens, komoly főket is, akik kezdettől hitetlenül léptek a bi­ zakodók közé. Hogy micsoda embererdőt mozgatott meg a túlvilág földre csapott szel­ lője, jelentőségében hova fokozódott, bi­ zonysága Tóvölgyi Titusz lapja, az Égi Vilá­ gosság, mely táborában annyi előfizetőt számlált, hogy a fővárosi szépirodalmi sajtó bármelyik havonta vagy hetente megjelenő terméke is szívesen cserélt volna vele". Gárdonyi József még ha kissé túloz, akkor is jelentős lehetett ez a mozgalom, hiszen még a spiritisztaellenes Wolkenberg A lajos is kénytelen elismerni, hogy "kisebb város sincs ma Magyarországon, a hol ne hallottak volna a spiritizmusról, és hol tréfából, hol komolyan is ne próbálkoznának szellem­ idéző kísérletekkel". 31 A szellemidézés nagy népszerűsége és az ezzel együtt jelentkező komolyabb támadá­ sok is hozzájárultak ahhoz, hogy a különbö­ ző szellembúvárlati irányzatok összefogja­ nak és inkább a köztük lévő hasonlóságot hangsúlyozzák a különbségek helyett. A szá­ zadforduló környékén ugyanis a spiritisz­ táknak már komoly, felkészült ellenfelekkel kell felvenniük a harcot, ellentétben a koráb­ bi, a tanokat sehogy sem vagy csak alig isme­ rő értetlen okvetetlenkedőkkel. 1902-től a spiritizmust jól ismerő, mérges tollú publi­ cista, a magyar anekdolakincsgyűjtő, Tóth Bélával kellett csatázniuk, aki a Pesti Hírlap tárcarovatában támadta rendszeresen a spi­ ritisztákat és a szelleidézésben hívő hiszéke­ nyeket. 1903-ban pedig külön könyvet is ki­ adott a spiritizmus lejáratására. Tóth Béla úgy ismerte a szellemtant mint kevesen a legfelkészültebbek közül. Furcsa viszonyát a se vele, se nélküle bizonytalanságát - a má­ sik oldal jó szemmel észrevette. 1902-ben je­ lent meg egy rövid cikk az Égi Világosság ha­ sábján Tóth Béla spiritiszta címmel, amely­ ben az ismeretlen szerző azt állította, hogy "retteg a spritizmustól, de nem tud tőle meg­ szabadulni: sőt azt hiszem - így a szerző -, hogy mindig arról álmodik (...) Ő az, aki (...) emberek figyelmét fölkelti." A cikk névtelen írója végül annak a reményének adott han­ got, hogy Tóth Béla végül "mint megnyilat­ kozott spiritiszta fog meghalni".3 2 Amikor aztán valóban meghalt, az Égi Világosság nekrológgal búcsúztatta el, sajnálkozván halálán, mivel "előbb-utóbb a mi táborunkba tartozott volna." Alig valamivel korábban - 1901-ben -, hogy nagyanyai ágon távoli rokona, Tóth Bé­ la a spiritisztákat támadni kezdi, Madách Aladár szinte teleírja az Égi Világosság 190 1. évfolyamát, 33 részből álló, utólag az Útban az eszményhez főcímmel jelölt esszé­ inek sorozatával. Ez az utolsó nagyobb terje­ delmű munkája a szívbetegség és a halál előtt. A századfordulón egy másik oldal, a ka­ tolikusok részéről is felkészült támadás éri a spiritisztákat. 1899-ben jelent meg Mayer Bélának34 és Wolkenberg Alajosnak35 első spiritizmusellenes könyve. Wolkenberg a felkészültebb, a szellem­ idézés történetét, tanait is ismerteti és per­ 429 �palócföld 92/5 sze a szokott érvvel - a hit dolgában nyújtott bizonyosságkeresés vádjával - el is utasítja. A katolikus egyházat talán nemcsak ez bánt­ hatta, hanem az is, hogy egyik legismertebb plébánosuk, Hock János - később Károlyi Mihály után a Nemzeti Tanács elnöke, Ma­ gyarország függetlenségének és köztársasági államformájának proklam álója - is a spiri­ tiszta hívek táborába szegődött. Ő volt az is, aki Tóth Béla egyik barátját, Gárdonyi Gé­ zát a szellemidézés titkaiba beavatta.36 A felvilágosult publicista, Tóth Béla és Wolkenberg képviselte egyház után még az orvosi, pszichológusi kar is megtámadta a spiritizmust. 1902-ben az Orvosok Lapjában Donáth doktor és Ranschburg Pál a szel­ lemidézés betiltásáért szállt síkra, mert "nemcsak a hipnotizmus, de a spiritiszta ülé­ sek is az idegrendszer súlyos zavarát, külö­ nösen hystero-epilepsiát okozhatnak".37 A másik fél részéről egy orvos válaszol Ranschburgéknak. Wajdits A lajos leszöge­ zi, hogy "a pszichiátria spiritizmus nélkül nem tudomány"38 Merész kijelentése nem meglepő, hiszen - ha nem is a megrögzött spi­ ritiszták eltökéltségével - a legismertebb ma­ gyar pszichológus, a későbbi Freud-tanít­ vány, Ferenczi Sándor is nagy jelentőséget tulajdonított a szellemidéző médiumok pszi­ chikus vizsgálatának.39 A támadások és ellentámadások, a vádak és védekezések viharában a spiritizmus ren­ dezte hadállásait és egységesen lépett fel. Ezidőtájt lehetett a legnépszerűbb, a legszé­ lesebb körben ismert és gyakorolt. Tekinté­ lyét még az is növelte, hogy elterjedt a hír, hogy X. Pius pápa is érdeklődik a spiritizmus iránt, akinek udvari orvosa Capponi könyvet adott ki a témáról - ahogy akkor hitték - a pápa biztatására, támogatásával.40 Madách Aladár nemcsak a spiritualiz­ mus tanait népszerűsítette. Ő mutatta be ha­ zánkban először a teozófiát is. Az 1884-ben megjelent A gyakorlati spiritualizmus vé­ delmé-nek függelékében - főleg az angol Theosophist folyóiratból merítve informá­ 430 cióit - ismerteti az 1875-ben Helene Petrov­ na Blavatszky és Henry Olcott vezetésével megalakult Nemzetközi Teozófia Társulat fő elveit. Bár Madách Aladár spiritualista lé­ vén nem híve a reinkarnációnak, ezért nem szimpatizál a teozófia tanításával, mégis a teozófia összevetése a szellembúvárlattal és a buddhizmussal hozzájárulhatott a fogal­ mak tisztázásához. A teozófia a spiritizmus­ sal egy tőről fakad, csak hamarosan elhagy­ ták a szellemek idézését. Lényege szintén a korabeli tudományos törekvésekre adott vallásos-tudományos válaszadási kísérlet­ nek tekinthető. Meglepő az, hogy az Alsószt­ regován lakó Madách Aladár az, aki ezt a XX. században világszerte elterjedtté vált tant először mutatja be hazánkban. Csak jó­ val később aztán, 1905-ben alakult meg ná­ lunk a Teozófiai Társulat I sabel CooperOakley segítségével, aki Magyarországon kutatott Saint Germain gróf után, akiről ek­ kor azt feltételezték, hogy I I . Rákóczi Fe­ renc harmadik, természetes fia...41 A szellembúvárlat népszerűsége később Madách Aladár halála (1908) után - sem sokkal csökkent, sőt a világháború után újra felvirágzott, olyannyira, hogy a húszas évek­ ben a "szeánsz annyira divatos, mint hajdan a zsúr. Sokba kerül az utazás, messze van a legközelebbi városka is, ezért okosabb és ol­ csóbb kirándulni a túlvilágba, s kapcsolást keresni a szellemekkel."42 A hazai spiritiz­ mus 1944-ig - folyóiratuk, az Égi Világosság számai alapján - nyilvánosan is működött. Sokak fantáziáját megérintette a szelle­ mek titokzatos világa, Arany Jánosét, Jókai­ ét, Gárdonyi Gézáét, Kosztolányiét, a szkeptikus Karinthyét, az élete végén pedig Móriczét úgy, hogy már igazán kiábrándulni se volt ideje. Csakhogy míg náluk egy rövid ideig tartott a szellemvilág izgalma, addig Madách Aladárnak szinte minden sorára rá­ nyomja a bélyegét a szellembúvárlat. Ettől azonban még lehetett volna nagyobb költő és nagyobb művész, hiszen Yeats, Joyce, a kép­ zőművészetben Kandinszkij, Mondrian eb­ �palócföld 92/5 ben az időszakban - a századfordulón és az azutáni évtizedekben jutott el a modernebb hanghoz, az absztrakt művészethez talán az okkult tudományok ismeretének is köszön­ hetően. Hogy Madách Aladár miért maradt mégis - Szabó Károly szavával élve - alma­ nach költő, az sok minden más mellett, talán a szellembúvárlati eszmékhez való túl szoros kötődése, az értük mindent feláldozó, de tiszteletben tartásuk miatt átlényegíteni nem tudó, egy egész életre szóló spiritualista eszmékhez való ragaszkodásának is köszön­ hető. Jegyzetek Madách Aladár spritualizmusára vonat­ kozóan alapmunkának tekintettem Ruttkay Teréz Mária (Madách Aladár, Bp., 1938.) monográfiáját és Szabó Károly (A szellem­ idéző Madách fiú . Palócföld, 1981.1. sz.) ta­ nulmányát. 1. v.ö. Balogh Károly: Madách az ember és a költő, Bp., 1034. 228. és 231.1. 2 . v.ö. Ruttkai TerézMária, i.m. 14.1. 3. Balogh Ká­ roly, i.m. 217.1. 4. Péczely Ignác: A szivár­ ványhártyáról (Iris),Bp., 1873.; u.ő.: Útmu­ tatás a szemekbőli kórisme tanul­ mányozásához, Bp., 1880.; Die Augendiag­ nose, Tübingen, 1887. 5 . Péczely Ignác: A szivárványhártyáról, i.m. 9.1. 6. Balogh Ká­ roly i.m. 228.1. 7. v.ö. Jókai Mór: A strál­ szellemek= J.M.: Túl a láthatáron, Bp., 1912. 8. Bodor Aladár. A z ember tragédiája, mint az egyén tragédiája, Bp., 1905 10.1. és Rutt­ kay Teréz Mária i.m. 29.1. 9. Madách Imre Összes M űvei, Bp., 1942. sajtó alá rendezte, bevezette, jegyzetekkel ellátta Halász Gá­ bor, II.k. 755.1. 10. v.ö. Madách Imre levele Nagy Ivánhoz 1861. dec. 23. és jan. 14. = M adách Imre Ö.M., i.m. 932-933.1. 11 . Ma­ dách I mre Ö.M., i.m. 755.1. 12. id. Balogh Károly levelét idézi Ruttkay Teréz Mária, i.m. 8.1. 13. Balogh Károly i.m. 121.1. 14. v.ö. Spence, Lewis: The Encyclopedia o f the Oc­ cult, London, 1988., 323.1. 15. (M.B.) - báró Mikos János: M i a spiritualizmus?. Rejtel­ mes Világ, 1897. okt. 3 . 16. 1853 tavaszának hírlapi szenzációját bemutatja Tolnai Vil­ mos: Arany Képmutogatókjának személyes vonatkozásait, 1916. 17. v.ö. Vay Sándor:A táncoló asztal = V.S.: Elpusztult urak, Bp., 1910. 18. Arany János: I rányok - Arany Já­ nos Ö.M. XI.k„ Bp., 1968. 155.1.; Jókai Mór: Astrál-szellemek, i.m. 65.1. 19. Egressy Akos: Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban - E.Á.: Petőfi Sándor életéből, Bp., 1909. 97.1. 20. Jókai Mór: A strál-szel­ lemek, i.m. 67-68.1. 21. Wallace, A.R.: A gyakorlati spiritizmus védelme, fordította és függelékkel elátta Madách Aladár, Bp., 1884. 91-107.1. 2 2 . Grünhut Adolf: Tanul­ mányok a spiritizmus köréből, Bp., 1921. 23. Fónagy Iván: Mágia, Bp., 1943. 187188.1. 24. Hamann, Brigitte: Erzsébet ki­ rályné, Bp., 1988., 425-430.1. 25. János Fő­ herceg: A spiritizmus titkaiból, Bp., 1884. a könyvből nem maradt fenn példány, de J. Jankovich Gyula: A modern boszorkány­ konyhából, Bp., 1884. c. munkájában hosz­ szan idéz belőle és az esetet is ismerteti 2 6 . Wallace, A.R., i.m. 18-36.1. 2 7. in. Ferenczy József: Irodalmi dolgozatok, Bp., 1899. 28. Wallace, A.R., im. 147-204.1. 29. Madách Aladár: A szellembúvárlat irányeszméi, Bp., 1899. 82-116.1. 30. Gárdonyi József: A z élő Gárdonyi, Bp., 1934., 305.1. 3 1. Wolkenberg Alajos: A spiritizmus, Szatmár, 1899. 3.1. 3 2 . Égi Világosság, 1902. szept.1 . 33. Égi Világosság, 1907. május (1905. jún.-tól ha­ vilapként jelent meg) 34. Mayer Béla: A spi­ ritizmus keresztény katolikus megvilágítá­ sában, Kalocsa, 1899. 35. Wolkenberg Ala­ jos i.m. 3 6. v.ö. Gárodonyi József i.m.A túl­ világ Columbusai c. fejezet . 37. Spiritiz­ mus által előidézett hysteroepilepsia, Orvo­ si Lapok, 1902. nov. 20. 38. Még néhány szó ama bizonyos hysteroepilepsia alkalmából, Égi Világosság, 1903. jan. 1. 39. Ferenczi Sándor: Spiritizmus, klny. a Gyógyászat 431 �palócföld 92/5 1899. júl. 23.sz.-ból; v.ö. Mészáros Judit Hidas György: A pályakezdő Ferenczi, Tha­ lassa, 1991. l.sz. 40. X.Pius spiritiszta, Égi Világosság, 1906. júl. 4 1 . v.ö. Tordai Vil­ mos: Okkult elemek a magyarság életében, Gáspár Aladár: É rintés( o la j) 432 Bp., 1923. c. könyvében a magyarországi te­ ozófiáról szóló fejezet 4 2 . Kosztolányi De­ zső: Túlvilági divat - K.D.: Hattyú, Bp., 1972.45.1. �palócföld 92/5 Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke ? A nyolcvanas évek elején két Madáchkutató, Kerényi Ferenc és Praznovszky Mi­ hály felkereste a Hunyán élő Varjú Vincé­ nét. Bár akkori kutatásuk a XIX. századi ne­ mesi életmód tanulmányozásához, főképp tárgyi anyaggyűjtéshez kapcsolódott, s ilyenformán legfeljebb közvetve volt köze Madách Im réhez ill. a Madách családhoz, mégis feljegyezték Varjú Vincéné forrásértékű adatközlését, amelynek lényege az, hogy ő Madách Imre házasságon kívül szüle­ tett gyermekének, Schönhauer Annának az unokája. Évekkel később, 1990 tavaszán Kerényi Ferenc említette egy beszélgetés során ezt az információt, megadva az esettel kapcsolatos feljegyzésük lelőhelyét is (Nógrádi Történeti Múzeum). Ennek alapján lehetővé vált a kapcsolatfelvétel Varjú Vincénével, továbbá bizonyos adatok megkeresése, amelyek a to­ vábbi kutatáshoz nélkülözhetetlennek lát­ szottak. A címben feltett kérdés nem is egy szem­ pontból kényesnek mondható. Először is a két ismert Madách-kutató nyilván nem vé­ letlenül tartózkodott a birtokukba került in­ formáció közzétételétől. Mivel Varjú Vincé­ né (ellentétben nagynénjével, akitől az érte­ sülést szerezte, s apai nagyanyjával, Schön­ bauer Annával) már nem tekinti szigorúan a család magánügyének a kérdést, így tehát az ok inkább szakmai lehetett. Valóban, a pusz­ ta néven, s a születési anyakönyvi kivonaton kívül nincsen igazán kézzelfogható informá­ ció, ezek pedig, mivel a Madách név nem for­ dul elő bennük (sőt, a helységnevek sem hoz­ hatók összefüggésbe Madách Imre ismert tartózkodási helyeivel) nem bizonyítanak semmit. Ilyenformán a közzététel (a kutatói szándéktól függetlenül, eredményét tekint­ ve) alig több puszta szenzációnál, s ezt érthe­ tő, hogy egyikük sem vállalta. Sajnos a helyzet döntően máig sem válto­ zott, így tehát magyarázattal tartozom, mi­ ért látom mégis szükségesnek egy kellően alá nem támasztott információ közzétételét. Egy ilyen kényes kérdésnél számot kell vetnünk azzal, hogy információink, "a tudo­ mány mai állása mellett" nem lehetnek elég­ ségesek. Ha Madách Imre és feltételezett szerelme kortársaink volnának, akiket meg­ szólaltathatnánk, akkor sem biztos, hogy megnyugtatóan tisztázhatnánk a kérdést (szigorúan természettudományosan véve: még ők maguk sem feltétlenül tisztázhatnák saját maguknak). Így tehát egy ponton túl, ha nem is kell (sőt, nem is szabad) lezárni a további vizsgálódást, de érdemes közzétenni mindazt, amit tudunk vagy sejtünk. Egyfelől azért, mert a további kutatásokat az éppen rendelkezésre álló információk teljeskörű közzététele sokkal inkább elősegítheti, mint a magánbeszélgetésekben, feljegyzésekben, levelekben előforduló részleges informáci­ ók. Másrészt azért, mert a publikálás halo­ gatása információk, akár döntő fontosságú információk végleges elvesztésével is járhat. Esetünkben a legfőbb "tárgyi bizonyíték"-ot 433 �palócföld 92/5 Schönbauer Anna sírja jelentheti. Amíg a sír megvan, addig esélyünk van rá, hogy egy ké­ sőbbi antropológiai vizsgálat legalább való­ színű választ adhat kérdésfeltevésünkre, ha azonban az azonosítandó személy földi ma­ radványainak nyoma vész, akkor ez a lehető­ ség egyszeriben megszűnik. A Petőfi-kuta­ tás közelmúltbeli eseményei jól példázzák, hogy az elveszett információk rekonstruálá­ sára tett utólagos (s éppen ezért szinte óha­ tatlanul erőltetett) erőfeszítések milyen eredményre vagy eredménytelenségre vezet­ hetnek. S bár egy sír megőrzéséhez egy ta­ nulmány írása csak szerény mértékben já ­ rulhat hozzá, azért ezt a lépést célszerű leg­ alább "jobb híján" megtenni. De más érvek is amellett szólnak, hogy a feltételezés forrásait, adatait érdemes köz­ zétenni. Így pl. a világirodalomban is talá­ lunk rá példát, hogy valakinek a törvénytelen gyermekéről időről időre szó esik, jóllehet az. információ nem megalapozottabb, mint ese­ tünkben. Kafka életrajzírói általában meg­ említik, hogy az író halála után sok évvel, egy fiatalkori szerelmének, Grete Blochnak a közlése nyomán elterjedt az a feltételezés, hogy a hölgynek született Kafkától egy gyer­ meke. S bár inkább fenntartással, kétkedés­ sel szokás utalni erre az információra, mind­ azontáltal a Kafkáról szóló ismereteinknek vagy hiedelmeinknek ez is része.1 Ugyanígy része lehet Madáchcsal kapcsolatos ismere­ teinknek, esetleg hiedelmeinknek a házassá­ gának felbomlása után született gyermekkel kapcsolatos információ is. Végül megemlítek egy igen súlyos, bár ambivalens érvet, amely felhozható a publi­ kálás mellett és ellen egyaránt. Az a feltéte­ lezés, hogy Madách Imrének házasságon kí­ vül született egy gyermeke, legfőképpen a születés időpontja miatt döntően befolyásol­ hatja A z ember tragédiája keletkezésének lélektani körülményeiről kialakult elképze­ léseinket. Az érv: horderejénél fogva nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül egy olyan feltételezést, amely részben új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművét. S mivel a lélektani indíttatások számbavétele így is, 434 úgy is csak kellően nem bizonyítható feltéte­ lezéseken alapulhat, eggyel több hipotézis fi­ gyelembevétele inkább növeli mintsem csök­ kenti annak az esélyét, hogy optimálisan mérlegeljük az alkotói indíttatás és munka körülményeit. Az ellenérv: az ismertnek hitt körülményeket, amelyek elegendően magya­ rázni látszottak A z ember tragédiája kelet­ kezését, nem volna helyes egy olyan új szem­ ponttal kiegészítgeni, amely nem kellően alátámasztott, s ugyanakkor felvételével a korábbi elképzelések jelentős korrekciójára kényszerülünk. Mert leheséges ugyan, hogy eddig nem ismert okok éppen a főmű szüle­ tésére nagyobb hatást gyakoroltak, mint ahogy azt hittük, de ezt csak szigorúan alátá­ masztott tényekkel ill. érveléssel lehet bizo­ nyítani, nem pedig feltételezésekkel. A fenntartások, az érvek és ellenérvek után következzenek a "tények". A tények, amelyek jelenleg ugyan nem bizonyítanak és nem cáfolnak semmit (s így több tudo­ mányelmélet nézőpontjából szemlélve kívül esnek a tudományosság körén), de amelyek további információkkal kiegészülve, a ké­ sőbbiekben esélyt adhatnak a bizonyításra vagy cáfolatra. Életrajzi adatok Madách feltételezett szerelmének neve: Schönbauer Karolina, születési helye és ide­ je: Nagyszombat, 1832 körül. Mindez a ha­ lotti anyakönyvből derül ki, mivel a nagyszombati rk. anyakönyvek közül az ezidőtájt kereszteltek adatai Magyarországon nem állnak rendelkezésünkre. A gyermeket 1859. júl. 10-én keresztelték Anna névre Kö­ bölkúton (ma: Gbelce), ahol a 15-ös számú házban született az előző napon, júl. 9-én. Az anyakönyvi kivonat szerint törvénytelen volt (illegitima), s ennek megfelelően a Schönba­ uer Anna nevet kapta. Az anya, Schönbauer Karolina később férjhez ment Michna Pál­ hoz. Azt, hogy erre pontosan mikor és hol került sor, nem tudjuk (a családi hagyomány szerint 1863-ban, s ezt támasztja alá a halot­ ti anyakönyv is, amely szerint két éve volt férjnél halálakor). Ami tény: 1864. júl. 7-én �palócföld 92/5 megszületik közös gyermekük, Michna Ist­ ván. A helyszín: Csesztve 2., szülőkként pe­ dig Minchna Pál és Schönbauer Karolina vannak feltüntetve. Figyelemre méltó, hogy erről az információról az érintett családta­ gok nem tudtak, jóllehet a helyszín miatt ez az első olyan adat, amely legalább azt való­ színűsíti, hogy Madách Imre és Schönbauer Karolina ismerték egymást. Bár ezidőtájt Madách Károly lakott Csesztvén (köze­ lebbről a hivatalos iratokban 1-es sorszám­ mal jelzett kúriában), Madách Imre külön­ böző alkalmakkor időről időre ellátogatott öccséhez. A 2-es házban egyébként Mathé­ nyi P ál, majd annak Versegre költözése után Majthényi Péter és családja lakott.2 Schön­ bauer Karolina tüdőbajban halt meg 1865. május 21-én Monoron, s ott is temették el máj us 22-én; utolsó lakhelye: Vasadpuszta, 48.3 Ami a származását illeti, a család birto­ kában lévő információk szerint nagyapja Schönbauer J ó zse f volt, akiről ugyan nin­ csenek adataink, de akinek két Széchenyi Ferenchez írt levelét az OSzK Kézirattára őrzi. Lánya, Schönbaucr Anna 1876. júl. 29én Csernelyen férjhez ment Baloghy I s t­ vánhoz, akitől négy gyermeke született: Ká­ roly, László, Gizella és Sára. Balogi Baloghy István 1829. aug 30-án született Ipolybalog­ ban (Balog nad Ipl’om) és 1891. szept. 4-én halt meg Egerben.4 Madách Imréhez ősi ro­ konság is fűzte, amennyiben mindkét család ugyanattól a IV. Béla idejében élt Radon co­ mestől vezette le származását. Ettől kezdve az özvegy egyedül (pontosabban: leánygyer­ mekeivel) élt, és 1955. január 4-én halt meg Túristvándiban. A halál oka: aggkori végki­ merülés.5 A kulcsok egyike: Madách művei Több, egymással csak részben összefüggő kérdés vár megválaszolásra, amelyekre je­ lenleg nagyon eltérő valószínűséggel lehet választ adni. Az első: ismerte-e Madách Imre Schönbauer Karolinát? A második: szerel­ meinek egyike volt-e? A harmadik: Schönba­ uer Anna Madách Imrétől született-e? Ezek közül az elsőre elég határozottan igennel vá­ laszolhatunk: azok a személyek, akik Ma­ dách életében Csesztvén Majthényi Pálék­ nál megfordultak, nehezen kerülhették el a találkozást Madách Imrével, aki - különösen vendégek érkezésekor - gyakorta járt ott. De más adatok is emellett szólnak. A családi ha­ gyomány szerint ugyanis Schönbauer Karo­ lina eredetileg Baloghy István családjánál volt nevelőnő, akinek első felesége Majthé­ nyi Pál egyik leánya, Majthényi M atild volt. Az esküvőt 1852-ben tartották Csesztvén.6 Baloghy István tehát sűrűn megfordulhatott ott. Azt pedig, hogy 1852-ben azon kevesek egyike volt, akik Madách Imrével ill. a Ma­ dách családdal kapcsolatban álltak, a balas­ sagyarmati járásnak a megyefőnökhöz fel­ terjesztett jelentése bizonyítja.7 Baloghy István tehát kapcsolatban állt Madách Imré­ vel; ha ez a kapcsolat néhány évvel később is fennállt, úgy a Majthényi Matildtól született gyermekek nevelőnőjét is föltehetően ismer­ te. A két további kérdéssel kapcsolatban Madách életműve nyújt bizonyos informáci­ ót. Azt, hogy éppen Schönbauer Karolinába szerelmes volt-e, természetesen nem tudjuk eldönteni, az azonban kétségtelen, hogy volt egy Karolina nevű szerelme, akinek kilétét eddig homály fedte. A nyomtatásban megje­ lent versek közül csak egyben fordul előake­ resztnév, a Búcsú Karolinától címűben,8 de a versek kézirataiban több verseim mellett is (Mentség, Veszélyes játék, Visszaveszem leányka), feltűnik piros ceruzával a cím mel­ lé jegyezve a Karolina név, rendesen a "Ka­ rolin, hátrább'' utalás formájában.9 Arra már inkább választ adhatunk, hogy mennyi­ re tarthatjuk valószínűnek a versekben sze­ replő Karolinának és Schönbauer Karoliná­ nak az azonosságát? Legalább annyira (de inkább nagyobb mértékben), mint az ugyan­ csak sok Madách-versben előforduló Lujzá­ nak és a keszihóczi és dacsólami Dacsó Luj­ zának az azonosságát. Arra ugyanis, hogy Lujza valójában Dacsó Lujza volna , 1932 előttről nincs semmi adatunk, s aki a nevet először leírta, közelebbről meg nem határo­ 435 �palócföld 92/5 zott forrásra hivatkozott.10 Vagyis mindkét esetben egy-egy kései adatközlés az egyetlen támpont. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Madách Karolinájának és Schönbauer Karolinának az azonosítása ma mégis reáli­ sabb alapon nyuszik, mint a Madách iroda­ lomban elterjedt Lujza és Dacsó Lujza azo­ nosítás. Amíg ugyanis Shönbaucr Karolina létezését dokumentumok igazolják (anya­ könyvek, azok kivonatai, mikorfilmmásola­ tai), addig Dacsó Lujza nevű személy létezé­ séről jelenleg sajnos semmilyen dokumen­ tummal vagy akár 1932-nél korábbi infor­ mációval nem rendelkezünk. A Lujza-szere­ lem helyszíneként felételezett Keszihócon (Dacsókeszi, Kosihovce) nemcsak Lujza sír­ ját nem találjuk; az alsópribolyi (Dolné Prí­ belce) evangélikus anyakönyv sem tartalmaz vele kapcsolatos információt, jóllehet a Da­ csó család Keszihócon született vagy el­ húnyt tagjai megtalálhatók az anyakönyv­ ben.11 Az a feltételezés tehát, hogy Schönbauer Karolina Madách Imre szerelmeinek egyike volt, nem megalapozatlanabb, mint az, hogy Dacsó Lujza vagy Gyuros Borbála (esetleg Bagyinszky Borbála) szintén a szerelmei voltak; mi több, utóbbiak közül Lujza a do­ kumentumok teljes hiánya miatt, Borbála pedig azért, mert két különböző személyt sejthetünk a név mögött, még kisebb valószí­ nűséggel azonosítható. Végül arra a kérdésre, hogy volt-e Karo­ linának Madáchtól gyermeke, hiába kere­ sünk az eddig ismert életműben választ. Van azonban Madách Imre levelezésében egy ér­ dekes, eddig értelmezhetetlennek látszó részlet, amely, ha feltételezzük, hogy Ma­ dáchnak valóban született egy házasságon kívüli gyermeke, úgy logikus magyarázatot nyer. Sajnos a levélrészlet a fordított irányú következtetésre nem ad elegendő támpontot. 1863. február 17-én Madách Imre levelet írt Nagy I vánnak, s abban megkérdezte, hogy milyen feltételekkel köthetne életbiz­ tosítást egy hölgy illetve egy gyermek számá­ ra. Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy a levélben konkrétan huszonnégy éves nő és 436 másfél éves gyermek szerepelt; a számok, meglehet, fiktív számok. Akkor sem világos, vajon kikre gondolhatott a levélíró. A Ma­ dách Imre életrajzi krónika szerzője azt írja, hogy a családtagok közül egyedül unokahú­ ga, Károlyi Miksáné Huszár Anna jöhetett szóba, bár nem tartja kizártnak azt a lehető­ séget sem, hogy esetleg Madách egyik szerel­ me, s annak gyermeke lett volna a kedvezmé­ nyezett.12 Csakhogy Huszár Annának egyál­ talán nem volt gyermeke; legközelebbi roko­ nai legalábbis így tudják, s még egy esetleg korán elhunyt gyermek létezését is valószí­ nűtlennek kell tartanunk, mivel sem na­ gyanyjának, Majthényi Annának, sem fél­ testvérének, Balogh Károlynak hozzá inté­ zett leveleiben nincs ilyen utalás.13 Nem is egészen érthető, hogy az a Madách Imre, akinek néhány hónappal korábban még egy anyáról és gyermekéről, majd élete végéig az anyáról (Fráter Erzsébetről és Madách Jo­ lánról van szó) kellett anyagilag gondoskod­ nia, s akinek ezért (is) súlyos likviditási gondjai voltak élete vége felé, miért kívánt még egy nőről s még egy gyermekről gondos­ kodni. A Nagy Ivánhoz intézett kérdés mind­ azonáltal többféleképpen is magyarázható; elvben az sem kizárt, hogy valaki másnak a kérdését tolmácsolta, bár a megfogalmazás miatt (amelyben önmagáról, mint 40 éves emberről szól) ez nem túl valószínű. Érdekes, hogy Madách két kérdést, s két további al­ kérdést tesz fel a biztosítással kapcsolatban. Szigorúan különválasztva kérdezi, hogy a huszonnégy éves hölgy részére kötendő életbiztosítás mibe kerülne, s külön kérdezi a másfél éves gyermekét. Nincs okunk feltéte­ lezni, hogy anyáról s gyermekéről lenne szó, bár kétségkívül ez látszik a legvalószínűbb­ nek. Az alkérdések mindkét esetben arra vo­ natkoznak, hogy mennyivel lenne kisebb a biztosítási összeg, abban az esetben, ha en­ nek esedékes kifizetése előtt a kedvezmé­ nyezett meghalna, úgy az összeg a biztosí­ tóra szállna. Az alkérdések arra vallanak, hogy Madách mindenképpen szeretett volna "készpénzkímélő" eljárást találni. Másrészt �palócföld 92/5 a kedvezményezettek halála esetén számára irreleváns volt a kérdés, hogy a befizetett összeggel mi lesz; szigorúan egy jól meghatá­ rozott nőt illetve egy gyermeket kívánt 1000-1000 forinthoz juttatni, nem pedig azok esetleges örököseit. Azt, hogy a gyermek Madách gyermeke s hogy a nő a gyermek anyja-e, nem tudjuk; mindenesetre ez egy (pontosabban két egy­ mással nem is feltétlenül összefüggő) lehető­ ség. Valamelyest egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy ha Schönbauer Annáról van szó, akkor az életbiztosításra miért éppen ekkor gondolt Madách Imre, s miért nem a gyermek születése után? A legvalószínűbb­ nek látszó válasz az, hogy bár a közeli halál lehetőségével minden bizonnyal élete során többször is számot vetett, ám hat nappal a le­ vél írása előtt egy vele egykorú barát és pá­ lyatárs halála, akinek halálos ágyánál talán ő maga is jelen volt, erős hatással lehetett rá. Február elején egy Beniczky Erzsi nevű hölgy arra kérte levelében Madách Imrét, hogy keresse fel a haldokló Lisznyai Kál­ mánt. Lisznyai halála (különösen, ha a kérés­ nek eleget tudott tenni Madách, amiről azonban nincsenek adataink) nyilván meg­ rázta és el is gondolkodtatta őt. Így juthatott arra a belátásra (függetlenül attól, hogy ki lett volna a kedvezményezett), hogy az életbiztosítás megkötését nem halogathatja to­ vább. Nem tudjuk, végülis kötött-e életbiztosí­ tást, s ha igen, kinek a javára. Lehetséges, hogy pénzügyi helyzete, illetve a biztosító kedvezőtlen ajánlata miatt másként döntött. Érdemes azonban belegondolnunk abba a lehetőségbe is, hogy a levélben előforduló számok valódi számok és pontosak. Hiszen a levélíró épp azért kéri Nagy Iván segítségét, mert nem kíván bonyolult táblázatok alap­ ján kalkulálni. Pontos választ csak akkor re­ mélhet, ha pontos adatokat közöl. Károlyi Miksáné Huszár Annát ebben az esetben ko­ molyan fontolóra vehetjük, mivel néhány hét híján 24 éves (a nézsai katolikus anyakönyv szerint 1839. márc. 31-én keresztel­ ték14 ). Viszont Schönbauer Karolina vagy Schönbauer Anna nem jöhet számításba; nem világos tehát, hogy ki lehet a másfél éves gyermek. Mellesleg szóba jöhet még Makov­ nyik Jánosné Gyuros Borbála is, akinek szü­ letésére nézve két különböző dátummal ren­ delkezünk: 1840. nov. 13. és 1838. júl. 26.15 ; ezek közül az utóbbi (meglehet, véletlenül) éppen megfelelő. Arról, hogy Gyuros Borbá­ lának volt-e gyermeke, s ha igen, mikor szü­ letett, jelenleg nincsenek adataink. A családi hagyomány A ma élő leszármazott, Varjú Vincéné Baloghy Ida elbeszélésének valamennyi részlete nagynénjétől, Baloghy Gizellától származik, aki a halála előtt mesélte el a származásukról szóló családi hagyományt. Azt, hogy a család még az ötvenes években is a legszigorúbban titokban tartotta a Madách Imrétől való származását, jól mutatja, hogy Túristvándiban senki nem tudott erről, jólle­ het a családtagokra, köztük Schönbauer An­ nára is többen emlékeznek még. 1852-ben Baloghy István feleségül vette Csesztvén Majthényi Matildot, akitől négy gyermeke született. A gyermekek nevelőnő­ je Schönbauer Karolina lett. Azt, hogy a csa­ lád ekkor még Ipolybalogban élt-e, nem tud­ juk, így arról sem szól hagyomány, hogy Ma­ dách Imre hol találkozott vagy találkozha­ tott a nevelőnővel. Ami biztos: Baloghy Ist­ ván édesapja, Baloghy Imre Versegen halt meg 1855. nov. 14-én; Verseg egyúttal a kü­ lönben rendkívül kiterjedt keseleőkeői Majthényi család (egyik) lakhelye is, s érde­ kes módon Schönbauer Annát is versegi származásúnak írja a házasulandók anyakönyve, jóllehet Köbölkúton született. Így tehát Csesztve mellett a másik lehetséges helyszín Verseg, ahol Madách Imre és Schönbauer Karolina találkozhatott. A csa­ ládi hagyomány szerint Baloghy István apja, Baloghy Imre volt a gyermek gyámja. Éz a hagyomány azonban nyilván tévedésen vagy félreértésen alapul, hiszen Baloghy Imre már korábban meghalt.16 De az sem valószínű, hogy maga Baloghy István lett volna a gyám, legalábbis látszatra erősen ez ellen szól, hogy 437 �palócföld 92/5 a későbbiekben feleségül veszi majd a gyer­ meket. Ez elméletileg kizáró oknak látszik, bár a házasságkötés körülményei elég rendhagyóak ahhoz, hogy ezt a lehetőséget se vessük el. 1864-ben Schönbauer Karolina Cseszt­ vén élt, s ekkor már Minchna Pál uradalmi intéző felesége, majd egy évvel később tüdő­ bajban meghal Monoron. Azt, hogy ezek után mikor s milyen okból kerül kapcsolatba a gyermek Baloghy Istvánnal, nem tudjuk. Tény azonban, hogy Majthényi Matild, Ba­ loghy István első felesége meghalt. A család­ tagok szerint öngyilkos lett; a Túristvándi­ ban élő özv. Nyíri Sándorné Makay Margit az öngyilkosság okát is tudni véli: eszerint Schönbauer Anna gyermeket várt Baloghy Istvántól, s amikor ezt a felesége megtudta, akkor követett el öngyilkosságot. A rendelkezésünkre álló adatok megerő­ sítik, hogy valóban ez történhetett. Ami az öngyilkosság okát illet, azt az események sorrendje valószínűsíti; először ugyanis megszületik Schönbauer Anna elsőszülött gyermeke, Baloghy Károly, 1876. júl. 3-án Mogyorósdon. Csak ezután hal meg Majthé­ nyi Matild, júl. 20-án Budapesten, végül pe­ dig júl. 29-én kerül sor Schönbauer Anna és Baloghy István házasságkötésére.17 Tény, hogy a család emlékezetében sem­ mi jó nem kapcsolódik Baloghy István sze­ mélyéhez, aki 47 éves korában feleségül vet­ te a 17 éves Schönbauer Annát. A családi hagyománynak még két érde­ kes részlete van. Az egyik szerint Schönbau­ er Anna örökölt az édesanyjától száz hold földet. Az adat elgondolkodtató, mivel nehéz megmagyarázni, hogy száz hold föld birto­ kában miért megy el valaki nevelőnőnek. A legésszerűbb feltételezés az, hogy nyilván később jutott csak a földhöz, s az öröklés, mint legvalószínűbb lehetőség mellett máso­ dik helyen azzal számolhatunk, hogy talán első gyermekének apjától kapta a földet. Saj­ nos a családnak még csak feltételezése sincs arra vonatkozóan, hogy a régesrég elárvere­ zett anyai örökség hol lehetett, így annak eredete is homályos. 438 A másik részlet Madách Imre halálára vonatkozik. Eszerint amikor a haldokló köl­ tő Annál hívta, gyermekére gondolt, s nem a halálos ágyánál jelenlévő unokahúgára, Ká­ rolyi Miksáné Huszár Annára. Utolsó látogatás Kálnay Nándor szerint Madách Imre 1864. júniusának végén járt utoljára Cseszt­ vén, ahol három napot töltött. Érdekes, amit a második nap délutánjáról írt a szerző: "ki­ választotta magának azt a helyet, ahonnét kilátás nyílik a parasztok földeire az átellen­ ben lévő dombon. Ide ült le Madách; egy pontra irányozta szemeit és a gondolatokba oly annyira bele volt mélyedve, hogy midőn a fiúk mellette elmentek, nem vette észre őket. Ilyen helyzetben ült ott, úgy szólván mozdulatlanul az egész délután, mig csak va­ csorálni nem hítuk őt."18 Kálnay azt feltéte­ lezi, hogy talán a Tündérálom című művén gondolkodott a szerző. Nem kizárt ugyan, hogy az is megfordult a fejében, mivel azon­ ban a leírás nem tesz róla említést, hogy Ma­ dách jegyzetelt volna, így legfeljebb általá­ nosságban merenghetett el egyik vagy másik művén. Nem valószínű azonban, hogy ez ki­ töltötte volna az ebédtől vacsoráig tartó idő­ szakot, ami a nyári napforduló közelsége mi­ att viszonylag hosszú lehetett. Ráadásul a feltételezés nem ad magyarázatot Kálnay­ nak arra a megfigyelésére, hogy Madách egy bizonyos helyet választott ki magának, s egy bizonyos pontra (vagy inkább egy bizonyos irányba, hiszen a külső megfigyelő csak a te­ kintet hozzávetőleges irányát láthatja!) né­ zett. Ha feltételezzük a Schönbauer Karoli­ nával való kacsolatot, úgy azt kell legvalószí­ nűbbnek tartanunk, hogy az ezidőtájt Csesztvén élő Karolinára gondolt, s tekinte­ te ennek megfelelően a Majthényi kúriára esett. Ha Kálnay visszaemlékezése abszolút pontos, úgy néhány nappal ezután születik meg Karolina második gyermeke, Michna Páltól. Nem kizárt azonban, hogy már meg is született. Bár nem tudjuk, hogy Kálnay kö­ zelebbről minek alapján teszi június végére Madách utolsó csesztvei látogatását, leírása �palócföld 92/5 arra enged következtetni, hogy az ebédnél feltálalt cseresznye (amelyre Madách egy megjegyzést tett) adta az utólagos kulcsot az esemény datálásához. Csakhogy július 7-én, Michna István keresztelésekor is feltálalhat­ ták még azt a bizonyos cseresznyét. De akár a gyermek születése előtt, akár utána járt ott Madách, a legvalószínűbb magyarázat még­ iscsak az, hogy kései szerelmére, Schönbauer Karolinára gondol a kertben ülve, tekintete arra esik, ahol Karolina lakik ezidőtájt, az a Karolina, akinek éppen ezekben a napokban születik (vagy született) gyermeke, ezúttal nem Madách Imrétől, hanem a férjétől, Michna Páltól. Arról, hogy Schönbauer An­ na is Csesztvén tartózkodik-e, sajnos nincse­ nek adataink. Minden esetre Madách visel­ kedése arra vall, hogy ekkor már nincs sem­ milyen kapcsolata Karolinával: a Csesztvén tett utolsó látogatás során már nem keresi fel egykori kedvesét. További kutatások A Karolinával kapcsolatos kérdések módszeres kutatására kevés járható út kínál­ kozik. Az antropológiai-genetikai vizsgálatokat ma még nem célszerű elvégezni, mivel azok segítségével jelenleg inkább kizárni lehet az apaságot, mintsem bizonyítani. Madách Im­ re földi maradványai egyébként sem hozzá­ férhetőek; az összehasonlító vizsgálatokat elméleti és gyakorlati okok egyaránt korlá­ tozzák. Mindazonáltal, mivel abban a sze­ rencsés helyzetben vagyunk, hogy apának és feltételezett lányának a csontváza egyaránt egy-egy jól körülhatárolható területen talál­ ható (Madách Imréé Alsósztregován, a kas­ tély kertjében, az emlékmű alatt, Schönbau­ er Annáé Túristvándiban, három szomszé­ dos sír egyikében), ezért a távolabbi jövőben a természettudományos vizsgálatoktól vár­ hatjuk a legpontosabb választ kérdésünkre. De a "lágy" kutatási módszer is időigé­ nyesnek, s nem is feltétlenül célravezetőnek látszik. Mindazonáltal elméletileg sorra megvizsgálhatók az egykori Madách-birtokok tulajdonváltozásai, s ha a későbbi birto­ kosok között valahol Schönbauer Anna neve felbukkan, az legalábbis komoly érvként jö­ het szóba az apaság mellett. Az ember tragédiája keletkezésének életrajzi háttere Ha Schönbauer Anna valóban Madách Imre lánya, akkor ez a körülmény új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművének kelet­ kezését. A dátumokat figyelembe véve, s a terhesség normális lefolyását feltételezve azt mondhatjuk, hogy Karolina öt és fél hó­ napja volt terhes, amikor Madách elkezdte írni a Tragédiát. Terhességéről tehát már föltehetően neki is, és a gyermek apjának is tudomása volt. Ebben az esetben az idillikus részeknél (pl. második és harmadik szín) legalább any­ nyi okunk van Éva megformálásának hátte­ rében Karolinát látnunk, mint Fráter Erzsé­ betet. Fokozottan érvényes ez az utolsó szín­ re, ahol Ádám nem várt módon apa lesz. Le­ hetséges persze, hogy a jelenetnek egyálta­ lán nincs életrajzi vonatkozása. Ám ha mégis van, úgy a házasságával éppen ez a rész nehe­ zen állítható párhuzamba. Hiszen Éva ter­ hessége Ádám számára nem várt módon kö­ vetkezik be, sőt, keresztezi törekvéseit. E profánnak tűnő feltételezés természetesen nem mond ellent a mű keletkezésével kap­ csolatos egyéb hagyományoknak, legalábbis annak a három hagyománynak nem, ame­ lyek a mű előzményéről szólnak (más kérdés, hogy e hagyományok viszont részben ellent­ mondanak egymásnak). Aminek ellentmond, az nem több mint egy másik feltételezés. Valóban: az öt évvel korábban felbomlott házasság elvben éppúgy magyarázhatja a mű keletkezését, mint a megszületendő gyermek, ha azonban Ma­ dách a gyermek apja, úgy már csak az időbeli egybeesés miatt is ésszerűbb az utóbbit tar­ tanunk a döntő indítéknak. Van még egy lehetőség a felvetett kérdé­ sek megválaszolására, bár a módszer, jelle­ géből adódóan félreértésekre és vitákra ad­ hat okot. Mindazonáltal célszerű volna, ha különböző szempontok alapján írásszakértő 439 �palócföld 92/5 is megvizsgálná Madách műveit, leveleit. E szempontok egyike lehetne éppen a címben feltett kérdés. Madách rajzai Madách Imre a hozzá közelálló szemé­ lyeket olykor egy-egy rajzon vagy éppen olajfestményen örökítette meg. Van, ahol tudjuk, kit ábrázolnak a rajzok, de néhány esetben már fia, Madách Aladár is tanácsta­ lan volt, nem is szólva a Madách életét kuta­ tókról, akik csupán a képek egy jól körülha­ tárolható, értelmezhetőnek látszó részét tet­ ték közzé. Egy hangsúlyozottan polgári öltözetű, kalapot viselő hölgy két példányban is föllel­ hető portréja érdekes színfoltja a Madách­ rajzoknak.20 Madách Aladár egyikhez sem fűzött kommentárt, így aztán a Madách éle­ Irodalom 1. Györffy Miklós: A monologizáló Kafka. Utószó Franz Kafka: Naplók, leve­ lek (Bp. 1981.).c. könyvéhez. 773., P ók La­ jos: K afka világa. Bp. 1981. 151. 2. Kál­ nay Nándor: Csesztve község története és leírása. Bp., 1884. 32-33. 3. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 5177. 4. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 1276. A halál oka: szív­ szél hűdés; az elhunyt utolsó lakhelye: Eger, Honvéd utca 4. 5. Bolla István polgármes­ ter úr szíves közlése. 6. OL A 289. 7. Spác­ zay Hedvig: Madách I mre hadbírósági pe­ rének nyomában. In. A Nógrád megyei Mú­ zeumok évkönyve 1983. Salgótarján 1983. 87-88. 8. Halász Gábor: Madách I mre összes müvei. Bp. 1942. II. 56-57. 9. OSzK Kézirattára. Fol.H ung.1397. 10. Harsányi Zsolt: Hogyan írtam a Madách-regényt? Új I dők. 1932.. I I . 638-640. 11. Ezúton mon­ dok köszönetet Raab Vilmos lelkész úrnak (Pöstyén) szíves közléséért, aki a Beszter­ cebányai Levéltárban található alsópribo­ lyi evangélikus anyakönyvet ebből a szem­ pontból végignézte. 12. Radó György: Ma­ dách I mre életrajzi krónika. Salgótarján 1987. 289-290. 13. OSzK Kézirattára. Le­ velestár: id. Madách 1mréné - Károlyiné Huszár Annához, Balogh Károly - Huszár 440 tét kutatók sem tették ezt, s inkább tartóz­ kodtak a rajzok publikálásától. A jelen ta­ nulmány írója sem vállalkozhat a "kit ábrá­ zolnak a rajzok?" kérdés megválaszolására. Csupán egy apró érdekességre hívhatja fel a képek későbbi elemzőinek figyelmét. A raj­ zok szemlátomást ugyanazt a fiatal hölgyet ábrázolják, s a legfőbb eltérés, ami a rajzok között mutatkozik: a másodikon a hölgy arca teltebb. A legkézenfekvőbb (bár kétségkívül nem egyedül lehetséges) magyarázat: a hölgy terhessége. Sem ebből, sem az előzőekben említett részinformációkból nem szabad azonban messzemenő következtetéseket levonnunk. De érdemes felfigyelnünk rájuk, s további adatok gyűjtésével megkísérelnünk a mainál megnyugtatóbb válaszadást a címben feltett kérdésre. Annához. 14 . OLA 5347. 15. A z első dátu­ mot. Harsányi Zsolt kapta az alsósztrego­ vai evangélikus lelkésztől 1932-ben (Nóg­ rád megyei Levéltár XI I I . 1. A Bory-Ma­ dách család iratai. A Harsányi Zsolthoz in­ tézett 40. le vél), a második dátum Raab Vil­ mos lelkész úr szíves közlése, ugyancsak az anyakönyv alapján. 16. Nagy Iván: M a­ gyarország családai. Bp. 1857. I. 151. A z OSzK Kisnyomtatványtárában a gyászje­ lentése is megtalálható. 17. OL A 1250. Bár az első gyermek a házasságkötés előtt született, az anyakönyvi bejegyzés szerint mégis törvényes. A házassági anyakönyv felsorolja ugyan a házasulandók szüleit, de csak három személyt; a menyasszony apját nem említi. Majthényi M atild halálának helye és időpontja a gyászjelentéséből ál­ lapítható meg (OSzK Kisnyomtatványtára, XI X. századi gyászjelentések, 5. doboz). 18. Kálnay Nándor: i.m.25. 19. A három hagyomány: Jeszenszky Danó visszaemlé­ kezése (Palágyi Menyhért: Madách I mre élete és költészete. Bp. 1900. 338-339.), Plichta Soma visszaemlékezése (OSzK Le­ velestár: Plichta Soma - Jeszenszky I s t­ vánhoz) és Pétery Károly emlékiratai (Túri M észáos I stván: Hogy betaédj?SzK m il18."E rszág-V O nle38471sj0dcO kéiratá.A 2" született meg az �palócföld 92/5 Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách - karikatúráról Előkerült egy eddig ismeretlen Madách­ rajz, melyet a győri Xantus Múzeum igazga­ tójának és munkatársainak szíves közremű­ ködésével teszünk közzé. A nyolcalakos kép a Szabó József-féle hagyatékban "Madách rajza. Nagyított repro" jegyzettel szerepel. Az eredeti kép egyetlen Madách gyűjte­ ményben sincs meg, valószínűleg ismeretlen helyen lappang. Hol és miről készülhetett a másolat? A kérdések megválaszolására a hi­ ányos adatok miatt többnyire csak feltevése­ ink vannak. Szabó J ó zse f Madách-kutató 1973-ban költözött el Balassagyarmatról Győrbe és gyűjteményét a Xantus Múzeumban helyez­ te el. Az általa szignált "Madách rajza. Na­ gyított repro" Balassagyarmaton az 1950-es, 60-as években készült. Mivel a kép eredetije nincs meg az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, illetve az Petőfi Irodalmi Múzeum Madách-anyagában, így a másolat készítésekor nógrádi gyűjteményben, eset­ leg magántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később Palóc Múzeum rendelke­ zett Madách-gyűjteményben, esetleg ma­ gántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később a Palóc Múzeum rendelkezett Madách gyűjteménnyel. Egy 1943-as adat szerint "két olajfestmény van itt Fráter Er­ zsiről", az egyiket Madách Imre készítette, a másik ismeretlen festő alkotása, melynek eredetije Perédy György," az Erdélyi Lapok szerkesztőjének birtokában van".2 A fest­ mény azóta Kolozsvárról visszakerült, és je­ lenleg Budapesten magánkézben található. A balassagyarmati Múzeum anyagában Ma­ dách-rajz nem volt. 1964 októberében, a Madách Centenári­ um alkalmából Csesztvén kiállítás nyílt meg. Erről Bernáth László Majtényi Anna kúriá­ ja című írásában közli: "négy eredeti Ma­ dách Imre rajz van a csesztvei Madách Mú­ zeum birtokában. Kettő romantikus tájat ábrázol, egy karikatúra, a negyedik mintha a Civilizátor illusztrációja lenne." Milyen valószínűsége van annak, hogy a "Civilizátor esetleges illusztrációja" azonos a most előkerült képpel? Szabó József hat Madách-rajz másolatát vette be gyűjteményébe. Ifjúkori rajzokat, az önarcképet és ezt a jellegzetes karikatú­ rát. A hat rajzból öt a csesztvei Múzeum anyagában ma is látható, és eredetije az OSZK Kézirattárában megvan. Hogyan ke­ rült a hatodik rajz ehhez? Az 1964-ben a Madách Centenáriumra megnyílt csesztvei kiállítás forgatókönyve - annak pontos leírá­ sa - nem maradt fenn. A korabeli levelezé­ sekből, cikkekből megtudjuk, hogy itt volt Madách bölcsője, karosszéke, olajfestménye Fráter Erzsiről. Az Országos Levéltár főleg családi iratokból küldött 47 fotómásolatot, a PIM pedig válogatást a Madách-anyagból, így az ismert rajzokból is. Hogy a cikkben 441 �palócföld 92/5 említett "négy eredeti rajz" hogyan szárma­ zott ide, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy ezek nem szerepelnek az OSZK Kéz­ irattárában. A vizsgált hatodik kép tehát a "négy ere­ deti rajz" között lehetett, mivel azonosítja az a körülmény, hogy eddig ismeretlen kép­ ről van szó mindkét esetben. Figyelmet érdemel még a "négy rajz" to­ vábbi sorsa is. Csesztvéről Salgótarjánba, a Megyei Múzeum Madách anyagába került a két tájrajz, a két karikatúra lelőhelye isme­ retlen. Csupán másolata maradt meg feltéte­ lezéseink szerint a Szabó József-féle hagya­ tékban. Lehet tehát, e rajz a Civilizátor illusztrá­ ciója? - Madách nem készített műveihez il­ lusztrációt, de gyakran lerajzolta azt, amit leírt. Lónyai Menyhértnek 1838-ban Sztre­ gováról tájleírást küld, később le is festi. A Regélőben 1841-ben megjelent Trencsini másként Teplici - fürdők című útijegyzeté­ hez képillusztrációt is mellékelt. A családta­ gok visszaemlékezéseit idézve Becker Hugó írja: "mesélgetés közben, vagy amikor az el­ beszélést szemléltethetővé kellett tenni he­ venyészve ceruzával megrajzolta."5 Joggal tételezzük fel, hogy a bemutatott mozgalmas kép valamely elbeszélés vagy leírt történet, anekdota rajzos változata. Találóan jegyzi meg Balogh Károly: a Madách képek érté­ ke elenyészik, ha nem ismerjük az ötletet, élményt, melyből fakadt. A Madách-irodalomban többször előfor­ dul az a feltételezés, hogy volt a Civilizátor­ nak képi megformálása. A kocsmajelenet cí­ men ismert olajképről Balogh Károly csu­ pán formai elemzést ad, Palágyi a magyaros öltözékű csaplároslány és legény mellett a "hízott képű német Sellsorgert" is bemutatja és úgy értelmezi, hogy "Bach korabeli gyú­ nyolódás ez, mely a költőnek a Civilizátor cí­ mű vígjátékára emlékeztet".6 A kép elve­ szett, így Palágyi értelemzéseit nem ellenő­ rizhetjük, de az adat azt igazolja, volt a visz­ szaemlékezők közlésében jele annak, hogy létezett egy kép, mely akár a Civilizátor il­ lusztrációja is lehetett. 442 A most bemutatott kép középpontjában haragos gazda áll és ostorral veri a kutyákkal körülvett alakot, az előtérben álló leányzó és az. ajtón betóduló cselédek látható örömére. Szinte ideillik a Civilizátor néhány sora: "Fel! Mürzl, zászlóul szoknyádat add./ A vén gazembert mogyoróbotokkal/ Mángoroljá­ tok meg." A rajzon a Madách karikatúrák ismert témáját látjuk, házassági cívódás, féltékeny­ ségi jelenet. Ha feltételezzük, hogy más kari­ katúráihoz. hasonlóan itt is környezetét raj­ zolta, akkor több vizsgálódási szempontot is választhatunk. Egyrészt összevetjük a Civili­ zátorban és a képen látható szereplőket, másrészt megvizsgáljuk az adott időszakban a sztregovai ház személyzetére vonatkozó forrásokat. A Civilizátorban és a képen egyaránt hét férfi és egy nő szerepel. (A kutyák száma eggyel több, de utalás van arra, hogy István gazdának van kutyaóla, így kutyája is.) Már az életrajzíró Morvay és Palágyi is tudni véli, hogy volt modellje István gazdá­ nak. Morvay Bory Istvánnal,7 Palágyi egyenesen a költővel azonosítja a "magyar gazdát". Mivel a névazonosság elvéből indu­ lunk ki, Morvay álláspontját fogadjuk el. Bory István 1826-58-ig volt a család szolgá­ latában, lényegében ő irányította a gazdasá­ got. Ő volt az "István gazda" először Cseszt­ vén, aztán Sztregován. A nevére kiállított szolgálati bizonyítvány "szakértői képessé­ gét", hűségét hangsúlyozza. Szolgálati évei­ nek letöltése után a családdal való jó kapcso­ lata nem szűnt meg. Verzár Mihály8 (Miska, a magyar) a sztregovai ház híres szakácsa. Balogh Károly és Harsányi Zsolt megörökíti "behemót nagy termetét és a fején díszelgő kuktasap­ kát". (A képen az ajtóban magasodó alakra emlékeztet a leírás.) Az étkezéshez délben és este a konyha előtti kis harangon Mihály szakács jelt adott, és ez "az éles harajngszó átjárta az épület minden zegét-zugát. Egy nap Madách Imre e szavakkal nyitott be az ebédlőbe "Éppen azt írtam le - csenget­ nek". 10 Így Verzár Mihály ebédre hívó ha­ �palócföld 92/5 rang kongatása közvetve bekerült a Tragédia történetében. Tucsek János11 , a hajdú, a ház "Jancsi huszára". Madách tréfás mókáinak részese, a húsvéti locsolkodás címen ismert anekdota szereplője. A bort nagyon kedvelte (delirium tremensben halt meg). Amikor felöntött a garatra, "robotra" hajtotta a parasztokat, visszaálmodva a "régi szép időket". Öltözéke "fehér zsinóros kék dolmány", hatalmának szimbóluma a mogyorófapálca. Madách egy alkalommal a szlovák mytoszokról beszélge­ tett Henrici Ágostonnal, a falu evangélikus lelkészével. Hazatérve elfelejtette a tündér szó szlovák megfelelőjét, "Behívatta Jancsit, az ő policeiminiszterét. Te Jancsi, hogy hív­ ják tótul a tündért? Jancsi ura kedvenc lovát a Tündért értette és felelte: Kvony (=ló)".12 Ő tehát "Janó, a tót" modellje. A képen zsi­ nóros ruhában látható. A 19. században Nógrádban, de országo­ san is jelentéktelen számú olasz nemzetiségi él. Keleti Károly adatai alapján Nógrádban (magyar: 67,05, szlovák: 31,10, német: 1,83, egyéb nemzetiségű: 0,02). Miért kerül be a Civilizátorba Carlo, az olasz? Talán azért, mert Madách új gazdatisztje (1859-től) a sziléziai Philipp Károly olasz származású volt?13 Róla csupán annnyit jegyzett fel az életrajzíró, hogy fia, az ifjabb Philipp a Ma­ dách fiúkkal nevelkedett. Mürzl a neve, a Mária névsvábos változa­ ta. A sztregovai házban két Mária van ebben az időszakban: Tót Mara14 , az ifjabb Tucsek János későbbi felesége, és Marinkó, tót me­ nyecske, akit Harsányi említ, mint Madách futó kalandjainak egyik szereplőjét. Két alkalmazottról kell még szólnunk, Pass Andrásról, a philosophosról, akinek la­ tinos műveltségét Arany János is feljegyez­ te, és Paulikról, Madách Mária hajdani inasáról, aki tanúja volt gazdái brutális meg­ gyilkolásának. Az ő nevük viszont nem egye­ zik a rác Urus és oláh Mitrul nevével. Való ­ Madách rajza 443 �palócföld 92/5 színűleg nem véletlen, hogy a Civilizátor nyolc szereplője közül ötnek megvan a név­ és négy esetbe a nemzetiségi megegyezése Madách alkalmazottai között. A névazonosítás néhány adatával azt kí­ vántuk bizonyítani, hogy a vígjátékot kari­ katúráihoz hasonlóan, környezetéről min­ tázta. A kép és mű ezen a ponton találkozik. De nyitva maradt a kérdés a Civilizátor és a ka­ rikatúra kapcsolatáról. A Civilizátort, m int a Bach-korszak bírálatát, és Madáchnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját szokták vizsgálni. Induljunk ki most egy má­ sik megközelítésből! Az arisztophaneszi hatás első említése (1855) és a Civilizátor megírásának ideje (1859) egybeesik a karikatúrák készítésével. A karikatúrákban és az arisztophaneszi víg­ játékban torzításban kifejezett érzésének in­ dokolását Szontágh P álhoz 1855-ben írott levelében olvashatjuk: "Minden érzés csak akkor lesz műtárgyi, mikor megszűnik szen­ vedés, érzés, ideál lenni, mikor mint tudós orvos sajnálat és részvét nélkül bonckés alá vesszük azokat." Mi az az érzés, ideál, amit sajnálat nélkül bonckés alá vesz? A rajzokon - mint utaltunk már erre - házassági konflik­ tusokat ábrázol: civakodást, az udvarló kifi­ gurázását, a csábító megbotozását. És ezen a ponton találkozik a Civilizátorral ez a karikatúra. István gazda Stroom intrikái elől a "kutyaólba" húzódik vissza, és csak akkor áll a cselédek sürgető kérésére a lázadók él­ ére, amikor kedvesét, Mürzlt Stroom el akar­ ja csábítani tőle. Ezúttal bottal kergeti el a betolakodót. Harsányi Zsolt utal erre, mikor "egyéni öngúnynak", szerelmi szatírának ne­ vezi a művet.16 Így a Bach-rendszer maró kritikája mellett magánéletének szatírája is ez, éppúgy, mint a vizsgált karikatúra. Ves­ sünk még egy pillantást a rajzra. Madách egyik legmozgalmasabb képe, az arcok egyé­ nítése, az érzelmek ábrázolása, jobb rajzai­ nak sorába emeli. 444 A ruházat is figyelmet érdemel: "az 50-es évek végén a magyaros ruha lett a divat, a férfiak atillát és csizmába szorított nadrágot hordtak, az asszonyok, lányok magyar pruszlikot. A gyerekek ruhája csupa pityke, zsinór és vitézkötés, a hordován csizmán pengő sarkantyúval" - emlékszik vissza Ba­ logh Károly. A névazonosítás során kísérletet tettünk arra, hogy Madách környezetének eddig el­ hanyagolt részét, cselédeit mutattuk be, akik az író élményvilágának feltétlenül alakítói voltak. A most először publikált Madách-kari­ katúra reményeink szerint talán segít abban is, hogy az eredeti rajz nyomára találjunk. Jegyzetek 1. Győr Xantus Múzeum, Szabó Jó zsef hagyaték 2. Képes Vasárnap 1943. január 26. 3. Bernáth László: M ajtényi Anna kúri­ ája, Esti Hírlap 1964. szeptember 28. 4. Palóc Múzeum kézirattára. 5. Becker H ugo: Madách I mre életrajza, Magyar Szemle 1899. XI. évf. 90. 6. Vasárnapi Újság 1897. 51. szám 859-860., Palágyi M.: Ma­ dách I mre rajzai. 7. Morvay Győző: Ma­ dách életrajzáról és költészetéről Bp. 1900. 431. 8. Harsányi Zsolt: Madách 1 m­ re életrajzi regénye III.k.95. 10. A költő akkor írja le - f ia szerint - a falanszter­ szín "Csengetnek" szavát szerzői utasítás­ ként, amikor az ebédlő kisharangja ebédre hívta., Kerényi Ferenc: Í rtam egy költe­ ményt Bp. 1983.51. 11. Plágyi M.: im.228229. 12. Morvay Győző: im. 436, Balogh K.: i.m. 132. 13. Balogh K.: i.m. 187-188. 14. Andor Csaba: Madách I mre és Ba­ gyinszky Borbála (kézirat). 15. Harsányi Zsolt i.m. III.k. 72-73. 16. Uo. 103. �palócföld 92/5 T. Pataki László VÉD/VÁDIRAT Madách kontra Madách ügyben (fikc ió k és dokum entum ok) Az itt következőkben értelemszerűen ke­ veredik a valódi (valóságos) a fikcióval: "dokumentum" a "megtalált" dokumentum­ mal. (Mindez a teljesség igénye nélkül.) Egy másik akta - esetleg - mást is(!) mondhatna. Rilke szerint: "Rettenetes, hogy a tények mi­ att sose tudhatjuk meg az igazságot!" A kérdőjelekre pedig választ kellene találnunk (vagy álmodnunk) - a szabadság és az egy­ ség jegyében. És:-" A tényeket el kell vezérelni a reali­ tásig" - írja Pilinszky János. A fikciót ismeri a tudomány: gyakran fikcióval kezdődik a tudomány maga is. Eb­ ben az értelemben lesznek itt vádpontok a védelem makacs állításaival szemben. És ezért lehetséges al- és felperesnek lennie ugyanazon személynek: ez esetben a mind­ máig tárgyalt Madách Imre és mások szemé­ lyes környezete perében. a jegyző Máig nincs minden tekintetben korszerű és teljes kritikai kiadása Madách életművé­ nek. Nincs tudományos alaposságú-alapú életrajza a költőnek. Horváth Károly művét (Madách Imre 1984) a Nagy magyar írók so­ rozatban jelentette meg a Gondolat. Tekint­ sük ezt a könyvet - Kerényi Ferenc kritikai észrevételei mellett alapműnek jelöli - az életrajzot és az életművet tökéletesen ötvö­ ző, minden szempont nak megfelelő marxista életrajznak, vagy tekintsük inkább valami másnak, ami marxista alapú, de nem életrajz (amiként nem csak életrajz valóban). Vagy már mindent tudunk Madáchról? Nincsenek hangsúlytalanul hagyott pontok? Nincs sze­ mérmesség? Nincs igazítanivaló a költő portréján? Elvégeztük Krizsán László óta (1964) mindazt a kiigazítást, ami megilleti a költőt és az igazságot? Van-e egyáltalán "kis igazság", vagy az igazság csak teljes lehet? l.sz. perirat Mi értelme van az állításnak és honnan indult el, miszerint a költő nagyapja M a­ dách Sándor, aki rekatolizált és híresen jó ügyvéd lévén az evangélikus egyház mérték­ telen támogatásában elveszett Madách-va­ gyont részben visszaszerezte - a Martinovics perben a vádlottak kérésére tizenhárom "vétkesnek" volt, lehetett az ügyvédje? En­ nek más tények ellentmondanak, amelyek egyúttal megalapozottabbnak tűnnek. A jozefinista korszakot követő abszolu­ 445 �palócföld 92/5 tizmus merevsége szinte példátlan. A ma­ gyar történetírásban ezt a kulminációs pon­ tot így említik: Bécsből Budára kerültek a vádlottak (Magyarország története 17901848 1. kötet), a királyi tábla kapott felada­ tot a per lefolytatásában, amit a magyar tör­ vények szerint kellett elvégezni. Néhány ki­ je lö lt ügyvéd védte a vádlottakat.!! Négyszemközt nem beszélhetett egyikük sem a védenceivel. A peres anyagot nem vihették ki az épületből. A perjegyzőkönyvek egyene­ sen Ferenc császár és király kezébe kerültek! Ez a közvetlen, aprólékos beavatkozás a mesterségesen lemerevített államügyek in­ tézésébe amúgy is jellemző volt a mélykon­ zervatív Ferenc császárra. Metternich véle­ ménye "Ausztriát igazgatják és nem kormá­ nyozzák". Előtérben állott a rendőrminiszté­ rium, amelyet éppen Ferenc szervezett meg. "Mindenre ügyelni, megfigyelni az egyesüle­ teket, ellenőrizni a külföldieket, cenzúrázni a sajtót, mindent a biztonságérl". A rendőr­ ség a rendszer jelképe volt. Megerősödött a klérus, visszaállt pozícióiba a jezsuita moz­ galom. Ebben a környezetben választhatta volna ügyvédnek a tizenhárom vádlott M a­ dách Sándort?! Amikor eleve redukáló inst­ rukciót kapott az a néhány, akit kijelöltek erre a feladatra (de milyen szempont alapján válogattak? - ez fontos kérdés lehet, olyan kis részigazság, amely nélkül nincs teljes igazság). Az instrukció: "a fejével játszik az az ügyvéd, aki túlzásokra vetemedik..." S éppen a feltörekvésben kiváló Madách Sándor, ez a mindenki által jó prókátornak feltüntetett nagyon tehetséges rekatolizált férfi, aki fiá­ nak, Imrének a nádori udvarból választott feleséget, szóval éppen ő, aki jól tudja: hogy a peres anyagok a budai ferencesek zárdájá­ ból kialakított börtönből egyenesen a csá­ szár kezébe mennek. Kinek és mikor, miért volt érdeke tehát a költő nagyapját - ezt a va­ lóban tehetséges, karriert jól építő ügyvédet és birtokost, szabadkőműves ivadékot vala­ miféle "mártírnak", liberális, fedhetetlen jel­ 446 lemű, a veszélyt, az országos ügyet saját ká­ rára vállaló, önfeláldozóan nemeslelkű em­ bert az utókor elé állítani? Mi az igazság, a teljes, részletes valóság? Már itt érdemes megállnia s elidőznie a további kutatásnak. Az egyik legkorábbi "kútfő" kétségtele­ nül a Palágyi-féle Madách életrajz. Azután ugyanezt állítja a Harsányi Zsolt regény is, ez utóbbi hitelesnek elfogadott, de mégis csak írói mű. Kevesen tudják talán, hogy Harsányit testi fogyatékos húga olyan önfe­ láldozással segítette az életrajz dokumentu­ mainak feltárásával és szorgalmas másolga­ tásával, gyűjtögetésével szinte önmagát is ál­ dozva az író érdekében, hogy az valóban pá­ ratlan. De ez csak a regény hitelességének ol­ daláról nézve érdekes. Az. állításokkal számomra az abszolutiz­ mus karakteréhez illőbb megoldás a valószí­ nű. Kijelölték - éppen törekvő tartása miatt Madách Sándort a perbe fogott "felségáru­ lók" védelmére. Tehetségét tehát másra nem a hatásos védelemre - használhatta. Az "eredmény" is erre utal. Vagy mégsem? S ugyan mi lett az eredmény? Ez nem érde­ melne több figyelmet? A kijelölés és a köz (ez e s t ben a vádlot­ tak kis csoportja) akaratának, óhajának megfelelő megoldás között nem elhanyagol­ ható a különbség. A "választás" történhetett így is: a vádlottak kaptak egy szűkkörű ügy­ védi listát, kiválasztották azokat az ügyvéde­ ket, akiket valami miatt jónak tartottak. Ezt a választást azonban már megelőzte egy má­ sik. A hatalomé. A kérdés fordulhat így: azok, akik éppen Madách Sándort kérték vé­ dőnek, a rossz (helyzet) közül a lehető leg­ jobbat választották a maguk számára. Újabb kérdés - milyen szempontból volt "jó" a Martinovics ügyben Madách Sándor? Kinek felelt meg? Először nyilván Ferenc császárnak, aki feltehetően pontosan ismer­ te a kijelölt ügyvédek névsorát és kivonatolt nacionáléját. Miért pont ezt ne ismerte vol­ na? Ehhez a nacionáléhoz itt már hozzáta­ pad Madách Sándor rekatolizálása. Ez vi­ �palócföld 92/5 szont olyan új szempont, amelyet nem lehet csak annyira figyelembe venni, amennyire eddig történt. A rekatolizálás tényét min­ denki hangsúlyozza(?) eddig. Hogy mikor történt az evangélikus hitről a római katoli­ kus hitre való áttérés? A kiteljesedő ellenre­ formáció idején. Nézzük a családi oldalt! Teljes anyagi leromlás éppen a túlzott (Ma­ dách János) vallási áldozata miatt, amelyek a reformációt, a protestantizmust támogat­ ták. A Madáchok szabadkőműves, szabad­ elvű, liberalizmusra hajló hagyományai ed­ dig töretlenek, egyarcúak voltak. A kettőzött portré a prókátor Madách Sándor esetében jelenik meg először. Le kell számolnia ősei, apja önfeláldozó protestáns hitével. A reali­ tás kétségtelenül jelen van. De más is. A fel­ törekvés szelleme. A későbbiek őt igazolják, a Madách család újra jobb helyzetbe kerül ismert tények. Egy valami itt és másutt is azonban mindvégig háttérben marad (nem is létezik talán?): a jezsuitizmus. A költő nagyapját M igazzi K ristóf váci püspök védelmébe vette, miután a család ko­ rábban tönkrement. Felnevelte, áttérítette a katolikus hitre. "Azóta a Madáchok katoli­ kusok" - írja nemesen egyszerűen a többiek után Horváth Károly. A szabadkőműves gondolkodásmódot nyilván nem lehetett át­ téríteni egykönnyen. A liberalizmus iránti hajlam a családi hagyományok között ma­ rad. S talán erre jó a példa később Martino­ vicsékkal. Az. ellenreformáció egyik legfőbb szempontja itt is, mégis teljesül - a Ma­ dáchokkal újabb tekintélyes, ősi nemesi csa­ lád fordít hátat a reformációnak, a protes­ tantizmusnak. Miközben "bizonyítottan" li­ berális marad a dezertőr. A portré megkettő­ ződött. 2.sz. perirat Migazziról meg lehet esetleg állapítani könnyedén, hogy vagy maga is jezsuita, vagy jezsuita alapállású, vagy "csak" a térítés har­ cosa. A rekatolizálás azonban nem mehetett végbe a jezsuiták nélkül, akiknek törekvései között első helyen szerepelt Isten egyháza birodalmának, uralmának mind teljesebb kiterjesztése. A jezsuita rendet (mozgalmat) időről-időre betiltották ugyan, de végered­ ményben az alapító Szent Ignác óta minden korban, minden betiltás, sőt, időnkénti ül­ döztetésük ellenére is rendkívül hatékonyan működtek. A térítésben jelen voltak, ez egé­ szen bizonyos - legalább az elveikkel. Célja­ ikkal. Módszereikkel. S jelen voltak esetünk­ ben később azokon a pontokon, társadalmi szempontból fontos területeken, ahol a hata­ lom kérdései dőltek el. Így jelen kellett lenni­ ük Marczibányi nádor udvartartása közelé­ ben is. Ahol az a Majthényi Anna (katolikus) nevelkedett, akiről már fiatal lány korában társai fő jellemvonásaként a különállóságot és a ridegséget (majdhogynem kegyetlensé­ get) állapították meg. A jezsuiták különösen nagy energiát fordítottak arra, hogy a mág­ nás körökben jelen legyenek, oda beépülje­ nek akkor is, amikor a rend működését át­ menetileg sikerült betiltania valahol a refor­ máció, a liberalizmus, a fejlődés és a szabad­ ság híveinek. Ezek ugyancsak közismert je­ zsuita magatartásformák. Központjuk a leg­ teljesebb információval rendelkezett min­ den korban - jobban tudták, mi történik a magyar mágnás családokban, mint maguk a családtagok. A korán árván maradt Majthé­ nyi Anna - a költő édesanyja - nyilvánvalóan hajlama révén is erős hatása alá került a je­ zsuita tanoknak, elveknek, módszereknek ez ad ugyanis a későbbiekben némi magya­ rázatot a sokat és sokféleképpen emlegetett keménységére, ez ad igazi választ valóságos "lelki erejére" - de bizonyosan bigottságára is. Amellett ez tartalmazhat választ arra miként lehetett egyik legkedvesebb szívkö­ zeli embere egy bigottan katolikus, csak az önigazságot ismerő, a császárt és Istent, leg­ feljebb még a családi érdekeket tekintő nagyassszonynak éppen az evangélikus Szontagh P ál? Soha igazán fel nem tett kér­ dés ez talán. Soha következetesen végig nem vitte senki ezt a gondolatot. - A jezsuitizmus 447 �palócföld 92/5 erkölcse a cél eléréséért és annak minden­ áron való megtartása, mintha itt mindenben ez nyomon követhető lenne! Migazzi sugallmazhatta - ha máshogy nem, közvetve időben, minden másban - ezt a házasságot, amelyről nagy elismeréssel szólnak: "lám milyen ügyesen csinálta a sztregovai prókátor, kikapta ezt a kemény lányt és már vitte is a fiának Budáról Sztre­ govára, s szerzett vele szövetségest, kemé­ nyet, célratörőt a gazdálkodásban, de mind­ járt vagy tíz jó községet is..." Marczibányi közelében nem lehetett je­ zsuiták nélkül élni. Éppen azért, mert maga a nádor nem volt az! Éppen azért, mert kör­ nyezetében találhatók azok az Orczyak is, akik között a "rebellis" mágnások egyik vezéralakja Orczy László báró is fellelhető. Éppen oda törtettek mindenfelé maguk is, ahol a hatalom egy-egy jelentékeny csoport­ ja (és persze a pénz jó része) összpontosult, másfelől viszont főként oda, ahol a rebellis magatartás megfigyelhe tő-ellenőrizhető volt. Nem lennének jezsuiták, ha éppen Marczibányi nádor udvarát kerülték volna el azokban az években, amikor már visszatéré­ sük is napirenden volt: amikor maga Ferenc császár adott újabb lehetőséget számukra (az egyetemeken például) és legalitást műkö­ désük felújítására. Valamelyik zugban meg­ húzódik ma is az a páter, aki a fiatal Majthé­ nyi Annát érzéketlenné tudta tenni a földi dolgok, a tánc és minden más hívság irányá­ ban, akinek tanácsa egyezett - minő véletlen lehetett ez is! - a rekatolizáltságában további pozitívumokra törekvő Madách Sándor ösz­ tönös "keresgélésével" jó feleség, után Imre fia számára. De miért lett volna korábban bármikor célja az irodalomtörténetnek (legalábbis a negyven évvel ezelőttinek) felfedni akár csak egyetlen kis ponton az esetleges jezsuita ha­ tás következményeit? Ki és hol vállalkozha­ tott volna erre? Ami ennél is fontosabb - ki és mikor, főként miért kezdte a Martinovics csoport ügyvédjeként emlegetett Madách 448 Sándort úgy beállítani, mint akit tisztán jel­ lembeli cselekedet vezérelt (kiállni az üldö­ zött reformerekért, forradalmárokért). Az ügy így ment tovább: "sokat kellett még szen­ vednie a Madách családnak ezért a kiállá­ sért". És akkor ott van még a teljes későbbi be­ állítottságot (például Majthényi Anna sze­ mélyiségét illetően, szerepét takargatva) megalapozó "szerző-páros" kiváló személyes kapcsolata és az első írásos életrajz vonásait meghatározó közös lehetősége: Palágyi Menyhért és a múlt század végefelé főtanú­ ként közremüködő Madách Aladár, a költő egyetlen fia, Majthényi Anna kedvenc uno­ kája, sőt neveltje kezében! A későbbiek so­ rán pedig ott van Jeszenszky Kál mán főpap, aki az 1830-as évekig a balassagyarmati Ma­ dách társaság alelnökeként nyilvánvalóan minden leírt életrajzi sorhoz kapcsolatot ta­ láló, s részben vagy egészben azokat megha­ tározó személyiségként működött. Neki épp­ úgy nem lehetett oka a Madách családban meglévő és haloványan itt-ott azért érintett kétféle nézetet (liberalizmus és jezsuitiz­ mus) kimutatni - vagy segédkezet nyújtani feltárására és a jelenségek reális bemutatá­ sára - éppen ellenkezőleg történt ez is. Ho­ gyan lehetett volna abban a társadalmi-kul­ turális-szakrális determináltságban a kettő­ zöttséget vagy különösen a jezsuitizmus je ­ lenlétét a költő édesanyja habitusában meg­ mutatni? Egyáltalán ezeket a kérdéseket csupán­ csak feltenni mikor lehetett volna (és ki­ nek?). Nincs-e itt az ideje annak, hogy végre eljussunk Majthényi Annához? Mert az a kép, amelyet eddig festegettünk róla - né­ hány valóban helyénvaló körülmény és jel­ lemvonás kiemelése mellett - meglehetősen sematikus. Túlontúl egyoldalú: hiányzik be­ lőle a valódi mozgatóerő megismerése, be­ mutatása és minden más is, ami differenciál­ ná ezt az anyaképet. Mikor jutunk el hát a nagyasszonyig? Madách legerősebb, talán legérzékenyebb kötődésének alanyáig? �palócföld 92/5 A nehéz özvegyi sors, a kemény jellem, a karrierizmus, s a "hófság"-hoz ragaszkodás, a bigottságba forduló magatartás emlegetése nem sokáig lesz fenntartható.- Miért nem elemezzük Majthényi Anna valamennyi le­ velét ? Majthényi Anna levelei? Kerényi Ferenc Horváth Károly alapműnek jelölt s már em­ lített kötetéről szólva (Irodalomtörténet 1985. 3.sz.) kiemeli a bibliográfia naprakész frissességét. Az idézett levelek azonban itt is sztereotípen ismétlődnek, az egyik biográfi­ aszerző a másiktól vesz át részeket. Kerényi Ferenc dicsérete mindenképpen helyénvaló, mégis... 3.sz. perirat Mi lehet az oka annak, hogy a leggondo­ sabb, leginkább naprakész bibliográfia is mellőzni tudja a kezdetek, a Palágyi Meny­ hért-féle életrajz hibáit elsőként feltáró bí­ rálatot, a Morvay Győzőét?! Palágyitól in­ dult ugyanis minden máig ható ferdítés a kétségtelen érték születésén túl. Balogh Ká­ roly talán valóban sok mindent kiigazított későbbi életrajzában, de végeredményben ugyan oda tette a hangsúlyokat - ahová Palá­ gyi Menyhért! Az "elpalágyitás'' (Morvay ki­ fejezése) pedig folytatódott és csak a leg­ utóbbi idők hoztak némi változást meg más eredeteket is kiigazítva egyelőre még csak szakmai körökben (mint például a "magá­ nyos költő" és a "magányos mű" cáfolata). Erről éppen Horváth Károly munkájával kapcsolatban emlékszik meg Kerényi Fe­ renc. De mégis! Hova tűnt az iroda­ lomtörténetből Morvay Győző Palágyi-kri­ tikája? Miért tesz mindenki úgy, mintha nem is létezne? Miért nincs annak a legko­ rábbi bírálatnak bevallott követője? (Gon­ dolom a kritikai kiadás mégsem mellőzheti majd.) Morvay bírálata Palágyi. Menyhért Ma­ dách életrajzáról és költészetének bemuta­ tásáról elsősorban azért érdekes, mert "eltű­ nésével" felvetődik a kérdés - kinek, miért volt érdeke, hogy ezt a kezdeti (1900) szel­ lemi ütköztetést ne vigye tovább az iroda­ lomtörténet? Újabb eredményeink mellett Madách nem volt apolitikus, nem volt pesz­ szimista, esetleg még vallásos sem(?), lásd András László vihart aratott könyvét, és hogy főműve nem pesszimista meg így to­ vább - számon kell tartanunk azokat a forrá­ sokat (így például a Palágyi-félét), amelyek­ ből mindenki merített, s amelyek eleve ma­ nipuláltak voltak. A cui prodest? (a kinek fontos? kinek érdeke? kinek használ?) kér­ dése miatt - számomra legalábbis -, a Mor­ vay által főtanúnak említett Madách fiú Aladár - azonnal és véglegesen a középpont­ ba kerül. Madách Aladár megéri majd rövi­ desen a nagytanulmányt, amelyet róla készít valaki, most és itt csak annyit, hogy miként Morvay is hangsúlyozza főtanúi minőségé­ ben meglehetősen gyenge lábon állhatott - ez különben egyszerű következtetéssel is belát­ ható. Amellett egy olyan különcről, amilyen volt (lóval járt Pestre, Angliában tanul­ mányozta a spiritizmust, ő maga híres spiri­ tiszta volt , a spiritekkel tárgyalva vette feleségül Fekete M áriát, egyik médiumát, egykor szolgálóját a Huszár-háznak, a spiri­ tek mondták neki azt is, hogy halálosan be­ teg édesanyját félrelökje, de minek ezeket folytatni?), szóval e különcről sok minden jót is el lehetne mondani, csak azt nem, hogy tárgyilagos lett volna. Nem is lehetett. Élete nagy részét apja haláláig nem is otthon - Pes­ ten töltötte. Kedves és lekötelezett, elfogult unokája maradt mindvégig Majthényi An­ nának. A nagyasszony rejtőzködése Aladár­ tól "indul" és hosszú időn át mind a mai na­ pig tartja magát. A vele kapcsolatos hangsú­ lyok természetesen (?) másmilyenek, mint amilyenekkel illetni szükséges lenne most már. Nézzük akkor a Morvay Győző féle "eltűnl"(etett) bírálatot, a "palágyitásról" szó­ lót. Mindenféle bibliográfia az élre teszi (ért­ hetően) Palágyi Menyhért művét, az egyik alapozót: Madáh I mre élete és költészete, 449 �palócföld 92/5 Budapest, 1900. Morvay Győző ezt három évvel megelőzve írt egy tanulmányt A z em­ ber tragédiájához (1897, Budapest), amely­ ben az előző véleményeket ismertette, Palá­ gyi munkájáról szóló bírálata a bírált mű megjelenésének évében a Budapesti Szemle különlenyomataként (279 sz.) látott napvilá­ got. Ebben a bírálatban szó szerint ízekre szedi Palágyi kötetét, amely mindmáig min­ denféle bibliográfiában szerepel és mindun­ talan hivatkozási pontja a mai iroda­ lomtörténetírásnak is. A bírálat egyebek kö­ zött rámutat arra, hogy miközben tíz évig(!) váratott magára a mű megjelenése - nem megy tovább semmivel azoknál, akik Palá­ gyit megelőzően (így Morvay is) írtak Ma­ dáchról. Felsorolja a szerzőket, élen említve a literátor Bérczy Károlyt, majd Gyulai, Ri­ edl, Bayer következik. A bírált mű szerzője Morvay szerint csak keveset kaphatott a fő­ tanútól, Madách Aladártól, aki mindössze tizenhat éves volt a költő halálakor és tizen­ egy éves kora óta, tehát 1859-től Pesten tar­ tózkodott. A helyszín, mint tanú, ugyancsak kevés adattal szolgált - különben nem vára­ tott volna évtizedig magára a mű a megjele­ néssel - így szól Morvay Palágyi munkájának úgynevezett külső körülményeiről, miköz­ ben hozzáteszi epésen "a belsőről hallga­ tok...". Mégsem ezt teszi, mert olvasható olyan rész is a bírálatban, ahol szó szerint "szemenszedett valótlanságnak" nevezi a kérdéses szövegeket. A tények és hangsúlyok "elpalágyítása" tehát megkezdődött - Mor­ vay Győző 1900-as bírálata "nyomtalanul" eltűnt(?). Talán rá lehet mutatni itt a szerző Palá­ gyi Menyhért és Madách Aladár bensőséges viszonyára. Hozzájuk társul még ugyancsak a spiritizmusba hajolva a később jobb utakat találó Komjáthy Jenő, a költő és Palágyi, Lajos nevű fivére. A csoport Balassagyarma­ ton töltött idejét érdemes lenne alaposan megvizsgálni, s végeredményben idetartozó tény az is, hogy Palágyi és Madách Aladár közösen egy csődlapot szerkesztett, amely­ 450 nek kiadását Madách Aladár finanszírozta (nem sokáig, mert hamarosan megbukott a lap), de ebből meghatározónak nevezhető kapcsolatukból az, ami fontos és érdekes. A Morvay bírálat néhány további részlete újabb fényt vetít arra, miért merülhet fel a szándékoltság kérdése, amikor Palágyi mű­ vét vizsgáljuk. Morvay Győző nyilván az egyoldalúságra céloz, amikor szóvá teszi : Palágyi könyvéből két kivételtől eltekintve teljességgel hiányoznak Majthényi Anna és a költő feleségének Fráter Erzsébetnek leve­ lei! Ugyanígy hiányoznak Fráter Erzsébet válás utáni levelei is (mit mondjak? máig hi­ ányoznak a hozzáférhetőség szemszögéből nézve). Pedig ezek a levelek már idejekorán rávilágíthattak volna arra a valóságra, amelyben Fráter Erzsi és Majthényi Anna, s persze maga Madách az egymásnak feszülés poklában élt. "Tetszetősebb" és főként egy­ szerűbben megrajzolható modellt talált Pa­ lágyi nyomán sokáig az irodalomtörténet a férjét hűtlenül megcsaló feleség motívumá­ nak túlhajszolásával. Néhány tárgyi tévedés is jellemző erre az "alapműre". Ugyancsak Morvay teszi szóvá (elsőnek), Palágyi többször ott is Csernyi Marit (Lujza) emleget, ahol pedig Madách Imre nővérét, Máriát kellene említeni. Nem Szontagh Pál édesanyjával, hanem Majthé­ nyi Annával esett a történet, amelyben az ominózus és a későbbiekbe n beigazolható vélemény elhangzott "az. ilyen lánynak udva­ rol az embe r , nem veszi el..." (Fráter Erzsi­ ről). A házassági dráma végkifejletében Szontagh Pál nem vett részt, a losonci me­ gyebál után ő nem volt a bikóczi pusztán. Henriczy lelkésznek ezzel kapcsolatos állítá­ sát maga Szontagh cáfolta, míg Fráter Erzsi Sztregováról történt eltávolításáról Palágyi egyszerűen tudomást sem vesz és így tovább mindenhol a kényes pontokon tévedve(?!). A "palágyítás" máig állja magát. Majthényi Annát "takargatja", míg Fráter Erzsi "bű­ nét" kiteregeti (miközbe n éppen Majthényi Annáról nem ad felvilágosítást!) �palócföld 92/5 Érdekes és jellegzetes, hogy a tárgyi té­ vesztések (ferdítések, szándékoltságok?) Pa­ lágyitól Morvay kiiktatásával miként men­ nek tovább az amúgy mindenképpen jeles műnek számító Horváth Károly Madách-kö­ tetébe is. Horváth Károly is ezt írja könyvé­ nek ötvenedik oldalán Fráter Erzsébetről, Szontaghról, Madáchról szólva, hogy Szon­ taghnak volt a véleménye, miszerint ez a lány nem feleségnek való. Nyilván egyenest Palágyitól érkezik az egyik legelső tendenci­ ózus ferdítés egy 1934-ben megjelent műbe. Makacs adat. Majd száz évet átvészelt im­ már! Mégis miért érdemel szót ez az egyetlen kis tény. Miért fontos ez? - Még a látszatát is kerülném annak, ha Palágyi helyében len­ nék, a Madách Aladár lekötelezettjeként, barátjaként, hogy Majthényi Annáról leír­ jam: a nagyasszonynak eleve rossz vélemé­ nye lett volna eljövendő menyéről! Kicsit változtatnék a beállításon, végülis nem nagy dolog, s édesmindegy az olvasónak - ki mit és mikor mondott. A történet legyen kerek. Majthényi Anna legyen benne küzdelmes életű, szigorú ám igazságos matróna. Csak­ hogy a kis ügyekből lehet következtetni - s most ez a dolgom - a nagyobbakra. Sőt, az egészen nagy és jelentős dolgokra, például a szemlélet alapjaira. Ha ez szándékoltan pontatlan - akkor sok minden az még! Végig baj volt amúgy a történet logikájával is: Szontagh Pálra sehol sem jellemző (levelei tanúsítják, a Madáchéi úgyszintén) a hét­ köznapi durva ízléstelenség, illetve hogy mint Fráter Erzsébet korábbi udvarlója ilyenféle megjegyzéssel sebezze legjobb ba­ rátjának közismert érzékenységét. De hát Morvay ezt már amúgy is cáfolta, nyilván Szontagh nyomán, 1900-ban! Megmaradva most már az időrendiség gyakorlatánál és az úgynevezett kicsiny dol­ goknál (amelyek mégiscsak a legjellemzőb­ bek éppen "méretei" miatt, s amiatt, hogy senki nem veszi őket komolyan, nem nagyon igazítgat rajta senki semmikor) - alaposabb tárgyalás alá kell vonni azt az "apró" tényt. miszerint Majthényi Anna csak fia unszolá­ sára írta hazahívó szép üzenetét jövendő menyének: aki az eljegyzéskor még Bihar­ ban, Cséhtelken élt. Mit jelenthetett vajon a három szereplőnek: Madáchnak, Fráter Er­ zsinek és Majthényi Annának a "beleegye­ ző" levél, amelyet Horváth Károly így említ "...Madách, úgy látszik, rábírta anyját, hogy megnyugtató levelet írjon eljövendő menyének". 4.sz. perirat A dolgokat-történéseket itt is különvá­ lasztja mindenki. Ha ugyanis együtt, folya­ matban néznénk - esetleg nagyobb elödráma rajzolódna ki, mint amilyent a Majthényi Annáról festett kép elviselne. - Azt elismer­ jük és hangoztatjuk mindenütt (igaz, elég közvetett módon, semmi konkrétumot, sem­ mi levelet nem soroltatva fel!), hogy a költő anyja ellenezte a házasságot Fráter Erzsivel. De ez a tény már különállóan jelenik meg: Madách jóval a házasságkötés előtt 1844ben elköltözött anyjától, Sztregováról. Ho­ lott talán a két momentumot nem lehet ket­ téválasztani. Legfeljebb a palágyítás mód­ szerével. A fikció találhat "tárgyi bizo­ nyítékot", bár ez nem elsősorban a levelek között kereshető - Madách duzzogva jött el hazulról házasságkötése előtt. Bizonyos köl­ csönös zsarolás eddig is, korábban is felfe­ dezhető volt anya és fia között, akár csak a gyerekkori dolgokat nézzük is. És akkor íme egy kísérlet arra, hogy magyarázat (első szá­ mú) szülessék: Madách egyik levelét idézi a Csesztvéről szóló kiadvány (1986). A levélrészletben Madách az elvonulás előnyeiről, az olvasás és írás szépségeiről vall 1844 má­ jusában és megemlíti költözését is (ami ké­ sőbb történhetett, közben beteg is volt, stb.), csakhogy az - mit ír levélben az ember, több dologtól függ. Függ a helytől, időtől, de leg­ főként a személytől, akinek írja. S még attól is, mit akar hinni az. ember önmaga érdeké­ ben, különösen, ha fáj az igazság. A személy­ től annyiban függ, amennyiben a napló is, a 451 �palócföld 92/5 "későbbre tett" olvasóktól... minden esetben! A sorrend a következő: Madách kedve­ zőtlen, rossz anyagi helyzetben van, amikor anyjától Csesztvére költözik. Miért? Nincs érdemleges válasz erre sem. A tény továbbá ekkor ez: pironkodva előbb kéri vissza az oda kikölcsönzött pénzt jóbarátjától, Szontagh Páltól! A levél kelte 1844 vége, Csesztve. El­ költözésének oka legalábbis összetett, mi­ ként sok minden más is, amiről ezt vagy azt állított a történetírás magabiztosan, egyér­ telműen. Túlontúl magabiztosan a legtöbb esetben. Mint házasulandó fiatalember, Ma­ dách ekkor még nem rendelkezett semmi­ lyen önálló vagyonnal, összeggel. Nyilván nála sem történt másként, mint erősen kor­ dában tartott apjánál, aki végig bizonyos "zsebpénzt" kapott Majthényi Annától! Ta­ lán nem akart kérni Madách Sztregováról. Inkább pironkodott minden részlet és ma­ gyarázat nélkül barátjánál. Szontagh előtt amúgy sem lehetett titka. Feltehetően ugyanis többet tudott sok esetben éppen az anyától a fiúról, mint magától Madáchtól a dolgait illetően. De maradjunk ebben a nyomvonalban egyelőre. Ki mit mond erről a csesztvei tartózkodásról? Horváth Károly a második számú magyarázattal ezt: Majthé­ nyi Anna "átadta fiának a csesztvei birtok­ részt az ottani kúriával, gazdálkodjon ott I mre, beleegyezett a házasságba, de nem kí­ vánt egy fe d é l alatt lakni a menyével". A csesztvei birtokrészt nem kellett átadni (az egyezkedés az anya és gyerekek között jóval későbbi történet). Madáchnak nem kellett nem is nagyon tudott, hiszen később is könyvből tanult - gazdálkodni. A dátumok­ kal itt több baj van. Madách Imre 1844 vé­ gén költözött Csesztvére és akkor még nem egyezett bele a házasságba Majthényi Anna, aki csak 1845 tavaszán írta levelét jövendő menyének. Talán ezért ment el a fiú (és még néhány oka lehetett, például az, hogy Fráter Erzsi sem örült volna az anyós közelségé­ nek). Erről valamivel több mondható, mint 452 amit Balogh Károly nyomán mondhatnánk: "ez a házasság már az elején megpecsételő­ dött szomorú sorsában..." Házasságuk gyöt­ relmesen indul hatott, ismerve a költő befe­ lénéző, önmagát vizsgáló erős hajlamát, any­ jához kötődésének már-már oedipusi tartal­ mát, ismerve Majthényi Anna karriervágyát fiának ügyeiben is. S nem éppen nevető har­ madiknak ott volt a bihari gyökerű Fráter Erzsi, aki úgy jöhetett ebbe a házasságba (külön anyai levél megy érte!), mintha távoz­ na belőle! Sokkal több itt a dráma, az ősel­ lentét, mint amennyit eddig feltárt az iroda­ lomtörténet, pontosabban, amennyire eddig érdemesítette ezt a tényt. Egy másik verzió szerint (hármas számú magyarázat) Madách azért költözött Cseszt­ vére, mert így közelebb került Balassagyar­ mathoz, ahol éppen ezekben az időkben vál­ lalt tudósítói munkát a Pesti Hírlap számára és rendre eljárt a megyegyűlésekre. Tetsze­ tős kétségtelen, egy hibája azért ennek is van (Miklós Róbert Madách Imre csesztvei évei 1964 Balassagyarmat), esetleg éppen az, amire egy későbbi (1852-ben) történt tár­ gyalás mutat, hogy ugyanis a város és a Ma­ dách család között egyezkedés folyt az örök áron vett lakás tárgyában. A Madáchoknak a vármegyeházán volt lakásuk, ahol minden­ kor megszállhattak a megyegyűlésekre jövet. A palágyítás "szemérmes" mindenben, ami Majthényi Annát kellemetlen oldalról érint­ heti. Hogy ugyanis egyéb jó (vagy inkább rossz) oka volt az elköltöltözésre a fiúnak az anyjától. A csesztvei évekről alig tudunk valamit. Palágyi Menyhért Madách szellemi életének "lapos völgyét" láttatja benne, ahonnan a költő, politikus (nála inkább csak költő!) Sztregovára költözve később önmagához tér vissza! Az apolitikus Madách és az átmeneti­ leg idilli házzaságba történő visszavonultság hamis képe ekkor rajzolódhatott ki: Csesztve és a házasság évei agyonhallgatottan vonul­ gattak tovább az irodalomtörténet lapjaira. A későbbiekben tárgyalandó Miklós Róbert �palócföld 92/5 (1964) listája elgondolkodtató lehet. 5 .sz . perirat Tények: az életrajzok alig érintik a meg­ határozó, alapozó hét évet, amikor pedig a közéleti Madách saját családi körben élve nem csupán félszáz versét írta, de írt mást is, kezdetben cikkeket a Pesti Hírlapnak, aztán (Sőtér István) esztétikai munkákat. Itt volt megválasztott megyei főbiztos (1846), itt él­ te át (részben betegen) a polgári demokrtikus forradalmat és szabadságharcot, családjá­ nak tragédiáit (Mária nővére, sógora, unoka­ öccse és Pál fivére halálát), itt születtek gye­ rekei. Innen hurcolták el a darabontok, itt ír­ ta korábban (1847) Szontagh Pál és Pulszky Ferenc társaságában a Nógrádi képcsarnok portréit... A legdúsabb életszakasza ez az idő. És lehetne folytatni a sort. Mégis elválnak a dolgok - külön értékelődik elsősorban kézen­ fek v ő párhuzamokat erőltetve a csesztvei líra és a családi élet. És külön minden más. A politikai küzdelem, sőt maga a harc is. Eb­ ben semmi szerepe se lenne a háttérnek? A feleségnek? Nézzük hát a listát! Miklós Róbert 1964-ben, a centenárium évében így foglalja össze a "csesztvei csen­ det" (az irodalomtörténet csendjét) - Palágyi kimondta a szentenciát és művéből sokan merítettek, ám ez esetben nem volt mit, mert mit is lehet meríteni egy lapos völgyből? Voi­ novich Géza sem mond többet (a lírát ele­ mezve), Balogh Károly úgyszintén alig vala­ mit szól erről a hét évről, a legtöbbet talán Barta János árul el (Madách Imre Budapest 1943) - de ő is elődei adatkészletét használva forgolódik rajta. Krizsán László már más szempontból közelített - egyszerűen átment a másik oldalra (képletesen persze) és bebi­ zonyította fordulópontot eredményező gyűjteményével (1964) Madách politikai aktivitását, emberi azonosulását költői ön­ magával és fő művének híres végsorával "Ember küzdj és bízva bízzál!" Talált vala­ mit, ami egységes, ami harmonizál: a szó és a tett azonosságát. De miért akkor e súlyos csend egy másik egység észrevétele körül? Miért nincs feltár­ ható nyoma annak, aminek pedig lennie kel­ lene - Madách kiteljesedett élete s ebben a család, a feleség szerepe, a kor reformküz­ delme és az erőt adó háttér kapcsolata. Ez hová lett? Kínos, hogy ott "megáll a tudo­ mány", ahol nincsenek levelek. A Madách házaspár Csesztvén természetesen nem leve­ lezett. Maradnak a versek, amelyek minden sorát (s persze minden költői érzékenységből eredező túlzását) szószerint vetítgetjük a csesztvei hétköznapokra. Ötven körüli a szá­ ma a csesztveinek mondott verseknek és nem tudom hány sora, hány képe lehet öszszesen - talán elemezni lehetne a számítógé­ pes technika segítségével ezt is, egészen pon­ tosan. - Hétszer 365 napot azonban nem le­ het néhány verssorral kitölteni. A palágyítás szempontjai szerint ezt a hét - minden tekin­ tetben jó - évet el kell bagatellizálni? Amo­ lyan kisiklás lenne ez a költő életében, hiszen Majthényi Anna előre megmondta - nem le­ het jó ez a házasság. És utólag mindenki előre megmondja - továbbra is. A magyará­ zat többféle. De a hét év akkor is létezik. A Madáchot leginkább meghatározó Csesztvén eltöltött hét esztendő nagyrészt feszélyezett, kényelmetlen általánosságok­ ként értékelődik. Az egységet itt is meg kel­ lene teremteni, amiként Krizsán László máshol ezt kimutatta. Palágyi Menyhért vi­ szont inkább elhallgat, semmint valótlant ál­ lítson: "szellemi életének lapos völgye"! Di­ csérni itt nem lehetett illdomos: a házassági válság visszavetíti árnyait. Keresgélünk a verssorok között utólagos igazolásokat a hét évre. Fogadjuk el a Csesztvéről legutóbb ki­ adott kis füzet (Tájak Korok Múzeumok kis­ könyvtára 252) idevágó összegzését? - "A csesztvei évek áttekintésével az írói életút egy rövid időszakában egy helyszínhez kötő­ dően az egyéni lét a közélet és az alkotás (egyedi általános és különös) sajátos, jelleg­ zetes, az életszakaszra jellemző együttesét lehet kimutatni"(sic!). Igazán egyszerűnek 453 �palócföld 92/5 tűnik. "Ki lehet mutatni" azonban még néhány dolgot. Például Matolcsy György (bácsi, ahogy Kálnay László írja később) valódi portréját a nagyasszony, Madách és Fráter Erzsi, s az 1847 körül már elmaradozó Szon­ tagh Pál (Libetbánya követe) a házasság "in­ timitásának" környékéről, de minden másról is, ami innen - Csesztvéről - Matolcsy jóvol­ tából szinte azonnal Sztregovára ment: hír­ ként. - Hírként, amivel a nagyasszony figyel­ ni tudta távolról kedves, egyetlen Emikéjét. Enélkül hogyan lehetett volna meg nyugod­ tan? Alig van nyoma ugyanis az anyós jelen­ létének a hét esztendő alatt! Kerényi Ferenc egyik előadásában (Balassagyarmat 1983) Majthényi Annáról elmondta mindazt a jót, amit el lehetett, kiemelve azt is, hogy a gye­ rekek születésénél jelen volt, sőt egy alka­ lommal, a néhány óráig élt elsőszülött Imre esetében kényszerkeresztelést végzett. De itt aztán megszakadtak a szálak. Honnan ér­ tesült az anya és anyós a továbbiakról? Mi­ ért nem került eddig a figyelem középpont­ jába az az ellentmondás, hogy a mindent meghatározó sztregovai nagyasszony relatív nyugalma mögött milyen információs forrá­ sok buzognak? Egyetlen szereplő jöhet itt számításba: a Majthényiaknak mindenolda­ lúan és örökre lekötelezett Matolcsy György. A "szerencsés természetű" (Miklós Róbert) ember, akit már Palágyi is Madách jóbarátjaként jellemez. Máshol és másoknál mindenhol - Madáchnál is természetesen! ilyen minden szempontból pozitív kép él róla máig. Úgy tűnik, Matolcsy György nagyon hi­ bátlan ember volt szerencsés természetével. Úgy tűnik továbbá, hogy ez a Matolcsy György - mindenki kedvence - nagyon vi­ gyáz magára, azért is szerencsés lehet a ter­ mészete. Aki nagyon vigyáz magára, annak lehetnek takargatnivalói. Nem nagy bűnök persze. Más szóval Matolcsyt én Majthényi Anna egyszerű családi besúgójának tartom, ami részéről nem nagy bűn. Tény, hogy Ma­ 454 dách Imre börtönévei alatt "híreket kapott otthoni dolgairól" (felesége állítólagos ügyeiről, amelyeket egyszer valakinek már pontosan rekonstruálnia kellene, beszámítva minden körülményt, a terhességet, a véröm­ léseket, a himlőt, és az időt, stb.), szóval a hí­ reket Csesztvéről valakinek minden korban továbbítania kellett. Bóka László azt írja (Madách hagyatéka Kortárs 1964. VIII. évf. 10.sz. "Felesége jó híre a világ száján s a há­ zasságot amúgy is helytelenítő anya meg­ győzi, hogy a hírek igazak, hogy a felesége hibája bűn, amit nem szabad megbocsátani neki". Felesége jóhíre a világ száján: micsoda manipuláció folyhatott Csesztvén és Sztre­ gován! Miféle szerepe lehetett ebben a sze­ rencsés természetű Matolcsy Györgynek és magának Majthényi Annának, aki fia várat­ lan bebörtönzése miatti érthető anyai gyöt­ rődésén túl feltehetően elérkezettnek látta az időt valamire, ami régi vágya lehetett megszabadulni a nőtől. És ekkor Fráter Erzsi már elindult azon az úton - vagy inkább így betért betegségének végső zsákutcájába, ahonnan - különösen, mert senki sem vette komolyan ezt a kezdődő elmebeli folyama­ tot, következésképpen nem is gyógyíthatták időben - már soha nem volt visszatérése. Jel­ lemzőnek tarthatjuk a Madách életrajzok el­ nagyolt részleteinek ismeretében, hogy erről az egyetlen L. Kiss Ibolyán kívül érdemben eddig senki nem beszélt még. Márpedig en­ nek pontos, szakszerű és visszafelé következ­ tető alapos vizsgálata nem maradhat el. A nehezen összeállítható biográfiai tényekből szakorvosi utólagos diagnosztizálás elvégzé­ se amúgy érdekes és szép feladat lenne egy biográfusnak és egy pszichiáternek egya­ ránt. A visszairányuló, a tényeket, pszicho­ patiás folyamatokat egyeztető munkát min­ denképpen el kellene végezni, különösen ha csak a csesztvei versek azok, amelyek erről az időről "vallanak". A maga is pszichoterá­ piával foglalkozó írónő még kitért erre a kö­ rülményre. Szakorvosi véleményt mondatott mással - tehát még attól is óvakodott, hogy ő �palócföld 92/5 maga, a z "elfogult" mondjon vala miféle véle­ ményt az asszony, Fráter Erzsi már Cseszt­ vén kezdődő tragédiájáról! (Moravcsik: El­ mekór- és gyógytan 1912). Az eskór, az el­ mesorvadás, az epilepszia nem hirtelen tör rá az emberre. Az agysorvadás okát egyéb­ ként nem ismeri a tudomány. Hosszú folya­ mat, amelyben jól kivehető állomások van­ nak. Ezek között első helyen éppen egy más­ állapotban árt erős sokk - Madách elhurco­ lása, amelynek előzményeiről a feleség sem­ mit(!) nem tudott, tehát a legcsekélyebb mó­ don sem tudott rá előre felkészülni - megza­ varhatja a normális idegrendszert, s ez ké­ sőbb megmaradhat, alapja lehet a gyógyít­ hatatlan betegségnek. Legalábbis meggyor­ síthatja a hajlam kifejlődését. Fráter Erzsé­ bet (máshogy fogalmazva) már Csesztvén sú­ lyos elme- és idegkárosodáson esett át, amelynek lehettek mások előtt - például Ma­ tolcsy György az elcsapott(?) medikus előtt érthetetlen, furcsa és szokatlan, "erkölcste­ len" megnyilvánulásai. Ezzel több tehát a máig "rejtélynek" megmaradt tények száma Csesztvén: az ugyanis, hogy megesalhatta-e betegen, terhesen, himlősen, kétségbeesve stb. férjét az asszony vagy sem? Folytatom Matolcsy György szerencsés természetének portrészerű felvázolását, mi­ közben magam is elismerem - őt esetleg mindvégig a teljes, emberbaráti szeretet ve­ zette és mindannyiszor meg volt győződve arról, hogy jó ügyet szolgál, ha a híreket Csesztvéről a nagyasszonynak továbbítja talán egy kicsit aszerint árnyalva, ahogy Majthényi Anna látni akarta a valóságot. Matolcsy sokoldalúsága elképeszt. Jó gaz­ dálkodó - ő gazdálkodott Csesztvén, amiként nem Majthényi Anna, hanem Bory István gazdálkodott a jóval nagyobb birtokon Sztregován. Matolcsy György "ismeretlen októl" elhagyta az orvosegyetemet, tanul­ mányait nem fejezte be, beállt házinevelő­ nek Csesztvére a Majthényiakhoz. Madách tehát örökölte anyja családjának kedvenc belső emberét és nyilván úgy vette át először a csalomjai birtokra majd Csesztvére, mint családi erekélyét, ami persze sérthetetlen is, olyan ami-aki megszemélyesít valamit, ami szent, Majthényi Annát. Házitanító, gazda­ tiszt, háziorvos "belső és titkos tanácsos", verselő aranyember (Szontagh és Madách versenyre szólította, amelyben mérsékelt si­ kerrel részt vett). Az örökké betegeskedő költő mellé éppen orvosi szempontok miatt kerülhetett szinte testőrnek. Madáchot még az eljegyzésre is elkiséri a bihari Cséhtelekre Fráter Jó zsef, Erzsi apjának kastélyába. Sokoldalúan megalapozták tehát jelenlétét azok az erők, amelyek mindenről dönteni tudtak, mindenről tudniuk kellett, minden­ ben egyedül illetékesnek ismerték el önma­ gukat. Egyébiránt pedig Madách nem szala­ dozott az orvosokhoz (nem lehetett jó véle­ ménye róluk), mert egészségi kúrákra is bi­ zonyos felvidéki paphoz járt, de mindez eléggé közismert. Matolcsy távozásának a története az 1840-es években a pesti (bécsi?) orvosegyetemről, eddig feltáratlan oka min­ denképpen közelebb vinne bennünket a Ma­ tolcsy-féle helyi szindróma jelentőségének megismeréséhez. A kulcsszereplőnek tekint­ hető, valóban fontos "tanú" megismerésén túl, ez Madách Imre, Majthényi Anna és Fráter Erzsébet csesztvei (s nemcsak cseszt­ vei) életének árnyaltabb felvázolhatóságát is szolgálná. Tulajdonképpen csak sajnálni le­ het, hogy éppen Matolcsy György, ez a Ma­ dáchcsal szinte test- és lélekközelben, ugyanakkor feltehetően Majthényi Annával is igen szoros kapcsolatban álló szerencsés természetű ember nem vezetett naplót, nem írt sem monográfiát (pedig Csesztvén ez "di­ vat" volt), sem biográfiát, sem mást (ha ugyan igaz ez is, mert ezen a nyomon még el lehetne jutni legalább valamiféle levelezésig, stb.). Személye pedig mindenütt előfordult, amíg az ún. csesztvei évek tartanak. "Különös mulasztásról" ír Sőtér István Álom a történelemről című korszakos tanul­ mányában (Akadémiai Kiadó Budapest, 1965.) Ezt talán egyedül ő tette eddig szóvá, 455 �palócföld 92/5 ám mást is mond ugyanott, mégpedig azt, hogy a mulasztás mögött - hogy ugyanis Majthényi Anna fia bebörtönzése után köz­ vetlenül nem vette magához annak hátrama­ radt családját! - homályos okok húzódnak meg. Még ennél is tovább vezet gondolatban az a közbevetése, amelyben kiemeli, hogy nemcsak számunkra, hanem a "házassági dráma szereplőinek számára is!" homályos okok lehettek a mulasztás mögött. 6.sz. perirat Unokája, Madách Aladár keményszívű, erős akaratú nőnek nevezte Majthényi An­ nát. A tények: 44 évesen öt gyerekkel maradt özvegyen egy nagybirtok gondjaival, nevel­ tetése Majthényi Mária Marczibányiné mel­ lett nyilvánvalóan bizonyos eszményképeket oltott belé az emberi erkölcsről, tartásról és nemkülönben egy soha nem szűnő etikett­ mániát is. Sztregovai életének egyik közvet­ len résztvevője, mindennapos vendége Hen­ riczy lelkész volt, akinek fia L. Kiss Ibolyá­ nak így festette le a nagyasszonyt: a bécsi Burg szelleme lengte körül a házat amelyben lakott, strindbergi anyós volt(!) nem ismert más igazságot csak azt, amit ő annak tar­ tott... Lehetne folytatni, de magam, ennél az "önigazság"-nál megállok, nem megyek to­ vább, mert a legfontosabb pontnak vélem Majthényi Anna habitusának, pszichikumá­ nak vizsgálatában. A kiindulási pont az ugyanis, ahonnan a sok tekintetben hősiesen viselkedő (családja, gyerekei érdekét min­ dennél előbbre helyező) asszony személyisé­ ge "megragadható", elemezhető. A legerő­ sebb pont azonban Majthényi Anna igazi gyengéje is egyben. Olyan, amelyben elárul­ ja magát. Amelyben megmutatkozik jezsui­ ta-alapú neveltetése, amely sok kínt és ke­ servet jelentett mindazoknak, akik környe­ zetében éltek, amelyben fiának mindenkor része volt, menyének csak(?) közvetve jutott belőle, de az is elegendő lett ahhoz, hogy el­ őre megbuktassa Fráter Erzsébetet. Ez utób­ bi taglalása ezúttal itt szükségtelen - mind­ 456 nyájan tudjuk mit jelent "előre buktatni": az előre megfogalmazott ítélet előítélet, amely azonnal valóságossá lesz, mihelyst az előíté­ let alanya a legcsekélyebb hibát véti. És ki nem vét hibát? De lássuk, mit jelent a Majthényi Anna jellemzéséhez állandóan hozzátapadt bigott­ ság? A túlbuzgóságot maga a vallás sem tart­ ja helyénvalónak, sőt, eszközeivel küzd elle­ ne, elítéli a bigottat akkor is, ha olyan sze­ mélyről van szó, aki valami miatt fontos az egyháznak. A bigottság és az önigazság több­ nyire párban járnak - ezért lehet az is, hogy az egyház kivetni kényszerül saját épsége és egysége érdekében az önigazságot keresőt, a bigottat. Van másfajta erkölcs is természetesen. Másfajta erkölcsiség a vallásban. Amikor az ember a transzcendens értékekhez mérve magát állandó önkontroll alatt áll. Ettől tér el az önigazságot érző, hívő és tápláló ember alapvetően. A z első tragédiát Majthényi Anna önmagának okozta, amikor (közismert tény ez is) még fiatal lány korában a Marczi­ bányi házaspárnál nevelkedve megvetette környezetét léha(?) magatartásáért: kire­ kesztve önmagát a nádor házában forgolódó fiatalok, mágnásifjak és lányok közösségé­ ből. Ebben a helyzetben egy szelídlelkű kérő - s hozzá egy jó képességű após! - megol­ dásszámba mehetett; kitörni, kivonulni, az­ tán bevonulni valahova, valamibe, ahol maga körül mindent meghatározóvá válhat. Alkal­ mas minden: a terep, a birtok, a feladat, az após, a férj, a környezet, a társadalmi közeg, a Ferenc császár "igazgatta" ország, a refor­ máció viszonylagos háttérbe szorulása (1823-ban a nemesi elégedetlenség hulláma éppen ez ellen tört). Alkalmas minden ké­ sőbb is: a gyerekek, köztük a könnyen kezel­ hető, feltűnően anyásra nevelt Emi, Károly és Pál (a kedves törekvő), a lányok, Mária és veje is - Huszár József, aki sajnos hamar meghalt. Alkalmas emberek veszik körül ak­ kor is, amikor 1848-ban azok a "szörnyű dol­ gok" történnek. Alkalmas ember Matolcsy �palócföld 92/5 György. Divald katolikus és Henriczy evan­ gélikus lelkész, de a protestáns Szontagh Pál is. Ő talán az egyik legfont osabb szövetséges Emi kezelésében-irányításában! Egyetlen alkalmatlan személy Fráter Erzsébet. S per­ sze a történelem sorsziláló eseményei sem mindenben kedveznek. De ezen túl lehet jut­ ni erős akarattal, majdnem kegyetlen ke­ ménységgel. Honnan ez az önigazság mindenben, hon­ nan ez a keménység és a vele együtt jelentke­ ző rugalmasság a legkényesebb pontokon?! A "különös mulasztás" azonban csak egyetlen észlelt karakter-csuszamlás - s ez is magyarázatlanul maradt. A "homályos ok" azonban túlontúl világos. A magyarázat ugyanis sokkal korábbról indul - még a há­ zasság megkötése előtti időkből. Mi vezette arra a hajlíthatatlan Majthényi Annát, hogy végülis beleegyezzen a nem kívánt házasság­ ba? Valójában minden ellene szólt ennek a frigynek - ami az anya szempontjából fontos lehetett - minden, beleértve a vallási ügyeket is (eljövendő menye református). Mégis kö­ télnek állt. Miért? Hogyan? A cél és az eszköz kérdései ezek. Más­ ként nem történhetett. Bármennyire kényel­ metlen így leírni - Fráter Pál, Erzsi nevelőap­ ja és nagybátyja potenciális ember 1844-46 között és az is érthető, hogy Madách Imré­ hez akármelyik lányos család szívesen adta volna pártában várakozó lányát. Ez azonban az eszköz, a szövetséges, aki éppen a jezsuita nevelés szerint lehet akárki átmenetileg. Akár egy református vagy egy zsidó vagy egy hitehagyott vagy más valaki, aki akár perso­ na non grata is lehet. A z eszköz is szent, nemcsak a cél. A cél ez esetben a karrier: Madách csak nemrég fordított hátat a hiva­ talnak, túlontúl alacsonyan kellene kezde­ nie, nem sok kedve van hozzá - erre elégséges bizonyíték a Csak tréfa című műve, amelyet kiábrándultságában írt. A Fráterokkal való találkozás alapja nála természetesen egészen más, mint amit ebben az anya lát, s amit minden belső tiltakozása ellenére végül elfo­ gad eszköznek! A közelben ott áll várakozva a nemrég elhúnyt Sréter Jánost az alispáni székben követő Fráter Pál. A karrierszem­ pontot elsősorban mégis az anya figyeli, s bár lelkének nagyobbik fele egészen biztosan bizonyos kínokat érez, egy kisebb része meg­ békél - a fia érdekében kétszeresen is. A kar­ rier, az egyik békéltető ok. (Madáchot elha­ nyagolható két másik jelölttel szemben könnyedén választják megyei főbiztosnak.) A fiú lelki nyugalma a másik. Az időpontok? Madách Imre 1844-45 fordulóján közel ke­ rül a házassághoz egy Fráter lánnyal, akinek alispán a nagybátyja, s aki feltehetően egyengeti 1846-ban történt sima megválasz­ tását is a megyei főbiztosnak, ugyanabban az évben Fráter Pál távozik az alispáni székből. A főbiztosi hivatalról mindenki tudja, hogy békében olyan átmenetféle az alispáni pozíció felé. Madách viszont mégsem lesz alispán. Közbejön a szabadságharc. Ő maga kiáll a forradalom mellett, 49-ben Kossuth kormánybiztosa, Repeczky Ferenc váltja le a régi tisztikar tagjaival együtt, s bár betölt még hivatalt a forradalom alatt is, végül az út járhatatlan. A világ visszaváltozik, a bör­ tönév után Bach jön, Madách visszavonul, leszámol múltjának jelentős részével, házas­ ságával is. Marad az alkotás, az egyedüllét, az írói-költői de nem a társadalmi, politikai, hiszen 1861-ben újra ott áll, ahol a szabad­ ságharcban állott. Semmit nem változott. Ezek ismert dolgok. Majthényi Anna döntései mögött viszont valóban sok a "ho­ mályos pont". Nézzünk most néhány jezsuita szimpto­ mát A jezsuita rugalmasságról már esett szó Majthényi jól tudja, hogy fiát legjobb barát­ ján keresztül is irányíthatja, Szontagh Pál szerepe nem kétséges, gyakorta a szelep és a stimulátor feladata vár rá (kétféle akarat, kétféle világnézet, liberális és ókonzervatív 457 �palócföld 92/5 egyetlen családban, anya és fia között), de aztán tovább a jellegzetes vonások, amelyek mindegyikére lehet tettértékű példákat hoz­ ni. - A cél szentesíti az eszközt - jezsuita mondás ez esetben így folytatható: "minden közömbös kell legyen az embernek, ami nem vezet a célhoz, vagy ami a cél szempontjából elhanyagolható . Közömbös lehetek vallási szempontból azzal a Szontagh Pállal, hitével stb. aki beleszületett az eltévelyedésbe, de aki a kormányzásban segít... a lányt elsőnek ő pillantotta meg, s valahol valamilyen mó­ don szövetségesem marad. A lánc kettőzött, sőt hármas lánc lesz: én, Emi és a lány - ezek kötik hozzám Szontaghot... 7 . sz. perirat Fráter Erzsébet levelet kapott 1845 tava­ szán anyósjelöltjétől, amelyben megnyugta­ tó sorokat olvashatott, de amelyeket így is alig mert elhinni. Feltétlenül jobban tette volna, ha nem hisz azokban az anyai sorok­ ban. Fráter Erzsébet levelet írt - talán az el­ sőt és az utolsót Majthényi Annának 1854ben közvetlenül válása után: "Egyedül Anyai lelke elejébe!" Nem kapott rá semmilyen vá­ laszt. Néhány jelentéktelen tény még elébb a sorsfordító időről. Majthényi Annáról és gyerekeiről, néhány feltűnő félreértésről. Kezdjük az utóbbival. Spáczay Hedvig, miközben komolyan kereste azt, amiről könnyű elképzelni, hogy még időben eltűnt(!), a Madách-aktákat a hadbírósági perről, rábukkant egy "moso­ lyognivaló" nyomra az 1852-es besúgói meg­ figyelés listáján. A csesztvei házba járók kö­ zött van Hanzély Ferenc ( s még vagy tizen­ hatan ) , akit a besúgó szerint meg kell fi­ gyelni Madáchcsal való kapcsolata miatt. Hanzélynek - írja tanulmányában Spáczay Hedvig - nem Madáchcsal, hanem az ifjabb Madáchnéval volt kapcsolata, neki udvarolt és lám, a besúgói túlbuzgóság még az udvar­ lót is gyanúsnak találta. Az időpont 1852. Közelebbit nem árul el Spáczay Hedvig. Mi­ 458 kor udvarolt Hanzély Fráter Erzsinek? Ami­ kor augusztus előtt a Madách házat értelem­ szerűen megfigyelés alá vonták? (otthon volt a gazda), mert az bizony nagy spektákulum lett volna! Augusztust követően viszont már nem volt mit megfigyelni a csesztvei Madách házon, mert a gazdát bebörtönözték. Spáczay továbbmegy - Hanzélynak "nem volt kapcsolata a Madách családdal". Hor­ váth Károly szerint viszont Hanzély Ferenc iskolatársa volt és így régi barátja Madách Imrének. Majthényi Anna 1848 végén hirtelen Budán terem, miközben Imre Csesztvén be­ tegeskedik, ott éri Károlyt, aki már megvette az uniformist, hogy a csatába vesse magát. De valahogy ez elmarad. A kormány Debre­ cenbe evakuál, Károly kormánytisztviselő­ ként mégsem megy vele, ellenben levelet ir bátyjának Csesztvére, abban anyjukra hi­ vatkozva hívja Budára (az osztrákok már benn vannak), hogy jöjjön fel ő is, itt van most a legnagyobb biztonságban az ember, itt van a legteljesebb nyugalom. Ez a tény valahogy elkerüli az értékelő, biográfiaszer­ ző figyelmeket, pedig éppen e tényben je­ lentkezik Majthényi Anna igazi arculata (az egyik), amely magyarázható ugyan a gyere­ keit féltő anya szándékának véghezvitelével - Károlyt nyilvánvalóan ő tartja vissza egy Madách Pál féle hősi magatartástól -, de ugyanakkor a rugalmasságra és az akaratra is példa. Madách nem megy Budára, Károly késve utazik Debrecenbe a kormány után, ahol kínos igazoltatás vár rá, "hol maradt el eddig" s jó hétbe telik, amíg ez eltart, azalatt meghúzza magát sógornője, Fráter Erzsébet egyik debreceni rokonánál. Kár, hogy a ma­ gyar irodalom története ezeket az esemé­ nyeket máshogy említi. Belátható - mind­ ezek apróságok. - Jómagam szívesen elidőz­ nék még annál a pontnál, amikor Madách Imre eltűnt(?) a pesti internálásból: nem tudtak kikézbesíteni neki valamit, amit pe­ dig kellett volna. Spáczay Hedvig ezen is könnyen túllép: - a hivatal tévedett. �palócföld 92/5 Madách Imre 1852 augusztusában került letartóztatásra, Pozsonyba vitték, ott fél évet töltött, s mialatt felesége a legteljesebb elha­ gyatottságban a szüléshez közel Csesztvén élt, talán Veres Pálné volt az, aki megláto­ gatta, Az időpontok itt is zavarosak. A pesti Újépületben töltött idő után a pesti interná­ lás következett, amelynek körülményeiről eddig senki nem tárt fel semmit. Hogy mi­ lyen volt egy ilyen internálás 1853-ban? Frá­ ter Pál akkor is közbenjárt (Borbála szüle­ tésének ideje ez), s hogy aztán nem járha­ tott-e valóban itthon Csesztvén maga Ma­ dách is? Talán pénz kérdése volt ez, semmi más. Érthető, hogy ennek nincsenek levele­ zésbeli nyomai. Egyetlen nyoma - nem talál­ ták internálási helyén a költőt - a hivatal té­ vedése. Veres Pálné naplójában arról ír már jóval előbb, hogy "végre hazajött Madách", mindenki m ás auguszusra teszi ezt... Végezetül pedig két apróság, mielőtt ma­ gával a Művel, Madách esztétikai hitvallásá­ val és halálával befejezném a vád/védbeszédet. Mivel vette rá Madách Fráter Erzsébe­ tet, hogy önmaga ellen kövesse őt Sztregová­ ra, gyűlölt anyósa közvetlen közelébe? Miért törekedett maga Madách is Sztregovára, amikor még fogsága alatt tudomást szerez­ hetett felesége leveléből, hogy oda semmi szín alatt nem megy majd(!) s hogy készül hazamenni Biharba? Nem hatalmasodtak el már akkor (1853-ban) annyira a lelki bajok jelei, hogy Madách jónak látta igazi szövet­ ségesének közelébe vinni: anyjához át költöz­ ni vele? Lehetett e olyan egyszerű ígérettel, mint amilyenre aztán ténybeli események utalnak (nagy összejöveteleket rendezett Fráter Erzsébet Sztregován) a kibillent idegrendszerű nőt Sztregovára elcsalogatni? Nem volt mégis szüksége, lelki alkata szerint is Madáchnak arra, hogy a végső "leválást", egymástól való elszakadást egy olyan erős jellem mellett, mint amilyen az anyja volt, közösen elvégezzék? Miért akart olyan hely­ zetbe kerülni maga Madách, amiből eleve látható volt a vég? Mivel vette rá feleségét? Miért döntött így Fráter Erzsébet is? A másik apróság: hova tűnik annak hang­ súlyozott és pontos értékelése, hogy Madách Imre Váradról hazahívta - rokonok állítása szerint többször is, erről levél is volt(!) - el­ vált feleségét? Miért nem övezi kellő figye­ lem azt a tényt, ami végülis nem lehetett "igazi" apróság: a nem éppen jó egészségnek örvendő költő miért maga utazott a három­ napi járóföldre lévő Váradra Jolán gyermek­ ükért? Matolcsy György hova lett? Miért nem ment vele? Miért nem ment csak ő? Mit beszéltek vajon a Fogtövi házban? A párbe­ széd leírható lenne fikcióként - lehet, majd egyszer leírja valaki. 8.sz. perirat (s egyben az utolsó) Igyekszem száraz stílusban , a tárgyhoz illően tárgyilagosnak maradni: azt írja Sőtér István Madách, a költő esztétikai nézeteiről, hogy azok lényege: egy erkölcsi elv elleni küzdelem, melyhez azonban a hősnek elégsé­ ges "jogcímre" van szüksége. A Tragédiában ez a jogcím Ádám tudásvágya. Értelmezé­ sem szerint ott az erkölcsi elv az Istené, a Te­ remtőé. Madách nagyszerűsége abban is megmutatkozik, ahogy ezt a művet önmaga igazolására anyja ellenében megírta. Ez esetben a kettőzött jelentés így írható körül: Ádám küzdelme, valamint jogcíme a harcra és Madách küzdelme anyja mindenhatósága ellenében egy és ugyanaz. Benne a világ igaz­ sága és egyetlen ember igazsága. Nála a jog­ cím is ugyanaz,- a tudás arisztokráciáját ál­ lítja szembe anyja karrier-világképével és elveivel. A győztest ismerjük. Még egyetlen adat. Mialatt Madách Imre küzdött a megvaló­ sítás gyötrelmei közepette, Ádámmal, Évá­ val, Luciferrel, az Úrral és mind az egész vi­ lág-gyülekezettel, történelemmel, Mózessel; mialatt nagybetegen költeményeit rendezte kötetté, s újabb, vidámabb drámára gondolt - halála előtt egyszerűen megfeledkezett 459 �palócföld 92/5 irodalmi hagyatékáról, Szontaghnak nem diktált szeptemberben erről egyetlen sort sem. Kérdezett-e akkor valamit Szontagh? Válaszolt-e vagy csak legyintett Madách? Pedig akkor már régen túl volt az Arany Já­ nos-féle avatáson: "igen jeles mű...". Ma­ dáchnak - Bóka László szerint - életeleme volt az írás. Költő volt a legteljesebb érte­ Balázs János: Gombák ( olaj ) 460 lemben - az írás és a költészet nála maga volt a tett. Lehet-e erről megfeledkezni? Majthényi Anna eközben több tucat le­ velet írt a rokon Huszár Annának. Egyetlen szó sem esik bennük arról, mi történik az "oroszlánbarlangban" - odaát... �palócföld 92/5 Radó György FORGÁCSOK Homérosz és Dante Meglátni Nauszikát és Beatricét A tengeren istenek haragjától sokáig űzetett Odüsszeusz hajótörést szenved, de testét ki­ veti a hullám egy folyótorkolatba, ott lombokból fekhelyet kapar össze magának s a fáradt­ ságtól mély álomba merül. Másnap női csacsogásra ébred, előlép a lombokból és előtte áll a szolgálóitól eltávolodott gyönyörűszép királylány. Nauszikaá. A görög nyelv és irodalom piarista professzora, Vézner tanár úr, okos módszerrel, az ön­ kéntes keresés örömével bírta rá diákjait Homérosz olvasására: ki-ki maga válassza ki a sort, mely annyira tetszik neki, hogy megtanulja. Én Odüsszeuszszavait választotta m, melyekkel a gyönyörű Nauszikaát köszönti: Gúnúmai sze, anassza: theosz nü tisz, é brotosz esszi. A tanár úrnak tetszett a választásom, nekem pedig a sor megragadt az emlékezetemben. Önkéntelenül morzsolgattam magamban: mi lehet tartalmának, formájának és hangulatának együttes magyar maximuma. Az ilyen tudat alatti morzsolgatás sokszor eredményes műfor­ dítói módszer. Pedig dehogyis szándékoztam lefordítani az Odüsszeiá-t. Könyvespolcunkon állt Kemenes-Kempf József szép, bár kissé avitt fordítása, majd amire "céhbeli" műfordító lettem, már készült Devecseri Gábor szövege, műfordítás-irodalmunk gyöngyszeme. Hát csak azt az egy sort morzsolgattam világcsavargásaim és üldöztetésem esztendeiben, a megol­ dás tudatos keresése nélkül. 1947 nyara. Még külügyi szolgálatban, de egyre inkább az irodalom, a műfordítás felé hú­ zok: összeállításaim rádióadásakor - még "élőben" megy - a rendező mellett kucorgok a fülké­ jében, Gáspár Endréék délutánjain pedig Pest utolsó irodalmi szalonjának bohémtársaságá­ ban nyüzsgök. A 49-es villamosról a Margit-hídnál kell leszállnom, de a vígszínházi megállónál felszáll egy rádióbeli ismerősöm és vele Nauszikaá. Az évtizedekig morzsolt sor abban az egy pilla­ natban magyar testet ölt: Térdelek, úrnő, kérdve: halandó vagy te, vagy isten ? Dante ismeri Odüsszeusz útjait, a Purgatóriumban a szirén így kérkedik neki: lo trassi Ulisse dal suo cammin, vago... Ulysses útját is kitérítettem... 461 �palócföld 92/5 és Az Ú j Élet önéletrajzi visszaemlékezésében a délebbre korábban érő gyermek kilence­ dik életévéből említi, hogy először pillantotta meg Boldoggá tevőjét - vagyis Beatricét. Az olasz szövegbe nyomatékul latinul szövi rejtekszobájában lakozó életlelkének ámulását: ...tremando disse queste parole: Ecce Deus fortior me, qui veniens dominabitur mihi. ...remegve mondá e szavakat: (magyarul:) "Íme, a nálamnál erősebb isten,aki eljővén, ural­ kodni fog rajtam." Honérosznál: Daniénál : theosz és anassza deus és dominabitur vajon nem rokon -é Nanszikaá és Beatrice megpillantása? Hát az, hogy bennem akkor lett meg az évtizedekig morzsolgatott fordítás, amikor Mártát megpillantottam? Az én Egyetlenemet. M a d á c h és G o e th e Éva felel az angyaloknak Felelete: igen. Kérdésre a válasz lehet igen vagy nem. De az angyalok nem kérdeznek. A nem-válasz lehetősége, a pozitívumhoz tartozó negatívum, a fényhez tartozó árnyék már eltűnt a színről, eltávozott Mefisztóval a Goethe Faustjában. Már csak fény van, amikor a lángelméjű költő alkotói életét betölti a mű, és teljesülésében végső akkordként az angyalok misztikus kórusa szól: Alies Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das Unzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. Ezt a nyolc sort magyarra többen, jeles verselők, lefordították. Ne vétessék öndicséretnek, ha bizonyítani igyekszem, hogy az én szövegem az, amely a német eredetinek a magyar maxi­ mumát adja: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatla Itt már létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő. 462 �palócföld 92/5 (Azért ez a magyar maximum, mert a tartalom azonos, a rímelés - a páratlan sorok egyfor­ ma ragvégződése - ugyanúgy ad nyomatékosító monotóniájával ugyanolyan hangulatot, és még a központozás is az eredetit követi, csak az első sor végére kellett vesszőt tennem, mivel­ hogy a német kétsoros első mondatot két mellérendelt mondatra bontottam fel.) Az én alkotói életemet is betöltötte ez a magyar szöveg: először huszonhárom évesen írtam le, 1935-ben, az utolsó simítás pedig most, hogy nyolcvanadik életévembe léptem, emitt lát­ ható: a hatodik sorba beszúrtam a "már" szót, így téve nyomatékosabbá a tartalmi, teljessé a formai azonosságot. Éva felel az angyaloknak A z ember tragédiájá-ban, amikor a londoni szín záró monológ­ jának végén nem mint egy igen-nem alternatívát kívánó kérdésre válaszol, hanem az Örök Nő angyali szózatbeli ellenállhatatlanságát igenli: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, h a napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Vajon Geothének akart-e így, igenlően válaszolni Madách, vajon tudta-e, hogy Éva itt az angyali szózatra felel? Nem is sejtjük. De ha nem akarta, nem tudta - akkor is ezt tette. Ebben bizonyos vagyok. Befejezésül adassék meg nekem a személyes emlékezés ajándéka. Amikor az Év a monológjával már oly sokszor a felcsattanó taps sikerét élvező Egyetlenem lehúnyt szemmel feküdt ágyán, már a félúton, és én fölébe hajoltam, hogy a szorongva meg­ sejtett búcsúzásul a jól ismert monológot suttogjam el neki - akkor ezeknél a szavaknál E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra felnyitotta a szemét és utoljára rámmosolygott. A goethei és madáchi Örök Nő. D ante és V e r g iliu s Francesca felel Aeneasnak (Dante szövegeit Babits Mihály fordításában közlöm) Tu se’ lo mio maestro e il mio autore; Tu se’ solo colui da cu’ io tolsi Lo bello stile che m’ha fatto onore. Mesterem, mintaképem vagy te nékem, te vagy csupán, kitől örökbe kaptam a zengzetes szót, mely ma büszkeségem. Így hódol Dante Vergiliusnak, hogy majd túlvilági útján mint vezetőjét kövesse. Hiszen Vergilius volt az a pogánykori latin költő, akit a keresztény középkor is magáénak vallott, mert Jézus Krisztus eljövetelének próféciáját látta Bucolicá-jának ebben a verssorában: Iam redit et virgo, redeunt Saturnia regna, Immár eljön a szűz, s jő újra saturnusi korszak. 463 �vagyis, a pogány istent, Saturnust a természet megszemélyesítőjének tekintve - amintahogy az is - a nevezetes verssor így fordítható: Immár eljön a szűz, és ismét lészen Aranykor. S a Megjövendölőnek, mesterének, mintaképének mégis ellene mond Dante, amikor úgy érzi - tudja, átéli -, hogy annak nincs igaza. Az ok kettejük eltérő életkörülményeiben rejlik. A történelemben előfordul, hogy a fegyverrel legyőzött a szellemi győztes: mikor Róma a hatalom tetőpontján saját mítoszt igényel, akkor görög, homéroszi kapcsolatra vágyik, s a bi­ rodalmat létrehozó Augustus császár azzal bízza meg a szelíd pásztori verseivel már jeles köl­ tőnek ismert Vergiliust, hogy homéroszi műfajban és formában, sőt a homéroszi cselekmény­ hez közvetlenül kapcsolódva énekelje meg Rómának és császári családjának eredetét. A köl­ tő mesterművet alkot és közben már jutalmat és dicsőséget élvez. E körülményei közt hőse, amikor homéroszi viszontagságai után végre megpihenhet a szerelemre gyulladt Dido király­ nőnél, ennek óhajára, hogy mondaná el az égő Trójából való menekülését, szinte halljuk, amint nagyot sóhajtva kezdi elbeszélését: Infandum, regina, iubes renovare dolorem. Legszívesebben nem szavak, hanem értelem szerint fordítanám: Fájdalmas sebeket kívánsz feltépni, királynő. De nem. A "fájdalom" itt nem jelző, hanem főnév tárgyesetben. Tehát: Szörnyű fájdalmat kívánsz felidézni, királynő. A szónak e pontos fordítása azért szükséges, mert ez fűzi Dante feleletét Vergilius sorá­ hoz. A firenzei pártharcokban résztvevő s emiatt száműzött Dante két évtizedig honvágytól gyötört, hányatott száműzöttként foglalta világképét A z Isteni Színjáték-ba. Nyomorúsá­ gában a pokolra jutott Francescával mondathatott-e mást, mint az ellenkezőjét Aeneas állí­ tásának: ...Nessun maggior dolore, Che ricordarsi del tempo felice Nella miseria. ...Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban. S mintegy szemére vetve Vergiliusnak, hogy az ellenkezőjét mondatta Aeneasszal, holott tudnia kell, mi a legnagyobb fájdalom, hozzáteszi: "E cio sa il tuo dottore" "ezt jól tudja bölcs tanítód!" A latinban-olaszban közös szó: "dolor(e)" kétségtelenné teszi az összefüggést. Persze, Vergilius nem tud válaszolni: megvédeni nézetét vagy elismerni Dante igazát. Én azonban önnön életemmel tanúsítom, hogy a vitában Danténak van igaza: amikor bol­ dog éveimben az én Egyetlenemnek beszéltem üldöztetésem keserveiről, akkor nem is volt fájdalmas az emlékezés, ám amióta Ő eltávozott tőlem és e világból, égő fájdalom felidézni közös életünket. Égő, de édes fájdalom. Nemléte rosszabb volna: a nihil. �palócföld 92/5 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban v. "Egy óra múlva hinni fogsz nekem." Play back mágus nélkül. Magyar hangja ismeretlen. Lengtem, akár az inga. Reprezentatív balekszelet, vágyszósz, késsel villa. Megszeltem évi rendes szabadságomat ésegyebek. Tuják és díszbokrok között vitt az út. Elmentünk a kis mesterséges tó mellett, át a hida­ kon. Anna az aranyhalakat mustrálta, én meg a tavirózsalevelek békáit. A biciklitől hamarjában megváltam, amikor az Aranycsákányhoz értünk. Ugyan a lépcső­ kön még felcsörömpöltem vele a giga ntomán hősi italműig, de aztán az első kínálkozó szeme­ teskonténerhez odatámasztottam. Nem mintha hittem volna a csodákban, tudtam, hogy visszafelé ugyanitt találjuk. Annát előbb levettem róla. Nem is bántam, hogy bemegyünk, a nyár nagyon rákezdett. Állt a levegő és a kopasz dom­ bon legfeljebb az Aranycsákány vetett némi árnyékot. Azt is befelé, hogy eleget tegyen egy közhely kívánalmainak, az önmaga árnyéka kezdetűnek. Azért sem bántam, hogy beme­ gyünk, mert ismét megszomjaztam. Továbbá nyomasztott Anna pisiltetésének emléke, de ha nem lett volna egyetlen okom se, akkor is bemegyek, mert az én természetem ilyen. Kíváncsiságom homlokterében a kénköves tekergő; előkerül-e egyáltalán? - Mindenesetre légy résen - szólalt meg Anna, amikor a nagy, fémkeretes ajtót nyitni kezdtem. - Simon beledöglene, ha egyszer arra kényszerítenék a körülmények, hogy igazat mondjon. Ezt vedd figyelmeztetésnek! Hogy ez a rejtélyes képződmény nő, az most már tuti, állapítottam meg magamban. Sike­ rült felébresztenem benne az anyaösztönt. - Figyelmeztetésnek? - Mi okból ez az irántam tanúsított kitüntető gondoskodás? Elengedte a füle mellett. - Szeretlek. Virítottunk az ajtókeretben, mint egy festmény. Akadémista apa gyermekével. Akadékos apa, amint megrontani készül vérfertőzésből származó kiskorú gyermekét. Legyints rá, nem érdekes. Dont think twice, its all right. Ez a Bob Dylan szólt odabent. Betereltem frissen szerzett gyermekemet és igyekeztem - úgy általában - hallótávolon kí­ vül letelepedni. Nem ütközött nehézségekbe. Kézilabdapálya méretű ivó előzte meg az éttermet. Nyugdíjasok, önkéntes napközisek it­ tak a kezdőkörben, átutazók a hetesen, mi az alapvonalra helyezkedtünk, távol a kaputól. Megelégeltem a váratlan lövéseket. Elmúlt tizenegy óra, mire kiszolgáltak. Sör került a koszhű asztalterítőre és meggylé, egy deci portorikó rummal kísérve. 465 �palócföld 92/5 Utóbbit Arma kérte. Eszembe sem jutott, hogy tiltakozzam. A pincér elémrakta a sört meg a rumot. - A rum a kisasszonyé - mondtam, és azt történt, amit vártam. - Oppardon drága hölgy! Parancsoljon! - bohóckodott a pincér és teátrális mozdulattal a meggylé mellé sikerítette a rumot. - Kedves egészségükre! - nyitotta ránk mosolyalbumát, meghajolt és a többit megoldotta az axonometria. Azt hihette, hogy egy jót hülyéskedtünk. A leányzó nem húzta az időt. Benyelte a rumot, aztán kortyolt hozzá egy kis meggylevet. - Hogy jobban higgy nekem búgta felém. Doris Day a legjobb korszakában sem ért volna fel a bokájáig. VI. Simon mágus késett. Lebonyolítottunk még egy fordulót. - Csak azt nem tudom, hogy az öreg hogyan kötöz majd fel a csomagtartóra - néztem a kö­ lyökre, akinek szemlátomást meg sem kottyant a lórugó. - Ne félts engem. Rókavérrel bekent tengeri csillagot szegeztem egykoron az ajtómra. Rézszeggel, ahogy kell. Mérgek ellen ajánlom neked is. - Okvetlen, okvetlen, feltétlenül - bólogattam. Aztán majdhogynem elejtettem a korsót. - Le vagy szarva! - sziszegte Anna Goeldi és vérig sértődött. VII. Simon mágus tizenkettő előtt zúdult be az ajtón. Még nem váltott sebességet, rohant felénk és ömlött róla a verejték. A svájcisapkától már megszabadult, de a viharkabát ádáz csattogással kísérte asztalunkig. Feje teteje kopaszon virított. - Falat a püspöknek! - zöttyent le a székre. - Nem késtem ám, csak az időpontok tolódtak el némelyest. Beletörölte koponyáját az abroszba. A legnagyobb jóindulattal sem ragaszthatott volna rá senki olyan jelzőt, mint például: környezetbarát. A vendégkoszorú azonban észre sem vette. Simon mágus nem rítt ki az átlagból. Anna változatlanul duzzogott, az öreg levegőnek nézte. - Lenihilizmus és nihilizáció! Hogy a kíváncsiság meg ne öljön, fogd és lapozgasd, amíg ki­ fújom magamat, aztán majd mesélek - kurjantott bele a légtérbe, és a kabátja alá nyúlt. Bőrbe kötött könyvet penderített elém, patinás, sokat forgatott könyvet. Urrá lett rajtam az izgalom a címe láttán. LATRINA MAGICA Ez állt rajta arany betűkkel. Körbepillantottam. Simon a pincért hívta, Anna a lábával harangozott és rendületlenül tojt a fejemre; a lehető legjobb felállás. Kinyitottam az ellenmarxista bibliát, aztán megállt az eszem. Nem kaptam levegőt, zsib­ badtam és elszabadult bennem a pokol, aznap már másodjára. Visítottam a gyönyörűségtől. Egy közönséges függvénytáblázatot tartottam a kezemben. 466 �palócföld 92/5 VIII. Kár röhincselni. A megoldás ez. Az egyetlen lehetséges megoldás. A tiszta logika, az in­ tellektus - így Simon. Az istennek le nem jött volna a fellegekből. Zseniális. Egys/er és mindenkorra levettél a labamról - válaszoltam. - Akárhogyan simogatod a macskacápát, dorombolásra nem futja neki - dörmögte elége­ dettséggel a hangjában. Nem rohamoztam tovább, elmúlt. Visszaállt a rend és a nyugalom. Simon körülményes precízséggel fröccsöt csinált magának. - Az arányok, mindig az arányok. Egy igazi spriccer alkotás, a barkácsmunka vétek a ter­ mészet ellen. Hígított lóhúgy. Szemmagasságba emelte a poharát, hogy átjárja a fény, aztán lezuhintotta. - A Laricsev feladatgyűjteményt is szoktam használni. Amolyan sztyepptánchoz való se­ gédanyag, de most tehetnél egy szívességet. Elhatároztam, hogy nem gatyázok tovább. Kimutatom a fogam fehérét. Már nem kötöt­ tek gúzsba az emberi léptékek. Neked? - Nem. Magadnak. Halasztást kértem fogfehér ügyben. - Olvasd fel a kettő négyzetgyökeit, és megvilágosul az agyad. Satori. Engem mindig fel­ serkent. Mit tehettem? Felolvastam a kettő négyzetgyökeit. Beszarás. IX. Amikor befejeztem, Simon üdvözült mosollyal kicsörtetett a klotyóra. Annában megfor­ dult a borjú. Vagy a kocka. Rámnézett. - Megbocsátok neked, csak állj a sarkadra! Ha minden maszlagot beveszel, kitör rajtad a veszettség. Nem úgy beszélt, mint aki két deci rum igáját nyögi. Lerúgta a szandálját. - Szorít. Nem szóltam. Simon mágus egy tányér pogácsával tért vissza. Látszott az ábrázatán, hogy diadalt ara­ tott a vécésnéni felett. Hogy sarokbaszorította, tönkretette, hogy egy fillért sem fizetett neki. Sárkányölő Szennygyörgy. A megdicsőültség oly mértékben sugárzott róla, hogy szinte lát­ tam egy szobortalapzaton állva, kivont vécépumpával jobbjában, amint lábát a döglött rém­ ségen nyugtatva acélosan a piszkos jövőbe tekint. - Megebédelünk - szólt, és megcélozta pogácsástányérjával az asztalközepet. Aztán An­ nára nézett, szeme összeszűkült, és csóválni kezdte a fejét. Átalakult az arckifejezése. Ami­ kor a fejcsóválássa l leállt, bizonyára a farkát csóválta, mert állva imbolygott a helyén. Aztán a feje csóválta Simon mágust, aki a farkánál fogva sajnálkozott. Eltartott némi ideig, de aztán egy fújtató gőzmozdony robogott át közöttünk a hirtelen beállt éjszakában, és izzó csillagok­ kal telt meg az asztal és környéke. - Anna, nálad valami hibádzik - szabadult ki a gőz a szelepeken, miközben a mozdonyve­ zető szeméből hullott a szikraeső. 467 �palócföld 92/5 -T e nőttél! - állapította meg Simon mágus olyan hangsúllyal, mintha gyilkosságot olvasna a fejére. A mesternek igaza volt. Láttam én is, hogy megváltozott rajta valami, de azt gondoltam, hogy a dühöngés nyomait viseli vagy a rum jószolgálati munkája mutatkozik, azért lett más. Az arca szelíd lemondással emlékezett az. óvodásévekre, blúzának mindkét ujja karközépnél végződött. - Meg ne próbálj átrázni nyavajás boszorkány, mert visszaküldelek a lotyójancsikhoz a sintérgyepre! Azonnal abbahagyod, megértetted? Sax, pax, sarax! - dörrent rá a gipszkalá­ szok, szalagok és egymást keresztező kalapácsok magasából. Ezek díszítették körben a falakat a mennyezet közelében. Simon láthatóan begurult. Annához lépett, megragadta a blúz felé eső gallérját és egyetlen nyisszantással lemetszette. Rugós kés volt a kezében. Elképzelni sem tudtam, hogyan került hozzá ilyen váratlanul. - Még egy korty és véged! - zengte az égből. A kis gyújtogató munkához látott az agyamban. Aha! A kulcs tehát a rum. A vajákosság tartozéka. Hormonzavarba hozza a művet, és a kis bestia tudta ezt. Érezte, hogy könnyebben elbánhat velem, ha kellőképen kikamaszodik. Némi dermedés után Simon felém kacsintott és visszatért képére a vigyor. - Bundeswehr - mutatta a kést, majd a gallérdarabot zsebrevágva a fülembe súgta: - Ez meg a tű. A lehelletétől boszorkánykörökben indult volna pusztulásnak a természet, ha éppen jelen van. - Simon, és nem tehetek róla, csak azt csináltam, amit megbeszéltünk. Anna bűnbánó szemekkel adta az ártatlant, szordínót téve Janis Joplinra. Simon legyin­ tett. - Régi duma, kiskatona. Eszünk, utána vásárolunk neked ruhát valahol útközben, de aztán nincs több próbálkozás. Fogott egy pogácsát, fröccsbe áztatta, aztán beleharapott. - A patakhoz megyünk, a régi malomhoz, Kertváros végébe. Ismered, igaz? - pislantott felém levelezőbéka stílusban. - Ismerem. Mit csinálunk ott? - Megfürdetjük Éliás artistát. Alighogy ez elhangzott, Anna pohara éleset roppant és két darabra hullott. A maradék meggylé szertefolyt az abroszon. Simon mágus atyáskodva fenyegette mutatóujjával a lányt. Sejthetett valamit. Vagy mindent tudott, kutykurutty. X. - Beavatlak. Már alkalmas vagy rá - szólt a pogácsamassza Simon szájából. Folyamatosan tunkolt és rágott. - Álljon meg a menet! - próbáltam felülkerekedni bénultságomon. - Túlkínálatot érzek a dinnyepiacon. Ki az ördögöt akarsz megfürdetni? - Éliás artistát. A tüzes szekéren égberagadott mestert, aki visszatért. Olvasd Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus ab Hohenheim munkáit. A zagyvanevűét, akit a nagykö­ zönség kis része Paracelsus néven tisztel. Ő eleget hablatyol róla - nyammogta egyszuszra, majd folytatta: - Estig befejezem az előkészületeket. Felveszem a még hiányzó kapcsolatokat a környék­ 468 �palócföld 92/5 kel. Úgymint Merkur, Hold, Mars, Jupiter, Saturnus. A Vénusz és a Nap már rendben. Te csak statisztálj, figyelj, aztán írd meg, ahogyan történt; légy gazdag, önző, kívánatos, és a szezon­ hoz illően gonosz. - Háromszoros hurrá az égben járónak. És ha én ezt nem akarom? - Dehogynem akarod! Majd én hazudok, te csak figyelj. Közelebb húzódott és újrakezdte. - A Vénusznak, a Holdnak, a Merkurnak a nyugati vagy az északi égtáj kedves. Elsősorban az északi csillagképek a fő házak: Bika, Ikrek, Rák, Szűz. A Mars, Jupiter, Saturnus déli vagy keleti szimpatizánsként a déli csillagképekben; Vízöntőben, Skorpióban, Nyilasban házal. A Naphoz keleti vagy déli irányzék kell, de legjobb telibekapni. Itt most mi a megfeleléseket szerencséltetjük jelenlétünkkel, így alakítjuk ki a szükséges energiaviszonyokat és szimpátiát az egyetlen létezésre méltó rendszerrel, aminek a Föld mindössze csak egy kis kóbor lovagja. Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Kutyát sétáltatunk bokortól bokorig, hogy hozzájussunk a szükséges homokhoz. Latrina Magica! Magia Polla, Hermalogika, Masturbo Patria! Nyelt, s egyúttal szódával elegyítette borát. Körültekintően. Lenullázta a kancsót, nem maradt benne egy csepp sem. Én meg igyekeztem úgy tenni, mint akinek az ámulattól leesett az álla. - Jut eszembe - folytatta -, ha netán a Mercedeskék akadályoznának irodalmi munkássá­ godban, kasztráltasd magad, ahogyan Origénész az acélember. Ő is azért tette, hogy a hölgyek ne hátráltassák az alkotásban. Hexapla. Aztán megírta az Onomasticont. Hogyan onanizálga­ tok most - nyihogott, majd visszatért az előbbi zagyvaságaihoz. - A Vénusz a Gála cukrászda. Erotikában kellemesen meghentergetett hely, megfelelése a rét és a virág. A kezdet. Ha jól emlékszem, körülötted ott ólálkodott a szerelem, mégha toló­ kocsira szorult is. Igaz? Ez tehát megvolt. Az Arancsákány a Nap. Délnek áll, s most királyi ebéddel áldozunk, hogy rokonszenvének hullámhosszát a miénkhez igazítsuk. A Merkur és a Hold következik; a bolt, ahol Annának ruhát veszünk, a malom és a patak. Aztán megadjuk a Jupiternek és a Saturnusznak is a kellő tiszteletet. A kör bezárul a Marssal, de az már az én ügyem. Hintem a homokot, veszem a kalapot! Csettintett az ujjaival a jól végzett munka jutalmaként. - Érted amit mondtam? - kérdezte. - Igen - mondtam. És persze egy árva kukkot sem értettem. XI. A bicikli várakozásomnak megfelelően a konténer mellett pergette a rozsdaszemeket. Elszabadult a nyár. Simon mágus összébbhúzta viharkabátját és magyarázott megállás nélkül. - Majdnem ráment a tekintélyem! Húsz év, érted? Húsz év egy vaskazettában! Mutatós társaságot alkottunk, csekély érdeklődést keltve. Lehet, hogy ösztönüktől vezé­ relve házaikba menekültek a polgárok, s most a függöny mögül lesték, hogy mi lesz, vagy csak épp így alakult, nem tudom. Nem mintha bántam volna. Anna kinőtt ruhában, Simon hőbörödötten, én meg sörközi akaratvesztésbe bugyolálva. A három kótyag. - Öreg! Ez mit jelent? - dugtam hirtelen támadt belső sugallatra orra alá a Gála cukrászda számláját. - Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Ezt jelenti. A logikát, amire egy rendszer épülhet. - De a szavak konkrétan. Igy együtt és külön-külön? - Beszarattatásból nem lehet rendszert csinálni. A beszarattató minél jobban beszarattat, annál jobban be van szarva saját maga a beszarattatottaktól tartva. Ez egy kulcsmondat. Al­ 469 �palócföld 92/5 kalomadtán ismételd el, amilyen gyorsan csak bírod! Szarhányón nem lehet élni. Világ dro­ medárjai egyesüljetek, hátha lesz belőle kélpupu teve! Állati! De én vagyok a hibás, mert ki­ merüllek az erőim. Közel kilencven évvel ezelőtt kicsúszott kezemből az irányítás. A fonal. Csak annyi maradt bennem, hogy a lejövetelemet intézzem. Minden mákszemnyi tarta­ lékomra szükségem volt, hogy visszatérhessek. Nem próbálkoztam tovább. Eltettem a papírt és gyökeret vert a lábam. Simon a biciklihez lépett és eloldozta a kormányhoz kötött bőrszíjat. Egy közönséges pó­ rázt tartott a kezében, amelyik egy fehér, termetes kacsa nyakában végződött. A kacsa az első kerék mellett ült és minket nézett. - Bemutatom nektek Éliás artistát. Jó cimbora. Meghallgattam délelőtt Dalidától az Exo­ dust és eszembe jutott, hogy Éliás artista megkönnyítheti a dolgokat. Meghívtam. Szerintem ebben az alakjában tökéletesen megfelel. Legalább nem tud belepofázni mindenbe, és a feltű­ nést is kerülhetjük. Kerülni a feltűnést! Atyaúristen! Már vagy egy perce megállt az eszem, d e ettől a szöveg­ től teljesen megmakacsolta magát. Ilyen állapotban kellett elindulnom vele. Anna hallgatott, Simon izzadt, a bicikli zörgött, én meg kóvályogtam. A kacsa elől capla­ tott a gyeplővégen, nyakát nyújtogatta előre-hátra, néha félrefordította a fejét és felnézett az égre. Most kezdhette talan megbánni, hogy lejött, esetleg bosszúért fohászkodott a szégyen miatt, ami érte. Nem voltam benne biztos. Semmiben nem voltam az. Leereszkedtünk a dombról, vissza a városba. A Homérosz közből az Élmunkás utcán át jutottunk a Piac térre. Itt már újfent minket bámult aki élt és mozgott. Nem voltak kevesen. Lassan engem is ellepett a verejték. A boltig, ahol Annát felruházhattuk, akadt menniva­ lónk még jócskán. Kezdtem felfogni a pellengér jelentőségét. Ez egy ilyen nap. A megértések napja, avagy Simont idézve: a megvilágosodásé. Satori. Másszóval; Zimmezum. - Nem félsz attól, hogy hülyének néznek? - szóltam előre. - Kik? És ugyan miért? rikoltott a viharkabát. - Egymást sem nézik annak! Csak úgy harsogott. Verte bakancsait a járdához. Éliás artista egek! , szóval a kacsa megriadt és hápogni kezdett, de Simon rántott egyet a pórázon, megvonva tőle a szót. - Legjobb nov a a szupernova! - kurjantott egy bödületeset. Hol volt ehhez képest Anna bölömbika szerenádja a Gála előtt? Jótékony mellékutcában nem remény kedhettem, kénytelen voltam cselekedni. A közrö­ hej mértéke meghaladni látszott a tűrőképességemet. - Te mindent el tudsz érni, amit akarsz? - kérdeztem. - Mondjuk; igen. - Akkor ne óbégass. Engem itt ismernek. - Na és. Engem mindenütt ismernek, csak nem tudják. Azt hiszed nekem jobb? A kacsa zónaadagokat löttyintgetett lépésenként spenótból. - Az űrutazás óta bizony csak helyi operációkra vagyok képes, ezt elárulom neked, de még így is verem a mezőnyt. Ó, ha láttál volna az elején! Kurva Néró! Meg az én ifjonti hiúságom! Elkomorodtt. Nem lehettem eléggé hálás érte. - Szóval a negyvenedik kör táján csődöt mondtam. Búcsú a régi életmódnak, kezdődjenek a próbálkozások. Tudnom kellett, hogy így mekkora a kiterjedésem, mekkora a befolyásom a lentiekre. Aprólékos, tökölődő évszázadok. Megint elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kicsit megszorongassam. Belőlem sem a mániákusság hiányzott, hanem a veszíteni tudás képessége. - Te Simon! Hogyan vettél odafent levegőt? - Sehogy. 470 �palócföld 92/5 Hiába vártam a folytatásra, kénytelen voltam szerválni egy másikat. - És nem fagytál meg? - De megfagytam. Hosszú csend következett, amit nevezhetnénk a ping-pong alkonyának is. Jobbnak láttam, ha meghúzódom az árnyékban. Mentünk, m endegéltünk, mígnem egyszercsak Simonnak sikerült visszazökkennie a régi kerékvágásba. - Ha nehezen is, de beleszoktam, beletanultam az új mesterségbe. Árvíz, járvány, földren­ gés, háború, béke, aszály, bőség, forradalom, gondolatátvitel; tettem-vettem, amit bírtam. Amire futotta a megnyirbált tehetségemből, de mindegyik játéknak egyetlen célja volt: létre kellett hoznom Jurij Alekszejevicset. Az első emberszabású űrhajóst. A Gagarint. Még akkor is őt, ha csak a tapéta szerepe jut majd neki. Úgy ám! Nagy türelem, kitartás, baromi kitartás. Simon mágus elgondolkozva lépkedett. Gyerekek szegődtek a nyomunkba. Egyelőre tisz­ tes távolból és bátortalanul követtek, de nem volt kétséges, hogy mi történik rövidesen, ha el nem tűnünk. Hány és hány átrendeződést kellett végigvárnom, mennyi összefüggésen rajtatartani a kezem, hogy minden ügy alakuljon, ahogyan arra nekem szükségem volt. Mert rajtam csak egy embert szállító űrhajó tudott segíteni, ezt igen hamar megértettem. Lejönni, lejönni! Semmi más nem érdekelt. Ennek a szelektív koncentrációnak aztán meg is lett a böjtje. A hát­ térben akadály nélkül megzavarodott a világ, az ördög meg békésen sántikált. Hibás vagyok, de hagyjuk a részleteket! Megrántotta a pórázt. - Éliás, balra megyünk! A kacsa befordult a Néphadsereg utcába. Semmiség. Zimmezum & kutykurutty. Baktattam mögöttük akaratom fehér zászlajának oltalmában. Anna zárva tartott és Mer­ cedes egyre jobban távolodott ebből a világból. Simon tata megint rákezdte: - 1961. április 11. Nevezetes dátum. Addig kellett türelemmel lennem. Ezen a napon aztán jött az első úgynevezett űrhajó. Egy lidércnyomás, amibe istenkísértés volt élőlényd u gni. Pedig volt benne, méghozzá ember. Nem a Lajka kutya, nem fehér egér, se nem macska, ha­ nem egy élő, igazi ember. Megegyezett a röppálvánk, persze nem véletlenül. Hatvannégy fok ötvenhét perces hajlásszög. 181 kilométer a legkisebb, 327 kilométer a legnagyobb bolygótól való távolság. Hátranézett, hogy figyelem-e. Figyeltem. - Eljött az én időm, beérett munkám gyümölcse. Helyet cseréltem az űrhajóssal, hogy ho­ gyan, azt a képzeletedre bízom. Megrendeztem az első nem hivatalos űrsétát, amelyik mind a mai napig tart. Percekig rázkódott a röhögéstől. Éliás artista is reagált a szokott módon. Spenót; zóna adag. Felhúztam a szkafandert, aztán fél óra múlva végre talajt éreztem a lábam alatt. Csak hogy egy kicsit korán örültem. Nem állhattam meg szó nélkül. - Ugye nem akarod azt mondani, hogy a te enyhén szólva avítt ábrázatod nem szúrt sze­ met senkinek? Hogy nem vették észre a cserét? Gagarin egy jó kiállású, életerős fiatalember volt. - Ő igen, de látnod kellett volna az eredetit, akit megsétáltattam. Nem sokban különböz­ tünk. Ettől függetlenül ott azon az istenverte sztyeppén elállt a lélegzetük, amikor megláttak. Azt hitték, hogy az űrutazás ilyen maradandó változásokat idéz elő, éppezért el is dugtak 471 �palócföld 92/5 azonnal szem elől. Egy fémcellában ismerkedett velem össze Gagarin, akit meg kellett taníta­ nom, hogy mi történt vele odafent. Már eredetileg is őt szánták másodhegedűsnek, avagy ta­ pétának, akit majd mutogatni lehet, történjék az áldozati barikával akármi a messzi ismeret­ lenben. Szóval őt hordozták körbe a világon. Ezért kezdődött egy nappal később az űrkorszak. - Aha. Szavai igazságtartalmában szemernyit sem kételkedtem. - Elszámítottam magamat. Bezártak, eldugtak. De nem ám csak úgy hipp-hopp, hanem borzasztó precízen és bombabiztosan. A méreg megevett, de minden rafinériám ellenére húsz év lett belőle. Nem tudtam megugrani, csinálhattam akármit. Állítom, hogy rabtartásban ma­ gason ők voltak a legfejlettebbek az egész világegyetemben. Vagy még azon is túl. Azt hittem, ha készségesen kiképzem a díszhajósukat, legalább félig-meddig nyugton hagynak. Ehelyett húsz. évig vizsgáltak, turkáltak bennem, szétszedlek, összeraktak, aztán amikor végkimer e ­ tek a variációs lehetőségek, bedugtak egy elmegyógyintézetbe. Szerencsére és végre. Másnap megléptem. Ne is beszéljünk róla. Viszketek, vagy amit akartok! Látszott, hogy kirázza a hideg, vagy tán működésbe léptek a tartalékos bogarai. Anna megfogta a kezemet, és a ruházati boltra mutatott. Végre szerencsésen odaértünk. Simon ad­ ta a bankot. - Megvárlak benneteket, itt a pénz. Engedd válogatni a drága gyermeket, hiszen valami­ képpen ő is csak nő. Csikorgó alkatrészek hangja Annából. Nem időztünk sokat. Szoknya, blúz, zokni. - Bugyit ne! - toppantott lábával, kikapta a kezemből és visszadobta a többi közé. Ezek szerint végzett a szájzárral. Az Aranycsákány óta mindenesetre abbahagyta a ka­ maszodást, és ez megnyugtatott. Már amennyire a megnyugvás ebben a helyzetben helyes ki­ fejezésnek mondható. Átöltöztettem, a szomszédos üzletben vettem neki egy szandált, amo­ lyan fegyházfényű bőrt kék patentokkal. - Ez nagyon tetszik - hálálkodott. Odakinn Simon a kacsát etette. A járdán ültek mindketten, a kozmosz hőse kenyérdara­ bokat hajigált elé ritmikusan. Tudom, hogy nem könnyű elképzelni, de így történt. - Nem akarsz menetközben egy újabb passzust citálni a Latrina Magicából? - tápászko­ dott fel közeledtünkre. - Én inkább a mielőbbi felszívódás mellett vagyok - mutattam hátra, ahol már tekinté­ lyesre nőtt gyerekcsapat sivalkodott. Csak idő kérdése volt, hogy mikor bátorítják fel egy­ mást annyira, hogy közvetlen közelről használjanak bennünket céltáblának. Szorongva gon­ doltam arra, hogy nem kizárt; néhány tanítványom is tagja a szabadcsapatnak. - Tűnjünk el innen, amilyen gyorsan csak lehet! - Felőlem - vont vállat Simon mágus - a malomig akár meg sem álljunk. Lépett kettőt, aztán blokkolt. - Annácska édes, gyere ide egy picit, hiszen még meg sem néztelek a szép új ruhádban! Nyájas, behízelgő hang, a la cukrosbácsi. Megvizsgálta Annát jobbról, megvizsgálta balról, magához ölelte, megsímogatta, igazított a ruháján; maga volt a megtestesült atyai gondoskodás. Simon a gondoskodó. Egy újabb szo­ bor jelent meg lelki szemeim előtt. Egy ízlésesnek mondott gusztustalan szobor. Amikor a modell felegyenesedett, rossz szokása szerint megint rámkacsintott, majd in­ kább lehelte, mint súgta: -A tű. 472 �palócföld 92/5 XII. Anna belémcsimpaszkodott és fülig ért a szája. - Szerencsétlen, vén gazember. Naponta, ha egy-két jó órája akad, a többi üresjárat. Em­ léktemető. Hogy mit összebohóckodik ezzel az ártalmatlan vacakkal! - bökött ujjával a blúz­ gallérra. Átvágtunk a Ho Shi Minh utcán, és az Amphion sétányra fordultunk a zárgyár sarkánál. Arccal a malom felé. Simon magyarázott valamit az utcanevekről, de nem nagyon értettem. Elsősorban az Amphion bökte a csőrét, mert többször előhozakodott vele. Csak az utolsó mondatát hallottam tisztán: - Igazságot kell tenni ebben is; a hárfát együtt találtuk fel, a zenét ő egyedül. Ráhagytam. Azt hittem, hogy hosszú még a nap. Időközben elmaradoztak a kölykök, a bámész tekintetekből azonban jutott még jócskán. - A medál a nyakadban biztosíték arra, hogy az enyém leszel - kezdte Anna újra a törlesz­ kedést. - Ellenkezés nélkül. Hagyni fogod, hogy azt csináljak veled, amit akarok. Varázsereje van, bordélyban tartottam egy hétig - duruzsolta. Legyintettem. - Tudod mit? Gondoltam, egy kis higgasztót ráborítok, hátha használ. - Olyan felpiszkált állapotban vagyok, hogy a húgomat se kergetném ki az ágyamból, de még talán az. öreganyámat sem. - Van egyáltalán húgod? - Nincs. És öreganyám sincs. - Én majd egyszemélyben pótolom neked mindkettőt. Hát így. Részemről a redőnyzár. Lehúztam a rolót. Jócskán leszakadtunk közben. Éliás artista és Simon majd kétszáz métert vert ránk. Azt láttam, hogy megállnak, miután egy rendőr szalutál nekik előírás szerint, mondhatni érintő­ legesen. Nógattam Annát, mert nem akartam, hogy pocsékba menjen az ingyencirkuszjegyem. Hamarosan megcsapott Simon mágus hangjának szele. Ez nem tréfa. Ordított, mint akit nyúznak. Nem irigyeltem a rendőrt. - Nincs nálam semmiféle irat, se pénz, nincs munkahelyem, a biciklit találtam, a kacsát tombolán nyertem, és engedély nélkül hordok magammal gumibotot! - Csituljon már öreg - igyekezett nyugtatni a rendőr, elrakva jegyzettömbjét, amikor oda­ értünk. Kínosan érinthette a váratlan vulkánkitörés, mert kezdett színeződni a feje. Azt hiszem pillanatok alatt rájött, hogy mellényúlt, és elmebeteget fogott. Megpróbált kifarolni a csap­ dából, ha másért nem, hát az ablakokból figyelő bámész tanúk miatt. Mentette volna a tekin­ télyből, ami menthető. - Idefigyeljen; én magát bekísérhetném, de... - Úgy van! - csapott le Simon. - Igaza van, kísérjen be! Veszélyeztetem a közrendet, sérte­ getem a hatóságot, ellenséges nézeteket terjesztek kacsával, alapos gyanúval merülök fel - és így tovább. Levegőt sem vett, dehát ebben tisztes gyakorlattal rendelkezett. A rendőr lilult, Simon mindenféle istának, dagadt baromnak lehordt a, ő meg segélykérően nézett ránk. - Magukhoz tartozik? - Nem! Nem tartozunk egymáshoz. Senkihez sem tartozom - óbégatott Simon, miközben a kacsa riadtan és rendületlenül termelte a zónaadagokat. Az észkárosult alakítását egy pillanatra abbahagyva hozzám fordult és egy madzaggal át­ kötött csomagot nyomott a kezembe. 473 �palócföld 92/5 - Ezt juttassátok el a címzetthez, engem letartóztattak... - Dehogy tartóztattam le - rémült meg a rendőr, de Simon hajthatatlan maradt. - Letartóztattak és bevisznek az őrszobára, nem tudom, mikor szabadulok, ismerem a módszereiket. Ne izguljatok, nagyobb állatokkal is elbántam én már! - azzal a rendőrre üvöl­ tött: - Na mire vár? Azt szeretné, hogy megvesztegessem, maga korrupt hólyag? A címzett jobbnak látta, ha inkább megadja a végszót, és sürgősen elpályázik a helyszín­ ről. - Na induljon! Majd meglátom, hogy mekkora lesz a szája odabent! Simon ránkvigyorgott: - Még ki sem látszik a sírból és már kísérteni akar, még fenekén a koporsódeszkacsonk, de már huhog. És elvitte a rendőrt. Éliás artista. Simon mágus, bicikli gumibotpumpával, rendőr. Nem rossz. Előbb elszórtan, majd egyre több ablakból hallatszottak az összeverődő tenyerek. Tapsolt a nézőközönség. Tetszett a műsor. XIII. Simon mágus szájából a pergőtűz egyre távolabbról szolt, a laps lassanként elcsitult, végül az egész karnevál elenyészett a nyár megszokott hangjai között. Nem gondoltam, hogy utol­ jára látom az öreget. Most mit csináljunk művésznő? - Mutasd meg a várost, sétáljunk. - Aztán merre, hol kezdjük? - Mindegy. Szeretném látni a bíróság épületét, meg ott azt a hősi emlékművet - mutatott a völgyet körbefogó hegyvonulat szikláira. Az erdőből kibukkanó mészkövek tetején egy - szin­ tén - alrealisla stílben fogant dolgozó taposta mezítláb a lapátot. Dagadó izmokkal, meztele­ nül, ám farokrejtve. - Közben postázhatnánk a csomagunkat is - folytatta. - Rendben. Megnézem a címeket. - Felesleges. Tudom fejből. - Hogy hogy? - Én írtam mind a hatvankettőt. Találomra elindultam, lévén szülővárosom bármelyik szeglete egyformán jellegtelen és hétköznapi. Az esetleges érdekességek csupán magán történelmem következtében lettek azzá. Úgymint; ezen a padon ölelkeztem először, ebben a házban akkor laktam, amikor, itt szoktam ezt, meg azt. ebben a buszmegállóban egyik este - val, vel. Ez az a hanglemezbolt. És ez meg itt a Posta. Anna feltépte a csomagot, és néhány levél kivételével magával vitte, hogy feladja. Bele­ kukkantottam a maradékba. Hivatalnokok, vezérek és közlegények, jórészt ismert figurák. Az egyik boríték nekem szólt. Egy névjegykártyánál nem sokkal nagyobb méretű kartont találtam benne, ez állt rajta kézírással: "Örülök, hogy ezt az oldalt olvasod először, lévén ez az első oldal. Egy kicsit átejtettelek, de a Latrina Magica valóság. Szentírás. A túloldalon találod azt a mondatot, amelyiket mind­ azok megkaptak és kapnak, akik vajtartónak használták a fejük tetejét. El sem hiszed, milyen bámulatos hatása van! Ez az én csodafegyverem, nyomában a romok. Jó szórakozást! (És tartsd magad távol a közeli céloktól!) 474 �palócföld 92/5 Ölel: Simon. U.I.: Téged nem érint, de tudom, hogy mindent tudni akarsz. Tessék!" Megfordítottam a lapot. Csak részben volt névjegy. MINDENT TUDOK. S.M. Ennyi és semmi több. Fejbekólintott a felismerés. Ez a mondat valóban képes túltenni a radioaktivitáson, csak a hozzávaló célpontot kell megtalálni és házhoz jön a vég. És célpont itt akadt elég. Nem gyönyörködhettem sokáig, mert Anna közben visszaért. - A többi útbaesik, majd bedobom a levélszekrényekbe. Helyes. Itt minden útbaesik. Ez egy olyan hely. Elindultunk és ettől újra rámjött a próbálkozhatnék. - Még nem is beszéltél a boszorkányéveidről. - Nem is fogok - vágta rá határozottan, aztán megint megkukult. A gyenge pontjaiba rend­ re beletaláltam. Csak akkor szólalt meg legközelebb, amikor Simonra tereltem a szót. - Mi lesz az öreggel? - Itt már végzett. Farkaskoldussá változik, aztán tévelyegni indul, amerre lát. Amerre a kötelessége szólítja. Éliás artista összeszarja az őrszobát, ezért aztán kidobják. A nyakörvet hazaviszi a kapitány, és mert Simontól ő is megkapja a maga levélkéjét, sejtheted, hogy mire fogja használni. A biciklivel nem tudnak mit kezdeni, áll az udvaron és próbára teszi továbbra is a rozsda türelmét. A gumibot az őrmesterfeleség ágytársa lesz a magányos órákban, tehát mindörökké; ámen. Pont. Többet nem bírtam belőle kihúzni. Jártuk a z utcákat. Anna időnként eltűnt egy lép­ csőházban, kezében levelekkel. Felkaptattunk a hegyre, onnan vissza a buszpályaudvar felé. Ez utóbbit a lehető legjobbkor ejtettük meg. Fergeteges zivatar szakadt a nyakunkba. Ömleni kezdett az eső, dörgőtt, villámlott. A szél megtette, amire én képtelen voltam. Kimutatta a fo­ ga fehérét. Zimmezum. Annyi időnk maradt, hogy a 66-os buszt elcsípjük. Méterekre alig láttunk, úgy zuhogott. A lakásomtól pár lépésnyire szálltunk le, de így is tökéletesen átáztunk, mire elértük a kaput. A harmadik emeleten laktam, ég és föld között. Méretes tócsákat eresztettünk magunk köré, amíg végre sikerült kinyitnom az ajtót, de ezzel még nem jutottunk túl a nehezén. Ál­ lott, sűrű hőség fogadott odabent, és gondolni sem lehetett a szellőztetésre, miután az eső ak­ kor élte fénykorát. Anna körültrappolta a konyhát, szobát és megnyugodott. - Megfelel. Jó lesz. Majdnem ilyennek képzeltem. - Igazán megnyugtató - kezdtem egy műmosollyal kibújni a gönceimből. Beledobtam őket a kádba a jobb idők eljövetelének reményében. Megtörülköztem, aztán hanyattvágtam ma­ gam az ágyon, hogy a szauna örömeinek hódolhassak. Fáradtságot éreztem, jólesett elnyújtózni, bár alig fél percem jutott rá. Anna ugyanis szintén levetkőzött és leült mellém. - Van egy száraz ingem, vedd fel. Jó lesz fürdőköpenynek, nekem meg légyszíves add ide azt a kis kék törölközőt - mutattam a ruhafogasra. A ruhafogas előszobafalként és szekrényként üzemelt. A könyveim s más kacatok foglal­ ták el a polcokat, meg a szekrényeket. - Minek? - tért vissza az élet Janis Joplinba. 475 �palócföld 92/5 - Hogyhogy minek? - Minek kell a törölköző és az ing? Végre meztelenül láthatjuk egymást. - Felemelő dolog, de mondjuk én szégyenlős vagyok, te pedig érzékeny gyermek lévén megfázhatsz. Nem mozdult. Fel akartam állni, de vadul belémcsimpaszkodott. - Kérlek! Megpróbált visszanyomni az ágyra, és én meg hagytam. Most mit csináljak? - Tudok egy varázslatot - kezdte -, megnövesztem vele a csirkenyomorítódat. Csirkenyomorító! Ahogy ezt kimondta, az akaraterőm utolsó foszlányaitól is megszaba­ dultam. Végzett velem a rekeszizom. Mert hát mi történhet? Megrontok egy 205 éves gyere­ ket, aki nem létezik? Egy szüzet, akit annak idején éppen dolgos feneke miatt égettek meg? - Na,hadd lássam! - Nem lehet. Csukd be a szemed, csak úgy tudom. - Pisilni meg ... - Pisilni meg pont ellenkezőleg! Egy darabig alkudoztunk, eredménytelenül. - Ha nem csukod be, akkor bekötöm. Megadtam magam ismét, gondolván, hogy majd apránként, résnyire, ahogy elkalandozik a figyelme... Fenét. Tudta, min jár az eszem. Fejemredobta a csuromvizes blúzt, amitől leve­ gőt is alig kaptam. Várt egy kicsit, aztán útjára engedte a kezét. Előbb a lábujjaimat simogatta nagyon las­ san, aztán a lábfejemet, bokámat, combomat. Innen áttért a nyakamra, mellemre, derekamra. Akár a levegő. Kezdtem emelkedni. Hosszan időzött a gyomromon, hasamon, a szőreimmel babrált. Úgy tűnt, hogy szálanként lajstromozza őket. Néztem szemhéjam belsején a csillagokat. Aztán megtalálta, amit keresett. Lekaptam fejemről a blúzt; kinyitottam a szemem, nem bírtam tovább, látnom kellett. És láttam. Először fogalmam sem volt, hogy mit, csak bámultam jobbra-balra. Idő kellett ahhoz, hogy felfogjam, nem ott vagyok, ahol vagyok. Nem ott, ahol voltam. Hajnalodott. Mercedes mesterkedett rajtam, haja eltakarta a derekamat. Álomválogató. Béka mondá: kutykurutty. Mercedes feneke ott fehérlett előttem, de ahogy mozdítottam felé a kezem, hozzáértem valami hűvöshöz. Egy medál volt az. A nyakamban lógott vékony bőrszíjon. Így nézett ki: (VÉGE ) 476 �Pataki Kálmán-Tódor János Katonahalál békében Bakóczi Jánosné egyedül él. Lakásában van két urna. Gyermekei hamvait őrzik. - Azt kérdezgetik tőlem, mit akarok még öt év után is? A nyomok már eltűntek, bizo­ nyíték nincs, már nem lehet megtalálni a fi­ am gyilkosát. Arra is céloztak a Katonai Ügyészségen, hogy hülye vagyok, már telje­ sen összekeverem a dolgokat. A fiam, Bakóczi Szabolcs, 1985. novem­ ber 16-án halt meg. Két rendőr vigyázott az ajtóban, amíg a nyomokat eltüntették. Azt mondták öngyilkos lett. Három nappal a le­ szerelés előtt, a Ferihegy 2-őn, ahol mint ha­ tárőr kiléptető útlevélkezelő volt. A történtek előtt három héttel célozgatott rá, hogy mi minden történik a repülőtéren, mi mindenre kényszerítik a kiskatonákat. Nekem arról sejtelmem se lehet. Azt mond­ ta, ha vele ilyen előfordulna, akkor először a tisztjét lőné le, azután saját magával végez­ ne. Kértem, hogy mondja meg a tiszt nevét, de azt mondta, már így is túl sokat elárult. Megdöbbentett, nagyon rossz előérze tem támadt. Valahányszor itthon volt, és vissza­ ment, mindig a liftig kísértem és kértem, na­ gyon vigyázzon magára. Amikor a fiam meghalt, azután nem sok­ kal egy tiszt öngyilkossági kísérletet követett el, de nem tudtam kinyomozni, ki volt az. Azon a napon este hat óráig volt szolgá­ latban. A lövés egyesek szerint hat óra öt perekor dörrent el, de pontos időpontot nem tud senki. Az biztos, hogy a fiam nem adta át senkinek a szolgálatot, a fülkéjében ott volt a bélyegzője is. Azt utólag sikerült kideríte­ nem, hogy a pihenőben már fél háromkor el­ kezdtek takarítani, és fél hatig nem mehetett be senki. Egyes szemtanúk szerint a fiam fél hatkor feldúltan rohant a pihenő előtt álló Fábián hadnagyhoz és hevesen gesztikulálva mon­ dott neki valamit. De aki ezt látta, az sem tudja, hogyan került be a pihenőbe, ahol a halálos lövés eldördült. Fábián hadnagy egy hevenyészett jegyző­ könyvben azt vallja, hogy fél hatkor takarí­ tani küldte a fiamat. Egy negyedóra múlva benyitott hozzá, és látta, hogy az iratokat pa­ kolja össze. Megkérdezte, miért nem takarít. Erre az én fiam állítólag azt mondta - a tár­ sai szerint soha senkinek nem válaszolt visz­ sza -, hogy "túlságosan öreg vagyok én már ehhez". A tiszt szó nélkül sarkon fordult, nyitva hagyta maga mögött az ajót. A jegyzőkönyv szerint körülbelül három méterre volt, ami­ kor a lövést hallotta. Visszament, látta mi történt és a telefonhoz nyúlt. De nem volt vo­ nal. Tíz nap múlva a Katonai Ügyészségesn Fábián hadnagy a következőképpen mondta el az esetet: - Lent beszélgettem a hallban a biztonsági szolgálat embereivel, és a hat órás váltásra 477 �palócföld 92/5 érkező katonákkal. Beszélgetés közben hal­ lottam meg a lövést. Rohantam a pihanő felé. Velem volt egy Csiba Péter nevű honvéd, meg egy másik katona, akinek a nevére nem emlékszem. Benyitottam a pihenőbe, láttam mi történt. Próbáltam telefonálni, de nem volt vonal. Bakóczi Jánosnénak csak akkor engedték meg, hogy beszéljen a helyszínen lévő kiska­ tonákkal, amikor Horváth István volt bel­ ügyminiszternél panaszt tett. A panasztétel után egy nappal már mindent tudtak Ferihe­ gyen. -A kiskatonák nem emlékeztek semmire. Mondtam nekik, hogy ez nem létezik. - Hiszen hárman rohantak a lövés irányá­ ba. Elől Fábián hadnagy. A katona, akinek ezt mondtam, csak né­ zett, azután ezt mondta: - Csak ketten szaladtunk, nem hárman. A Konhitzer, meg én. Fábián hadnagyot csak kijönni láttuk akkor a pihenőből. Ezt a tényt nem engedték felvenni a jegy­ zőkönyvbe, mert a repülőtér katonai pa­ rancsnoka Nyíri alezredes felhívta a határ­ őrség országos parancsnokát, aki ezt megtil­ totta. - Sajnos nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy akár hevenyészve is, de leírjam és alá­ írassam ezt a vallomást - mondja Bakócziné. A halott fiút, Bakóczi Szabolcsot rendkí­ vül gyorsan elhamvasztatta a honvédség. Pe­ dig a hamvasztást ilyen esetben egy törvény­ erejű rendelet tiltja. Ehhez különleges enge­ dély kell. -Rendkívüli halálnemeknél, márpedig az öngyilkosság az, csak külön engedéllyel lehet hamvasztani. Ezt mi nem tudtuk, tudhattuk akkor, túlságosan nagy volt a megrázkódta­ tás ahhoz, hogy erre figyelni tudjunk, ezért egyeztem bele a hamvasztásba. Hat év óta nem kaptam meg a halottvizsgálati bizo­ nyítvány nekem járó példányát. Márpedig ezen az állt, hogy a boncolás után temethető, de nem hamvasztható. Az engedélyt csak a törvényszéki orvosszakértő adhatta volna meg, aki a boncolást végezte. A temetkezési 478 vállalat mégis elhamvasztotta. A papíron ez állt: Boncolva november 18án, temethető 19-től: És ez nagy betűkkel volt rányomtatva. Ez az engedély hamvasz­ tásra nem vonatkozik. Egy Keresztes Imre nevű katonai ügyész írta alá és pecsételte le. December 13-án volt Szabolcs búcsúzta­ tása. Mi nem hittük el, hogy öngyilkosság tör­ tént, márpedig a katonai ügyészség a vizsgá­ latok során ebből, mindig ebből indul ki. Ál­ landóan azt kérdezgették, milyen viszony­ ban voltunk a gyerekünkkel. Szerették volna azt hallani, hogy állandó problémáink vol­ tak. Kértem, hogy azonosítsák a katonaruhá­ ját, végezzenek laboratóriumi vizsgálatot. Választ kértem arra is, milyen engedély alapján hamvaszották el a fiamat a tiltás el­ lenére. Ezt követően egy katonai ügyész, Varga Béla elővette a dossziéból a dokumentumot és aláírta, majd lepecsételte újból. Ez volt az utólagos engedély. Közben rájöttem arra, hogy az úgyneve­ zett helyszínelési jegyzőkönyv több helyen meg lett hamisítva. A jegyzőkönyv szerint a jobb homlokán ment be a golyó. De ez nem igaz, mert az arccsontjánál. Ezt azért tudom, mert tíz nappal a halála után láthattam a fiam ruhátlan holttestét üvegen keresztül. Ezt is többször kellett kérnem, mert nem engedték. Már arra gondoltam, erőszakkal megyek be a hullaházba, félrelökök az utamból min­ denkit, és senki nem tarthat vissza. De eszembe jutott, hogy ha ezt teszem, becsuk­ nak az elmegyógyintézetbe, mint sok más sorstársamat, akinek gyermekeit elpusztí­ tották a katonaságnál és az igazságot akar­ ták tudni. Amikor a fiamat megtalálták, a pisztoly a kissé szétterpesztett lába között feküdt a föl­ dön. Ha önkezével vetett volna véget az éle­ tének, ha a halántékához szorította volna a �palócföld 92/5 fegyvert, a keze a teste mellé hull és a pisz­ toly nem kerül a lába közé. De hát semmi oka nem volt az öngyilkos­ ságra. Három napja volt még hátra, alig vár­ ta, hogy leszereljen. A fegyverszakértő, Krecsmár, nem vett ujjlenyomatot a fegyverről. Nekem azt mondták, hogy egy Schwarc nevű tiszt ujjle­ nyomata biztosan rajta van, hiszen ő adta ki a pisztolyt. De ez sem volt rajta. Krecsmár olyan véleményt írt, én nem tudom, nem szé­ gyelli-e magát, hogy az ő praxisában nem fordult elő, hogy akár ujjlenyomatot, akár u jjtöredéket tudott volna rögzíteni. Ilyenre nem volt példa sem az ő, sem a kollégái gya­ korlatában. De még a lövedék röppályáját sem lehet kiszámítani. Hát milyen szakértők ezek, milyen emberek? Az igazságügyi orvosszakértő dr. Molnár Miklós a boncolási jegyzőkönyvben két lőtá­ volságot feltételez. Egy közelit, meg egy tá­ volabbit. - A halott fiamról készült fényképen még látható, rajta van a karórája. Egyébként ezt is sokáig letagadták, azt mondták, nem ké­ szült fénykép. Amatőr felvételeket csinált egy kiskatona, de nem tudják, hogy kicsoda. A képeket egyébként csak a következő év, 1986. április elsején láthattuk meg. Nem adták vissza a fiam pénzét sem. Pe­ dig tudom, hogy volt nála. A halála előtt öt nap szabadságon volt itthon. Vett egy far­ mernadrágot. Pénteken ment vissza, szom­ baton meghalt. Úgy saccoljuk, egy ezres le­ hetett még nála. De csak tíz meg húsz fillére­ seket találtak nála. Kértük az óráját is, nem az értéke, az emlék miatt. Balogh László őrnagy, aki az üggyel fog­ lalkozott, azt mondta ezek nincsenek meg, azért "mert ilyenek a hullaszállítók". Szól­ junk az ügyésznek, Gelencsér Lászlónak. Gelencsér azt mondta. - Miért van úgy felháborodva, a katonaru­ hája is elveszett. Ekkor jutott az eszembe először, hogy mit mondott nekem a gyerekem. Tudtam, hogy a nyomok miatt tüntették 1985. december 30-án láttam a fiam halálá­ val kapcsolatos iratokat. A helyszínelési jegyzőkönyvből kiderült, hogy a lövedéket, a karórát, a pénzt egy nejlonzacskóba téve be­ szállították a Katonai Ügyészségre. Tehát nem a hullaszállítók rabolták el, mint ahogy nekem mondtak. - Na igen - mondták az ügyészségen -, el­ felejtettünk szólni, hogy mégis megkerültek ezek a dolgok. Amikor a fiam meghalt, aznap már a har­ madik halott katonája volt annak az ügyész­ nek, aki vizsgálni kezdte az ügyet. És aki egy órán belül meg tudta állapítani, hogy öngyil­ kos lett, holott az idegen- vagy önkezűséget csak az igazságügyi orvosszakértői boncolás után mondhatják ki. Az ötödik napon kimentünk a nővérem­ mel a repülőtérre. Követeltük a jegyzőkönyvet, de azt vála­ szolták, hogy ilyen nincs. Mondtam, hogy amíg a jegyzőkönyvet nem látom, én onnan el nem megyek. Balogh őrnagy megkerestette az iratokat. Ebben a jegyzőkönyvben minden szedettvedett hazugság volt. Azt írták bele, hogy az öngyilkosságának egyik oka az volt, hogy az édesapja beteges. Nem tudom honnan szedhették ezt, hiszen az apja arra volt büszke, hogy negyvenkét év munkában töltött idő alatt egyetlen napot sem töltött betegállományban. Olvastam tovább ezt az irományt. Abban szó volt arról, hogy szóbeli incidens volt a fi­ am és Fábián hadnagy között. Ezt többek kö­ zött egy Major nevű határőr is hallotta. Igen, de mi hangzott el a vita során? Erről egy szót sem írtak. - Nem tudják, hogy a lényeges dolgokat a jegyzőkönyvben szó szerint kell idézni? kérdeztem ezt az őrnagyot. Erre ő elvörösödött, kitépte a kezemből a jegyzőkönyvet, vagyis a jelentést. - Ez csak egy piszkozat - mondta. - Micsoda? Meghalt egy ember és maguk piszkozatokat gyártanak? Láttam az asztalon egy írógépet és mellet­ 479 �palócföld 92/5 te gépelt papírlapokat tele piros javítással. A jegyzőkönyvben arról is szó volt, hogy azért zárták ki az idegenkezűséget, mert a pi­ henőnek csak egy ajtaja van, és ablaka sincs, tehát máshonnan nem mehetettek be a he­ lyiségbe. Ez sem igaz, a pihenőt három ajtón keresztül lehet megközelíteni. Kettő közvet­ lenül a folyosóról nyílik, egy pedig a szom­ szédos irodahelyiségből. Miért hazudnak ezek, villant át rajtam. Nyíri alezredes, a reptér katonai paran­ csonka azt mondta, egy dolgot nem vizsgál­ tak ki. Lehetséges, hogy a fiam valami "sötét dologba" keveredett, kiengedett valakit pén­ zért. Ezzel rágalmazta az emlékét. Ez a paransnok mondta egy héttel azelőtt, hogy testben, lélekben megerősödve kapjuk vissza a fiunkat. Mindig ezt mondják és ron­ csokat, halottakat kapunk vissza. Nemsokára baráti tanácsot kaptunk egy, a Katonai Ügyészségen dolgozó bűntetőjo­ gász ismerősünktől, aki éppen külföldre ké­ szült, hogy fontoljuk meg, lépünk-e valamit a fiunk ügyében, nehogy esetleg a másik gye­ rekünket is vérbefagyva találjuk, vagy éppen velünk történjen valami. Ez volt a baráti tanács egy magas beosztá­ sú büntetőjogásztól. Zsoltot, a kisebbik fiút nem mertük az ut­ cára engedni egyedül. De a nagy tömegeket is el kellett kerülni. Este mindig én vittem le a kutyát. És hallgattunk. Hallgattunk. Addig, amíg Zsolt meg nem halt tizen­ négy hónap múlva fehérvérűségben. "Anya, te nem teszel semmit, ebbe bele lehet őrülni" ismételgette nagyon sokszor szegény kisfiam még a halála előtt is. Levelet írtunk az akkori belügyminiszter­ nek, Horváth Istvánnak, akiről úgy hallottuk, rendes ember. Harmadnap este nyolc előtt néhány perccel levittem a kutyát sétálni. Óbudán lakom, szemben a Goldberger gyár­ ral. És a házunkkal szemben van egy parkoló. A járdán mentem, de a kutya rángatott át a túloldali bokrokhoz. A parkoló sötét volt, csak a házak ablakából szűrődött ki némi vi­ lágosság. 480 A tölcsérszerűen összeszűkülő parkoló­ bejárat közepén járhattam. Előre néztem, de a látómezőm szélén észrevettem egy kocsit, égett a lámpája és hirtelen megindult felém. Mindez egy másodperc töredéke alatt tör­ tént. Ugrottam a kutyával. Egy vasoszlop mögött kerestem menedéket. Tudtam, ha egy élőlényt látok, én ordítani fogok. Közben feltűnt a Tímár utca felől egy au­ tó, egy usánkás magas ember ült benne, és az a másik kocsi elhajtott. A Katonai Ügyészségen bejelentettem, hogy el akartak gázolni. Gelencsér ügyész közbevágott, máskor írjam fel a kocsi rend­ számát. Honnan tudta, hogy nem írtam fel? Hi­ szen nem volt ott. Vajda Tibor, jászapáti szakközépiskolai tanárral és feleségével 1989. január 12-én közölte két határőr tiszt, hogy az osztrák ha­ tár mellett lévő Ágfalván a magasfigyelőben öngyilkos lett a fiuk, Tibor. Á szülők azonnal indulni akartak Sopron­ ba, hiszen gyermekük legutolsó levelét is in­ nen kapták. A tisztek, akik a hírt hozták ezt megtiltották. Egyikük, aki orvos lehetett, egy teleszívott fecskendőt vett elő a táskájá­ ból. - El akartak altatni minket, de tiltakoz­ tunk. Újból megismételtük, megyünk Sop­ ronba - emlékezik a megtört tekintetű tanár, Vajda Tibor. - De a tisztek, mint mondták, parancsba kapták, hogy minket ne engedjenek ki a la­ kásunkbó l . De ha mi nagyon ragaszkodunk, akkor BM vonalon engedélyt kérnek. Jászapáti ekkor még nem volt város, köz­ vetlen BM vonala sem volt, ezért Jászbe­ rénybe mentek. Ez reggel hét órakor történt. Fél tizenegykor jöttek vissza. Azt mondták, hogy rendben van, mehe­ tünk a baleset színhelyére, de előbb Buda­ pestre visznek minket az Ady-ligeti lakta­ nyába. Amikor odaértünk, egy percre sem �palócföld 92/5 engedtek egyedül minket, még a vécére is ki­ sértek, aminek az ajtaját sem zárhattuk be. Kínáltak ebéddel is, de nem mertük elfogad­ ni, féltünk, hogy valamit tesznek bele. Az Ady-ligeti parancsnok mondta, ad mellénk egy kisérőt, aki levisz Sopronba, és ott min­ dent el fognak magyarázni nekünk. Délután fél négykor értünk Sopronba, ahol az MSZMP irodában dr. Szalontai Já­ nos politikai tiszt fogadott bennünket és egy Vörös Zoltán nevű őrnagy, valamint egy szá­ zados és egy másik ember, aki úgy mutatko­ zott be, hogy ő a halottkém. A feleségemet itt sem engedték egyedül a vécére. A táskáját, amiben a gyerekek ellenőrző könyve volt, azt is kiforgatta dr. Szalontai. Mi könyörögtünk, látni szeretnénk a gye­ rekünket. Közben besötétedett, de mi ra­ gaszkodtunk ahhoz, hogy kimenjünk Ágfal­ vára. Ott az őrs épületében találkoztunk az őrparancsnokkal és a fiam járőrtársával. Ez utóbbival kapcsolatban később megtudtam, azért nem szólt semmit, csak sírt a nyakam­ ba borulva, mert lehallgatókészülék volt a szobában. Erről a volt tanítványaim is mesél­ tek, akik ott teljesítettek szolgálatot. A helyszínre nem mehettünk ki, mert azt mondták sár van, sötét van, messze van. Egy fél év múlva rájöttünk, hogy a hely­ színre jutásunkat azért késleltették egész nap, mert közben gyorsan lebontották a hor­ dozható magasfigyelőt. Ebben az időben, 1989. januárjában még megvolt a vasfüggöny, de ezen az ágfalvi ré­ szen halad át a Győr-Sopron-Ebenfurti vas­ út, itt minig volt átjárás. Ezért is volt itt meg­ figyelő. A fiam 1988. június 14-én érettségizett jeles eredménnyel és felvételizett a Szegedi József Attila Tudományegyetemre. Sikere­ sen felvételizett, de helyhiány miatt átirá­ nyították a tanárképző főiskolára. A felvéte­ li kérelem folyamatban volt és addig is, amíg a minisztérium értesítése megjön - augusz­ tusig -, szolgálathalasztási kérelmet nyújtot­ tunk be. Ennek ellenére behívták a fiamat. Sopronkőhidán lett őrvezető, de időnként be kellett segítenie a tolmácsolásnál, hiszen jól beszélte a német nyelvet is. Sopronban a határőrparancsnokságon egyre azt hangoztatták, hogy a fiam öngyil­ kos lett, amit mi nem tudunk elhinni. Azt sem értjük, hogy kerülhetett a magasfigyelő­ be, amikor oda csak váltáskor mehetett vol­ na fel. Az ő helye a magasfigyelő alatt lett volna, hiszen ott volt a TBK összeköttetés is. A tár­ sa pedig - egyedül - okmányokat vizsgált az úgynevezett csempészkapunál. Két ember­ nek kellett volna lennie mind a magasfigye­ lőnél, mind pedig az okmányok vizsgálatá­ nál. Ágfalváról visszavittek minket Sopronba. Dr. Szalontai alezredes azt mondta - vagy itt alszanak a betegszobában, vagy pedig mó­ domban áll még ma éjszaka hazaszállítani önöket Jászapátiba. Nem engedték meg, hogy a városban aludjunk, pedig lett volna szállásunk a Talján utcában, ahol az eskü al­ kalmával is laktunk. Hazavittek minket. A Győri Katonai Ügyészség meghozta a szabvány határozatát, amelyet a Jogfosztot­ tak Egyesületében mindenki jól ismer. A fi­ unkat zárt koporsóban hozták, úgy kellett őt örök nyugalomra helyezni, hogy meg se néz­ hettük. A határozatban az állt, hogy a fiam ön­ gyilkos lett, de ha nem vagyunk megelégedve a közöltekkel, tíz napon belül fellebbezhe­ tünk. Fellebbeztünk, de fellebbeztünk a Szol­ noki Megyei Kiegészítő Parancsnokság be­ hívóparancsa ellen is, amely szerintünk tör­ vénysértő volt, mert amíg az államigazgatási szabályok szerint nem válaszolnak a felvételi kérelemre, addig nem lett volna szabad be­ hívni a fiamat. A fellebbezésünket nem küldték tovább a Katonai Főügyészségre. Megkeresett minket a lakásunkon országgyűlési képviselőnk, aki arra kért minket, hogy írjunk le mindent pontosan, és ő az ügyet a parlament Jogi és Igazságügyi Bizottsága elé fogja vinni. Köz­ ben Szíjjártó Károly elment nyugdíjba, hó481 �palócföld 92/5 napok teltek. Azutá n a Katonai Főügyész­ ségről idézést kaptunk. Dr. Tuchek ügyész azt mondta, tanulmányozhatjuk az iratokat. 1989 december 21 volt a tanítási szünet első napja abban az évben. Aznap láttunk az ügyészségen egy fényképet. A fiam le van bukva a magasfigyelőről és látszik, hogy nyitva van a szeme. Négy hónap múlva ugyanazt a fényképet (az 1-es számút) mu­ tatták, de ezen már csukott a fiam szeme. Tuchek föl volt háborodva, amikor ezt az észrevételt közöltük vele. A vizsgálat során egy földdel szennyezett töltényhüvelyt találtak, később mégis kettőt vizsgált Kecsmár fegyverszakértő. Buda­ pestre 17 éles lőszert küldtek, ahol próbalö­ véseket végeztek, mégis hiánytalanul vissza­ küldték mind a 17-et. A fegyveren nem is kerestek ujjlenyoma­ tot. Tuchek ügyész szerint azért nem, mert azokat még a gyilkos lövés eldördülésének napján lemosta a köd. Nem tulajdonítottak különösebb figyel­ met annak a ténynek sem a nyomozók, hogy a fiam nyári zsávolyruhájának a zsebében bontott papírzsebkendő csomagot találtak, a magasles alatt pedig véres papírzsebkendőt. A vérnyomokat nem azonosítják. Ha valaki öngyilkossági szándékkal meg­ lövi magát, az utána nem törölközik meg. Vagy ha meg is törölközik, nem tesz még egy kísérletet. Dr. Dallos orvosezredes, igazságügyi or­ vosszakértő szövettanilag megvizsgálta a go­ lyóbemenet helyét. A lövedék közelről, az áll alá hatolt be, de a sapkáján a sild fölött közé­ pen is van egy golyó ütötte lyuk, valamint egy vágás oldalirányban. A fényképen a fiam homloka mindezek ellenére tiszta, ép. Levelet írtunk Kárpáti, akkori honvédel­ mi miniszternek, de az ügyet lezárták, a ha­ tározat jogerőre emelkedett. 1990. július 24-én dr. Szájer József fel­ szólalt a parlamentben és név szerint emlí­ tette a Pozsár János és Vajda Tibor esetét. Az üléseket közvetíti a televízió is, csakhogy amikor Szájer Józsefre került a sor, Jászapá­ 482 tiban megszűnt az áramszolgáltatás, elsöté­ tedtek a képernyők. Most május közepén a legfőbb ügyésztől kaptunk levelet, akinek még tavaly, 1990 augusztusában írtunk. A Katonai Ügyészséget panaszoltuk be. A le­ vélborítékon nem a Legfőbb Ügyészség, ha­ nem a Katonai Ügyészség bélyegzője van. A kör bezárult. Miután a fiam meghalt, nem kaptuk visz­ sza a szemüvegét. Azt mondták nem volt sze­ müveges. Pedig rendszeresen Pestre jártunk kumputeres szemvizsgálatra. Az óráját is rejtélyes körülmények között adták vissza. Mind a mai napig jelez, jelzi azt az időpontot, amikor le kellett volna őt válta­ ni. Zagyva István őrnagynak, őrparancsnok­ nak az ágfalvi kocsma harmadik asztala volt a törzshelye. Ez volt a helybeliek szerint a hármas számú megfigyelő, innen irányította a vadászatokat. A vadak tudták, hogy nyitva van a határ, és átjártak a Magyarországon vadászók nagy örömére. A fiam azt is mesélte, hogy nem csak ke­ letnémeteket, hanem szovjet, mégpedig fegyveres határsértőket is észleltek több­ ször. Egyébként a Fertő-tó közelében van egy szovjet katonai bázis. Amikor el akarták fogni őket, megállították a magyar katoná­ kat, azt mondták, vissza fiúk, ezek oroszok. A szovjeteknek olyan lövedékük volt, amelynek használatát a nemzetközi szerző­ dések régen betiltották. Karcoltak, légbubo­ rékot okoztak, így öltek. Én azt hiszem a fiamat vagy az oroszok lőtték le, vagy valamilyen vadász. És amikor látták, hogy megsebesült, belelőttek még, hogy végleg elnémítsák. A testén több lövés van, de csak egy hüvelyt találtak. A halottvizsgálati jegzőkönyvben az. állt, hogy a fiam írisze barna volt. Uram, nézze meg a szememet, ugyanilyen színű volt a fi­ amnak is. Látja ugye? Kék a színe. Hát akkor mi történt? És kit temettünk el? �palócföld 92/5 Kevesen vannak az országban, akik ne hallottak volna valamit Pozsár János honvéd rejtélyes, végsősoron máig tisztázatlan kö­ rülmények között bekövetkezett értelmetlen haláláról. Az esettel, illetve az ezzel kapcso­ latos nyomozással foglalkoztak már a sajtóorgánumok és a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora is. Többször megszólalt az elkeseredett édesanya, Pozsár Jánosné is, akit elmondása szerint a vizsgálatot végző ügyészek tettleg bántalmaztak, lepocskon­ diáztak, elmebetegnek neveztek. Pozsár Jánost a hivatalos vélemény sze­ rint egy katonatársa lőtte le véletlenül. A fia halálába, annak zavaros körülmé­ nyeibe belenyugodni nem tudó asszony 1990 decemberében megalakította a Jogsértettek Egyesületét, amelynek jelenleg körülbelül kétszáz tagja van, nagyrészt olyan szülők, akik gyermeküket a honvédségnél vesztették el, békeidőben. - Gyakran nyomozati hiányosságokra hi­ vatkozva fejezi be a katonai ügyészség a vizsgálatot. Az időt addig húzzák, amíg a nyomok eltűnnek, vagy sikerül eltüntetni azokat. És mindig a kiskatona a hibás, és mindig az öngyilkosság lényéből indulnak ki. A tisztek fegyverét, hogy lőttek-e abból, so­ hasem vizsgálják. Az én kisfiam Pozsár János 1987 októbe­ rében halt meg Budaőrsön, a Vasvári Pál lak­ tanyában, állítólag egy őrtoronynál. Az első adatok szerint a torony lépcsőjének a negye­ dik lépcsőfokán állt, majd egy másik verzió szerint a harmadikon, amikor a halálos lövés érte. Azt mondják, onnan zuhant le, és meg­ halt. Az ügyben nyomozó katonai ügyészek feltétel nélkül elhiszik azt, amit a katonák feljebbvalói állítanak. Pedig a rendkívüli ha­ lálok esetén feltételezni kell azt is, hogy eset­ leg nem baleset, nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt. Nagyon sok mindent utólag "állapítottak meg". Így például azt, hogy azért nem volt a fiam testén az esés következtében sérülés, zúzódás, mert a korlátot markolta, miközben csúszott lefelé. Nem találták, nem is keresték a gyilkos golyó hüvelyét. Én kerestettem. A fegyverszakértő azt mondta, nem biztos, hogy azzal lőtték le a fiamat. Hát véletlenül volt ott egy kilőtt hüvely? Ki lőtt vele? És mi az, hogy nyomozati hiányosságok miatt lezárják a vizsgálatot? Azt kell hinnem, hogy az én kisfiamat lik­ vidálták, vagy olyanba vitték bele, hogy meg kellett halnia, mert túl sokat tudott. Mi mást hihetnék? Amikor a rádió Vasárnapi Újság című műsorában erről volt szó, utána egy női hang telefonált a szerkesztőségbe - az eset idején polgári alkalmazottként szolgált a Vasvári laktanyában -, és azt mondta, hogy a fiam annak a következtében halt meg, hogy a lak­ tanya incidensbe került egy nyugati gépko­ csival. Ennek az áldozata lett Pozsár honvéd. Nem sokkal halála előtt a kisfiam elme­ sélte nekem, hogy egy nyugati rendszámú gépkocsit kell figyelniük. Nem szabad leállí­ tani, csak a mozgási területét kell megtippel­ ni. Amikor a második riport elhangzott a rá­ dióban, egy férfi telefonált, hogy Pozsár Já­ nos áldozati bárány volt. Letérdepeltették, megkötözték és közvetlen közelről fejbelőt­ ték. De mivel kötözték meg? A fiam nadrágjából ki volt húzva a nad­ rágszíja. Október volt, jő idő, még a nyári öl­ tözéket viselték. A laktanya orvos, aki állító­ lag éleszteni próbálta a gyermekemet, azt mondta, ő nem húzta ki az övét, legfeljebb meglazítja, ha rajta van. Az igazságügyi orvosszakértő nem zárta ki a pisztolylövés lehetőségét, márpedig pisz­ tolya általában a sorkatonának nincsen. Állítólag negyven percig feküdt a fiam a fejlövésével a betonon. Ahol egy csöpp vért sem lehet találni, illetve lehetett, de ez is csa­ lás volt, mint kiderült. Később a fényképen láttam az őrtornyot, láttam rajta, hogy véres a második kockakő. Ide esett a Janika feje. Az őrtorony tövében 483 �palócföld 92/5 egy letakart valami feküdt. A kisfiam holt­ teste. A kövön egy hosszúkás vércsík volt. Amikor ezt látta a barátnőm, véletlenül fel­ borított egy pohár vizet. Akkor jöttünk rá valamire. Arra, hogy miért olyan furcsa ez a kép. Hogy lehet az, hogy a lejtős kövön ilyen irányba folyt a vér. A Duna vize sem folyik ellenkező irányba. Én erre a szürkés-barnás foltra tettem a kisfiamra emlékezve egy koszorút. A befes­ tékezett kőre. Mert nem sokkal később egy bíró kezében két borítékot láttam. Az egyiket átnyújtotta nekem. A másikat, mint mondta, azért nem, mert hadititkokat ábrázoló fényképek van­ nak benne. Mik voltak azok a hadititkok? Az őrtornyok? A fényképeken, amelyek az eset után készüllek ott volt az őrtorony, csakhogy ott hófehér volt a kő. Az a kő, amit én az előt­ te való napon véresnek láttam, amit véresnek mutattak nekem, amire én a koszorút tettem. A lépcsőt utána színezték be. Három év után is milyen pontosan emlék­ szik a mentőautó orvosnője a helyszínre! Az őrtoronyra viszont nem. "Miért volt ott őrto­ rony?" kérdezte. Ő a kerítésre emlékezett és a betonra. A kerítésre azért emlékezhetett, mert szerin­ tem ott ölték meg a kisfiamat. A kerítésen agyvelőnyomokat is találtak, krétával be is voltak karikázva. Az eredeti mentőorvosi je ­ lentés eltűnt, csak a két róla készült másolat van meg. Ismeretlen tettest keresett a ren­ dőrség, holott én név szerint megmondtam, ki az, aki a jelentést lemásolta. Volt egy katonafiú, akinek kilenc külön­ féle vollomása volt az esettel kapcsolatban, és ez nem tűnt fel a katonai ügyészségnek. Ő azt állította, a lövés véletlenül történt. Ki­ lenc különféle vallomást adott, a szavahihe­ tősége régen megdőlt. De az nem különöseb­ ben érdekelte az ügyészséget. Egyes vallomások szerint a fiam azonnal meghalt, mások szerint tíz percet, míg mások szerint negyven percet élt még. Hőbe század­ parancsnok szerint a fiamat elvitte a mentő 484 és a budaőrsi bekötőúton halt meg. A baleset vagy gyilkosság helyszínét Hőbe századparancsnok és Bihari őrmester bizto­ sították. A halott fiam ruháját visszavitték és elégették. Hőbe század parancsnok azt mondta a katonáknak, amikor a fiamról be­ szélt: "Ne sirassátok, az úgyis nagyon szapo­ ra fajta." Ugyanis cigány származásúak va­ gyunk. (Hírek szerint a századparancsnok 1991. májusában megvált a honvédsétől. Vagy korkedvezményes nyugdíjba ment, vagy a rendőrség kötelékébe került.) A vizsgálat idején egy Csikós nevű sza­ kaszvezető azt mondta, megvárja hogyan döntenek az ügyészek. Ha nem úgy, ahogy kell, akkor beszélni fog. Ez a szakaszvezető úgy beszélgetett az ügyésszel, mintha ezer éve ismernék egymást. Sőt, az ügyész mintha félt volna ettől a fiútól. Az ügyben Venczl ügyész nyomozott utoljára. Egészen a legfelső szintig mentem, tábor­ nokokhoz jártam. De akiktől segítséget kér­ tem, mind ellenem dolgoztak. Annak idején az MSZMP-bőI is kijött egy Csikós - bizto­ san csak "véletlen" a névazonosság - neveze­ tű elvtárs, és azonnal intézkedni akart. Szentendrén a fegyverszakértők próbalö­ véseket végeztek. Egy nagyvonalú úr, Mari­ ninek hívták, volt az első szakértő. Milyen érdekes, hogy a rekonstruálásnál mindig a pisztolylövés volt a jó. A báura különben nem akarták rátenni a szemüveget. Pedig az én kisfiam szemüveges volt és szemüvegét sértetlenül kaptam vissza. Majdnem verekednem kellett, hogy a sze­ müveget a bábura rátegyék. A próbalövésnél ripityára ment. Venczl ügyész ezt azzal ma­ gyarázta, hogy szemből lőtték a bábut. Később kint volt egy másik fegyversza­ kértő is, aki egy szobában dolgozott az előb­ bivel. Elfogultsági panaszt adtam be. Öt perc múlva ők is beadták a maguk elfogultsági pa­ naszát. Hogy mi történt azzal a fiúval, aki állító­ lag lőtt? Sz. azt mondta, hogy ő nem gyilkos. A gyilkost magasabb régiókba keressük. Ami­ �palócföld 92/5 kor az ügyész szabadlábra helyezte, állítólag azt tanácsolta neki, hogy vigyázz, mert a ci­ gányok meg akarnak ölni, keresnek már. Hő­ be századparancsnok éjjel fél tizenegykor hozta ki a börtönből a katonát. Ezzel egyidőben 1987. november 17-én az ügyész mindenáron ki akarta nekünk adni ennek a fiúnak a címét. Velünk akarták vég­ rehajtatni az ítéletet. De mi nem vagyunk gyilkosok. Bár lehet, hogy a férjem felindult állapotában képes lenne egy ártatlan embert... Ez a fiú, Sz. azt mondta, hogy hagyják már békén, és megöli az összes tanút, a Csi­ kóssal kezdve, ha neki egy percet is ülnie kell. Lehet, hogy ő volt, akivel végrehajtatták az ítéletet? Ő azt mondta, nem gyilkos. A fiút egyébként október 12-én tartóztat­ ták le a gyengélkedőn, ahol nyugtatóval tele­ tömve várta, hogy a fegyőrök érte jöjjenek, és az ügyészségre vigyék. A századnapló szerint Sz. 16 án még min­ dig a gyengélkedőn tartózkodott. Sz., akit a fiam lelövésével vádoltak, az el­ ső őrségváltásban volt. Aznap szigorúbb volt az ÜTI (az ügyeletes tiszt). Sz.-szel kidobatta a toronyból a söprűt, a hamutálcát és kiürí­ tette, 10.58-kor fejezte be az ellenőrzést. Nem tudták a nyomozók meghatározni azt sem, mikor dördült el a lövés. Arról vi­ szont van jelentés, hogy azon a napon 11 óra 40 perckor értesítették az őröket, hogy taka­ rítási feladat lesz. Mutattam a kisfiam képét az ügyésznek. Azt mondta, nekem ne mutogassa, én már láttam a maga fiát. De hol? Én a halottvizsgálati papírt olvasva lát­ tam, hogy itt nincs rendben valami. Ezért in­ dultam el, hogy az igazságomat, a gyerekem igazságát megkeressem. A hivatalos iraton ugyanis az állt, fejlövés, koponyatöréssel társulva. Teljes az agyroncsolás. A halál be­ állta 1987. október 12-én 11 óra. Előtte két perccel fejezte be az ellenőrzést az ügyeletes tiszt. Akkor még nem volt szó arról, hogy játék­ ból le akarta fegyverezni Sz.-t csak arról, hogy a leszerelés előtt álló katonatársát meg akarta "buktatni". A fiam balfelől kapta a lövést. Visszafelé jött? Mert az őrtorony tizenegyedik lépcső­ fokának a magasságában jobboldalon agyve­ lőmaradványokat találtak a jegyzőkönyv szerint. A katonai ügyészségen azt kérdezték tő­ lem, főztem-e már agyvelőt, mert a kisfiam agyveleje pont olyan volt, mint egy disznóé. Lapozgatták előttem a dossziét, hogy meglássam a szétroncsolt fejéről készült fényképeket. Ökölbe szorult a kezem. Nem tudtam, hogy az ügyész arcába vágjak-e... Azt mondta az orvosszakértő, értse meg anyuka, hogy a golyó átment a maga fia fe­ jén és rögtön meghalt. Még egy élesztőgép se segíthetett volna rajta. Másnap dr. Dallos orvosszakértő azt mondta, lehetett vegetatív életjel a sebesült fiamnál. De értse meg asszonyom, nekem úgy kellett vizsgálnom a maga fiát, és abból kellet kiindulnom, hogy a lépcső alján állt. Szó szerint ezt mondta. Megvolt a tárgyalás, a bíró nem szabott ki bűntetést. Akkor minek ez az egész cécó, ez a színie­ lőadás, kérdeztem. Én biztos vagyok abban, hogy nem az őr­ toronynál halt meg a fiam, hanem már halot­ tan vitték oda. Ha tévedek, akkor az egymás­ nak állandóan ellentmondó adatok vittek té­ vedésbe. És Magyarországon a törvény nem az igazságot szolgálja, hanem a hatalmat. Amikor már parlamenti bizottság tár­ gyalta az ügyet, engem nem értesítettek er­ ről, holott ez nyílt tárgyalás volt. Amikor vé­ letlenül tudomást szereztem róla, nem en­ gedték, hogy kérdéseket tegyek fel. Kértem azt is többször az ügyészségen, hogy a hivatalos iratokat ne a mi címünkre kézbesítsék, hanem a barátnőm címére. A férjem idegei nincsenek rendben, nem akar­ tam, hogy újra fölzaklassák a dolgok. Ő azt sem tudta két és fél évig, hogy én nyomozok az ügyben. 485 �palócföld 92/5 Az iratokat, okmányokat mégis a cí­ münkre küldték. Egyszer a lányom bontott fel egy borítékot. Utána olyan beteg lett, hogy három napig nem tudott dolgozni men­ ni. A testvére szétroncsolt fejéről készült ha­ talmas méretű fényképek voltak a boríték­ ban. A katonaruhára mai napig gyűlölettel né­ zek. Inkább vállalta volna a börtönt a fiam, minthogy bevonuljon. De a harcot tovább folytatom, folytatjuk, hogy gyermekeink halálának okát megtud­ G éczy M ik ló s : M e g h a s o n lá s ( f a ) 486 juk, hogy a bűnösök megbűnhődjenek. Csak úgy némíthatnak el, ha ugyanúgy megölnek minket, mint a gyermekeinket. És amennyiben nem vizsgálják újra az ügyeket, nemzetközi vizsgálatot kérünk és éhségsztrájkot kezdünk. Ha csak egyetlen kiskatona életét meg tudjuk menteni, akkor már nem dolgoztunk hiába. A mi gyermekeink már a földben vannak. Anyák napján, mivel ők nem hozhatnak ne­ künk, mi viszünk virágot a sírjukra. �palócföld 92/5 Horváth István Az ipari modernizáció kihívásai, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban ( az elmúlt száz esztendőben ) A kutatást ösztönző tényezők Kétségkívüli, vagyis adatokkal bizo­ nyítható tény, hogy a Salgótarjánban élők közül sokakban - értelmiségiekben és más foglalkozásúakban egyaránt - egyre hango­ sabban dörömbölő a kérdés: milyen ez a vá­ ros, amelyben élünk? Napjaink kulturális rendezvényeit járva tapasztalhatjuk: az ere­ det-mítosz ősi kíváncsiságától vezettetve hangosak e fórumok. Valószínűnek tartom, hogy a kérdésfelte­ vés ideje történelmileg is elérkezett: a koráb­ bi történetírói írásművekből kiemelhető kép sok tekintetben és részleteiben elmosódott, bizonyára eredendően is homályos volt. Másrészt új elemek kontúrjai látszódnak. Úgy tűnik, mintha a különböző időszakok­ ban egymásra vetített alakok, személyek és események kavalkádja helyett tisztultabb vi­ szonyok látványára lenne ma igény. Meg kell tehát kísérelnünk az eredeti felvételek előkerítését, felkutatását, a történések sorés időrendjének helyreállítását. A történte­ ket jobban fedő fogalmi minősítések után ezek, és az időrend összefüggéseinek, valósá­ gos kapcsolatának lényegi bemutatását kell elvégeznünk. Azt sem kell kizártnak tartanunk, hogy a nyolcvanas évek végén lejátszódó - hangsú­ lyosan a nemzetközi körülmények átrende­ ződéséből táplálkozó, valamint a hazai de­ mokratikus és reform törekvésekből eredező - társadalmi változások hatása felfokozta a tényleges fejlődési folyamat egésze és rész­ letei iránti megismerési vágyat. Természetes indítékként sorolandó ide a várossá válás hetvenéves évfordulójának ösztönző kisu­ gárzása is. Meggyőződésem, hogy ha Salgótarján te­ lepülés, és a Salgótarján környéki szénkiter­ melés, a szénfelhasználás ipari gyakorlatát helyesen akarjuk felrajzolni, a modernizáci­ ós áramlatban kell elhelyeznünk mindkettőt, külön-külön. Régi tévedésforrásnak tartom, hogy a te­ lepülés és az iparfejlődés elválasztott vizsgá­ lata nem történt meg kellő mélységekig. Így a szükséges árnyalt kép kialakítására sem ke­ rült sor. A korábbi írások és feldolgozások - a jel­ legtelennek, ezért elhanyagolhatónak minő­ sített szempont miatt - Salgótarján népessé­ gének, viszonyainak, önszerveződő társa­ dalmának kevés figyelmet szenteltek. Meg­ elégedtek egy-egy nagy vonalú általánosítás­ sal. A belső rétegződés- és magatartás-vizs­ gálatokat elhanyagolhatónak vélték. Ezt sú­ lyos tévedésnek tartom. Másrészt az is hibaforrás, hogy a XlX.szá­ zad közepétől meglódult fejlődés kövekezté­ ben széttöredező világ jellemzéséhez, az új elemek elrendezéséhez, a konzervatív és 487 �palócföld 92/5 rosszul értelmezett "marxista" társada­ lomfejlődés ketegóriáit használták csak fel. Ezért a jelenségek sorozatának felvázolásán túl, az összefüggések valóságos feltárásáig nem is jutottak el. Így tartósan érvényes, a politikai kurzus-szempontokon túli, hiteles fejlődési folyamat életszerű megvilágítása elmaradt. Tehát a két tévedés helyreigazítá­ sát akként látom megoldhatónak, ha a társa­ dalmi-gazdasági mozgásokat úgy fogjuk fel, mint ahogy azok valóságban is végbementek. E dolgozat társadalmi szituáció helyreállítá­ sására vállalkozik. A rekonstrukcióhoz pedig a modernizációt , a teljességében - társa­ dalmi, gazdasági akarat és objektív lehetőség összefüggéseiben - használjuk, e tapasz­ talatokra építve írjuk le az elmúlt száz év tör­ ténéseit. Termelő tevékenység a XIX. század elején Salgótarján a XIX. század elején az akkori társadalmi-természeti hatások által megha­ tározott palóc falu volt. Hatszáznál alig több lakosa állandó, és a többi falutól elkülönítő jelző nélkül élte mindennapjait. Érdekes, és az átlagostól eltérő fejlődési útját több, és korábbi rövid leírást követően, a Pressburger Zeitung 1767. évi decemberi cikke érzékel­ tette. A híradás szerint: "a múlt nyáron ma­ gától gyulladt meg (t.i. a föld) és égett erős füsttel 2 hónapig. Az elégett föld... hosszú lánggal, de kénes szaggal" égett. A szén "nyil­ vános" megjelenése után még közel száz év kellett kitermelése kezdetéhez. Nagyipari feltáráshoz annál is több volt szükséges. A falusi korszak életet jelentő tevékeny­ sége sok küzdelem, munka után alakult ki. A törökkort követő pusztítás viszonyaira, a XVIII. század elejéről Bél Mátyás leírásá­ ból, Radványi Ferenc vármegyei főjegyző latin nyelvű szövegéből kapunk összefoglaló képet: Az itt élő lakosság "reá volt utalva, hogy liszt szükségletét más vidékről, legin­ kább az Ipoly völgyéből szerezze be, ezért a helyiséget kenyeretlen Tarjánnak is nevez­ 488 ték" - tudósított forrásunk. A XIX. század elejére már a fentihez ké­ pest megváltozott viszonyokat találtunk. Mocsáry Antal forrásértékű, a megyei tele­ pülési, termelési és művelődési viszonyokat összefoglalóan és részletezően bemutató művéből megismerhettük, hogy "híressé vált dohányt termeltek" itt. Tarján környékén az "erdőiben nagy mennyiségű makk termett, s ilyképen határában igen sok sertést tenyész­ tettek." "Nem volt ritka a jóféle gyógynö­ vény sem." Föltűnő volt ez időben az erdők dús vadállománya is. Mindezek mellett az urasági földeken megtermett a búza, a rozs és az árpa. A termelőtevékenység bővítésére szolgált az erdők helyén létesített "irtvány földeken" végzett földművelés mellett, a vi­ zimalom, a halastó, a sör és a pálinkafőzés gazdagította az itt élőket. Nem véletlen és nem is túlzás, hanem más esetekben is nála tapasztalt tárgyszerűség iratta le szerzőnk­ kel az összefoglaló minősítést Salgótarján XIX. század eleji lehetőségeiről: "Szép kiter­ jedésű határja van, melly hegyes, de hasz­ nos". A haszon-elv korai megjelenítését - az itt élők szemléletére kiterjedően - lényeges, előremutató fogalomként tartom nyilván. Lényegében ez a termelési szakismeret jellemezte a települést a század közepén: ak­ kor, amikor egyre nagyobb terjedelemben, és egyre intenzívebben átszőtték életét az új motívumok. Újdonságnak számított a nyers­ anyag, a szénkitermelés megindulása. A XIX. század közepén Salgótarján néhány vo­ násában megegyező, de sok tekintetben más szerkezetet mutatott tehát mint más feudá­ lis falu megszokott rendje. Ez az eltérő isme­ ret ugyan nem volt elégséges a kezdeti szén­ bányászkodás iránti szimpátiához sem, de a volt jobbágyok, a tarjáni parasztok később bányába kényszerülését előrevetítette. A településen meglévő szándék és szakis­ meret dolgában eltért ugyan a tulajdonos birtokos és a jobbágy magatartásának szín­ vonala, azonban a fejlődés irányát, nem ez a különbség, és a mögötte változatlanul jelen­ �palócföld 92/5 lévő ellentmondás határozta meg, hanem egy frissebb fogalomban, a modernizációs szán­ dékokhoz kapcsolódó törekvésekben mejele­ nő új tipusú reagálási készség. A m o d e r n iz á c ió A modernizáció kérdéskörének magyarországi történelmi irányultságú, társadalmi folyamatokban illesztett kutatása, a tanul­ mányok publikálása a nyolcvanas évek köze­ pén váll nyilvánosan ismertté. Kulcsár Kál­ mán monografikus igényű művében a foga­ lom, a fogalom fejlődésének általános elem­ zését, és a magyar viszonyokra illesztett sa­ játosságainak bemutatását végezte el. Számunkra és szempontunkból különösen fontos megállapításokat, minősítéseket ol­ vashatunk e kötetben. A modernizáció - va­ gyis a korszerűsítés, korszerűsödés - törté­ neti ismérveivel a XIX. század eleje óta jelen volt a magyar társadalomban is. A tulajdonságok közül, annak folyamat­ jellegét és önmozgását különösen hangsú­ lyosnak tartotta a Kulcsár-mű. Emellett a centrum és periféria távolságának, kiegyen­ lítődésének igényét látta a modernizáció alapjait meghatározó magatartásnak. Va­ gyis "az utóbbi százötven évben a moderni­ záció folyamata a periférián elhelyezkedő társadalmakban a megkésettség következ­ ményeinek kiküszöbölésére irányuló törek­ vésként jelent meg". (Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a magyar társadalom. Mag­ vető, 1986. 17.p.) A fenti, elvi jellegű feldolgozásra építve, azt figyelembe véve Ránki György - először éppen a Salgótarjánban tartott Életmód művelődés - gazdaság című konferencia ke­ retében szervezett előadásában - a szaktör­ ténetíró számára fejlesztette azt tovább. Ránki György a modernizációs szándékok dualista időszakban végbement, a két világ­ háború közötti sajátosságok között gyako­ rolt, és az 1945 utáni szocialista korszak gaz­ dasági, társadalmi jobbítási törekvéseit kü­ lönböztette meg. A modernizáció belső tulajdonságainak vizsgálatánál nemcsak a külső irányból mozgató hatásokat, folyamatokat tartotta fontosnak, hanem e kihívásra adott válasz megfogalmazását is. Azt hangsúlyozta, hogy a résztvevők "nem csupán passzív befogadói, hanem aktív részesei is annak". (Életmód, művelődés, gazdaság. Budapest, 1988.54.p.) A téma feldolgozása szempontjából tovább­ lépést jelentett, hogy Ránki György a ma­ gyar modernizációs folyamatban a fentebb jelzett három szakaszt különítette el, leszö­ gezve azt, hogy "azt senki sem vitatja, hogy az 1867 utáni periódust, modernizálási peri­ ódusnak fogom fel".(57.p.) Szerzőnk lénye­ gesnek tartotta, hogy új szakaszt is - a múlt század kilencvenes éveitől induló esztendő­ ket - iktasson e fejlődési folyamatba. Hang­ súlyozandónak tartom ama, a társadalmi ré­ tegződésre utaló megállapítását, hogy a "ka­ pitalista fejlődés nem a hagyományos vezető réteg általános meggazdagodását hozta, ha­ nem egy új gazdag réteg felemelkedését. A kereskedők, az iparosok, a bankárok voltak a gazdasági modernizáció első számú haszon­ élvezői " (59.p.). A folyamat nem haladhatott ellentmon­ dás nélkül előre. A kilencvenes évek közepén kibontakozó, az ipari, a kereskedelmi, a me­ zőgazdasági szférára kiterjedő, ahogy akkor hívták: agrárius-merkantil vita, a moderni­ záció irányát tartotta szem előtt elsősorban. Másszóval a gazdasági, a politikai hatalom­ ból való részesedést, a konc körül zajló tüle­ kedést sűrítette össze ez a konfliktus. E kor­ szakban újabb szándékot hordozva "az ipari munkásosztály megjelent a maga önálló igé­ nyeivel, átvéve a nemzetközi munkásmozga­ lom radikális modernizációs programját" (60.p.). A fentiekben összefoglalt általánosságok Nógrád megye e korszakbeli fejlődésében is kimutathatók. A gyér számú és kevés városi lakosságú Nógrádban, a fejlődés indításában töredékesen résztvevő birtokos réteg foko­ zatosan szorult - a folyamat előrehaladásá­ 489 �palócföld 92/5 val - háttérbe. A városi polgárság gyengesé­ ge, vagy méginkább hiánya azt eredményez­ te, hogy a kapitalizáció vihara lényegében a hagyományos uralkodó osztály feje felett vonult el. Az új szándékokat, irányokat hor­ dozó társadalmi csoportok közül a munká­ sok csak huzamos idő után találták meg az új viszonyok közötti kötődésüket. A moderni­ zációban generáló szereppel bíró tőkések, bankárok sem érdek-, sem szülőhely szem­ pontjábó l nem építettek, mert nem építhet­ tek ki primér kötődéseket, kapcsolatokat. Itt-tartózkodásuk egyetlen magyarázata: a viszonylag gyorsan kitermelődő haszonban keresendő. A m o d e r n iz á c ió k ih ív á s a i A kapitalista fejlődés kényszerét Salgó­ tarján környékén is hosszú évek, évtizedek hozták felszínre. Az első időszakban - az 1767 és az 1867 közötti években - az új ener­ giahordozó nyersanyag, a szén felfedezése ugyan megtörtént, de kitermelése igen las­ san, rövid konjunkturális szakaszok bekö­ szöntével ment végbe. A szubjektív bátortalanság, az újtól való távolságtartás mellett a tőke jelenlétének, erősségének nívója egyaránt szerepet ját­ szott a kezdeményezések intenzitásában. Az első időszakban a gazdasági forrás­ ként a feudális birtok műveléséből származó többletterméket, az annak értékesítéséből származó hasznot tehetjük az első helyre. A korszak nógrádi körülményeinek vizsgálata­ kor érzékelhető, hogy a bányászkodás és az ipari tevékenység kialakulásakor, a korsze­ rűbb szemléletű birtokosok, arisztokraták voltak a kezdeményezők. A Salgótarjáni Vasmű Finomító Társaságba (1868) gróf Andrássy Manó a Jankovichok Medves fennsíkon lévő szénvagyonát is bevitte. 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya első elnöke gróf Forgách Antal volt. 1857-től számos közép- és nagybirtokos nemes tett kísérletet a bányavállalkozásból származó haszon bekebelezésére. Nagybátony és Ma­ 490 conka környékén az Almássy család, Mátranovákon Okolicsányi Anna, gróf Mikó Imre Baglyasalja területén, a Berényi grófok a ka­ rancsberényi területen. (Részletesebben: Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüg­ gések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról. NMÉ. 1985.68.p.) A nemesi vállalkozók tőke-tartaléka, s birtokaik hozama azonban kevésnek bizo­ nyult. 1870-1878 között, a tőkés vállalkozá­ sok első, nagy válság-időszakát nem bírták ki, és háttérbe, a vállalkozások perifériájára szorultak azok a bátrak, akik a korábbi évti­ zedekben a nyersanyagkitermeléstől, a szén­ bányászkodástól remélték sorsuk jobbrafor­ dulását. Többségük már nem saját tulajdo­ nosként vett részt a bányászkodásban, ha­ nem a különböző vállalkozóknak örök áron adták el földbirtokaikat. A tőkekialakulás, a haszon megteremtő­ désének birtokos útja mellett más formák is felbukkantak. Ismeretes, hogy Losonc a XVIII. század végétől egyre intenzívebb fej­ lődést mutatott. Fejlődésének motorja nem kizárólagosan a feudális tulajdon volt. Ke­ reskedelme révén gazdagodó, tőkét felhal­ mozni tudó településként tartották nyilván. Nem indokolatlan a feltételezés: a szén kiak­ názásában a nyereségre vágyó, törekedő vállalkozó losonci családok, tulajdonosok is be fognak kapcsolódni. (Karancsberény 1854, Csákányháza - 1910, Ragyolc határa 1910.) A tények csak részben igazolják a fel­ tevést, mert a nógrádi - tarjáni - medence nyersanyagának hasznosítására - a példák is mutatják - kevésérdeklődést tapasztaltunk e körből. Okai nem teljesen feltártak. Csak feltételezéseink lehetnek, amelyek lényegé­ ben megegyeznek a fentebb jellemzettekkel: a befektetéshez - a termelési eszköz, a mun­ kaerő, a szén elszállítása - szükséges tőkének nagyságrendileg híján volt ez a kereskede­ lemből élő korai-kapitalista csoport is. Végülis a nógrádi szénkitermelés valósá­ gos fellendülése az 1880-as években követ­ kezett be. 1880-1910 közötti időszakot Sal­ �palócföld 92/5 gótarján környékén a tőkés termelés virág­ koraként jellemezhetjük, amikor is nagy len­ dületet vettek a beruházások. Ha korlátozott körben is, de a kor európai színvonalán való­ sult meg az elektronizáció, a szállításban és a lakossági szolgáltatásban egyaránt. Nagy vonzóerővel bírt a munkaerő számára ez a vidék. Hangsúlyozandónak tartom, hogy ad­ dig amíg a század utolsó éveiben, a XX. szá­ zad elején tetőződött az Amerikába irányuló kivándorlás, addig itthon volt egy kis körzet Salgótarján és környéke -, amely messze földről - az akkori osztrák-magyar monar­ chián kívüli vidékekről - vonzotta a munká­ sokat. A vonzás rációját a gyorsan megsze­ rezhetőnek vélt haszon alakította, mozgatta. A fellendüléshez szükséges anyagi forrás túlnyomó többsége a külföldi tőke ideáram­ lása révén teremtődött meg. A német, a német-angol és osztrák (bécsi) érdekeltségű bankok megjelenése a magyar pénzügyi életben egy ideig megoldást jelen­ tett az itteni bányák, iparvállalatok léte, prosperálása szempontjából is. A fejlődés ritmusát három adattal illusztráljuk csak. A szénbánya termelése 1871-ben 3,1 millió q, míg 1896-ban, a millenium évében a Salgó­ tarján környéki bányákból 10 millió q szenet hoztak felszínre, 1913-ra 11 millió q-ra ug­ rott fel ez a mennyiség. A külföldi tőke hangsúlyos jelenléte az öntörvényű, autonóm kapitalista vállalkozás típusát, rendszerét hozta létre e tájon, amely a környék, a környezet pusztulásával másod­ lagosan foglalkozott éppúgy, mint a Salgó­ tarjánban és a környékén élők is csak a ter­ melésben használatos munkaerőként szere­ peltek felfogásában, gyakorlatában. A k on flik tu so k Az egzakt konfliktuskutatás nem régi ke­ letű kutatási módszer a törté­ nettudományban. Bibó I s tván szellemi ha­ gyatékának feltárulásával és terjedésével hozható összefüggésbe. A forrás, termé­ szetének megfelelően, elsősorban a politoló­ gia, a szociológia területén vált honossá. A történeti irodalomban, az erjesztő erőként megjelenő, fiatal történészek Hajnal István Körének törekvéseiben érhető tetten a konf­ liktusok kialakulásának jellemzése. Nógrád megye történész-muzeológusai­ nak szakmai tevékenységébe n napjainkban jelentkezett ezirányban az érdeklődés. Nem a teljes történeti korszakra, hanem elsősor­ ban a késői feudalizmus társadalmi erőinek vizsgálatára terjedt ki e szemlélet. A konfliktust, mint társadalmi jelenséget elsősorban irodalomtudományi, esztétikai "bonyodalmat okozó összeütközésként" jel­ lemezte a szakirodalom. A politikai iroda­ lom az elmúlt években korlátozottan ismerte el létezését. Általános felfogás szerint "a szo­ cialista társadalomban az osztályok között nincsenek kibékíthetetlen ellentétek." (Új Magyar Lexikon. 4. köt. Akadémiai Kiadó, 1962. 189.p.). Mások a nemzetközi színtér kapcsán másképp gondolkodtak. Az itt je­ lentkező "éles összeütközéseket" elismerték. (Politikai kisszótár, Kossuth 1971.145.p.) Egyes szakmai kézikönyvek már ebben a korszakban is valóságosabb állapotot tük­ röztek: "A társadalmi fejlődés mindig együtt jár a konzarvatív és a haladó erők, a régi és az új küzdelmével, s mindig szül olyan szitu­ ációkat is, amelyek a legéleseb konfliktusok ábrázolására szolgálnak." (Esztétikai kisle­ xikon. Kossuth, 1969. 182.p.) A konfliktus történeti elismerése telátha­ tó. A fenti példák inkább újkori gondolko­ dásunk általános és eseti deformálódására utalnak. A továbbiakban a konfliktus belső szerkezete, mibenléte érdemes figyelmünk­ re. E tekintetben - a helyzet természetéből következően - nincs végleges megoldás. Két nézetcsoport azonban jól megkülönböztet­ hető, ha föltétlenül nem is szembenállónak kell tekintenünk azokat. Szelényi Iván azt írta: "Arra a meggyőző­ désre jutottam tehát, hogy marxista osz­ tályelemzés, az államszocializmus viszonyai között jelentkező társadalmi konfliktusok 491 �palócföld 92/5 megértésének hatásos eszköze lehet, de csak akkor, ha megpróbáljuk hozzáigazítani a mai, gyökeresen megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz: azaz azokhoz az ipari társadalmakhoz, amelyek a magántu­ lajdon intézménye nélkül működnek... Ha meghatározhatunk olyan szembenálló érde­ keket, amelyeknek ezek az intézmények áll­ nak a középpontjában, akkor ezeket mint osztályérdekeket magyarázhatjuk, még ak­ kor is a tágan vett marxista elemzés keretei között maradunk, ha - Marxszal ellentétben - osztálymeghatározásunkat nem a tulajdonviszonyra alapozzuk... Mindazok, akik az új­ raelosztó hatalom növelésében érdekeltek, egy új uralkodó osztály tagjai, mivel érdeke­ ik ellentétesek a közvetlen termelők érdekei­ vel". (Új osztály, állam, politika. Európa, 1990.9.p.) A szerző gondolkodásában a Bibó-i ér­ dekfelfogás továbbfejlődése jól megfigyel­ hető. Bibó gondolatai azonban a fenti idézet­ ben foglaltakon túlmutatnak. Megfogalma­ zásában "...a kérdés mindig, hogy egy ember, egy társadalmi osztály, milyen okosan fogja fel a maga érdekét. Minél okosabban fogja fel, annál valószínűbb, az érdek, a társada­ lom összérdekeitől nem esik túlságosan messze, tehát a legostobább érdekfelfogá­ soknak a legélesebb szembeállításából kiin­ dulni, abból nem születik érvényes társada­ lom magyarázat." (Az európai társadalom fejlődés értelme. Válogatott tanulmányok III. 1971-1979. Magvető, 1986.122-123.p.) Lényegesnek tekintettem dolgozatom szempontjából is az "okosság", azaz értelme­ zésemben , a műveltség fogalmának társa­ dalmi szintű megjelenését. Hiszen így kiala­ kult az a teljes tartalmi kör, amely a konflik­ tus fogalmát meghatározza: ez pedig nem más, mint az egyéni és osztályérdek, ezek vi­ szonya, valamint a műveltségnek az előbbi­ eknek megfelelő megjelenése. A kapitalista jellegűvé váló tulajdonmoz­ gás a XIX. század közepén Magyarországon általános válságból indult fejlődésnek: vál­ 492 ságba kerüli a céhes ipar, a változtatás kény­ szere miatt nyögött a mezőgazdaság. Tíz év­ vel az 1848-1849-es forradalom és szabad­ ságharc leverése után a cselekvés lehetőségei bizonytalanok voltak. Még t íz év, és az 1867es osztrák-magyar kiegyezés ténye kellett ahhoz, hogy meginduljon az új gondolkodás, az új cselekvés folyamata. A társadalmi konfliktusok Salgótarjánban A tőke, mint új tartalmat hordozó erő megjelenése a korábbi, tradicionális viszo­ nyokat, ha nem is egy csapásra, hanem sok­ szor nehezen, kínok-keservek árán, de átfor­ málta. Az átalakulás történelmileg örömteli ténye, új ellentmondások, konfliktusok lét­ rejöttét is magával hozta. Az elmúlt száz év alatt a konfliktusok jellegzetes csoportjai jöttek létre, így azok - ez alkalommal átte­ kintő vázlatossággal - leírhatók, jellemezhe­ tők. Salgótarján történeti fejlődésének szem­ betűnő vonása, hogy a XX. század fordulójá­ ig népességszáma jelentősen megnöveke­ dett. A lakosságszám több mint tízszeresére nőtt ekkorra. Ebből a folyamatból sokféle megoldatlan, vagy nehezen megoldódó hely­ zet származott. Elsősorban azt kell látnunk, hogy a törzsökös lakosságot érintő feudális terhek, a folyamat indulásának első szaka­ szában tovább éltek. Az 1853-i pátensig a Jankovich-birtokon a robotoltatás intézménye fennmaradt. A birtoktagosítás lebonyolításának mikéntje, a közteherviselés elmaradása, az irtványföl­ dek haszna, sok és hosszadalmas vita forrása volt. Mindezek lefolyását követően indult meg a jelentős mértékű, és egyre fokozódó nagyságrendű, az új termelési tevékenység vonzásának kitett népesség ideirányuló mozgása. Ez az eddig ismeretlen körülmény feszültségnövelő tényező volt. Illetőleg a bá­ nyától, bányászkodástól félő, volt helyi job­ bágy, és az "idegen" - aki már a meglévő is­ meretei következtében, éppen a bánya miatt �palócföld 92/5 érkezett a településre - ellentétében jelent­ kezett a mindennapok során. Az újonnan ideérkezők szabadsága feltűnő volt a telepü­ lésen, az itt élők számára. Egyrészt az a tény is furcsaságot hordozott, hogy az ideérkező munkások nagyrésze a meghatározott letöl­ tött idő után továbbvándorolt, valamint az is, hogy életnívójuk, napi szokásaik az itt született falusi lakosságétól sok vonatkozás­ ban eltértek. Olyan példákat mutattak, ame­ lyek meghonosítása hosszú időt, az új szo­ kásrendhez alakuló magatartást követeltek meg. A korai (1870-1910) korszak után követ­ kező időszakban kialakult változások ezeket a személyes szabadságban, a munkavállalói liberalizmusban jelentkező magatartásfor­ mákat erőteljesen korlátozta. A trianoni ha­ tár létrejötte (1920), és az azt követő intéz­ kedések, a munkavállalók szabad áramlását megakadályozta. Sőt egy merőben új problé­ mával állította szembe az itt élőket: a szlová­ kiai kitelepítésekből következő menekültek honosítását, otthonhoz jutását kellett meg­ oldani itt. Ez a feladat visszatérőleg még egyszer (1946) jelentkezett a későbbiek so­ rán is. Az elmúlt százötven év alatt a mostani dolgozatban alig jellemezhető új motívum­ rengeteg fogott talajt a kulturális szokások­ ban. Közülük mindenképpen első és megha­ tározó is, hogy új szerszámokkal, új techni­ kával kellett a bányászkodás, a rátelepült ipari termelőtevékenység révén megismer­ kedni a lakosságnak. A gőzgép, a vasút, az 1880-as évek után terjedő villamosítás számtalan új élményt hordozott. A korábbi lakásviszonyokhoz ké­ pest kialakult új szálláshely, a kolónia-la­ kás, később a bérlakás típusának megjelené­ se, az emberek közötti kapcsolatrendszert alakította át. További változást eredménye­ zett a többnyelvűség megjelenése és tartóssá válása nemcsak a településen, hanem a Sal­ gótarján környéki lakótelepeken, egyes fal­ vakban is. Mindezzel a ruházkodás, a bútor, a mindennapi használati tárgyak is jelentő­ sen módosultak, a korábbi hagyományos pa­ lóctárgyak- es eszközök rovására. De sok­ szor keveredve használták őket. A két és többnyelvűség még a XX. század első évtize­ deiben is természetes volt e tájon. Ez a ter­ mészetes állapot - a már említett politikai döntések nyomán - ha nem is vált ellenséges­ sé, de mindenképpen romlásnak indult. A változások apróbb és nagyobb formában megjelentek a korábbi egységes felfogás katolikus vallású - népesség több vallásúvá válásában is. Elsősorban evangélikus, refor­ mátus munkások, zsidó kereskedők száma növekedett, majd csökkent folyamatosan. A politikai élet elemeinek, jellegzetessé­ geinek kialakulásában és fejlődésében hang­ súlyos tényező volt a szociális különbségek, feszültségek erőteljes jelenléte. A politizálás forrásává emiatt a körülmény miatt vált. A hagyományos - történelmi - polgári pártok viszonylag későn, a XX. század első évtizede­ itől kezdték meg tevékenységüket. Valójá­ ban egy átlag magyar városhoz viszonyítot­ tan, azzal azonos inteznitásúan jellemezhe­ tők a polgári pártok köré csoportosult erők törekvései. Ennek virágkora a két világhábo­ rú közötti, illetve az 1948-ig tartó időszak­ ban volt. Hozzájuk képest újdonságot jelen­ tett a szociáldemokrata és a szakszervezeti tömörülések jelentkezése (1903). A munkásszervezetek előzményeként kell felfognunk a különösen népszerű "bányatársláda" köré csoportosult önsegélyező egyleteket. Ezekből többféle árnyalatú, de mind bal­ oldalinak számító szervezkedés nőtt ki, és vi­ szonylag nagy volt a tömegvonzása, a közöt­ tük is meglévő ellentét változása. (A KMP 1918-ban, az 1924-ben Vági féle MSZMP alakult meg). A politikai szándékokhoz kap­ csolódó új működési lehetőség - a legalitás, az illegalitás - jelenléte tette, újszerűsége miatt figyelemre érdemessé e szervezetek életét. Az elmúlt százötven évben jelentős válto­ zások történtek az államiság kiterjedésének 493 �palócföld 92/5 lehetőségeiben. A nemzeti szuverenitás csorbulásának - fentebb már említett népes­ ségi vonatkozásán túl - Salgótarján környé­ kén közvetlen következményei voltak. Az ebből eredő helyzet felszámolására tett két­ ségbeesett kísérletként kell elfogadnunk az 1918-1919-es év forradalmait és honvédő harcait. A forradalmak megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Deák István­ nak, az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar történésznek a felfogását. Deák sze­ rint "a Tanácsköztársaság létrejötte az első világháborús terjeszkedő, nacionalista cé­ lokkal függött össze. A vereség után a ma­ gyarok nem voltak képesek elfogadni a terü­ letvesztést, ezért a kommün tulajdonképpen a magyar társadalom reakciója volt a vesz­ tett háborúra és a régi rendszer válságára." (Múltunk, 1989.3-4.sz.222.p.) Az irredentizmus, a területi revizioniz­ mus itteni eszmei hatását is így láthatjuk összefüggéseiben. Beletartozik a probléma­ körbe az 1938-as felvidéki visszatérés - Lo­ sonc és több Ipolyon túli nógrádi falu újbóli 494 Magyarországhoz csatolása - miatt érzett természetes öröm jelentkezése, megnyilvá­ nulása. Az államiság változásainak különböző időben végbement hatása a közigazgatás terén is termelt ki ellentéteket. A többszöri megyehatár változása (Pásztó és környéke Nógrád lett), a megyeszékhely körüli viták (1849. Loconc - Balassagyarmat, 1890. Lo­ sonc - Balassagyarmat, 1991. Balassagyar­ mat - Salgótarján), azok kezelése, a tényle­ ges okok elkendőzésével jártak, de a kon­ junkurális-politika képviselői számára cse­ lekvési terepet jelentettek. A több mint száz évvel ezelőtt kezdődött fejlődés Salgótarján és a vonzáskörzetében lévő településeken jelentős változásokat in­ dított el. Egyívű, összefüggő, és azonos célú volt ez a társadalmi mozgás. Örvénylő mély­ ségeinek ismerete, be nem látható távlatai­ nak prognosztizálása korunkban - talán minden korábbi időszaknál tudatosabban élő és dolgozó értelmiségeinek elhanyagol­ hatatlanul fontos feladata. �Székely János (1 9 2 9 . márc. 7 - 1992. aug. 24.) Dózsa ( R észletek*) ...Most mégiscsak karon fognak. Mi ez? Ismét és újra kérdezem: mi ez? Mi ez, urak, és mit jelent? Egész Kovácsműhely, egész cigány tanya Tán fújtató-tüzön égettek el? S az, olt a kéken villogó parázson, Az micsoda? Egy szék! Nagy isten, egy Egész vasszék. Lobog. Fehéren izzik. S egy korona. Szikrázik és lobog! Hát így vagyunk, hát ennyire futotta Régóta híres leleményetekből? Ezt tartotok, urak, efféle jókat Készíttek nékem - Trónt és Koronát? Nyilvánvaló a célzás arra, hogy Olykor parasztkirálynak is neveztek. Most felkennek, most ellátnak hatalmam Visszás értelmű jelvényeivel, Hogy hírhedtté tegyék a népuralmat, És múltamban is meggyalázzanak. A z elhunyt erdélyi költő, esszé-és drámaíró poémája 1964-ben jelent meg. 495 �palócföld 92/5 S tényleg kínos lesz ráülni. Viszont Ha méltósággal viselem keserves Királyságom, hát akkor ez a trón, E csúfos trón, szándékuk ellenére A népi sors igaz jelképe lesz. Az ostobák! A szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! (...) Gyerünk tehát a trónussal, bakó! Gyerünk, urak, gyerünk, végezzünk gyorsan. Reszketve s szinte türelmetlenül Várom, hogy itt, a csődület előtt Parasztkirállyá koronázzatok. Papok. Megint papok. Mióta végem, Folyton köröttem ténferegnek - most is Itt lógázzák öles keresztjeik. Kész őrület! Nem látjátok, vakok, Hogy aki ott csüng holtan a kereszten, Szintén csak gúnyból, szintén megvetetten, S halálba nyert - szintén koronát?! Be ostobák! Be szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! Gyerünk, bakó! No lám, hiszen te is Sietsz, no lám, hisz elkészült a trónus. Üljünk reá, mert hogyha nem ülünk, Beléje nyomnak. Fáj! Irtózatos! Süt, éget, fáj. Fáj, fáj és újra fáj. Állj fel, Gyuró, azonnal, mert különben Vonaglani és üvöltözni kell. De nem szabad. Ugorj csak fel, hisz ez. Kibírhatatlan. 496 �palócföld 92/5 Bírni kell. Gyuró. Persze, végképpen nem bírod ki, de (Fáj, fáj, nagyon fáj - hogy nem zsibbad el. Hogy nem csitul?) - de hát nem is a kínt Kell bírni már, csak azt, hogy néma légy. Most rákötöznek. Jól van. Legalább Megszabadultam végleg a veszélytől, Hogy felszököm és mégis elfutok. Most legalább ettől megmentenek. Ó, bitangok, ó, az átkozottak Az istenverte, megveszett kutyák. Kutyák? Ezt szinte hallom is. Kimondtam? Biz ezt kimondtam. Baj van. Nem tudom, Mit gondolok, s mit mondok hangosan. No, semmiség, hisz csakugyan kutyák. Fáj. Úristen, be fáj! Én azt hiszem, Már nincs is hátam, combom sincs, csak ez A szörnyű kín a helyükön, meg ez a perzsszag, ez a rossz disznóölés-szag Lópatkoláskor érezni ilyet. No, fájjatok csak, hátam, alfelem, Csak fájjatok, mert mindjárt a fejem fáj! Ó, már veszik, fogókkal emelik ki A lángoló parázsból koronámat. Vigyázzatok, az istenért, bakók, Nehogy hozzája érjetek, hisz éget! S hozzák. S teszik. A fejemre teszik. Kutyák. Kutyák. Nem bírom. Lám, a kíntól Magamagától rándul el a test. (...) Most már (úristen, meddig bírja még Az ember, mikor pusztul már belé?) Most már király vagy csakugyan. Tekintsd át Országodat. Ha egyéb haszna nincs is, De legalább majd másfelé figyelsz. 497 �palócföld 92/5 Az ország (Jézus! Szétpukkan a szemem!) Az ország széthull s megszűnik. Törökség Árasztja el és ver reá tanyát. A nép (úristen, ez a szörnyű perzsszag. Fejem körül!), a nép rabsorba jut. Azt tesznek, amit tetszik majd a néppel. Jaj, árva nép és jaj, szegény magam! Mit tettem véled! Mit tettél velem! Nem bírom már. Muszáj üvölteni. Nem volna jobb, ha legalább szükölnék, Hogy meghallják, mit élek át, hiszen Még azt hiszik, érzéketlen vagyok. Nem volna bölcsebb szét jajgatni végre Torkomba nyelt üvöltözésemet, Hadd értsék és borzongjanak belé? Borzongjanak? Ezek? Inkább röhögnek. Hisz éppen ezt akarják, éppen így Győznek le végleg. Néma légy, Gyuró. Ó, a bitangok, ó az átkozottak! Az istenverte, megveszett kutyák! A hátam enyhül. Nyilván csontig égett. De agyam izzik. Nem lehet Kibírni. Meddig égetsz még, bitang vas, Nem hűlsz ki már? Egy ezredéve, hogy Fejembe nyomtak, s még mindég tüzelsz. Na még! Na még! Én most már csak azért is Bírom. Egyszer csak ki kell hűlnie. ...Most hányni kell a szagtól. Undorító! Hát nyeljük vissza. Nyeljünk vissza minde,nt Mi bennünk van és kikívánkozik: 498 �palócföld 92/5 Az üvöltést, a megvetést, az undort, A gyűlöletet, mindent nyeljünk vissza, Hisz már-már győztünk. Egyetlen igaz Reménységem, hogy rosszabb nem lehet, sőt Még enyhül is, míg végül meghalok. Mi az megint? Mi az? Ti vagytok, társak? Barátaim, ti jösztök ott, a ködben? Hogy értsem? Nyilván álmodom - vagy éppen Rátok került a sor? Irtózatos. Tehát még azt is végig kell csodálnom, Mint öldösik le jó barátaim. A testi kín után a lelki máglya! Találékonyak voltatok, urak! Mi az? Mi az, Ivánka? Mit csinálsz? Barátaim, hiszen ti (nem igaz!) Hiszen ti megsült húsomból haraptok! Ez nem igaz! Ezt álmodom csupán. Ki tudja, tán mégiscsak elborult Eszméletem, s most látomás gyötör, Rossz látomás, lidércnyomásos álom, Hogy kikkel együtt küzdöttem, akikkel Együtt buktam, kikért most szenvedek: Elevenen felfalnak és megesznek. Ki hallott, Isten, még ilyen magányt? Mondd, Uramisten, hogy bírjam ki némán? Ez túl sok! Ettől üvöltözni kell. De nem szabad. Vigyázz, Gyuró, ne sírj. Ki tudja, tán ez volt a büntetésük, Ki tudja, tán kegyelmet nyernek érte, Ki tudja, tán így megmaradnak és Tovább küzdhetnek. Másként nem lehet. S végül - hiszen nekem már úgyse fáj! Barátaim, vegyétek és egyétek, 499 �palócföld 92/5 Ez az én testem, mely tiértetek Töretett meg. És jusson eszetekbe A húsom íze, s gyengeségetek, Valahányszor egy olyan embert láttok, Ki aljassággal menti életét. No, lám, valóban enyhül már a kín. No, lám, hiszen kibírtam. Gyengülök. Imitt-amott még szántogat a villám, De hát ez szinte semmiség. Vajon Látok még? Nem. Immár semmit se látok. Hallok? Valamit mintha hallanék. Mintha csengettyű szólana. Igen: Csengettyű szól az otthoni hegyek közt. Ősszel szállásra hajtották a nyájat, Annak volt ilyen lágy csengettyűje. S hullott a lomb, vagy már szitált a hó: Annak volt ilyen csendes zizzenése. Csengettyű szól, fehér havak zizegnek, S ugatnak holmi távoli kutyák. Vagy ágyú szól? Vagy kardok csengenek? Új tábor zsong a távoli jövőben? Felkelt ismét a nép? Árad megint? Ismét, megint és mindörökre árad A latrok ellen - Dózsa György nevével? Ó, képzelődöm. Ez tehát a vég. Én Istenem, hát ennyi volt az élet. Elindult, súlyos tettek közt, kanyargott, S most körbejárt. És Íme, már egész 500 �palócföld 92/5 Tarján Tamás Szemmagasságban VIL S z e m lé m m e g ír á sa és m e g je le n é s e k ö z ö tt - m in t m ár töb b ször e lm o n d ta m , s a z o l­ v a só szá m á ra a m ú g y se m t i t o k - e lé g n a g y az id ő b e li k ü lö n b sé g . E zért is „ sz o k ta m rá ” arra, h o g y n é m ik é p p n a p ló sz e r ű e n b e sz á m o lja k a rról is: m itő l je le s /h a j e le s / a z a p il­ la n a t, a m ik o r n e k iü lö k , „ fo g y a s z ta n i” a sz e m m a g a ssá g -p o lc k ö te te it. N os, jú liu s 2 8 .-a v a n , és az e g é sz v ilá g n em a k ö n y v e k e t, de sp o r tú jsá g o k a t fo r g a t. T art a z o lim ­ p ia. N e k e m is itt so r a k o z n a k a k e z e m ü g y éb en a - n em csa k m a g y a r - ö tk a r ik á s k a la u ­ z o k . E g ész c ik k e m k it e ln e b e lő lü k is. S z ív e se n b e sz é ln é k a rró l, m itő l é lv e z e te s e k e k i­ a d v á n y o k , m ily e n h e ly e t f o g la ln a k e l a le x ik á lis m ű v e k k ö z ö tt, és m if é le a la p h ib á k té r n e k v is sz a -v issz a b e n n ü k sa jn o s /n e m csupán a h a za ia k b a n , a m e ly e k n e k é r té k é t jo b b a n b e f o ly á s o lj a a n y o m d a i s ie tsé g , é s á lta lá n o sa n rossz a k o r r e k tú r a -s z ín v o n a ­ lu k /. D e n e ra b o lja m a h e ly e t m ás k ö n y v e k tő l. E g y elő re E g erszeg i K r isz tin a és D a rn y i T a m á s a r a n y é r m é n e k ö r v e n d v e , az e g é sz m ag y a r o lim p ia i csap at v á r h a tó sz e r e p lé sé ­ b en e r ő s r a p sz o d ik u ssá g o t s e jtv e k e zd em is az á tte k in té st - e g y „ l e x ik o n f é lé v e l” : sz ín h á z i é v k ö n y v v e l. / Tükröt tartani a tükör­ nek/ Magyarországon is év­ százados múltra tekint visz­ sza a szép hagyomány: az ál­ landó színtársulatok, s ki­ váltképp persze a kőszínhá­ zak időről időre, lehetőleg esztendőnkénti rend­ szerességgel tevékenységü­ ket adatszerűen összefogla­ ló, reprezentáló füzeteket, zsebkönyveket, albumokat jelentetnek meg önmaguk­ ról, a nagyérdemű közönség elfogulatlan, vagy kevésbé elfogulatlan tájékoz­ tatására, s a társulati szel­ lem, a büszke közösségtu­ dat, a sikerérzet erősbítésé­ re. Ez a hagyomány 1945 után nálunk elsorvadt, illet­ ve csak alkalmi kiadványok­ ban élt s él tovább. Nem pusztán színikriti­ kusi szívem fáj e teátrumi segédletekért. Ugyanígy el­ keserít, hogy közintézmé­ nyeink egy része föladta, vagy alig győzi a be- és meg­ mutatkozásnak ezt a szép, s az utókor számára különö­ sen fontos, hasznos formá­ ját. Múzeumi annalesek sokszorosan összevont, és még így is megkésett számai, egyetemi krónikák ki-kima­ radozása ugyanilyen veszte­ ség. A kisközösségi szerve­ ződés, önérzet köztudottan csorbát szenvedett a közel­ múlt évtizedekben - ám a "nagy közösségi" sem állt sokkal jobban. A fentiek magyarázzák, hogy ezúttal elsőként egy periferikusnak tetsző, szűk körben hozzáférhető (saját árát föl sem tüntető) kötet­ tel kezdem. Bár a KÉT ÉVAD KÖNYVE aligha le­ het közömbös éppen a salgó­ tarjáni, általában az észak­ magyarországi szellemi em­ ber számára - hiszen a régió egyik színháza, a Miskolci Nemzeti Színház vállalko­ zott (kiadóként és a mű "Tárgyaként" is) a megnyi­ latkozásra. 1989/90-es és 1990/91 -es szezonjának 501 �palócföld 92/5 krónikáját nyújtja át. A vi­ lágnak tükröt tartó színház a dokumentáció és a sajtó tükrében tekint vissza egy már lezárult, de fontos, vi­ haros - eredményeket is pro­ dukáló - rövid időszakára. Mindez már színháztörté­ net: az a teátrum, amely a Kolozsvár utáni első magyar kőszínház volt, ma már más direkció és más művészeti vezetés irányításával műkö­ dik, mint a vizsgált perió­ dusban. A miskolci "színházi em­ lény" két lokálpatrióta, KÖRTVÉLYESI ERZSÉ­ BET és ZIMONYI ZOL­ TÁN szerkesztésében látott napvilágot, az újságíróból lett akkori igazgató, Gyar­ mati Béla hathatós ösztön­ zésével. Személyükben - lé­ vén az előbbi szervezőtitkár, az utóbbi irodalomtörténész - más-más módon van jelen az adatokra való érzékeny­ ség, az organizációs készség, a ténytisztelet. A kiemelke­ dően gazdag és sokoldalú szempontok szerint hozzá­ férhetővé és kezelhetővé tett dokumentáló rész bizonyára Körtvélyesit, a szemelvény­ válogatás és a leglényege­ sebbekre szorítkozó össze­ kötő szöveg elsősorban Zi­ monyit dicséri (akinek vá­ lasztékos stílusát, aggályo­ san akkurátus, racionálisan tiszta fogalmazásmódját kü­ lön is fölismerni véljük). Társulat, stúdiósok, igazga­ tótanács, művészeti tanács, nyugdíjba vonultak, jubi­ 502 lánsok, eltávozottak, díja­ zottak - a fényképekkel kí­ sért, névsorokban őrzött személyi rész nyitja a példa­ szerűen fölépített kiad­ ványt. A Két évad eseményei fejezet a legterjedelmesebb: itt órára, percre pontosan követik egymást a két sze­ zon napi történései, s ide ékelődnek a helyi és az or­ szágos sajtóból vett kritikák, interjúk, híradások jellegze­ tes részletei. A Bemutatók, felújítások listájával újabb, olvasmányként sem érdek­ telen, sok azonnali tanulsá­ got kínáló adattári rész kö­ vetkezik, amelyet a statiszti­ ka zár. (A rögtöni következ­ tetések egyike: bár Gödöllő vagy Budapest is vendégül láthatta valamelyik produk­ ciót, Salgótarján és Balassa­ gyarmat semelyiket sem hívta - vagy egyéb okból egyik sem jutott el oda. Pe­ dig legalábbis az érdekes kamaraelőadások közül nem egy sikert arathatott volna bemutatkozásával.) Filológiai pedantériája, jó szerkezete a hasonló manapság ritka - művek fö­ lébe emeli a Két évad köny­ vét, melynek óhajtott és be is teljesített legfőbb erénye a tárgyilagosság. Tapintato­ san, de hűségesen, lényegé­ ben érzelmek nélkül elevení­ tik föl a vizsgált időszak leg­ zaklatottabb, országos vissz­ hangot kiváltott eseményso­ rát, a Galgóczy Judit főren­ dező elleni "dilettáns szí­ nészpuccot" is (a kifejezés nem a szerkesztőktől való). A miskolci színház sikerei­ nek és bukásainak mérlege­ lésére másutt sem igen vál­ lalkoznak, legföljebb a kü­ lönböző forrásokból leszűrt egyszerű ténymegállapítás formájában. Azt viszont a sorok közt is éreztetni tud­ ják, hogy bennük ez az épü­ let él "színházi ősképként’: mint az Utószó mondja, egy­ kor "az Avas alján léptek be először, valószínűleg temp­ lomi arccal Thália otthoná­ ba". Ez a rejtetten élő szere­ tet a vállalkozás egyik hajtóés hatóereje. Mit hiányolhatunk? Né­ mi közvetlenséget, a színház belső, kevésbé dokumentál­ ható, de hitelesen tetten­ érhető mindennapi élete iránti engedékenységet, il­ letve figyelmet. Amikor ti­ zenkét évvel ezelőtt a szol­ nokiak rukkoltak ki Egy évad hordalékai című (eleve "léhább" című) önelemzé­ sükkel, hasonló módszerek­ kel dolgoztak, ám a Sziglige­ ti Színház 1978/79-es éva­ dáról szólva Balogh Elemér szerkesztő azt is megenged­ te magának, hogy a próba­ táblára kifüggesztett "tace­ paók" egyikét-másikát is új­ raközölje, tudassa a színész­ lakások elosztását (érzékel­ tetve a társulati rangsort: ki­ nek mi jut), nem rejtette vé­ ka alá egy - épp salgótarjáni - vendégjáték botrányának következményeit, a KISZtitkár a sportlehetőségekért hadakozott, és így tovább. �palócföld 92/5 Gyanítom, Zimonyi Zoltán idegenkedik az ilyesfajta "fölhígítástól" (noha az em­ lítettek mindegyike adatol­ ható volt!). Ha - legalább jel­ zésesen - ezt a megoldást, ki­ tekintést sem vetik el, még hívebb tükröt, mozgalma­ sabb képet kaptunk volna a miskolci Nemzeti Színház 1989/90-es és 1990/91-es évadáról. /Bolond Pierrot nem bolond / ...sőt a BOLOND PIERROT MOZIBA MEGY című - a francia filmtörténet utolsó félszáza­ dát tárgyaló - monográfiát nem is BIKÁCSY GER­ GELY, hanem Glauziusz Tamás írta. Persze ez a szép /szép/írói álnév Bikácsyt fe­ di. A célzás annak szól, hogy nem a filmtudós veselkedett neki a celluloid kásánál is ízetlenebb hegyének, hanem az írói kéz és ész, azazhát az írói szem válogatott öt évti­ zed mozivásznáról. Ami annyit tesz, hogy míg a jóra­ való filmtörténésznek illik mindent végignéznie, és majdnem mindenről beszá­ molnia (ebből bizonyosod­ nánk meg: tényleg jóravaló, nem lustálkodott, az innenonnan fölmarkolt ösztöndí­ jakat legalább részben kuta­ tásokra, és nem párizsi csa­ tangolásokra fordította) addig Bikácsy az összes francia filmnél valamivel többet tekintett meg feszti­ válpalotákban és kispiszko­ sokban, majd csupán arról írt érdemben, amiről úri kedve jónak tartotta. Új filmkönyvünk tehát semmi esetre sem nevezhető hiány­ talan álfogásnak, a bibliog­ ráfia néhol foghíjas is - de az bizonyos, hogy Bolond Pier­ rot moziba ment. Ez a bolond-bohóc (már amennyire az) tudvalevően Jean-Luc Godard 1965-ös filmjének köszönheti létét és elhíresülését. Az új hul­ lám Bikácsy szívügye, érték­ képzeteinek origója, életfor­ máló emléke. Ám mielőtt a filmekről és filmhősökről, a sokféleképp horgadó ki­ sebb-nagyobb hullámokról meg bolond, bolondabb, még bolondabb és nem bolond Pierrot-król elmélkedne, mindig magáról a filmről, még pontosabban magáról a moziról fejti ki vagy sejteti véleményét. Mozifölfogása tartalmazza a Mándy Ivánféle mozgókép-mitológiát, érzékeny a sötétben össze­ ült-összeállt vadidegen em­ berek neszező "összelélegzé­ sére" (Nádas Péternek a színházra alkalmazott gyö­ nyörű szava részben a film­ színházra is érvényes), tud­ ja, hogy a mozi személyisé­ galakító - pszichológiailag is vizsgálható - művészeti je­ lenség; vetítésszentély, pro­ fán templom. Legalábbis az volt a televízió és a videó előtti időkben; az ő idejében. Másfelől tudja azt is, hogy ülhetett ő dobogó szív­ vel, iskolakerülőként, sze­ relmesként, magányosként, delegáció tagjaként vagy bármilyen minőségben, fia­ talon és javakorabeliként a moziban: a filmtörténetet nem fölbuzgott vérébe már­ tott tollal, . csepegő érzel­ mekkel kell papírra vetni. E kettős tudásból, egyben ket­ tős stílusérzékenységből született a Bolond Pierrot moziba megy címet viselő szakszerűtlenül szakszerű szakkönyv, melynek jelen idejűen folyamatos címe még arra is utal, hogy lehet akármilyen a francia film, a világfilm, Bolond Pierrot a film bolondja, és ő megy, megy. Valószínűleg untatná a Palócföld olvasóit, ha a Je­ an Renoir öröksége című nyitófejezettől - többek kö­ zött - a Tati és Bresson munkásságát elemző esszén, Truffaut és Godard piedesz­ tálra emelésén (és megcsípkedésén), a századvég film­ jeinek analízisén át az elha­ rapott-nyitva hagyott befe­ jezésig minden szót, érték­ ítéletet igyekeznék mérlegre tenni. Nem is tudnék. Ellen­ tétben Bikácsyval, nem va­ gyok frankomán. Filmtörté­ nész, hivatásos filmkritikus sem - vagyis tisztességtelen lenne, ha átfogó bírálattal hozakodnék elő. Ám hogy ne csupán a "galuziuszi" - írói részről formáljak véle­ ményt, de a "bikácsy(i)" - tu­ dósi - részt is körvonalaz­ zam, azazhát a kettőt együtt, nézzük, mint mond szerzőnk a nálunk filmrendezőként alig ismert, általa viszont nagyra becsült Marguerite Duras-ról. Duras szerinte "a 503 �palócföld 92/5 modern filmművészet talán legnagyobb paradoxona, sőt képtelensége. Duras terem­ tette az antifilmet. (...) Egy időben - vagy még ma is? antiirodalomnak hívtuk Kafka, Joyce és Beckett mű­ veit. Ilyen értelemben antifilmek Duras alkotásai: nem minőségük, értékük hasonló ezeknek az íróknak az. élet­ művéhez, hanem a gesztus: a film elpusztításával a moz­ gókép új mutációja jött lét­ re, új filmműfaj. »Engem csak az irodalom befolyásol, a saját szövegeim. Egyetlen olyan filmrendezőt sem is­ merek, aki hatott volna rám. (...) Saját magam hatottam saját magamra« - mondja lenyűgöző szerénységgel, s a dologban az a felemelő, hogy majdnem igaz." A monumentális és sze­ rénytelen élettévedések, melyek majdnem igazak: ez a Glauziusz Tamás álnevű Bikácsy Gergely írói vadász­ területe (Glauziuszként eze­ ket a majdnemigazakat sa­ ját alakmásán szokta be­ cserkészni). Az "új mutá­ ció": ez a filmtörténész fő érdeklődési köre. Ez élteti. A remény, az akarat, hogy a film (is, de számára elsőren­ dűen a film) az önnemző művészeti ágak sorába tar­ tozik. Ha egy-egy hulláma partot ér, visszaverődve, vagy a következőnek helyet parancsolva a kifutásával is teremt. Optimista szemlélet. Nem mindig igazolható. Né­ 504 ha évtizednyi türelem kell ahhoz, hogy beteljesedjék. Bolond Pierrot-nak van ide­ je - mert bent a moziban az idő oly észrevétlen, oly sö­ tét, hogy szinte nem is telik. (Héttorony Könyvkiadó Budapest Film) /Legbelül a körön/ A Szépirodalmi Kiadó elindí­ totta Jókai Anna életműso­ rozatát, a gyűjteményes no­ velláskötettel. Szívesen szól­ nék róla, ha bizonyosra ve­ hetném, hogy a későbbiek­ ben is lesz. Szépirodalmi, s az képes lesz, és akarni is fogja folytatni ezt a rangos vállal­ kozást. Mostanában azon­ ban olyan hírek érkeznek, hogy ez a könyves műhely pillanatnyilag semmit sem gondoz... Meglehet, a saját kenyeremet-illetve a szem­ magasságban-polcomat... is féltem, amikor (kis kitérő­ ként) az ellentmondásos ki­ adói állapotokon elmélke­ dem. E rovatban alkalman­ ként akár tíz új, biztatóan induló könyvkiadót is bemu­ tathatnék (a Balassitól a Springer Hungariáig, mond­ juk), de tán egy olyat sem (kivéve a jó öreg Európát, amely Osztovits Leventével az élen sikeresen vitézke­ dik), mely folyamatosan és biztonsággal teljesítené ér­ demes terveit. Gyarapodnak a kiadóink - fogynak a köny­ veink. Rengeteg a könyv alatti termék (az, ún. kultúr­ szemét), és rengeteg a könyv fölötti termék (a könyv­ dísztárgy - az "emberi­ ségkrónika", az "ötnapa­ lattangolul", a "pszichiko­ misztiko", a "hasonmás, mely kissé eltérő", meg a többi). De miről is szeretnék be­ szélni? SZABÓ MAGDA életműsorozatának új da­ rabjáról, mely A FÉLISTE­ NEK SZOMORÚSÁGA cí­ met viseli, és esszéket - szín­ házi, irodalmi, iroda­ lomtörténeti és egyéb íráso­ kat - tartalmaz. A Szépiro­ dalmi ezt - még? - gondozta. Az írónő sajnos nem ítél­ te lényegesnek, hogy a gyűj ­ temény keletkezéstörténeti időrendjében dátumokkal eligazítson; a rokon témájú írásokat nem feltétlenül so­ rolta egymás szomszédságá­ ba; metaforikus szép címeit pontosító alcímekkel vagy föloldotta, vagy nem. Persze egy kis jártassággal minden­ ki megtalálja olvasnivalói­ nak sorrendjét, vagy azt, amire éppen kiváncsi han­ gulata, tanulmányai vagy egyéb okán. Magam például - e szem­ le méltó befejezése érdeké­ ben - a színházi esszékre igyekeztem legfőképp ráta­ lálni, hogy kialakulhasson a Szemmagasságban színházfilm-színház hármasa. A Köszöntés Tháli ának-feje­ zet nem hagyott pillanatnyi kétséget sem, hová célszerű lapozni (de más ciklusok­ ban, főleg a műhelymunka önvallomásait sorjáztató utolsóban is szét kellett néz­ �palócföld 92/5 ni). Szabó Magdáról, a peda­ gógiai éthosztól fűtött, nagy tanári talentumú íróról már sokan értekeztek. Stílusának fölényes okosságát, finom választékosságát is meg­ érezte minden olvasója. Azt ugyancsak, hogy a tanul­ mány- és esszéíró Szabó Magda mintha egy mélybar­ na bútorokkal meghitten be­ rendezett, de zöld növé­ nyektől életteli és nyitott ablakú szobában ülve, test­ közelből mondaná-magya­ rázná el nekünk, mit is gon­ dol pátriájáról, Debrecen­ ről, a cívis város és az egész magyarság irodalmi tradí­ cióiról, magyarságról és eu­ rópaiságról, egy-egy műal­ kotás vérköréről. A színház­ i látcsövet forgató írónőről azonban kevesebb szó esett. Nem a drámaíróról tehát, hanem arról, aki mások drá­ máiról ír, és drámák bemu­ tatóiról. Itt most közvetlenül egy­ más mellett idéz föl egy em­ lékezetes betlehemes játé­ kot, "Tractus stellae"-t és "a hígulás tragikomédiáját", sőt tragikomédiáit: a gics­ cset; tallózik a millennium műsoraiban, és többször is hazaröppen a gondolata szü­ lővárosába, hogy első szín­ házi élményén, vagy a város híresebb és elfeledett szín­ házi emberein merengjen (meg persze a "régimódi tör­ téneteken", családja festmé­ nyalakjain, akikből, átlé­ nyegülve, színi hősök is let­ tek, így folytatva egykori va­ lóságos dráma-létüket). Nem is gyanítottuk, hogy hosszú esztendők folyamán az életműnek ez a rétege is ily jelentékenyen gyarapí­ totta önmagát, az esszékbe fogott tárgyak esetlegessége ellenére is szervesen kiala­ kított, egynemű ízlésű szín­ házi-dramaturgiai gondol­ kodást fogva abba a "körbe", amelyet Szabó Magda már a Kívül a körön esszéinek, ta­ nulmányainak összegyűjté­ sekor is jelképes értelemmel tett címmé. (Ismételjük: nem a saját színművek ab­ roncsoló eszméiről, hanem a világdráma pásztázásáról van szó.) Ragadjunk ki csak egyetlen írást: Tell redivi­ vus a bécsi Burgtheaterben. Már az indítása is frappáns: kissé eltúlzott - látszólag tel­ jességgel irónia nélküli - ve­ hemenciával ostorozza a né­ pi demokráciák Goethe (az "individualista, egzisztenci­ alista" Goethe) helyett lehe­ tőleg mindig csak Schillert, tőle viszont majdnem min­ dig a "szobatiszta" Tellt ját­ szó - játszató színházi gya­ korlatát. Az ürügy: Claus Peymann "lélegzetelállító" Tell -rendezése. Álljunk meg egy pilla­ natra. Ki ez a Claus Pey­ mann? Híres ember termé­ szetesen. Mostanában ná­ lunk is írtak róla nemegy­ szer. Jan Kott emlékezett meg róla fanyar, döfködő mélabúval. Kompolthy Zsig­ mond - alias Bán Zoltán András, Thomas Bernhard magyarországi helytartója - foglalta őt glóriás jelenetek­ be; például amint új nadrá­ got vásárol, de egyelőre a ré­ gitől sem akar megválni. In­ terjúrészleteket ordított el a jó fülű Szántó Judit fordí­ tásában - a hazai színházba­ rátokig. Merő szeretetből káromkodott egy sort, úgy általában a színházról, és konkrétan az osztrák fővá­ ros monarchikus tompultsá­ gú bérleteseinek botfüléről, üvegszeméről. Egy rendezé­ sével pár éve eljutott hoz­ zánk is. A Hermann csatája a monumentális színpadi eklektika bűvös csodája volt. Hét óra tízkor vettük az első levegőt, fél tizenegykor a másodikat. Lila arccal, ki­ pirult lélekkel, holtfáradtan. Burgtheater-beli A viharrendezése máig európai be­ szédtéma, úgy is mint a ren­ dezőre jellemző szó. (Egyéb­ ként Peymann a premier után eltorzult hangon üvölt­ ve adta az újságírók tudtára, hogy ezen az estén a mögöt­ te ülő Kurt Waldheim - ak­ kor még aktív köztársasági elnök - belecsókolt az ő nyakába, és ezt kikéri magá­ nak!) Szóval Peymann min­ den, csak olyan fickó nem, aki művészideálja lehetne a választékos, toleráns, bölcs, mosolyogva gondolkodó Szabó Magdának. Mégis, A félistenek szomorúsága leg­ fölemelőbb, legboldogítóbb mozzanata, legjellegzete­ sebb eleme az az értés, emó­ ció, amellyel a színpadkép­ től a színészválasztáson át a 505 �palócföld 92/5 legkisebb gesztusokig érti és láttatja az írónő a rendező törekvéseit. (Eléggé szokat­ lan is, mennyire hemzseg­ nek ebben az írásban az el­ ragadtatás jelzői.) "Óriási rendezői pillanatoknak" le­ het a részese az is, aki nem látta az előadást. Még a "népszínész Josef Bierbich­ lert" is el tudjuk képzelni, amint a maga eltérő egyni­ O rd asi K á r o ly : A k t ( o la j ) 506 ségével "betéved" a svájcimagyar "kártyahős" nagy (nagy?) történelmi figurák színpadára. Más tanulmányokat nem ez a verőfényes, tomboló, minden ízében termékeny nyári látás, inkább a szüre telő bölcsesség, a fürtök hig­ gadtabb gyűjtögetése jelle­ mez. Gazdag, eredményes módszer mindkettő. Szabó Magda egyébként - legyen "nyári", legyen "szüretelő" nem perlő típus, hanem visszaperlő. Nem azt szereti megírni, alkotóról és alko­ tásról, hogy az milyen. In­ kább azt: milyen nem. Le­ hántja a tévedéseket, elleb­ benti a fátylakat. Tudja a re­ divivus és a "vivus" óriási különbségét. �palócföld 92/5 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában Szabad Györgynek Ablakára csillag dermed Lehullt már Világoson. Müezzin-hang szól az estben Párkányon egér oson. Tények és legyint az űzött Lépcsőn áll, indulna fel Háza, kertje idegenben S madara sem énekel Tény - valóság közt maradni nem más, mint történelem... Hogy beszéljen bölcsek módján, ki vesztett az életen? Mégis, aki átvészelni nem tudja az éjszakát, jogok sáncán rántva kardot oltja ki az észt magát. 507 �palócföld 92/5 Indul, megáll zsivajt hallva, Gyermek-zajt a ház körül Soha! - szól magánya mélyén Felhős szeme földerül. (Isztambul, 92. V. 29.) Szabó N oém i: LEB EK E ( bronz, k ő ) 508 �palócföld 92/5 Huszár Sándor NAPLÓLAPOK V. M in d e n t e g y lapra avagy m in t a k i h a lk a n b ele lé p e tt Szeged, 1 9 9 2 . jú liu s 13. h é tfő Az alábbi sorokat egy helyi lap aláíratlan - tehát szerkesztőségi véleményt közlő kommentárjából másoltam ki. "Jalta - amit a mi javunkra sose tartottak be, mert a fifti-fifti nyugati és keleti befo­ lyás helyett nálunk hosszú ideig száz százalékos szovjetizálás folyt - nemcsak a testvérországok közé emelt falat, hanem a nemzetek közé is. Az erdélyi magyaroknak felülről választott vezetői szájával 1968-ban például meg kellett tagadniuk a magyaror­ szági magyar kultúrát. Először Ceausescu gyűlésein, aztán nyilvánosan meg is tették ezt. Kimondva, hogy Erdély magyar kultúrá­ ja önellátó, nincs szükségük az ’anyaországra’." Enciklopédiába illő szavak! Tökéletesen fejezik ki azt a felületességet és fennsőbbsé­ get, amely bizonyos fajta "hazafiasságot" lám, máig jellemez Magyarországon. Nos az 1968-ban a magyar kultúrát meg­ tagadók között én is ott voltam, felléptem tehát a nemzeti érdekeinket védelmező igaz magyarok ellen. Lám, nem teszek semmit idézőjelbe, hisz e tudattartalmak azóta is változatlanok. Én csak annyit akarok az ügy­ höz hozzátenni, hogy íme a tények sem változtak. Idézek Sorsom emlékezete című, Bukarestben, 1982-ben mejelent könyvem Örkényék című fejezetéből. "A magyarországi kritikusok egy csoport­ ja - már nem tudom milyen apropóra, azt hiszem, csak belső hiányérzetnek engedve kihirdette a nemzetiségi irodalmak kettős kötődéséről, az író kettős felelősségéről szó­ ló elméletét, amelynek a lényege az volt, hogy gondjainkért mindkét ország felelős­ séggel tartozik. Nos ez az épp tomboló csehszlovákiai események feszültségén f e l ­ erősödve erős politikai hangsúlyt kapott. Ezért vállaltam Balogh Edgár, Domokos Géza, és mások mellett én is, hogy írói, em­ beri hitelünkkel e kritikusi buzgalmat lehűtsük. A kérdés így vetődött fel: a nemze­ ti kérdés bizonyos problémás esetei kapcsán mindig kijelentjük, hogy az ország védelmé­ ben lépünk fel. Nos, itt van egy olyan ügy, amely irritál, és amelyben épp az említett morális egység bomolhat meg. Teljesítenünk kell most is állampolgári kötelességünket, nemcsak amikor nemzetiségi sérelmet lá­ tunk. A kérdésfelvetés logikája elől nem lehetett kitérnie annak, aki valóban tenni akar, amit tud s lehet, a jövőben is nemzeti­ sége érdekében. Ezért a filozofálókat magunkban kárhoztatva vállaltuk a társada­ lmi megbízatást." Hogy a feladattal bennünket megbízó úgymond társadalom mögött milyen hatalmi szerv és mekkora veszély húzódik meg, azt most hagyjuk. Tépik elegen az ingüket, nincs rám ez ügyben szükség. Maradjunk a közölt idézettel, mert ez valahol az önmagammal való kiegyezés szövege is. Külöben ezügyben a koronatanú vallomá­ sával ér fel kortársam, Beke György 1988-ban lejegyzett s a Tiszatájban közzé­ tett naplórészlete. "Fordított történelem kezdődött el a negyvenes évek közepétől a nemzet és a ’nemzetiség’ kapcsolatában. A gyermek vet­ 509 �palócföld 92/5 te át a szülő szerepét (...) Erdélyben nagyobb becsben tartottuk - nyilván titokban - a nem­ zeti hagyományokat, mint a cinizmus füstös tüzétől kiégett anyaországban. Nagyon so­ kan magunkban építettük fel a saját jövőnkre formált, teremtett magyar hazát, nemzetet, történelmet és jövőt. Érzelmeink befelé fordultak, a külvilág számára észre­ vétlenekké váltak, de annál mélyebbre eresztették gyökereiket a családokba, a fal­ vakba és városokba, negyedekbe, vallási, kultúrális kisközösségekbe. Bukarest és Bu­ dapest egyazon szovjet hűségben nyugodhatott meg a csalóka csöndben. Ép­ pen ezért volt olyan váratlan a tűz fellobbanása, az első szikrától, 1968-ban, az írószövetség kritikai szakosztályának vitája után. Pedig ha a magyar kommunisták nem vetik el már kezdettől a nemzeti egységet és az érte viselt felelősségüket, hanem beleil­ lesztik az országok közötti kapcsolatrendszerbe, akkor a kettős kötő­ dés, kettős felelősség vitája nem váltott volna ki olyan nagy riadalmat Bukarestben. A román párt urai beleszoktak volna a né­ pek, nemzetek természetes jogaiba. Így azonban az eddigi budapesti hivatalos állás­ ponthoz mérve bélyegezhették nacionalizmusnak azt, ami mindegyik nem­ zeti irodalom elvitathatatlan joga, lényege." Annyit fűznék a fentiekhez hozzá, hogy a szövetséges - és a valóság tényeinek - felvo­ nultatásával én nem támadni akarok, ellenkezőleg: védekezem. Ha valamiben, hát ebben érzem hibásnak a fent névtelenül ci­ tált, de amúgy elég népszerű sajtóvéleményt. Hiszen az erdélyi értelmiségiek - vagy mond­ jam úgy - cselekvésre ítéltek sajátos helyzete nem mai probléma. Az alábbi sorok Tamási Árontól valók. Mellesleg ez is az Örkényék című fejezet egy részlete. "Mindebből nyilvánvaló, hogy a kolozsvá­ ri Hitel a világgal való kapcsolatait szinte kizárólag a magyarországi fiatal szel­ lemi áramlatokkal tartott kapcsolatával helyettesíti - írja 1936-ban egy olyan írás­ ban, amely a Vásárhelyi Találkozó genézise. Kifejti: - erdélyi öntudatomat nem elégíti ez ki. Én ugyanis megfordítva látom a szerepet: 510 a Hitel tanuljon Szegfűtől és minden érde­ mes embertől a világon, de sose maradjon máshol lévő szellemi mozgalmak függvénye, hanem ellenkezőleg, ő legyen az a gócpont, amely egy erdélyi szellemben kialakított ideológiát sugároz széjjel magyarokhoz és környező népekhez." Persze azóta sok minden változott mondhatja akárki. Amire én megkérdezem: vajon a tények figyelmen kívül hagyásának magyarországi gyakorlata is? Az alábbi 1992 májusában Nagyszalontá­ ról érkezett levél e kiragadott részletével én továbbra sem akarok vádaskodni csak meg­ gondolkoztatni. Abban sem vagyok biztos, hogy barátomnak - kinek nevét nincs felha­ talmazásom közölnöm - mindenben igaza van. Egyben azonban feltétlenül: úgy érzi, hogy magyarországi testvérei sok mindenre fig y e ln e k reá a legkevésbé. "(...) És végül, ami bosszant. Nálatok: az éretlen, felelőtlen, karrierista emberek és fiatalok magatartása. Az elvtelen viták, me­ lyekkel a Vatra prédájává teszi a magyar vezetést. Látjátok dák testvérek, milyen mocskosok a magyarok! - írják a lapjaikban. Felháborító ez a nemzetrontó, önző maga­ tartás. Egyes ottani pártok csápjai idáig is elérnek. Jönnek a nagy blöffel: platformosí­ tás! ’Átkos magyar egység - mondják - amit a kommunisták hirdetnek az RMDSZ kereté­ ben.’ ’Legyen szabad tíz pártra szakadnunk!!!’ Ház ők nem látják mi történik Szlovákiában? A magyarországi liberálisok talán Cimpeanu Nemzeti Liberális Pártjára szavaznak? A Kisgazdák pedig Ratiura? Nem folytatom(...) Az ’elvtelen magyar egységnek’ köszönhetően avathattunk nem­ régen Arany János szobrot Nagyszalontán, helyeztünk el három emléktáblát (Sinka, Zi­ lahy, Kulin). És álljuk a sarat: Szalontán magyar a polgármester és a 21 tanácstag kö­ zül 13 magyar!" Mindezt azért jegyzem fel, mert Napló­ mat sajtó alá rendezve ismét olyan időszakhoz értem, amelyet a cselekvéskény­ szer jellemez. Tehát a kompromisszumok kényszere is. Ugyanis a társadalmi cselekvés - hogy egy ma népszerű cselekvési formával hasonlítsam össze - olyan, mint az invesztí­ �palócföld 92/5 ció. Az ember eleinte rákölti minden - a mi esetünkben főleg erkölcsi - vagyonát abban a reményben, hogy a vállalkozás - valamikor, lehet, csak sokkal később - eredményt is hoz. K o lo z s v á r , 1 9 7 0 . ja n u á r 1 2 . c sü tö r tö k Múlt hét csütörtökén Temesváron jár­ tam. Jó komámnak Cseresnyés Gyulának volt bemutatója: Németh László Villám­ fénynél című darabját rendezte szép sikerrel. Az egyik szünetben az előcsarnok­ ban beszélgettem Mag Péterrel, aki nemcsak régi kollegám, de jelenleg a magyar társulat irodalmi titkára. És ahogy ott füstö­ lünk és füstölgünk, félrevonja Pétert egy mint utóbb kiderült - színházi feleség és - jól hallom - ezt kérdi: Péter ki az. a Huszár, mert itt mindenki utána érdeklődik. Péter rámnézett és harsányan felnevetett. Én el se mosolyodtam. Nem a híres Huszárt keresték, hanem - azt kell mondjam - a hír­ hedtet. Igen ebbe az önkéntelen reagálásba szinte azt mondhatnám belebetegedtem. És haza­ jövet napok óta naplóm köteteit lapozom. Keresek valamit. Pontosan magam sem tu­ dom mit. Fülöp G. Dénes barátommal volt egy ilyen alapélményem. Együtt indultunk az írói pályán, ő azonban a kulákosításnál min­ denhonnan kikerül: a Bolyai Egyetemről, az irodalmi lapok hasábjairól. Apja kívánságá­ ra teológus lesz, majd ötvenhat után letartóztatják. Ha jól emlékszem hatvanhá­ romban szabadul. Egy kis székely faluban lesz pap. Írok neki. Nem válaszol. Felülök az igazgatói kocsira és kiszaladok hozzá. Sí­ runk, de keveset vallunk. Végül kivisz a mezőre. Mondani akar valamit, de a paróki­ án nem meri. - Sándor - fordult velem szembe, ahogy a faluból kiérünk -, be kell ne­ ked vallanom valamit: én a börtön után már nem vagyok ugyanaz az ember, aki voltam... Valami ilyesmit várok. Ilyen felismerést. Ilyen (ön)vallomást. Annyira hihetőt, mint amilyen az övé volt. És olyan váratlant, mint az övét követő enyém: én sem vagyok ugyan­ az... De minek alapján várok, keresek effélét? 1 9 7 0 . ja n u á r 1 3 . ked d A tavalyi napló február 11-i bejegyzései mellett egy cikk kézírásos első fogalmazvá­ nyára bukkanok. Címe nincs, de a cím helyén ez áll: cikk lett volna, de Marosi Pé­ ter, akinek megmutattam, azt mondja, hogy a szöveg csak a középnemzedék lelkiállapo­ tát jellemzi. Így aztán be se fejeztem. "Sajátos lelkület jellemzi mai irodalmi életünket, amelyet minősíteni nem akarok, de amely sok tekintetben ellentéte annak, amit én - alighanem javíthatatlan romanti­ kus lélek - közösségi szellemnek tartok, s amit mi valamikori külvárosi rongylabdát kergető futballisták csapatszellemnek ne­ veztünk. És már gyerekfejjel a győzelem elengedhetetlen felételének is éreztük. És ha futballhasonlattal kezdtem hadd, folytatom azzal tovább: ma mintha egyetlen dolog ér­ dekelne mindenkit, hogy ő rúgja a gólt. Holott irodalmi példák sokasága bizonyítja ennek a grundon szerzett felismerésnek az igazát, hogy egyetlen Pelé nem csinál csapa­ tot. Tehát valóban hiányzik a csapatszellem a mai irodalomban? Nemcsak az hiányzik, ha­ nem egyenesen az ellenkezője jellemzi a tevékenységünket: az atomizálódás, a bur­ kolt és csak alkalomra váró gyűlölködés, elviekbe rejtett rivalizálás, stb. Persze itt konkretizálni kellene a jelenséget. Nem te­ szem. És nem azért, mert nem volna a kezemügyében elég példa. Nem akarom. Tudva tudom ugyanis, hogy az okozatokra mutatnék rá csupán. Ugyanis az okokat nem ismerem..." A "hírhedt" szó a torkomon akadt. Hiszen nem vagyok én bűnöző! Biztos? Vizsgáljuk meg egyetlen vonatkozásban a működésemet: a színházhoz való viszonyom vonatkozásában. Mikor 1964-ben lemond­ tam az igazgatásról, a gyűlésen felállt Koós Zsófia és azt mondta: ünnep ez a nap, a szín­ ház felszabadulásának ünnepe, mert én terrorizáltam a társulatot. Visszamenve az Utunk szerkesztőségébe, 511 �palócföld 92/5 olyan mértékben lettem bukott ember, hogy egyik rovatvezető - a név itt nem fontos egyszerűen kitessékelt a szobából, ahol együtt dolgoztunk s ahol összeszólalkoztunk. Volt úgy, hogy egymásután öt írásomat vette ki a lapból a pártellenőrzés. Mert véd­ telen lévén a cenzor nem kockáztatott. Ellenkezőleg, rajtam bizonyította a párthű­ ségét. Az olvasók azonban figyeltek rám. Akkor írtam azokat a beszélgetéseket har­ mincnyolc kortársammal, amelyek 1969-ben A z író asztalánál címmel megje­ lentek, s amelyről Kovács Sándor Iván a Kortársban azt írta, hogy az erdélyi iroda­ lom első utikönyve. De a leginkább a színház jelzi, hogy vergő­ désemnek értelme volt. Pár évi igazgatás után utódom lemond és végrendeletében azt írja: a színház csak úgy menekülhet meg a válságos helyzetből, ha engemet visszahív­ nak. Domokos Géza - aki akkor a kulturális ügyek magyar miniszteri tanácsosa -, árulja ezt el nekem. Kénytelen megtenni. Meg kell tudakolnia: visszamegyek-e, ha hívnak. A visszamenetelre azonban nem kerül sor, mert a megyei pártbizottság nem ért egyet ezzel. Földes László, aki akkor már szilen­ ciumon van, csak egyetemi tanár, egy Vacaru nevű tanártársától - aki egyúttal me­ gyei vezető pártaktivista - baráti alapon megkérdezi, hogy ennek mi az oka. A válasz szó szerint ez volt: mert Huszár egy faragat­ lan fickó, aki nem tud viselkedni! Kell ezt tovább magyarázni? Talán egy szót cserélnék ki a Liviu Vacaru szövegében: nem tud bólogatni. Persze ez sem igaz. Bólogatok én bőven. De nem eleget! E z a viszonylagosság a hibám is meg az erényem is. És ezek a kvalitások olykor fel is cserélhetők. Mikor válaszolni kell a magyar kritikusoknak, akkor az én nem eleget bólo­ gató viszonylagos népszerűségem erény a hatalom számára. Akkor egy cikk ellenében cselekvési lehetőséget kínálnak fel, de a szer­ veződő magyar televíziózás főszerkesztője már nem lehetek - bár első helyen javasolnak -, mert ezzel olyan presztizst kapnék, amit nehéz lenne utóbb ellensúlyozni. Emlegetnek valamiféle Bukarestben szer­ 512 vezendő magyar hetilapot is, amelyhez nem találnak főszerkesztőt. Hatvankilenc őszén Balogh Edgár elkap és a rá jellemző lelkese­ déssel megölel: Sándor, most jövök Fazekas Jánostól. Megegyeztünk. Miben? Abban, hogy te leszel a főszerkesztő. Volt azonban hozzá egy kérdésem, ami Edgárt kissé meglepte: - Modd kedves bátyám, te most miről be­ szélsz? - Hogy, te nem tudsz semmiről? - kérdez­ te. 1 9 7 0 . feb ru á r 2 3 . h é t f ő Jó ideje nem írok naplójegyzeteket. Nyil­ ván túl sok kérdőjelet tettem fel magamnak az előbbiek során. Most csatolok egy levelet. Ez felelet. Írója Török Áron énlaki unitárius lelkész. Pár év­ vel ezelőtt én intéztem az énlaki templom restaurálásának ügyét Fazekas János mi­ niszterelnök helyettesünk segítségével. Ugyanis az énlaki templom mennyezeti ka­ zettáján található - ha jól tudom - az első székely rovásírásos emlékünk is. 1970. febr. 13. "Kedves Uram! Barátom! Illőnek tartom, de függetlenül ettől belső kényszert is érzek arra, hogy futó kincses vá­ rosi találkozásunk után pár sorral felkeresselek. A megszólítás első részén nem kell töp­ rengeni. Azokkal szemben szoktam használni szóban és írásban egyaránt, kiket lelkileg természetes közelségben érzek ma­ gamhoz. S ez nálam nem attól függ, hogy milyen múltja van időben a kapcsolatnak, is­ meretségnek, barátságnak. E helyen két dolgot szeretnék megköszön­ ni s ez sem véletlen. Az egyik az, hogy »magas« hivatalban is, éppen olyan emberien adtál kezet, mint - las­ san egy éve lesz - a Firtos kútnál. A másik az, hogy Komám előtt is érthető­ vé vált, miért akarok én feltétlenül találkozni H. Sándorral? Nem tudni, hogyan alakul az életünk, adódik-e lehetőség, támad-e szükség arra, hogy elinduló emberi kapcsolatunk gyakor­ �palócföld 92/5 latilag is értelmet és értéket nyerjen, többet az eddiginél, de én áldom Istenemet, hogy vannak, élnek emberek, akiken könnyű el­ igazodni, mert szolgálatuk, hivatásuk szükségszerűen természetes tiszta, emberi s ennélfogva: érték. Maradj jó egészségben szeretteiddel, al­ kotó kedvben és erőben hivatásod mezején s tavaszkezdet küszöbén meleget hozó Sándor a naptárban s mindenkori írásaidban. Barátsággal ölel, jókívánságokkal kö­ szönt: Áron" 1 9 7 0 . m á r c iu s 7. sz o m b a t Érdekes, az Utunkat minden oldalról tá­ madják. De nem csak a régi ellenfél a Korunk, vagy - ellenkező oldalról - a helyi pártlap, az Igazság, hanem - és talán elsősor­ ban - az új lapok. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, az új Brassói Lapok, a buka­ resti Ifjúmunkás. A Korunkban most úgymond irodalomcentrizmus ellenes vita dúl, amely nyíltan Utunk ellenes, de amely mögött - állítólag - nemzetiségi nemtudommicsoda rejlik. Próbáltam szóvátenni a dolgot a szerkesz­ tőségben, hogy jó volna ezekkel a kollégákkal kiegyezni. Üljünk le legalább be­ szélgetni velük. Marosi Péter mérgesen rámreccsent: te pont az ellenkezőjét mondod annak, amit Szőcs Pista követel, aki azt üvöl­ ti, hogy az első ilyen támadás megjelenésekor úgy kellett volna orrbaverni a Brassói Lapok Szikszaiját, hogy ne tudjon magához térni. Szabó Gyulával, jó kollegámmal is tár­ gyaltam ebben az ügyben. Ő sokkal realistább. Szerinte ennek az egész ügynek van egy nemzetiségpolitikai oldala. A Tükör, az Ifjúmunkás és a Korunk Fazekas János befolyása alatt áll. Persze ez is csak egy maszlag - mondja Gyula -, mert a székelyke­ dés pótcselekvés, de mi ezt sem csináljuk. És ezért rajtunk kéri számon a nemzetiség min­ den baját. Létay Lajosnak, aki nemcsak főszerkesztő, de párt- és állami mufti, annyi tekintélye sincsen ebben a társaságban, hogy egyáltalán meghallgassák. 1 9 7 0 . m árciu s 2 1 . szom b at Olvasom a lapokban Ceausescu egy szó­ noklatát, s érdekes adatra bukkanok. Azt mondja, hogy 1960 óta a hústermelés és fo­ gyasztás több mint négyszeresére nőtt. Átnézte volna Elena asszony háztartási könyveit? Bizonyára sokallotta a kiadáso­ kat, így jött rá, hogy mi a megnövekedett konyhai kiadás magyarázata: négyszer annyi húst esznek, mint 1960-ban. Jó dolguk van. Nálunk a hús ritka vendég. Á p r ilis 2 . csü törtök Hetek óta bosszant ez az iroda­ lomcentrizmus vita. Az ember a budira se mehet, ott is azt találja. (Ez szó szerint így van, mert a szerkesztőségben sok a nemes célra felhasznált nyomdai levonat). Most az­ tán elolvastam az eddig megjelent írásokat. Hát mit mondjak? Nem lettem sokkal oko­ sabb. Sok mindent tudok - keveset értek. Azt sem - például -, hogy ez az egész mire jó? Maradnak tehát a tények. Kitéptem az áprilisi Korunk egy lapját, Tóth Sándor cik­ kének első oldalát, ahol összefoglalja az eddigi dumát. Ennél többet az utódoknak sem ér az ügy. FÓRUM (rovatban): Művelődésünk a struktúra és a funkció összefüggésében Égető kérdéseinket tűzte napirendre Gáll Ernő "a dialógus jegyében" (Korunk 1969. 12.), a romániai magyarság szellemi művelt­ ségében észlelhető aránytalanságoknak, a szellemi munka megosztottsága következté­ ben egyre szűkebb körökben alkotók egymástól való elszigetelődésének, egyolda­ lú érdeklődésének, szakmai beszűkülésének aggasztó kérdéseit. Nyomában kibontakozott sajtónkban az "irodalomközpontúság" körüli vita. Ez a vita azonban, véleményem szerint, legalábbis ez ideig még - fontos rész-igazságok megfogal­ mazása ellenére - nem irányul a probléma lényegére. Nem volt szerencsés már az sem, hogy az első hozzászólók, Benkő Samu, Ve­ ress Zoltán, Kallós Miklós (Korunk, 1970. 1.), inkább csak tollhegyre tűzték a problé­ mát, de behatóbb boncolgatására nem 513 �palócföld 92/5 vállalkoztak. Már a szerkesztőség is elég fu­ karon szabta meg az első hozzászólások terjedelmét, s ez korlátozhatta, feszélyez­ hette a cikkírókat abban, hogy nézeteiket a kívánatos árnyaltsággal fejtsék ki. Bár­ mennyire fontos meggondolásokkal és adalékokkal vonultak is fel a további hozzá­ szólók, Páskándi Géza és Marosi Péter (Utunk, 1970. 9. és 11.) a tulajdonképpeni problémákat eddig még körvonalazni sem si­ került. Az eddigi vitának talán a legjellemzőbb vonása az, hogy miközben a hozzászólók mind az irodalomközpontúság kérdését tárgyalják, azt - a szövegekből kiol­ vashatóan - eltérően, egyénien, ötletszerűen értelmezik. Igazi eszmecsere azonban - és nem félreértésekből táplálkozó polémia csak akkor lehetséges, ha előbb tisztázzuk a fogalmakat, s azonos módon értelmezzük őket. Az első közlemények inkább azzal az ag­ gállyal járták körül az irodalomközpontúság kérdését, hogy ez egyoldalú táplálékra fogja a szellemi javak fogyasztóit, akiknek ezért hiányosak információik a termé­ szettudományok, a történelem, a szociológia, a filozófia köréből. El nem ha­ nyagolható, de mégiscsak másodlagos kérdés ez. Még azért is csínján bánnék vele, mert a vulgarizálás vágányaira vezetne, ha a problémát csak erre korlátoznók. A problé­ ma ilyenszerű felvetése ugyanis esetünkben tulajdonképpen azt firtatja, hogy a különbö­ ző társadalmi tudatformák hogyan hatnak közvetlenül a társadalmi létre, érvényesül­ nek-e itt bizonyos kívánatos arányok a különböző tudatformák (tudomány, művé­ szet, filozófia) között. Szimplifikáló szemléletről árulkodik ez a kérdésfelvetés, hiszen köztudott, hogy - egészségesen funk­ cionáló szellemi életben - például a filozófia főként nem közvetlenül, hanem más tudat­ formák (nagymértékben a szépirodalom) közvetítésével fejti ki tudatformáló hatását. Éppen ebből a meggondolásból a hang­ súlyt én szellemi életünk belső háztartásának a kérdésére helyezném, va­ gyis azt kérdezném, hogy a szellemi javak alkotói mennyire fogyasztói is más, szom­ szédos szellemi szférák termékeinek. Vagyis 514 művelődésünk különböző szférái között megvan-e az a kívánatos, egymást terméke­ nyítő kölcsönhatás, amely szellemi életünk egészének és minden egyes alkotórészének optimális tudatformáló hatékonyságát, a társadalmi tudatnak a társadalom létére ki­ sugárzó alakító hatását a leginkább biztosítja(...) Este átjött Földes Laci. Miről vitatkoz­ hattunk? Nyilván az irodalom-centrizmusról. Elmondtam neki, hogy szerintem az egész ügy úgy marhaság, ahogy van. Laci azonban megdöbbentett. Ő ugye tu­ dós ember, hisz egyetemi tanár és ami még lényegesebb: politikus elme. Mi szépírók ak­ kor politizálunk, amikor muszáj és akkor is kicsit prostituáltnak érezzük magunkat. Az elméleti ember - olvasson bármilyen oldott szöveget - azonnal általánosít. Számára az értelem a szárazföld. Mindenesetre döbbe­ netes dolgokat mondott. Íme: A Korunkban folyó vitának, melyben job­ bára a Korunk kör tudományos érdeklődésű munkatársai vesznek részt igen nagy a jelen­ tősége. Tulajdonképpen a romániai magyar közgondolkodás torzságára mutatnak rá. Azt a történelmileg kialakult helyzetet tár­ ják fel, hogy a demokrácia hiánya miatt a tudatformák közül Romániában csak az iro­ dalomnak van anyanyelvi kötődése. A tudományos és más tudatformák román nyelven élnek. Azt is kifejtik ezek a filozófu­ sok, szociológusok, meg egyéb területeken dolgozó szakírók, hogy ezen a helyzeten sür­ gősen változtatni kell. Bőven fejtegettem, hogy én ennek ellené­ re sem látom a vita értelmét. Örvendjünk, hogy legalább az irodalom kommunikál az emberekkel. Most már annak a sanszait is le akarjuk rontani? Ekkor mesélte el Földes a vita kialakulá­ sának háttértörténetét. A Korunk múlt évi decemberi számában Gáll Ernő cikket írt a nemzetiségi önismeretről, aminek azonban egyáltalán nem volt visszhangja. Balogh Ed­ gár, mint helyettes szerkesztő és notórius �palócföld 92/5 nemzetiségi harcos, erre akcióba lép, össze­ hív néhány dühös fiatalt, elmondja nekik, hogy ezen a bóton keresni lehet és biztatja őket, hogy csatlakozzanak Gállhoz. Csatla­ koznak. Kimutatják, hogy intézmény hiányában a nemzetiségi önismeret egyol­ dalú és hiányos. Nincs anyanyelvi tudományos élet és publikáció, a Román Akadémiának nincs magyar irodalmi osztá­ lya, nincsenek tudományos profilú lapok, a tudományos könyvkiadás kizárólag románul létezik. Szóval szemmel látható, hogy a cik­ keket a cenzura azonnal kiveszi és vizsgálat indul a lap ellen. Nos, a párt vizsgáló bizottsága megálla­ pítja, hogy a Korunk-írások jellege revendikatív. Ezért aztán kihúzzák a cikkek­ ből a revendikációt és marad társadalmi bajként az irodalomcentrizmus. Mert az iro­ dalom valóban bajkeverő. Le kell törni a szarvát! Tehát - mondom Földesnek - olyan gyor­ san szaladtunk az asztal körül, hogy fenékbe rúgtuk saját magunkat. Hozzásegítettük a hatalmat ahhoz, hogy újólag alkotóan be­ avatkozzon az irodalom életébe és megkövetelje, most már úgymond a közvéle­ mény nyomására, hogy a lapban több legyen az üzemi riport. Földes ellenkezik. A vita pozitív - állítja. Bukarestben új magyar lapot terveznek im­ már két éve. Ez a vita meggyorsítja majd a lap születését. Nem hiszek neki, de hallgatok. Bukarestben számos új hír fogad: Fazekas János Gálfalvi Zsolton keresztül üzeni, hogy feltétlenül fogadjam el a tévét. Méliusz J ó zse f Domokos Gézán keresztül azt üzeni, hogy ne fogadjam el, mert nekem a most ala­ pítandó művelődési hetilapot kell szerkesztenem. Meg vagyok kavarodva. 1 9 7 0 . áp rilis 1 5 . szerda Negyvenegy éves vagyok. Istenem, mi vár még rám. Földes Laci egy üveg itallal és egy kérdéssel kopogott be a lakásba: - Isten éltes­ sen! De mond ez az irodalom centrizmus ugye nagy marhaság?! Röhögtünk, ugyanis úgy néz ki, hogy én leszek a születő új lap alapító főszerkesztője. Legalábbis ezt mondták Bukarestben. Any­ nyira nem tudom komolyan venni, hogy a duma zöme nem is erről szólt. 1 9 7 0 . á p rilis 3 0 . csü törtök Tegnap Ceausescunak megint eszébe ju ­ tott a népe: te jó Isten, vajon nem romlott a húsellátás? És elment a piacra. És ezúttal is orvosi köpenybe öltözött urak és hölgyek szolgálták ki a "csetecánok" -at (magyarul: állampolgár). És a vásárlók mosolyogtak rá, és köszönték neki a jólétet, a pult mögöttiek pedig tapsoltak. Istenem! Hát én most ebbe a színdarabba lépek be! Én is fehérköpenyes kiszolgáló le­ szek, vagy éhes vásárló, aki tapsol? Nem. Én teremtem elő azt a többszáz tonna húst, amit eladott előlem. Jó, de ez hogy lesz?! Á p r ilis 1. szerda Délben telefonált Aurelia Mihalcea a megyei tanács alelnöknője, hogy azonnal utazzam fel Bukarestbe. Sion Bujor elvtárs, a központi bizottság sajtófőnöke hívat. Megint kezdik? Hát hülyítettek eleget a tévé főszerkesztéssel a tavaly nyár óta. Rövid tépelődés után elhatározom: felme­ gyek, de most már tévé ügyben még határozottabb leszek. Az adás két óra egy tömbben és megfelelő lehetőséget kérek ar­ ra, hogy új munkatársi gárdát hozzak Erdélyből. 1 9 7 0 . á p r ilis 5 . c sü tö r tö k 1 9 7 0 . m á ju s 3 . vasárnap Ma teljesen véletlenül rábukkantam a pár nappal ezelőtt egy magyarországi lapból ki­ vágott cikkre, amely J. P. Sartrenak a londoni New Left Reviewnek adott interjúja alapján íródott, s ahol ezt olvasom: "Az az ember, akit belöktek a történelem mély vizébe, még megtartotta az igen vagy a nem választásának lehetőségét. De ezután szembe kellett nézni a háború utáni időszak szétbogozhatatlan problémáival, olyan em­ berként, akit társadalmi léte teljesen meghatároz, de közben elhatározásának kel­ lőképpen birtokában van ahhoz, hogy 515 �palócföld 92/5 vállalja ezt a helyzetét és ennek felelősségét. Mert (...) minden ember mindig felelős azért, hogy mit csinálnak belőle, még akkor is, ha semmi mást nem tehet, mint vállalja ennek felelősségét. Azt hiszem az ember mindig tud csinálni valamit abból, amit belőle csi­ náltak." Döbbenetes! Hát ez az én esetem. És lám nem egy magánember esete, hanem egy úgymond - történelmileg meghatározott au­ tentikus - törzskönyvezett! - figuráé. 1 9 7 0 . m ájus 11. hétfő Bukarestben voltam a múlt héten, az Író­ szövetség vezetői ülésén. Este a szállodában K. nagyon internacionalista nevelésben ré­ szesített. Hosszan magyarázta, hogy nemzetközi zsidó összeesküvés áldozatai va­ gyunk. Én - tette fel nekem a kérdést hányszor voltam Pesten, és hányszor csinál­ tak velem interjút? Bezzeg - és itt felsorolta néhány zsidó barátunkat és kollegánkat - ve­ lük nem egy interjú készült! Hányinger környékezett szavai hallatán. Akarattal hallgatom el a nevét, hisz amúgy nagyon jó irodalmár. És régi antiszemita. Amikor a kolozsvári magyar színházhoz szerződtettem Rappaportot, Harag Györ­ gyöt, Kovács Györgyöt és még ki tudja kit, végig szaladta Kolozsvárt a vészhírrel: Hu­ szár meg akarja tölteni a Magyar Színházat zsidókkal, ne hagyjuk!!! Nos, ha mégis elvállalom a lapalapítást, ellene vállalom el. 1 9 7 0 . au g u sz tu s 1. sz o m b a t Mint látom április elején közölték velem hivatalosan, hogy lapot kell alapítanom, de ezt követően három hónapig senki meg nem keresett. Július elején, apám halálos ágya mellől vittek el, hogy a kinevezést átvegyem és az útmutatásokat meghallgassam. Hiába mondtam, hogy nem mehetek, ilyent a "mi pártunk" nem ismer - felelték. Elmentem hát, és csak a temetésére érkeztem vissza. Nos, ezután elkezdődött valami, amiről szintén nagyon nehezen szólok. Általában a kisebbség önismeret dolgában megelégszik az erényeinek a megismerésével. És ebben van is ráció. Azt kell erősítetünk magunk­ 516 ban, ami jó. A rosszról majd jobb időkben le­ het és kell tárgyalni. Nos én most kikiáltom a jobbidőket, mert előnytelen dolgokat is el­ mondok. Azt például, hogy a szenvedés nem teszi szentté a kisebbségit. Tehát a kisebbsé­ gi ember pont úgy esendő, mint a többségi, csakhogy mi - érte élő, áhitatos lelkek - azt várnánk, hogy hős legyen és magasztos. Szóval megkapom a megbizatást: meg kell szervezni a lapot. A lehetséges legjobbat. Mert miként Dumitru Popescu a központi bizottság titkára mondotta volt: ez egy köz­ ponti lap kell legyen, amelynek irányítania kell a többit, de mi nem tudunk államelnöki rendeletet hozni, hogy titeket elfogadjanak, hogy nektek higgyenek. Ezt a rangot ki kell vívni. Minőségi munkával kell kivívni! Ez tehát a feladat: létre kell hozni a romá­ niai magyarság úgymond elitlapját. És én így is kezdtem neki a feladatnak. Igen ám, de az élet, mint annyiszor mondottam már: külö­ nös. Először is megindult kolozsvári lakásomra az önkéntes és önkényes hírlap­ írók áramlása, mégpedig jobbnál jobb ajánlólevelekkel. Egyiktől sem olvastam egy kinyomtatott sort sem, de ajánlóik - nekem valamennyien ismerőseim - azt állítják, hogy a lap, amit szerkeszteni fogok, akkor töltheti be hivatását, ha kegyeltjüket alkalmazom. Kitérő válaszokat adok, leíratom a címüket, hogy majd értesítést kapnak és megyek a sa­ ját fejem után. Vagyis próbálom megnyerni a romániai magyar közélet legjobb szel­ lemiségeit. És ekkor áll belém a félelem. A romániai magyar szellemi élet első vonala elegánsan kitér a feladat elől. Leköltözni Bukarestbe? Nem! Ők Erdélyt el nem hagy­ ják. Ebben még igazat is adok nekik. Főleg, hogy ugyanakkor munkatársi szolgálatukat készséggel felajánlják. Vannak azonban őszintébb szellemek, akik nyíltan bevallják, hogy a vállalkozásban nem nagyon bíznak. Íme idézek egy ilyen le­ vélből. Természetesen név nélkül. "Amennyire tisztában vagyok magammal, annyira szürke még előttem az induló újság arca(...) nem ismerve a szándékodat, nem is­ merve a lap feladatait és lehetőségeit, nem szívesen ugrom fejest az ismeretlenbe..." Azt kell mondanom, hogy ez tisztességes �palócföld 92/5 álláspont, annak ellenére, hogy tudja, mi a feladat, a lehetőség, ám itt inkább a lehetősé­ gekben való bizalom körül van a hiba. De vannak itt - úgy értem a szervezői uta­ mon - fájdalmasabb élmények is. Felkérem D.-t, aki világirodalom nagy szakértőjeként ismert. Nem jön. Miért? Mert úgy tudja, hogy G. is tagja lesz a szerkesztőségnek, aki egy gyilkos. Mellesleg G. egy nagyon jámbor, bár valóban marosvásárhelyi kritikus, akivel a kolozsvári D. valamikor tengelyt akasztott. És a feltételek kikötésének nincs vége. Például G. az említett kritikus sem akar jön­ ni, mert ő viszont M-től fél, aki őt egy alkalommal nacionalistának mondta. Még mindig nincs vége mert M. viszont ragaszko­ dik ahhoz, hogy a világirodalmi rovat élére D. kerüljön. És ezeknél még mindig ki lehet mutatni valamelyes elvi, ideológiai alapot. De mit szóljak ehhez az állásponthoz? Idézek egy újabb levélből: "Elvállalom a bukaresti állást a következő feltételek mellett: ha rovatvezetői besorolást kapok, ha minden általam írt cikkért 100 százalékos tiszteletdíj illet, ha két szoba összkomfortos lakást adnak, de csak a követ­ kező negyedekben... (és itt felsorolja Bukarest kertvárosi negyedeit.) - Ha a szer­ kesztőség kéri és intézi el a telefonomat és ha a jelenlegi kolozsvári lakásomat átadhatom a fiamnak, nem kell visszaadni a városnak." Mellesleg az illető egy nagyon harmadosztályú publicista. Mit kérnek majd a valóban élenjárók? Nem tudom mit tegyek. Azt hiszem vissza kell adnom a megbizatásomat. Ismét roman­ tikusnak és naivnak bizonyultam. Ide másfajta ember kell, nem túlérzékeny állat, m int én vagyok. 1 9 7 0 . a u g u sz tu s 8. sz o m b a t A múlt heti naplórészletből az derült ki, hogy lapszervezői munkámban megtorpan­ tam. Különben tele van az életem efféle megtorpanásokkal, bizonytalankodással. Nincs a romániai társadalomban olyan erő, amihez igazodni tudjak. Az egyetlen szerve­ zett erő a Román Kommunista Párt, amelyről egy dolgot biztosan tudok, hogy a saját érdekein kívül semmi sem érdekli. Ha törekvéseimből az új osztály és az új egyedu­ ralkodó hasznot tud húzni, akkor van létjogosultságom, ha nem szolgálom a kur­ zus érdekeit, akkor elsöpörnek. A u g u sz tu s 1 1 . kedd Valamit a pártaktíva is megtudott a ne­ hézségeimből, mert az ügy, amit eddig szabotáltak, hirtelen nagyon sürgőssé vált nekik. A múlt héten Sion Bujor, a központi bizottság sajtóosztályának főnöke telefon­ hoz hívatott és hangja nagyon keményen csengett: mi van a lappal? Mikor jelenik meg az első szám? És utasított, hogy jelen­ téstételre azonnal utazzak fel Bukarestbe. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, hisz az igazat nem mondhattam meg. Azt, hogy a ro­ mániai magyar értelmiségiek nem bíznak szeretett pártjuk jóindulatában és ezért nem tódulnak utánam Bukarestbe lapot alapítani. De, ha az igazat nem mondom, mit mond­ jak? Nyilván az igazságot, hisz van más igazság is, nem csak az övék. Ugyanis van olyan ember, aki szívesen vállalná a bukares­ ti kalandot és aki vonzóerőt is jelentene az alakuló szerkesztőség számára. Ilyen például Földes László a kritikus, az esztétika egyete­ mi tanára, az Utunk volt főszerkesztője, akit az 1956-ban tanúsított - állítólagos - libera­ lizmusáért zártak ki a pártból, váltották le az Utunk főszerkesztőségéből és vették el - im­ már 12 éve - a sajtóban való közlés jogát. Tabák László is kiválóan alkalmas lenne szerkesztőségi munkára, de egyelőre ő is ki­ zárt párttag és még mindig azon a poszton van, ahová színházigazgatóként én vittem, amikor a pártlaptól kidobták, tehát a kolozs­ vári Magyar Színház műszaki felügyelője. Két alapember, akire lehet építeni - ha hagy­ nák. Elhatároztam, hogy erre a kettős javaslat­ ra alapozom a mostani taktikámat. Mert azt már megtanultam a pártaktivával való több mint két évtizedes együttműködésem alatt, hogy ha az aktivistának velem szemben igaza van, akkor én elvesztem. Tehát Sion Bujor­ nak nem lehet igaza. Azt kell hangsúlyoznbom és bizonygatnom, hogy én képviselem azokat a minőségi szemponto­ 517 �palócföld 92/5 kat, amelyeket Nicolae Ceausescu intelme­ ként nekem Dumitru Popescu központi bizottsági titkár tolmácsolt. Persze az effélét elhatározni könnyű, ám egy Bujorral szemben megvalósítani nem egyszerű. Bujor már húsz éve vezeti a romá­ niai sajtómunkát és ugyanennyi ideje örvend közútálatnak. Az egyik újságírókol­ léga mondotta: ha egyszer azt látom, hogy Bukarestben mindenki részeg és örvend, ak­ kor tudhatom, hogy Bujort kirúgták. Persze ez a kirúgás abszolút nem valószínű. Bujor egy diabólikus figura kacska balkézzel, gát­ lástalan terrorisztikus hajlamokkal és némi illegalista múlttal. Bevezetőként és egy kicsit védekezésül is ezúttal azt találtam neki mon­ dani: azért nem sietem el a szerkesztőség összeállításának a dolgát, mert egy minden tekintetben kifogástalan gárdát akarok ösz­ szehozni, akikkel ne legyen Bujor elvtársnak később problémája. Mire Bujor sátáni kacaj­ ba tört ki. - Problémánk nekünk, a sajtóval? Elvtárs, mi effélét nem ismerünk! A mi saj­ tónk pártsajtó, érted? Ha nem teljesíti a feladatát, akkor mi gyökerestől tépjük ki az oda nem való elemeket, érted? Hogyne értettem volna. Az értelmet, mint luxust még megengedtem magamnak, azt nem engedhettem már meg, hogy meghátrál­ jak. Éppen ezért, mintha a Bujor fenyegetése el se hangzott volna, előadtam - egyelőre - a Földes kinevezésére vonatkozó elméletemet. Hogy tehát itt az alkalom, rehabilitálni kell ezt a kiváló embert, akit igazságtalanul poli­ tikai ellenfelének Hajdú Győzőnek feljelentése alapján zártak ki a pártból, és aki most nagy szolgálatot tehet az országnak. Bujor úgy nézett rám, mint apa a hülye gyermekére. Halk volt és türelmes: - Kizárt párttag hogy lehetne tagja a központi bizott­ ság nomenklaturájának? De hát rehabilitálni kellene - erősködtem. - Kérte ügye felül­ vizsgálását? - kérdezte Bujor. Nem kérte, mondtam, ő úgy érezte, hogy neki van igaza. Bujor hangja most már metszett, mint az acélpenge: A párttal szemben senkinek sem lehet igaza! Ezt jól jegyezd meg! Hirtelen papírt lökött elém meg ceruzát és valami olyasmit mormogott, hogy neki az ilyen éretlen dumára nincs ideje. 518 - Ki a legjobb magyar filozófus? Olyan aki ir is és aki pártosan gondolkozik? - Rácz Győző - mondtam bizonytalanul. - Írd fel erre a papírra. - De én beszéltem vele, nem akar Buka­ restbe jönni. - Ne törődj, majd beszélek vele én. To­ vább: ki a legjobb irodalomkritikus? - Láng Gusztáv. - Írjad. - Nem jön. Tudom, hisz barátom. - Majd én beszélek vele és akkor jönni fog. Mondd: ez az illető párttag? - Nem tudom - feleltem. - Hogyhogy nem tudod? Azt mondtad, hogy barátod. - Tényleg barátom, de én nem ilyen ala­ pon szoktam barátkozni. - Elég baj - vélte Bujor. - Tovább: ki a leg­ jobb szerkesztőségi főtitkár ? Most már nem ellenkeztem, mondtam, mondtam a neveket. Mikor aztán a lista ki­ telt, Bujor azt mondta: Holnap kilenckor légy Aurel Duca elvtársnál, a Kolozsvár Me­ gyei Pártbizottság első titkáránál. Addig ezek az elvtársak le lesznek értesítve és ott meg lesznek győzve. Egy forradalmi pártban így intézik az ügyeket. Éz nem polgári parla­ ment. Valaki vagy teljesíti azokat a feladatokat amiket a párt rá kiró, vagy nem muszáj párttagnak maradnia. Éreztem, hogy ezt a csatát elvesztettem. Ha valakiben maradt még valami illúzió azt illetően, hogy ez a bukaresti lapalapítás eset­ leg jó ügy is lehet, az most kigyógyul e hitéből. Erőszakkal nem lehet meggyőzni az embereket arról, hogy szabadok. 1 9 7 0 . au g u sztu s 1 3 . csü tö rtö k Halálosan fáradt vagyok és szomorú, sőt ennél is több: kétségbeesett. Tegnap megvolt a gyűlés a kolozsvári megyei bizottságnál. Duca nem volt olyan durva, mint Bujor, de azt sem engedte meg magának, hogy emberi érvekre, kívánságokra tekintettel legyen. A jelszó itt is ez volt: vagy végrehajtod azt a feladatot, amit a párt számodra kijelölt, vagy viseled a következményeket. Egyetlen embert sikerült ezzel az erőszakkal besoroz­ ni: Baróti Pált. Bretter György el se jött. �palócföld 92/5 Rácz Győző orvosi igazolványokkal igazolta, hogy nem jöhet. Mikó Ervin ugyan elfogad­ ta a megbízást, de utána végigsírta a várost, felküldte Duca első titkárhoz minden isme­ rősét, úgy hogy végül én kértem az első titkárt, hogy mondjon le róla. A legdöbbenetesebb B.Z. esete, aki a lap­ szervezés egy kezdeti szakaszában kéretlen ajánlkozott, s akinek rovatvezetői állást ígértem. No most, feltehetően az erőszaktól ijedvén meg, levelet küldött a címemre, amit megőrzök. A levélben ez áll: vagy elintézem, hogy a párt mondjon le a vele szembeni erő­ szakoskodásról, vagy gondoskodjam a gyerekéről, mert öngyilkos lesz. Édes Istenem, mit tettem? Mit bűnöztem? Hiszen én csak a nemzetiségemen akarok se­ gíteni! A nyugalmamat feláldozom, a családom biztonságát is, de a becsületemet a jó híremet nem adhatom! Nem lehetek gyil­ kos. Mit tegyek? A u g u s z t u s 2 2 . szo m b a t 1970 késő nyarán már érezhető volt lap­ szervezői munkám első eredménye. Négy havi kemény munkával elértem, hogy min­ denki meggyűlölt Romániában. Elsősorban persze azok a tollforgatók, akik nem akartak Bukarestbe költözni, de akiket a párt erre kényszeríteni akart. Másodsorban azok a jobbsorsra érdemesek, akik vállalták volna a bukaresti idegenséget is, csak szeretett szak­ májuknak élhessenek, ám akiket a párt nem engedett a sajtó közelébe. Legtöbben persze azok az érdemtelenek voltak, akik így akar­ tak a falusi tanárkodástól szabadulni, vagy a világhírre vergődni s akiknek még okuk is volt arra, hogy gyűlöl jenek, mert nem vettem fel őket. Ezekhez aztán hozzá kell számítani a pártfogók, ilyen-olyan politikai-társada­ lmi nagyságok csoportjait, akiknek a számát minimum kettővel meg lehet szorozni, hisz nem csak azok orroltak rám, akiknek az em­ berét nem vettem fel, azok is, akik az ellefelük emberét fedezték fel a szerveződő szerkesztőségben. És se szeri se száma azok­ nak, akik ebben az időben okkal, ok nélkül mocskoltak. Mert ott voltak a titkos vagy nyílt pályázók a főszerkesztői helyre, amely­ hez én, szerintük érdemtelenül jutottam. Pontosabban nem érdemtelenül, mert az ál­ lamnak, sőt magának a szekuritáténak tettem nagy szolgálatot, ám a szerkesztésben tökéletesen ártatlan vagyok. És ehhez, a ne­ vem hallatán vicsorító hadhoz oda kell számítani még a központi pártaktívát is, amely érthetetlenül állt az úgymond fafejű­ ségem, még pontosabban politikai iskolázatlanságom ténye előtt. Nos íme egy ilyen botrányos történet. Amikor a megbizatásomat átvettem Du­ mitru Popescu kábé titkár, aki egy rendkívül értelmes és rendkívül erőszakos káder - nem véletlenül hívja a szakma Popescu Dumnezeunak, vagyis I stennek -, de aki úgy tűnik a szó intellektuális értelmében mégis becsü­ letes ember, nos mondom Popescu a beiktatásomkor leszögezte, hogy a Contem­ poranul című nagy példányszámú és népszerűségű hetilap testvérorgánuma lesz A Hét, vagy ahogy ő mondta Á Het, és tehát mindenben azonos ellátottságot élvez. Én ezt akkor megjegyeztem. Ám alig itattam le két­ szer-háromszor Lakatos gyógyszerész úr bánffyhunyadi szilvapálinkájával a Kultur Tanács néhány adminisztrátor emberét, rög­ tön kiderült, hogy az egyenlőség e tekintetben is sántít. Mégpedig nagyon. Mint megtudtam az alakuló új lapnak 6,5 ál­ lással kevesebb jutott, mint román megfelelőjének. A béralapja ennek megfele­ lően 180 ezer lejjel kisebb. A Contemporanul egy számra 15 ezer lej hono­ rárium alapot kap, A Hét 9.400 lejt. Azt is kimutatták a frissiben szerzett szesztestvé­ rek, hogy az "Egyéb kiadások" című fejezet költségvetése, tehát kiszállási díjak, benzin­ költségek, telefonelőfizetések, lapelőfizetések stb. még a megengedett költ­ ségek fedezésére sem elegendők. De a diszkrimináció legeklatánsabb adata az, hogy a 305 ezer lej előirányzott számonkénti nyomdaköltség helyett mindössze 260 ezer lej szerepel a büdzsében. Mikor az egészet átgondolom azt mon­ dom: itt nem szabad frontálisan támadni, elmegyek Sion Bujorhoz, elmondom, mit tudtam meg és közlöm vele: Én bizos vagyok benne, hogy neki nem volt tudomása erről a diszkriminációról. 519 �palócföld 92/5 A hét elej én fel is hívtam telefonon. Kér­ tem, hogy fogadjon. Mit akarsz? - kérdezte a rá jellemző cigányos közvetlenséggel. Mon­ dom, hogy a költségvetés körül vannak némi differenciák. Azt mondta: jó, majd hív, ha ideje lesz tárgyalni. Eltelt három nap, nem hívott. Tehát: tudta miről van szó és nem akar fogadni. Elmentem Méliusz Jóskához s elmond­ tam neki az értesüléseimet, valamint azt is, hogy Bujor tudatos cselekedetével állunk szemben, ezért nem akar fogadni. Nagyon dühös lett. Előttem hívta fel Gere Mihályt, a központi bizottság titkárát, aki a pártgazda­ sággal és - ezt a viccet nem én csináltam, hanem Ceausescu - a nemzeti kérdéssel fog­ lalkozik. Gere azonnal fogadott. Mire odaértem Bujor Sion is ott volt. Előadtam, hogy mi a panaszom. Elmondtam, hogy ha az ilyen apró trehányságokon nem segítünk hi­ ába írunk a lapban az egyenlőségről, mert az emberek nem hisznek majd nekünk. Gere fi­ noman, aggódva dolgozik alám. Különösen Ceausescu elvtárs utasításainak betartásá­ hoz ragaszkodik. Számára - mondotta - az, hogy Ceausescu elvtárs intenciói maradék­ talanul érvényesüljenek többet jelentenek pár százezer lejnél. Csakhogy Bujor sem most lépett le a fal­ védőről. Egyáltalán nincs berezelve, amiért nem tartotta be Ceausescu elvtárs állítólagos utasításait. Ellenkezőleg, támadásba lendül és rövidesen neki áll fennebb. - Gere elvtársnak, mint a párt adminiszt­ ratív titkárának tudnia kell, hogy a Comtemporanul költségvetése pont annyi, mint az amit A Hétnek előírtunk. Csakhogy a Comtemporanul státuszán van néhány rej­ tett állás. Például onnan fizetik Micleat, a Ceausescu elvtárs személyi fényképészét. Gere zavarba jön. Valamire emlékezhe­ tik. Én azonban remek pálinkával dolgoztam, s tele vagyok adatokkal. Percek alatt kimutatom, hogy a rejtett állások csak egy kis százalékát teszik ki a két lap költségvetésében fellelhető különbségnek. Bujor elsápad a méregtől és odaszól San­ descunak a helyettesének: Vizsgáld ki azonnal és tégy jelentést. Itt még valaki meg­ üti a bokáját - mondotta, de a hangsúlyban 520 az is benne volt, hogy a kárvallott könnyen én lehetek. Így megyünk végig minden tételen. Bujor mindent tudomásul vesz, de most már nem cáfol. Ez volt tegnap. Ma jön George I vascu a Comptemporanul főszerkesztője: mit tett velünk kollega úr?! - Mit? - kérdem. Felhí­ vott Bujor, hogy dolgozzam át a költségvetésünket. Nem lehet magasabb, mint a maguké. - És akkor mit tesz? - Mit tehetnék? - kérdezte a világ legter­ mészetesen hangján - elmegyek egy Bujornál nagyobb főnökhöz és elintézem, hogy ne kelljen átdolgozni. A u g u sz tu s 3 0 . vasárn ap Itt ülök Bukarestben a Tolsztoj utcai párt­ otthonban egyedül. A család Kolozsváron. Lakásról még szó sincs. Szerkesztőség egyre inkább illúzió. Dankanits Adámmal állapod­ tam meg, aki - mondják - nagyon jó történész, de még szerkesztőségben nem dol­ gozott. A felesége is jön, Varga Kati, aki grafikus, nem ír, nem olvas - tördel. Van ezen kívül egy filozófusom Huszár Vilmos, aki most végezte az egyetemet, tehát újságí­ rói szempontból analfabéta. Bodor Pali ajánlatára felvettem Ágoston Hugó fizika­ tanárt, aki Szászrégenből hozza el teljes sajtó- és élettapasztalatát. Tehát katasztrófa. Minden azon múlik, hogy el tudom intéz­ ni néhány pártból kizárt régi, koncepciózus szerkesztő alkalmazását, mert ha nem akár be is adhatom a lemondásomat. Ez őrli fel az embert, ez az állandó bizony­ talanság. Az, hogy itt nem lehet semmit lezárni, sem a napot, sem a hetet sem a prob­ lémát. Minden úgy kezdődik, hogy: attól függ. 1 9 7 0 . szep tem b er 1 7 . csü törtök Hetek óta ostromlom Fazekas János mi­ niszterelnök helyettest, hogy juttasson be I on Ghoerge Maurer miniszterelnökhöz. Megtudtam ugyanis, hogy Maurer egyazon koncentrációs táborban volt a háború alatt Földes Lászlóval, Tirgu Jiuban, sőt Földes �palócföld 92/5 mint Magyarországra átszökni akaró fogoly, tehát nem kommunista, valamiféle paran­ c s o l ója is volt a mai kormányfőnek. Gondoltam elmegyek hozzá s elmondom, hogy Hajdú Győző miként áztatta el Földest. De mindenekelőtt azt, hogy milyen nagy szükség volna Földesre, az ő alapos elméleti ismereteire az alakuló új bukaresti magyar lapnál. Fazekas azonban furcsa módon nem segít. Azt mondja, hogy Maurer semmiben sem angazsálja magát, ami nemzetiségi ügy és kár vele kisérletezni. Mások azonban mást mondanak. Azt például, hogy Fazekas Hajdú Győző támogatója, tudja, hogy Földest Haj­ dú tette tönkre és ezért áll félre. Én Fazekast annál sokkal jobban becsülöm, hogy ilyesmi­ nek bedőljek, de Földesre szükségem van. És tegnap támadt egy korszakalkotó ötletem. Felhívtam Király Károlyt a kovászna me­ gyei elsőtitkárt, a párt végrehajtó bizottságának tagját és kikértem a vélemé­ nyét. Mindez persze nem véletlenül jutott eszembe. A fáma ugyanis azt tartja, hogy Ceausescu azért futtatta fel a fiatal és meg­ lehetősen ismeretlen Király Károlyt, hogy Fazekas Jánosnak ellenfelet kreáljon. Faze­ kas ugyanis nagyon nagy szolgálatot tett neki a csehszlovákiai válság idején, amikor a főleg Magyarországról jött támadások al­ kalmával - mozgósította mellette a Székelyföldet. Persze egyetlen egyeduralko­ dó sem szeret osztozni a hatalomban és azt sem szereti, ha valakinek része van az ő di­ csőségében. Ezért hihető, hogy a fiatal K irály Károlyt ki akarja játszani Fazekas el­ len. Persze Király nem ezzel vonta magára a romániai magyar értelmiségiek figyelmét, hanem azzal, hogy megyéjében Kovásznán igyekezett megvalósítani azokat a nemzeti­ ségi vívmányokat, amelyeket ugyan itt-ott kijelentettek, de amit senki sem valósít meg. Például kiíratta a megye helységneveit ma­ gyarul is. Új magyar nyelvű lapot létesített. Fellendítette a helyi magyar színház munká­ ját. És még számos más, a magyar nemzetiség számára fontos intézkedést való­ sított meg. Nos, ez adta az ötletet, hogy tőle kérjek tanácsot és segítséget. Tegnap - mondom - fel is hívtam telefonon. Az első döbbenetem az volt, hogy ismert, holott az ő nagyság­ rendjében ragyogó káderek ilyen mélyre nem ereszkednek le. A másik az volt, hogy azt mondta: tetszik tudni. Mondtam: Király elvtárs egy végrehajtóbizottsági tagtól az is megtiszteltetés ha tegez, maga miért tetsziktudnizik? Azt mondta azért, mert én ismerem a hazai irodalom történetét és tu­ dom, hogy maga egy évvel idősebb, mint én. Ezek után a többi figyelmessége termé­ szetesnek tűnt. Megkérdeztem, hogy mikor találkozhatunk, mert szeretném kikérni a véleményét az új lap alapítása dolgában. Azt vártam, hogy egy héten belül szakít erre időt. Király azonban azt kérdezte: hány óra maga szerint? Mondtam: szerintem fél tizenegy. Azt mondta: mit szól, ha kettőkor együtt ebédelünk. Mondtam rendben van és beug­ rottam a kocsiba, mert a hátralévő idő épp hogy elég volt a Sepsiszentgyörgyig megte­ endő 200 kilométerre. A pártkantinban fogadott. Ott ebédelt épp úgy, mint akárme­ lyik pártmunkás, a kapust is beleértve. Az ebéd ízletes volt, de nem főúri. Jól éreztem magam. Ebéd után a kabinetjében beszélgettünk el egy kávé mellett. Elmondtam a gondjai­ mat. Azt, hogy a romániai magyar értelmiségiek nem bíznak a hatalomban, de az én személyem sem jelent nekik garanciát és ezért nem jönnek velem Bukarestbe lapot alapítani. Márpedig ezt az alkalmat kihagyni bűn. Annak idején az Osztrák Magyar mo­ narchiában a románok is kihasználták a főváros előnyeit. Lapjuk jelent ott meg, sőt, ha jól tudom még Eminescu is ott jelentke­ zett visszhangos sikerrel. Namármost ahhoz, hogy a bukaresti magyar lapot sikerre vi­ gyük, ahhoz káderek kellenek. És itt előadtam neki a tervemet Földes Lászlóval kapcsolatban, akit mindenképpen le szeret­ nék vinni. Újabb döbbenet: Király ismerte Földest, és egyetértett az elképzelésemmel. Késő estig beszélgettünk. Kötetlenül, az általános helyzetről, de arról is, hogy őt mi foglalkoztatja. És észrevétlenül paktum is kialakult közöttünk. Azt mondta: ő segít ne­ kem, de nekem is segítenem kell az ő törekvéseit. Ő ugyanis szeretné Sepsiszent­ 521 �palócföld 92/5 györgyöt magyar kultúrközponttá tenni. Nem az egyetlen központtá, egyikké. Kér te­ hát, hogy onnan ne vigyek el embert. Tárgyalásban voltam ugyan Csiki Lászlóval, azt is tudtam, hogy nagyon fogja bántani, amiért lemondtam róla, de az úgynevezett nagypolitikának szabályai vannak. Megfo­ gadtam Királynak, hogy segítségére leszek. Ő nem fogadott semmit, csak azt mondta, amikor elváltunk, hogy tehát akkor holnap, vagyis ma reggel 9-kor találkozunk Dumitru Popescu irodájában. Tudni kell, hogy Du­ mitru Popescu a párt központi bizottságának titkára, sőt Ceausescu beszédeinek fogalma­ zója. Királlyal a KISZ-ben dolgoztak együtt és barátkoztak össze. Ma pontban megjelentem kilenckor a ká­ bénál. A titkárnő azonnal és nagyon udvariasan beinvitált a főnöki szobába. Ott már a Földes dossziét tanulmányozták. - Hogy van az - kérdezte Popescu mikor beléptem -, hogy több aktában esik szó a Hajdú feljelentéséről, de a feljelentés szöve­ ge hiányzik? Mondom: nem tudom. Azt felelte, hogy ő tudja. A Hajdú szövet­ ségesei kilopták az árulkodó dokumentumot. Aztán becsapta a dossziét és ő mint leg­ magasabb hivatali főnököm azt mondta: Király elvtárssal vállaljuk a felelősséget Föl­ des elvtársért, értesítse, hogy addig is, amíg ügye tisztázódik, betöltheti a főszerkesztő­ helyettesi posztot A Hétnél. Hát így volt. S z e p te m b e r 2 2 . kedd Földes újjászületett! Nagy elégtétel ez ne­ kem. Hétfőn érkeztem vissza vele Bukarestbe. Lakás egyelőre nincs, szállodá­ ban lakunk, ami azt jelenti, hogy alig alszunk, mert folyton a lapot alakítjuk. Teg­ nap délután kimentünk a strandra. Ott hallottam Szele Pétertől egy történetet. Reggel villamosoztak be a Scinteia Házba, a szerkesztőségbe, s beszélgettek, persze ma­ gyarul. Egyszer csak odafordul hozzájuk egy olyan húszvalahány éves ifjonc: miért be­ szélnek itt ezen az idegen nyelven? Mielőtt felelnének, leereszkedik szemben egy újság, s egy olyan negyven körüli tisztviselőnek ki­ néző napszítta polgár mered a kötekedőre: 522 - De uram, ha maga Japánban találkozik egy románnal, milyen nyelven fordul hozzá, japánul? Na, szerintem ez az igazi bukaresti ember! Szep tem b er 2 8 . h é t f ő A hét végén hazarepültünk Kolozsvárra, s ma újra itt vagyunk. Ha mást nem, friss híre­ ket arattunk. Kolozsváron mindenki a bukásomra spórol. Van aki nyíltan kimond­ ja: alkalmatlan vagyok a szerkesztésre, azért szereztem meg Földes Lacit, hogy valaki tudja, mit kell egy lapnál csinálni. És azt is jellemzőnek tartják, hogy sikerült Földest kimentenem, miután 12 évig szilenciumon volt. Hálás Huszárnak a párt. Jól megfizetik, amiért a kettős kötődés kérdésében oda­ mondott a magyar kritikusoknak. O k tó b e r 13. kedd Sajnos elég ritkán jegyzek. Pedig nagy dolgoknak vagyok tanúja. Itt van mindjárt a vezércikk ügy. Pénteken délután, amikor sem Földes sem Gálfalvi nem volt itt, hív Bá­ nyai Jó zsef telefonon, hogy azonnal vigyem fel a kábéhez a vezércikket. Mondom: nincs lefordítva. Nem baj, vigyem fel magyarul, mert Andrei Vela elvtárs a sajtóosztály he­ lyettes vezetője ért magyarul. Hívjam Velat. Vela mérges: menne haza és kénytelen rám várni. Én is mennék haza - mondom nem ke­ vésbé mérgesen - de nincs hová. Mérges szóváltás, végül megegyezünk, hogy reggel viszem fel. Azért megkérdeztem meddig van benn, mert - gondoltam - nem kell a palit bu­ zerálni. Azt mondja fél hétig. Mondom rendben, megkeresem. Meg is történik, felvi­ szem és ekkor kezdődik a kalamitás. Hárman ülnek neki. 1. Vela a sváb, Temesvárról. 2. Bányai, a kolozsvári magyar és Sandescu előtt vizsgáztatják magukat - ellenem párt­ hűségből, meg internacionalizmusból. Folyik pedig az ügy imigyen. (Mellékelem majd a kéziratot) - Mit jelent az, hogy a lap társadalmi szükségletnek tesz eleget és ezért alapítot­ ták? Milyen társadalmi szükségletnek? Milyen hiányok vannak a mi társada­ lmunkban? Azért alapították, mert a párt úgy látta jónak. �palócföld 92/5 - Mi az, hogy romániai magyar közélet? Ez egy szeparatista szempont. Különben is az egész vezércikk idegen a mi pártunktól. Mitől egyoldalú az ún. magyar közélet és ez kit érdekel? - Miért pont ezt idézem (a testvériséget) Ceasescutól miért nem azt, hogy a nemzeti kérdés végleg megoldódott?! - Mi az, hogy romániai magyarság? - Miféle hülyeség az, hogy a lap közvetít a román és magyar kultúremberek között, amikor az ország élete egységes és nem vá­ lasztható ilyen alapon szét?! - Ki kért arra, hogy foglalkozzunk a nem­ zeti kérdéssel, mikor erre a párt hivatott? - Miért nem írtok a párt által megszabott alapelvekről pl. a sajtó feladatairól? - Mi az, hogy nemzetiségi intézmények? - Mi az, hogy hazájához és nemzetiségé­ hez hű állampolgárok? stb., stb., stb. Próbálom magyarázni. Kiértékelnek. Hü­ lyének érzem magam. Rá kell jönnöm, hogy ez így nem megy. Abbahagyom. Elküldenek, hogy dokumentálódjak a Scinteianál (A Ro­ mán Kommunista párt központi napilapja) este 8 órakor és reggelig írjam meg a cikket helyesen és fordítassam is le. Nem lehet. Muszáj. Elmegyek Bodorhoz. Bodor felhajtja Do­ mokost. Elolvassák a cikket. Azt mondják jó és nem szabad rajta változtatni! Jó, de mit tehetek? Menjünk Vincze Jánoshoz, a Ma­ gyar Dolgozók Tanácsa alelnökéhez. Este kilenckor beállítunk V.-hez. Katasztrófa. A cikk szerinte is jó. A sajtóosztály nem akarta a lapot, így akarja az ügyet kompromittálni. De nem szabad össze­ ugrani velük. Nem tehetem meg, amit tőlem kérnek. Próbáljam meg, ő pedig reggel beszél Du­ mitru Popescuval. átveszem a kagylót, azonnal ki is megy. Je­ lenti a főnökének, hogy beléptek a drótba. És Bujor még mindig nem ér rá, hogy fo­ gadjon. Közben alkalmam van beszélgetni Bányaival és Velával, akik előzőleg olyan szépen vizsgáztak Sandescu előtt internacio­ nalizmusból. Bányai :- H. elvtárs nem ért egyet, ahogy látom azzal, hogy belenyúltunk a cikkébe. Én: -Végrehajtottam, de tiltako­ zom és nem is írom alá a cikket. Nem értik a nemzeti kérdést, nem ismerik a fogalmain­ kat. Itt koncepciók ütköztek össze: amelyek kizárják egymást és egyikünk sincs hozzá­ kötve a székhez! Mindezt nagyon civilizáltan Végül beju­ tok Bujorhoz, aki mintegy állatszelídítő, biztatóan mosolyog. Bemutatom neki a ma­ kettet, bediktálom hasból, hogy melyik oldalon mi van, mire nekiesik a vezércikk szövegének és szorgalmasan húzogatja meg az oldalt. Be sem tudja fejezni, hív Popescu. Vincze elmondotta neki hogy mit csináltak velem, s lehívja az egész társaságot magához. Röviden: szépen visszakéri mindazon tartal­ makat, amiket a sajtóosztály kihúzatott. Bujor vezér parancsa értelmében ma kel­ lett volna megjelennünk. Nem tudtunk elkészülni. Nemcsak a vezércikkel volt ször­ nyű harcunk, szinte minden írásba belekötöttek. Végül tegnap felmentem és el­ mondtam, hogy képtelenek vagyunk mára elkészülni. Kaptam még egy hetet. Alig ér­ tem be a szerkesztőségbe a hírrel, valaki megjegyezte: de hiszen az október 23, az öt­ venhatos forradalom kitörésének a napja... Irtó megijedtem. Azonnal felhívtam Bujort. Csodálkozott a kérdésfeltevésemen: a román pártnak semmi köze az ottani ötvenhatos eseményekhez - mondotta. O k tó b er 1 5 . c sü tö r tö k (folytatás) 1 9 7 0 . o k tó b e r 2 3 . Másnap hümmögnek. De csak hümmög­ nek és nem mondanak véleményt, sem Vela, sem Bányai sem Sandescu. Várják, hogy Bu­ jor megnyilatkozzon. Annyira, hogy az oldalhúzásaikat is kigumizzák. Sandescunal vagyok, mikor Vincze keres. S.: - valaki kere­ si. Nem mondja hogy ki és amikor én Megjelentünk. Késő éjjelig, amíg a rotá­ ciós elindult, mindenki bent ült a szerkesztőségben. Mikor felhoztuk az első számot, összeölelkeztünk. És többen sírtak. Például én is. Isten legyen lelkünknek irgalmas! ( vége ) O k tó b er 1 6 . p é n tek 523 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT P u b lic lite r a tu r e and art m o n th ly o f th e C u ltu re D ep artm en t o f N ógrád C o u n ty . P repared b y P u b lish er M ik szá th . C h ie f e d it o r : J ó z se f Pál C h ie f p u b lis h e r : Dr. Ján os N ém eth A d d r e s s o f e d ito r ia l o f fic e : H -3 10 1 S a lg ó ta rjá n , P f.: 2 7 0 T el: ( 0 0 3 6 ) 3 2 - 1 4 - 3 8 6 , 3 2 - 1 1 - 0 2 2 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénz­ beli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. A z 1 9 8 9 . X L V . 3 4 . p a ra g ra fu s sz e r in t c sö k k e n th e ti az Ön é v e s a d ó a la p já t az A la p ítv á n y n a k fe la já n lo tt p én zö sszeg g el. A z O T P N ógrád M e g y e i Ig a z g a tó sg á n á l v e z e te tt b a n k sz á m lá n k szám a: 5 0 6 2 - 7 . �KÖZÉLETI, I R OD ALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7c7b866bd394541169a31319fb1b768f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4ee785724bb597e0f160bc7ec950507b.pdf 8d2ced9a9fcc2ec3fc7751d63e205848 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/ 4 . július-augusztus ��p a ló c fö ld 9 2 / 4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Zalán Tibor Approximációk (vers) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) Praznovzsky Mihály Mikszáth Kálmán esete “a tanügyi bácsikkal” (tanulmány) Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán (tanulmány) Mikszáth-berviárium (részletek) Összeállította: Praznovszky Mihály VALÓSÁGUNK Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? (tanulmány) Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) KÖVEK ÉS PILLANGÓK Tóth Sándor Tari látomás MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VI. (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Romániából) 315 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Cseke Péter közíró (Kolozsvár, Románia), Faludi Ádám író, költő (Tatabánya), Fekete Gyu­ la országgyűlési képviselő (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tódor János újságíró (Budapest), Torma András tanár (Pécs), Tóth Sándor ország­ gyűlési képviselő (Budapest), Zalán Tibor költő (Budapest). Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk borítóin id. Szabó István szobrai­ nak reprodukciói láthatók. - Lapzártakor kaptuk a művész elhunytának szomorú hírét. A szám illusztrációs anyagát a salgótarjáni XXI. Szabadtéri szoborkiállítás anyagából válo­ gattuk. (Fotó: P. Tóth László, Gyurián Tibor) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 316 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Zalán Tibor APPROXIMÁCIÓK Hamarosan félrelökött, lekörözött, korán vagy későn meghalt alak leszel, kit úgy emlegetnek, mint egy énekesnőt, kinek a szopránja megkopott. G. Benn 1. Emléked árnyéka leng a délutánban. 2. A szél vállához vert egy levelet. Felkiáltott. Honnan ennyi súly, ekkora nehézség egy levélben, hogy fájdalmat okozzon, ősz tájban így, mikor kifáradt lélekkel ácsorognak a tornyok a megsűrűsödött levegőben, honnan, honnan? Talán rátaposott, hallotta, ahogy reccsen talpa alatt valami, akár a gerinc, akár a héjáig lerágott dinnye, akár a fejszébe csapódó koponya. Kérdéseket válaszolt meg, mikor nem értette a dolgok grammatikáját, botorkált jelentések és következmények homályos szegletein. Írni kell... s inni - nyögdécselte, mielőtt végleg hátat fordított volna a nagyképű és végső soron 317 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 szomorú esztétikáknak... legalább egy közhely 3. Mintha őt látta volna fekete kabátban a vörösesszőke az aluljáró iszapjában, előtte mintás zoknik a tarka délelőttben, turkál, hosszú ujjai kényesen hajtogatják az olcsó vackokat, ujjai, melyek egykoron... Mocskos város, ócska évszakok. Villamos, szitáló emlékek a képen. Korom 4. Valamikor hagyományai voltak. Hajáért nyúlt, s nem húzódott el tőle. Vékony, alig több, mint a csontjaira rétegződött gyönyör. Szájában laknak, alig mozduló szájában a hangszerek. Kuporog a melegében, eszébe sem jut, hogy integessen a századoknak. Férfi, lehet hát szerény. Nézi ők et, ismétlődő egzisztenciális pillanatok egyszerre látja őket mind. A nőket. Majd megint emez, a vékony, ahogy takarót húz részeg teste fölé. Riadt gyerek, ki teli élettel játszik. Romok, párolgó csődök, tükrök s a tükrökben, ahogy távolodik, el mindenfelé 318 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 5. Menekül, így érik utol a tények. Az élet apróságai. A szarba mártott délutáni kekszek. A z árnyékán tűnődik. Lehet, hogy az fontosabb. Nem válthat át egyes szám első személyre, zavarba ejtő, hogy minden csak mintha. És ennél is pontatlanabb. A mintha minthája. A mintha mintája. Ebben a játékban valamire ráérzett, ami pontosíthatta volna azt. Rovararcú kis antihímek lihegték szét körülötte a delet. Kurvák, akik még csak nem is élvezik. S a Nap, ahogy a legtetején az égnek. Hasába húzza fel térdeit, ez már a magány iszonyatos gravitációja 6. A ragacsos délelőttben üzekedő szarvasbogarak. Néhány telefon, mely meggyőzi, a világ nem romlott, csak gyáva. S a lány, s a lágy megadás fragmentumai. Hanyatt hever, a plafon megnyílik és összezáru l . Közben csak ő cserélt helyet 7. A megalázottak tekintetében lakik ennyi fényes bogár! Forgolódnak, 319 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 mindegyik mozdulatuk meztelen. Szégyenlős és szemérmetlen tehát. Akarom hogy etessenek! Táncolnak, előre tartott tenyerükbe pénz hull, sokáig visszhangzik a csörrenés. Visszhangzanak a csörrenések. A hullás visszhangjai 8. Közelébb vackolódott. A hajnal, akár a megőszült és fölengedett csokoládé-máz, az ablakon csorgott lefelé. Ez a lassú visszavonulás sem zavarta most. Nézte, visszafojtva a lélegzetét (túlnyert kamasz tapad az ismerős üvegre így), ahogy álmában fölhúzza az egyik lábát, meztelen combja kiszolgáltatottá teszi, és a szarvasbogarak, és védtelenül előbuggyanó szemérme, nézte, aki elébe nyílt pár órával előbb és teljesen lefoglalták a nézés régóta nem ízlelt zavartalan részletei és az arcába szuszogó alvó arc, közvetlen közelről a lélegző pórusok, a szája sarkában a nyál apró, szárazfehér foltja, az övé is lehetne, ahogy (hogyan) csókolta éjjel egyszerre egyszerű lett minden és vidám és megértett mindent végül. Benne akart lenni megint, a leikébe beleszeretkezni magát. Oda, a szarvasbogarak közé 320 �p a ló c fö ld 9 2 /4 9. A kérdés, akármerről közelítse is, megválaszolhatatlan. Azért forgolódott még, neveket és különféle jelentéseket illesztett hozzá, ám a részletek sem válaszoltak. Árulás történt itt, gondolta komoran, s előpergette a lehetséges összeesküvők a névsorát. A konzekvencia levonásához - míly’ magyar (mélymagyar?) szokásrendek! 10. A háborúról ír, egy üveg pálinkát is el­ előtte kávé, használt fel. veresbor De nem, mellette, ha a dolog sem, srészleteiben hallja a puskaropogást. Gubanc, ahogy könnyedén ajánlja fel az akkor nem ennyire... Mintha a életét, oldalt magyaráz, ott ülhet grammatika fellazulása enyhe valaki, az isés lehet, ott ült, bűntudattal nagyon sok levegővel amikorAmég nem voltak készen járna. penge lassan hatolt előre a válaszok. Azlehet, élet válaszai húsban. De csak a felületeket kövekeztek el. Nem a halálhoz, vágta. A jajgatás mindenesetre valóságosnak hatott az aknákhoz viszonyul a halandó és ez nehéz. A bátorság nem más, mint a naivitás térnyerése. 321 �p a l ó c f ö ld 9 2 / 4 Üvegszilánkok - levelek a fájdalom ágain 11. Ahogy a folyó lassan, a Duna, lefelé hordja az iszapot, ágakat, ahogy a hidak alatt megsűrűsödik a homály. Ballag a víz fölött, kifáradt teste előredől, támaszt keres a szürkület szétmozduló rétegei között. A szájában alvadó mondat, az arcába akadó fakó tekintetek, a véletlenül megrúgott, alápergő kövek. Azután éjszaka, a megszokott mozdulatokkal. Pedig ekkorra üveg a teste és minden megérintő gesztus reménytelen, hisz mind bemocskolja, mert megalázza mind 12. Egyedül táncol, józan és lehetetlen. Mint a veréb, aki átült a szemközti ágra 13. Hagyta magát. Kristálypoharak mélyén folyadék-rianás - csak azt szeretné tudni, hány szó választja el a hallgatástól. A z anyag percegését hallotta meg. E hirtelen közelség először megzavarta, a tudatos visszavonulást csak később kezdte el. A z anyag percegése miatt. Vagy tovább. 322 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gyomrába húzott térddel nézi a porondot, a nyüzsgő rovarok kártékony áradását. A kis belezők nagy évada ez. Oly korban félek én, erre persze elszégyelli magát. Ki­ mondta, hogy lehajtja a fejét. Aszpikba dermedt légy - a lét kocsonyás anyaga őrzi a szárnyak finom remegését 14. A reggeli szürkeség, a híd fölött kelő Nap, valami játék folyik vele, emelkedésben rajzolódik ki a zuhanása. A hídon egyszer ott fog állni, válla fölött kel fel majd a Nap, inge belerebben a puszta légbe, száján rejtelmes mosoly, játszik. Addig csak görnyedten, nap mint nap a városon át, át az életén. Odapillant, sóhajt és elkeveredik 15. Még ivott. Miért iszik kérdezte gyertya fényében bolyongva a lány miért iszik miért - maga. A z eső, ez az évszak, kezéért nyúlna, ha nem lenne gyáva.. Gyáva, nem mer veszíteni. Nem is válaszolt. Még ivott, mert értette már, felfogta már, pontos információ a szétivott zsigerekből, el fogja veszíteni. Hozzá mennyi fölösleges, ami önsajnálatnak hívható! Nevetséges és tragikus, hogy homlokát az üveghez nyomta később, 323 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szégyen és kétségbeesés oldata kerengett el benne, vereség és a rendszerek. Ivott még. Hangosan kimondta a nevét, csendes menekülés, hová és mi elől? Egyedül szenvedett mint az állatok, ragyogott és a szavakat is egyenként felejtette el 324 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban Ébresztő magyarok! Vályúhoz! Takarodó! Feküdj! (Graffiti) I. Mercedesben töltöttem az éjszakát. A vicc kedvéért. Vicc FOR SALE. Vágyleszállítás; a reggelhez rendelt engedékenység nevében. A nyáreleji megbocsátást ingyen adom mellé, elnézéssel a kivételes bánásmódért. Hogy legyen hol halászni a zavarosban. Zimmezum. Pihent voltam, ahhoz kétség nem fér, de a fizikai fáradtság legcsekélyebb hiánya nélkül. Sajgott minden tagom, égett a talpam, naplemente vöröslött a szemem szegletében, borosta lepett. A saját jogutódomnak éreztem magam, akinek mesterséges halállal szűnt meg az elődje. Egy kétéves, nyeretlen napszemüvegre bíztam a rejtegetnivalóimat, úgy vettem célba a Gála cukrászda teraszát. Bőkezű nyárfák vattavirága, hála nektek a puha léptekért! A zökkenőmentes feltámadás igazán rámfért. A Gála cukrászdáról elég annyi, hogy ott volt a szomszédban. A gyér forgalmú utcára néző terasza szabadtéri színpad gyanánt, naponta újabb ősbemutatókkal rukkolt elő. Rendeltem egy Lehár kelyhet, egy kávét, és igyekeztem megfontoltan elterjedni a fehér műanyagszéken. A kellemesen hűvös reggelhez igazodni; kisimulni, egészséges reményekkel telítődni. Madárfütty és egyebek, kik vagytok a megfelelő menedékekben! Talán csak a fello­ csolást hagyván háborítatlanul az utcának, mert az nekem nem állt volna jól. A körülmények ellenére hálával gondoltam a törődésre. - Ha eszembejut, amit érted tettem, a relaxáció démonja máris megverten elsompolyog. Mercedes! Mercedes! Efféle feltunningolt zagyvalékok sodródtak fejemben az árral szünet nélkül. Rövid kókadozást követően megejtettem az első önellenőrzést. - Hogyan is állunk azzal a háborodott vegetatív működéssel? A kockacukor jókorát koppant a bóklászó galamb hátán, az meg ész nélkül repült a járdáig. Döglött béka mondá; kutykurutty. Elaggott galambja. Nem is bíztam el magam azonnal. Megittam a kávét, rágyújtottam és hagytam, hogy jóvágású, elégedett reggellé alakuljak át. Még csak félúton jártam, ezért kértem egy gint narancslével, hogy teljes legyen a kör. Nem a 325 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gines Rekordok Könyve lebegett előttem, mindössze megkezdtem szokásos napi szórakozáso­ mat a rizikófaktorokkal. Mercy cherry. A bíztató jeleket mindkét kezemen megszámolhattam volna, csakhogy nem akartam kétes kimenetelű kalandokba bocsátkozni. Dolgom ugyan temérdek, de munkaképtelenségem napja­ iban jobb szerettem munka helyett valami más jellegű bajt zúdítani a nyakamba. Ha tudtam volna, hogy aznap mi áll a házhoz, bizonyára hagyom a töprengést a pokolba, és menekülök, amerre látok. De nem tudtam. A gyanú árnyéka nem sötétlett elég erősen. Lehet, hogy a napszemüveg miatt, amit közben levettem. Azért vettem le, mert úgy éreztem, hogy összekuszálja a képzeletemet. Tréfát űz velem. Üvegfalat von közém és a külvilág közé, hogy méla akvaristává tegyen. Olyat láttam az akváriumban, aminek valószerűtlenségéért nem okolhattam mást. És mek­ korát tévedtem! A túloldalon egy nyikorgó biciklin közelgett, amit látomásszámba vettem. Egy vénembert láttam eszelős vigyorral kerekezni, kék melegítőnadrágban, kigombolt viharkabátban. Már az utóbbi is kiverte volna szememből az álmot, hiszen vagy húsz éve nem láttam viharkabátot. Aki nem tudja, milyen egy viharkabát, annak hiába is magyaráznám. A térde mellett kétoldalt kondorkeselyűszárnyként seperte a földet. A z övet a küllők nyalo­ gatták hátul, ő meg nyomta a pedált hegesztőbakancsaiban, miközben alig vánszorgott. Vegyszerteknőc az égi lefolyóban! Honnan pottyant ez ide? Világosszürke svájcisapka éktelenkedett a feje tetején, homlokközépig húzva. A fülét ezzel szabályozta be negyvenötfokos szögbe. Göndör ősz haja hátul összegubancolódott drót, hosszú és szerteálló. Lerítt róla, hogy menő szeméttelepek a szponzorai, ám hogy milyen céllal, azt csak találgani lehetett. Körbepillantottam a teraszon, hogy más is látja-e, amit én. Látta. Rehabilitálnom kellett a szemüveget. Minden tekintet a két roncs felé irányult, köztük az enyém is. Az első elképedést máris követte az újabb. Egy öt év körüli kislány ült a csomagtartón, aki az öreggel ellentétben teljesen normálisnak látszott. Tiszta ruhácskát, fodros fehér blúzt, virágmintás szoknyát viselt. A nyeregben kapasz­ kodott és nem nézett se jobbra se balra, akárha biciklitartozék lenne, egykedvűn viselte a láncnyekergést, sárhányócsattogást és a kacskaringók szűntelen félnyolcasát. Nem látomás. Rosszabb. A z öreg a szemközti üzletsor felé navigált, majd az egyik nyárfa közelében kínos bizonyta­ lansággal addig lassított, amíg meg nem állt. Amúgy férfiasan hátralendítette a lábát, és sikeresen talajt fogott. Közben lerúgta a csomagtartóról a kislányt. Nyekk. 326 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A gyermek arcizma sem rándult, szeme sem rezzent, szétvetett lábakkal ült az úton, és egykedvűen nézte jobb lábán a lecsúszott térdzoknit. A lélegzetem is elállt. A vén hülye azt mondta: - Hoppá! - és a képére száradt vigyorral visszatette a gyereket a csomagtartóra, aztán biciklit, kislányt odatámasztotta a fához. És még ő verte le a port fertelmes gönceiről! Kényelmetlenül éreztem magam hirtelenjében. Kétségek kötöttek béklyóba, röhöghetnék kerülgetett, rossz volt az előérzetem. Megbűvölten bámultam a vénséget, így aztán hamarosan azt is észre kellett vennem, hogy kiszúrt magának. Igazított egyet a menetfelszerelésén, bátorítólag/bátorítóan szélesvásznúra sikerítette a vi­ gyorá t és megindult. Egyenesen felém. A szemembe nézett, egyenesen. Lézeregyenesen. Borzongott a hátam, de már későn. Komótosan az asztalomhoz ballagott, kihúzta az egyik széket és leült. - Simon mágus vagyok. Azért jöttem, hogy megdöntsem a rendszert - mondta. II. És a Gála cukrászda előtt akkor pillanatokra megállt az élet. Megdermedtek a mozdulatok, egymásbaértek a jégtáblák. Megvetés lett az osztályrészem, igaz nem sokáig, mert hamarosan szedelődzködött mindenki, csak mi maradtunk ketten. - Kérj nekem egy stamesz vodkát! Nem. Inkább egy felest, pohárka szódával - érintette meg vállamat horgas ujjaival. Váratlanul ért ez az egész. A fához támasztott gyerekről a kivénhedt széltolóra néztem és elkapott a nevethetnék. Fejtől lábig végigliftezett bennem, fokozatosan erősödött, aztán akadály nélkül kirobbant. A térdemet csapdostam, majd feldöntöttem az asztalt, hogy egyre inkább bele­ lendültem. Eufória könnyekkel, amin nem tudtam könnyedén túllépni miként bölcs a Náthán. Mercedes, Mercedes, tudhattam volna, hogy a jegy erre is szól. Bruce Lee ruszli, meg amik egy másnapos királynak kijárnak. Merthogy tényleg nem álmodtam. A ráncosképű kukaturkáló bedöntötte a vodkát, öblögetett a szódával és egy hátborzongató másodpercre fellebbentette szájának lottyadt függönyét agyarairól. Felül a két metsző kivételé­ vel fémkoronák, a két alsó szemfogon arany. Fogarászok rémálma. - Apám zombi, anyám ninja, és én sem érzem magam valami fényesen - lehelte bólogatva, aztán összedörzsölte a tenyerét. Félcentis karmai alatt a humusz virágföldzsákolókra várt. - Most már egy kicsit jobb. Tegnap óta kereslek, azóta nem ittam egy kortyot sem, bár nincs nagy jelentősége. Gondoltam, belemegyek a játékba, ha már idedelegált a jódolgom. Úrrá lett rajtam a játékos kedv. A tervgazdálkodásomat - mármint a gyerekcipőst - úgyis meghaladta a valóság, az öreg szélhámos jó időtöltésnek ígérkezett. Kényelmes volt a szék, átjárt a reggeli. A pincérlány körülrepdesett, dezodorfelhője majdnem semlegesítette a kénkőszagot; akarhattam volna ennél többet? Azt hiszem igen, ha valaki jó előre nem semlegesíti a vészjelző rendszeremet. Csakhogy semlegesítette, éppezért mit sem tudtam arról, hogy nem működik. 327 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Szóval Simon mágus. - Aha. A világ minden tájáról. - Ez érdekes. Nemrég azt olvastam Simon mágusról - vettem elő jólértesültégemet-, hogy korának egyik legnagyobb szélhámosa, egy közönséges sarlatán... - A z ám! Úgy bizony! - vágott közbe büszkén. - És sűrített levegőből állított elő emberi lényeket. A régi szép idők - ábrándozott majd hátradőlve székén végigpillantott a fasoron. - Az a kis szűz a biciklin, az is az én munkám - mutatott a túloldalra. - Nemrég megpró­ báltam, hogy tudom-e még? Láthatod, tudom. Felémfordult. - Ő az utolsó törvényes boszorkányper áldozata. Egy sövénytündér. Villazsírozó. Anna Goeldi darusból. Glarus. A messzi Glarus. Ott élnek a marmoták fenn a hegyekben. Meg a fahágók. - Tudod, nőre vágytam, de egy megbízhatóra, és én akkor csinálok fából vaskarikát, amikor akarok. Ne is reménykedj, úgy intéztem, hogy rajtam kívül képtelen legyen mással lefeküdni. - Lefeküdni? - Kefélni, ha úgy jobban tetszik. - Dehát még gyerek! - Nyavaját. Öt-hat évesnek látszik, de kereken kettőszázöt. 1782-ben égették meg elevenen. Mostani formájában szűz, mert nem maradt rá időm. Dugásbiztos. Megdolgoztam, mivel én sem szívlelem, ha idegenek járnak rá a háztájimra. - Megdolgozta? Mi az, hogy megdolgozta? - Egyszerű. Mocsokkal bekensz egy tűt, aztán olyan sárba forgatod, amelyikben emberi hulla hevert, majd halotti lepelből szakítasz darabnyit és belecsavarod. A dolgot úgy igazítod, hogy a nő mindig magánál hordja, vagy a közelében legyen és kész. Ennyi. Én úgy beledugtam a blúzába, hogy még csak nem is sejti. Amíg nála van, csak én bírom kihozni belőle az állatot. Ajánlom szíves figyelmedbe. Jobb, mint a gyűrű. Mint Hans Carvel gyűrűje, ami csak addig hatásos, amíg a középső ujjadra húzva tartod. Ez nagyon tetszhetett neki, mert újfent rámtárta az egész vaskereskedést, és hosszan viho­ rászott. Én másban utaztam, nálam nem a falióra indította az ingajáratot. Kértem a következőt. - E z mind nagyon szép. Szépséghibája mindössze annyi, hogy tudomásom szerint Simon mágus 67-ben Rómában szerencsétlenség áldozata lett. Nem sikerült a mennybemeneteli kísérlete. - Badarság. Egyébként nem hatvanhétben, hanem hatvanhatban. Néró egy barom volt, dagadt hólyag, történelemhamisító. Egy gyufányi lángtól betojó buzi. A z ő parancsára lett öngyilkos Lucanus az örökzöld eposztermő, a Pharsalia írója. Nagy barátom. Nem tudtam megakadályozni, mert éppen máshol remekeltem petyhüdt úri társaságokban. Újfent vihorintott egyet, tisztes úrilányt imitáló mozdulattal hátralendítve arca mellől nem létező hajának selymes tincsét. Nem talált kivetnivalót magában. Kezdtem fülelni, ő meg ezt bíztató jelnek vette. Úgy döntöttem, hogy hagyom, hazudozza ki magát kedvére, hátha a forrás nyomára bukka­ nok. Megtudom, honnan ollózta össze magát ez a megzápult Münchausen. Mivel egy szavát sem hittem el. Zimmezum. 328 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Igenis sikerült felszállnom. Annyi baj történt csak, hogy a kelleténél nagyobb lendületet vettem, átzúgtam a légkörön és földkörüli pályára álltam. Amiről a néróbérencek azt híresztelték, hogy a maradványaim, azok csupán ruhafoszlányok és egyéb haszontalan tartozé­ kok darabjai voltak. Előtted itt most a lehetetlen testesül meg. Hidd el, ehhez nem férhet kétség, dacára annak, hogy épeszű ember nem adna hitelt a szavaimnak, én Simon mágus vagyok! - Én meg Nehézlehelletű Nulladik Henrik - válaszoltam neki a hülyeségzápor kínálkozó szünetében. - Lószart. Egy óra múlva hinni fogsz nekem. - Aha. Honnan ismerheti ez a romhalmaz ilyen kiválóan a történelemkönyvet? Egy marxista egyetemmel ékesített meghasonlást írtam a számlájára minimálprogramként. Elmosolyodtam, hogy meg ne sértsem idejekorán. Vicc FOR SALE. A mai nap jegyében. Ő meg folytatta. - Tegezz nyugodtan. Mi rokonlelkek vagyunk. Nem véletlenül választottalak téged. Van akinek pápaszeme, van akinek püspökfalatja, van akinek barátja van, de nem minden papsajt. Egy hóbortos szédelgőre volt szükégem, akire úgy hatnak a kísértések, mint közönséges halandókra a tolófájás. Koporsó tejszínhabbal. Érted? Megváltoztatom az életed, te meg hálából megírod az enyémet. Csin-csin. Ügyesen eladod, aztán naphosszat pénzt fogsz olvasni utána. A magad ura leszel. A magad ura, érted? - Miből gondolod, hogy így lesz? - Mindent tudok. Szóhoz sem jutottam. Az elnéptelenedett cukrászdateraszon csak a kíváncsi pincérlány cikázott denevérfülekre vágyva. A háborodott vénség beültetett egy magánakvaló hintába, amit úgy lengetett megállás nélkül, ahogyan akart, miután befogadókészségemről pontos információi lehettek. Lengetett, lengetett és kért még egy felest. Rendeltem neki, hogy levegőhöz jussak. - A z oroszoknál szoktam rá - hunyorított és bedobta. Nem kértem semmit. Csak hallgattam. Száraz tónak nedves partján kutykurutty. - Szemvillanásnyi idő alatt a mennyben találtam magamat, de hiába fékeztem. Éreztem a bajt, kapálództam, tekeregtem, nyomtam a szent zagyvalékot, nem ért semmit. Reményem sem maradt a körültekintésre. Átszakítottam a födémet, aztán úgyszólván azonnal ott súlytalankod­ tam a Föld körül. - Holott tán legszívesebben Néróval fajtalankodtál volna, nemdebár? - próbáltam meg egy próbatiszteletlenséget. - Nem volt közöttünk semmi. Nem sértődött meg. - Pont erre gondoltam. Még ez a golyóálló hacuka sem. Ebben egy mágus sem ment volna semmire. - Nincs jelentősége - legyintett - , odafönt megállt a tudományom. Rá kellett jönnöm, hogy levegő nélkül kizárólagos a mágia. Csak az űrben hat. Úgy értem; nagyrészt. Csekély az a varázslat, ami leszivároghat a bolygóra. Legalábbis a korábbiakhoz képest. Zuhantam vagy negyven kört, mire beláttam, hogy önerőből nem szabadulok. - Aha. 329 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 - Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem hiszel. Ahhoz túl normális vagy, de bizo­ nyítékokkal szolgálok neked. Talán megelégszel annyival, hogy a szemed láttára beindítom a rendszer összeomlását. Minden rendszer összeomlását, elsősorban azonban a kedvezményezet­ tekét. Hm. Igen. Megdöntöm a kormányt, elemeire hullajtom szét a Nagy Egyedülvalót. - Mit? - A mindenkori futam győztest. A tömegbázisost, a vetélytárstalan magányost, vagy fogal­ mazz, ahogyan akarsz. Nemcsak itt, mint említettem, hanem mindenütt. Már majdnem azt hittem, kezdem érteni, mit lotyog. Makacsul megtelepedett bennem egy kifejezés. Túl p a l l é r o z o t t . A lerobbant külsőhöz képest a szöveg. - Mindezt te egyedül. Értem. Az idegenek hazamennek, az egykori eszme mutánsai meg­ bocsátanak azoknak, akik ellen vétkeztek, lemondanak a kényük kedvéről, visszavonulnak celláikba és hamuval hintik a fejüket vezeklés közben, mert te a fékevesztett eleganciád és varázslatos képességeid segítségével erre rábírtad őket. A z utánzás bűnébe esve így próbáltam meg félkézzel asztaliteniszezni egy kedves barátom­ ra emlékezve. - Nem egészen. Az idegen hadak elmennek, a többi nagyjából megfelelő, mondhatnám azt is, hogy jó irányba tapogatózol. - Szemernyit sem hiszek a szemfényvesztésben öreg! - Nagyon helyes. Én sem. Értelem, logika, szellem. Nem a természet alkalmazkodik hozzánk. - Szóval? - Elmennek az álvilágiak, süllyesztőbe a szolgák java, a többi már nem az én dolgom. - Álvilágiak? - A meghívottak. Tudod, akinek majdnem minden mindegy, mert ellenőrizhetetlenné tették a sűrűjét. Veletek szivatták a mezítlábas Kossuthot, hogy negyvennyolc mellett tegyétek le a voksot. - Jajdeérdekes. És mikor indulnának megismerni szép hazájukat? - Jövő ilyenkorra a lényeg már mögöttünk. Csak egy kis homokot hintek a csapágyakba a te segítségeddel. - Hurrá. Van más is, vagy megelégszel mára ennyivel? - Hát hogyne! Fülig ért a szám. Magyarországon a Hülyék Királya. Nálam vendégeskedik. Lesz mivel szórakoztatnom Mercedest estére. Szerteszáguldott tagjaimban a szerelem; ó te drága, hamvas Mercedes, gondozóm, testem, lelkem ápolója! Szinte már kérdéseket sem mertem feltenni, holott néhány aktuális ott tolakodott valahol a Lehár kehely lejáratánál. Bizonyisten a szeme sem állt jól, furán, szúrósan tekintett rám. Várt, aztán a messzi távolból, megváltozott hangon belémtrafált: - Mercedest mára felejtsd el, dolgunk lesz. Leesett az állam, pedig még a jajdeérdekesre nem is válaszolt. - Honnan... - Mindent tudok. A harmadik évezredemet taposom, Mercedest én küldtem rád. Azt, hogy némi fogalmad van Simon mágusról, szintén nekem köszönheted. A démonológusokkal és más szarrágókkal folalkozó könyveket a múltkor én vetettem meg veled. Miattam olvastál asztroló­ gusokat s hasonló öklendezőket. Az én kezem volt benne. Nem gyanítasz semmit? 330 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 Heves mozdulattal lejjebb rántotta a svájcisapkáját. - Ma belehintjük a homokot az összes eszement csapágyba, téged hagylak fejbenjárni, és közben diktálom az iramot. Érthető? Régről ismert gondolatok kezdtek henteregni bennem. Klasszikusok. Az összes klasszikus az én lepedőmön adta a kilincset egymásnak szinte bagóért. Nyeltem is meg nem is. - Jó. Ha akarod tudni, megmondom ki vagy te. Igazolásképp. Nem akartam tudni. Gondoltam, épp eljött ez ideje, hogy a magam javára fordítsam ezt az elszabadult reggelt. - Állj! Előbb egy kis bizonyságot szeretnék. Egy parányi varázslatot, egy apró csodát, de most, hogy esetleg gondolkodóba essek, hátha mégsem vagy teljesen tökkelütött. Muszáj volt felsrófolnom magamat, mielőtt teljesen elszabadul a mennyeknek országa, vagy a lejjebb levő. - Helyes! Ez az! Tökkelütött! A bizalom kezdete. Odaintette a pincérlányt és fizetett. Ő fizetett. Le nem vette rólam közben a szemét. Beletúrt viharkabátja zsebébe, elővett egy marék pénzt és kiválogatta belőle a forintokat. Eltartott egy darabig. Nemcsak amiatt, hogy közben engem figyelt. Merthogy a pénz szárma­ zási helyéről első pillantásra megállapíthattam: a világ minden tájáról. Zimmezum. Gyűltek ellenem a bizonyítékok. Firkált valamit a számla hátuljára, de letakarta, úgy tette elém az asztalra. - Mennem kell, mindjárt tíz. Egy óra múlva találkozunk az Aranyc sákányban. Pontos legyél! Ezt a jégesőpannát vidd magaddal! - Mit? Hogy? - Annát. Ha akarod, leveheted a bicikliről. Tud gyalogolni, nem gyerek már. Rámnézett és elhallgatott. Talán látta, hogy kezdem a másik végén kezdeni. Vagy éppen emiatt tekert még egyet rajtam. - Ha bizonyosságra vágysz, pisiltesd meg Annát valahol. Kukkants a szoknyája alá. Stigma diaboli. Ő ott hordja. Kevesellni fogod, de több a semminél. Mutatóujját felemelte, fintorgott egyet és válaszomba sülve otthagyott. Eltűnt. Nyakamba varrta a kis szüzet. Még sosem voltam szűzzel. Mit kell ilyenkor csinálni? Kivettem a hamutartó alól az összehajtogatott számlát, kisimítottam. Ez állt rajta: S A T OR A R E P O T E N E T O P E R A R O T A S Ez ám, és semmi más. Ki v o l t a m segítve. Végre egyedül. Kezdtem a lehetetlennel. Úgy tettem, mint aki végiggondolja, hogy mi is zúdult rá röpke negyedóra alatt, és úgy döntöttem, hogy megy a kórság az Aranycsákányba, még folytatódik ez a mittudoménmi. Hallucináció ide, hallucináció oda, nem hinném, hogy beteg vagyok. 331 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Éktelen ordítás riasztott. Anna üvöltött a nyárfa tövében. Rádőlt a bicikli. Zsebrevágtam a számlát és rohantam. III Lestem jobbra-balra futás közben, de a kutya sem volt rám kíváncsi. Ahogy leemeltem a kölyökről a biciklit, azonnyomban abbahagyta a sivalkodást. Nem könnyezett, felállt, megiga­ zította a zokniját, szoknyáját. Hátravetette a haját és rámnézett. A szája szöglete huncut kanyart vett felfelé. - Semmi baj kislány - kezdtem, de csípőből tüzelt, akár a filmbeli cowboyok. - Kislány az öreganyád. Anna Goeldi vagyok Glarusból. Ne tégy úgy, mintha Simon nem sikerítette volna bele apró agyadba az imént. Ha kívánod, fogalmazhatok közhasznúbban is. Ma van a 205. születésnapom, és téged kaplak ajándékba, mielőtt éjfélt üt az óra. Nagyszerű gondoltam -, nyílt nap az őrültekházában. Hangja Janis Jopliné az utolsó koncert után es a sokadik liter előtt. Egy koravén gyerekből gőzmozdonnyal keresztezett körfűrész-hang, férfias rekedtséggel kísérve. Őrület. Éjfélt üt az óra. Méghogy éjfélt üt az óra. Miféle óra ütne itt ebben a városban egyáltalán? Mindegy, játsszuk végig! Egy időre örökre megjegyzem ezt a napot úgyis. Kongtam csak, s álltam bebarnulva, miként a menetvesztes műzlimedve. - Hogy mondod kedves? - Anna. Nevezz Annának. Tudod, az eredeti testemet elégették, de idejében elillantam és Simon kiváltott. Féltékeny, önző, perverz disznó, bár a választásáért néha szeretettel gondolok rá. Azt mondta, nem bírná elviselni, ha mással is összedörgölődznék. A beteges agyával úgy gondolja, ha gyerektestben rejteget, megússza. Simonra gondoltam. A bombabiztos megoldásra. Agya rakétasilóira. - És a tű? Anna legyintett. - Ugyan! Simon deleje már csak félgőzzel üzemel. A súlytalanság megvi­ selte. Mielőtt bevarrta a ruhámba, kicseréltem egy közönséges tűre. Nem is gyanítja, holott az orra előtt csináltam, míg a cérnák között matatott. Jött nekem Solingennel, aki a késélt feltalálta. Könnyed közvetlenséggel magyarázott, akár egy órányi távollét múltán feltűnt ismerősnek. Kínosan éreztem magamat. Kölyökvénasszony oktat egy kisváros nyugalmas utcájában fennhangon, betöltve a délelőtt enyhítő varázslatát szavai zajával. Ráadásul engem itt ismertek, tizenöt éves helybéli tanárkodásomnak köszönhetően. Most kutykurutty vagy Zimmezum? Tényleg úgy tűnhetett, mintha közünk lenne egymáshoz. Megfogta a kezemet. - Menjünk. 332 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Erre aztán lecövekeltem. Földhöz szegezett egy gondolat. Hogy ez eddig nem jutott eszem­ be! - Várj csak! Hogyhogy ti ilyen remekül beszéltek magyarul? Tudtommal... - Nem beszélünk sehogyan. Egyetlen ismert nyelven sem. Csak te hallod úgy, mert úgy akarod hallani. Jut eszembe; nem is mondtam az előbb, hogy én alapvetően interszexuális vagyok - Nem. Ezt még nem mondtad. Keresztező Szent János, Micsurin kertésze, mi van itt? Blúza nyílásába tévedő szemem különös nyakéken akadt meg. Egy rövid aranyláncon függő kereszten, csakhogy ez nem a megszokott módon, hanem fordítva lógott. Ráadásul semmi szeglet, kiszögellés, hanem lekerekített formák, közel elliptikus alakzatok. Két mogyoró nudli­ végen. Anna kiszúrta, hogy mit nézek. - Majdnem elfelejtettem! - azzal benyúlt a blúz zsebébe. - Guggolj le légyszíves! Zárlatos maradt továbbra is az agyam, nem ellenkeztem. Egy medált vett elő, amit fejemet átkarolva akasztott a nyakamba. Sokáig szerencsétlenkedett vele, széna és virágillat áradt a ruhájából. Nem is áradhatott más, nem is számítottam másra. - Szép vagy és kívánlak - mondta, amikor elengedett. - Nem én vagyok a hárslevelű - közöltem vele a kiábrándító hírt. Vékony bőrszíj tartotta a medált, kézbevettem és megtapogattam, hogy legalább a látásom­ ról legyenek hiteles és megnyugtató ismereteim. Aztán a bőrszíjat húzogattam végig az ujjaim között. - Simon ilyet hasítana a hátadból, ha rájönne, hogy szeretkeztünk. Ahogy mondani szokás, erre már elborított a nagy löttyös indulat, úntam a csevelyt. - De nem szeretkeztünk, és nem is fogunk, hagyd már ezt a marhaságot. Gyerek vagy még, azaz... - Ugyan! Mielőtt éjfélt üt az óra, az enyém leszel. - Itt nem ütnek az órák, csak a kétkezű munkások, ha duplán látják a feleségüket, értsd már meg! - Nem számít, menjünk. Hozd a biciklit és mutasd az utat, mert én nem ismerem. Még az sem jutott eszembe, hogy legyintsek. A medált a tenyerembe fektettem, hátha segít. Így nézett ki: 333 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Mindenkinek megvan a maga keresztje - kuncogott a kis boszorkány. Felkaptam és a csomagtartóra ültettem. - Néha szinte hiányzik, hogy hülyét csináljanak belőlem. Megindultam a buszpályaudvar felé. A parkon keresztül megyünk, döntöttem el magamban. - Legyen - mondta Anna, mielőtt bármit is közöltem volna vele. IV. Helyénvalónak tartottam egy kis számvetést; mibe is csöppentem én bele? Mert a bicikli valóságos volt. Valóságos roncs. Rozsdás, ütött-kopott Csepel, jóval túl az alkonyon. Nem a vörös, hanem a fekete, laprugónyerges. Valóságos volt a gyerek is hátul a csomagtartón, a nyikorgás is, az utca is. Aki látott, azt hihette, a kislányomat tolom, s nem telik egyébre, hogy feltűnési viszketeségemet közzétegyem. Az cseppet sem izgatott, hogy a kerék­ párkövület szemet szúrt - szúrhatott - , mert a gátlásos korszakom is túljutott már a delelőjén. Egészen addig nem izgatott, amíg a szemem meg nem akadt valamin. Már a platánok alatt jártunk, a murvával felhintett sétányon, amikor belémállt a nehézség. A tartóban, a pumpa helyén egy gumibot szürkéllett. Egy tökéletes, szabvány gumibot. A francba! A nyelén fehér betűkkel; TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Hohó, hé, állj, stop! - rikoltoztam, mint akit közrefogtak a nyáladzó kannibálok ebédtájt. - Mi ez itt? - fordultam Annához, tömény undorral mutatva a gumibotra. - Simon mágus varázsvesszeje. Ezzel dönti meg a rendszert. A rendszereket. Mindegyiket. Annak közönyétől elképedtem. - Hogyan? - A z oroszok teljesen felhergelték. Nem tudott tőlük majd húsz éven át megszabadulni. Lelépni. Ez aztán tisztességesen meggyötörte, mert alapjában kérdőjeleződtek meg a képessé­ gei. Miután többszörösen elöntötte az epe, úgy határozott, hogy vége az előadásnak. Le a függönnyel! Kihasznált valami apró hibát, aztán elszelelt és kezdte hinteni a homokot a csapágyakba. - Ezt már hallottam. - A saját fegyverüket adja a kezükbe, és mondanom sem kell, hogy ezt a fegyvert kiválóan ismerik és szakszerűen használják. Csak épp azt nem érik fel ésszel, hogy magukat ikszelik ki vele Simon fondorlata miatt. Eddig megy minden, mint a karikacsapás. - Nem sokat vettem észre belőle. - Mert csak a felszínt látod, a mázt, ami még tart. Belül rohad az egész. Simon csak összeérinti a végződéseket. Kezet a kézbe. Beadja a gyorsítót. Fű alatt játszik. Lót-fut, hogy mindenhol időben köphessen bele a levesbe. - Ez röhejes. Úgy gondolod, hogy az ember fogja magát, beleköp a levesbe, aztán el is intézte a dolgot? Azt állítod, hogy holmi hókuszpókusszal elérheti, ami eddig senkinek sem sikerült. - Nem hókuszpókusz, erőszak és felismerés. Észrevétlen, totális erőszak. Simonnak van egy mondata, hatékonyabb a radioaktivitásnál. Azzal kaszál; időben bedobja és kész. - Kacagnom kell. Hogyan szól ez a mondat? 334 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Kidolgozta az ellenmarxizmust. Latrina Magicának hívja. Biztosíthatlak, hogy sóval hinti be vele az egész kísérleti telepet. Azt mondta, hogy eljött a szellemforradalom ideje, és ő egy nagy szellem, ez tagadhatatlan. Csodálom, hogy ennyit kibírt a gyomra, de mondtam már neked, hogy csak félgőzös, a saját korlátai akadályozták, nem tudott miattuk előbb előjönni a trükkjeivel. - De milyen mondatról van szó? Annára meredtem, aki tisztában lehetett azzal, hogy kapitális baromságnak tartom minden szavát. Ennek ellenére szerettem volna fenékig hörpinteni a kabarékoktélt. Ki akartam használ­ ni a szerencsémet, ami terven felül ölembe pottyantott egy ingyencirkuszjegyet Kutykurutty. - Nem mondom meg. Én Simon sűrítménye vagyok és szélnekereszt, ha eljár a szám. Ráadásul - és kivételesen - ebben az egyben igazat adok ennek az aberrált szarházinak. Minden rendszert meg akar dönteni, és ezt helyeslem. Az anarchiát sem hagyja ki, mint a rendszertelenség rendszerét. Mindent, amíg le nem csillapodik a mérge, aztán majd más elfoglaltság után néz, feltéve, ha nem adja ki útját végleg a mágia. - Az igaz, hogy nem mindenható, mert annak már lejárt az ideje, de még mindig képes összeugrasztani a hülyéket egy selejtezőre. Egyszerűen úgy alakítja a dolgokat. Létrehozza a megfelelő konstellációt. Csak ne lenne annyira kiszámíthatat­ lan! Hallgattam Annát, és egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nekem lyukat beszélnek a hasamba. Kezdtem bánni, hogy az elmekórtan sosem érdekelt igazán. Ki játszatja velem ezt a játékot? Hibbantak majálisa, ahol ingyen szédülök mindenféle centrifugákban! Nem kimondot­ tan dicsőséges szerep. Toltam tovább a biciklit az Aranycsákány irányába és az idő múlására bíztam a megoldást. Nem tudtam ennél jobbat. Zimmezum. Elárulom a titkot: az Aranycsákány a város számtalan vendéglőinek egyike. Az örökkéva­ lóságnak épült alrealista stílusban; masszív, túlméretezett és ronda. A ligeten túl egy dombon áll, közvetlenül az isten háta mögött. A népnyelv csak Hugyozni Muszájnak hívja, tán a sörkínálata miatt, tán azért, mert a népnyelv ilyen. A hozzávezető lépcsőket meg sztálingrádicsnak, de mint egyéb esetekben, úgy most is nyugodtan kijelenthetem; nem ez a lényeg. A lépcsők, akárha emlékműhöz vezetnének; a vendég ünnepélyes léptekkel közeledik, ha akarja, ha nem, idézve ezzel távoli világok divatját. Már majdnem félúton jártunk, amikor eszembe jutott a számla. Megálltam, előkotortam és megmutattam Annának az egymás alá írt szavakat. - Szerinted ez mit jelent? - Semmit - válaszolta. Egy ideig hallgatott, aztán a gumibot nyelére emelte mutatóujját. TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Tegyél le, pisilnem kell. Közvelenül az út mellett megállt a pázsiton, és hóna aljáig felhúzta a szoknyáját.Nem viselt alsóneműt. A szeméremdombján nagy anyajegy barnállott. Kávébab formájú. Virágéknál ég a világ. Karakter: megfogható. Megfejtés: test. “ A földben az gnómok, lemurok vagy zörgősmanók, sylphek, monthánok és zonettik, az kiknek monstráji az pigmeik 335 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 vagy helybeli manók, az levegőben az umbratiles, sylviestres, satyri, az kiknek monsráji az gigantes vagy órjások. A tűzben vagy az égben az vulkanales, poennates, salamandrae, superi, az kiknek monstráji az zundelek” - indult meg bennem a hegyomlás Simon mágus ajánlott olvasmányai révén. Egy darbig így állt ott, aztán a sarkaira ereszkedett. Stigma diaboli. Nem sok, de ez is valami. Hogyha hinnék benne. Kutykurutty. Nem pisilt, várt. - Szeretném, ha idejönnél és néznél. - Micsoda? - Gyere ide és nézz, mert csak akkor tudok pisilni. Siess, mert szétreped a hólyagom! (A kisregény folytatása kö vetkező lapszámunkban.) VARGA GÉZA FERENC: Az indiánokért 1492-1992 336 �Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán esete a “tanügyi bácsikkal” Az ember két kézzel rángatná visszafelé a toronyóra mutatóját, csakhogy lassítsa az idő múlását. Nem mintha bármennyit is lehetne csökkenteni ezen a tempón, de hát munkálkodnak bennem is olyan vágyak, amelyekhez bizony jó lenne a tengerbe dobni minden óra-felhúzókulcsot. (Vagy gombelemet, hiszen modern időket élünk.) S mind­ ezt kizárólag csak azért tenném, hogy még megérhessem Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadásának befejezését s elolvashassam mindazt, amit valaha leírt. Dehát erre semmi esélyem nincs. Sem az óra ketyegésének lelassításához, sem a kritikai befejezésének megéréséhez. Nagy kár, mert így csak véletlenül bukkanhatok az író olyan műveire, amelyekről még csak nem is hallot­ tam, láttam. Így került a kezembe egy 1895-ben megje­ lent népiskolai segédkönyve. Nem ismeretlen ez a szakirodalomban, Rubinyi Mózes írt róla két oldalt a Magyar Nyelvőr 1954. évi száma­ iban. (Maga a füzet sem sokkal nagyobb terje ­ delmű!) A pontos cím: “ Társalgási leckék Az ele­ mi népiskolák számára. Kulcs a magyar nyelv megtanulásához.” Rubinyi Mózes szerint ez a könyvecske “pompás segédeszköz lett a hazai nemzetiségek számára a magyar nyelv megta­ nulásához.” Ez természetesen nem igaz, s ezt a kiváló Mikszáth-kutató is tudta, de hát vajon írhatott-e mást róla akkor abban a minden szép, minden tökéletes korban, országban. Modern szóval azt mondhatnánk, ez a könyvecske nem más, mint a ma gombamódra szaporodó nyelvkönyvek egyik típusa: társal­ gási könyv. Pontosan annyit ért akkor is, mint a maiak ma: semennyit. Aki a társalgási nyelvkönyvek nyakatekert mondataiból akar megtanulni, vagy akár csak gyakorolni egy idegen nyelvet, például ausztriai bevásárló út­ jain - feleslegesen dobta ki a pénzt. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter is így járt, de ő az állam pénzéből pazarolt, amikor ezt a vékony kis füzetet megrendelte Mikszáthnál és kiadatta német, román, szlovák, szerb, ru­ tén és horvát nyelven 100.000 példányban s ingyen osztatta szét az elemi iskolák diákjai között. Mindezt ma állítjuk, tudván, hogy a nyelv­ tanuláshoz nem ilyen típusú nyelvkönyvek kellenek. Akkor a hivatalos álláspont az volt, hogy a kis könyvecske “a gyermekeknél öreg­ bítse a magyar beszéd képességet, sőt a szülői háznál is kedvet ébresszen a magyar társalgás iránt.” Ma már csak mosolygunk ezen a naivi­ táson, hogy még 1895-ben is ekkora önámí­ tásban éltek a hivatalos politika irányítói. Pe­ dig így igaz: hitték, hogy ez a könyvecske segít, egyik eszköz lehet a sok közül, amely a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget erősí­ ti, terjeszti. Hitt ebben Mikszáth is, hiszen ak­ kor nem fordított volna rá annyi gondot és időt. Ő maga is megírta, miként készült a száz 337 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 magyar mondat, amely végülis 112 lett mennyit kínlódott vele - s kérte az olvasók segítségét félig tréfásan, de nagyon komolyan a szükséges mondatok összeszedéséhez. Való­ ban úgy vélte, összeszedte a 100 legjobb mon­ datot. Azt úja a miniszternek 1895. április 25-én kelt levelében: “ Szinte azt merem mondani, hogy meg vagyok vele elégedve, mert nem lehetne másik száz mondatot találni, mely ezekkel nélkülözhetetlenség dolgában egyen­ rangú lehetne, még talán tizet se lehetne többé ilyet találni.” A kis könyv tehát elkészült, Mikszáth még rajzokat is akart rendelni mellé, hogy a gyere­ kek a tantermükben a faliképeket évekig látva bevéshessék ezeket a mondatokat, szavakat, kifejezéseket, s hogy azokat aztán soha ne fel­ ejtsék el. Persze ebbő l se, abból se lett semmi. A könyvecskék elkerültek ugyan az iskolákba, talán szemléltető kép is készült, de eredménye nemigen mutatkozott, mint azt a magyar törté­ nelem közismert eseményei mutatják. Ámbá­ tor volt eredmény: Mikszáth ellen olyan sajtó­ támadás indult a lapokban, hogy nem győzte a fejét kapkodni és a válaszcikkeket írni. A z első támadást Benedek Elek indította ellene. Lapjában, a Nezetiségi Iskola 1895. december 21-i számában sorakoztatja fel azo­ kat a vádakat, amelyeket a későbbi cikkek mind ismételnek, színezve, gazdagítva a tá­ madások amúgy sem szürke nyelvezetét. Azzal vádolja elsősorban Mikszáthot, hogy nem is ő írta ezt a 100 mondatot. Kérdé­ seket tesz“-fel neki: Kend-e az a Mikszáth - Én vagyok. - Kend írta ezt a társalgót? - Én. - Mondja kend ezt a bolondnak, nekem ne. Valamelyik reporterrel iratta ezt kend. Bebizo­ nyítsam?” Hozzá is kezd nyomban, s végső megálla­ 338 pítása: Ennyi nyelvhelyességi hibát egy író nem véthet, hanem csak valami műveletlen újságíró. Majd vádolja a minisztériumot és a minisztert, hogy ennyi pénzt kidobott az abla­ kon feleslegesen s ugyanakkor a magyar taní­ tók sorsának javítására, az iskolai oktatás fej­ lesztésére nincs pénz. A miniszter úr is megkapja a maga kérdé­ seit: “Gondolja-e, hogy a mindennapi élet legszükségesebb dolgaival sem törődő füze­ tecskék előbbre viszik a magyar nyelv ügyét? - Hiszi, hogy az ön tanítóinak szükségük van ilyen fércmunkákra? Nem hallatszik fel a Hold-utcai palotába annak a sok ezer tanító­ nak a gúnyos nevetése?" A Magyarország című lap december 24-i számában a névtelen szerző még vitriolosabb lesz: ilyen fércművet még egy magyar újságí­ ró sem tud összetákolni, ehhez valami vigéc kell. (V.ö. Vigéc: bóvli kacatokkal házaló ügy­ nök.) Mikszáth “ nem követhette el ezt a me­ rényletet a természetes didaktika, a magyar nyelv, az iskola és önmaga ellen.” Úgy véli, Mikszáth könyve a magyar pedagógusok le­ becsülése is. “Hát olyan csekélység az a ma­ gyar nyelv megtanítása, hogy ezzel a 16 olda­ las írással meg van oldva? A nemzetiségi vi­ dékeken működő magyar tanítók színe-java évek óta fárad, ír, gyakorol, cikkezik, vezér­ könyveket csinál, az állam approbálja, gyá­ molítja ezeket a könyveket. Mikszáth azt mondja: eh, subick: ehol az ige, ehol a kinyi­ latkoztatás 112 mondatban. Add be oláhnak, tótnak, rácnak: esztendő alatt magyarul szid bennünket.” A Hazánk 1896. január 1-i számában pe­ dig a hivatalos válaszra reagálva ugyancsak a minisztérium felelőtlenségét, pénzpocsékolá­ sát támadják. A hivatalos álláspont szerint a miniszter­ nek meg volt az oka, hogy miért Mikszáthot kérte fel szerzőnek: “ mert azt az egyik legna­ �gyobb magyar íróval akarta megíratni, ily mó­ don biztosítani kívánta annak belbecsét és ro­ konszenves fogadtatását.” Mikszáth a maga módján igyekezett a vá­ dakra válaszolni. Keményen és határozottan marasztalta el a “tanügyi bácsik” kifogásait. Ő úgy látta, írja - hogy a nemzetiségi származá­ sú gyerekek és felnőttek bárhol megtanulnak magyarul, de éppen az iskolában nem. Van aki a katonaságnál két év alatt, a börtönben egy év alatt - “csupa magyarok közt Gyarmaton” -, s van aki fél év alatt a konyhában, a szeretőjé­ től. Hát ezért vállalkozott a könyvecske meg­ írására. Noha tudta, hogy darázsfészekbe nyúl, mert a pedagógusok nem szeretik, ha a munkájukba avatkoznak. A tankönyvírás az ő kiváltságuk, azt más nem tud írni csak ők Valójában egyetlen eredeti tankönyvet sem ír­ tak addig. Lemásolják, lefordítják a külföldi tankönyveket, s a jó német tankönyvből lesz egy rossz magyar tankönyv. De hát a tanügyi bácsik ellen nem lehet érvelni. Hiába mond bármit, nem hiszik el neki. Pedig - ezt viszont mi higgyük el Mikszáthnak - ő komolyan gondolta ezt a 100 mondatot, szándékosan írta úgy ahogyan megírta. S hiába vetik szemére a magyartalanságokat, éppen ez a szándéka: “ ...nem megyek annyira, hogy első intrádára Arany Jánosokat akarjak nevelni a román vagy tót gyerekből. Bőven megelégszem, ha egy kicsit neki erednek a magyar nyelvnek...” De volt a támadásoknak két olyan részlete - amelyek szorosan összefüggtek egymással amelyekből egyértelműen kiderült, hogy nem tanügyi kérdésekről, nem a nemzetiségi taní­ tók védelméről, nem a magyar nyelvhelyes­ ségről van szó - hanem politikáról. Ehhez tudni kell, hogy a könyv ötlete va­ lószínűleg a “ folyosón” született, azaz a Par­ lament legaktívabb helységében, ahol azóta is minden fontos döntés fogamzik. Mikszáth képviselői élete is inkább itt zajlott, mint bent az ülésteremben. De itt sem igen beszélt, in­ kább hallgatott és figyelt. Itt formálta ki ma­ gában az ifjú miniszter portréját is, hiszen Wlassics Gyula mindenki meglepetésére ke­ rült igen fiatalon a kultuszminisztérium élére. Mikszáth kedzettől fogva szimpatizált a tehet­ séges, ambiciózus politikussal, aki magatartá­ sában megőrizte ugyan a XIX. századot, de lélekben már a XX. századra készült. Így jel­ lemzi őt 1895 áprilisában Pesti Hírlapbéli tár­ cájában: “ Panaszkodik, hogy sok dolga van... Bosszankodik, hogy a lapok ostobaságokat ír­ nak róla, ... sóhajt és lesüti szemeit ha a tanfe­ lügyelőket említik előtte... Közönségesen ezekből a vonásokból van egy magyar kul­ tuszminiszter konstruálva, de Wlassics abból a fából való, aki ha sokáig marad kezében a tárca, ott fogja hagyni mindenütt a Vatikántól kezdve le a szépen vasalt cilinderű tanfelü­ gyelőkig, hatalmas keze nyomát.” Ez a nyelvkönyv már ilyen fajta kézlenyo­ mat volt, s máris morogni kezdtek ellene a tanügyi bácsik, illetve a könyvön keresztül a kemény kezű, reform-szemléletű miniszter el­ len is. A bírálatok a szemére vetik Wlassics Gyu­ lának. hogy miért fizetett olyan sokat az író­ nak - 3000 Ft-ot, ami valóban hatalmas tiszte­ letdíj volt - s Mikszáthnak is, hogy miért fo­ gadta el ezt a pénzt. Mikszáth is elmondta, meg a hivatalos vá­ lasz is - mert hogy a kabinetnek reagálnia kellett a vádaskodásokra! - hogy szó sincs itt 3000 forintról. Ő maga kezdettől fogva sokall­ ta a felajánlott összeget, ami eredendően nem volt háromezer forint sem, s majd “ a felaján­ lott csekélyebb összegnek is csak a felét fo­ gadtam el.” S nem is a pénz volt itt a lényeg - noha kedvelt fogás anyagi oldalról támadni valakit - hanem Mikszáth szabadelvű pártisága, azaz az ellenzék támadott egy kormánypárti politi­ kust, aki mellesleg író, sőt az egyik legna­ gyobb író. Ez persze nem védpajzs, amely mögé elbújva bármit el lehet követni. De azt 339 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 látnia kellett, legkivált Benedek Eleknek, aki maga is ünnepelt író ekkor - hogy ez a kis nyelvkönyv nem a politikus, de az író Mik­ száth műve. De mit számít mindez, ha ilyen csekélyke módon is, de bele lehet kötni a kor­ mánypártba, ha annak bármely intézkedését támadni, kifogásolni lehet. Benedek Elek igen élesen és durván ír kimondottan azzal vádolja a kormányt, hogy megfizeti Mikszáthot azért, mert támadja, “ sárba rántja” az ellenzék vezérembereit. S fizet pedig “biztos oláh kerületekkel”. (Mik­ száth 1892-tól Fogaras képviselője volt). Sza­ vaiban rejtett fenyegetés is bujkál, az írónak címezve: csak támadja Mikszáth nyugodtan az ellenzéket, úgyis csak addig teheti, amíg ők hatalomra nem kerülnek. Éppen ezért - teszi hozzá - teljesen felesleges iskolai ügyekbe ártania magát “anélkül is biztos neki az oláh kerület” . Ugyanezeket említi a Magyarország és a Hazánk névtelen támadója is. Mikszáth igen elegánsan, nem reagál a vá­ dakra, mindössze egy mondat van róla “ ...most már látom, hogy nemannyira a »tá r ­ salgási leckék«-ben van a hiba, hanem az én szabadelvűpárti voltom a baj: ebből a bajból pedig nem szándékozom kigyógyulni.” Hát akkor mi is a helyzet ezzel a vitával, amely gyorsan jött s ment és elrontotta Mik­ száth karácsonyát ebben az évben. Továbbra is úgy vélem, ezzel a könyvével Mikszáth se nem ártott, se nem használt a nemzetiségi ügy­ nek Magyarországon. Nem is kell keresnünk benne semmiféle direkt csatlakozást a már ek­ kor teljes erővel dúló magyarosítási politiká­ hoz. Noha ő maga úgy vélte, hogy ezzel a könyvvel segített a magyar nyelv megtanulá­ sában, valahol éreznie kellett, hogy könyve mind módszertanilag, mind tartalmilag édes­ kevés választott nagyképű alcíméhez: Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. Nem tudta önmagát meghazudtolni s a kényszerrel-önként-elvhűségből vállalt fel­ 340 adatból nem lett társalgási nyelvkönyv, hanem “csak” egy Mikszáth kispróza. Mert bár­ mennyire is igyekezett a végletességig leegy­ szerűsíteni a nyelvi formulákat, mondatai mintha novelláiból lépnének elénk, mintha új­ ra a jó palócok s a tót atyafiak beszélgetnének egymással a szekér mellett haladva a gyarmati vásárba. Ezt maga Mikszáth is érezte, mert a meg­ íráshoz régi emlékeihez nyúlt, visszatért gyer­ mekkorába. Ahogyan írta a Magyarok szapo­ rítása című tárcájában, amely e könyv megfo­ galmazásáról szól: “ Újra látom a falunkbeli kavicsos országutat, labodával, szerbtövissel a széleken, ahol a gyerekek nem járnak, külön­ féle nemzetiségű utasok vonulnak el nap­ hosszat s szóba állanának a mi embereink­ kel...” S ha egymásután olvassuk a magyar mon­ datokat, s oda se figyelünk a román, szlovák, stb. fordításokra, valóságos történetek kere­ kednek belőlük. Íme a példák: “-V egyen fel a szekérre bácsi, nagyon fá­ radt vagyok. - Mit adsz, ha fölveszlek? - Vegyen fel, szívességből, kevés a pén­ zem.” Vagy más oldalról összeollózva a példa­ mondatokat: “-bredjen É fel atyafi, mert baj van! - Hallja, valamit elvesztett. - Énutánam kiáltott? - Engedje gazd’uram a fészer alá tolni a kocsimat. - Szegény utas vagyok, engedje meg, hogy a fedele alatt valahol meghálhassak. - Nagyon átfáztam, adjon jó asszony egy kis helyet a tűzhelynél, hogy megmeleged­ jem. Igaza van Benedek Eleknek, így nem be­ szélnek az ország egyetlen iskolájában sem a gyerekek. Ez nem nyelvkönyv. Ez Mikszáth Kálmán elbeszélése. �Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán Közgondolkodásunk barbár realizmusfogalmán vélhetőleg az egyre tudományosabb viták eredményei sem fognak sokat változtatni, mivel alapjaiban érintetlenül hagyják azokat a tudományos gondolkodásnál lényegesen mélyebb, ha tetszik primitív lelki szférákat, amelyeket a népszerű realizmus fogalom kielégít. A klasszikus értékű realista művek alapján akár a végtelenségig lehet finomítani azt, hogy mit nevezünk realizmusnak - anélkül, hogy föltennénk a kérdést: Milyen pszicholó­ giai igényt elégít ki a realizmus. Ennek a prob­ lémának puszta jelzéséül hadd álljon itt Ró­ heim Géza idevágó gondolata: “ ...A psziché eredetileg (kiem. nem tőlem T.A.) olyan szerv, amely a percepciót meghamisítja, a valóságot módosítja addig a pontig, amíg az én számára elfogadhatóvá nem válik. Viszont föl kell téte­ leznünk egy olyan tendenciát, hogy illúzióink egyre inkább kiábrándítanak bennünket, és ennek következtében valóságvizsgálatunk is egyre fejlettebb lesz. A hallucinációból szár­ mazó kielégülés végül is egészen más, mint egy szükséglet igazi kielégülése, és ez a hi­ ányzó valami vis a tergoként működik és a valósághoz való menekülést idéz elő. Azért válunk realistává, mert ideáljainak nem válnak valóra. Bár ez a fantáziánkba ve­ tett, egyre fogyatkozó hitünk tagadásokban és túlkompenzációkban újra s újra feltámad, mégis fokozatosan a valósághoz jutunk el, és csak ak­ kor tudjuk fantáziánkat élvezni, amikor azok a valóság álruhájában jelennek meg. És így te­ remtünk magunknak egy fantasztikus valósá­ got, amelyben fantáziáink fennmaradnak.” Szükségesnek tűnik a továbbiak szem­ pontjából néhány következtetés levonása. 1. Az, amit realizmusnak tart a közfelfogás és a “ valóság visszatükrözése” -ként fogalmaz meg, valójában egy, a fantáziánkat és nem a valóságot körülvevő burok. Mint funkció lé­ nyegében illúzióteremtés. Azt a benyomást kelti, hogy fantáziáink nem azok, amik, ha­ nem reális tények. 2. A “realizmus” egy időben állandó fejlő­ désben lévő pszihés igény, amelynek a mérté­ két a mindenkori ember, ha úgy tetszik, hiszé­ kenysége határozza meg. (Hihetőségi küszöb­ érték) 3. Ha a realizmus, mint tendencia abszo­ luttá válik, lehetetlenné teszi a vágykiélést, mivel száműzi a libidinózus gyökerű vágyfan­ táziákat. Mikszáth művészetének bizonyos konkrét problémái előtt talán túlzott általánosságú­ nak tűnhet a fenti fejtegetés, ha a tanítás maga is nem hasonló, bár tartalmában ettől különbö­ ző általános séma felől közelítené meg a kér­ dést. Mikszáth Kálmán ugyanis irodalomtörténetünk pantheonjában a magyar realiz­ mus nagy (totem) őse. Szimbolummá ma­ gasztosult alakja sok tekintetben inkább el­ fedi, mint felfedi műveinek fontos vonásait. 341 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Hiszen deduktív logikával leginkább azt vizs­ gálgatjuk, mennyire sikerült végre neki a magyar irodalomtörténet folyamán először az, amit mestere Jókai csak vágyott - áttörni a bűvös korlátot, amely a romantikát és a realizmust egymástól elválasztja. Míg Jókai­ nál - akit mi romantikusnak tartunk - még az volt a kérdés, hogy a sok gyanúsan hiteles forrás, geológiai, közgazdasági, régészeti, stb. fejtegetés mögött milyen alapvetően romantikus világkép húzódik meg, addig Mikszáthnál fordítottnak tűnik a helyzet. Lép­ ten-nyomon azt firtatjuk, hogy a romantikus csökevénynek tekintett anekdótái mögött milyen kőkemény társadalombírálat húzódik meg. Előszeretettel következtetünk figurái­ ból, helyzeteiből társadalmi tendenciákra, tár­ sadalmi típusokra. És amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, még ebben a hiányban is azt látjuk, hogy íme, milyen tökéletesen jel­ zi a korabeli magyar közállapotnak tökéletlen­ ségét. Nem csoda, ha nekünk nem futotta egy Balzacra vagy egy Gogolra. Mikszáth-ban csak másodlagosan látjuk művei szerzőjét, Ő elsősorban egy magyar problémának a megtestesítője és megoldója paradox módon egyszerre, egy ambivalensen értékelt totemős. A speciálisan magyar probléma pedig nem más, mint Kelet-Európának a nyugathoz vi­ szonyított megkésettsége, illetve a megkésett­ ségből következően felemás eredményeket hozó felzárkózás. Úgy érezzük, Mikszáthtal sikerült felzárkóznunk, ha nem is egészen úgy, ahogyan arra igazán a széles nagyvilág előtt méltán büszkék lehetnénk. A szerző tekintélye egy ponton túl meg­ szabja a műveire irányuló elemzések jellegét (kivált, de nem kizárólag az iskolai oktatás­ ban). A z efféle elemzések, így Mikszáth mű­ veié is egy olyan koncepciós perre emlékez­ tetnek, amelyben a vád és a védelem képvise­ lőjének csatározása - az ítélet előre kimondott 342 lévén - a “ vádlott” a mű szempontjából úgy­ szólván érdektelen. A bíró, aki maga is természetesen elköte­ lezett, ahelyett, hogy pártatlan lenne, ha vala­ miben, akkor abban fog ítélkezni, hogy az “ ügyvéd” elég akrobatikusan ügyes volt-e, elég buzgó volt-e abban, hogy újabb értékek felderítésével bebizonyítsa: a mű még annál is értékesebb, mint aminek eddig gondoltuk. Az “ ügyész” feladata pedig az lenne, hogy lojális mértékben súlyos akadályokkal nehezítse “el­ lenlábasa” virtuóz ténykedését. Fontos azon­ ban, hogy a nehézségek csak annyira legyenek nehezek vagy lojálisak, hogy a bíró ne legyen kénytelen elitélni - nem a “ vádlottat”,-hanem a “ küzdő feleket” . A figyelemreméltó az, hogy ilyen a mű szerzőjének auktoritásából induló elemzés is vezethet ugyan kultúrált, értékes eredményre, annak következtében, hogy a jó műnek nyitott szemantikai struktúrája még ezt is lehetővé teszi. A műalkotás ugyanis - a legtudatosabban szervezettnek tűnő is - nem csak hordozza a szerző illetve az emberi pszichikum nem tu­ datképes, ill. eleve tudattalan rétegeiből szár­ mazó, alapvetően irracionális anyagát, hanem ugyanakkor tartalmazza és működteti a cenzú­ rát is, amely az anyagot, ha el nem is fojtja, de szublimálja, másítja, és eltereli a rávonatkozó érdeklődést. Egy nagy reprezentatív műalkotás kon­ vencionális értékeit eleve elfogadó, ezeket ki­ zárólag gyarapítani akaró elemző közelítés nevezhetnénk akár hivatalos vagy iskolai stí­ lusnak - lényegében a műalkotás belső cenzú­ ra-funkciójának a kiszolgálójává válik, sőt en­ nek folyamán többnyire eljut odáig, hogy egy, a műalkotáson belüli részfunkciót tekint az értelmezés kizárólagos bázisának és eredmé­ nyeit azonosítja a mű lényegével, megfejtésé­ vel. Különösen jellemzőek mindezek az olyan elemzésekre, amelyek nagy nemzeti vagy vi­ �lágirodalmi klasszikusok hagyományosan ért­ hetőnek tekintett, “ premodern” műveire irá­ nyulnak. A realistának tekintett, vagy az alkotó által annak szánt művek esetében ez a hatás sok­ szoros erővel jelenik meg, hiszen - mint a fentebb említettekből kitűnik - az ilyen mű­ vek maguk is belső energiáik zömét abból a célból mozgósítják, hogy reálissá tegyenek valamit, ami nem az. Az elemző tehát jóhiszeműen csatlakozik azokhoz a tendenciákhoz, amelyek a mű in­ formációs tömegének látszólag a zömét jelen­ tik. Például Mikszáth minden elemző számára felkínálja, hogy Pongrácz grófban valamiféle lappangó társadalmi anomália szimptómáját lássuk. Bizonyára az is. Rendkívüli korisme­ retet követelő történelmi, korismereti, stb. is­ meretet lehet fölvonultatni, hogy bebizonyít­ suk, Pongrácz gróf nem is egy élő személy, vagy elsősorban nem az, hanem egy personi­ fikált társadalmi probléma extraktuma. Pong­ rácz gróf személyét Mikszáth “csak” felhasz­ nálta. Nincs feltétlenül álszentség abban a befo­ gadóban, aki az ilyen közelítéseket pszicholó­ giai és poétikai szempontból is iróniával sőt gyanakvással kerüli, és eltérő alapállása elle­ nére elismeréssel nyilatkozik egy hasonló kí­ sérletről, hiszen mindaz, amit leírnak, igaz, de hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy Pong­ rácz gróf figurája attributumaival együtt, egyébként akár szélsőségesen megváltoztatott alakban a rá jellemző epikus helyzetekkel egyetemben végigkíséri Mikszáth életművét. Ráadásul anélkül, hogy a különböző varián­ sok között valamilyen fejlődési tendencia len­ ne, ami a figurában “jelzett” probléma megol­ dásának lehetősége felé mutatna. (Beszterce ostroma, a Sipsirica, Az a fekete folt, A fekete város - mindenütt hortus conclusus motívu­ ma.) Ennek az az egyenes következménye, hogy nincs olyan variáció, amelyre rámutatva azt mondhatnánk: ez az igazi a fejlődési csúcs - végpontja, valami normális, értelmezhető jelenségnek megfeleltetni. Lényegében ugyanennek a problémának egy változata, melynek vizsgálatát bizonyos szemléleti módosítások végett elemzésünk céljául tűzött. Kérdésünk: Mi is az a “fekete fo lt” ? A válasz végtelenül egyszerűnek tűnik és első közelítésre teljesen kielégítőnek is. A fekete folt a brezinai akol helyén támadt égési seb a havasi legelőn. A novella voltakép­ pen egy aitiológiai mítosz, monda, annak az okadó magyarázatát adja, hogy egy tájba nem illő elem miképp került oda. Végtelen számú párhuzam húzható, me­ lyektől Mikszáth művét leginkább az külön­ bözteti meg, hogy mindenféle társada­ lomtudományi szempontból informatív (jel­ legzetes, hiteles néprajzi környezet, viselet, szociológiai típus, stb.) illetve az, hogy pszi­ chológiailag motivált cselekménysort ad elő és ezzel a fekete foltnak is lélektanilag értel­ mezhető jelentést ad. A novella egész világa racionálisan áttekinthetőnek tűnik és legfő­ képpen hitelesnek. Látszólag sikeres volt a va­ rázslat a műben idézett balladában, vagy dal­ ban valamiféle sötét démoni bélyegként, át­ sújtotta, a mindenkori “ gonosz” , tehát most is jelenlévő hatalmát hirdető jelként feltűnő fe­ kete folt, humanizálódott “polgáriasult” , de azért megmaradt fekete foltnak. A diákok zöme azonban értetlenül áll a racionális magyarázat előtt, és elemezve Olej Tamás “ döntésfáját” percek alatt tudnak olyan megoldással szolgálni, ami mindenkinek - be­ leértve ebbe a zöld környezetet és a teljesen büntetlenül kínhalált szenvedett, tehát egye­ dül igazán bűnhődő birkákat is - jobb lett volna. Érvelésük szerint Olej Tamás tragédiáját az idézi elő, hogy két dolog, melynek vélt birtoklására egész egzisztenciája épül, a brezi­ 343 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 nai “hamis” (?) paradicsomban, egymással együttjárónak, egymással összeegyeztethető­ nek tűnnek. A z alkolra és Anikára gondolnak. Talári Pál herceg fellépése azonban elosz­ latja az illúziókat, és az eddig konjunkcióban lévő két tényezőt a kizáró vagy összeegyeztet­ hetetlen ellentétet rejtő viszonylatában állítja. Vagy Anika (vélhetőleg az Akol nélkül), Vagy az akol Anika nélkül. Nemcsak az lepleződik le, hogy önámítás volt a két tényezőt természetadta módon kon­ junkcióban lévőnek hinni, hanem egyúttal az is, hogy a birtoklásuk is illúzió volt. Kide­ rül: sem egyik, sem a másik nem Olej Tamás tulajdona, legalábbis még, illetve eredetileg nem az. Azzá lehet, de akár egyik, akár a másik változatért még egy feltételezhető optimális döntés esetén is súlyos árat kell fizetni. A tragikum egyik forrása tehát a nem tudás lenne, ez sodorná hybrisbe a brezinai bacsát. A másik forrása, ha lélektanilag mégoly hite­ lesen ábrázolt vívódás előzi is meg, ismét csak az emberi pipogyaság, döntésképtelenség, bu­ taság. A z ilyen vagy olyan döntés helyett a novelladráma hőse a döntés elodázását vá­ lasztja, és felidézi ezzel a lehető legszánalma­ sabb tragédiát, az emberi kisszerűséget. Ha­ sonló tragédiákat ha hallomásból is, számta­ lant ismernek, egyiket se emelte senki műal­ kotásba. Olej Tamás figuráját kezdettől fogva leple­ zett ellenszenvvel és kinyilvánított derűvel szemlélik a diákok, legalábbis a tragikus vég­ kifejletig. Zsarnok apát látnak benne és az sem emeli a presztizsét, hogy egy birkákkal szimbiózisban élő természeti lénynek, afféle vadembernek mutatja be Mikszáth. Anikát viszont mindenki megérti, hiszen Talári Pált jóképű, gazdag és fair úriembernek gondolják és erre ad is lehetőséget, az senkit sem háborít fel, hogy nem igér házasságot Anikának. Senki nem értené a lojális strébere­ 344 ket kivéve, ha Anika a bojtáron kereszetül lé­ nyegében az apját választaná, ráadásul úgy, hogy az már nem bacsája, sőt mondhatni ura a brezinai idill díszleteinek. Ebben az esetben egyébként képtelenség lenne a művet, mint realista alkotást elfogadtatni, bárki - joggal olcsó tanpéldázatot látna benne, ami ráadásul a szerelmi emancipáció az öntudatos szex ko­ rában különösen groteszk hatású lenne. Ma­ radna az a lehetőség, hogy a kortörténeti hát­ térrel mentegetjük a művet, ami már önmagá­ ban is megalázó Mikszáthra nézve, ráadásul joggal vonnak vállat, ha ez múlt századi regi­ onális probléma, akkor nekik ugyan mi közük van az egészhez, ma itt. Valami azonban megóvja a művet, és ez nem más, mint a realista elemzés csődje, az hogy az elemzés abszurditáshoz vezetett és ezzel indirekt módon bizonyított a vulgáris realizmus fogalom ellen, de a mű mellett. A reális társadalmi közegre vetítés, a racionális pszichológiai motiválás abszurditásokra, hiá­ nyokra, homályos jelenségekre figyelmeztet. A homály azonban intuitíve átlátva, nem Mik­ száth fogyatékos írói technikájának a követ­ kezménye, hanem egy eleddig ismeretlen, rej­ tett, sötét világnak a nyilvánvaló érintkező pe­ reme, amely tehát rendkívül informatív, jelen­ téses. A feltárás módjául, mint minden olyan esetben, amikor a tudatos Én alól érkező, szimptomatikus - szimbolikus üzenettel az un. érthetetlenséggel találkozunk, egyedül üd­ vözítő módszernek tűnik az elemző számára ennek a tudattalan szimbólikának az analízise. Nem freudi értelemben veendő pszichoanalí­ zisre gondolunk, hiszen annak az alapja az indulatáttétel itt aligha jöhet létre, ha igen, legfeljebb fordítva, az analízist végző műe­ lemző részéről. A szimbolikára vonatkozó em­ lékek, asszociációk sem gyűjthetők be egyér­ telmű okok folytán, ismét csak fordítva, leg­ feljebb az elemző felidézett emlékei, asszoci­ ációi. Itt legfeljebb az elemző adhatná fel az �önállóságát és végül tulajdonképpen, ha vala­ mi történne, az még leginkább az ő, műalkotás közvetítésével lefolytatott önanalízise lehetne. Terjedelmi korlátokból következően most csak egy hosszadalmas fejtegetés végeredmé­ nye kínál alapot a fenti problémák megoldásá­ hoz. Eszerint a műalkotásnak a lényegét adnák a tudatalatti különböző rétegeiből érkező szimbolikus képződmények - amelyek azon­ ban a művészi formálás folyamatában - (amit részben az álommunka egyfajta magasabb szinten való megismétlődésének tekintünk, részben pedig tudatos analízisnek) erősen mó­ dosult formában egy felszíni struktúrává ala­ kulnak. E felszíni struktúra “színtaktikai” sza­ bályai alapvetően esztétikai természetűek, et­ től lesz egy tudatalatti projektum művészivé (de csak egy tudatalatti projektum az, ami mű­ vészivé tud válni). A felszíni struktúrának az analízis szem­ pontjából az alábbi funkciókat adhatjuk mi, az elemzők. 1. A tudatalatti szimbólumok elemzését. 2. A tudatalatti szimbólumok rejtését. 3. A rejtett dolgokra való szimbolikus illu­ ziók megalkotását. Fel kell tételeznünk, hogy mint általában az analízis, a művészi alkotó tevékenységé sem abszolút sikeres. Ennek az a következmé­ nye, hogy a felszíninek nevezett műalkotás értelmezési rétegben bőven maradnak az ere­ deti szimbolikából “elszólások” , és nem való­ színű, hogy ezek a “véletlenül” ottmaradt tu­ dattalan elemek diszkréten elkülöníthetők len­ nének a szándékosan feltártaktól. Ottmaradá­ sukat ugyanis esetleg éppen annak köszönhet­ ték, hogy az analízis figyelmét elkerülték, ha tetszik: elrejtőztek. Ugyanezért a művész tudatos “rejtése” sem lehet tökéletes. Elkülöníthetetlennek bi­ zonyulhatnak a tudatos megformálás közben feltárt és a véletlenül “ottmaradt” tudatalatti szimbólumok. Ezzel azt állítjuk, hogy a mű­ nek mindig van egy, az alkotó számára is is­ meretlen tudatalattija, melyet részben leg­ alábbis a feltáró tevékenység teremt, és kever össze a tudatosan elhallgatottal (elfojtottal), valamint az eredetileg is rejtve maradóval. Rendelkezik továbbá a mű egy félig-meddig tudatosan működő öncenzurával, és egy tuda­ tos, bevallott művészi koncepcióval. A z így felfogott műalkotás analóg felépítésű az em­ beri pszichével. Az elemző dolga mindebből következően, megsemmisíteni azt, amit a mű­ vész létrehozott (ti. a felszíni, az esztétikai struktúrát), szétválasztani amit összekevert és kimondani amit elhallgatott, akár kényszerűségből, akár tudatosan. Ebből a követelményből viszont az is ki­ derül, hogy a tökéletes elemzés, totális műbe­ fogadás elvileg is lehetetlen. Még abban a csodaszerűen valószínűtlen esetben is, ha az elemzés a mű komplementer antialkotásává tud is emelkedni, és a Művész, és az Elemző egyesülnének is az Opus Magnum-ban. Visszatérve - e kényszerű(?) kitérő után az eredeti kérdéshez, mi is lesz tehát a fekete folt, jelezni szükséges hogy vizsgálódásunkat nem szűkíthetjük le a novella elemzésére, hi­ szen párdarabjában, a Lapaj a híres dudás cí­ műben is feltűnik, rögtön az elbeszélés elején, de ha konnotatív jelentése alapján a Pokolka nevű fekete bárányt, a belőle készült dudát is bevonjuk az elemzés körébe, azt kell mon­ danunk, aktívan, sőt meghatározó módon eleme a cselekménynek. A két elbeszélést összekötve megkapjuk a fekete folt genezisé­ nek és megváltozásának teljes szenvedéstörté­ netét. Pusztán terjedelmi korlátok tartanak vissza attól, hogy a fekete folt funkcionális megfelelőjeként, helyettesítőjeként ne vonjam a körbe Druzsba tanár úr kedélyének elsötétü­ lését, Pongrácz gróf várkertjének nyilvánvaló­ an kikövetkeztethető pusztulását, a virágzást hozó istennő, Apolka távozása után, vagy a néhai Cukri bárány árulkodó fekete foltját, stb.) 345 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Az a jelenség, melyet a továbbiakban hol csak a kiválasztott két novella alapján szű­ kebb, hol pedig más Mikszáth műveknek az elemzéskörébe vonásával tágabb, de mindig analóg értelemben fekete foltnak nevezünk, a cselekmény időbeli rendjében előzménykö­ vetkezmény, vagy ez vagy az (a kizáró válasz­ tásnak megfelelően) változik az ellentétével (leginkább ellentétes viszonyban látszanak lenni). A fekete folt ellentétét Mikszáttól szárma­ zó kifejezéssel nem tudjuk megnevezni, ezért utalásul az ikonográfiából jólismert motívum­ ra, hortus conclusus-nak fogjuk nevezni. Hor­ tus conclususon a profán világtól veszélyek­ kel, akadályokkal, esetleg átvitt értelemben tévutakkal, csapdákkal elzárt, őrzött különös termékenységű kertet, vagy egyéb módon el­ különülő nem “ mesterséges” faunát és flórát értjük, melynek különös vonásai egy fiatal szűz ottlétével függnek össze. A “realista” Mikszáth műveiben mindez természetesen “ hihetővé” írtan jelenik meg, mint esetenként látszólag mellékes díszlete egy cselekmény­ mozzanatnak. (Csodás jellemzői azonban így is maradnak - Mikszáth továbbjátssza a fele­ lősséget az anekdota, a pletyka, a monda, nép­ dal, stb. eredeti szerzőire.) Ennek a mikszáthi hortus conclusus-nak jellegzetes tulajdonsága, hogy a virágzás (vagy regénybeli) vagy novella “ istennőjé­ nek” távozása (halála) után nem a környezet­ hez való lassú nivellálódás következik, hanem ekkor keletkezik a Fekete Folt. A z A z a fekete folt című novellában a hor­ tus conclusus-nak a brezinai akol felel meg. Ez az állítás erőszakoltnak is tűnhet, hiszen a brezinai akol csak annyiban hasonlít az egye­ bütt felbukkanó - nézetem szerint - analógiá­ ra, hogy a világtól elzárt helyen van, úgyszól­ ván külön világ, “ úrnője” egy szép fiatal lány. A növényi burjánzás, a virágpompa ugyanak­ kor nincs túlhangsúlyozva, az ezt helyettesítő elem, a birkák különlegesen szép selymes 346 gyapja pedig akár Olej Tamás hozzáértő tevé­ kenységének is következménye lehetne. Eb­ ben egyébként az olvasót Olej Tamás mérték­ tartó humorral felnagyított önérzete is meg­ erősíteni látszik. A novellán egyszer már vé­ gighaladt olvasó azonban nem utasíthatja el mereven a kételyt: Olej Tamás talán ebben az ügyben is tévedésre épített naív énképének a rabja volt, vagy a másik oldaláról megfogal­ mazva ugyanezt, amint “birtokolta” a bacsa cím mellé az akol urának a címét és önérzetét is, talán jóhiszeműen bitorló volt ebben a kér­ désben is. (Amit idézőjelben bitorlásnak ne­ veztem, az voltaképpen a “méretlen hús” sza­ bad fogyasztásában is megnyilatkozó megká­ rosítása a hercegnek, ill. Anika mint később kiderül nemcsak a birkaállományra ható ter­ mékenyítő bűverejének a kisajátítását jelentet­ te, amiért cserébe Anika (végül) tulajdonkép­ pen védelmet sem kap(ott). Anika termékenységistennőként való beál­ lítását rendkívüli mértékben megnehezíti Mikszáth realista ábrázolási technikája, illetve az, hogy a novella tömörsége balladainak ne­ vezhető. Az érvelési lehetőségeiben ilyen mó­ don gátolt intuíció a sokak által megrovásként hangoztatott vádhoz menekül: ti., hogy Mik­ száth lányalakjai egy sablonra rajzoltak. Ezek a leányok, és regényben jóval több lehe­ tőség nyílik ennek az ábrázolására, minde­ nütt kis paradicsomot teremtenek az ottlétük­ kel, és míg őket elzárják őrzőik, gondviselőik a külvilágtól általában, jelesül azonban fiatal szerelmes kérőiktől, addig ők gyakran nem­ csak a kertet virágoztatják fel néha csodasze­ rűen, hanem anyagi prosperitást is hoznak. (Tipikusan ilyen Veronka a Szent Péter esernyőjében, vagy ebbe az irányba tart az Aranykisasszony is, stb.) Nos, ha Anika és társnői között nem merül ki a hasonlóság ab­ ban, hogy valamennyien hamvas szűzek, ha­ nem van köztük funkcionális analógia is, ak­ kor feltételezhetjük, hogy a brezmai idill is Anika műve. �Pontosabban, ezek a leányalakok valóban a termékenység és szépség istennői Mikszáth­ nál mindaddig, amíg szűz foglyai a gondvise­ lőjük által féltékenyen őrzött édenkertjüknek. A virágzás tehát mégsem egészen a leányok, hanem bizonyos szempontból az őrzőjük ér­ deme is, hiszen amint siker koronázza a fiatal hős szerelmi törekvéseit, vége szakad a virág­ zásnak, és elvész az ugyancsak mitikusan sze­ repeltetett kincs is, ami ugyancsak gyakran kapcsolt eleme a leányalakoknak, hol nagy örökség egyéb hatalmas pénzösszegek formá­ jában szerepel. Ezek a leányok tehát Mikszáth mitológiájának Pandorái, és ezt nem metafori­ kusan értjük, hanem a szó legszorosabb értel­ mében: Anika és társnői jungi értelemben vett archetípusok, akik a műalkotás folyamatában a kor hiszékenységi küszöbértékét figyelembe véve realizálódtak Anikává, stb. Ez az oka feltehetőleg annak is, hogy újra és újra felbuk­ kannak Mikszáth műveiben, lényegében vál­ tozatlanul. Pandora alakját nem csak az “torzítja” Anikává, hogy hihetővé kellett tenni, hanem az is, hogy a markánsan “ térbeli” ambivalens mitológiai alaknak a sötét oldala, fekete folt­ ként való mejelenése csak elemzés útján feltá­ randó utalásként van jelen a műben, míg a világos arca direkt módon. A világos aspektus Pandora esetében (aki azonos a bibliai Évával) azonban nem egyszerűen ártatlan illúzió, ha­ nem csapda az emberiség számára. Virágzó testébe úgy rejtették el, álcázták az istenek a pusztulás, szenvedés fekete foltját, mint ahogy az író tette, amikor csak a világos, fel­ díszített arcot írta le és rejtette az egészet a realista “hitelesség” csalfa illúzióit keltő dup­ la védműve mögé. (Az író tevékenysége sze­ rint egyfajta éber álommunkának tekinthető, pontosabban az álommunka megduplázásá­ nak: a cenzúra magasabb szekvencióját a be­ fogadók feltételezhető “ hiszékenységi” kü­ szöbértéke jelenti. Ez tudattalan, épp az alko­ tói befogadói tevékenységben realizálódik.) Az író személye ilyenformán, tehát egybe ol­ vadt a kert, a szüzesség őrzőjével. A z elemző viszont ebből következően Epimetheusz Ádám személyével azonos, Pandora világos aspektusa, és ez vala­ mennyi Mikszáth leányalaké, beleértve Ani­ kát is, a szüzesség fázisa. Ez Pandora esetében világos, hiszen személye nyilvánvaló cunnus szimbólum. A mélyén maradó remény a beha­ tolás gyümölcse, a gyermek, aki új esélyt je­ lent az újra bekövetkező mitológiai helyzet csapdájának kikerülésére. Szakasztott ez a helyzet Évával, aki maga az egyik Fa, amelyik gyümölcsét kínálja. Az elnövényiesedés a mélypszichológiában a halál szimbóluma. A halott (haláldémon) ölt növényi alakot. (A Ká­ dár Kata balladatípusban is erről van szó.) Az alma felkínálása ugyancsak a szexualitás kez­ deményezését jelenti, elfogadása a szüzesség végét, a halált, az éden pusztulását, pontosab­ ban azt, hogy ezek a látens tartalomból mani­ feszt tartalommá válnak, úgy hogy ettől kezd­ ve az új Éden lesz a látens, ígéret formájában. Az ígéret pedig mindig a Gyermek­ istenséget jelenti, aki ilyenformán megváltó. Realista díszletek között Anika szerepe is a fentieknek megfelelően alakul, pontosabban ugyanazt az archetípust ismétli. Szűzként az idill úrnője, “ leszakítása” , elcsábítása(?) után, mint öngyilkos haláldémon, fekete foltnak ún. úrnője, mint szűzen az akol - idillé volt, és végül Lapaj Istókra bízott kisgyermeke a meg­ váltás ígérete. Nincs róla szó, de alapos okunk van ugyanis feltételezni, hogy Lapaj a híres dudás című novella elején öngyilkosságot elkövető fiatal anya, a fiatal uraságot (vélhetően Talári Pált) nem öncélúan, hanem alapos okkal át­ kozza meg Lapaj Istók előtt, utalva ezzel tet­ tének okára és gyermekének születési körül­ ményeire és származására egyszerre. Ez a gyermek - kislány - valóban megvál­ tója lesz Lapaj életének, és bizonyos értelem­ ben helyrehozója azoknak a bűnöknek - a mű 347 �p a ló c fö ld 9 2 /4 dimenziói között katasztrofáknak melyeket édesanyja idézett fel. Bizonyos, hogy folytatva a novellát, egy határig elképzelhetjük: a kislány gyönyörű, szexuálisan igéző szűzzé serdül, akire úgy vi­ gyáz, vagy jobban Lapaj, mint “ régen” Olej vigyázott Anikára. Biztosak lehetünk abban, hogy a szép szűz körül meg fog jelenni előbbutóbb a kert, a virágzás is. És biztosak lehe­ tünk abban is, hogy a szexuális varázs fel fog­ ja idézni a következő fázisokat is, melyeket bizonnyal melankólikus sugallatokkal kísér majd a növényzetbe rejtett halott anya lelke, mint tette ezt egy ciklussal “korábban” Anika anyja, a halott Boris. Ebben a közelítésben Anika személye vég­ képpen elveszti nemcsak személyes vonásait - ezekkel voltaképpen eredetileg sem rendel­ kezett hanem mitológiai, archetipikus sze­ mélyiségének határai is feloldódnak. Az, akit a Fekete Foltban Anikának nevezünk, egy komplex mitológiai alakzat egyik fázisa, arcu­ lata csupán: a leány(szűz) - elcsábított szerető - halott anya hármaságának ábrája egy archa­ ikus - primitív anyaistennő bálványt mutatva. A novella ikrek további szereplői, termé­ szetesen hasonló archeptikus alakoknak bizo­ nyulnak, “dupla álommunka” rájuk rétegezett realisztikus fedőréteget alkalmas elemzőmód­ szerrel eltávolítjuk. Olej Tamást Anikához, mint Anyaistennő figurához képest, mint a Kincs őrzőjét, lénye­ gében a Sárkányként kell definiálnunk. (Ró­ heim Géza Sárkányok és Sárkányölő hősök című tanulmánya alapján.) Hasonlóan La­ paj Istókhoz, aki Olej Tamásnak, mint mitoló­ iai archetipikus személynek egy következő fá­ zisa. Olej Tamás kb. olyan mértékben “rokona” Pongrácz István grófnak, mint Anika pl. Apol­ kának. Elemzésünk világképe szerint ugyan­ annak az archetípusnak a megjelenési formái, a múltba tekintő haláldémon, hegylelke Janin­ kó szellemnek. A Sárkányként felfogott hegy 348 mindig kincset rejt (im. 18.). Ez a Kincs min­ dig baljós, elérhetetlen vagy vészthozó, mind­ két formájában leányalakhoz kötődik. Az egyik esetben a kincs a leány tartozéka, “ hozománya” , a másik esetben az ára. Mind­ két esetre nézve igaz, hogy a leány megszer­ zésére irányuló “ hősi törekvés” a kincs elvesz­ tésével (eltékozlásával) jár. Így történik ez Anika, Apolka, Veronka esetében. A másik variációra Anika leánya a példa vagy Csemer Krisztina, ahol is a kincs a leány ellenértéke. Anika leánykája esetében a kincs Lapaj dudája. A duda tulajdonságainak, elő­ történetének leírása afunkcionális ornamenti­ kaként, aminek általában tekintik, aránytala­ nul hosszadalmas lenne, sőt joggal keverné Mikszáthot a giccset súroló hatásvadászat gyanújába is. A helyzet azonban az, hogy a duda, koráb­ ban Pokolka, a fekete bárány a legfontosabb mitológiai attributuma Lapajnak, mint mitoló­ giai figurának, voltaképpen lélekszimbólum­ nak tekinthető. Lapaj vagy Olej Tamás pszi­ chológiailag, és ezzel összefüggésben ábrázo­ lási technikájukban sem civilizált emberi lé­ nyek. Afféle vademberek, primitívek a lelki (vagy társadalmi) vertikum mélyén. Ha valamit meg akarunk tudni róluk, kénytelenek vagyunk vagy az őket körülvevő természeti universumhoz fordulni, melynek egyszere a kadenciái és másai, valamint attri­ butumként szolgáló tárgyaikhoz. Lapaj eseté­ ben (is) összemosódik a kettő, hiszen legjel­ lemzőbb attributumán, a dudán át hosszasan ecsetelten a természeti környezet egyéb híján megnyilatkozni nem tudó elemei szólalnak meg, pontos fedésben Lapaj tudatalattijával, természetesen a szűz jegyében álló melankóli­ kus zeneként. Olej Tamás ugyancsak melan­ kólikus töprengései külön bizonyításra nem szorulóan, ugyanezt a funkciót töltik be, de az Ő esetében leplezi az író a “ gondolatok” su­ gallmazóját, Anika halott anyját is, Boriskát. A Pokolka lelke és Boriska közti lényeges �különbség akkor tűnik ki, ha a fekete és a Boriskához - Anikához kapcsolódó fehér bá­ rány történetét összevetjük. A két történetben ugyanis egy természete szerint differen­ ciálatlan, vagy ha tetszik komplex mitológiai - architipikus szimbólumrendszert analizál az író. Eddig is esett szó róla, hogy a sárkány mindig kincsőrző. Ez az őrzött kincs azonban primitív mitológiákban nagyon sokféle érte lemben tűnik fel: hol arany, hol a nap és a hold, hol királylány, hol egyszerűen a termé­ kenység forrásaként az erővíz, vagy az élet vize. Ezek az őrzött, elzárt dolgok, hol leány­ ként, hol leányhoz kapcsolva, hol leány elle­ nértékeként szerepelnek. Az utóbbi eset iga­ zolja némely primitív nép áldozati szokásait (azt a hiedelmet, hogy nekik esik áldozatul a vízbefulladó! (I. Anika) A forrást (vizet) ha külön nem is hangsú­ lyozzák, a hegy lelkének, a hegy leányának tekintik. Ha tehát áldozatra kerül sor, tulaj­ donképpen leánycseréről beszélhetünk (R.G. im. 10. 11, 18, 24, 39) inkább, vagy arról, hogy a leány egyik megjelenési formáját, fázi­ sát felváltják a másikért. Ezek a fázisok, mint­ hogy tulajdonképpen ugyanannak a “dolog­ nak” az alternatíváiról, vagy egymást követő fázisairól van szó (ezek nyilván asztrális jelle­ gű ciklust alkotnak) - egyidejűleg összeférhe­ tetlenek. Éppen ez indokolja, vagy teszi szük­ ségessé a cserét, az áldozatot. A duda az A z a fekete foltban fontos sze­ relmi szimbólumként tűnik fel, mint az anya fiatal duplikátjának tekinthető Matyi bojtár tu­ lajdona, vesztesnek bizonyuló altenatívája­ ként a fiatal herceg ugyancsak fallikus jelzés­ ként szereplő puskacsövének. (R.G. A fény elrablásának története című tanulmányában részletekbe menően ábrázolja ezt a fallikus vetélkedést.) A mitológia és a kollektív tudattalan ésszel nem okvetlenül indokolt differenciálatlan vi­ lága, ezeket a látszólag maszkulin attributu­ mokat is hogy-hogy nem nőneműnek tekinti, tipikusan kígyóval ábrázolja. Ezt igazolja az is, hogy a leánynak a fogságból, a sárkány uralma alól való megszabadítása mindig együtt jár a sárkány kasztrálásával, amibe az természetesen lelkét veszítve, belehal (ld. még Pográcz gróf). Fontos és Mikszáthnak a szüzesség tabujá­ hoz fűződő, vélhetőleg tudattalan, ambivalens természetű viszonyát leleplező további adalé­ kok, melyekre nézve az elemzett novellákban jellemzően egyetlen direkt célzás sincs. A Sár­ kány a szűznek nem csak rabtartója, hanem férje is (R.G. im. 24.), sőt minden bizonnyal a fia is. Ami a fiúi fázist illeti, ez azonos lehet hősével, akinek az elküldője az “Öreg Király” ugyanúgy kígyólelkű, mint ahogy a halott hős egy fázissal később maga is kígyóvá válik (R.G. im. 18., 21.) Ez a jellegzetes differenciálatlanság, melyben nemcsak a hármasistennő komple­ menter férfialakjának három fázisa bonyoló­ dik össze, hanem a nemek maguk is, létrehoz­ za a koragyermekkor naív világképét, vagy az androgün archetípusát. Ezt utóbbi a jungi érte­ lembe vett OPUS MAGNUM, qadratura cir­ kuli, a coincidentia oppositorum. Ez egyszermint az elemzés szükségszerű végpontja is, amely végpont paradox módon vállalva a hős, de féleszű Epimetheusz szere­ pét, aki felnyitotta az Opus magnum Pondora szelencéjét, bizonyos értelemben tönkretette az alkotó Prometheusz minden eredményét kiszabadította a Khaoszt. Prometheusz volt az elrendező, aki a diffe­ renciálatlanságot művészi renddé emelte, de ennek árát is megfizette, a lényeg elrejtését. Az elemző Epimetheusz, ha a novella világán belülre kerülne, hívhatnánk Talári Pálnak, vagy Tarnóczi Emilnek is, kimondta az elhall­ gatott igazságot, és ezzel szétdúlta az Édent. Érzésünk szerint mindez az archetípusok 349 �palócföld 92/4 szellemében történt, beteljesítve törvényün­ ket, épp ezért a differenciálatlanság, az irraci­ onalitás felmutatása nem a jelen elemzés hibá­ HUBER ANDRÁS: Hölgyemlékek 350 ja, hanem - reméljük - minden igazságkeresés törvényszerű a világrendhez tartozó eredeti bűne. �Részletek egy Mikszáth-breviáriumból Minden műfajnak megvannak a maga veszélyei. Ki ne ismerné a különféle breviáriumokat, amelyeket nagy gondolkodók műveiből nyirbál össze valamilyen kimondatlan vagy éppen kimondott szándékkal az utókor. Egyrészt hadd bizonyítsák így is a nagy előd szellemi fényét, elvitathatatlan bölcsességét, másrészt hadd igazolják, ő már akkor is megmondta általános érvényűen a mának szóló üzenetben stb., stb. Így állnak össze “kiherélt” - legyünk mikszátho­ sak: a megmiskárolt - életművek, amelyeket elsősorban azok olvasnak, akik az egészre nem kiváncsiak, nincs rá idejük vagy szükségük. Mindazonáltal és mindezekkel együtt a brevirárium mint műfaj rendkívül népszerű volt s az is maradt mindmáig. Mert így együtt a sok bölcsesség, a jóízű, hasznos, megszívlelendő mondás tán jobban érvényesül, jobban hat, mintsem egyenként kellene ráismerni egy hatalmas életmű, súlyra és terjedelemre egyaránt elveszejtő, néha elrettentő rengetegében. S akinek kedve támad megkeresni a teljes szöveget a közölt bon-mot alapján, hát tegye, az első impulzust már megkapta hozzá. Hát most ki ismeri ki itt magát? Egy biztos, én lassan elkészülök a magam Mikszáth-brevi­ áriumával, amely felejthetetlen perceket szerzett már eddig is nekem. Főleg azzal, hogy újra kell - mi az, hogy kell? senki nem parancsolta meg! - olvasnom Mikszáthot s megtalálnom benne mindazt ami nekem szól, amit elfogadok, amin felszisszenek, vagy amit elutasítok - de mindet, mindet élvezem. A breviárium a legszemélyesebb műfaj, nem szabad hagyni, hogy becsapjon minket, hogy felesleges aktualizálásra csábítson. Ha mégis megteszi, hát mi voltunk hozzá gyengék. Vagy az író nagyon erős... Ez a kis válogatás kizárólag Mikszáth regényeiből készült. Sem a tárcákból, sem a publicisz­ tikájából nem vettünk át egyetlen gondolatot sem. Szándékosan. Nem akartunk senkit sem a könnyű analógiák lápvilágába csalni s nem akartunk talmi politikusocskáknak vezérfonalat adni ahhoz, hogy okosnak látszódjanak. Ez egyébként tíz Mikszáth-breviáriummal sem sikerül­ ne... (P.M.) Elég nagy baj háramlott a világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta, de hát még milyen lett volna, ha teszem azt, Á dám eszik belőle és Évát meg nem kínálja? Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót a sziszegésre és marásra. A breviárium teljes anyaga a Mikszáth kiadónál jelenik meg Salgótarjánban 1992 karácsonyára. 351 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén. Miből van gyúrva az asszonyi állat? Csakugyan nem volna benne semmi keményebb anyag? Csupa csiriz, mely ragad mindenhez, mindenkihez. Csiriz felül és csiriz belül, csupa csiriz az utolsó porcikáig. ...a házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála. Este minden asszony békülékeny. A kígyó is megszűnik mozogni naplemente után. Ahová maga nem mehet az ördög, asszonnyal helyettesíti magát. Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytől kölcsönt, mert mindjárt eldicsek­ szik vele. A férfi csak egyszer hal meg: az asszony kétszer. Egyszer, amikor megöregszik és másodszor, amikor elhagyja az életet. De csak az első halál nehéz neki. Az elmésség sokszor vág, sért, de a humor sohasem; az csak mosolyt csal ki az ajkakra, vagy könnyet a szembe s édes meleget áraszt a szív körül, mert a humor nedve az író szívén átszivárogva csöppen el s újra a szívekhez iparkodik. A közönség mindig azé, aki megnevetteti. Sok szabad a bolondoknak és poétáknak, de minden mégse szabad. ... a jó könyvek nem ölik meg az embert, a rosszak már hamarabb. ... a kortársak számára, kortársról nehéz történelmet írni, vagy éppen lehetetlen. Először a Boriska, azután a borocska, utoljára a borovicska. Ez a három időszak vagyon az ember életében. ...aki gyalog van, az ne válogasson a hintókban, hanem üljön fel mindjárt az első kínálkozó járműre. A fölösleges ész és a fölösleges háj nem visz jóra. Rendkívüli komplikációk rendkívüli disznóságokból fejlődnek. 352 �- Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többet nem segíthetsz. - A statisztika azért jó tudomány - jegyezte meg - , mert mindent be lehet vele bizonyítani. A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül és hogy visszalőnek benne - különben egészen kellemes dolog lenne. Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem szorult rá. Mi is beszélünk a demokráciáról: mondjuk azt is, hogy hiszünk benne, hogy létezik - de nem látjuk. A szegénység aztán jó tanító a demokráciára. Azonfelül mi magunktól semmit se tudunk csinálni, ha mások ki nem kaparják nekünk a jobb időket, mert élhetetlen a magyar. Locsog a szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem. Azt hiszi, a szabadság azt jelenti, hogy nem kell dolgozni. Innen is van, hogy mikor pihenni akar, szabadságot kér. A pihenést nevezi szabadságnak. Ha a porkolábot jól elpáholják, talán örül a rab, de abból még nem okvetlenül következik a szabadság. Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel. Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfiumból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom. A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megta­ lálja, mindjárt beleún: ejnye, de kellemetlen pofája van! ... a magyar hovatovább mindjobban összekovácsolva, győzi a rossz sorsot - csak a jólétet nem bírja ki hosszabb ideig. 353 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nem-dolgozás kényelmes program, magyar ember szereti, de Wertheim-szekrény kell hozzá. Magyarország a tapintat országa, és inkább tíz bűn, mint egy tapintatlanság. Minden egyes magyar hazafi két emberből áll. Az egyik, aki otthon pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve konzervatív, haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle, okos, higgadt, egyébként, sóhajtozik a régi idők után s csendes filozófiával vagy keleti apátiával nézi az új időket - a másik, aki magára veszi a közgyűlési atilláját és a fórumon kiabál vagy a zöldasztalnál könyököl, ez liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget ordít, minden­ képpen heves férfiú, se lát, se hall, rohan az ösztöne vagy a kiadott jelszavak szerint s még a búza sikértartalmát is politikai okokra vezeti vissza. Hát ez a két ember az emberben könnyen összetéveszti magát s két ellenfél csodálatos gyorsan békül ki; csak egy kis külső incidens kell hozzá s az egyik beadja a derekát a másik előtt, vagy pedig úgy belefárad az egymással való tusakodásba, hogy amikor tettre kerülne a dolog, egyik sincs ott. Mert filozóf egyenként a magyar ember, de ahol több gyűlik össze belőlük egy rakásra, mint a kaszinókban, a kávéházakban vagy inter pocula a kuglizókban, ott rögtön aggódó hazafiaknak vedlenek át, panamát, korrupciót emlegetve s keresik a szálakat, amelyek a baj eredetét a lehető legmagasabb hegyig fölvigyék. Egyet tanulj meg lelkem, hogy patikából szeretni, könyvből országot igazgatni, romlásra vezet. Egy jó miniszterelnök nem búsul, nem csodálkozik és soha nincs zavarban. Bolond kormányzás, mely előbb-utóbb megfeneklik, kétségtelenül van, de okos kormányzás, mely okvetlenül beválnék, nincs és nem is lehet, vagy ha lehet, eddig még ki nem találták. Kormányzás csak olyan van, amely sikerül vagy nem sikerül. Csak a fa rügyezik ki magától, de a népek szívéből a szeretetet harapófogókkal kell kihúzni. ... a politikában a legfőbb axioma: szeresd barátaidat, hogy hosszú életű légy a földön. Azok azt tartják, hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyújt és a nagyon bolondot, mely megne­ vetteti őket. A középszerű beszéd teljesen értéktelen. És a beszédek, sajnos, majd mind közép­ szerűek. A lapokban ugyan hirdetik őket pártállás szerint nagyszabásúaknak, kolosszálisaknak, szépeknek, bölcseknek, sőt elragadónak, de biz azok a szegény párák csak középszerűek. No-no! Már megint értekezlet? - Igenis megint. Mi volna belőled, magyarom, ha a sok értekezleten, ankéten, választmányi, bizottsági és tudja isten miféle ülésen ki nem beszélnéd magadat, nem panaszkodhatnál, nem lelkesedhetnél? 354 �Mert hiszen a nyilatkozatok földje ez. A z egész társadalom csodálatosan össze van kuszálva nyilatkozatokkal. Itt mindent nyilatkozatokkal gyógyítanak. Nyilatkozatok bizonyítják, hogy valamely asszony erényes, hogy valamely férfi tiszta jellem. Nyilatkozatokkal reparáltatik a törvény is. Ha a kormány valami hibát tesz, nyilatkozik. Még a király is nyilatkozik, ha rossz hangulatból jót akar csinálni. Nyilatkozik itt mindenki. A nyilatkozatok az ország aprópénze. Ezzel fizetnek, ezzel élelmeznek. Általában egészen más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni másoktól. Melyik a jobb metódus, nehéz eldönteni. Mert akkor is mindenki szidta az államot és most is csak azt cselekszi. Nem okos világ ez a mai. De hát iszen a tegnapi se volt okos. És bizonyára nem lesz az a holnaputáni sem. Ebben van valami vigasztaló. (Összeállította: Praznovszky Mihály) OROSZ PÉTER: Kir I. (bal láb) 355 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? “Akié a hatalom, azé a felelősség!” - hangzott el többször Lakitelken 1987 szeptem­ berében. A jelmondatban a hatalomból kiszorult értelmiség véleménye tükröződött: semmi közünk nincs az ország eladósodottságához, a gazdaság versenyképtelenségé­ hez, az ország lakóinak harmadát napi megélhetési gondokkal sújtó szegénységhez, a bűnözés növekedésében is megnyilvánuló morális válsághoz. Nincs mindezekhez mondtuk - , mert azokban a döntésekben, amelyek ide juttatták az országot, nem vettünk részt az ország antidemokratikus jellege miatt. A hatalom és a felelősség összefüggésének a kérdése ma is, helyi és országos szinten is nap mint nap felvetődik. Nem véletlenül uta­ sítja el pl. a budapesti MDF frakció MDF-es alpolgármester kinevezésének a gondolatát, hiszen annak nem lenne tényleges hatalma (az SZDSZ-FIDESZ-MSZP éppen úgy leszavaz­ ná javaslatait, mint eddig), viszont funkciójá­ ból fakadóan felelősség terhelné általa nem támogatott ötletek következményeiért. Orszá­ gos szinten is, mi, kormánypárti képviselők gyakran szóba hozzuk egymás között - más­ hol (pl. a TV nyilvánossága előtt) nem, hisz nincs erre lehetőségünk - , hogy vajon van-e tör­ ténelmi felelősségünk a mai társadalmi-gazda­ sági folyamatokért olyan körülmények között, amikor nincs érdemleges hatalmunk e folya­ matok megváltoztatására. Hiszen épp a rend­ szert változtató törvények “ kétharmadosak” azaz a kompromisszum hiánya miatt vagy meg sem születnek, vagy annyira teli vannak kompromisszummal, hogy alkalmatlanok rend­ szert változtató célokra. Ha valami csoda foly­ tán átmennek, akkor hetekig, hónapokig halo­ 356 gathatja a köztársasági elnök az aláírásukat. Ha netán ez megtörténik, az Alkotmánybí­ róság bármikor megsemmisítheti rend­ szerváltoztató tartalmukat. Ha ezt valami sze­ rencse folytán megússzuk, akkor a közszolgá­ lati jellegéből kivetkőzött rádió és televízió, továbbá a sajtó bojkottálja közlésüket, mit sem tud róluk a lakosság. Még szerencsénk van akkor is, ha szidják, szapulják törvény­ einket, mert akkor e görbe tükörből is, de va­ lami eljut a lakossághoz. Persze, ha meg is tudja a lakosság az új törvényeket, lehet hogy arról is tudomást szerez, hogy nem kötelező e törvények betartása, gond és veszély nélkül áthághatóak, hiszen akár a függetlenségét ily­ képpen is kifejező bíróság, akár a gazdasági élet főszereplői, akár a végrehajtó hatalomban kulcspozíciókat változatlanul betöltő régi ap­ parátus ehhez asszisztál. (Lásd azt, hogy a szakszervezetek a tíz hónapja hozott törvény­ nek nyíltan nem engedelmeskednek, hogy a vám-, adó-, és társadalombiztosítási járulék kötelezettségeket a gazdálkodók egyre széle­ sebb köre nem teljesíti.) �Érezzük tehát, tudjuk - hogy messze nem a parlamenti erőviszonyok határozzák meg a változás menetét és irányát. Messze nem a parlament kormánypárti hányada felelős tehát az ország újonnan keletkező - a megörököl­ tekhez hozzáadódó - problémáiért. Vajon mennyiben kvantifikálható ez az érzés? Vajon a hatalom és felelősség kétharmadát, - felét, egyharmadát - viseli-e a kormánykoalíció? Ezirányú vizsgálódásaimhoz számba kel­ lett vennem a törvényhozástól független hatal­ mi ágakat - klasszikus értelemben ezek: a köztársasági elnökség, Alkotmánybíróság, mi­ niszteriális végrehajtó hatalom, bíróságok, önkormányzatok. Modern értelmezésben ezek­ hez hozzáadódik: a gazdasági hatalom, elekt­ ronikus és nyomtatott sajtó ("első nyilvános­ ság"), politikai pártok, egyesületek és érdekképviseletek. Társadalom- és gazdaságszocio­ lógiai elemzések formálódó hatalmi ágnak te­ kintik (vagy valaha volt erős hatalmi ágak ma­ radványának): honvédség és nemzetbizton­ ság, tudományos élet, művészet és kultúra, egyház és hitélet, vagyonosok és tulajdonosok hatalma, pénzkibocsátás (nemzeti bank), tár­ sadalombiztosítás, második nyilvánosság, külföldi hatalmaktól történő függés, vérségi-, családi-, és nemzetiségi klánok, fekete gazda­ ság és alvilági hatalom. Megfelelő súlyuk szerint elemezve a hat klasszikus, négy modern és tíz szociológiai ha­ talmi ágat - hozzávetőleg kvantifikálhatjuk a kormánykoalíció szerepét és jelentőségét a hatalom összességében - és az ezzel arányos politikai felelősségben. 1. Köztársasági elnökség Magyarországon a közársasági elnöki funkció pártok közötti megállapodás kereté­ ben került ellenzéki kézbe. A z alku fejében az ellenzék lemondott az úgynevezett “ kéthar­ mados” törvények jelentős részéről - belenyu­ godva tehát abba, hogy a törvények megsza­ vazásához elegendő a Parlament szava­ zatainak egyszerű többsége. Az alku természete ("valamit valamiért") magától értetődővé tette, hogy a köztársasági elnök külföldi és belföldi cselekedeteivel ne az egész magyar népet képviselje, hanem el­ sősorban annak nem kormánypárti hányadát. Ellenzéki politikusok naponta felvetik, hogy szükség van a többség akaratát korlátozó köztársasági elnöki jogkörök további bővítésére a hatalommal járó felelősség terhe nélkül - , köztársasági elnöki ellenőrzés alatt kell kiala­ kítani a Parlament második kamaráját, stb. A l­ kotmánybírói döntések sorozatára volt szük­ ség annak eléréséhez, hogy a köztársasági el­ nök ne bénítsa meg a miniszteriális végrehajtó hatalom működését azáltal, hogy nem írja alá a törvényeket vagy a kinevezési okmányokat. A parlamentáris államformákban az állam­ fő az egész népet testesíti meg, nem teszi koc­ kára erkölcsi tartalékát politikai játszmákban, hiszen válságos helyzetekben bizonyítania kell politikai felelősségét, az egész nép akara­ tát megtestesítő személyiségét. Sajnos, Ma­ gyarországon sem az államfő politikai ambí­ ciói, sem az őt minduntalan politikai szerepre késztető pártok nem segítik elő, hogy politika feletti szerepe legyen a köztársasági elnöknek. A z államfő gyakran úgy érzi - és ezt kifejti - , hogy ő csupán egy ceremoniális kellék, holott dönteni szeretne, irányítani szeretné a dolgok alakulását. Ellenzéki pártok is gyakran kifej­ tik, hogy “ más országokban” nagyobb súlya van az államfőnek - csak azt nem teszik hoz­ zá, hogy ezek az országok elnöki rendszerű, prezidenciális berendezkedésű, nem parla­ mentáris formában működő országok. Ezek­ ben az országokban a hatalommal együttjáró felelősség is terheli az államfőt, emiatt eleve nem lehet politika feletti, egész nemzetet megtestesítő szerepkörük. A parlamentáris or­ szágokban - így pl. Nagy-Britanniában - el­ képzelhetetlen, hogy ugyanazon “ politikai” népszerűségi listán szerepeljen pl. az angol királynő, John Major kormányfő és pl. a Skót 357 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Nemzeti Párt elnöke. “ Akkor miért nincs rajta a listán a legnépszerűbb futballkapus, a legfel­ kapottabb pornósztár, a leginkább csápolt rock­ dobos?” - adta fel nekem a kérdést egy londo­ ni tanár, érzékeltetve velem, hogy megbor­ zongtatja az abszurd ötlet: a királynő és a skót hordószónok ugyanazon a listán? Nálunk ezer szál húzza le a köztársasági elnököt a napi politika mocsarába, messze járunk még attól, hogy ne szerepeljen azonos népszerűségi vagy népszerűtlenségi listán az államfő, a kormány­ fő és akármelyik parlamenten kívüli párt elnö­ ke. Amelyik miért ne lehetne pornó-sztár, vagy rock-dobos - hisz erre is akad példa. Ma a köztársasági elnök erős politikai té­ nyező, a kormányzati hatalmat ellensúlyozó meghatározó szerepköre vitathatatlan. 2. Alkotmánybíróság Magyarországon rendkívüli, nagyon tág jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság funk­ cionál. Valójában az arisztokrata köztár­ saságok alsóházi határozatait bármikor meg­ semmisítő, megfellebbezhetetlen erejű döntési jogkörrel rendelkezőfelsőházak jogosítványa­ ival rendelkezik. Csak nálunk - szemérmes­ ségből - nem felsőháznak nevezik ezt az in­ tézményt. Azokban az országokban, ahol van Alkot­ mánybíróság, ott az ilyen hatalmi ág tevé­ kenységi területét szorosabban leszűkítik a konkrétan is bizonyítható alkotmányellenes parlamenti döntések hatálytalanítására, és nincs - a magyar eljárásnak megfelelően annyira tág értelmezési jogkörük, hogy az A l­ kotmányban szereplő paragrafusokkal csak többszörös logikai áttételben, laza és esetleges kapcsolatban álló parlamenti vagy kormány­ zati döntéseket megsemmisítsenek. A nem jogelméleti, hanem politikai indít­ tatású alkotmánybírósági döntésekre jó példa az elévülésről szóló, 4:1 arányban elfogadott törvény Alkotmánybíróság általi megsemmi­ sítése. 358 A Parlament természetesen nem tudhatta előre, hogy a háború utáni Európában alkal­ mazott elévülés értelmezése - miszerint az elévülés órája nem ketyeghet, ha a bűnt nem is üldözik - ellentétes a magyar Alkotmány­ nyal, annyira nincs konkrét összefüggés az A l­ kotmány paragrafusai és az elfogadott törvény szövege között. Külön súlyosbítja a jelenlegi helyzetet, hogy a megsemmisítés indokai olyan megállapításokat is tartalmaznak, ame­ lyek alapján Magyarországon semmisnek kel­ lene tekinteni a háborús bűnök elévülhetetlen­ ségéről szóló törvényeket. (Mint jogi berkek­ ben köztudott, a háborús bűnök 1960. január 20-án elévültek, és csak több év múlva, “tá­ masztották fel” az ismételt üldözhetőséget.) Nem fogadható el - sőt szinte gyerekesnek tűnik - egyes alkotmánybírók ama vélemé­ nye, hogy ők csak a konkrét elévülési tör­ vénnyel foglalkoztak, a többi, már érvényben lévő hasonló törvénnyel nem - hiszen a Parla­ ment a korábban hozott törvények logikáját szemelőtt tartva hozta meg a döntését, abban a hiszemben, hogy az Alkotmánybíróság is jogrendben gondolkodik és nem egyedi (tehát elkerülhetetlenül emiatt politikai) ítéletet al­ kot. Az Alkotmánybíróság jelenlegi, felsőház -jellegű szerepköre a parlamentáris demokrá­ cia és a kormányzati hatalom teljes szétve­ réséhez vezethet, hiszen döntéseihez nem párosul semmilyen erkölcsi vagy anyagi fele­ lősség. (Gondoljunk csak a személyi számok használatának betiltásából fakadó milliárdos terhekre.) Jelenlegi működése nagyobb al­ kotmányos gond, mint a paktum előtti kéthar­ mados törvények magas aránya - hiszen még az egyszerű, feles törvények napi létét is fe­ nyegeti. (Szinte valamennyi törvény vitájá­ ban tucatszor elhangzik: a törvényjavaslat alkotmányellenes, elfogadása esetén iziben fellebbezünk az Alkotmánybíróságnál.) A köztársasági elnöki poszt ellenzéknek történő átadása szinte teljesen értelmetlen alku volt a �parlament és a kormányzat munkájának könnyítése érdekében - ha ez a parlamenti akaratot elfojtó intézmény jelen formájában és jogosítványaiban fennmarad. Márpedig jó ideig fennmarad, hiszen bármely változtatás e téren kétharmados parlamenti többséget igényelne. Ismerve ez intézmény kialakulásá­ nak körülményeit, személyi összetételét - a változtatásához az ellenzék nem járulna hozzá. Ezzel is igazolva azt, hogy szerinte is az Alkotmánybíróság ma többségében olyan ellenzéki feladatokat lát el, amelyeket a parlamentáris demokrácia keretében az ellen­ zék - lakossági szavazatok híján - nem képes ellátni. 3. Parlament A kormánykoalíció többsége a parlament­ ben mindössze öt százalékos. Tekintettel arra, hogy a miniszterek, államtitkárok többsége is országgyűlési képviselő - akiknek elfog­ laltsága a végrehajtó hatalomban ritkán teszi lehetővé a parlamenti szavazásokon történő részvételt - a többség gyakran csak néhány szavazaton múlik. Tekintettel arra, hogy minden sajtóbeli állítással szemben - a kor­ mánypárti képviselők nem szavazógép mintájára, hanem saját megfontolásukat is szem előtt tartva szavaznak - gyakran csak a kormánypárti képviselők fegyelmezettebb je ­ lenlétén múlik egy-egy törvény elfogadása. (A szavazásokon - hosszabb időszakon keresz­ tül - az MDF jelenléte 75 százalék körüli, a kereszténydemokratáké 70 százalék körüli, az SZDSZ-é 65 százalék körüli, a kisgazdáké (még együtt) 60 százalék körüli, a szocialis­ táké 55 százalék körüli és a fiatal demokratá­ ké 50 százazék körüli volt.) A szavazáso­ kat elemezve az ellenzéki pártok mindig egy­ ségesebben - szavazógép módjára - szavaz­ nak, mint a kormánypártok. Ez azt is jelzi, hogy távlati törésvonalak esélye a kormánypártoknál valószínűbb, de azt is je­ lezheti, hogy az egyéni képviselők nagyobb aránya miatt tágabb az MDF frakció tűrési amplitúdója. Európa egyik legdemokratikusabb gyakor­ lata nyilvánul meg a parlamenti bizottságok vezetőinek kijelölése terén. Nem az egyszerű többségi elv érvényesül - mint sok országban - hanem az a szempont, hogy létszámuk ará­ nyában valamennyi parlamenti frakció jusson bizottsági tisztséghez. A parlamentarizmus ellen felheccelt lakos­ ság, továbbá a médiák gyakran kifogásolják sokallják - a képviselők számát. Olyan orszá­ gok példáit vetik fel, ahol valóban relatíve kevesebb a képviselő, de azt nem említik, hogy ez a “takarékosság” a demokrácia rová­ sára megy. Ha nem lenne listán bejutó képvi­ selő, akkor csak egy fiatal demokrata, csak két szocialista párti, csak három keresz­ ténydemokrata képviselő ülhetne a függetle­ nek között - hiszen frakció alapításához messze nem lennének elegendőek. Az nyilván járhatatlan megoldás lenne, hogy a listán be­ jutás érdekében még tovább növeljük a vá­ lasztókerületek nagyságát, hiszen már most is elviselhetetlenül nagy az egyéni képviselők leterheltsége (van 100 falus körzet is), és már most is túl laza a kapcsolat a lakossággal a krónikus időhiány miatt. A Parlamentet gyakran éri az a vád, hogy indokolatlan jövedelmeket szavaz meg magá­ nak. Valójában több bizottságba gond szakem­ bereket toborozni - annyira rossz a bizottsági munka megbecsülése - és szinte valamennyi egyéni képviselő szótlanul tudomásul veszi: választókörzetében a polgármesterek, alpol­ gármesterek, jegyzők jövedelme több, mint az övé. Az vitathatatlan: öt százalékos többség a Parlamentben lehetővé tesz ennél jóval na­ gyobb arányú akaratnyilvánítást a törvényho­ zás területén. Az Országgyűlésben a kormánypárti hatalom megkérdőjelezhetetlen, az elfo­ gadott törvények tartalmában túlnyomónak te­ kinthető. 359 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 4. Végrehajtó hatalom 5. Bíróságok A miniszterek, politikai államtitkárok érte­ lemszerűen a kormányzó pártok soraiból vagy azokkal egyetértő szakértőkből kerülnek ki. A többtízezres létszámú miniszteriális hatalom csúcsán a kormánytöbbség vitathatatlan. Néhány minisztériumi személycsere körül támadt sajtóvitában ellenzéki politikusok megkérdőjelezték a kormányzó hatalom ama szokását, hogy a miniszteren és a politikai ál­ lamtitkárokon kívül másokat - saját emberei­ ket - behozzák a végrehajtó hatalomba. Felté­ telezték tehát, hogy a rendszerváltás a korábbi tisztviselőkkel is levezényelhető, nincs szük­ ség kívülről hozott szakemberekre. Kormánypárti képviselők viszont éppen azt hányják minisztereik, államtitkáraik sze­ mére, hogy leveleikre hónapokon keresztül nem kapnak választ, a pártban, lakossági kör­ ben kikristályosodott javaslataikat rendre el­ utasítják a régi éra minisztériumot ma is uraló hivatalnokai. Személyes tapasztalatom az, hogy 1990en még a minisztériumok szakembergárdája m eglehetősen ellenszenvvel viselte el a kor­ mánypárti képviselők kérdéseit és kéréseit. 1991-ben közeledtek egymáshoz az elvárások - a képviselők megértették, hogy nagyon sok lakossági vagy érdekképviseleti igény szak­ mailag megoldhatatlan, viszont a minisztériu­ mi szakértők is megértették, hogy egzisztenci­ ális érdekük törődni a képviselői javaslatok teljesíthetőségének a vizsgálatával. A költségvetési vitában az ellenzék igen sok minisztéri­ umi szakértőt maga ellen hangolt, hiszen sok apolitikus családfő és családanya karácsony és újesztendő között éjfél után háromig, né­ gyig volt kénytelen hallgatni a bizottságokban félórákig tartó ellenzéki obstruáló hozzászólá­ sokat. A hangulat-eltolódás ellenére is állítha­ tó: a kormánypártok nem uralják a minisztéri­ umokat, nem tudják elérni a választási ígére­ teik kormányzati megvalósítását - de az ellen­ zék sem uralja már a szakértőket. A bíróságok személyi állományát a politi­ kai hatalmi fordulat után több heves kritika érte a kormánypártok soraiban lévő hajdani üldözöttek oldaláról. Az igazságügyminiszter kiállt a bíróságok parlament általi érinthetet­ lensége és önálló hatalmi ágként való kezelése mellett. Elutasította azokat az indítványokat, amelyek javasolták, hogy német mintára a polgárjogi aktivisták elleni ítéletekben részt­ vevőket bocsássák el a bírói karból. (Mint is­ meretes, ott a bírák 80 százalékát elbocsátot­ ták.) A miniszteri védelem ellenére a bírók nem váltak elkötelezetté, pl. jelenleg kétségbe von­ ják a miniszter bizonyos kinevezési jogait. Mindez igazolja: a törvényhozásban kinyilvá­ nított kormánypárti szándékok csak nagyon alacsony hatásfokkal érvényesülhetnek a megörökölt bírói kar ítéleteiben. 360 6. Önkormányzatok A magyar államiság fejlődésében soha nem rendelkeztek annyi autonóm jogosít­ vánnyal a települési önkormányzatok, mint manapság. Mind a központi hatalom, mind pedig a múlt századbeli szabadelvűek által is szétverésre ítélt megyerendszer jogosítványai korlátozottak a helyi döntésekkel szemben. Az önkormányzati választások előtti par­ lamenti vitában a kormányzat komoly enged­ ményekre kényszerült - a törvény kétharma­ dos jellege miatt - csak hogy megmentse az ezeréves múltra tekintő megyerendszert, a fő­ városi közigazgatást, hogy megelőzze azt a veszélyt, hogy az ország 3000 apró, életképte­ len köztársaságra hulljon szét. A kistelepülések jelentős részében - fel­ használva a korábbi helyzetismeretüket - ko­ rábbi tanács-rendszer vezetői nyerték el a pol­ gármesteri, jegyzői tiszteket. A nagyvárosok egy részében is érvényesült ez a tendencia, elsősorban a hatalomba bejutó pártok szakem­ berhiánya, ismerethiánya miatt. Pl. a fiatal de­ �mokraták az önkormányzati választások előtt többszázezer plakátot ragasztottak ki azzal a szöveggel, hogy “ Hej, ha se VB titkár, se szol­ gabíró többé nem lenne” - jelezve ezzel, hogy semmilyen eszmei közösséget nem vállalnak a hajdan ilyen posztokat betöltött egyénekkel - majd a számukra sikeres választások után első dolguk volt a fővárosban, hogy jegyzői feladatok ellátására kérték fel a volt budapesti VB titkárt... Sajátos politikai-pénzügyi játszma annak a következménye, hogy az önkormányzatok többsége ellenzéki kézben van. Anyagi gond­ jaik nagy részét az ilyen önkormányzatok a “ rajtuk takarékoskodó” kormányzatnak tulaj­ donítják, a központi kormányzat viszont azt bizonygatja, hogy az elmúlt években lényege­ sen gyorsabban nőtt az önkormányzatok pénz­ beni támogatása, mint a minisztériumoké, több százmilliárdos vagyonról és annak hasz­ náról mondott le az állam az önkormányzatok javára, és míg az államnak az adósságai növe­ kednek, az önkormányzatok harmadánál a be­ tétek gyarapodnak. 7. Gazdasági hatalom Az állami tulajdon szinte kizárólagos ará­ nya óriási hatalmat összpontosított az állami nagyvállalatok irányítói kezébe. A z előző pártállam által kinevezett, megörökölt garni­ túra a legheterogénebb összetételű volt: egya­ ránt jellemezte egy részüket a szaktudás és helyzetismeret, mint más részüket az a tény, hogy tényleges szakismeret nélkül, a párthier­ archia lajtorjáin feljebb kerülve jutottak jelen­ legi pozícióikba. Egy közös érdek összefűzte az állami vál­ lalati vezetőket: ha már bele kell nyugodniuk vállalataik privatizálásába, akkor legalább le­ gyen beleszólásuk leendő gazdáik, tulajdono­ saik kilétébe. Hátha a tulajdonos hálás lesz jószolgálataikért... Közös vezetői érdek volt az is, hogy a közel 2000 milliárd Ft-os állami vagyon működtetése ne kötődjön túl súlyos vagyonhasznosítást megkövetelő osztalékfi­ zetési kötelezettséghez. Ezt a célt sikerült el­ érnie a menedzsmentnek: két év alatt nem szü­ lettek meg az állami vagyon hasznosítására vonatkozó vagyonpolitikai irányelvek, az ál­ lami vállalatok - a nyereségarányos befizetési kötelezettségen túlmenően - nem fizettek be a költségvetésbe osztalékjövedelmet. A gazdasági hatalomban ma a kormány­ politikával rokonszenvező menedzserek csak szórványosan vagy kisebbségben képviseltetik magukat. Az állami nagyvállalatok körében a helyzet némileg kedvezőbb, mint az állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetke­ zetek vezetői között. Ez utóbbiaknál a kárpót­ lási törvény, illetve az új, bármely tagnak ki­ válási lehetőséget biztosító szövekezeti tör­ vény olyan mértékű egzisztenciális bizonyta­ lanságot és olyan erős - tagoktól történő függést eredményezett, ami ezeknél a veze­ tőknél egyértelműen kormányellenes maga­ tartást váltott ki. 8. Első nyilvánosság A politikai hatalomban nagy - egyesek szerint meghatározó - szerepük van a közszol­ gálati médiáknak, és a legnagyobb példányszámú napilapoknak. Mivel ezek a médiák közvetlenül sugallják politikai állásfoglalásai­ kat, az egész lakosság többé-kevésbé hatásuk alatt áll - elsődleges a szerepük a szavazások idején megnyilvánuló véleményformálásban. A kormányzat az első nyilvánosság hatal­ mi szférájában nagyon hátrányos helyzetből indult. A televízió elnöke több esetben megta­ gadta a szereplés lehetőségét a miniszterel­ nöktől, a rádió és a televízió műsorai szinte csak ellenzéki szakértők véleményét sugároz­ ták - a kormánypárt tagjai csak nagyon ritkán jutnak mikrofonhoz; a kormánypárti képvise­ lők több mint egy évig - az Új Magyarország megjelenéséig - még csak válaszolni sem tud­ tak az ellenzéki napilapok (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, 361 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Kurír, Mai Nap, Esti Hírlap, Világgazdaság, 19 megyei napilap) többmilliós példányban kinyomtatott vádjaira. A magyarországi átmenet hazai sajátossá­ gai miatt nálunk nem került sor arra, ami pl. a volt kelet-német tömegkommunikáció és sajtó területén. Ott a pártállami propagandában vét­ kes munkatársakat elbocsátotta az új szövetsé­ gi állam (az intézkedések az itt dolgozók kö­ zel 90 százalékát érintették) - így a megtisz­ tult sajtó-közélet ott nem gátolta, hanem kife­ jezetten elősegítette az ország békés egyesíté­ sét, az óriási szociális problémák levezénylé­ sét. A tömegkommunikációban foglalkozta­ tott, sajtómúltjuk miatt eleve kormányellenes szerepre kárhoztatott médiások mindent meg­ tettek annak érdekében, hogy fennmaradjon monopolhelyzetük. Erősen ellenezték, hogy legalább egy kormányközeli napilap alakuljon és rendszeresen támadták azon televízió- vagy rádióműsorokat, amelyek szerkesztői - ha nem is voltak kormánypártiak, de - nem osz­ tottták a politikai ellenzék véleményét. 1992 elejére elérte a kormányzat, hogy a köztársasági elnök hajlandó volt aláírni egy rádiós és egy televíziós alelnök kinevezését cserébe viszont le kellett nyelnie, hogy a la­ kosság számára foghatatlan URH sávba szá­ műzzenek egyházi műsorokat, megszűntesse­ nek harminc éve fennálló, magyar kultúrális életet jelképező alapműsorokat. ("Édes anya­ nyelvünk", “Tanuljunk népdalt”) A tömeg­ kummunikáció szót emel néhány személy hobbiját kielégítő rádiózás “emberi jogáért” ("Tilos rádió"), de tiltakozik az ellen, hogy többmillió ember választott képviselői hul­ lámsávhoz jussanak. 9. Politikai pártok Polgári demokratikus országokban a poli­ tikai pártoknak - közvetlenül - nincs hatásuk a parlamenti életre, vagy a gazdasági-társada­ lmi élet változásaira. Közvetett hatásuk termé­ 362 szetesen ott is van - kellemetlen helyzetbe kerülhet az a képviselő, aki tudatosan mellőzi állásfoglalásainál a pártjában kialakult véle­ ményeket. Magyarországon két párt esetében volt látványos a törés a párt által kijelölt célok, és a párt parlamenti frakciója által kijelölt célok között: a Független kisgazdapárt és a Szabad demokraták szövetsége körében. A kisgazda­ párt csak részben érte el, hogy mint pártnak nagyobb beleszólása legyen a parlamenti dön­ tésekbe, mert próbálkozása az országgyűlési képviselők ellenállásába ütközött. A szabad demokrata képviselők, pártközpontba beren­ delt polgármesterek ellenállása mérsékeltebb volt, de közvetett jelek arra utalnak, hogy dön­ téseikben ugyancsak korlátozottan érvényesül a párt szerepe. Az MDF és a KDNP esetében országos vagy helyi szinten a lakosság által - tehát nem pusztán párttagok által - választott személyek rendelkeznek döntési (hatalmi) lehetősé­ gekkel. Összességében elmondható: a korábbi, to­ tális hatalmú pártállammal szemben a mai pártok szerepe a hatalom gyakorlásában meg­ lehetősen csekély. 10. Érdekképviseletek Politikai tapasztalatok alapján az érdekképviseleti szervek - szakszervezetek, kama­ rák - nem alkalmasak a hatalom országos vagy helyi szintű gyakorlására. Részérdekek soha nem szoríthatnak hátra közérdeket bün­ tetlenül. Sajnos, Magyarországon nem tudato­ sodtak ezek a politológiai tapasztalatok, nem ismert eléggé, hogy mennyire vakvágány volt Mussolini, Peron vagy Walesa szakszerveze­ tekre támaszkodó államrendszeri felfogása. Változatlanul nagyon erős hatalmi igény él a szakszervezetekben, nincs olyan törvényjavas­ lat, amivel kapcsolatban ki ne nyilvánítanák a kormányzattal szembenálló véleményüket. A “nagypolitizálás” igénye miatt elsikkad a �munkahelyi érdekvédelem, a munkavállalók töredékére zsugorodik a szakszervezeti tag­ ság. A kormánypártokra szavazó dolgozók joggal érzik úgy, hogy szemléletüktől idegen közegbe keveredtek, természetes reflexük te­ hát, hogy kilépve az eddigi szakszervezetük­ ből, megalkossák a saját pártjukkal rokon­ szenvező szakszervezetet. A munkahelyi ér­ dekvédelmet elsinkófáló politizálási igény mára teljesen ellehetetlenítette az érdekvédel­ met, mintegy 900 munkavállalói szakszerve­ zetet és 600 szakmai kamarát, érdekvédő egyesületet regisztráltak eddig az érdekegyez­ tetésben érdekelt kormányzati szervek. A szétaprózódott érdekvédelem - különösen a privatizált és magánszektorban - teljesen ki­ szolgáltatottá teszi a dolgozókat. Kiutat a je­ lenlegi káoszból csak a nagypolitizálástól le­ hetőség szerint tartózkodó, a szakmai érdekvédelemre koncentráló - és ebbeli minő­ ségében valamennyi pártállású szakembert összefogó - szakszervezetek jelenthetnének. Azzal párhuzamosan, hogy a munkahelye­ ken formálissá süllyedt a dolgozói érdekvéde­ lem, a hatalmi szférában valóban ellensúlyoz­ zák ezt a hiányosságukat a szakszervezetek. A z érdekegyeztető tárgyalások eredményeit publikálja a Magyar Közlöny, határozatait többségében - a Parlament törvényerőre is emeli. Ebben a hatalmi ágban még ma is a politi­ kai rendszerváltás előtti erők képviselik a többséget, és a kormányzat befolyása - mivel távlati céljaival nem is fér össze egy ilyen szerep - minimális. 11. Honvédség, nemzetbiztonság A katonaság vezérkara az egyik legősibb hatalmi ág képviselete. A világ országainak ötödében a politika gyakorlatában még ma is megkerülhetetlen tényező a hadsereg, véle­ ménykülönbség esetén borítékolható a katonai hatalomátvétel, vagy az - mint déli szomszé­ dunknál - , hogy a hadsereg szétlövi, lebom­ bázza az őt ellátó, tápláló állampolgárok lakó­ telepeit, hajlékait. Csak nagyon erős állami vagy pártel­ lenőrzés tarthatja féken a hadseregekben ter­ mészetszerűleg felmerülő ilyen jellegű hatal­ mi igényeket. Ilyen szempontból veszedelme­ sek azok az ellenzéki javaslatok, amelyek a honvédség-nemzetbiztonság kormányzatból való kiemelését és közvetlenül a köztársasági elnök alá való rendelését szoralmazzák. Nem lehet egyetérteni azokkal a vélemé­ nyekkel sem, amelyek kétségbe vonják a kor­ mányzat hadseregen belüli kinevezési jogát egyfajta pártbefolyásnak nevezve ezt a gya­ korlatot - , és azt szorgalmazzák, hogy a had­ sereg kizárólag saját állományából merítsen előléptetés esetén. Az ilyen jellegű kisszerű pártírígység - ami tehát a demokratikusan megválasztott képviselők által elfogadott kor­ mányzat hadsereg feletti ellenőrzési jogát vi­ tatja - a hadsereg önálló hatalmi ágazat-ter­ mészetét erősíti. Megjegyzendő, hogy a honvédelmi-nem­ zetbiztonsági szakmában - speciális jellege miatt - nem volt lényeges vezetőcsere, vi­ szonylag magas a politikai fordulat előtt kine­ vezett vezetők aránya. 12, Tudomány, művészet A választások előtt valamennyi párt igye­ kezett választási listájára felvenni köztiszte­ letnek örvendő akadémikusokat, ismert színé­ szeket és írókat. A kormánypártok ebben a versengésben hátránnyal indultak. Miért? Közismert, hogy a pártállam évtizedeiben a Tudományos Akadémia tagsága nagymér­ tékben felhígult, áltudományos munkáért, be­ osztottak által írt disszertációkért köszönhet­ ték nem kevesen akadémiai tagságukat. A kontraszelekció miatt az átideologizált tudo­ mányos élet résztvevőinek jelentős része nem pártolta a rendszerváltást. A rendszerváltás iránt elkötelezett tudó­ sok, kutatók talponmaradásukat gyakran kül­ 363 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 földi kapcsolataiknak, ösztöndíjaknak, időkö­ zönkénti vendégprofesszori állásaiknak kö­ szönhették. Ebből a nagyvilágot ismert, világ­ polgári szemszögből nagyon szegényesnek, porosnak, “ mucsainak” tűntek a magyar sors­ problémákat felvállalt mai kormánypártok. A fentebbi folyamatok eredményeként a tudományos világban a marxista és a liberális tömb a meghatározó, a szociáldemokrata és a konzervatív szemlélet jelentéktelen. 13. Egyház és hitélet A z Egyház évszázadokon keresztül önálló hatalmi ág (rend) volt a magyar rendi országgyűléseken. A z elmúlt négy évtizedet a történelmi egy­ házak éppen hogy át tudták vészelni. Anyagi javaikból kifosztva, személyi állományukat tekintve nagymértékben elöregedve (zömük­ nél a lelkészek átlag-életkora hatvan év körüli volt) érték meg a rendszerváltás időpontját. A világnézeti űrbe harcos kisegyházak, il­ letve Európában nem honos vallások igyekez­ tek benyomulni. (Jehovisták, mormonok, Hit gyülekezete, buddhisták, Krisna hívők, szom­ batisták, stb.) A liberális pártok történelmi egyházaktól elvett vagyont ígértek ezeknek az újonnan megjelent egyházaknak, és kapcsola­ taik révén igen nagy reklám-publicitást terem­ tettek számukra a televízióban és a rádióban. Úgy tűnik, befolyásuk ezért ezeknél az egyhá­ zaknál meghatározó, míg a hagyományos egy­ házak hívői (talán éppen emiatt a pártstratégia miatt is) a konzervatív pártok irányába sod­ ródnak. Magyarországon ma a vagyont működte­ tőknek - mint a modern demokráciákban min­ denhol - lényegesen nagyobb a szerepük a hatalomban, mint a tényleges tulajdonosok­ nak. A gond az, hogy ma nagyon sok vagyon­ tárgynak nincs tényleges felelős tulajdonosa, azaz a tulajdonosok bővülésével párhuzamo­ san automatikusan növekednie kellene a tulaj­ donból adódó hatalomnak. Jelentős tulajdona ma a vagyont saját számlára átkonvertált fordulat előtti appará­ tusnak, és a hagyományosan liberális városi polgárságnak van. A kormánypártok a kárpót­ lás révén tulajdonukat visszakapók táborából várják az őket támogató tulajdonosi réteg ki­ alakulását. 15. Pénzkibocsájtás A Magyar Nemzeti Bank viszonylagos önállóságának szükségességét mind az ellen­ zék, mind a kormánypártok elismerték. Az el­ lenzéki pártok banki függetlenség értelmezé­ sére jellemző, hogy még azt a indíványt is ellenezték, hogy az MNB részvényeit vala­ mennyi hatalmi ág (Parlament, végrehajtó ha­ talom, Köztársasági Elnökség, Legfelsőbb Bí­ róság, Budapesti Főpolgármesteri Hivatal, stb.) közösen ellenőrizze. A jegybank személyi állományának jelen­ tős része az előző év végén kinyilvánította rokonszenvét a menesztett bankelnök iránt. Az aláírások révén is konstatált liberális jelen­ lét mellett csak a vezetés legszűkebb köre te­ kinthető kormánypárti szemléletűnek. 16. Társadalombiztosítás 14. Tulajdon és vagyon A tulajdonban, vagyonban rejlő hatalom különbözik a gazdasági életben ténylegesen funkcionáló, gazdasági hatalomtól. A Parla­ ment és a végrehajtó hatalom viszonya hason­ ló ahhoz, ami a tulajdonosi stratégia és a ter­ melő-vagyont működtető vállalkozói maga­ tartás között fennáll. 364 A z elmúlt években fokozatosan vált erő­ teljessé a társadalombiztosítás állami költségvetéstől történő elkülönülése, a biztosítói ap­ parátus köztisztviselőktől történő elválasztá­ sa. Több országban tudatosan vigyázzák ezt az elkülönülést, hiszen minden felelős társa­ dalombiztosítási szakember 20-25 évre előre �gondolkodik járulék-fizetői fedezetben, bizto­ sítói vagyonban és a várható kötelezettségek felmérésében. Nem lehet elvárni a politiku­ soktól, a végrehajtó hatalom szakembereitől, hogy ilyen hosszú távra előre tekintsenek, hisz túlnyomó többségük 3-4 évnél messzebbre te­ kintő időhorizontban nem gondolkodhat: az újraválasztási kinevezéseket újra megerősítő esélyek ugyanis valamennyi demokratikus or­ szágban meglehetősen bizonytalanok. A legtöbb országban - csakúgy, mint Ma­ gyarországon - a társadalombiztosítás önkor­ mányzatának a kormányzattal szemben vétó­ joga van és a parlamenti törvények keretén belül olyan autonómiával rendelkezik, ami egy önálló hatalmi ág jellegzetességeivel ru­ házza fel. Az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosí­ tási tanácsba szakszervezetek és pártok dele­ gálják szakértőiket. A delegálók összetételé­ ből fakadóan a kormányzat eleve kisebbség­ ben van e tanácsokban, és a szakszervezeti választások után jelenléte jelképessé válik. 17. Második nyilvánosság A második nyilvánosság elsősorban ér­ téktrendeket, rétegszemléleteket közvetít, és lényegesen apolitikusabb, mint a sajtó, a rádió és televízió műsorainak - azaz az első nyilvá­ nosságnak - a napi politikai parancsokat köz­ vetítő tevékenysége. Koncertek, futballmecs­ csek, szubkultúrák társaságainak a tagjai for­ málódnak azonos szemléletű közösségekké. A politikával szembeni bizalmatlanság, a nyilvánvalóan nem objektív tömegtájékozta­ tással szembeni gyanakvás a második nyilvá­ nosság tagjait olykor szélsőséges ideológiák irányába is sodorhatja, (ős-kommunisztikus elveket való szekták, életformák; fajgyűlöletet hirdető bőrfejűek; a parlamentarizmust, de­ mokráciát tagadó anarchisták.) Mivel általá­ ban a fennálló hatalmat tagadja leginkább a második nyilvánosság - a legtöbb országban ideológiáikat ellenzéki beállítottságúak ural­ ják. Magyarországon hatalomellenes, pártál­ lam-ellenes második nyilvánosságot és lum­ pen rétegeket a szabad demokraták tudatos politikával maguk mellé állították. Jelenlétük és súlyuk ma közel pártszakadást idéz elő, és a közelgő választások segéderő szükséglete (cédulabedobók, plakátragasztók) is megne­ hezíti leválasztásukat. 18. Külföldi függés A koalíciót alkotó pártok 1990 évi válasz­ tási győzelmét követően néhány hét alatt más­ fél milliárd dollárt vont ki nyolc külföldi bank az országból. A történetírás fogja majd kiderí­ teni annak az alkunak és külföldről történő zsarolásnak a részleteit, ami az MDF-SZDSZ paktumot megelőzően (azt kikényszerítve?) lezajlott - egy bizonyos: az újonnan megvá­ lasztott képviselőkben hamar tudatosodott: nem feltétlenül külföldi csapatok magyaror­ szági jelenléte jelképezi a külföldi függést. Leghamará bb a nyomtatott politikai sajtót juttatták a korábbi vagyonkezelők külföldi kézbe. 1990 végére a napilapok példányainak közel kétharmadát már külföldi tulajdonban lévő lapok nyomtatták ki. Az előző rendszert kiszolgált újságírók nagy győzelemnek tekin­ tettek minden olyan adás-vételi szerződést, amikor magyar vételi szándékot kiütve külföl­ di tulajdonosok ajánlata győzött (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.). Óriási nyomás nehezedik a rádió és televízió hullámsávjai kiárúsítása érdekében a kormányzatra, nehogy megszólalhassanak saját adón a rádióból és TV-ből kiszorított kormányhoz közelebb álló politikai irányzatok. “Idegengyűlölet, rasszizmus” - hallszik naponta a vád minden olyan esetben, amikor a stratégiai ágazatok, tájékoztatás, a termőföld és önkormányzati lakástulajdon területén a hazai tulajdonosok legalább részleges jelenlé­ tét szorgalmazzák a kormánypártok. Két do­ log bizonyos: a külföldi tulajdoni hányadnak növekednie kell (a kormánypártok szerint el­ 365 �palócföld 92/4 sősorban a technológiai megújulást szolgáló és világpiaci versenyben-maradást biztosító ágazatokban) és az is bizonyos, hogy a ma­ gyar történelemben mindig kifizetődő volt külföldi hatalmak érdekképviselőjének, hely­ tartójának beállni. Erről a hatalmi lehetőségről a kormánypártok többsége lemondott. 19. Kláni, nemzetiségi érdekek A kisebbségek kisebbségi természetükből adódóan összefognak, egymást segítik az üz­ leti-hivatali világban, azaz összetartozásuk hatalmi tényezővé válik. A politikai pártok megérezték azt a lehető­ séget, hogy a politikailag közömbös lakossá­ got mindig nehezebb megnyerni, mint a job­ ban mozgósítható kisebbségeket. Leghama­ rább a szabad demokraták állították magukról hogy kisebbségi érdekeket harcosan védenek. “ Zsidók, cigányok, szegények, homoszexuáli­ sok” kerültek azonos kalap alá kiáltványaik­ ban, tanulmányaikban, mint az intoleráns kor­ mány által üldözött kisebbségek. A liberális pártok mellett a szocialista párt is kisebbségi támogatást kíván szerezni. Be­ nyújtotta azt a törvényjavaslatát, ami pozitív diszkrimináció címén tízszer annyi szavazati jogot biztosítana a kisebbségieknek, mint a magyar lakosságnak. (A kisebbségi pártok esetében 0,4 százalékos, a többi pártnál 4 szá­ zalékos lenne a Parlamentbe kerülés küszö­ bértéke.) Válaszul a szocialisták javaslatára a liberális pártok azt a meggyőződésüket fejtet­ ték ki, hogy minden magyarországi kisebb­ ségnek joga van magát képviseltetni a parla­ mentben a rájuk adott szavazatoktól függetle­ nül. Mivel 10 személy az egyesület-alapítás alsó határa - az orosz, görög, macedon, kínai, vietnami, kurd, palesztin, kubai vagy afgán érdekeket képviselő egyesületek is jelen kell 366 hogy legyenek az Országgyűlésben - javasol­ ják - és csak a fennmaradó helyeket lehetne a pártok között lista alapján szétosztani. A választójogi vita még nem dőlt el. Annyi bizonyos, hogy lesz pozitív diszkrimináció legfeljebb annak a mértékét nem lehet előre megjósolni - és az is valószínű, hogy liberális pártok lesznek e diszkriminációnak a haszonélvezői. 20. Második gazdaság A rendszerváltás előtt sok közgazdász talán túlzott mértékben - a “láthatatlan” gaz­ daságnak tulajdonította az ország piacgazda­ sági vonásainak az erősödését. Fusi, fekete munkavállalás, hálapénz, csúszópénz címén a lakosság - ugyancsak túlzott becslések szerint - legalább annyi pénzjövedelemhez jutott, mint társadalombiztosítási forrásokból. Azaz legalább ilyen erejű rejtett hatalom áll a “ gaz­ dasági alvilág” mögött - hallatszott a véleke­ dés. Minden jel szerint a második gazdaság jö­ vedelmei csak harmadát-negyedét érik el a vé­ lelmezettnek - azaz e szféra hatalomból törté­ nő részesedése is szerényebb. (A jövedelmi becslések messze nem találkoztak fogyasztóiháztartásstatisztikai felmérések eredményei­ vel.) A politikai fordulat előtti időszakban a gazdaság kiskapuit élvezők a liberalizált piac­ gazdaság - visszaszorított állami ellenőrzés jelmondatát hirdető liberális pártokba helyez­ ték a bizalmukat. A fordulat utáni időszakban egyre több jelét lehetett annak észlelni, hogy az árnyékgazdaság politikai szférája gazda­ gabb: jelentős a volt pártállam működtetőinek birtokába jutott, nem nyilvánosan átmentett (még tisztára mosásra váró) tőke szerepe és elterjedtsége. �A hatalomból történő részesedés nagyságrendjei Egységnyi hatalmi pozíció =x Politikai rendszerváltás Politológiai osztályozás elve utáni Hatalmi ágak előtti Szoci­ alista Liberá­ lis Konzer­ vatív, nemzeti Összes hatalmi pozíció erők Klasszikus halalmi ágak (Háromszo­ rosan súlyozott tényezők) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Modernkori hatalmi ágak (Kétszeresen súlyozott tényezők) 7. 8. 9. 10. Formálódó és elhaló hatalmi ágak (Egyszeresen súlyozott tényezők) Köztársasági elnök Alkotmánybíróság Parlament Végrehajtó hatalom Bíróságok Önkormányzatok xx x x x Gazdasági hatalom x Első nyilvánosság x Politikai pártok Érdekképviseletek x 11. Honvédség, nemzetbiztonság x 12. Tudományos élet, művészet x 13. Egyházak, hitélet 14. Tulajdon és vagyon x 15. Pénzkibocsátás 16. Társadalombizt. 17. Második nyilvánosság 18. Külföldi függés 19. Kláni, nemzetségi érdekek 20. Második gazdaság x MINDÖSSZESEN (1-20) részesedés a hatalomból % 12 17 x x x x x x x xxx xx xxx x x xxx x xxxxx xxx x x xx xxx x x xx x x x 33 18 x x x x x x x x x xx x x x 21 xx x 8 11 30 42 22 30 72 100 367 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Összefoglaló megállapítások A parlamenti képviselők még a hatalmi ágak hármas modellje szerint is (törvényho­ zás, végrehajtás, bírói ítélkezés) csak a hata­ lom egyharmadát birtokolják. Nem okozhat meglepetést, hogy a modern korban kialakult hatalmi ágak tovább gyengítik ezt a harmad­ résznyi hatalmat, és ma a Parlament az össz­ hatalom legfeljebb nyolcadával rendelkezik. (Lásd a táblázatot.) Nyilvánvaló tehát, hogy ádáz küzdelem kell, hogy legyen a hatalom hétnyolcadát kite­ vő posztokért a különböző pártok és politikai irányzatok között. Legbeágyazottabb a hatalomban a két li­ berális párt. Parlamenti kisebbségüket bőven ellensúlyozzák a köztársasági elnökségben, önkormányzatokban, sajtóban és a gazdasági hatalomban, érdekképviseletekben és tudo­ mányos életben elfoglalt pozíciók. Részesedé­ sük a hatalom teljességéből - a táblázat alap­ ján - mintegy 42 százalék. Parlamenti képviselete ellenére leggyen­ gébben a szocialista-szociáldemokrata irány­ zat részesedik a hatalomból ( 11 százalékban). Úgy tűnik, náluknál erősebb a szociáldemok­ rata meggyőződést már nem vállaló, volt MSZMP garnitúra hatalma - parlamenti kép­ viselet nélkül is. 17 százalékos hatalmi ará­ nyukat erősíti a tájékoztatásban betöltött kulcsszerepük, a saját részre átmentett va­ gyon, a szakszervezetek támogatása, az ön­ 368 kormányzatokban - a lakosság közömbössége miatt - megtartott helyük, a tudományos élet­ ben elért kinevezéseik. Ennek ellenére túlzás lenne baloldali veszélyről beszélni, mivel élet­ koránál fogva ez a politikai irányzat lassan kivonul a hatalmi pozícióból, nincs fiatalok­ ban megtestesülő érdemleges utánpótlása. Empirikus tapasztalatok alapján pozícióikat fokozatosan szociáldemokrata (szocialista) és liberális beállítottságú személyek veszik át, vagy döntően ilyenek a várományosok. Meg­ jegyzendő, hogy szélsőjobb veszélyről is túl­ zás lenne beszélni, nincs semmilyen képvise­ letük sem a klasszikus hatalmi ágakban, sem a modernkoriakban. Nagyon gyenge a konzervatív erők be­ ágyazottsága a hatalomba. Hatalomból törté­ nő részesedésük (30 százalék) kevesebb, mint a liberálisoké, és a hatalmi pozíciók eloszlása is egyenlőtlen. Szinte csak a Parlamentre, a végrehajtó hatalomra korlátozódik, és ebből a hatalomból fakad a gazdasági életben, jegy­ bankban, társadalombiztosításban betöltött (ideiglenes?) jelenlétük is. Túlélési esélyeik választási vereség esetén jóval csekélyebbek, mivel választásoktól független hatalmi pozíci­ ókkal alig rendelkeznek. Távlati esélyeiket az is rontja, hogy a közvélemény előtt felelős­ ségük aránytalanul nagyobb, mint amennyi befolyásuk van ma az események alakulására részleges (30 százalékos) hatalmi jelenlétük­ ből fakadóan. �Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében Miért lesznek öngyilkosok a katonák? Miért kísérlik meg mind gyakrabban az önfelszámolás e legvégletesebb formáját? Azzal minden pszichiáter és pszichológus szinte kivétel nélkül egyetért, hogy a több­ ségében szerencsére befejezetlenül maradt akcióval az individuum mindig segítséget kér, föl akarja hívni valamire a figyelmet. - Valamire, ami behálózza, túlnő rajta, felemészti. Amivel szemben esendően tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. És ami annyira ránehezül személyiségére, hogy sem módja, sem ereje nincs hatása alól kivonni magát. A katonaság, mint minden totalitárius, hie­ rarchikusan tagolt parancsuralmi szervezet, engedelmes gépként kívánja uralma alatt tar­ tani az egyént. A hadsereg amíg csak létezni fog, nem lehet más. Demokratikusnak nevezni pedig merő cinizmus. És hasonlóképpen, az individuum, vagyis az érző, gondolkodó ember is mindig azon fog igyekezni, hogy kibújjon a lélekszorító vas­ marokból. Ez kinek-kinek habitusa és szerencséje szerint sikerülhet. Érzékenysége és öntudtos­ ságának mértéke szabja meg, hogy az egyén miként reagál a függőségből következő - és éppen ezért igazából ki sem védhető - meg­ aláztatásokra. A z öngyilkosságot megkísérlő (vagy befe­ jező) katona végső elkeseredésében folyamo­ dik az önpusztításhoz, méghozzá azért, hogy ilyen drasztikus módon hívja föl magára a fi­ gyelmet. Úgy próbál védekezni, hogy önmaga ellen támad. Bár megbízható, naprakész adatokhoz meglehetősen nehéz hozzájutni, szakértők becslése szerint a vizsgált időszakban (1990) negyven-ötven sorkatona lelte halálát a se­ regben. Közülük tizenheten önkezükkel vetettek véget életüknek. Ugyanebben az időszakban hét tiszthelyettes és három tiszt végzett magá­ val. (Tíz évvel ezelőtt huszonhárom kiskatona és hat hivatásos hajtott végre befejezett öngyilkosságot.) A laikus számára talán meglepő, hogy a hadseregben kevesebb öngyilkosságot re­ gisztráltak, mint az ugyanakkora számú civil lakosságnál. A húsz és harminc év közötti civil populá­ cióban, amelyből a sorállomány zöme is kikerül, 1988-ban százezer főt alapul véve negyven fő volt az öngyilkosok száma. Ugyanebben az évben a seregben har­ minchárom (huszonnégy sorállományos kato­ na, négy tiszthelyettes, öt tiszt) öngyilkosság történt. 369 �palócföld 92/4 A szakirodalom szerint a kísérletek száma körülbelül tízszerese a befejezett suicidium­ oknak. 1990-ben országosan három­ százötvenhat kísérletet jegyeztek föl. A Központi Katonai Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichiátriai Osztályára abban az évben száznyolcvanhat beteget vettek föl öngyilkossági kísérlet miatt. Közülük hetvennégyen már a polgári életben is hajtottak végre ilyen cselekményt. Vagyis az önpusztítók több mint egyharmada (amennyiben a pesti adatokat vesszük alapul) már korábban is próbálkozott. A z elkövetési módozatokat illetően lénye­ ges eltérések figyelhetők meg. A civil öngyil­ kossági kísérleteket legtöbb esetben önakasz­ tással, gyógyszer beszedésével valósítják meg. A hadseregben ezen a téren uralkodó vég­ rehajtási szokások közül azok a leggyakorib­ bak, amelyeket a polgári börtönökben az el­ ítéltek is előnyben részesítenek. Így például a Honvédkórház pszichiátriá­ jának nyilvántartása szerint a katonák hatvan esetben megmetszették (falcolták) mgukat, harmincöt ízben idegen testet nyeltek, és csak harmadik helyen szerepelt a civilben “ legnép­ szerűbb” forma, a gyógyszerezés (harminc al­ kalommal). A katonaorvosok, pszichiáterek szerint nem is mindig a militáris konflikus, a szolgálatra való alkalmatlanság, illetve annak személyiségen elhatalmasodó tudata áll a de­ monstrációk mögött. A katonák nagyon gyak­ ran “magukkal cipelik” a seregbe otthoni problémáikat, egzisztenciális gondjaikat. A konfliktus-tűrő képesség hiánya, a beilleszke­ dési zavar, az. antiszocialitás, a mentálisan le­ épült személyiségszerkezet már korábban is jellemzi az egyént. A megszokott környezetéből kiszakított, amúgy is labilis személyiség képtelen alkal­ mazkodni a megváltozott feltételekhez. A ri­ deg, nem egyszer agresszív rezsim - lényegé­ ből következően - természetesen nem tud és nem is akar mit kezdeni ezekkel a “ civil nya­ 370 valyákkal”. Illetve kizárólagos feladatának te­ kinti, hogy letörje őket. A dresszírozás célja az egyén megtörése, hogy személyiségétől meg­ fosztva illeszthesse a militáns gépezetbe. Persze a következtetések ilyetén levonásá­ tól ódzkodnak a katonai lélekgyógyászok. Elvégre nekik csak az a dolguk, hogy igye­ kezzenek legjobb tudásuk szerint megreparál­ ni, ami eltörött. Csakhogy ők is nagyon jól tudják, hogy a katonai szolgálatra való alkal­ masság nem a sorozásnál dől el. Sőt, amióta az ottani orvosi vizsgálat - ami sokkal inkább kartonok szórakozott böngészését jelenti merő formalitás, egyre több olyan fiú kerül hozzájuk, akiről messziről üvölt a szolgálatra való alkalmatlanság. Egy olyan fiúval például, aki eljutott addig az elhatározásig, hogy hét vágást ejtsen a csuklóján, felelőtlenség lenne tovább kísérle­ tezgetni. Kevés a valószínűsége, hogy akiben ilyen pengemélyen él a s ereggel szembeni mindenre kész ellenkezés, valaha is meggon­ dolná magát. Mert az alkalmasság elhatározás kérdése is. Ám nem elsősorban az orvosé, sokkal in­ kább a páciensé. És ez még akkor is így van, ha a katonaorvosnak elvileg kutya kötelessége lenne az öngyilkosokból is hadrafogható fiú­ kat faragni. Csakhogy az orvost, a katonai mellett a hippokratészi esküje is köti. No meg a saját lelkiismerete. Így azután az előbb említett száznyolcvan­ hat főből a pesti katonai kórház pszichiátriájá­ ról száztizenegyet állítottak a felülvizsgáló bi­ zottság elé. De országosan is jellemző, hogy a mentál­ higiénés osztályokra bekerült (nem csupán az öngyilkossági kísérletes, hanem az egyéb sze­ mélyiségzavar miatt kezelt) katonák mintegy hatvan százalékának a leszerelését javasolják. A Budapesti Honvéd Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichológai Osztályának kétemeletes �blokkja előtt tompazöld színű katonai mentőa­ A z eredmény (illetve az eredménytelen­ utó áll. A sofőr kényelmesen elterpeszkedve ül ség) dokumentálására az alakulat egész­ a volán mögött, s a lehúzott ablakon át füstka­ ségügyi szolgálata a hivatott. Akinek ez az rikákat ereget. “ igazolás” az egészségügyi kiskönyvébe be­ Közvetlenül a bejárat mellett, gyakorló kerül, jogot szerez arra, hogy hetente egyszer, -nadrágos, könnyű khaki inget viselő, magas­ kedden délelőtt résztvehessen a “ klub” soros ra nőtt katona támaszkodik egyik vállával a összejövetelén. Zártkörű ez a társaság, még ha falnak. Surranós jobb lábát a lépcső második ez a tény a klubtagokat nem is tölti el büszke­ fokán pihenteti. Tőle karnyújásnyira szürke séggel. Mindamellett egyfajta kiváltságot je­ pantallós, zubbonyos, antantszíjas fegyőr csü­ lent: a halálból visszahozott (és eképpen to­ csül fél fenékkel a pad háttámláján. vábbra is sorkatonai “életre ítélt”) önpusztító Egészen közel érve már jól kivehető, hogy hetente legalább egyszer “kirepülhet” a lakta­ ők ketten egymáshoz vannak láncolva. A talán nya gyengélkedőjéről, ahol a kísérlet után egy másfél méter hosszú vezetőbilincs apró fém­ ideig - biztos, ami biztos - megfigyelés alatt karikái a csuklónál érnek véget. Mindkettőjü­ tartják. kön karperec, amit a smasszer dzsekijének Gábor, akitől az öngyilkosok klubjának mandzsettája diszkréten elrejt. Annál szembe­ működésére vonatkozó értesüléseimet szer­ tűnőbb a kiskatona meztelen csuklóján. zem, ezzel együtt azt mondja, hogy szar az Fittyet hányva a fogolykísérésre vonatko­ egész. zó bűntetésvégrehajtási szabályokra, a poca­ No nem a “klub”, hanem ami ezzel együtt kos fegyőr, akinek derékszíja fölött fölcsú­ jár. szott zubbonya látni engedi a fehér atlétát, Abban a pesti garnizonban, ahol ő él, de komótosan egy doboz Sopianaet vesz elő a korántsem virul, például a hadnagya kifejezet­ zsebéből, és odakínálja a rabnak. ten allergiás az egészre. Őt sem tekinti más­ Az emeleti lépcsőfordulóban csíkos pizsa­ nak, mint hülye és szemét lógósnak. Hogy a manadrágos urak kornyadoznak, a falnak tá­ pszichiátriáról mi a véleménye a derék had­ masztott székeken, és szolgálatkészen igazít­ nagy úrnak, azt aligha tűri a fehér papír. Ha ják útba a különböző doktorok felől érdeklő­ esetleg valaki mégis kíváncsi rá, azt ajánlom dőket. neki, hogy asszociáljon a ló egy bizonyos (pá­ A csapóajtón túl éltesebb, rózsaszín frottír ratlan) alkatrészére. fürdőköpenyes asszonyok csevegnek. Akárha Pillanatnyilag azért dühös Gáborunk, hogy egy HM üdülő társalgójában lennénk, kávéi­ a hadnagya mentővel hozatta a “dilisze­ dőben. ánszra”, nehogy véletlenül eltévedjen a Csak a folyosó végén látni katonakorú fiú­ nagy magyar faluban, aminek amúgy a kat. Magukba roskadva ülnek a fehér mű­ szülöttje, és közel húsz éve koptatja a flasz­ anyag székeken, nem nagyon váltanak szót terjét. egymással. Gábornak bevonulása óta ott parkol a ko­ Legtöbbjükön kimenőruha van, de akad csija a laktanya előtt, azzal megy kimenőre, köztük gyakorlós, kék honvédségi melegítős, azzal jött eddig az öngyilkos-terápiára is. De­ tornacipős fiatalember is. Ketten kék-fehér hát mostanság olyan jól megy a honvédség­ csíkos frottírköpenyt húztak a pizsamájukra. nek, hogy neki külön kocsi jár, sofőrrel, mi Az “öngyilkosok klubjának” minden egyebek... Hiába, egy hadnagyocska nagyobb olyan kiskatona tagja lehet, aki legalább egy űr a seregben, mint egy spórolós “karcsúsító” értékelhető kísérlettel rendelkezik. miniszter... 371 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A hadnagy különben csak vigyázni akar a rábízott bakára. Gábornak azt mondta, hogy azért ad alá mentőt, nehogy csellengés közben véletlenül valami baja történjék. Szabados Ilona a foglalkozást vezető asszisztens, talpig fehérben, kedves szemü­ veges arccal, egyből kiszúrja (vajon miből?), hogy én lehetek a betolakodó, aki kíváncsi a processzusra. Szelíden, de jogosan megró, amiért múltkor megígértem és mégsem jöt­ tem. Szabadkozom, tehát (most itt) vagyok. - Na jöjjenek, fiúk - tereli a fehér ajtó mögé a kint várakozókat az “öngyilkosok klubjának” főnökasszonya. A szoba, nincs rá jobb szó, meglehetősen fantáziátlan. Fehér falak, szabvány dohányzóasztal, elkoszolódott támlájú, sárgásbarna hu­ zattal bevont székek. Sehol egy kép, vagy poszter, ne adja isten egy csokor virág. E szí­ nek nélküli sivatagban kellene a fiúknak kitár­ ni a lelküket". Hát, mi tagadás az “ öngyilko­ sok zártkörű klubja” jobbat érdemelne! A hí­ vatlan vendég legalábbis szebbre számított. Amikor a terapeuta úgy mutat be a srácok­ nak, mint aki a rádiótól jött, az egyik szúrós tekintetű, folyton tikkelő fiú a fejét rázza, s azt mondja, hogy ő nem járul hozzá, hogy magnó­ ra vegyem, amit elmond. Amikor megtudja, hogy nem kerül adásba, megnyugszik, s int, hogy oké, állítsam nyu­ godtan felvételre a készüléket. A kis közjáték után Csaba rögtön bele­ kezd: - Szolnokra vonultam be, a légideszant­ hoz. De aztán az elhárítás egy eléggé zűrös ügy miatt elhelyezett Abasárra. Egy rohadtul igénytelen laktanyába. Olyan helyre, ami sze­ rintem a legeslegutolsó Magyarországon. És nem is tudom miért, kezdtek tönkretenni. Küldtek otthonról csomagot, ami tíz nap alatt sem ért oda. Mentem volna eltávra, s a kapus visszaküldöt, hogy koszos a cipőm. Ki­ pucoltam, visszamentem, akkor meg azt 372 mondta, hogy nem stimmel valami az eltávom körül, menjek be az ÜTI-hez. Valami indok­ kal mindig megpróbáltak késleltetni, vissza­ tartani. De nem is ezért, hanem elsősorban a csa­ ládi problémáim miatt vagyok itt. Nem is tu­ dom, hogy erről most beszéljek-e? - néz kér­ dően az asszisztensre, aki bátorítóan bólogat a fejével. Mindeközben Csaba idegesen pislog, az arca időnként kényszeresen meg-megrándul. - Szóval a helyzet az - pillant most egy­ szerre kiszolgáltatottan és ugyanakkor szá­ monkérően rám - , hogy a bátyám az úgyneve­ zett kommandós bérgyilkosságban volt ben­ ne... Most a napokban volt a tárgyalás. Én úgy tudom, hogy emiatt helyeztek el Szolnokról. Pedig minden vágyam az volt, hogy ejtőer­ nyőzhessek, hogy deszantos lehessek. Az ott egy elit alakulat. Nagyon jól éreztem magamat. Mindenki a barátom volt. Ezen az új helyen senki... Körülbelül öt hete vagyok a gyengélke­ dőn, mert már nem bírtam tovább. Valamelyik nap följött az alezredes úr, hogy menjek le, mert ő úgy gondolta, hogy közelharcból ne­ kem oktatást kellene tartanom a többieknek. Bevonulás előtt ugyanis versenyszerűen kara­ téztam. Mondtam neki, elég érdekes lenne, de sajnos nem mehetek, mert nekem megállapí­ tották, hogy depressziós tüneteim vannak, meg beilleszkedési zavarom. Erre elkezdte, hogy bajok lesznek, hogyha nem megyek le. Ráadásul az öregek is fújnak rám, hogy nem kell őrségbe járnom, meg bel­ szolgálatot adnom. Nagyon igénytelen hely ez az Abasár. Szerintem a katonák kilencven szá­ zaléka bűnöző. Én nem vgyok fajgyűlölő, de nagyon sok bent a cigány csávó. Borotvával, bicskával, késsel járkálnak. Meg tudom ma­ gam védeni, nem arról van szó... De sok lúd disznót győz. Ez egy életveszélyes hely. Mindegyik romának van priusza. És ilyen em­ berek is adnak ott őrséget! Ők maffia-szerűen �működnek. Leülnek veled kártyázni, ha akarsz, ha nem, és kifosztanak. Amióta fönt vagyok a gyengélkedőn, a szekrényemből mindenem eltűnt. Hátulról fölfeszítik, a lakat érintetlenül rajta van. Ráverik az emberre a HTK-t, mert “a betörés nem bizonyítható”. A tolvaj meg a körletben árulja a cuccaidat... Csaba monológja olykor megszakad. Nem tudni, hogy az indulattól vagy a keserűségtől fullad el a szava. - Szüleim kiskoromban elváltak. A nagy­ szüle im neveltek. De hát milyen az?! Az öreg­ apám katoniszt volt, s természetesen abban a katonás szellemben próbált nevelni. Ordibált velem állandóan. Úgyhogy nekem már egyáltalán nem volt új, hogy odabent üvöltöz­ nek velünk. Az öreganyámmal is cirku­ szolt, ő meg totál idegbeteg. A bátyám miatt is veszekedtek, hogy ez mekkora családi szé­ gyen... A tévé, a rádió, az újságok hozták, sőt még könyv is megjelent róla, amikor még be sem volt bizonyítva, hogy ők tették. A barátnőm sem jöhet hozzám látogatóba, mert a szülei nem engedik. Tiltják tőlem, nem akarják, hogy egy bérgyilkos öccsével járjon, Barátaim legtöbbjét elvesztettem. A szomszé­ dok is megszólnak bennünket... Úgy néznek ránk, mint a leprásokra. Pedig a kisvárosban, ahol éltünk mindenki ismert bennünket, hi­ szen sportolók voltunk. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok beilleszkedni ebbe a társadalomba. Mert az, hogy elmegyek a városomból, az kevés, nagyon kevés. Nincs nekem már ebben az országban semmi keresnivalóm... A bátyám javasolta, hogy menjek el a légi­ deszantba. Ott megtanulok néhány dolgot, s ha leszerelek, majd közösen alkotunk valamit. Már úgy értve, hogy valamit rendesen csiná­ lunk. Egy testőr kft-t, vagy ilyesmit... Amiatt is szeretném, ha leszerelnének, mert félek, hogy valami jóvátehetetlent te­ szek, ha felidegesítenek. Nem akarok vissza­ élni a tudásommal, de végsőkig nem tudom magam visszafogni. Tragédiától meg az isten mentsen meg. Lenyomok valakit, elesik, be­ veri a fejét és kész. Elég ideges természetű vagyok. Vigyázzba állok, tisztelgek, engedélyt ké­ rek - mire a tiszt kiröhög. Azt mondja, hogy jól van, maradjál már, miért parádézol, mond­ jad inkább mit akarsz. A deszantban más volt. Ott komolyan vették az ilyen dolgokat... Megvolt ez a gyilkosság, a bátyám kétéves kislányát lehozták hozzánk. Nem lehetett vele az utcára kimenni, pedig szeptemberben még szép idő volt. Féltünk, hogy a maffiózók bosszút állnak rajta. Ha ki is vittem, szaladtunk vele, mert mindig olyan érzésem volt, hogy megáll mellettünk egy ko­ csi... És ez annyira nyomasztott, hogy teljesen kiakadtam. Őrségbe néha már azon gondolkodtam, éj­ jel egytől háromig, amikor a derekam szétfa­ gyott, hogy megszökök. Ha meg valaki elém áll, lelövöm. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. Ki kell tar­ tani. Fölmentem a gyenguszra és elmondtam a doktornőnek ezeket. Ő dönött úgy, hogy ma­ radjak bent. Engem a bátyám nevelt, együtt nőttünk fel. Ő tanított biciklizni, vele mentünk csajoz­ ni. És akkor egyszer csak látom az újságosbó­ déban kirakva a Hóhérkommandó című köny­ vet, a bátyám képével. Ez annyira feldühített, hogy ököllel betörtem az üveget. Nekem a legtöbb élményem hozzá kötő­ dik. És most egyszerre ő a rossz, akit el kell pusztítani... Az asztal körül helyet foglaló fiúk érdek­ lődéssel hallgatják Csabát, bár lehet, hogy in­ kább magukba, befelé figyelnek. 373 �p a ló c fö ld 9 2 /4 Viszonylag ritkán, akkor is legfeljebb egyegy indulatszó erejéig kommentálják a történ­ teket. A locsifecsi Gábor, folyosói informáto­ rom, köztük a rangidős. Egy csontcsillaga van, őrvezető. Hogy e kompánia “ feje” lehet, azt éppen rajparancsnoki beosztásának köszönheti. Ugyanis hagyta, hogy két újonca merő játék­ ból pirospozsgásra pofozza egymást. Megfe­ nyítették, laktanyafogságot, eltávozásmegvo­ nást kapott, mire ahogy mondani szokták “ki­ durrant” . Fölkerült a gyengélkedőre, ahol gyógy­ szert vett be. Most is egyfolytában azt a had­ nagyot csepüli, aki szerinte a honvédség csúcsbunkója. Meglehet, hogy tévedek, de ő aztán tény­ leg nem az a kimondottan öngyilkos típus. Legalábbis ránézésre. Ellenben, ha a felülvizsgáló bizottság he­ lyében lennék, a kék MN. feliratú melegítős Zoltánt azon nyomban “ szabadlábra helyez­ ném” . Cingár, majd kétméteres, sápadt fiú. Nem­ hogy a többiekre, talán még sajátmagára sem figyel. Egyszerűen elképesztő, hogy ilyen ár­ nyéklényeket sor alá vesznek... Motyogva, alig érthetően beszél. Ujjaival apróra hajtogatott reklámszatyrot gyűrkész. Zolit határőrnek hívták be, Ady-ligeten volt pár hétig. Onnan, a szülei kérésére he­ lyezték át a honvédséghez, az Ács utcába. - Itt a laktanyában most nem bánt senki. De képtelen vagyok elviselni, hogy be vagyok zárva. A z az igazság, hogy sohasem voltam távol a szüleimtől - mondja, de alig tudja foly­ tatni, mert hangja minduntalan elcsuklik, fölföltör belőle a zokogás. - Próbáltam én is lazán fölvenni..., ahogy a többiektől láttam. De... de legfeljebb órákra 374 sikerült. Én nem olyan vagyok. Nekem kint sem voltak barátaim... Csak a szüleim... Saj­ nálom őket, mert teljesen belebetegednek. Édesapám tíz kilót fogyott, amióta bent va­ gyok... A mellette ülő fiún kórházi szerelés. Ő ko­ rántsem süpped magába. Sőt. Egyenes derék­ kal ül, karjait a mellén öszefonva. Dacos büsz­ keséggel néz el társai feje fölött. Amíg az előtte szólók eddig - talán a várva várt emberségesebb elbánás, avagy a leszere­ lés reményében - jobbára gyóntak, ő a meg­ csalatottak és kiábrándultak keserűségével számol be arról, hogy valamit végleg tönkre­ tettek benne. - Februárban, amikor megkaptam a behí­ vóparancsot, írtam vagy öt levelet a kiegnek, hogy ne vigyenek be, mert hathónapos kisfi­ am van. Hitegettek, hogy csak hat, vagy leg­ feljebb nyolc hónapra kell bevonulnom. Amikor Szentendrére kerültem, szóltam a századparancsnoknak a kérvények miatt, de ő csak nevetett. Azt mondta, hogy jobb, ha elfe­ lejtem és belenyugszom a dologba. Hinni kü­ lönben is a templomba kell... A kiképzés nagyjából le is ment. akkor kezdődtek a gondok, amikor az őrszázadhoz kerültem. Minden másnap nyomtuk a 24 órás szolgálatot. Tizenötöt havonta. Egy nap pihe­ nővel. De egy nagy lófaszt lehetett pihenni, mert akkor kitalálták a munkacsoportot, meg mindenféle hülyeséget. Olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem váltottak le időben ben­ nünket. Fáradt voltam, egyik éjszaka aludtam. Jött az ÚTI, kaptam érte öt nap fogdát. A fenyítés letelt, de azután folyamatosan lehúztak a ki­ maradásokról... Rámszálltak az öregek, bein­ dultak a szokásos szívatások. Húsz vödör víz, két doboz ultra. Szó se róla, kicsit megkattan­ tam. �A múlt hét végén végre kaptam kimara­ dást. Rohantam haza, erre az élettársam is kezdi, hogy válasszak, vagy ő, vagy a katona­ ság. Mintha legalábbis én tehetnék róla, hogy itt kell rohadnom... Összebalhéztunk, és ő elment a gyerekkel. Leittam magam, meg bevettem egy csomó gyógyszert... Zsolt szomorú szavai után a fiúk fásultan merednek maguk elé. Még az asszisztensnő is elfelejti noszogatni őket. Egy gesztenyebarna hajú, kimenőruhában feszítő fiú töri meg a csendet, akit Szabados Ilona Kálmánnak szólít. Arról beszél, hogy őt is átverték, de nem a katonaságnál, hanem még az intézetben, ahol nevelkedett. A z igazgató azzal etette mind­ annyiukat, hogyha rendesen tanulnak és dol­ goznak, akkor nem viszik el őket, mivel álla­ mi gondozottak. - A kiképzést megúsztam valahogy. Egye­ dül az eskü előtti éjszaka rendeztek komo­ lyabb műsort az öregek. Fölborogatták a kály­ hákat. Kálmán, aki szakmájára nézve pék, abban bízott, hogy az ellátó századhoz kerül. Ebben azonban csalódnia kellett: - A századparancsnok kitalálta, hogy még­ sem maradhatok a konyhán, mert kevés fönt a létszám. Vissza kellett mennem a századhoz, ahol egyből ránk szálltak az öregek. Az volt a bűnöm, hogy az elején a konyhán melóztam, így szerintük nem szívtam eleget. Kálmánra is az várt, mint a többiekre. Az őrségnek járó négy óra pihenőben is takarítha­ tott. A vasárnapi “katonai szünetben” meg nyírhatta a laktanya bársonyosan zöld füvét. De a váci századparancsnoknak ez sem volt elég. Állománygyűlésre magához rendel­ te a tiszteseit, és közölte velük, hogy szerinte ezek az első időszakosok túlságosan lazák. Fogják őket keményebben. - Az őrség előtt berendeltek bennünket a tisztesek. Málhazsákkal a hátunkon, szatyor­ ral a nyakunkban nyomtuk a fekvőtámaszo­ kat. Ki meddig bírta... Éjszakánként nem hagytak bennünket aludni, óránként föléb­ resztettek. Szétrúgták a stokikat, kimaradásról visszatérve részegen összehányták a folyosót. Nekünk kellett föltakarítani... Egyik reggeli tornán kegyetlenül meghaj­ tottak minket. Már előző nap is nagyon ideges voltam. Ahogy vége lett a tornának, elkezd­ tem ordítani az öregekkel, hogy most már elég, amit velünk csinálnak az már emberte­ len. Ez bent történt a mosdóban. Átmentem a WC-be, utánam jött két öreg azért, hogy meg­ verjen. Ki akartam szökni mellettük, de neki­ löktek az ablaknak. Utána teljesen kiakadtam, és beronyóztam. (A ronyó az állami gondozott szlengben annyit tesz, hogy Kálmán magatehetetlen sok­ kos állapotba került, és karját többször is be­ levágta a betört ablak tűhegyes üvegébe.) - A terápia célja, hogy ezek a fiúk elvisel­ jék a katonaságot - mondja Ilona asszony. Hogy ami történik, az segít-e ebben? Tény, hogy a kiskatonák feszélyezettség nél­ kül kiönthetik a lelküket. - Aki először van itt, az nehezebben nyílik meg. Tart attól, hogy esetleg az alakulatához visszajut, amit elmondott. Persze, amikor ta­ pasztalják, akik sejtik, hogy hamarosan lesze­ relik őket. Az asszisztensnő elárulja, hogy a foglalko­ zás első félidejében szereplő katonák közül Csabát és Zoltánt hamarosan “lefüvezik” . De a mindenkiben csalódott Zsoltnak is jó esélye van rá, hiszen féléves kisfiának a jelek szerint nagyon is szüksége lenne az apjára. - Kétségtelen, hogy a srácok itt dédelgetve vannak. Szemünkre is vetik ezt az alakulatok 375 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 parancsnokai. De hát mi más lenne a mi fel­ adatunk? Sokszor vissza is élnek azzal, hogy ilyen jó dolguk van. Főleg a “ csókosok” , vagyis azok, akik protekcióval kerülnek a kórházba. - Nemrégiben járt hozzám relaxációra egy pesti fiú, akit az apja nyomott be hozzánk. Egyébként lumbágóval kezelték, csak azért küldték át hozzánk, “elernyedni”, hogy kelle­ mesebben múljék neki az idő. Állandóan egy szörfös magazint olvasgatott, s egyszer elárul­ ta, hogy ő “civilben” versenyszörfös. A lum­ bágójával együtt, ami csak a katonaságnál jött elő neki. Nem is titkolta, hogy mennyire únja a relaxot, ami mellesleg civilben kemény ez­ resekbe kerül annak, aki ilyen módon akar ellazulni. Nos, Laci gyerek az utolsó foglalkozáson különösen fancsali képet vágott, amikor föl­ tettem neki a kazettát, ami egy Jean Michel Jare muzsikával indul. Nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem tőle, ugyan mi a baja. Csak ekkor merte megmondani, hogy meny­ nyire utálja annak a franciának a zenéjét... Szabados Ilona, akinek már kiszolgált ka­ tonafia van, figyelmeztet, hogy ne vegyem azért készpénznek, amit a fiúk a hivatásosok­ ról mondanak. - Ha figyelte, akkor a tiszt mindig bunkó. És vele szemben kivétel nélkül a sorkatoná­ nak van igaza. Terápia ide, anyai tekintély oda, csak ezen a véleményen volt a saját fia is. Úgyhogy ad­ dig rágta Ilona asszony a férje fülét, amíg az atya kérdőre vonta az ominózus századpa­ rancsnokot. Lehet, hogy mégis csak az apai tekintély a leghatásosabb pszichológia? Tamásra az asszisztensnő már a foglalko­ zás előtt felhívta a figyelmet. Hogy civilben bőrfejű volt, a mostani frizurája alapján aligha 376 jöttem volna rá. Meg különben is. mi a külön­ leges abban, ha egy katona tök kopasz? Nos, Tamást legfeljebb punk-nak nézhet­ ném, ha nem ezt a kincstári hacukát hordaná. A nullásgéppel megdolgozott szőke kobakon az ismeretlen Mester elől hagyott csak meg egy pamacsnyi tincset. Ennyiben másabb, mint egy békebeli porosz tiszti frizura. De mégis csak van benne valami bizarr, hiszen Tomi azt mondja, hogy ezért is folyton cseszegetik. (Jut eszembe, velünk annak ide­ jén a seregben még a “ hosszú” majdnem öt­ centis hajunk miatt szórakoztak. Úgy látszik húsz év alatt hajhossznyit (se) változott a vi­ lág...) Annak, hogy Tamás “rettentően agresszív” lenne, ahogy a terápiás füzetben áll, egyelőre semmi nyoma. Igazságosztó szenvedélyét azonban hiába is próbálná palástolni. Benne van minden megnyilvánulásában. Ahogy a szavakat ejti, ahogyan gesztikulál. - Budaőrsre vonultam, és már az első na­ pokban kemény összetűzéseim voltak a tiszte­ sekkel, aztán a tisztekkel is. Ki nem állhatom a bezártságot. Én, amióta az eszemet tudom, szabad vol­ tam, de idebent a szabadságom elveszett. Azt elvenni pedig, szerintem senkinek sincs joga az embertől. Olyanok szívattak, akik első idősza­ kos korukban megúszták, elsumákolták a szí­ vást. De biztos jól esett nekik, mert látszott a pofájukon, hogy mintakatonák akarnak lenni. Fanatikus csürhe. Ezt én egyáltalában nem bírtam. Szóvá is tettem többször a társaim előtt is, hogy nem lesz ennek jó vége. A rajparancsnokomnak is megmondtam, hogy vigyázzon magára, mert ha sokáig pró­ bálkozik velem, szólok a haverjaimnak... Erre telekürtölte a laktanyát, hogy én egy köcsög szkínhed vagyok, egy faszfej, aki ráadásul még fenyegetőzni is mer. Rámszálltak rendesen. Konyhamunka, ta­ karítás, szöveg. A cigányok is megtaláltak, persze sohasem egyesével. �Dehát ők félnek, meg vannak halva a ki­ maradásért, ezért nem mertek bántani. Egyáltalában miért kell nekem ezekkel összezárva lenni. A sorozáson is megmond­ tam, hogy gyűlölöm őket. Aki nem fajtiszta, azt ki kell irtani... Tamás maga is észreveszi, hogy utolsó mondata a többiekben némi megrökönyödést vált ki. Hogy pontosan mit ért a fajtisztaságon, arra csak annyit mond, hogy aki nem magyar, annak ebben az országban semmi keresnivaló­ ja. - Különböző szabálytalanságokért, főleg előljáróval szembeni tiszteletlen beszédért kaptam két hét laktanyafogságot, meg három hónap eltáv-helybenjárást. Kilenc hétig nem voltam otthon. Nem tudom elviselni, ha ordibálnak ve­ lem. Olyankor dafke nem csináltam meg, amit mondtak. Más lenne, ha megkérnének rá. De nem néznek bennünket semmibe. Direkt olyan dolgokat csináltatnak velünk, aminek semmi értelme. Csikket kellett keresgélni olyan helyen, ahol egy gramm csikk sem volt. Vagy egyfoly­ tában a füvet nyírjuk, akár a birkák. Az év elején áthelyeztek egy sárbogárdi bázisra. Ott is hasonló volt a helyzet. Tamás föliratkozott a gyengélkedőre és el­ mesélte az orvosnak, hogy fura gondolatai tá­ madnak, amikor gépfegver van a kezében. A doktor nem sokat teketóriázott, beutalta a Központi Katonai Kórházba. De a szabad­ ságra éhes szkínhednek itt sem volt maradása. - Rüheltem a kórházat, nem vagyok én dilis. Megléptem. A VÁP kapott el, és vissza­ hoztak az idegosztályra. Utána föl akartam vágni az ütőeremet. Hiányoztak a barátaim, a családom... A katonaságot világ életemben gyűlöltem. Egy nagy baromságnak tartom. Legalábbis ezt a magyar katonaságot. Ha önkéntes alapon menne a dolog, állítom szívesebben jönnének a gyerekek. Mert így semmi értelme. Még ha normálisabb kiképzést kapnánk. De az is csak annyi volt, hogy lőttünk egyszer kilenc lőszerrel, meg egy trotillt fölrobbantot­ tunk. Ezzel mit tanulunk? Semmit. Ha az önkéntesség bejönne, akkor biztos nem lennének ennyien az ilyenek, mint mi, akikkel tele van az idegosztály. Én nyíregyházi vagyok, erre elvisznek négyszázhúsz kilométerre. Kinek jó ez? És mit akarnak ezzel elérni? Odakint súlyemelő voltam, nem ittam, nem cigiztem. Ahogy bekerültem, lezüllöt­ tem. Néha még az arcszeszt is megisszuk kí­ nunkban, csakhogy felejsünk. Pedig annál nincs undorítóbb. De ilyenkor legalább kikap­ csol az ember... Sándor minduntalan sírógörcsöt kap be­ széd közben. Szabados Ilona alig tudja meg­ nyugtatni, hogy ne féljen, minden rendben lesz. Ő is Budaőrsre, a Petőfibe vonult be, de minden vágya az volt, hogy szülővárosába visszakerüljön. Testvérei is ott, Veszprémben töltötték le a kötelező időt. - Akkor kezdődtek a bajok, amikor a ki­ képzés után szétszórtak bennünket a század­ szintre. Tíz öreg mellé két újonc került. Akkor már nem volt megállás. Találtak mindig vala­ mit. Stokikat megcsinálni, surranót kipucolni, ágyat megvetni, a virágokat meglocsolni, merthogy az is volt nekik. Ha nem ugrottunk, homokot szórtak be, aztán leöntötték tíz vödör vízzel. Ha huszonkétéves volt a belszolgála­ tos, akkor huszonkét vödörrel kaptunk. Volt úgy, hogy éjfélkor. A Petőfi laktanyában Sanyi szerint az öre­ gek írják a szolgálatvezénylést, nem a tisztek. Egyértelmű, hogy a kopasz az, aki nem megy haza a hétvégén. Kimaradásról is lehúzzák őket, elvégre valakinek benn is kell maradni, amíg ők kimennek részegeskedni. 377 �p a ló c fö ld 9 2 /4 - Naponta három doboz cigarettám fo­ gyott el. Én ebből jó esetben elszívtam tíz szálat. De rá voltam kényszerülve, hogy ve­ gyek, mert egy doboz egy kör... Szinte az összes pénzem arra ment el, hogy ellássam cigivel az öregeket. Sanyi, akinek lumbágója van, a gyengusz­ ra sem mert befeküdni. Kérte az orvost, hogy szolgálatmentességre se írja ki, mert akkor lesz neki csak rossz világ. - Egyszer, amikor már nem bírtam tovább, összegyűjtöttem egy csomó gyógyszert és be­ szedtem. Rosszul lettem. A kórházban tértem magamhoz... Lassan már a második órája tart a heti lel­ ki-masszázs, s a fiúk egyre türelmetlenebbek. Az asszisztensnő arra kéri őket, hogy még Ist­ ván, a legfrissebb “ klubtag” székfoglalóját le­ gyenek szívesek meghallgatni. Ő tetőtől-talpig kincstári pizsamában, meglehetősen kába ábrázattal, kény­ szeredetten mosolyog. Neki egyelőre nem sür­ gős. Egy napja mosták ki a gyomrát, és egy hétig még biztosan a hármas belgyógyászat lakója. István Tatán volt katona. A hírközpontba, géptávírásznak osztották be. Beteg édesanyja hiába kérte, hogy helyezzék a fővárosba egyetlen fiát. Ottani főnöke, egy őrnagy eluta­ sította a beadványt. A fiút annak ellenére besorozták, hogy gyermekkora óta ideggyógyászati kezelés alatt állt, és erről papírjai is vannak. Ha stressz éri, súlyos beszédzavar, idegi alapú dadogás áll be nála. - A z egyik reggel az őrnagynak kellett volna jelentenem, de nem tudtam. Leblokkol­ tam. Akkor a főnököm dühbe gurult és azt mondta, hogy mind a két jelentkezési formát másnap reggelig ötszázszor írjam le. Ha nem leszek vele kész, úgy szájon vág, hogy az 378 összes fogamat kiköpöm. Isván éjjel-nappal írta, még szolgálat köz­ ben is, a géptávíróban is. - Amikor meglátta, hogy ott is ezzel fog­ lalkozom, a többiek előtt kigyúnyolt, megszé­ gyenített. Olyasmit mondott, hogy én egy pes­ ti strici vagyok, aki a haverjaival nyolcvan éves nagymamákat támad meg... Közbe akar­ tam szólni, mire még jobban bepörgött és rákezdte, hogy a kurva anyámmal szórakozzak. Tudom-e én, hogy kivel beszélek. Nézzem meg a váll-lapját... Hosszú hetek alatt István édesanyjának végre sikerült elintézni, hogy fia Budapestre kerüljön. Áthelyezték a hadműveletre. Amikor már úgy nézett ki, hogy egyenes­ be jönnek a dolgok, egy szerdai napon a barát­ nője telefonált neki, hogy ő már nem bírja cérnával. El fogja hagyni, mert nem akar egy katonával járni. - Már pénteken elhatároztam, hogy be fo­ gom szedni a gyógyszereket, ha a Katit elve­ szítem. Vasárnap, amikor kiengedtek, egyből hozzá mentem, de szóba sem akart állni ve­ lem. Kirúgott... Istvánt, akiből idáig folyékonyan ömlött a szó, most előveszi a beszédzavar. Hebeg és szeméből potyognak a könnyek. Percek telnek el, mire újra megnyugszik. - Fölmentem a barátomhoz, s ott szedtem be egy maréknyi Beloidot és Seduxent. Meg­ mondtam neki, hogy mit csináltam. A Gyön­ gyösi útról gyalogoltunk be a kórházba. Idáig egyedül a menyasszonyom éltetett. Ezután nem tudom, hogy mi lesz velem... 1990. május 17-én este fél tízkor három ismeretlen ember csöngetett Tihanyi Gyula, Nyáry Pál utcai lakásán. Két egyenruhás és egy civil. Nem mutatkoztak be, csak azt mondták, hogy Lentiből jönnek és rossz hírt hoznak. �- A maga fia, Tihanyi Gyula honvéd ma Én nem kérdeztem a fiamat, mi lett a dolog öngyilkos lett. Délután kettőkor halt meg a következménye. Az első hónap után zászlóalj­ zalaegerszegi kórház intenzív osztályán. írnok lett. Örömmel számolt be erről és arról A kegyeleti bizottság - mert az volt a há­ is, hogy a lőgyakorlaton kiváló eredményt ért rom ember - borgőzös lehellete betöltötte a el. Hetente, kéthetente hazajöhetett Zalaeger­ szobát. Többet nem szóltak, csupán azt mond­ szegről. Őrvezetőt akartak csinálni belőle. ták még el, hogy a fiú a gyengélkedő harma­ Azután a téli hadgyakorlat során megtud­ dik emeletéről ugrott ki, összetörte a koponyá­ ta, hogy megöltek egy sorkatonát. Nem ön­ gyilkos lett, nem baleset volt, mint ahogyan ját és eltörött a nyakcsigolyája állítják, hanem megölték. Erről az utolsó eltá­ Az édesapa így meséli el a történteket: - Egyedül voltam otthon, két kisebbik vozása idején beszélt nekem. Azt is mondta, gyermekem, a kilencéves Annamari és a tizen­ ha leszerel, ebből ügyet fog csinálni. De errő l három éves Gyuri a már asszony nagylányom­ addig ne szóljunk senkinek, mert baja lesz. nál voltak. Amikor a hírt meghallottam, azt Nem feltételes módban mondta, hogy baja le­ hittem, hogy hallucinálok. Nem tudtm, mi tör­ het, hanem azt mondta, hogy baja lesz. Hallgattam. Mégsem tudtam megmenteni tént velem. “Önök kicsodák?” kérdeztem még egyszer. “ Azt hiszem rosszul lettem, nem ér­ a fiam életét. tem, mit beszélnek. Miért jöttek?” Én 1990. február 28-án korkedvezmény­ Megismételték. Amikor valahogy magam­ nyel nyugdíjba mentem a Taurusból. A fiam hoz tértem, arról faggattam őket, hogyan ke­ még ebben a hónapban beadta áthelyezési ké­ rülhetett a gyengélkedőre a gyerekem, hiszen relmét a századparancsnokának, Dömény szá­ nemrég ment vissza makkegészségesen. Még zadosnak. Pestre szeretett volna kerülni, egy nem tudtam az első, sikertelen gyilkossági kí­ építőalakulathoz - akkor még voltak ilyenek sérletről. -, hogy egy kis pénzt keressen, hiszen két Nem válaszoltak. kiskorú testvére volt még itthon. Kérte fel­ A katonaságnál a fiam első élményei nem mentését az írnoki feladatok alól is, hogy ez se voltak valami felemelőek, hiszen nem szokott legyen akadály. A kérését nem teljesítették. hozzá az ocsmány hangnemhez. A z eskütétel Az utolsó eltávozásáról 1990. május 9-én után elmesélte, hogy az egyik kiképzésen a ment vissza Lentibe a Bottyán János gépesített kiképzésvezető robbanóanyagot, vagy talán lövészdandárhoz. A vonat öt óra körül indult. aknát kerestetett velük a terepen. Korábban Búcsúzáskor elmondta nekem, hogy nem bírta megtanulták, hogyan kell ezekkel bánni. A fi­ magában tartani a feszültséget, amit megölt am találta meg az első szerkezetet, hatástala­ honvédtársa halála okozott és beszélt az ala­ nította, ahogy tanították. Aztán megkérdezte kulat nyomozótisztjével. Ő azt válaszolta, jól az előljáróját, mit csináljon vele, hová tegye, van Gyula, ha visszajössz, írásbeli jelentést hiszen erről nem volt szó az oktatás során. teszel arról, amit tudsz. “ Kuss, baszd szájba a kurva anyádat!” Ez Ezután már nem találkoztunk többet. Le­ volt a válasz. het, hogy írt nekem levelet, de nem kaptam A kisfiam édesanyja, az én feleségem, egy meg. évvel ezelőtt halt meg, hosszú, öt éven át tartó Azt kérdezi, hogyan kerül a gyengélkedő­ szenvedés után. re? A jegyzőkönyv nagyon ellentmondó. Azt Amikor a fiamra így förmedt a felettese, ő állítják, hogy az ébresztő után egyedül volt a azt mondta: mosdóban, mosakodás közben esett el. Szá­ - Maga nekem többet ilyent nem mondhat. zadparancsnoka szerint többen is voltak a 379 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 mosdóban, de a tanúk véleményére később a Kaposvári Katonai Ügyészség nem volt kí­ váncsi. Mindehol az szerepel, hogy egyedül volt, ami a katonaságnál igen ritka dolog. Amikor a mosdóban elcsúszott - csúszásgátló papucsot vettem neki nemrég - akkorát esett, hogy kizuhant a folyosóra, mert ott volt egy lambéria, amiben állítólag felhasította a torkát. A négy centis sebet öt varrattal kellett összefogni. Közben kitört két foga is, a jobb kettes alsó és a bal felső négyes. Mindez úgy, hogy az ajkai épek maradtak. Uram, az én fiam szájában hordta a fogait, nem a száján kívül. Ha valakinek egy baleset következtében kiesik két foga, nem létezik, hogy ez ne hagyna nyomot az ajkán. És a fiam tudott esni, hiszen barnaöves ifjúsági karate válogatott volt. Tizenhároméves korában negyvenéves embereket tanított arra, hogyan kell esni. Az pedig fizikai lehetetlenség, hogy valaki esés közben egyszerrre sebezze meg magát három ellentétes ponton, homorú és domború részeken, a nyakán és a száján belül egyszerre. Ez volt az első kísérlet, hogy kioltsák a fiam életét, azért, mert tud valamit. Amikor utoljára itthon volt, meghoszabbí­ totta a gépkocsi- és motorvezetői jogosítvá­ nyát, meg a vizijártasságiját. Ezt azért is mon­ dom el, mert a katonaságnál azt is mondták, hogy a fiam megbolondult, holdkóros lett. Márpedig ilyennek nem adnak jogosítványo­ kat, az ilyesmi igen hamar kiderül. Azt is mondták róla később, hogy ha a nevén szólították, nem mindig észlelte, rágta a körmét, szemmel láthatóan ideges volt. Mégis beosztották harckocsi irányzónak a parancs­ noki kocsira. Ha az állapotát többen észlelték, miért tették ezt? Nem féltek? Egy depressziós őrült szétlőhette volna az egész laktanyát. Később a Pécsi Orvostudományi Egyetem szakértőit megkérdezte a katonai ügyészség, mi lehetett az oka a fiam “öngyilkosságának” . Nem azt kérdezték, mi lehetett az oka a halá­ 380 lának, hanem tényként állították az öngyilkos­ ságot. Lelki indítékot keresgélve valamit kel­ lett írniuk. A vélemény: az “öngyilkosság” oka visszavezethető az édesanyja egy évvel ezelőtti halálára, a menyasszonya abortuszára és az édesapja nyugdíjazására. Uram, nekem semmilyen problémám nem volt a nyugdíjazásommal. Nem egyik napról a másikra éltünk. Ha kellett volna, segít a család is. A menyasszonyával is boldogok voltak, már mind a két család várta a leszerelést, az esküvőt. Volt lakás is, a gyereknek is lett volna helye. A kihallgatásomra a fiam halálát követő harmincegyedik napon került sor. Addigra szellemi képességeikhez mérten a kaposvári katonai ügyészek fabrikáltak egy fikciót. Közben meg akarták nekem magyarázni, milyen volt az én fiam. A Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügye­ leti osztályán átnéztem az iratokat. Az egyik tanúvallomás szerint a fiam holdkórosként bo­ lyongott éjszaka. Kovács Tibor főtörzs­ őrmester, ügyeletes napostiszt észlelte, hogy amikor a fiam azon a napon - a gyilkossági kísérlet napján - kilépett a mosdó ajtaján, vé­ res papírzsebkendőt szorított az ajkára, majd engedélyt kért arra, hogy a gyengélkedőre me­ hessen. Nem tudom, Lentiben a Bottyán János dandárnál rendszeresítve van-e a mosdóban a papírzsebkendő, vagy a honvédségi alsónad­ rágokra varrtak mostanában valamilyen zse­ bet. Mert csak ez lehet a magyarázata, máskü­ lönben nem tudom elképzelni, hogy a fiam papírzsebkendőt szorított a vérző szájára. Ha­ csak arra nem gondolok, hogy előre tudta, hogy őt baleset fogja érni, és a zsebkendőt a kezébe vitte magával. A szemtanú szerint, amikor kilépett a mosdó ajtaján, már zsebkendő volt a szája előtt Ezután vágta fel a torkát az a bizonyos lambéria? A huszonegyéves fiam egészséges volt, és az is kétséges, hogy 1990. május 17-én halt-e meg. �A menyasszonyának megírta, “kimostam a állítása szerint, és az orvos elsősegélyként le­ véres kimenőingem”. Ezt már a gyengélkedő­ vágta róla. ről írta neki, úgy május 11-12-én. Vajon hogy férhetett ki a fiam azon a pará­ A kegyeleti bizottság ismét megkeresett nyi résen úgy, hogy hozzá sem ért az ablakke­ május 21-én hétfőn. Azt mondták, két nap rethez? múlva legyen a temetés. De hát gyászjelenté­ A hivatalos verzióban ez szerepel: seket is kell írni, védekeztem, a barátokat, a “A fia bánatában sósavat ivott, ezután ki­ sporttársakat is értesíteni kell. Azután azt kér­ ugrott az ablakon.” deztem, tudnak-e valamit, hiszen az előző al­ A fiam sotokán-karatés volt. Ez a sport kalommal megígérték, hogy újabb informáci­ önmagunk legyőzésére és az önmagunk feletti óval szolgálnak. uralomra is megtanít, éppúgy, mint az élet Azt mondták, hogy ők nem adhatnak in­ tiszteletére. Kozma Erzsébet volt a fiam edző­ formációt, ők csak a kegyeleti bizottság. Még­ je, ő mondta, hogy a világon még soha nem is próbálkoztam, tudnak-e többet annál, hogy lett karatés öngyilkos. a harmadik emeletről esett ki? Amikor kizuhant a harckocsik által kőke­ “ Mi ilyet nem mondunk, nem mondha­ ményre döngölt salakos földre, kilenc és fél tunk, hiszen nincs is a gyengélkedőnek har­ méter magasból, betörött a koponyája és eltö­ madik emelete” válaszolták szűkszavúan. Ők rött az egyik nyakcsigolyája. De a teste más azt mondták, hogy a második emeletről ugrott részein nem volt semmiféle zúzódás, sérülés, ki. Én elérthettem az előző alkalommal, hi­ csak a félig begyógyult sebe vérzett a nyakán. szen sokkos állapotban voltam. Márpedig, ha valaki ilyen magasból, ilyen ke­ Az ügyészségen láttam a fotók között a mény talajra zuhan, lába szétcsapódik ostor­ gyengélkedőt is. Bizony ott a harmadik eme­ szerűen, és nem csak külsőleg, de belsőleg is let. sérül. A z utolsó katona, aki a fiammal utoljára A nyomozóorvos szerint, miután a fiam élve találkozott, azt mondja, többször is be sósavat ivott, a gyomortartalom részben a has­ akart menni a vécébe. “ Várjál, mindjárt vég­ üregbe távozott, de savhematinos anyagot ta­ zek” , mondta neki ez a katona. És a fiam be­ láltak a nagycsepreszben is. A lyuk a gyomor ment a vécébe. A z első emeleti vécébe, mert alján volt, a nagycsepresz pedig jóval feljebb ez ott történt. van, ez egy szűkebb rész. Ez olyan, mintha A katona nem látott a fiam kezében sósa­ egy kerti locsolókanna alul kilyukadna, de a vat. A sósavas üveg az ügyeletes tiszt asztalán rózsából még mindig folyna a víz, jönne a volt. vízsugár. A vizsgálat megállapítása szerint a fiam a A z ovosszakértő azt is megállapította, második emeleti vécé 30x30-as szellőzőnyílá­ hogy a fiamnak épek maradtak az, ajkai, ép sán át préselte ki magát, csak azt nem tudom maradt a szájnyálkahártya és a garaton meg a hogyan, hiszen kétszer olyan széles válla volt, nyelőcsövön sem látszik semmiféle elváltozás mint nekem. Ráadásul ez a nyílás két méter a maró folyadéktól. Még csak elszíneződés magasan van. Ezt úgy próbálják magyarázni, sincs. hogy a vécétetőre állt. A fényképeken a vécén Ha ez igaz, akkor csak úgy lehetséges, nem volt tető. hogy egy csövön keresztül töltötték bele a só­ Nem látszik a sósavtól származó elválto­ savat. zás az ablakkereten sem, márpedig a fiamnak Kértem, csináljanak röntgenfelvételt, nem sósavas volt a pizsamája, füstölt a szemtanúk teljesítették. Még fényképet sem készítettek a 381 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 fiamról. A kaposvári katonai ügyész, Gál Já­ nos fatális véletlenre hivatkozva elmondta, nem volt kéznél fényképezőgép. De különben sem szükséges az ilyesmi, mert az ügy öngyil­ kosságként indult államigazgatási eljárásban. A nyomozóhatóság nem rögzítette az ujj­ nyomokat sem. Nem vizsgálták sem a sósavas üveget, sem a vécét, sem a szellőzőnyílást. Ám harmincnégy nappal a vizsgálat lezárása után dr. Gál az után nyomozott, volt-e a fiam menyasszonyának abortusza, és hogy össze­ veszett-e velem. Nos, mi nem olyan családi életet éltünk, mint a Magyar Honvédség dísszázadának a parancsnoka, aki ahogy hallottam, kiirtotta az egész családját, mert nem vittek bort neki. Az én fiam nekem a legjobb barátom volt az éle­ temben. Hónapokkal később a sósavas palackot Budapestre szállították, de a daktiloszkópiai vizsgálatok során értékelhető ujjlenyomatot, vagy bőrfoszlányt nem találtak. Pedig az én szegény fiam, ha tettét ő követte el, alaposan megmarkolta volna a palackot. Állítólag még a kupakját is visszacsavarta, úgy tette vissza az ügyeletes tiszt asztalára. Azt mondják, a fiam vért hányt a vécében. Csakhogy ez artikulálatlan hanggal jár, már­ pedig semmi neszt nem hallott senki. Pedig többen voltak ott. A nyomozóhatóság elismeri a nyomozati hiányosságkat, de befejezte a vizsgálatot. Csak akkor nyomoznának tovább, ha bűncse­ lekmény alapos gyanúját észlelnék. Kértem, hogy temetésén legyenek kint azok a katonák, akik a barátai voltak. “ Ó, a fiának nagyon sok haverja volt” mondták nekem. A z én fiamnak barátai vol­ tak, nem haverjai. Megígérték, tele busszal 382 jönnek, és tudják mit kell ilyenkor tenni, hi­ szen nem először temetnek Budapesten. A k­ kor majd lehet beszélgetni a fiúkkal. Végül négy kijelölt sorkatonát küldtek. Jöttek volna többen, de nem engedték őket. Akik itt voltak, azoknak is megtiltották, hogy szóba álljanak velem. Parancsba kapták, hogy senkinek semmit. Csupán az egyik katona mondta, hogy kihirdették a körlet előtt, meg­ találták Tihanyi Gyula búcsúlevelét, amely­ ben arról ír, hogy családi ok miatt öngyilkos­ ságot fog elkövetni. De ki találta meg ezt a levelet, ki hirdette ki, és egyáltalán ki látta? Kértem a nyomozóhatóságot derítse ki, de megtagadták a nyomozást. A sorkatona három előljárója füle hallatára mondta, amit mondott, és egyikük sem cáfolta meg. A laktanya parancsnokától nemrég leve­ let kaptam, abban azt írja, ilyen levelet senki nem talált, és hogy a fiamnak határidőnaplója sem volt. Én a fiamat nemzetközi orvosszakértők je­ lenlétében fogom exhumáltatni. A parancsnok felelős mindazért amit tesz, vagy amit tenni elmulasztott. Azzal hitegetnek minket, hogy testileg, lelkileg megerősödve kapjuk vissza gyermekeinket. Hát koporsóban kaptuk vissza őket. Én már idegroncs lettem, nem tudom, meddig élhetek. Addig szeretnék, amíg a bíró­ ság előtt felelősségre nem lesznek vonva a gyilkosok. Mindegyik gyermekemet nagyon szeretem, de ő volt a legjobb barátom. Van még egy fiam, de remélem nem kap behívót, mert abból tragédia lesz. Ha fegyvert kap a kezébe, minden előljáróját a bátyja gyil­ kosának fog tekinteni. (Folytatása következő lapszámunkban.) �T ó th S á n d o r Kövek és pillangók (3.) Tari látomás Hol van már ez a fogalom: vízió? Eltűnt az idők barlangjában. Hajdan virágzó műfaj volt, amely a szürrealizmus bölcsőjeként emlegethető. Utólag. Akkor nem beszéltek valóságon túli irodalomról. Egyetlen irodalom létezett... Ka Taron járok, eszembe jut ez az irodalom. A középkor jóvoltából. Mert ebben a kis nógrádi (előbb: hevesi!) faluban összesűrűsödik az idő. Előttem a templom, mellette, a dombtetőn romfalak. Kérdeztem: mi ez? Kapát a vállán vivő idősebb asszony csak ennyit mondott: “ L ő r in c vá ra .” Elfogadtam. Magam sem tudom miért. Talán mert az asszonyt éreztem hitelesnek itt, a Mátra alatt. A kapával. Ő tudhatja... Tudta is. Régész barátom, a spanyol (vala­ honnan Andalúziából került ide) mondta ké­ sőbb: “A tari asszony jól tudta. A tudomány 1976-ig azt hitte, barokk kastély falai ezek. Megástam. Középkori cserepeket, kváderkö­ veket találtam. Ideje lenne feltárni a titkot.” Feltárta. Tariak dolgoztak mellette. Aztán betemették a kutatóárkokat, mindent vissza­ adtak a földnek, amely a legjobb konzerváló. Egyszer majd, máskor, szebb időkben talán újra... Ha lesz rá három millió. Akkor ennyi kellett volna. Vagy hét évvel ezelőtt... Ha nem is teljesen, de a rejtély megma­ radt. Részletek tisztázódtak ugyan. A z egész azonban még várat magára. Állok a templom falainál. Nyugatról vág a Nap, amely már lefelé hajol. A Zagyva csön­ desen folyik, szemben az Ágasvár. “ Castrum A gas” - ez áll a középkori oklevélben. Hajdan ez is a Rátótiak birtokában volt. Akik Köny­ ves Kálmán feleségének: Busillának a kísére­ tében jöttek Magyarországra, Itáliából. Meg­ telepedtek, megsokasodtak. Családokra osz­ lottak, így kaptak birtokokat “ Székhelyük Tar, Pásztó közelében, és többfelé osztályosok a Ráthold-nemzetség családaival” - olvasom Csánki Dezső híres történelmi földrajzában. Spanyol barátom azt is mondta: “Ha átte­ kinted a magyar történelmet, a tariak Lőrinc ivadékáról sok mindent megtudhatsz. Egyet nem: költő volt-e vagy diplomata...” Nem zá­ rom ki a kettőt. Zsigmond udvari embere ugyanis egy olyan kor hajnalán szolgált urá­ nak, amikor diplomácia és költészet nem vált el egymástól. A politika a finomságok felé hajlott, fegyverek helyett fehér asztalokhoz. Ahová leültek. Nem kellett meghalni. Egy másik barátom, a poéta Kiss Károly vetette papírra: “Zsigmond átmeneti ember, mint a korszak. Tetteiben és lelkében olthatatlanul ott 383 �palócföld 92/4 van a korabeli Európa minden feszültsége: hogy jelezze: 2000 év sem múlhat el nyomta­ még lovagkori eszményekért lelkesedik, ud­ lanul, Európa ezen szögletében a legmélyebb varában vitézi tornákat rendez, de világméretű teológiát hirdeti. Benn a hajóban bordás mennyezet fogad, diplomáciáját a titkos társaságok látható és láthatatlan ügynökeivel intézteti.” Sok igaz­ azt hinnéd, a Grienzingben vagy, fehér-rácsos ság van ebben, viszont magánéletének vívó­ vendéglő teraszán. Csupán jel ez is: a barokk dásaiban - és ezt Mályusz Elemér olyan pon­ ívek álbordázaton futnak: kétszáz év nyomai, tosan érzi könyvében de oldalt, kibontott oszlop-maradványo - folyton a kereszt k, fali freskók, afféle titkával (teológiájá­ Biblia pauperumok a val!) küszködött. tari hívőknek, vagy Ezekre gondolok négyszáz év óta. a templom előtt áll­ Golgota. Találgatja a va. Klasszicista tim­ képzelet: nem messzi panon köszönt, ba­ ide Maconka, s ott is rokk torony, de oldalt olasz mester járha­ az ablakok gótiku­ tott, tán ide is eltalált, sak, s a “csúcson” s elhozta az akkori osztott pálcikás cí­ stílust. Töredékes a merek. Tar Lőrinc kép, a redők, a színek építtette át, akkor a reneszánsz világa, s szokatlan formára a lehet, hogy maga templomot, aki is­ Zsigmond volt mecé­ merte királyát. Ő nás, akinek köszön­ emelt mellette kardot hetjük a hazai rene­ ama csetepatén, ami­ szánsz első emlékeit. kor Kanizsa érsek A másik oldalon, ki­ meg a többi főúr ki­ szögellő falfelületen kelt Zsigmond ellen. egészen más színek Lőrinc orrát csúnyán A porta speciosa a két címerrel ragyognak, kékben, megmetszették, élete végéig viselte a nyomokat. Így ment Hispáni­ fehérben az egyiptomi menekülés. A Gyermek ába, így Írországba, hogy leszálljon Patrik nem szamáron ül, hanem Anyja kezét fogja. purgatóriumába 1411-ben. Ettől vált “ szürrea­ Gyalogol. A Nílus mellé, ahol az első Paradi­ listává”? Mindenesetre a látomások megszál­ csom lehetett, miként a messianisztikus Me­ lottja lett, s híres vallomását Yonge Jakab ki­ reskovszkij állítja. A festő: német lehetett. Ná­ lunk divatos ez a menekülés-árázolás. Vele rályi jegyző véste árkusra, Dublinban. De miért kellett jól ismernie Zsigmond ki­ szemben kéz- és lábtöredékek rajzolatai és né­ rályt, hogy rendhagyó: egyhajós, nyújtott ke­ hány sejtető fő: a királyok imádása ragyogha­ resztalakú templomot alakítson? Az említett tott itt... lélektani okok miatt, s ezek szépen rögződtek Aztán már a trichorában vagyok. Három a XIII. századi eredetű Urhajlékon: elrende­ karéjos szentély. A legelső templom, amit még zett gótikája páratlan Európában. Nyújtva- Lőrinc őse építhetett ide. Valóságos peregriná­ szélesítve úgy rajzol keresztet a domb tövén, ció a hely, századokból századokba léphetsz: 384 �emitt a XIII. század, amott már a XV., majd a XVIII. következik, hogy aztán a múlt század­ dal végződjék a vándorút. Az oldalbejárati “ fülkében” (innen nyílt a hajdani porta speciosa) kövek és képek. Valósá­ gos kő, és rekonsruált rajzok a templomról. Egy kővéset Lászlót, Lőrinc nagyapját idézi. A sír­ köve volt. Zsigmondot kérte a fiú: írná át az apai jussot tartalmazó oklevelet az ő nevére. A király megteszi kedves emberének: 1405-ben Sirok vára a pokoljáró tulajdona lesz. A kapu-címer különös: a pohárnokmester Lőrinc és felesége emblémája fonódik össze, de az ablak pálcikás emblémái mindmáig rejtélyt takarnak. A spanyol régész utánament, hiába. Még hazája uralkodó családjainak címereit is átbúvárkodta Zsigmond kapcsolatai miatt. Túl a középkori falakon, amelyek a cinte­ rem védői voltak, gyalogút vezet a várhoz. Itt töprengek a karéjos szentély oldalfreskónak galéria során: a lefejezett alakok kik lehetnek? Térdelő lovag, kardja a földet érinti. Fölötte ki állt vagy ült, amíg a barokk építőmester meg nem bontotta a románkori felületet, s le nem pergette a festéket? A gyöngyösi ferences gvardián Magócsy István olyan latin verset talált 1836-ban, amelyen ez áll: Peregrinatio Laurentii Taar - és a rangos főúr zarándokla­ tairól szól. A British Museumban van az elő­ de, amely próza, és részletesen beszámol Lő­ rinc pokolbeli útjáról. Amit ott látott, talán azt jelezné e freskó. Vagy... Találgat az ember: a család patrociniumának helye ez a “ három le­ vél”? (Mert mint lóhere összetartozó levelei fonódik össze a három “ térbővület”) Akiket odafestetett a gazda, szentek a család oltalma­ zói lennének? Én jobban hiszem: a látomás emlékei, mely viziók olyan divatosak, megfo­ gó erejűek voltak akkoriban, s az irodalmi mű­ fajon túl lelki patika szerepét is betöltötték. Gondoljunk Tinódira, aki előzmények után, a tőle szokatlan stílusban énekli meg Lőrinc fi­ gyelmeztetését királyának, amely a históriás nyelvén ekként szól: “Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember áll volt. Szózatot ott Tar Lőrincnek adának, Az nyoszolyát tartják Zsigmond királynak, Érsek, püspek, két paraszturak voltanak... Nagy sok csodát Tar Lőrinc látott volt, Egy tüzes kádferedőt ott látott volt, Zsigmond császár hogy benne feredett vo lt.” Hogy urának mindezt a pohárnok elmond­ ta-e? Elképzelhető, hiszen azt is papírra veti a krónikás, hogy ezután Zsigmond Budán Szent Zsigmond tiszteletére templomot építtetett, kolostort emeltetett, s “ belé gazdagságot, pa­ pokat szörze.” Angyali karok, ősatyák, valósá­ gos bibliai körkép ez a galéria, ha igaz a láto­ más-tartalom. Mindenesetre a kardos vitézben Lőrinc egyetlen képi emlékét sejtem. Akkor fölötte - a látomás szerint - a Szentszűz ülhe­ tett. Hallgatta Lőrinc imádságát a megholta­ kért. Paleográfus barátom két órát ült a kép alatti szöveg mellett. Gót-latin írás nyomait hordozza a fal ötszáz esztendeje. - Ha Máriakönyörgés, mondtam neki, csak a látomásra gondolhatok. Lőrinc imádságára, amely zso­ lozsmáskönyvek része volt a középkorban: Maria mater gratiae Mater misericordiae Tu nos ab hoste protege Et hora mortis suscipe. Magyarul valahogy így: Kegyelmek Anyja, Mária Irgalmasságnak Asszonya Te légy ellentől őrizőnk Halál-órában véderőnk. Töprengéseimre azóta sem kaptam választ. A z irodalom találgat: ki volt Lőrinc előde 385 �p a ló c fö ld 9 2 /4 a Patrik-barlangban? Vagy maga élte meg lá­ tomásait? Ö sszefolynak az adatok, történetek, s csupán a műfaj világos. Bálint Sándor mennyire tudta a közékori ember lélektanát, amikor arról beszélt, hogy a megélt valóság határa nála túljutott a látott-tapasztalt dolgo­ kon: átlépett idő- s tér-határokon. Számára a “ szent valóság” létezett, amely több, gazda­ gabb a tényeknél. És ez a keresztény irodalom lényeg-magyarázata is. Pilinszkyé is. A romok beszédesek. A régész ásója nyo­ mán, amikor hét esztendeje vallani kezdett a föld, kiderült: már nem a kényelmetlen hegyi castrum kellett Lőrinc családjának, hanem a kényelmesebb “polgári rezidencia” , minek nyomán helyesbíteni kell lovag-kultúránk adatait. Lőrinc ugyanis lovagi udvarház tulaj­ donosa volt. Zenészek járhattak nála, késői trubadúrok, s ki tudja hányan Európából, ép­ pen gazdag kapcsolatai révén. És persze Zsig­ mond, ha pihenni akart. Adatok nem szólnak ről, de ha úgy van: a templom is Zsigmond karatából vette fel különös architektúráját, Radics István rajza: 386 A ta r i te m p lo m nem látogatta-e meg a szentélyt és Lőrincet, hogy újra meg újra elküldje diplomáciai utak­ ra... Kétségtelen: Lőrinc hívő lélek volt, za­ rándokhelyekről vallott a legtöbbet, titkos kül­ detéseit csupán sejtjük. Vajon csak a teljes szabadságot kereste ilyenkor, amint a nevezett költő állítja? Nem hiszem. Illetve: akkor igaz, ha a keresztény szabadság lényegére gondolt. Vagyis ha az értékeset, a szépet, a nemeset akarta. Ez utóbbi nagyobb erejű állítás. Még láthattam a föltárt palota-emlékeket. Elképzelhettem, emeletes épület volt Lőrinc vára, afféle reneszánsz lépcsősorral kívül, mély pincével, jó borral, lantszóval és temér­ dek útiélménnyel, amit a gazda mesélgetett családjának. A ház mögött, az erdő alatt kő­ nyomok: a gazdasági épületek sorakoztak ott. Föld borít mindent, az M 21-es műútról a templom látszik, meg az eddigi falak, ame­ lyek annyi találgatásra adtak okot. Pusztul az emlék, koptatja az idő, s mikor lesz majd, hogy végleg feltárul itt egy darab elfelejtett Magyarország? Ennyire nem vagyunk gazdagok. �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Tarján Tamás Szemmagasságban VI. Amikor ezt a jegyzetet írom, alig egy-két nappal vagyunk az idei - hivatalos számítás szerint a hatvanharmadik - ünnepi könyvhét befejezése után. Részletes statisztikák még nem jelentek meg a forgalomról, a listára vett kilencvenkét “hivatalos” újdon­ ságból és mégennyi más friss kötetből álló kínálat szakmai, esztétikai mérlegelése egyelőre csak az ünnep eufóriájában történt meg - annyi azonban bizonyos, hogy igényes és sikeres volt a rendezvény. Viták és vitapontok persze akadtak, szerzői jogi kérdésektől a különböző műfajok és tematikák arányaiig, vagy a könyvárak keltette indulatokig. Mégis, a könyvhét - az ezúttal ötnapos könyvünnep - kimelkedő esemé­ nye volt a hazai kultúrális életnek. Természetes hát, hogy “könyvhét és környéke” a forrásvidéke szemlémnek, mely - nem egészen véletlenszerűen -"a visegrádi hár­ mak" közép-európai határokon túl nyújtózkodó epikájából válogat. (Író civilben) Bohumil Hrabal fekszik az ágyában. Fölkel, borotválkozik. Csak egy pizsamanadrág van rajta. Kissé még álmosan töprenge­ ni látszik, vagy talán épp nem gondol semmire. Netán azon töri a fejét, hogy melyik sörö­ zőt keresse föl aznap. Bohumil Hrabal fölkeresi a sörözőt. Mókázik a cimbo­ ráival. Inkább mosolyog, mintsem nevet. Jól érzi magát ezekben a hol elegánsabb, hol kopottabb prágai sörfészkek­ ben. Ez a világ az ő igazi ott­ hona. Bohumil Hrabal Mészöly Miklós kisoroszi kertjében vendégeskedik, máskor Es­ terházy Péterrel - a “monog­ ráfusával” - együtt tekint egy könyvbe, cigarettafüstöt fúj. Fejét fogja, egy különös pom­ ponos sapkával lep meg, kis­ macskát szorongat (a kutyá­ kat ki nem állhatja). Mindez Hrapka Tibor fo­ tóin, a ZSEBCSELEK című kötetben. S bár mindez csu­ pán periferiálisnak látszik, valójában csöppet sem mellé­ kes. Csehül író magyar író­ nak érzett és nevezett kortár­ sunk, Közép-Európa még nem Nobel-díjas “virtuális” Nobel-díjasa a SZIGETI LÁSZLÓ által készített inter­ júkötetet saját lehetséges öné­ letrajzi regényei, legalábbis érvényes önvallomásai egyi­ kének fogadta el, a pár évvel ezelőtti cseh kiadáskor. A cím egyébként azt jelzi, hogy - és akkor itt írjuk nagybetűvel az ő nevét is - BOHUMIL HRABAL Hidegkuti Nándor focista zsenialitása előtt tisz­ teleg: a hajdani aranycsapat klasszisa tudta zsebkendőnyi területen végrehajtani azokat a labdatrükköket, amelyek­ nek irodalmi - és néha filozo­ fikus, élet-megtartó - párhu­ zamait a prózaírás jelenkori cseh mestere a papírlap “zsebkendőjén” vagy az élet kutyaszorítóiban gyakorolja. (HIDEGKUTI egyébként las­ sacskán nemcsak a futballnak köszönheti halhatalanságát azaz végülis ugyancsak a fo­ ciból ered, hogy nemrég az 387 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 RTV Újságban Omar Sharif is Hidegkutit nevezte meg a magyarok reprezentánsaként. Merthogy mint ifjú egyiptomi válogatott labdarúgó, egykor ő fogta - próbálta fogni... Nándit.) A z önmagánál jelentéke­ nyebbé és jelentésesebbé nö­ vő anekdotikus elem termé­ szetesen valamennyi repliká­ ban megmutatkozik, kaján bölcselettel átszőve. Valósá­ gos novella az az emlékezés, amely a harmincöt-negyven körüli Hrabalt akkori házacs­ kája mellett, a ferde tetejű fé­ szer platóján láttatja, mert csak ott juthatott egy kis ál­ dott napfényhez, a sötét la­ kásban nem. (Különben any­ nyira napimádó, hogy negy­ ven fokos kánikulában is át­ megy az utca fényverte olda­ lára. Ugyan jó barátságban van a sötéttel is - de egy dol­ got nem szeret: az árnyékot.) A fészerre helyezett bútorok lába ferdére fűrészelve, hogy ne billegjenek; szecesszió korbeli, “atommeghajású” ősírógép dörgi betűit a felhőt­ len magasban, az udvaron egy bernáthegyi kutya kis­ kölykei botladoznak, maga az anyakutya fürdőnadrágokkal teleaggatva szaladgál, mert a játékos kedvű, legváltozato­ sabb foglalkozású szomszé­ dok szárítókötélnek is hasz­ nálják merő játékosságból... Nem csoda, hiszen az egész díszes kompánia szellemi emberekből áll, esténként 388 Lao-Cet szeretnek olvasni... Ez a kötet, a Zsebcselek fészertetőstül, bernáthegyis­ tül, kocsmástul, s az asszo­ nyokról, népekről, hazáról, halálról tett vallomásokkal együtt: életesszencia. Most indult kiadónak köszönhet­ jük: a pozsonyi Kalligram­ nak. Grendel Lajosék keresve sem találhattak volna - persze más újdonságaik, a szlovákiai magyar irodalom új, radikális hullámát bemutató könyveik mellett - márkásabb művet, mint ez az interjúregény. A sokoldalú literátor, drama­ turg, irodalomszervező, Szi­ geti László (Hrabal utószava szerint) eredetileg egy “szlo­ vák, cseh és valamiféle dada­ ista mondatok egyvelege­ ként” ható alapszöveget tett le az író asztalára, aki a sze­ métkosárba akarta hajítani az egészet. Nem tette. Belené­ zett. Kiváló könyvet hoztak össze ők hárman. Hrapka, a fotográfus, Szigeti, a kérdező, és Bohumil, aki nem mondott nemet. Hrbalológiai ismereteink gyarapodására szolgál a HÁ­ ZIMURIK című önéletrajzi regény is, amelyhez az írónak nem volt szüksége riporterre. Mesélőnek alkalmazta vi­ szont benne majdani felesé­ gét - azt, akit a több, halálo­ san szeretett és feleségül ven­ ni szándékozott nő közül utóbb tényleg feleségül vett. (Tapasztalom, sokaknak kife­ jezett csalódás, hogy ez a het­ vennyolc éves, őszhajúan ko­ pasz prágrai clochard magára vette a házasság kötelékét. Nos, további illúziórombolás végett közlöm: Hrabal - dr. Hrabal, mivelhogy Justitia fa­ kultásán szerzett diplomát.) A z Európa Kiadó újdon­ sága egy három kötetből álló folyam kezdete. Azzal, hogy a szerző átadja a szót az asz­ szonynak, tehát megszabadul az egyes szám első személyű mesélés terhétől és szubjekti­ vitásától, máris roppant el­ őnyös epikai és önkritikai po­ zíciót vív ki. (Nem) ő beszél, de róla beszélve beszél (nem ő)... A Zádor Margit által haj­ lékonyan, szeretettelien, meghitten tolmácsolt könyv végeérhetetlen történelmi és személyes anekdotasorozat, amelyben azonban a kis his­ tóriák, egymással korrelálva, az elmélkedés és a konfesszió magasába emelkednek. Bár­ mily meglepő, Szent Ágos­ ton-i és pascali vonatkozások, megszólalásmódok érzékel­ hetők. Sokat vissza-visszatérő, jelképessé váló motívum. Ilyen Hrabal tisztaságmániá­ ja. Hősünket kezében gyökér­ kefével, padlót súrolva pil­ lantjuk meg (vagyis így pil­ lantja meg a majdani feleség): világnézeti okokból és derűs energiákkal végzi fölösleges �buzgalmú munkáját. Energiá­ it nyilván annak köszönheti, hogy egy lakótárs, testes, ép­ pen melltartós szőkeség, ma­ ga is tisztaságmániás, időről időre tápdús ételeket - elsőre épp magyar gulyást - fuvaroz neki. A tisztaságmánia átra­ gad a majdani feleségre, átra­ gad az olvasóra, és a gyökér­ kefe meg a padló kettőséből lassacskán minden értelmes emberi tevékenység munka­ erkölcse, illetve minden hasz­ nos emberi munkálkodás te­ repe lesz. Tiszta szó, tiszta gondolat, tiszta erkölcs szük­ ségeltetik - különben meg­ görbülne a világ gyémántten­ gelye. Tisztának a tisztát őriz­ zük meg... - mintha Hrabal (aki nem csekély jártasságot árul el másutt a magyar sors­ ban és irodalomban) ismerné egy nála fiatalabb és már nem élő nagy költőnk sorait. Többször említtetik, hogy “ a doktor úrnak” “ az egyik szeme egy kicsit lejjebb van, mint a másik...” Tényleg. Hrapka Tibor fényképein is el­ lenőrizhető: a bal lejjebb van. Ilyen a prózája is. Minden szó egy kicsit lejjebb van, mint a szomszédja. Vagy for­ dítva: a jelzett szó például magasabbra szökken, mint a jelzője. Ez a lejjebb-szem a hrabali szöveg ritmusa. A tex­ tus nagyobb egységei is ha­ sonlóképp igazodnak egy­ máshoz. Elsőrendű mesterre vall, ahogy a látszólag pepecselő, profán történetmondás időről időre, sűrűn eljut szakrális, szimbolikus, költői magasla­ taira. Ilyen például az a jele­ net, melyet a Ieskelődő me­ nyasszony és vőlegény meg­ előlegezett násznak gondol­ hatna, de nem, a férfi csak azért vetkőzteti gyöngéden a nőt, hogy a munkában elfáradt, elpiszkolódott testet - megint a tisztaságidea! gyöngéden lefürdesse, a láb­ mosás gesztusával a krisztusi alázat tanújelét adva. Mi kell a gyönyörű, poétikus jelkép­ hez? Egy rozzant lavór, ter­ mészetesen. A lavór után aztán jöhet bármi, kiderülhet, hogy a lámpát a plafonon egy műlá b ­ hoz erősítették, a műláb Bre­ táé, a jövendőbeli sógoré volt, ő egyébként, a protézises, há­ rom nap múlva esküvői tanú lesz... Parancsoljunk megálljat saját újramesélő kedvünknek, mert még mind a kétszázhar­ mincnégy oldalt felidézzük így-úgy. Az író - egészen más sorsban - szinte a mi sorsun­ kat mondja-mondatja, a kö­ zös emberi sorsot mondja, ezért szinte a teljes könyv, az egész mese megül emlékeze­ tünkben. Pedig az ezernyi in­ da, ciráda, mellékág olyan egyszerű, annyira egy... Annyi, hogy tisztának a tisz­ tát... (Tamás, ki nem szent) Majdhogynem mindenki megfigyelhette már, hogy ha egy-egy mű hősének neve megegyezik a mi nevünkkel, akkor fokozott figyelemmel követjük a figura életfordula­ tait. A z ősi névmágia munkál ebben a jelenségben, a meg­ győződés, hogy az azonos név sorsazonosságot is rejt­ het, vagy sorsrokonságot in­ dukálhat. Nem bolondság a nomen est omen feltételezése: a név - mindazok testamentu­ maként, akik már viselték életformáló tényező. Természetesen semmiben sem hasonlítok MILAN KUNDERA nálunk eddig csak szamizdatban ismert re­ génye - A LÉT ELVISEL­ HETETLEN KÖNNYŰSÉ­ GE - Tomáš keresztnevű or­ vos hősére. De hiába idősebb nálam évtizedekkel, hiába jár be országot-világot - hol emigránsként, hol szakem­ berként - , hiába szemlélem idegenül szeszélyes és zilált családi kapcsolatait, hiába gyakorolja azt a szép hivatást, amelyet - talán egyetlenként - a magam számára elképzel­ ni sem tudnék: tehát hiába milliónyi a különbözés, mégiscsak “magamat” látom belé, mégiscsak “magunk­ nak” keresek megnyugtató helyet Tamás, a hitetlen (Di­ dimus), és Tamás, a hívő (az egyházatya Aquinói) között. Á m nyilván hívhatnak valakit Gábornak, Péternek, Balázs­ 389 �p a ló c fö ld 9 2 /4 nak, Sebestyénnek, sőt Klárá­ nak. Gizellának, Katalinnak, Eszternek is: a remekmívű re­ gény mindenkit a maga vilá­ gába és igazába, sodrába és főgondolatába babonáz. Mint Hrabalnál a tisztál­ kodáseszme, úgy itt is van re­ gényszervező alapmotívum. Ez pedig a világhoz és önma­ gunkhoz való sebészi viszo­ nyulás. Kundera, aki erősen filozofikus, mégis pergő re­ gényében néha még fölös­ legesen is megadja a jelené­ ses részek föloldását, ezt így mondja ki. “ A szenvedélyes sebész alighanem találkozott a szenvedélyes szoknyava­ dásszal. Tomáš akkor sem tet­ te le a képzeletbeli szikét, amikor a szeretőivel volt. Bir­ tokba akarta venni, ami a leg­ mélyükben rejtőzött, ami mi­ att fel kellett metszeni őket... Tomášt korántsem kéjsóvár­ sága űzte a nőkhöz (a kéj va­ lamiféle többletjutalomként jelentkezett), hanem a vágy, hogy birtokba vegye a világot (hogy szikéjével felnyissa a világ fekvő testét)” . A főszereplő szexuális áll­ hatatlansága így morális gyengeség helyett tartalmas, világfölfedező etikai izga­ lommá minősül át. Csapodár­ sága a létezés végtelenségé­ nek, ennek a keserves és bir­ tokolhatatlan gazdagságnak szól. Ha a donjuanizmus e ké­ sei változatánál, a sokadik Casanova-történetnél többet nem fejezne ki Kundera, ak­ 390 kor is szép, értékes olvas­ mánynak számítana a hűvös­ sé fegyelmezett, életröntge­ nező alkotás. Csakhogy To­ máš éppen 1968 táján nem ta­ lálja a helyét, és nem pusztán megokolt állhatatlansága, ha­ nem európai árvasága, közép­ európai otthontalansága miatt képtelen hűségesen kitartani szerelme, angyala, múzsája, jobbik énje és sorscsapása, a már a történet elején kisze­ melt Tereza mellett (ez is be­ szélő név? “ Kis”? “ Szent?” ). Nem tart ki? Kitart. A ki­ tartás tart ki őmellette, kitar­ tásra képtelen mellett. A mú­ lás válik kitartássá: elmúlik az, ami nem kitartás. A könyv legfájdalmasabb és legföle­ melőbb eleme az öregedés ábrázolása. Még a vétkeink­ ből is kiöregedünk. Kiörege­ dünk a “térségből” , Kelet­ Közép-Európából, de más térségekben sem fiatalodunk. Kiöregszik alólunk a térség. Ki a kontinens. Éppen ebben a tragikus érzetben lesz az egyetlen biztonság Tomáš és Tereza együttléte: a vállra hajtott fej. Csak egymásban bízhatnak. Hivatás? “ A hiva­ tás szamárság, Tereza. Ne­ kem nincs semmiféle hivatá­ som. Senkinek sincs hivatása. És óriási megkönnyebbülést jelent, amikor az ember meg­ állapítja, hogy szabad, hogy nincs hivatása.” Egy bizonyos emberi al­ kattól - a Tomáš-i alkattól és egy bizonyos történelmi eseménytől - Európa 1968 -ától - így jutunk el a ciniz­ mus nélküli negációig. Nem szükséges hozzá kommentár. Csak egy megjegyzés: az Eu­ rópa könyvheti újdonságát Körtvélyessy Klára magyarí­ totta, borongós stílusban, ren­ díthetetlen hivatástudattal. (Mrožek, morzsákban) Amikor a Színház című folyó­ irat 1990 auguszusában Mro­ žek-fesztivál címmel remek összeállítást közölt a hatvana­ dik születésnapjához érkezett íróról - egyébként egy Krak­ kóban rendezett, valóságos Mrožek-fesztivál, a “ nagy diadalmenet” kapcsán - , az életművet csak részben isme­ rő magyar olvasó, színházba­ rát is megsejthette, mit jelent a kortársi lengyel kultúrának - az erkölcsnek és az önbe­ csülésnek is, az irodalomnak és a színháznak is - SLAW O­ MIR MROŽEK, az évtizedek óta emigrációban élő prózaés drámaíró tevékenysége. Közvetett, lényegében mégis folyamatos az ő jelenléte az utóbbi harminc esztendő Len­ gyelországában. A Pesti Szalon Könyvkidó a hazai Mrožek-képet kívánta árnyalni azzal, hogy LEC­ KÉK A LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELEMBŐL címen a nyolcvanas évek kisepikai terméséből bocsátott közre válogatást Pálfalvi Lajos �szerkesztésében és fordításá­ ban. A kis kötet kétarcú: egy­ részt remeklésekkel szolgál, másrészt egyes gyönge kroki­ jai, pamfletjei olvastán leg­ följeb elfintorodunk. Az egyenetlenség az álta­ lunk alighanem legjobban is­ mert, a drámaíró Mrožek írás­ művészetének is jellemzője volt, sőt nem szentségtörés kimondani, hogy abszurdoid, sőt übü-oid példázatainak né­ hánya, politikai aktualitását és a kimondás fontosságát vesztve, irodalmi értékekkel már nem tündököl. Persze az Emigránsok például örökér­ vényű parabola, egyben szo­ ciográfiai jelentés a haza­ vesztésről, arról az otthonta­ lanságról, amelyhez képest Tomášunk vesszőfutása meg se kottyan. (A darab kvalitá­ sait nemrégiben a stuttgarti tri-bühne vendégjátéka, Szé­ kely Gábor vendégrendezése is igazolta. A “ kisbetűs” kisszínház az ugyancsak Szé­ kely által színapadra állított Tótékat is elhozta, s talán az előadásokat nem ismerő olva­ sónak is sokat mond, hogy az Emigránsok A A , illetve XX nevű értelmiségi, illetve fizi­ kai munkás hősét a Tóték Őr­ nagya, illetve Tót ura játszot­ ta a Merlin Szinházban zajlott vendégszereplésen.) Az író persze nem precizi­ ós gép, akinek milliméternyi hiba nélkül kell egymás mellé rónia a betűket - bár halkan megjegyezzük, Mrožek egész talentumában van valami, ami a múlandóság, a csak e századi jelentőség érzetét kel­ ti. Ezt a gyanút azonban ne hangoztassuk egy szerencsére még lezáratlan oeuvre-ről szólva, s legyen mégegyszer intő jel a “ nagy diadalmenet”, az otthonin kívül a nagyvilág­ ban is joggal kivívott megbe­ csültség. A Leckék-kötet legjobb darabjai - az író egyik önélet­ rajza mellett - maguk is auto­ biográfiai indíttatású, fájdal­ masan és kegyetlenül gro­ teszk írások. Köztük is Az orr, amely nyilván gogoli ihletés­ sel arról a valóságos tényről értekezik, hogy a kamasz Mrožeknek hirtelen hatalma­ san megnyúlt az orra (karika­ turistái jószerivel csak egy orrnak szokták rajzolni az ar­ cát). Ebből a fiziológiai vagy inkább fiziognómiai tényből a személyes gátlásokon kívül különféle származásbeli fél­ reértések keletkeztek; de vá­ laszként az agresszivitás. Az erkölcsi ember tiszta és bátor, gunyos és legyintő önkritiká­ ja, emlékezése ez. Nélkülöz­ hetetlen a Hamu, Gyémánt? elmélkedése, magyarázatra nem szoruló címével. Másfelől érdektelenül ru­ tinos parafrázisok, szössze­ netszerű íráskezdemények sorakoznak: alkalmi futamok. Például az egy oldal terjedel­ mű Az ifjú Werther gyötrelmei nem csekély, a fiatalok (igaz, a kivagyi, érdemet még nem szerzett, máris nagyszájú fia­ talok) elleni indulatot pufog­ tat a levegőbe. Éppen mostanában értsd: júniusban - van az író születésnapja. Immár a hat­ vankettediket üli. Ő maga tar­ totta fontosnak jelezni, hogy nem 26-án van a nevezetes nap, amiként az majdnem minden lexikonban szerepel, hanem június 29-én (ha így nekünk könnyebb megje­ gyezni: Péter-Pálkor). A pon­ tatlan anyakönyvezésből ere­ dő hamis születési dátumnak, mondja Mrožek, egy haszna volt. Így a világ minden titkosrendőrségének dossziéiban is hamis adattal szerepel. Amit olybá vehetünk, hogy nem is őt tartják nyilván. Az író nyil­ vántarthatatlan. (M inden nyilvántartható) Az 1992-es esztendő aligha­ nem legkiemelkedőbb eddigi hazai irodalmi eseménye Bo­ dor Ádám régen várt nem-re­ gény regényének megjelené­ se. A z időrendhez nem igazo­ dó, novelláknál szervesebben összefűződő, ám teljes törté­ netegységet nem alkotó írá­ sok, a SINISTRA KÖRZET fejezetei “a dobrini termé­ szetvédelmi területen” ját­ szódnak, ahol sem a termé­ szetet, sem az embert, sem semmi mást nem védenek csakis magát a védelmet vé­ 391 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 dik. Ha csak egyet akarunk kihallani a sokhúrú könyv ál­ tal megzendített hangokból, akkor a legerősebb szólani ez: az államgépezet félelme alatt­ valóitól (végsó soron túlszer­ vezett, és ezért rosszul szer­ vezett önmagától). A “ véde­ lemnek” ez a formája - sőt általában mindenfajta, éssze­ rű védelem, védekezés is korlátozás, szabadsághiány. Bodor lenyűgöző légkörte­ remtéssel ábrázolja, hogy ahol kezdetét veszi, majd el­ harapózik a szabad­ ságkorlátozás, ott a korláto­ zók is mind kevesebb szabad­ sággal rendelkeznek, és a gyilkosok is a legrútabb ha­ lállal végezhetik. Sinistra la­ tinul bal-t, balsorsot, balvég­ zetet jelent. A “ regény” lapja­ in a fátum és az elterveltség együttesen munkálkodik: amit az ideológiai és bürokra­ tikus gonoszság, a zsarnoki önkény, a totális diktatúra minden igyekezete ellenére csak felibe-harmadába old­ hatna meg, azt a fátum végzi be. A mű szándékolt - egyben kényszerű - töredékessége az olvasás folyamán riasztóan kiöli időérzékünket. A törté­ nés linearitásából kitépett, in­ formációkat ismétlő, cáfoló, bolygató epizódok a folyto­ nos tél képzetét keltik. Foly­ ton csikorgó hideg közeleg, jönnek a “csonttollú mada­ rak” , s velük a halálos “ tunguz nátha” . Csonttollú madár 392 van, tunguzok vannak; tun­ guz nátha nincs, és ha lenne, akkor sem a csonttollú mada­ rak hoznák. Bodor hiperrea­ lisztikusan dolgozik ("min­ den megvan"), de a valóság tényeit egymáshoz képest képtelenül, a gogoli fantaszti­ kus realizmus, vagy a García Marquez-i mágikus realizmus hatását idéző módon elmoz­ dítja. Szívfájdító, bizarr hu­ mor vérzi fel a modern grimm-mesét, a mai véres krónikát: a sokszorozás, a föl­ nagyítás, illetve a kicsinyítés, az eljelentéktelenítés démoni­ ra rajzolja át a világot. A térkezelés hasonlatos az időkezeléshez. Térképpontok zsonganak fejünkben, fényképszerű elevenséggel és fes­ tői dússágában látjuk a vadre­ gényes tájat - mely szigorúan körülhatárolva, kerítve, őriz­ ve terül el a kelet-közép-euró­ pai (Balkán-közeli) senki­ földjén. Kétségbeejtő kétség­ telenséggel ott van a seholban. Harmadjára a beszélő - és kevert - nevű figurák, bi­ zonytalan etnikumok átmene­ ti képviselői hoznak zavarba. “ Saját” nevük tán nem is a sajátjuk, biléták bélyegezik őket. Bár a mellékszereplők névhálójáról és nomen est omen-jéről is tanulmányt le­ hetne s kellene írni (például arról is, ahogy az öngyilkos homoszexuális éppen karóba húzza önmagát, s még jóideig él; csakhogy egyáltalán nem bizonyosan homoszexuális, és a testvérével együtt egy né­ ven ketten vannak) - marad­ junk azonban csupán a törté­ net szinte kizárólagos mesé­ lőjénél, Andrej Bodornál, aki a keresztnevét még szereti is. Íme, az írói alakmás! csapna le örömmel a körülte­ kintés nélküli elemzés. Hohó! Az a valaki, aki a nevelt fiát (Béla Bundasiant) megkeres­ ni és hazavinni jött a maga akaratából erre a félelmetes “természetvédelmi” területre, kockáztatva az életét is, de a szabadságát föltétlenül, s célja érdekében az állati sort, a kabátujjon átszűrt nyersszeszt, gumók rágcsálá­ sát, a villany nélküli sötétet, az ép ésszel felfoghatatlan munkatevékenységeket is vállalta - az a valaki minden nevet viselhet a polgári élet­ ben, csak a Bodort nem! Ér­ keztekor úgy kapja a Bodor­ bilétát, mint a rabruhát. Va­ gyis a Bodor Ádám köny­ vét lényegében egyes szám első személyben előadó And­ rej Bodor minden, csak nem Bodor! Az alakmás úgy alak­ más (és biztosan alakmás), hogy semmi esetre sem alak­ más (egyértelmű, hogy nem az). Ebben a paradoxonban a sinistrai lét totális paradoxitá­ sa, az író északi szélként süví­ tő alapgondolata is benne van. De Bodor Ádám is nagy író, mint Hrabal, Kundera, Mrožek. Másképpen nagy �író, nyilván. Abban hasonlít hozzájuk, hogy a katasztrofi­ kus XX. század groteszk vég­ leteit ő is szinte teljességük­ ben sejti, látja - ezért az észa­ ki szél még arra is képes továbbra is jelképesen szólva hogy selyempapírba cso­ magolt fésűn muzsikálja el a szabadságot áhító reménység cincogó dallamát. (Magvető Kiadó) CSEMNICZKY ZOLTÁN: Bájvigyor 393 �pa ló c fö ld 9 2 /4 Huszár Sándor Naplólapok IV. Világosodik - vége a felvonásnak 1961. szeptember 16. péntek A színház előtt vezető színészünk László Gerő valamit nagyon nagy figyelemmel olva­ sott. Előlről látom, hogy az Utunk eheti száma van a kezében. Mögéje kerülök és megállapí­ tom, hogy Rappaport Ottónak a Színházi stí­ lus - színházi profil című kolumnás cikkét böngészi. - Na mit szól hozzá? - kérdem. - Rapihoz? Azt, hogy egy marha! - vála­ zolja a rá jellemző vehemenciával Gerő. Meg ertem volna esküdni, hogy ezt válaszolja, smerem Gerőt és Rapit is kezdem megismer­ ni. Mellesleg a cikket én is olvastam. Elbe­ szélgettünk róla, mások is bele-beleszóltak a vitába. És kiderül, hogy ez az elfűrészelt óriás nem is olyan nagy marha, mint ahogy első pillanatban Gerő mondta. A műsorterv, a do­ mináns játékstílus és egy kevésbé konkrét is­ mérv alapján amit ő “az együttes közösségi tartásának mond” jellemzi a hat magyar szín­ házat. Igaz, hogy nem valamennyit, csak né­ gyet, de a vita alapján kialakult egy olyan színházkép, amit én is elismerek, bár mindig azt hangoztattam, hogy vidéki színházat nem lehet szigorúan profilírozni. Nos így, a Rapi meg a mi nézetünket összevetve ez lenne a valós és tapasztalatokon alapuló minőségi jegye az egyes társulatok­ nak: - Marosvásárhelyi Székely Színház - Mű­ vész színház 394 - Nagyváradi Állami Színház magyar ta­ gozata - Vígszínház - Szatmári Színház - Ifjúsági színház - Sepsiszentgyörgyi teátrum - Faluszín­ ház. - Temesvári társulat - Kísérleti színház. - Kolozsvári Állami Magyar Színház Nemzeti Színház Természetes ez egy unalmas órán felme­ rült beszédtéma, mert minden társulat tilta­ kozna az úgymond lehatárolás ellen. Beleért­ ve magunkat is, hiszen épp a nemzetiszínházi stílust akarom kiirtani nagy buzgalommal. Az új évadra átszerződtetem Taub Jánost, a temesvári igazgató főrendezőjét, aki nagy kísérletező. Hátha ezzel is sikerül valamit mozdítani ezen az itteni begyepesedésen. 1961. szeptember 17. szombat Megint tele van a dossziém kérvénnyel, az életem pedig problémával, meg átokkal. Azzal vádolnak egyfolytában, hogy tönkre akarom tenni a társszínházakat azzal, hogy átszerződ­ tetem a legjobb erőiket. Isten látja a lelkemet, hogy ezt nem akarom. Egy objektív ember még azt is láthatja, hogy ennek a migrációnak nem én vagyok az oka. Örvendek, ha egy tize­ de igaz annak, amit az átszerződni akaró szí­ nészek a fülembe búgnak, mármint, hogy az én személyiségem biztosítja számukra a jövőt. Túl szép, semhogy igaz legyen. Nyilvánvaló elsősorban a város vonzó. Kolozsvár mindig �vonzó is volt minden erdélyi ember számára. tehetségű Sinka, valósággal kisebbrendűségi Ezért is támadnak Tompáék olyan hevesen, gátlásom van. Én persze azt tudom, hogy be­ mert Kolozsvárt mégsem szidhatják. Én lehe­ csületes vagyok és ők szélhámosok. Önámí­ tek csibész, Kolozsvár nem lehet szélhámos. tás! Ők színházi emberek. Én civil vagyok. Az Az, hogy sokan szeretnének idejönni nem azt ő szemükben a becsület az előadás. A többi bizonyítja, hogy én milyen nagy ember va­ lényegtelen. Hát nincs igazuk? gyok, hanem hogy milyen bizonytalan, meg­ alázó és kínos a lét - máshol. A nálam lévő kérvények tanúsága szerint ez elsősorban Sep­ 1961. szeptember 22. csütörtök A z Utunk eheti számában Rappaport bú­ siszentgyörgyre érvényes, ahonnan két kiváló színész ostromol: Király József és Bíró Leven­ csúztatja a napokban elhunyt Lucia Strudza te. Mindkettőnek helye volna a társulatban, de Bulandrat, a kor - ha nem az egész román az én lehetőségeim is korlátozottak. Olyan tí­ színjátszás - legnagyobb színésznőjét. pusokra van szükségem elsősorban, amilyen Mindössze kétszer találkoztam a nagy­ nálunk hiányzik. Persze nincs igazgató Er­ asszonnyal. Az elsőt elmondtam Viktor Re­ délyben, aki a fenti két embert csak úgy, bengiuc-kal beszélgetve a Moszkvába tartó könnyedén elutasítja. Annyit mindenesetre el­ repülőn. A másikat ím most jegyzem le: értek, hogy mindkettőjüknek felemelte Ko­ Bukarestben, az akkori Művelődésügyi vács Dezső a fizetését. Állami Bizottságnál járván hivatali ügyben, Merthát ezt sem kell kifelejteni a pakliból, Mircea Avram, a színházi főosztály akkori hogy manapság én vagyok a mumus. Ahogy igazgatója meghívott, hogy menjek el vele a valaki valamivel elégedetlen, bejelenti, hogy Municipal - ma Bulandra - Színházba úgyne­ szerződik Kolozsvárra. Én ugyanis - Vaida vezett “vizionálási” főpróbára. Madame Bu­ Vasile jóvoltából - lakást is biztosítok az új landra, az igazgatónő kérte meg, vigyen ma­ tagnak. gával jóhiszemű színházi embereket. Ez, Itt van például Sinka Karcsinak egy vásár­ ugyanis az a főpróba, amelyen a színház mű­ helyi levele. Kifejti, hogy nincs semmiféle vészeti tanácsa és a hivatalos fórumok képvi­ igénye, csak annyi, hogy nálunk játszhasson. selői megnézik és engedélyezik a produkciót. Ott nem érzi jól magát. Végül így zárja a négy Persze az előadás ilyenkor legtöbbször még oldalas írást: “ Levelemről senki nem tud és nyers, ezért a Madame nagyon ügyelt arra, Tompának sem szólok addig, amíg nem aku­ hogy illetéktelenek nehogy rossz hírét keltsék. tális a kérdés.” Nos hát ha valakire, Sinkára Mindezt tudtam, csak a Madame módszerei­ nagy szüksége volna a társulatnak. Régóta vel nem voltam tisztában, és így elkövettem játsszuk ezt a bújócskát, hogy “ Tompa ne tud­ azt az elővigyázatlanságot, hogy míg Mircea ja” . Aztán a minap Tompa hív telefonon és Avram az előcsarnokban időzött, én besétál­ minden különösebb bevezetőt mellőzve így tam a nézőtérre. Egyenesen Madame Buland­ szól: ra karjai közé. Az igazgatónő ugyanis - ki­ - Huszár elvtárs ne fárassza magát Sinká­ lencvenen felül volt már a hatvanas évek ele­ ért. Felesleges. Én már a lehető legmagasabb jén - lesben állt a bejáratnál, s várta a hívatlan gázsit folyósítom neki. Annál nagyobbat maga vendégeket. Mikor feltűntem, szeme elé kapta sem tud adni. Adja fel a küzdelmet! a szemüvegét, s pillanatok alatt eldöntötte: ezt De ugye Tompa nem tud semmiről... az alakot ő életében nem látta, s ezért halkan, Mikor az életművészet ilyen nagy meste­ de roppant erélyesen rám szólt. reivel van dolgom, mint Tompa és a hozzáillő - Iesi afa rǎ ! 395 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Ami magyarul körülbelül így hangzana: - Ki innen! Szerencsémre ebben a pillanatban utolért a vezérigazgató, s bemutatott neki. - A Kolozsvári Magyar Színház igazgató­ ja. A Madame azonnal magához ölelt és hosszan magyarázta a tévedését. Azt is elárul­ ta, amit pedig gondosan titkolt, hisz nem viselt szemüveget, hogy súlyosan rövidlátó. Én per­ sze az egészen jót nevettem, és biztosítottam, hogy nem bántódtam meg. 1961. december 1. péntek Utunk: A Háború és béke az ország szín­ házi életének eseménye, - írja Szőcs Pista! Győztem. Ez rossz évad? Megújult a színház, ünnepel a sajtó! 1961. december 8. péntek 5 perc Huszár Sándorral (Utunk) “ Hamarjában összeszámolom: kereken ti­ zenkét esztendő telt el legelső találkozásunk óta. Magam előtt látom a megtermett, barna legényt, aki a bőrgyárból, a csereskádak mel­ lől jött a napilap szerkesztőségébe, s az első hetekben még kicsit tanácstalanul, kicsit meg­ illetődve csetlett-botlott az íróasztalok között, meleg, dióbarna szemében valamiféle gyer­ meteg, mosolyra indító bocsánatkéréssel, mint aki azt mondja: mit keresek én itt? De ha akarjátok, hát megpróbálhatom. Arcán most is feldereng egy pillanatra az a régi, restellkedő, fiús mosoly, amikor meglát­ ja, hogy előveszem jegyzetfüzetemet. - Hű, de kínos szituáció! De ha minden­ áron akarod, hát jó, megpróbálhatjuk. Lazít a nyakkendőjén, leveti kiskabátját, s ingujjban ül át mellém a színigazgatói íróasz­ taltól, mint aki a soronlévő feladatnak gyűrkő­ zik neki. Valahogy úgy ahogyan elleste apjá­ tól, aki évtizedeken át minden reggel neki­ gyűrkőzött az ezerkilós Herbák-gyári gőzka­ lapácsnak. 396 Az ilyen nagy nekigyűrkőzésekkel győzte le lépésről-lépésre a kishitűséget, s a toll lett a gőzkalapácsa, amellyel az új világot ková­ csolja mind szenvedélyesebben. Első mestere, ahol a segédkönyvet megszerzi: a napisajtó. A tanulság: az osztály, az ügy, a forradalom szol­ gálata egy életre szóló útravaló, a gyökereket többé nem lehetett eltépni. A z Utunk szer­ kesztőségében íróvá érik, ebből az újabb neki­ gyűrközésből novelláskötetek születnek, mély humanizmustól fűtött, ízig-vérig mai írások, amelyek a legtöbb esetben élénk visszhangra találnak, s a bennük felvetett etikai problé­ mákkal nemegyszer szenvedélyes vitákat ka­ varnak. Vajon mi ennek a titka? - próbálom most kitudni. - Hogy egy színházi kifejezéssel éljek, ne­ kem is megvannak a magam bérleteseim. Időnként felkeresnek, s megosztják velem örömeiket, gondjaikat. Szeretek utánanézni az emberi sorsoknak, örömem telik ebben. Emlékszel a Marika-vekni című novellám­ ra? Az is úgy “ született” hogy kicsit utána­ néztem egy cukrászlány sorsának. Az írásban szereplő kopasz vasutas, aki összehoz­ za a fiatalokat, tulajdonképpen én voltam. (...) Az egykor oly sivár, kilátástalan külvárost újjávarázsoló blokkok egyikének földszintjén lakik Huszár Sándor. Dolgozószobájának ab­ lakából a rendezett Szamos-parti sétány neon­ fényeire lát, s a Hója erdőre, amelynek domb­ jai alatt toronydaruk reflektorai pásztázzák az építőtelepet. Könyvekkel megrakott polcok futják körbe a dolgozószoba falát. Közöttük ott csetlik-botlik, s illegeti magát újabb karco­ latainak legifjabb hőse, az író leánykája. Pipi, Ildikó. Miközben hallgatom terveit, problémáit, egyik novellahősének, Máriskónak a szavai jutnak az eszembe, aki büszkén mesél a mér­ nökké nőtt kőművesgyerekről, akivel régeb­ ben együtt hordta a maltert: �- Ugye nem hittétek - Nézzétek meg, mi lelt...” Mikó Ervin 1962. január 5. péntek Te jó ég, már ötödike ! És eddig mi történt? Úri becsületszavamra nem tudom. 1962. március 23. péntek Ma közli a sajtó a hírt arról, ami tulajdon­ képpen már hetekkel ezelőtt megtörtént, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Bu­ karesti Lucia Sturdza Bulandra együttes test­ vérszínházi szerződést kötött. Ennek egyik pontja az, hogy rendszeresen játszunk Buka­ restben és ők Kolozsváron, amikor is nem kell terembért fizetnünk, mert erre az időre a “test­ vér” vidéken játszik. Különösek az emberek. Sokan kérdezték meg tőlem, hogy ez meg mire jó? Kissé szo­ morúan, de egyenesen válaszoltam: arra, hogy kifejezzük, őszintén akarjuk a román és a ma­ gyar kultúra közeledését. Sok minden meg fog változni Európában. Talán még a határok is. Egy nem változik soha: a tény, hogy az Isten egymás mellé helyezett bennünket románokat és magyarokat. Mondtam Liviu Ciuleinak, a nagy román rendezőnek, hogy egyeseknek mi a problémája. Persze azt elhallgattam, hogy főleg magyarok kérdezték. És ő, a tiszta em­ ber, akinek semmi érintkezése nincs a nemzeti kérdéssel és a nacionalizmussal, így felelt: tő­ lem is megkérdezték. (Mert fel se tételezte, hogy a dilemmák között is van nemzetiségi differencia.) És tudja mit válaszoltam? Azért játszunk ott, mert nekünk a Magyar Színház művészi törekvései tetszenek. És még valami­ ért: a Magyar Színháznak kialakult közönsé­ ge van. Nos ha mi odamegyünk az a közönség befizet hozzánk, és a románok is eljönnek bennünket megnézni. Tehát dupla az ered­ mény! Különben Liviu Ciuleitől, aki nemcsak kiváló rendező, de - építészmérnökit végzett - díszlettervezőként kezdte, megrendeltem a Schiller Ármány és szerelem című darabjának díszlettervét. Mondtam a testvérek segítik egymást és ő ezt készséggel elismerte. Már készül is a díszlet. Emellett az is fontos lépés, hogy a Bulandra színház április 2 és 6 . között nálunk játszik! Az Utunk erre vezércikket kért tőlem a “vérszerződésről” . Ismétlem ez nem ártatlan játék. Ez a mi közös lépésünk sokak szemében provokáció. Ma azt is hallottam - ezt viszont román oldalról - hogy Ciulei zsidó, nem ro­ mán. Tehát? Valamelyik öreg színész mesélte ezt az úgy néz ki - öreg anekdotát. Egy kisváros direktora elő akarta adni Az ember tragédiá­ ját. És, hogy az esemény minél ünnepibb le­ gyen, fővárosi díszlettervezőt hívott. A z illető megérkezett, megnézte a színpadot s rendel­ kezett: ezt a falat, meg azt a falat, meg ott amazt a kéményt lebontjuk. A direktor ájuldo­ zott: De hogy képzeli ezt uram? Hát kinek van erre pénze? Mire a fővárosi díszlettervező így szólt: akkor viszont a nevem nem kerül fel a plakátra. Stimmel - válaszolta az egyszeri di­ rektor - akkor marad a Madách! Nos hát én is így vagyok az oponenseim­ mel: akkor marad a tiszta gondolat! Legfen­ nebb nem választanak meg képviselőnek. 1962. március 29. csütörtök Ma Weisz Lázárnál voltam a II. belgyó­ gyászaton. Tegnap találkoztunk az utcán és mondtam neki, hogy itt jobboldalt, a bordák alatt fáj. Időnként. És látom - mondotta -, hogy ideges is vagy. Talán nincs pénzed? Mondom: Meg vagy őrülve? Mi köze a pénz­ nek ahhoz, hogy nekem fáj a gyomrom? Sok­ kal több mint gondolnád - válaszolta. - Az apró anyagi, meg egyéb hasonló gondok mor­ zsolják fel az erős szervezeteket. Annyit elért, elmentem hozzá, hogy hall­ gasson meg. A szívemen nem érzett semmit, de a vérnyomásom - mondta - nagyon magas. 397 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Elég hamar! - mondtam. Ebben egyet­ értettünk. Erre aztán felírt valami vérnyomás­ csökkentőt. A dili ellen nem írsz fel semmit? kérdeztem. - Azt mondta: arra nem adok sem­ mit. Csak egy dolgot ajánlok: békülj ki önma­ gaddal. Nos Lózer - íme - kissé romantikus. Nem kell valakit kinevezni színidirektornak. Bel­ gyógyászként is elmehet az esze. Különben próbálják a darabomat. Mert er­ ről nem írtam a naplóban, hogy A házasságok a Földön köttetnek címmel darabot követtem el. Taub Jancsi rendezi. Andrási Marci, Pász­ tor János, Bisztrai Mária, Senkálszky Endre szóval a színház legjobb erői játsszák a fősze­ repeket. Reménykedem, hogy nem bukunk meg vele. 1962. május 28. hétfő Lassan befutnak a visszhangok. Egyelőre a sikerről vagy sikertelenségről nem írok, mert még nem jelent meg az előadásról bírá­ lat. Bírálat helyett viszont eljutott hozzám a következő visszhang a művelt világból. - Persze, hát ezért nem adta elő Huszár Nagy Istvánt, Tomcsa Sándort, meg a többie­ ket! Kellett a hely a saját darabjának. Nevetni hirtelenjében nem tudtam, de annyit elmondtam a hírhozónak, hogy van egy székely anekdótám a számukra. Apám mesél­ te, hogy a kisküküllő menti Makfalván, a szü­ lőfalujában hogy folyik a mészárlás A gazda, akinek levágni való marhája van, elmegy a mészároshoz, megegyeznek, s aztán kivezeti az állatot a mezőre, ahol egy kis fakalyibája van a mesternek. Annyi feladata marad ugyan a gazdának, hogy neki kell megfognia a marha szarvát, amikor a mészáros az állatot letaglóz­ za. És az egyszeri parasztember meg is fogta és oda is nézett, hogy a mészáros erről mint vélekedik. Döbbenten látja azonban, hogy a mészáros magasra emelte a taglót, de nem a marhát nézi, hanem őt. Erre aztán már meg­ szólal: 398 - Laji bá! -N a ! - Maga odaüt, ahova néz? - Én oda - fogadkozott a mészáros és a nagyobb nyomaték kedvéért még a tenyerét is megköpte. - Akkor álljon meg, mert eresztem el a marha szarvát! Ugyanis a mészáros kancsi volt. És az úgynevezett művelt társadalom sze­ rint én is az vagyok. De ezek után ki fogja meg a marha szarvát? Hát abban kétség nincsen A kérdés csal az, hogy most már aztán döntsük el: ki a mar ha?! 1962. június 1, péntek Ezt azért mégis beteszem a naplóba. Ez nekem emberileg is sokat jelent. Kedves Sándor! Gratulálok a sikerhez, szívből örvendek, öreg. A darab érdekel, már egy hónapja felvet­ tük a jövő évi kiadói tervbe Ha lehetőség adódik rá, még az idén kiadjuk. Küldjél sürgősen egy végleges példányt Ölellek Domokos Géza Buk. 1962. V. 25. Mondanomn sem kell, nem az hat meg. hogy Domokos az Állami Kiadó Magyar Osz­ tályának főszerkesztője. Inkább az, hogy szí­ vemhez közelálló lélek. 1962. június 15. péntek Megjelent az első cikk a Házasságról az Utunkban. Szőcs Pista írja. A darab - mondja - azért volt siker, mert a mai életből fakad. 1962. július 1. vasárnap A múlt héten végig Bukarestben voltam. Készítek elő egy őszi bukaresti turnét. Az a helyzet, hogy mikor 1959-ben betettem a lá­ bam a színházba, már szóltak a tagok, hogy mielőbb Bukarestbe kell mennünk vendégját­ �szani. Szerintük ugyanis Tompa itt nyerte el a pálmát, hogy minden jó előadást azonnal le­ vitt a fővárosba. És - ebben én is egyetértek ma a romániai magyar színjátszást a marosvá­ sárhelyi Székely Színház képviseli. Feljegyeztem magamnak ezt a közösségi kívánalmat és - ahogy az már szokásom! szóvá tettem a barátaimmal való beszélgetése­ ken. A legtöbben hümmögtek. Mondták so­ kan, hogy igaz, mások, hogy nem kell elsietni. Egyedül Harag Gyuri magyarázta meg, hogy valóban miért nem kell elsietni a bukaresti vendégjátékot. Elmondta, amit én nem tudtam, mert addig nem követtem nyomon a színház útjait, hogy a Kolozsvári társulat sokszor játszott Bukarestben, itt nincs semmi hiba. A baj ott keresendő, hogy valahányszor lementek, megbuktak, vagy mert rossz volt az előadás amit vittek, vagy mert olyan össze­ hasonlítási viszonyba kerültek, amiből nega­ tív következtetés született a társulat művé­ szetére vonatkozóan. Tehát - mondotta Gyuri - a társulat jobb, mint a róla, a fővárosban kialakított vélemény. Ebben - 70 százalékig hibás a balkezes művészi vezetés és a hiányzó 30 százalék a Tompa - különben a saját szem­ pontjából érthető - aknamunkája. Nos ezért sóhajtok olyan nagyot a bejelen­ tés előtt: az idei - számomra a negyedik évad eredményei alapján végre rászántam ma­ gam a bukaresti vendégjátékra. Van egy pár olyan darabunk, ami novum. Így például a Háború és béke, amely sokak véleménye sze­ rint ott is siker lesz. Van olyan darabunk, amit az összehasonlítás igényével vihetünk le, ilyen pl. a Mirodan A hírhedt 7 0 2 -ese, Kama­ radarabnak ott a Kállay Költéltánca. Hazai magyar színműnek az én darabom. És még van egy döntő dobásunk: az Arghezi szavaló­ est, amit előléptetünk matinévá, s amelynek az a jelentősége, hogy a legnagyobb élő román költőnek egy magyar színház csinál elsőként előadó estet Vagy matinét. Nos ebben az ügyben utazom. A minisztériumban nem is volt különösebb ellenállás. 1962. szeptember 22. szombat Bukarestben vendégszerepelt a Budapesti Nemzeti Színház. Idejében felhívták a figyel­ münket a minisztériumban, hogy aztán ne le­ gyen búcsújárás. Vagyis, hogy a színházak ne menjenek fel szervezetten az előadásokra. Fő­ leg a magyar színházak ne. Én azt mondtam persze csak szigorúan magánúton - , aki teheti saját költségén lemehet. Igyekeztem szabad­ napot adni, vagy egyéb segítséget nyújtani a vállalkozóknak. Nem volt ebben semmi hazafiatlanság, csak realitásérzék. Egy magyar szinésznek létfontos­ ságú látni, hol tart a mai magyar színjátszás. Végül is azt hiszem csak hárman mentünk le. Taub Jancsi, László Gerő meg én. De ha jól néztem, mi hárman képviseltük az egész ro­ mániai magyar színjátszást is. Nem voltam szégyenlős, jelentkeztem Ma­ jor Tamásnál. Ezek vagyunk és itt vagyunk. A többiek igazoltan vannak távol. Major megrázóan kedves volt. Gyorsan összetrombitálta a társulatot és ily szavakkal fordult hozzájuk. - Gyerekek! Nézzétek! A legrégibb magyar kőszínház igazgatója! Múzeumi tárgy... Ha jól megnézzük valahol leltári szám van rajta... És magához ölelt. És - könnyezett. Mit mondjak? Én is könnyeztem. Ezt követően sorra megismerkedtünk, sőt meg is barátkoztunk a színészekkel, rendezők­ kel. Nekem Básti Lajos tetszett a legjobban. Mint ember. Jó színész sok van. Azok között nem tudok egyet választani. Bár Básti itt is kitűnik - például - a szép dikciójával. Azt hiszem ő ma a legszebben beszélő magyar színész. Aztán óriási egyéniség Bessenyei Ferenc is. Volt vele egy esetem. Ittunk. Mert mi mást tehettünk volna. Egyszer aztán - nem tudom hogy és milyen apropóra - Bástiról esett szó. 399 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 És Ferike dühösen mesélte, hogy Lajosnak most már annyi a fizetése, mint neki. Na hal­ lottál már ilyent? - Pedig ha a sírból kidugom a kezemet, akkor is nagyobb vagyok mint ő! - mondotta. Hallgattam. Aztán másról kezdtem beszél­ ni, de ő újra csak visszatért Lalára. Másnap délelőtt Bástival volt találkozóm a vendéglőben. Ám Lala késett. És megjött Bes­ senyei Feri és odaült az asztalomhoz. Örvend­ tem neki, hisz nemcsak nagy színész, de re­ mek, jópofa ember is. Csak azért evett a fene, mi lesz, ha megérkezik Básti? Ezek amennyi­ re utálják egymást, képesek összeverekedni. És egyszercsak megjött. Fel akartam állni, hogy akkor menjek át egy másik asztlhoz. Básti azonban bűbájosan mosolyogva hozzám jött, kezet nyújtott, aztán Bessenyeihez for­ dult, vele is kezet rázott és a legmelegebb hangján ezt rebegte: - Szervusz Ferikém, jól aludtál? - Szervusz drága barátom! - harsogta Bes­ senyei - remélem te is! Értettem őket. Színészek. A Nemzetinek különben nagy sikere volt. Három darabot hoztak: Szofoklész Oidipus királyát, Brecht Gallile i életét és Darvas Jó­ zsef Kormos ég című darabját. És a mi szere­ pünk a végén nagyon jelentős volt. A minisz­ térium főmunkatársai megköszönték, hogy le­ jöttünk. Mert volt aki tolmácsoljon, aki elve­ zesse őket a keresett színészhez, rendezőhöz. Szóval tökéletesen teljesítettük hivatásunkat, bár nem hívott senki. A végén dedikálták a nemzetiek a román műsorfüzetet nekem. Kiírok néhány dedikáci­ ót, mert nem érdektelenek. “Igazgatót hivatalból gyűlölni kell, téged szeretlek! Bessenyei Ferenc” “Lehet, hogy nem leszel sokáig igazgató ? Kállai Ferenc” “ Találkozzunk gyakrabban. Major Tamás” 400 “Bizonyos gyümölcsök későn érnek, tiszte­ let a tenyésztésért. Őze Lajo s” Nem tudom, jelezzem-e, hogy itt a román néppel való együttélésről, a román művészek­ kel való előttünk megnyilatkozó barátságunk­ ról is szó volt. Egy ilyen éjszaka után íródott ez a szöveg. “Az újra találkozás reményében szere­ tettel: Marton Endre” “Sándor barátomnak, nagy szeretettel: Berek Kati” Ehhez is szükséges némi háttér. Nyilván egy vidám előadás utáni poharazáson íródik, ahol én is formában voltam már. Elmúlt a ve­ lük szembeni lámpalázam, és ha formába len­ dülök én is tudok jópofa lenni. Ezt a követke­ ző eset is bizonyítja. Bessenyei fáradtam hall­ gatott. Igazgatói duma - olvastam le az arcá­ ról. Egyszer azonban összeomlott és két te­ nyerébe fogta az arcomat: Te édes marha! üvöltette - imádlak! Nos, Katika ezután írta, amit írt. És a töb­ biek is: “Jól kezdtük, de hogy végezzük? Gáti Jóska” Na és persze rengeteg megjegyzés nélküli aláírás. Szinte mindenkinek itt a szignója. Azon is gondolkozom, hogy ha sikerül meg­ őriznem a műsorfüzetet valami emlékhelyen, múzeumban vagy valahol leadom. Nem miat­ tam - érettük. Még volt egy említésre méltó kalandom. Éppen a női öltözőben lábatlankodtam, mert mitagadás, mindenhol szívesen látott - sőt rég nem látott - kistestvér voltam. Ezúttal épp Lukács Margittal beszélgettünk előadás előtt. Elsírta nekem a bánatát. Imádja a népművé­ szetet és végig azt remélte, hogy Erdélybe is elmennek, s akkor szerez valami szép cserép­ edényt emlékül. Dehát a nagypolitika megfosztotta - Er­ délytől. �- Egyet se búsuljon Margitka - mondot­ tam. - Lehet ezt a hiányt pótolni. És ezzel véget ért a terefere, mert szólt az ügyelő, hogy kezdődik az előadás. Én azonban nem feledkeztem el a sejtel­ mes szavaimba rejtett ígéretről. Ilona néném Pestről - akiről már említés történt e naplóban - most itthon járt és megkértem, hogy vigye el Margitkának az ajándékomat. Szívesen meg­ tette. Egy udvarhelyszéki bokályt, meg tá­ nyért csomagoltam be neki. Jaj ne mondjak semmit. Tehát akkor október 5 és 9. között Buka­ rest. Ezzel a repertoárral: Al. Mirodan: A hírhedt 702-es, Házasságok a földön köttetnek - szerény­ ségemtől, Kállay István: Kötéltánc, Tolsztoj-Piscator: Háború és béke, Arghezi irodalmi est vagy matiné, ahogy kijön. Isten óvja lelkeinket! 1962. szeptember 29. szombat 1962. október 19. péntek Margitka válaszolt. A késés miatt megha­ tottan. “ Hogy kezdjek levelet írni Magának annyi idő után - , aki oly figyelmes volt és oly váratlanul hamar teljesítette amit ígért. Nem mentegetőzöm, csak leírom, hogy rengeteg dolgom volt, és nem akartam pár kö­ szönő sorral felelni arra, amivel oly könnye­ kig meghatott. Megkaptam a kancsókat és megkaptam a gratuláló lapot is. Oly nagy örömet szerzett vele, hogy mivel nem vagyok költő, csak azt írom, hogy köszö­ nöm. Remélem, hogy feljön Pestre, ha jól em­ lékszem ezt mondta (...). Figyelmét és kedves­ ségét még egyszer köszönve nagy szeretettel üdvözlöm Lukács Margit.” Az Utunk mai számának hírrovata Florin Torneanak , az egyik legnevesebb román szí­ nikritikusnak a Contemporanul című fővárosi művelődési hetilapban közölt cikkéből hoz ki­ vonatot a Kolozsvári Magyar Színház buka­ resti vendégjátékáról. Íme egyetlen, de alap­ vető és az országos sajtóvisszhang lényegét összefoglaló mondat: “ ...A vendégjáték kitörölte tudatunkból an­ nak a színháznak az emlékét, amelyet sokáig a tájékozatlanság és a helybentopogás jellemzett.” Szerintem nem is kellene többet beszélni a turnéról. Dehát beszélni kell, mert a romániai magyar kultúra tükrében is meg kell mutat­ nunk magunkat. 1962. október 1. hétfő Őrület! Egy perc nyugalmam nincsen. Készülünk a Bukaresti bemutatkozásra. Én legalábbis így gondolom. De vannak itt sokan, akik meg akarnak óvni a csalódástól és magyarázzák, hogy: nyugi-nyugi! Ez egy állomás. Olyan, mint akármelyik másik. Ha szép - ajándék az élettől. Ha csúnya - akkor is el kell fogadni, mert ez is az élettől van, ha nem is ajándék. Nem tudom... Én valahogy... 1962. november 14. csütörtök A napokban megkezdte működését a Ma­ rosvásárhelyi Székely Színház - román tago­ zata. Ami nyilván fából vaskarika. Tehát a Székely Színház ezennel megszűnt. Állami színház lett. Annak ugyanis lehet román tago­ zata. Méginkább magyar... Régóta rebesgetik, szervezik pro- és ellen­ agitálják. Már botrány is volt miatta, még mi­ előtt meglett volna. A magyar társulat két legna­ gyobb tagja jelentette fel egymást kölcsönösen a pártnál. Nem akarok neveket írni. Lejegy­ zem inkább a botrány tárgyát. Ami egy vicc. A pályaőr várja a vonatot. Ugyanis az egy szál sínpáron jobbról jön a Bukarest-Budapest 401 �p a ló c fö ld 9 2 /4 expressz, majd pár perccel később balról a Budapest-Bukarest expressz. És hogy a pálya­ őr ott ácsorog, egyszercsak megpillantja a tá­ volból jobbról az egyiket, balról a másikat. És akkor beszól a feleségének a nyitott ablakon: - Juli, gyere ki, s nézd meg, mert ilyen karambolt még nem láttál mióta kétágú vagy. Nos ez - állítólag - a román társulat elleni agitáció. A. azt mondja hogy a viccet B. ter­ jeszti, B. hogy A. a tettes. A párt pedig akcióba lép. Hol egyiket vallatja, hol a másikat. Persze most már abba fogja hagyni. A jobboldali express befutott és nem volt semmi katasztrófa. 1962. november 17. vasárnap A mozgalmas nyár után most kissé pihe­ gek. Az ősz különben is mindig nehéz szá­ momra. Ilyenkor valahogy mintha kevesebb lenne az életerőm. A színház pedig pont ellen­ kezője. Eddig még valahogy megfértek egy­ mással az emberek a sikertelenségben. Sze­ kértábort alakítottak. Összebújtak. Most hogy feltörtünk, hogy az emberek kihúzták lelkileg magukat - tele lettünk konfliktussal. Most már van min marakodni. Most már sokan nyújtják ki a kezüket a hatalom irányába. Ed­ dig a színházban az ilyen-olyan hatalom, a befolyás teher volt, felelősséggel járt. Elővet­ ték az embert, hogy miért nem mennek a dol­ gok. Most? Most épp ellenkezőleg. Megállít­ ják az utcán és gratulálnak a sikerhez. Mikor a színházhoz jöttem, két gyenge vagy ha akarom fiatal - rendezőt találtam itt. A megbízott főrendező egy színész. Azonnal átláttam, hogy a mai körülmények között, amikor a rendező döntő szerepet kap az előa­ dásban - hisz ún. rendezői színházról beszél­ nek - ezzel a felállással aligha érünk el sikert. Ezért vállaltam el azonnal Rappaportot és ezért küzdöttem Taub Jánosért. Bár ezt nem jegyeztem fel, mert szinte-szinte szégyenlet­ tem, hogy amikor egyesek látták, hogy ennyi “ furcsa nevű” embert szerződtettek, hogy Ko­ 402 vács György is hazajár és állítólag át is akar szerződni, akkor egyik nemzedéktársam, ki­ váló tollforgató, körbeszaladta a várost: embe­ rek - mondotta - Huszár megtölti zsidókkal a magyar színházat, ne hagyjuk! Most ezen a vonalon is folyik harc a szín­ házban. A volt főrendező székely volt, a mos­ tani árnyékszékely, vagyis zsidó. De azért mondom, hogy nem ez a főcsapás vonala, ahogy Sztálin elvtárs nevezné, hanem az érde­ kek. Eddig a legprivilégizáltabb réteg a negy­ ven és ötven év közöttieké volt. Egy régi, nemzeti színház meglehetősen avas játékstílu­ sú társaság. Ők nyomták rá a színházra a bé­ lyeget. Őket, ezt a szellemet támadta a korosz­ tályukból való, de abból - ím - kimagasló Tompa Miklós és a fiatalokat képviselő szat­ mári gárda. Ők alakították ki az értékrendet kint, a régi kolozsvári harmad-garnitúra előre rukkoltjai bent. Főleg, hogy az előttük járó Fekete Mihály, Poór Lili generációja öreg volt a harcra. És túl sok mindenben voltak vezető egyéniségek. Poór Liló - például - nemcsak nagy színésznő volt, de a Janovics Jenő fel­ esége is, aki itt kimondatlan érdemei ellenére burzsuj és kapitalista. Méginkább épp azért. A háború után a nagyon tehetséges har­ minc körüliek generációja - László Gerő, Horváth Béla, Dórián Ilona, Bisztrai Mária, stb. - játszotta a főszerepet, de a színház dol­ gaiba nem volt beleszólása. Én erre a csoport­ ra alapítottam a terveimet. És ez a csoport ábrándított is ki végül. Ugyanis ezek a tehet­ ségük révén megkapták a főszerepeket, még­ ha a színház műsorpolitikáját nem is rájuk alapozták. Így aztán ők nem harcoltak. Sőt restellték, ha valamiért szólniuk kellett. A z ő szemükben az ilyen színész nem tehetséges, azért áll le polemizálni direktorral, rendező­ vel, vagy pláne pályatárssal. Nos, ez a méltó­ ságában nagyon erős nemzedék engem, a har­ comban nagy tisztelettel övezett, de gyakorla­ ti segítséget nem nyújtott. Az utóbbi két-három évben ez az így ki­ �sarkosított helyzet változott. Megküzdöttem például azért, hogy lépjenek be élszínészek a pártba. Ugyanis nagy politikai dolgok ott dől­ tek el. Ha a pártszervezet kiállt az igazgató mellett, akkor azt nemcsak a pártszervek, de az állami intézmények különösen komolyan vették. Igen ám, de jó ideig a művész sze­ mélyzet ki volt rekesztve a pártból. Ez is helyi jelenség. A munkások azt mondták, hogy az az ő pártjuk, a neve is mutatja - Román Munkás­ párt! -tehát ott művésznek nincs helye. Micsoda helyzetek, uristen! Emlékszem, mikor Bisztrai Máriát vettük fel a pártba, mi­ lyen kínos helyzet adódott. Már menni kellett a gyűlésre, amikor egyszercsak beállított Ma­ riska kisírt szemmel. - Igazgató elvtárs! Én nem mehetek a gyű­ lésre. - Miért? Mi történt magával művésznő? Hisz maga kérte a felvételét. Megegyeztünk abban is, hogy a színház szempontjából sors­ döntő ügyről van szó.. - Igen, de én hiszek Istenben. - Ez a maga lelkiismereti dolga. Ezt ne­ kem maga már mondta. És tökéletesen megér­ tette - úgy láttam - , hogy a maga párttagsága nekünk mire kell. - Igen, de ha ott valaki megkérdi, hogy hiszek-e Istenben, én nem mondhatom, hogy nem, mert az is bűn. - Művésznő, jöjjön nyugodtan a gyűlésre. Biztosítom, hogy ha ezt a kérdést valaki felte­ szi annak én válaszolok És így, sorra. Működő képessé kellett tenni a szakszer­ vezetet és olyant kellett oda tenni az élére, aki érti, hogy mi történik a színházban. És most dúl a belháború. A hajdani - kor­ szerinti - élszínészek a bukaresti turné után rájöttek, hogy elveszítették vezető pozícióju­ kat. Hogy most már nem úgy készül a reperto­ ár, hogy nekik legalább egy parádés szerep jusson, hanem hogy ugyanez a szempont más­ sal, másokkal kapcsolatban érvényesül, Hogy a mostani rendezőt nem lehet rendezni, mert az őket rendezi. Hogy az igazgatót nem lehet megfélemlíteni, stb. És ez hogy megtörtük a Szabó Ernő által találóan “nemlehet színháznak” keresztelt szellemiséget, ez remek dolog. De - mondom - most megindult a harc a csoportosulások között - nem tudok mást mondani - a hatalo­ mért. Valamelyik nap megtudtam, hogy egyik csoport már árulja a szakszervezeti elnöki posztot. Mert annak az elnöke tagja az igazga­ tó tanácsnak. Eddig egyelőre engem még nem bántanak, de nem tudom meddig. 1962. november 19. kedd Anyámék ma kértek meghívót az igazga­ tói páholyba. El akarják hozni a szomszédot a darabom egyik előadására. Azért ez mégis öröm. Eddig csak gondokat okoztam nekik. Most már olyasmi is történik, amivel eldicsekednek. Amiből úgy tűnik ki, mintha ők sem éltek volna hiába. Eszembe jut a prömierem. Természetesen elhoztam őket, és az is természetes, hogy a banketten szintén jelen voltak. Szegények, ir­ tó kínban lehettek. Ők eddig ilyen nagy urak­ kal csak cselédként vagy más alárendelti vi­ szonyban találkoztak. Most pedig mindenki az ő kedvüket keresi. Mert a színészek ezt tették. Értem is, meg aztán magukért is, hisz tudták hogy én az ilyesmire érzékeny vagyok. Szegény mama, ellensúlyozni akarta ezt a nagy úrhatnámságot és irtó nagyokat mondott. Azt mondta az egyik színész, már nem tudom melyik: Huszár néni büszke lehet a fiára. Igen - mondotta anyám egykedvűen, mint akinek ez igazán nem jelent sokat - , pedig azt hittem hogy hülye lesz. Hogyhogy? - kérdezte a szí­ nész. Úgy, hogy mikor kicsi volt, én meg cse­ léd voltam, s hogy tudjak tőle dolgozni pálin­ kába áztatott kenyeret kötöttem rongyba, s azt adtam a szájába. Attól aztán úgy aludt, mint a bunda. Rettenetesen nagyot röhögött rajta az 403 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 illető, de mulatott rajta hetekig az egész színház. Aztán abbahagyták, mert látták hogy én nem tagadom meg anyámat. Így volt. Elég keserves volt. 1962. november 23. szombat Mint aki sok disznóhúst evett, már a pe­ csenye gondolata is undort vált ki belőle most így vagyok én a színházzal. Sok volt. Elég volt. Valami érthetetlen, ösztönös ellenkezés van bennem, egy idő óta az élethelyzet iránt. Úgy érzem a szervezet védekezik a rossz érzé­ seket kiváltó élmények ellen. És ez nem most kezdődött. Régóta észle­ lem, de mindig meggyőztem magam, hogy ez csak pillanatnyi hangulatom terméke. Addigaddig, hogy mindig beláttam: nincs igazam, eltúlzom a bajokat. Sajnos ez az undor egyre gyakoribb és egyre nyilvánvalóbb. Nagyon szeretnék végre nyugodtan élni és írni. Szeretném betartani a köztem s a társadalom közötti féktávolságot. Szeretném megóvni magam attól, hogy a ci­ nizmus áldozata legyek. Hiszen ez - úgy ér­ zem - az írói munkásságom végét jelentené. Én szeretem az embereket! Mostanában gyakran gondolok vissza arra, hogy milyen jó dolgom is volt az Utunk szer­ kesztőségében. 1962. december 7. péntek Eltemettük Poór Lilit az erdélyi színjátszás talán legnagyobb művésznőjét. Termé­ szetesen én is beszéltem fölötte. Ez már meg­ szokott. Úgy látszik a régi magyar színjátszást én temetem el. Ez is valami. A mai Utunkban látom, hogy Jordáky La­ jos nekrológjában fájlalja: miért nem játszotta el Liló még egyszer élete nagy szerepét a Vassza Zseleznovát. Érdekes: ez nekem is eszembe jutott. Már­ mint hogy el kellene játszania. Ezt és több más nagy, emlékezetes szerepét. El is mentem hoz­ 404 zá egyszer, s kértem hogy jöjjön vissza. Egy szerepre vagy többre, azonnal szerződünk ve­ le. Liló mosolygott. Talán jól is esett neki az én fiatalos lelkesedésem. Aztán, miután végig hallgatott így szólott: - Dirikém, köszönöm, de nem megyek. Elég öreg vagyok, hogy a tapasztalatomat ma­ gának átadjam: nemcsak kezdeni, befejezni is tudni kell a pályát! És ez nekem azóta is nagyon sokszor eszembe jut. Milyen bölcs mondás ez! Hiszen nem tudta volna visszahozni azt az illúziót, amit akkor, a maga idejében elültetett a néző­ iben. Szeged, 1989. november 29. szerda Ma Újvidékről felutazott hozzánk felesé­ gével együtt Kántor Oszkár. Interjút kért az Új Symposion számára. Íme beszélgetésünk egy részlete. - Első találkozásunk idején, 1966 nyarán bizakodóbbak voltunk, nem emlékszel? - Emlékszem. Feltétlenül bizakodóbbak voltunk. Bár én akkor épp takarítónői státuson voltam a kolozsvári Utunknál. - Ezt most hallom először... - Bizonyára nem dicsekedtem el akkor ve­ le. Épp túl voltam életem egyik nagy kaland­ ján, a színházigazgatáson és valószínű, hogy inkább arról beszélgettünk. - Először egy faluban találkoztunk, úgy emlékszem, 1964-ben. Valahol Kolozsvár kör­ nyékén. - Tordaszentlászlón. Oda szoktam kijárni írogatni. Teleky Mihály, a pap, jó barátom volt. Ott csend volt és béke. Színházi háborúm után nagy szükségem volt erre. - Ezt értem, de hogy lettél takarítónő? - Tulajdonképpen szerkesztő lettem, visszamentem abba a szerkesztőségbe, ahon­ nan a színházba távoztam, csak a fizetésem volt takarítónői. Ugyanis én lemondással jöt­ tem el a kolozsvári Magyar Színháztól. Még­ pedig épp egy olyan szakaszában a színház­ �nak, amikor az országban mindenhol felfi­ gyeltek a produkcióira. - Egyáltalán hogy kerültél te író létedre a színigazgatói székbe? Tudtommal akkor még nem is írtál drámát. - Azt én is szeretném tudni, hogy miként kerültem oda. Bajor Andor kollégám egy sza­ tírájában ezt írta rólam: Huszár úr ment az utcán és egyszercsak a nyakába hullott egy színház. Tényleg így volt. Mindössze harminc esztendős voltam és különösebben nem is ér­ dekelt a színház. 1948-ban voltam először színházban, mint középiskolás. Hogy tizenegy év múlva bevonuljak oda, mint hatalom. - A kritériumot magyarázd meg, aminek alapján kineveztek. - Ó hát én akkor nagy ember voltam. Csiz­ madia főherceg! Vagy ahogy később nevez­ tek: munkás szülők paraszt gyermeke - abszo­ lút káder. Azt hiszem nálatok is ez volt a ká­ derkiválasztás fő szempontja. Igaz, közben megjelent vagy három könyvem 1956 és 1959 között és azok sikert arattak, de attól én köte­ lezően nem kellett, hogy értsek a színházhoz. Mint ahogy nem is értettem. 1959-ben vettem át a színházat és amikor 1962-ben elvittem a társulatot egy bukaresti turnéra, ahol eladdig minden évben megbuktak, de én négy évig nem engedtem őket a fővárosba, dolgoztam velük, hogy ezt a turnét megtarthassuk, nos akkor a Scinteia, a párt központi lapja azt írta egy teljes lepedőoldalon, hogy csoda történt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. K i­ cserélődött ott minden. Egy európához igazo­ dó, modern társulat és műsorpolitika jellemzi a munkáját, a produkcióit. - Hogy sikerüli ezt elérned? - Ezt sokan kérdezték akkor is. Neked is ugyanazt válaszolom, remélem te nem sér­ tődsz meg, mint az akkori érdeklődő. Ugyanis ezt feleltem, és ez is az igazság: úgy tudtam felhozni a színházat, hogy abszolute nem ér­ tek a színházi munkához. Éppen ezért odahoz­ tam Kolozsvárra minden mozdítható embert, akinek a színpadon tehetsége és mondanivaló­ ja volt. Harag Gyurit ti is ismertétek, nos ő átszerződött hozzánk. Meg Taub János, aki később Izraelbe távozott, és aki most Magyarországon arat - vendégként - sikereket. Leg­ utóbb épp a Nemzetiben. De leszerződtettem Kovács Györgyöt a Népművészt is. Oda szer­ ződött a ma ugyancsak Magyarországon sike­ res színművész Bencze Ferenc és Vadász Zol­ tán. Sokan. Egészen Széles Anikóig. Hogy csak olyanokat említsek, akiket filmekről Ju­ goszláviában is ismerhetnek. - Ez egy kétségbeesett lépés volt a részed­ ről? - Ez egy nagyon tudatos lépés volt. Ugyanis rájöttem: a színházban talán inkább mint más intézményekben, az igazgató kell legyen a legokosabb. A szó azon értelmében, hogy neki kell mindenben dönteni. Csakhogy van itt egy kis hiba: én mint igazgató, semmi­ hez sem értek. Sem súgni, sem színjátszani, sem díszletezni nem tudok. Ellentétben a lap­ munkával, ahol ha kell korrigálok, ha kell ve­ zércikket írok, tehát nem vagyok másnak ki­ szolgáltatva. No és akkor jöttem rá: egy veze­ tőnek nem a reszort ügyekhez kell értenie, hanem a vezetéshez. Tehát ahhoz, hogy értel­ met adjon az emberek munkájának, a legjob­ bakat segítse az élre, és teremtsen minden te­ hetséges embernek kellő munkafeltételeket ahhoz, hogy magát megvalósítsa. Ha ezt meg­ teszi, akkor teljesíti feladatát. És nem akkor, ha állandóan lábujjhegyen áll, hogy nagyobb­ nak látsszon, mint amilyen valójában. - De ha ilyen okos voltál, miért kellett a színháztól eljönnöd? - Azért, mert nem voltam okos. Ugyanis az író nem elsősorban racionális, sokkal in­ kább ösztönös lény. Én legalábbis az vagyok. És hiába okoskodtam, mert az érzelmi hatások szép lassan fölébe kerekedtek az értelmiek­ nek. Ugyanis - remélem ezzel nem leplek meg - a teátrum nem az a kimondott szere­ tetház. Ellenkezőleg: ott ütköznek meg legin­ 405 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 kább a színpadon eladott nagy emberi erények és a kulisszák mögötti emberi kicsinyességek. És én ezt nem bírtam. - És ezért hagytad ott a kivívott társadalmi rangodat? - A felszisszenésben igazad van. De nem­ csak, sőt nem is elsősorban azért jöttem el. Bár az itteni tapasztalataimból lett Színház (majd­ nem) az egész világ című regényemben főleg csalódásaim emberi vonatkozásairól szólok. Alapjában véve politikai világképem omlott össze abban az időben. Az első nagy összeom­ lást 1956-ban éltem át, de azt megúsztam na­ gyobb tragédiák nélkül. Bevittek a pártba, szinte azt mondhatnám erőszakkal. Ennyi volt. Számos barátomat viszont a börtönbe vitték. Ők voltak az áldozatok. Például Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula, hogy csak néhányat említsek. A z igazgatói kineve­ BOBÁLY ATTILA: Pásztorok köszöntője 406 zés egyfajta pótvizsga volt. Azt mondtam: a rendszer hibája az, hogy tehetségtelenek és méltatlanok a vezetői. Vigyük be a közéletbe a mi proletár, népi hitünket és elszántságunkat és akkor sok minden másképpen alakul. És a színházból már azért jöttem el mert - hadd fejezzem ki így magamat - , mint hatalom cső­ döt mondtam. Hatalomra jutottam, ugyanis mint munkásosztály, de az alapvető bajokon nem tudtam segíteni. Védekezésből azt mond­ tam: nem értem a társadalmi folyamatokat. A nemzetiségem elleni bűnöket azonban nem tudtam ilyen könnyen kitépni magamból. És Ceausescu 1965-ös uralomra kerülése után egyre durvább és egyre nyíltabb lett a nemze­ tiségek iránti gyűlölet. Egészen 1968-ig, ami­ kor ő is rájött, hogy szüksége van a nemzeti­ ségiek támogatására a külső veszély ellen. De ez már más történelmi szakasz. �Cseke Péter K o r fo r d u ló s Ú j e szte n d ő “Beteljesíthetjük az Ige parancsát...” “Mindnyájan eggyek legyenek...” - olvashattuk Nagyváradon a felénk világló jézusi intelmet, kik a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Szövetségének ülésén február 19-én megjelentünk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új épületében, a Teleki út 27. szám alatt. Az igemagyarázatot tartó S ik li L á s z ló szilágysomlyói plébános figyelmét sem kerülte el, hiszen a tanácskozás előtt nyomatékkal hangsú­ lyozta: elhozta az idő, hogy beteljesítsük az Ige parancsát. A z idők változásának jele már az is, hogy a négy erdélyi magyar egyház szövetsége egyáltalán létrejöhetett január végén Kolozs­ várt. Nagyváradon mindenik felekezet képvi­ selője kifejtette, hogy miként próbálták - sú­ lyos veszteségek árán persze - megőrizni ér­ tékeiket... Számtalan tanulság kínálkozik ugyanis a mának és a holnapnak abból, hogy egyházaink miként élték meg az elmúlt negy­ venegynéhány évet. A tanulságok legfonto­ sabbja pedig alighanem az, hogy sosem sza­ bad többé olyan helyzetbe sodródnunk, amely lehetővé teszi erőink megosztását, megosz­ tottságát; azt a képtelenséget, hogy egynyelvű egyházak ne értsenek szót egymással, netán ellenséges érzületet tápláljanak és harcot foly­ tassanak a többivel. Miután tisztáztuk közös dolgainkat - fo­ galmazta meg Veres-Kovács Attila fugyivásár­ helyi lelkész (a Királyhágómelléki Reformá­ tus Egyházkerület későbbi főjegyzője) -, mozgalommá kell tenni a nép körében az egy­ ségre való törekvést. Nem titok: népünk jövő­ je aggodalommal tölti el az érte felelősséget érzőket. Így a különböző felekezetek közis­ mert személyiségeit is. Legfőbb ideje, hogy a különböző felekezetek együtt lépjenek fel az oktatás átszervezésének következetes végre­ hajtásáért, az egyházi iskolák visszaállításáért, az egyházi javak visszaszerzéséért, intézmé­ nyeik és értékeik védelmezéséért. (1990. feb ­ ruár 20.) A szellemi otthonteremés szabadsága A közművelődés napszámosai jól tudják: mennyi ragyogó kezdeményezés hullt hamvá­ ba a hetvenes évek elejétől kezdve, mert nem­ zeti sajátosságaink kinyilvánításában a hata­ lom a maga egyneműsítő politikájának a hul­ lámtörését látta. Az anyanyelvű oktatás leépí­ tésével párhuzamosan igyekezett hát elnémí­ tani nemcsak zenei anyanyelvünket, hanem az egyéni meg közösségi önkifejezés megannyi más lehetőségét is. A valós szellemi értékek helyébe a dilettantizmus bárgyú magamutoga­ tását állító “ megéneklünk Románia” fesztivál igényelte ugyan a jelenlétünket, de főként a diktatúra és a diktátor-házaspár dicsőítésére alkalmas műfajokban és műsorszámokban; és egy bizonyos idő után lehetőleg csak helyi 407 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 szinten; sajátos jegyeink felmutatásával nem volt ildomos megtörni az “aranykor” talmi csillogását. Azoknak volt igazuk, akik az utóbbi évti­ zedekben azt vallották: az elszenvedett kudar­ cok ellenére sem hagyják abba az együttének­ lés léleknemesítő összejöveteleit, a közösségi önkifejezés színpadi erőpróbáit, és folytatták a szellemi otthonépítés - szerény lehetőségek közt is jövőépítő - munkáját. A híres nyárád­ menti kórusok ugyan rendre elnémultak, de amit addig az együtténeklés a lelkekben kiépí­ tett, azt semmilyen falurombolás nem pusztít­ hatta el. Lám, ismét a somosdiak azok, akik a tavasz közeledtével a nyárádmenti kórusmoz­ galmat új életre keltik. A tordaszentlászlóiak­ nak sem engedték volt meg, hogy a férfikar fennállásának századik évfordulóján az elné­ mított kalotaszegi kórusokat tetszhalott álla­ potukból felélesszék, maguk is csak az egyház oltalmában maradhattak meg; de mert semmi­ lyen körülmények közepette nem mondtak le zenei anyanyelvük használatáról, most nem­ csak a kalotaszegi kórusok ébresztésén fára­ doznak, hanem a tájegység néprajzi múzeu­ mának újjáteremtésén túl is számtalan közmű­ velődési aprómunka elvégzésére vállalkoz­ nak. Nem is sorjáztatom tovább a példákat: el­ érkezett az ideje a szellemi otthonteremtés nagykorúsodásának. Ebben a reményben ala­ kult meg március 3-án Kolozsvárott az RMDSZ Közép-erdélyi Magyar Közművelő­ dési Egyesülete. (...) Tudatosodott ugyanis, hogy a magunk kultúráját, szellemi életünk nekünk kell fenntartanunk; kiépítését ma­ gunknak kell irányítanunk. Sosem volt idősze­ rűbb Kodály intelme, mint nálunkfelé manap­ ság: “Csak az a mienk, amiért megdolgoz­ tunk.” (...) Hinni szeretnők, hogy ez a Kolozs megyei kezdeményezés is mielőbb összefogja a szi­ lágysági, Nagyenyed környéki, Beszterce vi­ déki önszervező közművelődési törekvéseket, 408 idővel pedig a romániai magyarság országos művelődési hálózatának intézményesülésévé válik. (Ez a reménykedésünk nem bizonyult hiábavaló várakozásnak, amennyiben nem telt el az esztendő, és Brassóban újjálakult az EM­ KE.) Jelképerejű, hogy az egyesület első felada­ tának azt tekintette, hogy - annyi idő után újólag - kellő méltósággal, politikai józanság­ gal emlékezhessünk meg március idusáról. (1990. március 5 .) Az első szabad március 15.? A segesvári várban megkoszorúztuk Petőfi mellszobrát, majd utunk az Ispánkúthoz és a fehéregyházi Petőfi-emlékműhöz vezetett. Az Ispánkútnál már százak vettek részt a koszo­ rúzásban, az emlékműnél pedig ezrek. A fehéregyháziak mértéktartó, bensőséges, mél­ tóságteljes ünnepséget szerveztek. A megje­ lent írók, művészek végre megfogalmazhatták ami a diktatúra évtizedei alatt kimondhatatlan volt. Markó Béla költői, a marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat főszerkesztőjét hall­ hattuk (oka lehet annak, hogy beszédének lé­ nyegét ekként rögzítettem magamban: a már­ ciusi rügyeket megdermesztheti a Vatra szele), az Etéden élő (az ünnepség után nemsokára Magyarországra menekülő!) Gelu Pateanu műfordítóval, kultúránk régi barátjával ölel­ kezhettünk össze az emlékműről messze vi­ lágló VILÁGSZABADSÁG felirat alatt. Gá­ bos Dezső tanár, az RMDSZ helyi szervezeté­ nek képviseletében méltatta e nap jelentősé­ gét, mikor négy évtizedes sötét elnyomatás után újra tiszteleghetünk Petőfi Sándor emlé­ ke előtt. Éspedig azokkal a román barátaink­ kal, akik egy szabad, demokratikus, teljes jogegyenlőségen alapuló társadalomépítés hívei. Hittük, hogy végre megvalósul Bem tábor­ noknak Erdély népeihez intézett felhívása: “ Magyarok, szászok, románok: nyújtsatok egymásnak testvérkezet!” �Gelu Pateanu szavait hangszalagról máso­ lom ide. “ Testvéreim! Az ötven esztendő alatt, amíg szellemi rabságra voltam kárhoztatva, mindig azt re­ méltem, hogy egyszer, amikor szabadon fo­ gok itt állni önök előtt, méltán és teljességgel hozhatom román íróemberként Önöknek és Petőfi emlékének a román kultúra hódolatát. Sajnos, megint csak a magam nevében beszél­ hetek, mert nem bízott meg senki sehonnan semmivel. A z egyetlen megbízóm: a lelkiis­ meretem. A z a lelkiismeret, amelyik arra kész­ tetett az elmúlt ötven esztendő alatt, hogy sú­ lyos vádak terhe alatt menjek, akarjak és sze­ ressek magyarbarát lenni. Miért éppen ma­ gyarbarát? Úgy rázott össze engem a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy más­ nak nem vagyok ugyanolyan barátja. De ott izzik bennem, hogy akit a legjobban ütöttek, mindig amellé szerettem állni. Néha rogyado­ zó térddel, de makacsul összeszorított fogak­ kal. Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem. Hanem vadul fogok ordítani. Mert olyan dolgokba ütközöm, amiket nem lehet hallgatással meg nem tör­ téntté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mo­ solyokkal elkendőzni. Roppant sajnálom, hogy a világszabadság szimbólumához háttal kell állnom, amíg be­ szélek, de egyben úgy érzem, hogy ez fantasz­ tikus támasz is a hátam mögött. Ennek a fede­ zetnek a nevében, ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérek mindenkit, aki itt van, és aki nincs itt, azt is, hogy legyen türelmes, amed­ dig lehet és muszáj türelmesnek lenni, és a hídfő másik oldalán óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól. A világszabadság mindnyá­ junké. Amikor Petőfi megfogalmazta, nem tette hozzá, hogy ezé vagy azé a nemzeté..." Sajnos, az újra fellángoló nacionalista-so­ viniszta indulatok bemocskolták ünnepünket. Másnap már egyfolytában csengtek a telefo­ nok: hallottuk-e, mi történt Szatmáron, Ma­ rosvásárhelyen? Betörtek az RMDSZ székhá­ zába és a református egyházi hivatalba, Sütő András kórházba került, szélsőséges uszítók Tőkés László és Király Károly felakasztását követelték... Hová vezet, hová vezethet mind­ ez?! A józanul gondolkodó kolozsváriak márci­ us 8-án bejelentették, hogy felzárkóznak a ro­ mániai forradalom szülővárosa, Temesvár mögé; elítélik a mesterségesen kiélezett ro­ mán-magyar viszályt, az országszerte tapasz­ talható uszítást és manipulációt, a diktatúra hajdani hangadóinak ma is zavart keltő csaho­ lását. Mindenképpen útját kell állni a teljes destabilizációnak, le kell csillapítani az indu­ latokat - fogalmazódott meg az egyértelmű állásfoglalás - , különben másutt is elkezdődik a kirakatok bezúzása, ártatlan emberek bántal­ mazása. Hiszen a Vatra Romaneasca újabb tüntetéseket jelentett be ellenünk. (1990. már­ cius 19.) Nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra? Öt esztendő telt el azóta, hogy az országvilág előtt “nemlétezőnek” nyilvánított cenzú­ ra egyik teljhatalmú ura kiemelte Sütő And­ rásról szóló írásomat (is) Hazatérő szavak cí­ mű kötetem (Albatrosz Könyvkiadó, Buka­ rest, 1985) gépiratai közül. Akkoriban már rég nem jelenhetett meg nálunkfelé Sütőnek köte­ te, de arra mégsem számítottam, amit vele kapcsolatosan ki mert jelenteni a félelmetes hírű Illetékes Elvtárs: “ nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra”. Ha neki nincs szük­ sége, az az ő magánügye. De miért nyilatkozik a nemzetiségi milliók nevében? Ki hatalmazta fel őt erre? Hogy ki, azt nagyon is jól tudtuk, ezért ítéltem meg ezt követően úgy az akkori helyzetet, hogy beláthatatlan időre szellemi vakságra vagyunk ítélve. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a diktatúra köpenye alatt fel­ nőtt, és a decemberi fordulat után nyíltan 409 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 előlépett nacionalizmus épp Sütő András sze­ mét találta ütésközelben. Akik a fütykösöket a feje fölött megforgatták, és akik a régóta el­ húnyt Bolyaiakat is agyonverték volna, ha ne­ tán valamilyen csoda folytán rájuk akadnak (miért is akartak kései utódaiknak magyar egyetemet?!), bizonyára ugyanúgy gondolták, mint Illetékes Elvtárs: nincs szükségük nem­ zetiségi prófétákra. A nagyvilág - amelyre Sütő András írásai (is) ablakot nyitottak - szerencsére másként vélekedik. Különben miért imádkoztak a fel­ támadás ünnepén világszerte annyifelé milli­ ók, hogy a Bostonban megoperált és további kezelés alatt tartott Sütő András szemevilága megmaradjon?! (1990. április 15.) Az erdélyi tévékultúra első hónapjai A Kolozsvári Magyar Demokraták Taná­ csának a megalakulása után mindenkinek volt önként vállalt vagy rábízott feladata bőven. Egy ideig napi négy-öt megbeszélésen vet­ tünk részt - jórészt mind ugyanazok a szemé­ lyek. De Csép Sándort valahogy szem elől tévesztettem. Annál nagyobb volt az örömem, amikor a korfordulót ígérő újesztendő első napjaiban viszontláthattam az általa beindított kolozsvári magyar tévéadás első műsorában. Három és fél hónapi tapasztalatot próbá­ lunk rögzíteni - egyszersmind a szabad televí­ ziózás kezdeti gyakorlatának a tanulságait mefogalmazni -, amikor a beszélgetéshez hozzákezdünk. (Még a Falvak Népe rovatve­ zetője vagyok, de már a Korunk számára is dolgozom. Leendő Korunk-szerkesztőként ez az első írásom, amivel az “ akié a tévé, azé a hatalom” felismerés jegyében szerkesztett súlypontos számhoz magam is hozzájárulok.) - Sándor, induljunk ki abból, hogy mi tör­ tént karácsony és Újesztendő között? - Te tudtad azt, hogy már december 22-én megszólalt a Kolozsvári Rádió? Az történt, kérlek szépen, hogy a régi rádiós kollégák akiket 1985-ben szélnek eresztettek - elfog­ 410 lalták a Dónát úti stúdió épületét, URH-án kapcsolatot teremtettek a zsuki adóval, és már estefelé műsorral jelentkeztek. Románul és magyarul is. Később, amikor a Magyar De­ mokrata Szövetségben felmerült, hogy segíte­ nünk kellene a rádiósokat, akkor kerültem én a stúdióba. De már azzal a meghagyással, hogy próbáljunk tévéműsort is csinálni. Ad­ digra már munkába lendültek a tévé régi em­ berei is, akik - mielőtt felszámolták volna őket - 1985-ig az állandó jelleggel Kolozsvárt tartózkodó közvetítő kocsinak a munkatársai gárdáját alkották. Összeszedtek néhány video­ magnót, kapcsolatba léptek a feleki tévérelé­ vel, működőképes állapotba hozták a stúdió­ ban talált felszereléseket, és január 2-án vagy 3-án - olyan forgatagban éltünk, hogy ponto­ san nem is tudom megmondani, melyik napon - beindulhatott az adás. - Ha a napra nem is, de arra bizonyára még emlékszel, hogy mit mondtál, amikor a tévé­ nézők előtt megszólaltál? - Csak azt tudom, hogy izgalmamban egy­ más után kétszer is jó napot kívántam, mert rendkívüli örömömre szolgált, hogy újra anyanyelvünkön köszönthetem nézőinket. És akkor én is V-t formáltam az ujammal, és azt mondtam, hogy: győztünk! Hát persze a teljes győzelemig még eltelik egy kis idő, de ezzel indult az adás. Első intrjúalanyom pedig Kán­ tor Lajos volt, az RMDSZ akkor Kolozs me­ gyei elnöke. Különben magad is az első napok egyikén mutattad volt be az újjászületett Fal­ vak Népét... - Ugyanakkor, amikor az RMDSZ román nyelvű lapja, a Szilágyi Júlia és Manus Taba­ cu szerkesztette Puntas megjelent. Marius ba­ rátunknak tudtommal az volt az első kolozsvá­ ri tévés jelentkezése. Később állandó belső munkatársaddá vált. Hányan is dolgoztok tu­ lajdonképpen? - Akik csak tévéműsorokkal foglalko­ zunk? Hát ezt még magamról sem mndhatom el. Amióta kineveztek főszerkesztő-helyettes­ �nek, rádiós ügyekkel is foglalkoznom kell. nyolnak: miért nem látjuk el román felirattal Néhány hete számíthatok már Marius Tabacu közérdekű műsorainkat? Teljes mértékben és Maksay Ágnes közreműködésére... igazuk van: számunkra rendkívül fontos, hogy - Úgy emlékszem, hogy harminc helyet a román közönség megismerje nézeteinket, értse szándékainkat, hogy első kézből, közvet­ kértél... - És kaptunk huszat. Ennyi ember van lenül értesüljön a romániai magyarság állás­ összesen a heti 105 perc tévéadásra és a napi pontjának a korrektségéről. De nemcsak mi négyórás magyar rádiózásra. Végeredmény­ érezzük fontosnak azt, hogy megértessük ma­ ben mindannyian a Rádiónál vagyunk alkal­ gunkat. A Nemzeti Egység Kolozs Megyei Ta­ mazásban. kezdenek már dolgozni a régi rá­ nácsa részéről is többen megjelentek - Octa­ diósok közül is néhányan, bár rendkívül fél­ vian Buracu elnökkel az élen - kameráink nek rivaldába állni... előtt, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremt­ - Miként ítéled meg a kolozsvári magyar senek az erdélyi magyarsággal. A román értel­ adás eddigi fogadtatását? miségiek közül nagyon sokan érezték azt, - Példátlan volt a lelkesedés és az odaadás. hogy amit a központi tévé munkatársai és bi­ Napokon át tízen-tizenöten hívtak telefonon. zonyos sajtóorgánumok művelnek, azt vala­ Mások levélben vagy személyesen fordultak miképpen ellensúlyozniuk kell. Olyan szemé­ hozzám: bármire van szükségünk, csak szól­ lyiségek segítettek munkánkban, vettek részt junk, mert segítenek. A z volt a legmeghatóbb, műsorainkban, mint Ion Aluas, a szociológia hogy értelmiségiek jelezték: akár fizikai mun­ professzora; aztán a híres sebész, Bologa pro­ kát is hajlandók végezni, csak valahogy tart­ fesszor; nagyon jól fogott, hogy a legkritiku­ suk életben ezt az adást. A z önzetlenség és a sabb helyzetekben mindig számíthattunk Ca­ közösségi ügyszeretet számtalan felemelő pél­ mil Murasan történész-professzor meggon­ dájával találkozhattam. (...) dolkoztató érvelésére; és még nem is említet­ - Miként látod az erdélyi magyar televízi­ tem Ocavian Bratilat, a Szabad Európa mun­ ózás jövőjét? katársát... Azt hiszem, sikerült bizonyságot - Pillanatnyilag a Kolozsvári Televízió he­ tennünk arról, hogy a hagyományos erdélyi ti öt órát sugároz, és ebből 105 perc áll a tolerancia érvényesítése ma is lehetséges. És magyar adás rendelkezésére. Eddig jórészt az ez talán nem is olyan kevés. (...) ún. tűzoltómunka igényeinek rendeltük alá a - Műhelyteremtésetek történetéhez hozzá­ műsoridő jelentős hányadát. Odafigyeltünk az tartozik az is, hogy nagyon sokan segítettek éppen aktuális, olykor drámai eseményekre, benneteket felszerelésekkel, különféle adomá­ és próbáltuk normális mederbe terelni a konf­ nyokkal... liktusokat. A z az érzésem, hogy mind a ma­ - Mindenkit név szerint nem tudok felso­ gyar, mind a román értelmiségiek mozgósítá­ rolni, hiszen magyar, norvég, holland, belga, sával sikerült megakadályoznunk az indulatok francia egyesületek, intézmények és magán­ elszabadulását. személyek egyaránt segítették stúdiónkat. Az - Román hofitársaink részéről egyébként első szállítmány a Magyar Rádiótól és a Ma­ milyen visszajelzéseket tapasztaltál? gyar Televíziótól, illetve a Pécsi Mechanikai - Hát, kérlek szépen, nagyon sokan őrjön­ Művektől érkezett. Nagyon sok szalagot kap­ genek, hogy már megint magyarul szól a tévé, tunk, keverőpultokat, stúdiómagnetofonokat, viszont ezek mégiscsak kisebbségben vannak terepmagnókat. Ez még januárban történt. azokhoz képest, akik elismeréssel szólnak Közben a győri vagongyáriak gyűjtést rendez­ adásainkról. Egyetlen dolgot persze ők is hiá­ tek számunkra, és abból vásároltak rádiósfel­ 411 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szereléseket. Egykori kollégám, Fischer Ist­ ván sem feledkezett meg rólunk: óriási szállít­ mánnyal érkezett haza ifjúkori városába. Ho­ zott tévékamerákat, monitorokat, hangosító berendezést, telexet, sokszorosítót, mindent, amiből berendezhettük a tévéstúdiónkat. A z­ tán jelentkezett Kanadából a Kolozsvárról el­ származott Bíró Zsigmond rádiós, aki szala­ gokkal és riportermagnóval igyekezett segít­ ségünkre lenni. Dévai Nagy Kamilla londoni fellépti díjából szerzett nekünk kamerát. (Ad­ dig csak egy kamerával dolgozhattunk, ami roppant megnehezítette a munkánkat.) Na és ne hagyjam ki Csoma Judit kolozsvári szár­ mazású színésznőt: rengeteg anyagot kaptunk tőle is. És a sort folytathatnám a Soros Alapí­ vánnyal, a Magyarságkutató Intézettel... (1990. április 15.) A gazdaköröktől az EMGE újjászervezéséig Először Székelyudvarhely vidékéről, majd Háromszékről érkezett a hír, hogy már január elején újraalakultak a falvainkban hajdan nagy népszerűségnek örvendő, létfontosságú szerepet betöltő gazdakörök. Később Gyer­ gyóból, Felcsíkból, a kolozsvári Hóstátból, az Érmellékről és más tájegységekből kaptunk jelzéseket falvaink hasonló önszerveződésé­ ről. A mesterségesen kiürített falusi települé­ seken ismét kezdték újjáépíteni a csűröket, műhelyeket; kimondták, hogy a gazdaköri összefogás eredményeként közösen akarják használni az erő- és munkagépeket: ismét talpraállítják a házi- meg a kisipart. Időközben a gazdamén ökök önszervező­ dése is egyre többet hallatott magáról. 1990. február 26-án megalakult a Romániai Magyar Mezőgazdászok Kolozs Megyei Szövetsége, mely azzal a felhívással fordult az ország ma­ gyar ajkú mezőgazdászaihoz, hogy más me­ gyékben is hozzanak létre hasonló szervezete­ ket. Mégpedig azzal a célkitűzéssel, hogy miként a gazdakörök - az RMDSZ helyi és országos szervezetének keretében megteremt­ 412 sék a gazdálkodni vágyók szakmai és érdek­ védelmi szövetségét, mely tömörítené mind­ azokat a főiskolai és középfokú végzettségű szakembereket, akiknek elméleti és gyakorlati tevékenysége a mezőgazdasághoz, illetve an­ nak háttérágazatához kötődik. Most már csak az volt hátra, hogy a szaktanácsadást igénylő, az anyanyelvű agrármű­ veltség magasabb szintre emelésében közvet­ lenül érdekelt gazdatársadalom és az agrárér­ telmiségiek szövetsége egymásra találjon, a két - egyidőben alakult, párhuzamosan épít­ kező, ám egymásra utalt - szervezet között szerves kapcsolat jöhessen létre. Kapóra jött a romániai Magyar Mezőgaz­ dászok Szövetségének (későbbi nevén: RMGE) országos tanácskozása március 25én. Nincs mire várni - fogalmazták meg rend­ re Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs és Szilágy megye küldöttei Kolozsváron -: mondjuk ki az EMGE (Erdélyi Magyar Gazdasági Egye­ sület) jogutódaként működő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetünk megalakulását az RMDSZ keretében. A szaktanácsadás és ismeretterjesztés megszervezése mellett különösen a közép- és felsőfokú anyanyelvű szakoktatás újraindítá­ sát tartották rendkívül fontosnak az egybe­ gyűltek. A szövetség nyilvánítsa ki, hogy ra­ gaszkodunk az agrárműszaki értelmiség anya­ nyelvünkön történő képzéséhez - fogalmazták meg többen is. Ha Kolozsváron le is építették a mezőgazdasági főiskolán hajdan szép szám­ ban működő tanerőket, a termelésben és a ku­ tatásban épp elegendő szakemberünk dolgo­ zik, akik már bizonyságot tettek arról, hogy a felsőoktatásban is megállják a helyüket. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági szak­ lap(ok) szerkesztésével és a szakkönyvkiadás újjászervezésével is. Amióta Szalay András nyugdíjba vonult ( 1985), a Ceres egyáltalán nem adott ki magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyvet. Azelőtt is elenyészően keveset jelentetett meg, és korántsem a korigényeknek �megfelelőeket. Pedig évek óta kész kéziratok várnak a szerzők fiókjaiban. A megújult Fal­ vak Népénél is egyre többen kopogtatnak. Az erők felmérésével és tervszerű megszervezé­ sével el kellene érnünk, hogy gazdatársadal­ munk mielőbb a maga hasznán mérhesse fel az agrárszakírás műhelyeinek teremtő fárado­ zását. (1990. április 16.) meg maguknak, azt már sejtik: korántsem mindegy, hogy miként élnek. És nem csupán a saját szempontjukból. Hiszen nem csupán a nemzeti-nemzetiségi közösségért felelősséget vállalók tartoznak számadással nekik; ők ma­ guk is létfenntartói saját körükben a nemzeti­ ség és a nemzet közösségének. Nem annyira másoktól kell(ene) félnünk hangzott el az 1990-es rendhagyó rendez­ “Nincs-e okunk önmagunktól félni ?” vénysorozat lélekfelszabadító megnyitóján Erdélyi közművelődésünk térképén a szószékről és pódiumról egyaránt sokkal Nagy-Homoród mente még a hetvenes évek­ inkább saját magunktól. Hiszen a mostani ben is amolyan “ fehér foltnak” számított. Ak­ exodussal nem csak a tájból, falvainkból és kor kezdett hallatni magáról, amikor másutt a városainkból vonulunk ki - hanem történel­ művelődési önszerveződés jegyében indult münkből is. Hargita megyében az év első öt korábbi kezdeményezéseket rendre elsorvasz­ hónapjában mintegy négyezer terhességmeg­ tották, megfojtották vagy pedig - kisajátítot­ szakítás történt - idézték a figyelmeztető ták. Nem csoda, hogy az 1979-ben beindított számsorokat az előadók - ugyanakkor a lelkiHomoródmenti Művelődési Hét rendezvény- pásztor nélkül maradt gyülekezetek száma el­ sorozatára úgy tekintettek a Hargita megyei éri a százat, őszre pedig minden jel szerint illetékesek, mint a nem kívánt gyermekáldásra hétszáz tanítói meg tanári állás marad betöl­ szokás: ha már nem akadályozhatták meg vi­ tetlenül. Az írástudók egy részének árulása lágra jövetelét, tudomásul kellett venniük a éppúgy öngyilkosság - hangzott el miként létezését. S ezt eléggé bosszúsan tették. Ké­ a növekvő arányú terhességmegszakítás. “Hát sőbb pedig a bosszúállás sem maradt el, nincse-e okunk önmagunktól félni?” - vissz­ amennyiben a kezdeményezőket sorra levál­ hangzanak bennem azóta is Keresztes Sándor tották, akit pedig nem lehetett, azt egyszerűen tiszteletes szavai. a rendezvény szervezésétől eltiltották. Mert az oldott kéve sorsára jutván sem Meglehet, hogy a hatalom épp szándéká­ mondhatjuk azt, hogy nincs megoldás. A tör­ val ellentétes hatást ért el ezzel. Attól kezdve ténelem mai kihívásaira nekünk kell választ ugyanis a homordómentiek már nem pusztán adnunk. Elsősorban persze a tömeges mene­ befogadói a nagyobb művelődési központok­ külést kiváltó okokat kellene megszüntet­ ból kisugárzó - valójában házhoz szállított - nünk, s ezek tőlünk függetlenek. De aligha szellemi impulzusoknak. A láthatártágító, lehet mindent a külső okokra, a nagypolitika igényszintnövesztő események oda vezettek által diktált érdekszférák lefegyverző uralmi ebben a szellemileg korábban ingerszegény­ túlerejére hárítani. A magunk igazába vetett nek tekintett környezetben, hogy az emberek­ hitünk is lehet történlemformáló erő. Ezt is­ nek ma már hiányérzetük lenne, ha a pünkösd merte fel 1943-ban Szárszón Veres Péter, előtti nagyhéten a rendezvény valamiért elma­ 1989-ben pedig Temesváron Tőkés László. A radna. Mert ezidáig csupa olyan személyisé­ Hallgatás Falát áttörő Tőkés volt a kezdet. gekkel találkozhattak, akikkel megoszthatták Mert Marosváráshelyen kétszer is megmutat­ gondjaikat, s így érezhették azt is, hogy nem tuk ebben az esztendőben: hogyha belső félel­ élnek elhagyatottan, és különösen nem szel­ münket le tudjuk gyűrni, a magunk igazának a lemi elszigeteltségben. Ha nem is fogalmazták fényét fel tudjuk lobbantani, akkor kénytelen 413 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 ránk figyelni a nagyvilág. Európa újjászületésének hajnala itthon vir­ radjon reánk, ne az exodus útján. Történelmi jelenléttel csak itt tudjuk kitölteni a rajtunk kérlelhetetlenül keresztül zúduló Időt. (1990. június 4 .) Segíthet-e rajtunk a finnországi svéd mo­ dell? Finnországi és svédországi útra készülő­ döm, és ahelyett, hogy útikönyveket tanul­ mányoznék, a finnországi svéd költők antoló­ giáját (Tanács boldogoknak. Bp., 1990.) olva­ som. Kíváncsiságomat, felfedező kedvemet ugyancsak fokozza, hogy a romániai magyar­ ság önszerveződése, a jogállamiságért és a de­ mokratikus életkeretek megteremtéséért ví­ vott eddigi harca során gyakorta emlegettük a finnországi svéd modellt, s ezen belül is Aland tartomány példáját. Ahol az alkotmány bizto­ sította jogok “elképesztően széles körűek” . Egy nép életérzésének sosem a politiku­ sok, hanem a költők a hiteles kifejezői. A kö­ vetésre méltó finnországi svéd modell ígéretes távlatában sem feledhetem immár Per-Hakon Pawals groteszk vízióját: “Az utolsó ló vodkát iszik/ itt a városi bárban műanyag-/ szívószál­ lal. Hogy felejtsen,/ mondják. De hát mit kéne felejtenie?// Mellette a magas-ülésen, enyhén/ részeg, ül az utolsó finnországi svéd./ nyugdí­ jas villamosvezető/ Sibbóból.// A szomorú pár muzsikál:/ az öreg Az anyanyelv dalát énekli,/ a ló dobogja hozzá az ütemet.// Zárórakor/ éjféltájban,/ mikor csak a csillagok virraszta­ nak,/ látni Sibbo fiát/ amint fölkapaszkodik a gebe hátára.” (Az utolsó ló vodkát iszik...) Ha a finnországi svéd költők ilyen kétségbeejtő­ nek látják, így érzékelik a kisebbségi léthely­ zetet, akkor mit szóljunk mi? És velünk együtt a csehszlovákiai meg a jugoszláviai magya­ rok? Elképzelhető, menyivel tragikusabb ott és akkor a helyzet, ahol és amikor az állampo­ litika rangjára emelt “ nemzetvallás” szabja meg a többségiek viszonyulását. Ebben az 414 erőtérben a toleranciának, a sokat emlegetett európai, illetve az erdélyi humánumnak aligha lehet valaminő esélye. Könnyű belátni: akik az 1989 decemberé­ ben bekövetkezett romániai fordulat eufóriá­ jában arra számítottak, hogy a jogállamiságot és demokráciát ígérő átmeneti hatalom egyből megvalósítja majd a kisebbségek teljes jogegyenlőségét, azok minden bizonnyal törté­ nelmietlenül gondolkoztak. És nem azért, mintha a Gyulafehérvári Határozatok gyakor­ latba ültetése - akár hét évtizedes késéssel is - időszerűtlen feladat lett volna; ellenkezőleg: a sokat emlegetett Európa házba való belépés alapvető előfeltételének számít. A történelem fintora, hogy amikor a román és magyar szellemi elit 1990 márciusában Bu­ dapesten a kapcsolatok új alapokra helyezésé­ ről tárgyalt, Marosvásárhelyen akkor kezdő­ dik a magyarellenes pogrom. Amivel a romá­ niai magyaságnak már a fordulat előtt számol­ nia kellett volna. Hogy idejében felkészülhes­ sen rá. Annál is inkább, mivel az 1988-89-ben megjelent erdélyi magyar szamizdat, a Kiáltó Szó szerkesztői és szerzői nem mulasztották el felhívni a figyelmet erre a veszélyre. És itt nemcsak arra a cikkre gondolok, amelyiknek a szerzője a pogrom várható bekövekezését latolgatja, hanem mindenekelőtt annak az erő­ térnek az elemzésére, amelyik ezt előkészítet­ te. Akinek nem járt a kezében a Kiáltó Szó 1988/1-es száma, az a Korunk harmadik fo­ lyamának első számában ( 1990/1) is olvashat­ ta az újraközölt Beköszöntőnek ezt a passzu­ sát: “Ma már nemcsak nacionalista állampoli­ tika, hanem nacionalista hangulat is van Ro­ mániában. Az alaptalan veszélyérzet betáplá­ lásával - »a magyarok követelik Erdélyt« sikerült általános ellenérzést kiváltani velünk szemben. /.../ Ne képzeljük, hogy ha /.../ a piramis csúcs nélkül marad, sorsunk feltétle­ nül egyből jobbra fordul. Ott marad maga az épület, a Legek-legjét ma ajnározók sokasága, �azok, akiket elbódított a nacionalista mákony, s ők e csúcsra emelhetnek majd valakit, hogy minden menjen tovább úgy, mint azelőtt. Nem melengethetünk tehát illúziókat, nem várunk közeli megváltást.” A Kiáltó Szó előrelátását az azóta eltelt idő, sajnos, nagyon hamar igazolta. Ám ne higgyük, hogy a nacionalizmus nyíltabb, ag­ resszívebb továbbélése a diktatúra bukása után csupán romániai sajátosság. A Kárpát­ medence magyar kisebbségeinek első konfe­ renciáján derült ki (Keszthely, 1990. május 4-5.), hogy a kommunista hatalomgyakorlás utáni helyzetben a térség uralkodó nemzetei, amelyek most tanulják a demokráciát (néme­ lyek mímelik csupán), a Trianon óta velük egy államkeretben élő magyar nemzetrészekkel amelyek korántsem a maguk elhatározásából, hanem az államhatárok megváltoztatásának következtében váltak kisebbségekké - már egyáltalán nem óhajtják megosztani a jogálla­ miság és a demokrácia lényegéből fakadó sza­ badságjogokat. Kizárólag a maguk számára tartanák meg azokat. Vagy ami még tragiku­ sabb: egyik-másik inkább lemondana az au­ tentikus nemzeti lét (ön)korlátozásmentes gyakorlásáról, csakhogy a kisebbségiek ne ré­ szesülhessenek az önszerveződésüket elősegí­ tő “előjogokból”. Az Igazság fényét kellene tehát végre fel­ lobbantani a trianoni térségben is; az Igazság­ ét, amelyik minden különbejáratú Érdek fölött ott ragyoghatna megnyugtatóan. Csakhogy amennyire életbevágóan fontos ez a felisme­ rés, a mindennapok gyakorlatából nézve épp annyira reménytelen. Elvégre egy elaknásí­ tott terület felszabadítása nem költői művelet. Ahhoz tűzszerészek kellenek. Márpedig a ke­ let-európai diktatúrák eltűnése is csak akkor lehet végérvényes, ha az új európai elrendező­ dés tűzszerészei a trianoni határsávok és az államhatárokon átnyúló etnikai övezetek rob­ banásveszélyét is megszüntetik. Sajátságos módon - és ez is bizonyára kelet-európai je­ lenség - nem politológus vagy kisebbség­ szakértő fogalmazta meg keszthelyen ennek az elkerülhetetlen ártalmatlanításnak az elmé­ leti alapvetését, hanem költő. A konferencia felemelő zárőmozzanatának is beillő emléke­ zetes okfejtésében Tornai József ugyanis eképpen érvelt: minthogy a nacionalizmus eredendően vallásos képződmény - annak au­ reóláját ölti magára a dolgok természetéből következik, hogy a nélkülözhetetlen toleranci­ ához csakis a “nemzetvallások” deszakralizá­ lása, szekularizációja révén juthatunk. (1990. június 6 .) Az azonosságtudat fokozatai (egy hét Tangagärdében) A letűnt diktatúra szellemi kény­ szerzubbonyából kibújva 1990 nyarán hunyo­ rogva szoktattuk szemünket az európai látóha­ tárhoz; eleinte még lélegzetet is úgy vettünk, minha attól tartottunk volna: holnap-holnap­ után nem jutunk majd elegendő levegőhöz. Ami nem is csoda, hiszen olyan sokáig vol­ tunk szellemi légszomjra ítélve, hogy teljesen elszoktunk a teremtő gondolatok babitsi áram­ lásától (“Erdő nem egy van: de egy a szél”). A létminimum szintjére taszított milliók sorsá­ ban osztozó erdélyi magyar értelmiségiek szá­ mára nem is a vegetatív túlélésre berendezett életvitel, hanem a szellemi fuldoklás volt az elviselhetetlen. Tizennégy évi kényszerszünet után eleve nem azzal a szándékkal utaztunk el felesé­ gemmel és kislányunkkal Kolozsvártól több mint kétezer kilométernyire, hogy a dél-svéd­ országi Tangagärdében is - ahol a Stockholmi Magyar Ökumenikus Önképzőkör harmadik nyári táborozását tartották - az erdélyi gondo­ kat osszuk-szorozzuk; hanem hogy európai ta­ lálkozásaink utolsó stációjában, skandináviai magyar barátaink körében lélekben végre ki­ nyújtózkodhassunk. Rendkívül tanulságos volt, ahogy ez megtörtént. Délelőtt-délután előadás meg vita; befejezni, persze, egyiket 415 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 sem lehetett - csupán abbahagyni valameny­ nyit. Miként is tudtuk volna kimeríteni példá­ ul a kelet-európai diktatúrák helyébe lépő tár­ sadalmi berendezkedések kérdését? Hát az emigrációban élők identitástudatának szeiz­ mikus változását, magatartásmodellük szük­ ségszerű módosulását? Vagy akár Határ Győ­ ző, illetve Szilágyi Domokos költői világte­ remtését? Ám alig volt olyan előadás meg vi­ ta, amelyiken ki ne derült volna: Európa hol­ napi arculatának a kiformálódása valamikép­ pen összefügg a mi erdélyi sorsunkkal is; tá­ gabb értelemben: a kisebbségi kérdés meg­ nyugtató, európai szintű rendezésével. (...) Skandináviai magyar barátaink talán azóta sem tudják, hogy voltaképpen milyen nagy örömet szereztek nekünk az “ erdélyi dolgok” iránti nagyfokú érdeklődésükkel. Hiszen éle­ CSEMNICZKY ZOLTÁN: Ítélőszék 416 tünkben először gondolhattuk végig korláto­ zás- és félelemmentesen, nyíltan és nyilváno­ san a sorsunkkal összefüggő létkérdéseket: Európa harmadik újjászületésének hajnalán a romániai magyarság harmadik életkezdésének törvényszerűségeit. Ne aggodalmaskodjál - csendült fel bú­ csúzáskor könnyekkel küszködő barátaink ajkáról a hazáig kísérő protestáns kánon. Idehaza pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyik közismert népdalunk dal­ lamára ezt dúdolom: Tangagärde messze van... Már akinek. Mert ha történetesen nem is lennénk ott a soron következő táborozásokon, akkor is tudjuk, hogy hol a helyünk és mi a dolgunk az Erdélyt újra magához közel érző Európában. (1990. július 10.) �p a ló c f ö ld 9 2 /4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the, Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 417 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG 418 �A la p ítv á n y A P A L Ó C F Ö L D S ze rk e sztő sé g e P A L Ó C K U L T Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T h o z o t t lé tr e . A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhely­ munkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriu­ ma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PA­ LÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehető­ séget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/78106800f114fa3aaafb491fc963189d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f09fadc2b656f93abd8a4dcedec8a51.pdf d8a49b14e27f4e90f13429dbce2e52da PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92 / 3 . május-június �Alapítvány Széchenyi István emlékére A létrehozott Alapítvány célja Széchenyi István szü­ letésének 200. évfordulója alkalm ából em lékének ápolása, illetve Salgótarján város valam elyik közte­ rén egy Széchenyi Istvánt ábrázoló szobor elhelyezé­ se. Az em lékm ű 240 cm magas, m erevített vörösréz szárnyas oltárra em lékeztető - ívek közé foglalt 120 cm -es bronzfigura lenne. A szobor alkotója-tervezője és kivitelezője - pályázati döntés alapján - Bobály Attila, a Somoskőújfalui neves szobrászm űvész. Az em lékm ű felállításának költsége várhatóan egy m illió forint lesz (rendelkezésre áll 300 e. Ft.). A m agánszem élyek, cégek, vállalatok által felajánlott összegek az adom ányozó adóalapjából leírhatók. Az adom ányozó nevét - kívánság szerint - folyóiratunk­ ban közzétesszük. Az adom ány befizethető 1992. szeptem ber 30-ig az O TP Salgótarjáni Igazgatóságán a 751-5298-6 szám ­ lára. �palócföld 92/3 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É S Z E T I F O L Y Ó IR A T Tartalom Géczi János selyemhernyó-sziget (vers) Tar Sándor Gyuri (novella) Tímár Máté Amikor a szerelem véget ér (novella) 213 225 234 MŰHELY Földi Péter Az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága (megemlékezés) Brunda Gusztáv Belépő - a pikk dámához (megemlékezés) Halászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról (tanulmány) 240 242 245 KRONOSZ ÁRNYÁKA Kolozsvári Grandpierre Emil A próza küzdelem a gondolatokkal 249 TOLLPRÓBA Onagy Zoltán Peer Krisztián versei elé Peer Krisztián (versek) 251 252 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban V. (kritika) Horpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő (kritika) 257 264 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel (tanulmány) Kovács Győző Ceruzasorok Győry Dezsőről (megemlékezés) 267 290 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Románia) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Románia) 294 308 211 �palócföld 92/3 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József SZERKESZTŐ-HELYETTES: Ő F Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Brunda Gusztáv, művészeti előadó (Salgó­ tarján), Cseke Péter, közíró (Kolozsvár - Romá­ nia), Földi Péter, festőművész (Somoskőújfalu), Géczi János, költő (Veszprém), Halászné Szilasi Ágota, művészettörténész (Salgótarján), Horpá­ csi Sándor, kritikus (Miskolc), Huszár Sándor, író (Szeged). Kolozsvári Grandpierre Emil. író, Kovács Győző, tud. kutató (Felsőgöd), Onagy Zoltán, író (Esztergom), Peer Krisztián, költő (Esztergom), Tar Sándor, író (Debrecen), Tarján Tamás, irodalomtörténész (Budapest), Tímár Máté, író (Budapest), Tóth László, költő, író (Budapest) Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórak: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát Hegedűs Morgan festőművész alkotásaiból válo­ gattuk (Foto: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 212 �palócföld 92/3 Géczi János [selyemhernyó-sziget] - részletek - a vagonban ahol két török arkangyallal lakom fölkönyöklök s bámulom az ajtórés előtt elhúzott celluloid-tájat csak könyök és nézelődés repetitíve csupa lazán amint a tisztaréz rajzszög a könyök bumfordi vájatába az ízfelszínek között a savóhólyagba merül s balról jobbra a tölgylevélszenderek a falvak a nárciszmezők jobbról balra a mágnesmezők otthonosan és fájón ugyanúgy csupalazán a házirilke a napfény és hús s a kényszerleszállás közébe fúródva a könyvszobában a voltpolcon: monológszürke étkezés utánban (az illőmegjelölés csapda és tettenérés tudom - a léniában nincs pont csak vághatatlan folytonosság magányba pofázás s a hangminőség feldíszített kínpadja) ha éppen elterül a hintakosárban Fahrenheit Herceg vagy többször is meglátogatom őt és ugyanőt a vagonból szertebámulva két hegycsúcs között s a kohótoronynál a salaklejtő vörösébe beleforgatva margitpirosan tépegeti a kerék s a margarét küllőszirmait alápergeti megsodorva mind a mészkősziklákon dohogó vagonszerelvényre utánozza a pokolkatlan fortyogást buborékokat ereget s ápol 213 �palócföld 92/3 madárszarból nőtt magoncot a sziklarésben ó mennyi semmiség begubózott látvány és -osság és fosság ennyi márvány kifutópálya az elrugaszkodáshoz visszbútt tett a kristályok kasában méla savak halovány mérgek és sávok hogyan mondhatnám ha úgy el nem mondhatom áttetsző a szirmokba karcolt körömnyomat üvegátlátszó hasonlatos a gyakorlatozó tavaszi fűhöz a pitypang rétjáró szkafanderéhez a harsány dinnyének súlya nő mint láztól a gyerekszem a hasonlatok között tétovázó óóóóó fej elmozdíthatatlan a helyszíntől bár ki­ szimatol a teremtődésből orra oltottfehéren csillan nyála csöpög a pezsgéskész látmészre nem vonzható vissza - közéjük telepszem vagy inkább: beléjük gúnyvigyorral s felkészült ocsmány tudással észhez ragadva a taszítást-vonzást megnyújtva bennük denevérszárnyamat finom és áttetsző ujjaimat gepárdként a zsákmányra ugrásban elhasalok bévül akár a langy nedvek messonghí jázminában a méhröpt az apácaszagban a hétasszonyok a saját szerepük jelzésképében s mint a húsos igék a mondat udvarházában . 214 �palócföld 92/3 a két török arkangyal szemében ott az őrlemény a mindenható könyvespolc tektonikájában az ingerlékeny rajszög sárgaréz hegyében - a cselekmény felelőssége akár az értekezésé a forma csak az örök: a mutató névmás föltartja botfejét imbolyog a macskakő a kamasz s a szerenád között mielőtt választhatna magára omlik visszaesik a névbe sóvárja margarita sétáló sárga virágait a baljós tverszkajáról s a kérdést:?tetszenek önnek a virágaim? ó dá azok amelyek a moszkvai csatornákban barcelonában miamiban sunionban orebicben is az örök jóra fognak törni hiába roppan mindegyik lédús szár - feltöltve a lucskostavasszal yvone mexicoblúzának suhogásával ahol félrehány a lávádzó popocatepetl s megtöltve margitka angyalföldi hőmérővasával mely egymáshoz rendeli az irányokat irályokat a fülelő utcai telefonokat nos mindez ami nézhető - mutat kört Fahrenheit Herceg higanysúly pálcájára dőlve jobb karjával a bal odaragad hol összekapcsolódik a nagy lendületű vonal bilincskattanással - az ne zavarja hogy néhány tett helye lepréselve a húsveres viasszal tekintse zárványnak esethibának amint a láthatatlan malmot mégha minden előtörő szót föl is darál onnan e finom kultúrköd orvpor darált helyzet a két törökangyal sem több mint humor azaz génhiba de kinek Vergilius kinek hermes kinek turbános fejkövek a sétatéren a cserépdatolyák végtére épek - szokható hogy semmi nincs amiben ne lenne még vagy tíz kivétel dobozolva bélyeges jelek közt punktum mondhatta volna ezt z. a verbafrodita avagy o. a vajdasági aimarah a vagonok mozgása sem különb a helybenléttől gondolja azt hogy egy pontnyi gömb 215 �palócföld 92/3 belső falán zakatol vagy annyit se csak bámulja mint telnek karimáig fénnyel a csupros nárciszok az araltól bretagne-ig boroszlótól malaysiáig bámész . a házirilke kompakt meghatározás minderre ha közel bármely perc vakító miramare-ja hol a trópus és normandia párzik peteérésbe ér a peteérés a limonia posóni illata az alhason s a rövidkocsányú mirabilis szóhajtója vörhenyes gumó az álomtól lepedékes nyelv alatt reves lapdacs ahhoz hogy megnézze a Herceg milyen a vörösbegy az itáliai mandulafenyőfán kitapintsa a tollbúra alatt a változatlanságot beléfojtva a szeráfhangokat - holott tudja vázlat és próba mindez el mégsem hanyagolható kitartott angyalpróza nyilvános szégyen és több benne a nyers-torz annál hogy valaha is említendő lehetne hetne hetne (elcsuklom a vagonpadlaton a röhögéstől) a szövetmunkálatok közepett holott együtt él-hal változik semhogy hanyagság gyűrűzné meg magmaismeretében ott a hajszálrés a résben ami vall vallat közelíthetetlen gyalog és szárnyal és szuperszónikus válaszokkal mégis végbemegy ha elkerítve ha rálel a lehullt pehelytollra fonnyadó pipacsbukétára vagy ha a horizontot feszegeti a duzzadt vitorla a kék szemhéjak közé behajózó szennyezés éppen a le/felmenő pupillanap elé amikor kezdődik a szél s kilép a pitypang neve a szkafanderjéből 216 �palócföld 92/3 - a házirilkének minden ami van az egy és kicövekelt én nem így képzeltem a csendet amikor még volt hozzá erőm holott akkor én voltam mozdulatlan én én és minden pörgött zúdult áradt köröttem ólomcsövekben az az izgékony szörcs élet hányszor akartam magam is cső lenni hosszúkanyar a fehér mediterránfalakban téglák közt lapuló meridián lakkgombos csapszájú távoli forrásokról beszéltem mogyorógyökerekről a színésznőről aki mexicoblúzát rendre kitömte pihés formázott pamacsokkal ha esernyővel sétált akárha kosztolányi szonettjeivel a léptei itt e lopakodó parkban gesztenyekopogás közt yvone-nak a platánlevél széles suhanásában ó ó én ó én nem ó én nem így ó én nem így képzeltem a hanyatt dőlést a pihenő kert pirkadó hasában az elaknásított vadtulipánok megfigyelését a lézengő ritter házirilkét aki sorrend egyre-másra az őszi ködből materializálódik magához emel minden erőmet izomrostjaim közt kéjjel kotorász: ki vagyok én nevetés lakója ha helyem nincsen de szívbarátom kettő (vagy négy) akkor hát ki terelt bennünket az 217 �palócföld 92/3 !téltavasznyárősz téltavasznyárősz! éltavasznyárősz!T ltavasznyárősz!TÉ tavasznyárősz!TÉL avasznyárősz!TÉLT vasznyárősz!TÉLTA asznyárősz!TÉLTAV sznyárősz!TÉLTAVA znyárősz!TÉLTAVAS nyárősz! TÉLTAVASZ yárósz!TÉLTAVASZN árősz!TÉLTAVASZNY rősz!TÉLTAVASZNYÁ ősz!TÉLTAVASZNYÁR sz!TÉLTAVASZNYÁRŐ z!TÉLTAVASZNYÁRŐS !TÉLTAVASZNYÁRŐSZ TÉLTAVASZNYÁRŐSZbe? itt lennének-e a bevagonírozott évadba rejtett szavaink morfondírozok oberonnal akár a kolostorszobába vonszolt anyóboszorkány a térvesztő messonghíban ghí-ban ghí-ban ismétli a szőrállú vicsort és ouzót löttyint a préspohárba gyertyát lobbant keresztet vet az ánizsalkohollal a szentszagú olajnyomat előtt gusztálja a nyomoronc lábút: ha időt adott talán ezt is megadja - kommentált Fahrenheit de páternosterbe száll s viszi a gép a viráglobbant jázminfa csúcsába onnan pillog göndör pillákkal jaj butasárga porzószálak - görbül fel a vénség a boltíves szobába szökött ághoz ez az az illat amely nélkül - de abbahagyja a szót belemerül az orra a sziromcsőbe szippantgatja a Herceg férfiszagát ördögöt szimatol bíborrá hevűl mindenik ránca ráfogja a délelőtt poharára 218 �palócföld 92/3 . s rahátot majszol messonghí-ghíí-ghííí sipítja a küszöb macskája a szentboszorkányra hasonlóan a jáspishoz és a karneolhoz odaül hozzám az árnyékMester búgócsigára csévéli az írás selyemfonalát fejti milyen ábrát fut a játék a porban nézinézi vénen a fényerőtől függőn soványan-kövéren kifújja magából a kistornádót hírt küld a mellérendelések asszonyainak zúdítja hozzájuk a tollas jószágokat a hangyasavba áztatott éji utazások nagy nyugtalanságait virágpúdert az elefántpálmáról tucat cserépmárványt miramare égbekapaszkodó tornyáról várja míg átimbolyog a tölcsér letisztítja a fölöslegeket a szétfakult tájról elszippant elégia- és sáfrányillatot a vagon tengelyének csikorgó szagát s a vagont és a lampionos nyelv kerti mulatságát amelyben belaktuk mondjuk európát amelybe mondjuk belehaltuk európát javít a Herceg és töröl fölénk nyit egy karcsú velencei selyemernyőt szálazott krizantémokkal kutyatalpnyomokkal és karszttájjal hogy lefakul árnyékMester könnyű hasonlatfodor mindez mígnem átkel a csapat a veszély szakadékán és partot ér az esernyő feszített selymén - árnyékMester boldog bal ladáz az erősebb létről hogy a halottaknak nincs szüksége az élőkre és létezik a sziget a sziget a hernyóselyem-sziget 219 �palócföld 92/3 ahol landolnak a ritka havak szikkadnak hű és kitartó beszélgetések áttelelnek a vándorbábok-maszkok lígéz az előttemutánam-fok andalog hegedűhangban s mikor körbegördülik az elhajtott tér hullámai a megszólítatlanság derűjében hűsöl - forgatja magát a ragyogásban a halhatatlan forma ...van csak az asszony kuporog szülőülésben a semmik közös csomópontján nagyokat lélekzik és görcsöl kikezdik testét a tolófájdalmak sziporka karikák duruzsolják körül népelik be a hamukék teret amely magvába fogta ott lebeg a lenn és a fenn közén ami van csak az asszony fehér ujjai közt megformázódik hogy rögvest újragyurmázza a görcsös erőt mely önmagára hat és vissza eldől az ujjpercek párnáiba s előtör fölvonít a singcsontban nem takarja be altestét derekára gyűrűzött fel a kártolt szoknya rengeti magmatikus remegés belülről feszíti a rézhuzal ín izom ölét egyre lejjebb tolja-ejti széttépett száját térdéhez szorítja csontjáig mar a fogsora ...mivégre kihull s alatta lebeg méhének terhe véres selyemzsinóron egy aranypuhafalú selyemgubó mígnem levágja ...kizuhan belőle a méhlepény a selyemgubó alá rázkódik-forog lesz napi járóföldnyi 220 �palócföld 92/3 türelem termikus vörösföld arra zuhan az asszony melléhez fogva a szövött selyemtömböt könnymosta arccal borul a magszült földre csöndesül s alszik már békén ...kihalássza belőle az álom a tűlelevű fákat gránátalmákat átfésült rétet embert égi földi barmot házt és szekrényt és fóliánsokat s mire a sziget mögül jogarhatalmas korong kél nyugodt víz is keríti birodalmát . ...lám kastélyt teremt a sziklaoromra a porrajzférfi rajzfinom balkonokat másolgat a tenger fölé kőriserős cellulózkönnyű kupolákat csigalépcsőt a föveny lüktető horpaszáig súlyos kovácsvaskapu sűríti a vázlatot beletereli az ámulásba benéz egy ablakán a nehézkontyú asszony elidőz a brokát súlyos titkán finom bokájú székeken a hajnalstrófát mutató kárpiton ahol szétszéled egy ujjérintéstől a dolgok falkája miként négyfelé szaladtak az égtájak ...a villogó szalontükörben felejti arcát a nyeldeklő körülményt s a hozzászorított selyemgubót ...fölébred most a táj megered a szava madarakkal fején 221 �palócföld 92/3 meghajlik könnyedén s mint a kötelezvény csörögni kezd a fa ... é. .a.iá..o. .a...a-e .á..i a. a...a.i .e..e..ő.? ..a a.á. .é. .i..e.e. e..i.ű. a ..i.é.e .e.. i.e..u...u..é. a. e.ő.e.. .é.é.ő.. ó hol vagy jekatyerina - kiáltják szerte a mellérendelés asszonyai jekatyerínaaaa - töri ujjait margitmargaritayvonerenátaannamarirózsapiroska ó holóholmihű jekatyerinánk - borulnak össze a kivilágított szökőkútnál jajongva felsebzik mellüket a hátuk is véres akác pörget rájuk fanyar gyógyleveleket vasreszelékként tapadnak a hívás mágneséhez homlokuk koccan a szelíd kőhöz nem időz szemekben a riadt őz szeretőknek nem volt soha nagyobb súlya jekatyeríííínaaaaaaaaaaa -. tudja már: hiteltelen légyen bár újság a nagy átrázásban nem hiszek a -telenségeknek botja sziszegő kígyómozgásának Fahreinheit szűkölő helyén morg e hosszúversben vesztett nem jegecesedtek ki a szabad tartományok és nem szívta vissza a lepényszigetet a köpönyeges asszony: jekatyerina lüktető méhének szája pihegő balkonon áll a házirilke gukkerezi miként emésztem magammá Fahreheitet 222 �palócföld 92/3 hogy zsugorodik testembe a Herceg mérve bennem a hőt kiparcellázza a hőmérőt a hőtant az itatóspapír finom harapását amíg szerteromlanak bennem a betűrostok és elhalványlik a múlt tanúskodása - hiába nem megy érték veszedelembe a mandulakeserű borecetté válik lusta poharamban borostyánsárgán villog érésnek adják fejüket a bokrok a duinókert hars hónapjában a sziget szegletén miramare közelében az eperselyemgyárban hol végtelen folyik le a szövőszékről a diadalmas versanyag s nem több a teóréma a jelentésnél (belakta ezt is) de kevesebb sem jekatyerína lakomájánál - rálátni az aszpikos szendvicsekre a tüskéző helyzetre mert belém költözik a szabadbeszédűbe a szédület és a tengeri sünök szimmetriája a helyszíni szárnycsapás-mennydörgés a szakítás a sekélymély hangzókkal . és az etikával (itt az idő - mondotta volt a mesterem és hagyta hogy induljak a kóborlásnak magamban sodorjak különb szenvedélyeit az állításnak s a tagadásnak széthasgassam a helyszíneket amíg az égi jós(z)ágot keresem a bevagonírozásban és a mediterrán útjain - hajoljunk most vissza az indulástól a rajzszögbe dűlt szójóstól a maraschinóízű behatárolatlan szövegfoltoktól - itt az idő a kizárólafosság a kifakult-fáradt cselekvényben mielőtt elhallgatott és följegyezte a mellérendelés hétasszonyát) 223 �palócföld 92/3 - kilép a végtelenhez futó teraszra óvatos lépdel a sakk-kőn a párkányszegélyhez a házirilke törökül a ringó hintakosárban - a telített mozgás mozdítatlan fekszik a márványkőn a hasát hűsítse nedvbársony orrát a parázsszerű árnytalan alakjához nyomja foszforszemében megfogva a sziget a selyemhernyó-sziget és jekatyerína a selyemgubójával: benne a komor énbeszélő egymásban elvagyunk végre és mindig - morzekopognak végig a magánhangzók belevegyülünk a virágzás oboadallamába pedig nem így képzeltem a csendet nem ilyennek a házirilkét ahogy ott leng az adria ciánkapszulájával szürkült ajkasarkában nem ilyennek az egyet amelyben kitekert fóliáns a minden s nem ilyennek a kutyaformát öltött mozgást a terasz hintakosárja alatt hisz oly angyalprózahéjú ahogy magává nézi a néma házirilkét 224 �palócföld 92/3 Tar Sándor Gyuri A SZOLGÁLATI KÖNYV fedőlapja mindjárt a személyi adatokat tartalmazza, ez például Balogh György, anyja neve Rácz Ilona, beosztása: r.beo, Eü. alk. foka: A., az iskolai végzettsé­ ge: 3 ipari-szakmunkás, így van kitöltve, aztán a polgári szakképzettsége villanyszerelő, osztá­ lyos fokozata nincs kitöltve (a többiben se), és a bevonulási éve: 1980. Van még a jobb felső sarokban egy 90-es szám, ceruzával, pirossal bekarikázva, és szintén ceruzával az, hogy 2/1. Semmi különös. A fedőlap belsejére tűzőgéppel odatűzve a fénykép, egy ijedt tekintetű, kicsit nagy fülű gyerek néz szembe, fekete szemű, pisze orrú, és mint akit az egyenruha tart össze. Vilma el tudja képzelni a kép alján, hogy nem lehetett egy szálas legény, míg élt, egy másik papíron ugyanis ott áll, hogy a halál oka: fulladásos agybénulás. Vilma tudja, hogy ez más helyeken önakasztásként is szerepel, attól függően, hogy ki végezte a boncolást, az egyik így írja, a másik úgy, mint ahogy a többi jel, szám karikával, szám karika nélkül, pirossal, feketével, tintával, ésatöbbi, ésatöbbi, mind mind jelent valamit, attól függetlenül, hogy neki ehhez, mint a Kieg péság polgári alkalmazottjának, semmi köze nincsen. Neki az a dolga, hogy összeszedje ilyenkor az összes papírt, ami a delikvensre vonatkozik, ami nem kevés, és megsemmisítse. Ez úgy történik, hogy eltépi valamennyit, és megy a titkos szemétbe. Ez egy normális szemétkosár, csak a tartalmát a katonák elviszik valahová, de hogy hová, fogalma sincs. Az biztos, hogy nem tüzelik el a kályhában, mert a továbbképzésen tanulták, hogy ilyen eltüzelt papírok egyben tudnak maradni, a huzat kirántja a levegőbe, valahol leesik, és még olvasható, hogy mi volt rajta. Lehet. Még nem próbálta. De hogy ez mi a francnak akasztotta fel magát! Vilma nem csak halottakkal foglalkozik, hanem a változásokat vezeti át, elvégre ez is változás, itt van mindjárt, ez a másik, micsoda különbség, ez mosolyog a bevonuló képen, ez nem szarta össze magát, kékszemű, a nyakméret is emezzel összehasonlítva, na, szóval van különbség, meg az is, hogy ez nem meghalt, hanem megnősült. Hiába, van ilyen, van olyan. A halottakat mégis mindig ő kapja, így alakult, már magától tudja a keze, mit hol keressen. A terem belső sarkában ül a nagy gép mellett, mintha külön irodája lenne, a másik kettő meg elől, nem nagyon van már miről beszélgetni ennyi idő után, és azt is tudja, hogy a háta mögött úgy hívják, hogy Varjú. Erzsit Bocinak, vagy Boszinak, mikor, hogy, állítólag ezt az itteni katonák adták neki, merthogy, szóval, na. Ezek hamar nevet adnak itt mindenkinek, Judit a Lidérc nekik, olyan sovány, hiába fiatal, hajadon is, nem kell nekik, nekik csak Boszi kell. Vagy Boci. Ők tudják, miért. Ennek a Balogh Gyurinak a SZEMÉLYI LAP oldalán még ott van, hogy 1960-ban született, Nyírfáson, na, az hol lehet, ja, Erzsit még Puszinak is mondják, de inkább a tisztek, jó lehet annak, akinek ennyi neve van. Meg fiatal. Azt mondja, hogy villanyszerelő, utolsó munkahelye 225 �palócföld 92/3 HÁÉV, havi keresete 4000 forint, polgári szakképzettsége, alkalmassági foka, bevonulás előtti állandó lakhelye, és távolsága: 4021 Debrecen, Csorba utca 39. Csorba utca. 1/120, ez a távolság, na, hacsak nem légvonalban, párttagság kelte üres, KISZ-tagság kelte 1975. párt-. KISZ-iskolai végzettsége, bevonultató megyei hadkieg. és tv. pság időpont: HB-megyei hadki­ eg„ kat. ig. száma, személyi igazolójegy száma nincs kitöltve, idegen nyelvismeret, volt-e büntetve, üres, üres, a többi is, akkor vagyoni helyzete: vagyontalan. Mindjárt ebéd. Legalább egy rádiót hozhatnának be, a tiszti nyilvántartóban lehet, ott állandóan szól, hát persze, ott tisztfeleségek dolgoznak. Ezek az oldalak majdnem mind üresek, jegyzőkönyv a tisztesvizsgá­ ról, dicséretek, fenyítések, a szabadságolási kimutatás szokott tele lenni, már akinek, ez a szerencsétlen egyszer volt szabadságon. Na. Azt mondja, milyen szabadságon volt (jutalom, eü„ stb.), alatta: eü. Két nap. Aha. hát persze, a Feljegyzés oldalon mindjárt az első bejegyzés: véradáson résztvett, és a bélyegző 1980. jan. 29. Aláírás. Ugye, bevonult 1980. január 5-én, és 29-én vért ad, és kap érte két nap szabadságot. Nem töltötte ki a századírnok, mert az se igaz, hogy valaki úgy szerel le, hogy egyszer engedik szabadságra, akkor meg minek ez a beírósdi? Na, ebéd után majd beül a gépbe, és kiszedi a tasakját, azzal kezdődik az egész. Vilmának is van egy fia, Andris, az is összeszarta magát, mikor bevonult, pedig jó helyre ment, ő intézte, a fiú azt akarta, hogy ne vonuljon be, hogy tökítse el az összes papírját, mintha nem is lenne, na, hát olyan aztán nincs, hát ezek hülyék, ezek azt hiszik, hogy az csak úgy van, mondom neki, és a számítógép? És a népesség-nyilvántartó? Különben is mit fosol, mit nem lehet abban kibírni? Még sírt is az első látogatáskor, hogy az apja nem jött. És? Mit akarsz apádtól? Nem elvált? Nem itt hagyott? Mindjárt seggbe rúglak! Mi bajod van? Azt mondja, nem is a tisztek, hanem az öregek, a többi, hogy ő nem bírja ki. Na, most már eredj, mondtam neki, ha más kibírja, neked is ki kell bírni, jövőre már te fogod őket baszogatni. Ne beszéljek ilyen csúnyán, meghallják. Na és? Valakinek férfinak is kell lenni a családban. Vilma bemehetett volna minden nap, ismerték, és? Az jobb? Tanulja meg. milyen az élet. Mert itt is olyan. Ugye. ez a Gyuri is bevonul azzal a kis törpész orrával, januárban, mint a csirkék, az öregek meg ott élvezkednek előttük, már előre készülnek rá, kijön ott az állat mindenkiből, hogy kínozhassa a másikat, alig várják, na, Január, elnevezik rögtön mindet, na, Január jöjjön csak ide, Január, nézze meg, hogy nem vagyok-e a vécében, Január, mi ez? Ez ágy? A legtöbb már akkor kijön a formájából, mikor levágják a haját, aztán le pucérra, gezarol előlről, hátulról, Gyuri még nemigen vetkőzött mások előtt pucérra, ha nem volt muszáj, és még ki is röhögik, húzza le a kotont, Január, vagy ez már a pucája, na, ez derék, csak el ne hagyja, kössön mellé valamit, ilyenek. És? Vilma, mikor átkerült ide a kantinból, három napig kézzel tekertették vele a kartontárolót, mintha nem lett volna áram. Ő el is hitte, hogy úgy kell, hülye liba volt. Majd elszakadt a dereka. Csak mikor bejött az őrnagy, és megkérdezte, mi van? Háború van? Mert csak olyankor kell kézzel kurblizni, ha kimennek vele a pusztába. Akkor ő odament hozzájuk, na, idefigyeljetek, kurvincák, ha velem akartok szórakozni, akkor jobb, ha már most kinyaljá­ tok, mert tele van. Gyuri meg csak áll, és pont úgy áll a szája, mint itt a képen. Meg a szeme. Ezt már ki is nézték maguknak. Persze, ha visszapofázik, akkor is, de az más. Ez olyan, hogy is mondják, riadt szemű zöld gyík. Ez még vicces is, ha neki mondják, ott, helyben elröhögi magát, akármi lesz is. Nem olyan, mint a Január, azt valami bunkó találhatta ki. Aki azt hiszi, hogy humora van. Az ilyen a legrosszabb, meg az, ha röhögni kell rajta. Géza, a férje is ilyen volt, Vilmuncsi, mért nem mondod nekem sose, hogy Gézuncsi? Éjjel. A paplan alatt. És hogy mért nem teszed 226 �palócföld 92/3 ide a kis kézuncsidat, Vilmuncsi, meg a kis szájuncsidat, az én kis Gézuncsikámra? Ezt hívta ő előjátéknak. De ezt aztán mindig. Minden áldott alkalommal. Közben ott kevergett azzal a plöttyel hol fent, hol lent, egyszer aztán megúnta, na, idefigyelj, baszunk, vagy nem, a többit írd le, és majd holnap elolvasom. Erre, hogy még ő a frigid. Ezeknek, ha nem áll fel, akkor a nő a frigid, ezt már megtanulták. Talált egy másik Vilmuncsit magának, aki a szájuncsiját is odateszi. Esetleg egy Bocit. Na, ennek a Baloghnak nemigen tettek még oda semmit, ordít neki az arcán. Esetleg az anyja valamikor, meg most, a boncmester. Anyja. Önéletrajz, tizennegyedik oldal. Micsoda írás! Tiszta görcs. A tanteremben írják, húszan, negyvenen, százan? Mi van, Január, nem megy? Nem tudja a saját életrajzát? Lerajzoljam? Nincs tolla? Hová írja? Nem azt mondtam, hogy tizennegyedik oldal? Ez hanyadik, Január? Álljon fel. Január, magának beszé­ lek! Hogy mer maga itt ülni, mint az iszap? A foglalkozás végén jelentkezik nálam! Mit mondott? Semmiiit? Értettem, nem? Leülni! Fogjon hozzá! Ez a szerencsétlen aztán hozzákezd. Kap valakitől egy tollat. Ez inkább egy tollbetét lehetett, alig tudja megfogni, és nem jut eszébe, mikor is született. Hát így. Három helyen javítva, na, majd elolvassa, most viszont ebéd. Önéletrajz Nevem Balogh György Születtem 1960. március 22. én Nyirfás-on Apám Balogh Géza víz gázvezeték szerelő kisiparos Anyám néhai Rácz Ilona 1972. ben halt meg 1 fiú testvérem van Dezső. Álltalános iskolát a szülőfalumban, Nyirfás-on végeztem 1974. ben kezdtem és 1977. ben végeztem a szakmunkásképzőt. Debrecenben A szakmám villanyszerelő. Ezután maradtam a vállalatnál. 1 hónapig Az utolsó munkahelyem a 3. volt. A Hajdu Megyei Állami Építőipari Válalat. 1975 óta vagyok KISZ tag Külföldön még voltam, rokonaim nincsenek ott. Büntetlen előéletű vagyok. Jászandrás. 1980. Jan. 5. Balogh György Nyirfás-on. Jó. Mit is akar? Az anyja. Azt mondja, meghalt 1972-ben. Az apja meg Balogh Géza. Na. Ez is Géza. Csak úgy hemzsegnek a Gézák. Megint dögöt hoztak? Azt hát. Gondol­ hatta volna, hogy míg ebédel, valamit ide fognak csempészni az asztalára. Kisbogarak, ki a roppant isten hozta ezt ide desszertnek, így nekik, és mutatja. Boci rögtön há, há. így nevet Lidérc meg csak nézi a paksamétát, biztos az iktatóból, nyekergi. Érdekes, mondja Vilma érdekes, hogy idetalált, pedig ez az asztal van legmesszebb az ajtótól. Volt jártányi ereje. Már Lidérc is nevet, csak finoman, legalábbis ő ezt gondolja. Odateszi a kezét a szájához, mintha hányni akarna. Tudják, hogy te vagy a dögész, mondja Boci, és ő bezzeg nem takargatja a száját Na, nézzük csak, született, na, ez ráér, ez már vén volt, mint a culáp. Akkor már inkább a kávé, Vilma otthonról hozza a kávét egy termoszban, mert a parancsnok betiltotta a főzést az irodákban. Igaza van. Sose jöttek ki a beadott pénzből, pedig, ha valaki, ő aztán tudja, hogy a kávén mennyit lehet keresni. Bociék ilyenkor elcsattognak a büfébe, és elcseverésznek úgy egy fél órát, lehetőleg őróla. Le vannak szarva. Negyvennél nem lehetett több, mármint ennek az anyja. Mikor meghalt. De lehetett harminc is. Az anyja. És vajon miben? Számoljunk, tizenkét éves volt, mikor az anyja, hol az istenbe van megint az a rohadt zsebszámoló! Lidérc! Borjú! 227 �palócföld 92/3 Nincsenek itt, de akkor is jobb hangosan mondani, hát ha odaát vannak, és hallják. Egyébként mondja ő akkor is, ha itt vannak. Ringlók, hol a rotringom, szivikéim? Ki a roppant isten gyűrte el megint a lyukasztót, szűzeim? Kellett? Jólesett? Röhögik csak, a legénységi kantinban megnő az ember szókincse, Géza is mondogatta, te, úgy beszélsz, mint egy kocsis. Meg mint egy bakasári. Markotányosnő. Na, neki se kellett a szomszédba menni egy kis hízelgésért, ha nagyon akarta. Már mikor elegük lett egymásból. De jobb is, ha az ember kiacsarkodja magát, csak nem kell tőle beszarni. Ez itt rendesen berámolhatott. Jászandrási, és nem Jászandrás, ahogy ez írta, egy régi laktanya, még tán a németek építették, nagy, hosszú barakkok, mint egy-egy juh-hodály, egy körletben vannak vagy százan. Száz egynemű. Ráadásul hím. Hányszor végignézte az ilyen bevonulásokat, igaz, nem Jászand­ rásiban, ott csak valami gyakorlaton, vagy min voltak egyszer. Vagy anyagért? Hogy néznek ki, mikor beöltöznek! Mint egy csapat hadifogoly, úgy is kísérik őket, inkább terelik, vegye fel a lépést! Nem hall? Nem tudja, melyik a jobb lába? Maga! Álljon ki onnan, mert lelövöm! Szakasz állj! Álljon már meg! Nekimegy a falnak, nem hall? Imre, vedd át őket, mert én már nem bírok velük! Micsodaaa? Ki akarják csinálni a tizedes elvtársat? Tessék? Ki dumál ott a sorban? Ki volt az, jelentkezzen! Senki, Na jó, akkor a kerítés vonaláig az egésznek futás! Vissza! Na meg a többi. Az öregek meg lezseren, zsebredugott kézzel gyönyörködnek az előadásban, nevetgélnek, heccelik a vezénylőt, nézd meg, direkt csinálja a Január! Atyaúristen, hogy néznek ezek ki! Az meg ott forgolódik, nem hallotta mi volt a vezényszó? Mi maga? Nem mozog! Vigyázz volt, nem? Gyuri ott áll valahol a sorban, és majd behugyozik. Úgy érzi, most már nem bírja tovább, már a politikai tisztnél nagyon kellett, de nem mert szólni, azt se tudta kinek, és hogy, csak hallgatta a poltisztet, aki elbeszélgetett mindenkivel, kicsoda, micsoda, akkor a szülei, család, munkahely, menyasszony van-e, ilyesmik, már akkor szorította a térdét a faszéken, mellette a kövön a szerelvénye, most meg a hátán, vállán, kezében, és izzad, meg sápad, még egy pillanat, és elengedi. Pedig az még odébb lesz. Bemennek abba a hodályba, ahol temérdek emeletes vaságy, más szinte semmi, hátul fogasok, a bejáratnál vaskályha. Megáll! Nem hallotta? Nem mozog! Aztán névsor szerint. Aki a nevét hallja, jelen szóval jelentkezik! Világos? Balogh honvéd! Jelen! Nem hallom! Jelen!! Hozzám! Mit csinál? Menjen vissza! Ha azt mondom, hozzám, akkor azt mondja, értettem, világos? Igen. Nem igen, hanem értettem, maga szerencsétlen! Na. Balogh honvéd! Jelen! Hozzám! Értettem! Na tessék, hát jöjjön már akkor, a jóisten gyűrje magába mindenét! Most meg mit áll ott? Na végre! Ez lesz a maga ágya. Értette? Értettem. Most mit csinál? Mondtam, hogy csináljon valamit? Csak úgy zeng a körlet, az öregek szanaszét heverésznek az ágyakon, cigarettáznak, röhögnek, kommentálják az ese­ ményeket, szórakoznak. Vilmának egyszer azt mondta a fia, hogy maga soha nem volt az anyám. Úgy jött be az ajtón, hogy már félig leszedte magáról az egyenruhát, zubbony a kezében, már a cipőfűzőt rángatta, mikor ő kinyitotta neki az ajtót, ott guggolt előtte. Mi az istent csinálsz itt, kérdezte tőle, mert tényleg nem értette az egészet. Szedem le ezt a szart, mondja ő. Na. jó. Vilma már nem is tudja, hogy jött ki az egész, de a vége az lett, hogy ő elintézhette volna, hogy ne menjen katonának, ha egy kicsit akarja. Kérdezi tőle, hogy ugyan mi baja van ott, írnok, akkor jön ki amikor akar, jó helye van, pont ez a ruha bassza a csőrét? Hát ha elmegy majd valahová dolgozni, a munkásruha az nem egyenruha? És ott nem parancsolnak? Azt hiszi? Mert maga biztosan egyedül akart itt maradni a lakásban, hogy azt csinálja, amit akar, így a fiú. Az Andris. És ezt te mondod, így Vilma, anyádnak? Maga sose volt igazán az anyám, így ő. Vilma: 228 �palócföld 92/3 akkor figyeljen. Az, hogy őt megcsinálták, meg hogy hordta a hasában, meg szoptatta, satöbbi, arról ő, Andris nem tehet, az csak neki volt jó, meg az apjának, mert akkor szerette azt a férget, és azt akarták, hogy legyen. De az semmi, hogy felnevelte, ruházta, iskolába járatta? És hogy benne volt minden hülyeségében, még hazulról is elment, ha jöttek a csajok, pedig sokszor majd megfagyott az utcán, és háromszor látta az Apokalipszist, vagy mi a nyavalyát, mert az jó hosszú volt, az semmi? És hogy autót vesz a segge alá, mire leszerel, ha beledöglik is, az mi? Mit kéne még csinálni? Tán még feküdjön is le vele, hogy minden kényelme meglegyen? Jól van, nem úgy értette, így a fiú, az a baj, hogy maga nem érti az egészet. Nem minden az, hogy ruhát vesz, meg cipőt, meg ilyesmi. Hát akkor? Tán nem szerette? Azt akarja mondani? Hát már a nyolcadikban nem engedte, hogy ő, az anyja megcsókolja, nem emlékszik? A ballagáson. Azt mondta neki, hogy ne csinálja itt a felhajtást, nem gyerek ő már, még kiröhögik. Még most is meggincsolná, meg összeharapdálná a pofáját, mint gyerekkorában, ha hagyná, pedig már egy nagy kan. De hozzá se lehet érni az urasághoz. Most akkor mit kéne csinálni, hogy az anyja legyen? Mit tudom én, így ő, az Andris, és csak öltözik, keni, feni magát, nem is akar enni, az ó részéről be van fejezve. Mit tudja ő. És be van fejezve. Vilma részéről nincs, de ő se tudja. Ennek az anyja bezzeg tudta. Meghalt. Így. a fényképről olyan legkisebb-gyerek pofája van, biztosan ő volt a fiatalabb, az a Dezső meg a bátyja. Hogy mit tud itt szarakodni ezzel az anyaggal! Már rég el kellett volna felejteni. Na és? Ki hajtja? A fiókjában van egy pár csepp vodka, ha ez a két virágszál kitámolyogna valahogy, most meghúzná. A kölyköt meg biztosan az apja hergeli. Hogy ő egyedül akar maradni a lakásban, hogy azt csinálhassa, amit akar. Miért, vajon mi az istent akarna csinálni, egyedül egy lakásban, negyvenhat évesen? De azért jó a szöveg, gyerekeknél még bejön, pláne ebben a korban, mikor minden akörül forog náluk. Tizenhatodik oldal. Feljegyzés. - De most ti kisvirágaiam, nem akartok egy kicsit levegőzni, míg leiszom itt magam? Tudjátok, ez a rengeteg halott, kijön az ember szeméből a könnyű. Feljegyzés Véradáson résztvett. 1980. JAN. 29. 1980. jan. 29. Aláírás, szpk. Az alapkiképzést jó szinten sajátította el. Lógyakorlat megfelelő. Politikailag közepesen képzett. A raj kollektívájában jól illeszkedett. 1980. 03. 20. Aláírás, szpk. A gyak.i szakkik. Feladatait mint laktanya időbéres TMK-s végzi, főnökei szerint jó szinten. Szakmai probléma nem volt. Hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi. Fegyelmi probléma nem volt vele. Parancsnokaival szemben tisztelettudó, megfelelően alakias. Társaihoz való viszonya jó. Jászandrási. 1981. 06. 12. Aláírás, szpk. 229 �palócföld 92/3 Ez nem lehetett valami nagy penge a katonaságnál, éppen, hogy csak átcsúszhatott a léc alatt, jó szinten. Az egy fasza dolog, hogy rögtön a bevonulás után vért ad, elvégre sorakozó van, irány a gyengélkedő, lépés indulj. Ott aztán egyes oszlop állj. Balogh honvéd orvoshoz. Zubbonyt, inget le. Szorítsa ökölbe a kezét. Mit csinál? Ökölbe! Haragudjon! Gondoljon rám! Na ugye. Fogja meg ezt a csövet, vérbaj, kankó a családban, májgyulladás, fertőző betegség, maradjon így. Ne nézzen ide, forduljon el, úgy. Volt már véradáson? Na, így marad, szóljon, ha elájult. Következő. Látszik ezen a fényképen is, hogy tudhatott félni ez a fiú, de főleg az orvostól. Elrontja a gyomrát a hatodszor főzött főttkolbásztól, leszédül az ágyról, bele az ablakba, üvöltenek rá, mit csinál már megint, Balogh?! Részeg? Álljon fel! Nem hallja!? Felállni! Aztán mégsem lesz parancsmegtagadás, hadbíróság, leviszik a gyengélkedőre. Ma nincs orvos. Az ügyeletes felcser is lelket akar verni bele, hunyja be a szemét! A kezét nyújtsa előre! Egyenesen álljon! A feje fáj? Egyáltalán mi fáj magának? A hasa fáj? Na, feküdjön ide. Telezabálta magát. Álljon fel. Szerelvényt igazíts! Maga szimulál. Gyuri két befőttes üveget lát az asztalon, az egyikben fehér, a másikban sárga tabletta, kap két fehéret. Aztán felmossa a gyengélkedőt, a folyosót is, a mindenféle beteg- meg orvosságszagtól megint felkavarodik a gyomra, kihány mindent, amit csak lehet, és jobban lesz. Na ugye! Két hét laktanya, jelentse, ha visszamegy. A fogorvos azt mondja neki, hogy pici még ez a lyuk, nem kell ennek injekció, ha fáj, emelje fel a jobb kezét. Emeli. Fúrják tovább. Egyem meg. Mért bántja ezt a kis ártatlant mindenki? Mért kell ennek mindent kétszer csinálni, háromszor, tízszer, az ilyen úgyse lesz katona. Andris is idétlen volt, de ennyire azért nem, ő inkább lusta, tohonya volt, szenvedett attól is, ha két kézzel kellett enni. mikor eggyel is lehet. Lassan harmincéves, és semmit nem akar. Nem akar dolgozni. Azt aztán nem. Valami raktárban van most is, ahol szinte semmit nem keres, de nem is kell dolgozni. És hogy ő, Vilma, menjen ki a lakásból, mert az apai rész meg az anyai rész. Az anyai rész mehet a picsába. Még a nője üzenget, hogy mikor költözik már. Ott már a gyerekkel nem férnek, azért ezt igazán felérhetné ésszel. Ő. Ott is csak úgy ott van, annál. Ha kérdezi tőle, te, mit akarsz azzal a nővel, azt mondja, használom. Na, kimossa ezt a bilit, beleszáradt a kávé. Aztán hajrá. Jónapot. Ica, kedves, ezt most mért ide hozza kiskegyed, ha megmondja, hármat kívánhat. De hát ezeket te szoktad csinálni, ez meghalt. És? Annál a másik két asztalnál nem halhatnak meg? Nem látod, hogy tele van az asztalom? Már hullahegyek vannak itt... Nahát, Vilma, azt azért nem mondhatod, hogy mi nem csináljuk, Bocinak pont olyan a formája, mint annak a Charlie angyalának a tévében, a haja is, főleg, és most fel van háborodva. Különben is ma még szinte semmit se csináltál, csak nézed az asztalt! Már ne haragudj! Direkt figyeltük! Hadd mondják. Persze, így ő, mert ő a dögész. Meg Varjú. Tedd le, és eredj innen. Lidérc kapkodja a fejét Boci, meg őközötte. Igazán nem kellene mindig megsértődnöd, ha mond az ember valamit! - Mondott ő egy szót is? Mondta, hogy meg van sértődve, mert dögésznek, meg Varjúnak hívják? Így hívják már tíz éve, pontosan azóta, mióta az a buszbaleset történt, és negyven halottat neki kellett lerendezni. És? A varjú meg hát úgye, az is egy állat. Csak ennek a bájcsomónak szerette volna elmondani, hogy van itt még két másik asztal is, mert gyenge egy kicsit földrajzból. Ők nem tehetnek róla, hogy neki mostanában rosszkedve van, mondja Boci, máskor meg halálra röhögik magukat rajta, mért nem tud mindig olyan lenni? Vilma csak arra kíváncsi, hogy ez, akit most hoztak, miben halt meg, vagy mi a fene lett vele, elégett? Felrobbant? Hát ezek hülyék, ez lehet, hogy nem is halt meg, eltűnt. Ez új. Eltűnt, mondja hangosan, de nincs kinek, a másik kettő végre kiment, végre megsértődtek, vagy röhögnek odakint, mindegy, az a lényeg, hogy most aztán belenyúlhat a fiókjába. De bele ám. 230 �palócföld 92/3 Egyéni vállalás Alulírott...Balogh György... vállalom... MN KIK F 29 UTASÍTÁS...alapján szervezett szo­ cialista versenymozgalomban, a kiképzés és egyéb követelmények... JO...illetve... FEGYVER­ TECHNIKAI KARBANTARTÁS JO...teljesítését. Kelt: J. andrási, 1980 feb. 4. Név, rendfokozat: Balogh György honvéd. Elfogadom: Aláírás, hdgy. alegységparancsnok. Azért csak rendes srác volt ez a Gyuri gyerek, nemhiába írják róla a tizenhatodik oldalon, hogy “hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi”. Hát itt áll fehéren, feketén, hogy egyénileg is vállalt. Vajon mit vállalt még ezen kívül, és vajon akkor sejtette-e már, hogy mit akar majd tenni? Vilma először is az üveget helyezi vissza megfelelő szinten, jó eredménnyel. Aztán azért is szeretni kezdi Gyurit. Ha bele pusztul is. A fiúk általában az anyjukhoz hasonlí­ tanak, az övét kivéve. De ez a fiú egészen biztos, hogy az anyjára ütött. Aki meghalt 1972-ben. Egy olyan közepesen csúnya, de lelkiekben gazdag parasztlány, ott Nyirfás-on, és aki csupa igyekzet, csak azt nem tudja, hogy akkor aláfeküdjön ennek a Gézának, vagy ne? Mert Géza azt mondja neki, hogy úgyis a felesége lesz, akkor meg minek itt tökölni addig, az esküvő úgyis csak egy füst, neki nincs ideje itt szarakodni, vagy, vagy. Ő iparos ember, dolga van. Rácz Ilona addig nem alszik, míg el nem dönti, kibírja ő is, ha az anyja, meg a többi kibírta, pedig már attól is ideges, ha Géza megfogja, aztán mikor esetté válik a dolog, úgy érzi magát, mint akin átment a hatnegyvenes teher, százharminc vagonnal, elindul az orra vére, de ez még semmi, az anyja látleletet akar vétetni róla az orvossal, pedig csak annyit tud, hogy a diszkóban belökték a súgólyukba. Ezt Géza mondja, mert ő is ott volt, látta is, ő kísérte haza utána. Nem kell ezzel foglalkozni, egy buliban megesik az ilyen dolog, neki is a lábára léptek. Az apja odavan a kendert vágni, az anyja mindenesetre megfojt egy csirkét, mert Géza mintha nem akarna hazamenni, és ez jó előjel. A csirkénél az a jó, hogy hamar megvan, egy óra múlva tudni lehet, hogy Géza a combját, a mellehúsát szereti a legjobban, de a szárnyát, meg a püspökfalatját ne is lássa. Ilonka meg pont azt szereti. Bor már nincs itthon, Géza ennek ellenére elvenné feleségül Ilonkát, ezért is jött tulajdonképpen, nem kerülgeti ő a dolgokat, ő iparos ember, és szereti is Ilonkát, itt mondja meg a szemébe, mindenki előtt. Kint dolgozik a Téesz-majorban, ha úgy gondolják, Ilonka kihozhatna holnap egy kis főtt ételt ebédre, mert a száraz koszt csak nem olyan. Hát ezt még meg kell beszélni az apjával, így az anyja. Na, majd én megbeszélem, hol van? Itt és itt. Akkor most odamegyek a kocsival, jössz, Ilonka? Megy. Útközben csatlako­ zásuk van egy másik tehervonattal is, de az már nem fáj annyira, és az apja még befér a hegesztő trafó mellé a kocsiba, mert ezt meg kell ünnepelni, otthon, ital mellett, és a végén az emésztő gödörben, csúszik ez az agyag. Vilma csak kitalálja ezt az egészet, de tudja, hogy hajszálra így kellett lenni, itt van a fiú arcán, a fényképen, ettől a kis vodkától meg aztán pláne. Es ha még hoz valaki ma valamit az asztalára, annak eltöri a kezét, két helyen. Vállban, meg derékban. Hallottátok? Boci megint há, há, há, na látod, te varjú, így már mindjárt más vagy, Lidérc meg ad neki egy banánt. Most volt a büfében. Vilma úgy fogja meg a gyümölcsöt, hogy nem lehet félreérteni, pont a méretem, mondja, az anyátok istenit, csak ne szeretnélek annyira 231 �palócföld 92/3 benneteket. A nyakába esnek, nyúzzák, verik, Lidérc meg is csókolja, most majd mehet tisztálkodni. Röhögnek, megszólal a hangszóró a falon, szombaton nem sportfoglalkozás, hanem politikai tájékoztató lesz a HEMO nagytermében, tiszta öröm. Ki ez a hapsi, kérdezi Boci, ó, de kis furi, ez is meghalt? Naná, mondja Vilma, ha élne, személyesen jött volna, hogy megerőszakoljon itt, az asztalon, a szemetek láttára. Ez? Na ez valahogy nem úgy néz ki. Ne piszkáljatok, mondja Vilma, mert lapozgatják a szolgálati könyvet, és amúgy se szereti, ha az asztalán turkálnak. Jó nektek, mondja aztán, és kihúzza a fiókot, most már mindegy. A szüle­ tésnapomra kaptam, mondja, húzzátok meg. Szülinapod van? Tényleg? Persze, minden évben. De tényleg, most van? Dehogy. Azt hazudja, hogy a múlt hónapban volt, akkor kapta a fiától, de ez se igaz, a fiától ő még nem kapott az égvilágon semmit. Persze, ezt amazok is tudják, és azt hazudják, hogy elhiszik. Már rég tudják, hogy piál nagy titokban, azt is, hogy hol tartja. Megnézték. Boci belülre veszi a kulcsot, bezárja az ajtót, és kóstolgatják az üveget. Lidérc piciket kortyol, Boci nagyobbakat, te, Varjú, most őszintén, de nehogy megharagudj érte, nagyon szar neked? Na hess innen. Ezt Vilma mondja, nehogy csend legyen a szobában, ha meg akartok ríkatni, erőspaprikát hozzatok a szemem sarkába. Tünés. Dologra. Tizenegyedik oldal, itt hagyták ezek nyitva, szabadságolási kimutatás. Szabadságolási kimutatás Szabadság -tól -ig nap: 180.02.08 2 nap. Hol tartózkodik szabadságának ideje alatt (község, utca, házszám): Áll. lakh. Milyen szabadságon volt (jutalom, eü., stb.): Eü. Ki engedélyezte (beo.): Pcs. száma: üres. Vilma már csak azt szeretné tudni, hogy az időszámítás előtt vagy után volt 180-ban ez a katona szabadságon, de nem is ez a lényeg, hogy ezt elírta az írnok, hanem mi van a többivel? Az órát meghagyta a parancsnok a falon, pedig az is áramot fogyaszt, meg húzza le a falat, kopik, na de majd eszébe jut, és akkor majd nem látja, hogy nem sok van már hátra a munkaidőből. Most még igen. Ez a leghosszabb időszak, a vége előtt. A katonák is ilyenkor vesznek meg. Andris például sorra vette az összes belgyógyászati kórleírást, egyszerre fájt neki lent is, fent is, az oldala meg nyilallott. Az ő pofája meg égett. Tudta, hogy tudják, és csak őmiatta nem cirkuszolnak, majdhogy nem a kórházból szerelt le. Pedig van az ilyesmire is orvosság. Először mondjuk kiveszik a manduláját, aztán a vakbelét, ha kell, ha nem. Abból nem lehet baj. A vesetükrözést már kevesen várják meg, jobban lesznek. Nagy már az orvostudo­ mány. De ez a katona bírja. Férfiasan, keményen. Nem kér szabadságot, hanem különvállal, és annyit, hogy már restellik beírni. Önként csinál a tisztek lakásában mindent, ami elromlik, és mégis. Már csecsemő korában, a bölcsődében a másik ráfekszik az arcára, az iskolában meg úgy fejen rúgják a labdával, hogy egy félévig bevizel, mert nem áll be játszani, csak ott őgyeleg. Az apja se tud vele mit kezdeni, neki már ott van a nagyobbik, a bátyja, az életrevalóbb is, ügyesebb is. Különben is lányt vártak, a konyhaasztalnál is csak három szék van, ő a mosogatón eszik. Nem tanul jól, ha könyv van a kezében, rögtön szemet szúr, nem lel dolgot? Ott a tyúkól, az udvar, a kocsit ne mossa, isten őrizz, a múltkor is összekarcolta. Az anyja temetésén olyan 232 �palócföld 92/3 hangosan sír, hogy az apja többször rászól, aztán ott, a ravatalozóban pofongyűri, hát hagyja már abba, az úristenit neki, meg lehet tőle zavarodni, hát nincs itt elég baj? Aztán otthon: anyád meghalt, meghalt, érted? Annyi gyógyszert vett be, hogy belehalt, annyira fájt a feje, nem akart kiállni. Ezen már nem tud változtatni senki, érted? Eredj, feküdj le. Elküldik villanyszerelőnek, mert a víz-gáz az nehéz neki, nem bírná. Ott megrázza az áram egy párszor, mint a többit, aki ezt választotta, de őt valahogy lépten-nyomon, még akkor is, ha a kábelárkot ássa. Azért nem hülye gyerek, a kapcsolószekrények, műszerek javítását mindenki átengedi a tanulónak, babrás is. neki meg kicsi a keze, odafér, még akkor is, ha áram alatt kell csinálni. És mégis felszabadul, pedig közben még szerelmes is a konyhán, a szakácsnéba, de a két hentesfiú még idejében meggyapálja úgy, hogy egy darabig nem is mer ebédelni. Vegeta-leves, tarhonyáshús, mint ma itt az ebédlőben. Vilmáéknál. Ma velük ebédelt, nem szokott pedig mindig hozzájuk ülni. Jó, most barátnék, de azt azért nem felejti el nekik soha, azt a telefont. Azt találták ki, hogy Géza, a volt férje telefonált, hogy találkozni akar vele itt és itt, ekkor és ekkor, de nagyon fontos, és nagyon szépen kéri, hogy menjen el, okvetlen. Akkor még nem váltak el, akár igaz is lehetett volna, de nem volt. Ő meg majd maga alá nyúlt a repeséstől, de azért csak úgy, félvállról flegmát mutatott ezeknek, majd meglátom, mondta. Na, kirittyenti magát, csipke, meg fodor, dzsivencsi mindenhová, ahová fér, és gyerünk. Az Omniában sokan voltak, de Géza nem, csak ez a két bányarém vihog a hátsó sarokban. Egy null, mondja nekik rögtön, mit isztok? Ne haragudj. Vilma, ne, úgye nem, hozzák a piát, és jól berúgnak, végig röhögik az utcát. Majd elmúlik. Ez a katona bezzeg odavágott volna, amilyen harcias. Főleg, mikor már leszerel, és ott áll egy árva fityinggel a zsebében, a legjobb ruhájában. Haza nem megy, mert Nyirfás-on még mindig három szék van a konyhaasztalnál, és mind foglalt, egy szeretnivaló nagysága ül az anyja helyén, és már kezdte volna őt is szeretni, mikor szabadságra hazament, az apja meg nem volt otthon. Vilma megint az órára néz, de most nem látja. A kurva életbe, hát ez tényleg csak egyszer volt szabadságon! Egész idő alatt! Itt nem az írnok trehány, nincs hová! Most valami ismerősnél meghál vagy két napig, míg albérletet talál, meg munkát, megy is minden, mint a karikacsapás, olyan szobát vesz ki, ahol egyedül lakhat, egy darab időre elege van a társaságból. Ez egy jól felszerelt nyárikonyha, van minden, ami nagyon kell, és a háziasszony csak vasárnap főz ott, mert akkor ő úgyis hazamegy. Alakulnak is a dolgok, meglátszik a hadsereg nevelése, bírja a hideget is, inkább este borotválkozik, melegvízben csak jobb, tud tüzifát is pótolni a telepről, ahol dolgozik, ami csak fér a táskába, mert a háziaknak is kevés, ami van. Társasága most még nincs, új fiú a munkahelyen, de jobb is így. Szórakozni nem jár, nem iszik, nem dohányzik, majd megint kell egy kis pénzt kérni attól az ismerős embertől, mert a múltkor vendéglőben evett, hogy valami meleg is legyen a gyomrában, a telepen, kint, ahol most dolgozik, nincs étkezés, csak a központban. Most végre arra gondol, amire akar, azt tesz, amit akar, nem zavarja senki, semmi. Az se baj, hogy a keze odaragad a kilincshez egy reggel, mikor a madzagot ráköti, a másik végét meg a nyakára, matrózgörcsre, ahogy tanulta. Na, itt a vége. Vilma az órát nézi, még húsz perc, lehet pakolni. Aranka azért még bejön, csak nem valami anyagot hozott megint? Nem. Azt mondja, elvtársak, meghalt Brezsnyev elvtárs. Na még ez is. Megint egy halott. Fel kell állni, a hangszórót bekapcsolják. Felveszi a szolgálati könyvét ennek a katonának, és eltépi, cssss, néznek rá ijedten a többiek. Valami gyászzene szól. 233 �palócföld 92/3 T ím ár M áté Amikor a szerelem véget ér... (Jani János zeneszerző naplójából) Jani János zeneszerző és előadóművész, akit 1949-ben, a Népi Kollégiumok felszámolásá­ val egyidőben, s a Mindszenty-ügy sűrejében templomi bérorgonálásért, meg édesapja né­ hánnyal több holdjáért kiakolbólintottak a Zeneakadémiáról, hogy utána zongorahangolással és kocsmai klimpírozással keresse a kenyerét, a reszketéses korszak elmúltával is minden hajnal­ ban tudat-tapogatózással ébredt. Úgy lebegett felfelé a néha gerincmelengető álmokkal színe­ sített, máskor hadifogoly emlékekkel verejtékeztető tudatalattiság mélytengeréből, ahogy a valóságos világ búvárai cselekszik. És mégis másképpen. Gondolat és emlékkép töredékek halcsodái, cápaszörnyetegei, százkarú polipjai, virág és korállkölteményei között, hogy azután nyújtózkodva ropogtassa enyhén meszesedő csontjait s boldogan állapíthassa meg: Nem vagy te már esztendők óta zongorahangoló, Jani Jani, se “fehér more”, akinek a “Nyár este volt, pacsirta szólt a fán”-ért jó sűrű, francstadti köpettel százast ragasztanak a homlokára. Évtizedek óta díjakkal babérkoszorúzott, félvilágot bejárt “személyiség” vagy, olykor “pozitív példa”, “népéhez hű Kodály-tanítvány”. azaz kispolgárul “kodkodály-kakaska”, két negyvenötös cipő­ ben járó “eleven anakronizmus”, de így is, úgy is valaki. Vinné már az ördög gyehennára azt a lidércnyomásos tegnapelőttöket (persze az ízléstelen és veszélytelen hátraköpködések nélkül), s nyitna teret végre az álmainkban is ennek az emberszabású létezésnek, melyben még azok az oktalan ártalmak is a hasznunkra váltak. Némi lábszaga, ha nem mosta minden este, Mona Lisa-nak is lehetett, testi gázait az isteni Lolo se a Kent füstjével elegy eregeti ki az orrán, Transbihariában még mindig önmaguk-istene Nérócskák csaholnak; tapsikoljunk tehát a fene­ künkkel, hogy szinte-szabadon surranhat ki rajta a huzat... Csakhogy ilyenkor más tövű, eleven keserűség foglalja el a döglött kimérák helyét, és hogy előlök meneküljön, bosszúsan tesz-vesz a megürült lakásban, hogy belső gyötrelmeit a testi tevékenység helyi érzéstelenítésével zsongítsa el röpke öt-tíz percekre legalább. Gondosan megágyal, feltekint a heverője fölötti képekre, tiborcábrázatú édesapjára, fejkendős édesanyjá­ ra, “válaszott fejedelmére”. Tamási Áronra, Márton Áron székely-püspökre, akihez “követsé­ gében” járt, s végezetül a Ferencesek-templomában lencsevégre kapott Kodály Zoltánra, a “tanár úrra”, s máris könnyebb a nehéz. Megelőzve a reggeli feredőzést, röpke kézmosás után megreggelizik, ne éhgyomorra gyújtsa meg a legelső bűzrudacskát. Aprólékos gonddal beret­ válkozik, fogat mos, sokáig áztatja hatvanasan is “kaszabíró” testét a habfürdős, langyos vízben s még a rádiót is üzembe helyezi, mondikáljon a beidegződött állomás-sorrend szerint. Buda­ pest, Moszkva, London, Washington, München. Együttesen sem rángatják ki verten is szilárd alapállásából... 234 �palócföld 92/3 Ez a körülnyírt, istentenyérnyi földdarab az én Hazám. Az adott körülmények között tisztességes, honszerető emberek vezetik, s ha én, a sorsa-ellenzőjével behatárolt látású átlag­ polgár olykor másképpen is nézem a dolgok folyását - például a balkezes lakáspolitikát, a lógást, az ilf-petrovi újmilliomosokat, a torzonborz koravén ifjoncok kékdunás, szamizdatos ficánkolását, az emberi eszmények vaginamutogatással való helyettesítését a televizíóban, és százegy más, nem is bocsánatos bűnök eltűrését -, a lehetséges valóság mérlegén mérve, ha az, ami van, nem is tölti színültig aszúborral ábrándjaim kelyhét, már elfogadhatónak minősíthető, mert nem égi angyalok, olykor a kutyaszarba is belehágó emberek vagyunk. Így áltatja magát és dúdol. Rendszerint székely, csángó és alföldi pentaton népdalokat, hogy a fájdalmát oldja vélük. Majd lakásrendet kerekít, felöltözik, átlapozza a határidő-naplót s rangsorba sorakoztatja soros tennivalóit... Postaadósságom nincsen. Nem várnak sehová. Az “Este a székelyeknél”-t - amivel holnap­ után a TV-ben szerepelek már annyira az ujjbegyeimben érzem, hogy a gyakorlás inkább ártana, mintsem a hasznomra lenne. Az ujj és fültorna pedig nélkülözhetetlen, és kihagyhatatlan s ebből következik, hogy komponálni kell. Hoppra venni valami témát... De mit? A belső zűrzavarból nehezen születik harmónia, sőt rapszódia sem. A langyos fájdalmacs­ kából sem, ha nem égbekiáltó fájdalom. Ordíttató golgotajárás... Jani János pedig, ez a hatvannégy éves, Szibériát-járt, börtönlakott, nagyranőtt muzsikus színcsupa fájdalom... Saskörmű vágyakozás elorzott fiai után, az elfarolt asszony bevallatlan hiánya, az öregség­ től, a másodszori agyvérzéstől való félelem fonódnak kötelékké benne - melyre azonban élethite miatt még sem tudja felakasztani magát s felteheti a kávét, törülgethet, teremthet akkora rendet, amilyet a jutasi őrmesterek keze alatt, meg a börtönben ösztönébe parancsoltak, a zenei aláfestés mindezekhez mégis csak az üres lakás dobozában visszhangzó Emese nevének kimondatlan, belső csendülése. Mert az agya, a szíve habosra izzadva is munkanélküli marad. Vándorolhat a tekintete a képek, a könyvek, a tárgyi világ összegürcölt szivárványdarabkái között, gondolatai mindig ebbe a kikötőbe érnek... Kiolvashatja édesapja, a bölcs, öreg Tiborc pipás portréjának mosolyából - melyet egy gyapotot termeszteni kitelepített festőművész festett -, hogy: “Kancarúgásba még nem pusztult belé senki, fiam!” Az orra alá moroghatja édesanyja fényképére tekintve: “legalább Ő élhetne, a Lelkem, hogy jól meggyónhatnék neki!” Portalanítás közben előlapozhatja az Anna Karenina Németh László magyarította kötetéből: “S ahol a szeretet végetér, ott kezdődik a gyűlölet...” Ez sem orvosság, tízperces Demalgon csupán. Ahogy Aszpirin az ismeretlen forrású - talán Tago­ re-tól származó - aforizma is: “Az ember akkor érzi, hogy él, ha valamije nagyon fáj.” Néki a teljes létezés, de az levezethetetlenül! A szeretete nem kell, gyűlölni képtelen s ezen még a keményen bűntetett zongorabillentyűk sem segítenek: Kit virágot rózsám adott, alig nyitot elhervadott, jaj, Ennek csak egy asszony oka, verje meg az egek ura, Jaj-ja-ja-ja-ja-ja-jaj! De ne verje mégsem! Bűntesse inkább hiányérzettel, önemésztő magánnyal, kísértő hímek alávalóságával (azzal talán még sem!), s az elárvult emlékekkel... Haszontalan zongora, úgy látszik te sem leszel a patikaszerem máma... Végigdűl a heverőn, tekintetével a mennyezetet fúrja, s időmulatásból, ahogy a börtönben 235 �palócföld 92/3 is, számol egytől-százig, hátha elszenderedne újra. Ez se megy. Ötezernél abba is hagyja... S jön a legkegyetlenebb, a másnak kívánt kiméra. Az emlékezés... Hatvankettőben Kodály tanár úr - aki kiiktatása alatt sem zárta ki kedvenc tanítványainak lelki hadrendjéből - , Erdélybe küldte. Kapcsolatteremtő megbizatással néhány zeneszerzőhöz, népdalgyűjtőhöz, egyetlen kérésért száz lehetőséggel fizetve ezzel. S amikor az indulás előtt búcsútisztelgését tette nála, az ajtóból ezzel szólította vissza: - Ha szabadon mozoghat, menjen el Gyulafehérvárra. Márton Áron püspök atyához is. ezzel a néhány soros névjegyemmel. Ő majd eligazítja, a gyűjtőútjához biztosítja a falusi tisztelendők segítségét is. Felszaladhat, itt. Budapesten, a jóbarátjához, Tamási Áron íróhoz is, hátha tőle is üzenetet vihet. Csak azt ne mondja neki, hogy én küldtem - s itt elmosolyintotta magát - . mert akkor megorrint. Minden találkozásunkkor megkérdezem tőle. hányadik feleségét fogyasztja, amire azonnal sürgős teendője akad... A tanár úr szűkszavúságához viszonyítva ez már bőbeszédűségként hatott, de bőséges aranyfedezet állott mögötte. A Kodály és Tamási névjegy megnyitott előtte minden ajtót és szívet. A hosszú börtönbüntetés után háziőrizetes egyházfő papjai, hites helyei sok-sok magnó­ szalagnyi felgyűjtetlen balladával, penteton-csodával gazdagították, az Írástudó barátai, tiszte­ lői pedig már nevének említésére tárták az ajtót, terítették az asztalt. Zenészekét. írókét, festőkét, a székelység minden rendű-rangú kinevezetlen minisztereiét. Nem csoda hát, ha úgy odakapott arra a száz-baj-látogatta földre, mintha félszivével ideszülte volna a viharsarki táj. S ezután már hívta-küldte a honvágy, hazulról - haza! Megbizatásokkal vagy nélkülük, de mindenkor szolgálatban térült-fordult s végezetül a legbarnább bőrű oltyán vasutas, granicser is “szalut”-tal köszöntötte már. És az onnan való kottás utipoggyász fellabdázta képességének zenitjére. Nevet szerzett, “felírták a táblára”, és a kibontakozás letörölte homlokáról a ráncokat, sőt olykor reméltette is... És ekkor, talán tizedik zarándokúján festőbarátja, Szucsugán Szavér marosvári lakásán megismerkedett Emesével, a szinte-kész énektanárral, hogy végső férfi-menedékének érezhes­ se a sok alkalmi kalózrejtekhely után. Természetes volt ez a nádkarcsú leány, harmonikus, akár a szálfenyők zúgása, tiszta, mint a pisztrángtermő patakok, nem magamutogató ösztöncsalétek - pestimódra. Jani János hazaérkezése után Ő jelentkezett először, s át is lépte a számukra tilalmas gránicot, hogy esztendőre húszra kerekedjen annak a viszonzásaképp, esztendőre-másfélre pedig hites asszonyaként telepedjen átal. Eleven bölcsőjeként a legelső - talán a sok hivatalos herce-hurca következtében - , holtan született gyermeküknek... Semmit sem ád ingyen a sors, de azt, amit jogtalan elvesz visszapótolja később. Az eszten­ dők rendjén két Fiúcska követte egymást. Ábel és Mózes, eleven aranybilincsnek, s ki tehet arról, hogy megtartani az arany is puhafémnek bizonyul?! Hogy a harcos székely ősök fiú-le­ ány-jogú ivadéka, kitépve a mostoha hazai földből a talmi fényű világváros lelki csapdájába esik? Hány tönkrement életű nőismerős, valódi, vagy álbarátnő, mindenki csordajárásának fülbesugdosása, dolláros butikok szivárványlása, kívülről Lord, derékon alul ember-bika izgató bókokat bömbölése csáboskodhatta körül addig, míg megkevesellette azt, akiért a hivatalos tilalmak, a szülői lebeszélések, és a józan ész több évtizedes korkülönbségének máglyarakását, a szentiván-napi száz tű hosszát ugrotta át? Egyik napról a másikra kicsi lett, szürke, és méltatlan a verejtékkel szerzett fecskefészek. Kakofónia a hitestárs azelőtt észre sem vett horkolása. Undorító lumpság a legtöbbször barát­ 236 �palócföld 92/3 ságból, vagy munkaszerzésből lekortyintott pohár ser, s krajcáros smucigság a háromszor hét szűk esztendő alatt párjába ivódott ésszerű takarékosság. S mire a szerelmében valóságra-vak Jani János “dalos pacsirtájából” sikeres népdalénekest, kórusvezetőt sugalmazott, csángóföldi gyűjtőutakra kísérte - s titokban útnak indította a népművészség felé is már többre becsülte a Trabantját, titokzatos bandákba keveredett, akik a dinamittal játszanak. Egy akna: Dunakiliti! Ha nincs más, hát drága a petrezselyem! “S ezeknek dolgozni?!” “S Te, aki éppen 56-ban...?” S az ámenjüket a tizenegyesztendős Ábelkával mondatta ki. “A te őseid mezítlábos parasztok voltak, míg az én nemzetségem két falut birtokolt! S jöttek az elmaradások, a fiúcskákkal való kirándulások s a gyermekszájvisszhang: “Azt mondta édesanyám, hogy Daruszőrű Cula Matyi bácsi olyan, mint egy bölömbikahangú tál­ tos...” “Madarász Péter bácsi, a kötőfékfonó sajnál, mert eladtad magad...” “Balgha Misa bácsi, a mocsárvédő, árulónak mondott...” “Bodori Andris bácsi szerint kiestél az irodalomból” S jött a kákán csomótkeresés, a “vén meszes állat”, a “rohadt, büdös paraszt”, s ő a valaha dózsai hitvallású Tiborc tűrte, meginogva olykor a pohár fenekére nézve, hátha onnan csillan elő a remény. Míg a szépemlékezetű anyósa élt, minden szétficánkoláskor “összebeszélte” őket, hanem amikor a könnyeztető emlékek birodalmába költözött (a Requiemjével még adós vagy, Jani Jani!) menten gólyalábra magosodott a gonosz. Úgy jött, a kertek alól, mint a tyúkbetyár róka. Céltartó szívóssággal munkálkodott, akár fában a szú. A “függetlenségvágy” ábrándjába kábult asszony elveszített minden féket. Előbb agyvérzéssel a kórházba űzte. gyógyulása után a tettlegességig vadította, hogy azután kijátsz­ hassa utolsó aduját, az orvosi látletet: “Ha nem egyezel bele a kölcsönös elhidegülés alapján, közös megegyezéssel elhatározott válásba, az okok feltárása nélkül - lám, egész jogtudorrá bölcsítették a jóakarói -. akkor lerántom az asztalról az abroszt! Elveszem a fiaidat, kiűzlek a lakásból, s még a gatyát is lehúzom rólad!” A zöldzsalugáteres hamistanúk, az ilyen etikájú tanácsadók: “Odatartom, azután kimosom, és kész, mibe kerül az nekem ? - elől menekülni kell Odüsszeusz!” “Legyen! - mondta ki végül -. ha legalább hetente láthatom a Fiúcskákat!” - S lőn! De utána sem kopogtatott a béke. Majd másféléves pokoljárás a lakáscsere gyehennatüzében, lókupecalkudozás. Másfél évig egy kot­ tafejet sem vetett papírra, a haloványuló előadórutinjából élt. Majd odadobta egyetlen vagyon­ káját, a tündérvölgyi kertjét, melyet fiai, unokái alá otthonná szánt, oda az első kínálkozónak: Vegyen az ára jelentékeny hányadából magának lakást a függetlenséget akaró. Ő pedig marad­ hasson békében. Önmaga Szaharájának csősze. Hétvégi atya, 40 százalékos férfi, aki a sors rozsdás sínpárján újraindítani kényszerül hatévtizedes, kazánköves életmozdonyát, hátha a belső békesség oázizásra lelne... Kollégiumos diákvárosának prédikátora, a méltóbb megemlékezésre érdemes Tildy Zoltán gyakran idézte negyvennél is több esztendőknek előtte: “Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. (Pál: Rómaiaknak: 1.8.28.) S mintha az ő janijánosi jelene is a mondottakat igazolná... Három hónapja vágták ketté a kenyeret. Azóta újrarendezte a viharcibálta fészket, szívében harmóniává fájdul a magány, a közelebbhozó távolság pedig a Fiaival való együttlét pirosbetűs ünnepeivel ajándékozza meg, melybe úgy belésűrűsödnek a várakozás ádventjének böjtösnap­ jai, ahogy az oldatba lógatott cérnaszálra reákristályosodik a cukor, vagy a só. Az apró kis női 237 �palócföld 92/3 csukamarásokat már számba sem veszi. Mert a nősténybosszúvágy - kibékíthetetlen. Karmai között a közösvérű gyermekek is faltörő kosokká lehetnek: - Ha öl percet késel velük, a jövő héten el sem viheted őket. Velem ne vitázz, nem vagyok én Népfront, kidoblak, mint a macskát szarni! - S elűzheti a saját tehetetlensége, búcsúvétlen, legközelebb a “nagyfia” cirógatja meg állítólagos “kormánypártiságáért”. Bár azon eltöpreng, hogy: “Ne köpjünk abba a tálba Gyer­ mekem, amelyikből eszünk!” Nicsevó! - legyint a csendreparancsoló szóra, ahogy négy esztendeig Szibéria mezsgyéjén tanulta. - Nem leszek most már Doktor Zsivágó, aki vétlen pusztul el a két front között! Sőt, Tolsztoj sem igazolódhat: “S ahol a szeretet véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.” - Nem szabad igazolódnia! A lepergett esztendőknek legalább az első felét, a beteljesedésért való küzdelem nemességét a két Fiú-utód aranyfedezetét becsüljük meg egymásban. Azt, ami szép volt, csúnyává a gyűlölet sem teheti. Belénk ivódott az, akár a gyümölcsbe az anyaföld sója, a nap fénye, az áldásos eső éltető csodanedve... Így győzködte esettségét s érezte, amint zsondul dallammá. - Csak az az indító akkord belső visszhangzása hiányzott még, hogy áradására találhasson... Felnyúlt a feje fölötti könyvespolcra, kedvencei közé, találomra leemelte Juhász Gyula Összes verseit, mely magától tárult a 775. oldalon s mindjárt tudta, hogy énekesére talált a dal: Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen. Felkélt, szesszel frissítette arcát, tarkóját, Sophiane-t puhított, reágyújtott, odasétált a zon­ gorához, és szinte véglegessé rögtönözte a feledhetetlen búcsúszavak melódiáját, hogy a szív­ facsaró válás koporsójává s a tovatűnt szerelem angyalszárnyaivá nemesüljön... 238 �palócföld 92/3 239 �palócföld 92/3 Földi Péter az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága * A képi igazság, a kép igazsága... ezek a kifejezések motoszkálnak a fejemben, mióta a Morganról szóló írásról gondolkodom. (Azt, hogy írok, írunk a kiállításról, még a kórházban megígértük neki Brunda Gusztival.) “Fejben” már többször - mióta meghalt, naponta - végiggondoltam miről is beszélhetnék. Az érzések szinte mindig hitelesek voltak, de a megfogalmazások - a szavak áttétele révén - folyamatosan félrecsúsztak. (Új, tiszta szavak kellenének, miket nem mocskoltak tévében, rádió­ ban, újságban, politikában, boltban... amit nem ejtett ki X és nem böfögött Y.) Hogy Morgan mit várt volna, nem tudom, hogy a mű, amit hátrahagyott mit követel­ ne, azt érzem. (Minimum egy olyan léptékű írót, amilyen festő Ő volt...) Mégis... Szóval egy történet, mindenekelőtt a kép igazságához, a mítosz építéséhez, mert lesz­ nek. már vannak, szólnak róla. Az utolsó igazi festőművész volt a fogalom minden képzelt és valódi romantikájával együtt. Van aki úgy születik, hogy dolga van, “nem felvállalja”, “magára veszi”, vele együtt születik, múlik, végezve, végezetlenül. Szóval a történet: Egerbe készültünk az akvarell biennálé beadására, meg bort inni. barátokat látogatni... megbeszéltük, ittunk rá. a reggeli busznál mégsem volt ott. Bosszan­ tott. mert megígérte. (Tudod kit vágjál át!) A várban leadtam a képeket, elintéztem az admi­ nisztrációt. ekkorra megjelent Morgan taxival Tarjánból. - Megbeszéltük nem? - ennyit fű­ zött hozzá. Ismerve anyagi helyzetét, Salgó­ tarján-Eger távolságát, a taxi-árakat, ezt föl­ vetve huncut mosollyal mondta: - Nem téma! Mit iszunk? - Aztán tényleg ittunk, jó kedvünk volt, május. Ettünk csülkös babot, megfegyel­ mezte egy kedves kollégánk feleségét, aki túl­ zottnak ítélte a jókedvünket. A buszon visszafelé német fajerron vissza­ nyerte a taxi árát. Tarjánba érve a Nemzetiben még ebből a pénzből söröztünk. Nehezen bocsátott, bocsáthatott meg. In­ dulata féktelen és igazságtalan volt (magához, mindenhez, de nem mindenkihez), igazságtalan, mint minden féktelen indulat, mely pusztít és pusztul, húst-szaggatóan önfeltáró, hiteles. Ha a kép igazsága pontos, akkor egy pil­ lantással felmérhető. A részletek gazdagsága végtelen, összességében mégis egylényegű: emberi. (Anyagból tapasztottan széteső ha lel­ két veszti, vagy ha sosem leheltek belé.) A gesztus megismételhetetlen, a nyomvonal vagy tévedhetetlenül igaz, mint az egy met­ széssel lerántott nyúlbőr után takaratlanul Elhangzott a művészről készült videofilm bemutatóján a Nógrádi Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján. 1991-ben a művész halálának I. évfordulója alkalmán) 240 �hagyott gőzölgő hús-vér valóság, vagy tragi­ komikusan szánalmas, groteszk nyalakodás. (Hasonlat nélkül.) Az önuralom, az önfegyelem, az ösztönök feletti (utáni) szakmai ráció, a vulkán lefojtá­ sa, Csernobil betemetése, a visszanyelt há­ nyás... Az eleven lélek formává merevszik, az. akarat műgondja cizellál - Kép? - vagy csak annak látszik? az elvégzett “dolog” bizonyos­ sága hitelesít (és csak ez!) a formai álca zavar­ talan szemérmetlen kitárulkozása viszolyog­ tatóan izgató, a gerjedelem földi, az átlénye­ gülés kozmikus, vagy? (szóval felejthető ma­ teriális volta). A mérce pedig? Már mértek vele: Van Goghot, Rembrandtot, Michelange­ lot, Csontváryt... a massza ma is ugyanaz, a lélek lelkesít - a Kép? - most már végleges. Vörös-zöld parkrészlet. talán köralakú szö­ kőkúttal vastagon, vangoghosan festve. Fojto­ gató a komplementer hatás, súlyos és fortyo­ gó, lávalavina. Szakkörös portrék “síkra bontva”, a szín formát keres. Okos és tudatosan elszánt önarc­ képek, a feladat embert választott. Kokasos zöldek, morganos indulatok, energiák, egy eszement madár szaggatott röp­ te, panelházak blokkjainak sziluettje, Salgó­ tarján fagyos romantikája. ("Sárkányölő") Aztán a térből felület lett. nem azért mert divat, hanem mert nézi a falat, egy figura “ne­ künk” hátat fordít és nézi a falat, a kopott, salétromtól rágottat, a jelmondatok hordozóit, szabványbetűk szabványszokásait. A szó el­ veszti fogalmi jellegét, “vizuális” jellé válik, plakátfecniktől takartan, tépetten, a napi infor­ mációk történelmi rétegeiként. “Vásártér, HEGEDŰS MORGAN ITTEN ÉL, (a hugyozás a fal tövétől a járda széléig ér)" Utelzárók piros-fehéren, festő állvánnyá tákoltan, nincs tovább, szemben a Kép: “Hó­ dolat mademoiselle Ineznek”, hódolat a festé­ szetnek. Kép a képben, a világ és annak mása helyet cserél. A megtalált hang, a megtalált eszközök tobzódása: “Szarvasének”, “Rózsakert”, "Tor­ zó akváriumban”. A rusztikus alap lazúros de­ rengése, a pöttyök vibrálása, a felcsillanó tisz­ ta kékek távlata, a kompozíció feszes szigora, az. alapból (a “falból”) előhívott figurák láto­ másossága. A kép már lefordíthatatlan rejtel­ mek, előérzetek tudója. Keze tévedhetetlen. “Torzó”-jának szorongató fájdalmas féltésen alapuló figyelmeztetése, “Rózsakert”-jének harsogó véres drámája, a “Szarvasének” fel­ szabadítóan hívogató kozmikus távlata, az érett festő teljessége. A fokozás már csak túl­ cizellálná a lényeget, hiszen: “Esőisten sirat­ ja...” (a mítosz, emelkedettsége mindennapi valóságot takar). A kép mitológiája nem válik esztétizálóan képzőművészetivé, a való élet lüktet mögötte, frivolam dölyfösen, méltóság­ gal, daccal, szeretettel, szerelemmel - aho­ gyan élt -, keményen, elengedetten, szabadon. Kiss Gyuri mondja tegnap: - Elgondol­ kodtam, milyen kemény gyerek is volt Mor­ gan. Kőkemény. Már kórházba járt besugárzásra, hétvégére hazaengedték. Az udvarunkon a meleg beton­ járdára (augusztus vége felé volt) teregette ki döbbenetes rajzait. Akkor már tudta mi baja van. Az erő, az akarat szinte fölsistergett ben­ ne. A képről (pasztell) minden fölösleges sal­ lang, külső artisztikum lehullt, maradt a döb­ benetes gesztus, a madárfejű emberlények té­ tova színjátéka a festett perspektívájú kulisz­ szák előtt. Görcsei, gesztusai, “jajongásai” megőrizték a képzőművészet feszes méltósá­ gát, miként Ő is a sajátját (“Van Gogh hajnali jajongása”). A legutolsó órákig dolgozott. “Úgy is megtalálom” volt utolsó, számomra ismert rajzának címe. (Egy konok, kis madár­ szerű lény lépked az útján, ha jól emlékszem csokornyakkendőben...) 241 �palócföld 92/3 Brunda G usztáv “Belépő a pikk dámához” - emlékezés a sárkányölő légtornászra Jó, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Végre nincs elrontva valami. Végre nincsen benyálazva, gennyezve. Jó, hogy ez az egyszer volt lávafortyogás nincsen felturkálva otromba ércmerev hantokká. Így talán azt tudjuk látni, ami a szemünk elé tárul. Bátorság, most már nincs helye, nincs értelme csak a szembesülés­ nek. Elszomorító, s mégis csak kegyetlen igaz­ ságtalanság, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Érthetetlen, hogy a nagy foncsorfelhozatalban nem akadt számára egy tükör. S tényleg nem akadt. Igaz, nem csupán Morgannal volt ez így, hanem más, szem elől tévesztett tarjáni művészekkel is, dehát rájuk majd más estéken emlékezünk. Morgan első kiállítását a salgótarjáni szak­ munkásképző intézet ifjúsági klubjában ren­ deztem és nyitottam, ha jól emlékszem 1970ben. Akkor mind a ketten inasok voltunk. Az utolsó kiállítását Földi Péter avatta szertartás­ sá igen nagy lelki emelkedettséggel 1990-ben. Nagy idő. kis idő húsz év? Az ő ideje volt. Igen vágyott a L’École des Beaux-Arts-ra, a Monmartre és a Montparnasse színes, állan­ dó szellemi-művészi izgalmat tartogató vilá­ gába. Párizsfény tropizmussal élt a szívében, rejtegetve egy titkos reményt. Morgan életvonalának íve mindig feszült mint a húr, ha megérintették rezonált. Voltak akik csak egy nézetből tudták látni ezt a pá­ lyát, s lemondóan konstatálták az önmagukba futó köröket. Mások - s talán nem kevesen vagyunk így -, felfelé törő, önmagából építke­ ző spirálként látták szüntelen emelkedését. Mi hajtotta a sokszor iszonyatos erőfeszítések árán belobbanó, izzásában önmagát újrafogal­ mazó és tisztázó periódusai felé? Kifogyhatatlan szerelemtüze, amelynek mindig volt táplálója? Bocsássanak meg a kedves, szép szeretők, de ha valakinél, akkor nála igaz volt Balázs Béla mondása: nem gyújtó láng az asszony, csak táplálója az örök tűznek. Ezt persze ŐK, nem tudhatták. Egy kódot hordozott génjeiben, amelyet ősei anyai ágon Itália szülöttei - finomítottak szün­ telen, hogy éppen benne teljesüljön művé­ szetté? Netán mérhetetlen teljességvágya? Gondoljunk csak bele, hányszor akarta egy képben átfogni az anyag belső végtelenjét és a világegyetem végtelenségét! Morgan darabos volt. Önfejű, néha kezel­ hetetlen, de azért befolyásolható. Soha nem tudta mit kellett volna tennie saját maga érde­ Elhangzott a művészről készült riportfilm bemutatóján a Nógrádii Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján, 1991-ben a művész halálának I. évfordulóján.) 242 �Hegedűs Morgan K ö rn yezet (p a s z te ll) - Hegedűs Morgan S z ü le té s e k ( v e g y e s ) - 1 9 8 9 1987 �Hegedűs Morgan V an G o g h v ir á g a i ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 Hegedűs Morgan M it n e k e m ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 �kében. Nem értett a praktikákhoz, igen távol állt tőle a sikeres cselekvésekhez elengedhe­ tetlen diplomáciai érzék. Az orrával érezte, ki számára a simlis, s onnan angolosan távozott. Kiss Gyurinak igaza van, Morgan tényleg kőkemény fickó volt. Döbbenetesen kemény, ezért abszurd ami vele történt. Mert a kemény fickók nem szoktak a csúcson elsomfordálni az életből. Abszurd maga a halál, a végkifejlet nélküli végesség és abszurd a buta anyag ma­ radandósága. A hülye cserépé, az alumínium kanálé, a bamba műanyagpoháré. Ebből a szellem számára elfogadhatatlan kényszerből csupán egyféle kiút kínálkozik: az anyagot üzenethordozóvá, a szellem szolgálójává avatni, művé szervezni. Morgan ezt az alapté­ telt az egész lényével értette: pontosan tudta mi a dolga. Akik ismerték életét, tudták, hogy gyorsan élt. Láthatták boldognak az ő szerelmében: több nap, több éjszaka pihenés, lazítás, felen­ gedettség nélkül, eufórikus állapotban festeni, teljes átéltségben létezni. Láthatták boldog­ nak, mert nem egyszer megrendültségig meg­ ajándékozták. Láthatták boldognak kötegnyi pénzzel a zsebében: mágnásoknak adhatott volna kiképzést nagyvonalúságból. S persze láhatták kétségbeesetten, megri­ adt szemekkel a hajnalok nedves padjain ül­ dögélni. ökölbe szorított kezekkel tépelődni. Dehát a morgan-csodákra mindez nem elég magyarázat, a titkokat meg nem kell megles­ nünk. De mégis valami ez, ami lényege szerint ő volt. Egyszer azt üzente a kórházból vásárolni akar, siessek, ne várassam sokáig. Amikor föl­ értem a gégészet hetedik emeleti szektorába, először Halmos főorvoshoz, a nagy protektor­ hoz surrantam be. - Ne haragudj, hogy utánad telefonáltam - mondta két műtét között - , de most nincs aki el tudná kísérni Morgant, ő pedig menne mindenáron a városba. Gondo­ lom a vásárlás csak ürügy számára. - Hát per­ sze. Őrjítő lehetett a kórtermi magány. Elláttattam tanácsokkal, pontos utasításso­ kat kaptam, mikor mit kell tennem, ha szükség lenne rá. Morgan türelmetlenül várt. Szemrehányó tekintete elől nem tudtam kitérni. Már jól tud­ tunk beszélgetni a szemeinkkel is, volt alkal­ munk elég a begyakorlására, egy-egy mimika, kézmozdulat pedig árnyalta a gondolatátvitelt. Hülyéskedtem egy kicsit és segítettem készü­ lődnie. A postán kezdtük. Postafiók, bérlemény megújítás, újságok. Itt figyeltem fel először a kezére. Noha ilyennek eddig még nem láttam, rá kellett jönnöm, mindez mégis ismerős évek óta. Az egész alkar, a kézfej, az ujjak, valóság­ gal úsztak a levegőben, mintha valami folya­ dék felhajtóereje tette volna lebegővé a moz­ gását. Az ujjai. mint hínárok a vízáramban, átgördültek az egyik érintésből a másikba. A mozdulatsorok mindig az ujjak végén fejeződ­ tek be, akár a karmestereknél. S ez így folytatódott órákon keresztül: sor­ ra vettünk néhány üzletet, s Morgan a tárgya­ kat a kezeivel vette birtokba, mint a vakok. Hosszú percekre teljesen megfeledkezett ró­ lam, dobozokkal szöszmötölt. Tenyerébe fek­ tetett egy-egy szépen megtervezett műanya­ got, fémdarabot. Forgatta, s nyugtázta formá­ ját. színét, súlyát, hasznát. Úgy tűnt. mintha újra akarta volna minősíteni a világot maga körül. S a kezei! A kezei fáradhatatlanul járták mohó táncukat. Akik ismeték Morgant, nem értették. Még­ is, akik ismerték, azok tudták szeretni. Ha nem is született táltosnak, akadt aki sejtette, hogy elhivatottsága volt. Különben onnan, a bá­ nyászcsaládból ide érkeznie hogyan lehetett volna? Emberfogolyként, a teljes kiszolgálta­ tottságban vált bizonyossá számára: az életbe a festészeten keresztül vezet az út. S aztán a megtalált ösvényt már soha többé nem enged­ te el magától. Útközben lehetett fizikai és szellemi küzdelmet folytatni a kifogyhatatlan kihívásokkal, saját személyiségével, az 243 �palócföld 92/3 anyaggal, s mindezt új viszonyrendszerekké, képekké transzponálni. Soha eszébe sem jutott megváltoztatni ma­ ga körül a világot, művész volt. Verbalitásban tobzódó barátai, olykor saj­ náltuk szegényes szókincséért. Úgy tűnt, ez nem bántotta őt. Miként akkor sem érzett elégtételt, amikor ugyanazok megszégyenül­ ten álltunk - egy táblaképe, pasztellje előtt, mert előttünk volt a bizonyosság: sokkal mé­ lyebben lát, érzékel létezéstörténetünkből, mint sejtettük. Rá kellett jönnünk nemegyszer, hogy Morgan fogalmi gondolkodásának egyetlen objektiválási módja a vizualitás. Hegedűs Morgan: Rágcsáló, 1988 (passztell) 244 Ezen a síkon a hozzá méltó kíméletlenséggel tört a lényeg, az alapkérdések megragadása, értelmezése felé. E nyelv alkotóelemei számá­ ra kimeríthetetlennek tetszettek. Nem tudott megmaradni a sztereotípiák langy testmelegé­ ben, újabb és újabb határokat hódított meg maga számára. Itt vannak a képek, itt a bizonyosság, a megkérdőjelezhetetlen művészi megvalósult­ ság. És a megkerülhetetlen késztetés, hogy a művészetbe vetett hitünk megmaradjon, hely­ reálljon. Egyébként pedig kezdődhet a legenda gyártás. A közönségnek erre is szüksége van. �H alászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról “Eső Isten siratja” a tükörtojássá merevedett életet. - Önmagába fulladt élete és műve is immár, s itt az ideje a felvázoltatásnak. Elhatározásom, hogy mindazt, amit festett vagy rajzolt egyszer összegyűjtöm, hogy látható legyen, mennyit alkotott. Mindezt tenném azért, mert hiszem, hogy a célt, amit kitűzött maga elé - megvalósította. Még akkor is ez a véleményem, ha önmagának ezt - Hegedűs Morgan - nem vallotta be, s még az utosó pillanatban is bizonyítanai akart. Önmagának. A vele kapcsolatos emlékképek, most, hogy írni készülök pályafutásáról, gyakran átvillannak agyamon. Először Mátraalmáson találkoztunk a grafikai művésztelepen. Zsíroskenyeret evett, s a csorba tartóból a pirospaprika mind kenyerére borult; majd néhány nap múlva gombákat szárított a napon, melyek modellként is használhatóvá lettek. Mikor elém rakta pasztellképeit, könnyedséget véltem felfedezni bennük. Pedig ő más volt. Amíg élt, nem is tűnt fel. hogy milyen ritkán találkozunk. Mindketten tettük a dol­ gunkat. Leggyakrabban valamilyen készülő tárlat képbeadásakor jött el a múzeumba s hozta óriási méretű olajképeit s pasztelljeit, vagy előfordult, hogy kölcsönkérte a múzeum gyűjteményében lévő alkotásait önálló kiállí­ tásához. Egy napon örömmel újságolta, hogy Pá­ rizsba utazik és előtte ráér egy kicsit, és meg­ csinálhatjuk az oly régóta tervezett riportot -interjút. Persze nem volt a műtermében, ami­ kor kerestem. Párizsban megtelt élménnyel, látvánnyal, gondolatokkal, és hazatérve még többet fes­ tett. Aztán jött 1990 tavasza s betegségének híre. Ahányszor csak találkoztunk mindig ő biztatott, hogy nincs semmi baj; de ahogyan a munkának nekirontott, az már jelzett valamit. Minden pillanatot ki akart használni, s az egy­ re csak gyöngülő szervezetét szinte zsarnok­ ként hajszolta újabb alkotások elkészítésére. Mikor portréfilmjét forgattuk, nagy öröm­ mel fogadott mindnyájunkat, de a vidám be­ szélgetésben már ott bújkált a gondolat, hogy talán ez lesz az utolsó. Mindig emlékezni fo­ gok arra a pillanatra, amikor Iványi Ödönről beszélve elérzékenyülten félbehagyta a mon­ datot. Emlékezni fogok arra is, hogy milyen energiával kezdett hozzá akkor egy olajkép felvázolásához: nem csak ezen a portréfilmen maradtak meg jellegzetes, ruganyos mozdula­ tai. Ha rágondolok az a kép jelenik meg előt­ tem, mikor 1990 őszén összefutottunk az ut­ cán, s örömmel újságolta, hogy ismét díjat nyert Rómában az akvarell biennálén. (Már nem tudott elmenni érte.) Együtt utaztam vele a hajnali vonaton, mi­ kor Szegedre ment egy orvos-professzorhoz, de két nap múlva már ismét Salgótarjánban 245 �palócföld 92/3 volt. Járkált az utcán, nem sokkal ezután még zőművészeti főiskolától. Szakavatott taná­ elnyalogattunk a téren egy fagylaltot, mert az csokra azonban szüksége volt, hiszen “akik kellemesen hűsítette szétrobbant torkát, de pár beleszeretnek a gyakorlatba tudomány nélkül, nap múlva csupán a híreket hallottam, hogy olyanok, mint a hajósok, ha kormány és irány­ kórházban fekszik, s hogy már csak kezének tű nélkül szállnak hajóra; sohasem lehetnek vonalaival beszél: felváltva aludt és rajzolt - biztosak abban, hogy hová vetődnek.” (Le­ döbbenetes képeken ábrázolva utosó gondola­ onárdó) tait. A novemberi kiállításra összegyűjtött al­ Talán a gondviselés műve, hogy éppen ak­ kotásai helyette beszéltek s kozmikus világ­ kor, mikor tizenhat évesen kiváncsisága kielé­ ként ölelték körül a kis termet, ahová nagyon gítésre vált, Salgótarjánban élt egy művész, sokan eljöttek: barátok, tisztelők, a művé­ aki pedagógusként nehezen volt felülmúlható szetét szeretők, mi több a megenyhült ellensé­ - Iványi Ödön. Így egyszer csak Hegedűs gek is. Morgan “Dönci bácsi” szakkörében találta Ott voltak a falon korai munkái, érett kor­ magát - egyesek csodálkozására. Persze itt is szakának jellegzetes darabjai, de ott volt a az alapokkal kellett kezdeni: drapéria tanul­ “Van Gogh virágai”, a “Mit nekem” konokul mányok, kockológia, csendélet, tájképek, feltartott fejű, gúzsba kötött, csőrös figurája, s majd később jöhettek az enteriőrök s a port­ ugyanez a madárfejű, ruganyos mozgású lény, rék. Először szénnel, ceruzával, akvarellel s miként belépked a pikk Dámához. Így járta ő végül (végre) olajjal. Sokat dolgozott ezekben is végig a szakma lépcsőfokait. A könnyedség az években. Stílusa még kialakulatlan volt, de csak külsőség volt. hiszen szó szerint vette jó arányérzékről, kompozíciós készségről, fi­ mestere - Iványi Ödön - tanácsát: harcolj meg nom színkezelésről tanúskodnak korai mun­ kái. Iványi önállóságra biztatta. érte! “- Azt hittem, hogy haragszik. Másoknak Hogyan kezdődött? Mindezt tőle szeret­ tem volna megtudni, ezért 1989-ben megpró­ korrigált, nekem nem. - Mi a probléma? báltam kifaggatni. Először nehezen ment, hi­ kérdeztem. szen nem szeretett magáról beszélni. Mindazt, - Ebbe nem lehet belenyúlni, harcolj meg amit gondolt és érzett belelehelte képeibe. érte. Most már háborúznod kell önmagaddal Amíg csak hírből ismertem a “vagány betyá­ felelte a mester." rok” közé soroltam magamban, sajátos, ke­ Ez a mondat útmutatás volt. Meghatározó mény erkölccsel felruházva. Ez a megérzés a későbbi években is. azt hiszem a későbbiekben is igaznak bizo­ Aztán persze jött a honvédség. Két év, nyult, de a keret megtelt karakterrel. mely alatt “nem embert akartak faragni a gye­ 1953. február 6-án született Budapesten. rekből, hanem gépet - miért? - Értelmetlen Öt éves volt. mikor szülei a fejődésnek induló semmiért.” A szellemi leépülést meg kellet Salgótarjánba költöztek. A cigány-utcai iskola úszni: jöttek a könyvek. Persze albumokból telefirkált padjai között nyiladozott elméje, megismerkedni a művészetekkel torz képet majd épületlakatosként szerzett szakmát. szülhet, de ha nincs más lehetőség, kezdetnek Valószínűleg, mint minden, önmagát kife­ ez is megfelel. Nem az utánzás volt a cél, jezni kívánó ember, ő is gyermekkorában kez­ hanem a tanulás mások tapasztalatai nyomán. dett el rajzolni, de benne megmardt az a vágy, Így vált kiindulóponttá számára Csontváry és hogy a látható világ fokozottabban jelen le­ Van Gogh. Igyekezett a képek mögött felfe­ gyen életében. Félt a gátaktól, az erőszakolt dezni az embert, akiből mindaz a látvány fa­ irányítástól, így tudatosan maradt távol a kép­ kadt, amit a festmények elraktároztak. Próbált 246 �az ecsethez és a festékhez ugyanolyan tiszte­ erőteljes mozdulataival szinte átölelte művét. lettel nyúlni, mint ők. Alkotási módjában Mi­ Rövid idő alatt felvázolta a képet. Ezt a sza­ chelangelót tekintette példaképnek: - Ha fes­ kaszt mindketten megszenvedték. Aztán ké­ tett, ha faragott, kipakolta legbensőjét. Szétfe­ sőbb csillapodott dühe - szerető féltéssé szelí­ szítette az indulatokat szorító bordázatot, s dült - s az alapul szolgáló nagy formák apró­ ráfröcskölte a vászonra mindazt, ami nyo­ lékosan kidolgozottá váltak. Az ellentét - ez képeinek lényege. Munká­ masztotta. - Így alkotott Hegedűs Morgan is. A művészi rang sohasem volt számára hajszolt in együtt van jelen a jó és a rossz. Az ég öncél. Lételemévé vált lassan az alkotás; a összeolvad a földdel és a vízzel; a borzalom, a külső és a belső problémáktól való megszaba­ kegyetlenség feloldódik a meleg szeretetben, a félelem bátorításában, az elutasítás a féltés­ dulást jelentette számára. A leszerelés után abba akarta hagyni a fes­ ben. a gyűlölet a szerelemben, a halál az élet­ tést, mert volt benne valami bizonytalanság, ben (az élet a halálban). Képeinek hatása alól idegesítette azonban, hogy az emberek érzé­ nehéz szabadulni: a nagy méret, s a színek ketlenek, hogy nem figyelnek fel fontos prob­ mélysége miatt, szinte ránk omlanak. A kékek, a vörösek, a zöldek, a lilák, a lémákra. Úgy gondolta, festményeivel képes őket figyelmeztetni erre. Nem jóval vagy sárgák és a fehérek a nyugodt kompozícióban rosszal, széppel vagy rúttal, hanem mondjuk is feszültséget keltenek. Ez volt a célja. így az undorítóval, a visszataszítóval, ami felráz­ képei felhívó jelek, felkiáltó-, felszólító- és za őket s kikényszerít belőlük valamit. kérdőjelek. A felvillanó tiszta színek és a A cél megvolt. A téma. a forma adódott. mélybe húzódó tompák ritkán alkalmazkod­ Technikailag azonban bizonytalan volt még. nak a formák valódi színéhez. Hol gondolati Aztán egyszer csak a gyerekszobából egy fel­ jelentést hordoznak - kontrasztokat hansú­ nőtt műterme lett. Megvásárolta a festéket. lyoznak, feszültséget keltenek -, hol térhatást Természetesen olajat, mert az nemes anyag. indukálnak. Olyan, mint kövek között a márvány, a fémek Miközben torz állatfigurákat fröcsköl a vá­ között az arany. Az olykor görcsös akarással szonra - a tisztaság felé vonzódik. - “Ilyen terhes tizennégy évi kisérletezgetés után elju­ állatfigurákat csak emberekről lehet festeni. tott odáig, hogy kielégítette technikai felké­ Sajnálom az embereket, látom hitványságu­ szültsége. Ez idő alatt stílusa, szín- és forma­ kat. Kár, hogy csak ritkán lehet jóságot tapasz­ világa egyedi karaktert öltött. Egy ideig hatott talni. Kár, hogy hideg szemű a környezetem” rá Kokas Ignác képeinek színzése és hangulat­ - mondta egyszer Hegedűs Morgan. világa. de 1984 óta kiforrott saját stílusról be­ Hideg, hátborzongató lilák között zöldfejű szélhetünk olajképein. állat, vértől csöpögő szájjal. A koncon rá­ Táblaképei nagy méretűek, melyek felüle­ gódik. Kivillannak ölésre szolgáló fehér tei elegendő teret biztosítanak mindazon ener­ fogai. Gyomrában vergődnek áldozatai. gia és indulat kifutására, mely egy-egy fest­ Miért teszi? - Mert rózsaszín burokban mény megalkotása előtt felhalmozódott ben­ féltve óvja méhének gyümölcsét - kiből ne. Volt, hogy napokig ült a fehér tábla előtt, ugyanilyen vérengző vad lesz; hogy az élet mert az nem engedte magához. Míg bordái folytatódhassék. (Születések, 1989) között elegendő feszültség fel nem gyülem­ Nemzetközi sikereket akvarelljeivel ért el. lett, s képzeletében a kép körvonalai ki nem Finoman egymásba mosódó meleg barnák bontakoztak, csak farkasszemet nézett a fehér és zöldek, kellemes dombos tájak... felülettel. Aztán elkezdődött. Széles, tudatos, A római akvarell biennálék zsűrijének pár­ 247 �palócföld 92/3 latlansága elismeréssel töltötte el. Ide szívesen adott be festményeket. Így 1984-től két évente egy-egy lappal mindig szerepelt a kiállításon és háromszor díjat nyert. Hazai és külföldi sikerei juttatták oda, hogy főiskolai végzettség nélkül is 1983-tól a Fiatal Művészek Stúdiójának és 1986-tól a Képzőművészeti Alapnak lett a tagja. Az em­ ber legbelső, legrejtettebb gondolatai, ösztö­ nei foglalkoztatták, melyeket térben és időben univerzálissá tágított. Formái absztraktak és konkrétak, exp­ resszívek, szürreálisak és mértanilag kiszámí­ tottak egyszerre. Festményeit nem lehet kate­ góriákba sorolni. Egyenes sorompóval lezárt terület: “Be­ hajtani tilos”. A sorompó mögött feltárat­ Hegedűs Morgan: Behajtani tilos I. (vegyes) 248 lan, gomolygó, ismeretlen világ. A piros és a fehér konkrét, geometrikus formáival szemben a háttér elmosódott színei és for­ mái. Egy másfajta, megoldhatatlan prob­ lémákkal terhes világ. (Kék állvány, 1986) Őspetére emlékeztető körök - a természet által leginkább kedvelt, a legtökéletesebb formák (Alberti) - melyekből egyszer majd kialakul valami. Egy ember (Elvált han­ gulatom, 1988), de lehet, hogy egy egész világgá szélesedő “Környezet”, (1987). Ilyen volt Hegedűs Morgan. Ilyen lett volna Hegedűs Morgan? Ez volt az egyik arca, s ezek képeinek egyfajta meg­ fejtései. �palócföld 92/3 Kolozsvári Grandpierre Emil (1907. jan. 15 - 1992. máj. 11) A próza küzdelem a gondolattal Kiagyalni valamely szerkezetet, elég az is­ kolázott elme. A művészet: életet lehelni bele. gikus vágyódást Ady hozta be költészetünkbe, előtte költőink, ha szeretőjük elhagyta őket, a feleségük hűtlen lett, vagy gyomorcsikarás kí­ nozta őket, a “hazát” siratták. Nálunk humorral főleg azok foglalkoznak, kiknek nincsen humora. Logikus. Sipulusz (Rákosi Viktor) felületes, de könnyed, Mikszáth súlyos, de nem mély. Mikes Kelement a gondolat, a francia gon­ dolkodók iskolája tette nagy prózaíróvá. Tel­ jes nyelvi elszigeteltségben élt Törökország­ ban, mégis kitűnő prózaíróvá nevelődött. Az ő példája, csakúgy, mint a Pázmányé, mint a Széchenyié, azt bizonyítja, hogy a próza küz­ delem a gondolattal. Ady azt írta, fusson, akinek nincs bora, ez a fekete zongora. Én azt írom, fusson, akinek esze van, aki gondolkozik, mert ez a fekete ugar. Németh Lászlóban a bőség zavarát ki­ egyensúlyozza a zavar bősége. Pázmány Péter és Bethlen Gábor két rene­ szánsz figura, de csak a politikában azok, egyébként mélyen vallásosak. Íme egyik kul­ csa a magyar szeméremnek. Vannak írók, akik oly szenvedélyes szere­ tettel forgatják saját műveiket, hogy pályatársaik műveinek elolvasására nem marad idejük. Tersánszky hősei gyakran mocskosak, ő mégis azonosul velük. Kakuk Marcival példá­ ul, de ennek ellenére nem piszkolódik be. Mű­ vészetének egyik varázsa a sok mocskon átde­ rengő angyali tisztaság. Ady valóságos érzéseit írta meg szerelmi költeményeiben, Petőfi a konvenciót, másként írt, mint ahogyan élt, innen a szkizoid jelleg szerelmi költészetében. Sok más mellett az élet utáni szemérmet­ len sóvárgást, az elsikkadt évek utáni nosztal­ “Ember az embertelenségben” - ez Ady kölészetének végső magva, ez ad magyará­ 249 �palócföld 92/3 zatot szenvedélyes polémiáira, politikai állásfoglalására, vallásos lírájára, halálfélel­ meire, a sorokból ki-kibomló meghasonlottsá­ gára. A kiváló költő felesége amilyen rossz volt feleségnek, olyan jó volt özvegynek. A próza küzdelem a gondolattal. A mi pró­ zaíróink nem nagyon verekedősek. A Bovarynéban összehasonlíthatatlanul több az apró, jelentős tény, mint Truman Ca­ pote dokumentumregényében, aminek a címe: Hidegvérrel. Flaubert regénye alapjában hatá­ rozottabb, árnyaltabb, tehát igazabb képet ka­ punk a roueni polgárságról, mint Truman Ca­ pote-tól a kansasi viszonyokról. A párhuzamok ugyan szükségképpen tö­ kéletlenek, mégis egyedül ezek segítségével vihetjük közelebb irodalmunkat a külföldi ol­ vasókhoz, a párhuzamok segítségével beszél­ hetünk például angol fogalmakkal magyar iro­ dalmi jelenségekről. Nagy költőnk szoros rokonságban van a focistákkal. A fejét ő is csak akkor használja, ha labda közeledik a levegőben. A Mester kitartóan kereste önmagát. Egy­ szer Szabó Dezsőben találta meg, aztán Orté­ gában, aztán Pirandellóban, végül Klebels­ berg Kunóban. Színes egyéniség volt. A bonyolult mondat annak a nyilvánvaló jele, hogy a szerző birtokába vette a tárgyát, uralkodik rajta. A körmondatnak az a feltétele, hogy amikor kimondjuk az első tagmondatot, már akkor tudjuk, hova akarunk kilyukadni. Háromféle író van. Támogatott, tűrt és til­ tott. Az utóbbiak nyugodt lelkiismerettel már­ tírnak érezhetik magukat, sőt mindenki más­ nál nagyobbnak. A támogatottakat dicsérik, mert muszáj. Legszerencsétlenebbek a tűrt írók, mert a kritikusok őrajtuk verik el a port, amit a támogatott írókon nem mernek elverni, A tűrt írók gyönge írásai gyöngébbek mások rossz írásainál, a sikerültebbek kevésbé sike­ rültek, mint amennyire sikerültek. A regényírók sommásan ábrázolják a nagy karriereket. Ilyenformán: először tányért mo­ sott, aztán kiszolgált a vendéglőben, majd ma­ ga nyitott egy kis kifőzdét, a kifőzdéből ven­ déglő lett, végül vendéglők sora. A tányérmo­ sástól a pincérségig vezető út világos, csak­ úgy, mint a kifőzdéből a vendéglőbe vezető. A kérdés, hogyan lesz a pincérből tulajdonos? Ha Tolsztoj úgy élt volna, mint ahogyan prédikált, aligha lett volna Tolsztj belőle. A puritán szemlélet elriaszt az élettől. Az élet viszont elriaszt a puritán szemlélettől. 250 Minek lerántani a leplet erről vagy amarról a nagyságról, megzavarni a megállapodott íté­ leteket? Ezek voltak Schöpflin érvei, ezért nem írta meg visszaemlékezéseit. Bölcsen tudta, hogy minálunk a szemtanú sem hiteles, ha másról tanúskodik, mint amit elvárnak tőle. �palócföld 92/3 Onagy Zoltán A profosz előszava (12 mondat Peer Krisztián versei elé) 1. A fiatal költő azt reméli, a könnyebb utat választotta, amikor megérintették az első belső rímektől ringatózó verssorok és tár­ sakat kívánt melléjük igazítani. 2. A tehetséges esztergályos is így reméli, ami­ kor odalopódzik apja gépéhez, s titokban születésnapi ajándékot metsz anyjának a kiválasztott vasbunkóból. 3. Senki meg nem rajzolhatja a határszakaszt: belül extremitás, extravagancia, exhibicio­ nizmus; átlépve költészet. 4. Tizenhétéves költő nem tudhatja amit, a tizenhétéves esztergályos igen: a szemé­ lyes ajándék házon belül marad, apróbbnagyobb hibáit lefedi az anyai szem; a ver­ sek szétfutnak a költő kezéből, mint a gyöngyök, függetlenednek, többé nem nyúlhat utánuk. 5. Nem ért semmit, csak érez. 6. Holnap sincs neki, ma van, mindig ma - és mit képzelünk magunkról mi, akik már ennyi meg ennyi évet megéltünk! 7. “Mit magyarkodtok ennyire?” - húzza fel a szemöldökét -. “Hát magyarok vagyunk, nem?” 8. “Szabadság? Mi az, hogy szabadság?” vonja meg a vállát. - “Szegénység van, gazdagság.” - Tizenhét éves. 9. Tizenhét éves. 10. Mást ért a következő mondaton: “Hogy Übü uraságék kedvébe járjak, a fegyenc­ banda szájába a hagyományos pecek he­ lyett nádsípol illesztettem.” 11. Szerencsére. 12. Olvassák figyelemmel. Jegyezzék meg a nevet. 251 �palócföld 92/3 Peer Krisztián Oratórium két kitartott hangra A saját súlya szakította el a földtől, a gravitáció, mint a zuhanó test, vagy a testre zuhanó tégla. S a tégla is régi, mint a házakat díszítő kő-madarak, kemény vályog, benne elszáradt, halott növények nedvei. Iszméné a szerelmem, a gyávának lenni bátor. A tengerparton állunk, ketten. S még sok egyformán idegen, zsúfolt ez a nyár is: Kavicsokat gyűjtünk reménytelen halomba, csak a gömbölyűeket, esélyünk sincs keresztüldobni tányérformájú kövekkel a számunkra-végtelen vizet. Ne is keressünk magunknak lelketlen lehetőségeket! Ahogy megpattannak s lelassulnak a pillanatra-fagyott hullámokon, mintha a film sok majdnem-egyforma fényképpé esne szét. Csigák gömbölyű házából, és a látható víz láthatatlan kristályaiból tömörülnek kőzetté, s a felszín alatti mozgás le-letör egy-egy darabot a mederből, mélyíti az útját. Aztán újra gömbölyűvé csiszolja őket, kavicsokká. S a halott csiga már rég a halak élete lett. Meztelenül cigarettázunk a homokban. A parton nyüzsögnek és kóstolgatják egymást a tenger holnapra már kiszáradt állatai. Örökké barnára sült férfiak kaparják ki őket, s fogukkal a körmük alól. Céltalanul festett vázaikat eladják, hogy megéljen a család, és legyen tető a fejük felett, burok. Emlékszem, azt mondtad, nem mersz messzire 252 �beúszni a vízbe, nem ismered az erődet, s nem tudhatod a felét sem, hogy visszaérj. Mint a kisodródott férgek. Kilométernyire lent a part. A víz sósízű, mint a vizelet, vagy a vér; arcod, ágyékod alatt élnek, s türelmesek az állatok. Mikor szerelmünkről kérdezzük egymást, mint ismeretlenek az ismeretlent, egymásnak feszülnek szavaink, a súrlódás keltette fény megtölti, s a fényben látszik, hogy újra üres, mint éjjel a barlangok, mikor a világ is sötét. Permanens és spermamentes - mondom én. Felhőtlen és felelőtlen - mondod. Ma sem tudom még, hogy magától kék-e a tenger, vagy mert feltükröződik belőle az ég. A parton szökőkutak a pálmák, s gyermekké zsugorodott, vad öregasszonyok a bokrok. Valaki a nyakához kötözött kosárból édességet árul, és magyar cigarettánktól keserű még a szánk. A leterített pokrócon lassan átszivárog a fényes, karcoló homok. S én nem láttam még zuhanó testet, vagy téglától meglékelt embert. Nem voltam a tengernél soha: szegény család. De a bányatóba is fulladnak emberek, zuhanva mélyül a medre. Már nem félek a sínek felett, a metróalagútban, mióta tudom, mindenki fél, mind vár és szeretné. De semmi több és semmi kevesebb. Ez sem a tulajdonom. És eszünkbe sem jut, hogy fölülről a föld is ránk romolhat. Iszméné pedig nem él már, és nem élt sohasem. 253 �palócföld 92/3 Sirató Tavasz van. Ütemesen sírnak a jégcsapok. Lázas homlokú lányokat siratnak, harminchét kilójukat most csonttá fagyasztja a tél. Anyjukat siratják, összefagyott szájú anyjukat: néma, akár a sebhelyes fűzfák - elrútult arcukat figyelve néznek a vízbe, néznek egyre. Megöregedett a bánatuk is, már olyan, mint a jéghideg iszap. Nekik nem lesz haláluk, belőlük koporsó lesz. Tűzfakoporsó: nekik nem lesz hála. Csak a jégcsapok sírnak: a tél ujjbegyéből csöpögő vér. Beissza mohón a tavalyi avar. Kortyonként hal a fehérség. Varjúcsapat a szántón: eltűnnek - a ködben pókháló. A nehéz földben csőrnyomok. Ez megmarad nekik, utánuk. Olvad a hó, tűnnek, tollaikhoz feketül a föld. A jégcsap sír. Pontosak, mint a metronóm a könnyek. Könyörtelenül. Félholt magokból zuhan ég felé a fű. Hiábavalóság az örökkévalóságig. Hónapok ribanca, március, a kísértésbe ne vígy, ne szabadíts meg! Még apránként rámkeményedik a halál: üvegesedő pocsolyaszemekre a jég. 254 �A költő éneke széphajú szerelméhez elrendelten egyelemű halmaz: szerelmeim halmaza tükör: véges létem végtelenbe hajlító tükörbe fulladó tükörkép hogy mi leszel, mi vagy és mire vagy hajlandó és ha lennél csónak (végülis lehetnél) kazánforró szerelmünk sivatagában ha teve lennél én hajcsár púp a hasadon de te mindig és te hajthatatlan ittlétem - egyedül - mint egynapos borosta államon karcolja éjszakánk bőrét légy bor otva hisz kezdenek kiürülni a metaforák légy egyszerű és örök és egyszer használatos - létezésem a világba hajító tükör elrendelten n-elemű halmaz te 255 �palócföld 92/3 Látni szeretnélek Látni szeretnélek, elmegyek hát a kellő messzeségbe, csendben, miként vizihulla utolsó, párás lélegzete a szájból. Elosonok lopva, puhán: bérházakból a macskák, feketék. Mint a meleg. Távolságod közelsége magábaszív. És hülyén nézem itt, hogy fázik mosolyod. 256 �palócföld 92/3 Tarján Tam ás Szemmagasságban V. E jegyzetsorozat jelentkezésekor elmondtam: íróasztalomtól karnyújtásnyira, éppen szem előtt van azoknak a könyveknek a polca, amelyek arra várnak - és én is arra - , hogy végre kézbe vehessem őket. Utaltam rá: természetesen mindig nagyon vegyes összetételű ez a “csapat”. Antikváriumi szerzeménytől lexikonon át regényig van itt minden. Ez magyarázza, hogy e mostani olvasónapló - az eddigiekkel ellentétben igencsak vegyes színezetű. S mert éppen április 1-én, a tréfa világünnepén kezdtem a cédulázgató olvasást, és április 11-én, a költészet napján fejeztem be, az ezúttal elég rövid reflexiók a líra méltóságától indulnak, de az írás szerkezete a vége felé “léhább” köteteknek is teret ad. (A konok szív versei) Anyai nagyapám inkább bé­ kült derűvel, mintsem zakla­ tott mélabúval szokta volt mondogatni nyolcvanadik életéve után: Nem könnyű így a második félidő vége felé... Nyolcvannyolc eszten­ dőt élt. Néha azt gondolom: a nagy meccset idő (a kilencve­ nedik “perc”) előtt lefújta a kérlelhetetlen Bíró; talán köd miatt... A profán hétköznapi ha­ sonlattal mint költői fordulat­ tal találkozunk RÁKOS SÁNDOR legutóbbi verses­ kötetében. Természetesen itt már a cím is megemelt, hi­ szen a Szépirodalminál meg­ jelent CSÖRTE című gyűjte­ mény egyik verse, a Végjáték a XX. század abszurd író­ it, drámaszerzőit juttatja szetes, hogy az uralkodó eszünkbe, s velük együtt a lé­ megszólalásmódok egyike az tezés, illetve a halál abszurdi­ ima, akár a hitetlen imája, hi­ tását. “Vesztésre állok, a lelá­ szen az úgynevezett “őszi­ tó / füttyel bünteti vereségem. kék” korszaka mindenkor / Már a második félidő / legu­ vagy a visszatekintésé (elégi­ tolsó perceit élem...” - kezdi ára vagy megbékélésre, nosz­ a három strófás költemény, talgiára vagy keserűségre amely a befejezésen “még hangszerelve), illetve a más­ egy percnyi enyhületet, bé­ fajta költőalkat esetében a jö­ két” áhít. vő kutatásáé, a holnapra-gon­ A sporthasonlat elvontabb dolásé, diófa-ültetésé. Ez jelentésben, bajvívás értelem­ utóbbi világképben mindig mel van jelen a Csörte (kötet) megjelenik az Ítéletosztó, címben. Csörte a közelgő el­ megjelenik az - akár vitázni is múlás, a fenyegető halál el­ hajlandó - Isten. Rákos Sán­ len. “Kényszerít bajnokká dor könyörgései: párbeszédek gyötörve / páston maradni a a Hatalmassal, és - mint a csörte/ vívóállásban dobogó­ Négy apokrif utolsó tételében ra / kardot rántani vezényszó­ - legalább a míves költői for­ ra...” - pattognak, villognak a ma által ellene szegül a le­ költő meg-megtört, mégis rí­ győzhetetlennek. Itt a bibliai, mekkel suhogó sorai. Termé­ ószövetségi versekre emlé­ 257 �palócföld 92/3 keztető és-es sorkezdetekkel ír le végpillanatot, de az ésben a folytonosság, a megma­ radás szólal. Így uralja a vi­ lágot a rengeteg rideg nomen és gyalázatos verbum he­ lyett a szívós, a létet őrző kö­ tőszó. Ugyancsak érthető, szép gesztus a holtak megidézése, erőt adó szólítása. Füst Mi­ lánra, Szabó Lőrincre, Rónay Györgyre gondol vissza a po­ éta. Velük, az eltávozottakkal a mélyebb és véglegesebb tu­ dás nyeri el jogait. A gazdag összkép újabb színeként a játékosságot em­ líthetjük: a szilveszteri versek bizarr sor- és rím-elmetszéseit, Babits Mihály Fekete or­ szágának “átfestését” a Fehér ország-ciklusban, meg a Kancsalrímek fejezetében. Ebben már zabolázatlanabbul vágtat a kötet, Az elragadtatásról záró ciklusa felé, feledtetve egy-két korábbi fáradtabb, halványabb művet. Fekete-fehér a kötet borí­ tója, az elmúlás a versek fő tárgya - de a színdúsan villó­ dzó és vitézül csatázó költe­ mények uralják Rákos Sán­ dor időskori líráját. Időskori? Kanyarodjunk vissza ahhoz a végjáték-, ahhoz a “második félidó”-képzethez. E poézis­ ben még sokféle fordulatra számíthatunk - hiszen a költő csak hetven éves volt tavaly. 258 (Transzcendens posta) Egyre jelentősebb és hatéko­ nyabb könyves műhellyé vá­ lik a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó. A tollszem­ emblémás Jelenkor Könyvek - én így oldom föl a címlap JK-ját - nemrég többek között KÁROLYI AMY kötetét adta közre, MINDENÉRT MIN­ DENT címmel. A költőnő bi­ zonyára nem örvend annak, ha líráját unos-untalan örök­ kévalóságba távozott társa, Weöres Sándor poéziséhez hasonlítják. Tagadhatatlan azonban, hogy a feleség a testvériesülés gesztusával vi­ szonyul a férj költészetéhez, és ebben a könyvben is szám­ talanszor megidézi - keleties bölcsességgel is, emlékezőhu­ morra is - a felejthetetlen feno­ mént. Nem lehet nevetés nél­ kül végigszántani az Utazás kél lapján: “Ha S.-nek utazhat­ nékja volt, kivert a verejték. Kezeslábasban és kerti cipőben is nekivágott volna a világ­ nak...” Igen, ez a Vándordal Weöres Sándora, bár az ottani szürreális képek igazán kon­ szolidált látomások egy kezes­ lábasban repülőgépező. kerti cipőben Amerikát járó zseni­ hez képest. “Az égen aranyos székláb csavarodik, / dombok során ülök kelettől nyugatig, / csizmám fölrakom a hegykúp asztalára, / felém hajlítom a le­ vegő lombjait, / harangkongást szedek az ágról vacsorára.” Annyiban is rokon Káro­ lyi Amy szüreti költészete W.S. kései lírájával, hogy ő is fragmentumokat szedeget: nem az egész fürtöt metszi le a Mindenség szőlőtőkéjéről, csak egy-egy világegész-sze­ met. Sok-sok számozott, csil­ laggal elválsztott, medáliasze­ rű kis “al-vers” alkotja s még így is kicsinyke, hiátusos vers­ struktúrákat, vagy eleve kurta, aforisztikus a megszólalás. Kulcsszavak? Misztikum és matéria. A nyolc cikluscím közül három (Címzett isme­ retlen; Címzett ismert; Cím­ zett még mindig ismeretlen) felesel a többi öt puritán tárgyszerűségével, “tapinthatóságával”. A költőnő sajátsá­ gos levelezésben áll egyrészt a számára nyilván - és föl­ emelő módon - ma is élő Weöressel, de társalkodik az életen túlival is. Versbeszéde egyértelműen a prózaiság, az egyszerűség felé tolódott, nemegyszer csak a sorokba tördelés (valamint a mindig éles elmére valló okosság) su­ gall vers-benyomást. Sajnál­ nunk kell, hogy a komponált, cizellált költemény manapság nem vonzza Károlyi Amyt. In­ kább rögtönöz, tömören sum­ máz, ötletet jegyez le. Még így is szakrális könyv ez. Füstölög a tömjén (a matéria), és a szelí­ den gomolygó mindenért min­ den-fehérség mögött misztiku­ san sejlik föl az egyszerre is­ merős és ismeretlen “Címzett”. �(Bozótmélyben) Moziné­ nem akart a születő új elköte­ fogy, bőre sárgába vált, va­ zőként vagy a televízió jóvol­ lezett hívévé szegődni. Talán gyona elúszik, életét egyik tából nagyon sokan látták A az újban is a későbbi avittat napról a másikra tengeti. Létezik-e a borféreg vagy VIHAR KAPUJÁBAN című látta már, s ezért abban sem sem? Miért romlik meg a japán filmet, Kuroszava Aki­ bízott sokkal jobban? Maradt az elvont szépség, gyógyult Liu állapota? Erre ra alkotását. Ezt a címet viseli most az Európa Kiadó újdon­ mint mentsvár. Az az idea, az író nem válaszol. Azaz de­ sága is, amely - születésének amely végül talán minden hogynem, háromféleképp is. centenáriumán - AKUTAGA­ másnál döntőbben motiválta Talán a harmadik felelet jár legközelebb az igazsághoz VA RJUNOSZUKE novellái­ a korai suicidiumot... A novellák különös, len­ de ez meg fölszámolja a no­ ból ad válogatást. A fordító és utószóíró Gergely Ágnes azt geteg hangulatot árasztanak, vellát, a megszólalás komoly­ is tudatja velünk, azt az érde­ pedig szinte tapinthatóan ságát. A novella öngyilkossá­ kes filológiai apróságot, ami­ anyagszerűek, leírásaikban got követ el ezekben a záró vel eddig aligha voltunk tisz­ szinte színszerűek (vagyis szavakban; és ez a legtöbb, tában: a Kuroszava-film for­ megint: misztikus és matéria amit tehet. Idézzük Akutaga­ gatókönyve valójában A bo­ együtt. Íme, egy közvetett érv vát, minden további kom­ zótmélyben című elbeszélés Károlyi Amy - és még inkább mentár nélkül: “A borféreg alapján készült, s csak a ke­ Weöres Sándor - “keleti böl­ sem sorscsapás, sem áldás retjáték kötődik “az esőverte csességének” alátámasztásá­ nem volt Liu életében. Liu kiotói kaputoronyhoz, a Ra­ ra). Elég a mondatok első erősen italos ember volt. Mi­ sómonhoz”, a vihar kapujá­ szárnycsapása, hogy máris a kor a bort elvették tőle, sem­ hoz - “amelynek tövében verdeső lélek majdhogynem mi más nem maradt. Vagyis minden etikai törvény bi­ mozdulalan háborgását kö­ Liu önmaga volt a borféreg, zonytalan.” vessük tekintetünkkel. Jelleg­ és a borféreg volt Liu. Ezért Akutagava - édesanyjától zetes, metaforikus helyzet a mikor megszabadult a féreg­ örökölt idegbaja, családi lekötözöttség - amelyben pél­ től, voltaképpen önmagát ölte gondjai, és részint morális és dául A borféreg című elbeszé­ meg. Rövidre fogva a dolgot, esztétikai nézeteinek radiká­ lés rengeteget vedelő, de so­ azon a napon, mikor abba­ lissága miatt - harmincöt hasem részeg Liujának kelle­ hagyta a borivást, Liu nem éves korában öngyilkos lett. ne megszabadulnia bajától. volt többé Liu. Ha pedig Liu Az előttünk fekvő gyűjte­ Szörnyű verejtékezés, öklen­ meghalt, természetes, hogy az mény is csupán néhány írást dezés közepette meg is szaba­ egykori Liuval egészsége és tartalmaz - hajlamosak len­ dul: egy szalamandra formá­ vagyona is távozott. nénk tehát a rövid életű férfit jú, élénkcinóber színű valami ...Csak azért írtam a törté­ kevés szavú írónak gondolni. távozik belőle. Három hü­ net végére ezeket az erkölcsi De nem: jól gazdálkodott ide­ velyknyi hosszú, szeme is tanulságokat, hogy bemutas­ jével. Fiatalon, s mint monda­ van, szája is van, és ahogy ki­ sam: én is tudok úgy morali­ ni szokás, teljes fegyverzet­ kerül a gyomorból, máris ví­ zálni, mint a kínai regényírók.” ben toppant be a századelő ja­ gan tölti a maga gyomrába pán irodalmába, s úgy csatá­ egy boroskorsó tartalmát. rozott minden ellen, ami régi, Liu, a pirospozsgás, kicsatta­ idejétmúlt, csúf, hogy eköz­ nó, sohasem részeg Liu meg­ (Egy jeles fércmű) AN­ ben nem tudott, nem mert, gyógyul. Meggyógyul: le­ GYALOKRÓL, DÉMO­ 259 �palócföld 92/3 NOKRÓL, SZELLEMEK­ taksál egy könyvoldalt. RŐL, VALAMINT A MA­ Persze akik ismerik a Hol­ GYAR-, CSEH- MORVAOR­ nap műhelyét, tudják, hogy SZÁGI ÉS SZILÉZIAI onnan sikervadász fércmű VÁMPÍROKRÓL ÉS KÍ­ nem kerül ki. Az angyalos­ SÉRTETEKRŐL - ezt a ret­ démonos-szellemes köny­ tenetesen hosszú címet egy vecske - Ferenczi László vá­ vékonyka, kisalakú köny­ logatásában, Lőrínszky Ildikó vecske viseli, mely rövidsége fordításában - DOM AU­ ellenére is-jelképes értelem­ GUSZTIN CALMET tiszte­ ben - két részre oszlik. Az lendő atyát, Benedek-rendi egyik, a láthatóbb és nyilván­ szerzetest, a lotharingiai Sens valóbb rész a természetfölötti egykori apátját ismerteti meg jelenségek tárgyszerű, mégis a hazai olvasóval. A jeles tu­ vérfagyasztó taglalása. Za­ dós a XVII. század utolsó rándokútra kelt halott, járvá­ harmadától a XVIII. század nyos vaklárma által előidézett közepéig élt. Termékeny, for­ vámpírkór, három esztendeje dulatokban nem szűkölködő, eltemetett és Szent Szaniszló és enyhe grafomániára valló által föltámasztott ember, a pályája, illetve munkássága Magia Posthuma című mun­ során - mint a felvilágosodás ka, álhalál egyaránt említődik jellegzetes “máskéntgondol­ a szemelvénygyűjteményben. kodója” - a vámpírkérdéssel Ezek a rettenetes mirákulu­ is farkasszemet (pontosabban mok nagyonis egybevágnak a fordult farkas-szemet) nézett. harmadik típusú, a nulladik Magyarországon, vagy a kö­ típusú, és egyéb, sorszámoz­ zép-európai térségben soha­ hatatlan típusú “földöntúli” sem járt, földrajzi és etnikai találkozások iránt erősen (és műveltsége csak arra volt ele­ nem is ok nélkül) érdeklődő gendő, hogy valamiféle ázsiai mai közönség kíváncsisá­ szörnyeket képzeljen ide né­ gával. A Vízöntő Könyvek, il­ pességként. De bármilyen os­ letve a Holnap Kiadó szak­ tobaságokat hordott is össze, emberei tehát jól tudták, hogy tárgyát komolyan vette, a felerészt sikerkönyvet, jel­ képtelenségek és a rejtélyek legzetesen mai könyvipari között általában különbséget terméket publikálnak. Jelen tudott tenni. A halottfeltá­ viszonyaink közt nem ol­ masztást az emberi régióban csón, ám nem is drágán, 139 nem, csakis isteni csodaként forintért. Fölmérések, vizs­ fogta föl, és historizáló oda­ gálódások bizonyítják: napja­ vetéseiben - például a halott ink könyvvásárlója számára mellé temetett, a végső nyu­ az az elfogadható összeg, galmat biztosító szentostyáról amely nagyjából egy forintra szólva - rengeteg érdekes 260 tudnivalót, tanulságos régi hi­ edelmet közöl (s hivatásának szószólójaként azt is: a szen­ telt ostya ilyetén elhantolását az egyház tiltja). A könyv persze végülis nem válik szét az emlegetett két részre (bár érdekes, hogy “misztikum” és “matéria” harmadszor is föltolult ebben az írásban). Mindenesetre tü­ relmet kérek a tudo­ mányosság iránt mindazok­ tól, akik csak az “esetekre”, a démoni hangokra, az elő­ ufokra kíváncsiak - és türel­ met azoktól is, akik búvár­ kodni szeretnének, és a kísér­ teteket a pokolra küldenék. Szegények, azok már úgyis a pokolra jutottak. (Tisztelet a fegyverek­ nek!) E három szóval nem kí­ vánok többet mondani, csu­ pán megismétlem CLAIR VILMOS furcsa művének, a PÁRBAJ-CODEX című szakmunkának a mottóját. A Móra Kiadó valószínűleg úgy ítélte meg, hogy Magyaror­ szágon hamarosan ismét ak­ tuális lehet egy duellumetikai eligazítás, egészen pontosan: “A kard- vítőr és pisztolypár­ baj különböző nemeinek”, valamint a világtörténelem leghíresebb párbajainak a le­ írása. Ha abból indulunk ki, amit az előszó is tartalmaz: hogy “fajn k ősi harcias jelle­ ge következtében” ezer év �során többet párbajoztunk, mint a köztudottan heves vérű olaszok és franciák együttvé­ ve - s ha ugancsak elfogdjuk, hogy “igazságszolgáltatásunk hiányos berendezése” a kard ki kard!, az első vérig vesze­ delmes vitézkedésére késztet­ het, akkor a kiadó helyesen és előrelátóan döntött. Kitalálható, újbóli megje­ lentetés, hasonmás-kiadás ez. Kultúrtörténeti becse is amel­ lett szólt: érdemes újra az ol­ vasó kezébe adni egy elfele­ dett bestsellert. Clair Vilmos műve az 1897-es első edíció­ tól 1944-ig huszonkilenc(!) kiadást ért meg. A mostani fakszimile a hetedik. 1914-es, bővített példány nyomán ké­ szült. Minden tekintetben leg­ értékesebb és legérdekesebb fejezete a párbajozás törté­ netét taglalja, az úgynevezett ítéleti párbajoktól Puskin Sándor nevezetes halálos via­ dalán, Heine Henrik 1841ben szerzett csípősebesülésén át “a XX. század véres bekö­ szöntőjéig”, amelyben két új­ ságszerkesztő vagdalta össze alaposan egymást. A szerző mindig kitér arra. hogyan ítél­ te meg egy-egy históriai peri­ ódus a párbajokat, a kihívást, a kihívás elfogadását vagy visszautasítását, a fegyverne­ meket, és a különböző társa­ dalmi állású férfiaknak a du­ ellumhoz való jogát. Ki volt Clair Vilmos, aki műve révén “a párbajok kor­ látozásához” óhajtott hozzá­ járulni, ám érezhető kéjes iz­ galommal sorolja a híres ese­ teket? Nos, egy milánói szü­ letésű, francia származású. Pestre vetődött gárdatiszt utóbb a magyar testnevelés történetében is úttörő szere­ pet játszó korai sportsman, Clair Ignác fia. Újságíróként és párbajszakértőként kereste kenyerét, de tevékenykedett a közművelődés és az egész­ ségügy terén is. Kár, hogy a mostani kiadás fülszövege ró­ la semmit nem mond, inkább az olyan kuriózumokat emeli ki, mint a nők párbajai, vagy a házasfelek szabályszerű bajvívásai. Pedig a fordulatos kiséletrajz keretén belül egy megnyugtató adalékkal is szolgálhattak volna. Clair Vilmos, a párbajszakértő nemcsak számos párbajt élt túl, de saját kódexének tartós sikerében, valamint a Magyar párbajok Attila hun király idejétől az 1923. év végéig cí­ mű összefoglalásának szép visszhangjában is volt ideje örömét lelni. Mivelhogy százhat nap híján összesen ki­ lencvenhárom esztendőt élt. (Malíc-zia) “Nem tudnál ajánlani valami eredeti halál­ nemet hősömnek, ki a legú­ jabb tragédiámban szerepel?” - kérdezi az író. “Ki a hő­ söd?” - kérdez vissza a barát­ ja. Kiderül: “egy minta anyós”. “Akkor engedd neki - így a felelet - a darabodat el­ olvasni, hadd nevesse magát halálig rajta”. “Ha az élet hasonlít az utazáshoz, akkor az anyósok a vasúti szerencsétlenségek.” “Milyen jó dolga van a tö­ röknek, aki annyiszor nősül­ het, ahányszor akar, és nincs neki egyetlenegy igazi anyó­ sa sem!” Gondolom, ennyiből már ki is derülhetett, hogy anyós­ vicc-gyűjtemény van a ke­ zemben. Az ANYÓSOK KÖNYVE, amely Pécsett nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, 1900ban, s alcíme szerint “Hu­ morisztikus, szátirikus anyós­ tárgyú apróságok mulatsá­ gos és tanulságos gyűjtemé­ nye, temérdek képpel, száz­ annyi élccel”. Aki írta, nyír­ ta és a t.közönség mulattatá­ sára kiadta: Sirisaka Andor úr számomra eddig csak annyiban volt ismeretes, hogy Gulyás Pál Magyar írói ál­ névlexikona szerint S-a A-r rövidítéssel, vezeték- és ke­ resztneve első és utolsó betű­ inek összevonásával szerette aláírni cikkeit. Ha Baranya megyei lennék, nyilván töb­ bet tudnék bajuszos, elegáns személyéről (délceg fény­ képével és lendületes szig­ nójával mindjárt az első ol­ dalon találkozhatunk), s nyil­ ván tudták a reprint kiadást gondozó Baranya Megyei Könyvtár illetékesei is, miért éppen ezt a “népkönyvecs­ 261 �palócföld 92/3 két” bányászták elő újrameg­ jelentetés céljára. Talán még azt is tudják, hogy Sirisaka 1900-ban nyögte-e már a há­ zasság igáját, tehát vő volte már maga is, avagy egész életét napa nélküli könnyű­ ségben pergette. Mivel a rendelkezésemre álló lexi­ konok, kézikönyvek hallgat­ nak róla, e kis adatnak sem tudtam utána nyomozni. De azt hiszem kompillátorunk­ nak nem ártott volna egy há­ zsártos anyós. Akkor érződ­ ne, hogy valami tétje is volt a munkának. Akkor nem a szolid derű és a dilettantiz­ mussal határos igyekezet szőné be a kötetét. Akkor a csattanók mögött szitkok csattannának, és minden emberi kapcsolat - nemcsak az irónia tárgyául régesrég és nem is mindig indokoltan kiszemelt - anyós-vej vi­ szony abszurditása is ott vibrálna. Ám ha nem, hát nem. A hasonmás kiadás régies vicc­ rajzai, száz éve is már leg­ alább száz éve nyikorgatott, néha szeretetteli, néha gaz poénjai, az egész könyv sze­ cessziós formáltsága nyilván vonzani fogja a tárgykörben így vagy úgy érdekelt vásár­ lókat, no meg a könyvritkasá­ gok, - érdekességek gyűjtőit. S némi malícziával olvashat­ ják - a kultúrtörténeti becsű, már 1900-ban is bőséges hir­ detésoldalak mellett - az arra vonatkozó czélzásokat, hogy 262 míly nehéz egy piczit szeret­ ni... (Írva, fújva, festve) Már­ mint a falra. A falra - házfal­ ra, vécéfalra, nem-fal falakra - írt, fújt, festett föliratok gyűjteménye (számos graffi­ ti-kötet egyik legújabbika) a FALRA ÍRNI MUSZÁJ. Ni­ gel Rees 1979 és 1986 között öt kötet publikálásával gon­ doskodott arról Londonban, hogy a falfirkák ne maradja­ nak falra hányt borsó. Ebből a tárházból - vagyis a tárház fa­ láról - leste el és le Salamon Gábor, Zalotay Melinda, és a Pátria Könyvek újdonságát tervező Erdély Dániel ezt a pár tucatnyi üzenetet. Közöttük a legtanulságo­ sabbak azok, amelyek olvas­ tán csak egy-két másodperc teltével esik le a tantusz, a fir­ káló ugyanis éppen abban vétkes, amiben valaki mást, másokat elmarasztal. Rasszis­ ták, menjetek haza! - ezt csak egy rasszista írhatta. Az Akasszuk föl a szélsőségese­ ket! más szélsőség szélsősé­ geseinek taszító szélsősége. A falfirkát nem érdekli más, csupán politika és szere­ lem. Gazdag tapasztalatokról tanúskodik az az epigrammatikus remek, hogy “Ha a sza­ vazástól bármi megváltozna, betiltanák”. Nincs olyan, aki nálam jobban csinálja!“ — kérkedik szerelmi tudo­ mányával egy szexvitéz. Hol találkozhatnék Ninccsel? karistolja alája egy bizonyára nőnemű érdeklődő, aki a Nincs-et is tulajdonnévnek nézi. Különben az égvilágon mindenről lehet firkálni, de valahogy a falak nyilvánossá­ gától minden egy kicsit politi­ kus, más falak magánjellegé­ től minden egy kicsit szere­ lemközeli lesz. Nemcsak az a lényeges, mennyire látható, és egyszerre hány ember szá­ mára látható az éppen szem­ lélt fal, hanem az is, hogy a fali író, fali költő maga mennyire látható, amikor a városrendészet és a köztiszta­ sági hivatal által kevéssé tá­ mogatott művét létrehozza. A graffitiért szerzője nem kap egy fillért sem, mégis ez a műfaj zsebeli be a legna­ gyobb honoráriumot. Ezer vereseskötet és száz regény­ trilógia sem kerül annyiba, amennyit főleg a nagyváro­ sok fizetnek aluljárók mosá­ sáért, szobortalapzatok csi­ szolásáért, mellékhelyiségek újrameszméléséért. Már ha fi­ zetnek. A falfirkát nem támogat­ ják ma sem, ímmel-ámmal tiltják, s leginkább tűrik. A firkáló, mázoló láttán általá­ ban fölmérgesedünk, de ha a megszokott helyeken pompá­ zó “falkönyveinket” a tataro­ zás, renoválás, városszépítés “bezúzza”, eltávolítja, a po­ énpattogtató vakolatdarabok �eltűnte miatt mérgelődünk. Legjobb lenne különféle szí­ nű, cseréhető rajzlapokkal burkolni az épületek alsó szintjét. A házak kapuki­ lincsein pedig kréták, ceru­ zák, spray-k, ácsszögek lóg­ hatnának a jövő század társadalmában. De minek irkálok ennyit, mikor vár a munka? Megyek firkálni. Hegedűs Morgan: Őzláb, 1988 (pasztell) 263 �H orpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő Mindenek előtt a Magyarország felfedezése sorsáról, rendeltetéséről, funkciójáról kellene eltűnődnünk. Arról, amelyet több-kevesebb siker­ rel betöltött a pártállam ide­ jén. Másképpen fogalmazva úgy is föltehetnők a kérdést, hogy a sorozat mennyiben gyarapította a társadalom ön­ ismeretét, s mennyire volt (az irodalommal, tudománnyal, politikával együtt, stb) a rendszer legitimációjának eszköze. Elintézhetnők a kér­ dést azzal, hogy a “szocialista rendszer” (többek között a Szovjetúnió) összeroskadása után ezeket a köteteket - a történelem részleteként - csu­ pán dokumentumoknak te­ kintsük. a korszak jellemző tüneteként. kétségbeesett, olykor heroikus küzdelemnek a való (s nem az igazság) leg­ alább felszíni jegyeinek a be­ mutatására. Azért csak a való, mert éppen a bukás fényében vált nyilvánvalóvá - az emlí­ tett rendszer - noha állandóan azt deklarálta - valójában nem akart szembesülni a té­ nyekkel, ha úgy tetszik az 264 igazsággal. Mi több ideoló­ most. 1992 tavaszán. De a giai, jogi, hatalmi - rendőr­ könyv - amely válogatás a ség, ügyészség - eszközök­ szerző életművéből az 1937kel, manipulációkkal állandó­ es önképzőköri dolgozattól an ellenőrzése alatt tartotta az 1987-ig mintegy felkínálja értelmiséget, s ha kellett meg magát erre az elemzésre. Eb­ is félemlítette. Ezért a társa­ ben a keresztmetszetben átte­ dalomtudós (esetünkben a kinthető, modellezhető a ma­ szociográfus), ha mégis el gyar szociográfiai irodalom akart mondani valamit, kény­ útja a (baloldali) ellenzéki­ telen volt átvenni a politika- ségtől az említett rendszer leideológia nyelvezetét, sok­ gitimitációig, a műfaj kiszol­ szor a szemléletét is, hogy gáltatottságáig és kényszerű így, bekódolva, bújtatva mint­ ellaposodásáig. Mert a mai egy becsempésszen valami­ (tegyük föl fiatal) olvasó egy­ lyen valóságmagot a szöveg­ szerűen nem érti hogyan ír­ be. Persze ne legyünk igaz­ hatta ugyanaz a szerző Az ag­ ságtalanok - ennek a sorozat­ rárproletáriátus helyzete Ma­ nak mégiscsak volt valami gyarországon (1937) című ki­ súlya, szerepe, ha más nem, csit sematikus, de mégis elkö­ akkor az, hogy egy szűk értel­ telezett, elemző, a valóságot miségi réteget foglalkoztatott feltáró dolgozatot és a kötet szerzőként is, olvasóként is, címadó írását: Az ismeretlen de igazán átütő erejűvé sose főszereplő: a szegényparaszt­ tudta kinőni magát. Tanul­ ság. Mert jóllehet az önkép­ mányok sorának kell majd ki­ zőköri dolgozat is vállaltan, bevallottan baloldali, de még deríteni ennek okát. Igazságtalanságnak tűn­ mentes minden kívülről be­ het, hogy mindezt éppen vitt, ráerőltetett ideológiától. Márkus István, a szociográ­ Ez a mohó valóságismeret és fiai irodalom nagy öregjének igazságszomj jellemzi a szer­ könyvét recenzálva, annak ző, a negyvenes, ötvenes előljáróbeszédeként írom években írott tanulmányait is. �Beszámítva, s elfogadva a telműen igenli a kolhoz min­ hatjuk, hogy senki se látta ezt, már említett korlátozó ténye­ tájú termelőszövetkezetet, de senki se szólt, mert a reform­ zőket is (hatalom, ideológia), elfogadja a falu, az általa is kommunisták - már az ötve­ amelyeket vállalnia kellett a pozitívnak tekintett paraszti nes években! - figyelmeztet­ szerzőnek, különben nem értékek szétverését, lejáratá­ tek, hogy ez az út katasztrófá­ publikálhatott volna. Példa­ sát is pozitívumként említi, hoz vezet. Szerzőnk azonban ként (pozitív) az 1956-ban amint az “individualizációt” örömmel konstatálja - a hat­ írott Somogyi összegzést eme­ is, a Kádár-korszak önpusztí­ vanas években - a téeszek lem ki az ötvenes évek tsz- tó, önkizsákmányoló hajszá­ megerősödését, holott éppen szervezésének tragikus hatá­ ját, amelybe generációk rok­ ő fedezi föl, hogy a tulajdon sáról. Emiatt az írása miatt kantak bele, csupán azért, eltörlése, az érdekeltség hiá­ marasztalják el a szerzőt Ká­ hogy lemondva a reproduk­ nya bűnösen pocsékoló gaz­ dárék. S ez mintegy forduló­ cióról, azaz a gyerekről, fönn­ dálkodáshoz vezet a mezőpontot is jelent a szerző pá­ tartsák magukat, bevigyék a gazdaságban is. (Gebe má­ lyáján. Mert az, amit addig írt faluba a civilizáció és urbani­ sodszor: A nyírkátai szöve­ Erdei Ferenc, Bibó István, záció néhány vívmányát! vény, 1966) Látja a csőd jele­ Illyés Gyula, Veres Péter, stb. Nem látja (nem akarja látni?) it, de következtetésében átve­ nyomdokain valóban való­ a szerző, hogy a szocializmus szi a hivatalos politika szlo­ ságfeltárás, azaz a tények is­ Lenin óta éppen a megnyo­ genjét: az eszme jó, (“vannak merete alapján von le követ­ morított. kiszolgáltatott, sze­ még hibák elvtársak”), csak keztetéseket, illetve hagyja a gényparasztok (muzsikok) tö­ jól kell kivitelezni. Pedig, ha valóságot megszólalni. Hogy megét használta föl arra, valaki értően olvassa ezt a egy később fellángoló, és hogy megtörje vele a munká­ könyvet, választ kap arra is nem csituló vitára utaljak (a sok ellenállását, föllázítva, le­ hogyan gyűlt ösze a 22 milli­ népszaporulatról van szó) hetetlenné téve azoknak a árdos államadósság. Ezt a 1939-ben kimutatja, hogy az munkakultúráját, szolidaritá­ képtelenséget, hogy az állam egykének, a családok felbom­ sát, kollektív öntudatát? Ezek dotálja a termelést, miközben lásának, a társadalom atomi­ nélkül a városba szorított szinte mindenki lop, csal, ha­ zálódásának az oka a nyomor, (menekülő) paraszt tömegek zudik, haza “spájzol” a világamely megaláz, demoralizál, nélkül nem lehetett volna történelemben a szocializmus frusztrál, a társadalom pere­ megvalósítani a megalomán produkálta - úgy, hogy az ál­ mére, sőt a társadalom alá “iparosítási” terveket, a tech­ landóan pocskondiázott, le­ szorít tömegeket. Nem értjük nológiai fegyelmet, józan észt sajnált, “rothadó”, “végnapja­ később, hogy ez az érzékeny­ semmibe vevő “munkaver- it élő” kapitalizmus kölcsö­ ség, elemzőkészség, intellek­ seny-sztahanovista” és egyéb nökkel tömte a “létező és vi­ tus hogyan nem vette észre mozgalmakat. Csak most lát­ rágzó” sikert sikerre halmozó ezeket a jelenségeket “a léte­ juk, a rendszer romjairól szét­ szocializmust. A dologban az ző szocializmusban”? Sőt! tekintve, hogy mekkora árat a legszörnyűbb, hogy a fel­ Éppen a címadó tanul­ fizettünk ezért, egy lerobbant vett kölcsönökből szinte sem­ mányban erényként, pozití­ mezőgazdasággal és egy mit nem tudunk felmutatni, vumként tünteti föl azt, amit “ipari múzeummal”, azaz illetve túl nagy ár azért, amit 1939-ben még jól látott és el­ drágán, eladhatatlan árút a szerző oly lelkesen pozití­ marasztalt. Nem csupán arról (alapanyagot előállító) ipar­ vumként emleget: a szegény­ van szó, hogy Márkus egyér­ szerkezettel. Azt sem mond­ parasztság - úgymond - fel­ 265 �palócföld 92/3 emelkedését. Most pedig itt a - lerobbant gazdaság, erkölcs és munkakultúra, s a hatal­ mas, alulképzett, átképezhe­ tetlen munkanélküliségre kár­ hoztatott tömeg. Amely - kell ehhez is egy két generáció mégiscsak akkor remélhet va­ lamit a jövőtől, ha magántu­ lajdont szerez, azaz az egyéni érdek felelősséggel is társul. Látja a szerző ennek a jeleit is, de a szocialista ideológia torzító szemüvegén (Gerne­ lyapáti magnószalagok: Az utóparasztság arcképéhez, 1971), amikor megrója az inaszakadtáig dolgozó pa­ rasztokat, mert megtanultak piacozni, egyáltalán már értik a piac törvényeit. Akkor (1971-ben) csak megtűri a ha­ talom, mint “vadhajtást” (a meggymagos per ideje ez) a téesz mellett, annak gyámko­ dása alatt, ami a szocializmus győzelme" után magától megszűnik. Nos, a szocializ­ mus szűnt meg, nem váratla­ nul, de meglepően gyorsan. Amikor azt mondtam a bevezetőben, hogy ez a Hegedűs Morgan: Várok valakit, 1990 (pasztell) 266 szociográfia irodalom (is) do­ kumentumértékű jóindulatú­ an, jóhiszeműen fogalmaz­ tam. Mert - valljuk be - kicsit nyögvenyelős, száraz olvas­ mány. Nagy-nagy türelem és önfegyelem kell hozzá. Elvár­ hatjuk-e ezt az utókortól, amely nem élte meg és -át eze­ ket az éveket, folyamatokat, történéseket? Legfeljebb, ha okulásként, riasztásként olvas­ ná, mint mondhatnánk ma mi az inkvizíció történetét. (Ma­ gyarország felfedezése, Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1991.) �palócföld 92/3 Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel Metszet Peéry Rezső életéből 1945 áprilisától 1946 márciusáig “PALKÓ 35 éves volt, amikor a második világháború végén az új hatalom összeomlott és a várost a tegnapi vesztesek szállták meg újból. Palkó ismét elvesztette állását. Ez eleinte meglepte, hiszen azok közé tartozott, akik igyekeztek ellenállni a Legyőzött Rossznak, s akiket hét éven keresztül kergettek, zaklattak azért, mert ellenfelei az uralkodó állameszmének. Később azonban minden kiderült. Az új hatalom ismét rokonszenves elveket hirdetett, ezúttal a szocializmus törvényeit, de ugyanakkor nagy garral kiáltotta világgá, hogy jóváteszi mindazt, amit - Árpád fejedelem vétett, amikor leigázta a szocializmus választott népének ősét: Szvatopluk fejedelmet.” Peéry Rezső: P. P a l k ó s z á m v e t é s e 1 Bevezetőül: korszakok és mítoszok A második világháború utáni csehszlová­ kiai magyar irodalom történetének kezdeteit egészen a legutóbbi időkig sűrű homály borí­ totta. Írók, irodalomörténészek egybehangzó véleménye volt, s a köztudatban is így rögző­ dött, hogy annak újbóli indulását, harmadik szakaszát, lényegében - tulajdonképpen Fábry Zoltán nevezetes korszakolása nyomán2 1948. december 15-től, a pozsonyi Új Szó megjelenésének napjától lehet számítani. E felfogással azonban - több hiányossága és kö­ vetkezetlensége mellett - azért is baj volt, mert átsiklott egy egész, történelmileg/történetileg hallatlanul bonyolult szakasz, az 1945-1948 közti esztendők, s azok irodalomtörténeti be­ sorolásának, értékelésének kérdése fölött, kö­ vetkezésképp hosszú évekre megkönnyítette e korszak elhallgatását, tüzetesebb irodalom- és művelődéstörténeti szempontú vizsgálatának megkerülését. Különböző, magukat többé-ke­ vésbé máig is makacsul tartó koncepciók és prekoncepciók születtek arra vonatkozóan, hogy ezek az esztendők a “hallgatás évei”, illetve “néma évek”, “zárójeles évek” voltak, a tárgyilagos tényfeltárás és elemzés helyébe a legendák és a mítoszok léptek. Mindössze Fábry Zoltán nevezetes memoranduma. A vádlott megszólal volt a kivétel: az ezeket az esztendőket (is) érintő írások, történelmi és irodalomtörténeti összefoglalók egyöntetűen ezt az emlékiratot nevezik meg, mint a kor­ szak egyedüli (jelentős) irodalmi dokumentu­ mát. Fónod Zoltán 1981-ben keltezett iroda­ Dolgozatom részlet egy hosszabb, Peéry éltét és tevékenységét 1945-1948 között figyelemmel kísérő tanulmányból. 267 �palócföld 92/3 lomtörténeti vázlata (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945 után - gyorsmérleg) még ki­ egészítésének évében, 1989-ben is megfelleb­ bezhetetlen határozottsággal szögezi le: “Arra a kérdésre, hogy mi volt a felszabadulás után a csehszlovákiai magyar irodalom első alkotá­ sa, egyértelműen Fábry Zoltán A vádlott meg­ szólal című írását kell említenünk.”3 Pedig ő is azok között volt, akik elsőként fogadták el Koncsol László 1976-os javaslatát a Fábryféle korszakolás célszerűnek látszó kiigazítá­ sáról, azt tudniillik, hogy a második világhá­ ború utáni csehszlovákiai magyar irodalom történetét 1945-től, nem pedig 1948-tól kell számítani, s ily módon abba A vádlott megszó­ lalon kívül egyéb (többségükben szükségkép­ pen kéziratban maradt) alkotásokat is bele kell számítani.4 Fónod Zoltánnál árnyaltabban fogalmaz Koncsol példáira hivatkozva - Szeberényi Zoltán irodalomtörténeti összefoglalója, az Arcok és művek 1988-ban: “A második világ­ háború vége, a felszabadulás új korszakot je­ lent a csehszlovákiai magyar irodalom törté­ netében, melynek kezdetét éppen a magyar­ ságra nehezedő megpróbáltatások, a nemzeti­ ségi lét súlyos körülményei jellemezték. Iro­ dalmunk létének, folytonosságának látható je­ lei nem voltak, szünetelt a magyar sajtó és könyvkiadás, mely az irodalmi élet megindu­ lásának döntő feltétele. Irodalmi élet nem volt ugyan, de lappangva, magányos alkotók tevé­ kenységére töredezve mégis élt a csehszlová­ kiai magyar irodalom. (...) Ha gyéren is, de mégis születtek művek tehát, melyek irodal­ munk folytonosságát biztosították. S ez még akkor is érvényes, ha ezek a művek csak jóval később kerültek közlésre. Megnyugodhatunk abban, hogy a csehszlovákiai magyar iroda­ lom legújabb korszaka 1945-ben kezdődött, s első szakasza 1948-ig (...) tartott.”5 Azóta már tudjuk, hogy a korszak írásbeli­ sége, irodalma jóval gazdagabb, mintsem azt Koncsol László vagy Szeberényi Zoltán felté­ 268 telezhette/ismerhette, hogy a “magányos alko­ tók tevékenységén” kívül bizonyos fajta tuda­ tosság és szervezettség jegyei is fölfedezhetők benne. Szép számmal akadnak olyan művek is, melyek - igaz, jobbára nem az első nyilvá­ nosságban, netán nem is (Cseh)Szlovákiában - késedelem nélkül, még a szóbanforgó évek­ ben, az eseményekkel egyidőben, közvetlenül világra jöttük után mejelen(het)tek. (S - ter­ mészetessen - lapok, könyvek megjelenéséről is van tudomásunk ebből az időből.) Az emlí­ tett művek felfedezéséhez, illetve sok esetben csak - miután eddig sem hozzáférhetetlen, ja­ varészt közgyűjteményekben megtalálható opuszokról van szó - egyszerű észrevételéhez azonban bizonyos fokú szemléletváltásra, egy másult irodalomfelfogásra volt szükség, mely nem kizárólag csak egy-egy író lakóhelye vagy állampolgársága, egy-egy irodalmi mű megírásának nyelve vagy mejelenésének he­ lye, hanem az ennél mélyebb rétegeket érintő önazonosság- és hovatartozás-tudat alapján tekint egyes írókat, műveket valamely iroda­ lom, ez esetben a csehszlovákiai magyar ré­ szének vagy sem. E szemléletváltás, e másult irodalomfelfogás fényében tehát A vádlott megszólal a második világháború utáni cseh­ szlovákiai magyar irodalom kezdeti szakaszá­ nak nemcsak hogy nem az egyetlen, hanem nem is az első, sőt, megkockáztatom: nem is a legjelentősebb (inkább csupán egyik legje­ lentősebb) alkotása.6 Ugyanezen meg­ gondolás, valamint az újabb kutatások alapján elmondható, hogy a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom sem Fábry Zoltánnal, hanem főleg az ekkoriban még ugyancsak Szlovákiában (Pozsonyban) élő és (cseh)szlovákiai magyarnak számító Szalatnai Rezsővel és Peéry Rezsővel kez­ dődik. Kettőjük közül - jóllehet vele kapcsolat­ ban is meglehetősen hiányosak az ismereteink - Szalatnai Rezső sorsa, tevékenysége, élet­ műve az ismertebb.7 Peéry Rezsőé egyelőre �hozzáférhetetlen, sőt, túlnyomórészt feltárat­ lan, illetve ismeretlen.8 Peéry Rezső, az ismeretlen Különösen Peéry életének, életművének az 1945 utáni fejezeteiről tudunk keveset. Míg az első Csehszlovák Köztársaság-beli tényke­ dése - ám ez is csak főként Sarlós múltja okán - viszonylag ismert, s a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában kifejtett, Szalatnai Rezsőével párhuzamos tevékenysé­ gével is kiérdemelt az utókor részéről - főleg az utóbbi években9 - egy-két elismerő szót, addig a magyar vallomásos irodalom, esszé és publicisztika legjobb teljesítményeihez mér­ hető munkásságának későbbi szakaszai - még akkor is, midőn már újból lehetett szólni róla - szinte teljes egészében kívül maradtak a csehszlovákiai magyar írók, irodalomtör­ ténészek figyelmén, érdeklődésén. (A ma­ gyarországiakén is.) Pedig igazán lett volna miért emlegetniük őt. Különösen az 19451949 között írt publicisztikájával, s az ezen időszakban kifejtett tevékenységével kötődik szorosan Peéry a csehszlovákiai magyarság sorsához, de később is, élete végéig meleg szeretettel és odaadó figyelemmel fordul egy­ kori hazája, ezen belül pedig szülővárosa, szü­ lőföldje, Szűkebb értelemben vett népközössé­ ge felé. Hogy milyen keveset tudunk róla, arra jel­ lemző példát szolgáltatott az a meg nem élt nyolcvanadik születésnapjára készült, róla szóló vázlatos pályakép, mely életének, tevé­ kenységének 1938-ig terjedő szakaszáról részletesebb, 1938 és 1945 közötti szakaszáról szűkszavúbb, ám a célnak még mindig megfe­ lelő áttekintést ad, míg az ezt követő évtized­ ről már csak ennyit olvashatunk benne: “Peéry 1945-ben, közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékenysége után a kitelepítés sor­ sára jutott. Magyarországon irodalmilag ke­ véssé volt tevékeny,10 s egy ideig a szociálde­ mokrata párt apparátusában dolgozott, majd - magyar-francia szakos tanár lévén - a soproni gimnázium tanáraként és igazgatójaként mű­ ködött.”11 Az ezt követő sorok már Peérynek az 1956-os magyar forradalomban vállalt sze­ repéről, s a forradalom bukása utáni (második, majd harmadik) emigrációjáról adnak hírt. Mi több, még ebben a néhány sorban is számos bosszantó pontatlanság és tárgyi tévedés talál­ ható, aminek okát elsősorban elfelejtett írónk életének, életművének feltáratlanságában kell keresnünk/látnunk.12 Mindent egybevetve, rá is teljes mértékben ráillik, amit Szalatnai Re­ zsővel kapcsolatban mondtam egy helyütt,13 azaz hogy ő is a folyamatosságot, az első (1918 és 1938 közötti) korszakból a második­ ba, továbbá az 1938 és 1945 közötti második­ ból a harmadikba történő átmenetet jelenti a csehszlovákiai magyar irodalomban. Kétségtelen ugyanis, hogy az 1945-1949 közötti esztendők Peéry Rezső életének, sze­ mélyes sorsának és közéleti (írói) publiciszti­ kai tevékenységének legfontosabb szakaszát jelentik, melyek mélyen rányomták bélyegü­ ket egész későbbi életére, s gondolkodásának alakulására is kimutathatóan döntő hatással voltak. Tudvalevő, hogy a második világhábo­ rút Peéry a fasiszta Szlovák Köztársaságban, szülővárosában, Pozsonyban vészelte át: előbb az Esti Újságnál, majd Esterházy János Magyar Hírlapjánál újságíróskodott.14 Antifa­ siszta szellemiségű, mélységes humánumtól átitatott, valamint a keresztény és polgári ér­ tékrend mellett hitet tevő írásai - Szalatnai Rezsőéivel egyetemben - a korszak legjobb magyar publicisztikai teljesítményei közé tar­ toznak. A “felszabadulás”: a tiltakozás első hangjai A második világháború vége Peéryt ugyancsak Pozsonyban érte.15 Harmincöt éves ekkor; férfikora és alkotói energiái teljé­ ben van (lehetne) éppen. Keserű iróniával, tör­ ténelmi tapasztalatai alapján szerzett bölcses­ séggel emlékezik meg erről - ezekről a napok­ 269 �palócföld 92/3 ról - egy későbbi keletű vallomásában: “Nem fél évtizedének elvhű diktátorai idején nem haltam bele a második világháborúba, mint sok szó es(het)ett. Árnyaltan ír erről a magatartásformáról illett, s életem kompozíciója szempontjából stílszerű lett volna, s 1945 áprilisában meg­ Molnár Imre, amit azért is érdemes e helyen értem az eddigi világtörténelem egyik legsajá­ kicsit hoszabban idéznünk, mert éles szemmel tosabb felszabadítását, az orosz seregek fan­ és a valóságnak megfelelően, az elsők között tasztikus arányú középeurópai győzelmét. mutatott rá a csehszlovákiai magyarság disz­ Ama csatakos reggel néhány órára valóban kriminálásával szembefeszülő kisebbségi ma­ úgy éreztük, hogy szabadok lettünk ismét, gyar értelmiség magatartásának erkölcsi indí­ amíg aztán a katonákkal való eszmecsere és tékaira, társadalmi gyökereire: “A szlovensz­ sajátságos érintkezés nyomán nem derült ki, kói magyar értelmiségi réteg önépítkező tuda­ hogy egy társadalmi forradalommal együtt ta az I. Csehszlovák Köztársaság demokrati­ számunkra egy új szolgaság kora kezdődik, kus viszonyai között alakult ki, melynek ma­ másfajta megszállásé, megaláztatásé, kiszol­ radéka minden tiszteletet megérdemlően ra­ gáltatottságé.”16 gaszkodni tudott az elsajátított humanista ér­ Életén, egész addigi útján, tevékenységén tékekhez a Szlovák Köztársaság közismet vi­ végignézve, mi sem természetesebb, hogy szonyai között is. Ez az értelmiség az ember­ Peéry is az elsők között vállalkozik cselekvés­ telenség és a magyarellenesség politikájának re, és sógorával, a Magyar Párt gazdasági állami szintre emelt folytatásakor sem hallga­ ügyeinek intézőjével, Garzuly Ferenccel tott el.18 Az egyre fogyatkozó létszámú cseh­ együtt ő is ott van annak az 1945. április 19-én szlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti keltezett Emlékiratnak az aláírói között, me­ történelme mindenkori példája lehet az embe­ lyet Molnár Imre - az eddigi ismereteink sze­ ri kitartásnak és a hűségnek. Ez az értelmiség rint - “a csehszlovákiai magyarság II. világhá­ ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig ki­ ború után kimondott első szavának”17 minő­ használva hatalmas szervező munkát végzett. sít. A második világháború alatti időszak szlo­ Információkat gyűjtött és adott tovább, titok­ vákiai, pontosabban pozsonyi magyarságának ban iskolákat vezetett, illegális sajtót adott ki, kilenc vezető képviselője - nevezetesen - jogvédelmet nyújtott és segélyszolgálatot tel­ Stelczer Lajos, a Magyar Párt igazgatója, dr. jesített, egyszóval tette, amire épp szükség Neumann Tibor ügyvéd, Garzuly Ferenc agro­ volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tudatá­ nómus, dr. Czibók János ügyvéd, Mayer Imre ban volt annak, mindezzel milyen kockázatot tanár, továbbá Nyárai-Nemecz Miklós és Lu­ vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, kovich József szerkesztők, valamint Szalatnai hogy az adott esetben a csehszlovákiai ma­ Rezső és Peéry Rezső - által aláírt tiltakozás gyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kér­ keltezésének ideje: 1945. április 19-e, vagyis dés.”19 mindössze két hetes késéssel követi a cseh­ Peéry Rezső élete és írói munkássága min­ szlovákiai magyarság sorsát megpecsételő, s den mozdulatában, minden mondatában ezt a arra sok tekintetben lényegében még ma is magatartásformát példázza. Azt, így utólag, befolyással lévő, április 5-én kihirdetett, hí- több mint négy és fél évtized távlatából nehéz res/hírhedt kassai kormányprogramot. Maga eldönteni, hogy mekkora része lehetett Peéry­ az Emlékirat, de már megszületésének puszta nek az Emlékirat megszövegezésében. Mol­ ténye is egy olyan (kisebbségi) értelmiségi nár Imre szerint ez Szalatnai Rezső munkája magatartásformára irányítja rá a figyelmet, volt,20 de a Szalatnai és Peéry közt ez időben melyről a kommunista rezsim négy, négy és (is) meglévő rendkívül szoros baráti, valamint 270 �eszme- és munkatársi kapcsolat, továbbá Peéry e tárgyban ismert egykorú írásainak és későbbi keletű visszaemlékezéseinek gondo­ lat- és érvrendszere, vonalvezetése és erköl­ csisége azt sejtetik, hogy az Emlékirat szöve­ ge aligha nyerhette volna el végső formáját az ő közreműködése nélkül. Az Emlékirat, melynek címzettje a cseh­ szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Ta­ nács (a parlament), már legelső soraiban is a szlovákiai magyarság ártatlanságával, a szlo­ vák fasizmus elleni szembefordulásával és bá­ tor kiállásával igyekszik bizonyítani az ellene foganatosított intézkedések jogtalanságát és igazságtalanságát: “mi, azok a magyarok, akik ma ezen a területen élünk, öntudatosan és tisz­ ta lelkiismerettel jelentjük ki, hogy 1939. már­ cius 14-től21 napjainkig sem gondolatban, sem tettben nem vétettünk a demokrácia és a humanizmus gondolata ellen. Ezek a magya­ rok nyugodt lelkiismerettel állíthatják, hogy még a legnehezebb körülmények közepette is, a legszélesebb körben is meg tudták őrizni ezeket az elveket, amelyek az embert méltóvá teszik arra, hogy megbecsüljék őt.”22 A to­ vábbiakban az Emlékirat egymás után sorolja a példákat a (cseh)szlovákiai magyarság bűn­ tetlensége, ártatlansága mellett, ami már csak azért is figyelmet érdemel a részünkről, mert ezen igazolási eljárásnak a logikája és érv­ rendszere további - ismert szerzők nevéhez fűződő - memorandumokból köszön vissza ránk. Így például a legismertebből, az éppen egy évvel későbbi keletű A vádlott megszólal­ ból. Sokáig, évtizedekig sűrű homály fedte azt az ugyancsak mostanság napvilágra kerülő tényt is, hogy Fábry mellett a két másik fegy­ vertárs, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is megírta a maga memorandumát. Míg Szalat­ naiét, mely közel négy és fél évtizedig várt jobb sorsára, mint már volt róla szó, Molnár Imre közzétette nemrégiben,23 Peéry Rezsőé, jóllehet hármuké közül egyedül az övé jelent meg - igaz, Posoniensis álnév alatt - a törté­ nésekkel egyidőben,24 azóta is a feledés ho­ málya fedi. Igazolási eljárásuk logikájának és érvrendszerüknek említett rokonságán kívül az is közös vonása hármuk memorandumá­ nak, hogy a törvényerőre emelt törvénytelen­ ségek, a (cseh)szlovákiai magyarság kegyet­ len megalázása és üldöztetése mind Fábryt, mind Peéryt, mind pedig Szalatnait arra kész­ teti, hogy szembenézzenek kisebbségi sorsuk­ kal, s valamiképpen megpróbálják levonni több mint két és fél kisebbségben eltöltött év­ tized általánosítható tanulságait, és elgondol­ kodjanak azon, vannak-e/lehetnek-e sajátosan kisebbségi magatartásformák, s ha igen, me­ lyek ezek.25 Peéry pazar tanulmányáról még lesz szó, itt csupán a (cseh)szlovákiai magyar­ ság második világháború utáni egyik legelső megnyilvánulásához való közvetlen kapcsoló­ dására szerettem volna utalni. Az Emlékirat mellékanyaga az a néhány héttel későbbi, 1945. június 5-i keltezésű Helyzetkép a szlovákiai magyarokról című do­ kumentum.26 melynek szerzőjét Molnár Imre azonosnak véli az előbbiével.27 Amennyiben ez így van, tehát amennyiben az azonos Sza­ latnai Rezsővel, akárcsak az előbb, most sem zárható ki, hogy annak megfogalmazásában valamilyen formában Peéry Rezsőnek is része volt. Folyamodvány állampolgárságért A kassai kormánypogram alapján az elle­ nállási mozgalomban közvetlenül résztvettek kivételével a csehszlovákiai magyarságot - a kollektív háborús bűnösség vádjával - egyön­ tetűen megfosztották állampolgárságától. Erre a sorsra jutott Peéry is. A Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára őrzi Peérynek azt a sajátkezűleg írt, alább közzétett fogal­ mazványát, melyet egy, az állampolgársága meghagyásáért folyamodó kérelemhez készí­ tett.28 A kérvénynek egyelőre sem a címzettjét - a piszkozatban nevének helyét Peéry kipon­ tozta - , sem a keltezését nem ismerjük. Ez 271 �palócföld 92/3 utóbbit illetően azonban - a levélnek az 1945. augusztus 2-án megjelent állampolgársági dekrétumra való hivatkozása alapján - feltéte­ lezhetjük, hogy az valamikor 1945 augusztu­ sában készülhetett. A szóban forgó két és fél oldalas dokumentumban írónk részletesen is­ merteti a maga baloldali és demokrata múltját, valamint a második világháború alatti követ­ kezetes antifasiszta magatarását és tevékeny­ ségét, amiért börtönnel is sújtották. Hivatko­ zik a “szláv-magyar kultúrközeledésért és po­ litikai megértésért” végzett munkájára is. Vé­ gezetül pedig felsorolja azokat az ismert po­ zsonyi személyiségeket, akik az általa leírt ér­ vek igazságtartalmát tanúsíthatják; e célból többek között Laco Novomensky és Ján Smrek, a kitűnő szlovák költők nevét - az előbbi egyúttal a kor egyik tekintélyes szavú politikusa is - említi. A felsorolást dr. Imrich Kunosík, pozsonyi ügyvéd zárja, akinek nevét az teszi számunkra érdekessé, hogy Peéry egy korábbi hosszú, több mint tizenkét oldalas, magyar nyelvű le­ velének is ő a címzettje.29 Az 1945. április 27-én kelt levél, amellett, hogy néhány igen fontos (ill. kevésbé ismert) életrajzi adalékot is tartalmaz, Peéry gondolkodásának és életé­ nek egyik-másik alapvető vonatkozásának megértéséhez (és/vagy értelmezéséhez) is hozzásegít(het) bennünket. Ugyanekkor az imént említett fogalmazvány és ez a levél az első hiteles dokumentum arra nézvést, hogy írónk miként reagált arra a “féktelen és igaz­ ságtalan büntetésre”,30 melyet a csehszlováki­ ai magyarság oly ártatlanul szenvedett el, s miként élte meg az egyre fenyegetőbb, egyre tragikusabb helyzetet. A levél címzettje - aki Kunosiról szlová­ kosította Kunosíkra a nevét - a kérdéses idő­ szakban a pozsonyi magisztrátus munkatársa volt.31 Peéry indítékáról, ami levele megírásá­ ra késztette, az első sorokban olvashatunk: né­ hány nappal korábban a nevezett ügyvédnél egy magyar küldöttség járt, mely előtt Kuno­ 272 sík dr. bizonyos vonatkozásban - a levélből, sajnos, nem derül ki, milyenben - rosszallólag említette Szalatnai és Peéry nevét. Írónkat ér­ zékenyen érintette az eset, és megbántva, a bírálatot igazságtalannak tartva reagált rá. Mondandóját azzal kezdte, hogy kiállt Szalat­ nai mellett; “A párosítást helyesnek és indo­ koltnak tartom, mert évek hosszú sora óta kö­ rülbelül azonos vonalon küzdünk bizonyos minimális jogokért, melyeket a jelek szerint a »történelem istennője« végleg megvont tőlünk.”32 Levele mögött, írja, az a szándék áll, hogy az ügyvéd róla alkotott képét “néhány életrajzi adattal helyesbíthesse”, s hogy az 1939-1945 közötti szerepét előtte jobban megvilágítsa. Ez utóbbi, szerinte annál is in­ kább indokolt, mivel: “Az 1939-es államfor­ dulat után annyiszor kínoztak analfabéták a »szocialista és demokrata, szabadkőműves és zsidóbarát« előéletem miatt, hogy most, mint­ egy óvintézkedésként szeretném egy értelmes és jóakaratú akadémikus ismerősöm kezébe életem néhány adatát letenni, mely életet most úgy látszik azért marasztalnak majd el, mert egy jogaitól megfoszott és 6 éven keresztül megrugdalt, jelentéktelen kisebbség szellemi szolgálata is volt egyben.”33 Mi több, úgy lát­ ja, “fennáll a veszély, hogy egyszerű tudatlan­ ságból vagy informálatlanságból ugyanazok fognak előhúzni vackomból, mint magyart, akik 1940-ben, 1941-ben mint demokratát és sarlóst gyötörtek meg”.34 S miután sorra számba vette élete legutóbbi hat esztendejé­ nek egyes mozzanatait, mintegy végső kon­ klúzióként arra kellett ráébrednie, hogy most, a háború végén ugyanazzal a légszomjjal küzd, mint a háború elején.35 S miként 193839-ben előtte is fölmerült az emigráció lehető­ sége, most újból szembe kell néznie a kérdés­ sel: “...ismét azzal az érzéssel ülök otthon jelenleg betegen a vörös hadseregnek teljesí­ tett munkaszolgálat után36 -, hogy itt talán nem lehetséges tovább az életem.”37 Eddigi ismereteink szerint a második világháború �után ez az első nyoma annak, hogy Peéryben (is) újból fölvetődött a távozás gondolata. Úgy dönt azonban - legalábbis egyelőre hogy marad, hogy azok közt a helye, “akik 6 eszten­ dő óta várják a szabad lélekzet óráját, akik biztatták környezetüket bízván az emberi érte­ lemben, az igazság erejében, a józan ész hatal­ mában”, akikkel együtt “ismét a történelem hernyótalpa alá került” - függetlenül attól, hogy “6 éve nem a gázlókhoz, hanem az elgá­ zoltakhoz tartozik” akikkel “üres szívvel és megrabolt eszményekkel” ül együtt ”ebben az órában”38 Májustól szeptemberig 1945 nyaráról egyelőre nincsenek köze­ lebbi és közvetlen adataink Peéry napjainak folyásáról. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy az első csapások ájulatából való eszmél­ kedésnek, a helyzet és e helyzetből reá háruló szerep tudatosításának, egy széleskörű segély­ szolgálat és - nevezhetnénk így - ellenállási mozgalom megszervezésének kezdeti idősza­ ka ez. Ezzel kapcsolatos feltételezéseink és kövekeztetéseink Peéry későbbi visszaemlé­ kezéseinek egy-egy (olykor csak fél) monda­ tán, Szalatnai Rezső ez időben (is) az övével párhuzamos pályájának, tevékenységének vizsgálatán, valamint a korszak oly gazdag memorandum-irodalmának a szemrevételezé­ sén és elemzésén alapulnak. A csehszlovák hatóságok május 3-án kezd­ ték meg - “egészen váratlanul” - a pozsonyi magyarok internálását. A tragikus és botrá­ nyos eseményekről “a pozsonyi magyarság egyik állhatatos demokratája, a csehszlovákmagyar együttműködés őszinte, érdemes hí­ ve”, Isteriensis számolt be Pozsonyi levelében az 1945. július 3-ától megjelenő Új Magyaror­ szágnak már a második számában.39 Hogy Peéry (illetve családja) miként kerülte el (el­ kerülte-e egyáltalán) az internálást, azt egyen­ lőre nem tudjuk, ám ennek - amennyiben így volt - valószínűsíthetően írónk második világ­ háború alatti magatarásának, publicisztikai te­ vékenységének méltánylása, esetleg vezető pozíciókba került szlovák barátainak, írótársa­ inak közbenjárása lehet magyarázata. Helyze­ tét azonban Peéry egyáltalán nem véletlenül érez(het)te mégis ideiglenesnek és bizonyta­ lannak, ami rendkívüli lelki megterhelést je­ lentett számára. Amikor például írónk altere­ gójának, Peéry P. Palkó számvetése című re­ mekbeszabott tárcája címszereplőjének a há­ borút követően felkínálták, hogy “sürgősen változtassa meg” nemzetiségét, Palkónak “nemcsak hogy nem volt gyomra és kedve ehhez, hanem minden lehetőt és lehetetlent megkísérelt, hogy sostársai feje felől e szokat­ lan és érthetetlen vészt elhárítsa. Ez persze meddő törekvés maradt s azonkívül felettébb veszélyes. Így kellett Palkónak harminchat éves korában sürgősen hazát változtatni, mi­ előtt börtönbe került volna.”40 Fizikailag sem lehetett a legjobb állapot­ ban. A dr. Kunosíknak írt, fentebb részletezett levelében maga is említi, hogy az általa egy­ helyütt ironikusan a “Vörös Hadsereg érdeké­ ben kifejtett önkéntelen segédmunkási ügykö­ désnek” nevezett, rá is rákényszerített “málen­ kij robot” egészségileg mennyire megvisel­ te.41 Egy másik vallomásából arról értesülhe­ tünk, hogy a szóban forgó “komor és rettene­ tes hónapokban” egy “svájci intézmény alkal­ mazottjaként” a “Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatába szegődött”, s néhány (volt balol­ dali) barátjával együtt igyekezett elviselhetőb­ bé tenni “az üldözöttek hétköznapjait”, mi­ közben az elhurcolástól, írja, őt magát csak a vakvéletlen mentette meg.42 Demokrata érzelmű, a magyarokkal ro­ konszenvező, a magyar kultúrát nagyra érté­ kelő szlovák barátaitól, ismerőseitől is segít­ séget remél. A párizsi Irodalmi Újságban 1962-ben közölt visszaemlékezésében ír pél­ dául arról, hogy az általa olyannyira tisztelt és szeretett, ez idő tájt magas beosztásban lévő, a Szlovák Nemzeti Tanács (a parlament) 273 �palócföld 92/3 alelnökeként és iskolaügyi miniszterként tevé­ kenykedő, Budapesten született költőnél. La­ co Novomskynél is többször kilincselt a segít­ ség reményében.43 De csupán részeredményt sikerült olykor-olykor Peéryéknek elérniük,4 4 a nagy dolgokat illetően eredménytelenek ma­ radtak próbálkozásaik: “...a tárgyalások szü­ netében egymást kergették a jogfosztó rendel­ kezések.”45 Jószolgálati úton Budapesten Szeptember 14-e és 18-a között Peéry Sza­ latnai Rezsővel jószolgálati úton volt Buda­ pesten, ahol a magyar politikai és szellemi élet számos vezető képviselőjével találkoztak. Céljuk az volt, hogy tájékoztassák őket a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, “a kö­ zel háromnegyed-milliónyi magyar nemzeti­ ségű felvidéki embert fenyegető rabszolga­ sorsról”46 és velük együtt keressék az ellenlé­ pések lehetőségét a csehszlovákiai magyaro­ kat ért “elháríthatatlan s egyetemes katasztró­ fa”47 méreteinek csökkenése, következmé­ nyeinek enyhítése érdekében. Úticéljuk az volt, emlékezik rá visza később Peéry, hogy “az új magyar kormány embereivel közöljük, milyen gazdasági, társadalmi és emberi össze­ omlás zúdult ránk a második megszállással. Háromnegyed-milliónyi ember kálváriájának állomásairól hoztunk megbízható, összefogla­ ló értesülést, hogy kipuhatoljuk, mit kellene és lehetne tenni, hogy mentsük, ami még ment­ hető, hogy megmozgassuk az emberi lelkiis­ meretet a világban, hogy közbenlépést kér­ jünk, tanácsot, hogy megbeszéljük, mint le­ hetne a meglódult lavina rombolását megfé­ kezni.”48 A jószolgálati út részleteiről több forrásból is - mindenekelőtt Szalatnai Rezsőnek egy 1943-as falinaptár hátlapjaira írt feljegyzései­ ből - értesülhetünk.49 Összefüggésben lehet ezzel az úttal Szalatnainak az a feljegyzése is, mely szerint Peéry Szabó Béla komáromi (származású) esperes meghívására Szalatnai 274 Rezsővel és családjával együtt részt vett a du­ naradványi református templom felszentelé­ sén, majd jelen volt a református lelkészek és konventi tagok megbeszélésén is.50 A feljegy­ zés, sajnos, nem jelöli meg közelebbről a templomszentelés időpontját, annyi azonban bizonyos, hogy a szóban forgó napokban, s feltételezhetően épp közvetlenül Peéryék bu­ dapesti útja előtt került rá sor. Ebből a feljegy­ zésből ugyanis azt is megtudhatjuk, hogy író­ ink a szomszédos Dunamocson szálltak meg Szalatnaiék Cséby Istvánnál, Peéry Fekete (? - a családnév, sajnos többféleképpen is olvas­ ható) Elláéknál -, majd innen mentek át “csónakon a Dunán” - Magyarországra.51 A kérdéses jószolgálati útról Peéry a Talál­ kozásom Tildy Zoltánnal című visszaemléke­ zésében szólt részletesebben.5 2 Mivel Peéry írása egy művelődéstörténeti (és szlovák-ma­ gyar kapcsolattörténeti) szempontból sem ér­ dektelen, sőt, igen jelentős, ezidáig azonban ismeretlen (vagy legalábbis kevésbé ismert) tényre hívja fel a figyelmet, érdemes e helyen hosszabban is idéznünk belőle: “Illegális utunknak volt egy jelentékeny mentora a szlo­ vák nemzeti tanácsban: Novomesky Laco, a kitűnő költő, helyettes szlovák miniszterelnö­ ki minőségben. Ígéretet kaptunk arra vonatko­ zóan, hogy ha Teleki Géza iskolaügyi minisz­ ternél elérjük a békéscsabai szlovák gimnázi­ um felállításának kieszközlését, Komáromban kapunk egy magyar intézetet ennek fejében. (...) A nagyvonalú, tájékozott és valóban ál­ lamférfi benyomását keltő Teleki Gézával né­ hány óra alatt elintéztük a békéscsabai gim­ názium ügyét, amely nem »alulról jövő« szer­ ves kezdeményezésre, nem a mindig patrióta csabaiak akaratából, hanem Teleki Géza és a magyar kormány elhatározásából született meg, hogy megkapjuk érte - amit persze nem kaptunk meg (a kiemelés Peérytől való - a szerző megj.) - a komáromi magyar gimnázi­ umot a megszüntetett magyar középiskolák fejében.”53 �Peéry és Szalatnai Budapesten, “ebben a felgyújtott, szinte elhamvadt, porba, piszokba taszított, megalázott nagyvárosban”54 a volt szlovenszkói magyar írótárs és szerkesztő, az egykori sarlós, Vass László vendégszeretetét élvezték annak Szemlőhegyi úti lakásában. Szalatnai Rezsőtől - szép Szabó Lőrinc-port­ réjából - tudjuk, hogy a két pozsonyi író “álom és alvás nélkül, szinte egyetlen rohanat­ ban, ajtót ajtóra nyitva, magyarázva, minden­ kit tájékoztatva”55 töltötte az időt, s fizikai teljesítménynek sem elhanyagolható, hogy ki mindenkivel sikerült tárgyalniuk e néhány nap alatt “honfitársaik érdekében”.56 Közben még arra is jutott idejük, hogy sza­ vukat hallassák Szabó Lőrinc épp az idő tájt folyó igazolási perében, s írásos nyilatkozat­ ban álljanak ki a fasizmus vádjával elmarasz­ talt költő mellett. (Találkozásuknak, illetve a két pozsonyi író fellépésének Szabó Lőrinc naplójában, valamint több más korabeli for­ rásban is nyomát találhatjuk.57) Peéryék Nyi­ latkozatát Kabdebó Lóránt tette közzé nemré­ giben az Új Írásban, melyet Szalatnai mint “író. állami tanár, a Szlovák Sajtókamara tag­ ja, a Sarló alapító tagja, a szociáldemokrata munkásakadémia országos választmányának tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja”, Peéry pedig mint “tanár, publicista, a Szlovák Sajtókamara tagja, a Sarló alapító tagja, a volt csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos végrehajtó bizottsági tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja” írt alá.58 Az aláírás érdekességei közül itt csupán íróink masarykakadémiai tagságának feltünte­ tését emeljük ki, jóllehet az Akadémiát tevé­ kenységének a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában való ellehetetleníté­ se után - a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadott rendeletével jogilag is fel­ oszlatták, könyvtárát, vagyonát pedig folya­ matosan meghozott rendelkezésekkel 1947. április 14-el bezárólag a különböző szlovák intézetek és intézmények, szervezetek között szétosztották.59 Peéryék nyilatkozata azonban arra utal, hogy ez időben, tehát 1945 szeptem­ berében még nem adták föl teljesen az Akadé­ mia - és vagyona - megmentésének remé­ nyét.60 Egy újabb memorandum Az elkövetkező hónapok is a lázas tevé­ kenység - az egymást érő tárgyalások, megbe­ szélések, egyeztetések, a fölfokozott aktivitás­ ról tanúskodó szervezkedés - jegyében teltek el Peéry Rezső(ék) életében. Legalábbis erre utal az a, különböző forrásokból származó né­ hány adat, feljegyzés, ill. levéltöredék, amely ebből az időből írónk életének egyes mozza­ nataival kapcsolatban (egyelőre) a rendelke­ zésünkre áll. Szalatnai Rezső naplófeljegyzéséből tud­ juk például, hogy 1945. október 6-án Szabó Béla református lelkésszel együtt Peéry is je­ len volt Szalatnaiéknál azon a megbeszélésen, amelyet a Csehszlovákiában hivatalos külde­ tésben tartózkodó René Smith újságíróval és metodista lelkésszel, a brit külügyi hivatal kö­ zép-európai osztályának szakértőjével folytat­ tak. A csaknem három órás, főként németül folyó, ám időnként az angol diplomata tolmá­ csának segítségét is igénybe vevő beszélgeté­ sen íróink igyekeztek a valóságnak megfelelő­ en tájékoztatni “a helyzetről, a 6 éves szlovák uralomról” a Csehszlovákia barátjának híré­ ben álló volt angol alsóházi képviselőt.61 Ezt követően Peéry, nyilván a Smith-szel folytatott október 6-i megbeszélésen elhang­ zottak értelmében, egy memorandumot állított össze “a mi helyzetünkről”. Az emlékiratot Samarjay Éva angol fordításában, Szalatnai október 24-én küldte el Nyárai-Nemecz Mik­ lós útján Prágába, hogy onnan az angol követ titkára továbbíthassa Smith-hez Londonba.62 A memorandum, jóllehet erre egyelőre köz­ vetlen bizonyítékunk nincs, feltehetően azo­ nos azzal a Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről címet viselő, tizenkét 275 �palócföld 92/3 oldalas emlékirattal, melynek egy másolati példánya a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található.63 Feltételezésemhez elsősorban ez utóbbi, konkrét címzett és alá­ írás nélküli okiratnak a keltezéséből - “Po­ zsony, 945. október közepén” - veszem a leg­ fontosabb támpontot. Hiszen értelemszerűen Peérynek is október 6-a és 24-e között, illetve 24-ét megelőzően, tehát a hónap közepe táján kellett dolgoznia a Smith-nek szánt emlék­ iraton, hogy még a fordításra is jusson némi idő. Emellett a szöveg Peéryre utaló stiláris elemei, okfejtésének logikája, szemléletének alapelemei, továbbá annak láthatóan a segít­ ségkérés szándékával született, írónk egyéb írásaiból is ismerős, helyzetfeltáró következ­ tetései nemkülönben az ő szerzőségére utal­ nak. A lehetőség, hogy ezt a memorandumot Peéry is írhatta, megkívánja tőlünk, hogy leg­ alább főbb vonalaiban ismertessük. A kérdé­ ses helyzetértékelést a következő, Gerson kancellárnak 1405. november 7-én a párizsi udvar előtt elmondott, Vivat Rex című beszé­ déből vett, sokat mondó mottó vezeti be: “A szegény embernek nem lesz kenyere, legfel­ jebb egy marék rozs, vagy árpa; szegény fele­ sége teherbe esik és négy vagy hat kicsinyük lesz a kemence körül, mely csak nagy ritkán meleg; kenyeret kérnek, sikítanak, az éhségtől őrülten... És mintha nem lenne elég ennyi nyo­ morúság, fosztogatók jönnek és mindent kiku­ tatnak... mindent összeszednek... és elhurcol­ nak... ne is kérdezzük, ki fizet érte.” A memo­ randum írója rögtön előljáróban leszögezi: a Csehszlovákia területén élő magyarok “meg­ döbbentően sanyarú helyzete (...) nagyjában és egészében arra a totális törvényen­ kívüliségre emlékeztet, melyben a szlovákiai zsidóság él a tiso-uralom éveiben, azzal az enyhítéssel, hogy reméljük, az új köztársaság nem szán gázkamrába való deportálást is a magyaroknak”. A csehszlovákiai magyarságot teljes egészében háborús bűnösnek tekintik és 276 őt teszik felelőssé a köztársaság felbomlasztá­ sáért. A memorandum ellenérvei e tekintetben a kövekezők: 1. ez a vád nem állja meg a helyét, Csehszlovákia 1938-as széthullásának alapvető tényezői ugyanis a Henlein-féle szu­ détanémet mozgalom, valamint a Hlinka-párt szlovák autonomista törekvései voltak; 2. a magyaroknak a németek bábáskodásával 1939. március 14-én kikiáltott önálló Szlovák Köztársaságban csupán többszörösen aláren­ delt szerep jutott, s Mach belügyminiszter már ekkor fölvetette kitelepítésük gondolatát; 3. a magyar területek elcsatolásáról 1938-ban nem népszavazás döntött, hanem annak tényét “diktátumként vették tudomásul a csehszlová­ kiai magyarok”; 4. a magyarok a fasiszta Szlovákiában is mindvégig megőrizték józan mértékletességüket és emberségüket; 5. jólle­ het “a magyar reakciós uralom nem kedvezett a nemzetiségeknek, így a szlovákoknak sem, a magyar és német megszállást ennek ellenére csupán nagyfokú politikai elfogultsággal lehet hatásában közös nevezőre hozni”; 6. bár a nyi­ lasok uralomra jutásával szélsőséges akciókra is sor került a felvidéki területeken, ennek a tragikus magyar fasiszta kalandnak" azonban mégis elsősorban a felvidéki zsidóság és ma­ gyarság, s nem pedig az itt élő szlovákság volt a szenvedő alanya. Ugyanekkor ismert az is, hogy a magyar csapatok egyre kényszere­ dettebben vettek részt a harcokban és sokan átálltak a szovjetekhez vagy a szlovák felke­ lőkhöz. “Mindezek figyelembevételével ért­ hető - így a memorandum -. ha a magyarokat az új köztársaságnak velük szemben megütött terrorja váratlanul érte.” E tekintetben a me­ morandum részletes tájékoztatást ad: A/ a de­ portálásokról; B/az internálásokról; C/ a meg­ szűnő keresetek, megvont nyugdíjak, hiányos vagyonbiztonság következtében előállt hely­ zetről; D/ az állampolgárság megvonásáról és a vagyonelkobzásokról; s végül: E/ a kultúrá­ lis jogok megvonásáról. A memorandum írója végezetül arra a következtetésre jut, hogy “a �csehszlovákiai magyarokkal szemben folyta­ tott néma irtóhadjárat megakadályozása” nemcsak csehszlovákiai magyar érdek, hanem egyúttal, tágabb összefüggésben a “dunavöl­ gyi béke és stabilitás érdeke” is, “melyet Csehszlovákia tragikusan téves eljárása a leg­ komolyabban fenyeget éppen abban a pilla­ natban, amikor a viszálytól megtépett és köl­ csönösen becsapott népek a germán iga szorí­ ásából aléltan, a megbékélés óhajával keresik a betemetett utakat egymás felé.”64 November 9-én Peéry négy szlovák újsá­ gíró és Szalatnai Rezső társaságában P irre W. Mocknál, a Nemzetközi Vöröskereszt delegá­ tusánál vett részt sajtófogadáson, melyen Mock - akinek munkáját, illetve a magyarok iránti elfogulatlanságát illetően később Sza­ latnaiéknak komoly kétségeik támadtak - “he­ lyesen exponálta álláspontját a kisebbségi in­ ternáltak dolgában”.65 1946. első hónap Az 1946. év elejéről tárgyalások (ill. Inter­ venciók) címmel fennmaradtak Szalatnai Re­ zső feljegyzései,66 melyek páratlan jelentősé­ gű forrást jelenhet(né)nek a kutatók számára. E sajnos mindössze március 16-ig meglévő feljegyzéseknek - természetesen - Peéry az egyik leggyakoribb szereplője. Éppen ezért ta­ lán nem lesz haszontalan, ha most röviden áttekintjük, milyen összefüggésekben is buk­ kan föl Peéry neve ezek között a kutatók és laikusok számára egyaránt rendkívül izgalmas feljegyzések között. (Áttekintésünkben min­ den további hivatkozás nélkül ezekre a fel­ jegyzésekre támaszkodtunk, s innen valók kü­ lön nem adatolt idézeteink is.) A szóbanforgó feljegyzések január 4-én említik először Peéry nevét: írónk Szalatnai Rezsővel és Nyárai-Nemecz Miklóssal folytat megbeszélést a helyzetről és a teendőkről, va­ lamint Zsolt Bélának a budapesti Haladás 1945. december 15-i számában közölt, Benes­ hez írott, bíráló hangvételű nyílt leveléről. Ja­ nuár 6-án Peéry és Szalatnai arról értekeztek, hogy dr. Zvrskovec szerint “a magyarkérdés a KSS rendezeseben itt megbukott” . Január 17én Peéry, Szalatnai, Nyárai-Nemecz és Ko­ vács Endre vitatták meg a szlovákiai magyar­ ság helyzetét, a szlovák sajtó tendenciózus ál­ lításait, illetve a magyar sajtó baklövéseit. Másnap Peéry Szabó Béla pozsonyi reformá­ tus esperessel, valamint Dömök Bélával, s megint csak Szalatnai Rezsővel találkozott, s egyebek között arról beszéltek, hogy Szabó Béla Pozsonyban maradhatása érdekében in­ terveniálniuk kellene Laco Novomeskynél és a belügyminiszternél. A rákövetkező napon a két jóbarátot, Peéryt és Szalatnait Emil Boles­ lav Lukácnál, a jeles szlovák költőnél, a ma­ gyar kultúra elkötelezett hívénél találjuk, aki szerint Csehszlovákia helyzete “politikailag és gazdaságilag is katasztrofális”. Peéry Boj ­ sza Imre - aki később Barsi Imre néven vált a második világháború utáni csehszlovákiai ma­ gyar újságírás ismert alakjává - vélekedését tolmácsolta: “...a szlovák kommunisták a tag­ államot erőszakolják és csehellenesek.”67 Közben kétszer is megpróbálták felkeresni Novomeskyt, de nem volt szerencséjük, a köl­ tő-politikust egyik alkalommal sem találták otthon. Január 23-án Peéry Szalatnaival, Sza­ bó Bélával és a Cseh Testvérek Egyházának egyik lelkészével a cseh-magyar viszonyról, illetve az ennek rendezésével összefüggő kér­ désekről beszélgetett. Január 26-án a Prágába tartó Halász Miklós állt meg Pozsonyban és kereste fel Szalatnaival Peéryt, s íróinkat a legfrissebb budapesti eseményekről, hírekről tájékoztatta. Január 30-án Peéry egy másnap­ ra, január 31-re tervezett “általános (magyar­ ellenes) razziáról” értesítette Szalatnait. Ez utóbbi napon, tehát január 31-én Peéry Szlovákia Kommunisa Pártjának (Komunistická strana Slovenska) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 277 �palócföld 92/3 Szalatnaival és Szabó Bélával együtt egy uzsonnára volt hivatalos, melyet Sarlon (?) Gusztáv cseh református lelkész I. Stuart skót missziós lelkész tiszteletére adott. A találko­ zón “a magyarbarát, egyszerű, közvetlen fia­ talember” megígérte, hogy hazatérte után Angliában és Amerikában gyűjtést szervez Magyarország megsegítésére. Miután pedig Peéryék tájékoztatták őt a csehszlovákiai ma­ gyarság helyzetéről, arra is ígéretet tett, hogy Jan Masaryk külügyminiszternél mepróbál közbenjárni Szabó Béla állampolgársága ügyében. Két nappal később, február 2-án, miként azt már korábban is tervezték, Novomeskyt keresték föl ebben az ügyben Peéryék. A mint­ egy 40 perces megbeszélésen egyebek között a járulékuktól megfosztott nyugdíjasok meg­ oldatlan és tarthatatlan helyzete is szóba ke­ rült. Novomesky ezzel kapcsolatban a követ­ kezőket mondta: “A Ti intervenciótokra (...) a povereníkok tanácsa* elhatározta, hogy min­ den magyar megkapja nyugdíját, ha az illeté­ kes MNV-től* * hoz egy írást, hogy nincs kifo­ gásuk a nyugdíj folyósítása ellen.” Ezt köve­ tően a költő-politikus rosszallását fejezte ki, amiért (egykori) barátai, azaz Peéry és Szalat­ nai az elmúlt év tavaszán olyan határozottan kiálltak Esterházy János mellett.68 A találkozó végén szlovák politikus-barátjuk ennek elle­ nére jóakaratáról biztosította Peéryéket: “A szlovák-magyar kérdés közeli, reális elintézé­ se - jegyezte meg végül lakonikusan - nem tőlünk, a szlovákoktól függ, hanem a 3 nagy­ tól. (Én, a kis Novomesky, nem tehetek sem­ mit.)” Jószolgálati úton Prágában Február 5-én Peéry, Szalatnai és NyáraiNemecz Miklós dr. Szilárd Marcellnál, a két háború közti Egyesült Magyar Párt jeles sze­ mélyiségénél járt. akitől megtudták, hogy Gyöngyösi János magyar külügyminiszter Prágába utazott, s vele ment Sebestyén Pál is, aki “a magyar állam szerződéseit szokta meg­ kötni”. (Ismeretes, hogy ekkor már javában folyt a végül február 27-én, Budapesten aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyez­ mény előkészítése, s a magyar külügyminisz­ ter szóban forgó prágai útjára is e célból került sor.) A lakosságcsere-egyezménnyel kapcso­ latos hírek és tárgyalások jogos félelmet kel­ tettek a csehszlovákiai magyarságban, illetve értelmiségének, vezetőinek mind a még Cseh­ szlovákiában lévő, mind pedig az időközben Magyarországra került/menekült, ám egyön­ tetűen sorsának elviselhetőbbé tételén, a reá zuhogó ütések tompításán fáradozó részében. A csehszlovák-magyar lakosságcsere gondo­ latával. majd magával az egyezménnyel a csehszlovákiai magyarság érdekeinek képvi­ selői pártkülönbségre való tekintet nélkül, kezdettől fogva élesen szembehelyezkedtek, s határozottan elutasították azt. Amikor pedig az egyezmény kezdett mindinkább valósággá válni, arra irányult minden igyekezetük, hogy annak következményeit a csehszlovákiai ma­ gyarságra nézve a lehető legnagyobb mérték­ ben enyhítsék. Szalatnaiék egybehangzó véle­ kedése ezzel kapcsolatban: “Félő, hogy ró­ lunk és nélkülünk határoznak.” Hogy ezt meg­ akadályozzák, ami egyet jelentett a lehetetlen megkísértésével, elhatározták, hogy dr. Szi­ lárd Marcell és Peéry haladéktalanul Prágába utaznak, ahol Somos Elemérhez, a második világháború alatti pozsonyi Esti Újság, illetve Esterházy János Magyar Hírlapjának főszer­ kesztőjéhez csatlakozva kapcsolatba lépnek Gyöngyösivel és Sebestyénnel, “nehogy szá­ munkra kedvezőtlen és kivédhetetlen meg­ egyezést kössenek a csehszlovákokkal”. Elhatározásukat tett követte, s dr. Szilárd és Peéry rögtön másnap vonatra is szálltak és A megbízottak tanácsa, azaz a minisztertanács. - (a szerző megjegyzése) A helyi nemzeti bizottság (Miestny národný . výbor) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 278 �a reggeli gyorssal elutaztak a csehszlovák fő­ városba. (Peéry útiköltségét - 2000 koronát az általuk összegyűjtött segélyalapból fedez­ ték.69) Álláspontjuk a következő volt: “...ne kössenek semmi egyezményt! Ha pedig telje­ sen elkerülhetetlen, akkor csak az önkéntes cserébe menjenek bele, azokat a magyarokat számítva bele elsőnek, akik 1945-ben már át­ mentek Magyarországra.” Mindamellett Peé­ ryék a betiltott csehszlovákiai magyar kulturá­ lis egyesületek (így bizonnyal a Masaryk Aka­ démia) vagyona körüli tisztázatlan kérdések­ nek is szerettek volna utána járni; s szándékaik között szerepelt, hogy amennyiben lehetősé­ gük lenne rá, fellépnek a csehszlovákiai ma­ gyarok politikai jogainak, életlehetőségeinek helyreállítása érdekében is. Peéryék útjáról Szalatnai elutazásuk után öt nappal, február 11-én kapta meg NyáraiNemecz közvetítésével dr. Szilárd Marcelltől az első, nem éppen kedvező híreket. Nem si­ került ugyanis késedelem nélkül kapcsolatot találniuk a magyar küldöttséggel, s amikor vé­ gül mégis, akkor is csak nem kis nehézségek árán kerülhetett rá sor. Ám a küldöttségről szerzett benyomásaik sem voltak a legkedve­ zőbbek. Ugyanis úgy látták, hogy a Szovjet­ unió “nem volt befolyással a magyar kor­ mányra a csehszlovák-magyar megegyezés dolgában. A magyar kormány önszántából cselekedett így, gazdasági okokból.” Peéry február 15-én tért haza Prágából, s első útja természetesen Szalatnaihoz vezetett. Itt elmondta, hogy a prágai magyar-csehszlo­ vák külügyminiszteri tárgyalásokról RostyForgách prágai magyar meghatalmazottól sze­ rezte értesüléseit. A magyar diplomata Peéry értesülései szerint “igen derűlátóan ítélte meg az eredményt, a paritásos népcserét, melynek elfogadása tulajdonképpen a magyar diplomá­ cia sikere”. Rosty-Forgáchtól értesült Peéry arról is, hogy “a prágai kormány a közeljövő­ ben dönt a reszlovakizáció ügyében, melynek alapján mintegy 200 000 magyar kap állam­ polgárságot”. A későbbiekben Peéry Kovács mérnökkel, a prágai Magyar Vöröskereszt helyettes veze­ tőjével tárgyalt több ízben a Magyar Vöröske­ resztnek általuk adott 6000 koronás kölcsön ügyében. Ezután Peéry Vájlok Sándorral, az egykori jónevű csehszlovákiai magyar eszté­ tával és kritikussal folytatott megbeszélést, aki a magyar külügyminisztérium munkatár­ saként tartózkodott Prágában. Írónk elsősor­ ban a maguk széleskörű segélyakciójáról, va­ lamint arról tájékoztatta Vájlokot, hogy sze­ rintük a svájci Vöröskereszt delegátusának, Pierre W. Mocknak - akiről már volt szó ta­ nulmányunkban - a magyar kérdésben tanúsí­ tott magatartása nem teljesen kielégítő, s meg­ lehetősen elfogult a csehszlovákiai magyarok kárára. (Mock magyarellenes elfogultságáról egyébként a kor egyéb dokumenumai között is találunk adatokat, feljegyzéseket.) Végeze­ tül Peéry elmondta Vájloknak, hogy “a légkör politikai szempontból lényegesen enyhült s már olyan célzások is hallatszanak, hogy lesz magyar megoldás nyelvi, egyházi és kulturális jogok tekintetében”. Erre azonban, mint ha­ marosan kiderült, még éveket kellett várni. A következő személy, akivel Peéry Prágá­ ban - két alkalommal is - megbeszélést foly­ tatott, egy Fodor nevű amerikai hadnagy volt, aki úgy vélte, hogy “a szlovák politikusok kö­ zül Ursínyi és Novomesky reálisan ítélik meg a helyzetet”. (A kommunista Novomeskyről már szóltunk fentebb, a demokrata párti Ján Ursínyi a szóbanforgó időben a csehszlovák kormány alelnöke volt.) Az amerikai tiszt ja­ vaslata: terjesszenek föl Peéryék az amerikai­ akhoz egy jelentést, s abban pontról pontra ismertessék, mi mindenben változott ősz óta a csehszlovákiai magyarság sorsa, s hogy “kire lehetne építeni a közéleti szereplők közül”. Majd arra kérte Peéryt, hogy jelentésükben nyomatékosan foglalkozzanak a Masaryk Akadémia restitúciójának kérdésével - íme, egy újabb ismeretlen művelődéstörténeti ada­ 279 �palócföld 92/3 lék a Masaryk Akadémia (megtartásának, újbóli életre keltésének) történetéhez! s tér­ jenek ki a református egyház helyzetére is. Peéry Fodor közvetítésével ugyanakkor dr. Terebessy Jánosnak, a New Yorkban élő egy­ kori sarlós pálya- és harcostársnak, az Office of Information magyar csoportja vezetőjének is küldött egy levelet. Ebben írónk arra kérte dr. Terebessyt és Schulz Ignácot, a két háború közti prágai parlamentnek ugyancsak az Egyesült Államokban élő, volt kormánypárti (szociáldemokrata) képviselőjét, hogy Jászi Oszkár védnöksége alatt - “természetesen po­ litikai állásfoglalásuk szigorú kiküszöbölésé­ vel” - kezdjenek segélyakcióba a csehszlová­ kiai magyarok támogatása, megsegítése érde­ kében. Írónk prágai útja során végül dr. Hrubyval, az amerikai szociális bizottsághoz beosztott Cseh Testvérek Egyháza-beli lelkésszel is fel­ vette a kapcsolatot. Vele a szlovákiai (pozso­ nyi) református magyarok magatartásáról ér­ tekezett bővebben. Dr. Hruby úgy vélekedett, hogy “a cseh protestáns vezetők közül dr. Jo­ zef B. Soucek, a Husz-fakultás tanára és Vel­ koborsky úr, az YMCA igazgatója - mindket­ ten Rádl tanítványai és barátai - szívesen se­ gítenének és meghallgatnának egy magyar re­ formátus küldöttséget”. Prágai útibeszámolóját Peéry azzal fejezte be, hogy az ottani légkört a csehszlovákiai magyarság szempontjából “jóval előnyösebb­ nek” tartja, mint a pozsonyit. Feljelentésekről és újabb memorandu­ mokról Február 27-én Peéry és Szalatnai Rezső dr. Balogh-Dénes Árpád ügyvédtől, az egykori szerkesztőtől - aki a harmincas években egy ideig Fábry Zoltán Az Útjának szerkesztősé­ gét is vezette - arról értesültek, hogy tömege­ sen születnek a feljelentések a pozsonyi és vidéki magyarság, illetve a Magyar Párt volt 280 tagjai ellen. Március 2-án Nyárai-Nemecz Miklós lakásán Peéry. Szalatnai, Farkas Lász­ ló, dr. Szilárd Marcell és a házigazda arra az elhatározásra jutnak, hogy “ismét Pestre kell menni, kivédeni a csapdákat”. Tanácsos azon­ ban, ha előbb megvárják a néhány nappal ko­ rábban aláírt magyar-csehszlovák lakosság­ csere-egyezmény hiteles szövegét. Ezt köve­ tően - még ugyanezen a napon - dr. Kostka József pozsonyi ügyvéd volt Peéryék tárgya­ lópartnere, aki megerősítette Balogh-Dénes Árpádtól származó értesülésüket, azaz hogy “600 pozsonyi magyar feljelentését iktatják a népügyészségen - az egész intelligencia rajta van”. Kostka doktortól íróink ígéretet kaptak arra, hogy utánanéz, ők is a feljelentettek kö­ zött vannak-e. Amikor pedig két nap múlva újból találkoztak, a jeles ügyvéd semmi jót nem tudott mondani: a pozsonyi nép­ ügyészségre beérkezett feljelentések 1840 (!) személyt érintenek, köztük természetesen Szalatnait, továbbá Peéryt és édesapját, So­ mos Elemért, Nyárai-Nemeczet stb.7 0 Közben ezekben a napokban, március legelején Gyön­ gyösi János külügyminiszterhez, a kormány tagjaihoz és a parlament külügyi bizottságá­ nak tagjaihoz juttattak el egy memorandumot Szalatnaiék.71 Március 12-én Peéry. Szalat­ nai, Farkas László és Nyárai-Nemecz Miklós ezúttal dr. Szilárd Marcellnál találkoznak, s ők öten dolgozzák ki annak a memorandumnak a szövegét, melyet Varga Bélának, a magyar or­ szággyűlés elnökének és Nagy Ferenc minisz­ terelnöknek címeztek,72 s memorandumot fo­ galmaztak a prágai angol és amerikai nagykö­ vetnek is. Peéry távozásának időpontjáról Hogy Peéry napra pontosan meddig volt Pozsonyban, azaz meddig élt Szlovákiában, illetve mikor menekült át Budapestre, arra nézvést - remélhetőleg ugyancsak egyelőre nincs adatunk. Azt sem tudjuk, hogy mikor �született meg benne a végleges elhatározás. Legfeljebb csak sejteni sejthetjük, hogy elhatározásában siettette az üldöztetése, a la­ kosságcsere-egyezmény megkötése miatti csalódottsága, személyes helyzetének kilá­ tástalansága, valamint a csehszlovákiai ma­ gyarság sorsának megpecsételődése, s minden bizonnyal annak reménye is, hogy kívülről Magyarországról - talán többet tehet majd, mind az otthon maradottak, mind pedig a tá­ vozni kényszerültek és távozni kényszerülők érdekében. Annyi azonban már most bizonyos, hogy távozására március 12-e Szalatnai feljegyzéseit, sajnos, csak március 16-ig ismer(het)jük - és valamikor május ele­ je között került/kerülhetett sor. Peéry ugyanis, amint az egy, Fábry Zoltánhoz írt - igaz, keltezés nélküli - leveléből kiderül,73 a stószi író később méltán elhíresült memorandu­ mát, A vádlott megszólalt már Budapesten kapta meg, amiből - miután az emlékirat ere­ deti keltezése: 1946. május l.,74 - arra lehet következtetni, hogy május elején már a ma­ gyar fővárosban lehetett. Ezt a következtetést valószínűsíti egyébként Fábry Zoltán csak nemrégiben közzétett naplójának egyik be­ jegyzése is, melyből tudjuk, hogy a stószi író memoranduma elkészülte után Pozsonyban (és Kassán, Simai Béláéknál) járt,75 tehát ha Peéry még abban az időben is odahaza lett volna, úgy azt személyesen is átadhatta volna neki.76 A három memorandum Hogy Peéry-Posoniensis egészen pontosan mikor ír(ha)-ta a Hét sovány esztendő...-t, ugyancsak nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy közvetlenül a Budapestre érkezése utáni napokban, tehát 1946 márciusának vége felé, s a Valóságba “lapzárta után szorították be”.77 Nem ennek a tanulmánynak a feladata, hogy a három, írói remeklésnek joggal mondható me­ morandum szövegét - tehát Fábryét, Peéryét és Szalatnaiét - összevessük egymással és be­ hatóan elemezzük, s azoknak mind az össze-, mind a széttartó elemeit vizsgálat tárgyává te­ gyük: erre a közeljövőben kell majd sort kerí­ teni. A három írás keletkezése közti lehetséges összefüggésekről egyik, már idézett tanul­ mányomban külön is szóltam.78 Itt most csak annyit: A vádlott megszólal, a Hét sovány esz­ tendő... valamint A csehszlovákiai magyarok... kezdetei, csírái jelenlegi ismereteink szerint valamikorra 1945 decemberére tehetők. Fábry Üresjárat címmel vezetett naplójá­ ban van ugyanis ebből az időből egy bejegy­ zés, mely tulajdonképpen nem más, mint a stószi író egy Peéryhez írt (válasz)levelének a részlete. Sajnos, sem a teljes Fábry-levelet, sem Peérynek azt a levelét nem ismerjük egyelőre, amelyre Fábry szóban forgó sorai válaszként születtek. Fábrynak ez a kérdéses levéltöredéke azt sejteti, hogy memorandu­ muk terve - legalábbis ami kettőjüket illeti semmiképp sem lehetett korábbi (vagy sokkal korábbi) keletű. Az “Egy Biónak szóló levél­ ből” - a Bió közismerten Peéry beceneve volt, barátai csak így szólították őt egymás között mindössze ennyit ismerhetünk: “Magányos, árva poszton lévőnek tudtam magam, és nem volt kihez átkiáltanom. Most már ketten va­ gyunk: a helyzet mégis javult. Tömegszabad­ ságról álmodtunk, és most csodaként és aján­ dékként kell köszöntenünk és köszönnünk, hogy két árva őrszem már átkiálthat egymás­ nak az éjszakában. Ne csüggedj! Már ketten vagyunk, és talán már - kétezerként vagyunk. A százezres és milliós frázisok elszaladnak mellőlünk, és mi didergünk roppant szerény­ ségünkben.”79 Mindez annyit jelent, olvas­ atomban, hogy Peéry hosszabb idő után keres­ hette meg levélben Fábryt, s ebben az esemé­ nyek és a csehszlovákiai magyarok helyzete miatti keserűségének - ”csüggedésének" megszólaltatása mellett szót ejthetett a Szalat­ naival együt végzett lázas tevékenységéről és további terveiről, elképzeléseiről is. Kapcso­ 281 �palócföld 92/3 latuk ettől kezdve újból rendszeressé válha­ tott, s a naplóbejegyzés arra is következtetni enged, hogy a Fábry és Szalatnai közti kapcsolat is csak ezt követően újulhatott fel. 81 (1991. november, 1992. április) P e é r y R e z s ő ( is m e r e tle n ) á lla m p o lg á r s á g i k é r e lm é n e k f o g a l m a z v á n y a Alulírott Peéry Limbacher Rezső, bratislavai lakos, született 1910. III. 27-én Bratislavában, azon tiszteletteljes kérelemmel fo rd u lo k .............., szíveskedjék csehszlovák állampolgárságomat az állampol­ gársági dekrétum 2. §-a értelmében meghagyni. Kérésem megindoklására a következőket bátorkodom felhozni: eddigi egész életemet, mint újságíró, publicista és volt tanár a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok demokratikus felvilágosítására és nevelésére fordítottam. 1938 előtt alapító tagja voltam az itteni baloldali főiskolások Sarló mozgalmának, az évek hoszú során antifasiszta tevékenységet folytató Magyar Szellemi Társaságnak, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melyet Masaryk elnök alapított, az itteni Demokrata Írók Szövetségének és országos választmányi tagja a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának. Újságírói tevékenységet főleg az akkori miniszterelnökséghez közelálló Magyar Újságban folytattam és demokratikus szellemben tevékenyen részt vettem a bratislavai magyar rádió munkájában is. Amikor Masaryk Tamás meghalt, a csehszlovákiai magyar fiatalok nevében a Magyar Újságnak írott vezércikkben és a bratislavai rádióban én búcsúztattam, hitet téve az elnök úr által hirdetett eszmék mellett. Az első köztársaságban barátaimmal együtt a szláv-magyar kultúrközeledésért és politikai meg­ értésért végzett munkámról Lukács György moszkvai egyetemi tanár, a világhírű marxista szaktekintély emlékezett meg éppen nemrég megjelent könyvében.* Ezt a munkát tehát az állam határain kívül is ismerték. De ismerték illetékes cseh körökben is, hiszen amikor tanárrá kineveztek a bratislavai állami reálgimnáziumban, erről a Lidové noviny személyi rovatában emlékezett meg. Amikor 1936-ban Benes köztársasági elnök úr magához kérette a csehszlovákiai demokrata magyar írók küldöttségét,* a kihall­ gatáson én voltam a delegáció szószólója. Mint a Masaryk Akadémia előadója, mint a rádió munkatársa s mint újságíró és mint tanár a köztársaság összeomlásának pillanatáig minden adandó alkalommal hirdettem, hogy a hitleri agresszió ellen csak a közép-európai népek összefogása lehet a hatásos válasz. 1938 májusában, tehát az első csehszlovák mozgósítás idején, önként vállaltam, hogy mint a bratislavai csehszlovák magyar reálgimnázium tanára, én emlékezzem meg Beneš Ede dr. köztársasági elnökről az intézet ifúsága előtt. 1938. október 6-a után sok szenvedés jutott osztályrészemül. 1939. december 1-én mint demokratikus és csehszlovákbarát beállítottságáról ismert tanárt az iskolai szolgálatból elbocsátottak. Nyolc hónapig állás és kereset nélkül maradtam ekkor. 1939. augusztus 1-én beléptem az Esti Újság szerkesztőségébe, ahol a változott viszonyok és a legnagyobb nehézségek közepette igyekeztem hű maradni addigi elveimhez. Mint a magyar antifasiszta egyesületek funkcionáriusát, a rendőrség többször kihallgatott és a lapnál végzett munkámért 1941. november hatodikán letartóztattak és közel egy hónapig fogva tartottak. Ezután a Magyar Hírlap szerkesztőségébe hívtak meg. Ott működtem egészen addig, amíg 1944 novemberében a lap megjelenését önkéntesen beszüntette. Nyugodtan elmondhatom, hogy ama igen kevesek közé tartozom, akiknek az elmúlt hat évben volt bátorságuk ahhoz, hogy a kor eszméivel szemben ellenzéki hangon írjanak, s ha kellett, a rendszer hatalmasait, Machot és Karmasint*** is megtámadják. Mikor a lap megszűnt, ismét állástalanná lettem és részint Bratislavában, részint a vidéken bújkáltam több hétig, mert úgy tudtam, rajta vagyok ama antifasiszta magyarok névjegyzékén, kiket a németek Bratislavából a Az írástudók felelősségében (L. a 14 sz. jegyzetet) A küldöttség másik két tagja Győry Dezső és Vozári Dezső volt. Alexander Mach a fasiszta Szlovák Köztársaság belügyminisztere, Franz Karmasin pedig a Német Párt (Deutsche Partei) elnöke volt. 282 �csapatok elvonása előtt el akartak hurcolni. Antifasiszta múltamnak köszönhetem, hogy 1939 augusztusában az Esti Újság eleinte csupán mint volontőrt vehetett fel, ami által sokáig jelentős anyagi károsodást szenvedtem. Antifasiszta újságírói tevékenységem elismeréseként ama 4 magyar újságíró közé kerültem, akiket a sajtókamara azonnal igazolt és tagjai sorába fogadott. Előéletemre vonatkozóan szíveskedjenek Novomesky Ladislav povereníket,* Bojsza Imrichet, a Du­ najplavba vezető tisztviselőjét, Smrek Ján írót, Ján Adámyt, a Sajtókamara elnökét, Simay Mikulást, a Miestny Nár. Vybor* újjáépítési osztályának vezetőjét, Kostka József dr.-t, a Národny súd ***bíróját és Telek dr. ügyvédet, a Národny súd közvádlóját és dr. Kunosík Imrichet kihallgatni. Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Tóth László Jegyzetek 1. Peéry Rezső: P. Palkó számvetése. Magyar Hír­ adó (Bécs), 1962. január 13., 3.p. 2. Fábry tudvalevően három - egy 1918-tól 1938ig, egy 1938-tól 1948-ig és egy 1948-al kezdő­ dő szakaszra osztotta a (cseh)szlovákiai ma­ gyar irodalmat. L.: Fábry Zoltán. Harmadvirág­ zás. In: Harmadvirágzás. Bratislava 1963, 1113. 3. In: Fónod Zoltán. Kőtábláink. Bratislava 1990, 131. 4. Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai ívek és pályák. In: Ívek és pályák. Bratislava 1981, 173-180. 5. Szeberényi Zoltán: Arcok és művek. Negyven arckép a szlovákiai magyar irodalomból. Bra­ tislava 1988, 3-4. 6. Ezzel kapcsolatban 1. többek között a következő nagyobb munkákat, dokumentumközléseket. Molnár Imre: Emlékirat és Helyzetkép a cseh­ szlovákiai magyarok sorsáról 1945-ben. Regio (Budapest), 1990. jan., l.sz., 112-131.; M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma elé. Regio, 1990. április, 2.sz., 124-128., ill. Szalatnai Re­ zső: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között. Uo.: 129-147. és Regio, 1990. szeptem­ ber, 3.sz., 163-190.; valamint: Mint fészékéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodal­ ma 1945-1949. Válogatta és összeállította: Molnár Imre és Tóth László. Budapest, 1990. 7. Szalatnai e korszakbeli tevékenységével kapcso­ latban 1.: Molnár Imre-Tóth László: Utószó. In: Mint fészkéből... 139-142., ill. Tóth László: El­ hallgatott évek irodalma 1945-1949. In: Párhuzamok, kitérők. Tatabánya 1991, 178181. 8. Pontosabban, most áll feldolgozás alatt: aktív írói tevékenységének kereken fél évszázada alatt írt, s nyolc ország harminchét napi- és hetilapjában, folyóiratában szétszórtan megje­ lent publicisztikai írásainak, esszéinek, vallo­ másainak és tanulmányainak összegyűjtését és feldolgozását e sorok írója és Filep Tamás Gusztáv megkezdte, s az abból készített közel negyven íves, kétkötetes válogatásuk kiadót keres magának, megjelenésre vár. L.: Peéry Re­ zső. Válogatott munkái. I. kötet: A végzet báb­ játéka, II. kötet: Európa önvédelme. Válogatta és összeállította: Filep Tamás Gusztáv és Tóth László. Kézirat, az összeállítók tulajdonában; ill. Filep Tamás Gusztáv-Tóth László: Az isme­ retlen Peéry Rezső. Új Forrás (Tatabánya), 1991. augusztus-szeptember, 8-9. sz., 2-8., to­ vábbá: Tóth László: Párhuzamok... 213-220. 9. Ez sem volt mindig így: hosszú ideig a nevét sem lehetett leírni egyik hazájában sem. Ennek ek­ latáns példája, amikor a magyarságnak a fasisz­ ta Szlovák Köztársaságban való helytállását hangsúlyozó Fábry Harmadvirágzás című, fen­ tebb már idézett tanulmányában a hatvanas évek elején a stószi író eredeti megfogalmazá­ sát - “Szalatnai Rezső és Peéry Rezső írásai a szellemi ellenállást, a magyar népcsoport anti­ fasizmusát igazoló beszédes dokumentumok” a gondos szerkesztői (cenzori?) kéz a követke­ Megbízottat, azaz minisztert Helyi nemzeti bizottság. Nemzeti bíróság. 283 �palócföld 92/3 zőképpen í rta át: “Szalatnai Rezsőnek és társa­ inak írásai...” stb. V.ö.: Fábry Zoltán: i.m., 12. és a műnek a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban az MB 47.202 jelzet alatti, erede­ tileg Krammer Jenőnek dedikált, Fábry autog­ ráf javításaival ellátott példányának vonatkozó részét. 10. Ennek okát, okait Fábry Zoltánnak írt levelei­ ben fejti ki. L.: T.L.: “...a gonoszság és őrület ellen.” Peéry Rezső (ismeretlen) levelei Fábry Zoltánhoz. Közreadja és jegyzetekkel ellátta. Tóth László. Új Forrás, 1991. augusztus-szep­ tember, 8-9.sz., 9-19. 11. Turczel Lajos: Peéry Rezső ifjúsági mozgalmi és irodalmi munkássága. Hét (Pozsony), 1990. március 30., 11. 12. Ezek, tényszerűen és előfordulásuk sorrendjé­ ben: 1/ Peéry nem jutott és nem is juthatott a kitelepítés sorsára, hiszen ez csak jóval később, már az elmenetele után, 1947. április 12-én vet­ te kezdetét - ő is az üldöztetések s a bizonytalan jövő elől elmenekültek ezrei közé tartozott, s eddigi ismereteink szerint - mint majd látni fog­ juk - valamikor 1946 márciusában hagyta el szülővárosát. Erre vonatkozóan egy későbbi visszaemlékezése, a Kishat árforgalom kilenc­ száznegyvenhétben két utalást is tartalmaz: Bu­ dapesten “ 1947 nyarán menekültként éltem”, és: Pozsonynak “egy esztendeje (azaz 1946ban - a szerző megj.) sértett önérzettel fordítot­ tam hátat”. L.: i.m. Új Látóhatár (München), 1973, 133-137., 133.; 2/ nem pontos a közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékeny­ ségére való utalás sem, mivel az a valóságban csupán közel két évtizedes volt: tudvalevően Peérynek 1926-ban, tizenhat éyes korában je­ lent meg az első írása - még családnevén, tehát Limbacher Rezsőként jelezve - az általa Muki bácsinak becézett művelt pozsonyi polgár, Ar­ kauer István napilapjában, a Hírnökben. (1.: Limbacher Rezső: A falu barátai. Hírnök (Po­ zsony), 1926. január 31., 2.); 3/ a szociálde­ mokrata párt apparátusának Peéry csupán for­ málisan lett tagja, s ide csak a fizetéséért kellett bejárnia - ezzel kapcsolatban ő maga később a következőképpen írt: “Polgári foglalkozásom a Szociáldemokrata Párt országos központjához kötött... Munkámra a hivatal nem támasztott igényt, ezt ugyanakkor igyekezett nem észrevé­ tetni, amit nagylelkű és tapintatos magatartás­ 284 nak kellett tartanom” (1.: Peéry Rezső: Kisha­ tárforgalom..., 133.); 4/ az ebből az időből szár­ mazó írásai között a (csehszlovákiai) magyar irodalmi esszé és publicisztika jónéhány időtál­ ló, egyetemes mércével is mérhető opuszai ta­ lálhatók; 5/ Budapestről Peéry nem a soproni, hanem előbb a mosonmagyaróvári gimnázium­ ba került tanárnak. 13. Molnár Imre-Tóth László: i.m. 141., ill. Tóth László: Párhuzamok..., 181. 14. Turczel Lajos fentebb már idézett portrévázlata említi az Új Híreket is, ám a nevezett napilap névvel jelzett írásai között (ezidáig) nem talál­ tuk nyomát annak, hogy abban Peéry Rezső is publikált volna. De maga Peéry sem említi az Új Híreket abban az egykorú, most ismertetés­ re kerülő, saját kezűleg írt önéletrajzi fogalmaz­ ványában, melyet egy, az állampolgárságának meghagyásáért folyamodó kérelméhez készí­ tett. L.: A csehszlovákiai magyarok áttelepíté­ sével kapcsolatos iratok 1945-1948. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a további­ akban: MTAK), Ms 4260/317. 15. A város tudvalevően, s ezzel együtt Szlovákia is, április 4-én szabadult fel a németek alól, tehát gyakorlatilag ettől a naptól/ezektől a na­ poktól kezdve lehetne számítani a (cseh)szlovákiai magyar irodalom történetének második világháború utáni fejezeteit is. 16. Peéry Rezső: Miért szeretem a Neue Zürcher Zeitungot? Magyar Híradó, 1964. június 1., 5. 17. Molnár Imre: Emlékirat és... 114. Ugyanezen a helyen, Molnár Imrének köszönhetően, az Em­ lékirat szövege is olvasható. L.: Emlékirat. Uo., 115-121. Azóta előkerült egy újabb, a szóbanforgó Em­ lékiratnál hat nappal korábbi keletű dokumen­ tum is. A Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak (Československý národný výbor) - valószínű­ síthetően a Szlovák Nemzeti Tanácsról van szó - címzett, 1945. április 13-án keltezett másfél oldalas levél egy bizonyos Magyar Végrehajtó Bizottság (Madǎrský výkonný výbor) nevében íródott, s egyik hivatkozása alapján annak szer­ zői ugyanazok, mint az Emlékirat aláírói. A Magyar Végrehajtó Bizottság címeként a Ma­ gyar Párt Nyerges utcai székházának címét fel­ tüntető levél ugyanis - mely az ellen tiltakozik, hogy a magyarok egy szinten legyenek említ­ hetők a németekkel és a Hlinka-gárdistákkal - �az Emlékiratot néhány napon belül elkészülő, megvalósulófélben lévő elképzelésként említi, - L.: Szlovákiai magyarok helyzetével foglal­ kozó memorandumok, feljegyzések, rendeletek 1945-1949. Teleki László Alapítvány és Doku­ mentációs szolgálat (a továbbiakban: TLKA), 265/2/1986. A magyar Végrehajtó Bizottság működésével kapcsolatban 1.: Dr. Szabó Károly: A pozsonyi Magyar Végrehajtó Bizottság létrejötte és mű­ ködése 1945-1948 között. Kézirat, Budapest 1985. október, TLKA 136/1986. A levél szövegét dr. Szabó Károly munkája is tartalmazza, magyar fordításban 1.: uo., 9-10. 18. V.ö. a “hallgatás éveinek” magát kereken négy évtizedig makacsul tartó legendájával. 19. Molnár Imre: Emlékirat és..., 113. 20. Uo., 130. 21. A(z első) Szlovák Köztársaság kikiáltásának napja. 22. Emlékirat és..., 115. 23. M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma... i.m., ill. Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyarok..., i.m. 24. Posoniensis. Hét sovány esztendő gazdag ter­ mése. A szlovákiai magyarok második kisebb­ ségi korszakának tanulságai (1938-1945). Va­ lóság (Budapest), 1946. március-május , 35.sz., 25-41. 25. A Peéry, Szalatnai Rezső memorandumai kö­ zötti valós és lehetség összefüggésekről 1. rész­ letesebben: Tóth László: “Sohse tudott az igaz­ sághoz...” Kiegészítések A vádlott megszólal történetéhez. Új Forrás, 1991. december, 12 sz., 25-28., ill. Uő. Párhuzmok..., 202-205. Időközben Peéry Rezső özvegyétől sikerült hozzájutnom - segítségét, szívességét ezúton is szeretném megköszönni- egyebek között Fábry Zoltánnak ahhoz a Peéryhez írt, 1968. október 23-án keltezett leveléhez is, melyben a stószi író Peéryt A vádlott megszól “aktív részesének” nevezi, aki nélkül “talán meg sem született vol­ na”. 26. Helyzetkép a szlovákiai magyarokról. Közread­ ja: Molnár Imre. Regio, 1990. január, l.sz., 122-131. 27. Uo., 131. 28. L. a 14.sz. jegyzetet! 29. L.: Tóth László: Hívebb emlékezésül - A törté­ nelem hernyótalpa alatt. Peéry Rezső ismeret­ len levele 1945 áprilisából. Új Forrás, 1992. január, l.sz., 71-83. 30. Helyzetkép a szlovákiai..., 124. 31. Slovenský biografický slovník (od roku 833 de roku 1990) (Szlovák Életrajzi Szótár 833-tól 1990-ig). Főszerkesztő: Valadimír Minác. III. kötet, K-L. Martin 1989, 309. 32. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 75. 33. Uo. 34. Uo. 35. “...ittmaradtunk - írja Szalatnai Rezsőre és ma­ gára vonatkoztava - ketten egy progresszív nemzedékből egy olyan közegben, melyben számunkra nincsen lélekzési lehetőség.” - Uo., 77. 36. Peréy néhány évtizeddel később, élete vége felé, szép tárcát írt e kényszermunkára hurcol­ tatásáról. L.: Peéry Rezső: Kis robotban, negy­ venöt tavaszán. Magyar Híradó, 1976. június l.,4 . 37. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 82. 38. Uo. 39. “Reggel rendőrök, detektívek, katonák mentek végig a villanegyeden és a magyar nemzetisé­ gűeket magukkal vitték a rendőrségre, ott kila­ koltatási végzést kézbesítettek nekik, mely sze­ rint »nemzetrendészeti szempontból« el kell hagyniok a várost. Az így kilakoltatott magya­ rokat a Duna túlsó partján fekvő Ligetfaluba deportálták... A magyarokat ugyanazok a ren­ dőrök kísérték át a Dunán vert hajóhídon, mint egykor a zsidókat. (...) Néhány napig úgy tűnt fel, hogy csak a villanegyedeket ürítik ki... Ám nemsokára kiderült, hogy tervszerű kitelepítés­ ről van szó. Pozsony valamennyi uccája sorra került, a legszegényebb proletárnegyed is.” Isteriensis: Pozsonyi levél. Új Magyarország (Budapest), 1945. július 10., 7. 40. Peery Rezső: P. Palkó... i.m. 41. L.: in: Tóth László: Hívebb emlékzésül - A történelem..., 82., ill. Peéry Rezső: Kis robot­ ban..., i.m. 42. Peéry Rezső: Miért szeretem... i.m. 43. “...alighanem sohasem beszélt még ember ke­ vesebb gátlással és félelemmel a hatalom em­ berével, mint én az én kedves tegnapi költő barátommal. Most azután sűrűn kerestem a vele való találkozást. Egynéhányan, volt politikai 285 �palócföld 92/3 üldözöttek, megpróbáltuk elkeseredett kezde­ ményezéssel feszegetni a ránk csukódó új bör­ tön rácsait: »Adj valamilyen szervezkedési le­ hetőséget!«, »Adj iskolát, hiszen egymillió em­ ber nem maradhat iskolát nélkülöző állapot­ ban!«, »Engedélyezd legalább az alsó fokú is­ kolák működését!« »Segíts kiszabadítani az ártatlanul letartóztatottakat!«, »Adj valamilyen minimális emberi jogot, hogy életünket újra­ kezdhessük!«, »Engedd meg, hogy legalább egy városban egyetlen egy gimnáziumot meg­ nyithassunk!« (A kiemelések Peérytől származ­ nak - T.L. megj.) Ilyen kérdésekkel ostromol­ tuk, persze hiába.” - Peéry Rezső: A költő és a hatalom. Széljegyzet Pozsony pusztulásának krónikájához. Irodalmi Újság (Párizs). 1962. július 15., 5. 44.. “Ótestamentumi átkaink és sírásaink szüneté­ ben közölte, hogy sikerült kiszabadítania az inernálótáborból egy öreg asszonyt, s ennek fe­ jében kérte, szerezzük meg neki Szabó Lőrinc és Illyés verseinek egy újabb kiadását.” - Uo. 45. Uo. 46. Peéry Rezső: Találkozásom Tildy Zoltánnal. In: Malomkövek között. Találkozások kortársak­ kal. Stuttgart 1977, 70. 47. Uo. 48. Uo., 71. 49. Szalatnai Rezső hagyatéka: Az áttelepítés iratai. MTAK Ms 4261/84. - E jelzet alatt több fel­ jegyzés is található. 50. Csallóközi út. L.: Az áttelepítés..., uo. 51. Bár az is elképzelhető, hogy erre az eseményre valamivel korábban került sor. Szalatnai egy későbbi visszaemlékezésében olvasható meg­ jegyzése legalábbis azt sejteti, hogy ez időben gyors egymásutánban - egy hét leforgása alatt kétszer is jártak Peéryvel Budapesten. Szalatnai a Képes Világ 1945. szeptember 7-i számában megjelent Üdvözlet Pozsonyból című tárcája kapcsán ugyanis arról ír, hogy a kéziratot maga vitte Pestre: “...személyvonattal, bérkocsin, szekéren, dunai csónakban, szovjet katonai te­ herautóra felkapaszkodva és gyalogolva tettem meg az utat. Nem a kézirat elhelyezéséért men­ tem, hanem Peéryvel együtt tájékoztatni akar­ tuk a magyar illetékeseket.” - Szalatnai Rezső: Előszó. In: Két hazában egy igazsággal. Buda­ pest 1982, 19. Az is lehetséges azonban, hogy negyedszázad 286 távlatából - az Előszó 1969 márciusában íródott a szerző Kisebbségben, igazságban címmel a pozsonyi Madách Kiadónál 1970-ben megje­ lent publicisztikai gyűjteményéhez - Szalatnai Rezsőt csalta meg az emlékezete, s két egymás­ hoz nem tartozó dolgot vont össze ilyképpen. Ezt valószínűsíti az is, hogy Peérynél sem talál­ tunk sehol utalást egy másik pesti útra. 52. L. a 46. sz. jegyzetet! A visszaemlékezést ere­ detileg 1.: Ember és szerep. Magyar Híradó, 1963. 3.sz. 53. Peéry Rezső: Találkozásom..., i.m. 70. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha e helyen legalább vázlatosan összefoglalva a békéscsa­ bai szlovák gimnázium keletkezéstörténetének néhány mozzanatát, a tényeket a Peéry emléke­ zetében élő kép mellé helyezzük. Tudni kell, hogy a Magyarországi Szlávok An­ tifasiszta Frontja már az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormánynak 1945. május 19-én írt levelében hivatkozik a magyarországi szlovák iskolaügy kérdésében Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszternek benyújtott 8 pont­ jukra, melyek közt szlovák gimnázium létesíté­ sének követelménye is szerepel. - Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban ÚMKL) XIX-A-l-j XXXIV-1703/1945. Egy, a magyar miniszterelnökséghez érkezett, közvetlenül Szalatnai Rezsőtől nyert tájékozta­ táson alapuló bizalmas közlésből tudjuk, hogy írónk - feltehetően Peéry Rezsővel - 1945. au­ gusztus 17-én megbeszélést folytatott Ladislav Novomesky szlovák iskolaügyi megbízottal, melyen szóba került a békéscsabai szlovák gimnázium ügye is. A költő-politikus ugyanis kijelentette: elképzelhetőnek tartja, hogy szep­ tember 1-től az 1938. november 2-a előtt is működött szlovákiai magyar népiskolákban megkezdődjön a tanítás, ám “magyar középis­ koláról csak abban az esetben lehet szó, ha a magyar állam Békéscsabán a szlovák gimnázi­ umot megnyitja. - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV. 7103/1945/100. Valószínűsíthető tehát, hogy idézett emlékezé­ sében Peéry éppen Novomeskynek ezen az au­ gusztus közepi megbeszélésen tett ígéretére cé­ loz, s ekkor vetődhetett fel - vagy erősödhetett meg - a két pozsonyi író-jóbarátban egy hónap­ pal későbbi budapesti jószolgálati útjuk gondo­ lata is. A szóban forgó bizalmas jelentés első �lapján egyébként az illetékes miniszterelnöksé­ gi előadó megjegyzése olvasható: “Ha garancia lenne a magyar középiskola megnyitására, in­ dokolt volna a békéscsabai szlovák középiskola megnyitása.” - Uo. A megjegyzés kelte: szep­ tember 19., azaz a Szalatnai és Peéry budapesti látogatását követő nap. Még ezt megelőzően, a pozsonyi Národná ob­ roda című lapban 1945. augusztus 19-én meg­ jelent híradás szerint magyarországi szlovákok küldöttsége járt a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, illetve az iskolaügyi megbízottnál azzal a ké­ réssel, hogy “magyarországi szlovák diákok Szlovákiában folytathassák tanulmányaikat, mivel Magyarországon jelenleg egyetlen szlo­ vák népiskola, s egyetlen polgári és középisko­ la sincs”. Egyidejűleg arra is kérték a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hasson oda, hogy “a magyar kormány legalább néhány szlovák elemi isko­ lát, továbbá egy polgári és egy középiskolát” nyisson meg. Ha összevetjük e közlemény, va­ lamint a Szalatnai Rezső és Ladislav Novo­ mesky közötti, fentebb részletezett megbeszé­ lés időpontját, a két találkozó időbeni egybee­ sése alapján feltételezhető, hogy a szlovák is­ kolaügyi megbízottnak ez utóbbin elhangzott javaslatát a magyarországi szlovákok küldött­ ségének felvetése motiválta. A magyarországi szlovák küldöttség helyzetje­ lentésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy az a valóságnak nem megfelelő adatot is tartal­ mazott, tekintve hogy a szóban forgó időben Magyarországon huszonnégy szlovák elemi is­ kola volt. A Národná obroda közleményéhez a magyar miniszterelnökség nemzetiségpolitikai ügyosztálya október 3-án a következő meg­ jegyzést fűzte hozzá: “...a cikk által is hivatko­ zott és a magyarországi szlovákság részéről a közoktatásügyi minisztériumba benyújtott nemzetiségi iskolák felállítására vonatkozó ké­ relem tekintetében máris történtek intézkedé­ sek és ez idő szerint szövegezés alatt van egy olyan szolgálati utasítás, amely a nemzetiségi iskolákra vonatkozó nemzetiségi igényeket a legmesszebbmenően fogja honorálni s mely rendelkezés kiadására napokon belül sor ke­ rül.” - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV-1349/1946. A békéscsabai szlovák gimnázium felállításáról végül is a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­ rium 1945. október 23-án kiadott, VKM 64.364/1945 - IV.ü.o. számú rendelete határo­ zott, s annak igazgatásával Deme Lajost, a kas­ sai szlovák gimnázium volt tanárát bízták meg. Az érdekesség kedvéért itt már csak azt lehetne elmondani, hogy a gimnáziumban a szabadon folytatott, széleskörű propagandaakció és a meghoszabbított beiratkozási határidő ellenére sem akadt elegendő jelentkező, így az még hó­ napokkal a létesítés után sem tudta megkezdeni működését. Az érdektelenség okainak, illetve az egyes szlovák körök részéről tapasztalható ellenpropaganda tényének taglalása most nem tartozik e dolgozat feladatai közé, így elegendő csupán arra rámutatni, hogy a legfelsőbb ma­ gyar hivatalos körökben mindvégig messzeme­ nően politikai jelentőségének megfelelően ke­ zelték a békéscsabai szlovák gimnázium ügyét, s a létesítmény fenntartását “beiratkozok hiá­ nyában is” szükségesnek tartották. - Uo. 54. Szalatnai Rezső: A bűnvalló és szeretethárító. In. Magyar írók nyomában. Budapest, 1967. 219. 55. Uo. 56. A szeptember 14-e és 18-a közti napok mérlege ebből a szempontból: 2 órás megbeszélés Gyöngyösi János külügyminiszterrel, 1,5 óra Teleki Géza kultuszminiszterrel, 1 óra Tildy Zoltánnal, a Kisgazdapárt elnökével, a későbbi köztársasági elnökkel, 1 óra Ortutay Gyulával, a Rádió elnökével, 20 perc Kovács Imrével, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárával, 2 óra Jócsik Lajossal, a Nemzeti Parasztpárt képviselőjével, 1/2 óra Boldizsár Ivánnal, a Szabad Szó szer­ kesztőjével, 3 óra Szabó Lőrinccel, 4 óra Illyés Gyulával, 2 óra Gogolák Lajossal, 1 óra Révay Istvánnal, a Teleki Intézet igazgatójával, 1/2 óra Sík Sándorral, 1 óra Dessewffy Gyulával, a Kis Újság főszerkesztőjével, 1 óra Lőrincz Gyulával, a Magyar Kommunista Párt tömeg­ politikai osztályának munkatársával (nevezett azonos a két háború közötti csehszlovákiai ma­ gyar baloldali mozgalmak, majd a második vi­ lágháború utáni csehszlovákiai magyar társa­ dalmi-politikai-szellemi élet kommunista festő­ politikusával), 1/2 óra Arthur C. Whitney-el, a királyi angol követség attaséjával, 2 óra A. Leh­ mann amerikai újságíróval, 4 óra Szalatnaiék budapesti megbízottjával, Szemző Bélával, 2 óra dr. Kemény Gáborral, az Anonymus szer­ kesztőjével, 1/2 óra Fodor József íróval, továb­ 287 �palócföld 92/3 bá rövid megbeszélések Radnóti Miklósnéval, Borsody Istvánnal, Vájlok Sándorral, Oriskó Istvánnal, Réthelyi Mihállyal, Környei Elek­ kel, Farkas Györggyel, Manga Jánossal és dr. Holota Jánossal. - Pesti út. L.: Az áttelepítés..., i.m. 57. L.: Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz. Nap­ ló és védőbeszédek 1945-ből. Sajtó alá rendez­ te: Kabdebó Lóránt. Budapest 1990., 196., 197., 301. és 304. 58. Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc igazolási pere a Magyar Újságírók Szövetségében. Új Írás (Bu­ dapest), 1991. március, 3.sz., 80. 59. Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudo­ mányos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Bra­ tislava 1973, 99-100. 60. A Masaryk Akadémia ügye később is a korszak magánleveleinek, memorandumainak egyik vissza-visszatérő kérdése, hivatkozási pontja maradt. Kiemelten és jelenidejű fogalmazásban említi kettőjük masaryk akadémiai tagságát a Magyar Nemzetnek az a közeleménye, amely kissé ugyan megkésve - íróink budapesti útjáról ad hírt. L.: Aktivista szlovák kiküldöttek Buda­ pesten. Magyar Nemzet, 1945. október 6., 3. 61.. René Smith. L.: Az áttelepítés..., i.m. 62. Uo. 63. Memorandum a csehszlovákiai magyarok hely­ zetéről. L.: MTAK Ms 4260/239 ill. Tóth Lász­ ló: “Hívebb emlékezésül...” Dokumentumok és adalékok a csehszlovákiai magyarság 19451948 közötti történetéhez. Új Forrás, 1992. március, 3.sz., 60-69. 64. Uo. 65. Az áttelepítés..., i.m. 66. Az áttelepítés... Tárgyalások. L.: MTAK Ms 4261/83. 67. Kevesen tudják, hogy a szlovák kommunisták körében létezett egy olyan irányzat is, melynek képviselői Szlovákia Szovjetunióhoz való csa­ tolását szorgalmazták. 68. Novomesky itt nyilvánvalóan arra az Esterházy János mellett is hitet tevő, fentebb már többször is szóbakerült Emlékiratra célzott, melynek alá­ írói között ott találjuk Peéryt is Szalatnait is. L.: a 6. és a 17.sz. jegyzetet! 69. Az áttelepítés..., MTAK Ms 4261/25. 70. Az eseményekkel kapcsolatban két levél is ér­ dekes lehet számunkra a magyar külügyminisz­ térium iratanyagából: mindkettőt - sajnos, hi­ 288 ányzik róluk az aláírás - valószínűsíthetően Vájlok Sándor kapta (pozsonyi) ismerősétől (barátjától). “A rendőrségen lázas munkával február utolsó napjaiban valóságos gyári üzemet tartottak. (...) Pozsonyban kb. 1500 ember ellen ment felje­ lentés. Mindenki benne van, aki diplomát hord a zsebében, vagy vagyona van” - közli az egyik, sajnos, keltezés nélkül. - ÚMKL XlX-j1-a Küm. Bé. o. IV-76/95. A helyzet ismételt rosszabbra fordulásáról tu­ dósít a másik. “A lista érdekessége az, hogy Szalatnai Rezső, Peéry-Limbacher Bió (a Lim­ bacher Peéry családneve, a Bió pedig a becene­ ve volt - T.L. megj.) is rajta vannak” - olvashat­ juk ebben, majd a(z egyelőre ismeretlen) feladó arra kéri levele budapesti címzettjét, hogy te­ gyenek valamit, “mert olyan vádakat sóztak ránk, ami ellen nem tudunk védekezni, mert az sohasem volt bűn. A vádak: otthon magyarul beszélünk, magyar iskolába jártunk vagy járat­ juk gyermekeinket, magyar kulturális vagy sportegylet tagjai voltunk stb.” - Uo. 71. A memorandumot a korábbi pesti küldetéséből éppen csak megtérő Reimann Nónival küldik a magyar fővárosba, aki annak szövegét - Szalat­ nai lányának, Szalatnai Juditnak szóbeli közlé­ se szerint - emlékezetből megtanulta, majd Bu­ dapestre érve lediktálta az egykori jeles cseh­ szlovákiai magyar újságírónak, Vass László­ nak, s így mentek el az ugyancsak volt sarlós Jócsik Lajoshoz, a későbbi áttelepítési kor­ mánybiztoshoz, aki aztán a szóban forgó em­ lékiratot végleges formába öntötte. A memo­ randumban kiemelt hangsúllyal szerepel a már ismert panasz: ”Rettenetes, nemzeti létünket kockáztató egzisztenciális válságunkban nyíl­ tan és becsületesen meg kell mondanunk, hogy a cseh-szlovák-magyar egyezményt és a tár­ gyalásokat is sérelmeseknek kell minősítenünk (kiemelés tőlem - T.L. megj.), mert r ó l u n k - n é l k ü l ü n k döntöttek, kellő tá jé k o z ó d o ttsá g nélkül." (Kiemelések a memoandumban - T.L. megj.) Az áttelepítés MTAK Ms 4260/242. 72. Uo., 4260/243 73. Tóth László: “...tenni valamit igazságaink érde­ kében.” Peéry Rezső (ismeretlen) levele Fábry Zoltánhoz. Hét, 1991. január 14. 74. A memorandum keltezése körül felmerülő kér­ �désekről 1.: Tóth László. “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 23-24., ill. Párhuzamok... 200-201. 75. Fábry Zoltán: Üresjárat 1945-1948. Napló a jogfosztottság éveiből. Közreadja: Repiszky Tamás. Budapest-Bratislava 1991, 120-121. 76. Az általunk feltételezett időpont mellett szól végezetül Peéry egyik későbbi visszaemlékezé­ se is, melyben maga mondja, hogy 1946 tava­ szán már Budapesten van: “ 1946 tavaszán Bu­ dapesten dr. Révay István irányításával a pári­ zsi béketárgyalások magyar küldöttségének nemzetiségi szakértői számára bizonyító anya­ got állítottunk össze a Trianonban létesített ha­ tárok gazdasági, közigazgatási és nemzetségi ellentmondásairól...” - Peéry Rezső: Trianon negyven év távlatából. III. Miért lett “szo­ cialista béke” az imperializmus örökségéből? Magyar Híradó, 1960. szeptemer 3., 3. 77. L: Peéry Rezső levelét Szalatnai Rezsőhöz 1946-ból (keltezés nélkül). A levél Szalatnai Judit tulajdona. 78. Tóth László: “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 27-28., ill. Uő.: Párhuzamok..., 203-205. 79. Fábry Zoltán: Üresjárat..., 89. Hegedűs Morgan: Szappan Jani emlékére, 1982 (olaj) 289 �K ovács G yőző Ceruzasorok Győry Dezsőről (1992 tavaszán) “Minden ember életében vannak határfák. Életének fordulóira emlékeztető vagy korszakait elhatároló, nagy lombú fák az élet útján, a bölcső és sír között... Életem kanyargós ösvénye megjárt sok ormot, süllyedt sok szakadékos mélybe, irányát ki-kilendítették történelmi szélviharok, de most - a határfákról látom - a főirányt betartottam: és ez az irány a fény kikötője. Az út célja és csúcsa: ahol az alkotó beleolvadhat népébe és eloszolhat benne jószagú, termékenyítő páraként, mint napos csúcson a felleg. S az én örökzöld határfáim mind egy szálig virágosak. Versek virulnak rajtuk...” - alig jellemezhetnék igazabban és tömörebben Győry Dezső életútját és költészetének célkitűzéseit, költői magatartásának lényegét, költészetének eredményeit, miként maga a k ö l t ő tette, 1960-ban, “a regényes visszaemlékezések­ ben”, A nagy érettségiben. Vagyis: p r ó z a i m ű b e n bizonyítja, hogy ő, G y ő r y D e z s ő igazából k ö l t ő volt. . 1 Győry Dezső az emberi hang és a zengő Dunatáj költője lett és annak poétája is ma­ radt; a “másult” magyarok, az újarcú magya­ rok erkölcsi világrendjének hívő hirdetője. Csak az elmúlt félévszázad, csak ez a táj, Kö­ zép- és Kelet-Európa az igazi megmondhatója annak: mit jelent, mit is jelenthetett az emberi hang, vagy a zengő Dunatáj költőjének elkö­ telező tisztét vállalni. - “A legválságosabb életkorban löktek bennünket a világtörténe­ lem mélyvizébe, annak is egyik legpiszkosabb örvényébe. Csoda, hogy nem egész nemzedé­ kem pusztult bele, s nem mind lett megcsö­ mörlött, züllött csaló, vagy selyemfiú egyéni életében és politikai életében... - folytatja Győry Dezső a visszaemlékezéseket - Voltak - és nem is kevesen -, akik az örvény fenekén 290 sem vesztették el maradék hitüket a magyar­ ság az élet és az emberiség értelmében. Akik messzebb nézve átvészelték a szemellenzős csődöt: hittek egy új társadalomban, és odaáll­ tak az új életet ígérő forradalom: a hazaszere­ tet, a világszabadság és a népért folytatott iga­ zi humanista küzdelem oldalára...” Emil Boleslav Lukác nagyon találóan és tömören fogalmazta meg e nemzedék fájdal­ mas útját: “Egy »feláldozott« generáció tagjai vagyunk, költői krédónk, célkitűzéseink, esz­ ménk, emberi magatatásunk azonos. Kölőtár­ saim és barátaim ők: Győry Dezső és Vozári Dezső...” Mintha azt az Ady-sorokat élte volna e nemzedék, válságos történelmi periódusban, szirtekre lökve, éles sziklakövekre taszítva; úgyis megfogalmazhatjuk - árván és mosto­ �hán ... “Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap/ Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,/ Új harcok, új szemek kacagnak az égre/ Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,/ Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat/ ... Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,/ Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe men­ tek/ ... Vagy lesz új értelmük a magyar igék­ nek/ Vagy marad a régiben a bús magyar élet 2 . Amikor “háborúból visszabukottan”, zúgó fejjel, szédülten tekintett szét a leendő magyar költő - a semmibe, hol volt még az a Győry Dezső, akire majdan, egy évtized múltán Mó­ ricz Zsigmond hívja majd fel a figyelmet, mint Ady kisebbségi költő-örökösére?! Ez volt a kezdet, így kellett indulni a jövő messzi, isme­ retlen útjaira. Új életet kellett megalapozni: a semmiből, új irodalmat, új szervezeteket, új költészetet kellett létrehozni és kialakítani. Újszerűen kellett látni a világot. Erre az újszerűségre irányítja a figyelmet Fábry Zoltán - Győry Dezső Zengő Dunatáj című kötetének előszavában - 1957-ben. Ami­ kor arról ír, hogy “az első világháború után. beidegzett életformákból kicsöppenve, új kö­ rülmények közé kerülve, ütődötten és sértő­ dötten, tanácstalanul topogó és helyünket nem találó magyarok lettünk: számkivetttek, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Új hangokra fülelhettünk és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghuzatban álltunk, átes­ tünk gyerekbetegségeken, de végülis megáll­ tunk férfi talpakon. A régiek veszélyt szimatol­ tak bennünk, de mi haszonra készülődtünk. Az újság egyenetlensége, izgalma hatott ben­ nünk, hol dajkáltuk, hol riogattuk, hol meg áldottuk és átkoztuk másságunkat, másultsá­ gunkat. Európa volt a hazánk, szegénynemzet a szerelmünk, szocializmus a törvényünk, de­ mokrácia a mértékünk és emberség a magyar­ ságunk. A szlovákiai magyar szellemiség va­ rázsszava és valósága forrásvize és elcsépelt frázisa, igazolása és elmarasztalója így lett a vox humana...” Nem összebeszélve, mintha ezt visszhan­ gozná a korábbi évtizedekből Győry Dezső (A Dunatáj lelkében): “»Civis europaeensis sum«, sziporkáz (a magyar tejút üstökös pora: új Eu­ rópáért...” - Győry Dezső költővé formálódá­ sának - történelmileg visszapillantó - pontos és hű jellemzői e sorok (Fábryéi is, Győryéi is). Fábry mértéket állapított meg: Győry De­ zső e mércét megütötte, a követelményeknek, amelyeket a kor támasztott - eleget tett. 3. Győry Dezső eleget tett a kor követelmé­ nyeinek. Különben a fiatalabb kortárs, az újar­ cú magyarok egyike, Dobossy László Az élő válaszol (1964-ben) című kötet előszavában nem írhatta volna le azt, ami szinte mottóként kínálkozik. Azt, hogy “vannak költők, akik mellett vagy akikkel szemben elfogultak va­ gyunk. Művük elemei összefonódnak életünk­ kel, nevük hallatára verssorok zsongnak fel emlékezetünkben; a sorokat mondtuk, amikor nyugtalan vággyal az életbe lépünk vagy ami­ kor lázongva fordultunk el ifjúságunk meste­ reitől, hogy másutt keressünk táplálókat sóvár szellemünknek. Akkor szerettük őket, amikor húszévesek voltunk, s akkor viaskodtunk ve­ lük. amikor értelmet kívántunk adni életünk­ nek...” 4. Alig tekinthető véletlennek, hogy Fábry Zoltán - idézett (1957) bevezetőjében - a köl­ tő, a lírikus Győry Dezsőre irányítja a figyel­ met. “Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt...” Győry Dezsőben j ogosan támadt fel az 291 �palócföld 92/3 igény arra, hogy lírikusként ismerje meg az irdodalmat kedvelő közvélemény; miként egykor, az újarcú magyarok korszakában. Mi­ vel ezt tudjuk, arra törekszünk, hogy ez kerül­ jön előtérbe... Nem sorolhatjuk az összes Győry-verskötetet; csak az 1957 utániakra hívjuk fel a figyelmet. Tehát: Zengő Dunatáj (1957); Az élő válaszol (1964); Emberi hang (1970); Férfiének (1974); Kiáltó szó (1983) az utolsó kivételével, mely Pozsonyban jelent meg, a Madách Kiadónál - a többi mind buda­ pesti megjelenésű kötet. 5. Győry Dezső hittel, meggyőződéssel írta le költői krédóját; szépnek és egésznek, teljes­ nek akarta látni az életet; a mélypontról is mindig meg akarta látni a csúcsokat, ahová az Embernek és a költőnek fel kell érnie. Bölcsen figyelte az életet, és nem csekély megnyug­ vást is adhatott a költőnek: nem élt hiába, a küzdelemnek - végső fokon - volt értelme. Tudta, merte, akarta vállalni, mit a sorsa, a kor, a történelem - itt: Közép-Kelet-Európá­ ban - reá bízott: vállalni híd-s z erepet nemze­ tek és népek között. “ - induljunk! ... És átadni szép helyünket a jövőnek, Dunatájnak, Világnak! ... Tiszta helyet az utánunk-jövőknek!" Ez is költői és emberi hitvallás volt. Amikor már nehezen mozdulhatott budai lakásából, amikor a légszomj egyre fullasz­ tóbb lett számára - búcsúzott (már évekkel korábban) a Szűkebb pátriától, a “szülőváros­ tól”, Rimaszombattól: “A halál pitvarából visszajutván fuldokolva tán, utószor köszöntlek születáj. Rima, Gömör és a Tátrák, s barátaim: pár vén társ! És sok ifjú!” A búcsúzás és a híd-s zerep (még ekkor is töretlen!) vállalásának együttese nyújtja a kor­ társak számára, ma is - 1992 elején - a Győry 292 Dezső-i-életmű értelmét; példája nem csekély erőt ad az utána érkezőknek. Hűségben, türe­ lemben, kitartásban, erőben, hitben, akarás­ ban. Ezért példa ő, Győry Dezső, az egykori szlovákiai magyar költő, Fábry Zoltán iker­ csillag-párja a Tejút, a halhatatlanság égi szfé­ ráiban - ugyanakkor itt, a Földön is! Hazugság, egyszerűen nem igaz, hogy Győry Dezső holmi költő manír-ból, valami­ féle Ady-utánzásból vállalta a magyar poéta híd-szerepét. A cáfolatot Ő nyújtja - az 1930as évek vége felé, akkor, amikor Csehszlová­ kia (az I. Köztársaság) felett kezdtek gyüle­ kezni a vésztjósló fellegek (a fasizmus). Tehát ő, Győry Dezső - ez megfellebbezhetetlen tény - akkor írta: “Én minden népet féltek attól.” Mit alább idézünk, mi nyomatékosítjuk: “mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém" Ehhez további adalék. 1972. október 8-án, a Kossuth Rádióban egy visszapillantó emlé­ kezés hangzott el Győry Dezsőtől. Fáradtan, rekedten, szaggatottan mondta (de mondta!) a vallomást. E sorok írója - akkor - éppen Ri­ maszombat közelében (tehát szlovákiai olda­ lon) hallgatta a megdöbbentő vallomást. Íme részleteiben -: “...Szeretettel gondolok 25 éves koromra, amikor már megvallottam a Kisebb­ ségi Géniusz igéit: hacolni a népért minden testi és lelki kifosztás ellen... Jó, melengető érzés, hogy Gombaszögön résztvettem a Sarló megalakulásában, majd barátságot kötötem a Dunatáji hídverés szellemében a legjelesebb szlovák költőkkel s már jóval a náci-fasiszta világháború előtt nem úsztam a közhangulat­ tal, nem a fasiszta Berlin-Róma tengely bódu­ latába szédültem, hanem a demokráciával fogtam kezet. S amikor Prágát éltettem, Buda­ pestért és a magyar népért is izgultam...” Megcáfolhatatlan tények! S mégis voltak - nem ünneprontásként írom le - , akik mind­ ezt - így vagy úgy, durvábban vagy “finomab­ �ban” - egyszerűen kétségbe vonták, vagy dik­ tatórikusan annullálták. Ez a történelmi igaz­ ság. Ez volt! Ami e vallomásban igazán szemet szúrt, az ma kijelentés, megfogalmazás (ne felejsük: 1972 őszét írtuk!), melyet, csattanóként, a vé­ gére hagyott - nagyon okosan - Győry Dezső; hogy ti.: “...nem minden politika művészet, de minden igaz művészet egyben jó politika...” A dogmatizmusba belegyöpösödött, s pláne nacionalista fejek - ezt végképp nem tudták megemészteni. Nem is felejtették el, hosszú időn át mindezt Győry Dezsőnek! 6 . A “szülőváros” Rimaszombat és - a buda­ pesti Farkasréti-temető között húzódik egy ív, és ezen az íven átsugárzik Győry Dezső élet­ műve; költészetének egésze. Ez mindig ve­ lünk marad. Velünk marad utolsó verse is, melyet “Bu­ da, 1973. november” dátummal írt. A címe; Verses távirat - magam helyett. Ez is számve­ tés, ez is vallomás. De külön “története” van. Ez pedig a következő (így is jelent meg az Irodalmi Szemle, 1974. 6. számában); e sorok íróját - sajátos módon - önmagát is idéznie kell. - “ 1973 novemberében tartotta meg a CSEMADOK kassai óvárosi szervezete a ré­ gen tervezett Győry Dezső-estet. Az estnek illetve az alább következő vers keletkezésé­ nek, megírásának - egyik fontos előzménye: Nagyidai Ernő (kassai ügyvéd, egykori Sarlós - K.Gy.) telefonon felhívta Győry Dezsőt és megkérte őt, hogy ha tud. utazzon fel Kassára, és vegyen részt a költői esten. Az író egészségi állapota azonban nem engedte meg a hosszú utat, s annyit ígért: verset küld »maga helyett« Így, ilyen előzmények után került sor utolsó versének, a Verses távirat - magam helyettnek megírására...” - A verset azután, termé­ szetesen a kellő tájékoztatás után - felolvasták Kassán. Ismét nem ünneprontók kívánunk lenni, de szóvá kell tennünk: kissé furcsának találjuk, hogy az 1983-ban, Pozsonyban megjelent Ki­ áltó szó sajtó alá rendezője ezt a verset nem vette fel a kötetbe, holott neki, mint aki ott él, az Irodalmi Szemléből ismernie kellett volna e költemény létezését. A vers - hiányzik a Kiáltó szóból; e hiány okát - több mint sejt­ jük. De ennek története nem tartozik a nyilvá­ nosság elé. Nem is méltó Győry Dezsőhöz. Vele kapcsolatban pedig “méltatlan játékok­ ba” nem megyünk bele. Talán egyszer lehetőség nyílik arra, hogy a Palócföld hasábjain is megjelenjen e vers (ta­ lán egy közös salgótarjáni-rimaszombati est keretében el is hangozhat). Egy fáradt, ma már tudjuk, halálától negyedév választotta el, tehát egy fáradt költő utolsó vallomása e költe­ mény; magában hordva a költői gyengeséget is, de az emberi akaratot is. Győry Dezsőnek - ma is, ezen tavaszon is­ főhajtással tartozunk! 293 �palócföld 92/3 H uszár Sándor Naplólapok III. Színház az egész világ 1982. január 12. kedd Valamikor, riporterkedésem legelején, ha jól emlékszem, 1950-ben - istenem, be rég volt! - a zsilvölgyi bányákat is végigboldog­ talankodtam. Beöltöztem bányásznak talpig Davy-lámpába, sisakba, csizmába, s egy élbri­ gád nyomába szegődve leszálltam a mélybe. Riportot, egyéb írást akkorról nem őrzök. Ak­ kor még nagyobb volt a valóságmegismerő lelkesedésem, mint az íráskészségem. Bár ala­ pos a gyanúm, hogy inkább a kötelességérzet tengett túl bennem, mert a riporterség mint színészi feladat mindig távol állt tőlem. Egy emléket mégis hoztam magammal ab­ ból az időből. Egy emléket, amely azóta is nő bennem, és már réges-rég jelképpé magaszto­ sodott. Egy úgynevezett előhajtó bányászcso­ port munkáját figyeltem jó ideig. Ez készítette elő a szénbányászcsapat számára a munkahe­ lyet, tárta fel a szénfalat, csinált neki ideigle­ nes ácsolatokat. Azért ideigleneset, és nem vasbetonból valót, mint a főtárnákban, mert miután a szenet kitermelték, erre a járatra már nem lesz szükség. Így, a szenet kitermelő cso­ port mellett őgyelegvén, figyeltem fel egy do­ logra: ahogy a csapat haladt előre a szénben, háta mögött omlott be a járat. Ilyenkor a bá­ nyász “lopott” egy-egy gerendát, vagyis az omladék alól kihúzta az ácsolat némely ele­ mét, amit aztán a “sicht” végén, fejszéjét be­ leütve, vagy csak úgy egyszerűen a vállára 294 véve, magával hozott a felszínre. Ma már biztosan más a kitermelés tchniká­ ja. A fenti kép: az előhaladás a sziklában a sokszor elég vékony szénrétegért, a hátunk mögött omló heggyel és az enyészet elől ello­ pott fadarabbal mégis érvényes kép. Érvé­ nyes, mert erősen hasonlít az örök emberi küz­ delemhez. Talán épp ez az emlékkép tette, hogy min­ den előző nyilatkozat és fogadkozás nélkül naplómnak ezen új fejezetébe belekezdtem. A kép igazi értelmének megértése tette minden­ képpen. Annak felismerése, hogy hátunk mö­ gött omlik a tárna. A föld elnyeli lábunk, ke­ zünk, hitünk nyomát. Ma már azt is bizo­ nyítani kell, hogy valóban hittünk valamiben. Sőt védekeznünk is kell, hogy miért hittünk egyáltalán valamiben. Hinni a gondolat mai bajnokai szerint, gyengeség. A tudás az erény! A tudás? De hát tudni mi menetelni tudtunk, bújni meg kenyeret kérni. Hinni azt jelentette számunkra, hogy szabadok leszünk. Emberek. Hisz az elején - tulajdonképpen magunkban hittünk. Fel se merülhetett a kérdés, hogy a “mi”, amiben hinni akartunk, nem azonos az “én”-ek összességével. Hogy hit és lehetőség kölcsönösen nem menti ki egymást. Mi a te­ endő ilyen helyzetben? Egy-egy ácsolat-elem szükséges, amire rá lehet mutatni. Egy-egy gerenda a valamikori építményből. Egy-egy perc a múló időből, ami nélkül - mi tudjuk �csak - a kor nem teljes. Pontosabban, nem is csak a korról van szó, hisz a kor hivatalos megnevezés szerint is átmeneti volt. Mi, em­ berek, mi nem voltunk átmenetiek! Pontosab­ ban, hogy emberségünket nem viszonylagosí­ tották a leszűkített lehetőségek. És ahogy erre ráébredtem, arra is ráesz­ méltem, hogy az én pályám a sorsom. Azzá teszi az idő is, amiben társadalmi szinten gon­ dolkozni kezdtem. Az idő, amely az emberi­ ség életében egy sajátos pillanat volt. A törté­ nelem legvéresebb háborúja is elegendő, hogy azzá tette légyen. Olyan pillanat, amilyen nincs több, de ami nélkül a többiek mássága sem érthető. Sorsom az idő, amibe születtem s ami szült. Emlékeket írok tehát. Nem önéletrajzot, nem regényt, nem emlékiratot. Felveszek egyegy emléket, a vállamra vetem s kiballagok vele a felszínre. És azt mondom: íme... 1960. február 20. szombat Ebben a reggeli kávé utáni csendben ren­ geteg minden jut eszembe. És épp ez akadá­ lyoz meg abban, hogy az eltelt időről leltárt készítsek. Olyan döntően lényeges kérdésről, mint a Harag Gyuri gesztusa nem tettem ed­ dig említést! Hát akkor a többiről, miért szól­ nék? Gyuri is, aki ugye a mostmár szatmári eredetileg nagybányai - Magyar Színház igaz­ gató főrendezője, amikor meghallotta, hogy kineveztek igazgatónak Kolozsvárra, vonatra ült és megkeresett. És mint egy tanár a diák­ nak lediktálta a tudni- és tennivalókat. Ha nem is tőle tudtam meg, neki hittem el például, hogy a kolozsvári színház a romániai magyar kulturélet egy sajátos kérdése. Sőt gondja. Hogy ez egy akadémiai város nemzeti színhá­ zának tudja magát, annak megfelelő játékstí­ lussal és értékrenddel. Ezért aztán a többi színház - főleg a dinamikusak, a fejlődők, mint az említett szatmári, vagy a vezető szere­ pet magának vindikáló, Tompa Miklós vezette, es jobbára a kolozsvári színház vezetőinek ba­ lekségén nagyranőtt marosvásárhelyi Székely Színház - lenézi. A többiek csak írígylik, mert Erdély fővárosában fungál. Talán a nagyvára­ diak fölénye indokolt még némileg, mert, hogy ők olyasmit tudnak, amit itt nem: operet­ tet. Ez az ő nagy számuk. A realista darabok­ kal turnézó társulatok bosszúságára, mert ezt én is átéltem - a legdrámaibb darabok közepén egyszerűen kiürül Váradon a nézőtér. Azt mondják az emberek: én szórakozni jövök színházba, nekem bajom otthon is van! Emlékszem, 1959 őszén reggeltől éjfélig ültünk benn az igazgatói irodában Haraggal. Mikor a titkárnő munkaideje lejárt elküldtük ennivalóért. Mondom, mint a leckét az iskolá­ soknak úgy diktálta le, hogy mi a teendőm. Persze az első számú napiparancsa a rendezés volt. Erős rendező egyéniségek kellenek, mert ez a társulat megveti a rendezőt. Lenézi. Le­ becsüli. Szabó Ernő esetét mondotta el - most jut eszembe - példaképpen. Úgy tudom, hogy Tamás Gáspár, az elődöm hívta meg. Szabó Ernő Marosvásárhelyen volt főszínész, főren­ dező, főiskolai tanár, meg minden. Rendezni hívták Kolozsvárra. Meg is jött, el is kezdte a munkát és hosszas viszontagságok után elju­ tott az első díszletpróbáig. Beállíttatta a dísz­ letet sok veszekedés sőt botrány árán és vilá­ gosítani is megpróbált. - Kérem a díszletmestert! - szólt fel a színpadra. A mester kijött. - Uram - mondotta Ernő -, lesz szíves azt a jobb egyes falat egy méterrel hátrább tolni. - Jaj, főrendező úr, hát azt nem lehet! - Miért? - csodálkozott Szabó Ernő. - Nem lehet főrendező úr - mondotta a mester és hosszas magyarázatba kezdett, amit persze Ernő félig sem hallgatott végig. - Akkor jöjjön ki a világosító - mondotta, mert arra számított, hogy majd a világosítóval valahogy megoldja a problémát. Ki is jött Lamos Pista. Bűbájos vagány. 295 �palócföld 92/3 - Pistuka! - mondotta akkor Szabó tanár úr - a bal egyes toronyból kérnék ide egy diffúz sárgás fényt. Érti? - Értem főrendező úr! - felelte lelkesen Pistuka. - Hát akkor rajta! - Csakhogy azt nem lehet főrendező úr kérem, mert a bal egyes éppen zárlatos. - Értem - bólintott Ernő - akkor jöjjön ide a műszaki felügyelő. - Ebben az órában? Hogy is tetszik ilyes­ mit kérni - válaszolta ezúttal az ügyelő, hisz a műszaki főnök ilyenkor nincs benn... - Tehát nem lehet? - Hát nem... - Jól van - mondotta Szabó Ernő - akkor szóljon hogy hozzák be a kabátomat. - El tetszik menni? - csodálkozott az ügye­ lő. - Hova tetszik menni ebben az órában? - Keresek egy színházat - válaszolta Sza­ bó Ernő. - Miért, hát ez nem színház? - kérdezte valaki. - Ez? Ez egy sajátos intézmény. Úgy hív­ ják: Nemlehetszínház. És elment. Vissza se jött. 1960. február 21. vasárnap Valahol azt olvastam, hogy a töprengés a cselekvés halála. Nohát magam azt tapasz­ taltam, hogy a bölcsesség megfordítva is igaz: a cselekvés a töprengés halála. Példa erre a naplóm, amit nem vezetek rendszeresen, mert cselekvésre vagyok ítélve. Pedig volna mit feljegyezni és nem is minden tanulság nélküliek a naplóból kimaradó, és, tehát kommentár nélkül hagyott események. Íme egy példa a sok közül: félretettem a Kolozsvárott megjelenő Utunk január 29-i 4. számát, Jánosházy György ír benne kritikát Kállay István Kötéltánc című színművének bemutatójáról. Azt írja többek között, hogy Rappaport Ottónak, a darab rendezőjének si­ 296 került együttessé összekovácsolni az előadás szereplőit és hozzátette: régóta nem láttunk effélét a kolozsvári magyar színpadon! Na persze bárki azt mondhatja, hogy nem olyan világrengető esemény az, ha egy szín­ ház egyik produkcióját ilyen szavakkal illetik. Akkor sem, ha a dicsérő szavak egy sokáig és sokat szidott társulat egyik produkciójáról mondanak véleményt. Igaz. És épp itt érzem magam hibásnak, amiért nem széljegyzetelem az efféle eseményeket. Ugyanis itt ez sokkal nagyobb poén, mint amilyennek első hallásra éreznénk. Emlékszem ugyanis, hogy tavaly, amikor kineveztek igazgatónak - hallottam összegyűltek az ősmagyarok a Kossuth Lajos utca és a Mátyás tér sarkán lévő Sirály cuk­ rászdában. Hallottátok? - kérdezte egyik Ár­ pádházi a másiktól - egy Huszár nevezetű be­ csületes magyar gyerek lett az igazgató a Ma­ gyar Színházban. Volt aki hallotta, olyan is, aki nem, de az esemény meg lett ünnepelve. Ott ugyanis snapszot is mérnek. Történt pedig, hogy a krónikus rendezőhi­ ánnyal küzdő színházba kinevezésem más­ napján alkalmaztam egy illetőt. Rappaport Ot­ tónak hívták. Nem sokkal azelőtt bocsájtották el a marosvásárhelyi Székely Színháztól. És ennek a híre is elterjedt a városban, mint min­ den, ami a színházban és környékén történt. És újra összegyűltek a vereckeiek, és újra akadt egy lelkes ember, aki megkérdezte: hal­ lottátok, a karakán, Huszár nevezetű székely gyerek lett az igazgató... De végig se mond­ hatta, leintették: marhaság Hirsch volt! Kíváncsi volnék, ezúttal mit mondanak magyariék a sajtóvisszhang láttán? Mert biz­ tos, hogy mondanak valamit. Nem olyasmit, ami engem igazol. És az is több mint valószí­ nű, hogy az ő véleményük terjed el a nemzeti önérzetében sokszor sértett nemzetiség sorai­ ban. �A Kötéltáncról eszembe jutott még valami, aminek szintén nagyobb a jelentősége, mint az anekdótikus poénja. A vizionálási főpróbán - ahogy szokás - a nézőtéren elől ül az igazgató, a rendezővel és a főrendezővel, mögötte pedig a tárak vezetői: a díszletmester, a varroda vezetője, a színpadi műszaki vezető és így tovább, ott ült tehát Molnár Gizi néni is, ő a főkellékes. Úgy lett főnök, hogy eredetileg az övé volt a kelléktár és alvállalkozóként működött Janovics Jenő hajdani színházában. A háború után azonban a kelléktárat a színházzal együtt államosították, így maradt Gizi a főnök. Ám maszek külön­ állását megőrizte. Ő - valahogy - nem állt be a sorba. Nem szokta meg. Ezúttal is - a hátam mögött ülvén a főpróbán - a darab végeztével megütögette a vállamat. - Direktor úr - mondotta mosolyogva tudja mi a különbség a mai színház és a hajda­ ni között? Mondtam, hogy: nem tudom, és biztatóan mosolyogtam rá. - Nahát akkor én megmondom magának folytatta Gizi. - Régen egy-egy előadás után a férfiak szaladtak hevületüket levezetni a kup­ lerájba. Ma hazamennek, lefeküsznek és gon­ dosan hátat fordítanak a feleségüknek. Van ebben valami igazság, akkor is, ha nem pont a Költéltánc bemutatója után kíván­ kozik ki az emberből. 1960. április 29. péntek Az idén ez a harmadik olyan temetés, ame­ lyen búcsúztatóként veszek részt. Február ele­ jén Delly Ferencet temettem el. Nem sokkal a halál beállta után hívott fel a felesége. Azon­ nal felszaladtam az Erzsébet (ma Racovita) úti lakásba kondoleálni. Az asszony román, a ko­ lozsvári bábszínházban dolgozik. Delly a haj­ dani pesti filmsztár a háború után egy darabig főrendező a kolozsvári Magyar Színházban. Aztán Kovács Gyurival, Andrási Marcival, Szabó Ernővel a marosvásárhelyi Székely Színház erőssége. Jelenleg már nyugdíjas volt. Rokkant nyugdíjas, hisz 1903-ban szüle­ tett Szegeden, nem volt még öregségi nyugdíj­ ra jogosult. Nem sokkal utána mesteremet az író. Asz­ talos Istvánt búcsúztattam. Erről az esemény­ ről egy csúnya emléket őrzök azóta is. A gyá­ szolók között jelenlévő Zete Juliska, nagyné­ ném mesélte utólag. Épp a sírnál szónokoltam, amikor megszólalt mellette egy úrinő. Látja ezt az embert? - kérdezte a mellette álló nőtől. - Most hagyta el a feleségét és három gyere­ két és elvette a magyar Opera prímbalerináját, Lukács Máriát. Én különben előre láttam a dolgot - folytatta a jól informált hölgy ugyanis állandóan karonfogva járt az utcán a prímbalerinával. Irmának, a feleségemnek mondotta el né­ ném a mesét nevetve. És Irma így adta tovább nekem: egy nyelvtani hibán múlott, hogy nem hittem az ellenzéknek. Ugyanis ha azt mondja, hogy látott téged karonfogva Mariká­ val, akár el is gondolkozhatom a dolgon. De állandóan te csak velem jársz karonfogva az utcán. Nahát ilyesmik is vannak. Fekete Mihály temetéséről, mivel ez szá­ momra időben a legközelebbi, hosszabban kell írnom. Egy bizonyos szellemiségről kell megemlékeznem, amivel sorsom általa össze­ hozott. A név nem fontos, egyetemi tanár, párttag és keresztény. Ennek az elvtársnak je­ lentettem be - hisz a feleség Felszeghi Mária, a társulat tagja helyett ő jelentkezett hogy Miska bácsit a színház saját halottjának tekinti és miként az ilyen esetben természetes, a te­ metés minden költségét magára vállalja. Képviselő átlépett a jelentéktelen tételen, s az ilyenkor járó pénzsegély felől kezdett ér­ deklődni. Próbáltam magyarázni, hogy az el­ húnyt “saját halott”-á lépvén elő elvesztette egyéb pénzügyi jogait. Hogy az említett se­ gély nem vigaszdíj, hanem a temetési költsé­ 297 �palócföld 92/3 gekre adatik. Ám a jogutódok állítólagos szó­ szólóját ez távolról sem nyugtatta meg, ellen­ kezőleg, bejelentette, hogy az ügyfelei bizo­ nyosan készséggel lemondanak az előcsar­ nokban való ravatalozásról a pénzsegély elle­ nében. Látván, hogy a gyászeset kezd finánciális kérdéssé válni, behívattam a színház pénzügyi embereit, hogy a további tárgyalások során mindkét fél megelégedésére intézzék el az ügyet. A temetés ezután rendben zajlott le, bár volt egy olyan jelenete is, amit szívesen meg­ spóroltam volna. Szokás szerint a gyászmenet élén, rögtön a koszorút vivők után mi lépeget­ tünk, a színjátszás hivatalosai: Kovács György, a Nép művésze, Tompa Miklós, a Marosvásárhelyi Székely Színház igazgatója, Szabó Lajos, a Színművészeti Főiskola akkori rektora, meg jómagam alkottuk az első sort. Csendesen és decensen beszélgetve haladtunk az Egyetem utcán, és a Petőfi utcában magától értetődően kanyarodtunk el, mint mindig, bal­ ra, a Házsongárdi köztemető főkapujához. Hanem egyszer csak furcsa dologra lettünk figyelmesek: a gyászkocsi nem balra jött a Petőfi ucában, hanem jobbra, hogy majd a hajdani Majális utcán, a mai Köztársaság út­ ján haladjon tovább, az utca végében lévő zsi­ dó temetőbe. Kissé szégyenkezve fordultunk meg és zárkóztunk fel a menet végére. Kovács Gyuri mellett mentem, aki mellesleg a Fekete Mi­ hállyal azonos vallásban született, s aki most sápadt volt a felháborodástól. És nem valami hízelgően nyilatkozott a jogutódok említett szószólójáról. Aztán pedig - miután közülünk egyedül őt nem lehetett e kérdésben félreérte­ ni - így foglalta össze az eseményeket: - Eddig kísértük Fekete Mihályt, most Schwartz Miskát kísérjük tovább. Hát persze ez egy felesleges dolog volt. mert Miska bácsitól mi sem állt távolabb az effélénél. Ő magyar színész volt. és sohasem 298 akart más lenni. A közönség is tudta ezt felőle. Mert hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a hajdani vándorszínészt és direktort, s én bol­ dog voltam, hogy ha színházat vezetni nem is, temetni már európai szinten tudok. Csakhogy ez az örömöm is korainak bizo­ nyult, mert másnap visszajött a jogutódok em­ lített képviselője és bejelentette, hogy vissza­ hozta a koporsót. - Hogyhogy visszahozta!? - kérdeztem, mert hirtelen nem értettem a dolgot. A képviselő azonban türelmes ember volt, elmagyarázta, hogy mint láthattuk, szegény Miska bácsi az izraelita vallásban boldogult meg, amely vallás a gyalulatlan deszkakopor­ sóhoz köti magát temetés esetén, éppen ezért utaljuk ki a koporsó árát tüstént, mert ma még rengeteg dolga van a városban. A meglepetéstől fulladozva még megkér­ deztem, hogy én mit csináljak a koporsóval, de a képviselőt ez nem érdekelte, nem avatko­ zott a színház belügyeibe, annyi engedményt azonban tett, hogy a koporsó értékesítésére időt hagyott. Mit volt mit tenni, behívattam a színház egyik ügyes emberét, s kiadtam a parancsot: a díszkoporsót azonnal bocsássa árúba. Így aztán másnap a klinikák személyzete igen furcsa dologra lett figyelmes: jól öltözött fiatalember járta a folyosókat, s ahol aggódó hozzátartozókat talált, meleg hangon közölte: - Príma tölgyfakoporsóm van... alkalmi vétel. És amilyen mázlija volt, megúszta verés nélkül. 1960. április 30. szombat Nemrégen levelet kaptam Gödri Endrétől a barátosi paptól. Immár a kisebbik fia ügyé­ ben kéri a segítségemet. A nagyobbikat, Ist­ vánt nem akarták felvenni a kolozsvári műe­ gyetem gépészmérnöki karára, bár kitűnő eredménnyel felvételizett, ámde az apukája �ideológiailag nem jár helyes utakon, pap. Ek­ kor léptem közbe én. Levelet írtam, személye­ set az egyetem káderesének (személyzetis). Elmondtam benne ki vagyok, mi vagyok. És azt is, hogy én személyesen, mint a rendszer neveltje nem értek egyet az efféle diszkrimi­ nációval. Amiért az apja pap, azért a fiú lehet zseniális gépészmérnök. Ismerek én a Köz­ ponti Bizottságban is pap gyereket. (Pl. az író Kovács György!) Azt is kilátásba helyeztem, hogy ha Istvánt nem veszik fel, akkor a párt Központi Bizottságához fordulok. Hát - fur­ csa - felvették. Erre jött a napokban az alábbi levél, most már Miklósért könyörög, a kiseb­ bik, középiskolás fiáért. “Kedves Sanyi! Nagyon megalázóan érzem magam, akár­ csak az a néger férfi, akinek a képét egy ma­ rosvásárhelyi kiállításon láttam. Ez volt a cí­ me a képnek: Én is ember vagyok... Ha sor kerül arra, hogy a középiskolából miként a közösségből is ki kell zárni, és sok társával együtt iparra kell adnom a fiamat, számíthatok-e (merjem azt írni: baráti?) segít­ ségedre? Mármint, hogy Miklósból több le­ gyen, mint bőrgyári munkás..." Azt is megírja, hogy Kézdivásárhelyen lát­ ta a kirakatban legújabb könyvemet, a Száma­ dás helyett címűt. Szegénykém fél, nehogy félreértsem a dolgot s ezt követően megjegyzi: “Nyereg csapkodás, hogy a lovacska értsen belőle.” Mármint én abból, hogy íme hízelgés­ sel keresi a kenyerét. Most talpalok az érdekében. Különben a barátságunk érdekesen ala­ kult. Nemrégen még az anyósánál laktam al­ bérletben. ott ismertem meg - de főleg ő is­ mert meg engem. Hiszen én úgy kívülről elég riasztóan nézhettem ki egy pap számára. Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen ugye - pártember is. Tehát én olyan voltam kívülről, mint azok, akik neki a kellemetlensé­ geket okozzák. Nos hát én nem is tudom meg­ mondani mivel nyertem el a bizalmát. Hiszen nekem nem voltak efféle céljaim! 1960. május 11. szerda Vaida Vaszi bácsi, a megyei elsőtitkár va­ lahogy kispekulálta, hogy a Magyar Színház a hajdani Nyári Színkör - előcsarnoka nagyon szűkös lévén változtatni kell a helyzeten. Sej­ telmem szerint ebben Elza, a felesége is köz­ reműködött, aki - iskolázott asszony, és akinek magyar műveltsége is van. Kovács György népművésszel például rendkívül bensőséges a viszonya. Nos elég annyi, hogy a megyei költ­ ségvetésből kaptunk egy nagyobb összeget a színház modernizálására. Ma tíz órakor már gyűlésezek az építőkkel. Persze van itt azért probléma is. A hivatalos személyek azt szeret­ nék, ha a színház frontja, látható része újulna meg. Én lemondanék az előcsarnokról, a mo­ dern külcsínyről, csak tennék rendbe a nézőtér akusztikáját. Az ugyanis nagyon rossz. A First Ladyt különben csak nemrégen is­ mertem meg személyesen. Az egyik előadás után férjestől feljött a színpadra gratulálni a színészeknek. Akkor hallottam magyarul be­ szélni. Meg is lepődtem. És azonnal szaladtam a Földes Lacihoz, aki nemcsak egyetemi tanár és kiváló kritikus, de származásához ragasz­ kodó, amellett dacosan kitartó zsidó ember is. Olyan, mint Ilja Ehrenburg, akiről olvastam, hogy egy párizsi látogatása alkalmával a szál­ lodai nyilvántartó könyvben a “nemzetisége” címszónál nem szovjet állampolgárnak írta be magát, mint minden más társa, hanem zsidó­ nak. Újságíróknak is feltűnt ez és meg is kér­ dezték, hogy miért tette. A felelete ennyi volt: hogy szovjet állampolgár vagyok, az termé­ szetes, de amíg antiszemitizmus van, addig zsidónak vallom magam. Nos ez a fajta önérzet feszül Földesben is. És ezt én nagyon szeretem benne. Ezért is szaladtam az Elza rejtéllyel azonnal hozzá, akihez mindig őszinte tudok lenni, s aki - úgy 299 �palócföld 92/3 érzem - szintén őszinte hozzám. - Laci! - kiáltottam fel ősnaivhoz illő lel­ kesedéssel - Vaidané, Elza asszony magyar? - Miből gondolod hogy az? - kérdezte. - Gyönyörűen beszél magyarul! - Te marha - válaszolta akkor legjobb barátom a rá jellemző közvetlenséggel annyira magyar, hogy egyenesen zsidó! 1960. július 17. vasárnap Hát lassan vége ennek az évadnak. Az én első évadomnak. Érdekes zárójelentést készí­ tettem a társulati ülésre. Nem tettem be a nap­ lóba, mert túlságosan belterjesnek érzem. El­ végre nekem befele - a színészek, a műszaki­ ak felé - kellett itt beszélnem, nem kifele. A nagyközönségnek szóló elemzés más, azt el­ végzi a kritika. A kritikus általánosít, tömegek számára von le a művészi eredményből embe­ ri tanulságokat. Én a művészi eredményt elemzem a praktikum oldaláról. A hatásme­ chanizmus szempontjából. Annyit azonban el kell mondanom, hogy alapvetően sikeres évadnak érzem. Persze probléma sok van. Olyan is, amit magamnak megoldandó jövőre hagyok. 1960. augusztus 14. szombat Ma felhívtam újra Harag Gyurit. Készül átszerződni - Kolozsvár helyett - Vásárhely­ re. Azt mondta - és belátom igaza van - ha ujjat húz Tompa Miklóssal, elintézi, hogy Szatmárról se engedjék el. Márpedig ő ott nem akar maradni. Sokat gondolkoztam ezen az ő menekü­ lésszerű távozásán. Hiszen a nagybányai és később Szatmárra költözött színház - azt mondhatni az ő műve. 1953-ban Kolozsváron rendező, főiskolai tanársegéd, amikor évfo­ lyamával a romantikus kommunizmus szökő­ árjának hátán új színházat alapít(!) Nagybá­ nyán, egy olyan helyen, ahol addig sosem volt 300 állandó színház. Mindenki csodálta őket! Né­ mely bemutatójukon megjelent az ország nem is csak magyar - értelmiségének a java. Magunkat ünnepeltük bennük. Új lehetősége­ inket. Álmainkat. Ilyen hamar felébred az em­ beriség évszázados álmaiból? Ilyen hirtelen? Bizony nem egy ember akadt, aki - míg Harag ide készült - szememre vetette, hogy le aka­ rom rombolni a szatmári mítoszt. Egyszer megkérdeztem Haragtól, akinek szintén sokan tesznek szemrehányásokat: Gyuri, hogy tudod otthagyni életed főmű­ vét...? A válasza megrendítő volt. És meggyőző is ugyanakkor. Azt mondotta: Ennyi tellett tő­ lem, érzem, hogy többet nem tudok adni. Nem tudok tovább mindenben a legokosabb, leg­ bölcsebb, a minden ember sorsáért egyedül felelős vezető lenni. Vegyék a fiúk kezükbe sorsuk irányítását. Ha valóban olyan tehetsé­ gesek, mint ezt valamennyien hisszük, szép sikerek állanak előttük. Kicsit többet kell dol­ gozniok. Én már hiába erőlködnék, ott tovább fejlődni nem tudok. Új helyzet kell, új környe­ zet, új arcok, új küzdelmes próbák. Ha igazol­ ni akarom én is azokat a jelzőket, amiket ti rám aggattatok az évek folyamán, akkor ne­ kem is meg kell újulnom. Ott már képtelen vagyok. Gyuri tehát megy Vásárhelyre. Lássuk mi lesz Taub Jánossal. 1960. augusztus 15. vasárnap Alig aludtam valamit az éjszaka. Mahol­ nap kezdődik az évad és még mindig nem végleges a jövő évad repertoárja. Már egy egész dosszié levelem gyűlt össze a kérdésről. Annak illusztrálására, hogy milyen osto­ baságokkal kell megküzdeni csak egyet emlí­ tek, egy darabot: a Piscator által színpadra alkalmazott Háború és békét. Rendesen felterjesztettem a többi darabbal együtt, még tavasszal. Legnagyobb döbbene­ �temre a minisztérium repertoár osztálya nem engedélyezte a műsorra tűzését. Íme egy levél, amelyet Emil Rimannak, a minisztérium repertoár-osztálya egyik beosz­ tott munkatársának írtam. “Tisztelt Riman elvtárs! Nagyon megdöbbentett a Tolsztoj-Piscator Háború és béke című darab visszautasítása. Több értelmiségi barátommal beszéltem az ügyről, akik valamennyien osztoztak megdöb­ benésemben. Kérem tehát elemezzék mélyeb­ ben a darabot és annak műsorra tűzésének ké­ rését. Megítélésem szerint egyetlen - magyar - külső referens véleménye nem dönthet eb­ ben a kérdésben. Annál inkább kérem ezt, hi­ szen köztudott, hogy a regény amerikai film­ változatát széltében-hosszában játsszák az or­ szágban, és sehol sem láttam, hogy a művel szemben olyan politikai követelményeket tá­ masztott volna bárki is, mint a Piscator-félével szemben Önök. Visszaküldöm tehát a darab egy példányát és ígérem, hogy ha esetleg részeket, mondato­ kat kell kihagyni a szövegből, akkor nem fo­ gok ellenkezni. Közlöm ugyanakkor, hogy az ügy fejlemé­ nyeiről Constanta Craciun miniszter elvtárs­ nőt is tájékoztattam." És ez nem üres fenyegetőzés. Íme az emlí­ tett, a miniszter asszonyhoz küldött levél. “Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Kénytelen vagyok Önhöz fordulni egy olyan ügyben, a minisztérium egy olyan dön­ tése tárgyában, amivel semmiképpen nem tu­ dok megbékülni. Nemrégen Emil Riman elvtárs aláírásával levél érkezett nevemre, mely­ ben a minisztériumi repertoár-osztály értesít, hogy nem engedélyezi Tolsztoj Háború és bé­ ke című hallhatatlan művének Ervin Piscator által színpadra vitt szövegét. Miképpen megtudtam, a darabot egyetlen véleményezés alapján utasították el, ugyanis a műnek nincs román verziója és így nem tu­ dom román szakemberrel ellenőriztetni. A da­ rab ellen olyan politikai kifogásokat emelnek, amelyeket én képtelen vagyok komolyan ven­ ni. Azt írják például, hogy sem Piscator sem Tolsztoj nem mutat rá arra, hogy a háborút az imperialista politika okozza. Én úgy érzem, hogy efféle elvárásokat Tolsztojjal szemben mégsem támaszthatunk. Annál inkább meglep az ügy, hiszen mint Ön is tudja a regény ame­ rikai filmváltozatát az egész országban játsz­ szák. Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Nyomatéko­ san kérem hasson oda, hogy a repertoár-osz­ tály alapos elemzésnek vesse alá a művet. Ha a minisztérium nem tudja lefordíttatni, kísé­ reljék meg a színmű német változatát megsze­ rezni. Kérem tehát teljesítse kérésemet és enge­ délyezze a művet, amely szerintem a követke­ ző évad egyik legnagyobb művészi sikere le­ het. Beleegyezek feltételes engedélyezésbe is, abba tehát, hogy a jászthatóságot miniszteriá­ lis bizottság döntse el az utolsó főpróbán. Végezetül kérem Önt, ne haragudjon, hogy ilyen aprónak tűnő, gyakorlati ügyekkel zavarom, de mint látja mást nem tehettem. Mély tisztelettel Huszár Sándor igazgató" Mellesleg a Tolsztoj-ügyről a dossziémban van még néhány levél, gondolom azonban, ez a kettő is elég. Hiszen a Tartományi Népta­ nácshoz és a Tartományi Pártbizottsághoz kül­ döttek ugyanezt ismétlik. 1960. augusztus 16. hétfő Azt kérdi ma Földes Laci, akinek a reper­ toár gondjaimat elmeséltem: - Te valóban nem tudod, hogy miért nem engedélyezik a Háború és békét? Hiszen nyil­ vánvaló az ügy: azért, mert Pesten játsszák és mert Tompa Miklós bemagyarázta nekik, hogy te Budapesthez igazodsz. Mondtam, hogy ezt nem tudom elhinni. 301 �palócföld 92/3 - Azt gondolod - kérdezte hogy azok a minisztériumi dörzsölt gyerekek különben vissza mertek volna utasítani egy Tolsztoj fel­ dolgozást? Ezen én is elgondolkoztam. - Tudod mit mondok?- folytatta Földes ezt nem Riman döntötte el, hanem nála sokkal nagyobb hatalom. Itt még az is benne van: jó ha két magyar verekszik. - Jó - békétlenkedtem - és te mit tettél volna a helyemben? Hagyod mentére a dol­ got? - Nézd: a kérdés nem egyszerű - mondotta nagyon tisztességesen Földes.- Mert lehet, hogy én is ugyanúgy járok el, mint te, hiszen az egész úgy felháborító, ahogy van. Mint gi­ bicnek persze nekem is van véleményem: ta­ lán nem kellett volna Constantával megfenye­ getni azt a kis vagányt, Rimant. - Hanem? - Lehet, hogy le kellett volna menned Bu­ karestbe, elvinni Rimant egy kocsmába, fizet­ ni neki egy jó ételt, italt, és így szólni hozzá: testvér tegyük ki a pisztolyt az asztalra. Mi a helyzet? Hát ezt a “Mitika-tempót” sehogy sem ve­ szi be a természetem. Bár tudom, hogy ez a mai garnitúra a kor­ rupcióban becsületes. 1960. augusztus 17. szerda A naplónak máris sok hibáját látom. Nem csak az a baj vele, hogy vannak időszakok, amikor az egyéb gondok miatt egy szót sem jegyzek fel, az is torzít, hogy amikor írni kezdtem - mint most is, hogy a színházban nyári szünet van - főleg olyasmiket jegyzek fel, amik épp pillanatnyilag izgatnak. A napló sohasem hű kép. Még az egyén tevékenységé­ nek sem hű tükre, pedig az ember azt szeretné, ha az élet teljességét érzékeltetné. Nagy események suhantak el mellettem, anélkül, hogy egy szóval is megemlékeztem 302 volna róluk. Június közepén-végén megvolt a Párt III. Kongresszusa, amelyen én is részt vettem. Cikket is írtam az Utunkban, amely­ ben erősen fogadkozom, hogy méltók leszünk a párt hírnevéhez. Sablon persze a cikk, nem nagy öröm em­ lítést tenni róla, de - magamban röhögök s azt mondom - én még elég olcsón utaztam. Sütő Andris látom Hajdú Győzővel összefogózva veri a nagydobot - és a fiatalokat. Azt mondja, hogy: Ars poetikák nyomában. Félretettem azt az Utunk számot, amelyben az írás megjelent, csak nem régen olvastam el. Hát nem mon­ dom, nagyon jól mulattam. Azt mondja a szer­ zőpár, hogy Szilágyi Domokos lírája elvont polgári humanizmus, intimista és egocentri­ kus. Lászlóffy Aladár minden áron eredeti akar lenni, ami aztán képtelenségekbe torkol­ lik, mellesleg kiforratlan és zavaros. Hervay Gizi egyszerűen szürrealista. És így tovább. Ezt követően kitűzik a célt: olyan ars poetiká­ ra van szükség, amit a forradalmi gyakorlat kovácsolt ki. Persze minden értelmes ember tudja, hogy legalábbis Sütő kényszerből ment bele a do­ logba, legfennebb a nevét adta az ügyhöz. De éppen mert akármelyikünket elkaphatja a gép­ szíj, örvendek, hogy ebben nem vagyok ben­ ne. Akkor is ha - meg kell vallanom legalább itt a naplómban, ha az utcán el is hallgatom -, hogy az általuk bíráltak társadalmi kérdések­ ben való mellébeszélése sszámomra sem túl szimpatikus. Na aztán megjelent egy novellám is, Fel­ mondás a címe. Sőni Pali, meg is ünnepli az Utunkan: Amit rögtön “fel” kell mondani. “Nagyon jó írás Huszárnak ez a Felmondás-a” - így kezdődik. Én egy másik mondatát húz­ tam alá: “Cseke János, az indulatos, de kollek­ tivájával összeforrott igazgató...” a főhős. Ez lenne a figurában kifejezett véleményem, ma­ gamról? �1960. november 16. kedd De, hogy ezzel az évaddal mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Megkezdődött a színház átépí­ tése. Mi a Béke téri (volt Szentgyörgy tér) Diákművelődési Házban játszunk. A terem a színházihoz képest kicsi. A színpadra nem fér­ nek fel az eredeti díszletek. A bevétel tehát megcsappant, ezért állandó tájolással, sőt tur­ nézással keressük meg a kenyerünket. itt már rég nem a művészi színvonalon van a hang­ súly, hanem a terv teljesítésén. Szinte naponta gyűlésezek az építőkkel, akikkel rengeteg a bajom. Itt van például a munkálat tervezője egy Paiu nevezetű, olyan korombéli, harminc egynéhány éves mérnök, aki a minap azzal a bejelentéssel lepett meg, hogy az új előcsarnok műkő padlózata csodá­ latos lesz. - Mitől lesz csodálatos? - kérdez­ tem mit sem sejtve. Mert velencei színeket alkalmazok - válaszolta büszkén. - Az meg milyen? - Majd meglátod: piros, meg zöld, köztük fehér csíkozással. - Meg vagy őrülve? - kiáltok fel. - Hisz az tisztára magyar nemze­ tiszín. - Mit érdekel engem?- vonja fel a vállát a vagány mérnök. - Hát - mondom - csak érdekeljen, mert te fizeted meg, ha fel kell törni. - Én aztán nem - mondotta. - Az én családomban nincs egy szál magyar se. Nahát ezen elvitatkozgattunk egy jó órát, de én nem tudtam őt meggyőzni. Neki ugyanis művészi elvei voltak. Nekem viszont tapasz­ talataim. Rágódtam a dolgon egy darabig s végül felhívtam a megyei pártbizottságot. Cucu elv­ társat kértem, az első titkár kabinetfőnökét. Ismert. Már régi motorosnak számítok. Mond­ tam neki: kérje meg Vaszile Vaida elsőtitkár elvtársat, ahogy öt perc ideje van fogadjon. Nagyon fontos a mondanivalóm. Megígérte. Alig telt el tíz perc, szól a telefon: az első­ titkár vár. A drága öreg! Nem is tudom mi lenne ve­ lem, ha ő nincs. Azt hiszem feljegyeztem, hogy a felszabadulás után elkapott, amint osz­ tályharcos szenvedélyből kilincseket törtem a belvárosban azon a címen, hogy minden reg­ gel megvertek a Nagyszebenből épp visszajött román egyetemi hallgatók. Mikor aztán - 15 évvel később - bemutattak neki, mint igazga­ tót - megismert és elsírta magát. Merthogy ő ezzel mérte a keze munkájának eredményét, az én tudatosodásommal. Azóta úgy bánik ve­ lem, mintha a fia volnék. Mint most is mindig azonnal fogad. Volt már úgy, hogy az egyetem rektora várt kint, amíg velem beszélgetett. Éppen, mert tőle egyáltalán nem féltem, ezúttal is azonnal a tárgyra tértem. Jó ideig gondolkozott. És nézett rám mintha azt mérlegelné, mit s mennyit mond­ jon - végül aztán megszólalt. - Jól tetted, hogy feljöttél. Nem tudom mi történik a világban, de manapság már azt is megnézik, hogy a gyűlésre kitett virágnak mi­ lyen a színösszetétele. Valóban nem tudta? Pro és kontra érvem ugyanaz: szamosháti, kackói paraszt volt. Szülei suszterinasnak adták - így került mun­ kások közé s így lett illegalista. De nem is ez a lényeg, hanem az, amit a továbbiakban mon­ dott. - Láttam meglepődtél azon, hogy beval­ lom: számomra még ismeretlen eredetű folya­ matokkal találkozom. Naivan hangzik, jóltu­ dom. Ezért mondok el neked egy történetet. Jön haza a minap a kisebbik lányom az isko­ lából. Rettenetesen néz ki. A ruhája összetép­ ve, az arca összekarmolva. Kérdem: mi történt veled gyermekem? Azt mondja, de a lehető leglelkesebben: apa, ma széttéptük a zsidó­ kat!... Hát megállt bennem az ütő. Mi történt? - kérdeztem ösztönösen, hogy időt nyerjek. És ő szépen elismételte amit mondott. Drága kis­ lányom - fordultam hozzá szinte sírva - ez nem lehet igaz! - De biza így volt - fogadko­ zott a gyerek. Nem tudom láttad-e, kicsike még. De úgy döntöttem: nincs más megoldás, fel kell nyitnom a szemét. Édes kislányom, hát hogy beszélhetsz ilyent - mondtam neki 303 �palócföld 92/3 hiszen édesanyád zsidó!... A gyerek kővé me­ redt, percekig egy szót nem szólt. És aztán, mintha sikoltana ezt mondta: Nem! Nem aka­ rom, hogy zsidó legyen! - Megrendítő - vallottam be. - Na most már elhiszed, hogy nem értem az efféle eseteket? Persze ha azt mondod: nem akarom érteni, akkor is igazad van. Én nem ebben a szellemben neveltem őket. Hol tanul­ ták? kortársaimat. A költők közül, ahogy látom Székely János az egyedüli magyar. Az igazi fiatalok a Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos korosztálya. Kántornak a tanácskozáson elmondott beszé­ dét le is közli az Utunk. Legalábbis részleteket hoz. az ő meg a Nagy István felszólalásból. A fiatal kritikusoknak is állandó dokumentáló­ dásra van szükségük - mondja Kántor -. An­ nak érdekében, hogy jól szolgálják ezt a célt, aktívan kell résztvenniök a közéletben, szoros kapcsolatot kell fenntartaniok az olvasókkal. 1961. január 13. péntek És ez mind rendben is volna, de ami ezután Talán el sem tudnék számolni az időmmel. következik az kissé meglepő. Kántor is beis­ Ma Désen vagyok, tegnap Bánfihunyadon meri, hogy ez a követelménye esetleg meglep voltam és holnap Aranyosgyéresen leszek. némelyeket, de azért bátran kimondja: a kriti­ Megyek a kiszállásokra a színházi buszon. Ez kusnak rendszeresen kell riportot írnia. “Az számomra nem lenne kötelező, de - úgy ér­ építés hőseivel való közvetlen találkozás nem­ zem - a színészek “morálját emelem”, ha eze­ csak a kritikus életismeretét fejleszti; a más ken a fárasztó utakon minél gyakrabban velük irodalmi műfajok területére tett »kirándulá­ vagyok. sok« hozzájárulhatnak ahhoz, hogy érdeke­ Így aztán még újságot sem olvasok rende­ sebbé, vonzóbbá váljanak a kritikáink.” sen. Íróasztalomon fekszik az Utunk egy Nem mondom, hogy az efféle árt a kriti­ egész vastag paksamétája olvasatlanul. Az kusnak, csak azon töprengek: vajon az ilyen eseményeket persze - innen-onnan - megtu­ kirándulások nem vezetnek dilettantizmus­ dom, a társadalmi-irodalmi visszhang nem jut hoz? Hiszen akkor én akár azt is mondhatom, el hozzám. hogy a riporterek tudatosodási szempontból Ma az 1961-es 1-es számot néztem át, no írjanak minél gyakrabban irodalomkritikát... és a 2-es egy részét. December 26. és 28. Tehát mindenki azt tegye, amihez nem ért? között volt Bukarestben a Fiatal Írók III. Or­ Na, hát én nem akarok Kántorral vitatkoz­ szágos Tanácskozása. Ha jól emlékszem ni, csak úgy elgondolkoztam javaslatain. 1952-ben tartották az első efféle tanácskozást, A színházról különben kevés szó esik a ahová én is hivatalos voltam. Most is kaptam sajtóban. Mármint a mienkről. Egy hír van az meghívót, de már nem mint fiatal író. Aurel Utunk januári kettes számában csupán. Arról Mihale jelentésében szerepelek is, a derékhad tudósítja a Nagyérdeműt, hogy három kész egyik képviselőjeként. Azok közül való va­ darabbal várjuk az építés befejezését. A. Stein gyok - így a jelentés akinek az utóbbi ta­ Személyes ügy c. műve, Braniszlav Nusics, nácskozás óta megnőtt a szakmai tudása. Titus Doktor Pepikéje és Tolsztoj-Piscator Háború Popovici és Alecu I. Ghilia után engem említ és békéje áll bevetésre készen. meg harmadiknak. Ezután jöttek a többiek: Teodor Mazilu, Nicolae Tic, Ion Lancranjan, D.R. Ropescu, Famis Neagu, Tompa István, 1961. február 18. szombat Paul Schuster, Veres Zoltán, Hornyák József. Bodor Pali nagyon elismerően ír a Szemé­ Azért írok ide ily sok nevet, hogy lássam a lyesügy bemutatójáról. Azt mondja, hogy A. 304 �Stein színművének kolozsvári előadása ki­ emelkedő teljesítmény. Van benne egy nagy színészi kiugrás is. Finna Márta alakítása. Er­ ről Marton Lili külön cikket ír. Érdekes ez a Rappaport! Nagy színész egyéniségekkel nem tud együtt dolgozni. Az ilyen színész azt mondja, hogy Rapiszlávszki nem rendező, hanem idomár. Valósággal ido­ mító munkát végez a színpadi próbákon. Előre játssza például a szerepet s aki ezt - hiúságból vagy egyéb meggondolásból - nem csinálja utána, azzal nem dolgozik. Rapi szerint ez nem igaz. Ő az olyan színésszel tud együttmű­ ködni, aki hagyja magát rendezni. Nos én nem akarom eldönteni ezt a vitát, először is, mert nem tudom, másfelől, mert az én érdekem a jó előadás, aztán hogy ezt miképpen állítják elő az engem nem érdekel. Egy bizonyos: Finna Mártát eddig mindenki közepesnél gyengébb színésznek tartotta és most valósággal csoda történt: a színház egy nagyon jó csapatában egész fejjel kiemelkedik. 1961. március 18. szombat Megvolt a Doktor Pepike is. Azt írja Ma­ rosi Péter az Utunkban: “Végre megkaptuk az idei Pepike porciónkat.” Tehát bocsánatos bűnnek számít. Igaz, hogy közben Marosvá­ sárhelyen, Harag Gyuri rendezésében F. Gar­ cia Lorca Bemarda Alba háza volt Kőszegi Margittal a főszerepben. És - ilyen az élet! nem is kapott jó kritikát Oláh Tibitől. Szőcs viszont megdicséri A hírhedt 702esért, Al. Mirodan darabja előadásáért a nagy­ váradiakat. Azt mondja: lám nemcsak operet­ tet tud játszani a társulat! Ez persze olyar Szőcs-dícséret: inkább bírálatnak tűnik. Úgy néz ki, hogy rövidesen színházi dele­ gáció tagjaként a Szovjetunióba utazom. 1961. április 30. vasárnap Közben bejártam a fél világot. Nem is tu­ dom van-e így értelme a naplóírásnak, hiszen azt sem tudom pontosan, mikor indultunk. Bár ez lehet épp előnyére válik a naplónak, mert a felesleges dolgok kihullnak az emlékezet ros­ táján. Az bizonyos, hogy Moszkvából az első képeslapot április 7-én írtam Irmának. Gondo­ lom előtte való nap érkeztünk, repülőn. Az Ukrajna szálló 20. emeletén kaptam szobát. Jellemző falusi voltomra, hogy ilyen magas szinten még nem laktam. Azért ültem le mégis s azért írok, mert én magamban élő ember vagyok, engem a külső környezet csak rövid ideig frappíroz. Az is csak a hangulatomra hat. Magamról lelki problémáimról viszont így is van mit írnom. Ugyanis az út során egy “akár­ milyen vidéki színigazgatóból” - a fővárosiak azt hiszem mindenhol készek az efféle véle­ ményezésre - no, én valaki lettem. Az egész művészküldöttségből - szemé­ lyesen - csak Tudor Steriadet, minisztériu­ munk tisztviselőjét ismertem. Persze a többiek sem voltak számomra idegenek, valamennyit láttam színpadon, filmen, csak én voltam ne­ kik idegen. Vidéki. Méghozzá magyar! Nin­ csen semmiféle címem, ami védene, hogy nem vagyok akárki - mint Tompának, aki a Művészetek Érdemes Mestere. Rendező sem vagyok, mint másik két igazgató társam Harag Gyuri, meg Taub Jancsi. Szóval nagyon maga­ san elnéztek a fejem felett. Nos az történt a repülőn, hogy meghallottam, hogy mit mond Viktor Rebengiuc a fővárosi Municipal Szín­ ház fiatal, nagyon tehetséges színésze Tudor Steriadenak: - Csak azt nem tudom ki bírta rá az én drága igazgatónőmet, hogy erre az útra elen­ gedjen. Emlékszel, hogy fogadkozott: a mi­ niszter parancsára sem hajlandó elengedni! Ekkor én könnyedén hátrafordultam és közbeszóltam: - Én bírtam rá, uram. - Bocsásson meg - mondotta akkor Re­ bengiuc - tudom, hogy Ön a küldöttség tagja, de én magát nem is ismerem. 305 �palócföld 92/3 - És mit gondol - válaszoltam -, ha Ma­ dam Bulandra ismert volna, akkor maga itt van? Nahát most már végképp nem értette sze­ gény a dolgot. Elmagyaráztam neki. Pár nap­ pal, talán tízzel elindulásunk előtt igazgatói értekezlet volt a minisztériumban. Szünetben kint ácsorogtam az előcsarnok­ ban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Ma­ dam megáll mellettem és mondja és mondja, hogy ő Rebengiucot nem engedi sehova. Vég­ re van egy sikerdarabja, s akkor vegye le mű­ sorról, mert őurasága külföldre látogat. Azon­ nal rájöttem, hogy összetéveszt valakivel, mert - merő hiúságból - nem hord szemüveget, s miután sérteni sem akartam, hallgattam. És ezt értette félre a Madam. Mondta is rögtön: tudja, hogy nem értek vele egyet és azt is, hogy sajnos megint neki kell majd engednie. Ez aztán napokig sikerszám volt a küldött­ ség partijain. Sokan kaptak el, hogy első kéz­ ből hallják újra a történetet. Így hát már az utazás első órájában eldőlt, hogy ez az erdélyi magyar, aki mellesleg nem is színházi ember, hanem író, nos hogy az egy belevaló gyerek. Ezt követte pár nap múlva a második do­ básom. Mellesleg azt sem én ötöltem ki, mint ahogy az előbbit sem. Az említett Steriade azért is fontos embere volt a delegációnak, mert tudott oroszul. A Szovjetúnióban végezte az egyetemet. Különben mi már régebben is szimpatizáltunk egymással. Ennek is volt ma­ gyarázata. Ő ugyanis - szintén nemzetiségi volt. Pontosabban: zsidó. És ezt vele időnként éreztették a fontosságukban bízó és az erő­ szaktól sem tartózkodó román színházi embe­ rek. Pártfogását azzal nyertem el - de nem csak én, hanem szinte minden kisebbségi -, hogy tudta: tőlünk nem kell tartnia, mi ember­ ségéből, hozzáértéséből nem vonjuk le zsidó­ ságának hátrányait. Nos ezt azért kellett leírnom, mert szintén kiinduló pontja valaminek. Mindenekelőtt az én iránta való bizalmamnak. Elmondtam neki 306 ugyanis, hogy pár évnek előtte Borisz Polevojt - aki Kolozsváron járt - én kísértem végig a cipőgyáron, első munkahelyemen. Azt is, hogy Polevoj cikket közölt rólam a Pravdá­ ban. Mikor elváltunk megígértette velem, hogy ha elvetődöm Moszkvába feltétlenül fel­ keresem. És megkérdeztem: Most nem kelle­ ne felhívnunk telefonon? Dehogynem! - lelkesedett Steriade. - Tán csak nem hagyunk ki egy ilyen alkalmat! Mi­ kor lesz lehetőségünk egy világhírű íróval tár­ salogni. Merthogy az természetes volt, hogy ő elkísér. Moszkvába érve meg is tette. Vagyis fel­ hívta Polevojt. És ezzel megszületett a nevem­ hez kötődő újabb szenzáció. Az nevezetesen, hogy Polevoj meghívta ebédre az egész kül­ döttséget az Írók Házába. Az első visszhang a román többségből ez volt: látjátok? Ezért esznek meg bennünket a zsidók meg a magyarok. Mert ügyesebbek. Mert mindent el tudnak intézni. Itt vagyunk lám mi, a román színjátszás krémje, és le se köpnek. Még egy újságíró sem akar meginter­ júvolni. Ezt a vidéki zsenit, pedig a legna­ gyobb író keresi! Olyan nagy volt a siker vagy a felháboro­ dás - már nem is tudom minek nevezzem -, hogy amikor kiderült, hogy az ebéd elmarad, senki sem gúnyolódott velem. Először is saj­ nálták. Másodszor: megértették. Ugyanis azért halasztották el, mert közben fellőtték az első embert az űrbe és Polevojt kirendelték melléje. Jurij Gagarin ugyanis a Földre visszatérvén elmondta, hogy az ő eszményké­ pe Polevoj hőse az Egy igaz ember története című háborús regény főszereplője Mereszjev ha jól emlékszem - kapitány. De nem csak ezért, hanem mert mint aztán kiderült össze­ zárták Polevojt Gagarinnal, hogy az asztrona­ uta elbeszélése nyomán Polevoj megírja an­ nak életregényét. Hát - mondom - az ebéd elmaradt, az irán­ tam való figyelem pedig maradt. Sőt - úgy �tűnt ördögöm van - mert Leningrádban még fokozódott. A nyíltszíni tapsra ihlető poént - meg kell mondjam - szintén nem láttam előre. Mikor vonatunk megérkezett a leningrádi pályaud­ varra, én - mint mindig - a célja felé menetelő küldöttség utolsó embere voltam. Talán ezért is szerettek meg - egyesek őszintén mert látták hogy én nem akarom mások elől elha­ lászni a sikert. Mindig - mondom - előre en­ gedtem őket, hiszen ők voltak a román kultúra képviselői. Én csak amolyan kiegészítő résza­ dat. Tehát - mondom - leszálltunk s elindul­ tunk a kijárat felé. Ez itt viszont úgy esett, hogy a kijárat az érkezési oldal jobboldalán volt. Mikor aztán sorba verődtünk, s elindul­ tunk hogy mintegy 50-60 méter után a peronra kanyarodjunk, én láttam egy nagyon ünnepé­ lyes, nagyon feketeruhás, nagyon áhítatos csoportot, de egyfelől fogalmam sem volt, hogy az miféle gyülekezet, másfelől legalább négy pár vágány választott el tőlük. Persze ők is figyeltek és mikor egyesek - épp mert hátul battyogtam - felismertek, harsány “Szása, Szása” kiáltással a síneken keresztül elénk ira­ modtak, mégpedig nem a küldöttség elejére, hanem - mondom a végére. És amíg magam­ hoz tértem felkaptak, a levegőbe dobigáltak, csókoltak, sót Igor Gorbacsov filmszínész diszkréten egy üveg vodkát is kihúzott vala­ melyik zsebéből, amit - mint jó dada a gond­ jára bízott gyereknek - azonnal a szájamba nyomott. Szóval megint a Leonardo da Provincinek volt a legnagyobb sikere - hogy Gy. Szabó Bé­ lának, a kiváló erdélyi grafikusnak a szavajárá­ sát elorozzam. Persze azonnal leintettem a lel­ kesedőket, akik azonnal trónra akartak ültetni és Steriade segítségével és némi ékesszólás birtokában azonnal rámutattam arra, hogy me­ rő igaz, én viseltem gondjukat Kolozsvárott, de ezek itt elől a román művészet legjobbjai. Ez aztán rendbe hozta a szénámat és kap­ tam is néhány csókot nemcsak férfiaktól, nők­ től is. Mert azt mondták egész életművüket kellett volna ott a peronon bemutatniuk, hogy ezt a tiszteletet - amiben végülis részük volt megszerezzék... Dehát így volt ez jó. A kisebbség tegye magát hasznossá! 307 �C seke Péter Korfordulós esztendő j Ú B ir to k u n k b a v e n n i a jö v e n d ő t Hosszú idő óta először tapasztalhattuk (1990. január 7-én, a Kolozsvári Magyar Színház próbatermében), hogy mindenki elmondhatja őszintén a véleményét - és nem fojtják belé a szót, legfennebb arra ösztönzik, hogy minél tömörebben és lényegretö­ rőbben szóljon, fogalmazzon. Évtizedek óta először győződhettünk meg arról, hogy nem kell mindenkinek feltétlenül, “egyemberként” egyet értenie a központi elképze­ lésekkel; még akkor sem, ha azok - minden jel szerint - a mi érdekképviseletünkben születtek. Mert hátha akad olyan alulról jövő kezdeményezés, amelyik meggondolás­ ra, nézeteik árnyalására késztetheti az országos rálátással rendelkezőket. Ezért üdvözöltük hát tiszta szívvel azt a kezdeményezést, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bi­ zottságának tagjai időről időre egyeztessék el­ képzeléseiket a megyei küldöttekével; azoké­ val, akik a sorsdöntő napokban nem vártak “felsőbb utasításra”, hanem a romániai ma­ gyarság helyi köz- és érdekképviseleti szerve­ zetének a kezdeményezőiként léptek fel. Két hét után ugyanis égetően szükségessé vált a felgyűlt társadalomszervezési tapasztalatok elemző értékelése. Szükségessé, mivel közben a helyzet sokkal bonyolultabbá vált; nem olyan egyértelmű, mint amikor a diktatúra megdöntése volt a közvetlen cél. Megkezdő­ dött a romániai magyarság belső érdektagoló­ dásának a kinyilvánítása a területi, a szakmai stb. önszerveződés jegyében, ami tövényszerű folyamat, amiként az ezzel egyidőben érvé­ nyesülő létparancs: érdekvédelmi küzdelme­ inkben csak az egységes fellépésnek lehet va­ laminő esélye. Éppen ezért az RMDSZ első országos ta­ 308 nácskozásának nem a döntéshozatal volt a cél­ ja, hanem a létfontosságú döntésekhez vezető utak kiépítése. E bonyolult helyzetben ugyan­ is nagy és sürgős feladatok állnak a romániai magyarság előtt. Tisztázandó, hogy eddigi demokratikus hagyományainkból mi bizonyul jövőképes­ nek; meg kell ismernünk az európai demokrá­ ciák működésének az alapelveit és mindenna­ pi gyakorlatát; hogy kellő rálátással, európai szintű munkával tegyünk eleget az idő által felvetett követelményeknek. Egyszerre kell(ene) megoldani mindent miközben csak lépésről-lépésre lehet haladni. Nem csoda hát, hogy számtalan feszültség ter­ heli társadalmunk demokrtikus átalakítását, ön­ szervező autonómiánk megteremtését. A gon­ dok egy része a politikai kultúra hiányából fa­ kad. Másrészt pedig a különféle előítéletekből. “Keressétek azt, ami összeköt!” - idézte a tanácskozás végén Tamási Áron 1939-es sza­ vait Kántor Lajos, a Kolozs megyei Demokra­ ta Tanács elnöke. �A küldöttek messzemenően egyetértettek ezzel, s Domokos Gézának, az RMDSZ Ideig­ lenes Intéző Bizottsága elnökének a javaslatá­ ra úgy döntöttek, hogy legközelebb Marosvá­ sárhelyen folytatják a jövőtervező-jövőterem­ tő vitát. (1990. január 8.) irányítását. Higgadtan okosan, józan felelős­ ségérzettel. Egyszersmind tanulva a demokrá­ cia gyakorlásának - sok türelmet igénylő elvárásait. A kettős elnyomatás alól felszabadulva önmagunktól várjuk a legtöbbet, azt, hogy vállaljuk végre bátran, félelem nélkül önma­ gunkat; a magunk érdekképviseletét helyi, megyei és országos szinten. Az országtól pe­ dig, az ország döntő többségét alkotó román néptől azt várjuk, hogy legyen tekintettel nemzeti sajátosságainkra. Hiszen csak így vál­ hatunk valóban hasznos polgárokká, ha az ér­ tékteremtésben a magunk belső törvényei és szabad emberi lehetőségei szerint vehetünk részt. Ami pedig az anyanemzetet, az anyaor­ szágot meg a mienkhez hasonló körülmények közé szakadt kisebbségeket és a valamennyi­ ünk érdekében szót emel(het)ő nagyvilágot il­ leti: szükségét érezzük testvéri és emberi szo­ lidaritásuknak. Ezentúl talán még inkább, mint eddig. (1990. január 15.) Maréknyi földet - nem csupán szemfö­ dőnek “Felbomlóban nálunk is, fiam, a közös gazdaság. Én egy hektárt vettem ki megműve­ lésre, de olyan is akadt, aki ötöt igényelt. Mit szólsz hozzá? Megváltozott nálunk ismét a világ...” Hetvenhatodik évében járó édesapám hangja a telefonban. Csak rendkívüli esetek­ ben hív fel - hiszen előbb át kell mennie a szomszéd faluba, a postára - , ha valami nagy dolog tötént. Hát ez számára valóban rendkí­ vüli. Nem bízhatta levélpapírra. Hogy mennyire megváltozott az otthoni világ, arról egyébként nem az övé az első tu­ dósítás. Székelyudvarhelyi barátaim. Bartha Leventével az élen - gyógyszerszállításhoz szükséges “nemzetőri szerelésben”: ha netán Anyanyelvű oktatási hálózatunk vissza­ az úton megtámadnák őket - már kará­ állítása csonykor felkerestek. És később arról is érte­ Az RMDSZ második országos tanácsko­ sítettek, hogy a csaknem négyszázéves gimná­ zását követően Mihai Sora oktatásügyi mi­ zium (Tamási Áron nevét viseli 1990. október niszter magyar helyettese, Pálfalvi Attila pro­ 27. óta) bentlakása előtti teret - a Patkót - fesszor találkozott a megyei küldöttségekben Márton Áronról nevezték el. Édesapám hang­ résztvevő tanárokkal, tanítókkal, oktató-mér­ hordozásából azonban nemcsak az örömet, nökökkel. Megtárgyalták az előző évtizedek­ hanem valaminő rejtett fájdalmat is kiéreztem. ben módszeresen lezüllesztett és nagyrészt Amiért nem most indulhat neki az életnek. felszámolt általános és középfokú iskolaháló­ Sosem gondolta volna, fejezte be híradását, zat, illetve az anyanyelvünkön folyó felsőfokú hogy életében még egyszer földet igényelhet - és oktatás visszaállításának kérdését. nem csupán szemfödőnek. (1990. január 9.) Garda Dezső: A gyergyószentmiklósi Sa­ lamaon Ernő Líceumban van hat román osz­ tály és egy magyar. De a diákok mind magyar Egységben a jövőnk anyanyelvűek. A tanulók és a szülők egyaránt Az RMDSZ második országos tanácsko­ azt kérik, hogy magyarul taníthassunk. Elkép­ zásáról jövök, Marosváráshelyről. Ahol 1990. zelésünk szerint az volna a méltányos, hogy január 13-án az történt, amit régóta vártunk: a létrehozzunk két magyar líceumot és egy ro­ romániai magyarság kezébe vette sorsának mánt. Megvannak az épületek hozzá... 309 �palócföld 92/3 Pálfalvi Attila: Meg lehet oldani a megyei tanfelügyelőség jóváhagyásával... G.D.: Már a második évharmadtól? És a román líceumot is? P.A.: Azt mondom, hogy igen. Mi a mi­ nisztérium részéről nem utasítunk vissza sem­ miféle jó irányú helyi kezdeményezést... Sőt. nekünk segítenek, ha megoldják a helyi prob­ lémákat. Csak ne kerüljön senki az utcára, és a gyerekek ne lássák kárát az átszervezésnek. Nagy Benedek: Csíkszeredában még sú­ lyosabb a helyzet, mint Gyergyószentmikló­ son. Az utóbbi évtizedben mi voltunk a kolo­ nizálás egyik fő célpontja. Nem tudom, hogy intézményes segítség nélkül a kedves román kollégák helyzetét miként lehetne megoldani. Akkora volt a dömping a román anyanyelvű tanárokban, hogy nagyon sok tantárgyat a ma­ gyar osztályokban is románul tanítottak. Most pedig a helyzet 180 fokban megváltozott. Voltak, akik azt mondták, alig várják, hogy végre hazamehessenek Moldvába, de... Biz­ tosítani kellene a pedagógusok szabad mozgá­ sát. Hogy aki haza akar telepedni olténiai vagy moldvai szülőföldjére, az mehessen. És megyeközi cserékkel mi is tudjuk hazahoz­ ni azokat a magyar anyanyelvű tanárain­ kat, akiket erőszakkal Olténiába vagy Mold­ vába neveztek ki. Nem tudom, hogy egy hét alatt, mert annyi idő áll rendelkezésünkre a második évharmadig, miként lehetne ezt meg­ oldani...? P.A.: Hát egy hét alatt bizonyosan nem, de kettő alatt talán beindítható ez a folyamat... Virágh Dénes: Nagybányán 11 líceium van, mind román. Pontosabban: kettőben mű­ ködik összesen hat magyar osztály is. Össze­ vonhatjuk ezt a hat osztályt? Hogy legalább ősztől beindulhasson a magyar líceum? P.A.: Én azt mondom, hogy igen. Weszely Tibor: A Front keretében Maros­ vásárhelyen én felelek a tanügyi kérdésekért. Állandó vitáink vannak, hogy melyik iskolá­ ban milyen igazgató legyen. Szerintem az 310 egyenjogúság az oktatásban csak akkor való­ sul meg, hogyha külön magyar iskolák lesz nek. Akkor nincs veszekedés. P.A.: Ezt szeretnénk mi is megcsinálni. Részben most, részben ősztől. W.T.: Kérhetem-e, hogy a közel négyszá­ zötvenéves kollégiumok magyar iskolává ala­ kuljanak át? Jobban mondva a Papiu legyen a román, a Bolyai pedig színmagyar. P.A.: Mielőtt erre az RMDSZ-tanácskozás ra indultam volna. Mari ana Stoica, a Kolozs megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelője arró tájékoztatott, hogy Kolozsváron már megol­ dották, hogy ott a Báthory meg a Brassai Lí­ ceum kimondottan magyar osztályokkal mű­ ködjék. Azok a román osztályok pedig, ame­ lyeket az utóbbi években telepítettek be ezek­ be a magyar líceumokba, megkapták a megye­ közi pártiskola épületét. Ha Kolozsváron ez sikerült, gondolom, Marosvásárhelyen sem lesz fennakadás... W.T.: Vannak kétnyelvű szakiskoláink. Az igazgatóválasztással kapcsolatosan mi azt ja­ vasoltuk, hogy ezekben a tanintézetekben le­ gyen két társigazgató: az egyik feleljen a ro­ mán, a másik pedig a magyar osztályokért... P.A.: Nekem logikusnak tűnik. Remélem, hogy a minisztériumi kollégáim is egyet­ értenek ezzel. - Piarista növendék vagyok. Arra lennék kíváncsi: felvetődött-e már a felekezeti isko­ lák visszaállításának kérdése? P.A.: Eddig egyedül az unitárius egyház jelentette be (1990. január 7-én) ez irányú igé­ nyét, jelezve, hogy szeretné visszakapni az egykori kolozsvári, illetve székelykeresztúri unitárius gimnáziumot. Remélem, hogy má­ sok is idejében eljuttatják a minisztériumba kérésüket. László László. A Szilágy megyei magyar oktatás helyzete katasztrofális. Negyedik osz­ tályból 54 működik, nyolcadikból már csak 32, tizedikből van hét, tizenkettedikből pedig mindössze kettő... �Sipos Dezső: Mi Déván meg rosszabb helyzetben vagyunk... P.A.: Tudunk róla. Próbálják meg már feb­ ruártól beindítani a magyar osztályokat. Csak botrány ne legyen belőle... A miniszterhelyettes a továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a minisztériumban megfogalmazott alapelvek szerint a vegyes la­ kosságú megyékben a főtanfelügyelő a több­ séget kell hogy képviselje (de nem feltétlenül a többségieket!), míg a helyettese a kisebbsé­ get (nem feltétlenül a kisebbségieket!). Ugyanakkor rendkívül lényeges az is, hogy a tanfelügyelőség összetétele tükrözze az illető megye nemzetiségi viszonyait. A különböző határozatok meghozatalánál - hangsúlyozta Pálfalvi Attila professzor - a kisebbségnek vé­ tójoga van. Vagyis: ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a többségi akarat olyan ha­ tározatokat hozhasson, amelyek megsértenék a kisebbség érdekeit, csorbítanák annak esé­ lyegyenlőségét. Ami a líceumok jövőbeli szerepét illeti:az ipari líceumok szerepét a szakiskolák és a technikumok veszik át, helyükbe pedig elmé­ leti líceumok lépnek. Ezzel kapcsolatosan Csávossy György felvetette: úgy kell hozzálát­ ni az anyanyelvünkön folyó mezőgazdasági (és nemcsak mezőgazdasági) szakoktatás visszaállításához, hogy a Bolyai Egyetem ke­ retében újraszerveződő magyar nyelvű gazda­ mérnökképzés számára már mostantól kezdve elő lehessen készíteni a tovább tanulni vágyó diákokat. (1990. január 15.) Munkában az egyházmegújító bizottságok Attól kezdve, hogy temesvári elrablói Szi­ lágymenyőbe szállították Tőkés Lászlót, ez a Szilágycseh közelében fekvő település a világ érdeklődésének középpontjában áll. Bizonyá­ ra az is a meglepetések erejével hat, hogy az öntudatra ébredő Szilágyság hiteles képvise­ lőinek egyre több és megszívlelendőbb mon­ danivalója akad mind a szűkebb, mind pedig a tágabb világ számára. Amint lehetősége nyílt rá, Tőkés László­ nak az volt az első dolga, hogy összehívja a szilágysági református egyházmegye lelké­ szeit. Azok pedig maguk közül megválasztot­ ták az egyházmegújító bizottságot. Felhívást fogalmaztak, amit elküldtek a testvér egyház­ megyéknek. A visszhang sehonnan sem ma­ radt el, ami arra vall, alulról felfelé újul meg a református egyház is (és ami ugyancsak kívá­ natos lenne egész társadalmunkban, beleértve a romániai magyarság minden rétegét). Tóth József kispetri lelkész (az 1990. má­ jus 20-i választások óta Szilágy megyét képvi­ seli a szenátusban) meghívására a január 16-i ülésen magam is részt vettem. A bizottság tag­ jai javasolták az egyházi zsinat sürgős össze­ hívását. Addig is, amíg az új egyházi törvénykönyv elkészül, a tisztségviselők megválasz­ tása négyéves ciklusra történjék minden szin­ ten, beleértve a püspöki tisztséget is. Javasol­ ták a rehabilitálással foglalkozó bizottság fel­ állítását minden egyházmegyében és kerületi szinten is. Amennyiben Tőkés László a püspö­ ki méltóság mellett vállalná - hangoztatták-, az ő személye lenne a legalkalmasabb a be­ ígért Nemzetiségi Minisztérium vezetésére. (1990. január 22.) (...) Gondolkodunk, tehát vagyunk Az RMDSZ Kolozs megyei tanácsának tagjaként február 4-én Györgyfalván vettem részt a helyi szervezet alakuló összejövetelén. Örömmel mentem, mert kíváncsi voltam, mi­ ként alakulnak önszervező társadalmunk létfontosságú dolgai egy olyan településen, ahol eddig még nem nyilvánítottak véleményt, és nem szereztek érvényt saját építő szándékú elgondolásaiknak az emberek. Még ha egymás szavába is vágtak nagyon sokszor a felszólalók, jó érzés volt tapasztalni a régi beidegzettségek, görcsök oldódását... 311 �palócföld 92/3 amikor anyanyelvén mondhatta el mindenki, hogy közösségi ügyekben mi a véleménye. “Nyelvében él a nép, a nemzet - jegyeztem a jól ismert igazságot, amit, lám, újra meg újra fel kell idéznünk ha ezt elveszik, akkor többé nem létezik. Utódaink is büszkén gon­ dolhatnak ránk: megőriztük legféltettebb kin­ csünket...” Nem véletlen, hogy lelkész, tanító vagy tanár a györgyfalviak szemében nagy becsben áll. Aminthogy tőlük várja az elkö­ vetkezendőkben is a legtöbbet. Sokatmondó tény, hogy a vezetőség megválasztásakor a re­ formátus lelkész és a katolikus plébános neve került fel elsőnek a listára. Az pedig a demok­ ratikus választás komolyságára vall, hogy a vezetőségbe javasoltaktól egyenként megkér­ dezték: - Tudod-e vállalni, Jóska? - Tudom, hogyne tudnám... - Hát te, Márton? - Egyelőre inkáb mellőzzetek, majd ha tet­ tekkel kiérdemeltem... Itt kezdődik az önszervező társadalom ki­ építése, az alapsejtekben. És csak akkor lesz más az életünk, ha megtanulunk másként gon­ dolkodni, a korigényeknek megfelelően csele­ kedni. Ezt a gondolatot emelte ki Antal József református lelkész is, akit a szervezet elnöké­ nek jelöltek... - beszédét így fejezte be: “Ké­ rem az Istent, hogy adjon erőt: tudjuk a mun­ kát elvégezni!” Úgy éreztem, hogy ezzel a fohásszal vala­ mi új kezdődött el az életünkben - és nyilván: nem csupán Györgyfalván. (1990. február 5.) Tordaszentlászlóiak élőlánca Boldizsár Zeyk Imre tanár barátom levelé­ ből gépelem és küldöm a Falvak Népének (központi sajtóorgánum) a jegjellemzőbb ré­ szeket: “Az új körülmények az első percektől cse­ lekvésre késztettek. Nálunk már 1989. decem­ ber 25. előtt megalakult a Nemzeti Megmen­ 312 tési Front helyi és községi tanácsa. Ez utóbbi­ nak 15 tagja van: 7 román és 8 magyar. Alig­ hogy megjelent a Hívó szó, hozzáláttunk az RMDSZ helyi szervezetének a megalakításá­ hoz, melynek jelenleg közel hatszáz tagja van. Egyik itteni mérnök barátom megfogalmazta a falu gazdasági és társadalmi fejlesztésének igényeit. Sajnos, a községi polgármesteri hi­ vatal végrehajtó bizottságának öt tagja közül mindössze egy(!) a magyar. Jelenleg a földkérdés megoldása foglal­ koztat a leginkább, de nem feledkezünk meg a szellemi magvetés feltételeinek a megteremté­ séről sem. A Magyar Köztársaságból nemcsak élelmiszert kaptunk - amit méltányosan osz­ tottunk el a közösséghez tartozó magyar és román falvakban -, hanem könyvadományt is. Erre igencsak nagy szükség volt, mivel a könyvtár magyar állományának jó részét el­ tüntették, és még mindig nem sikerült vissza­ szereznünk a hiányzó köteteket. A tízosztályos magyar tannyelvű iskolá­ ban a megyei tanfelügyelőség tervezete alap­ ján kétszer próbálták megalakítani a román tagozatú IX. és X. osztályt. Ez az elgondolás jelentkezők hiányában kudarcba fulladt. A szülők és az iskola vezetőségének minden til­ takozása ellenére azonban magyarul nem tudó tanerők tanították a fizikát, a kémiát, a bioló­ giát és a mezőgazdaságtant - az amúgy is román nyelven folyó történelem-, földrajz- és alkotmánytan-tanítás mellett. Bár tiltakozá­ sunkkal a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztéri­ umig is eljutottunk, ezen az állapoton csak a forradalom utáni helyzetben sikerült érdem­ ben változtatnunk. Hogy, hogy nem - elodáztuk a városiasí­ tásnak álcázott falurombolási terv végrehajtá­ sát. Ma is veszélyben van azonban az általunk történelmi emlékké nyilvánított - 1896-ban telepített - Kiserdő, melynek erdei- és fekete­ fenyőit 15 esztendeje csapolják, s most, 1990. január 24-én akarták végképp letarolni. Köz­ belépésünkre ezt elnapolták ugyan, de a Ki­ �serdő fennmaradása így is bizonytalan. A szentlászlóiak eltökélt szándéka, hogy élő­ lánccal akadályozzák meg - amennyiben más mód nem nyílik rá - a garázda tett végrehajtá­ sát." (1990. február 5.) (...) Gyanakvás helyett - párbeszédet! A magyar oktatási hálózat visszaállítása heves ellenállásba ütközött némely helyeken. Marosvásárhelyen például magyarellenes megnyilvánulásokra került sor. Nem voltam ott február 10-én Vásárhelyen, de akik látták a hatalmas néma tüntetést, azt mondják: épp né­ maságában volt beszédes válasz a nacionalis­ ta-soviniszta acsarkodásra . Kolozsváron ugyanabban az időben az RMDSZ megyei szervezete nagygyűlésre hívta az embereket. Nemcsak a magyarokat - a románokat is. És nemcsak a megyei választmány tagjai (Balázs Sándor, Egyed Péter, Kántor Lajos, Pillich László) szóltak a Béke téri Diákművelődési Ház nagytermében egybegyűltekhez, hanem olyan jeles román személyiségek is, mint Ion Aluas szociolíógia-professzor vagy Ioan Popa műegyetemi tanár. Nem hiányzott a szónokok közül a Kolozsvári Demokrata Párt, illetve a Magyar-Román Demokrata Szövetség képvi­ selője sem. Ezen a nagygyűlésen román bará­ tainkkal közösen tettünk hitet a jogállamiság megteremtésének és a demokrácia kiépítésé­ nek szükségessége, az anyanyelv teljes fokú használatának elvitathatatlan joga mellett. A gyanakvás egymás szándékainak a nem is­ meretéből fakad - hangsúlyozták a szónokok -, ezért nélkülözhetetlen a párbeszéd, a köl­ csönös megismerés. Ezt sugallta egyébként a rendezvény kétnyelvű jelmondata is: Gyanak­ vás helyen dialógust! Dialog in loc de suspi­ ciuni! A mindennapok során is ott kellene foly­ tatnunk ezt a párbeszédet, ahol a Béke téri nagyteremben abbahagytuk. (1990. február 12.) Magyar művelődési egyesület Buzauban Ki gondolta volna, hogy a Falvak Népe öntudatébresztő, önszervező társadalmat építő sorai visszhangot keltenek a moldvai tájakon is? “Mi, Buzau megyei magyarok is valóság­ gal szomjúhozzuk a magyar kultúrát - olva­ som a top hasábjain Rosu Katalin 1990. január 30-án kelt sorait -: könyvre, lmezre, színmű­ vekre vágyunk, mert mostanáig nagyon kevés részünk volt benne. Nagyon elszigetelve olyan vidéken élünk, ahol még a létünkről sem vett tudomást senki. Mint utóbb kiderült, sokszor mentünk el egymás mellett, és azt sem tudtuk, hogy egy nemzethez tatozunk. Mife­ lénk nem létezett az ún. nemzeti kérdés, de most, hogy román testvéreink tudnak rólunk, szeretettel segítenek, jóindulattal vannak irán­ tunk. A törvényszéken (ahol az egyesületet bejegyezték - Cs.P.) örömmel fogadtak és se­ gítettek; a Front megyei Tanácsa ugyancsak támogat, akárcsak a megyei lap, a Viata Buza­ ului szerkesztősége, mely ingyen jelenteti meg valamennyi közleményünket. És szól­ nunk kell Corneliu Iordachescu doktorról, aki szívvel-lélekkel mellettünk állt az első perctől kezdve, amikor még csak hárman voltunk a csoportban, s ő volt az, aki a lelkünkre kötötte: ne hagyjuk magunkat, ne csüggedjünk, mert sikerülni fog, amit elterveztünk...” Együtt- egymásért A Kolozsvári Állami Magyar Színházban február 18-án közel nyolc órán át tartott az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kül­ döttgyűlése. Volt megtárgyalnivaló bőven, hi­ szen a szervezet által átfogott szűkebb és tá­ gabb közösségek gondjai nagyon felgyűltek az utóbbi évtizedekben, s ráadásul: a régiek mellett újabbak keletkeztek. Van-e elég ereje az RMDSZ-nek, hogy az átmeneti bizonytalanságból a kivezető utat meglelje, a régebbi és az újabb gondokat le­ 313 �palócföld 92/3 gyűrje? - alighanem ezek a kérdések foglal­ koztatták az embereket a leginkább. Volt, aki nyíltan felvetette: ha a vásárhelyiek százezres tömeget tudtak mozgósítani - könyvvel és gyertyával - néma tüntetésre, akkor vajon nem az erőtlenség jele-é az, hogy a kolozsváriak “csak” egy nagygyűlésre vállalkoztak? Nos. akik kellő helyzetismerettel rendelkeznek, azok jól tudják: épp az eltérő megoldás a leg­ főbb bizonyság rá, hogy az RMDSZ mindkét megyében a helyzet magaslatán állt. A február 10-i kolozsvári nagygyűlés a demokrácia erő­ sítését, szándékaink tisztességének a bizony­ ságát jelentette, az őszinte párbeszéd feltétele­ inek a megteremtéséért szállt síkra. És mert így cselekedett, ennek a nevében mondhatta ki egyhangúlag a 18-i küldöttgyűlés: a szervezet követeli Kolozsvár polgármesterének a hala­ déktalan leváltását, lévén, hogy elveszítette a város magyar lakosságának a bizalmát! Tény viszont, hogy kevés kézzelfogható eredményre hivatkozhatott az ideiglenes me­ gyei vezetőség. Ha az iskolaügy többé-kevés­ bé megoldottnak is tekinthető, a Bolyai Egye­ tem viszaállításának időpontja egyre bizony­ talanabb. Az arányos nemzetiségi képviselet nehéz harcok árán is csak részben sikerült. A 314 szervezet működési feltételeit lényegesen ja­ vító székház is ígéretként létezik csupán. Sok mindent a többségi értetlenség, gyanakvás vagy egyenesen a nyílt támadás légkörében lehetett felvetni csak - így nem csoda, hogy az eredmények nem állnak egyenes arányban a szervezet erőfeszítéseivel. A beindult változá­ sok, úgy tűnik, csakis hosszabb távon vezet­ nek majd a kívánt eredményre. A korábbi alárendeltségi viszony felszá­ molása után az egymásmelettiség életkereteit kell kialakítanunk. S ez nem történik meg egyik napról a másikra. Ezért nem szabad tü­ relmetleneknek lennünk, de elhallgatni sem kell semmit. Építeni akarunk, nem rombolni. Szétzilált, szétzüllesztett nemzetiségi tár­ sadalmunkat kell újjáépítenünk. És ezt a mun­ kát nem végezheti el helyettünk senki. Miénk a jog és a felelősség. A tét nagy - mondotta Egyed Péter, aki szervezetünk célkitűzéseit vázolta. Nagy és valóban - történelmi. Hiszen annyi megcsalatás után most már nekünk, aki­ ket a decemberi események úgyszólván a ha­ lál szájából mentettek meg, nem szabad veszí­ tenünk. (1990. február 18.) (Folytatása következő lapszámunkban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-386, 32-11-022 ��Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/29db9043b54524c09631b996d34d5b1c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d39b774ee33a35d4d2c15105ac517b81.pdf 3e07eca5495c7eb0de8518be31866320 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/2 . március-április �Boldog Várad A Héttorony Kiadó gondozásában megjelenő könyv 1000 írásos és 2000 ké­ pes dokumentummal, az edigi leggazda­ gabb összefoglalását adja a nagy kultú­ rájú város történetének. Nagyvárad alapításának 900., a vá­ rosban nyugvó I. László király szentté avatásának 800. évfordulója alkalmából Bálint István János, a Kincses Kolozs­ vár szerkesztője elkészítette Nagyvárad krónikáját. A reprezentatív kiállítású könyvet ajánljuk mindazoknak: — akik érdeklődnek a történelmi Ma­ gyarország európai értékű hagyomá­ nyai iránt, — akik a boszorkányperek, istenítéletek és egyéb történelmi kuriozitások ked­ velői, — akik tanulják vagy tanítják a Partium történetét, — akik érdeklődnek a magyar egyháztör­ ténet, a katolikus, református, zsidó egyház története iránt. A kötet 1992. májusában jelenik meg. A kötet ára 1950 forint, az előfizetőknek 1700 forint vagy 30 US dollár. Megrendelhető korlátozott példányszámban 700 forint előleg befizetésével 1992 április 30-ig. Az első 700 forintos részlet a megrendelés alapján elküldött befizetési csekken, a maradék 1000 forint a könyv átvételekor fizetendő. Szállítás postán, a postaköltség a Kiadót terheli. Megrendelőlapot a Héttorony Könyvkiadó címére küldje: 1145 Budapest, Mexikói út 50. II. e. 7. Tel.: 163-7774 Verő László a Héttorony Kiadó igazgatója 2 �palócföld 92/2 K Ö Z É L ETI, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO L Y Ó IR A T Tartalom Banos János Kiböjtölt vendég (vers) Csíki László A homokvár kisértete ... (vers) 109 113 A z em ber targédiájának forrásairól és a mű utóéletéről Urbán László Szemere és Madách (tanulmány) Radó György Az ember tragédiája és a Faust (tanulmány) Csűrös M iklós A purgatórium lángjai közt (tanulmány) F ürstner Gabriella Németh Antal Tragédia rendezései (tanulmány) Tóth László Fedetlen fővel és levett saruval... (tanulmány) 114 118 124 129 134 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal Alexa Károly Művek és Alkotók 138 140 VITA Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai 143 (vitazáró tanulmány) VALÓSÁGUNK Kamarás István Regnum Marianum nyári tábor: Zánka 151 (dokumentum-szociográfia) MŰHELY Peák Ildikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... (tanulmány) Szabó Péter Farkas András törvénye (tanulmány, megemlékezés) 171 174 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. (kritika) Horpácsi Sándor Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál (kritika) 177 184 Tóth Sándor Kövek és pillangók 2. 186 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Brunda Gusztáv Pokolból jövet Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 189 199 107 �palócföld 9 2 /2 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján. 1. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó E SZÁMUNK SZERZŐI: Brunda Gusztáv művészeti előadó (Salgótar­ ján), Csiki László író, költő (Budapest), Csűrös Miklós irodalomtörténész (Budapest), Fürstner Gabriella kutató (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Huszár Sándor író (Szeged), Kamarás István szociológus (Budapest) Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény), Peák Ildikó művészettörténész (Salgótarján), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Szabó Péter művészettörténész (Szentendre), Szakolczay Lajos kritikus (Budapest), Tarján Ta­ más irodalomtörténész (Budapest), Tóth László muzeológus (Győr), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), Urbán V. László filológus (Budapest) Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája anyagát FARKAS ANDRÁS festőművész festményei valamint Az ember targédiájához készült grafi­ kái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) E s z á m u n k illu sztrá c ió ió s Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 108 �palócföld 92/2 B anos János Kiböjtölt vendég (részlet) 3. Ha fázol: a kicsiny blúz úgy lebeg rajtad mint az est körülöttünk Sűrűsödik a szél szemed alá apró tüzeket lehel: gyönyörödjünk! Ha fázol: sűrűsödik a szél szemed hamuval teleszórja Bőrödhöz kicsiny blúz se érjen! Meggyalázza a titkot: mellecskéd jégcsapnak kihegyezi s betemeti hóval Sűrűsödik a szél Balladának ránk taszítaná az estét mely úgy lebeg rajtad mint a múlt s úgy zuhan ránk mintha - esnék Ha fázom: vacog rajtam a nagykabát magábaroskadva didereg Sutyorog az eső mintha törődne velem vagy - veled 109 �palócfö ld 9 2 /2 Ha fázom: sutyorog az eső s fejem ha felemelem: bólinthat az ég tüskés csillagaival - hamar éjszaka lesz velem - vagy nélkülem Sutyorog az eső Balladázik rajtam a nagykabát - szipog Hétköznapi mágia ünnepi kerubinok 4. Én már többé nem táncolok - nézem csak Isten zsenialitását mit fenyők s bokrok közé súgott: legyen majd parketten is csoda elfelejteni hogy izzadunk Rádgondolok a táncházban A betonrácsban nagyon szomorúan csurog a fény a fejemre S egyedül Papírrepülőkkel boldogoskodnak gyerekek röptetik mintha fehérségem de én már nem táncolok többé - belefeketültem a bénaságba Merészen elgondolok hazádig honnan e dalokat kicsempészték merészen mert merészetlen tolvaj - bűnös vagyok másokért is 110 �palócföld 92/2 Japán lány mosolya világít a tánc fölött megrögzött hitekedő-mécses lobog az éjszakában elszámoltatván velem a dadogást fájdalomról kísértést a végső gondolatra... Tőlem már senki nem kérdi meg: mit akarok ezekkel a mondatokkal hová röpülnek el tőlem a szárnyra kelt igék s annyi bizodalom hová porladt szét belőlem mint Isten könnye pogány egekben Az öröm rabszolgája lennék a másnak szolgáló örömé Kifelejteném az arcokból a ráncot a szájból a káromkodást leviaszolnám a sírást mielőtt elönti lélegzetünket S gondolok rád a táncházban - dübörög veled vo nat fenyvesek közé és ezt az éjszakát is leírhatom mint selejtet 111 �paló cföld 9 2 /2 112 �palócföld 92/2 Csiki László A homokvár kísértete, avagy a Madách-maradék Most az északi szélre figyelj csak, kitárja szárnyát, Csesztve felől kel útra, együtt a téli sötéttel, megtalál szobádban egy könyvre hajolva a város hűlő falai közt, elijeszt és visszacsábít lidércként, idő illata tollán, hideg úti por selyem-szaga, a fagy kékes fényével megvilágítja szemed, remeg a tárgyak árnyékokkal kettőzött rengetege, kitágul, messze-dereng cellád, foszlik a tégla, elomlik, szétterül a szíken, hold-színre válik minden, határát veszti, bizonyosságát, sivatagokba belesimul, elcsitulnak a hegyek, a romok, síkra vetülnek, mint mikor feltársz egy óriási könyvet s betűi összefolynak előtted, az létezik már csak, amit képzelünk, vélni vélünk egy messzi sugallat szerint, mikéntha mások álmát látnánk és benne magunkat, fejünket emelve a vágyott, az emberi lényeggel felérő magasságba, ritka levegője fullasztva bódít, holt tökélyünk előérzete elemészt, kapaszkodunk mégis a tündöklő, a szótlan gyönyörig, amelyet ocsúdóban mindannyiszor megtagadunk, csak emléke szoktat egy másik lény kezéhez, képzete kísért és kínál sose-hallott szavakat idegen szájból, kettőzi kicsiségünk, amíg a dac s a félelem naggyá lenni nem kényszerít megint valaki mással, s boldogan hullni vele újra meg újra a lapályra, a védő, elrejtő homokszemek közé, elkeveredni ott a melegben, várva az isteni kézre, hogy várakat épít belőlünk, hegyeket állít, újrateremti az elveszített földi alakzatokat, egyetlen szál gyertya világít rájuk a távoli észak felől, egy falusi ház ablakából, ahol sötét szél zörgeti a kéziratos könyv lapjait, s egy kicsi ember bámulja saját, betűket író, didergő kezét. 113 �palócföld 9 2 /2 Urbán László Szemere és Madách A Tragédia születése óta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, vajon Madách korszakos müve visszavezethető-e valamilyen korai forrásra?! G o e th e Faustja a leggyakrabban hangoztatott (vélt) ősforrás, de találkozunk B yron , Victor H u go, M a rlo w , M ilto n , L en a u , M eta sta sio , Q u in et, L a m artin e, D a n te, L essin g, Shelley, H ein e, H ogarth , G a ll, stb. nevével, a magyarok közül B essen yei, C sokon ai, K ölcsey, Vörösm arty, J ó sik a , S zéch en yi, P ető fi tűnik fel. A pozitivista hatáskutatók buzgólkodását először V oin ovich , később B a rta J á n o s majd B a r a n y i Im re kérdőjelezte meg: rámutatnak a mű zseniális eredetiségére, eloszlatják a forráslegendákat és a reminiszcencia-fantáziákat. Anélkül, hogy a meghaladott filológiai próbálkozások csapdájába esnénk, s apró ha­ táselemek mozaikjára bontanánk az egészé­ ben eredeti művet, szerény tanulmányunkban megkíséreljük feloldani azt az ellentmondást, hogy a világirodalom egyik csúcsteljesítmé­ nye előzmény nélküli mind nemzeti irodal­ munkban, mind a Madách-életműben. Előbb azonban szót kell ejtenünk a lelőhelyről. Az 1821-ben alapított irodalmi almanach, az Auróra a magyar “irodalmi élet legfonto­ sabb tényezőjévé, fórumává vált”.1 1833-ban Kisfaludy utáni második szerkesztője, Bajza, elégedetlen lévén kiadójával,2 Trattnerrel, Ki­ lián Amant Györgyöt bízta meg a nyomdai-ki­ adói tevékenység ellátásával. Trattner azon­ ban nem nyugodott bele a kereskedelmi érde­ keit sértő döntésbe és továbbra is jogot for­ mált az évkönyv tulajdonához. Szemere Pált* hatalmazta fel az ellen-Auróra szerkesztésé­ vel, s így két évig két Auróra jelent meg.3 Azért csak két évig, mert a meglehetősen gyenge, “eszmeileg silány, zavaros, az értel­ metlenségig rendszertelen”4 kiadvány hamar elvesztette olvasótáborát s színvonalas és nép­ szerű almanach-rokona árnyékában csendesen kimúlt.5 Nem is csoda, ha az ellen-Auróra el­ kerülte a szakemberek figyelmét, s így tud­ tommal még senki sem fordított figyelmet a “Davy”6 címmel megjelent írásra.7 A “Davy” Szemere Pál munkája, amint azt 1833. decem­ ber 9-én Kölcseyhez intézett levele bizo­ nyítja8 (1890-ben kiadott gyűjteményes köte­ tében is megtalálható I. 233-244.p.). A pest m egyei P écelen született 1785-ben, iskolait Budán, Halason, Nagykörö sö n, Pápán, Sárospa­ takon, Pozsonyban végezte. 1805-ben királyi táblai jegyző, 1808-ban ügyvédi vizsgát tett, 1829-ig pest megyei alügyész, ambícióit azonban elsősorban a nemzet kulturálódásának szentelte. Vitkovics Mihállyal és Horvát Istvánnal alkotják Kazinczy “előretolt helyőrségét”, “pesti triászát”. Az ifjú Szem ere éles polém iát folytat a “Árkádia-perben” (1807), Kölcseyvel megírják a “Felelet a M ondo­ latra” (1815) cím ű vitairatot. 1810-ben a Hazai és Külföldi Tudósításoknak fordít, 1817-ben egyik alapítója a Tudom ányos Gyűjteménynek; 1831-től az Akadémiának, kilenc év multán a Kisfaludytársaság tagja. M eghalt 1861-ben. (A szerző) 114 �palócföld 92/2 A “Davy” nem más, mint keretes álomlátás az emberiség történetéről: a lélek, a Genius “egymást felváltó jelenetekben mutatá meg, mint ment az ember vad állapotjából magas civilisatiója felé.” A “világszínjátékban” sor­ rendben követik egymást az emberi történet nagy korszakai: barbárság állapota -, kezdetleges földművelés és állattenyésztés -, ókori birodalmak: Egyiptom, Görögország -, középkor -, olasz reneszánsz-, felvilágosodás -, polgári állapot. Ami a különlegességét adja e világtörténet­ nek: az emberi gazdaság, az új találmányok, a tudomány és a műveltségi viszonyok előmene­ tele szempontjából ábrázolja a fejlődést - kis bátorsággal akár azt is mondhatnánk, hogy a fejlődés materiális okait és mozgatóerőit ku­ tatja. Az “emberi társaság” fejlődését taglaló szakaszban az író kifejti, hogy a társadalom változásait nem a “kormányzóknak, vezérek­ nek vagy seregeiknek” kell tulajdonítani, ha­ nem “más elmebeli vagy morális” okoknak. Az “emberi társaság előmenetelét tárgyazó ja­ vítások korántsem főrangúaktól vészik szár­ mazásokat. Eredetök idejében a leghírsebb ne­ vek munkáji is kevéssé becsültettek: sőt alapí­ tójik megvettetve voltanak (...) Valóban! sem­ mi sem lehet fájdalmasabb, mint az emberi nemzet hálátlansága legnagyobb jóltevői iránt.” Ennek ellenére a világ megy előre, hi­ szen “az egész rendszer örök és tántoríthatat­ lan igazságú törvények által kormányoztatik”. Ezek a törvények a nemek statisztikai viszo­ nyainak állandóságában, az ökoszisztéma egyensúlyában, az emberi fajkeveredés neme­ sítő hatásában is megmutatkoznak. Az írás tör­ ténelemfilozófiai csúcspontja a XIX. szakasz, ebben az emberi haladás célja fogalmazódik meg: “tagadhatatlanul nyilvánságos a világné­ pesítés nagy plánuma: organisatiókat formál­ ni, mellyek felségesebb és lelkibb életgyönyö­ rökre fogékonyak legyenek: s ekképpen az embert merő állati természetéből fölemelni (kiemelés tőlem). A civilisatio örökítésére olly emberfajok terjednek el, mellyek ezen nyere­ ségekre különösen alkalmatosak; s így a társa­ ságra nézve bár melly, egyes embertől eredett, valódi javítás sem veszhet el egészen”. Az irodalmak, városok virágzása, felemelkedése, majd lesüllyedése és pusztulása, “homokpusz­ taságok és posványok” keletkezése a zöld me­ zők, szántóföldek helyén törvényszerű és megállíthatatlan folyamat. De a haladás a veszteségek ellenére folyamatos és komulatív: “... mind az, valami mesterségektől és életet ékesítő intézetektől vőn eredetet, a társaság újabb állapotjában ismét életre jutand (...) az elmebeli munka vagy a tudományos Genius resultatumai állandók és el nem veszhetők”. Ekkor jelenik meg a Genius, hogy kezdetét vegye az utazás a “legmagasabb világok, a nap-rendszer körében, hol minden planéták tisztán látszanak”. A Génius maga is fennkölt, a nap rendszeréhez tartozó szellemi lény. “Mi légyen az itteni lakosok természete és öröme?” - az írás a továbbiakban erre a kérdésre keres választ. A nap rendszeréhez tartozó lények így Davy vezetője is - az Istenség közelében élnek: "ama felséges istenség személyes jelen­ létét érezzük, melyet te (t.i. Davy) sejdítsz. Tiéd a hit - A tudás miénk.” A “lassú és édes szózat elhal” - hősünk inasa szavára ébred. Madáchról tudjuk, hogy évekkel zseniális művének megírása előtt már foglalkoztatja a gondolat egy “világszínjáték” megalkotásáról. Minden bizonnyal ismerte ezt az ellen-Aurórát, hiszen a korabeli közvélemény élénk fi­ gyelemmel kísérte az Auróra-pert.9 Milyen konzekvens párhuzamokat talá­ lunk a két mű között? A mű egésze a Davy esetében is három részre oszlik: a keretbeszél­ getésre, a történelmi, valamint az űr-álomra, az utóbbi valójában az emberiség jövőjének eszenciája. A keret-beszélgetésben konfrontá­ lódó jellemek, a rajongó Ambrosio és a szkep­ tikus Onuphrio Ádám és Lucifer mentalitásá­ nak ellentétét idézik. 115 �paló cföld 92/2 Fakszimile az Aurórában Davy címmel megjelent írásból (részletek) 116 �palócföld 92/2 Madáchra emlékeztet a hit és a tételes val­ záadott többlet teszi döbbenetesen aktuálissá lás, a történelmet előrevivő nagy egyéniségek az eredeti gondolatot. Szemere ugyanis a és a hálátlan tömeg éles szembeállítása is. A transzcendentális utazással körvonalaz egy Tragédia történelemfelfogására hasonlít s He­ pozitív utópiát, tehát az emberiségre váró gelre10 utal a kultúrák életének cél- és tör­ ideális állapotot a “felsőbb” spirituális régiók vényszerű ciklikusságáról, megjósolható ren­ ábrázolásában vetíti elénk. Madách ezzel el­ deltetéséről, de a szellemi vívmányok átörökí­ lentében egy anti-utópia, azaz disztópia fi­ téséről vallott eszme is. Nem a véletlen műve gyelmeztetését állítja elénk. Rejtett törésvonal az sem, hogy az áltudományokat, az asztroló­ vágja ketté a Tragédiát (kétségbeesésbe ker­ giát és alchimiát hasonló szemszögből ítéli getve évtizedekig az analizálókat), a retros­ meg mindkét szerző. Egy tőből fakad az pektív történelmi színek a hegeli történelem­ egyiptomi piramist és a római Colosseumot magyarázat megjelenítései, míg a “jövő”-szíegyaránt pusztulásra ítélő szemlélet is. Itt és nek az emberiségre leselkedő veszélyek ösz­ ott is feltűnnek a statisztikai törvények, a faj­ szefoglalása. Ez magyarázza a nyitvahagyott nemesítés, a szerves természet egyensúlyra- kérdések sorát, az Úr kétértelmű megnyilatko­ törésének gondolatai. Végül a Davy szinte zásait. minden sora dramatizált irodalmi feldolgozá­ “Azok a kérdések, melyeket a Tragédia sért kiált: - a megszólaló “igen értelmes és látszólag nyitva hagy - állítja helyesen Sőtér kellemes szózat” olyan volt, “mint valamely István - , azok a kérdőjelek, melyek látszólag magas költemény prológusa”. megfeleletlenek maradnak benne: újból és új­ - Valóságos madáchi szentenciaként hat a ból felszítják az utókor érdeklődését, vitaked­ “Tiéd a hit/ A tudás miénk” befejező szavak. vét...” “A Tragédia nem tanít, nem kijelent, Természetesen szó sincs arról, hogy Ma­ hanem: kérdez”11 Még pedig az emberiség dách mechanikusan lekopírozná Szemere öt­ leggyötrőbb gondjaira kérdez rá, ezért érezzük letét, ellenkezőleg, éppen a Madách által hoz­ frissnek és aktuálisnak ma is. Jegyzetek 1. Fenyő István: Az Auróra Bp. 1955. 62.p. 2. A precíz Bajza - többek között - a rengeteg nyom dai hibára panaszkodott. 3. A Tudományos Gyűjtem ény 1834. II. számában H orvát István gyűjti össze és kom m entálja B ajza-ellenes éllel - a megjelent szerkesztői nyilatkozatokat. 4. Fenyő I. i.m. 5. A jogi vita jelentette a tárgyát az un. “Aurorapör”-nek, mely először vetette fel irodalm unk­ ban a szerzői jog kérdését. 6. Aurora (Szerk.: Szemere Pál) 1834. 117-141 .p. 7. Egyetlen recenziót találtam az eredetileg ano­ nim írásról: a Tudományos Gyűjtemény 1834. évfolyam ának “Vidéki” álnevű m unkatársa a “D aw y”-t (sic) “kom oly phantásiának” mond­ ja, lényege: “...minden elm u l és öszve rogy, de amit az em beri lélek a mivekben - találm á­ nyokban, tudományokban egyszer kivívott, az örökké maradandó.” Komoly mondanivalója ellenére “ az előadás valamennyire unalm as”, jegyzi meg recenzensünk, hozzátéve, hogy a lapot olvasó dámák érdeklődését bizonyára nem fogja kivívni (VIII. 75.p.) 8. U.o. III. 255.p. 9. A Bajza-féle Aurórát bizonyosan jó l ismerte Madách, könyvtárában is ránkm aradt egy köte­ te (a többi elveszhetett), s M adách M arihoz 1840-ben kelt egyik levele mottóként az Auró­ rából vett sorokat idéz. 10. A publicisztika Hegel-vitái 1833-ban Vecsey József támadó cikkeivel veszik kezdetüket, s az évtized második felére mélyülnek el. Doskar Éva: Hegel magyar utókora in: Iroda­ lomtudományi Évkönyv 1940. 427-440 p. 11. Sőtér István: Álom a történelemről Bp. 1965. 117 �palócföld 9 2 / 2 Radó György Az ember tragédiája és a Faust (A négy fogadás) Biztosan tudom, hogy Madách Imre jól ismerte Goethe Faust-ját s az hatott rá a Tragédia megírásakor. Annyi a hasonló elem a két műben. Ez a hasonlatosság befolyásolta műve sorsát főként a német nyelvterületen, ahol emiatt gyakran lekicsinyelték, utánzással, sőt plágiummal is vádolták. Idehaza is feltűnt, már kezdettől fogva, ez a hasonlatosság. Arany János, aki nélkül a mű ismeretlen maradt volna (sőt egyetlen példányát Madách - őmaga írja - tűzbe veti) Arany is, tapintatból nem említi Madáchhoz írt leveleiben, de szin­ te látom őt 1861 májusának végén: kibontja a paksamétát, amelyet költő ismerőse, Jámbor Pál adott kezébe azzal, hogy egy képviselőtár­ sa, bizonyos Madách Imre nógrádi birtokos szeretné elbíráltatni verses drámáját. Arany felüti az első oldalt és elnéző mo­ sollyal legyint. - Nocsak - mormolja -, “a mennyekben, az Úr dicstől környezetten... és szól az angya­ lok kara...” - Szóval Goethével konkurrál a vidéki földesúr. És félrerakja az iratcsomót a nem sürgős elintézendők halmazába. Négy hónap is beletelik, amire újból elő­ veszi. És megkezdődik Az ember tragédiájá-nak világkörüli pályafutása. De csodálkozzunk-e azon, hogy amikor németül 1865-ben kiadják, egy német lap rög­ tön mint “magyar Faustiádáról” ír róla? ...Idehaza már fény és dicsőség övezi és hála fordítóinak hét idegen nyelven is olvas­ 118 ható már, amikor németül színpadon színész­ ajkakon is megszólal. 1892-ben Hamburg­ ban, majd nyomban utána Bécsben. És mi­ csoda díszletek között! Akadt egy vastag pénztárcájú és bőkezű mecénás (a kettő nem jár mindig együtt, sőt többnyire annak lesz vastaggá a pénztárcája, aki nem bőkezű); szerencsére a magyar arisztokraták közt főként Széchenyi Akadémia-alapítása óta nem ritka a kultúra olyan támogatója, mint Esterházy Miklós gróf, aki 40 000 forin­ tot adományozott a díszletekre. Az elkáprázta­ tott közönség nemigen gondolhatott a Faust-analógiára, pedig a kétnyelvű költő-fordí­ tó, Dóczi Lajos, amikor a Faust-ot ültette át magyarra, annyira beleélte magát a goethei rímelésbe és stílusba, hogy tudatosan ezeket használta a Tragédia német szövegének meg­ formálásakor: Madáchot “goethei ruhába búj­ tatta”. A káprázat elmúltával aztán, amikor a mű új német bemutatójára kerül sor, az ottani kri­ tika alaposan elveri a port az “utánzaton”, és attól kezdve hiába az újabb fordítók és a ren­ dezők “fausttalanítási” igyekezete, a Goetheutánzat német vádja megmarad. �paló cföld 92/2 Magyar filológusok hosszú sora is elemzi a két mű összefüggéseit. Persze, hogy az olyan hasonlóságok, mint a templomból kilépő Margit és a londoni for­ gatagból előlépő Éva megszólítása, vagy a kertben és a bizánci színben lejátszódó “kvar­ tett” vagy Faust és Kepler beszélgetése a Ta­ nítvánnyal stb. csábítják a rokon motívumok elemzőit - a lényeg azonban hogy Madách miként értelmezte a Faust-ot vagy éppenség­ gel vitázott Goethe gondolataival - , nem ezekben a külső analógiákban rejlik. Annál inkább abban a két-két fogadásban. Mármint hogy mindkét műben az Úr a sátán­ nal, majd a sátán az emberrel köt egy-egy fogadást és mind a négy alkalommal a sátán veszít. Ám hogy miért veszít és hogyan: en­ nek a különbözőségnek a vizsgálata nemcsak a két mű viszonyára, hanem Az ember tragé­ diájá-n ak, Madách gondolkodásának jobb megértésére is rávezet. Mielőtt azonban a két-két fogadás és el­ dőltük ismertetésére rátérnék, az összehason­ lítás előfeltételéül még - fenntarva azt az el­ vemet, hogy költők nagyságát rőffel-singgel mérni, őket egymással összemérni nem lehet - át kell tekintenünk a két szerző, Goethe és Madách helyzetének adatszerűen meghatároz­ ható különbözőségét. Azt hogy Goethe ismereteinek és költésze­ tének palettája szélesebb volt Madáchénál, műveik kétségtelenné teszik; és míg amazt egy gazdag irodalmi hagyománnyal rendelke­ ző hatalmas nyelvterület zsenge ifjúságától kezdve megérdemelten valóságos költőfeje­ delemként fogadta, addig Madách életét az egy Tragédia sikeréig irodalmi kudarcok kisé­ rik mindvégig. Az azonban, hogy Goethe sok évtizedes társadalmi tündöklésével, szerelmi diadalaival szemben Madáchot visszatérő be­ tegeskedés, házasélete összeomlásának, hazá­ ja vereségének, szerettei halálának sorozatos csapásai sújtják - önmagában még nem volna indoka helyzetük különbözőségének, hiszen az embermilliárdok közt mindig voltak, van­ nak és lesznek tömegestül még súlyosabb csa­ pások, szenvedések, kudarcok áldozatai... Kettejük helyzetének döntő különbözősé­ ge az - a több mint fél évszázad, amely a két szóbanforgó mű megírását egymástól elvá­ lasztja, és amely dúsított a tudományok, a technika és az általános gondolkodásmód te­ rén bekövetkezett gyökeres változásokkal. Ezek után íme a négy fogadás létrejötte és tétje. 1. Az Úr és a sátán között a Faust-ban Helyszín a menny, időpont Kr.u. 1535 kö­ rül (ekkor lett 55 éves Georg Faust wittenber­ gai professzor, akinek az 1587-ben megjelent népkönyvben mondaivá lett alakját Goethe hőséül választotta). Az angyalok kórusa és a főangyalok szólója úgy zengi az Úr dicsősé­ gét, hogy Az első nap minden tökélye Ma is töretlenül ragyog.1 A sátán (a népkönyvben felbukkanó s on­ nét Goethe által átvett néven Mephistopheles, a népszerű használatban: Mefisztó) vitatja, hogy az ember beletartoznék a tökéletességbe, s midőn az Úr Faustot hozza fel érvül, a sátán ezt ajánlja: Fogadhatunk? Veszítesz majd, csak tessen Megengedned nekem, hogy őt Az útamon magam vezessem.2 Az Úr tartja a fogadást: Jó! Kész vagyok neked megadni, Hogy forrásától vond el te S vezesd, ha meg tudod ragadni, Tenútadon a mélybe le.3 119 �palócföld 9 2 /2 időpontjába, kb. 1535-be helyezi (mégis szük­ 2. A sátán és az ember között a F a u st -ban A népkönyv Faustja középkor és újkor ha­ ségesnek tartja visszautalni a Teremtés első tárán élt, még babonákkal teli világban. Ezt napjára, melynek, a főangyal szava szerint, veszi át Goethe is, így jelenik meg Faust dol­ “minden tökélye/ ma is töretlenül ragyog") gozószobájában a sátán és Faust kérdésére: Madáchnál a mennybeli jelenet magán az első “Vajon ki vagy?”4 így felel: ”Egy rész, az az napon játszódik le (már az angyalok kezdő erő,/ Mely mindig rosszra törve, jót idéz elő”.5 kórusa meghatározza: “Im, a teremtés béfe­ Ez utóbbi mondatával a sátán előre elárul­ jezve már”). A sátán (neve itt Lucifer, a görög ja kudarcát, de Faust nem veszi észre, és nem is ezért, hanem mint kiábrándult öregember, Phószphorosz, “Fényhozó”, latin fordítása: az az új boldogság vágyában elfogadja a sátán esthajnalcsillag, mely az egyházatyák biblia­ értelmezése - Izajás 10,12 és Lukács 10,18 feltételét: óta a bukott angyal képeként szerepel az iro­ E m i t t én vállalom, hogy szolgálok tenéked, dalomban; a kutatók szerint Madách Byron Cain-jából vette át) az Úrral folytatott vitájá­ Intsél csupán s máris buzgólkodom, ban kimondja, hogy: “osztályrészemet köve­ De majd ha o d a á t találkozom tevéled, telem” s midőn megkapja a “két sudar fát”, Akkor majd ugyanezt tetőled én kapom.6 fogadásra szólítja az Urat: Nem egyedülálló középkori babona, a ma­ Hol a tagadás lábát megveti, gyar pogány hitvilág szerint is a harcos így Világodat meg fogja dönteni. szól ellenfeléhez, mielőtt megölné: “Szolgám leszel a másvilágon.” Faust erre maga ajánlja 4. A sátán és az ember között Az ember fel a fogadást: tragédiájá-ban A z ember itt a bibliai első ember, neve Ha hízelgésed rá tud szedni, Ádám (Madách meglehet nem gondolt erre, Hogy öntetszővé is tegyen, de Avigdor Haméiri héber Tragédia-fordítása Gyönyörrel félre tudsz vezetni, alkalmával derült ki, hogy a Biblia nyelvén: Az utolsó napom legyen! ember-ádám) . Ádám az ismert bibliai jelenet, Fogadjunk ebbe! a Paradicsomból való kiűzetés után még naív Jó! lény - hiszen a darab cselekménye során a Adj rá kezet! Lucifer irányította tapasztalatokban gazda­ Ha mondanám egy pillanatnak: godva, a történelemmel együtt fog megöre­ Oly szép vagy! óh maradj, maradj! gedni. Gyermeki hiszékenységében nem veszi Kezed reám bilincset rakhat, észre, hogy ifjú keblének Lucifer által felheví­ Nem bánom azt, mi veszni hagy.7 tett vágyát ("Jövőmbe vetni egy tekintetet") a Középkori rend szerint a szerződést Faust sátárr betölti ("Legyen. Bubájat szállítok reá­ tok,/ És a jövőnek végeig beláttok"); egyúttal a vérével írja alá. a végső veszítés lehetőségét is kilátásba helye­ zi ("De hogyha látjátok, mi dőre a cél"), majd 3. Az Úr és a sátán között A z em ber tragé­ mindjárt el is bódítja a remény ígéretével - így valójában egy fogadással “húzza csőbe”! - Ez d iá já - ban Ellentétben Goethével, aki a mennybeli je­ a záró színben válik világossá, amikor Lucifer lenetet a földi történelem egy meghatározott “benyújtja a számlát”. 120 �palócföld 92/2 Hogy Madách itt egy szemernyi “logikát­ lanságot” követett el, azt olvasó, néző aligha, csak a szöveg elemzője veszi észre: a jövőbe­ látást Éva is kéri - “Hadd lássam én is, e sok újulásban/ Nem lankad-é el, nem veszít-e bá­ jam” - s az ígéretet ő is megkapja Lucifertől, mégsem álmodik együtt Ádámmal, nem em­ lékszik úgy mint amaz előző reinkarnációira. Legfeljebb csak halványan, tudat alatt, mint például a római színben: “S úgy érzem, mint­ ha álomban feküdném:/ A rezge hangon messze múltba szállnék,/ Hol napsugáros pál­ mafák alatt/ Ártatlan voltam, játszi, gyerme­ teg”. - Végül is: ki Ádámmal együtt szuny­ nyadt el, nem együtt ébred vele. A “cseles” fogadásnak tehát ő nem részese, csak Lucifer és Ádám. - Évának a megoldásban, a fogadá­ sok eldőltében van szerepe! A fogadások sorsa Goethénél és Madáchnál Hogy az Úr és a sátán közti fogadást me­ lyikük nyeri meg, az a másik fogadás eldőlté­ től függ: sikerül-e a sátánnak az ember fölött diadalmaskodnia? - Goethénél: lelkét a túlvi­ lágon megkaparintania - Illetve Madáchnál: úgy kétségbe ejtenie, hogy végezzen magával. A drámai feszültséget a szerzők mindkét műben a végsőkig fokozzák: a sátán már-már diadalmaskodni látszik. Goethe esetében Faust mint egyeduralko­ dó a népe boldogításával, az átkos mocsár ki­ szárításával éltető környezetet hoz létre, s ez­ zel eléri életének a fogadás tétjéül szolgáló boldog pillanatát: E látvány, íly nyüzsgés a cél: Szabad nép, mely szabad hazában él. Most mondhatnám a pillanatnak: Oly szép vagy, óh maradj, maradj! E műben, míg földkorszakok rohannak, Nyomot létem emléke hagy. A végtelen gyönyör immár közelg, Most mondhatom: Boldogságom betelt.8 Tehát a fogadás tétje szerint nyertes a sá­ tán. Előveheti a vérrel írt szerződést, fel is tárul a pokol torka, s a sátán hívja a démonha­ dát: vigyázzanak, mert a lángész kitörni ké­ szül.9 - És lám, angyalraj közelget, harcba is száll a pokol seregével és magához veszi Faust lelkét: Megmentve a Gonosz elől Szellemvilágunk része: Ki lankadatlan többre tör, Az megváltottunk lészen.10 Az üdvtörténet törvénye erősebb a földi hókuszpókusznál, s ezáltal a sátánnak az Úrral kötött fogadása épp e vesztés következtében dőlt el. Madách is megteremti a sátán már-már bekövetkező diadalmaskodásának drámai fe­ szültségét. A történelmi folyamatnak és a va­ lószínűsített jövőképeknek álomlátását Luci­ fer fokozódó kiábrándítással irányította, majd a felébredő Ádám első szavait - “Rettentő képek” - követően, gyilkos művét olyan mes­ terien felépített gondolatsorral véli betetőzni, melynek utolsó sora - “Hitet, őrülést és ön­ gyilkolást” - Ádámot egyenesen rávezeti a következő replikára: Megállj! Mi eszme villant meg fejemben Dacolhatok még, Isten, véled is Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagam vagyok még e világon? Előttem e szirt, és alatta mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás... S azt mondom: vége a komédiának. E befejezés ("vége a komédiának") nyil­ ván az olasz commedia dell’ arte színjátékok szokásos befejezéseként ("finita la comme­ dia" ) már Madách korában világszerte közis­ mert szólásmondás volt (hiszen korunk szó­ lásgyűjteményei általában a Tragédiá-nál tíz 121 �palócföld 92/2 évvel későbbi operából, Leoncavallo Bajaz­ zók-jából idézik) s e közismertsége folytán volt alkalmas arra, hogy Ádám öngyilkossági szándékának - Lucifer diadalmaskodásának csúcspontjaként hasson olvasóra, nézőre. És ekkor közbelép Éva, aki nem álmo­ dott együtt Ádámmal és aki korábban már győzött Luciferen, a londoni szín végén, ami­ kor a halandók sorra a tömegsírba vesztek, ő mondta: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Madách bizonyára nem gondolt arra, hogy ezek a sorok (bizonyságául is annak, mennyi­ re együtt gondolkodott ő Goethével) kiegészí­ tő visszhangjai a Faust végső kicsengésének: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatlan Itt létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő.11 Végtére is Éva egyetlen mondatba sűríti a drámai feszültség feloldását; ja azt a két szót, mely mindkét fogadást el­ dönti: Uram, legyőztél. Ezzel véget is ér a mű cselekménye. Mind­ az, ami a szövegből még hátravan: a gondolat bővebb, ünnepélyesebb, emlékezetesebb ki­ fejtése, olyanná lesz, mint egy szimfónia zá­ róakkordjai - a közönség tudja -, a mű utolsó hangja már itt van közel. A két-két fogadás megoldásában közös az a gondolat, hogy a világ nem Mőbius-szalag: a dolgok színoldala a fonákoldal nélkül, pozi­ tívum negatívum nélkül nem létezik. Ezt mint tényt az ember - Goethe is, Madách is - haj­ lamos elítélő töltéssel ellátni, de létezését, sőt hasznosságát is mindketten elismerik az Úr szavával. Geothe már a mennybéli színben: Az ember túl könnyen lesz tettre lanyha, Hamar csábítja lomha nyugalom, De hogyha ily társát mellé adom, Izgatja, és, mint ördög, tenni hajtja.12 Madách a záró színben: Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben - működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz. Anyának érzem, óh, Ádám, magam. Ez az egyetlen sor tölti be azt a szerepet, amelyet a Faust-ban a lebegő angyalraj érke­ zése, strófákban oldódó szövegei: a megvál­ tást. Mert mi több Ádám térdre esik és kimond­ 122 A négy fogadás tétje és eldöntése tehát a két műben hasonló erkölcsi-filozófiai kérdé­ sekre ad választ, mégis éles a különbség meg­ oldásaik közt: különbség, mely mint már meg­ állapítottuk, a két mű keletkezése közti világ­ változásban rejlik. Goethe még hagyatkozha­ �palóc föld 92/2 tott a népkönyv kínálta középkorias babonák­ ra - ami bizonyos romantikus bájt is adott művének - és a Jónak a Gonoszon aratott győ­ zelmét a vallás parancsának érvényesülésében láttathatta: Madáchnak még a bizánci szín kö­ zépkort idéző boszorkányságait is el kell hes­ segetnie; jó keresztényként ő is hisz a megvál­ tásban, de a vármegyei hivatalnok-jogász a (vérrel írt) szerződés semmisségét nem köthe­ ti az angyalraj megjelenésének deus ex machi­ na-jához! Neki a sátáni csábítás kudarcát reá­ lis földi érvre Éva: Most biztosítva áll már: a jövő kell építenie. Amikor tehát tiltakozunk az utánzásnak, plágiumnak Madáchra zúdított vádja ellen, bi­ zonyítottnak kell elfogadnunk, hogy ismerte Goethe művét, tanult is belőle, vitázott is vele, mialatt ugyancsak nagyot, önálló gondolatok­ kal telítettet alkotott. És bizonyos, hogy mindketten mélyen benne gyökereztek saját koruk talajában. Verweile doch! du bist so schön! Dann magst du mich in Fesseln schlagen Dann will ich gern zu Grande gehn! A német szövegrészek: 1 D ie unbegreiflich hohen Werke Sind herrlich, wie am ersten Tag. 2 Was w ettet ihr? das sollt ihr noch verlieren, Wenn ihr m ir die Erlaubnis gebt, Ihn m eine StraBe sacht zu führen. 3 Nun gut, es sei dir überlassen! Zieh diesen G eist von seinem U rquell ab, U nd führ ihn, kannst du ihn erfassen, A uf deinem Wege m it herab. 4 Wer bist du denn? 5 Bin Teil von jenner Kraft, D ie stets das Bőse will und stets das schafft. G ute 6 Ich will mich h i e r zu deinem D ienst verbin­ den, A uf deinen W ink nicht rasten und nicht ruhn; Wenn w ir uns d r ü b e n wieder finden, So sollst du mir das G leiche tun. 7 Kannst du mich schm eichelnd je belügen , DaB ich mir selbst gefallen mag, Kannst du mich mit GenuB betrügen, D as sei für mich der letzte Tag! D ie Wette biet ich! Topp! U nd Schlag au f Schlag! Werd ich zum A ugenblicke sagen: 8 Solch ein Gewimmel m öcht ich sehn, Auf freiem G rand mit freiem Volke stehn. Zum Augenblicke dürft ich sagen: Verweile doch, du bist so schön! Es kann die Spur von meinen Erdetagen Nicht in Ӓonen untergehn! lm Vorgefühl von solchem hohen Glück GenieB ich jetzt den höchsten Augenblick. 9. das Genie, es will gleich obenaus. 10 Gerettet ist das edle Glied Der Geisterwelt vo m Bö sen: Wer immer strebend sich bem üht, Den können wir erlösen. 11 Alles Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das U nzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche, Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. 12 Des Menschen Tätigkeit kann allzuleicht er­ schlaffen, Er liebt sich bald die unbedingte Ruh; Drum geb ich gern ihm den Gesellen zu D er reizt und wirkt und muB als Teufel schaffen. 123 �palócföld 9 2 / 2 Csűrös Miklós A purgatórium lángjai közt (Madách és Arany kapcsolatához) Akadnak olyan adatok, amelyek, bár ismertek, nem szabad egy kimeríthetetlen téma újragondolásakor számításon kívül hagyni. Hátha még a bizonytalanság érzése is feszélyezi az újragondolót! Arany és Madách szellemi kapcsolatát az irodalmi köztudat kétely nélküli elfogultság­ gal Arany - a fölfedező mester, a nyelvi hibá­ kat korrigáló tanácsadó, a Kisfaludy Társaság­ nál való első kiadás szorgalmazója - oldaláról szemléli és minősíti. Kevesebben kérdeznek rá, hogy ha Arany, a Tompának küldött ismert levélben Petőfi óta az első “egészen önálló irányt” mutató tehetségnek nevezi a Tragédia szerzőjét, a művet pedig koncepcióban és kompozícióban “igen jelesnek” találja, - mi­ ért ne merített volna belőle inspirációt? A kölcsönösség ilyenfajta lehetőségének eleve kizárása némely filológiai kérdéseknek a kelleténél hanyagabb kezeléséhez vezetett. Mikor került a Tragédia kézirata Aranyhoz? (Szontágh Pál és Jámbor Pál - alias Hiador közvetítő szerepének mértékére itt nem térünk ki.) Horváth Károly Madách-monográfiája szerint 1861 elején adta át, Keresztury Dezső Arany-könyvében úgy fogalmaz, hogy “ 1861 dereka táján elküldi Aranynak drámai költe­ ményét”. Az országgyűlés április elejétől au­ gusztus végéig tartott. Madách május 28-án mondja el nagy ovációt keltő beszédét. Utána két napig betegeskedik, Horváth Károly úgy foglal állást, hogy ezután találkozik Arannyal. 124 Ám ez eszmetörténeti és kronológiai lehetet­ lenség: a Mindvégig című Arany-óda némely tanulságainak fényében kísérlem meg újra­ gondolni és pontosítani a választ. A verset az Arany Kritikai Kiadás a Ren­ dületlenül és a Kies ősz társaságában tárgyal­ ja, mint összetartozókat, más értelmezők Az örök zsidó és az 1861 ihlettörténeti rokonságát is hangsúlyozzák. Voinovich szerint a Ma­ gányban kézirata alatt 1861. áprilisi datálás áll, az újabb kiadások is így keltezik, s aligha lehet szó tévedésről, hiszen nyomtatásban a Szépirodalmi Figyelő 1861. május 9-i számá­ ban jelent meg. Akkor viszont beidegzett vé­ lekedések válnak kétségessé, elterjedt állítá­ sok oszlanak legendákká, hiedelmekké. Leg­ főképpen az, hogy Arany először visszariadt a Faust-utánzatnak érzett, rossz helyesírással és csúnyán írt kézirattól, és csak később - a rábe­ szélésnek engedve - mélyedt el benne, és fe­ dezte föl értékét. Föltételezésem szerint Arany azonnal elolvasta, szellemileg földolgozta, egy nagy versbe idézetként bele is szőtte Ma­ dách remekét. Ez a vers a Magányban. Olyan elégico -óda, amely kérdésfölvetésben, koncepcióban és kompozícióban, poétikai és retorikai meg­ oldásában szorosan tapad a Tragédiához, és �palócföld 92/2 szöveg szerint, következetesen, parafrázis módján idézi, nem csak az elejét (mint aki “beleolvasott”), hanem az utolsó mondatát is. Belőle táplálkozik, variációt ír egy témára (ez népszerű zenei műfaj abban a korban). Van­ nak a versben más, könnyebben felismerhető utalások is, kezdjük talán ezekkel. Nyilvánvaló, hogy Arany “idézős” korsza­ kában vagyunk. Ez a technika az 1850-es évek végén, 1861-ig lesz számára a szembesítés, az önismeret fokozásának eszközévé. Van, ahol parodisztikusan idéz, mint Az új magyar költőben . A Reményinek a bieder­ meier és a korai romantika szókincsét és mon­ datfűzését eleveníti föl, a Széchenyi emléke­ zete teli van a Hitel, Világ, Stádium szerző­ jétől átvett citátumokkal. Biblikus és mitolo­ gikus toposzok újulnak meg Az örök zsidóban és címében is utal Vörösmartyra a Rendületle­ nül. Horatiusra emlékeztet a Vojtina ars poéti­ kája. Vajon miért idéz ennyit, ennyiszer egy ha­ talmas költő? Válasz kínálkozik néhány. Arany, mint epikájában, lírikusként is “hitel­ re” vágyik, előzményeket, hagyományokat, közösségtől elfogadott tradíciót akar maga mögött tudni. Sokat emlegetett szemérmes mivoltában: rejtőzködik. Politikai aggályok, félelmek gátolják az egyenes szókimondás­ ban, a leplezetlenül közvetlen ön-megnyilat­ kozásban. Lehet itt azért valami másról is szó. A két nagy kortárs az egyetemes kétely szemléleté­ ben találkozik. Mégpedig úgy, hogy hivatástu­ datuk, elkötelezettségük, szerepvállalásuk mi­ att, a feléjük áradó várakozások ismeretében visszariadnak a nihilizmus nyílt bevallásától. Törvényszerű, hogy Madách bemutatásakor Arany kiáll a pesszimizmus védelmezőjeként is (ellentétben a később megszólaló hegeliá­ nus Erdélyi Jánossal) Madách mellett, bár nem azt akarja sugallani, hogy a Tragédia, mihelyt mint egészként fogja föl, “nagy mér­ tékben pesszimista világnézet kifejezője” lenne. Zseniális szavakat mond azonban a ki­ ábrándult, dekadens, pesszimista - a Baudela­ ire-ien modern költészettani - megfontolás ér­ dekében. “Óhajtandó ugyan, hogy a költői lé­ lek teljes harmóniában legyen a világgal, de ha nincs, ki tehet róla.” “Kívánhatjuk-e Luci­ fertől, hogy ne pesszimista színben mutassa neme jövőjét Ádámnak, midőn célja: kétség­ beejteni s benne ily módon egész ivadékát elölni? Úgy de, mondják, a sötét álomképek tárgyilag is egyeznek a világtörténettel. Ezt tagadom én. (...) Lucifer, célja szerint, a söté­ tebb oldalt vette. (...) Ki egyszerű egész voltá­ ban tekinti e kompozíciót, az tisztában lehet a költő céljával. Lucifer az embert teljesen meg akarja ron­ tani; az első embert kétségbeesésig űzve, ben­ ne megsemmisíteni összes nemét; ez neki a sötét képek által már-már sikerül is, midőn a szeretet szava, és isten keze visszarántja az örvény széléről. Ez a mese alapvázlata: innen indulva kell méltánylani az egyes részleteket, és a kivitel sikerét." Vajon miért ilyen szenvedélyesen polémi­ kus ezúttal Arany? Méltánylása, amely Petőfi közelébe - asszociációs hálózatába - igézi Madáchot, nem lehet “alkalmi” megnyilatko­ zás. Ráismerése azonban igen. - Végre valaki, vele együtt, nem Petőfi-utánzó. Mondandója általános emberi, tematikája egyetemes, forrá­ sa biblikus és mítikus, kifejezésmódja (hang­ neme) tárgyias, “objektív”. És most térjünk vissza a Magányban meg a Tragédia kapcsolattörténetéhez. A rövidség kedvéért párbeszédszerűen idézem föl az egy­ behangzó szólamokat, néhol külön kommen­ tár nélkül olyanokat is, amelyek nem verbáli­ san, hanem inkább “csak” szellemileg talál­ koznak. Madách: Évmilliókig eljár tengelyén. Arany : A végzet tengelye harsog tovább. Madách: Ki a végetlen űrt kimérted. 125 �palócföld 9 2 /2 Végetlent és időt alkotva. Arany : Kimérve a megmérhetlen időt. Madách: De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Küzdést kívánok, diszharmóniát. Arany : De majd ha eszmél s öntudatra eszmél, Feltűnik egy magasb harmónia; Madách: Egy ugrás, mint utolsó felvonás, Arany : Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Madách: B eléhelyezted egy rossz gépezetbe Arany : Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia Madách: Csatád híú az Úrnak ellenébe Arany : Megvert reménnyel induljunk csatába? Madách: Csak előre, csüggedetlen Arany : Előre duzzad, feltarthatatlanul Madách: Áldást vagy átkot szórva istenül rá Arany : Élet, halál? átok vagy áldás lesz? Madách: S nem érzéd-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala, Arany : És vissza nem foly az időnek árja (a gát asszociációja) Madách: egy szózat zeng feléd Arany : Hallottad a szó: “rendületlenül” Az utóbbi párhuzam persze más versből való, Arany Vörösmarty-idézésének ismert emléke, ékes bizonyság arra, hogy az idéző Arany akkor folyamodik ehhez a retorikai fo­ gáshoz, amikor nem akar, nem mer, nem tud a saját jóváhagyásával irányító gondolatot su­ gallni nemzetének. Ilyenkor fordul Vörös­ martyhoz, Széchenyihez, Petőfihez. Ebből nem is csinál titkot: az Emlények III. részében Petőfiről írja ritka látomásos hangulatában: 126 Hallom suhogni könnyű lépteit És önfeledve ajkam szól: te itt?... S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellemujja von. “Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: A szín erős, nem illik együvé." És áldom azt a láthatlan kezet... Múlass velem soká, szelíd emlékezet. Arany nagyon tud szeretni, becsülni, együttérezni, az is igaz, hogy nem akárkit, nem akárkivel. Madáchcsal, mint a korábbi idézet bizonyítja, petőfies helyzetbe kerül. Géniuszra lel. Madách tűzbe vetné művét, ha a Mester nem szavazna értékessége mellett. És ekkor olyan verset ír, amelyben egy-egy vonást a másik “szellemujja von”. Nem egé­ szen kétség híján, de hajlok rá, hogy Arany gesztusában fölfedeztető jóindulatot lássak: előre küldött parafrázis-versével bevezeti, népszerűsíti a Tragédiát, a kivonatolás után segíti megjelenni magát a művet. Amúgy minden beleillik Arany hatvanas évek körüli stratégiájába. Szerkeszt. Ekkortájt írja legjobb vádiratait a Petőfi-epigonok ellen (például az Irányokat). Keresztury Dezső hite­ les meghatározásával - melyet mások is osz­ tanak - népi költőből ekkor válik a nemzeti által egyetemessé. Ennek a nemzetinek az ér­ tékadója “nem a valóság volt, hanem annak égi mása”. Ugyancsak Keresztury idézi a Har­ minc év múlva című versből a Petőfire vonat­ kozó sorokat: Amit adtál, abból semmi sincs elveszve: Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme. Madách is használja a keresztényi testvé­ riség kapcsán az új eszme jelzős szerkezetet, aminek tünet-értékét nem becsüljük túl, de azért vegyük észre a stilisztikai vonzalmat. �p a lócföld 92/2 Nyelvújítási szó felújítása ez (lásd akár Bárczy Géza Magyar Szófejtő Szótárát). Ar­ chaizálnak. Nem a maguk hitét vallják. Ők már nem is hisznek, de mások előtt ezt szé­ gyellik. Ki nem hal meg, ki nem hallgat el, a túlélők közül ki nem döbben meg és kerül válságba 1861 után? Arany sem, Madách sem tudott bíztató szavakat súgdosni a fiának. Van­ nak korok, amikor nem szabad beválthatatlan ígéreteket tennünk. Ilyen volt az Aranyé. A nagy ember és a nagy költő elhallgat - nem tehet róla, hogy belehal a válságba, vagy túléli azt. Így is, úgy is. A Magányban: Arany nagy mítosz-versei­ nek rokona, hőse Lucifer. “Jön, jön...egy is­ tenkéz sem tartja vissza...” Világ teremtődik, teremtődnék, de a vajúdás meg a kétely fogal­ mai illenek csak rá eme folyamatra. Történel­ mi emlékezetünk fölidézheti az országgyűléssel kapcsolatos kiábrándulást, de hiszen adataink és a föltételezésünk szerint a vers korábban született, mint például május 28-a. Jeleztük már előre: áprilisban. És most lapoz­ zuk föl a Magányban-t. Arany válaszol, vitatkozik, ha monologi­ zál, akkor Madách teljes szövegének ismere­ tében szólal meg. Hogy ez mégsem utánzás, annak bizonyítására elég korai Álom-való cí­ mű versére emlékeztetni, amely ugyanis már 1848-ban előlegezi Madách eszméletét, ahogy erre Mezei József monográfiája felhívta a fi­ gyelmünket. Csak két sort idézek, leginkább emlékeztetőül: Most lelkem fölébred... egy álomból másba: Testem étherré vált. Repülni akarok. Álmok álmodása és repülés? Ez Madách világa. Legalább, az is. Arany a Mindvégigben nem elvette, hanem visszavette a Tragédiát. Nem kölcsönzésekről, hanem mély szellemi rokonságukról szól a történet. Aranynak olyankor jut kezébe a kézirat, amikor bősége­ sen elege van legnagyobb barátja, ihletője epi­ gonjaiból. 1860-ban írja híres tanulmányát a Petőfi-utánzókról, olyan ingerülten, hogy már-már nekitámad mesterének, akitől pedig Arisztophanészen, Shakespeare-en és Byronon kívül a legtöbbet tanult. Az Irányok­ ban Petőfi-ellenes elfogultságra is gyanakod­ hatnánk. Arany válságban van, ingerült: “az irodalomtörténet lapozója kényetelen megval­ lani, hogy a kor követelései mellett, néha azok dacára is, a fényes siker, a lángész sikere az, mely darab időre megszabja a költészet irá­ nyát”. Ez - túlzás nélkül mondhatni - kikelés a lángész hatása ellen. A lángész pedig Petőfi. Arany hatalmas kérdéseket ostromol, messzire lát, és sok mindenben igaza van. Szembetalálkozik egy géniusszal, és megkér­ dezi, hogy ő miért nem az? Mi tudjuk, hogy zseni, de ő ezt nem hiszi el magáról. Elhallgat - vagy mint láttuk és tovább fejtegethetnénk fölfedez valaki mást: Madáchot. Végül is azt mondta, írta, amit ő: Csontváz! halálfej! Irtózom. De mért Iszonyodik az ember önmagátul Ez a fő, mely ma képzel, gondol, ért, E mellkosár (mely néha fáj gáládul!) E kéz, mely mostan is cérnára mért Sorokat irkál, rímbe szedve hátul: Mindez halálfej, csontváz, - nemde nem? Egy év különbség, vagy tán annyi sem. Arany az általa gerjesztett ihletre is ráis­ mert az efféle sorokban. Minden együtt van: pesszimizmus, cinizmus, jól hangzó jambu­ sok, biblikus és görög archetípusok, reform­ kor-idézés, sztoicizmus, némi bizakodás. Kez­ dődjék meg a levelezés: “Különösen Tisztelt Hazafi!” - kezdi például köszöntésül Madách. De együtt szoronganak, a purgatórium lángjai közt égnek. Ismerték Dantét, a megváltatlan­ ság gyötrelmét. 127 �palócföld 9 2 /2 128 �p a lócföld 92/2 Fürstner Gabriella Németh Antal Tragédia-rendezései (Néhány gondolat) Az ember tragédiája eredetileg nem szín­ padra szánt alkotás, Goethe “Faust”-jához mérhető drámai költemény, filozofikus mű, amelynek fantáziaébresztő gondolati tartalma megihlette Paulay Edét, és 1883-ban színre­ hozta a régi Nemzeti Színházban. Az ötlet zsenialitása bizonyossá vált: a Tragédia történelmi tablószerűsége folytán azóta - par excellence - színpadi alkotás lett, hatását a mindenkori rendezés irányítja, szab­ ja meg; könyvalakban - mondhatnánk - ke­ vésbé hat. Madách műve azonban nemzeti drámánkká vált, amelynek korról-korra imét­ lődő felújítása tükörképpé lett; időről-időre belenézve pedig saját korszakunkat, nemzeti és emberi létünk problémáit látjuk viszont aktuális megvilágításban. A szöveg az azonos már százharminc éve, ám az értelmezés, az egyes színekkel kapcsolatos elképzelés és an­ nak ideális színpadi megjelenítése ezernyi. Valamire is elhivatott rendező mind meg­ próbálkozik magyar színpadon a Tragédia be­ mutatásával. Paulay után Hevesy Sándor négyszer is megrendezi pályafutása során, először 1908-ban a Népszínház számára, majd 1923, 1926, 1929-ben a Nemzetiben. Horváth Árpád kétszer fog hozzá 1932-ben és 1934ben ugyancsak a Nemzetiben. Nemzeti klasszikus drámánk azonban szinte kezdettől fogva ott van az európai szín­ házak műsorán is: 1892-ben bemutatja a ham­ burgi Staatliches Schauspielhaus és a prágai Nemzeti Színház német illetve cseh nyelven. 1893-ban a berlini Lessing Theater adja elő, sajnálatos módon megcsonkítva és kiforgatva a művet. 1914-ben Zágrábban horvát nyelven mutatják be. A külföldi bemutatók közül az első igazán figyelemreméltó vállalkozás a bé­ csi Burgtheater 1934. január 23-án bemutatott Tragédia-előadása. A rendező Hermann Röb­ beling, “Stimme der Völker im Drama” (Né­ pek szava drámában) című monumentális cik­ lus keretében juttat helyet Madách művének. Röbbeling e ciklussal a nemzetek megismeré­ sét és megértését akarta elősegíteni, gesztus volt az idegen népek felé, s mi magyarok csak örülhetünk ezúttal, hogy értő kezekkel nyúltak Madách művéhez, nem marasztalták el Goet­ he “Faust”-jával szemben, hanem eredeti érté­ keit hangsúlyozták: az álom szerűséget, a szí­ nek életszerűségét és az örök emberi tragédia drámaiságát. A bécsi Tragédia-előadás idején egy ma­ gyar rendező már három éve azon dolgozik, hogy Madách művét határainkon kívül minél szélesebb körben ismerjék meg, másrészt azon, hogy az egyes Tragédia-bemutatók, inszcenálások dokumentálva legyenek, végül pedig egyik életcéljának tekinti azt, hogy nemzeti kincsünk az őt megillető helyre kerül­ jön színházainkban és a köztudatban is. A rendezőt Németh Antalnak hívják, aki 1928-ban és 1931-ben egyéves ösztön­ díjjal Németországban jár, hogy a hazainál 129 �palócföld 92/2 fejlettebb színházművészeti törekvéseket ta­ nulmányozza. 1929-1931 között Szegeden a Városi Színház főrendezője. 1932-ben pedig több irányban is elkezd Madách művén dol­ gozni. Mindenekelőtt tervbe veszi egy müncheni bemutató megvalósítását. A Prinzregententhe ater színpadára kidolgoz egy vetítettképes hát­ térrel működő tervet Jaschik Álmos festőmű­ vésszel, s a műnek egy új német fordítását (ez már a nyolcadik!) ajánlja Mohácsi Jenőtől. A bemutató szándéka ellenére nem jött létre az ismert politikai változások miatt. Még ugyanez évben Párizsban járva Né­ methnek sikerült Blattner Géza bábművészt rávennie a Tragédia bábelőadásának kidolgo­ zására billentyűs marionettfigurákkal. Blatt­ ner kedvet kap a komoly és felemelő feladat­ hoz és évekig dolgozik a bábkoncepción, amíg jó francia fordítást találva össze tudja állítani a művet. Munkájának eredményeként a Tragédia bábváltozatát 1938-ban Párizsban a világkiállításon mutatták be francia nyelven. Kudarccal végződött Németh Antalnak egy újabb díszlettervező, Horváth Jánossal ki­ dolgozott rendezésterve, melyet a római ope­ raház számára készítettek. Az 1932-33-ban készült színpadi koncepció látványosságra és operai hatásokra törekedett, a kísérőzene komponálására Respighi tanítványát Farkas Ference t kérik fel, és már néhány híres szí­ nésszel is felveszik a kapcsolatot. A bemutatót az 1934-es római Volta-kongresszus idejére tervezték, ám a magyar kultúrpolitika önké­ nyes egyéni akciót sejtett a vállalkozásban és az egyezmények megkerülésére hivatkozva nem engedélyezte az olasz bemutatót. Érde­ kes, hogy a két ország közti jó viszony és Németh későbbi - nemzeti színházi igazgató­ sága alatti - olaszországi próbálkozásai a Tra­ gédia bemutatásának ügyében mind sikertele­ nek maradtak. 1932-ben kezd Németh “Az ember tragé­ diája a színpadon” (1883-1933) című, ötven 130 évet összefoglaló könyvének megírásához, amely 1933-ban a Székesfőváros kiadásában meg is jelenik. A könyv a Tragédia addigi összes előadását regisztrálja a szereposztásokkal és a kritikák ismertetésével együtt. 1932-35 között Németh Antal már Pesten élt, de mint később visszatekint akkori énjére “Budapesten még egy szerény rendezői állás sem jutott” neki, újságírásból, alkalmi rende­ zésekből élt. 1934 májusában Sebestyén Géza kéri fel, hogy a Budai Színkörben rendezze meg Madách művét egy hét alatt mindössze százötven pengő költséggel. Németh csak se­ gítséget nyújt, nevét nem adja ehhez a vállal­ kozáshoz. Az 1935-ös év Németh Antalnak két fon­ tos előrelépést jelentett pályafutásán, elsőként kinevezik a rádió dramaurg-főrendezőjévé, így a Tragédia újabb feldolgozási lehetősége kínálkozik számára: a hangjáték. Az 1935. de­ cember 2-án és december 30-án közvetített hangjáték rendezési különlegessége az volt, hogy Németh Szabó Lőrinccel íratott összekö­ tő verseket, amelyek az új színtereket, a válto­ zásokat voltak hivatva bemutatni. A hangjáté­ kot (ez volt Bajor Gizi egyetlen Éva-alakítása) viaszlemezre vették fel, ezért nem maradt fenn az utókor számára. Jobban járt Németh Antal 1938-ban le­ mezre rögzített Tragédia-rendezése, amelyet az Odeon, német hanglemezgyártó vállalat fi­ nanszírozott. Ez a felvétel 1938. március 9-én hangzott el a rádióban. Magas művészi szín­ vonala, valamint jó minőségű technikája kö­ vetkeztében a felvételt ötven évvel később át­ vették mikrobarázdás lemezre s bekerült a le­ mezboltok választékába, így mindenki számá­ ra hozzáférhetővé lett. 1938-ban Némethnek messzemenő tervei voltak e lemezfelvétellel. Kultuszminiszteri segítséggel szerette volna eljuttatni Madáchot “a ma lehetséges legjobb magyar nyelvű tolmácsolásban” iskolákhoz, itthoni és külföldi kulturális intézményekhez. �palócföld 92/2 Eredménytelenül. Ilyesmire már akkor sem színekben körhorizontra vetítettek utalásszerű képeket. Itt is a londoni szín bizonyult a leg­ volt pénz. 1935-ben Némethet a Nemzeti Színház hatásosabbnak filmes vizualitása miatt. A igazgatásával is megbízzák, de újabb Tragé­ frankfurti előadás díszleteit és a koncepciót dia-koncepciójával kivár a színház fennállásá­ Németh átültette a Nemzeti 1941. május 25-én nak százéves évfordulójáig (1937). A hazai bemutatott magyar előadásába. 1942 augusztusában készült el Németh kö­ centenáris Tragédia-rendezés előtt közvetle­ nül a hamburgi Staatliches Schauspielhaus vetkező - sorrendben hetedik - Tragédia ren­ hívta meg a Tragédia német nyelvű megrende­ dezése, amely az un. “középváltozat” mellék­ zésére. Az eddigi Tragédia-elképzelés több nevet kapta, mivel feladatául tűzte ki a nagy­ ponton is változott ebben az előadásban, leg­ színpadi monumentális, sok technikai beren­ jellegzetesebb része a londoni szín végére be­ dezést igénylő, és a kamaraszínpadi bensősé­ iktatott haláltáncjáték lett, amelyhez Farkas ges értelmezések szintézisét. Homogén szín­ Ferenc új részletet illesztett be a kísérőzenébe, padképet terveztetett Fábri Zoltánnal (a ké­ valamint az eredetileg a római operába szánt sőbb híressé vált filmrendezővel), aki képző­ nagyzenekari muzsikát áthangszerelte drámai művészeti és természetesen színi főiskolát is színházi méretekre. Ezt a hamburgi koncepci­ végzett s pályafutását Németh Antal mellett ót ültette át Németh a Nemzeti színpadára kezdte. Ez a színpadkép a lényeges momentu­ 1937 októberében, amikor a színház százéves mokat hangsúlyozza, a lényegtelent elhagyja, fennállását ünnepelte. Különleges varázst egyszerűbb technikával mozgatható, jelképes, adott a nemzeti színházi produkciónak Milloss mégis kifejező, és e díszletmegoldás mintegy Aurél táncművész készítette haláltánc-kore­ mintául szolgált a vidéki vagy az egyszerűbb ográfia. A halál figuráját személyesen a mű­ berendezésű színházak számára. vész maga táncolta el a londoni szín végén. Ezekben az években számos európai város Németh következő Tragédia-elképzelését készült a Tragédia bemutatására Németh An­ a Nemzeti kamaraszínházának szobányi mére­ tal szívós népszerűsítő törekvéseinek követ­ tű kisszínpadára álmodta meg. A díszlet mind­ keztében, a háború előretörése miatt azonban össze egy szárnyasoltár volt színenként válto­ elmaradt a grazi, varsói, ljubljánai, zágrábi, zó oltárképekkel, egy-egy Madách-idézettel belgrádi és a moszkvai bemutató is. Egyedül utalva a jelenet lényegére. A színészi játék a Bernben sikerült Németh Antalnak egy német pici színpadon csak könyvillusztrációhoz ha­ nyelvű Tragédiát (ezúttal Mohácsi Jenő fordí­ sonlatos méreteket ölthetett, a lényeg a benső­ tásában) létrehoznia 1943-ban, amely osztat­ séges (a nézőtől karnyújtásnyira elhangzó) lan sikert hozott a mű számára, és elismerést szövegmondásban realizálódott 1939 tava­ rendezőjének. És ekkor be is fejeződnek Né­ szán. meth Antal színpadon realizált Tragédia-ren­ 1940-ben Frankfurt am Mainba kapott dezései. meghívást Németh Antal, az ottani Schau­ A negyvenes években filmre akarja vinni spielhausban rendezte meg a Tragédiát egy Madách művét, monumentális, színes hangos­ régebbi fordítás alapján (Mohácsi Jenő kitűnő filmet készítve belőle háromszázezer pengős fordítását diszkriminálták a fordító zsidó szár­ tervezett költséggel, ám az elképzelésnél nem mazása miatt). Németh igyekszik kijavítani a jut tovább, ugyanígy jár táncjáték-tervezete is, sikerületlen Sponer-fordítást, s Helmuth Jür­ amelynek koreográfiáját Milloss Aurél, zené­ gens díszlettervezővel egy dinamikus, jel­ jét Veress Sándor komponálta volna. Megva­ zésszerű hátteret dolgoztak ki: a történelmi lósul viszont a Madách életéről szóló film 131 �palócföld 9 2 /2 1944-ben, amely nem puszta életrajzi feldol­ gozás, hanem megpróbálja nyomon követni azokat az eseményeket, amelyek a Tragédia egy-egy jellegzetes sorát, jelenetét ihlették. A Madách-film a korabeli magyar filmalkotások között jelentősnek mondható, korát megha­ ladja, modern filmes eszközökkel él. Mindaz, amit Németh ezután tervezett, írásban kidolgozott, ám megvalósulatlan ma­ radt, amint az a “dinamikus”-nak nevezett rendezői koncepció is 1944-ből, amely a dísz­ letet vetített képes montázzsal oldotta volna meg, teljes átmenetet képezve a színek között. Ez elkerülhetővé tehette az egyes színek lezá­ rását, befejezését, és a díszletátrendezés miatt beálló technikai szüneteket. Az 1944-es koncepció létrejöttét nemcsak a háború kiterjedése, Budapest megszállása és a bombázások akadályozták meg. 1944 nya­ rán Némethet a Sztójay-kormány felmentette a Nemzeti Színház igazgatói teendői alól. So­ ha többet nem töltött be sem igazgatói, sem főrendezői állást, mert a háborús évek után számára a teljes mellőzés évei következtek. Sem a koalíciós korszak, sem a kommunista rezsim nem tartott igényt rendezői munkájára, nemzetközi elismertsége egyenesen hátrány volt, igazgatói rátermettsége és a nemzeti színjátszás felvirágoztatása egyik pillanatról a másikra elfelejtődött, kiiktatódott a köztudat­ ból. Azzal a tudattal kellett leélnie hátralévő éveit - állás, megélhetés nélkül, tudásához méltatlan feladatok mellett -, hogy nincs rá szükség, aktív éveinek eredményei senkit sem érdekelnek, nem fontos az, amit tud, és főként az nem érdekes, amire még képes lenne. 1944ben, amikor elmozdítják helyéről, még csak negyvenegy éves, egy színházrendező életé­ ben a negyvenes, ötvenes évek a legterméke­ nyebbek, s Németh Antalt éppen ezekben az években ítélték hallgatásra, kényszerítették te­ hetetlenségre. Tizenkét év kényszerű passzivitás után 1956 nyarán a kaposvári Csiky Gergely Szín­ 132 ház hívja meg rendezőnek, 1957-59 között Kecskeméten rendez, 1959-1963 között a Pé­ csi Nemzeti Színház alkalmazza beosztott rendezőként. Ezen időszak alatt Németh tudá­ sa legjavát nyújtja a reá szabott feladatokban - sértődöttségét félretéve és néhány kiemel­ kedően jó produkciót hoz létre, amit a kritika legtöbbször díjaz, elismer, vagy megdicsér, de semmi egyéb nem történik (Shakespeare: Ot­ hello, Szentivánéji álom - Kecskeméten; Ho­ neggen Jeanne d’Arc a máglyán a budapesti Erkel Színházban; Rostand: Cyrano, Offen­ bach: Hoffmann meséi Pécsett, stb.). Vagyis hiába teljesíti feladatait, az átlagosnál maga­ sabb színvonalon, az őt megillető helyet, elis­ merést, pozíciót soha többé nem nyerheti el, nem kaphatja vissza. Sem rádiórendezői, szín­ igazgatói munkásságáról, sem nemzetközi hírnevéről illetve ezeknek kimagasló voltáról érdemben nem esik többé szó. A helyzet visszás voltát jelzi, hogy egy angol színházi lap kimagasló teljesítményként említi Németh Kecskeméten rendezett Othello-ját, és négy fotót is közöl az előadásról. (Theatre World. Mar. 1958. The Hungarian Theatre Today 3639.p.) Kontrasztként érdemes megemlíteni itt, hogy a még életében megjelenő “A Nemzeti Színház” című monográfia (Bp. Gondolat, 1965. 269.p.) több ponton is elmarasztalja Né­ meth nemzeti színházi működését, így műsor­ politikáját klerikálisnak, szociális eszméktől mentesnek tartja, az általa létrehozott játék­ mesteri rendszert (=a rendező dolgozza ki a mű koncepcióját, a játékmester ennek ismere­ tében vezeti le a próbákat) diktatórikusnak, s a könyv úgy ítéli meg a háború előtti és alatti Nemzetit, hogy “a külső fejlődés jelei nem pótolhatták a belső hiányokat” (94.p.) Az pedig, hogy Németh Antalt igazgató­ ként is elmarasztalja a Kádár-korszak kultúr­ politikája, szinte természetes. Sokkal fájóbb és méltatlanabb a negligáló, tudatból, emléke­ zetből kiiktatni kívánó eljárás, amellyel rende­ zői érdemeit, három legfontosabb nemzeti �paló cföld 92/2 drámánk sorozatos megújítását (Bánk, Cson­ gor, Tragédia), a színházi összművészetre való állandó törekvését, avantgard módszereit hall­ gatták el évtizedeken át. Végül azonban ismét találkozik Németh Antal a Tragédiával. 1964-ben ugyanis alkal­ ma nyílt volna Madách művének megrendezé­ sére Veszprémben. E feladatra a Petőfi Szín­ ház kérte fel. Németh most is elkészíti a teljes koncepciót, amely minden eddigi felfogásától különböző. “Inszcenált oratórium” - írja saját elképzeléséről, a teatralitás mellőzését, a ma­ dáchi gondolat Lucifer által való érvényesülé­ sét hordozná az előadás. Időközben szerep­ osztási anomáliák adódnak, nem tud meg­ egyezni a színház vezetőivel s inkább vissza­ lép a rendezésről. A Tragédiával kapcsolatban az utolsó “csapás” 1967-ben - halála előtt egy évvel éri. A bécsi Burgtheater (1934 óta most elő­ ször) készül Az ember tragédiája felújítására s szeretné szaktanácsadónak meghívni Bécsbe. A felcsillanó lehetőség megmozgaja fantáziá­ ját s egy új, a Burgtheater adottságait is figye­ lembe vevő rendezői koncepciót dolgoz ki. Színpadmodellt is készíttet Koch Aurél grafi­ kusművésszel, de meghívást végülis nem kap, mert hivatalosan nem kaphat. Az ilyenfajta meghívások állami hivatalokon keresztül ér­ keznek s a már régóta mellőzött, a Horthy­ korszak kegyeltjének bélyegzett szakember nem mehet Bécsbe szaktanácsadóként, akkor sem, ha éppen őt hívják, és még akkor sem, ha mellesleg ő ért hozzá a legjobban. Helyette Waldapfel József utazik ki, aki még a bemuta­ tó előtt meghal. A bécsiek magukra hagyat­ kozva állítanak színpadra valamit 1967 máju­ sában “Madách neve alatt”, amely nem hason­ lít a Tragédiára. Énekes bohózat volt inkább “dzsessz-számokra emlékeztető songok” kí­ sérték a csekély prózai szöveget. A jelenség felháborító volt, fel is háborod­ tak sokan. A Neue Zürcher Zeitung és a Kurier című lapok kritikusai - ők ismerik az eredeti művet - jogosan marasztalják el Rudolf Henz tiszteletlen, az eredetit meghamisító fordítá­ sát, és Ulrich Erfurth áhitat nélküli, szórakoz­ tató rendezését. Ráadásul igen rosszul szolgál­ ja Madách művének nemzetközi térhódítását valamint a magyar nemzeti dráma elismerteté­ sét az a fajta kritika, amely az Arbeiterzei­ tung-ban, illetve a Die Presse-ben jelent meg ez alkalommal, s amely - nem ismervén az eredeti művet - csak epigonizmust és naivitást lát benne, s nem konstatálja a rossz fordítást és a rossz rendezést. Az itthoni kritikusok elné­ zőbbek voltak Madách megszentségteleníté­ sét illetően, azt hitték, hogy Bécsben a magyar irodalmat ünneplik. Németh Antal, akinek nevéhez hat kiemel­ kedő Tragédia-rendezés fűződik, s négy meg­ valósulatlan Tragédia inszcenálást őriz a fiók­ jában, még a véleményét sem mondhatta el a történtekről - legfeljebb az asztalfióknak. Egy év múltán pedig - 1968 októberben végleg elhallgat, egy műtét után trombózisban hal meg. Felhasznált irodalom 1. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragé­ diája szolgálatában. In: Új színházat! Bp. Mú­ zsák, 1988. 443-470.p. 2. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (1883-1933). Bp. Székesfőváros, 1933. 3. A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. Gondolat, 1987. 371.p. 4. Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon (1933-1968.). Bp. Kelenföld, 1990. 283. p. 5. A százéves Nemzeti Színház. Az 1937/38-as centenáris év emlékalbuma. Bp. 1938. 133 �palócföld 92/2 Tóth László “Fedetlen fővel és levett saruval...” * (Emlékezés dr. Szabó József munkásságára) Azzal a tudattal és szándékkal jöttünk az Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, egymásba ölelkező folyók városából, a Pan­ hogy a soproni líceumi tanár Hollósi Kálmán non-hagyományokat őrző Győrből, hogy tisz­ mellett a “génius loci”, a hely szelleme buzdí­ telegjünk a magyarságában mindig jeleskedő totta Szabó Józsefet a Tragédia vizsgálatára, a Palócföld nagy szülöttjének, Madách Imrének mélyen rejtőzködő zsenialitás, a lét-nemlét emlékezete előtt, s Önökkel együtt mi is részt­ törvényeinek feltárására. Izgatta egy külföldi vevői és letéteményesei legyünk e nemes pályatárstól kölcsönvett gondolat valódisága, szándéktól vezérelt emlékünnepség sikerének. miszerint “minden lángész védve van attól, A tárlókban látható kiállítással egyben hogy megközelítsék!” tisztelegni szeretnénk a Madách Imre nevét Bevallottan több százszor elolvasta a mű­ viselő városi könyvtárral együtt dr. Szabó Jó­ vet, s valami belső szellemi és erkölcsi hajtó­ zsef püspök úr, a kiváló irodalomtörténész, a erő hatására szinte állandó értelmezési lázban Madách kutató, s a Tragédia mindmáig legna­ égett, amely képessé tette Őt arra, hogy a Ma­ gyobb textológiai kutatójának munkássága dáchi eszmekör újabb és újabb tartományait előtt, aki évtizedeket töltött családjával együtt tárja fel. Megfogadva Kardos Albertnek a 30a jó balassagyarmatiak körében harmónikus as években mondott szavait: “Az Ember tra­ lelki nyugalomban, meghitt szeretetben a lel­ gédiája szent könyv, amelyhez csak fedetlen kek orvoslójaként és a hívő emberek jó pász­ fővel és levett saruval szabad közeledni...” toraként. Szabó József mindig így tett, s minél mé­ Szabó József életét, munkásságát Sopron lyebbre hatolt a madách-i filozófia eszmevilá­ és Győr szabadelvű, ám a hit és tudás pillérein gába, úgy érezte, annál kevesebbet tud az em­ építkező luteránus szelleme határozta meg, beri lét súlyos törvényeiről. Magáénak vallot­ örökké az emberi lét humanista törvényeinek ta Ravasz László református püspök, teológiai vonzásában, megküzdve a jó szóért és a szent professzor és irodalomtudós intelmét: “A Tra­ könyvek igazáért. Nyugat-Magyarországot el­ gédia minden nap újat mondott - ifjúságom hagyva itt Balassagyarmaton megtalálta a breviáriuma lett - bár mindig többet hallga­ Biblián kívül azt a szent könyvet, Madách tott el, mint amit elmondott...” Győrött őrzött Imre Az ember tragédiája című művét, amely sok-sok feljegyzése között írta, hogy egyetért oly nagymértékben meghatározta későbbi éle­ azzal, és magáénak vallja amit Hegedűs Géza tét, alkotó, kutató szellemét. és Kónya Judit írt magyar drámatörténeti érte­ Elhangzott 1992 januárjában a balassagyarmati Madách-ünnepségen 134 �palócföld 92/2 kezésében. “... a magyar drámairodalomnak mindmáig Az ember tragédiája a legvilág­ irodalmibb alkotása és a Bánk bánnal együtt olyan költői-dramaturgiai csúcsot jelent, melyet harmadik drámai mű eddig a mi iro­ dalmunkban még csak meg sem közelített”. Szabó József Tragédia analízise során mind­ végig úgy gondolkodott, hogy Madáchot a Tragédia megírására egyéni bajai, de mégin­ kább nemzetét ért sorscsapások inspirálták, s a lelkében lejátszódó folyamat már nem egyé­ ni, vagy nemzeti történet, hanem egyenesen “az emberség jajkiáltása”. S ezen a ponton álljunk meg egy rövid kitérőre. Nemrégiben a Dr. Szabó Józsefné főtiszte­ lendő asszony nemeslelkű adományaként a mú­ zemunkban lévő Madách gyűjteménybe került a Madách centenáriumra (1964), a Szépirodalmi Kiadó által gondozott Tragédia kiadás. A pél­ dány átvételekor szent láz fogott el bennünket, hiszen azonnal látható volt, hogy valóságos szellemi kincsesbánya birtokába jutottunk. A kötet tele kéziratos jegyzetekkel, szövegértelmezésekkel, bélyegekkel, kortárs képzőművészek Tragédia-ábrázolásaival, ki­ vágott újságcikkekkel és irodalomelméleti és irodalomtörténeti bejegyzésekkel. A borító lap belső oldalán olvasható bejegyzés: “Kézi és munkapéldányom”, s folytatásban közli, hogy “ 1964. október 3-án résztvettem a csesztvei, október 4-én vasárnap pedig a sztregovai ün­ nepségen”. Ez volt Józsi bácsi - nekünk győri múzeológusoknak és tanítványainak - már csak Józsi bácsi marad - Madách breviáriuma. Hű társaként mindig követte őt a Xántus Já­ nos Múzeumban, autóbuszon, séta közben a parkban, később a kórházban, mindig kéznél volt, ha Lucifert a “század örök opponensét” kellett értelmezni. A kötet bejegyzéseiből egy színes világ bontakozik ki. Szelíden hangos megjegyzés arról, hogy a centenáriumi kiadásban is sok a szöveghiba, nem tudott belenyugodni abba, hogy a MTA-án őrzött eredeti kézirattól miért és mi jogon térnek el a különböző kritikai kiadások. Az 1972-ben, a Szépirodalmi Könyvkiadónál mejelent kötet utószavában teszi teljessé a mű textológiai vizsgálatával kapcsolatos észrevételeit, melyet úgy érzem nagyobb fegyelemmel kell kiadóknak és szín­ házi rendezőknek figyelembe venni. Az űr je­ lenetben írt bejegyzéseiben asszociációs já­ tékba fogott, s a Madách-i “Szenvedek, tehát vagyok!” gondolathoz hozzátársítja az Illyési “Doleo ergo sum!”, a descartesi “Cogito ergo sum”, a Vihar Béla és Komjáth Jenő által val­ lott “Dubito, ergo sum!” gondolatokat. A 15. színben az angyalok karának himnikus mon­ datához: “Szabadon bűn és erény közt válasz­ tani mily nagy eszme”, azt a megjegyzést fűz­ te, hogy “melyik civilizáció adhatna jobbat, többet, mint a krisztusi?” 1965. július 15-én a csendes balassagyar­ mati parókián elmerengett a kozmosz meghó­ dításán, s az akkori, sajtó által feltüzelt diadal­ mámorban, Ádám falanszterbeli szavaihoz hozzáfűzte az emberiség ebbéli felelősségét, s figyelmeztet a célok és következmények eti­ kai feladataira: “Az ember óriási tudományos­ technikai-apparátussal megkezdte a csillagok ostromát. Bárcsak tenné szerény alázatosság­ nak azzal a tudatával, hogy amit eddig elért és egyáltalán elérhet, azt Isten kultúrparancsa alapján, körén belül érhette és érheti e l ... óva­ kodva minden elbizakodottságtól. Még az űr­ hajós kifejezést is nagyhangúnak érzem. Hi­ szen hol vagyunk az űrtől. Gagarin és a veréb röpte közt csak relatív különbség van. Miért akar az ember a holdra menni? Puszta kíván­ csiság, tudományos érdekből, katonai célból, vagy anyagért? Örülünk az űrkutatás fejlődé­ sének, de Ádám szavaival, mintha szentség­ sértő járna benne”. A kötet megsárgult, töredezett papírlapo­ kat is őriz, az egyiken sok-sok kiváló színész neve, a három szerep nagy alakítói. Ádám: Nagy Imre, Szacsvay Imre, Beregi Oszkár, 135 �palócföld 9 2 /2 Lehotay Árpád, Bessenyei, Sinkovits, Nagy Attila, Bitskey, Huszti. A hallhatatlan Évák: Jászai Mari, Márkus Emília, Fáy Szeréna, Tő­ kés Anna, Szörényi Éva, Ruttkay Éva, Váradi Hédi. Az örök Luciferek: Gyenes László, Kürthy József, Pethes Imre, Ódry Árpád, Csortos Gyula, Kiss Ferenc, Ungvári László, Major Tamás, Gábor Miklós. (A Nemzeti Színházban 1983. szeptember 21-én Paulay Ede először vitte színre a Tragédiát, Nagy Im­ re, Jászai Mari és Gyenes László szereplésé­ ben. Gyenes Lászlóról megjegyzi, hogy 40 évig játszotta Lucifert.) Az 1964-es kiadás lapjaira feljegyezte a Tragédia bécsi és prágai bemutatásának sike­ rét. Bécsben 1934. január 23-án Hermann Röbbeling által rendezett burgtheáteri hatal­ mas sikerű bemutató után mondta egy neves osztrák irodalomtörténész: “Az új Ausztria hó­ dol a költőnek, akit a régi Ausztria mártírrá tett.” Prágában páratlan tetszéssel adták elő a Tragédi­ át egy hónapon keresztül, összesen 31-szer... egyszer a Marseillaise nagyjelenet után oly zajos jelenetek játszódtak le a közönség köré­ ben, hogy Thun gróf akkori helytartó közbelé­ pésére a darabot le kellett venni a műsorról. A 106. oldalon a nyomdai tördelés jóvoltá­ ból képződött üres oldalra feljegyzi a serdülő bibliakör csesztvei kirándulását 1966. június 27-én. Gondolom az akkor még tizenéves ba­ lassagyarmati gyerekek ma már jócskán fel­ nőttek. Emlékeztetőül íme a névsor: Lesze­ nyiczky Éva, Szabó Piroska, Gyérik Éva, Mol­ nár Margit, Gyarmati Mária, Havasy Éva, Tóth Gabriella, Péter Katalin, Piatrik Zsu­ zsanna, Tóth István, Sándor Mihály, Czibu­ lyás Pál, Czerovszky Olivér. Zsinórbetűs alá­ írásukat őrzi Szabó püspök úr breviáriuma. A kiállított anyagot a Városi Könyvtár szorgos mukatársai részben saját gyűjtésük­ ből, részben a győri Xántus János Múzeum­ ban található Szabó József által gyűjtött ha­ gyatékból válogatták. A 6882 darabból álló győri gyűjteményt Szabó József nagyobbrészt 136 itt Balassagyarmaton gyűjtötte, s Győrött tu­ dományos alapossággal és tudósi alázattal ra­ kott rendszerbe. A nagy barokk palota ko­ molyságot árasztó múzeumi csendjében “Jó­ zsi bácsi” fogadta a látogatókat, készséggel segítette a kutatókat és emelkedett érzelmeket plántált a rajta “csüngő” diáksereg szívébe Madáchról és művéről. Különös szeretettel vi­ gyázta az itt kiállított 1840-es kiadású “LantVirágokat”, Az ember tragédiájának 1861. évi első kiadású dedikált példányát, ugyanígy az 1869-es harmadik kiadást, vagy az 1898. évi ötödik díszkiadást. Felhívnám szakértő figyelmüket egy külö­ nös értéknek számító dokumentumra, neveze­ tesen dr. Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának magyar és német nyelvű, vala­ mint a Cserepoveci orosz hadifogolytáborban 1946 nyarán, a hadifoglyok által előadott Tra­ gédia rendezői példányaira. A gyűjtemény ta­ lán leglátványosabb része a Tragédia idegen nyelvű kiadásai, melyekből 30 különféle nyel­ ven megjelent példányt őrzünk. Itt most né­ hány európai nyelven, továbbá arab, örmény, japán és héber nyelven kiadott példány látható. Madách Imre családi levelezéséből fény­ másolatokat mutatunk be, mivel az eredeti la­ pok állapota és sérülékenysége óvatosságra intett bennünket. Büszkén őrizzük az 1849. június 6-án Csesztvén keltezett Hírlelőt, mely­ ben Madách Imre, megyei választmányi tag­ ként a cári intervenciós csapatok elleni népfel­ kelésre mozgósítja a falvak bíróit és lakosait. Jó szívvel ajánlom Kass János Munkácsy-dí­ jas grafikus művész rézkarcait és vázlatrajzait, melyekből 15 darabot a Mózes című drámá­ hoz készített, s figyelemre érdemes a Tragédia színeit megjelenítő harminc illusztráció. Még szeretném köszönni a Városi Könyv­ tár dolgozóinak kitűnő munkáját s azt, hogy kiapadhatatlan szeretettel, lelkesedéssel gon­ dozzák, élesztik a Madách kultuszt itt Nógrád­ ban, szerte az országban sok irodalomszerető szimpátiájától kísérve. �palócföld 92/2 Végezetül: a demokráciától megszépült, ugyanakkor félelemmel és szorongással teli világunkban - mielőtt bármit is feladnánk, hívjuk segítségül Madáchot: “Ha a Tengerhez egy században egyszer jő egy madár s szájá­ ban vizet visz, van remény, hogy elhordja” nos, ha ily kevés lenne az esély, de mégis van remény, akkor miért ne lenne ott több esély, ahol emberek élnek, küzdenek és bízva bízzák egy szebb jövő igézetét-ígéretét! 137 �palócföld 92/2 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal (A Madách-pályázat költészeti anyagáról) Örömmel vállaltam el a meghívást a Madách irodalmi pályázat zsűrijébe, mert a Palócföld sok-sok éves - a helyi erőktől, jelen pillanathan az önkormányzattól támo­ gatott - erőfeszítése lassan beérik: a folyóirat körül kezd kialakulni egy olyan mag, amely rangosabb, nagyobb hatáskörű lapnak is dicsére válnék. Azokra a fiatalabb és idősebb, a Madách pályázatot részvételükkel támogató írókra-költőkre-esszéistákratanulmányírókra gondolok, akik a Palócföldben - mint ahogy a szegedi Tiszatájban, a debreceni Alföldben, a pécsi Jelenkorban, stb. - műveikkel jelen vannak. A vidék és a főváros közötti különbség (legalábbis ebben a tekintetben) megszűnt. Egyedül a mű, a tehetség számít. Az eleven, alkotó szellem, amely országos hírűvé tudja tenni a legkisebb orgánumot is. Örömmel tapasztaltam, hogy a Palócföldet mennyire szere­ tik. Különben nem érkezett volna a pályázatra 75 pályamű (több mint 7.000 kézirat­ oldal). Igaz, az amatőrök, mint minden országos pályázaton, itt is “szorgoskodtak”, de a müvek nagy részét (a jeligés borítékok fölbontása után ez kiderült) kitűnő, több kötetes írók jegyezték. Hogy milyen állapotban van a magyar líra, s a rendszerváltás után történt-e valamilyen változás - erre természetesen nem kaphattunk feleletet. Az igazi író nem rendszerekben gon­ dolkodik; aki tehetséges, mindig meg fogja találni a kimondáshoz szükséges formát. A pá­ lyázati anyagból viszont egyértelműen kitűnt: a közép- és a fiatalabb generáció költői remek formában vannak. Volt, aki ezt nagyobb terje­ delmű kompozícióban bizonyította, és olyan is akadt, aki egyetlen verssel tette le a névje­ gyét. (Ez utóbbi sem volt akadálya annak, hogy díjat kapjon.) A beérkezett kéziratokat a sokszínűség jel­ lemezte. Szinte minden stílus-irányzat, irodal­ mi gondolkodás- és magatartásforma jelen volt. 138 Képviselőiket nem úgy ítéltük meg, hogy - hiszen a stílus árulkodik -, melyik (hadd használjam ezt a rossz szót) szekértáborba tartoznak, hanem az előttünk ismeretlen szer­ ző műben megtestesülő egyénisége volt a döntő. Egy-egy díjazott kiléte nekünk is meg­ lepetést okozott. Nem utolsó sorban azért, mert versük a köteteikből jól ismert arcon kí­ vül mást is mutatott. Biznyos fajta megújulási készséget. Ezzel természetesen nem veszett el az, amely korábban is megannyi díjat (Jó­ zsef Attila-díj, stb.) termő érték volt, csak egy kissé másabb lett. Izgalmasabb, mé­ lyebb? Majd a további pályaszakaszok vizsgá­ lata fogják eldönteni, hogy egy-egy életmű­ vön belül milyen súlyúak voltak ezek a válto­ zások. �palóc föld 92/2 A kéziratokat olvasván meggyőződhettünk a kortárs magyar líra bizonyos “átrendeződé­ séről” is. Ha jobbára divatjelenségről van is szó, a fiatalabbak egyik-másik csoportjánál kezd uralkodóvá válni a posztmodern szöveg. Természetesen a legtehetségesebbek kezén az ilyen mindig versértékű. A fél- vagy negyedte­ hetségnél meg azonnal kiütközik, hogy az általa “modernnek” vélt formával igyekszik leplezni tanácstalanságát, mesterségbeli hiányosságait. Ami a napnál világosabb: a Juhász Fe­ renc-i és Nagy László-i líra háttérbe szoruló­ ban van. Egyáltalán, minden olyan magatar­ tásforma, amely a költői beszédet közügyek­ kel (egy nemzet, egy népcsoport, egy kisebb­ ség sorsával stb.) “terhelte”. Közép-európai helyzetünket, a magyar történelmet, az ember kötődését hazához-néphez, a közösség meg­ tartó erejét stb. ma nem nagyon illik versbe fogalmazni. Az idő a “magándolgok” kimon­ dásának kedvez(?). Elég szomorú, Vörös­ marty ebben a furcsa “irányzatosdi” játékban, lehet, hogy súlytalannak érezné magát. Hát még a kisebb, a nálánál jóval szegényesebb tehetség! Pályázóink közt ilyen is akadt szép számmal; sokuknak verséből a kisebb-na­ gyobb költői intenzitással- megfogalmazott erkölcs ugyan egyértelműen kiviláglott, de az igazi vers mindig több, mint a publicisztikus, más formában is előadható mondandó. Díjazottaink a legjobb formájukat mutat­ ták. Minthogy a Kortárs líra-rovatát gondo­ zom, műveiket szívesen látnám saját lapom­ ban is. Ez is a Palócöld által kiírt Madách-pá­ lyázat erejét jelzi. Remélhetően, a jövőben is lesz rá mód, hogy a lap szerkesztői csöppet sem vidéki tevékenységüket megfelelő körül­ mények közt folytassák. 139 �palócföld 9 2 /2 Alexa Károly Művek és Alkotók Hölgyeim és Uraim! Alkalmi tisztemnek és örömmel vállalt megbízatásomnak értelmében néhány tárgy­ szerű és méltató mondatot kell Önök elé ve­ zetnem az idei Madách Pályázatról. Nemcsak a mostani pályázat bírálóinak, hanem az iro­ dalmi árutermelés és vásár szereplőinek egyi­ keként veszem igénybe most ezt a nyilvános­ ságot - és megértő türelmüket. Ebben az új és olyannyira várt történelmi időbe jutva úgy ér­ zékeljük, mintha valamiféle félszeg helyzetbe kerültünk volna valamennyien, akik a művé­ szet piacán kivánjuk áruinkat felkínálni, vagy ugyanott fogyasztásra alkalmas termékhez próbálunk hozzájutni. Rideg terep ez vala­ mennyiünk számára, belviszonyai kiismerhe­ tetlenek, szabályai csak hosszabb küszködés útján sajátíthatók el, s az árusok és a tétovázó vevők egy részének jóhiszeműségéről sem le­ hetünk meggyőződve. Nosztalgikusan emle­ getjük téblábolás közben azokat az időket, amikor még zsurnalista filozófusok és böl­ cselkedésre hajlamos hírlapírók fel-felmelegí­ tett cikktémája volt az, hogy áru-e a kultúra, és ha nem, mégis miért igen egy kicsit. A múlton merengve, a szolid megélhetést garan­ táló pártállami kegyelem évtizedein mélázva, mind távolabbi, s mind apróbb kalamitásnak tűnik mindaz, ami az ára volt az összes kelle­ metességnek - a stabil könyvkiadásnak, az ol­ csó könyváraknak, a segélyeknek, a soha szá­ mon nem kért kölcsönöknek, a soha be nem hajtott szerződési előlegeknek. Szebb emlék a 140 bársonykesztyű, mint a belebújtatott vasököl. Talán sokan szégyenkezünk és ezért hárítjuk azokat az emlékképeket, amikor a mosolygó atyai álarcon átvicsorgott a hatalom. Az a ha­ talom, amely egyszerre gyakorolta a cenzurát és - ami talán még lélekkorhasztóbb volt kacsingatva buzdított az öncenzurára. Ha szabadságot akartunk - el is kell szen­ vednünk. Remélhetőleg csak ideig-óráig. S azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy az az idő, amiben benne vagyunk, s ami előttünk áll, nem fog rendet vágni közöttünk, illuzió volna feltételeznünk, hogy értékek és életmű­ vek nem fognak csorbulni, amíg kialakul a művészetnek valamiféle új szerepe és preszti­ zse. A civil társadalomba és a civil társada­ lomhoz illő. Amíg tehát az igazi piac megszer­ veződik, amely áthághatatlanul érvényesíti a maga árú- és profitcentrikus törvényeit, más­ részt azonban emellett vagy éppen ebben megerősödnek és intézményesülnek a keres­ letnek azok a spirituális szférái, amelyek az igényt és az igényességet támogatják. Ez a mostani alkalom, amely együvé szó­ lított bennünket, ünnepi és távlatos. Műveket és alkotókat ünneplünk, de egy olyan műhelyt is köszöntünk, amely a maga hagyományát vállalva és folytatva a civil mecenaturának távlatos kezdeményezője is.Legkisebb várme­ gyéink egyikében, itt a megcsonkult Nógrád­ ban, ahol a peremvidékiség minden gondja oly lehangoló-látványosan van jelen, ahol a politikai tagolódás oly sok nyugtalanító elem­ �palócföld 92/2 mel terhes, itt ebben a megyében a legnehe­ ez, természetesen mindennemű magánkezde­ zebb időkben is élénk és következetes volt a ményezést is idevonva. Tegyük még hozzá, kultúra támogatása, a legjobb magyar szel­ hogy a pályázati forma, ha nem is garancia, de lemi hagyományok folyamatos ápolása. Hol a jó lehetőség ennek az ideális vagy idealizálha­ hatalom cinkosságában bízva, hol a hatalmat tó piacterületnek a szocializálására, a kínálat megtévesztve. Elég most a Madách nevével és a döntés, azaz az értékkiválasztás kontrol­ fémjelzett alkalmakra emlékeznünk, a könyv- lálható és nyilvános, a csoportérdekek és dik­ sorozatokra, a múzeumi kutatásokra, de most tatúrára hajló ízléskötöttségek és manipuláló, mindenekelőtt gondoljunk a Palócföld című manipulálható egyéni szándékok regulázásá­ folyóiratra. Amely sokszorosan hátrányos ra. Azt hiszem, valamennyiünk nevében, akik helyzetben, felsőoktatási háttér nélkül végzi részesei, reménykedő és ambiciózus szereplői azt a kultúrateremtő munkát, amelyben helyi és boldog olvasói lehettünk ennek a pályázat­ és regionális érdekek meglehetősen harmoni­ nak, ildomos megköszönnünk a lehetőséget, záltak az egyetemes magyar kultúra, szellemi hogy itt és most mindenki, a lap és az önkor­ és művészi civilizáció érdekeivel és kívánal­ mányzat bizakodó volt, és azt tette, amit ten­ maival. Engedjék meg, hogy az elismerésnek nie kellett, s ami ma még nem mindenhol ezekbe a mondataiba belevonjam a főszer­ ennyire természetes. A csaknem 7000 oldalnyi pályázati ter­ kesztő, Pál József nevét, megnevezve azt az írót, politikust és kultúraszervezőt, kollégán­ mésből én hadd szóljak csupán - két bekez­ kat és barátunkat, aki oly sokat tett és tesz désbe szorítva - a szépprózáról és az értekező azért, hogy a Palócföld megmaradjon, s az darabokról. maradjon, ami volt, és olyan, amilyenre szük­ A díjazott szépprózai alkotások mindegyi­ ségünk van valamennyiünknek. kéről elmondható, hogy ilyen vagy olyan mó­ A mostani pályázat, amelynek sikerességét don rokonszenves és értékes darabja annak a nem kell sok szóval bizonygatnom - megte­ jellegzetes művészi látás- és beszédmódnak, szik ezt látványosan a díjazottak nevei és a amelyet egy kérdéssel tudok csak jellemezni. majdan publikálandó művek -, új állomás egy Mi jöhet az avantgard után? Egy kérdés ez, hosszú, több évtizedes úton. A Palócföld ha­ ami természetesen kihívás az író számára. Mi gyományos mecenaturájának újabb fejlemé­ jöhet tehát a formák kényszerű és erőszakos nye, amely már egy újfajta intézményes civil szétzilálása, a műről a műben való beszéd írói művészetpártolás állomása is. És mint ilyen frusztrációja, a szó iránti bizalomvesztés után, méltó társa azoknak a pályázatoknak, ame­ azaz: hogyan helyezhető vissza önkörébe a lyekről az utóbbi időben mind több kedvderítő történet és a cselekvő személy, művészi joga­ hírt kapunk. Gondoljunk a Lakitelek Alapít­ iba a mese és mindaz, ami létünket meghatá­ vány magántörténelem írására buzdító, vagy a rozza? Vagy másként: milyen módon ötvö­ Holmi című lap elbeszélés írásra inspiráló pá­ ződhetik a híradás és az írói vallomás, az in­ lyázatára. Nyilván a jövő útja ez, az egyik formáció, a lelemény és a művészi teremtés lehetőség a szellemi piac élénkítésére és szelíd szabadsága? bekebelezésére: a nem túl szépen, a nem túl Az értekező műfajok között az anyagfeltá­ sok méltányosságot mutatva visszahúzódó ál­ ró, a filológiai titkokat buvárló értekezés do­ lam helyének betöltésére. Az önkormányzatok minált az esszével szemben. Négy-öt olyan felismert hosszútávú érdeke kezd munkálkod­ munka is akadt, amely a magyar Madách-ku­ ni itt, a megmaradt és/vagy a frissen alakuló tatásnak megkerülhetetlen, a szakma által kö­ szellemi műhelyek és intézmények létrédeke telezően megismerendő és arra hivatkozandó 141 �palócföld 92/2 darab lesz. Jobbára hipotézisek ezek, de meg­ döbbentő és lelkesítő, hogy a könyvtárnyi Ma­ dách-elemzés után még mindig kínál ez az életmű megismerni és kikutatni valót, s még mindig van figyelem és ambíció, amely ezt a rejtelmes életművet, ezt az egyedi és egyszeri remeklést újra és újra szemügyre veszi. 142 Gondolom helyénvalóbb befejező szót ke­ resve sem találhattam volna, mint Madách ne­ vét. Azét az íróét, aki úgy egyetemes szellem, hogy mindvégig ebbe a tájba kötődött, és úgy XIX. századi, hogy emberöltők múlva is biza­ lommal fordulhatunk hozzá, ha komolyan vesszük ezt a két szót: nemzeti liberalizmus. �Mi történt? Mi történik itt? Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai (Vitazáró gondolatok) Ha a folyóiratban zajló vitára visszatekintek, s megpróbálom sorba szedni a vitatkozó vagy egyetértő megállapításokat, melyek első írásomhoz kapcsolódtak (A to ta lita r iz ­ m u s vég e. Palócföld, 1991. 1.sz. 8-13.o.), sem indulatos, sem hűvösen tartózkodó nem lehetek. Bármiféle szakértősködő kérdésfelvetést félretolva, csupán egyet tehetek: a rendszerváltáshoz egyre erőteljesebben kötődő “mítoszok” ellenfényében kísérelem meg a vita hordalékait számba venni. Olykor a magától értetődőség és az ismétlés csapdájába is esve, hiszen valamennyi hozzászólásban találhatnék megállapításokat, melyek vázlatosan kifejtett gondolataimat támasztanák alá. Különösebb eredetiség vagy esetleges érvigazolás nélkül. Így akár teljesen közömbösnek látszik az is, hogy ki mennyire azonosult a vitaindító írás előfelvetéseivel; azokkal vitatkozott-e, vagy csupán apropónak tekintette őket töprengései kifejtésére. - Megnyerve az olvasó tetszését és jóindulatát, aki nem mindig keresi vissza az eredeti cikket. S jól is van ez így. A lassan hömpölygő viták időszaka ugyanis egyszer s mindenkorra végetért. A politikai demokrácia körülményei kö­ lenére, hogy a változások belső tartalma ko­ zött már nem sok értelme van a rejtjeles üze­ rántsem mutat annyi értéket, mint az első pil­ netnek; a pártállás, de az ellenzékiség sem lantásra látszik. Fenomenológiailag ugyan jelent fedezetet. Csupán a gondolatok igaz­ több-kevesebb pontossággal leírható a rend­ ságtartalma, mely leginkább akkor zavarba szerváltás folyamata, s viszonyítási pontokat ejtő, ha a megélt valóság merőben mást mutat. 1956-hoz képest is lehet találni, de nehézség Hogy elfogadásra talál-e, vagy éppenséggel éppen abból származik, hogy a belső átalaku­ idegenséget vált ki, többnyire az olvasó érték­ lás kényszere az emberi lelkekben érzékelhe­ ítéletétől függ. Mert arra a kérdésre, hogy “Mi tő-e? Nem önámítás-e vitatkozni arról, ami a történt? Mi történik itt? ” , a legkülönbözőbb valóságban még nem történt meg? érvényességű válaszok adhatók. Legfeljebb Az államszocializmust túlságosan is jól is­ ha valaki a kormányzó pártok valamelyikéhez merjük ahhoz, hogy bármiféle jelenlegi ered­ túlságosan vonzódik, nagyon nehezen lesz ké­ ményt önmagában való értékként ítéljük meg. pes előítéletmentesen szemlélni a posztkom­ S itt még csak nem is a létező szabad­ munizmus időszakát. Hanem érveket keres ságformákra kell gondolnunk, hanem az ál­ ahhoz, hogy a legegyszerűbb vagy a legelke­ lampolgári emancipációnak a lehető legradi­ rülhetetlenebb változásokat is az új politikai kálisabb értelmében vett jellemzőjére. Mind­ rendszer eredményének tartsa. Akár annak el­ egyik hozzászóló az új társadalmi szerveződés 143 �pa lócföld 92/2 megannyi esélyét villantotta fel, melyek kö­ nénk a “honnan indultunk” kérdéséről. Vélhe­ rülvesznek bennünket. A “kommunizmus” tően ezért is került újra és újra a vita közép­ kényszerétől és a nyomasztó valóságtól meg­ pontjába a váltás minéműségének poblémája. szabadulva valóban felszabadulást érezhe­ Mintha a rendszerváltás jelenségei mögött egy tünk; megnyíló kapukat, amelyeknek létezése az egyben kitapintható volna egy mindent valósággá vált. Dehát éppen erről írtam a vita­ meghatározó paradigma. Csakhogy éppen a indító cikkben, még ha nem szedtem is annyi­ paradigmaváltás nem érzékelhető. S amit a ra ízekre a múltat, hogy hozzá képest minden posztkommunizmus jellemzése során leírtam, változás gyönyörűséggel és örömmel töltene igazából senki sem cáfolta. Inkább önmagyarázó érvényűek ebből a el bennünket. Mert megátalkodottan vallom, hogy mindent abból kell megértenünk és leve­ szempontból Speidl Zoltán és Petronyák Lász­ zetnünk, ami megtörtént, nem pedig megfor­ ló megállapításai is, hiszen egyikük sem emel­ dítva (ahogyan ez általában a tünetnek a dol­ kedett túl azon a szubjektivitáson, melyet a gokkal való összevetése okán oly gyakran hatalomhoz közel álló emberek magatartása megtörténik). A hozzászólásokban az a legfel­ jelez. Meglepő lenne persze, ha örömujjon­ tűnőbb, hogy a totalitarizmus végének eszmé­ gást érzékelnénk reflexióikból, szerencsére jében ugyan mindahányan megegyezünk, de csak bizonyító erejű érveket olvashatunk. az érzelmi elfogultság miatt a felhozott érvek Mert ami megtörtént, számunkra a történelmi mégis többnyire vallomásos jellegűek voltak. igazságszolgáltatás argumentumait erősítik. A Ironikus vagy kevésbé ironikus leszámolások rendszerváltás ellentmondásosságában is egy­ a múlttal, s nemritkán nyilvános gyónások, séges folyamatát elemezve újra és újra a múlt melyekre egyfelől Simor András és Baranyi tagadása tűnik fel, mely nemcsak a lehetséges Ferenc, másfelől Csongrádi Béla eszmefutta­ és kívánatos változások tehertételét jelenti, tása lehet a példa. Habár a szerzők gondolatai hanem esélyüket is meghatározza. A poszt­ sokban azonos tőről fakadnak, mégis érzékel­ kommunizmus leíró kifejezése is (mely érté­ hető vallomásaikban egy olyan “elv” működé­ kelő fogalomként s hozzá tapadó negatív elő­ se, mely - lényegét tekintve - a más-más in­ jelű konnotációk ellenére sem fogható fel) az tenzitással átélt csalódásból fakad. Éppígy előbbi értelemben válhat fontossá. S még in­ vallomásként fogom fel Horpácsi Sándor és kább abból a szempontból, hogy a jelenvaló­ Petronyák László írásait is; különbözőségük - ságot nem a hatalom szereplőinek leplezetlen a gondolati színvonalosságon túl - abban rej­ lelkesültsége alapján érdemes szemlélni, ha­ lik, hogy a múlthoz eltérő értékelvek alapján nem a Max Weber-i értelemben vett megértő viszonyulnak. A számonkérés és az önfelmen­ valóságfeltárás céljából. Lehetséges, hogy a tés motívuma valamennyiüknél érzékelhető, viataindító cikkből nem derült ki eléggé de ugyanígy a felelősségmegosztás kényszere egyértelműen, de egy esztendő elteltével meg­ is. Épp csak a valóság és felfénylő ellentéte győződéssel állíthatom, hogy az állampolgá­ késztet töprengésre. Mihelyt ugyanis arra a rok nem valóságos politikai szereplőként vet­ valóságra gondolunk, melybe a rendszerváltás tek részt a váltás folyamatában. Sokkal inkább következtében kerültünk, az aggodalmakat és választó polgárként, mintsem citoyenként. a kétségeket nem ellensúlyozhatják a “más­ Puszta látszat az is, hogy a civil társadalom ként is lehetett volna” eszméi. Egészen addig megerősödött. Ködkép és vízió, melynek ma­ a fokig botrányosnak tűnhet jelenünk, hogy gyarázatát abban lelhetjük fel, hogy az állam­ bízvást kétségbe vonható a lényegi változás; polgárok materiális, szociális és kulturális anélkül, hogy akár egy pillanatig elfeledkez­ megfosztottsága vajmi kevéssé mérséklődött. 144 �Mi történt? Mi történik itt? A megélhetés kínzó kényszere például sokkal geit persze csak utólag könnyű számonkérni. meghatározóbb annál, semhogy politikai esz­ S azokat is csak úgy, ha a rendszerváltás ered­ mék befolyásolják az állampolgárok ítéleteit. ményeit két esztendő intervallumában szem­ S akár úgy is fogalmazhatnék, a politikai egy­ léljük. Mindenki érzékelheti azoknak a szem­ ség és sokfélség inkább ellentéteket jelente­ rehányásoknak és kritikáknak bizonyos mér­ nek világukban, semmint korrelatív fogalma­ tékű igazságtalanságát, melyek a kormányzati kat és értékeket. A megosztottság - még ha a hatalmat érik. Ebből mégsem következhet az, kormányzati hatalmat nem is tekinthetjük hogy a fennálló rendszer - nem ritkán túlbuz­ minden ízében tekintélyelvűnek - egyszerre gó - védelmezőinek kellene igazat adnunk. jelent állampolgári idegenséget és egymástól Számomra például egyenesen megmosolyog­ való elhatároltságot. Valójában ezen azért sem tató Király B. Izabella “szubjektív elemzése”, csodálkozhatunk, mert - bár határozott distan­ aki lelkesültségében nem kevesebbet állít, cia választja el az új politikai rendszert az mint hogy “aki ma Magyarországon sikeres államszocializmustól - a mindennapi történé­ politikát kíván folytatni, annak a magyar tör­ sek világában vég nélkül szaporodnak a kétsé­ ténelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. gek és a kételyek. Nem is csupán a polgároso­ Ami most nálunk történik, arra nincsen példa dás korlátozott esélyéről van itt szó, s még és nincsen magyarázat. Helyesebben van pél­ csak nem is az új elit hatalmi manipulációiról, da, de csak a magyar múltban és magyarázat a hanem sokkal inkább arról, hogy az állampol­ magyar néplélekben”. Ha gonoszkodásra haj­ gárok újra egy kreatúra-létbe süllyedtek. A lanék, a “néplélek” működéséhez érveket a pártállam megszűnt, de a demokrácia minden­ mindennapi életből hozhatnék fel. Még csak napi gyakorlatában továbbra is hat az idegen­ nem is kellene túlságosan mélyre ásnom ah­ ség, a szolidaritáshiány, a tekintélyelvűség és hoz, hogy a “néplélek” meghasonlottságát ki­ így tovább. Végső soron a citoyen-tudat hi­ mutassam. Mert mi mást bizonyíthatna a mo­ ányzik. A politikai kiábrándultság, közöny és rális válság továbbélése, mint az állampolgári apátia kiváltó okai sem szűntek meg. Hogyan csalódottságot és passzivitást? Nincs a közna­ is szűnhettek volna meg, mikor a hiábavaló­ pi életnek olyan pontja, ahonnan nézve példá­ ság tudata mindenre rátelepszik. Mint aho­ ul a kivívott állampolgári szabadság ne lenne gyan az állampolgári elszigeteltség és atomi­ viszonylagos. Értékével és fontosságával min­ záltság sem számolódott fel, hanem jószerével denki tisztában van, csak éppen sokszor nem fokozódott. tud vele mit kezdeni. Megtévesztő látszat len­ Éppenséggel azért is, mert a totalitarizmus ne, ha a politikai demokrácia létrejöttét olyan túlságosan mélyen beléivódott az emberi vi­ történelmi tettként fognánk fel, melynek alap­ szonyokba. Nem magyarázatként kell ezt fel­ ján a rendszerváltás egész valósága kris­ fognunk, hanem puszta tényként. Még ha átté­ tálytisztán értelmezhető. Mert azok a gyötrel­ telesen utaltak is a vitában résztvevők arra, mek, melyekről - többek között - Bilecz End­ hogy a totalitarizmus felszámolásának meg­ re ír, nagyobbrészt csak a kételyt erősítik a vannak a reális esélyei, a szociális és kulturá­ “felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ lis felszabadulás imperatív követelményei in­ szerváltás” eredményességét illetően. Nem kább jelszóként jelentek meg. A diktatúra fel­ szólva “a »jobboldali« igazságosztás torzult számolását kísérő vágyakozásként, jóllehet az próbálkozásairól”, melyek a múlt tudatos állampolgárok valóban mindazt elutasították, meghamisításához, a történelmi amnézia ami valamilyen formában a régi rendhez kötő­ fenntartásához éppúgy hozzájárulhatnak, mint dött. Az új hatalmi rend elmulasztott lehetősé­ az újabb látszatigazságok szaporodásához. A 145 �palócföld 92/2 tegnap összehasonlítása a mával ugyan elke­ rülhetetlen, de csak abban az esetben, ha a totalitarizmus nem abszolut érvényű hivatko­ zási alapként jelenik meg. Mert aki a demok­ ratikus viszonyok kritikájára totalitárius rend­ szer szokásjogának felemlítésével válaszol, óhatatlanul az ideologikus önigazolás csapdá­ jába esik. Éppígy fennáll a veszély akkor is, ha csu­ pán a jelenségek szintjén közelít a rend­ szerváltás folyamatához, s a politikai demok­ rácia olyan inherens jellemzőit tünteti fel per­ döntő bizonyítékokként, mint amilyeneket Fekete Gyula hozzászólásában sorba szedett. Kezdve attól, hogy akár “tíz ember pártot ala­ píthat, saját lapot indíthat, bármikor beleszól­ hat, véleményt nyilváníthat a helyi vagy köz­ ponti politikába, saját tulajdon bázisán függet­ lenítheti egzisztenciáját bármely demokrati­ kus, mindenkori hatalomtól. Erről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki, demokratikus közállapotaink messze jobbak saját várakozásainknál is”. Legalábis a szerző vélekedése szerint, aki poltikai elkötelezettsé­ ge folytán mást talán nem is mondhatna. Nem valamiféle pártfegyelemből (jóllehet ez is el­ képzelhető), hanem inkább abból a meggyő­ ződésből adódóan, hogy szerinte “akiknek sa­ vanyú a szőlő, kollektive fanyalognak - a tá­ jékoztatási monopólium birtokában, ami szin­ tén a kormányzati ésszerűség határán túllépő engedékenységének a jele - , hogy »nem tör­ tént semmi«”. Csakhogy itt egészen másról van szó. Mert ha nem lett volna rendszerváltás, az új hatalmi rendet bíráló gondolatoknak sem lenne létalapjuk vagy tárgyuk. És oly könyör­ telenül vagy idegesen a hatalom szereplői sem állnának szemben az őket ért bírálatokkal. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy napjainkban minden kimondott szónak Janus-arca van; aki kimondja, mindig csak az egyik oldalát látja, s a másik, aki hallja, csak a másikat. Veszé­ lyessé akkor válik a helyzet, ha megszűnik minden lehetősége az egymáshoz közelebb ju­ 146 tásnak. Mert minden szónak, amely hídként szolgálna, újra megint csak hídra volna szük­ sége. Ám éppen a folyóiratbeli vita győzött meg arról, hogy a megközelítésbeli különbsé­ gek nem jelentenek áthághatatlan falakat, hi­ szen a rendszerválás valóságos útjainak feltér­ képezéséről volt szó. Ami ugyan önmagában nem minősíti a vita eredményességét; legfel­ jebb oly kevéssé, mint a belőle levonható po­ litikai következtetések. Azzal, hogy a ”Mi tör­ ténik itt?" kérdésére mégiscsak markáns vála­ szok születtek, minden bizonnyal közelebb kerültünk a megtett és a megteendő út konkrét értelmezéséhez is. Aminek még előfeltételeit is a mindennapi gondolkodás és életszokások megismerése révén lehet pontosan megállapí­ tani. A rendszerváltás vitathatatlan eredmé­ nyei ugyanakkor aligha tölthetnek el bárkit is elégedettséggel; legfeljebb az esélyét erősítik a posztkommunizmus radikális meghaladásá­ nak. Magukban véve egészen üresek azok a megállapítások is, melyek a “hatalomváltás” kedvező vagy kedvezőtlen jelenségeit taglal­ ják. Ha ugyanis rendszerváltásról (vagy rend­ szerváltozásról) beszélünk, szerkezetileg a ha­ talom is változik. Mindenesetre a hozzászólá­ sokban tetten érhető ambivalencia számomra azt mutatja, hogy a csaknem két esztendeje zajó folyamatoknak többféle értelmezése lehet egyszerre igaz. Felfogható úgy is, hogy a Kádár-rezsim gyökeres meghaladása rejlik mindabban, amit a jelenlegi establishment elért; vagy úgy is, hogy az újrakezdés kényszere több illúziót szült a kelleténél. Csak mellesleg említem, hogy a rendszerváltás lényegi (szubsztantív) kritériumai korántsem hámozhatók ki egyér­ telműen a vitatkozó írásokból; legfeljebb az utalások szintjén, melyek azonban túlságosan szubtilisek maradtak ahhoz, hogy szembeszö­ kő felismerésekre késztetnék az olvasót. S ez nem is annyira nagy baj, hiszen újra kell tanul­ nunk minden olyan fogalmat, mellyel a társa­ dalmi valóságot le akarjuk írni. A politika �Mi történt? Mi történik itt? mindent átható, ugyanakkor csömört is kiváltó hatása ellenére. Mert -ahogyan Németh János István meggyőzően írja - a politika valóban “hínárszövevény, mely ezer szálon magához köt minket. Előlopakodik a lakások intim csendjéből, az autóbuszt vezető sofőr rádiójá­ ból, a munkahelyi disputákból, a baráti beszél­ getések hajdan izzó hamujából, ott leselkedik gondolatainkban, viszonyainkban, cselekede­ teinkbe. A politika diadalt aratott.” Csak ép­ pen a politika diadala nem kápráztathat el bennünket. S kivált azokat nem, akik a fogal­ mi (diszkurzív) gondolkodás valamilyen szintjének elérésére törekednek. A könnyen érthetőségek világa ugyanis éppannyira riasz­ tó lehet, mint az ellenkezője. A mindennapi történésekben kell megértenünk a rend­ szerváltás mélyáramait, ahol az életviszonyok valósága egyáltalán nem engedelmeskedik a politikai eszméknek. Mert használható algori­ tumosok nincsenek. A politikai demokrácia körülményei ugyan megkönnyítik az állampolgári szerveződéseket, azaz a civil társada­ lom felépülését, de éppen a demokratikus esz­ mék nem törik át az állampolgári csüggedtség és kiábrándultság falait. Szabadság van, ám a szabadság megélt mindennapjai - miként Brunda Gusztáv is utalt rá - mégis apátiát és közönyt szülnek. S ebben nem kis szerepet ját­ szik az a tény, hogy a rendszerváltás éppen az életviszonyokban nem hozott jelentős válto­ zást. A népesség nagyrésze - legalábis szocio­ ökonómiai értelemben - inkább vesztes, mint nyertes lett. Miközben a viszafordíthatatlan lecsúszástól való félelem, a munkahely el­ vesztése, a marginalizálódás tovább fokozza a társadalomban amúgy is meglévő szociális fe­ szültségeket. Ha viszont csak a konfliktusok szaporodnak, s a kormányzati hatalom önma­ ga elfogadtatásával van elfoglalva, merő illú­ zió abban reménykedni, hogy az állampolgá­ rok bizakodóak lesznek. Jó esetben várakoz­ nak, s egyre halványuló reménnyel gondolnak arra, hogy valamelyest jobb helyzetbe kerül­ nek. De ez a remény is könnyen szertefoszlik, ha a hatalom felső szintjein elhangzó ígéretek sokszor minden alapot nélkülöznek. Egy pil­ lantig sem hihetjük ugyanakkor azt, hogy az állampolgárok többségének kiábrándultsága tudatlanságból fakad. Kiábrándult ugyanis az lehet, aki valamiben reménykedett. A civil tár­ sadalom megerősödését is gátló perspektivát­ lanság abból származik, hogy megint sokan azt érzik: a fejük fölött, a megkérdezésük nél­ kül, sőt kifejezetten ellenükre történnek a dol­ gok. Nehezen lehetett volna mindezt előre látni, így inkább csak sejtetően és utólag látjuk iga­ zoltnak például Vitányi Iván megállapításait a szerves fejlődés hiányát illetően. Mert az újra­ kezdés múlhatatlan kényszere mindmáig hat, s a népszerű okoskodások (az ész nyilvános használata helyett) azt is elleplezhetik, hogy a jövőtől való félelem érezhető növekedése egyáltalán nem függ össze a kormányzati ha­ talom eddigi lépéseivel. Még ha a vitában er­ ről nem is esett szó, egyetlen hozzászólás alapján sem következtethetünk arra, hogy a rendszerváltást bárki is kész “forgatókönyv” alapján értelmezné. Vagy akár annyira elfo­ gult volna (erre utaló jelek ugyan akadnak), hogy a megszerveződött hatalmi rendet a leg­ tökéletesebbnek tartaná. Az értékelő és a bírá­ ló gondolatok közeledése ezzel is magyaráz­ ható, jóllehet a vitaindító kérdésekre adott vá­ laszok szemléletbeli különbözősége mindvé­ gig megmaradt. Nem akarom ezzel azt állíta­ ni, hogy minden olvasó hasonló módon véle­ kedik. Nyilván vannak olyanok, akik a rend­ szerváltást úgy fogják fel, mint amelynek eredményei megismételhetetlenek; legfeljebb nem mindenki érzékeli ezek megújító hatását. Aki pedig nem azonosul az új politikai rend­ szerrel, vagy túlságosan sok kétség gyötri, el­ lenzéki gondolkodásával a már meghaladott­ nak vélt világot élteti. Számtalan életmegnyil­ vánulásban osztani fogja a “liberális kihívás” lehetőségét megfogalmazók ítéleteit, akik 147 �palócfö ld 9 2 /2 tudatosan vagy kevésbé tudatosan - szemben­ lyebb kifogása sem lenne, ebben az esetben állnak a kialakult politikai rendszerrel. És ez­ nincs semmiféle erény”. Modernebb kifejezé­ zel összefüggésben az új hatalmi renddel sekkel azt is mondhatnánk: az új társada­ szemben megnyilvánuló spontán, bár sokszor lomszerveződés esélye azon áll vagy bukik, elrejtett ellenszenvnek már meg is van a ma­ hogy beáll-e valamilyen minőségi változás ál­ gyarázata. Csakhogy a politikai demokrácia lam és állampolgár viszonyában, a hierarchi­ sohasem alapulhat látszategységen; az elért kus elrendeződés eddigi történelmi trendjeihez eredmények senkit sem tehetnek magabiztos­ képest. Mert ha nem, aligha születhetnek opti­ sá. Minél hangsúlyosabbá válnak azok a ha­ mista válaszok a “Mi történik?” kérdésére. talmi késztetések, melyek az állampolgárokat Más-más érvényességgel ugyan, de a legtöbb akarják megbékíteni a fenálló rend empirikus hozzászólás azt a felismerést erősíti, hogy a létezésével, annál nagyobb a veszélye annak, demokrácia már nem csupán intézmények hogy a felgyülemlő belső feszültségek “ki­ működését jelenti, hanem ennél sokkal többet. mondása” vagy azokra való utalás semmi Állampolgári autonómiát, tudatosságot és sza­ másnak nem tűnik, mint puszta cinizmusnak badságot, mely nem pusztán intézmények és vagy nyavalygó társadalomkritikának. Ha struktúrák bonyolult rendszerében ölt testet, csakugyan igaz (amit egyébként sok neves el­ még csak nem is csupán jogelveken működő lenzéki is állít), hogy az új tekintélyelvűség­ politikai és társadalmi csoportok együttműkö­ nek megjelentek a hatalmi csírái, akkor éppen désében, hanem a mindennapi életben, mely­ a hasonló indíttatású viták oszlathatják a kéte­ ben az egyén (akár szervezett formában, akár csak magánemberként) elfogadja a demokrá­ lyeket. Mert a “Mi történt itt? Mi történik itt?” ciát, mert az átlátható számára, illetve olyan kérdésein való töprengés nem a “nagypoliti­ gazdasági, szociális és politikai értékeket hor­ ka” történéseinek ügyes megfigyeléséből doz, melyek rövidebb és hosszabb távon egya­ vagy bírálatából áll (ha néha úgy látszik is), és ránt az egyén méltóságát és szabadságát erősí­ a bírálat sem merül ki abban, hogy minden tik. Nem végső érvként, hanem pusztán meg­ változást átlátszó hazugságként tüntessen fel, hanem egyszerűen úgy kell felfognunk, mint erősítő gondolatként idézem Bibó István meg­ amelyik gondolati kísérletet kínál a valóság állapításait, aki az intézményesült szabadság leírására. A társadalmi valóság pedig sokkal jellemzése során beszél az ellenzék szerepé­ gazdagabb annál, semhogy a megfellebbezhe­ ről, az emberi jogokról, a bírói függetlenség­ tetlen érvényű ítéleteket hosszú ideig elbírná. ről. “Sokszor megpróbálták, hogy ezen intéz­ Mint ahogyan az állampolgárok azonosulási mények közé éket verjenek, közöttük ellenté­ készsége is időről időre változik. Nem beszél­ teket konstruáljanak. Ezeket azonban úgy kell ve arról, hogy ha olyan uralom hitéről vagy felfogni, mint a fogaskerekek láncolatát, mint eszméjéről van szó, melyet - Hobbes megál­ egy társadalmi és politikai fogaskerékrend­ lapításait idézve - “csak hatalmat emel az em­ szert. Ebből a rendszerből természetszerűen ber fölé, és az akaratának való teljes behódo­ egyetlen darabot sem lehet kivenni anélkül, lást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel hogy az egész össze ne omoljon. Nem lehet ott kényszeríti ki, és ha ennek alapján az ember parlamentáris szabadság, ahol a szólás­ csupán jutalom reményében, vagy a büntetés­ szabadság nem biztosított. Nem lehet ott szó­ től félve kényszerből teszi meg a jót, amit lásszabadság, ahol a közigazgatási határoza­ gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz tok elleni bírói jogvédelem nem biztosított. cselekedettől, ami ellen különben a legcseké­ Nem lehet a közigazgatási határozatok ellen 148 �Mi történt? Mi történik itt? bírói jogvédelmet nyújtani úgy, hogy közben a sajtószabadság ne legyen biztosított, hiszen ezek mind-mind kölcsönösen föltételezik egy­ mást. Ez az egész rendszer együttvéve alkotja a szabadságnak, a szabadon működő szuvere­ nitásnak eleddig legtökéletesebb rendszerét. Minden olyan elméleti érvelés és kisérlet, amelyik ezt valamiképpen polgári specialitás­ nak akarja minősíteni, amelyik valamely tár­ sadalmi osztályhoz, egy bizonyos történelmi helyzethez akarja kapcsolni, s aminek mondjuk - egy merőben más helyzeben nin­ csen értelme és nincs jogosultsága - valójában átlátszó kísérlet a zsarnokság valamilyen for­ májának visszahozására”. (Bibó István: Válo­ gatott tanulmányok. 4. k. Bp. 1990. Magvető K., 778.o.) A totalitarizmus végét és a poszt­ kommunizmus időszakát így is látnunk kell. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: K erékgyártó T. István , B ru n da G usztáv, C songrády B éla, E rdős István, B orsos Á rp á d , S p e id l Z oltán, H orpácsi Sándor, S im or A ndrás, P etronyák László, R á ­ kos C saba, N ém eth J á n o s István, Vitányi Iván, F ekete G yula, B aranyi F erenc, K irá ly B. Izaebella, B ilecz E ndre, G éczi József. 149 �palócföld 92/2 150 �palócföld 92/2 K a m a rá s Is tv á n Regnum Marianum nyári tábor: Zánka * (dokumentum- szociográfia ) "“M int a mókus fenn a fán az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta" ** “Mária, édesanyánk, seregünk dala zeng fel az égig, küzdeni harcra siet, liliom lobogója fehérlik" 1. nap: Megérkezés “Éééés most...!” “Meglesz..., Gyerünk!” (Milyen érzésekkel jöttetek Zánkára?) - Nagy-nagy érdeklődéssel, mert kijöttünk egy hosszú időszakból, mégis megmaradt a félelem, s csak egy éve hisszük, hogy elmúlt az az időszak. - Nehéz elhinni, hogy mégis csak sor ke­ rülhetett erre, s éppen itt, ezen az illusztris helyen. - Én azokhoz tartozom, akik ugyan fiata­ lok vagyunk, de még a psssz-tes időkben is benne voltunk, amikor csöndben kellett lenni, s elbújkálva mentünk táborozni. A szabadság hihetetlenül nagy érzés. - Túl sok elvárással nem jöttem, mert egy ilyen népbanzáj újdonság a Regnum sokat próbált társaságai számára is. Bízom be n n e, hogy a mennyiség nem csap át a minőségbe. - Nagyon jó, mert itt van minden gyerek. Így még sosem voltam Regnum-táborban, hogy egyenrangú vagyok saját gyerekeimmel. Ez így egy nagyon sajátos családi nyaralás. - Mert rengeteg az ismerős, a barát, az együttlét örömével. - Nagy örömmel, mert a négy gyerekem itt van, mert feleségem is itt van, és mert a Reg­ num céljai tiszták és szépek. Magam nem va­ gyok közösségben, fiaim jogán jöhettem el. - Összejöttünk itt, ahogy nézem, ezren. Szétszórva voltunk eddig. Mint ahogy Özséb atyánk a Pilisből az apró lángokat össze­ gyűjtötte, valahogy úgy jönnek össze a kis Ez a dokum entum -szociográfia nem csak a Regnum Marianum mozgalmat mutatja be nagytáborán keresztül, hanem egy kicsit a katolikus egyházat és a rendszerváltást is, de legfőképpen a barátságról és a közösségről szól (a szerző). 151 �palócföld 9 2 /2 csapatok egy óriás lánggá. - Régóta vártam erre a táborra, amely olyan lehet, mint egy lelkigyakorlat. - Csak jó történhet: sok jó beszélgetés, élmény, sport, információcsere az anyatársak­ kal. - Még jobban meg akarom ismerni a Reg­ numban lévő embereket. Kis lelki töltést is várok, meg egy kis kikapcsolódást, nyugal­ mat, jó beszélgetéseket a hasonló problémák­ kal küzdőkkel, mint mi vagyunk. - Kitűnően: megérkeztünk, kicsomagol­ tunk, minden rendben van. - Ezen az első szentmisén nagyon sok ke­ gyelmet kaptunk. Nagy öröm volt azt a sok fiatalt meg gyereket látni. Amilyen szépen, fegyelmezetten ott voltak a kis pótmamákkal meg pótpapákkal. (Milyen fajta élmények, történések várhatók?) - Mindenki számára szokatlan a sátor he­ lyett a kőház, meg az, hogy nem látjuk állan­ dóan egymást. Azt gondolom, jó hosszú idő kell, míg berázódik a jónép. A várható történé­ sek: nosztalgiázás, jó beszélgetések. Csak a vége felé fog összeérni az együttgondolkozá­ sok révén. - Szeretnék minél több foglalkozásra el­ menni, jegyzetelni, s továbbadni az itteni ta­ pasztalataimat három gyerekemnek. - A nagy Regnum egészét tekintve azt vá­ rom, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. Eddig is figyeltünk egymásra, mégis eddig közösségeink a maga életét élte. - Én azt várom személy szerint, hogy a nagy közösségbe bele tudjam tájolni magam. - Ahogy a programokat így előzetesen lát­ tuk, nyilván lelkiekben is gyarapszunk, jó elő­ adásokat fogunk hallani. Nagyon sok jó barát van itt, azt hiszem ez az első és a legnagyobb vonzóerő. - Mint a Mau-Mau tagja számháborút, für­ dést. 152 - A gyerekeknek egy nagy élmény-dózist kell adni, ami hosszú-hosszú évekre... - Biztos nagy dolgok fognak születni. Kö­ zösségi jó élményekre számítok, s kíváncsi vagyok mi adódhat különböző korú emberek együttéléséből. - Azt hiszem, az alapvető történés a jó értelemben vett happening lehet. És hát, mondjuk, a lelki összetartozás. - Sok lelki élményre számítok, értékek át­ vételére, elmélyültségre és csend teremtésre. - Valami öntudatosodásra számítok. És egymás komolyabb szeretésére. (Szükség van-e a Regnum Marianumban is valamiféle fordulatra, stílusváltásra, netán rendszerváltásra?) - A feladatok újra megfogalmazása min­ denképpen időszerű, de a lényeg továbbra is az, hogy az ifjúságot Jézushoz tudjuk vezetni. Valószínűleg meg kell őrizni a játékos, sportos stílust. Növekedni kell, mert az élő szervezet növekedik, s most, a katakombából kijövet, megtehetjük. - Kicsit jobban egymásra figyelés, kicsit igazibb közösségépítés, aminek szükségét ér­ zem. - Szükség volna, hogy kiderüljön, mi az a sajátos, amit a Regnum tud nyújtani a magyar egyháznak. És az is fontos, hogy tudjam, ne­ kem mi a külön bejáratú dolgom itt ebben a színes együttesben. - Nem hiszem, hogy itt valamiféle konkrét változás lesz, de hogy elindul valami, azt re­ mélem. Nekem nagyon jó volt az eddigi kis­ csoportos kisközösségi forma. Nem hiszem hogy a méretek növekedése jót tenne nekünk. - Ki kellene valahogy terjeszteni a Regnu­ mot. Mennyiségben és földrajzilag is, meg a munkás fiatalok felé. - Az a gondom, hogy a Regnum a most megnyíló borzasztóan sok lehetőség követ­ keztében nagyon elaprózódhat. Ha itt most �változtatni kell, a biztos az, hogy vissza kell térni a belső munkához, a vezetőképzéshez. - Én azt hiszem, hogy gyökerében nem lesz váltás, ezt mint házfőnök biztosan mond­ hatom, hanem tovább csináljuk dolgainkat, ami eddig volt, ahogy hallottuk, szabadabban, s egy kicsit jobban figyelve az egyházra. - Mint az ötök egyike, úgy vélem, ránk mindig a kontinuitás volt a jellemző. Ami benn van a levegőben: profibban kell csinálni. Kérdés az, hogy nagyobb struktúrákban, kife­ lé fordulva élünk-e tovább, vagy megmara­ dunk-e az eddigi, kicsit zártabb és ezen ke­ resztül adni akaró légkörben. Zánka elhagyott úttörőváros Regnumosoknak szolgál már most Deka intéseitjó l betartva jövünk ide: szép partra. Balaton, figyelj ez ú j csapatra, fogadd be őket hűs habjaidba. Gyönyörű Balaton, szeressél minket Hogy megerősítsük itt is hitünket. Zánkánál á ll a tábor, úttörők ülnek a tűznél H ej de szép m ost o tt az élet, szép dalokat énekelnek: “E lvtársak álljunk a gátra, ú j fényű h a jn a l hasad Testvéri egységbe állva, nagy lesz a nép és szabad" Ú ttörők ülnek a tűznél, m ind a tü ze t nézik, De m i a tűz? G áz? Vagy folyadék? N em ! A fénykibocsátás: a to m i folyam at, Ha a m olekulák elég nagy sebességgel ütköznek egym áshoz, A kkor az ütközés rugalm atlan is lehet, Az eltűnt kinetikus energia belső energiaváltozássá alakulva m egváltoztatja az atom szerkezetét, am i egy idő után fotonkibocsátással spontán visszaalakul. M ost e zt m indegyik úttörő á té li: Látják a turbulencia folyamatokat, az atomokat, a kvarkokat és klionokat, kirepülő fotonokat és a törvényeket, megérzik a rendszert, beleéreznek a gépezetbe. És végre eszükbe jut, hogy az úttőrőség hazugság. 2. nap: Jézus igen, egyház nem? “Úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek benneteket!" Nem illik késésben lenni. Elm últ a rom antikával te li vándorlás. Elm últ a bújdosás. M ost azt ke ll csinálni, am i m ost van. Am it az Isten m ost kínál. Oda ke ll figyelni nagyon, hogy m it kér Krisztus, m ert ez az újkorszak nem a kényelem korszaka a számunkra, nem valam i parttalan, esztelen sza­ badság, hanem Jézus Krisztus keresztje mellé va­ ló odaállás. Egyszer nem messze innen csináltunk egy akadályversenyt. Indító állomás a Jordán-part, és én vagyok Jézus Krisztus. És m ost ezer farize­ us tízezer fortélyán ke ll keresztülvágni magamat. Meg ke ll érkeznem. Mondanom sem kell, hogy minden akadályversenyben vannak rázós pontok, például akkor, amikor elfognak, mondják, “öregem, p á r órád van mindössze, csinálj végrendeletet. Tu­ dod, hogy keresztre fognak feszíteni.” Az nyert ezen a ponton, akinek eszébe jutott, hogy van egy anyám és van egy egyházam, bárm i m ásról le ­ mondok. Így indult a világkatolicizmus. Ezt olva­ som k i a m ai olvasmányból. Vagy szűz, vagy anya. Más nem lehet. És magunkra így nézzünk, közös­ ségeinkre így nézzünk: az egyház és anyánk, más nem lehet. Van ennek a misének valam i titokzatos vará­ zsa, hogy nincs kupola fölöttünk, hanem az égbolt, nem reflektorok világítanak, hanem a nap, vagy máskor a lemenő nap, am ikor m ár alig látni a Szentírás szövegét. Nem mindig adatik meg a szentmise ihletettsége és áhítata, sokszor nem tehetünk róla. Az áhitat törékeny valami, am it a 153 �palócföld 9 2 /2 legkisebb zaj kettétörhet. Ezért mindig töreked­ jünk, egyrészt a fölkészüléssel, másrészt a misé­ ben való teljes odafigyelésünkkel arra, hogy ez az áhítat m inél többször megszülessék. Az Úr legyen veletek. Áldjon és őrizzen meg minket a minden­ ható Isten, az Atya a Fiú és Szentlélek! A szentál­ dozatot bemutattuk, küldetéstek van, menjetek bé­ kével! (Hogy érzed magad a regnumi tábor második napján?) - Nagyon jól, főleg azért, mert nagyon sok régi arcot látok, akikkel együtt harcoltunk, együtt dolgoztunk. Ilyen tömeg-élményem nagyon régen volt. Talán a legelső tavaszi szemle volt hasonló 1952-ben a Nagyszénás­ zugban a Csíki-hegyekben. - Kíváncsi voltam, hogyan lehet ezer em­ bert így megszervezni. Nagyon tetszenek a misék, pláne tegnap, a nyitó a sportcsarnok­ ban. Jelentkeztem az énekkarba, azt is nagyon várom. M i a bűn? A másiknak a megtagadása és a távolságnak a növelődőse. Ha belegondolunk a bűnbeesésbe, akkor elsőre az ember azt mondja, Isten nem volt igazán korrekt. Hiszen azt mondta, minden fáról ehettek, egyről azonban nem. Miért nem mondta meg, hogy arról miért. A személyes összetartozásnak van egy titka: az a bizonyos “csak”, az hogy én kérem tőled, és ez éppen a kockázata az összetartozásnak. Isten már előbb kockáztatott: a teremtés, a lehetőség megteremté­ se révén. Az ember sajnos fölrúgta, mert nem bí­ zott. Ennek a nagy ősi egységnek, nagy ősi biza­ lomnak és összetartozásnak, az emberi osztozás­ nak a tapasztalata lassacskán visszajön, mert Is­ ten újra és újrakezdi, s ez a remény végig é l a történelemben. Ebben a teremben már sokféle ideológiáról be­ 154 széltek. A marxizmus egy grandiózus kísérlet arra, hogy rendbe tegyük ezt az emberi zűrzavart, s így legyünk egyek. Látjuk a torzóját. A másik a pszi­ chológizmus. Hányszor figyelték meg azt, hogy az ember fölrázható, meggyógyítható, s akkor jó l fog működni. Értékei mellett látjuk hiányait is. Tudo­ mányizmus: majd ha nagy tudás birtokában le­ szünk, megteremtjük a boldog aranykorszakot. Ezek mind-mind utópiának bizonyulnak. Nem azért, mert nem hordoznak igazán komoly törkvésértékeket, de hiányzik belőlük az, hogy csak Isten­ nel együtt osztozva lehet egymással osztozni. Ho­ gyan van jelen tulajdonképpen Krisztus egyházá­ ban? A tanításban és a szentségekben. Isten nem egy szócsövön szólt le az égből az embereknek, hanem Jézus maga vált az igévé. A Regnum akkor válik az egyházzá, akkor tud tanítani, ha a maga életében tapintható k i a tanítás. Ez a személyesség a döntő az egészben. Toleráljuk azokat a hibákat, amelyek mindnyájunkban újra és újra felbukkan­ nak, elviseljük az árulásokat, mert ha nem így tesszük, nem vagyunk igazából tanítók. Azért szü­ letett meg ez a mozgalom, mert néhány pap ráéb­ redt arra, Prohászka hatására, hogy nem elég be­ szélni az evangéliumról, együtt kell megélni. És meghívták azokat a kölyköket közös életközösség­ re. Ez a Regnum titka. Ezért éltük át az elmúlt 80 évet. Ezért voltunk szétverhetetlenek az elmúlt 40 évben. A barátság tapasztalata az egyház lényege. És ezért volt szétverhető az egyház, mert hiányzott a stabil barátság. Az ég és föld metszéspontja nem másutt történik, hanem itt, a m i konkrét életünkben. A Regnumnak egyik fő bűne a gőg. M i ilyen kamaszosan vagányak vagyunk, hogy mit nekem Hekuba, s ezt megőrizzük 70 éves korig. Ha ezzel a kísértéssel rendszeresen szembenézünk, tanul­ hatunk másoktól is, jóllehet a legtöbb börtönt eb­ ben a csapatban osztották ki. Ha csupán abból élünk, hogy ilyenek voltunk, ebből a mentalitásból nem tudunk hitelesen tapasztalatot nyújtani arról, hogy mindnyájan Isten szegényei vagyunk, s ami sikeredett, Isten kegyelmének köszönhető. Nem kell azért álszerénynek lenni, igenis pontosan kell tudni, hogy az elmúlt 30-40 évben a Regnum volt �a magyar egyház tetején, m ert sosem csak m agát akarta csinálni. Meg ke ll tanulni érdekérvényesítés­ ben és értékérvényesítésben gondolkozni. Minden fronton: a politika légterében is, a médiákban is, a gazdasági vállalkozásainkban is. Nincs m ár pater­ nalista állam. A marxizmus előtt volt egy rövid á t­ menet, volt egy kellemes katolikus biztonság, az anyagitól kezdve mindenféle vonatkozásban. Hir­ telen átcsöppentünk egy szintén kellemes változat­ ba, ahol egyszerű volt a helyzet: volt fekete és fehér. Az a p ic i játékté r aránylag egyszerű volt. M ost piac van, ahol törekvések vannak. Nem várni kell, hanem gondolkozni és cselekedni. Szakmai értelemben is jó t kell evangelizátni. Ha nincs pén­ zünk, szerezzünk pénzt. Alakítsunk vállalatokat. Ha nincs elég emberünk, m ert m indenki csak a szabadidejében teszi, lássuk e l fő foglalkozásban. Ha úgy gondoljuk, hogy a katolikus vélemény és tapasztalat nem fogalmazódik meg, akkormenjünk et újságírónak. “Gyerünk! Meglesz!", ez a Zászlónk lapjának is a jelszava. M itől félünk? Elvisellek, m ert te vagy, és pont veled akarom m egélni Isten országát. O tt é l az egyház, ahol moz­ gás van egymás felé, s együtt Krisztus felé. Le­ mondok valam iről a másik javára, m ert ő hozzám tartozik az egyetemes egység értelmében. Ezt na­ gyon világosan k e ll látni, m ert a Regnumnak na­ gyon speciális karizmája az együttélés. Együttgyű­ rődünk, együtt hülyéskedünk, együttjátszunk soro­ zata. Isten nagyságának és szeretetteljes közelsé­ g ét éljük meg ezekben a napokban, másrészt ér­ zékeljük, hogy Isten emberszerető és emberszabá­ sú módon szeret minket, s csak annyit kíván tőlünk, hogy emberszabású módon tudjuk egymást sze­ retni, és ő t is. (Blanckenstein Miklós előadására milyen ref­ lexióid vannak?) - Indító előadás volt: általános helyünk, az egyház a világban. - Az volt jópofa, hogy abban a színházte­ remben, amelyben eddig az elalvó úttörőket okították az úttörők 12 pontjára, a mi Blan­ ckenstein Miklósunk mondta, hogy nem mi vagyunk a szupercsapat, s közben a mieink aludtak a kipárnázott székeken. - Azért nem mindenki aludt. Amikor Miki beszél, mindig minden olyan egyszerű, min­ den olyan logikus, csak aztán... Azt hiszem, hogy felkészületlenek vagyunk erre a feladat­ ra. Miklós évek óta mondja, hogy most olya­ nok a tendenciák, hogy előbb-utóbb teret tu­ dunk kapni, és annyi feladat lesz, hogy min­ denre kell profinak lenni, és most lám itt va­ gyunk, bármit meg lehetne csinálni, amit aka­ runk. Sok mindent le lehetne adni ennek a társadalomnak, de nem úgy kellene csinálni, mint ahogy az Arany János meg a Toldi Gim­ náziumot akarták egyes keresztények megsze­ rezni, hanem úgy, ahogy az ökumenikus isko­ lát Pesthidegkúton megcsinálták. Miklóst már régóta hallgatom, de mindig tud újat mondani. Nagyon tetszik nekem felfogása a társada­ lomba való kilépésről, és az egyháznak a ma­ gunk között való megéléséről, illetve tevé­ kenységünk újrafogalmazásáról. - Kezdjük azzal a megbeszélést, hogy hol vannak ma számunkra az életjelenségek az egyházban ? - Meg kellene magyarázni, mit értünk életjelenségen. - Arról, hogy életjelenség, erről nekem mindjárt beugrott az, hogy anyagcsere, inger­ lékenység, mozgás, szaporodás, változékony­ ság, örökletesség. Az, amit ma csinálunk, ez is egyfajta anyagcsere, szellemi anyagcsere. In­ gerlékenység: reagálunk egymás gondolatai­ ra, de a minket körülvevő világra is. Az egy­ ház annyira lesz élő, hogy ezekre a kihívások­ ra válaszolni tud. Nagyon sok minden van, amire válaszolnunk kell s amire tőlünk várják a választ. Mozgás. Ezt most tapasztalhatjátok. Minden változik, minden átalakul, s ebben a 155 �palócföld 92/2 politikai mozgásban nekünk is részt kell ven­ nünk. Szaporodás: az egyház életjelenségei­ hez hozzátartozik a szaporodás, de ez valami nagyon intim módon történik. Nézzétek meg. ahogy most szép csöndben életre kelnek a szerzetesrendek. Változékonyság. Hát... Nem tudom... Azt hiszem, a Szentlélek az, aki kell, hogy minket változtasson, alakítson. És hát végül s az öröklés. Az életjelenségek közül az egyik legfontosabb. Örököltünk nagyon sok mindent az apostoloktól, de a Regnumon be­ lülről is. És most már mi is örökül hagyunk nagyon sok mindent. Ezeknek a piciknek. - Egy nővér-közösség vagy egy imádko­ zós közösség is életjelensége az egyháznak. Az a veszély, hogy csak a látható mozgásban látunk életjelenségeket, mert mi azt szoktuk meg, hogy megyünk, hátunkon a zsákunk, pe­ dig sokfélék vagyunk. - Éjszaka a sátramat feldöntik, s teljes erő­ ből rámfekszenek a gyerekek, s mondják, most próbáljak kijönni. És irtón élvezik. Ben­ ne vagyok a hálózsákban, nem tudok kibújni. Ez életjelenség, mert itt tényleg élet van, s ez az életközelség számukra rettenetesen fontos. Életjelenség, amikor a gyerek egészen közel jön, amikor odabújik, hozzám, a paphoz, ami­ kor akarja a kapcsolatot. Nagyon fontos, ho­ gyan fogom föl a sátor rámdöntését, vagyis a péterség kérdése, hogy mennyire leszek tri­ umfalista egyházfő, aki sarokba állítja őket. Így mozdulhat az egyház a családokban, a protestánsok felé, az ateisták felé, az iskolák­ ban, az óvodákban. - A közösségetekkel hogyan kötődtök az egyházhoz? - Az egyházból nő ki az én közösségem. Azt hiszem, ez minőségi különbség. Fordítva kellene a kérdést feltenni. - A kérdés jól van feltéve, mert az az érde­ kes benne, hogy nagyon sok ember egy közös­ séghez csatlakozva találkozik az. egyházzal, de talán nem olyannal, amilyennel kéne. Me­ gint csak a missziót tudom előhozni és a nyi­ 156 tást az egyházközségek felé. Az első számú nagy örömöm volt a Regnumban, amikor ez a bizonyos vezetőképző létrejött. Ekkor érez­ tem, hogy most nyitott a Regnum, tudniillik egészen addig belterjesnek éreztem. Összreg­ numi összetartozásunk és egyházközségi kül­ detésünk egyformán fontos, és áthatja egy­ mást, ha az egyházközségekhez való csatlako­ zást próbálja élni. - Baráti körnek is kell lennünk, s meg kell találnunk az egyensúlyt, hogy ne csak jól érez­ zük magunkat minden héten vagy két hétben, hanem magunkat is belsőben továbbépítsük. (Hogy érzed magad a tábor második napján?) - Kicsit féltem. Úgy volt, hogy biztosí­ tanak kétágyas szobát, de hát három gyerek­ kel... Elég nehéz altatni őket. Egymást keltik fel. Az éjszakák nem túl nyugodtak. Jó hogy az étkeztetés meg van oldva, s hogy tulajdon­ képpen mindent meg lehel találni itt a tábor közepén, amire szükségünk van. Aki nosztal­ giázni jött ide, nem találja meg a gyerekkori tábor élményét a mennyiség, a léptékek miatt, másrészt meg változott az idő. Hogy nincs zsörtölődés, hanem osztozkodás, ez már Reg­ num-hangulat. Élvezem, hogy lehet őszinté­ nek lenni, természetesen viselkedni. 3. nap: Meglesz, gyerünk! “Aki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be a mennyek országába.” Isten Krisztusra alapítja az életünket. Olyanok leszünk, mint Krisztus. Ezért szokták mondani: al­ ter-Krisztus. Krisztus testvérei leszünk, Krisztus ti­ tokzatos testének tagjai leszünk. Az egyház közös­ sége Krisztus jegyese, aki nélkül nem tudunk meg­ lenni, mert hogyan lehet egy férjet feleség nélkül �elképzelni? Hogyan lehet egy főt test nélkül elkép­ zelni? S nemcsak az nagyon fontos, hogy Isten megszentel bennünket, és - ahogy Babits Mihály Esztergom híres költője mondaná - “beállíthat min­ ket szobros C s a rn o k á b a ”. Nem, Isten sosem állít be bennünket a szobros csarnokba, hanem külde­ tést ad. Nem állunk. Meddő kegyelem nincsen, hanem a kegyelem mindig: valamiért, valamit ten­ ni. Az erény pedig mindig: valamit tettem ebben a kegyelemben. Helytelen istengyermekség, ami a vasárnapi kereszténység, hogy a templomban Is­ ten fia vagyok, a játszótéren meg nem. Vagy az étkezésben nem, csak ha imádkozom. Az is ab­ szurdum, hogy az ember nem i élete csúnya és nem tartozik Istenre. Az embernek tudni kell, hogy az egész életét Isten küldetésében é li meg, ahogy Jézus is abban élte meg, bármit tett. És nem sza­ bad ebből semmit kirekeszteni. Isten nem hagy bennünket békén megkeresztelésünktől fogva, ha­ nem mindig azt akarja, hogy róla tanúságot te­ gyünk. Ezért életünk nem más, mint a küldetés, a tanúságtétel megélése. Sokatokban megfordul az, hogy a keresztség­ ben minek ez a sok hókuszpókusz. Ha a m ai korban keresztelnénk, biztos azt csinálnák, hogy a hitvallást aláírnánk, mint egy szerződést, az egy­ ház lepecsételné, m i meg eltennénk, hogy van bizonyítványunk arról, hogy szövetséget kötöttünk Istennel. Az egyház történelme során, a harmadik században, s főleg a negyedikben kialakult egy csodálatos szertartás-láncolat, amihez mindmáig ragaszkodunk. Ha igazán átéljük, jobbat nem tu­ dunk kitalálni. Hadd ajánljam szívből ezeket a kér­ déseket azzal, hogy megválaszolva őket saját életünkre bontsuk le. - Nekem az tetszett a legjobban, ahogyan előadott. Úgy érzem, hogy ő gyerekeket is magával tudna ragadni. Nekünk a Svetitsben hála Istennek éppen ilyen történelemtanár­ nőnk van. - Fölrázta az embert. - Korszerű volt. életközeli, közérthető, a fiatalságnak szóló, külön értéknek tartom, hogy valaki, aki teológiai professzor, abszolút közérthetően és mégis teljesen korrektül tud ilyen lényeges dolgokat kifejteni. - A következő kérdéseket ajánlotta a Lado­ csi atya: l. Milyen kegyelmi ajándékokat kap­ tam a beavató szentségekben? 2. Mit jelent nekem az, hogy életemet isten megpcsételte: ennek előnyei és hátrányai, kellemes és kelle­ metlen oldalai ? 3. Hogyan ismerem föl a kül­ detésre való kegyelmet az egyház közösségé­ ben, az egyház közösségéért, az egyház közös­ ségéből? - Akit egyszer megkereszteltek, az mindig kersztény marad. A keresztség az egy tartást jelent, életre szóló elkötelezettséget, még ak­ kor is, ha valakinek történetesen nem keresz­ tény a házastársa. - Egy darabig úgy érzem, a felnőttkori keresztség az igazi, de most már meg vagyok győződve arról, hogy azért az egyház nem hiába fogadta el a gyermek-keresztséget. Egy gyermek-keresztelés nem csupán a gyermek keresztsége, hanem az egész közösség aktív részvétele. Lehet, hogy egy kereszteléskor egy nagyapa vagy egy ismerős fog átbillenni és megtérni. - Mit gondoltok, tehet-e valamit egy ke­ resztszülő, ha a szülő nem úgy neveli a gyere­ ket, ahogy akkor megigérte? - A gyerekkeresztelés azt jelenti, hogy a szülők és a keresztszülők vállalják, hogy ke­ reszténnyé faragják a kis emberkét. Én csak olyan esetben vállalom a keresztszülőséget, ha tudom, hogy a szülők is ezen az úton igyekez­ nek. - Nem tudom, hogy ez nem kényelmes vagy önző logika-e? Nem kell neked a ke­ resztgyerekedet, ha a szülők nem úgy nevelik, 157 �palócföld 9 2 /2 dresszírozni, te példa lehetsz előtte, például, ha nálad van két hétig nyáron. Akkor sem kell magaddal cipelni a templomba, mert a példa a legélőbb. - Akkor amikor a Regnumba kerültem 1820 éves koromban, válaszút előtt voltam: higgyek vagy ne higgyek. A Bakáts téren a Györgydeák Marci bácsi prédikációi billentet­ tek át. - Ha megengednétek, Hamvas Bélától idézném, hogy a humor az tulajdonképpen nem más, mint az alapállás tudásának az el­ veszthetetlensége. ( Hogy érzitek magatokat a tábor harmadik napján?) - Óriási munkát látok a tábornak a szerve­ zésében, s ezért - mint az ötök tagja - komoly elismerésemet fejezem ki azoknak, akik részt­ vettek benne. Nagyon szépen megvalósul az az elgondolás, hogy a Regnum önmagára ta­ láljon, feleszméljen és megélje azt hogy mi egyek vagyunk és együtt vagyunk. Nagyon tetszik a szórakozásnak, a komoly programok­ nak, a kirándulásnak, a bűnbánati napnak, a kötélhúzásnak és akárminek ez a tarka együt­ tese. - Tegnap betévedtem a 12-14 évesek Ki mit tud?-jára , ami nagyon tetszett. Önmagukat ad­ ták. Megtanulták és jól mondták a szöveget, nevettek, vidámak voltak, ahogy egy kamasz­ nak kell. Nagyszerű az, hogy rengeteg gyerek van, de senkinek sem nyűg... - A mi beszélgető-csoportunkban főleg szülők voltak, és valaki elmondta, a kereszt­ ség hatásait úgy is erősítik a gyerekekben, hogy a templomi szertartást családiakkal egé­ szítik ki. Valaki elmondta, hogy neki problé­ mái vannak a Szentlélek ajándékaival, mert inkább csak az Atyához és a Fiúhoz tartozást tudja érezni s azt a karizmatikusok elhajlásai is zavarják. Ebbe belebonyolódtunk. Aztán az 158 előnyökkel és a hátrányokkal kapcsolatban valaki azt mondta, a kereszténység hátrányait egyben előnyöknek is érzi. A játékszabályok és a garancia is szóba került: mint játéksza­ bály elfogadható, hogy garanciát várhat el tő­ lünk az egyház. Azt, hogy “nem ér a nevem”, nem mondhatom. - A mi csoportunkban volt, aki egészen fiatal szülő létére rádöbbent arra, hogy a le­ mondás és az önfegyelem nélkül pici gyerekét sem nevelheti. Aztán arra került a szó, hogy jobban érzi magát a kollégái, becsületes két­ kezi munkások között, mint a keresztények körében. Zavarja az álarc. - Betonnak, vagyis Balás Béla atyának aki a mi csoportunkat erősítette - volt egy szuper jó gondolata, miszerint erre a két kér­ désre nem tudunk igazán válaszolni, mert ezek nem konkrét és megfogható dolgok, in­ kább valami olyan ujjongó öröm érzésként je­ lentkeznek. - Mi arra lyukadtunk ki, hogy előnyről és hátrányról, kellemesről és kellemetlenről min­ dig akkor beszélhetek, ha van egy elvárásom, s ahhoz hasonlítok. Ha nekem Isten terveivel szemben elvárásaim vannak, hogy engem ve­ gyenek fel elsőnek az egyetemre, és Isten ter­ vében úgy szerepel, hogy csak harmadikra vesznek föl, érezhetem ezt hátránynak, de hány ember tudná elmondani, hogy milyen jót tett neki, hogy két évet várnia kellett. - Mi elsősorban a küldetésről beszélget­ tünk. A hétköznapi embernek a küldetése, hogy egész életében valamilyen formában Krisztus szeretetét, tanítását próbálja meg to­ vábbadni a legegyszerűbb dolgokban: az em­ berek segítésében, szolgálatban, tapintatban, odafigyelésben, lemondásban, egy bármilyen átvállalásban másoktól. Akár itt táboron belül is. - Nálunk többen megfogalmazták, hogy a keresztség természetszerűen, a bérmálás már kevéssé természetszerűen nem volt igazán nagy élményük. Abban viszont megegyez­ �tünk, hogy ez eltörölhetetlen jegy, ha kiséri élmény, ha nem. Nem az élmény a fontos, ez ajándék hozzá, hanem az, hogy ezek vagyunk. Tehát keresztény voltunk a fontos, ez a kiindu­ lás minden további szentséghez. Mivel cso­ portunkban több helyről, többféle életkorból és többféle indításból kerülhettünk össze, olyasmi is elhangzott, hogy valaki felnőtt ko­ rában újrakeresztelődött a biztonság kedvéért, amikor átvették a katolikus egyházba. - Nálunk többen elmondták, hogy így-úgy keresztszülőkké váltak. Többen ateista szülők támogatása nélkül kötötték hozzá keresztgye­ reküket a kereszténységhez. Olyan eset is volt, hogy valaki egy felnőttként keresztelkedőnek lett keresztszülője, s ezt az ismerősét próbálja megtartani. 4. nap: Amatőr vagy profi? “Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Hogy érzed magad a tábor félidejében? Mi érintett meg titeket leginkább az eddigi törté­ nések közül?) - Jól, mert nem vezetek, csak pihenek, beszélgetek, nincs semmi hogyishívják, mert egyszerűen csak itt vagyok. (Jelenthet ez a tábor fordulatot a Regnum éle­ tében valamilyen szempontból?) - Biztos. De én bevallom, nem ilyen nagy dolgokban gondolkozom. Én azt mondom, meg kell fogni a kicsit, aztán ami lesz, az lesz, (Mi volt eddig a legnagyobb élményetek?) - Nagyon jól kezdődött. Az imént a szer­ zetességről volt egy jó előadás. A tegnapi nap is egy nagy élmény volt, amikor összehozta az embereket az a versengés. A legnagyobb él­ ményem mégis az első mise volt. - Szinte minden jó volt. A legjobb a tájfutás. - Nekem az tetszett, amikor a borospincé­ be mentünk. - Nem tudom, de nekem még mindig a Blanckenstein Miki előadásai tetszenek a leg­ jobban. - Úgy érzem, lelkileg nagyon sokat ka­ punk. És szinte észrevétlenül és megerőltetés nélkül nagyon sok pozitív élménnyel talál­ kozunk. A legelső Beton-beszéd például, mely rövid és frappáns volt, de szenzáció. Pa­ zar a légkör, ahogy az emberek egymáshoz szólnak. - Jók voltak a tegnap délutáni fakultatív programok. A hatból persze csak kettőn lehet­ tem ott. Egyik a Regnum jövőjéről szólt, a másikon meg az ötöket, a legfőbb vezetőket kérdeztük. Jó volt együtt gondolkodni a jövő­ ről. Hétfőn, amikor érkeztünk, még nehéz volt, de a másnap reggeli mise az már a helyén volt: nyitott ég, a fák. Az a tábori hangulat jött vissza, amit az ember... mi akkor éreztünk, amikor csak huszan voltunk. Hogy is mond­ jam? Benne vagyunk a levegőben, kitöltjük a teret. - Számunkra az a nagy élmény, hogy az egész családdal így ötösben először vagyunk együtt. Ez az együtt-megélés nagyon jó. A két nagy gyerek rétegben van, a Marci meg hol velünk, hol a tábori bölcsödében. Mostani konkrét élményem a Káli-medence, nagyon kedves, igazi magyar táj. Számomra élmény a befogadás, a közösség, amelynek eddig egy kicsit perifériáján éreztem magamat. - Talán a közösségi szellem. Mindenki olyan szívesen fogad minket, bár nem va­ gyunk regnumi tagok. - Olyan sűrűek a napok... Jó volt a medi­ táció tegnap este és a kérdések az ötökhöz. Azt hiszem további kérdések fognak indukálódni mindenkiben. - Fantasztikus, ahogy a kisgyereket cipeli a hátán a mama és a papa. Tényleg a legki­ sebbtől... Ez nagyon klassz. Ez nagyon meg­ fogott. - Együtt van az egész, és egészséges a szemlélet. 159 �palócföld 92/2 - Pannonhalmáról jöttem. Eljárok előadá­ titokzatos. A szentháromságos Istentől indul el, ne­ sokra, és vezetek egy csoportot. Örülök, hogy kem szól, és amikor én igent mondok, akkor kez­ próbálják egyeztetni azt, amit az egyház dődik meg az a katand, amit egy lélek megélhet mond, meg hogy ők, hogy gondolják. A kettő Istennel. egy picit mindig ütközik, de nem úgy történik a dolog, hogy kizárjuk az egyiket. Úgy vélem, a Regnum egy jó alapminta a jövő magyar egyháza számára. Az emberek házasságon meglehetősen ködös - Nagyon tetszik a nagycsaládos életfor­ és maszatos dolgokat értenek. Abban a többség mának a..., a tobzódása. Talán az informális egyetért, hogy egy nő és egy férfi kell hozzá, de beszélgetések érintettek meg inkább, mint hogy m i az egésznek a tartalma, abban nagyon eltérnek az elképzelések. A házasság és a szent­ szervezett programok, de azok is jók voltak. - Lubickolunk a szellemi javakban. Téged ségi házasság között akkora különbség van, mint mi érintett meg, mama? a két barna, a csokoládé és a feces között. A - Engem a Kóka Rozi dobott föl leginkább. kegyelem a természetesre épít, s nekem alapvető - Úgy látom, hogy a cél. amit kitűztünk - meggyőződésem, hogy lehet a kegyelem akármi­ lyen nagy, ha a natura körül problémák vannak, hogy a hét szentségen végigmegyünk egyenletes iramban halad. Nagyon tetszik, akkor ez sem tud segíteni. A ki a házasságot csu­ hogy a mai témák, a házasság és a szerzetes­ pán szentségnek tekinti, s nem úgy, mint egy szo­ ciológiai tényt, amelynek vannak szakaszai, tipikus ség egy túra keretébe van ágyazva. Egy másik misztikus, egy 16. századi itáliai nő, így kiáltott fől egyszer tanítványai közepette: Hall­ gassatok, nem látjátok, hogy a világ tele van Isten­ nel. Így vagyunk m i most együtt abban a világban, amely tele van Istennel. És így beszélhetünk külön­ böző hivatásokról, életállapotokról, amely nem más, m int Isten egyéni hívása mindnyájunkhoz. Ha a misztikusok azt mondják, a világ tele van Isten­ nel, akkor ez az egyetlen, mindent átölelő valóság. És am ikor a szerzetesi életről kellene egy-két szót elmondani, akkor csak innen tudunk kiindulni. Ha valaki úgy közelíti meg a szerzetesi életet, hogy mire jó k az apácák, az nem más, mint egy anyagi­ as, gyakorlatias megközelítés. Ha a szerzetes titkát meg akarom közelíteni, Isten titkát kell szemügyre vennem. A titok előttünk Krisztusban vált megragadhatóvá és szemlélhető­ vé. Krisztus a Szentháromság üzenetét hozta el nekünk, az hogy Isten nem azért teremtett, hogy egyeduralmát érvényre juttassa, hanem Isten ká­ nonja, közösség. Isten szeretetközösség. A hívás 160 problémái, az téved. A teremtőnek a kifejezett aka­ rata, hogy kétféle pólus legyen a világban. Két olyan principium, aki sohasem tudja teljesen meg­ érteni egymást. A férfiasság és a nőiesség vonzá­ sa feszül végig az egész világtörténelmen, s adja neki dinamikáját. A nőiességet abban lehetne leginkább megfog­ ni, hogy amennyiben a testi egyesülés aktusában is a nő a befogadó fél, a nőiesség legalapvetőbb lényege egy korlátlan nyitottság, a másik ember befogadására való képesség. Ezzel szemben az ember csak hatalomra törő házisárkányokkal talál­ kozik a hétköznapi életben, akik mindenáron a fér­ fiak fölött uralkodni akarnak. A befogadás képessé­ ge, az erő a befogadásra és a transzecendensre való nyitottság, ez lenne a három alapvető asszo­ nyi dolog. A nő az én megfigyelésem alapján a főségre nem alkalmas, mert a biztonságra van igénye, a férfi meg elsősorban főségre rendeltetett. Ez azért olyan lényeges, mert a nők engedelmeskdnének, ha lenne kinek, de én azt tapasztalom, hogy a legtöbb fiatal fiú teljesen pipogya, akiben abszolút nem lehet bízni, aki nem mer felnőttséget vállalni, �nincs ítélőképessége. Amikor a kislány megkérde­ zi, hova menjünk, a fiú vakarózik, hümmög, addig, míg a lány gyorsan rávágja. Állítom, hogy csak kétszer fogja megkérdezni, hogy hová menjünk, a negyedik alkalommal eldönti a dolgot, s ezzel meg­ kezdődik a nőuralom. Ez a helyzet borzasztó, mert ez a nőknek sem jó, hát még a férfiaknak. Én a Szentírásból veszem azt a tényt, hogy az asz­ szony a férfi segítőtársa. Azt gondolom, az asszonyi engedelmességnek ott van nagyon mély értelme, hogy nem kényszerítjük hatalmi harcra a férfiakat. Ha a férfi biztos lehet abban, hogy a felesége engedelmeskedni fog, akkor nem arra fogja pazarolni az erejét, hogy mindenképpen átvi­ gye az akaratát, hanem azzal fog törődni, hogy a lehető legjobban döntsön, és akkor fogja érezni, hogy micsoda nagy felelőssége van. Amíg döntésre kerül a sor, nekünk, asszonyoknak min­ dent meg kell tenni: vitával, veszekedéssel, érve­ léssel, hogy a teremtés koronájának tudtára adjuk, hogy ezt vagy azt a dolgot így vagy úgy látjuk, segítve őt ezzel a tájékozódásban. Így a házassá­ got valóban egymást segítő barátságként tudjuk értelmezni. Gondolom, köztudomású az a különböztetés, hogy más a kereszténység és más a vallás világa. A vallás emberi dolog, az ember csúcsteljesítmé­ nye az ég felé. Kiéhezettség a másra, a transzcen­ denciára, misztikumra, lerázni a kötelékeket, föl­ szabadítani a szellemet. A kereszténység a fordí­ tottja: az ég leereszkedése a földre, az Isten lehaj­ lása. Ebben a vonulatban érzem a helyén, hogy papságról gondolkodjunk, beszéljünk. Volt nekem halom más elképzelésem, hogy m i akarok lenni gimnazista koromban, s eléggé a vé­ ge felé, mikor a budai sirályokkal Tompa atya ve­ zérletével bementünk, be/opakodtunk a központi szemináriumba, hallottam a krisztusi vérátömlesz­ tésről. Valahogy az én életem folytatódik, de telje­ sen ú j távlatokkal és erőkészlettel. Ez kezdett ak­ kor bennem zsongani, s akkor este háromnegyed hét felé, hogy hú, ha engem hívna az Isten. És hátha hív, tényleg. Emlékszem, a papszentelés szertartása után lejöttünk a bazilikából, s az első papi tevékenysé­ gem: áldást adni. Ahogy én az első áldásokat tet­ tem, végigbőgtem önmagamat ettől az érzéstől, hogy adhatok valamit végre én is. Mert eddig csak kaptam. Eddig csak fogyasztottam. Igaz, hogy ez egy kis nyiszlett semmi ahhoz képest, hogy m i jön még itt. Ezek csak szentelmények, csak segítő ke­ gyelmeket adó valamik. Akkor is: legalább ennyit adhatok. És sikerül, ezt már a betügy sem nem tudja megakadályozni, mert már a negyediket ál­ dom meg, már az ötödiket. Minden kispap biztos hogy a cölibátust halál­ komolyan gondolja. És a szegénységet, a totális engedelmességet is... És azt, hogy a 24 órám min­ denkié. Az is, aki később aztán bukik vagy csúszik, vagy megzavarodik, idegileg összeomlik. Azt hi­ szem tudnánk segíteni őket, hogyha éreznének ér­ deklődést, támogatást, igényt. Pappá lenni nem úgy kell hogy bizonyos mennyiségű vizsgát lete­ szek, ez nem akadályverseny, de a csendek rend­ kívüli módon beleszámítanak. Ezt magamba kell szívni, á t kell gondolni, és ez emészti az órákat, a félnapot, amelyek úgy elrepülnek, mint a percek. Legalább ötven százaléka volt összes tanul­ mányaimnak. Egy másik, am i veszély a gőg, egy olyan öntudat, ami fáj a többinek. Minél jobban lelkesedem és mesélem a másiknak, a másik an­ nál jobban elhallgat. Egyszer csak rájöttem: azért, mert fáj neki. Bármilyen furcsa: én bizonyos hely­ zetekben így nem oszthatom meg örömömet. Mert minél jobban mondom, ő annál inkább árnyékba borul, s tönkremegy. Az én kedvességem, frissesé­ gem, érzékenységem feléje hajlásom előbb-utóbb készteti őt arra, hogy visszakérdezzen. (Hogy érz itek magatokat a táborfélidejében?) - Nagyon tetszik, hogy végre ennyien le­ hetünk együtt, ugyanakkor ez rengeteg súrló­ dásra ad lehetőséget. Még nem szoktunk 161 �palócföld 9 2 /2 ahhoz, hogy ennyien vagyunk. Nagyon tet­ szettek az előadások. Tegnap este szívesen meghallgattam volna Kóka Rozáliát. Az egyik meséjének a végét a gyerekeknél hallottam, de sajnos akkor vittem három gyereket a veszp­ rémi kórházba, mind a hármójukat törötten. Tipikusan harmadik napi tábori sérülések. De­ ka, vagyis Deák István a kezdet kezdetén mint táborvezető kijelentette, hogy 5-6 törés még belefér. - Most kezd úgy oldódni az első napok bizonytalansága. Altáborunkban egy darabig komolyabban próbáltam venni a fegyelmi dol­ gokat, de rájöttem, hogy itt nem lehet olyan szigorú fegyelmet tartani. Sikerprogram volt mindenképpen tegnap a Kóka Rozália előadá­ sa és az esti táncház. - Az akadályverseny kidolgozásánál a szempont az volt, hogy kombinálódjon a gya­ korlat és az elmélet. Alapgondolata az, hogy most Magyarországon, amikor a demokrácia kialakul, újra kell gondolni helyzetünket. A fiatalok különböző pártokat alakítanak, s azok különböző helyzetekbe kerülnek. Ez Beton atya továbbfejlesztett ötlete. - Utolsó este volt az Imrével egy hatalmas ötletünk, hogy a befektetések világában, a pénz forgása is egy komoly forrás. Most a pontverseny úgy megy, hogy kezdetben száz pontot kap minden csapat, s ebből a 100 pont­ ból minden versenyszámnál licitálhatnak, be­ forgathatnak egy bizonyos pontszámot. Min­ den versenyszámnak megvannak a százalékos rátái. - Jól telt, jót kirándultunk. Húsz kilómé­ tert mentünk körülbelül, aztán lenn voltunk a parton, jót fürödtünk, aludtunk, pihentünk. Három előadás volt. Mentünk, előadás, men­ tünk, előadás. Volt, amelyiken aludtunk, aztán volt a házasságról szóló, az nagyon jó volt. Még a papi hivatásról is volt egy pár perces előadás, az is nagyon jó volt. Volt egy ismerkedési estünk, az nagyon jó volt, nagyon jót táncoltunk. Aztán volt egy táncház, egy 162 hatalmasat roptunk, hogy jó szóval éljek. Volt tábortűz, amikor felolvastuk a verseket, amelyekkel be kellett jutni ide, ez is nagyon jó volt. Ma este lesz egy virrasztás, amelyre nagyon készülünk, minden cella, mert cellákra vagyunk beosztva az ifjúsági altá­ bor. - Jó volt az egész. - A mese, a Kóka Rozi, az nagy siker volt mindenkinek. Amúgy a programok jók voltak, főleg a focizás. Nehéz pihenni... 5. nap: Nem veszíthetsz el! “Menj és többet ne vétkezz!” (Hogyan telt a tegnapi, a negyedik nap?) - Szent László jegyében telt. A besenyők megtámadtak minket, a királyt és kíséretét. Elrabolták a kincset, s azt kellett visszaszerez­ ni. Sikerrel járt. - Tulajdonképpen nagyon élvezik a gyere­ kek, mert ez a korosztály még bármire ráug­ ratható. Kicsit sűrű a program, hajtós, s mivel hatéves egészen más, mint a tíz-tizenkét éves, van aki bírja az iramot, van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy megtudják, hogy nem csak nyolcan-tizen vannak, hanem százötvenen, akik hasonló módon élnek. - A fiatalokkal mentem, az ötös altáborral. Egészségesek lelkileg, testileg, nagyon jó, szervezett programjaik vannak. Engem tulaj­ donképpen a gyerekeim hoztak ide. - Délelőtt elmentünk kirándulni. Volt köz­ ben három előadás. Szerintem a legjobb a há­ zasságról szóló volt, amit a Rendessy Anna­ mária - a regnumiaknak csak Lele - tartott. Grillusz Danit is nagyon szeretem, nagyon örülök, hogy eljött. Este pedig virrasztás volt tíztől tizenkettőig, utána meg szentségimádás egész éjjel. �- Mint kívülállónak a vagányság nagyon tetszik benne. Nem olyan túl jámbor, mégis jó. A tagnapi programból a virrasztás fogott meg leginkább. “Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: jö j­ jetek atyám áldottjai, vegyétek birtokba a világ kez­ detétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis én, ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, s befogadtatok. Mezítelen és felru­ háztatok, beteg voltam és meglátogattatok. Bör­ tönben voltam és fölkerestetek.”A m i engem ebben leginkább meglep az, hogy az utolsó ítéletben Isten szinte semmi vallásos dolgot nem kér számon. Nem kéri számon a templomba járást, a böjtöt, a rózsafűzért, a különböző ájtatosságokat. Borzasz­ tó egyszerű az egész. Egyértelműen arról beszél, tettél-e vagy sem az Evangélium szerint. Én azért hívtalak meg és azért teremtettelek meg, hogy sze­ ress. Erre kaptál egy életet. Nem tudjuk mennyit. Ez alatt az idő alatt kell kihoznod magadból a ma­ ximumot. A m ai világnak egy elég nagy problémája, hogy nincs bűnérzéke. Főképpen nagyon hamar fölmen­ ti magát, és igazából véve a bajok okául környeze­ tét, a többi embertje lö li meg. A boldogtalanságnak, amit megtapasztal, amit folytonosan átél, am i ellen dühöng vagy am i ellen harcot indít, ennek a bol­ dogtalanságnak az oka a bűn. Nem tudjátok elhin­ ni, hogy mennyi sérült ember van, aki gyermekko­ rától kezdve nem kapta meg az értékelést. Valami eltört benne, s annyira sérült, hogy nem tud szeret­ ni. Nagyon leegyszerűsítve ezt az evangéliumi részletet, amikor Jézus odaáll, rámutat a többiekre, s azt mondja: úgy szeressétek, hogy bármit tesztek neki, mintha nekem tennétek. Akkor mondom egy hozzám közel álló ember­ re, hogy ismerem őt, ha tudom, hogy különböző helyzetben hogy gondolkodik, viselkedik, cselek­ szik. Ehhez sok találkozásra, személyes kontak­ tusra van szükség. Isten megismerésének is az emberi természetből kiindulva ezen az úton kell elindulnia, az igazi megismerés azonban csak ez­ után kezdődhet, a kegyelmieszközöket felhasznál­ va valóban úgy élek, ahogy Jézus Krisztus elém élte az életét. Amikor vétkezem, mindannyiszor bi­ zonyítom, hogy nem ismerem eléggé az atyát. Lé­ tezik ugyanis egy világi értékrend és egy atyai ér­ tékrend. Azt hiszem egyikőnkről sem lehet elmon­ dani, hogy a világi értékrendet követi, csak sokszor kompromisszumokat próbálunk kötni a kettő kö­ zött, de ez nem járható út. A bűnbánat által jobban megismerem és elfogadom önmagamat, mert közben az Atya értékrendjéhez hasonlítom az éle­ temet. Elhatározásomban felteszem, hogy őt ma­ gát, a megismert igazságot fogom iránytűként használni. Ősi ellenségem a bűn, mert belerondít minden jó szándékomba. Belekavar az emberiség jószán­ dékú kezdeményezéseibe is. Ugyanígy ősi ellensé­ günk halál, az, hogy meg kell halni. Nincs kivétel. Jézus nem ismerte volna az embert, az élet, ha nem számol azzal, hogy az ember végigkínlódja az életét, ha nem látta volna azt, hogy az ember folya­ matosan vereséget szenved. Ha nem hozott volna megoldást a két ősi ellenséggel, a halállal és a betegséggel való küzdelem végkimenetelére, ak­ kor illúziókat kergetett volna a m i Urunk. Jézus szabadító. Mitől szabadít meg engem az Úr? Nem szabadította meg az emberiséget a szolgaságtól, a gazdaságiproblémáktól, a természeti csapásoktól. Számunkra Jézus csak akkor lesz a szabadító, ha Jézus Krisztus üdvözítő. A szabadító valamit el­ vesz, az üdvözítő ú j életformát kínál, lehetőséget arra, hogy az eddigiterheimet ledobva más ember­ ként éljek. Pocsék érzés a bűn, mert tudom, hogy önmagam nem tudok kimászni belőle. Belátom, rossz voltam, hülye voltam, másként kellett volna csinálni, talán e l is határozom, s másnap ugyanúgy csődöt mondok. Hát akkor hol van itt a szabadu­ lás? Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt. Nem azért kellett meghalnia, mert a mennyei Atya vérengző módon várta, hogy valakitjó l megbüntet­ hessen az összes ember mocskos bűneiért, ha­ nem azért, mert olyan engedelmes szeretettel akarta hirdetni itt a földön az Atya üzenetét, s ez az 163 �palócföld 92/2 engedelmesség sodorta ő t a keresztig. Eshetek óriásiakat, taknyoIhatok embertelenül nagyokat, megkaptam a lehetőséget arra, hogy még innen is, a legsárosabb sárból is fö l lehessen kelni. Jézus nem azt mondja, hogy azután többé nem lesz vé­ tek, hanem azt mondja, hogy próbáljam meg az Atya szeretetét viszonozni. Mindenhonnan van visszaút A haláltpedig az­ z a l győzte le, hogy ő maga is vállalta, hogy átmegy a halál alagútján, a föltám adásával je lz i a folyta­ tást, ezzel eleve kive ri a fogát a halálnak. A földi élet meg az örök éle t között van egy kapu, ez a halál, és ennél a kapunál a ha lá l a portás, Ide fokozta le Jézus az ő si ellenséget (Hogy érzitek magatokat az ötödik napon a tábor vége felé?) - Nagyon nagy örömmel vettem, hogy meghívtak, mert én nem vagyok regnumi. Csak azt tudom mondani, hogy akik benne vannak, nem is tudják, hogy miben vannak benne. Akik pedig kívül vannak, azok nem tudják, miben nincsenek benne. Vidéken, fő­ leg kisebb falukban nincsenek közösségek, akik ilyen lehetőséggel élik tovább a keresz­ tény életet. - A tegnap esti virrasztás igen kedves volt. különösen a fiatalok lelkesedése, és ami en­ gem mindig megragad, a mélyen átélt hite. Ez azt hiszem, garancia a jövőre nézve is ebben az országban. - Tegnap legmegrendítőbb volt a számom­ ra amikor az erdő szélén letelepedtünk a négy állomás egyikén, s Beton atya elmondotta azt, hogy miként lett ő pap, mi a pap dolga, felada­ ta. és mi a hívek kötelessége, hogy a papokat megerősítsék. Én 1941 és 46 között voltam a Regnum Marianum tagja, s bár akkor egy ki­ csit más formája volt. lényegében ugyanezt a légkört, szellemet árasztotta belénk, amit ké­ sőbb mi adhattunk tovább. Gyermekeink sor­ ban ennek a mozgalomnak a keretében nevel­ 164 kedtek olyanná, amilyenné. Legidősebb lá­ nyunk 33 éves. rajztanár ugyan, de szerzetes lett, két fiunk 28 évesek, mindegyike pap lett, egyik világi, éppen itt van, a másik ferences. A család egyik szemefénye, 12 éves gyerme­ künk ebben a táborban, mint a Mau-Mau cso­ port tagja aktív módon vesz részt. - A virrasztás csodálatos élmény volt. Va­ lami fantasztikusan, szívszorítóan szép volt. Nem az, hogy öt perc múlva feláll, hanem két órát végigtérdepel, végigimádkozik. Tényleg azt tapasztalhattuk meg, hogy minden egyéb lényegtelen, ezek az abszolút fontos értékek, nem számít a többi. Ezt nem azért mondom, hogy ne dolgozzunk tisztességesen, mert az is legyen a helyén, meg a család is. - Nekem a keresztségi fogadalom megújí­ tása jelentette a legnagyobb élményt, mert aközben úgy éreztem, hogy egy emberben észrevettem Jézus Krisztust. - Nekem ez a gyónás volt a legjobb. Meg a Pater ízesen előadott beszéde, amit nekünk, kamaszoknak mondott tegnap este. A szentmi­ séről meg az áldozatról. És talán a tábortűz. - Énnekem, papnak, csodálatos élményem ez a lelki tisztaság, az egymás szolgálata, ahogy éjt nappallá téve dolgoznak, mindenki a másikért. Aztán meg az is, hogy azon a helyen, ahol a káromkodás meg a mocskos beszéd ivódott bele a falakba, és a szek­ rényeknek a belső oldalán a mocskos, obszcén kifejezések olvashatók, most imádsággal telí­ tődött meg. Éjszaka félórás beosztással ezek a kis huligánok, tinédzserek szentségimádást tartottak. A két órás adoráción meg teljesen önkéntesen zsúfolásig megtöltötték a termet. Ugyanakkor olyan tábor is, ahol szórakozni, kirándulni, fürdeni, strandolni lehet. Egé­ szében jellemnevelés, minden nagyképűség nélkül. - A csúcs a sokszínűségben eddig a szent­ ségimádás volt, és nagyon szép volt a bűnbá­ nati liturgia eddigi része is. Ilyen formában jó körülmények közt lehetővé tették. Mind a �Regnum házfőnöke örömmel állapíthatom meg. hogy alig hallhattam disszonáns hango­ kat. - Akik igazán ism erijük Krisztust, és reményke­ dünk benne, kérjük hangos szóval és bizalommal. - Még alig, hogy megérkeztünk, holnapután m ár haza is megyünk, add Uram, hogy ittlétünk ne csak ide i nyarunk egy kellemes epizódja legyen, hanem tábori élményeink, szolgálataink és foga­ dalmaink tartós bélyegként kísérjenek további éle­ tutunkon. - Urunk add, hogy m unkálkodjék bennünk örökséged a te igazságod alázatában, a cselekvő reményben, a résztvevő szeretetben, hogy általa áldottak legyünk gyermekeinkben, a m agyar ifjú ­ ságban. - Imádkozzunk a betegekért is, különösen egy fiatal paptestvérünkért, a kit négy hete ifjúsági pasztorációjára készülve baleset ért, s m ost bénán fekszik. Urunk oldd meg ezt az emberileg megold­ hatatlan b a jt! Testileg vagy lelkileg, ahogy a te akaratod szerint való, hogy ne érezze sem ő, sem többi beteg testvérünk, hogy “Istenem, Istenem, m iért hagytál e l engem !” - Urunk, te szeretsz és megbocsátasz. Kö­ szönjük és kérjük szeretetedet és megbocsátáso­ dat nagy családunk éiő és meghalt tagjai nevében. - Kérünk, Uram, add, hogy irgalm adból újjá­ születve hitünkben és regnum i mivoltunkban meg­ erősödve térjünk haza, hogy jobban szolgálhas­ sak. - Kérünk, hogy a Regnumnak a jövőben is sok jó vezetője legyen. - Könyörögjünk! Irgalmas Istenünk, a te akara­ todból szenvedett Krisztus az egész világ üdvössé­ géért, add népednek a nagy elhatározást, hogy merjen neked bem utatott égő áldozattá válni, és így beteljesedjék szeretetednek teljességével. Kér­ jü k ezt a m i Urunk, Jézus Krisztus által. ( Hogyan sikerült a tábor? Mi volt az, ami leginkább megérintett benneteket?) - Nem szeretem a testet és a lelket külön cincálni, mert az ember egy. Sokszor beszé­ lünk arról, hogy a Regnumban a termé­ szetesből építkezve, alapot felhasználva oltjuk bele a kegyelembe. Gyakran az volt az érzé­ sem, hogy még nem érkeztünk el az igazi ősfor­ ráshoz, de például a mai nap egyes mozzanatai azért számomra azt jelezték, hogy azért gyalo­ golunk a forrás felé. Ami megérintett: a kicsik s nagyok együttléte, a szolgálat, az odaadás. - Remekül sikerült. Nagyon életszerű ez az egész dolog. A tizenévesek altáborában a magyar szentekkel foglalkozunk, vagyis in­ kább a bennük megtestesülő értékekkel. Játé­ kokkal próbáljuk meg őket közelebb hozni ezekhez. Például az, hogy kapnak a trikójukra bizonyos jeleket. Kapnak Szent László jel­ vényt. az, aki valami küzdelemben hősies, a Szent Erzsébetről elnevezett dísz az a nagylel­ kűség, figyelmességnek a jele. A százhúsz gyereket felosztottuk négy történelmi városra, s napvárat kellett építeni. A második nap tör­ ténelmi játékokat hoztunk össze a sporttal: ka­ rikahajtás, lovaglás, ágyúgolyó rugdosás. Harmadik nap elmentünk kirándulni, ahol a besenyőkkel kellett egy számháborús csatát vívni. Ma elkezdtük a termékgyártást a holna­ pi vásárra. - Mintha hét napig egyfolytában vasárnap lett volna, úgy érzem magam. 6. nap: Teljesen a tied! “Aki eszi az én testemet és issza véremet, az élni fog!” (Hogyan sikerült a tábor? Mi az, ami legin­ kább megérintett benneteket?) - A vár-játék, mert tornáztunk, gólyaláb­ verseny volt, tollasozás, labdapattogtatás és minden ilyesmi. 165 �palócfö ld 9 2 /2 - Ma vásár lesz. Lesznek például agyagból készített figurák, fonások, övék. Voltak nagyobb gyerekek, akik megtanítottak ezek­ re. - A legjobb az volt, amikor kirándulni mentünk tegnap. Oly an jó volt, mert mesél­ tünk egymásnak. En is meséltem egy jó hosszú mesét. Nem egészen hisszük el, hogy Isten egészen emberré lelt. Lemondott isteni mindentudásáról és hatalmáról. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa: az Isten szeretetét. Mindenre számított a gelileai igehirdetés elején, csak arra nem, hogy kivégzik. Jézus nem azt mondta, hogy ő a világ értelme, magyarázata, hanem azt, hogy ő a világ világos­ sága. Az áldozat meghozatala mindig örömben fo­ gan, és minden ajándékba belesugárzik a végső ajándék. Önmagamat neked adom. Én férfi létemre szeretem a virágot, mert ez az igazi ajándék, ugyanis nincs semmi haszna. A jó l tanulsz, biciklit kapsz! - A szerződés jó pedagógiai eszköz is lehet, de nem ajándék. Az ajándéknál ugyanis az érdem zavaró. Ha megérdemlem, nem ajándék. (Hogyan sikerült a tábor?) - Végül is játszottunk velük mindenfélét. Bábukat készítettünk, nemezlabdát, gipszből mindenféle állatokat. Azt hiszem, nagyon él­ vezték, legalább is nagyon sokszor belefeled­ keztek. Templomot is építettünk. Jó cseleke­ detekért lehetett téglát kapni. Figyelem, figyelem, közhírré tétetik, hogy tallé­ ros vásár rendeztetik 3 -5-ig a Vll-es épület előtt. A vásáron kapható kerámia, filc és fontott munka! Ezen kívül az ott lévők megcsodálhatják a hármas 166 altábor előadásában különböző mondákat, legen­ dákat rajzokkal illusztrálva! Hölgyeim és uraim. Szent Imre herceg legen­ dája. Itt látható Szent István király,aki még kicsike, és Vajknak nevezték először. Nagyobb lett, öt-hat éves korában elkeresztelték István királynak. Na­ gyon sokat imádkozott kisebb korában. 10001001-ben István királyt megkoronázták. Egyszer István király egy nagyon nehéz vadászatról haza­ tért, lefeküdt, elaludt, s azt álmodta, hogy a bese­ nyők betámadtak az országba. Legyőzte őket és kiűzte az országból. Szent Istvánnak a gyerekét Szent Imre hercegnek nevezték, aki egyszer el­ ment vadászni, s huszonnégy éves korában egy vadkan fölöklelte hátulról. Itt hátul pedig látható a magyar címer, amely két angyal tartja. - Ma volt a fiataloknak az akadályverseny, amit mindenki örömmel vett. Tíz kilométer volt a táv, nem volt megerőltető, inkább szel­ lemi munkát igényelt. Az első akadály az volt, hogy a hét szentséget kellett elmagyarázni pantomimban süketnémáknak. A második: egy cigányputriba keveredtünk, s ott azok kö­ nyörögtek nekünk, hogy adjunk pénzt, mittu­ domén, s akkor mi odaadtuk nekik minden pénzünket. De volt, aki azt mondta nekik, menjenek dolgozni. Utána tekeregtünk na­ gyon sokáig, s végül ráakadtunk egy állomás­ ra, ahol ebédet osztottak. Utána egy angol úri­ emberrel beszélgettünk. Szállodát akart építe­ ni Tihanyban, mi pártokra voltunk oszolva, a mi csoportunk volt a kormánypárt, s engedélyt adhattunk vagy nem adhattunk. Továbbmen­ tünk, s ott volt Magyarország határa. Át­ mentünk a hídon, ott felvidékiek voltak, erdé­ lyiek és jugoszlávok, vagyis vajdasági magya­ rok. Volt egy amerikai úriember, akit arról kel­ lett meggyőzni, hogy valami támogatást �nyújtsanak nekik. És közben ezekkel kellett beszélgetni, ezekkel a románokkal, erdélyi magyarokkal pontosabban, felvidéki magya­ rokkal, hogy milyen a helyzetük. Közben kel­ lett rajzolni egy vaktérképet, be kellett rajta jelölni Magyarországot István korában, a tö­ rök hódoltság alatt és Mária Terézia idején. Első Este szentmise, utána tábortűz Másnap reggel mindenki más programot űz Volt itt Blank-előadás, később csevegés Délután volt Balaton, tánc, ismerkedés. Szerda reggel álmosan újra együtt vagyunk. A nagy színház termében kifáradhatunk, Mesésen szállt ránk az est, de nem kókadoztunk Utána a táncházban sokat múlatunk. Másnap reggel kezdődött a nagy kirándulás Három falu templomában két előadás Otthon Grillusz Dániel Szent Pált idézte Gyertyatényes imádság a napunk tetézte. Péntek volt a lelki nap, nagy megújulás Ovisoknak, bölcsiseknek romlátogatás Szürkületkor sörparty, nagy zenés buli Éjfélkor a napunkra felkerült az “i.” Barsi atya a komptól késve befutott Addig Mikó barátunk kórust alkotott Gellért atya mindenkinek békésen felelt Délután az előadás mindent felkevert. Itt az esti tábortűz, vidáman éneklünk Szervezőknek, rendezőknek mindent köszönünk Holnap záró szentmise, aztán indulunk, De azért az egy hétért áldott légy, Urunk. 7. nap: Itt a kezem! “Barátomnak mondalak titeket!” Köszönöm, hogy elfogadtátok azt, hogy irányít­ hattam a heteteknek a programját, hogy dolgozhat­ tam és száguldozhattam értetek. Szívből remélem, és bízom benne, hogy nektek is igazi tábor volt, ti is jó l éreztétek magatokat, és nagyon szé­ pen köszönöm, hogy segítettétek a munkámat. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy néhány programot megszerveztetek, vagy amikor kértem valamit, megcsináltátok, hanem abban is, hogy amikor nem reggeliztem, kedvesen kezembe nyomtatok egy kiflit, vagy úgy mentetek e l mel­ lettem, hogy “hajrá, menni fo g ”. Kívánok mind­ annyiótoknak ennek a tábornak a szellemében tevékeny heteket ezután is. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok, köszönöm, hogy elfogadtatok, szi­ asztok. Kamarás Pista sokunk orra alá odadugta a mikrofonját, a legváratalanabb pillanatokban meg­ kérdezte: M i t j e l e n t n e k e d a t á b o r ? H o g y é r z e d m a g a d ? Mi t v á r s z t ő l e ? Rendkívül fontos volt ez a tisztázó kérdés nekem is az elején és a végén is, hogy m i volt fontos nekem személyesen, Blackens­ tein Miklósnak? Az a benyomásom, hogy a Reg­ num együtt élt. Minden tábor mindig az élet teljes­ ségét jelentette számomra. Tíz-tizenkét év óta tö­ kéletesen nyugalomban élünk, papjaink kilói, az asszonyok termékenysége, a lányok csinossága, a fiúk nagysága je lzi azt, hogy hét gazdag esztendő után kell újra számot vetni, hogy nehogy elhízzunk. Nagyon nagy ajándékot kaptunk, gazdagodhat­ tunk, de tovább kell adnunk mindezt Nemcsak befelé. Én egy tábor zárásakor sohasem tudom meg­ mondani, hogy egy tábor hogy sikerült, csak azt, hogy jó l éreztem magam vagy nem. A következő időszak cselekedetei és döntései, lásd szeretet, fogják igazolni, hogy született-e bennük valaminyi­ tottabbság a Szentlélek Úristenre, hogy konzseni­ álisabbak lettünk-e korunkkal, mer a tábor igazán akkor volt jó. Úgy érzem, sikerült komplex módon gondolkodni az életről. Az imának, a játéknak, a sportnak, a kultúrának - mindennek, am i a teljes magyar vertikumot, a teljes kultúrát jelenti -meg- 167 �palócföld 92/2 mozdultak a különféle csírái. Ez a Regnum ősi hagyománya. A spanyol találkozik az indiánnal és megkérde­ zi: Uram, ön inka? Az vagyok, de kérdezze meg a bátyámat, az még inkább. Ha ránk kéreznének, hogy “Önök katolikusok? Maguk a magyar egy­ ház?” “Igen, természetesen de kérdezze meg a töbieket, azok még inkább.” Ha ez az alázat, ez a nyitottság megvan bennünk, akkor én nem félek. Egy ú j koszak nyitányaként nagy alázatosan, na­ gyon nyitottan, nagyon kollegiálisan kell viselked­ nünk. Nem csak a lelkünket kell ilyen szépen, pre­ cízen érteni, hogy része vagyunk egy nagy közös­ ségnek, egy világközösségnek, egy magyar közös­ ségnek. Azt hiszem, ez sokunk számára léptékváltás, irányváltás, szempontváltás. Eddig valamiolyasmit csinált a Regnum, amit a Picard professzor, a fran­ cia mélytengerkutató, de most új helyzet jön elő: Ha megbíznák Picardot egy tihanyi méricskélésre, nem hozná e l azt az iszonyú szerkentyűjét a japán vizekről. Itt más a feladat: felszíni hajózás, ahol pontos tájolás kell, és kellő üzemanyag, és prog­ ram. Aminek nem kell változnia, az a kisgyerek pasztoráció, a kiscsoportos munkamódszer, a ve­ zetőképzés. Nekünk van egy partituránk, egy ne­ velési rendszerünk, amit a gyereknek nem mon­ dunk el, s ettől szép a Regnum. Nincs agyondu­ málva, agyonideologizálva, mégsem rutinból dol­ gozunk, és nem szélhámoskodva. Semmi nem köt minket, kizárólag a józan ész meg a lelkiismeret. Itt tényleg az Úristen kezünkbe adta ezt az egészet. Demokratikusan ezt a részét valóban alulról ke ll felépíteni. Ahogyan a nagy de­ mokráciák. Okosan működő parlamentek. Vala­ hogy úgy kéne majd megállapodni nyitottabban, dinamikusabban, megfelelő ú j struktúrában. Zárszómban arról szeretnék beszélni, hogy mit adott a Regnum a világnak. Én azt hiszem, hogy ebben a m ai világban az emberek többsége a do­ lognak a könnyebbik végét próbálja megfogni. Az 168 egyetlen dolog, amit m i adhatnánk a világnak: asz­ kézis és a másiknak a szolgálata. Áldozat nélkül egyszerűen kapcsolatot sem lehet teremteni. Ak­ kor, amikor az ember kapcsolatot teremt egy má­ sikkal egy közösségben, kiszolgáltatottá válhat, az, amit ő értékesnek tart, megsérülhet. Most azt hi­ szem, sokkal nagyobbak az egyéni kísértések a fogyasztó társadalom felé. Kinn voltunk a családdal együtt hosszabb ideig Kanadában, s tegnap az amerikai televíziósok kér­ dezték, hogy miért jöttünk haza. ők meg vannak győződve, hogy az ő országuk a világ közepe. M i is gondolkoztunk azon, hogy hazajöjjünk, ne jöjjünk haza. Bizonyos értelemben egy nagyon kényelmes élet volt. Dehát volt nekem egy álmom. Még vala­ mikor a hetvenes évek közepén, amikor még ke­ mény idők voltak, egyszer éjszaka arra ébredtem föl, hogy kinn zörögnek, kopognak, verik az ajtót. Gondoltam, most akarnak elvinni. Kimentem az aj­ tón. És nem volt ott senki. Kinéztem a lépcsőház­ ba. Szerencsére csak álmodtam. Aztán egyszer ezt újra álmodtam Kanadában, s akkor eszembe jutott, hogy én most ideát vagyok, itt nem jöhetnek. És amikor arról beszélgettünk, hogy jöjjünk, maradjunk, s azt mondtuk, a közösségért visszajövünk. - És amikor körülnézek rajtatok itt, meg lenn a sörpartin, a nyitómisén, úgy érzem, jó l választottam. (Hogyan sikerült a tábor? Mi volt, ami legin­ kább megérintett benneteket? - Mint a Regnum egyik vezetője, nagyon örülök, hogy közös nevezőre jött a nullától nyolcvan éves korig terjedő Regnum-tagság. Nagyon sokat jelentett nekem, papnak, a bűn­ bánati liturgia, s a rendkívül komolyan vett szentgyónások, az előforduló feszültségek és kisebb-nagyobb szeretetlenségek jóvátételé­ nek őszinte vágya. - Hétfőn volt a kislányom névnapja. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy elszaladtam mel­ lette, háromszor megpusziltam, s boldog név­ napot kívántam neki. Otthon ez egészen más­ képpen lett volna, mégis valami. Nagyon-na­ gyon varázslatos volt így csinálni. Nagyon �meg vagyok elégedve, legelsősorban a beszél­ getésekkel. Akik találkozni akartak, megke­ reshették egymást, és igazi, baráti, mély be­ szélgetéseket folytathattunk. - Volt ez a lelki nap, amikor több gyónó volt, mint az atyák várták. Nagyon szép volt a zárómiséje is, nagyon nagy élmény volt. És hát eleve ez egy csúcsélmény, hogy mindenki ennyire kedves, hogy ennyire elviseljük egy­ mást. Ez ami ebben az országban a legna­ gyobb hiánycikk. - Örülök, hogy ebbe beleugrottunk. Így a Regnum, mert ez a tábor merőben más, mint az eddigi hagyományaink és ehhez azért bátor­ ság kellett, szombaton, hogy sikerült, és min­ denképpen. Nagyon örülök, hogy a tegnapi bűnbánati liturgia kétségkívül egy nagy pilla­ nat volt. És a tegnapi sörparti szintén. A maga végletességével a kettő, s talán nem is vélet­ len, hogy egy napon volt, s hogy pénteken. - Nekem újdonsült diakónusnak nagysze­ rű lehetőségem volt az oltár előtt szolgálni egy nagy közösség előtt. - Az ifjúsági altáborban vettem részt. Elég strapás volt. Jól megdolgoztattak. Állandóan kirándultunk. Zacskóból ebédeltünk. - Jó volt. mert számomra, az egyik vezető felszínre hozta gyengeségeinket, azokat a pontokat, ahol változtatni kell. - Jó lehetőség adódott regnumi öntuda­ tunk, azonosságunk tisztázására. - Megerősödött bennem, hogy az Evangé­ liumot csak közösségben lehet megélni, s erre a Regnum egy borzasztóan jó keret, azért, mert az összes korosztályt befogadja. Nagyon életszerű, csak azt kívánja, hogy legyünk természetesek, nem kíván lehetetlent az átlag honpolgártól, csak annyit, hogy ter­ mészetesnek vegye országának sokszínűsé­ gét. 169 �palócföld 92/2 170 �palócföld 92/2 Peák Ild ikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... Farkas András ( 1920 - 1991) Kortárs művészetünk talán egyik legjellemzőbb vonása az erős érzelmi effektusok alkalmazása, a megdöbbentés - vagy meghökkentés - a sokkolás. Nem véletlen, hiszen világunk percről-percre változóban van, új meg új, gyakran durva, erőszakos hatások érnek bennünket. Nem meglepő tehát, ha napjainkban egyre kevesebben vannak,akik állandó értékeket - az esztétikumot, a harmóniát, a humánumot, az Ember tiszteletét - állítanak célul maguk elé. Különösen, ha mindezt “közérthető” formában, ugyanakkor magas mű­ vészi színvonalon teszik. Farkas András ezt az utat választotta, s járta végig. 1920-ban született Abaújszinán, a mai Cseh- és Szlovák Köztársaságban - földmű­ ves család hetedik gyermekeként. A Képzőművészeti Főiskolát 1944-ben végezte el. A világháborúban rövid katonai szolgálat után szovjet hadifogsába esett. Szabadulása után el­ őbb Nagykállói, majd 1947-től Balassagyarma­ ton élt és tanított. Tagja volt a Művészeti Alap­ nak és a Magyar Képzőművészek Észak-ma­ gyarországi Területi Szervezetének. Rend­ szeresen vett részt csoportos kiállításokon, s számos egyéni tárlata nyílt meg. Művészi munkássága jutalmaként több ízben nyert pályá­ zati díjakat, plaketteket - így 1971-ben Ma­ dách-emlékérmet. Szinte élete utolsó pillana­ táig festett, dolgozott. 1991-ben halt meg Ba­ lassagyarmaton, mindenki számára váratlanul. Nemcsak kiváló alkotó volt, hanem kitűnő pedagógus is. Volt diákjai, taníványai ma is szeretettel, tisztelettel emlékeznek rá. Nehéz feladat, s egyben önkényes, szub­ jektív tevékenység egy alkotó életművét kate­ góriákba rendszerezni, témakörök, műfajok köré csoportosítani. Ha mégis megkíséreljük úgy tűnik - Farkas András munkássága három nagy egység; a nógrádi emberek, a táj, vala­ mint a szépirodalom ihlette illusztrációk köré rendezhető. Farkas András művészi világa emberköz­ pontú világ. Példaképe a nagy klasszikusok kö­ zül - bár csodálta Michelangelo emberfölötti titánjait, szibilláit - Rembrandt és Velasquez volt, akik a hétköznapok egyszerű embereit tud­ ták áhítatot keltő, költői magasságokba emelni. Művein szűkebb világának - Balassagyar­ matnak, s a környező falvaknak - lakóit, pa­ rasztembereket, egyszerű kisembereket, asz­ szonyokat, szomszédokat örökítette meg. Fi­ gurális helyszínei kiválasztását döntő módon befolyásolta származása, a földműves család öröksége. Számára ez az életforma volt a legkedvesebb és legértékesebb. Hiszen a pa­ rasztember tökéletes összhangban, harmóniá­ ban élt a természettel. Szerette s becsülte a 171 �palócföld 9 2 /2 termőföldet, az állatokat, értett hozzájuk. Éle­ tét kitöltötte, megnemesítette a teremtő munka s annak öröme. Ezt a harmóniát tartotta Farkas András a legfontosabbnak, s maradéktalanul tudta megjeleníteni alkotásain. Emberalakjai nem szépek. Arcuk meg­ gyűrt, derekukat meggörbítette a munka. Mégis szép a “kemény vágású ránc” arcukon, hajlott hátuk ellenére sem törődöttek, eleset­ tek. Nehéz léptűek, zömökek, mégis nemeseb­ bek, mint Millet kétes idillt sugalló figurái. Méltóságteljesek, kevés mozdulatúak, szűk­ szavúak; erőteljes és örök érvényű típusok. A művész néhány kifejező mozdulattal, arcvo­ nással jellemez, mégis mindent elmond róluk. A háttér - kis házak, pajták, faluszéle vagy szántóföld - szintén jelzésszerű, mégis hite­ les. Az alakok a gyakran alacsony horizont előtt szinte megnőnek, felmagasztosulnak. Farkas András festményeinek színvilága szándékosan visszafogott. Alapozatlan papír­ lemezre, mégpedig egyszerre festette kompo­ zícióit. E módszerrel a vízfestményhez, pasz­ tellhez hasonló hatást ért el olajképein. Szíve­ sen használt földszíneket, a barna árnyalatait - ebben is a távoli mestereket, Rembrandtot, Velasquezt követve - festményei mégsem sö­ tétek, reménytelenek. Földműves őseihez hasonlóan rosszul érezte magát a városban, lélekben falusi em­ ber maradt, Ő azonban ecsettel közeledett a szeretett földhöz. A természet ölén élő embe­ rek mellett szívesen festette, rajzolta magát a természetet. Ugyanazzal az alázattal közelített tárgyához - elsősorban az ipolymelléki tájhoz -, valamint figuráihoz. Tájképei - akvarelljei, raj­ zai - lazább, pasztózusabb ecset, vagy tollvoná­ sokkal készültek, mégis az előbbiekhez hasonló­ an összefogottságot, harmóniát sugároznak. Tájképein az apró részletekben is érezzük az erőt, a végtelenséget. Az ártéri erdők, a dombos táj nyugalmát a madarak, fürdőző lo­ vak, a kis házak, a nyugodt mozgású emberek nem zavarják meg, inkább kiegészítik, telje­ 172 sebbé teszik azt. A vonalak, színek, formák összhangja a romlatlan természet költőiségét sugározza. Még a düledező, omladozó pajta is poétikus Farkasnál. Tájképei sem idillikusak azonban - csupán a körülöttünk lévő, szinte ész­ revétlen szépet szeretné megmutatni a művész. Mesterien bánt nemcsak az ecsettel, hanem a tollal is - apró vonásai nyomán kirajzolódik szemünk előtt a felhő járása, a falombok zúgása, a fű zizegése. Szigorúan ügyelt mégis az ará­ nyokra - grafikái nem szárazak, aprólékosak. A rajz, a festészet, valamint a tanítás mel­ lett Farkas András életét az irodalom töltötte ki. Az írott szó szerepe pedig számtalan il­ lusztrációra ihlette. Alkotói felfogásához hí­ ven elsősorban a magyar- s a világirodalom klasszikusai ragadták meg képzeletét. Szerette a magyar múlt neves literátusainak - Balassi Bálintnak, Pázmány Péternek - verseit, írása­ it. A múlt század hazai irodalmából a világvi­ szonylatban is örökérvényű, időtálló Petőfi-lí­ rához, s a madáchi Tragédiához (utóbbihoz több változatban is) készített illusztrációkat. Széles körben ismertek Babits Eratojához ké­ szült leheletfinom, érzékeny rajzai. A világirodalom lírikusai közül - többek között -, kedvvel illusztrálta Villon olykor fanyar hu­ morú, olykor tragikus hangú balladáit. Külö­ nösen szerette, szívesen olvasta és öntötte gra­ fikai formába az orosz klasszikusok - Doszto­ jevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gorkij és Gogol regények, novellák jeleneteit. Szövegképei kitűnő, tömör jellemábrázo­ lások. Technikájuk, megoldásaik skálája rendkí­ vül széles - a formákat csupán jelző, finom kör­ vonalaktól az erőteljes, vibráló tollvonásokon át a pasztózus, foltszerű hatásig terjed. Egy-egy történelmi kort felidézve felhasználja a korabeli művészeti stílust, saját, egyéni formakincsébe beillesztve. Ezzel hiteles és jellemző atmoszfé­ rát teremt, egy-egy grafikai lapon cselekménysorokat, az írott szöveg lényegét összegezve. “Meghallani a kor üzenetét, hozzásegíteni az embert kora megismeréséhez, keresni az �igazságot.” Ez a mondat nemcsak Farkas András tok. Mindegyiken ugyanazzal az örömmel, át­ illusztrációinak, de alkotói felfogásának, útkere­ éléssel dolgozott. sésének, egész életpályájának mottója is lehetne. Ízig-vérig nógrádi festő volt, s annak is Kereste a művészet igazságát. Vitába vallotta magát: nem melldöngetve, hanem eb­ szállt mindazokkal, akik a művészet feladatá­ ből fakadó íratlan kötelezettségeit átérezve nak a megdöbbentést, sokkolást tartották. Az volt az. Látóköre, alkotói intelligenciája azon­ “anarchikus”, széttöredező felépítésű festmé­ ban túllépte Palócország határait, s megóvta őt nyekkel, grafikákkal szemben a gondolatokat a provincializmustól. Nemcsak munkássága, ébresztő harmóniát, összhangot állította. Az személyisége is többrétű volt. Szenvedélyesen avantgarde, s a transzavantgarde elidegene­ szerette az igazat, dinamikus emberként heves dettségét az emberközpontú - ugyanakkor a vitákban is kiállva érte. Kedvelte a jó társasá­ természet belső egyensúlyán alapuló - világ got, melynek körében szívesen élcelődött, tré­ nevében tagadta. Nem alkalmazott bonyolult fálkozott. Önmagáról szólva azonban mindig jelképrendszereket, áttételeket — művei ön­ szemérmes volt, visszafogott. Gondolatait magukért, önmagukról beszélnek a humánum szép, ízes nyelven fogalmazta meg. nevében “emelik fel szavukat”. Ars poeticája szerint mindig olyant kíván És Farkas András mégsem élt “elefánt­ elmondani műveivel, mely szélesíti közönsé­ csonttoronyban”. Természetéből fakadóan ge látókörét, gazdagítja érzelmeit. - Festmé­ művészetéhez szervesen hozzátartozott az nyei, grafikái az örömet nyújtó harmóniára, életöröm, az élet igenlése. Művében a nagy- esztétikai értékekre, s embertársaink iránti formátumú festmények, “súlyosabb” grafikák tiszteletre ébresztenek. mellett megfértek a gyermekportrék, az anya­ Farkas András mondanivalója talán még ság gyengéd képei, a meztelen női test dicsé­ aktuálisabb, megszívlelendőbb lehet napja­ rete, kis, gyakran humoros életképek, vázla­ inkban, mint életében volt. 173 �Szabó Péter Farkas András törvénye Amikor hírül kaptam Farkas András halálhírét, első levertségem után sokszor meg­ hallgattam Lublini János 1537 és 1548 között keletkezett gyűjteményéből az egyik reneszánsz táncot. Ez a zene emelt ki összetörtségemből, s már a temetésre is e hangokkal a fülemben mentem el. Akkor még nem tudtam pontosan megnevezni, hogy miért találkozott össze bennem a reneszánsz dallam és a Farkas András halála fölött érzett gyász. Mi van ebben a gyászban, hogy a reneszánsz fejedelmi bevonulások zenei hangulatában kíván feloldódni? Ma már jól tudom, hogy a halál győzelme Farkas András fölött csak a viaskodás első felvonása volt, mert “Bandi bácsi” újra a küz­ dőtérre lépett. Képeiből falanxot alkotva állt fel, s így bocsátkozott a nehéz tusakodásba. A halálos öklelés megtört - győzelmet aratott a halál fölött. Tornapajzsait mappák őrzik, egyrészük lakások falait díszíti, s a tornapajzsok közül nem egy helyet kapott a most megjelent kiadványban, a Madách illusztrációit össze­ gyűjtő könyvben. Balassagyarmat festőfeje­ delme e percekben is diadalmenetét járja. Farkas András nem könnyen jutott hozzá a fejét koronázó diadémes festőbaretthez. Sze­ génységbe, sokgyermekes paraszti családba, kisebbségi sorsba született, ám súly alatt nö­ vekszik a pálma - szokták mondani - s az ő pálmája a különösen nehéz súlyok alatt külö­ nösen magasra növekedett. Közhelyszámba megy az a mondás, hogy a művészet nem csupán a természet másolása, hanem alkotás sajátos emberi törvény szerint. Farkas András törvénye, a természet lényegi dolgainak a fel­ fejtése volt. “Kevés vonallal, csak a lényegre koncentrálj!” - írta egy levelében. Hogy mit értett pontosan a lényegen, persze maga sem magyarázhatta meg tételesen, hiszen ösztönö­ sen érezte meg a valóság lényegét. De eljutott a lényegig. Hogy milyen törvény gyúrja át a természet elemeit műalkotássá? A reneszánsz, a manie­ rizmus, a barokk művészetelméleti irodalma a magyarázatot a különféle ideaelméletekben találta meg. A művész - úgy tartották - az isteni inspiráció nyomán az elméjében megfo­ gant ideát, előképet váltja át a rajz segítségével látható, konkrét műalkotássá. A természet konkrét formáinak felhasználását még azok az ideaelméletek sem tagadták meg, amelyek szerint az előkép a művész agyában a termé­ szettől függetlenül jött létre. Az ideát - úgy vélték - a művész a természeti formák ábrázo­ lásával fejezi ki úgy, hogy a természetből az ideának megfelelő dolgokat emeli ki, vagy mint például Grecoról gondolták, a természet formáit az ideának megfelelően torzítja. Farkas András koraifjúságától kezdve von­ zódott a múlt nagy klasszikus mesterei iránt. E lhangzott 1992-ben a M adách-ünnepségen, Balassagyarmaton A G em s o f the Renaissance M usic (Camerata Hungarica, 1976.) cím ű hanglemezen. 174 �Rokonalkatnak érezte magát Tiziannal, Brue­ gellel, Rembrandttal. Benne is megvolt Goet­ he szavával élve “a magasabb egzisztencia”, s ennek megfelelően tudott létrehozni valóban műalkotásokat. Amikor a nagy német esztéta az igazi műalkotásról szóló írását olvastam, egy sornál megakadt a tekintetem. A tökéletes műalkotás - fejtegeti - “még a legközönsége­ sebb dolgokkal is jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn bánik: felette áll a természetnek.” Igen - döbbentem rá - kétségtelenül ez Farkas András művészetének legalapvetőbb ismérve. Ám még e megállapítással sem jutottunk elég közel Farkas András művészetének teljes megértéséhez. Hiszen a természet látszólag je­ lentéktelen elemeit már korábban is a műalko­ tás szintjére emelték. A francia impresszionis­ ták vezéralakja, Monet például több mint egy tucatszor festett meg egy szénaboglyát. Őt az optikai kísérlet miatt érdekelte a szénakazal, hogyan váltja az színértékeit a napszakok fényerősségének megfelelően. Farkas Andrást egészen más miatt foglal­ koztatták a természet látszólag hétköznapi összetevői. Az ő művészete elsősorban figurá­ lis művészet. Az egyszerű emberre figyelt, őket ábrázolta jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn. Hordozott magában egy ideát, amely harmonizált egy tisztességben megöre­ gedett parasztember lelkével, egy hajnaltól sö­ tétedésig dolgozó földműves kitartásával, egy gyermekét szoptató anya odaadásával. S mert ezekre figyelt - milyen szépen mondja Goethe - művészete felette állt a természetnek. Farkas Andrásnak csodálatos képessége volt az alapvetően lelki tényezők kiérzésére, vizuális kifejezésére. Németh László azt írta Móriczról, hogy a nagy realista író alakjainak megformálásánál mindig a legszembetűnőbb külsődleges jegyekből indult el, innen jutott el a lényegig. Amikor Móricz Kaposvárott meg­ látogatta Rippl-Rónai Józsefet, az öreg festő éppen egy karosszékben ült, s csak annyit mondott köszönésképp maga elé nézve, “No...” S Móricznak ez az egyetlen komótos no szavacska elegendő volt arra, hogy kibont­ sa Rippl-Rónai József személyiségének lénye­ gét. Farkas Andrást ugyanígy a felület, a meg­ tört arc, a ráncos kéz, a gyűrt zakó, a hajlott hát juttatta el a lélek titkaihoz. S amikor ezekről szólt, már a lélek teljes feltérképezése birtoká­ ban kissé expresszív és kubista módon kezelte a formát a kiérzett ideának megfelelően. Farkas András stilárisan nem kötődött egyetlen mesterhez, egyetlen iskolához sem. A kezdeti Rudnay-élmény szinte teljesen eltűnt képeiről. Konokul haladt előre. Az a freskóha­ tás, amelyet az alapozatlan kartonra felvitt, vékony rétegű olajfestéssel ért el, s az a monu­ mentalitás, amely formafelfogását jellemezte, talán csak a hódmezővásárhelyi iskola némely művészével rokonítható. Világa lokális, de nem provinciális világ. Ahogy a téli németalföldi tájat Bruegel fedezte fel, és ábrázolta jelentőségéhez és méltóságához illőn, úgy a palóc tájat és embert Farkas András tette örökké. De hozzájárult ő még valami másnak a megörökítéséhez, továbbgondolásához is. Ma­ dách nagy drámáját. Az ember tragédiáját il­ lusztrálta több alkalommal. Madách elébe­ ment Farkas András szándékának, aki művé­ szetét arra tette föl. hogy a legközönségesebb dolgokban is a jelentőséget és a méltóságot keresse. A “göthös, tyúkmellű tekintetes úr” ahogy Jobbágy Károly Madáchot jellemezte levette Farkas András válláról a kutakodás ter­ hét, s elvezette színről-színre a jelentőshöz, a méltóságoshoz, a földöntúlihoz, a küzdelem­ ben megnemesült emberhez. Farkas András ismerte már a földműves parasztemberből in­ tuitíve kiérzett érték genezisét. Tudta jól, hogy azt egyedi töprengések, tapasztalatok, sokszor tragédiák érlelték. Az emberi megnemesülés folyamatának általánosított pannójában, a tra­ gédiában azonban sűrítve, egyetemes mivoltá­ ban, történeti visszatekintésben feszült ki előt­ te mindaz, amire az egyéni sorsok bemutatásá­ nál a nemzeti keretek között lett figyelmes. A magyar kultúra napja közelében a Him­ nusz kapcsán fejtegette Csoóri Sándor azt, hogy a remekművek csöndben is munkálkod­ nak s újabb és újabb helyzeteket teremtenek. 175 �Farkas Andrásban az 1950-es évek elejétől kezdve folytonosan új és új helyzeteket terem­ tett a Tragédia. A Tragédiához készült rajzok megjelent könyvének műélvezői végigkisér­ hetik Farkas András és a Tragédia viszonyában beállt változásokat: a kiadvány lapjain egyegy szín illusztrációi egymás mellett szerepel­ nek. Jobban, plasztikusabban érzékelhető így 176 a Farkas András szemléletében beállt változás. Jómagam a könyv bevezetőjében Lucifer fel­ fogásának változatairól szóltam. Farkas And­ rás szemléleti változása azonban a Tragédia szinte minden lényeges vonatkozását érinti, s ekkor mindnyájan a valódi művészet izgalmá­ val követhetjük nyomon a gondolati fejlődés állomásait. �palócföld 92/2 MÉ RLEG EN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. Amikor a szerkesztőség megtisztelő fölkérésére írni kezdtem e sorozat jegyzeteit, arra is vállalkoztam, hogy a színházi évad fontosabb eseményeiről ugyancsak beszámolok. Ehhez most érkezett el az alkalmas pillanat, s nem is érzem műfaji határsértésnek, hogy a szezon eddigi, általam látott és egyértelműen jelentősnek vélt premierjeiről (háromról) e könyvkritikainak megismert rovat keretein belül írok. Ezek az elődások ugyanis a szó szoros, vagy jelképes értelme szerint szemmagasságban zajlanak. Főként az időrendbeni utolsó - amelyről legelsőként igyekszem véleményt formálni. (Másfél négyzetméteres színház) A magyar avantgard színjátszás jóságos fenegye­ reke. HALÁSZ PÉTER haza­ tért a nagyvilágból, hogy a Katona Jó zsef Színház K am ­ rájában megrendezze A KÍ­ NAI című, inkább szituáció­ sorozatnak, mintsem darab­ nak nevezhető művét. Kevés­ sel a bemutató után, február 22-én a televízió 1-es csator­ nája - Forgács Péter riporter és Sólyom András rendező­ operatőr munkájaként - érde­ kes és vonzó műhelyfilmet sugárzott a próbafolyamatról, tehát noha a színművet estén­ ként csak 70-80 ember láthat­ ja, mégis sokan tudomást sze­ rezhettek lényegéről. Így ar­ ról is, hogy Halász - maga tervezte díszletként - festett vásznat függesztett az ék alakban elhelyezett nézőtéri székek elé. Ezen a primitíven vagy fekvőalkalmatosság, piktorolt “mozivásznon” egy miliőjét, jellegét pedig álló­ operaház (vagy nemzeti szín­ vagy mozgóképek háttérvetí­ ház): elegáns-csilláros teátru­ tése alakítja ki. Ha a vetítés mi épület látható, nagyfülű például egy szemközti házat salátafejű. groteszkül karak­ vagy egy amerikai, közismert terizált férfiak és nők publi­ helyszínt villant elénk, hatá­ kumával, akik természetesen rozott térélményünk, locusmaguk is a színpadra (a szín­ érzetünk támad; ha a mozgó­ padi színpadra) merednek. A filmen fák szaladnak, akkor a Kamra közönsége tehát mint­ színpadon üldögélő személy egy “folytatódik” a festett kö­ mintha vonaton, magasvas­ zönségben, a festett színház úton utazna. A pindurka szín­ lelke, csodakapuja pedig az a pad nem érződik szűkösnek: mintegy 1,5x1 méteres - kis az említett leleményes trük­ függönykével szintén eltakart kök, fantáziadús képkompo­ - négyzet alakú nyílás, zíciók révén belefér az egész amelyben az ottani, s persze világ. A kis üres tér is szín­ egyben most már itteni színé­ házcsinálásra alkalmas üres szek megjelennek. tér - mondhatjuk Peter Brook A nyílás mögött vízszinte­ híres könyvcíme nyomán. sen és függőlegesen is osztott Mi szükség van erre a sa­ valódi színpadka húzódik, játságos, legtalálóbban tán amelynek “díszlete” egy-egy, bábszínházinak nevezhető csak részben látható ülő­ szcenírozásra? Miért készteti 177 �palócföld 9 2 /2 a rendező még a fekvő szék­ sor-piramis közepén ülőket is állandó nyaknyújtogatásra (nem beszélve a szélen letele­ pedettekről, akik az aprócska képkivágásban jobbára csak a túloldali történéseket szem­ lélhetik)? Mert A kínai - töb­ bek között - az emberi ki­ csinység és nagyság megjele­ nítése, az uralkodó részlet és a vágyott egész ütköztetése, a mindenkori torzó és a soha­ kori teljesség groteszk vias­ kodása. Ennek a színjátéknak a kétségtelen zsenialitás hal­ hatatlan remekműve, A cso­ dálatos mandarin bartóki mu­ zsikája ad foglatot: így a mindössze másfél négyzetmé­ tert befogó színpadkeret szim­ bolikus és misztikus kerete a zene. A monumentális, a vé­ gérvényes övezi a pindurkát, az alkalmit, a játékmódban is részint rögtönzöttet (más kér­ dés, hogy a Katona József Színház ezúttal is kiváló szí­ nészei, a rendező alakmását megformáló Máté Gábor, és a gyermekszínész Elek Józsa kivételével nemigen akarnak rögtönözni, kötetlen szöveget mondani, sőt Udvaros Do­ rottya szembetűnően rögzítet­ te szavait és mozgásának ko­ reográfiáját is). A játék szervező elve szükségképp a pars pro toto ősi ábrázolástechnikája. Mi­ vel a gyermeken (egy másik, még kisebb gyermeken) kívül színész emberfia teljes való­ jában sem állva, sem ülve, sem fekve nem fér el kis 178 látványfókuszban, a szereplő­ ket testrészeik képviselik, sőt olykor a testrészeiket is csak “meghoszabbító” tárgyak képviselik. Ez valóban vérbe­ li bábszínházi játékmód, egy­ ben filmes kompozíció, kép­ vágás. Tudvalevő, hogy vala­ mely bennszülött népcsoport kétségbeesett siránkozásban tört ki, amikor először láttak filmvetítést, s a vásznon önál­ ló életet élt egy emberi fej. Nos, itt aztán zenghetne a színház a bennszülöttek szent megrökönyödésétől - de bi­ zony a Kamra általában fiatal és vájtfülő publikuma sem fojthatja el meglepett szissze­ nését, kuncogását, amikor például csak egy hatalmas, begipszelt láb lengedezik a “rámában” (egészen oldalsó pozícióból esetleg látni, hogy a lábat egy kéz lengeti), vagy egy hosszan kunkorodó tele­ fonzsinór rángatózó idege röpteti egy monológ szavait (maga a beszélő ember rejtve marad a kulisszák mögött, ám az érzékeny mikrofonok éle­ sítve-torzítva közvetítik a hangját, akárcsak a színpadi színpad függönye mögötti egész műhelymunka zörejeit, a kávéscsésze kavargatásától az elharapott káromkodásig). Egyfelől roppant intim ez a zártság: otthonossá válik a néző számára a kicsinység nagyság, a “világban való el­ férés”, mint filozófiai és mo­ rális probléma, mint szabad­ ságprobléma; másfelől mu­ latságos a színészek igyekvő fészkelődése, hiszen már ket­ ten is alig férnek el - vagy alig férnek be - a szemma­ gasságban lévő “díszletdo­ bozba”. Ha az intimitás és az igyekvés hangsúlyosan ösz­ szetalálkozik - például a ren­ dező és a táncosnő szerelmeskedésekor - , akkor vég­ képp nem fojthatjuk vissza keserves mosolyunkat. Ha­ lász Péter szívesen mondo­ gatja: ő csak azt nem szereti a világban, ha szeretetlenséget talál benne. Ennek nem mond ellen kegyetlen figuramozga­ tása: hogy szereti egy kicsit nem szeretni az emberi ne­ met. Szereti szeretettel nem szeretni a homo sapienst. Az eredetileg amerikai nézők számára készült, jó öt évvel ezelőtt bemutatott A kí­ nai a kicsinység (és a “min­ den egész eltörött”) szimboli­ kájába az árvaság érzetét, föl­ oldásként pedig az együtt­ érzést, az aktív és segítő szá­ nalmat is belefogalmazza. A darab alcíme (magyar viszo­ nyokra átültetve): “...avagy a Katona József Színház színé­ szei megpróbálják színre vin­ ni A csodálatos mandarint.” Tehát csak megpróbálják: nemigen fog sikerülni nekik, sőt egyáltalán nem fog sike­ rülni, illetve amikor nem si­ kerül, éppen akkor tökélete­ sen sikerül... s akár sikerül, akár nem, nem nekik sikerül vagy nekik nem sikerül, hanem azoknak a komédiásoknak, akiket ők játszanak. Vagyis pontosabb azt állítani: a Kato­ �na József Színház színészei megpróbálják színre vinni egy félig-meddig alkalmi és féligmeddig amatőr amerikai színtársulat tagjait, akik megpró­ bálják színre vinni Bartók re­ mekét. Ez a szőrszálhasoga­ tás - vagy emelkedettebben: kettős, többszörös fénytörés ugyancsak indokolt: Halász nem kevés önéletrajzi ér­ vénnyel mesél arról a grupp­ ról, amelyben jószerivel senki sem tudja jól az. amerikai an­ gol nyelvet, hiszen a rendező magyar származású, a fősze­ repért tülekvő balfácán olasz ősöktől ered, és így tovább, egészen addig, hogy egy kí­ nait kellene ugyebár eljátsza­ ni... Maga a kínai egy árva szót sem ud az Újvilág nyel­ vén, éppen most “disszidált” hazájából, a Kínai Népköztár­ saságból, és a beilleszkedés első mozzanataként egy kis­ magnóról azt a roppant hasz­ nos nyelvlecke-mondatot ma­ golja, hogy “veled szemben a falon egy óra függ”. Ezt már tudná (noha nem értené), csakhogy mindig megretten, amikor a szalagról egy peda­ gógiai éthosztól fűtött sebes női hang ráparancsol: ezt most ismételje meg! A sze­ rencsétlen megismételné - és meg is ismétli! - , csak arról nincs fogalma, hogy most az ismétlés az ő dolga. A sokszo­ ros nacionális áttétel, a totális nyelvi kiszolgáltatottság, az óriásföldrész, a gazdag or­ szág háttérben fölmagasodó vetített képei és jelképei fo­ kozatosan ébresztenek rá az rukciókból egy kukkot sem emberi, felebaráti sorsközös­ értve, a saját legszemélye­ sebb szerelmi és testi felindu­ ségre: a világárvaságra. A kicsinység, az elve­ lásában eljátssza-elköveti a szettség csöppet sem mélabús színésznőn azt, amit a szí­ és lemondó - éppenséggel nésznő rendező-férje akart, virgonc és derűs bemutatása a de persze csak játéknak akart. darab. Az a megfontolás ve­ A finálé szép perceiben kitel­ zérli, hogy bár az ember ke­ jesedik a kicsinység és az ár­ ze-lába és füle-farka kilóg a va létbevetettség harmadik, neki rendelt (itt: rendezett) követő szólama: az ember szűkös élettérből, színtérből, nem ura szándékainak, nem a dolog fordítva is fölfogható: kormányozhatja akarata sze­ a végtelenül tágas és gazdag rint a történéseket, amelyek életet, a lehetőségeiben, rög­ azonban végülis éppen úgy tönzéseiben korláttalan em­ történnek. A kínait minden bert lehetetlen betömöszkölni maszk nélkül játszó Kaszás - mint állatkert-színházi bá­ Gergő a próbákon - próba­ mulnivalót - egy színpadnak képp - gyermekkora palócos kinevezett kalitkába. Mire ezt tájszólásában is megszólaltat­ végiggondoljuk, már műkö­ ta az angolul nem tudó (tehát désbe is lépett ellenerőként az magyarul nem tudó), csak kí­ előadás paradoxona: minden­ naiul tudó (tehát magyarul tu­ nek ellenére még ilyen pici dó) címszereplőt. Feledve az térbe is belefér a teljes élet, emlékezetes előadás néhány belefér a játék-atommagba az lanyhultabb, sőt akár dilettan­ univerzum. Elfér A csodála­ tizmussal rémisztgető epizód­ tos mandarin zenéje mellett a ját, kell-e ennél a “palóc an­ mi fülünknek (és Bán János golságnál” beszédesebb ösz­ finoman parodizált előadá­ szegzés A kínairól - és éppen sában) eléggé szörnyűsége­ a Palócföldbe...? sen ható kínai szerelmi dal (amelyet szegénynek egyet­ lenegyszer sincs módja vé­ gigénekelni). megfér a zené­ (Tenyérnyi színház) A kí­ vel és a zene elleni zenével az nai, mint láttuk, “színházi a magány-muzsika, amelyet a színház”; olyannyira, hogy az sorstalanul titokzatos sorsú elején az ébredező művészpár Papp Zoltán szólaltat meg még packázik is a közönség­ hangszerén, és belefér az el gel: mi a fenének ültek ezek nem játszott Mandarinba a be ide, mikor mi épp a színpa­ tragikus és felemelő példázat don aludtunk? Mi a túrót pro­ minden csodálatossága - mi­ dukáljunk nekik, ha már egy­ vel a kínai szerepéhez próba­ szer itt vannak? Netán sem­ játékra invitált kínai az inst­ mit, hisz a jegyet már megfi­ 179 �palócföld 9 2 /2 zették, hát üldögéljenek a pénzükért? Vagy adjuk elő A csodálatos mandarint! Eset­ leg éppen most vigye színre a darabbeli rendező azt a dara­ bot, amely már régóta forog a fejében, egy vászonra festett opera díszletével, másfél négy­ zetméteres színapdnyílással, angolul nem tudó kínaival? Máté Gábor és Udvaros Do­ rottya kitűnő rendező-táncosnő párja azt csinálja, amit él, azt éli, amit játszik, s bár ők (a szí­ nészek) csak alakítják őket (a színházcsinálókat), legsajá­ tabb magukat inkább kell vi­ gyék színre, mint a szerepet (ezért is lenne oly fontos a kö­ vetkezetesen alkalmazott rög­ tönzés: a csinálás mint élés). Minden hivatás, mester­ ség akkor irányítja önmagára a figyelmet, akkor lesz ön­ vizsgálatának tárgya, akkor kíván intenzíven megmutat­ kozni, amikor az önmeghatá­ rozás gondjával, az önazo­ nosság válságával, a működés komoly nehézségeivel küzd. Ilyenkor a kitárulkozás egy­ ben a problémák megosztása, abban a reményben, hogy a betekintés talán orvoslást is jelenthet. Nem véletlen, hogy ma­ napság évada van a színházi színháznak. Önmagában vé­ letlenszerű lenne - együtte­ sen már tendenciát mutat, hogy A kínai első percében igyekeznek elsinkófálni a színházban-létet, azután meg minden szösszenést mint színházi jelenséget tűntetnek 180 föl; a Radnóti Színházban, a Hajmeresztő című “bűnügyi társasjátékban” szót adnak akár a legostobább krimifaló nézőnek is, és fölkínálják a nagyérdeműnek: tessék, pa­ rancsolj. válassz magadnak te gyilkost! - és valóban az lesz a gyilkos, akit az alkalmi nép­ szavazás többsége kijelöl; a Budapesti Kamaraszínház Mechanikus narancs előadá­ sában (A kínaihoz hasonló módon) az élet eljátssza azt, amivel a darabbeli író, új mű­ ve ideájaként, gondolatban eljátszik: és így tovább. A színház önmagáról való töprengése, ugyanakkor sok­ kal egyetemesebb mű A SZINHÁZCSINÁLÓ is. THOMAS BERNHARD, a nemrég elhunyt, diabolikus osztrák író néhány szereplős darabját a Budapesti Kamaraszínház Károly körúti “még­ kamarább” kisszínháza tűzte műsorára. Ezt a színházcsiná­ lásra meglehetősen alkalmat­ lan termet (amelyben, akár­ csak a Radnóti Színházban, egy ormótlan oszlopot kell mindig “eltűntetnie” vagy képbe komponálnia a díszlettervezőnek) mesterien ren­ dezte be Szirtes János: az első pillanattól fogva a játék szín­ helyén, a száznyolcvan lelket számláló ausztriai porfészek­ ben, Utzbachban érezhetjük magunkat. A szomszéd or­ szág falucskáihoz egyébként nem illő jelző ezúttal helyén­ való, mert az ócska fogadó­ ban mindent por lepett el, vi­ lágháború utáni, negyven-öt­ ven éve nem bolygatott por. Pedig törölgetnek itt tesséklássék módon naponta vagy hetente: még Hitler máig gon­ dosan kiakasztott képén is vé­ gig-végigszánt az alázatos porrongy. Ebben a tipikus vi­ lágvégi lomtárban, a vélhető érdektelenség és faragatlan­ ság kellős közepén mi mást is akarhatna előadni négyfős színésztársulatával - család­ jával - a vándor komédiás, “a nagy Bruscon”, mint A törté­ nelem kereke című grandió­ zus világdrámát?! Bernhard, a nagy pesszi­ mista Theatermachere szinte végigmonologizálja a dialó­ gusokkal, kis jelenetekkel csak itt-ott megtűzdelt előa­ dást. Ez a keserű, fölényes, kétségbeesett, kacskaringós, bölcs, nevetséges, szívenütő, alpári - tehát végletekből szőtt magánbeszéd a Brus­ cont játszó Sinkó László bra­ vúros mutatványa, a színházi évad eddigi legkiemelkedőbb eseményeinek, eredményei­ nek egyike. Legalább fél éves készülődés, tervezés, tanulás, ráhangolódás után lép be a Tolmár Tamás filmrendező által színre vitt előadás dísz­ letébe, a színházul kiszemelt fogadóba a színházcsináló hogy miközben önmagát tömjénezi és siratja, minden­ fajta emberi csinálás tökéle­ tes értelmetlenségét tárja föl. Kik a “macher” társai, “szö­ vetségesei”? Elbambult, meg­ csúfult feleség - az életben és �a színpadon is a legelretten­ tőbb “drámai anya” készsé­ ges, stupid, tehetségtelen, lá­ zadozó fiú- és lánygyermek a további szerepkörökre; és a közönség, a népség, az ala­ csony tömeg, amely persze legföljebb egy-két kóválygó lelket jelent, akik tévedésből talán kíváncsiak a híres álla­ mi színész, a mellőzöttségé­ ben most tájolásra, vándorko­ médiásságra fanyalodó “nagy” Bruscon vajon miként gyúrja egyetlen óriási vízióba az emberiség felemelő és bor­ zadályos történetét? (A mű egyébként Karl Kraus Az em­ beriség végnapjai című trgé­ diáját parodizálja, miközben osztozik Krausszal a “bugy­ borékoló moslék”, a társada­ lom megvetésében.) Sinkó játékának és az elő­ adás mívességének jelzésére, értékelésére elegendő elmon­ dani azt, amit nem ő játszik el. Ez a művészgőgtől tajték­ zó, kiskirályoskodó hajlamú, de nagyonis józan eszű férfi szeret parancsokat osztogat­ ni, s az esti előadás helyszíné­ nek kijelölése, biztosítása, berendezése is elemi létérde­ ke, hiszen immár a betevő fa­ latja - a húsleves, az ásvány­ víz - függ attól, elsóznak-e néhány jegyet a minden bi­ zonnyal szánalmas, tehetség­ foszlányokat cibáló attrakció­ ra. Vallai Péter - ő is vendég­ művész a tudatosan nagyon sok társulaton kívüli tagot foglalkoztató Budapesti Ka­ marában - játssza azt a méla, lassú hentest-kocsmárost, aki ASCHER TAMÁS kaposvári mintegy megtestesíti a publi­ rendezésében, már akkor is kumot, és úgy-ahogy eleget is lenne nagy színház. Vagy for­ tesz Bruscon igényeinek. Val­ dítsuk úgy a szót, hogy az lai fásultságtól, primitívségtől évad egyetlen nagy színháza o rdító némaságára is szükség Ascher mesterműve a Csiky van ahhoz, hogy a kopottas Gergely Színházban? (Volt eleganciájú ősz úrból, a vala­ azért más is az elmúlt hóna­ mikor tán talentumos színész­ pokban; Gothár Péter A kez­ ből előlávázzon a kétségbeej­ det vége című “világszínvo­ tően röhögtető bernhardi élet­ nalú semmivel” gazdagította a Katona repertoárját, Ács Já­ szidalom. A kínai színészei nem ját­ nos finoman csipkézett lélek­ szották el a játszanivalójukat, tani darabot - Szabad zóna és mégis színre került A cso­ rendezett ugyanitt, két szi­ dálatos mandarin. Bruscon, a nészből lett rendező, Mácsai színházcsináló az isten háta Pál és Funtek Frigyes figye­ mögötti Utzbachban, és Hit­ lemre méltóan értelmezte újra ler “háta mögött” is megcsi­ - a Madách Kamarában, illet­ nálja a színházát - ám amint ve a Nemzetiben - Örkény elkezdi, már vége, mert amit István két művét, a Pisti...-t a disznók nem tudlak szétrö­ és a Tótékat A vidéki szín­ fögni. azt elmossa a zivatar... házi gépezet mintha nehezeb­ ben lendült volna bele a sze­ zonba.) Petri György új, kiváló (Nagyszínház) Az előbbi­ fordítását felhasználva Szé­ ekben két stúdióelőadásról kely Gábor nem is olyan ré­ esett szó; ma ezekben a kis gen Cserhalmi Györggyel a fészkekben érdemes mele­ címszerepben vitte színre az gedni. “Bealkonyult a »nagy« embergyűlölés tragikomédiá­ színháznak, a »nagy« előadá­ ját. Nála az alapvetően érté­ soknak - a Katonában is” - kes, megbecsülésünkre érde­ írta Koltai Tamás, épp Halász mes főszereplő teljes joggalPéter rendezése kapcsán. Bár undorodott a perc-emberkék van igazság a megállapításá­ sietős, talmi, harsány világá­ ban - főleg ami a tendenciá­ tól. Székely - akkor még nem kat, a szembetűnő jelensége­ tudtuk: hosszabb időre elbú­ ket illeti -, valószínűleg ő is csúzva a hazai színházi ren­ csak félkomolyan, ironikus dezéstől, odahagyva a Katona éllel vetette papírra vélekedé­ József Színház igazgatói szé­ sét. Ha semmi mást nem já­ két is - némiképp alteregónak szanának ezidén nagyszín­ fogta föl a mizanrópot, aki házban, mint A MIZANT­ nem érti, miért gyűlölik, ho­ RÓP című Moliére-darabot lott ő csak gyűlöli azokat, 181 �palócföld 92/2 akik őt nem értik. Az atléta Cserhalmi a pompás fizikum­ hoz az intellektuális izzást is hozzáadta: e minta-ember tá­ vozása, kivonulása arculcsa­ pásként érte a maradókat, a társadalmat. Akiket ittha­ gyott, azok persze nem na­ gyon mérték föl a vesztesé­ get, s észre sem vették, hogy mekkora e(morális) pofon csattant. Gyűlölni a nem-értőket, nem érteni a gyűlöletet: Szé­ kelynél a 22-es csapdája is ál­ dozatokra várva tátotta ki a száját. Ascher rendezésében más a kelepce, és egészen más típusú a főszereplő, sőt a szereplők teljes köre. Olyan mai, tágas, előkelően lepusz­ tult, értelmiségi módra ren­ detlen polgári lakásba tették át a cselekményt, amelyet fő­ leg a nagyvárosok egyetemis­ tái, bizonytalan korú és eg­ zisztenciájú öregdiákjai, a ha­ lálukig “induló tehetségnek” maradt kallódók népesítenek be, valamilyen módon elcsak­ lizva-elörökölve a bérle­ ményt a szülőktől, öreg nagy­ bácsiktól, az eltartási szerző­ dés halottjaitól. Ascher köze­ lebbről meg nem határozható állandó farsangolásban ját­ szatja A mizantrópot (nem szilveszter van, hiszen a jele­ netek közt idő telik, csak a hangulatmaradék szilveszteri, a nekiszabadultságra utalnak a színes cafrangok: az egész életvitel konfettis, lampio­ nos). A fiatalember-hősök minden teketória nélkül a mai 182 “ifjú kíméletlenek” ismerős öltözékekbe bújt, ismerős hajviseletű képviselői. Jobbrosszabb törtetők, az erkölcs cinikus mókamesterei, akik már egymás számára sem na­ gyon tartogatnak meglepeté­ seket: már kölcsönösen följe­ lentették, legyilkolták, meg­ mentették egymást, vérszer­ ződlek, együtt vállalkoztak, közös nőket közösen és kü­ lön-külön szeretgettek és rúg­ tak ki, pojácáskodtak, önsaj­ náltak, néha tán valami jelen­ tőset is alkottak... Telt az éle­ tük. Dokumentumfilm nem lehetne hitelesebb, mint ahogy Ascher hajszálponto­ san instruált, invenciózus szí­ nészei elénk tárják ezt a galé­ riát, a koptatott rongyok, a tarka színek, az elegáns cuc­ cok külső divatbemutatójá­ val, és a taszító veselkedés­ formák, jellemek benső kol­ lekciójával. Még ebből a csoportozatból is kiemelkedik Molnár Piroska hibátlan szo­ borműve az öregedő, kielégí­ tetlen, álszent, gazdag, a fia­ talabbakhoz törleszkedő asszony alakjában. Az előadás alapkoncepci­ ója. hogy a címszereplő csak alig-alig jobb ennél a bandá­ nál. Ascher, aki legtöbb mun­ kájában - legerősebben a csu­ pa Platonovot színre léptető Platonovban - szívesen mond szigorú véleményt egész ge­ nerációjáról, a bírálat körén belül tartotta az embergyűlö­ lőt is, akit Lukáts Andor for­ pust: az egyetemen szép jövőt jósolnak neki, első díjat nyer a diákköri konferencián, talán benn is marad a tanszéken, nem marad benn, munkahe­ lyeit váltogatja, szabadúszik, biztos hajléka soha nincsen, öreg aktatáskájában a fogke­ féjét hordja és egy tucatnyi könyvet, a könyvek felének elolvasására sohasem jut ide­ je; észre sem veszi, és már el­ múlt negvenöt éves. Mégsem nőtt be a feje lágya. Lukáts szikár, aszkétikus férfit láttat, s már maga az aszkézis is mindig Janus-ar­ cú: egyszerre vonzó és taszító a fájdalomig túlcsigázott ön­ fegyelem. Kétségkívül erköl­ csi orákulum az embergyűlö­ lő - de kissé embertelen em­ ber is. Nem tudja “az emberi­ séget, hisz ember vagy, ne vesd meg” igazságát. Ítélőe­ rejének humortalan radikaliz­ musa, semmilyen kompro­ misszumot, külszínt, játékos­ ságot. lazaságot nem toleráló haragos végletessége nem­ csak tisztítótűz lehetne a gyarlók számára (ha egyál­ talán óhajtanának megtisz­ tulni; ha tudnák, mi az), de el is égethetné még a szerette­ it is. A mártíriumként birto­ kolt igazság - sokaknak lehet erről kellemetlen tapasztalata - állandó lelkifurdalásban tart­ ja a környezetet, pontosabban megintcsak azokat, akiknek van lelkük, viszont nincs igazi okuk a furdalásra... Felibe-harmadába kivite­ lezett előadásaink közt öröm �nézni ezt a hibátlanul precíz, fájdalmasan szép, önvizsgá­ latra késztető művet. A szín­ nek azok a zugai is élnek, azok is berendezettek, ame­ lyek szinte rejtve vannak a szem előtt. Érvényes ez a ru­ hák, a kellékek, a gesztusok arzenáljára is. Le Misanthrope, vígjáték - írta Moliere az árkusra, és folytatta a szereplőkkel: Al­ ceste, szerelmes Célimène­ be; Célimène, szerelmes Al­ ceste-be... Ebből lett Az em­ bergyűlölő kaposvári drámá­ ja, ebből a szerelmesek szakí­ tása, Alceste reménytelen tá­ vozása a nagy semmibe - és a hatalmas űr a hatalmas szín­ padon. 183 �H o rp á csi S á n d o r Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál Két éve olvastam Ardamica Ferenctől egy kitűnő novellás kötetet (Anyám udvarlói). Tele volt feszültséggel, keserűséggel, élettel, a csehszlovákiai magyar valósággal. Mintha nem ugyanő írta volna, már mint ezt az új kötetet, a Tejszínhabos halált, amelynek a címlapján az élveteg női arc fölött olvasható az alcím, erotikus novellák. Nem értem ezt a reklám­ fogást, illetve, ha megértem nagyon elszomorodom miat­ ta. Boccaccio Dekameronját, Apuleius Aranyszamarát, Zo­ la regényeit vagy Maupassant novelláit - annak idején nem így reklámozták, mégis min­ denki tudta miről szólnak. A szerelemről, a testiről és ter­ mészetesen hol elegánsan, hol ízesen-cselfesen, hol vas­ kos-szókimondóan. A téma mindig eladható, mindig iz­ galmas. Csakhogy száza­ dunkban történt valami rette­ netes. Az emberrel és a szere­ lemmel. A tabuk elvetésével eltűnt, elveszett a titok, a fel­ ismerés és a másikra találás remegő izgalma, az a varázs­ lat, ami később felmelegíti emlékként - a Philemonok és Baucisok szívét. Nem Ardamica valóságis­ meretével van bajom, hanem a stílusával. Eldurvult, s olyan mint azé a kamaszé, aki azért trágár, hogy felnőttnek 184 lássék, hogy megbotránkoz­ tasson. A hat novella mind “arról” szól, a kéjről, a kielé­ gülésről, a titok hiányáról. Mondanám, hogy a kimond­ hatatlanról, de Ardamica most nagyon is bőbeszédűen kimond mindent, ahelyett, hogy ábrázolna. Szinte mármár fecseg. A legbántóbb ez a Szépségkirálynő című novel­ lában, a Tejszínhabos halál­ ban. Azért bántó ez, mert mind a hat írásban benne egyegy kitűnő novella magja, ha úgy tetszik csontváza. A Szépségkirálynő címadó hős­ nőjét megválsztották szép­ ségkirálynőnek. Későbbi há­ zassága tönkre megy, amikor az anyósa (a papné) megtudja ezt. A szerencsétlen nőtől el­ veszik a gyerekét is. Inni kezd, s mintegy kompenzá­ landó az elveszített fiát ka­ maszfiúkkal kezd “anyáskod­ ni”. Hajdani szerelme, rajon­ gója döbbenti rá, hogy ez a perverzitás csőd. De teszi ezt oly durván, bőbeszédűen, hogy elveszi a történet hitelét. A Tejszínhabos halál ka­ maszlányhőse is valós élet­ helyzetet ábrázol. Pszicholó­ gusok, pedagógusok, de értel­ mes szülők a tudói, hogy a gyerekeknek is van erotikus játéka, szexuális élménye. Arankát a nagyi apja lovagol­ tatta a térdén kicsi korában, s - akkor még tudatlanul - ero­ tikus élményt (a tejszínhab édességét) jelentett a kicsi­ nek, később ő maga idézte elő a szék karfáján, majd a kerék­ páron. Ez okozza a halálát is: orgazmusa elszédíti, elüti egy autó. Tipikus kamasztörténet az Oktávia. A szép csitri profi nőként bolondítja magába és elégíti ki az osztálytársait. De Ardamica nem a kamasszere­ lem líráját írja meg, hanem a kamaszfiú találkozását a nős­ ténnyel. Nehéz elhinni, mert moti­ válatlan az Eleven tükrök. A �szépasszonyról kiderül, hogy rossz anya. A nagyszülők ne­ velik tizennégy éves koráig Vincét, aki amikor ismét ha­ zakerül már nem az anyját, hanem a hódító nőt látja. A slusszpoén kitalálható: az asszony megkóstolja a részeg fiát. Tragédia ez? Az is lehet­ ne, de Ardamica empátia nél­ kül szemléli a figuráit. Nincs túl jó véleménye a nőkről, ki­ csit sajnálja a férfiakat. - A Palifogás-ban pl. felcsillan­ hatna a humor, némi irónia. A szállodába igyekvő férfit le­ szólítják az utcán, s hősünk csak reggel döbben rá, hogy az adakozó nő kifosztotta, miután a kamaszlányát is be­ dobta az üzletbe. Tanulság: még mindig olcsóbb a szállo­ da? A megállók, állomások történte is utcán kezdődik, ágyban folytatódik. A sokat próbált, kiégett nő játszik a nős férfival, aki még szereti, de már unja is a feleségét. A befejezés valószerűtlenül tragikus: a nő (forgalmista) karambolt okoz, mikor a fér­ fi (telefonon) szerelmet vall neki. Összegezve azt mondom, hogy minden történet nyomo­ rúságos. Az erotikum Arda­ micánál nem örömforrás, ha­ nem törtsorsú emberek egy­ máshoz sodródása, mohó, kétségbeesett egymásbaka­ paszkodása. Semmi köze a manapság divatos rózsaszín, pornó, szex-könyvekhez, en­ nél jobb író Ardamica, de (még?) nem elég profi, hideg, cinikus ahhoz, hogy ezeket a műfajokat jól művelje. Nem tudjuk az erotika titkát. Néha egy-egy Rossini áriában több erotika van, mint Ciccolina összes idétlenkedésében. Az igazi nők (írók) mindig is tud­ ták, hogy a kendőzés, a taka­ rás, a sejtetés sokkal izgalma­ sabb, mint a vaskos mutoga­ tás, kimondás, nevén neve­ zés. Hiszem, hogy Ardamica is tudja ezt, s visszatalál igazi hangjához. (Nap Kiadó, Po­ zsony 1991.) 185 �palócföld 92/2 Tóth Sándor Kövek és pillangók ( 2.) Keresztutak nyomában: Debercsény A Galga völgye és a Zagyva folyócska között fekvő települések sokasága is őrzi az ősi Nógrád jónéhány emlékét: Hollókő világ­ rangot vívott magának, Mátraverebély irodal­ mi és kő-emlékei elsősorban a szentlászlói mondakörhöz kapcsolódnak, bár megfejthe­ tetlen talány a gótikus templom kősírja... Tájba tagozódva Debercsény jelentékte­ lennek tűnik, a múltra csupán egyetlen 18. századi harangláb emlékezteti az utókort - de mellette újat állítottak. Akkor került sor erre, amikor a 80-as évek elején fölmerült az igény: templom is kellene a kis településnek, amely­ ről a múlt században Mocsáry Antal ezt je­ gyezte meg könyvében: “elegyes falu”. Tíz esztendeje kétszázan lakhatták, azóta talán még kevesebben. Ezért is elgondolkod­ tató a népszándék, amely nem mondott le ar­ ról, hogy Úr-hajlékot építsen, sanyarú időben, igaz, már a lágyabb diktatúra hónapjaiban, ami azt jelentette: az akkori államhatalom (szolgája: az Állami Egyházügyi Hivatal) hal­ lani sem akart új templomról. Papnak, építész­ nek kellett leleményesnek lennie, amikor be­ jelentették: nem új épület készül, csupán a rozoga iskola megfelelő helyiségét alakítják át, hogy ott hetente továbbra is misézni lehes­ sen. Marosi Gábor építész persze “túllépte” az engedélyezés határát, és remek épülettestet tervezett, amely aztán a falucska legékesebb 186 hajléka lett: “kívül sugalmas, belül nyugal­ mas”. 1984. szeptember 2-án fölszentelték a templomot, megáldották a haranglábat. A szertartást a váci püspök végezte, de jelen volt a település szinte valamennyi tagja, távoli vi­ dékek vendég-sokasága, és ott volt Nógrád megye festőművész szülöttje: Bakallár József. Szent Erzsébetről festett expresszív hatású fő­ oltárképében már akkor gyönyörködhetett mindenki, amely a szakrális és a profán finom harmóniáját sugározza; kifejezése, formake­ zelése erőteljes, a kontúrozott vonalak miatt kompozíciója lírai töltésű, a figurák pedig mintha a palóc tájból “léptek volna” a képre... Ha ez a művészi alkotás gyönyörködtet, a szikár tér oldalfalain elhelyezett Via Crucis táblaképei megráznak: lírából a drámába ezút­ tal átmenet maga a tér, amely Marosi Gábor valamennyi tervezésében mindig egyértelmű, törésmentes; csak ott “kerekít” a tervező, ahol az építészeti adottság kényszeríti. Azt valljuk: a romanika a maga zömöksé­ gével, tömbszerűségével képes “érzelemre hangolni” (gondoljunk nagy katedrálisok ha­ tásaira) így ez a romanika nemes stílusát kö­ vető modern felfogás is valóban átmenet a statikus állandóság és a mozgás drámai pilla­ natai között. Bakallár József Kereszt útja szintén fölke­ rült a falfelületekre, mire elérkezett a templom átadásának napja... �palócföld 92/2 Ez a különben drámai alkatú művész rend­ kívül szerencsésen egyesíti a nagy- és a pro­ vinciális művészeti hagyományokat. Tájké­ pei, a feszületek, az útmenti szegélykövek, fái, állatai úgy rendeződnek kompozíciókká, hogy a megbújtatott táji élmény egyetemessé válik. Átalakul, transzponálódik a falusi ember sorskérdése, és magyar kérdéssé válik. A Via Crucis képsora mellé leginkább Ju­ hász Gyula Tápai Krisztus című versének strófái illenek, felmutat­ va az 1980-as évek első feléből, s még korább­ ról a belső tragédiákat... Mint minden Ke­ resztül, a debercsényi is a fájdalom apoteózisa, Isten-fia alázatának és szenvedésének vizuális fejtegetése. Válaszadás a legmélyebb teológiai kérdésre: a passió-út közösségi és egyéni át­ élésére. Bakallár erős­ sége elsősorban a kezek játékában lelhető fel. Ő maga vallotta: a kéz mindent kifejez, ha a legalkalmasabb pilla­ natban tetten érjük. (Ezt igazolja legújabb Ke­ resztútja is, az ország legnagyobb táblakép-sorozatán, az érdi temp­ lomban, amelynek tervezője ugyancsak Maro­ si Gábor.) A debercsényi táblákat szemlélve tehát legérdemesebb a kézből kiindulni. Bakallár 14 helyett 15 állomást festett meg; nála a feltámadás-jelenet sem maradhat ki a stációkból. Vagyis az optimista keresz­ tény alkotó nem csupán az ember győzelmé­ ben hisz, minden nyomorúságban, mgpróbál­ tatásban a történelem kemény útján, hanem mindenekelőtt az isteni jelenvalóságban. Ez a kozmikus távlat határozza meg a 15. stációt, a resurrectiót. Alakok egyenértékű társaiként trombiták, kezek beszédesen vallanak arról, amit a teológia Isten dicsőségének nevez. De miféle dicsőség ez? - Alázatból fakadó. An­ nak dicsősége aki, mint korunk esztéta teoló­ gusa, a francia Varillon írja: “egyedül szeretet akar lenni. Ez a dicsőség: súly”. A héber ka­ bod első jelentése szerint. Vagyis: “nem a bir­ toklásé, mégcsak nem is a birtoklóé”. Kissé dadogva azt mondhatnók: “az önmaga súlyá­ nak könnyítéséből örök­ től született lelki súly”. A szereteté. Ebben a fogalomban összesíthető minden szenvedés magyarázata. A keresztény mű­ vész csak ennek a meg­ közelítésére vállalkoz­ hat, ha a bibliai szenve­ déstörténet képi megfo­ galmazására törekszik. Keresztény életérzés nélkül nem lehet hiteles passió-értelmezés. A 15. állomás pedig magyarázata-szintézise az előtte sorakozó tizen­ négynek, amelyek közül artisztikus megoldásá­ val, gondolati egyszerű­ ségével kétségtelenül a Jézus harmadszori elesését ábrázoló táblakép emelkedik ki. A40x30-as nagyságú képfelület monumentális hatású. Térrövidülésben mutat­ ja az első Emberfiát, aki keresztjére hanyatlik. Szervesen illeszkedik egymáshoz valamennyi figurális és tárgyi vonal, s már-már azt sugall­ ja: aki harmadszor is ugyanattól a súlytól ha­ nyatlik a porba: eggyé válik a súllyal; úgy vállalja, hogy már nem különböztet, mert “Is­ ten megtestesülve és meghalva lemond a di­ csőségről, de kinyilatkoztatja azt a Dicsősé­ get, amely túl van a dicsőségen”. 187 �palócföld 9 2 /2 Valóban olyan mélység ez, amelyre nem lehet többé kép. fogalom. Csak a “Kereszt evidenciája” helyettesíti. Ebben érezzük a harmadik elesés mélységét, mintegy legfonto­ sabb előkészítőjét a kereszten függésnek, amelyen a grünewaldi kezek és a halott arc középkori misztikusokat idéznek, köztük Eck­ hart “alázat teológiájának” legfontosabb “té­ ziseit.” Bakallár merészen vállalkozik a holt port­ ré festői elemzésére. Milyen ez az arc? Lehet, hogy egy környék-falu jellegzetes fiatal férfiar­ cának álírása: az erő még kiül a csontívekre, de már távozni készül megadón, szelíden. Ez Bakallár művészetének egyik utolérhetetlen ér­ deme. Ehhez bizony alapos karakter- és életismeret szükséges, a kö­ zösségben élés elemi él­ ménye, amely nem kí­ vülről rakódik az emberi lélekre, hanem belülről hódítja meg azt, s teszi a közösség elszakíthatat­ lan részévé. Angyali ez az arc, holtan is. Magyar arc, amelyhez kommentárt csak történelmünk fűz­ het... Bár lírai hatásról szóltunk a főoltárképpel kapcsolatban, ha szerves egészben próbáljuk a stációkat egymáshoz rendelni, nem érzünk ar­ tisztikus törést. Gondolatilag a fölfelé segítő emberi jóság sugárzik mindenfelől, a töretlen hit, reménység ars poeticaja, annak igazolása, hogy a századvég szorongatott esztendeiben is élt a hazai szakrális művészet legigényesebb irányzata, éltek (élnek!) alkotók, akik nem tet­ tek mást, mint a török idők szorgalmas feren­ 188 ces barátai, licenciátusai: terjesztették a Jóhírt, ahogy lehetett. Énekfüzetek vagy képek? Mindegy. Szó és vonal örökkévalóságában a belülről üzenő vágy bontja ki mindenkor an­ gyali szárnyait. Bakallár, mint annyi kép festője: fra Ange­ lico-i lélek. Szépségeszménye ösztönösen ra­ gaszkodik a rilkeihez, amikor a költő az An­ gyalról ír verset. Debercsény templomának keresztútját járva sem gondolhatunk másra: Hogyha kiáltok, szóm­ ra ki hallgat az an­ gyali rendekből s ha hirtele­ nűl a szívére venne is egy közülük: elenyésznék létem erősebb léte tüzén. Hisz a Szép­ ség semmi egyéb: a Szörnyű kezdete csak, amit épp hogy elvi­ selünk még, s egyre csodáljuk, mert közönyében megve­ ti úntan, hogy szétzúzzon. Iszo­ nyú minden angyal. Meglapulok hát s visszanyelem sötét zokogásom sóvárgó sikolyát... (Ford. Rónay György) Lehet, ez a stációsor a Palócföld sokszáza­ dos történetének egyetlen kiáltása, lehet az egyes emberek sorsa-jelképe, de mindeneke­ lőtt az az imádság, amely az elmúlt évtizedek­ ben is töretlenül buzgott fel, mint nógrádi tisz­ ta források zsoltára a Cserhátban, a Mátrában, a Karancsban. Ok és okozat összefüggéseit tekintve ez a nép mindig elsőként mondta ki: “Megsegít az Isten...” �palócföld 92/2 Brunda (Gusztáv Pokolból jövet Amikor megszülettem. 1906. február 20án, édesapám zsidó tanító volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a család rendkívül valláso­ san élt. Három hónapos voltam amikor édesa­ pám meghalt. Édesanyám is beteg lett, tífusz­ ba esett, nagyon sokáig feküdt és a betegség­ ből süketnémán kelt fel. Mondanom sem kell, hogy egy süketnémánál még akkor nem hagy­ hattak egy gyereket, mert különben az sem tanulna meg beszélni. A bátyám, aki tőlem tizenegy évvel koráb­ ban született, otthonmaradt, engem pedig menhelybe tettek. Édesanyám elhelyezkedett egy orvosnál szakácsnőként, de nagyon szegé­ nyek voltak. Akkoriban zsidó gyereket csak zsidó neve­ lőszülőkhöz adtak ki. Így kerültem el Nagyvá­ radról Sárrétudvariba egy szintén nagyon sze­ gény zsidó családhoz, másik két gyerek mellé, akik hozzám hasonlóan kerültek oda. Az egyik anyja elmebeteg lett, az apja elhagyta, a másik pedig talált gyerek volt, akinek az anyakönyvébe azt írták, hogy zsidó gyereknek lát­ szik. Kilenc hónapos koromban kerültem ebbe a családba és lettem kedvenc, “a kislány”, mert a fiúk négy évvel idősebbek voltak ná­ lam. Nagyon szerettek, de rövidesen kiderült, hogy angolkóros vagyok, ebből eredően csak hat éves koromban tanultam meg járni, ele­ mistaként. A nevelőapám karon hordott az el­ ső iskolai órákra. Gyengén, görbén nőttek a karjaim, a lábaim. A nevelőanyám minden es­ te két zsindely közé fáslizta a végtagjaimat istenem, micsoda gyötrelem volt -, és a bolt­ ban eltetette nekem a süveges cukor végét, mondván, hogy az csonterősítőt tartalmaz. Pe­ dig akkor nálunk az ételbe sem jutott cukor. Kitűnő tanuló voltam, ezért Báthori Bálint tanító úr a református iskola első elemije után felhívatta a nevelőapámat és közölte vele, hogy ő már nyugdíjba megy, de Isten ellen vétkez, ha nem taníttatja tovább ezt a gyere­ ket. A négy elemi elvégzése után, augusztus végén meghalt az apám és mire a zsidóknál szokásos nyolcnapos “ülésnek” vége lett, már lekéstem a zsidó polgáriból. Nem tudtak fel­ venni.Az iskolából hazafelé, a nagyváradi ut­ cán veszettül bömböltem, amikor egy apáca megkérdezte anyámat, miért bántja ezt a gye­ reket. Az anyám, mint afféle zsidó paraszt­ asszony mindjárt mondta, hogy dehogy bán­ tom én lelkem, azért sír ez a gyerek, mert nem tanulhat, elkéstünk a zsidó polgári iskola be­ íratásáról. Meglepetésünkre az apáca erre azt felelte: adja nekünk oda néni, nálunk tanulhat. Így kerültem katolikus polgáriba, s ismerked­ tem meg egy újabb vallással. A polgári után felvettek a nagyváradi tanítóképzőbe, de jött Trianon és a határt a város és a falunk közé húzták. A nevelőanyám, az általam nagyon szere­ tett Mama ekkor megkérdezte, hogy mivel mi szegények vagyunk, akkor most el fogok menni dolgozni? Elmegyek, mondtam én. A szomszéd faluban egy nagyon gazdag zsidó 189 �palócföld 9 2 /2 család nevelőnője lettem. Amikor odakerül­ tem négy gyerekük volt, mikor eljöttem már kilenc. Ezután férjhez mentem, de három hó­ nap után elváltam. A férjem eltitkolta, hogy epilepsziás, nem is szerettem, mégis hozzá­ mentem. Hibát követtem el. Újra családnál dolgoztam Füzesgyarmaton, akik igen vallá­ sosan éltek, jó dolgom volt, de én mégis több­ re vágytam. Megjelent egy házvezetőnői hirdetés a Zsidó Újságban, megpályáztam és így kerül­ tem Salgótarjánba 1932-ben. Enyém volt a házvezetés minden ügyes-bajos dolga, de még az üzletben is segítettem. Az üzletet nagyon megszerettem, igyekeztem minél előbb vé­ gezni a házi munkákkal, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem ott. Ezzel a mai napig is így vagyok, mert azt hiszem, az üzleti szellem vele születik az emberrel. Sok kérőm akadt, de én nem akartam férj­ hez menni. Élt itt egy borbély mester, akit közelről nem ismertem, de sokat hallottam ró­ la. Általában azt, hogy Kivovics Jancsit (ren­ des neve szerint Jenőt) elvitték, meg Gádor Ferit, meg Miklós Gáspárt, meg Sulyokot el­ vitték, mert valamit csináltak. Úgy terjedt, hogy “Jaj ezek a kommunisták, jaj ezek a kommunisták de sok bajt csinálnak maguk­ nak”. Kivovics Jancsinak 1943-ban meghalt a felesége. Még ebben az évben megkért. Én nem akartam férjhez menni, de ő háromszor kért meg, végül hozzámentem. 1943. novem­ ber 11-én esküdtünk. Míg menyasszonya vol­ tam is internálták egyszer Kistarcsára, mert. megnézte az egészségház alatti bunker építé­ sét és annak a gondnoka ráfogta, hogy fel akarta robbantani. A férjem politikailag meg­ bélyegzett szociáldemokrata ember volt, őt bármikor bármiért internálhatták. Amikor 1944. március 19-én bejöttek a németek, azt mondta: nekem végem van, te nagyon jó vagy a gyerekeimhez, legyél ezek után is, vigyázz mindenre, mert az biztos, hogy engem itthon nem hagynak. Nem kellett soká várni. A ház­ 190 mester lánya nemsokára feljelentette, hogy éj­ szaka az orosz repülőknek integetett. A férjem kérte, hogy az értékeinket, ami ékszerünk volt, tegyem biztonságba, mert előbb-utóbb úgyis be kell szolgáltatni. A házmester, ahogy eddig, úgy ezek után is fel fog jelenteni. Ápri­ lis 3-án kora reggel jöttek érte. Ezután már csak egyszer láttam... Az ékszereimet betettem egy zsebkendőbe és nyolc ezer pengővel együtt elvittem Tóth Béla építési vállalkozóhoz. Megmondtam mi történt a férjemmel és odaadtam neki. Előre mondom, hogy amikor visszajöttem, az éksze­ reket ugyanabban a zsebkendőben érintetlenül adta vissza. A pénzt nem, mert befektette épí­ tőanyagba, amit a háború után a város elvett tőle. Ettől függetlenül később is segített, ami­ vel tudott. Tehát az uram elvitele után jött a sárga csillag, még neki is be kellett vinni a fogdába, én is feltettem. Azután gettóztak bennünket. Három gettót alakítottak ki Salgótarjánban. Az egyiket a Kissomlyó utca bányászlakásai­ ban - amelyek lakóit leköltöztették a zsidó lakásokba -, a másikat az úgynevezett Zsidó utcában, ahol a templomunk is volt, a harma­ dikat pedig a Pannónia Szálló és Étteremben. Ez utóbbinak lettem lakója Nagy Béla pa­ rancsnoksága alatt. Mint borbély feleség kijár­ tam borotválni a gettóból, de nem ám késsel, mert azzal én nem tudtam dolgozni, hanem rasollal. Ez egy elég büdös vegyszer volt, ami­ vel be kellett kenni az arcot és fakéssel leka­ parni. Később kivittek bennünket a városszéli bányaistállókba, ami telis-tele volt patkányok­ kal. Mi a padláson laktunk, de reggelre az élelmünket rendszeresen megették a patká­ nyok. Nem tudom mit néztek ki belőlem a csendőrök, de itt raktáros lettem. Amit behoz­ tunk magunknak élelmet a gettóba, az mind idekerült és én adtam ki a főznivalókat. A kisgyerekeknek pedig magam főztem. Előfordult, hogy kívülről segítettek raj­ tunk, igaz nem sokat, de mégis megtörtént. �Ilyen volt például Domaházi tiszthelyettes úr. több. Ezt őriztem magamnál Auschwitzig, ott sátoraljaújhelyi ember, aki minden nap beho­ aztán... Szóval robogott velünk a vonat, míg egy­ zott a gettóba egy darab két kilós kenyeret, alkalmanként pedig cseresznyét a gyerekek­ szercsak a nyílt pályán megálltunk valahol. nek. Máskor kintről dobtak be élelmiszereket, Pokoli meleg volt. A németek felnyitották a lopva, félve a következményektől. Az utosó vagonok ajtaját, kiabáltak, hogy senki ki ne nap mákos makarónit főztem a gyerekeknek, merjen jönni, le ne merjen szállni, ők sorfalat rátettem nekik minden jót amit lehetett, még álltak a vonat mellett. Meglátták, hogy van mézet is. Amikor kész lett, jött a parancs, hogy nálam egy összecsukható szék és azt elvették azonnal vagonírozni. Ki kellett öntenem az tőlem. Mondanom sem kell, hogy nem adták egészet. Én azóta ebből az ételből meg nem vissza. Nem is nagyon bántam, mert ott én ennék egy szemet sem... a világért sem... kép­ mással voltam elfoglalva. A szomszéd vagon­ telen lennék rá. ban rettenetes zsúfoltságban utazott egy na­ Az utolsó vagonba kerültem, ahová a töb­ gyon öreg zsidó bácsi a feleségével. Bógeng­ bivel ellentétben nem hatvan-hetven embert lück Ankecsék. Szenvedtek a melegtől és zsúfoltak ösze, csak harminchatot. A vagoní­ mondtam a német tisztnek az én tört németsé­ rozás végén már egyedül rám vártak, mivel a gemmel, hogy ezek az én nagybátyámék en­ gettót az élelmiszerekért küldött teherautóval gedje át őket ide a mi vagonunkba, itt keve­ én hagytam el utolsónak. Felszálltam, bezár­ sebben vagyunk. És a német megengedte. ták a vagont. Egy üres és egy vizes küblink Csodálatos volt. Egyáltalán csodák sorozata volt, néhány személyes holmi, semmi más. volt az egész deportálási életem. Robogott velünk a vonat ismeretlen helyre. Megérkeztünk Auschwitzba. A családból a Azt még megemlítem, hogy amikor Tar­ mostoha lányom volt velem, és az anyósa. A jánból vitték az un. kommunistákat, tehát a vöm egyébként igazi bősz kommunistának szociáldemokratákat és más politikailag meg­ számított a felvidéken, úgy hívták hogy Bur­ bélyegzetteket, ott lehettünk az állomáson. ger László. A férjemmel együtt többször inter­ Akkor a peront egy drótkerítés válsztotta el a nálták, bármiféle megmozdulás történt, s leg­ sínektől. A férjem feltette a kezét a drótkerí­ utoljára is egyszerre vitték el őket. A fogadott tésre és én megpusziltam. Ez volt a búcsú... lányom ekkor már hét hónapos terhes volt. Budapesten szétválogatták őket. A zsidó Amikor megérkeztünk, Mengele ott állt az ál­ “kommunistákat” a többitől, mert a zsidó lomáson fehér kesztyűben - nagyon szép férfi “kommunista” az más “kommunista” volt, volt, valóságos Adonisz -, és a kezével intett, mint a többi. Ők Nagykanizsára kerültek. On­ hogy ki hová álljon, jobbra vagy balra. A lá­ nan kaptam tőle levelet és küldtem neki cso­ nyom anyósát elválasztotta tőlünk, mert na­ magot. Csináltattam meleg pizsamát, mégis gyon öreg volt, mire a lányom megszólalt, jön a tél, majd jó lesz neki. Azt írta a férjem, hogy ő hét hónapos terhes. Erre Mengele azt nem tudom miért küldted nekem édesanyám felelte, hogy jó, akkor menjen ő is. Én is a ezt a meleg holmit, de te tudod. Kaptam tőle csoportjukba akartam állni, de a lányom kért, még egy lapot, az sáros volt, valószínűnek hogy én csak maradjak Lenkéékkel, majd este tartom, hogy kidobta a vagonból, valaki felve­ úgyis találkozunk... Soha többé nem láttam hette és bedobta a postaládába, így jutott el őket... hozzám a tarjáni gettóba. Ennyi volt rajta: Betereltek bennünket a lágerbe, de előtte “Drága édesanyám! Ismeretlen helyre visz­ megparancsolták, hogy mindent a vagonok­ nek, minden gondolatom a tied. Apa.” Semmi ban kell hagyni, majd hozzák utánunk. Jó 191 �paló cföld 9 2 /2 hosszú volt az állomástól odáig az út, egy blokkparancsnok megkeserítette az életünket, útjelző táblán a település lengyel nevét láttuk de ma már nem tudok rá haragudni, nem tu­ felírva: Ošwiecim. Ahogyan meneteltünk, dom kárhoztatni, mert ha nem ilyen kegyetle­ jobbra is balra is furcsa emberfajzatokat lát­ nül bánt volna velünk, gázba vitték volna. És tunk. Kopaszak voltak, pokrócokba csavar­ ő is élni akart, akár a többi. Hét hétig tartottak Auschwitzban, minden gódzva ácsorogtak, gondoltuk, hogy ezek őrültek lehetnek. Úgy el is csodálkoztam: de nap volt sorozás, csak vasárnap nem. Amikor sok őrült van itt! Kiabáltak, hogy kik vagytok, hajnalonként kivertek az istállóból, ”Appell”-t honnan jöttök, az őrök pedig verték őket. Mi kellett állni. Ez azt jelentette, hogy ötös sorok­ mást gondolhattunk, mint hogy ezek őrültek ban karnyújtásnyira állítottak egymástól, ne­ lehetnek? Kiérkeztünk a táborba és akkor el­ hogy melegítsük egymást. Mert borzalmas vittek bennünket fürdőbe. Ez egy félkész épü­ klímája volt Auschwitznak. Nappal nem me­ letnek látszott, mert ablakokat sem raktak még hettünk be a barakkokba és a tűző nap tenyér­ bele, csak a keretek álltak üresen. Nagyon vi­ nyi hólyagokat égetett ránk, hajnalban viszont gyáztam a holmimra, egy ilyen ablakpárkány­ a dermesztő hidegtől szenvedtünk. Órákig áll­ ra tettem, nehogy letapossák és piszkos le­ tunk ”Appell”-t. amikoris örökké számoltak gyen. Igen ám, de nem is azon a kijáraton bennünket. Ugyan hová mentünk volna, jöttünk ki, amelyiken bementünk. Rongyokat ugyan hová mentünk volna? De ez a kínzás­ dobáltak hozzánk, befújtak bennünket valami­ hoz hozzátartozott. Ahogy a sorban álltunk, vel, amitől rettenetesen égett a bőrünk, lekop­ hozták a reggelit, ami kávénak tea, teának ká­ pasztottak mindannyiunkat, úgy tereltek mint vé volt. Minden egymás mögött álló öt ember, az állatokat. Akkor már tudtuk, hogy mi idefe­ azaz egy sor, kapott egy edényt, benne ez a lé jövet nem őrülteket láttunk, mert ugyan­ lötty. Az edényt egymásnak adtuk sorba és olyanok lettünk mi is, mint ők. figyeltük a másikunk nyelőcsövét, vajon egyet Ezek után egy olyan barakkba kísértek, nyel-e? Amikor végigért az edény, indult amit régen méntelep istállójaként használtak. vissza. Hármat nem lehetett egyszerre nyelni, Az alját felrágták, a patájukkal felhasogatták a mert nem biztos, hogy jutott volna öt ember­ lovak és rettenetsen göröngyös volt, de mi nek. Minden sornak legfeljebb egy edény ju­ csak úgy feküdtünk egymás hegyén-hátán a tott. Csajka, bili, nem néztük, hogy mi. csak padozaton. Az első este nem tudom mit kap­ edény legyen. hattunk, de attól a fekete löttytől és az átélt Mosakodás? Volt egy patak, oda le lehetett izgalmaktól gyorsan elaludtunk. menni nagy ritkán, de abból ittunk is. Egyszer Reggel, ébredés után felültem, és azt kérdezték, kik közöttünk az orvosok. Jelent­ mondtam, gyerekek én azt álmodtam, hogy keztek és azon túl ők hordták a latrinát. megmenekülünk. Egyébként a néphit azt tart­ Egy idő után a lengyel blokkparancsnok ja, hogy amit elsőnek álmodik valahol az em­ megengedte, hogy én mossam a barakkot. Ez ber, az beválik. Mikor én ezt elmondtam, min­ annyiban jelentett könnyítést, hogy most már denki zokogott. nem kellett hajnalban kiállnom. Később, ami­ Minden reggel hajnali három órakor volt kor az éjjeliőr “mészáros” Gizát (hentesek ébresztő és utána azonnal kivertek a barakk­ voltak) elvitték, én léptem a helyére. Akkor ból. Szó szerint kivertek, mert vertek bennün­ már nagyon jó dolgom lett, mert délig bent ket. Egyszerre nem tudtunk kitódulni az ajtón, maradhattam, dupla kosztot kaptam és egy így akit értek ütöttek. Akik az ablakon ugrál­ rongyos paplant, amire nappal lefekhettem. tak ki, azok meg azért kaptak. A lengyel-zsidó Ez azért számított nagy kedvezménynek, mert 192 �a mi négyes számú blokkunkban ezernyolc­ szazan aludtunk egymás hegyen-hátán, az em­ ber azt sem tudta melyik a saját keze, lába. s éjszaka igen fáztunk. A cipőnket használtuk párnának, de azért is a fejünk alá tettük, mert különben gyorsan elveszett volna, ugyanis so­ kaknak már az se volt. Ugyanezért tettük a fejünk alá az ötös sor egyetlen csajkáját, az sem volt minden sornak. Akik nem tudtak edényt szerezni, azok ételosztáskor várhattak az alkalomra, hátha ők is kapnak valakiében egy kis ennivalót. Az ebédre reggel nyolc óra­ kor került sor, a vacsorára pedig estefelé. Va­ csora? Jaj, ne is mondjam azt a vacsorát! Egyszer az ötös blokkból elvittek embere­ ket. Akkor a mi négyes blokkunkban felállí­ tottak mind az ezernyolcszázunkat. Megjegy­ zem, engem valamiért szeretett a lengyel blokkparancsnokunk, hogy miért, azt nem tu­ dom megmondani, de a körülményekhez ké­ pest jó volt hozzám. Jött a német parancsnok és leszámolta, majd elválasztotta az emberek egy részét, akik majd átkerülnek az ötös blokkba. Én is beleestem. Erre odajött a len­ gyel nő és átrántott a másik csoporthoz, onnan pedig a helyemre lökött valakit. Dehát az én ismerőseim huszonöten amott maradtak, ezért mihelyt nem nézett oda. visszamentem. Ami­ kor kivezényelték a részleget az udvarra, a blokkparancsnok megint megpillantotta, hogy az ötösben vagyok. Odajött és rámkiáltott né­ metül: “Te nem akarsz az én blokkomban ma­ radni?” Én azt feleltem: “Ez az ötször öt em­ ber az én családom. Ha ők is maradhatnak, akkor akarok.” Erre kiabálni kezdett, hogy schnell-schnell, gyorsan-gyorsan, azonnal ki­ hozott huszonöt embert, minket pedig bevezé­ nyelt a helyükre. Ez a huszonöt mind vissza­ jött a táborból. Akik átkerültek az ötös blokk­ ba. azok közül egyetlen egy sem... Ilyen vélet­ leneken múlottak életek. Mindez fordítva is történhetett volna. Szerencsésnek mondhatom magam, ha ebben a mérhetetlen szerencsétlen­ ségben az szerencse, hogy éppen én élek. Hét hét auschwitzi pokol után egy vasár­ nap váratlanul sorozást rendeltek el. Átvittek a “C” lágerbe és vártunk. Álltunk a tűző napon és vártunk. Megposhadt az étel is a napon, de mi csak álltunk. Este egyszercsak kinyitottak egy nagy ajtót. Mondták, hogy menjünk be. Bementünk. Egy meglehetősen nagy terem­ ben találtuk magunkat, ami tele volt lépcsőze­ tesen emelkedő padokkal, akár egy lelátó. Azt mondták, hogy ez egy fürdő. Éjszaka zuhogott az eső és alig kaptunk oxigént. Egymást mar­ tuk, hogy tetőled nincs levegő, tetőled nincs levegő! Egyszercsak hajnalban gyorsan kite­ reltek mindnyájunkat agyonizzadva a hideg esőbe. Ott kint a fáradtságtól aléltan lefeküd­ tünk a földre. No, gondoltam, ebből az ezer­ nyolcszáz emberből kétezernek lesz tüdőgyul­ ladása reggelre. Senkinek nem lett. Reggel az­ tán átkísértek a fürdőbe. Igen ám, de nem oda mentünk, ahonnan kijöttünk. A fürdőben mondták a jugoszláv lányok: “Tudjátok ti, hogy a gázkamrában voltatok?” Hát nem tud­ tuk. Később kiszivárgott a hír, hogy a mi ké­ sőbbi gyárunktól a láger munkásokra kapott rendelést, ezért vált sürgőssé a rendhagyó va­ sárnapi sorozás. Igen ám, csakhogy a sorozás ideje alatt újabb hír érkezett, miszerint még­ sem kellenek emberek, mert bombatalálat érte a gyárat. Ezek után vittek bennünket a gáz­ kamrába. De éppen a légiriadó miatt a gáz sem ért oda. Így maradhattunk életben. Közben éj­ szaka újabb telefon jött, hogy ha megvannak még a munkások, akkor kellenek, mert nem nagy találat érte a gyárat. Akkor zavartak ki minket a gázkamrából. Megint ennyin múlott az élet. Mindent csak a véletlen irányított. Ott tényleg csak a véletlen. Így kerültünk Ravensbrückbe. Ez ugyan­ olyan lágernek tűnt, mint az auschwitzi, csak kicsiben. A megérkezésünk után kilenc napig a szabadban aludtunk, mert a barakkokban nem volt helyünk. Ott is hol? Szénporral borított földön. Kilenc nap után fürdőbe ve­ zényeltek, beklóroztak mindannyiunkat, új 193 �palócföld 92/2 rongyokat adtak. A németek nagyon féltek a Ők tudták. Egyszerre gázosították el őket és fertőzéstől. Amikor beléptünk a fürdőbe, ad­ gyorsan folyt az égetés is. Addig is éreztük a tak egy darab szappant, rá volt írva. hogy RJF. bűzt, de nem tudatosodott bennünk, hogy mi Azt mondta a zsidó nő, aki osztogatta, hogy az. Azon az éjszakán azonban rettenetes bűz fürödjetek apátokkal, anyátokkal, de mi nem volt. Szinte elviselhetetlen... A kilenc napon túl, még vagy három hétig tudtuk, mit jelentsen ez. Később igen: Reines Jiddische Fett - Valódi Zsidó Zsír... Borzasz­ maradtunk ebben a táborban, mert utána mun­ tó... Amikor kijöttünk azt mondja ránknézve a kalágerbe irányítottak bennünket. Berlin­ fürdőparancsnok: jaj, ti ilyen szépek lettetek? schönholz-ba kerültünk, ez Berlin egyik el­ Azt hittem négerek vagytok! Amiért kilenc ővárosa. Hochbahn és autóút kereszteződésé­ be telepítették a tábort, hogy velünk védjék napig hemperegtünk a szénporban. Fürdetés után egy emeletes barakkba ke­ ezt a stratégiai helyet. Éjszaka dolgoztunk, re­ rültünk, ahol már priccseken lehetett feküdni. pülőgép motor-dugattyú fejeket csiszoltunk. Ahhoz képest, hogy eddig padlón, majd föl­ Délután öt-hat óra körül indult a menet a más­ dön háltunk ez első látásra főúri kényelemnek fél kilométernyire lévő gyárba. Ha légiriadó tűnt, de kiderült, hogy millió bolha várt ránk. volt, a németek otthagytak minket az úton és Ez rettenetesen megkeserítette az életünket, rohantak a bunkerba. Megszökhettünk volna, ellenben kaptunk tejbegrízt. Hát, hogy ez de hová, merre az olajfestékkel megikszelt ru­ mekkora élményt jelentett?! Nem kaptunk hánkban, kopaszra nyírt fejjel? Úgy dolgoz­ többet enni mint Auschwitzban, de valamivel tunk egész télen, éjszaka, hogy csak reggel jobbakat, mert ez egy úgynevezett felhizlaló kaptunk enni. Én nagyon tudtam lopni. Nap­ tábornak számított. Itt találkoztunk franciák­ pal is loptam, hajnalban is, amikor csak a leg­ kal, belgákkal, cigányokkal és más nációkkal. kisebb lehetőség kínálkozott, mindig. Nem én A barakkban lakott egy francia operaénekes­ ettem meg, mert én sajnos nem tudtam a nyer­ nő, aki esténként énekelt nekünk. Felejt­ set megenni. Volt egy overallom, amelynek a hetetlen élményeket szerzett. Nem zsidó volt, szárát összekötöttem a bokám felett és odarej­ tettem, amit csak megfoghattam. Azután be­ hanem kommunista. Egyszer, amikor munkaalkalmassági orvo­ vittem a barakkba és szétosztottam: egyetek! si vizsgálatra mentünk, benéztünk egy zárt ud­ Ha csak lehetett néhány zöldséget beloptam a varba, és ott olyan embereket láttunk, akiken gyárba és amikor éjfélkor leállt a termelés és kísérleteztek. Volt akinek az egyik lába úgy eloltották a villanyt, akkor a szárítókemencé­ nézett ki, mint egy léc, a másik pedig mint egy ben megsütöttem. Én a száztizenötös Abtei­ zongoraláb. Később tudtuk meg, hogy ebben lung-ban dolgoztam, a kemence pedig a száz­ az esetben például azzal kísérleteztek, hogyan tizenhatosban volt. Egyszer a német nő meg­ lehet egy levágott végtagot élő testtel pótolni. találta a krumplimat a kemence szélén. Kér­ Az itteni első fürdésből kifelé jövet cigá­ dezte, kié ez? Azok, akik ott dolgoztak nem nyokkal találkoztunk, azok csinálták az utat. árultak el. Erre kijelentette, hogy reggel az Pici gyerekeket is láttunk körülöttük, gondo­ egész száztizenhatos Abteilung-nak kopaszra lom ott szülhették őket. A cigány lágert egyet­ vágatja a haját. A haját mindenki nagyon fél­ len éjszaka semmisítették meg, miután elké­ tette, mert volt már két-három centi is, s ez szült az út. Borzasztó volt. Azt az ordítozást nagy kincsnek számított. Amikor újra felgyúlt nem lehet elfelejteni. Mi már megérkezésünk a villany és kezdődött a munka, láncszerűen után láttuk a gázkamrák, a krematóriumok jött a hír hozzám, hogy a száztizenhatosoknak épületeit, a fekete füstöt, de nem tudtuk mi az. levágják a haját, mert a krumplimat megtalál­ 194 �ták. Erre én odamentem a német nőhöz és bevallottam, hogy az enyém volt. Akkora két pofont kaptam, hogy talán még most is cseng a fülem tőle. Felírta a számomat és beígérte, hogy reggel kapok huszonöt botot, levágják a hajamat és megfürösztenek. Ami azt jelentet­ te, hogy föltörik a jeget az esővízen, belemár­ tanak, és utána feltartott kezekben téglával falhoz állítanak. A metsző hidegben kiállíta­ nak reggel és délutánig egy helyben, mozdu­ latlanul kell maradni azzal a tudattal, hogy ha a büntetett leengedi a kezét, fejbe lövik. Volt olyan, akinek ebben a testhelyzetben a hideg­ től megfagyott a keze, lemerevedett és mint a bot letört. Tiszta szívemből zokogtam az éj­ szaka hátralévő részén. A felügyelőnő úgy állt a másik Abteilung ajtajánál, hogy engem lás­ son. Hajnalban odajött hozzám és azt kérdez­ te, hogy lopsz-e még? Én az éjszaka folyamán sírásomban megfogadtam, hogy ha éhen halok se fogok többet lopni, különben is főleg nem magamnak tettem. Szóval azt feleltem a né­ met nőnek, hogy én, ha éhen halok se fogok többet lopni. Erre visszaadta a krumplimat. Én abból már enni nem tudtam és szétosztottam a többieknek. Amikor visszaértünk a barakkokba, reggel ”Appell”-t kellett állni. Ez volt nekik a máni­ ájuk, az ”Appell”. S akkor egymás után olvas­ ták azoknak a számát, akiknek büntetés járt. Az enyémet nem olvasták fel. Én akkor azt hittem, hogy a mennyországban vagyok. A po­ kolból érkeztem, de a mennyországba: se bo­ tozás, se hajvágás, se fürösztés. S amikor szét­ oszlottunk, már azon járt az eszem, miképpen tudnék valamit lopni, mert láttam, hogy hoz­ tak a konyhára káposztát. Ezt a magatartást csak az értheti meg, aki már éhezett. Aki a nagy éhségében látta azt, hogy van amiből lehetne enni, de mégsem lehet. Ezt más nem tudja elképzelni. Ma már én sem tudom, csak akkor tudtam, hogy mit jelent. Amikor hazajöttünk reggel, tizenkét órai munka után, nem lehetett ám bemenni a blokkba lefeküdni, akkor még mindig volt va­ lami elvégzendő feladat. Pincetakarítás, bun­ kertakarítás, stb. Én nagyon szépen tudtam söpörni, ezért nekem kiadták, hogy te söprős leszel. Egyszer nagyon fáztam, bementem a blokkba összedörzsölni a kezemet, ott kicsit mégis melegebb volt. Amikor kijöttem, meg­ látott a német nő és azt ordította: nem dolgo­ zol te öreg disznó? A kezében volt egy hasáb fa és azzal fejbevágott. Én azonnal összees­ tem, a többiek behúztak a blokkba és söpörtek helyettem. Szóltak a német nőnek, hogy esz­ méletlen lettem, erre az annyit mondott: van belőle elég, dögöljön meg! Amikor nehezen észhez tértem, nem tud­ tam ki vagyok, hol vagyok. A többiek közre­ fogtak és elvittek a gyárba. Körülbelül három napig vittek-hoztak, ott pedig betettek a WCbe, egy ajtó mögé. A gépemen mindig dolgo­ zott valaki, így nem tűnt fel, hogy hiányzik egy fő. Egyszer, ott kuporogva a sarokban, egy kis radiátor mellett, feleszméltem. “Úris­ ten, én itt ülök? Ha bejön az Aufseherin, agyon üt” - gondoltam. Nem tudtam elképzel­ ni, hogyan kerültem a WC-be. Kibotorkáltam a csanokba, de mintha részeg lettem volna. Látom, hogy valaki dolgozik a gépemen. Oda­ mentem és látom, hogy Dauts Klári. “Klári, te miért dolgozol az én gépemen?” - kédeztem tőle. Erre ő rémülten azt kérdezi: “Mucikám jól vagy?” “Jól, miért? Dehát hogyan kerül­ tem a WC-be? Elaludtam volna? Odavitte­ tek?” - kérdezgettem. Erre ő sietve átadta ne­ kem a kezelőkart és mondta, hogy majd el­ mondanak mindent, csak csináljam tovább ha tudom. Tudtam. Ennek az esetnek mai napig viselem a nyomát, mert ha izgatott állapotba kerülök, epileptikus rohamok jönnek rám. Bár most már hogy öregszem, egyre ritkábban. Volt azonban ennek a megrázkódtatásnak egy má­ sik utóhatása is. Én a szó szoros értelmében nem voltam nő, nem volt havi vérzésem, nem szülhettem volna gyereket. Egyszer, miután 195 �palócföld 9 2 /2 hazajöttünk ebből a pokolból a háború után, harminckilenc évesen megjött a menstruáci­ óm. Mint kiderült, az az ütés, vagy közvetet­ ten az ütés okozta sokk olyan idegközpontot ért, ami a menstruációt szabályozó hormon­ működést befolyásolja. Egyszer a láger gyárában anyafej csiszolás közben egy szilánk belement a szemembe. Nem a pupillámba fúródott, de nagyon fájt. Összegyűjtöttek bennünket, betegegeket, aki­ ket vinni kellett a revierre Oranienburgba. Megmosakodtunk, kaptunk tiszta ruhát, fehér kendőt a fejünkre, mert a Hochbahn-on men­ tünk. Az orvoslás ott egyébként nem nagyon volt divat, mert ha valaki lebetegedett, néhány nap után elvitték és soha többé nem láttuk. Oranienburgban én annyi hadifoglyot láttam, hogy azt mondtam a többieknek visszaérkez­ ve: gyerekek, soha nem lesz vége a háború­ nak, annyi a hadifogoly, soha nem kerülünk haza. Szóval amikor megérkeztünk abba a re­ vier-t magába foglaló fogolytáborba, a német kísérőnő körbeállított minket úgy, hogy arccal befelé csak egymást lássuk. Nekem szokásom mind a mapi napig, hogy álldogálás közben hátrateszem a kezemet. Akkor is így tettem. Foglyok haladtak el mellettünk, és az egyik a kezembe nyomott valamit. Előre kaptam és egy nagy darab kenyér volt meg egy nagy darab szalámi. Gyorsan széttördeltem, s ami­ kor osztogattam, a német nő meglátta. Azt mondta megbüntet, mert mi lett volna ha mér­ gezett az étel, stb. Hát mi lett volna? Előbb döglünk meg! Mi lett volna! Végülis nem büntetett, mert tudta, hogy nem hagyhatta vol­ na magukra a rábízottakat. Ahogyan közeledett a tavasz, minden baj elért bennünket. Egész télen nem volt haris­ nyánk, facipőben jártunk, a facipő felső része durva, zsákvászonszerű anyaga véresre törte a lábunkat. A facipőn úgy megtapadt a hó, hogy alig tudtuk vonszolni magunkat. Tetvesek vol­ tunk, legyengültek, betegek. Háromemeletes, fabélésű vaságyakon aludtunk, úgyszólván 196 meztelenül a gyér takaró alatt, mert a ruhánkat a vaságy szélére kellett tenni, a Heftling szám­ mal kifelé. Nagyon fáztunk, és a megfázástól, a hólyaghuruttól éjszaka sokan bevizeltek, ami bizony ráfolyt az alattuk lévőre. Ha a felügyelő a blokkban küblit talált, ránkborítot­ ta. A szabályok szerint ugyanis ki kellett volna járnunk éjszaka a legdermesztőbb hidegben is a latrinára. Április 19-én nagy izgalom támadt, mert hoztak egy csomó krumplit, amit nekem, mint szobaparancsnoknak igazságosan kellett har­ minckét felé elosztani. Én voltam a kenyérvá­ gó is. A kenyeret saját magunk készítette alu­ mínium késsel vagdostam egyforma szeletek­ re. Az élelem elosztás különben lépcsőzetesen folyt. A blokk élelmét egy megbízott, nálunk egy rabbi felesége vette át és ő adta tovább egyenlően szétosztva a négyszer harminckét fős szoba parancsnokainak. Harisnyákat is kaptunk, ugyanúgy szortí­ roztam azt is szét. Nekem nagyon marta a lábamat a harisnya, arra gyanakodtam, hogy biztosan túl durva, vagy műszálas. Pedig való­ jában a tetvek sebeztek fel. Iszonyatosan tet­ vesek voltunk. Ezek után felkerekedtünk és két hétig, má­ jus harmadikáig hajtottak az oroszok elől ben­ nünket. Mindenféle mellék ösvényeken halad­ tunk, sokszor oda-vissza. Ekkor már teljesen összekeveredtünk, belgák, franciák, német kommunisták, oroszok, lengyelek, zsidók és így tovább. Egy éjszakai pihenőnél a gyárból való német mester megszöktette Brichta Ágit, aki közülünk való volt. Ezt persze már jó előre megszervezték. Később ez a német mester lett Berlin polgármestere, Brichta Ági pedig a fel­ esége. Oranienburgot is érintettük a menekülé­ sünk során, de már sehol nem volt az a nagy rend és fegyelem, mint amit a beteg szemem­ mel történt ittjártamkor láttam. Akkor elámul­ tam az üvegtetejű, föld alatti gyógyszerraktá­ rakon, mert ezen az üvegtetőn gépkocsik is �jártak. Most már a nagy felfordulásban min­ den más arcát mutatta. Érdekes, hogy itt még salgótarjániakkal is összetalálkoztunk. Innen is továbbmentünk, vánszorogtunk, menetel­ tünk és húztuk magunk után azt a kocsit, ame­ lyikre az iratainkat pakolták fel. Ló nem volt, hát mi vontattuk. Este mindig valami olyat kaptunk enni, amitől elaludtunk, elhülyültünk. Talán azért, hogy könnyebb legyen bennünket őrizni. Néhányszor vöröskeresztes repülő érte utól a csoportunkat, ahol lehetett leszállt, és úgy hozták oda azt a kevés élelmet, amit ép­ pen kiraktak. Ha megláttuk, felszedtük a me­ nekülő német katonák elhagyott élelmiszereit is. Egyik reggel, amikor felkeltünk a kábula­ tunkból, sehol nem volt egy német katona sem. Azt még láttuk este, hogy tüzet raktak az erdőben, mint később kiderült elégették az összes iratunkat és azután menekültek el. Rá­ döbbentünk, hogy nincs senki velünk, nincse­ nek németek. Mit csináljunk? Erdőben va­ gyunk. Hogyan merjünk innen kimenni? Na­ gyon tétovák és gyávák voltunk. Összeállt há­ rom lány, hogy ők kimennek az erdő szélére és megnézik mi van. Egy nagyon szép francia kislány volt az egyik, ő volt az utolsó lelőtt áldozatunk. Menekülő német katonák ölték meg, amikor megpillantották az erdőszélen. Amikor kivilágosodott, mindannyian kime­ részkedtünk. Egyszer csak azt látom, hogy a fegyvertelenül, letépett vállapokkal menekülő katonák között ott megy egy salgótarjáni susz­ ter fiú. Tudtam, hogy SS katona volt. mert láttam otthon szabadságon. Kiabáltam neki, de németül visszaszólt, hogy nem ő az. Pedig ő volt, jól ismertem. Mindegy. Ott álldogál­ tunk, de valahová mennünk kellett onnan, vé­ gül bementünk egy német tanyára. A tanyán nagy, kövér német nők ültek az összecsomagolt ládák tetején, már nem volt idejük elmenekülni. Odamerészkedtünk és én mondtam nekik, hogy szeretnénk megmosa­ kodni. Bevezettek a házba, az asztal alól lavó­ rok kerültek elő, mosakodtunk. A falon egy tükör lógott. Belenéztem és azt láttam, hogy a hátam mögött egy öreg férfi bejött a szobába. Hátranéztem, de senki nem állt az ajtóban. Újra a tükörre vetettem a tekintetemet, és ak­ kor döbbentem rá, hogy az az öreg én vagyok. Sírva fakadtam. A hajam fehér volt, pedig bo­ gárfekete hajjal vittek ki. A tanyasi németek adtak néhány ruhadarabot, dehát elég nem volt nekik, ezért visszavettem magamra a tet­ ves ruhámat is. Elindultunk volna hazafelé. Harminckilenc kiló voltam, olyannyira elgyö­ tört, hogy a szervezetem már nem szabályozta a vegetációmat. Hamarosan leültünk néhá­ nyan az országút mellé. Dübörögtek mögöt­ tünk az orosz gépkocsik. Engem betakartak pléddel és azt mondták, hogy te csak maradjál itt Mucikám, majd hordanak neked ide élel­ met. Hát úgy is volt, hordták. Majszoltam az orosz kenyeret, valami húst is tettek mellém, azt is ettem, ettem iszonyú éhségemben, háttal a kocsiútnak. Egyszer kaptam egy nagy ütést a fejemre. Az első gondolatom az volt, hogy atyaisten, visszajöttek a németek. Ahogyan lassan magamhoz tértem, látom, hogy egy csomag vaj hever mellettem. A kocsiról dobta le egy orosz katona... Akkor ezután a vajat tömtem magamba. Nohát én este mindent ki­ hánytam. Szerencsémre, mert ha én tovább tudtam volna enni, akkor biztosan belepusztu­ lok. Nem tudtam menni és az oroszok, mint a gyereket úgy vittek az ölükben. Mama, ma­ ma... mama, mama mondogatták. Lassan híz­ tam föl, ezért később is jöttem haza, mint a többiek. Ők május végén, én szeptemberben. Amikor néhány lemaradt társammal úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk, elindul­ tunk mi is hazafelé. Gyalogoltunk és éltünk ahogy tudtunk. Amit itt loptunk, azt megfőz­ tük amott. A németek ugyanis nem adtak sem­ mit, hiába kértünk, legfeljebb üres edényt kap­ tunk, hogy megfőzhessük, amink éppen volt. Egy idő után újból csak nem tudtam rendesen járni. Egy háznál ápoltak, amíg ismét lábra­ 197 �palócföld 92/2 kaptam. Ott annál a háznál, magatehetetlen jó pont lesz nekik ha hazaérkezünk. Amikor állapotomban odajött hozzám egy ausztriai elértünk a cseh határra, az oroszok igazoltat­ német nő és fájdalmasan könyörgött, hogy se­ tak bennünket. A két férfinak mondták néme­ gítsek neki és a társának, mert itt a pajtában tül, hogy vetkőzzenek le. Ezek ebben a pilla­ mindkettőjüket kézről-kézre adják az orosz natban halálsápadtak lettek. Levetkőztek és a katonák, és már nem bírják tovább. Nem tud­ hónuk alatt ott volt a tetoválás, SS katonák tam mit tehettem voltak. Lefogták volna és ezt el is őket, s odalett a ko­ montam neki, de ő csi is lovastól. sírva könyörgött to­ Nehezen, de va­ vább a segítsége­ lahogy hazaérkez­ mért. Valamivel ké­ tünk. Itthon való­ sőbb bejött a szobá­ sággal felfújtattak, ba egy orosz tiszt, olyan testes lettem, akihez odaszóltam mint még soha, németül. Válaszolt, csak a lábaim ma­ tudott velem beszél­ radtak pálcikák. En­ ni. Mint később ki­ nek ellenére 1949derült Németor­ ig nem tudtam dol­ szágban tanult mér­ gozni, mert állandó­ nöknek. Elmondtam an betegeskedtem. mi történik a pajtá­ Azután lassan ösz­ ban és kértem, se­ szeszedtem magam. gítsen ezen a két A családomból, szerencsétlenen. A a közvetlen hozzá­ tiszt kiment a pajtá­ tartozóim közül ba, elordította ma­ csak a mostoha fi­ gát és kijelentette, am jött haza. Van hogy ez a két nő az két unokám, s már övé, és ne merjen született dédunoka hozzájuk nyúlni is, aki mindannyi­ senki. Ezután békén unk szeme fénye. is hagyták őket a ka­ Ők az én családom, tonák. Bejött hoz­ bár magam Salgó­ A salgótarjáni zsinagóga volt épülete zám újból az az tarjánban élek, ők osztrák nő és nagy pedig Budapesten. hálálkodása közben csókolgatta a kezemet. Szeretnek, hívnak, de nem akarok a terhükre Nekem, a koncentrációs táborból hazafelé tar­ lenni. tó zsidó asszonynak a kezét, egy német. (Salgótarján, 1984. július 14.) Az utunk során összetalálkoztunk két ma­ gyar katonával. Szereztünk nekik civil ruhát, PS.: E szöveg megjelenésekor Ilonka néni majd sikerült kerítenünk egy kocsit két lóval, 86 éves, korához képest jó erőnek örvend, és azzal jöttünk tovább. Ők azt mondták, azért szellemileg friss. Hetente Budapestre jár fek­ maradnak velünk és azért segítenek, mert ez vő-beteg menyét ápolni, fiának segíteni. 198 �Huszár Sándor Naplólapok II. Nézzünk hát szembe! 1956 októbere és 1957 márciusa között nem vezetek naplót. 1957-ben jegyzem fel, egy másik vita kapcsán a következőket: “Nagy István egy évvel ezelőtt, a fiatal írókkal folytatott vitája után, amikor elmond­ tam neki az ügyről a véleményemet ezt mon­ dotta: engem akadémikusnak neveznek ki, s maguk jönnek és azt bizonyítják, hogy korlá­ tolt vagyok? Hogy megy ez a kettő együtt...” Hiába, ember ő is. A naplóért azért kár. Itt állok háború után irodalmunk talán legfontosabb eseményénél, a “Nézzünk hát szembe” vitánál, és erről nincs - úgymond helyszíni tudósításom. Majd csak azután kezdek új naplóba, hogy a vitába be­ kapcsolódom. Utólag dokumentálódni pedig nem akarok. Úgy határoztam, hogy a kor áb­ rázolását saját akkori tudatom-helyzetem kör­ vonalazásával kötöm össze. Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk iro­ dalmát, amiből a “Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam - és mint ahogy az alá­ húzásokból látszik, valóban olvastam is könyvben való megjelenése után. “Kitárultak az ablakok a világ és a múlt értékei felé” húztam alá tintával, hogy végleges legyen. És így folytatjuk - Méliusz az írást, én az aláhú­ zást -: “Ez az igény és folyamat már 1956 előtt kirajzolódott”. Mellette a margón: “hát nem?!” Mert tényleg igen. Szóval Méliusz nemcsak felpiszkált, fel is bátorított. Pedig akkor még nem tudtam, hogy lehúzott hét évet a rendszer börtönében. El is szégyelltem volna magam, amiért tőle vártam bátorítást. Tehát hurrá. újraindul a napló! 1957. február 5., kedd Immár hónapok óta készülök Karácsony Benő ébresztésére. Nehezen tudok belefogni a cikkbe, egyre Nagy István különös szempont­ jai járnak az eszemben. Amikor felvetettem a szerkesztőségi értekezleten - ő a lapigazgató, Földes Laci csak főszerkesztő -, hogy írni akarok erről a nagy, haladó íróról, legnagyobb meglepetésemre így válaszolt: - Én nemcsak hogy haladónak nem tar­ tom, de írónak se. Sőt annak aztán pláne nem. Ha nem volna olyan hosszú az egyetemi előa­ dásom, amit mint professzor a Bolyai Egye­ tem Irodalomtudományi Karán tartottam, oda­ adnám, hogy közöljék. Abból aztán meglát­ hatná, hogy ki Karácsony Benő Próbáltam vitatkozni vele. Nem volt haj­ landó. Kértem, adja ide a kurzusát, hadd ol­ vassam el miheztartás végett. Nem adta. Már átnyújtotta a kiadónak. Könyvben fog megje­ lenni a többi irodalomtörténeti írásával együtt. Megrendítő. Miután proletkultos felofg á ­ sával elvágta maga előtt a fejlődés útját, mi­ után bennünket is meg akart akadályozni ab­ ban, hogy gondolkozzunk, most az iroda­ lomtörténetet foglalja el. 199 �palócföld 9 2 /2 Így nekem, fiatal és érdemtelen osztályos társának kell védelmeznem a haladó múltat ellene? Keserves dolog. És kockázatos is! De nincs meghátrálás. Hisz vagy vannak eszmé­ nyeink, amelyekért harcolnunk kötelesség, vagy sürgősen menjünk valami becsületes fi­ zikai munkára. Egyetlen vigaszom, hogy fejlődik fel ifjú seregünk. 1957. február 9. szombat Az Utunk mai számában A külvárosok po­ ézise címmel dupla tárca jelent meg Földes Laci tollából a könyvemről. Nagyon jó éreznem, hogy nemcsak sza­ vakban, nem csak a kávéházi asztalnál, vagy a szerkesztőségi vita során, de írásban, a lapban is elismerik az erőfeszítéseimet. Számomra persze az a legfontosabb, hogy folytatni tudom az előttem szólókat. Földes főleg Nagy István nyakába varr és ebben neki igaza van, hiszen az életélményünk - bizo­ nyos értelemben! - közös, de abban, hogy vé­ gülis lassan elérkezem önmagamhoz mégis Asztalos Pistának van több köze. (...) 1957. március 6., szerda Ma az Utunk szerkesztőségének egy külön bizottsága a Dsida Jenő-örökség felett vitatko­ zott. Sajnos a front ezúttal is Nagy István és a világ többi része között alakult ki. Az öreg képtelen megérteni, hogy szem­ pontjai embertelenek. Dsida Jenővel szemben olyan igényeket támaszt, mintha egy mai párt­ tag költőt vizsgáztatna. Márpedig Dsidát se­ hogyan sem lehet felhúzni a forradalmiság kaptafájára. És ebbe N.I.nem tud beletörődni. Nem fogadja el, hogy egy polgár is lehet hala­ dó. A vita ma odáig fajult, hogy a mindig ud­ varias Csehi Gyula professzor felkiáltott: - Miért nem mondja meg őszintén Nagy István elvtárs, hogy mit akar?! Miért nem szö­ 200 gezi le: a kommunista, a szocialista irodalom haladó hagyomány, ami azon kívül esik, azt ki kell radírozni. Erre az öreg próbált érvelni. Elővette Dsi­ da Jenő Bútorok című versét és kimutatta, hogy a költő embertelen, mert íme a munkás­ emberek itt vadállatok, akik képesek a szép bútorokat összetörni. Aztán így folytatta: - Mégha egy költő úgy állítaná be, hogy a bútorokat tüntető szervezett munkások törik ősze, akkor igen, akkor elfogadnám. Vagyis ugyanaz a cselekedet, ha ösztönö­ sen lázadó emberek cselekszik, embertelen­ ség, ha szervezett tüntetők, akkor hősi csele­ kedet. -Azt mondja N.I. továbbá: - Én a haladó polgári írót mindig viszonyí­ tani szoktam. Ady a polgári forradalmiság csúcsa. Dsida hozzá képest a forradalmiság dolgában törpe... Persze azt nem veszi tekintetbe, hogy a két költő más-más korban él és azt sem, hogy író számára nincs kötelező politikai beállítódás. Ő csak mondja a magáét. Bár egy idő óta már azt is sejtem, hogy nem a magáét mondja, hanem a másokét. A pártosokét. Annyi eredménye volt a most lefolyt vitá­ nak, hogy visszavonult. Egyelőre. A többit meglátjuk. 1957. április 1., hétfő Páskándi Gézát két héttel ezelőtt letartóz­ tatták. Az a vád ellene, hogy a magyarországi események idején a Bolyain - több társával együtt - államellenes cselekedeteket követett el. El fogják ítélni. Egy nagyon tehetséges költőt teszünk tönkre! Látom a hibát és tehetetlen vagyok. Nincs ennél borzalmasabb érzés. Panek Zolival felkerestük Nagy Istvánt és próbáltunk a lelkére beszélni, hogy tegyen va­ lamit Gézáért. Hát döbbenetes dolgokat mon­ �dott. Egy órán keresztül bizonygatta, hogy a burzsoá-földesúri rendszerben a sziguranca őt is üldözte, mert ő is államellenes cselekedete­ ket követett el. Mi - kérdezte - , miért kellene másként bánjunk az ellenséggel? Próbáltuk magyarázni, hogy a kettőjük cselekedete között óriási a különbség. Páskán­ diék nem akarták erőszakkal megdönteni a renszert, ahogy róluk állítják, hanem megjaví­ tani próbálták, megreformálni. Erről Nagy István egyáltalán nem volt meggyőződve, de azért ígérte, hogy próbál közbejárni. * Szerkesztőségi értekezlet. Tárgyaljuk az új lapszámot. Hogy mit teszünk majd bele, mi lesz, hogy lesz. Terveztünk egyebek között egy két kolumnás ankétot a filmművészetről. Itt merül fel a már nem olyan új fogalom: a neorealizmus Nagy István magvasan hallgat, s a vita vé­ gén gyanakodva kérdi meg: - Mi az a neorealizmus, kérem!? Mit akar­ nak maguk ezen a címen a lapba betenni? 1957. június 23., hétfő Az irodalmi vitákban Nagy István egyre inkább sarokba szorul és kimutatja a foga fe­ hérjét. Miután az eddigi viták során kicsavarta a két háború közötti romániai magyar irodal­ mat, mint valami citromot,próbálja megaka­ dályozni az őt bíráló cikkek megjelenését. Földes eddig úgy csinálta, hogy minél több embernek odaadta a Nagy Istvánt támadó cik­ keket, hogy érvei legyenek az esetleges igaz­ gatói vétó alkalmával. Látom azonban, hogy a Marosi Péter Bánffy Miklós trilógiájáról írt cikke megszűnt körbeforogni. Nem engedi, hogy olvassák. Pokoli! Lám egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat. Persze nem egészen érdek­ telenül, hiszen az általa kitagadott írók egy része vagy az ő műve nagyságának mond el­ len, vagy közvetlenül vele, de legalábbis az elveivel vitatkozik. És miután történelmileg hatalmilag ő győzött, most az irodalomból is el akarja távolítani polgári ellenfeleit. Vettem magamnak a szemtelenséget és kérdőre vontam: miért nem adja le Nagy elv­ társ a Marosi cikket? Válasza egyenes volt és pokolian önlelep­ lező, hiszen ő nem egy ravasz bajkeverő. Nincs is erre rászorulva, mármint a ravaszko­ dásra, hisz abszolút hatalommal rendelkezik. Ezt mondta: - Ott kérem olyasmiket írnak, hogy annakalapján engem ki kell törölni az iroda­ lomtörténetből. Nem szégyenlős. 1957. június 26., szerda Pár napja Nagy István mégis behozta a Karácsony Benő szöveget. Vajon ő is gondol­ kozott volna a dolgon? - Tessék, olvassa el! - mondta jelentőség telejesen. Hát elolvastam. Ez azonban új fejezet szá­ momra. Minden tekintetben az. Már a gépelt előadás címe is mellbe vert. A kozmopolitizmus erdélyi változata (Kará­ csony Benő). A fedőlapon látható kézírás sze­ rint, amelyben én Nagy István betűire isme­ rek, 1950 decemberében készült, a Bolyai Egyetem utolsó éves irodalmárai számára. Valósággal végigszáguldok a szövegen. Pedig amúgy csigalassúsággal olvasok. A koz­ mopolitizmus minbenléte izgat. Elolvastam Karácsony minden - két háború között könyvben megjelent írását, de a kozmopolitiz­ must... Nem értem. 1957. június 28., péntek Nem, nem! Ezt a szöveget el kell tennem! Ezt a szemléletet szét kell verni! Különben 201 �palócföld 9 2 /2 nem vagyok ember, ha nem ezt teszem. Íme a Nagy István szöveg: A kozmopolitizmus erdélyi változata (Karácsony Benő) Karácsony Benő kispolgári származású ügyvéd, 1888-ban született Gyulafehérváron. Az első világháború után Kolozsváron telepe­ dik le és az erdélyi Szépmíves Céh meg a Helikon írója. 1944-ben származása miatt get­ tóba hurcolják és elpusztítják. Ismertebb művei. Pjetruska, Új élet kapujában 1932, A napos oldal 1936, Utazás a szürke folyón 1940., A megnyugvás ösvényén 1946. Az új élet kapujában című regényében a huszas évek végén erősödő és felszínre törő illegális mozgalom hatására az író tisztázni próbálja a talaját vesztő értelmiségi kispolgár viszonyát a szocializmushoz, a prole­ tárforradalomhoz. Miképpen teszi ezt? Az első világháború­ ban féllábát veszítő Tunák mérnökkel a hábo­ rú miatt félbenmaradt értelmiségit, Himmel személyét állítja szembe. Himmel nem tisztá­ zott körülmények folytán csatlakozik a mun­ kásmozgalomhoz, sejthetőleg részt vesz a kommunisták illegális munkájában egy Lopez nevű ugyancsak valami zavaros foglalkozású nővel együtt, aki a kedvese. Himmel és Lopez agitálják Tunák mérnököt, hogy csatlakozzék az “új élet” embereihez. De oly gúnyolódók és kispolgári módon radikálisak s amellett oly keveset és nem meggyőzőt mondanak az “új életről”, hogy sem Tunákot, sem az olvasót nem tudják meggyőzni a hozzájuk való csatla­ kozás szükségéről. Tunák viszont olyan érveket hoz fel a régi világfelfogása és a kizsákmányoló osztályok mellett, hogy a tájékozatlanabb olvasó inkább feléje hajlik, mint az “új élet kapuján dönge­ tők” felé. Tunák állástalansága, elveszített mérnöki hivatala, meddő próbálkozásai, hogy a háború előtti kapitalisták üzlettársa legyen, 202 csak arról győzik meg az olvasót, hogy a Tu­ nák-féle emberek nézetei és létfeltételei vál­ ságba kerültek, a háború még családi életét is feldúlta. Amint Himmel mondja: “valami kez­ dődik és valami a végét járja.” A regény azonban rábízza az olvasóra, döntse el, merre is vegye az utat. Következő regényében Karácsony a “Na­ pos oldalon” próbál vezetni bennünket. Tunák mérnök abban a regényben már egy állástalan banktisztviselő alakjában és nevével tűnik fel újra. Jellembeli különbsége annyiban válto­ zik, hogy a Kázmérrá vedlett Tunák itt afféle vidám cinikus, míg az előző regényben komor cinikus volt. Így fogadja a bankból való elbo­ csátását is amikor összetűz a bankigazgatóval. Kázmér és bohém társai nem veszik ko­ molyan munkanélküliségüket, nevetnek ko­ pottságukon s úgy tűnik általuk, hogy a mun­ kanélküliség nem is olyan tragikus. Kázmér úr tehetséges a szobrászatban, megmintáz egy női alakot, mérsékelt sikert arat vele, felkerül Budapestre, megismerkedik egy jómódú pesti polgár leányával Ilonával és beleszeret, mert erősen hasonlít első szerelméhez Annához, az Első Alagcső gyáros leányához, Ilona belésze­ ret Kázmér várható művészsikereibe és a hír­ név nyomán remélhető gazdagságba és felesé­ gül megy hozzá. De a művészsiker elmarad, kiábrándulnak egymásból és elválnak, Káz­ mér a napos polgári oldalon való rövid tün­ döklés után visszavonul apja falusi malmába, a természetbe, talán itt molnárként újra kezd­ heti az életét. Karácsony következő regényében a Szür­ ke folyó-ban azonban újra felbukkan, egy vi­ déki kisváros patikus segédjeként látjuk vi­ szont, neve ebben az esetben Sebestyén. Se­ bestyén valami különbet akar annál, ami van. Többet akar egy saját patikánál is, valami nagy dolgot az emberiségért. Ezt megpróbálja bélyeggyűjtéssel, levelez a világ leghíresebb bélyeggyűjtőivel, tizenkét évi szorgos sakko­ zással, a sakkpartin nyert pénzzel, kerékpárt �szerez, kikarikázik a természet ölébe s amint zik, hogy ismét a sivár patikusságot folytassa. Ő mondja: tenni kéne valamit az emberrel, De tévedésből egy állomással hamarabb száll hogy ne feldkezzék meg végképp régi ottho­ le, mint kellene. Mire rájön, árvíz önti el a náról. A természet ölében egy folyó partján vasutat, Borjumálon, egy sáros kisfaluba re­ kínálkozik egyszer Sebestyénnek egy alkalom ked,mire hazakerülne, a patikussegédi állást nagy tettre. Egy ízben a folyóba fuldokolva, már mással töltik be. Borjumálon azonban új teret fedez fel a sikoltozó nőt pillant meg. Utána ugrik ruhás­ tól, kimenti, boldogan élesztgeti, azt hiszi nagy tettekre. Kiderül, hogy a falun keresztül most ért élete első kimagasló hőstettéhez, de a folyó sekély szürke folyó értékes gyógyisza­ kimentett ifjú hölgy hirtelen nevetve talpra- pot tartalmaz, részvénytársasági alapon a pa­ szökik, társai meg hahotázva rohannak elő a rasztok jól jövedelmező gyógyfürdőt építhet­ bokrok mögül. Csúnya tréfát űztek Sebestyén­ nének, de a falu gazdagjai útját állják tervé­ nel, a hölgyike csak mímelte a vízbefúlást, nek, még a falu szegényebbjeit is fellázítják hogy a patikust ruhástól vízbe ugrassa. ellene. Ám rendbe jön minden, kiderül, hogy Se­ Sebestyén el van keseredve, a kimentett hölgyike annyira meghatódik ezen, hogy belé­ bestyén jót akar a falunak, a részvénytársaság szeret, feleségül menne hozzá, de Ő megvető­ megalakul, a falu minden tagja részvényes, en fordul el tőle, nem tudja megbocsátani, egyetlen kapitalista vállalkozásba tömörül mindenki. hogy megfosztotta hősi illúzióitól. Nem végződik különbül Sebestyén próbál­ A harmincas évek falukutató irodalmának kozása egy világhírűnek gondolt találmányá­ és törekvéseinek a hatása Karácsonyra félre­ val, egy új és hatásosnak vélt gyógyszerrel, érthetetlen. Ők beszéltek a parasztságba oltott amelyet Párizsban próbál szabadalmaztatni és kapitalizmusról és agrár szocializmusról. értékesíttetni. Ebbe öli bele kis alaptőkéjét, Csakhogy a falukutató irodalom körül induló amit saját gyógyszertárra takarított meg. Egy politikai mozgalom a negyvenes évek elejére szélhámos párizsi reklámköltő kicsalja a pén­ letörik, a kezdeményezők egy része behódol zét, gyógyító porát pedig rovarirtószerként Horthynak s így sem az agrárkapitalizmus, szabadalmaztatja. Közben még Sebestyén pá­ sem az agrárszocializmus nem szalonképes rizsi kedvesét is elcsábítja. többé. Hogy fejezze be az író regényét, mely Ezután Sebestyén egy öreg párizsi taligás a kapitalizmus megreformálását oly sikeresen személyében barátra tesz szert, beáll helyette megoldotta? dolgozni a taliga rúd közé, hogy az öreg sza­ Segít az írónak a szürke folyó, mely éppen natoriumba mehessen két hétre. Azt hiszi, ez azon az éjszakán kiárad, mikor Sebestyén az igazi nagy tett embertársaiért. Meg akarja végre elvehetné jutalmát, illetve egy éjszakát látogatni az öreget, a francia határ felé utaztá­ tölthetne a szigeten új kedvesével, a földbirto­ ban azonban a második világháború kitörésé­ kos titkárnőjével, aki sokáig ellentállt neki és vel találkozik. Tankok, ágyúk dübörögnek, reform-terveinek. A titkárnő autója, amellyel a gépfegverek kattognak, Sebestyén eszeveszet­ szigetre igyekszik, defektet kap. Mire a sziget­ ten menekül, fel van háborodva. Mivel nem re érnek, Sebestyént elragadja az árvíz és is­ politizál, újságot nem olvas, csak a veszedel­ meretlen szürke partok között messze sodorja. mes zónából kikerülve tudja meg, hogy a má­ A megnyugvás ösvényén találkozunk újra sodik világháború egyik főpróbájába, vagyis Kázmér figurájával. Karácsony utolsó regé­ egy nagyarányú hadgyakorlatba keveredett. nye ez. A Napos oldal folytatása, ha ő nem is Elveszti öreg barátját. Elkeseredve hazauta­ nevezi annak. Ebben a regényben a hiábavaló 203 �palócföld 92/2 kísérletezésekbe belefáradt ember végképp visszavonul a természet ölére, azaz hogy a békésebbnek, csalódásoktól mentesnek látszó falusi molnárnak az egyszerű életét választja. Itt akarja felnevelni fiát is, de megnyugvásra itt sem talál, elvált felesége visszaköveteli fiát, a természetből meg visszaüldözi a társada­ lomba az ő kis vízimalma tönkretevésére épült kapitalista gőzmalom és az ellene felgerjesz­ tett sovinizmus. Amellett másik csapás is éri. Beleszeret egy meghülyülő mágnás feleségé­ be, aki szép, erős fiú gyereket kíván tőle, hogy a nép “friss vérével” beoltott arisztokrata új és életerős hajtást hozzon. A grófnő azonban be­ lehal a szülésbe magzatával együtt. Tehát du­ gába dől a nép és az arisztokrata megnemesí­ tésére kitalált ideál is. A regényhős kiábrán­ dultan hagyja el a természetet. A semmit sem igérő városi társadalomban visszatérően még végignéz egy zsidó verést és üzletrombolást, amit a vasgárdisták művelnek, de eszébe sem jut közbelépni, csak némán önmagában hábo­ rog a közállapotok ilyen elfajulása fölött. E regénynek alapgondolata tehát az, hogy a kispolgári élet üres, céltalan, vagy hamis célokért futva, mindenütt csalódás vár ennek az életnek hordozóira, ez az élet szürke, egy­ hangú folyó, mely nem mély, nem széles, be­ lefulladni nem lehet, de a partján élni nem érdemes. Az író azonban nem világosít fel, hol érdemes élni a kispolgári embernek. Pártatlan­ nak látszó tárgyilagossággal cselekménye bo­ nyolítása közben mindenüvé elviszi, érinti va­ lamennyi társadalmi osztálynak az életét, a munkásosztályét kivéve, de alapvetően egyik­ ben sem mélyed el. Mégcsak azt sem határoz­ za meg pontosan, hol s mely országban törté­ nik, ami történik, ami alakjaival megesik. Csak alig legutolsó regényében válik világos­ sá, hogy Romániában, azaz Erdély valamelyik zugában vagyunk. Nem a földrajzi leírás hiányát, az ország megnevezésének elkerülését kiogásoljuk, ha­ nem azt, hogy nem ad olyan társadalmi rajzot, 204 amiből kiderülne, hogy melyik osztály, mi­ lyen törekvésekkel milyen pártokkal áll szem­ ben egymással, s melyik népbe gyökerezve teszi ezt. Felmerülhet a kérdés, vajon Karácsony ad­ hatott volna más rajzot kispolgári környezeté­ ről és annak embereiről? Nem tipikus-e amit felőlük tudat? Választhatott volna haladó típu­ sokat és gerinces hősöket soraikból, hiszen a kispolgárság, ahol tehette majmolta a nagypolgárságot s tényleg minden badarságot ma­ gáévá tett olyan jelszavakat fogadott el, me­ lyekkel később saját magát sodorta kellemet­ len helyzetekbe. Ez igaz, de csak arra a rétegre, melynek néhány alakja Karácsony könyvében jelenik meg. Ezek azonban nem jellemzőek általában a kispolgárságra. A kispolgárság nagy tömegei helyhez, kicsiny üzleteikhez, vagy műhelyeik­ hez és kis hivatalaihoz láncolt réteg. Minde­ nütt folyton a két szembenálló osztály, a mun­ kásság és a nagypolgárság között morzsoló­ dik. És különösen morzsolódott a két világhá­ ború között Romániában. Az Ő tipikus kérdé­ se folyton az, kivel tartson? Szeretne nagypol­ gárrá, nagy vállalkozóvá felkapaszkodni, de a nagy tőke a többséget folyton letaszítja. Ha a munkásság mozgalma fellendül, arra hajlik, ha letörik a burzsoá osztály felé fordul. Szaka­ datlan ingadozás jellemzi. Karácsonynak itt kellett volna megragad­ nia ezt a kispolgárságot, a tőke és a munka szüntelen harcának a zajlásában. Akkor tipi­ kusat adhatott volna. Akkor rábukkant volna azokra az elemekre is, melyek megtalálták az utat a munkásosztályhoz. Ilyen összefüggés­ ben megmutathatta volna a többség viselkedé­ sének szánalmas és nem egyszer valóban ne­ vetséges, tragikomikus ingadozásait és azok következményeit. Gondoljunk az erdélyi ma­ gyar kispolgárra, mely bedőlt a revízioniz­ musnak, sovinizmusnak s a hitlerizmusnak. Azt hitték Horty és Hitler majd mindent meg­ old számukra. Ők csak fel tűzik a nemzeti �kokárdát, fejükbe csapják a darutollas bocskai sapkát, kikönyökölnek az ablakba, és tapsol­ nak a bevonuló kakastollas csendőröknek, az­ tán megszállják a zsidók vagy a románok üz­ leteit, elviszik műhelyeiket és hivatalaikat minden rendben lesz. Képzeljük el ennek a rétegnek csalódását, mikor nagytőkések a maguk számára kaparin­ tottak meg mindent. A kispolgár be kellett, hogy érje a bocskai sapkával, meg a soviniszta dalokkal s még a puskát is a kezébe nyomták, hogy harcoljon a Szovjetunió ellen. Képzel­ hetni rémületét, hiszen senki úgy nem retteg a háborútól, mint ő. Rémülete csak fokozódott, mikor kiderült, hogy Hitler és Horthy elveszíti a háborút és ő kompromittálta magát a jelsza­ vak ordításával és soviniszta dühkitöréseivel. Kolozsvár felszabdulása után ez a réteg mind­ járt vörös karszalogot varrt magának. Hangoz­ tatta, hogy ő mindig is a kommunistákhoz hú­ zott. De lúdbőrödzik a háta, ha Amerika hangját hallja, mi lesz vele, ha az atombomba tényleg beválik, ám mindjárt azt is hozzáteszi, ahogy a mi rádiónkat hallja, de hátha nem válik be, hátha mégis a Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák az erősebbek? Ő folyton az erősebbek oldalán szeretne állni, ez a szándék Karácsony Benő magatartásában is tükröződik. (...) Ha önmaga ingadozását írja meg Kará­ csony a kispolgár típusának rajzát adhatta vol­ na. Így csak azoknak a csellengő bankfigurák­ nak és nőknek a rajzával találkozunk, akik a dolgozó kispolgárok soraiból a nagypolgárság prostituáltjaivá züllöttek, anélkül azonban, hogy ezt a folyamatot az író végigkísérte vol­ na. Enélkül a könyvei még annyi tanulságot sem nyújtanak, hogy az uralkodó osztályok, hogyan züllesztik magukhoz az alulról közé­ jük keveredőket. Csak romlottságukat látják, és ebben a kozmopolitizmustól kezdve a kul­ túra megvetéséig, a tömegek lenézéséig a hit­ lerizmusban beteljesedést nyert állati natura­ lizmusig minden keveredik. Karácsony Benő saját magán tapasz­ talhatta ki a fasizmus tömegirtó lágereiben, hova vezet a világnézeti tisztázódást sürgető lenézése s az alantas állati ösztönök iroda­ lommá magasztalása, és a munkásosztály tö­ rekvéséhez való viszony tisztázásának a meg­ kerülése. A fasizmus haláltáboraiba a ham­ vasztókemencékbe, a rablóháborúkba. Kará­ csony Benő ott végezte be terméketlen életét. Azé a dolgozó kispolgáré viszont, aki tisz­ tázta viszonyát a munkásosztály és maga kö­ zött, a szocializmusba ér, és megszabadul fe­ lemás bizonytalan és sivár életétől. Élheti a szocializmust építő emberek tiszta életét. 1957. szeptember 8., vasárnap Régóta nem jegyzek. Szégyenlem az ál­ landó siránkozást, hiszen jó ideje egyebet sem teszek. Tegnapelőtt végre nekiveselkedtem és két nap alatt megírtam a Karácsony Benő tanul­ mányt. Látszatra Robotos Imre Utunkban megje­ lent írásával vitatkozom, de a valódi ellenfél nem ő, hanem Nagy István. A Karácsony Be­ nőről tartott előadását akartam rombadönteni, amit most a készülő irodalomtörténeti köny­ vében is megjelentet. Nézzünk hát szembe A humánumtól - a cinizmusig - Hozzászólás Robotos Imre cikkéhez Nemrégen Bánffy Miklós írói nevének nem elég goromba jelzők kíséretében való emlegetése még szentségtörés számba ment, Karácsony Benőt egyesek kozmopolitának nevezték, Berde Mária leleplező erejű regé­ nyeit pedig azzal vetették el, hogy a szerző tulajdonképpen a polgárság megjavítására írta ezeket a műveket. Ezért jelent számomra nagy örömet az Utunk hasábjain megindult és 18 205 �palócföld 9 2 /2 lapszámban megszakítás nélkül folyó vita. Nem is külön-külön az egyes cikkeknek, de a különböző felfogások nyílt összecsapásának örvendek. Annak a kialakulóban lévő irodalmi légkörnek, amely lehetővé tette ezt a már amúgy is sok évet késett vitát. A sorok közötti hulladék-gondolatokat tar­ lózók számára kijelenthetem: nem azt várom, hogy a nyíltan reakciós, fasiszta vagy a fasiz­ mussal cimboráló írók káros műveit is tisztára mossák az elkövetkezők során. Pusztán az említett időszak polgári irodalma realista mű­ veinek sikeres értékelésében és helyes újraér­ tékelésében reménykedem, mert meggyőző­ désem, hogy ma, amikor a társadalmi harcok a munkásosztály győzelmével magasabb szin­ ten jelentkeznek, szükség van a kapitalizmus körülményei között az egyes írókról és irodal­ m i jelenségekről harc közben kialakított felfo­ gás revidiálására. (...) Tehát a mából nézve más képet mutatnak, és szükségképpen mutatnak más képet, egyes polgári írók művei. Karácsony Benőről például megállapítot­ ták, hogy cinikus, és ez elég jogcím volt arra, hogy kitiltsák irodalmunk haladó hagyatéká­ ból, de hogy miért az, és kik ellen irányul cinizmusa, azt nem firtatták. Senki sem tette fel a kérdést e vita előtt, hogy ennek a cinikus­ nak, ennek az állítólagos mizantrópnak közel kétezer oldalas életművében miért nincs egyetlen kigúnyolt és utálatot kiváltó szegény ember - munkás vagy paraszt - figurája, hogy mindjárt a legkézenfekvőbb példát említsem. (...) Karácsony életművén vezérfonalként vo­ nul végig az írói szándék: tisztázni a két világ­ háború közötti szakasz különböző periódusai­ ban a kispolgárnak, még pontosabban a polgá­ ri értelmiségnek a társadalomhoz való viszo­ nyát. Mind az öt regényének a hőse ugyanis szemben áll a polgári társadalommal. De mi­ ért áll szemben? Azt hiszem, ennek az egy kérdésnek a nyomon követése megvilágítja 206 Karácsony eszmei, erkölcsi fejlődését. Az első világháborút közvetlenül megelő­ ző, és a világháborús évekkel foglalkozó Pjot­ ruska című regény főhőse egy Baltazár nevű kis, vidéki újságíró, aki egyszerűen leleplezi a kisváros hatalmaskodó, önző és üresfejű bur­ zsoá és földbirtokos potentátjait. Miért harag­ szik ez a Baltazár a polgári világra? Mert a társadalom őt az utolsó padba ültette. “Sok­ szor megpróbáltuk már, hogy leoldjuk ma­ gunkról a szájkosarat - mondja Baltazár meg­ értő barát pillanatnyi hiányában kutyájának -, hogy éljük a szabad kutyák boldog és szabad életét. Mit tett erre a társadalom? Kuss! mondta nekünk a társadalom... A társada­ lomnak alapszabályai vannak, barátom... So­ hasem köphetsz a padlóra... A gyepre lépni nem szabad, menetközben tilos kiszállnod... Kihajolni a társadalomból meg éppen veszé­ lyes dolog...” Dehát milyen irányba akar ez a nagyon szimpatikus fiatalember kitörni a megkövesedett társadalmi viszonyokbó l ? “Nem akarták közelükbe engedni (a polgá­ rok), levelüket vagy ebzárlati hirdetményeiket vele megfogalmaztatni: polgári erkölcsük lúd­ bőrözött attól a gondolattól, hogy maguk közé fogadják...” Mert a polgárság gőgös, “az érett­ ségi bizonyítvány-tulajdonosok önérzetes kasztja hűvös távolságban tartja magát a latin igeragozásban járatlanabb kereskedőtől és iparostól...” Tehát, a mi nyelvünkre lefordítva, a kapi­ talizmus törvényszerűségeinek megfelelően, a kispolgárság nagy része proletarizálódik, és így szembefordul azzal az osztállyal, amely­ nek rendjéből fokozatosan kiszorul. Objektíve tehát Baltazár, vagyis maga Karácsony rádöb­ ben a társadalmi igazságtalanságok egész so­ rára, a polgári képmutatás undorító voltára. És mit mond? Mit kell tenniök a kispolgári balta­ zároknak Karácsony Benő szerint? Küzdeni, irtani a társadalmi élet vadhajtásait, mert a tehetséges ember fáradozását siker koronáz­ hatja. Baltazár végül befutott író lesz, felesé­ �gül vesz egy budapesti színésznőt, vagyis biz­ sán. Legszívesebben elvonulna a világból, de tosítja polgári egzisztenciáját. Az már az író erre nincs lehetősége. Családját is megosztotta Karácsony Benő tragédiája, hogy a regény már a társadalmi fejlődés. Húga szocialista reálisan végigvitt háromnegyed része miatt lett. “A húga türelmesen és kedvesen elma­ nem hiszem el az idealizált, giccses befeje­ gyarázta neki, hogy ezek a gondolatok egy zést. maradi kispolgár gondolatai. A földön nagy Karácsony tehát nem akarja megdönteni a igazságtalanságok dúlnak, szívtelenség, go­ polgári társadalmat, legfeljebb javítani szeret­ noszság és korlátoltság homokba dugni a fe­ jünket. Együtt kell haladnunk a tömegekkel, né. Ezzel vajon eljátszotta írói becsületét? El - azok szemében, akik Karácsony Be­ mert nem kétséges, hogy a fejlődés iránya ma nőtől egyértelmű szocialista mondanivalót az, amelyet az előretörő tömeg útja jelez...” Álljunk meg itt egy pillanatra, mert jelen­ várnak. De ezért igazán nem a polgár Kará­ csony Benő a hibás, aki 1927-ben ezt a művet tős dolgoknak lehetünk tanúi. Karácsony Be­ megírta. Én úgy látom, hogy a mű idealizált nő felfedezte és ábrázolta a szocialistát és a vége az a szalmaszál, amibe a társadalommal forradalmár munkást. Persze, ezeket a figurá­ hadakozó Karácsony akkor belekapaszkodha­ kat nem a kommunista Nagy István szemével tott. A humanista polgárnak nem is lehetett látta, és egyáltalán nem azzal a szándékkal más elképzelése, mint az idealizált polgári tár­ szólott róluk, hogy a romániai munkásmozga­ sadalom. De idealizált, és ez további fejlődése lomnak újabb tömegeket szerezzen. Aki ezt szempontjából nagyon fontos. követeli Karácsony Benőtől, a polgári írótól, Következő regényében az Új élet kapujá­ az hibásan jár el. Mert polgári elképzelést tük­ ban (1932) újra felbukkant a kesernyésen filo­ röz az a kép, amit a szerző a szocialistákról zofáló, a társadalommal szembenálló Balta­ fest, de megmelegíti a szívemet az a naív sze­ zár. Csak a szín változott meg. Baltazár nem­ retet, amellyel Karácsony hozzájuk közeledik. rég jutott a polgári kényelem révébe, és most Alapjában véve ezek a szocialisták éppen csak válságban van. Most Tunák Ádámnak hívják, vannak, vitatkoznak, leleplezik a kizsákmá­ foglalkozására nézve mérnök, akinek a háború nyolást, megjelennek az értelmiség tudatában előtt jólmenő mérnöki irodája, szép felesége, és meggondolkoztatják őket. Ennyi a szerepük nagyon jól berendezett családi háza volt. Ka­ a regényben, de számomra ez - Karácsonytól rácsony teljesen lerombolja a polgári életnek - nagyon sok. az előbbi regényben olyan nagy gonddal és Vizsgáljuk meg a továbbiakban, hogy hat­ művészettel felépített ideális képét. Tunák fél nak ezek a szocialisták a talajvesztett Tunákra. lábát elveszti a háborúban, s mire nagy kínok Himmel, az egyik szocialista, aki nagyon a között hazavergődik, feleségét más férfi olda­ szívéhez nő az olvasónak, így beszél a mér­ lán találja. Mérnöki irodája sem alkalmas nökkel: “Kastélyokat akar restaurálni, amikor egyébre, minthogy a megfáradt, magányos az emberiséget kéne restaurálni. És oh, bo­ ember lakása legyen, mert ugyan ki javittat a csássa meg, Tunák úr ezt a rövid parasztláza­ háború után barokk kastélyokat? dást: kinek szereztek gyönyörűséget ezek a És mit lát meg ez a Tunák a társadalomban kastélyok... Barokk szépségek, nemes vona­ bekövetkezett változásokból? Amíg ő a harc­ lak... De abban is volna valami barokk szép­ téren volt, ismeretlen rétegek emelkedtek fel, ség, ha például télvíz idejére bedeszkáznák a a felsők pedig lesüllyedtek, szétmorzsolódtak. külvárosban a hiányzó ablakok helyét...” Az új korszak eljövetelét látja tehát, és búsla­ Sok mindent meglát Tunák-Karácsony, de kodik a “jó” békebeli állapotok megváltozá­ nem tud kibújni a bőréből. A regény végén 207 �palócföld 9 2 /2 ítélkezik Himmel: “A polgári társadalom pul­ zusa olyan, mint egy haldokló pulzusa... Ma­ guk, kedves Tunák, nem fognak átjutni a zaj­ ló, roppanó idők viaduktján... Maguk elvégez­ ték... Az innenső parton fognak szép lassan elpusztulni”. Szegény Karácsony Benő, ha tudta volna, mikor ezeket a sorokat írta, hogy milyen pro­ fétikusan meglátta a saját sorsát! Legfeljebb a “szép lassú” pusztulásba szólt bele a fasizmus, s krematóriummal vetett véget az író életének. És Tunák? Az Új élet kapujában keményen elhatározza, hogy átjut a viadukton, az új, a naposabb életbe. (...) A Napos oldal Kázmér­ jaként találkozunk vele. Mert a munkásmoz­ galom nagy fellendülésének - aminek Kará­ csony a harmincas évek elején tanúja volt - a burzsoázia nyílt fasiszta diktatúrája, legalábis egy időre, gátat vet. A kizsákmányolás, az em­ bertelenség, a nemzeti uszítás fokozódik. Mi lett Kázmérból a napos oldalon? Cinikus, az egész burzsoá társadalomtól megundorodott ember. Itt már egyetértek Robotossal abban, hogy Karácsony a kapitalizmus bűneit helyenként az ember romlottságában tünteti fel, hogy végső kiábrándultságában nem látja már a munkásosztály harcának jelentőségét. De azt hiszem, az elmondottak alapján másképpen áll előttünk Karácsony Benő, mint Robotos által tárgyalt két regény elemzése után. Fel is teszem a kérdést: vajon a cinizmus­ tól jutott el Karácsony Benő a humanizmusig, vagy fordítva, egy amúgyis szarkasztikus haj­ lamú, humanista kispolgári írót torzít cinikus­ sá a kapitalizmustól, fasizmustól való csömö­ re? Hiszen gondoljuk meg: Karácsony a Pjot­ ruskában annyira hisz még a humánum győ­ zelmében, hogy képes giccsel feloldani társa­ dalombírálatát, az Új élet kapujában pedig ki­ mondja, hogy halálra van ítélve az egész em­ bertelen kapitalista világ. A Napos oldalban viszont hitetlensége, reménytelensége tör elő­ térbe. A Pjotruska bizakodása, az Új élet kapu­ 208 jában nosztalgiája után a Napos oldal extázi­ sos reagálás, vagány-röhej olyan társadalmi állapotok felett, amelyek undorítóan emberte­ lenek, de amelyeken az író segíteni nem tud. (...) 1940-ben Karácsony Benőnek új könyve jelenik meg, címe: Utazás a szürke folyón. Hőse egy Sebestyén nevű kisvárosi patikusse­ géd, aki nagy terveket forgat agyában. Felta­ lált egy új gyógyszert, amellyel - úgy érzi hasznára lehet az emberiségnek. Párizsba uta­ zik tehát, hogy találmányát szabadalmaztassa. Ebbe a vállalkozásba fekteti be többévi mun­ kával összehordott vagyonkáját. Azonban Se­ bestyén-Karácsonyban a “művelt nyugat” sem hagy illúziót. Egy párizsi szélhámos elcsalja maradék pénzét, a gyógyszernek hitt csoda­ szert pedig rovarirtószerként szabadalmaztat­ ja. Szerelme elhagyja, s egyetlen barátjától, egy öreg párizsi taligástól is elválasztja egy háborús hadgyakorlat. Végül, hosszú éhezés és nyomorgás után, hazaindul. Eddig a történet fele. De ne menjünk to­ vább, horgonyozzunk le egy kicsit ezen a szürke folyón. Az olvasó, aki ismeri Kará­ csony eddigi regényeit és regényhőseit, vala­ mi furcsa dolgot észlel: valami nincs rendben Sebestyén körül. Nagyon szimpatikus, kedves figura ez is, mint Baltazár, Tunák és Kázmér; szellemi testvér velük Sebestyén - és mégsem az. Az előbbi hősök mindenike meg akar küz­ deni saját társadalmával, sőt nem tartalékos harcos, de hogy úgy mondjam, önkéntese a humanizmusnak, a maga frontján kezdemé­ nyezője a küzdelemnek. Sebestyén viszont nem ilyen ember. Tizenkét évi sakkozáson nyert pénzével kerékpárt vesz, legnagyobb él­ vezetei közé tartozik, ha kikarikázhat a termé­ szet lágy ölébe. Szinte rögeszméje a követke­ ző mondás: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi ottho­ náról - mármint a természetről. Persze, ez a hős is szereti az emberiséget, de elhagyja a társadalmi harc - Karácsony-hősöknél - már �hagyományos területét. Csodagyógyszer után kutat. Amikor Párizsból hazaér, természeti ka­ tasztrófa következtében meg kell szakítani út­ ját, és kénytelen Borjumálon, egy istenháta mögötti kis faluban rostokolni. Itt találkozik újra az ellentmondásokkal terhes hazai társa­ dalommal. Sebestyén azonban nem lakik már az emberek között; új Robinsonként a folyó elhagyott szigetén rendez be magának lakhe­ lyet, hallal és növénnyel táplálkozik, s innen rándul le az igazságot osztani a faluba. Sebestyén néhány napos borjumáli tartóz­ kodása alatt megismeri az elnyomott falusi szegénység nyomorát, és így tusakodik magá­ val: “Senki sincs, aki megmondhatná nekik, hogy Almirás (a szövetkezetes) például visz­ szaél a bizalmukkal, Répafi (az ügyvéd) a ba­ bonás hitükkel, a kamarás közönyükkel. Már­ ta kisasszony a fatalizmusukkal? Miért nem mondhatná meg ő, hogy be vannak csapva és könnyen segíthetnek a bajaikon, ha maguk ve­ szik kezükbe bajaik intézését?” És Sebestyén meg is szólal. A falut keresztül szelő folyócska gyógyiszapot tartalmaz. A gazdagok el is kö­ vettek mindent, hogy részvénytársaságot ala­ pítsanak, és a maguk hasznára aknázzák ki ezt a község tulajdonában lévő természeti kincset. Sebestyén látja mindezt, és felvilágosítja a pa­ rasztokat: ne engedjék magukat jogaikból ki­ forgatni, legyen az egész falué a vagyontérő gyógyiszap, éljenek meg valamennyien belő­ le. Természetes, hogy Karácsony nem a szo­ cialista munkaviszonyok megteremtésére utal, Karácsony nem kommunista, de kétségtelen, hogy az általa javasolt közös munka és közös részesedés elve, a kapitlista tőkekoncentráció­ val szemben - utópista módon, de - a haladást szolgálja. Persze, van aki azt állítja, hogy Ka­ rácsony itt agrárszocializmusról prédikál, az­ zal a kifejezett céllal, hogy a burzsoá társadal­ mat a bukástól megóvja. Életének ebben a szakaszában azonban Karácsony már rég fel­ hagyott a kapitalizmus megmentésének vagy mentegetésének gondolatával. (...) Sebestyén örömmel tapasztalja, hogy a fa­ lusiak hallgatnak rá, azonban népvezéri karri­ erje hamar és csúfosan véget ér. Néhány, a gazdagok által leitatott és megfizetett alak ki­ toloncolja a faluból a szegények ügyéért sík­ raszállt patikust. Ez a pesszimizmus azonban már nem egy­ szerű lemondás: ebből a hangból, a cselek­ ménynek ebből a fordulatából már könnyen kivehető az emberiség salakjára támaszkodó fasizmus elleni lázadás hangja. Feledhetetlen számomra az a szimbolikus kép, amelyben a Sebestyén ellen uszított csőcselék huliganiz­ musát vetíti ki költőien Karácsony: “Ahogy később a sziget felé tartott, portölcsért pillan­ tott meg, amely könnyedén perdült végig a lopótök alakú főutcán. Amikor már a végére ért, teljesen felkavarta az út porát, felbolygatta a csűröket, szalmát, papírt és szennyes hulla­ dékot kapart elő a sutból, és diadalmasan a magasba röpítette. A piszok kéjelegve úszott a magasban, és foghegyről kerülte meg néhány­ szor a torony gombját. Sebestyén tárgyilago­ san követte a szálldosó szennyet. - Kitartás intett oda a toronynak biztatóan”. Ezek a pisz­ kot kavaró szelek akkor már nemcsak Borju­ inál felett, de egész Európa felett gomolyog­ tak. Tudja ezt Sebestyén is, és nem a népet hibáztatja kitoloncoltatásáért. “A tömeg, nem­ de? Ne higgye, hogy hibáztatom őket. A haltól sem kívánjuk meg, hogy mindig résen legyen, és ne kapja be a vízbeszórt maszlagot...” Karácsony Benőnek azonban már nincs ereje megküzdeni a kavargó viharral. Ebbe a harcba is csak azért dobta be Sebestyént, hogy a győzelem lehetetlenségét bizonyítsa. Pedig hisz egy jobb kor eljövetelében. De míg az Új élet kapujában ez nagyon közelinek látszik, itt elvész a távoli jövőben. Ebben a könyvében Karácsony már csak hagyatkozik, az utókorra bízza álmai megvalósítását. (...) Így és ezután tér rá Karácsony Benő a Megnyugvás ösvényére. (...) 209 �palócföld 92/2 Nagyon szeretem Karácsony Benőnek ezt a könyvét, valamennyi közt ez a legnagyobb művészi erővel megírt műve. De nem értek egyet Robotos Imrével abban, hogy itt jutott Karácsony a legközelebb hozzánk. Hozzám, a szocialistákkal vitatkozó, tépelődő, 1932-es Tunák mérnök közelebb áll, mint az 1944-es évek Felméri Kázmérja, aki, íme, így oktatja fiát: “Látod, ezt a buta salátát? Amikor még vad volt, tejszerű nedvet eresztett magából, hogy a csiga ne tudja megenni. Amikor az emberek megszelídítették, akkor tudod mi tör­ tént vele? Abbahagyta a nedvkiválasztást, mert bízott abban, hogy az emberi okosság majd megvédi a csigák ellen. S a csigák, íme, most felfalják. Tanulság? Az ember, ha csalán is, lehetőleg csak a maga nedveiben bízzék.” Nézetem szerint ez jut kifejezésre a gyereket nevelő, falura vonult Felméri Kázmér alakjá­ ban. És ezt nemcsak én érzem bele a könyv­ be. Érzi és fájdalmasan vall erről a könyv vége felé maga Karácsony Benő is: “Furdalt a lel­ kiismerct valamiért... talán, hogy elszakadtam a kétkezi ember nagy nyomorúságától, és most felfelé kúszok az uborkafán? Pedig sok­ szor érzek valami honvágyat, sokszor kíván­ kozok vissza ezek közé a küzdő és reményte­ len sziszifuszok közé, akik minden nap fel­ görgetnek valami reménységet a hegy tetejére, s aztán zsupsz, visszagördülnek megint a mélybe.” Ennek a regénynek a mondanivalója mé­ lyen emberi, de nem annyira a közösségi, mint inkább a közösségtől elvonult ember hu­ manizmusáról szól. Arról, aki - bizony azt kell mondanom - már csak az élet apró örö­ meiért küzd. Sebestyén még azt hajtogatja: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi otthonáról, a természetről; Felméri Kázmér pedig már 210 vissza is tért ebbe a “régi otthonba”. Az a mondanivaló, amely kísért a Napos oldalban s félig-meddig kifejeződik az Utazás a szürke folyón című regényben - itt realizálódik. És ez nem más, mint a Rousseau-i “vissza a ter­ mészethez” huszadik századi sajátos újraál­ modása. Karácsony útja nem a cinizmustól vezet a közösségi humánumig. Útját a történelmi kö­ rülmények, a helyzet éppen ellenkezőleg ala­ kította. Értékeit is akkor fedezhetjük fel újra, ha művét korába állítva vizsgáljuk. 1957. szeptember 19., csütörtök Kemény golyóváltások történnek “Néz­ zünk hát szembe” cím alatt. Marosi Péter két részes cikket közöl Bánffy Miklósról, Katona Szabó István ugyancsak két számban publi­ kálja a Berde Máriáról szóló tanulmányát, Földes László négy számban fogja a Dsida Jenőről szólót, legalábis azt ígéri, mert ma csak az első rész jelent meg. Eddig egyedül Izsák József lép ki a sorból. Ő jelenti az ellenforradalmat. Amivel lehetet­ lenség egyetérteni (Széljegyzetek Méliusz Jó­ zsef cikkéhez). Ez a dupla tárca címe az Utunkban. Köpedelem. “Méliusz egy kalap alá veszi közelmúl­ tunk haladó és haladásellenes csoportosulása­ it” - írja. “Egészségtelen múltidézés” - süti a bélyegzőt Méliusz homlokára. A Karácsony Benő írásom itt többeknek tetszett. Ma Kacsó Sándor dicsért meg érte. 1957. szeptember 24., kedd Ami ma történt az egyenesen döbbenet. Nagy István közölte, hogy A harc hevében című most készülő könyvéből kivette a nekem átadott és általam bírált Karácsony Benő elő­ adását. (Folytatás a következő számban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e6c0b5a5421c4b1c360a11e82242b2cf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/143240d94e89a353c8e8b703161570f8.pdf a34ec788fbb466c3af64a438fb88f035 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/1. január- február �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �p a ló cfö ld 92/1 K Ö Z É L ET I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZET I F O L Y Ó IR A T Tartalom Petőcz András versei Banos János Kiböjtölt vendég (vers) A REMÉNY ÍRÓDEÁKJAI (irodalmi összeállítás) Szondi György versei Schneller István Kívül-belül (vers) Schein Gábor versei Pátkai Tivadar versei Zöldy Pál Vízreszállás (novella) Erdei-Szabó István állapot töredék XXXI. (vers) Magyari Barna Februári fények (vers) Erdei János Dosztojevszkij a dög (paródia) Szlafkay Attila versei Galántai Zoltán Rimbaud (novella) Öröm Miklós A bolond (vers) Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso (novella) 3 5 7 9 11 12 13 21 22 23 25 26 28 29 VITA Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból 33 Jókai Anna Madách szava Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának 40 43 VALÓSÁGUNK Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya 46 Handó Péter írásai 53 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban III. (kritika) Kovács Győző Omló egek alatt Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika 56 61 63 Erdős István Istenek látogatása (novella) Tóth Sándor Kövek és pillangók 1. 69 71 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István Avilai Teréz intelmeiből Thomas Hardy Azután Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Guillaume Apollinaire Búcsú 78 80 81 81 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Hasznos József Kutyszorítóban III. (visszaemlékezés) 82 94 PALÓCFÖLD HÍREK Madách-pályázat 104 1 �p a lócföld 92/1 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Nyomdaüzemében. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI: Apollinaire, Guillaume (1880-1918), Cocteau, Jean (1889-1963), Banos János költő (Budapest), Erdei János író (Budapest), Erdei-Szabó István költő (Bucsa), Erdős István író (Salgótarján), Ga­ lántai Zoltán író (Budapest), Géczi József ország­ gyűlési képviselő (Szeged), Handó Péter író, költő (Sóshartyán), Hardy, Thomas (1840-1928), Hasz­ nos József jogtanácsos (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Jókai Anna író, a Magyar Írószövet­ ség elnöke (Budapest), Kerékgyártó T. István mű­ velődéskutató (Jászberény), Kiss Szemán Róbert író (Budapest), Kovács Győző tud. kutató (Felső­ göd), Kovács Sándor Iván egyetemi tanár (Buda­ pest), Lagzi István tud. főmunkatárs (Szeged), Ma­ gyari Barna költő (Gyula), Öröm Miklós költő (Bu­ dapest), Pátkai Tivadar költő (Győr), Petőcz And­ rás költő (Budapest), Schein Gábor költő (Buda­ pest), Schneller István költő (Budapest), Szlafkay Attila költő (Budapest), Szondi György költő (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Buda­ pest), Vas István (1910-1991),Zöldy Pál író (Buda­ A tipográfia és a szedés pest) Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓIT a Nógrád Me­ gyei Múzeumok Igazgatósága Salgótajáni Őszi Szerkesztőségi fogadóórák: tárlatának anyagából válogattuk. A borítókon Nat­ szerdán 11-15 óráig halie Peers és Dószay Zsolt művei láthatók. Fotó: csütörtökön 11-16.30 óráig. Buda László A Remény íródeákjai című összeállí­ Számlaszám 750-011033. táshoz a fotókat Székelyhidi Sándor készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 2 �p alócföld 92/1 Petőcz András Zárójelvers op. 43. J.D. Salinger-variáció (( és hangtalan imára mozdult az ajka — talánha szívéből mondta: hallani nem lehetett ― de tudni azt lehetett ― öntudatlan formálta szavait — szájának apró, 4 kicsinyke mozdulatával, hogy: “Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam", és mozgott, mozgott a szája egyre, nem maradt félbe soha a mozdulatával, és szívdobogássá 8 lett, már-már verőér-remegéssé, csak mondta, mondta a Jézus­ imát, nem éppen kincseket gyűjteni akarván, de iszonyú félelemből, rettegve mindazt, mi eljöhet egyszer, mondta, 11 mormolta magában a Jézus-imát, szűntelenül, végtelen szorongással, és nem is a haláltól, de az élettől félvén ― 14 miként a verőér-remegés: — hangtalan imára mozdult az ajka )) 3 �p a lócföld 92/1 Zárójelvers op. 44. (( Mozart Requiemjében szólal meg így a félelem ― azt gondolta akkor ― és álmában hallani vélte a hangokat is — és fel-felriadt legmélyebb álmaiból ― és 4 vissza-visszaaludva próbált békét és nyugalmat nyerni magának― “gagner!” ― győzni a rettegésen, mondta, és elképzelte, amikor meglátja majd a sötét szoba mélyén azt a különös alakot, aki el akar jönni egyszer 8 majd érte, aki eljött ― “gagner!” ― “győzni a...” ― hogy magával vigye valahova, ismeretlen tájra, sötétbe, ismeretlen pusztulásba ― és fel-felriadva próbált 11 aludni mégis, békét és nyugalmat nyerni magának, és szörnyű volt rettegni mindent, az érintést, a vágyakozást, 14 és szempilla-riadtan figyelni testének lassúdad széteséseit )) Zárójelvers op. 45. (( Désirée teste. Vágyott a teste után. És azt is gondolta akkor, mi lesz, ha már nem tud vágyakozni. Imádta azt a testet. A tiszta, hibátlan alakját, 4 a hosszú combjait, szeméremajkai megnyiló puha mozdulatát: imádta testének tisztaságát. Váralanul erős, gömbölyű melleit. Megőrült értük. Már régen nem akart mást: ezt a hibátlan 8 testet akarta csupán. Désirée teste. Vágyott a teste után. És távolról, gondolatban, újból és újból végig­ simította hosszú és erős combjait, szétnyíló combtövét, 11 majd a hajlatait: és gondolatban, újból és újból. És jó volt tudni: övé volt ez a test. Nem a birtoklás 14 vágya miatt. De önnönmagáért. A puha és erős tisztaságért. 4 )) �p alócföld 9 2 / 1 Banos János Kiböjtölt vendég . 1 (részlet) Lennék csöndes szavakat írni hozzád Fölfedezném a kezedet s ha nem adnád - kitalálnám Ráfesteném az arcod a levegőre lássa a madár ha arra röpül: nekem is - nem csak Istennek tetsző Körbejárnám a mosolyod elgondolkoznék róla: ügyel-e fenyőkre horhosokban s vigyáz-e rám keserű esőben állig érő sárban őszidőn? Meglelnének a szavak is - a nyári nyüzsgéstől leporoltak s nyelvemre adnák a legszebb mondatot: amit röstellünk már kimondani Nagyon szépen szeretném nagyon halkan A kezem akár egy kiböjtölt vendég rádsímítaná talán hogy megérkezett 5 �p a lócföld 9 2 / 1 2. Ma nem esett de elszívtam néhány cigarettát - mondanád: szivarat pedig fáj a vérem s a tüdőm lassan leszakad rólam akkora mintha magam de inkább nálamnál is nagyobb Külön van él - s vacakol velem lehet: már mindhalálig Így fogadjalak? Tenyeremre így engeszteljem rá az arcod? Sírással kétségbeeséssel? A tragédiát nem tudom mészbe oltani magamból A méreg ami pusztít nem tőlem származó A méreg belémivódott - föl akar zabálni: huszadik századi kazamata-vadállat Nem esett de ma sokat temettem mintha a fiaim lennének: “koponyalövés - élt 1 évet” “haslövés - élt 2 évet” “fejlövés - élt 9 évet” “kivégezték Budapesten - élt 20 évet” “sortűz Budapest Kossuth tér - élt 21 évet” “hadifogolyként szuronnyal szíven szúrva - élt 22 évet” nem folytatom a halálmenetet a halálos listát Belémhaltak immár véglegesen hát elszívtam néhány cigarettát és - sírtam Így kell fölnevelned halhatatlanságodat - bennem 6 �p alócföld 92/1 Szondi György Hitet Magyar rácsoldó hengerrel végighúztam az ajtón, kioldódtak a víszintesek. Imacsúcsos kezem beszuszakoltam a lé­ ha állóvasak közé, összeragadt [...] Vagy valakitől. Benn pedig nem volt senki. A dohos múlt bosszúja? Nem így, nem így, eddig ez álságos fent: Nyújtsunk be kegyelmi kérvényt a maholnapnak. Vegyünk kölcsön tartást. Fokozzuk le kalákában a számlapot. Huszonegyre kérjünk lapot. Csapoljuk a kátyút. Hitet hitelért. Ivarérett magok szöknek. Kétszáz esztendősek föl a gének nyugatról: voltak Schallok, voltam Sal, kétszáz éve vagyok magyar nagyon. Engedtessék. 7 �p a lócföld 92/1 Rabló Belédmarom én időmet, nézd el szavam téged rabol, ne szólj meg szólok, s szavam életedet fosztja dőreségem téged múlat esdeklésem téged bitangol hars énem téged tépáz Ha hegedűszó is ha átok ha el is iramlik ha pihe pöröly ha késfutam ha biggyen horgad is, horgasul - nem rátok lágy kézm Irgalmazz, hogy ne szavam szegje a pillanatod Bocsáss meg, hogy szavamtól foszlik a most mit tőled tolvajolok Ontom valód perceit tékozlón Velem feslesz Kegyelem 8 �Schneller István Kívül - belül Surányi Lászlónak ajánlva Ami kint van az van bent is, ami bent az kint is... Most éppen nem igaz... Most minden kívül (van)... én is ma­ gamon kívül... Nem érsz rá visszatalálni... Zavarban vagy, benne vagy a zavarban. Minden rend-szeren belül-kívül... vagy nem is tudom hol... van egy végteleníthető, meghosszabbítható kérdés-állítás, amely a rendszeren belül nem megválaszolható, vagy cáfol­ ható. ... ez világ sem kell már nekem nálad nélkül... veled sem ... mert ha körülnézek ebben a zűr­ zavarban, azt kívánom...csak még egyszer len­ nék árva ... persze most erre nem figyel senki, csak arra az irdatlan jobbítani akarásra, ami­ ben feloldódhat... akár -ellen, akár -ért. Kint pedig ... a rend-szer változik, még akkor is, ha so­ kak szerint ez nem rend, hanem hatalom... A rendszer a vég­ ső amit mondani tudok? Kívül van e a rend vagy belül? Te vagy a renszerben vagy a rend-szer benned? A rendszer változik, az ember ugyanaz...vagy mégsem.. Embert váltani-változtatni nehezebb. A rendszeren belül-kívül van egy kérdés állítás.... ...kiegyenesedik a derekad... mosolygósabban nyalod a fagylaltot, s egyre inkább hasonlítasz.. Párizs, te óriás daloló dalolj mámort.... de űr vesz körül, mert a korábbi ellenszegülésből 9 �p a lócföld 92/1 táplálkozó feszültség alábbhagyott. Új ru­ hád, új alakzataid mögül szorongva-vágyakozva pillantasz körül... a semmi ágán ül szívem. Közben mindig történik valami, amire odafigyelsz. A törté­ nések odaszegeznek a rendszer változó kereteihez, magához a változáshoz... Az életed kereteit alkotó rendszer változik... Kint és bent között e köz-ben, a figyelem most (szét)szóródik. Egyéni életedben a házasság törvény, a mun­ ka szabály, a család rend-szer. A szerelem szabadság, a barátság szabálytalan, a rend­ szeren kívül-belül te állsz... A házasok sok­ szor belemerülnek a szexualitás homályos éj­ szakájába... Vágyaik vonzásában a barátok szerelmesek vajon mibe merülnek?... A vágya­ kozás szétterül a forró, benzingőzös levegőben.. Szabad a szerelem, és szabad az ország, szabad a választás és szabad a sajtó, de szabad e a választó? Felteszed e saját életedben azt az egyetlen kérdés-állítást amely a rendszeren belül nem megválszolható, csak belül, a rendben. Emlékeidben elnyomatás és öntudat összetartozónak tűnik, mert a külső teher ellensúlya a fokozott önmagunkról való tudás volt. Most azonban az öntudatlanság szabadsága lengi be a tájat. Miközben mindenki emlékezik., felejt is... Felejtesz, felejtünk, felejtenek... Közös az emlékezés és a felejtés... most önfeledten lehet csak szabadnak lenni... kint. Te, amikor emlékezel, mit felejtesz. Aki emlékezésében nem jut el a jelenig, kívül marad. Olyan rendet épít, amelyben nem marad hely a megválaszolhatatlan, megcáfolhatatlan kérdés-állítás számára. Most amikor tágul a rend-(szer) kint, bontsd fel a rendszert bent. Amikor min­ den kint, tedd fel a kérdést odabenn. 10 �Schein Gábor Petrus Menj! A nincs tengerén hálód naponta vesd ki, míg csomóit megoldja a rák, menj - az árulást már ismered -, hajnalban, ha kakas szól, naponta kihajózz istenhalászni! Cseppkő Tűhegynyi elmozdulás a formán belül. Mint cseppkő barlang falán, növekszem. Tűhegynyi elmozdulás: szólok, válaszolsz. Esésem mostantól föltarthatatlan. 11 �p a lócföld 92/1 Pátkai Tivadar Távirat szeretlek halaalig hordozlak mint bueneit az eretnek Capriccio az ember ha magára marad legyenek társai; madarak ha nyújtod is (mire?) a kezed rég fölázott szerelem ez bennem már égig érő nyár van te elfogyó út vagy e tájban nézlek őszig hóharmat hullásig szeretem ahogy leejted ruháid... 12 �Zöldy Pál Vízreszállás Jelenczki Istvánnak A vonat végtelen síkságon robogott. A táj sajátosan egynemű volt. Az alkalomszerűen fölbukkanó tanyák fehér falai sem jelentettek változatosságot. Nem hordoztak olyan jelentést, mely megkülönböztette volna őket a talajtól, inkább csak sajátos, tétova kísérleteknek tűntek s nyomtalanul simultak vissza a rétek, szántóföldek anyagába. Miként a varjak is, ha föllibbennek néha, akárha tanácstalan göröngyök kelnének szárnyra, melyek pár lomha csapás után vissza­ hullanak s elenyésznek a sötét barázdák között. Jakob Stein lehunyta szemét. Az út végülis csak arra való, hogy összekössön két pontot a térben - törődött bele s hátradőlve átadta magát gondolatainak. Az utak egész hálózatát látta maga előtt. Karlsbad - Isztambul, Prága - Fiume, Amszterdam... Hatalmas méretű pókháló, mely­ nek minden szálán végig kell mennie, hogy megszőhesse. A szövevény középpontját kereste. Itt, - állapította meg csalhatatlan érzékkel. Itt, ahol vagyok, hiszen a háló legfontosabb pontja maga a pók. El is ment a kedve, hogy tovább boncolgassa a képet, hisz rá nézve a hasonlat már nem is volt olyan hízelgő. Inkább a háló függesztési pontjaihoz tért vissza s elégedetten szemlélte művét. Végülis, úgy tűnik, végre sikerült a Gyarmatáru Szállító Társaság ügyét megnyugtató módon kimozdítani a holtpontról. Barátja nagy nehezen, de kötélnek állt, s hajlandó pénzt fektetni a vállalkozásba s az sem közömbös, hogy máris fontos kapcsolatokra tett szert ebben az útvesztőben. Hiszen Stein jól tudta, hogy pusztán déligyümölcsöt szállítani, nagyon sovány hasznot ígér, viszont, ha az ember nem finnyás, szinte határtalanok a lehetőségei. Nem mi leszük az elsők, akik feketéket szállítanak s különben is, mi csak szállítunk. Ha mi nem csináljuk, akkor megcsinálja más - nyugtatta meg magát s lábát kinyújtva elszenderedett. A kalaúz udvarias hangja riasztotta fel. A szerelvény csak reggel indul tovább. Stein sebtében rendbehozta magát s leszállt. Átsétált az állomás épületén és elindult a park kaviccsal szórt kanyargó útján. Határozott célja, azon kívül, hogy megszáll valahol, nem volt, de Stein néha szívesen ringatódzott a pillanat felszínén, szeretett behúnyt szemmel feküdni a vizen s hagyni, hogy történjenek a dolgok, a maguk törvénye szerint. Ilyenkor csak figyelt s az észlelt törvényszerű­ ségeket később általában sikerrel alkalmazta is. Minden pillanatnak, helyzetnek van saját gravitációs pontja s e köré a pont köré szerveződik az egész - tartotta Stein. Ha nem látjuk ezt a pontot, várjunk türelmesen s engedjünk az egyre erőteljesebben jelentkező vonzásnak mely elvezet ehhez a középponthoz. Most, hogy legfontosabb tennivalóit illetően nem voltak kétségei, meg is engedhette magának, hogy ajándék idejét a körülötte történő dolgok puszta megfigyelésének szentelje. 13 �palócföld 92/1 Hirtelen fölfelé pillantott. A fák levelein esőcseppek csattogtak, az ágak pedig hajladozni kezdtek a föltámadó szélben. Némileg meggyorsítva lépteit, hamarosan el is érte az elhanya­ golt, panzió-szerű épületet. Benyitotta a súlyos, poros kaput. Egy homályos előcsarnokban állt. Hiába fülelt, semmi nesz, semmi mozgás. Még jóformán körülnézni sem volt ideje, mikor a kapu nagyot dörrenve csapódott be mögötte. - Van itt valaki?! - kiáltott, hogy félelmét legyőzze. - Jóestét, uram. Parancsol? Stein összerezzent, önkéntelenül oldalt lépett. - Maga kicsoda? - Parancsol, uram? - kérdezte a fekete pincérkabátos ember udvariasan. - Igen, igen... tulajdonképpen meginnék valamit. - Parancsoljon, uram, itt a lépcsőn tessék. Stein határozott léptekkel fölsietett. Igazából menekült a portás elől s feledni kívánta az iménti kellemetlen élményt. Az étteremben azonban ismét bizonytalanság fogta el; az teljesen üres volt. Hosszú idő után most érezte ismét, hogy milyen könyörtelen kihívás, ha tagolatlan térbe lép az ember; mert ott ő maga az osztás. A legtávolabbi sarkot választotta, háttal a falnak leült. Szemügyre vette a termet s lassan megnyugodott. Biztonságban érezte magát, jól választott. A tér egészét nem törte meg jelenlé­ tével, sikerült kívülmaradnia. Karján fehér kendővel lépett a terembe a pincér, akiben azonnal felismerte az iménti portást. Idegenkedését legyűrve kávét rendelt, gyomorerősítő likőrt. Közömbösen nézelődött de nyug­ talansága visszatért, hiszen be kellett ismernie, hogy lépéshátrányba került. Egy újságba temet­ kezett. Időnként az ablak felé kémlelt, ám odakinn besötétedett s az ablaküveget meg-megújuló erővel csapkodta az eső. Semmi kedve nem volt elindulni ebben az időben, viszont kényelmet­ lenül érezte magát egyedül. Elfogyott a türelme, így a támadás mellett döntött: intett az ajtóban ácsorgó pincérnek. - Parancsol, uram? - Mondja, itt mindig ilyen kihalt? - kérdezte ellenségesen. - Hogy érti. uram? - Hát, úgy, hogy ide nem jár senki? - Dehogynem. - Vannak szállóvendégek is? - Parancsára, vannak. - Hol?! - mutatott körül ingerülten Stein. - Elnézést, uram, nem tudom - a pincér önkéntelenül széttárt kezei egyértelműen utaltak a kérdés fölösleges és értelmetlen voltára. - De hát még nincsen vacsoraidő. Megyek is, hisz van még tennivalóm. Nahát, szánalmas kis helyre csöppentem, gondolta Stein kezével idegesen rendezgetve az asztalkendő rojtjait. Sehol senki. Hát itt nem marad tovább egy percig sem. Határozottan fölállt, szólította a pincért. Biztosan a portánál ácsorog. majd ott fizetek - indult kifelé. Lesietett a lépcsőn, végighaladt a homályos folyosón. Lakattal zárt ajtó állta útját, fölötte csupasz villanykörte az egyetlen fényforrás. Áporodott zöldségszag. Na persze, nyilván a raktár - fintorodon el Stein, s viszafelé indult a derengő folyosón. Bár a fordulókra nem emlékezett. 14 �magabiztosan lépdelt, kezével tapogatva a csempézett falat. Egyre lassabban haladt, megállt. Megint hallotta a surranó neszeket, hátán borzongás futott végig. A falhoz dörzsölte a kezére ragadt pókhálót. - A fenébe is! - hangja remegett. - Maga itt van?! - szólalt meg a pinér hangja egészen közelről. Ott állt, keze a villanykap­ csolón, Stein a hirtelen fényben szeme elé kapta kezét. - Hol vagyok?!... - Erre jöjjön - szólt a pincér, s a kagylókkal telerakott kosarat karjára véve előre indult. Már várja odafönn magát az ügyvéd úr. - Kicsoda vár engem? - szaporázta lépteit meghökkenve Stein. - Az ügyvéd úr. Nagyon érdekes ember, majd meglátja. - Dehát engem? - értetlenkedett Stein. - Magát, magát. Menjen csak bátran, én már szóltam neki, hogy itt van. Majd jövök én is... Mire Stein észbekapott, már szinte be is lépett a lengőajtón. Megdermedt. Az egyik asztalnál egy idősödő férfi vacsorázott, hatalmasan megrakott tálakról szedegetve. Felöltője kigombolva, gallérjába szalvéta gyűrve. Fölpillantott és Steinre nézett, aki ekkor már húzódott volna vissza az ajtóból de elkésett. - Jöjjön, csak jöjjön! - mutatott széles mozdulattal az ügyvéd s hellyel kínálta. Stein zavartan leporolta kabátját s tehetetlenül közelebb lépett. - Foglaljon helyet, már vártam magát... Tudja jobban esik egy pohárka ital társaságban. - Stein vagyok, Jakob Stein... - ült le révetegen. - Na igen. Ha szabad ajánlanom valamit az italhoz: alma sajttal. Kitűnő. Tudja, ide ez illik. Nekem ugyan kellethetik magukat itt déligyümölcsök, hiába, nem ide valók! Ahol beérik a gyümölcs ott kell fogyasztani is. Ebből következik, hogy mindenütt azt kell fogyasztani, ami ott honos... - Igen - próbált válaszolni Stein - , a szállításnál sok sérülés történik... Nem beszélve arról, hogy jóval az érés előtt le kell már szedni... - Látom, járatos a dologban, de nem csupán erre gondolok - dőlt hátra az ügyvéd, s nagyot harapott hersentve az almából. Módszeresen rágott, majd néhány szelet sajtot dugott a szájába. Stein megrázkódott. - Mert tudja mi az érdekes? - folytatta a másik, ráérősen gusztálgatva a kezében tartott gyümölcsöt. - A hőmérséklet! - hangzott a kinyiltkoztatás. - A hőmérséklet - ismételte meg nyomatékosan, de a kifejtésre Steinnek várnia kellett, mivel a megfelelőnek ítélt helyen a fogak szinte reccsenve hasítottak az almába. Stein várakozott. - Merthogy más hőmérséklet van ott ahol a banán érik és más ott, ahol mondjuk ez az alma. Úgy-e? Itt hűvös van, például, nem csupán a banán éréséhez, hanem a banán fogyasztásához is. Nem jön ki az íze. a zamata. Nincsen például illata... Csak valami banán-szerű, valami utánér­ zés. Érti ugye? - Hogyne, érdekes... - Nohát, lényeg szerintem, hogy mindent olt kell learatni és fogyasztani is, ahol terem. Ez az. én elvem, erre igyunk! A jó termésre! - S mivel foglalkozik Ön? - kérdezte váratlanul Stein, de a másik nem zökkent ki, hatalma­ san. öblösen felkacagott. - Pihenek! Élvezem munkám gyümölcsét, mondhatni: csűrömbe gyűjtöttem a gabonát! No, de, ha érdekli elmondom, tanulhat belőle, mert látom ám én, kivel ülök egy asztalnál. 15 �palócföld 92/1 Stein kétségbeesve pillantott körül a pincért keresve. Mit mesélhetett az őróla? Mit tudhat­ nak ezek? Percekbe telt mire összeszedte magát s oda tudott figyelni az ügyvéd kedélyesen előadott történetére. - ...először csak déligyümölcsöt, szenet, ami épp akadt, aztán beindult a dolog. A feketéknek nagyon jó áruk volt akkor. Most se rossz, de akkor igazán megérte. Jó árat adtak érte, na, csakhogy az én társam hogy hogyse, belehabarodott egy szerecsen hercegnőbe. Megtérítette, hogy elveszi feleségül ésatöbbi. Mert ez még nem lett volna baj, hanem, hogy hirtelen megta­ lálta a lelkiismeretét s föl akart rúgni mindent. Pedig, hát tudja ide beszálni is nehéz, de kiszállni!... Elég az hozzá, hogy megelőztem. Képzelheti, megvettem a nőt az apjától. Kifizet­ tem az árát s szövetségesek lettünk... Az ő törzsükből többet nem is hoztunk senkit, hanem ők szállították nekünk az épségben maradt ellenségeiket. Azóta is harcban állnak az öszes szom­ szédos törzsekkel, én meg adtam nekik cserébe fegyvert no meg a pálinkát... - S a barátja? - Ki? Vagy úgy?! Hát ő kiszállt végülis, vagy mondhatnám, hogy kiesett! De várjon, mert nem ez az érdekes, hanem az elv! - s hogy mondandója jelentőségét aláhúzza, előrehajolt. Ugye, ott kell aratni, ahol terem a gyümölcs? Tehát felhagytam a szállítással! Miért én vállaljam a kockázatot? Mert volt ám elhullás, betegség, nem beszélve a hatóságokról... Elég az hozzá, hogy ott adtam el őket más szállítóknak jópénzért, biztos talajon! Látja, most ott tartok, hogy megy az egész magától, akár feléjük se kell néznem. No, figyeljen csak ide - vett elő felöltője zsebéből egy finom bőrből készült kis zacskót s tartalmából egy keveset az asztalra rázott. - Gyémánt? - Az ám! Hozomány! - A felesége? - Mit? - Hogy a felesége hozománya? - Az, az. - És ő? - Ugyan már. Áthoztam s otthagytam Marseilleben. Nem kaptam érte sokat, de... -Eladta?! - Miért, hát mit csináltam volna? - Na de... - Mit akar? Hát most képzelje el, itt ülne mellettem egy szerecsen királylány... - kacagott harsogva az ügyvéd s az asztalt csapkodta nagykedvében. - Itt almát eszem, mert itt az terem! Ott meg ezt szedegetem ösze, mert ez meg ott terem - söprögette visza a zacskóba a gyémán­ tokat. - A lényegre figyeljen barátom, a részletek ne tévesszék meg! Barátom... Stein úgy érezte, minden súlya a lábába zuhant s üresen maradt felsőteste védtelenül himbálódzva imbolyog, mint valami bólya a mélyvizek határán. Gépiesen nyújtott kezet az elköszönő ügyvédnek s olvasatlanul gyűrte zsebébe névjegyét is. Maga sem tudta mennyi idő telt el, míg végre fölpillantott s észrevette, hogy a másik asztaltól, ahol a férfi és a nő ült - némán őt figyelik. Zavarbajött, szégyenkezve felállt s odament. Széttárta karját. - Bocsássanak meg - szólt - , de magam sem értem ki volt ez. Nem is ismerem, csak itt találkoztunk... - magyarázkodott. - Megengedik, hogy leüljek? Stein vagyok, Jakob Stein... - Jóestét - nyújott kezet a hölgy: - Tilia. 16 �- Tessék - kínálta hellyel a fiatalember is, de nem nyújtott kezet. - Csak meginnék egy kávét... Ha nem veszik zaklatásnak. - Ugyan - mosolyodott el a hölgy ha nem talája unalmasnak a társaságunkat? - Nem, nem. Engem szerfölött érdekelnek az emberek... Ugyanis minden ember titok... Szabad kérdeznem. Önök mivel foglalkoznak? - nézett Tiliára. - Hát, nem is tudom... Mondja Kornél, ugye ez nehéz kérdés, mert hát... - Ó, ha nem lehet, nem akarok tolakodni - visszakozott udvariasan Stein. - Nem, nem erről van szó. Tudja én artista volnék... Egész pontosan... - Egész pontosan fogalmazott kedvesem - szólalt meg Kornél - , volna, de nem az. Így azt is mondhatja, voltam. - Igen. Sajnos balesetem volt, így aztán vége... - a lány erőt vett magán de Kornél erőt ad nekem. Megmentett engem, mert ha ő nincs, már én sem lennék! - Borzasztó - csóválja fejét Stein. - Ön talán orvos? - Cselédkönyves vagyok - , mosolyodott el engedékenyen Kornél. - Most utazunk első állomáshelyemre. - Micsoda?! - hördült föl Stein, aki az első adandó alkalmat megragadta, hogy támadásba menjen át. - Ön, hölgyem, talán ápolónő akar lenni?! - Igen - mosolyodott el ártatlanul Tilia. - Na, dehát ez hallatlan! Meggondolta?! - Persze. Hát hogyan is maradhatnék Kornél mellett másképp? - Na, de ne haragudjon, maga nem tudja mit vállal! Ápolónő? Ahhoz hivatás kell! Maga eddig csupa kisportolt, izmos, egészséges emberrel volt körülvéve... - De sajnos, nincs remény, ott kellett hagynom a társulatot. - Miért?! - Mert nincs remény arra, hogy olyan leszek mint... - Miért nincs remény? Ne adja föl! - Ismerem, az esetet - szólt közbe hűvösen Kornél. Én ismerem. Valóban nincs remény arra, hogy a vérömleny olyan gyorsan szívódjon föl, hogy... - Na, várjanak csak! - szólt közbe felvillanyozva Stein. Van énnekem egy ismerősöm, egy híres professzor. Az egy valóságos mágus. Természetes módszerekkel: gyógyteák, fürdők... - Nincs szükség a professzorra! - csattant föl Kornél. - A vérömleny felszívódása... - Na, de azért ajánlom, hogy meg tudja gyorsítani a... - Ismétlem, nincs szükség a barátjára! Köszönjük, de a lélektani károsodást ő sem... - De, éppenséggel - , emeli fel kezét diadalmasan Stein. - Éppenséggel! Mint pszichológus éppen ezt tudja föloldani a páciensben. A megtörtént zuhanás élményét beépíti a zuhanástól való félelem helyére, s így javára fordítja a kárt. Értik? Sokkal bátrabbak azok, akiket kikezelt, s nagyobb biztonsággal mozognak odafönn! - Stein már szinte csak Tiliához intézi szavait, talán nem is hallja Kornél közbeszólását. - Mondja, egyáltalán miért avatkozik bele?! - Várjon, Kornél - int Tilia. - Engedje beszélni, hisz olyan jó lenne, ha mégis reményked­ hetnék. - Hangja kérlelő; s látva Stein kérdő tekintetét, hozzáteszi: - Tudja, én Kornél menyasszonya vagyok, s ő félt... El fog venni feleségül... - Igen - szólal meg rekedten a férfi. - Ez a tervünk, de ez nem tartozik egy idegenre! - Hát én nem akarok beleavatkozni... - néz Stein Tiliára kérdőleg, valójában azonban már 17 �p alócföld 92/1 tudja, hogy győzött, s lassan ernyedő izmokkal gyönyörködik áldozata haláltusájában. - Szíve­ sen segítek, hiszen nem lehet véletlen, hogy találkoztunk -, adja meg végül mosolyogva a kegyelemdöfést. Kornél is érzi a veszélyt, de azt is, hogy már késő: - Tilia, reggel indulunk tovább. Pihennie kell! - Meg kellene próbálnunk mégis, Kornél... - fogja le gyöngéden Tilia a férfi idegesen doboló ujjait, de az az érintéstől elrántja kezét, s fölpattan az asztaltól. - Nem hisz nekem, Tilia?! - Értsen meg, Kornél... - Jó, én nem kényszerítem, döntsön maga!... Reggel én mindenesetre utazom. Ha egyedül is. Stein a végkifejletet talán únta volna, ha nem ilyen kendőzetlenül mutatkoznak meg az érzelmek. Így viszont majdhogynem restelkedett, s alig tudta kivárni, hogy a férfi végre elmenjen. Ahogy kettesben maradtak, intett a pincérnek. - Végre, hogy előkerül. Pezsgőt kérünk, s még valami: egy szobát mégiscsak kivennék éjszakára. - Értem, uram. Csak ma éjszaka? - Egyelőre igen, aztán majd meglátjuk - szeme sarkából Tiliára néz. - Megoldható, uram. Akkor hozom a pezsgőt. - Bocsásson meg - szól Tilia, alighogy távozott a pincér -, de halasszuk holnapra a folytatást... Olyan hirtelen történt minden, ugye ért engem? Fáradt vagyok. Elkisérne a szobámig? - Mi van a lábával? - áll meg döbbenten Stein alig pár lépés után. - A lábammal? Hát a baleset. De szépen javul. Komoly műtét volt... Látja ez is annak a helye - , s félrelibbentve fekete fürtjeit Tilia láhatóvá tette a fülcimpájától tarkója felé húzódó heget. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy ön olyan jó -, mosolyodott el, s szinte bizalmasan Stein karjára támaszkodva tovább bicegett. Stein uralkodott magán, s a szobájáig kísérte Tiliát. Meghajolva, kézcsókkal köszönt el tőle. A nő kimunkált, erős, mégis finom kezét érintve egy pillanatra ismét fölépültek, s porba omlottak tervei, s csendesen csak annak örült, hogy a folyosó gyér világítása elrejti vonásait. Most pedig el innen, minél előbb! Robogott lefelé a lépcsőn, majd fellökte az előcsarnokban széles mosollyal várakozó portást. - Itt a kulcs, uram. Rendbehoztam a szobát. Parancsoljon. - Sajnos meggondoltam magam, fizetek. - Hogyan?! Azt nem lehet! Kérte a szobát, nem? - Igen, de el kell mennem. Kifizetem. - De uram, én már össze is csomagoltam, mert el kell utaznom. Mindenképpen. A saját szobámat adom át. Jövök vissza rögvest, talán már holnap este itt vagyok... - Mit beszél?! - képed el Stein. - El kell utaznom, s gondoltam, megkérem, maradjon itt. Csak néhány napot. Talán már holnap este... Gondoltam nem tagadja meg. hisz Ön olyan jó!... - Hagyja ezt az ostoba beszédet! Mennem kell! - Itt a kulcs, kérem maradjon! - Mégis, mit képzel?! - Beteg a feleségem - néz rá szomorúan a portás. - Na és?! - Anyám meghalt, nincs aki eltemesse... - nyöszörög. 18 �p alócföld 92/1 - Nem érdekel! Zárja be ezt a vacakot és menjen ahová akar! - Uram, ön nem ilyen szívtelen, ne tegye ezt velem! Évek óta nem láttam a gyermekeimet, csak küldöm nekik egyre a pénzt... Mi lenne, ha egy napra is bezárnék! Könyörüljön uram! - Nem! - Stein a kapuhoz ugrik, de hiába rázza, az nem moccan. Az ég iszonytatóan megreccsen, s az égzengéssel egyidőben sötétbe borul az előcsarnok. Mire a dörgés elhal, a pultnál a pincér meggyújtotta a gyertyát. A halvány, lobogó fényhez közelebb lép Stein. - Hol a kulcs? - Tessék, ez nyitja. A szobám kulcsa! - mutat a pultra a pincér. Hangja határozott. Állnak egymással szemben. Két vesztes. A pillanat lassan múlik, végül Stein nem bírja tovább, menekül. Szó nélkül sarkonfordul, sietve indul a lépcsőn fölfelé. Tilia szobája előtt áll. Türelmetlenül kopog. - Ki az? - Stein vagyok, engedjen be már! - Na de... Már lefeküdtem, és... Várjon, felöltözöm... - Nem, hagyja csak, jóéjszakát. Elnézést - motyogja Stein, s a sötétben Kornél ajtajához botorkál. Többször is kinyújtja kezét, miközben rettegve hátra-hátra pillant, de kijózanodva tovább botorkál a sötétben. - Maga az?! Mit kószál itt barátom? - szólal meg az ügyvéd reszelős hangja az ablakmé­ lyedésből. - Hol a szobája? - Nincs. Nem tudom... nincs üres. - Na igen, csak a négyes. Hát azt megértem, hogy nem vette ki, bár én babonának tartom az egészet... - Mit? - Hát az ilyesmit. A “négyes szoba átka”! Hahaha.! Mondhatom, a kultúrált Európa... - Mi van azzal a szobával? - Ugyan, ostoba história. Valaki, még az első vendégek közül meghalt ott. Baleset. Megírták a lapok is. Egy huszártiszt útban a frontra... Reggel holtan találták. Elaludt a gázláng, s megfulladt. - És? - Mit és? Oda nem szívesen megy senki. Senki, aki fél. Végülis a halállal kell szembenéz­ ni... S hát azt nem szereti az ember... De hozzám bejöhet, ha nincs helye! - Nem, köszönöm - hőköl hátra Stein. - Hanem? Mihez kezd? - Nem tudom... S olyan furcsán viselkedik a portás is. És félek - most. hogy kimondja, valóban megretten. - Szegény ördög! Megértem. Engem is próbált rávenni már, de végülis az ember nem lehet mindenkire tekintettel?! A folyosón ne maradjon, jöjjön be hozzám! Stein szó nélkül fordul s lassan, tanácstalanul indul a lépcsőn lefelé. Háta mögül hallja a hangokat: - Legyen okos, Stein! Én megmenthetem magát, jöjjön! - Az ügyvéd! Egyszerre undort érez. A pókháló, mely eddig szervesen kapcsolódó szálak szövetéből állt, most egyszerre négyzetráccsá formálódik. Merev egyenesek határolta négyzetek, értelmetlen és üres az egész. Stein súlytalanul lebeg a térben. Az ügyvéd hangját hallja csak egyre: - Ne szamárkodjon Stein! Jöjjön be hozzám, eltöltjük együtt a hátralévő időt! - Stein válaszolna, de hiába erőlködik, nincsen hangja. Nem tudja megkülönböztetni a saját szavait! Mikor már zuhan, pörög, már menthetet­ len, akkor hasít végre bele a felismerés. Ekkor tudja végre kimondani: Nem! A pult előtt áll: 19 �palócföld 92/1 - Kérem a kulcsot. A portás készséggel feláll csomagja mellől, s a pultra mutat. Stein fölemeli a kulcsot. - Mehetünk, - szól - vezessen. A portás kezében a gyertyával vonul elől, csak a szoba ajtajában áll félre. Előreengedi Steint, aki rövid ideig matat a zárnál. Kinyitja az ajtót, belép, miközben a gyertya lángja a huzatban ellobban. - Nem látok! - Stein hangja egyszerre elszánt és ingerült. - Gyújtson már világot! - Semmi válasz. Stein érti. - Nem látok - mormolja mégegyszer maga elé, lép egyet előre, s teljes hosszában végigzuhan a padlón. Az ablak résein fény szűrődik a szobába, csíkokat rajzol a padlóra. Stein megmoccan, kinyitja szemét. Fölugrik, az ablakhoz rohan. Beszögezték. Stein kiáltozva halad a folyosón. Nyitott ajtókon szobákba lép. Mindenütt félhomály. Ahogy lassuló léptekkel vonul végig az épületen, úgy lesz egyre világosabb. Kitárja a kaput s egy pillanatra megáll a nappali fényben, majd elindul nyugodt, majdnem kényelmes léptekkel a parkon át az állomás felé. Keresztül az épületen. A peron kihalt, a vágányok üresek. Jakob Stein most a kioszkhoz lép, s vásárol egy képes levelező lapot. Mosolyogva nézi, megcsóválja fejét. Az ég halványkék, s kellemesnél talán kicsit vakítóbban tűz a nap. De vihar utáni reggelen ebben nincs semmi szokatlan. 20 �Erdei-Szabó István Állapottöredék XXXI. Látod kedvesem már nem alszom Összegyűrt égtakaró az arcom álmaim csikói héthatárban a felejtés szakadékában rúgtatnak a rontás ellen míg én dzsungel-időben hontalanul csatangolok s rámdőlnek a mammut-éjszakák pedig a reményt kéne jelentenem rendületlenül de nem hiszik ezt az évszakot a fák állnak lélekvesztőben kedvetlenül s kidőlnek lassan a százados embertölgyek kockarendbe árvulnak a fenyők egyhetes ünnepet ülnek elszegődnek emlékeimből a kamasz álmok, a tiszta nők tekintetem elől mindenek menekülnek 21 �palócföld 92/1 Magyari Barna Februári fények a hóember vicceket mesél hogy marasztalja még a hideget de lassan kienged a remény és befagyott kapcsolatunk jegén már egyre ritkábban jön át a bánat ha kettőnkről írok még néha papírzsebkendőbe tüsszent a vers még a lelkembe ültetett gyümölcsfák egy-két virágát néha elveri a fagy ám a ránk terített hosszú csend alól már gyakran kivillan a térded megbokrosodott indulatomon már nem károg a varjú csak fehér galambok szállnak rá s szemed kék egén újra repülni tanul hangulatom 22 �Erdei János Dosztojevszkij a dög Az bizony! De még mennyire az! Mert mire olyan gőgös?! Jó író, sőt jelentős, nem tagadom én, de ha egyszer Csehovnak nem derogált szóba állni Mészöly Miklóssal, pedig ő sem akárki, akkor talán ő is vakkanthatott volna egy párat. Jó, én meg nem vagyok egy Mészöly Miklós, ebben önöknek akár igazuk is lehetne, de akkor is! Ha már annyira nincs hozzám bizalma, legföljebb kösse ki, hogy nem tehetem közzé a beszélgetésünket! Nincs igazam?! Mert Mé­ szölynek még azt is szabadott. Meg is tette a Vigiliába. Megtehette, mert Csehov egy finom ember. Nagyon finom. Még azt is el-elnézte, hogy beszélgetőtársa össze-összetévessze egy-két szereplőjét. Hát akkor meg?! Mire van ez a Dosztojevszkij annyira oda? Megmondom én, semmire! Csak éppen egy dög. Az bizony! Higgyenek nekem! Ez biztos. Persze az egésznek nincs is jelentősége. Csak éppen bosszantja az embert! Már hogy a fenébe ne! Mert igaz ugyan, hogy a Vigiliának ugyanabból a számból, és ráadásul a roppant tekintélyes Balassa Péter tollából értesültem arról is, hogy az ilyesfajta beszéletéseknek nem sok értelme van. Balassa (mint mindig, most is nem csupán meggyőző, de világos szavakkal) arról ír, hogy az igen nagy alkotók életével kár foglalkozni. Egyszerűen időpocsékolás. Nem a mű titkához visz közelebb, inkább elfedi azt. S vajon nem az életnek része-e, ha két író beszélget egymással. Már éppen sajnálni kezdtem Eckermant, hogy nem olvashatván Balassát, élete nagyobbik és híresebb felét teljesen fölösleges dologra pazarolta. Kit érdekel manapság, hogy privátim mit mondott Goethe?! A kommentárnál azonban jobban kedvelve az eredetit, én hülye, inkább az íróra hallgattam. Meg azután vonzott is a lehetőség. Beszélgetni! De miért pont Csehovval?! Dosztojevszkijjel! Sajna azonban nem jött össze a dolog. Mészöly térképe helyesnek bizonyult ugyan, alig néhány versztácskát kellett gyalogolnom csupán. Hanem a mester! Egyszerűen nem állt szóba velem. Még csak a köszönésemet sem viszonozta, hogy esnék bele a fene! No de erre én, ahogy illik, elmagyaráztam, honnan jöttem, ki is lennék, és így tovább. Azt nem mondanám, hogy figyelemre sem méltatott, még felém is fordult egy pillanatra, pedig roppant tekintélyes külsejű emberekkel beszélgetett éppen, de jóformán még be sem fejeztem a mondandómat, már vissza is fordult. Mintha ott sem lennék, félig még hátat is fordított az ebadta. Na erre már én sem adhattam alább, egyenesen a pártjelvényemet mutattam meg neki. Erre sem szólt, de elmosolyo­ dott. S maga is beszélni kezdett. Nem hozzám ugyan, de mosolyogva, barátságos formán: - Nem tudom igaz-e, de azt is állították, hogy ugyanakkor Pétervárott lelepleztek egy óriási, harmincfőnyi természetellenes és államellenes társaságot, amely kis híján megrendítette a rendszert. Azt beszélik, hogy magát Fourier-t akarták fordítani. A sors szeszélyéből épp akkor kobozták el... - Fjodor Mihajlovics még láthatóan folytatta volna, azonban a társaságból olyan elemi erővel robbant ki a kacagás, hogy meglehetősen bárdolatlan módon egyszerűen belé fojtották a szót. S ami ennél is kínosabb volt, valamennyien rám néztek. Oly merően, hogy jobbnak láttam hazasomfordálni. 23 �p alócföld 92/1 Egy hetecske is eltelt amikorra annyira összeszedtem a bátorságomat, hogy persze egy másik párt jelvényével felékesítve, de mégis csak én próbálkoztam újra. Még csúfabbul végeztem, vagy tudja a fene! Döntsék el önök! Elmondtam újra, persze csak röviden, ahogy illik, hogy így és így, pontosabban most egy kicsit másképp, meg effélék, hanem Fjodor Mihajlovics, hú, pokoli egy kedvében volt. Még csak felém sem fordult, hanem nézett maga elé, de olyan mérgesen, hogy moccanni sem mertem. Hanem valaki egyszer csak karonfogott, egészen barátságosan, még vodka is került, egy egész pezsgós pohárral a kezembe, de amúgy siettünk. Húzott az ördögadta és közben olyan sebesen beszélt, hogy magam szóhoz sem jutottam, pedig ugyancsak lett volna mit mondanom. Mert mit nem átallott mondani?! - Mi mint afféle forrófejű emberek, túlságosan siettünk a parasztocskáinkkal - zárta le egy pillanatra érdekes gondolatmeneteinek sorát, de épp csak annyi időre, hogy egy tálcáról új poharakat vegyen le, a régieket meg rátegye, s már folytatta is - , divatba hoztuk őket, az irodalomnak egész ágazata több éven át úgy kérkedett velük, mint újonnan felfedezett drágakinccsel. Babérkoszorúkkal öveztük a tetves fejeket. A falu az egész ezer év alatt csak egyetlen költőt ajándékozott nekünk. Kiváló költő, s még ráadásul szellemességgel is dicsekedhet, amikor először látta színpadon a legnagyobb művésznőt, Ráchelt, így kiáltott fel: “Nem cserélném el Rachelt egyetlen parasztért!” Nos, én kész vagyok tovább is menni: én minden (szövegromlás) parasz­ tocskát odaadok cserébe az egyetlen Rachelért. Ideje, hogy józanabbul nézzük a dolgot, és ne keverjük össze a hazai kocsmabűzt a legelőkelőbb parfűm illatával. - Hallgattam volna én még tovább, meg azután mondanom is lett volna mit, de ekkorra már az ajtóhoz értünk, s úgy kipenderített rajta, hogy hazáig kétszer ha megálltam. Akkor is csak a vodka miatt. Na igen, elcsattant ott egy-két pofonocska is, de oly sebesen, hogy mire észbekaptam, már be is csapódott az ajtó döndülve. Így azután nem maradt más, föl a (szövegromlás), aztán adj neki, gyerünk.! Azóta sokat gondolkodtam a dolgon. Nem vitás, hibáztam én is. Honnan ismerhetném az ottani dolgokat alaposabban? De a jelvények! Na ebből gondolom én, akárhogy is forgatom, hogy velünk nem áll szóba, mondhattam volna én akármit. Na mindegy! Megleszünk mi Dosztojevszkij nélkül is. Meg bizony! Utálom is mint a tetvet. Mint az ördögöket! 24 �Szlafkay Attila Játék minusz 57-ben a papásmamás korszak előtt a boltosdi-játék volt a sikk e játékhoz többen kellettünk de mi csak ketten voltunk Grétivel én beálltam a pult mögé Grétit pedig kiküldtem sorbaállni Mi nem leszek Mi nem leszek (tudatom) hogyha nagy leszek terrorista nem leszek és még mi minden nem leszek azt előre nem tudhatom mert még nem fejlődött ki egészen a tu- da̵ tom Korváltozatok mire megszületek költő leszek mire nyugdíjas leszek író leszek antalfabétikus igeóta mire meghalok leszek 25 �palócföld 92/1 Galántai Zoltán Rimbaud Szilveszter napja volt. Mindig is megvetettem ezt az ünnepet, amikor az emberek köteles­ ségüknek érzik, hogy mulassanak, jól érezzék maguk, és berúgjanak, aztán ordítva kóborol­ janak az utcákon csak azért, mert úgy képzelik: most ért a Föld keringésének azon pontjára, ahol tavaly ilyenkor járt. Akkor is lármájukkal verték fel a várost, és nem jutott az eszükbe, hogy közben az egész naprendszer elmozdult a Nyilas csillagkép irányába, ami pedig azt jelenti, hogy a részegséggel ünnepelt, bezáródó körpálya valójában leginkább hullámvonal, amilyenek az óceán hullámai, ahogy akadálytalanul futnak ismeretlen partok felé a szürke ég alatt. Hiába tudtam azonban ezt, és üldögéltem szobámba zárkózva, ha elhatolt hozzám a ricsaj, kacagás, törő üveg zaja: beszivárgott az ablakkeret résein, összezavarta gondolataim, és nyug­ talanná tett, míg végül kabátot vettem, és lerohantam a mámoros tömeg közé. Pedig nem volt kedvem a többiekhez hasonlóan tombolni, de magányosnak éreztem magam, és ennél még az is jobbnak tetszett, ha másnap undorral gondolok vissza erre az éjszakára. Felnéztem, és nem láttam a csillagokat, mert az eget a gyárak füstje lepte el. Valaki nekem tántorodott, mások itallal kínáltak, és kurjongatva, falkában vonultak tovább. Kiáltozásuk elnyomta a közeli tenger moraját. Az emberáramlat uszadékfaként sodort valamerre, házfalakhoz szorultam, petárdák robban­ tak mellettem. Mindenki az utcára tódult, vakok tapogatóztak kétségbeesetten, öregek botorkál­ tak, síró kisgyerekek kapaszkodtak szüleik kezébe, fiatalok kiabáltak át egymásnak a túloldalra, autók dudáltak, és sofőrök káromkodtak. Így vetődtem el a folyó partjára. Néztem egy ideig a szennyes habokat, amik konzervdobozt, szemetet, és üres olajoshordókat görgetnek a nyílt tenger felé - ugyanezt a képet figyelhettem nap mint nap irodám ablakából is - , közben a piszkos ködben részegek csatangoltak néhány lépésnyire tőlem a romladozó, szürke falak között. Aztán, amikor a hideg csontjaimig hatolt, és megdermesztette ujjaimat, betértem a legközelebbi kocsmába, hogy igyak valamit. Amikor kinyitottam az ajtót, fény, cigarettafüst és izzadtságszag vágódott az arcomba. Majdnem viszafordultam. Az olajosan csillogó testek szorosan egymáshoz szorultak, látszólag önálló életre kelt karok gesztikuláltak fejek emelkedtek ki a masszából, és buktak vissza. Száznyelvű káromkodás, átkok és részeg könnyek, a kártyázók izgatott kiáltozása kábított el, mire elvergődtem a pultig, ahol erősen kifestett lányok kellették magukat. Szájukban csikk parázslott, és aki tehette, simogatta, fogdosta, tapogatta őket - amire szemlátomást ügyet sem vetettek. A hőség szinte kibírhatatlan volt, de sem helyem, sem bátorságom nem volt levetni kabáto­ mat - féltem, hogy ellopják. 26 �Az ital hamar a fejembe szállt. Tudtam, hogy lassanként haza kellene indulnom, mégis maradtam még. Nem volt kedvem megint keresztültörni a tömegen, és kimenni a nyirkos utcára, és külön­ ben is - utólag képtelen vagyok visszaemlékezni, hogyan történt - beszélgetni kezdtem egy dán kazánfűtővel, később pedig már csak hallgattam szinte összefüggéstelen keverékszavait. A tengerről mesélt, végtelen, háborítatlan víztükörről, hol a mammutóceánjárók utasait is a parányiság érzése keríti hatalmába, amint eltűnik a part sötét sávja, és akaratlanul is halkabban mozognak a fedélzeten. A tenger pedig négy emelet mélységben algákat és moszatot sodor, meg különös növényeket, amiket egy vihar tépett ki a talajból, vagy lassú folyamok mosták körül gyökereik talán éppen Afrikában, a legendás és elveszett kontinensen. Először nem hittem neki - vagy csak úgy tettem, mint aki kételkedik -, azt állítottam, hogy az ismeretlen földrész csak mese, és pontosan ilyen kocsmákban szoktak fecsegni róla a féljózan tengerészek. Ekkor megesküdött, hogy igazat mond, sőt, azt is felajánlotta, menjek vele. Én pedig igent mondtam, hogy másnapra elfeledjek mindent, ahogy azt is, miképp vergődtem hajnaltájt haza a kihalttá váló tereken keresztülvágva, és zuhantam mély, álomtalan kábulatba. A dán azonban este ajtóm előtt várt a lépcsőn ülve, és azonnal magával cipelt a kikötőbe. Patkányok surrantak el mellettünk, és láttuk a hajóőrségek tagjait a berakodásra váró bálák halmai között, de nem fedeztek fel minket, amint a ládák között osonva elértük a legkülső mólót. Még mindig tréfának véltem a dolgot, vagy csapdának, ahol a fűtő társai majd váratlanul rám vetik magukat, és kiosztanak, talán életemet sem hagyva meg, de minden máshogy történt. A vitorlás kicsi volt, régi, és minden palánkja más hajó testéből származhatott. Rozsdás szögek tartották össze úgy-ahogy, a fenéken bűzös víz hullámzott, és apró faforgácsokat meg korhadt gerenadarabokat, szalmát, üres bádogkannát és narancshéjat ringatott, ha egy nagyobb hajó haladt el mellettünk. Látszólag élettelenül sodródtunk ki egy olajszállító nyomdokvizében a nyílt óceánra, és ott az áramlások szeszélyére bíztuk magunk. Napokon át beszélgettünk az ismeretlen kontinensről, miközben meg sem próbáltuk kormá­ nyozni a vitorlást, éjszakánként pedig olyan érzésem volt, mintha az egész Földdel együtt haladnánk az olajtól mocskolt tengeren a Nyilas csillagkép irányába, csendesen és kiszámítha­ tatlanul. Egész idő alatt nem jutott eszembe, hogy valójában őrültség, amit csinálunk, hiszen olyan sokan próbáltak már meg elvergődni Afrikáig arany, rabszolgák és elefántcsont reményé­ ben, és mindannyian kudarcot vallottak. Aztán vihar zúdult ránk függőleges vízfalakkal, hínár és rohadás szaga borította el a kabint, az árboc pedig kettéhasadt, és mind távolabb sodródva tőlünk, talán előbb is érte el a kontinenst, mint mi magunk. Mert kikötöttünk végül a rég áhított földön, és szomjúságtól lázasan kúsztam az eldobált üres konzervdobozok között a homokban a fák felé. Éppen hajnalodott a sötét ég alatt. Hirtelen kiabálás harsant, hallottam a kibiztosított gépfegyver závárjának kattanását, és amikor felegyenesedtem, fénycsóva csapott az arcomba. Szögesdrót vágta el előlem a további utal. Kétségbeesetten fordultam meg. Talán magyarázatot vártam a dántól, noha tudtam, hogy úgy sem érthet semmit, de nem láttam mást magam mögött, mint a szürkén hullámzó tengert. 27 �p a lócföld 92/1 Öröm Miklós A bolond Úgy vagyok e mostani ilyen időkben mint a Bolond nem kívánom egyik nem kegyét sem meglengetem kalapom felétek és azt kiáltom: sokasodjatok Az volna jó ha unalmam közétek szórhatnám mint láncomat kicsiny darab hogy mindőtöknek jutna s látva mélázó kedvetek hallelújáznék boldogan 28 �Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso - etüd Szaxofonos Gerdát mindenki ismerte. Nap mint nap ott játszott a Grabenen, a Szenthárom­ ság-szobor tövében, magányosan, olykor még kijjebb az utca végébe szorulva. De akik közö­ nyösen haladtak el a zajos dél-amerikai, vagy a szalonzenét játszó öregfiúk mellett, azok is megálltak, ha meghallották halk muzsikáját, mert Gerda igézően játszott. Már a májusi nap barnára szítta az arcát, a tavaszi szél barázdásra fújta a kezét, ujjai úgy futkostak föl- és alá a hidegfényű hangszer tükörsima felületén, akár egy barna rák a nyálkás, csillogó köveken. Gerda szorosra csomózott piros kendővel védte a fejét a nap erejétől, lappadt mellére és görögdinnye hasára kinyúlt, kékesszürke pulóver tapadt. Szaxofonos Gerda halkan játszott, csak egészen közelről lehetett meghallani, de oly pana­ szosan, hogy előbb meghökkentette, majd megállásra kényszerítette az embereket. Szoros gyűrűbe fogták és lenyűgözve, részvéttel hallgatták. A szikrázó hangszerből bizonytalanul és keserves lassúsággal kígyóztak elő a melódiák, az alkotás minden kínját magukon viselték; kiitapinthatóvá, szinte láthatóvá vált születésük, talán a szépségük is ebben rejlett; a hangok Gerda bensejében fogantak meg. színekkel és érzésekkel telítődtek, kiszakadtak a testéből, álpréselődtek a hangszerbe, végiggurguláztak benne, megfestődtek puhafényű ezüstjével, majd lassan kibomlottak a légbe, és megrezegtették a lélek rejtett húrjait. Gerda pulóvere alól piros kockás vászonruha lógott kövér csípőjére, kék mackónadrágja bő redőket vetve omlott kopott tornacipőjére. Játék közben az öregasszony ide-oda topogott, a zene ütemére vonogatta és rángatta a vállát, emelgette a karját, tekergette a nyakát, ingatta a fejét, az ajkát beszívta, szemhéját félárbocosan dülledt szemgolyójára eresztette - leginkább egy óriás álmodozó teknőcre hasonlított ilyenkor. Gyakorta melléfogott, de a hamis hangok mitsem ártottak a dallamnak, eltörpültek muzsikája szépsége mellett. Visszafogottan, tompán, de átszel­ lemülten játszotta a legszebb dalokat, egyiket a másik után fáradhatatlanul, kedvence a Lili Marlen volt. a zene szüneteiben zavartan hajlongott, bárgyún mosolygott, s ujjával kislányosan nyújtogatta, sodorgatta pulóvere alját. A hallgatók figyelmét. Gerda nagy bosszúságára, délutánonként Waliluso vonta magára. Waliluso piszkosfehér tógában és római saruban jelent meg a Graben végében, fején aranyzott levelekből összetákolt babérkoszorú csillogott. Jobb vállán légiós zászlórúdját egyensúlyozta, olykor meg-megrázta. hogy a rúd végére eszkábált fehér műgalambok megrebbentek, s szár­ nyaikon csilingelni kezdtek az aranycsengettyűk. Bejárta a belváros utcáit, közben halkan varázsigéket mormolt a foga között, időnként megállt, vagy föllépdelt valamelyik templom lépcsőjére, és titokzatos varázsjeleket rótt a levegőbe; a víz, a fény, a levegő és a nap erőit idézte 29 �p a lócföld 9 2 / 1 meg. Szóba elegyedett a járókelőkkel, hosszan beszélt nekik az örök békéről, a természet erejéről és szépségéről, majd váratlanul faképnél hagyta őket. A Dóm téren belekötött a perzsákba és az arabokba, amit a polgárok elégedetten nyugtáztak. Waliluso varázsjelei néhány idomított galamot csalogattak a földre, buzgón tipegtek a nyomában, lesték a markából észre­ vétlen kihullatott magvakat. Aztán ezek a madarak is elpártoltak Walilusotól, fölröppentek társaikhoz a dóm párkányára, s várakozón pislogtak a Singerstrasse felé. Noa a Singerstrassét a dómmal öszekötő kis utcából fordult ki. Vénségesen vén volt, hátát szinte derékszögben törte meg éktelen púpja, amely fejét a föld felé nyomta. Rendszeresen fölbukkant a város különböző pontjain, mindenhová maga után vonszolta sárga-piros Billa-szatyrát és kézitáskáját, amely dugig volt madáreleséggel. Hétrét görnyedve cipelte a terhét, s ha belenyúlt a szatyrokba, a járókelők nagy ámulatára elsötétült felette az ég, galamok és verebek serege ereszkedett alá, s rövidesen olyan szorosan fogták körül, hogy szinte lépni is alig tudott. Noa mégis átvágott a madarak nyüzsgő tengerén, mert sietett, hogy a város valamely másik pontján tűnjék föl ismét... Egyszer egy délután a sétálók figyelmét a dóm fölött gyülekező sötét esőfellegek kötötték le, amelyek fenyegető gyorsasággal közeledteka Kahlenberg felől, beékelődtek a dóm tornya és teteje közé, fönnakadtak a kőcsipkéken, ráhasaltak a színes cserepekre. Óriási záport ígértek. A járókelők futva igyekeztek haza, behúzódtak az ereszek alá, latolgatták, elérik-e a következő kapualjat, az esernyők után kotorásztak a táskáikban. Ezen a délutánon egy idegen fiatalember járt éppen a Szent István tér sarkán. A dómot bebugyoláló fellegek láttán megtorpant, kémlelődött, majd a tér túlsó oldalát kereste a tekinte­ tével. Talán ez a futó tétovázás okozta a vesztét; késve lódult neki a térnek, pár lépés után csöpögni kezdett az eső. Súlyos, kövér, sokat sejtető cseppekben. Valószínűleg szégyellt visszafordulni, behúzódni egy eresz alá, hát előre menekült. Az esőcseppek egy szempillanás alatt átlátszatlan vízfüggönnyé sűrűsödtek, amely minden irányban elvágta az útját. A tér kellős közepén járt, lecövekelt, és késégbeesetten körülnézett. A kapualjak, amelyek védelmet nyújt­ hattak volna, halványan sejlettek a távolban, az esőfüggöny mögött. Egyszerre váratlanul, honnan honnan nem, Noa bukkant föl mellette, mintha csak a földből bújt volna ki. Noa a záporral mitsem törődve vonszolta maga után szatyrait a nyálkás köveze­ ten. Megállt a fiatalember mellett, de nem pillantott rá. A földre állította a szatyrokat, két kézzel beléjük markolt, és körkörös mozdulatokkal, akár a magvető, szórni kezdte az eleséget. Az égből fürtökben ereszkedtek alá a madarak, a szárnyaikon szétporló vízcseppek összekevered­ tek a magvakkal. A galambok szaporán bólogatva kapkodtak az esőpatakokban úszó eleség után. Noa, ahogyan csak megtört dereka engedte, fölegyenesedett, s alulról az idegen arcába tekintett. A homlokán végigcsurgott az eső, a szeme fényesen csillogott, mint a templom esőáztatta cserepei. - Ugye szépek a madaraim, fiatalember? - szólt, és otthonos mozdulattal körbemutatott. Az idegen bólintot. - Jól eleredet, de ilyenkor legalább nem tapossák agyon szegénykéimet - folytatta. - Mintha dézsából öntenék - morgolódott - , még szerencse, hogy mindig magamnál hordom az esernyőmet - bökött biztatóan a táskájára. Az idegen egyik lábáról a másikra állt, cipőjében cuppogott a víz. - A galambok magát is megszokják - mosolygott Noa -, ne mozduljon, már a cipőjéről is csipegetnek! 30 �A madarak gyűrűje valóban egyre szorosabbra zárult körülöttük, egymáshoz szorultak, a karjuk összeért. A Graben felől Gerda és Waliluso bontakozott ki az esőből. Civakodtak. Szaxofonos Gerda az eső elől a pulóvere alá rejtette a hangszerét, Waliluso a hóna alá csapta aranyleveles babérkoszorúját, hogy a föl-föltámadó szél bele ne kapjon. Közeledtükre a madártenger enge­ delmesen szétvált, majd a sarkukban azonnal ismét összezárult. Noa előtt megálltak. Gerda szemhéján, akár egy ereszben öszegyűlt, majd cseppekben csordogált le a víz, Waliluso az égnek emelte az arcát, és hálaadó imát intézett az elemekhez. Noa rosszallóan tekintett rá. - Ugyan, hagyd el! - szólt csöndesen, de határozottan. - Ezt tartogasd az embereknek! - Elhoztad az esernyődet? - szegezte neki a kérdést Waliluso köszönés helyett. Noa bólintott. - Ez meg ki itt? - bökött az idegenre Waliluso légiós zászlórúdjával, hogy megszólaltak a csengetyűk a bot végén, s karimájukról aranyos cseppek hullottak a víztócsákba. Szaxofonos Gerda is az idegenre vetette teknőc-pillantását. - Egy idegen - válaszolta szelíden Noa. - Nem mindegy neked? - Én ismerem - kottyantott közbe Gerda, és hamiskásan a fiatalemberre pillantott. - Remélem nem veszed be az ernyőd alá? - kérdeze Waliluso, és fenyegetően forgatta hozzá a szemét. - Kit veszek be és kit nem, az én dolgom. Semmi közöd hozzá! - utasította rendre Noa. - De hiszen ez egy idegen! - Mindig csak hárman szoktunk állni alatta! Ő már nem fér be! - méltatlankodott tovább Waliluso. - Idegen, nem idegen, nekem egyre megy. Most ő is velünk lesz. Ha nem tetszik, fel is út, senki sem tartóztat! - jelentette ki Noa ellentmondást nem tűrő hangon. - Nekem tetszik - pislantott a fiatalemberre álmodozón és kacéran Gerda. - Neked mindenki tetszik! - dohogott Waliluso. - Ez is biztosan ott nyáladzott körülötted, amikor játszottál. És azt tudja vajon, hogy nejlonzacskót gyömöszölsz a szaxofonba, eltömöd, és attól olyan különös a hangja? Gerda elsápadt, s kinyúlt pulóvere alatt önkénelenül is magához szorította a hangszerét. - Hogy mondhatsz ilyet? - sopánkodott. - Akarod hogy megmutassam? Add csak ide! Vagy vegyem el? - kiáltotta Waliluso, azzal megragadta Gerda karját, és rángatni kezdte. De az öregasszony sem hagyta magát. Két kézzel szorította a szaxofont a hasához, s közben hangosan sivalkodott.- Segítség! Nem adom! Te hitvány alak! Szemfényvesztő! Te mersz hozzámnyúlni, te csúszómászó! Polgármester lakája! A mi békekövetünk! Ott a helye minden csúcstalálkozón a politikusok mellett! Pfuj! Gané! - Hagyjátok abba! - szólt rájuk szigorúan és erélyesen Noa, aztán még fenyegetőleg hozzátette. - Különben nem veszem elő az esernyőmet.! Waliluso erre elengedte Gerda karját, Gerda pedig abbahagyta a szitkozódást, és megigazí­ totta megtépázott pulóvere alatt a domborodó hangszert. Várakozón pislogtak. - Gyertek közelebb! - parancsolta őket magához Noa. - Te is jöhetsz! - intett barátságosan az idegennek is. Közelebb léptek, és szorosan közrefogták Noát. Gerda, Waliluso és az idegen. - Még szorosabban! - sziszegte Noa. - Hogy mindenki aláférjen! Zárt négyszöget alkottak, a vállaik egymáshoz símultak. Noa résnyire kinyitotta a táskáját, 31 �palócföld 92/1 és belesüllyesztette a karját. A táska mélyén megcsillant az esernyő fényes nyele. Feszülten figyelték, Waliluso izgatottan lihegett, Gerda várakozón kimeresztette a szemét. Noa lassan, óvatosan kihúzta a táskából az esernyőt. Waliluso megkönnyebbülten sóhajtott föl és hátraha­ jolt, Gerda a szája elé emelte a kezét, és aprót sikkantott a gyönyörűségtől. Noa a feje fölé emelte az ernyőt és egy gombnyomással fölnyitotta. Az esernyő nagyot rúgott, fölszaladt és szétnyílt a fejük fölött. Az eső a csupasz vázon keresztül továbbra is kitartóan paskolta a fejüket. A rossz bordák alatt még szorosabban simultak Noához. A dómtér kihalt volt, a tcmplomcserepek alatt a vízköpők csúfondárosan vigyorogtak, vastag vízsugaraikat az üres tér közepéig lövellték. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. 32 �Mi történt? Mi történik itt? Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból “Gyökér, lomb és száraz ág. Háromféle valóság Ki abból csak egyet lát, Nem látja a fát magát..." (Bródy János: Vásárhely fölött az ég...) GYÖKÉR (avagy néhány nyilvánvalóság a rend­ szerváltozásra rendeltetett rendszer eredendő bajairól) Ma - amidőn már nemcsak a téveszmék buktak meg, hanem az összeomláskor felfris­ senő régi-új rögeszmék is megfáradtak - talán nem lesz haszontalan ha a kimúlt posztsztálini modell néhány születési fogyatékosságával kezdjük álságos elmefuttatásunkat. Csak egykét ritkábban emlegetett mozzanatot emlí­ tünk. A teljeskörű feltárást átengedjük a XXII. századnak. Rendszer volt-e egyáltalán a lelkekben és vasbetontömbökben még sokáig kisértő vala­ mi? Erről most egyáltalán nem nyitunk vitát. Kedvünk lenne hozzá, ám a vita e folyóirat hasábjain mégiscsak az átmenetről folyik. A hová-ra sem igen térhetünk ki (azt úgysem tudjuk, csak mondjuk). Szóljunk hát valamit a honnanról. 1. Az egyenlőség iránti EMBERI vágy (felülről nézvést irigység, alulról átélve igaz­ ságérzet) valószínűleg egyidős a TÁRSA­ DALMI egyenlőtlenséggel. Ezen ősi törekvé­ sek egészen az ipari forradalomig a falvak kölcsönös felgyújtása, a férfiak karóba hú­ zása, a nők megerőszakolása után - beletor­ kolltak valamiféle kicsit új - nagyon régi rendbe. Visszasímultak az olyan-amilyen va­ lóságba. A kapitalizmus új helyzetbe hozta az egyenlősítő és igazságtevő ősi képzelgéseket, mozgalmakat. Az anyagi javak termelésének, a társadalom egybeszervezettségének ezen a soha nem látott fokán a korábban történelmi­ leg “csaknem” veszélytelen pozitív és negatív utópiák előtt megnyílik a politikai önmegva­ lósítás egyszerre ígéretes és tragikus lehetősé­ ge. Megtestesülhet a Sátán tanítása - végpont­ ján(?) a fasizmussal. De fenyegetetté válnak, átpolitizálódnak a progresszív eszmék is. A jakobinus diktatúra már riasztó előképe az el­ torzított IGE “bolsevik típusú” megtestesülé­ sének. (Például!) 2. A századfordulóra világméretesedett ka­ pitalizmus struktúrális válságának egyik mel­ léktermékeként megjelenik a tőkés viszonyok (magántulajdon, piac) túltagadása. Most már nem mint elvont eszme, hanem mint hatalom­ ra orientált anyagi erő. A fennálló rend kritiká­ 33 �p a lócföld 92/1 ja (szocializmus) vadházasságraa lép a meg­ döntés, a voluntarisztikus átalakítás vágyával. Ott, ahol mindez messianisztikus-plebejus egyenlősítő törekvésekkel valamint bizáncias tekintély-kultusszal, küldetéstudattal párosul ott előkerül a puska is. (Egyébként is kéznél van.) A korai tagadás, túltagadás eleve magá­ ban hordozta a tagadás tagadásának mozza­ natait. A létrejött rendszer sikertelenségével, despotizmusával, a civilizált polgári egyenlőt­ lenség visszabarbárosításával tagadta önma­ gát. Másrészt közvetve de egyre nyilvánva­ lóbban tagadta őt az a világkapitalizmus, amelyből meghaladás címén önmagát kire­ kesztette. Harmadrészt tagadták a benne lakó lények szellemi és politikai lázongásai, hét­ köznapi cselekedetei. (Látványosan 1921ben, 1956-ban, 1968-ban, 1980-81-ben és vé­ gül itt mostanság a végjátékban.) Nem az államszocialista zárványok létre­ jötte a megmagyarázhatatlan (bár ez is külö­ nös), hanem tartós, szívós fennmaradásuk. A nem létező “létezőt” úgyis felfoghatjuk, mint egy statikus válságmodellt, amely sikeresen menetelt hátrafelé egy előrehaladó világban. (A kiirthatatlan “rendszeridegen” elemeknek hála, eközben itt-ott fejlődést is produkált.) A válság tehát nem a nyolcvanas években kelet­ kezett. Az összeomlás előre bele volt kódolva a szisztémába. A közelmúltban “csupán” annyi történt, hogy e válságfolyamatok össze­ geződtek, felszínre robbantak és tudatosultak a szereplők agyában. 3. A “hatalomra jutott utópia” önmegvaló­ sulni akart. A világátalakítás terve hamar bele­ ütközött a valóság falába. Esetünkben sem volt eszköz a tárgyi és emberi valóság átlénye­ gítésére. Némi lelkesedési gyakorlat és neve­ lési kísérlet után elkövetkezett a tárgyak és emberek fölötti intézményes erőszak ideje. A hívők egyre fogyatkozó tábora és a ha­ talom végül kénytelen volt megelégedni egy 34 látszatvalóság felépítésével. Elhitette önma­ gával és népével, hogy a lászat a létező, és a létező a látszat. A hitet szükség szerint pótolta a butítás, a megfélemlítés, a kényszer. A népnek demonstrálnia kellett: látja a pa­ lástot a meztelen királyon. Egy idő után, már azzal is megelégedtek, ha nem kiáltja: “A ki­ rály meztelen.” A következő fázis: “A király meztelen, de hát történelmileg így adódott.” Végül már a hatalom birtokosai is szerették volna abbahagyni az egészet. “Múljon a rend­ szer, csak a hatalom maradjon.” A legnagyobb akadályt azonban mégis maga a bürokratikus struktúra, annak felmérhetetlen erejű tehetet­ lenségi nyomatéka jelentette. 4. Az államszocialista rendszer bukásában óriási szerepe volt a lelkiismeretfurdalásnak illetve a rossz lelkiismeretnek is. Ez egyaránt érvényes a bűnökbe, őrültségekbe torkolló túl­ kompenzálásokra, valamint a rendre elvetélő megtisztulási törekvésekre, reformkísérletek­ re. Nem Marx és “kénes bandájának” alantas terveit hajtotta végre egy népellenes bűnre összeesküdött csoport - mint azt szobordöntö­ getés szintű elemzések manapság természetes diadalittassággal hangoztatják. A dolog fordítva áll. Az álszocializmus mindig is szervi legitimációs válsággal küz­ dött, hiszen egyre reménytelenebb ellentmon­ dásba kerüli eredeti eszményeivel. Képtelen elviselni önnön hatalmi ideológiájának hivat­ kozott elméleti forrásait. Feledtetni akarta, el­ hazudta saját forradalmi ígéreteit, újra és újra átírta mozgalmi előtörténetét. Összetörte a tükröt, festett képet tartott magasba, irtotta, elnyomta a kételkedőket. Mégis akarva-akaratlanul, de minduntalan vi­ szatért a kiindulóponthoz. A háttérben, a cse­ lekvésben a kiépülő hazugságok rendszerében mindig ott munkált a hamisság érzete és ez állandó bizonyítási kényszer. A “fejlődésre kötelezett” fejlődésképtelen rendszer hatalombirtokosai és végső szembe­ �Mi történt? Mi történik itt? nézéstől visszariadó álmodozói kénytelenek voltak fejlődést szimulálni, vagy egyszerűen belehazudni a valamit a semmibe. Kifelé ret­ tegett a rendszer a tőkés külvilágtól, mint ígé­ reteinek élő cáfolatától. Befelé semmitől sem rettegett jobban mint a “baloldali” kritikától, a hirdetett értékek mentén való lelepleződéstől. Hogy azt egymagában megdönteni nem tudta, az már egy másik kérdés. 5. Közismert, hogy Kun Béla, valamint dé­ dapáink mostanában megtagadott, sírjában, emlékében meggyalázott egyik fele (harama­ da?) úgy 1918-19 táján nekiveselkedett a szó­ banforgó utópia közvetlen (világforradalmi) megvalósításának. Az államszocializmus vé­ gül mégiscsak egy birodalmi reexport formá­ jában jött el hozzánk 1945 után, a nagyhatal­ mak szíves - bár kényszeredett - közreműkö­ désével. A nagypapák jóval kisebb - bár a ma bevallottnál mindenféleképp nagyobb - há­ nyada hitt akkor már az egészben. A “világfor­ radalmat” megjárt generáció javát ekkorra már Sztálin kivégezte, a háború megtizedelte. Ennek okán is a mindenkor ügyeletes történel­ mi balek, az ifjúság adta a szükséges mennyi­ ségű fanatikusok derékhadát. Az első tíz évben megkísérelték Magyaror­ szágra kényszeríteni az államszocializmus harmincas években fixálódott szovjet-orosz modelljét. A szuronyok mellett önzetlen ta­ nácsadók ezrei is serkentették a sztálini ál­ lamstruktúrák szorgos-dolgos, aprólékos át­ másolását. Ezt az egyszerre nyomasztó és idét­ len kabátot azonban a magyar társadalom le­ dobta magáról. Előbb passzív ellenálással. 1953-tól erkölcsi mozgalommal, 1956-ban fegyverrel, végül pedig gyakorlati tagadással. Startvonalán akasztófákkal tűzdelve, de mégis kialakult a sztálini modell egy sajátos magyar oldalága, alrendszere. Többek között nevez­ hetjük feudálszocializmusnak, avagy éppen felvilágosuló posztsztálinista manipulatív pu­ ha diktatúrának. Az államszocializmusnak ez a második modellje, egy részt jó, mert előkészítette a rendszerváltást (előkészült benne a rendszerváltás), másrészt rossz, mert zavarja az új ha­ talmat (hatalmakat) az abszolút tagadásban. A mutatvány emberfeletti: miközben építeni lehet az elmúlt harminc évben végbement fel­ világosodás és majdnem polgárosodás ered­ ményeire, ezt hitelesen le kell tagadni a politi­ kai ideológiában. Mindazonáltal a hamis diagnózisra épülő hamis terápiák szerepet ját­ szanak ugyan a gazdasági rendszerváltozás akadozásában, a döntő talán mégsem ez. A sajátos magyar modell - amelynek névadója Horthy Miklóshoz bornírtan hasonló hányattatá­ sok után elfoglalja majd helyét a magyar törté­ nelemben - sokakban kifejlesztette a rend­ szerváltó készségeket. A makrostruktúrák meg­ újuló képessége dolgában - és általában a haté­ konyság, a versenyképesség terén - még sem állunk lényegesen jobban, mint a “klasszikus” szovjet típusú néhai államszocializmusok. 6. Az átmenet előtörténeténél maradva, jelzésszerűen még egy gyakran vitatott kér­ déskörről: A szétporladt rendszer elagonizált volna talán még tíz évig is, ha nem jön Gorba­ csov. Az a bizonyos - manapság már kevésbé újult áhítattal emlegetett Nyugat egészen jól elvolt önmagával nélkülünk is. (A fegyverke­ zési versennyel, az új ipari forradalommal az információrobbanással persze azért megcsele­ kedte, ami rá volt mérve.) A lengyel válság azonban (háttérben az elhülyült-elposványo­ sodott Brezsnyev-éra idült neosztálinizmusá­ val) már a végjáték előszele volt. Gorbacsov­ nak, akárkinek jönnie kellett. A sok kis apró eroziócska, a milliónyi minifelvilágosodás pici polgárosodás nélkül nem lett volna se pe­ resztrojka, se glasznoszty, sem az ami utána következett. Kukorékoltunk és éppen hajnal lett? Nem, ezt a politikai hajnalt sok-sok kis konzervatív, liberális, baloldali, népi és urbánus és nem 35 �palócföld 92/1 utolsósorban dezideologizált kakas kukoré­ kolta össze, sok-sok kis tyúkocska szenvedte ki. Az már szerencse kérdése, ki mikorra idő­ zítette a kukorékolást és kinek tartották a cső­ réhez a mikrofont! LOMB (avagy történések a hatalom kérdésével fertő­ zött szférákból) A magyar átmenet szálai különösen ku­ szák. Nehéz visszakeresni a kiindulópontokat, az előzményeket, a fordulatokat. Sok függ at­ tól is, mit éltek át a szubjektumok és közössé­ geik. Van akinek semmiféle átmenetélménye nincs. Az egész negyven évet egyetlen sötét éjszakaként viselte el. Egyszer csak vége lett a lidércálomnak és kész. Leírható az átme­ net, nagyjából objektivizálható tények men­ tén is. Lássuk először a “személyes átme­ netünket”. Szubjektíve ugyanis az a döntő, mit hogyan éltünk át, mikor milyen elismeré­ seink voltak, és ma miként emlékezünk vissza minderre. Az sem érdektelen milyen nagyapómesét tudunk hitelesíteni környeze­ tünkben, mit hitetünk el önmagunkkal és má­ sokkal. Hol kezdődik hát az én átmenetem? (Mint az nyilvánvaló, személyiségünk integritásá­ nak megőrzése szempontjából a többieké egyébként sem érdekes.) A végjáték előérzete talán akkor érintett meg először, amidőn bocsássa meg nekünk a Teremtő - vörös bort bontottunk Brezsnyev halálhírére. Vagy ahogy a béna kezű és elbutult képű Csemyenko az oszlopnak támaszkodva fogadta a rész­ vétnyilvánításokat Andropov gyásszertartásán? Vagy amint Gorbacsov első nagy beszé­ dében korán elhúnyt barátommal. Rókái Pis­ tával ujjongva leltük fel a sablonok függönye mögött egy egészen űj világszemlélet Ígére­ tét? Vagy az 1987 tavaszi szegedi “szocializ­ mus konferencián”, ahonnan megszégyenül36 tcn távozott az “offenzív helybenjárás” jobb sorsra ígérkező populista apostola, Berecz Já­ nosi Vagy 1987 őszén állampárti alapszerve­ zetünk vezetőségi ülésén, ahol “kemény küz­ delemben” jegyzőkönyvben rögzítettem har­ cias véleményemet: miszerint a tagkönyvcsere cinikus üresjárat, a válságkezelést elszabo­ táló pótcselekvés. (Micsoda ellenálló múlt kár, hogy ilyesmije majd mindenkinek van. Vagy még olyanabbja.) Itt egy kis időre megszakad egyéni átme­ netem. Az utolsó békebeli évben ismerkedtem a magánépítkezés gyönyöreivel. 1988 szep­ tembere táján - valahol az épületfabeszerzés és a tetőfedés között, hirtelen “megvilágosod­ tam”: alkotmányos egypártrendszer, határolt többpártrendszer, érdekszervezeti pluraliz­ mus, demokratikus szocializmus mint társa­ dalmi forma - mind-mind a múlt (ámbátor bátor) zenéje. Beköszöntött a végjáték, “nya­ kunkon a többpártrendszer”. Felsorakoztak a versenyzők, kezdődik a kíméletlen küzdelem. A tét - például az akkoriban alakuló reform­ körök számára - nem a meghatározó szerep, hanem, hogy lesz-c demokratikus baloldal az új világban? Bckövetkezhet-e még időleges ám a baloldal sorsát megpecsételő - vissza­ rendeződés, sikerül-e rehabilitálni az “europé­ er szocializmust” - befogadtatni az eljövendő demokácia családjába? Egyáltalán lesz ebből demokrácia, vagy beindul a békés átmenet a leszámolás felé hökkentem meg Nagy Imre temetésén, ahol pillanatok alatt egy pokróc alá vontak addigi ádáz ellenfeleinkkel. Reformkommunista is csak kommunista, hiába tülekszik ide a kopor­ sókhoz - harsogta Orbán Viktor. Elindította ezzel azt az antiszocialista munkaversenyt, amely mára a liberalizmust és a “lakiteleki szellemet” is sarokba szorította. Mentségére legyen mondva, a hatalmi harc kegyetlen tör­ vénye szerint ez a verseny nélküle is elindult volna. További mentség, hogy a liberálisok az addigi játékszabályok felrúgása nélkül nem �Mi történt? Mi történik itt? küzdhették volna fel magukat második politi­ kai erővé. Külön misét érdemelne ez az úgynevezett reformkommunistaság is. Kelet-Európa álta­ lános meg nem értésében Nyugat is csak addig jutott el, hogy “megbuktak a kommunista rendszerek”, no meg a komcsik meg az “utód­ pártok” - stb., stb. Amerikától nem is vár el többet az ember, de Nyugat-Európa már túl­ léphetne a döntő percekben még indokolt libe­ ro-konzervatív diadalmámoron. A nyugati szociáldemokrácia önálló értelmezés helyett átvette politikai ellenfelei nyelvét és verseng­ ve próbált rajtuk túltenni. A valamikori kom­ munista-szociáldemokrata gyűlölködésekből, szembenállásból levezetve lehetetlen megér­ teni a baloldal és a demokácia Lajtán inneni pokoljárását. Ezek a rendszerek - s különösen a magyar - már rég nem voltak pusztán és elsősorban kommunisták. Mint ahogy a de­ mokrácia és a polgárosodás értékeit valló re­ formpolitikusok és állampárton belüli ellenzé­ kieskedők többsége sem volt az. Ezen nem változtat az sem, ha félrevezető elnevezéssel egy időben közülük egyesek valamiféle be­ csületből vagy dacból reformkommunistának vallotta magát. Ha sértődős természetű volnék, valahol az elfajuló választási kampány táján befejezett­ nek nyilvánítanám az átmenetet. Mi szocialisták enyhén szólva nem vol­ tunk mentesek születési fogyatékosságoktól és egyéb hibáktól. Talán mégis túlzás volt össznemzeti bűnbaknak kinevezni bennünket és folyton ránk mutogatni mint a múlt marad­ ványaira. Törvényesen is a régi rendszerhez kötődőknek nyilváníttattunk. Más motivációk is közrejátszhattak, ám a jogutódság felválla­ lása nélkül érvényét vesztette volna a nemzeti kerekasztalnál kötött megállapodás. Igaz, hogy úgysem tartotta be senki. Sokaknak ka­ póra jött a ránk zúduló össztűz. Úgy gondolták mindenki más helyett elvisszük a balhét, lehe­ tővé téve ezzel az átmeneti magánstratégiák sikerét. Legnagyobb kár, hogy mindezen köz­ ben homályban maradtak a rendszerváltás tényleges akadályai. Gettóba, deffenzívába szorulva mi sem fordíthattunk kellő figyelmet rájuk. Sőt, néha a szélsőséges ítéletek ellen fel­ lépve már azon vettük észre magunkat, hogy azt védjük, ami ellen harcra szerveződtünk. Az objektivitás mentén sem könnyű a ma­ gyar átmenet kiindulópontját meghatározni. Nem köthető egyetlen falomláshoz, csen­ gettyűs tüntetéshez avagy diktátorfutáshoz. A rendszer kiépülésének felpörgő, tisztán irraci­ onális és tisztán voluntarista szakasza 1953-ig tartott. 1953-tól egészen az 1989-es NAGY SZÉTPORLADÁSIG mindvégig jelen voltak a korrekciós erők, a felvilágosodási, a polgá­ rosodási és más autonom törekvések. A vi­ szonylagos haladás képviselőit nem sikerült teljesen szétzúzni sem 1955-ben, Rákosi máso­ dik - pünkösdi - királysága, sem az 1956 utá­ ni megtorlások időszakában. Ott találjuk őket nemcsak a perifériákon, vagy a durva elnyomatás pozíciójában, hanem a hatalmi-igazgatási intézményrendszer egyre bő­ vülő zugaiban, a termelés különféle területein. A zsilipek kétségtelenül az 1988 májusi pártértekezlet - korántsem mindenben szán­ dékolt - hatására nyíltak fel. Itt a döntő nem Kádár bukása, hanem a vadászpuskához és az ő szocializmusukhoz görcsösen ragaszkodó ókonzervatív kövületek eltávolítása volt. Ká­ dár már évek óta egyre rosszabb közérzettel totyogott a válság felé haladó ország hatalmi erődjeinek folyosóin. Válságtagadó 1988 ápri­ lisi kijelentésével nyugdíjaztatta magát mara­ dék tisztelői szemében is. Május után pedig tőle konzervatív irányba a csúcsokon nem lé­ vén már senki, okafogyottá vált egyensúlyoz­ gató szerepe. A Nagy Imre-kérdéssel már csak leépülő aggyal kisérelt meg szembenézni. Szánalmas vergődése ekkor már legalább ak­ kora gyűlöletet keltett mint részvétet. Kádár bűneit és erényeit a ma dühöseinél vélhetően higgadtabban mérlegelte az ÉGI 37 �p alócföld 92/1 SZÁMONKÉRŐ SZÉK. Meg kellett érnie Nagy Imre temetését, bizonyosságot kellett vennie “rendszere” összeomlásáról, de fel­ mentést kapott a viharos átmenet stációinak végigtapasztalása alól. A névadó személyiség nyomasztó súlyától megszabadulván a versenyzők gátlásmente­ sen átengedhették magukat a lemeztelenült politikai harcok mámorának. 1989 nyarától ta­ rajos hullámokat vetve máig tart a hatalmi vetélkedés. Hogy hogyan változott a hadisze­ rencse, hogy miért nem bírjuk abbahagyni és miért nem szeret minket a nép, valamint hogy miért nyertes és vesztes egyszerre, erről külön kellene majd megírnom a magam kis olvasa­ tát. (Akár e folyóirat hasábjain is...) SZÁRAZ ÁG (avagy a rendszerváltás politika alatti folya­ matai) Ez az a kérdéskör, amiről nem írunk, csak néhány sejtést fogalmazunk meg. Legalább három Magyarország van e hazában. Az első, az ami látszik, amire figyelnek, amiről írnak, amit ködösítenek. Ez a befeje­ zetlen hatalmi harc terepe. Itt dúl a küzdelem a hivatalért, a vagyonért. a lelkekért. Önmagá­ ba mélyedt, a hatalom vagy az ellenzékiség gettójába szorult frusztrált parlament és pár­ tok, lebegő, civakodó önkormányzatok, a tár­ sadalomhoz még gyengén kötődő helyi és or­ szágos politika világa ez. Ide sorolhatók a nyilvánosság, a szellemi élet látható mozaik­ jai, a gazdálkodó szervezetek, az intézmények tettenérhető manőverei, vergődései. A harmadik Magyarország az, ami többékevésbé látszik, amiről mostanában már be­ szélnek, de amire mégsem figyelnek igazán. A társadalom jelentős része egyre kilátástala­ nabb perifériális helyzetbe sodródik. A vala­ mikori reménybeli középosztály nagy cso­ portjai zuhannak le a plebejus létbe. Nyugdí­ 38 jasok, fiatalok, nagycsaládosok, munkanélkü­ liek százezrei éldegélnek a lét és nemlét hatá­ rán. Havi jövedelmük nem elég a rezsire sem, nemhogy a kielégítő táplálkozásra, vagy a megfelelő ruházkodásra. Végső menedékként vár sokukra közkatona szerepe az alvilágban, a koldulás, a csavargás, a nenekülés a szub­ kultúrákba, a narkotikumba, a misztikus álkö­ zösségekbe. A gazdasági fellendülés, a szociá­ lis háló, az újra kiépülő szolidaritás, az erköl­ csi megújulás talán még segíthetne rajtuk, ám mindez nagyon távolinak tűnik. A második Magyarországról tudunk a leg­ kevesebbet. Itt van születőben az újvilág, a rendszerváltás tényleges bázisa. A gyermekek, az ifjak nyelveket tanulnak, elsajátítják a mo­ dern technikát. Külföldi egyetemeket látogat­ nak, tapasztalatszerző vándorútra kelnek. Fe­ ketén, vagy hivatalosan szakmunkások, mű­ szakiak és más értelmiségiek indulnak nyugati munkára. Ha lassan is, de szaporodnak a ma­ gánvállalkozások, a külföldi tőkeberuházá­ sok. Sokan beletanulnak a tőzsdézésbe, az ügynökösködésbe, a seftelés különböző for­ máiba. Alapítványok születnek, egyesületek, érdekszervezetek alakulnak. Egyes magáncé­ gek Vlagyivosztoktól visszafelé Tokióig ke­ reskednek. Ingatlanokat vásárolnak teszem azt Albániában. Burzsoává vált a régi elit egy része. Erkölcsi dörgedelmeket harsogva, át­ mentést kiáltva ugyanerre törekszik az új elit is. A kelet-európai nagy összeomlás zavarosá­ ban halászva kifejlődött a szervezett alvilág. Ennek felső rétege - ahogy egy rendes őska­ pitalizmushoz illik - igyekszik pénzét átmos­ va, “majdnem tisztes” vállalkozóvá válni. Ezen és más hasonló jelenségek egyenlőre ki nem számítható történelmi pillanatban egy­ beszerveződnek, felerősödnek és járhatóvá vál­ nak. Ott áll majd küldetéstudattal, utóforradal­ misággal elhomályosított szemünk előtt a neokapitalista Magyarország rideg valósága. Nem olyan lesz mint megálmodtuk, de addig­ ra ez a szempont már mit sem fog számítani. �p alócföld 92/1 ifj. Zámbó István: Piros hóember 39 �p alócföld 92/1 Jókai Anna Madách szava Madách Imrét ünnepelni jöttünk össze. Madáchra lehet és kell is emlékezni, művét azonban élni kell; a Tragédia szépségét nem­ csak élvezni, de megtanulni belőle azt, ami megtanulható. Egy szikár, inkább szomorú semmint derű­ re hajló férfi vidéki magányban, megviselt lé­ lekkel írja a világszínvonalú, szilárd filozófiá­ jú magyar Faust-történetet, Az ember tragédiá­ ját. Nem tudja, hogy századokra előre ír, nem spekulál, nem modernkedik. Alázatos a nagy­ mester, Goethe nyomában maradva, ugyanak­ kor magabízó: nem fél az összemérettetéstől, vagy ha fél is, tehetsége lendülete ezt a félel­ met legyőzi. Saját keserűségével, a nemzet tompa szür­ keségével az írás hatalmát, megtartó erejét veti szembe, a meggyőződést, amit már 1861-ben, a Mózesben is kifejezett: “Jaj a népnek, ha nincs költészete. Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szül mindég nagyot." Lénye két szélsőséges asszony hatását szenvedte: egy kevély, rendbe-rögződött anya és egy lidérc-nyugtalanságú feleség próbálta uralni, végülis sikertelenül, de mégis magán­ életi nyomorúságba sodorva. A Mária-esz­ ményt és a hús-vér, kisértő “évaságot” együtt sohasem találta meg egy személyben: megfor­ málta hát a Nőt gyönyörű kettőségében a kép­ zelet színterén. Pszichológus nem tudhat annyit a női lényegről, mint amennyit Madách tudott. Szegény Fráter Erzsébet is: felmentését itt, a tragédiában kapta meg, bevallatlanul és sze­ mérmesen. Az ember tragédiájában minden benne van: a személyiség fájdalma és szubjektivitása -a korabeli haza állapota - a szerzett történel­ mi ismeretrendszer - és a megnevezhetetlen adomány: a felfedező szellem, az anyagon túl emelő transzcendencia. Nem véletlen, hogy Madách nem avul el soha - nem véletlen, hogy a magyarsággal szemben oly értetlen világ­ színpad is befogadta. Az sem véletlen, hogy az ötvenes években megpróbálta az anyagel­ vűség kiiktatni - holmi romantikus téveszme­ ként - a madáchi bölcseletet. Beszélhetnék verseiről, más drámáiról, ma este is: de akkor vége-hossza nem lenne a mának. Iroda­ lomelemzést is tarthatnék, de akkor túllépném tisztemet. Én pusztán arról szeretnék beszélni, mi­ lyen mélységben van jelen a madáchi gondolat - mégha nem is figyelünk fel rá a mindenna­ pokban - mindabban, ami velünk most törté­ nik. Minden teremtésnél - az emberi társada­ lom teremtésénél is - , minden új születésénél törvényszerűen megjelenik Lucifer: részben mint kisajátító és eltorzító, részben mint konok tagadó. Részben hibásan művelteti, amit jól kellene - részben kigúnyolja a valóban jót is. Lucifer nem itt van vagy ott: hanem itt is és ott is, ezer alakban. Ezért oly nehéz felismerni. Nincsen földi édenkertünk, Éva nem kiálthat: “élni, élni: mily édes, mi szép!” - mert az élet kemény. Úgy tetszik, túl vagyunk a falanszte­ Elhangzott a Madách-ünnepség megnyitóján 1992 január 24-én, Balassagyarmaton. 40 �p alócföld 92/1 ren, s mintha csúsznánk a londoni színbe napra vezért cserélni kész? S kinek nem fáj, vissza. Pedig most Madách megíratlan jelene hogy egykori barátok, az önkény ellen vállvet­ várakozik előttünk: nem a Földtől való felelőt­ ve küzdők, ma meg sem akarják ismerni egy­ len elszakadás meddő kalandja, s reméljük mást, sőt egymás ellen fordulnak, új csatateret nem a Naptól elhagyott embervilág bamba ha­ teremtve a régi helyén, amit bizony közös ener­ lála, hanem valami más. Nem vissza a vásáros, giával végre szántófölddé kellene varázsolni; talmi, pusztán üzleti létbe, hanem az út előbbre verejtékkel és nem vérrel öntözni többé. visz; előbbre kéne, hogy vigyen. Oda, ahová a Megfogalmazta ezt a jelenséget Madách. sorsából kiszakadni vágyó Ádám visszapottyan: “A bűnös önmaga a győzelem, Mely szerte­ az eszkimó rémlátomást megelőző, tizenharma­ szór, száz érdeket növel. A vész, amely össze­ dik szín megíratlan végére. A szörnyű tanulsá­ hoz, mártírt teremt, Erőt ád..." gok utáni újrakezdés lehetőségéhez. Ebben van Mindannyiunknak - látva a felszínen for­ a kor felelőssége; ez az a fehér folt, amit még a rongó indulatokat, egyes önérvényesítések madáchi lángelme is üresen hagyott: mi legyen gátlástalanságát - nagy kísértés az elvonulás, a csalódott, hitében mégis makacs Ádámmal visszahúzódás vágya. Mennyire értjük a kons­ és az ő téveteg ”Évájával”, mi legyen a nyugati tantinápolyi szín csalódott Ádámját: közömbösségből és a keleti erőszakosságból “Ne lelkesítsen többé semmi is, Mozogjon egyaránt kiábrándult emberiséggel? Hogyan a világ, amint akar, Kerekeit többé nem igazí­ éljünk, mint végre szabad személyiségek, úgy, tom, Egykedvűen nézvén botlásait. Kifáradtam hogy a mindenkori másik iránti figyelem és - pihenni akarok.” részvét ne vesszen ki a szívünkből? Hogyan Természetesen mégsem tehetjük. Az em­ csináljunk szükségszerű, átgondolt, földi progra­ berben él valami, ami nem hagyja a passzivi­ mot e sokat szenvedett országnak úgy, hogy ez tást, ami a tévedések között is szűntelenül sar­ a program a szellem szférájában is igaz, érvé­ kallja, valami folyton felülkerekedő örök-ádá­ nyes legyen? Ez a huszonegyedik század fel­ mi optimizmus. adata: az isteni lecke, amire Madáchnak sem “...fejlődni látom szent eszméimet, tisztul­ volt receptje: csak sugalmazza óvatos terápiáit va mindig, méltóságosan, Míg lassan bár, be­ a kíméletlen látleletek közepette. töltik a világot.” Bár Lucifer mondja, érdemes megszívlel­ Objektivitás és optimizmus, együtt, amit ni: “a tett halála az okoskodás”. “Okoskodás­ Madách sugall: ra” nincs szükség, de megfontolásra igen. Az “...az igazság rettentő halálos, Ha a nép okoskodó irritál, a fontolgató mérsékel. A di­ közé megy a mai világban. Majd jő idő, oh bár csőség nem cél, nem orvosság; a fáraó is be­ itt lenne már, Midőn utcákon fogják azt beszél­ vallja: “Űrt érzek, mondhatatlan űrt.” S a rab­ ni, De akkor a nép nem lesz kiskorú.” szolgának - minden alávetettnek igaza van, az A nagykorú nép látomása fűti, a nép,amely nem lehet, hogy “millj ók egy miatt” . nem azonos a tömeggel. A tömeg manipulálha­ Naponta kéne fórumainkon idézni: tó és a demagógokat kedveli, eleddig mindig “...minden ember uralomra vágy. Ez érzet az, és minden korban. A népnek arca és nem s nem a testvériség, Mi a szabadság zászlajá­ maszkja van; a szabad személyiségek önkén­ hoz űzi A nagy tömeget...” tes gyülekezete. alán a hírnév?... “Pár ezredév gúláidat el­ T Madáchot a pénz világa sem ejti illúzióba, ássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kert­ keserűen mondja, s olykor - némely ügyeske­ jeidben a sakál üvölt, A pusztán koldús, szol­ dők gusztustalan buzgalmát látva - mondhat­ ganép tanyáz.” juk vele: “Kutyáknak harca ez egy koncfelett. S nincs-e polgár, aki - mint az athéni szín­ Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem ben - demagóg szavakra hajlik, s ezért napról- büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel össze­ 41 �p a lócföld 92/1 működik, minőt a tudomány eszmél Magának, És melynek rendén értelem virraszt. ” Persze, tudjuk már, ez a “társas lét” nem a megvalósult szocializmus volt, ahol a fő esz­ me, ahogy a falanszteri tudós vallja, csupán a megélhetés, no meg a félelem, mi tapaszta­ latból hozzátehetjük. S nem kell ahhoz a világ kihűléséig várakoznunk, sajnos, hogy némely eszkimó-lelkületűvé zsugorodott embertár­ sunk meg ne alázná az Istent, ekképpen imád­ kozva: “Ha Isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen S több fóka.” A Föld, a jóakaratú nemzetek másra áhí­ toznak: csak körülírni lehet, meghatározni nem. A Teremtésből nincs kiugrás: végig kell csinálni. Lucifer - az isteni szándék szerint “csak élesztő, mely f orrásba hoz”, a nagy (Gaál József: Emlékezés tévútjai 42 művet szolgálja akarata ellenére is. A küzde­ lem folyik; ez az ember dolga. S ami segít: “Az édenkertnek egy késő sugára”, amely áttör az anyagon, a szenvedésen - mint ahogy “legé­ desebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak.” Madách kereste a mulandóban a múlhatat­ lant - tiszavirágéletű szentenciák között a hal­ hatatlan igazságot. Magyarságában gyökere­ zett, de felnyűjtózott a csillagos égig. Világfi­ aktól elvonulva lett a világ fia. Műve csendben fogant, de ma is tart harangerejű zúgása. Taní­ tásában arány van; a bátor, szüntelen cselek­ vésnek a ráhagyatkozó gyermeki alázat: test­ vére. A kettő együtt és nem egymás helyett: “Küzdj és bízva bízzál!” A felszólítás legyen bennünk nemcsak szép szó, de termékeny élet. �p alócföld 92/1 Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának Atyámfiai az Úrban, Luciferben, Ádám­ irodalmi Könyvkiadónál 1989-ben). Isten ban, Évában; Atyámfiai az Emberben, a Tra­ engem úgy segéljen, hogy így történt: a XI. gédiában, Madáchban! szín vége felé nyílt ki, a 145. lapon, s ez a Vajon nem blaszfémia-e ilyen biblikusan, három sor ötlött szemembe mindjárt: Ádám­ szentbeszédre emlékeztetőn, prédikátorosan nak ez a monológkezdő három sora: megszólítanom itt ezt a Tiszteletreméltó Gyü­ lekezetet; itt, ama nevezetes, nagy időket Ismét csalódtam, azt hivém, elég megélt csesztvei faóriások előtt, amelyek Ledönteni a múltnak rémeit, lombjai alatt Madách nem írta Az ember tra­ S szabad versenyt szerezni az erőknek. gédiájá-t?! Azt hiszem, nem kegyeletsértés, mert a Villámütéses eszmélés volt: hiszen itt Ma­ Tragédia, ez a biblikus-európai frazeológiájú dách a máról, 1991 őszének Magyarországá­ hatalmas világköltemény éppúgy világmagya­ ról szól, hozzánk beszél. Legalábbis én hajlan­ rázat, tehát teljes világképet, világfilozófiát dó vagyok úgy érteni, hogy ez a prófécia így adó egyetemes mű, mint maga a Biblia. S is értelmezhető. A rendszerváltás nemrég dön­ köztudomású az is, hogy a templomi szentbe­ tötte le - s még döntögeti - “a múltnak réme­ széd, a prédikáció textust, szövegidézetet it”, miközben “szabad versenyt” szerez “az emel ki a Bibliából, s azt kommentálja, aktua­ erőknek”: az egyéni, a gazdasági s nem utolsó lizálja a hívekhez fordulván. A biblia világké­ sorban a politikai érdekeknek. Arról a dilem­ pi gazdagsága teszi ezt lehetővé: benne van máról szól tehát Madách-Ádám, hogy dönt­ minden. Mindenhez található abban alkalmas jük, döntögetjük a múltból megmaradt réme­ citátum. ket, s mikor már azt hinnők, elég “szabad ver­ Végiggondolván íróasztalom mellett, mit senyt szerezni az erőknek”, aközben “ismét” is mondhatnék én a nógrádi Csesztvén Ma­ csalódunk... Madách Ádámja kételkedik, s né­ dáchról; én, aki nem Madách-kutató vagyok, hány sorral odébb pontosan definiálja, mért találomra felnyitottam a Válogatott művek ítél ily gyanakvón a frissen látottakról: nemrég megjelent kiadását (azt a tetszetős kö­ tetet, amit két professzionális Madách-szakér­ Mi verseny ez, hol egyik kardosan tő: Horváth Károly és Kerényi Ferenc rende­ Áll a meztelen ellennek szemében, zett tudós gonddal sajtó alá; megjelent a SzépMi függetlenség, száz hol éhezik... Elhangzott 1991. október 5-én Csesztvén. 43 �palócföld 92/1 Távol áll tőlem, hogy a Tragédiának ezt a helyét a mai gyorsan gazdagodókra, ügyes privatizálókra, illetve munkanélküliekre, hajléktalanokra értsem. A “múltnak rémeit” sem helyettesítem be porba taszított politi­ kai emlékművekkel. Könnyed aktualizálás helyett a költő és hőse szorongásának az a fontosabb indítéka érdekel, ami az “elég ledönteni?” töprengő kérdése mélyén mun­ kál. Mit óhajtana Ádám-Madách? Nem azt-e, amit mi is akarnánk, átlépve minél gyorsab­ ban a változások megpróbáltatásain? A költő­ vel szólva: Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendjén értelem viraszt. A társaság: a társadalom, melynek védel­ me: az igazság, az emberi jog tisztelete, bün­ tetése: az érdekek fölötti objektív mérlegelés, buzdítása: az értelmes és érdemi ösztönzés. Igen, ilyen új társadalmat ígérnek mindig a hatalomra jutott politikai erők (s azok is, me­ lyek a sáncok mögé akarnak kerülni). A törté­ nelmi tapasztalat azonban tudatja velünk, hogy ez többnyire utópiának bizonyul, mégis készek vagyunk e programot elfogadni és se­ gíteni, mert örök vágyakat kodifikál, s betelje­ sülést helyez kilátásba. Amit azonban a szóno­ kok általában nem emlegetnek. Ádám azt is kiemeli: a tudományról és az értelemről is szól; olyan tudományosan igaz társada­ lomeszményt fogalmaz meg, amelynek rend­ jét az értelem vigyázza. Tudomány és értelem s e kettő támogató működtetése nélkül - fi­ gyelmeztet a költő - nincs tehát új világ, nincs szabadverseny, nincsen sikeres rend­ szerváltás. És mi nélkül nincs még? Mi nélkül nem vihető még végbe igazán az újnak megterem­ 44 tése, mivel kell frigyre lépnie még tudo­ mánynak és értelemnek? A költészet nélkül; a költészettel - vála­ szolja Madách. Rettegsz a költészetért ma, Holnap a tudás miatt énekli a Kar már a XI., az ún. londoni szín elején. Az új világba elszántan leszállok, S nem félek a költészetet, nagy eszmét Hullámi közt, hogy újra ne találjam mondja nem sokkal később a még magabí­ zó Ádám. És Lucifer is megnyugtatja, a maga tagadás-koncepciója szerint: S míg emberszív van, míg eszmél az agy, S fenálló rend a vágynak gátat ír, Szintén fog élni a szellemvilágban Tagadásúl költészet és nagy eszme. ( Íme, a nem sematikus, a nem aktualizáló, a nem udvari költészet helytálló definíciója, az “ellenzéki” felfogás: a fennálló rend ha vá­ gyakat korlátoz, a rend tagadásául “fog élni” költészet és eszme.) Ádámot azonban kétségek kezdik gyötör­ ni, s amikor így szól, már keserű tapasztalatok birtokosa: Óh, szent költészet, eltűntél-e hát E prózai világból már egészen? Itt már határozottan behelyettesítek: a köl­ tészet az én mai olvasatomban a művészetet, a művelődést, az oktatást jelenti; az óvodát, az iskolát, a könyvkiadást, a folyóiratokat, a mú­ zeumot, a színházat és így tovább. Jelenti mindazt, amire új formációk vajúdása köze­ pett egyre kevesebb pénz jut, amit “e prózai világban” mi is féltünk és óvunk, ha mással �p alócföld 92/1 nem is védhetjük, mint a szó, az írás klasszi­ kus foglalatú intelmeivel, azúttal a Madáchköltészet figyelmeztető szavaival. De választ ad Ádámnak Lucifer a költé­ szetnek nemcsak “tagadásul” való felfogásá­ val, hanem köznapibb tapasztalati igazsággal is. Csalódtál, Ádám? Megint csalódtál, em­ ber? Eltűnt volna a költészet, miközben ledön­ tetnek “a múltnak rémei”? Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács, Virágcsokor, az a tánc, a gallylugos, Mi volt egyéb, csak oly finnyás ne légy... Van hát költészet “a nyervágy, haszonle­ sés” szabadversenyes világában is: ott a “mé­ zeskalács”, a “virágcsokor”, a “gallylugos”: a gondokat felejtető szórakozáskultúra, vagy hogy nyersebb nyíltsággal “fordítsam” Madá­ chot: a bóvli, a giccs, az “aluljáróirodalom”. A költészetpótszer. Kell-e kérdeznem, Igen Tisztelt Gyüleke­ zet, vajon nem a legmaibbnak is tekinthető társadalmi látlelet-e mindez? Mit tehetünk? Vonuljunk ki a költészetet fenyegető mai időkből? Idézzük fel a legvégső megoldást? “A sírt, hol nemzet süllyed el”? A magyarság közös sírgödrét, amiről a Szózat költője énekelt elfu­ ló rettenettel? Madách e sötét végletet is végiggondoltat­ ja a londoni szín, a “Tower és a Temze közti vásár” szereplőivel, akik - éppúgy, mint Arany Hídavatás-ában történik - “egymás után mind beléje ugranak” egy maguk ásta roppant sírve­ rembe. “Besötétül. Az egész vásár csoporto­ zattá alakul, mely a szín közepén tátongó sí­ ron ás, azt körültáncolja, míg egymás után mind beléje ugornak, részint némán, részint, amint egymás után szólottak” - olvassuk a “lélekharang” kísérte legutolsó jelenet előtt a színi utasítást. Rendszerváltási kínokra lehetne válaszolni ilyen nemzetkarakterológiai közhelyekkel most is, elvégre mi búskomor nép, az öngyil­ kosság népe volnánk. Madách azonban más példát mutat, s mutatja nekünk, mutaja a má­ nak megint. Éva is ott áll a sír szélén, s bátran leszól a “tátogó mélység” sötét örvényébe: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Aztán “Fátyolát, palástját a sírba ejtve, di­ csőülten felemelkedik.” Éva tehát “glóriával”, azaz dicsőséggel “átallépi” a sírt, hogy - Horváth Károllyal szólva - “»Szerelem, költészet s ifíuság« érté­ keit vigye magával az elkövetkező új társada­ lomba.” Éva a síron is átviszi a költészetet és a szerelmet. “A tulsó partra” - folytathatnám Nagy Lászlóval, aki a “Ki viszi át a szerelmet?” hasonló kérdését kortársunkként tette fel, Ma­ dáchoz képest igazán nemrég. Költészet nélkül nincs és nem lehet új tár­ sadalom - tudatja korával s utókorával mind­ két klasszikus. Amihez csak azt tehetem hoz­ zá: költészet meg a ”társaság”, a társadalom támogatása nélkül nem létezhet. Atyámfiai a Költészetben! Ezzel a hoz­ zánk címzett madáchi intelemmel erősíttes­ sünk meg szíveinkben, s tegyük le Ünneplő Gyülekezetünk koszorúit Az ember tragédiája költőjének csesztvei szobra elé. Ámen. 45 �palócföld 92/1 Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya Csaknem a közhelyszerű szociológiai igazságok közé tartozik immár, hogy a közép­ osztályosodás folyamata az államszocializmusban is érzékelhető volt. Legalábbis a hatvanas évek elejétől kezdődően, mikor - a proletarizálódás ellenére -egyre nagyobb létszámú társadalmi csoportok váltak valamelyest függetlenné az állami újraelosztá­ son alapuló tervgazdaságtól. S ebben van is igazság. Még akkor is, ha az osztály fogalmát sohasem lehet annyira tág értelemben használni, hogy például a jelentéke­ nyebb vagyoni gyarapodás alapján soroljuk ebbe a kategóriába különböző gondol­ kodású, foglalkozású, státusú, stb. embereket. Elfogadva Robert Michels kiinduló pont­ ját, valóban látnunk kell, hogy “aki az osztály szót kiejti, tulajdonképpen elválaszt, mint ahogyan aki szolidaritásról beszél, az szociá­ lis ellentéteket feltételez. Ennél a műveletnél az elválasztás és az ellentét az elsődleges, az osztály és a szolidaritás a másodlagos. Ezek alapján felállítható a tétel, hogy az osztályok szembenállásának talaja az érdekek különbö­ zősége, vagy megfordítva: az osztály fogalma tulajdonképpen az érdekközösség jelenlétét feltételezi”. S ebből a szempontból nyilván­ valóan sajátos érdekközösséget alkottak a má­ sodik gazdaságban vagy a szolgáltató szektor­ ban megjelenő társadalmi csoportok. Minde­ nekelőtt materiális értelemben, hiszen az anyagi javak és a korlátozott személyi függet­ lenség tekintetében különböztek például a na­ gyipari munkásoktól. És éppen a középosztá­ lyosodás máig zajló folyamta érzékelteti, hogy a tulajdon és a jövedelem sohasem hoz­ ható közös nevezőre. Mert ebbe az osztályba tatozók úgy váltak viszonylag jelentékeny jö­ vedelem részeseivé, hogy számottevő tulaj­ don fölött nem rendelkeztek, sőt egyáltalán nem volt tulajdonuk. Vagyis nem “tulajdon­ osztályról” van szó. Ennek következményei azokban a magatartásszervező elvekben is megjelentek, melyek inkább a fogyasztásra, mint a felhalmozásra irányultak. A jövedel­ mek egyenlősége ugyanakkor csak látszat, hi­ szen a pénzösszegben kifejezett jövedelem nem fedi az individuálisan és racionálisan adott igényeket és szokásokat. Az így formálódó “középosztály” legfel­ jebb tehát “jövedelemosztályként” definiálha­ tó, melyet - ugyancsak Robert Michels szóhasználatával élve - a standard of living kü­ lönböztet meg más rétegektől. Valójában az ide tartozók életigényeinek korlátozottságát az is mutatja, hogy nagyban és egészben ma­ teriális jellegűek. S amint az mára nyilvánva­ lóvá vált, főként a második gazdaság tette lehetővé, hogy az államosított első gazdaság­ ban munkavállalóként és nemegyszer meg­ nyomorított bérmunkásként alkalmazott (Robert Michels: A társadalmi osztály. In: Európai műhely II. Pécs, 1990. 799.o .) 46 �egyének - akik a munkaképes korú népesség számban teremtette meg a középosztályoso­ nagyrészét alkották - alacsony béreiket itt dás materiális és mentális feltételeit, és bár­ egészítsék ki. Jóllehet minden szemponból mennyire felemás módon is, de mégis szere­ önkizsákmányoló életmódot folytattak, de pet játszott a vállalkozásra kész attitűd meg­ ugyanakkor mégis magasabb fogyasztást, jelenésében, illetve kis mértékben mégiscsak életszinvonalat és felhalmozást értek el, mint rehabilitálta az egyéni haszonszerzést. Külö­ amire első gazdaságbeli jövedelmekből nösen lényeges körülmény ez azért is, mert az egyáltalán tellett volna. Nyilvánvalóan az ál­ 1949. évi, majd az azt követő államosítással lamhatalom kezdettől fogva épített a második az állampolgároktól lényegében minden ter­ gazdaságra (még ha ez a szféra mindvégig melő vagyont, minden vagyonalapú jövede­ csak megtűrt is volt), hiszen így nem csupán lemforrást, s ezzel a középosztályosodás ma­ jelentős állami kiadásokat spórolt meg, ha­ teriális bázisát vonták el. Ugyanekkor - aho­ nem közvetett módon el is vonta az itt keletke­ gyan Matolcsy György írja - “kikényszerítet­ ző jövedelmek nagyrészét. Így - bárhogyan ték, lehetővé tették a háztáji rendszer kialaku­ értékeljük is a két világháború közötti közép­ lását, egy sajátos kettős mezőgazdasági szer­ osztály szociális és kulturális szerepét - arról kezet meghonosodását”, miközben fokról­ semmiképp sem feledkezhetünk meg. hogy fokra “szétverték azt a korábbi, meglehetősen követett társadalmi értékeiket és életcéljaikat konzervatív és alkalmazkodásra csak egy tekintve már csak azért sem válhattak példává szűk sávban képes falusi-mezőgazdasági élet­ vagy modellé, mert az államszocializmus az szerkezetet, tulajdonszerkezetet és magatar­ előző rendszer alapintézményeit változtatta tásmintát, amelyik önmagától nyilvánvalóan meg egyik napról a másikra. Az egzisztenciá­ nem tűnt volna el a színről”. lis veszélyeztetettség valós élménye vezetett Aminthogy az is kétségtelen, hogy az el­ azután olyan túlélési technikákhoz, melyek múlt évtizedek amorf “középosztályát” nagy­ révén igyekeztek az állampolgárok az állami jában-egészében jellemző mentalitás az ál­ beavatkozások kiszámíthatatlanságát, követ­ lamszocializmus egész működésmódjával hetetlenségét újra meg újra minimalizálni. összefüggött. Kivált azokkal a feloldhatatlan S ebből a szempontból valóban elgondol­ és feldolgozhatatlan félelmekkel, melyek a kodtató, hogy az államszocializmus egyre fi­ proletarizálódás valóságos réméből származ­ nomodó, de voltaképpen végig érvényesülő tak. Ennélfogva a nyíltan vagy morogva el­ félelem- és szorongáskeltő tchnikáival szem­ lenséges, nyíltan vagy kényszeredetten egy­ ben milyen konkrét, a gyakorlatban érvénye­ mást támogató-elviselő viszony, mely a többi sülő életstratégiák keltek életre. A középosz­ réteggel szemben a “középosztály” tagjaiban tályi mentalitáshoz legközelebb álló volt az, kialakult, csak úgy értelmezhető, ha nem fe­ amelyik a gazdasági autonómia megteremté­ ledkezünk el arról, hogy a “középosztályi” lét sére törekedett. Többnyire sikeresen, mivel a meglehetősen ingatag alapokon nyugodott. A Kádár-rezsim ideológiai rendszere fokozato­ függésrendszer a redisztributív hatalomtól és san kiürült, lényegében rítusgyakorlásra egy­ gazdaságtól sohasem szűnt meg, legfeljebb szerűsödött. Ennek is köszönhetően a gazda­ nagyobb volt az a játéktér, melyen belül eg­ ságban a bürokratikus redisztribució (újra­ zisztenciálisan viszonylag szabadabbá váltak elosztás) mellett egyre jobban megerősödött a a “középosztálybeliek”. Vagyis a középosztá­ második gazdaság, mely viszonylag nagy lyosodás megannyi látványos jellemzőjéből Matolcsy György: A magyar tőkefelhalmozás. Valóság, 1991. 1.sz. 2.o. 47 �p a lócföld 92/1 sem következtethetünk arra, hogy valódi kö­ zéposztály létre is jött. S itt nem csupán az osztálytudat - kissé marxiánusnak tetsző hiányára kell gondolnunk, hanem elsősorban arra, hogy az önlegitimációnak mindvégig hi­ ányoztak a szociális, kulturális és politikai feltételei. Semmilyen szinten nem tudott annyira megszerveződni, hogy a megtapasz­ talt szabadságtól eredő önérvényesítési lehe­ tőségek felszínre kerülhettek volna.Nyilván önvédelemből sem (melyet mégiscsk a totali­ tárius rendszer határolt körül), de még inkább azért, mert a bürokratizált államhatalomtól és gazdaságtól nem tudott véglegesen szabdulni. Így leginkább a “közepes tehetősség” megszületése volt rá jellemző; az “ 1970-es évtizedben lakást, házat épített és gépkocsit vett, az 1980-as évtizedben villát épített, de­ vizát gyűjtött, második lakást vásárolt, keleti gépkocsiját nyugatira cserélte, értékpapírt vá­ sárolt, és az infláció meggyorsulásáig jelentős forintbetétet tartott”. De a mégoly hasonló fenomenológiai jellemzők sem leplezhetik el a “középosztály” belső tagoltságát, melynek kövekezményei mindmáig érvényesülnek. Jóllehet a rendszerváltozással magántulajdo­ nosi jogviszonyok keletkeztek, de - ahogyan nap mint nap tapasztalhatjuk - valódi magántulajdonosokról mégsem beszélhetünk. Csak részben magyarázza ezt a körülményt, hogy a tőkének minősülő vagyontárgyak nem funk­ cionálnak tőkeként; sokkal fontosabb azon­ ban az, hogy az állami tulajdon látszólag ra­ dikális feloszlatása után a tőkepiac hagyomá­ nyos törvényei nem érvényesülnek. Nyilván azért sem, mert a piac leple alatt létrejött új tulajdonviszonyok - melyek elvileg a valódi középosztály megerősödésére lennének ha­ tással - áttekinthetetlenebbek, mint akár az államszocializmus sajátos érdekalku-rend­ szerei, s a piaci értelemben vett racionális vi­ selkedés motívumai is hiányoznak. Egyálta­ Matolcsy György: i. m. 4.o. 48 lán nem világos, hogy milyen társadalmi cso­ portok birtokolják a valóságos tőkejavakat, hiszen ezek túlnyomó részével személytelen “szervezetek” rendelkeznek. S nyilvánvalóan különbözik az értékek, a fogyasztási- és ma­ gatarásminták elfogadott rendje azok között, akik péládul a mezőgazdasági kisárútermelés jövedelmét felhasználva képesek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok életszintje fölé emelkedni, illetve azok között, akik szellemi természetű vállalkozásaik révén jutnak privi­ legizált helyzetbe. Nem szólva arról, hogy a szociológiai vizsgálatok szerint a magyar társadalomnak csupán körülbelül tíz százaléka tartozik az elithez (amely minden tekintetben a legprivi­ legizáltabb helyzetű), a legalul levőkhöz pe­ dig közel húsz százalék. A kettő között elhe­ lyezkedők viszont nem alkotnak egységes osztályt, hanem nagyon határozottan külön­ válnak egy átlag fölötti és alatti rétegre. S bár a középosztályra lenne jellemző leginkább a vállalkozás ethosza és gyakorlata, miután azonban hosszú időn keresztül azt is az állam joga volt eldönteni, hogy kiből lehet például takarító kisiparos, évtizedeknek kell eltelnie, hogy magától értetődően mondja bárki: vál­ lalkozó leszek. Több oka is van ennek. Főként a tőkehiány, de ugyanígy az is, hogy az állam­ szocializmus erőltetett kollektív szemlélete után a legtöbb embernek nem könnyű megke­ resnie azt az utat, amelyik csak a sajátja. A jövedelmi különbségekből származó “közép­ osztályi” helyzet persze nem csupán a gazda­ sági viszonyok által körülhatárolt szociális státust jelent. Mert a pozíció szemléletmegha­ tározóvá és a dolgokat preformáló alakzattá csak a cselekvések dinamikája és rendszere révén változik. S mindez az egyéni habitus­ ban ölt testet, mely éppúgy megnyilvánulhat a vagyonfelhalmozásban, a fogyasztás módjá­ ban, mint a kulturális értékek elsajátításában. �Ha bizonyos közös vonásokat veszünk észre, ezek abból erednek, hogy a “középosztályi” létforma olyan közegként jelenik meg, mely egyszerre fejezi ki a jövedelmi elkülönülést, illetve olyan szemlélemódot, mely a kivívott gazdasági és szociális autonómián alapul. Ezért is tűnik merő anakronizmusnak, hogy a középosztályt sokan csak tulajdonosi osztályként tudják elképzelni. S itt nem csu­ pán arra kell gondolnunk, hogy a fejlett ipari társadalmakban az önálló tulajdonosok száma az összes keresők alig tíz százaléka körül jár, hanem sokkal inkább arra, hogy az állampol­ gárok gazdasági és szociális emancipációja olyan tényezőktől függ, mint a társada­ lombiztosítás rendszere, a jövedelmek nagy­ sága, az életbiztonság, stb. Végtére is - s ezt minduntalan hangsúlyoznunk kell - a közép­ osztályosodás elmúlt évtizedekben megindult folyamata nemcsak azt jelentette, hogy meg­ jelentek a tulajdon nem állami formái (a gmkkon keresztül a kiszövetkezetekig, és napja­ inkban a kibontakozó tőkés magánvállalato­ kig), hanem azt is, hogy a munkavállalók emancipációja megindult. Akárcsak megkö­ zelítően is nehéz persze érzékeltetni, mit je ­ lentett valójában a viszonylagos állampolgári autonómia elérése; mennyi frusztrációt kellett elviselni a támogató jogi, politikai, gazdasá­ gi, pénzügyi stb. garanciák híján. Csak annyit tudunk pontosan, hogy a kezdetben nyíltan, a későbbiekben rejtetten totális ellenőrzésre tö­ rő hatalom számára bármifajta függetlenség önmagában jelentett kihívást. S ha igaz is az, hogy birtokos, vállalkozó polgárság - azaz Besitzbürgertum - nélkül nem beszélhetünk középosztályról, annyira elkerülhetetlen an­ nak kimondása, hogy a civil társadalmat a polgári kultúrát hordozó Bildunsbürgertum tartja életben. S ennek összefüggésében kell látnunk, hogy a két világháború közti középosztály legfeljebb marginálisan tudta továbbörökíteni tudásának, társadalmi pozícióinak és kultúrá­ jának egy részét az újabb nemzedékre. Kö­ zéposztály viszont akkor jön létre, ha a tulaj­ donosok körének bővülésén kívül más feltéte­ lek is teljesülnek. Mert - ahogyan Bauer Ta­ más meggyőzően írja - “ha stabil polgári Ma­ gyarországot szeretnénk, akkor nemcsak arra kell törekednünk, hogy az eddigiekhez képest bővüljön a tulajdonosok köre, hanem arra is, hogy a kialakuló berendezkedés szerves ré­ szévé váljanak a dolgozók által sajátjuknak tekintett, tárgyalóképes szakszervezetek; hogy részben állampolgári jogon, részben a biztosítási elv szerint mindenki biztonságban érezhesse magát betegség, öregség vagy mun­ kanélküliség esetén; hogy nyitott maradjon az oktatási rendszer; hogy a vállalkozók gyors gazdagodását ne a bérből élők tömegeinek nem kevésbé gyors elszegényedése kísérje”.* Idáig még nem volt arra példa, hogy középosztály - melynek gyakran szinonimájaként használják a polgárságot - megerősödhetett volna akkor, ha bármely központosuló hata­ lom igényt tart a gazdasági és politikai folya­ matok részletekbe menő szabályozására, fel­ ügyeletére vagy egyenesen függőségben tar­ tására. Külön kérdés persze az, hogy maga az ökonómiai elv sem fetisizálható, mert amíg a minőség, a használati értékért való termelés nem válik dominánssá, amíg a piacgazdaság megteremtése csak óhaj, addig az állami be­ avatkozás csökkenő szerepéről aligha beszél­ hetünk. A megváltozott hatalmi viszonyok önma­ gukban még nem kényszerítik ki a piacgazda­ ságtól sohasem függetleníthető középosztály megerősödését. Mint ahogyan az is kétségte­ len tény, hogy a középosztályi lét civil alkotó­ eleme az egyéni szabadsághoz szükséges jo­ gokból - a személyes szabadságból, a szólás­ szabadságból, a gondolat- és vallásszabadság­ Bauer Tamás: Modern polgárosodás Magyarországon. Magyar Nemzet, 1991. augusztus 15.sz. 4.o. 49 �palócföld 92/1 ból, a tulajdonhoz való jogból, az érvényes tevékenységében a racionalitás uralkodik, szerződések kötésének jogából, valamint az mely megőrzi attól, hogy a puszta kiszolgálta­ igazságszolgáltatáshoz való jogból - áll; poli­ tottság síkjára süllyedjen. Ezzel is összefügg, tikai alkotóeleme a politikai hatalom gyakor­ hogy a középosztály létére vagy nem létére lásában való részvétel jogán; társadalmi alko­ irányuló kérdések mindig az osztályt alkotó tóeleme pedig egy civilizált lényhez méltó, a egyénekre irányulnak; annak tudatában, hogy tásadalom mindenkori mércéinek megfelelő amit keresünk, az végül az “osztályjelleget” életvitel jogán alapul. Jóllehet - Szelényi érzékelteti. Csakhogy az államszocializmus­ Ivánt idézve - a “magyar társadalmi struktú­ ban - s ez is evidencia - lehetetlen volt az rát, mint a két világháború között, ma is egy egyének és csoportok számára érdekeik és identitásuk meghatározása; valójában önmeg­ kettős társadalmi szerkezet jellemzi, mindkét esetben egy rendi jellegű hierarchia az uralko­ határozásuk materiális kritériumok és motí­ dó, s az sorvasztja, torzítja az alternatív pol­ vumok alapján történt. Míg a két világháború gárosodó struktúrát. Mai lehetőségeink azon­ között joggal beszélhetünk úri középosztály­ ban talán reménytkeltőbbek, mint mondjuk a ról, a totális államosítás után még metafora­ harmincas években voltak, mert a mai rendi ként sem használhatjuk a fogalmat. Kétségkívül igaz az, hogy a középosztály­ struktúra bizonytalanabb, kevesebb az önbi­ zalma, s reményeim szerint kevésbé tudja a hoz tartozó polgárhoz a legkülönfélébb jel­ polgárosodás erőit visszatartani, mint arra az lemzők társíthatók. Sajátosságként lehet fel­ úri középosztály és a földbirtokos arisztokrá­ tüntetni - mondjuk - a pénzzel és érzelmek­ kel való takarékosságot, a mogorva puritaniz­ cia képes volt”. Kivált azért is, mert újabb úri középosz­ must, az elpuhult kényelemszeretet, az apró tályt senki sem kívánhat. Sem nemzeti, sem örömök élvezetét, stb.. Ám a heteronóm és gazdasági, sem politikai megfontolásokból. egymásnak ellentmondó sajátosságokból Ugyanakkor a középosztályra jellemző gon­ mégis könnyűszerrel kihámozhatók a legfon­ dolkodásmód és világlátás kikristályosodását tosabbak. Nevezetesen azok, melyek a közép­ az is nehezíti, hogy az államszocializmus ide­ osztályi lét fő attributamait jelentik. Így a ma­ gen és sikertelen emléke még mindig hat. Az teriális függetlenséget, a szabadságot, a mo­ elmúlt időszakban ugyanis olyan politikai rális autonómiát, a kulturális mintaadást. S rendszer működött, mely úgy kezelte a privát én inkább a második jellemzőt tartom fontos­ gazdasági tevékenységeket, mint félig-med­ nak. Nemcsak azért, mert a szabadság az em­ dig büntetendő cselekedeteket, s miközben beri élet legfőbb javaként fogható fel, hanem beolvasztotta a gazdaság, a törvényhozás, stb. azért is, mert olyan értékről van szó, amely­ szféráját a politikai életbe, védtelenül hagyta nek korlátja csak a mások szabadsága. Elvileg az állampolgárt. S ez a valóság többek - kö­ ez is egyértelmű és megfellebbezhetetlen zött - azért volt embertelen, mert az egyén tény. Csak ha konkretizáljuk, akkor válik kü­ elvesztette érzékét, lehetőségét képességei ér­ lönössé. Mert a szabadságnak vannak gazda­ telmes megvalósítására. Mert a valóságból sági, szociális és kulturális feltételei. Ráadá­ nem lehetett “kiolvasni” a megteendő és he­ sul egymást erősítő vagy gyengítő feltételei. A lyeslendő elveket. Ám csak a jogokkal bíró és jövedelmi biztonság fetisizálása például azért jogokra érvényes polgárra jellemző, hogy ön­ sem helytálló, mert - ahogyan szintén tapasz­ talhatjuk - a “piaci szereplők magatartása megnyilvánulásában. gyakorlati és szellemi Szelényi Iván: ÚJ osztály, állam, politika. Bp. 1990. Európa K., 485.o . 50 �ugyanolyan nehézkes, pazarló és ötletszerű maradt, mint amikor még a tervalku és a kö­ zös bürokratikus függés kapcsolta őket egy­ máshoz. Elhárult viszont minden akadály an­ nak útjából, hogy a nemzetgazdaság felhal­ mozott deficitjét az állampolgárok és munkavállalók nyakába varrják az egyik oldalon, miközben a másikon a gazdaság kapitányai megsokszorozzák magánjövedelmüket”.* Akár úgy is fogalmazhatnék, ha valaha, most igazán szükség van a középosztályra. S jóllehet a középosztályi lét materiális státus­ ként értelmezhető, de egyszersmind olyan ál­ lampolgári magatartásként is, amelyik képes fel- és megismerni a jogokat és köteles­ ségeket, és ezeknek megfelelően - morális lényként és racionális cselekvőként egyaránt cselekedni. Hatékony képességekkel és lehe­ tőségekkel rendelkező attitűdről van szó, mely akkor teljesedhet ki, ha a megfelelő jogi, politikai, gazdasági intézmények segítik. Eh­ hez elengedhetetlen az autonómia, hiszen csak autonóm módon cselekvő polgárok kö­ vethetnek és teljesíthetnek célokat (bár­ mennyire különbözőek legyenek is azok) és kötelességeket (bármennyire eltérőek legye­ nek is azok). Annál is inkább, mert egyre el­ kerülhetetlenebb a veszélye annak, hogy a társadalmi ellentétek - melyek a kezdetlege­ sen kiépülő piacgazdaság jegyében tárulnak fel - igen súlyos feszültséget szülnek a gyor­ san gazdagodó szűk réteg (melyet bízvást ne­ vezhetünk az új burzsoázia megtestesítőjé­ nek) és a rosszul kereső, munkanélküliségre kárhoztatott milliók között. A “magánpolgá­ rosodás” elmúlt évtizedekben gyökerező ha­ gyományai csak részben segítik a középosz­ tálybeli magataráshoz elengedhetetlen új viselkedésmintákat. Nem az üres individua­ lizmus, hanem a viszonyaiban gazdag polgár értelmében. S ez nem nélkülözheti az egy­ másrautaltság vállalását sem. Nem valamiféle kollektív állameszme nevében, hanem éppen a különneműség értelmében. A jogokkal bíró és a jogokra érzékeny kö­ zéposztálybeli polgár magatarása ez. Mert aki tisztában van jogaival, aki egyéni érdekeit vi­ lágosan látja és artikulátlan felszínre hozza, állandóan ezek szerint viselkedik annak ma­ gatartásában lassanként kikristályosodik az az ethosz, mely az emberi méltóság, a szabad­ ság, az érzelmek tiszteletben tartásán alapul. Már Bibó István utalt arra, milyen módon le­ het élni a szabaddá válásnak azokkal a lehető­ ségeivel, melyeket például a középosztályi léthez társított tulajdon teremt meg. “Nem je­ lenti ez sem a magántulajdon szentségét, sem korlátlanságát, sőt azt sem, hogy a jövő társa­ dalmi rendjének alapvető intézménye marad­ jon. De jelenti azt, hogy a tulajdonnak bizo­ nyos formáit, melyek magukban nem jelente­ nek sem tőkehalmozódást, sem tőkés termelé­ si rendet, sem indokolatlan egyenlőtlenséget, nem szabad minden további nélkül elvetni, mert egyrészt a felszabadulásnak fontos moz­ gatói lehetnek, másrészt egy új társadalmi rendben a szabadság lényeges technikai esz­ közei maradhatnak”.** S ha a középosztályo­ sodás aktuális formái és feltételei megváltoz­ tak is, maga a polgárosodás - ugyancsak Bibó István szóhasználatával élve - gazdasági, kul­ turális és politikai síkon egyaránt tudatos, sza­ badságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő, s uralmak puszta eszközévé le nem süllyeszthető ember ideáljának az elfogadását jelenti. Lányi Andás: Ár ellen. 2000. 1991. 11.sz. 20.o. Bibó István: Parasztpárt és polgárosodás. In: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető K., 429.o . 51 �p alócföld 9 2 / 1 M akovecz Benjámin: C u n n in g h a m ia L a n c e o la ta 52 �p alócföld 9 2 / 1 Handó Péter Fogadó Furcsa, szürkéllő tájon haladtam keresztül. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el fölöttem. Dele körül járt a Nap. Szerelmi nehézségekről elmélkedtem, miközben sodort magával a tucatautók konvoja. Gyomrom korgott. Letértem egy útmenti fogadónál bekapni valamit és meginni egy üdítőt. Kevés vendég tartózkodott az áporodott levegőn. Lassú pincér hideg bélszínét gyorsan magamba gyűrtem. Fizettem. Kisétáltam. Kemény, száraz hideg csapott mellbe. Szinte égetett. Kékes homályba burkolódzott a környék. Cseppkőszerű jégtömbök és boltívek jelentették a horizontot és az eget. Zizzenéseket hallattak a növények. Ráléptem a berepedezett aszfaltra. Megcsúsztam. Visszakalimpáltam a fogadóba, hogy gusztustalan tréfájukért szót emeljek. Az éttermi részből mindenki eltűnt. Bekukkantottam a pult mögé, belopakodtam a konyhára - egy lelket sem találtam. Kiballagtam az útra és csúszkálva eljutottam az autóig. Előkotortam kulcscsomóm. Nem ment a zárba. Könyökkel bezúztam a kilincs fölött az üveget. Belülről sem nyílt az ajtó valami megfoghatatlan hiba miatt. Kirángattam a maradék szilánkot és bemásztam az ülésre. Meggémberedett és -lilult ujjaim között remegtek a kulcsok. Megcsúsztak és leestek. Tapogattam utánuk lábam alatt. Rávágtam a kormányra. Padlón koppant belőle egy tenyérnyi darab. Fáztam. Hátranyúltam. Ülésen lévő ruhaféléim ropogtak, amint megemeltem merev kupacuk. Kievickéltem a kivert ablakon. Távolban, egy jégoszlop lábánál ismerősnek tűnt egy épület. Verandáján emberforma tett-vett. Vacogva, apró siklásokkal közelítettem meg. Mint az építmény, olyan hajlott hátú banya nyúzott valamilyen állatot. Láttára akaratlanul is egy név szaladt számra, egy emlékezetes ház ifjú lakójáé. Erre azt mondta, hogy fáradjak be, valamelyik kemencepadkán megtalálhatom. Nyikorgott a zár kezem alatt. Átléptem a küszöböt. Balról töméntelen mennyiségű fahasáb, jobbról lépcsőzetesen elhelyezkedő, faltól-falig érő négy tűzhely állt, melynek harmadik szintjén egy ismerős, de megaszalódott arcú férfi kuporgott, s a legfelső tűzteret töltötte föl. Ráköszöntem. Hátranézett. És szólt: - Menj vissza! - majd mintha ezzel meg is szűntem volna, folytatta munkáját. Hová? - kérdeztem. Becsapta az utolsó hasáb mögött a rostélyt. Aláugrált a tűzhelyeken, egészen mellém, a kövezetig. Megragadta karom. Megserdített. Nem hallod, menj vissza! - rivallta, s kipenderített. Kint egy pillanatra fölnézett kendője alól a nő, s nyúzott tovább. A jégtömbök lejjebb ereszkedtek. Időnként mélyen le kellett szegni a fejem miattuk, míg visszacsoszogtam a fogadóig. Bejáratában behúnytam a szemem és átléptem a küszöböt. Bomló hús szaga vert orron. Hátrahőköltem. Megfordultam. Az autóhoz rohantam. Bevetődtem a kivert, üvegtelen ablakon. Az ülés alól előhúztam a kulcsokat. Felbő­ gött a motor. Megmarkoltam a csonka kormányt. Bemozdult köröttem a táj. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el az égen. 53 �p a lócföld 9 2 / 1 Kőfaragó - Szeretném látni magam, amint virággá lényegülök, vonzó illatokat sugároz bokrétám, kapcsolatokat teremt sziromkarom, amint beteljesedek - motyogta. Hátralépett az ablaktól, melynek keretéből kibámult a tájra, szemlélte a sárga, vörös, cifrazöld izzást. Lesímította hajfürtjeit. Égett a tenyere a szálakon. - Mostoha dolog ez az emberi test. Sintérként bánik velem. Éhes, szomjas, mintha csak táplálására lennék. Hátrafordult és a gyümölcsökkel roskadásig rakott asztalhoz baktatott. Megragadta egy jonatán pirospozsgás képét. Szájához emelte, megcsókolta, visszahelyezte társai közé. Pördült egy háromszázhatvanast. Megöklözött néhány narancsot. Fölkapott egy banánt és héjastól behabzsolta. - Sovány remény, hogy táplálkozhatom. Mások is megtehetik. Még a nagymama is fölfal­ hatja a farkast, mielőtt Piroska megkérdezhetné fogai nagyságának okát. Nekem ez nem kell! - üvöltötte, s falhoz vágott két starkingot. - Mestere vagyok szobámnak. Kezem szülte stukkóit. Tudom a lehetetlent, ismerem az iszonyatot. Miért nem szállhatok, ha kedvem szottyan? Elkente szeme sarkában elérzékenyülését. Sosemhallott melódia dúdolásába kezdett. Fáj­ dalmasan szépbe. Végül elhallgatott. Leült a földre, s kitárta az ég felé mellkasát. - Abrosz a világ; éktelenkedik a zabálók pecsétjeitől: kávé-, zsír-, tojás-, hús-, rostok foltjaitól. Helyenként átfedéseket lehet megfigyelni, összemosódásokat. Ezeken a pontokon az alkotók egyformán értik, érzékelik állapotuk, a közös részt. Többi területük mélyen elhatárolt, mint ahogy elhatárolt másoktól. Ez a faktor az egyéni tudás. Megtörölte szája szélét ingujjában. Komótosan fölült-fölemelkedett. Ablakhoz ballagott és kikönyökölt. Figyelte a fecskék mélyrepülését. A Nap lefelé áldozott. Elképzelte a bogáráldo­ zatokat, az összecsapódó madárcsőrt, roppanását kitinnek, potrohnak. - A Nap vére folyik el hajnalonta és alkonyatkor? Születése és halála oltárára szánja bíborosodásait? Önmagán vagy az égen végzi el a szertartásokat? Kié a látóhatár pírja? kérdezte karjait egyre szélesebbre tárva, ezzel segítve a tüdejébe áramló levegő útját. Kibomlása tetőpontján összeroskadt, mint a szárára állított-bizott nadrág. Némán hevert. Megrándult. Föltápászkodott. A párkány alá kuporodott. - Ó Nap! Te szüntelen áldozó! A világot nem lehet megváltani. A világ nem kér megváltá­ sainkból. Ráunt. Kappott már épp elég szent eszenciát. Oldatával itatták fülét elégszer. Értéke­ sebb számára sebekkelvert teste példamutatásainknál. Inkább átaludja vajúdásunk, mint hogy bűntudata legyen. Élni akar. Pusztán élni akar - acsarkodott szavaival, s térdeihez dörzsölte szemeit. Halk, de fokozatosan erősödő koppanásokra figyelt föl az ajtó felől. Fölegyenesedett. Levetette ingét, nadrágját, fehérneműjét. Alkarnyi szélességben végighasított egy hófehér lepe­ dőt. Felénél combja közé emelte. Két végét egymásra kulcsolva fölvitte derekára a fölösleget, 54 �p alócföld 92/1 miközben egyre tolakodóbb koppanások jelezték, hogy valaki bebocsájtatást kér. Odament a sarokba. Hátára döntötte hatalmas kőkeresztjét. Elrogyadozott vele a bejáratig. Remegve le­ nyomta a kilincset. Az ajtó fölnyikordult. - Mehetünk - mondta határozottan, minden megingást száműzve. - Mehetünk - válaszoltak rezignáltan a lépcsőházi homályból. Átváltozás Forróság öntött el, mintha izzó vasat emel­ nének tarkóm közelébe. Végtelen távolról in­ dulva szétáradt testemen valami megnyugtató bizsergés. Orrcimpámon megjelent néhány ve­ rejtékcsöpp, amit pillanatok alatt vissza­ itt bőröm. Langyos szellő szaladt tova zsi­ gereimen. Fülemen kiáradt. Simogatva sodort. Mérhetetlen csönd és sötétség ölelt át. Szurcsik József: Gondolatszívó 55 �palócföld 92/1 M É R L E G E N Tarján Tamás Szemmagasságban III. (En attendant) “ Az első költőt, akivel életünkben először találkoztunk, a véletlen adja. A másodikat, a harmadikat, a századikat már választjuk” - írta Nemes Nagy Ágnes a 64 hattyú esszéinek, tanulmányainak lapjain. Ezt az igazságot csupán a számok némi módosításával árnyalhatom: talán a poézis iránti rajongásban is - akárcsak ember és ember szerelmében több “első” lehetséges, és persze a századik költő-választottun­ kat is érezhetjük legeslegelsőnek, váratlan szellemi, emocionális ajándéknak. GYURKOVICS TIBOR neve villan föl hirtelen. Szűk lírájáról én vagy huszonöt kör, nem vitás: a hazai esztendővel ezelőtt hallottam (neo)katolikus literatúra be­ az első méltató szavakat, té­ mutatása, illetve tágabban az len, hajnali hat és fél hét kö­ egzisztencia és a transzcen­ zött. A hajdani emlék meg dencia kérdéseivel is szembe­ nem fakult elevenséggel me­ néző írók, költők műveinek rül föl most, hogy a HALLÓ, megismerése volt a cél. A budapesti piarista Gim­ KRISZTUS című gyűjtemé­ nyes verseskötetet, a Szépiro­ názium III. A-s tantermében dalmi Kiadó puhafedeles, de Jeleníts mint egykori piarista szép papírra szép betűkkel diákot mutathatta be az ak­ nyomott, tisztességes külsejű kortájt még jószerivel fiatal újdonságát forgatom. Jeleníts költőnek számító Gyurkovi­ István hittantanárunk, aki iro­ csot. Nem mondta, de min­ dalmi szakkört (azaz inkább denféle lexikonokból kibá­ egyetemi proszemináriumot) nyásztam, hogy ő két nap hí­ is vezetett, koránkelő volt ján épp egy esztendővel fiata­ már a hatvanas évek közepe labb a poétánál. S bár még a táján is, és zsúfolt napjaiba szakszerű horoszkópkönyvek kora reggel tudta beiktatni a iránt is fenntartásaim voltak, feledhetetlen élményt adó s maradtak máig, arra - taná­ kortárs magyar irodalmi műe­ romat a napi találkozásokból, lemzéseket. Pilinszky, Mé­ Gyurkovicsot néhány ciklus­ szöly, Thurzó, Rónay, Mándy nyi versből ismerve - rábó­ 56 linthattam, hogy a Sagittarius csillagkép (a Nyilas) gyerme­ kei többek között hitük és ér­ zelmeik izzásával, művészi hajlamukkal és gondolkodói igényességükkel tűnnek ki. E személyes emlékezést azért engedtem meg magam­ nak, mert attól a decemberi reggeltől fogva erősen izga­ tott a szerző valamennyi friss könyve, új darabja, nyilvá­ nosság előtti - remek “pojáca­ képességről”, színészi talen­ tumról tanúskodó - fellépése. Ülhettem vele vidéki szálloda presszójában, éjszaka, és ma­ gamba szállhattam heves bí­ ráló szavai hallatán, melyek­ kel egyik kritikámat illette ("Miért kellett bántanod sze­ gény Szakonyi Karcsit...?!"), utazhattam vele Kecskemét­ re, író-olvasó találkozóra, ab­ szurd, ösztönös-kitervelt hu­ �morán betegre nevetve maga­ mat autózás közben, a prédi­ kációs szünetekben ("Miért kellett bántanod engem azzal a bizonyos recenzióddal...?!") ismét szánva-bánva, hogy va­ lami nem tetszett Gyurkovics egyik-másik, kissé laza nagy­ vonalúsággal szerkesztett tra­ gikomédiájának előadásán. Mélységesen személyes gyűjtemény a Halló, Krisztus is, jóval személyesebb, mint ahogy a líra mindig erősen in­ dividuális műfaja parancsol­ ná, és személyes az ünnep, melynek alkalmából napvilá­ got látott: a költő december 18-án tölti be hatvanadik éle­ tévét. Holnapután. Mire sora­ im megjelennek, ő is, az olva­ só is elfeledi már a tovafutó percet. Nem baj. Most minde­ nesetre Isten éltesse Gyurko­ vics Tibort! S akkor jöhet a bírálat. A kötet fölépítése mesteri. Hét-tizennégy költeményt fog össze mindegyik kis cik­ lus, és ezekből a ciklusokból igen sok van. Sőt, aprócska módosítással az első ciklusso­ rozat másodjára is végigfut: az azonos tárgykörbe tartozó művek, különféle megfonto­ lásoknak engedve, két helyről keresendők vissza, hogy az­ után e két “fél” adja ki az “egészet”. A kettős osztott­ ság, egyben sokfejezetes ta­ goltság nemcsak előnyösen megfelelő keret Gyurkovics eddigi oeuvre-jének, de habi­ tusának szeszélyességét, vég­ letességét is híven érzékelteti. Valamennyi cikluscím franciául olvasható, és vala­ mennyi így kezdődik. En at­ tendant... Épp csak egy kicsit kell járatosnak lenni ahhoz a XX. század világirodalmá­ ban, hogy földerengjen: Sa­ muel Beckettnek az örök északra magnetizált iránytű­ drámája kapta az En attend­ ant Godot (az angol kereszt­ ségben: Waiting for Godot) címet. A Godot-ra várva azonnal magyarázza az ’en attendant’ jelentését, ám a ’várva’, ’várakozóban’ mel­ lett számolni kell az ’addig is’, illetve a kissé távolabbi (a mieux szóval való kiegészí­ tést követelő) ’jobb híján’ je­ lentéssel is. A kötetcímet, a darabcímet és a cikluscíme­ ket egybelátva tehát a nem is annyira hipotetikus “En at­ tendat le Christ”: a “Krisztus­ ra várva” cím, a megváltást és szeretetet vágyó életmű­ alapgondolat képződik meg előttünk. Ki és mi, kicsoda és mi­ csoda a hiánytól átjárt vára­ kozás “címzettje”? Sorrend­ ben - az elhagyhatatlan, titok­ zatos, isteni (God), istentelen Godot-t is újra említve - a kö­ vetkezők: Moi-même, Godot, Ma mêre, Ma femme, La joie, La patrie, L’idole, L’ami, La famille, L’Europe, La grace, L’amour; és mégegyszer újra előlről, a mêre helyett a pêre­ rel: az anya helyén az apával. Egy-két kivételtől eltekinve nemzetközi szó az összes, va­ gyis nincs szükség fáradsá­ gos, a lírától idegen, szótáro­ zó dekódolásra. A Godot előtt az én magam, utána pedig az anya, nő (asszony, feleség), öröm (gyönyör), (szülő) haza, bálvány, barát (szerető), csa­ lád, Európa, kegyelem, szere­ lem a címerszavak. A nem magyar nyelvű kimondás fi­ nom szemérmességet kölcsö­ nöz e nagy szavaknak: a szimbolizmus legnagyobb poétáinak nyelvén teremt üd­ vös távolságot a versek heve­ sen hánykódó krátereitől. Gyurkovics Tibor lírai tá­ ja: végeláthatatlan tűzhányó­ vidék. Mintha errefelé akarna kiszakadni a föld mélyéből évmilliárdok minden lávája. Hol azért, hogy pusztítson, égessen, eltüntessen valamit az emberi nyomorúságból, más vétkéből, önhibájából, fátumból; hol azért, hogy öle­ lő meleget adjon. Elviselhe­ tetlen perzselésű hőt? Hát igen, mert ez Gyurkovics köl­ tészetének drámája: a be nem teljesülés, a nem úgy betelje­ sülés. Egzisztencialista színe­ zetű kudarcköltészet, amely­ nek hólyagos torkú dalosa azonban gyönyörködik is a Theatrum Mundiban, tökéle­ tes kínrímekkel cizellálja a vi­ lág elnagyolt torzságát ("Kis­ ten eményre/ ogta a forsót/ billanni előle/ ár noha mincs sód" - Éli teste), nevetni is tud a bomlás végtelen számú változatain (Kisfarkas), és né­ 57 �p a lócföld 92/1 ha mintha Weöres Sándor föl­ emelő gondolata - “Ha min­ den rom, hát építsünk romok­ ból” - villámlana át az agyán (képzőművészeket: festők, szobrászok kínkeserveit és keservesen nagy műveit idé­ ző versei szinte mind ide so­ rolódnak). E sorok írója eddig csak a tragikomédiákat alkotó Gyur­ kovicsról állította Dühönge­ ni, szeretni című régebbi ta­ nulmányában, düh nélkül és sok szeretettel, hogy szerzőnk szeret dühöngeni és dühöng­ ve szeret, amiből következő­ en nem mindig előnyös ráz­ kódásoknak, rázkódtatások­ nak teszi ki jelenetezési, stilá­ ris, szimbolikus végletekben tobzódó darabjait. Mondhat­ ni, szívesen dafke dolgozik egy kicsit maga ellen. A költő Gyurkovicsról is hasonló­ képp vélekedtek igényes kri­ tikusai. Lengyel Balázs példá­ ul a Szeretlek, akárki vagy megjelenésekor ezt vetette papírra: “Egy kicsit ugyan túlzott hangerőre állítottan, de személyes lírai világot te­ remt, indulatosat, meztelenítő őszinteségében elég különle­ gest. Saját hangja is van, egy fűtött, rekedtes, meg-megbi­ csakló hang, amelyet fel lehet ismerni... mint a hullámvasút, örömöt ad és némi kielégítet­ lenséget.” Másutt pedig: “Közérzete öngyulladásos. A hiány az, ami fellobbantja. Részben néven nevezhető ér­ zelmi jellegű dolgoké: szere­ 58 tet, emberség, valódi szere­ lem, s mitagadás, még a nők hiánya is. Részben a megne­ vezhetetlen hiányé, az élet olyan többletéé, az emberi teljesség olyan tárgytalan vá­ gyáé, amelyről (némileg rög­ tönzötten és túlzott hangerő­ vel) éppen a bevezető vers szólhat...” Igen, a külön álló beveze­ tő vers, a Antifóna, az bizony a Halló, Krisztus kötetében is hangos egy kicsit. De a jó költők általában hangosak. Vagy Ady-s zengéssel, vagy úgy, hogy néma csöndben is viszhangozva erősödik föl suttogó igéjük. S a gyűjtemé­ nyes kötetet forgatva úgy tet­ szik, nem tévesztett hangerő ez, inkább a lélegzetvétel sze­ mélyes, erős ritmusa. (Bere­ ményi Géza említette nem­ rég, hogy ő, bár prózaíró, s csak a Cseh Tamás-dalok kedvéért rándul át lírai vendé­ geskedésre, fölismerni véli a költőlét legfontosabb ismér­ vét. Ez pedig a szuverén lé­ legzetvétel, ami már az első szisszenő hangban, az első hangra kerekülő ajak megnyí­ lásában elárulja, hogy valaki nem hétköznapi módon kom­ munikál. Írásban is termé­ szetesen.) A kötetzáró, szintén külön rekesztett vers, az Állomás ama téli hajnali szabálytalan irodalomóra óta legkedvesebb Gyurkovics-versem - igazán csöndes nyolc sor: “Lekap­ csolódsz, mint egy vagon/ a tehetetlen kocsisorból,/ to­ vábbütődsz a vasakon,/ a vas­ utas már rád se gondol,/ pedig tele vagy még teherrel,/ mel­ letted jár a gyorsvonat./ Ki se raknak. Aztán egy reggel/ megmérik tiszta súlyodat.” Általában a négy, nyolc, tizenhat soros - rímelő né­ gyesekbe rendezett, dallamos - kisebb formák állnak a leg­ jobban a költő kezére. Ezek főleg a háromszor négyes nem járnak messze a tisztán szerkesztett, erősen szimboli­ kus gondolati vers egyik köz­ keletű alapformájától (Nemes Nagy Ágnes Madár című re­ mekétől Tandori Hommage­ áig lehetne sorolni a példáit), a rövidebbek József Attila Medáliáinak szomszédságá­ ban lebegnek. A nagyobb struktúrák ingatagabbak, s ha nem regulázza vagy hajszolja őket a ritmus - mint a Moszk­ va felét, amelyet Gyurkovics a televízióban is ragyogóan tudott elzakatolni - , akkor kuszák, befejezetlenek, kedv­ szegetten félbehagyottak lesznek. Profán fohász a Megvál­ tónak fölkibaáló, vele beszél­ ni, perelni akaró Halló, Krisz­ tus. Szeszélyes könyv, sok el­ halványuló művel, tört sorral - és sok szép vers mellett az elementáris költő-lét (a “lé­ legzetvétel”) biztos jeleivel. Búcsúzóul idézzük a Mi nyolc sorát. A piros-fehérzöld színekkel átszőtt versko­ kárdát mindnyájan a szívünk �fölött visel/het/jük: “Zöld po­ hárban piros kanál - / Ezzel se lehet meggyógyulni,/ se gyógyszerrel, se ifjúsággal/ fölépülni már nem tudunk mi,// csak égünk asztalon és ágyon,/ fehér lepedőn fuldo­ kolva,/ hülyéskedünk, mert nem tudunk/ kardunkba dől­ ni, férfimódra.” Ilyen a jó vers: remélhető­ leg nem teljesedik be igaza de mint vers, igazától függet­ lenül megmarad az időben. (Idézés, megidézés) Írásom elején a Nemes Nagy Ágnes-citátumot KOP­ PÁNY ZSOLT kötetéből, a SZAVAK ÉS SZENVEDÉ­ LYEK egyik esszénovellájá­ ból vettem kölcsön. A har­ minchat éves fiatalember is költő, olyannyira, hogy 1988ban a Költői színjáték címet adta bemutatkozó verseköny­ vének. A mostani második kötetpublikációja, a Múzsák Kiadó jóvoltából. Koppány nagyon szeret idézni. Szó szerint és emléke­ zetére hagyatkozva, megje­ lölve, kitől is ered az idézet, vagy egyszerűen csupán va­ lakitől származtatva a gondo­ latot. Furcsa dolog az idézés és ha ennek a tiszta gondolat­ körű, emelkedett erkölcsű, tisztességgel kigondolt mun­ kának a negatívumairól medi­ tálok, minduntalan az idézés­ problematikába ütközöm. Először is: Koppány Zsolt sokszor akkor idéz, amikor erre nemigen lenne szükség de mintha állandóan úgy vél­ né, hogy maga mögött kell tudnia kedvenc nagyjainak, tisztelt példaképeinek, nem kevés magyar és világirodalmi íróóriásnak a tekin­ télyét. Idéz akkor is, amikor végső kérdésekben kizárólag az ő vélekedésére, és e véle­ kedés mondatokká csiszolt kifejezésére lennénk kíván­ csiak. Még az is előfordul, hogy se nem idéz, se nem szögezi le álláspontját, hanem a beszélgetésesszé és az esz­ szénovella kissé talányos mű­ fajainak “mindent szabad”-ja mögé bújik. A Zolnay Vilmos­ ról és feleségéről szóló emlé­ kezés például csak töredéke­ sen érthető, szegényes marad anélkül, hogy Koppány kifej­ tené tapintatos vagy kegyetle­ nül őszinte álláspontját a megdöbbentő kettős öngyil­ kosságról, amely évtizedek­ kel korábban elhatároztatott, bizonyos fejlemények bekö­ vetkeztére. Az idézésprobléma másik vetülete, hogy a szerző be­ szélgetőtársai és novellahősei túlzottan is sok szépet-jót el­ mondanak - őróla. Vélekedé­ seit “cáfolhatatlannak” talál­ ják, “nagyszerű”, “lényegi”, “döntő” jelzőkkel illetik föl­ tett kérdéseit, közvetve érez­ tetik, vagy közvetlenül ki­ mondják: mennyire tehetsé­ ges. Zolnay egyenesen így dedikál: “K. Zs-nak, aki jobb író lesz nálam, örömmel...” Nos, nincs kétségem, hogy a magnetofonszalagok vagy a jegyzetek pontosan így őrizték meg a társalgáso­ kat. dialógusokat, s hogy a dedikált példány ma is föllel­ hető. Az említett Költői szín­ játék verseinek ismeretében is azt gondolom: nem a nagy­ képűség, a hiúság vezette tol­ lát. Egyszerűen pontos akart lenni (más kérdés, hogy a ta­ lálkozások hűséges doku­ mentálása természetesen jól is eshetett neki, mint minden alkotónak). Vagyis igaztalan lenne jellemkérdéssé avatni ezt a látszólagos öndícséretet. Annál fontosabb viszont, hogy a szakmai következmé­ nyekre figyelmeztessünk. A szerkesztőkészség, az arány­ érzék hagyja cserben itt, és másutt nemegyszer Koppány Zsoltot. Nem veszi észre, hogy csip-csup ügyekben is hagyja beszélni alanyait - és ebben a tekintetben az is csip-csup ügy, mennyire lel­ kesednek nem is mindig oly frappáns kérdéseiért - , az ér­ zelmi és az informatív moz­ zanatok között olykor nem te­ remti meg sem a kapcsolatot, sem az egyensúlyt, s azokat a kulisszákat, hangulati eleme­ ket is mellőzi, amelyek iroda­ lomtörténeti és széptani vo­ natkozásban egyként értékes­ sé tudnák varázsolni a gyűj­ tött, de megfelelőképp el nem osztott anyagot. 59 �palócföld 92/1 Pilinszky, Hajnal Anna, Zolnay Vilmos (szerényebb mértékben a további főalakok is) mindezért az író-riporter rajongottjai maradnak. Ezt a rajongást engedékeny beszél­ getőtársaiba is beleszuggerál­ ja, aminek eredménye a sem­ mitmondó. szétszórt, ellenő­ rizetlen válaszok garmadája például a különben igen szí­ nesen mesélő Major Ottótól - , a tárgytól elkalandozó, esetleg nem érdektelen okfej­ tés - így Pardi Annától - , vé­ gül azok a felkiáltások, ame­ lyek még egy esszében sem hagyhatók megjegyzés nél­ kül, éppen a műfaj érvénye­ sülése érdekében. Kocsis Zol­ tán állíthatja három felkiáltó szócska után, hogy Pilinszky volt “a legjobb pszichiáter, a hivatásos pszichiáterek fölé emelkedve, akit életemben is­ mertem”, ám ez épp annyira színtiszta, cáfolhatatlan igaz­ ság, mint ahogy a valóságos Pilinszky-kép akaratlan retu­ sálása is. (Nem szívesen ho­ zakodom elő egy személyes emlékkel, de tán ide illik. Mi­ dőn Pilinszky első - saját ma­ ga tolmácsolta - hanglemezét a szerencse (és a költő jóvá­ hagyása) folytán szerkeszt­ hettem, Tóth Attilával, a Ma­ gyar hanglemezgyártó Válla­ lat irodalmi kérdésekben ille­ tékes szakemberével meglá­ togattuk Pilinszkyt Hajós ut­ cai otthonában. Ez a koraesti homályba borult, füstpárás 60 két óra mély nyomot hagyott bennünk - esetleg egyszer az akkori feljegyzések alapján rekonstruálni is lehetne az eszmecserét. Az azonban egyértelműen kiderült, hogy míg a költő a legváratlanabb pillanatokban rezonált el sem hangzott észrevételekre, s le­ nyűgözőek voltak a lélekgyó­ gyásznak is becsületére váló, hiányos mondatokba szedett megjegyzései, pompásan ka­ rakterizálóak a személyiség­ rajzai - ugyanígy tanúsított makacs érzéketlenséget má­ sok - személyek és dolgok iránt. De Bogyay Katalin In memoriam Pilinszky című, változatos színvonalú rekvi­ emkönyvének inerjúrészletei­ re is hivatkozhatnék: a költő szuverén viselkedésének, szuverénül alakított emberi kapcsolatainak nem egy moz­ zanatát nehéz lenne furcsa­ ság, önösség helyett lélektani zsenialitással magyarázni.) Miért tartom lényegesnek, hogy ez a hosszú “errata” megjelenjék a Szavak és szen­ vedélyek kapcsán? Mert Kop­ pány Zsolt tehetséges ember. Mert egy elejtett félmondata szerint nála “irány a próza” (drámai próbálkozásai is jel­ zik, hogy tán egy időre szunnyadni hagyja magában a poétát). Ha így lesz, irigy­ lendő olvasottságához és lelki gazdagságához alaposabb írástechnikai, műfaji ismere­ teket is párosítania illik. Milyen értékek feledtetik a bosszúságot keltő ügyetlen­ ségeket? Hajnal Anna és Zol­ nay Vilmos fölidézése: őket oly sok közelmúltbeli halot­ tunkkal egyetemben - túl ha­ mar engedte át az irodalmi köztudat a feledésnek. Szalatnyay József portréja (bár ez az arckép is elsikkaszt olyan ecsetvonásokat, amelyeket pedig a festőművész életének legragyogóbb színei diktálná­ nak). Szentmihályi Szabó Pé­ ter hűvös okosságának, Pardi Anna nem mindig méltányolt intellektusának, Parancs Já­ nos meditáló líraszemléleté­ nek, Gergely Ágnes feledhe­ tetlenül szép vallomásának megismertetése az olvasóval. Az új művészeti dimenziókat megnyitó építész-beszélge­ tés: a Zalaváry Lajos-fejezet. S természetesen, minden fo­ gyatékosság ellenére, Pi­ linszky szavak általi reinkar­ nálása. A kötetet záró Az olvasás tükrei című curriculum vitae-t még az önmagára és a min­ denkori szép szóra rácsodál­ kozó íróember fogalmazta. Sütő András egyhelyütt “az ifjúság bocsánatos bűnei" kö­ zé sorol mindent, amit har­ mincöt-negyven éves koránál előbb vetett papírra. Koppány Zsoltnak nincs miért szé­ gyellnie, megtagadnia eddigi két kötetét. De tudnia kell. hogy irodalmi pályája most kezdődik. �Kovács Győző Omló egek alatt Sütő András esszékötete A mai magyar irodalomban - de a szó egyetemesebb értelmében sem másképpen, Sütő András nemcsak a drám a jeles m űvelője-, legalább ily mértékben figyelemre méltóak esszéi is. Az elmúlt években - mintegy két évtized alatt - több mint féltucat esszékötettel gyarapította irodalmunkat (Rigó és apostol - 1970., Istenek és falovacskák - 1973., Nagyenyedi fügevirág - 1978., Évek - hazajáró lelkek - 1980., Az idő markában - 1984., Sikaszóifenyőforgácsok - 1987., esszéregénye, az Engedjétek hozzám jőni a szavakat 1977.). Es most legújabb kötete, az Omló egek alatt (1990.), immár a nyolcadik kötete műfajon belül. Omló egek alatt: nemcsak azért érdemel különös figyel­ met, mert Sütő András Mun­ kái második köteteként vehet­ jük kézbe, sokkal inkább szem­ léletmódja, tájékozódási pont­ jai miatt. Hiszen hagyományok és a jövő útjai, a kisebbségi sors és Európa, az egyetemes és a nemzeti (erdélyi) iroda­ lom jelentik a szoros kapcso­ latot. Szinte szoros pántként fogják egybe témaköreit. Omló egek alatt: tragikus nemzeti és egyéni sorsok gyűjteménye; a kilátástalan­ ság és a jövőbe mutató re­ ménység gondolatokba és lé­ lekbe markoló kiáltásai. Az egyetemes és a nemzeti kultú­ ra, a kisebbségi sors és a poli­ tikum iránt fogékonyak min­ dig is különös figyelemmel lesték-várták a nehezedő poli­ tikai-kulturális légkörben, a (gyakran) torokszorító néma­ ságban, mit mond, mit üzen a világnak, a közelinek és a távo­ linak egyaránt Sütő András? Van-e még hite? Van-e tar­ tása? Van-e reménye? Lát-é kiutat? S íme: itt az újabb válasz. Van, létezik reménysugár! Az Omló egek alatt Sütő András ismét és újra megtalálta az ég­ tartó embereket, az Atlaszo­ kat. Kultúrában, irodalom­ ban, múltban és jelenben; örömben és gyászban. Kötetének két nagy ciklu­ sa jelzi mindezt: Az én egye­ temeim (ez a múlt és közel­ múlt hagyománya); Gyászőr­ ségben (ez pedig a múlt és már a jelenben hagyománnyá vált örökséget tovább vivő, a jövő útjait kereső Sütő And­ rást állítja elénk). Kötetét mindjárt egy fel­ oldhatatlannak tűnő témával kezdi. Kemény Zsigmondról van ebben szó, akinek (első­ sorban) Forradalom után-ja közel másfél százados vitapergőtűz középpontjában áll. Dehát a jelenségeket leegy­ szerűsítve főként egyszavas kategorizálással nem lehet minősíteni. Mindjárt a hang­ ütés sajátos (és igaz). Maga Kemény Zsigmond írta Falk Miksának (a Forradalom után megjelenésekor); “Tehát azon kellemes helyzetben vagyok, miben már oly sokszor voltam az életben - hogy ugyanazon kérdések miatt egyenlő ener­ giával dönget mindkét fél.” Sütő András hozzáteszi: “Ap­ ponyi gróf jobbról, Gyulai gróf balról szórta rá nyilait...” - De azt már kevésbé akartákakarják tudomásul venni - pe­ dig Sütő András erre helyezi a nyomatékot - , hogy a Forra­ dalom után lázmérő volt ak­ kor, egy bukott szabadságharc után. A nemes Kemény Zsigmond - a polgárosodás híve! De - és ebből fakad 61 �palócföld 92/1 minden ellentmondása - “azé az osztályé, mely Kemény sze­ rint a történelem nagy sorsfo­ dulataiból sohasem volt képes józan tanulságot a jövőre nézve levonni...” - szól a tanulság egyik részéről Sütő András, azért, hogy kimondhassa a “végzetszerűség” forrásának okát, hogy ti. a “nemesi kö­ töttség és a polgárosodás útjá­ nak” végzetszerű ellentmon­ dásba kell torkollnia. Ha eh­ hez hozzávesszük mindeme források “mellékágait”, “...ju­ tunk el - Sütő András logikai útját követve - ahhoz a Ke­ ményhez, ki a régi állapotok között maradni nem kíván, s indulni fél...” Omló egek alatt: a nemze­ ti hagyományok egyik nagy roppanása - mely a 20. század emberének maradt - örökség­ képpen. Kemény Zsigmond ha­ gyományozása is ilyen, nem ke­ vés tanulsággal a mának: ma­ radni vagy indulni Európa felé. E nagy és tragédiáktól sem mentes múltbéli hagyo­ mányok után fordul Sütő András a közelmúlt és a jelen “égtartó emberei”-hez, erdé­ lyiekhez és magyarországiak­ hoz, úgy, hogy közben egyik szemével mindig, szüntelenül az európai horizontot pász­ tázza. Azokhoz fordul, akik őt kézenfogva vezették, s kéz­ melegüket ma is érzi. Csíkzsögödön “tükörcse­ repekből” rakja össze a festő Nagy Imre alakját, és formáz­ za - a mai olvasó számára is megejtően élővé. Sütő András sorait olvasva valóban az az ér­ 62 zésünk: Nagy Imre szuggesztív egyénisége, “a saját élete ritmu­ sához hangol mindahányun­ kat”: csak be kell lépni a zsögödi ház alkotóműhely-szentélyébe. A “színek hálója” veszi körül a látogatót, s az egész miliő olyan, mint egy színpaletta, teli-teli “színorgonával”. Ha már a festészetnél-fes­ téknél tartunk: lehet-é na­ gyobb alázattal és tisztelettel szólni Barcsay Jenőről, “a vi­ lágot teremtő” művészről, mint Sütő András teszi. Szinte “lábujjhegyen” járja körül alakját, szól teremtő művészi géniuszáról, már-már a ro­ mantika világából hozza föl mintegy költői képet - a vilá­ got teremtő művész alakját (Berzsenyi, Vörösmarty éltek ilyen költői képekkel, de hát ők a magyar romantika oszlo­ pos nagyjai voltak). Sütő András természe­ tesen a világot teremtő mű­ vész makrokozmosza mellett meg tudja ragadni a pillanat mikrokozmoszát is. Akkor például, midőn - pontosan rögzíti ezt - Nagy Imre (Pusz­ takamaráson) “könnyedén és gyorsan - percek alatt, akár egy hulló falevelet” rajzolta meg az író édesanyjának port­ réját, melyen még “anyám fá­ radt röptű kacagása, tekinteté­ nek szikraözöne” is megörö­ kítődött. A lényegeset ragadta meg Nagy Imre, és a lényeget Sütő András is. Aztán következnek Sütő András “egyetemeinek” ég­ tartó mesterei: Kós Károly (akinek prózája “kovácsoltka­ pu-rengeteg”, s szava olyan, mint “gótikus tornyok ha­ rangjainak szólása”); Kemény János, akinek emléke előtt Sütő András - “levett kalap­ pal (áll) a marosvécsi úton”; aki (ti. Kemény János) mecé­ násként oligarcha-pózát még utoljára a halálnak tartogatta, pedig utolsó óráiban “csap­ zott viaskodással” gyűrközött a halállal, s így maradt meg “Kemény János az erdélyi magyar irodalom mindenkori mecénásának”. Ilyen égtartó embernek tudja Sütő András - Balogh Edgárt, Szabó T. Attilát, Illyés Gyulát, Nagy Istvánt: tiszte­ let, s milyen mértékű, megbe­ csülés, mely Sütő András so­ raiból felénk árad! Egyet azonban nem írt le, nem írhatott le, pedig a Gyá­ szőrségben oldalait olvasva mindegyre fölbukkan bennük a gondolat: miközben őrség­ ben áll, hát most már ő, Sütő András lett égtartó emberi Azzá kellett lennie. Mi már tudjuk, tragikus történelmi események - még ha nem is akarta volna - azzá tették őt! Omló egek alatt - égtartónak lenni: ez volt, és lett a költő, az író, a művész feladata. Sü­ tő Andrásé is. Halász Gábor 1938-ban az esszéíró Babits­ ról szólván azt írta: “A ma­ gyar esszé, legnagyobb mű­ velőinek kezén, mindig lírai hevületű. A költőiség nálunk minden műfajt átszínez...” Az Omló egek alatt ilyen bizonyosságot tesz Sütő And­ rásról is. �Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika Az elmúlt évtizedben a magyar honvédséggel kapcsolatos kérdésekről új kutatási eredményekre, elsődleges forrásokra támaszkodó, új szemléletű munkák sora íródott, jelent meg. Ez utóbbit külön ki kell emelni. Szakály Sándor hadtörténész az egyike volt azoknak, akik a levéltári forrásokat és más forrásértékű dokumentumokat feltárva, azokból indultak ki, alakították ki koncepciójukat, s nem egy eleve meglévő, kívánatos koncepcióhoz kerestek, válogattak forrásokat. A szerzőnek a Lánchíd Kiadónál megjelent Hadse­ reg, politika, társadalom cí­ mű kötetében tíz hosszabbrövidebb írást olvashatunk, melyek középpontjában a 1920. századi magyar (had)tör­ ténelem egy-egy, a szerző ér­ deklődéséből adódó kérdése áll. A kiadványban lévő pub­ likációk kivétel nélkül 19831989 között különböző folyó­ iratokban, kiadványokban megjelentek, néhány előadás szerkesztett változatát olvas­ hatjuk. A kiadványban a csendőr­ ség létrehozásáról, feladatai­ ról, a hadsereg tisztikarának, a katonai elit különböző szempontok szerinti áttekin­ tése alkotja az egyik vizsgáló­ dási területet. A hadsereg és a zsidótörvények, a II. világhá­ borúba való belépésünk, azaz a “hadüzenet” problematikája elsősorban a nem hadtörténé­ szek érdeklődését válthatja majd ki. Az oroszországi “magyar légió” megalakításá­ val, valamint gróf Stomm Marcel altábornagy szerepé­ nek elemzésével, továbbá az antifasiszta katonai ellenállás magyarországi jelentőségé­ nek vizsgálatával kapcsolatos írások is fontos gondolatokat tartalmaznak. A szerző egyik legfigye­ lemre méltóbb írása a csen­ dőrség létrehozását és felada­ tát, valamint eredményessé­ gét vizsgálta. Ez az írás azért is fontos, mert az 1945-ben feloszlatott közbiztonsági tes­ tület - a csendőrség - felépíté­ séről, tényleges működéséről az átlagolvasó vajmi keveset tud. A szerző a csendőrség 64 éves történetét (az előzmé­ nyekkel együtt) jó érzékkel, lényegretörően, statisztikai adatokkal alátámasztva fog­ lalta össze. Az 1848/49. évi szabadságharc leverése után hozott császári rendelet értel­ mében a birodalom a közbiz­ tonsági feladatokat az ún. zsandár ezredek látták el. A kiegyezés után szinte tíz évig az osztrák katonai alárendelt­ ség alá tartozó zsandárság biztosította a közrendet, ami­ kor ez a felemás állapot tart­ hatatlanná vált, az 1881. évi III. törvénycikk értelmében létrejött m. kir. csendőrség. Az új testületnek viszonylag rövid időn belül nagy tekinté­ lye lett, egyes vitatható, vagy elítélendő akciói ellenére a kompetenciájába tartozó te­ rülten a közbiztonság letéte­ ményesének bizonyult. Íme egy - Szakály Sándor által összeállított - statisztikai pél­ da: 1907-ben a hatósági sze­ mély elleni erőszakot 1384 63 �p alócföld 9 2 / 1 alkalommal követtek el, s csak kettő volt kiderítetlen; rablás, zsarolás 1618 esetben fordult elő, kiderítetlen ma­ radt 36; az előbbi számszerű csoportosításban orgazdaság 4672 (2); lopás 43 577 (2677); gyújtogatás 143 090 (2784); csalás 2245 (43); sze­ mérem elleni cselekmény 833 (1); az emberi élet elleni cse­ lekmény 3303 (53). A szerző megfogalmazásában “...az összes elkövetett bűncselek­ mények arányában felderített bűncselekmények 94 százalé­ kot jelentenek!” Ebből követ­ kezett, hogy a csendőrség a századfordulóra nemzetközi mércével mérve is jelentős közbiztonsági testületté vált. Az úgynevezett ellenfor­ radalmi rendszer - lényegé­ ben a Horthy korszak - tiszti­ karának, a katonai elit össze­ tételéről a szerzőnek több ta­ nulmánya és egy kismonog­ ráfiája jelent meg. Az ismer­ tetett kötetben lévő két tanul­ mány az alapkutatások ré­ szösszefoglalásaként olva­ sandó. Szakály Sándor abból az alapképletből indult ki, mi­ szerint a Károlyi Mihály által fémjelzett időszakban szét­ züllött, illetve lefegyverzésre került a több mint egy millió főt számláló magyar hadse­ reg. 1918 végén érvényesített intézkedések során a táborno­ ki kar és a vezérkari testület valamennyi tagjának nyugál­ lományba helyezése, a had­ 64 mérnöki, tüzérségi, hadtáp, azaz gazdasági hivatalbeli ál­ lomány tisztjeinek felül­ vizsgálat nélküli elbocsájtása végül is oda vezetett, hogy amikor mégis fel kellett állí­ tani a magyar hadsereget, ak­ kor a szükséges tisztikarnak “...csak alig negyven százalé­ kát tették ki a hivatásos tisz­ tek”. Ennek meg is lett a kö­ vetkezménye, a lehetséges honvédelemre nem kerülhe­ tett sor. A történelmi Erdély, Felső-Magyarország, a déli vármegyék megtartására nem maradt, nem volt erő. A tér­ ségben lévő német haderő vi­ szont az elszállításra nem ke­ rülhető fegyver- és lőszer­ készletének jelentős részét el­ adta, átengedte a románok­ nak. A román hadsereg így soha nem remélt modern fegyverekhez jutott. A tanácsköztársaság időszakának had­ seregét vizsgálva a szerző ar­ ra a megállapításra jutott, hogy a tisztikar többsége szá­ mára a haza védelme az inte­ ger Magyaroszág védelmét jelentette, az önvédelmi harc­ ban szülőföldjük, az elfoglalt területek felszabadítását lát­ ták. Az is tény, hogy rendkí­ vüli katonai karrier lehetősé­ gével számolhattak az új re­ zsim szolgálatába szegődött fiatal századosok, őrnagyok, alezredesek. “Olyan katonai beosztások nyíltak meg ...a Vörös Hadseregben szolgála­ tot vállalt tisztek előtt, ame­ lyekre a többségnek általában hosszú éveket kellett volna még várnia...” A szerző szá­ mításai szerint a tisztikar több mint 90 százaléka magyarnak vallotta magát. Az is jelentős megállapítás, miszerint a ta­ nácsköztársaság hadseregé­ ben szolgálatot vállaló hiva­ tásos tisztek katonai, szakmai felkészültsége jelentősen meghaladta a Szegeden szer­ vezkedő ún. “nemzeti hadse­ reg” személyi állományának színvonalát. Stojakovics (Sztójay) Döme a vörös had­ sereg hírszerző- és kémelhá­ rító főnöke később berlini kö­ vetként szolgálta az új rezsi­ met, mellesleg szolgálaton kí­ vüli vezérezredes, majd 1944-ben miniszterelnök lett. Solarc Hugó a 29. dandár pa­ rancsnokaként harcolt a vörös hadsereg soraiban, később Sónyi Hugó néven gyalogsá­ gi tábornok. 1936-1940 kö­ zött a honvédség főparancs­ noka; Knausz Ferenc 1919ben a vörös hadsereg egyik hadosztályának, majd hadtes­ tének vezérkari főnöke, “...1941-1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezé­ rezredesként a honvéd vezér­ kar főnöke [...] Bengyel Sán­ dor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest ve­ zérkari főnök... később Győrffy-Bengyel Sándor né­ ven vezérezredes és 19411942-ben közellátásügyi tár­ ca nélküli miniszter.” A ta­ nácsköztársaság egykori tisztjei közül - többek között �- Lakatos Géza, Miklós Béla vezérezredesi rangban, mi­ niszterelnökként, Csatai La­ jos mint vezérezredes. Vörös János mint vezérezredes, honvédelmi miniszter, dálno­ ki Veress Lajos vezérezredes, nagybaconi Nagy Vilmos ve­ zérezredes, honvédelmi mi­ niszterként kapott meghatáro­ zó feladatokat. A horthy-kor­ szak politikai vezetése mesz­ szemenően figyelembe vette az örökölt katonai elit szak­ mai tudását, épített rá, meg­ becsülte a kétségtelen tudást, rátermettséget, a morális tar­ tást. Erb Gusztáv 1919-ben a vörös hadsereg főparancs­ nokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített bizalmi szol­ gálatot, később vitéz Henyey Gusztáv néven hadtestparancs­ nok, majd a Lakatos-kormány külügyminisztere, szolgála­ ton kívüli vezérezredes; Werth Henrik vezérezredes, vezérkari főnök is a vörös hadsereg egykori tisztje volt, majd tudását, rátermettségét, odaadását, alkalmazkodó ké­ pességét a horthy-korszakban kamatoztatta. Társaihoz ha­ sonlóan karrierbeli katona­ tiszt volt, maradt. A teljesség miatt azt is hangsúlyozni kell, hogy az 1918/19-es “esemé­ nyek”-ben játszott szerepük miatt igen sok tisztnek, politi­ kusnak, tudósnak, szakem­ bernek sohasem bocsájtottak meg, ők mindahányan a peri­ fáriára, szerencsés esetben emigrációba szorultak. A szerző az 1919-1945 közötti magyar katonai elit vizsgálatakor - elsősorban - a származásból, a családi “helyzet”-ből indult ki. A mintegy 1300 főt tartalmazó névsor elemzéséből ezúttal csak néhányat ismertethe­ tünk, emelhetünk ki: a kato­ nai elit tagjainak többsége a kispolgári, a középrétegek al­ só régióiban elhelyezkedő ér­ telmiségi családjaiból szár­ mazott. Az anyagi helyzetük­ ről a szerző megállapította, hogy a főtisztek 70 százaléka, a törzstisztek 50 százaléka anyagi gondokkal küszkö­ dött. “A legkevesebbet kereső szakmunkás fizetése meg­ egyezett a hadnagyi fizetés­ sel. A vezérezredesi havidíj és honvédségi pótdíj összege (1882 pengő) három és fél­ szerese volt a Dunai Repülőgépgyár esztergályosának 1943 őszén.” Fontos megálla­ pítás az is, hogy a tiszti után­ pótlást biztosító - különböző elnevezésű - iskolákban ta­ nulók mintegy 70 százaléka államköltségen, illetve alapít­ ványok segítségével végezte tanulmányait, s “...az ellen­ forradalmi rendszer katonai elitjébe tartozó tábornokok, tisztek 95 százaléka katonai nevelését, képzését a Monar­ chia időszakában és hadsere­ gében kapta...” A magyar honvédség felső vezetése 1938-ban és 1939-ben, a zsi­ dótörvények megszületésekor került - először - szembe a zsidókérdéssel, hiszen ezek a szégyenteljes törvények a honvédséget, csendőrséget és a rendőrséget is érintették, a fegyveres testület egy (kvali­ fikált) része nem tudott elszá­ molni származásával, vagy nem akarta cserben hagyni családtagjait. Ezeket a szemé­ lyeket előmenetelükben drasztikusan korlátozták, majd igen sokan osztoztak a zsidóság sorsában.A magyar­ országi zsidótörvények a had­ seregre is katasztrofális hatás­ sal voltak. Az értelmetlen parlamenti döntéssel a hadse­ reg jelentős számú tisztet, ka­ tonát, a gazdaság több tízezer szakembert volt kénytelen nélkülözni. Az ún. kassai bombázás utáni “hadüzenet”-ről a szer­ ző kimutatta, hogy a kormány 1941. június 28-i ülésén a hadüzenet kifejezés nem hangzott el. Bárdossy minisz­ terelnök megfogalmazásában a Kassa elleni légitámadás új helyzetet teremtett, miszerint “...ki kellene mondani azt, hogy e támadás következté­ ben hadiállapotban lévőknek tekintjük magunkat Szovjet­ oroszországgal szemben.” Az ország képviselőházában Bárdossy miniszterelnök rö­ vid bejelentést tett: “A ma­ gyar királyi kormány megál­ lapítja, hogy a támadások kö­ vetkeztében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadi­ állapot beállott. [...] Szava­ zásra nem került sor. [...] Nem 65 �p a lócföld 92/1 volt egyetlen olyan tagja az ták, a magyar egységek jelen­ országgyűlés képviselőházá­ tős részére erejüket meghala­ nak, aki felszólalt volna a há­ dó feladatokat bíztak. Rész­ borút jelentő miniszterelnöki ben ezért volt a sok sírkereszt. bejelentés ellen. [...] Hasonló A hazai utánpótlás (ruházat, volt a helyzet a felsőházban élelmiszer stb.) vonatkozásá­ is.” Eloszlott tehát az a tévhit, ban a magyar legfelsőbb ka­ hogy Bárdossy az ország- tonai vezetés elégtelenre gyűlés előzetes hozzájárulása vizsgázott, és morálisan is. A nélkül hadai üzent a Szovje­ munkaszolgálaos alakulatok túniónak. Horthy kormányzó kiküldése, alkalmazása és a és kormánya az 1920. évi velük folytatott bánásmód te­ XVII. törvénycikk szellemé­ kintetében - ahogy Lajtos Ár­ ben cselekedett, miszerint a pád írta - nincs felmentés. A kormányzó közvetlen fenye­ bűnösök, a felelőtlenek, a pa­ gető veszély esetén a hadse­ rancsra cselekvők esete meg­ regnek az ország határain kí­ ér egy újabb misét, egy doni vüli alkalmazását is elrendel­ “perbehívást”. És itt jön Jány heti, amihez utólag kéri ki az Gusztáv vezérezredes, a doni parancsnokának országgyűlés hozzájárulását. hadsereg Tágabb értelmezésben, a kor­ szakmai, morális megítélésé­ mányzót és a kormányt az or­ nek kédése. A hirhedtté vált szággyűléssel szemben beje­ Jány-féle parancsot annak lentési kötelezettség terhelte. minden konzekvenciájával Ennek viszont eleget tett. (Az együtt bizonyosan újra át kell oly sokat idézett Bárczy-féle “világítani”, ismét el kell si­ minisztertanácsi jegyző­ ratni, “temetni” a doni hadse­ könyv nem 1941 június vé­ reg katonáinak tízezreit. Mert ez eddig, minden lényeges gén, hanem később íródott.) A 2. magyar hadsereg fel- dologra kiterjedően nem tör­ készültségéről, felszereltsé­ tént meg. Gróf Stomm Marcel géről a szerző megállapította, altábornagy, a doni III. ma­ hogy nem volt »szedett-ve­ gyar hadtest parancsnoka ta­ dett«, maga Rákosi Mátyás lálóan jellemezte a magyarsem tartotta annak. Bár a doni német katonai viszonyt: hadseregről szólva az is igaz, “...csak sodródtunk ismeret­ hogy részére kijelölt 200 kilo­ len német szándékok szolgá­ méteres frontszakaszt a túle­ latában. és a harc szempontjá­ rőben lévő szovjet csapatok­ ból értéktelenné vált egysége­ kal szemben nem volt képes ink az általános visszavonu­ megvédeni. A harctéren ta­ lás keretén belül feláldozásra pasztalt anyagi-technikai hiá­ ítéltettek. ... A lőszerrel első nyosságokat a németek - igé­ nap óta takarékoskodni kel­ reteik ellenére - nem pótol­ lett. Pótlása nem érkezett. Az 66 élelmezés igen gyenge. Na­ pok óta hiányzik a sebesültek elszállításához szükséges üzemanyag. Üzemanyagot még a páncéltörő lövegek to­ vábbításához sem kaptunk... Siebert altábornagy fennhan­ gon, bizonyos lenézéssel, ér­ des hangon közölte, hogy el­ vonulási utat adni nem tud ... helyzettájékoztatást nem adott.” Néhány nap múlva ki­ derült, hogy nincs kiút. Nem lehetett menni sem előre, sem hátra. Ezért elrendeltük a gépjárművek és az anyag fel­ gyújtását.” Stomm Marcel emlékiratában ugyancsak hangsúlyozta azt is, hogy a német hadvezetőség a vissza­ vonulás idején a magyar egy­ ségeket pusztulásra ítélt, “ideiglenes” hátvédként al­ kalmazták. Az éhező, fagyha­ lálnak kitett, mozgásképtelen III. hadtest 1943 január végén ”zömében letargiába merült csoportokból állt”. A hadá­ szatilag lehetséges visszavo­ nulási útvonalakon rendre a német csapatok kaptak kizá­ rólagos elsőbbséget: szállást, élelmet, szállítási eszközöket. A magyarok maradtak ott, ahol “...már köztudott volt, hogy a gyűrű bezárult.” A hadtestből mementóként megmaradt több mint hatezer fő magárahagyottan, a har­ minc fokos hidegben érdemi harctevékenységre alkalmat­ lan volt. pusztult, őrlődött, akaratán kívül, német érdek­ ből. Az ún. visszavonulás út­ �vonalain a háború szörnyűsé­ geit felülmúló látvány fogad­ ta az éppen arra menőket: “...Megfagyott emberek szá­ zai feküdtek az utak mellett. Gépjárművek, lövegek az utakon vagy útárokba dobál­ va. Az egész kép az 1812. évi francia téli visszavonulás szomorú képét idézte fel. Te­ tézve azzal - írta -, a tábornok hogy itt nagyobb ember- és anyagpusztulást kellett lát­ nunk. Kiáltó bizonyítékait an­ nak. hogy amit a német had­ vezetés a 2. magyar hadse­ regtől megkövetelt, emberfe­ letti volt. A doni harcok és a végítéletek alapján mind éle­ sebben rajzolódik ki bennem a benyomás, hogy a német ve­ zetés merevsége legalább annyi veszteséget okozott a 2. magyar hadseregnek, mint az ellenség.” Gróf Stomm Mar­ cel tábornok járás és mara­ dandó egészségkárosodást szenvedett fogoly a rázuduló feladatokkal - több, ismert okból - nem tudott megbir­ kózni. Vélt, vagy valós okok­ ból alulmaradt, pedig vezető is lehetett volna. Vállalta a sors által kijelölt utat. bár az semmiféle előnnyel, előme­ netellel nem járt. Hátrány an­ nál több érte. Érdemben a mai napig nem rehabilitálták: sor­ sának, rangjának, erkölcsi tar­ tásának megfelelő elégtételt nem kapott. Elfelejtődött. A hadtestét feloszlató tábornok indítékait a politika nem mél­ tányolta, s nem értette meg, a szakmabeliek sem. A Szovjet­ unióban megszervezendő ma­ gyar légió vonatkozásában feltétlenül hangsúlyozni kell azt (is), hogy gróf Stomm Marcel altábornagy abban az esetben vállalta volna a légió vezetését, ha azt a nyugati ha­ talmak elismerik, s a Horthy­ ra tett katonai eskü érvényben marad. Ez egybecsengett az antifasiszta mozgalom fontos célkitűzésével is, miszerint “...nem helyes a Horthy ellen fordulást erőltetni mindaddig, amíg remélhető, hogy az ő vezetésével megoldható a szakítás Németországgal. A Rákosi Mátyás nevéhez fűző­ dő moszkvai kommunista emigrációnak viszont csak úgy kellett (volna) a légió, ha az nem Horthy ”vezetése", hanem a “helybeli” emigráció elképzelése szerint, de a magyar hadsereg rangidős tá­ bornokainak vezetése alatt szerveződött volna. A szerző véleménye szerint gróf Stomm altábornagy. Deseő vezérőrnagy “... és a hadifo­ goly tisztek döntő többségé­ nek Horthyhoz és rend­ szeréhez való kötődése akkor és a későbbiekhez is erősebb­ nek bizonyult a történelmi helyzet szabta követelmé­ nyeknél.” A moszkvai ma­ gyar emigráció, a hadifogoly tisztek főtiszti, tábornoki “részlege” politikai, morális okok miatt nem követte a len­ gyel, csehszlovák “mintát”, sem keleten, sem nyugaton nem szerveződött olyan magyar fegyveres alakulat mely a szövetségesek olda­ lán kivette volna részét a fa­ siszta Németország elleni harcból. A világháború alatti ma­ gyar katonai ellenállás tétova, felemás lépéseiről, az angol­ szász hatalmakkal való kap­ csolat felvételről, a “k g r á s i” kísérlet kudarcának okairól az eddig is ismert nézetek rö­ vid összefoglalását olvashat­ juk. A kötetben lévő írások egyenetlenségükben is hasz­ nos, ismeretterjesztő olvas­ mányok. az érdeklődők és a kutatók is haszonnal forgat­ hatják. 67 �p a lócföld 92/1 Tomka István: Kemence 68 �p alócföld 92/1 Erdős István Istenek látogatása (Animációs vízió) Mint egy álom díszletében: lebeg a város. A rajongó arcú járókelők, mint zsinórokon mozgatott bábuk... Monumentális agyagteherautó, mintha egyenesen az égből jönne a házak közé, a térre. A billenőplatón, mely már-már egy repülőgépanyahajó fedélzetére emlékeztet - félelmetes nagy­ ságú, élénkségű agyagtéglák, agyagkockák. Szürkés-barnák, nyugtalanítóan életszerű ek... Ahogy a szállítmány lebillen a park közepébe, szinte nem lehet másfelé menni, azonnal körbecsődül a kíváncsi tömeg. A város polgárai úgy jönnek, mintha már maguk is térdig agyagban, iszapban járnának. Az agyaghalom életre kel. Túródnak, gyúródnak a téglák, a kockák. Robot-agyagemberek állnak fel, mint egy-egy gólem a téren. Emberi külsejüket csak jólsza­ bott robotarcuk és konstrukciós hibára emlékeztető bal kezük hazudtolja meg. Ez a kéz mintha egy lézerágyú, felvevő kamera, modern géppisztoly keveréke lenne, ráirányítható egy-egy élőember arcra. Ráirányítják. Rám irányítják... Olyan érzésem van, mintha élesfényű vakuval fényképeznének, mintha túlvilágított filmben szerepelnék. Egyszerre örülök, aggódom, félek, mert látom, hogy az agyagrobot előtt, s a többi három gólem előtt is sterilfehér műteremasztalon agyagból formálódik a szoborképem. Szinte másodpercek alatt elkészül, fenyegetően méret-azonos, kezembe adják, aláírok vala­ mi elismervényt... A szobornak jó súlya van. Nemcsak hűségesen hasonlít, előnyösen nagyvonalú, szeretnivaló is. S milyen masszívnak, véglegesnek tűnik az első percben ... Ahogy körbenézek, mindenki örül, aki már kézbekapta a portréját. Akinek még nincs, ámuldozik, dícsérget. irigykedik. S már tolonganak az új és új jelentkezők a furcsa kézfegyver­ automaták elé. Közben furcsa, rémítő, forró szél kerekedik, mintha egy láthatatlan nagy ventillátor kavarná, s a szoborportré a kezemben egyre puhább, képlékenyebb lesz. A szél erejére mozdulnak, rezzennek szobor-arcvonásaim. Ijesztő grimaszokat vágok, s akaratlanul utána mozdul a szo­ bor-mimikának az élő arcom is. Szomorú leszek, mert láthatóan nem vagyok képes emléknek megtartani az előnyös kis szobrot ... A forró szél könyörtelenül erősödik. Már tészta-puha szoborarc készül szétfolyni a kezemben. Hiába óvom, takargatom, málik. S ugyanez a tésztaság mindenki kezében. Micsoda fintorok! Micsoda száj-rángások. A puhán szétfolyó agyagarcok már csak itt-ott emlékeztetnek az élő arcokra, de egyre kevésbé emberiek, egyre inkább föld-anyagszerű groteszk látomások, lényvíziók, torz pusztulás képle­ 69 �p alócföld 92/1 tek. A gólem agyagrobotok nevetnek a riadalmunkon, és szakadatlanul, egyre gyorsuló tempó­ ban gyártják tovább a szobrocskákat... Az egész tér megtelt már emberekkel, akik vagy sorban állnak, vagy féltő mozdulatokkal óvnák a széltől pusztuló szobrukat. Végeláthatatlan sorok állnak a “felvevő-ágyúk” előtt. Pedig akik legelőször kapták kézbe az elkészült portrékat, már láthatóan mind síró, szenvedő arccal támolyognak, mintha erejük is fogyna a szobor olvadással, egyik-másik már leül, szorítaná magához azt, ami a szobrából még megmaradt, van aki már elfekszik, mellén a szobra olvad, ráfolyik, betemeti. Leülni, lefeküdni kényszerülök én is, érzem, hogy a rajtam szétfolyó agyag eggyé válik velem, és nem sokkal később megint szilárdulni kezd. Már igazi agyagnyakam, agyagarcom van, s a mellettem fekvő emberek arcára nézve bizonyosan tudom, én is pontosan olyan vagyok mint ők, s együtt mind olyanok, mint a szoborgyártó gólemek ... A nagy agyag­ teherautóhoz közelálló új-agyagarcúak már új sorban állnak, s lépegetnek fel a világ-nagy teherautó platóra, ott fenn is szépen nyugodtan sorba állnak, s láthatóan csak arra várnak, hogy mindenki odaérjen... S indulni lehessen... Földi Péter: Pásztor szélárnyékban 70 �palócföld 92/1 Tóth Sándor Kövek és pillangók (1.) “Híd”-város: Pásztó PROLÓGUS “miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” Nógrád várában egy későnyári délután az alvó Pán fölébredt. Sípja nem lévén, tenyerébe Mindig ugyanaz a filozófia, minduntalan fogott bürökbe fújt. A hang hosszan lebegett a az a látomás. Mert a táj őrzi a gondolatot, a kő középkori falmaradványok fölött, majd el­ az állandóságot, a pillangó pedig az elsuhanó úszott az alanti Lókosban... órákat... Zenék keltek a kövek közül, mint fű, virág, Valóban csak órákban tudtam mérni a lát­ s ezer kis lángolással lobogott az idő, gyújtván ványt, minden pillanatban várva a végét. Ám tüzet a néma térben, amit csak csendesebbé amint rögződött, “merevült” a kép, bennem is változtatott az amúgyis néma zene. Mert állandósult a rejtély, amelyről eddig azt hit­ annyi némaság vett körül, hogy szinte beszél­ tem: nincs, mert titka sincs többé a múltnak, ni sem mertem, halkan sem. Pán pedig felzabálták a gépszörnyek, s csak tompa fényű körben járt és eltűnt a kókadt napraforgók olaj-folyó jelzi a lakoma nyomát. közt. A Börzsöny felől szellő táncolt, s a kék A rejtély az, amiről szólni kívánnék eze­ vonulatú hegy, mint az Alpok, fölemelkedett. ken a lapokon. Kövek és pillangók kontraszt­ Aztán elterült hosszan, csupán füstcsík jelez­ jelenlétében az állandóságról, amelynek csak te: valaki venyigét vetett a bogrács alá a ka­ jegyei vannak. Törékeny a lét, a természet jel­ rám táján. zi útját, ahol omlatag falak, bélletes kapu-tö­ Gyerekeim egyike megszólalt: - Mennyi redékek, párkányok, ablakok kilépnek kötött­ pillangó -, és a bástya-maradvány felé muta­ ségeikből, és kor-bilincsek nélkül az örök­ tott, ahol dudva-erdő fölött kardos-lepkék tán­ szép igazságát foglalják keretbe, a látványt, coltak. Helyesebben: pillangók. A gyerek hogy le ne záródjék a szellem térfoglalása. 11. mondta jól. Emlékezett a könyvre, amelyben vagy 15. század - egyremegy. Nyílás vala­ az áll: a kardos-lepkék a pillangók családjába mennyi további századokra, és nem mondha­ tartoznak. tó: egyiknek a másikhoz nincs köze... A látvány felcsigázta a képzeletet, s a köl­ Igaz, akkoriban még egységes volt a világ, tészet míves kertjébe terelte, ahol meghal az amit föl kellett fedezni költészettel, zenével, idő, és kövek kelnek szólásra, elzárt vallomá­ piktúrával, építészettel. Ma: össze kell rakni, sok: mert darabjaira hullott. 71 �p aló cföld 9 2 / 1 Elfelejtett idő, kövek és pillangók. Így együtt az ember mélyszántásaiban várak, templomok földből kiásott emlékei hazám fél­ tett kincsei. És: Európa. Amit Nógrád várának gótikus ihletében megéreztem: fölemelő erő a megye-térség cí­ madó múltjában, amit odatűznek mindannyi­ szor, ha előkerül va­ lami az Ipoly, a Zagyva mentén, a he­ gyek alján, a dombo­ kon. Elindulok ösvé­ nyükön. “Híd”-város Neve mióta van? Ki tudja. Talán a szlávok óta, akiknek kultúrája meg a mi­ enk mindezidáig összekeverhető, ha a honfoglalásról beszé­ lünk. Itt: Pastuch, la­ tinitás hangzással: pásztor. Amott, ószláv hanglejtéssel: csődör Tán össze le­ het hasonlítani. Amit viszont az evolúció nehezen engedne meg! Taposom a nyári köveket a patakban; a hegyek alatt Kövicsesnek mondják. Folyása a castrum Agas ölébe vezet, ahol a Rátót nem­ béliek kővárban laktak, a főn, melyen most sas ütött tanyát. Olykor hosszan köröz a héj mentén; fenyő-kontyot köt át a fényszalag, a sas mint sötét árnyék vetül a szemre. Óvár látta Árpád népét. Meg Béla népét, meg... Vízmosta-cserepek tanúi az íratlan kornak, és eleink konyhájának. Egy-egy cserép füstös­ 72 fekete, de penge-vékony, a legtöbb rusztikus. Akadt bizonyára a sok “vigiláns” közt egy rangosabb is. Jobb módú. Mert őrködni jártak fel a hegyre, minden bizonnyal, őrizni Pásztót, a fáktól gyérülő lankákat, amelyeknek végé­ ben épült a falu, mely város lett párszáz év múlva. Zsigmond érdeme és Tari Lőrincé, a “pokoljáróé”. Mikortól város a város? Egyetlen kirá­ lyi irat kellett hozzá. A kérdés inkább: mi­ től? Például, hogy van kórháza. A középkor erre nagyon ügyelt. Lapozgatom Mum­ ford világhíres köny­ vét, és lapokat idéz­ hetnék belőle a mennyei városról. A keresztény hit, teoló­ gia fogta össze a kö­ zépkori gondolko­ dást, jövendőjében az elérhető égi város ra­ gyogott, a roppant optimista világnézet diadalmas közössége, amelyről himnuszo­ kat írtak latinul, efféle sorokat: “Vere Jerusalem est illa civitas cujus pax jugis est summa jucunditas.” Vagyis: “Ott fogad igazi szent Jeruzsálemünk, ahol a Béke lesz örökös örömünk; (Babits M. fordítása) �p alócföld 9 2 / 1 Mondanom sem kell: ahol a város, ott a templom. Hol fényes, hol utánzó, olykor a “nagyok” nyomában meglepetést szerző, - vi­ déken, ahol kő sem volt megfelelő, mester sem, de az akarás, a vágy naív köntösében megható építészeti pillanatok születtek, testet adva a testes-robosztus bazaltnak, lebegő új testet, ami már lelkes, mert őrzi sóhaját az időnek, csendnek. Pásztó középkori templomában hallom ezt a sóhajtást. Bár nem lebegnek a kö­ vek, erős-tömörségük inkább várak zordsá­ gát idézi, de a fölfelé törő hatalmas torony igazolja: könnyűvé, mosolyra fakasztóvá válik, mi fölfelé tör. A magasság a lélek lép­ téke. Pásztón az idő nö­ vesztett magasságo­ kat; ha áttekinti vala­ ki a históriát, meg­ győződhet, ennek a kisvárosnak európai “híd” jellege van egy olyan környezetben, ahol az ősök téli szál­ láshelyén gomolygott egykor a füst a nyershús-elkészítésnél; aztán Zoárd, Kadosa meg Huba kardja csörrent, in­ dulván Nógrád és Gömör meghódítására. A “hídépítő” Európa felé Szent László király volt. A róla szóló legendák, bár az utóbbi időkben mélybe szálltak az emlékezet kútká­ vájáról, ismét felszínre törhetnek a kemény szárító szél után, amikor a tiszta források iránt növekszik a szomjúság... Aki már hallotta Ágasvár legendáját, meg a szentkúti László-ugratás jelképében is meg­ ragadó hagyományát, elgondolkodhat: múltak kútjában mi az erősebb: a felejtés vagy az újra-fakasztás próbája. Az ember nem tagad­ hatja meg eredetét, a csillapíthatatlan “kíván­ csiságot”, A miértekre-válasz esélyét. A“híd”játék ebben is jelentkezik: Szent László egye­ nesen a castrum-bércről ugratott - repült! - a lován, hogy magyar­ jain enyhítsen, vízfa­ kasztással. Táltos­ motívum ötvöződik itt keresztény védpaj­ zson, palmettás dísz­ ek közt román vagy görög kereszt láttat­ lanul alakul, csak a belső látásra bízva. Mindenesetre ez a pajzs védte meg a vá­ roskát s környékét; jöhetett a zord idő (tatár, török), a Vé­ dasszonyos zászlót nem lehetett letépni a toronyból. A temp­ lomról 1785-ben azt írták: “Már hétszáz esztendőket megha­ lad a régisége.” Szent-király Lászlóra utal az alapítása an­ nak a Lőrinc diáko­ nusnak tiszteletére, akinek római templomában aranyozott rosté­ lyokat mutatnak, szimbólumát a kegyetlen eleven-égetésnek, amely által megnyerte az “égi koronát”. A könyveket őrző szerpap. Ő a másik “híd”: vonzotta a tudományt ide, a Zagyva partra, amely, ha igaz a nyelvész “csapodársága”, palotást jelent. Folyócska, mely palotás, pejoratívan. Cerbanus, a görög szerzetes Pásztón bizánci “karakterű” kolos­ torban másolta, fordította latinra a görög mű­ veket Pannonhalmának, hogy aztán Benedek 73 �p a lócföld 92/1 fiai szálljanak meg a hegy alatt 1130 körül, vél, diploma-dokumentumok. A 13. század majd hatvan esztendő elteltével a “doctor mel­ nélkül, mivel 1241-ben a “kegyetlen tatárok” lifluus, - a ”mézajkú doktor" fehér-fekete ru­ a templomot felgyújtván, “minden abban ta­ hás követői, a ciszterciek, Pilis monostorából, lálható leveleit és hagyományait meg éget­ a Nyugat kultúrájával tarsolyukban, amely ak­ ték”. A nevezett század azonban csak a kor már Veszprémben egyetemet alapított. “süllyesztő”. Ahogyan kéziratos énektárakba Bernát fiai persze nem tinédzserek voltak, korábbi tradíció is felvétetett, a minden apró­ mint Petrus Abelardus a szellemi “vagány” és ságra ügyelő mély századok nem hagyták ki a köre, beleesve a rációba, hogy ki sem látszot­ legegyszerűbb leltárakat sem. Ez volt a discip­ tak belőle. A ciszterciek azt mondták: minden lina egyházi erénye, így maradt meg a történe­ nem ismerhető meg a fogalmak által. A belső lem, ahol a külső beavatkozás nem érte el a tűz ha kioltódik, az ember is megcsonkul. kapukat. A kápolnát vörösréz tető borítja, stí­ Íme, az újabb “híd”: értelem és szív gaz­ lusos ajtó nyílik a látogatónak. Kevés rekonst­ dag folyópartjain át, a mindenség bekapcsolá­ rukcióról mondható el ennyi alaposság... (Vla­ sa a provinciálisba. A gondolat tehát megke­ dár Ágnes építészt dicséri.) resztelkedett, a magatartás konverziójára volt A későbbi: a gótikus kápolna-szentély, Ta­ szükség egy olyan században, amikor tespe- ri Lőrinc idejéből való, aki kegyúr volt. Poklot dés,"hanyag-kezelés" íratott a lelki inventári­ járt meg - és diplomata volt, orrán kardvágás­ umokba. Cluny már nem lehetett elegendő, sal, lelkében tiszta hittel. Kő-hársfa levelei az Szent Bernát kellett. A ciszterciek. A kiegyen­ ülőfülkében családja címer-jelképei. A hatal­ súlyozó szerzet, tudósok, imádság-művészek, mas rózsás ablakok a proportio et claritas írók, gondolkodók egyazon házon belül, és a szentágostoni hirdetői. Aránynak és fénynek, régi, napi földműves munka. Kerestem az amely az ember tulajdona. Ezért sóhajtott fel egykori malom helyét rendház, romok és Lő­ az egyházatya: “Pulchrum sero te amavi rinc temploma közt. “Megtaláltam” az üveg­ Szépség, későn szerettelek”. Szent Bernát korá­ hutát: néhány esztendeje fedezte fel Valter Ilo­ nak bencés apátja: Suger, templomának újjá­ na, a régész-mindenes. “Égni és lángolni” - építője érzett rá erre igazán, a gótika atyja: írták ajtóikra a fehér-fekete barátok. Égő tü­ “Az érzékelhető szépség jóvoltából a lélek az relmet hirdettek, amely mindig időszerű! Mi­ igazi szépségig emelkedik, s a földből, ahol vel a malmok folyton őrölnek... nyugodott, e ragyogás fényétől feltámad s az A templomtorony köveivel őrzi a sok szá­ égbe jut.” Ez bizony Platon bölcselmében gyö­ zadot. A falain kirajzolódik a középkor, a ro­ kerezik, s tán nem véletlen, ha a csúcsívek ott a manika néhány jellegzetessége: faragott kő­ legékesebbek, ahol a táj is “arányos”. Pásztó maradványok, az erőd-jelleg. Zárt-kicsi fülké­ gótikus karakterű tájban épült. A lemenő nap­ ben Flórián, zászlóval. A hagiográfia egész ragyogásban, lombok közt vagy havas télben valódi “Jeruzsálem” a kápolna: földi mása az arzenálja lenne idézhető... Mégis a templomhoz csatlakozó kápolnák éginek, ahol láthatatlan karok énekelnek. El­ vonzzák jobban az embert. A 13-15. századi gondolkodtató: csak a stílus “kényszerében” eleven fal-tér “rendszer”, a plasztikus közép­ született-e meg, vagy “árnyékában” annak a kor. A rátótiak pásztói ága Szent László kápol­ koncepciónak, amely székesegyházakat szug­ nájába temetkezett. A lenti szint erre utal. Fent gerálva minden ilyen alkalommal is, az önálló oltár volt a vértelen áldozat beteljesítésére, városfejlődést érzi, erősíti, s ezzel végleg el­ amikor halottakért miséztek. Most egyházi dönti a hosszú vitát: lentről fölfelé vagy for­ (plébániai) kincstár, benne aranyedények, le­ dítva építkezett az egyház belső funkcióiban. 74 �p aló cfö ld 9 2 / 1 Elég csak a liturgiára utalnunk, amely para-rit­ mikusan sem térhetett el a katedrálisok gya­ korlatától. A Civitas Dei harmonikus rend­ szere uralkodik a legegyszerűbb kőrózsán is, már a középkorban jelentkező városi zűrza­ varban. (A gótika tehát újra időszerű!) Templom és iskola - városhirdető fogal­ mak a kórház mellett, és Pásztó a 13. évszá­ zadtól városias jelle­ gű gazdálkodásában: 1550-ből nyolc házas deákot említ az ösz­ szeírás. Nem keveset. Vagyis: művelt em­ bert. A templomtól néhány méterre lévő oskolamester háza, testvér-stílusban a ká­ polnával a szellem meglévőségét hirdeti, szinte előbbrevalósá­ gát minden érdeknél. Afféle falusi jellegű, vegyes elemeket hor­ dozó ház volt a 80-as évekig a kántortanító lakása. Folyamato­ san. A földtúró gép fedezte fel a rejtélyt: miért? Az erő hatásá­ ra leváló vakolat mö­ gül kibújó gótikus ab­ lak bevallotta: a 15. századtól adott födelet a világi tanítónak, kántornak e hajlék. (Ez időtől ismert civil foglalkozásnak is a pedagógus.) Az utókor hálájaként tekinthető a megmara­ dás, és az idő - vagy a történelem? - igazságtételének. Nem ment tönkre e darab relikvia, Közép-Kelet Európából talán egyetlenként, tanulságul: ami változhat, az más. A stílus va­ lóban az ember... Benne, a három helység elődök élettere; parasztházakra emlékeztető elrendezését vert­ falú falusi hajlékok szintjéről a gótikus ele­ mek emelik föl. És a kő. Vertfal helyett. Vala­ miféle átmenet az épület az udvarházak felé. Polgárosodás - vallja a történész. 1407-től Pásztó mezőváros. Mint szóba jött: Zsigmond és Tari Lőrinc jóvoltából. A pohárnokmester kérte, a király adta. Az oskola pedig fölépült már nem csupán egy­ házi, hanem világi tu­ dományosságra is. Betűt vetettek, szá­ moltak és persze folyvást énekeltek, kis szívvel beleizmo­ sodva a gregorián­ ba... A nagy szoba há­ ló, lakó és tanterem volt egyúttal; re­ konstruált bútorokkal “szerelték föl”, az ab­ lakban gyertyatartó, könyv. A kamrában elrejtve találták meg a korabeli konyhaföl­ szerelést. Malomkő födte; amikor a török betört 1551-ben a vá­ rosba, az oskolames­ ter három körte alakú lyukat vágott a “pad­ lóba”, azaz földbe, amit döngöltek, s oda került valamennyi érték - a XX. századvégi jövendőnek. A ház alatt gádoros pince. Sok ilyet ástak a középkorban pásztói házak mel­ lé-alá, hogy akár pincés városnak is mondhat­ nók a helységet. (Feltárásuk a jövő feladata.) Az iskola plébániai volt, az odajárók kisebb része világi foglalkozást nézett ki magának a törvénykezésben, közigazgatásban. Bardócy Mihály vizslási nemesember 1529-ben je­ gyezte fel, hogy a pásztói iskolában tanult... Olvasni tanítók neveiről hallottam. Az egyik­ 75 �p alócföld 92/1 ről, hogy agyonverték. Szentszéki birtokper­ ben folyt a vita, tanúzás, és András oskola­ mester tanúskodni mert... A romoknál fölkérdez a képzelet az építé­ szeti mikéntről, szerzetesi életről. Mondtam: bencés és ciszterci. Amint a romok igazolják elrendezésükkel, kő-emlékeikkel. A XIV-XV. században e monostorokban nem apát, hanem világi pap állt az élen. Mátyás király próbálta rendezni a viszonyokat, akinek kérésére a ren­ di nagykáptalan hármas bizottságot jelölt ki: hívjanak szerzeteseket német apátságokból, megreformálni a hazai ciszterci házakat. 1480-ból Henrick Ebrach neve maradt meg. Ő már pásztói apát volt. Maietynsky Wencel pásztói monostorrajza 1699-ből bástyás L ala­ kú épületet mutat. Igazi középkort, ahol a vé­ delem a mindennapok próbájává válhatott. 1765-ben lakossági vallomás - 60-80 évesek­ től - “kőbótokról” beszél, azaz boltozatos szo­ bákról a romépületben. Erki Pál úgy tudja, az egyik “kőbót” a barátok sütőháza volt. A klastrom mellett hatalmas templom állt. Sar­ lós Boldogasszony tiszteletére szentelve. (Aki 1948-ban “jelentkezett” ismét, a Mátra erdei­ ben. Azóta ott is áll szentélye. A kontinuitás lám, ezzel is igazolást nyert.) Apszisának nyolc szöge a sokszögzáródású francia cisz­ terci hagyományra utal, Obazin, Leoncel apát­ ságaira. A barokk átépített: beboltozta a régi szentélyt. A középkori padlószintet meghagy­ ták, csupán téglaburkolattal pótolták. 1779ben azt írják, hogy Beitler Metold előljáró az alapfalakat kiszedette. Az északi hajófalak mentén - azok helyébe - cefregyűjtő, erjesz­ tővermet ástak. Ez maradt meg 1968-ig, a fel­ tárásig... Elnéztem a kőmaradványokat: szabályo­ san művelt munkák pillérkötegekből, záróré­ szekből, hevederbordák, körtetagos bordák... Ásatások kincsei. Melléjük a táj társul, a Mát­ ra vidékének görgeteg kövei, melyekből alap­ falakat raktak. Patakkavicsok meg gótikus há­ lódíszek, ívek “kontúrjai” lettek, amint a kö­ 76 zeli Gyöngyöspatán. Ha a cisztercieknél a franciákat említet­ tem, a bencésekhez a németek tartoznak: kau­ fungeniek, ilbenstadtiak, westfáliaiak. Ime az európai közlekedés útja, s rajta a máig kime­ ríthetetlen titok-réteg, melyet továbbra is nyo­ mon kell követnünk. A 18. századi rendházat Rákóczi szabad­ ságharca után kezdték építeni. Impozáns haj­ lék, ma sem vénült meg. Együttesében áll a középkor szőttesének, mint barokk cantio la­ pidáris, csontos gót himnuszok között: “Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényes­ séges! Világ úrnője, kegyes anya, édes! Király lugassa, aranyos násfa, elefántcsont­ bástya: légy szegények üdvének vitorlása!" (Ford. Babits M.) Szellemében ez a Mária-kultusz határozta meg a ciszterciek teológiáját. Bernát amor sanctusa a fölmagasodó szeretet-láng példája. A gyönyörű bölcsességé, amit már csak to­ vábbdíszíteni lehetett. Miként az örök Asz­ szony égi ruháját - költészettel. Az antidialektikus gondolkodás kétszer szakadt meg Pásztón: a török időkben és II. József évtizedében: nem voltak ciszterciek, mert menniük kellett. A pogányság meg a ra­ tio vált üldözővé. Még visszatértek, s voltak 1950-ig. Akkor filozófiátlan évek kezdődtek; sima erőszak jött, nem-filozófiába csomagol­ va. (Csak egyesek képzelték filozófiának!) Egyetlen házban égett a szellem mécsese Pásztón - túl a “hídon”. Mert a “hídról” is le kellett lépni. A túli azonban megmaradhatott egyetlen ember jóvoltából. Rajeczky Benja­ min szülei házában húzódott meg, ott, ahol átérünk a barokk kőhídon és megsüvegeljük az európai védszentet: Nepomuki Szent Já­ nost. Kőszobra áll a híd közepén. �p alócföld 92/1 A Rajeczky-ház összekötő szem középkor, 18. század és a ma közt. Nem műérték azon­ ban: jelkép, s már nem lehet Pásztó nélküle. Magyar zenei századok, iskoláztatás, alkotó tehetség, népdal, tánc, hangszerek és az elma­ radhatatlan liturgia erős tradíciója, élő szenté­ lye mind egybefoglaltatik e szellemben, amely azóta hogy kihunyt porhüvelyében, csak Rajeczky-jelenségnek nevezhető. Em­ berséget növesztő példaképnek. Rajeczky Benjamin múzeuma a barokk rendházban szól erről is. Íme a folytonos gótika - fény és arány, azaz: tisztaság... EPILÓGUS Az illenék ide, ami kimaradt. De legyen elég Blake négy sora, amit Pásztó jelenlegi polgármestere íratott annak a kis könyvnek olvasói üzenetébe, amely kötetkét mostaná­ ban adták ki helyben, emlékezve a ciszterciták 800 éves alapítására: “Egy porszem világot jelent, S egy szál vadvirág az eget, Fogd föl tenyeredben a végtelent s egy percben élj évezredet..." Híd-lámpás: az e m l é k e z e t , hogy élhessünk. 77 �p alócföld 92/1 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István (1910. szept. 24 - 1991. dec. 17) Avilai Teréz intelmeiből (ars poetica helyett) Akit nem kapattak ennél magasabbra. Jól teszi, ha nem igyekszik följebb kapaszkodva. Ezt jól jegyezzétek meg, mert ahelyett, hogy Nyernétek vele, végül csak veszíteni fogtok. Mutatkozhatik olyannak, amilyen, A lélek, ha Jézus Krisztusa jelen, Szerelmetesen csünghet az ő szent emberségén, Mindig ez isteni Mester társaságában élvén, Beszélhet is vele és előtte fölfedheti, Hogy mitől szenved és mi hiányzik neki, És ha meg nem feledkezik róla örömében, Ujjonghat vele együtt, mindezt nem mesterkélten Kiszabott formulákkal, hanem olyan szavakkal, Amiket a pillanat kíván és szükséglete kitapasztal. Hát ez az, ami rajtunk múlik. És ha van, akinek ez nem elég? És ezen túl próbálná emelni szellemét Arra felé, ahová be nem engedik mégsem, Elvéti ezt is, azt is. Ez az én véleményem. Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem, És kiszárad a lélek a sivatag terepen. Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja? Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva Növekszik az alázat - különben elvész minden eredmény. De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném A nagy gondolatokat, amikkel a szellem Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön Isten véghetetlen jóságának meg az égben Található csodáknak. 78 �KRONOSZ ÁRNYÉKA Igaz, én ezzel sosem éltem. Képtelen voltam erre - megint csak ezt ismétlem. Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem, Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön. Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan Is bírtam volna? De vannak elég sokan, Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen Magasabb vizsgálataikat - különösen, Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint A tudomány - ha alázattal párosul - rendkívüli kincs. De azt mondom, hogy fölemelkedni mégse kell Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel. Van amikor az értelem nem működik úgysem: A misztikus teológiában - ott fölfüggeszti isten. Én csak azt helytelenítem, ha akkora bennünk az önhittség, Hogy magunk függesztjük föl. Ne állítsuk meg a működését, Különben hidegek leszünk és bambák, és eltűnik előlünk Az is, ami a miénk volt, és az is, amit elérni véltünk. Ha az értelmet Isten függeszti föl és tartja vissza, Van, amivel figyelmünket foglalkoztassa: Olyankor egy krédó időközében több fény lesz a részünk, Mint amennyit évek alatt minden földi iparkodással elérünk. De hogy mi magunk akarjuk lekötözni lelkünk erejét És megállítani működését - ez tiszta őrültség. Nem mondom, hogy bűn ez, de bűntetés annál inkább: Mintha valaki ugráshoz vesz lendületet, de hátulról visszarántják. Nekirugaszkodik százszor, de mindig hiába fárad: Az akarat sem ér semmit, ha nincsen benne alázat, Melynek a működésbe vegyülve az a hatása, Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába. Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni. És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni. 79 �p alócföld 92/1 Thomas Hardy Azután Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen, a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt, víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem: “Ő olyan ember volt, aki erre figyelt?” Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül, röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv, fenn a hegyen - gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül: “Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld?” Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt, mondják-e: “Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt, de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt?" Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt, bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég, akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők: “Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét?” S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsúharang, és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt, hallatik újra, mintha újonnan kondul a hang: ”Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt?" (Fordította Vas István) 80 �Kronosz Árnyéka Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Szerelmünk egybefont rajzára jó hasonlat: Fán kezdőbetűk, párosan, S az ágyon testeink úgy összegabalyodnak, Mint a te neveddel a Jean. Hinnéd-e, óceán, hogy te vagy ez, ki tombol, Hogy szörny-ménesed dobog itt, Mikor mozogni kezd e lábakból, karokból Képződött, szerelmes polip? De oldódik a bog, űr támad, s te az álom Lova sörényét megfogod, Gyorslábú paripát, hogy veled eltaláljon A partra, melytől borzadok. (Fordította Vas István) Guillaume Apollinaire Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod (Fordította Vas István) 81 �p a lócföld 92/1 Huszár Sándor Naplólapok I. Egy Tiborc Bánk bán szerepben Igen jó palócföldiek, ez én volnék. A felülírott. Persze én nem voltam paraszt és országnagy se lettem. Ez utóbbi már azért se, mert - ha jól meggondolom - tulajdonképpen országom sincs. Idegen állampolgárként élek Szegeden. Ezek után joggal kérdezhetik: mitől lettem akkor Bánk, ha Tiborc sem voltam? Nos ezek itt lényegében szerepek, és a címmel csupán azt akartam jelezni, hogy egy Történelem nevezetű színidirektor önkényesen megváltoztatta a szerepkörömet. Így lettem 1948-ban, tizenkilenc évesen, egy üzemi faliújságtáblán megjelent cikkecském alapján újságíró. Alig telt el néhány év, novellákat kezdtem írni, s hát mit ad a már említett Diri: az ötvenes évek elején meghívnak a Fiatal Írók Első Országos Kongresszusára, Bukarestbe. Akkori főszerkesztőm, Gáll Ernő kapta kézhez a meghívót és ahogy átfutotta döbbenten kiáltott fel: Huszárka, hát magát kinevezték írónak! És ez így ment. Harminc évesen már a legrégibb magyar kőszínház, a kolozsvári igazgatója vagyok. Miként felejthetetlen kollégám Bajor Andor írta vala: mentem az utcán gyanútlanul, amikor egyszercsak a nyakamba szakadt egy színház. De ha én akkor tudom, hogy két-három évtized múltán ez vádpont lesz ellenem, és egyesek a Ceausescu rendszer kegyeltjének mondanak majd, bizisten maradok apám mellett a kolozsvá­ ri Cipőgyárban. Ugyanis ott szerettek és mondta is az üzemi bizottság elnöke, hogy rövidesen cseresmestert csinál belőlem. Nem hallgattam a jó szóra. És a lejtőn felfelé nem volt számomra megállás. Rövidesen főszerkesztő lettem. Lapalapító. Bukarestben. A Hét című hetilap alapító főszerkesztője. Bár idekerülésem kevésbé múlott a véletlenen, mint az eddigi kinevezések. Ceausescu ugyanis a fővárosi új magyar intézmények alapítását demonstratív lépésnek szánta. És kikérte a magyar csúcsértelmiségiek véleményét is a vezetők kinevezése előtt. Akkor alakult a Kriterion néven ismert nemzetiségi könyvkiadó Domokos Géza igazgatásával, a tévé magyar szerkesztő­ sége, melyet Bodor Pál vezetett. És én lettem a harmadik kiválasztott, a lapvezér. Sok megost­ romolt szélmalom volt már akkor mindhármunk mögött. Tizenhárom évig vezettem a lapot, amikoris a hatalom rájött, hogy alkalmatlan vagyok a lapvezetői munkakörre és nagyon csúnyán kirúgtak. Hogyhogy - kérdezhetné meg Ön kedves olvasóm - harmincöt évig jó volt intézményveze­ tőnek és most hirtelen rossz lett? És a kérdés - ne tagadjuk - jogos, bár én a magam részéről nem firtatom. Erős a gyanúm, hogy bennem is volt hiba. Ugyanis kétségbeesetten akartam igenis akartam! - hinni bizonyos vezérelvben, mert úgy éreztem, hogy az - mint Ariadne fonala - kivezet a labirintusból. Pedig mindegyre kőkemény falakba ütköztem. Olyan helyeken is, ahol 82 �az említett vezérelv nem tételezett áthághatatlan akadályt. Javasoltam, hogy javítsuk ki ilyen értelemben a térképet. Azt mondták: én vagyok a hibás nem az elv, aminek a valószínűsége abszolute nem kizárt. Ez a magyarázata tehát annak, hogy életem jelenidejét sohasem értem. Élek, töprengek, dolgozok, miközben valójában nem tudom, hogy bennem, a világban- kint és bent - mi történik. Bocsánat, ez a meghatározás nem egészen pontos. Nem tudom, hogy mi történik tulajdon­ képpen. Tehát ahhoz a mozdonyvezetőhöz hasonlítok, aki folyvást hátranéz, nem előre. Azt figyeli, hogy megvannak-e a sínek, amelyeken idáig eljutott, nem pedig azt, hogy elől, a haladás irányában, a jövőben mi a helyzet. És ez törvényszerű. Ugyanis elég hamar rájövök arra, hogy a világot vezérlő elv és a vezér elvi világa között szakadék van. Márpedig az út a világban van, de az irányt a vezér jelöli ki. Ha az elvi irányt követem sohasem jutok el oda, ahová a valóság útján menni akarok. Ezért keresem - hátrafelé figyelve - életem logikáját. Azt hogy hol járok, hogy mi a kockázat értelme, és nem kötök-e ki a következő percekben a szakadékban. Nos, így érkezem el a naplóíráshoz. A számadáshoz lényegében. Nem is számadás ez, hanem számolás, matematika. Összeadás meg kivonás. Összeadom a vélt eredményeket és kivonom belőle a kényszerhelyzetekből, saját gyengeségemből összeálló önköltséget, s ami marad az az életem értelme. Az a nyereség tehát. Kérem tisztelt barátom, kedves olvasóm e kitépett naplólapok alapján mondjon erről véle­ ményt. Mondja meg: ér-e annyit ez a tőke, hogy nyugalmat vásároljak - tudja - arra a végső pillanatra? 1990. május 20., vasárnap Mintegy 5-6 ezer levelet válogattam össze és hoztam át Magyarországra - pontosabban csempésztem át - a kiköltözéskor. Tehát a levelek nem kerülnek ide illetéktelenül, mert eleitől fogva dokumentumként gyűjtöttem minden hozzám írt sort. Ma már - sőt már jó ideje beleillesztem a napló lapjai közé. Íme hát az a levél, amit ezúttal is nyomozás követ. És ami egy egész kérdéskört fog át. Nagyszalonta 1956 szept.9. “Kedves Huszár Elvtárs! Engedje, hogy megszorítsam a kezét az Utunk legutóbbi számában megjelent cikkéért. Nagy István és a fiatal írók vitája óta itt egynéhányan úgy tartjuk számon Huszár elvtársat, mint szókimondó, bátor, karakán embert. Ezzel az utóbbi cikkével bebizonyította, hogy rászolgál erre a jelzőre. Figyelemmel kísérem a magyarországi írók és költők harcát és mozgalmát. Az Irodalmi Újság. Béke és Szabadság. Művelt Nép, Köznevelés s még néhány lap már hónapok óta folytatja harcát az igazi, lenini pártvonalért. Hazai viszonylatban is várom, de tudom, hogy velem együtt még sokan várják az új, dogmatizmustól felszabadult vitacikkeket. Az Írókong­ rcsszus előkészítésének idején olvastam több bátor hangú nyilatkozatot, de Kovács Györgynek az Előrében és a Contemporanulban megjelent cikkei - úgy látszott - megakadályozták ezt a folyamatot. 83 �p alócföld 92/1 Örvendtem, hogy az Utunk utóbbi számában két cikk is - a Sütő és a Huszár elvtársak írásai - már a dogmatizmus és a törvénytelenségek ellen szólnak. A megírt kulákosítási eset nem egyedülálló. Itt Nagyszalontán is találunk ehhez hasonló esetet. Csak itt nem volt bátorsága senkinek, hogy a nyilvánosság elé tárja. Sőt kulturális téren is gátolnak a vaskalaposok még napjainkban is. Mindezeket csak azért írtam, hogy megerősítsem Huszár elvtársat hitében és elhatározásá­ ban. Nem áll egyedül. Az olvasók ezrei figyelik, várják, lesik, hasonló írásait. /.../ Mégegyszer hitet és erőt kívánok a lenini vonalért vívott harcához Elvtársi üdvözlettel: Dánielisz Endre." Hosszú keresgélés után megtaláltam az ügy dokumentumait, melyeket kronologikus sor­ rendben itt közlök. Az elsőt Kovács Bozsó Andrásné, Siklódi Berta írta - az unokatestvérem. Kelte 1956 nyara. “Kedves Sándor egy pár sort intézek magához. Tudatom, hogy az üzenetünkre hozzánk küldött őszi levelét, amit Ráki nénénk mondott, nem kaptuk meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki. Azt hiszem, hogy itt a néptanácsi irodán fogták el. Pedig azzal biztattak egész tavaszon, hogy felmentenek a kulákság alól, most mégsincs sehol semmi. És mindjárt elviszik mindenünket. Az adó nagyon nagy, a beszolgáltatási teher nehéz, nem lehet tovább bírni. Most pedig arra kérem, hogy egy pár sort írjon, hogy ezektől a bajoktól egyáltalán meg lehet szabadulni? Van erre törvény? Mert Márkodban nincs. Legyen szíves írja meg, hogy András utazzon magához és ha igen, mikor, ha ír levelet ne a mi címünkre, hanem a Ráki nénénk címére küldje. Kívánjuk a legjobbakat Kovács András és családja." A többit megvilágítja a Dánielisz tanár úr által említett Utunkban megjelent riport. Olyan volt a Politika? Az elmúlt 1955-ös év őszén üzenetet kaptm az Erdőszentgyörgy rajoni Márkod községből: Kovács B. András kéret szépen, segítsek rajta, ha tudok, mert “megtették kuláknak”. Hogy őszinte legyek, kellemetlenül érintett a hír. Nem egyébként, de mert nekem Márkod­ ban sok rokonom van, és én a látszatát is kerültem annak, hogy akár egy tollvonásom mögött is egyéni érdek lapuljon meg. Pár napi gondolkodás után végül eldöntöttem: az igazság szem­ pontjából lényegtelen, hogy vannak-e rokonaim Márkodban, és levelet írtam Kovács András­ nak. A vagyoni helyzete felől érdeklődtem s arra kértem, kérdezze meg a néptanácsi elnöktől: miért tették kuláklistára. Végül pedig - nehogy emberem azt higgye itt valami protekciós ügyről van szó - ilyeténképpen zártam soraimat: “Ebben az országban senkinek sem érdeke kulákká tenni középparasztokat, persze tévedések előfordulhatnak.” Ha erről van szó, amit bármelyik ismeretlen ember ügyében megtennék, őérte is megteszem. A levél aztán elment. Géppel címeztem meg, hogy még egy falusi postás is ki tudja olvasni. Hanem a választ hiába vártam. Eltelt egy hónap, kettő, három - semmi hír. Mi lehet? (...) 84 �Ismét írtam. De mivel választ erre a levelemre sem kaptam, meg is feledkeztem Kovács András kulákságáról. Majdnem egy esztendős késéssel a napokban érkezett meg a válasz. “...Tudatom, hogy a hozzám küldött levelét nem kaptam meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki.” Édesanyám nővérétől tudta meg, hogy írtam. Vajon mi lett a levelemmel? Elveszett volna? Rendben van: egy elveszhet, de kettő egymás után... Itt valami nincs rendjén. Úgy látszik valaki gyanúsnak találta az én géppel címzett levelemet - amely akárhogy is, egy kulák címére érkezett. Na - gondolta - itt az összeesküvés! Másnap vonatra ültem. Mondanom sem kell, hogy András percig sem ment ki a fejemből. Sokat vitatkoztam én vele. Talán 1952-ben jártam utoljára Márkodban, akkortájt szervezték a kollektív gazdaságot. Hallani sem akart belépésről. Ilyeneket mondott. “Most, hogy az ember egy kicsit felszabadult, s lehetősége van, pont most találják ki a kollektivet?...” És én megértet­ tem őt. Szegény ember volt világéletében. Napszámoskodott eleget. S most, hogy megnősült, s a maga gazdája lett, nem cserélt volna a császárral. Olyan szenvedéllyel és szívesen dolgozott ez az öklömnyi ember, hogy az csodálatos. Azt mondtam magamban: a gyümölcs egészséges, az idő majd megérleli. Kovács Andrást bekényszeríteni a kollektívbe, a legnagyobb politikai baklövés lenne. Hanem gyerünk kollektív gazdaság: győzzétek le békés versenyben. Mert ez az ember az erőszaknak nem enged, de annak igen, ha látja, hogy a kollektívben lehet igazán szépen és jól gazdálkodni. (...) Este mentem át hozzá. Rossz bőrben volt. S szemében - azokban a hajdan kihívó, büszke szemekben - bánat, lemondás ült. Csedesen, minden indulat nélkül mondta el, amit elmondott. Összesen 7,32 hektár földje van. Abból 5,25 hektár szántó. Soha szolgát nem tartott, még napszámost sem. Ha úgy látta, hogy aratáskor nem jön ki a lépés, megbeszélte valamelyik komájával: jöjjön segíteni, s majd ha befejezték, ő is kisegíti. Soha senkinek nem ártott, a kollektívát nem szidta... Mégis 1953 júniusában kuláknak nyilvánították. Ekkor 1310 lej évi adója volt, listáratevésével ezt az összeget 2400 lejjel fölemelték. Nem sokkal ezután egy este beállítottak hozzá a hivatalos személyek s követelték egyszerre az egész adót. Persze nem volt, de tízpercnyi haladékot kért, hogy kölcsönkérjen. Nem adtak. Így kezdődött. Azóta az évi adója 5130 lejre nőtt. Súlyos teher. Mégsem ezt fájlalja legjobban, hanem a bánásmódot. Bárhová ment. úgy bántak vele, mint ellenséggel. Az ilyen és hasonló dolgok bántják nagyon. Sokszor adott be kérvényt a tanácshoz, hogy mentsék fel. Mindig azt a feleletet kapta, hogy a rajoni bizottság nem egyezik bele. (Később tudta meg, hogy fel sem küldték kérvényét a rajoni néptanácshoz.) A tavasszal aztán felkereste őt egy Kacsó N. József nevű párttag s azt mondta: - András, keress még egy párttagot, aki velem együtt aláírja a kérvényedet s hátha így levesznek a listáról. Nem talált. Igaz, hogy csak egy-kettővel beszélt, de azok hallani sem akartak róla. “Ha megteszem - mondta az egyik - azt mondják, hogy kulákpárti vagyok. Én tudom, te nem vagy kulák, de ha a vezetőség megtett, én nem avatkozhatom bele.” Így hát maradt. Csak legalább azt tudta volna meg, hogy miért lett kulák. De ha kérdezte a tanácsbelieket, azt felelték: ilyen a törvény(!). Persze az emberek sok mindent beszélnek. Ő egy magyarázatnak ad hitelt s ez a következő: amikor a kollektivet szervezték, és utána is, egyesek a következőképpen indokolták kívülmara­ dásukat: miért menjek be? A kollektivistának csak egy tehene lehet, de íme, egy jó magángaz­ dának, mint amilyen Kovács András is, két tehene s két lova van. Mire a kollektíva akkori 85 �p aló cföld 9 2 / 1 elnöke, Bárdos Péter (akiről még szó lesz) azt felelte: “Ne búsuljatok, neki sem lesz...” Mert adminisztratív módszereket mindig könnyebb alkalmazni, mint meggyőző munkát folytatni. Másnap reggel első utam a néptanácshoz vitt. (...) Az elnök szabadságon volt, s így be kellett érnem a titkárral. Fiatalember Pál Ödön, alig lehet valamivel túl a harmincon. Különben pár évvel ezelőtt Udvarhelyen kertészkedett. Egyenesen a Kovács András bajával hozakodtam elő, s mivel a hivatalos álláspontot akartam megismerni, határozottan kijelentettem, az a meglátásom, hogy ebben a faluban a kuláklista összeállításakor sok törvénytelenség történt. Legnagyobb meglepetésemre a titkár minden szavammal egyetértett. Sőt kezdte felsorolni a jellemzőbb eseteket: Csont N. Béni, a Márkod községhez tartozó Kendő falu dolgozó parasztja egyenesen közéleti tevékenységének lett áldozata. Kendőnek nem volt cséplőgépje s ezért mindig megkés­ tek a betakarítással. Néhány évvel ezelőtt a falu dolgozói elhatározták, hogy a szomszéd faluban eladó cséplőgépet közpénzen megvásárolják. Az ügylet lebonyolítására három tagú bizottságot választottak, s ebben, mint a Magyar Népi Szövetség elnöke és népszerű ember Csont N. Béni is résztvett. A gépet megnézték és saját pénzükből leelőlegezték, nehogy gazdája másnak adja el. Közben azonban az történt, hogy amikor az összeget a lakosságtól kezdték összegyűjteni, “momentán” éppen senkinek sem volt pénze. De a cséplőt meg kellett venni, ha már egyszer leelőlegezték. A három férfi abban a reményben, hogy majd a falu csak megtéríti nekik az összeget, nagynehezen pénzt szerzett és megvásárolta a masinát. Persze a pénz összeszedése ezután is késett. A néptanács azonban nem. Azonnal kuláklistára tették Csont Bénit és társait. A titkár éppen új históriába kezd, amikor megszakítom: - És mondja, Kovács Andrással mi a helyzet, Ő valóban kulák? - Hát a listán rajta van - feleli. - És mi a maga véleménye? - kérdem. - Hogy nem az. De hát ezt mindenki tudja. - Akkor, hogy lett kulák? - Azt én sem tudom. Én csak egy éve vagyok itt, azóta semmiféle törvénytelenség nem történt. Most már értem. Tehát ezért beszélt olyan könnyedén a törvénytelenségekről. - Különben mi már május tizedikén átiratban kértük a rajoni néptanácsot, hogy vegyék le Kovácsot a listáról. Keresgél egy ideig a fiókjában, aztán előhúz egy iratot (iktatószáma 572/május 10.), amely­ ben a következők olvashatók. “...A községi néptanács végrehajtó bizottsága, valamint az RMP alapszervezete tekintetbe véve, hogy fentnevezett (Kovács B. András) 1947 óta sem azelőtt nem tartott szolgát, sem kizsákmányoló munkát nem végzett, a földjét saját maga művelte meg, idegen munkaerőt nem alkalmazott, s az állammal szembeni kötelezettségeinek mindenkor eleget tett, így javasoljuk a kulákság alóli felmentését.”. Aláírások. Siklódi L. Ferenc a VB elnöke, Siklódi L. János az RMP alapszervezeti titkára, Suba Ferenc (bürótag), Pál Ödön néptanácsi titkár. Nem tudom indulatok nélkül olvasni a levelet. - De titkár elvtárs, akkor hogy lehetséges, hogy mégis kulák lett Kovács András, ha sohasem volt kizsákmányoló? 86 �Vállat von. - Ki tette listára? - Akik most le akarják vétetni. Van egy jó népi mondás: “...és a kárnak nincs gazdája”. Hát itt is így van. Erősen elhatároz­ tam, hogy márpedig ez alkalommal lesz, mert én megkeresem. A párttitkár, Siklódi L. János a kollektíva szérűjén van. Pál Ödönnel megyünk utána. Tömött, inas ember Siklódi L. János. Van neki egy külön ismertetőjele is: a sok szalmaka­ lapos között, ő az egyetlen micisapkás. Pár évvel ezelőtt Marosvásárhelyen üzemi munkás volt. Aztán hazajött, házat vett s most kollektivista, meg párttitkár. - Nagy marhaságot csináltunk mi a kulákkampány idején - mondja. Kiraktunk a kollektívá­ ból hét családot. De a legjobbakat, egytől egyig középparasztokat. Lehet, hogy egy, vagy kettő esetleg kulák volt. De mi nem válogattunk. Köztük volt Kacsó Péter elnök is. Olyan lelkes és hozzáértő elnökünk sohasem lesz. Most az állami gazdaságok tartományi igazgatóságának technikusa. Három állami gazdaság állatállományáért felel. Az állami gazdaságnak jó, nekünk nem volt jó. A minap olvasta valamelyikünk az újságban, hogy tízezer lej prémiumot kapott a munkájáért. No meg ott vannak Dégiék, Albert meg Mihály. Őket is kiraktuk. Dégi Albertet annyira bántotta a megaláztatás, hogy eladta mindenét és szégyenében elköltözött a faluból. - Mondja Siklódi elvtárs, Kovács B. András kulák? - kérdem meg. - Nem - válaszolja azonnal. - De ezt már megírtuk a rajonnak. - Mégis hogy került a listára? - Arról én nem tudhatok. Én akkor azon a gyűlésen éppen nem voltam ott. - Tehát nem volt ott - mondom magam elé. - Nem. És azt sem tudom, hogy miért lett kulák - feleli kérdésre se várva. Zavartan indulok vissza a faluba. Tehát “akkor éppen” ő sem volt ott. Egyáltalán folytassam a kutatást? Vajon találok egy embert, aki vállalja a felelősséget? Váratlanul jó ötletem támadt: bemegyek a rajonhoz. Valaki elmondta, hogy Hompot Péter, a rajoni tanács alelnöke személyesen jelen volt azon az emlékezetes kulákosító gyűlésen. Tehát egy biztos ember már akadt - persze az nem márkodi. Négyórás szekérút Márkodtól Erdőszentgyörgy. Hajnalban indultunk, kilenckor toppantam be a néptanácshoz. Hompot elvtárs terepre készül, de kérésemre még marad néhány percig. Egyenesen a lényegre térek, hogy ne veszítsünk időt. - Önökhöz május 10-én átiratot küldött a márkodi néptanács, hogy vegyék le a kuláklistáról Kovács Andrást. Azóta négy hónap telt el. Hompót elvtárs mosolyog. - Ugyan, nem lehet őket komolyan venni, ma azt írják vegyük fel a listára, holnap meg azt, hogy vegyük le. Én mindenesetre érdekesnek találom - morfondírozok magamban -, hogy mikor azt kérték: tegye listára, akkor komolyan vette őket. - Biztosan ittak egy jót a kulákkal s most le akarják vétetni - vélekedik. A bizalom az alsó szervekbe úgy látom nagy. De változatlanul hallgatok. És csak jegyzek. Ez zavarba hozza. - Különben biztosan volt okuk a kuláklistára javasolni - mondja. - Nézzünk csak utána... Levesz egy dosszárt - vaskos dosszár, nem mondom. Benne községenként a kulákok névjegyzéke. 87 �palócföld 92/1 - Márkod... Kovács B. András. Igen, itt van. Belenézek az iratokba, Kovács András a huszadik. - Azért lett kulák, mert van öt szarvasmarhája és az év ötven napján napszámosokat foglalkoztat. Hát ez megdöbbentő! - Mit szólna hozzá alelnök elvtárs, ha azt mondanám, hogy az ön adatai hamisak? kérdezem. Meg van sértődve. - Ne beszéljen ilyesmit, kérem! - feleli. Ezeket az adatokat komoly emberek adták... Most már komolyak? Az előbb még nem akarta őket komolyan venni. - Tudtommal maga Márkodban volt, amikor Kovács B. Andrást listára tették - közlöm vele. Nem lett volna jobb, ha ellenőrzi a helyszínen az adatok helyességét? - Ugyan kérem - feleli dühösen - , kinek van arra ideje, hogy a rajon összes kulákjait ellenőrizze? - És három év alatt sem volt erre idő? - kérdezem. Látja, hogy nincs kivel beszélni. Nem erőltetem, továbbra is én beszélek. - En most Márkodból jövök, ott a hivatalos szervek azt mondják, hogy Kovács András sohasem volt kulák. És érdekes, hogy senki sem volt ott azon a gyűlésen, amikor őt kuláknak nyilvánították. - Ki mondta azt magának? - Hát például Siklódi Erzsébet. - Valóban érdekes. Pontosan ő írta a nyilatkozatot, amelynek alapján kulákká nyilvánítottuk Kovács Andrást. Meg tudom mutatni. Úgy érzem fölösleges tovább kérdezősködnöm. Felállok. Az alelnök búcsúzás közben mentegetőzik: - Higyje el elvtárs, nem olyan könnyű a dolgom. Az utóbbi időben már nem mertünk a kulák-kérdéssel foglalkozni, nehogy jobb, vagy baloldali túlzásokba essünk... Ezt még feljegyzem. Mert önkritikának ez nagyon jellemző. (...) Ceruzával írt levél a következő dokumentum, a postabélyegzőn ez a dátum áll: 1956 október 15. Írója szintén Kovács András felesége, Berta. De míg az előbbi levelében magáz most már tegez. “Rokoni szeretettel értesítelek az eddigi eredményről, ami csak annyi, mint az azelőtti. Mindig csak azt halljuk, hogy még csak azért sem vesznek le a listáról, menjünk Huszárhoz, hogy ő mentsen fel. Most egy pár napja Ráki nénénk találkozott a párttitkárral és megkérdezte, hogy Kovács Andrást nem mentik már fel a kulákság alól? Erre azt felelte: most volt behívatva Szentgyörgyre, a Rajonhoz, ahol megkérdezték tőle, hogy miért tették Andrást kulák listára. Azt mondta: nem tudja, mert András ezt nem érdemelte. Mire azt válaszolták: akkor sem kell felmenteni, még azért se. Ez már hihető dolog, mert ezt már a Rajonnál mondták, tehát mi hiába várjuk a felmentést. Pedig most nagyon kínoznak az adóért. Ki kell fizetni az utolsó lejig. Pedig már közel hárome­ zer lejt kifizettünk. De azt mondta a percseptor, hogy ha nem fizetünk akkor végrehajt. 88 �Most pedig kívánjuk a legjobbakat: Berta és családja. András elveszítette minden reményét. Nem is akarta, hogy írjak, mert még téged is lefogla­ lunk. Mikor befejeztem ezt a pár sort egy óra múlva jött hozzánk egy néptanácsi képviselő. Kérdezősködtem, hogy nem hallott valamit az ügyünkről? Azt mondta, hogy a múlt hét folyamán volt gyűlés és ő felhozta, de azt felelték, hogy ez most már nem reánk tartozik. A végén pedig azt a tanácsot adta: írjunk új kérvényt a tanácshoz is, meg a Rajonhoz is, mert különben foglalnak. Tehát ha nem tudsz idejönni, akkor írj egy pár sort mielőbb, hogy foglal­ kozzunk-e a kérvénnyel, vagy ne." Nem válaszoltam akkor Bertának, mert a levele nem talált otthon, de nem sokkal később újabb levelet kapok tőle. “Rokoni szeretettel értesítelek az eredményről, ami idáig annyi, hogy itt járt nálunk Hompót a rajoni néptanácsi elnök és felülvizsgált mindent. És érdeklődött, hogy ki maguknak az a Huszár János? Úgy látszik, hogy nagyon zavarba hozta az újságcikk, hogy a nevedet sem tudta kiolvasni. De az ittvalóknak még rosszabbul esett a cikk, mert bosszúállóbbak, mint eddig. Hogy elolvasta a cikket a tanácstitkár, ahogy valami hibát talál valamelyik kuláknál azt mondja: menjenek Huszárhoz, majd ő megvédi magukat! Két nappal ezelőtt Kacsó Elek sógort is behívatták a tanácshoz és közölték vele: András várhassa, hogy levegyék a listáról! Hát még a többi érintett! Siklódi N. Erzsi azt mondja, hogy az állásodba fog kerülni az egész ügy. Az egész rajon belefeküdt abba, hogy kitegyenek, mert hogy merted ki írni azt, ami nem igaz. A párttitkár pedig Bukarestben fogja elrendezni a sorsodat. Még sok mindent tudnék írni, de hagyjuk annyiba. Elég, hogy mi benne vagyunk a bajban, Iám most már te is belekerültél a bosszúállásba. Maradunk rokoni szeretettel Berta és családja. Ha ezt a levelet megkapod, azonnal értesíts a helyzetről.” 1956 október 22. Az este érkeztünk haza Magyarországról. Három hét valósággal elrepült. Igaz, hogy szá­ momra ott minden ismeretlen. Nem csak Pest, de a rokonok is. Irmának például most ismertem meg a nővérét, aki 1942-ben feleségül ment Kovács József továbbszolgáló őrmesterhez és 1944-ben elhagyta az országot. Most Jóska Balatonföldváron, a fürdőigazgatóságon dolgozik. Hozzájuk is lementünk. Nagyon szép emlékkel jöttünk el. A legszebb azonban a négy gyerek. Erzsi sógornőm ugyanis 14 év után ikreket szült. Pesten is rokonoknál szálltunk. Édesapám egyetlen testvére, Ilona néném lakik ott, aki a Ferencvárosba ment férjhez egy Kiss István nevű nagyon kedélyes cipészhez. Ő mondta a legtalálóbbat a Petőfi körről: gyűlésezik a parlament! Az emberek valóban úgy figyelnek a kör munkájára, mintha ott dőlne el az ország sorsa. Ilona néném különben szintén 1944 után jött Pestre - szolgálni. Aztán villamos kalauz lett, majd tisztviselőnő az OTI-ban. Hirtelenjében nem tudok sok mindenről beszámolni. A legnagyobb élmény Pest volt. Jár­ tunk az utcán és bámultuk a történelmet. Még a Pilvaxot is megkerestük. Egyszer mentem el az Írószövetségbe, mert meg akartam keresni Veres Pétert, aki pár héttel ezelőtt vezércikket írt az 89 �palócföld 92/1 Irodalmi Újságban a fiatal erdélyi irodalomról. Engem is megemlít. Asztalos biztatott, hogy keressem meg. Én - mondom - el is mentem, de azt mondták a szövetségben, hogy épp valamiféle tüntetésen van. Még örvendtem is, hogy így alakult a helyzet. Bátortalan vagyok én az efféléhez. Félek, hogy legőgölnek. Pedig kéziratot is hoztam s azt sem adtam oda senkinek. 1956 október 29-30 Szabadságra szomjas a nép. Budapesten csorog már a forrás, az igaz emberek vére. Romániában megtöltötték az üzleteket disznóhússal. 1990 október 2, kedd Az immár ki tudja hányadszor újra gondolt, értékelt és átértékelt események alapján az az érzésem, hogy én társadalmilag és emberileg igen alkalmas voltam arra, hogy történelmi tévedés legyek. Sót: engem tudatosan tettek történelmi tévedéssé, mert a történelemnek tévedésekre is szüksége van. Hogyan is korrigálhatná önmagát, ha nem tévedne. Márpedig hol van szebb cselekedet egy történelmi önkorrekciónál... Fazekas János például - akit én a romániai magyarság egyik legfontosabb “kommunistájá­ nak” tartok - elmondta, hogy azon az 1956 novemberében - a negyedikén bekövetkezett magyarországi szovjet invázió utáni napon - , a kolozsvári megyei pártbizottság gyűléstermé­ ben tartott beszédében, ő épp egy ilyen tudatos cselekedetet hajtott végre. Akkor ő ugyanis olyasmit tudott már, amit más még nem. Mármint, hogy a szekuritáté magyar fiatalok letartóz­ tatásával akarja az (ellen)forradalmi gondolkodást megfékezni. És akkor ő úgy gondolta, hogy a fegyverek kritikája helyett a kritika fegyverét alkalmazza - például - ellenem. És a nevezett gyűlésen, ahol - mint Kolozsvárra kiküldött kormánybiztos - épp a kolozsvári értelmiségieket bírálta, név szerint engem is, aki frissiben visszatérve Magyarországról fennhangon hirdettem, hogy ott aztán nincs ellenforradalom, nos akkor ő engem ott név szerint súlyosan megbírált, mégpedig a maga népi módján imigyen: - Hát idefigyelj Huszár elvtárs! - mondta a kolozsvári román és magyar írótársadalom előtt - én Kemény János bárónak - akit épp frissiben rehabilitáltatott! - ebben a forradalmi helyzet­ ben puskát adnék! De neked csak fapuskát, mert nem tudom, hogy milyen irányba lősz! Persze ez így nagyon súlyosan hangzott, de ezek után ő elmondhatta magasabb pártfóru­ mon, hogy e bírálattal visszarettentett a súlyosabb cselekedetektől és így nem kellett letartóz­ tattatnia. Később tudtam meg, hogy ezt Asztalos Istvánnak, nagy pártfogómnak és irodalmi mesteremnek a befolyására (is) tette. Pedig nem voltam én különb másnál, s ezt ő is jól tudta. Legfennebb - Asztalos hatására túlbecsült. Nos: így lettem én naív, politikailag fejletlen és félrevezetett. Persze nem egyedül. Fel lehet sorolni az akkori fiatal íróknak, értelmiségieknek a javát, akik ugyancsak nem jutottak a börtönbe. 1956. XI. 14. A következő levelet Kacsó Elek, édesanyám testvérének, Ráki nénémnek az ura írta. Szép, kiírt írású levél, helyesírási hibák nélkül. Dátum is van rajta. 90 �“Rokoni szeretettel üdvözöllek, Kedves Sanyikám! A Budapestről küldött képeslapodat megkaptuk, képzelem, hogy abban a szép városban mennyi szépet láttál. Az újságcikked nagyon jól elárulja a tehetségedet. Itt a hivatalos körökben a port egy kicsit felverte, még fenyegetőznek, de ugyanakkor a nép nagy érdeklődéssel olvasta, úgy, hogy a papír, alig bírta ki a sok kézben való járást. Többen szerettek volna veled beszélni. Dehát mindenkit úgysem tudnál az újságba bepakolni. Andrásról ezzel az egy mozdítással aligha lehet a kulákságot leemelni, mert a jelzett hivatalos személyeknek az újságban való dicsőittetés nem nagyon imponált. Te csodálkozol, hogy én milyen óvatos vagyok, de én azt mondom: egy jól nevelt kutya nem ugatja meg a főkönyvelőt, ha nem akar a sintér kezére jutni. Most pedig maradunk szeretettel: Elek sógor és Ráki nénéd." És elindulnak felém a kétségbeesett levelek. Ezzel is csak azt akarom jelezni, hogy milyen tudatos rablás folyik a falvakon. “Kérés A Tartományi Mezőgazdasági ügyosztály Vezetőségéhez. Alulírott Siklódi K. Sándor márkodi lakos, mint szegény földműves, mint hatvanéves rokkant ember panaszt emelek birtok kicserélés tárgyában és kérem ügyem kivizsgálását. Panaszom a következő. Tórétje dűlőben egy 14 áris gyümölcsösömet elvette a kollektív gazdaság. A gyümölcsösben volt 17 almafa, 50 szilvafa, 11 körtefa és 6 cseresznyefa, vala­ mennyi jó termő állapotban. Helyette kaptam egy 7 áris területet, amelyen 14 különböző, korhadt, nem termő gyümölcsfa van. Kérem a Mérnök elvtársakat, akik szakképzett irányítók, szíveskedjenek ügyemet kivizsgál­ ni. A szőlőnkkel ugyanez a helyzet. Vénségemre, rokkantként ez a gyümölcsös volt minden reménységem. Kelt Márkod községben 1953 junius 17.-én. Siklódi K.Sándor és Siklódi Dina Azóta hiába várja, hogy a mérnök urak kimenjenek. Kétségbeesésében fordul hozzám. 1957február 14. A Kovács Bozsó András kulák ügyének következő levelét is Kacsó Elek sógor bácsi írta a Maros Autonom Tartományból, Márkodból. “Kedves Sanyika és Irma! Nagyon örvendtünk, hogy voltatok olyan rokonszeretőek, hogy kedves leveletekkel meg­ tiszteltetek. De a fénykép, mit magatokról küldtetek még kedvesebb s azt sokan megbámulták. Ráki nénéd nagyon büszke rád, hogy az ő családfájából ilyen hajtás fakadt, aki nagyobb tettekre termett. (...) Sanyikám gondolj gyermekkori éveidre, hogy édesanyád milyen nehézségekkel küzdött, hogy belőled ne fél, hanem egész ember legyen (...) Mi jól vagyunk. Olyan öregesen. Az úriember, Kovács András most már könnyebben lélegzik, most már jó gazda, mert nem kulák. Most már le vették a listáról. 91 �p a lócföld 9 2 / 1 Sanyikám, mikor odaát jártál Pesten sok szépet láttál, de annak most már ott a fordítottja lehet. Mikor az ottani híreket hallom, mindig az aradi tizenháromra gondolok. Maradunk rokoni szeretettel. Kacsó Elek" 1958 j unius 13, szombat Tegnap felhívattak a kolozsvári megyei pártbizottsághoz. Tompa István, propaganda titkár akart velem beszélni. Tompáról előzetesen csak annyit, hogy illegalista harcos, intelligens, jóérzésű ember, aki tehetségesen írogat. Nem egyszer éreztem a vele való beszélgetésem során, hogy valósággal félt, amikor én hajthatatlankodom. Nos ezúttal is ezt éreztem. Ugyanis a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetősége küldött valamiféle átiratot, amelyben súlyosan megváldolnak. Azt állítják, hogy folyó év április 18-án Zete Zsigmond unokaöcsémmel, aki különben a helyi cipőgyárban lakatos, Márkodban voltunk, ahol én számos ember füle hallatára kijelentettem, hogy nem kell belépni a kollektív gazdaságba. Ezt én nagyon jól tudom - mondtam állítólag -, hiszen hetenként járok Bukarestbe, Minisztériumban is, ahol ezt velem közölték. A feljelentést tíz, vagy tizenöt márkodi kollektivista, és nem kollektivista dolgozó írta alá. Azonnal tudtam, hogy miről van szó. Nyilván az a tábor jelentett fel, akiket a kulák ügyben lelepleztem. Hiszen úton útfélen fenyegetőztek, hogy tönkretesznek. Külön szerencsém volt, hogy a leleplező riportot, amit a cenzura az Utunkból kiemelt, végül Tompa hagyta jóvá. Mindent elmondtam neki őszintén. Ő is mondotta, hogy pillanatig sem hitt a feljelentésben. De mit lehetne tenni? Mikor voltam Márkodban? - kérdezte. - Két évvel ezelőtt - feleltem. Tehát a feljelentés időpontjában Kolozsváron voltam? Igen. Kértem hívja fel a szerkesztőséget, ahol van jelenléti napló és a titkárnő azonnal megmondja, hogy a jelzett napon én aláírtam azt, vagy sem. Perceken belül kiderült hát az igazság. És Tompa mondotta, hogy legyek nyugodt, mert megfelelő választ küld az Autonóm Tartománynak. Még volt egy furcsa kérdése: milyen viszonyban vagyok Hajdú Győzővel? Nem jobba, mint az egész irodal­ munk - feleltem. - De miért kérdi, Mert a feljelentést ő véleményezte, aki író és a tartományi bizottság tagja. 1984 február 13, hétfő A Hét főszerkesztői posztjáról való leváltásom előtt, tehát 1983 októberében már ki volt szedve a Hadakozni jó című, mintegy 500 oldalas publicisztikái kötetem.Válogatott publicisz­ tikák. Harmincöt év terméséből válogattam a Politikai Kiadó számára, amelynek akkor az irántunk jóindulatot tanúsító Valter Roman volt az igazgatója. Elsősorban az emberi, politikai tudatosodásomat próbáltam felvázolni benne. Nos a könyv a leváltásom óta áll. Ma felhívott Bitay Ödön, a könyv szerkesztője és közölte, hogy néhány írást ki akar venni a cenzúra. Az egyik az “Ilyen volt a politika?” című riport, amit a legvadabb időkben, 1956 nyarán sikerült közölnöm. Ma talán súlyosabb a helyzet, mint akkor volt? 1990. május 21, hétfő És még itt sincs vége ötvenhatnak! Általában az az érzésem, hogy életemben semmi sem új, minden valaminek a folytatása. 92 �Nincs új és főleg nincs lezáródott esemény. A minap - megyek végig a szegedi Lenin körúton s felfedezem a leszállított árú könyvek boltját, ahol - nagy örömömre - megvásárolom Balogh Edgár 1986-ban megjelent “Férfimunka” című önéletírását, amelyet a szerző Budapestről küldött el az akkor még bukaresti címemre, de amely oda sohasem érkezett meg és amelyet azóta keresek, mert odaát kölcsön kapva elolvastam, és nagyon fontos dokumentumnak találtam. Nos most újraolvasva döbbentem rá, hogy 1956-os meghurcolásunk sem volt elszigetelt eset. Egye­ nesen összeurópai implikációi voltak. Íme: Végre megkaptuk az értesítést, hogy perünk várva várt újratárgyalására Bukarestben 1956 junius 3.-án kerül sor - írja könyvének 409. oldalán Balogh Edgár. - Tele reménnyel utaztunk fel a fővárosba, ezúttal azokkal a tanúkkal együtt, akiket eredetileg is meg akartunk idézni védelmünkre, de akkor - az egy, ellenünk fordult Luncan minisztert kivéve - nem kaptak meghívást. Ahonnan a Tito-ügy és a Rajk-per elindult, Moszkvában és Budapesten már más szelek fújtak, nem volt többé kétséges, hogy a másunnan kezdeményezett hazai koncepciós perek divatján túljutottunk. Mégis: közvetlenül a tárgyalás előtt váratlanul egy jól kiszámított újabb kihívás ártott bele a dolgunkba. Az Előre hasábjain (ez volt a Romániai Magyar Szó utóda) Kovács György ádáz, már címében is gyilkos indulatú kirohanást intézett több írótársa mellett ellenem is, egyszerűen és hátba célozva nacionalistának bélyegezve egy Utunk-beli cikkem miatt. Kovács György írása Gyom, amit irtani kell cím alatt különféle vádakkal irodalmi kivégzőosztag elé rendelte Földes Lászlót, Gálfalvi Zsoltot és Huszár Sándort a készülő országos írószövetségi kongresszus alkalmából, s ebbe a szériába illesztette be kifogásait az én Irodalmi hídverés cím alatt megje­ lent írásom ellen. Cikkeimben én a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa szellemében megújhodó csehszlovákiai szellemi élet eseményét, a prágai írókongresszust is­ mertettem pozsonyi források alapján, s kitértem arra a kettős szerepre, amelyet a Szlovákiai Írószövetség magyar tagozata tölt be egyrészt az ott élő magyarság szellemi önkifejtése, másrészt a cseh és szlovák szellemi értékek magyarra fordítása s az egész magyar nyelvterüle­ ten való elterjesztése tekintetében. Ezen a “hazai és nemzeti” kettős elhivatottságon horkant fel Kovács György, ezt tartotta olyan nacionalizmusnak, amely szerinte a marxista-leninista taní­ tással ellenkezik. (...) 1982 február 24, szerda Az 1956-os év - úgy látom - egyéni fejlődésem szempontjából nagyon fontos időszakasz. Megjelenik Valaki közbeszól című, első novellás kötetem. Általában az az érzésem, hogy ez a történelmileg egyik leginkább felforgató év az én életemben az egyensúly időszaka. Minden tekintetben az. Az egy évvel előbbi, és azóta is stabilizálódott nősüléssel vége a legényélet ilyen-olyan zavarainak. Az irodalomban sikereim vannak. Felfogásom közeledik a valóságos paraméterekhez. Akkor valami jó irányba indult el... De aztán valahol, valamikor utat tévesztettünk. És biztos, hogy ez pont így igaz. De mégis most, amikor itt Bukarestben és szerte az országban, élet-halál harcokat vívunk a nemzeti fennmaradásunkért, úgy érzem, hogy az a régi hit és hűség ad erőt a küzdelemhez. (Folytatása következő lapszámunkban.) 93 �Hasznos József Kutyaszorítóban III. ( 1941- 1945) VI. Idegenek között Bútorokkal és más poggyászokkal zsúfolt teherautónk lassan halad Vilshofen ódon házakkal szegélyezett főutcáján. Rövidesen Gelbersdorf következik, majd Hofkirchen. Kicsiny falucska ez is, emeletes házakkal és legfeljebb 2-3 ezer lakossal. A falu túlsó felén az utolsó Gasthof, Frau Schneideré. Ötven körüli özvegyasszony. Gazdálkodó, de a ház vendégfogadásra is alkalmas, az emeleten táncterem is van. Bemutatkozom. Nem barátságtalan, de nem is lelkesedik értünk. A földszinti volt vendéglő helyiségét jelöli ki számunkra. Ládáink egy része a folyosóra, néhány bútordarab pedig a kerti filagóriába kerül. A Böjthe házaspárral, Nemes Pannival és Balázs Jancsival együtt, nyolcan vagyunk a szobában. Szükségmegoldás, de kibírható. Mellettünk folyik a Duna. Otthon de sokszor hallottam a rádióban, hogy a Duna Hofkirchennél ennyi meg ennyi centiméter, de álmomban sem gondoltam, hogy egyszer innen nézem a kelet felé tartó sodrását. A község néhány üzletében mi is beváltottuk, amit jegyre kapni lehetett: elsősorban kenye­ ret, tejet, burgonyát, lekvárt és műmézet (kunsthonig). Megismerkedtünk a boltok tulajdonosa­ ival, a gazdákkal és a lakosokkal. Nagyon kevés a férfi, annál több a leány és az özvegyasszony. Elszomorító az itt látható sok-sok katonaruhás, hősi halott fiatal férfi fényképe. Elhelyezkdésünk után viszonylagosan nyugodt napok következtek. Levelet írtam fivérem­ nek, Imrének s közöltem címünket. A tennivágyás nem hagyott nyugodni, elhatároztam, hogy Bécsbe utazom s ott próbálom megtudni jövendő sorsunkat. Baj nélkül érkeztem Bécsbe, ahol egyenesen a Schwarzenberg térre, a Német Vasutak igazgatóságára siettem. A MÁV képviselője: Eyszrich György tanácsos barátságosan fogadott. Elmondta: sok vasutas szállítmány van Németországban. Hazatérésre egyelőre ne is gondol­ junk. Az ország nagy részét megszállták az oroszok, a Dunántúl megmaradt sávjában pedig véres harcok folynak. Kért, hogy a beszélgetés tartalma kettőnk között maradjon. Visszaútra Vilshofenig érvényes szabadjegyet adott. Éppen búcsúztam, amikor megszólaltak a szirénák. Lementünk az óvóhelyre. Félóráig tartott a légiriadó s utána a néptelen utcákon át iparkodtam, hogy mielőbb a pályaudvarra érjek. 94 �Nem sok időm maradt az indulásig. Visszafelé Linznél megriasztott az élesen megvilágított épületek sora és a bántóan harsogó zene. Megkérdeztem egyik utitársamat: “Mi ez a zenebo­ na?” Gyanakodva nézett rám s aztán a fülembe hajolva súgta: “Koncentrációs tábor!” Megdöb­ bentem. Ezeket a szerencsételeneket még pihenni sem engedik! Utitársamra nézek, de ő felöltőjét az arcára húzva jelzi, hogy nem hajlandó beszélgetésre. Megértem. Én is aludni próbálok, de túlságosan zaklatott vagyok. Korán reggel szerencsésen befutottunk Vilshofenbe. Háziasszonyunk: Schneiderné asszony, amikor tapasztalta, hogy semmiben sem szorulunk rá, szívélyesebb lett. Megcsodálta vöröshagymánkat, amely sokkal nagyobb és ízletesebb mint az itteni. A kukoricánk egyenesen ámulatba ejtette (adtunk is egy zacskóval vetőmagnak). Leányával a 20 év körüli Hildával azonban sehogy sem boldogultunk. A szőke hajú, világos sima bőrű, kék szemű jellegzetesen germán tipusú leány Deggendorfban dolgozott és a Hitlerjugend tagja volt. Hetenként járt haza, de kerülte a velünk való találkozást. Egyszer mégis szóbaelegyedtünk s akkor alaposan kipakolt. - A magyarok elárulták a németeket, lepaktáltak az ellenséggel. A német hadsereg azért került súlyos helyzetbe, mert a magyarok nem harcolnak. Itt Hofkirchenben is csak a napot lopják. Ezeket a propaganda szólamokat már hallottam, igyekeztem nyugodtan válaszolni. - Maga semmit sem tud, csak szajkózza a propaganda szöveget. Az igazság az, hogy a háború kifosztotta országunkat, százezrek váltak földönfutókká. A német hadvezetés a mi katonáinkat utóvédnek és ágyútölteléknek használja, mégis helytálltak a végsőkig. Ne keresse­ nek maguk bűnbakot! és azt se várják, hogy mi, idegen célokért áldozzuk fel magunkat! - nem irodalmi német nyelven hangzott el amit mondtam, de Hilda megértette a lényegét, elvörösö­ dött, mondott még valamit és elrohant. Biztosan feljelent gondoltam, de semmi következménye nem lett a szóváltásunknak. Március közepén, közel három hónap után, lesoványodva megérkezett Tajti Sándor málhá­ zó, aki még Hohensalz állomáson lemaradt a vonatról, mert vásárolni ment és indulásig nem ért vissza. Drezdában volt, amikor a várost az angolszászok porig bombázták. Légnyomással kórházba szállították, majd felgyógyulva folytatta felesége és három gyermeke keresését, most végre nyomukra akadt. Szerettük a Tajti családot szorgalmukért, tisztességükért. Férje távollé­ tében a feleség becsületesen helytállt gyermekeiért. Ezekben a napokban, 1945. mácius 17-én, az őrizetemben tartott MÁV ruhadarabokat, két tisztviselői zubbonyt, egy segédtiszti köpenyt és egy altiszti esőkabátot az arra leginkább rászoruló Lukács Dánielnek, Nagy Józsefnek, Árpád Antalnak és Tajti Sándornak használatra kiosztottam. 1945 március végén hírek terjedtek el a Cseh-Morva Protektorátus “idegen polgári” kiürí­ téséről: nyugtalanított az Apám, Imre fivérem és családjának sorsa. Éreztem, hogy segítségre van szükségük. Az utazáshoz engedélyt kell szerezni, de ez a legnehezebb. Hiába érvelek 95 �p a lócföld 9 2 / 1 hosszasan, a tisztviselő csak bólogat és egyre csak azt hajtogatja, hogy nem adhat. Elfogyott a türelmem. - Uram én a szabályokat be akarom tartani, de ha nem kapok engedélyt, akkor is elutazom! A tisztviselő hosszasan nézi elszánt arcomat. Várjon egy kicsit. - Bemegy a másik szobába. Rövid idő múlva visszatér, és kiállítja az utazási engedélyt. Este indulok. A vonaton alig valaki. Másnap délben érkeztem Bécsbe. Érdeklődöm, mikor tovább és mutatom az engedélyt. - Tegnap ment arrafelé az utolsó vonat, de nem tudjuk meddig juthatott el -, mondja fásultan a vasúti tisztviselő. - Az utascsarnokot légitámadás érte, most fából épített ideiglenes lépcsők vezetnek fel a vágányokhoz. Tekintetem a homlokzatra téved: “Räder müssen rollen für der Sieg!”* olvasom. Bizony így lehet, mert ha a kerék megáll, az már a vég kezdetét jelenti... A behavazott bécsi utcák dermedt csendjében, csak néhány fázós ember igyekszik célja felé... Hiába volt minden fáradozásom, ismét meghiúsult szándékom, még jó hogy hamarosan indulhatok vissza. Az éjszaka nyugodtan telt el vonatunkat nem érte légitámadás. Hála isten­ nek, baj nélkül megúsztam a több mint 700 km-es utazást. Évikét, aki március 13-án töltötte be harmadik életévét, beírattuk a helybeli óvodába. Szokatlan számára az idegen környezet és érthetetlen a beszéd, de az óvó néni figyelmessége, a pajtások érdeklődése gyorsan feloldotta tartózkodását. Tetszik neki az is, hogy séta közben gyakran rámosolyognak és megszólítják kis ismerősei: “Éfika, Éfika”. Néhányszor ellátogattam a közeli Passau-ba is. Rongyos, gondozatlan külsejű, riadt tekin­ tetű szovjet hadifoglyokat hajtanak barom módjára az egyik hídhoz vezető úton. A hajcsárok botjaikkal hadonászva, kurjongatva terelik a foglyokat, a lemaradókat pedig futásra serkentik. Az elcsigázott emberek nehezen vonszolják lábaikat az ormótlan facipőben, csattogásuk élesen dörömböl a dobhártyámon. A látvány felháborít és a járókelők is sajnálkozva nézik a menetet. Milyen gonosz tud lenni az ember, ha egy kis hatalomhoz jut... A Duna balpartján sétálva Hilgartsbergnél amerikai hadifoglyokkal találkoztam. Parasztgazdaságban dolgoznak, laknak. Jóltápláltak, egyenruhájuk kifogástalan és szabadon mozog­ hatnak. A gazda meséli, hogy a Vöröskereszt útján, rendszeresen érkezik részükre élelmiszer­ és ruhacsomag. A szomszédos Gelbersdorf-ban francia foglyok vannak. Szállásuk emeletes épület, amelyet éjszakára bezárnak, az ablakokon drótháló van, de az itt lakók nappal szabadon járnak-kelnek. Szerényebb körülmények között élnek, ruházatuk is szegényesebb, de nem éheznek és nincse­ nek megalázva. A kerekeknek forognia kell a győzelem érdekében. (A szerk.) 96 �Nehezen tavaszodik az idén, pedig a naptár 1945. április 15-ét mutat. Koradélelőtt van. Éva a templomba ment, én a gyerekeket őrzöm és olykor kényelmesen elnyúlva olvasok. Szobánk utcára nyíló ablaka előtt hirtelen egy sziluett villan. Kis idő múlva nyílik az ajtó és Imre bátyám lép be rajta, kezében hosszú bot. Örömem határtalan, öleljük, csókoljuk egymást. - És a többiek? - kérdem. - Mindnyájan itt vannak Vilshofenben, egy vasúti kocsiban, éjszaka érkeztek. - Imre az elszállásolási lehetőségekről érdeklődik. - Nehezek, e szobában rajtunk kívül még négy felnőtt lakik - feleltem. - Beszélek Frau Schneiderrel. Először hallani sem akar a dologról. Hosszas rábeszélésre nyomatékként tyúkjaink részére féltve őrzött másfél zsák árpa odajándékozása (nagy kincs ebben az ínséges időben) megengedi, hogy Imréék az emeleti táncterembe költözzenek. A megoldás nem volt ideális, de más lehető­ ség nem kínálkozott. Abban reménykedtünk, hogy később talán jobb is akad. Nemsokára hazaérkezett Éva, s nagyon örült ő is, hogy együtt lesz a család. Hamarosan indulunk Vilshofenbe. Újabb örömteli boldog találkozás! Teherauót szerzünk, nem sok a csomag, s egy-kettőre készen vagyunk a rakodással. Hofkirchen felé tartva Apám mellett ülök s míg elfogynak a kilomterek, Anyusról beszélgetünk. Szóbakerül Imréék nehéz helyzete, akik a nagyváradi öt szobás lakásukból csak jelentéktelen kézi poggyászt tudtak a kiürítéskor magukkal hozni. Hálásak lehetünk mégis a Gondviselésnek: egészségben megőrzött bennünket. Imrééknek a legszükségesebb eszközeik is hiányosak, ezért igyekszünk segíteni rajtuk. Matracokat, takarókat, edényeket, lisztet, zsírt, cukrot adunk, de a mi készleteink is minimálisra csökkentek az elmúlt hónapok alatt. Szerencsére burgonya, tej és kenyér - jegyre - továbbra is kapható s ez nagyban segíti az élelmezési gondok megoldását. Tojással, ha nem is folyamato­ san, de ellátnak tyúkjaink. Az amerikai légitámadások fokozódnak. Nürnberg állítólag elesett. A Deggendorfi műben­ zint gyártó üzemet találat érte és kigyulladt. Hatalmas füstfelhő borítja be még felettünk is az égboltot. A vasúti forgalom akadozik. 1945. április 27-ig, huszonnyolc emberünk közül, akik a német vasutaknál munkát vállaltak, huszonnégy fő véglegesen visszatért Hofkirchenbe, mert nem tudják őket foglalkoztatni. - Beszélik, hogy az amerikaiak már Münchenben vannak. 1945. május első napjaiban délelőtt, a Duna túlsó oldalán lévő Bécs-Nürnbergi fővonalon közlekedő személyvonatot megtámadta több amerikai gép. Az események Pleiting közelében, néhány száz méternyire, a szemünk előtt játszódnak. A mozdonyvezető észreveszi a zuhanó, géppuskázó repülőket, azonnal fékez és megállítja a vonatot. Az emberek eszeveszetten ugrál­ nak ki a személykocsikból. A mozdonyt is találat éri, és sípolva lövel kazánjából a fehér gőz. A gépek visszatérnek, még egy sorozatot küldenek a kocsikra és a menekülő emberekre, s azután dolguk végeztével eltűnnek északi irányba. Megdöbbentő. Nem sokat gondolkodom, hanem 97 �p alócföld 92/1 felkapom a mentőtáskát, kerékpárra ülök és a komphoz hajtok. Jókor érkeztem, éppen indul a túlsó oldalra. Időbe telik míg a helyszínre érek, ahol már folyik a mentés. Sok a halott, a sebesültek között magyarok is vannak. Segíteni akarok, de nem sokat ér a mentőtáska felszere­ lése és a tudományom sem. Néhány ismeretlen eredetű roncsolt sebet tömök be steril gézzel és ideiglenes kötést alkalmazok. Nem tudom mennyi idő telt el, de ez alatt több mentőautó érkezett. Énrám már nincs szükség. A kerékpárt tolva, gyalog indulok a komphoz, ahol véres kezei­ met megmosom a Duna vizében... Hírek terjednek el arról, hogy Berlint elfoglalták az oroszok. Egy-két nap múltán az országúti közlekedés is leáll. Az amerikaiak teljesen uralják a légteret és minden mozgó célpontra lőnek. Osterhofenbe akarok eljutni. Amíg lehet nem az országúton, hanem az erdőn keresztül megyek, de azután réten át vezet az út a Dunához. A fák felett, alacsonyan szállva, hirtelen repülőgép jelenik meg. Hanyattvágom magam és figyelem az eget. A Duna felett élesen megfordul a gép. - Uramisten, észrevett, végem van! - Behunyom a szemem és várom a sorozatot, de csak éles süvítést hallok, amely gyorsan elenyészett, óvatosan kinyitom a szemem. Előttem két tarka lepke hancúrozik a napfényes levegőben. Felugrom és sietek az erdő, védel­ met nyújtó fái között vissza Hofkirchenbe. Kósza hírek keringenek az amerikaiak és az oroszok közötti ellentétekről. Sokan a közeli fegyverletételről suttognak, mások azt terjesztik, hogy a cseh-morva medencében, ellentáma­ dásra gyülekeznek a német erők. A községbe katonák érkeznek, állítólag védelemre rendezked­ nek be. Megriadva a katonai előkészülettől a lakosság egy része biztonságosabbnak vélt helyre menekül. Frau Schneider is összepakol és arra kér bennünket, hogy vigyázzunk a házára. Megnyugtatjuk az aggódó asszonyt. Jönnek a hírek. Vilshofennél felrobbantották a hidat, leállították a kompközlekedést! A Duna túlsó oldalára SS egységek érkeztek! Hofkirchen környékéről egyszer csak eltűnnek a német katonák. Fellélegzünk! A község vezetője nyugalomra inti a lakosságot s kéri a magyarokat, hogy a megpróbáltatások idején segítsük a rend és biztonság fenntarását. Válaszunk: - Mi is ezt akarjuk! Várakozással telik el egy-két nap s azután megtudjuk. Deggendorfot elfoglalták s már Osterhofennél vannak az amerikaiak. A nyugati irányba vezető országutat figyeli mindenki. A mi házunk van oda a legközelebb: egy kis réten át alig kétszáz méter a távolság. 1945. május hó 7-én a község háromtagú küldöttsége tűnik fel fehér zászlóval az úton. Meg-megállnak, tekintgetnek előre, de nem jönnek az amerikaiak. A deputáció csalódottan visszaballag a faluba. Dél körül lélekszakadva újságolja egy bajor, hogy Schöllnach felől, az 98 �erdőn keresztül jön “az ellenség”. A fehérzászlós küldöttség már lódul is a megadott irányba, de csak békésen legelésző tehenekkel találkoztak. Az éjszaka nyugodtan telik el. Másnap még kétszer látom lobogni a fehér zászlót, de hiába. Nem jön az “ellenség”, nincs kinek meghódolni... A Bürgermeister arca mély csalódottságot árul el... VII. Szirénhangok 1945. május 9-én, Osterhofen felől autómotorok zúgására figyelek fel. Kocsioszlop óvatos vonulását látom. Megállnak a falunk előtt. - Itt vannak! - kiáltok fel. Sapkámmal integetve sietek feléjük. Figyelnek, de nem tartóztatnak fel. Az első dzsipben ülő tiszthez lépek, s előbb angolul, majd németül mondom: - Nem katona, hanem magyar vasutas vagyok! - Átadom arcképes igazolványomat, figyel­ mesen megnézi, majd visszaadja és németül kérdi: - Vannak-e katonák a közelben? - A faluban nincsenek, de úgy hallottam, hogy a Duna tulsó oldalán SS-ek tanyáznak. - Az autókra szerelt géppuskákat a jelzett irányba fordítják. Lassan indulnak tovább. Velük tartok. Kis idő múlva feltűnik a fehérzászlós küldöttség is, együtt vonulunk a községi “Kanziel” elé. 1945. május 9-én Holkirchenben, egyetlen puskalövés nélkül véget ért a háború. A haja szála sem görbült meg senkinek és egy fillér anyagi kár sem keletkezett. Csak később tudtam meg, hogy Keitel vezértábornagy már előzőleg aláírta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Az amerikaiak megjelenése kezdetben nem sok változási hozott. Elrendelték a kincstári tárgyak, fegyverek és fényképezőgépek beszolgáltatását, de ezt sem vették valami komolyan. Fényképezőgépemet - bár film hiányában, nem sok hasznát vettem - továbbra is megtartottam. Szolgálati fegyveremet sem adtam le, hanem nagy ívben behajítottam a Dunába. Bennünket civilként kezeltek. Békén hagyták a magvar csendőröket is, sőt kezdetben a német hadifoglyok őrzésénél igénybe vették szolgálataikat. Folyamatosan kisebb megszálló egységek - közöttük négerek is - érkeztek. Ezek elhelye­ zését úgy oldották meg, hogy bennünket (119-en voltunk ekkor), 1945. május 18-án, a szomszé­ dos falu: Nesslbach mellett lévő, volt ifjúsági munkatábor helyiségeibe költöztettek át. A tábort a bajor erdő fenyvesei között létesítették és hét lakóépületből, valamint két kiszolgáló épít­ ményből állott. Fiatalok nyári tartózkodására ideális, egészséges a környezet, de nekünk itt nehezebb a beszerzés és primitívebb az ellátás. A tábor közepén lévő oszlopra ünnepélyesen felvonjuk a magyar lobogót és elénekeljük a Himnuszt. Hamar híre terjed létezésünknek, s jönnek magyarországiak, ki hosszabb, ki rövidebb ideig tartózkodik nálunk. Közel hatvan fő volksdeutsch is lakik itt, elsősorban földművesek, akiknek 99 �p a ló cföld 92/1 korábbi lakóhelye Komárom, Sopron és Pozsony megye, valamint Bácska volt. Nagyon csen­ desek és szerényen viselkednek. A vasúti közlekedés egyelőre nem állott helyre s az országutak megteltek ide-oda vándorló emberekkel. Sokan, hogy megkülönböztessék magukat a németektől, kabátjukra, vagy kalap­ jukra kitűzik nemzeti színeiket. Feltűnnek a koncentrációs táborokból szabadult rabruhás em­ berek. Félnek tőlük a megszeppent polgárok. Magyarországra - állítólag - hazatért, majd onnan visszaszökött emberektől rettenetes dolgokat hallani Budapest teljes pusztulásáról. Konkrét eseteket sorolnak fel a különféle atro­ citásokról. Ha csak a negyedrésze igaz annak, amit mesélnek, Magyarországon a pokol szaba­ dult el. Hiszem is meg nem is. Talán csak egyedi esetekről, tragédiákról van szó, amelyek szinte elkerülhetetlenek a háborúban. Mindegy, akárki, vagy akárhol követ el hasonló dolgot, a bűn, az bűn marad. Az egyik reggel teheruató jelenik meg a tábor udvarán. Négy-öt ember ugrik ki belőle és a vízellátásunkat biztosító szivattyúmotor aknájához sietnek, majd megkezdték annak leszerelé­ sét. No ennek fele sem tréfa. Riasztom a társaságot. A volksdeutsch-ok vannak legközelebb, ők jönnek először, de már futnak ide a távolabb lakók is. Megtudjuk, hogy a hivatlan vendégek görögök. Hangosak és erőszakosak. Tudtunkra adják, hogy ők a győztes hatalmakhoz tartoznak és joguk van elvinni a villanyszivattyút, mert arra szükségük van, mi kotródjunk előlük, mert elvesztettük a háborút! Ennyi elég volt, vége a türelmünknek. A leghangosabb kap néhány pofont, a többiek megrettennek a tömegtől, a nem várt fogadtatástól és futnak az autójukhoz. Szitkozódva robognak el. Szerencsére nem folyt vér. Az akna fedelét mindenesetre lelakatoltuk. 1945. július 31-ig a deggendorfi körzeti katonai parancsnokság részére kimutatást kell küldeni, hogy hány fő akar hazatérni és mennyien maradnak Németországban. A tizennyolc éven felüli és aluli gyermekek adatait különválasztva kérik. Sokan még nem tudták eldönteni, hogy mitévők legyenek. Hazai híreket várnak. Néha-néha, alig hallhatóan már vehető a budapesti rádió adása. Egyesek beszéltek a Budapestről érkezett hivatalos megbízottakkal, akik az itteni helyzet feltérképezésére érkeztek. A tőlük kapott információk sem rózsásak, de reménytkeltőbbek, mint a magánértesülések. 1945. október 15-én elérkezett az indulás napja! A passaui átmeneti tábor nagy befogadóképességű s szinte elnyeli csoportunkat. A tábor egyébként teljesen nyitott, szabadon lehet ki- s bejárni. A táborvezetőség csak azt kéri, hogy messzire senki se utazzon, mert az indulási parancs egyik napról a másikra megér­ kezhet. Végre 1945. október 19-én, indulás. Jönnek a katonai teherautók, berakodunk, a passaui állomáson pedig lerakodunk. Várunk és várunk órákon keresztül, de nem tolják be a vasúti szerelvényt. Késő délután aztán visszafuvaroznak bennünket a táborba. Megtudjuk, hogy ismét 100 �ellentétek merültek fel az amerikaiak és az oroszok között s leállították a szállítást. Az indulás újabb dátuma 1945. október 26. Most már olajozottan zajlanak az események. Az amerikaiak négynapi bőséges élelemmel látnak el bennünket és katonai kísérettel elindu­ lunk. Imréékkel egy vagonban utzunk. Kisebb-nagyobb tartózkodásokkal simán haladunk az amerikai zónában. Linz után nemsokára a szovjet megszállási területre érünk. Minél keletebbre érünk, annál nagyobbak az anyagi pusztulás látható jelei. Jóképű, fiatal, fegyveres magyar honvéd tiszteleg a határon az integető, meghatódott haza­ térőknek. Egyenruhája és sapkája a régi, megszokott formájú. Lassan, méltóságteljesen begördülünk Hegyeshalom állomásra. Nem akarunk hinni sze­ münknek és fülünknek. Magyar katonazenekar a Rákóczi indulóval köszönti vonatunkat. VIII. Újrakezdés A hegyeshalmi fogadtatás után vidám hangulatban folytatjuk utunkat. Komáromnál átirá­ nyítják szerelvényünket a Kisbér-Székesfehérvári mellékvonalra: kerülő útirányon át megyünk Budapestre. Székesfehérvár állomásra a késő délutáni órákban érkeztünk meg. Le akarunk szállni, hogy széjjelnézzünk. Vonatunkat fegyveres katonák vették körül. Kiabálnak és vissza­ zavarnak a kocsiba. Később közlik, hogy az öszes csomagokkal együtt, mindenkinek el kell hagynia a vonatot. A szétrombolt felvételi épület mellett lévő sárga iskolába terelnek. Tiszti egyenruhás katonák bottal kezükben irányítják hangosan, nyersen az elhelyezést. Vacsoráztatás után az éjszakát nagy teremben, padlóra szórt friss szalmán töltjük, s a lyukas tetőn keresztül bámulhatjuk a holdat és a csillagokat. Másnap reggel elkezdődik az igazoltatás. Az udvar közepén elhelyezett asztal körül ülő bizottság egyik tagja hangosan felszólítja a nyilasokat, hogy lépjenek ki. Nincs jelentkező. Hunyadi-páncélos és SS katona sem akad. Ezután a katonatisztek következnek. Néhányan az asztalhoz mennek. Azonnal elvezetik őket. - Kár értük! - súgja valaki - Itt nem méltányolják a karakánságot. Székesfehérvártól Budapestig vezető út, olyan mint valami rémes vízió. Romok, pusztulás, megműveletlen szántóföldek, az elhagyottság látványa és piszok minden felé. A kifoltozott vasúti Duna-hídon keresztül döcögve, teljes szörnyűségében tárul fel Budapest eltorzított arca és borzalmas sebei... A Keleti pu. “B” vágányára érkezünk. A csarnoknak nincsen teteje, oldalablakai kitöredez­ ve. A vágányokon ütött-kopott, ablaktalan, ajtó nélküli személykocsikból és marhavagonokból összeállított szerelvények állnak, zsúfolásig tele batyus, megviselt külsejű emberekkel. Kato­ nák jelennek meg, éktelen kiáltozással. Iszonyú, ami itt van! A bennünket kísérő amerikai katonák sajnálkozva integetnek felénk és sietve távoznak. Esteledett már, amikor Salgótarján külső pu.-ra megérkeztünk. Az állomási épületek sértet­ lenek, aminek szívből örülünk. Vagonunkat a raktári vágányra állítják. Csakhamar híre fut visszaérkezésünknek s körülvesznek a segítőkész, barátságos érdeklő­ 101 �p a lócföld 92/1 dők. Az egyik tolatásvezető, Fodor József felesége 2 kg-os kenyeret hoz ajándékba. Nem akarom elfogadni, mert tudom, hogy szűkös a fejadag, de a kedves asszony nem hagyja magát elküldeni. Dr. Mészáros Pál állomásfőnök is megértéssel fogad. A helyettes főnöki, régi posztomat, Varga Gyula főtiszt tölti be és három gyermekével él az előző lakásunkban. Feleségével együtt azonnal felajánlja nekünk a legnagyobb szobát. A Székesfehérvárott kapott “Utazási igazolvány” szerint, érkezésünk után, jelentkeznem kell a salgótarjáni Rendőrkapitányság Politikai Osztályán. Rövid várakozás után fiatal főhadnagy elé vezetnek. Kérdi, miért menekültünk nyugatra? Nagy vonalakban vázolom, hogyan hurcoltak Galánta helyett végülis Bajorországba. Végül az Utazási igazolvány hátlapjára vörös tintával felírja: Nevezett a salgótarjáni r.kapitányság politikai osztályán jelentkezett. Salgótarján, 1945. november 2.” - Olvashatatlan aláírás. Hosszú az út hazáig. Nézem a házakat, az embereket, mintha nem tíz hónappal, hanem esztendőkkel ezelőtt jártam volna errefelé. Megtudtam, hogy az állomás személyzete között akadt egy-két ember, aki Balázs János és ellenem, a balassagyarmati népügyészségnél feljelentést tett. Évával úgy döntöttünk, hogy ennek az ügynek a lezárását már nem várjuk meg Salgótarján­ ban. Összecsomagoltuk holmijainkat és 1945. december hó 21-én, egy vagon sarkába berakod­ va, elindultunk Szolnokra, ahová még aznap délután szerencsésen megérkeztünk. 1945. december 23-án délelőtt már Balassagyarmaton voltam, ahol az ügyészségi folyosón találkoztam Balázs Jánossal, ott voltak a beidézett tanúk is. A kihallgatás nem sokáig tartott. Hangsúlyoztuk, hogy semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet nem követtünk el, amit a tanúk vallomása sem tudott kétségbevonni. Hamarosan megszületett a végzés. “Hasznos József ellen azért tétetett folyamatba eljárás, mert állítólag Salgótarjánban 1944. év november hó végén, közelebbről meg nem határozható időben ő jelentette volna fel Antal János, Vadasi Miklós és még több társait egy német vonat feltörése és megdézsmálása miatt. A nyomozás során Antal János előadta, hogy az ellenük megtett feljelentéssel eleinte tényleg Hasznos Józsefet gyanúsították, de később kitudódott, hogy a feljelentő nem a gyanúsított volt, hanem az állomáson szolgálatot teljesítő rendőr Ezek szerint a nyomozás során beigazolódott, hogy nem a gyanúsított jelentette fel a vonatfosztogatókat, ami egyébként sem tekinthető népellenes bűntettnek, hiszen Antal János és társai a vonatból a cukrot nem baloldali magatartásuk folytán lopták, hanem egyéni, jogtalan vagyoni haszonszerzésből, miért is a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntetem. Balassagyarmat, 1945. évi december hó 23-án. Dr.Szokoly István sk. vezető népügyész Dr.Fazekas Ágoston sk. népügyész. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan nü.kiadó." 102 �A rágalmazók felsültek, beperelhetném őket, eltekintek tőle. 1945. karácsonyát igen szerény körülmények között Szolnokon ünnepeltük. Édesanyám állított karácsonyfát, de annyi tüzelőnk már nem volt, hogy ebben a szobában is meleg legyen. Két gyermekünk takaróba burkolva örvendezett az angyalka szerény ajándékának. Szolnok állomásfőnökségen 1946. január 6-án jelentkeztem szolgálattételre... (VÉGE) Lóránt János : Gátoldal 103 �p alócföld 92/1 A Nógrád Megyei Közgyűlés és a Palócföld Szerkesztőség 1991. évi országos Madách-pályázat szak-zsűrijének eredményhirdetése Versek, szépprózai művek 1. díj Megosztva: Zalán Tibor Budapest (Kívül jelige) Dippold Pál Zsámbék (Pamela 92 jelige) 2. díj Megosztva: Döbrentei Kornél Budapest (Deus ex machina jelige) Balázs Attila Újvidék-Budapest (Féderes manó jelige) Géczi János Veszprém (jázminillatdoboz jelige) Onagy Zoltán Esztergom (G.G. jelige) 3. díjat a bizottság nem adott ki. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány 1. díjat a bizottság nem adott ki. 2. díj: Tarjányi Eszter Budapest (Szellembúvárlat jelige) 3. díj Megosztva: Dr. Pataki Kálmán - Tódor János Budapest (Aquila non captat muscas jelige) Tóth László Budapest (Hazátlanul jelige) Dr. Urbán László Budapest (Tiszta forrásból jelige) Dicséretben részesült: Csűrös Miklós Budapest (Purgatórium jelige) Andor Csaba Budapest (Uram legyőztél! jelige) Balassagyarmat város különdíja: Faludi Ádám Tatabánya (Fegyvertelen séták jelige) Salgótarján város különdíja: Tar Sándor Debrecen (Duna jelige) 104 �Madách-díjak átadása 1992. január 24., Balassagyarmat Jókai Anna a Magyar Írószövetség elnökének köszöntője 105 �p alócföld 92/1 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 106 �Mikszáth Kiadó Brányik Magdolna - Taga Kornélia Nyelvi feladatlapok óvodák számára Szlovák, horvát, román német és magyar nyelven A kiadvány pedagógiai segédanyag az óvodák nyelvtanulásához nevelőknek, szülőknek, gyerekeknek. A nyelvoktató program két részből áll: A nevelők és a szülők számára nyelvi segédkönyv (eddig elkészült változatok szlovák, horvát, román német és magyar nyelven)! Gyermekeknek 52 lapból álló színes, képes oktatatási anyag! (A kiadvány megrendelhető a Mikszáth Kiadó címén, 3101 Salgótarján, Rákóczi út 192.) �KÖZÉLETI. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 25.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d3cbe788cd5e6f32f28fc84b91d40fa6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3ca4174e7b9855801fa5148a7c39b456.pdf 3288fdef6cc73a4b0ee599a9512c5e9a PDF Text Text K Ö Z É L E T I, IRO D A LM I, MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT XXV. évfolyam 91/6. november - december ��palócföld 91/6 K Ö Z É LET I, IR O D A I M I, M ŰVÉSZETI F O L Y Ó IR A T Zalán Tibor Talán(vers) Csíki László versei Bodor Béla Reminiszcenciák (vers) Rácz Péter a táj a táj (vers) Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete III. A remény íródeákjai (irodalmi összeállítás) Hervay Tamás Bokályok és cserepek (vers) Hunor Bertalan A kereszt újraállítása (kritika) Turcsány Péter versei Villányi László Csodálat (vers) Szilágyi Andor The Hungarian HardDream (novella) Labancz Gyula versei Kiss Irén versei Elmer István Vunkánfíber bőrönd (novella) Prágai Tamás versei Pál fi Ágnes A nagyság játékszabálya (Nemes Nagy Ágnes emlékezete) VALÓSÁGUNK Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egykázközség szervezeti élete és működése (tanulmány) 519 521 523 524 526 Handó Péter versei Vincze Dezső versei Karácsondi ImreA Miles Davis-blues(vers) 567 568 569 534 535 537 538 539 543 545 546 553 554 557 m űhely Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról (tanulmány) Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (tanulmány) 572 575 Lőrinczy István versei MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban II. (kritika) Horpácsi Sándor Két költő egy szekéren (kritika) 585 Tamás István Bűnbak (vers) Paróczai Csaba War song (vers) Etesi Deák László Bánat (vers) SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Mezey László Miklós Fábry Zoltán, a “költő” (tanulmány) Kovács Győző Egy új állam születése (tanulmány) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Hasznos József Kutyszorítóban II. (visszaemlékezés) PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 596 597 598 587 594 599 606 611 622 517 �palócföld 91/6 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József E SZÁMUNK SZERZŐI FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján. I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Bodor Béla költő (Budapest), Bögre Zsuzsanna szociológus (Budapest). Csíki László költő, író (Budapest), Elmer István író (Budapest), Etesi D e ­ ák László költő (Etes), Handó Péter költő (Sóshar­ tyán), Hasznos József MÁV-nyugdíjas (Salgótar­ ján), Hervay Tamás költő (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), H unor Bertalan író (Budapest), K arácsondi I mre költő (Karácsond), Kiss Irén költő (Budapest), Kovács Győző tud. ku­ tató (Felsőgöd) Labancz Gyula Költő (Budapest). Lőrinczy István költő (Salgótarján), Mezey László M iklós irodalomtörténész (Budapest), Páróczai Csaba költő (Salgótarján), P álfi Ágnes költő, író (Budapest), Peák Ildikó művészettörténész (Salgó­ tarján), Prágai Tamás költő (Budapest), Rácz Pé­ ter költő (Budapest), Szilágyi Andor költő (Buda­ pest), Tamás István költő) (Szurdokpüspöki) Tan­ dori Dezső író, költő, műfordító (Budapest), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Villányi László költő (Győr), Vincze Dezső költő (Salgótar­ ján), Zalán Tibor költő, író (Budapest), Zsibói Béla író (Kisterenye). E számunk illusztrációs anyagát Szujó Zoltán grafikáiból válogattuk. Címlapunkon a Levéltári jegyzetlapok III. (litográfia) című munkája látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 518 �palócföld 91/6 Z alán Tibor TALÁN A szív, ha gondolkodni tudna, megállna (Pessoa) és megállt . Nyomorultul, ahogy megállnia kell egy ilyennek. Egy szívnek, ha megállnia kell. És nem úgy, hogy abba rendesen belehalni lehetett volna. Csak megállt, a dombok felhúzódtak egész a horizont kásás vonaláig, az ablakon mázsaszám ömlött be a koraőszi köd - ilyen képek kísérték ezt a meghalást. Mit tehetett volna, várni kezdett. Elindul, persze újra elindul, zakatol keményen majd, ott a bordák alatt, mögött, ahol lennie szokott. Mert az övé. Lassan-lassan észrevette, mégsem hiányzik senkinek. Egy gondolkodó szív hogyan is lehetne kurrens árúcikk a rendszerváltás koszakában. Gyanús, mert nincs felségjele, s nem bizonyított, hogy gondolkodott azelőtt is. És mit akart azzal elmondani, hogy csak úgy megállt. Kinek akart jelezni, így, avval, valamit? Ha szeretője volna, észrevette volna. A ház fölött kerengett a madár. Azt is észrevette volna. Ő mindent észrevett volna, ha ő lett volna. Azt is megfigyelte semmi sem változott, ott belül, ahol a hangszerek. Csak pirosabb lett 519 �palóciöld 91/6 a homály, nem feltűnően, ha meghatározná, azt mondaná rá töredezetten: valamelyest, Ezzel persze csak ismét eltávolodnék a lényegtől, bár a lényeg marad, mint előbb, hogy megállt Ám, hogy mit gondolt, mielőtt a végső katasztrófára elszánta magát, a bal pitvarban elrejtett fekete dobozban lenne megtalálható. Ha valaki ki merné nyitni, el merné indítani. Egy halott pitvar látványa sem éppen felemelő. Senkinek se az. Könyökölt egy darabig a fűben, azután arra gondolt, hogy »de jó, de jó«, ami olyasmit jelentett, hogy a szíve gondolkodik. Később meg az járt a fejében, hogy ettől a gondolkodástól aztán jól meg is állt. Majd az még, hogy akkor ő már nyilván halott. Vagy lehetne bizonyos értelemben. Vagy tán egészen az. Lassú, megfontolt léptekkel vágott át a lélegző völgyön, egy halott végtére is adjon magára, ha a lélegző völgyön átvágva indul el hazafelé 520 �palócföld 91/6 Csiki László Szobrok Ugyanannyi vágy szeretet van a világon kezdetek óta de egyre több lélek közt oszlik meg pusztítjuk hát egymást mind szaporábban. A kevesek a maradékok a jó az igaz szeretők: a gyilkosok. Ez az ára az istenülésnek az önvád és a vér. Gondoljatok az első emberpárra a szeretet kettőbe osztott és egyesült erejére amely megteremtett benneteket mondta a szürke férfi mielőtt lelkét kövekbe lehelte át hogy mentse rátörő társai elől. Giccses kis szívedre Szívedre mutatsz, mint Jézus fülledt hálószobákban függő képeken apró lángokkal koszorúzott túlságosan szabályos alakzat nem emberi szerv tartozék csupán festett kellék a szeretethez épp alkalmas a halálra. 521 �palócföld 91/6 És valóban szeretsz valóban nem figyelsz giccses kis szívedre s az lassan végleg kifakul a képből ott maradsz te körülötte valóban nélküle hús-vérkép. Lakályos hiányod Kitüremkedsz a törésvonalon alakot öltesz testet álruhát választhatsz szemet kart szívet nincs valóságos tebenned egyéb csak az álmodó vágy az éltető. Nem a lövedék nem a szívszakadás de ez fektet vissza a földre ha fáradtan megúnt új gazdát keres friss erejének otthagy magadnak végü a természet alakzataként vagy magához, szólítja vágyadat egy másik test kő bokor és helyetted magához, tér feleszmél vele. Egy asszony egy vízimalom egy erdő ünnepli létét lakályos hiányodban éli az életedet azután. 522 �palócföld 91/6 Bodor Béla Reminiszcenciák barátkozván a forróval s a langygyal (óg-móg a Góg): de Magógra maradtunk! fejünk fölött egy hímszeráf (értsd: kangyal) őrangyalog: mit vitattunk? mit adtunk? a pásztortáska gyermekíze hol? s a gyermekláncfű infantillata? Elkurvulgária felé lohol a három perszóna (non grácia) s hol ezelőtt az angyal karddal állt. az ateisten ónmagát zabált— a fel: locsog a magánszférák zenéje (..ipar szí múv”, ahogy a költő mondja) feltörölném, ha lenne itt egy rongya, bocs, egy pillanat, s kész az idő egésze. 523 �palócföld 91/6 Rácz Péter a táj a táj m i a fo rm a m ilyen vers a fo rm a a dzsessz esszé az esszé dzsessz a vers is dzsessz Szabados tudja ezt ő már mindent tud olyan mint a táj a tájat nem bírálják a tájtól tanultam a formát a tájat választottam mesteremnek a formával küszködök most a tájjal küszködök mi a táj tátott szájjal nézem a formát a táj a mesterem a táj tanítja a formát belevesztem a tájba a vers táj a táj foglalat fát hasogatok a tájban a táj mérték a gyógyszerésztanulólány mérték én is táj vagyok mérték vagyok mérték után vagyok hozott anyagból nem vállalok aprítom a tájat a táj táj marad 524 �palócföld 91/6 a dzsessz tökéletes forma az esszé tökéletes forma a táj tökéletes forma nem küszködök a dzsesszel nem küszködök az esszével de küszködök a tájjal odavágok a fejszével a tájba kivágom magam a tájból versbe vágom magam a forma nem egy-forma egy táj nem egy-forma egy táj étel egy lány az esztétika elrejtezem a tájba a tájkép formahű elrejtezem a patikuslányba a lány hű-forma clrejtezem vele előbb vele aztán előle a dzsessz formában van a patikuslány formában van én formában vagyok küszködök a formával a patikuslány adta a formát a táj hozta a formát a dzsessz kiállja a próbát 525 �palócföld 91/6 T an d ori D ezső Lóversenypályáim emlékezete/C Tétről tétre “Tétre tét” Pl. én Halványzöld - mert fogy festékanyaga - és sötétbarna rosttollal próbálom összeállítgatni, hogyan, mely időpontokban térhetnék vissza a párizsi lószínre, de úgy, hogy esetleg-elbírhatat­ lanul-rossz szállodámból, melynek árát viszont még épp ki tudom fizetni, elmenekülvén, netán nyerjek is valamit a cserén: az APEX-jegyem hazajött-ideje állandó, változtathatatlan, hát közben akkor - mert Londonban is kinéztem egy ilyen csúcs-lenn-egyszerű hotelt átkelés jönne, esetleg éjszaka, hogy versenynapot ne mulasszak. Vannak variációk, melyekkel így Ascotot és Newmarketet is megcsíphetném, ráadásul a galoppidény vége felé: akkor már több dolog látszik, kialakultak a formák stb., esélyesebb a kombinatív agy, a lapos pénztárca: mindkettő “vagyok”. Szóval. A két toll. Én máskor. Vincennes-ben a patak mellett. A fán: a tábla. Hogy milyen fák vannak az itteni erdőben. A gesztenyefa. Aesculus hyppocastanum, ha jól emlékszem. Ülök egyik padomon. Meghúzom üvegem. Most már itt hetek óta nem iszom, kortyot se. Szpéró halála után, az a három londoni hét volt ilyen. Persze, mert otthon felejtettem a sör- és bornyitóm. S annyira csak és csak múzeumi képeslapot és művészeti könyvet tudtam vásárlás-tárgyul elképzelni - nem beszélve azért arról a társnémnak mindig meghozandó egy-két, vásárlói zsenialitásomat bizonyító női holmiról, ami Londonban sem maradhatott el, meg a Szuszi kutyánknak vételezendő ebcsemegékről; nagy élvezet a beszerzésük -, mondom, hogy itthonról vitt hétdecis szilvámat második hajnalra elpusztítottam (mindig olyan rémes a szekrény alsó sarkában így, idegen helyeken, az ember pálinkás üvegének a kerek aljnyoma! de jó, ha az nincs! rám Németország volt így, evésre-ivásra, nem tudom miért, örökké veszélyes, és a legfakírabb Franciaországban vagyok, képes volnék három héten át is ugyanazt a napi egy üveg bor, egy pohár sör ugyanabban a kocsmában, egy sült krumpli ugyanannál az arabnál, ezt az étrendet betartani, és közben három Enghien, négy Auteuil, négy Longchamp, négy St. Cloud, három Maisons-Laffitte stb.). hogy a szilva elpucolódott. s hogy valahol külön kellett kérni, nyitnák ki a fehér boromat, amit vettem, leálltam ezzel a dologgal. Sajnáltam volna fontot kiadni nyilóeszközökre. És három hétig nem ittam. Három hétig volt ez így beosztva: fogvíz, fogkrém, Polybé és C, szájüdítő, hygikendő, csapvíz, boltban vett tonik: ezek voltak üdítőesz­ közeim. Nem tudom, miért történt - talán gyomorfertőzés? - , hogy az utolsó hét elején a St. James’s Park tájékán nagy rosszullét kezdett fenyegetni. Éreztem, nem bírom talán hazáig se, a Virginia Woolfék-féle Bloomsbury-negyedig, ahol laktam. Gyorsan metróra! A Russell Squa­ re földalatti-liftjénél már szinte a köröttem állók tartottak csak állva. Hogy nekik ne bukjam. Nem eléhezettségtől volt ez, semmi. Nem tudom. Szobámba értem. az előszoba és a fürdőszoba 526 �palócföld 91/6 közé zuhantam. Bemásztam az ágyig, de csak félig tudtam felkapaszkodni rá. Négykézláb jutottam ki hányni. Elveszítettem az öntudatom? Elaludtam? Mint mikor szemüreg-orr-félfej­ fájás után térsz magadhoz, s a rosszullét utáni kicsavartság megkönnyebbülése van veled: úgy ocsúdtam. Aztán folytattam a napot, kora délután; mert ez dél tájt volt, mondom. Most, hogy a félszemű, félszárnyú ződi madarunk, a Tutu meghalt - de hát annyi madarunk halála után már ahogy társnémnak a kezére mászott volna, utolsó kuporgásából, a kézre, melyet annyi­ szor “megsziszegett”, ha friss zöldeket adott neki a kalitkában e kéz, a kéz, mely föltette öt, ha lezuhant, vissza az ülőrúdjára...ez a kéz volt ama hely, amelyet Tutu, haldokoltában, “megcél­ zott”, amelyre csőrrel-körömmel fel akart kapaszkodni. Gyengénél gyengébben. Ritkán fáj a fejem, most a Tutu halála után jött egy másik u.n. front, és bevágott a szemüreg-orr-félfej fájás. Nem olyan erővel, mint a Szpéró halála utáni 1988-as londoni. Egyébként Szpéró halálához, csak a londoni útnak volt köze, a rosszullétnek semmiképp sem. Most, ahogy feküdtem, aztán lassan elaludtam, s az ocsúdás hozta a stb., stb... most azt mondtam: egy kicsit úgy voltam, mint mikor ők meghalnak. A művinél jobb a lóvi, akartam írni fentebb. Helyette: semmi sem egészen idegen tőlem, ami állati: sőt. Tétre tét. Hogy másodszor jártam a StJames’s Park táján, egyébként ebben a parkban szállnak a kezedre ők, a verebek, futnak fel az övedig a mókusok - hol írtam ezt már? lásd: átfedés-elvem ,és hozzák a föld hidegét márciusban, novemberben - ezek voltak az én londonos hónapjaim − eddig -, és ahogy öten a kezeden ülnek, verebek, érzed: egyik sem az Alíz, nem a Samu...aztán nem jársz, olyan nagy buzgalommal oda, ám hogy a közelben van az Angol-Osztrák Társaság...hogy egy Hill-iroda is van arra, és ott egy Szpéró-rokonnevű lovat, ráadásul vendég franciát, és esélyte­ lent, fogadtál...ez ugyanolyan emlék, mint ők. Meg a seregély-gép, a Jakab-palota udvarán, a két nagy fa, ezernyi madárral, úgy zúg néha, mint egy óriási szellőztetőberendezés. Aztán a földszinten, az utcára, rézgombbal, egyszerű ajtó: ott lakik Lord Chamberlain. Tatarozták a palotát, és neked az jutott eszedbe: megvetetik a házakat, hogy tatarozás legyen stb.. Alízék hogyan bírják ki? Samud addigra talán már nem is él. Szívgyengeséges hörgések álltak be nála. Társném azt mondja: róluk - Samuék stb. - szinte reménytelen bárkinek is “mesélni”. Igen, van egy fok... Például, ha azt mondom: 1978, Nyugat-Berlin, DAAD-ösztöndíj felajánlása. És Szpérót, meg akkor már Samut, választottuk. Hogy az ösztöndíj: “majd”. Állok, mondjuk. Longchamp-ban - emberek: “csak az urak járnak galoppra”; mellesleg válaszom: nézné meg a jugoszláv, török, arab vendégmunkások vagy őshonosok seregét a francia galoppon; szóval, a nem-egészen-európaiság a tájékozatlanságban is van nálunk; abban az “úri” v. “uras” felfogás­ ban, amelybe még Sagan játékismertetője sem fér - ld. Örök emlékbe v. emlékül, kis könyv, megvan magyarul, még úgyis idézem; hát az is olvasható lenne: hogy pl. a “lóverseny” egyetemes valamit fejez ki, valamit, ami mélyen emberi etc., és hogy akkor ez... de hagyjuk -, állok, jön a mezőny, mintha húznák őket a szemközti egyenesben azon a bizonyos fa tálon, dróttal, ellapulva jönnek. Kis Bálkirály...a kanyar...egy-gombóc, kupac,pálinkaseprő-szöszmöt, rőzsehalmocska a mezőny-és-amit-érzel, amit látsz, nem valódiak az arányokat sejtető térfigu­ rációk a kanyarban, ott nem lehet tudni, már szemből vannak. Pilinszky lovasai, csak ott “trapp”, persze, ez Vincennes-ben a “monté”, a leginkább úrlovasai, attitűddel csinált dolog, nem is tudtam megbarátkozni vele, már kiáll a nyeregből mind a színes dzseki, a sapka, alattuk, 527 �palócföld 91/6 a tarka sapkák alatt, bukósisakok, már kiállnak a kengyelből a zsokék, jönnek, irtózatos csendes-robaj, repül a fű, bele a lemaradók pofájába, nem baj. nyerek, mert most a Poe-novella alapján megtett Maelstrom Light előretör, vagy egy másik futamban, ezt csak én tudom, mit jelent nekem, Subotica, másnak térkép e ló, csinálok egy kettős befutót a nagy-ló Pistolet Bleu-vel, nekem Suboticában benne van az apám, a kukoricagóré a háború előtt a családomnál, ahol egyszer jártunk, benne van nekem a Subotica nevű lóban Kosztolányi, az, hogy a Csáth Géza nem jön, az, hogy a Szpéró nem jön, az, hogy a Kis Bálkirály nekem most. mert a Samu születésnapja van, a Samu...a mondat elszakadt valahol, valami más folytatódik, sokkal fonto­ sabb. Az “emberekkel” mondatokat lehet váltani, így érti társném, de nem folytatódik valami sokkal fontosabb, igaz, de hát kik az emberek? Még társnémmal is hány ilyen viszály: én: hogy a “kocsmatársaságot”, értsd, akár tényleg kocsmatársaság, akár egy pub , tikár egy omlettező, akár szakmabeliek, akikkel leülünk inni. akármi, vagy csak a környékbeli ürgék, szóval, hogy ezt bármikor otthagyhatja bárki a társaságból, olyan ez is, mint ahogy Sagan írja, állnak hajnalban Deauville-ban, vagy a lótér mellett, aztán ha másutt találkoznak. Deauvill szóba se jön, nem jöhet szóba... mondom, de ha már kutyásokkal barátkozol össze - feleségem a fő kutyás! nálunk -, akkor az kötöttebb dolog, nagyobb egybetartozásnak látszik, holott...hohó, te mersz, beszélni, mondja nekem, “embernek”, társném, szintén “ember” -ként, emberesedünk tehát, mondja: te jössz itt a lovakkal? az én apám azért így meg úgy stb., maradt erre a 45 utáni itthoni sorsra, mert két lovat mindenképpen vissza akart adni az ezeknek-azoknak, akik rábíz­ ták, és nem vágott neki velünk a nyugati határnak stb. Szóval, kik az emberek? Akkor én kinek mondjam el. hogy a Subotica nevű ló, aki a világ egyik legjobb kétévese - Pistolet Bleu, holtversenyben negyedik a tavalyi listán, igen, egy freudenaui újságban látom igen, Pistolet Bleu mögött másodiknak jön be, és én lehunyom a szemem, mert tudom, hogy akkor hát jól tudtam...hogy ez a Subotica a családom, a nagynénikémék egykori Kuszuli kutyáját is “hozza”, és hogy a Kuszuli “utóda” a mi kutyánk, szintén pásztorkutya, a Szuszi? Vagyis össze vagyunk mi jőve, társném és én, s mi össze is hozzuk, sokat vagyunk együtt, aránylag, hogy így mondjam, de ha az emberek leesnek egymásnak a csíkos égből, mint az esernyős alakok Magritte képén, hirtelen mit kezdjenek egymással? Exit to Nowhere, de szép lónév! Ez van. Time Will Tell - egy másik. Mindig csóválom a fejem, de egyszerű, ha valakik Masterclass névre. Divine Danse névre veszik a lovukat. Na, szóval itt a lista, nézem még egy kicsit...mennyi “mindenkit” ismerek! A legjobb kétévest - bár a Racing Post listája szerint, a Sloane Square-en vettem...ő csak második, bocsánat: gondolatjel, ő csak második, de hát elsodort engem a Sloane Square. bánom is én most Masterclasst. Mujtahidot...ő a Racing Post szerint az első, persze, angliai USA-ló, míg Hector Protector, akit láttam megint nyerni, Freddie Headdel a nyeregben, franciaországi USA-ló, jó itt, tetszik nekem, ahogy állunk a Krieauban. mondjuk, van egy ügető hendikep, vagy mi, szóval, két nagy ló vagy 50-50 méter hátránnyal indul, 2800 méter a táv, be kéne hozniok a mezőnyt, sokan fogadtak rájuk, a két ló egyre inkább lemarad, nem hoz be semmit a hátrányból, s akkor, akik ott állnak mellettem a korlátnál, szemközt a célpatkóval, tehát nagy finist várhattak, s nyilván a szuperlovakra tettek, kiabálják, köszönjük neked, XY (a hajló neve), kösz, WZ (a hajló neve), köszönjük, hogy így igyekeztek...valaki kérdi a múltkor, és csak a lovakkal foglalkozik? ld. régegbben: csak a verebekkel, csak a koalákkal - még az nem is bosszantott annyira olyan sokakat, csak a gombfocival, azt egyenesbe lehetett hülyeségnek és tévútnak tekinteni -. csak a lovakkal? a politika nem is érdekli? ez jóindulatú kérdés pedig.„hát hogyan mondjam el: hogy az én célfotós befutóim, ahogy ott állok a patkóval szemközt, már mindig ezt a “köszönjük neked...”-et hozzák be, s 528 �palócföld 91/6 akkor is azt gondoltam: miniszternek, bankárnak, kormányzati felfogásnak stb., másik ország­ nak etc., nem kiabálhatom ezt? Nem mondhatom, hogy “kösz, kis számítógépes okosak, hogy már a papírt is ki akarjátok iktatni az elektronika javára”, és hogy tőlem ez idegen, és akkor nem szabad azt mondanom, hogy “a kis ferdeszemű emberek”, vagy a kis “slicces agyúak”, mert ez anyázás, netán fajozás? A fenét anyázás, a nyavalyát fajozás...ez a tarkaság, ez a véleménnyilvánítás felnőttkora...stb., hogy én is kezdjem a hülyeségeket. Leverebezni, azt lehet. Kis Bálkirály, egyszer ott fogsz, feküdni a kalitka alján, mint az Édes Éliás, akinek az, az olasz, száma van - ez a vidám fickó, ez a “zseniális” madár, az Éliás olt van nekem mindig a Krieauban, megszólalhat az a szám, közben az. Übleis, a Malota, a Konlechner, az én nem tudom ki, ott rója a köröket, edzenek még egyet, szalad a Lady Sindelburg, a Miss Lord, a Bella Fortuna, átképzelem őket verébbe, az Éliás de szerelmes lett volna belétek, hé, fillies, veréb­ kancacsikók...hát ahogy rakta itt az. összefont karunkba a fűfészket...! oda rakta a fészkét az Éliás az összefont karunkba...és akkor köh-köh-köh...kezdődött megint a légzőszervi...vagy a szívelégtelenség...társném nem is engedte őt egy idő múltán túl sokat repülni; s hiába ínhalált vele két télen át, hiába...sok-sok évet megélt az Éliás, olyan marad ő is, nekünk, mint a, mit tudom én, Clissa, ahogy a Paris Turfben, írtam talán, ott állt, hogy elment közülünk Clissa, és hogy emlékszünk a...stb.. etc., huszonhárom éves volt. Csak nálunk itt érne meg valaki ilyen kort. persze, cinegénél, verébnél ződinél, poszátánál ez lehetetlen, az Édes Éliás fog menni, talán, a Kicsiny Madár, Kedves Kakukk, és vigyorgok, fontoskodva nézem a monitoron az első futam esélyeit. Newton. Dorriba-Express, Nakita, Dear Avery, Big Bens, Milena...ó, igen. Kafka miatt hányszor játszottam Milenát, de egy szép hármasom azon csúcszott el, hogy a szivem mélyén, a már említettek alapján egy kicsit-kicsit bajom van Gandhival, dehogy a szellemével, csak ránézek, s valamit idegen, igen, ahogy egy verébre is ránéz valaki, és az csak egy veréb, a milliárdból, Gandhi is egy-olyan-indiai nekem, hát megbűnhődtem, a lópálya kegyetlen is tud lenni, nem tetszett a Gandhi, nem lett hármas befutóm. Abban, hogy “a pálya Maisons-Laffitte-be olyan hosszú”, két kilométernél is hosszabb, a túlsó egyenes igen közel van, a két vége viszont nem is látszik, jön a mezőny, csak gömb-szerű átbukdosás, önmagán-átbukdosás, nekem ez azért is “adódik” annyira, azért adódik jól, mert ahogy ezt írom, bármit írok, én is azt érzem, egy ilyen egyenesben jön, jön, amit írnom kell, átbukdos önmagán, nem győzi önmaga iramát, egy ilyen mezőny is ilyen, míg a végén kicsit szélszálazódik, vagy épp a célban lesz fotó tárgya, annyira együtt a két fej, a két orr, mindden: íme, hogy Maisons-Laffitte pályája nekem most annyira “van”, abban benne van a váratlanság, ahogy egy nem-is-hittem kisvárosba kerülök, ahogy egy sörözőjét megismerem, ahogy beszél­ getek másokkal, együtt tanulmányozzuk az újságot, a napfény, a világosság, a reggelizők a hátsó helyiségben, vagy ebédelők, ott is világosság, tükrök és réz, és egy idegen városbéli dél...a kastély aztán, távolról, ez mind benne van a hihetetlen örömben, hogy én ezt a pályát ismerhe­ tem, hogy ez egy hely, ahová vissza fogok menni, benne van, hogy a szél egy egész kettős hársfasor leveleit ezüstös-félre visszafújta, és hogy hazafelé eltévedtem, és hirtelen a Szajna partján álltam, és ez nem “Párizs” folyója volt, ez egy vidéki, de Szajna nevű folyó, és még jobb, vagy legalább ugyanolyan. Ez. mind a pálya, ott, Maisons-Laffitte-ben, és nem is kell hozzá Orallis, meg Pad, meg semmi név-tréfa, elég a zöld, a sárga, a szürke, a fű, a pultkorlát, a folyó. Milyen szépek a neveik, ha valaki szereti az ilyet - de hát jó anyagokat ki ne szeretne; 529 �palócföld 91/6 nézem a freudenaui újságol, eszembe jut Ottlik Gyöngyi, (őjárt galoppra, de hát ezt már annyit írtam, szólt egy szám, még korán volt, kint voltam “a” Freudenauban, és még messze egy órányira volt a versenynapkezdés, ilyenkor egy idő múlva elkezdik a múltkori versenynap videóit mutatni a monitorokon, pergő festékű oszlopokon, szinte a fűben, monitorok, és zene előtte, közben, a futamok előtt zene...Hammond-orgonán valami megélezett régi szám, még a Raguza kávéház jön elő vele a Hajnali háztetőkből. Ottlik Gézáék! Mennyire együtt vannak ők már, meg hát külön is, vannak, azért, egy-egy freudenaui vagy londoni pillanatban. Café Royal, ez is lehetne lónév, de ez egy kávéház, ezt is írtam, ahová, szerintem Ottlik londoni tartózko­ dásai során belátogathatott. Mekkorát nevetett a Cipi, Ottlik, mikor nem sokkal a halála előtt mondtam neki - de ha ezt például a sorozatom első részében mondtam, az se baj, akkor ez a prózai eszköz az én kopottas elmeállapotomat fejezi ki, jószerivel semmire nem emlékszem, írtam-e már, hol írtam, mivel együtt írtam meg, hát a halála előtt hívtam fel Cipit, éjszaka, nem voltam túl nagy rendben, és elmeséltem neki a Café Royalt, hál nevetett, szent Isten, olt én a ruhatárba nem tudtam volna beváltani magam, olyan drága. Most ez, akkor, ahogy itt mi is éltünk, nemcsak az, ahogy a Gyöngyi kettétört cigiket szívott, lehetett az egészségi szempont is, de a Verne-könyvek dolga, ahogy anyámtól mindig két Vernét szerettem volna karácsonyra. 1949-50-51 stb., de egyre volt csak pénz, az is nagy dolog volt. Most akkor, mondom, mi ez? Szeretném Whistlejacket mellett Star Duke-ot is helyre-placcra? Egy közös befutóra, helyre? Nem megy. Összesen ennyi pénzem van egy versenynapra, ezt kell megduplázni a végén, vagy legalább nulla-állaggal, de nem aznapi-nulla-franc-nal távozni. Hát visszatér a Verne-képlet, és Cipi se tudott bemenni a Café Royalba, talán nem is akart. Londonban nagy öröm volt számomra a sok ingyen múzeum, kiállítóhelyiség. Ha lóverse­ nyezni akarsz Londonban én a helyedben, már ha nem nagyprofi vagy, netán lóvásárra igyek­ szel stb., ezt tenném: kikeresnék egy jó irodát. Tote, Hill, Ladbroke, amelyik közel van a szálláshelyedhez. Ha szálláshelyeden tévé is van, eszményi, sok nagy futamot közvetítenek, ezt már mondtam. Délelőtt fogadhatsz egy-két lóra az irodában, aztán a tévén megnézed a szuper­ futamokat, föllelkesedsz, leszaladsz az irodába, ahol élőben, lóipari tévén jönnek a további futamok, vagy egy később kezdő helyszín utolsó futamai. Ott még nagy inspirációval játsz­ hatsz; velem legalább is megtörtént ez. Akkor, másnap, vagy még előtte-nap, elmehetsz egy jellegzetes pályára, élőben, mondjuk, Kempton, Sandown, Cheltenham, Newbury, Lingfield, Bath, Brighton nagyon jó ilyenre. Newmarket már ünnepély, Ascot is stb., De hát mind jó. Majdnem mindig futnak valahol így menők. Carson, Pat Eddery, Swinburn, Cauthen stb., Vagy Scudamore és Dunwoody akadályon, megmind a többi. Viszont ezt, mintha csak ismételném. Miről ad ez képet? Egy: ez folyton jár az agyamban. Kettő: néked szól; “rád” gondolok, “neked” akarom elmondani. Magam inkább odamennék Alízhoz, üljön a tenyerembe, olyan rövid ez a hét-tíz madárév, az együtt tölthető idő...látod, most a te kedvedért vonom el magam tőlük, nem tehetek erről se, mindenféle jön, hevessé válik, lankad...ez viszont, hogy írok, hogy ezt művelem, mindig megvolt és talán meg is marad, negyvenégy éve megvan ez nekem, és nem is tudom, “neked” olyan nagy szereped van-e benne. Nagy szereped. De ha fontosnak tartanálak, nagy csalódás is lennél. Edzett lóversenyzőnek nincs “nagy csalódás”, egy-egy elbukott futam után. inkább érdek­ lődéssel ízlelgeti, hogy hát mi is történt, hogy - íme! - a dolgok ennyiféleképp történhetnek, s 530 �palócföld 91/6 mi igazán nem is gondolnánk. Sagan is szépen írja ezt, hogy egyáltalán nem nyerésről vagy vesztésről van szó elsődleg, bár hát ha valakinek kiürül, úgy versenynap közben a bukszája, kénytelen eloldalogni, a szegény, minek maradjon ott. másrészt, ha valakinek egy álló héten át nem jön be a lova, úgy néznek rá, mint akit csapásaival isten látogat. Most talán többet mond az idegenkedőnek, hogy annyira belemerültem a szobaszám-variá­ lásba korábban...kis ízelítő akart az lenni a dúltság-állapotból. ami aztán, hogy elkolompolják a fogadást- nincs több tét, megvolt a “Sous les ordres”, a “szlezord”, a “szlözopp”, vagy így valahogy hangzik, után a rajt, némán, már jönnek. s...ó, Istenem, szinte felkiáltok, ahogy a napfény közben a Duna felől besüt az ablakon, és melegítős karom-vállam átforrósítja, a szívem forrósodik fel ilyen szeretetes izgalommal, az eszem is, jönnek, igazán semmi tétem, más tétre van itt ez a képzetes “tét”, a Duna-partra, ahol lótetemeket láttam a háború után, a házunkra, amelynek a fele leszakadt, a lovacskáimra, melyeket a romok közül két emelet közt mászkálva tégla-malter-cserép lejtőn, szedegettünk ki, játék lovacskák, katonák, medvék, igen hát Kazinczka is így utazik velem...ó, Istenem, jönnek! Mintha a kettes villamos pályáján húznának el, az Erzsébet-híd felé, most érnek a Szántó Piri és a Vas Pista ablakával szemköztre kicsit a Keserű llonáék pesti lakása felé tartanak, de aztán nem...de hagyjuk. Nehéz elmondani, hogy a Verne-könyvek...hogy a Szpéró miatt minden más lett, minden égbolt-és-hajnalcsillag tágabb, de szűkebb, szegényebb is nekünk, főleg ebben a berlines Európában...hanem hát, igaza van, azt mondja társném, nem is lett volna az okvetlen nekünk való, egy kolónia, bármi kicsi, legföljebb, ha utazgattunk volna, te se bírtad volna jól, mondja, és igaza van, azt hiszem. Rettentő dolgokból kivágom magam a lópályán, a fogadóhelyek környékén, a satöbbi...és névtelen, feltűnéstelen otthonossággal mozgok pillanatokon belül, akár - így szoktam mondani, ez két lónév, de olyan sugallatos, mindenki érteni fogja - , mondom, akár “Kopelman és Kagou; egyszer Kopelmant tettem meg Bright Glow ’-val, nyertem, az Étoile-tól egészen a futamig végig ezen töprengtem...na, szóval biztonsággal mozgok, de hogy egy dedikálás egy “est”...nem, azt hiszem, már szinte sehol. Nagyon kell ahhoz valami szerencsétlensége a kényszerű szervezőknek, hogy belemásszam...ne is gondoljunk rá. És még valami. Ahogy a Szuszi miatt, de a Samuék miatt stb., mi társnémmal sosem utazunk együtt, valaki mindig velük van...és akkor még a “családból” is besegítenek, bár nem kérjük nagyon...nem az én családomból, én nem is nagyon vagyok kapcsolatban senkivel így mitőlünk...hát ahogy külön megyünk, ez jól bevált. Társnémat kivinni a lópályára? Kész képtelenség. De nemcsak ez. Igaza is van. Én sem járok arrafelé a kutyuszival, amerre ő szokott, nem látogatom ismerőseit. Professzionista vagyok, miért tenném. Halász Petár az Iskola...nem is, a Hajnali...ból: minek írjam meg, amit láttam? Házak, hidak összevisszasága etc. Ha ez szép, minden szép. Nyer, igazolja klasszisát a Kis Bálkirály. Most társném van valahol elzászi tájon. Samu, várj meg, Samuka, Szép Samuka, kérte a Kis Bálkirályt, Samut, aki heves szívelégtelenség zajaival, hörgéssel riaszt minket...tizenhárom év megy el, dől ki, mered meg...stb. Lassan, mint a Boris Vian-regényben, olyanok vagyunk, mondjuk néha. Azért még összecsapunk aztán megint, hogy a kutyások, a lovak... De itt, ahogy Longchamp-ban állok, igenis “az igazság pillanata” az enyém. Samu, Samu. Boldogan, eszelős lassúsággal sírok, vigyorgok közben, mondhatni, “marhára örülök”, hogy ezt ilyen jól kiszúrtam. Neveik: tessék, a felettébb emlegetett freudenaui újságban: Gramy Award, Hokusai, Chipaya, Run and Gun, Joyeuse Marquise, On Tiptoes, Snowy Owl...izony, Balleroy. Szóval, nem kell javítani, de az én újságomban az “e” kimaradt. Ballroy-t írtam mindig, bár 531 �palócföld 91/6 gyanús volt. Szóval, olyaskiről írok, akinek a nevét se tudom leírni, olyasmiről, ahol még ennyit se tudok. S nem igaz-e ez a megállapítás? Tisztára jókedvem lesz ettől, nem is vártam! Ha ez nem szép, mondom a nevekre, semmi se szép! Ülök Ferihegyen, a szegényesebbik váróban, felpillantok. Kopott - múkopott? - reklám a fejem fölött. Nem akarok hinni a szememnek. Partagas. Az én egyik lovam. Kubai szivar, az a Partagas. Itt hirdetik. Üzemidegen a Paradicsomban. Szín: Döbling. Széchenyi-év közeleg. Szemközt a Széche­ nyi rakpart, az Akadémia, a Lánchídon már tényleg szedtem össze ájult vakot, mentem az apám kabátjában, néztem, ahogy leszakadt a háborúban, láttam 56-ban, mentem át rajta fáklyával 1989-ben, mentem át rajta felnőttként-összeszart-nadrággal, hashajtóhatásra, másztam a láncán, röhögtem a jeges járdán csúszkáló építő, munkásokkal, mind négykézlábra kellett ereszked­ nünk, egyszerűen nem lehetett mást, tövénél leltem Szpérót, mikor újra megnyitották négy éve, átmentem, ittam egyet, viszajöttem, leltem a Szuszi kutyánkat, zuhogtak építése közben cemen­ tes zsákok mellém, meg egy fotós mellé, ahogy kivagánykodtunk a buszból, akartam róla öngyilkos lenni, mikor 14 évesen másfél évig hittem, csontrákom van. És satöbi. Az Alagút. Azon jártam iskolákba. Széchenyi. Szpéró. Menj le a Krieauba, ügető van. 1990 júniusa, életem második ösztöndíja, Bécs. Két hét. Üzemidegen...Egy üzem kapufelírása. A Paradisgassénál. Háttérben az elmegyógyintézet. D.u.: Krieau. Fut egy Jacinthe nevű ló, Szpéró egyik levelező­ barátja, na, egy ismerősünk madara. Nyeretlen vagyok. Nyerek Jacinthe-vel. Fut Veuve Cliquot. Ottliktól tudom, hogy ez egy pezsgő! Nem nyer. Ó, Géza, ó, Gyöngyi! Cipikémék! Mindegy. Veuve Cliquot tárcafigura lesz. Mennyi jelentéktelenség. Jelentékeny: ahogy megvan egy-egy futam előtt a sűrűség, a hőok. jav., a hőfok, de így is jó. Most is szinte nekivágnék, mint egy Szép Ernő versben az ottani figura, neki a városnak, mit tudom én, csak...! Térképet venni városokról, hol van Hannoverben a lópálya - a Neue Bult. Ó, közel a langenhageni reptérhez. Repülővel kell érkezni, hahaha. Nem is bolondság. Valakiknek a társaságában. De én már nem akarok senkiknek se a társaságában menni a pályára. Már nem menne az nekem. Ily pályázás. Már nem. Pedig még tavaly Düsseldorfban is ment. Tavaly igen. Már nem. Neue Bull. Mon­ dom, nekivágnék. Persze, fegyelmezett maradok. Ugyanannyi a fizetség. De hogy a futamok izgalmát vállalni - minek? nekem? Mi minden volt. Persze, mindenki­ nek volt. Az ostrom, három-bombatalálatos házban. Anyám betegsége a légnyomástól. A “korszakok” . Rettegés - volt-e ok? - a kitelepítéstől. Kafkai: a tejfölös néni mindig “a kitele­ pítők hajnalain” jött. Ülök az ágyban, hallani akarom, ki az. Akkor nyugszom meg. Tart-e egy 2800 méteres futam is olyan hosszan, mint ezek az ágyban-felülések? Anyám eltűnései: ó, dehogy “tűnt” el! Csak a pontonhídon nem jöhetett már át, szétnyitották: csak nem közlekedett vonat aznap Tatabányáról, ahová Halottak Napjára ment ki ...szüleim elvesztésének félelme, sokáig, tizenkét éves koromig. Aztán: ennek szinte az ellenkezője. Túlságosan is családtól elforduló “körök” , már ha körök fordulhatnak. Félelmek a Betegségtől: rák. Másfél év “csont­ dudor” . Futamaim: napra nap értékelni... mi lett volna, ha még tegnap menekülni próbálok, “feladom” magam...orvosok kezére adom...mi lenne, ha holnap, van-e még remény? Hová “jut” az egész, így? Esélyek, futamok, befutók, tömegek a pénztársornál, sorra sor...tétre tét. Mozgás mikéntje sűrűségben. A tribün. És például az autcuil-i tribünnel szemközt: Párizs. Balra a toronyház-negyedek egyike, szemközt az Eiffel-torony, közvetlen közel a nagy körútak egyike, 532 �palócföld 91/6 a külső, a Marmottan Múzeumtól innen. A nagytömb-házak, százvalahány-évesek, sok fekete vasráccsal a grandeur, vagy mi. Ez is: eleme. A sok rács-tagolás. De mi közöm nekem ehhez? Mi az ami marad, mikor már hazafelé megyek, egy-egy nap után? Mennyit építhetek föl még a napomból? Hogyan is alakult ez a nap? A versenynap, a futamok: egy nap tagolása. Minden ebbe az összpontosított rendszerbe torkollik, ami az a 7-9 futam. Előtte az üldögélés a tónál...hollóm...vagy a Clichy körút, az olcsó áruházak, vagy az enghieni kenyér, a kőpad...a sok Renault, Citroen stb., ahogy a pótkocsiban lovat hoznak, a kocsin sulkyt, ügetőkocsit. A resti, ahol “hagyományosan” iszom egy sört. A nyerítés, a gépi hang, amikor valakit diszkvalifikálnak. Az utolsó futam után, ahogy nézed, mint vonul el a tömeg. Ennyi ember nem nyert! Fura. Máskor te is köztük vonulsz. Mint egy Zola-regényben a sztrájkoló bányászok. Ez a sokadalom kell neked, kérdi társném, neked, aki különben...Hát nem tudom. Ezt a “sokadalmat” is elviselem. mert...Sőt, a lovakat is elviselem, mert... A lóversenyrendszert is elviselem, mert...Miért? Mi a tétre tét itt? Miféle tétre miféle tét? Hova akarok eljutni mindezzel? Hol akarok helyben maradni? Mit akarok bizonyítani? Mit helyettesít ez? Ha csak “van”, mint a hegyek ott vannak, aztán meg kell mászni őket...nem gondolod, kérdi valami hang, hogy ott volt már a múzeumosdi, a zenésdi, az állatosdi, a kaktuszosdi, a munkásdi...Igen, talán ha...mondjuk, mint rég...végig kellene, mert lehetne, dolgoznom az egész évet, ha Szpéró közben itt téblábolna, ha Pipi harsogna vakon, ha a poszi fel-s -felmérné szobánk nekünk-bejárhatatlan tereit, ha Édes Éliás, a Kicsiny Kakukk nem “a” Krieauban szólalna meg...ha és ha. Az egész “életnek” kellett volna másképp alakulnia, sőt, mondja társném, egy másik életnek kellett volna másképp, sőt, nem itt egy életnek, teszi hozzá, hogy másképp legyen, ami...de hát itt már nevetünk, mert Karinthy Frigyeshez érkezünk vissza. Ilyen nevű lovat pedig, mondom társnémnak, nem ismerek. Van viszont. Pilinszkynél, “a lóversenytér deszkakerítése”, Frankfurt. Szujó Zo ltá n Piac I. 533 �palócföld 91/6 H ervay Tam ás Bokályok és cserepek (részletek) Sugár a Sugárzóból. Madár merűl a Napból. Fodor fejér fürtökön Csillagok fénye lángol. Sugár a Sugárzóból, Madár merűl a Napból. Isten Igéje száll le Mennyei magaskaból. Testet ölt vala az Ige. Bárány lőn az Ige teste. Kereszten áldoztatik, Mint a Nap minden este. Halottaiból feltámad, Kelő Nap hajnali fénye. Mennybemenetele útján Hág a Nap magasba délbe. Éneked az Égbe Ég-Atya fülébe. Termő aranyágon Kanyarog elébe. Hajladozó aga. Ág-bogas indája Pacsirta szavának áradó trillája Torkod aranysípja Kelő Nap sugara. Életet ifjító Aranymadár dala. Torkod ezüstsípja Telő Hold sugara. Életet tápláló Ezüstpatak szava. Halállal mérlegelt Mag. Rejtezik benn’ a lélek. Aranyló burka hulltán) Szárba szökken az Élet. 534 �M unor Bertalan A kereszt újraállítása Kelényi Bélának egy időben kél helyszínen ny ílt kiállítása. A Józsefvárosi Galériában és a Budapest Kiállítóteremben. A két environmentének belső összefüggése révén kiállításának helyszíne valójában nem a két említett terem, hanem az a tér, melynek a termek is, az environmentek is csupán elemei. Az egyiken egyetlen, talpfából ácsolt ha­ talmas kereszt dől előre annyira, amennyire a hátsófalhoz rögzítő durva láncok engedik. A háttér (melyen az előre dőlő kereszt lenyoma­ ta feketélik) egy felnyíló - egyszerre a közép­ kori szárnyasoltárakat, és az apokaliptikus élet könyvét idéző − konstrukció. A kompozíció abból a feszültségből ered, mely az egészen a hátsófalig visszahajtható ajtószárnyak, s vas­ kosan térbeli kereszt között feszül. A kereszt ugyanis nem lehetett az ajtószárnyak mögött: a felnyílás pillanatában, a felnyílás által kelet­ kezett éppen. Mivel az ajtószárnyak és a ke­ reszt mozdulatlanok, a pillanat nem csupán időtlen, a teremtés első napjának legelső pilla­ nata. A kereszt tövéből a születő föld árad. Csak föld van tehát és az, amitől léte által elválasztatott. Az ég boltozata. Az itt születő érzéki és az őt teremtő érzékfeletti kapcsolata még személytelen: a kereszt üres. És az üres­ ség is a mű egészének időtlenségét állítja. A megfeszítés előtt és a feltámadás után áll, áll­ hat csak így, üresen. A kereszt létrejöttének következményei előtt egy megjegyzés. Szent János prológusá­ nak ez a sajátosan modern megtestesülése nem csak teológiailag, kultúrtörténetileg is ar­ chaikus. Az üressége által az idők időtlen kez­ detét megjelenítő teoretikus objekt” formai­ lag a nyugati kereszténynél ősibb, görög tradí­ ció még korpusztalan keresztjének a megfele­ lője. Egy korábbi, az egyházszakadás előtti idő­ szak megidézésén át vezet tehát az idők időtlen kezdetéhez vezető kontempláció útvonala. K elén yi Béla: „Között”, 1991, environment Budapest Kiállítóterem (Fotó: C s ik ó Zoltá n ) 535 �palócföld 91/6 A másik “keresztény tántrán” a két lator keresztje néz egymással farkasszemet. Közöt­ tük a Megváltó keresztje “láthatatlan”. Üveg­ lapok közötti fény jelzi helyét. S ez a hely mintegy a két lator keresztjének és így szen­ vedéseinek összegeként adódik. A pontosan beállított üveglapok perspektívájából nézve ráadásul a földből kiszakadt lét latorkereszt végtelennek tűnik. A szerkezetből két elem taglalását tartom elkerülhetetlennek: A latrok aspektusából láthatatlan esemény, melyet (az általában is, és Kelényi Béla élet­ művében különös erővel, az érzékek számára hozzáférhetetlent jelző) üveg szimbolizál, még színtere által sem lehet itt jelen, hiszen az másutt, másik kiállítóteremben látható. Ott, ahol az időtlen pillanat ajtaja csak félig nyi­ tott, ahol a latrok keresztje csak készülhet megszületni, hiszen (ha az időtlen pillanatot nem a teremtés, hanem a feltámadás aspektu­ sából nézzük:) a latrok keresztje elkorhadt és szénné égett régen. Ezen a szénen nyugszik a feltámaás aspektusából már, a teremtés aspek­ tusából még nem látható két kereszt most. amikor csak a szimbolumok - ég és föld ajtószárnyai közé vetetten - időtlenek. A Szent János prológusában leírtak követ­ keztében a latorok keresztjei nem föntről ér­ keztek, hanem a földből (Kelényi megfor­ málása szerint a meszet borító szénből) sza­ kadtak ki. Vakító fehérség őrzi kiemelkedésü­ ket a szénfekete sötétből. A megváltás ese­ ményében a hangsúlyokat a kereszthalálra he­ lyező nyugati hagyománnyal szemben (az ugyenezeket a hangsúlyokat a feltámadásban meglelő) görög tradíció itt is jelen van. Ezek a keresztek is üresek. (A megváltás műve tehát ezekre is átsugárzott. Ugyanezt tanúsítja a lator keresztek imaginárius felemelkedése nyomán támadt vakító fehérség is.) A szénfe­ kete gyász és a mész kontrasztjától is erősí­ tett kiszakadás (az anyagnak még összeomlani sem volt ideje) a kereszten történtekről alko­ tott nyugati fogalmakat teszi jelenvalóvá. 536 Elmodhatatlan, csak szimbólumokkal érzé­ kelhető kín és fájdalom. Teljesen mind­ egy, hogy erről a szimbólumról valakinek a kígyó jut-e eszébe, éppen, vagy Gusavson híres-hírhedt mondata, ("újabb megváltásra sóvárognunk már csak azért is fölösleges, mert az, ki megválthatna minket, nyilván tökéletesebb lenne nálunk. Márpedig ezt fölismernünk úgyszólván lehetetlen. Ma­ napság már valószínűleg keresztre sem fe­ szítenénk. Egyszerűen hülyének néznénk.″ ) Ilyen a világ. Lehetne rosszabb is. Nem az. A létezhető világok legjobbika. Hiszen megváltatott. Kelényi Béla: „Tau”, environment Józsefvárosi Kiállítóterem 1991 (Fotó: Csikó Zoltá n ) �Turcsány Péter Cro-magnon tündére Rád bízom, rád bíztam azt a délutánt; Mennyi elfecsérelt és utált Hím-nős kaland csalt lépte addig is! Keleti bőröd szilajsága vonzott. Jöttem hozzád, férfi, a trónja fosztott, Lettél ajándékom, súlyos álomi dísz. Földjáró léptek tigrise vagy, Afrika szült vagy kárpáti omlott agyag, De hóvirág arcod enyém marad. Bejártam érted végzeted termeit, Belső várkastélyod szépsége nyílt, Vétkeink küszöbén zuhanva át! Azok a férfifogó csápok, a tiéid, Nekem borukat életem aranykelyhébe mérik S köszöntik bennem az első királyt. Omló hajad éjjel-fekete, Foganásom tündére, te, Rugtat öledben jövőnk gyermeke. Jégoszlató szemed öröme árad. Szépanyám szüli meg ükunokámat. Ars humana Hallom a kékség, a nyüzsgő égbolt mellettem suhanó neszeit és elpihenek, ha a küzdő rég-volt pillanata - magamhoz csitít. 537 �palócfö ld 91/6 Villányi László Csodálat A lány él Istenhez közel. Az angyal jöttekor ezért nem semmisült meg Mária. Nem kérdezte tőle: miért én. Isten a lányhoz fordult. Testesült általa. Isten szeretetében részesülsz, ha lány érint. Vigyázz hát mozdulatára. A lány Istenben él. Míg te okoskodsz, mindennek pontos helyet keresel, az észt hatalomnak véled, ő Istenben gondolkodik. A lány hasonlatos Istenhez. Magából teremt egy lényt, s úgy, hogy részévé válik a lénynek. S a világnak adja. A lányt csodálom születésem óta. Míg lány figyel, addig éljek. Tovább nincs. Akkor Istennek sem vagyok kedves. 538 �Szilágyi Andor The Hungarian HardDream -horrorvideoAjánlom nekik. 1. Lezuhantam a 6-os villamosról és a szembe közlekedő, ellentétes irányultságű másik 6-os villamos kerekei irgalmatlanul összekaszabálták a testem. A történethez tartozik, hogy rend­ szerváltás, Tovaris konyec, Harmadik Köztársaság ide vagy oda, Budapesten a jegyellenőr státusa ugyanúgy jegyellenőri maradt, amit én világéletemben csak helyeselni tudtam. A törté­ nethez tartozik még az is, bár nem elég szorosan, hogy rendszerváltás, Tovaris konyec. Harma­ dik Köztársaság ide, oda, nekem se jegyem, se bérletem. Én már csak így halok meg, mondo­ gattam barátaimnak, és lőn (a jós beszélt belőlem). Amikor megláttam a jegyellenőr fenyegető alakját, szinte már rutinszerűen hajtottam végre a Nagyugrást, amely már annyiszor mentette meg becsületem. Tehát ugrottam, de ezúttal rossz oldalon. A másik hatos ízekre szedett. Ehelyt eltekintenék a naturálisabb mozzanatok leírásától, merthogy nem áll szándékomban a gyengébb idegzetűek, tudom, népes táborát elriasztani beszámolóm továbbolvasásától és kirekeszteni történetem remény szerinti tanulságának levonásából. Mindenkinek a képzeletére bízom a fűszerezést, annak függvényében, hogy ki mennyire képes maga elé képzelni az egyszerű tényt, miszerint alulírott ottand heverek miszlikekben. Köröttem a Szörnyűlködők Kara, meg a kötelességét mindenáron érvényesíteni szándékozó Jegyellenőr, aki jegyemet kutatván minduntalan belevegzál véres húsaimba. A későbbiekben menetrendszerűen zajlanak az. események pépesre gyúrott kupacom körül, aki valaha leendtem én. Mentők, rendőrség, jegyzőkönyvek, és végül berobognak a halottszállítók, akik sebtibe lapátra kapják néhai magam, és egy bádogtepsire halmoznak fel. Egybe. Így ér véget, csúfosan eföldi életem. 2. A Mennyei Proszektúra sejtelmes, kékesfehéren gomolygó félhomályában két sápatag arc hajol vereslő húsaim kosárnyi halmaza fölé. A gyertyák imbolygó fényénél egyikőjükben 539 �palócföld 91/6 azonnal felismerem Mr. Frankensteint, a másikójukban pedig Dr. Caligaryt, már amennyire így, egyetlen kivert érhálós szememmel hihetek a szememnek, én, aki kettőhöz, sőt szemüveg által plusz még kettőhöz voltam szokódva ezeddigilen mindig. Mr. Frankenstein roppant erejének egyetlen, könnyed mozdulatával egy pléhasztalra önt ki maradék engemet. - Úgy látom elég alapos munkát végzett valaki - csettint fogatlan ínyével Dr. Caligary. - Professional - süvölt ki Mr. Frankenstein rákos gigáján a levegő. - Mintha ledarálták volna - mormolja Dr. Caligary. - Még a saját anyja se nagyon ismerne rá! Hehehe - sípolja Mr. Frankenstein nyitott gégéje. - Vajon miféle lehet, a szerencsétlen - villogtatja tébolyult tekintetét Dr. Caligary. Nagy kő gurul le széttrancsírozott szívemről. Édesistenem, jó kezekben vagyok! I don’t know - sípolja Mr. Frankenstein, azzal belémtúrja hosszú, karmos vámpírujjait. Mit mondjak, a Jegyellenőr ízléstelen, motozásszerű piszkatúrája után valóságos pepsziérzés, amit diszkrét érdeklődésével okoz nekem. - Már megint hibádzik az administrátion! - csóválja a fejét rosszallón Dr. Caligary es végigsímít őrülten lobogó ősz haján. - Hogyan rakjam össze, ha azt sem tudom, hogy mi fajta?! - Strike! - sípolja Mr. Frankenstein vasgégéje a hangokat, és öntudatosan lehajítja kezéből kettéhasított koponyám. Vonásait ideges rángások cibálják szerteszét. Szemei villámokat szórnak. - Csigavér. csigavér... - nyújt Dr. Caligary segédje felé egy vérrel teli kelyhet. Igyál... ez majd felüdít. Mr. Frankenstein átadja magát az élvezetnek. Mohón kortyol. Szája sarkán kibuggyan a megfeketedett, összesűrűsödött vér. 3. A fene érti ezt - dünnyögi Dr. Caligary. miközben átveszi Mr. Frankensteintől egy darabomat. Mr. Frankenstein valami dallamot huhog vasgigáján átal a viharos éji égen vidáman szálló denevérekről, a dögkeselyűk táncáról egy kiontott belű lótetem felett, meg a kénköves mocsár­ ban fürdöglő lápi lidércekről, holdvilágos éjszakán. Közben újabb szétszaggatott testrészeket húz elő és mélázva forgatja őket a mécsesek sárgás gyér fénye felé: - Egy puzzl e-t hamarabb összerakhatnánk, mint ezt a valamit... Dr. Caligary nem válaszol. Tudóshoz méltó nyugalommal forgatja, pászítgatja, nyomotgatja egymáshoz az imént kezéhez kapott részletemet, miközben emígyen dudolász: - Innen még hiányzik valami. Valami icike...picike... - Nagy csacsi a kicsike... - sisegi-hörgi Mr. Frankenstein fémgigája, mint egy one man vokál, Mestere után. Nincs más dolgom, mint füldarabjaimmal kedvtelve hallgatnom kettejük összeszokott mégis egymástól függetlenül csörgedező, csendes énekét. Közben ők teszik a dolguk. Félszavakból is megértik egymást. - Organa uropoetica - mondja szűkszavúan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris egymás mellé sorolja a kért zsigereimet. - Intestinum tenue - mondja Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris oldozza a villamos alatt összebogozódott vékonybelem kötegét. 540 �Encephalon - mondja alig hallhatóan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris meregeti vissza koponyámba agyvelőm maradékát. Kevesli. Utána néz, nem maradt-e a kosár alján valamicske. Nem maradt. Dr. Caligary nem szól, ha Mr. Frankenstein netelán hibázik. Meleg, atyáskodó szeretettel mosolyog maga elé, és korrigálja a hibát: - A hegycsúcsok felül vannak, Franky boy - mondja Dr. Caligary, és koponyámat felülre helyezi a kitekeredett vállam fölé. My God... - csóválja fejét Mr. Frankenstein, és homloka előreugró eresze alól karikás szemei alázatosakat pislantanak Mesterére. - No problem - veregeti meg famulusa csontváz-vállát Dr. Caligary, aztán végigtekint a pléhasztalon, az előtte sorjádzó zsigereimen, összenyomorított, összezúzott tagjaimon, és elko­ morodik. A teliholdat felhő takarja el. Mr. Frankenstein feje fölött, a fekete égen fekete varjak fekete csapata károg. Dr. Caligary lábainál a lógóhasú anyapatkányok rémülten bújnak mocskos fészkeikre. Ilyen nincs... Még nem találtam két egyformát- mondja homlokát ráncolva Dr. Caligary. és felemel belőlem egy-két darabot. Kint bagoly huhog. Mr. Frankenstein szája kegyetlen vigyorra húzódik. Kedvenc dalosma­ dara hangja mindig a halált juttatja eszébe. És az jó dolog. Minden szerve más eredetű - mormogja Dr. Caligary, és a Mennyei Proszektúra pléhasz­ talán kezdi összeállítani széttrancsírozott engemet. A szomszédos temető megdőlt, mohos kőkeresztjei között, az egyik kripta mélyén gúnyosan felkacag egy kuvik. Beautiful - lihegi Mr. Frankenstein vasgigája, és száján kicsöppen a nyál. 4. Dr. Caligary folytatja testem darabjainak rakdosását: - A lábaujjai egyike osztják, a másik vogul. A harmadik zürjén, a negyedik cseremisz, az ötödik lett, a hatodik észt, a hetedik finn, a nyolcadik vót, a kilencedik lív, a tizedik vepsze... Mr. Frankenstein arcára kiült a csodálat. - A zsigerei szamojéd, udmurd eredetűek. A gyomor török meg szláv, meg tót, de az apparatus respiratorius például bolgár! - gyömöszölte hasfalam mögé lágyrészeimet Dr. Caligary. Mr. Frankenstein hitetlenkedve csóválta a fejét. A hepar besenyő meg avar, de a mirigyei kínaiak - csóválta a fejét Dr. Caligary. Égnek állt), fehér haja úgy lebegett a Mennyei Proszektura légterében, mint hínárok a hullámzó tengeren. De vannak itt zsidó idegek, meg román szövetek is bőviben - pakolászott hümmögve koponyámban Dr. Caligary. Mr. Frankenstein gyönyörtől kigúvadó szemekkel és hüvelykujjának enyhe nyomásával próbálta meg szemeimet a helyükre illeszteni. Honnan kerülhetett ez ide? - kérdezte Dr. Caligary, de Mr. Frankenstein csak a vállát vonogatta, miközben bezúzott mellkasomon térdepelve, gyönyörtől kilógó nyelvvel igyekezett szemgolyóimat üregeikbe visszapaszírozni. - Please, please - sziszegte Mr. Frankenstein lyukas gégéje. - Oké, Franky boy - mondta Dr. Caligary kiemelve kocsányon lógó szemeimet a kudarcos 541 �palócföld 91/6 kísérletek miatt egyre ingerültebb Mr. Frankenstein kezeiből. Mr. Frankenstein sértődötten toppantott. A denevérek ijedten dugták fejüket redős bőrszár­ nyaik alá. - Ugyan Franky Boy. inkább keresd meg a szívét - ajánlotta tébolyult tekintettel Dr. Caligary, hogy jobb kedvre derítse tanítványát, majd egyetlen könnyed mozdulattal helyükre pattintotta szemeimet. Nehéz szívvel láttam viszont palacsintává lapított szívemet, amely Mr. Frankenstein vé­ kony, hosszú karjairól úgy lógott le két oldalt, mint S. Dali óráinak képlékeny számlapjai a mezítelen ágakról. - A fene tudja, hogy milyen szerzet ez itt - kaffogta Mr. Frankenstein. De Dr. Caligary nem hallotta teremtménye hangját. Döbbent mozdulattal, szétvetett karokkal tántodorodott hátra. Szemei kimeredtek, haja égnek állt. - Hiszen ez egy magyar! Olyan, mint én vagyok! - hörögte bugyborékoló hangon a Dr. Caligaryt alakító bizonyos Lugosi Béla Budapestről. Boris Karloff földhöz vágta az én palacsinta-szívemet. - Stupid! - üvöltötte, és hatalmasan szájon vágta a kis Lugosit. - Stupid hungarian! - üvöltözte Boris Karloff, és mint aki eszét vesztette tépte le arcáról Frankenstein maszkját, és kirohant a stúdióból. 5. A Jegyellenőr 1000 forintra vágta le maradékomat. Mert rendszerváltás, Tovaris konyec . Harmadik Köztársaság ide vagy oda, a Jegyellenőr az Jegyellenőr, az állam állam, az álom meg álom marad. Szujó Zoltán Rajz II. 542 �Labancz Gyula Ahonnan üzenni lehet Ahonnan üzenni lehet, semmiképp nem pokol. Van is annál jobb. mint egy hazai, de biztonságos megalázás? Elszámolsz olykor százig, minden álom szörnyű, hát még a boldog álom! Gyerekhez szólsz, anyja válaszol; nemtelenné tesz az ön­ vád. Keserű vagy, idő-tér nyálban összehuppan. Önrabláshoz pikoló bokafixes sörzokni. Papucsférj-nyelv párja, summázod; étel. ital visszajár, félúton. Vérhólyag a száj bóbitája. S mert úgy igaz, elérzékenyülsz. Végül is nincs erőszakosabb és önzőbb, mint a szeretet. Fényre könny: valódi aranymosó. Ismerős, anyáskodó ébredéskor a hang: sírj csak. ostoba, addig se kövesedik szemed! Mire elfogy a bor... Mire elfogy a bor s kiszédülök a polcon álló, gyorsforgású szódásüveg alól, hajnal 543 �palócföld 91/6 lesz; kész őrület; magam-kívül nincsen tér: csak csend. S mi a csend? pocsolyában Istennel szembesülő jelenlét. Kar szőrszálról elröppenni-kész léggömb; ráz a hideg, helypénzt követel bőr bolhapiacán a remény, kiszabadulnak az éjjel nevek gyűjtő­ táborába került tárgyak, s vackukból kitakaródzott csupasz gyertyák prüszkölnek. Az lesz az a nap. Fényes, csöndes sivatagi homok - lélegzet vissza­ fojtva figyelem; kiszáradt, nyikorgó deszkaszálkás, álom­ parkettás tekintet. Az lesz az a nap, amikor az ágy szegélylécei közé ... de mozdulataimat nem találom. 544 �K iss I rén Meteorák Hol a halott őstenger gúnykacajaként kopasz, szürke szirtek billegnek süket szakadékok fölött, s a felhő arra jártában elkomorul, ott van az Isten háta, arra jár a madár. A döglött őstermészet letört zápfogait denevérszárnyak porolták évszázadokon át, mígnem Bizánc, az istenadta, megbetegedvén ide menekítette minden templomi ékét. Mogorva szerzetesek emberöltőkig raktak keselyű-fészkeket átokként meredező sziklák ormára, s míg tekintetük a magasba kapaszkodott, s keblükből fohászt téptek, talpuk megátkozta a sziklás padlatot. Igy lett minden imából végítélet, a régi himnuszokból káromlás, és isten kegyelméből a szerzetesek markában idegen aprópénzek. A szép ikon-árus Nyúlánk arca sohase látott földi szenvedélyeket: felszántatlan papíros, karcolatlan kavics. Száján se zug, se szöglet: szabályos pusztaság, akár a fényes homlok. Ha szeme, ez a jól csiszolt achát nem gurulna időnként jobbra-balra, tüstént belefagyna saját történetébe: Halott tekintetű bizánci szent aranymozaik börtönében, öntudatlan szendergő félember-kövület. 545 �palócföld 91/6 E lmer István Vulkánfíber bőrönd Kedden délután fölkerestem a Pilvax Kávéházat, nem azért, hogy forradalmat robbantsak ki, egy-két pohár sör után az asztal tetejére ugorva, sokkal inkább azzal a lánnyal akartam találkozni, akit szerettem. Már két napja tudtam, nem vettek föl az egyetemre. Hétfő reggel, postás, pecsétes, nagyalakú boríték: helyhiány miatt elutasítva. Bőgtem volna, de olyan szépen sütött a nap, és később az ízletes ebéd eltántorított minden­ féle meggondolatlanságtól. Forradalom tehát nem. A lány igen. Rövid szoknyában, kötött pulóverben, ahogyan az én időmben szokás volt. Az én időmben... mikor is? Akkor minden más volt. Leginkább én, s ez magával hozta a többit. A legkopottabb farmeromat öltöttem magamra, de csak ma fogalmazom így, akkor beugrottam a nadrágomba, bő inget gyűrtem bele, és ettől megelégedett lettem. Pedig piszokul el voltam keseredve. Ha vastag, nagyalakú boríték: semmi remény. Vissza­ küldik valamennyi papirost: érettségi bizonyítványt, jelentkezési lapot, önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt. Fene megette az egészet! A következő héten jöhet a katonai behívó. Viszont ha vékony kis boríték, csak annyi: örömmel közlik, fölvettek, a továbbiakról majd később... akkor nyugodtan lehet nyaralni. Nagyalakú boríték, amikor pedig úgy készültem rá. A kollégiumban az érettségi napját megelőző éjszaka tanáraink nem engedték nézni a fulball-világbajnokságról a közvetítést, pedig az olaszok játszottak a brazilokkal. Aludnunk kell, kipihenni magunkat életünk nagy napjára! Az egyik nap barátommal kilógtunk a kollégiumból, csak azért, hogy megmutassuk, mi, negyedikesek még ezt is megtehetjük. Este a városban, hogy belevessük magunkat mindenbe! Azután esni kezdett, behúzódtunk egy fedett autóbuszmegállóba, de mivel semmi máshoz nem kezdhettünk, hát memoriterekben beszélgettünk. Tamás azt mondta: “Sűrűsetét az éj, dühöng a déli szél...” mire én válaszoltam: “Még jőni kell, még jőni fog, egy jobb kor...” Az álmosságtól majd leestünk már a padról. Visszaszöktünk a kollégiumba, ám addigra minden ajtót bezártak. A tornateremben bebújtunk az egymásra dobált ugrószőnyegek közé. Atkozott hideg lett, a kemény szőnyeg feltörte az oldalunkat, de csak nevettünk: mindegy, melyik tételt húzzuk! Így nem csoda, hogy amikor kézbe vettem a cédulát, csak végigfutottam a címen, és ezzel befejeztem a fölkészülést. Kérdezték, miért nem jegyzetelek? Fölöslegesnek tartottam leírni azt. amit úgyis tudok. És egyébként is, jó lenne sietni, a délelőtt folyamán megismétlik az éjszakai mérkőzést a televízióban. Egy egész hónapig szerelmes se voltam. Nem azért mondom, hogy azt higgyék, aszténiás stréber vagyok, akinek könnyű nem szerelmesnek lennie. Tanulhattam volna persze többet is, az ember mindig tanulhat többet, de bizton állíthatom, nem voltam rosszabb a fölvételin a társaimnál. 546 �Erre kapom a nagyalakú borítékot. Föl se bontottam, egy esőcseppel kellett megbirkóznom, hogy letöröljem az arcomról. (Nem is esőcsepp volt...) Összegyűrtem a borítékot, az asztalra dobtam. Kibámultam az ablakon. Azt hittem, bekö­ szöntött az esős évszak, mert az arcomat elöntötte a nedvesség. Mit tagadjam, kegyetlenül elkeseredtem. De nem erről akarok beszélni, hanem arról a piros szájú lányról, akihez igyekeztem. Azt mondják, minden lánynak piros a szája. A barátom nevetett rajtam, amikor az első randevú után találkoztam vele: “Na, milyen?” “Olyan piros szájú.” Tényleg piros szája volt. Az ő piros szája azonban különbözött minden más lány piros szájától. Közben a Pilvax felé tartottam. Az ingem fél mellmagasságig kigombolva, mert az olyan férfias, gondoltam, és éreztem, egy-két izzadságcsöpp gurul végig a testemen. Amikor találkoztunk, és beszélgetni kezdtünk volna, Editnek elakadt a hangja. Csak suttog­ ni tudott, mire mondtam, ne erőltesse, elég, ha ülünk egymással szemközt. Körülöttünk serény pincérek bukszusbokrokat kerülgettek a kerthelyiségben. “Ne erőltesd, elég ha ülünk, és csak úgy vagyunk.” Szorongattam a kezét, nevetett, mondani akart valamit, szájára tettem a kezem, és nem kellett több. Elvégre megérdemlek ennyi boldogságot, még ha nem vettek is föl az egyetemre. Megnéztem a meccset, nyakkendőben, érettségiző öltönyben, s csak miután a brazilok megnyerték a mérkőzést, mentem be a hálóba és öltöztem át. A hatalmas hálóteremben ágyak, a lehúzott ágynemű, párnák, takarók, nyers színű matracok egymáson, kilátszott a sodrony sűrű szövése. Valamennyi ablak nyitva a hosszú, kövezett teremben, amely most utoljára volt az otthonom. Kigomboltam a zakómat, az ingemet, megoldottam a nadrágom, és cipőstől végigdobtam magam az ágyon: hát ez is véget ért! Láttam a mennyezetet, a csámpás ajtajú, falnak tolt ruhásszekrényeket, a sarokban a hangszórót, amelyből éveken át előömlöttek a dallamok, és mi fiúk vágyakozhattunk, amire csak akartunk. Mindegyikünknek volt elkép­ zelése a boldogságról, még ha nem beszéltünk is róla egymásnak. Ami persze majd akkor jő el, igen, attól a naptól kezdve, hogy végigvetjük magunkat érettségi után a félig össze­ csomagolt hálóban. Már csak mi voltunk a kollégiumban. A többieknek június első napjai­ ban véget ért a tanév, így legalább nem rohangásztak az éretlen, pattanásos arcú szecskák a folyosón. Az udvar, azon túl a tornaterem épülete. A Gagarin park a magas kőkerítés mellett húzódott meg. Gagarin föllövésének napján készült el, azért kapta ezt a nevet. Ha amerikai vagy francia űrhajós repült volna, akár egy eldobott kő a világűrben, lehet, a hős donyecki bányászokról nevezik el a parkot. Hogy miért hősök? Valamiért bizonyosan, ami növelheti a kommunista hevületet és öntudatot. Én nem politizáltam. 1961 április tizenkettedike számomra Gagarintól függetlenül azért emlékezetes, mivel Sarkadi Imre, akinek az egyik fényképen hatalmas homloka szinte kibukik a kétdimenziós ábrázolásból, ezen a napon zuhant alá Kondor Béla festőművész ötödik emeleti lakásának ablakából. Hogyan került oda és mit érzett? Ez sokkal jobban foglalkoztatott a világűr meghódításánál. Különösen, hogy Gagarin földet érése után egy szovjet politikus - a nevére már nem emlékszem - ország-világnak kijelentette: Fönn jártunk az űrben, és nem találkoztunk vele. Isten tehát nincs! 547 �palócföld 91/6 Ilyen mondatok után talán érthető, ha korán leszoktam a politizálásról, még azelőtt, hogy rászoktam volna. És egyébként is: a Gagarin park csupán annyiban érdekes, amennyiben a rózsabokrok és ki tudja, miféle botanikai csodák között kóboroltam, két lábon járó, várakozó álmaimmal: majd ha leérettségizem, majd ha kikerülök innen! Az utca ott dagadt a fal mögött. Vacsora után, az esti szabad időben rótt sétáim alkalmával úgy éreztem odakinn minden rám vár! Miért ne lenne így? Különben értelmetlen bármi. Amióta a lelkigyakorlaton, az épület egyik eldugott sarkában rájöttem a panteizmusra, ez volt a legnagyobb filozófiai fölfedezésem: a világban minden tőlem kaphatja meg az értelmét. Amikor a gondolatmenet végére értem, rohantam Vendel atyához, hogy beszámoljak neki a filozófiatörténet fantasztikus pillanatairól. Vendel atya végighallgatott, majd norvégmintás pulóverében, laposan homlokába simuló haját megigazítva elmagyarázta nekem, hogy a pante­ izmus, a homocentrikus világkép szubjektív idealizmussal jellemezhető dicséretes, ámde ko­ rántsem annyira eredeti eredményére jutottam. Mégsem éreztem megbántva magam, sőt: némi büszkeséggel töltött el, hogy Vendel atya gondolataimat ilyen nagyszerű görög-latin kifejezésekkel illette. Ha közben némi szorongást éreztem, csak azért, nehogy észrevegye rajtam az atya, gondolataimmal akaratomat kívántam kicsempészni a kollégium falai közül. Az érettségi régen már, több mint egy hónapja. A Pilvax Kávéházba igyekszem, ami így nagyon előkelően hangzik. Majd odaérek, és Edittel ülünk egy sör mellett, ahogyan ilyenkor lenni szokott. “Jól van ez így.” Órákkal később, hogy csak néztem Editet, beszélgetni nemigen tudtunk, minek is, a lá n y feszengeni kezdett, és azt susogta: “Kinéznek bennünket, ha nem rendelünk még valamit.” „Menjünk? Nekem mindegy, jó ez így” - feleltem, és amint a pohár szélére száradt sörhabot néztem, örültem, hogy rátaláltam erre a mondatra: “Jól van ez így.” Úgy éreztem, valóban jól van. Az egyetemi fölvételi vizsgán néhányunkat, lehettünk vagy öten, a végére hagylak, pedig a névsorban korábban következtünk. Amikor ránk került a sor, szünetet rendeltek el (azt gondol­ tam, ebédelni mennek a tanárok), majd jó félóra múlva egy új bizottság fogadott bennünket. Próbáltam kérdezősködni: miért van ez? Az egyetemisták vonogatták a vállukat, de láttam a tekintetükön, tudnak valamit. Végre az egyikük megszánt és azt mondta: kérdezzem meg a többieket, hol érettségiztek! Megszólítottam egy vékony arcú, sápadt, az alkalomhoz illően ijedt képű fiút. Közölte velem, ő a piarokhoz járt Kecskemétre, a másik pannonhalmi diák volt. Nem érdeklődtem tovább. Megértettem mindent. Én frankás diák voltam, szóval valamennyien egyházi középis­ kolából jöttünk. A kedvünkért összeült fölvételi bizottság elnöke pedig maga az egyetemi párttitkár - súgta meg valaki. Erre rövidesen én is rájöttem, amikor beléptem a terembe. Még le sem ültem a székre, amely színpadias módon, mint egy stadionban fölállított villamosszék, szemben árválkodott a tömör tudós-tekintet hadsereggel, az elnök máris rámripakodott: - Mondja, mi végett vagyunk a világon? Tudtam én, persze hogy tudtam, nem a kis katekizmus óra kezdődik, és mivel a további sorsomról volt szó, általános szociálhumanista dumába fogtam: hogy a munka, a közösség, a haladás - “ami belefér, nyomni a süketet!”, ez járt a fejemben, s közben naiv, mit sem sejtő pofatúrát öltöttem magamra. Az elnök az ujjai között forgatta a hamutartót, s amikor már a nagy 548 �közösségért internacionalista módon folytatott világméretű, evolucionista veretű szociálfejlő­ dési eszménél tartottam, elvesztette a béketűrését, és leintett. “Na ez elég! Azt mondja meg nekem, hogy olyan következetlen embernek, mint Krisztus, hogyan hiheti az eszméit?” Mire én közöltem, Krisztusról sok mindent hallottam, de hogy következetlen lett volna, még nem. Az elnök elmagyarázta: “Egyszer kijelentette, ha megdob­ nak kővel, dobd vissza kenyérrel, másszor pedig korbáccsal hajtotta ki a kufárokat a templom­ ból.” Valóban, adtam neki igazat, az evangéliumok mintha beszámolnának erről. Azért nem voltam teljesen biztos a dolgomban, mivel Krisztussal sajátos, hogy úgy mondjam, különös (nem lukácsi értelemben vett) viszonyom alakult ki az évek során. Nem tudtam, miért érdekelné ez őket. Hiszen magamnak sem nagyon tudok istenhitemről beszámolni. De - tettem hozzá immár hangosan - “nem hiszem, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott megállapítások önké­ nyes egymás mellé helyezése megfelel a tudományos kritika és legkevésbé a legelemibb emberi tisztesség szabta követelményeknek.” Az elnök ekkor olyan mozdulatot tett, mintha játékszerét, a hamutartót el akarná dobni, mondjuk éppen felém. Még hozzátettem: - “Egyes urak munkáiból, melyeket az elnök úr bizonyára behatóan ismer, egymás mellé tudnék helyezni olyan kiragadott mondatokat, ame­ lyek együtt nem nyújtanak éppen gusztusos élményt.” Ezek után tételem részletezésére - a nyugatosok és a háború - már nem is voltak kíváncsiak. Mondták, kimehetek, majd értesítenek. Ettől a perctől fogva megint nyugodtan szerelmes lehettem. Bíztam a sikerben, hogy szeptembertől egyetemista leszek. És erre: nem! Egyfolytában arra gondoltam, mit felejtettem ki a tételből? Melyik szempontot nem vettem figyelembe? Egy napon szülő- és nevelővárosom utcáján összefutottam volt tanárommal. Lógott az orrom, még az esti Illés-koncert plakátját sem vettem észre. “Nem vettek föl.” Szégyelltem magam a sikertelenség miatt. Lejáratom az iskolát, nagy nulla vagyok, értéktelen senki, aki még egy vacak egyetemi fölvételül sem tud megfelelni. Alig mertem a frankás szerzetes szemébe nézni. De ő vállamra tette a kezét, és ez a kéz akkor nagyon jólesett. Pedig nem szerettem, ha csak úgy megérintenek. “Ide figyelj, fiú! Van egy emberem az egyetemen. Többet nem tehet, de üzeni: válassz magadnak más pályát! eFrences diák múltaddal soha nem vesznek föl.” Ezt az arcot, ezt az embert ma is látom. Néhány szavától megnyugodtam, a végén elnevet­ tem magam, és elmondtam: “Atyám, szerelmes vagyok egy lányba!” “Jól van fiú!” - és még egyszer megveregette a vállamat a Széchenyi tér sarkán. Ma is szeretek arrafelé járni. “Jól van fiú!” Edittel néma szerelmesen ültünk a Pilvaxban. Már semmit nem akartam mondani, tüdőmbe szorult valami nagy mámor, valami nagy nyugodt érzés, amitől nem szégyelltem az arcom a sikertelenség miatt. És ha mondatban gondolkodom, a mondat eképpen nyilatkozik meg: “Jól van ez így!” Frankás diák voltam. Nem tudom miért, a ferenceseket így nevezték a városban. Kollégi­ umban laktam, és minden évben ugyanazzal a vulkánfíber bőrönddel vonultam be szeptember elején, júniusban pedig belegyömöszöltem a holmimat, amit addig az ágy alatt tartottam, csak úgy odavetve, és ugyanúgy, ahogyan jöttem, vonultam haza a nyári szünetre. Nem igaz, hogy ugyanúgy. Közben eltelt egy esztendő, egy tanév. A bőrönd, közönséges barna vulkánfíber, nem 549 �palócföld 91/6 változott, én annál inkább. A bőrönd évről évre őrizte a maga elhasználtságát, hol itt, hol ott horpadt fedelét. A bőrönd... kívül émelyítően taszító barna, belülről csíkos vászonhuzattal borítva. Szégyell­ tem az ütött-kopott jószágot, mégis a bőrönd, a vulkánfíber az egyetlen, ami gazos csokorra kötözi össze bennem az időt. Szeretnék néma lenni, mint velem szemközt Edit. csendes és szótlan, hogy még véletlenül se hazudjak az odavetett szavakkal. Őrült boldogok voltunk az érettségi banketten: hát sikerült, túl vagyunk rajta! A városban ünnepeltünk, éjfélig kaptunk kimenőt kollégiumi életünk utolsó napján, első ízben a négy év folyamán. Óriási murit csaptunk! Hogyne, amikor erre váltunk négy esztendeje! Fölnőttünk. most már minden előttünk. Bármit elérhetünk, nincs lehetetlen! Editet szeretni nem volt nehéz. Tizennyolc éves korban minden lány - különösen Edit csodálatos. Minek elrontani ezt a délutánt? Nem mondtam el neki a keserves hírt. Eleinte szándékosan tartózkodtam attól, hogy kudarcom fölemlegetésével szomorúságot okozzak neki. Szégyelltem magam. Később ez a téma Edit mozgalmasan karcsú látványa hatására kimaródott a gondolataim közül. Talán a pincér is nevetett azon, mennyi ideig tartottam Edit kezét az enyémbe zárva, összeizzadva a szorítástól. Tartani a kezét! Edit a fővárosban élt, ezen a napon is a kedvéért utaztam oda ötven kilométerről. Fogalmam nem volt, hogyan alakul tovább a kapcsolatunk, azon kívül, hogy Edit nélkül nem tudtam már semmit elképzelni. Fogtam a vulkánfíber bőröndömet, és elindultam a kollégiumból, utoljára. “Utoljára”− mondtam, de nem ismertem se ennek a szónak, se más efféle túlzásoknak utoljára, soha mindig - jelentését. Pokoli meleg júniusunk volt 1970-ben, és én a bőrönddel kiléptem a kolostorépület vastag falai közül a szabadba. “Rendben van, fiú!” - biztattam magam. “Hát akkor gyerünk!” Ilyen egyszerű volt minden. Egyszerű, magától értetődő. A nyári szünetre szétdobált háló­ teremben még utoljára cipőstől hanyatt dobva magam az ágyon meghallgattam néhány Beatlesés Paul Anka-számot. Örömömben sírhatnékom támadt. Minden színpadiasságot megengedhet­ tem magamnak. Az őrült szenvedély a számok alatt, az. őrült szerelem - crazy love - volt a valóság. Amikor kellőképpen kiélveztem ennek hatását, térdemmel ránehezedtem a bőröndte­ tőre, mire bepattant a zár. És elindultam. A rám váró jövőnek nincs dátuma. Az ember egyébként sem így kérdez. Ami biztos: így esett 1970 nyarán, s nem tudtam még, miféle összefüggéseket fedezhetnék föl a világból, miközben a Bottyán utcai kollégium épületéből a Mini presszó mellett, a postaépület előtt, amelynek bélyegzőpárna szagában rejtezett egy város története, lapos arcú emberek és csillagos szentháromság szobrok között el nem értem a Lőrincz utcába, amit egyesek, nem tudom miért Mártírok útjának emlegettek. A bőrönd idétlen és nehéz volt. Szégyenkezés nélkül ejtettem le az előszobában. “Hát hazajöttem.” Ilyen prózaian történt. És nem értettem, milyen örömtől párásodnak be családtagjaim szemüveglencséi. Mintha elérzékenyülésükben titok lett volna. Titkaink tehát valamiképpen közösek. De akkor én ezt sem értettem. Az egyetemi fölvételi után sört ittam, aznap még semmit nem ettem, ellenben sokat izgul­ tam. A sör gyorsan elbódított, a Dunát bámultam és a jövőről, valami sikeres életpályáról képzelegtem. Minden egy volt, kellemes közérzetbe csomagolva. Emlékszem, meleg levegő 550 �fújt a folyó felől, műanyagszálas ingembe beleizzadtam, de mit bántam, oda se hederítettem. Anyám esténként megkérdezte, hová megyek. “Sehová” - feleltem, és elindultam. Tényleg nem mentem sehová, csak úgy el. Amikor fölutaztam Budapestre, Edithez, mindig megmond­ tam. Miért ne? Teljesítettem, amit kellett. Akkor még dehogyis gondoltam... Talán azon a keddi napon Edit megérzett valamit? Azért némult el? Soha nem fogom megtudni. Végül, bárha azt éreztem, jól van ez így, csak kiböktem: “Nem vettek föl.” Emlék­ szem, hogyan terelődött erre a szó. Edit suttogó hangon azt kérdezte: “Koleszt is kaptál, vagy albérletben fogsz lakni?” Megmondtam. Talán nagy marhaságot követtem el. “Nem vettek föl.” Még ültünk egy darabig, Edit. úgy éreztem, nem tartotta méltónak, hogy azt mondja, őt fölvették. Ez csak természetes. Az volt a benyomásom, végigmért. mint azelőtt soha. Ezután valahogy úgy alakult. Edittel többé nem találkoztam. És a nyárnak is vége lett. Anyám, ha olyan kedvében volt, rágta a fülemet: “Itt a szeptember, kezdened kell valamihez!” Én pedig álltam otthon a középső szobában, és az ablakon át néztem az idő múlását. Vasárnap délután volt, ömlött az eső odakinn. Kora délután, esti szürkületben anyám a rádiót hallgatta: Ave Maria hegedű és zongora hangon (a villámlástól recsegett a készülék). Weber Esz-dúr szonáta. Anyám az erős zápor szüneteiben megkérdezte tőlem, félve, mégis szinte már erőszakosan. “Mi lesz veled?” Nem tudtam, a katonaságot akartam elkerülni, ez. járt a fejemben. Ömlött az eső, azt kívántam, esne még jobban. Villámlana és dörögne még nagyobbakat. Ne legyen vége! Amed­ dig tart a vihar, minden rendben. A nagy rendetlenséget, a szomorú, szélesen elterülő unottságot elfedte az eső, és megint olyan volt minden, mint abban a világban, ahol régebben már jártam, de azután hirtelen eltűnt valahová. Verte a szedret az eső a fáról. A lila gyümölcsök becsapódtak a földbe, színes pacnik folytak szerte belőlük. “Pakolnod kellene.” Anyám ágyneműt vett elő a szekrényből. “Ez kell?” kérdezte, kezében tartotta a vastag szövetet. “Ez még damaszt, azokból az időkből!” Hogy nem válaszoltam, letette az. ágyra, ahol már ingek, zoknik, törülközők sorakoztak. “Midet kell még kivasalni?” “Mi ez?” talán hangosan kérdeztem, annyira elcsodálkoztam és elszomorodtam. Anyám azt hitte, a zenére gondolok, az egyre sűrűbb recsegésre. “Villámlás, már fejünk fölött a zivatar!” Kihúztam a televízió antennáját - Budapest típusú készülék 1960-ból. De bármit tettem, egyre nem értettem, miért sikerült másnak, nekem pedig nem. Az ágyra pillantottam. A vulkánfíber bőrönd üresen tárta szét magát, nyitott fedéllel, horpadt, ütött-kopott nyomorúságával; a belső vászonborításon jól látszottak a sárga, bizalmat­ lan színű pecsétek: a beázások nyomai. Valaki, valamikor a vulkánfíberrel az esőben... Talán éppen annyira esett, mint ma? Pattogtak a rizsszemek a vastag, impregnált kartonon, de rövidesen utat találtak befelé. S ha hosszú volt az út, hosszú és menekülő, céltalanul csak menekülő, átázott, megpuhult a bőrönd teteje, magába vette a vizet, elszivacsosodott. Ki lehetett, hová tartott? Az apám? Nem, nem hiszem. Ő nem tett ilyesmit. Akkor nagyapám? Igen, talán ő. Róla el tudtam képzelni a hosszú, menekülő, vándorló, kitartó caplatással megtett utat az esőben. Az idomtalanul nagy bőrönddel mintha egy soha meg nem könnyebbedő terhet cipelne. Biztosan 551 �palócföld 91/6 kalapot viselt akkor is, s megérkezéskor, ha egyáltalán megérkezett valahová (vagy csak úgy hitte, megérkezett), még az ajtó előtt lesuhintotta róla a vizet. Hová tarthatott? Honnan érkezett? Talán soha nem tudom meg. Néztem a fakó vízfoltokat, s már nem is a bőröndöt, csak a vízfoltokat és a nagyapámat láttam, s valami hosszú, ostoba, értelmetlen utat. Közben elállt az eső. “Most már igazán pakolnunk kell” - mondta anyám. Összekészített ruhaneműimet belerakta a bőröndbe. Nagyapa magával cipelte az egész úton, gondoltam. Segítettem anyámnak, minél hamarabb legyünk túl rajta. Olyannyira telepakoltuk a bőröndöt, hogy a végén nem csukódott a fedele. Erre rátérdeltem, leszorítottam, s akkor hirtelen egy kis fájdalom nyilallott belém, ami azóta, azóta sem múlt el. A zárak pedig halkan kattanva becsukódtak. Szujóó Zoltán Levéltári jegyzetlapok VI - litográfia 552 �Prágai T am ás Zászló ama bizonyos mégmielőtt későnemlesz kés ei remény csábítása vagy csak amafátyo lon keresztül igen cifrán az utolsó leh etőség ez amúgy is tűhegyen forog mielő tt hamarjában aki él nem a földet lakja így hát sietve a felé vagy talán megink ább a talán felé mielő tt f e lkölt ö z ne a hal álos magas (1991) Oráció A töretlen hó felszínét sem sértve, ahogy a lassan sötétülő ablaktáblában “alkolmaszik” a nap: a feledést szeretném kiérdemelni. 553 �palócföld 91/6 Pálfi Ágnes A nagyság játékszabálya - Nemes Nagy Ágnesről 1976 ősze vagy koratavasza. Kassák emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kassák egy évszázada született, tíz éve halott. A megnyitót Nemes Nagy Ágnes tartja. Kígyó-zöld ruhát visel. Nem volna megfelelő szó rá, hogy elegáns. Az sem, hogy szép. Inkább, hogy természetes. A természet elszabaduló démonait megfékező fehér mágus. Női sárkányölő. Sokáig azt hittem, zöld a szeme is. Már csak a tekintete maradt, meg a kezei, amikor sok évvel később észrevettem, hogy barna. De szürkénél, hajnali kéknél áttetszőbb, világosabb. S mívesen formált, csúcsos ujjai közt fehéren füstölt az elmaradhatatlan cigaretta. “Kassák meglepetéseiben van valami archaikusan indokolt” - Nemes Nagy Ágnes megnyi­ tójának hangneme egyszerre volt személyes, hallgatóihoz közvetlenül odaforduló, és emelke­ dett, minden pátosz nélkül az. Mint aki nem gyászol, és nem felejt. Azután levetítették a Kassákról fennmaradt mozgókép-kockákat. Alig néhány percnyi anyag volt az egész. Mintha egy leomlott ház kulcsát tartanád a kezedben. Akkortájt, a hetvenes évek vége felé Kassákot megidéző versemet a Mozgó Világ szerkesz­ tője ilyesféle szavakkal adta vissza: “Nekünk ez most nem kell. De a tartásod szimpatikus.” Tíz évvel később ezt az “In memorian ” című verset már én sem veszem föl a kötetembe. 1991 nyarán Nietzsche “Zarathustrá”-ját olvasom. És újra előkívánkoznak a Kassákot megidéző sorok: Mert volt, aki bírta erővel gyalog, visszafelé e torpanó időt torkaszakadtan, húsbavájt körömmel meg nem állt s voltak, kik tornyot emeltek, kongattak újra harangot elhallgasson a rettentő fékek csikordulása ... Körtáncba, kerékbe törni magunkat, magasodni Hold udvarán Kassák lovának zabot kaszálni nem kigurulni a lassú terekről ... A kiállítás menyitója után irodalomtörténész barátom bemutat Nemes Nagy Ágnesnek, ilyesféle szavakkal: “Ő lesz, aki majd a maga örökébe lép.” Neki elakad a szava, pedig a nyelvén volt már. Én zavartan, lehajtott fejjel állok előtte hitvány orkándzsekimben. 1991 nyár elején valaki hozza a hírt, hogy Nemes Nagy Ágnes komolyan beteg. Hogy meg fog halni. Sejtettem én is már, de nem akartam hinni. Az írást “Hegy, folyó, város” címmel lásd: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 1989. 408-411. 554 �Tavasszal újraolvastam a verseit. Most felütöm az esszékötetét, s amint matrózruhás diák­ önmagát megidézi, első találkozásunk sokkja egyszercsak oldódni kezd: ”... a Nyugat még eleven mérce a szememben, nemcsak mese, szóbeszéd, irodalomtörténet. Az utolsó pillanatban láthattam még valamit, mintegy a szemem sarkából, amit az utánunk jövők már nem láthattak. Valami fontosat és nagyszabásút a magyar irodalomban.”⃰ 1991 augusztus vége. “Órás - Óriás” - játszik a szavakkal egyik barátom. “Tegnap meghalt Nemes Nagy Ágnes” válaszolom, abban a hitben, hogy ugyanarra gondolunk. De nem. Barátom tőlem tudja meg a gyászhírt, és tőlem hallja először, hogy ez az ő legendás gyermekkori félreolvasása volt. Milyen különös. A nagyság játékszabálya legalább, úgy látszik, halhatatlan. Nem eltanulha­ tó, de időről-időre feltaláltati k , és kötelez. Még akkor is, ha a lapjárás nem jó. Vagy ha neked nem is osztottak lapot. Ha felborították az asztalt. Ha itt még vesztes sem lehetsz, nem hogy nyertes. Merthogy, kedves magyartanáromat idézve: “itt a fák nem nőnek az égig”. Akkor is a gyermek a mérték, aki az órást óriásnak olvassa. “Aszabadversben a metrum jelenléte szembeszökőbb, mint a kötöttben” - 1984-ben ezzel a képtelennek tetsző gondolattal riogatom az MTA Verstani Munkabizottságát. Az idea Jurij Tinyanové, aki Kassák (és Majakovszkij és Hlebnyikov és Paszternák és Ahmatova) kortársa volt, az úgynevezett orosz formalisták talán legnagyobb egyénisége. A Bizottság részéről csodálkozás és értetlenség fogad. Egyedül Nemes Nagy Ágnes kapja föl a fejét, hogy “igen, ez érdekes, ez a Tinyanov mond valamit.” S egyedül ő kérdez rá, hogy meg lehet-e kapni valahol a könyvét. Csak annyit jegyez még meg, hogy talán nem a legszerencsésebb a “formalista” megnevezés. Merthogy rosszemlékű jelző ez mifelénk. Szorgalmasan eljárt ezekre a “verstani gyűlésekre”. Nyitott volt, de mindig kíméletlenül őszinte is, azt hiszem, ő volt a legjobb diák közöttünk. S az “öregek” közt ő volt talán az egyetlen igazi pedagógus: “A gyerekeket bántani nem szabad ” - némította el az egyik kollégát, aki ránk, fiatalokra a tőle már majdhogynem megszokott durvasággal támadt. Amikor a hatvanas évek végén a Petőfi (régi Werbőczy) Gimnáziumba jártam, a folyosóra kiakasztott tablók egyikén, a tanárok között felfedeztem a róla készült fotót. “Mindenkinek joga van a fiatalkori arcképéhez” - akkor még nem ismertem ezt a mondatát. De már ismertem a verseit, olvastam a “Lovak és angyalok”-at. Emlékszem, a “Ház a hegyoldalon” című “történet” tetszett a legjobban: (Most megy. Egy körvonal a küszöbön. Most elment. Némaság. A vaskapcsok koponyavarrata. Sötét. És mintha benyúlna a hegybe. Megérintem. Hideg kemence. A kést most helyre. Karcolás a padlón. És semmi más. Hajópadló. S rozsdás, barlangi nap - elég. Kint most madár. Ilyen korán? Egy téli raj. Tengelicék.) Vö: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 115. A szabadversről ugyanitt tartott előadásában már idézi is majd Tinyanovot. Vö: Megjegyzések a szabadversről. In: Látkép gesztenyefával. 1987. 298. 555 �palócföld 91/6 Erősen hatottak rám ezek a csonka mondatok, a vágástechnika és a képalkotás filmszerűsége. Egy akkori versem utolsó két sorában letagadhatatlanul ott van ennek a formaélménynek a nyoma: “Senki. Tárt szárnyú ablak./ A kéken egyetlen karcolás.” S azóta is izgat a műfaj, a lírai kompozíció és a történetmondás összekapcsolásának a lehetősége. Az én generációm szégyenlősen sóvárogta a mestereket. Nekünk nem volt Baár-Madasunk. mi már a gimnáziumban is botcsinálta autodidakták voltunk. Az egyetemen nem voltam francia vagy német szakos, nem jártam Nemes Nagy Ágnes műfordítói szemináriumára. Most mégis jólesik leírni, hogy kevés személyes találkozásunkkor mindig stílust és mértéket tanultam tőle. És még valamit, ami legalább ennyire fontos. 80-as évek közepe, Lakatos István költői estje a Fészek Klubban. A mögöttem lévő sorban Nemes Nagy Ágnes ül. Igazi költészet ez, de különös, irritáló. Mintha a lekötözött Gulliver beszélne félálomban hozzánk. Tragikomikum és pátosz, mely időnként már-már kioltja egymást. Az egyik vers valakit egyenesen nevetésre ingerel mögöttem.“Érzéketlen vagy” -hallom Nemes Nagy Ágnes feddését, és a nevetés egycsapásra abbamarad. 1991 augusztus vége. Úszómedence szélén üldögélek éppen, amikor ez az írás váratlanul fogalmazódni kezd. “Én szeretem az anyagot / s gyakran gondolok csontjaimra” - tavasz, óta sokadszor ismétel­ getem már magamban ezeket a Nemes Nagy Ágnes sorokat. Sosem datálta a verseit. Ezt valamikor 1948 és 57 között írta. Uramisten, hugom lehetne már. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. (Folytatása következő lapszámunkban.) Szujó Zoltá n Bagjasi séta - tus 556 �palócföld 91/6 Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egyházközség szervezeti élete és működése Bevezetés Az egyházközség fogalma mind a katolikus mind a protestáns egyházon belül használatos, és az egyház legkisebb szervezeti egysegét jelenti. Zavarba jönne azonban egy etimológus, ha összetett szóként értelmezni akarná ezt a kifejezést. Kézenfek­ vő lenne az a meghatározás, amely a község szó etimológiájából indulna ki. Ugyanis az egyházközség régi, irodalmi nyelven az egy­ házon belül a legkisebb, helyi közösségeket jelenti. A község szavunk újabbkori jelen­ tésváltozását figyelembe véve viszont az egy­ házigazgatási önkormányzattal felruházott ki­ sebb, lakott területet jelöli. Egyik meghatáro­ zás sem jár közel az igazsághoz, mivel napja­ inkban a katolikus egyházon belül az egyházközségek között annyi különbséget lehet ta­ lálni, hogy jóformán definiálhatatlan maga a kifejezés. Az azonban bizonyos, hogy az egy­ házközségek többségére nem jellemző, hogy mögötte egy közösség állna. ill. hogy önkor­ mányzati szerepet töltene be. Ez a tanulmány az átlagostól eltérő, de a fenti kritériumoknak megfelelő egyházköz­ ségről szól, ugyanis keretei között jelen van­ nak az önkormányzat és a közösségiség ele­ mei. Egy olyan egyházközségről szólunk, amely önkormányzó közösségként működött már a pártállam idején. A közösség kiala­ kulásának körülményeit és annak funkcióit részletezzük. A leírás során nem szeretnénk elszakadni a valóságtól, ezért különbséget teszünk az egyházközség és az egyházköz­ ségen belüli közösség kifejezések között. Egyházközségen a vizsgált falurész katoliku­ sainak összességét értjük, egyházközségen be­ lüli közösségnek viszont azok körét, akik megteremtették az önkormányzatot. Írásunk­ kal szeretnénk alátámasztani azt a mély meggyőződésünket, hogy Magyarországon az egyházon belül is működhetnek a demok­ rácia elvei, ami magával hozza a közösségte­ remtést és az önkormányzatot. A sülyi példát az egyházon belüli demokratizálódás egyik modelljének tekintjük, amitől van és lehet el­ térő út. I. A kutatás helye - Sülysáp Szociográ­ fiai módszerek segítségével 1985 óta folytatok megfigyeléseket a sülysápi egyházközségben. E vallás-szociológiai tanulmányt modell értékűnek tartjuk: az esettanulmány a pártállam idején kialakult önkormányzó egyházközösségről készült (1985-1988). Közlésre a népi vallásosság napja­ inkban újra indult kutatásai mellett éppen az önkormányzó közösségek születésének és létének szakszerű vizsgálata érdemesíti. Bár nem szűken vett földrajzi térségünkhöz tartozó közösség életével foglalkozik,véleményünk az, hogy annál inkább szolgálja tágabb szellemi régiónk megis­ merését melynek tanulmányozása a szociológus Kamarás István vezette " Kultúra, közösség, világnézet ” társadalomkutatási program keretében folyik. (A szerk.) 557 �palócföld 91/6 Az egyházközség szervezeti életében folya­ matos változások figyelhetők meg, s egyre inkább az önállósodás, az autonómia jegyei tűnnek elő. Legjellemzőbb erre az egyházközségre, hogy számos kisközösség működik keretei között. A kisközösségek soha sem szakadtak el az egyházközségtől, ill. a templomtól, sőt annak magját alkotják ma is. A vizsgált idő­ szakban kb. 12-15 kisközösség működött 100-150 taggal. Az egyházközség közösségi életét a hívek szervezik, a közösséget érintő kérdésekben sok-sok vita után - közösen döntenek. Az 1989 előtti Magyarországon kivételnek szá­ mított ez a fajta közösségi autonómia. A párt­ állam mindenfajta közösséget, amely nem a kommunista párttal vállalt egységet, gyanús­ nak tekintett. Sőt, az akkori rendszer által megtűrt katolikus hierarchia sem örvendett az ilyenfajta kezdeményezéseknek, mert ez el­ lenkezett az állam és az egyház közötti meg­ állapodással. A vizsgált egyházközség szervezeti élete a magyar társadalom egy olyan időszakában alakult ki, amikor - ismert történelmi okok miatt - a vallás nemkívánt jelenségnek szá­ mítolt. A vallással szemben toleráns, modern társadalmakban sem könnyű a vallásos néze­ tet hitelesen képviselni, még nehezebb ezt a szocializmusban, ahol először tiltott, majd le­ nézett ideológiai rendszer volt. A modern kor emberének életében kettévált a szent és a pro­ fán életszféra. A szentségi élet a tempomba szorult, elválva a mindennapoktól. A modern kor és a kommunizmus vallásellenessége ne­ héz helyzetbe hozta a hívőket és közösségei­ ket. Ezt a helyzetet egy jól működő egyház­ község sem tudta megváltoztatni, de segített a hívő ember identitástudatának kialakulásá­ ban. A sülyi híveknek is tudomásul kellett venni, hogy a külvilágban, munkahelyeiken, gyermekeik tanításában, hivatalos ügyeik in­ tézésében az övékétől teljesen eltérő érték­ 558 rend uralkodott. Ebben az időben sokféle al­ kalmazkodási stratégia alakult ki a vallásos és a világi élet összeegyeztetésére. Voltak, akik háttérbe húzódtak a profán világban, tiltakoz­ va a fennálló értékrenddel szemben. Olyanok is voltak, akik megpróbálták összeegyeztetni a két életszférát s ezzel feloldani a skizofrén helyzetet, s olyanok is akadtak, akik nyíltan hirdették elkötelezettségüket a vallás mellett. Az alkalmazkodás egy erős közösségi háttér­ rel könnyebbnek és sikeresebbnek bizonyult, mint anélkül. Tápiósülyt és Tápiósápot a hetvenes évek közigazgatási reformja összevonta. így a nemzetiségi és nagyság szempontjából két teljesen különböző falut ma Sülysápnak neve­ zik. (Sápon a lakosság szlovák eredetű és te­ rülete fele Sülynek, ahol csak magyarok él­ nek.) A lakosság a mai napig számontartja, hogy ki lakik Sápon ill. Sülyben. Sőt, Sülyben még egy külön falurész van. Szöllös. Itt főleg az Alföldről bevándorolt lakosság él, akik kultúrájukban különböznek a sülyiektől épp­ úgy, mint a sápiaktól. Az összevont falu köz­ pontja Süly lett. Itt van a tanácsháza, ma már önkormányzati központ, s néhány üzlet az alapellátás biztosítására. Sülysáp Budapesttől 40 km-re lévő fal, ahonnan az aktív korú lakoság 80 százaléka Budapestre jár dolgozni. A lakó- és a munka­ hely térbeli szétválasztása mellett az egész­ ségügyi, a középszintű közigazgagatási és szolgáltatási intézmények is a falun kívül ta­ lálhatók meg. Így a napi munkábajárás mel­ lett a mindennapi ügyintézés miatt is el kell hagyni a falut, amit a rossz közlekedési viszo­ nyok megnehezítenek, s növelik a hétköznapi élet “mozaikszerűségét”. Sülysáp lakossága 1985-ben 6817 fő volt, ebből római katolikus 4945 fő. A két falurész­ nek két katolikus temploma van, két plébá­ nossal. Kutatásunkat a sülyi katolikus plébá­ nián végeztük, ahol a katolikusnak keresztel­ tek lészáma 3200 fő volt. A sülyi katolikus �egyházközség szociológiai szempontból sajá­ tos környezetben működik, ugyanis a falu­ részt katolikusokon kívül pünkösdiek és bap­ tisták is lakják. A baptista gyülekezet létszá­ ma alig haladja meg a 20-30 főt, a pünkösdiek viszont több száz főt számlálnak. A három val­ lási irányzat bizonyos versenyhelyzetet terem­ tett a gyülekezetek életében, ami nem zárja ki, hogy egymás jobb megismerése érdekében évenként ökümenikus imaheteket tartsanak. II. Az önszervező egyházközség kiépülé­ sének külső és belső feltételei A sülyi egy­ házközséget az. önszervező egyházközségek egyik modelljének tekinthetjük, amelynek ki­ alakulását több külső és belső feltétel kielégü­ lése tett lehetővé. Külső feltételek között kell felsorolnunk: a II. Vatikáni Zsinat tanításásának elterjedését, az állam egyházpolitikájában bekövetkezett változásokat és a katolikus egyházban kiala­ kult kettős struktúrát. A belső feltételek között szerepel: a tápió­ sülyi lakoság hagyományosan erős vallásos­ sága, a helyi plébános azon szándéka, hogy autonóm közösséget alakítson ki, valamint a több évtizedes múlttal rendelkező képviselőtestület működése. 1. A külső feltételektől részletesebben szólva lényeges az, hogy a II. Vatikáni Zsinat nyomán az egész katolikus egyházban para­ digmaváltás következett be. Témánk szem­ pontjábó l legfontosabb, hogy a zsinat a vilá­ giak egyházi munkákban való részvételét kí­ vánatosnak tartja. Ezzel felszabadított egy ko­ rábban is létező, de addig kihasználatlan ener­ giaforrást, amit a világiak tudnak nyújtani az egyház számára. Tápiósülyben is ismertté váltak az új elvek, amit a hívek eleinte csak a szertartások formai változásaiban vettek ész­ re (a mise magyar nyelven történő celebrálá­ sa. stb.). A zsinat igazi hatása csak 10 évvel ké­ sőbb tudatosodott (1974-től). amikor a faluba új plébános került. Ettől kezdve forradalmi módon átalakult a katolikusok kultikus és kö­ zösségi élete. 2. Az állam egyházpolitikájában létrejött változások vizsgálatakor szólnunk kell arról, hogy az 50-es évek totális diktatúrája után a gazdaságban liberalizálás következett be, ami a hatvanas évek elejétől a társadalom egésze számára megkönnyebbülést hozott. Folyóira­ tok, újságok, önképző körök születtek a filo­ zófia, szociológia területein, beindult a hata­ lomtól függetlenedni akarók műhelymunkája. Ezzel párhuzamosan az állam egyházpolitiká­ jában is változások következtek be. Ekkorra az állam megtörte a katolikus egyház ellenál­ lását, a “főkegyúri jog” során választott új egyházi vezetőkkel létrejött szerződésben szabályozták az egyház mozgásterét. Vagyis a korábbi nyílt, tövénytelen egyházellenességet törvényes keretek közé szorították. Kiépültek azok a szervezeti keretek, amiken keresztül az állam befolyásolta az egyház életét. Erőszak helyett patriarchális vezetési stílust gyakorolt az állam. Jól jellemzi ezt a helyzetet egy hely­ beli anekdóta, ami a hetvenes évek közepéről való. Az Állami és Egyházügyi Hivatal meg­ elégelte a sülyi plébános sikeres működését, s utasította a területi püspököt, hogy helyezze át papját egy kisebb, világvégi faluba. A hí­ vek, amint erről tudomást szereztek, elhatá­ rozták. hogy megakadályozzák ezt a lépést. Egy sülyi asszony, aki éppen a fenti hivatal­ ban dolgozott, főnökére nyomást gyakorolt, kijelentve, ha a plébánosukat elhelyezik falu­ jából, akkor ő beadja a felmondását. A szokat­ lan és bátor kiállás megtette hatását, a plébá­ nos a faluban maradhatott. 3. Végül a külsőfeltételek vizsgálata során meg kell említenünk azt, hogy a hatvanas évektől kezdődően a magyar katolikus egy­ házban kettős struktúra alakult ki. Egyrészt adva volt a hivatalos, állami jóváhagyással kinevezett püspöki kar, akik lojálisak tudlak lenni az. állammal. Másrészt létezett az alsó­ 559 �palócföld 91/6 papságon belül egy vékony réteg, akik tehet­ ségük és hitük szerint csatlakoztak a katolikus egyházon belül elindult un. “megújulási moz­ galomhoz” (úgy, mint a karizmatikushoz, fo­ kolare-hoz, vagy a magyar kezdeményezésű Regnum Mariánumhoz). Az egyház vezetői­ nek ezt hivatalból üldözniük kellett, de tettek némi engedményeket is irányukban. Ennek következtében kialakult a hivatalos egyház, mellett egy paralel, “földalatti” egyház is, amely igyekezett átalakítani a világ és az egy­ ház kapcsolatát. A sülyi katolikusok nyitottak voltak az új vallási mozgalmakra. Megismerkedtek a Bu­ lányi-féle bokor tanaival, a karizmatikus, a fokolare mozgalmakkal. Egyik mellett sem kötelezték el magukat, de mindegyikből meg­ tanulták azt ami a saját alkatuk és körülmé­ nyük között a legjobban alkalmazható volt. Az új mozgalmak hatása nagyban közreját­ szott abban, hogy egy sajátos szervezeti struk­ túra alakult ki Sülyben, amiről a későbbiek­ ben szólunk részletesebben. A sülysápi önszervező egyházközség ki­ alakulásának belsőfeltételeit a következőkép­ pen részletezhetjük. 1. Sülysáp néprajzilag a Tápiómentéhez tartozik, s ezt a vidéket már a múltban is na­ gyon vallásosnak tartották. Ennek nyomait őrzik még ma is a zarándoklatok, búcsúk. A hagyományos vallásosságon kívül (amit tö­ mören a rendszeres templombajárás és az egyházi tanítás kritika nélküli elfogadásával tudunk jellemezni), a sülyi katolikusok már a negyvenes években aktívan részt vettek a val­ lásos közéletben. A faluban 1943- 1969-ig szolgáló pap sikeresen szervezte meg a KA­ LOT-, a KALÁSZ-, és a cserkészmozgalmat. Vezetésével működött egy Jézus szíve társa­ ság. a rózsafüzérmozgalom. 1946-ban kezde­ ményezésére kultúrház épült a templom mel­ lett, ami a nem vallásos emberek számára is kedvelt hely volt. A kultúrház 1948-ig mű­ ködhetett. Tehát hagyománya van Sülyben, 560 hogy az egyházi élet nemcsak a hitélet gya­ korlásából áll, hanem a közösségi élet szerve­ zéséből is. A vallásos családoktól nemvolt idegen az. egyházi munkákban való részvétel, erre a hagyományra lehetett támaszkodni a jelenlegi egyházközségi élet megszervezése­ kor. 2. Az autonóm egyházközség kiépülése során döntő belső feltételnek tekinthető a je­ lenlegi, demokratikus vezetési stílus. Ez nem tartozik a katolikus egyház, hagyományaihoz, a plébános személyisége határozta meg, hogy milyen elvek szerint irányítja híveit. Úgy vél­ jük, hogy a magyar egyház jelenlegi pozitív eredményeit azoknak a tehetséges és öntuda­ tos papjainak köszönheti, akik sikeres munká­ jukat részben demokatikus gondolkozásmód­ juknak köszönhetik. Ezek sorába tartozik a sülyi plébános is. Működése kezdetekor be­ látta, hogy legfőbb papi feladatát, a pásztorá­ ciót csak úgy tudja ellátni, ha a hívek bekap­ csolódnak az egyházközség közösségi életé­ nek szervezésébe. Ezzel, mintegy folytatta elődje munkáját. Kereste az alkalmas munka­ társakat, s fokozatosan egyre több feladatot bízott rájuk. A hetvens évek közösséghiányos magyar társadalmában a hívek szívesen kap­ csolódtak be a közösségi élet szervezésébe. Először kirándulásokat szerveztek a környező országokba, majd ifjúsági összejöveteleket tartottak a plébánián. Amint sűrűsödtek a programok, kezdett kialakulni egy csoport, akik képesek voltak a közöség tagjait vezetni. Személyiségük mellett tanulásuk is képessé tette (őket erre. Többen beiratkoztak a Teoló­ giai Főiskola levelező tagozatára, bejártak Budapestre megismerkedni a katolikus moz­ galmakkal, s vitték haza a tapasztalatokat. Ez­ zel kinevelődött egy csoport, mely képes volt az egyházközségen belüli közöség tagjainak irányítására, ahol segítségükkel folyt az ál­ lampolgárrá nevelés. Leghatásosabb nevelőmunka a kisközös­ ségekben zajlott. A kisközöségek szervezése �korcsoportonként történt, amit módosíthatott a személyes barátság. A fiatalok és az idősek külön összejöveteleket tartottak. A közösége­ ket eleinte a plébános vezette, de azok irányí­ tását előbb-utóbb a vezetésre alkalmas hívek vették át. Ma már - a II. Vatikáni Zsinat szellemé­ ben - többszintű munkamegosztás alakult ki az egyházközségen belül. Az első és a legalap­ vetőbb a plébános és a hívek között alakult ki. A lelkiéletet a plébános, a közösséget viszont a hívek irányítják. A munkamegosztás máso­ dik szintje a korosztályok és a nemek között húzható meg. A nők elsősorban a kisközössé­ geken belüli személyes kapcsolatok ápolásá­ val foglalkoznak, a férfiak pedig az egész egyházközséget érintő ügyekben szeretnek dönteni, eljárni. Az utóbbiak legnagyobb pró­ batétele a parókia felépítése volt, amit sikere­ sen meg is oldottak. A felépült plébánia mű­ ködtetésében ismét a nők szerepe dominál. A fiatalok közül kerülnek ki az ünnepek szerep­ lői, az énekkar tagjai. A középkorúak azok, akik betanítják a fiatalokat a fentiekre, továb­ bá szervezik az egész közösség számára a programokat. Kezdeményezik a karitatív te­ vékenységet, tanfolyamot szerveznek, stb. Az idős korúak a kisegítő munkákban vesznek részt főleg, varrnak, sütnek, s aktív résztvevői a lelki közösségeknek. A munkamegosztáson túl az egyes kiskö­ zöségek között különbségeket kell tennünk. Alapvetően három típusra oszthatjuk őket. Az egyik típus a vallásos-baráti közösség. Olyan kisközöségről van szó amelynek ösz­ szetartó ereje a közösségiség. A tagok egymás társaságát keresik, a vallásnak kisebb a jelen­ tősége körükben, mint az együttlét örömének. Ide a fiatalokból, illetve a fiatal házasokból álló közösségek egy része sorolható. Az. idő­ sekre ez a csoportosulási forma kevésbé jel­ lemző. Az. ilyenfajta közösségek hajlamosab­ bak a felbomlásra, a napi problémák negatív hatással vannak a csoport egészére. Többször kerülnek a csoportok tagjai krízishelyzetbe koruknál és alkatuknál fogva, mint a többi közösség tagjai. Másik típust lelkiközösségnek nevezhet­ jük. A közösség összetartó ereje a hit. A rend­ szeres találkozások központjában a hit elmé­ lyítése áll, a közösségiség csak ez után számít. Az elmélyülő, befelé forduló lelkiélet kialakí­ tására törekszenek. Inkább az idősekre jel­ lemző ez a forma, a csoport életét a kiegyen­ súlyozottság, a nyugalom jellemzi. Harmadik típust akcióközösségnek nevez­ hetjük. A közösség ereje az egyházközség egésze számára szervezett akciókban nyilvá­ nul meg. Nem befeléfordulva, egymás között élnek közöségi életet, hanem kifelé. A lelki­ ség is fontos számukra, de annak elmélyítésé­ re akciókat szerveznek pl. előadást a keresz­ tény gyermeknevelés kérdéséről, vagy szeret­ nének katolikus óvodát nyitni. Ide a fiatal há­ zasok egy csoportja sorolható. A csoporttípusok felállítása nem jelenti azt, hogy egy típuson belül csak egy jelleg érvényesül. A típus a közösség domináns jel­ legét emeli ki, ami az idők folyamán meg is változhat. A csoportok nem zártak, indokolt esetben átalakulnak, felbomlanak, esetleg összeolvadnak. 3. Belső feltétel közé sorolható az a tény, hogy Sülyben már 1950 óta folyamatosan működik az egyházközség képviselőtestülete. Az akkori plébános igényt tartott lelkes híve­ ire, s némi beleszólást engedélyezett a közös­ ség ügyeibe. Abban az időben a testület tagjai a hagyományos - tekintélyelvű vallásosság hí­ vei voltak. Erénynek és eredménynek azt tar­ tották, hogy a gyerekek fegyelmezettek a templomban, hogy megtanulták a katolikus köszöntést, vagyis a hivatalos, egyházi nor­ máknak megfelelően viselkedtek. A képvise­ lőtestület formálisan működött ugyan, azon­ ban ébrentartotta a hívek és az egyház szoro­ sabb kapcsolatát. A hetvenes évektől kezdődően a hagyo­ 561 �palócföld 91/6 mányos-tekintélyelvű vallásosság Sülyben megváltozott. Különösen 1974-től kezdve, amikor megérkezett a faluba az új plébános. Az új plébános új szellemet hozott magával, ami a képviselőtestülettől idegen volt. Hogy mégis elfogadták a papot legitim vezetőjük­ nek, az a hagyományos paptiszteletnek és a plébános mély lelkiéletének volt köszönhető. Az egyházközség szellemi-anyagi-irányítását kezdetben a pap vette át, konfliktusokat szül­ ve a pap és az örökölt képviselőtestület kö­ zött. A kisközösségek felerősödése után azon­ ban az egyházközségben sajátos helyzet ala­ kult ki a vezetést illetően. A kisközösségek vezetőiből egy tanácsadó testület született, ami szorosan együttműködött a plébánossal, Ezzel szemben háttérbe került a képviselőtes­ tület vezető szerepe, bár formailag nem szűnt meg. A kezdeményező és végrehajtó szerv a “tanácsadó testület”, a döntéseket jóváhagyó pedig a képviselőtestület. Hogy meddig ma­ radhat fenn ez a kettős vezetési struktúra azt az idő fogja eldönteni. III. Az önkormányzó egyházközség funk­ ciói Fentebb számbavettük, hogy a pártál­ lam idején milyen külső és belső feltételek kellettek ahhoz, hogy egy önkormányzó egy­ házközség kialakulhasson. Az önkormányzó egyházközség az élet különböző területeire kiterjedő funkciókat képes ellátni. Ezek a kö­ vetkezők: gazdasági-, jogi-, normateremtő- és szocializáló funkciók. Önkormányzattal rendelkező közösségek­ nek ilyen vagy ehhez hasonló funkciókat el kell látniuk a közösség fennmaradása érdeké­ ben. Mivel a sülyi egyházközség önkormány­ z ó jellegét a kisközöségek kialakulásának kö­ szönheti, ezért a közösségi funkciók sem jö­ hettek volna létre nélkülük. Az egyházköz­ ségben három különböző szintű közösségi alakzattal találkoztunk. A legerősebb és leg­ hatékonyabb forma a kisközösség, amit belső körnek nevezünk. Ebből áll össze az egyház­ 562 községen belüli közösség, ami a középső kört alkotja, s a külső körhöz tartozik az egész egyházközség. A közösségi funkciók mindhá­ rom körben jelentkeznek, de különböző mér­ tékben. Legjobban a kisközösségekben, a leg­ kevésbé az, egyházközségben. A közösségi funkciók részletezése során ezért a kisközös­ ségekben tapasztaltakból indultunk ki. Gazdasági funkció Az egyházközség önkormányzatként való működéséhez nélkü­ lözhetetlen a gazdasági funkciók ellátása. A hívek által összeadott anyagi és természetbeni javak, az örökölt infrastruktúra s a csekélynek mondható állami és egyházi támogatás volt a forrása a gazdálkodásnak. Három területet különíthetünk el, ahol a gazdasági funkció ér­ vényesül. Először a helyi egyházi infrastruktúra, va­ gyis a templom, a plébánia működtetése, to­ vábbá a személyi feltételek biztosítása, a pap, a kántor alkalmazása. Sülyben két nagy vál­ lalkozása volt eddig az egyházközségnek. Az egyik a műemlék templom felújítása a hetve­ nes évek közepén, a másik az új parókia épí­ tése a nyolcvanas évek végén. Egyik építke­ zés sem történhetett volna meg a hívek rész­ vétele nélkül, ami nemcsak anyagi támogatást jelenteti, hanem aktív részvételt az építkezés­ ben. A második terület az egyházközség belső működéséhez szükséges anyagi javak előte­ remtése: az egyházközség programjainak szervezéséhez, szükséges ételek, italok össze­ hordása vagy némi pénz összeadása. A prog­ ram szervezői gondoskodnak a terhek igazsá­ gos elosztásáról. Akinek nem áll módjában az anyagi áldozat vállalása, attól nem kérnek, ill. helyettük fizetnek. Az. egyházközség tagjai között folytatott karitatív tevékenység (pl. ka­ rácsonyi csomagok készítése, idősek támoga­ tása) szintén ebbe a körbe tartozik. Végül a harmadik terület az egyházközsé­ gen kívüli, a faluban folytatott karitatív tevé­ �kenység. Ez főleg a szegények támogatásából áll, akiken pénzzel, ill. munkával tudnak segí­ teni. Egyes közösségek önként vállalt felada­ tai közé tartozik a szegények felkutatása és támogatása időszakosan vagy folyamatosan. Jogi funkció Jogi funkciónak nevezzük azt a szabályozó rendszert, ami meghatározza a hívek jogait és kötelezettségeit. E funkció­ hoz tartozik a közösségtől függetlenül létező érvényben lévő egyházjog. Az írott szabályok betartásáról a plébános gondoskodik e jog segítségével. Külön szabá­ lyozzák a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, egyházi házasságkötés, egyházi temetés stb. szertartások formáját, illetve az azon való részvétel lehetőségeit. Normateremtés a közösségi- és a lelki élet területén A közösségi lét magával hozott olyan íratlan szabályok kialakulását, amit a közösség egésze magáénak vallhat. Ennek be­ tartását a közvélemény felügyeli. A munkák­ ban való részvételt, a megfelelőnek vélt visel­ kedési mód betartását elvárják egymástól, s probléma esetén figyelmeztetik a szabályok ellen vétőket. Pl.: A karitatív tevékenység so­ rán akinek módjában van adakozni, annak ad­ ni is kell, különben megszólják. Az alkalmaz­ kodni nem tudók előbb-utóbb kimaradnak a kisközösségekből. A közösségi élet normájával összhangban, de attól elkülönülve létezik a lelki élet normarendje. Az előbbi kialakulását főleg a hívek befolyásolták, az utóbbit a plébános határozta meg. Aki a közösséghez akar tartozni, annak mind a két normarendet el kell tudni fogadni, különben hamarosan konfliktusokba kevered­ het, s kizárhatja m agát a belső körből. A lelki élet normája négy forrásból táplál­ kozik. 1. a mindenkori katolikus egyház erköl­ csi tanítása: 2. a plébános-, 3. a hagyományos vallásosság és 4. a világ értékrendjéből. 1-2 A hivatalos, katolikus egyház erkölcsi tanítása lényegében azonos minden egyház­ községben, hiszen ezek központi utasításként érkeznek a plébánosokhoz a napi élet során (a pápai enciklikákból, a püspöki körlevelek­ ből). Ezeken kívül, de mindenek felett a jézu­ si tanítás követése áll a központban, aminek egységességét a szentírás biztosítja. Az egy­ séges alapelvek ellenére sem tekinthetjük a különböző egyházközségeket azonos norma­ renddel bíróknak hiszen a jézusi tanítást és a központi irányelveket is lehet különböző mó­ don értelmezni. Ezért egy plébános értékend­ je minden esetben szűrőként hat az alapelvek megvalósítása során. A helyi sajátosság megismerése érdeké­ ben tehát ismerni kell a mindenkori plébánosi értékendet. Sülyben a plébános alapvető feladatának tartja a hívek megtéréshez való elvezetését, ami azt jelenti, hogy a keresztény ember éle­ tének a központja Krisztus kell, hogy legyen. Vagyis a krisztusi élet a hívő ember mércéje, célja. Ennek megvalósítására kell törekedni, aminek első lépcsője a megtérés. A megtérés csak lehetőség a cél eléréséhez, azt egy életen keresztül szüntelenül kell gyakorolni. A plé­ bános ezt a célt tűzi ki minden híve számára, s ezt kéri számon életvezetésükön. A plébános híveitől éppúgy megköveteli a keresz­ ténységgel járó kötelezettségek betartását, mint önmagától. Jellemző, hogy a legnagyobb vétségek közé tartozik, ha a keresztény ember igyekezete lanyhul az ideál megközelítésé­ hez. A krisztusi elveket csak komolyan lehet venni, a közömbösség bűn egy hívő számára. Az alapelvből következően számos világi érték megkérdőjeleződik, s helyébe a jézusi elvek lépnek. Egyet említve a sok közül: a világi érvényesülés és az. anyagi javak meg­ szerzésére fordított igyekezet elvetendő, he­ lyébe a szegénység és az önmérséklet elve került. Mindebben nem a felállított követelményrendszer az egyedi, hanem az a következetes­ 563 �palócföld 91/6 ség, ahogy annak betartásáért küzd a plébá­ nos. A plébános karizmatikus egyéniség, sze­ mélyisége hatására több eredmény született, mint amit a célkitűzések önmagukban garan­ táltak volna. Pl. A sülyben élő katolikus csa­ ládok többsége a viszonylagos jómódot több­ letmunkával és alacsonyabb gyerekszámmal érte el a nyolcvanas évek elejére. A plébános elvárásainak elfogadása után megjelentek a háromgyermekes családok. A krisztusi s egyben a plébánosi elvek kö­ vetkezetes betartásáért keményen meg kell küzdeni a híveknek önmagukban, mivel a vi­ lág ellenkező értékrendet kínál számukra. 3. A fent vázolt elvárásoktól különbözik a hagyományos vallásosság. Míg az előbbi be­ felé, a lelki életre irányítja a figyelmet, addig az. utóbbi kifelé, a világ felé akarja definiálni a vallás lényegét. Emiatt elkerülhetetlen, hogy a vallásosság külső jegyei felértékelőd­ jenek. Így azzal mérik a papok munkáját és a hívek vallásosságát, hogy hányan járnak va­ sárnap templomba, tudnak-e ott illedelmesen viselkedni a felnőttek és a fiatalok, ünnepi ruhában jelennek-e meg stb. Sülyben a hagyományos vallásosság és a plébános által elsődlegesnek tartott evangéli­ umi értékrend összeegyeztethetővé vált az évek során. Az önkormányzó egyházközség­ ben a hívek és plébánosuk között eredményes dialógus alakult ki, amely feloldotta a felme­ rülő konfliktusokat. 4. Az előbbinél nagyobb konfliktuslehető­ ség van a világi és az evangéliumi elvek összeegyeztetése során, hiszen szinte minden pontban ki lehet mutatni, hogy a világ éppen ellenkező magatartásra ösztönzi a híveket. Komoly harcot vívnak önmagukkal s környe­ zetükkel, amiben segíti őket közösségük erős­ sége. de nem óvja meg a problémákkal való szembenézéstől. A plébánosi koncepció része, hogy a „törekvése” elég bizonyíték arra, hogy a hívő komolyan akarjon élni, tehát nem al­ kalmaz. szankciókat kudarcok esetén. Éppen 564 az evangéliumi elvek betartására való állandó törekvés az a mód, amelyen keresztül el lehel jutni a megétéréshez, ill. a választott út foly­ tatásához. Szocializáló funkció A vallásos értékek, viselkedésmódok, szerepek elsajátítása a szo­ cializáción keresztül történik, amelynek több színtere is megtalálható. A családtól kezdve az. iskolában tartott hitoktatáson át az egész egyházközség résztvesz e funkció érvényesí­ tésében. 1. A gyerek vallásos nevelése a családban történik elsősorban, amelyet azok a családok tudnak a legjobban teljesíteni, ahol mindkét szülő és még a nagyszülők is templombajáró emberek. Ideális helyzetben tehát a gyermek első kézből, szüleitől tanulja meg a vele szemben támasztott követelményeket. 2. A fentieket egészíti ki az iskolában tar­ t ott gyermekhittan, amit Sülyben hosszú évek óta az iskola keretein belül oldanak meg. 1986-ban pl. 260 gyerek járt hittanra. 1990ben pedig 360. (Az emelkedés folyamatos volt, nem a rendszerváltásnak köszönhető a magas szám.) A tanítás gerincét a plébános végzi, de több világi, teológiát végzett hívő is a segítségére van. 3. Az. iskolai hittanosok utolsó évében. azaz a 8. osztály végzése alatt a tanulócso­ portból kisközösség alakul, aminek összejö­ veteleit nem az iskolában, hanem a plébánián tartják. Ez a rendszer hivatott arra, hogy az általános iskola elvégzése után a faluból több­ nyire Budapestre elkerülő gyerekek ne veszít­ sék el korábbi vonatkozási pontjaikat, marad­ jon meg számukra a vallás irányt és védelmet nyújtó közössége. Ennek ellenére az iskolai hittanosok arányához képest nagy a lemorzso­ lódás, egyesek végleg, mások időszakosan el­ maradnak az. egyháztól. 4. A korcsoportonként szervezett kisközös­ ségek között találunk fiatal házasok, középko­ rúak és idősek számára szervezett közössége­ �ket. Az életkor szerint szerveződő közösségek egyszerre pozitív és negatív hatásúak. Pozitív abban az értelemben, hogy a hasonló életkor miatt azonos problémák foglalkoztatják a ta­ gokat. Negatív viszont, hogy kisebb esély van a korosztályok közötti információcserére, ezért nem tudja szolgálni a generációk egy­ máshoz való közelítését. Pl. A kamaszkorúak problémáival az adott közösség vezetője ill. a plébános találkozik elsősorban, a hívő felnőt­ tek csak a problémák következményeiről ér­ tesülnek általában. 5. A fent leírt hiányt részben pótolja az a “ tápiómenti mozgalom”, amit havonta egy­ szer a környező falvak fiataljai szerveznek a falubeliekkel. Ezeken a találkozókon minden­ ki részt vehet, kortól függetlenül. A falu kere­ tein túlmutató összejövetelek elősegítik a kör­ nyék összetartozásának tudatát, ill. a generá­ ciók közötti szolidaritás kialakulását. 6. Az évenként megrendezésre kerülő lel­ kigyakorlatok, ökumenikus imahetek direkt hatást fejtenek ki a vallási értékek elsajátítása területén. 7. Utolsók között említjük a mindenkire vonatkozó gyónások hatását, amik egy életen keresztül biztosítják és kontrollálják a vallá­ sos szocializáció menetét. A kiemelteken kívül természetesen az egyházközség minden eseménye közvetve hat tagjaira, s a szocializálás részét képezi. A mi­ sék, a búcsúk, a kirándulások, az ünnepségek, stb. IV. Az egyházközség kapcsolata a falu egészé vel a rendszerváltás előtt és után A renszerváltás előtt a sülyi egyházközség ön­ kormányzati funkcióival és kisközöségeivel kihívást jelentett a falu egésze számára. Kihí­ vást abban az értelemben, hogy volt a falunak egy erős közössége, ahová csak a katolikus emberek tartoztak. Világnézetüket hivatalo­ san lenézték, de összetartozásukat. program­ jaikat értékelték. Egy külön világot képvisel tek, paralel életformát kialakítva. A katolikus vallásúak és a világiak ellentéteket hordozva ugyan, de békében éltek egymással. Az együttélést egymás köreinek elkerülése jelle­ mezte, a hívők és a nem hívők kapcsolata laza volt a falun belül. Megmutatkozott ez a barátkozásokban, abban, hogy hivatalos hatalmi szervekben az egyházközség tagjai nem vet­ tek részt. Vagyis létezett a faluban egy tényle­ ges és egy látens hatalommal rendelkező kör, amely hosszú évekig tudott egymás mellett élni. Ennek alapja az volt, hogy a hívők nem akarták megváltoztatni a fennálló hatalmi struktúrát, sem a hatalom gyakorlóinak világ­ képét. Ugyanez a tolerancia volt érzékelhető a másik fél részéről is. A helyzet a rend­ szerváltás során megváltozott. Kiderült, hogy a kisközösségekben nemcsak a lelkiélet neve­ lésére került sor, hanem ezalatt komoly ered­ ményeket értek el a polgárrá fejlődés terén is. A szabad választások alkalmával megmutat­ hatták, hogy mit ér egy közösség a lakosság laza halmazával szemben. Az a képviselője­ lölt győzött a választásokon, akit ők kívántak megválasztani. Alapvetőe n megváltozott az egyházközség és a falu viszonya. A korábbi elzárkózásukat a közéletre való nyitás váltotta fel. Több oka van ennek. 1. A közéletben he­ lyet kapott a kereszténység, kívánatos lett a keresztény értékrend terjesztése. 2. Az egy­ házközségben kinevelődtek közéletet irányí­ tani tudó egyének. 3. A vezetésre alkalmas egyén erős közösségi háttérrel rendelkezik, akikre számíthat programja népszerűsítése­ kor. Az egyházközség arculata a közeljövőben változni fog. Ennek irányát a jövő dönti el, ma a következőképpen látjuk: 1. A faluban jelenlevő többféle vallásos közösség - amik közül kétségtelen, hogy a katolikus a legerősebb - biztosítéka annak, hogy nem sajátítják ki a közélet irányítását. 2. Az egyházközség arculata tisztulni fog. a lelkiéletre való nevelés felerősödik, hiszen 565 �palócföld 91/6 azok, akik l'tfleg a közösségi élet vonzása mi­ att kerültek szoros kapcsolatba az egyházkö­ zséggel, most már választhatnak világi közös­ séget is. 3. A fentiekből kövekezően az egyházköz­ ségen belüli közösség kohéziós ereje lazulni fog a közélet fellendülésével, mert a hívek is részt fognak venni a falu ügyeit intéző testü­ letekben. A vallásos közösségek nem lesznek kizárólagosak életükben, közvetítésükkel na­ gyobb hatással lesz egymásra a vallásos és a világi értékrend. Szujó Zoltá n Önarcképvázlatok 566 − tus, ceruza �palócföld 91/6 Handó Péter Remete Iszod az idő langyos levét, hogy közelebb kerülj könnyűkezű magadhoz, fölébredjen száműzött héroszod az anyagi lét maró ködétől, szád szélén kicsordul minden öregedés-ráncot hagyva arcodon, pedig alvó remény-lény birtokában fölhasíthatnád a halandóság burkát, vastag cérnaszálat fűzöl a tűbe, mintha erdei fára juhszalagot kéne indáznod kérget tartani, mert kérgesnek érzed tenyered futószalag-valóság mellett állva. Beöltöd világ-gyomrát szemednek, hiszen látni szeretnél alvó istened kezével, megfigyelni a soha-el-nem-nyugvó irrealitást, tested, lelked, szellemed, időd. Megtartás A savanyúcukrot elszopogattad. Szereteted megrázóan gazdag ökölcsapás az arcomon. Hiába ölsz - én siratlak. Minden édeset tarts meg magadnak, én gyermeki bánatom. 567 �palócföld 91/6 Vincze Dezső Szép elmúlás Őszidőd fölött egy nagy fa levelét egyre hullatja; az avar szép lassan befed, úgy pusztulsz, el, hogy észre sem veszed. Bizonyosság Ha van Isten, nem olyan, mint amilyennek gondolják; ha nincs, nem úgy nincs, ahogy nem vesznek róla tudomást. 568 �palócföld 91/6 K arácsondi Imre A Miles Davis-blues kezeink között tenyereink óvó burkai között szétfolytak a lányok arcai mint olvadó hóból ázott fűcsomók előbukkannak emlékeinkből elgyötört nemiszervek éjszaka szétnyílt szeméremajkak sátrai éjszaka nyelvpuha nyálas éjszaka a kurvák hasán izzadtságunk keveredik könnyeinkkel ázott ribancok emlékezzetek láttatok sírni minket ágyaitokban sírásunk nem is sírás könnyeink nem is könnyek kimarta már szemeinket a só könnyeink vérré váltak vérpatakok a lányok barna és hófehér hasán szemeinkben a fáklyák kialudtak szívünkben kihűlten kereng az ének pedig itt lenne ideje az őszinteségnek 569 �palócföld 91/6 a feltámadásnak pedig itt lenne ideje a tisztaságnak lyukkártya-adatok vagyunk a bankok precíziós agyában valaki beosztja napjainkat szívünk ütemét agyunk vérellátását quartzkristály-mikroprocesszor- főnök szabályozza pörgünk a napok gyémántos hideg ujjai között okádja a város ember-anyagát gumiszalagokba fogódzva figyeljük villamosok és futkozó mentőautók hangjait talpunk alatt megfontolt koaxiális kábelek dolgoznak ÉS JÁTSZIK A LEGNAGYOBB HALOTT és himbál minket a híg mocsok kórházak hullakamráiban zümmögnek a hűtőautomaták mosodagőzben-lágyult-arcú női hullák a rétek kiskutyák ki vájt szemeivel telehintve New Yorkban a lovak farral a konflisok rúdjaira húzva állnak higgadtan a gyémánttűk csillognak a hajlított krómozott karok a sokezer tekercsű elekromágnesek indukciós erői működésbe lépnek kioldanak az elektronikus liftek leereszkednek az egykedvű csillogó gyémántkarmok a vivőáramkörök a végerősítő-fokozatok mind készenlétben és felüvöltenek a Hi-Fi tornyok MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHEN MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHENHET Paradise Zuma Cabrillo és 570 �palócföld 91/6 és Malibun hallgat egy trombita hóba-mártott csont-ujjak simogatják szemeinket meghagyva hunyt pilláink mögött látomásainkat szendergünk elektronikus vérköreidbe kötve század szendergünk kifejlett agyú embrióid szívünket konszernek őrzik szívünket pénzzé tesszük eszünket pénzzé tesszük elkurvultunk huszadik század A HALÁL TISZTA MAGASLATAIRÓL KÖPJ LE RÁNK LEGNAGYOBB HALOTT 571 �palócföld 91/6 Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról Ki emlékszik ma Salgótarjánban Szujó Zoltánra? S ha igen, hogyan, miként? Sokunknak él még emlékezetében a Tata alak ja, ahogy presszók, kocsmák asztalánál egy - vagy több italt kér. Számos barátja volt, akik kétségbeesetten próbálták óvni, segíteni. Hiába. Az igazi művész, lételeme az elismerés, mely fontos lett volna számára - tán mindennél fontosabb - és ez életében nem adatott meg neki. Életrajza néhány mondatban öszefoglal­ ható, 1944-ben született Endrődön. A kirakat­ rendezői iskola elvégzése után 1968-ban tele­ pedett le Salgótarjánban, ahol különböző intézményeknél (a Megyei Művelődési Központban, a Nógrád megyei Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalatnál stb.) grafikus­ ként dolgozott. Számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője volt. Rendszeresen szere­ pelt a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon és a Területi Szervezet tárlatain. 1968-tól a Nóg­ rád megyei képzőművészeti stúdió, 1976-tól pedig a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja volt. 1986-ban halt meg Sü­ megen. Életműve szétszóródott. Teljes grafikai sorozatokat alig néhány gyűjtő mondhat ma­ gáénak. Ebben sajnos Szujó szerepe sem elha­ nyagolható. Mesélik, mikor egy-egy grafiká­ ját nem vette be a “szigorú” zsűri, az utcán a legelső kukánál összegyűrte, s bedobta azt. Életében sem, az alkotás folyamatában sem ismerte a megalkuvást, a kompromisszumot, a félmegoldásokat. Akik látták őt rajzolni, félelmetes bizton­ ságú grafikai tudásáról regélnek; anélkül, hogy az irónt egyszer is felemelte volna a papírról, tökéletes portrékat alkotott. 572 A szó legszorosabb és legnemesebb értel­ mében ösztönös művész volt. aki kitűnő jel­ lemzőerővel, éles megfigyelőkészséggel ala­ kította ki öntörvényű képi világát. Cél ja nem az idealizálás, a valóság megszépítése volt, hanem végletekig lecsupaszított hétköznapi figurák, helyzetek, gesztusok bemutatása. “Ilyenek vagyunk” kényszerít szembenézni önmagunkkal, mindennapjainkkal. Szinte úgy tűnik, vonzódott a groteszk, torz alakokhoz, helyzetekhez. Szívesen mutatott be lecsúszott egzisztenciákat, pszichopatológikus eseteket. E perifériára kényszerült emberek iránti von­ zódását azonban nem a részvét motiválta. Az “ez is van”, az élet sötét, tragikus oldalának bemutatása érdekelte (keserű fintora a sors­ nak, hogy élete végén maga is grafikainak “hőseihez” vált hasonlatossá). − “Emberek, emberi viszonyok, tulajdon­ ságok érdekelnek. Figyelem a helyszíneket. Ezek közül azokat választom ki, ahol az em­ beri helyzetek legjobban mérhetők” vallot­ ta. Alakjai a mindennapi élet színterein piac, utca, kocsma - mozognak. Robosztus, két lábbal a földön álló figurák piaci árusok, munkába igyekvők - népesítik b eelapokat, vagy megfáradt, magukra maradt idős embe­ rek. �Szujó munkásságának szinte egyetlen szakmai és társadalmi elismerése az 1975-ben elnyert Madách alkotói díj volt, melyet Levél­ tári jegyzetlapok című litográfiasorozatáért kapott. A sorozat témája - a két világháború közti Salgótarján munkásságának nyomora szinte “kikerülhetetlen” volt a 70-es évek művészeti életében. Szujónak azonban sikerült elkerül­ nie a kliséket. Nem a hősies munkásmozgal­ mat örökítette meg teátrális jelenetekben, ha­ nem az emberi elesettséget, kiszolgáltatottsá­ got, az éhezést. Rendkívül egyénien oldotta meg mindennek érzékeltetését is. A litográfi­ ák hitelét - történelmi érdeklődésének megfe­ lelően - levéltári kutatásokkal biztosította. Az ott felfedezett dokumentumok - könyör­ adománygyűjtési engedélyek, folyamodvá­ nyok. végzések - másolatai alkotják a grafi­ kai lapok egyik felét, míg a másik oldalon egy-egy rajzot látunk. E litográfiák azonban nem illusztrációk, inkább gondolatok képi megjelenítései, jelképek. A művész szinte tel­ jes egészében mellőzte a környzetet, a lé­ nyegre - az elfásult, vagy vádló arcokra, meg­ roggyanó alakokra - koncentrált. Így válnak e grafikák átütő erejűvé, megdöbbentővé. Érez­ zük. hogy rajtuk keresztül Szujó korunk ele­ settjeiről. számkivetettjeiről is szól. Életét - a történelem mellett - az iroda­ lomhoz való szoros kötődés kísérte végig. Ké­ szített konkrét illusztrációkat is, elsősorban azonban egy-egy irodalmi műnek nem a cselek­ ményét kívánta ábrázolni, hanem annak kon­ cepcióját tömörítette egy-egy grafikai lapon. Kisérletet tett arra, hogy olvasmányai köz­ ben felmerülő gondolatait, az első reflexiókat papírra vesse, megrajzolja. Az elképzelésből egy életen át számos változatban visszatérő sorozat alakult ki: Egy este barátaimmal cím­ mel. A bizarr iránti vonzalmának megfelelően kedves írói - Dylan Thomas. Joyce, Ginsherg - műveiből elsősorban a groteszket láttatja meg. E grafikáin is tökéletes egységbe hozza a rajzot és az írást - a kiragadott idézetek elszórtan olvashatók a figurák között. Szoros, kimondott összefüggés köztük tulajdonkép­ pen nincsen - együtt azonban atmoszférát, hangulatot teremtenek. Ha Szujó Zoltán grafikáit tanul­ mányozzuk, nem térhetünk ki erotikus jellegű rajzai elől sem, Pajzán fecsegések című soro­ zatának lapjain nem az idilli szerelmet örökí­ tette meg. Figurái csúnyák, a művész szinte kedvtelve mutogatja torz, petyhüdt testüket. Férfi- és nőalakjai pénzért vásárolnak szerel­ met, isznak, viselkedésük néha a perverzió határát súrolja. Szujó leszállította az erotikát arról a piedesztálról, amelyre az újkor (szub)kultúrája állította. Az élet öröme igen­ lése helyett e lapokon keserű fintorral a ki­ szolgáltatottságot. a züllés lehetőségét mutat­ ja meg. Kelkáposztaszagú, eltorzult testű asszonyai, alkoholista férfialakjai a látszat el­ lenére egyedül vannak - elidegenedettségre, egy eltorzult értékrendű világra figyelmeztet­ nek, melyet sztoikus nyugalommal, bár kissé csodálkozva szemlél egy, minden lapon meg­ jelenő kismajom. Szujó nem minden grafikája ilyen keserű. Szüleiről készült egyszerű, tiszta rajza gyen­ gédségről, szeretetről tanúskodik. Számos lap­ ján pedig egyfajta szarkasztikus, önmagán is nevető humor csillan meg, játékos, de komoly mondanivalót sugalló figurák mozognak. Bár kezdetben kisérletezett olajjal is, vilá­ ga a grafika volt. A rajz. spontaneitása, vi­ szonylagos könnyedsége jól szolgálta célját gyakran groteszk jellemek, helyzetek érzékel­ tetését, a karikírozást. Legkedvesebb technikái - az egyedi tus­ rajz mellett - a linó, a rézkarc és az alugráfia voltak. Lapjain első látásra úgy tűnik, figuráit vé­ letlenszerűen, önkényesen helyezte el, min­ den különösebb kapcsolat nélkül. Ha alapo­ sabban megfigyeljük azonban őket, felfedez­ zük, hogy igenis van közük egymáshoz. 573 �palócföld 91/6 asszociációkat, gondolatmeneteket testesíte­ nek meg. Egy-egy grafika szinte egy kerek történet, mese. A véletlenszerűség látszatát erősíti az is, hogy Szujó szívesen alkalmazott szokatlan képkivágásokat, gyakran derékban, vállban elvágva a figurákat, vagy az álló alakokat kü­ lönböző szögekben megdöntve. Élt a “kép a képben” megoldásával is. Sok rajzán a fó mondanivalót hordozó jeleneteket, figurákat fekete szögletes háttérrel különítet­ te el. Ez kettős célt szolgált - a kiemelésen túl egy bizonyos távolságtartást, gyakran iró­ niát is. Voltak vissza-visszatérő figurái; csúnya jegyespár, kopaszodó idős urak, kendős nénik “szürke kis körülmények között élő szürke kis emberek”. Annak ellenére, hogy Szujó lege­ sendőbb pillanataikban, a legkegyetlenebb módon mutatja be őket - ha részvéttel nem is - , bizonyos alázattal, szinte tisztelettel köze­ lített hozzájuk. A Baglyasi séta sokat megélt kendős nénije minden kendőzetlen csúnyasá­ gával felmagasztosul, csakúgy, mint a Levél­ tári jegyzetlapok nyomorultjai. Hosszú éveken át jellegzetes figurája volt Salgótarjánnak természetességével, hullám­ zó, de általában jó kedélyével. Sok barátja, cimborája, s néhány értője volt, ám jó taná­ csaik ellenére sem volt hajlandó fejet hajtani, s beállni “a sorba”. Jól ismerte grafikáinak hőseit, hiszen köztük élt, hasonlóképpen mint ők, s hasonlóképpen is veszett el. Az igazi szakmai elismerés hiánya, s az a tény, hogy nem tudott, s nem is akart beilleszkedni egy adott rendbe, megteremtette azt az ördögi kört, amelyből már nem volt kilépés. Egyszer azt mondta, hogy a “hősiesség nagy dolog, engem viszont kevésbé érdekel a hagyományos hősiesség. Hiszen hősiesség az »átélni és megmaradni« is.” Hősies akart len­ ni, de nem tudott megmaradni. Szujó Zoltán Egy o veráll története (a fuvolázó) 574 - toll �Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (Szujó Zoltán néhány grafikája ) Lautréamont a szépséget úgy próbálta meghatározni (és ebben semmi novum), hogy az olyan, “m in t a varrógép és a z e se rn y ő véletlen találkozása a bon casztalon ”, - És ha az esztétika megfogalmazásai kö­ zött arra az igencsak korai, még az Akadé­ mosz ligeteiben magyarázottra gondolok, és a későbbiekre is, amelyek - kissé leegyszerűsít­ ve - akképpen szólnak, hogy szép az, mi ér­ dek nélkül való (illetve tetszik) - nos, ha a klasszikus, de a későbbi esztétikák hasonló tárgykörű megfogalmazásaira gondolok, ak­ kor a múlt század végén mondottak szokatlan társításként hathatnak ugyan, ám “széptani­ lag” sem az ókori görög de a következő esz­ mények értelmében is megtámadhatatlanok elvileg. Egyébként pedig nem hiszem, hogy csu­ pán a (szokatlan) meghökkentésre vágyó fran­ cia szellemesség vagy még kevésbé, mi oly­ kor egy ezzel, a francia irónia megnyilatkozá­ sa lenne a korábbi Lautréamont idézet. Inkább gyanakodhatunk a költőnek valami más szép­ ség, esetleg harmónia iránti vágyára - s mint utólag kiderült - egy másfajta művészet óhaj­ tásaként. Amely óhaj - tegyük hozzá - nem is volt hiábavaló. Századunk fordulóján a “más­ ság” iránti esztétikai igény sokszorozottan je­ lentkezik majd az avantgard különböző irány­ zataiban. Bizonyságul pedig a már kissé elfeledett költőt az első világháborút követően, úgy az 1920-as évek táján újra felfedezik és éppen a szürrealisták teszik meg közvetlen elődjük­ nek. Aztán a Gróffal hasonlóképpen történik a továbbiakban is: a következő világháborút kö­ vető “transzavantgard” irányzatokkal egy­ szerre, immár másodszor kél ismét új életre. Elgondolkodtató az, hogy századunk háborúi nyomán ránktörő szellemi, művészeti omlá­ sok - újraépülések, tudati kataklizmák köze­ pette őskereső indítékkal, az újra- és újrakez­ dések küszöbén önigazoló szándékkal mind­ untalan visszanyúlnak többek között érte is, hogy aztán olyan, a kortárs laikus közönség számára kezdetben, de talán később is követ­ hetetlen és ezért befogadhatatlan, tehát kár­ hoztatni való új látásmódok (dadától a szűr­ realizmusig, majd a pop arton át a koncept-, informel artig, stb.) születhessenek meg. - Így történt ez ugyanis századunk negyvenes-ötve­ nes éveiben is, sőt a korszak második harma­ dában sem másképpen, amikor újabb “tár­ gyak” (netán esztétikák) kerültek boncasztal­ ra, boncasztal mellé-mögé, és gyanítom asztal alá is majd a korszak utolsó harmadának vé­ geztével. A 70-es évek egyes Szujó-grafikáit tekint­ ve olyan korszakban születnek ezek. amikor a pop art legutóbbi világháborúnk után új kép­ A grafikák a Nógrád Megyei Múzeumok tulajdonában vannak. 575 �palócföld 91/6 zőművészeti és nemcsak képzőművészeti len irányítás eszközeit az alkotók és az alkotó (irodalom, életvitel végső soron “filozófiai”) műhelyek kezébe “adta”, valójában a cenzúra folyama az Egyesült Államokat követően helyett az öncenzúra torzító hatású kemé­ nyugaton is (főképpen a volt NSZK-ban) már nyebb és cinikusabb módszerét kényszerítette tetőzött, hozzánk pedig a keleti partokra e hul­ a művészekre. - Ez pedig legfeljebb a hata­ lámár a politikai gátak és természetesen a köz­ lom háta mögött, a közönséggel történő cin­ ben eltelt idő (a megkésettség) szűrőin át tisz­ kos összekacsintás, ha nem is művé­ tultabban érkezik. Ekkor már alkotásokkal is szetidegen, de nem is mindig autentikus mű­ mérhető stílustörténeti kategória. És nemcsak vészi produktumok (színházban az “áthalláa képzőművészetben következtek új hullámok sos” előadások) megszületését eredményezte. azidőtájt. - Gondolatban végigtapogatom há­ Módszereiben pedig a “más szemével látás”, tam mögött a polcok könyveit. A kötetek ge­ a “más fülével hallás” stb. torzító gyakorlatá­ rincén Dürrenmatt, Miller, Beckett, Albee és hoz vezetett, amikoris az ecsetvonás, a toll Joyce neve. Mellettük sorakoznak Ernst Fis­ rajza még megszületése pillanatában egy más­ cher, Roger Garudy, de Sarte és Camus, és fajta látásmódhoz igazodik - így vagy úgy -, sorolhatnám még Ginsberg, Salinger vagy amint a leírt szó egy idegen szerv, a “hivatalos Keruac köteteit. És régen túl vagyunk már fül” rezonanciája szerint artikulálódik - így azon, hogy Kafkán vitatkozzunk, megtették vagy úgy - , mert ilyen-olyan korszak ez a ezt a Prága melletti Liblicén jó évtizede. - És távlatok és meggyőződések igaz és hamis ha­ mégis a szellemi fellendültség szomorú idő­ tárai között, a megtorpanásokban és nekilen­ szaka volt ez könyvkiadásban, képzőművé­ dülésekben egyaránt. szetben és a lelkekben sem másképpen. Szomorú, mert a jövőbeni folytatáshoz fű­ zött reményeket nem váltotta be: a 70-es évekre (politikai de gazdasági okok miatt is) A grafikát - a “barlang-karcoktól” a ke­ megfeneklett. A művészetben (képzőművé­ resztény és egyéb miniatúrákat, és inicialékat szet, irodalom, stb.) ezidőtől hangsúlyozot­ is ideszámítom -, tehát a kezdetektől napjain­ tabbá válik az alkotói kettős tudat (mondanám kig, egy meglehetősen technicista hasonlattal, paranoja) jelenléte, mely oly sok művész-sors a szeizmogram finom tűjeleihez hasonlóak­ és oeuvre félresiklatójává vált. E kettős tudat nak vélem, egy mindenkoron érzékeny ren­ eredője egyrészt abban keresendő, hogy a pa­ gés-kutató és - feltáró lelkes szerkezet rezze­ ternalisztikus művészet-manipuláció techni­ néseinek lenyomataképpen. Olyan lenyoma­ kái ekkorra kikristályosodtak és megkemé­ toknak, amelyekről leolvashatóak a közösségi nyedtek. A “hivatali” elfogadtatás vagy eluta­ (társadalmi) és a magánéletben bekövetkezett sítás a művészetet és természetesen a művészt megrázkódtatások foka és mértéke egyaránt is a támogatás és a tiltás dilemmájával szem­ ha igaz (őszinte) művészetről van szó. besíti. A tűrtek körének megjelenése pedig Én így gondolkodom Szujó Zoltán Pajzán propagandisztikus volta, illetve a politika ki­ fecsegések, Játékos figurák, Egy overáll törté­ rakatába utaltsága miatt nem a legvonzóbb nete, Egy este barátaimmal, az Önarcképváz­ állapot, netán egyesek számára kompromittá­ latok, valamint a Levéltári jegyzetlapok né­ ló státusz. A tudati kettősség másik gyökere a hány grafikájáról, melyek 1974 és 1979 kö­ korszak “több szabadságot - több felelős­ zött születtek tus-, tus-ceruza és tollrajz, alug­ séget” hirdető kultúrpolitikai alapállása lett, ráfia, litográfia valamint ofszett technikával. mely szemforgató módon most már a közvet­ Vannak közötük, jobb szó híján, “magánindít­ 576 �tatásból” és társadalmi elvárásra-megrende­ lésre (Levéltári jegyzetlapok) készültek. A nyitottabb kompozíciójú. magánéletből fogant grafikákról azonban rögtön előljáróban tisztáznunk kell, a felületes szemlélődő eliga­ zításként is, hogy önálló művekről van szó még az Önarckép vázlatok - esetében is. Nem konceptusok ezek (ami nem összeté­ vesztendő ez esetben a konceptuális művészet - a koncept art - körébe vonható megfogal­ mazással), hanem a szó eredeti értelme sze­ rint: nem konceptus, tehát nem első megfogal­ mazásokkal van dolgunk. Teljes bizonyosság­ gal, önálló alkotásokra következtethetni a la­ pok egyedi nevesítéséből (számozásukból kü­ lönösképpen) a pontos keltezésről és a mű­ vész sohasem hiányzó kézjegyéből. Nem skiccek vagy tanulmányok, nem egy eljöven­ dő kompozíció vázlatai ezek. Önálló művek­ ként kell tekintenünk rájuk. - De indokolt-e az aggályoskodó körüljárás e néhány lapnyi grafika esetében? - A jellegzetes kontúrok meghatározása az egymáshoz látszatra lazán kötődő alakok, a “jelenetek”, a “narrációt” szolgáló szerkesztés végül pedig a formakom­ pozíció értelemhordozó felfejtése érdekében elkerülhetetlennek érzem e “kritikai” szőr­ szálhasogatást. - De szükséges ez egy sajátos művészi látásmód tisztázásának okán a kom­ pozíció, illetve a formák találkozásának (var­ rógép, esernyő, boncasztal és egyebek) okán, amelyek - meggyőződésem - ha művészetről van szó, sohasem véletlenszerűek. - Egyéb­ ként is mai művészetünkben a véletlen tuda­ tos szükségszerűséggé lett immár. De milyen csodák is történnek ezeken a rajzlapokon? A csodák már megtörténtek még mielőtt e lapok megszülettek volna. A pop art vagy amint a későbbiek során még emlegetjük majd az. “új realizmus” már megteremtette és még teremti azokat a hétköznapi varázslato­ kat, amelyek közepette nagyjából ma is élünk. - Mindenekelőtt pedig azzal, hogy feladja a korábbi áramlatok térépítkezési technikáit, kompozíciós elveit, pontosabban a plasztikai­ kig zárt formát egy spontán önfeltárás érdeké­ ben. Nem más ez, mint az un. “hierarchikus kompozíció” elvetése, azaz “a kép-centrum” megszüntetése folytán kialakult új képi archi­ tektúra, mely többé már nem alá-fölé rendelt­ ségi viszonyt teremt az egyes ábrázolt elemek között, hanem elsősorban mellérenelési vi­ szony révén egy új szintézist valósít meg. Gondoljunk a már művészettörténeti foga­ lommá vált Andy Warhol Elisabeth Taylor vagy Marilyn Monroe (1962) serigrafiájinak zöld, kék, lila stb. sorozatára, amelyen a mű­ vésznők arcát a selyemszita-technika segítsé­ gével színfoltokra bontja fel a művész a szem, a száj, stb. (az arc) alkotó elemeire. E varián­ sok (nem alá-fölé rendeltség révén) az ismé­ telhetőség, a minden irányba folytathatóság érzetét sugallják, illetve a kép keretén túl, fo­ lyamatos sor képezhető belőlük. Maga az al­ kotás pedig expanzív képfelületté válik, mely erőszakosan magára erőlteti a szemlélődést: ebben rejlik expresszivitása. A Pajzán fecsegések (III.) egymás mellé rendelt “csintalan” páros jelenetei, nőalakjai, az ivó férfi figurája, az Önarckép vázlatok hasonlóan építkező kompozíciójának erotikus ágyjelenete, az otrombaságában szomorú me­ nyasszony-vőlegény párosa, a baloldali férfi nyers darabos alakja, vele szemben az idős asszony lehelletfinom ceruzarajzának szinte nosztalgikus megfogalmazása, vagy a többi grafika azonosan építkező térrendszerével mindannyiszor a teljes képmező működésbe hozható. A különböző "jelenetek" (egy törté­ nés belső állomásaiként) egyszerre-jelenvaló­ ságkukal hatnak. A részletek egymásra utal­ nak, olykor feleselnek egymással, nincs kö­ zöttük “kitüntetett” részlet - hanem vala­ mennyi rész energiát kap, viszont ezek a kép egészében, önmagukon túlmutató dinamiká­ 577 �palócföld 91/6 val oldódnak egy magasabb egységbe. Az áb­ rázolat tulajdonképpen a síkok egymásmellet­ tiségének sorozatából alakul. A tér hatását az ábrázoltak jelenetezésein belül a berendezés, azaz a térre utalás elemei - egy tárgy (ágy, italos üveg, szoknya, pipereasztalka, sétabot stb.) olykor egy jellegzetes mozdulat - adják, és ezekben leljük meg a grafikusi narráció hangsúlyait. E belső térbeli szcenírozás pedig a mondandó értelemezésének szintjén valósul meg, önálló képfelületté válik. Az előbbi grafikák mellett a Játékos figu­ rák, vagy az Egy este barátaimmal (James Joyce III.) jelenetei egy élet rajzolatát - bizo­ nyára a közelállóknak pontosan megfejthető részleteket - beszélnek el. Természetesen a kívülálló de a késői szemlélő is mesét szőhet (netán anekdotikusan is) köréjük vagy legalá­ bis egy bizonyos, művészre (környezetére) jellemző életvitelt (lét-stílust) következtethet ki ezekből. (Ebben az értelemben még termé­ szetesebb, hogy e grafikák nem konceptus, fogalmazvány értékűek, amint erről már ko­ rábban szóltunk.) A művészet általános normája, dilemmája is egyben az, hogy a világról a világnak szól­ jon, arról, amelyben élnünk adatott. Ennek értelmében Szujó alakjai (az Önarcképvázla­ tokat is ide sorolom) lélektani kinagyítások, amelyek a közlendő kodifikációjaként, amo­ lyan fogódzó szerepét is játszhatják az egyé­ nien konkretizálható történésekre, pillanatnyi hangulatokra. - S ezek a történések vagy az azokat övező művészi hangulatok érdesen ke­ serűek, szinte idillt taposó durvasággal csak a jelenben valóak. Mosolytalan, olykor fenye­ gető e lapokon a jelenvalóság, a zaklatottság (és nemcsak a kompozócionális megoldások miatt), mintha száműzte volna innen a harmó­ niát és mégis, a finom vonalakkal rajzoló ce­ ruza, tű, olykor a toll összhangot, arányossá­ 578 got kedvelő vezetése, finoman cizellált majd­ nem klasszikus kanyarulatai egyfajta harmó­ nia utáni vágyra engednek következtetni. Egyik-másik “játékos figura” arcvonása, vagy a már említett önarckép-vázlatok idős nőalak­ jai, az overáll történetének fuvolázó férfiai, sőt a kegyetlen realitásű levéltári jegyzetlapok portréi is mind erre utalnak. Lírai bensőség nem, vagy igen ritkán jellemző figuráira, mégis a művész gyengédségét, majdnem óvó aggodalmát sugallják e magányos alakok. A dolog és ember szerepcseréje jelen szá­ zadi tapasztalatink szerint azt jelenti, hogy a dolog túlharsogja az embert (a humánumot is?). - Igaz a dolgok ördögi hatalmát már Bal­ zac is jelezte számunkra, de az atomizálódás - semmi sem egész (Ady nyomán szabadon) - tulajdonképpen csak korszakunkban szült végzetesen megtapasztalható hirtelen zűrza­ vart. - Állóképek egymás mellé rendelt soro­ zata, lerobbant gépkocsikarosszéria, szemétre való WC-kagyló, agyongyötört fogpasztás tu­ bus óriásivá nagyított, félelmetes másolata, ócska vödör (esernyő, varrógép, boncasztal!) majd egyéb használat nyomorította tárgyi ka­ cat apokaliptikus egymásmellettisége (Olden­ burg, Rauschenberg, J. Chamberlain, stb.): ez a pop art véleménye a gépiesen fogyasztó és csak fogyasztói (viszonylagos) jólét (társada­ lom) álságairól. - Hova lett a kubista Léger őszinte, gépi szerkezetek iránti virágos lelke­ sültsége? - Természetesen rögtön emlékeze­ tünkbe ötlik most, talán éppen e képzőművé­ szeti viszonyultság korai előzményeképp szü­ letett Van Gogh-csendélet - azoknak a hasz­ nálatba otrombává nyűtt bakancsoknak a szo­ morú egymásrautaltságáról - a fetisizált tár­ gyak emberi sors-(lét-) mintázó szimbóluma­ ként. Szujó Egy overall története (a fuvolázó) című grafikájának viszonylag derűs, inkább �balladai nyugalmú alakjait a tárgyak (maga a ruhadarab fenyegető kuszasága, a két surranó lehangoló jelenléte) alaktalan nyugtalanság­ gal övezik. A szűkreszabott sötét háttér előtt pedig a magánlét nyugalmas pillanatai “zajla­ nak”. Az egymásra figyelő férfiak (monda­ nám: a mester, a beavatott és a beavatandó) hármas csoportozata miatt e grafikát a fenye­ getettség lemondó kifejezésének - illetve a magánlét, a művészetbe menekülés lehetősé­ geként valami szomorú bizakodás megfo­ galmazásának vélek. Igen érdekes egy másik tárgyközpontú, a pop art fetisizáló gesztusára emlékeztető Szu­ jó-lap, a Játékos figurák című, amely szá­ momra úgy tűnik elidegenedésre figyelmezte­ tő (egyfajta technika ellenes-) magatartást hordozó. A kompozíció kiemelt részlete egy majd­ nem aprólékos grafikai műgonddal kidolgo­ zott hajtóművet ábrázol, a közlekedési eszköz legagresszívabb részét s még véletlenül sem az eszköz valamilyen más vonatkozására fi­ gyel vagy éppen magára a “gép” gazdájára. Mi több a “gazda” ebben a viszonyulási rend­ szerben mellékessé is válik, jelzéssé zsugoro­ dik - egy pedálon nyugvó láb akár a masina alkatrészeként is felfogható. A karakteriszti­ kusan megrajzolt figurák, jelenetek közé éke­ lődő motorkerékpár-részlet pedig felrobbantja a kép narratív értelmét, egyben mozgalmassá is teszi azt. A kerék forgásának dinamikus fel­ bontásával pedig - a futurista Giacomo Balla (Egy pórázon vezetett kutya dinamizmusa) a mozgást mozzanatnyi részleteiben megragadó rajzolatához, vagy a még futuristább Boccioni lendületes “biciklista” ábrázolásaihoz hason­ latosan - Szujó gépezete épp, e kerék által, működő erővé válik: gazdátlan erővé. - Min­ denesetre az bizonyos, hogy Szujó ezzel nem Szujó Z oltán Játékos figu rák - offs e t 579 �palócföld 91/6 a korai, különösen a huszas évek avantgardjá­ nak technika imádatához, inkább az ellenke­ zőjéhez közelít. Pillantsunk azonban a rajz egy másik rész­ letére, a hegedűt tartó, kalapos-szemüveges férfi figurájára: a hangszer jelenléte is érték­ sugalló lehet, ám az ember aprólékos de könnyed grafikai gonddal kimunkált alakja mindenképpen hangsúlytteremtő, egyben el­ lenpontozó gesztus a korábbi technikai fogan­ tatású részletekkel szemben. Az eddig mondottak összegzéseképpen de egy újabb kérdés előzményeként - lássuk mi az, ami Szujót és a pop artot rokonítja? E művészettörténeti vonulat vonzódása a képregényszerű megoldásokhoz nyilvánvaló. Az egymás mellé rendelt képsíkokból kiala­ kuló narrációról már szóltunk. Tulajdonkép­ pen ezek úgy is felfoghatóak - jobb párhuzam híján - , mint egy leporelló könyv lapjai. A grafika mondandója pedig a “szcenírozott” részletek intellektuális-emotív “lapozgatásá­ val” válik felfejthetővé. Szándékosan nem a képregény egymást követő képkockáit hívtam segítségül, mert ezek rendszerint kronologi­ kusan (a számozás sorrendjében) követik egy­ mást, s ez egy műalkotás esetében nem evi­ dencia. - Az viszont nyilvánvaló, ahogy oly­ kor a pop art a képregény hőseinek hurokba írt gondolatait vagy a párbeszéd elemeit ("egy az egyben") kompozíciós megoldásként saját eszköztárában átemeli. Elegendő, ha csupán Roy Lichtenstein serigrafiáira gondolunk, amint például a Reménytelen női portréja alá ugyanúgy, ahogy a képregény rajzolója ő is egy hurokkal a hős szájához rögzíti többlet­ mondandóját. Szujó Egy este barátaimmal (James Joyce II.) című grafikájának kompozicionális tarto­ zékai (ha nem is hurokba zártan) a szereplők mellé - alá rótt ironikus felhangú bökversek: “Szem, haj, bája, mételyek Fejem csak úgy szédeleg.” Szujó Zoltán Egy este barátaim m al (James Joyce II.) 580 - tus �Majd alább, nyilván a kalapos hölgyhöz tarto­ zó: “Szerelem Régi Édes Dallama Csendül..." Mindkét szöveg kétségtelen, hogy formai megoldásként a pop art gyakorlatával rokonít­ ható, de művészi habitusként is - a gúnyolódó távolságtartás révén - szintén a pop arthoz közelíthető. (A látvány kiegészítéseként e tá­ volságtartás az értelmezés eszköze is egyben.) - És úgy tűnik ez a fajta grafikai “beszédfor­ ma” igen közeli Szujó művészi intencióihoz. A formailag kötetlenebb rajzos-feliratos dis­ kurzus (hisz egy barátokkal töltött estéről van szó) olyan lehetőségeket rejtő, amelyek a gra­ fikus szarkazmusának tökéletesen megfelel­ nek. S most e javarészt összegező de talán új összefüggéseket is kereső sorok után - ahol annyiszor elhangzott a pop art neve - elérkez­ tünk a korábban jelzett kérdéshez, mely ön­ magát kínálja: - Akkor Szujó Zoltán mégis miért nem csupán és csak pop art-művész? Az önmagát nyújtó kérdésre a választ ma­ ga Szujó, de az irányzat további fejlődése, a hetvenes évek és méginkább a következő év­ tized stílusváltó egyéni gyakorlatai adják meg, amikoris maga a pop art már lezárult művészettörténeti stílussá lép elő. A magyarázat, a megfejtés gyökere pedig emocionális, az, hogy a pop art alkotói, alko­ tási eljárása-gyakorlata primér gesztusok, ér­ zelmek, indulatok kifejezésére alkalmatlan. Szujó pedig érzékenységében dühre lobbanó, nemes felháborodásában káromkodásra hajla­ mos művész. Grafikái nyugtalanul szenvedé­ lyes, indulatos lapok. (Talán ezért is, hogy a mosoly csak tűnékeny árny: humor, derű pe­ dig sehol sincsen ezeken a grafikákon.) Ha további kérdésekre keresünk választ, tanácsosnak látszanék, hogy éppen ezt a gra­ fikát - Egy este barátaimmal (James Joyce III.) - vizsgáljuk az elkövetkezendőkben. Mert miben is ragadható meg e (Szujó-)jelen­ ség? Maradjunk tehát annál az esténél, amelyet barátaival tölt. A cím arra utal, hogy kizáróla­ gosan személyes, a magánlét szférájáról van közlendője. És ami nagyon lényeges: a véle­ ményt (véleményét) távolságtartóan és teljes alkotói szupremáciával, kívülállóként fogal­ mazza meg (alakok, szövegek “ítélet”-hordozó összeszerkesztésével). - A grafikának van azonban egy zárójeles mellékcíme is: - (Ja­ mes Joyce II.) - utalva arra a Joyce “idézetre”, amely egyensúlyban tartja a kompozíció jobb­ oldali felső kétharmadát, a baloldali (figurá­ lis) részével. Az alakokhoz kapcsolódó bökversek esetlensége szemben áll itt a “Nejtelen, kéjtelen, hontalan, kénytelen...” kezdetű Joy­ ce-szöveg játékos-morbid hangulatával, amelynek leggyakrabban előforduló (vezér) szavai - halál, temetetlen, fuldokló - tragikus felhangot kölcsönös e grafikának. A bökvers és az irodalmi szöveg ellentétének feszültségkeltő drámai nyugtalanságát azonban még fo­ kozza a szörny megjelenése (a lap jobb alsó harmadában), “akinek” nem is karmos emberi tagja vagy egy másik, a nemiségét jelző az, mi félelemkeltő, hanem inkább tekintete, amellyel befogja a tömbszerűen szabdalt szik­ lás tájat: - Ő, a szörny, karmaival tartja (vá­ lasztja) annak a sivár helynek a talapzatát, amely fölött barátaimmal eltölthetek egy es­ tét? - Hallani vélem Szujó kérdését - bár lehet inkább felkiáltójeleket gondolt Szujó e szörny köré vagy a mondat végére. A szörny jelenva­ lóságának megfejtését, úgy vélem, szintén a Joyce-szöveg rejti. (Mellesleg, többek között éppen James Joyce az ki magát Lautréaumont-t és az irodalomban talán elsőként általa alkalmazott mozaik-technikát, a különböző szöveg-kombinációk, a collage, az un. önmű­ 581 �palócföld 91/6 ködő írás módszerét stb. újra felfedezi a XX. század számára!) Úgy gondolom, hogy az elmondottak m eggyőznek arról: ez már nem (legalábbis nem elsősorban) m aga a pop art. - A jelenség­ re a pontosabb választ - Szujó művészetében is - úgy leljük meg, ha a kérdéses irányzat további fejlődésére figyelünk. Az “új realizm us” - nevezzük így mi is egyszerűbben sokágúsága miatt - a pop art­ ból fejlődött azzá, mi részben ma is, művé­ szettörténeti jelenvalóság. Kifejezési formáit is a pop arttól kölcsönözte, illetve magába építve, szándékai szerint hasonította m agá­ hoz. Az új szándékok pedig a magánlét, a sze­ mélyes lét köré csoportosulnak: a szubjektum, az egyéni teremtés mozzanata igen nagy m ér­ tékű igénnyé válik. Leggyakrabban ennek kapcsán egy új “bensőségről” beszélnek - és jogosan - , hisz az én felé fordulás merőben új művészeti (belső) viszonyokat teremt a pop arthoz viszonyítva. És ekkor a pop art tárgy­ válogatása, gúnyoros távolságtartása (stb.) m ár átalakul egyfajta dekadenciáig mélyülő személyes frivolsággá, olykor egy felsőbbségi tudat megkeseredett epésségévé. Mi több, a művész m ár elégedetlen a pusztán “csak” áb­ rázolás gyakorlatával: feliratozza, sajátkezű szöveges magyarázatokkal övezi azokat. Az alkotás pedig ezáltal (elsősorban?) a művész önön létének dokumentációjává válik. (Külön tanulm ányt érdem elne az, hogy a hasonló mű­ vészi eljárás ma m ár milyen mértékben kap­ csolható a képregény gyakorlatához és mennyiben a klasszikus avantgard által régen felfedezett és alkalm azott neurotikus beteg­ rajzok feliratozásánák hagyományához.) A szöveges dokum entáció, az ábrázoltak önelvű leltározása a látvány m anipulációja­ ként egyben magyarázataképpen is (Szujó és 582 a Joyce szöveg) egy “magántörténelem” szándékos vagy szándékolatlan - kialakulásá­ nak momentumává lesz. Másképpen fogal­ mazva: olyan szubjektív historizmus alakul ki, amely a magánmítosz megteremtésének eszközévé válik. (Bár életrajzi részadatokat nem ismerek, mégis úgy érzem, hogy nem­ csak művészi gyakorlatában, de az egyszerű és közönséges hétköznapokban sem állt távol Szujó egyéniségétől -a tudatos vagy tudatalat­ ti - mítoszteremtés szándéka, igénye.) Új szintézis - új realitás - alakul ki tehát az “erőszakos” grafikusi beavatkozás nyo­ mán. De fordítva is működnek Szujó realitás-te­ remtő grafikusi erényei, amikor “kíméletlen” szövegekre komponálja meg saját “látvá­ nyát” . - A Levéltári jegyzetlapok-ra gondolok. Alkotáslélektanilag látszólag szinte az el­ lenkezője történik ezeken a lapokon annak mit korábban vizsgáltunk a (James Joyce II.) Szujó-grafika esetében: a szöveg és a látvány nem egyszerre és egymást indukálva szület­ nek. A végeredményt tekintve viszont miben sem különbözik tőlük szöveg és “kép” össze­ szerkesztéséből keletkezett alkotások ezek is. A keletkezés körülményeihez tartozik az, hogy a városi polgármesteri hivatalhoz vagy a bányaigazgatósághoz benyújtott egykori és leginkább kérelmező folyamodványok tartal­ mai ihlették. A levéltári dokumentumok mellé készült kőnyomatok mégsem puszta illusztrá­ ciói azoknak. - Nem illusztrációk, mert felté­ telezhetően nem egy külső szempont, hanem személyes válogatás eredményeként született e sorozat. - Alaki megoldása, a lapok osztott síkjai - a grafikusi kompozíció mellett a levél­ tári anyag másolata - úgy tűnik, minden bi­ zonnyal az “új realizmus” gyakorlatából kö­ vetkező. Az egyiken az elmosódott gépírás arról �hírei, hogy 120 pengő előleget “hatszori levo­ násra” kérelmeznek, mely összeget szeptem­ berben három gyermek beiratkozására és a könyvek beszerzésére kell fordítania az alulí­ rottnak. (Levéltári jegyzetlapok III.) Egy másik “melléklet” engedély arra, hogy egy “...teljesen vagyontalan és aszt­ más...” kérelmező számára “... Salgótarján m. város és a salgótarjáni járás bánya vidékének területén...” felesége és feltehetően fia kö­ nyöradományokat gyűjthessen - magyarul koldulhasson - a következő “...évi junius hó 12-iki határidőig...” (Levéltári jegyzetlapok VI.). A szöveg - ez alkalommal a hivatalos ok­ irat - az alkotó szubjektum, önmagát és az alkotást magyarázó dokumentációjává válik. A tárgyak és az alakok a szövegek által önma­ gukat fejtik ki egy más, új összefüggés érde­ kében (lehet ez az animizmus XX. századi változata?) - Végülis arról van szó, hogy a levéltári anyag bizonyos tartalmai visszhang­ ra találtak, egymásra leltek Szujó szubjektív művészi intencióival. Jellemző viszont az, hogy milyen tartalmakra mozdul meg a grafi­ kusi “indulat”. - Rögtön hozzá is tehetjük, hogy ez a világ sem igen különbözik a koráb­ ban megismert Szujó-alakok világától. Pe­ remre szorultakról, elesettekről szólnak e la­ pok: a hasonló formai megoldások mellett vi­ szont “vaskosabban” zaklatottak a kompozó­ ció figurái. Megmaradt ugyan itt is a vonalve­ zetés törékenysége csak - egy-egy szájszög­ letben. szemgödörben - mélyebbre váltanak az árnyak. Magukba roskadt, legfeljebb a táv­ latokra töprengőn tekintő tétova figurák a ké­ tely végleges eluralkodását sugallják. Amikor már bizonytalanná válik a művész iróniája, a hetyke távolságtartás, a fintor meg a szarkazmus is: egyetlen dolog marad a lát­ vány, ami csak az írott, “hivatalos” szöveggel egyszerre érvényes valóság - a szemlélt világ indulati megközelítése. A sorozat 1975-ből való: - 1976-ban jele­ nik meg a Kossuth Kiadónál Aradi Nóra a maga nemében igen színvonalas ám annál in­ tencionálisabb, hivatalosan reprezentatív al­ buma a Munkásábrázolás a magyar képzőmű­ vészetben címmel. - E jegyzetlapok viszont semmiképpen sem a hivatalos, kortárs művé­ szet elvárásainak megfeleltetett optimizmus­ sal átitatottak: csak fájdalmasan szomorúak. (Ördögi kör: ez a “csüggedtség” is a hiva­ tal optimuzmusát erősítette: lám a múltban 1930-as évek - mik meg nem történtek vala!) - És ez már túlmutat azon, mi csupán a mű­ vész személyes, mondanám “magángrafika” szintjén születik, hisz tagadhatatlan e kőnyo­ matok nem megrendelésre készültek ugyan, de bizonyos hivatalos elvárásoknak megfele­ lően fogantak. Látszik ez technikájukon is. Mindenekelőtt feltűnőek az igen nagy realisz­ tikus gonddal, már-már kínos pontossággal kimunkált részletek. A részletező grafikusi el­ járás feltétlenül az intézményes keretek között erősen munkáló, hivatal-diktálta gyakorlatra emlékeztet. - A félreértések elkerülése végett mindjárt arról kell szólnunk, hogy sem az áb­ rázolás realisztikus módozata ellen, sem a műgond ellen nem lehet kifogásunk, csak annyiban, amennyiben ez kizárólagos köve­ telménnyé válik (a tiltás-támogatás rend­ szerén keresztül is) egy szocialista-realista vagy mint később nevezték a szocialista-hu­ manista képzőművészet nevében. Ilyen ér­ telmzésben pedig gyakran csak illusztrációvá lefokozott alkotások születhettek, és igen va­ lószínű, hogy ezeket a kőnyomatokat is szem­ léltető ábráknak tekintették - és bizonyára igen elégedetten (a művész számára annál megalázóbban) - a kurzus épp soron lévő te­ kintélyei. A hivatalos elvárás szerint illetve “a ma­ gánéletből” fogant grafikák stiláris, technikai de/és természetesen hangulati különbözőségét szimptomatikus értékűnek érzem a korszak társadalami és magánéleti (intim) szférája kö­ zött feszülő ellentétességre (gondoljunk csak 583 �palócföld 91/6 ezekre és a korábban idézett Szujó-grafikák­ ra). A paternalisztikus elvárás és a “magán” (alternatív művészi) törekvések tudathasadá­ sos állapotát egyébként az időszak művésze­ inek valóságos pszichikai megrázkódtatásai, kisiklásai (olykor a megmásíthatatlan cseleke­ det tragikumáig) mind-mind alátámasztani látszanak. És ettől, úgy érzem Szujó maga sem függetlenítette, függetleníthette életét, művészetét sem. Természetes, hogy a belső arányok felbomlanak, ha a saját köznapi lét és a másik, a művészi (alkotói) nem párhuzamos és harmonikus, hanem egymásnak feszülő. A művészi érzékenység pedig ha nem válik az alkotói tevékenység szervező erejévé, úgy tra­ gikumának szervezője és végrehajtójaként is munkálhat. - Alkalmas volt vajon e korszak arra, hogy gyümölcsözővé tegye az ilyenfajta érzékenységet? Bizonyára és szerencsére is, igen. Szerencsére, hisz keletkeztek, lezárultak és folytatódnak is olyan életművek, amelyek az időszakot a magyar képzőművészet jelen­ tős korszakává avatták és szerencsére azért is, mert a folyamat nem szakadt meg. Most nem a művészet ügyeletes ügyeskedőire, az élel­ mes tulélőkre gondolok, hanem az érvényese­ ket idézném, akik - megbocsásson parafrázi­ som miatt holtában a költő - túlléptek azon a csapszéken és igen is tovább. - Ám tagadha­ tatlan, nem általános érvényű tendencia volt ez, különösen ha a szujókat tekintjük: nem volt mindenképpen jó ideje e korszak a szel­ lem, az alkotás és egyebek kedvező együtt­ munkálkodására. Szujó Zoltán esetében is talán könnyebb dolgunk van, ha személyes, alkati szempon­ tok szerint közelítünk hozzá (általában a je­ lenséghez is). Szujó érzékenysége ugyanis vi­ tathatatlan - egyéni és társadalmi bajok iránt és velük szembeni sérülékenysége sem (így utólag kiváltképp nem) igényel különösebb bizonyítást. A pop artban, az új realizmusban is, de minden magára adó művészeti irányzatban 584 volt és van egy romantikus magatartás - a másságból, a meg-nem-értettség szépségéből fakadó lelki-művészi habitus - a mindenkori jelen elutasítására. Ez valamennyi irányzat­ ban - legalábbis a kezdetekkor - őszinte és tiszta intenció és vágyakozás, amelyhez lélek­ tanilag indokoltan kapcsolódik az önpusztítás (önfeláldozás?) iránti hajlandóság - márcsak az önigazolás, a hitelesség, élet és művészet egységének bizonyítása érdekében is. A pop art egyik jellemzője pedig éppen az öndest­ ruktív életforma vállalása. - És Szujó magátemésztő életmódja az idő múltával, akár a mítoszteremtés, szerepvállalás alkalmain egy­ re tudatosabban vállalt - bizonyára önsúlyától is ebbe az irányba alakuló - formává válik. Kelet-Európában, amint azt a megrekedt te­ hetségek, félbemaradt életek, életművek bizo­ nyítják, az önmaga ellen működő indulat “leg­ ártatlanabb” eszköze, egyben a legpusztítóbb is az alkohol volt. Egyfajta nonkonformizmus “alkoholba menekülő” változatát eredmé­ nyezve. A művészeti irányzat, tudjuk Amerika nagyvárosaiban született. Tematikai választá­ sa, a nagyváros civilizációjának elfogadása elutasítása és létformája a happening, a per­ formance Nyugat-Európában is a hasonló nagyságrendű emberi aglomeációkhoz köti. A keleti provinciákon a térség civilizatorikus visszavetettsége, de ismert politikai okok mi­ att is kedvezőtlen helyzetbe került. Egy kisvá­ rosban pedig szinte légüres térben vajúdhat, itt már nincs éltető erő mi táplálhatná ezt a nagy formákat kedvelő irányzatot. És éppen itt. ha nem is kimondottan ellenséges, de min­ denképpen rendkívül hátrányos viszonyok közé kényszerült művészet és művész is szárnyszegetté válik. A földrajzi értelemben marginálissá lett művészet képviselője pedig perifériára szorul - és a vidékiségnek nem­ csak térbeli meghatározói vannak, hanem sze­ mélyiségre ható következményei is. “A térnek minden képzőművészeti kifeje­ �z ése tudatunkban a világnak egy bizonyos fel­ fogásmódjához és a világban elfoglalt he­ lyünk egy bizonyos érzéséhez kapcsolódik” mondja René Berger. - Ha a tér képzőművé­ szeti kifejezését és a világban elfoglalt he­ lyünket a művészre és alakjaira vonatkoztat­ juk, akkor Szujó grafikáinak “terei”, a hely­ színek és alakjainak világa igen pontosan kö­ rülhatárolható. És természetesen az a viszony is jól meghatározható, am ely Szujót e világ­ hoz kapcsolja. Mint tudjuk nem volt felhőtlen kapcsolat ez. A mű ezért pátosz nélküli, az emberi esendőségek, az ember elesettségének szomorú heroizmusa miatt mégis emelkedett méltóságú. Szebbik, vagy ha úgy tetszik énünk jobbik felének érdekében szólnak ezek az indulatos lapok mindennapi rút dolgaink­ ról. - És úgy gondolom Lautréamont köznapi esernyője és köznapi varrógépe is valami hasonló értelmű szándékkal találkoznak egy közönséges boncasztalon - mégha ez mindég nem is történik teljesen véletlenül. Szujó Zoltán Pajzán fecsegések III - alugráfia 585 �pa lócföld 91/6 Lő rinczy István A füvek sikolya le n y a k a z o tt áro k p a rto n fe k sz ik p u sk á v a l e g y h alo tt felsik o lt a fü v ek to rk a é s az úton ta n k o szlo p o k Az ősz női ízei k u k o ric á k h ú sa k ét h a rm a to s c o m b o d sz ő lő k m é zé t sz ív o m ö le d e n a k é k h a jn a lo k a t érz e m m e lle id en e rd ő k p á rá já b ó l isz o m sz e m e d e n 586 �palócföld 91/6 MÉRLEGEN T a rján Tam ás Szemmagasságban II. (A kétséges állapot köny­ ve) Nem kell ahhoz irodal­ márnak lenni, hogy észreve­ gyük: a közelmúltban az epi­ ka körén belül mind nagyobb jelentőségre tett szert a napló­ forma. A jó egy évtizeddel ezelőtt Kornis Mihály által kezdeményezett, sokak írta, akkor még félig sem legális A Napló szemelvényes, megké­ sett, de dokumentumértékű publikálása éppúgy e műfajra irányította a figyelmet, mint az Alföld című folyóirat 1991. augusztusi “napló-száma”. Bár a debreceni szerkesztők nem vesztegettek szót a tema­ tikus összeállítás indoklására, Pomogáts Béla tanul­ mányából - Magánbeszéd kö­ zügyben - kitetszhetett, miért hozott vérfrissítést a (mosta­ nában egyébként elég szapora pulzusú) hazai prózába ez a beszédmód: a napló “mintegy önálló elbeszélő műfajjá lé­ pett elő, nem kis részben an­ nak a posztmodern »paradig­ maváltásnak« a következté­ ben, amely új írói szemléle­ tet, új irodalom felfogást, új ízlést és új stílusformákat ho­ zott. A posztmodern irodalom általában - a narrációval szemben - előnyben részesíti a reflexiót, nagy szerepet ad a személyiség belső törté­ netének, és igen fontosnak te­ kinti a kulturális örökség és a hagyományok érzékeny, egy­ szersmind alkotó szellemű befogadását... Az az »új érzé­ kenység« amely a posztmo­ dern szellemiséget kifejező epikai művek fontos sajátos­ sága, igen alkalmas elbeszélő formát talál a kitüntetett mó­ don személyes naplóformá­ ban.” E tömör prózapoétikai alapvetésnek tökéletesen megfelel például Tandori De­ zső szinte kizárólagosan “naplózó”-vá lett epikai (és lírai!) életműve, amelyben valamennyi kötet aprólékos naplónak, és minden újabb munka egyben a korábbi nap­ lók naplójának is fölfogható: a “napló-naplója-napló” típu­ sú íráskényszer, íráskötele­ zettség nem grafo-, hanem etikománia - a szünet nélkül kontrollált és minden ízében regisztrált élet erkölcsi vesz­ szőfutása. (Más kérdés, hogy a sűrítetlenség szükségszerű tényéből milyen formaelvi gondok származnak Tandori­ nál, s miféle szakmai huszár­ vágásokkal keveredik ki a maga támasztotta szépírói ka­ lamajkákból - hogy rögvest még kuszább és kilátástala­ nabb, tehát annál ígéretesebb szövevény közepén találja magát.) Amily szép számmal akadnak posztmodern típusú naplók kortárs irodalmunk­ ban, akként tartja pozícióit az évszázados tradíciókra visz­ szatekintő, manipulálatlan mondhatni premodern - val­ lomásmód. Fodor András vaskos naplókötetei vagy Hu­ bay Miklós ezernyi följegyzé­ se ehhez a hagyományhoz igazodik (noha a beszámolót, a kommentárt és a summát más-más arányban, és eltérő művészi fokon elegyítve). “Régi stílusú” napló ILLYÉS GYULA naplója is, a NAPLÓJEGYZETEK fo­ lyama, amely a legfrissebb, ötödik kötetben az 1975/76os esztendők eseményszige­ teit öleli körül. Ebből s az ed­ digiekből is kiviláglott, hogy a krónikás egyértelműen szá­ mot vetett a (halála utáni) 587 �palócföld 91/6 p u b lik á lá s le h e tő s é g é v e l, jo b ­ b á ra a n y ilv á n o s s á g n a k s z á n ­ ta é s z le le te it - ám k o m p o n á lt­ sá g ra c s a k b iz o n y o s m é rté k ig tö re k e d e tt. A h á z i h a s z n á la tú je g y z e te lé s e n és a sp o n tá n é lő sz ó n tú l, v isz o n t a z é le t­ ra jz i é n tő l te lje se n e lsz a k íto tt, sz u v e ré n e p ik á n m é g in n e n fo g a lm a z ó d ta k m o n d a ta i. K issé o ly a n fo rm á n , a h o g y a p u sz ta i ő s ö k ró h a ttá k a B ib lia v ag y a k a le n d á riu m u to lsó tis z ta la p já ra a te rm é sz e ti és c s a lá d i e s e m é n y e k e t. M ily e n k ö z e l v a n m é g , s m ily e n m e ssz e m á r e z a m in d ö s s z e m á sfé l é v tiz e d d e l e z e lő tti k ét e sz te n d ő ! A k k o r m é g k a já n ö rö m m e l se jth e tte Illy é s, h o g y a z a lk a lm ila g ö s s z e ü tö tt h a g y m á s-so n k á s rá n to ttá t, az e g y sz e m p a ra d i­ csom ot és az egy pohár vö ­ rö sb o rt a h étfő i té v é -a d á s ­ sz ü n e t k e g y e lm e , c sö n d je a v a th a tta fe je d e lm i v a c s o rá ­ v á... A k k o r m é g - m in d já rt a le g e ls ő la p o n - b e le e g y e z ő h a llg a tá ssa l fo g a d h a tta b a rá t­ j a z o rd jó s la tá t: “ A k a p ita liz ­ m u sb a n g y ó g y íth a ta tla n u l d ú l a rá k , a tü n e te k m á r a k u ta n v e s z é ly e s b a jra m u ta tn a k . A te rm e lé s k ö lts é g é t é s a te rm e ­ lő fo k o z ó d ó ig é n y é t a z e d d ig i g y a k o rla tta l k é p te le n sé g e g y e n s ú ly b a n ta rta n i, ó riá si b e a v a tk o z á s o k n é lk ü l. E rre p e d ig k é p te le n - é p p a s z e r­ v e z k e d ő s z é th ú z á s m ia tt - a m a i r e n d s z e rü k .” U g y a n ily e n p a s s z ív m e g é rté s re ta lá lt Aczél György 1976 n y á ru tó i 588 itá lia i ta p asz talása : “ ...e lk e ­ rü lh e te tle n le sz a k o m m u n is­ tá k sz á m á ra a h atalo m á tv é te ­ le. D e m ily e n v e sz é ly e s v iz s ­ g a lesz. A z éle tsz ín v o n a l sü lly e d é se b iz o n y o s (an n y i le sz az e lle n k e z é s); a z á lla m ­ re n d fö n n ta rtó e rő t fo k o zn i k ell (u g y a n c sa k az e se tle g e s te ttle g e s e lle n k e z é s m ia tt.) S m e n n y i le sz a to la k v ó , h a s z ­ n á lh a ta tla n stréb e r, a k e ré k ­ k ö tő , m e rt c s e le k v é sre sz a b a ­ d u lt e sz m e m e g s z á llt.” H a m á sb a n n em is, a z u to lsó á llí­ tá sb a n re n g e te g az ig a zsá g - a n a p ló író Illy é s a z o n b a n nem p o litik a i, k ö z g a z d a sá g i é le s ­ lá tá sá v a l tű n t ki. A n n ál in ­ k á b b a z o n k ifo g y h a ta tla n k é ­ p e ssé g é v e l, h o g y h o l ab sz o lú t tu d á sú k lin ik a i p ro fe ssz o r­ k é n t, h o l a té v e d h e te tle n ö s z ­ tö n ö k v e z é re lte h á ly o g k o ­ v á c sk é n t d ia g n o sz tiz á lta , is­ m e rte föl a sz ü lő h a z a “ ak u tan v e s z é ly e s b a ja in a k ” jó n é h á ­ n y á t, s ig y e k e z e tt g y ó g y írt le ln i rá ju k az íro tt, k im o n d o tt sz ó n a g y o n is v ég e s v a rá z se ­ re jé b e n . A h á n y sz o r s ah o l c s a k ja v íta n i a k a rt a d o lg o k á llá s á n , m in d ig a m o rá lis é s a b ö lc se lő i k é sz te té s e g y ü ttese - v a g y is a z é rz e lm i ele m m e l s z ö v e tk e z ő g o n d o la ti elem v ez ette. K ö zism ert tö b b e k k ö z ö tt, a m it e kö te t is tan ú sít: lé tfo n to ssá g ú v o lt sz á m á ra az e g é sz sé g e s, b ü sz k e , d e rű s m a g y a rsá g tu d a t á p o lá sa , a s o ­ k ak á ltal v ak táb a n e lő k a p k o ­ d o tt “ n a c io n a liz m u s” sz ó (és v ád ) tö rté n e lm i h o rd e re jé n e k , m a i je le n té sk ö ré n e k , re á lisa n fe n y e g e tő v e s z é ly e in e k tis z ­ tá z á sa é s m e g é rte té se . A m o ­ n u m e n tá lis e s z m é k fe lle g e s é g b o ltja a la tt g y a k ra n fö ls e b ­ z ő d ő e g y sz á l e m b e r v ív ta h a r­ cait: “ V isz o n y o m a t a v ilá g ­ h o z v é g re ú g y ta p in th a to m , u jjb e g g y e l, a k á r a p a ra z sa t é s je g e t. A k e z d e t az v o lt, h o g y rá a k a rta m v e n n i v a la m i (s z e ­ rin te m ) jó r a a z e m b e ri (a z é r ­ te lm e sn e k m u ta tk o z ó ) v ilá ­ got. Ille tv e v a la m i (sz á m á ra ) jo g o s a t k ív á n ta m tő le . H a n em e n g e d e lm e sk e d e tt, te r­ m é sz e tsz e rű e n m e rü lt föl b e n n e m , h o g y n e v e lje m , k e ­ z e lje m , b ü n te sse m . E zt a h a j­ la m o t, m ik o r v e le sz e m b e n h a tá sta la n m a ra d t, m a g a m e l­ len a lk a lm a z ta m . H o g y le g ­ a lá b b a z t k ie lé g ítse m ? F o k o z ­ ta a re n d e lle n e s u ta t, h o g y ez az e llen e m fo rd íto tt b ü n te té ­ sem e g y e se tb e n m é g is h ato tt: a n y á m o n át. A sz e n v e d é se m e t m é g k e v é sb é b írta , m in t én . Íg y é rk e z te m v é g ü l e z e n a sz é p h a jó n id á ig , h o g y m o st, h a c sa k h an g o sa n k ell k ö z ö l­ n ö m a v ilá g g a l a sz e rin te m v a ló jó t, v ag y h e ly e se t, a b ü n ­ te tő fá jd a lo m m á ris a h á ta m ­ b a n y ila llik , s h a c s a k ö tp e rc ­ nyi a u tó b u sz k é sé s se l e lle n k e ­ z ik v elem a v ilág: sz ív d o b o ­ g ás é s fu ld o k lá s. Ú g y ig a z: a jó ra , jo g o s ra h a jla m o s sz ív öli - a z e m b e risé g h e ly e tt - az e m b e rt.” M i m in d e n fért e b b e a két e sz te n d ő b e ? K ih a g y á so sa n so ro lv a a g y á sz sz ín é s a m e g ­ �nyugtatóbb koloritú történé­ seket: meghalt Németh Lász­ ló , összeült az MSZMP XI. kongresszusa, Illyés átdol­ gozta a Bánk bánt és megal­ kotott vagy eltervelt más színműveket, elhunyt Simon István, el Lengyel József is, lezajlott a költő vitája az Élet és Irodalommal, Népszabad­ ság-, Magyar Nemzet- és rá­ dióbeli megszólalásai csorbí­ tatlanságáért kemény - nem is mindig eredményes - csatát kellett folytatnia, betegségek és halálfélelmek látogatták, megszületett az unokája. Ta­ vasz, nyár, ősz, tél rendre hozta a maga tennivalóit, kö­ telezettségeit Budára vagy Ti­ hanyba; hozott ajándékot és hajtott be penitenciát. Illyés korábban tíz-tizenöt év alatt sem írt annyit napló­ jába, mint 1973/74, majd 1975/76 huszonnégy hónap­ jában. Az idő előrehaladtával mind uralkodóbb műfaj lett a napló, mind gyakrabban vált hajnali vagy esti penzummá az életjegyzetelés. „Mellemre téve a papírt, és szinte az or­ rom előtt jártatom merőlege­ sen a tollam, mert csak így fog” - olvassuk a beszámolót. A fekve-írás kényelmetlensé­ génél van feszélyezőbb is: „Ha Flóra elmegy előttem, abbahagyom az írást. Máig röstelkedés fog el, ha bárki je­ lenlétében kell »irodalmit« ír­ nom. Mintha kiderülne (olyasmi), hogy a Múzsa nem súg, hanem én találom ki, ami pedig csakis ihlettel mehetne. (Mihelyt kész, odaadom neki gépelni.)” A válogató, szer­ kesztő, sajtó alá rendező Illyés Gyuláné és Illyés Mária a mennyiség szeszélyének, parancsának engedelmesked­ tek, amikor a két év termését összefűzték, de megérezték azt is, hogy az anyag éppen így tömörödik. Rendet, zárt­ nak tűnő szerkezetet ad a könyvnek, hogy benne Né­ meth László végső beteges­ kedése, majd halála az első súlyos élmény, a szövegbe il­ lesztett huszonkét cikk közül a harmadik a Németh László ravatalánál. Mikor pedig le­ pereg a két év homokórája, a majdhogynem utolsó bejegy­ zés a hányatott sorsú rádió­ előadáshoz kapcsolódik, s utolsó cikként ennek textusát (Németh Lászlóról) kapjuk. Némiképp ettől a “vezérmotí­ vumtól”, a barát és fegyver­ társ Németh László állandó jelenlététől diktálva vonul vé­ gig a köteten a nagy egyéni­ ségek értő, féltékenység nél­ küli megbecsülése, a mara­ dandó életművek és kiemel­ kedő alkotások szeretete és az olvasók előtti “érdekképvise­ lete”. Illyés általában azzal nyitja rá a szemet a becses irodalmi portékákra, hogy meggyőzően elősorolja, ő mit köszönhetett ennek vagy an­ nak. Mint a legjobb esszéis­ táknál - írjanak bár sok tucat oldalt ugyanarról a tárgyról -, nála is dúskál a szöveg velős. aforisztikus fordulatokban. Az olvasásszomjról például így beszél: “A jó verseskönyv olyan módon kiolvashatatlan, mint a szótár. De hát a fölüté­ sükre milyen nem tudás kész­ tet is bennünket? Mikor már elolvastuk, akkor tudjuk meg: akkor ismerünk meg valami addig nem ismertet.” A hu­ morral erezett aforizmák né­ ha bokrosan nőnek ("Oly fu­ kar, hogy a nevetésének a csengő részét is visszatartja magának; éppen csak vigyo­ rog. azt is rozsdásan.″; “Önző a nézését is pazarolni.”; “Ha megdicsér valakit, X. azt érzi, hogy értéket adott, amiért jár neki valami. De ha valakinek rosszat mond a szemébe, azért is jutalmat vár, hisz az is került neki valamibe” stb.). Olykor műelemzés-adalék egy-két sor is: “A képzavar néha - kellő világításban - ha­ tásosabb költői elem lehet, mint a tiszta vonalvezetésű kép. Szürrealizmust közelít­ gethet... Az idő vasfoga, amely valami vagy valaki fö­ lött elrepül, nagyjából olyan szárnyakat üzemeltet, mint az a nikkelszamovár, amely Kassák feje fölött repült el.” (Vajon nevetett-e egy kicsit befelé Illyés, gondolván: az iménti állítást meg is lehetne fordítani...) Tekintélyes helyet foglal­ nak el azok a vitákkal, hosz­ szas beszélgetésekkel fűsze­ rezett vendéglátások, melye­ ket holtában oly sokan vetnek 589 �palócföld 91/6 a költő szemére. Estebédek, kvaterkázások Aczél G yör­ gyékkel, eszmecserék - in­ kább kis, mint nagy ügyekben - Vas Zoltánnal, sűrű szom ­ szédolás Juhász Ferenccel. Illyés becsületére válik, hogy ezekről az együttlétekről szólva nem mérlegelte az utó­ kor várható vagy nem várható ítéletét, egyszerűen papírra vetette saját benyomásait, a hallottakat - bárki volt is a vendége. Legföljebb annyit jegyez meg egyhelyütt Aczél­ lal kapcsolatban: “ Bár ne vol­ na miniszter! M eghittebb len­ ne lassanként köztünk a hang.” Kom m entár nélkül ke­ rül szomszédos lapra - egy nap eseményeként - a Forrás egyik számának (benne a ter­ vek szerint Illyés egyik okfej­ tésének) betiltása ("Pártköz­ ponti szinten állították le az ügyet..." - csikorgatja a fogát a levélben hírt adó Hatvani Dániel), és Aczél lányának m egható hangulatú esküvője. Kom m entár nélkül? Annyit azért odaír Illyés, pontosan tudva saját “írófejedelem sé­ ge” határait: “ ...én hova írha­ tok teljes részletességgel?” mármint panaszos levelet a cenzúrázás, betiltás, bezúzás ellen. M áskor ő a vendég, Déry a házigazda, s a villa­ násnyi “keskenyfilm ” láttán hápoghatunk: az agg Déry “ nem bírta” Csoórit (Juhászt “még kevésbé”), Illyés vi­ szont a Nők Lapjában, ráadá­ sul a ma negyedvonalbelinek 590 titulált, egykori KB-tagként számon (nem) tartott Garai Gábortól talált “hibátlan” verset. Rényi Péternek odasu­ hint egyet, de magában - va­ gyis: az olvasó színe előtt bocsánatot kér tőle, amiért nem futotta át bőségesen de­ dikált könyvét, sőt el is feled­ kezett a kötetről. Lehet: so­ kan valamiféle “igazságosz­ togatást” várnának kedves költőjüktől, Illyéstől. Lehet: mások ezekben a mozaikok­ ban is a költő túlzott hajlé­ konyságának, toleranciájának bizonyságát fogják látni. Szá­ momra mindez nem egyéb, mint a korrigálatlan, őszinte napló egy-egy tartózkodó be­ jegyzése. A naplóíró inkább barát­ ságosságot tanúsított legtöbb vendége, felebarátja iránt, mintsem barátságot. Ezzel az érzéssel Némethet ajándékoz­ ta meg, valamint dramaturg­ munkatársát, Czimer Józsefet (a könyv egyik leggyakrab­ ban fölbukkanó szereplőjét: Illyés megfeszített munkájá­ nak tanúját és katalizálóját) tüntette ki. A társas érzületek­ ben, kapcsolatokban kettős­ ség mutatkozik: mintha a het­ venhárom-hetvennégy éves férfi szívesen elegyedett vol­ na művészbarátai, a lányánálvejénél megforduló fiatal ér­ telmiségiek, vagy az egyszerű vidéki emberek társaságába, de mindjárt húzódott is volna vissza a maga egyszemélyes birodalmába. Ez csak a Flórá­ val való, eltéphetetlenül szo­ ros kötésű férj-feleség vi­ szonyra nézvést nem érvé­ nyes (illetve csak annyiban, hogy még előtte is “titok” a végül persze az ő kezeire bí­ zott írás). Az elmúlás árnyéka ráte­ lepedett a naplóra. Egy nagy fölidéző erővel, részletesen ábrázolt gyulai kiruccanás (premier) éppúgy “kétséges egészségi állapotban” találta a költőt, mint az 1975-ös, 1976-os esztendő majdnem valamennyi napja. Sűrűsöd­ tek a kórházban, kivizsgálá­ son vagy pihentetéssel töltött napok. “Ismételhessem meg a mondást - Molnár Ferencét? - : magához szólított az Úr, de én nem mentem. Nem egy­ szer szólított engem is, de csak nem mentem én se, s így mintha valami új eszmecsere kezdett volna alakulni köz­ tünk” - ütötte el tréfás ko­ molysággal a szorongást. Jöt­ tek a “zuhanásszerű kifáradá­ sok” , naponta tette föl zaklató kérdéseit a halállal való “ille­ gitim viszony”. Kezdődött “a végrendelet írása” - egyelőre azzal a szándékkal, hogy ki­ gyomlálja művei pontatlansá­ gait, pongyolaságait ("A sok fel, fent, megett e betűjét ö-re javítani mindenütt...") A fő­ gondolatok is hozzárendelőd­ tek a testamentumhoz - testa­ mentummá lettek: “A Vég­ rendelethez. - Akik meg­ könnyeznének, megvigaszta­ lódhatnak azzal: halálom kö­ �zeledtét elég tárgyilagosan kénti tudományellenessége (nem közönnyel) tudtam néz­ sarkallna vitára (indokolatlan ni (most még). Látom a tisz­ vehemenciával, körültekintés telgőkön (a kötelező tisztel­ nélkül esett neki például a tu­ géssel) máris vasalt ruhákat, dományos kutatóknak, azo­ kézben függő kalapokat, me­ nosítva őket a bürokráciá­ lyek úgy készek már sírba val), s Ady vélt “humortalan­ tenni, hogy fölöttem végleg ságával” szemben is lenne ér­ megfordítsák a »népies szel­ vünk. lem űek«címerét. Nem, vagy De kit érdekelnének hi­ csak alig sejtve, hogy e buz­ bátlan emberek hibátlan nap­ galmuknak motorja alapjában lói? Illyés egy percig sem tet­ (céljában) az, hogy az egész szelgett önnön tökéletességé­ magyar nép sajátos szellemét nek csalképében. Az élet tö­ fordítsák arccal a földnek, azt kélye izgatta, nem a szemé­ a nemzetit, melyet ők nacio­ lyé: egy lépéssel - egy jelző­ nalistának vélnek érezni; ag­ vel, egy metaforával, egy fi­ resszív nacionalistának (nem nomító zárójellel, egy lehig­ más nemzet érdekei, hanem gasztó gondolatjel-párral csak az ő érdekeik ellen).” Az közelebb hozzá! őszinteség és az arányok Gyűlik a kétség a szemé­ problémájáról itt nem, beszőtt lyes és a történelmi sorsban is cikkei néhányában annál in­ a könyv lapjain. Biztatást az kább megemlékezik Illyés unoka közelsége ad ("Ha itt­ (többek között: Lehet-e a hon lesz az újszülött, azt fo­ népnek művészete?; A provin­ gom érezni, hogy egy óra ciálizmus felé, előre!; A láng­ megindul a házban"), végül elme neveltetése). pedig 1976 “békebeli Szil­ A minden betűt javító vesztere”, a korhelyleves gondosságból a szép Napló­ melletti újévi nyugalom, a jegyzetek-sorozat ezen ötödik “növekvő reménykedés, hogy kötete még kért volna egy ke­ mégis összeáll egészséges veset. Akár Illyés névírásait, nemzetté a magyar anyanyel­ adatbeli vétéseit szentesítet­ vűség”. ték (jegyzetek nélkül), akár a Kétség és megnyugvás nyomda ördögét engedték a aránya a majdnem hatszáz ol­ korrektúra közelébe, minden­ dalon: mondjuk negyven az képp zavaró egy-két elírás. egyhez, az előbbi javára. Ha Továbbra is megoldatlan a belegondolunk: nem is olyan különféle szövegek (jegyze­ rossz arány ez - igaz, mindig tek és cikkek) címekkel, ti­ a költői habitus, lelkület segí­ pográfiával történő követke­ tett, ha kellett... zetes és világos elkülönítése. Az író nézetei közül helyen­ (Az el-elejtett bot) Aki kézbeveszi KARINTHY FE­ RENC új elegyes kötetét, mely a STAFÉTA címet kap­ ta, megtudhatja, hogy az a bi­ zonyos vasfog, az idő vasfoga a fölsorakozott katonák feje fölött repült el, legalábbis G.Gy. m. kir. miniszterelnök­ nek 1935-ben, a Vérmezőn rendezett bajtársi találkozón tett kijelentése szerint. Egy lappal odébb azt a híres rá­ diós bakit olvashatni, misze­ rint “Most Tarjáni Tóth Ida cimbolázik; javítom: Cimbal­ mi Tóth Ida tarjánozik.” Én Illyéssel szólva, bárha nem verseskötetről valóban megismertem valami eddig nem ismertet, amire pedig szükségem lehet: a tarjánozás fogalmát. (Számomra egyál­ talán nem mellékes szubjek­ tív mozzanat. Tarjáni Tóth Ida cimbalomművésznő egyik fia osztálytársam volt a gimnáziumban.) A fentieket Egy nyelvbú­ vár jegyzőkönyvéből szemel­ gettem. E kis gyűjtemény nem áll távol a naplóíró jegy­ zetelgetéstől - s bízvást mondhatni is, hogy a Staféta a napló egy változatát testesíti meg. Emlékek törnek felszín­ re, egy-egy hajdani kópéság, bemondás némi helyszínrajz­ zal és érzelmi körítéssel önál­ ló novellácskává lesz, a sok ez-az (bicikliző tigris most nincs köztük) elrendezése pe­ dig világegészet, vagy leg­ alábbis gazdag életegészet 591 �palócföld 91/6 sejtet. Akivel ennyi minden történt, aki ennyi embert is­ mert, akinek ennyi csavarin­ tott szó és mondat eszébe ju ­ tott, aki ily fáradhatatlan a tréfacsinálásban, az nyilván tízszer ennyit is átélt, lénye­ gében minden figurának a ve­ séjébe lát, artistam utatvá­ nyokra képes a nyelvvel, és hetvenedik születésnapján túl is borsot tör felebarátainak orra alá. M indez igaz, kapott is m ár a kötet olyan elism erő kritikát, am elyben csak ez fe­ jeződött ki. A könyv végigol­ vasása utáni első percek azonban sokkal kellem etle­ nebb fölismerést tartogatnak: elképesztő az a szertelenség és szerkesztetlenség, az a megíratlanság, ami e szalm a­ kazlat szétzilálja. Karinthy mesél, mesél első lendületből (vagy épp a már sokszor m e­ séltet meséli lendület nélkül), s amit kidob magából az író­ gép, azon nem is változtat. Ha mégis változtatott, s ezek nem a “piszkozati”, hanem a tisztázati oldalak - annál rosszabb. Aki a kis formák­ ban - az elbeszélésben, az egyfelvonásosban, a karcolat­ ban - a fölépítés biztos kezű mesterének m utatkozott évti­ zedeken át, most csak össze­ hordta, fölhalmozta anyagát. Könnyedébb hasonlattal élve: szélnek eresztette a papírla­ pokat, noha nyilván kecses sárkányt akart eregetni. C sak­ hogy ez zsineg - és némi 592 konstruáló munka nélkül nem megy. Nem gondolhatunk másra: Karinthy Ferencnek betegeskedései közepette, vagy a világ dolgain fölmér­ gelődve nem volt kedve kere­ kebbre formálni ezeket az írá­ sokat. A kidolgozatlanság csu­ pán a műegészekre vonatko­ zik. Számos részlet - ha nem kezdi ki elcsépelt fordulat, poénismételgetés - , számos epizód remek. Mindjárt a nyi­ tó írás, a M ajor Tamást kö­ zéppontba - nemegyszer pel­ lengérre - állító terjedelmes emlékezés bővelkedik pazar megfigyelésekben, akár a dé­ moni színművésznél, akár a Nemzeti Színház hajdani mindennapjainál, akár Rákosi elvtárs feszélyező közelében időz a novella. Sajna, struktú­ rája ennek sincs. Deklarálja, hogy nem Majorról akar be­ szélni, ám róla beszél, róla sem eleget, viszont néha olyasmit is, amiből becsü­ letsértési per lehetne; amit pe­ dig Rákosiról elbeszél, az nem ide tartozik - azaz itt két nagyformátumú elbeszélés­ nek indult torzó nem tartozik össze. A részletek csiszoltsága kiváltképp érvényesül, ha a részletek önállósítják magu­ kat. Ez úgy lehetséges, hogy Karinthy - Örkény nyomán ha nem is egyperces, de amo­ lyan tizenkét, tizenhat másod­ perces novellinákat, párbe­ szédecskéket vet gyakran pa­ pírra. A túlvilágra költözött jóbarát egy kis jóindulattal háromnegyedet, gyenge né­ gyest is adhatna például az Angol tea című egyoldalas dialógusra. Örkény és Ka­ rinthy bajtársias rivalizálása, egymást ugratása, cim borasá­ ga egyébként a legszebb a könyvben. Ahogy ellopkod­ ják-visszalopkodják egymás könyvtárából saját sematikus műveik dedikált példányait... Ahogy Istvan Erkeny közben­ jár Jekatyerina Furceva asz­ szonynál, K.F. Gellérthegyi álmok című színdarabjának zavartalan szovjetúnióbeli bemutatása érdekében, amely “arról szól ugyanis, hogy m i­ közben a Vörös Hadsereg vé­ res harcot vívott fővárosunk felszabadításáért, az itt élő magyar fiatalok milyen jól mulattak, ugráltak, viccelőd­ tek, előre sejtvén a rájuk váró boldogabb időket...” Cserébe K. F. amerikai nexusait veti latba, goldwynmayerék fi­ gyelmébe ajánlva Mr. Ö r­ kény-nek a sztálini műszakot analizáló, megfilmesítésért kiáltó regényét. Az értelmiségi szupervic­ cek sokmenetes csatájának adok-kapokja: finom, művé­ szi munka, kölcsönös jellem ­ ismereten, irónián és öniróni­ án nyugvó - dehogy: soha el nem nyugvó! - párharc. Ez a sok csíny az életben valószí­ nűleg jobb, készebb novella lehetett, mint amilyen eleven élet ez a megírt novellában. �Az Oh, azok a szép idők és a többi idevágó írás azt is fölfe­ di, hogy az íróember ugyan rátartian büszke az íróságára, ám szabadulni is szeretne az “élettől idegen”, íróasztalhoz láncoló, tollszáremelgető mesterségtől. Persze úgy, hogy azért a szabadulás is stí­ lusban: a saját verhetetlen, fölülmúlhatatlan stílusában maradjon... Nem minden balcsapott ilyen elegáns. Karinthy föl­ idézi az övön aluli ütéseket is. A kifejezés annyiban helyén­ való, hogy a Joli nem hagy kétséget, hová és mit vitt be egykori kis cselédlányuknak, hogyan adta át a ringet az ugyancsak fölserkent Deve­ cseri Gábornak ("Ily mocsok fráterek voltunk - vagy ilyen szertelen fiatalok?"), és miért követte el “élete legsúlyosabb gaztettét”, egy kis intellektuá­ lis fecsely és mókázás remé­ nyében faképnél hagyva sze­ egymást. Az édesapa alakja, s gény kis ízléstelenül öltözött, vele a családi múlt, a Nyugat csipkés harisnyakötőjét elég­ körüli irodalmi kapcsolatok gé célszerűtlenül a selyem fölbukkanása értelmezi a fé­ bugyija fölött hordó Jolit. lig Frigyes Karinthyt, félig Ezek a se le, se meg nem Ferenc Karinthyt ábrázoló, tagadott régi históriák (ide szellemes címlapot, és a Sta­ vehetjük például a Ping­ féta címet is. Nemcsak jobbpongot is) érthetővé teszik, rosszabb kisprózák futkorász­ hogy Karinthynál fölerősö­ nak itt egymás nyomában, el­ dött a megbocsátás gesztusa. elejtve a váltóbotot, kibillen­ “Ma már, öregedő fejjel a ve a stílusból, elvétve a célt, megbocsátás, a megértés hanem a múlt mint őrizőt, le­ vált bölcseleti alaptételem­ téteményest, folytatót szólítja mé” - tudatta Örkénnyel; meg az utódot. Karinthy ezt a igaz, félkomolyan: “Kívánom szerepet, sőt küldetést mindig tehát, hogy ha nekünk, mind­ méltósággal, szellemes fö­ ünknek, csupán egy felsza­ lénnyel, józan öntudattal vi­ badító Szovjetuniónk van, selte. Ezek az erényei nyilván egye fene, legyen Neked ket­ nem hagyták úgy faképnél őt, tő.” Aki tud megbocsátani, mint ő Jolit. Nem kötelező maga is remélhet megbocsá­ optimizmusból, sokkal in­ tást. Hisz - félkomolyan - kább az eddigi időeredmé­ nyek ismeretében remélem óhajtja is. A kötet végén, a Dialó- úgy: ez a Satfé ta csak beme­ gusc- iklusban felszínesebb és legítés volt, s jön majd az iga­ mélyebb interjúk váltogatják zi, a megváltó váltó. 593 �Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály: Két költő egy szekéren Evidencia, de mert volt(ak), aki(k) kétségbe von­ ta(k) nem árt újra és újra ki­ m ondani, leírni: Az ember tragédiája irodalmunk, sőt a világirodalom egyik csúcstel­ jesítm énye. M aga a m ű - s ve­ le szerzője - nem úgy robban be irodalmunkba, mint Petőfi a János vitézzel, hanem ízről ízre, kóstolgatjuk immár egy évszázada, s minden kor fel­ fedez benne valamit, ami iga­ zolja, tájékozódni segíti. O r­ well, K oestler vagy Szolzse­ nyicin írásait ismerve, a Biro­ dalom látványos összeom lá­ sát szem lélve (túlélve...) egé­ szen más képzetünk van pl. a falanszter jelenetekről, de Csernobil, s egyáltalán a környzet katasztrófája még mindig aktuálissá teszik az eszkim ó jelenetet, a világ­ pusztulás utáni leépülés, re­ tardálódás vizióját. Honnan, hogyan látta-élte meg m ind­ ezt ez a szelíd és beteges vi­ déki úr: Madách Imre? A té­ mának m ár könyvtárnyi iro­ dalm a van. Azt gondolhat­ nánk, hogy m ár nem is lehet újat, újszerűt mondani a kér­ désről, de Kovács Sándor Iván és Praznovszky Mihály karcsú kis könyve érdekes adalékokkal szolgál.⃰ Go­ noszkodva azt is mondhat­ nám, hogy mindkét írás am o­ lyan irodalomtörténészi bab­ ramunka, amelyeket szívesen adnak bölcsészhallgatóknak a professzorok. Arany János hosszú levelezés után - felke­ resi Madáchot nógrádi kasté­ lyaiban. Magában az utazás­ ban, s a levelezésben nincs semmi rendhagyó. Arany Pe­ tőfi elvesztése után csak évti­ zedek múltán vált “nyitottá” új barátságra. Madách azzal, hogy felkéri a tragédia elolva­ sására, szövegének gondozá­ sára, a legbensőbb barátjává, bizalmasává teszi, emeli. Ez utóbbi igét érzem lényege­ sebbnek, mert mindkét szerző fontosnak érzi - a levelezést elemezve hangsúlyozni Arany és Madách társadalmi helyzetét, illetve azok külön­ bözőségeit. Kétségtelen, hogy ez a marxizmus “ojtása” az irodalomtörténetben. Ezt minden irónia nélkül jegyzem meg, hisz a tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot aligha évül el. M ásként éli meg a századot a nagyszalon­ tai jobbágyfi, akit hőséhez: Toldihoz hasonlóan tehetsé­ ge, teljesítménye emel (veze­ tő) értelmiségi létbe, státusba, míg Madáchnak, a jól szituált középnemes a születése jogán jut szerep és kötelesség a szellemi- és közéletben. Szót sem érdemelne ez az iroda­ lomtörténeti közhely, ha az elmúlt évtizedek (pártállam) nem fogalmazták volna újra (és át) ezt a problémát. Arra gondolok és utalok itt, hogy a tehetségnek két komponenese van: a született és a szerzett intelligencia. Egyik nélkül se lehet hosszútávon boldogul­ ni. Ezt a dilemmát éppen Arany ismeri fel, s írja meg a Toldi estéjében. Kicsit meg is haladva ezzel azt a népiség eszményt, amelyet a Toldi és a János vitéz teremtett meg, s amelyet (lásd urbánus-népies vita) immár egy évszázada le­ egyszerűsítenek és félreértel­ A tizenhat Madách- és Arany-levél kivételével a két tanulmány először a Palócföld 1991/2. szamá­ ban jelent meg, a kötet előszavát K e r e s z tu r y D e z s ő írta. 594 �meznek. Érthető. Aki a maga erejéből, erőfeszítések árán emelkedik föl, az mindig ér­ zékenyebb és féltékenyebb. Hajlamos kétségbeesni, elvi­ tatni azok teljesítményét, ér­ demeit, akik nem hasonló utat jártak be. Csakhogy a szár­ mazás - beleértve még a ne­ veltetést is - csupán helyzet, amellyel lehet élni, de vissza­ élni is. Olvasva Kovács Sán­ dor Iván és Praznovszky Mi­ hály dolgozatait. Arany és Madách leveleit az az érzé­ sem, hogy a két nagy ember kapcsolatában is szerepet ját­ szott ez. Madách volt a gátlá­ sosabb, hogy úgy mondjam tisztelettudóbb. Feltétlen te­ kintélynek ismerte el Aranyt. Nem csupán a zsenit látta benne, de a gyakorlottabb, a „profi” írástudót, szerkesztőt, akadémikust, az etalont, aki­ nek az ítéletében megbízhat, akire rábízhatja élete főművét. Ez a bizalom azonban egy percig nem jelentett alá­ zatot vagy éppen megalázko­ dást. Madách, akit az erősakaratú Majthényi Anna ne­ velt, kicsit az apát is látja az akkor már betegeskedő, kicsit morózus Aranyban. A két oly különböző alkatú, nevelteté­ sű, sorsú ember azonban szin­ te az első pillanattól rezonál, egymás hullámhosszára han­ tette a szellem arisztokratájá­ golódik. Arany emberi nagy­ vá. A paradoxon az - derül ki sága éppen ez, hogy nem csu­ a levelezésből is -, hogy a jó­ pán azzal a qualitásérzékkel neveltetésű, jómodorú közép­ rendelkezik, amivel például a nemesnek voltak gondjai a hatalmas tudású filozófiailag fogalmazással, a megformá­ iskolázott Lukács György saj­ lással, s Arany volt az ele­ nálatosan nem, hanem az a gáns, aki könnyedén megta­ magától értetődő segítőkész­ lálja az adekvát formát. Ez a ség is, amellyel rögtön Ma­ felszín, a látszat, mert azt is dách és a tragédia mellé áll. látni kell, hogy Madách Szi­ Ez már emberi nagyság, amit szifoszként hatalmas gondo­ azért kell hangsúlyozni, mert lat-sziklákat görgetett, s tudjuk, hogy a nagy emberek Arany mindig a legnagyobb nem egyszersmint jó emberek tapintattal igazította át a su­ is. Pontosan az alulról, a tább sorokat. Tudván, hogy mélyről jövőkben alakul ki Az ember tragédiája az ő be­ valamiféle antisznobság avatkozása nélkül is remek­ (vagy éppen sznobság?), gőg mű. Szerkesztőként, korrek­ és féltékenység, amely sovén torként is mintát, példát ad az módon csak a “saját fajtáját” utókornak tapintatból, hozzá­ ismeri el. Megintcsak utalok értésből, alázatból, emberi az átkos népies-urbánus vitá­ nagyságból. A gyámkodás he­ ra, a mindennemű kirekesz­ lyett a partneri viszonyt tar­ tősdire, amely oly sokáig ron­ totta méltónak önmagához, az totta, s rontja meg ma is szel­ ügyhöz is. Ha másért nem, hát ezért a lemi életünket. De kínál Arany és Madách viszonya, tanulságért ajánlom jószívvel barátsága más tanulságokat ezt a könyvet minden iroda­ is. Végül is - a szellem csú­ lombarátnak, írónak, szer­ csain - mindegy, hogy ki hon­ kesztőnek, literátornak. Egy nan jött. Felküzdötte magát, hét történetében, mint csepp­ mint Toldi, vagy egy a húsz ben a tenger benne van Arany szobás kastély kényelmében, János és Madách Imre barát­ a park árnyas fái alatt töpren­ sága, a 19. század irodalma is. gett az emberi létről, az em­ (Mikszáth Kiadó, Salgótar­ beriség sorsáról. Végülis ján, 1991.) mindkettőt a teljesítménye Horpácsi Sándor 595 �pa lócföld 91/6 T am ás István Bűnbak lesre gyűlnek gyűrekeznek hittételek vámházába vackolt kristálygömb kóklerek S eldurrannak a lövések dördülni rest rikító szappanbuborékai A lekozmált kövér bőgések réz katlana köré részegen ültetik le az árnyak árnyékait a kiveszett álmok éjszakáiból S ínycsiklandva bódítón hivalgó brokátban az előljáró enyészet terjeng Fordított tükrökben összecsődítve fejükön állnak s emberszabásukból egy szusszanásra kivetkőznek a kérdőjelek 596 �palócföld 91/6 Paróczai Csaba War song Az ágak közöt a füst szitál idegen támasz a lábunk korhadt vállunkon nagykabát mondd meg hát mire várunk Vagyunk és nem tudjuk azt se most mi az mi bennünket megtart félelem rázza a villamost folyóba vágyik a rakpart Lehangolt zongorán átoson valami régenvolt dallam meg-megbillenve hallgatom májfoltos szűk kapualjban Micsoda háborús évszak ez sohasem lesz ennek vége hó hullt az égből most repesz házfalhoz lapul a béke Riadt arcunkat kémlelő sötétlő két szem a bánat lábunkat térdelve ölelő hűtlen szó a bocsánat Honnan került mindez most elő hol bujkált eddig ha megvolt nagybeteg fák közt dermedt idő szitálja ránk ezt a kort 597 �palócföld 91/6 Etesi Deák László Bánat Fáklyával bujdosom lábad közén. Elnyel, elemészt ez a barlang. Le-s föl járkálok, kergült vadállat, s bosszúm csak szentképet talál. Míg beszél a szemed, a szád. a barlang mélyén árnyékom áll, és vár. Szemébe néznék. Fehér köd tolul közénk, s már tudom: soha, soha! Kiürítem a kelyhet. A szűz elefánt vetéli kölykét, mekeg az ördögpatás kecske az égen. 598 �palócföld 91/6 M ezey László M iklós Fábry Zoltán, a “költő” A legnagyobb formátumú szlovákiai magyar író, Fábry Zoltán alaposan földolgozott, részletesen kommentált életművének elemzéseiből rendre hiányzik a pályakezdés korszakát megelőző versírói működésének említése. Tény, hogy ez a terjedelemre nézve csekély kiterjedésű, művészi kvalitásait illetően elhanyagolhatónak is minősít­ hető líra önértékénél fogva csakugyan mellőzhető, ám pályája későbbi alakulásának és a teljes műnek az ismeretében egycsapásra megnő a jelentősége, hiszen esszéírói, publicisztikai munkássága több szempontból és bizonyítottan lírai vétetésű. Annyira az, hogy irályának művészi fejlődése valósággal költői természetű, világlátása egye­ nesen a lírikusé: élményvíziót és víziót igazoló élményt fogalmaz majd érett korsza­ kaiban, eredeti és csak rá jellemző formakultúrával. Fábry fölfogásában a költészet magával a létezéssel egyjelentésű, miképp maga mondja egy helyütt: “ami lírailag kifejezhetetlen, az nem létezik”; a líra az élet monológja, önkife­ jezés és kollektív érvényű mondandó minden­ kor makulátlan erkölcsiségű formába öntése. Általában hatalmas jelentőséget tulajdonít az irodalomnak a közösség életében, annyira, hogy a nemzetiség sorsát irodalmának jövőjé­ vel azonosítja. Ebben a szellemben a tágan értelmezett költészet mindenkié és mindenki­ hez szóló, vagyis a legátfogóbb és legmélyeb­ ben gyökerező tudatforma. Ha pedig ez így van, akkor a költő szerepe rendkívüli: ő a né­ vadó, aki nevén nevezi a lelkén vízióvá szűrt valóságot. Ez az egyszerre profán munka és vátesz-szerepet parancsoló magasztos külde­ tés rendkívüli felelősséggel keni föl a költőt a szellemerkölcs szolgálatában. Nemcsak Fábry ismert vélekedése - vagyis a költészet sors­ döntő jelentése és jelentősége, valamint élet­ művének számtalan lírai vonatkozása - mon­ datja velünk, hogy Fábry Zoltán “költő”, de a pályakép másoktól és régebben elvégzett filo­ lógiai vizsgálatának tanulságai is. Íróvá válá­ sában - a maga élményein és alkatán túl - két külső hatás volt döntő: Adyé és a német expresszionizmusé. Ha a húszas évtized első felé­ nek Fábry-írásait sorról sorra letapogatja az elemző hajlamú irodalomkutatás, az élmény­ kiáradáson és a belőle következő fonó szemé­ lyességen kívül ott találja Ady Endre bensővé lényegített igéit és az expresszionista költé­ szet extatikus, szimbolista, szimultanista, montázsolásos formaforradalmát, írástechni­ káját. S ezek a hatások maradandónak bizo­ nyulnak, élete végéig nyomon követhetők és analizálhatók valamennyi jelentős művében: valóságszemlélete és mindenekelőtt nyelvistiláris megoldásai vonatkozásában. Fábryról el szokták mondani, hogy - mint minden valamirevaló író - számára az írás: életforma. Íróvá válása is egyfajta alkati pre­ desztináció következménye. Ugyanakkor élet­ művének létrejötte, kialakulása történelmi, mégpedig sajátosan kisebbségtörténeti szük­ ségszerűség, amelyre döntő befolyással van a korfelelősség és a nemzeti-nemzetiségi elkö­ 599 �palócföld 91/6 telezettség. Végkövetkeztetést megelőzően már most leszögezhetjük, hogy az érdemleges pályakezdést megelőző versírásában az alko­ tói ösztönösség működését, míg a később ki­ teljesedő tanulmányírói munkásságának köl­ tőiségében a tudatosságot fedezzük föl. Meg­ érzés és programosság egysége pedig éppen lírikus hajlamából adódik, hiszen valóságlátá­ sában egymás mellé rendelődik élmény és ví­ zió, tapasztalat és látomás, a kérlelhetetlenül szigorú okfejtés meg a belsőleg kihordott er­ kölcsi meggyőződés - mint minden emberi je­ lenség megítélésének végső kritériuma. V ersek a p á ly a k e z d é s e lő tt Képzeljük magunk elé a testben megtört, lélekben megőszült alig több mint húszéves Fábryt, ahogy reményt vesztetten, betegen és kiábrándultan hazatér a háborúból - ahol a “gyilkos élmény” egy életre az emberiség és az emberség elkötelezettjévé avatja - hazatér, de immár nincs is haza, hiszen Magyarország határát Stósztól jóval délebbre vonták meg Trianonban; egy szemeszter után félbemaradt budapesti egyetemi tanulmányaival is, mert 1918/19 fordulójának zűrzavaros viszonyai közepette nincsenek előadások; de ha volná­ nak is, lövészárokban szerzett tüdőbetegsége a stószi fenyvesek ózonjába kényszeríti. Ahogy írja: “ájult bénasággal” hever házuk kertjében, üresnek érzi magát, nincs mihez kezdenie. A tehetetlenség ellenére valami atavisztikus mozdulással könyvhöz nyúl, hogy aztán megsokszorozva belső erőit - legyűrve csüg­ gedését, tollat vegyen a kezébe. A fenyves sejtelmes suhogása, az erdő madarainak hang­ ja. a Bódva patak csobbanása, a házuktól in­ duló hársfasor illata és árnya, a termékeny csönd ölelése és kivált embertpróbáló tapasz­ talatai megfogalmazásának kényszere serken­ tik munkára. Szinte természetes, hogy először verset ír. Kéziratban hat verse maradt hátra, kettő viszont nyomtatásban is megjelent a Kassai Napló 1922-es évfolyamában. Első ismert 600 művét, a Halottébresztőre címűt még a galí­ ciai fronton 1916-ban írja. Ez az életművét meghatározó háborús élmény időben legko­ rábbi megfogalmazása; és mint valamennyi lírai zsengéje, az ellentételezésre épül. Bo­ rongva szól a temetőben bolyongó “keserűt nyögő, hozsannát kacagó” halottébresztőről, aki “öröm arccal bánatról regél”, mígnem arra eszmél, hogy síró halottak veszik körül “élőt költögetni/ Halottébresztőre”. Már itt fölfi­ gyeltető a tudatos szerkesztés igénye: a négy strófából álló költemény első szakasza a sírok között kóborló ember rajza, a második és har­ madik a dúlt lélek és a “félős, sötét éjjel” szuggesztív képe, míg az utolsó a kiinduló helyzet visszájára fordítása: a megelevenedő holtak az élőt költögetik-eszméltetik. Nyil­ vánvaló az üzenet: a háborúban pusztán a vak­ véletlenen múlik, ki borong a sírkertben, a bús élő vagy kísértő szellemalak, s kin mikor tel­ jesedik be a halálra ítéltettség. 1919-es kelte­ zésű az Én kérek, a már Stószra visszatért, magát mégis számkivetettnek érző lélek ön­ kéntelen kitárulkozása, kétségeinek kurta-fur­ csa, szaggatott versbeszédű lenyomata. Sor­ sát, érthetően, többszörösen tragikusnak látja: lelki sérülései, tüdőbaja, hazavesztettsége, ta­ nulmányainak félbemaradása, bizonytalan eg­ zisztenciája keserűvé, tanácstalanná teszik, el­ veszettnek tudja magát, akinek annyi önbizal­ ma sincs, hogy - patetikus fordulattal - taná­ csot kérjen az Élettől. Csupa körvonalazatlan sejtelem minden benne és körülötte, csupán egyet érez biztosan, a jövendőt, a sorsot fag­ gatni sem érdemes. Először villan föl versé­ ben az a krisztusi attitűd, amely a húszas évek­ derekán jellemző ún. emberirodalmi korsza­ kának egyik lényeges motívuma lesz: “Úgy gondoltam: szép lesz/ Legalább megalázkod­ ni...”. Ennyi tétovaság után pusztán torz gesz­ tusra futja erejéből. “És dacosan félreáll­ tam”. Szemben az előbbi verssel, ez megszer­ kesztetlen szöveg, elfúló kiáltás, kétséges só­ haj. értelmetlenül dacos végkicsengéssel. A �csakazértis-ellenkezés nem öntudat, nem aka­ rat, hanem a teljes elutasítás végeredménye. Az elemi erejű érzelemkiáradás és a megint ellenpontozó kompozíció adja össze a Zöld szék című vers karakterét. Lélekveszejtő sor­ sának fölpanaszolása ez is: “Ülök én -/ Hóhér­ kötelet fonni/ Magamnak.” Szaggatott, hiá­ nyos mondataival ziháló szabadversében megfigyelhető egy sajátos helyzetfogalmazás: a cselekvéssel ábrázolt belső fájdalom kivetí­ tése. Az első hosszabb szakasz a szituáció le­ írása, a rövid, csattanós második a megfejtés, egyben az életérzés kinyilatkoztatása. További két, ugyancsak 1919-ben írott verse, a Kér­ dés? és az Így látom a megfoghatatlan bána­ tok, a szenvedés, a vívódás életérzésének ki­ dolgozatlanul maradt rögzítése. Bennük van a béklyózott ember tehetetlen és határozatlan elvágyódása, a szidalom és a fojtogató hallga­ tás okozta fájdalom, a kiútkeresés lehetetlen­ sége. Az előbbi versben a tétova ernyedtség, az utóbbiban a keserű dac üt rá a panasz for­ mátlan soraira: “Fájjon” Mindazonáltal itt már fölbukkan a tudatosság-vágy első motívu­ ma: “Lássam:/ Hol van, merre/ Csúnya, szép pőreség”. A föltárulkozó ambivalens lelkiség összetéveszthetetlenül és eredetien maga akar lenni. Sőt van ebben már valami a narcisztikus öntetszelgésből is, amely - a krisztusi etika mellett - ugyancsak sajátja lesz majd ex­ presszionista hatásoktól ihletett emberirodal­ mának. Talán nem belemagyarázás az autenti­ kus önismeret vágyát fölfedezni ebben a gon­ dolatban, azét a tiszta rajzolatú és mindinkább a racionalitás felé mozduló, lassan progresszív eszmékkel telítődő önismeretét, amely nem­ csak helyzettudatosító lesz számára, de nélkü­ lözhetetlen eszköz az alkotómunka további szakaszaiban. A Rímtelen, dísztelen vers az élet felé (1921) címével is félreérthetetlenül jelzi a továbblépést, s amely már nem egysze­ rűen élményföltolulás. de gondolati költészet. A szófűzés döcögő, a nyelvhasználat bizony­ talan, mégis benne van az új élet szándéka. A meghaladott rossz múltat egy sokkal inkább verbális, semmint metaforikus erdő-kép szim­ bolizálja, és a sűrű sötétségből a maga rohan­ va felejtő alakja bukkan elő: “vagyok új dol­ gokra készülőben/... A perces múltat oda dob­ tam/ hátra, a hátam mögé”. Körvonalazatlan marad még az elveszett régi tagadása, s az áhított új, de a lírai szubjektum első jövőérvé­ nyű tette, gesztusa nyilvánvaló. Újólag fölvil­ lan a reális önismeret igénye az élet vágyával megtoldva, hiszen kérő szemmel nyújtja hom­ lokát “avató csókra”, mely eljegyzi a “ke­ mény, friss, erős, nehéz” élettel. A kilábalás reménye azonban még múlan­ dó, a kételyek tartósságát kell látnunk a Most szomorú vagyokban (1921), az elkínzott em­ ber formátlan sóhajában: egyetlen érzést is­ métel dadogó monotóniával, a szomorúságét. A reggel-nappal-alkony örökkévaló váltako­ zására fűzi félbehagyott mondatait, ijedt és rezignált fájdalmát: “Őrlő malom - egyforma csend/ Gyilkos puszta, most így érzem.” A gondolat- és méginkább érzéstöredékek hal­ mazára emlékeztető, kakofonikus kiáradás ugyanakkor a magát nagyra és jóra hivatott­ nak érző lélek szemérmes vallomása. De ez a vallomás csak a teljes pályakép ismeretében nyeri el igazi értelmét, önmagában aligha te­ kinthető eredeti és szuverén művészi erejű al­ kotásnak. Súlyosan hiányzik belőle a költészet lényegéhez tartozó emberi szolidaritás, csak az árvaságtól didergő fagyos vacogás hallik. Nem hihetünk tehát a címbeli kijelentésnek, amely szerint bánata átmeneti állapot. A pá­ lyakezdés első négy-öt esztendeje termésé­ nek, az emberirodalom fogalmával jelzett al­ kotói korszak beköszöntéig született írásainak ismeretében: semmiképp. Búsongó, magyar fájdalmakkal terhes “Szomorú szemmel” írt publicisztikus vagy prózai munkáira jellemző marad a bánatos-aggodalmas életérzés. Verse tehát nem futó hangulat, nem spleenes boron­ gás, de tartós lelkiállapot kivetítése. Épp en­ nek a meghaladása mutatja példaszerűen a fia­ 601 �palócföld 91/6 tal Fábry Zoltán erejét szellemi nagyságát, ahogy erkölcsiségéből és történelmi fölisme­ réséből táplálkozó hivatástudata segítségével majd fölülemelkedik a személyes sors leverő tapasztalatain, vesztettségérzésén. (Az már külön tanulmányt érdemelne, miért hogy a szlovákiai magyar irodalomban annyi a vesz­ tes embert fogalmazó írás mind a mai napig, Duba Gyuláig, Dobos Lászlóig, Mács Józse­ f ig, sőt Grendel Lajosig.) Furcsa, de képalkotó és atmoszférateremtő tehetséget mutat utolsó verse, a Babona az útról (1921), amely min­ den bizarrsága ellenére a magát lélekben újó­ lag megerősítő Fábry Zoltánt mutatja: a válla­ lót, az elhatározó lépést mégis megtevőt. “El­ szégyellem magam./ Nekiindulok.// Macska szaladt át az úton;/ Viszem a sorsom.” Az Ady-utánérzésről árulkodó vers már méltó előzménye a készülő életmű gondolatiságá­ nak, annak a később maga formulázta “szelle­ merkölcsi” vonulatnak, amely azt a parancsot pecsételi az íróra, hogy a meggyőződése sze­ rinti igazságot kell vállalnia, képviselnie, hir­ detnie - akár önveszélyesen is - a változtatá­ sért. Számot kell vetnünk azzal: miért maradt művészileg hatástalan az élmény Fábry lírai zsengéiben? Pontosan azért, mert csakis élmé­ nyeit omlasztja versbe, mégpedig a maguk friss forróságában, hevületében. Csakhogy a dúlt lélek, az izzó fájdalom nem mindig alkal­ mas az esztétikailag igényes leképezésre. Itt érhető tetten a költő és a “civil” különbözősé­ ge. Az átlagos ember akkor kiáltja világgá búját vagy túlcsorduló örömét, amikor az él­ mény, az érzelem a legerősebb, ez pedig csak a kiválasztott keveseknek alkalmas pillanat, hogy másokhoz szóljanak. A költői erő egyik biztos jele az érlelő várakozás türelme; az a képesség, amellyel pontosan képes bemérni azt a tünékenyen rövid időszakot, amikor az élmény - intenzitása csillapultán is - még ele­ ven, de már szemlélhető olyan távolságról és tárgyilagossággal, hogy tudatosan formálható 602 legyen. Fábry verskezdeményei azonban ép­ penséggel élmény- és érzelmi kitörések, a hig­ gadt mérlegelés, alakítás fegyelmét nélkülöző túlcsordulások, azért is maradnak zsengék, a valódi pályakezdést megelőző kezdetleges próbálkozások. Líra az életműben Vita inkább azon lehet, hogy publiciszti­ kai, esszé- és tanulmányírói munkásságának lírai meghatározottsága a “félbemaradt költő­ től” eredeztethető-e vagy pedig a költészet mindenekfölött álló hatalmának tiszteletéből származtatható? Nem a mindenáron való kompromisszumkeresés mondatja, de vélhe­ tően mindkettőről szó van. Az utóbbi mellett érvel az a tény, hogy Fábrynál a líra iránti érdeklődés - legelsősorban a kései Ady átütő erejű hatása - eredendő és döntő jelentőségű. Ezt tovább erősítették fiatalságának rettenetes élményei, majd a német expresszionizmus nyelvteremtő példái. Lírai szemléletű világké­ pe egyformán alkati sajátosság, történelmi el­ rendelés és irodalmi hatás eredménye. De el kell fogadni az abbamaradt költői mű - más műfajban történő - folytatásának gondolatát is. Hiszen a költészet meghatározottsága ab­ ban áll, hogy elsődleges témája az én, az em­ ber belső világa, vagy ahogyan Fábry rajong­ va tisztelt német költője, Johannes R. Becher írta: “a szubjektum a művészi megformálás objektuma”. Ennek megfelelően a lírai ábrá­ zolásban döntő az érzelmi motiváltság, olykor a telítettség. Az érzelmek meghatározzák a személyiséget körülvevő légkört, de az egyé­ niség köre ennél kiterjedtebb, az emberi világ jóval szélesebb ölelésű az érzelmekénél. Vi­ szont a személyesség mindenképp érzelmi jel­ legű viszonyulás, s ez Fábry egész életművé­ ben meghatározó marad. Egyfelől közügyi tárgyú írásai telítődnek személyességének ér­ zelmi-indulati feszültségével, másfelől annyi­ ban is hű marad őseredeti hivatásához, hogy vállalja a költő feladatát, a névadást, a jelen­ ségek és a lényeg néven nevezését. Hiszen - �mint a bevezetőben Ágoston Vilmos nyomán írtuk - élmény és vízió egyforma súllyal van jelen a műben: költőként mondja az élet mo­ nológját. A döntő szót pedig maga mondta ki egy élete vége felé készült interjúban: “Nem­ csak novellaíróként kezdtem, de verseket is írtam. A bennem rekedt költő azonban - máig - jogát követeli, és mint búvópatak tör elő írásaimban...” A Fábry-mű stilisztikai vizsgálata jókor észlelte a tanulmányokban, esszékben, publi­ cisztikus írásokban szembetűnő személyessé­ get, ahogyan B. Nagy László formulázta: a megannyi konfessziót. Pályakezdő korszaká­ ban igen sűrűn előfordul, de későbbi írásait olvasva is az embernek nem ritkán olyan érzé­ se támad, mintha hatalmas ölelésű anyagában a rendező elv és az összetartó erő nem az okfejtés logikai menete lenne, hanem a szub­ jektivitás varázsa, a vallomásosság, az érzelmi viszonyulás vitathatatlan argumentális ereje, Írásai attól hatnak vitán fölülálló módon igaz­ nak, mert csak a maga meggyőződése szerint vall, s ez nem tömör, de tömött stílusalakza­ tokhoz, esetleg bizarr megfogalmazásokra ve­ zet, egyáltalán nem könnyítve meg az olvasó dolgát. Ám ha egyszer megérzi az ízét, s föl­ fedezi a maga számára e gondolati próza mű­ vészi szépségét, rájön, hogy világnézet és köl­ tészet mennyire összetartoznak a műveiben; a gondolatok súlyos igazán túl észre fogja venni a szövegek lírai hangoltságát, a dús képes be­ széd sokszínűségét, emelkedettségét, árnya­ latgazdagságát. Emersonra emlékeztető páto­ szát, a gyakori alliterálást, az összecsengést, a gondolati és zenei természetű ritmust, a szójá­ tékot. a sok-sok hasonlatot. De találkozni a verseihez hasonló - azok érzelmi intenzitását új minőséggel ismétlő - szinte ellenőrizetlen hévvel kiáramló indulatokkal, már-már torz kitörésekkel is. Mellesleg Fábry sosem akarta elhitetni olvasójával, hogy megfellebezhetet­ lenül objektív vélekedés részesévé teszi; a val­ ló és vállaló tanúságtevő szerepében alkot. Emberirodalmi alkotói periódusában látvá­ nyosan megmarad a költői zsengék szagga­ tottsága, a montázsszerűen összerakott - no­ minatív - képek túlsúlya, ahol a vallomásos­ ság át-átcsap prófétai hevületű igehirdetésbe. Expresszionizmusában erősen érvényesül a német költészet, Ady és Szabó Dezső gondo­ lati-nyelvi hatása, az utóbbi esetében azonban csak a frazeológia követéséről beszélhetünk. És mégis megkapóan egyedi a nyelve, fordu­ latos és újszerű, teli sajátos kifejezésekkel, egyéni szóalkotással és szófűzéssel, ami so­ kak számára modorosnak hat. Mintha átemel­ né a későbbi időbe, illetve a közírásba az exp­ resszionizmus forradalmiságát és saját költői látásának ellentétekben fogalmazó kategóri­ kus formuláit, egészen axiomatikus kijelenté­ sekig, jelszószerűségig jutva. Névadó ő való­ ban, hisz például néhány lírai hevületű esszéje akár prózaversként is olvasható, szónoki ha­ tást keltő. Igazat kell adnunk Koncsol László­ nak, aki szerint Fábrynak “látható” stílusa van, amíg ez az értekező irodalomra általában nem jellemző. Szembeötlő, olykor előtérbe to­ lakvó irálya fontos közügyi gondolatokat köz­ vetít szuggesztív erejű művészi átlényegítés­ sel, mégpedig úgy, hogy a tényeket, az értel­ mezett jelenségeket folyvást egyezteti a mű­ vészetek valóságképével. Alanyi költő mód­ ján érvel: a világot csak magához való viszo­ nyítottságában érzékeli és írja, legtöbbször lá­ zadón, váteszi küldetéstudattal, pedagógiai dühvel, a szenvedély hőfokán. Sajátos, de va­ lami furorral győz meg fontos, emberiségér­ vényű igazságáról. Következésképp minden írása állásfoglalás - azaz költőhöz méltó vál­ lalással: névadás - mégpedig a magyar iroda­ lomtörténetnek ahhoz a vonulatához illeszke­ dően, amit Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc és Ady neve fémjelez: a költői erejű, a nemzet sorskérdéseivel számotvető, akár önkínzó, de mindenképp figyelmeztető-tanító természetű irodalmi “publicisztika” évszázados hagyo­ mányát folytatja. Meggyőzniakarásából pedig 603 �palócföld 91/6 következik a hatásosságra törekvés, a progra­ mos expresszió. A kifejezőerőnek rendel alá csaknem min­ dent, kivált a nyelvi formát; nem törődik a jóhangzással, mintha egyenesen kedvelné a kakofóniát; nem törekszik az idegen szavak kerülésére; szívesen alkalmazza a köznyelvi fordulatokat vagy a neologizmusokat; szeret halmozni, gyakori hatáskeltő eleme a szóis­ métlés, a szinonimák sorolása; még ennél is jobban kedveli az egészen eredeti, már-már idegenszerű szóösszetételeket; egyáltalán nem tartózkodik az expresszionizmusra haja­ zó főnévi igenév gyakori használatától; általá­ ban nominatív természetű a szófajválasztása. A legeredetibb Fábry-féle nyelvi képződmé­ nyek mondattanában mutatkoznak meg, látvá­ nyosan együvé ötvözi költészet és közírás jel­ lemzőit. Mondatfűzése mellérendelő, sűrűn hiányos mondatokat, töredékeket sorakoztat föl, miképp a pályakezdése idején az avant­ gárd líra. Eredendően expresszionista törek­ vés, hogy a szavak keljenek életre, önállósul­ janak, s valamennyiben külön-külön öltsön testet a szuverén gondolat. Olykor úgy fokoz­ za egyszavas mondatainak hatását, hogy új bekezdésekként egymás alá írja őket, akárha versbe tördelné mondandóját. Nominatív szóhasználata és mellérendelő mondatfűzése kö­ vetkeztében szövegeiben jellegadó az enumeráció, azaz több azonos mondatrész egymás mellé állítása, az egész vagy csonka mondat­ részek halmozása. Így azután hosszú, de ko­ rántsem áttekinthetetlen szerkezetű mondato­ kat alkot, amelyek váltakozva a versformájú tördeléssel írott hiányos mondatok tömöttsé­ gével - csakugyan költői hatást eredményez­ hetnek. Persze lehetséges vitatkozni Fábry Zoltán stílusáról, de egyet nem lehet elvitatni: frázist, szürke egyhangúságot nem találni egész életművében. A fölszabadulás utáni pályaszakasz stílus­ elemzése azonban jelentős, nemcsak tónus-, de jellegváltozást is érzékel a Fábry-mű köl­ 604 tőiségében. Az ötvens évtized első felétől, de­ rekától írott tanulmányai, esszéi - elsőül a nemzetiségi irodalom helyzetét, állapotát föl­ mérő. nagyívű, összegező munkák - minha fokról fokra közelítenének a köznyelviséghez, ritkulnak a lírai szóképek, csökken a bizarr szófordulatok száma, összességében; egysze­ rűbbé válik a stílusa, és a lírai hevület össze­ tartó erejét, a szenvedélyesség koherens szere­ pét átveszi a komolyan mérlegelő, a részté­ nyekkel aprólékosan számotvető, körültekintő érvelés, valamint a higgadt ítéletalkotás. Tom­ pul, s eltűnik végül az excentrikusság, az eksztázis. Helyére a mérték lép, vagy ahogyan B. Nagy László fogalmaz. “A régi Fábry-cik­ kek vijjogva röppentek fel, s mint valami sóly­ mok vetették rá magukat a kiszemelt ellenség­ re, tépve, marcangolva a fasiszta barbarizmus megnyilatkozásait. A mai Fábry-cikkek már méltósággal köröznek a magasban. Olvasásuk közben érezzük kitágulni a teret, s az idő a végtelenbe nyúlik.” A komoly tónus - mely mindvégig jelen van a műben - a történelmi szükségszerűség következménye, azé a tuda­ tos tényezőé, amely íróvá tette, s ami a szemé­ ben mindig az ügy odaadó szolgálatát jelentet­ te, nem pedig a sikerek, babérok vágyát. A vállalt ügyek elszánt védelme okán lett nem egyszer komor a hangja, de épp ez a szolgáló hivatásérzet fűtötte föl szenvedélyét, amikor epéssé lett, szikrázóvá és dübörgővé, néha pa­ tetikussá, retorikussá. Szalatnai Rezső mon­ dotta: “Az igazáért, humanizmusa tisztaságá­ ért semmi sem feszélyezte.” Költői hév és mértéktartó komolyság tehát együtt vannak jelen az életműben, de nem egyidejűleg, ha­ nem egymást követően. Jellemzően a pálya első felében túlsúlyban van a költői világlátás és kifejezésmód, az idősödő Fábry munkássá­ gát ellenben a gondolati fegyelem, a visszafo­ gott hangvétel jellemzi. A kései “klasszikus” Fábry már nem egy-egy valóságelem, jelenség ismertetéséből bontja ki vélekedését, és nem is csak fölháborodik vagy támad, meggyőz és �érvel, de teljességigénnyel magyarázza a való­ ságot. Úgy magyarázza, hogy ehhez sajátos kevésbé különös, bizarrságával nem tüntető fogalomrendszert és stílust alkot, amely a vi­ lág egy addig láthatatlanul maradt dimenzió­ jára nyitja rá az olvasó szemét. Gondolatainak értelmi tartalma mellett maradandó érzelmi telítettségüket is rögzíti - következésképp a gondolat teljességét sugározza, valamennyi vonatkozását (logikáját, intuitív, erkölcsi, ér­ zelmi aspektusát) szinte vizuálisan ábrázolja, költői megérzékítéssel teszi láthatóvá, de im­ már a “stószi mérték” realizmusa jegyében. Így fest egész képet a szenvedő és jóra törő ember világáról. Ezért mondhatta róla joggal Duba Gyula, “Fábry: költőfilozófus”. Irodalom Ágoston Vilmos: A humanista Fábry Zoltán hi­ te és félelme. In: Ágoston Vilmos - Huszár Vilmos - Molnár Gusztáv - Szilágyi N. Sándor: Szövegek és körülmények. Bukarest, 1974. Kriterion Kiadó. B. Nagy László: A stószi mérték. In: A teremtés kezdetén. Bp. 1966. Szépirodalmi Kiadó. Csanda Sándor: Jegyzetek a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom történetéhez. In: Hidak sorsa. Bratis­ lava, 1965. Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó. Duba Gyula: Fábry Zoltán és a történelem. In: Fábry Zoltán kortársai szemével. Szerk. Duba Gyu­ la és E. Fehér Pál. Bratislava, 1973. Madách Kiadó. Duba Gyula: Így lett szocialista író Fábry Zol­ tán. In: Látni a célt. Bratislava, 1983. Madách Ki­ adó. Duba Gyula: Az író erkölcsi legendája. In: Va­ lóság és életérzés. Bratislava. 1972. Madách Kiadó. Fonod Zoltán: Az idő fogságában. (Interjú Fábry Zoltánnal). Új Szó, 1967. augusztus 10. Koncsol László: A cselekvő erkölcs. In: Nem­ zedékem útjain. Bratislava, 1988. Madách Kiadó. Sándor László: Fábry Zoltán igaza. In: Hazánk: Kelet-Európa. Bp. 1979. Gondolat Kiadó. Szalatnai Rezső: Fábry Zoltán ablaka. In: Arc­ képek, háttérben hegyekkel. Bp. 1969. Szépiro­ dalmi Kiadó. Tőzsér Árpád: Fábry-problémák. In: Szavak barlangjában. Bratislava, 1980. Madách Kiadó. Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról. Irodalmi Szemle, 1967. 7. szám. A versek lelőhelye: Fábry Zoltán Összegyűjtött Írásai 1. kötet. Szerk. Fónod Zoltán. Bratislava. 1980. Madách Kiadó. 605 �Kovács G yőző Egy új állam születése (Történelem és írói látásmód) E sorok írója hosszú időn keresztül foglalkozott Fábry Zoltán életművével. Az ő írói-szellemi teljesítménye természetesen nem légüres térben jött, jöhetett létre, ha­ nem: történelmi-társadalmi közegben. A Fábry-életmű létrejöttéhez is szükség volt bizon yos társa d a lm i közegre. Valamikor, évekkel ezelőtt - Szlovákiában - azt mondot­ tam, egy előadásban (Fábry Zoltán halála után), hogy ez az írói életmű csakis Stószon jöhetett létre. Íg y lett teljes a Fábry-életmű. Ezúttal tehát nem teljesen iroda­ lomközpontú beállítottsággal, ama bizonyos történelmi hátteret szeretném fölvázolni. Fábry Zoltán maga írta 1968 tavaszán: “...Ötven év előtt alakult itt egy ú j haza: Cseh­ szlovákia. Ötven éve - jóban, rosszban - mi is lakói vagyunk, részei, részesei...” Ezek után lássuk hát a történelmi vázlatot, amelynek forrásait Pozsonyban az Egyetemi Könyvtár hatalmas folyóirat- és hírlap anyaga, valamint az Állami Központi Levéltár kötetei és fondjai között kellett feltárnom. Mint köztudott: 1938 szeptemberének utolsó napján, e nap hajnali óráiban megszűnt egy állam. Pontosabban: elindult a megsem­ misülés felé. Az ország - a Csehszlovák Köz­ társaság volt, de problémái, drámája egy egész régiót érintettek. Akik akkor úgy gondolták, hogy megmen­ tették a békét, illetve - a másik oldalon abban a hitben ringatták magukat, hogy a fék­ telen düh eltűntethet egy államproduktumot, szóval ezeket a feleket a legkevésbé sem érde­ kelte (hacsak nem önző szempontjaiktól vezé­ reltetve), hogy ennek az államnak mi volt, milyen volt a belső rendje; egyáltalán “belül” 606 (tehát nem csak nemzetközi vonatkozásban) miként fejlődött 1918 és 1938 között. Nekünk is fel kell tennünk a kérdést: való­ jában milyen is volt ez az állam; az 1918 után létrejött Csehszlovák Köztársaság? Itt, a közép-kelet-európai térségben sorra alakultak meg az új - nemzeti és nemzetiségi - államok. Gyakran hozták őket közös nevező­ re, melynek egyetlen - differenciálatlan kulcsszava volt: a kisantant. Holott szó sem lehetett közös nevezőről (Csehszlovákia, Ro­ mánia, Jugoszlávia vonatkozásában). Sem tár­ sadalmi berendezkedésükben (államforma), sem gazdasági alapjaikban, sem életvitelük­ ben, sőt - mint utóbb kiderült - politikai, ne­ tán külpolitikai vonalvezetésükben sem. Míg Csehszlovákia (a cseh országrész jóvoltából) fejlett ipari országnak számított, addig Romá­ nia és Jugoszlávia elmaradott, agrárország­ ként élte át az első világháborút követő évtize­ deket. llymódon a nagy integrációs tervek gyakrolati problémáját nem is tudták kiállni. Közismert az is, hogy a gazdasági és poli­ tikai vákuumba a náci Németország illesztette bele a maga (agressziós) terveit. Más oldalról nézve: a polgári demokratikus Csehszlovákia �merőben más típusú országokkal volt körülvé­ ve; hiszen Nyugatról a weimari, majd a fasisz­ ta Németország ölelte félkörben, Keletről az 1917 utáni Szovjet-Oroszország (majd Szov­ jetúnió) határolta, Délről a neobarokk-konzer­ vatív Magyarországgal volt határos; föld­ rajzilag távolabb - szövetségesei a királyi Ro­ mánia, illetve az ugyancsak királyi SHS (1929-től Jugoszlávia) terültek el. Most már Csehszlovákia felé fordulva fel­ villanthatunk néhány mozzanatot, jelezhetünk bizonyos irányokat. Ilyenekre gondolunk: Kik hozták létre? - Mi volt, mi lehetett a kitű­ zött cél? - A népi mozgalom és az emigrációs szervezkedés együtthaladása meddig figyel­ hető meg? - A központi hatalom milyen célt tűzött ki maga elé? - Milyen gazdasági, társa­ dalmi, politikai, nemzetiségi akadályokba üt­ köztek? Természetesen: e vázlatban csak részben adhatunk választ a felsorolt (és még annál is több) kérdésekre. Úgy látjuk, hogy célszerű mintegy kiragadva - a központi hatalom mi­ kéntjét vizsgálni kissé részletesebben: e kér­ déskörben ragadható meg az ütközés az el­ gondolás és a valóság között illetve az a törté­ nelmi-társadalmi környezet, mely adalékul szolgálhat Fábry Zoltán az Éhség legendája című műve valamint ennek környezetében ke­ letkezett egyéb művek születési körülményei­ hez. Előljáróban szeretnénk jelezni, hogy kuta­ tásunk közben eleve két irányú mozgásrend­ szert véltünk felfedezni. Az Egyetemi Könyv­ tárban átnézett újságok, lapok, folyóiratok el­ sősorban bizonyos horizontális mozgásrend­ szert mutatnak, ebben segítenek tájékozódni, míg a levéltári anyagok vertikális mozgást mutatnak. Az erős központosításra törekvő ál­ lamgépezet ilyen irányú mozgására mutat. Az első (a horizontális) a leginkább széleskörűen tudatformáló. A társadalommal a legközvetle­ nebbül érintkező. A második (a vertiká­ lis)mintegy e mögött, sőt e fölött húzódik meg; a közvélemény előtt inkább rejtetten. Minden esetre: zártabb világot tár fel, a maga törvényeivel, az ezekbe bújtatott jogi, alkot­ mányjogi, nemzetközi-jogi, vagy éppen gaz­ dasági törekvéseivel. Mivel a hamarosan (már 1918 végére, de biztosan 1919 elejére) kiépült központi hata­ lom markáns vonásai kimutathatók, érdemes − általánosságban - végigpillantani, hogy tagjai milyen táborból verbuválódtak: - cseh polgári liberálisokból, cseh agrárpárti politikusokból, cseh nemzetiszocialista pártiakból, találunk közöttük cseh ausztromarxistákat is, vagy cseh szociáldemokrata politikusokat, továbbá szlovák publicistákat, vagy kiemelkedő és meglehetősen nagy nemzetközi hírnévre szert tett szlovák tudós értelmiségieket. Tehát - tér­ ben és időben - meglehetősen széles a me­ zőny, melyből - végülis - kialakult az a hatal­ mi csoport, melynek magva, már hosszú évek­ kel korábban, korábbról, a Masaryk-Benes­ csoport volt. Tehát azok, akik - jórészt emig­ rációból hazakerülve - a tényleges hatalmi képviselőket jelentették. Egy új - tartalmában is merőben újszerű államot kellett létrehozniok. Miként T.G. Ma­ saryk emlékirataiból kitűnik, nemzeti mozgal­ muk kiindulópontja az volt. hogy “...a mi he­ lyünk egész történelmünk során a németel­ lenes oldalon volt. Elemezvén az európai helyzetet, mérlegelvén a háború kimenetelét, az aktív Ausztria-ellenes tevékenység mellett döntöttem, remélve, hogy a szövetségesek győznek, és hogy e döntésünk meghozza szá­ munkra a szabadságot...” De rögtön hozzá is teszi: “...A döntés nem volt könnyű, tudtam és éreztem, sorsdöntő lépést teszek; de világosan láttam, hogy e nagy korban nem maradhatunk passzívak...” - Ennek érdekében azt is állan­ dóan szem előtt tartotta, hogy rendkívül fon­ tos: ”...a külföldi vezetés kapcsolatban legyen az otthoniakkal...” De megmutatkozik a filozófus professzor egy másik, gondokkal és dilemmákkal teli 607 �palócföld 91/6 arca: “...valóban érettek vagyunk-e az ellenál­ lásra, érettek vagyunk-e a szabadságra, egy önálló állam igazgatására és fenntartására, mely Csehországból és Szlovákiából állnak, jelentős nemzeti kisebbségekkel? Van-e elég olyan emberünk, akik politikailag érettek rá, hogy felfogják a háború igazi értelmét és meg­ értsék, mi a nemzet feladata a háborúban? Megértjük-e a világtörténelmi pillanatot? Ké­ pesek leszünk-e cselekedni, megint valóban cselekedni? Helyrehozzuk, jóvátesszük Fe­ hérhegyet?” Ezek a sorok bepillantást engednek egy tépelődő gondolatvilágba: olyan politikuséba, aki emberek millióinak álmát-vágyát fogal­ mazza meg. Ez vitte őt, a liberális-humanista filozófia professzort egy táborba - az aktív, szervező, dilemmáktól jobbára mentes Benes­ hez. Hiszen még elképzelésük gondolatrend­ szere is a valóságos gondolatokat és vágyakat fejezte ki, s nem csupán szimbolikus az, hogy T.G.Masaryk viláforradalomról, E.Benes pe­ dig nemzetek forradalmáról gondolkozik és ír. Egyébként T.G.Masaryk egyértelműen fogal­ mazta meg, hogy azt a háborút miért és mi­ ként értelmezi világforradalomnak. “A világ­ háború a nemzetek háborúja volt. Nem a régi, állandó hadseregek álltak egymással szem­ ben, hanem az újak... Mivel... a világháborút tömegek vívták, e háborúnak sajátos jellege volt - a harcoló nemzetek jelleme fejeződött ki benne...” Az új állam létrehozásában, megteremté­ sében T.G.Masaryk szeme előtt a svájci példa lebegett. Leegyszerűsítve szólván: a svájci be­ rendezkedést óhajtotta átültetni ide, KözépEurópába. A példa adott volt. Csak éppen e régió adottságai nem kedveztek a megvalósu­ lásnak. Pedig Masaryk jól látta: “Svájc, bár kis ország, szellemével hatott az európai kul­ túrára; nemzetköziségét éppoly intenzíven fej­ lesztette, mint nemzeti jellegét... Ám Svájc szabad és demokratikus ország, Ausztriában és Magyarországon viszont a nemzetek kény­ 608 szerből és a monarchikus abszolutizmus nyo­ mására élnek együtt. De éppen ezért tanulha­ tunk a svájci példából: szem előtt tartjuk majd a különbségeket is, amely közül a legfonto­ sabb, hogy Svájc önálló kis államok - kanto­ nok - szövetsége, hogy mindhárom svájci nemzet része valamely nagy önálló államban élő nagy nemzetnek, és hogy itt már régóta nem voltak nemzeti viszályok...” Általános tanulságként - elméletben - le is vonta Masaryk a tanulságot: “...A demokráciát és a velejáró szabadságot a figyelmes idegen­ nek az élet minden területén látnia kell és kap­ csolat van a föderáció és a demokrácia között; az Egyesült Államokkal és Németországgal való összevetés megkönnyítette dolgomat...” Az óhajt, az elgondolás csíráját fedezhet­ jük fel: “keleti Svájcot” létrehozni e közép­ kelet-európai régióban. Masaryk Svájc-példaképe elsősorban poli­ tikailag tudott volna valósággá válni a közép­ és kelet-európai régióban. Ámde az egyes or­ szágrészek közötti nagyarányú eltérések ezt végülis nem tették lehetővé. A szociális és gazdasági aránytalanságok oly nyomasztóak voltak, hogy azokat áthidalni nem lehetett. Még annak árán sem, hogy - mondjuk - a központi kormányzat egyszerűen nem vesz, róluk tudomást. Az említett könyv- és levéltári anyagok nagyon plasztikusan mutatják az el­ térést, ennek lényegét a horizontális, illetve a vertikális síkban. A vertikális vonulat sokkal higgadtabb képet nyújt a korabeli csehszlová­ kiai életről, miként ezt az ugyanakkor megje­ lent lapokból ítélhetnők. Ez utóbbiakban pár­ tok és nemzetiségek, központiság és regiona­ litás viszonyai, és még számos vonás (gyakran kicsinyes intrikák, stb.) volt jellemző. Igaz: ez a kép - ennélfogva érthetően - színe­ sebb. többszólamúbb, többféle érvet is felso­ rakoztató. A törvények, a vertikum, a központiság: pártok és nemzetiségek fölött állónak mutat­ �kérlelhetetlenül, kemény logikával tartották szem előtt az európai távlatokat és - lehetőség szerint - az ország regionális érdekeit. Egysé­ ges államban gondolkoztak ezek a központi törvények. Nem vettek figyelembe mást, csak egyetlen - központi - állami érdeket. Prágától távol volt Verhovina. Távol volt Hradzsintól mindenfajta - alsóbb szintű - pártérdek, nem­ zetiségi (netán nemzeti) torzsalkodás. Ennek megítélésében - végső eredményét tekintve - a vezetés egységes volt (beleértve a köztársasági elnököt, a kormány szinte vala­ mennyi tagját). Elsősorban Benes dolgozott rendkívül hatékonyan és mindenre körültekin­ tően. Ő mindenütt “jelen” volt. Nemcsak a nemzetközi politikai szerződések ratifikációs okmányait záradékolta - külügyminiszterként -. de a gazdaságiakat stb. is. Ő volt a Cseh­ szlovák Köztársaság (az un. I. Köztársaság) “motorja”. Vám-vasúti egyezmények, külön­ böző (belső) gazdasági- és pénzügyi törvény­ ek stb. megalkotásában vett részt. Közben fá­ radhatatlanul járta Európát, s szőtte újjá és még újabbá a kisantant szövetséget. A vona­ kodókat újra és újra meggyőzte. De itt valahol ő is a realitás kemény falába ütközött. A szociális feszültségek oly nagyok vol­ tak, hogy azt sem ő, sem Masaryk, sem mások nem tudták áthidalni. Nem tudtak átugrani sa­ ját árnyékukon. Verhovina, az éhség legendájá­ nak földje megcáfolta a demokrácia valóságát. A híres és elkobzott Fábry-mű. Az éhség legendája - a maga kegyetlen realitásában - a demokrácia legendáját is bemutatta. Fábry egykor - az elkobzott példányokra - dedikáci­ óként így küldte el az elnöknek, a belügymi­ niszternek. A stószi szerző az éhség legendája helyett a demokrácia legendáját ajánlotta. Más helyütt, Sajtószabadság és demokrá­ cia címen írt cikkében a következőket rögzí­ tette: “A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez, a paragrafusok nevében, a törvény ne­ vében, a demokrácia nevében, a nép nevében. Az éhség legendáját elkobozta a demokrá­ cia valósága. A létező valóságot - munkátla­ nok éhségét - semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a »szent korona«. Csehszlovákiában: a demok­ rácia. Magyarországon nincs király, de meg­ van a középkori jogalap. Látható és tapintha­ tó, grófoktól őrzött szimbólum ez. A demokrá­ ciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van?..." Történt mindez annak ellenére, hogy az első világháború gazdasági nyomorából e ré­ gióban leghamarabb Csehszlovákia lábalt ki. Már a húszas évek első éveiben nagyarányú pénzreformot tudott bevezetni; a nemzeti jö­ vedelmet növelni tudta (hiszen a csehországi régió fejlett iparral rendelkezett); az egykori Osztrák-Magyar Monarchia ipari-gazdasági potenciáljának jelentős része e területen ma­ radt. Sőt, azt is el lehet mondani, hogy az 19291933-as világgazdasági válságot is nagyobb megrendülés nélkül vészelte át. Az amúgyis erős központosításra hajlamos vezetés e vál­ ság éveiben bevezette a kötött gazdálkodást. A kép tehát úgy fest: nem minden alap nélkül nevezték - különböző időben és helyeken Csehszlovákiát “keleti Svájc”-nak. A központi hatalmat egy ideig igazolta: sikerül a kisérlet arra - erős cseh nemzeti burzsoáziával a háta mögött -, hogy megteremtsék - adott körülmé­ nyek között - polgári demokratikus állami be­ rendezkedést. Csakhogy eközben felvillantak olyan fé­ nyek, amelyek az imént vázolt képet erősen elhomályosították. Illusztrációképpen csak egyetlen példát villantunk fel, amely ma is meghökkentő, egykor kegyetlen, szociális, gazdasági és nemzetiségi valóság volt. Sajátos vonásként tűnik elénk a korabeli újságokból: magunk úgy neveztük el - a “há­ rom főváros” szindrómája. Évtizedes küzdel­ 609 �palócföld 91/6 mekről volt és van szó. Miről is? A korabeli, különböző pártállású és más-más országrész­ hez tartozó lapok más fővárosról írtak-beszél­ tek. De melyikről?! - Mindig a konkrét hely­ zet szabta meg, miről volt szó. Prágáról? Po­ zsonyról? Ungvárról? Avagy - gyakran negye­ dikként - Munkácsról? Szlovákiában erős volt a tendencia, mely arra mutatott: Pozsony ez országrész főváro­ sa.De Kárpátalján: Ungvárt (mások Munká­ csot) tekintették annak. Egyetlen -de egyenet­ lenül és egyenlőtlenül fejlődő - országon belül régiónként változott a “főváros”. Ebben nem­ csak szeparatista törekvések jelentkeztek, nemcsak nemzetiségi ellentétek (erős cseh-el­ lenesség!). sokkal inkább az, hogy minél in­ kább távolodtak - földrajzilag - Prágától, az illető régió annál szegényebb volt, s az éhség nem legenda volt számára: de a demokrácia igen. Ebből következett: önkormányzatot akartak, hogy az elviselhetetlen és kegyetlen problémákat önmaguk tudják - ahogy tudják megoldani. Prágától hiába vártak segítséget, ígéreteken kívül megoldást nem kaptak. Nem maradt más hátra, mint az: a híradások­ 610 ban, az újságok hasábjain rögzítették vágyál­ maikat - az illető régió vágyálmát, az önálló fővárost. Az egykori vezetésben élt a példa (Svájc), éltek a demokrácia játékszabályai - elmélet­ ben. Mert itthon nem tudták megvalósítani. Fejlett ország - jóval 1938 ősze előtt - kezdett (belülről) darabokra hullni. Lassú, emésztő fé­ reg rágta. Mi maradt 1938-ra? Az egykori ideálok, erős központi kormányzás ellenére, tova leng­ tek. Az alig pár éve még méltán irigyelt, s nem ironikusan nevezett “keleti Svájc” belehullott a III. Német Birodalom karjaiba. Eltűnt egy akár modellnek is számottevő - polgári de­ mokrácia: területén sokan osztoztak. Annyi maradt meg, s erre a hagyományra építettek is: az egykori csehszlovák állami ve­ zetés utat nyitott a cseh és a szlovák nemzeti fejlődés számára - polgári demokratikus kere­ tek között. Ami ezután következett: az már egy új történet, viszont a logikusan egymásba ka­ paszkodó események története alapján a viták máig is tartanak. �palócföld 91/6 Hasznos József Kutyaszorítóban II. ( 1941- 1945) - Részletek IV. Elszabadult pokol A Szálasi-féle hatalomátvétel után felgyorsultak az esemé­ nyek. amelyek a vasúti szállításokban is megmutatkoznak. Mind gyakrabbá válnak a Szlovákián át észak felé, Németország irányába futó szerelvények, amelyek kiürítési holmikat, áttelepültő katonai egységet és felszerelési tárgyakat visznek. Az állomás személyzete, amely főként Tar, Kisterenye és Somoskőújfalu térségéből regrutálódott, aggodalommal figyelte az eseményeket, de fegyelmezetten végezte munkáját. Salgótarjánban egyre sűrűbben jelentkez­ tek menekült vasutasok az ország déli része­ iből. Ez a terület ugyanis a románok átállása következtében, csakhamar hadszíntérré válto­ zott. Szabadkáról: Pogány András, állomásfő­ nök és vele együtt Füri Mária, Varga Katalin, Balázs Piri Rozália érkezett. Szolnokról Lu­ kács Dániel jött. Erdélyből menekült Tolnai László intéző és mások, akiket befogadtunk és munkába állítottunk. Megnőtt az országúton észak felé tartók száma is. Az egyik napon nyíregyházi régi ismerősünk. Antalfi Zoltán, szüleivel együtt kopogtatott be hozzánk. Az öreg szülők fájdalommal búcsúztak el egyetlen gyermeküktől, aki egységével to­ vább vonult Fülek felé. A vasúti pálya Salgótarján külső pu.-ig két, innen Somoskőujfalu, illetve tovább Fü­ lek felé, egyvágányú. A növekedő forgalom komoly gondot okozott. A bajokat tetézte, hogy a nagy talajszintkülönbség miatt Somoskőújfa­ luig a vonatok csak tolómozdonnyal tudtak kínkeservesen, döcögve felkapaszkodni. A szerelvények egymást érték, zsúfolásig tele le­ szerelt gyárak gépeivel, katonai egységek tör­ zsállományával és a tisztek családtagjaival. Fel­ háborodást keltett, hogy egyes asszonyok vado­ natúj kincstári köpenyt, bekecset húztak ma­ gukra, amikor tudott dolog, hogy a frontokon harcoló katonák ellátása mennyire hiányos. Forgalmi-tisztjeinket alaposan próbára tet­ te és megviselte a hetek óta tartó és fokozódó áradat. Sok időt töltöttem a forgalmi irodában és igyekeztem segíteni az ott folyó idegtépő munkát. Dél körül járt az idő, amikor kivágódott az iroda ajtaja és jóképű. Fiatal főhadnagy rontott be rajta. - Mégiscsak disznóság! Maguk szabotál­ nak! Órák óta áll a szerelvényünk mozdony nélkül! Követelem, azonnal indítsanak! üvöltötte. Elfogyott a türelmem és emelt hangon rep­ likáztam: - De sürgős magának! Vegye tudo­ másul, hogy mi nem szabotálunk! Kikérjük ezt a hangot! Különben is ha ide belép, kö­ szönni illenék! Emberünket szemmel láthatóan meglepte a “fogadj-isten”, de m ég próbálkozott. 611 �palócföld 91/6 - Hogy beszél maga! Jegyezze meg, én Tölgyessy Ferenc, magyar királyi honvéd fő­ hadnagy vagyok! - Én meg Hasznos József magyar királyi államvasúti főtiszt, állomásfőnök-helyettes vagyok! Tölgyessy a száját rágta dühében: - Ennek még lesz folytatása! Keményen válaszoltam. - Állok elébe! - A főhadnagy dühösen sar­ konfordult és elrohant. Félóra sem telt el és hívatott Mihálka La­ jos tanácsos, állomásfőnök. Szabályszerűen jelentkeztem. Ott ült már nála egy ezredes, akinek bemutatott, majd felémfordult. - Helyettes úr, az ezredes úr már tájékoz­ tatott a forgalmi irodában nem régen lezajlott eseményekről, szeretném ha elmondanád, ho­ gyan is történt! Röviden vázoltam a súyos forgalmi hely­ zetet, majd Tölgyessy főhadnagy berobbaná­ sát a forgalmi irodába és a lezajlott szóváltást. Az állomásfőnök az ezredesre nézett s megje­ gyezte: - Így egészen más a helyzet, a főhadnagy úr fellépése provokatív volt. A magyar királyi honvédséget senki sem sértette meg. A vasuta­ sok pedig helytállnak! Az ezredes úgy látszik találva érezte ma­ gát, és barátságtalan szóváltás következett. A galambősz, 60 év körüli állomásfőnök végül nagy nyugalommal így szólt: - Ezredes úr, tudtommal a front arra van... - és pipájával Hatvan felé mutatott, majd Fü­ lek irányába bökve hozzátette - maguk mégis errefelé iparkodnak... Ki szabotál tehát? Az ezredes szó nélkül távozott. Az esetet jelentettük a Füleken székelő magyar katonai parancsnokságnak. Válaszuk az volt, hogy a szállítmány várjon a sorára. A vasutasok hivatásukat szerető, köteles­ ségüket híven teljesítő, fegyelmezett emberek. 612 Nem politizáltak, amit a Szolgálati Szabályzat különben is tiltott. Elvük az, hogy “A kerék­ nek mindig forognia kell!” Salgótarján külső pu. létszáma a hozzátar­ tozó fűtőházi és fiókműhelyi személyzettel együtt 200 főre rúgott, akikre október 16-a után is hatástalan maradt a nyilas demagógia. Szálasi Ferencet nem tartottuk a magyar nép törvényes vezetőjének, s a kiadott rendelkezés ellenére sem eskettük fel a személyzetet a “Nemzetvezető”-re. Tudtuk, hogy nagy koc­ kázatot vállalunk, de megtettük. Mihálka állo­ másfönök megvetette a nyilasokat s e tekintet­ ben is teljes volt az egyetértés közöttünk. Em­ bereink között nem volt kommunista, de még szociáldemokrata sem, vagy ha mégis akadt titokban egy-kettő, befolyásuk elenyészően csekély a sínek környékén. A helyi gyárakban és üzemekben ugyan­ akkor szép számmal akadtak nyilasok, még a bányák munkásai között is. Nem volt titok előttünk az sem, hogy a közeli Karancs hegységben szervezkednek a kommunisták és gyülekeznek a partizánok. Éjszakánként többször hallottuk magányos re­ pülőgép zúgását és láttuk a “Sztalin gyertyá”­ nak keresztelt világító rakéták fellobbanását a hegyet borító erdők felett, ami utánpótlás ér­ kezését sejtette. Ilyenkor a németek és a csen­ dőrök hajtóvadászatot rendeztek, de nem nagy eredménnyel. A nyilas propagandára nem sokat adtunk, bár voltak, akik elhitték, hogy készül a “cso­ dafegyver”, ami egycsapásra a németek javára billenti a háború mérlegét. Hatottak a szovjet katonák kegyetlenkedéseiről terjesztett men­ de-mondák is, a nőkkel szemben elkövetett erőszakoskodások rémhírei. Tudtuk, hogy az ország helyzete kétségbe­ ejtő s jövője bizonytalan. Megpróbáltunk jó­ zanul, hideg fejjel gondolkodni és cselekedni, mert nekünk itt és most ebben a környezetben kell élnünk. A németek régen elveszítették hi­ telüket, de a reális valóság mégis csak az, �hogy a nyakunkon ülnek, ők parancsolnak, a hatóságok engedelmeskednek, sőt Salgótarján főterén ellenállókat és katonaszökevényeket akasztanak. Nyilvánvaló az is, hogy a néme­ tek és a nyilasok - minden fogadkozásuk elle­ nére - sem képesek a szovjet csapatokat fel­ tartóztatni, illetve visszaverni. Meggyorsítoták a salgótarjáni gyárak le­ szerelését és elszállítását. Ösztönösen is ér­ zem, hogy ez ellen tenni kell valamit, hiszen gépek nélkül nem indulhat meg a termelés a front elvonulása után. A továbbélés alapfelté­ tele pedig a munka: de rettenetes nyomásként nehezedik rám az ismeretlen jövendő, két apró gyermekem, feleségem és a nekem engedel­ meskedő beosztottak sorsáért érzett aggoda­ lom. Akár tetszik, akár nem, józan ésszel tudo­ másul kell venni, hogy a vörös hadsereg mind közelebb ér. A gyárak kocsiigénylésének kielégítése az én feladatom. Az üveggyár, a gépgyár, az acél­ gyár gépi berendezéseinek nyugatra való el­ hurcolásának ütemét lassította, sőt napokra megaksztotta, hogy a gyárak üres kocsival tör­ ténő ellátása akadozik. Különféle ügyeskedé­ sekkel mindezt fokozni lehet. Ezt a gyakorla­ tot követem, együttműködve Wiesinger Ká­ roly főmérnökkel és Mánczos József tervező­ vel, akikhez egyébként is baráti szálak fűznek. A helyzetem kényes, mert nekik írásban kell átnyújtniuk kocsiszükségletüket s csak bizal­ masan kérhetnek arra, hogy ne állítsam ki azo­ kat. Végeredményben nekem kell vállalni a felelősséget a gyárak leszerelésének elhúzó­ dásáért. Persze sokkal kevesebbet tehettem volna Mihálka tanácsos beleegyező kacsintása nélkül, aki tökéletesen tisztában volt a hely­ zettel. 1944. október hó közepén, Selbmann had­ nagy vezetésével megérkezett Salgótarjánba a német katonai szállítási parancsnokság. Há­ rom vasúti kocsiból álló részlegüket a fűtőház területén, a fordítókorong közelében lévő üze­ mi vágányra állíttatják. Selbmann hadnagy negyven év feletti, közepes magasságú, so­ vány testalkatú férfi. Polgári foglalkozása: vasúti tisztviselő (Halle környékéről). Embe­ rei ugyancsak Wermacht katonák, az idősebb generációból. Feladatuk, hogy “segítsék” a magyar személyzet munkáját. A valóságban viszont megfigyelték, majd ellenőrizték s vé­ gül irányították az itt folyó tevékenységet. A szénbányák, ha mérsékelten is, de még termelnek, a rakodáshoz szükséges üres ko­ csik rendelkezésre bocsátása azonban mind nagyobb nehézségbe ütközik. Hatvanból fő­ ként rakott vagonok érkeznek észak-magyar­ országi, sőt Budapest elkerülése miatt dunán­ túli rendeltetéssel. A salgótarjáni leadási kocsi kevés az itteni szükséglet fedezésére. Az acél­ gyár, üveggyár és a gépgyár berendezéseinek elszállításához elsősorban “G” vagy “Gh” jel­ zésű fedett kocsik kellenének. A budapesti MÁV üzletvezetőség kocsiintézősége igyek­ szik is e térségbe irányítani a kért vagonokat, de a fegyelem lazulásával, az útközbeni állo­ mások sokat saját céljaikra kisoroznak a vona­ tokból. Üres kocsi még így is érkezik, de azokból a lehetségesnél sokkal kevesebbet adunk át kiüríési célokra, a többit pedig Fülek és Losonc irányába tovább utaztatjuk. A ko­ csimesterek (Szilágyi, Barna és Molnár) bár sejtik miről van szó, kérdezés nélkül végre­ hajtják a rendelkezéseimet. Ezek az intézkedések is hozzájárultak ah­ hoz, hogy sok alapvető és a termelés újraindí­ tásához nélkülözhetetlen gép végül is Salgó­ tarjánban marad. 1944. november 4-én elesett Szolnok, s ezzel együtt megszűnt a Nyíregyháza-Debre­ cen-Szolnok-Budapest fővonalon a vasúti közlekedés. A forgalom a Miskolc-HatvanBudapest útirányra terelődött. A fővonali ren­ dező pályaudvarok gyakori bombázása miatt 613 �palócföld 91/6 azonban fokozott mértékben igénybe kellett venni a Hatvan-Salgótarján-Fülek-Losonc se­ gélyútirányt, ami növelte Salgótarján zsúfolt­ ságát. November hó első napjaiban, a reggeli személyzetváltásnál jelentést tettek kb. 50-60 belföldi magyar kocsiról, amelyekben cukor, liszt, szén, tüzifa s más létfontosságú rako­ mány van, Selbmann parancsára a német le­ génység leszedte a magyar bárcákat és helyet­ te németországi rendeltetésű bárcákkal látták el. Felháborodottan tiltakozom az önkényes­ kedés miatt. Selbmann üvöltözött: miért okos­ kodom, hiszen ezeket a kocsikat a címzett ál­ lomásokra már nem lehet továbbítani, mert ott oroszok vannak. A magyar fuvarleveleket mu­ tatva cáfolom az otromba hazugságot. Selb­ mann nem enged. Én sem. Felhívtam a füleki katonai irányítókat s közlöm a tényeket. Kér­ ték, hogy a vonatvezetővel küldjem el a ma­ gyar fuvarleveleket, s megígérték, hogy intéz­ kednek. Estefelé értesítést kapok, hogy a kocsikat újból magyar bárcákkal látták el és az eredeti fuvarlevelek szerinti rendeltetési helyekre to­ vábbították. Selbmann tombolt dühében, s mivel igen gyakran ittas és beszámíthatatlan, ha csak le­ het kitérek előle s átengedem a terepet Pogány András főintézőnek, aki diplomatikusabban tud a németekkel bánni mint én. Salgótarján felett éjszakánként tömegesen repültek angolszász bombázógépek délről északi irányba, de bennünket békén hagytak. Tartottunk tőlük, mert az állomás túlsó olda­ lán egy nagy területen az izzó baglyasi med­ dőhányó kitűnő éjszakai célpontot jelenthetett számukra. Nyomasztó és félelmetes a repülők mono­ ton dübörgése. Légvédelem, elhárítás, semmi. Rettenetes a teljes kiszolgálgatottság. A front közeledését a szovjet felderítőgépek megjele­ 614 nése is érzékelteti. Az egyik ilyen gép, a vasút fordítókorongjára irányította bombáját. A gép közeledését jelezték. Hazarohantam Évát figyelmeztetni, aki éppen főzött. Csak vonakodva készülődött az épület pincéjében lévő óvóhelyre lemenni, mert hasonló eset minden következmény nélkül - már töbször is előfordult. Hallván a repülőgépzúgást felkap­ tam a két és féléves Évikét s kirohantam vele. A folyosón jártam, amikor hallottam egy tom­ pa puffanást s a bomba robbanását. Ekkor már Éva is jött karjában a tizennégy hónapos Jóska fiammal. Baj nélkül értünk le a pincébe. A bomba azonban célt tévesztett, s nem a fordí­ tókorongra, hanem lakóépületünk melletti sa­ lakkal feltöltött puha talajba hullott, s a robba­ nás ott nagy gödröt vájt. A házunk nem sérült meg, még az ablakok is épen maradtak, pedig a halál 5-6 méternyire ittjárt a közelünkben. Nem volt ilyen szerencsés kimenetelű né­ hány nap múlva az üveggyárat ért hasonló támadás. Azonnal a helyszínre siettem, de se­ gíteni nem tudtam. A gyár bejárata előtt tizen­ négy hevenyészve letakart véres tetem iszo­ nyú látványa fogadott. A háború mind kíméletlenebbül szólt bele amúgy is feszültségekkel teli életünke. Akadozott a közellátás. Tejet, pártiga­ zolvány felmutatása mellett először a nyila­ soknak adnak, s ami megmaradt azt kapták a többiek. Szerencsére volt némi tartalékunk konzervtejből a gyermekeknek. Esetenként a környező falvakból is sikerüli friss tejet sze­ rezni, bejáró embereim segítségével. A deportált zsidók bútorait, szőnyegeit és kevésbé értékes más holmiját a zsidó-temp­ lomban gyűjtötték össze. November végén ki­ hirdették, hogy e tárgyakat meg lehet vásárol­ ni. Akadtak vevők, nem is kevesen, erre a kótya-vetyére és lelkiismeretfurdalás nélkül, kocsikkal hurcolták el a potom áron vagy in­ gyen szerzett holmikat. Éppen “állomásbejárás” tartva a vágá­ nyok mellett a Főtér felé tartottam. Jobbkéz �felől, a zsidótemplomnál nagy volt a sürgésforgás. Előttem vagy százötven méterre egy asszonyt láttam, aki összegöngyölt szőnyeget húzott maga után a vágányokon kereszetül. Mérhetetlen undor fogott el e hullarablók, hi­ énák láttán, akik telhetetlen kapzsiságukban ilyen aljasságokra vetemednek. Ehhez hason­ ló eset történt az egyik főtiszt kollégával, aki szégyenkezés nélkül mesélte, hogy ikonokat, szamovárt és bőröket küldött haza, amikor Ukrajnába katonáskodott. Arra a kérdésemre, hogy mennyiért vette az “ajándékokat”, ne­ vetve mondta, hogy volt a vasúti raktárban elég, csak össze kellett szedni. A bőröket fote­ lekről és heverőkről hasogatta le. Szörnyűlkö­ désemet látva hozzátette: “kár lett volna ott­ hagyni, mert a németek mindent felgyújtottak viszavonulásuk előtt”... A németek sorozatos veresége hidegen ha­ gyott, azt azonban reméltem, hogy mi magya­ rok valahogy majd csak átvészeljük a vihart csak sikerüljön időt nyerni. 1944 november közepén SS szállítmány érkezett cingár, alacsonytermetű, karvalyorrú, barnabőrű és kékszemű, korántsem germán ti­ pusú tiszt vezetésével. Az átmenesztő irodá­ ban tartózkodtam, amikor nekem rontott és pisztolya után kapdosva követelte azonnali to­ vábbszállításukat. Csak határozott fellépéssel tudtam a fegyverével folyton hadonászó tisz­ tet nagynehezen kitessékelni. Rövid idő múl­ va SS katona szólított meg magyarul. El­ mondta, hogy ők többségében magyarországi svábok, s a németek akaratuk ellenére beso­ rozták katonának. Kérdezte, hogy messze van-e még a határ, mert ő és néhány társa semmiképpen sem hagyja el az ország terüle­ tét. Provokációtól tartottam, de olyan őszinté­ nek látszott a fiú, hogy végül megadtam a részletes felvilágosítást. 1944. november 24-én, 22 óra 32 perckor, Losoncon keresztül a MÁV Igazgatóságtól távirat érkezett, amelyet Tomka József táv­ irász rögzített. “A hadműveleti területről az összes 18-60 éves férfi lakosságnak el kell költözni. Az el­ költöző alkalmazottakról és családtagjairól az elhelyezési kormánybizottság által erre a célra kijelölt felvevő-területen lévő lakásokban és létesítményekben való elhelyezésükről és élelmezésükről a lehetőséghez képest, gon­ doskodni kívánnak. Fentiekről a személyzetet értesítse és hívja fel, hogy azok, ha lakóhe­ lyükről el akarnak költözni, szándékukat a szolgálati főnökségüknél haladéktalanul je­ lentsék be. A jelentkezés alapján 1944. no­ vember 30-ig az Igazgatóság A.I. osztályához be kell jelenteni az elköltözésre jelentkező ne­ vét, szolgálati címét...” A rendelkezés nem volt egyértelmű s meg is mondtuk embereinknek: “Döntsön minden­ ki saját belátása szerint.” Selbmann, a német parancsnok amellett kardoskodott, hogy min­ denki tegyen eleget a kiürítési parancsnak, mert az állomás területén lévő összes épületet felrobbantják. A személyzet többsége azonban a környe­ ző községekben lakott és nem is akart onnan eltávozni. Kutyaszorítóban végeredményben csak a pályaudvar területén lévő szolgálati la­ kások bérlői kerültek. Ezek közé tartoztunk mi is. Mivel semmi elfogadható lehetőség nem kínálkozott, kényszerből a távozás mel­ lett döntöttünk. Komoly gondot okozott a nagybeteg apósom sorsa, aki leszerelése után egy ideig még ki-kijárogatott az állomási res­ tibe ismerőseivel beszélgetni, majd tüdőaszt­ mája súlyosbodásával, fokozatosan onnan is elmardt. Világa lassan a családi körre szűkült, majd a teljes befeléfordulás jellemezte. Helyeselte, hogy elmegyünk Salgótarján­ ból, de kijelentette: - Én maradok, mert nekem kevés van már hátra... 615 �palócföld 91/6 Próbáltuk vigasztalni, de keserűen legyin­ tett. egyik tartalékmozdonyunkhoz kalauzkocsit kapcsolva, reggel 9 óra körül elindultunk Pásztora. Itt közölték, hogy a tőlük 15 km. távolságra lévő Apc-Zagyvaszántó állomás a A feszültséggel teli napok egyikén este 22 telefonhívásra nem válaszol. Rövid tanakodás óra körül, kézigránátot dobtak Selbmannék után tovább mentünk a kihalt vidéken. Apc vagonja felé, amely távolabb robbant fel s így bejárati jelzőjét túlhaladva látható volt, hogy a lényeges kárt nem okozott. A dörrenésre nagy váltók egyenes irányba állanak s az átjáró-fő­ riadalom támadt s mindenki partizánakcióra vágányra szabad a behaladás. A felvételi épü­ gondolt. A németek, géppisztollyal a kezük­ let előtt megálltunk, de senki sem fogadott, a ben idegesen rohangáltak s keresték a tettest, forgalmi iroda ajtaja zárva. Sehol egy terem­ de annak nyomaveszett. A sötét éjszaka is őt tett lélek. Messzire lehetett látni Hatvan felé. segítette. A merénylet idején Selbmann nem Kihalt vidék, a távolból tompa dübörgés hal­ tartózkodott a kocsiban s mikor értesítették a latszik. Selyp 3 km távolságra van, odáig még történtekről, tajtékzott dühében, részegen elmehetünk. Isten segíts! Gyerünk! Selyp ál­ összevissza lövöldözött, majd a forgalmi iro­ lomáson sem kell váltót állítani. Lassan hala­ dába rohant s azt ordította, hogy a vasutasok dunk befelé. A sínek mellett sehol senki. A meg akarták ölni. A nagyobb nyomaték ked­ cukorgyár és a gőzmalom kéményei élettele­ véért több lövést is leadott, amelyek a távirda nül merednek az égre. Közel van mindkettő, megnézzük. A malom bejárata zárva. A cukor­ helyiségének falába furódtak. Böjthe (Nief ) József intéző, aki jól beszélt gyár kapuja tárva-nyitva... megyünk befelé. németül csak nehezen tudta lecsillapítani az­ Kellemetlen érzésem van, mit mondunk, ha zal, hogy a közeli Karancs hegység erdeje tele utunkat állják, de hajt a kíváncsiság, hátha itt van partizánnal s ott kell keresnie a merénylő­ találunk üres, vagy rakott MÁV-kocsikat. ket. A cukortároló-raktár felől zaj hallatszik. A németek, a fütőház területéről, még az Bemegyünk. Magyar katonák lapátolják zsá­ éjjel vagonjaikat, a felvételi épülethez köze­ kokba a sárga színű nyerscukrot. Nem kérde­ lebb fekvő, egyik csonkavágányra állíttatták zik, hogy mit akarunk. Megszólítom az egyi­ ket, aki készségesen elmondja, hogy a finomí­ át. tott fehércukrot napokkal ezelőtt teherautók­ kal már elszállították. Ez az utolsó fuvar, a 1944. noember 26-án a szovjet-hadsereg többi marad, mert az oroszok bármikor meg­ elfoglalta Hatvant. Már napokkal előtte telje­ érkezhetnek s ők nem akarnak velük találkoz­ sen megszűnt az innen irányuló vasúti forga­ ni. Kicsit beljebb megyünk. Sok-sok mázsa lom, sőt a távbeszélő összeköttetés is. Kistere­ nyerscukor hever még a betonlapok között, a nyéig, illetve Pásztóig még indítottunk és fo­ széle piszokkal, szeméttel keveredve. gadtunk is naponta egy-két vonatot, de Pász­ Odakint fürkészem a látóhatárt. Élettelen tón túl a világ senkiföldjévé változott. No­ vidék. Közelben a lőrinci hőerőmű új épületei vember 23-a lehetett, amikor Balázs János, látszanak és számunkra elérhetetlennek tűnő Zsolnay István, Böjthe József s még néhány messzeségben Hatvan gyárkéményei és temp­ vállalkozó szellemű munkatársammal együtt lomtornyai derengenek. Felettünk - ügyet sem elhatároztuk, hogy felderítjük a Mátrán túli vetve ránk - szovjet felderítőgép zúg el, dü­ környéket, összeszedjük és Salgótarjánba börgő hangja néhány másodpercre elnyomja a visszük a még fellelhető MÁV kocsikat. Az távolból hallható ágyúdörgéseket. A levegő­ 616 �ben feszültség vibrál. Hazafelé menet tűnődve figyelem a mozdony monoton zakatolását, a gyorsan fogyó kilométereket. Feleségemre és aprócska gyermekeimre gondolok, mit hoz a közeljövő? Salgótarjánhoz alig 50 km-re pusztít a há­ ború, arat a halál és a front egyre közeledik. Időközben megérkezett a hivatalos értesí­ tés, hogy a salgótarjáni és környéki vasutaso­ kat Galántára telepítik át. Reméltük, hogy nem sokáig tart a háború. Galántát nem éri el a front s ott valahogy átvészelhetjük a hátralé­ vő napokat, de készek voltunk arra is, ha meg­ felelőbb lehetőség kínálkozik, akkor itt mara­ dunk. 1944. december hó 8-án még rendes szol­ gálatot tartottunk. Losoncról megérkezett a vasutasok elszállításához szükséges tizenkét vagon, amelyeket gondos átvizsgálás és mű­ szaki felkészítés után, a tiszti lakóépület mel­ lett fekvő, ún. kerti vágányra állíttattunk. Sal­ gótarján és Kisterenye között még fenntartot­ tuk a vonatforgalmat annak ellenére, hogy a Mátrából tisztán hallható volt a sorozatvetők (Sztalin orgonák) ijesztő vijjogása. December 10-én az egyik fiatal segédtiszt­ jelölt szólított meg. Mitévő legyen? Ő jönni akar velünk, de a biztonsági szolgálat főhad­ nagyától azt a parancsot kapta, hogy maradjon Salgótarjánban, figyelje az orosz megszállás idején az emberek magatarását és készítsen feljegyzéseket. Itt minden épületet felrobbantnak. A fiatal vasutas kérdőn nézett rám. - Nem adhatok tanácsot, saját magának kell eldöntenie, hogy mit cselekszik. - Ott állt még egy-két pillana­ tig, majd búcsúzott. - Viszontlátásra Helyettes Úr! - Az ajtó halkan csukódott be mögötte. Nehéz szívvel, de csomagolni kellett. Há­ rom szobabútort nem vihettünk magunkkal. A hálószoba marad, döntöttünk. Wiesinger igaz­ gatóhelyettes felajánlotta, hogy az üveggyár raktárában megőrzik számunkra. A berakodás napjául 1944. december 13-át jelölték ki. Végülis vasúti kocsikba 22 fő saját létszámba tartozó tényleges vasutas és 36 fő hozzátartozója, összesen 58 fő került. Mi négyen, a Böjthe (Nief) házaspár, vala­ mint Nemes Anna, tehát összesen heten a 171738 sz. Gh. kocsit foglaltuk el. Nehezen váltunk meg kényelmes otthonunktól. A pályaudvar vezetését és a szolgálat ellá­ tását Selbmann, az embereivel együtt, már na­ pokkal előbb átvette. Megérkezett a robbantó különítmény is, speciális ekékkel, a vasúti pá­ lya felszántásához és a talpfák kettétöréséhez. Balázs János főtiszt, számadópénztáros, velünk tartott s így e fontos feladat elvégzése továbbra is a legilletékesebb hatáskörében maradt. Szolgálati revolvert és a töltényeket én vettem magamhoz, kipróbáltam, kifogástala­ nul működött, azért fohászkodtam, hogy “so­ hase legyen rá szükségem.” A déli órákban, a vonal kiürítésével kap­ csolatosan, Kisterenyéről 9 vagonban 49 fő, Zagyvapálfalváról pedig egy kocsiban 5 fő érkezett. Késő délutánra fejeződött be a 21 kocsiból álló vonat összeállítása és műszaki felül­ vizsgálata. Még egyszer visszamentem elhagyott ott­ honunkba, amelyből a hálószoba-bútorokat és egyéb tárgyakat időközben már elszállították. Szívfacsaró a feldúlt, üres lakás látványa, mégis nehezen mozdulok. A vágányok felől mozdonysíp hallatszik... mennem kell!... Vajon mikor és milyen lesz a viszontlátás? Szorongat a kérdés, melyre választ senkitől sem kaphatok... V. K iszo lg á lta tv a A vonat lassan húz ki az állomásból. Elha­ 617 �palócföld 91/6 ladunk a Főtéri felvételi épület mellett. A vá­ ros kihalt, mintha mindenki elköltözött volna. Két gyermekem békésen alszik megszo­ kott ágyában, nem zavarja őket a kerekek egy­ hangú zakatolása. - Isten veled Salgótarján!... Somoskőújfalun - hosszas időzés után egy kocsit kapcsolnak a szerelvényünkhöz. Öten vannak benne. Késő éjszaka érkezünk Fülekre, ahol táro­ lóvágányra állítanak bennünket. Egy teljes na­ pi ácsorgás után indulunk Losoncra, de előző­ leg újabb 19 kocsit kapunk. Pelsőc, Tornalja, Bánréve, Putnok, Rozsnyó, Barcika, Sajó­ szentpéter, Bélapátfalva, Nekézseny-Sáta stb. állomás kitelepített személyzetével és család­ tagjaival. Közel 100-an vannak. Losoncon vá­ rakozás, amíg kiállítják az “Átszállítási jegyzék”-et és a Galántára szóló 0027 sor.006563 sz. “katonai szállítólajstrom”-ot. Teljes a fejet­ lenség, két irányítószámot is adnak: 79190 és 7992. Az átszállítási jegyzék szerint 41, a szál­ lítólajstrom szerint 36 kocsiból áll a vonat. Végre 1944. december hó 14-én 21 óra után átgördülünk a Tiso-féle Szlovák állam határán. Irány Zólyom, onnan pedig NyitraSzered és Galánta. Holnap talán meg is érke­ zünk. A kályha ontja a meleget s a kerekek egyhangú kattogása álomba ringat. Mennyi idő múlt el, nem tudom. Arra riadok fel, hogy nagy a csend. Ajtót nyitok, kinézek, valame­ lyik állomáson vesztegelünk. Egy vasutas jön komótosan, kézilámpával. Megkérdezem: Milyen messze vanmég Zólyom? - Magyarul válaszol. - Már régen elhagyták, a vonat Zsolnára megy! Mások is odajönnek a beszélgetésre. Kis tanakodás után a forgalmi irodába me­ gyünk. Megtudjuk, hogy Zólyomban a néme­ tek irányítják a forgalmat s talán azért külde­ nek kerülő útirányon át, mert Nyitra felé nagy a zsúfoltság. A feltevés elfogadhatónak látszik s visszatérünk a vagonokhoz. Zsolnára 1944. december 5-én estefelé érkezünk. Pogány 618 András néhányadmagával elmegy érdeklődni. Megtudják, hogy 21 óra előtt nem kaphatunk mozdonyt. Böjthe Jóskával és Marikával, a feleségével, besétálunk a havas városba. Fel­ tűnő, hogy nincsen elsötétítés, még a kirakati lámpák is világítanak. Békebeli hangulat. Az üzletekben sok minden jegy nélkül kapható. Pénzem kevés van, de azért tejet, sajtot, túrót, zoknikat és egyéb apróságot tudtam vásárolni. Aztán 21 óra körül szerelvényünkhöz kap­ csolják a mozdonyt, a hiba csak az, hogy nem Galánta, hanem Oderberg irányába. Óriási a felháborodás! Rohanás a forgalmi irodába. A német tiszt barátságosan magyarázza, hogy Brokau-ba kell mennünk, ahol német-magyar vegyesbizottság átvizsgálja a szállítmányt s utána jöhetünk csak vissza Galántára. Hiába magyarázzuk, hogy irányított, zárt vasutas egység vagyunk, a német hajthatatlan. Visszamegyünk a kocsikhoz, Böjthe Jóska dühében leaksztja a mozdonyt. Izzó légkör, kiabálás, szidják a németeket. Több fiatal, el­ sősorban nőtlen vasutas, poggyászával együtt leszáll, nem jönnek tovább. Igazat adok nekik, de maradok. Két kisgyerekkel mit csinálhat­ nék mást, a poggyászt, élelmet nem hagyha­ tom itt. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk! Órák telnek el, amíg a megfogyatkozott létszámú szállítmány elindul. Napokig utazunk ezután Felsőszilézia ipa­ ri üzemekkel zsúfolt vidékén Katowice érinté­ sével: majd Oppeln, Boroszló következett, de Brokauba sohasem érkeztünk meg. 1944. december 19-e lehetett, amikor a Poznan (Posen)-tól délre fekvő Hohensalza állomásra futottunk be. Itt valóban székelt né­ met-magyar vegyesbizottság, amelynek az volt a feladata, hogy a katonai eredetű anya­ gokat összegyűjtse. Nálunk ilyesmi nem volt, csak a pelsőciektől koboztak el néhány, állító­ lagos, honvédségi takarót. A vizsgálat után arra akartak rábírni ben­ nünket, hogy rakodjunk ki és menjünk német gazdákhoz mezőgazdasági munkára. Tilta­ �koztunk, vasúti szakemberek vagyunk. Galán­ tára kell mennünk! Követeltük hazaszállítá­ sunkat. Nem erőszakoskodtak sokáig. A német pá­ lyaudvari ellátószolgálat teával, meleg kol­ básszal, kenyérrel és lekvárral megvendégelt bennünket, a gyerekek részére tejet kaptunk és indulhattunk Galántára. Más útirányon, ismeretlen vidéken robog­ tunk keresztül. A szétbombázott pályaudvaro­ kat kikerülte vonatunk, s fohászkodtunk Isten­ hez, hogy ne érjen bennünket légitámadás, ha már idáig ép bőrrel megúsztuk. A gyerekek jól viselték a hosszú utazást, nem szenvedtek hi­ ányt semmiben. Ha hosszabb ideig ácsorog­ tunk valahol, sétáltunk velük a közelben. A napok összefolytak... Karácsonyra ké­ szültünk, s fenyőfát is sikerült szereznem. 1944. december 24-én reggel nagyobb ál­ lomásra érkeztünk. Leszálltam és németül megkérdeztem az első vasutast. - Hol vagyunk kolléga úr? - Ungarische Hradische (Uherské Hradisté) - volt a válasz. Nem akartam hinni a fülemnek, csak ami­ kor elismételte, hogy valóban a morvaországi Magyar-Hradisa városába érkeztünk. - Nagy az Isten! - kiáltottam, hiszen idejött az apám és Imre fivérem az egész családjával együtt. Szerelvényünket azonban nem itt, hanem a szomszédos Ungarische-Bród állomáson tá­ rolták. Átállítás után a forgalmi irodában kö­ zölték. hogy nyugodtan eltávozhatom, mert legkorábban éjszaka indulunk tovább. Tudtam a címet: Lange Gasse 144. A többi gyerekjáték. Visszaindultam Hradisá-ba. Idő­ be telt, amíg megérkeztem. Szép házak, ren­ dezett, tiszta utcák s békesség mindenfelé. Dé­ lelőtt 11 óra lehetett, amikor megtaláltam a házat. Első emelet, névtábla: Gottlieb Ptacek, helyben vagyok, becsengetek. Ptacekné Böbe, sógornőm testvére néz ki az ablakon. Hossza­ san felméri vasúti tiszti egyenruhás alakomat, de nem ismer meg. Tisztelgek. - Hasznos Jó­ zsef vagyok! - Kerekre nyílnak a szemei. Mo­ solyog, s máris kattan az ajtó. - Szervusz Jóska! - az előszobában Imre két legnagobb leánya, Csöpi és Ágnes kereszt­ lányom ugrik a nyakamba. Előkerülnek a töb­ biek is. Édesapám és Imre a könnyeivel küsz­ ködik, én sem tudom meghatottságomat palás­ tolni. Betessékelnek az egyik szépen berende­ zett szobába. Pedáns rend, ragyogó tisztaság mindenütt. Gottlieb, a házigazda, aki exponált járási tisztségviselő, nincsen idehaza. Mesélem a váratlan találkozás előzménye­ it, hogy itt van Éva is a vagonban két kisgyer­ mekünkkel. Böbe szeméből a riadt tanácsta­ lanság csak akkor tűnik el, amikor megtudja, hogy véletlenül cseppentünk ide, hamarosan utazunk tovább, s eszemágában sincs tőle szállást kérni. Megértem őt, 3 szobás össz­ komfortos nyugalmukat 8 gyermek és 4 fel­ nőtt befogadása - ha mindjárt édesanyja és testvérhúga gyermekeiről van is szó - alapo­ san felkavarta. Polgári jólétben éltek eddig kettesben, melyet egyetlen fiukért való aggó­ dás keserített meg, aki fronlszolgálatot telje­ sít, s hosszú ideje nem érkezett hír róla. Három óra is elmúlt már, amikor búcsú­ zom. Imre és Apus elkisér. Éva örvendezve fogad bennünket és mu­ tatja a szépen feldíszített fenyőfát. Meggyújt­ juk a gyertyákat. Éva leányom kacag örömé­ ben. Jóska fiam éreklődve figyeli a szokatlan látványt. Eltűnődve nézem az egyik gyertya élénk lobogását és anyámra gondolok. Vajon mi van vele? Belső hang súgja: - Él! Vár ben­ neteket! - Pillantásom másik gyertyára réved, amely nagyot lobban és hirtelen kialszik. Apó­ som arca villan meg előttem, majd Éva lehaj­ tott szép fejét és könnyekkel teli szemét látom. - Boldog karácsonyt! - töröm meg a csendet. Karácsony első napján délután indultunk 619 �palócföld 91/6 tovább. Vonatunk lassan haladt délnyugat dom jövetelem célját. Mosolyog, barátságos, irányba a Fehér- és Kiskárpátok külső oldalán. megtudom tőle, hogy férje katona és régen Közben egy-egy állomáson napokig várakoz­ hallott hírt felőle. Néhány szóval vigasztalom. tunk. Elhagytuk Veseli, majd Kuty városokat. Nem válaszol csak elveszi kezemből a kannát Közel jutottunk Pozsonyhoz, s azt gondoltuk, és színültig tölti habzó friss tejjel. Pénzt nem hogy hamarosan célhoz érünk. Ismét csalódás. fogad el érte. Pozsony túlzsúfolt, ezért Hegyeshalom felé Búcsúzom a kedves osztrák asszonytól, kell mennünk. 1944. december 30-án eljutot­ aki a kapuig elkisér és szerencsés hazatérést tunk Bruck an der Leitha állomásig. Meg­ kíván. nyugszom, közel vagyunk a magyar határhoz. 1945. január elseje, menet közben köszön­ Késő délután közlik, hogy Hegyeshalom állo­ tött ránk. Éjfél után 3 óra körül értünk Linzbe. mást szétbombázták s vonatot nem fogadhat­ Vöröskeresztjelvényes egyenruhás lányok fo­ nak. Azzal nyugtatnak, hogy a magyar illeté­ gadnak. Az iránt érdeklődnek, hogy volks­ kes hatóság tudtával, biztonságosabb helyre deutsch-ok (népinémetek) vagyunk-e? Nem­ viszik a vonatot. leges válaszunkra először tanakodnak, de vé­ Latolgatjuk a lehetőségeket, mert már sen­ gül is valamennyiünket meleg teával, kol­ kinek sem hiszünk. básszal és kenyérrel kínálnak meg, a gyerekek A fegyveres áttörés is szóba kerül, képte­ még tejet is kapnak. Emberséges magatartásuk jó benyomást lenség; egyedül csak nekem van egy 7,65 m/m-es szolgálati revolverem. Az asszonyo­ keltett. kat és a gyermekeket sem lehet magukra Itt tudtuk meg azt is, hogy valószínűleg hagyni. Néhány egyedülálló ember másként Bajorországba viszik a szállítmányt, ami nem dönt, gyalog elindul a határ felé. Talán sikerül nyugtatott meg ugyan bennünket, de jobb hij­ hazajutniuk! A többség kb. 100 fő marad. ján a várakozás álláspontjára helyezkedtünk. Sötét este indul a vonat Bécs felé. Unter­ Két napi veszteglés után 1945. janur 3-án waltersdorf állomáson, tolatás közben, az indultunk tovább. Linz mellett elhaladva har­ egyik váltón egy tengellyel kisiklik a kocsink. sogó zeneszóra és erősen megvilágított épüle­ Már csak ez hiányzott! A szabályok szerint tekre lettem figyelmes. Feltűnő jelenség volt a ugyanis siklott kocsit műhelybe kell küldeni. koromsötét város után. (Jóval később tudtam Az átrakás körülményes és sok időt venne meg, hogy koncentrációs tábor van itt.) Elő­ igénybe. Alkudozás az osztrák kollégákkal. ször Passauig, majd Vilshofenig jutottunk el... Nekik is kínos az eset. Megpróbálják a siklott Straubingban egy magyarul kitűnően beszélő tengelyt a sínre visszahúzni. Sikerült! Műsza­ SS altiszt látogatott meg bennünket és minden ki embereink megvizsgálják a csapágyakat, ékesszólását felhasználva arra akarta rábírni a bemérik a tengelytávot, mindent rendbe talál­ férfiakat, hogy lépjenek be az SS-be. Jó fize­ nak. Parolázunk s hamarosan robogunk to­ tést, különféle kedvezményeket, a családosok­ vább a Duna völgyében nyugati irányba. Reg­ nak pedig lakást ígért. Hiábavaló volt minden gel egy osztrák kisváros állomásán néhány erőlködése, senki sem állt kötélnek. Látván órára félreállítják a vonatunkat. kudarcát, hangnemet változtatott és becsmé­ 1944. december 31-e, Szilveszter napja relni kezdte a magyarokat. A provokációt szó van. Kannával a kezemben elindulok tejet sze­ nélkül tűrtük és otthagytuk a szitkozódó agitá­ rezni a gyerekeknek. Betérek egy házhoz. A tort. gazdaasszony érdeklődve nézi egyenruhámat, nem is sejti honnan cseppentem ide. Elmon­ 620 �1946. január 6-án, a Nürnbergtől kb. 20 km távolságra fekvő Neumarkt-Sankt Veit ál­ lomásra érkeztünk. Előlről kezdődik a régi nó­ ta, hagyjuk el a kocsikat s költözzünk a város közelében lévő “Durchgang-lager”-be. Tilta­ kozunk. Kíváncsiságból páran elindulunk vá­ rosnézésre. Idillikus kép fogad. Behavazott utcák, tarka színű emeletes házak, mint a me­ sében. A főtéren rusztikus falazatú ősrégi templom és középkori eredetű polgárházak. Számunkra lenyűgözően szép minden. Elin­ dulunk, hogy szemrevegyük az “átmeneti tá­ bor”-t is. A várostól 3-4 km-re, domb magas­ laton leljük meg a szögesdróttal körülvett épü­ leteket. Külön elkerített részben orosz hadifo­ goly-munkásokat őriznek. Az átmeneti tábor­ ba szabad a bejárás. Szétnézünk. Sivár nagy termek, vaságyakkal és szürke szekrényekkel. Keserves lehet itt az élet. Megérlelődik ben­ nünk a végső elhatározás, hogy inkább a va­ gonokban maradunk, de ide nem jövünk. Kö­ veteljük hazaszállításunkat, de napokig sem­ mi sem történik. 1945. január 10-én délután sok repülőgép száll Nürnberg fölé, majd lát­ juk, hogy lecsapnak a városra. Távoli bomba­ robbanások. Újabb hullám érkezik. Dermed­ ten figyeljük a közeli iszonyatos tüzijátékot, s attól tartunk, hogy Neumarkt s vele együtt mi is sorrakerülünk. Egyszer csak halálos csend szakad a tájra. a repülőgépek eltávoztak. Megmenekültünk! Sokan imádkoznak. Másnap meg akarom néz­ ni Nürnberget, de a vonat csak a szétbombá­ zott pályaudvar bejárati jelzőjéig közlekedik. A látvány Szolnokra emlékeztet és az elveszi kedvemet a további kíváncsiságtól. Neumarkt állomásról 1945. január 12-én visszavittek Vilshofenbe. Az NSV megbízott­ ja, Simon “kamerad” közölte, hogy ez a vég­ állomás. Holnap reggel- ha másképpen nem megy - rendőri beavatkozással, teherautókra raknak bennünket, s a közeli Hofkirchen köz­ ségbe visznek, ahol lakóházakban helyeznek el. Pogány András megpróbálta egy üveg ba­ rackpálinkával jobb belátásra bírni, de a ma­ gas, sovány, vörösképű ember önérzetesen verte a mellét: “Ő nem bajor, hanem porosz és nem lehet lekenyerezni.” Másnap reggel valóban megjelent Simon Kamerad a teherautókkal és láthatóan nagy kő esett le a szívéről, amikor tapasztalta, hogy értelmetlennek tartjuk a további ellenállást. 1945. január 13-át mutatott a naptár. Egy hó­ nappal ezelőtt. 1944. december 3-án indultunk el Salgótarjánból. Magyarországról csak szór­ ványosan érkeznek hírek arról, hogy Budapest körül és a Dunántúlon súlyos harcok folynak. Hazautazásról egyelőre szó sem lehet. (Folytatása kö vetkező lapszám unkban.) 621 �palócföld 91/6 Egyéb anyagaink torlódása miatt Szerkesztőségünk a hazai rendszerváltásról szóló vitáját következő lapszámunkban folytatja. További hozzászólásaikat várja VITA rovatunk! M élyen tisztelt F őszerkesztő Úr! meglepetésemnél csak örömöm volt nagyobb, amikor megkaptam a PALÓCFÖLD idei 4. számát, melynek fedőlapján viszontláttam a nyáron Mátraalmáson készített munkámat. Az örömöt tetézte a reprodukció hűsége az erede­ ti szénrajzhoz. Nagyon szépen köszönöm mindezt és azt, hogy megleptek ezzel a tiszte­ letpéldánnyal. Egyébként azt hiszem, nem is szereztem volna tudomást róla, mert itt ez a folyóirat ismeretlen. Viszont a nevemet olvasva legyen szabad megjegyeznem, hogy én Veres Pál vagyok - s 1978 óta a műveimet “Verespál”-ként jegy­ zem. Teszem ezt azért, mert annak idején (1929-ben) Sepsiszentgyörgyön az állami anyakönyvbe Veress Pavel-nek vezettek be, de művészi vonatkozásban sikerült megma­ radnom Verespál-nak, ahogyan 1953-ban elő­ ször szerepeltem (s ha magyar környezetben kijavítják a hibának vélt írást, akkor jól javít­ ják ki.) Mindezt a pontosítás végett jegyzem meg, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a reprodukált művek alatt kellene a szer­ zőket is feltűntetni, mert a belső fedőlapon jelzett neveket nem tudják azonosítani, esetleg meg sem nézik az olvasók. Bár a képek a maguk nyelvén beszélnek, ha megengedik egy-két szót ejtek a képeimről. 622 A salgótarjáni múzeumban maradt három ké­ pemen a kereszt a főmotívum, ami abból az indíttatásból fakadt, hogy Mátraalmáson meg­ ismerve a környezetet megtudtam, hogy a gyönyörű, művészi alkotóhelyet jelentő kör­ nyezet az elnéptelenedett iskola. Némiképpen megnyugtatott, hogy továbbra is a kultúrát szolgálja, de fájó hogy nem nevel következő nemzedéket a falunak. Az erdélyi környezetből érkezve (ahol az erőszakosan elvett iskolákat alig akarják visszaadni) a kapaszkodók még a templomok. De ebben a feluban az sincs, csak egy lélekha­ rang és mellette gazzal benőtt kereszt évszá­ mokkal figyelmeztetve bizonyos múltból jö­ vetelre, bizonyos ritmusban ismétlődő újabb stációra - de ez már a második kép reproduk­ ciója. Ahol a lélekharang bár zúg, az ide-oda vagdalkozó átlós kersztek mindinkább a le­ hulló feszületet láttatják. Az aszfaltos úton megközelíthető városi környezetben ez szo­ morított. A pusztulást láttam, de reményked­ jünk a jövőben - és visszaemlékezve a nyáron eltöltött kedves napokra a messziről jött kollé­ gákkal s a vendégszeretetre, amit Mindnyá­ juktól kaptam, köszönetet mondok a PALÓC­ FÖLD szerkesztőinek és jó munkát kívánva, üdvözletemet küldöm barátsággal: Veres Pál Kolozsvár. 991. október 4. �palócföld 91/6 Brunda Gusztáv úr a Nógrád Megyei Közgyű­ lés Hivatalának munkatársa Salgótarján Kedves Gusztáv! Bár a Palócföld 1991.4. számában megje­ lent - a Mátraalmási Művésztelepről szóló ismertetőmmel kapcsolatos pontosító levele­ det a Szerkesztőségnek címezted, engedd meg, hogy én válaszoljak arra. Mindenek előtt szeretném megköszönni; jóleső érzés volt megtudni olyan tényeket, amelyek e röpke “szóváltás” nélkül talán soha nyilvánosságra nem kerülnek. Vagyis, hogy volt lehetőség a költségvetés szigorú szabá­ lyain túl megtartani a Művésztelepet, s hogy ennek érdekében - messze a hivatali köteles­ ségen túlmenően - egyengetted (munkatársa­ iddal együtt) a megyei művészeti élet egyik legfontosabbjának útját. Az általam mindig is autentikusnak tartott helyi sajtó erről nem szólt - hiszen honnét is tudhatott volna ilyen “személyes kilusszatitkokról”?! Információim hiányosságának ez volt az oka. Bár szégyel­ lem, hogy e téren csupán a megyei lapokban megjelentekre támaszkodtam, de mentségem­ re szolgáljon, hogy helyzetemnél fogva nem bővelkedtem forrásokban; s idővel sem, hogy a hiteles ismereteket árnyaltabban igyekez­ zek elményíteni. Levelemet ezzel akár be is fejezhetném, de az eddigiek apropóján szeretnék felvetni még valamit. Az már tény, hogy az ezévi Művész­ telep sikerrel zárult. És jövőre? A közismer­ ten súlyosnak tűnő 1992-es gazdasági helyzet­ ben jut-e majd pénze bárkinek is (Önkor­ mányzatnak, Múzeumnak, magánszemély­ nek, bárkinek) arra, hogy “életben tartsa” ezt a nemes hagyományt? Az viszont tény, hogy vagyunk jónéhányan, akik nagyon sajnálnánk, ha megtörne ez a folyamat. Ezért is javslom, hogy kezdeményezzünk mi, - valamennyien akik szívükön viselik a megyei művészeti élet ügyét, legyen az termé­ szetes-, vagy jogi személy! - olyan nyitott alapítványt, amelyhez a későbbiek során bárki is csatlakozhatna a Művésztelep és a helyi művészek munkájának segítése érdekében. E célból annak ellenére, hogy havi nettó jövedelmem nem sokkal több, ezúton felaján­ lok olyan tízezer (10 000.-) forintot, amelyet az ezutáni időszakban bármikor hajlandó va­ gyok akár a Palócföld Szerkesztőségében, akár más meghatározott helyen letétbe helyez­ ni, ha kezdeményezésemben társakra találok. Vélem, hogy szándékommal nem leszek egyedül s nem maradok magamra. S remélem egyben, hogy ezáltal is közelebb jutunk ahhoz a közös célhoz, hogy megyénk Művésztele­ pét, s egyben művészeti életét is átmenthetjük egy olyan korszakba, amikor a jelenleginél sokkal kedvezőbb állapotok válnak termé­ szetessé. Baráti üdvözlettel; G. Szűcs László Salgótarján, 1991. november 17. 623 �palócföld 91/6 K Ö Z É LE TI, IR O D A LM I, M ŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 624 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az A lapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kivánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �XXV. ÉVFOLYAM � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ea38f0c4bcc1ec23a25335bd4d3e415f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6320c21a26c32b9495163adcf36365b5.pdf f409d572e27cbd5c34552b68c1baba98 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/ 5. szeptember-október �É rtesítjük kedves egyéni előfizetőinket, hogy decem beri lapszá m unk m egjelenésével egyidőben szerkesztőségü n k ünnep -kö szö n tő szá n d ékka l a M ikszáth Kiadó eddig m egjelent köteteinek egy-egy példányát díjm entesen postázni fo g ja cím ü kre! �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO LY Ó IR A T Tartalom Kontra Ferenc Nem-nem. zet-zet Szepesi Attila versei Krausz Tivadar versei Szepesi József kisprózái Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete II. 419 421 423 425 430 VITA Baranyi Ferenc Puzzle Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról Bilecz EndreHonnan jövünk - merre tartunk? Csongrády Béla “Össztűzben” 439 442 445 449 Tímár Máté A Vaskereszt (novella) Sarusi Mihály Sámsonvár (regényrészlet) 453 457 VALÓSÁGUNK Gosztonyi Péter Szubjektív nézeteim Kádár Jánosról (tanulmány) Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrába (tanulmány) 471 477 MŰHELY Bódi Tóth Elemér Arcunk az időben 485 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban I. (kritika) 487 HAGYOMÁNY Bozó Gyula Diákok ötvenhatban (tanulmány) 492 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (interjú) Hasznos József Kutyaszorítóban I. (visszaemlékezés) 497 507 PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 513 417 �palócföld 91/5 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É SZ E T I F O L Y Ó IR A T FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. E SZÁMUNK SZERZŐI Baranyi Ferenc költő (Budapest), Bilecz Endre országgyűlési képvviselő (Balassagyarmat), Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján), Bozó Gyula tanár (Salgótarján) Csongrády Béla szerkesztő (Salgó­ tarján) Gosztonyi Péter történész (Bern, Svájc). Hasznos József Máv-nyugdíjas (Salgótarján), Hor­ váth István történész (Salgótarján), Király B. Iza­ bella országgyűlési képviselő (Abony), Kontra Fe­ renc író (Újvidék, Jugoszlávia). Krausz Tivadar költő (Budapest), Sarusi Mihály író (Békéscsaba), Szepesi Attila költő (Budapest), Szepesi József költő (Budapest) Szokács László szerkesztő (Bu­ dapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tímár Máté író (Budapest) A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát a Balassi Bá­ lint Nógrád Megyei Könyvtárban rendezett Claire Szilard festőművész (Izrael) kiállításának anyagá­ ból válogattuk. Címlapunkon Szalay Lajos grafi­ kája látható. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 418 �palócföld 91/5 K o n tr a F e re n c Nem-nem, zet-zet Mint a visszhang, amelynek mindig mások adnak szót a szájába, úgy pergünk le folyamato­ san az elénk húzott falról. Nekünk legalább kétfelé kellene szakadni és szót-fogadni: legyünk híd a romlás vizén. Nekünk szerepeket szántak, ha már ott rekedtünk. Mások adják a szánkba a dialógusokat. Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyémet, mondta Győri Dezső, viszont nem arról az országról beszélt, melynek kontúrjai egy pisztolyéhoz hasonlatosak. Mert a fegyver a legjellemzőbb éppen, süllyedni látszik egy megbomlott birodalom. Csonkok maradtak az egy­ kori fáklyás felvonulások helyén. Ennyi maradt testvériségből és egységből. A rikácsolóbb igazság a hasznosabb. Az ellentétek lakomát ülnek egymás felett. Abból a kancsal nézetből indultunk ki, hogy testvérek vagyunk, miért ne szeretnénk egymást, holott azzal kellett volna kezdeni, hogy bizalmatlanok vagyunk egymás iránt. Mint a két hátracsavart kéz: a gúzsba kötést a lehetőségek törvénye szabályozza. Az ismételt csalódás miatt nem követünk egyetlen funkciódús neopolitikust sem. Hiszen az igazság meetingje, pláne a két igazságé, kudarchoz vezetett. Vajon ki húz megint gátat mindenféle atyafiságok közé? Hazugságországból nincs visszatérés. Ha valakifele-felét ígér, csakis az egészre gondol, különösen akkor, ha a kezére játssza a törvény. Derék dolog diadalmaskodni és marakodni a koncon. S aki éppen megkapa­ rintotta, jóllakott tán ? A kisebbség többnyire “önként” mond le jogairól: aki aggat, önként megy sorban. Nem hiszünk a kádereknek most sem, bárminek nevezzék egyébként önmagukat. A korom nem tartozik a természetes csapadékok közé. Bennünket marhakereskedők terelgetnek egyik vásártól a mási­ kig. Hadak vonulásakor átszabja lehetőségeit az ember: testvéreim, jöjjetek, legyünk mártírok, csak hosszú, tömött sorokban gyertek utánam; ha szakadék támad előttünk, én majd ellépek, ti meg menjetek csak tovább, én akkor is legalább három lépéssel mártírabb leszek, no meg lojálisabb a mindenkori hatalommal szemben. Az igazi ellenzéki káder pipacsként virít, bármi­ lyen színű mezők váltakoznak alatta. Folyton győzni kell! Minden hely foglalt a jó ügy oldalán. Az értekezletekre már csak a bólogató barátok hivatalosak. Az ünnep mégis elmarad, mert a kirekesztettek helyén gyümölcs nem terem. Az átszabott térképen fekélyek maradnak. Átok üli meg az elfuserált lakomát. Aggódva néztük a közakarat választotta vezért, hogy fuldoklik az orgonaillatban, miután maga köré válogatta a tavasz legszebb virágait, akik majd szentesítik mindazt, amit elkövetett. A lapokban csakis fényképestül nyilatkozott, lehetőleg címoldalon az optimizmusról. Vajon kit ejtett rabul? Eljárt felelte az idő. Folt maradi a kép helyén. A füstös fal csak ott maradt fehér. A hálás hiány, hogy végre levették. Az a hely mindig a hallgatásra emlékeztet, amikor éppen nem illik beszélni, mert fölöttünk éppen szent tehenek csordája legel. Nem folytatódik a párbeszéd a Balkán Kávéház teraszán. Közel a kert, közel a park a bokrokkal. Az eső a földigiliszták langymeleg árvize. Egy nyálkás, rózsaszín példány araszol a terasz betonján. Vonszolja magát a pocsolya felé. 419 �palócföld 9 1 /5 Véletlenül az egyik vendég ráteszi a széklábat, és kettévágja vele az igyekvő gilisztát. Vonaglik egyet, és bekövetkezik a szakadás. A giliszta mindig két lapra játszik, a kétéltű jelölt, amely valamelyik vonalon mindenképpen továbbkúszik. A Balkán Kávéházba hat tekintélyt parancsoló úr érkezett. Az időjósok esőt hoznak, a csapadék pedig gilisztákat. S ha a vendégek nem vigyáznak a székekkel, az osztódás beindul... (1991. Jugoszlávia-Újvidék) 420 �palócföld 91/5 Szepesi Attila A költészetről Hová lettek fűszerei? A zöld szelek és kacagások? A lúdtollal írt fóliánsok? A szurok Á-k, a bíbor R-ek? Hová a kék tükör-szavak? A pille lángok, hófúvásban az óbor-ízű bandzsi rímek? A csuklások és dadogások. A pusz­ tában ördögszekéren lovagló garabonciások? Remeték kakukk­ fű igéi? Szirmokból-csippentett szavak? Próféták baljós lázbeszéde? Hová a bukfencező múzsa, a vackorba-harapó múzsa? A szűzlány- és a kanca-múzsa? A tollseprűn-nyar­ galó múzsa? A lázbeteg igekötők? Bohócmaszkok, isteni lárvák? Karcos igék és kintornán-botló bolond remekművek? Dögöt-dícsérő sátánfattyak? Hová lett a suhanc-poéta, a hajnal-arcú girhes látnok, Istent kísértő görbe igric? S az éjféli sugallatok? Hová a lauruszos öreg, a hellén lantot pengető? Vala-valázó kocsmaköltő? Álmoskönyvek éjféli pókja - a jeleket ki fejti meg? A tünde csillag­ képeket? Fák és kövek konok magányát? Nem szól a szó. csu­ pán csikordul. Puszta a föld, zárva az ég. A vers depresz­ sziós borongás. Szósivatag, magánbeszéd. 421 �palócföld 91/5 Szepesi Attila Föveny Halcsontvázak és kagylók ívei. Konzervdoboz, köveken békanyál. Óvszer, hajpánt és cigarettacsikk. Almacsutka, villamosjegy, kabátgomb. Légben-párzó türkiz szitakötők. És paskoló, vigasztalan habok. És szertefutó madárlábnyomok - kisebb-nagyobb: egy-egy már eltűnőben, lilék, sirályok földi csillaga. Olaj­ tócsán vergődő rovarok. Paradicsom, görgő borospalack. Faág, napszemüveg, csavarhúzó. Levágott hajtincs, el­ dobott levél - kék betűi olvashatatlanok. És hattyú­ tollak, rothadt nádcsomók. Söröskupakok tarka pöttyei. Ürüléken csillámló zöld legyek. Üres flakon, nejlonha­ risnya, drót. Késpenge, övcsat, tekergő pióca. Gyufás­ doboz, csigahéj, félcipő. Veres szalag, narancshéj, zsi­ lettpenge... Paskol a hullám, tovagörgeti kacatjait ember-utáni éjben, ahol az éden zúgott valaha. És nem tudni: az Isten vagy a Sátán nyála habzik e tenger lim­ lomon. 422 �palócföld 91/5 Krausz Tivadar Ham ham hamingvaj és az öreg halász előszedte kis élemózsiás batyuját kicsomagolta az óceánt osztán egy derék bálnaszálkával kipiszkálta odvas fogát s így szólott no hol van az a hamingvaj - - - - - - áltató miként a költő mongya agyunkba írva már a vég ám álmok álma gyúl s leszáll reánk az égnek csókjaként a lázas őrületmadár - - - rosszul mongya agyonütném de nincs agya s nem is madár - - - s szól rágyújtok magam is rágyújtom kormos seggét arcomba nyomja ó éjegek — a rémálmoknak nincs esélye félreverem a bilit beveszem az á lt a tó t - - - - - - - - reggel az üveghegyen innen immár irány az üvegmegváltó kezdetben kezdetben volt az igen és szembe jött velem a kise­ gér azt kérdezte hát te ki vagy elszédültem a szé­ gyentől ezeddig keresztyénnek vélte m magam azoknak pe­ dig orcájukra írva a világ minden szenvedésének szépsé­ ge istennek saját képei ők !egéregéregééér! mint meg­ hasonlott elefánt egyik fülem afrikai a másik meg másik és trombitáltam akár a megvadult stromboli iszonyú han­ gom még nagyobb rémülettel töltötte meg gATYÁM! csepp­ folyós lélekjelenlétem meleg nyelvként nyalta végig láb­ száramat egy vízióba ájultam a képernyő reklámot su­ gárzott asszonyóriás embertörpét tett tisztába aki váratlanul rámkacsintott drága nadrágját kímélhette vol­ 423 �palócföld 9 1 /5 na de a big-beng pelenkát nem használotta mintúgyha halálból haha ébredtem vissza egeremnek elébe aki tévébemondónak festett de kimondottan s rámbízott egy varázsigét - - - socchamelet aitápelet nofelet óizívelet óicálukepskelet telekspekuláció televízió telefon telepátia telemacchos. - - - idős kérdés a jéggyárat hideglelés nem találja ki is importálna jégkorszak előtti mélyhűtött tudást minden pillanat minden pillanatot forrónak talál drágakövet evő boldog hotdogtalan fékezett habzású veszett kutyaidő s ebes évek szépséghibából kovácsolnak jellemerényt ez idős kérdés a válasz nemököl - - - tudatra bevitt ütés - - egy távolságszakértő jónak javallója romlás megjelentője nem értette meg jóslataim mely jelenben jelenről jelennek orrba vágott csannal tévesztette a zent de nem ezen evezem se emezen amazon az amazonon a stíluson a níluson se múlik hogy mikor jön az ár hogy mikor sztrájkol a szent szkarabeusz szaripari dolgozó arabozott nílus parton üdül szépilus színhús idol semmi pardon csak hamm egy krokodilisdílus ilyen a férfi szív készültségben nem kelleti magát összpontosított akaratáradás meglepődhetsz ha zsákbamacska helyén kardfaszú bugrist találsz lehetsz kétszínű megszívod az ivarszivart a szivárványos időívet árva szívem le nem pipálhatod - - - - - - versz a szöröckéről ö sze pösze cak egy kicit bősz a söre ész azóta pálinkázik sz borozik borozik meg pálinkázik sörre sarik ejnye hogy isz aha tehát szarra szörik iszik iszik viszik viszik 424 �palócföld 91/5 Szepesi József Küszöbök Amikor apja a gyászév eltelte után új asszonyt hozott a házhoz, Jószág az emberré válás küszöbe előtt állt. A küszöb fölött durva Krisztus-kereszt lógott, a plébános úr ajándéka. A fiú az egyik legszelídebb, legistenfélőbb báránya volt a helyi cigány egyházgyülekezetnek. Akár egy békés jószág. Apja szerint anyja álszent természetét örökölte. Mostohaanyja fiatal volt, csöcsös, faros és szókimondó, Jószág, ha csak meglátta, elpirult. Titokban mégis egyre gyakrabban legeltette rajta a szemét. Telt, ruganyos kancatompor formá­ jában kerítette hatalmába az ördög. Teljesen észrevétlenül. Jószág nem volt többé ura sem gondolatainak, sem cselekedeteinek. Sátán sugallta vágya azonban, hogy csinos mostohaanyját elcsábítsa, ravasz találékonyságra ösztönözte. Egy napon, miután gondosan kitervelt és előkészített mindent, így szólt a mostohaanyjához: - Elmehetnénk az erdőbe fáért. Apám úgyis csak este jön haza a kocsmából. Legalább lesz. mivel megmelegíteni a vacsorát. A fiatalasszony nem kis megelégedéssel vette tudomásul, hogy végre kezd megjönni a gyerek esze, már nem csak a túlvilági dolgok foglalkoztatják. Így hát elindultak a közeli erdőbe. Jó ideje baktattak már a fák között, amikor a fiú hirtelen megtorpant egy bokor mellett és fülét az ég felé tartva hallgatózni kezdett. - Pszt... - suttogta szája elé téve a mutatóujját. - Az Istenke azt súgja nekem, hogy ebben a bokorban egy sült csirke van. A menyecske kényszeredetten vihogott. Mivel azonban meglehe­ tősen kíváncsi természetű volt, akaratlanul bekukkantott a bokor alá. A látvány valószínűleg megbabonázta, mert percekig nem jutott szóhoz. Szemében hitetlenkedéssel vegyes félelem tükröződött. Ez persze csöppet sem akadályozta abban, hogy - Jószág unszolására - a “mennyei eledel” jelentős részét jó étvággyal elfogyassza. Nem sokkal később, egy másik bokornál megismétlődött a jelenet. Az “isteni adomány” ezúttal jóféle vörösbor volt. Jószág egy idő múlva fülét hegyezve újból hallgatózni kezdett. - Nem! - rázta határozottan a fejét. - Ezt nem kívánhatod! Igaz, nem sokkal idősebb nálam, akár a nővérem is lehetne, de mégiscsak az apám felesége... A menyecske - már-már szent áhítattal - imára kulcsolta a kezét. - Jószágom -rebegte a túlbuzgó izgalomtól szinte fuldokolva -, csak nem megint a Magas­ ságos Istennel beszélsz?! - Bizony, hogy ővele - horgasztotta le az bűnbánóan a fejét. S merev tekintetét lopva az asszony gömbölyű csípőjének szegezte. - Azt mondja - folytatta kissé vontatottan hogy ma átléphetem az emberré válás küszöbét, de meg kell szentelnem előtte... - Milyen titokzatos vagy! Nem beszélhetnél egy kicsit világosabban? - csóválta korholóan 425 �palócföld 9 1 /5 a fejét a menyecske. - Megmondhatom, ha nagyon kíváncsi vagy rá - húzta ki magát engedékenyen a fiú. - Isten szerint ennek a küszöbnek a te ágyékodnak kell lennie... Az asszony tágra kerekedett szemében huncut kis lángok pajzánkodtak: - Az Isten akaratának engedelmeskedni kell. A “szertartás” részletei később Jószág agyában elmosódtak. Bűnös testét a durva takaró alatt tetőtől talpig kiverte a veríték; csípős levében öntudatlanul vacogva pácolódott. Amikor végre nagy nehezen kinyitotta a szemét és tekintete a küszöb fölött a durva Krisztus-keresztre lobbant, hirtelen világossá vált előtte minden. Álmában öntudatlanul egy közkedvelt cigány népmese főhősével azonosult. Azaz, a gerincén “zongorázott” a Sátán. A végkifejlet mindazonáltal kézzelfoghatóan keménynek és sikamlósnak bizonyult, ezért kimondhatatlanul bűnösnek érezte magát. - Szent Isten, mire vetemedtem, ha csak gondolatban is - nyögött fel szörnyűlködve. De leginkább azt fájlalta, hogy vétkét (tett híján) meggyónnia sem lehet. Akkor hát miféle vezeklés által szabadulhat meg a bűntudattól? Hasonló “vétség” miatt a mesehősnek - a cigány néphiedelem szerint - három évre kolos­ torba kell vonulnia s ez idő alatt nem szabad húst ennie, bort innia, nővel érintkeznie. Jószág, mielőtt újból lidércnyomásos álomba merült, görcsösen megkapaszkodott ebben a lehetőség­ ben. Ám lelke legmélyén nyálkás kéjfészket eszkábált a kétség. Vajon a Sátán mindenható-e, vagy mindenható a Sátán? Az apáca főnökasszony már az első napon grillcsirkét sütt e t eta jó kiállású “vezeklőnek”, s hallva kétségbeesett tiltakozását, mely szerint neki három évig nem szabad húst ennie, bo r t innia és nővel érintkeznie, nagyvonalúan kijelentette: - Fiam, ez nem hús. Ez sült csirke. A borivás iránt tanúsított ellenállását is hasonló módon gyűrte le: - Nem bor ez, fiam. Ez szőlő leve. Az ágyába pedig úgy csábította, hogy lefekvés előtt azzal érvelt: ő nem lány, nem asszony, ő csupán apáca. - Ott éltem és “vezekeltem” három évig a kolostorban - mesélte szemében szokatlan tűzzel Jószág a megrökönyödött plébánosnak. - Szeretném átlépni végre tisztességgel az emberré válás küszöbét. - Mindnyájan Isten kezében vagyunk - vetett keresztet elszántan a lelkipásztor, mintegy megrendszabályozva a gonoszt, aki nyilván ily módon tévelyítette el nyájától a jámbor bárányt. - Remélem - mennydörögte -, húst nem zabáltál a vezeklés ideje alatt?! - Húst semmit - tiltakozott hevesen Jószág. - Én minden nap csak sült csirkét ettem. - Csirkét?! Hiszen az hús - hüledezett a prédikátor. De aztán gyorsan hozzátette: - No persze, ez nem olyan súlyos vétek, amit az úr kegyesen meg ne bocsátana. De remélem - vonta össze fenyegetően a szemöldökét - , bo r t egyszer sem vedeltél? - Hova gondol, tisztelendő atyám - legyintett bosszúsan Jószág. - Ízlett nekem a szőlő leve is. - Szőlő leve?! De hisz’ az bor - rogyott térdre az Isten szolgája. Ám erőt vett magán és nagyot sóhajtva kijelentette: - Még ez sem olyan nagy bűn, amit a Jóisten kegyesen meg ne bocsátana. De bízvást remélem - suttogta reszketve-reménykedve - , hogy nővel nem érintkez­ tél a vezeklés ideje alatt? 426 �palócföld 91/5 - Ó, atyám, mit fel nem tételez rólam - kulcsolta imára a kezét áhítatosan Jószág. - Higgye el nekem, én csak az apácával érintkeztem. - Jószág! - szökkent vérebként talpra a szolid lelkipásztor. - Te megbecstelenítetted az Isten lányát...! A pap profán üvöltése (hála Istennek) felpattintotta a fiú szemét. S amint tekintete a küszöb fölött az elképedt Krisztus-keresztre lobbant, végképp világossá vált előtte minden. - Pofa be, Sátán - sziszegte vészjóslóan. - Én Istennek a veje vagyok, te meg csak a szolgája. Kuru és a derék obsitos A képmagnó misztikus fénye olykor miszlikre kaszabolta a csehó füstös félhomályát; gránát robbant, s véres emberi végtagok röpködtek szerte a brutális képernyőn. - Ez az igazi harc! - lelkendezett a derék obsitos, szúrós tekintetét nekem szegezve, mint egy orosz bajonettet. - Mi ehhez képest csak kismiskák vagyunk. A háromtagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt több tucat vietnamit, így hősünk szeme csordultig megtelt őszinte rajongással. - Tudod - vigyorgott átszellemültem mint egy kirepedt szafaládé -, nekem már a Néphad­ seregben is az amerikai tengerészgyalogosok és kommandósok voltak a példaképeim. Nem rajtam múlt, hogy “nyulak” közé keveredtem. - Ha voltál katona, megértesz szigorodott ültében vigyázzba néhány pillanatra a derék obsitos. - Én az újonctól legelőször mindig azt kérdeztem: mi a hadsereg? Aztán megmagya­ ráztam: a hadsereg a legszervezettebb szervezetlenség. A következő kérdésem az volt: miért kell a laktanya elé őrséget állítani? Azért, hogy kívül rekesszük a logikát. Ezt legtöbben, persze, először nem értették. Ezeknek néhány napon keresztül kiképzés után két-három méter mély gödrög kellett ásniuk, gyalásóval, a leggazosabb, legkövesebb talajban. Ez jól bevált pedagó­ giai módszer volt az alakulatnál. - A hadsereg nevelési törekvéseit kitűnően példázzák olyan esetek is, amikor civil polgár sérelmére elkövetett vétségért kell felelősségre vonni a katonát - bölcselkedtem. - Számomra legemlékezetesebb az a cseresznyelopási ügy, melynek felgöngyölítésével megbíztak a feletteseim - fűzte tovább a szót a derék obsitos. - Egy május végi hadgyakorlat során tett feljelentést a paraszt, panaszolván, hogy a legte­ rebélyesebb cseresznyefáját kopasztották meg a “kopaszok”. A kár öszegét ő természetesen a fa termésértékében mérte, mely alig volt több, mint háromszáz forint. Én nagyvonalúan ötszázat adtam neki. A paraszt már bőréből kibújni készült örömében, amikor elkezdtük kifűrészelni a fát... - Hanem a gödörásásnál egyszer elémtoppant egy nyeszlett koromfekete legény, a nevét soha nem felejtem el, úgy hívták: Kuru. Jelentem, mondta csak úgy foghegyről, tisztelgés nélkül, én nem értem, minek ássuk ezeket a gödröket, ha úgyis be kell temetnünk! - Csoda, hogy nem ért szélütés - töltöttem színültig sekély részvéttel újból a poharát. Mire a derék obsitos így folytatta: - Ha voltál katona, megértesz. Olyan lett a búrám, mint egy izzó lámpareklám. Mit akar 427 �palócföld 9 1 /5 maga érteni, bogárkám, taszajtsa valagba egy talicska majom! A magyar katonának nem az a dolga, hogy gondolkozzon. A katona feladata az, hogy a kapott parancsot maradéktalanul, a legjobb tudása szerint végrehajtsa. - Egy parancs akkor is ésszerű, ha tótágast áll benne a logika? - vetettem közbe bátortala­ nul. - Ha voltál katona, megértesz - hangsúlyozta a derék obsitos. - Az újonc számára például mire való az éjszaka? Én erre a kérdésre ma is azt felelem: az éjszaka arra való, hogy azt a feladatot, amit napközben nem tud a katona elvégezni, az éjszaka folyamán befejezze. - Kurunak, a nyeszlet ürgeevőnek persze erről is megvolt a maga külön véleménye, nemdebár? - Szerinte, jelentette ki, az a logikus, hogy éjszaka aludjon az ember. De nem a magyar katona, maga bárgyú tekintetű csimpánz! - törölte végig gyöngyöző homlokát vásott kabátuj­ jával az együttérzésre szomjazó obsitos: tehát koccintottunk. - A Kuru egészségére - nyögte két böffenés közt flegmatikusan. - Akinek akkora agyarai voltak, hogy az őszi hadgyakorlatokon csövestől falta a kukoricát. De az még hagyján. Nyam­ vadt, rút ágyékát akkora hímingával szerelte fel a teremtő, hogy a közismerten prűd századpa­ rancsonokot is megbabonázta vele... A történet lényege tulajdonképpen ez. Kuru, akit az őrvezető elvtárs sorozatos tiszteletlen­ ségéért századparancsnoki kihallgatásra vezényelt, a raport után anyaszült pucéran, vénuszpóz­ ban hevert a körletügyeletesi emelvényen. Ez a jelenet egy héten át, kiképzés után naponta megismétlődött, de nem ez a pláne. Kuru előtt elhaladva, rangjától és beosztásától függetlenül, a század minden tagjának tisztelegnie kellett. Még az őrvezetőnek is. Mindezt félelmetes tömörséggel okádta ki a derék obsitos. A három tagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt újabb tucat vietnamit, és hősünk szeme csordultig megtelt gyilkos rajongással. - Ha én kommandós volnék, napalmmal égetnék szénné minden Kuruhoz hasonló cigányt - sziszegte eszeveszetten. Majd minden átmenet nélkül, elkékült arccal fuldokolni kezdett. Ma sem értem, hogy ujjaim hiú reptilként miként tekeredtek oly szorosan a derék obsitos nyakára. Rácpörkölt Pulyag mellett a cigányutcában lelassított egy tehergépkocsi és kiszólt belőle a pilóta. - Szálljon be öreg, elviszem egy darabon, látom, sietős az útja. Pulyag azonban tovább szaporázta lépteit az autó mellett és így förmedt az elképedt pilótára: - Te gyerek, hagyjál engem békén. Nem érek rá veled viccelődni. Nem látod, hogy sietek?! S ha lehet, még jobban megnyújtotta a lépteit. Lolóék a régi “Népbüffé” mellett, egy szűk homályos kis udvarban laktak, Pulyag oda igyekezett. Loló apja, a nagyhírű cigányprímás, Botos Bandi nemrégiben halt meg s ősi cigány szokás szerint, az elhúnyt hátrahagyott ruhaneműit potom áron kiárúsította a család. Pulyag ez okból zörgetett az ajtón. 428 �palócföld 91/5 - Isten hozott - nyitott ajtót a prímás anyósa. - Kerülj beljebb. Mi járatban vagy? - Etelkém, az Isten nyugosztalja, volt a vejednek egy barna orkánkabátja, az nekem mindig nagyon tetszett... ha megvan, gondoltam, abban járhatnék muzsikálni... - hadarta sejpítve Pulyag. - Megvan még, hogyne volna - mosolyodott el Etel. - Csak várj addig, amíg megetetem a gyerekeket. Utána felpróbálhatod. A széles konyhaasztalra helyezett robosztus porcelántálból ínycsiklandó párák örvénylettek fel. “Rácpörkölt” - villant szinte azonnal Pulyag agyába a sóvár felismerés. S nyálmirigyei csöpögni kezdtek, mint eresz alatt az olvadó jégcsapok. A gyerekek közben jóízűen falatozni kezdtek. Minden bizonnyal e látvány hatására keveredtek össze Pulyag agyában az orkánkabát­ tal kapcsolatos fogalmak. - Etelkém - motyogta sürgetően, két nyelés közt, már-már öntudatlanul - . az Isten áldjon meg, nem érek rá. muzsikálni kell mennem... Vedd már elő azt az orkánkabátot, hadd kóstolom meg! Loló, a zongorista, később mint viccet, gyakran elmesélte az esetet. Szerinte azonban nem Pulyag, hanem a Gajdi akarta megvásárolni a szóbanforgó ruhadarabot. Ami végül mindegy, mert ő is zenész volt és valószínűleg a rácpörköltet is szerette. Virrasztó Délben még élt. huszonkét évesen, vidáman, szerelmesen. Nős volt. Egyszer elmesélte, hogy bevonulása előtt ismerte meg a feleségét, akinek vőlegénye akkor szintén katona volt. Megszerették egymást. A lány szakított jövendőbelijével, s a fiú - agyonlőtte magát. És most: az őrnagy haját tépi. a katonák sírnak, a harckocsivezető elájult. Porlepte fűben, vérbefagyva hever, fegyverén nyálkás agyvelő. Borzasztó kép. Körben a “harcmező” - hatal­ mas róna - homoktengere ásít. Gépkocsi fékez, sápadt ezredes jön, senki sem tiszteleg. - Takarják le a hullát! - Végrehajtni!- bólint a századparancsnok. Előkerül egy ponyva. Rövid tanácskozás után: - Két önként jelentkező ittmarad, a többiek harcjárműre! Előrelépek. Követ a másik. Eldübörögnek, s a néptelen tájra lassan leszáll az este. Már nem tudom, nap sütött, szél fújt, vagy esett az eső, csupán az őszre emlékezem. Már nem tudom, miért, s ki írta meg nekem a szabadságos levelet, csak azt tudom: utaztam. Éjfélre járt. A vonat robogott és én a nyitott ablakon át belebámultam az éjszakába. Sötét volt. Olyan sötét, hogy kézzeltapintható, fekete függönynek látszott a levegő. Borzongva néztem ezt a “kézzelfogható semmit”. Arra gondoltam, hogy ez a koromfekete éjszaka talán nem más, mint gyászos szemfedő, halott emlékek sötét szemfedője. És abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az én lelkem sötétebb minden szemfedőnél... 429 �palócföld 91/5 T a n d o ri D ezső Lóversenypályáim emlékezete/B (2.) N in c s c ím , c ím z ő , c ím z e tt Nincs mottó Erővonaluk Az utak jók, a fogadók rosszak, olvastam valahol, mondja Anarchist Aristocrat (v. St. Mondain?). Az utak rosszak, a fogdák is rosszak stb. A fogadók: nem okvetlenül az épületek. A lópályán a fogadók: emberek. Nem vagyunk jók. Nem jó a helyzetünk. Olvastam valahol: a sakkban az a rossz, hogy ha ránk kerül a sor, lepnünk kell. Olvastam: mindig akkor lépek, ha rám kerül a sor. Olvastam: hogy végül semmi se marad, csak az angyalok s a lovak. De ezt is: hogy a lovasok, a lovasok a csatakos virradatban jönnek meg, s ott ezt az Apokalipszis Lovasaira értette a szerző. Másutt a Trieszti Öböl lovasa jön, üzenetet hoz a kétségbeesett fiúnak: Élj... Mindez összekavarodik bennem. Legutóbb mgpróbáltam “képet adni róla”, milyen össze­ kavarodás a cselekvés. A cselekvés előtt cselekedni vágyunk. Persze, Vincennes pályájához közeledve - a fogadó? ez az, ez az épület? hirtelen felnézünk, ott van; fejünkben egy viccet forgatunk, a Karinthy-félét: A halak nem hazudnak. Ah, a lak...ezt érezzük. Nem hazudnak érzékeink stb. Nézzük a patakot, a fáknak lombjait stb., mint Szép Ernő, s mindig gondolko­ zunk. De amit gondolunk, úgy elszáll, mint a füst, elmegy, mint a felhő stb. S nem tudjuk megjegyezni egyetlen egy felhőnek hű arcképét. Sem. Ahogy megyünk, fogadókká válunk. Fogadónkbéli fogadóvá. Ez játék a szavakkal. De nem kell hozzá Murphy-féle lótörvény, versenykáté, hogy tudjuk: ha nem így, hát amúgy mindenképp összekavarodik valami. A szójáték is: játék. A játék nem annyira “játék”, hogy szó ne lenne. A szó nem játék. A szó: gondolat kifejezése...magunk kifejezése... élő lények vagyunk... ez nem játék... a játék sem játék, a játék élő lények kifejezése...ahogy a Lakot megpillantom, s bent a sok-sok zöld közt a fekete salakot, vagy salak-félét, életem képét látom. De nem tudom “emlékembe bevésni”. Elmegy, mint a füst, a felhő, a víz - a Gravelle tó kis hídja alatt, mely mintha Monet hídjainak egyike lenne, az ő híres birtokán, melynek képeit, variációkként, múzeumokban látjuk. Alig más és más egy-egy ilyen variáció. Egy egy versenyfutam is, ha úgy akarom, alig különbözik a többitől. Maisons-Laffitte-ben például két kilométernél is hosszabb a pálya. Mondtam már ezt? Itt mondtam? Ha nem itt, hát másutt. Ha azt nem olvasta valaki, később még olashatja. Akkor, ha erről valami emléke maradt, a kettő egymásramásolódik. Akkor ebből szövedék alakul, az illető, aki olvassa ezeket a dolgokat, ebben valami térhez jut. Abban él, léte töredék részéig. Ezt - is - jelenti valaminek az elmondása. Bárminek az elmondása. így, ha szerves, ha 430 �palócföld 91/5 nagyobb egésznek a része, mindegy, hogy ez a “nagyobb”, a világi mércék s nevek szerint, merőben parányi, jelentéktelen, furcsa, szélső-pályás stb. - mindegy!-, ha valaminek az elmondása nem az elmondás-produkció kedvéért van, ha valami tulajdonképpen átfoghatatlan­ nak marad, anyagként, a része, ilyen szervességgel él töredék mivoltában is, akkor... Épp ez az: akkor...? Ezt az “akkor”-t érzem felszólításként, kérdésként, ahogy akár Vincen­ nes pályája felé is haladok, s igen közel érkezem már. Ha van még időm, foglalkozom kicsit a tóval, fölmegyek a gloriette-hez, visszapasszolok egy labdát, ahogy - mondjuk - egy arab a kisfiával játszik, és nem jut az eszembe a Camus-féle Idegen első részének - a könyvnek záródörrenése. De néha sokallom, amit sokallok. A vincennes-i pálya tribünje alatti"fogadóhan­ gár" például, ez tagadhatatlan, főleg férfiakkal van tele. Sokallom. Túl sok más-kontinensivel, hogyan mondjam. Azon kapom magam: sokallom őket. Aztán, hogy hazafelé tartok, betérek egy egy sörözőmbe, ott is “ők” vannak. Nem sokallok senkit, semmit. Másrészt egyik pillanat­ ról a másikra megszűnik számomra, mondjuk, “a sör”. Nem vennék ma gint Lingfieldben. Nem tudom, egy bécsi húsvét közönsége Freudenauban miféle “sokkal” - rossz szójáték - szórakoz­ tat így. Bécsben volt, hogy a buszra, melyen fél órával előbb utaztam magam is, haza a pályáról, a versenynap után, szájkosár nélküli farkaskutyával akart felszállni valaki - szóváltás a sofőrrel, a valaki a sofőrre küldte a kutyát, a sofőr az ebet lelőtte, a valaki a sofőrt hasba szúrta, a sofőr a valakit szíven lőtte. Bécs, mondja szerkesztőm, egy újságnál, ezt írd meg, ez azért Bécs...ahogy Bécsben egy újságíró sokallja a francia versenyek pénzdíjait...s hogy nem indult el egy futamban annyi ló, itt, Vincennes-ben, ahány pénzdíj volt...és az újságíró akármilyen Rozinantén elindult volna azért a potom 10.000 franc-ért. Jó, innen jutott nekem eszembe a Cervantes-féle “út és fogadók”. De mi történik Evryben - nem itt írtam? -, ahogy hazafelé tartok a gyorsvasúton? Evry: Párizs elővárosa, abszolút Európa, ezek szerint. Csak hát hogyan is van ez az “abszolút Európa”? Csak egyetlen kérdést: Szép Ernő európai volt-e? kelet-euró­ pai? közép-európai? És Kafka? Hogyan “integrálódott” az ő műve, mind a kérdéseivel, “felkér­ dezéseivel”, és mikor? Vincennes-ben a kistaffírozás az “Európa”? A sok afrikai, török, balkáni - szó szerint értem, előjel nélkül - ember az Európa? Az evryi vonaton valaki engem is megkéselhetett volna történetesen, a kalapom kellett volna neki, részeg volt. Nem meséltem? Verekedjünk meg. Európa. Bécs, Evry. Mi marad? Mit állíthatunk, tényszerű elvontságként? Megtehetjük tétjeinket. Közeledünk, ez még lomb, víz, fatörzs, ezek még a patakban fürdő kutyák, kocogók...kevés a szemét...Európa...de bent, a fogadóhangárban, már sok a szemét. Fogadócédulák, papírpoharak. Viszont: a hangárban, a kicsit koszvatag téren, igaz, óriási térben, tavaly decemberben: előkarácsony. Egy hétvégén felvonultak az árúsok, szerte Franciaországiból jöttek, mindenfelé karácsonyfák álltak, frissen gyalult asztalok faanyagának illata szállt, bort mértek - Normandiából. Bretagne vidékéről, Dordogne-ból stb. -, kínálták “jövő nyarukat” az üdülőhelyek, prospektusokat hozhatott el az ember, hónapokig szép kastélyos képeslapokkal leveleztem itthon: onnét; vannak menetrend-leporellóim, tervezgethetek utakat, ha van rá módom - alig! mert tudom, mik a csatlakozások hova, mik az árak, mik a tájak, mi várhat, mit hol keressek. A vincennes-i lópálya tribünje alatti nagy fogadóhangárban volt ez az ácsolt előkarácsony. Szent József karácsonya. így neveztem el. Közben a magas-magas-magas üvegtető homályán át: a napfény, a decemberi. Porkévékkel. Üvöltözés, esélylatolgatás. Ellenszenves sokadalom. A helybeliek is ellenszenvesek tudnak lenni, kicsit udvariasabbak. A helybeli-de-idegenhon-eredetű ember általában törtetőbb, könyöklőbb, lábralépőbb. Ezt ta­ pasztaltam. Aztán ez se igaz. Udvariaskodás megy sokszor velük is. Bankókötegek perdülnek... 431 �palócföld 9 1 /5 megteszem fémes pendülésű tízfranc-os tétemet. Az én hibám. Miért nem tartok ott, ahol ők? Európa? Tételek, módi modorban így mondható ez: Miért nem elég a park, a vincennes-i erdő, a táj, miért nem elég a lópályán a nézgelődés? Valami kimaradt az életemből, valami kimarad, a rendszertalálás most se történik meg? Ilyen elemi, meghatározó erejű-e egyáltalán ez a “most”? Nincs-e nagyon is “menetben” már, “menetből” már, evidensen meghatározva már, ami történhet velem? Nem az van-e, hogy nagyon is megszoktam a csak periferiális cselekvés lehetőségét? S akkor erre: zutty, de csak apró tétekkel... hűha, de csak prospektusok, menetrend-leporellók, csatlakozások, melyekre sosem lesz szükségem, vonatok és buszok “elve” , ami gyakorlattá nem válik a számomra soha, úgyse? Beilleszthető, beillesztendő-e ez egyáltlán bármiféle rendszerfogalomba? Valaki, ha például több éves amerikai ösztöndíjas-utazását tervezi, vagy a lányának, vagy a nem-tudom-mi, nem él-e ez a valaki egy valósabb, világszerűbb összefüggést? Nem élem-e én “túlság” is “a” Kafkáét, “a" Szép Ernőét? Idézőjelezek: hiszen azt se tudom, ők “mit” éltek. Ugyanolyan ismeretlenségek ők, nekem, csak a múltba visszavetülve - én vetülök vissza a múltba miattuk; mert szükségem van rájuk, támaszaim: József Attila sokkal, Kosztolányi is sok mindennel például: az, hogy éjszaka az alvó mellett...hogy mire teszem föl életem...egy gyarló kis fujtató­ ra, gépkazánra, mely bármikor leáll, s akkor bebizonyosodik, hogyan reszketett Isten kezében életem, vagy “istenében” csak, vagy “kezébe”, a költészethez az a rag kellett, hogy “kijöjjön az eredmény”, s földre sújtható vagyok...s az vajon, hogy Szpéró, aki fehérült szárnyakkal halt meg éjszaka, s én azt hittem végül, reménnyel, hogy csak alszik, aztán nem, nem, és Szpéró adott át ennek, hogy “Krieau”, “Vincennes”, ahol startautó van fehér szárnnyal, és nekivág a mezőny, és ahogy a Szpéró homlokán ott volt a fehér csillag, a toll-fakulás, a vincennes-i éjszakában, vagy télen, ahogy a délután már sötétségbe vált át az utolsó futamoknál, kigyúlnak a rettenetes fényözönű reflektorok - nem gond a fény: Európa? brr! hová vezet ez -, égtájtól és kontinenstől és lószínektől függetlenül árad ez a mezőnyrészeket megcsillagozó fény, mintha maga lenne “a” Fogadó, a fényhez címzett, és a fekete salakkal valami riadalmas színkeveréket ad, és a startautó elszáguld, és a mezőny robogva kijön a kanyarból...esetleg csak ülök, mert földre sújtva vagyok, ülök egy fa tövén, a szép parkban - Evry parkja, mondtam-e már, még szebb, Evry lópálya-parkja olyan, mint egy hegyvidéki szanatóriumé, magam teli áprilisi nyárban jártam ott, hát persze, de a nappali fény nélkül is...maguk a “dolgok”, a szökőkutas medencék, a kis fenyőligetek, a lugasok, a fehér padok, a mozaik-ki-berakások, azok olyanok, mind.„és közben egy futam esélyeit kell latolgatni. Átmegy, át “a másikba az egyik”...az, hogy az imént még elemi evidencia és kizárólagosság volt “a” természet, ha művi is, mert létesítményközeli már, mégis: patak, fa, a patakban kis piros tábla, mit szabad, mit nem, kecses tábla, takaros tábla, a csemeteültetvények gondosan elkerít­ ve, senki abba ott bele ne taposson...aztán már a pálya...szereted kis színes jegyeit, kocka marad belőle neked, elteszed, itthon már tucatnyi van, mind más árnyalat...belekerülsz a gépi termé­ szetességbe, aztán a hangár...a monitorok, színesek, már azért csak gépi világ, ez már csak az, az esélyek, számokba foglalva. De hát jobb-e, több-e. rosszabb-e, kevesebb-e az, mint hogy te az imént tételekbe foglaltál volna valamit? Átmegy, egyik a másikba át, álmenések vannak...te és a többiek, ti viszitek az eleven anyagot a gépihez...akár a futamokéhoz is...csak hát a futamok is élő matériából adódnak, emberből, lóból, elképzelésből - hogy ilyesmi egyáltalán 432 �palócföld 91/5 “lehet”...hirtelen fölemel valami lendület, a park-víz-fa, séta-sietés-vágy állapotból átkerülsz a cselekvésébe. Ezt teheted: megtehetsz tíz franc-t, egy fontot. Benne vagy abban a kavargásban, melyről a múltkor szólni próbáltam. Benne, olyannyira, hogy Acapulco Dream küllemére is emlékszel, ahogy utolsónak maradt, egyedül, az enghieni bemutatókörben, és fizikai valóságára emlékszel az enghieni kenyérnek, s bár most már hetek óta nem iszol egy kortyot sem, emlékszel a Felix Potin-féle borra, s hogy Enghienben megvan a lópálya közelében két padod is, te ott “szoktál” ülni, megvan a vincennes-i pályán a kőszegély, ahol száraz leveleket szedtél össze, míg két öklöd közé hajtott fejjel nem ültél a végén, befogva füled, hogy még a hangszó­ rókat se halld...mert vége felé közeledett már a versenynap, és te - a sakkban az a rossz, hogy lépni kell! - léptél néhányat, és a jelek szerint rosszul, és most egy Voralberg, Valberga vagy Vigilano vagy Val Marianetto vagy Vidocq Mabon nevű ló gépies és mégis szerves és eleven “jóvoltából” akarsz legalább nulla-pontra visszatornászódni...és kimégy akkor, lásd a második kör végét legalább - már úgyse tudod, miről van szó, azt csak a nagy eredményjelző tábla közli majd veled, azt csak a pálya közeléből visszaáramló tömeg törmelék-hangjaiból hallhatod ki...milyen számokat hadarnak...azok jelentik a befutót, hát nyilván...a tribün ordít, ez viszo­ lyogtat...de hát akkor miért vagy itt? Jó, a V-s ló bejött, nullán vagy, még egy búcsúfutam, óvatoskodsz...nyersz, most nyerhettél volna “nagyot”, négy napi szállásra valót, de tíz franc­ nal? Miért vagy itt? A tömeg - számodra - idegen neveket ordít. A hajtók lénye idegen a számodra, ahogy közelről elnézed őket. A tulajdonosok...erre nem is mondasz semmit. A lovak maguk? Szpéró volt a lovacska. Szpéró, de körébe látod a fehér-salakfekete-szürke fényt, a megcsillagozót a vincennes-i éjszakában, csakúgy, mint Kölnben, mikor ugyanezt a tévén láttad, távközvetítés, távfogadás, de neked az a “táj” is otthonos volt. mert egy olcsó-bolt alagsorában a feleséged, mikor ő járt ott, kis drótlábú madarakat fedezett föl, hozott is haza négyet, aztán te utaztál, te is lementél a “Fundgrube”-mélybe, te is vettél négyet, veled vannak, szobádban ülnek, Kazinczka nevű medvéd körül, ágyad fejénél, ide térsz haza a fogadóirodá­ ból, éjszaka, még eszel a görögnél egy tányér sült krumplit, sült virslivel, mennyivel takarosabb, jobb a német kaja így, ezt gondolod, a párizsi sült krumplik kicsit vizesek maradnak, túl olajosak, vagy csak neked nincs semmi szerencséd velük, a német lópályákon a koszt, az “imbisz” mennyivel olcsóbb, a francia büfések ilyen helyeken lerabolnak, a francia fogadóiro­ dákban füst van és üzlet, írtad egyszer, semmi más, az angolok a maguk nagy versenynapjait közvetítik, vasárnap kivételével minden nap van nekik nagy versenynap, decentralizáltan megy ez náluk, kis városokban, nem “London”. “Manchester”, nem, hanem Uttoxeter, Kempton, Lingfield, Newbury, Cheltenham, Chepstow etc., és közvetítik önmagukat, az angolok, jók a fogadóirodáik, élhetőek, és a németek...? Ők gazdag-mivoltukat nem tagadják meg, széles kitekintésüket, s “lóban” az önbecsülésük, önértékelésük reális. A legjobb kétszáz európai galoppló közül száznyolcvan fut kb. Franciaországban, Angliában. Hát a németek angol és francia futamokat közvetítenek az irodáikban. Ez kifejezi három nemzet jellegkülönbségeit? Nem tudom. Periférikus életre kényszerültél, ilyen pályákra, és ezt most sem akarod, tudod stb. megta­ gadni? “C” pontot is felsorolhatna egy ügyes kérdőív. Igen, amíg a pályához nem érkezel, amíg a hangárban - Vincennes-ben történetesen ilyen térben- a monitorok adatait “asszimilálva” át nem adod magad, kényszerűen, a...minek? játéknak? nem, a játék neked odahaza a Koala Kártyabajnokság...a lények: Kazinczkáék és Samuék...a...hát minek adod át magad? Az idő eltelésének? Erőd levezetésének? Valami rendszerességnek? A pénznek nem adhatod magad, 433 �palócföld 91/5 mert nincs pénzed, és itt pénzből lesz a pénz, nem hazárd jellegű elsődleg a lópályai játék, korántsem...emberiesíthető, egyéníthető, némely alapszempontok - addigi eredmények, esé­ lyek stb. - figyelembevételével sok a tér...az egyéni megérzés tere, a kezdeményezésé...mókás változatok vannak, kinek-kinek más alapokról, erről próbáltál már írni korábban... minek adod át magad? A minap olvastál valamit. Az igazság pillanatáról. Magyar kommentátor furcsállta a “keleti” ember eme fölfogását. Hogy egy verseny győztesét “az igazság pillanatában” leledzőnek látta ez a keleti ember. Keleti ember volnék? Nem. Európai, keresztény kultúrán felnőtt, jobb-bal kavarcaiban ide-oda verődő ember vagyok. Itteni fogalmakkal. És mégis Idegen, az “ittenekhez” képest idegen. Ottan Kölnben, Lingfieldben, Vincennes-ben stb. - is idegen, sőt, ott idegenebb. A felszabadult idegenség-állapot az, ami a lópályára kivisz, ez az, amiért ott játszol? Ez is az “igazság” része lehet. Amelynek - az igazságnak, már ha van olyan, veti oda kommentátorunk - része ez, egésze ez, a rész-és-egész ugyanúgy nem boldogító osztás, mint az “igazságpillanat” egybeér­ ző-jegye. De ahogy egy futam eredményével “egybeesel”, vagyis ha te is “azt tippelted”, valaminek a része vagy. Tagadhatatlan; jobban, mint ha elrontottad. Ha elrontottad, több eset van: nem is szagoltad, hogy ez lesz...eleve kívül esett hát a rendszereden - íme, rend­ szervágyad! lehet azonban, hogy közel jártál hozzá, mérlegelted, volt ilyen felfogásod, elképzelésed, szempontod...hogy például két N-betűs ló jön be, lonchamp-i galoppon, ahol nem ilyen idegtépően csupa V, csupa U, csupa A egy-egy mezőny név-sora-kezdete...vagy a fő esély mellett nem volt módod, túl szegény voltál...hogy megjátszhasd, amit igazán reménytelinek gondolhattál amúgy. Ez mind az élet hasonlata? Nem tudom. Múló hasonlat-világ. Mert a versenynap végén, ahogy mégy visszafelé az erdőn, vagy már Auteuil után a Ranelagh téren, és fölszedsz egy nagy gesztenyelevél-tenyeret, már az itthoni gesztenyefáidat látod...talán; vagy nem akarod látni még, és elintézed a kérdést, hogy “közöd” van, ilyenekkel, esetleges levél­ összeszedéssel...ha még iszol, mint ahogy a legközelebbi alkalommal, “például”, nem fogsz inni, akkor a kávétabletta marad, akkor maga-a-verseny-bódulata marad...azzal se jutsz, sem többre, sem kevesebbre...mégy a Ranelagh téren, már az számít: Párizson merre vágj át...még megvan, hogy az utolsó futam “siker“ volt vagy “kudarc”, de már megvan az út, elhagytad a rossz - vagy nem is olyan rossz? - fogadó világát, már ezt az. Anarchist Aristocratot találod ki, már írást tervezel...közben az enghieni kenyérre gondolsz, milyen kenyeret vegyél, hogy a Guatemala tér után, a Szajnához a nagy támfalas házak alatt lefelé haladván, egy padra leülve, törj belőle, vegyél egy újabb üveg bort, megtaláltad, ahol a legolcsóbb, most nem ez a hét-nyolc franc megtakarítás számít - sok napon át: az is! hanem hogy maximumig mentél valamiben, a lópályán, fogadóként, a maximumot úgysem lelheted meg, otthonos a lópályán kívül vagy, igen, hát nyugodtan vállalhatsz egy-egy versenynapnyi idegenséget; igen, csakhogy ez fordítva is van: ha a világban csak szélső pályán, csak atomizáltan, csak kevés lehetőséggel “vagy”, leledzel, visszagondolhatsz - szakszósítandó! - a versenypályára, mely diszkrét pályát, teret üt ki neked, lásd Ottlik, Medve Gábor, a lópálya a te ilyen matematikád, innen veszed hasonlata­ idat - valahonnan akarod venni, rájöttél, hogy nem beszélsz egészen azonos nyelvet a környe­ zeteddel, a társadalmi, szociológiai, vallási, családi, anyagi stb. “beállítottságokkal” és “eviden­ ciákkal”, melyeket nem akarsz mint nem-is-oly-evidenseket bírálni, dehogy, kihasítod magad­ nak a nagy többségétől elütő pályát - bizony, az út mely egyben a “fogadó” is, sőt, ahol te fogadsz, tehát a jövőt firtatod stb., és van miről beszélned. Ó, nem...hát persze, hogy nem a lópályáról beszélsz - holott, ld. az előző dolgozat végét, nagyon szívesen beszélnél, mint valós 434 �palócföld 91/5 és pszichikai anyagszerűségről, csak arról is... nem, hát ez csak “vehiculum”, kötőanyag...mert nem is érted meg, hogyan érintkezhetnek emberek utalászerűen, relációkkal...holott te igazán relációember vagy, de ha érdemben szólnál, ha írnál, ez van: meg kell maradnod a visszavaló­ ságosított anyagnál, tehát hogy akkor Orallis eg 4500 méteres cross country futamban...és hogy La Monalisa Evryben, egy hatos vagy ötös futamban, igen. csak öt ló, kipreparálva látszik megannyi fejlemény... s ezzel nyilván hasonlatot is mondasz, ld. Goethe, de te vagy az, aki a legjobban tiltakoznál ellene: nem, dehogy hasonlat, itt ez: csak ez, és az meg: az, de akkor mire jutsz? Belemégy egy olyan viszonylatrendszerbe, ahol a “te” elemeidnek kis számú ismerőjére számíthatsz...no, de nem ezt csináltad végig, harminc éve már nem ezt csinálod? A lópálya mi újat jelent? Nem a lovakat, nem a pénzt, nem szakértelmet...az igazság pillanatát jelenti történetesen így, és kívülmaradás-cselekvést jelent, hiszen az, hogy Orallis: az a te sánta Alízod névhasonlósága, és ezért mersz rátenni...lásd Kosztolányi...bármit is...hiszen az Alízra rátettél valami végtelenséget magaddal és magadból, az ő életére...igaz, most távol kell járnod tőle, mint Jékely apa-versében ama Hazulról Hiányzónak, ki is halszagú-köves “gót piacok” ködein érzi meg a halál ki tudja, miféle suhintását...s Alíz alszik már, tudod, ahogy a Ranelagh téren, Monet képeitől -alusznak? - nem messze, kenyeret és bort venni, már egy gesztenyelevéllel mégy. Alíz gesztenyeleveleket látott otthon egész nap künn a Duna-parton az ablakon át...de hát Alíz nem ugyanoly csekély számú értő-érdeklődőre számíthatott s számíthat-e, mint hogy Maisons-Laffitte-ben ezt a bizonyos Orallist megtetted? Hol mindezeknek az “általánosa”? Kiben, miben bízol, hogy majd jön utánad, s elvisel, hogy anyagaidat kicsit fölemelje, azt mondja - ld. Szép Ernő - “szegény barátom”, ki igazgatja el a takaródat, ki tanulja meg minden szódat, ki lesi, álmodban mit beszélsz? Nem, ez addig csakugyan olyan álom-beszéd, árvabe­ széd, és mint ilyen mégy ki a lópályára. Ám ez is csak egy változat. Be se fejeztél, el se kötöttél az iméntiekben megannyi szálat. Elkötöttél...ó, He's A Steal jut az eszedbe. Elkötött Ló, Lopott Ló. Csonkám, tolvaj Csóró, nevezted már sokféleképpen. Mégy a Déli pályaudvar felé. Ott egy bolt, újságos. Ott szoktad ingyen, mondjuk, egy-egy magyar napilap árának plusz-borravalójáért - megnézegetni olykor a külföldi lópályák eredményeit. The Times. Le Monde. Egyébként madaraidnak hozol eleséget stb. a környékről. Egyébként: miért 195.-Ft a The Times? Mikor csak 0.35 font. s ha egy font, mondjuk 140-150 forint, a The Times még mindig csak 50 forint lehetne. Hogy hogy 195.-Ft? Eljutsz, ezzel a legkérdésesebb kérdésekig. Eljutsz...de hát ma is úgy élsz, sőt, ma úgy élsz, hogy kétfelőli okból sem...hogy sem beszélhetsz arról, amit tudni vélsz és gondolsz...de azt elutasí­ tod, hogy a “lópálya” hasonlat lenne, hogy rejtjel beszéd. Ebben nem hiszel. A szíved, hogy így mondd, “kisgyerek”, s nem akarsz tagadást tagadással viszonoztatni. Sőt. igeneim akarsz. De mit? A vincennes-i patakot igenelni: kevés. A nagy rendszereket: akár a lóversenyét is etc.: túl sok. Közben van egy járható sáv. Az út: mely a fogadóké. Ez a futurológia...ez a - nem pót! cselekvés. Ez a kívülmaradásos cselekvés. Alakíthatod a magad mikro-sorsát. Rettentő dina­ mizmusodat, melyet - te voltál a “hibás”? - nem használhattak, nem használtak fel, nem akartak felhasználni stb., észre se vettek, félreértettek etc., kiéled azt az eléggé rettentő dinamizmust abban, hogy futamra futamra futam, hogy akkor elfáradsz, valamire jutsz, nyersz, kicsit vesz­ tesz, túl is vagy már a sikerek összegezésén, nem tartod számon, “hol tartasz”, 120 győzelem, 435 �palócföld 91/5 kétszáz? Nem érdekes. Történik. Kevés, hogy “város”, hogy “könyv”, hogy “kép”; a mozi kész termék, nem te csinálod. Egy versenynapodat te csinálod meg enghienben, Evryben, Auteuilben stb. Hét futam, kilenc futam...várakozások, tanácstalanságok...összeomlások, remények, önvádak, ujjongások. Gondold meg, gondolja meg bárki, neked, aki “Hamletnek...” indultál, így, ilyen jegyben - igaz. a kötet eredeti címe. a hatvanas évek végén, ez lett volna: Egyetlen, de ezt levették róla, ez nem volt blikkfang, ezzel akkor, ki tudja, ugye, mit “fejeztél volna” ki, jókat mulatsz az ilyesmin, de másról van szó: neked, aki nehezen határozol, aki ezt vállaltad is. aki a változatok embere vagy, nem a “végsőké”, neked nem is való a futurológia e fogadásos formája. Rettegsz a jövendölés tériszonyától. Nem volna “neked való”, hogy akkor hát végér­ vénnyel dönts: “majd” ez lesz...meg ez...meg ez...túl sok további variációra nem futja. S ha futná is, mi értelme annak? Valami elvet, fölfogást kell képviselned hirtelen, félnapon át forgatod az agyadban...vonatkoztatod a szempontokat...gyors kilométereket veszel figyelembe, előző helyezéseket, lovas és ló kapcsolatát, meg hogy “eznap” az ilyen és ilyen rajtszám ennyit és ennyit nyerhet sorozatban? Vagy melyik ló eredménylistája ígér többet. De ha emezé, miért favorizálják a monitorra kivetített esélyszámok szerint mégis amazt? Ha már ott vagy a hang­ árban, szinte lehetetlen csak a Szent József karácsonyával foglalkozni...képeslapokat, szóróla­ pokat nézegetni, lacikonyhánál enni, bort méretni magadnak francia belvidékekről. Elsősorban ezek a te számodra túlontúl borsos árak. De különben is. Azért jöttél, hogy hozzászólj a jövőhöz. Ennyiben tudsz hozzászólni. Applescott, Creative, Capitan’s Kid, Richebourg II, Glorious Knight, Vogelpracht., Varenne, Alamo Boy, Cam Guile, Malicar. Most itt meg kell mondanod, ki nyer. Az idén ez a jumelé placé, vagyis hogy két lovat kell megadnod, ugyanazért a tíz franc-ért, s a lényeg az, hogy a kettő bejöjjön az első három hely valamelyikén, az idén ez a lehetőség a magadfajtájú kombinatív-bizonytalan alkatoknak igen kedvező! Játszod is. Csak itt...most mi legyen? A múltkor Richebourg II-vel nyertél, meglepetés volt, de megmentett, kései futam, nulla fölé hozott megint. Vogelpracht - rég nem ugrasz be minden “madár”-nak. Alamo Boy régi, eléggé híres ló. Nincs nosztalgia! Creative-val egyszer jól jártál, még tavaly télen. Most mi legyen? Kicsit figyelmen kívül hagyod Applescottot, holott - szintén a múltkor - hallottál róla egy súgást, követted is a tanácsot, jól jártál. Sajnos, Richebourg II-n vérzel el. A szobaszámod lett volna jó ide. a 211! Mert a befutó 2 —1 —3! Ilyen egyszerű. Na, most akkor ez tényleg egyszerű? Miért kényszeríted magad állandó döntésre? Tizenhárom nap során százkétszer, százháromszor? Valami mégis, érzed, alakul. Rendben vagy ezzel, amit most írtál. Nem jutottál túlzásokig, s a múltkoriakra is visszavetíthető némely elem...racionális - egyebek közt racionális - lényed elégedettségére is történtek ebben a dolgozatban a dolgok. Ekképp, szóismétléssel. Ahogy Aintree-ben az idén a Seagram Nationalt, a Grandot egy Seagram nevű ló nyerte. Erről másutt meséltél már. Most, ahogy ezt írod, a “szívem, szívem kiújul” című Szép Ernő meghatározás is eleven. Emitt is, ott is emlegetsz dolgokat, hálót adnak, teret valakinek„.ahogy neked teret ad korábbi futamok emléke, ahogy viszonyítási alapod van...a máskülönben reménytelen adathal­ mazban. Mely még csak nem is összevisszaság. Tizenöt lónév, tizenöt zsoké, és a többi. Teljesen kirekesztőleges, maradna a vak véletlen; nem sokszor jó. Ahogy befejezed ezt lassan, hullni kezd a tavalyi hó, Auteuil-é. Kiértél a pályára, korán volt, a monitorokon az előző versenynapot ismételték. Megvan neked egy-egy kimerevített kép a Paris Turfben is. Itt vannak ezek az újságok a lábadnál. Itt nyer, a korlát mellett, a pályának a tribün felőli szélén felhajrázva, Partagas. Amott Marquis de Coq. Samud, amikor rájöttél, szívelégtelensége van, azért liheg, 436 �palócföld 91/5 kétszeresen is Marquis de Coq volt. Vagy Kis Bálkirály. Longchamp-ból a Ballroy. Hideg volt, ugye, írtad, magad szaladoztál az egész tribünön, megtetted a Kis Bálkirályt, bejött, lehajtottad a fejed, szemed nem látott. Kis Bálkirály, mondtad. Kis Bálkirály. Auteuil-ben. egy héttel korában, hogy te odaértél, hó hullt, sok hó, a közönség hóban taposva hagyta el a pálya környékét, mentek a büfékbe, nem tudod, hová, némelyek haza. Igen, az is van. Otthagyni a versenyt, mint Kafka, reménytelen, add fel. Vagy üres a pénztárca. Vagy ez tör rád. hirtelen. Add föl, add föl. Hajnalonta már minden tervemet feladom. Mindent abbahagyni, semmibe sem szabad fogni. Aztán: fürdőszoba, konyha, borotválkozás, kávé. Nem gépies elemek? Átválto­ zásod. hogy aztán megint “mégis” jön, nem ugyanannyi, mint ahogy a patak, a tó, a gloriette után: a tömeg, a hangár, a bárdolatlan üvöltözések, a neked idegen emberek...mégis, ebben a “közegben” kell valamit megvalósítanod. És újra meg újra. Mi valósul meg? Ha akarod, semmi. Ha eltúlzod, ez az írás lesz belőle a végén. De ha igazán pontos akarsz lenni: a kettő közt, a semmi fogadócédulák, eltöltött délutánok és az írás. a dolgozat hiú álmaradandósága közt ott van az út, a fogadó útja...mozgó laktér az üres levegő, melyhez csak állványzat kell: a verseny­ nap rendje, a futamok, a Paris Turf, vagy a Heat, a Racing Post, a Sport-Welt, a Galopp Zeitung, és máris...van hol laknia, van. a... ...egyszerre nem vagy oly teherrel önmagadra nehezedő!... A tulajdonképpen nem-is-olyan-nagyon-van-kinek. És ez az, amiért az egészet csinálod. A redukálva-megmaradásért. Ahogy magad össze­ fogysz egy stlizációvá, mintha épp az életedhez elemi-fontos, különben általad kiszorított tér kezdene körülvenni, és kölcsönviszonyotok szinte gyengéd, egyszerre Maga Az Aminek Értel­ me Van. Aztán visszatér az elfogadottan értelmes értelmetlen - vagy “értelmes” például írsz, eléred a csatlakozást stb., és itthon vagy Alízékkel, Samuval...szívszorongásaiddal, hogy élje­ nek...bajlódásaiddal, hogy a cikkek, a fordítások...a lakbérrel mi lesz, felment az ára a...beve­ zetik majd amazt az...És közben nézed. Az elő-karácsony egyik gyalult asztallába mellől emelted föl a kis naptárat, az 1991 -es év francia versenyműsorát. És nézegeted. Ha itt egy tíz napos meghívásod ekkorra meg akkorra, ebbe a tíz napba beleesne három Auteuil, két St. Cloud, egy Enghien, sajnos, nem ügető, sajnos, ügető egyáltalán nem lesz, akadály és galopp lesz, nem baj, majd legalább összpontosítasz, és most hátha...Nem is tudod, mi lenne ez a “hátha”, mi kéne “akkor” még. (Folyt. köv., az.) 437 �p aló cföld 9 1 /5 438 �Mi történt? Mi történik itt? B aranyi F erenc Puzzle Van egy olasz gyerekkönyvem. L a f e l i c i t á - ez a címe. Harminc rajz és ugyanennyi mondat található benne a boldogságról. Ilyenek: boldogság egy meleg bundájú kiskutyát simogatni, boldogság ágyból nézni a kinti esőt, boldogság mezítláb járni a füvön - és így tovább. Csupa aranyos megállapítás, még aranyosabb ábrákkal illuszt­ rálva. Engem az a kép ragadott meg legjobban, amelyen egy kisfiú puzzle kirakósjátékkal bíbelődik. Gyönyörűséges tájképet szeretne összehozni a megszámlálhatatlan színes szeletkéből. Tétován kiragad egyet (láthatóan a sokadikat már) a kupacból - s az arca szinte felfénylik az örömtől. A felfénylés pillanatát ábrázolja a kép. Mellette a szöveg: boldogság végre-valahára megtalálni azt a rózsaszín darabkát, amely az ég egy szögletét és a vitorlás csúcsát jelenti. Azt hiszem, az a legnagyobb öröm a föl­ dön, amikor kiegészül valami, amikor t esz egy lépést a teljesség felé. Amikor megkerül a kicsorbult világmindenség egy darabja. A szerelemben is kiegészülünk: a másik által válunk kikerekült önmagunkká.Ezért boldog­ ság megtalálni azt a Másikat, az egyetlent, akivel nem csupán megkettőzzük, de megsok­ szorozzuk esélyünket a teljességre. S a költő, aki hetekig töpreng egy hiányzó jelzőn, mit tesz vajon? Várja a csodát, a ráta­ lálás boldogságát, felfénylő örömét, amely újabb szeletkével gazdagít egy állandóan ala­ kuló, de el csak nagy sokára készülő mozaik­ képet. Bizony mondom néktek: az a legnagyobb boldogság, ha részt vehetünk a Mindenség elkészítésében. Mi, az ötvenhatos földrengés után indult baloldai írók joggal hihetjük, hogy részt vet­ tünk benne. Kerestük azt a rózsaszín darab­ kát, amely a demokráciát jelentette volna, hogy odaillesszük a részlegesen már kirakott képhez. És ezer hiányzó darabkát kerestünk még, hiszen ez a kirakósdi csakis folyamatos tevékenységként képzelhető el. Ezért bőszít az a gyakorlat, amely lesöpör­ né az általunk felrakott szeletkéket, mert csak az újonnan meglelteket tűri meg a palettán. Az elmúlt négy évtizedet egyetlen tömbként kezelni és mindenestől elvetni a legdurvább történelemhamisítás. Rákosi ötvenes éveit egybemosni Kádár hetvenes éveivel, a szo­ cialista kísérlet korszakának értékeit át nem menteni - egész egyszerűem ostobaság. Ké­ sőbbi korok megvetése vagy gúnymosolya jár majd érte, még jó, ha csak az előbbi... Kik voltak itt a tisztességesebbek? Akik meglapultak vagy elpucoltak? Vagy mi, akik tettük, amit kellett - és amit lehetett? Tanul­ tunk rendesen, lecsapoltuk a Hanságot, meg­ ágyaztunk a DCM-nek, fáradhatatlanok vol­ tunk a falukutatásban, kiabáltunk az emberi jogokért, egyenlőtlen küzdelembe bocsátkoz­ tunk az eszme vámszedőivel és a kiskirályok­ kal - és még ezerféle “apróságot” végeztünk 439 �Mi történt? Mi történik itt? el. Olykor ügyellenül, olykor - mint később kiderült - értelmetlenül. De mindig attól a pártatlan humanizmustól vezérelve, amely az újjáépítőket mozgatta negyvenötben. Van, aki - mint magam is - kommunistává cserződött a kíméletlen szelekben, és van, aki még ma is szélárnyékban érzi jobban magát. De mellet szegeztünk mindnyájan a szélnek, mert nem akartuk, hogy az országot csupálja. Hazafia­ sabb dolog lett volna évekig siratni a levert forradalmat és dacosan nem tenni semmit a konszolidációért? Nem gondolnám. Két évvel ezelőtt tekintélyes irodalmi díj­ jal tüntettek ki az itáliai Sabbionetában. Az. átadási ünnepségen Jim Graziano Maglia elő­ adásában számtalan olaszra fordított versem hangzott el. A műsor után a mantovai járás kulturális tanácsosának rövid zárszavában megütötte a fülemet egy mondat: - A hallott versekből is kitetszik, hogy Magyarországon már a hatvanas években is folyt a harc a szocialista demokráciáért. Hogyan? Egy olasznak teljesen nyilván­ való, ami itthon folyton-folyvást bizonyításra szorul? Hazaérve ugyanis azt kellett olvas­ nom a Fidesz kongresszusáról szóló tudósítá­ sokban, hogy egy tiszteletreméltó ifjú küldött kizárólag az ellenzéknek tulajdonítja “a negy­ venéves diktatúra felszámolását”. Szépen vagyunk. Mint mondottam, mi, a türelmetlen nem­ zedék tagjai mindaddig abban a hitben éltünk, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a ha­ za: ha kellett, fejjel mentünk a falnak harminc évvel ezelőtt is, bár tudván tudtuk, hogy nem törhetjük át. Legfeljebb porhanyíthatunk raj­ ta. Ám a mi hajdani porhanyításaink nélkül nem sokra mennének a mostani faltörők, akár kosnak, akár buldózernek születtek eleve. És még csak nem is tetszelegtünk a bátor ember pózában, mert a fülünkben csengtek Jevtusen­ ko szavai, “...volt egy furcsa kor, melyben a becsületességet bátorságnak nevezték”. Nem voltunk tehát bátrak. De a tisztessé­ 440 günket nem vitathatja el senki. Igaz, mi érte és nem ellene haragudtunk annak, amit - szá­ momra változatlanul hiteles gyűjtőfogalom­ mal - szocializmusnak neveztünk akkoriban. Eszmével köteleztük el magunkat, nem appa­ rátusokkal. Nem lakájok voltunk, akik odave­ tett koncokért elzengték az udvar dícséretét, hanem kellemetlen alakok, akik nemszere­ tem-perceket okoztak mind a felső, mind az alsó régiókban, amikor úgy hozta a sor. Nem fenegyerekeskedésből, hanem ezért, hogy a világ előbbre menjen. Kényelmetlenek vol­ tunk, mint a lelkiismeret. No, az úgynevezett kulturális kormányzat nem is minket kényez­ tetett, sőt, jobbára mi kaptuk a szilenciumo­ kat, a ravaszul álcázott mellőzéseket, a ledo­ rongoló kioktatásokat, de az agyonhallgatáso­ kat is, míg a hatalom előtt okosan riszálók a Kossuth-díjakat kapták. A Legfőbb Kulturális Potentát a fele királyságát odaadta volna egyegy ellenzéki pózokban tetszelgő nevezetes­ ség bágyadt, megenyhült mosolyáért... Cenzúrára, eszmei terrorra mindig is a kö­ zépszer hivatkozik. Én Vácival értek egyet: Nem hittem én az elnyomott zsenikben: ki tenni akart - az tehetett itten! Igen. A komoly formátumú alkotó a legki­ látástalanabb körülmények között is megta­ lálja a módját annak, hogy a “mániáit” világ­ gá kiáltsa, hiszen - ahogy Goethe hirdette csak korlátok között mutatkozik meg, ki a mester... És mi nem nyávogtunk, hanem a periféri­ ára szorítva is mondtuk a magunkét. Tízhúsz-harminc évvel ezelőtti munkáink a bizo­ nyítékok erre. Szomorú, hogy most kell ezt fölemleget­ nem. Most, amikor mindenki jól tudta, meg világosan látta, meg előre megmondta, meg időben figyelmeztetett, sőt: bátran szembe­ szállt. Korántsem ezeknek a számát akarom szaporítani jelen zsörtölődésemmel. Csak igazságot szeretnék, csupán az a vágyam, hogy a mindvégig becsületes baloldaliak �legalább annyi objektivitást kapjanak a saját honfitársaiktól, mint amennyi egy vadidegen, külföldi kultúrfunkcionáriustól Sabbionetá­ ban kijutott. Ám a jelenlegi Feszítsd meg!-légkörben erre nem sok a remény. 441 �Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról A jelenkori nagy változások bennem a történelem örök kérdését fogalmazzák újra: milyen szerepe van a nagy egyéniségeknek és mi a néptömegeknek a történelem alakításában? Kiszámítható-e, befolyásolható-e néhány kiemelkedő egyéniség által a világ folyása? A népek egymást követő nemzedékei a háborúk félelmeit örökítik-e tovább, vagy a szabadságvágyat? (Mert, ugye, hiába óvják az apák fiaikat, hiszen őket is hiába óvták az ő apáik!) Azok a politikusok, akik napjainkban befolyásolni igyekeznek a történelmet, vajon számoltak-e azzal, hogy milyen tapasztalatokat őriz és örökít a magyar nép kollektív emlékezete az 1956-ban (és történelmünkben végig!) tapasztalt nagyhatalmi politikáról? Vagy mit Afganisztán népe? Vagy a lengyel nép? Mekkora szerepe van a népeknek abban, hogy összeomlott a nagyhatalmak által olyan mívesen felépített legújabbkori világrend? A mélyelemzésnek talán még nem jött el az ideje, de azt, hogy egy sóhajtás erejéig a Palócföldben zajló vitában résztvehetek, köszönöm. Bár mindenki tudja; nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, de a kakas kukoré­ kol, merthogy virrad - mégis újra és újra el akarják hitetni az emberekkel: néhány isteni képességekkel megáldott politikai stratéga igazgatja a világot. Hiába a látványos csődök, újra és újra összeülnek a nagy kerekasztalok, és a csalha­ tatlan politikusok előveszik piros ceruzáikat. Átrajzolják a térképet (földrajzi ismeretek nélkül), országokat, népeket emelnek vagy ej­ tenek (történelmi ismeretek nélkül) - közben megy a “negyedik hatalom” segítségével az agymosás. Minden hiába! A világ, az ember és társa­ dalma más Törvény szerint működik. A lego­ kosabb ember, legyen bár politikus, vagy szakember, széltében-hosszában átlátni kép­ telen, irányítani pedig, legyen bár kezében a legfejlettebb technika, csak ideig-óráig képes. Ha valaki hitte is eddig, hogy a Szovjetú­ 442 nióbeli változásokat az “isteni Gorbi” csinál­ ta, s hogy a nyugati politikát csupa váteszi képességű szupermann igazgatja; el kell, hogy gondolkozzon. Gorbacsovon - bár tagadhatatlanul ő volt az, aki észrevette, hogy hajnalodik és időben kezdett kukorékolni - túllépett a történelem. (Leningrád népe egy népszavazással úgy dön­ tött, Leningrád ismét legyen Szentpétervár. Gorbacsov az utolsó pillanatig Lenin mellett agitált.) S a Nyugat is ahelyett, hogy az elkerülhe­ tetlen természeti-történelmi folyamatokat föl­ ismerve politikáját alárendelné a Törvénynek, bukott rendszerek és tovább már tarthatatlan helyzetek konzerválására törekszik. Egysze­ rűen nem tudja hova tegye, hogyan reagáljon a szándéka ellenére bekövetkezett változá­ sokra. Fáziskésésben van a közép- és keleteurópai népek önmozgásához képest. Zavarát képtelen leplezni, és elképzelése sincs hogyan �lehet ezt a helyzetet rövid és hosszú távon megoldani. Tétova és ügyetlen, ami érthető. Nehéz is felismerni, s aztán beletörődni: vége a nagyhatalmi politizálásnak, virrad a kis né­ pek hajnala. Nálunk is sokan akarták és akarják elhitet­ ni a néppel, hogy az egyetlen alkalmas és elhivatott politikus Pozsgay Imre. Neki kö­ szönhetjük a szocializmus-kommunizmus bu­ kását. A kibontakozás is azért nem halad úgy, mint kellene, mert Pozsgay a margóra szorult. Hát ami igaz, igaz. Pozsgay tagadhatatlanul profi politikus és nagy taktikus. Észrevette, hogy hajnalodik, kukorékolni kezdett. De hát ő is beleesett a nagy hibába: elhitte, hogy ő csinálta a hajnalt. Ennek a stratégiának volt a része az “56 népfelkelés” című fejezet is. Ezzel kezdődött 1956 reformkommunista kisajátításának “le­ gújabbkori” nagy kisérlete. Valójában ez sem jött össze. Magyarországon milliók voltak, akik sose mondták, hogy “ellenforradalom”, akik nem népfelkelést, hanem forradalmat és szabadságharcot őriztek a szívük mélyén. Őket a Pozsgay-féle nyilatkozat nem töltötte el örömmel, sokkal inkább megfosztott vala­ mitől. Pozsgay a magyar nép bizalmából sose lesz köztársasági elnök, de még sikeres párt­ elnök sem. Pozsgayn is túllépett a történelem. S aztán itt van a “négyesfogat”! (Bihari, Bíró, Király, Lengyel). Senki se legyen oly naív, hogy elhigyje, a “négyek” eltávolítása az MSZMP-ből nem egy stratégia része volt. De bizony az volt. (A “tudatosság” a “né­ gyek” részéről huszadrangú kérdés.) Bihari Mihály küldetett a Szociáldemokrata Párt megnyergelésére, Bíró Zoltán küldetett az MDF megnyergelésére, Király Zoltán a tö­ megkommunikáció, Lengyel László a pénz­ ügyi-gazdasági folyamatok irányítására. A ki­ bontakozó ellenzéki mozgalmak bizalmából maradjon reformkommunista (kommunista) kezekben minden hatalom! De hát Isten ujja, a Törvény nem úgy működött. Mi történt a két választás idején, illetve között, sőt azóta Magyarországon? Egy biz­ tos! Semmi sem úgy történt és történik, ahogy azt a nagy stratégák tervezték és szerették volna. A nagy propaganda és a nagy “fárasz­ tás” ellenére a magyar népben volt annyi erő, hogy a legfelső politikai hatalomba juttatta 58 százalékkal a keresztény-népi-nemzeti koalí­ ciót. Lehetőséget adott a “Kamikáze” akció végrehajtására. Ez az új felállás ugyanis végre fogja hajtani a rendszerváltás nagy attrakció­ ját, miközben egyenként és összességében ta­ lán belepusztul. Az országyűlési képviselőválasztások esetében a nép egy tőle fizikailag távol álló politikai intézményről döntött. Nem terhelte semmilyen egzisztenciális függőség. Az önkormányzati választások idején a hozzá fizikailag közelálló, a mindennapi talál­ kozásai szinteréül szolgáló politikai intéz­ ményről döntött, egzisztenciális függőségek­ től terhelt viszonyok között. (A választások “titkossága” lényegtelen!) Ha ezt a két választási végeredményt néz­ zük, be kell látnunk: egyedülálló a magyar nép kollektív bölcsessége. “Lehetőséget ad­ tam nektek odafönn, de idelenn - majd meg­ látjuk!” Ezt a végeredményt senki és semmi nem lehetett képes befolyásolni. Itt nincs he­ lye se a mea culpa-nak, se a melldöngetésnek! Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak nem a közvéleményt manipulálni kívánó közvéleménykutatási adatokra, nem a közvélemény hangját kisajá­ tító sajtóra, és különösen nem a viszonyainkat illetően teljesen tájékozatlan külföldi politi­ kusokra, vagy szakemberekre kell bíznia ma­ gát. S főleg nem azokra a magyar szocioló­ gus-politológus-pénzügyes és egyéb szakem­ berekre, akik szemmel láthatóan elvesztették szakértelmüket akkor, amikor a számukra el­ fogadhatatlan választási eredmények megszü­ lettek. (Amit ma Kéri László, Lengyel László, 443 �Mi történt? Mi történik itt? Petschnig Mária Zita és társai összeszakem­ berkednek, egyszerűen megmosolyogni va­ ló.) Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak a magyar történelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. Ami most nálunk történik, arra nincsen példa és nincsen magyarázat. Helyesebben van példa, de csak a magyar múltban és ma­ gyarázat a magyar néplélekben. Aki ismeri a magyar népet nem mondja, aki nem ismeri, az nem mondhatja, hogy a magyar nép rózsaszínű, vörös vagy gyáva! És 444 senki se engedheti meg magának, hogy azt mondja: “megérdemli a sorsát!” A magyar nép nem úgy táncol, ahogy fü­ tyülnek neki. A magyar nép teszi a dolgát önnön törvényei szerint. Bárki legyen is, ha a közélet dolgaiba ár­ totta magát, egy lépést se tehet tovább. Előbb gondolkozzon el: egyéni karriert akart-e csu­ pán, vagy népe-nemzete érdekeit képviselni! Ha az utóbbi a célja, tegye fel a kérdést ma­ gának: ismeri-e, tudja-e ki az a nép, akinek a képviseletére vállalkozik, s akinek a nevében beszél. Innen indulhat az újabb fejezet. �B ile c z E n d r e Honnan jövünk - merre tartunk? (Az elhúzódó rendszerváltás gyötrelmei) Tisztelt szerkesztő Úr! Őszintén sajnálom, amiért én - némely hozzászólókkal ellentétben - még n e m tu d o m átfogó elméleti fogalmakkal a mostani magyar társadalmi átalakulás jellegét és irányát minősíteni. Akkor miért vállalkozom ezzel a válasszal a vita továbbgörgeté­ sére? Elsősorban talán azért, mert érzésem szerint nagyon sok politikával foglalkozó magyar értelmiséginek (és nem értelmiséginek) kellene kibeszélnie magából a múltat, hogy nyugodtabb lélekkel, tisztább szemmel tekinthessen a borús közeljövőre. Eddigi életem úgy alakult, hogy ennek a kínos-keserves történelmi változásnak számos lényeges eseményénél jelen lehettem, pár összefüggést megfigyelhettem és néha bele is avatkoztam a folyamatokba. Honnan érkezett társadalmunk ebbe az át­ meneti állapotba, honnan indultak a mostani politikai közszereplők? - ez az első nagy kér­ dés. A történet a hatvanas-hetvenes évtized fordulójától indítható. Ekkortól kezdődhetett meg a “létező szocializmus” kényszerburká­ ban egy felemás polgárosodás. A munkásnak pénzért lehetett túlórázni, fusizni, a tsz-tag a háztájizással többletjövedelmet szerezhetett. Sokan lettek az állami szektor perifériáján megtűrt kisvállalkozók. Az értelmiség szaba­ dabban beszélhetett, utazhatott, tájékozódha­ tott. Picike volt ez a szabadság, az életszínvo­ nal érezhető emelkedését hatalmas nyugati kölcsönök fedezték - mégis a szocialista láger legvidámabb barakkjának lakóiként éltük meg a hetvenes éveket. Gyakorlatilag min­ denki elfogadta Kádár rendszerét ebben az országban, mert kapott valamit vagy remény­ kedhetett valamiben. Én huszonhárom évesen - 1972-ben - lettem az MSZMP tagja. Rész­ ben azért, mert húszéves koromban pici és naív demokratikus diákmozgalom szervezé­ séért csendes határozottsággal eltávolíttatván az egyetemről, ötvenhatos múltú tanáraim nyomatékos tanácsára beláttam: a legilletéke­ sebb “szervek” komoly érdeklődését más­ képp nem védhetem ki. A fontosabb ok azon­ ban más volt: csak a marxista nézeteket is­ merhettem akkoriban és néhány évig elhit­ tem, elfogadtam, hogy a szocializmus a társa­ dalmi igazságosság, az egyenlőségi eszme megvalósítója. Aztán a pártban jórészt a hir­ detett célok ellenkezőjét tapasztaltam a gya­ korlatban. Most is hangsúlyoznom kell, leg­ alább annyi politikai képmutatást, elvtelen al­ kalmazkodást, hazudozást láttam a párton kí­ vül is. Ilyen volt a korszak, a társadalom. Cse­ rébe az alkalmazkodásért a hatalom békében hagyta az emberek magánéletét, nem törte ketté tömegével a szakmai pályafutásokat. Ta­ níthattam én is vidéki főiskolákon és komo­ lyan képezhettem magam, tájékozódhattam a szakmámban, a politikában. Így ismertem 445 �Mi történt? Mi történik itt? meg a hetvenes évek közepén - könyvekből! - 1956 valódi történetét; az alakuló ellenzéki mozgalmak gondolatait, az ország valóságos gazdasági helyzetét. És ez volt a döntő: a kiszabadulás a hivatalos gondolkodásból, a szellemi függetlenség, a korszerű tájékozott­ ság megszerzése! Ugyanakkor ismerje be mindenki: néhány ezer értelmiségi - tudo­ mányos kutató, gazdasági vezető, nyugatjáró újságíró - juthatott hozzá ezekhez az ismere­ tekhez, válhatott igazán tájékozottá. Mind­ össze néhány százunkat vitt el a felismerés, az erkölcsi felháborodás, a “létező szocializ­ mus” történelmi csődjének belátása, az ellen­ zéki tettek, a kezdődő elszigetelt szervezke­ dések vállalásáig. 1980 körül volt ebben az országban pár ezernyi elkötelezett reformér­ telmiségi és néhány száz elszigetelt ellenzéki. Azért hangsúlyozom ezt, mert csepp voltunk a magyar társadalom tengerében! Még az ér­ telmiség százezrei sem szerezhettek - önhibá­ jukon kívül! - kellő mélységű információkat, nem vállalhatták józan ésszel a majdnem tel­ jes kiszolgáltatottságot. Akár párton belüli re­ formernek, akár ellenzékinek minősített vala­ kit a hatalom, könnyen repülhetett az állásá­ ból, megtörhetett a pályája. Számomra ennél is kellemetlenebb volt a beszorítottság, a tehe­ tetlenség elkeserítő érzése. Gondoljunk vissza őszintén, hogyan fogadta 1980/81-ben a ma­ nipulált magyar közvélemény a lengyel válsá­ got, a Szolidaritás mozgalmának megjelené­ sét... A hivatalos propaganda hazudott rendü­ letlenül, s szinte mindenki szem volt a lánc­ ban, mert más nem is lehetett... Külön személyes szerencsémnek tartom utólag, hogy 1979-ben megismerhettem Do­ náth Ferencet, Bibó Istvánt (róla írtam dokto­ ri tanulmányomat), 1980-ban Vörös Vincét, Antall Józsefet, 1981 -ben Kis Jánost, Szilágyi Sándort, aztán Szabó Miklóst meg az egész Mozgó Világ nemzedéket Kulintól Elek Istvá­ nig, Csengeytől Csordás Gáborig. Nagyon le­ hangolóan kevesen voltunk - viszont sok 446 megfigyelő, jelentgető élt belőlünk. Én akko­ riban is (azóta is) leginkább Bibóval, Donáth­ tal, Vásárhelyi Miklóssal értettem egyet: min­ den ellenzéki irányzatnak össze kell fognia a demokratikus Magyarország érdekében, kü­ lönben soha nem érünk el valódi változáso­ kat. Őszintén együtt is működtem a reformer értelmiségiekkel; azóta sem váltam feledé­ kennyé: nem vagyok antiszocialista, nem “kommunistázok”, nekem senkitől nincsen számonkérnivalóm. Viszont máig sem tudtam magamban feldolgozni a magyar ellenzéki mozgalom idő előtti, értelmetlen szétszagga­ tását 1987-től. Mindenkinek van ebben bizo­ nyos részfelelőssége. Ki írói “löttyös nagy in­ dulatból”, ki személyes politikai számításból, ki pedig doktriner meggyőződésből vetette el a monori egyetértést, Bibó és Donáth összefo­ gásra intő hagyatékát. A demokratikus parla­ mentben máig is ez a legkiábrándítóbb: min­ denki öncélú gyűlölködése mindenki ellen. Egy ország látja és ítéli el ezt a kiábrándító stílust. Én négy éve érzékelem ezt a képtelen­ séget, hogy a magyar demokrácia vezető szel­ lemei mindenkinél kevesebbre becsülik egymást. Mit láthatott, mit tudhatott mindebből az emberek óriási többsége, maga a társadalom? Édeskeveset, legföljebb sejtette minden gon­ dolkodó elme, hogy a Kádár-hatalom békés háborúvesztését, az ország gazdasági össze­ roppanását, a nagy hazudozások, becsapások, megtévesztések árát tízmillió kisember fogja megfizetni. Ne csodálkozzunk hát a nép indu­ latán, amikor a mostani demokrácián kéri szá­ mon a munkanélküliséget, az előkúszó sze­ génységet. a fenyegető bizonytalanságot! Ez a békés átalakulás egyik keserves ára. - Nóg­ rádban különösen megkésve indult be 1987/88-ban a kikerülhetetlen politikai és gazdasági átalakulási folyamat. Abban már akkor is biztos voltam: a nehéziparból élő családok súlyos helyzetbe kerülnek, mert az országos és megyei vezetés tragikusan �keveset tett évtizedekig a versenyképtelen (ezért leépítésre kárhoztatott) bányászati, ko­ hászati nagyvállalatok átalakításáért, más foglalkozási ágak meghonosításáért. Évtize­ dek bűnös gazdasági hibáit pedig lehetetlen egy-két év alatt pótolni. Különösen elkeserí­ tett, amikor 1989 őszén a megyei pártér­ tekezleten néhány helyi politikus még Grósz Károlyt is megdicsőítette. Mit hitt vajon ez a néhány ember? Ők is jól tudták (akárcsak én), hogy a Szovjetúnió feladja Közép-Európát, a szocialista gazdaság összeomlott magától, a nógrádi ipar átalakítását azonnal el kellene kezdeni, különben évtizedes szegénység vár itt negyedmillió vétlen emberre. Ekkor “ra­ gadtattam” magam egy keményebb hangú po­ litikai nyilatkozatra (Samu Istvánnal közösen) az akkori Nógrád újságban. Ez valamikor 1989 decemberében lehetett. A helyi rend­ szerváltás mesterséges késleltetésének, visz­ szafogásának árát semmiért sem felelős mun­ kanélküli-jelöltek fogják kinyögni. Azóta sem bántam meg ezt a nyilatkozatomat. Egyéb­ iránt meggyőződésem, hogy az országban s Nógrádban mindmáig nem ment végbe han­ gos vagy csendes forradalom. Napjainkban is felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ szerváltás zajlik. Tényként szögezem le ezt, nem értékelésként vagy magáncsalódásként mondom. Ennél többre józanul aligha számít­ hattunk. Azért is fontos ezt kimondanunk, mert a legkárosabb önbecsapás lenne valami­ lyen forradalmi helyzet mesterséges előállítá­ sa, szimulálása. Úgy döntöttek a nagyhatal­ mak 1989-ben és úgy döntött az ország népe két választáson 1990-ben, hogy a magyar át­ alakulás fokozatosan, kisebb, heveny-meg­ rázkódtatással, szélesebb társadalmi együtt­ működéssel menjen végbe. Aki ezt nem veszi akár szélsőbalról, akár jobboldalról tudomá­ sul, az akarva-akaratlanul a világgal s az or­ szággal kerül szembe. A szocialista “vissza­ rendeződés” külső-belső esélyei nem léteznek gyakorlatilag. Ha invalidusok, veteránusok, becsületből kitartók, szociálisan elkeseredet­ tek erről nosztalgiáznak, türelmesen kell vi­ tatkoznunk velük. Veszélyesebb játéknak tar­ tom a “jobboldali” igazságosztás torzult pró­ bálkozásait. Hová vezet a fehér könyvek összeállítása, mit eredményez a spontán szo­ bordöntögetés, a kivonulás napjának harang­ zúgásos ünnepeltetése? Sehová, mert a hara­ got, az indulatokat fölkavarhatjuk ilyenfajta akciókkal, mégsem lesz belőle semmi a jövő számára. Más irányba kell elindulnunk - de hová, merre tartunk? Először is merre mehetünk? Nógrád számára különösen szűk az előrejutás ösvénye. A térség egész gazdasági szerkezete végzetesen eltorzított. Máig nincs, legjobb tu­ domásom szerint, általunk elkészített, hely­ ben összehangolt gazdasági kibontakozási ja­ vaslat a termelési szerkezet átformálására. Ilyen munkát nem végezhet el sem néhány vállalati menedzser, sem a megyei szakigaz­ gatási apparátus, sem a pártok, önkormányza­ tok vezetői, sem a parlamenti képviselők. Nógrád átalakításának, megmentésének kon­ cepcióját az egész nógrádi értelmiség közös szellemi vállalkozásban dolgozhatja ki. Szerencsére pártcsatákban, kenyérharcok­ ban, önző gyűlölködésekben nem veszett még össze annyira ennek a kis megyének a pótol­ hatatlan, lecserélhetetlen értelmisége, hogy hiányozna belőlünk a kölcsönös bizalom csí­ rája. A bizalmatlanság, a közöny, a közéletből való kivonulás értelmiségi fényűzése annál inkább elterjedt a Börzsönytől a Mátráig, a Karancstól a Naszályig. Ha ez megmarad, ak­ kor megbukunk az emberek előtt és Nógrád gazdasága, társadalma is felbomlik. Politiká­ ban forgolódó helyi értelmiségiként az a meg­ győződésem, hogy a nógrádi értelmiség cse­ lekvő fellépése, egymás közötti józan komp­ romisszuma, nagyon komoly szakmai együtt­ működése nélkül kívülről, felülről senki nem vált meg minket. Elsősorban önmagunk erejé­ ben, szellemében bízzunk, hisz enélkül nem 447 �Mi történt? Mi történik itt? várhatjuk a kormányok, pártok, egyházak, tő­ kések, vállalkozók érdemi támogatását. A hallgató, passzív Nógrádra komolyan senki sem kíváncsi - ezt tapasztalom. Természetesen ettől még megmaradnak az érdekkülönbségeink, eltérnek az értékeink, más-más lehet a hitünk. Mindebben biztosan lesz vita és verseny. Csak ne várjunk négy évig folyamatosan választási pártcsatákat - és ne is vonuljunk félre a magánélet nyugalmas öbleibe. Ma én ezt tartom a legfontosabbnak. 448 Ehhez képest még tényleg nem tudom meg­ mondani posztkommunista vagy prekapitalis­ ta-e pillanatnyilag a magyar társadalom. Jó­ magam vagy tizenöt éve egyik nagy világrendszer átvételét sem tartom ránk nézve üd­ vösnek. Leginkább a társadalmi összeverő­ désben, a szolidaritásban és az egyén szabad­ ságösztönében hiszek. A nagy átalakulás köz­ ben az országban is, Nógrádban is talpon kel­ lene maradnunk - “mindössze” ennyi a fel­ adat. �Csongrády Béla “Össztűzben” Még nem számoltam meg - hisz eddig igazán érdektelen lett volna - de az elmúlt bő negyedszázad során több tucat írásom jelent meg a Palócföld hasábjain. Az első 1963-ban R i m a y J á n o s pályaképéről, az utolsó az idei évfolyam harmadik számában A rejtélyes Orwell címmel. Közben volt mindenféle más - recenzió, kritika, tanul­ mány, jegyzet, stb. - ilyen-olyan témában, tőlem tellett színvonalon. Mindez csupán azért érdekes, mert a közel harminc esztendőnyi “termésnek” összesen nem volt olyan visszhangja, mint a folyóirat körkérdésére Túlparton címen adott, meglehetősen szubjektív hangvételűre sikeredett válaszomnak, amely a lap ez év január-februári számában látott napvilágot. Kár, hogy nem jegyeztem pontosan, há­ nyan szólítottak meg az utcán, de telefonon és levélben is sokan reagáltak. Többen - ellenté­ tes pártállásunk is! - tetszésüknek adtak han­ got, megérezvén törekvésem lényegét, az ön­ vizsgálat őszinteségét. Mások “jó, de...” jelle­ gű megjegyzéseket tettek, s voltak olyanok is szép számmal - főleg rokoni, baráti körből -, akik szerint nem lett volna szabad ilyen pőré­ re vetkőznöm és szókimondva kiszolgáltat­ nom magam a nyilvánosság kénye-kedvének. “Az ördög nem alszik”‾- tették hozzá féltőn, gondolva - az azóta sajnos erősödő, friss pél­ dákkal is igazolható - , az elszámolást emle­ gető, de leszámolásnak mutatkozó tendenci­ ákra. Mi tagadás alaposan elgondolkodtattak a különböző vélemények, de soha egy pillanat­ ra sem bántam meg, hogy vállalkoztam a válaszadásra és politikai önéletrajz-szerűen fogalmaztam meg álláspontomat a ” Mi tör­ tént itt...?”-ügyben. Meggyőződésem, hogy sem magamnak, sem másoknak, sem a nehe­ zen talpra álló baloldali mozgalomnak nem ártottam kitárulkozásommal. Pártállami múl­ tam, tevékenységem - melyet a tévesnek bi­ zonyult eszméken túl, a “világtörténelmi csapdán” kívül, melybe sokadmagammal én is besétáltam, nincs személyes okom restellni - e térségben egyébként is köztudott, így legfeljebb árnyaltabb kép alakulhatott ki az olvasókban egy volt funkcionárius erkölcsi, politikai, világnézeti felfogásáról, metamor­ fózisairól, a rendszerváltozás makrofolya­ matait “leképező” magánemberi gyötrelmei­ ről. Természetesen néhányan felfigyeltek írá­ somra a vita keretében megszólaltak közül is, komoly kritikai ellenvetésektől sem riadva vissza. Persze nem csináltak mást, mint éltek a lehetőséggel, hogy utánam, mondandóm is­ meretében szólhattak. Azt mindenesetre meg­ nyugvással konstatáltam, hogy kivétel nélkül korrekten, kultúráltan - ha nem tűnne hangza­ tosnak. legszívesebben azt mondanám: euró­ pai módon - fejtették ki fenntartásaikat. Ugyanezt szeretném tenni most én is, amikor - kapva-kapván a szerkesztőség gesztusán 449 �Mi történt? Mi történik itt? reflektálhatok az engem - bocsánat: nézetei­ met! - ért bírálatokra. Leghoszabb “üzenetemet” értelemszerűen Speidl Zoltánnak címzem, aki legtüzetesebb kritikusomnak bizonyult (Palócföld 1991/3.sz. 223-228. old.). Az egyszerűség kedvéért sorba veszem megállapításait, már amelyikkel kapcsolatban akad megjegyezni­ valóm. Mindenekelőtt köszönöm, hogy nem von­ ta kétségbe az önmagamról leírtak tisztes szándékát. Bár sok kérdésben feltűnően egyetértünk - ami az azonos falak között szerzett diplománkat, hasonló társadalmi, szakmai érdeklődésünket, s politikai múltunk egyik lényeges közös vonását, az MSZMP tagságot tekintve talán nem is annyira megle­ pő - a részletekben viszont -, s ez már az 1989 őszi “pártrobbanást” követő útválasztá­ sunk különbözőségéből fakad - jócskán van nézeteltérésünk. Én továbbra is kitartok amellett, hogy Ká­ dár János - mint nagy formátumú személyi­ ség, mint ember - feltétlenül kiérdemelte a végtisztességet, akkor is, ha politikusként va­ lóban vétett helyrehozhatatlan hibákat, s meg­ bocsájthatatlan bűnöket is elkövetett. A külső nyomás, a nemzetközi függőség, a történelmi szituáció nem menti, számomra azonban ma­ gyarázza a Nagy Imre ügyben tanúsított ma­ gatartását, amit a mai tudásunk birtokában, a mára kialakult világhelyzet alapján könnyű “hivatásos állami hóhér szintjére süllyedi” cselekedetnek minősíteni. Az átmenet békés jellegéhez hozzájárult személyiségek megítélésében - mondanom sem kell - Horpácsi Sándorral értek egyet, aki ekképp fogalmazott: “Az a paradox, a tör­ ténelemben ritka helyzet állt elő, hogy a vál­ tozást maga a hatalmi elit jobban akarta, mint maguk a tömegek hitték”. (Palócföld. 1991/3. sz. 229-233. old.) Speidl Zoltánnal szemben az én értékrendem szerint mit sem számít, hogy XY jelenleg már nem tagja a szocialista 450 pártnak, és esetleg független képviselő, vagy visszatért eredeti szakmájához. Egy más par­ lamenti padsorba való “átülés”. vagy a man­ dátumról való lemondás visszafelé nem minő­ sítheti akkori tevékenységüket. Jelentheti vi­ szont csalódásukat abban, ami azóta történt. De, hogy konkrét is legyek. Én azért, mert Németh Miklós már nem képviselő, továbbra is az ő nevével fémjelzett kabinetet tartom a legjobbnak az általam ismertek - tehát az utóbbi negyven évben voltak - közül. Sajnos - s ezzel egy másik ponton cáfolom Speidl Zoltánt - éppen nekik adatott kevés idő “szakértelmük felmutatására”. Hála tényleg nem jár nekik - a politika egyébként sem ismeri ezt a kategóriát -. de a realitásérzék igenis múlhatatlan érdemük! Speidl Zoltán úgy kommentálja a szocia­ listák általam könyörtelennek és igazságta­ lannak nevezett választási eredményét, hogy az “könyörtelen sem volt, igazságtalan pedig semmiképp. Ami történt, a történelem logiká­ ja szerint történt.” Ez utóbbi mondattal nincs mit vitáznom, az előbbit azonban nem tudom elfogadni, hisz - feltehetően - mindketten sok példát ismerünk arra, hogy a történelem logi­ kája alkalmasint könyörtelen és nem feltétle­ nül igazságos. Én mindenesetre a messzibb távlatbó l is úgy látom, hogy a választók nem tettek különbséget a kétségkívül alapjaiban megújult, szociáldemokrata értékeket valló MSZP és a korábbi állampárt között és keser­ veiket minden olyan párton elverték, amelyik nevében hordozza a “szociál...” jelző bármely változatát. Ugyancsak a választásokra - de már az önkormányzatiakra - vonatkozott az a meg­ jegyzésem, mely szerint bíztam abban, “hogy ekkor majd j o b b a n figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem”. Sajnálom, hogy vitapartnerem idéz­ vén ezt a mondatot kifelejtette a “jobban” szócskát, s így jogot formálhatott megkérdez­ ni: “...ezek szerint, mi volt a nem szocialista �oldalon? Felkészületlenség?...” (stb...). Ehhez még annyit: nem kell messzire menni annak bizonyítására, hogy a pártérdekek miként to­ lultak mindenféle egyéb szempontok elé. En­ nél fogva én igazán nem felejthetem el, hogy a választást “nem a magát lejáratott régi-újbaloldal nyerte meg”, ahogyan Speidl Zoltán cikkének egy más helyén feltételezi. Azt azonban nehezményezem, hogy a régi és új­ baloldalt egybemossa, még akkor is. ha az új még - ahogyan írja - “csírájában is alig léte­ zik” . Speidl Zoltán abba a kijelentésembe, hogy az “emberek döntő többsége differenciálatla­ nul elveti az elmúlt negyven évet” némi ön­ kénnyel saját olvasatát magyarázza bele. Én nem arra gondoltam csupán, hogy sokminden épült - bárcsak időarányos töredékét látnám manapság körvonalazódni - hanem arra is, hogy valamennyien - akarva-akaratlan - az előző rendszer “köpönyegéből bújtunk ki”, ennek minden következményével együtt. Igen, ismétlem meg újra: az igazi demok­ rácia már számos ismérve fellelhető ma ebben az országban. Hiányzik azonban a civil társa­ dalom, hiányoznak - a gyakorlati politikára befolyással bíró - állampolgári önszervező­ dések. “Csupán az zavar - írja Speidl -. ami­ kor onnét érkezik a kritika, ahol nemrég még hallani sem akartak civil társadalomról, az ál­ lampolgárok alulról való, önkéntes, éppen ezért demokratikus szerveződéséről”. Ilyen alapon bizony nagyon sok embernek - köztük neki sem lenne joga a más előjelű politizálás­ ra. Ráadásul - legalábbis szerintem - a párt­ állammal nem az volt a baj, hogy hallani sem akart egyesületekről, társaságokról és egyéb alakulatokról (lásd a szocialista demokrácia hangzatos ismérveit, jelszavait!), hanem az, hogy csak papíron és deklarációkban hangoz­ tatta szerepüket, a valóságban átnézett felet­ tük, nélkülük, helyettük döntött. Sajnos az új rendszerben is találkozni az álampolgárok ki­ rekesztésével történő politizálás jeleivel. Örülök, hogy Speidl Zoltán is elismeri a nacionalista és soviniszta hangok felerősödé­ sét. Nem tudom viszont mivel érdemeltem ki azt a képtelen vádját, hogy nem vagyok képes különbséget tenni a nacionalizmus és a sovi­ nizmus között. Egyébiránt azt sem állítom sem akkor, sem most, pedig azóta jóval több okom is lenne rá-, hogy a nacionalizmus és egyéb kárhoztatandó diszkrimináció Magyarországon uralkodó jelenség lenne. Egyenlőre ugyanis a józan ész még meggátolja, hogy így legyen. S e képesség szerencsére nem csupán a kormánykoalíció ellenoldalán felsorakozók­ ban lakozik. Az ugyanis nem vigasz, hogy a környező országokban jóval drasztikusabb megnyilvánulásai vannak e nem kívánatos, sőt üldözendő izmusoknak, és mi csak “vi­ szonozzuk” ezeket. Abban viszont egyetér­ tünk, hogy ez egy bonyolult, “összetett kér­ dés”. melyet még nagyon sokáig fogunk vi­ tatni és nemcsak mi, egy jóhiszemű polémia résztvevői. Miután nem sikerült egyértelművé ten­ nem - erre utal. hogy Speidl Zoltán nem jött rá - engedtessék meg, hogy e helyütt kifejt­ sem: én konzervatív erőknek azokat tartom, melyek egy “tegnapelőtti”, szó szerint “levitézlctt” rendszert kisérelnek meg újjáéleszteni a huszadik század végi modern polgárosodás helyett. Hogy ez reális veszély, azt Speidl is elismeri, amikor így fogalmaz. “Még a kor­ mánykoalícióban is kisebbségben vannak, akik “keresztény-nemzeti kurzust akarnának a fogalom Cs.B. állal is idézett értelmében.” Tehát vannak ilyenek, akik remélem soha nem is lesznek többségben. Én mindig is - most aztán miért tennék másként - a vallási tolerancia híve voltam, és senkinek a jogát nem vitatom lelkiismereti meggyőződésének képviseletére, gyakorlásá­ ra. Azt azonban felettébb furcsállom, hogy csakúgy, mint a joggal elitélt pártállami szisz­ témában - egyfajta világnézet látszik kanoni­ zálódni, s az államiság túl sok szálon fonódik 451 �Mi történt? Mi történik itt ? össze az egyházak működésével, tevékenysé­ gével. Jólesik megemlítenem, hogy cikkem befe­ jező gondolatáról - amely a magyarság élete­ rejét feltételezi - Speidl Zoltán egyetértően nyilatkozik. Ez jó, biztató alapot jelenthet a közös célok különböző úton, “másik parton” való eléréséhez is. Ifj. Fekete Gyula szintén foglalkozik írá­ sommal (Palócföld, 1991/4.sz. 336-342. old.), s - tekintve, hogy ő budapesti országgyűlési képviselő - ez önmagában is megtisztelő szá­ momra. Helyesen látja - nincs okom tagadni hogy a “sodródó állapot” engem is megérin­ tett és csak szereplője, semmint alakítója vol­ tam a történelemnek. Ez bizonyos vonatko­ zásban akár érdemem is lehetne, de közel sem fogom fel így. El kell fogadnom azt is, amit a szocialista párt “felemásságáról” ír Fekete Gyula. A parlament által hozott törvények, határozatok számának, a törvénykezés gyors ütemének felsorolásával - mint a mundér be­ csületét védő indoklással - azonban nem tu­ dok mit kezdeni. Hisz az embereket nem ez érdekli. Számukra az a meghatározó, amit változás címén a mindennapi életben tapasz­ talnak. Az pedig helyenként elkeserítő, de legalábbis elgondolkodtató. Fekete Gyula konkrét példája a marosvá­ sáhelyi pogrommal, a Vatra módszereivel kapcsolatban helytálló, elítélendő, de semmi köze a sajtószabadság magyarországi hely­ zetéhez, a hatalmon lévő erők manipulatív törekvéseihez. Ugyancsak túlértékelni lát­ szik szerény véleményemet Fekete Gyula, amikor engem oktat ki azért, mert az ellen­ zéki pártok, egyes lapok másként véleked­ nek a Szovjetunióval való kapcsolat elhide­ güléséről. Bár kétségtelen, hogy én is szó­ vá tettem ezt, s most csak azért nem szó­ lok róla részletesebben, mert úgy vélem, hogy a gyökeresen megváltozott konstellá­ ció ismeretében felesleges taglalni, hogy a kormány mit csinált és mit nem tavaly má­ jus óta. Végezetül annak szeretnék hangot adni, hogy a Palócföldben zajló disputa - amely a visszaszólás lehetőségével immár végérvé­ nyesen igaz vitává vált - engem reménnyel tölt el és arra indít, hogy egyetértsek Vitányi Ivánnal (Palócföld, 1991/4.sz. 333-335. old.), aki szerint az elmúlt évek történései kiváltot­ tak ugyan némi szkepszist a szerves fejlődés esélyeit illetően, “de nem hoztak semmi olyant, aminek alapján a bizalmat meg kelle­ ne tagadni.” A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Borsos Árpád. Speidl Zoltán, Horpácsi Sndor, Simor András, Petronyák László, Rákos Csaba, Németh János István, Vitányi Iván, Fekete Gyula. 452 �palócföld 91/5 Tímár Máté A Vaskereszt (Jani János zeneszerző naplójából) Krisztus Urunk születésének 1944. esztendejében, az egykori Monarchia Galícia tartomá­ nyában Sztryj, Delatin, Nadvorna, Kolomea térségében, a Pruth és a Fekete-Beszterce folyók közén, melyre a Hoverla és a Pietrosz 2000 méteres csúcsai vigyáznak, olyan szégyenlősen somfordált elő a tavasz, ahogy a zárdaszüzeket kisérti meg az első szerelem. A csúcsokon még a máramarosi mócok piszkos-fehér kucsmáihoz hasonlatosan tartotta egyeduralmát a hó. A folyóvizeket minden reggel szeszélyes mintákkal díszített jégabrosz fedte. De Murulyka cigány már hóvirággal ékesítette honvéd-sapkája piros-fehér-zöld gombrózsáját s a ragyabunkó ábrá­ zatán is megszépült tőle a torz hóhérmosoly, az-feletti örömében, hogy a hurokkal fogott róka irháját a felesége tábori lapon az ötödik kis Murulyka világrajöttének bejelntésével nyugtázta. Nékem kottafejekbe kívánkozó melódiákat dudorászott a szél, s Dinics Vaszil, a vereckei ruszin favágó, a zászlóalj legkiválóbb puskapucolója és páncélróm-lőszeresem, olyan szépen szomorú népdalt énekelt aknatelepítés, azaz testi megkönnyebbülés közben, a bozontos ciheresben, hogy nemcsak lekottáztam, de le is fordítottam félórán bévül. Imigyen: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! El is érzékenyedtem felette, mert a saját szülőanyámat láttam félig lefüggönyözött szempil­ láimon átal, akitől két hete vettem búcsút a sikeres páncélelhárító tanfolyamot beszegő ötnapos jutalomszabadság végén. S éppen ezért ünneprontásként hatott reám Tállai János szolgálatvezető őrmesterünk őrjön­ gése, bizonyos karpaszományos urak trehányságát illetően (őkelme bezzeg szarkapományosok­ nak tisztelt bennünket).akik az egy-két nyavalyás érettségijükkel csak huszonegyeznek ba­ kancspucolás helyett, mintha máris tisztek lennének, pedig csak fekélyek a hadsereg fütyülőjén. Azután legyintettem. Így szokott ez lenni, ha zupásokat megcsapja a közeli támadás szele, melyet a kanklimaxos, különben sokkal emberségesebb Szedő főtörzsőrmester is igazolni látszott, kutyamosójához intézett szózatával: - Pakolj össze mindent, Dani! Megint eszi a fene a tyúkszemem, tehát jön a rugalmas német 453 �palócföld 91/5 v isszavonulás, é s bennünket úgy benne hagynak a saját szaharánkba, hogy csak az orrunk hegye látszik ki belőle! Mert bizony teljes bizonytalanságban éltünk, a lomhácska tavasz küszöbén. Dolfi gerincét ugyancsak ropogtatta Jóska s olykor nékünk is jutott belőle ezen az átjáróházhoz, hasonlatos galíciai tájon, ahol a vegyes lengyel, ukrán, és gorál őslakossággal bizonyos se-hideg-se-meleg, se jó-se-rossz társbérletben éltünk. Az öregek némelyike még őrizte a Ferenc József ábrázatával díszes, első világháborús Szolgálati időm emlékére képet, a fiatalok elegyedtek ruszinjainkkal, szlovákjainkkal, a londoni lengyel emigráns kormány partizánjaival pedig lőszert csereberél­ tünk cujkáért. Az. ukránok inkább a Honvéd cigarettáért köszöntek vissza, a gorálok pedig inasnak állottak a kacorbicskával pávafarkú galambokat, hátulról szerelmeskedő figurákat faricskáló székelyeinkhez, hogy fellendítsék a háziipart, mert a nyálfolyós németektől néha doboz konzerveket kaphattak érte. Közben azonban az ezrednek tisztelt egységünk foghíjas zászlóaljacskává apadt s háziasszonyunk. Maruszja mama főlőszerkereskedő Sztaniszlávja szerint Dolina és Szaniszlau felől úgy feketéllettek előfelé a szovjet T-34-esek, mint a szoptatós szukakutya hóna alól a bolhák. Már a fenyvesek szűrte dübörgésüket is hallottuk, olykor a föld is megrendült alattunk, s amikor az említett napon, úgy tíz. felé. Szedő főtörzs szappanozás nélkül megberetváltatott, hogy az. atyaistenünk, Lóth ezredes úr elé vezessen, már azt sem tudtam honfiúi lelkesedésemben, a fütyülőcském ázalog-é. vagy a combom töve izzad. Az öles ezredes - akit a háta mögött Heródesnek neveztünk szokatlanul szelíd volt, s vélem majdnemhogy vicsorgósan kedves. Nevem nyomán egyszer reákérdezett a még szüle­ tésem előtt elhúnyt nagybátyámra, akivel együtt szolgált a Piavénál s bár úgy ítélt a kapcaron­ gya is többet ért nálam, ezúttalis reám mosolygott az “alázatos” jelentkezésem után. - Ni, te cigánykurva, félkatona! Meddig tudod páncélelhárító rajoddal visszatartani a ruszki tankokat, miközben mi viszavonulunk? Pihenjbe lágyulva gyors számvetést tettem a halálfélelem párkáival viaskodó fejemben: Négy páncélrómes irányzó, két-két adagoló lószeressel, nyolc-nyolc rakétácskával a fordított V-alakú lövészgödörben, négy-négy fausztossal, ugyanannyi páncélököllel, a lövészkutak fene­ kén. Töltés, célzás, élesítés, irányzás, lövés. Mindezek néhányszor elbotlottak az. agytekervé­ nyeim közölt, mielőtt kimondtam: - Alázatosan jelentem, legfeljebb egy félóra! Azt elfelejtettem hozzájelenteni, ha egy gyászhuszárom se veszi futásra a dolgot, ha egyet­ len töltet sem robbantja fel éppen a gazdáját, mint legutóbb s a sztálini csimbumosok sem kapnak úgy irányzékhegyre, mint legutóbb az, ungváriakat, akikből mindösze egy kéz, egy láb, egy Tűzkereszt, meg egy zacskó puliszkaliszt maradt, negyedóra múltán. - Bakfitty félóra! Másfél! - S mintha ott sem leltem volna már Szedőnek rendelkezett: Ásassa meg a gödreiket, kútjaikat! Teljes menetkészüllség! Zöld rakétára: Raktárakat felgyúj­ tani, vörösre visszavonulás! Ma sem tudom, mint kerültem ki a harcálláspont-erdészház tornácára. Csak az öreg Szedő pályinkáskulacsára válekszem: “No, titeket is ugyan jó prédára vetnek, fiaim!” S a többi úgy összekeveredett bennem, ahogy a fenyőtuskó parazsán a tüdő-, a máj, meg a hajdinakása. Mintha vezérlőszeresem, Murulyka is fenyőlelkével biztatott volna s ezért a visszavonuló szakaszokat századoknak, a távolból előtűnő négy-öt T-34-est a tízszeresének láttam. Mintha kürtszó is harsant volna s máris ott cserélgettem lábaimat a legelső fordított V-gödörben, vállamon a páncélrém “kályhacsövével”, melybe hóvirágos ragyabunkóm az első rakétácskát 454 �palócföld 91/5 dugta, dugajocskáját csatlakoztatta. Pater noster - kezdtem a Miatyánkot, hogy az ördög közbekanalazzon: Hol az az istenverte elsütőszerkezet?! Lereszketett róla az ujjam! Pedig az első harckocsi ott legénykedett már legjobb cimborám, Józsa Mózsi orbai tanító gödre fölött s kicsit előzve-hátrázva kente az anyaföldbe. Gyekiczki Ondró, a tótkomlósi páncélöklös kiugrott a kútjából, és egy gépfegyversorozat úgy lekaszálta. mint a mezőőr az. árokparti bogáncsot. S az. én ítéletem is közeledett. Recés hernyótalpai úgy festettek alulról-felfelé nézve, mint a halál pofáján a vigyor, az, ágyúja pedig egyre ugatott. Reszkető kezem végre az elsütő szerkezetre talált: bumm! A rakétácska repült, odacsapódott a tanktorony alá, ahol az a harckocsitesttel találkozik, sisteregve lyukat égetett rajta s ezután már csak a sülő emberi hús édeskés szaga facsarta az orromat s Murulyka “bazdmeg”-jei keresték a fülemet: Töltve! Tűz! Innen, onnan páncélököl pukkanások hallatszottak, káromkodás, davaj, majd óriási német Királytigrisek dübörögtek elő a hátunk mögül, s úgy lőtték egymást a hátrázó T 34-esekkel, mintha fellázadt volna a pokol. S azután csend lett és az összeguzsolt erdő fái között előmerészkedett volna a koratavasz. Zümmögő rovarok keresték az. ütköző ibolyabimbókat s harkály kopácsolt oly nyugodtan, mintha nem történt volna semmi. Félbetört fenyőről vedlő mókus kormányozta át magát a bozontos farkával egy épenmaradottra. Mátyásmadár rikoltozott, talán azt, hogy: Élet! S vagy húsz méterrel előttem felcsapódott egy Királytigris teteje. Nagyranőtt fekete német magasodott fel belőle s úgy ordítozott, mintha legalábbis Keitel-nek hívták volna: - Kameraden! Kommen Sie her! Murulyka is orrbabökött a cujkáskulaccsal: - Húzza meg, gazdám, hátha svábul is megtanul tőle! Járni tanított inkább az a szesz. Kimászni a gödörből, odatántorogni az acélszörnyeteghez s jelentkezni: Herr Oberst! (Pedig lehet, hogy csak hadnagy volt), a magyar páncélelhárító raj parancsnoka zum Befehl stehe vor, parancsára megjelentem. Nem buktatott meg sem a kiejté­ sért, sem a grammatikáért, hanem büntetésből meg kellett hallgatnom, hogy mekkora Held-ek, hősök vagyunk s megköszönni, míg a mellemre tűzi az EK-2-t, a másodosztályú Vaskeresztet, melyre azonnal hitelesítő pecsétet ütött a szilánktól megsebesült bal nagyujjam vére. Mindezek végeztével kutyagolhattunk Lóth ezredesék után, s útközben azt találgattam mi olyan büdös körülöttem s mivel van tele az. ülepem. Sikerült megfejtenem, mire vállamat veregetve ezt kérdezte tőlem: - No, te cigánykurva, félkatona! Mit kérsz? Konyakot? Rumot? S ezt feleltem: - Alázatosan jelentem, ha lehet, egy lavór vizet, és egy tiszta gatyát! Hát így történt s nyilván feledem az egészet, ha a múltkoriban, rendezgetvén íróasztalom fiókjában a kezembe nem kerül a Vaskereszt szalagja, az envérem pecsétjével rajta. A képernyő Allah-őrültje, Komeini halálbakergetett ifjait mutatta, míg az. erkély alatt olt rúgta a labdát a két fiam. S az érettük való felelősség újra Felszakította azt a belső sebet, melyet a mai napig a szíveinkben-lelkeinkben hordozunk. Legalább (őket kerülje el ez az átok! A Vaskeresztet beejtettem a többi fiók-kacat közé s kottafejekbe dünnyögtem a Dinics Vaszil nótáját: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, 455 �palócföld 9 1 /5 s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! S esett szomorúsággal az édesanyám fényképére néztem... 456 �palócföld 91/5 Sarusi Mihály Sámsonvár (Részlet az Eszterberke című regényből) Azóta, míg Sámson él, nincs nyugta a töröknek. Beszorul Gyulába, mert aki kiteszi a lábát, Sámson miatt egy lépést nem tehet kedvire. Sámson rendet vág a törökben. Öli. A török a gyulai szancsákban sámsonjárásnak nevezi ezt a kort. Az erdélyiek sem lelkesed­ nek e csavargókért: zavarják a nagypolitikát. Sámson és bandája rendre figyelmen kívül hagyja a magosabb szempontokat. Csak pusztítja a pogányt. Azt mondják: - Halál a hódítóra! És ahol érik. Mert Sámson nem sokáig maradt egyedül. A legszívesebben minden kisfiú beállna a csapatába. A békési, bihari, zarándi fattyak példaképe: Sámson. A töröknek: réme! -Vigyázz, mert elvisz Sámson! Az anyák Gyulában ezzel ijesztik a kis török s rác porontyokat. Sámson. A nevét sem merik kiejteni. - Megint Ő volt az? Ajaj. Bethlen Gábor a végén azt írja a portára: semmi köze ezekhez a rablógyilkosokhoz, a kurvafia körösközi hajdúk a német bérencei! Mert a török avval gyanúsítja a nagy fejedelmet, hogy ő küldi a népi ellenállókat. Még ilyet, még hogy a szövetségesünket, a törököt aprítsák ezek a csavargók?! Ha Sámsonékon múlik, nem 1696-ban szabadul föl Gyula. S mondom, ha Sámsonékon múlik, idegen segítség nélkül verjük ki a pogányt. Hogy senkinek sem lehessen ürügy a felszabadítás a megszállás folytatására. Folytatás más lobogó alatt. Folytatás más eszme nevében. Folytatás más hitharcért. Mást erőltetve a népre. Előbb se lehetett biztos a dolgában a pogány, ha kitette a lábát Gyulából, eddig is volt miért izgulnia, mert ellenálló piszkos magyar mindég akadt. Aki elkeseredésében fegyvert ragadt, s ott vágta őket, ahol tudta. Egyszer-egyszer már Sámson is átsegített egy-két barbarust a másvilágra, de az más volt. Azt lehet mondani: alkalmi szabadságharc. Most valami más kezdődött. 457 �palócföld 91/5 Akkora, hogy még a magyar úri politikát is megzavarta. Magyar volt az is, a népért volt, de: más volt. Okosabb, messzebb tekintő, a világpolitikai helyzetre ügyelő. Emez, Sámsonéké: elkeseredett, mindenre kész, meggondolatlan, vad. szívet tépő, nem kegyelmező, megalkuvást nem ismerő, nem taktikázó, keserves, szinte a törökmódihoz hasonlatosan már-már pogány. Mert a keresztény: megbocsát. Nem üt vissza, nem öli azt, aki meg akarja őtet gyilkolni. Megköszöni a gyilkosnak, hogy őtet ölni akarja! Nem, ez más lett. Másféle. Sámson azt mondja: magyar! Nem biztos. Ez csak elkeseredés. Szalmaláng? Szalmaláng lobogásának mondható-é, ha egy nép fölkelését a vaspatájú ellenfél két nap leforgása alatt eltiporja? S nem engedi, hogy a nép szabaddá váljon. Sámson azzal kezdte, hogy rájuk gyújtotta a kastélyt. Egymaga! És ahogy menekült ki az Eszter-gyilkos nép Törökszállásról, egyenként lőtte le őket. Tatár-módra: nyíllal. Azt hihette a Kücsük-népség: itt a tatár! Nem, csak Sámson. Kücsük túl mélyen aludhatott, mert ő bennégett a kastélyában. Legalábbis Sámson nem látta kiugrani az ablakon. Gyulán azt rebesgetik, hogy a sarkadiak voltak. A basa megparancsolja: - Aki rémhíreket terjeszt, karón száradjon el! A török város török polgára is. Bár ők még nem tudják, mi az: polgár! A polgár: szabad ember. Majdnem olyan szabad, mint a nemes. Csak éppen: valamennyi. Nemrég járt itt a temesvári beglerbég embere, őtőle tudja a basa: most nem szabad háborút kezdeni, nem torolhatja meg Kücsük halálát. Békesség van, áldott béke a Részekben. De a sarkadiaknak ezt nem felejti el. Honnan tudta volna a basa, hogy ezt egy ember követte el? Mit tud a betolakodó a megszállt népről? Soha semmit. Annyit, amennyit a renegátoktól hall. Ám a renegát annyit mond el urának, amennyi az érdekeit szolgálja. A pribék, a kalauz, az idegenvezető, a janicsárrá vált volt magyar, ál-magyar, hazaáruló briganti, törökös Tar Matyi hogy merné ura elé tárni, hogy a nép szerint ez csakis Sámson lehetett? Ő tudja, de ha a basája is rájön, még az ő fejét üti le. Amiért nem szólott időben. Tar Matyi se sejtette, mi készül. Hallott erről a dologról. Eszter haláláról, dehát a magyar ember mindig túloz, nem hitte el teljesen. Hogyne, rágalmaztok! Rágalmaz a gyáva nép. Befeketíti felszabadítóinkat. - Tartsd a pofád! Úgyhogy a körösközi nép mélyen hallgat, ha úgy érzi, nincsen magában. Ha idegenszagot érez. És az idegenszagot az idegenvezetőn is észreveszi. Valahogy lerí a renegátról, hogy nem igaz. ember. A nézéséről, a buzgalmáról, a: minden mozdulatáról. - Ez is eladta a lelkét az ördögnek! Ez el. Úgy, hogy. Sámson mellé áll fél Tiszántúl szabad legénye. A szegény legény. Akinek nincsen semmije, csak két jó erős karja. Meg az az. olthatatlan gyűlölet. Olyan emberek ők, akiknek a családját kiirtotta ez az új rendszer. Akiknek nincsen veszteni valójuk. Akik a sátánnal is lepaktálnának a betolakodók ellen. 458 �palócföld 91/5 Bármire készek. És akkor egyszer csak eléáll ez az igazi hős. Sámson. A dobozi táltos bíró. akinek a szerelmével ezt tette a török. Aki egymaga elbánt. Ez már döfi, így már más. Korábban is kerül jónéhány csavargó a békési, bihari, zarándi erdőkben, réteken. Eddig is akadt mindenre elszánt fickó a Körösök mentében, nem egy pogány bánta. Hány idegen harapott miattuk a fűbe! Ám ez más. Eddig: egymagukban csavarogtak, magukban, magukra hagyatva vívták harcukat. Néha ez, néha amaz segítette őket, segíti valamennyit a nép. hogyne, de: fél. Tart a bosszútól. Ám most: csapatba áll a sok-sok szegény legény. Seregbe szerveződik az ellenálló. Vala­ hány. fel Váradig, Aradig, Szolnokig, Szegedig. A Tisztiig retteg tőlük a pogány. Mert amikor az ellenállás ilyen csodákra képes, a nép is megbátorodik. Most már nemcsak titokban segíti a magyar fiúkat. - Magyar gyerekek. - Csakis azok lehettek. - A mieink! És a Körösök közének népe már a szabadulásról álmodik. Pedig hajaj , hol van az még. Sámson akkor este ért haza, sok volt a dolga a faluban. A várban: Eszter sehol. - Eszter! Semmi. Csak az erdő. Meg a víz. Zúg, csobog. Susog, locsog. Éjre készülődik, az égen már a Hold. Köd mögül a fény. Eszter! Eszter sehol. Sámson körbejár. Jár körbe. Majd vissza, megint. - Hol. - Hol vagy?! S már be is ugrott a hajójába. Soha senkinek nem mondta el, hogy volt tovább. Csak a népek kitalálták. Gondolta, csakis az apjánál lehet. Töröknek semmi nyoma, nem rabolhatták el. Mintha fényesebb lenne az ég alja. Ha a köd nem zavarná. Mi ég, Sarkad, Gyula? Annak nagyobb a lángja. Füstjét este hogy láthatná. Amúgy is: köd. Pára ereszkedik a tájra. Sebesen halad ár ellen, ám nem kell sietnie, Eszter elébe jön. Már jön. Az örvényből épp kifele. A forgó nemrég dobhatta ki. Jaj. Mi az ott? - Mi? Már magában beszél. 459 �palócföld 91/5 Utána veti magát. Odaevezhetne, de nincs hozzá ereje. Csak bele a vízbe. Nem igaz. Valamit hoz a víz. Mintha. Ember lenne? Ember a vízben! Mozdulatlan, s milyen fehér. A pendelye ráragadt, mint egy. Mintha. Akár ő is lehetne. Fiatal nő. Sámson már ordít. A szája tele vízzel. Még jó, hogy nem fullad meg. A halottat lassan hozza a víz. Mellén mély seb, kezében tőr. A török nem tudta kivenni a markából. Hagyta, hadd el, vigye magával a sírba. Legyen meg neki az utolsó akarata. A török ilyen megértő. Sámson! Sámson! − E. Már megint majdnem megfulladt. Pedig olyan könnyű a leány teste. A víz még könnyebbé teszi, vagy Sámson táltosodik meg? Mégis: majdnem összeroppan a teher alatt. Ez nem lehet. - Eszter! Sikolt, amikor a partra kihúzza. Leteríti a gyepre. Odafekszik mellé. Ki tudja, meddig. Tán már pirkad. Pitymallik. Eszter megszépül. Még szebb. Ki gondolná, hogy ez a nő gyilkolni képes? A kést kiveszi Eszter kezéből. Szűre ujjába teszi. - Ébredj! Ki tudja, hanyadszor kéri. Ébredj. Ébredj, Sámson! Mert rá is ráférne egy kis ébredezés. Kücsük és hét katonája nem tudja, mi vár rá. Különben nem eresztenék szélnek az alkalmi leányrabló hordát. Vagy huszan jöttek Jankónak segíteni. Persze semmi szükség nem volt rájuk, csak hát Kücsük ilyen óvatos duhaj. Tartott Kücsük Sámsontól, azért szedte össze a csapatot. De most már hazamehetnek. Nem sikerült. És hát ő erről nem tehet. Kücsük a holdfénynél megtörli izzadt, görögdinnye simaságú fejét. Megvárja, míg a ködből előjön a Hold. Úgy már igen. Hogy Eszter miért nem tudta szeretni? Igaz, nem volt rá ideje. Nem engedte, hogy Kücsük megszerettesse magát. 460 �palócföld 91/5 Szegény lány. Kücsük. Sámson a gáton. Visszament a halászházhoz. A szállás már porig égett. A gáton, gát szélén. Odáig vonszolta magát az öreg. Ott érte. Vagy emitt, a kunyhó ajtaja előtt? Kideríthetetlen. Nem mindegy? Nem. - Nem! - Nem! - Soha! A legszívesebben idecipelte volna Esztert is. Az öregnek jó mély gödröt ás, ne tudják a vadak kikaparni. Fejéhez fejlat ácsol. Nem, így. - Mit tegyek. Oda-vissza az út erre jó: végiggondolni. Miért hagyta magára. Így: ő is hibás. Mindenki, aki él. Aki nem szúrja le az első pillanatban az első betolakodót. Mert mindnek ez jár. Szurokba mártja a nyíl hegyét, meggyújtja s így lövi a pogány-ház zsindelyébe. Sámson jól felkészül. Már itt készül. Mostohájától örökölte az íjat. Eddig alig használta, nem élt vele. Csak ha vadászott. Azt is inkább játékból, hisz megvan a betévő falatja. Csak hogy el ne feledje. Túl hosszú az íj. nehéz elrejteni. A magafajta jobban teszi, ha nem mutatkozik ekkora gyilkos fegyverrel. Úgy levágja a török, hogy észre sem veszi, s már. Fordult a kocka. - Ébredj! Ezt már inkább magának mondja. Belemártja az arcát a hús Körösbe. Mosakszik. Eszterhez készül. Mert Eszter nem akart feléledni. Nem és nem! Sámson hiába csókolta, a legszívesebben elszaladt volna azért a vén boszorkáért, aki a Nagy-Körös Bokránál él, hogy varázsolja vissza az életbe az ő kicsi párját, dehát. Ismer az elég füvet, balzsamot, tán életvizet is tudna keríteni. Életre kelthetné! Ha neki se sikerül. Mert Sámson hiába csókolta ott a fövenyen. Mindhiába. A földvár egyik mély árkába rejtette. Úgy, hogy az árok egyik végébe Esztert temette, jó erős sírboltba rejtette: erős fagerendákkal védte Esztert a földtől. Oda, e földből és fából való sírba rejti a világ elől. Ajtót nem hagy rajta. Ám ha később úgy gondolja, megnyithatja. Mert a sírbolt mellé magának épít otthont. A föld alá. Az árok maradék részét aládúcolja, reá föld. Arra gyepet rak, hogy senki rá ne jöjjön, ha holnap erre jár. Ne tudja, hová telepedett. Se ajtaja, se ablaka. Jó kis vár. Sámson: élve eltemeti magát. 461 �palócföld 91/5 Mert: nincsen kijárat. Nemhogy kijárat, bejárat sem. Magára húzta az utolsó fatörzset. Jó erős, sokat megbír. Ezt: soha senki nem fogja fölfedezni. Itt tán békén hagyják Eszterrel. Ámen. Esztert levitte a vár legmélyére, s a sírba fektette. Jó puha sírt készített neki. Kibélelte bőrökkel, feje alá vánkosul subáját hajtja. A saját ruháival béleli ki Eszter nyughelyét. Hogy könnyebb legyen neki. S hogy ne fázzék. - Bosszú? A legjobb lenne, ha magával takarná be. - Ezt még visszakapjátok. Rákanyarítja szűrét. A kést nem teszi mellé. Hadd maradjon emlékbe. Hogy átjárjon néhány. Ahol bosszút áll, ennek a tőrnek a rajzát hagyja a porban. Fában. Kőben. Téglában. Mészben. Vérben. Ha addig él. bosszulatlan nem hagyja. Eszter vére. Vérbosszú? Véres bosszú. Ami jár. Mert mi mást lehet itten tenni? Sámson nem tud gyászénekre gyújtani, torkán akad. Csak a vén fák morgása, madár riadása. Jaj. nekik. Mert: jaj, neki. Sámsonnak. Sámson pedig befészkelte magát az ősrégi várba, bosszút esküdött a török ellen. Rabló lett. Ami kincset, drágaságot a töröktől elvett, az mind a várba vándorolt, le a föld mélyébe, a sír mellé hordta. Társak is szegődtek lassanként hozzá, akikkel a töröknek ostora lett. A másik legjelesebbet Istibundi, Csavarga, Pakulár Varga Miskának hívták a magyarok. A törökök sehogy sem hívták, hanem kergették, mint a farkast az oláhok odaát a Kárpátokon túli hazájuk­ ban. A mellészegődőkkel megerősíti a várat. Magasítják a falakat, s reá. szinte az égig, legalábis a fák tetejéig élősövényt fonnak. Madár se ki, se be Sámsonék tudta nélkül. Kapuja sincs, csak az égből: kötélhágcsón, kötélen, fán. faderékon, iszalagon felkúszva ér az ember a vár fokára, onnan ugyanis be a várba. Se ki. se be. Még Sámsonnak sem. Azért neki van még egy bejárata. Amelyről a legjobb cimborája sem tud. Gyanítják, dehát. Jobb hallgatni, mint a sír. 462 �palócföld 91/5 Sámsonnal nem jó kukoricázni. Néha úgy eltűnik. hogy a pajtásai sem értik, hová mehetett. A csapat legifjabb harcosa hamar megtanulja, hogy hiába kérdezősködik; legföljebb később magától rájön. Erről ők sem tudhatnak. Sámson egy öreg fűz ágai közt szokott eltűnni. Mintha a föld nyelte volna el. Hajójával odaér, beér a fűz ágai alá, már szinte ezzel nyomaveszett, de ez még semmi! Ha utánamerész­ kedsz. üresen találod a hajóját. - Sámson! - Elhallgass, te fattyú! És ilyenkor jól kupán vágják a kérdezősködőt. Szinte ez az avatás a Sámson-csapatban. Ilyenkor jól elrakják a gyereket. Többé biztos nem kíváncsiskodik, eztet megemlegeti. Az odúba bújik, onnan le, leereszkedik a palotájába. Gyakran ott is hál. Néha az embereivel a vár gyepén, az ott vert sátorban, az ott emelt kunyhó falai közt, vagy a vár épen maradt termében, ha már kívül túlzottan dühöng a tél. A föld alatt leheveredik kedvese sírja mellé. Talán mert úgy érzi, neki itt a helye. Máshol; esetleg még a pogány elleni ütközetben. Meg tábortűz mellett a többiekkel. Néha odébbállnak, másik hunvárba, szigetre húzódnak. De ide mindig visszatérnek. Sámson hazahozza őket. A rabbik már úgy garázdálkodnak, hogy török egymaga nem teszi ki a lábát a városból. Csapatban is igen óvatosan jár a gyulai törökje. - Megáll az eszem! - sír a basa. - A saját országunkban ne legyen nyugalmunk! Megáll az esze nekije. - Aki azt meri mondani, hogy ez Törökország, halál fia! Szinte jelszóként terjed a nép között. Még a hazaáruló is előbb szétnéz, ki hallja, ha azt akarja mondani, hogy itten a török birodalomban. Neki különösen van miért óvatoskodnia. - Elszemtelenedtek a magyarok! El, a bitangok. Egyre több helyen verik meg a török martal ó c koat. Nem a rablók, maga a falusi nép! Még csak ez hiányzott. Hiába, a rossz példa. Le kell törni őket, különben megnézhetjük magunk. Így a gyulai basa. Törökszállás elpusztítását a hajdúkra foghatták, ám hogy egyre több hitharcosnak veszett nyoma a dobozi rengetegben, a marói makkosban, a békési rosszerdőben, a pósteleki, az ölyvedi. a hajlási és a Hosszú-erdőben, a Csaika s a kisdobozi erdőben, nem is beszélve a mindenféle berkekről, annyian tűntek el nyomtalanul, hogy az már nem lehetett véletlen. - Valami rém garázdálkodik a mi Külánk körül! - Allah. Küla bajban! Gyula. Gyula nincsen, csak Küla. Az adórovó. adószedő is csak katonasággal mert a falvakba menni. A török földesúr nem mer a falujába kirándulni, egy kis jó levegőt szívni. A török beszorul Gyulába. Úgy kell neki. Minek jött. - De ha ezt a Sámsont elkapom. 463 �palócföld 91/5 A gyulai törökök basája később rájött, hogy ki fenyegeti a padisah körösközi hatalmát. - Aki elfogja és nekem átadja, száz arany üti a markát! Elég sok pénz. Túl sok. Mit ér vele a magyarja, a tarisznya arany úgyis elárulná. Legföljebb ha odébbáll. - Amilyenek ezek a magyar gyerekek, megnézhetném magam! Így sóhajt a török kedvenc kalauza. Most az egyszer nem tartja a markát. Isten ments. Sámson túl erős. Még a végén megsúgja a renegátja Sámsonnak, mikor tud végezni a gyulai basával a legkönnyebben. Ilyen az árulója. Ahogy fordul a széljárás. - Élni kell, gyerekek! Valahogy megmaradni. Túl hangosan azért nem mondja. Csak magának. Meg Gyulán a török komájának. Amikor a gyulai török őr magyar szolgája nem hallja. - Erdélyiek vagytok? - kérdé a török a magyar fegyveresektől. - Magyarok! Erre a török levágja őket. Csak Gyulán tudják meg, hogy szövetségeseiket vágták le. A városi nép megismeri a foglyokat. Merthogy most a sarkadiak is a törökkel cimborálnak. Sámson jobban teszi, ha a sarkadiaknak sem mutatkozik. Sámson jobbkeze az első időkben Török Jóska. Őkelme Bizáncba került rabként, s ahogy meséli: egyszer a gazdája írással menesztette a borbélyhoz, aki alaposan megvárakoztatta, majd egy csomó népet odacsődítve körülmetélte. Józsi, akit a török Juszufnak keresztelt, Sámsonnál is jobban fenekedik a törökre. Aki az ő kezébe kerül. Isten irgalmazzon. Józsi Erdélybe szökött, ott mesélték neki a Leánymezőn: a pogány itt szokta foglyai közül a hasznavehetetleneket kiválasztani s meggyilkolni. A rablányokkal táncol, majd meggyalázza őket. Reggelre kelvén rosszkedvében leöldösi a gyengéjét. Tábortűz mellett viszketni kezd az ember tenyere. Mese, mese. Ám ha egyszer az a való? Mit lehet akkor tenni. Azt mondják, Sámsonék banditák! Rablók, útonállók, csavargók, martalócok! Tehetnek mást? Mondj jobbat. Joga van-é az embernek leszúrni azt, aki őt elevenen akarja megenni? Aki ki akarja tépni a szivét, hogy a parázsban megsüsse? Túlzók! Azt mondja a higgadtabb magyarja: ez, fiúk, túlzás! Az efféle küzdőmodor nem vezet semmire. Választhat-é harcmodort az, aki örül, ha levágja magát a rabszíjról, akit vérebekkel űz a rabszolgahajcsár? Tehet-e mást, ha élni akar? Bűn-e élni akarni? Mert másképp nem lehet megmaradni. Persze, ha az ember olyan lenne, hogy boldogságában csak nyalná, nyalogatná anyja gyilkosának a mancsát. Akad ilyen is. Nem sok, de egy-kettő. Országonként kettő, három. Nyár végén rendesen megjön a faluba a török. Éjjel váratlanul érkezik. Minden tar kipány­ vázza a lovát egy ház elé. s a küszöb előtt keresztbe fekszik, hogy ha a gazda kijön, észrevegye. 464 �palócföld 91/5 Hajnalra kelvén aztán azzal kezdik: - Gazduram! Hány a jószág, mije termett,mi van az erszényben? S: fuss, vagy fizess! Ha a gazda nem akar fizetni, a török ráköltözik: lovát beköti a magyar óljába, eteti a gazdáéból, maga beveszi magát a házba, gazda ágyába. A magyar eresz alá, földre, ólba költözik. Csak szabadulni tőle! Ha meg agyon találnak verni egy török rablót: a határban elássák, a szomszéd határba hurcolják, hogy ne az ő földjükön találja meg a kádi a holtat. A község száz aranyat is fizethetett vérdíj gyanánt. A falu ilyenkor hajlandó eltagadni a határ e részét, mert képesek a megszállók egy törökért tíz marhát elhajtani a gulyából. Igen megkedvelte már a maradék nép a betolakodókat. Azt lehet mondani. A békési határban, Ibrámfoknál a török adószedő tisztet egy parasztlegény egyetlen ököl­ csapással üti agyon. A basa követeli: Békés vagy adja ki a gyilkost, aki már rég Sámsonéknál van, a békésiek többé nem látják, vagy fizessen váltságot. Mivel a békésieknek nincs pénzük, bírájuk állítja: - Esküszöm az élő Istenre, hogy az a föld nem a miénk, hanem a doboziaké! Ha megfognák: szemét kitolnák, nyelvét kivágnák, karját lefűrészelnék, megnyúznák, úgy vonnák nyársra, s csak akkor vágnák le a fejét, amikor már úgyis túl van a lelke árkon, bokron. - Ilyen latrok állanak banditának! Igen, ilyenek kezdik védeni magukat. Ahogy túlfelől: azok állnak be töröknek, akiket a magyar hóhér bárdja vár. A dobozi erdőbe ettől kezdve egy török sem teheti a lábát, mert különben halálfia. - Halál fia. aki ide beteszi a lábát! - Ez itt: a szabad Magyarország. Erdő Békéstől a Makra aljáig, Váradig. - Halál vagy győzelem! Ilyen túlzást. Sámson így szól: - Akkor Esztervárban! Legényei magukban: Sámsonvárban. A bújdosók Esztervára: a berek. A szegény népé: a Gyula s Doboz közti mocsárvilág. Eszter-ere, Eszter-ó berke. A sorsával elégedetlen szpáhival is gyakorta megesik, hogy tímár-birtoka elértéktelenedvén rablóvá válik. Ám őt védi a törvény. - A magyar időkben ez nem így volt. - Jó, hogy. Két pohár víz egy pohárba bele nem fér. - Ember, a jó asszonynál csak a jó ló jobb! S a bitang csavargók már lóháton nyargalásznak. Lesre mennek: arra túl, Törökországba, Gyula alá; a Géczi-halomnál vágnak a török elé. Tatársüvegben lepik meg az Aradnak tartókat: -Jézus! Ellen harci kiáltásra, Allah!-ra nem jut idejük a gyulaiaknak. Az ki féltében meghal, finggal harangoznak neki. Micsoda hajdúbeszéd. 465 �palócföld 9 1 /5 A parasztból egykönnyen hajdúkatona válik. Csak öld meg a családját. Próbáld ki! A keskeny maró-erdei ösvényt eltorlaszolják: kivágott fát döntenek keresztbe. Más útra kényszerítik az ellenséget: farkasvermek felé terelik a gyulaiakat. Erős vár a zöld erdő! Útállás, leshányás, csatázás. Lesvetés, száguldás, mezei dolog. A komáromi hajdúk Székesfehérvár tövében leselkedtek a törökre. A fehérvári, UsztolniBelgirad-i ifjú bég a menyasszonyát várta, jött is kellő kísérettel. A hajdúk a vár tövében, a török vőlegény orra előtt elfogták a menyecskének valót, és a zsákmányt magukkal vitték, a bégnek pedig elküldték a menyasszonyt kísérő vén banyát. - Bruhaha! Úgyhogy ott a példa. Némi virtus nem is árt. Lesre készülnek. Egész télen ezt tervezik. Aztán hogy eljön az ideje: éjjel indulnak, nappal pihennek, éjjel mennek tovább, s éjszaka támadnak. Elhagyott helyeken vonulnak, hogy ne legyen nyomuk. A martalék csalja lesre a pogányt. Így a hajdú. A Sámson-féle fattyú még olyanabb. - Én mondom, rosszabb, mint a hajdú. Pedig a hajdú sem szent. Annak is maga felé hajlik a keze. Csak a saját szabadsága érdekli. - Üsd, vágd, nem apád! Nagy nyári melegben nincs útállás, mert a tömérdek légy és szúnyog miatt lehetetlen napokig csöndben, egy helyen állniok. Tavasszal, ősszel. Új basa jön Gyulára, hozza magával, fényes kísérettel egész vagyonát. Mindazt, amit eddig képes volt összeharácsolni. Kincseit, marháit, öszvéreit, puputevéit, pénzét menti Gyulába. S hozza a katonák zsoldját, hogy jól kezdődjék a kapitánysága. A Sámson-csapat segédhada, a sarkadi portya az erdélyiek s törökök frigyére fittyet hányva így csiripel: - Hozzá, vitézek! Hozzá! A szabad legényeké csak mint a farkasüvöltés. Akár a farkas: - Huj! Huj! Rá! Ha a harcban a lovast élve akarják elfogni, elvágják a ló inait, s a vitéznek le kell szállnia, gyalog vívhat tovább. Les után a mieink a magyart eltemetik, sírjára kopját tűznek, a török fejeket törökmódra karóba igazítják. A muszlim a levágott magyar fejeket kocsiderékba gyűjti, a kocsi oldalán néhány boton, karón, láncsavégen magyar koponya. Ha sietni kell, napokig a mezőn rothadnak a hadfiak. S oly egyre megy, melyik halott bűzét érzed. Csata, vagy más veszedelem előtt háromszor kell mondani, de nehogy elhibázd: Úr Istennek mondom tízparancsolatját, Boldogasszonynak hét szent ige mondásával. Valaki a mi urunk Jézus Krisztusnál nagyobb urat uralhat. Asszonyunk Szűz Máriánál nagyobb asszonyt asszonyolhat, Az magas egeknél magasabbat ismerhet, Az fekete földnél nehezebbet nyomhat Az árthasson, vétkezzen Az mai nap énnekem. 466 �palócföld 91/5 Aztán elmondasz még egy imát, s nincs az a kard, mely megvágna. Azért néha télen is bolondítja a pogányt a Sámson-csapat: az elfogott törököt hóban, fagyban ingben-gatyában hagyja ott az útfélen kifosztva. Bethlen Gábris írja a fehérhegyi csata hajdúiról: - Egy magyar sem vítt, hanem csak mind elfutott. Harmada sem volt jelen, mind kurva anyjokban voltanak akkor is praedálni. A hatalmas mocsári, mocsárszéli tölgy ágaira a banditák a törökök turbánjait biggyesztik pogányijesztőnek, hogy egy martalóc se merészkedjék a közelükbe. Erdélyi deáktól tanulja Sámson, ez lesz a kedvenc nótája. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jó t jelentenek. Szabad élet, szabad madár, Jaj, de szép, ki szabadon jár. Járnék én is, ha járhatnék, Ha magammal szabad lennék. Nem vagyok magammal szabad, Kezemen, lábamon lakat. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jót jelentenek. Krisztus után 1619-ben a királyi végváriak idáig száguldanak, s a gyulai béget hatvan katonájával együtt levágják. Ellenben a gyulai háborúságszerető török az erdélyi Belényes vidékét dúlja. Addig panaszkodnak a gyulai basára az erdélyiek, mígnem egy napon a szultán le nem váltja őtet meg a temesvári parancsnokot. Ám a helyzet ettől alig lesz jobb, a gyulaiak tovább pusztítják a határszéli falvakat. Mondván: ők csak behajtják a behajthatatlan, de mindenképpen jogos adót. Kállaiak? Ónodiak? Szendreiek? Fülekiek? Valakik voltak. Sarkad főterén aznap kivégzik azt az árulót, aki a minap elárulta a hazáját. A renegát testének darabjait négy utca végén karóra tűzték. - Ősapáink a német papok elől menekültek ide, Attila várába táltosaik vezetésével. Aztán Batu kán hordái elől. Mi most a legújabb ázsiai pogányság elől húzódunk ide. Kücsük után Czáfor béget ültetik a dobozi magyarok nyakába. Ám Czáforé nem csak Doboz: Békés. Gyula is. Így aztán a falu megússza valamennyire. Legalábbis a Törökszállás nem épül föl újra. Nem is merne. - Ha Sámson a bírá nk, nem nekünk kell megfizetnünk Ibrahim aga után a vérdíjat! Sámson bizonyosan túljárt volna a békésiek meg a török eszén. Ám Sámsontól akkor, Eszter halála után ők is szabadulni akartak. A falu felgyújtásától féllek. 467 �palócföld 91/5 Emlőstöly neve újabban Verebes. Mert nemrégiben a békésiek, miután a saját határukban megölték a törököt, átvitték a doboziaknak. Mint utóbb kiderült, a pogány hitharcos rablófajza­ tot Verebnek hívták. A török hatvan forint emberdíját kéri a doboziaktól. Czáfor bégé Doboz a Fancsal-fokáig. Láperdő, lápi füzes, száraz tölgyes, szil-, kőris-, tölgyliget, gyertyános. Éger. Hamvas éger magában, vagy kőrissel. Erdőszélen kutyabenge. A hajtásait szedik, lehántják. szárítják. Az ebből főtt víz: büdös! Jó évig tárolják, csak aztán ihatod: hashajtó, máj- és epeorvosság. Ilyen víz, olyan víz. Hárs-vize. A műveltebb nyelveken is értők azt mondják: tea. Az éger kérgéből sárga festéket főznek, fájának szene puskapor-készítésnél használatos. A korhadásnak jól ellenáll, ezért a lápos réten a pásztorszállás kunyhóinak tartóoszlopai égerfából készülnek. A gyepen: lápi páfrány, nyári tőzike, itt-ott a nád: békaliliommal. A gyepen Sámson darócköpönyege. A köpenyen Sámson nagy bajsza, alább bocskora. Maga Sámson zsíros, kopott, foltos dolmányban, ingben, gatyában. Kapcáját kiterítette, süvegét a bokorba vágta. A farkasbőr melegebb. Magukat kúrálják, leginkább főtt vízzel. Mert a virágvíz a legjobb orvosság. Rutavíz hányás ellen, violavíz gyomorégésre, izsópvíz hurutot szüneteltet, fülzúgást csöndesít, zsályavize asza­ lódástól szabadít, rozmaringvíz ájulás ellen, rózsavíz, epervíz, petrezselyemvíz, liliomvíz, hársfavirágvíz. A víz gyakran fertőzött, sok nyavalya oka. Halott emberrel teli víz. - Bihari hajdúk is forognak a fejedelem seregében! A süvem meséli, hogy Csehországban, Morvában, Bécsországban is szétnéznek! - Órát nem hozott? - Haha! Ha ezt Kücsük hallaná! Az a tar fejű, borotvált képű, bőrbajszú. Magyar ezt csak akkor teszi, ha bajban van, ha menekülnie kell: megberetválkozik. A gyöngyvirág-ecet gutatütés, főfájás elleni orvosság, nyavalyatörős gerincét kenegetik vele, gyöngyvirág pora fázáskor: tüsszentő! Salamonpecsét kiássák, összetörik, s a vert testrész, úgy mint balfenék, kenegetésére való. A gyepen nyúlárnyék, fiatal hajtása vértisztító, a férfiakat tenyészőkké teszi. Így aztán a szabad legényeknek nincsen reá szükségük. Nelelejts az ingo­ vány partján. Sámsonvár. Hunvár korában, amikor először járt erre a tatár, Béla király idejében a nép ide húzódott. Kevés lisztjét hamuval keverte, úgy ette. Földből csináltak egy jó nagy pogácsát, kiégették, s egy öreg fára felhúzva mutatták a tatároknak. Kik látván, hogy őket kiéheztetni nem lehet, mert még lám mennyi lisztjök van, hogy olyan mahomet egy pogácsát süthetnek, fölszed­ ték a sátorfát s tovább mentek. Redves csonka fűz. Sámson pincéjének kapuja. A bég kivezetteti a magyar urat, foglyát a mezőre. Ekét hozat, jármot vet a férfi nyakába, s befogatja egy rabszolgájával, kedvenc tevehajcsár szerecsenjével együtt az eketalyigába. Osto­ rával rácsap: - Húzzad! Ki tudja, meddig húzhatod! A csőcselék roppant jól mulat. Jó kis gyulai látványosság. Az úr: egy lépést sem, akárhogy is üti a bég. Aki erre kifogatja. - Ötvenet a seggére! S így mégis csak föl kell azt a földdarabol szántania. Ha nagyobb úr lenne, úgy bánna vele, mint a hímes tojással. Ki tudja, tán harmincezer jó 468 �palócföld 91/5 magyar forintot is kaphatna érte. Ez csak: ennek csak a kardja. Meg a nagy szája. Elszegényedett föld, falu, birtok, jobbágy nélkül maradt aradi magyar úr. A dobozi boszorkány gyógyítja Sámsonvárban. Ide szökött az uraság. Sámson gyulai kémje segítette szabad magyar földre. Czáfor bég figyelmét azzal tereli el, hogy három kazal szénát gyújt meg egy csavargó a Békés és Gyula közti országúton, amikor áthalad az ér fahídján az egyik hazafelé tartó aga. A gyulaiak látják a tüzet, s azt is gyanítják, ezt most nem ők csinálták. Nosza, rajta! A csavargók a tűz világosánál levágják az agát és kiséretét, aztán uccu neki, vesd el magad! Mire Czáforék odaérnek, nekik már hűlt helyük. Otthon meg hűlt helye a magyar úrnak. Valami Kassai Márton. A csavargó, amielőtt nyugodni térne, lemossa magáról a vért Fatnyi-ere vizében. Valamikor gazdag görög fulladt bele. Azt hitte, semmi ez a kicsike víz! Mit neki Körös köze. Hiába, aki idegen földre lép. Ki idejön. ... 469 �palócfö ld 91/5 470 �p aló cföld 91/5 Gosztonyi Péter 1988-ban lett volna alkalmam személyesen szót váltani Kádár Jánossal. Ez az agg pártfőtitkár élete utolsó szakaszában, az állampárt MSZMP Munkácsy Mihály utcai Külügyi szállója éttermi részében történt volna. Közvetítő útján, spontán módon és így nem hivatalos helyen lett volna a találkozás. A történész számára kecsegtető lehetőséggel azonban - őszintén bevallom! - nem éltem. Hivatástudatom most az egyszer, mintha hajótörést szenvedett volna. Ezerkilencszázötvenhat kortanúja győ­ zedelmeskedett bennem. A gyarló ember, aki ha az évtizedek múlásával és a történelmi háttérinformációk jobb megismerésével is 56 nemzeti drámája sötét fejezeteit esetleg ma már árnyaltabban tudja megérteni, mégis úgy érzi: vannak Kádárnál mozzana­ tok, amelyekre még 1991-ben sincs mentség, nincs történelmi felmentés! Kádár János 1956. november elsejei - a mai napig titoktól övezett - cselekedetét, Nagy Imre és a forradalom elárulását, egy későbbi objektív történetírás meg fogja pró­ bálni magyarázat tárgyává tenni. Higgadt ér­ vek jönnek: az 1956-os nemzetközi helyzet, a szovjet birodalmi érdek, a nyugati - washing­ toni - Kelet-Európával szembeni árulás, nem adott lehetőséget a forradalmi Magyarország kiválásához a Jaltában összeácsolt Táborból. Hruscsov a Kremlben ötödmagával dönthette el végsősoron a “magyar kérdést”. Nagyhatal­ mak vezetői szájából ugyan mit számítanak a tegnapi ígéretek? Reálpolitika van csak és ha­ talmi érdek! Nagy Imre? A “mi emberünk”, Moszkvában neveltük. Ha szükségünk van rá. pattintunk ujjunkkal - azonnal csatlakozik hozzánk. Münnich a fontos és ez a - hogy is hívják? - Kádár, Tito marsall kegyeltje - hi­ szen nekünk (így Hruscsov) mindennél fonto­ sabb a Béketábor egysége Pekingtől - Belgrá­ dig. Legyen Münnich helyett Kádár a “fő­ nök”: úgy is az történik Magyarországon. amit mi diktálunk. Konyev marsall novem­ berben három nap alatt “rendet csinál” a ma­ gyaroknál! Az október 31-i rapporton ezt ígérte. S miért kételkedjünk szavában? A di­ csőséges Vörös Hadsereg, mint macska az egeret - így tovább Hruscsov - eszi majd meg a magyar lázadókat ("Mjátezs": lázadás. Így hívta a szovjet sajtó az 1956-os “magyaror­ szági ellenforradalmat”). Most már csak szervezési kérdések adtak problémát. Andropov szólt Apró Antalnak a Parlament lépcsőjén november 1-én 11 óra­ kor, hogy hívja Münnichet a Bajza utcai kö­ vetségre. Münnich (ez az ős-komintern ügy­ nök, a szovjetek “barátja” testestől-lelkestől), 14 órakor a szovjet nagykövet íróasztala előtt nyugtázta a moszkvai ukázt, majd visszahaj­ tott a Parlamentbe, hogy “sétakocsizásra” hívja meg Kádárt, akit a szovjetek az új “Gauleiternek” kívántak. Ezzel kezdődött meg Kádár János kálváriajárása. Bajza utca, csepeli szovjet bázis, repülőút Kárpátaljára egyesek szerint Moszkvába -. ahol Brezsnyev 471 �palócföld 9 1 /5 és Szuszlov vették kezelésbe. Mit ígértek ne­ ki, mivel fenyegették meg, mi adta meg szá­ mára a végső döntést, hogy vállalja a magyar­ sággal szembeni árulást - nem tudjuk. Csak annyit: november 4-én Kádár újra Magyaror­ szágon volt. Szovjet helikopter hozta őt és Szuszlovot a helyi repülőtérről a szolnoki szovjet kaszárnya udvarába. Híveinek 1989 áprilisában, a Fehér Házban tartott utolsó pártértekezletén (ott, ahol azt a zavaros beszé­ det mondta el) erről ilyen félmondatokat mondott. “Tudják, amikor engem a szovjetek november 4-én a Szolnokon szabadon enged­ tek...” (Vagyis: fogolynak érezte magát “bará­ tai” őrizetében). De ezek részletek. A lényeg. Ha fenntartá­ sokkal is, de elvállalta a forradalmi Magyarországgal szembeni szovjet helytartói szere­ pet. S álmában nem hitte, hogy ezen munka­ kör ellátása micsoda kísérőjelenségekkel jár. A szovjetek meg voltak győződve arról, hogy a Nyugat asszisztálása mellett, hetek alatt po­ litikai konszolidációt teremtenek az ellenük természetesen imperialista uszítás következ­ tében - kitört lázadáson. “Mindenről” jóelőre történt gondoskodás. Ebben a szovjetek nagy­ mesterek voltak. Nagy Imrét híveivel együtt becsalták a jugoszláv követségre, ahol a sze­ rencsétlenek saját magukat izolálták a politi­ kától. A magyar hadsereg vezérkarát hamis ígérettel és a nemzetközi törvények semmibe­ vevésével Tökölön - tárgyalás ürügyén, amit ők kezdeményeztek - lefogták, a népet - “az istenadta népet”, amelyet, úgy hitték, szaba­ don befolyásolnak - mindenféle maszlaggal, ígéretekkel (személygépkocsigyártás lesz Magyarországon, ingyen ki lehet váltani a “zaciból” az oda berakott ágy- és ruhaneműt, “majd” lehet később Nyugatra is utazni; el­ mennek tőlünk később a szovjet katonák, stb.) magukhoz édesgethetik. T é v e d t e k . A “nép legjobbjainak”, a "munkásosztály élcsapatá­ nak”, a kommunistáknak most megint nem volt fogalma az igazi népi gondolkodásról. 472 Kádár és hattagú politikai klikkjének (a “For­ radalmi Munkás Paraszt Kormány” elnevezé­ sű asztaltársaság) 1956 novemberétől több hónapos kemény passzív ellenállással kellett számolnia. Konyev marsall katonái túlerejük­ kel ugyan kicsavarták a fegyvert a “lázadók” kezéből, de a rezisztenciát nem törték meg. Az értelmiség legjava, az írók és művészek és maga a munkás-“osztály”, olyan vezetőkkel, mint Bali Sándor és Rácz Sándor (hogy csak két nevet említsek) állták a sarat még 1957 első negyedében is Kádárék, az oroszok és a rossz emlékű párt “hadsereg”, a janicsár had. a “puffajkásokkal” szemben. Nagy Imre undorral utasított vissza min­ den közeledést az oroszokhoz és a júdás Ká­ dárhoz. Pedig tudta, hogy ezzel golgotajárása - és az út a bitóhoz - kezdetét vette. Kádár mellett most már csak a régi Rákosi-hívők, illetve a moszkvai káderek és a BM válogatott vezetőgárdája, a forradalom alatt szégyentel­ jesen szétfutott AVH-s tisztek tartottak ki. Ká­ dár Jánosnak sikerült valóban 1957-ben a Nagy Magyar Egységet (mindeddig egy fik­ ció) megvalósítani. Maga ellen. És politikája ellen. Nem volt Magyarországon ezidőben gyűlöltebb ember mint Kádár - esetleg még Buci Gyuri, a renegát Marosán György, aki­ nek édesanyja - Marosán saját elbeszélése szerint - összecsapta kezeit és sírva fakadt, amikor a rádióbó l értesült, hogy fiábó l Kádár mellett miniszter lett. - “Szegény Magyaror­ szág”, mondotta a becsületes munkásasszony, aki aztán igazán ismerhette munkakerülő pék­ fiát. Kádár - ma már tudjuk - Moszkvában 1957 márciusában megkötötte a szovjetekkel az új hűbéri szerződést. Hogy Rákosi vissza­ térését a hatalomba mindenképpen megaka­ dályozza, a szovjetek minden követelését tel­ jesítette. És ennél is többet. Most lett aztán igazán szovjet gyarmat Magyarország! (lásd 1957. május 27-i magyar-szovjet katonai szerződés). �Rendhagyó leszek és szubjektív. Nem fe­ vezetőségének agyában még feszesen ült az lejtem el és bizonyos mértékig elismerem, ideológiai alaptétel: a kapitalista világ a végó­ hogy Kádár János három évtizedes helytartós­ ráit éli. Öt, esetleg tíz esztendő és aztán ott is kodása alatt Magyarországon bizonyos nép­ győz a proletárforradalom. “Lőttek” a kon­ szerűségre tett szert. Hogy Nyugaton is - azt szernek világának. Javukra monható, bizo­ csak regisztrálom és nem kommentálom. A nyos válságjelek a Fehér Ház lakóinak ideo­ nyugati médiák naív “kelet-képe” - hogy ele­ lógiáját erősíthette: a párizsi diákbarrikádok gánsan fejezzem ki magam -, az ostobaság (1968); olajválság (1973) a Portugáliai “Szek­ határát súrolta. Nekik már az is pozitívum, ha fű forradalom”, Kuba délamerikai sikerei... a Vörös Vezetőnek - lám! - két szeme és egy Aztán mégsem úgy történtek a dolgok, ahogy orra van, s tárgyalás közben emberi szükség­ azt Brezsnyevék elvárták volna. A bolsevik letét végezni a WC-be megy. Szóval: volt idő. dogma a kapitalista világ végzetes válságáról amikor Magyarország tényleg a “béketábor” Andersen meséjévé vált. 1975 után - a több legvidámabb barakkja lett (barakkja!), és Ma­ népi demokráciák uszályában - a Kádár re­ gyarországon megvalósult a “gulyáskommu­ zsim is megindult a gazdasági lejtőn. Az agó­ nizmus”. Vagyis egy “kommunista aranykor”, nia tíz évig tartott. Amígnem Gorbacsov lett a egy 12 éves gazdasági fellendülés, amire a ma “főnök” a Birodalomban. Aki megszűntette a már nyugdíjban élő kádárista vezetők a ma­ Nagy Testvér támogató adományait és arra guk részéről még büszkék is. Megkérdezvén intette kelet-európai partnereit, hogy itt az közülük az egyik legértelmesebbet (és szá­ idő, álljanak ki ők egyenest az elkövetett hi­ momra a legszimpatikusabbat), magánbeszél­ bákért. További támogatás nincs. Páncélosok getésen elmondta: a hatvanas évek második sem állnak már rendelkezésre a helyi hatalom felétől számítja az “aranykort”. Igen ám, ve­ megvédésére. A Birodalom szegény. Az elv­ tettem ellen, ha “aranykor” lehetett ez a többi társak nézzék, hogy birkóznak meg maguk a európai (szürke és kietlen) népi demokráciák problémákkal... fejlődéséhez viszonyítva, de hadd szabadjon 1988/89-re beérett a magyar kommunisták Magyarország felemelkedésének mércéjét a csődje: a totális gazdasági, politikai és etikai szomszédos Ausztriához viszonyítani. Tud­ válság! Miként 1919 júliusa végén - épp ja-e Ön, hogy 1968-tól kezdve milyen iramú olyan “hőstelenül”, szegénységben és gyalá­ volt az osztrák gazdasági és politikai fejlődés, zatban végződött a Rákosi-Kádár féle diktatú­ amelynek alaptétele mégiscsak a liberális ra Magyarországon. gazdaság és az 1955-ben kivívott független­ Kádár János - Isten malmai lassan, de ség volt?! Mire beszélgetőpartnerem csak a őrölnek! - szerencsénkre megérte rezsimje vállát vonhatta meg: “Uram, Jaltában minket pusztulását. Még azt is, hogy Nagy Imrét és úgy-e a Keletnek osztottak ki...” Amire vi­ hősi társait a nép és a társadalom ünnepélye­ szont én maradtam adós a válasszal. sen rehabilitálja. Egyes hívei szerették volna Ami azonban a kádári “Aranykorszakot” a Hősök-téri 1989. június 16-i Nagy-temetés illeti, említsük itt meg, hogy mindezt a Mun­ TV által is közölt képeitől Kádárt tehermente­ kás-Paraszt-Forradalmi Kormány nem saját síteni. Azt ajánlották neki, aki akkor már erejéből, hanem nyugati kölcsönök segítségé­ “nyugdíjas pártmunkás”-ként tengette napja­ vel (és elherdálásával) hozta létre. Olyan köl­ it, utazzon Prágába vagy Havannába, ahol csönöket vettek fel az ország terhére, ame­ ezidőben még “igazi” kommunizmus lyeknek visszafizetésére nem is gondoltak, hi­ honolt. Kádár, önmarcangolóan, leintette szen a hatvanas évek kommunista, központi “tanácsadóit”. Maradt Pesten. Bezárkózott 473 �palócföld 91/5 rózsadombi villájába és leeresztett zsalus ab­ lakok mögött - úgy mondják - végignézte egyik áldozatának. Nagy Imrének Hősök-téri ünnepélyes végtisztességét. Nem sokkal rá kórházba került és még július folyamán meg­ halt. Én egy könnycseppet sem ejtettem halála hírére! A politikus Kádárnak - annyi évtized nem könnyű kormányzási módozatai után ta­ lán tudtam volna - történészként - felmentés­ sel szolgálni. A gyilkos Kádárnak - nem és SOHA! Mert Kádár János uralmához majd félszáz fiatal szabadságharcos kivégzése ta­ pad. Ferenc József. Horthy, Szála si és az 1945 utáni Magyar Köztársaság népbírói nem küld­ tek annyi magyart összesen a bitóra, mint a Kádár-Münnich-Marosán klikk tette azt 1956 december közepétől 1961 -ig! S itt afelelősség egyértelműen Kádér Jánosé. Akinek módja lett volna - ha akarata, ha bátorsága, ha ma­ gyarsága erre sarkallta volna! - megakadá­ lyozni a “magyar” csekisták (Rajnai, Kardos, Hollós - folytassam?) - véres és hosszú bosszúhadjáratát - a szabadságharcosok el­ len. A legutóbbi időkben alkalmam volt ma­ gyarországi belügyi és más hasonló jellegű lvéltárakban kutatni. Nyomozati jegyzőköny­ vek kerüllek elém 1957-től l960-ig. Szomo­ rú. tragikus embersorsok bomlottak ki előt­ tem a papírokon. Fiatal munkásembereké, akiket a népi demokrácia nevelt és akik most a népi demokrácia tömlöceiben saját bőrükön tanulták meg mi is a szocialista humaniz­ mus”, ez az ázsiai típusú, saját politikai elveit is megtaposó frazeológiai gyakorlat. A mun­ kásosztály “élcsapatá”-nak “vasökle” mun­ kásfiatalokat juttatott a bitóra. A Széna téri, az újpesti, a Tompa utcai, a Schmidt kastélybeli, a Corvin közi, a csepeli, stb. felkelőcsoportok lefogottjai és kihallgatottjai 80 százalékban 20 és 27 év közötti fiatal volt. Köztük túlnyo­ mó többségében kétkezi munkás emberek. Tízezrek kerültek Kádár börtöneibe - jórészt 474 mondvacsinált vádak alapján vagy olyan ügyekért, amelyekért Kádár János “ünnepé­ lyes” november 4-e utáni ígérete értelmében “kegyelem” járt volna. Hiszen ama híres-ne­ vezetes szolnoki kormányprogramban, a “Forradalmi-Munkás-Paraszt-Kormány no­ vember 4-i Szózatában, a harmadik pontban mindjárt ott állt az Ígéret: A kormány nem fogja eltűrni, hogy a dolgozókat, akik az 1956. október 23-át követő népmozgalomban valamely vonatkozásban is résztvettek, ren­ dőri szervek bármilyen oknál fogva zaklas­ sák, üldözzék... Szép ígéret, nemde? Csakhogy Kádár János fütyült erre az egészre. És ezzel a magatartásával bitófaerdőt ültetett Magyarországon. Az 1956-ot követő megtorlások “vér­ bosszú” jellegűek voltak. Párthű jogászok (pár nevet azért felsorolok, ne menjenek fele­ désbe: Vida Ferenc, Domonkos József, Nesz­ vál Ferenc, Grátz Endre, Gyepes István) 1956 december közepétől 1961 őszéig hivatalos adatok szerint 22 000 személyt juttattak bör­ tönbe. A bitóra kb. 500 embert küldtek, köz­ tük tíz fiatal lányt. A legidősebb kivégzett 1894-ben, a legfiatalabb 1941-ben született. Még 1961 őszén is akasztottak Budapesten 56-ért. S minderről Kádár János nem tudott? K. András, aki 1990-ben egy Kádár élet­ rajzot jelentetett meg, s akinek alkalma volt még az agg és a szenilitás határán mozgó volt pártfőtitkárral 1989 elején hosszabban elbe­ szélgetni (elvtársi alapon), elmondta: Kádár nem szerette a Belügyet. 1957 elejei ottani látogatása során megdöbbenve tapasztalta, hogy szembe vele, a előadóval, az első sor­ ban, ugyanazon belügyesek ültek, akik 1951 és 1952-ben őt kínozták meg. Így nem is ment sokáig a belügy környékére, a belügy “napi munkájával” nem sokat törődöt. Csak 1962ben szánta rá magát a BM “tisztogatására”. Igen későn -mert addigra a magya r csekisták �a “piszkos munkát” már elvégezték. Kéjjel és nagy odaadással. Mindez Kádár bűnét a kivégzett, meghur­ colt szabadságharcosok ügyében nem kiseb­ bíti. Ő volt az ország felelős vezetője (már­ mint a szovjetek szemében); ő intézkedhetett volna a büntetések mértékéről és egyáltalában - ismerve a “céget”, hiszen ő maga is foglya volt az intézménynek - gondját viselhette vol­ na “jó János királyként” a vasrács mögé ke­ rült osztályos társainak - annál is inkább, hi­ szen 1956. november 1-ig Kádár maga is, mint Nagy Imre híve, 1956 eszméinek hűsé­ ges követőjeként adta ki magát. Nem tette. Az 1963. március 21-i nagy amnesztiát is csak fogcsikorgatva írta alá. Nem saját jószántából. Szovjet nyomásra, egy szovjet-amerikai “deal” megkönnyítése érde­ kében. (Erről külön írunk még egyszer.) S a “nagy amnestia” után is eltűrte, hogy még százak maradjanak a börtönökben - rabló­ gyilkosoknak nem jár amnesztia, intették le azokat a nyugati érdeklődőket, akik ez ellen kifogással éltek. Persze: a Kádár-féle “bolsik” számára rablógyilkos volt az a fiatal szabad­ ságharcos, aki az 1956-os harcok során közér­ tes borosüvegből benzinpalackot csinált, ez­ zel a “Molotov-Coctaillal” harcolt az inter­ venciós páncélosok ellen és utána elvette a halott ellenfél fegyvereit. Tudunk fiatalokról (Puchert János, Dalmadi Jenő, stb.). akiket Kádár börtöneiből - mivel “kegyelemből” csak 15 évre ítélték el őket - a hetvenes évek elején engedték ki! És akiket szabadlábra helyeztek - am­ nesztiával vagy anélkül -. azok “szabadlábon” is a népköztársaság “páriái” maradtak: har­ madrendű, megtűrt állampolgárok. Szakmai képességeiktől függetlenül évtizedekig csak alantas munkákat végezhettek. Bányába, úté­ pítésre “delegálta” őket a párt. Jogászok még harmadrendű vidéki TSZCS jogtanácso­ si állásait sem foglalhatták el! Lefokozott néphadseregbeli törzstisztek (Ambrus őrnagy pl. Mosonmagyaróvárról) kocsikísérőként tengette évtizedeken keresztül életét és meg­ rokkanva került nyugdíjba. A gyerekeik nem járhattak egyetemekre: lakáskiutalást csak kivételes helyzetben kaphattak. A népi de­ mokrácia börtöneiből szabadultak külföldi utakra nem jelentkezhettek. Még a nyolcvanas években is “kegy” volt. ha engedték (őket a volt Felvidékre. Szlovákiába utazni. Vagyis: “Kuss” volt a nevük az országban! Kölcsey Himnuszának sorai jutnak eszembe: “Bújt az Üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában: Szerte nézett, nem lelé Honját a hazában...” Mindezekről Kádár János tudott! Vagy ha nem tudott, akkor “jó János királyunk” már a hetvenes évek elején szenil volt. Büszke vagyok, hogy amikor a hetvenes évek második felében Nyugaton “divat” lett Kádár Jánosról csupa jót írni, benne a “sike­ res” politikust “felfedezni”, a Willy Brandtféle individumokkal való barátságát (és a töb­ biekét) fitogtatni, akkor én sem németül, sem magyarul nem álltam be a hozsannát hirdető cikkírók közé... Kádár János számomra - haláláig -1956 forradalma és szabadságharca kiskatonái­ nak, a “pesti srácoknak” (hogy Pongrátz Gergelyt idézzem), illetve a forradalom kom­ munista és nem kommunista vezetőinek h ó h é r a volt és marad. Olyan személy, aki pozíciójából adódóan és különleges helyzeté­ ben Moszkva vonatkozásában - ha akarta vol­ na - megakadályozhatta volna a belügyesek és az “igazságszolgáltató” apparátus véreng­ zését. Ahogy 1968 után Husák is megtette Csehszlovákiában. Kádár számára azonban csak az ideológia volt a fontos. És a hatalom gyakorlása. Nem hiszem, hogy olvasta volna Haynau császári-királyi táborszernagy 1849 augusztusában Radetzky marsallhoz írt le­ velét, amelyben az akkori szabadságharc ide­ gen származású hóhéra azt írta itáliai atyai barátjának, az agg marsallnak: “Úgy rendet teremtek én itt, hogy a rebellis magyarok 100 475 �palócföld 9 1 /5 évig nem mernek a császári Ház ellen kezet emelni!” Kádár is valami ilyesmit csinált 1957 után Magyarországon - csak akkor az “Udvar” nem Bésben, hanem Moszkvában székelt. Ezért is örülök utólag, hogy ama 1988-as márciusi napfényes budapesti délutánon, ott a párt Külügyi Szállója éttermében, elhesse­ gettem magamtól a lehetőséget, hogy szem­ beálljak Kádár Jánossal, Kádárral, aki az étte­ 476 rem Andrássy útra nyíló különszobájában egymagában fogyasztotta el ebédjét, s ahová B.J. invitált volna be. Mert ha vendéglátóm bemutatott volna a párt főtitkárának - mint “külföldről hazalátogatott neves történészt” - kézfogása elől nem húzódhattam volna el. És Nagy Imre, Angyal István, Földes Gábor, Maléter Pál, Mecséri János vagy Szilágyi Jó­ zsef “gyiIkosával” kezet szorítani? - Nem, ezt nem vállaltam! �Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrában A VÁROS FOGALMA A várost a településföldrajz kutatói modern, összetetten működő társadalmi rend­ szernek tekintik. Sokan úgy vélekednek, fogalmi meghatározása éppen ezért nehéz. A szerzők jelentős része azt állítja: kritériumait abban kell látnunk, hogy mekkora a település lélekszáma és hogy a lakosság többsége iparral és kereskedelemmel foglal­ kozzék, valamint abban, hogy a hatókörzetében is intenzívebb, magasabbszintű kulturális élet domináljon, hogy legyen vásárjoga, legyenek közintézményei és végül “a város lakói egymást már személyesen nem mind” ismerik. T e le k i P á l végülis leszögezte: “A város minden korban, a földnek minden részén, minden államban viszonylagos fogalom”.1 Brunhes francia geográfus szerint: “Várossal van dolgunk, valahányszor valamely helység lakosai életük legnagyobb részét a település helyén belül töltik, és azon belül végzik mindennapi munkájukat.”2 Teleki az előző meghatározáshoz hozzáte­ szi, hogy a város a politikai hatalom, a hitélet központja. A társadalmi tevékenységek közül a vásár, a bánya, a művelődés együttes jelen­ léte, hatása szükséges a városhoz. A felsorolt elemek közül elegendő az egyik megléte is, az odavonzza a még hiányzó részt.3 Mendöl Tibor is a város fogalmi meghatá­ rozhatóságának nehézségeit veszi szemügyre. A sokrétűség miatt “sokféle tudomány ter­ jeszti ki rá érdeklődését, s ezek mindegyike mást ragad meg sokféle jellemző jegye kö­ zül.” A jogi szemlélet a szervezetet kutatja, a statisztikus a lélekszámot elemzi, a műszaki felfogást képviselő a technikai felszerelést vizsgálja. Mindezek mellett az őstermelői jel­ leg, az élelem és nyersanyag behozatal, a zár­ tabb építkezésmód, a forgalom megléte és mi­ nősége sem hagyható figyelmen kívül a fogal­ mi körüljárás során.4 Ugyanezen dolgozatában a várost úgy ha­ tározza meg a szerző, miszerint: “Aváros két­ ségtelenül az állandó település egyik fajtája.” A lakóhely és a munkahely általában meglévő egységét hangsúlyozza, és e viszonylatban lé­ nyeges elem a “berendezés” , amelyet a “haj­ lék” tesz rendeltetésszerű használatra alkal­ 5 massá. Hangsúlyozza továbbá, hogy: “A város termőtalaja és terméke is a színműveltségnek, alanya a gazdasági és szellemi tevékenységek bonyolultabb formáinak és azok színhelye is, kohója a társadalmi fejlődésnek, de maga is egy darab erősen differenciált társadalom: sokrétű emberi életközöség tehát, de egyben kerete is annak. Keret jogi és műszaki érte­ lemben, fejlett közigazgatási szervezet, amely jogszabályokhoz köti az életet, és építmények viszonylag tökéletes technikával berendezett együttese, amely hajlékot nyújt az életnek.”6 Sokféle városmeghatározás létezik még. Ezek közül elegendő, ha korunk két tudós megállapítását idézzük, amely új elemmel gazdagítja az eddigieket. 477 �palócföld 91/5 Granasztói Pál szerint a táji tényezők, mint: a klíma, az építőanyagok, a terep, a folyók sem elhanyagolhatóak, sőt városalakí­ tó tényezőként veendők számításba.7 Lewis Mumford szempontjai közül figye­ lemre érdemesnek tartom azokat, amelyek “a várost... nem a kereskedelem, a kormányzás székhelyének, hanem az új típusú személyi­ ség, az osztatlan világú ember kifejezésére és aktivizálására szolgáló organizmusnak” te­ kintette.8 A fogalmi meghatározások körét így vél­ tem teljesnek, és hasznosíthatónak. E gondo­ latkör teljessége érdekében mondandónkhoz hozzá kell kapcsolnunk azt a szempontsort, amely települések - így a városok - elemzé­ séhez használandók. Az alaktani (falusias, vá­ rosias), a funkcionális (központi szerepkörű), az alaprajz szerinti (utcahálózat, telekbeosz­ tás), egyedi és összehasonlító vizsgálat ép­ penúgy szükséges a hiteles városkép felrajzo­ lásához, mint az emberi tevékenységet (agrár, ipari), a topográfiai fekvést (építőanyagok, a helyi energia), a forgalmi fekvést (a közleke­ dés, a vásár), a vonzásterülctet és a szerepkört (ipari, kereskedelmi) leíró összefüggések lát­ tatása.9 VÁROS AZ IDŐ SÍKJÁN A városiasodást a társadalom általános fejlődésének részeként kell elfogadnunk és vizsgálnunk. Az emberiség kultúrfejlődésé­ nek korai szakaszában is tapasztalhatunk vá­ rossá válási jeleket, eseteket. A modern érte­ lemben felfogott város azonban Európában jött létre. A középkor - a XVI.sz. - végére, a Franciaországban keletkezett igazi, európai típusú város szervezetének alapja a céhszerű­ ség. Az észak-olasz város a vidéki szabadok szövetsége volt, amelyben az antik társada­ lomszervezet, a városállam néhány tulajdon­ sága is tetten érhető. A XVIII. századtól a munkaszervezet helyett a vagyoni és a politi­ kai hatalom szerint tagozódott a társadalom. 478 Az európai fejlődés törzsét a német társada­ lom polgáriasította, amelyben a várostípusok sokfélesége teremtődött meg. A német Rajna mentén autonóm városszervezet alakult ki, a dél-német vidéken a városok vezetője a patri­ ciusság, keleten a mesterséges, kolonizációs alapítások uralkodtak. Ez a formáció terjedt el Lengyelországban és Magyarországon is. Északon a Hanza városok hatalma érvénye­ sült. Hollandiában a várossszerveződés alapja a szakszerű kereskedelem, Angliában a va­ gyoni polgárjogra felépült önkormányzati, gazdasági város típusa honosodott meg. A XVIII. századtól a felsorolt földrajzi tá­ jon fejlődő városok a korábbi időszakhoz ké­ pest minőségi változáson mentek át, amely során a legfontosabb az volt, hogy kialakult, általánossá vált a polgári osztály, a települést körülvevő fal elveszítette az addig meglévő jelentőségét. Az adómentesség, a városi privi­ légiumok kialakulása az új típusú városlakók­ nak kedvezett.10 E nagyarányú városfejlődési hullám azon­ ban elcsendesedett. Újra a XIX. században beköszöntött ipari forradalom hatására vett lendületet. Ennek jellegzetessége, hogy: “Az egyes városok rendszerint más jellegű kisebb településekből - falvakból, várakból, vásár­ helyből - nőnek várossá”. Ezek elsősorban nem politikai gócokká, hanem ipari városok­ ká váltak. Létrejöttükben meghatározó sze­ reppel bírt a nyersanyag.11 Forrásunkkal egyetértően le kell szögez­ nünk, hogy a várost alakító sok tényező kö­ zül: “A népvándorlás utáni Európa egyik leg­ régibb és legerősebb telepítő ereje a bányász­ at” volt.12 Az így kialakult települések népes­ sége abban az értelemben azonos vonású Kaliforniától, Dél-Afrikán, Ausztrálián át a magyar iparvidékekig -, hogy azok “összeve­ rődött. minden tradíció nélkül” valók vol­ tak.13 A magyar, vagy a Kárpát medencében végbement városfejlődés a XIX. században �elindult folyamathoz köthető. A városok ala­ pításában a korai századokban beköltözött né­ metségnek nagy szerepe volt.1 4 A XIX. szá­ zad elejétől-közepétől a várossá válásban a piac-központi funkció, a közlekedési cso­ mópont hatás, a gazdasági-politikai, szellemi vonzáskörzet elve hangsúlyosan érvénye­ sült.15 E hatások, valamint a társadalmi, termelé­ si cselekvés által meghatározottan jöttek lét­ re azok a városok, amelyek a magyar viszo­ nyokat jellemezték. Közöttük nagy súllyal vannak jelen az alföldi tanyás településű vá­ rosok, amelyek között az úgynevezett alföldi peremvidéken (Pécs, Nagyvárad) a városiaso­ dás mértéke és minősége mélyebb. Erdei Fe­ renc tanulmányában az e típusú települést ele­ mezte, amelynek alapegysége a város, a ta­ nya, és amelyben az ősi magyar szálláselv gyakorlata élt tovább. Megállapította, hogy az “alföldi városok igenis igazi városok” 16, amelyek ugyanakkor jelentős mértékben el­ tértek a nyugati fejlődésmenettől. Erdei köny­ vében megkülönbözteti az Alföld, a Dunán­ túl, és a magyar Felvidék városait. Ez utóbbi­ ak szerinte több nyugati fejlődési jellegzetes­ séggel bírnak. Teleki Pál a bányavárosokat nyomatékosan említette, aholis a só, az ércbá­ nyászat játszott szerepet, és egyúttal e telepü­ lések “ korai művelődési központok” is vol­ tak. A nyersanyag kitermelésére szerveződő városok és felvidéki települések ott virágoz­ tak. “ahol a vas és szén symbiosisban fejlőd­ hetnek“. Példaként az erdélyi resicai, az ani­ nai, a salgótarjáni széntelepet, a gömör-szepe­ si, a rudabányai vasat említette.17 Az erdélyi városfejlődésben az intenzív piaci élet, a nagyüzemi termelés felgyorsulása okozott látványos előrehaladást Temesvár, Arad, Nagyszeben, Brassó és más települések eseté­ ben.18 A magyar városok XIX. századi fejlődésé­ nek nemcsak a termelési, a gazdasági élet ala­ kításában volt jelentőségük. Hatásuk kiterjedt és figyelemre érdemes a társadalmi élet, a nemzeti lét, a kultúra irányába is. Az ipari fellendüléshez kapcsolódó nagy népesség­ vándorlás kibontakozásával “többé-kevésbé lehulltak a városi társadalom sorompói” is. A szabadelvűség, a magyar szabadság-eszme, a polgárosodás, a művelődés és a technika fej­ lődése nagyjából egyidőben bontakozott ki, és egymásra hatóan alakították az új társada­ lom új követelményei szerint, az általános és a mindennapi életet is. A különböző társadal­ mi csoportok nemzeti eredetük szerint egy­ mástól eltérő indíttatással, de összességében egyirányba ható erővonalak mentén élték meg és dolgozták fel identitásukat, tudatuk alakulását. A városok “nyitott kapuikkal és messzesugárzó vonzó hatásukkal valóságos keverőkemencék”, amelyekben “a népi ki­ egyenlítődésnek hatékony tényezői működ­ nek”. Az új korszak termékeiként teremtették meg a “népi gyökerű világ” mellett az. “anyagelvű” és “nemzetközi társadalom­ szemlélet” életterét is? VÁROSFEJLŐDÉS NÓGRÁDBAN Nógrád megye településtípusainak kiala­ kulását, fejlődését, belső erőinek mozgását hosszú ideig nem vizsgálták a tudományok. Maga a történettudomány sem. Napjainkban a történeti statisztika szempontjából Nógrád mezővárosainak társadalma került a kutatóvizsgáló górcső alá. A szerző - Pálmány Béla - a XIX. század második harmadának jelleg­ zetességeit foglalta össze. A nógrádi mezővá­ rosok társadalmának fejlődése a polgárosodás irányába lassan bontakozott ki, és azt elsősor­ ban Losonc, illetve Balassagyarmat esetében mutatta ki a szerző. Értelemszerűen nem vizs­ gálta részletesen a századorduló és a XX. szá­ zad idején tapasztalt településátalakulásokat, társadalmi mozgásokat.20 A XIX. század második felében az ország belső területén - belső-Magyarországon a peremvidéket meghaladó népsűrűség jött 479 �palócföld 91/5 létre. Ez a társadalmi tekintetben is érzékelhe­ tő feszültség oldódott abban, hogy a hegyvi­ dékeken új termelési tevékenység, új iparoso­ dás kezdődött. Általa az élet újraindult, amely elsősorban a fellendülő bányászkodásban és hatásában, települések fellendülésében, új vá­ rosok keletkezésében jelentkezett. Mendöl Tibor megállapítása szerint “a vas és a szén most az igazi nagy érték”, a kapcsolódó fa­ iparral együttesen olyan súlyt képezett, amely a települések fejlődésével, és hangsúlyosan a városiasodás folyamatának újraindulásával, kiteljesedésével is jellemezhető. A társadalom átalakulását eredményező, bonyolult folya­ matban továbbra is mindennapi életüket élték a Szepesség régi arany, ezüst bányászatára alapozó, kialakult, de ekkorra már “álomba merült” városkái. Másrészt viszont az új fo­ lyamatok a szénre, vagy a vasra támaszkodó bánya, vagy nehézipari településeit: Petro­ zsényt és Salgótarjánt érintették és mozdítot­ ták meg. Mindkét esetben olyan településről van szó, “ahol ezt a modern fejlődést semmi, vagy legfeljebb jelentéktelen falu előzte meg. Népességre, arculatra egyaránt egyrétű tele­ pülések ezek, híján az ipari várost minden tekintetben jellemző sokoldalúságnak.”21 A megyei városok egy részében az új, a XIX. századi modern fejlődés elindulásakor nemcsak a folyamatot meghatározó - a nyers­ anyag és a feldolgozó ipar - gazdaság eleme változott a korábbi agrár hatásokhoz képest, de megváltozott a városfejlődés típus-orientá­ ciója is. Az eddigi városszerkezetben a mező­ város-típus volt a meghatározó. Az új ipari tevékenység nyomán, az északi, felvidéki vá­ rosszerkezet elemei jelentek meg. Az urbanizáció huszadik századi előreme­ netelében Losonc, Fülek, Salgótarján eseté­ ben egyre inkább ez a városszerkezet vált uralkodóvá. Ezzel a folyamattal lényegében a természetes kapcsolat, amely a folyók víz­ rendszerében, hegyek létrejöttének korszaka­ iban, a művelt föld kultúrájában, az ásványi 480 anyagok keletkezésének egyidejűségében volt megfigyelhető, vált nyilvánvalóvá, állító­ dott helyre. A terület - az Ipoly mente, a Nóg­ rádi medence - települései mindezen hatások által, a kereskedelem iránya és vonzáskörzete révén a természetes, a Felvidék legdélebbi, egységes rendszerébe tagozódott be.22 SALGÓTARJÁN ILLESZKEDÉSE A TELEPÜLÉSEJLŐDÉSI FOLYAMATOKHOZ Salgótarján feudáliskori történeti össze­ foglalója a város monográfiájában olvasható. A feldolgozás tartalmazza a legfontosabb alapfolyamatok bemutatását: a gazdaság, a politika, az urbanizálódás szempontjából. A kötetből kiolvashatók a helyzet, a körülmé­ nyek romantikus elemei épp úgy, mint a hely­ zet realitásából származó feszültségek. Az azonban egyértelműen kitűnhet a kötetet ol­ vasó számára, hogy a gazdasági, nyersanyag­ feltárás okozta fellendülés időpontjához 1867-hez - képest hosszú idő telt el a tényle­ ges várossá válás megindulásáig. Ez az idő, az akkori események, a falu népességét összeke­ verte, amely nyomán az ellentmondások soro­ zata képződött. A nyersanyag értéke és haszna szorosan kötődött a szállítás, a vasút megépí­ téséhez. E kettő: a szén, a vasút meghatározó volt az élet átalakulásában, hiszen általuk ki­ tágult a világ. A faluba addig soha nem látott, furcsa ruházatú emberek érkeztek. A sínek a gazdag fantáziájú ittlakókat valóságosan is to­ varöpítették. Az új, humán szempontot hordo­ zó, az intézményeket teremtő korszerű helyi közigazgatás: az együttélés újraszabályozásá­ nak gyakorlata, a szabályozásból származó erő és eligazító elv, a késői érés velejárója­ ként, később jelent meg. Ennek hiányában az­ tán nem csodálható, hogy a nyolcvanas évek közepén “fizetéskor (minden hó 15-e körül) volt kritikus a helyzet a településen. Abban az időben ugyanis nagyon sok Krajnai bányász dolgozott az itteni szénbányában. Ezek a �»gránerek« fizetéskor alaposan berúgva egyik kocsma előtt felsorakozva, kart karba fűzve az uccát egész szélességben elfoglalták (néha 8-10 emberlánc volt egymás mögött, s annak a rendkívül tartalmas szövegű nótának traktu­ sa mellett, hogy hollariá, holláriá hó, hollária riá, holláriáhó megindult a menet a legköze­ lebbi kocsma felé. Ilyenkor nem volt tanácsos velük találkozni.”23 A falusi közigazgatás szabályozó ereje és tudatossága hosszú ideig, és olykor viszatérően is, hiányosan érvénye­ sült, ha egyáltalán szándékozott érvényesülni. A városi közigazgatás még nem bontakozott ki. Tóth Gyula emlékezéseiben így rögzült ez a kép: “milyen csinos kis városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosabban irányí­ tották volna fejlődését az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok. Sajnos azonban leg­ többször a szűklátó önzés és kapzsiság érvé­ nyesült.”24 Az itt élő őslakosság, és az ujonnan bete­ lepülők az építkezés módjában is különböz­ tek. Az előbbi a “hegy lábához építette házait úgy, hogy az út és a lakások között 10-20 méteres előkert vagy udvar maradt. Az ujonnan ép ült házak ellenben az uccához si­ multak.”25 A falu korábbiakban megszokott életét a szénbánya, a vasút, a nehézipar fokozatosan szétszabdalta, differenciált munkahelyeivel, nagy tömegű dolgozó számmal, iskolázottsá­ gi igénnyel, szakosodott üzletek megjelenésé­ vel új követelményeket támasztott. Az új igé­ nyű megfelelés minősége a község részéről hosszú ideig kétséges volt. A gazdaság, az urbanizáltsági fok, élet összeszerveződésének mikéntje a huszadik század első harmadában azonban mégis közeledett egymáshoz. Mind­ ehhez képest ekkor a politikai, a kulturális téren működő intézmények még meglévő el­ maradását regisztrálhatjuk. Ez utóbbi, a vá­ ros fejlődéshez szükséges elem, akkor kezdte meg felfejlődését, amikor már leíró­ dott a cassandrai jóslat: “Salgótarján egy kifa­ csart citromhoz hasonlít, melyből már többet kifacsarni nem lehet. Bizony már 40 év előtt is gyakran elhangzott, hogy a tarjáni bányák rövidesen kimerülnek, és Salgótarján vissza­ süllyed eredeti jelentéktelenségébe, melyből a bányászat emelte ki.”26 A település fejlődése a második világhá­ borús években megakadt. A korábban meg­ kezdett folyamat nem is folytatódott tovább. Többéves, évtizedes pangó élet lassan moz­ dult az új irányba. A modern, lakótelepi jellegű, vagy több lakószintes épületekre épülő város gondolata az 1950-es évek elején, de méginkább - erő híján - csak az 1960-as évek elején vetődött fel, és kezdett realizálódni. Az “új arculat” keresésének jegyében született meg az elkép­ zelés Sagótarjánra érvényesen, hogy “az egész várost” le kell törölni a föld színéről.27 Közben olyan várost kell építeni, amely nem­ csak a benne élők, hanem a vonzáskörzetet jelentő huszonnyolc település igényét: keres­ kedelmi. iskolai ellátását is teljesíti.28 Ezt követően pedig újrakezdődött, élénke­ bé vált Salgótarján nevének jelzővel illetése, a településen élők tudatának manipulálása. Az ipartelepítés korai éveiben a szenzációra éhes, nyugatot utánzó magyar sajtó tudósításaiban “igazi San Franciscónak”, “magyar Birming­ hamnak”, “magyar Rurh-vidéknek” jellemez­ ték - torzították Salgótarjánt.29 1922 után fe­ kete-fehér város, a szélsőségek városa, az újra és még többször feléledt “a kenyeretlen Tar­ ján”, a kéményes címer és a mesebeli herce­ gek” városaként jelent meg az újságok lapja­ in. Később - 1945 után - sokat hangoztatták a “kis Moszkva” minősítést, amelyet más te­ lepülés - Sárisáp - elperelt tőle.30 Napjaink­ ban mindezen élő jelzőket “a hamis mítoszok városa”, a “vörös város” elnevezés, gazdagí­ totta.31 Továbbá a “megújult város”, a “mo­ dern város”, az “ipari város”, a “gazdag vá­ ros”, az “egységes város”, “újabb építésze­ 481 �palócföld 91/5 tünk kiemelkedő értékű alkotása” elnevezésre is méltónak találták. Feltűnőnek kell tarta­ nom, hogy az ún. ”szocialista városok” csa­ ládjába sohasem került be.32 A sokféle elnevezés számomra nem jelent mást, mint azt, hogy Salgótarján fejlődése és léte miatt a magyar közvélemény érdeklődé­ sének jól meghatározható körébe került. De a magyar közvélemény, az építészet - az el­ mondottak ismerete mellett sem -, tudott mit kezdeni Salgótarján eredetével, létével, fejlő­ désével. Ennek oka az egyoldalúság, a könnyebb ellenállás irányába haladás elvének érvényesülése: a történetiség sematikus felfo­ gása, a korszakokról, az eseményekről hallga­ tó, tudatosan megfeledkező magatartás ural­ kodóvá válása volt. Továbbá rontotta a hely­ zetet az is, hogy Salgótarján városi “civil tár­ sadalma” még éppencsak a kialakulás állapo­ Jegyzetek 1. Közgazdasági Enciklopédia IV. köt. Bp.é.n. Város c. szócikk. Írta gróf Teleki Pál. 1352.p. 2 . Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai. II. Bp. 1936. 590.p. 3 . U.o. 592.p. 4 . dr. Mendöl Tibor: A város-földrajz tárgyköre és feladatai. Klny: A Vá­ rosi Szemle X X X II. évf. ból.5.p. 5 . U.o. 6.p. 6 . U.o. 1.p. 7 . Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom. Bp. 1982. 19.p. 8. Lewis Mumford: A város szerepe a történelemben: létrejötte, változá­ sai és jövőjének kilátásai. In. Urbanisztika. Bp. 1979. (szerk. Vidor Ferenc) 82.p. 9 . Dr. Mendöl T.: im. 6-23.p. 10. H ajnal István: Az Újkor története. Akadémiai Bp. 1988. 100.p. 113.p. 118-12l.p. 423.p. 11. Közgazdasági Enciklopédia. IV. köt. Bp. é.n. 1355-1357.p. 12. U.o. 1362.p. 13. U.o. 1363.p. 14 . Bátky Zsigm ond: M agyarság néprajza. In. Lóczy Lajos: A magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudom ányi, közművelődési és közigazgatási leírása. Bp. 1918. 148.p. 15. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom M agyarorszá­ gon a XIX. század elején. Akadémiai Bp. 1988. 89.p. 197.p. 16. gróf Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai Bp. 1936. 446.p., Erdei Ferenc: M agyar város. Atheneum. é.n. 8.p. 17 . Teleki. U.o. 447-448.p., Erdei F. 7.p. 18. Egyed Ákos: Falu, 482 táig jutott a 40-es évek elejére. Rögzült álla­ potba azóta sem jutott. Ennek következtében a természetes védekező, fejlesztő és szellemi alapozó mechanizmusa alig, vagy egyáltalán nem működött. Az a szükségesség maradt figyelmen kí­ vül, hogy egy-egy településről, így Salgótar­ jánról is helyes, vagy ahhoz, közelítő képet csak a természeti, a földrajzi, a történeti vizs­ gálódás egységében, a belső társadalmi moz­ gások logikája szerint lehetett, és lehet ma is alkotni. Az 1920-ban elfogadott politikai ha­ tárok miatt a település kiszakadt a saját termé­ szetes - felvidéki - közegéből. Új vonzáskör­ zete ugyan kialakult, de ebből a szerepkörből adódó feladatait csak zökkenőkkel tudta ellát­ ni. Salgótarján helyzetét illeszkedési zavarok jellemezték. Ezeket olykor tudatosan is ger­ jesztették. város, civilizáció. Kritérion, 1981. 272.p. 288.p. 19. Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1990. 240-241.p. 20. Pálmány Béla: A nógrádi m ezővá­ rosok társadalma 1820-1870. (Kandidátusi érteke­ zés tézisei.) Bp. 1990. 6-12.p. ill. az értekezés tel­ jes szövege NTM. Adattár. 21 . Mendöl Tibor: A mai kultúrtáj: In. Magyar művelődéstörténet. 5 .köt. Az új Magyarország. Szerk. Domanovszky Sándor. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat é.n. 119.p. ill. 105, 113. 22 . Mendöl Tibor: A felvidék. Bp. 1940. 16.p. 26.p. 57.p. 64-65.p. ill.: Réz Géza: Magyarország bányászata. In. Lóczy Lajos im. Bp. 1918. 338.p. 23 . Tóth Gyula: Naplóm és elm últ törté­ neteim 1922. - NTM Dokumentumtár. Tóth Gyula Salgótarján község bírája. 1869-ben Karancsalján született. Apja németül, tótul, magyarul beszélő gazdálkodó volt. 1918/1919-ben is ő volt a községi bíró. 1875-1922-ig a község bírája volt: Kovács József, Barella Henrik, Hricsovszky A ndrás,Tóth Gyula, Hricsovszky András. 24 . Tóth Gyula: im. 25 . U.o. 26 . Dzsida József. A Salgótarján K őszén­ bánya Részvénytársaság Nógrádi szénbányászatá­ nak története. 1868-1943-ig. Salgótarján, 1944. 69.p. 27. Perényi Imre: A szocialista városépítés. Népszava, 1952. 34.p. 28 . M agyar városok. Bp. 1966. szerk. Dallos Ferenc, Szabady Egon. 344.p. �A vonzáskörzet települései e szerint: Ipolytarnóc, Litke, Nógrádszakál, Egyházasgerge, Mihályger­ ge, Karancsberény, K arancskeszi, Karancslapujtő, Karancsalja, Zagyvaróna, Cered, Zabar, Szécsény­ felfalu, Piliny, Szalm atercs, Karancsság, Ságújfalu, Kishartyán, Sóshartyán, Nógrádmegyer, M agyar­ géc, Nagylóc, Vizslás, Kisterenye, Nagybátony, Mátraverebély, M átraszőlős, Pásztó, A vonzáskör­ zetre vonatkozóan itt olvasható(349.p.): “ Nógrád megye északi részén fekvő Salgótarján ellátókör­ zetének (97 000 fő) alakulását a közeli Eger, G yön­ gyös, továbbá a megye korábbi székhelye Balassa­ gyarmat, ezenkívül Ózd és Pásztó is befolyásol­ ják ”. Az idézet ha mást nem is, de a tervezők helyi és történelmi ismeretének hiányosságait, bizonyta­ lanságát jelzi, 29. Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922-1958. NMMÉ/1990. 174.p. 30. Magyarország hadtörténete 2. köt. 484. p. 1942 tavaszán Sárisápot nevezi ekként. 31. Magyar Hír­ lap, 1990. augusztus 13. Palócföld, 1989. 5.sz. 6065.p. 32. Perényi Imre. Im. 3.p. 27.p.; Granasztói Pál: Szép magyar városok egy építész szemével. Corvina, 1978. 254.p 262.p. kötetében szereplő szép magyar városok: Győr, Sopron, Szombathely, Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Eger, Szeged, Debrecen, Miskolc. Salgótarján, összesen 12 város. Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társada­ lom, 1982. 99.p. Szirmai Viktória: “Csinált” váro­ sok. Magvető, 1988. Az. un. szocialista városok a következők voltak: Dunaújváros (Sztálinváros), Aj­ ka, Komló, Kazincbarcika, Tatabánya, Ózd, Várpa­ lota, Oroszlány, Leninváros, Szászhalombatta. 483 �palócföld 91/5 Claire Szilard - „ ...az ember tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa...” 484 �B ó d i T ó t h E le m é r Arcunk az időben (A fantasztikum realitása) Hölgyeim és Uraim! Valamennyiünket tisztelettel köszöntöm, külön Claire Szilard fels tőm űvészt, a kortárs izraeli művészet jeles alakját. Jó napot Kívánok. Salom. A művész Budapesten született. Izraelen kívül Párizsban és újabban ismét Magyaror­ szágon is dolgozik, gyakran van Úton. Ván­ dorlása egyrészt kényszer, másrészt vállalás és adottság. Ami a kényszert illeti, ezt szelíd kelet-európai eufemizmussal úgy szoktuk mondani, hogy a történelmi helyzetből követ­ kezett. Egyszerűbben szólva, a zsidóüldözé­ sek elől kellett menekülnie Magyarországról. Vállalása pedig adottság, vagyis a világ meg­ ismerésének vágyából fakad. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, személyében akár a manifesztálódott vándor embert is tisz­ telhetjük, mint motívumot. Ennél is fonto­ sabbnak tartom azonban azt, hogy mit tisztel­ jünk -netalán mit szeressünk - a művé­ szetében. Azt találom, hogy Claire Szilard egész eddigi életművében az ember van jelen, mint vándormotívum. A személyes sors a ván­ dor ember motívum - gondolom - így függ össze az ember vándormotívumával ebben a ragyogó művészetben. Holvan az ember? Magam is azok közé tartozom, akik elfo­ gadják a létezésnek azt az egyik legnagyobb paradoxonát, hogy az ember egyidőben van jelen a tegnapban és a holnapban, azaz múlt­ jával és jövőjével azonos. Hol van akkor a jelene? Egyáltalán mi az a jelenidő, az adott kor, amit a hétköznapi értelemben annyit em­ legetünk, ami fölemel vagy éppen meggyötör és megöl bennünket? Úgy gondolom, bár az egyén ideje kétségkívül kvázi-idő, tehát csak látszat, múlt és jövő közé “szorult” pillanatai azonban nagyon is valóságosak, noha egy megállapíthatatlan folyamat részei. Ily módon az ember létezésében negyon is konkrét, ha­ bár pillanataihoz kötötten kortalan. Ha úgy tetszik, mindez már önmagában is eléggé fantasztikus ahhoz, hogy realitásként fogadjuk el. Amit csak ezért jegyzek meg, mert például a műkritika Claire Szilard művé­ szetével kapcsolatban is a többi között gyak­ ran használja a fantasztikus realizmus vagy szürrealizmus fogalmát, és azt teljes joggal teszi. A művész világhírű sorozatai közé tar­ tozik az Univerzum és Sivatag. Vajon van-e totálisabb absztrakció a világmindenségnél, ami a művészeten kívűl úgyszólván csak a matematika nyelvén közelíthető meg az em­ ber számára? Mégis, nem totális realitás-e, bár a maga teljességében az ember föl nem foghatja, pedig maga is része. És vajon “idelenn” a szintén folyton változó, mégis - vagy éppen ezért - a maradandóságot sugalló ho­ mok és sziklasivatag nem maga a tökéletes absztrakció és vaskos realitás, A sivatag Clai­ re Szilard számára teljesen szürrealista és fan­ tasztikus táj, ahol a maga a föld is színes. Mindehhez jön a fény játéka. Különösen a sziklasivatagot kedveli. Nincs kolorista, aki ennél többet kívánhatna magának, vallja. 485 �palócföld 9 1 /5 És nincs ember, aki éppen e tündöklően föl­ foghatatlan tájban ne döbbenne rá a maga ret­ tentően vagy éppen fölemelően parányi vol­ tára a tér-idő korlátai és távlatai között. Ko­ rántsem tartom véletlennek, hogy éppen a si­ vatagban szólott egykor az Úr. Claire Szilard tehát absztrakt kifejezési móddal él, de a fantasztikumban mindig ott van az ember a tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa. Vagyis a makrokozmoszon kí­ vül mindig foglalkoztatja a mikrokozmosz is, az emberábrázolás, egy-egy népcsoport tipi­ kus megjelenítése. Például hatalmas izraeli anyaga van e témakörből is, hiszen az ország maga is kicsiben az egész világ a maga embe­ ri változatosságában. A jelen kiállításon pedig magyarországi, békési parasztok, hollókői pa­ lócok, budapesti pályaudvarok és piacok 486 konkrét figurái tűnnek föl. Konkrét arcok. Ugyanakkor az ember arca, általában. Hogy aztán az akvarellekből a nagyméretű képek fatörzseibe vándoroljanak, immár az ember örök gesztusaként. Claire Szilard festészetének alapelve tehát mindig egy kicsit fantasztikus, mindig van benne valami nem egészen reális. Akárcsak az életben. Reális elemekkel dolgozik, de végső fokon nem reális, ami létrejön. Mindig van benne valami álomszerű. De álmait is az ember álmodja. Mondhatjuk-e, hogy ez nem realitás? Köszönöm a türelmüket. A kiállítást meg­ nyitom. (Elhangzott a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban a kiállítás megnyitóján.) �palócföld 91/5 MÉRLEGEN T a r já n T a m á s Szemmagasságban I. az íróasztalomtól jobbra van egy polc, amelyen megszakad a szigorúan ábécérendbe állított és szakok szerint csoportosított könyvek sora. Pontosabban: itt is könyveket tartok; de ez a polc a frissen vásárolt, még el nem olvasott könyvek karanténja. Ha túlvagyok a munkámhoz szükséges “célolvasás” napi hat-nyolc óráján, innen, a “várólistás” kötetek közül választok magamnak egyet-kettőt, immár az “örömolvasás” kedvéért. S hogy kiderüljön: me­ lyik mű költözik be véglegesen a könyvtáramba, melyiket ajándékozom más, érdeme­ sebb gazdának, melyiket igyekszem visszacserélni az üzletben. Szemmagasságban van ez a polc, a folyton változó restanciapolc. Szeszélyes állomány: verseskötet és lektűr, lexikon és regény, monográfia és különnyomat, album és szótár, színdarab és tankönyv kerül egymással szomszédságba. Szeszélyes tehát az az olva­ sónapló is, melyet a szemmagasság-polcnak köszönhetően vezetek. Vendégül hívom az olvasót: telepedjék asztalomhoz, tekintsen bele - ha kedve tartja - e naplóba, melyet mostantól rendszeresen fölütök egy-egy részletnél. Lectori salutem! (A c ím r ő l) E lm o n d a n á m n é k e d , h a n e m u n n á d : (Profán imakönyv) Her­ nádi gyufát ivott, de nem pat­ kolt el, csak meghibbant, azért ír össze-vissza mindent. Hernádi nálam kihúzta a gyufát! Hernádi Gyufa? Akkor már inkább Jancsó. Ő leg­ alább elment Amerikába. Valahogy így kellene kez­ deni HERNÁDI GYULA nemrég megjelent, ISTEN A KONYHÁBAN VÉRZIK cí­ mű válogatott versgyűjtemé­ nyének bemutatását. Művé­ szeti és közéletünk e vélt fe­ negyerekéről ugyanis manap­ ság agresszíven ironikus stí­ fémszerkezetű novelláira, lusban illik véleményt for­ filmforgatókönyveire. A haj­ málni. Igaz, ő maga is min­ dani, ostobán elutasító bírála­ dent megtett-megtesz azért a tokat megette a rozsda. A java sem nyilvánosság változatos fóru­ Hernádi-elbeszélések main, hogy éles, meghökken­ gondolati erejükben, sem stí­ tő, frappáns szófordulatokkal, lusukban nem korrodeálód­ kijelentésekkel provokálja ol­ tak. Persze a Pátria Könyvek vasóit, nézőit, híveit, ellenfe­ újdonságán, az 1950 és 1990 leit. Volt idő - huszonöt-har­ között keletkezett versek vá­ logatásán nem lenne nehéz minc esztendővel ezelőtt−, amikor a tévedhetetlen hiva­ ironizálni. A kötet tele van talosság látszatát keltő, uni­ olyan meggörbített, furcsa so­ formizált elutasítás dukált ne­ rokkal, melyeknek horgára ki. Később - a hetvenes évek­ a hivatásos értetlenkedő fö­ ben - halálos komoly elem­ lényes gúnykacaj közepette zésstruktúrák épültek hideg, egyesével ráaggathatná a 487 �palócföld 91/5 költeményeket. S nem is len­ ne teljesen indokolatlan a pri­ mer bírálat. Erre-arra képza­ var, kiagyalt metafora, mono­ tónul ismételgetett motívum rontja a strófákat. Csakhogy ha ezeknek a pécézgetésével be is fejeznénk az olvasást, komoly szellemi, erkölcsi és stiláris élménytől fosztanánk meg magunkat. Mert lehet, hogy nem Hernádi találta föl a gyufát - de az biztos, hogy az Irinyi utcában lakik. Buda­ pesti irányítószáma: 1111. Csupa egyes. Hernádi uni­ kum. Versei - nem versek. Lírai sugárzású, de legalábbis fe­ lerészben epikai természetű közléseket tördel hosszabbrövidebb sorokba, s hogy még önmagát is meggyőzze: ezek versek - nos, ezért álta­ lában páros vagy félrímekkel, más alkalmibb rímképletek­ kel próbálja regulázni a négy égtáj felé futkozó fragmentu­ mokat. Tehát itt fordított a helyzet, mint prózájánál. Az csak félig próza, ötven száza­ lékban költészet (és kép). Lí­ rapróza és prózalíra között nyílik a kapu a Hernádi-drá­ mák irányába. Az uralkodó műfaj az ima, a fohász. Olyan meg­ szólalásmód, amelyet való­ ban nagyon nehéz műnembe sorolni. Végletes személyes­ sége, bensőségessége, alkal­ misága, érzelmi telítettsége a líra körébe sodorja. Általános érvénye, Istenre figyelő külső 488 volta, rendszeressége, célirá­ A zárókép vall igazán nyos átgondoltsága az epikai Hernádira, kiontott (áldozati) elemeket erősíti. Formulái és vért sejtetve. A visszaöntött hangütése, beszédszituációja vér épp annyira misztikus, és atmoszférája évezredek óta mint amennyire horroriszti­ kész irodalmi alakzatokat föl­ kus: a költőnek kedvére van­ tételeznek - de mert benne a nak a minőségkeveredések. lélek a tökéletes szabadságon Isten minősége is kevert, hi­ át tör a tökéletes önátadásig szen a konyhában vérzik, vagy a teljes tagadásig, min­ akár a levágott csirke vagy a den formát fölbonthat és min­ megsebzett mutatóujj. Herná­ den formát megteremthet. A dira is jellemző, hogy szíve­ szürrealisztikus kötetcím ele­ sen épít “káromkodásból ka­ ve Istent idézi, sőt a vérzik tedrálist”, vagy rombolja “ká­ igével az áldozati Krisztust is; romkodással” a “katedrálist”. a szerkesztő. Tüskés Tibor Ima a kötetre pontot tevő Ate­ koncepciója pedig úgy láttat­ ista beszéd is. Ha az Isten ön­ ja, mintha egymás után sza­ képére formált ember a Te­ kadna ki a Hiszekegy..., az remtő profanizálása, akkor Engem a büntetés hozott..., a az ateizmus a hit profanizá­ Kegyelem fiához jöttem, az lása. Az “Istent fotografáló” Egyszerű litánia s még leg­ vershős így vélekedik róla alább tucatnyi azonnal-vallo­ Róla: “Ezüstnitrát rétegeken másos verse. Maga az Ima a alszik,/ bohócok csilingelnek legjellegzetesebb (bár a szö­ rajta,/ lehetne asztalláb, veg merészségét, eredetiségét kámfor, állat,/ vagy akármi­ tekintve legszelídebb) művek lyen fajta.” A profanizálás az Istennel való azonosulásbanegyike: azonosításban, a már-már Bocsásd meg, Uram, hogy szentségtörő gesztusban a kertedbe merészkedtem, legszakrálisabb - hogy az­ kecses szó-barmaid között után a megváltó szenvedés vi­ tehenészkedtem, selésében kapjon végső értel­ hogy lányaid apró mellét met a vers: néha megmarkoltam, hogy nem mindig a te érde­ Lehetnék én magam is, kedben éltem, szónokoltam... többször megkért, helyettesítsem, Én tudom, te mégis szeretsz, bűneim cikornyáin hahotázva elvitt ide is, oda is, nevetsz, gyakorlóterekre, megpróbáltam, nem ment, és ha egyszer, holtom után ott sem és itt sem. segítséged kérem, dézsa-szám öntöd vissza ereimbe tiszta vérem /.../ �Rájöttem, nem lehet elkergetni, pedig van nálam ördög és pálca. Ha ő nem, hát a fia! Lökdösnek az úton, szidal­ maznak, hátamon Jézus Krisztus a málha. Mint Krisztus a keresztet, úgy cipeli a poéta a krisztusi misztérium ezerszer megta­ gadott, mégis ledohhatatlan terhét. A ki sem ejtett kereszt és az evilági, pórias málha je­ lentés- és értékkülönbsége visszarendezi a vers (és egy­ ben a kötet) végén az Isten ember viszonyt. Hernádi verselésének pár­ huzamait, ihletőit nemigen érdemes keresnünk. Szuve­ rén, szertelen (s mint mondot­ tuk, némiképp verstelen) vi­ lág ez. Pilinszky János nevét azonban nem lehet le nem ír­ ni. Az ő életművének megha­ tározó metaforája, sőt allegó­ riája, a fogoly-lét Hernádinál is jelen van, s nála is konkrét és absztrakt értelemben egy­ szerre értve (Menetelés; Fo­ goly-emlék; Foglyok stb.). Egyes részleteket határozot­ tan (bár bizonyára véletlen­ szerűen) igencsak “pilinszkysnek” találunk: “Szu­ rony-keskeny folyosókon mentünk,/ s a fémek nem ér­ tették meg a szót,// imáim legmélyén hozzámért az is­ ten,/ tüskés volt és hideg, mint a drót...” (Menetelés); “Aki szentséget szed vacsorá­ ra, és megérti,/annak nincsen Volt, nincsen Van és nincsen Lesz...// Én megértem, ezért az idő ijedtében hányni kezd,/ s e rettenetes kutyaólból, ön­ magamból kiereszt” (Az idő ijedtében hányni kezd). Per­ sze a hangulat rokonsága, az élmény testvérisége nem feledteti, hogy Pilinszky nem hibázott volna a négy helyett legalább hét sort követelő szakasz arányos, jó ritmusú beosztásában, és szókészlete is csak talajmenti rétegében közös Hernádiéval. Szókészlet... Hernádi Gyuláé roppant gazdag, és szavai különleges helyi érté­ kekkel rendelkeznek. Majd­ nem mindegyik meglepetést tartogat. Ez a líra a szósza­ badság propagátora. Aki szo­ katlan helyre mer tenni szo­ katlan szavakat, az elég bátor szokatlanul - s ha még bát­ rabb, akkor önmaga-szerűen gondolkodni. A Hernádi-írá­ sok legelvitathatatlanabb ér­ deme ez a fölszabadító funk­ ció, mely egyben stiláris él­ mény és tanulság is. A sza­ vakkal egyenértékűek a szókapcsolatok, az elemi szerke­ zetek. Ez utóbbiak viszont gyakran nem hajlandók ép­ kézláb sorrá összeállni, a so­ rokat még nehezebb sza­ kasszá fegyelmezni, és a sza­ kaszok ritkán rendeződnek kompozícióvá. Az Isten a konyhában vérzik különleges vers (vagy inkább szöveg-) molekulák halmaza. Atomi­ záltságában gyönyörködtet. Aki viszont ép, egész, teljes versszervezetekkel, szöveg­ testekkel szeretne szembe­ nézni, kevés hibátlanul mara­ dandót lel. A mikro- és mak­ rostruktúrát egyesítő esz­ ményhez talán a Gauguin úr, az És soha meg nem bánom, valamint a Lét és Idő közelít leginkább. E cím két lényeges szavában Hernádi összes lé­ nyeges tárgya bennfoglalta­ tik. A Lét: születés, szerelem, önazonosság. Az Idő: múlás, elmúlás. A Lét és az Idő együtt: Isten maga. A sokszo­ ros uralom alól ritkán képes kivonni magát a versek hőse - a Mosolygó gyíkok befejező strófájának reményét más he­ lyek nemigen igazolják: “S a csoda mindennap megtörté­ nik,/ a gyönyör szobájában megszűnik a tér, az idő,/ süt­ kérezünk izzó párnáinkon, mosolygó gyíkok,/ s minden letépett évünk újból kinő...” A hiátusos tömörség, a zé­ ró-morfémás többletjelentés végigkíséri a kötetet, melyből pedig paradox módon nem hi­ ányzik az ismételgetés, a lo­ csogás. Ha Hernádi “bútoro­ zott meszesgödörnek” láttatja szobáját, nemcsak hapax le­ gomenon értékű, egyedi és megismételhetetlen jelzős szerkezetet alkot, de a mai ol­ vasó emlékezetébe villantja az ő generációjával kapcsola­ tos, egykori “meszesgödör­ nemzedék”-vitát is. A két 489 �palócföld 91/5 ciklus közül a második, a arra a kemény fejére. Iroda­ csak 1990-es datálású műve­ lomtörténészként a régi ma­ ket tartalmazó kiváltképp teli gyar literatúrába ásta bele van ilyen leleményekkel: magát - most pedig megala­ duplafedelű szavak röpdös­ pította a szépen csengő nevű Fekete Sas könyvműhelyt. nek a levegőben. Konrád György utószava Régi hű cimborám “eme ma­ segítőkész Hernádi-portrét dár első szárnycsapásaként” rajzol az olvasó számára. küldte meg a JASSZOK, Nem is utószó: egyszerűen ZSARÓK, CAFKAVÁGÓK baráti szó. Öt oldal - egyetlen kötetét, mely a vagányvilág­ összetett mondat. Múltidézés, ból vett életképeket nyújt, ójellemkép, mosoly, kézfogás; és új argószótár kíséretében. a bravúros forma ajándéka. Fazakas nem “bevezető­ Hernádi verseskönyvének vel” kopogtat az olvasó ajta­ kritikusai már eddig sem vol­ ján, hanem a Besurranó sora­ tak s vélhetőleg nem is lesz­ iban vázolja célkitűzését. nek olyan lojálisak, szívet “Sajátos ízelítőt adni a ma­ szívhez, észt észhez hango­ gyar zsargon történetéből” lók, mint Konrád. Erős egyé­ ez a szándéka. Legrégebbi niség erős életélményét sok­ forrása is alig múlt száz esz­ féle fénytörésben, sőt ne­ tendős, nyilvánvaló tehát, megyszer a fénytelenség töré­ hogy amit ma jassznyelvnek sében osztja meg a szokatlan tekintünk, azt a múlt század hangú gyűjtemény. Jön majd utolsó harmadában nekilen­ az ironizáló kritika. De mi­ dült világvárosias fejlődés nek, ha Hernádi már ezt is hozta létre. Az argóért egyér­ “elírta”: “Legszentebb ele­ telműen Budapest felel. mem a törmelék,/ mosolyog A kis könyv igazán hasz­ aggasztó-kék árnya,/ fél­ nos információkkal szolgál, eszemnek ingájára kötve/ szótárrészében és régi lapok­ hintázgatok mindenki szavá­ ból átvett gyűjteményében is. ra” (Esemény-horizont 11.). Akik ma az Itt a piros, hol a piros-játékon verik el a csalá­ * di pótlékot, tudják-e, hogy (Beszéljünk zaftosan!) háromkártya néven is létezett Keményfejű, makacs ember (létezik?) egy “ártatlan sze­ Fazakas István (így, csupa a- rencsejáték”? Ami persze val). Főszerkesztőként tető ugyanaz, mint a piroskereső, alá hozta a Kortárs magyar és vásáron, búcsún, falusi írók kislexikona 1959-1989 korcsmában, vasúti állomá­ című kiadványt, pedig jól soknál találkozhatunk vele tudta, hogy a sebtében elvég­ leginkább. A kártyapakli e zett munkával parazsat gyűjt csaló bűvészeivel egy kalap 490 alá veszi a hajdani eligazítás a hurkosokat is. Ők “nem kár­ tyával csalnak, hanem egy igen egyszerű eszközzel, fe­ kete selyemzsinórral, melyet az asztalra fektetve, két gyűrű alakot formálnak, s arra fo­ gadnak, hogy a zsinór két vé­ ge összehúzatván, melyik gyűrűn támad csomó”, Rög­ tön ezután következnek a gu­ gyisták (=kulacsosok), akik altatószerrel kevert bort itat­ nak áldozatukkal. hogy könnyűszerrel kizsebelhessék (nagy kár. hogy oldalági ro­ konaikról, a bájitalos kéjhöl­ gyekről viszonylag keveset olvashatunk). A Fekete Sas látnivalőan a hirdetésekből igyekszik eltar­ tani magát. A reklám reklám­ jának számítana, ha közeleb­ bit is mondanék például a Biztibutik vagyonvédelmi szaküzletről, hangsúlyozottan osztrák záraikról. Persze nem is a 89. oldalon elhelyezett bemutatkozásuk kedvéért la­ poztam föl éppen itt a kötetet. Lényegesebb ok, hogy a szomszédos 88. oldalon egy­ más mellett található egy 1888-ból és egy 1963-ból va­ ló szemelvény. Az előbbiben az áll, hogy “Zamzold el a matértartót, ha esetleg bukni találunk, hogy fel ne komál­ ják nálunk” - az utóbbiban pedig: “A dűtő ballal stuccol, jobbal meghúzza a matért, iberadja a falazónak, majd el­ dzsalnak”. E szövegrejtvé­ nyek a szótárrész segítségé­ �vel fejthetők meg, bár a jel­ vastam ki, hogy a gúnyol, zett cselekményekről bizo­ csúfol jelentésű szó, illetve nyos benyomást az is szerez, annak baj, kellemetlen hely­ aki netán egyetlen szót sem zet, szégyen, rossz, silány, ve­ ért e hadovából. (Holló! A két szélyes, kockáztos jelentésű mondat korántsem összevisza névszói alapja a német Zick­ beszélés, hadoválás, inkább lein-ből származik. Röpke hadovabank, beszélgetés to­ statisztikát rögtönözve: min­ vajlási tervekről, “gyakorlat den harmincadik szót hajlan­ tolvajnyelven”). dó lennék használni, nyomta­ Senkit nem akarok ráven­ tásban is vállalni. Talán azt a ni arra, hogy Petöfi-idézetek, szót, amely a ciki fölött, a cí­ közmondások és egyéni szó­ göl-lel és a cidri-vel elvá­ lelemények helyett a cafkavá­ lasztva pompázik, és a gyűj­ gók (vagyis a nők retiküljét temény szexuális vonulatát fölhasító bűnözők) nyelvének gyarapítja, talán azt nem; de virágaival színesítse stílusát. például rögtön mellette na­ E nyelv egy része állandóan gyon tetszik a közismert cici­ jelen van beszédünkben. Az fiksz (természetesen: melltar­ esztéta, filozófus, akadémiai tó). Vizuális szépséget áraszt tag Almási Miklós például a ksz-nek írt x . rendszeresen beszövi egyete­ Állandó mozgásban, fej­ mi tanári szintű eszmefuttatá­ lődésben van ez az “alnyelv”. saiba a cikizni igét, ő biztos A német eredetű rabsic, orv­ tudja, én ebből a szótárból ol­ vadász jelentésben elég régi szavunk lehet, mert már a na­ gyapámtól is hallottam, bár ő nem volt orvvadász. A rög­ vest utána álló racsizik kifeje­ zést még soha nem hallottam, pedig a ragasztóval való kábí­ tószerezést, szipuzást korunk ifjúi népbetegségeként tartjuk számon. A Jasszok... jassz-szói kö­ zül nem egy kivívta már ma­ gának a polgárjogot, hiszen mondjuk a ramazúri a leg­ kényesebb ízlésűeknek sem lehet ellenére, s többek között a rahedli, meglovasít, kac­ cenjanmer (két cével!), randalíroz, zsuga és társaik sem nélkülözhetők a válto­ zatos beszédből. Ezért mer­ tem lekopogtatni az írógépen a Beszéljünk zaftosan! alcí­ met. Most azért még hozzáte­ szem: mértékkel. 491 �palócföld 91/5 Bozó Gyula Diákok ötvenhatban egy ideig csend, nagyon hosszúnak tűnő csend. Várakozás és tanács­ talanság. Információhiány, a Pestről érkező hírek várása. Amolyan: “nem tudni, mi a helyzet és nem tudni mi lesz?”-állapot. Ez jellemezte a várost az október 23-át követő napokban. S a lg ó ta r já n b a n Első megmozdulásnak (vagy inkább kényszerű lépésnek) az tekinthető, hogy októ­ ber 25-én, csütörtökön a megyei pártbizottság akkori épületében, a volt Bányakastélyban (a “Nagykastélyban”) megalakult az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság. Létrejöttét Hajdu József, az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára kezdeményezte, aki ekkor még itthon tartózkodott, s talán nem is sejtette, hogy lába alatt néhány nap múlva mennyire forró lesz a talaj, s többedmagával a szomszédos Csehszlovákiába fog menekül­ ni, és aki érezte azt is, hogy néhány nappal a budapesti események megindulása után vala­ mit, mint a megye első emberének cseleked­ nie kell, a változás élére kell állnia, mert így (csakis így) lehet kézben tartani a dolgok me­ netét. Másként erre már nincs esély. Új testü­ let jött létre tehát, melynek vezetője maga Hajdu József lett. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság magát megyei szervnek tekintette, olyan koalíciónak, amelyben párttagok és pártonkí­ vüliek egyaránt helyet kapnak. Az új szerve­ zet alakuló létszáma (s ebben a pártonkívüliek aránya) nem ismert, mint ahogy nehezen idézhető fel ma már az alakuló ülés légköre, hangulata is.. Egy döntés azonban biztosan született ezen az ülésen: mégpedig az, hogy 492 székhelyüket a Bányakastélyból a megyei ta­ nács épületébe helyezik át. Az Ideiglenes For­ radalmi Nemzeti Bizottság tagjainak összeté­ tele aztán gyökeresen megváltozott; a régi pártkáderek rövid idő alatt kikerültek belőle. Kitették őket. Összességében megállapítható, hogy ere­ deti összetételében ez a szerv az események menetére jelentős hatást nem gyakorolt, meg­ határozó szerepe nem volt. Szerepe abban je­ lölhető meg, hogy rá alapozódhatott, belőle nőhetett ki az október 30-án létrehozott új vezetés, a Megyei Forradalmi Bizottság, s alakulhattak meg a településeken, az üzemek­ ben, intézményekben azok az új, megválto­ zott öszetételű szervek, amelyek a tanácsok­ tól átvették a hatalmat. E téren valóban történ­ tek jelentős kezdeményezések az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság egyes tagjai­ nak a részéről, akik másokat is bevonva, vé­ gigjárták a bányákat, s az üzemekben, hivata­ lokban megszűntették a pártszerveket, bezár­ ták a pártirodákat. Ennek következtében októ­ ber utolsó napjaitól a megyei, járási, városi pártszervek már semmiféle utasítást nem ad­ tak ki. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság (Tanács) a következő felhívást intézte a megye lakosságához: �Felhívás N ó g r á d m e g y e d o lg o z ó n é p é h e z ! Az 1956. okt. 26-án megalakult Nógrád megyei Ideiglenes Nemzeti Tanács felhívja megyénk, Salgótarján minden hazáját szerető becsületes dolgozóját, hogy a rend és nyuga­ lom biztosítása érdekében mindent kövesse­ nek el. Ezért szükséges, hogy a karhatalmi szer­ veink mellé dolgozókból és az ifjúságból szer­ vezett belső őrségnek mindenki engedelmes­ kedjék. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Ta­ nácsnak legfőbb célja, hogy a rendet és nyu­ galmat - amely alapja a szocialista demokra­ tizmus további kibővítésének és a legszéle­ sebb népi alapokon nyugvó szervek megvá­ lasztásának - minden körülmények között biz­ tosítsák. A közös nemzeti célokat szolgáló javasla­ tokat, követeléseket a különböző szervek és intézmények az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Tanács székhelyére: Salgótarjánba (Me­ gyei Tanács) juttassák el. Salgótarján, 1956. október 26. Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács. Középiskolások és kollégisták bekapcsolódásának gondolata az esemé­ nyek menetébe az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti bizottság megalakulásával egyidő­ ben, tehát elég hamar felmerült. Az erre vo­ natkozó elképzelés minden valószínűség sze­ rint a megyei tanács oktatási osztályán szüle­ tett. Az első lépést ugyanis a diákok felé az oktatási osztály vezetője tette meg, aki a me­ gyei tanácsról személyesen ment át a pártbi­ zottságra és a fiúkollégiumba, hogy az ezirá­ nyú tennivalókat ott megbeszélje. Nem az is­ kolákat kereste, mert azok ebben az időszak­ ban már többnyire üresen kongtak, hanem a diákotthont, mivel ott igazi élet, “nyüzsgés” létezett; lakói ugyanis nem tudtak (és nem akartak) még vidéki lakóhelyeikre hazatérni. - Azonnal válasszátok meg a képviselőite­ ket, hogy rajtuk keresztül ti is ott legyetek az új vezetésben! - mondta az osztályvezető az összegyűlt diákoknak. Közben a szemközti épületre mutatott, a “Nagykastélyra”, tudva, hogy ott már órák óta üléseznek, a kialakult új helyzetről és a tennivalókról tárgyalnak. A fiúkollégiumban ezt követően a diákság küldöttségét azonnal megválasztották. Első­ ként Édes Györgyöt, a Madách Imre Gimná­ zium, majd ezt követően Ács Istvánt, a gép­ ipari technikum tanulóját. A diákok rövid idő múlva a Bányakastélyba mentek át. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság még ezen a napon újabb értekezletet tar­ tott, amelyen már részt vettek a salgótarjáni diákság megválasztott képviselői is. A jelen­ lévők nagy egyetértéssel fogadták az új fejle­ ményt. Hajdu József külön köszöntötte és ak­ tív részvételre szólította fel őket: - Arra kérünk mi idősebbek, és arra kérlek én személy szerint is titeket, édes fiaim, hogy vállaljátok a rátok háruló feladatokat! A ren­ det, a nyugalmat, a fegyelmet meg kell őrizni, s ehhez kell a ti segítségetek. Vállaljátok hát a fegyveres szolgálatot a rendőrséggel és a létrehozandó nemzetőrséggel karöltve! Együtt mindannyian. Gondolom, így elég lesz. Fegyvereket az ÁVH-nál bőven találtok magatoknak. Keressétek Angyal őrnagyot, ő majd segít nektek! Őrszobának, bázishelynek a kollégium valamelyik helyiségét alakítsátok ki! Az ott megfelelő lesz. Hajdunak kimondottan tetszettek a fiata­ lok. Frissnek, tettrekészeknek látta őket. Kü­ lönösen Édes Györggyel szimpatizált az első perctől fogva, ezért őt azonnal javasolta az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságba. Egyenesen a vezetésbe, a felnőttek közé. Mi­ vel ellenvetés nem volt, így Édes György ok­ tóber 26-án tagja lett az új szervezet vezérka­ rának. És amikor a döntés megszületett arról, 493 �palócföld 91/5 hogy az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bi­ zottság a Bányakastélyból átteszi székhelyét a megyetanács épületébe, Édes György, a sal­ gótarjáni diákság választott képviselője, úgy ment át a többiekkel a megyei tanácsra, mint a bizottság rendes tagja. * ÉDES GYÖRGY a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium végzős hallgatója ekkor, kollégista. Október 26-án beválasztják az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság­ ba, mint a középiskolák diákságának kép­ viselőjét, majd ezt követően, október 30án a megyei tanács épületében alakult Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottságba is. Október 26-án Hajdu József, a megyei pártbizottság első titkára neki és Ács Ist­ vánnak - mint a salgótarjáni diákság kép­ viselőinek - személyesen átadja megbíza­ tásuk. Jó szervezőkészséggel rendelkező, talpraesett fiatalember. 1956 októberében rendszeres kapcsolatot tartott fenn a kato­ natisztekkel és a megyei rendőtfőkapi­ tányság akkori vezetőivel, például SZÉ­ KELY ANTAL rendőrszázadossal. Tagja annak a megyei küldöttségnek, amely no­ vember első napjaiban Miskolcon járt a kapcsolatfelvétel és az együttműködés szé­ lesítése céljából. A november 4-i szovjet beavatkozás után egy ideig az Acélárú­ gyár munkástanácsának vezetőivel műkö­ dött együtt, majd 1956 végén elhagyta az országot. * ÁCS ISTVÁN a salgótarjáni gépipari technikum negyedikes tanulója volt 1956ban. Kollégista ő is. A diákság képviselő­ jeként október 26-án Édes Györggyel együtt beválasztják az Ideiglenes Forra­ dalmi Nemzeti Bizottságba. Október 27én kevéssé sikerült beszédet mondott a megyei pártbizottság épülete előtt az olt 494 összegyűlt mintegy három-négyszázfős tö­ megnek. November 4-én a reggeli órák­ ban néhány társával együtt katonai egyen­ ruhákat hozott a megyei kiegészítő pa­ rancsnokságról a fiúkollégiumba. Pár na­ pig a salgótarjáni nyomdánál teljesít nem­ zetőrszolgálatot. Ezidőben részt vett a saj­ tótermékek terjesztésében is. 1957-ben si­ keres érettségi vizsgát tett a salgótarjáni gépipari technikumban. * Október 26-ának eseményei azonban nem értek véget az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság megalakulásával. Az esti órákban körülbelül 18 órakor - többen a megyei pártbizottság épülete, a Bányakastély elé mentek. Az emberek hangosak voltak, különböző jel­ szavakat kiabáltak, szovjet- és szocializmus­ ellenes kijelentéseket tettek. Néhányan beha­ toltak az épületbe is, ahol Hajdu Józseffel is beszéltek. (Ez a tömegmegmozdulás, a részt­ vevők fellépése, a megyei pártbizottság első titkárára óriási hatást gyakorolt, s minden bi­ zonnyal hozzájárult ahhoz, hogy elhagyja he­ lyét, lemondjon, s ne csupán formailag, de valóságosan is átadja a hatalmat.) Már jó későre járt az idő október 26-án, mikora fiúkollégiumban csörgött a telefon, és egy ismeretlen hang tájékoztatta az igazgatót, hogy a városközpontban, a szovjet emlékmű körül emberek csoportosulnak, s úgy tűnik, valamire készülnek. Rövid tanácskozás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy elmennek a helyszínre, szemrevételezik a környéket, s ha kell, beszélnek az emberekkel. Hárman indul­ tak el - a kollégium igazgatója, Ács István tanuló és Rácz Károly rendőrőrnagy. akinél fegyver is volt - de a gyér világításban sem a Bartók Béla úton, sem a mozi, sem a vasúti átjáró, sem pedig a szovjet emlékmű körül semmi olyat nem tapasztaltak, ami a beje­ lentést igazolni látszott volna. A város tel­ jesen csendes volt, kihalt, az utcákon nem �tartózkodott senki. A szovjet emlékmű ledön­ tése és eltávolítása ennek ellenére másnap a kora délutáni órákban mégis megtörtént. Október 27-én, szombaton további jelen­ tős események zajlottak le Nógrád megye székhelyén. Salgótarjánban. A szovjet emlék­ mű ledöntése után mintegy három-négyszáz fős tömeg újra a megyei pártbizottság épülete elé vonult, hogy elégedetlenségének hangot adjon a legilletékesebbnek ítélt helyen, a leg­ illetékesebbnek ítélt vezetők, a megyei pártbi­ zottság funckionáriusai előtt. Az épület bejá­ ratánál a tömeg néhány másodpercig tanács­ talanul állt, majd beszédek következtek. Töb­ ben is szóltak. Így Ács István középiskolás tanuló is, aki az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Bizottság álláspontját próbálta az embe­ rekkel megismertetni. Beszédének nem volt sikere, amint a többi felszólaló szavainak sem. A szónokok ezt követően a pártbizottság épületébe húzódtak vissza, magukkal hurcol­ va a kétségkívüli kudarcot, amely eléggé vá­ ratlanul érte őket. A tüntető tömeg pedig, mi­ után reagálás a későbbiek során sem érkezett, lassan feloszlott. Úgy mentek el az emberek, hogy nem tudták (nem tudhatták), hogy az épületben nem tartózkodik már ott a megyei pártbizottság első titkára, s nem tartózkodnak ott az MDP helyi vezetői sem. Ezen a napon történt a megyei pártbizott­ ság címtáblájának italos üveggel történő le­ verése is. Az ötágú csillag levételére azonban ekkor nem került sor, bár ez is szóba jött. Ezekben az akciókban - tanári segédlettel aktív szerepet játszottak a salgótarjáni középiskolás diákok, a fiúkollégium tanulói. * Eközben a szomszédos fiú diákotthonban is zajlottak az események. - Igazgató Polgártárs! Igazgató Polgár­ társ! A kollégium vezetője előbújt az igazgatói szobából, ahol mint napközben legtöbbször, most is tartózkodott. Elegáns volt, mint min­ dig, öltözködésére ezekben a napokban ugyanúgy ügyelt, mint korábban. - Mit akartok? És miért kiabáltok? - Igazgató Polgártárs, mienk a hatalom! - Nofene. Hogyhogy? - Mienk a hatalom. Az ősbolsevik Hajdu nekünk adta. - Az első titkár?... És ő most hol van? - Meglépett. - Meglépett? Hová? - Ki tudja? Innen mindenesetre eltűnt. Ta­ lán a városból is elment. (Hajdu József az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára ekkor már való­ ban nem tartózkodott Salgótarjánban, a szlo­ vákiai Besztercebányára távozott.) - És, ha szabad tudnom, mit kezdtek a rátok ruházott hatalommal? - kérdezte most már csendesebben, de még mindig eléggé bi­ zalmatlanul az igazgató, aki nagyon hamar kapcsolt, s felfogta a nem mindennapi hír iga­ zi tartalmát és jelentőségét. Azt, hogy ezek a középiskolás fiúk valóban a hatalom csúcsára kerültek ezekben a napokban, itt Nógrád me­ gye székhelyén, Salgótarjánban. - Megtartjuk. Megszervezzük. Megvéd­ jük, - mondták egymás szavába vágva, úgy, ahogy csak ilyen fiatalon tud mondani vala­ mit az ember. Az igazgató végighordozta tekintetét raj­ tuk. Szeme megpihent a kissé zömök Édesen és a nála alig magasabb szőke, göndörhajú Ácson, és így folytatta: - Rendben van. Tartsátok meg, szervezzé­ tek, és védjétek a hatalmat! De a felelősségről se feledkezzetek meg! Most már ti vagytok a felelősök. Feleltek mindenért, ami ebben a városban történik. - Lesz fegyverünk, és majd gyűléseket is kell tartanunk. - Ez mind igaz. Lesz fegyveretek, és majd gyűléseket is kell tartanotok. De azért a leg­ főbb kötelességtekről se feledkezzetek meg! 495 �palócföld 91/5 A legfőbb kötelességtek ugyanis továbbra is a tanulás lesz. Engem pedig ne “polgártársoz­ zatok”, hanem szólítsatok “igazgató úrnak”, mint eddig. Sem az “elvtársozást”, sem a “polgártársozást” nem szeretem - mondotta búcsúzóul az igazgató a diákoknak. Ezt követően a fiúkollégiumban harci fel­ szereltséggel rendezkedtek be a diákok. Fegyvereket kaptak - és szereztek - és a föld­ szint egyik helyiségét őrszobává alakították át. Angyal ÁVH-s őrnagy már október 26-án négy géppisztolyt vitetett a fiúkollégiumba. Azokat azonban két nap múlva - nem tudni kinek a parancsára, s azt sem, hogy hová eltávolították onnan. (Más források szerint a fegyvereket a Sal­ gótarjánban tartózkodó rétsági egység katonái vitték a diákotthonba. Méghozzá két páncélos tiszt a megyei tanács épületével szemben, a Rákóczi út túlsó oldalán, a piactéren lévő fel­ vonulási épületből, amelyet akkor lőszerrak­ tárnak használtak.) Mivel a fegyverek eredete, s kollégiumba szállításuk módja (és részben időpontja) nem eléggé tisztázott, maradjunk a puszta tények­ nél! Ezek szerint a salgótarjáni fiú diákotthon­ ban jelentős mennyiségű fegyver halmozó­ dott fel október 26-át követően. Raktárnak a társalgó termét használták, amely a bejárat közelében, a földszinten volt található. Körül­ belül négy-öt géppisztolyt, ugyanannyi pus­ kát, három-négy láda kézigránátot tároltak a 496 helyiségben, sőt még egy golyószórót is a hozzávaló, szükséges töltényekkel. November 4-én reggel Ács István a me­ gyei kiegészítő parancsnokság épületéből tár­ saival katonai egyenruhákat hozott, amelyek nyomban felkeltették a diákok érdeklődését. Azonnal szétosztották a több mint húsz darab katonaruhát, s nevetgélve próbálgatták, hogy jó-e rájuk? Végül tizenöt tanuló egyenruhába öltözött. Ők komolyan készültek a harcra. Már egyenruhában feszítettek, mikor a kollégium igazgatója, aki az akcióról mit sem tudott, közéjük toppant. - Mi történik itt? Mi ez az egész? - rivallt rájuk. Néma csend. Senki nem válaszolt. - Ti nem tudjátok, mi történt? - Nem. - Nem tudjátok, hogy az oroszok megtá­ madtak minket? Hogy Budapesten harcok folynak? Az oroszok nemsokára itt lesznek, ti pedig egyenruhában paradéztok? - Megtámadtak? Az nem lehet. - De lehet. Lehet, mert van. Azonnal vet­ kőzni! Le az egyenruhával! Egyenlőre az iro­ dába tegyétek, aztán vigyétek el valahová! A fiúk szó nélkül engedelmeskedtek. Hang nélkül öltöztek át civilbe. Csend volt az épületben, csak az eső kopogott az ablakpár­ kányokon. Az egyenruhákat két nap múlva, novem­ ber 6-án szállították el. Éppen az orosz csapa­ tok megérkezése előtt. �palócföld 91/5 Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (színházművészeti arcképvázlat) P a á l I s tv á n Jászai díjas rendező 1942. június 13-án született Szegeden. A József Attila tudományegyetem bölcsészkarán 1965-ben magyar nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát. Vezetésével érte el az 1970-es évek elején oszágos és Európa hírű sikereit a Szegedi Egyetemi színpad. Dolgozott és rendezett Szegeden, Kaposvárott, Budapes­ ten, Pécsett és Szolnokon. A veszprémi Petőfi Színház rendezője. Színházról, a művé­ szet és politika kapcsolatáról, aktuális színházpolitikai kérdésekről Paál Istvánnal Veszprémben beszélgetettünk. - Hogyan kezdődött kapcsolatod a szín­ házzal? - Már középiskolás koromban mindennél jobban érdekelt a színház, rendező akartam lenni. Amikor nagyon nagy nehézségek árán bekerültem az egyetemre, úgy gondoltam, az egyik szakot, a történelmet “leteszem”, hogy az így felszabaduló időben esztétikával, filo­ zófiával, művészettörténettel tudjak intenzí­ vebben foglalkozni. Olyan tárgyakkal, ame­ lyek egy színházi művész számára fontosak. Sikerült is egyszakosodnom és Szauder Jó­ zsef professzor úr tanítványaként diplomát szereznem. - Említetted, hogy nehezen kerültél az egyetemre. Miért? - Mert 1956-ban elsős gimnazista voltam és természetesen én is, mint Szeged összes középiskolása és egyetemistája, ott voltam az utcán, mert mi valóban az új márciusi fiata­ loknak hittük magunkat. Ez a “múltam” so­ kaknak szemet szúrt. Hozzá kell tennem, min­ den álszerénység nélkül, hogy az áltlános és a középiskolában is jó tanuló voltam, később az egyetemen népköztársasági ösztöndíjas. Nem azért kerültem tehát nehezen az egyetemre, mert hülye voltam, vagy a megfelelő pontszá­ mot nem tudtam megszerezni, hanem mert apámat és engem is az “ellenforradalmár”nak nevezett skatulyába vagy fiókba helyez­ tek el. Benke Valéria miniszterasszony rugal­ masságának, emberi hozzáállásának köszön­ hetem, aki ügyemet kivizsgáltatta és pótfelvé­ telivel 1960-ban elkezdhettem tanulmánya­ imat. - Kanyarodjunk vissza a színházhoz! - Már az egyetemi évek alatt, másodéves bölcsész koromban összeszedtem minden bá­ torságom - mert bevallom önbizalomhiány­ nyal küszködtem - és jelentkeztem az egyete­ mi színpadhoz, amely akkor már működött és egy negyedéves bölcsészhallgató, a rendkívül értelmes és agilis Danis Győző volt a rende­ zője, vezetője. Mellette lettem rendezőasz­ szisztens és harmadéves koromban szavazta meg az együttes, hogy első önálló munkámat elvégezhettem. Ennek Forrongó irodalom volt a címe. Mai fogalmaink szerint ez egy szerkesztett irodalmi színpadi műsor volt. Költészet, líra, próza. Ionescu Orrszarvújának 497 �palócföld 91/5 harmadik felvonását is előadtuk. Elég türhe­ tően sikerült, s ettől kezdve az együttes teljes jogú tagja lettem. - A “kőszínház” felé nem kacsintgattál? - Amint a bölcsészkart befejeztem, azon­ nal jelentkeztem, hogy bármiféle minőségben - esetleg segéddramaturg, segédrendező, még akár mint ügyelő is - ott legyek a színháznál, a színpad világánál. Az európai színvonalú, nagyszerű muzsikus Vaszy Viktor, az Állami Operaház mellett, azzal szinte egyenrangú ze­ nei színházat hozott létre Szegeden és hajlan­ dó is lett volna alkalmazni, de hogy ki vagy kik - ezt a mai napig nem tudom -, “megfúr­ tak”. Tény: az első és nagyon kedvező beszél­ getésünk után sajnálattal közölték velem, hogy státusz hiányában nincs mód arra, hogy bármilyen minőségben alkalmazzanak, hogy a társulat tagja legyek. - Elkeseredtél? Mit tettél ezután? - Nem voltam letörve, mert ott volt azért a Szegedi Egyetemi Színpad, ami végülis ne­ kem a tanulóéveimet jelentette. Egy sereg ér­ telmes, kitűnő fiatal, az egyetem, ahol a szín­ játszásnak Szent-Györgyi Albert rektorsága óta létező hagyományai voltak. Úgy gondol­ tam, ha másért nem, ezt azért mindenképpen érdemes csinálnom és elmentem két évre fő­ állású népművelőnek Szegeden egy művelő­ dési központba. Másodállásban, szerződéssel az egyetemen, mint a színpad vezetője dol­ goztam. Teltek múltak az évek és éreztem, baj van, mert nyugdíjas koromig nem rajzolgat­ hatom a kertbarátok körének plakátjait az iro­ dában, nem szervezhetem a szabás-varrás tan­ folyamot. S ha már Szegeden nem engedtek be a színház falai közé, hát elkezdtem tapoga­ tózni, hogy hol, merre találok ösvényt. Volt egy fiatal tehetséges rendezője a sze­ gedi színháznak, ma is a pályán van, Sándor Jánosnak hívják. Azóta kétszer is a szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. Ő akkori­ ban átszerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Ez a színház nem tévesztendő 498 össze azzal a nagyszerű társulattal, akikkel Zsámbéki Gábor és Komor István dolgozott együtt. Ez akkoriban az ország egyik leg­ rosszabb színháza volt, Sándor János minden igyekezete ellenére. - Sándor János volt tehát az “ösvény” , hívott, mentél. - Mentem, ő volt az egyetlen kvalitásos ember, mert valami hihetetlen színvonaltalan körülmények közé kerültem. Gondold el: egykori ÁVH-s tiszt volt az igazgató-főrende­ ző. Elvégezte, mint sokan mások, a főiskolán azt a hároméves “tanfolyamot” - mert más­ nak nem tudom nevezni - amit sokan mások végeztek, mert 1956 után sok vezető színházi emer került börtönbe, disszidált vagy szilen­ ciumot kapott, s a színházakhoz megbízható káderek kellettek. A mi emberünk határozta meg a színház arculatát és szegény Sándor Jancsi hiába küszködött, az egy iszapbirkózás volt. De nagyon sokat tanultam itt! Súgónak alkalmaztak. Képzeld el, hogy Shakespeare Machbetjétől kezdve az Isten véled édes Pi­ roskám című zenés színpadgyalázásig nyolc darabot súgtam le és én voltam az egyetlen bölcsészdiplomás súgó egész Magyarorszá­ gon. Hogy kapjak egy kis pénzt - mert 1500 forint volt a havi gázsim -, néhány mondatos epizódszerepeket is eljátszottam felléptidíjas­ ként. Sándor Jancsi rendezéseiben maga mel­ lé vett asszisztensnek. Nagyon lelkes voltam, szerkesztettem ingyen, barátságból a színház előadásainak műsorfüzetét, melyért - mint később megtudtam - a színház párttitkára, egyben művészeti titkára - vágta zsebre alkal­ manként az ezer forintot. Mikor megjelent egy-egy szám, velem mindig kezetrázott és gratulált: jó a szerkesztés, remek bölcsész­ munka! Egy évig voltam Kaposvárott. - Mi következett Somogyország után? -Jelentős dátuma életemnek 1968! Ebben az évben indult rendezői szak a főiskolán. Úgy gondoltam, van bölcsészdiplomám, értek a színházesztétikához, tudom a művészet- tör­ �ténetet, meg egy kis filozófiatörténetet is, a színház világából is ragadt rám valami, hiszen öt éven át vezettem az ország egyik legjobb amatőr együttesét Szegeden. Vettem hát a bá­ torságot és jelentkeztem a főiskolára. Marion Endre felvételiztetett és egy ötper­ ces tréfás testgyakorlat alapján megállapítot­ ta: nins semmiféle közöm, tehetségem vagy affinitásom a színházhoz. És tényleg öt percig tartott ez a kis vizsga, este felolvasták a to­ vábbkerülők nevét - ez a legelső szűrővizsga volt - és én nem szerepeltem közöttük. Mind­ ez nem győzött meg arról, hogy a színházhoz nem értek. Inkább arról, hogy ez egy hihetet­ len aljas, cinikus, szakszerűtlen felvételi volt. Megesküdtem magamban, hogy akkor is szín­ házrendező lesz belőlem, főiskola nélkül, sa­ ját erőből, létező vagy nem létező tehetségem alapján, ha megüti a guta Marton Endrét vagy bárkit. Baráti segítséggel vissza tudtam menni Szegedre ügyelőnek. - Meddig maradtál Szegeden a színháznál? - Két éven keresztül 1969-től ügyelő, majd három évig rendezőasszisztens voltam. Megkérdeztem Giricz Mátyást, a frissen kine­ vezett színházigazgatót, van-e valamiféle re­ ményem arra, hogy akármiféle bóvlit, egy monodrámát, vagy egy szerkesztett műsort csinálhatok. Azt mondta: erre még nagyon so­ kat kell várni, nincs esélyem, mert mások ré­ gebben vannak a pályán, képzettebbek mint én. Neki is megvannak a maga emberei, aki­ ket Debrecenből hozott és az egyik már ren­ dezte a János vitézt, én pedig Lendvai Ferenc alatt mindössze Pinter Étellift-jét Végvári Ta­ mással és Kovács Jánossal. Krisztusi korban voltam, 33 éves, ezt el is mondtam Giricznek és azt is, hogy tovább nem hazárdírozhatok az életemmel és elkértem a munkakönyvem. Majdnem megsértődött: miért, maga nagysze­ rű rendezőasszisztens, nyugodtan maradhat, 200 forinttal felemeljük a fizetését. Mondtam, amire gondoltam: számomra nem életcél hosszú távon asszisztenskedni, nem kívánom tovább az életem erre pocsékolni, mert a leg­ trehányabb, legdilettánsabb rendezőktől kezdve olyan profik mellett is dolgozhattam, mint Székely Gábor, s úgy éreztem, már tudok annyit, hogy nincs értelme 50 éves koromig csak a kávét hordanom. Maradtam tehát Szegeden, mert az egye­ temnek volt egy nagyon klassz húzása: ami­ kor megtudták, hogy munka nélkül vagyok, azonnal behívattak a JATE rektori hivatala mellett működő kulturális titkárságra. Ebben az egyetemi színpados Ambrus György segí­ tett; a titkárságon dolgozott és szólt a rektorhelyettesnek. A kultúrális titkárság főállás­ ban, művészeti előadóként alkalmazott és leg­ fontosabb feladatomnak az Egyetemi Színpad művészeti vezetését jelölték meg. Ekkor már 34 éves voltam és megkaptam életem csúcs­ gázsiját, 2300 forintot. Bizony rendeztem már egy-két darabot, külföldi fesztiválokra jár­ tunk, sikerek voltak mögöttünk, s az országos egyetemi fesztiválokon mindig mi hoztuk ha­ za az összes díjat. A rendezés, a legjobb előa­ dás, a női és férfi alakítások díjait is. - És ekkor következett az egyetemi szín­ pad aranykorszaka... - Így igaz. Csúcskorszak volt, aranykor­ szak, mint a fociban. Otthon voltam Szegeden és teljes energiámat, amit a hivatásos színház visszaszorított, visszapréselt belém, a munká­ nak szentelhettem. Ehhez két tucat nagyszerű fiú és lány is kellett. A munka, a sikersorozat az 1970-cs évek elejétől 1974-ig tartott. Kez­ dődött Déry Tibor Óriáscsecsemőjének előa­ dásával egészen Sarkadi Imre Kőműves Kele­ menjének bemutatásáig. Ez olyan négy év volt, amit - bármilyen hihetetlen - a mai na­ pig életem legboldogabb időszakának tartok. - Igenám, csak ezek voltak azok az évek, amikor Pesten március 15-e alkalmából egye­ temistákat reflexből megvertek, bevittek. - Szegeden ilyen durva, aljas atrocitások nem történtek, de az én embereim kö­ zül is bevittek a rendőrségre kihallgatásra 499 �palócföld 91/5 egyetemistákat. Eközben a Petőfi rock-kal, amellyel minden létező díjat “lenyertünk”, bejártuk fél Európát. Voltunk Lengyelország­ ban, Olaszországban, Jugoszláviában és Ausztriában is. Miközben mi a képernyőn Pe­ tőfi Sándor és Március 15-e emlékére tettünk valamit, amikor Szegeden leszálltunk a vo­ natról, civil- és egyenruhás rendőrök vártak bennünket. Ez azután történt, miután a Klau­ zál térre, a Kossuth szobor elé a KISZ bizott­ ság szervezett egy rövid ünnepséget, ami va­ lami skizofrén módon az Internacionáléval kezdődött. Néhányan a színpad tagjai közül ott voltak, elmentek tejesen spontán módon. Tele volt a Kárász utca, a Klauzál tér egyete­ mistákkal és gimnazistákkal ugyanúgy, mint 56-ban. Begyűjtöttek néhány embert, nagyon nehezen megúszták, megúsztuk, mert hála a jóistennek volt egy tudományos rektorhelyet­ tes dr. Serfőző, aki velünk együtt ott volt és igazolta, hogy semmiféle atrocitást nem kez­ deményeztek a fiatalok, egyszerűen csak ün­ nepelni szerettek volna. Ezt követően elindult ellenünk mindenfé­ le szinten egy olyan vizsgálatsorozat, amit igenis csak a koncepciós perekhez lehetett ha­ sonlítani. Ezt úgy értsd, hogy a magán­ életünktől kezdve addig, hogy Ambrus Gyuri és én elsikkasztottuk-e az egyetem pénzét, mindent vizsgáltak. És hogy tudatosan, ellenforradalmárként lázító akcióra készülünk. Mert közben a KISZ bizottság emberei saját telefonjukat lehallgatva megtudták, hogy a “vörös grófnéval”, Andrássy Katinkával Ká­ rolyi Mihály özvegyével közvetítőn keresztül beszélek, egy mácius 21-i ünnepélyről, amelyre szeretett volna férje levelezéséből történelmi dokumentumokat nekem ideadni. Másfél éven keresztül mindent megtettek a vallatótisztek - akik alattam végzett bölcsészhallgatók voltak -, hogy mindezeket a badar­ ságokat bizonyítsák. Igaz, nem nekünk kellett bemenni, ők jöttek ki a KISZ bizottságra, a rektori hivatalba és hol egy, hol három nyo­ 500 mozó tett fel keresztkérdéseket. Ez másfél éven át tartott! A dolog summája, amit egy volt évfolyamtársam, Sebe János fogalmazott meg, akivel egy tanulmányi csoportba jártam, a következő volt: most, amikor az ideológiai harc élesedik, s mi, akik egy vidéki nagy egyetem tagjai vagyunk - az egyetemi színpa­ dosok közül mindenki nappali tagozatos volt - olyanfajta politikai és filozófiai eszméket terjesztünk, amely az ellenség malmára hajtja a vizet. Gyengítjük a hatalmat, a szilárd poli­ tikai szembenállást mindazzal, ami ránk nyu­ gat felől tör. És ha ez nem is ellenforradalmi cselekmény, de a titkos szerveződésnek egy olyan fajtája, amely politikai és jogi értelem­ ben is minősíthető! Izgatás! Másfél év után, szerencsére az egyetem pártbizottságán de a KISZ bizottságon is volt néhány valóban értelmes és becsületes ember, nekik volt köszönhető, hogy az összes létező vizsgálat pozitív eredménnyel zárult: semmi­ ben nem vagyunk felelősségre vonhatók, semmi olyat nem tettünk, ami a rendszert er­ kölcsileg anyagilag, politikailag, filozófiailag támadja. És azon a napon, amikor ezt leírták, be­ mentem a rektori hivatalba és életemben már nem tudom hányadszor, elkértem a munka­ könyvemet. Két hét múlva így tett Ambrus Gyuri és egy hónap múlva az egyetemi klub igazgatója, Kerekes László. Akkor azt mond­ tuk: ezek után soha többet! Pedig mindenféle funkciókat ajánlottak. Eközben egy szemesz­ teren keresztül színház- és filmesztétikát taní­ tottam a bölcsészkaron az ötödéveseknek. És volt egy speciál-kollégiumom - fogod érté­ kelni - amelyre 80-100-an eljöttek, nem fér­ tek a teremben. Eljöttem Szegedről is. - Újra kézbevetted a vándorbotot. Hová vezetett utad? - A feleségemhez Pestre. Addig is hívott, de mindig mondtam: nekem Szegeden van dolgom, feladatom. Albérletek, kölcsön­ lakások, megalázó helyzetek következtek. �Közben Ruszt József kétszer meghívott, s mint vendégrendező, rendeztem a jónevű Universitas együttesnél a Budapesti Egyetemi Színpadon. Mint A-kategóriás amatőr rende­ ző, 1400 forintot kaptam. Ennek is örültem... Az egyik napon Sík Ferenc, a pécsi szín­ ház főrendezője telefonált. Elmondta, tudja, hogy lengyel szimpatizáns vagyok, rengete­ get jártam Lengyelországban, hiszek Gro­ towszkiban. Lengyel darabot, Janusz Kra­ sinski Ha megjönnek a fivéreim című munká­ ját kellene rendeznem, amit egy végzős főis­ kolás vizsgadarabként nem akar színpadra vinni, mert fél a bukástól. Akkor miért ajánlod föl nekem - kérdeztem Síkot. Mert neked semmi veszíteni valód nincs - mondta. - Ma péntek van - folytatta -, föladom a darabot expressz, szombaton megkapod, elolvasod és hétfőre várunk. - Ez három nap, hogy készü­ lök fel? Elolvasod és megrendezed. Vagy pro­ fi vagy, vagy nem? Ekkor döbbentem rá, mit jelent ez a szó Magyarországon: profinak len­ ni. Úgy tettem, ahogy Sík kérte. A darab az alapszituációt tekintve hasonló történelmi és morális helyzetről szólt, mint Vajda filmje, a Hamu és gyémánt. Amikor elkezdődtek a pró­ bák, három hétig egyetlen használható inst­ rukciót nem tudtam adni a színészeknek, leg­ feljebb annyit, hogy ne ütközzenek össze a színpadon. Egy próbán aztán előrejött Pásztor Erzsike, az Isten áldja meg, mert nagyszerű színésznőnek tartom, lenézett a sötét nézőtér­ re és azt mondta: - Pista, itt van? Ott ültem hátul, egyedül: - Itt vagyok! - Mert csak azt szeretném mondani - folytatta Erzsike - a többiek nevében is, hogy mi csináltunk már úgy előadást, hogy egyetlen instrukciót nem adott senki és hát azért mindig összejött a darab. Most szeretnénk tudni, mert tíz nap múlva premier, hogy kapunk-e instrukciót vagy csináljuk végig és maga ott ül a sötét­ ben. Azt mondtam, becsület szavamra fogok instrukciót adni, ígérem, csak még egy kis időt kérek, mert senkit nem ismerek szemé­ lyesen és ez az első hivatásos rendezésem. Eltelt néhány nap, megérkeztem Pestről és ahogy elkezdődött a próba, előre mentem az első sorba: - Hölgyeim és Uraim, most meg­ rendezem a darabot! - Nocsak - mondták. És tíz nap alatt úgy összeállt a darab, hogy azon­ nal szerződtetési ajánlatot kaptam a Pécsi Nemzeti Színháztól. Két évig maradtam Pécsett, s ebből az idő­ szakból legszívesebben és a mai napig is leg­ jobb profi színházi munkámnak tartom Ca­ mus Caligulájának magyarországi ősbemuta­ tóját. A kövekező évben Jarry Übü királyának bemutatóját rendeztem. Ezek a darabok a ma­ gyar színházakból ki voltak tiltva, mint gya­ nús, egzisztencialista művek, amelyek meg­ zavarják tudatunkat... Az őrült császár, meg a halál... meg a szabad választás... Hogy eljöttem Pécsről, ennek oka nem az volt, hogy rossz feladatokat kaptam, hanem a színház igazgatója. Nem akarok rosszat mon­ dani róla, mert már nem él. A Szovjetúnióban végezte a rendező-szakot és olyanféle autok­ ratikus módszerekkel vezette a színházat, amelyek számomra elviselhetetlenek voltak. A lehető legjobb pillanatban kaptam táviratot Szolnokról. Székely Gábortól. Szegeden egy­ szer asszisztense voltam, és pécsi munkáim közül is egyet vagy kettői látott. Táviratozott, mert műsorra tűzték Bulgakov Álszentek öszeesküvése című darabját és nincs rendező­ jük. Vállalnám-e vendégként? Azonnal igent mondtam, hiszen Moliere és XIV. Lajos konf­ liktusáról van szó, a mindenkori hatalom és az annak kiszolgáltatott művész viszonyáról. Ami­ kor Székely Gábor meghívott, még nem gon­ doltam, hogy nyolc évig maradok a városban. - Nem túlzás: ebben az időben Szolnokra figyelt az ország, a színházat szerető közön­ ség. Felsorolnál néhány szakmailag is figye­ lemre méltó előadást? -Talán ott kezdeném, hogy Kerényi Im­ rével kitaláltuk és megnyitottuk a Szoba Szín­ házat. amely Samuel Becket A játszma vége 501 �palócföld 91/5 című darabjával nyitott. Rendeztem Pinter Születésnapját, és még Kerényi “idejében” életem egyik legfontosabb előadását, Mrozek Tangóját, amelyet addig a kultúrpolitika a leg­ keményebb módon, mind az amatőr, mind a profi színházakban betiltott. Rendeztem Dür­ renmattól Az öreg hölgy látogatását Temessy Hédi vendégművésznővel a főszerepben. A darabbal Salgótarjánban is szerepeltünk és jól emlékszem, igen hálás volt a tarjáni kö­ zönség. Erről a kiváló Temessy-alakításról ér­ demtelenül elfeledkezett a szakma. Én ennek a művésznőnek nagyon sokat köszönhetek, a mai napig példaképem. A nagyszínházban vittem színpadra Albee Nem félünk a farkas­ tól című művét. Amikor kineveztek a szolno­ ki színház főrendezőjének, kicsit mottóként, kicsit programadó előadásként régi terveim közül színre vittem Az Ember tragédiáját, a Hamletet és Csehov Ványa bácsiját. Mind­ ezek az előadások azért voltak fontosak szá­ munkra, mert valamiféle áttételen keresztül meg tudtuk fogalmazni azt a fajta szellemi nyomort, terrort vagy elnyomatást, amiben él­ tünk. Igen, ma már könnyű azt mondani, hogy ezek “áthallásos” előadások voltak. Ezt az esztétikai kifejezést én ezekben az években hallottam először. - Ezeket az “áthallásos” darabokat, ren­ dezéseket nemcsak a közönség, az irányított kultúrpolitika vezetői is “vették” ? - Egyetlen taktikánk volt, amikor eljött a műsorterv elkészítésének ideje, beadtunk egy sereg olyan darabot, amelyekről tudni lehe­ tett, hogy közülük egyet-kettőt, akár hármat is a hatalom embere ki fog húzni. Ez azon múlott, hogy az illető hivatalnoknak, aki ott ült a tanácson vagy a pártbizottság agitprop osztályán, milyen vastag bőr van a képén, vagy mennyire intelligens. Minden darabot nem húzhattak ki, ezért mindig sikerült né­ hány olyan művet átmenteni a műsortervbe, amit be akartunk mutatni. Ez mindég egy ki­ csit győzelemnek számított. 502 Nekem akkoriban volt egy hasonlatom. Az, hogy van két tenyér. Az egyik tenyéren mászom én, mint egy hangya és figyelik, hogy merre haladok. A másik tenyér az én tenyerem, amelyen azt figyelem, hogy a hata­ lom merre mászik. Ezek nagy sakkpartik vol­ tak. Ki kellett mindig találni, hány lépéssel gondolkodhatsz előre úgy, hogy ha lehet ne szükségszerűen és ne mindig te légy a vesz­ tes. Mert az rendkívül megalázó! Nálad érték­ telenebb emberektől vereséget szenvedni újra meg újra. Ez önbecsülésedet, a szakmádba, a munkádba, a feleségedbe, a gyerekedbe, a ha­ zádba vetett hitet szerte roncsolja... Nem lehe­ tett, hogy mindig ők győzzenek. Nem voltunk forradalmárok, de ránk volt bízva a színházak egy része. - Az egyik Becket-rendezésed országos botrányt kavart. Mi történt? - A játszma vége című darabról volt szó, egy totális halál-vízióról. Arról, hogy egy képzelt “atomtámadás” után hogy van össze­ zárva egy tolókocsihoz kötött vak és az az ember, aki túlélte a szörnyűséget és csak azért él még, mert a tolókocsihoz láncolt vak em­ bernél van annak a szekrénynek a kulcsa, amelyben a maradék élelmet tárolták. Becket nem vidám író. Ő volt a legelső, aki figyel­ meztetett bennünket: álljatok meg emberek, mert ez vár rátok. Kitűnő színészek játszottak Huszár László és Jeney István. Egy ilyen elő­ adás után nem lehet felállni a tolókocsiból, levenni a szemüveget és meghajolni. A nézők a díszleten keresztül, az utolsó képbe mereve­ dett színészek mellett egy rájuk váró rettene­ tes panoptikumban hagyták el a nézőteret. És nem tapsoltak! Ugyanis épeszű ember nem tapsol annak, hogy elpusztul az apja, az anyja, a gyereke, hogy elpusztul az emberiség. Büszke voltam a szolnokiakra, hogy megér­ tették a darab lényegét. Akkoriban még volt filmhíradó. Lejöttek a híradósok, forgattak, s megkérdeztek nem za­ var-e engem, hogy nem tapsolnak a nézők. �Nem - mondtam, sőt büszke vagyok, hogy megértették az előadás üzenetét. Az ember saját megásott sírgödre szélén nem tapsol, ha­ nem belegondol, hogy mi történhet még. Ezt nagyon becsületesen akkor is és most is így gondoltam. Eltelt pár hét és a pártkongresszust meg­ előző nagybudapesti pártaktíván szólásra emelkedett egy nagyon híres, a szövetséget és a főiskolát is irányító ember, Kazimir Károly, aki látta a filmhíradót és engem a plénum előtt potenciálisan följelentett. Mondandójának lé­ nyege az volt, hogy van vidéken egy fiatal rendezőkolléga, aki annak örül, hogy a nézők nem tapsolnak, ahelyett hogy annak örülne, hogy a nézők felszabadultak, vidámak, érzik, hogy jól élünk és bár vannak problémáink... stb. Néztem a Hét című műsorban az adást, nem vagyok gyáva ember, de biztos voltam benne, hogy végem van. A pályáról el fognak tiltani. Néztem Kádár Jánost, ahogy ott ül és Kazimírt, ahogy mindezt mondta, mondta. A nevemet nem említette ugyan, de mindenki tudta, hogy kiről van szó. És egyszercsak Ká­ dár egy lassú mozdulattal eltakarta arcát... Egy szolgálati lakásban laktam, szétnéztem, hogy mennyi holmim van, mit tudok becso­ magolni. - És három hét múlva jött a: értesítés, hogy Jászai díjat kaptál s kineveztek főrende­ zőnek. - A dolgok tragikomédiája, hogy a Jászai díjat két hét múlva kaptam meg és három hét múlva, miután saját szándékából Kerényi Im­ re távozott Szolnokról, helyére kineveztek fő­ rendezőnek. A díj átadásakor odajött hozzám a Kb egyik kultúrális ügyekkel foglalkozó megbízottja - hirtelen nem jut eszembe a ne­ ve. - Gratulálok Paál elvtárs - mondta miután koccintottunk. Nekünk olyan pártonkívüliek­ re, mint ön, akik jól végzik munkájukat, szük­ ségünk van. Látta két héttel ezelőtt a tv-ben a pártaktíva összefoglalóját? Mit gondol Kádár elvtárs miért ráncolta össze homlokát és miért simította el? Valamit dadogtam, hogy nem tu­ dom megmondani, mire folytatta: - Kádár elvtárs ezzel azt jelezte, hogy jön ide, erre a plénumra egy ilyen partikuláris területet érin­ tő, majdhogynem személyeskedő kérdés. Hogy egy vidéki rendező örül, vagy nem, hogy tapsolnak-e vagy nem, ez a téma nem ide tartozik. Úgy hogy Kádár elvtárs rosszal­ lását fejezte ki Kazimir elvtárs mondandójá­ val kapcsolatban. A nagyaktívára sokkal fon­ tosabb témák tartoznak, ön pedig menjen vissza Szolnokra és dolgozzon jól. A viszont­ látásra! - A Becket-ügy szerencsésen zárult, de többször említetted nekem azokat az “összejö­ veteleket” , amelyekre behívtak benneteket a kulturális minisztériumba “eligazításra” . - Ez már szerintem ennek a kultúrpoliti­ kának egyfajta paranoiája volt. Évente kétszer a magyar színházak vezetőit, főrendezőit és az úgynevezett fenntartó szervek illetékeseit összehívták és olykor a lehető legordinárébb módon letolták, felelősségre vonták, megfe­ nyegették. És közölték, hogy mit lehet tenni és mit nem. Most csak hadd magamról beszél­ jek és néhány olyan emberről, akiket nagyon tisztelek. Szinte névsorolvasásszerűen ment: Ascher itt van, Szikora itt van, Paál itt van? Felnyújtottuk a kezünket. - Nahát, amit ott maga Szikora Győrben csinált, azt nem! mondta Tóth Dezső. És Szikora valóban ott Győrben nem. Aztán eldöntötték és Szikora egyik napról a másikra a levegőben találta magát, hogy repült valahonnan valahová... Tudtam, hogy sorra kerülök, mert 1980ban Szolnokon Az ember tragédiáját ellenfor­ radalmár előadásnak minősítették. Miután köztudott volt, hogy lengyel szimpatizáns va­ gyok, rámfogták, hogy a Solidarnost eszmerendszerére építettem a darabot, ami merő ha­ zugság volt. Madáh darabja volt az első drá­ ma, amit már nyolcévesen elolvastam, s aztán 503 �palócföld 9 1 /5 évente mindig. Vizsgálat is indult Szolnokon, be akarták tiltani, le akarták venni a darabot, de ekkor is volt egy nagyon becsületes és nagyszerű ember, a megyei első titkár. Andrikó Miklós - később minisztériumi államtitkár lett - , aki megmentette a darabot. Kiállt mel­ lettünk (kétszer is megnézte) kijelentve semmiféle ellenforradalmi, semmiféle len­ gyel-ügy nincs a rendezésben. Erre Tóth De­ zsőék azt mondták: akkor sajtószilencium! Fél éven át nem jelenhetett meg semmi Ma­ dách művéről. Jöttek az, újságírók, a szakma legjobbjai, nézték az előadást és nem írhattak egy sort sem. Eltelt fél év és egyszercsak megjelent a Népszabadságban egy nem túl durva hangú, de elég kemény irás, ami “betar­ tott”. A Mozgó Világ mellém állt, dicsért. Tóth Dezső felemelte hangját: Paál István itt van? Mint az iskolában jelentkeztem. Igen, itt vagyok. - Hát akkor magának a kö­ vetkezőket mondom: Olvasta a Mozgó Világ­ ban a kritikát? - Igen, olvastam miniszterhe­ lyettes úr. - És mi a véleménye? - Normális írás - válaszoltam. - Nem ezt kérdeztem. Ha ön egyetért azzal, amit Az ember tragédiájáról írnak, arról a darabról, aminek kihúzta az utolsó mondatát, hogy ember küzdj és bízva bízzál - és ugye tudjuk elvtársak, hogy ez nem véletlenül a Mozgó Világban jelenik meg - akkor nem tudom, hogy mit gondoljak ön­ ről. Ha viszont nem ért egyet, miért nem tilta­ kozik a sajtó legnagyobb nyilvánossága előtt ez ellen a cikk ellen, ami az ön rendezését jónak tartja? Erre a tudathasadásos mondatra csak annyit feleltem: - Miniszterhelyettes úr, a Népszabadságban az általam rendezett Tragé­ diáról írt cikket sem én diktáltam. - A hatalom diktált, de pénzt adott és akárhogy nézzük remek előadások is szület­ tek. Most a lovak közé dobták a gyeplőt. Csi­ náljátok, tartsátok el magatokat. Hogyan lá­ tod? - A pártállam egyetlen jó vonása volt a 504 szinhzpolitikát tekintve, hogy igenis biztosí­ totta a színházak működési feltételeit. Napról napra, hónapról hónapra, évadról évadra. Ezért cserébe megalázott embereket, tönkre­ tett vagy külföldre kényszerített színészeket, rendezőket és követelte, használta a három T-t, a tiltást, tűrést, támogatást. Valóban, azt hiszem ma bármit be lehet mutatni. Nem érzem ugyanakkor azt a fajta felelősséget, amit egy Európa ház felé törekvő vezetésnek tanúsítania minimális és kutyakö­ telessége lenne, egy olyan intézmény iránt, amely valóban élő kapcsolatot teremt ember és ember közt, amely igenis élő szinten hasz­ nálja azt a nyelvet, amiért Szlovákiában vagy Erdélyben harcolni és megalázkodni kell, olyan intézmény iránt, amely legfontosabb hazai és nem hazai, hanem Európát tekintő gondolatainknak naprakész megfogalmazója lehet, és eziránt mély elkötelezettséget tanú­ sítana. - Nagyon sok támadó kritika is éri ugyan­ akkor a mai magyar színházművészetet, hogy belterjes, hogy nincs igazán színészképzés, hogy egyesek kisajátították a szakmát. - Én azt hiszem, és nem akarok senkit megsérteni, a főiskola és néhány fontos szer­ vezet, akár a szövetség, akár a színházi dolgo­ zók szakszervezete, vezető budapesti színhá­ zak, egy-két fontos vidéki színház egy vi­ szonylag kisszámú klán kezébere kerüli an­ nak idején. Nem volna ildomos, hogy én most neveket említsek, mert közülük néhányan már nem élnek, néhányan viszont itt vannak, ez tagadhatatlan. Nem vitatható, hogy ezek kö­ zött az emberek között valóban kiváló szín­ házi szakemberek voltak, csakhogy az egész magyar színházi életet hűbéri birtokuknak te­ kintették. Ez azért volt óriási hiba, mert az ő esztétikai, filozófiai és politikai meggyőződé­ sük nyomta rá alapvetően a bélyegét az egész magyar színházi életre, ezen belül például a színészképzésre is. Sokkal több és jobb tanár van Magyarországon, mint azt hinnénk, csak �ezeket az embereket szakmai féltékenységből különböző ürügyekkel nem tartották alkal­ masnak, hogy a fiatalabb generációt tanítsák és nem is engedték közelükbe. - Szegedről indultunk az Egyetemi Szín­ padról, ahol kezdtél. Az amatőr színpadok versenyeinek zsűrijében is sokszor jelenvoltál. Ez a mozgalom napjainkra elsorvadt, kiszen­ vedett... - A hetvenes évek elején mi tökéletesen ellenőrizhetetlenek voltunk. Ugyanezekben az években létrejött az a rockzene, amit a mai napig elérzékenyülve hallgatunk. Illésék, az Omega, a Metro és létrejött némi késéssel a táncház mozgalom. Igenám. csakhogy a rock­ zene akármilyen - Bródy Jánost én nagyon kedvelem, egyszer találkoztam vele, akkori­ ban Petőfi Sándornak hitte magát - de tény, hogy néhány bújtatott mondatban azért ott volt egy passzív ellenállás szintjén megfogal­ mazott dolog, amit “vettek” a gyerekek. A másik a táncház. Abba még kevésbé lehetett belekötni, betiltani, hogy táncolják a tájegy­ ségek táncait, melyek egy része történetesen Erdélyből való volt. Mibe lehetett belekötni? - A színházba! A színház sokkal direktebben fogalmaz. És kiderült, hogy mégis mi vagyuk a legellenőrizhetetlenebbek. Ennek következ­ tében a Népművelési Intézettel elkezdték el­ lenőriztetni a dolgokat. Debreceni Tiborral, akivel nem vagyok haragban, nagyon sok ba­ jom volt, és olykor hivatalból egymással szemben álltunk. Magyarán szólva: egy alul­ ról jövő spontán módon szerveződő színházi akcióhullámot elkezdtek felülről beosztani, és azt mondták: fesztiválok, díjak, munkás­ színjátszás, parasztszínjátszás, gimnazisták, egyetemisták, zsűri, azt meghívjuk, ezt kihúz­ zuk, azt nem szabad, ezt szabad. Lehet pá­ lyázni! Beavatkoztak és ellenőriztek, s ettől a pillanattól kezdve kezdtek a dolgok egyre rosszabbul menni. Elkezdődött a sokkolás. Míg élek, nem fogom elfelejteni, a Petőfi rockot, amivel megnyertünk minden díjat. majd a Fővárosi Művelődési Központban is bemutattuk, ahová az ország legjobb amatőr csoportjait hívták meg, tehát amolyan szuper­ találkozó volt ez. A Petőfi rockban 12 fiú és lány felolvasta a 12 pontot úgy, hogy feltartott egy papírlapot és elmondta azt a mondatot, ami rajta volt. Az előadás előtt Debreceni odajött hozzám és azt mondta: - Ez lehetet­ len! Én nem akarok börtönbe kerülni, gondo­ lom te sem, ez így nem megy! Mondom neki: - De az előadást mi eljátszuk! - Csak akkor, ha ezt a jelenetet kihagyjátok. - Jó! - mond­ tam - kimarad a “Mit akar a magyar Nem­ zet?” és a 12 papírlap. A gyerekek bejöttek, egy szó sem hangzott el, csak tizenketten száz meg száz üres papírlapot dobtak a levegőbe. Szegény Debreceni kishíján szívgörcsöt ka­ pott. Az előadás végén azt mondtam: - Nem te kérted, hogy ne hangozzon el a 12 pont? - Hogyan jöttél el Szolnokról és miért ép­ pen Veszprémet választottad? - “Felszabadulásunk” 40. évfodulója kö­ zeledett. Nekem Déry Tibor az Óriáscsecse­ mő bemutatója óta atyai jóbarátom lett. Annyira barátom, hogy eddigi egyetlen volt házasságom megkötésekor tanúm volt Bala­ tonfüreden, Böbe asszony pedig a feleségem tanúja. A Giu a Ritzben című könyvét nagyon fontos műnek tartottam és egy igen tehetséges drámaírónak Márton Lászlónak szóltam, hogy csináljon belőle egy színpadi adaptációt és mi ezt mutatjuk be az évfordulón. Egyszer csak kezdtek behívogatni a me­ gyei pártbizottságra. Megkérdezték, tudom-e, hogy ezt a munkát Déry a börtönben írta. Mondtam nekik, hogy legyetek erősek, tu­ dom. Sőt elmondta nekem, hogy arra is büsz­ ke, hogy hagyták ott írni. - Hogy, miként nem mondtam eddig, hogy ő volt a tanúm? Nem kérdeztétek, különben is ez magánügy. Aztán elkezdték mondani, hogy nem fogom tudni kiosztani a szerepeket, hogy nem lesz “pénzügyi keret”. És hiába érveltem, hogy egy nagyoperett kétszer annyiba kerül. 505 �palócföld 91/5 Egyszóval, azt szerették volna, hogy én a tár­ sulat előtt jelentsem be, nem vagyok felké­ szülve a darabra, amelynek nemcsak fősze­ replője, de az anyagi fedezete sincs meg. Nem mondtam ki a nemet, azt mondtam. - Ne hív­ jatok többet, nem érdekel a dolog, írjátok le ti! Leírták! A szöveg ma is megvan, szegedi la­ kásomon őrzöm. Évközben lemondtam. Január volt, külön­ böző ajánlatokat kaptam, és ezek közül a veszprémit választottam. Azért Veszprémet, mert itt sok jó színházi előadást láttam, s ide engem először - amire nagyon büszke vagyok - Latinovits Zoltán hívott. Levele ma is a legszentebb ereklyém. 506 Ez a társulat összetételét tekintve az ország egyik legjobb vidéki társulata. A város szép, és a város büszke arra, hogy színháza van. Büszke arra is, hogy Szent István feleségé­ nek, Gizellának az első temploma itt épült, hogy itt járt Szent Margit, és még megvan a kolostorrom is. A társulat rövid idő alatt befo­ gadott. Az egyik oldalon a Bakony, a másik oldalon a Balaton. Kimész az utcára, szívod a jó levegőt, ha kedved van, felülsz egy buszra és megnézed a téli Balatont. A színház vezetői nem erőszakolnak rám olyan feladatot, amit nem akarok megcsinálni. A színészek szeret­ nek, én is szeretem őket. Negyvenkilenc éves vagyok, miért keressek mást. Nekem jó itt. �Hasznos József Kutyaszorítóban I. ( 1941- 1945) I. INTELMEK Korai gyermekségein első könyvei közé, Édesapám “Jelzési Utasítás”-a tartozott, amelynek képekkel, ábrákkal teli lapjait kedvvel forgattam és betűit silabizálgattam. Ha nem értettem a titokzatosnak tűnő jelzéseket, majd később a szavakat, Apámhoz fordultam, aki ölébe vett, s úgy avatott be a vasúti rejtelmekbe. Két másik könyvvel: a “Forgalmi Utasítás”-sal, valamint a “Szolgálati és Illetmény Szabályzat”-tal együtt, az ebédlőszekrényünk polcán, a “főhely”-en foglalt helyet, mert Édesapám nagy becsben tartotta azokat. Ilyen előzmények után természetes volt, hogy 1934-ben, amikor az osztályfőnökünk megkérdezte a maturanduszokat, hogy milyen foglalkozást választanak, azt feleltem: “Vas­ utas” leszek... Ebben a világban azonban a tervem nem volt könnyen valóra váltható. Néhány évnek kellett eltelnie, amíg felölthettem az egyenru­ hát. Apám ekkor már 30 évet fogyasztott el a sínek birodalmában s azzal indított útnak: “Nehéz pályát választottál, amely talpig férfit kíván. Ha nem vigyázol kellőképpen, akkor az egyik lábad a sírban, a másik a börtönben. Tartsd be a vasutas főszabályt: Baleseted ne legyen, A vasút pénze meglegyen! Aztán: a vasút sokat követel és keveset fizet, de ami jár, arra biztosan számíthatsz. Szerényen meg is élhetsz belőle.” Nagy tapasztalat birtokában egyszerűen és magvasan beszélt. Szavai erősen belém­ rögződtek. A megszabott idő előtt levizsgáztam, kü­ lönféle önálló beosztásban gyakorlatot sze­ reztem, majd a MÁV Tisztképzőre kerültem. Ennek elvégzése után 1941-ben: “Az összes vasúti tiszti állás betöltésére” képesítettek. Megnősültem ekkor és azt éreztem, hogy cél­ bajutottam... II. FOGYÓ REMÉNYEK Néhány hónapig Zagyvapálfalván ügy­ ködtem, ahol legfőbb tevékenységem a vona­ tok forgalmának, valamint a távirda- és sze­ mélypénztári feladatok ellátásán kívül, a helyi síküveggyár vasúti kiszolgálása volt. Október hó 4.-én, már Salgótarján külső pu-on jelentkeztem Mihálka Lajos tanácsos, állomásfőnöknél. Lakásunk csak ugrásnyi tá­ volságra fekszik a munkahelyemtől, amelyből Éva, a feleségem szép otthont teremtett. A világos, napfényes szobákban jól mutatnak az új bútorok, fotelok, képek és szőnyegek. Az állomásfőnök - Mihálka Lajos - ősz­ hajú, 57 éves, nagy tekintélynek örvendő, ré­ givágású öregúr, feleségével (Friml Blanká­ val) és házvezetőnőjével a lakásunkkal szem­ ben lévő ház emeletén laktak, s mi hamar megszerettük a kedves házaspárt. 1942 január hó 1-én, Horthy István elnök aláírásával én is megkaptam az előléptetést, s 507 �palócföld 91/5 lilabársony parolimra a gomb helyett most már aranycsillag került. Nem sokkal később, 1942 február 19-én a Képviselőház elnökünket, kormányzóhelyettessé választotta, az eddigi elnökhelyettest, Imrédy Kálmán miniszteri osztályfőnököt pedig utódjának nevezték ki. Mihálka főnök úr, az irántam eddig is ta­ pasztalható rokonszenvének most újabb jelét mutatta azáltal, hogy állomásfőnökhelyettes­ nek bízott meg. Ezzel nagy hatáskört kaptam. Családi életünk harmonikus, s boldog örömmel vesszük tudomásul, amikor első gyermekünk jelezni kezdi létezését. Évi le­ ányom 1942 március 13-án Pesten a Rökk Szilárd utcai Bábaképző Intézetben született. Apai túlzástól mentesen mondhatom, hogy gyönyörű, egészséges leánykánk született, s hálásan csókolom meg Éva kissé meggyötört, de a boldogságtól sugárzó, halovány arcát. Dési Jóskát, az elődömet - saját kérésére - elhelyezték Salgótarjánból, s így beköltöz­ tünk az állomásfőnökhelyettesi lakásba. Az emeleten Mihálka főnökék és Kepenyes Ist­ ván intéző lakott, a földszinten pedig - raj­ tunk kívül - Molnár István tiszt és családja. 1942 júniusában további drasztikus élel­ miszerkorlátozások léptek életbe; az eddigi 20 dekás kenyérfejadagot napi 15 dekára kor­ látozták, és maximálták egy sereg fontos cikk árát. Július hó elején berakodott a salgótarjáni zászlóalj és elindult a frontra. A felszerelésük, legalábbis amiket vagonokba raktak, igen gyatra. Szekerek, lovak, könnyű kézifegyve­ rek. Síró családtagjaik körében, komor arcú honvédek, akik nem értik, hogy miért kell nekik Oroszországba menniük. A propaganda azt hirdeti, hogy Magyarországot a Donnál kell megvédeni a bolsevizmustól. Augusztus hó 20-án megrendítő hírt közöl a rádió, hogy Horthy István kormányzóhe­ lyettes a keleti fronton, repülőgépével lezu­ hant és hősi halált halt. Suttogják, hogy a né­ metek tették el láb alól, mert ellenezte az or­ 508 szág kiszipolyozását, persze biztosat senki sem tud mondani. Sokunkat megdöbbentett a tragikus hír, és őszinte részvéttel gondoltunk a kormányzóhelyettes özvegyére, valamint korán árvaságra jutott kisfiára. 1942 vége és 1943 első hónapjainak harc­ téri eseményeiről ijesztő hírek érkeznek. Sztálingrádnál a németek totális vereséget szenvedtek, s ahogy az várható volt, a pusztu­ lásba magukkal rántották a Voronyezs térsé­ gében harcoló 2. magyar hadsereget is. Las­ san megtudjuk, hogy a magyarokat utóvéd­ harcokban golyófogónak használják, s tízez­ rével hullanak el, fagynak meg, mert a német “kamerádok” a fedett helyekről kizavarják őket, sőt a honvédek járműveit is elrabolják, hogy saját irhájukat mentsék. Ideje volna már véget vetni ennek a számunkra teljesen értel­ metlen háborúnak. 1943 május első napjaiban felkerekedtünk és ellátogattunk Imréékhez, ahol a december 18-án született Hasznos Miklóssal együtt már 7 gyermek fogadott bennünket a szépen be­ rendezett ötszobás lakásban. Sőt a Nagyvárad szomszédságában lévő Félix-fürdő közelében már kis szőlőt és víkendházat is vásároltak. Nagyokat sétálok a szép Váradi utcákon, gyönyörködöm a virágos parkokban, ódon házakban. Érdekes, hogy román beszédet még elvétve sem lehet hallani, pedig a visszatért Észak-Erdélyben mindenhol, így az Imre által igazgatott leányközépiskolában is kötelező a román nyelv oktatása, sőt érettségi vizsgát is kell tenni belőle. Ezzel szemben a román fel­ ségterületen maradt Dél-Erdély egész terüle­ tén megtiltották a magyar nyelv tanítását, sőt fenyegetik és üldözik, aki nyilvános helyen magyarul szólal meg. Apósom, aki tart. százados, szintén bevo­ nult katonai szolgálatra, s a horvátországi Vi­ rovitica állomáson lett a magyar vasútőrség parancsnoka. Amíg idehaza tartózkodott, gyakran ő vitte el sétálni a másféléves Éviket, aki az állomás kedvence volt. �A keleti fronton sorozatosan vereséget szenvedő németek egyre több élelmet és kato­ nát követelnek, amit a Kállay kormány nem hajlandó teljesíteni. Érezhető feszültség vib­ rál a magyar-német viszonyban, amelynek következményeként 1944 március 19-én né­ met csapatok nyomultak be az országba és elfoglalták Budapestet. Kállay Miklós lemon­ dott, s helyette a németbarát Sztójay Döme lett a miniszterelnök. Csakhamar rendeletek je­ lentek meg a zsidók jogainak korlátozásáról. Elbocsátották őket mindenfajta értelmiségi és tisztviselői állásból, üzleteiket, iparengedé­ lyüket elvették, majd kötelezték a sárga csil­ lag viselésére. A vidéken lakó zsidók részére kijelölt vá­ rosokban, így 1944 május 20-án Balassagyar­ maton is, gyűjtőtáborokat állítottak fel. Salgó­ tarjánban 1944 május 3. és 19.-e között történt meg a zsidók gettóba telepítése. Állomásunkon egy zsidó származású kol­ léga, Brünner Árpád főtiszt szolgált, aki szá­ madó- és árúpénztáros tisztét látta el. A már nem fiatal, őszhajú férfi, feleségével, vala­ mint 13 év körüli kisfiával a felvételi épület emeletén lakott. Megdöbbentett, amikor egy áprilisi reggelen először pillantottam meg egyenruháján a sárga csillagot. Sajnálkozó te­ kintetemet látva keserűen jegyezte meg: - Szomorú és felháborító; amit velünk, ártatlan emberekkel művelnek, de sajnos ez még csak a kezdet... Próbálom megnyugtatni és rábeszélni, hogy rejtse el a csillagot, közöttünk nyugod­ tan meglehet anélkül is. Brünner kolléga azonban hajthatatlan: - Szégyellje magát az, aki a rendeletet hozta. Én osztozni akarok hittársaim sorsá­ ban. Az üzletvezetőség néhány nap múlva Brünner Árpád főtiszt munkaviszonyát meg­ szüntette. Mihálka állomásfőnök, velem együtt, na­ gyon sajnálta a jó szakembert és igazságtalan sorsát, de az élet nem állhat meg, s a megüre­ sedett beosztás ellátásával - javaslatomra Balázs János tisztet bízta meg. Hosszabb szünet után ismét a frontra ve­ zényeltek több magyar hadosztályt. 1944 május végén a főtéri rakodóra 10 fedett kocsit rendeltek katonai szállítmány ré­ szére. Naponta tartandó szolgálati ellenőr­ zésem során dél körül értem a Főtérre, ahol nem katonai rakodás folyt, amire számítot­ tam, hanem szemtanúja lettem olyan ese­ ménynek, ami azóta is élénken él bennem. A rakodóvágány mellől SS katonák tereltek a vagonokba zsidó nőket, öregeket és kisgyer­ mekeket. Szívszorító látvány a síró, zokogó asszony- és gyermeksereg, akiket állatok módjára lökdösnek befelé a minden felszere­ lés nélküli kocsikba. Többen is álltunk a kö­ zelben és szóvátettük a kegyetlen bánásmó­ dot, de az SS-ek ránk se hederítettek, s látható sietséggel igyekeztek mielőbb befejezni a piszkos munkát. Egyesek tudni vélték, hogy dolgozni viszik ezeket az embereket Német­ országba, de azt is beszélték, hogy koncentrá­ ciós lágerben megölik őket. Először hallottam ilyesmiről, s hihetetlennek tűnt, hogy ártatlan embereket meggyilkoljanak. A rakodóvágányhoz nem messze lévő so­ rompó mellett várakozott egy zsidó munka­ szolgálatosokból álló század, magyar csendő­ rök felügyelete alatt. Egyszer csak indulatos szóváltásra lettünk figyelmesek, amely egy csendőrfőhadnagy és az SS legények parancs­ noka között folyt. Mint megtudtuk a német elégedetlen a berakott szállítmány minőségé­ vel, és a munkaszolgálatosok átadását is kö­ veteli. Kiss (Gyula?) csendőrfőhadnagy azonban erről hallani sem akart. Szó szót kö­ vetett, végül az SS tiszt előkapta revorverét... Kiss főhadnagy erre elkiáltotta magát: - Csendőrök, hozzám! A csendőrlegénység fegyvereikkel pilla­ natok alatt közrekapták a németeket. Parancs­ nokuk megszeppent a határozott fellépéstől és 509 �palócföld 91/5 egyszeriben nagyon szótlanná vált. Kiss fő­ hadnagy dühös tekintettel mégegyszer végig­ mérte és csendőrei kíséretében eltávozott. A zsidó munkaszolgálatosokat ez alkalommal a magyar csendőrök mentették meg az SS kar­ maitól. Hihetetlennek tűnik, de így történt! Apósomat időközben Viroviticáról Er­ délybe, majd onnan a Kárpátokba, az “Árpád” erődítési vonal építési munkálataihoz, vezé­ nyelték. A közelmúlt napokban Hatvan állomás is légitámadás áldozata lett. A légiriadó után át­ siettünk az állomás túlsó oldalán lévő alagút­ hoz, amelyen át bányavasút vezet Baglyasra, de óvóhelynek is lehet használni. Nem sok idő múlva megpillantottuk a Hatvan fölé ér­ kező angolszász bombázókat. Félelmetes lát­ vány volt még innen 50 kilométernyi távol­ ságbó l is, amint a gépek egymásután lecsap­ nak, majd halálthozó terheiktől megszabadul­ va, ismét a magasba emelkednek, nyomukban füstfellegek emelkednek. Sok száz halottat szedett ez a légitámadás. A vasutas áldozatok között volt a Turáról ismert régi kollégám. Szűcs János tiszt, forgalmi szolgálattevő is. III. IZGALMAS NAPOK 1944 június első felében, különböző napo­ kon, három deportáltakat szállító vonattal ta­ lálkoztam Salgótarján külső pu-on. Az elsőt rendőrök őrizték, s valahol a XIV. vágányon tartózkodott. Sokan tudtak érkezéséről, s ezek csomagjaikat is átadhatták. A vonat kény­ szerutasai vegyesen férfiak és nők, fiatalok és idősebbek voltak. A vagonokból kiszállhat­ tak, s mivel WC nem volt. a közelben köny­ nyíthettek magukon. Távolabbra az őrök nem engedték őket. Egy megnyerő külsejű asz­ szony pirulva guggol le a kerék mellé: - Nem tehetek mást, állatot csináltak be­ lőlünk! A férfi, akihez szólt, zavartan fordult az ellenkező irányba, pedig azoknak kellene szé­ 510 gyenkezniük, akik ilyen helyzetbe hozták a szerencsétlent. Ebből a szállítmánybó l két fiatalember megszökött, a meddőhányó oldalán az erdő­ ben tűntek el. Az őrök csak kiabálnak, de senki sem ered utánuk. - Úgyis hurokra kerülnek! - mondja unot­ tan a közelemben álló fegyveres. Néhány nap múlva a II. vágányra érkezett egy zsidószállítmány Fülek irányából. Ezt már szigorúbban őrizték és kiszállni sem en­ gedték az embereket, pedig nagyon meleg volt és vízért könyörögtek. - Néhány méternyire van az artézi kút! mondom az őrség pk.-ának, aki kérésemre megengedi, hogy minden vagonból 3-4 ember vizet hordjon a társainak. A későbbi napokban még egy transzport futott be az állomásra, amelyet szuronyos csendőrök kísértek. Egyenruhában, szolgálati karszalaggal szabadon járok a vonat mellett, s a szögesdróttal befont ablaknyílásokon át ki­ tekintő emberektől megtudom, hogy többsé­ gük salgótarjáni lakos. Állítólag előző nap es­ te, Balassagyarmaton zárták őket a vagonok­ ba, s azóta vizet sem kaptak. Valahogy segíte­ ni kell rajtuk! A peronról náhányan megkísér­ lik, hogy közelükbe jussanak, de a csendőrök elzavarják őket. Éva Romhányinétől, a segédhivatal vezetőjének feleségétől tudta meg, hogy Feuerstein Arankáék - akiknek az üzle­ tében mi is vásároltunk - e vonaton vannak. Idesiettek mind a ketten vizesüvegekkel és ennivalóval, mert segíteni akarnak ők is. - Várjatok! Beszélek az. őrség parancsno­ kával! Hiába érvelek azonban, a törzsőrmester hallani sem akar a vagonok kinyitásáról. - Mi vasutasok, még az állatokat is ellát­ juk ivóvízzel és ennivalóval, miért tagadja meg ezt az emberektől? - kérdezem. Valami parancsra és előfordult szökésekre hivatkozva hajthatatlan marad. Nem akadá­ lyozza meg azonban, amikor ennek ellenére �Feuersteinéknek és másoknak, a vagonajtók nyílásain keresztül vízzel teli üvegeket és élelmet nyújtok be. Sajnáltam a szerencsétle­ neket, akik Arankával együtt többször ismé­ telgették: - Köszönjük Hasznos úr! Köszönjük Hasznos úr! Rettenetes az a világ, amelyben a magától értetődő aprócska humánumot is ennyire kü­ lönös dolognak tartanak. 1944 július 1-én megkaptam a főtiszti ki­ nevezésemet, ami 5 esztendős vasúti pályafu­ tásomat tekintve nem is rossz előrehaladás. A harctéri események, a németek minden fogadkozása ellenére gyászosan alakulnak. Az. oroszok 1944 július 22-én Kolomeánál áttörték az 1. magyar hadsereg frontját, au­ gusztus 23-án pedig Románia fegyverszüne­ tet kért a Szovjetuniótól, ami lényegében azt jelentette, hogy szabaddá vált az út délkeleti határainkhoz. Az ország nagyon nehéz hely­ zetbe került, amit Lakatos Géza kormánya az­ zal akart ellensúlyozni, hogy német biztatás­ ra, hadseregünk 1944 szeptember 5-én táma­ dást indított Dél-Erdély ellen, de ez Arad illet­ ve Torda térségében csakhamar elakadt. A szovjet hadsereg pedig egyre közeledik, szep­ tember 26-án Makót, majd október 11-ig Sar­ kadot, Békéscsabát, Orosházát és Szegedet foglalják el. A harcok most már magyar terü­ leten tombolnak, de sokan még azt remélik, hogy az angolszászok partra szállnak a Balká­ non és a Dunántúlon át, az oroszok előtt Bu­ dapestre érkeznek. Ellenőrizhetetlen hírek terjednek el arról, hogy a szovjet katonák egyes helyeken erő­ szakoskodnak a magyar lakosággal és elhur­ colják őket. Létszámunkba néhány Erdélyből idehe­ lyezett alkalmazott is tartozik. Egyikük - Ho­ dosán György málházó - elbocsátását kérte tőlem azzal, hogy haza akar menni, mert va­ lahol Nagyváradtól északkeletre, Margita községben él a családja. Hiába figyelmezte­ tem, hogy a Tiszántúlon súlyos harcok foly­ nak, s reménytelen hogy átjut a front vonalán, másnap mégis útnak indult. Soha sem láttam többé ezt a románul is jól beszélő egyszerű embert, akinek távozásában - megítélésem szerint - nem csak az otthona iránti vágyódás, hanem az a reális felismerés is szerepet ját­ szott, hogy itt már nem lehet kedvező fordu­ latban reménykedni. Apósomat, kiújult asztmája miatt végér­ vényesen leszerelték és hazajött az Északi Kárpátokból. Korábban megígérték őrnagyi előléptetését, de megfeledkeztek róla. Az 56 éves obsitos hadfi most Évikével sétálgat és meséli katonaélményeit. Egyetlen egyszer be­ rendelték ülnöknek hadbírósági tárgyalásra, ahol katonaszökevény felett ítélkeztek, sőt az ítélet végrehajtását is végignézették vele. A polgári foglalkozása szerint pedagógust me­ lyen felkavarta a kegyetlen látvány, bár tisztá­ ban volt azzal, hogy nincs a világon olyan hadsereg, ahol háborús időkben kesztyűs kéz­ zel bánnak a deze rtőrrel. A politikai légkör tele van ellentmondásos feszültségekkel. Sokak véleménye az, hogy véget kell vetni az öldöklésnek, mégis a szen­ záció erejével hatott, amikor 1944 október 15-én déli 13 órakor a rádió megszakította adását, majd felolvasták a kormányzó kiáltvá­ nyát, amelyben szó volt arról, hogy a további vérontás céltalan, a németek elveszítették a háborút, ígéreteiket megszegték és hogy ha­ zánk fegverszünetet kér a Szovjetúniótól. Megtudtuk azt is, hogy Otto Skorzeny SS különítménye elrabolta és fogva tartja a kor­ mányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst. Az öröm és a felszabadultság érzése kerít hatalmába. Megúsztuk, vége a háborúnak, s várjuk a vas­ úti vonatkozású rendelkezéseket. Az állomá­ son két német katonavonat tartózkodik, amelynek kísérői, amikor tudomást szereztek a proklamációról, azonnal tovább akartak in­ dulni Szlovákia felé. A mozdonyokat azon­ ban benntartattam a fűlőházban, hogy időt 511 �palócföld 91/5 nyerjünk a felsőbb parancsok kiérkezéséig. Erre azonban hiába várunk. A németek, a ro­ mán példán okulva, cseltől tartanak, mgroha­ mozzák a fűtőházat, lefoglalják az ott lévő mozdonyokat, a szerkocsik tetején gépfegy­ verfészket létesítenek és tüzelőállásba helyez­ kednek. Feszültségteli másfél óra telik el, magyar részről azonban nyoma sincs semmiféle kato­ nai ellenintézkedésnek. Végülis a németek cselekedtek. A mozdony személyzetét kény­ szerítették, hogy szerelvényükre rájárjon, s utána elindultak Fülek felé. Érthetetlen a hatóságok tanácstalansága, amely gúzsbaköt minden tenniakarást. Délután 15 óra körül ismét német induló­ kat közvetít a rádió, majd felolvassák Vörös János parancsát a kormányzói kiáltvány “he­ lyes” értelmezéséről és a harc folytatásáról. Hamarosan megtudtuk azt is, hogy a kor­ mányzót és családját a németek “védőőrizet­ be” vették és Németországba szállították. Szomorúan konstatálom, hogy ezek után min­ den lehetséges, mert Magyarország, mint szu­ verén állam, nem létezik többé. 1944 október 16-án Horthy Miklósi le­ mondatták, s a hatalmat a németek segítségé­ vel Szálasi Ferenc vette át. Megkezdődött a totális nyilas mozgósítás. 512 Voltak Salgótarjánban is, sőt ismerőseim körében is olyanok, akik Horthy Miklóst sze­ nilis vén hülyének és árulónak, Szálasit pedig jó hazafinak tartották, aki majd rendet teremt a “szemétdombon”. Nekem már nincsenek il­ lúzióim. Szálasi nem reálpolitikus, hanem rö­ geszmés, lelkiismeretlen kalandor, aki “utá­ nam az özönvíz” alapon, mindent egy lapra tesz fel, azért, hogy benn ülhessen az annyira áhított hatalomban. Hitlerék magyarul beszé­ lő, rövidlátó figurája csupán, aki kritikátlanul végrehajtja gazdái parancsait és ezzel idege­ neknek szolgáltatja ki az ország utolsó kato­ nai és gazdasági tartalékait. A nemzet vonatát, 12 millió magyar utas­ sal vakvágányra terelték, amelynek végén szakadék tátong, s mi rohanunk a megsemmi­ sülés felé. Valamit tenni kellene, de a fék rosszul mű­ ködik, kevés az önfeláldozásra kész hivatott vezető és sokan vannak a lakájok, a cselédek, a kibicek és a politikai spekulánsok. A cselek­ vést bénítja a bizonytalanság és az ismeretlen­ től való félelem is. A megmaradás ösztöne mégis azt diktálja, hogy a jövő számára meg kell őrizni a ment­ hető értékeket és valami módon túl kell élni a katasztrófát. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) �palócföld 91/5 Folyóiratunk 4. számában Bozó Gyulának az 1956-os salgótarjáni eseményekben résztve­ vő egyetemi ifjúság szerepével foglalkozó, O k tó b e r e szm é in e k te rje sztő i című tanul­ mányával kapcsolatos levelezéséből: Bozó Gyula tanár úr Salgótarján Kedves Gyula! Érdeklődéssel olvastam a Palóc föld 1991/2-es számában Gerelyes Bandira emlékező íráso­ dat. Hitelesnek, emberinek látom, gratulálok hozzá. Egy mondatod azonban vitára, korrekcióra késztet. Azt írod a 197. lapon, hogy “Gerelyes Endre nem volt kollégista, rokonoknál, vagy albérletben lakott...” Nos, Gerelyes Endre az 1955/56-os tanévben és - talán - a következő tanév elején is (1956 szeptember, október...) kollégista volt, a Ménesi úton lakott, s talán csak később a “konszolidá­ ló” második félévben költözött ki onnan. Nem nagy dolog mindez, és nem is személyem okán említem... Az én “vallomásom”, személyes emlékeim: Kiss Laci és Szita Laci földijeim voltak, nagy biztonságot adtak az idegenbe szakadt, kollégiumot nem próbált “gólyának”. Az ő révükön kerültem beszélő viszonyba, később - talán - barátságba is Gerelyes Bandival. Nemcsak a “vidékiség” hozott össze bennünket, bár emberi biztatásait, tájékozódásomat, tanulásomat segítő tanácsait is őrzöm, hanem a sportbarátság is. Valóban sokoldalú atléta volt, jómagam pedig - a kosárlabda mellett - szintén atletizáltam: futottam, távolt és hármast ugrottam. Így találkoztunk igen gyakran az egyetem akkori Mező utcai pályáján, sőt mentünk nemegyszer együtt szöges cipővel a kezünkben. Nehéz volna felidézni ezeket a mindennapi saját és hazai gondokat, tanulást, terveket, sportot és politikát egyaránt érintő beszélgetéseket. S nem is arról akarok írni, mennyire állt közel hozzám Lancelot lovag, akinek könyveihez ma is elszoruló torokkal nyúlok. Csupán ezt szerettem volna megírni neked... Budapest, 1991. június 7. Baráti öleléssel: Kelemen Elemér (Megjegyzés: Kelemen Elemér tanár úr az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigaz­ gatója.) 513 �palócföld 9 1 /5 Kelemen Elemér tanár úr Budapest Kedves Elemér! Köszönettel vettem, és nagy érdeklődéssel olvastam hozzám írt leveledet, amelyet most a Palócföld szerkesztőinek kérésére és a Te beleegyezéseddel adok közre, terjedelmi okok miatt rövidítve. “Korrekciódat”, mely szerint Gerelyes Endre egyetemista korában lakott a budapesti Eötvös Kollégiumban, elfogadom. Gerelyes egyetemi éveinek így volt egy kollégista és egy nem kollégista szakasza, melyek közül Te az elsőre emlékszel jobban, én pedig a másodikra, ami talán természetesnek is mondható, hiszen más-más szálakon is futottak velünk és mellet­ tünk az akkori, ma már joggal történelminek nevezett események. Mégegyszer köszönöm a kiegészítést és a pontosítást! Baráti üdvözlettel: Bozó Gyula Tisztelt Szerkesztőség! A Palócföld 1991. 4. számában G. Szűcs László tollából rövid ismertető jelent meg a Mátraalmási Művésztelepről. Sajnos a cikkben - talán a szerző informálatlanságából eredően - két téves állítás is szerepel. Az egyik, miszerint a “művésztelepi költségek fedezetével egyébként a megyei Önkor­ mányzat sem könyörült meg az alkotókon”. “A másik, hogy ha szinte az utolsó pillanatban a Viktória Kft-től mentőként Angyal István úr nem jelentkezik akkor az idei nyolc művész-vendég alkotásai soha meg nem születnek”. A Nógrád Megyei Közgyűlés valóban kénytelen volt a múzeumi szervezet költségvetését csökkenteni, azt azonban eszébe sem jutott meghatározni, hogy hol szűkítse a kiadásait. Szakmai beszélgetéseken a közgyűlés hivatalának szakalkalmazottai éppenhogy a művésztelep fontosságát hangsúlyozták, s annak ellenére, hogy a múzeumi szervezet vezetői számtalan gondjuk közepette a Mátraalmási Művésztelepre nem találtak fedezetet - jómagam - fordultam a Viktória Ügynökség igazgatójához segítségért. Az eredmény ismert: Angyal úr bőkezűen támogatta a művésztelepet. E helyesbítés talán átszínezi kissé az. Önkormányzatról G. Szűcs László által festett képet. Üdvözlettel: Brunda Gusztáv a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának munkatársa 514 �palócföld 91/5 K Ö Z É LE T I, IRO DA LM I, MŰVÉSZETI FO LY ÓIRA T Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 215596 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Lap ára példányonként 25 Ft. Előfizetési díja fél évre 75Ft, egy évre 150 Ft. 515 �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M ŰV ÉSZETI FO L Y Ó 1RAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3I01 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-367, 32-11-760 516 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z a la p ítv á n y c é lja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z A la p ítv á n y n y ito tt bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z A la p ítv á n y tá m o g a tó in a k nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. ÚJ PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlé­ sének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f46bb7e081aa45b682f824249cd4cdbb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika