18 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1d7338424aeea22d962ada27a7db82e5.pdf 913ef5974a53ec5e800d0fccc04e8e0a PDF Text Text XXIX. évfolyam május-június ��palócföld 95/3 Tartalom Pető Tóth Károly Az indonéz lövészárok Balázs Attila Pár őszinte mondat József Attiláról (emlékbeszéd) 203 208 224 264 279 206 Csiki László Márkházi levelek 210 VITA Tóth Sándor Margójegyzetek egy vitaindítóhoz Gusztos István Mint aki halkan belelépett 215 219 KILÁTÓ N. László Endre Az elnémított harangok Tari István Bácskai vallomás Csáky Károly Angliai napló 226 232 237 ÉLŐ MÚLT Venczel Katalin Ady Endre és Eino Leino költői pályájáról 246 MADÁCH Mészöly Dezső Emlékbeszéd - papírra téve Tarjányi Eszter Madách, évről évre Andor Csaba Újabb Madách-dokumentumok 266 270 274 MÉRLEGEN G. Komoróczy Emőke Bujdosó Alpár és Papp Tibor köteteiről 280 201 �palócföld 95/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla TERVEZŐ SZERKESZTŐ Csiba Imre FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 E számunk szerzői: Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Balázs A ttila író, költő, műfordító (Budapest), Csáky Károly tanár, néprajzkutató (Ipolyság, Szlovákia), Csiki László író, költő (Márkháza - Buda­ pest), Gusztos István tanár (Salgótarján), G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész (Bu­ dapest), Mészöly Dezső író, költő, műfordí­ tó, esszéista (Budapest), N. László Endre muzeológus (Barcs), Pető Tóth Károly költő (Budapest), Tari István író (Óbecse, Jugo­ szlávia), Tarjányi Eszter irodalomtörténész (Budapest), Venczel Katalin iroda­ lomtörténész (Salgótarján), Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát Gelencsér János (Salgótarján) és Bagi András (Salgó­ tarján) művei közül válogattuk. A címoldalon és a borító IV-en Bagi And­ rás, a borító II-III. Gelencsér János munkái láthatók. Bagi András szobrait P. Tóth László fo­ tózta. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 202 �Pető Tóth Károly Azindonéz lövészárok /INTERLÚDIUMOK/ �A Z I az algonquin hajnalpír Tedd buzgón bugyogó gyöngyforrásemlékké a léked! Lelkedhez - ó én algonquinködlovag/ - a tested is mellékeld! Ne lakoljam meg, ha meglékelem. E rettegtelt Budapestet egy napmézcsordulta reggelen elhagyjuk; én s énd, te s tem. N D O N É Z L Ö V a portugál pék Lapátra teszi a békeharcot és betolja a sütőbe. Közben a feketeribizlipálinkát nyalkán nyakalja. Huzagolt kemencével dolgozik s ha nyakába szakad valamely fészkes nyavalya, hát látleletért lót. Legtöbbször szelíd, amúgy elfickándozhat akár egy tenyerében is két kecses-dús feminista farcimpa. Ellenben alkalomadtán fékomadta az istenadta. É S z Á a finn dongaláb Komisz maszkokat rugdos. R O K 204 Egy-egy találat után zizzenő ebcsontbeforrzene, vagy a puszta légben kaszál, és örömében helybenfut. �a japán vizsla Tantuszok a lábvízben. Tele van a fonóm. Hangicsáló koto-noktürn. Lyányok fosszatok, ne kukoricázzatok! Nyárkanyar. Őszváci. Téltrip-perújrafelvétel. Elvermelve a jancsiszög tavaszra. Jól jönne egy tonnányi tente. A Z I N D O N É Z az etióp hetipiac Az egyik standnál te állsz, a másiknál ón. Néha hozzám átkiabász, vagy neked én. - Hogy megy a bót?! - Vót jobb, de rosszabb is vót! Ugyanúgy megy minden, mint azelőtt. Sehogy. Csak a kiáltozás marad: - Hogy megy a bót?! - Vót rosszabb, de jobb is vót! Aztán hirtelen újabb téma heverdik közénk. - Hallád-e, hogy a Lipót meghótt?! - Pedig amíg ét milyen jó’ megvót! Aztán összecsomagolunk és kániszmerga meg a himmelherrgott. L Ö V É S z Á R O K 205 �palócföld 95/3 Balázs Attila Pár őszinte mondat József Attiláról (szubjektív szövegkoszorú) Mottó: egy másik költőt szabadon parafrazálva: nem tudhatom, hogy másnak e költő mit jelent... Sokunknak - mégis azt hiszem - tűz és víz egyszerre. Feneketlen nyomor, s elképesztő dúsgazdagság. Dér, rozsda és ragyogás. Igazi lírai utazás. Jómagam először azt hallottam, hogy írt egy gyönyörű verset az édesanyjáról. Bocsánat, nem igaz. Mert előbb a verset hallottam, s csak aztán tanultam meg, hogy ő írta. Akkor is elébb úgy rögzült bennem, hogy JÓ ZSE F A T IL L A . Ez számomra így na­ gyon dallamosan hangzott - ez a Fatilla. Úgymond rendes költőhöz méltó névnek tűnt. A JÓZSE sem zavart ebben a kurtított formában. Egyáltalában nem, lévén hogy akkor még egy másik országban éltem, ahol a Józse nem számított furcsaságnak. S hogy ezt a remekművet tulajdonképpen magyar nyelven írták? A z ennél valamivel később ütött hatalmas szöget a fejembe. (Azóta is ott van.) Évek múltak el azóta, hogy - értsük ezt a szót, miként akarjuk: - kívülről megtanul­ tam/megtanultuk mindenfelé és sokan a MA MÁ T. Csecs- dinamókat, tar ágakat, karóval jöttemeket és egyebeket is, csakhogy aztán még több év szeleit el, rakódott a guanó emlé­ kezetemben/emlékezetünkben máig, amikor is talán már nem tudnánk hibátalanul elmon­ dani egykor kedvenc költeményünket. De mintha egyre jobban éreznénk rendkívüli súlyát. Item. Egyesektől így hallható: bizony, szegény ország ez. Tapasztalható is néha. Ennek el­ lenére még szerethetnénk egyszer igazából jóllakatni Jó zsef Attilát! É s ez talán még megcselekedhető lenne is az a bizonyos szárszói 1284-es tehervonat nélkül, bár igazából nehezen hihető a dolog. Kilencven év után különben is kicsit kései dala, hattyúdala lenne ez a gasztronómiai élvezeteknek. De talán megtehető, valamiképp elérhető az - ebben az 1995-ben például hogy a költők dandárjából ne legyen amolyan: „magának rág mind, aki rág". (S nincs is mit 206 �palócföld 95/3 rágnia.) Ezen talán még lehetne valahogy segíteni - mindenféle rosszízű szellemi és más „kollektivizáció ” nélkül. Egyébként meg: - Két vonat közt lebzselnek a sínek - mintha így fogalmazott volna valaki. Hát két költő közt a vonatok; (Nagyon szomorú dolog.) Egyszer meg valaki ilyet is mondott, hogy netalán be kellene aranyozni azt a sínszakaszt, ahol A ttila , ugye... A zt se hiszem, hogy ez végig lett gondolva. Tisztelt egybegyűltek, Attila! Ennyit akartam mondani. Itt: Salgótarjánban. Örök emléked előtt tisztelegve... A valahol mégiscsak SZENT, EGYETLEN ÉS H A LH A T A TLA N K Ö LTÉSZET NAPJÁN. Mindannyiunk nevében, akik emlékezünk rád. Személyesen is akár, vagy lírád révén is­ merünk. Igazából sosem nyugodj békében, mert az egyenlő lenne a feledéssel! (Elhangzott 1995. április 11-én, Salgótarjánban, Kő Pál József Attila domborműve előtt.) Bagi András szobra 207 �A a tibeti retekszörpszignáltilalom Z I N D O Fuss innét! Gyopárárnyam szárnya leng lábnyomodban. Kedvesem mélytüzű pihefészkét a radioaktív sárgrépa dúlja. Aludnám, de mandula, ma dúlnám, ha aludna. Akkora még neki miért? Szapora szél szeli szívét. N É Z L Ö V É S z Á R O K 208 a brazil cvikipuszi A lángoló présben elcsurranó csavarok mily nyugodtan elsikkasztott istenhozzádok! Kétszer ért a nyelvemhez. Először jobb híján, másodszor csiklandósan. Akkor azt mondta: „ruganyos éjszakánk legyen!” Mielőtt megadóan hanyattfeküdtem volna belesúgtam izgága, forró fülébe: „Te, te, láttál már blazírt brazilt?!” �a bolond londíner Könnyű neki, hát még nekem. Övé a szívem, enyém a zeszem. Könnyű a könny. A mennyből kikönyököl konyakittas szűvel Kondor úr: Na, ti is jól festetek, szólja le, avagy alább ezt a délibábos szórakszást, ami mégse egészen mihamarább, csak úgy szöszmötölve és szószmotolla, bár s végülis úri mesterség, mulatság, de leginkább bihar a viliben. Könnyű neki, szörnyű nekem. Övé a szívem, enyém a neszem. A Z I N D o N É Z L Ö V É a magyar ló Magyarázni ezt minek? Aki érti, tudja s aki tudja, érzi s aki érzi, hiszi s aki hiszi, az a fogai közt is átviszi a zebrán e tétován tántorgó civilizációt. És éli és halja és véli és vallja, amit a sors és a nihil rá kirótt. Médium, membrán. A hangra figyelj, ne rám! A tegnap és a holnap szent mocska közt a ma gyarló. S z Á R O K 209 �M árkházi levelek I. Csiki László Asszonyok, közel s távol Kedves lelkem, Lisbeth! Mit szól? Két barátom könnyűszerrel rábeszélt, hogy leveleket írjak Márkházáról. Ők majd megjelentetik. Szavukat adták, hogy azt írhatok, amit akarok. De éppen kinek? Ma­ ga jutott eszembe, a messzi Skandináviában, valahol. Lehet persze, hogy most éppen Ruandában csepegteti a gyerekparalízis ellenszerét éhes kis lurkók szájába, este aztán tömény fertőtlenítő oldatban mosdik - így szeretem elképzelni. Vagy egy kubai kurtakocs­ mában Hemingway kezeírását nézi a falon, egy rum mellől. Maga mindent láthat, és látni is akar. Maga olyan. Én bölcsebb vagyok már ennél, vagy fáradtabb. Annyi bolyongás után sem lettem okosabb. Kezdem elveszíteni tehát azt a hitemet, hogy minél többet látok, annál többet tudok. Inkább sokáig szeretnék nézi ezt-azt. Egy fű szállal beérem. Annak idején pedig még az ebéd mellől is felálltam, és elutaztam hirtelen valahova. Nem meszszire és nem sokáig. Ez még Erdélyben történt, általában olyankor, amikor a klausztrofóbia - a tér- vagy létiszony - erőt vett rajtam. Feleségem csak felemelte fejét a tányér fe le tt, megnézte a bánatos képemet, és megkérdezte: nem akarsz te elmenni? Ilyen aszszony. Most itt van nekem Olaf. Látja, hirtelen idekevertem magának néhány helyszínt és mindenféle messzeséget, no­ ha nem „kitekintésképpen”. Megszólal erre Olaf: ha annyi helyre elmehetnél, nem balga­ ság vidékre elvonulni, vidéki folyóiratba írogatni? Vidék - mihez képest? Megvagyok magamnak; központilag, mondhatnám. Azt is mondogatom - mert öregesen ismétlem ma­ gam néha hogy vidékiek vagyunk mindahányan. Egymáshoz képest. Én meg már igyek­ szem is olyanná válni. Visszaváltozni. M ajd elmondom, miért. É s hát, az élet mindig helyben történik. Mindegy, mekkora az a hely. Ilyen bölcsességeknél mélyebbeket ne várjon tőlem ezután sem. O laf erre csak húzza, de tartja a száját. Nem kíván ő tőlem egyebet, csak jó sztorikat. Mondok egyet. Valójá- 210 �palócföld 95/3 ban nem sztori. El is meséltem már, és éppen Salgótarjánban, a Költészet Napján, nyilvánosság előtt. Akkor éppen az szorongatta a torkomat. Kiutaztam tehát fogadott falumba, Márkházára, az út vége f elé szinte a szél vitt. Áp­ rilis eleje volt. Mióta szellemi szabadfoglalkozásom köt az adóhivatalhoz, nem tartom számon a napokat, csak a kéziratleadási határidőket, de azt azért tudom, hogy előtte Gyergyóremetén jártam , tavaszra hullt fr is s hóban, Cseres Tibor emlékművének avatá­ sán. Beszéltek ott mindenféle szépet, jó t és fölöslegeset. A fa lu népe a kordonon kívül hallgatta, hogy nekik milyen nagy szülöttük támadt utólag. Büszkék voltak rá, ha a műve­ it nem ismerték is. Elénekelhették viszont a magyar himnuszt, pedig körben rendőrök vi­ gyáztak a tilalmára. Ilyen vidékről származott Cseres. Én egy hasonlóról. Csíkszeredában is jártam, író-olvasó találkozón. De találkoztam is ám. Nem csak ol­ vasókkal(?), régi barátaimmal. Hanem felállt egyszer csak közülük egy idősecske hölgy, kopott pézsmabundában, közel jött, és megkérdezte: ugye, nem ismersz meg? Fáradtan mindig őszinte vagyok, az önkontrollom híján, azt feleltem tehát: nem én. Ennyire meg­ változtam? - kérdezte erre. Ennek erotikus természetű felhangja, emléke, sugallata volt. Megszeppentett, hogy talán valami homályos vidéki estét-éjszakát akar felidézni, még az elutazásos korszakomból. Szégyen. A z emlékezésben gyakran van valami szégyenletes. (O laf most helyeslőn, de kajánul bólogat: bölcsnek hat iménti mondatom.) A felejtésben inkább boldogság van, Lisbeth. Csakazértis kimondom. Gyakorlom is. Közhely, sebaj. Nehéz eljutni hozzá. Ez a régi hölgy a magyartanárnőm volt, az ötödik osztályban. A legkedvesebb, vagyis a legemlékezetesebb. Iskolánk valahányadik évfordulóján, egy nyílt levélben (mint ez) említettem is a nevét. Ezért jött. És én nem ismertem fel! Ez akkor is szégyenletes, ha fe l sem ismerhettem volna. Harmincnyolc évvel ezelőtt küldött cl a sepsiszentgyörgyi Pionír­ házba, szavalóversenyre, azzal, hogy azt szavalhatok ott, amit akarok. (Levélírásra bíró barátaid is ezt mondják most - rebeg O laf a fülem mögött -, ez vajon mit jelent?) Én meg elmennydörögtem gyerekhangon Petőfi Nemzeti dal-át. Harmincnyolc évvel ezelőtt, a Pionírházban! „Talpra magyar...” Ilyen naív voltam. Szeretnék is annak megmaradni. Lehet, azért nézek egy-egy fűszálat, s nem egy jelmondatot a hivatali szobám falán. A zsűri - akkor - mereven hallgatott. Azt hiszem, ismertek, egy részük anyám hajdani kollé­ gája lehetett, mielőtt öt a tanügyi reform gyönyörűségére kiakolbólították a tanítóságból, mert hogy kántor is volt, vagyis klerikális reakciós. Többé nem szavaltam más versét. A sajátjaim at mondogatom néha, de olyankor is leizzadok. Salgótarjánban is felolvastam négyet. (Ha már minden ilyen bonyolult így O la f -, legalább a költészet legyen költészet s legalább április Il-é n .) Úgy hogy, látja, megkerült az időpont, betájoltam, Lisbeth. Szóval szavaltam, de előtte elmond­ tam a márkházi történetemet. Most magának is leírom. H add tudja, milyen a hely, ahol néha élek. Egyszóval, április 10-én megpróbáltam rendbe tenni a kertet, utána ejtőztem csende­ sen. Délután négy óra tájban megjelent az udvaron három asszony. A nagyanya, a lánya, 211 �palócföld 95/3 és az unokája (az is anya). Kapa volt náluk. Alig-alig énettem meg, mit akarnak. Szapo­ ra szakszerűséggel vágták a fészkeket, én meg szórtam kettesével a krumpli gumókat. A tetejébe át szólították a szomszédasszonyt, hogy ne csak beszéljen a kerítésen túlról, ha­ nem dolgozzon is azon innen. Sebesen ültettek, takartak, alig győztem utánuk haladni a sárga műanyag vödörrel, olyan vető-mozdulatokat téve, mint egy igazi paraszt, s mint amilyenekre gyerekkoromból emlékeztem. (A Magvető Kiadó félmeztelen címerfigurája is eszembe jut, annak egy el raj zol ás folytán mintha merevedése volna.) Mondták is az asszonyok, hogy hamarosan beleszokom. Visszaszokom. Végül fogták a kapájukat, és el­ mentek. Szó nem sok esen, elköszönni is alig volt időm. Ott álltam, meghatottan, mit tagadjam. Mindegyre megtöröltem az orromat. Levezni kezdett. De csak a széltől, Lisbeth. Úgy facsargatta orromat a szél, mint szemközt a ju ­ harfát. A dolognak előzménye is van, mint mindennek, ami egy-egy pillanat előtt feltorlódik és aztán eláraszt. Aznap volt egy éve, hogy az egyik asszony fé r je meghalt. Ketten ezért gyászruhásan kapáltak. Az özvegy és az anyja. Az meg-megállt a munkában, de amikor rászólt a joggingos unokája, hogy szusszanjon csak nyugodtan, nyomban belevágott megint. A földbe. Tavaly, amikor utolsó munkanapján „felszámolásra” a városba indult az állását ve­ szített kőműves, a buszmegállóban öntötte el belülről a vér - megszakadt a szíve, ere, bi­ zony -, s mire a felesége leért, már nem lélegzett. (A társadalmi átalakulás emberi vonzatairól ne többet - súgja O laf.) A z özvegyasszony aztán, megtudva, hogy az én felesé­ gem két műtéten is átesett, halkan, konokul bejelentette, hogy egyetlen módon tud segíteni rajtunk: megműveli a kertünket. Nehéz ekkora ajándékot elfogadni. Viszonozni meg nem lehet. Ő megcsinálta! Múlt évben alig-alig láttuk, a magunk kórházi és egyéb nyavalyá­ já va l elfoglalva. A z őszi betakarításkor sem voltunk ott. Aztán, a krumplit majszolva, mindegyre eszünkbe jutott. Ennyit az emlékezés természetéről. Ilyen hely ez. Számomra. A z ottlakók persze bonyolultabbnak - súlyosabbnak - látják. Mondtam, az élet mindig helyben zajlik. S olyan, amilyen. Amilyennek hagyják - mondja O laf és néhány kocsmai cimborám. Kiveszik kezünkből a kapát, zászlót kötnek a nyelére. Ünnepeken lengetjük a zászlót, hétköznap agyonverjük egymást a rúdjával. De ez még semmi. M ifelénk az is baj, ha visszaadják a kapanyelct; elszokott tőle a kezünk. (O laf bólogat a posztmodern fejével: írjak csak ilyeneket magának. Irodalminak látszik. Pedig még igaz is.) Magának, ha mégis eljönne idáig, talán kuriózumnak tűnne az élet. Megcsodálná fa ­ lusfeleimet és elhúzná f inom orrát a mosdási lehetőségek szűkösségét szeplőtlen bőrén tapasztalva (finom fogalm azás - dörmögi Olaf), csóválná a szépcsontú szőke fe jé t a vakációzó diákok utcai ugrabugrálása, öngerjesztő, agresszívvé fa ju ló játéka láttán, és valószí nűle^ azt tanácsolná, használjam végre a Pionírházban szerzett repülömodellezö-ok­ tatói oklevelemet, tanítsam meg őket valamire, nehogy veszélyessé váljon az unatkozó lökdö212 �palócföld 95/3 södésük, semmittevésük. S mit ad Isten, éppen a krumpliültetés napján, egy hosszú beszél­ getés végén megtudtam, van egy pincényi repülőmodell, illetve kellék valahol. Vagyis vannak rejtett tartalékok. (Nehogy azt írd: országosan - int Olaf.) Gondolom, megpénészedtek már. Törvényes módot kellene találni, hogy átvegye őket valaki, s a kezemre adja, de azért ö f e ­ leljen értük. Tavalyelőtt még csak papír- és kartonrepül őket készítettünk - szedett-vedett anyagból, kéziratlapokból, öz eVz nagyszobámban - hat gyerekkel. Egy-egy fe jje l nőttek az­ óta. Most is egyre kérdezgetik azért: mikor készítünk megint repülőket? Láthatja, Lisbeth, hagytam valami nyomot magam után. (A gyerekek szórakozni akarnak, az juttatja eszükbe a kérését - más híján - ne légy hiú - súgja Olaf. - A mű a fontos, nem az alkotója.) Ilyen műhelygondokkal foglalkozom most. Műhelygondja, persze, leginkább akkor van az enú)ernek, ha nem dolgozik. Odakint meg f ú j a szél. Nem merem meggyújtani az összegyűjtött gazt. Néhány éve szinte lángbaborítottam a határt, hatalmas tűztáncot jártam, amíg eltapostam a szertekú­ szó lángokat. Most inkább a kerttisztításkor szerzett sebeimet nyalogatom, a szederindák olyanforma véres nyomokat hagytak rajtam, mint korbács a flagellánsokon. Nem tudom, miért szenvedek, ha élvezem. Van már öt vérhólyag is a kezemen, Lisbeth, és hirtelenjében nincs kihez fordulnom ápolásért. Női kéz kellene - mostariig is egyfolytában asszonyok­ ról beszéltem magának, bár lehet, hogy friv o l dolog, ha az ember udvarló levélben más nöszemélyekröl áradozik. Maga meg a világnak azon a részén, ahol éppen háborús sebe­ sülteken vagy járvány sújtotta törzseken próbál segíteni - a jólétbe beleúnt úrilányok módján bizonyára fintorogva olvassa. Hált, ki-ki a maga gondjával, Lisbeth. Itt majd’ mindenik nőnek fá j a lába, vagy a hasa. Van köztük egy viselős ismerősöm. Nem túlságosan örvend az áldott állapotának. Úgy is mondja, a megrögzött rossz szó­ val: terhes. A férje meg szomorúan bólogat hozzá, mint aki nem tehet róla, akár a föld­ rengésről. Maga ezentúl az én védelmem alatt áll, mondtam az asszonykának, és kötele­ zem rá, hogy örvendjen. Jól megmondtam, mi? Itt mostanában, valami készülő pénzügyi agyaimány miatt, mely megvonja a családi pótlékot, nyomban azzal reagálnak az asszonyok a szerelemre, hogy ők akkor nem szülnek gyereket! Mintha egy új élet is a pénzen múlna. Tartok tőle, hogy inkább a hosszas letar­ giába fáradtak bele, azért mondják. Nem hiszem ugyan, hogy az apadó nemzet gyarapítá­ sára való felhívással szaporodásra lehetne bírni a családokat - nem polgárt vagy kato­ nát akar világra hozni senki, hanem gyereket -, de pénzügyi tranzakció tárgyának tekinte­ ni azt: valóban egyfajta erkölcsi tévetegséget jelenthet. Vagy lemondást. Nem csak a ké­ nyelem egy - maradék - részéről, hanem önmagunk folytatásának öröméről is. Talán a szeretetröl. (Addig mondod, amíg clhiszed magadnak - motyog Olaf erre.) Ha megvan már: szeretik a gyereket, s ahhoz - az átlaghoz - képest itt van is belőlük. Két fa lu va l odább járnak iskolába, a szünidőben pedig nem tudnak mit kezdeni maguk­ kal. De ezt már mondtam. Maga írjon majd válaszul a ruandai kis éhezőkről, vagy a boszniai orvlövészek gye­ rek-áldozatairól és az anyjukról. De ha Németországban üdülne éppen, értesítsen, hány 213 �palócföld 95/3 távol-keleti csecsemőt fogadnak örökbe ott, és hogy mién. (O laf eröltctettnek tanja ezt a hivatkozást, ellentett párhuzamot, és némileg demagógnak is. Jobbat ö sem tud súgni vi­ szont. Annyit csak, hogy legközelebb írjak inkább a férfiakról magának. Igaz is, ha nem egyebet, el kell magyaráznom, ki ez az Olaf. Maradjunk annyiban: olyan manóféle.) A z asszonyoknál maradva, eszembe jut egy papnő. Meg a gyerckáldozat. A szülőfölde­ men, ide messze táblábólt, tanárnőként. Ijesztö lelkesedéssel, hadarva beszélt. Nem csak a szavakat nem találta, hanem a helyét sem, és ezt meg is akarta írni egy könyvben, mert azért tudta, mi a baj vele és körülötte. Végül otthagyta a három gyerekét, disszidált. Eltűnt, mint annyian, a bús jólétben. Történt aztán 1989 karácsonya körül egy s más ott - ne minősítsük se kenyérlázadásnak, se forradalomnak, se puccs nak -, s hát a tanárnő megjelent. Mint lelkész. De ez még semmi. Kopaszra is nyíratkozott. Tiltakozásul a kisebbségi magyarokért. Valami stilizált népviseletben, sörtés fe jje l járta a falvakat és mondta az igét. Azok ott kedélyes né­ pek, de azért istennek ezt a szolgálóját csak a ferde szemük sarkából nézték, noha pénzt is hozott a templom újjáépítéséhez. Rájöttek végül ők is (talán - súgja Olaf), hogy ez az asszony menet közben megtalálta a hivatását. Azt nem tudom, a gyerekeit visszavette, nevelie, de egy közösséget megpróbált nevelni, terelni. Igyekezett tartani benne a lelket. Azt akarom mondani ezzel magának, hogy az erkölcsnek is különféle szintjei vannak, s megtörténhet, hogy ha az egyiken híjával találtatunk, a másik szinten mégsem szaggattatunk szét, s valahol még szentek is lehetünk. (Lehet, hogy valaki egy gyerek világra ho­ zatalával arra a szintre jut fel, mint más Isten felé haladtában - bólogat Olaf, a manó.) A messzeségről is akartam szólni, ezért írom mindegyre: valahol, valaki, valami. Mert lehet, hogy elváltozunk, amint áthaladunk azokon a szinteken, rétegeken, a messzeségen, és különféle alakban jelenünk meg különböző helyeken. Én például súlyosabbnak és egyszerűbbnek érzem magam itt. Többet dolgozom. De nem mutatom. Még titkolom is, amennyire lehet. Tudom, botorság, a hely szelleme játszik velem és csap be (én magamat), vagy a képzeletem. Azt képzelem néha, azért becsülnek itt valamire, mert ások, fá t vágok, látható és érthető dolgokat teszek. A helyemen vagyok. De azért egy kicsit távolian. Látom néha az ablakon át, hogy egy nő jön fe lfe lé az úton, és megdobban a szívem. A zt hiszem egy sajgó pillanatra, hogy maga az. Mégis elérkezett idáig, valahonnan. „Égő pipám kialudott...” A sapkámat is fejembe nyomom, nehogy szétfújja frizurámat a szél, és borzosan fogadjam , mint ki álmából ébredt. De csak a villanyszámla-leolvasó hölgy az, vagy más. Közelről még csak nem is hasonlít. Közelről semmi nem hasonlít: minden éppen olyan amilyen. O laf kuncog az újabb bölcsességen. M ajd róla is írok. Addig is, amíg ez a levelem utóién valahol, legyen jó egészségben és kedvben, aztán kuncogjon maga is, ha olvassa. (1995. április) A Kolozsvárott megjelenő Korunk című folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos barátunk kérésére, Csíki László sorozatának másodközléséhez örömmel adtuk hozzájárulásunkat. (A szerk.) 214 �vita Tóth Sándor Margójegyzetek egy vitaindítóhoz íróként ha egyszer úgy hozza a sorsom, nem restellem a nagy palóc, Mikszáth Poli­ tikai természetű sorait kora nógrádi állapo­ táról összevetni mai elemzésekkel. Erre gondoltam, amikor Bilecz Endre esszéjét elolvastam. A kitűnő tollú politikai esszéista soraiból szereztem bővebb ismereteket az elmúlt évi választásokról (május-december) a megye viszonylatában, de főleg a közgyű­ lés újjáválasztásáról. Számok, adatok állnak előttem Nógrád megyéről, amely térségnek jómagam is négy évig politikai-közéleti szolgálatában álltam. Talán ezért merek most tollhoz nyúlni, s ha a politikai esszé szorosabb értelmezésű műfajától eltérek, egyéni tapasztalataim, az emberekkel való gyakoribb találkozásaim kényszerítenek er­ re, afféle lélektani pozíció, amelyből kiin­ dulva mondhatok úgy, ahogy véleményeket egyes kérdésekről, a jelzett esszé író sorai nyomán. Régebbi korok stílusa a szellemtörténeti gondolkodás. Mégis egy sajátságos térség mint Nógrád megye - csak úgy elemezhető érthetőbben, ha magatartások együttlátásá­ ban a jellem és a szokás kultúra sem szen­ ved csorbát. Eddigi évtizedek gyakorlata az efféle analízist egyenesen tudományellcnesnek tartotta, s a szocialista ideológiára, politizálásra hivatkozva „té­ nyek” tükrében jól-rosszul láttatták a leg­ többször torz eredményeket. (Jól akkor, amikor egyesek bátrabban fogalmaztak!) Vagyis a kiváltságolt megyékben kiváltsá­ golt helyet kapott a fokozottabb hazudozás, nehogy az „elért vívmányok” rombolása be­ következzék, hiszen a „élenjáróknak” min­ dig bizonyítaniuk kellett: egy „magasabb” életrend, „minőségi” társadalom van kibon­ takozóban. így sikerült végül Nórád megyét (is) ala­ posan becsapni, azt a térséget, ahol a nemes Előzmény: Bilecz Endre Választás elótt-után c. vitaindítója (1995/1.). Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrádi Béla hozzászólása (1995/2.). A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 215 �palócföld 95/3 konvenciók évszázadok óta a népietekben Nógrád megyében a politikai közéletet. Ez a úgy eltek, hogy közösséget szerveztek-irá- megye már nem keresztény eszmeiségű, leg­ nyítottak, még ha ezerszer elmondták is: ez feljebb vannak területei, ahol a keresztény a megye a sötét középkor átkát nyögi. Már meggyőződés nem csupán hirdetett eszmei­ tudjuk, mit jelent a középkori „sötétség”: a ség - cselekvés nélkül! A „keményen rákényszeríteni” az rezdülékenység idejét minden belső meg­ újulási szándékra. Erről ezúttal nincs lehe­ 50-es években elm aradhatatlan prog­ tőség nyilatkozni, de aki elfogulatlanul is­ ram ja volt itt is a kommunistáknak, és meri a hazai lelkiségi és művelődéstörténeti látványos áttéréseket rögzíthetett az ak­ kutatásokat, csak bólinthat rá. Hadd hivat­ kori párttörténet. kozzam a néprajzkutatókra, egyenesen arra Mi változott *90 óta? Bilecz érzékletes a követelményre, amely Ortutay Gyula szá­ pontossággal regisztrálja: ftA baloldal poli­ jából hangzott el 60 esztendeje, aki akkor a tikájúnak néhány lényegi belső ellentmon­ falvak magatartás-jellemzői, a hagyomány dása Nógrád megyében tartósnak látszik... egységes vizsgálatát csak akként tartotta Ez a baloldal egységes, vagyis az M SZP megbízhatónak, ha nem marad ki a vallásos balra nyitott s a Munkáspárt természetes kultúráltság fölmérése sem. Mindezt nem szövetségese. ” Az okokat kutatni állandó véletlenül hansúlyozom, ugyanis az 1990-es munkát követelne (legalább egyetlen szocio­ választások után Nógrád megyét a keresz­ lógustól), s akkor kiderülne, mi a balos elkö­ ténydemokrácia fellegvárának kiáltották ki, telezettség forrása; elsősorban az az ipari s attól kezdve az ellenzék nem mondott le, munkásréteg (régebben osztály), amely hogy az ellenkezőjét „bizonyítsa”, ami - Nógrádban ugyan nem a legmeghatározóbb a történelem során, azonban a legfelvilásajnos - négy év múlva bekövetkezett... gosítottabb, amit Rákosiék zseniálisan ész­ Amikor Mikszáthra hivatkoztam, a me­ gye súlyos ellentmondásaira gondoltam, ar­ revették. Csak a négy évvel ezelőtti válto­ ra a következetlenségre, amely ellentmond záskor nem gondoltuk: őket továbbra sem az eddigi megállapításnak, a rugalmasság­ lehet leírni a szervezettségük miatt, s ha az nak. - Valójában keresztény térségről be­ említett konvenciók közül a politikait említ­ szélhetünk, vagy szubkultúráit mezőről? Az jük, hát ebben a megyében maradt meg em­ Arkádia-fogalomnak olyan értelmezéséről, lékjelnek Sztálin és Rákosi egy- egy utca­ amely éket vert hajdan a magyar irodalmi névben. (Nem elhanyagolható meggyzőződésből!) Vagyis a hagyomány- tisztelet oly­ megújulásban két tábor közé? Alighanem jelentkeztek-jelentkeznek kor az ellenkezőjébe fordult, s ha a látvá­ manapság is szembenálló értelmezések, s nyos damaszkuszi utak egynémelyikén még egy keresztény elkötelezettségű polito­ (Nógrádban több ilyenfajta útról beszélhe­ lógus sem mondhatja egyértelműen: a poli­ tünk) hiteles történések bekövetkeztek, nem tikai gondolkodásra, továbbra is a „megszo­ jelenti: jellemzőek ezek a személyek a me­ kott” keresztény a jellemző. Ne ringassuk gye gondolkodásának megváltozásában. illúzióban magunkat, akik szeretnénk, ha Azért hangsúlyozom, mert az erős ideoló­ valóban nemes konzervativizmus uralná giai kényszer után sem döbbentek rá meg­ 216 �palócföld 95/3 határozó poszton levők, hogy az ország érde­ ket többé nem lehet naponta változó eszmei­ séggel szolgálni a közerkölcsökben, politikai etikában. Jellemző eset, amit hallottam: gim­ nazista leány az egyik nógrádi faluban az ün­ nepi misén mondja az anyjának: „Anyu X.Y. mióta keresztény? Ott áll a padok közt.” Az anya válasza: „Nem biztos, hogy korábban kommunista volt...” 1994 májusa óta X.Y.-t nem látták többé a templomban. A leány kér­ dése ekkor így hangzott: „Anyu, X.Y. már mi­ ért nem keresztény?” E „forgolódás” természetesen több ré­ tegnél is tapasztalható, de azt mondanám, a munkásság rétegződésében leginkább a bányászság az, amelyik kitartott szocialista­ kommunista meggyőzőttsége (nem: meggyö ZÖdéseV) mellett. A többezer bányász valósá­ gos dinasztiát képezve érzelmileg is ragasz­ kodott a munkahelyéhez, amit elvetlek tőle. Nem az Antall-kormány volt a ludas - mint többen állítják -, hanem a szocialista „iparpolitika”, már a ’60-as években kezdődött egyfajta leépítés. (Érdemes elolvasni az ak­ kori sajtó- nyilatkozatokat nógrádi bányá­ szok szájából!) Mivel a legrégibb idő óta ró­ luk beszél az ipartörténet Nógrádban, ter­ mészetes, hogy jelenlétük .sokkal jelentő­ sebb, mintsem gondolnánk. Ugyancsak lé­ nyeges feladat: szociológiailag „átvilágíta­ ni” a már jobbára munkanélkülivé vált bá­ nyászok politikai és egyéb állásfoglalását. Ebben a tekintetben is megosztott a megye, mert e sorok írója is megkapta (közvetett úton!), - mit akarok a melóssal? A válaszom most is ugyanaz: Lehet, hogy igaza van, de csupán a maga individualista álláspontja szerint, jnert a földrajzi megosztottság egy megyén belül sem indokolhatja ugyanazon eszmeiség különállását... Ez utóbbi fogalommal alighanem a me­ gye észjárását fogalmaztam meg, az egység hiányát, amelyre Bilecz ugyancsak jellem­ zően utal, bár ő a KDNP jelenlegi szerve­ zettségére hivatkozik, amelyre ennyit vála­ szolhatok: Akkor milyen lehet a többi? Ész­ revételemet viszont nem mulaszthatom el. Nógrád megye a politikai történetben is külön fejezetet érdemel, éppen a jelzett el­ lentmondásossága miatt. A keresztény esz­ meiség sokakban továbbra is meghatározó lesz: a választások idején! S hogy felkiáltó jelet tettem a mondat végére, nem véletlen. Ugyanis a szervezetlenségre utalva egyszer ezt a választ kaptam KDNP-s ismerősömtől: „Nem érdekes a közbülső idő, akkor, ami­ kor szükséges, összekapjuk magunkat”, va­ gyis a választáskor... Van ebben némi ta­ pasztalati „bölcsesség”, de politikai szubkulturáltság méginkább. Ez utóbbi a jellemző Nógrád megye mai állapotjára általában. Ezután már az a kérdés marad: van-e aki összefog - 98 előtt - a megyében, amikor (talán) itt is történhet változás? Az országos kény­ szerhelyzeteket ismerjük, hangoztatják már a nagykoalíciót, ellenzékiek vékony jegét, stb. Fölösleges vitába szállni azokkal, akik megyénként aligha tájékozódnak, s elhanyagolandónak tartják a részletek alapos vizsgálatát. Nagy összefüggések - KeletKözép-Európában - csak rész-ismeretek mellett állapíthatók meg, sokkal érzéke­ nyebb nép lakja ezt a „tájat”, mintsem nyugati nagyvonalúsággal mérhető lenne! Nógrád valóban provinciális ma is, de nem rossz értelemben, hanem konvenciója jobbik része miatt. (A rosszabbikról szót ej­ tettem.) Ez pedig a józan ész vezette min­ dennapi gondolkodás. A materiális elszegé­ 217 �palócföld 95/3 nyedés fenyegetőbb, mint másutt, ipart te­ remteni már nem lehet szocialista terv sze­ rint, s egyáltalán: munkahelyet, amelynek föl­ tételei sem adottak. - Mi legyen? Idegen tő­ kebeáramlás, kirabolt munkaerő? Tüneti ke­ zelések figyelhetők meg, próbálják megkeres­ ni a minimális lehetőségeket. Még csak szem­ rehányást sem tehetek, ha ezt hallom: „...a ta­ karónk eddig ér...” (Tudom, önkormányzati felelős személy, esetleg vállalkozó mondta...) Nógrád megye valóban érzékeny fészek. Szellemi értékei is megkülönböztetően fon­ tosak Magyarország történelmében. Jogos hát a fölvetés: mit jelenthet itt egy belső megújulás? Ha a politikára utalok, minden­ képpen azt a keresztény gondolkodást is, amit ’45 után fölfedeztek. így hát azt mon­ danám: elmélet és gyakorlat egysége ebben a térségben sokkal meghatározóbb, mint másutt az országban. Ez a nép (palóc nép) fogékony minden jóra és az emberségre. Nem szólam ez, hanem a múltjából követ­ kező. (Amint ennek az ellentétje is.) S mert ellentmondásos a politikában, áldásos lenne Bilecz javaslatának megfontolása említett ta­ nulmányából: ttA konzervatív koalíció számára létkér­ dés három pártjának további közelítése, in­ tegrálása... ” Az én személyes véleményem is: „ Valamilyen egyesülésük sem teljesen kizárt...” Viszont hozzáfűzöm: a valamilycnség a megye sajátságos politikai-törté­ neti múltjában gyökerezik, s ha valahol, hát itt eltérhetünk az országos „normáktól”, hi­ szen gyökereiben a közgondolkodás még őr­ zi az ősök beidegzett, nemes szokásait, és ha a fölismerés elvezet a pedagógiai lépésvál­ táshoz, a belső megújulás magasabb muta­ tókkal rendelkezhet, mint bárhol másutt Magyarországon... Gelencsér János rajza 218 �palócföld 95/3 Gusztos István Mint aki halkan belelépett Van valami leges? - Semmi frappáns” (Dialógusrészlet az Egészséges erotika című filmből) Tagadhatatlanul érdekes a helyzet nemcsak a megyei közgyűlésben, hanem például Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón is. Miközben az MSZP a várakozá­ soknak lényegében megfelelő eredményeket produkálva Nógrádban is a legerősebb párt lett, a hatalmat vagy nem tudta megszerez­ ni, vagy a testületi matematika szerinti ké­ nyelmes helyzete más szempontból előnyte­ lennek tekinthető. Aligha gondolhatta bárki is komolyan, hogy a megyei közgyűlésben a szocialisták akár a Munkáspárttal együtt - abszolút többséget szerezhetnek. A FIDESZ jó sze­ replése némi meglepetés ugyan (ennek tit­ kát talán a fiatal demokraták sem fejtették még meg), a konzervatív koalícióval viszont számolni kellett. Azt is biztosra lehetett venni, hogy az ún. „fantomlistákra” vi­ szonylag sokan fognak szavazni (a tízezer lakosnál nagyobb városokban együtt több mint 9 százalékot a többi településen 13 százalékot kaptak).Bár a TESZ, MÉSZÖV és társainak eredetét joggal keressük az egykori MSZMP-ben és a Hazafias Nép­ frontban, mára azonban az MSZP számára olykor nehezen kezelhetőkké lettek. E szer­ vezetek megmaradása ugyanis mégiscsak függ a lakosságtól, a választóktól, tehát at­ tól, hogy hajlandók-e helyi érdekeket képvi­ selni adott esetben a számukra legkedve­ sebb párttal szemben is. Vezetőik között pe­ dig egyaránt vannak az MSZP (és a Mun­ káspárt!) által „tartalékba” helyezett szemé­ lyiségek, illetve olyanok, akik az említett pártokon belüli rivalizálásnak vesztesei let­ tek. Ahhoz, hogy a szocialisták a megyei közgyűlésben meghatározó szerepet játsz­ hassanak, hogy megszerezzék az elnöki posztot, szükségük Jett volna az SZDSZ tá­ mogatására - a konzervatívokkal való meg­ egyezés az adott helyzetben és hangulatban nemcsak kilátástalannak tűnt, hanem ko­ 219 �palócföld 95/3 molyán föl sem vetődött. Miután a parla­ menti választásokat kővetően szocialista-li­ berális kormány jött létre (hiába kiáltanak árulást az egykor kormányon lévő, ma el­ lenzéki pártok: tudniuk kell, hogy a szituá­ ció megteremtésében főszerepet játszottak. Mellékesen: érdekes, hogy a savonarolai hcvületű kiátkozás feladatát napjainkban az Orbán Viktor vezette FIDESZ-Magyar Pol­ gári Párt vállalja magára), az MSZP és az SZDSZ koalíciója Nógrád megyében és Sal­ gótarjánban is reális lehetőség volt. A képletekben gondolkodó emberben fölvetődhetett, hogy egy ilyen koalíció föl­ borítja a „politikai egyensúlyt”, marginalizálja az ellenzéket, s ez a demokratikus fej­ lődés szempontjából nem kívánatos. A sza­ baddemokraták e meggondolásnak nem tu­ lajdonítottak különösebb jelentőséget, ré­ szint azért, mert a demokrácia politikai in­ tézményrendszerét stabilnak tartják, részint azért, mert az SZDSZ politikai pártként - a többiekhez hasonlóan - programja megvaló­ sítása érdekében befolyása alkotmányos eszközökkel történő maximalizálására/optimalizálására törekszik. Érdekesebb volt a kérdésnek ama megközelítése, amely rész­ ben bizonyos megyei-területi érdekek, rész­ ben az SZDSZ identitásának megőrzése szempontjából vitatta a koalíció szükséges­ ségét, hasznosságát. A némelyek által sátá­ ninak minősített Mérleg utca semmilyen módon sem korlátozta a nógrádi szabadde­ mokratákat problémáik szuverén kezelésé­ ben. S bár fölelevenedtek rendszerváltás előtti emlékek, s hatottak bizonyos pozíciók elosztásáról szóló (rém?)hírek, és töprengés­ re késztettek az egykori KISZ-csek meg az utóbbi négy évben a politikából kiszorult emberek (vélt vagy valós) törekvései; az 220 SZDSZ végül is kész lelt volna a megyei és salgótarjáni koalícióra, föltéve, hogy az nem jár együtt önmaga feladásával. Az MSZP-SZDSZ koalíció megteremté­ sének legegyszerűbb és leghatékonyabb módja közös lista állítása lett volna. A szocialisták azonban ebben nem vol­ tak érdekeltek, úgy gondolták, önállóan jobb eredményeket érhetnek el. S igazuk is volt, hiszen az SZDSZ nyilván igyekezett volna saját várakozásainak megfelelő arányban (vagy azon felül is) jelölteket állí­ tani. Az MSZP abban is kételkedhetett, hogy megkapják-e mindenhol az SZDSZ vá­ lasztóinak támogatását - különös tekintettel a Munkáspárt iránti nyitottságukra, melyet nem befolyásolt a kazári malőr sem. A sza­ baddemokraták pedig, bár informálisan je­ lezték hajlandóságukat - érthető okokból nem forszírozták a kérdést. Különben is igen erős volt az igény az önálló megméret­ tetésre. A külön listák állítása még egyáltalán nem zárta ki a koalíció létrejöttét. Az MSZP föltehetően abban bízott, hogy az esetleg meggyengülő szabaddemokratáknak nem marad más értelmes és morálisan is el­ fogadható választásuk. Az SZDSZ érzékeny választási vesztesége (amely azonban nem tekinthető olyan kudarcnak, hogy messze­ menő következtetéseket lehetne levonni a párt jövőbeli lehetőségeit illetően) igazolni látszott a szocialisták elképzelését, valójá­ ban azonban erősítette a szabaddemokra­ tákban addig is meglévő fenntartásokat. Komoly aggodalmat keltett az SZDSZben az MSZP és a Munkáspárt kapcsolata, az a tény, hogy nem titkoltan közös szerepvállalásra készültek. Az erre vonatkozó fel­ vetéseket a szocialisták igazából sosem mér­ �palócföld 95/3 legelték kellően; néha, félig tréfásan, az 1990-es salgótarjáni esetre hivatkoztak. Ez­ zel azonban csupán azt igazolták, hogy az akkori megismételhetetlen szituációból helytelen következtetéseket vontak le, s erő­ sítették azt a félelmet, hogy az SZDSZ a ko­ alícióban csak alárendelt szerepet játszhat. Mind gyakrabban fogalmazódott meg a kér­ dés: vajon van-e érdemi különbség Nógrád megyében az MSZP és a Munkáspárt kö­ zött? Érthetetlenül hosszú vita bontakozott ki a megyei közgyűlés leendő elnökének sze­ mélyéről. Először a szocialisták tanakodtak, támogassák-e az előző - SZDSZ- es - elnök újbóli jelölését. A vélemények megoszlot­ tak, de mikor kiderült, a szabaddemokraták nem jelölik újra a korábbi elnököt, saját lis­ tájukra téve ragaszkodtak hozzá. Mire en­ gedtek volna, fontolóra véve az SZDSZ által korábban támogatott szocialista politikus indítását, már késő volt. Világossá vált, hogy több kérdésben eltérnek az álláspon­ tok (az SZDSZ például lényegesen nagyobb szerephez akarta juttatni az ellenzéket, mint az igazi nagyúrként fukar kezekkel mérő MSZP), s a konzervatívokkal meg a FIDESZ- szel folytatott tárgyalások meg­ egyezéshez közeli stádiumba jutottak. Az SZDSZ a választási eredmények kö­ vetkeztében a mérleg nyelvének szerepét játszotta. Egyik fél előtt sem titkolta, hogy tárgyal a másikkal is, amit mindenki termé­ szetesnek tartott. Nem mellékes, hogy a konzervatívokkal és a FIDESZ-szel folyta­ tott megbeszélések kezdettől jó légkörben zajlottak (az MSZP egyik-másik képviselője időnként mintha lóhátról beszélt volna). A tárgyalások végső szakaszában körvonalazó­ dott az a megállapodás, melynek eredmé­ nyeként az SZDSZ adta az elnökjelöltet. Nem ez volt azonban az egyetlen körül­ mény, amely meghatározta a végkifejletet. Erről azonban kissé később. Ahhoz, hogy az SZDSZ és az MDFFKGP-KDNP-FIDESZ szövetség meg tud­ jon egyezni, mindkét félnek le kellett győz­ nie a másikkal szembeni, az előző (önkor­ mányzati ciklusban keletkezett idegenkedé­ sét (ebben sokat segített az MSZP tárgyalá­ si taktikája). Nem volt ez olyan rettenetesen nehéz, hiszen a nagypolitikában meglévő mély ellentétek megyénkben mindig is tom­ pítottan éreztették hatásukat. Ha egyetértés születik abban, hogy más az országos és más a helyi politizálás (ezt minden párt vallotta), hogy ez utóbbiban nem eszmékről, értékek­ ről, víziókról kell elsősorban vitatkozni, ha egyik fél sem tekinti a másikat nemzetáruló bitangnak (ebben az ügyben, úgy adódhat, egyik- másik párt helyi vezetőinek meg kell szólalniuk az országnak szóló üzenet szán­ dékával is), akkor demokratikus pártok he­ lyi és alkalmi szövetkezésének nincs erköl­ csi gátja. Nem vérszerződésről, nem is há­ zasságról van szó. Maguk a pártok, négyé­ venként' a választók is megítélhetik az együttműködés sikerességét. Egy koalíció morális tartalmát nagyrészt az minősíti, hogy akar- e, képes-e cselekedni a közjó ér­ dekében. Erről ma még korai ítélkezni. A szocialista-szabaddemokrata egyezke­ déseken mindkét fél igyekezett elkülöníteni a megye és Salgótarján kérdését. Nem vitatható azonban, hogy a két téma kölcsönhatásban volt egymással. Fontos tudni, hogy a szocialis­ ta- lit)erális koalíció ügye Salgótarjánban előbb futott zátonyra, mint a megyében. Ennek az előzetes MSZP-Munkáspárt közötti meg­ egyezésen kívül más oka is volt. 221 �palócföld 95/3 Tény, hogy az MSZP mindvégig hangoz­ tatta, hogy komolyan meg akar egyezni az SZDSZ-szel. Az alapvető elképzelések öszszehangolásáig a felek azonban nem jutot­ tak el (talán azt gondolták, megy az majd menet közben is létrejöhet, hiszen nincse­ nek áthidalhatatlan ellentétek). Annyi azon­ ban hamar kiderült, hogy az oktatást érintő kérdésekben igen távoliak az álláspontok. Minden bizonnyal kedvező lett volna a köz­ gyűlésben domináló szocialista-munkáspárti szövetség számára, ha az általuk kialakított s lényegében meg nem változtatható elkép­ zeléseiket az SZDSZ frakciója s alpolgár­ mestere segítségével (vagy csak passzivitá­ sával!) valósíthatták volna meg. Ám az is vi­ lágos, hogy ezt a lehetőséget az SZDSZ nem fogadhatta el, hiszen nincs elégséges indok arra - az érthető, de egyáltalán nem min­ denben s főleg nem mechanikusan támoga­ tandó kormányzati törekvések dacára -, hogy megtagadja korábbi, négy éven át folytatott politikáját. Ha Salgótarjánban megvalósul a koalí­ ció, az SZDSZ mozgástere a megyét illetően jelentősen szűkül. Azt ugyanis, hogy a me­ gyeszékhelyen az MSZP-vel, a megyében pedig annak ellenzékével legyenek „hatal­ mon”, nem vállalhatta, ehhez talán partnert sem talált volna. így azonban a megye leg­ nagyobb politikai ereje pozíciókat vesztett, Salgótarjánban pedig a Munkáspárttal kénytelen kormányozni, s ez utóbbi hoszszabb távon nem biztos, hogy hasznos lesz számukra. Az MSZP úgy járt, mint aki halkan be­ lelépett..., s ez nem csak neki kellemetlen. Mindez azonban a lakosságot nem kell hogy érdekelje. A választói érdek nem meg­ határozott koalícióhoz, hanem a sikeres te­ 222 vékenységhez kötődik. A koalíciók pedig különösen az önkormányzatiak - nem az égben és nem örök időkre köttetnek. Ami tegnap elromlott, holnapra tán megjavítha­ tó. A pártok akkor viselkednek racionálisan, ha - figyelve a lakossági reakciókra - nem „górcsőinek be”, ha meg tudnak őrizni bizo­ nyos nyitottságot egymás iránt. Azzal persze számolni kell, hogy a ta­ pasztalatok, melyeket egymásról szereznek, nem maradnak hatástalanok. S az új ciklus­ ban gyorsan szaporodnak a kedvezőtlen je­ lek. Országosan és megyei, salgótarjáni szinten is. Minden parlamenti párt játszha­ tott már (ön)kormányzati és ellenzéki szere­ pet is. Élményeikben sok a közös elem (tud­ hatják például, hogy József Attilának igaza van: „Meg nem volt olyan disznó, ki el­ ájult/ mikor meglátta a moslékos vályuttr). Mégis, a szerepcsere mintha amnéziát ered­ ményezett volna. Ami korábban természetes volt, most a másiktól elfogadhatatlan. Ez kölcsönös, s a nagypolitikában és az önkor­ mányzatokban egyaránt érzékelhető jelen­ ség. Mivel mindig a hatalmon lévők maga­ tartása az érdekesebb, íme néhány negatív példa a szocialista-liberális kormány és a salgótarjáni szocialista-munkáspárti koalí­ ció tevékenységéből! A televíziós elbocsátásokról szóló kor­ mányhatározat alighanem tudatos alkot­ mánysértés. A Budapest Banknak mint me­ nyasszonynak a mesebeli okos lány módjára való „felöltöztetése” - titokban: tudatos törvénysértés. A stabilizációs csomagterv parlamenti „előkészítéséhez” hasonló eset az előző ciklusban óriási botrányt kavart volna... Úgy tűnik, a hatalmi szereppel együtt jár a jogérzékenység gyengülése. �palócföld 95/3 És Salgótarjánban? Oktatási intézmé­ nyek átszervezése a jogszabályok megsérté­ sével, illetve az előírások betartásának lát­ szatával; jogellenes pályázati kiírás, kor­ mányrendeletben előírt bírálóbizottság fel­ állításának mellőzése, a jogszerűség betartá­ sára irányuló felhívás figyelmen kívül ha­ gyása, közérdekű információk eltitkolása, a normális működéshez szükséges egyezteté­ sek teljes hiánya s ráadásul: indokolatlan sértődöttség. Persze, nem csak ezek jellemzik a salgó­ tarjáni közgyűlés munkáját. De nem apró­ ságokról van ám szó: ha a hatalmon lévők nem tartják be a jogszabályokat (amelyek elvileg - a köz érdekeit védik), ugyan kinek és milyen alapon prédikálhatnak?! Ha így megy tovább, meglehet, eljön az idő, mikor a jelenlegi pártok sem egyen­ ként, sem koalícióban nem számíthatnak majd a lakosság támogatására. S akkor mi lesz? Gelencsér János rajza 223 �A Z I N D O a yankee olaszfagylalt Volt er/d/ejc sírni a spermaszlaghabmalasztos arclabdának. A drótkerítés túlnanjáról haj igái ták vissza a gömbölyű gyásztáviratot. Úgy nézett ki, mint őrült áhítattal átitatott galóca. Ijedt liget. Hűtlen és tényleg ütleg és végleg bootleg. N * E Z L Ö V az egyiptomi neonreklám Kopár omnibusz trófeáktól elhagyatva. Baromi éterbe süllyed az aktaskarabeus duplaíziglen. Elvhű, enyvesnyclvű, tankszétrázta-seggű agynokok szolnokolnak. Véres a falvédő. Rettegve falunk. Én is + a párom is. * E S z * A R O K 224 a szamojéd szomj Démonom, ha mondom, az vagy, mondén démonom. Iglu coz’ a nostra. Mert a miénk minden cukorverem. Huppanj ó hepaj! Zuhanj, most nem baj! Nevem vésd körmeiddel, őrző, őrült, örvénylő örömeiddel a hátamra! Kétnevű egykedvem, csorduló, hetyke nedvem, gyere ide hozzám, légy velem te heroida dínom-dánomOM! �a héber zselé Perzselően kck áfonya. Titokvacogta garázsincnct. Ma szesztilalomfalocsoló nap van. Három napig a papok ajzzák a hózentrógert. - Mit rágsz, most mond meg, hogy mit rágsz? - Mit rágok, mit rágok, hát gipszpisztrángot! - Istenuccse legott jól feleltei. - Nem is azt, nem is azt, nem is azt! kiáltja és cidrizik és kolnidrézik. A Z I N D o N a dán puliszka É Z A tejét lefejeli, a fejét lctcjcli. Az ablakok automatice letekcrődnek s nyakukat kigúvaszlván rajt’ kérdezősködnek a Saab-bul: „az ám, mi dánbaszakadt hazánkfiai vagyunk, mégse tudjuk hun van Letenyc, minket is ott puliszkára várnak, ahun letanyáznánk. Adná-e ki, kecses kiskend az utunkat szívörömest, vagy hogy se?„ A megszólított-formájú lyány íziglen „closer” nyomul, majdszahogynem az ablakon bebögyölődik, mutigálja is már hamvas ujjacskáival duzzadó keble környét körbescrcegtetve, hogy a hars vászon szinte szétreped, és csicserinti is már csókcseles, cserfes ajakcprével, tűzéhcsen a coupéban körbeseperve vadkörteízű szemével: „nyedaleko, csak mindig balra, az óra járásával ellenkezve, egészen addig balra, amíg körbe nem érnek s akkor aztán uccu neki egyenest előre!” s azzal már szalad, fut, szökell, oly igen vágyva az fizettetésre, sűrűn hátra pillongálva, Juliszka iszkol az iszkolába, piszkosz a lába. L Ö V * E S z * A R O K 225 �kilátó N. László Endre Az elnémított harangok É R SE K LÉ L Nagykeszihez tartozó puszta Komárom vármegye csallóközi járásában (1900) 99 lakossal, régi római katolikus templommal, róla neveztetett el a papi nemesi szék, mely az esztergomi érsektől függött, s melyhez rajta kívül Őrs, Szilas, még öt falu és puszta tartozott - olvashatjuk Révai Nagy Lexikonénak VI. kötetében. A helység onnét kapta nevét, hogy a Lél (Lehel) nemzetség birtokához tartozott a honfoglalás után. La­ kosai beszélték, hogy a történelemből ismert Mányoki-család kapta kárpótlásul a Dunán­ túlon a törökök által megszállt birtokáért. A népes, szép pusztát nekünk gyerekeknek nem öreg temploma tette kedvessé és neve­ zetessé, hanem a mellette kanyargó Öreg-Duna, s főként a léli sziget: a sziget ősvadona és néhány 800-1000 esztendős mocsári tölgyfája... 1941-től egyik legjobb barátom és „indián testvérem” Almássy Béla volt, a komáromi Majláth Iskola igazgatójának egyik fia (a sok közül). Szép gyümölcsösük és megdézsmálha­ tó méhesük volt Érseklélen, s éltek ott rokonaik is. Minden nyáron innét indultunk el „in­ dián” táborunkba, a léli szigetre, ahol azonnal felvettük indián ruháinkat, tolikoronánkat, s levedlettük magunkról a civilizációt, hogy teljes két hónapig „rézbőrűek” lehessünk. Érsek­ iéire csak vasárnap jöttünk be, a misére. Utána pedig a rokonok felpakoltak bennünket mindenféle falusi finomsággal. Csodálatos nyarak voltak ezek, életem legszebb vakációi. Csodálatosak voltak még ak­ kor is, amikor megkezdődtek már a bombázások, mert ott csend és nyugalom volt: hallot­ tuk néha az ősi templom harangjának szavát... A „második Trianon” újra államhatárt csinált a mi kedves Dunánkból, Csehszlovákiá­ hoz csatolta a színmagyar lakosságú Csallóközt. A határövezetben ezidő szerint nem lett 226 �palócföld 95/3 volna szabad „indiánkodnunk”, de mi csak azcrt is megtettük, vigyázva arra, hogy még vé­ letlenül se akadjunk össze „a kegyetlen idegen sápadtarcokkal”, azaz a zord határőrökkel. Az indián törzs feloszlott, mert több tagját áttelepítették, sokan elköltöztek, s lassan felnövekedtünk - egy idegen, hazug világban. Közben eljött a komoly tanulás, majd a mun­ ka és a helytállás ideje, de én azért fájó szívvel gyakorta meglátogattam a régi, kedves he­ lyeket a Duna mellett és a szigeten. Aztán jött az 1965-ös nagy árvíz. Érsekiéi lakosait elmenekítették. A házakat összedöntötte az árvíz, s végül már nem volt, aki felépítse őket, mert hát „veszélyes helyen” feküdt ez a kis színmagyar település, amelyet végtére is le lehetett „radírozni” a térképről. Az ára­ dat csak az ősi templomot kímélte meg. Én közben megjártam a börtönt, a kényszermunkatábort, múltak az évek és csak ké­ sőbb tudtam meg, mi is történt ott. Ugyanis feleségemnek, fiamnak beszéltem a léli nyara­ lásokról, a szigeti táborozásokról, indián kalandjainkról, s így ők is kíváncsiak lettek rá. Egy szép tavaszi vasárnapon aztán oda kirándultunk. Inkább ne tettük volna!... Sírni lett volna kedvem... Az áradat megkímélte ugyan a templomot, de nem így tették ezt az emberek!...Rossz idő járt akkor a templomokra, a papokra, a vallásos emberekre... S a kegyetlenül mostoha időt mutatta az elhagyott templomocska állapota! A háború előtt és közvetlenül utána mindig megtelt hívekkel a szép kis templom. Búgott az orgona, szállt a tömjén füstje és a hívek éneke, akik eljártak ide Nagykesziről is, mert ott nem volt katolikus templom. Most azt kellett látnom, hogy itt valami borzalmas dolog történt! A templomot feltör­ ték, kincseit elrabolták, darabokra zúzták a kis orgonát, a szobrokat, a szószéket, a gyónta­ tószéket, az oltárt, a sekrestye bútorzatát, rárondítottak a régi anyakönyvekre, és egyházi könyvekre, papi ruhákra, zászlókra, összeszaggatták a képeket, s középen tüzet gyújtottak belőlük. S mivel magát az épületet sem tartotta karban senki, beázott a tető, korhadoztak a gerendák... Ugyanez volt a sorsa a közeli kis katolikus temetőnek. A szomszédságban lévő tanyát egy pozsonyi szlovák vásárolta meg. Annak egyetemista fia nyaranta elhozta ide barátait és azokkal együtt - vandál módon - még a sírköveket is kiforgatták helyükből... Néhány évvel később - néprajz- és helytörténetkutatás közben - összebarátkoztam az aranyosi tanácselnökkel, aki maga és felesége is a néprajz elkötelezettje volt. (Csallóközaranyos Érsekiéi és Komárom között fekszik.) Akkor már ismertem az érsekiéli templom állapotát, s azt is tudtam, hogy közben legkisebb harangját, a lélekharangot is ellopták tor­ nyából. Megemlítettem ezt a tanácselnöknek, s azt javasoltam neki, hogy amíg nem késő, el kellene hozni a megmaradt két harangot, hiszen azok egykori komáromi harangöntő mun­ kái... Aranyoson faragnánk nekik szép haranglábat, aztán - ünnepeken - megszólaltatnánk az évtizedekre elnémított harangokat... Azt is elmondtam neki, hogy előzőleg már szinte könyörögtem a Komáromi Plébánia Hivatalban, majd a területi múzeumban, hogy mentsük meg legalább a harangokat, ám mindkét helyen megijedtek javaslatomtól. 227 �palócföld 95/3 A tanácselnök kicsit elgondolkodott, majd kezet nyújtotta: - Tetszik a dolog, elhozzuk a harangokat! Mi mást is mondhatott volna, hiszen szívvel-lélekkcl igaz magyar ember volt. Kerített egy pótkocsis traktort, néhány izmos embert, és már mentünk is a harangokért. Nem írom le, hogy az életünkkel játszottunk: az egyik harang kis híján rázuhant a ta­ nácselnökre, meg hogyan töredeztek ki lábunk alól a korhadt létrafokok. Végre megálltunk a tanácsház előtt, s az ott álló szlovák csendőr szeme láttára, levittük a harangokat a pin­ cébe. - Sikerült, pajtás! - kulcsolódott össze kezünk és pillantásunk. Aztán nyugalom volt egy hétig!... Egy hét múlva a nagyszombati fővikárius levelét hozta a posta, s talán nem is csodál­ kozhatunk azon, hogy egy sovén világban sovénné lett az egyház is. A fővikárius dörgedel­ mes levelében számonkérte, hogyan merészeltük elrabolni a templom harangjait, amikor azok az egyház tulajdonát képezték. És azonnal írjuk meg neki, hogy ki adott nekünk pa­ rancsot arra, hogy a harangokat leszereljük és Aranyosra szállítsuk? Azonnali választ kért, hogy megtehesse a szükséges lépéseket és a harangok visszakerüljenek eredeti helyükre!... Összenéztünk: - Én megírom a kemény választ magyarul! - mondtam. - Én meg keményen lefordítom szlovákra! - válaszolta a tanácselnök. 1982. június 21-én kaptuk meg a vikárius levelét, de közbejött ügyek miatt csak július 7-én ment a következő válasz - természetesen szlovákul: ,Aranyos nagyközség tanácselnöke értesíti Önöket, hogy a teljesen sorsára hagyott és tönkretett érsekiéli templom harangjai közül kettő - megőrzés céljából - a tanács épületé­ ben lett elhelyezve. A harmadik harang körülbelül egy évvel ezelőtt tűnt el a templomból, ahová a feljutás is életveszélyes már. Mivel a járási szervek és az egyház szerint az érsekiéli templomot nem nyilvánították műemlékké, a fenntartása és megvédése - abban a környezetben - nincs is szándékukban. Ezt tudjuk az illetékesektől, hiszen már évekkel ezelőtt jelentettük a templomban uralkodó szégyenletes állapotot nekik csakúgy, mint a komáromi plébániának és a területi múzeum­ nak is. A szocialista és az egyházi tulajdon megőrzése igen fontos feladat, ha nem is mindig és mindenki tulajdonít ennek fontosságot. Mivel sem a hivatalos szervek, sem az egyház nem törődött a templommal, legalább az utolsó benne lévő értéket megmentettük, mielőtt az va­ lakinek a magángyűjteményébe vagy a színesfém-begyűjtőbe került volna. E néhány (8 db) fénykép minden igazságkeresésnél, utólagos panaszkodásnál és kapko­ dó fejetlenségnél jobban bizonyítja szavaim és döntésem igazát. A kivert kutyát bárki be­ fogadhatja... Hogy a veszett fejszével nem veszett el a nyele, nem az illetékeseknek, nem az egyháznak, hanem néhány lelkiismeretes, l>ecsülctcs embernek köszönhető. Eddig a templomot feltörték, meggyalázták, a harangok becsületét mi visszaadjuk. Köz­ ségünk legszebb helyén haranglábat készíttetünk nekik. így azok mindenkié lesznek, s min­ 228 �palócföld 95/3 denki gyönyörködhet az utolsó komáromi harangöntők munkájában. A harangokat járá­ sunkban készítettek, mi megmentettük és rendbehozatjuk, hogy az egész járás közös kincse legyenek ezután. Gondolom - a történtek után - ez így a leghelyesebb, hiszen idő kérdése volt csupán, mikor lopják el a két utolsó értéket is a sokak által már évek óta megcsúfolt templomból, melyet mindenki sorsára hagyott, még a közeli Nagykeszin élő katolikus hívek is, akik a sa­ ját házukra néha a kelleténél is nagyobb gondot fordítanak, Isten háza azonban csak most kezdi érdekelni őket, amikor már csak egy kifosztott hombár és nemsokára romhalmaz. Most már ne fájjon a fejük a harangok miatt. Olyan helyre kerültek, ahol nagyobb megbe­ csülésben lesz részük. Senkinek nem fájt a misekönyvek és papi ruhák megcsúfolása, a kegyszerek szétrablása, a képek széthasogatása, a szobrok széttörése, az orgona megsemmisítése és az oltár meg a padok lerombolása. Evek óta tudnak erről már sokan, de senki nem mozdította meg még a kisujját sem... Aki eddig hallgatott, az hallgasson továbbra is, a harang viszont szóljon ez­ után azokhoz, akik ragaszkodnak hozzá! A harangok eddig voltak rossz helyen. Most végre jó helyen vannak. Kérjük tehát Önö­ ket, hogy bízzák ránk a gondozásukat, mert eddig bizonytalan jövőjű árvák voltak! Bízunk megértésükben. Tisztelettel Hegedűs Sándor tanácselnök” Ez volt hát a levél eredeti magyar szövege. A vikárius levelének olvasta után azonnal megírtam, így kissé nyersre sikeredett, és ezen senkinek sem kell csodál­ koznia. Birtokomban van a szlovák levél aláírt, lepecsételt másolata is. A levél olvasása közben a gutaütés bizonyára kerülgette a fővikárius urat, nem annyira saját vallási meggyőződése, mint inkább sovén volta miatt. Nem is hagyta ennyiben a dolgot, nehogy folt essen „becsü­ letén” és féltve őrzött tekintélyén, amit a párttól kapott... Fogta magát és következő leveleit már a Komáromi Járási Pártbizottságra és a Járási Egyházi Hivatalba küldte. S ezek a le­ velek a lehető „legjobb” kezekbe kerültek. A pártbizottságon az ideológiai titkár magyarnak született ugyan, egyszer pedig né­ pes hallgatóság előtt kijelentette, hogy ő a felesége révén éppen úgy szlovák, mint ma­ gyar. Az egyházi hivafcd vezetője egy évig volt a Bencés Gimnázium diákja, de ez sem segí­ tett rajta, mert vígan felcsapott csillagos vitéznek. A járás összes egyházi személye az ő ke­ ze alá tartozott, s ő élt is a hatalmával. Gyakorta látogatta őket és mindent megtett, hogy a miseborból minél többet leönthessen a torkán. Jellegzetes alakja volt a komáromi utcá­ nak, mert ferde nyakkal született, s felnőtt korában aztán kiderült róla, hogy a gerince a nyakánál is ferdébb... 229 �palócföld 95/3 Aztán mivel a mi tanácselnökünk párttag volt, őt az ideológiai titkár idézte be, engem pedig a ferde nyakú kisisten. A tanácselnököt kemény megrovásban részesítették, megfe­ nyegették. Engem meg a ferde nyakú leckéztetett: - Neked nem volt elég ötvenhat, a börtön, s ami utána következett? Nem volt elég, hogy aránylag símán megúsztad hatvannyolcas „ténykedésed”? (Csupán szerkesztői állásom veszí­ tettem el!) Most is olyan dologiéi ütötted bele az orrod, amihez semmi közöd. Tudod-e, hogy ez egyházi propagandának minősíthető, s hogy annak milyen következményei lehetnek? - Egyet tudok, te elvtárs - mondtam neki. - Mégpedig azt, hogy te sokkal szarabb vagy a nagy átlagnál! - s ezzel faképnél is hagytam. Mondhattam ezt így, mert iskolatársak vol­ tunk. Ő néhány osztállyal alattam járt a Bencés gimnáziumban. Nyíltan nem tett ellenem semmit, az utcán továbbra is előre köszönt, de éreztem, miként fagy meg körülöttem a le­ vegő, s az írásaimat ezután már a járási lap sem közölte... A történet vége? A két harangot senki seqi merészelte újra felvinni a toronyba, hogy ott szabad prédája legyen a tolvajoknak, azokat tehát „felsőbb parancsra” átszállították Nagykeszire, a ta­ nácsházára. Bízom abban, hogy még jelenleg is ott vannak, s egyszer majd őket megillető helyre, egy magyar templom tornyába kerülnek! Onnét máshová elvinni talán nem merték őket, mert jóvoltunkból igencsak nagy por verődött fel körülöttük... Bár nem sokkal a tör­ téntek után hallottam (a rádióban vagy a tv-ben), hogy valakinek Szlovákiában több mint száz darabos haranggyűjteményc van!... Vajon tudott erről a fővikárius úr?... Vagy azok a harangok nem képeztek egyházi tulajdont? Csak sejtem, hogy többségük ilyen meggyalá­ zott, sorsára hagyott magyar templomból került a „gyűjteménybe”!... S hogy miért írtam ezt le tizenegy évvel a történtek után? Nem azért készítették őket a hívek adományaiból kiváló mesterek, hogy valahol egy raktárban (vagy valakinek a gyűjte­ ményében!) heverjenek. Azért születtek, hogy az ég felé mutató tornyokban zengő, szép szóval hirdessék, azoknak, kik értenek a nyelvükön: Ne féljetek, emberek, él az Isten! Csak gyertek el az ő házába és bízzatok benne! Jegyzet 1. A z írásomban szerepló helységek jelenlegi neve: Érsekiéi - Arcibiskupsky Lel, Nagykeszi - VelTcé Kosihy, Csallóközaranyos - Zlatná na Ostrove, Nagyszombat - Tmava. 2. Nem kívánom az írásomban szerq>16 személyek nevének közlését, ám írásom lútelessége végett megtalálhatóak a szerkesztőségben. 3. Néhány ebból a templomból elvitt „apróságot” vodkáért vásároltam meg. A még használható templomi zászlókat és egy gyertyatartót bevittem titokban az egyik komáromi kápolnába. A sekrestyében talált és még használható könyveket a Csallóközi Múzeum­ nak (Dunaszerdahely - Dunajská Streda) adtam át. 4. Az érsekiéli templomban uralkodó borzalmas állapotokról ak­ kor egy - a kilétét óvatosságból fel nem fedó - fényké|)ész nagyon jó képsorozatot készített. Sajnos, ezek a képek nincsenek a birtokomban. Tudtommal elküldték vagy eljuttatták azokat Esztergomba, az egyházi illetékeseknek. 5. Hasonló sorsra jutott a komáromi katonatem|)lom és két más kápolna is. 230 �palócföld 95/3 Gelencsér János rajza 231 �palócföld 95/3 Tari István Bácskai vallomás Ez a mostani háborús élet sokka nehezebb a réginé. Akkora, de akkora nincsetlensig van itt, hogy az borzasztó. Valamikó is nehéz vót, de akkó legalább láttuk a végit. Ma meg senki se lássa a végit. Én 1941-be mentem férjhö; 42-be született a kicsi fiam, aki nem sokat élt, 43- ba meg a lányom, akit sikerűt főneveni. Mi Csúrogon laktunk, a falu szélin, az állomásná. Csúrogon kevert vót a lakosság, a szerbek ott többen vótak. Mi a fődet művetük, mássa nem fog­ lalkoztunk. És ahogy a mostani fiatalok nagy része emenekül innen, úgy menekűtünk mi is 44-be. Negyvennégy őszin, mikó mán a partizányok érkezése várható vót, eterjedt a hír, hogy cirkusz lesz a falunkba; no, akkó elindútunk mink is. A csúrogi vásártéren rengeteg kocsi vót, oszt amikó megláttuk, hogy mennyien vannak ott, hogy kik vannak ott - visszafordútunk. Nem megyünk! Mé menjünk? Nem bántottunk mi senkit se. Mindenkive jóba vótunk. Az uram, az öcsém, az anyám meg én a lányommá akartunk megindúni. De visszamentünk, haza, a házunkba, az apánkho, aki otthon maradt. Apánk nem értette aztat, hogy mink mé mentünk vissza. - Mé nem mentek? Ki tudja, hogy mi lesz még itt? Mert amit a magyarok csinátak, azé bosszút áhatnak rajtunk! - mondta anyámnak. - No, jó van, akkó megyünk, de gyere te is! Gyerünk mindnyájan! - erőtette anyám. Apámnak nem vót mehetnékje. Ű majd tudja, hogy mikó kő emenni. Ű majd fölül a biciklire oszt utánunk gyün - hajtogatta. Egy-két nap múva, apám nékü, újra elindútunk. Fétünk. Akkó mán nem sok magyar maradt Csúrogon. Oszt azok is mind eszeleltek, akik beíitek a mások vagyonába. A szerbek vagyonába! Azok most is ott vannak Magyarországon, oszt úgy tudom, hogy kaptak is ott házat az it­ teni ház helett. Tisztessiges embernek nem köll a másik ember vagyona. Csak a besúgók­ nak, a dologtalanoknak, a gazembereknek köll a másé. Az itthoni magyarok között is vót olyan. Nem is egy! Akik mások szerencsétlensígibű akartak megélni. Ük hureókodtak be a 232 �palócföld 95/3 kivégzett szerbek házaiba. Azt hitték, hogy örökké tart a magyar idő! Azt mondták, mon­ dogatták, hogy ééélünk! Oszt ük léptek le időnap előtt. A bűnösök. Az én apám azt mondta, hogy ű nem bűnös. Senkinek se ártott. Apa jó ember vót, fét, de maradt a helin. Mi meg el­ indítunk, oszt megkóstótuk a menekűtck kenyérit. Ementünk apám testvérjihöz Baranyá­ ba, 44 őszin Nagyharsányba húztuk meg magunkat. Nekem nem vót valami nagy honvá­ gyam, 45 januárjába gyűltünk vissza. Lovas kocsivá mentünk e, vonatta gyüttünk vissza. A vonat hozta is meg vitte is a menekűteket. A vonat Becséig gyütt, ott leszátunk, onnan mán csak egy tehervonat vót Fődvárra, arra a tehervonatra mink főkéredszkedtünk. Oszt így jutottunk e Fődvárra, a nagybátyámho. Fődváron mán mindent megtudtunk. Megtudtuk azt, hogy sok esúrogi magyart kivégeztek az apámma meg az öregapámma együtt. Nem tudtunk ott Fődváron gondókozni, csak haza akartunk menni Csúrogra. Másnap cl is hoztak bennünket a falunk széliig kocsivá. Jó három hónapig vótunk távol a falunklú. Anyámék házáho mentünk, de abba mán laktak, szerbek. Nekünk átal egy szerb család lakott, oszt annak a lánya kötözött a házunk­ ba. Amikó megérkeztünk, úgy fogadta az anyámat, hogy azt mondta neki, ez most mán nem az ű háza, nem az anyám háza. Be se engedett bennünket a saját házunkba! Anyám ement az apjáékho, én meg az anyósomékho. Anyám apját nem, de annak három fiát kivé­ gezték a szerbek 44 őszin, amíg mink odavólunk. A negyediket is kivégezték vóna, ha az nem bújik el a tüzesgép, a cséplőgép kazánjába. Amikó zörögtek, a felesige ment ki, ű meg ebújt, így menekűt meg. Arrú meg jobb nem beszéni, hogy mit élt át az én öregapám. A szeme előtt verték agyon a fiát. No, így érkeztünk haza. Be se engedtek bennünket a saját házunkba. Másnap a közsíházán az mondták, hogy bárhová mehetünk, csak a saját házunk­ ba nem mehetünk! Férjemmé az anyósomékho mentünk. De ott se maradhattunk sokáig. Január 20-a körű, ez 45-be vót, mink éppen reggeliz­ tünk, begyüttek hozzánk, mondták, hogy pakójunk, őtözzünk oszt menjünk. - Hová? Mindegy! Anyósomékho egy szerb asszony gyütt be. Oszt ű mondta, hogy szedjem össze azokat a kis ruhácskákat is, amik a konyhába száradtak, a kislányomnak. Velünk még szé­ pen bánt az az asszony. Vótak olyanok, akik azt se engedték meg, hogy az ember kabátot húzzon magára meg cipőt. Vót, akinek papucsba köllött ehagynia az otthonát. Azon a reggelen nagy vót a kavarodás. Katonák, civilek... Kimegyünk, olt vannak a szomszédok. Lássuk a szerb szomszédokat, mennek be a kiürűtt házakba. Amarú gyünnek a szerb gyerekek. Húzzák szét a kóbászt! Vállukon a sonka! Ük mán szedték össze azt, ami utánunk maradt, oszt játszottak vele. Vit­ ték, cibáták. Hideg vót. Senki se tudott semmit. A piactérre hajtottak bennünket. Délután ekezdték sorakoztatni a népet. De azt se tudtuk, hogy mi lesz velünk. A férfiakat a Nagy­ iskola falához állították. Hallottam, mondták az asszonyok: „Na, ezeket rögtön kivégzik!” Azt is hallottam, hogy katonák gyüttek Zentárú, mer azt telefonáták nekik, hogy gyűjjenek gyorsan segíteni, mer a esúrogi magyarok főlázadtak. A katonák közű egy magyar gyerek nyugtatott bennünket: „Ne féljenek, nem lesz bántódásuk, de vissza nem mehetnek!” 233 �palócföld 95/3 Az életerős, fiatal férfiakat kiszedték, fércállították, mink meg nem tudtuk, hogy hova visznek bennünket. Az állomásra mentünk, ahun bevagoníroztak, Járckon meg kiraktak bennünket. Járek akkó kihalt sváb falu vót, üresen álak a németek házai. Azokba a kiürűt német házakba tereltek be bennünket: kisgyerekes anyákat, öregeket. Azok a csúrogiak, akik gyalogóni bírtak, azok csak másnap értek gyalog Járekra. Nem is mondtam még, hogy a csúrogi piactéren eszedték tülünk a pízünket. Azt mondták a főfegyverzett szerb partizányok, hogy akinek van pízc, az tegye ki! Mer akiné pízt tanának, azt lelövik. Hát ki merte azt megreszkírozni, hogy cgyugja a pízit? Senki. Mindenki kirakta a pízt. Az aranyat, a fül­ bevalót Járekon szedték el tűlünk. Nehéz vót akkó Bácskába magyarnak lenni. Akkorát rúghattak belénk a szerbek, amekkorát csak akartak. Ott, Járekon katonák őrizték az utcát. Szalmán feküdtünk, tanátunk a házak udvarába szalmát. Kondérokba főzték a gancát, de nem vót mibe ehozni. Mibe hozzuk c? Vót, aki emosta a köpőcsészét, vót, aki emosta a virágcserepet, oszt abba hozta c az ételt. Nekem vót egy bögrém. Hullottak az emberek. Az én öregapám is ott halt meg. Fődobták a kocsira oszt vitték. Az ablakbú utána leheteti nézni - ennyi vót a temetése. Nem tudom, hogy hová temethették. Űtet nyilván valamelyik sváb kriptájába tették. Sok sváb kriptát csinátatott magának meg a hozzátartozóinak, oszt kezdetbe azokat a sváb kriptákat rakták tele halot­ tá. Később meg nagy gödrökbe temették azokat, akik meghaltak a lógerba. Annak vót könnyebb, akiknek rokonsága élt a közeibe. Nekünk is az vót a szerencsénk, hogy öreg­ apám testvérje Temerinbe élt, vót neki ott hat családja, oszt azok összehordták meg be is tudták nekünk lopni azt a kis élelmet. Az vót a legnehezebb, hogy nem tudtuk, mikó enged­ nek ki bennünket a lógerbú. Húsvétra a közelben élő rokonyok csomagot hoztak nekünk Járekra, a lógerba. A fődvári rokonyok, akikné megszátunk, amikó szerencsétlensígünkre visszagyüttünk. Oszt mi törtint? Tíiliik is eszedték a sonkát meg a kóbászt meg a tojást. Nem csak eszedték tűlük azt, amit nekünk hoztak, hanem még fő is söpörtették velük az utat. Fő köllött nekik söpörni az utat. Kórésöprűve. Oszt amikó a falu szélire értek, azt mondta nekik a katona, hogy: Űjjenek le oszt pihenjenek. Hát lcűtck. Eccé csak azt mond­ ja nekik a katona, hogy danójonak! Az egyik erre húzódott, a másik arra húzódott. Hát ki­ nek van kedve danóni, amikó így csúfot tettek bclűlük meg minden. De a katona csak nyösztette űket, hogy danójonak. No oszt, az egyik rokonyom énekes asszony vót, ű eccé csak belekezdett egy énekbe: A keresztfához megyek... Egy templomi énekbe. Oszt mind ekezdtek ríni. No, akkó azt mondta a katona, hogy most mán elég vót az énekbű, tovább ne énekőjönek! Járekrú nem eresztettek szét bennünket 45 tavaszán. Onnan Gajdobrára kerűtünk a zsablyai meg a mozsori magyarokká. Gajdobra is egy német Falu vót. Dógozhattunk, ami jé pízt is kaptunk. Ott mán saját magunk főztünk magunkra. Szilbás nem vót messze tűlünk, ott vót malom, ementünk Szilbásra liszté oszt kenyeret is süthettünk magunknak. Gajdobrán mondták, hogy mindenhová mehetünk, csak haza nem mehetünk. Negyvenöt októberi­ be gyüttünk e Gajdobrárú a fődvári rokonysághoz. 234 �palócföld 95/3 Én azúta nem vótam bent a csúrogi szülőházamba. Sokáig nem vótam rá kíváncsi. Eccé vótam Csúrogon a körösztlevele, akkó esétátam a szülőházamig. Többen föl is ismertek az utcánkba, oszt szótak is hozzám, szerbek vótak ugye, de én nem szótam vissza! Ahho se szótam, aki fölismert. Úgy tettem, mint aki nem ösmeri. Szépen fogadtak a közsígházán. Csúrogon ócsóbb vót minden, a csúrogiak biztos nem fizettek akkora adót az áru után. Hallottam, vót olyan asszon Becsén, aki azé járt ki a piacra, hogy megnézze magának min­ den piaci napon, az egyik csúrogi szerb asszony nyakába, az anyja nyakláncát. Vótak csúrogi asszonyok, akik ill, Fődváron szótak hozzám, de én nem átam le velük beszégetni. Nekem velük nincs miríí beszégetni! - Hogy vagy? - Jó vagyok! - oszt kísz. Az én anyám szóba át velük oszt jó megmondogat la nekik amit akart. - Hát te élsz? - kérdezte tűié az egyik csúrogi szerb asszony. - Élek. Hát hogyne élnék! - Hát úgy sajnáljuk azt, hogy e köllött mennetek, hogy kihajtottak, hogy ezavartak ben­ neteket... - Te csak ne siránkozz! - mondta neki az anyám. - Tudod mit? Teli vót a pohár! Ittak belűle a zsidók. Ittunk bclűle mink is, de tik isszátok ki az utójját! - Ugyan anya! Nem fél attú, hogy az az asszony főjelenti a rendőrnek vagy valami? mondtam anyámnak. - Letagadtam vóna - vágta rá anyám, vót neki magáho való esze. A régi, bennszülött csúrogi szerbek zavarlak e bennünket a szülőföldünkrű, ük csináták velünk ezt a disznóságot; de nem lett belűle semmi hasznuk. Inkább ráfizettek ük arra, hogy bennünket ezavartak onnan. Azúta teljesen eszegínyedtek. Mer a bennszülött csúrogi szerbeknek vót ott valóságuk valamiké is, de nem ük munkáták a saját fődjeiket, hanem a magyarok. Mer a magyarok szegínyebbek vótak, mint ük, oszt ük a magyarokká dógoztattak. Amikó mink együttünk Csúrogrú, a csúrogi szerbek bekőtözködtek a házainkba, de amit a magyaroktú összcharácsótak, az nem tartott örökké. Az is cfogyott eccé. Mink ott értettünk a fődhöz. Mink tanítottuk meg a fődváriakka azt, hogy a kápusztáva hogy kő bánni. Még most is vesződünk a savanya kápusztáva. Nemrég a savanya kápusztábú csator­ náztatok körű a házunkat. Csak az a magyar maradhatott Csúrogon, akinek a férje vagy a fclcsíge szerb vót. Azokba a magyar házakba, amik nem köllötlek a csúrogi szerbeknek, boszniaiak hureókodtak be. Lerombóták a csúrogi szerbek a templomunkat is, a katolikus templomot. Türűték a magyarság nyomait. Oszt az nem vót mindegy! Nem vót mindegy albérlőnek menni a más házába. Az vót a legrosszabb, a hureókodás. Amikó menekűtünk. Az ember nem tudja, hogy minek mén, mire mén - az nagyon nehéz vót. Még szerencse, hogy a dolog, az etüntet mindent. Mikó kigyüttünk a lógerbú, mikó együttünk Gajdobrárú ide, Fődvárra, október vót. Oszt minekünk a tíz körmünkön kívű nem vót másunk, csak a tíz körmünk vót. De nem éreztük eveszettnek magunkat. Dógoztunk éjje-nappa. Nagynchezcn meg tudtuk venni ezt a kis, rossz házat. Kapátuk a cukorrépát, hét-nyóc hódat is főfogtunk részre, ötödibe. A ré235 �palócföld 95/3 pájc cukrot is kaptunk, minden ötödik mázsa a mijenk vót. De sokat köllött azé dógozni. Mikó októberba kigyüttiink a lógerbú, egy hétig szedtük a kukoricát; akkoriba 50 kila vót a napszám. Vettünk disznót is, oszt azon a kukoricán, amit kerestünk, fő bírtuk hizlalni. így tudtunk disznót is vágni. A sok munka nem engedte meg azt, hogy gondókozzunk a sorsun­ kon. Itt télen is vót munka: búzát lehetett szeleni, nádat lehetett vágni. Mink korán men­ tünk, kísűn gyűltünk. Akik meg kirabótak bennünket, azoknak meg nincs ma se! A rossz cselekedetbe csak isten verés van! Ma is olyasmi van, mint ami akkó vót. Csak ma nehezebb. Nagyobb a bizontalanság. Hosszabb ideig tart a bizontalanság, mint akkó. Nem vót könnyű lógerosként újra kezdeni az életet. A gyüttmentet, ugye, lenézik az emberek. Kezdetbe még a sajátja is lenézi. Amíg meg nem ismeri. Kezdetbe mink is büdös lógerosok vótunk. Álunk a sorba oszt mondogatták a főd vári asszonyok: - A büdös lógerosoknak majd jut! - Ne féljenek, jut maguknak is - mondtam nekik -, a csúrogiak a jég há­ tán is megélnek. Kezdetben haragudtak ránk. Nehéz vót. Nagyon nehéz. De ma tán még nehezebb. Mer úgy emlíkszek rá, hogy akkó láttuk a végit. Tudtuk, hogy nem tart soká a rossz. Ma meg senki se tudja, hogy hun a vége... Gelencsér János rajza 236 �palócföld 95/3 Csáky Károly Angliai napló Úti beszámolómat hadd kezdjem egy keserű ténnyel! A magamfajta embernek, magyar­ angol szakos tanári diplomával a zsebében, közel negyvenötödik évét kellett megélnie, hogy eljusson abba az országba, melynek nyelvét egykor éveken át tanulta. Azt hiszem, mindez elsősorban a közelmúlt társadalmi rendszerét, nem pedig az egyént minősíti. Hajdan ugyanis egy földrajz szakos pedagógusnak vagy egy nyelvtanárnak illett világot látnia, de legalább abba az országba elmennie néhányszor, melynek nyelvét, irodalmát és kultúráját tanította. Mi, a szocializmus pedagógus-jelöltjei viszont már csak úgy tanulhattuk az „ellensé­ ges tábor” nyelvét, hogy anyaországi lektorral sem találkozhattunk (nehogy megfertő­ ződjünk) stb. Aztán kész diplomásként se mehetett nyugatra az ember. (Mert elveszett a bürokrácia útvesztőiben, mert nem volt megbízható, s ezért valutát sem kapott, vagy egyáltalán nem is lett volna arra pénze.) Ám hagyjuk a keserveket, inkább lássuk az utat, melyre évtizedekig vártam! Április elején indultam teli izgalommal Anglia felé Balassagyarmatról, az ottani Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium diákjaival, pedagógusaival. A mi isko­ lánk s az ő intézményük közt ugyanis baráti kapcsolat van. Hegyeshalomnál, illetve Nickclsdorfnál a budapesti Attila Tours Utazási Iroda autóbu­ szával különösebb probléma és nehézség nélkül kerültünk át az osztrák- magyar határon. A komor felhők s az eső egy kicsit elkedvetlenített, mert nem élvezhettük a táj szépségét, me­ lyet a Duna osztrák szakasza s a Bécsi-medence kínál. Ausztria fővárosán át Linz felé tar­ tottunk. Délre az Alpok ormai még fehérlettek a friss hótól. Passaunál hagytuk el Ausztri­ át. Amit a rossz idő ellenére is tapasztalhatott az ember, az a rend és a tisztaság minde­ nütt. Németországra méginkább érvényesek a látottak. Gondolom, mindez nevelés és intel­ ligencia, nemcsak a gazdasági jólét kérdése. 237 �palócföld 95/3 Utunkat Regensburgon, Nürnbcrgcn át folytattuk észak-nyugat felé. Az autóbusz ab­ laküvegén át is lenyűgöző volt a táj, vonzóak a települések. Olyan ez mint egy nyitott könyv, amelyből sok mindent ki lehet olvasni. Meg kellene állni - gondoltam - hisz volna kutatnivaló ezekben a történelmi nevezetességű városokban. Csakhát nem ez az úticél! Éjfél lett, mire megálltunk egy Wiirzburg feletti magaslaton. A kivilágított város éjjeli panorámája is csodálatos. Szemben a szinte nappali fényben pompázó várkastély. A non stop vendéglőben pedig csaknem mindent megtalál a „vándor”. Ha egyáltalán célja lehet a keresgélés. Frankfurtból, Bonnból és Kölnből a fényeken kívül nem sokat láttunk. A forgalmas sztrádák itt különben is kikerülik a településeket. Éjjel volt, s így többen el-clbóbiskoltak. Én nemigen tudtam aludni: vártam a belga-német határt. Ám mindez balgaság volt, mert errefelé a határokon nőm szokás a várakozás. A határok jelképesek csupán. Autóbuszunk valóban csak átgurul egyik országból a másikba, nincs pecsételés és kérdezgetés. Hogy az éjszaka leple alatt Aachennél egy másik országba léptünk, csupán abból sejtet­ tem, hogy Belgiumban az autópályákat két oldalról és középről is sűrű neonsorral világítják meg. S láss csodát: szinte az egész országban tökéletes fényben úsztak a nemzetközi utak. Igaz, nem volt túl hosszú távolság a másik határig: Löwenen és Brüsszelen át Gént irányá­ ban már kora reggel elértük a francia átkelőt. Természetesen itt sem állt meg a buszunk. Különben minden sík és zöld errefelé; szinte érezni, hogy valahol közel van a tenger. Flandriában sok a legelő, hirtelen azt hilletné az ember, hogy a Hortobágyon jár. Sok a ta­ nyaszerű település, ám ezek sokkal sűrűbben, és közelebb vannak egymáshoz. Dunkerque kikötővárosa alatt érünk a másik nagy francia kikötőbe, Calaisba. Az Észa­ ki- és a Kelta-tengert, illetve az Atlanti-óceánt összekötő Lamanche- csatorna ugyanis itt, a Doveri-szorosnál a legkeskenyebb, körülbelül 42 kilométer. Sűrűn indulnak a hatalmas komphajók egyik partról a másikra. Autóbuszunk simán beszállásolta magát, szinte észre sem vettük, hogy már a hajón vagyunk. Útlevélvizsgálat itt sincs. A fedélzeten fújt a szél, a látóhatárt köd és homály borította. így nem igen élvezhettük a tengert. Ám félni sem kel­ lett tőle. Simán átkeltünk hát a másik partra. De hiába kémleltük Dover fehér szikláit, hogy milyen csodálatosak, csak hazafelé volt szerencsénk megtapasztalni. Ekkor ragyogó fényben pompázott minden, akár a sziklák tetejére épült doveri erőd is. Dover igazi kikötőváros, gazdag történelemmel, nagy személy- és teherforgalommal. A kikötő hosszan elnyúlik a tengerszoros partján, a híres alagút hat kilométer távolságra van innen. Dovert nem lehet összehasonlítani mondjuk a Balkán kikötőivel. Rend, fegyelem, tisztaság és virágok vannak itt mindenütt. Szélhámos, turistákat zsaroló tengerészekkel, matrózokkal itt nem találkoztam. Ahol a dolgok „normálisabb” kerékvágásban haladnak, ott úgy tűnik nincs keresni valójuk az élősködőknek. Ellenkezőjét igencsak megtapasztal­ tam az elmúlt nyáron Romániában és Bulgáriában. Mielőtt Angliába belépne az ember kicsit „elbeszélgetnek” vele. Itt ugyanis már vannak vámtisztek, akiknek szigorúan be kell mutatni az úgynevezett „landing cardot”, azaz az előre kitöltött beutazási lapot. Megnézik, minden rendben van-c azzal aki a Kontinensről a 238 �palócföld 95/3 szigetországba lep. Mindenkivel személyesen váltanak néhány udvarias szót, feltéve, ha az illető tud angolul. De mindez nem tart sokáig, a vámépületben jó tucatnyi vámtiszt végzi egyszerre munkáját. Másnap, vasárnap délelőtt már Londonban voltunk. Szabadnap. A többmilliós fővárost körülölelő zöld övezetben rengetegen sportoltak. Legtöbbjük futballozott, golfozott, lova­ golt vagy futott. Elérve a lakott területet, először vöröstéglás típusházak, majd másféle tí­ pusú ikerházak következtek: amolyan kis villák, fehér ablakokkal, előrcugró, hajlított hom­ lokfallal, virágos kertekkel. Már nyílott a nárcisz és a tulipán, a fák is virágdíszükben pom­ páztak. London jellegzetes virágai a sárga nárciszok. Szinte mindenütt virít az évelő nö­ vény, amely elsőként hirdeti a tavaszt. Aztán váltásban olyan virágokat ültetnek, ami ép­ pen nyílik. - Londonban tehát mindig virágoznak a kertek és a parkok. A forgalmas és nagy közlekedési csomópontról, a Baker Strectről metróval utaztam szálláshelyemre, Hinkler Roadra, illetve a hozzá legközelebbi metróállomásra, Kentonba. A metrózás nekünk, keletieknek nem éppen úri mulatság. Csaknem négy fontba került hazáig egy sima jegy, ami közel az otthoni kétszáz korona (- a szerző a Szlovák Köztársaság ál­ lampolgára - a szerk.), vagy nyolcszáz forint. Ám a heti vagy a napi bérlet sokkal kedvez­ ményesebb, s vele reggeltől estig nagy területeket be lehet utazni. Londonban egyébként közel ötször annyi metróvonal van, mint Budapesten. A „tűbe” itt a föld alatt vagy a föld felszínén közlekedik, azért „Underground”- nak vagy „Upground”-nak nevezik. De sűrűn behálózzák a várost a Britisch Rail, azaz a Brit Vasút vonalai is. Mielőtt a vendégfogadó családról szólnék, egy számomra nem mindennapi eseményről: a Baker Streeten várakozva hangos éneklésre, később üvöltésbe váltó kiáltozásra lettem fi­ gyelmes. Aztán óriási tömeg tódult a peronokhoz, már-már magával sodorva engem meg a rám bízott balassagyarmati hatodikos kisdiákot is. Több tucat rendőr próbálta irányítani, kordában tartani a csaknem révületbe eső tömeget. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy megkérdezzem valakitől, mi is történt valójában. Úgy látszik, sportból rosszul vizsgáztam, hisz tudnom kellett volna, hogy aznap épp Liverpool csapata játszott Londonban, s a fut­ ballrajongók csaptak, hazautazlukban, ekkora lármát. Szállásadóm egy fiatal házaspár volt: a férj elektrotechnikus, a feleség női szabó. Íror­ szágból költöztek át; a szülők vettek nekik a vöröstéglás iker családi házakban egy négyszo­ bás emeletes lakást. Állítólag a jobb kereseti lehetőség miatt jöttek ide, és mert Írország­ ban elég alacsony szintű az oktatás. Két gyermekük van; négyéves lányuk, a nagyobbik is­ kolai előkészítőbe jár, ugyanis ott már ötéves kortól kezdődik az oktatás. Sajnos, az ír nyelvet nem beszélik. Az írországi nagymama, aki akkor épp náluk tartózkodott, azonban még úgy-ahogy ismeri anyanyelvét, s ragaszkodik katolikus vallásához is. Máskülönben jól élnek, és igen keményen kell dolgozniuk. Ha munkarendjük miatt gyermekeiket nem tud­ ják ellátni, a „babysitter” segít nekik. A lakás kényelmes, de nem különleges. A bútorzat egyszerű, nincsenek felesleges és hivalkodó dolgok. A ház előtt kiskert, mögötte néhány árnyi füves udvar, különféle bokrokkal szegélyezve. A gyermekek számára egy kis játszóhá­ zat állítottak fel, de van hinta, gumimedence is számukra. A hátsó traktusban a férj hobbi­ 239 �palócföld 95/3 ja, a póstagalamb-tenyészet helye. Zöldséget nem ültetnek, egyéb állatot nem tartanak. Az üzletekben ugyanis minden kapható, ami „szem-szájnak ingere”, csak pénz legyen hozzá. Egyébként itt vásárolni is tudni kell, mert az árak gyakran változnak, és többször találkoz­ ni kedvezményes kiárusítással vagy árleszállítással. Az angol család különben kimértebb, távolságtartóbb, kevésbé bizalmaskodó, mint az Ipoly mentén. Nem érdeklődnek különösebben a messziről jött ember kilétéről, foglalkozá­ sáról, családjáról vagy keresetéről. Igaz, magukról sem mondanak sokat. Egyébként kedve­ sek és segítőkészek. Az udvariasság erejéig szívesen váltanak szót közömbös témáról: az időjárásról, az utazásról meg arról, miként telik a nap. Rólunk nem sokat tudnak, de ha el­ mondunk valamit, tapintatosan meghallgatják. Az az érzésem, általában kevesebbet olvas­ nak, mint mi. A tévét viszont szeretik. Kora reggel hallgatják a híreket és az időjárásjelen­ tést. Általában a „külföldet” sem ismerik jobban, mint mi. Egy hét állt rendelkezésemre, hogy Londonnal ismerkedjem. Első napi sétánkat balassagyarmati barátainkkal az Oxford körtéren kezdtük (Oxford Circus). A Regent Streeten át gyalog mentünk a Piccadilly térre. Az utca, a tér hajlatait követik a házsorok; homlokzataik lenyűgözőek. Fel- felbukkannak a jellegzetes londoni pi­ ros emeletes buszok, a „double decker”-ek és a jó öreg londoni taxik, a „cab”-ek. A Piccadilly tere Érosszal, azaz a szárnyas-íjász szoborfigurával a londoni fiatalok ked­ velt gyülekezőhelye. Itt a híres Cafe Royal, az irodalmi és művészeti élet jeles személyisé­ geinek törzshelye is. Bankokból, üzletekből természetesen sok akad errefelé. Az ezer szín­ ben pompázó reklámtáblák, a fények kavalkádja az esti órákban ragadja magával az ide­ gent. A Piccadillytől nincs messze London egyik legnevezetesebb központja, a Trafalgar tér. Itt áll a 145 láb magas emlékmű Nelson szobrával. A nemzeti hősként tisztelt admirális 1805-ben, a trafalgari tengeri ütközetben fényes győzelmet aratott a spanyol-francia flotta felett. A csata színhelyéről elnevezett hatalmas teret szökőkutak ékesítik, s a megszámlál­ hatatlanul sok szürke galamb. A helyszínen vásárolható búzával kínáltán többen is a ven­ déglátó karjára telepednek. A teret egyik oldalról a National Gallery hatalmas épülete zárja le. A galéria gyűjtemé­ nyét IV. György király alapozta meg, a világ klasszikus festményeinek mekkájaként is em­ legetik. Itt a kiállítottak mellett a legtökéletesebb a termek klímája és megvilágítása. A ha­ talmas kiállítótermekben Rubens, Rembrandt műveinek legszebb darabjai; a flamand, hol­ land és olasz reneszánsz mestereinek kiemelkedő alkotásai. Leírhatatlan érzésem, amikor művészetek iránt fogékonyan szembetaláltam magam Michelangelo Szentcsalád című fest­ ményével, Leonardo da Vinci Angyal hegedűvel című művével, vagy Raphacl A keresztrefeszített Krisztus Máriával, a szentekkel és az angyalokkal című hatalmas képével. És igen szerencsésnek érezheti magát a messziről jött utas, amikor megállhat Cézanne Fürdőzőkje vagy Van Gogh Napraforgója, Monet Vízililiomja és Picasso Gyümölcstála, Tiziano Ma­ donna a gyermekkel, Tintoretto Sárkányölő Szent György című képe előtt. A galéria meg­ tekintése különben díjtalan volt azon a napon. S ami talán nem is meglepő: a különböző is240 �palócföld 95/3 kólák egyenruhás diákjai padlóra telepszenek egy-egy ismertebb festmény előtt, tanáruk pedig, vagy a múzeum művészet tör lénész-|>edagógusa a helyszínen elemzi a képet, tart „rendhagyó órát” - esztétikai nevelés célzatával. Innen végül a Whitchall nevű utcán megyünk a Parlament felé. Közben megtekintjük még a Horse Guards, azaz a lovast estőrség épületét. Óránként váltják egymást a kapuban álló lovas­ őrök. Aztán szinte mozdulatlanul ülnek lovukon a forgalmas utca és a bejárat előtt: nekünk, tú­ risták nagy örömére. Bárki megsimogathatja a szelíd, szigorúan fekete lovakat, fényképezkedhet velük, s közben gazdáik, az őrök, szemüket sem rebbentik. E lovasőrség mindenesetre a ha­ gyománytisztelet és az angol konzervativizmus példája. Semmi kétség. A közeli Downing Strecten van a miniszterelnök rezidenciája immár 250 éve. E helyről jól látszik Westminster többi épülete, az Apátság temploma és a Parlament. Az utóbbi he­ lyén még Hódító Vilmos inváziója előtt, 1066-ban épült a királyi palota. A nagy londoni tűz után újra hozzáláttak az építkezéshez, s a mai gótikus palota a XVIII. század első felére készült el. Az épület 320 láb magas óratornya London egyik jellegzetessége. A Big Ben 1859 óta mutatja a pontos időt. Tizenhárom és fél tonnás nagyharangja negyedóránként szólaltatja meg zengő dallamát. A hét második napján ellátogattam abba a nyelviskolába, ahol a balassagyarmati gyere­ kek naponta eltöltöttek egy-egy órát, hogy játékos formába, az új módszereket ízlelgetve tökéletesítsék angol tudásukat. A Mayfair School of English az Oxford Strecten van. Innen az Új Oxford utcán és a Múzeum utcán át lehet eljutni a British Múzeumig, amely a világ múzeumainak legna­ gyobbja. No, nem az épület nagyságára gondolunk elsősorban, hanem arra a gazdag gyűjte­ ményre, melyet a földrész valamennyi tájáról gyűjtöttek össze annak idején. Megtehették, hisz volt elég gyarmatuk évszázadokon át. Ha valaki tanulmányozni, illetve látni akarja a világ népeinek kultúráját, történelmét, s együtt szeretné látni a felbecsülhetetlen kincseket, ide kell eljönnie. Persze nem néhány órát, hanem legalább néhány hetet kellene itt eltöltenie annak, aki már egy kis alapműveltséggel is rendelkezik, s történelmi ismereteit szeretné kiegészíteni. Az épületben van a Brit Könyvtár (British Library) is, ahol többek közt az em­ beri kultúra nagy értékét, a könyvnyomtatás feltalálójának, Gutenbergnek legnevezetesebb alkotását, első nyomtatott könyvét őrzik. A világon a maga nemében egyedülálló gyűjteményt kínál Londonban a Madame Thusseaud’s Panoktikum is. Itt együtt látni az emberiség nagyjainak: jeles személyiségeinek, po­ litikusainak, művészeinek, történelmi alakjainak életnagyságú szobrait. Aki nem tudja előre, miről is van szó, azt hihetné, valóban élnek, valahonnan a történelem süllyesztőiből vagy a túlvilágról jöttek elő azok, akiket a szobrok ábrázolnak. Persze jelen vannak az élő jeles és ismert személyiségek is. Hisz a gyűjtemény alapítójának örökösei több művészt foglalkoztatnak ma is, akik megmintázzák, viaszba öntik az arra kiszemelteket. Felkérésü­ ket eddig még senki sem utasította vissza. Jutott még egy kis idő a napból arra, hogy a Hyde Parkba belépjünk. A legnagyobb lon­ doni park ez a sok közül, mintegy 340 hektáron fekszik. A XVII. században már IV. Henrik 241 �palócföld 95/3 király is itt vadászott, hisz elsősorban a főurak kedvteleseit elégítették ki ezek a helyek. Ma saját rendőrsége és óriási faiskolája van a parknak. Londonban különben rengeteg a zöld övezet. Olyan gyeppel, amelyre szabad rálépnünk, s melyre nyugodtan letelepedhetünk. És sdk a virág, a fa, a díszbokor, a tó s a különféle állal is. A rendre azonban mindenki ügyel, szabadideje eltöltésében viszont senki sem zavartatja magát. Nyugodtan kocognak, tornáz­ nak, vagy éppen piknikeznek. Vasárnap délutánonként a Speaker Corncr-nél (Beszélő Sa­ rok) mindenki szabadon elmondhatja véleményét, kiélheti szónoki hajlamait. Csak a ki­ rálynőt nem szabad szidnia. A fővárosnak több mint nyolcvan parkja van, közülük legnagyobbak a királyi par­ kok: a Hyde Parkon kívül például a Regent’s Park, a Szent Jakab Park, a Kensington Kert stb. A Buckingham Palota, melyet a harmadik napon tekintettem meg, a királyi család munkahelye. A királynő innen indul az ünnepi szertartásokra, a Parlament ülésszaká­ nak megnyitására. Az épület északi szárnyában jelenleg az ő, illetve az edinburghi her­ ceg magánlakosztályai vannak. Az épület előtt áll Viktória királynő hatalmas márvány szobra. Többször utaltam már arra, hogy az angol konzervatív, hagyománytisztelő nép. Rend­ szeresen „eljátszák” például az őrségváltás hatalmas ceremóniáját a Palota előtt. Tizenegy kától közel másfél órán át tart a parádés rendezvény, melynek mindig több tízezer nézője ran. A szemle után még volt erőm megtekinteni - elég magas belépődíj ellenében - a Kiálynő Galériáját, illetve ékszergyűjteményének egy részét. A Szent Jakab Parkon át innen smét Westminsterbe sétáltam, s megintcsak borsos áron juthattam be a Westminsteri \pátság épületrészeibe. Az apátság helyén Hitvalló Edward már trónralépése után templomot építtetett. Később ez ett a mindenkori koronázások székhelye. Itt van az a koronázó szék is, melyet 1308 óta haszíálnak. A templom egyben a királyok és királynők, valamint a nagy angol írók és költők temet­ kezési helye. Az első költőt, Chauccrt 1400-ban temették ide. A megannyi síremlék, szarkofág közül csak I. Erzsébet királynőét és VII. Henrik királyét említjük. De felemelő érzés megállni és éjét hajtani például Shakespeare, Byron, Dickens, Kipling és más világirodalmi jelesség előtt. Hogy kulturális zarándokútamon „teljes búcsút” nyerjek, kultúrszomjamat még alaposáb­ a n oltsam, záróráig további kiállításokat futottam végig. A Természettudományi és Földtani Múzeum a tudományok igazi tárháza. Európa sok múzeumában jártam már, de ilyen rangos ntézményt még nem láttam. Ez a muzeológia iskolája, s azt hiszem, az angolok ezen a téren ópár évtizeddel előttünk járnak. Olyan szinten tudják szemléltetni a tudományokat, érzékeletni a természetben végbemenő jelenségeket, hogy a magamfajta szemlélő csak a száját tátja, egyébként a szó valódi értelmében él ez a múzeum, mert itt vannak naponta az angol diákok zrei, akik az egyes részlegeken kipróbálhatnak, kézbe is vehetnek bizonyos kiállított tárgyakat. A Viktória és Albert Múzeumban is elárasztja a látogatót a gyűjtemények gazdagsága s változatossága. Felbecsülhetetlen értékű művek, ékszerek, történelmi ruhák, kincsek, búorok, más művészeti tárgyak láthatók itt. Csak győzze a szemünk. 242 �palócföld 95/3 A következő nap délelőttjét Greenwichien töltöttem. Ez néhány kilométerre van Lon­ don központjától. A Tcmzótől nem messze, az egyik magaslaton épült a híres csillagvizsgá­ ló, a Royal Observatori, s innen számítják a kezdő délkört, azaz a nulladik pontot. A ván­ dor itt fél lábával a keleti, másikkal a nyugati féltekére állhat. Az observatóriumban csil­ lagászati múzeum működik, de csodálatos innen a környező panoráma is. Előttünk a ki­ rálynő pazar rezidenciáinak egyike, a szép Temze-parttal. Európa „legnemesebb folyójá­ nak” is nevezik a Temzét, testén át már a XII. században kőhíd épült. Különben a szebbnél szebb hidak sokasága szeli át a folyót. Én viszont most a meder alatt épített alagúton men­ tem a túlsó partjára. A hosszú, csőszerű alagútban ilt-ott énekesekkel, guberáló londoniak­ kal is találkozhat az idegen. A folyó partján állították ki Anglia leggyorsabb teaszállító ha­ jóját, a Cutty Sark nevű vitorlást, melyet múzeummá alakítottak. A Tower of London (London Torony) igazi „turista atrakció”. Tulajdonképpen hatal­ mas erődpalota ez: nemzeti kincstár, a koronaékszerek otthona, de lőszerraktár, börtön, pénzverde is volt itt egykor. Első nagy tornyát, a Fehértornyot még Hódító Vilmos építtet­ te magának a XI. században. Ma ebben a királyi hadsereg gazdag fegyvergyűjteményét ál­ lították ki. Mi magyarok, csak egyetlen, a mindenkori koronánkat láthatjuk, azt is nemrég kaptuk csak vissza nyugatról: az angolok valamennyi nagy királyuk, királynőjük csodálatos és értékes koronáját, kincseit fel tudják itt sorakoztatni. A Fehértorony része a Szent János-kápolna is, amely a korai normann építészet legépebb emléke. A Vérestorony a börtön szerepét töltötte be. A hagyományaikat tisztelő angolok itt a mai napig megrendezik még az alabárdos testőrség szertartását: a börtön felügyelője vörös köpenyben, Tudor-sapkában a fején, lámpással a kezében tart ilyenkor a torony felé. A testőrséget még a XIV. század­ ban alapították. A Tower területén egyébként a királynő testőrségének kiszolgált katonái, kackiás bajszú, egyenruhába öltözött öregurak kedvesen útbaigazítják a turistát, nyújtanak részletes felvilágosítást az erőd egy-egy helyéről. Az imént látottak szomszédságában van a Tower Bridge, a több mint húsz londoni híd egyike. A főváros jellegzetessége ez is, a maga nemében egyedülálló a világon. Ezért, aki Londonban jár, nem mulaszthatja el megtekintését. 1894-ben épült neogótikus stílusban; emelőszerkezete már több mint egymilliószor „nyitotta” fel a hidat. Az utolsó napon látottak közül először a Szent Pál Székesegyházat említem. A londoni nagy tűz után 35 évig épült a világ ötödik legnagyobb székesegyháza Sir Christopher Wren tervei szerint. Az angol történelem nagyjai közül több ismert személyiség temetkezési he­ lye is egyben. Itt nyugszik Nelson, Wellington, Wilson elnök, a tudós Fleming, a nagy költő, Blake is. Ez volt a színhelye Károly herceg és Diana házasságának is 1981-ben. A székesegyházat Gibbons csodáltos szobrai és James Thornhill Szent Pál életét ábrázoló nagymé­ retű freskói díszítik. Ezeket a 100 láb magasságban lévő Suttogó-kápolnából lehet igazán élvezni. A szentély magassága a kupolán lévő keresztig 111 méter, 85 méter magasságig, a kupola aranykarzatáig a turista is fel merészkedhet. Innen csodálatos látvány nyílik Lon­ donra. Innen azt is láthatjuk, hogy a szemben lévő Tower panorámáját bizony mennyire el­ 243 �palócföld 95/3 csúfítják az egyébként bámulatra méltó, de a képbe nem illő toronyházak. Máskülönben a kupola tetejére nyugodtan felmehet az is, akinek tériszonya van. Annyira biztonságos a ki­ látó, annyian vigyáznak és felügyelnek a látogatóra, hogy tényleg nem kell félnie. Angliai utam ékessége, a látottak koronája Windsor volt. A Brit Monarchia legpompá­ sabb jelképe ez, a királyi család leggyönyörűbb rezidenciája: pazar hely, ahol a test és a lé­ lek nyugalmát, földi gazdagságát biztosító feltételek mind megvannak. Templom és kápol­ na, szebbnél-szebb lakosztályok, vízesés, parkok, nárciszokkal ékesített domboldalak, ritka növények, fák, bokrok. A Tcmze-parti várhegy már a XI. századtól szolgálja az uralkodó­ kat. A London központjától mintegy 40 km-re fekvő helyen gyakran tartózkodik a király­ nő is: itt tölti többek közt karácsonyait és húsvétjait. Mindazt, amit az ember egy hét alatt Londonban látott, sokáig tart elraktározni és kel­ lőképpen feldolgozni. A mélyfúrás, az összefüggések keresése, a jelenlegi angol társadalom, a brit mentalitás és szokások jobb megértése csak azután következne: egy újabb és hoszszabb út eredményeként. Ki tudja azonban, lesz-e még erre lehetőség egyáltalán az életben. Mert azt is el kell mondanunk a keserű bevezető után mcgintcsak fanyarul, hogy egy ilyen „kiruccanás” a magamfajta vándornak szerény számítások szerint is 40-50.000 forintjába kerül. S bizony ez körülbelül kéthavi igazgatótanári fizetés nálunk. Ilyen beosztásban ott úgy 4-5000 fontot keresnek, ami ugye testvérek közt is 200.000 korona (800.000 forint) havi fizetésnek felel meg. Ebből ők sokáig vígan elélnek nálunk Szlovákiában vagy Magyarországon. De otthon sem panaszkodhatnak. Nekünk azonban meg kell fontolnunk, mire fordítjuk kevéske fontunkat angolhonban. Bizony Közép-Kclet-Európa tarisznyás vándorai vagyunk csak mi nyugaton. De leg­ alább már mehetünk! S azért azt el kell mondanom, semmivel sem vagyunk alábbvalóak, tájékozatlanabbak, tehetségtelenebbek vagy rálermetlcnebbek az ottaniaknál. Csakhát va­ lami mégis akadályozott abban, hogy eljuthassunk az ő szintjükre. Ennek okát kellene itt­ hon megkeresnünk! 244 �palócföld 95/3 Gelencsér János rajza 245 �é lő m ú lt Venczel Katalin Ady Endre és Eino Leino költői pályájáról A komparatív vizsgálódás első feladata minden bizonnyal az, hogy indokolja a válasz­ tást: mi az összehasonlítás tárgya és miért éppen az. Különösen fontos ez abban az esetben, ha tipológiás analógia a megközelítés módja. Ady Endre és Eino Leino költészetét láthatatlan szálak kötik össze. A sok meglepő és véletlenszerűnek tűnő hasonlóságra Tuomo Lahdelma hívta fel először a figyelmet. Életút­ juk, személyiségük, pályafutásuk, politikai meggyőződésük s nem utolsó sorban jelentősé­ gük megannyi alkalom a párhuzamba állításra. Ha az egyezések valóban puszta véletlenszerűségen alapulnának, akkor az összevetés csupán irodalomtörténeti csemegének számítana. Holott a megfeleléseknek ennél jóval na­ gyobb a jelentőségük. A hasonlóságok törvényszerűségeken alapulnak, s mint ilyenek túlmutatnak Ady és Leino költészetén is. A feszültséggel, ellentmondásokkal terhes századforduló gyermekei mindketten. Lírá­ juk heroikus kísérlet a „Minden Egész eltörölt” állapot megváltoztatására, az „eheys” (ép­ ség) visszaszerzésére. Művészetük kivételes vállalkozás: megfékezni a bomlott századot. Szintézisre való törekvésük célja kibékíteni az egymás ellen feszülő erőket, s a kaoti­ kussá vált világ számára feltalálni a harmóniát. Költészetük folytonos összecsapása hitnek és hitetlenségnek, egyénnek és közösségnek, múltnak és jövőnek, nembelinek és nemzetinek, tetterőnek és lemondásnak. Végletességük oka abban rejlik, hogy hamleti sorsot vállaltak magukra: megkísérelték helyretolni a kibillent időt. 246 �palócföld 95/3 Párhuzamos vonulatok a finn és a magyar fejlődésben a századfordulón 1. A történelem analógiái. Magyarország és Finnország politikai arculata sok hasonlóságot mutat a századfordulón. A Habsburg-magyar dualizmus, illetve az orosz-finn perszonálunió részben lehetővé teszi az állami önrendelkezést, de csak részben. Ez a kettős kötésű államalakulat kétségtelenül kaput nyit a gazdasági fejlődés előtt, erjesztve egyúttal a társadalmi változásokat is. Eme pozitívum azonban nem eliminál ja azt a tényt, hogy a magyar ügyekről a Habsburg udvarban, a finnséget érintő kérdésekről pedig a cári palotában döntenek legvégül. A perszonáluniónak, azaz az önállóság és a függés e sajátos keverékének köszönhetően a felvirradó XX. század még mindig itt találja a nemzeti problémakört, amit Európa nyu­ gati felében már csupán muzeális értékként tartanak számon. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés a vérbefojtott szabadságharc sebeit kötözte be jól-rosszul. I. Sándor cár 1809-es manifesztuma a svéd uralomnak vet véget. Magyarország számára a dualizmus bizonyos tekintetben visszalépést jelentett, önkéntes lemondást a nemzeti függetlenségről. Finnország számára az orosz cár által biztosított autonómia előre­ lépés a svéd beolvasztási politikához képest. Az elnyomás éveiben (1899-1905, illetve 1908) azonban a finneknek szembe kell nézni­ ük azzal a ténnyel, hogy a perszonálunió mint államforma még egyáltalán nem garantálja a nemzeti önállóságot. A nyugat-európai nemzetállamok (még a frissiben egyesített Németország is) szerencsé­ sen túljutottak azon a történelmi mérföldkövön, amely előtt Magyarország és Finnország még mindig topogni kénytelen a XIX. század végén. Az idő azonban megállíthatatlanul sodorja maga előtt az újabb problémákat, tekintet nél­ kül arra, született-e már megoldás a korábbi kérdésekre. A XIX. század végére ismét kiéleződő konfliktust - nemzeti erők és idegen hatalom között - újabb feszültségek terhelik a századfordulón. A hagyományos társadalom bonyolultabbá válik a gazdaságban végbemenő változások ha­ tására. Új érdekközösségek s egyúttal új érdekellentétek születnek, felborítva a nemzet fogal­ mának tradicionális értelmezését. A lendületes iparosodás hatására átrajzolódik az agrártár­ sadalom képe, s a hagyományos nemesi és paraszti réteg mellett kialakul a polgárság, valamint az ipari munkásság. Az érdekek immáron nem két pólus körül rendeződnek; az ellentétek ho­ rizontális és vertikális irányban is átszervezik a társadalmat. A gazdasági kiszolgáltatottság, illetve a politikai hatalomból való kirekesztettség révén a parasztság és a munkásság egy érdekcsoportba tartozik. Törekvésük közös, már ami gazdasági helyzetük javítására és politikai befolyásuk növelésére irányul. Ugyanakkor áthidalhatatlan ellentét feszül e két társadalmi réteg között: a földet birtokló vagy a földtulajdon után csupán­ csak áhítozó agrárius csoport abszolút módon szcmbcnáll a magántulajdont elvető, köztulaj­ dont követelő szocialisztikus eszmékkel. 247 �palócföld 95/3 Az érdekközösségnek és érdekellentétnek hasonló kettőssége figyelhető meg a gazdasá­ gi-politikai hatalmat birtoklók oldalán is. Egyfelől azonos a céljuk: minden alulról induló demokratizálódási törekvés elfojtása a hatalom megőrzése érdekében. Másfelől ugyanez a hatalomféltés egymás ellen is fordítja a nemesi és polgári erőket. A társadalmat feszítő konfliktusok jól érzékelhetőek a XIX. század végi ideológiák szintjén. A munkásszervezetek internacionalista eszményké|)évcl mereven szembehelyezkedik a parasztság nemzeti érzülete. A polgárság kozmopolitizmusával a nemesség jkitriót izmusa szegül szembe. A magyar és a finn társadalom tehát kettéhasad a századfordulóra egy merőben új tö­ résvonal mentén. Egyik oldalon állnak a nemzeteszmének elkötelezett történelmi osztályok, velük szemben pedig a még csak most erősödő, nem nemzeti érzelmű társadalmi csoportok. Úgy tűnik, a gazdaság kapitalista átalakulása, valamint a polgárosodó társadalom szo­ ros szövetségben áll az európai fejlődéssel, míg a nemesi- paraszti érdekek pusztán kerék­ kötői a lendületes megújulásnak. Ám a századforduló tudathasadását éppen az idézi elő, hogy a választás nem a menni vagy lemaradni pofonegyszerű alternatívája. A válságba jutó dualista rendszer a két alapproblémát egyidejűleg tárja a nemzet elé: lesz-e nemzeti önrendelkezés és demokratikus átalakulás? A történelem eme Janus-areú kihívása valójában nem új sem a magyarság, sem a fin­ nek számára. A kérdés most is az, vajon sikerül-e a belső társadalmi konfliktusokat félre­ téve kialakítani egy egységes érdekfrontot az idegen hatalommal szemben. A XIX. század első felében a nemzet ethosza volt az, amelyet mindenek fölött való, kö­ zös értékként fogadott el a nemesség és a parasztság egyaránt. Mivel a század végére a nemzet fogalma már nem öleli át az egész társadalmat, így az nem is képes maga alá gyűr­ ni a különféle társadalmi csoportok közölt kialakult érdekellentéteket. Ez az eszme tehát erejét veszítette, még mielőtt szükségességét veszíthette volna. Kétségtelen, hogy a nemzet kategóriája korábban sem volt ellentmondásmentes. A ma­ gyarság nem számolt az ország területén élő különféle etnikumokkal; a nemzetiségeket is besorolta a nemzet kategóriájába anélkül, hogy azokat valóban asszimilálni tudta volna. Magyarországon tovább nő az etnikai probléma a XIX. század folyamán, mivel az izmoso­ dó polgárság alapjában véve idegen eredetű, német, valamint zsidó származású. A finn nemzelfogalom definiálása sem könnyebb, hisz az Östland területén élő svéd anyanyelvűek helyét is meg kellett határozni a finn etnikum testében. A nyelvi különállást hangsúlyozta a gazdasági egyenlőtlenség. A svéd nyelv és a gazdasági-politikai hatalom szorosan összetartozónak tűnt a XIX. században is. Ezek a belső feszültségek azonban mindkét esetben egy toleráns nemzetiségi politikával azonnal oldhatóak lettek volna. Ám az ellentétek nem csökkentek, hanem épp ellenkezőleg, végzetesen felerősödtek a századfordulóra. Hiszen immár nem az osztja meg a társadalmat, hogy ki tartozik bele a nemzet nagy gyűjtőfogalmába. A korszak megkerülhetetlen kérdése az, van-e még a nemzeti ala­ pon álló értékrendnek aktualitása, s ha igen, úgy miképp lehet az egymást kizáró ideológiai ellentéteket, a társadalmat áthasító ellenszenveket valamilyen átfogó, nagy eszme érdeké­ ben elnapolni. 248 �palócföld 95/3 A századforduló politikai csoportosulásait, összecsapásait szemlélve úgy tűnik, a XIX. század kovásza, a nemzeti identitás, nemhogy nem képes összetartani a századvégi társa­ dalmat, hanem legfőbb vízválasztója lesz az ideológiai-politikai hovatartozásnak. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a történelem maga meg is oldja a perszonálunió államformájának, azaz az idegen hatalomnak a problémáját. Az orosz forra­ dalom felbillenti a cári hatalmi rendszer stabilitását, s 1917-ben Finnország önálló ál­ lammá válik. Magyarország nemzeti függetlenségét a monarchia fclbomlasztásával tu­ lajdonképpen az első világháború adja vissza. A Finnországban 1918-ban kirobbant polgárháború, valamint az 19.19-cs magyar ta­ nácsköztársaság, illetve az azt követő megtorlás viszont azt mutatják, hogy a nemzeti-nem nemzeti megosztottság már a társadalom belső konfliktusává, méghozzá meghatározó, alapvető konfliktussá vált. A XIX. század legfőbb kohéziós ereje a XX. században társadalmat szétvető robbanást idézett elő. Végülis a nagy politikai földindulást követő konszolidáció mindkét országban nemzeti alapon történt. 2. Az eszmetörténeti háttér egyezései. A XIX. század legnagyobb megrázkódtatását okozta Darwin 1859-ben megjelent mun­ kája a Fajok eredetéről. Európa ősi és univerzális kohéziós ereje, a keresztény vallás veszí­ tette el általa évszázados tekintélyét, mérvadó szerepét, egy egész földrészre kiterjedő be­ folyását. A vallásos világkép egyeduralmának megszűnése világnézeti vákuumhelyzetet te­ remtett. Ez az eszmei felszabadulás újfajta lendületet adott a filozófiának, a művé­ szeteknek, általában a gondolkodásnak. A megsemmisült metafizikai-etikai rendszer helyé­ re egy érvényes, adekvát filozófiai szemléletet kellett kidolgozni. Az új értékeket kereső és teremtő szellem azonban csakhamar megtorpanni kényszerül. A nietzschei gondolatrendszer axiómája - Isten meghalt - nemcsak a túlvilági létezést, a transzcendenciát tagadja. Istennel együtt pusztult egy illúzió is a mindenek fölött való, örökérvényű, univerzális értékrend lehetőségéről. A századforduló paradoxona tehát az, hogy él az igény és a törekvés egy általános érvényű világkép kialakítására anélkül, hogy ennek lehetőségében hinni lehetne. Az erejét vesztett keresztény világnézet megüresedett helyéért két filozófia kezd ver­ sengésbe. A közös kiindulási pontra - Isten nemlétének elfogadására - épülő két gondolatrendszer szögesen ellentmond egymásnak. A XIX. század második felének e tekintélyhar­ cát vívó filozófiája a marxi, illetve a nietzschei világnézet. A marxi világkép beletörődik a transzcendencia hiányába, s a természetfölötti helyett tisz­ telni kezdi azManyagot. A nietzschei filozófia képtelen lemondani az „értékek transzcendenciájá ró r, eszményképe továbbra is az ideális marad. A materializmus valamint Nietzsche ateiz­ musa között feszül az ellentét: azaz anyag és szellem, valóság és eszmény, beletörődés és küz­ delem fogalmai között. Nietzsche szerint a vallás szorításából felszabadult individuum immár nem istenfélelemből, hanem belső kényszernek engedve törekszik megfelelni az önmaga állí249 �palócföld 95/3 tóttá etikai kódexnek. A nietzschei filozófia tehát szigorú követelményrendszer, morális tartás a túlvilági jutalom reménye nélkül Ez a „tragikus optimizmus” mindig a kivételesre, a nagyszerűre épít, ezért a nietzschei egyéniség szükségszerűen összeütközésbe kell hogy kerüljön a társadalommal, a tömeggel, mindazokkal, akik a középszert jelentik. A materialista filozófia ezzel szemben nem a kivételesre épít, hanem épp az átlagosra. Eszerint az ember fogalma nem szabad akarattal rendelkező integer személyiséget, hanem biológiailag és társadalmilag determinált lényt jelent. Az individualista és a kollektív szem­ lélet egyik lényegi különbsége tehát, hogy míg az előző hangsúlyozza az egyén felelősségét, ez utóbbi elveti azt. Ha van fejlődés a világban, úgy az a személyiség fejlődése, növekedése Nietzsche értel­ mezése szerint. A marxi filozófia szerint csupán az emberi körülmények változtathatók, azaz a fejlődés csak társadalmi síkon képzelhető el. A materialista filozófia úgy véli, az emberek közötti különbség gazdasági, társadalmi pozíciójukból fakad, míg a nietzschei gondola trendszer minőségi különbséget lát ember és ember között. Mindebből következik, hogy a marxista világnézet elsősorban társadalmi-po­ litikai forradalmat hirdet, melyben a tömeg, a közösség törekszik valamilyen ideális társa­ dalmi formáció felé. Ezzel szemben Nietzsche kihívása az egyénnek, a szubjektumnak szól; a lélek forradalma nem más, mint az individuum törekvése az ideális személyiség - mond­ juk, az „emberebb ember” - felé. Sem a nietzschei, sem a marxi filozófia nem foglalkozik immár a nemzet kategóriájával. A XIX. század első felében a nemzeteszme, a nemzeti jegyek, sajátosságok hangsúlyozása furcsa módon éppen összefogta, egyesítette Európát, az európai szellemiséget. A század vé­ gére az általános emberit, illetve a szintén általános érvényű társadalmit megfogalmazni igyekvő filozófiák azonban élesebbre húzzák Nyugat-Európa és a perifériák kontúrját. A nietzschei és a marxi filozófia is egyértelműen nyugat-európai jelenségek, amelyek ugyan óriási hatással vannak a közép-kelet-curópai gondolkodásra, ám amelyek érintetle­ nül hagyják az ott meglévő sajátos problémákat. Éppen ezért az eszmetörténeti vizsgálódás semmiképp sem elégedhet meg azzal, hogy csupán a nyugat-európai eszmeáramlatok hatá­ sait kutatja. Egyúttal fel kell térképeznie azt is, milyen sajátos, adekvát problémafelvetés és megoldási kísérlet jellemző a XIX. század végi gondolkodásra Európa perifériáin. Maga az elnevezés is - periféria - arra utal, a másság, az eltérés geográfiai, geopolitikai meghatározottságú. Az északabbra vagy délebbre, de mindenképpen Európa határszélein fekvő területek számára örökös feladatot jelentett a centrifugális erők elleni küzdelem, azaz Európa vonzáskörében maradni a keleti befolyással szemben. A periféria keleti-nyugati érdekek csataterévé vált a történelem folyamán. Ennek a ha­ talmi harcnak a következményei mind a mai napig tettenérhetőek Finnországban és Ma­ gyarországon egyaránt. Nyelvjárás, szokások, gazdasági szintkülönbség, vallás tekintetében is igen erős határvonal szeli ketté mindkét ország területét. Fegyvercsörgés és fegyvernyug­ vás idején egyaránt ugyanaz az egzisztenciális fenyegetettség jellemezte a Kelet és Nyugat közt őrlődő etnikumok helyzetét. Tényleges vagy viszonylagos önállóságuk védelméért 250 �palócföld 95/3 kétfrontos harcot kellett vívniuk az évszázadok során. A nemzeti letért, megmaradásért va­ ló küzdelem felhajtóereje, a nemzeteszme, a nemzeti identitás, nyilvánvalóan egészen más fajsúlyú kell hogy legyen ezeken a területeken, mint például Európa nyugati részein. A XIX. század végére (részben a romantika idején megedződött nemzeti öntudat révén) a perifériákon felerősödik az igény egy demokratikusabb európai szemléletre. A hatalmi vetélkedést sorozatosan túlélők kiszolgáltatottsága helyett a saját sorsát immár önállóan alakító nemzet válik a századforduló eszményképévé. A Kelet visszahúzó erejét unos-untalan kivédeni igyekvő, ám Nyugathoz képest mégis mindig lemaradó, késésben lévő periféria a XX. század elején döbben rá arra, hogy a kü­ lönbség nem behozhatatlan. A századforduló nagy felismerése az, hogy a gazdasági megkésettség nem jelent automatikusan szellemi értékekben való lemaradást. A perifériák a szel­ lemi nagykorúságért szállnak síkra a X1X-XX. század fordulóján. A művészetek, a tudományok fejlődése révén kapcsolódhatnak a peremterületek Euró­ pa nyugati részéhez. A kultúra egyben alapköve a nemzeti identitásnak, a Kelet és Nyugat között élő merő­ ben egyedinek, sajátosnak, másnak. Ezt a másságot megfogalmazó, a sajátosra épülő kul­ túrkör immár nem a romantika nemzeteszményének XX. századi őslelctc, hanem az Euró­ pához kapcsolódás láncszeme. Eme felismerésnek megtestesülése a finn kultúra reneszán­ sza, valamint a magyar kulturális élet lelpezsdülésc a századfordulón, amikor is a művé­ szetek egyöntetűen törekedtek a szintézisteremtésre, azaz az európainak és a nemzetinek a harmóniába ötvözésére. A nemzeti identitást nem kell tehát elhasznált, elkopott eszmeként kidobni, hanem épp ellenkezőleg, be kell azt emelni az európai kultúrkörbe, gazdagítva általa a földrész szel­ lemiségét. Ady Endre és Eino Leino költői pályakezdése A komparatív vizsgálódás lehetőségére, a két költő életművének részben törvényszerű, rész­ ben véletlenszerű egyezéseire Finnországban, mint már szó volt róla, Tuomo Lahdelma hívta fel először a figyelmet12 *„Suomalaisista lyyrikoista tarjoutuu Adylle luontevaksi vertaüukohdaksi Eino Leino, joka on tásmálleen Adyn aikalainen... Lahempi tarkastelu... osoittaa edelleen uusia, ylláttavánkin pitkálle meneviá yhtáláisyyksiá.” A meglepő hasonlóságra Magyarorszá­ gon Jávorszky Béla utalt egy finn költőket bemutató fordításkötet kapcsán/ Az egymás létezéséről feltehetően mit sem sejtő két kortárs költő közötti megfelelések •megrendítsek. Mindössze néhány példát említek a sok lehetséges közül. 1. Tuomo Lahdelma : Juhdatusta Endre Adyn runouteen s.8 2. Jávorszky Béla : A finn Ady? * A z idézetek magyar fordítását lásd a jegyzetekben. 251 �palócföld 95/3 Találhatóak hasonlóságok a / életrajzi adatokban. Ady 1877-ben született, Leino 1878ban. Mindketten az ország peremvidékéről - Érmindszentről illetve Paltamoból származ­ tak. Ifjúkoruktól kezdődően meghatározó számukra a nagyvárosi életforma - Nagyvárad, valamint Helsinki. Mindketten szippantottak a korabeli Európa levegőjéből, Ady párizsi utazásai, Leino itáliai körútja során. Jellemző egyezések figyelhetőek meg az írói pályafutás tekintetében: a lírai termés mel­ lett igen jelentős a publicisztikai munkásságuk. Az újságírás egyfelől a megélhetés forrása volt, másfelől azonban kiváló lehetőséget jelentett az erőteljes közéleti indíttatás, a politi­ kai önkifejezés számára. Erre a korai politikai elkötelezettségre utal Yrjö Larmola: „Leino öli Helsinkiin tullessaan jo vannoutunut Nuoren Suomen mics, kuten lián muistelmissaan todistaa.”3 Költői életművük hasonló szerepet töltött be a hazai líra fejlődésében; Ady csakúgy el­ ső modern költője a magyar irodalomnak, mint Leino a finn lírának. Költői formanyelvü­ ket tekintve mindketten a szimbolista stílusirányzathoz kötődnek. Ady és Leino pályaképét vizsgálva tehát jól elkülöníthetőek esetlegességen alapuló ha­ sonló vonások (pl. a származás), illetve korban gyökerező, szinte törvényszerű egyezések (pl.szimbolizmus). Kutatásom szempontjából ez utóbbiak bírnak nagyobb jelentőséggel. Költészetük a századforduló európai szellemiségének tablója, tükre a legmeghatározóbb filozófiai, politikai áramlatoknak és jellemző stílusirányzatoknak. A kor eszmei mérföldkö­ ve, Nietzsche filozófiája, sarkalatos pontja Ady és Leino művészetről alkotott ideáljának csakúgy mint embereszményüknek. A XIX. század végén felerősödő társadalmi változások, mindenekelőtt a munkásság szervezkedése, a szocialista mozgalmak szintén hatással van­ nak mindkettejük költészetére. A századvég legjellemzőbb stílusirányzata, a szimbolizmus válik mindkettejük lírai kifejező eszközévé. A sokat elemzett európaiság mellett azonban legalább olyan hangsúlyos kérdés az, hogy melyek a sajátos, a csak rájuk jellemző vonások, és melyek az európai tendenciáktól eltérő jegyek költészetükben. Ha ezeket a különös jellemzőket összevetjük, meglepő hasonlatossá­ gokat tapasztalhatunk. Ady és Leino költészetének az európai trendektől eltérő, ám egy­ mással mégis rokon vonásainak metszete képezi kutatásom tárgyát. Úgy vélem, ez a fajta összehasonlítás túlmutat a két költő lírai életművén. Egy ilyen irányú komparatív vizsgáló­ dás segítségével tettenérhetők mélyebb összefüggések is, elsősorban történelmi, társadalmi, geopolitikai analógiák. Feltevésem szerint részben a finnugor - azaz a nem indoeurópai - eredetnek, részben pedig a földrajzi fekvésnek köszönhetően hasonló történelmi kihívásnak kell megfelelnie a finn és a magyar nemzetnek egyaránt. A nemzeti identitás megőrzése két nagyhatalom szorítása, kelet és nyugat malomkövei között - ez az egyik geopolitikai meghatározottság.4 3. Yrjö Larmola : Poliitlincn Linó Leino s. 14 4. Bibó István : Válogatott tanulmányok 252 �palócföld 95/3 A másik alapvető geopolitikai tényező pedig a periféria-elmélet5 által megfogalmazott kü­ lönbség, az európai centrumhoz képest való folytonos lemaradás. Véleményem szerint a művészetnek, elsősorban az irodalomnak mindkét szempontot figye­ lembe véve különös jelentősége van ezeken a sajátos határszéleken. Egyrészt politikai virágnyelv­ ként a nemzeti identitás kifejezője. Másfelől viszont, mivel nincs anyagi-társadalmi tényezőkhöz kötve, feltétlenül a szellemi haladás, jelen esetben az európaizálódás egyik letéteményese. Miután a sorskérdések sem Észak-Kelet, sem Közép-Kelet-Európában nem oldódtak meg a századfordulóra, mindezen problémák egyidejűleg, összetorlódva jelentek meg a kor művészetében, így Ady és Leino költészetében is. Ezek az alapkérdések azonban nemcsak tematikailag érhetők tetten lírájukban. Ezen ellentmondások következményének tekinthető az a különbség is, amely a szimbolista képalkotásuk ellenére elválasztja Ady és Leino köl­ tészetét a parnasszistákétól; nevezetesen a Tart pour Tart költészet helyett egy erőteljesen közéleti indíttatású líra teremtése. Erre a jellegzetes és sajátos jelenségre hívja fel a figyel­ met Kai Laitinen: "Alkoi kausi, jolle Eino Leino autói kansallisen uusromantiikan nimem. Nimitys on vakiintunut kirjallisuudenhistorian káytöön, vaikka miltei perustellummin voitaisiin puhua kansallisesta symbolismista.6 A századforduló perifériájának ellentmondásságából több paradoxon is következik. Például hogyan egyeztethető össze egy nietzschei alapokon álló individuum ideálja a nemzettel való közösség vállalásának az eszményével? Vagy lehet-e még egyáltalán nemzetről, azaz valami szervesen összetartozó közösségről beszélni akkor, amikor robbanásig feszülnek az ellentétek egyes társadalmi csoportok között? Egyáltalán mi a költő feladata, mi a költészet értelme ilyen viszonyok között? Tanulmányom természetesen nem adhat választ az előbbiekben felvillantott kérdésekre - ez csupán hosszabb kutatás eredménye lehet -, de remélhetőleg fel tudja vázolni azokat a főbb prob­ lémákat, amelyek Adyt és Lcinol egyaránt foglalkoztatták a költői indulás időszakában. Ady esetében nyilvánvaló, hogy első két kötete, az átütő sikert jelentő Új verseket (1906) megelőző két kötet, Versek (1899) és a Még egyszer (1903) fémjelzik a lírai pályakezdés idő­ szakát. Leino költészetében sokkal nehezebb ilyen egyértelmű határvonalat húznunk, mivel ő csodagyerekként robbant l>e a finn irodalmi életbe Maaliskuun lauluja (1896) című művével, és mire Ady első kötete megjelent, a huszonegyéves Leino mögött immár hat önálló kötet állt. A finn irodalomtörténészek egyöntetűen az 1902-ben napvilágot látott Kangastuksia című gyűj­ teményt tartják Leino első érett költői alkotásának. Ugyanakkor érzékelik a századfordulón bekövetkezett első komolyabb tematikai és formai változást. L. Onerva így jellemzi ezt a költői korszakot: „1900- luvun alussa ilmestyy háncltá kolme runoteosta... jotka merkitsevát ylimenokautta nuorukais-Leinosta miesian-Lcinoon ja samalla asteittaista nousua ja voimakasta sisáistá kasvua.”7 Az összehasonlítás szempontjából ezt az utóbbi határvonalat tartom cél­ ravezetőbbnek. 5. Szűcs Jenő : Vázlat Európa három történeti régiójáról 6. Kai Laitinen : Suomcn kirjallisuuclen história s.232 7. L. Onerva : Eino Leino s. 167 253 �palócföld 95/3 Tanulmányomban tehát Ady első két kötetet, illetve Leino első öt verscskötctót vizsgá­ lom. A Tuonelan joutsen (1898) című verses dráma műfaja miatt nem tartozik szorosan vizsgálatom tárgyához. Ezeket a műveket szemlélve feltűnő egyes fogalmak következetes használata (pl. élet, álom), amelyek hasonló gyakorisággal jelennek meg mindkét költőnél. Mintegy önként kí­ nálkozott az elemzés módszere, azaz ennek a sajátos fogalomhálózatnak a feltérképezése, valamint rendszerezése. A vizsgálódás során kirajzolódik előttünk egy szimmetrikus foga­ lomrendszer, melynek centrumában az élet áll, a két póluson pedig az individuum (mű­ vész) az élethez (valósághoz) való lehetséges viszonyulásai fedezhetőek fel, nevezetesen egy aktív illetve egy passzív attitűd. Ez a képlet mintegy bizonyítása is Lassila a szá­ zadforduló művészeteszményét meghatározó megállapításnak: „Uusromanttiscllc taiteelle ja kirjallisuudelle öli luonteenomaista se, ettá elá clámá ja taide náhtiin vastakohtaisina. Uusromanttinen nákemys johti estetismiin, joka huipentui itsetarkoitukselliseksi koristeellisuudeksi, jossain maárin myös Eino Leinon lyriikassa.” Erre a gerincre több oppozíció is épül, pl. az éjszaka és a nappal, vagy a gyermek és a felnőtt ellentétpárok. Tanul­ mányom végén táblázatban ábrázolom a korai verseknek ezt a sajátságos fogalmi szerke­ zetét, egyúttal törekedve arra, hogy a párhuzamosság mellett érzékelhető legyen a két szemléletre jellemző hangsúlykülönbség. A korai kötetek filozófiai alapkérdése az életre, annak milyenségére, lényegére vonat­ kozik. A fiatal emberekre jellemző szenvedéllyel különítik el egymástól a puszta létezés és az értékes élet fogalmait. Az ifjú léleknek ez az eszmélése szükségszerűen csalódásba tor­ kollik, az eszményiért lelkesedő beleütközik a valóságba. A jelen nem más, mint az eszmék, a nagyszerű, az igaz hiánya, így tehát a lét silány, értéktelen. Az élet költői jelzői „rossz, piszkos, sáros”89, valamint „nyers, ostoba”.10 A valóságot meghatározó okok is hasonló eredetűek: „Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs...” (Ady: Az élet) „Ja tulilla öisillá kuulla sai* niin paljon, niin paljon pahaa vain ja maailman markkinaráhináá vain harvoin ystáváá.” (Leino: Laulu metsástá) A haszonszerzést mint a világot mozgató és rendező ésszerű elvet elfogadni - ez a kor polgárának adekvát szerepköre. Ugyanakkor ezt a princípiumot mint egyetlen lehetséges irányvonalat megkérdőjelezni - ez már a művész kötelessége. Érdemes felfigyelnünk arra a 8. Lassila : Uuden aikakauden runous s. 13 9. Ady : Divina commoedia, Nem ólek ón tovább. Válaszúton 10. Leino : Höyhensaaret *A versidézetek nyersfordítását lásd a jegyzetekben. 254 �palócföld 95/3 tényre, hogy míg Leino korai verseiben él a törekvés az élettel való kibékülésre, addig Ady egy pillanatra sem hajlandó megelégedni vigaszokkal. A következő idézetben a hasonló lí­ rai alaphelyzet ellenére is - isten a megszólított - erősen eltér egymástól a két hangvétel, a leinoi szerény köszönet és az Ady-i számonkérés. „Sua kiiiari ma Luojani armollincn, kun annoit sa kod in hyván, sóit áidin niin hellán ja hcrllaiscn ja taaton niin tarmoa syván, kun annoit sa myös pari ystaváá ja ne hyváá en pyydá ma enmpáá, ja annoit sa armahan isainmaan, jota kyntáá ja rakastaa.” (Leino: Hymyilevá Apollo) „De darabod nem újult semmiképp, A neve egy, a célja egy: az élet. Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram! A díszlet régi, színtelen, kopott, A morál: jaj a jóknak, nagyoknak, A hitványak csupán a boldogok.” (Ady: Divina comocdia) A korai versekből kirajzolódó alapvető konfliktus a következő fogalmak által ragadható meg: álom-valóság, eszme-realitás, remény-csalódás. Az álmoktól megfosztott valóság, az eszméket nélkülöző realitás, a csalódásba torkolló remények jelentik a két ifjú költő meg­ rázó életélménycit. Arra azonban alig is találunk konkrét példát, mik ezek az álmok, esz­ mények, vágyak, remények. Véleményem szerint a fogalmak szándékos elvontsága a szá­ zadforduló egyik traumájára irányítja a figyelmünket. Immáron nem egyes eszméken ha­ ladt túl az idő, nem bizonyos értékek veszítik el érvényüket. Az Ady és Leino által egya­ ránt pontosan érzékelt tragikus fordulat lényege, hogy az eszmék, az átfogó, örök értékek vannak eltűnőben. „ja unelmat muut jós ne murluu vaan, niin háneen, háncen ma luotin..." (Leino: Páiván poika) „Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserű álmunk..." (Ady: Sorsunk) Az álom, amely a korai versek centrális fogalma, ennek az erejét vesztett ideálvilágnak a szinonimája, a költő egyéni értékvilágának metaforája. Az álom maga azonban ambiva­ lens fogalom, hiszen egyszerre valami nagyszerűnek a megtestesülése, ugyanakkor mint a valósággal szembeni puszta illúzió a csalódásnak is a forrása. Egyszer-egyszer felvillan Leino verseiben a lemondás, a „koravén" leszámolás ezekkel az eszményekkel, Ady két kötete pedig, néhány kivételtől eltekintve, a dczilluzió antológiája. Ám a beletörődés, a kiábrán­ dultság hangulatát hol dacos szembeszegülés, hol fiatalos lendület, hol mártír kiállás ellen­ súlyozza. A valóság realitásán pozdorjává zúzott álmok visszanyerik hitelüket azáltal, hogy valaki hinni mer bennük. A költészet ereje abban rejlik, hogy képes szembefordulni a le­ hangoló valósággal, s így meg tudja menteni az életerejüket vesztett álmokat. 255 �palócföld 95/3 „Ken uskovi toteen, ken unelmaan, sama se, kun táysin sa uskot vaan!” (Leino: Hymyilevá Apollo) „Az én hitem nem erkölcs, nem szokás, Az én hitem csodás, nagy álmodás... Az én hitem új földre nyit kaput, Az én hitem pusztítni, ölni tud.” (Ady: Témák) Az álom fogalma magába itta az eszme konnotációját is, mintegy még messzebb sodor­ va ezáltal az ideálokat a megvalósulás lehetőségétől. A nembeli lét értékeiről lemondani nem tudó, ám annak esélyeiben hinni nem képes lé­ lek nietzschei konfliktusa áll előttünk a korai kötetek problémájaként. „Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna...” (Ady: Sorsunk) „Miks ihmiset tahtoa, taistella ja koittaa korkealle? Me ölemmé kaikki vain lapsia ja murrumme murheen allé.” (Leino: Höyhensaaret) A szürke valóságba értékeket álmodni tudó, ugyanakkor az éleslátás keserűségével birkózó egyéniség, a silány léttel szembeforduló, ám ennek a szembenállásnak a céltalanságát is átérző személyiség nem mindennapi jellem. Az ifjúkori identitáskeresésen, valamint a lírai műnem köte­ lező szubjektivitásán túlmenően a korai kötetekben jól érzékelhető az individuum nietzschei ars poeticája. Dacos önértéktudat, illetve nárcisztikus büszkeség süt át a következő sorokon: „Ne káskevát mun muka sáástelcmáán, ne neuvovat nöyráá mieltá műt tuhlata tahdon ma tunteitani ja soitella sotien kieltá.” (Leino: Laulajapoika) „Megleltem az igaz világot, Megleltem az én dölyfös énem, Megleltem, ami visszaadja, Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: Ím, megtaláltam magamat!” (Ady: Még egyszer) A századfordulón olyannyira jellemző értékválságra, az „értékek egzisztencializmusá­ ra” születő lírai reakció az individuum személyes értékrendjének határozott, erőteljes kör­ vonalazása. Az egyéniség erős kontúrja kétségtelenül elválasztja az individuumot a körül­ vevő masszától, ám az Ady-i vagy e leinoi különállás nem öncélú arisztokratizmus. A való­ ságnak hadat üzenő költő nem önmaga boldogságát, hanem valami alapvetően közösségi eredetű érdeket tart a szeme előtt. Erre az elhivatottságra hívja fel a figyelmet Tuomo Lahdelma: „Adyn varhaisessa lyriikassa náhdáán vapahtamisen ongelma hyvin samankaltaisena kuin kauden publisistiikassa. Yksilön vapahtaminen ja yhteisön vapahtaminen 256 �palócföld 95/3 erottuvat siina kokonaan cri ratkaisun vaativiksi asioiksi. Yhleisön vapahdukscn nahdaan pcrustuvan yksilön kársimykseen.” 11 A költészet predesztinációja nem feltétlenül istentől való elrendelés, hol „zord erő”, hol „örök végzet” 12 a transzcendens hatalom Ady képeiben - de így vagy úgy, mindenfélekép­ pen a gyötrődést és a pusztulást jelölik ki a költő áljául. Leino számára a költő sorsa nem elsősorban a szenvedés. A pusztulás talán költői mivoltának lehetséges következménye, de semmiképp sem lényege. Míg Ady költői énjét a messiási szerepkörrel azonosítja, addig Leino a prédikáló-tanító Jézust tekinti a lírikus adekvát hivatásának. Ady ugyan mereven elkülönül a tömegtől, ám ezt az elszigetelődést sokkal inkább az otthontalanság szomorúsá­ ga jellemzi, semmint a dölylös elutasítás. Ez a magányosság is elrendeltetett számára csak­ úgy, mint messiási sorsa. Részben Leino is kívül áll a tömegen, de nem attól elidegenült testként, hanem mint a jövőbe látó s a közösség vezetését magára vállaló próféta. Megállapíthatjuk tehát, hogy egy élni érdemtelen élet megváltható a nagyszerűt, a kivételest hordozó álmok nevében a korai versek tanúsága szerint. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy az álom fogalma nem minden esetlen hordozza a nemesebb eszmeiség, az ideális lét jelentését. „Oi unessa murheel ne unhoittuu ja rauhaton rauhan saapi, oi, unessa vankikin vapautuu, sen kahlehet katkeaapi...” (Leino: Höyhensaaret) „A múltnak álma száll meg akkor, A múlt és az emlékezet... Csak pillanatnyi édes álom: A visszatévedt ifjúság:” (Ady: A múltért) A korai kötetek álomfogalmának másik fontos konnotációja az illúzióvilág. Ez már nem kihívás, feladat, hanem menekülési lehetőség a létező pusztító, lelket ölő valóságból a szép­ ségnek nem létező, ám zavartalan birodalmába. De ahogy a heroikus küzdelem mellett ott állt a hiábavalóság elbizonytalanító kérdőjele, ugyanúgy jelenik meg ezen az oldalon az ál­ modozás varázsa mellett a hazugság kiábrándító tudata. „Mitá síita, jós valhetta önkin ne vaan ja kestá ei pa ivari teraa! Me uinumme siksi kuin valvcutaan ja vaivat ne jállehcn heráá!” (Leino: Höyhensaaret) Ady nem képes Leino módján elmerülni egy ilyen léttelen álomvilágban. Az ő verseiben megjelenik egy, az ábrándoknál ellenállhatatlanabb hatalom: a mámor. 11. ' Tuomo Lahdelma : Vapahtajaa clsimassa s.85 12. Ady : Sorsunk, Sirasson meg 257 �palócföld 95/3 „De volt a világon megváltó mámor, Volt butító szesz, parányi sátor, Hol mámoros fej kőpárnát kapott, Hol clbutultak felséges agyok...” (Ady: Áldomás) Ez az álom-mámor örömöt hazudik az örömtelcnségbe, nyugalmat a zaklatottságba, hi­ tet a szkepszisbe, kiábrándultságba. A Leino álomvilágában megtestesülő boldogságképpel egyenesen szembeállítható Ady mámorának végzetszerű pusztítása. „Tói valhe voiton mun sydámehen. Siis uskon ma valheeseen ja süljén jállehen silmát kiin taas onneni náen ma niin.” (Leino: Laulu metsastá) „Csodás fejük oly rémes lázban égett, Mihez jeget nem adhatott az élet, Szemük olyan kegyetlen tisztán látott, Hogy pokolnak látták meg a világot S kik rátermettek messiási sorsra Belcfúltak mámorba, alkoholba.” (Ady: Áldomás) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Lcino költő-prófétája vagy meggyőzi a világot, vagy el­ menekül a maga álomszigetére; ellenben Ady költő-messiása vagy megváltja a valóságot vagy ha nem, úgy a valóság Toppantja össze őt. Kétségtelenül az Ady-féle látásmód sokkal tragikusabb a leinoi szemléletnél. A különbség gyökerezhet a kétféle lelki alkatban, a re­ latív korkülönbségben, de részben feltétlenül összefügg a finn és a magyar irodalom fáziskülönbségével (újromantika, dekadencia). „Poikkeavaa suomalaista kehitystá on se, ettá námá - merkillisesti solmiutuneet - optimismin sávyt, toiveet ja ideaalit sáilyivát vuosisadan taitteeseen asti. Muualla Eu-roopassa elettiin jo >fin de siéclen<, illusioiden sammumisen tunnelmissa.” 13 A nagy álmodok eljegyezték magukat az éjszakával. Ady az „Éjimádó”, Leino pedig „istuja pitkán illan”.14 Ezek az éjszakák a teremtés, az alkotás ihletett órái. Mindemellett az éjjel szorongásokat, magányos félelmeket is szül. „Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...” (Ady: Egyedül) 13. Annamari Sarajas : Viimeiset romantikot s. 112 14. Leino : Höyhansaaret 258 „No-saapuvat, aavehet yölliset, ne tunnon tuskat ja pimeydet...” (Lcino: Laulu metsastá) �palócföld 95/3 Az éjszaka sötétjébe bclchasít a ragyogó fény („paiván terá” 15), hol jótékonyan meg­ könnyebbülést, feloldódást hozva magával, hol álmaiból felriasztva, elvakítva a költőt. Részben kíméletlenül megvilágítja a világot, másrészt a mámoros ábrándvüág ellenpontjaként eszmék­ nek, hiteknek is hordozója a fény. Mivel Ady korai verseiben a hangsúly az illúzióvesztésre te­ vődik, szemben a leinoi lelkesedéssel, a napsugarak csak a múltból vüágítanak elő („Az a vüág, amit éltem/ Ijfúkori tündérfényben...” 16), míg Leino költeményeiben a fénysugarak a jövőbe hatolnak bele („paistaos annahin aurinko/ hellitá hempea huomen!” 17). A napszakokon kívül még egy fogalomkör van, amely a korai versek fogalomhálózatának szerves része: ez pedig az életkorok hármas tagolódása, azaz a gyerek, az ifjú és a felnőtt kor. Az életkorokhoz kapcsolódó meghatározó jegyek egyeznek Ady és Leino megfogalmazásaiban. Az ifjúság a hitek és álmok, a felnőttség viszont már az ülúzióvesztés időszaka. „De néha mégis oly jó volna égni!... Lángolni, mint kölyök-koromban És miként akkor: bízni és remélni...” (Ady: Kihűlve) „taas uskoa itsensa rikkahaks ja maailman suureks ja avaraks voi, kuinka se sentáán on ihanaa, kun sen nuorena uskoa saa!” (Leino: Höyhensaaret) A két költő lírai attitűdjére jellemző az a különbség, hogy Leinonak tudomása van ar­ ról, ezt az ifjúságot hamarosan kiábrándító felnőttség követi, Adynak pedig emlékképei vannak arról, hogy ezt a felnőttkort csodálatos ifjúság előzte meg. Az, ami a lendülettel teli fiatalt felnőtté érleli, az maga a valóság illúziótlansága. Ez a valóság már egy-egy pillanatra az ifjú Leinot is megtorpanni kényszerítette: „Kun muistclen, kuinka ma kerjánnyt ölen koirana lempeá táállá, miten rikasten portailla pyydcllyt ölen tuiskulla, tuulisáállá...” (Leino: Höyhensaaret) Ám az ifjúság csodája épp a gyors lalpraállásban, az újra nekilendülésben, a tényekre fittyet hányó újjászülető hit erejében rejlik. Ha fel is bukkannak Ady verseiben emlékképei a messzesodródott ifjúságnak, nála már a felnőtté válás megszenvedése a legmeghatározóbb életélmény. Arra viszont fel kell figyelnünk, hogy Ady képeiben a felnőttség fogalmához szervesen hozzátartozik a beteg­ ség képzete is. r5. Leino : Höyhensaaret 16. Ady : Válasz 17. Leino : Kevátlaulu 259 �palócföld 95/3 Illetve a betegség szinonimájával találkozunk igen gyakran: „őrület, váz, rom, élőha­ lott” 18. Ady számára a felnőtté válás nem a társadalomba való beilleszkedést, hanem épp az attól való elidegenedést idézte elő. Ha ez az elszigetelődő céltalanság nem is a saját éle­ tét kormányzó ember aktivitása, azért minden látszólagos erőtlensége ellenére is imponáló az a konokság, amellyel ragaszkodik önmagához; mintegy átmentve azt az ént, aki az Új versekben már esztétikai elvárásokat el nem ismerve merészen és indulatosan halad a maga útján feltartóztathatatlanul. A.gyermekkor motívuma valójában Leinonál a gyakoribb s így a feltűnőbb. „Oi, muistatko vielá sen virren, jota lapsena laulettiin, kun yö liki ikkunan liikkui se virsi viihdytli niin!” (Leino: Hámárissá 12.) Furcsa módon a gyermek képe Adynál is a vallásos áhítattal összefonódva jelenik meg. „De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel A világgal Kibékülni...” (Ady: Karácsony) Leino és Ady számára egyaránt a gyermekkor az egyetlen olyan állapot, melyben a ké­ telkedések nélküli hit boldog harmóniája először és utoljára tettenérhető. Összefoglalva te­ hát az életkorok jellemzőit, a gyermeki lét az érintetlen belső harmónia, az ifjúság a kétsé­ geket hittel és daccal lebíró idealizmus, a felnőtt mivolt pedig a hitetlenség ellenére is ál­ mait őrző lélek jelképei. Végezetül pillantsunk végig az előbbiekben elemzett fogalmak táblázatba foglalt rend­ szerén! Különbséget csupán az arányokban, a hangsúlyokban találunk; lényegüket tekintve a korai versek kérdésfeltevései megegyeznek. 18. Ady : Egyedül, Válasz, Temelctlcnül 260 �palócföld 95/3 Ady és Leino köteteinek fogalomtáblázata ÁLO M MÁMOR VALÓSÁG ÉLET ALOM ESZME VIGASZ MENEKÜLÉS PASSZIVITÁS MAGÁNY CSALÓDÁS KÜZDELEM AKTIVITÁS KÖZÖSSÉG FELNŐTT IFJÚ NAPPAL GYEREK ÉJSZAKA Leino hangsúlyos fogalmai Ady hangsúlyos fogalmai A szinte mértani szimmetriával kirajzolódó ellentéteket, a fogalmak ambivalens jelen­ téseit a költészet ötvözi egybe. A lírikus az, aki képes végletekben gondolkodni úgy, hogy közben a hatalmas ellentéteket sajátos szintézisbe foglalja össze. A hangsúlykülönbségeket tekintve megállapíthatjuk, hogy a pályakezdést követő szakasz ellentétes irányú változást eredményez a két költő lírájában: Ady felhagy a világfájdalmas önsanyargatással, a közös­ ség felé fordul. Leino pedig megtorpan, ifjú lendülete megtörik, a századfordulón megjele­ nő köteteinek alaphangulata a dezillúzióé lesz. Jegyzetek A versidézetek nyersfordításai: 254.0. Az éjszakai tűznél hallhattunk annyi rosszat s a világ zaját s csak ritkán egy barát. 255.0. Neked köszönöm, irgalmas terem tőm, hogy otthont adtál, anyát, gyöngédet és kedveset apát, oly erélyeset, 261 �palócföld 95/3 hogy adtál néhány barátot is, akik jók, nem kérek többet, adtál drága hazát, amit művelni és szeretni lehet. 255.0. ha minden álmom össze is törik, csak benne, benne bíztam... 256.0. Van, ki a valóságban hisz, van, ki az álmokban mindegy az, csak igazán higgy! 256.0. Miért akar és küzd minden ember, mért törekszik magasba? Úgyis valamennyien gyermekek vagyunk csak és összetörünk a gondok alatt. 256.0. Ezek azt parancsolták, hogy kísérjem őket, alázatot tanácsolnak nekem, de én el akarom pazarolni az érzéseimet, meg háborúk húrjain játszani. 257.0. Óh, az álom feledteti a gondokat és a nyughatatlan nyugalomra lel, óh, álmodva a rab is felszabadul, bilincsei széttörnek. 257.0. Na és, ha mind csak hazugság, és nem állja ki a napfény élét! mi addig álmodunk, míg fel nem ébredünk, meddig a bajok újra fel nem kelnek velünk. 258.0. A hazugság győzött a szívemen. Hát hiszek akkor a hazugságban 262 �palócföld 95/3 és behúnyom a szemem, így újra látom a boldogságomat. 258.0. Megérkeznek az éjszaka kísérletei, az érzés szenvedései és a sötétségek... 259.0. még egyszer önmagát gazdagnak vélni, a világot pedig nagynak és tágasnak ó, milyen nagyszerű mégis, mikor mindezt fiatalon hinni szabad 259.0. Emlékszem* hogyan koldultam kutyaként itt a szeretetet, hogyan könyörögtem a gazdagok lépcsőin hófúvásban, szélviharban... 260.0. Ó, emlékszel-c még arra a zsoltárra, amit gyerekként énekeltünk, mikor az éjjel az ablakon át járt-kelt, az a zsoltár úgy elringatott! A lábjegyzetek idézeteinek fordításai: 1. A finn lírikusok közül Adyval Eino Leino állítható párhuzamba, aki pontosan kortársa is volt... A közelebbi vizsgálódás új és meglepően sokrétű egyezést mutat ki. 3. Amikor Leino Helsinkibe érkezett, már elkötelezett Ifjú Finn volt, ahogy ó maga utal rá a visszaemlékezéseiben. 6. Új korszak kezdődött, melyet Eino Leino nevezett el nemzeti újromantikának. Ez az elnevezés elfogadott lett az irodalomtörténet szóhasználatában, holott joggal beszélhetnénk nemzeti szimbolizmusról. 7. A z 1900-as évek kezdetén három kötete jelenik meg, melyek egyaránt fémjelzik az átmenetet az ifjú Leino és a férfikorabeli Leino között, valamint az erőteljes és fokozatos belső növekedést. 8. A z újromantikus mövészetfelfogás jellemzője, hogy élet és művészet szembenállnak egymással. A z újromantikus művészetszemlélet vezetett el az esztéticizmushoz, mely az öncélú szépségben csúcsosodott ki, s amely vonás bizonyos mértékben Leino költészetére is érvényes. 11. Ady korai költészetében a megváltás problémáját hasonlóképpen látja, mint publicisztikájában. A z egyén ill. a kö­ zösség megszabadítása két teljesen külön megoldást követelnek. A közösség megváltása az egyén szenvedésén alapul. 13. A finn fejlődés sajátossága, hogy ezek a jellemzó módon összefonódott optimista árnyalatok, remények és ideálok megőrződtek egészen a századfordulóig. Európa más részein már a „fin de siécle”, az ellobbant illúzi­ ók hangulatában éltek. 14. „hosszú esték üldögélője” Felhasznált irodalom: Bibó István: Válogatott tanulmányok, Magvető 1986-1990; Jávorszky Béla: A finn Ady? 1978; Tuomo Lahdelma: Vapahtajaa etsimassa Evankeliumit Endre Adyn lyriikan subtekstina vuoteen 1908, Jyváskylá 1986; Kai Laitinen: Suomen kirjallisuuden história, Otava 1990; Pertti Lassila: Uuden aikakauden runous Ekspressionistinen tematiikka 1910-ja 1920-luvun suomenkielisessa lyriikassa, Otava 1987; L. Onerva: Ei­ no Leino, Otava 1979; Szűcs Jenó: Vázlat Európa három történeti régiójáról, Tört. Szle. 24. 1981.3. (A tanulmány része az Ady és Leino költészetét kutató liszenciátusi munkának.) 263 �A a m ongol inkubátor Z I N D O N Befűt és azt mondja: befőtt. Ijedelem fog cl. Lefog. Arcát fordítva mosolyog. Én gomolyos. Letakarom a számlát. A szám lát. Megágyaz és lefekszik. Gyí, a szikre fel! Felülök s fülelek. Ő füvem legeli s fülemüléi. Hullámzik és sikolt. Majdnem kiolt. Öldöklő fészek. Mclllepel. Sugárzó magommal ellepem. Odáig vagyunk. A halálig halunk. Eddig élünk. Aztán iszapszibillai pillanatban sután evickélünk. É Z L a holland földönfutó Ö V * E Csak állt az ablakokra néző ablakban homlokáról elsimítva egy üveggalamb röptének napbamártott árnyát S Z * A beesteledctt mire megfordult robbanásra kész hozsannázó tükör és mindcntlátó hátával emlékeztette az egyetlen hópehelyre a megbomlott teliholdat R O K majd gyöngéden széttárta lábait hagyta hogy foncsorozott labirintusában eltévedjen és hazataláljon a fehér holló a feketepiros levéllel �az orosz légyott utcán és véletlenül a keze előrelcndül így ér haza a szobában dohányfüst és tavasz tartósított oázis szavatolt mélabú az elázott hegedű a sarokban térdepel és szimfóniázik A Z I N D O N É Z L Ö a francia nyolcas V É Minden követ megmozgat könnyű álma van a pír elönti arcát egy alakot beilleszt az egészbe a kő álmához illeszti arcát egy alakká mozgó egész minden könnyű pírt clönt a van van egésszé illesztett álomkőpír egy alakot könnyűvé mozdít s elönti arcát a minden arccá álmodja a kő s elönti könnyű pírral van alakká illesztett mozdulat ha minden egész S z * A R O K 265 �Madách Mészöly Dezső Emlékbeszéd-papírra téve (Madách Im réről) Hölgyeim és Uraim, kedves Hallgatóim! Talán így is mondhatom: kedves BARÁTAIM ! Hiszen mindnyájan, akik Madáchnak nem csak tisztelői, hanem hűséges, magános olvasói is vagyunk: barátok lehetünk... Erős meggyőződésem az, hogy a lángelmékkel négyszemközt kell találkozni. Ezért is húzódoztam eleinte attól, hogy itt emlékbeszédet tartsak, népes gyülekezet előtt, ünnepé­ lyes keretek között. Mert ilyenkor - kivált, ha a beszéd kívánatos időtartama is megszabatik - könnyen rácsúszik a szónok a szokványos közhelyek lejtőjére. Félek, én se tudnám elkerülni ezt, ha szónokolnék. Kérem hát, ne szónoklatot várjanak itt tőlem. Megpróbálok inkább beszámolni Madáchcsal való négyszemközti találkozásaimról. Először is hadd olvassam fö l egy négysoros epigrammáját. Címe: A szabadságháború. (Látni fogjuk majd, milyen fontos itt a cím!) Mint villámlás valál, fényes, rövid, Nem tudni honnan, nem tudni hová, Azt sem tudnók, voltál-e igazán, Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná. A magyar irodalomnak talán legkeserübb négy sora ez. Mi marad nekünk magyarok­ nak a szabadságháború után? A rom. Senki oly nagy okkal és joggal nem írhatott le ilyen keserű sorokat, mint Madách. Eszembe ju t most, amit Babits írt öróla... nem erről a négysorosáról, hanem fömiivéröl, A z ember tragédiájáról mondja, hogy a költő kétségbeesett, kiábrándult filo zófiájának köntösébe a tulajdon vérző életét takarta. Úgy érzem, hogy amit Babits a Tragédiáról mond, az Madáchnak szinte minden müvére áll. Versei is sebre tett kötések. S míg olvas­ suk őket, azt érezzük: átvérzik a kötés! Ilyen „átvérzett kötés” döbbent meg bennünket az imént idézett epigramma, ,A szabadságháború” olvastán is. 266 �palócföld 95\3 Sokszor megírták már - de sokszor el is felejtjük -, hogy a magyar szabadságharc leverése valóságos családirtást rendezett a M adách-nemzetségben. Tudjuk, hogy a költő testvéröccse, Madách Pál futárszolgálat közben halt meg a harcok idején. Másik öccsértek, Ma­ dách Károlynak apósát a rémuralom idején kivégezted Haynau. Volt egy Mária nevű testvére is Madáchnak: öt a harcok után, menekülőben, honvédtiszt férjével és kisfiával együtt román parasztok felkoncolták. Maga Madách Imre börtönbe került Kossuth titkárának bújtatása miatt, s míg raboskodott, felesége megcsalta, családi élete felbomlott... Folytassam?... I s ­ mert dolgokat ismételek itt, de talán nem fölösleges olykor az ilyen ismétlés... Hogy mi indított most mind ennek fölidézésére? Az, hogy négyszemközti találkozásom Madáchcsal szorosan kapcsolódik a Szabadságháború címen ismert epigrammához. 1956 decemberében, a vérbefojtott felkelést követő gyászos időkben, az Üllői út fe lé já r­ tam. Ez volt Pest legsérültebb része. Lakóházakat, egész házsorokat rommá lőtt ott a szovjet nehéztüzérség. Arra barangolva észrevettem, hogy ott nézelődik valaki, kezében fényképező­ géppel. Fotóriporter vagy újságíró lehetett? Nem tudom, nem ismertem. De azt láttam, hogy hozzá lép valahonnan egy őr - úgynevezett "munkásőr" - s nyomatékosan figyelmezteti: itt ti­ los a fényképezés!... Nem volt szabad megörökíteni azokat a beszédes romokat. A sors úgy akarta, hogy nekem épp azokban a napokban egy Madáchról szóló fe lo l­ vasásra kellett készülnöm. Este, olvasás, jegyezgetés közben tekintetem épp az imént em­ lített epigrammára esett, ,A szabadságháború”-ra. Nagyon belém vésődött akkor a keserű záradék: A zt sem tudnák, voltál-e igazán? Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná. Soha olyan fogékony lélekkel nem olvastam Madáchot, mint a következő álmatlan éjszakán. Akkor találtam rá egy másik szíven ütő versére is, a PEREAT-ra (H add mondom azok számára, akik nem tanultak latint, hogy ez a szó: pereat - a V IV A T ellen- párja; VTVAT: éljen! PEREAT: vesszen!) Ez a Pereat olyan verse Madáchnak, amely eszünkbe juttatja föm üvét, A z ember tragédiáját. Miért? Ki fo g derülni az utolsó strófából. De hadd idézzem az egész költeményt! PEREAT Soká hivénk mindég hiába S megint csak hittünk, bár a hit Mindannyiszor hiú lidércként Sárban hagyott, hínárba vitt. El hát a hittel, félre véle! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk falhoz a poharat! 267 �palócföld 95\3 Soká szerettünk mindhiába. Mi áldozánk, más élvezett, Hej, aki gyűlöl, nem csalódik, S nem fosztja meg a szeretet. El hát a szeretettel végre! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk földhöz a poharat! Rég kábít a remény csilláma, Míg szívünk vére folydogál, Kétségbesetten jól tudom, hogy Régen kiszenvedt volna már. El hát, el a reménnyel végre! Fel, fel, kiáltsuk: pereat Szivünkben úgy, miként ez a bor S vágjuk földhöz a poharat! És mégis hogyha elvesz a hit, El a remény és szeretet, S helyette kétely, gyűlölet, meg Kétségbesés foglal helyet: Akkor mi is, s vélük min a szív Hőbb vágya függ - mind pereat, S mint hogyha elfogy a nemes bor, Vágjuk falhoz a poharat. „És m é g isn a g yo n súlyos ez a M ÉGIS az utolsó strófa elején! Nem tudom, felolvasásom tudta-e éreztetni a meghökkentő és igen-igen jellemző fordulatot?... Ez az „És m égisM adách bölcseleténekleglényege! Mennyi okunkvolna, hogy „föl dhöz vágjuk apoharat”... Hitnek, remény­ nek, szeretetnek mi értelme olyantapasztal átok után, melyekvégzetesen megráztak, leterítettek?... É s mégis... Folytassam?... Megkíséreljem eldadogni prózában, amit Madách verse kitöröl­ hetetlenül vés belénk? A MÉGI S ennek a versnek kulcsszava. S A z ember tragédiájának végső kicsengése is ez. A ráció, a hideg ész könyörtelen vég követ keztetését megszólal tató Lucifer meggyőzi az em­ bert, hogy az él etet nem érdemes f olytatni. A z emberi történél mén végig vezérl ö vízió után még az a „tátongó mélység ”is vonzóbb Ádám előtt. De az öngyilkosságra kész fé r fi minden számítását áthúzza Éva szava: ,A nyáriak érzem, óÁdám, magam. ” Eszembe jut itt Szerb Antal észrevétele: „Amennyiben a mű a fé r fi tragédiája, ugyanakkor a nő triumf usa is... Ádám a világos, építő öntudat, amely magas cél okra tör, s ha célját nem tudja elérni, összeomlik. Éva a homályos, ősi ösztön, a természet szava az emberben, amely semmi mást nem akar, mint élni, és dacol a szellem minden erejével. ” 268 �palócföld 95\3 Felvillan bennem Ady sora: „Az elet él és élni akar”... S még régebbről Vörösmarty szava, a GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN végén, a kétségbeesés szakadékéból f e l ­ törő: „És mégis, mégis fáradozni kell”... Igen, ez az életérzés jellemzi végzetesen legna­ gyobb klasszikusaink és modern költőink gondolati líráját. Egész irodalmunk és történel­ münk tele van szörnyű hullámvölgyekből kiemelkedő „és mégis”-ekkel. Hadd olvassak fö l befejezésül még egy elgondolkoztató passzust Szerb Antal M a­ gyar irodalomtörténetéből. „Ily módon Madách életfilozófiája ugyanaz az ES M ÉG IS gondolkozás, melyet Zrínyiben fedeztünk f e l először, Vörösmarty Csongor és Tündéjében és GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN-jában láttunk teljes költői kifejlődésében, és most Madáchnál jele­ nik meg, mint burkolt fdozófiai gondolat, hogy majdan Ady Endrében lírai világnézetté szélesedjék. A Z É S M É G IS : bizalom az irracionális élet őszt önökben, amelyek a végső órán kitörnek a lélek mélységeiből, megcáfolják a legvilágosabb logikát, utat találnak az úttalanban, és megmentik az embert és a nemzetet. Legnagyobbjainknak ez az életböl­ csessége a magyar E l DOS legsajátabb filo zó fia i mondanivalója. Ez is összefügg a faagyar finitizmussal: lelki alapja az az érzés, hogy bármi csapások érnek kint a való­ ságban, kívül a gyepűn, van valahol, bent, a magyar lélek mélyén, valami megközelíthe­ tetlen, körülhatárolt, független terület, ahol a magyart nem győzhetik le a szünet nélkül sújtó századok.” Akár egyetért valaki Szerb Antal szemléletével, akár nem, egy bizonyos: kevés olyan szfvenütő lapja van a magyar prózának, mint ez. S ha meggondolom, hogy olyan ember írta, akit irtózatos körülmények közt öltek meg a magyar történelem mélypontján... bizony, olyan keserűség mar belém, amelyből másba nem menekülhetek, csak a Madách-i szóba: „És mégis...” Legyen ez a szó megemlékezésünk záróköve. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Elhangzott az 1995-ös Madách-ünnepségcn Balassagyarmaton.) 269 �palócföld 95/3 Tarjányi Eszter Madách, évről évre A Madách Irodalmi Társaság bemutatkozása és az első két Madách-szimpózium eseményei Az írók úgy hiszik, hogy mindenki ismeri azt, amit leírtak, tettek, sőt gondoltak, legalább annyira mint ők, de talán még jobban. Alátámasztva ezt a tényt a századforduló neves köl­ tőjéről, A Hét alapítójáról, Kiss Józsefről maradt fenn egy anekdota. Kiss József vonaton uta­ zott, amikor a fülkéjébe három katonatiszt lépett be, akik nem törődve vele, elkezdtek fesz­ telenül beszélgetni. A költőt bosszantotta a semmibevevés, amit annak tulajdonított, hogy nem ismerték fel. Elgondolta, milyen hatásos jelenet lenne, ha leleplezné magát. Hogy elcso­ dálkoznának és örülnének. Ezért így szólt: - Az urak, ugye nem tudják, kivel utaznak? A tisztek meglepve néztek rá, aztán tanácstalanul egymásra. Egyikük vállat vont, a má­ sikuk azt kérdezte: - Nem értem, mit nem tudunk? - Hogy ki vagyok. - Vagy úgy? ...Hát kihez van szerencsénk? - Hja azt ki kell találni! - mondta az öregúr nevetve. De majd segítek. Kis hatáskeltő szü­ netet tartott, aztán elkezdte legjobbnak tartott költeményeinek a címét sorolni. - Simon Judit - és várakozóan nézett a tisztekre, de azok csak rázták a fejüket, jelezve, hogy nem ismernek ilyen nevű hölgyet. - Roboz Ágnes - folytatta a költő. A tisztek cl sem tudták képzelni ki lehet ez a kis öreg, aki ismeretlen nőket emleget. Kiss József kezdte a türelmét veszteni és kivágta a harmadik címet is: -Ágnes kisasszony. - Úgy vélte erre már lehetetlen ki nem találni, hogy kicsoda. És csak­ ugyan! Az egyik tiszt a homlokára csapott, érezve, hogy világosság gyűlt ott és diadallal ki­ áltotta: - Tudom már! Persze, hogy tudom! Maga a szolnoki kuplerájos. 270 �palócföld 95/3 Nem szeretnék ebbe a hibába esni, ezért inkább ismeretlenként, röviden ismertetném a két szimpózium eseményeit. 1993-ban Szügyön rendeztük az első Madách Szimpóziumot. Többes szám első személyt használtam, de valójában Andor Csaba érdeme az egész, hiszen a Madách Irodalmi Társaság csak 1994 októberében, a második szimpózium nyitányaként alakult meg. Az első szimpó­ zium színvonalát mutatja, hogy már előtte két tanulmány megjelent. Horváth Károlyi az Itkban, Zólyomi Józsefi a Palócföldben, a szimpózium után pedig az előadások közül három rövidesen napvilágot látott a Palócföldben. Bcnes Istvánnéi, Kozma Dezsői és az enyém. Ez az első találkozó számos tanulsággal szolgált, mind a szervezést, mind Madáchot illetően. Főleg azzal, hogy nem szabad ilyen későn, 6 órakor kezdeni az előadásokat... Madách vonatko­ zásában azonban a szimpózium mindenképpen gazdagította tudásunkat. A grafológus Benes Istvánné előadása felfedezéserejű volt és bizonyította, hogy milyen érdekes lehet más terü­ letekkel foglalkozó tudósok bevonása a Madách-kutatásba. Hasonló élménnyel gazdagított Fehér József András felszólalása, aki jungiánus pszichológus szerepében vizsgálta a Tragé­ diát. Kozma Dezső előadása - az erdélyi Madách értelmezésekről - pedig Madách Imre élet­ művének befogadástörténeti adalékaival járulhat hozzá egy átfogó és később megírandó Ma­ dách befogadástörténetnek, kultusztörténetnek. Kozma Dezső tanulmánya a második szim­ póziumon előadottal egyetemben egy, Madách erdélyi utóéletét feltáró monográfia körvo­ nalait sejteti. Bene Kálmán, Gcorg Büchner Danton halála is a Tragédia párizsi színét ha­ sonlította össze. Annak ellenére, hogy minden valószínűség szerint Madách nem ismerte Büchner drámáját, a szemléletbeli egybeesések és különbségek tanulságosak lehetnek. Hason­ ló érdekességekkel szolgált Horváth Károly dolgozata, amelynek az első szimpóziumot kellett volna megnyitni. Sajnos Horváth Károly betegsége miatt nem tudott eljönni, így dolgozatának részletes megbeszélése is elmaradt. Ebben a tanulmányában Horváth Károly nagy művelt­ ségét és nyelvtudását megcsillantva a teremtéstörténet világirodalmi előzményeit mutatta be, amelyek között van olyan, amelyet'Madách ismert, és van, amelyet valószínűleg nem ismert. Akkora jelentőségű alkotók esetében, mint Madách Imre, ezek - az egyértelműen nem a ha­ tástörténet szempontjából vizsgált - megegyezések és különbségek is hozzájárulhatnak a mű­ höz és szerzőjéhez szorosabban és lazábban kötődő ismereteinkhez. Az életrajz egyes eseményeiről tájékoztatott Zólyomi József előadása, aki a Madách bir­ tokon bujdosó Rákóczy Jánosról írt. A korábban ismeretlen dokumentumokat használó el­ őadó pontosította e fontos életrajzi eseményről eddig tudottakat. Az életrajz szempontjából volt érdekes Györffy Miklós beszéde is, aki összefoglalta és értelmezte Madách Imre házas­ ságának 1845 és 1852 közé eső eseményeit. Balassa Zoltán két előadást is tartott. Az egyik­ ben az alsósztregovai Madách Múzeum keletkezésének körülményeiről számolt be, amelyeket az előadó azért ismerhetett alaposan, mert édesapja, Balassa Géza v#lt az, aki ezt az alapítást kezdeményezte. Másik előadása a japán Imaoka Dzsuicsiro - a Tragédia japán fordítójának - életrajzát mutatta be. A szimpózium záróelőadását Zsiga László és Andor Csaba tartotta a Madách-fordítások multimédia lemezen történő kiadásának egyenlőre még csak utópisz­ tikus álmáról. 271 �palócföld 95/3 A második szimpóziumot már óvatosabban szerveztük. Délelőtt is voltak előadások Szügyön, majd délután a Fráter Erzsébet Leánykollégiumban folytattuk. A második szimpózium elején Andor Csaba az 1994 nyarán elhunyt Ráció György hagyatékában maradt Madáchcsaládfát mutatta be, amelyben Radó György Madách Imre felmenőit egészen Ádámig ve­ zette vissza. A Madách-kultusz eleven hajtása, vagy csak az életrajzot kutató tudós nem tudta meg­ húzni vizsgálódásának határát? Akarta-e vajon publikálni Radó György táblázatokkal kiegé­ szített terjedelmes dolgozatát vagy sem? - Kicsit meg voltunk akadva a családfa értelmezé­ sével, Radó György ugyanis komoly tudós volt, de a tudományosság szempontjából kissé ké­ nyes lenne ezt a leszármazást tényként elfogadnunk, még hogy ha hisszük is, hogy mindnyá­ jan Ádámtól származunk. Kételyeinket az oldotta fel, hogy újra kezembe került serdülőko­ rom kedves olvasmánya, Ráth-Végh István legismertebb könyve,Az emberi butaság, amely­ nek Címkórság alfejezetében Radó Györgyére kísértetiesen emlékeztető családfákat muta­ tott be Ráth-Végh István, akinek véleményét erről könyvének címe egyértelműen jelzi. Az emberi butaság történetének írásakor pedig Radó György segített Ráth-Végh Istvánnak, ahogy a könyv előlapján világosan olvasható: a fordításokban működött közre. Jól ismerte hát a délibábos családfák előzményeit és kidolgozásukat sürgető emberi gyengeségeket. Ezek után Radó György által felrajzolt családfát posztmodern gegként értelmezem, olyan ráját­ szást a Madách-kultúszra, amelyben Radó György szépírói alkata villan elő... Mindezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert olyan kényes kérdést érint, mint a szim­ póziumok tudományosságát. Nem lehet célunk ugyanis kizárólagosan megszabni a vizsgáló­ dások irányát, de azért egzaktságra törekszünk. Most, amikor az objektív tudományosság kri­ tériuma egyre inkább fellazul, amikor a befogadói szubjektivitás egyre nagyobb szerepet kap, még nehezebb elhatárolni a tudományos megközelítést a szépíróitól. Tervezzük tehát a Madách-kutatás kiterjesztését. Eddig "hozott anyagból" dolgoztunk, de a következőkben - ha már nagyobb ismertséget szereztünk - szeretnénk szelektálni is, egyes témára érzékenynek vélt előadókat felkérni és a dolgozatokat már az előadás előtt megtekinteni. Szeretnénk, ha Madách művei az újabb irodalomtudomány módszerei szerint is megméretődhetnének és így olyan momentumok is előkerülnének, amelyeket a hagyományos módszerekkel nem lehetett feltárni. Szeretnénk - a már ismert Madách-kutatók bevonásán túl - a fiatalabb nemzedéknek is előadási és remélhetően publikálási lehetőséget teremteni, mivel egyes gondolatok és talán még eretneknek tartott kísérletek megvitatásának is egyedüli fóruma lehetnénk. Fontos lenne, hogy olyan tények és gondolatok, olvasatok is előkerüljenek, amelyeket korábban nem lehe­ tett, vagy nem volt tanácsos vizsgálni. "Csak" annyi kívánnivalónk lenne, hogy a dolgozatnak a belső - hangsúlyozom, hogy a belső - logikája hibátlanul működjön, és hogy az értelmezés benne legyen a műben és persze, hogy ellenőrizhető tényekre épüljön. Rövid kitérő után visszatérve a második szimpózium történetére: Nagy Ervinné előadása Madách Imre nevelőiről, az előadó kedves témáját folytatta és a nevelők közül leginkább a rajztanár személyét mutatta be, amikor Madách Imre rajzainak háttértörténetét vázolta fel. Győrffy Miklós szintén hajdani kutatásait elevenítette fel, gondolta át, amikor Madách no­ 272 ‘ �palócföld 95/3 velláinak margójára írt jegyzeteket vizsgálta meg. Benes Istvánná és Andor Csaba egy iro­ dalomtörténeti szenzációt, Madách Imrének egy eddig kiadatlan versét vizsgálta meg közö­ sen, a grafológus segítséget nyújtva az értelmezéshez és az olvasathoz. A többi dolgozat be­ fogadástörténeti érdekességű volt. Krizsán László az 1945 után kialakuló Madách-képet mutatta be. Kozma Dezső néhány erdélyi tragédiaelőadást értelmezett. Madácsy Piroska Aurélien Sauvageot és tanítványainak Madáehcsal kapcsolatos gondolatait elemezte. Bene Kálmán a korábban Vajda Jánosnak tulajdonított Tragédia-kritikáról bizonyította be Vajda János valós szerzőségét; Csáky Károly pedig a szlovákiai Madách-kultusz történetéből adott ízelítőt. Egyelőre itt tartunk. *(A második szimpózium alkalmával alakult meg a Madách Irodalmi Társaság, amely a harmadik ilyen találkozót szervezi és készül megjelentetni az ott elhangzottakat. A har­ madik szimpóziumot 1995. október 6-án fogjuk tartani és a programban már kiemelt téma is szerepel: Madách a tankönyvek tükrében. Korábbi hagyományainkhoz híven persze nem csak oktatási, pedagógiai témáink lesznek. Várjuk a további előadók, a közönség és a rész­ letesebb tájékoztatót kívánók jelentkezését a Madách Irodalmi Társaság elnökének, Andor Csabának a címén: 1072. Budapest, Rákóczi út 14.) 273 �palócföld 95\3 Andor Csaba Újabb Madách-dokumentumok Az 1994-es balassagyarmati Madáchünnepség keretében mutatták be Leblancné Kelemen Mária könyvét: Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Le­ véltárból és az ország közgyűjteményeiből. A hosszú cím arra utal, hogy egyfelől meg­ jelent már egy átfogó dokumentum-kötet (Madách Imre- dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984), másfelől a most közzétett dokumentumok más levéltárak és közgyűjtemények iratait is tartalmazzák. Az új könyv borítója is csupán színében változott, jelezve a két munka szoros összetartozását. Leblancné Kelemen Mária életművének javát, s bizonnyal a legnagyobb érdeklődés­ re számot tartó részét teszi ki a kétkötetes munka; ha más írást soha nem tett volna közzé, akkor is a legtermékenyebb Madáchkutatók egyikeként tarthatnánk őt számon. (Az újabb kötettel a Madách-kutatás egy iz­ galmas fejezete legalábbis, nyugvópontra jutott. Nem ért persze véget, hiszen a mun­ kálatok befejezése után nem sokkal Zólyo­ mi József újabb fontos Madách-vonatkozá274 sú dokumentumokat talált, mégis azt mond­ hatjuk, hogy a dokumentumok közzététele a lehetőségekhez mérten a legteljesebb volt.) A szerző évtizedeken át a Nógrád Me­ gyei Levéltár munkatársaként több érdekes részeredményéről számolt be folyóiratok­ ban. így pl. elsőként hívta fel a figyelmet ar­ ra - a Palócföld hasábjain, húsz évvel eze­ lőtt hogy a két háború közti népszerű re­ gényírónak, Harsányi Zsoltnak az Ember, küzdj ...cimii életrajzi regénye kapcsán fennmaradt levelezése a Nógrád Megyei Le­ véltárban található, s számos érdekes adalé­ kot közölt a levélgyűjteményből. Leblancné Kelemen Mária problémaérzékenységét tükrözi, hogy bár Nógrád megye más jeles személyiségei (mint Bérczy Károly) is fel­ keltették érdeklődését, azért idejének, ener­ giájának nagy részét a Madách- kutatásnak szentelte. Egy ilyen terjedelmű munkában óhatat­ lanul vannak kisebb-nagyobb pontatlansá­ gok, nyomdahibák, amelyek fölött akár át is lehetne siklani, ám éppen a munka jelentő­ sége miatt ez mégsem volna tanácsos. A ké­ �palócföld 95\3 sőbbiekben ugyanis egyszer majd el kell vé­ gezni a két kötet, s az újabban előkerült do­ kumentumok integrációját egyetlen nagy dokumentum-kötetben, s a kritika annak munkálatait remélhetőleg elősegíti majd. (Az integráció már csak azért is indokolt, mert egy-egy üggyel kapcsolatban sűrűn előfordul, hogy a vonatkozó iratok egyik felét az egyik, másik felét a másik kötetben találjuk. Egy közös kötetben értelemszerűen egymáshoz közelebb kerülnének egyazon ügy különböző dokumentumai.) A recenzens első módosítási javaslata az volna, hogy az első dokumentum címe le­ gyen pontosabb, kifejezőbb egy majdani in­ tegrált kötetben. Most ugyanis a „Madách Imre születési anyakönyvi kivonata” cím részben anakronisztikus, részben megté­ vesztő. Anakronisztikus, mert 1823-ban ál­ lami anyakönyvezés még nem volt nálunk, s a magyarországi keresztény közösségek nem tartották számon a születést. Ilyen könyv tehát nem létezett. Volt helyette egy más­ fajta könyv, amelynek címét így fordíthat­ nánk: „A megkereszteltek anyakönyve”. Természetesen a közölt dokumentumból ki­ derül, hogy Madách Imrét is egy ilyen anyakönyvbe jegyezték be. Az egésznek nem is volna túlzott jelentősége, ám éppen Madách esetében mégis van. Ő ugyanis minden rendelkezésünkre álló mérvadó in­ formáció szerint január 20-án született, bár kétségkívül 21-én keresztelték. A könyv még jónéhány hasonló anyakönyvi bejegy­ zést tartalmaz. Tipográfiailag is furcsán fest a szomszédos oldalakra került 184. és 185. dokumentum: láthatóan ugyanarról az anyakönyvről van szó, amely a 184. doku­ mentum fejrészében a „születési”, míg a 185. esetében a „keresztelési” jelzőt kapta. A nevek „összefésülése”, s egy teljes névmutató elkészítése is fontos, s hónapo­ kig, ha ugyan nem évekig tartó munkának ígérkezik. Sajnos a számítógép ma még ép­ pen arra nem alkalmas, amire sokszor rek­ lámozzák, tehát például korrekt névmutatót nem lehet a segítségével készíteni. Ezt a „kézimunkát” - főképp ragozó nyelveknél csak szerény mértékben támogatja a mai technika. így történhetett, hogy Algöver Sá­ muel (Soma) mérnök neve szerepel a 80. do­ kumentumban, a névmutatóban azonban ennek nincs nyoma. Kicsit furcsább zavar mutatkozik ugyancsak egy név körül a 97. dokumentumban, ahol egy teljesen értel­ mezhetetlen jelsorozatot találunk: egy kez­ dőzárójel után néhány pontot, majd újabb kezdőzárójelet, kérdőjelet és végzárójelet. Arról van szó, hogy itt a jelek szerint sem a szerkesztő, sem a lektor, sem a kiadó nem tudott elolvasni egy nevet a dokumentum­ ban, ezért - nyilván ideiglenes jelleggel egy ilyen jelsorozatot helyezett el, abban a reményben, hogy a későbbiekben majd tisz­ tázódik, kiről is van szó. Nos, a jelek szerint nem tisztázódott, utóbb azonban a kipontozott részt elfelej­ tették helyettesíteni egy olyan jelsorozattal, amely az olvashatatlan részek jelölésére használatos (két szögletes zárójel között egy kérdőjel). Sajnos jónéhány dokumentumban találkozunk hasonló, véletlenül a szövegben maradt technikai jelöléssel (pl. 148., 150.). Itt már valóban segíthetett volna a számító­ gép az ilyen furcsaságok kiszűrésében. A nevek „összefésülése” során a szóbanforgó személyeknek is érdemes lenne az ed­ diginél is kiterjedtebben utánanézni (ezért is vélem úgy, hogy akár több emberévnyi munkáról lehet szó), másképp ugyanis ne­ 275 �palócföld 95\3 héz tisztázni, hogy kiről van szó egy-egy renc, mint lektor, A. Varga László, mint iratban. Itt van mondjuk a „csődtömeg- szerkesztő és kiadó, és Láng József, akinek ügy”, amelyre vonatkozóan mindkét kötet­ nyomdájában a köteteket nyomták. Érte­ ben jónéhány dokumentumot találunk. Csak lemszerűen ki- ki hivatásának megfelelően egy dolog érthetetlen: kinek a csődjéről vázolta fel a lehetséges folytatást. így Keré­ van szó? Az első kötetben ugyanis követke­ nyi Ferenc a kritikai kiadást és a Madáchzetesen a Baloghy Imre név, míg a máso­ bibliográfiát jelölte meg két olyan nagy te­ dikban ugyancsak következetesen a Balogh rületként, amelynek munkálatait különösen Imre név áll. Ha valamit tudnánk az illető­ szorgalmazni kell. Á Varga László viszont a ről, bizonnyal könnyen tisztázható volna a Madách-család teljes levéltárának megje­ neve is, így azonban ezt nem tudjuk. Rá­ lentetését helyezte kilátásba. Láng József, adásul a Baloghy-család egy jól meghatáro­ aki már eddig is sokat tett a Madách-életzott család, s Baloghy Imre neve Nagy mű publikálásáért, továbbra is örömmel Ivánnál is megtalálható; Balogh Imre ezzel venne részt ilyen munkák megjelentetésé­ szemben több is élhetett egyidőben Nógrád ben. Végül a szerző nyilván szeretné mun­ káját olyan levéltárakban is folytatni, ame­ megyében. Elméletileg, a kötet összeállítása szem­ lyekbe eddig még nem jutott el: Rozsnyón, pontjából látszik problematikusnak, hogy a Püspöki Levéltárban, Aradon, Nagyvára­ végülis mi a most megjelent munka tartal­ don az ottani területi levéltárakban, stb. Kérdés persze, hogy ezek az elképzelé­ ma? Lássuk a 156. dokumentumot: Madách levele Ludovic Rigoudaud-nak. Tekintsünk sek mikor s milyen formában illetve mér­ el most attól, hogy ennek a magyar fordítá­ tékben valósulhatnak meg. Ami a formát il­ sában is van egy kipontozott rész, amely leti: már a most megjelent kötetnél is cél­ vélhetően a fordító bizonytalanságát jelzi. szerű lett volna a papírkönyv mellett lézer­ A levél többször megjelent már, s éppen lemezen is megjelentetni a kiadványt. Vala­ nem mondható hivatalos jellegűnek. De bár­ hol azonban előbb-utóbb el kell majd kezde­ milyen megfontolás is állt újbóli közzététe­ ni a mai értelemben vett publikációt is, va­ lének hátterében, az végképp érthetetlen, gyis olyan formát kell találni, amely - le­ hogy Ludovic Rigoudaud-nak Madáchhoz gyen szó dokumentumokról, kritikai kiadás­ írt levele, amelyre Madách válaszol, miért ról, bibliográfiáról vagy bármiről - a számí­ tógépes hozzáférést is biztosítja. Ma ugyan­ nem szerepel a kötetben? Ezek az apró pontatlanságok vagy a kö­ is az irodalomtudományban is ott tartunk, tet szerkezetét érintő kifogások azonban el­ hogy ami nincs meg számítógépen, az csak törpülnek az egész munka nagyszerűsége félig van meg. A számítógépes hozzáférhe­ mellett, s valóban csak akkor érdemes rájuk tőség és a papírkönyv között nagyjából szót vesztegetni, ha egy egyesített doku­ ugyanakkora a különbség, mint a könyvként mentumkötet kiadásának lehetősége felme­ hozzáférhető információk és a kéziratok kö­ zött. rül. S addig? Hogyan tovább? Ami pedig a mértéket illeti, főképp a A most megjelent munkát a szerzőn kí­ vül még hárman mutatták be: Kerényi Fe­ bibliográfia esetében ígérkezik nehéz fel­ 276 �palócföld 95\3 adatnak olyan elhatárolásokat tenni, ame­ lyek elvégezhetővé teszik a munkát, de ugyanakkor nem redukálják túlzott mérték­ ben a bibliográfiába felveendő tételek körét. Teljeskörű Madách-bibliográfiát összeállí­ tani csaknem képtelenség, de legalábbis többszáz emberévnyi munka lenne. Vajon milyen kritikát kapott Japánban I maoka Dzsuicsiró fordítása? (Nem kizárt, hogy ép­ pen a japán nyelvű Madách-irodalmat könnyebb összeállítani, mintsem gondol­ nánk; a szigetországban nemcsak a számító­ gépekre, de azok értelmes használatára is tetemes összegeket áldoznak, így többek kö­ zött a könyvtári alkalmazásokra is.) A Madách-bibliográfiának még egy látszólag pi­ ciny szelete is többéves teendőnek bizo­ nyult: Praznovszky Mihály évek óla gyűjti a Madáchtól valamint Madáchról 1861-től 1864-ig megjelent írásokat, s még mindig talál olyan feledésbe merült újságot vagy kalendáriumot, amelyről eddig nem tudott. Igaz, ő nem pusztán bibliográfiát állított öszsze, hanem magukat a szövegeket is össze­ gyűjtötte. Kevésbé látszik problematikusnak a kri­ tikai kiadás vagy a Madách-család levéltá­ rának megjelentetése. Meglehet, akadémiai könyvkiadásunkat eddig csak az riasztotta el az előbbitől, hogy belátható időn belül véghezvihető, mi több: a szerkesztőnek még arra is van esélye, hogy munkája megjele­ nését megéri. (Érdemes lenne összeszámol­ ni, hogy a Világirodalmi Lexikon 1970ben megjelent első kötetének szerkesztői és szócikkírói közül hányán élnek még. S vajon hányán lesznek életben az utolsó kötet meg­ jelenésekor?) A Madách kritikai kiadás kb. 8-10 kötetben megjelentethető volna; túl reális a vállalkozás ahhoz, hogysem az Aka­ démiai Kiadót - ahol az irodalomtudomány már évtizedek óta a megtűrt kategóriában szerepel - komolyan érdekelhetné. A Madách-család levéltárának megje­ lentetését e sorok írója is szorgalmazza, kü­ lönösen azóta, hogy egyszer belekukkantott a P 481 -es szekció két csomójába, s jószeri­ vel nem érteit belőle egy szót sem. Minden esetre komoly felkészültséget és nagy kitar­ tást kívánna a családi levéltár közzététele, amely terjedelmét tekintve nem is biztos, hogy kisebb lenne, mint a kritikai kiadás. E megjelent kötettel az „alapkutatá­ sokénak lassan a végéhez közeledünk, leg­ alábbis ami a közvetlenül Madáchcsal kap­ csolatos elsődleges információkat illeti. Ugyanakkor az „alkalmazott kutatások” ko­ moly ösztönzést kaphatnak. Elegendő, ha arra gondolunk, hogy többek között a Madách-biogrália is újabb információkhoz ju­ tott, s ennek megfelelően Radó György munkája, a Madách Imre életrajzi krónika clkövetkezendő kiadásai további dátumok­ kal, eseményekkel egészülhetnek ki. A testes kötetet forgató, itt-ott belelapo­ zó olvasó arra is kíváncsi azonban, hogy vé­ gülis mennyivel tudunk most többet Ma­ dáchról? Nos, számos részterületen jelentősen bő­ vültek információink, mégis, erre a kérdésre kimerítő választ akkor adhatunk, ha majd a dokumentumok feldolgozására, értelmezé­ sére is vállalkoznak a Madách-kutatók. Itt is szükség van tehát egyfajta „alkalmazott k u tatásira, amelynek keretében mondjuk a csődtömeg-ügyet feldolgozza valaki, s ha ez megtörténik, akkor a nevek, események is értclmezhctőkké válnak. Leblancné Kelemen Mária hatalmas munkát végzett, amelynek jelentőségét a re277 �palócföld 95\3 ccnzcns tudományelméleti felfogása szerint nem csökkenti, hanem inkább növeli az a körülmény, hogy egyúttal sok-sok évnyi munkát adott a Madách- kutatóknak. Dicséret illeti a könyv megjelenésében résztvevők teljes körét: a fordítókat, a szer­ kesztőt, a lektort, a kiadót, sőt azokat is, akik a szöveg számítógépes szerkesztéséi, tördelését végezték. - Ha a munka számí­ tógépes adathordozón is megjeleni volna, úgy most azt mondhatnánk: kisebb-nagyobb pontatlanságok ugyan még vannak benne, mindazonáltal „elkészült a béta-verzió, ki lehet adni tesztelésre**. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évekbenévlizedekben az igazán fontos Madách- vo­ natkozású könyveknek és tanulmányoknak a nagyobbik fele Nógrádban jelent meg, s a fő­ városi kiadók és folyóiratok jócskán lemarad­ tak a versenyben. A két dokumentumköteten kívül Radó György Madách életrajzi króni­ kája, a Lant-virágok továbbá A z ember tra­ gédiája hasonmás kiadása mind- mind itt je­ lenlek meg. Ez természetes is, egy apró meg­ szorítással: olyan jelentős alkotó esetében, mint Madách Imre, a helyi megjelenés ellené­ re az országos, sőt: a határokon túli terjesz­ tésről is gondoskodni kell. Bagi András szobra 278 �az indonéz lövészárok Kaftánhuss cs gyolcsgyapot. Az agglomeráció bűvköréből kitörve lánglengc lidcrcnck öltözve otthagynak csapot papot a bakafán tok cs a bakakobakok a habzó morolvában susogják mindegyre ugyanazt és ugyanúgy: „mán halunk ám, csak előbb jónapot!” Pető Tóth Károly A z in don éz lövészárok /INTERLÚDIUMOK/ 279 �mérlegen G. Komoróczy Emőke I.„Függő helyzetben földönfutók lettünk...” (Bujdosó Alpár: Vetített irodalom című kötetéről) Bujdosó Alpár már előző kötetében is (Irreverzibilia Zénón, 1984.) óbabiloni, me­ zopotámiai agyagtáblákra kódolta rejtjeles üzeneteit a múltról - történelmünk „vérzi­ vataros” századairól, s különösen annak újabbkori - XX. századi - fejezeteiről. Még negyven év múltán is ott kísértenek álmai­ ban (és verseiben) az iszonyatos emlékek, a dübörgő tankok, a bitófák, az elégetett, le­ mészárolt, vérbe fagyott emberi tetemek ez­ rei, egymásra hányva, felismerhetetlenül háttérben az egész magyar történelem nagy lázadásainak s leverettetéseinek kínzó szé­ gyenével. Sehol, soha nem bűnhődött így a Jóért, Igazért, a magasabbrendű Értékek megvalósításáért lázadó erő, mint itt, e mostoha kis hazában, ahol a meglapulók és gyávák maguk vetik ki, árulják el, tiporják agyon az ő szabadságukért (is) küzdő, saját vérükből való hősöket. Az ókori kövekkel, kultikus tárgyakkal, szobrokkal, halotti maszkokkal, ékírásos 280 agyagtáblákkal azonban arra (is) figyelmez­ tet bennünket a költő: az egész eddigi világtörténelem - „vérfolyam”, mint azt mondta volt Petőfi egykoron {ítélet). Csakhogy a „végső csata” soha nem jön el; a menny soha nem fog „a földre leszállni”. Nincs kilépés a determináció szigorúan megha­ tározott törvényei közül: Káin újra és újra megöli Ábelt, Ábel vére az Égre kiált; de Isten hallgat, nem torolja meg a gyilkossá­ got, nem tesz igazságot földi vitáinkban. Az Idő: farkába harapó kígyó; a történe­ lem folyton ismétli önmagát. S még nem ért véget „a negyvenkétezeréves gátfutás, melyből az utolsó kétezer a kifulladás támolya: összeesés előtti pillanat, egybeesik a múlt és jövő.” Bujdosó Alpár költői vüágában a vizuális jeleknek autonóm, sajátos gondolatébresztő funkciója van. A kőtáblák, halotti maszkok, fejpántok stb, az örök változatlanság jelképei; a szöveg viszont nagyon is jelen idejű: közel­ �palócföld 95/3 múltunk sebeit tépi fel. így sajátos esztéti­ kai feszültség teremtődik a két pólus (múlt - jelen) között, s tudatunk c dinamikus erő­ térben ide-oda, előre-hátra oszcillál. A mű­ vek értelmezése nem okoz gondot, ha figye­ lembe vesszük a külső forma és a líraian feldolgozott életanyag kölcsönhatását: fel­ erősítik egymás szuggesztivitását, hiszen mindkettő önálló jelentést is hordoz; s a kettő együttes intenzív befogadói élményt indukál: egymásra vonatkoztatva értelmez­ zük őket. A befogadást megkönnyítendő, a szerző alapos elméleti bevezetővel indítja kötetét. A későbbiekben ugyan hangsúlyozza: „az Előszó nem szerves része a közleménynek”; valójában mégis az - előkészít a „birkózásai­ ra a szellemi „morzsolgatnivaló”-val. Nagy Pál: Képszövegek, Papp Tibor: Irodalmi performance és diapozitív, valamint Szé­ kely Ákos: Vendégoldal című szövegét is ide „aplikálja” - ezek együtteséből ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy a modern techni­ kai eszközök, a vizuális jelek, a tipográfia és a többi, mennyire differenciált módon állít­ hatók az alkotás szolgálatába, s mennyire megkönnyítik az adekvát értelmezői mun­ kát. A mű így bizonyos értelemben „nyitot­ tá” válik: módot és lehetőséget kínál a több­ irányú asszociációra, s arra, liogy képzele­ tünk által mi magunk is új és új jelen­ téstartalmakkal gazdagítsuk. Hiszen a mo­ dern korban fejlettebbé vált vizuális percep­ ciónk - így ezek az eszközök érzékszerveink többirányú „bombázásával” hozzák mozgás­ ba mentális fantáziánk, s maradandóbb ha­ tást gyakorolnak ránk. Bujdosó Alpár vizuális tárgyai - látszat­ ra - ,<a tilmuni világkép dokumentumai”, amelyek a tilmuni (kvázi-)ásatások során kerültek elő. Valójában ő maga mintázta meg e kultikus tárgyakat agyagból, s ő véste rá képírás-jeleit. Teremtésükhöz inspiratív mintaként - mint jelzi - Komoróczy Géza: A tilmuni kereskedelemről írt tanulmányát, illetve az ott látható agyagtáblákat használ­ ta fel (Bp. Magvető K. 1979.). Hogy az imi­ táció tökéletes legyen, a költő még a közvet­ len „forrást” is megjelöli: „E táblák eredeti­ leg valamely laikus személy tulajdonában lehetlek, amolyan házi magánkönyvtárban, a Tilmuntól délre elterülő lakótelep (sic!) területén”. Holott a szövegösszefüggésből nyilvánvaló: a táblákon saját sorstörténetét és közelmúltunk véres történelmét jeleníti meg. Az első táblatöredékek a Himnusz egyegy jellegzetes mozzanatára utalnak: a „jó­ kedv”, „bőség”, „védőkar” Tilmunban áru­ cikké vált. A sipariak városában a vízözön előtt elásott Bérósos - (S.O.S!) - töredék őr­ zi az ember/iség/ mindig ismétlődő jajkiáltásail. A Törvény „igazi, eredeti formájá­ ban megismerhetetlcn” - Enki, a tilmuniak egyik istene, kosarában őrzi azt, s az embe­ rek számára elérhetetlen magasságba emeli. Csakhogy az emberi kíváncsiság határtalan: újra és újra megszegik Enki intelmeit (ez az „eredendő bűn”, amiért aztán újra és újra bűnhődniük kell): a lázadás a „magasabb Titkok” megértésének - megismerésének vágyából fakad. „Nem halhat meg senki, míg nem látta a Törvényt” - sugallja a ho­ mályos, titokzatos fény-árny-játék mögé rejtező isten-arc. Enlil, az örök lázadó - kicsit talán a köl­ tő alak mása - szembeszegül a külső paran­ csokkal, a Hatalom által előírt szabályokkal: a belső - „humán”, azaz emberi - törvény­ eket azoknál fontosabbnak tartja (voltakép­ 281 �palócföld 95/3 pen ez az „Antigoné- modcH”-szituáció). Minden lázadó, aki lázadását konzekvensen végigviszi, tragikus hős: bukásában felma­ gasztosul. Ez ad méltóságot az egyénnek, he­ roikus pátoszt történelmi küzdelmeinknek. Lázadása büntetéseképp Enlil örökre kizáratik a Városból. Megkezdődik „bujdosása’\ a halottak siratása, és mindazon élmé­ nyek feldolgozása, amelyek őt Ur-hoz, az „Örök V árosihoz kötik (ami az ő számára nem Róma, hanem Budapest). Enlillcl együtt Ninlil és társai is száműzettek - erről egy vaskos gyertya-alakú amulett vall, rajta az írás: „Felfüggesztett ítéletünk kutató árok rejti - függő helyzetben földönfutók lettünk HOLT PONTY.’’ A „fclluggcsztettség” létállapotát elviselni csakis humorral lehet: „Ne vedd komolyan magad ez minden /baj/ FORR- /-adalom, avagy -ása/. Mindez persze csupa nagybetűvel, ÁKOM-BÁKOM-írással, grammatika nél­ küli nyelven, mondattagolás, központozás nélkül. A folyamatos szövegolvasást meg­ könnyítik a magyarázatok, előrc-hátra-utalások, a tipográfiai kiemelések (nagy és kis­ betűk, halványabb-crőscbb szedés stb.). Buj­ dosó Alpár humorral palástolja a számkivetettség tragikus létállapotának kimondha­ tatlan fájdalmát. Az agyagtáblákra írt „üze­ net” személytelenné absztrahálja a benne zajló érzelmi-indulati folyamatokat. Kulti­ kus meditációs táblái láttán anonim részvét és halottainkat sirató csendes bánat neheze­ dik ránk. Egy felnégyelt, tömzsi, amorf, fej nélküli figura fölött: „a felfüggesztett ítéle­ tet végrehajtottuk/ feje helyére írott paran­ csot tettünk/ fejét befalaztuk”. S ormótlan betűkkel a törzs körül: „hányat hánytatok mészgödörbe, hogy álljon a zikkurat? Ki ura voltál ó fény - lő retesz ura?” 282 A költő a régészeti kvázi-ásatások szem­ tanújaként emlékezik: „ugyanabban a kuta­ tóárokban találtunk néhány üreges agyag­ gömböt, melyek valóban emberi fejeket tar­ talmaztak”, s több maszkot is. Egyiken a felirat: „a föld szilárd pont/ bukfencet vet­ hetsz, állhatsz álarcban, ülhetsz anélkül, hogy leültetnének/ de futni nem érdemes: csak földönfutó lehetsz”. Az ugyanott talált királylista felsorolja az özönvíz előtti és utáni királyok neveit; a határ a két korszak között egy hatalmas „ötvenhatos” emlék­ oszlop, rajta az „áldás”: ,,/9 Gáspár + Menyhért + Boldizsár 56” Mint tudjuk: a „háromkirályok” (a test, a szív, a szellem szimbólumai) a betlehemi csillag vezérletével eljutottak a jászolhoz, így osztályrészük lett a karácsonyi /újjá/születés élménye. 1956 tehát a megváltás ígéretét hordozta magában - de mint min­ den történelmi álmunk, ez is elvetélt. A kő­ oszlop kivetített oldaltábláin különböző va­ riánsokban a felirat: „A város kapujára sze­ gezett tűzparancsot csak az láthatja ki elhagyja a várost örökre. S visszanéz mint Lót asszonya ki lenyúzott arcát testálja az Őrökre.” Ki innen eltávozott: az nem térhet vissza; aki bent maradt: halott. Még ha élet­ ben maradt is. S maga a „tűzparancsolat”? - melyben az ősi tízparancsolat legfontosabbja (Ne ölj!) visszájára fordult: „megtizedelni”, „félreverni” - azaz: lelholtra verni - „felné­ gyelni” és így tovább. Megelevenednek a magyar múlt iszonya­ tos vérengzései, a különböző „vész- korsza­ kok”: a pogánylázadások és leverettetésük, Dózsa, a Rákos mezején gyülekező negy­ venezer paraszt, az 1919-es vörös, majd a fehér terror áldozatai, a Duna jegén megti- �palócföld 95/3 zedeltek, a Don-kanyarnál elesettek és így linszky történelmi szerepére!) ott a figyel­ tovább... Halotti maszkok sora őrzi emlékü­ meztetés: „A zsilipek ha lezuhannak gurul­ ket, mint ahogy „a történelem szemétdomb­ nak a fejek/ s az országot elönti az ár”. Saj­ jára került” összes többi mártírunkét. A nos, e tájon gyakori az árvíz, sok a fulladás. Jók, az Igazak itt sohasem dicsőülhetnek Néhány lehullt vakolat-töredéken a meg: a Rend fenntartására rendelt különle­ „nyom” homonimával való ironikus játék a ges kiképzésű elit- alakulatok mindig gon­ jelen (semmivel sem derűsebb) állapotát jel­ doskodnak erről. „Szemhéjjas szemfedél a zi: „nyom/or/szág lábon hordta ki nyomornagy folyó” - „orrsövény mögötti ingovány/ fekélyét”, s az elűzöttek nyomát „bottal üt­ orgovány” - „arcú lesapáson kőh idáig jük” azóta is. A „nyomolvasók” számára in­ mésszel teli szemgödörbe”. A mártírok né­ tés: „Ki megtérsz, ne csodálkozz, ha zárva e ma, töredékes üzenete: „Hogy az én botom kapu: bebocsátás csak a Vaskapu felől.” után/ az én árva feleségem/ és gyermekem/ Deheroizál Bujdosó Alpár? - Igen. Joga még itt nyomorognak.../ legyen kegyelmes van hozzá. Megszenvedett érte. Görbe tük­ ótalommal nék..7ik/.” De senki, soha nem röt tart elénk: ugyan, nézzünk már bele, és volt kegyelmes irántuk. „Ez az a város, döbbenjünk meg azon, mennyire eltorzult ahonnan nincs kiút”. Jeltelen sírok tömege az arcunk. Mi magunk okozzuk mindenfajta mered néma szemrehányással az égre. Né­ Nagyság, Erkölcsi Érték, Szellemi Erő fullahányan égi sugallatot kaptak az éterből: . dásos halálát, s aztán siránkozunk: nálunk „Menjetek, menjetek ki/ a szipáriak városá­ minden Érték visszájára fordult. S az így ból/ vigyétek a hírt az embereknek/ hogy közös erővel - létrehozott mocsár aztán el­ hírt adhassatok”. És ők mentek, de vissza nyel bennünket is. nem térhettek azóta sem. * Az „arcraborult Időben” jönnek és tűn­ nek, kavarognak az évszámok: 1008, 1457, A tilmuni leletek mellett van néhány 1848, 1920, 1944, 1949, 1957... Fehér alap­ színen fekete betűkkel; a szöveg viszont, épp igen érdekes szövegköltészeti munka is a ellenkezőleg: fekete alapon fehér - a gyász, kötetben. A Napórák című ciklusban a szerző a mártíromság színbi. A Tripartitumról clhíresült törvényhozó halotti maszkján a szö­ mintegy játszik a tipográfiai eszközökkel: a veg: „Tüzes-trón-örökösök 1/ Lángoló arco­ sorokat hol óraszerűen, hol átlósan-körkötok/ elszenesedett fintorom/ nevét igya be a rösen, hol folyamatosan, de különböző föld!/ Ál-kapocsra zárt szunnyadó akarat”. nagyságú betűkkel szedi - a látvány maga is A kapocs bármikor felpattanhat, a tűzsugár a múló Idő érzetét sugallja. Voltaképpen né­ újra feltörhet, mint forró gejzír, hogy aztán hány alapmondat ismétlése-variálása, kü­ ismét lávává kövesed jen s maga alá temes­ lönböző síkokba és szögekbe való transzpo­ sen minden akaratot, megmásíthatatlanná nálása adja az egész struktúrát. A szöveg téve a Végzetet: az örök érték-pusztulást. A zenei elemekkel is átitatódik; vezérmotívu­ zsilipőr maszkján (akit Timurban „hajósi­ ma a „hej, le bunkócska te drága”, illetve a nak neveztek” - finom utalás Bajcsy Zsi­ hatvanas évek ismert, émelyítő slágere: 283 �palócföld 95/3 „csak a szcprc emlékezem” (csakhogy „az el­ ső boldog nyárra” helyett itt „a boldogtalan nyárra” áll), vegyítve-variálva a „kis kacsa fürdik fekete tóban” vándor- dallammal. Itt is egymásra vetítődnek a személyes múlt és a történelem képei, a tragikumot itt is ironikus szójátékok, nyelvi „huncutságok” oldják... A játszottunk című kompozíciót a költő fényképekkel, különféle - torzult, sebes arcokkal-figurákkal tagolja; a záróképen ő maga látható, kissé fáradt-szomorkás tekin­ tettel, saját gyermekkori fotóival körülvéve. „Operációs teremben vagyunk, a nagydi­ menziós képernyőn medence-műtét”. Elő­ ször azt hisszük: a költő fekszik a műtőasz­ talon, az altatás szédületében törnek fel be­ lőle a különböző emlék- és élmény-rögök. Azonban csakhamar kiderül: maga az or­ szág, sőt, az egész Kárpát-medence a beteg. Operálni kell/ene/. Az elkábílott beteg köd­ függönyön át az operáló orvost is úgy látja, mint akinek félarcáról lenyúzták a bőrt, s csak „a meztelen, véres hős látszik”. A tu­ datáram szabad csapongásában ide-odalökődő valóságdarabok egyetlen gyökérél­ ményből - mint gennyes gócból - fakadnak fel: „Minden nap álmodok. Almomban ló­ gok a szeren. Nem annyira a szeren, mint inkább a lámpavason. Az utcán páncélosok dübörögnek.” Aztán visszafojthatatlanul burjánzanak az 56-os emlékek... Számítógépen komponált verskreációkat is találunk a kötetben. Mint a szerző utal rá: a dekódolásukhoz szükséges elméleti tudni­ valókat Papp Tibor: Múzsával vagy múzsa nélkül? című kötetéből tudhatjuk meg. Va­ lójában ironikus szövegjátékok ezek, ame­ lyekben a szerző felhasználja mindazokat az aleatorikus és elidegenítő lehetőségeket, amelyeket ez a médium kínál. 284 A Vádliharapásban című figurális kom­ pozíció úgy forgatja-pörgeti különféle betűformáival, tipográfiai alakzataival a magyar múlt és jelen képeit, mint valami különleges kaleidoszkóp. Csupa paradoxon ez a múlt, amit a szógyök-variációk laza játékosságá­ val érzékeltet a költő. „Nyelvében él a nem­ zet” - de a Lánchíd hídfőjén nyelveden oroszlán vigyázza álmaink. Csakhogy ez az oroszlán nemzetünk szimbóluma! S a nép? „arca arcátlan, mondanám: arctalan”, avagy inkább Janus-arcú. „Amit elvétett, az elve­ télt”. A társadalmi élet? - „körhintapoliti­ ka/ körmagyar/ palotás”. „Megütközünk új­ ra és újra a majtényi síkon” Nándorfehér­ várnál, „déli harangszó hív az ebédhez, csengőfrász a feketéhez: feketézünk még egy darabig, pipafüstben - füstbe ment terv”. A legfőbb kérdés nálunk: „ki kit üt ki?” Bármihez fogjunk is: „mi csak csapó­ dunk jobbra-balra az autóbuszon”. Kell-e ennél „telibetalálóbb” magyar­ ságkép? Amilyen a múltunk, olyan a jele­ nünk; és csak olyan lehet a jövőnk is. Kilép­ ni nem tudunk belőle - de szembenézni vele annál inkább. A kötet egyik legpoétikusabb, az esztéti­ kai mcgformáltság tekintetében is kimagas­ ló alkotása egy számítógépen komponált, kagylószerű alakzataival szervesen egymás­ ba épülő kilencrészes kompozíció. (Vénusz születése). A külső forma már önmagában véve is sokirányú asszociációkat ébreszt: a kagyló a hallás szerve, ugyanakkor erotikus szimbólum; a tengermélyi kagylók csodála­ tos titkok őrzői, hosszú évek kemény „mun­ kájával” izzadják-formálják ki a gyöngy­ ház-alakzataikat. A kagylóhéj finom ereze­ tei: a modern labirintus útvesztői (is lehet­ nek). Külső ívelésébe beleláthatjuk a Kár­ �palócföld 95/3 pát-mcdcncc bennünket körülölelő hajlatát: gyönyörű ívei közt fuldoklunk. „Göröngyből fűzünk collicrt büszke nyakakra - nyakeket, nem kötelet.” Ennyi virágzó szépség köze­ pette akár meg is fulladhatunk - senki nem siratna meg bennünket. Hiába minden só­ haj: „Mi lenne ha Árpád Apánk angol tör­ zseket vezetett volna - nem ide, a Kárpátmedencébe, hanem Toscanába, s ott ma ma­ gyarul írhatnám a naplót!” - idejöttünk, itt vagyunk. „He, Rákóczi, Bercsényi, bezzeg itt kell élni!” - panaszkodunk s szenvedünk: „Parázsló gyűlölet már több mint félévszá­ zad óta”; „félórákból áll sorsom, de a tiéd is - egészre nem jut.” A két utolsó kompozíción összekuszálódik maga a kagylóformá is, rendezetlen alakzatokba: a belső rossz közérzet végül szétrombolta a tökéletes formát, a külső szépséget. A korábbi szavak, kifejezések variálódnak itt is, de már rendezetlen össze­ visszaságban: „nyaka szakadt kagyló háza szép haza nem gyöngyösbokréta az árva lány guzsalyba köti” és így tovább. A kötetzáró négytételes szövegmonlázs (agyagból, számítógépalkatrészből és hulla­ dékból készült műtárgyak fotódokumentáci­ ója) újra világtörténelmi háttérbe burkolja kedves hazánk közelmúltját: Verdun, Ison­ zó, Sztálingrád, Don-kanyar - a Nagy Tör­ ténelmi Szálloda, ahol nekünk is jutott szál­ láshely. „Nyelvében nemzette mint Zeusz/ a Pallas Lexikont/ a Pallos-jogot/ vérében/ örökölte/ őrök között”. Vérontás - vérfertő­ zés - ez a mi közös történelmünk. Ez a kötet mindennél ékesebben bi­ zonyítja: a formákkal „kísérletező” köl­ tő éppoly véresen átéli a valóság ellentmon­ dásait, mint a tradicionális formarendszer­ ben alkotó. A Magyar Műhely-triász tagjai közül éppen Bujdosó Alpár nyúl bele legmé­ lyebben a Múlt kútjába. Közös problémáin­ kat, közös szenvedéseinket éli át, fogalmaz­ za meg, jóllehet kiszakadt közülünk; épp ezért objektívebb is: némi távolságot tart szenvedélyes belháborúinkkal szemben, s ironikusan szemléli megoldhatatlan, mindig újraéledő heves vitáinkat a „hogyan to­ vább?” kérdéseiről. Minden sajátos költői világ a tartalomforma szerves egységének erőterében ala­ kul ki. Bujdosó Alpár - rejtőzködő lírikusi alkat lévén - a képversekbe kódolja diffe­ renciált emberi-költői „üzeneteit” ko­ runkról. Az utókor - mely talán fogéko­ nyabb lesz a vizuális költészet iránt, s ke­ vésbé merev sémákban fog gondolkodni a szellemi munkáról, elveti a mai sematiz­ mus és kötelező optimizmus dogmáit egyik legérdekesebb formanyelvű költőnk­ nek fogja tartani őt. Éppen az ő költészete őrzi legmélyebben 1956 emlékét; s tisztá­ ban van vele: a nemzet addig nem talál­ hatja meg a továbblépés útját, amíg alapo­ san szembe nem nézett ezzel az emlékkel. A fájdalmas szembenézés méltóságát kí­ vánja tehát a költő tőlünk (is). (Bujdosó Alpár: Vetített irodalom. Ma­ gyar M ühely Párizs-Bccs-Budapest, 1993.) 285 �palócföld 95/3 II. Mire (is) jó a számítógép? (Papp Tibor két kötetéről) Gondosan megtervezett-mcgformált, a szerző tipográfiai mestertudását megcsillog­ tató kiadványok - mindkettő küllemében is autonóm műalkotás. A nyomdatechnikai megoldások - mint a „magyar műhelyesek” minden kiadványánál - exkluzív művészi íz­ lésre vallanak. Az első kötetben (Múzsával vagy múzsa nélkül? /Irodalom számítógépen/) a főszö­ veg és a margóra kerülő - mind a látvány­ szintű, mind a gondolati tájékozódást meg­ könnyítő - jegyzetanyag szemléletes elren­ dezése, valamint az illusztrációként és díszí­ tő szándékkal közbeékelt képversek egya­ ránt azt sugallják-bizonyítják, hogy a mű nemcsak közléstartalmaival, hanem a forma konstruktív megszerkesztettségével is ter­ mékenyítőén hathat fantáziánkra. Ez a „formaaktivitás” az, amiről Kassák már a huszas években beszélt, s amire az ő egész művészi gyakorlata épült. A második kötet {Disztichon ALFA /El­ ső magyar versgenerátor/ ) épp egyszerűsé­ gével, puritán, nemes eleganciájával hat. Az antik formaköntösben megjelenő modern élettartalmak, modern költői eljárásmódok bizonyos esztétikai feszültséget teremtenek a „külső” és a „belső” világ között. A kötet­ hez mellékelt vékonyka kis mágneses lemez mintegy tizanhatbillió - kedvünk szerint előhívható - „enyhén abszurd vagy pornog­ ráf” disztichont tárol. Ha tetszik: többmillió évre elegendő olvasmány! - amelyből Apple Macintosh számítógépen annyi variációt te­ 286 kinthetünk meg, ahányra éppen időnkből futja. „A forma deákos - a szöveg viszont avantgárd” - hangoztatja a szerző; így hát tudatunkban megteremthető a szintézis tra­ díció és újítás között. A Múzsával vagy Múzsa nélkül? című kötet látszatra szakszerű elméleti - rend­ szerező és tájékoztató - munka. Valójában azonban az alkotó szellemi „önéletrajzát”, irodalomszemlélete alakulásának gyökereit is megismerhetjük belőle. A poétikai eszme­ futta tásókba epizódszerűen bele-beleszövi azokat az élmény- és emlékmozaikokat, me­ lyek őt a modern költői eljárásokat szinteti­ záló számítógépes művészethez vezették. Debreceni középiskolás diákként, még a rosszemlékű 50-es évek kezdetén, az iroda­ lomoktatás akkori - dacosan kísérletező, minden „uniformizáló” felsőbb törekvésnek ellenálló - doyenjeként számontartott Nagy János tanár úr szavalókórusában „inaskodott”. Majd 56-os emigránsként Párizsban alkalma volt tapasztalatilag is megismerni a műalkotás technikai előkészítésének - meg­ formálásának - előadásának minden csín­ ját-bínját. 1962-ben néhány hasonsorsú ba­ rátjával (elsősorban Nagy Pállal) önálló szellemi műhelyt hoztak létre, amelyet ma­ guk szerkesztettek- kiviteleztek, s amelyben otthont adtak mindenféle alkotói kísérlete­ zésnek. A párizsi Magyar Műhely a nemzet­ közi élvonalban számontartott periodika lett néhány év alatt. Mi, hazai olvasók, job­ bára csak a 80-as évek során ismerkedhet­ �palócföld 95/3 tünk meg vele; 1989 óta azonban hazai szerkesztősége is van; alkotógárdája „haza­ talált”, mind szimbolikus, mind konkrét-va­ lóságos értelemben Papp Tibor költői arculata a kétnyelvű­ ség közegében formálódott. A 60-as évek végén, részint „ujjgyakorlat”-ként, részint azért, hogy a francia nyelv rejtettebb di­ menzióiban is otthonosságra tegyen szert, René Char filozofikus - rendkívül nehéz szövegeinek fordításába kezdett. 1971-es kötetében {Vendég szövegek - 7.) a Char tói átemelt, több aspektusból megközelített asszociatív részletek vegyülnek a saját kép­ zeletében fogant képrög-társításokkal; mindez feloldva - fellazítva a „csend” poé­ tikájával (üresen hagyott, olykor féloldalnyi helyek, különleges tipográfiai megoldások­ kal elhelyezett sorok stb.), valamint a „lát­ ható nyelv” jelzéseivel. Kísérletező kedve aztán az évek múlásá­ val még merészebb lesz - 1984-es kötete {Vendégszövegek - 2,3.) a kreatív képvers­ formák rendkívüli variabilitásával tűnik ki. Az általa bevezetett műfaji meghatározás („vendégszöveg”) azóta közismertté, stilisztikailag is elfogadottá, a szakirodalomban otthonossá vált. Miután a verstcstet a vizualitás végső határáig tágította, s magas szint­ re emelte a verbális és képzőművészeti ef­ fektusok összjátékát, ismét új utakra indult: a fonikus költészet eszközrendszerének meghódítására. Innen aztán a 80/90-es évek folyamán még egy lépéssel továbblép: mint technikai segédeszközt, a számítógépet is a költészet „szolgálatába” állítja. 1985 au­ gusztusában a kalocsai Schöffer-szem inári um keretében megtartott Magyar Műhely­ találkozón már be is mutatja Vendégszöve­ gek számítógépen - 1. című munkáját. A „saját út” élményszerű, szinte szépí­ rói eszközökkel megformált rajza mint má­ sodlagos jelentésréteg húzódik a főszöveg alatt és hátterében. Egyébként pedig a szer­ ző szakszerűen és elméletileg megalapozot­ tan számba veszi a vizuális és a fonikus köl­ tészet kialakulásának és fokozatos térnyeré­ sének tényeit. Tudatosítja az olvasóban, hogy a technikai forradalom minden kor­ szakban milyen hatalmas, földrengésszerű változásokat idézett elő a művészet terjedé­ sében (könyvnyomtatás, az írógép feltalálá­ sa, majd a különféle nyomdatechnikai újí­ tások, a hanglemez, a magnó, sztereó-mag­ nó elterjedése, végül az elektronikus vezér­ lésű IBM compospher, valamint a 70-es évektől a számítógép mind differenciáltabb típusainak térhódítása, amelyek a legbizarrabb grafikai programok, képi és fonológiai megoldások megvalósítására is alkalmasak). A kötet egyúttal főhajtás az elődök előtt is: az író megjelöli, hogy a tradíciónak mely elemeit tekinti mérvadónak saját kísérletei számára. Számba veszi a vizuális költészet hazai kezdeményeit (Janus Pannoniustól Kassákon át Weöres Sándorig); s apróléko­ san kimutatja a XX. századi avantgárd mozgalmak szerepét a modern poétikai esz­ közrendszer kidolgozásában és továbbhagyományozásában. Az 1910/20-as években keresi az ún. ki­ netikus művészetek gyökereit: amikor a kubizmust, majd a statikus konstruktivizmust felváltotta a montázs, a kollázs, a kaleidoszkopikus, mozaikos képszerkesztési mód, amely kinetikus energiákkal feldúsítva, sok­ koló gesztusokkal próbált intenzívebben hatni a közönségre. A fényreklámok, a pla­ kátköltészet, a szimultán eseményeket aszszociatív úton egybefűző képsorok villám­ 287 �palócföld 95/3 gyors váltakozása stb. az optikai kifejezés­ mód számára új ós új utakat nyitott. Majd az 50-es óvekben polgárjogot nyert a vizuá­ lis költészet; s a magnetofon segítségével kr.eált fonikus költészettel egyetemben kor­ látlan távlatokat nyitott meg a kísérleti köl­ tészet előtt. A rendszeresen szervezett vizu­ ális és fonikus költészeti fesztiválok közel hozták egymáshoz a legkülönbözőbb orszá­ gokban élő és alkotó csoportokat; így lehe­ tővé vált - ahogyan azt annak idején a klaszszikus avantgárd célul tűzte - a „nemzetek fölötti”, kommunikáció a különböző művé­ szeti ágak között. Az 1970/80-as években aztán elterjedt a költői performance: mozgás- és látvány-ele­ mek kíséretében, különféle hangeffektusok­ kal dúsítva valósággal „megjelenítik” a köl­ tők műveiket. Papp Tibor maga is évtizedek óta rend­ szeresen szerepel vizuális és fonikus művei­ vel ezeken a fesztiválokon. A Magyar Mű­ hely „triója” (Papp Tibor, Bujdosó Alpár és Nagy Pál) mellett a nemzetközi élmezőny­ ben leginkább Ladik Katalin, Szombathy Bálint, Petöcz András alkotásait tartják még számon. Hollandiában már van magyar hangvcrsfolyóirat is: a Hangár (szerk. Csá­ szár László, Kardos Tiborc). Ugyancsak a 1970/80-as évek forduló­ ján kezdett tért hódítani a számítógép felhasználása a költészetben. Papp Tibor pre­ cízen bemutatja a szövegszerkesztő prog­ rammal ellátott és nyomtatóval megtoldott számítógép működését, a nyomtatási módok variabilitását (margarétás, acéltűs, lézeres rajzoló- típusok). A magyar irodalomban kivételesnek és szokatlannak mondható, hogy egy költő ilyen technikai felkészültség­ gel, ugyanakkor a segédeszközöket mégis 288 csak a poétika „szolgálólányának” tekint­ vén, ennyire aprólékosan analizálja az alko­ tásfolyamat minden mozzanatát. (Ez talán egyedül Kassákra volt jellemző!) A munkaprogramot természetesen itt is maga az al­ kotó határozza meg: kiválasztja a betűtípu­ sokat, a tipográfiai stíluskeretet, megszabja a jegyzetek elhelyezési módját, a margó nagyságát, a bekezdések távolságát stb. Te­ hát „konstruál”; a konstrukciós folyamatot azonban kreatív képzelete határozza meg. Hogy ebben mennyi szerepe van az „ihleté­ nek? - A poétikus szavakat, szintagmákat, a kifejezések „hangzósságát” és illékonyságát mégiscsak az alkotó határozza meg! - ő vá­ logat az adott nyelvi készletből, ő táplálja a gépbe a kiválasztott, neki tetsző anyagot; a gép aztán „kreál”, variál. Hogy milyen meg­ oldásokat hoz ki - az már esetleges. A kész anyag aztán átvihető a szedőgépre (a 80-as évek derekától már a Magyar Műhelyt is így készítik). A számítógépek elterjedése tette lehetővé az úri. „kinetikus vizuális” művek létrejöttét is. Ezek gépi programmal készülő egyszeri, gyors lefutású alkotások (a Disztichon Alfa működési elve erre épül: minden egyes disztichon szappanbuborékszerűen kilép az Időből, majd alámerül, s el­ tűnik örökre); de a vetítővásznon, illetve a számítógép képernyőjén kimerevülő alkotá­ sok pillanatideje valódi esztétikai élményt képes bennünk kiváltani. Ezért tartoznak az ilyen alkotások is a művészet körébe - leg­ alábbis a szerző felfogása szerint. Mint a számítógépes költészet közvetlen előzményét mutatták be az 1975-ös brüsszeli Európaiia nemzetközi kiállításon Queneau 1961-ben kiadott Cent miile milliards de poémes {Százezermilliárd költemény) 10 tagú szonettcsokrát, amelynek bármelyik �palócföld 95/3 darabjában bármelyik sor ielcserélhető bár­ címet viselő többszázezres variáció-sorozata mely másik szonett ugyanabban a pozíció­ (Alcxandrins Artificicls). A 80-as évek de­ ban levő sorával. Ahhoz, hogy az így létre­ rekától aztán mind nagyobb szerephez jut a hozható összes szövegvariánst végigolvassa látható nyelv is. Az első számítógépen gene­ valaki, többmillió évre lenne szüksége. Bizo­ rált dinamikus magyar képverset a Pompinyára ez a multi-mű adta az ötletet Papp dou Központban 1985 júniusában mutatta Tibornak, hogy ő meg a maga disztichon- be Papp Tibor (Les trés riches heures de csokrát alkossa meg. Természetesen, a szá­ Vordinatcur, No /.). Ez a kompozíció aztán mítógépes szöveg-generálás szabályainak is­ meg is jelent az alire című hangköltészeti meretében még több variánst lehet létrehoz­ folyóiratban (1990-ben), amelynek egyik alapító tagja és szerkesztője Papp Tibor ni. Az első kötetben Papp Tibor bemutat (Jcan Marié Dufey, Fréderic de Veiay, egy - Tamkó Sirató Károly Egy üres karos­ Claudc M aillard és Philippe Bootz mel­ szék című versének strukturális analógiájá­ lett), s amelynek kinetikus műveket tartal­ ra - számítógépe^ kreált költeményt (Egy mazó mágneses melléklete van. A történeti áttekintés után Papp Tibor fo rró karóra). Aprólékosan elmagyarázza, hogy a számtalan potenciális - gépbe táplált rendkívül színesen és élvezetesen előadja a - szöveg-lehetőség közül hogyan emel ki és Disztichon A l f a keletkezéstörténetét is. állít össze a számítógép egy esztétikailag re­ Programjának megírásához a Hyper-Talk program-nyelvet használta. A verstani sza­ leváns megoldást. A Disztichon A lfa /E lső magyar vers- bályoknak megfelelően megalkotott 24 üres, generátor/ című kötet még részletesebben szavakkal kitöltetlen disztichon-szerkezetet; beavat bennünket a szöveggenerálás titkai­ annak minden elemét egymással fölcserél­ ba és korlátlan lehetőségeibe. Először végig­ hető szavakkal, szintagmákkal töltötte ki; tekint a múltján, pontos adatokkal bizo­ méghozzá olyan igénnyel, hogy a gép min­ nyítva, hogy már a 60-as években történtek den esetben teljes jogú verset generáljon kísérletek a számítógép-kínálta lehetőségek­ (azaz az „eredmény” nem pusztán „irodal­ nek esztétikai célú felhasználására (az első mi nyersanyag”, netán nyelvi játék legyen). művet Thco Lutz kreálta a stuttgarti műsza­ A versgenerálás sémáját ábrákkal is szem­ ki főiskola gépén; Cár öle Sperrin Compu­ lélteti: szószedet-, illetve szótárszerűen táp­ ter s and creativity című könyvében több lálja be a gépbe a variánsokat; a gép az ún. német és angol szerző hasonló kísérletéről „szegény nyclvtan”-nal dolgozik (ami nem számol be). A 70-es években különösen hí­ más, mint azon nyelvtani kötelezettségek, ressé vált a francia OULIPO, majd ív/A la­ törvények, szabályok együttese, ami egy vé­ rm csoport. A szerző egyik legérdekesebb ges művet hibátlanul működtetni képes). Az előre elkészített programmal (szoft­ kísérletnek tartja Jcan Pierrc Balpc: Poémes d'amour című programját - végtelen ver) kreált művek valójában virtuálisan lé­ hosszú szerelmes litániák sora. Jacqucs Ro- teznek csupán. Ez a tény viszont arra kész­ ubaud-t pedig a számítógép zsonglőrjének tet bennünket, hogy újragondoljuk: hol van­ tartja - legismertebb a Müalexandrinusok nak az „irodalom” határai? Papp Tibor ma­ 289 �palócföld 95/3 ga úgy gondolja: a könyv (a leírt szöveg) csupán „mellékszereplője*’ a költői műnek, így a Disztichon A l f a című költői alkotást szerinte nem a könyv hordozza, hanem az a parányi mágneses lemez, amelyről e kis köl­ temények előhívhatók! Csupán „ízelítőül” a többmilliárd lehetséges változatból kiemel mintegy 30-35-öt, s nyomtatásban is közzé­ teszi (a 7313.-7349.-et). S meglepődve ta­ pasztaljuk: a kis mini-művek valóban élnek! Egyiküknek-másikuknak „társadalmi” szí­ nezete van (pl. „Recski mesék mélyén vért izzad a néma apostol. Elmenekülni öcsém! Éjjel, vizsga után.”); olyik viszont egészen meglepően metafizikai mélységeket villant fel (pl. „Jó Uram! Ó! ima-tenger volt lel­ künk elejétől/ fogva. A fény megfúlt. Félünk védtelenül.”; vagy: „Angyali báj epekedvc beszól a faházba: vihar lesz./ Dobd ki a bű­ neidet, vedd fel a tiszta ruhád!”). Vannak köztük valóban „enyhén pornográf*, ugyan­ akkor játékos-humoros kis alkotások is. Sőt, egyikük-másikuk akár ars poétikaként is ér­ telmezhető: „Durva szöveg nehezíti a versek játszi igéjét./ Szétzúzott cserepek - fájók, súlytalanok.” S még az is, aki kifejezetten a „cselekvésre buzdító” költeményeket ked­ veli, találhat magának csemegéznivalót: „Tép a hideg! Laza ország kedv-ficamát re­ noválni.../ lenne a tennivalód. Gyűrd le a ké­ telyedet!”. És így tovább és tovább... Szó sincs tehát „abrakadabra”-ságról, érthetet­ len nyelvi üresjátékról! A mágneses hordozón tárolt anyagi va­ lóság érzékszerveinkkel csak közvetett úton közelíthető meg - sokkal inkább intellektu­ ális „befogadást” kíván. A szerző azokon a kérdéseken is töpreng, hogy azok a művek, amelyek potenciálisan léteznek, hiszen előhívhatóak, de soha senki nem hívja őket elő 290 (s a többszázmillió lehetőségből nyilván nem is fog „megvalósulni” mindegyik!) besorolható-e a „művek” közé?, vajon ennyi „elolvasásra váró mű nem merít-e ki minden lehetőséget, amit a magyar nyelv disztichonok írására egyáltalán fölkínál?”. Az utóbbi kérdésre adott válasza megnyug­ tató: nyelvünkben a disztichonformálás le­ hetőségei határtalanok: bárhány vers szüles­ sék is meg, a végtelenhez viszonyítva az még mindig elenyésző mennyiség. A gya­ korlatban semmi esély nincs arra, hogy bár­ ki bárhány újabb disztichonnal lép fel, meg­ ismételje a Disztichon A lfa bármely darab­ ját. Ez viszont azt igazolja, hogy a költészet kimeríthetetlen kincsesbánya; soha senki­ nek nem kell ismételnie önmagát, sem má­ sokat; verseiben mindenki saját legszubjek­ tívabb Énjét realizálja - ebből adódik a for­ mák és a gondolatok végtelen variabilitása. A számítógépes irodalom alapjaiban vál­ toztatja meg versszemléletünket. Az ugyan­ is nyilvánvaló, hogy minden költeményt nem lehet egy szoftver-programba begyö­ möszölni - hisz például a gondolati költé­ szetnek, a bonyolultabb, áttételesebb té­ máknak soha nem lesz elegendő az a keret, amit a számítógép kínál. Az epigrammaszerű tömör kis felvillanások, bökversek, elmcsziporkák viszont nyugodtan beleférnek egy-egy ilyen program keretébe. Minden­ esetre, azt el kell fogadnunk, hogy egy-egy ilyen számítógépes költői esten éppoly meg­ rendítő esztétikai élményben is lehet ré­ szünk, mint megszokott előadóestjeinken. Átélhetjük a születő Pillanat csodáját, s érezhetjük, hogy egy „magasabb” valóságba átemelődtünk. Márpedig minden költészet értelme ez. Nincs kizárva, hogy a „Gutenberg-galaxis” leáldozóban; s a költészet �palócföld 95/3 „hordozója” a későbbiekben nem kizáróla­ gosan a könyv lesz, hanem esetleg más gépi eszközök (magnó, számítógél), slb.). Ez term észetesen nem azt jelenti, hogy a költészet „elgépiesül”. Ellenkező­ leg: inkább a technikai lehetőségek felhasználásával „szabadabbá” válik: bár­ hol, bárki számára hozzáférhetővé válik. A görög, illetve az erre épülő európai kultúra „em lékezete” mintegy három évezredre nyúlik vissza (az írásbeliség kialakulásával), ám költészet már azelőtt is volt! - Nyilvánvaló, hogy maga a köl­ tészet nem leírt szavakhoz kötött, bár közege mindig a nyelv. A „tátogó” gépi memória éppúgy hordozója lehet az iro­ dalomnak, mint a papír. A számítógépen kreált versek talán hozzá­ segítenek alihoz, hogy felismerjük: bonyolult világunkban, a multiverzumban, minden je­ lenség egyszeri és megismételhetetlen. Maga az emberi élet is. És a világ sokmillió aspek­ tusból szemlélhető. Nincsenek egyszeri és vég-érvényes válaszok semmilyen kérdésre. A felvillanó és elsuhanó költemény-minia­ tűrök tudatosítják bennünk: mi is a Végte­ lenben keringő sokbilliárdnyi porszemhez hasonlóan jövünk és távozunk az Idő árján, így talán kisebb jelentőséget tulajdonítunk szubjektumunknak, s elfogadjuk, hogy nem mi állunk a Világmindenség középpontjá­ ban. így ezek a versek a kozmocentrikus vi­ lágkép elsajátítását is megkönnyítik szá­ munkra. Dinamikusabb, „dialektikusabb” életszemléletre szoktatnak bennünket. (Múzsával vagy múzsa nélkül / Iroda­ lom számítógépen/., Balassai K. Bp. 1992; Disztchon Alfa / Első magyar versgenerá­ tor/., Magyar Műhely K. Párizs-Bécs-Bu­ dapest 1994.) 291 �palócföld 95/3 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H -3101 Salgótarján, Pf.:270 Tel.:(0036) 3 2 -314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 292 ��50 F t. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4fe1e363789238e1f208af79c479aca1.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2bacd9baa4fdcb11b24f4ea786337342.pdf 0849db3915ce53cf706b52c12b253e6c PDF Text Text XXIX. évfolyam március-április ��palócföld 95/2 Tartalom Chak István SKINO\FRÉZIA 101 VITA Rákos Csaba Fölkavart iszap Ádám Tamás Nógrádban dróthálót sző a pók Csongrády Béla Nyitott ajtók mögött 117 120 123 Marschalkó Zsolt versei 128 ÉLŐ MÚLT Horváth István Eszmék és mentalitások Nógrádban 128 Gulyás Imre versei Onagy Zoltán novellája 141 142 MÚLTUNK Gosztonyi Péter A koncert nemsokára kezdetét veszi 151 MŰHELY Székely A kos Futás a középpontból Nagy Pál Köszönöm Bohár András KONZ:? AVANT:? POSZT:? 160 164 166 ÖRÖKSÉGÜNK Iain MacLeod Miért ferdítettem, ahogy fordítottam? Fenyő István Madách és a centralisták Krizsán László Allegória és aktualitás 176 182 194 99 �palócföld 95/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla TERVEZŐ SZERKESZTŐ Csiba Imre FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386, 310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,l.Pf.270 E számunk szerzői: Ádám Tamás költő, újságíró (Balassagyar­ mat), BohárAndrás költő, kritikus (Budapest), Chak István költő (Zalaegerszeg), Csongrády Béla újságíró (Salgótarján), Erdős István író (Salgótarján), Fenyő István irodalomtörté­ nész (Budapest), Gosztonyi Péter történész (Bem, Svájc), Gulyás Imre költő, újságíró (Debrecen), Horváth István történész (Salgó­ tarján), Krizsán László levéltáros, iroda­ lomtörténész (Százhalombatta), MacLeod I. műfordító (Skócia), Marschalkó Zsolt író, költő (Salgótarján), Nagy Pál író, költő (Párizs-Salgótarján), Onagy Zoltán író (Eszter­ gom), Rákos Csaba tanár (Salgótarján), Szé­ kely Ákos író, Költő (Szombathely). * Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát az 1995-ös Salgótarjáni Tavaszi Tárlat művei közül vá­ logattuk. Címoldalunkon Földi Péter fest­ ménye; a belső borítón Sz. Nagy Máriának a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban ren­ dezett kiállításából József Attila szobra; a hátsó borítón Bobály A ttila 1995. márc. 15én Salgótarjánban felavatott Széchenyiszobra látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 100 �Chak István SKINO/FRÉZIA 101 �elkiabáltunk nehányj ,nagyszavat' szabad vagy nem(?) plofonvertük a falóságot s most ,ott' vagyunk ahol a p art szakad 102 �én nem ülhetem a rakpart alsó kövét fogamban nem szaprodhat az idegen anyag a semmi ágára sem ülhet f e l szivem s riadt lelkem f ö l nem sikolthat ide nem jö h et karóval már senki és nem képzelhet senki sem már rózsát itt nem lakik már senki város peremén és nem szerethet senki sem ágy Flórát 103 �hát elbeszélget velem ez a a e fránya hogyishívják elbeszélgettem velem úgy délelőtt tegnap megállapítottam egész ez a vers vagy mifene megszólít bámul aztán meg sem várva előadja az ő hexen csuszát csak tejföllel ahogy anyám jő társalkodó szokta volt mondani édes Birgi néném vagyok szalonkával meg sült szalontával össze csevegtünk mondhatnám a felek elegyitve grímel a tej kölcsönös érdek fölösleges dolog mint(h)a már 104 �lőrésére számottartó kér d-sekről folyt a patak ön nem olvas sohasem étlapot? derüsen mond mókásan hatnám milyen kár kedves osz mókáztam tál unk etc. kárpátolja mindezért edés felesrége nyílván majd illatoz fogni nekünk persze a testiség sem véri alkalom ból vélhetne akár gondolta volna hogy a gólyák ki látván e meghittet hallatlan amiket össze nem hordanak együtt deklamált apasztsróf meg egy más létnek lát valami fantilink ó s zöldben is (ja) 105 �hogy beszél?igen hagy beszél mintha csak csak mosná a szókat büzony jegyzem meg nekem-nek mivelhagy velem cseveget/em el + ver s wel' most hogy így velem is velem-nek 106 �piros virágok buggyannak lépteim tűzmeleg csobbanó cseppjein iszkol az avar s a kurta szél ajaka mosolyra rándul idegen lehellet csévélődik a tegnapok spulniján pókháló lengő fonatán lecsordul az őszi köd 107 �azt hiszem volt június szmogidő vajrúdott Pannónia egy West köpött? ki köpött magától? magából banhof ki a Linzer igen strass én találtam magam átalbucskázva fejem n szerint szürreál Alíz must mond a szőll? ő szemlehúnyt közelg és puc ah szóval tudod ott ahol 108 �lehetni szabadon hagymán a vagrinát ésacomb okvetlen ,lö köll' sz szegelnem éleztem veszt emez véreztem veszt emel tettelek ajh magaméva ,óh költészet' te hájhabos ribanc foszló dög kivénhedt gebe ,dö did' úgy ring minta tenger hajóm sodorja céltelen kis fa' dugó azt hiszem forgáncs éreztem nemsoká' elnyeled vagrinád tajthabos homlokán láttam magamat - elnyeled 109 �egy percet még s kiötlöm nyelvemet egy pörcöt még s vesszek el meg el vesszek meg-meg el szagod az ágyamon megült akárha benne is le ende lehetnél minden félrecsúsz ott nyakkendőmben itt velem-ben' 110 �akkor é jje l aludt a szél ágra ült a csend akkor éjje l véges lett hirtelen minden dimenzió akkor éjje l megállt a nyár s térdre hullt velünk akkor é jje l elhagyott keresztek találtak ránk 111 �köl' tér minden szél nek' eresztett hang/alak a szó a föl-fölköpött vissza úgyis vissza hull orcádra sinára mossa az uniFORM RE RA iz mos 112 �elhasználtuk már vastagját a nyárn gyűl a köd ránc a homlokon a fá k megsárgultak irigyek elosont a nyár - hazúg hazúg 113 �'ber hónapok kopognak - az ablakon ,a zégről aza' pár' csillag le egyre több x did e reg a reggel ha zúg ha zúgg a fánkunk 114 �macskalábu délutánok cirógatnak könnyeded lassú zuhanással utazom hószinvérű áttört lebegések lüktetik agyamba terceit szíveknek gyorsulok susogó homokra pörölő kavics fonnyadt lábnyomok intenek halk szelíd szóra narancs-nefejeleshez azúr-pipacs hull dér-lepett lepedőn hálók �palócföld 95/2 Földi Péter festménye 116 �vita Rákos Csaba Fölkavart iszap December végén még a pártok által rep­ rezentált politikai erőviszonyok átalakulása volt az izgalmas téma, három hónap elteltével azonban egyrészt az új erőviszonyokat telje­ sen új szemszögből lehet vizsgálni, másrészt a kormány intézkedései miatt a súlypont átte­ vődik a pártharcokról a kormány és a társa­ dalom, illetve az MSZP-n belüli platformok közötti harcra. Politikai erőviszonyok és a társadalom A választások nyomán kialakult helyzetet Bilecz Endre pontosan lefestette. A pártok politikai szándékait, attitűdjeit értékelő megállapításaira is nehéz lenne kategorikus ítéletekkel válaszolni. Pl. fogalmam sincs, hogy valóban jó-e a megyében a FKGP és a KDNP politikai kapcsolata, csak remélni tu­ dom, mint ahogy azt is remélem, hogy erős tömbbé áll össze a megyében és az önkor­ mányzatokban az MDF-el együtt. Azonban meg kell jegyeznem, ha az MDF már 1990ben "MIÉP-stílusban" kormányoz, akkor 1994-ben nem veszíti el ilyen csúfosan a vá­ lasztást, és ma szóba sem kellenehoznunk az MSZP egyeduralmi tendenciáit. (A MIÉP-re még más megvilágításban visszatérek.) Az MSZP fenti törekvéseit december vé­ gén implicit módon jelzi Bilecz Endre, s már­ cius végén az eredmények igazolják őt. 1994 májusában a kiábrándult és feledé­ keny választók parlamenti hegemóniával ajándékozták meg az MSZP-t. Szabad or­ szággyűlési választásokon a Kárpát-meden­ cében csalás nélkül erre még nem volt példa. (Ezért nem tekintették jelentősnek a Salgó­ tarján lötyögős nagykabátja miatt fellépő tí­ zezres nagyságrendű szavazathiányt a me­ gyei választásokon.) A példátlan és soha meg nem ismételhető siker azonban korántsem azt bizonyítja, hogy az ország valójában "baloldali(?)" de még csak nem is következetesen szocialista érzelmű, de még az sem biztos, hogy MSZP-szimpatizáns, legfeljebb elmélá­ zott egy kicsit a múlt délibábjain. A szeszé­ lyes választói akarat 1998-ban - ha megéri a Előzmény : Bilecz Endre Választás előtt-után c. vitaindítója (1995/1.). A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szer­ zőink véleményét. 117 �palócföld 95/2 kormány - ettől még fordulhat a Pöttyös Nyakkendősök Pártja fele is, de akár a most meg nem létező Nemzeti Szocialista Párt felé is. Ezt az MSZP vezetése pontosan tudja. (Ha mégsem, az nagyon sajnálatos.) Ezért a hatal­ mi gőg-szerű magatartást náluk egészen más­ képpen kell értelmezni, mint az uborkafára felkapaszkodott vidéki (vörös)aranyifjak és autsider udvartartásuk esetében. Az 1989-es átalakulás MSZMP-beli koreog­ ráfusainak egy része a gazdaságban megerősöd­ ve újra a hatalom színpadára lépett és a jelen sze­ rint nem is szeretne lelépni. Jól tervezett marke­ ting munkával adják el személyüket a nagykö­ zönségnek, és ehhez hozzátartozik a magabiztos fellépés az amerikai mosoly is az extravagancia mellett. Az intézkedések előkészítésére és tálalá­ sára már nem fordítanak ekkora gondot, hiszen parlamentáris eszközökkel nem buktathatok. Miután a parlamenti hegemóniát sikerült kiegészíteni megyeiekkel és önkormányzati­ akkal, a parlament most már egyre inkább za­ varja a kormányt, mert a szavazások eredmé­ nyeit előre tudva még ki kell bírni a sok "aka­ dékoskodást". Bizony nagy teher lehet ez. Az MSZP által irányított önkormányza­ tokban ugyanez a helyzet. Salgótarjánban pl. a polgármester a két alpolgármesterrel, bár­ milyen rémisztő ötletből képes valóságot "építeni". Ha ez zavar valakit, könnyen kap­ hat eposzi jelzőket, de ez a jobbik eset. A tri­ umvirátus totális hatalmát a visszahívhatatlanság teszi fatálissá. Ennek következtében be tudnak zárni iskolákat úgy, hogy a demok­ rácia játékszabályait csak tessék-lássék al­ kalmazzák, a véleményekre nem figyelnek. Hiszen az összes szakvélemény és társadalmi szervezet elutasítása után már az oktatási bi­ zottság sem támogatta a tisztázatlan eredetű és szándékú ötletet. 118 Tehát a kormány viszonylagos bölcsessé­ gével szemben a vidéki szocialisták( ?) inkább hajlanak rá, hogy a hatalomtól megrészegüljenek. Azért a kormány a társadalmi jelzések hatására, döntéseiben némi átgondoltságot és lelkiismeretességet is felmutat. Másfelől jelzi a kormány étvágyát a mondat: "Mi lenne az országgal, ha mi nem volnánk?" A kijelen­ tés mögött bujkáló naív elbizakodottságon le­ hetne éppen mosolyogni is, ha elfelejtenénk, a "baloldal" múltbeli szereplését. Terminológiai problémák Meg kell magyaráznom, miért teszem idé­ zőjelbe a "baloldal, jobboldal" jelzőket. Becsületes politikus remélhetőleg egyre nehezebben bírja, hogy a jobboldali és balol­ dali jelzőkkel jelentéstartalmuk figyelmen kívül hagyásával cimkéznek politikai erőket, jelenségeket, attól függően, hogy a jelző ép­ pen milyen előjelet hordoz. Ha az előjel a célnak nem megfelelő, egy kms sulykolással azon is lehet változtatni. A XX. század eleji nemzeti szocialista mozgalomból kinövő pártok is elfasizálódtak. (A kommunista pártok is.) Azóta tévesen és praktikus politikai célok érdekében azonosít­ ják a nemzeti szocializmust a fasizmussal. Ennek sodrásában a kommunista hatalmi gé­ pezet sikeres agymosással már a "jobboldali" jelzőt is teljesen negatív előjellel látta el, jelen­ téstartalmát meghamisítva. Volt olyan időszak is, amikor a jobboldali majdnem azonos volt a fasisztával. 1990-ben már a "baloldali" jelző ment sértésszámba bizonyos körökben, 1994 pedig újra elkezdődött a "jobboldali" jelző neg­ ligálása. Ha a jelző már eléggé riasztóan nega­ tív, utána már elég a kiszemelt egyént, pártot vagy jelenséget jobboldalinak nevezni a lejára­ táshoz. �palócföld 95/2 Tragikomikus módon az MSZP ezt a veszé­ lyes fegyvert inkább eldugja, mert egyre inkább leolvad róla a reklámcélú baloldaliság máza. Ilyen okoknál fogva aztán nem az a fontos, hogy a MIÉP-et jobboldalinak vagy baloldalinak ítéli meg a politikai divat, inkább sajnálatos, hogy holmi előjeles gondolkodás miatt a FKGP-nek választani kell a MIÉP és az egyéb polgári pár­ tok között. Egy jelenséget ennek kapcsán riasztónak is tartok. A MIÉP megalakulása óta hisztéri­ kussá fokozódott a nép-nemzeti politikai irányzat mumussá nyilvánítása. De mivel ez azért nem olyan könnyű, megjelennek érdekesebb szóösszetételek, azt sugallva, hogy most már aztán félni kell. Ilyen pl. a "nép-nemzeti jobboldali radikális" amivel Bi­ lecz Endre jellemezte az MDF egy részét. Ál­ lítólag ez a stílus provokálta ki az MDF vá­ lasztási katasztrófáját, holott a katasztrófa inkább az, hogy egy ilyen politikai attitűd ma nem nyerő Magyarországon. Ezen túl azon­ ban az MSZP fog mindent megtenni, hogy ez ne így legyen. Történelmi lehetőséget szalaszt el a következő főesélyes FKGP, ha nem kezd az MDF "nép-nemzeti jobboldali radikálisai­ val" és a MIÉP-el is komoly stratégiai egyez­ tetéseket. Az M SZP-kormánynak ugyanis vagy nincs már 3 éve, vagy sokkal több, de abban megint nem lesz köszönet. 119 �palócföld 95/2 Ádám Tamás Nógrádban dróthálót sző a pók Egyszer egy pók elhatározta dróthálót sző. Gyönyörűt, cirkalmasat, félelmetesen nagyot. Titokban kezdett el dolgozni, hogy a meglepetés ereje nagyobb legyen. Legalábbis azt hitte, nem tud a tervéről senki. Pedig hát a nagyszoba közepén kezdett hozzá életműve megvalósí­ tásához. A csillárnál, fényözönben. Mindegy, szorgalmasan szövögette a hálót, különös gondot fordított az átkötésekre. Éjjel nappal nyújtotta a szálakat - a vége fe lé már alig haladt, erőt vett rajta a fáradtság. Mígnem aztán több hónap után elkészült a mű. Sajtótájékoztatót hívott össze, hogy országnak-világnak bemutassa, mit alkotott. Szegénynek nagy volt a csalódása, amikor megtudta, folyamatosan tá­ jékoztatta a sajtó a munkálatok állásáról a közvéleményt. A titok mítosza szertefoszlott. Erősebb a megye Valahogy így vagyunk mi is a Nógrádban zajló politikai folyamatokkal. Hiába zajlot­ tak például titokban a megyei közgyűlés koa­ líciós egyeztetései, csak az nem tudta, hol tartanak a pártok, aki nem akarta. A pók helyzetéhez hasonlatos az is, hogy a nyomdai átfutás miatt Bilecz Endre írását elhagyta az idő. Ma már tudjuk, mi történt azóta. Szét­ foszlott a titok mítosza. Persze ez nem von le semmit Bilecz érdemeiből, hiszen szerzőnk pontos politikai helyzetképet rajzolt. Olyat, mely előrevetítette a várható folyamatokat. Mindjárt az első „közcím” alatt súlyos mondatokat rak egymás mellé a szerző: „A szocialista többségű kormányzat koncepció­ ja a korábbinál kisebb szerepet szán az önkormányzatoknak és a civil társadalmaknak a helyi közélet kialakításában. Csökkenti a települési önkormányzatok gazdálkodási le­ 120 hetőségeit a támogatások körének és összegé­ nek szűkítésével. Jórészt a megyei önkor­ mányzat ellenőrzése alá kívánja helyezni a települései képviselőtestületek politizálását.” A szocialisták véghezvitték akaratukat, át­ húzták a T. Házban az önkormányzati tör­ vény módosítását. Tagadhatatlan, hogy a Bi­ lecz által előbb vázolt gondolatoknak nagy az igazságtartalma. Ebbe az irányba haladunk. Nógrádban sajátos helyzet alakult ki, hiszen a megyei közgyűlésben túlsúlyba kerültek polgári pártok, mert az SZDSZ is hozzájuk csatlakozott. Ezért is, meg azért is különleges a helyzet, mert a közgyűlés elnöke SZDSZ-es, aki lehetetlen helyzetbe kerülhet. Hogy pél­ dával igazoljam ezt a megállapítást: készülő­ ben a területfejlesztési törvény tervezete. Az MSZP határozottan ragaszkodik azon elkép­ zeléséhez, mely szerint erős megyéket kell létrehozni. A szabaddemokraták meg a terü- �palócföld 95/2 letfejlesztési tanácsoknak szánják a nagyobb szerepet. Szerintük éppen hogy gyöngíteni kellene a megye hatalmát. Egyik párt sem akar engedni. Könnyen meglehet, ez lesz a szakítópróba. A települési önkormányzatok szinte kivétel nélkül elvetik az erős megye ideáját, hiszen volt idejük megtapasztalni an­ nak kedvezőtlen hatásait. Kérdések sokasága marad. Mi van akkor, ha mégis az erős me­ gyére épül a területfejlesztési törvény? Ho­ gyan, és mit képvisel ekkor a közgyűlés és an­ nak elnöke? Mit tudnak megvalósítani elkép­ zeléseikből, ha a törvény béklyózzza kezüket? Eredező gyökerek Túlzónak tartom Bilecz azon véleményét, hogy a szocialisták hibát hibára halmoztak a májusi választások után. Szerintem is egyér­ telmű hiba volt a Munkáspárttal való frigy. De az SZDSZ-szel való jó vagy rossz kapcso­ latot nem lehet és nem is szabad leszűkíteni egyetlen személyre, nevezetesen a korábbi közgyűlési elnökre. Kétségtelenül kulcsszere­ pet játszott a történésekben a megye első em­ bere, illetve a személyéhez kötődő viták. Ám az éremnek van más oldala is. Úgy hiszem, hogy ennél mélyebben eredeznek a gyökerek: az SZDSZ eltávolodása az MSZP-től. (De hát soha nem álltak egymáshoz oly közel!) Ezt ugyan Bilecz érinti, de a súlyához mérten nem eléggé mélyen és nem eléggé árnyaltan. Nógrádban mindig idegenkedve szemlélték a szabaddemokraták az MSZP térnyerését. Ez hatványozottan érvényes Balassagyarmatra. Mindig is tapinthatóak voltak a nézet- és ideológiai különbségek. Bár, mint annyi min­ denben, a szocialistákhoz fűződő viszonyban is eltértek a vélemények a két városban. Sze­ rintem egyáltalán nem biztos, hogy szövetke­ zett volna az SZDSZ az MSZP-vel akkor, ha a Bilecz által említett személy nincs „képben”. Vitán felül áll, hogy az MSZP a legszerve­ zettebb párt a megyében. Magától értetődik, hogy elődpártjuk és a régi-új párt kinevelte kádereit. Ezért hatott a meglepetés erejével, hogy jónéhány helyen gyengécske jelölteket állítottak. Hogy ne menjünk messzire: Balas­ sagyarmaton, a városi önkormányzati válasz­ tásokon. De a többi pártnál még tragikusabb a helyzet. Azok a hiteles vezéregyéniségek, akik ’88-89 táján a hátukon vitték az új pár­ tokat, mára kivonultak a színpadról. Nem lé­ pett a helyükre senki. Bevált az MSZP-sek sündisznó-politikája. Emlékezzünk csak: az állampárt darabok­ ra hullása idején kivonult a politikából az elvtársak jelentős része. Csendben meghúzták magukat - jobb szelekre vártak. Nemhiába, eljött az ő idejük. Most teljes mellszélességgel kiálltak a nyilvánosság elé, immár szocia­ lista színekben. Csakis a koalíció Nógrádban az új pártokba belépők száma szépen gyarapodott. Egy ideig. Aztán eltűnt a varázs, fogyatkoztak a tagok. Olyannyira csökkent a létszám, hogy tulajdonképp nem is igen beszélhetünk MDF-ről, Fideszről. Négyen-öten vitatják meg a gyűléseken a napi politikai teendőket. Bilecz a Fidesszel mintha kesztyűs kézzel bánna. Pedig hát kár tagadni, agonizál ez a párt is, nem nagyon találja he­ lyét mióta Orbán igazított a fazonon. A FKGP-nek az a legnagyobb baja, hogy nin­ csen a megyében karizmatikus vezetője. (No de melyik pártnak van?) Abban igaza van szerzőnknek: a kereszténydemokraták stabi­ lan tartják helyüket. A konzervatív pártok megyei hármas koa­ líciója lassan és ellentmondásosan szervező­ dött - írja Bilecz. Ez így van. Kicsit idegen­ kedve közelítettek egymáshoz a pártok. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az országgyűlési választások után az MDF ellenzékbe szorult. A FKGP, a Fidesz éppen elégszer os­ torozta kíméletlenül a Fórumot. Tanulni kel­ lett az új módit mindenkinek. Ráadásul az MDF-en belül ádáz csaták dúltak, ennek kö­ vetkeztében saját maguk is bizonytalanná váltak. Nem voltak biztosak abban, hogy el­ 121 �palócföld 95/2 őnyös lesz számukra a polgári koalíció.Pedig között. Nem vitatom: egy átgondolt egyesülés talán ők nyerték a legtöbbet. Gyarmaton a hasznos lehetne a konzervatívok számára. Se­ nyolcvanas evek végén igen erős MDF cso­ hol a világon nem játszik komoly politikai port jött létre, tízszerte erősebb, mint Tarjá­ szerepet három konzervatív párt egyszerre. ban. Ezen tényt valahogy nehezen viselték a Van logika abban, amit Bilecz ír, de mondom: megyeszékhelyen. Előbb a megyei elnök nem hiszek az egyesülésben. gyarmati volt, de egyre reménytelenebb hely­ Mind a mai napig nem igazán érzik a zetbe került. Fokozatosan kiszorították az pártok, mekkora jelentősége van a nyilvá­ MDF vezetéséből a nyugat-nógrádiakat, le­ mondatták az elnököt. Ebben a kusza hely­ nosságnak. Hol görcsösen közelítenek egyzetben köttetett meg az egyezség a három egy újsághoz, hol meg egyszerűen tudomást párt között. Amúgy ez volt az egyetlen járha­ sem vesznek róla. Időnként megsértődnek tó út. Csak így lehetett egyensúlyozni a szo­ egy cikk ürügyén, máskor meg azon, hogy cialista fölényt. nem jelenik meg róluk semmi. Átgondolt Az SZDSZ egyértelműen kudarcot szen­ koncepcióról szó nincsen. Hiánycikk a vedett a választásokon. Ezt előre ki lehetett rendszeres, következetes tájékoztatás. A számítani, hiszen nincs akkora tömegbázisa választópolgárok tájékoztatása. Persze a Nógrádban a liberális pártnak, hogy komo­ régi beidegződések néha még az újságoknál lyan beleszólhatott volna a végeredménybe. is működnek. Sokszor ösztönösen közlik a Az MSZP-vel nem kötöttek szövetséget, így lapok a híreket. Néha meg gorombán oda­ nem is nyerhettek. csapnak, pedig kalapáccsal ütni a klaviatú­ rát nem nagyon érdemes. Szóval a pártok Külön vagy egybesülve? nem használták és nem használják ki az új­ Bilecz elenged egy laza gondolatot: „A ságokban rejlő lehetőségeket. Legyintenek konzervatív koalíció számára létkérdés há­ egyet, jelzőt tesznek a lapok elé. Talán csak rom pártjának további közelítése, integrá­ az MSZP vette időnként kicsit komolyab­ lása. Személyes véleményem szerint Nóg­ rád megyében valamilyen egyesülésük sem ban a nyilvánosság szerepét. A többiek teljesen kizárt - természetesen csak a józan egyáltalán nem. Nem tudom elfogadni azt a logika és a politikai belátás alapján mon­ nézetet, mely szerint nevezett újság úgy­ dom ezt.” Én teljes képtelenségnek tartom sem hozza le a pártról szóló anyagot. Talán, az egyesülést, belátható időn belül. Még ak­ előbb meg kellene próbálni. Mi igyekeztünk kor is lehetetlennek gondolom ezt, ha egy­ kilesni és közzétenni a kulisszatitkokat is. némely pártban alig mozognak párttagok. Hol sikerült, hol nem. Közös erővel talán Amíg két ember ügyködik adott pártban, többre jutottunk volna. Kettőn áll a vásár. Időközben a pók hálóját megtépázták. Előbb addig nem lesz egyesülés. Mert minden párt mérhetetlenül büszke saját identitására. magába roskadt szegény, majd újra elkezdett Arról nem is beszélve, hogy azért komoly dolgozni. Már látszanak a kontúrok. Nem tud­ ideológiai különbségek is vannak a pártok ni, hogy most lesz-e sajtótájékoztató. 122 �palócföld 95/2 | Csongrády Béla Nyitott ajtók mögött mottó: „mégegy győzelem s nem marad katonám ” (Pürrhosz) Nem tartozom azok közé, akik számára a vitaindó - a szerkesztőség bevezetőjét idézve - „nem teszi lehetővé a kibúvást az állásfog­ lalás felelősségteljes terhe alól.” Rajtam sen­ ki nem kérné (nem kérhetné) számon, hogy miért nem nyilvánítottam véleményt Bilecz Endre cikkével kapcsolatban. De megszóllítatva érzem magam,mint olyan - örökös baloldaliságom ellenére - autonóm sze­ mélyiség), akinek van (kell, hogy legyen) a nyilvánosságnak is szánt mondanivalója a közvetlenül körülötte zajló folyamatokról, mert egyébként nincs joga önmagát értelmi­ séginek tekinteni. Kifejezetten örülök, hogy indult ez az eszmecsere, mert így módomban van kinyil­ vánítani mélységes csalódásomat - ha úgy tetszik kritikámat - a szocialista párt cltakti­ kázott megyei szereplése okán. Az az érzésem - mi több: határozott véleményem hogy egyhamar aligha visszatérő esélyt szalasztott el az MSZP, amikor hagyta a sajtot kiénekel­ ni a szájából (vagy ami még nagyobb baj, ta­ lán önmaga énekelte ki...). A lényegi folyamatok jellemzését tekint­ ve egyetértek Bilecz Endrével. Ma már nem esik nehezemre, hogy elismerjem, kimond­ jam: alapos ismerője, értője, végülis szakem­ bere az önkormányzatiság témakörének. (Bezzeg néhány évvel ezelőtt igencsak távol ültünk egymástól a politikai kerek­ asztaloknál, szigorú ellenérdekeltségünk nem kedvezett az objektív ítéletalkotásnak sem.) Külső szemlélőként én is úgy látom, mint ő a pártok erőviszonyainak alakulását is. (Az más kérdés, hogy egy-egy párt belülről, ön­ maga érdekei és korlátai ismeretében osztja e és mennyiben a bileczi megállapításokat. E reflexió papírra vetésekor nem kerülhe­ tem meg két sajátos körülmény néven neve­ zését sem. Egyrészt alig egy évvel a szocialis­ ták 1994 májusi elsöprő győzelme után, most egy olyan társadalmi légkörben kell kifejte­ nem sajnálkozásomat a megyei status quo miatt, amelyben fokról-fokra csökken az MSZP népszerűsége (februártól márciusra Torgyán József jelentős különbséggel került Horn Gyula elé a Szonda Ipsos közvélemény­ kutatása szerint), amikor egyre többen men­ nek vagy készülnek az utcára tüntetni a szo­ cialista többségű kormánykoalíció március 12-i, úgynevezett stabilizációs programja el­ len, amely éppen az MSZP országos szintű választási sikerét megalapozó szociálpoliti­ 123 �palócföld 95/2 kára tervez csapást mérni. (Micsoda paradoxona a történelemnek, pontosabban a mindig is sajátos magyarországi politikai viszonyok­ nak, hogy a kormányintézkedés kapcsán so­ kan úgy vélik: ez az igazi rendszerváltás, amennyiben végérvényesen eltűnik a szociá­ lis érzékenység, mint a Kádár-rendszer jel­ lemzője. Akkor most jó ez vagy rossz, kinek jó ez, illetve kinek rossz, örülni vagy bánkód­ ni kell-e emiatt? - kérdezhetnénk, de a vála­ szok meghaladnák e cikk kereteit.) Másrészt akkor kell (lehet) Bilecz Endre több hete született írására reagálni, amikor már újabb tanulmányigényű, nagy terjedel­ mű dolgozata jelent meg a Nógrád megyei Hírlap április 1-i számában Száz nap, amely nem rengette meg Nógrádot címmel, s amely már a megyei közgyűlés működésének - vagy ahogyan ő látja: helyben járásnak, „téblábolásának” - anomáliáit is feltárja. Fentiek természetesen árnyalják, de gyö­ keresen nem módosítják véleményemet. A tavalyi májust követően - mint Bilecz Endre is sorra veszi - sok jel mutatott arra, hogy a szocialista párt az önkormányzati vá­ lasztásokon is leképezi az országos sikert, ka­ matoztatja, hogy hét helyi országgyűlési kép­ viselőből hat MSZP-s és abszolút többséget szerez a megyében is. Annak okait, hogy ez nem így történt, ugyancsak jól tapintja ki a vitaindó, anélkül, hogy a szocialisták szószólója lenne. Jogosan helyezi a „hibasorozat” élére, hogy Salgótar­ ján megyei jogú várossá nyilvánításának rossz időzítésével a megyeszékhely szavazói­ nak „diszkvalifikálásával” valóban többezres nagyságrendű feltételezett szavazót vesztett a baloldal. (Ellenkező esetben most biztosan más politikai elrendeződésről folyhatna polé­ mia és néhány Bilecz Endre által - jogosan vagy kevésbé úgy - faktumként kezelt jelen­ ség is más képet mutatna.) Arról viszont már nem a gesztusértékű in­ tézkedést meghozott kormány tehet, hogy 124 Salgótarján választópolgárainak kiesése tu­ datában is megyeszékhely-centrikus volt az MSZP kampánya. Tarján súlya kétségkívül jelentős e régióban, de ezzel nem lehet indo­ kolni, hogy miért nem fordítottak nagyobb fi­ gyelmet a többi városra s főleg a tipikus nóg­ rádi aprófalvak lakóival való találkozásra, beszélgetésre. Néhány választási gyűléssel amelyre egyébként is kevesen mentek el a községekben, ha szegfűs meghívó érkezett ezt a feladatot nem lehetett letudni. Az MSZP - úgy tűnik - a megyében lebe­ csülte a potenciális ellenfeleket, elfeledkezett arról, hogy Salgótarján és Bátonyterenye tér­ ségén kívül milyen jelentős bázisai vannak a konzervatív pártoknak, a kereszténydemok­ rata, a nép-nemzeti, polgári eszméknek kü­ lön-külön is, hát még összeadódva! Sejteni, látni kellett volna, hogy a hatalomból május­ ban kivonult pártok nem adják fel a politikai küzdelmet. A túlzott magabiztosság rányom­ ta bélyegét a megyei közgyűlési elnök jelölé­ sének folyamatára is, amely szerintem nem­ csak a tényleges választásra volt döntő - s az MSZP szemszögéből kedvezőtlen - kihatás­ sal, hanem az erősen pártorientált közgyűlés összetételének alakulására is. Ebben csak egy - de fontos - tényező a régi - SZDSZ-es - el­ nök szocialista megyei listán való indítása, további elnökségének valószínűsítése, amely - be kell látni - nem váltott ki osztatlan he­ lyeslést a megyében. Legalább ilyen súllyal esett latba a másik elnökjelölt hezitálása, ami értelemszerűen titkolózással, kulisszák mögötti tárgyalásokkal járt, s a bizonytalanságok sorozatát váltotta ki párton belül is, hát még kívül. Nem csoda, hogy a partnerek nem tudták, hogy mit is akar tulaj­ donképpen az MSZP, ha a szocialisták saját berkeiken belül sem tisztázták álláspontjukat. Hiába hát a demokratikus, a nyílt politizálás eszméje - és jobbára gyakorlata is -, ha némely dolgokról - szemérmességből, vagy valami más megfontolásból - nem esik szó. �palócföld 95/2 Máig sem tudni ugyanis pontosan - s az a gyanúm, hogy később sem derül ki hogy mi történt - illetve mi nem történt meg - az SZDSZ-szel való egyezkedések során: hon­ nan származott az időzavar. Természetesen nézőpontjaiknak megfelelően - mást monda­ nak a szabaddemokraták és mást a szocialis­ ták illetékes vezetői. Az előbbieknek egyéb­ ként sincs sok magyarázni valójuk: az ő takti­ kájuk bevált, a megyei közgyűlés elnökét so­ raikból választották meg, ha ennek az is volt az ára, hogy egy-egy alelnököt állított három ellenzéki párt is. A szocialisták viszont csak magyarázkodni tudnak, a véletlenek össze­ játszására, cserbehagyásra, etikátlanságra, miegyébre hivatkoznak, de azt, hogy ők is fe­ lelősek azért, hogy az MSZP több települé­ sen, s a megyei közgyűlésben nem jutott a várt mandátumtöbbséghez, és az elnöki funk­ cióhoz sem - kevésbé hangsúlyozzák. Pedig a tanulságok levonása, az őszinte szembenézés a történtekkel, a tényekkel nem tekinthető el már csak a párt - még inkább a baloldal - jövője szempontjából sem. Létrejött tehát egy olyan helyzet, hogy mint Bilecz is jelzi - decemberben sem a szo­ cialista baloldal, sem a polgári jobboldal nem győzött az urnáknál. Májushoz képest azonban igenis előreléptek a polgári pártok, megszerveződött, megerősödött a konzerva­ tív koalíció, amely - a liberális SZDSZ-szel kiegészülve - a negyven tagot számláló köz­ gyűlésben „gondolkodás nélkül” , sorrarendre leszavazza az MSZP és a Munkáspárt (13+4) 17 képviselőjét. S ha a választók poli­ tikai hitvallása, magatartása alapján nagyjában-egészében reálisnak is látszik egy-egy párt színeiben bejutott képviselők száma, aránya, az ellenzék egymással, az SZDSZszel és a Társadalmi Egyesületek Szövetségével(!) összefogva sarokban tarthatja - és tart­ ja is - az önállóan legnagyobb létszámú MSZP-s frakciót. (Kivételes eset volt csupán, hogy a költségvetés elfogadására gyakorlati­ lag egységesen szavazott az egész közgyűlés.) Semmit sem változtat a lényegen, hogy néha egyegy „átszavazó” miatt nem 23-17, hanem 22-18 vagy 21-19 arányban marad alul a baloldal. Egyet tehet, de sokat nem ér vele, ha boj­ kottálja a szavazást, s mint a főjegyző válasz­ tásánál történt - kivonul a teremből. Egy többpártrendszerű demokráciában miért baj az, hogy szocialista többségű kor­ mányzás esetén a megyei közgyűlésben más pártok akarata érvényesül? - kérdezhetné tő­ lem bárki - teljes joggal. Nem baj, már csak azért sem, mert ha „fent, középen és lent” szerte az országban ugyanaz a párt lenne hatalmon, akkor - leg­ alábbis egy választási ciklus időszakára - akarva-akaratlanul visszaköszönne az önmagát tú­ lélt egypártrendszer. Végül is nincs más lehető­ ség, mint tudomásul venni az állampolgárok döntését, a törvényesen kialakult politikai helyzetet, de - itt és most - nehéz, éppen a fen­ tiekben foglalt elmulasztott lehetőség miatt. A posztkommunista, modem baloldaliság eszméjét vallók, elfogadók, a szimpatizánsok pedig nem tehetnek mást, mint bizakodnak. Abban, hogy az emberek felismerik, belátják: a kapitalizmus - amelyet Kelet-Európa is restau­ rálni kényszerült - alapvetően igazságtalan tár­ sadalmi rendszer, de gazdaságilag lényegesen hatékonyabb minden történelmi - köztük szo­ cialista - kísérletnél. Ezért - jelen ismereteink szerint - nem kínálkozik más jó irány, mint a kapitalista, teljesítményelvű termelés és a mél­ tányos helyzetű, a rászorultság elvét figyelem­ be vevő, az úgynevezett kisemberek tömegei­ nek leszakadását mérsékelő, kompenzáló újra­ elosztás együttes alkalmazása. Mondom ezt annak ellenére, hogy a vál­ ságkezelés folyamatában most éppen ez az elosztás látszik súlyos műtétet elszenvedni, de - mint a radikális beavatkozások esetében lenni szokott - a remélt gyógyulás, a szociális értékeknek a piacgazdasággal való szerves il­ leszkedése érdekében. 125 �palócföld 95/2 Marschalkó Zsolt Ne nézz hátra "Ne nézz hátra, jön a farkas!" a lámpafény-szurdalta ködben rohanj karmos bozóton keresztül karok ág-erdejében tüske tépje arcod ijesszenek lápi lidércek úszd át a folyót és ne gondolj a piranhákkal s hogy a túlsó parton várnak már a hiénák vájd a sziklába a körmöd mászd meg a kék hegyeket csak a csúcsot figyeld a szakadékot soha rohanj a parti fövenyen az esőmosta kockaköveken denevérek barlangjában a szélcibálta hídon keresztül tülkölő autók közt fagyökérbe kapaszkodj de ne nézz hátra mert mögötted a falka vagy ha nem az hát az ordas emlékezet nyúlnak már feléd a bizonytalanság polip-csápjai a hitetlenség láthatatlan indái s megkötöznek mint 126 �palócföld 95/2 Gullivert a törpék ha elérnek hát ne állj meg fuss rohanj míg sírodon fű nem nő gaz lágy moha és ne nézz hátra ne nézz hátra soha Jób lázadása Halottam temérdek, kamrám üres és cseréppel vakarom fekélyes testemet, nem vertél engem, Uram csak hagytad, hogy verjenek. 127 �élő múlt Horváth István Eszmék és mentalitások Nógrádban a XIX. század közepétől a XX. század közepéig I. Vonzó és taszító hatások érvényesülése A hatások genezise Magyarországon a XIX. század közepétől az I. világháborúig terjedő időszakban az ipa­ ri kapitalizmus térnyerése, a tőke intenzív megjelenése és a városfejlődés egyenes és el­ választhatatlan összefüggésbe került. Ez a kapcsolat a gazdaság rendszerére és működé­ sére, a társadalmi élet makro és mikro világá­ ra rányomta bélyegét, meghatározta a kor ar­ culatát. Az iparosodás új technikai csodák bevezetését eredményezte. Az anyagi kultúra fejlődése új minőségi követelményeket tá­ masztott a tőkét befektető, a termelésben munkálkodó ember iránt. Az új körülmények között létrehozott termék új piacformákat, új értékesítési mechanizmusokat alakított ki. Mindezek velejárójaként a történelemben eddig nem tapasztalt méretű társadalmi mo­ bilitás, belső vándorlás indult meg a Kárpát­ medencében. A tőke vonzása egy-egy idő­ szakban és területen - így Nógrádban is - a Kárpátokon túli, az akkor még erős OsztrákMagyar Monarchia tartományaira is kiter­ jedt. 128 A teremtő hatás érvényesülése mentén új vonású, új arculatú lakóhelyek - ipari váro­ sok - honosodtak meg, épültek be a korábban kialakult és mozdulatlannak vélt - a fe­ udális rendre létesült - településszerkezetbe. Újdonságot jelentett, hogy ezeknek a váro­ soknak a lakossága, a munkaképeskorú népes­ ség iránti vonzása növekedett, befogadóké­ pessége nőtt. Korábbiakhoz képest szokatlan­ nak tűnt az is, hogy „nemcsak azok telepedtek le a városokban, akik állandó keresethez ju­ tottak, hanem azok is, akik a városok peremén napszámoskodásból tengették életüket, vagy házi cselédnek állottak be.” 1 A megnövekedett számú városi népesség mindennapi igényei a tájékozódás és tájékoz­ tatás - röviden a sajtó -, a kultúra, a művé­ szetek iránt fokozatosan alakult ki. Érdekeik képviseletére egyleteket, egyesületeket hoz­ tak létre. Mind a várost fejlesztő szándék, mind a városi körülmények közötti „fogyasz­ tói” akarat egyetértett a „civilizált” környe­ zet - közművesítés, fürdők, uszodák - megte­ remtésében. Ezek a törekvések a létrehozás idejére az anyagi feltételek biztosítására, az- �palócföld 95/2 idekapcsolódó vitákra és egyeztetésekre, a korábbi településigazgatásnál bonyolultabb, de racionális rendszert hoztak működésbe. A fentebb leírt folyamat megállíthatat­ lannak tűnt, az ország belső és erdélyi része­ ire kitekintve is, noha az érvényesülése elé tornyosuló akadályok: a tőke periodikusan ismétlődő válságai, a nemzeti konfliktusok eluralkodása, a Balkánt, ennek következmé­ nyeképp az Európát is lángba borító háború hatásainak leküzdése megoldhatatlannak lát­ szott. Az viszont láthatóvá vált, hogy a XIX. század közepétől a világ meghatározó tőké­ nek mozgásához új utakat kell megtalálnia. A korábbiak ebben az értelemben nem, vagy csak korlátozottan folytathatók. A XIX. szá­ zad második évtizedétől kezdődő időszak az útkeresés, a gazdasági, a társa-dalmi kísérle­ tek jegyében teltek és telnek mindmáig. A hatásrendszer változása A XIX. század második felétől kezdődő időszakban Nógrád hagyományos - feudális - településszerkezete figyelemre méltó diffe­ renciálódáson ment át. A változás döntő oka a kapitalista tőke eredetéből és jelenlétéből, a jelenlét nagyságából és minőségéből, a tőke működéséből, valamint a körülötte létrejött rendszerekből - amelyek pénz, piac, haszon által meghatározottan fejtették ki hatásukat - származtatható. A hagyományokra épülő, a tradíciókat századokon át őrző kis falvak lakóinak nagy része - azokon a településeken, amelyek nem kerültek a tőkevonzáskörzetébe - továbbra is a megszokottak szerint élték mindennapjai­ kat. Itt nem változott lényegesen a termelés, az anyagi javak előállításának rendje. Lénye­ gében a föld művelése, az állattartás és pász­ torkodás, az erdei munka jelentette a megél­ hetés forrását. Az első világháborút követő időszakra csökkent a korábban erőteljesnek tűnő Szi­ rá k közigazgatási súlya. Nem tudott kellő ha­ tással részt venni az új gazdasági gyakorlat cselekvési színterén a történelmi múlttal bíró Szécsény sem. Mindezek miatt a két telepü­ lés vármegyei szerepe visszafogottá vált. Az okok részletezése nem lehet most e dolgozat feladata, csupán a helyzet rögzítésére, jelzé­ sére vállalkoztam. A települések más része - elsősorban Lo­ sonc, Fülek, Salgótarján, Balassagyarmat - a kialakuló vonzáskörzetükbe tartozó fal­ vakkal együtt az új fejlődési irányra reagálva alakította életét. Losonc városa a korszak megyei társa­ dalmi, gazdasági életében különleges helyet biztosított magának, amely „egyike legré­ gebbi szabadalmas városainknak”. A városi közösségi jogot - amely a kocsmáztatást, a húsvágást, a sör- és pálinkafőzést, az orszá­ gos és heti vásártartást ölelte föl - jól egé­ szítette ki az egyes, városi polgár számára biztosított jogok köre: a ház és telek szabad adása és vevése, a földesúr adózási jogai­ nak korlátozása a polgárok irányában, a vá­ rosi tisztségviselők szabad választásának joga-2 Mindezek együttesen megteremtették a megítélésem szerinti legfontosabb feltételt - a szabad városi polgárt és tudatának ki­ alakulását, a szabad városi polgár jelenlétét. Az új feladatok elvégzéséhez a mentalitás korszerűsödése - amely elsősorban a tőkés típusú vállalkozás gyakorlatában jelentke­ zett - elengedhetetlen volt. Ez a magatartás jellemezte a nyitott szemmel járó földbirto­ kosok némelyikét, így például Szilassy A la ­ dárt is. Ő az Osztrák-Magyar Monarchia 129 �palócföld 95/2 „leghíresebb gazdasági iskoláiban tanul­ mányozta a gazdálkodás legmodernebb mód­ szereit”, és megpróbálkozott a termények feldol­ gozásával is”. A korszak embereit azonban „losonci vál­ lalkozói” csoport körében találtuk. Ők azok akik, „önerőből, az itt felhalmozott vagyon­ ból” indítanak az 1910-es évek elejétől több vállalkozást. Törekvéseiket a gőzmalom, a posztógyár beindulása fémjelzi - többek kö­ zött. A csoport tagjai közül is kiemelkedett Rakottyai György zománcozó edénygyáros, a város életében meghatározó tulajdonságok­ kal bíró polgár.3 A szabad polgár önerős, tőkés vállalkozói tevékenysége a kor társadalom- és gazdaságtörténetében olyan új minőséget teremtett, amely a modernizáció irányát is meghatá­ rozhatta volna történelmünkben. Ez a törek­ vés azonban az 1920-as trianoni békekötés következtében nem tudta az általa vállalt pá­ lyaívet befutni, megszakadt, így a magyar iparfejlődés és polgárosodás károsodott mindezek miatt. Salgótarján dinamikus - és még sokáig vizsgálandó - fejlődése a múlt század köze­ pétől a településen és környékén található ás­ ványi anyag, nyersanyag jelenléte miatt kö­ vetkezett be. Az új típusú, tőkés bányászko­ dáshoz létfontosságú volt a vasút fő vonalá­ nak megépítése. E két tényező - a szén és a vasút - biztosított további tőkésvállalkozók­ nak is életteret; a vasgyártás, az üvegipar meghonosodásának. Mindezt nem a helyben akkumulálódott tőke, és vállalkozó személyi­ ség alakította, hanem a külső tényezők hatá­ rozták azt meg. Az ország fiatal tőkés vállal­ kozói mellett - akik elsősorban Budapesten éltek és dolgoztak - az osztrák, a német és kis részben angol bankházak, tőkések vettek 130 részt a terület gazdasági súlyának megterem­ tésében.4 Az idegen tőke megjelenése a lo­ sonci vállalkozókkal sokban egyező, de lénye­ ges vonásaiban eltérő típusú személyiségeket hozott e vidékre. A modernizáció szakmaisá­ ga, a tőkéstermelés haszonelvűsége itt is dön­ tően érvényesült. A szakmaiság magas szintje követelmény volt, azonban e szakemberek köre - Gerber Frigyes, Roth Floris, id. és ifj. Chorin Ferenc, Borbély Lajos, Liptay B.J e ­ nő és mások - Európa nagyiparában szerzett tapasztalatokon nevelkedett. Többen közülük már a századforduló előtt tanulmányozták az angol, a német, a francia nehézipar szerveze­ tét, technikai és technológiai alkalmazott eszközeit és módszereit is. A külföldi ipari, gazdasági törekvések megismerése később is jellemző volt. E vállalkozói kör tulajdonsága volt a személyes szabadság védelme. A hely­ hez kötődést a mind magasabb igényeket ki­ elégítő szakmaiság, a megújulás képessége, az individum becsvágya váltotta fel. A szabad tehetség kibontakozását segítő modern nagyipari termelési színtér vonzotta őket. A „mi” tudat nem tűnt el életükből, de sorrendben az "én" tudat vert gyökeret sora­ ikban. A haszonelv érvényesülése, a tudás út­ ján érvényesülő vagyonszerzés nemcsak az élvonalban dolgozó vezető személyiségek, ha­ nem a középszintű közgazdász, mérnök tisz­ tikar számára is követendő volt. E tulajdon­ ságokból nem elsősorban a településhez, ha­ nem a nagy vállalathoz kötődés motívuma volt az erős, az uralkodó életükben. Így ala­ kult ki és vált általánosan elterjedtté a bányá­ hoz tartozás tradíciója, az élet mindennapja­ iban is jelenlévő "rimai öntudat". Mindezek miatt a megye más településein élőktől sok­ ban eltérő vonású társadalmi csoport telepe­ dett meg, olykor csak ideiglenesen Salgótar­ �palócföld 95/2 jánban. A nagy arányú lakossági mozgást jól jellemezte két adat: 1869-ben 3700 fő; 1930ban 16900 fő volt a város lélekszáma.5 A nagyipari munkaalkalom új típusú, ún. kétlaki munkavállalói csoportot hozott létre. Már a két világháború között kialakult és a későbbiekben is jellemző volt, hogy a Karancs és a Zagyva völgy 28 települése szoro­ san kötődött Salgótarjánhoz; a munka, az árubeszerzés, az ellátás közös rendszere alakult ki. Balassagyarmatnak, Nógrád megye székvárosának, az új világban végbement fejlődését a hagyományos magyar település történelmi útjaként jellemezhetjük. Fő jel­ lemvonása e folyamatnak a hagyományok túl erős jelenlétéből és az új korszak köve­ telményeiből eredező konfliktusok. A lassú előrehaladást traumatikusan ható törekvé­ sek szakították meg. A viszonylagos nyu­ galmi állapotot ismét tragikusnak minősít­ hető események követték. A település éle­ tében az első törést az okozta, hogy az 1876-os törvény végrehajtása során a váro­ si státust elveszítette. Sem a városi ranghoz szükséges intézményi feltételek megterem­ tését, sem az előírt apparátus fizetését nem vállalta az akkori vezetés, így a továbbiak­ ban - 1923-ig - nagyközségként működött. Megjegyzendő, hogy az országban emiatt több települést - köztük szabad királyi várost is - nagyközségi szintre minősítettek vissza. A tőke sem helyben nem képződött ele­ gendő, sem kívülről nem jelentkezett vállal­ kozó. Mindezek hiánya miatt maradt el az 1854-ben Kubinyi Ágoston által kezdemé­ nyezett sajó-völgyi vasút megépítése; helyet­ te később létesült a helyi érdekű vasút. A te­ lepülés pályáját továbbiakban döntő módon a megyeszékhely szerepkör határozta meg. Ez az állapot adott kitekintési lehetőséget és je­ lentett politikai karriert, de egyben korlátoz­ ta is az ott élő kvalifikáció mozgásterét. A sajtója környezetébe, a különböző és szá­ mú egyesületbe szerveződött értelmisége, szakmai vezérei az önerős településfejlődés útjára kényszerültek emiatt. A kézműves­ ségen alapuló, annak kis- és középüzemmé átalakult termelő-műhelyei más lehetősé­ get nem tettek lehetővé. A hagyományos árukereskedelem - a piac, a vásár - formái a korábbiakhoz képest nem gazdagodtak, kivált nem a kor igényei szerint. A visszafo­ gott körülményeket meghatározta, döntően befolyásolta az 1920 utáni új államhatár kijelölése, amelynek következtében Balas­ sagyarmat határvárossá vált, és korábbi vonzáskörzetét - az Ipoly jobb oldalát - el­ veszítette. Az új viszonyok tovább sokkol­ ták a település fejlődésében addig fontos szereppel bíró vállalkozókat, kizökkentette eredeti státuszukból és a politizálás biztosí­ totta szűk terepen kívánták érvényesíteni akaratukat. A bizonytalanság megrémítet­ te a középosztályt, sokukat új lakóhely vá lasztására kényszerítette.6 Személyiségei közül elsősorban a főispánok - Huszár A ladár, Sztranyavszky Sándor, Baross J ó zse f -, az egyházak képviselői - J e ­ szenszky Kálmán a katolikusok, Kardos Gyula az evangélikusok részéről - határoz­ ták meg a város mindennapjait. Mentalitások és hatások a század kez­ detén Salgótarjánban A salgótarjáni újság a tizes évek elején közölte az alábbi tudósítást: „Nem tudni mi­ nek lehessen tulajdonítani a nyugalomba vo­ nuló, a munkában és érdemekben megőszült salgótarjáni polgártársainknak azt a törekvé­ 131 �palócföld 95/2 sét, melyet e két szóval lehet legnyomatéko­ sabban kifejezni: el Tarjánból! Egymás után hagyják itt működésük színterét, azt a helyet, ahol kenyeröknek javát megették, és tisztes vagyonra és tekintélyre tettek szert. Már régebben figyeljük ezt a különös je­ lenséget. Így mentek el - hogy csak néhányat említsek, akik még életben vannak - Boczkó Dániel ny.RMST társulati főszámvevő, Dokupil Vilmos, Ruttkay Sándor, Pászthy Laci, Lépes Miksa. Most pedig megint búcsuzik la­ punk nyilttéri rovatában egy becsületben megélemedett puritán polgár: Szalay István, a jó öreg Pista bácsi.” A jelenség társadalmi hatása miatt került a nyilvánosság elé. Ezért foglalkoztatta az újsá­ got, a cikk íróját is. E feltételezést igazolni lát­ szik, hogy az újságíró azonnyomban szűkkörű közvéleménykutatást végzett, hogy megköze­ lítse, feltárja az okokat. A válaszokat is közrebocsájtotta. Ezek között központi helyen a sze­ mélyes okok szerepeltek. Így sokan egész­ ségüket féltették, a település akkor nagyon rossz levegője miatt. Mások a klimatikus viszo­ nyokat tartották rossznak. Megtapasztalták, hogy „a községet körülvevő szénbányák örökké égő hánydái állandóan sűrű fojtó füsttel lepték el az egész völgykatlant”.8 Harmadrészben a mun­ ka okozta „csuztól, rheumától félnek”. Többen úgy vélekedtek, hogy túlságosan magas a pótadó, amelyet a - tisztességes mérté­ kű - nyugdíjakból nem tudnának fizetni. Az elköltözés személyes okain túl voltak olyan válaszok is, amelyekből az tűnt ki, hogy a település társadalmi viszonyaival voltak elégedetlenek az elköltözők. Ez a kör Salgó­ tarjánt, a nagy demográfiai beáramlás miatt „összeszaladt városnak” (ekkor még nagykö­ zségi rangja volt Salgótarjánnak) tekintette, ahol a kialakulatlanság, a bizonytalanság fog uralkodni még hosszú ideig.9 132 Mindezen okokat elismerve meggyőződé­ sem szerint a társadalmi körülmények - ame­ lyet a fentebbi cikk is említett - voltak a meg­ határozók. Azt is látnunk kell, hogy a munká­ val megszerzett vagyon tetemes hányadát nem itt fektették be üzletekbe, ingatlanokba, hanem más vidéken - a tapasztalat alapján állítható, hogy például a gödöllői üdülő kör­ zetben hasznosult. Tóth Gyula, a település bírája észrevette e jelenséget, és emlékeinek összeállításakor úgy vélte, hogy az ideköltözők más - ma­ gyar vagy monarchiabeli - nagyobb telepü­ lésről érkeztek Salgótarjánba, azokkal az emlékképekkel, amelyeket korábbi éveik­ ben szereztek. A községi bíró azt tapasz­ talta az újabban ideköltöző egyénektől, hogy Salgótarjánt híre után szebb városnak képzelték. 10 A gyors termelési és infrasturkturális fejlő­ dés a település külső képén még hosszú ideig nem tükröződött vissza, illetve mind a táj, a környezet, mind az addig megvalósult épületek - a fő utca emeletes házai, az utcák, a terek poros, sáros állapota - szembeszökő különb­ ségei az ideérkezőnek riasztóak voltak. A település ellentmondásos külső meg­ jelenése, az itt lakók ellentmondásos maga­ tartását is felszínre hozta: vagyis még a nagyközség vezetőire is jellemző volt, hogy kevésbé törődtek az utcák, az épületek, a lámpaoszlopok védelmével. Eluralkodott közöttük, társadalmi méreteket öltött az a magatartás, amelyet a kortárs így írt le: „Hej! de sok mulasztás történt itt a múltban, a köz rovására. Istenem milyen helyes, csinos városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudato­ san irányították volna az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok.” 11 �palócföld 95/2 A jelenséget érzékelve a hasonlóság még Mindezek mellett az ipartelepek en dol­ gozók közötti, állandósuló feszültség is a az újságírói reagálásban is megegyezett. A tá­ távozókat látszódott igazolni. Különösen vozóktól ilyen választ kapott a cikk írója: elcsen jelentkezett a nyilvánosság előtt is „drágálják a piacot.” Mások „az egész­ "a bánya és acélgyári munkásságot" szem­ ségügyi hiányokat hányják fel”. Nincs „csa­ beállító „kultúrnívó különbségének” hang- torna- és vízvezeték” teszik szóvá egyesek. Az utcák porosak, meg kellene akadályozni súlyozása.12 Amint a kortársak is felismerték, nagyon „a szemétnek, cserepeknek a kocsiútra való fontos lett volna, hogy a két meghatározó kihordását. Egyes udvarokban ne tűrjenek foglalkozású csoport mellett a "községi" tiszt- disznóhizlaldákat.” 16 A felszínen meglévő bajok felszámolásá­ viselőség megerősödjék.13 Így talán remény val még hosszú ideig foglalkozott a nyilvános­ lett volna a két pólus közti feszültség kezelé­ ság előtt a sajtó. Nem elégedett meg a helyzet sére, ezáltal csökkentésére is. Ez az igény azonban csak a 30-as évek közepére teljesült, leírásával, a történelemben, a helyi társada­ amikor Salgótarján közintézményeinek szá­ lmi élet alakulásában kereste és találta meg ma, az ott végzett munka megkövetelte mind az okokat. Reális szemléletű újságcikkek so­ létszám, mind szakképzettség tekintetében is rozata tanúskodott a polgárok tiszta látás­ a „legszabadabb ember”, a köztisztviselő je­ módjáról. „Balassagyarmat azelőtt rendezett lenlétét.14 tanácsú, megyei város nem indult városnak. Más idősíkon: Balassagyarmat Mint egyszerű falu kezdte. Látszik arról az el­ A megyei újság az 1930-as évek közepén a nyúlt, hosszú, keskeny területről is, hogy itt bi­ következő cikket adta közre: "Mi magunkat zony tervszerű beépítések nem voltak.” 17 Más­ méltán tisztviselővárosnak nevezhetjük, mert hol azt olvashattuk a történelmi helyzetről: hiszen itt sem gyár, sem bánya, sem lüktető ke­ „Városunk a gyapjút vásárolta fel a vidékről, és reskedelmi élet nincs. A tisztviselők mihelyt azt adta tovább, mint Losonc a sörárpát. Mint nyugdíjba mennek, főleg a magasabb állásúak, ahogy Salgótarján szénbányái a losonci fővo­ azonnal elköltöznek a várostól, s másutt költik nalat tőlünk elhalászták, kereskedelmünk nem tudott megerősödni, legfölebb Bécs felé tudott el 4,5,6 ezer pengő nyugdíjukat".15. Úgy tűnik, hogy a probléma „visszakö­ hízott ürüt, göbölöket és sertést szállítani.” 18 szön”, és a hírlapban leírtak, a két évtizeddel A lakosságot megtartó képesség erősítésé­ ezelőtti salgótarjáni közleményben foglal­ ben, a megoldás keresésében vegyes elképzelé­ takra rímelnek. A két - fejlődésében és szer­ sek jelentkeztek. A szembeállító-egyszerűsítő kezetében eltérő - település a népességmeg­ primitivizmus is hangot kapott: "Ne ábrándoz­ tartás tekintetében hasonló helyzetbe került. zunk itt kultúráról, színházról és egyebekről... (Megjegyezhető, hogy az emberek, a két tele­ nekünk nem pénzügyi palota, csendőr és ren­ pülés lakóinak tulajdonságai nagyon egyez­ dőrpalota, színház kell, hanem csatorna és víz­ nek, mert a megtartó magva azonos körből, a vezeték."19 palócok közül került ki. A különbségek tartal­ A város szerencséjére a józan elképzelések mi-termelési gyakorlatból, a történelmi fej­ váltak uralkodóvá. Az akkori helyzet pozitívuma­ it összefoglalva úgy vélekedtek, az e nézetet val­ lődésből adódtak.) 133 �palócföld 95/2 lók, hogy "a város feltételei jók... 2-3 éve gyö­ nyörűen fejlődik. Csinos, kedves kis városka lett a hársfasoros, tiszta, autóval öntözött utcá­ ival, amelyen sohasem tolongó barátságos nép sürög."20 A város helyzetének konszolidálását, a megoldást a tudatosabb városfejlesztő és tervező munkában látta a szakértő értelmiség: „Ha azt akarjuk, hogy városunk egészséges irányban fej­ lődjön, a városrendezési terv mielőbbi elkészíté­ se múlhatatlanul szükséges.”21A hathatós intéz­ kedésre márcsak azért is szükség lett volna Ba­ lassagyarmaton, mert amint forrásunk leje­ gyezte 1920-1930 között „már a tősgyökeres népesség egy része is vándorbotot fogott a ke­ zébe.”22 A javasolt megoldásokra nem került sor. Az egyre mélyülő háborús körülmények nem kedveztek a békés terveknek. A legfon­ tosabb feladat a háború utánra maradt. A cselekvés lehetősége azonban ekkor évekig, más okok m iatt vált korlátozottá. A város 1945-1946 között nagy lakossági átmenő forgalmat bonyolított le: a felvidékről érke­ ző, kitelepített magyarok olykor elviselhe­ tetlenné tették a közállapotokat, az élelme­ zési és lakásviszonyokat. Nehezítette a helyzetet, hogy a város vezető értelmiségé­ nek egy része - a vezető közigazgatási, pénzügyi szakemberek - elvándorolt. Ki az emigrációt választotta, ki az ország más ré­ szén, a fővárosban telepedett le. Egyenleg: vonzás és taszítás együttléte E két magatartás az egészségesen és or­ ganikusan fejlődő települések természetes tulajdonsága. A fejlődés két pólusa között nem is szűnik, nem szűnhet meg a feszült­ ség, mert az éltet, mozgat. A tudatosan te­ vékenykedő ember a természetes hatásokat egészséges mederbe, kordába tarthatja, ha törekvései helyesek: etikusak és racionáli­ sak. Ha a rossz énje kerül előtérbe a termé­ szetes pólusokat szembe tudja állítani. A történelembe számtalanszor fordult elő ez az emberi magatartás. Mindezeket tudomásul vehetjük, elfogad­ hatjuk. A múlt ismerete fontos, de azon me­ rengeni leszerelő hatású lehet. Még mindig jobb, ha az előtekintés ideáját választjuk, amely a különböző magatartásokra az alábbi in­ tenciót adja: a tökéletes város felépülése „csakis akkor következik be, amikor művészetet és kon­ cepciót viszünk be a városnak az emberrel kap­ csolatos központi problémájába, s eleven érdek­ lődéssel fordulunk a létet körülvevő kozmikus és 23 ökológiai folyamatok felé".23 I I . M a g a ta rtá su n k nyom orúsága Okok és indokok A C ifra nyomorúság 1938-ban jelent meg. Hiszem, hogy a mondat elolvasásakor Nógrádban is mindenki tudja miről van és lesz szó. Hiszen a mű mindmáig a leggazda­ gabb és a legárnyaltabb képét rajzolta meg a kor - a 30-as évek - nógrádi világának. Hiteles az információja a palócokról, az élő, organikusan fejlődő sejtrendszerről, a 134 társadalom mindennapi életéről. A szerző a mű megírásakor 25 éves, a kötet megjelené­ sekor is alig huszonhat. A nagy vihart kivál­ tott A tardi helyzet megjelenése után fogott hozzá a lírai hangvételt és a tényfeltárás­ hoz szükséges objektív megfogalmazásokat alkalmazó tanulmánya anyagának össze­ gyűjtéséhez és megjelentetéséhez. �palócföld 95/2 Szabó Zoltán életrajzi adataiból tudha­ tó: most nincs kerek évfordulója. Nyolc­ vanhárom évesen még élhetne közöttünk, de már tizenegy éve halott - a teste. A gon­ dolatai azonban közöttünk: az olvasó embe­ rek, értelmiségiek között tovább élnek. Az általa bemutatott kor ellentmondásainak nagy hányada ma is megoldásra vár, mind­ ezek okán, éppen ezért csodálkozásunkat semmi nem indokolja, amikor tapasztaljuk, hogy ezek a gondolatok búvópatakként rejtekezve, újra és újra felbukkannak, életre kelnek és gazdagítják a ma valóságát. A könyv újra- vagy elolvasása igazi szel­ lemi izgalmat, borzongást válthat ki, szellemi élményt jelenthet mindazoknak, akik a gon­ dolatbeli időutazásra vállalkoznak. Mindezek elegendő okot és indokot jelente­ nek, hogy az ezredforduló felé haladva, mint már annyiszor, újra gondoljuk történelmünk fejlődő folyamát abban a reményben, hogy be­ látjuk: most újra itt van a nagy lehetőség előt­ tünk, és bizonyíthatjuk: ha tanultunk múltunk­ ból, a megszerzett ismeret birtokában cselekvőképesekké válhatunk a jelenben. A kor A két világháború közötti időszakról so­ kat, de még mindig nem tudunk eleget. Isme­ retünk „mélysége” sekély. Különösen hiá­ nyos a kor szellemi vonulatainak feltérképe­ zése és közrebocsájtása. Természetesen en­ nek pótlására nem vállalkozhatom, de remé­ nyeim szerint a téma közelítése illeszkedik az eddigiekben megismert maradandó szemléle­ tű feldolgozásokhoz. Juhász Gyula, a tragi­ kusan korán elhúnyt kort kutató történész ír­ ta le, és jellemezte a ma élő olvasó számára legátfogóbban a 30-as évekre kialakult szel­ lemi áramlatokat. Felfogásával egyetértően úgy látom, hogy a rendszer működési zavarai a 20-as évek végére nyilvánvalóvá váltak. A továbbfolytatásra „az új út keresésének” megtalálására három alternatívát kínált a kor. „A szovjet tipusú út a tanácsköztársaság bukása után csak keveseknek maradt eszmé­ je, a többség számára inkább a kísérlet nega­ tív vonásai váltak taszítóvá.” A nyugat-európai liberális demokrácia nemcsak a hatalom, az uralkodó elit több­ sége számára volt idegen, hanem az értel­ miségi, sőt a szélesebb közvélemény nagy részének is. És: „Mindezek többségének idegen volt a fasiszta vagy náci út is, főleg harsány dema­ gógiája és nagyhatalmi vágyai” miatt. Viszont... hamar teret nyert - főleg a fia­ tal értelmiség köreiben - az a Szabó Dezső által megfogalmazott gondolat, hogy a ma­ gyarság, a parasztság felemelkedése az egyetlen lehetőség a fejlődésre, amelyre felépülhet a mások által kidolgozott harm a­ dik út, a kert Magyarország eszméje. (Ju­ hász Gyula: Németh László a politikai gon­ dolkodó. in. Németh László: Sorskérdések. Bp. 1989. 830-83l.p.) Mindeme gondolat ki­ dolgozására indult el - ebből az értelmiségi körből - a nagy falukutató mozgalom, amely a népélet - a kormányzó pártok és a városi el­ it számára - kevéssé ismert tényeit tárta fel. A harmincas évek közepétől e körből pél­ da nélkül álló szellemi termékek jelentek meg. A legfontosabb művek listája következik: 1936-ban Illyés Gyula: Puszták népe; Veres Péter: A z A lfö ld parasztsága (a paraszti kollektivizmusról). 1937-ben Féja Géza: Viharsarok; Erdei Ferenc: Futó homok (a Magyarország felfedezése sorozatban j e ­ 135 �palócföld 95/2 lent meg mindkettő); Kováts Imre: Néma forradalom (a Szolgálat és Írás Munkatár­ sasága kiadásában); A Márciusi Front március 15-i kiáltványa, amely baloldali platform on kísérelte meg a haladó gondol­ kodók összefogását. 1939-ben Szabó De­ zső: Az egész látóhatár; Németh László: Ki­ sebbségben. 1940-ben Németh László: A mi­ nőség forradalm a című müve alkotja a kor magyarság-irányultságú szellemi termékei­ nek legjavát. A rezsim megreformálásának gondolata, a fejlődés új pályájának kijelölése ettől szé­ lesebb körben is elterjedt. E sorhoz helyi szerző is illeszkedett. Bell M iklós, a volt nemzetgyűlési képviselő, salgótarjáni párt­ alapító 1928-1934 között folyamatosan, saját kiadásában m egjelentetett füzetei­ ben vázolta az általa jónak tartott fejlő­ dés, a társadalom megújulásának útját. Gazdasági reform program ja élesen szem­ ben és jobbra állt a hivatalos kormánypo­ litikától, annak sem gazdasági, sem társa­ dalmi szándékaival nem értett egyet. Nem csodálható, hogy rövidesen a náci szimpa­ tizáns politikai erők között találtuk. (Bell Miklós és pártja Salgótarjánban. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1993. 171184.p.) A társadalom egésze lázas állapotban élt. A maradandó szellemi értékek mellett a napi sajtóban megjelent írások is tükrözték ezeket a viszonyokat. Az egyes írásokra, nagyobb kötetekre is érzékenyen reagált a közvéle­ mény. A magyarság sorsáért aggódó értelmisé­ giek tényfeltáró munkájába kapcsolódott be a fiatal Szabó Zoltán, és került ki műhelyé­ ből A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című kötet. Az előbbi óriási visszhangja mel­ 136 lett szinte eltörpült a palócok életét, a kor nógrádi értelmiségét, településeit bemutató mű visszhangja. Mindezen tény ellenére is ér­ demes áttekintenünk az utóbbira született írásos reagálásokat is. A fogadtatás Szabó Zoltán igazi feltűnést, az értelmi­ ség, a politikusok részéről megnyilvánuló re­ agálást a A tardi helyzettel váltott ki. Az író módszerének, a szemléletének nagy bírálata ekkor történt meg. A C ifra nyomorúság visszhangja már nem volt olyan széleskörű. Az akkori neves személyiségek közül E r­ dei Ferenc méltatta a művet. (Kelet Népe, 1941/8.) Véleménye szerint: „A könyv egyes részletei szenvedélyes riportázsok, más feje­ zetrészek a szó legnemesebb értelmében vett publicisztikai műfajt képviselték". Nem tett mást, mint bemutatta az értelmiség önszem­ léletét, magyarság-, nép- és politikai szemlé­ letét. A korábbi műtől-viszonylag - eltérő fo­ gadtatás azonban nem volt csendes. Újság­ cikkek, vitairatok, perek kísérték útját. A ké­ szülő könyv Egerről szóló fejezete a neokatolikus irányzatú Korunk Szavában jelent meg. A lap felelős szerkesztője gróf Széchenyi György volt. A nyilvánosságot kapott sorok indulatokat kavartak. A helyi hatalmassá­ gok az érsekség megsértésével vádolták. A vádakra a felelős szerkesztő és a könyv szerzője válaszolt. (Széchenyi György: Va­ júdás az egri cikk körül; Szabó Zoltán: A szerző válasza. Korunk Szava, 1937 októ­ ber) A szerző válaszában újra csak leírta: „Éreztem az aulikus légkört, a város közép­ pontjában az udvari szellemet, mely intri­ kákkal, kémekkel, pletykákkal teli, és talán jó érzékkel a gazdálkodók, de kevés érzékkel a zsellérek iránt". �palócföld 95/2 A perek, a rágalmak végül is lehetetlenné tettt ék a Magyarország felfedezése sorozat további kötetének az Atheneumnál való meg­ jelentetését, így a Cifra nyomorúság is a Cserépfalvinál, a Szolgálat és Munkatársasá­ ga köteteként jelent meg. (Huszár Tibor: Utó­ szó. Magvető, 1986. XII.sz. XVII.p.) A könyv Balassagyarmatról szóló fejezete 1937 őszén szintén megjelent a Korunk Sza­ vában. Nagy nyilvánosságot kapó szellemi vi­ hart váltott ki, a vármegye székvárosában, és ez lecsapódott a megyei sajtóban. A szerkesz­ tőségi cikk vak dühvei támadta a szerzőt, Sza­ bó Zoltánt. Azzal vádolta, hogy „célzatos, torz képet festett az itteni állapotokról”. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az író „giccsekben éli ki magát”. Nem lehetett más célja, minthogy „egymás ellen uszítani a vá­ rost és a vármegyét”. Szabó Zoltán elhallgat­ ta „az anyagi kultúra” fejlődését, és nincs egy jó szava: a tiszta kövezetről, az „asphaltról”, a villanyról, a gőzmalomról, a vasútról, ahon­ nan „három irányban mennek a vonatok”. Az újságíró-szerkesztő felrója, hogy a szocioló­ gus-szerző szerint „a város gondozatlan”, Írásában nem szólt a Jeszenszky könyvtárról, a gimnáziumról, a dalegyletről, a Madách társaságról, a cseh kiverésről. Sértően ferde szeműnek minősítette az írót azért, hogy ilye­ neket írt: „Gyarmat nem nevezetes hősi ese­ ményekről”. Közölni merészelte azt is, hogy „a kultúra itt erősen mellékes ügy manapság, és ami kevés van belőle, az ötven évvel jár a kor mögött”. A hírlapíró leszögezte: lehet, hogy nem is járt itt az író, olyan valótlanságo­ kat írt. A cikk zárásaként az írásmű ellen tiltako­ zó újságíró úgy vélekedett: „Itt a trianoni ha­ tár mentén biztatni és nem fölényesen lehű­ teni kell az embereket.” (Nógrádi Hírlap, 1938. január 16.) Az idézetek sora felvillan­ totta a kor városi hangulatát, és azt a bizonyta­ lanságot, amelyben a határszélre sodródott város értelmisége élt. Jóval később jelent meg a köztiszteletben álló Antal Zoltán cikke a vá­ ros kulturális viszonyairól, amelyben vissza­ utalt Szabó Zoltán tanulmányára, és leszögezte: „a város könyvtárai körül hibák vannak”. Sok a könyvtár, de mind holt könyvtár - olvashattuk itt. (Nógrádi Hírlap, 1942. november 12.) Így az a vita eldőlt, hogy járt-e Szabó Zoltán Balassa­ gyarmaton. Szabó Zoltán könyvfejezetének vihara to­ vább gyűrűzött a város értelmisége között, és a vitában visszacsengtek a tíz évvel ezelőtt nyilvánosan is megjelent sorok: „itt a nagyzás teljesen határos a nyárspolgári szűklátókörű­ séggel. Az a kapkodás, amely hol nagyvárosi allűröket árul el, hol meg alföldi civis gondol­ kodást”. Ekkor azt írták itt: „senki sem tudja mihez van joga és mi a kötelessége”. (Nógrádi Hírlap, 1927. június 26. Mit kérjen Balassa­ gyarmat című cikk) A Cifra nyomorúság a megye másik vá­ rosában, a kissé liberálisabb Salgótarjánban nem keltett szellemi hullámokat. A harmin­ cas évek közepére a várossá válás első, nehéz időszakán túljutott település csendben, vita nélkül fogadta el Szabó Zoltán minősítéseit. Pedig lett volna min vitatkoznia. Nem szólt a nagy iparvállalatok, a bánya értelmisége. Ez a hallgatás is árulkodó volt: a magatartást a jó szelet kenyér megléte szabályozta. Nem véletlen, hogy a helyi lap hasábjain a nemtö­ rődömséget, a tudományos és szakmai vita hiányát rótta fel a cikk írója a helyi értelmi­ ségnek. A helyzet képtelenségét Losonczy István Hármas kis tüköréből vett gondolat­ tal illusztrálta a szerző. A XVIII. század végi strófa így szólt: „Nógrádban almát, körtvélyt ott eleget ehetsz, de a tudományban Részt keveset vehetsz!” (A Munka, 1938. február 5.) 137 �palócföld 95/2 Irodalmi utóélet Gombár Csaba a Forrás 1982. évfolya­ mában cikket írt, amelyben a C ifra nyomo­ rúság utóéletét, vagy még inkább máig ható elvrendszerét vizsgálta gondolatgazdagon. Szabó Zoltán vállalkozásának nagyságát abban látta, hogy „a korábbi népi tévedések elhárításán” fáradozott, ami önmagában is heroikussá tette azt. Hiszen „valljuk meg, még ma is, ha a palóc szót halljuk, az a derű rebben meg a szó nyomán, mely Mikszáth Kálmán tollából áradt szét közgondolkodá­ sunkban. Nem kis vállalkozás egy ilyen beidegződöttség fölé kerekedni, és rámutatni a palócföld kedélytelen nyomorára, a trianoni országhatár és a földbirtok szorításában élők teljes derűtlenségére.” (70.p.) Termé­ szetesnek tűnően tette fel a kérdést: mi az oka, hogy a parasztok mégis békésen viselték nehéz helyzetüket? A válasz lesújtó volt: „lá­ zadni többnyire azok szoktak, akik egy előző­ höz képest rosszabb helyzetbe zuhantak, és el tudnak képzelni még egy jobbat is.”(72.p.) Gombár számára a parasztság, a munká­ sok, a summások életéről szóló fejezetek tör­ ténelmi érvanyagot is hordoztak. Bemutatta egy új társadalmi formációban, a kettős struktúrában élők világát. Gombár észrevéte­ le a summások mai létéről, helyzetéről szólva is találó: „Nógrádból és Borsodból nyaranta még ma is útrakelnek idősek és fiatalok, nyári szabadságuk idején a bányászok és kohászok is, hogy munkát vállaljanak az Alföld és a Dunántúl mezőgazdasági területén.” (72.p.) A munkásokat megosztó szegregáció „áthághatatlanná" tette a kialakult, termelésből következő viszonyokat, de ugyanezt az erős elkülönülést érzékelte a valóságos munkások, valamint a „félbányászok” „félproletárok” között is. Az ellentmondások mögött, ezek alapját „a parasztságot megnyomorító, előle 138 a polgárosodást elzáró” közép- és nagybirtok rendszere található. Ez a birtok egyszerre hordozta „a kapitalista munkaadó és a hű­ bérúr funkcióját”, „másrészről viszont az iparosodással a vállalat e tájra kapitalizmust vitt, és itt feudalizmust tanult”. (72-73.p.) Újkori történelmünk sokféle mentalitása közül, a fajelmélettel, a német birodalmi esz­ merendszerrel szemben álló antifasizmus okának, eredetének a lényegét is itt olvashat­ tuk. A két világháború közötti politikusok éle­ tútjának ismeretében igazolhatjuk azt a megál­ lapítását, miszerint „az antifasizmus eredete többágú és kapcsolódhat - a drámát fokozva a fajelmélethez is. Nem igaz, hogy egyes embe­ rek erényei és érdemei, politikai kiállásuk, és annak történelmileg pozitív hozadéka, közvet­ lenül vallott elveiken lennének mérhetők”. (Gombár Csaba: Egy állampolgár gondolatai. Kossuth, 1984. A cikk eredetileg a Forrás 1982 novemberi számában jelent meg. 77.p.) A megye vezető politikusai közül a fajvédő­ ként indult, és az antifasiszta mártíromságig jutott Huszár Aladár, vagy a konzervatív ke­ resztény Sztranyavszky Sándor németellenességbe torkolló politikai pályája, életútja egyaránt bizonyítja a megállapítását. Kortársunk tovább gondolta, és a ma szemléletét is szembesítette Szabó Zoltán gondolataival. Ezáltal segített - vagy segíthe­ tett volna - a kort kutató, a két világháború valóságos összefüggéseivel ismerkedő értel­ miséginek egyaránt. Napjaink nógrádi szakirodaimának jó há­ nyadából azonban kihullott az a tanulság, amelyet a Cifra nyomorúság eszmeisége hordozott. - Meggyőződésem, hogy ennek hiányában az ezredforduló felé közeledő Nógrádban - a városokban, a társadalomban - jelentkező feszültség jelentős része nem oldható fel. �palócföld 95/2 Jegyzetek 1. Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Kriterion, 1991.288.p. 2. Borovszky S.: Nóg­ rád megye története Bp. 1911.666-662.p. 3. Kosján László: Nógrád megye gazdasági elit­ je a dualizmus korában (A polgárosulás ten­ denciái, hordozói) in. Rendi társadalom polgári társadalom l.köt. Salgótarján, 1987. 299., ill. 307.p. Borovszky im: 677.p. 4. Szvircsek Ferenc számos tanulmányában dolgozta föl a korszak salgótarjáni gazdasági viszo­ nyait. Ezekből témánk szempontjából kieme­ lem: A bányászati tevékenység történetének vizsgálata az etesi bányavidéken. Museumi Értekező 3. Salgótarján, 1985., Borbély La­ jos: Muzeumi Mozaik. 1988.1.sz., Gerber Frigyes u.o. 1988. 2.sz. Roth Floris u.o. 1990.2. sz., id. Chorin Ferenc dr. Palócföld, 1991.2. sz. 178-185.p., A Salgótarjáni Kohá­ szati Üzemek 125. évének története 18681993., Salgótarján, 1993. Szerk. Szvircsek Ferenc 7-58.p. 5. Nógrád és Hont vármegye, szerk.: Ladányi Miksa Bp. 1934.98.p. 6. Sza­ bó Zoltán: Cifra nyomorúság. Cserépfalvi. 218-230.p. Balassagyarmat c. fejezet, Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthá­ lózatának kiépülése. Nógrád megyei M ú­ zeumok Évkönyve 1979. 58.p.90-91.p. 7. Salgótarjáni és Vidéke 1913. nove. 23. 8. Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt tö rté ­ neteim. NTM.dok.tár. 9. Salgótarján és Vidéke, 1913. nov. 23. 10. Tóth Gyula: Naplóm az elmúlt történeteim . NTM. Dok.tár. 11. U.o. 12. Salgótarján és Vi­ déke, 1921. május 26. 13. U.o. 14. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság. Cserépfalvi. Salgótarján c. fejezet 244.p. 15. Nógrádi Hírlap, 1936. augusztus 30. 16. U.o. 17. Nógrádi Hírlap, 1939. február 5. 18. U.o. 19. Nógrádi Hírlap, 1936. augusztus 30. 20. U.o. 1929. július 14. 2 1 . U.o. 1941. március 8. Balázs Frigyes okleveles mérnök írása 22. Nógrád és Hont vármegye. Szerk. Ladányi Miksa. Bp. 1934. 99.p. 2 3. Lewis Mumford: A város a történelemben. Gon­ dolat, 1985. 531.p. Ifj. Szlávics László munkája 139 �palócföld 95/2 Kéri Imre munkája 140 �palócföld 95/2 Gulyás Imre Hallgat a telefon Sparhert mellett szunyókál, a kaput bezárta rég, telefonhívásra vár, de néma a készülék. Nem ment tán templomba sem neki szokatlan e gond, hogy nyolcvankétévesen megélte a telefont, és most mindenki nyugodt, az ajtót rá nem nyitnák. Öreg estig hallgat ott, kézbe veszi a szikrát. Megérkezés Varjúként feketéllő vén kapu tárja lecsüngő, Fáradt szárnyait, édesanyám jó szíve kalimpál. Magvadzó hagymát, kaprot, répát odahagyva A kert mélyéről fut, már az egyszeri hangra, Mintha e perc várásában telt volna az élet, Mintha a szálló léptekben gyermekmaga ringna, Míg a fakó szoknyán víg táncot járnak a fények, Szinte csokorban a három hízelgő unokával. „Végre!” A könnyek alól most még nem hallani többet, Némán dolgoznak - súlyos szemhéjremegéssel A test titkos adói, jeleznek a vállnak a vállak. „Itt vagytok... Kedves, jó gyermekeim... de sokára!...” S göngyöli tíz ujjal, dédelgeti szóval... övéit. 141 �palócföld 95/2 Onagy Zoltán Huszonhatodikák Angyalok ligete "Add tovább a történetet: Fáraón átcsap az áradás, mert ezt kell még megértened, add tovább a történetet, s a tenger tovább él veled, mert más a hír, s a víz hatalma más, add tovább a történetet Fáraón átcsap az áradás." Gergely Ágnes: Hat triolett - Mondd el fiadnak 1 . Szavak Nehéz. Görcsbe rántja a szólni készülő ember rágóizmait a szó. Ügyetlenség? Szemérem? Szégyen? Téves helyzetfelmérés? A csatornafedél horpadásába dörrenő teherautó? Hol egyik, hol má­ sik. Hol többen összefogva. Apámon láttam néha az induló mozdulatot: bakancsba bújik, fejére igazítja utált keretessildes sapkáját és int, gyere gyerek, sétálunk egyet. Soha nem történt meg. Kölyökként úgy néztem rá talán. Kölyökfelnőttként még úgyabbul. Felnőttként pedig nincs mód. Fiaim felé - együtt vagy külön-külön - itt az idő. És semmi. Hiányoznak a jó szavak. A jó sza­ vak okos szelektálásához szükség volna apám rossz szavaira. Ráállnék a rosszakra, rájuk tá­ maszkodva, róluk ágaskodva válogatnék a jók közt. Kell a tegnap uti esze, hogy ne hajts az árokba, mondja a konyakozgató sofőrgyerek két há­ romcentes között. 142 �palócföld 95/2 2. Az écatolvaj A liget nem saját ötlet. Kisajátítják egy öregasszony földjét. Gyerek vagyok még, csendes szemtanú, mellékalak egy akcióban, amely szerepe szerint az elkobzott földön levő hasznosítható anyagok kimentését szolgálja, úgy mint: kisház, szőlőkarók, szőlőtőkék, és az alsó vég diófasora. Ő az. A diófák. Az öregasszony tesz-vesz. Ahol tud, segít. De nem nagyon tud, mindenütt csak útjában az erős, szorgalmas, borfogyasztó, és a borfogyasztás miatt a rohadt államot átkozó férfiaknak. Amikor már vagy tizedszer figyelmeztetik, hogy de az istenke áldja meg mama, ne legyen má’ láb alatt, mer’ hetfőre se végzünk, űjjön le valahol, oszt ottan szipákoljon, elhúzódik, lekupo­ rodik a határzsombékra, a szoknyát combja alá gyűri és ott motyogja: Édes jó Krisztusom, édes jó Krisztusom... Öregasszony nem sír. Öregasszonynak nincsenek könnyei. Az öregasszonyok a könnye­ ket fiatalasszony korukban elsírták. A diófákra maradt mégis. Barangol a könny a ráncok közt. A férfiak, miután a karók kirángatásával végeznek, kettő nekiáll a tőkéket tőnél kivagdosni. Kemény munka, a szőlő tiltakozik, szikrát hány, mintha sziklába csapna a fejszés. Ráadásul alacsonyan, kétrét hajolva lehet csak, ha nem akarja a lábfejét ketté venni. Másik kettő levo­ nul a végekre az éneklő lemezfűrésszel. Velük mami meg én. Térd alá gumikorong kerül, a fű­ rész nehezen jut a törzsbe, ahol azután sikít majd. Mama zsebkendőjét gyűrögetve sír. Hallha­ tóan, mint soha. Én meg nézem. A férfiak a legkisebbel kezdik, talán hogy szokja a váll az új mozgásirányt, talán hogy kifelé dőljön, ne zúzza a szomszédot. Ez a fa, néz rám mami, mert láthatóan nem értem, minek hisztériázni egy fa miatt, és ez rá van festve csodálkozó képemre, Sándor fája. Negyvenháromban űltette az öreg, amikor meg­ jött a papír, hogy meghalt a fronton. Mellette Mariskáé, amez meg a kislányé, Rozikáé. Ha elment egy gyerek, tizenkettőt szült az öregasszony, hét él közülük, diót ültettek búcsú­ zóul a szőlő végébe. Hét maradt meg a tizenkettőből, s ez itt öt dió. Öt gyönyörű fa. Terebélyes koronák a huszas évekből, a harmincas évekből, meg negyvenháromból, amikor meghalt Sán­ dor, a legnagyobb fiú, szemük fénye. Ha értettem se értettem. Csak beragadt. 3 . Idézet „Angyalok ülnek. Angyalok ülnek a felhőfodron. Lábuk lelóg. Süti a nap a lábuk. Hintáz az árnyék. A csinálok meg, az Angyalgyár kiválói: főnek az üstben. Rotyog, habzik az abalé. Táncol a tűz odalent. Az Igazság meg, hát ő nincsen a Földön. Lebeg deréktájt.” 143 �palócföld 95/2 4. Évadok Tavasszal már nagyon mennék. A tavasz bolond, régi tavaszokat idéz. A tavasz borítja a tél dermedt rendjét. Ez akkor is cso­ dálatos, ha nem titok: a tél is borít. Az őszi rendet. Bár ősszel mégis minden más. Ha nagyon kikötnék - ősszel -, találok megoldást. Hosszabb kötél,gumicsizma,az ár mozgása és a kövekre rakódó iszap miatt. Persze az őszi út a hegyre maga bonyolultabbá tesz mindent. Lelket, öltözéket, mászást. Botok, kampók, kínlódás a meredek ösvény, a nedves avar, a kocsányos tölgy mindent mozaikszerűen eltakaró levelei miatt. A sziklacsapdák miatt. A tükrös agyag miatt, ami­ kor öt négyzetméternyi avarszőnyeg indul meg a láb alatt, s a fák lassan elfordulnak. Az ősz. A káromkodás-évszak. Az ősz: betakarítás. Akarod, nem akarod, felméred a hombárt. Az ősz arra is jó, búcsúpillantást vethetsz a hét hársra. Lehet meghatódni. Töprengeni, tű­ nődni, merengeni: őszben van már. Megismételhetők a kérdések. Télen óriási kerülő. Egy teljes nap akkor is, ha nem hömpölyög köd a Duna fölött. Két jégzajlás között. Óriási kerülő, egyszer mégis, minden télen. Induláskor még sötét, érkezéskor már sötét. Négy napig pácolt nyúl a hátizsákban, azután a nyárson. Kormos-kék kövek hajolnak fölé. Egyik alkalommal. Tavalyelőtt mellső birkacomb. Első láb. Ő is hat napon át les kifelé a fűszeres, sava­ nyú pácléből. A mellső birkacomb nem fér el csak a barna, kacsacsőrű jénaiban. Annak meg a hűtő kicsi. Betakargatom az erkélyen. Az asszony azt gondolja: titok, ellene való titok, azért takarga­ tom. Sírógörcsöt kap. Az idő a sírógörcsök és az elfojtott vágyak ideje. Nőm van, azért a bő, fűsze­ res lé. Azért úszkálnak a babérlevelek a lé felszínén, azért szurkálom meg a masszív ürücombot, mert nőm van, aki ezt szereti. Így szereti. Azért takarom ilyen gondosan. Pedig a takarás a verebe­ ké. A verebek bezuhannak az erkélyre, csipkedik, kóstolják, hangoskodnak. Egyszer neki is el kell majd mindent. Ha vittem is, ha magammal vittem is, nem mondhattam semmit. Ültem csak, néztem le a tá­ voli Dunára, mint a római határőrök. A limes kiképzettjei. Amikor feltételezhető a gyerekekről, értenek ezt-ezt a világ meneteléséből, nekik is el kell mondanom. El a hegytetőt. A hársakat. A kissé ferde, nyomott, hol lejtős, hol púpos, magába majdnem visszatérő U-forma hét hársát. Testvéreiket. Ez a hét: az angyalkák fái. Amikor majd feltételezhetően nem kérdeznek vissza butaságokat, felsorolom a neveket. Hú­ gaik, öccseik, nővéreik, bátyjaik nevét. 5. Az évben először A tavasz más. Tavasszal már nagyon. Télen esetleg, de tavasszal nagyon. Tavasszal hajnalonta elhúzom a függönyt. Az ablakon messze túl a Duna szürkéje. Az a sza­ kasz, ahol a hegyekből aláereszkedő sáros Garam belecsusszan A belső ablaküvegen két karc. Két háttal állított L. Így:J L. 144 �palócföld 95/2 A tapétáig hátrálva, nekidőlve, ha kinézek, a két karcot és a folyó és a folyam találkozását lá­ tom. Ha a karcok fedik a vízszéleket, a vízmagasság megfelelő. Éjszakánként, amikor már belém bújt a tavasz, azt álmodom, a vízszélek elvágólag a karcok­ kal. Ha elvágólag, akkor azonnal. Kicibálom a kenut, alá a kerekes kenugurítót, miután becsa­ varom a minden évben rozsdásabb rudat. A szomszéd rámszól: Nincs kicsit korán? Nincs, mondom. Útálom a szomszédot. Hisztériás, ötven kiló, mégis olyan bundás barkót vi­ sel, mint Lamme. A szája büdös. Közelhajol, szövetségest keresne valamelyik szomszéd elleni akciójához. Markolja a karom. Nem merek levegőt venni, a belem ne forogjon. Ha tehetem, el­ kerülöm. Most nincs mód. Mondja, mondja. Mielőtt megfulladnék, a maradék levegővel szó­ lalok meg gyorsan: Hagyj már bazdmeg, neked mindig bajod van valakivel. Meglepődik, ellép. Most már velem is. Nem szoktam helyére tenni senkit. Őt sem. Felőlem lehettek olyanok, amilyenek lenni sze­ retnétek, ha tudtok. Legurítom. Csak átevezek. Fölszaladok a meredeken. Koratél, az első hó óta nem láttam őket. A hét hársat. A part mentén csorgok egy kicsit, még nem húzok ki a sodrásba. Amikor azonnal, akkor is nagyon óvatosan, nehogy legázoljon a Sirály I., vagy S. II., vagy az S. III. A botoló füzek kikeményedve, megerősödve, egyetlen bicskanyom nélkül. Nem vágja senki őket. A vízbe dőlt fehér fűznél lódulok rá. Szezononként két nagy árral birkózik meg, tíz kicsi­ vel, Lombozata átalakult, hogy bírja az ismétlődő ostromot. Láthatóan átfunkcionálta másra szolgáló részeit. Bírja. Él. Innen: húzni, meríteni, húzni, megtartani a szöget, ha vinné is az ár a magasban támadó ke­ nuorrot. Mindig ugyanaz az első. Ropogó vállizület. Arányosan elosztott bizsergető fájdalom a hátizmokban. A csuklyásban. A kétfejűben. Középtájon megint megérint: dióhéj. Dióhéjban ülök. Nincs befolyásom, nincs hatalmam. Azt tesz velem a nagy víz, amit csak akar. Mostmár föl. Kevés mocsár, kevés agyagos, némi szikla. Innen kezdve a tavasz szól:Ahoj, jövök!, kiáltoz, jövök! Nem válaszolok. Viszony ez is. Viszony volt a tíz-tizenöt év előtti is. Ma nem figyelmeztetjük egymást, nem integetünk, bár időről időre megfeledkezik egyezségünkről. Közben pontosan tudjuk, mit jelent érkezte. Attól azonban, hogy láthatóan semmi kedvem használni a pezsgést, a feltétlen hajlandóságot, a varázslatot, amellyel érkezik, sérül néha. Ilyenkor merev, gorom­ ba, nyoma sincs barátságnak. Ezekben az esetekben tőmondat. Szikár: "Jön a vonat." "Eldőlt a híd." "Indítom a rügyeket." "Úszik a flakon." "Apád meghalt." Szeretem, ha szikár. A duruzs megzavar. Kötelez. Úgy érzem, elvárja, egyenesedjek, zöldül­ jek és liluljak, mint a gádzsér nyaka. Azt már ne, no. Azzal kötök ki:Jobb, ha szikár. Szeretem, ha szikár. Legyen szíves szikárnak lenni. N e za­ varjon engem. Van baj elég anélkül is. 145 �palócföld 95/2 6. Kutyán varnyúk Futva át a keskeny, kanyargó úttesten. Négy öt varjú rebben föl a betonárok túlfelén, kinyúl­ va fekvő farkashamvas kutyáról. Az eldübörgő autók nem zavarták őket, én igen. Nézem a rendet. A trendet: ki a főnök. Milyen sorban érkeznek vissza. Leguggolok. Az el­ ütött kutyában maradt annyi erő, hogy átmásszon a vízelvezető árkon, ne tapossák laposra az erőmű mozgó betonkeverői. A varjak vita nélkül sétálgatnak a testen, keresik a kedvezőnél kedvezőbb pozíciót, ahol majd keményen megtámaszkodva kibonthatják a lágy részeket. Ekkora hús fölött nincs domi­ nanciaharc. 7. Az erdész Akinek nincs erdei ember barátja, az nem is tudja, mi a derű, mi a kiegyensúlyozottság, a bé­ ke. Nem, mi a barátság, amikor ő a bolondokházától szabadult éppen, harmóniára vágyik. Nem tudtam, van erdei ember barátom. Csak akkor derült ki, amikor dühítő eltévedések után rátaláltam egy erdészházra, annak ifjú gazdájára és még ifjabb feleségére. Mindez há­ rom nappal egy olyan angyalcsinálás után, amelynek felelősségét még harmadrészben is alig éreztem. Pedig a felét - többnyire - vállaltam. De itt nem. Ma már pontosan nem is értem, mit akartam a kimerítő hegyi-erdei sétával rendezni az agyban. Lehetőségek nélkül: van, ami. Nincs más. Csak ezt nehéz egyik napról a másikra. Ráadásul nem az első. A második. A másodikat nehezebb viselni. Az elsőből még hiányzott a tapasztalat és a forma egysége, ám ha a második sem felel meg az alapkövetelményeknek, az visszafejlődés. Ha valami nem hajt előre, ha helytón topog, lépdel ugyan, de nem halad, akkor is visszatart. Tolat. Ezüsthárs, mondta a kérdésre. Jól bírja a kívánt viszonyokat. Gyere cl februárban, kiássuk őket. Él a Kozák-tónál egy szépséges kis hárserdő. Ezüst. Februárig kinézek két életképesebb hajtványt. Rendben? Kést fen közben. Középső ujja tógyét belelógatja a fehér egri borba, rácsöppent a kőre, így feni a bortól megsötétedett kövön. Mosolyog. Rám is, a konyha túlsó, szürkébb zugában szop­ tató fiatalasszonyra is. Azt hiszem, becsaptam őket, és azt hiszem, az erdész tudja ezt. Nem akkora dráma a meg nem született gyerek az apának, mint a megszületett halála. Kicsit túlhaj­ tottam. Látja. És, mondja, onnan minden februárban ültethetsz egyet-kettőt. Ültethetsz egy erdőcskét. Kösz, mondom rosszkedvűen. De ekkor már tudom a helyet. Csak azt nem, az évek nyomulnak, változni meg nem változik semmi. Ha nem is veszem tu­ domásul. Egy későbbi idővel kapcsolatos felismerés: minden következő évszakban nagyobb teher felmásznom. Munka. 146 �palócföld 95/2 8. Így Ültetés előtt a sérült, törött gyökereket eltávolítom. A vastagabb, belső tőágakon friss metszlapot vágok. A gyökerekben jelentős mennyiségű túlélő tápanyag raktározódik, szűken tehát. A föld feletti és föld alatti részeket egyensúlyba hozom. A gyökérzethez hasonló méretűre vágom vissza a koronát is. A kiásott gödör fölé térdepelve - a gödör akkora kell legyen, hogy a gyökerek ne hajoljanak vissza -, ballal tartom a csemetét, jobbal kotrom alá a földet úgy, hogy a gyökérnyak ne moz­ duljon cl, szintben maradjon a talajsíkkal. Jobbal közben döngölöm is, s a csemetét meg-megmozgatom, a helyét jól elfoglalhassa. Ekkor már látom azt a ritkásabb gyökérágú pontot, aho­ vá bedugom a karót, amelyhez a fácskát szép nyolcaskötéssel kikötöm. A karó rendszerint az általános szél járás felőli oldalra kerül. Ez itt délnyugat, ahogyan a Duna kanyarodik, vezeti és megváltoztatja az északnyugati szelet. Azután körbetaposom, arccal a korona felé. Nem kerül vissza minden föld, kis tányérka ma­ rad a bakancs után, amit megtöltök száraz avarral, selyemfűmaradékkal. Ez az ő ciszternája, víztárolója a száraz nyári napokon. Le a Dunához, hátra vehető gumi-vászon tartállyal. Ez a vízhordó éppen olyan kiképzésű, mint a beduinok kecskebőrből készültjei. Húsz liternyit bír, de nem teszem csak háromnegye­ dig. Ha tele, akkor púpos, elfordul a háton. Izzadtan visszamászva három szigorúan türelmes adagban odakínálom a kis ezüsthársnak. Beiszapolom, ha valahol a szándék ellenére nem vol­ na megfelelő a tömörítés. Örül neki. Nem mondja, tudom. Így hát. Nem egyszerű az összehasonlítás, de minden bizonnyal bonyolultabb a bűntudat és a szo­ morúság védtelen kisfáját odateremteni a hegyre, mint egy gyereket futva, figyelmetlenül az anyjába. 9. Fent Hét fa. Nagyobbacskák és nagyok. A púpos U túlsó felén két huszonéves. Egyiküknek huszonkettőnek kellene lennie. Amelyik az egyikük, annak él egy rendes korú, hiteles gesztenye-alteregója az egri Kassai úton, ha a há­ ziak ki nem vágták butik vagy kisbolt építése miatt, a hely miatt. Az alteregót nem úgy kell érteni. Most nézem csak, huszonegyedik az esztendő. Soha nem gondolok telő évre úgy, mint tárgyiasítható objektumra. Az év az, ami benne történt. A lábtörés éve. Tót szeretőm éve. A karambol éve. A nagy szakítás éve. De hogy az melyik, annak utána kell számolni. Kivonni, összeadni. A két huszonegy évest is, mint mind a többit, tavasszal cipeltem fel a hegyre. Eleinte földlabdával. Ásóval, lapáttal, csákánnyal. Nem ismertem a helyi viszonyokat, ha meg is vizsgáltam előbb. Ők ket­ ten, az első kettő, az U túlsó felén, a védettebb peremre, kicsit a horpadásba, kicsit a szélre. Marika. Lackó. 147 �palócföld 95/2 A hársaknak nevük van. A gyerekeknek is lenne, ha megszülettek volna, ha élnének. Ahol el lettem kapva, nem engedtek ki a combok közül, összekulcsolva a láb, a vádli csípőcsontba akasztva, meg a bokabilincs is, meg eszetlenség, meg sóhajok, meg a jó, meg a minden - ezek a hársak, mert mindig tudom, mindet tudom: leányka-fák. Lánynevűek. Amikor én a hunyó: fiú-fák. Csalókán vissza az időben: a legidősebb, aki huszonhárom volna, Marika. Anyja után. Az egész hajnaltájban, ügyetlenül, balul. Két, fél éjszakára egyedül maradt szerencsétlen megta­ lálja egymást. Rázendít. Nem keres, nem figyel, nem is találhatna mást, ha keresne is, és fi­ gyelne is. Beleszakad a túlhajtott árvaságba, nem érdekli őt senki és semmi. Neki él, lombosodik az a szelídgesztenye Egerben, és ez a hárs, itt. Lackó a második hárs, a huszonegy esztendős. Ő az enyém. Az első pillanattól kezdve én akartam. A lányt. Könnyedségét. Magabiztosságot, kedvességet, nevetést, amivel rendelkezik, én nem. Én ígértem meg, nem lesz semmi baj. Én öntöttem vodkát a jaffába. Én cirógattam, én voltam az egész. Ezért Lackó. A harmadik hárs, már az. U belső hajlatában: Éva - szőke, bolond anyja után. Férjhez akart menni. Tudtam is. Megoldom, mondtam magabiztosan, megoldom. Ami történt, minden óvin­ tézkedés ellenére, arra nem számíthattam. Nem mentem mellé férjnek, férj voltam már, csak nem dicsekedtem vele. Ez az eset a megdönthetetlen bizonyíték: ne hallgassa el az ember. A függő, láncos férfiú ledöntése mindig izgalmasabb, mint a bármikor nyakon csíphető cserkész. A negyedik hárs az U közepében, az idő közepében is, ha egységnek veszem a tíz évet: Lajos. Ez az enyém. Drámában is, bajokban is, otrombaságban is. Egyik miatt sem szégyelltem ma­ gam ennyire, mint itt, a kiszolgáltatottság, félelem és fájdalom árvalánya után. Megkíséreltem tökéletesen kitörölni emlékezetemből. Ne szégyelljem magam mindig, ha eszembe jut, így szólt a szándék. Ne jussanak eszembe azok a napok. Mégis minden új közeledésnél ő lépett be egy ideig. Még az is lehet, szerettem, pedig nem lehet egyszerre kettőt. Szabadni szabad, csak nem lehet. Kis elégedett öröm végén választani kényszerül az egyszerre kettőt szerető, és a döntés után keserűbbek a dolgok. Előbb kicsit, később minden. Az ötördik hárs, kifelé jövet az U-ból: Kiskatica. A rosszkedv. A hajnalig tartó veszekedé­ sek, sírások, visszatalálásaim. A vidéki lány Pesten. A baromságaim. Az albérletkeresése. Elveszettsége. A részegségeim. A felvételi vizsgája. A felkészülés. Az ő piócasága és az én rémü­ letem. Az ijedt szöveg, gyerek mellett is megszerzi a diplomát. A csendes, nyugodt kultúrdoki dörzsölt mondataival. A megnyugtató szavak. Az, hogy tudva a talp alatti szart, maradni még­ is; tudva, kilépve sincs más. Tán még magasabb, töményebb. Tudva: nem jó sem ez, sem az. Nincs megoldás. A hatodik hárs: Vica, Vicuska, asszony-anyja után. Ahol férj is, ott nem lehetnek bajok. Csakhogy a férj is kockázat, különösen, ha hónapokig nem nyúlnak egymáshoz. Erre vagyok én, erre kitalálva, de nem tudom. Csak hetekkel később mondja, hogy ők bizony nem is. Hogy­ hogy nem, az istenedet? Mit mondasz majd neki, hogy szeplőtlenül, mint Mária? Ennyire hü­ lye nem lehetsz. Legalább most kapd el, nyomás. Kapd cl vagy négyszer-ötször. Cirkusz, mert 148 �palócföld 95/2 én nem szeretem, miért nem szeretem. Ilyen szemétséget életében nem tapasztalt, a férfi, akit ő szeret, ahhoz hajtja ölelni, akit nem szeret. Mit képzelek magamról. Én vagyok a gyerek ap­ ja, örüljek neki, mert van, akinek egyáltalán nem lehet gyereke. És: beszéljük meg hármasban, mi legyen, a férj elfogadja-e a gyereket gyerekének. Azt, hogyne. Beszéljük meg hármasban, amikor nem is tud rólam. Álltam tehetetlenül, széttárt karral, égnek fordított szemmel, mint szent Adalbert. Segítséget vártam az égből, jótanácsot. Nincs persze. Nő, ha elmebeteg, nincs annak párja, nem is múlja fölül a patologikusan mérhető elmebaj. Nő, ha szeret, elborul az ég, elborul az elme, ha nincs szeretve közben. A hetedik hárs már az U vége. A legutolsó: Gyuri, egy sikeres televíziós szakember után. Közben néztem a sikeres televíziós esti műsorát. Tulajdonképpen mentem volna már haza, de ő belémfeledkezett, én meg belefeledkeztem a kényelembe, a jóba. Hagytam, csinálja, ahogy akarja. Nem koordináltam, szabadjára engedtem, van így, egyszerűen el kell engedni a kezü­ ket, nem így, meg most úgy. Hadd bontakoztassa ki tehetségét, ha egyszer vágyik rá, ha akarja, ha eldöntötte, most aztán szeretné végigalakítani, amit tanult, mindent, amit érez, és a skálát szülei kazettájáról. Így sikeredett. Ilyen egyszerűen. Meg a zsák pénz. Maga intézte a családi orvossal, nem volt szerepem más, csak a rejtegetett forint. Amikor összefutunk valami meg­ nyitón, bemutatón, úgy mosolyog rám, lehet, átvágott. Pénzre is szüksége volt. Akár így, akár úgy, nem érdekel. Örültem a ritka lehetőségnek, felszabadíthattam a rejtelmesen és szemér­ mesen bújkáló patakocskát: mit kíván, s amit kíván azt hogyan kívánja. És nem kell szégyen­ keznie közben. Jó ránézni. Izgalmas látvány: tündéri fiatal nő üzemben, amikor az ember tar­ kója alá kulcsolt kézzel nézi a Lengyelország-Magyarország meccset (Détári lő egy fantaszti­ kus gólt az ötös sarka és a szögletzászló közötti területről), s csak a szünetben száll be, érinti a nőt. 10. M adarak Évek óta szoktatás. A hárs egyik gonosz, kiszámíthatatlan ellensége a fekete rügybogár. A szőrös pajzsbankóról nem is beszélve. A világító fejű pejhernyó, az aztán, ő a legrandább. Mégis ebből a világító fe­ jűből, ennek bábjából bújik elő a környék legtündökletesebb lepkéje. Mint a szivárvány. Ha nem volna egyetlen hársam se, szeretném a szivárványos lepkét, talán még a világító fejű pej­ hernyóval szemben sem volnának fenntartásaim, hiszen ismerem a rendet, előbb a hernyó, csak utána a szépség. De nem én fogdosom őket össze. Dehogy. Madarakat tartok. Ökörszemet. Szürkebegyet. Uitfüzikét. Cinegéket. Őszapót például. Búboscinegét. Tavaszoktól sárgarigópárt. Ide jönnek vissza. Na és a hattyútepe. Ő a legmarconább, legharagosabb pajzsbankópusztító. Lecsap rá, mint valami MIG, szétcincálja. Tiszta, egyértelmű brutál. Pedig akkorácska csak, mint a hü­ velykem fele. Vérengző, közben szürke, semmicske, jelentéktelenke, mégis. Ki tudhatja ezt, ha nem etológus, ha nincsenek féltett hársai? 149 �palócföld 95/2 Ki tudja, ha nem etológus, nincsenek feltett hársai, hogy ezeknek a madaraknak más és más átmérőjű bejáratot kell nyitni az asztalos gyártotta házikók homlokán, nehogy elfoglalják egymásét? Kivéve persze a harkályt, ő nyit, tágít, ha úgy tartja a kedve. És ki, ha nincsenek hársai, hogy a bejárat elé lábfát, leszállólécet kell beütni a könnyebb megérkezés érdekében? Vagy: két dróttal rögzítjük a házikót valamelyik rejtett ám mégis szabad ágra, hogy nagy szél­ be se pörögjön? Egy ideig minden úton felcipeltem kettőt. Lakóim is vannak, természetesen. Nem csak hársaim. Csak szivárványos lepkém, fekete rügybogaram alig. Itt vagyok most, fent. Nem köszöntenek a madarak, csak én köszönök nekik. Halihó, fiúk, lányok. Milyen volt a tél? Zúgott-e a veszedelem, a gonosz északi? Hintáznak a megfeketedett szalonnabőrök. A vékony rétegnyi sárga avas szalonna lekopott róluk a télen. 11. Ott, ülve Ott vagyok, ülve, szuszogva. Törölgetem a nyakam. Fáim nézem. Éppen kibújnék a dzseki­ ből, amikor bekocog a tisztásra, fején kétszeresen tekert csigával egy muflonkos. Mögötte a hárem. Három vemhes muflonlány. A bandagazda tudja a veszélyt, megtorpan, kóstolgatja a szelet. Visszatolat néhány lépést az enyhe dombszélen. Nem moccanok. A szél nem felé fúj, a szél kevereg. Érez. Fordul, vissza se néz, elsöpör. Mögötte a pocakos lányok. 12. Ott ülve, ott járva, ahol lehet Lehet mostmár. Lehet lenni. Rágyújtani. Egyenként végigvizsgálni a hársakat, van-e új marás a törzsön. A hegymászó nyulak megkóstolják néha a kéreg alatti édes új szövetet, a tavalyi eret. Vissza lehet menni az időben, bujkálni benne. Számolgatni: ha így, ha úgy, akkor mi. Futólag le lehet pillantani a kanyarban örvénylő Dunára. Eljátszani a gondolattal; keresni a régi szavakat. Lehet rendben lévőnek találni mindent. Lehet szépnek lenni. Meg okosnak. Lehet készülni a következő harcokra, cllépni is lehet. Le­ het érzékenyükén hunyorogni, könnyet törölgetni. Lehet bölcsen nem figyelni sehová, előre masszírozni a görcsöt jelző vádlit. Lehet kóborló kavicsot találni a rácsos talpú osztrák bakancsban. Lehet. Vissza lehet menni az élőkhöz. Lehet kitalálni gondolataikat. Lehet dühösen odaförmedni. Lehet engedékenyen fejet simogatni, nyugtatni, tanácsot osz­ tani, szépet mondani. Lehet. Lehet halkan visszacsukni az ajtókat. Lehet nem szólni is. Lehet örülni. 150 �m últunk Gosztonyi Péter "A koncert nemsokára kezdetét veszi" A Második Magyar Hadsereg pusztulásának előtörténete amelyet egyesek (helytelenül) Moháccsal 12-én indult meg Voronyezs és Pavlovszk kö­ hasonlítanak össze, mások viszont (helye­ sen) Magyar apokalipszisként emlegetnek. zött a Don folyó szakaszán az a nagyerejű, jól A jelen írás - már terjedelme m iatt is szervezett és kitűnően vezetett szovjet táma­ csak vázlatot kíván nyújtani a Második dás, amely a magyar arcvonalat több helyen Magyar Hadsereg doni tragédiájának el­ áttörve, végsősoron a Második Magyar Had­ őtörténetéhez. Az elmúlt esztendőkben napvilágra kerültek olyan okmányok és do­ sereg pusztulását okozta. Azóta elhallgatás, majd a politikai indíté­ kumentumok, amelyek részben ellentmon­ danak az eddig ismert megállapításoknak, kú torzítás, illetve legendák sora vagy épp ot­ és a tényeket magukat, új megvilágításba romba hamisítások kisérik e szerencsétlen helyezik. sorsú hadsereg történetét. Mind Magyaror­ A Második Magyar Hadsereg előtörté­ nete tulajdonképpen 1941. június 27-ével szágon, mind pedig Nyugaton hiányzik még kezdődött. Ezen a napon adta fel a királyi az akkori történéseket minden oldalról és fő­ Magyarország addigi úgynevezett „háborút leg szenvedélyek nélkül megvilágító alapvető nem viselő” státusát és a máig is kideríthe­ (vezérkari) munka, jóllehet ezekre az elmúlt tetlen eredetű kassai bombázás hatása alatt években megvoltak a lehetőségek. a hitleri Német Birodalom oldalán fegyverRészlettanulmányok léteznek, egyetemi társként részesévé lett annak az úgymond disszertációk is, és eléggé gazdag a memoár- Keleti Hadjáratának. Finn, szlovák, román és olasz csapatok mellett a magyar királyi irodalom is. Ezek azonban nem adnak fele-lehonvédség egy gyorshadtesttel, a későbbi­ tet a számos és részleteiben is bonyolult prob­ ekben pedig megszálló feladatokat ellátó lémákra: nevezetesen arra, hogy miként folyt front mögötti területeken alkalmazott le a Donnál az a nagy, húsz napig tartó csata, rendfenntartó hadosztályokkal vette ki a Negyvenkét évvel ezelőtt, 1943. január 151 �palócföld 95/2 hadjáratból részét. Az új politikai konstel­ román viszonylatban „Erdély” volt a va­ láció - a szovjet-brit szövetség léte - Horthy rázsszó. „Aki jobban segít nekünk, azé lesz M iklós kormányzóra és konzervatív beállí­ a háborút követően az egész Erdély.” - É r­ tottságú környezetére hamarosan kijózaní­ veltek Hitler küldöttei, ha nem is ilyen nyílt szavakkal, Bukarestben és Budapesten tóan hatott. 1941 őszén eredményes lépések történtek egyaránt. Ribbentrop hamar megszerezte a honvédcsapatok egy részének Oroszország­ Bárdossy miniszterelnök és Horthy kor­ ból való visszahozatalára. Így vonták ki az mányzó elvi döntését újabb magyar csapa­ arcvonalból a gyorshadtestet, amely 1941 de­ toknak a Keleti Frontra való küldéséhez. cemberében érkezett vissza Magyarországra. Az őt követő Keitel marsallnak most már A keleti fronton, Galíciában illetve Ukrajná­ csak a csapatok létszámát illetően kellett a ban most már csak a megszálló hadosztályok honvédség vezetőivel tárgyalni. A vezérkari maradtak. főnöktől, Szombathelyi Ferenc vezérezre­ Jóllehet - szovjet nyomásra - december destől tudjuk: a németek a magyar hadse­ 7-re beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és reg helyzetéről kitűnően voltak tájékoz­ Magyarország között, sőt Bárdossy minisz­ tatva. Keitel nem volt szerény: 28 hadosz­ terelnök december 12-én kormánya nevé­ tályra jelentette be igényét. Ez 500.000 ka­ ben, Németországgal szolidárisán, sietve tona mozgósítását jelentette volna, amelyet üzent hadat az Amerikai Egyesült Álla­ csak egy általános mozgósítással lehetett moknak, az év vége már nem talált magyar volna elérni. A magyar tárgyaló fél hallani katonát a fronton. Bárdossy napjai is meg sem akart egy ilyen megoldásról. Hosszú al­ voltak már számlálva. A kormányzó szaba­ kudozásokba kezdtek. A cél világos volt: dulni készült az országot háborúba vivő mi­ minél kevesebb katonával kielégíteni a né­ niszterelnöktől. metek kívánságát, illetve azok további jóin­ Ekkor, 1942. január 6-án érkezett meg dulatát minél kevesebb hadosztállyal meg­ Budapestre Joachim von Ribbentrop német nyerni. A Keitel-látogatás utolsó napján külügyminiszter. Hivatalos ügyben jött született meg végül az egyezség: a magyar A d o lf H itler üzenetével. 1941-ben, a gyors tárgyaló fél beleegyezését adta kilenc gya­ győzelem reményében a németek nem sok logos és egy páncélos hadosztály, illetve to­ súlyt helyeztek európai szövetségeseik il­ vábbi öt megszálló hadosztály kiküldésé­ letve fegyvertársaik hadseregeire. Az 1941 hez. Huszonnyolc helyett tehát csupán ti­ decemberben Moszkva alatt elszenvedett zenöt hadosztály. Az előbbiekből szervezik vereség és a Wermacht nem elhanyagolható a 2. Magyar Hadsereget, amely - s ehhez a veszteségei azonban más belátásra bírták németek ragaszkodtak - hadműveleti terü­ Hitlert. Az 1942-es nyári nagy-támadáshoz leten és hadműveleti szempontból német most már kötelező módon igényelte „bará­ parancsnokság alá kerül. Felhasználásáról tai” haderejét. A német diplomácia ismerte is a németek döntenek. Ebben sem Szom­ kelet-európai partnereinek politikai gyen­ bathelyinek, sem pedig a 2. hadsereg pa­ géit: az „osszd meg és uralkodj” elv jegyé­ rancsnokának nincs beleszólási joga. Jólle­ ben cselezte ki őket egymással. - Magyar és het Budapesten Keitel könnyelmű igéretet 152 �palócföld 95/2 tett, hogy az Oroszországban felhasználásra kerülő magyar csapatokat "kint a fronton" korszerű fegyverekkel látják el, illetve eze­ ket kiegészítik olyan minőségi fokra, ame­ lyekkel a hasonló összetételű német had­ osztályok rendelkeznek; erre vonatkozóan azonban semmiféle írásos megegyezés nem történt. Ugyanúgy ahogy a 2. hadsereggel kapcsolatos német-magyar megállapodás esetében sem beszélhetünk egy szabályos államközi szerződésről. Helyesen jegyezte meg később - évtizedek múltán -, Dálnoki Veress Lajos vezér-ezredes hadtörténelmi művében, hogy az egész „ügylet” egy „ad hoc megállapodás” volt. Kölcsönös biztosí­ tékok nélkül - az igéretre, a bizalomra és a becsületre alapozva!? Ezenkívül: Magyarország a Német Bi­ rodalommal nem kötött katonai szövetsé­ get. A k ik tehát, a későbbiekben is a néme­ tekkel szembeni szövetségi hűségről be­ szélnek, egyszerűen nem ismerik a való­ ságot. A 2. Magyar Hadsereg megszervezése már 1942 februárjában megkezdődött. A honvédség vezetői, kormányzói jóváha­ gyással, úgy döntöttek, hogy a hadsereg ke­ retében mozgósításra kerülő három hadtest alakulatainak állományát nem a hadtestek területéről -mint ez különben történne -, hanem az egész ország területéről egyenle­ tesen állítják össze. Ennek politikai oka volt. Csak éppen nem abban a vonatkozás­ ban, ahogy későbbiekben a népi demokrati­ kus szakirodalom a közvéleménnyel cl akarta volt hitetni. Tehát nem arról volt szó, hogy a „magyarsághoz idegen nemzeti­ ségiek” meg a „megbízhatatlan nincstelen” elemek pusztuljanak az orosz sztyeppékén, hanem arról, hogy a külpolitikai okokból ki- kényszerített külhoni hadviselés terhét az egész ország lakosságára arányosan eloszszák. Ezenfelül ügyelniük kellett arra is, hogy a 2. hadsereg elvonulása után m arad­ jon az országban elég gyakorolt katona és fegyver - különös tekintettel a délkeleti ha­ tárokra. Tudniillik a magyar-román vi­ szony megint igen feszült volt. Az erdélyi határokon szinte naponta történtek határ­ incidensek. S amiről ezideig nem igen be­ széltek a hazai történészek: 1942 nyarán egy magyar-román háború szinte elkerül­ hetetlennek látszott. A 2. Magyar Hadsereg összlétszáma 209.000 fő volt. Három hadtestből és egy páncélos hadosztályból állott. Ezt kiegé­ szítette egy ezred erejű repülőcsoport. A hadseregen belül körülbelül 18.000 főnyi munkaszolgálatos szolgált. Túlnyomó többségük zsidókból állott. Csak három volt közülük büntető jellegű politikai munkásszázad. A 2. Magyar Hadsereg parancsnoka az 59 éves még a M onarchia idejében kato­ nai akadémiát végzett Jány Gusztáv vezé­ rezredes lett. Jány a maga részéről kez­ dettől fogva borúlátóan ítélte meg külde­ tését. Szűk baráti körben, elutazása előtt, számbavéve hadserege harci eszközeit és feladatát, komoran mondotta: M eglátjá­ tok, aktatáskám ban hozom csak haza a hadsereget! (Vagyis: csak az elesettek névsorával tér vissza.) Jánynak minden oka meg volt a borúlá­ tásra. A 2. Magyar Hadsereg összeállításá­ ban, fegyverzetében, felszerelésében távol állt attól, hogy valamelyes korszerűbb har­ cierőt képezzen. Ennek okai a korabeli kö­ zelmúltba nyúlnak vissza. Ne feledjük, hogy magyar hadseregszervezés tulajdon153 �palócföld 95/2 képpen csak az úgynevezett „győri prog­ ram ” után, 1938-ban vette kezdetet. Ezidőpontig - Trianon és a Kis Entente miatt - a magyar királyi honvédség törpe lét­ számú, páncélosoktól, harcirepülőktől, nehéztüzérségtől megfosztott úgyneve­ zett zsoldos hadseregből állott. Tengernyi volt a probléma a most kivonuló 2. Ma­ gyar Hadseregnél, kezdve a fegyverektől egészen a személyi állomány megfelelő m otivációjáig, hisz a legtöbb baka "úgy ment ki a frontra, hogy ő a szükséges ál­ dozat", aki életével kénytelen megváltani a többi otthon m aradott békés jövőjét. Nem volt jobb a helyzet a harci szellem tekintetében a tisztikarnál sem. A 2. Ma­ gyar Hadsereg parancsnoki karának egy jelentős része főhadnagyig bezárólag ta r­ talékos tisztekből állott. Őket, érthetően, a katonai szolgálat iránti érdeklődés vagy ragaszkodás nem nagyon uralta. Idejük egy részét - ahogy a későbbiekben Szom­ bathelyi vezérezredes egy leiratban meg­ állapította - jórészt „felelőtlen politizálgatással, az ország kül- és belpolitikájá­ nak bírálatával, filmmesék, novellák írá­ sával és a hadtáp területen nagyarányú üzletieskedéssel” töltötték. Közben lesze­ relésükre vártak és ha mód akadt rá, ezt meg is sürgették. Egyébként is az a hír járta be az egész hadsereget, hogy a kivo­ nuló katonák „legfeljebb” csak hat hóna­ pig m aradnak. Utána leváltják őket. Az első katona-szerelvények 1942. ápri­ lis 11-én indultak el Magyarországról. A tűzkeresztségen a szombathelyi III. hadtest csapatai Kursk városa térségében június 28-án estek át. Ezen a napon vette kezdetét a nagy német nyári offenzíva, amelynek ke­ retében (többek között) a 2. Magyar Hadse­ 154 regnek a Donig kellett előnyomulnia. Jóllehet a szovjet csapatok csak egyes nagyobb körze­ tekben fejtettek ki komolyabb ellenállást, már maga az „orosz tér” legyűrése is a harc­ ban gyakorlatlan honvédek és tisztek számá­ ra nagyon sok problémát okozott. A nappali rekkenő hőség, a hideg éjszakák, a hatalmas sík terület, amelyen szinte elveszett az ember, és nem utolsósorban az ellenséges környezet - a harci szellem növelésének nem igen használt. A jórészt hosszú gyalogmenetben végrehajtott előrenyomulás a III. hadtest csapatai számára július 6-án fejeződött be. Az első egységek ekkor már elérték a Don folyót. A következő hetekben felsorakozott melléjük a pécsi IV. és a miskolci VII. had­ test is, leváltva az ott található gyorsan mozgó német csapatokat. A 2. Magyar Hadsereg részére egy új had­ műveleti időszak vette kezdetét: a közel fél évig tartó védelem a Don nyugati partján. A németek által kijelölt védelmi sáv - Voronyezstől Pavlovszkig - semmiképp sem állt arányban a magyar hadsereg harci erejével. Először azért nem, mert egy maximum 150 kilométernyi "vonal" helyett a végső kiterje­ désében 230 kilométer volt. Másodszor pe­ dig: mert még a 150 kilométer védelmi sáv esetében is Jány vezérezredes könnyű had­ osztályai (azaz a szokásos három gyalogzeredes hadosztály helyett két gyalogezredes hadosztály) erejükhöz mérten csupán csak folyammegfigyelői feladatokra lettek volna alkalmasak. A felettes német parancsnokság azonban erre nem volt tekintettel. Saját csa­ pataikra lent délen Sztálingrádnál és a Kau­ kázusban szükség lévén, a magyarokat azzal „vigasztalták”: nem kell aggódniuk! Az orosz �palócföld 95/2 a végét járja. Elképzelhetetlen, hogy a Vörös Hadsereg jelenlegi helyzetében valahol is tá­ madásra gondolna. 1942. július 27-e és szeptember 16-a között a 2. Magyar Hadsereg az úgyneve­ zett doni hídfő-csatákban „edzette” magát. Ezek a hídfők - Uriv, Korotojak és Szucsje körzetében - a szovjetek számára fontos harci bástyák voltak: megindulási körletek az elkövetkezendő ellentámadáshoz. A har­ cok a hadseregnek kevés eredményt hoztak. Korotojakot idővel ugyan sikerült elfoglal­ ni, de a másik két hídfővel még német segít­ séggel sem boldogultak. Csak a veszteségek nőttek. Így csupán a szeptemberi urivi tá­ madásnál az abban résztvevő német és ma­ gyar csapatok 1.454 halottat és 6.357 sebe­ sültet vesztettek. Szeptember második felében Jány vezé­ rezredes a további támadásokat megszűn­ tette. Hadserege télre "tartós védelemre" rendezkedett be. A szovjetek sem mozgo­ lódtak. Az arcvonalon a következő hóna­ pokban relatív nyugodtság honolt. A föld­ bunkereket építő és a primitív lövészárkok­ ban őrködő katonák leváltásuk napjait szá­ molgatták, miközben Jány és vezérkara, a hadsereg súlyos helyzetének tudatában, a németekkel vívták meg, szinte hetente „csatájukat”. A nemrég napvilágra került Wermachtokmányok (és egyéb visszaemlékezések) ta­ núsítják, mi mindenért kellett harcolniuk. Hiányzott az állások kiépítéséhez a nyers­ anyag. Ha lett aztán ilyesmi, problémát okozott az arcvonalba való szállításuk, mert a magyar hadsereg komolyabb szállító térrel nem rendelkezett. Kevés volt a lőszer, hiány mutatkozott a fegyverek terén is. Páncélelhárító lövegekre nagyobb számban lett volna szükség. Jány ezt többször is sür­ gette, ígéretet is kapott, ám mivel a németek­ nek sem volt ebből elegendő, csak elenyésző mennyiség jutott a magyaroknak. Bajok mu­ tatkoztak az élelmezés terén is. A 2. Magyar Hadsereg ellátást a németek vállalták maguk­ ra. Ami azonban a német katona számára tá­ pértékben megfelelő volt, az a honvéd számá­ ra mennyiségben de ízben is kevésnek bizo­ nyult. Witzleben vezérőrnagy, a 2. Magyar Hadsereghez beosztott német összekötő törzs parancsnoka a freiburgi Militararchivban el­ fekvő kiadatlan visszaemlékezéseiben bőven kitér e témára is: „Jány vezérezredes több­ ször is tudomásomra hozta, hogy a honvéd a németek által nyújtott zsírszegény táp­ lálkozással és az olyan nyomorúságos mi­ nőségű kenyérrel, mint amilyet a helyi Wermacht-sütödék szállítanak, már a kü­ szöbön álló télre való tekintettel is, képte­ len lesz helyét m egállni.” 1942 október közepétől még inkább meg­ romlott a viszony a magyar törzstisztek és az erősen felduzzadt létszámú német összekötő törzs tisztjei között. A magyarok gyanakvással szemlélték a németek tevékenységét állásaikban és a magasabb parancsnokságoknál. „Felvigyá­ zókat”, amolyan politrukokat láttak ben­ nük. S nem is ok nélkül. Ma már ismeretes annak az 1942. szeptember 29-én a német hadsereg csoportparancsnokságon tartott „szigorúan bizalmas” értekezletnek tárgya, amely a 2. Magyar Hadsereggel foglalko­ zott. Ezen az értekezleten Hermann von Sodenstern gyalogsági tábornok, a Heeresgruppe B vezérkari főnöke a következő­ ket mondotta Witzleben tábornoknak és társainak: "A magyar hadsereg teljességé­ ben nézve nem megbízható. Idegenkedése, 155 �palócföld 95/2 hogy a Donnál német ügyért harcoljon, már azért is fo k o z ó d ik , mivel m egfelelő fe lsze re lé s és fegyverzet hiányában kép­ telen az orosszal szemben komolyabb el­ len á llá st k ife jte n i. A magyarok doni arcvonala igen gyéren van megszállva. Ha beáll a tél, és befagy a Don, az orosz ott jö n á t, ahol akar. A mi tartalékaink elégtelenek. E ze n fe lü l: a magyar vezetés sem áll tudása magaslatán. Nagyon kér­ déses, hogy egy orosz támadás esetén megáll hatja-e helyét. Ezért az a tervünk, hogy a német összekötőtörzseket a legrö­ videbb időn belül vezetőtörzsekké építjük ki. Válságos helyzetben, egy orosz táma­ dásnál, így módunk lesz a frontszakasz védelm ét, a magyar vezetést kikapcsol­ va , sa já t kézbe venni. ” Sodenstern azt is m ondotta, hogy ez ötlet nem tőle, hanem az egész Keleti Front hadműveleteiért fe­ lelős Oberkommando des Heeres (a szá­ razföldi csapatok főparancsnoksága) ve­ zetőitől származik. Ha ez elképzelésből különböző okok m iatt - nem is lett a végén semmi, még is azt m utatja, hogy a felsőbb német vezetés teljesen tisztában volt a 2. Magyar Hadsereg harci értékével, illetve kitartási készségéről. És a 2. Magyar Hadsereg magyar vezetői? Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezre­ des, honvédelmi miniszter 1942 őszén tett látogatást a 2. Magyar Hadseregnél. „Ta­ pasztalataim nem voltak megnyugtatóak ” írta későbbi, háború utáni visszaemlékezé­ seiben. „Hiány mutatkozott igen sok nélkü­ lözhetetlen felszerelési tárgyban. Ezek pótlása csak úgy volt elképzelhető, hogy a németek végül is beváltják ígéreteiket. A legnagyobb aggodalomra azonban az adott okot, hogy a hadseregnek fegyveres 156 létszámához képest túl nagy kiterjedésű fro n to t kellett tartania. A helyzetet csak az enyhítette némileg, hogy a németek ek­ kor álltak a támadás tetőpontján, és még a leghiggadtabb bíráló szerint is S ztá ­ lingrád elfo g la lá sa rövid idő kérdése volt csupán. ” A Vezérkar Főnöke, Szombathelyi Fe­ renc vezérezredes négy hetet töltött a 2. Magyar Hadseregnél. M észöly Elemér ve­ zérőrnagy is részt vett szemleútján. Később megírta: a vezérezredes részletesen tájéko­ zódott a hadosztályok helyzetéről és útja befejeztével a német főhadiszálláson egy hosszú listán részletezte a magyar hadse­ reggel kapcsolatos sürgős kívánságokat. Német részről - így Mészöly - határozott ígéret történt a kért hadianyag és felszere­ lési cikk nagyrészének a tél beállta előtt va­ ló kiszállítására - ami aztán nem történt meg. Hennyey Gusztáv altábornagy, a hon­ védség gyalogsági felügyelőjeként szemlél­ te meg a doni arcvonala. Egy hosszabb ma­ gánlevélben 1970-ben felsorolta mindazon hiányosságokat, amiket tapasztalt. „1942 karácsony előtt tértem vissza Budapestre. F űt-fá t megmozgattam a hadsereg érde­ kében, nemcsak katonai, de politikai vo­ natkozásban is. Annál is inkább,mert tud­ tuk, láttuk, hogy szovjet támadás szinte a levegőben lóg. É s ez esetben a doni fro n t áttörése kétségtelen. A németek f e l é való intervenció a legmagasabb helyről azon­ nal megtörtént. Eredménye azonban nem lett..." Amiről Hennyey mint „legmagasabb hely” emlékezett meg, az nem volt más, mint a kormányzó, Horthy Miklós. Nemré­ giben birtokunkba került az eddig elve­ szettnek hitt kormányzói távirat Adolf Hit­ �palócföld 95/2 lerhez - elküldve 1942. december 26-án, ti­ zenhét nappal a 2. Magyar Hadsereget ért nagy támadás előtt. Érdemes ezt teljes egé­ szében idéznünk: „ 1942. december 24-i táviratát megkaptam. Kívánságának meg­ felelő en és a közös érdekeket szem előtt tartva, csapataimnak megparancsoltam, hogy ellenséges támadás esetén a végsőkig tartsanak ki. A hosszabb ideig tartó elle­ nállásnak egy igen fo n to s tényezője azon­ ban a csapatok ellátásának hosszabb időre való biztosítása, amely a 2. magyar hadse­ reg parancsnokságának jelentései szerint ez ideig nem történt meg. Arra kérem, sür­ gősen segítsen ezen. Magam is azt tartom, hogy az ellenség támadása arcvonalunk ellen lehetséges. Ezért üdvözölném öröm­ mel a 2. hadsereg arcvonalának német csapatokkal való megerősítését, mivel né­ zetem szerint az arcvonal a hadsereg szá­ mára túl széles ahhozt hogy a honvédek eredményes ellen-állást fejthessenek ki, még akkor is, ha a hadsereg szelleme és harci kedve a legjobb. A magyar csapatok mögött csak kevés tartalék erők találha­ tók. Abba is beleegyezek, ha egyes magyar hadosztályokat német hadosztályokkal cserélnének fe l. Csak arra kérem, hogy ilyen esetben a magyar hadosztályokat ne a 2. német hadseregtől északabbra fek v ő arcvonalon használják fe l. Továbbá ké­ rem, hogy konkrét ügyekben forduljanak bizalommal vezérkarom főnökéhez, akivel a hadosztály-cserék parancsnoklási vi­ szonyát, ellátását, az összeköttetést és a tartalékok kérdését mindkét f é l számára kielégítő módon tisztázni lehet. Fogadja Kancellár Úr a téli nagy győzelemhez leg­ jobb kívánságaimat. Meg vagyok róla győ­ ződve, hogy a soronkövetkező csaták is az Ön bölcs vezetése alatt a német fegyverek győzelmével fo g végződni. H orthy”. Jány maga is többször és igen erélyesen szorgalmazta hadserege súlyos helyzetének megjavítását. Különösen akkor kelt ki ma­ gából, amikor december folyamán a német hadvezetőség egyre-másra vonta ki a ma­ gyar csapatok védőállása mögül a német hadosztályokat, hogy azokat az arcvonal déli szakaszán vesse harcba. Witzleben ve­ zérőrnagytól tudjuk, hogy a magyar hadse­ regparancsnokság és a német hadseregcsoport-parancsnokság között december má­ sodik felében úgy kiéleződött a helyzet, hogy Jány a német tábornok előtt kijelen­ tette: ha az így megy tovább, ő kész arra, hogy a hadseregét önhatalmúlag kivonja az arcvonalból, hátra arcot vezényeljen és el­ vonuljon haza, Magyarországra. Witzleben: „Sajnos, most sem sikerült elérnem, hogy Jány személyesen kibeszélhesse magát von Weichs vezérezredessel. Sürgető közben­ járásom csak annyiban hozott eredményt, hogy a hadseregparancsnokság még ezen az estén felhívta Jányt, megpróbálva öt le­ csendesíteni. De a magyarok kívánságát ő sem tudta teljesíteni...” Így állt a helyzet 1942 december végén a 2. Magyar Hadsereg arcvonalán. Hogy mi ment végbe Sztálingrád körzetében és mi tör­ tént pár száz kilométerre délre a magyaroktól - annak horderejét és egyáltalán magukat a tényeket, úgy tűnik, sem a magyar hadsereg parancsnokságán, sem pedig Budapesten 157 �palócföld 95/2 nem tudták. Hiszen Horthy kormányzó fen­ tebb idézett táviratában még december vé­ gén is „nagy német győzelmekről" írt. 1942 november közepétől kezdve a ka­ tonai helyzetet a keleti front délnyugati szakaszán a Vörös Hadsereg csapatainak általános és nagyméretű ellentámadása jel­ lemezte. November 19-e és 21-e között a szovjetek több helyen áttörték a 3. Román Hadsereg doni illetve a 4. Román Hadsereg volgai arcvonalait, és Sztálingrád térségé­ ben óriási katlanba zárták Paulus vezérez­ redes 6. Német Hadseregét. A szovjet táma­ dás méretei meglepetést keltettek a német hadvezetőségben. Ezt sem megállítani, sem pedig lokalizálni nem tudták, mivel a szük­ séges tartalékok nem álltak rendelkezésre. A Don folyam déli részén megindult szovjet offenzíva november végétől december kö­ zepéig délről északra haladva egymás után tördelte le a tengelyhatalmak védelmi kör­ zeteinek pilléreit, és december 17-én elérte a 2. Magyar Hadsereggel szomszédos 8. Olasz Hadsereg frontját. Amikor aztán az áttörés itt is bekövetkezett - a magyaroktól délre lévő teljes olasz-német-román front felborult. A magyar csapatok déli szárnyát csupán csak a közvetlenül ide csatlakozó 2. alpini hadtest fedezte. Ezután már több­ száz kilométer szélességben csak egy óriási „űr" tátongott, amelyen keresztül délnyu­ gati és északnyugati irányban szovjet gyor­ san mozgó csapatok nyomultak előre, szin­ te megállíthatatlanul... 1943 január első napjaiban a 2. Magyar Hadsereg arcvonalán még csend honolt. A hadsereg vezérkari főnöke Kovács Gyula vezérőrnagy - már az emigrációban - erről így írt: „Mi akkor még nem tudtuk, hogy a német legfelsőbb hadvezetésnek az Azovi 158 tengertől számítva légvonalban egy kb. 700 kilométer szélességű szakaszán csupán a Cramer hadtest (két német hadosztály és az 1. honvéd páncélos hadosztály) volt az egyetlen tartaléka. De azt sem sejtettük, hogy a 2. magyar hadsereg területén álló Cramer hadtesttel a hadsereg még a legvál­ ságosabb helyzetben sem mi, sem közvetlen elöljáróink,a Heeresgruppe B nem fo g sza­ badon rendelkezni. ” Sem a magyar hadseregparancsnokságon, sem pedig a német B hadseregcsoport főhadi­ szállásán nem tudták az illetékesek, hogy a Sztálingrád bekerítése után kifejlődött nagy­ méretű szovjet támadások milyen súlyos ka­ tonai helyzetbe hozták a Keleti Front déli szakaszát. Számoltak ugyan szovjet támadás­ sal a magyar, de méginkább az alpini hadtest arcvonala ellen, de az volt a vélemény, ha ez be is következik, inkább taktikai jellege len­ ne, amolyan elterelő hadművelet, és amely­ nek célja csupán az ellenfél szükségtelen fog­ lalkoztatásában nyilvánulna meg. Január első napjai havasak és igen fagyo­ sak voltak. A hőmérő mínusz 35 fokot muta­ tott. Kint, az első állásokban a csapatok nyugtalankodtak. Várták a beígért leváltást, amelyről tudták, hogy ezek már jórészt de­ cemberben az arcvonal hadtáp szakaszára ér­ keztek (több mint 20.000 ember), és lélekben már úton voltak haza, szeretteikhez. A vál­ tásnak 1943. január 13-a és 20-a között kel­ lett megtörténnie. A had tápterületekről az oroszországi viszonyokhoz szoktatott honvé­ deket fegyver nélkül kívánták a fronthoz útba �palócföld 95/2 indítani. A központi utasítás az volt: majd az ár 11-i bejegyzése szerint a „küszöbön álló” első vonalban, a leváltandóktól veszik át a szovjet támadás három helyen történhet, fegyvert és a téli felszerelést. „ezek közül a magyar arcvonal a legveszé­ 1943. január 4-én a légi felderítés riasztó lyeztetettebb...” hírekkel lepte meg Jányt és törzskarát. Az És valóban: január 12-én Uriv térségében urivi hídfőben több szovjet hadosztály jelen­ megindult a szovjet támadás, amely a 7. ma­ léte volt megállapítható. A következő napon a gyar hadtest hadosztályait meglepetésszerű­ magyar híradósok egy különösen csengő en érte. Jóllehet Weichs báró naplójában e orosz távmondatot hallgattak le:„A koncert napon még bejegyezte, hogy „a magyarok vi­ nemsokára kezdetét veszi.” tézül verekednek” - a szovjet támadás hama­ Jány vezérezredes haladéktalanul össze­ rosan egy öt kilométer szélességű fronton és köttetésbe lépett a német előljáróival. Azok hat kilométer mélységben tért nyert. A tarta­ először nyugtatgatták a vezérezredest. De lékban lévő Cramer hadtesthez Hitler nem Weichs báró, a 3. hadseregcsoport parancs­ engedett hozzányúlni. Egy ellentámadáshoz noka ezt csak taktikából tette. Nemrég a né­ met hadilevéltárból előkerült 1943 januári más tartalékok nem álltak Jány illetve We­ személyi naplója, amelynek bejegyzései arról ichs vezérezredesek rendelkezésére. Így a tú­ tanúskodnak: számolt egy a magyar arcvonal lerőben lévő és jól motivált szovjet csapatok a elleni támadással és helytelenítette, hogy következő napokban kifejleszthették a front Hitler parancsára a Cramer hadtestet a 7. további részein is offenzívájukat s ezzel a 2. magyar hadtest és az alpini hadtest sávhatá­ Magyar Hadsereg haláltánca kezdetét vette... Ami ezután történt, az szomorú fejezete a rán kellett elhelyeznie. Ottani állomásoztatása egy a magyarokat megsegítendő ellen- magyar katonai múltnak, a magyar hadtörté­ támadás esetében nem kedvező. ” - írta. Janu­ netnek. 159 �műhely Székely Ákos FUTÁS A KÖZÉPPONTBÓL (Házkutatás Nagy Pál emlékezetében) II. rész 1994.szept. 16. Salgótarján Itt ebben a házban most minden olyan NAGY. Ha megvan meg az Ingázó fiú szobra, biztosan lötyög /meg szorít is persze/ rajta mind a két nadrág /emlékszünk: gatya nélkül/. A Munkásőrség megyei Parancsnokságának udvarán állt... Megvan-e még? Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az udvar ? és ami mindig hívogat: a haza telefonál - a múlt jövőidőben - lábasok közt lábatlankodom - ma ka­ pok valamit - térdharisnyában a kisfiú - ma meg­ kapom a térdszalagrendet - haló! haló! - ma tér­ demre kötöm - talán ma visszakapom - selyemsza­ laggal talán ma meghosszabbítom a köldökzsinórt /egyszercsak felkiáltanak/ /egyszercsak//odafönt az árbockosárban//odafönt felkiáltanak//a pisztolyos ember//légiriadó//vagy razzia van//Mary Berrilt keresik//felriadtam/ /szárazon és vizen/ /nélkülözés//kenyéren és vizen//szárazon//szá­ raz kenyéren//éjszaka van/ A virágnak agyara van a felhőnek lódenkabátja minden a te szemeidtől függ s attól az acélcilindertől ami odafönt az árbockosárban ketyeg... 160 �palócföld 95/2 Nagy Pál horoszkópja /Oroszlán, 1994. szept. 16./ Posztmodern háromszögelési pontok: Fülek, Salgó, Somoskő. A Zagyván váratlanul felbukkanó Titanic megállította az intervenciós csapatok előrenyo­ mulását. Salgó 1593 őszén vissza is kerül a ma­ gyarok kezébe, de a várat nem építették újjá, ha­ nem az újkori hadviselés szempontjából kedvezőbb fekvésű Somoskő fokozottabb védelme érdekében pusztulni hagyták. nem török a haraszt egyszercsak felkiáltanak - egyszercsak - odafönt az árbockosárban - odafönt felkiáltanak - aki hall­ ja adja át! - MARY BERRILT KERESIK - szárazon és vizen - felkiáltanak - tengerzöld szemüket meresztgetik-éjszaka van a folytatás folytatására gondolok arra a lehetőségre hogy minden egész eltörött a NAGY északi csőtörésre gondolok amelyből a Sal­ gó és a Tarján keletkezett de főleg a Csele patakra gondolok a törésvonalak - tudjuk - ösvénnyé is válnak - el­ ágazássá úszunk tovább most hajnal iránt mikrofonpróba a műfajom haló! haló! felhangolom magam mint egy énektanár kifordítom a SZÓT TÓSZ-tot mondok: jurta tajga tajgetosz /"posztmodern" háromszögelési pontok/ ledobálom az eltévedt gyerekeket haló! haló! bottal üthetik a botfülűek nyomát A vizilovak óvatosabbak. Talán tudnak valamit. Ha nagyobb tömeg gyűlik össze a parton, hátrább hú­ zódnak a vízben. Vagy éppen a partra szállás idő­ pontján tanakodnak? NAGY szellemek találkozása az Alföld 1994/9-es szá­ mában. Nagy Pál könyvéről /„posztmodern” háromszö- 161 �palócföld 95/2 gelési pontok: Lyotard, Habermas, Dcrrida/ H. Nagy Péter írása A felvilágosult avantgárd szűkítő hori­ zontja címmel. Szűkítő horizont? Ez? A szökítönck még lenne valami értelme; az olajmaffia tényleg lé­ tezik. Lehet, hogy Nagy Pál egy elhagyott tanyán va­ gonszámra szőkíti az olaj horizontját?/Vagy a hori­ zont olaját?/ Erre utalhat a recenzió befejező mon­ data: „...szempontokat lehet ugyan váltogatni, de hagyományt nem. ” Igaz. A vizet már korábban szőkí­ tették./Lásd „szőke Tisza*V „posztmodern” háromszögelési pontok: Oidipusz, Sziszüphosz, Hermész Hermész ám a picsába nem görög a haraszt Madách szól át innen a szomszédból, a szomszéd or­ szágtól, Sztregovától: „Fiam, fiam, rendetlenül hagyád el műhelyed, [Hídig már nem is kell széklábat faragnod! És bele sem szagoltál Derrida Grammatológiájába!” Mikszáth szól át Szklabonyától Sztregovába: „Te Imre, nem ez volt az a gyerek, aki az állatkertben bedobott egy labdát a vízilovak közé? Az egyik meg bekapta. Lenyelte /megette!/ - hamar kiszenvedett. Olyan finom, áttetsző lett a bőre, hogy csengőt lehetett volna köt­ ni a nyaka köré.” Madách pár hónappal később, mintha nem is erre vála­ szolna, csak úgy maga elé: „Láttad a SZOMORÚ MARADVÁ­ NYOK KIÁLLÍTÁSÁT a Pompidou Központban?” Az ORFK szóvivője cáfolta, hogy az eltűnt Mary Berril dossziéját lezárták volna. A nyomozás változatlan erővel folytatódik. Ezt a hírt Nagy Pál is megerősítet­ te; szíves közlése szerint a keresés nem volt ugyan eredménytelen tengeren és szárazföldön, de a jövőben in­ kább a légtér figyelésére összpontosítanak. Hát akkor harapjunk bele a saját farkába harapó szö­ veg farkába harapó sajátjába a /s/pártában maradtak vigasztalására /marasztalására/ - tengerre magyar! Aki kefir, velünk tart! Szagoljunk bele tövig re barbara, derr ida macskatövisébe! 162 �palócföld 95/2 „Nem annyira arról van szó, hogy könyvfcdclck köze kényszentsünk új írásokat, inkább arról, hogy végre olvas­ suk el, ami a kötetekben 1Kiíródott a sorok közé. Ezért van az, hogy midőn vonal nélkül kezdünk írni, egyúttal újra is olvassuk a múltbeli írást, egy másfajta térszervezés szerint... Mert elkezdtünk írni, másként ír­ ni, másként is kell tehát újraolvasnunk.” /Derrida/ Aki akar, most már átláthat a vakablakon. Akinek van füle, keze, szeme, lába, akinek van csurungája, most már igazán á-t láthat Nagy Pál videóján. S aki á-t lát, láthat b-t is: a-6, a-7, b-7, b-6 - és így tovább analfabétikus sorrendben /vagy fordítva/. Azért disztingváljunk: ez nem akácos út. A sikeres sal­ gótarjáni ugrógála óta ország-világra szólóan haladha­ tunk akár lóugrásban is, keringhetünk a léc alatt, a padsorok között oda-vissza /mint menettérti/, vagy ácsoroghatunk toronyiránt - a kijáratnál most már úgy­ sem áll senki. /Ha van, akkor senki./ Itt ebben a házban mi magunk is csak díszként állunk, díszpintyként diszponálunk, ex-ként exponálunk; a ta­ nítványok ál Ián mindig előbb megőszül a szakáll, mint a mesterén. A mesternek nagy ravaszul nincs is szakál­ la. A mester nagy ravaszul nem akar se mestert, se ta­ nítványt. De minthogy jól tudja, ezzel az eggyel ala­ posan elkésett, ördögi-mesteri üdvözleteket küldözget mindenfelé. Egyik videófilmje végén, még mielőtt szi­ getelőszalaggal teljesen leragasztaná a képernyő sze­ mét, saját kézírása nyomán bomlik ki egy másik, egy belső, fekete szalag, egy idézet Nietzschétől: (Elhangzott a szerző előadásában 1994. szeptember 16-án Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban, szerkesztőségünk és a múzeum Nagy Pál estjén.) 163 �palócföld 95/2 Nagy Pál Köszönöm... "Köszönöm mindazoknak és barátaimnak tartom őket, akik megtiszteltek eljövetelükkel. Azt mondanám, hogy nagyon nehéz ilyenkor beszélni még tapasztalt embenek is, mert való­ ban nagyon meg vagyok hatva. Olyan jól sikerült az "összeesküvés", hogy fogalmam sem volt róla, mire jövök Salgótarjánba. Bujdosó Alpár telefonált nekem és azt mondta: szól­ tak Pál Jóskáék, menjünk le Tarjánba, s megiszunk néhány pohár bort. Ez lett belőle... Abszolút semmire nem készültem és nem is tudom mit mondjak. Azt természetesnek tartom, hogy szívből és nagyon hálásan megköszönöm a Palócföld szerkesztőinek, Pál Józsefnek és Zsibói Bélának, hogy nem felejtették el ezt a szüle­ tésnapot. Nem egy boldog születésnap a hatvanadik. Az ember úgy érzi, hogy már csak alig 20-30 esztendő van hátra, s most már igyekezni kell. De ez a különszám nagyon jólesett. S az volt a legjobb érzés, amikor a névsort átfutottam. S rájön az ember, hogy bizony ebben az Avant­ gárd, nehéz harci helyzetben sokszor nem figyel arra, hogy milyen minőségűek az emberi kapcsolatok. Kiket szeret, kikkel vitatkozik, kik utálják és így tovább... Rájöttem, hogy ren­ geteg tehetséges, jó barátom van a magyar írók és a magyar szellemi élet legjobbjai között. Természetesen az is nagyon jólesett, hogy szülővárosom és megyém megtisztelt, mert én 37 éven keresztül megtiszteltem szülővárosomat és megyémet. Csak mint anekdotát mondom el, hogy nagyon nehéz volt mindig bediktálni a francia irodákban, hivatalokban, hogy hol szülenem. Tudniillik azt, hogy Salgótarján, ezt a fran­ ciák egész egyszerűen nem tudják kimondani, nem tudják leírni. így hát mindig bajom volt belőle, hogy mikor kérdezték, hogy hol szülenem; azt mondtam, adja ide a papírt, majd én leírom. Aztán a végén már egy kis dac is kialakult bennem, hogy én bizony egy nagyon ne­ hezen kiejthető nevű magyar városban születtem, amelyre viszont büszke vagyok, mert itt töltönem életem első 18 évét, és mint tudjuk, ezek az évek meghatározóak számunkra. Én az­ óta - ez ebből az estéből is kiderül - elkövettem néhány dolgot, de mindig ezekből az élmé­ nyekből táplálkoztam. In voltak a gyökereim akkor is, amikor például kétnyelvű íróvá vál­ tam és francia nyelven is megjelentek könyveim. Ezek után a köszönő szavak után elmondom Önöknek, hogy előretolt követük vagyok Pá­ rizsban, az avantgárd előőrse vagyok Párizsban, Franciaországban, Nyugat-Európában, 164 �palócföld 95/2 és szólnék arról, hogyan latom én most Nyugat és egyáltalán Európa szellemi életét. Mi az, ami a következő években ránk vár? Csak két fő irányt jelölnék meg. Itt főleg a művészetre koncentrálok, bár elkerülhetet­ len, hogy időnként gazdasági, vagy társadalmi kérdésekről ne beszéljek. Az egyik az az óriási átalakulás, ami a szemünk előtt folyik, s ez nemcsak a keleti or­ szágokra érvényes. Tehát nemcsak itt volt rendszerváltás, hanem, ha akarjuk Nyugat-Eurépában, sőt Amerikában is rendszerváltás van. Olyan értelemben, /íogy a társadalom ma­ gasabb osztályba lép. Tudós emberek úgy szokták kifejezni, /jo&y paradigma-váltás van, o/yaa radikális paradigmaváltás, mint amilyen a reneszánsz idejében volt, vagy az újkor hajnalán. Én személy szerint boldog vagyok, t\9 remélem, /jogy ÖaöA: /s boldogok, /íogy egy ilyen korban élhetnek a Földön. Rendkívül izgalmas ez, mer/ Földünk szemünk láttára alakul. Ezt nemcsak úgy nézzük, m/>a a aezó' a moziban, hanem ebben részt is veszünk. Elismerem, /ío^ ennek a részvételnek vannak keserves oldalai is. Ezekre nem térek ki, mert az a véle­ ményem, Aogy ma ünnepelni kell, .9 eV/ legalábbis ünnepelni szeretnék. Ne törődjünk tehát a gondokkal... Mindenesetre ennek az óriási paradigma-váltásnak mindnyájan a részesei va­ gyunk, és higyjék cl nekem, hogy a jövendő társadalom mibenléte és milyensége az rajtunk is múlik. Rajtam, Önökön is, Mindenkin! Ami a művészetet illeti, ott egy rendkívül érdekes átalakulás van folyamatban,mégpedig az, amit úgy szoktak kifejezni, hogy elanyagtalanodik a művészet. Vagyis belépünk az elekt­ ronikus médiumok korába és ezt a nagy mozgást, nagy földrengést művészek követik, illetve megjósolják, elébemennek a problémának. Mire gondolok? Arra, hogy egyre inkább vizu­ ális lesz a világ. Ezt nagyon jól látja Esterházy Péter is, hogy igenis a jövendő kultúrája a vizuális kultúra lesz, de nekünk ettől nem kell félnünk. Ahogy éppen egy írásban megfo­ galmaztam magam is, hogy a művészet levedli, de túléli formáit. Ez történik évszázadok óta és ennek vagyunk ma is tanúi. - Én azokat az íróbarátaimat, szerkesztőtársaimat becsü­ löm, akik ezt észreveszik, akik bátran, még közel hatvan évesen is kísérleteznek, kipróbálják ezeket az új közvetítőeszközöket, az új médiumokat és nem a félelem a döntő bennünk. Higyjék el, hogy mi is szorongunk, félünk időnként. Am jó akkor születik majd, ha mi is mind­ annyian felelősséget vállalunk, kikísérletezzük, létrehozzuk ezt az új irodalmat! Még egy dolgot hozzátennék, hogy erről senki nem késett le. Most már hál’ istennek sem Nyugat-Európában, sem Kelet-Európában senki nem késik le erről az átalakulásról. Ez az egész vál­ tozás két nagy közvetítőn keresztül történik. A számítógépen és a videón, illetve a televízión keresztül. És nagy örömmel látom, hogy ma már idehaza is nagyon sok embernek van szá­ mítógépe. Számítóközpontok vannak, sokan vásárolnak képmagnót, vidot, tehát itt máris szinkronban vagyunk Nyugat-Európával és egyre inkább szinkronban lehetünk. Oda kell figyelnünk, hogy ne késlekedjünk sem a gazdasági, sem a társadalmi, sem az úgynevezett esztétikai szférában, mert a világ nagyon gyorsan halad. (Elhangzott Salgótarjánban 1994. szeptember 16-án, a Nógrádi Történeti Múzeumban a 60 éves Nagy Pált köszöntő irodalmi esten. Szokács László hangfelvétele alapján) 165 �palócföld 95/2 Bohár András KONZ:? AVANT:? POSZT:? - Kulturális-művészeti szituációk a 90-es évek elején - /a lehetséges zavarok forrásai/ A fogal­ mak meghatározása és használata együttesen jelzi a problémát. Úgy tűnik nincs, s jóidéig még várat magára az a konszenzus, amelynek keretében értelmezhetővé válhatnának a címben jelzett rövidítések. KONZ:? Lehet konzerv, azaz nem élő, nem friss. De a konzervatív egyéni iniciatívákat jelentő programja is eszünkbe juthat, vagy a különböző - művészeti, politikai - cso­ portokhoz kötődő értékpreferenciák. Az elő­ ző jelentések takarhatnak megkülönböztető negatív szándékokat éppúgy, mint pozitív kapcsolódási pontokat. Ez utóbbi esetben nem a halott tradíciók metaforáinak fölmele­ gítése kötődik a fogalomhoz, hanem az újra­ gondolás szükségessége. AVANT:? Majd később: Avanti..., Előre proletár... (kinek hogy tetszett). Végül: avantgarde, avant-garde, avantgárd/izmus. És az örökkön gyanús színek, hol jobbról, hol kö­ zépről, hol balról. A színek a mozgalom saját­ jai. A visszája politika és utópia. A kelet-közép-európai régióban mindig marginális sze­ repben. Harminc évvel ezelőtt nem úgy mint a tízes-húszas években: neo, a közelmúltban 166 már: transz és poszt, azaz alig, éppen vagy meghalt látlelettel. Vannak akik letűnt törté­ neti jellegzetességként kezelik, s vannak, akik folytonos aktualitásában, előtag nélküliségé­ ben hisznek, politikai és utópikus mcllékzöngék leválasztásával. FOSZT:? Őrhely. Őrző és őrzött el nem választható. Többnyire megkülönböztetésük sem lehetséges. A modern gazdaság már posztindusztriális, a tudomány posztszcientikus, a filozófia lehet kritikai modern, kirívó esetben posztmodern, s a művészet is esélyes minderre. A döntő: egy korszakváltás folya­ matának érzékelése. A térségben mindez fe­ lemásan. Prcmodcrn gazdaság és társadalom: a tétel sarkított. Mert félig már a modernitás­ ban téblábol mindkettő, s a kultúra tünete­ gyüttesei hasonlót mutatnak. Szóval a káosz­ ból alig látszunk ki. A művészet másképpen is működött, visszaemlékezett a modern hagyo­ mányaira, azt újraformálta sajátságos kon­ textusba helyezte: ennyiben, ha akarjuk: posztmodern szituációt körvonalazott. Hogy miképpen defininálhatóak ezek a fogalmak, arra teszek egy vázlatszerű kísérle­ tet. Jelezve a hazai kulturális-művészeti szi­ �palócföld 95/2 tuáció fokozatos nyitódását az elmúlt évtize­ dekben, majd néhány kritikai és művészeti pozíció bemutatásával a lehetséges fogalom­ használati módokat. /egy nyitott kultúra fele: emlékeztető té­ zisek/ A kultúra művészeti szegmenségnek állapota az elmúlt évtizedekben érzékeny módon jelezte a társadalmi-politikai diszkurzus problémáit. A különböző elitpozíciók bir­ tokosai folyamatos dialógusok beindításával más és más valóságértelmezéseket fogalmaz­ tak meg. Eltérő nyilvánossági szférákban, realitások és fikciók keretében kerültek nap­ világra: alternatív lehetőségek szuverén élet­ világok kialakítására. Alapvető fontosságú volt a diszkurzusok minősége, az a kölcsönös és komplementer viszonyrendszer, ami az ideológiai-politikai textusok hordozta szimbolika és a kultúrában ill. a művészetben létrejövő "viszontválaszok­ ban" megnyilvánult. Mindez egészében jel­ lemzi azt a kontextust, aminek keretében a kultúra alakváltozásai tettenérhetők. A különböző szituból ikus és fik tív dialó­ gusok erőterében, ahol az ideológiai-politikai realitás és idealitás szélső értékei valamint a társadalmi-kulturális ill. művészeti valóság­ konstrukciók mozgásai jelzik a lehetséges ko­ ordinátákat, kirajzolódtak azok a beszéd­ helyzetek, amelyek jelentős egzisztenciameghatározást hordtak magukban mind jx)zitív, mind negatív értelemben. Az ideológiai-politikai textusok és mű­ vészeti viszontválaszok „köztes terét”, az életvilág változó formatartalmainak rögzí­ tettségét a különböző vezércikkek, "élet-ké­ pek" jelezték. Természetesen ezek látszólaos monolitikussága, párbeszéd kezdeményezé­ sekre való alkalmassága, a nyilvánosan köt­ hető és explicitté tett alkuk szükségessége ezeket figyelve is egyre nyilvánvalóbbá vált az elmúlt évtizedek legitimációs törekvései­ ben. Végül is ezek a hivatalos megnyilatkozá­ sok közvetítései a reális beszédhelyzet min­ denkori határait jelezték. Egy immáron kevésbé ellenőrzött nyilvá­ nossági forma keretében, különböző folyói­ ratokban, megjelenhettek a reális beszéd­ helyzetet megkérdőjelező fiktív dialógusok, amelyek már az ideális beszéd közösség ha­ tárpontjai felé mutattak. Különböző intezitással és tartalommal: kezdve az 1952-es Fe­ lelet-vitától, az 1956-ban lezajlott Derkovitsvitán, az 1961-62-es Új írás-beli moderniz­ mus vitán át a mindig hivatalos plattformra kerülő realizmus, pártosság, népiesség kér­ désköréig, az És-beli Kesudió-vita szimboli­ kus felhangjáit vagy a nyolcvanas évek elején a kultúra árú mivoltáról folytatott eszmecse­ réig a Kritikában. Ami mindegyikben közös volt: a határok aktuális jelenlétének elisme­ rése, amit a tárgy éppúgy meghatározott mint a megjelenés helye és módja a példányszám­ tól a frekventáltságig bezárólag. Hogy ez mi­ kor vált végérvényesen anakronisztikussá azt pontosan behatárolni nemigen lehet, egy bi­ zonyos, hogy a nyolcvanas évek cllennyilvánosságának jelenléte (Beszélő), a különböző információcserék bővülése és viszonylagos szabadsága (Magyar Műhely, Új Symposion), majd a belső és külső ellenzék együttes fellé­ pése (Fordulat és reform) érzékeltette a fo­ lyamat minőségi változásait. De míg a különböző nyilvánossági for­ mákban létrejövő viták pozícionáltsága min­ dig ideológia-politikai jelentésekhez kötő­ dött, s így sajátosan rendszerspeeifikus jel­ lemzőkkel rendelkezett, addig a művészet szimbolikája elszakadhatott a valóságközeiiség többnyire (még ha nem is tudatosan) átideologizált megjelenítésétől, s a lehetőségek 167 �palócföld 95/2 bemutatását is megcélozhatta./Íz alternatív világok művészetben megfogalmazható le­ hetőségei egyúttal szimbolizálták az elitkul­ túrán belül kimunkálható esélyeket. Értelme­ zési módokat és egzisztenciális mintákat reprezentáltak, jelezve ezzel egy nyitott kul­ túra és nyitott társadalom megteremtésének szükségességét. S a végére hagytam az „elő-őrs” dimenzi­ óját. A „mindenkori-aktuális-avantgárd” ez különösen igaz az elmúlt évtizedeinkre a legtávolabbi póluson helyezkedett el a hi­ vatalosan deklarált kulturális-művészeti értékek tekintetében. Egyidejűségével, a modernizmus jellegzetes alakulataihoz va­ ló különös kapcsolódásaival a modern tár­ sadalmi nyilvánosság és kommunikáció ha­ tárpontjait is megcélozta mind a nyilvános és nem-nyilvános definíció szerinti elkülöníté­ sének radikális átértelmezésével (Minden le­ het művészet! Mindenki lehet művész), mind az ideális beszédhelyzetre utaló dialóguskczdeményezéseivel. Az elmúlt évtizedek pozicionáltságát, a kulturális-művészeti törekvések eredőjét ta­ lán abban kereshetjük, hogy a megnyilatko­ zások - eltérő indíttatással és intenzitással -, egy adott társadalmi-politikai szisztéma szimbolikus megkérdőjelezésére összponto­ sították erejüket; még akkor is, ha utólagos interpretációk elválaszthatják és megkülön­ böztetik a célzott és tulajdonított értelem kü­ lönállóságát vagy adott esetben egybetartozását, s distinkció tárgyává tehetik a szocio­ lógiai, a történeti-kulturális és esztétikai ér­ tékpreferenciákat. / kanonizációk/ A művészetek és az iro­ dalom meghatározó jelentősége kultúránk­ ban társadalmi-történeti szükségszerűségek­ hez kötődik. Hogy az előző feltételezés mikor 168 tehető múlt időbe az már jelen folyamataink fényében ítélhető meg. Mert a probléma egyik vetületét képezi csak az, hogy a demok­ ratikus politikai nyilvánossági formák meglé­ te szükségtelenné teszi az irodalom diszkurzusának rejtett politikai szimbilizációját. A kérdés másik oldala viszont azt teszi nyilván­ valóvá, hogy a művészeti ill. az ideológiai-po­ litikai diszkurzusok csak akkor teljesíthetik funkciójukat, ha ön-tcmatizáciőjuk leg­ alábbis alapkérdések tekintetében, elkülönül egymástól. Mivel csak ennek a distinkciónak az értelmezése segítheti a két szféra közötti természetes dialógus beindulását. Hogy ez mennyire sajátságosán jellemzi az irodalmat és irodalomról való beszédet, azt jól mutatja, ha néhány példa erejéig a képzőművészet jelenségeit, azok kanonizációit értintjük. Ma már lassan kezdenek ki­ rajzolódni az elmúlt évtizedek irodalomcentrikusságának fontosabb mozzanatai. Túl azon, hogy a kulturális tradíció is ezt a művészeti közvetítési formát helyezte előtér­ be, a verbális nyelvi jelentések is elősegítet­ ték az irodalom központi helyének megőrződését. így maguk a művek is és a róluk való megnyilatkozások is a különböző valóság­ konstrukciókra irányították szövegeződésüket. A realizmus és szimbolizmus különböző változataitól az ezoterikus textusokig min­ denhol megtalálhatóak voltak a lehetséges morális jelentések rejtett vagy kimondott applikációi. Ezzel szemben a képzőművészet képi-nyelvi közege, s ez különösen igaz az absztrakt változatokra, a geometrikus prob­ lémakezelésre, ellenállt a direkt fogalmi lefordíthatóságnak, most tekintsünk el az ab­ szolút ideologikus megközelítésektől, ame­ lyek a realizmus konkrét mimézisét helyez­ ték az értékhicrarchiája csúcsára. S éppen ezért nem véletlen az sem, hogy a hetvenes �palócföld 95/2 evek különböző konceptualista ihlcttségű kí­ sérletei az autonóm művészi látásmód irá­ nyait erőteljesebben megkísérthették mint az irodalmi alkotások. Ez jelzett egyben egy mo­ dern kulturális szituációt is, ahol a képi világ jelentése és jelentősége felértékelődött, s ön­ magát szervezte egységgé vagy szórta szét. Ennek a kulturális-politikai dominanciának a részleges hiánya is hozzásegíthette a képzőművészetben és annak határterületein alko­ tókat, hogy a nyolcvanas évekre, mintegy utolérve a korszellemet (mondjuk posztmo­ dern) aktuális alkotásokkal jelezzenek egy megváltozott társadalmi-kulturális helyzetet. A hatvanas-hetvenes évek avantgárd törek­ véseinek kritikusai, teoretikusai (Sinkovits Péter, Beke László, Németh Lajos) már egy modern és kritikai modern folyamatra ref­ lektálhattak, majd ehhez kapcsolódhattak a történeti visszaemlékezéseket megjelenítő munkák (Pataki Gábor, György Péter, For­ gács Éva), valamint az aktuális tendenciák bemérései (Keserű Katalin, Hegyi Lóránd). így a képzőművészet és diszkurzusa sokkal inkább az esztétikai mozzanatokra koncent­ rálhatott, s kialakíthatta azt a beszédfolya­ mot, amelyben hangsúlyos elemként jelent­ kezett az avantgárd és az azt követő jelenségck. Ez még akkor is jelentékeny lépéselőny az irodalom és a róla való beszédhez képest, ha az utóbbi hagyományaiból adódóan sokkal inkább felkészült lehetett volna modern irá­ nyok kialakítására, értékelésére a szövegiro­ dalomtól a vizuális költészetig bezárólag. Jel­ lemző, hogy ez utóbbi határterületen mozgó alakulatot is többnyire a képzőművészet kí­ nálta nyilvánossági formák körében mutat­ ták be, s hogy értelmezői is főként erről a te­ rületről verbuválódtak. S hogy mennyire dön­ tő mozzanat a műalkotás léte és az interpre - táció egymásbakapcsóitsága, azt mutatja az irodalom polgári és posztmodern irányokat megcélzó kanonizációja. A nyolcvanas évek­ ben jelentkező új prózairodalom (Eszterházy, Nádas), valamint a népi vallomásos líra „helyébe” lépő költői formák jelentették az irányzat értelmezendő alapdokumentumait (Petri, Oravecz, Tandori). Természetesen az alkotói életművek már az előzőekben is szol­ gálhattak volna alapokat a modern és kritikai pozícióinak jellemzésére, de ez a már jelzett politikai meghatározottságokból adódóan jó­ részt elmaradt, másrészt nem épült be a szö­ vegekről szóló beszédbe - néhány kísérlettől eltekintve (Hankiss Elemér, Petőfi S. János) - a modern strukturalizmus és szemiotika al­ kalmazása a hatvanas években, valamint a re­ cepcióesztétika (Jau^) és hercmeneutika (Gadamer), de-konstrukció (Derrida) impulzív hatása. Mindezek természetes velejárója, hogy a nyolcvanas évek elején már egyfajta tovább­ lépésként volt értelmezhető Pomogáts Béla A z újabb magyar irodalom 1945-1981 cí­ met viselő monográfiája, ahol már lajstrom­ ba szedte és bemutatta szerzőnk az irodalmi hagyományban jelenlévőket. Bár az értékori­ entációk többnyire rejtett formában voltak kitapinthatóak, mégis olyan magától értető­ dő, de eleddig elhallgatott dolgok kerültek a beszédfolyamba, mint a határokon túli és a nyugati magyar irodalom. A tematizációs ho­ rizont, a lehetséges problémák köre bővült ugyan, ám a nézőpontok nem érintkeztek az éppen aktuális irányokról folyó beszéddel, sem az alkotásmetodológiai problémák te­ kintetében, sem a már jelzett és a hatvanas­ hetvenes évektől forgalomban lévő elméleti­ gyakorlati eredményekkel. Ez a szituáltság rögzítette például a neoavantgárdhoz kötődő - bár nálunk kis számmal jelenlévő - alkotói 169 �palócföld 95/2 irányok marginalitását, s legitimálta a mimetikus és realisztikus elvek köré szerveződő esztétikum elsődlegességét, amelyhez még kapcsolódhattak a szimbolikus és tárgyi-ob­ jektív szövegeződések különböző változatai, de a kísérletező művészetszcmlélct nem ke­ rülhetett az őt megillető helyre. S mivel az így leírt esztétikai univerzum, amely jócskán kötődött a kultúrpolitika dik­ tátumainak elerőtlenedéseihez, nem foghatta magába a már jelzett modern és posztmodern prózai és költészeti törekvéseket, szükségsze­ rűen kellett, hogy helyet adjon más eljárás­ hoz kötődő kanonizációnak. A folyamat or­ ganikus menete azt diktálná, hogy minden irányzat írja újra saját értékszempontjainak beemelésével egyedi irodalomtörténetét/értelmezését. Amely az éppen aktuális vég-pont pozícióját éppúgy szem előtt tartja, mint a hozzávezető utak történetiségének jelentősé­ gét. Hogy ma mégsem így fest a dolog, abba történeti okok és jelenünkig nyúló szálak egyaránt belejátszanak. Ha sarkítjuk a tételt, akkor azt mondhatjuk, hogy a népi-népies beszédmódhoz, erkölcsi intencionális ág hoz köthető messianisztikus poézis talajvesztet­ té vált, s az avantgárd társadalmi-kulturá­ lis szituációnkból adódóan csak a szűk nyil­ vánosság számára jelent/ett/ releváns alkotói-bef ogadói alapállást. Az már megint más kérdés, hogy például a harmincas évek népi irodalmának ideologikus felhangjaitól megszabaduló, de azokat a hagyományokat újraértelmező poétikus szándék mennyiben kapcsolódhat a globális kritikai mozgalom (ökofilozófiák) lokális értékszempontjaihoz, s az avantgárd kísérletező aktualitása miként tudja megfogalmazni a technika negatív mí­ tosza ellenében létrejövő, a modern vívmá­ nyokat is beépítő kor-szerű programját. Jelen 170 sorok írója lát esélyt arra, hogy mind az érzé­ kenység, mind a nyitott műalkotás életrehívása megtörténjék az előző alapállások kere­ tében is. Ehhez azonban elengedhetetlen elő­ feltétel a különböző irányok diszkurzív moz­ zanatainak körülhatárolása, majd egybeveté­ se egy kívánatos dialógus érdekében. Sajnos jelen pillanatban, csak egyirányú kanonizációkkal, azok kísérleteivel találkoz­ hatunk. A hagyományos modernizmus ered­ ményeit, szimbólumait, egzisztenciális meg­ határozottságait újragondoló irányok, ame­ lyek gyakorlatilag a Nyugat örökségét vitat­ ták tovább, a nyolcvanas években már minta­ ként, kanonizáció forrásaként jelentkezhet­ tek. Ez óriási eredmény volt a művek és befo­ gadásuk szempontjából az előző évtizedek fél-nyilvánosságához képest; ám az már el­ gondolkodtató, hogy miért csak innen indul­ tak el az előző évtizedek folyamatosságait és megszakítottságait értékelő interpretációk, hogy vajon miért nem történt meg mindez je­ lentékeny formában mondjuk a népi kultúra vagy az avantgárd összefüggésrendszerében. Elsőként nézzük a tradicionális moder­ nizmus és posztmodern recepciók példáját. Esterházy és Nádas munkásságának értéke­ lése (Diptychon 1988.), Radnóti Sándor esszé és kritika gyűjteményei (1988, 1991) Pilinszky, Nemes Nagy, Tandori, Petri, Oravecz, Spiró, Márton László (Bp.) műveinek elemzése, hogy csak a legjellegzetesebb pél­ dákat említsem, jelzi azoknak a szerzőknek a névsorát és a róluk való beszéd beállítódását, amely meghatározta a nyolcvanas évtizedet és jelenünket. Ezekben a kritikagyűjtemé­ nyekben még többnyire csak implicite for­ mában van jelen az irodalomtörténet egyszempontú kanonizációja, ám Kulcsár Szabó Ernő már feloldja a rejtélyt, s mind kritikai írásaiban (Az új kritika dilemmái, 1994.), �palócföld 95/2 mind összegző munkájában (A magyar iroda­ lom története 1945-1991.) saját irodalom-és művészetértelmezését teszi kizárólagossá. A nóvum nem tagadható: a filozófiai-esz­ tétikai tájékozódási pontok kijelölése. Mind a strukturalista eredmények, mind a hcrmeneutikai és dekonstrukciós metodikák helyet kapnak a pozíciók értékelésében és a beszéd­ szituációk elemzésében. A lehetséges kor­ szakfordulók jelentése, a műnemek és irány­ zatok programja az 1945 utáni rövid koalíci­ ós időkben, a megszakított folytonosság érté­ kelése, valamint a hatvanas évek helyzete ad­ ja a támpontok összességét, hogy megértsük, miért alakult, ahogy alakult a hetvenes és nyolcvanas évek ii odaírna. A szerzők a legki­ válóbbak közül valók. S nem csupán a társa­ dalmi-kulturális szituációk illusztrálása az áttekintés, de a művészetfilozófiai és iroda­ lomtörténeti tanulságok adekvát alkalmazá­ sával is szembesülhetünk, legyen szó akár Lyotard posztmodern kondíciójáról, Gadamer lét- és nyelvértelmezéséről vagy Derrida nyelvi dekonstrukciós szemléletének adap­ tációjáról. Századunk „létfeledettségérc" (Heidcgger) m utató üzenetek fényében ér­ telmezhetővé válnak a Kulcsár Szabó által konstruált tradíció szereplőinek teljesít­ ményei az illyési konfesszionális, képvisele­ ti elvet önfelnagyítással érvényesítő monológikus hangnemtől Szabó Lőrinc dialogikus létérzékelésén át az irodalmi jelhasználat megújításáig Tandori, Nádas és Esterházy munkásságáig. Két megközelítés is lehetséges az előzőek­ ben jelzett kanonizációkkal összefüggésben. Egyrészt az, hogy túltesszük magunkat az el­ ső indulat diktálta elhamarkodottságokon, hogy ki, miért és hogyan maradt ki. Kassák miért csak néhány sorban vált avitt példává, holott a recepciója és hatása - mégha több­ nyire nem az első nyilvánosságban és az iroda­ lom és képzőművészet határterületein - egyér­ telműen kimutatható, vagy hogy Szentkuthy neve miképpen kerülhette el még a pairost is, holott a modern szövegirodalom környékén tevékenykedők jelentékeny impulzusokat szerezhettek tőle, s opusza nemcsak a nagysága/terjedelme miatt megkerülhetetlen, de esztétikai megformáltság tekintetében is ki­ magasló. A konklúzió eképpen nem marad­ hat el: a jelze tt szerzők és jelentőségük centrális szerepének hangsúlyozásával (még ha az adott esetben paradox módon marginálisnak tetszett) újra kell írni iro­ dalmi és művészeti jelenségeinket, a müve­ ket és az éppen adott kulturális kontextualizációkat értelmezés tárgyává kell tenni ismételten. Vagy a második esetben azt mondhatjuk: olyan irodalomtörténetet szükséges írni, amelyben egyenrangú szereplőkként vesznek részt a különböző irányzatok képviselői, és még ha különböző jelentések köthetőek is al­ kotásaikhoz - ideológiai-politikai, szocioló­ giai, etikai, esztétikai -, akkor is meg kell al­ kotni, létre kell hoznia egy kollektívának a magyar irodalom nagy kézikönyvét. Ez az ér­ telmezés is magában hordja a végkifejletet: mivel még nem áll olyan szinten az egyes trendek kutatása, hogy a szintézis lehetsé­ gessé váljon, tovább kell folytatni a részte­ rületek feltárását, s közben kimunkálni a nagy eszmét, szempontrendszert, amely köré felfüzhetövé válik majd egykoron az iroda­ lom története. Az első lehetőségnek jómagam nagyobb realitást tulajdonítok, feltéve, ha a többi pozí­ ció kritikusai és teoretikusai legalább azon a szinten tudják saját szempontjaik szerint összegezni értékpreferenciáikat, mint azt a ci­ tált irodalmi-történeti interpretáció megtette. 171 �palócföld 95/2 A második alapállás azért sem látszik va­ lószerűnek, mivel nemcsak a kulturális-mű­ vészeti élet, a feldolgozatlanságok diktálta lé­ péskényszerek vannak jelen, de az egyes irá­ nyok szempontrendszereinek egybehangolá­ sa is több mint kétséges, és letűnt korok rend­ szeralkotását igényelné, ami éppen az aktuá­ lis értelmezés és az alkotói-befogadói folya­ matok egymásra utaltságát iktatná ki, s a ref­ lexivitás jelenidejűségét és folyamatosságát kényszerítené lehetetlen helyzetbe. Sajnos a különböző dialóguspozíciók be­ indításához elengedhetetlen a partnerek ké­ szültsége teoretikus és kommunikatív szinten egyaránt. Elméleti-történeti előzményeit te­ kintve néhány igényes munkát leszámítva (Bori I mre, Szombathy Bálint, Nagy Pál, Papp Tibor, Aczél Géza, Görömbei András, Bodnár György, stb.) nemigen születtek átfo­ gó kísérletek. Ez már csak azért is fájó, mert a kanonizációk megalkotása néhány életmű­ vet figyelve, lehetővé tehetné, hogy mind a szenzibilis-aktuális művészetszemlélet kép­ viselői szóhoz jussanak (Erdély Miklós; Kassák Lajos, Szentkuthy M iklós, Határ Győző, stb.), mind az értékorientált erkölcsi­ esztétikai iniciatívákat középpontba állítok (Nagy László, Juhász Ferenc, stb.). S végül nézzünk néhány példát, hogy a le­ hetőségekhez képest feloldhatóvá váljanak a fogalmak meghatározásából s méginkább használatukból eredő anomáliák. /példák, szituációk/ A következő szöveg­ mintákról való beszédtxm zárójelbe tesszük az irodalomtörténeti tradíciót konstituáló mozzanatokat, s magukra a szövegekre, azok asszociációs udvarára koncentrálunk. A jelszerűség és erkölcsi intencionalitás poétikai vonzatait, a konkrét költészeti közelítések létmeghatározottságait, valamint a műalko­ 172 tás hatástörténeti összefüggéseit motiváló problémákat jelezve olyan interpretációs bá­ zist körvonalazunk, amelynek keretében egyaránt értelmezhetőek a konzervatív, az avantgárd és a posztmodern szándékoltság alá sorolt programok. Nagy László Seb a cédruson kötetében olvashatjuk a következő egymondatos verset: BETŰK GYÁSZŐRSÉGE Itt nyugszik a Hármas Honvéd gyalogezred Több szempontból is tünctértékű a példa. Egyrészt azért, mert Nagy László mentalitá­ sát jól tükröző poétikai szándék testesül meg a versben, ám ennek megformáltsága lénye­ gesen eltér a költői életmű egészét jellemző versbeszédtől. Nagy László a hetvenes évek­ ben a jelen mibenlétére és összefüggésrend­ szerére kérdezett rá konkrét ill. vizuális köl­ teményeiben. Nem lenne ebben semmiféle különlegesség, hisz ez is csak egy lehetséges forma, gondolhatnánk első megközelítésben. Azonban ha jobban megnézzük, itt lényeges formatartalom változásról van szó. Mivel ez annak a költői életműben folyamatosan be­ következett változásnak a szerves része, ami­ nek keretében átértékelődik a patetikus hang és a rámutatás szuggesztív mozzanatai j e ­ lentkeznek. Másrészt azért is tünetértékű ez az egyso­ ros sírvers, mert megőrzi azt a történeti-er­ kölcsi intencionáltságot, ami mindig is jelle­ mezte térségünk irodalmát, s elsősorban a költészetét. így az is megfogalmazható, hogy nem szükséges a tematizációs horizont mes­ terséges leszűkítése, az érvényes alkotás, amely a heideggeri értelemben világot állít fel, s megmutatja az igazság szépségét (Heidegger 1988), megjelenítheti az elrejtettség �palócföld 95/2 cs el-ncm-rejtettség nyugvópontra soha nem jutó kérdéseit. Mivel - ha maradunk a vers példájánál - történeti katasztrófáink leírá­ sát, értelmezéseit megadhatják a különbö­ ző tudományos diszciplínák is, azonban a metaforikus mozzanatok vázlatszerűsége túlmegy az ismert refercnciális mezőn, amiben az értelem már konstituált és egy ismeretlen refercnciális mezőt hoz be a nyelvbe, amelynek dominanciája mellett a szemantikai kifejezésszándék aktívvá válik és kibomlik. A Ricoeur által „ontológiai vehemenciának” nevezett eljárás eloldja a jelentést eredendő lehorgonyzottságából, m ozgásform aként felsz ab a d ítja , és áthelyezi egy új mezőbe, m elyet sa já t alkotóerejével form álhat meg. A s z ó ­ szerin ti és m eta fo riku s je le n té s így utal a m egérzettre és a p o é zis se g ítsé ­ gével k ife je z h e ti a m ásképpen ki nem mondhatót. (Ricoeur, 1991.) A következő konkrét költeményt Erdély Miklós 1974-es Kollapszus Orv kötetében olvashatjuk: Ezt a költeményt lejjebb kell kezdeni. Meg lejjebb. Még sokkal lejjebb. Szomorú, de még ennél is lejjebb. Még legalább tíz sorral lejjebb. Ha lehet, még lejjebb. Még valamivel lejjebb. Még egy kicsit lejjebb. Mé 8 egy k icsitle jjebb Ha a konkrét költészetet úgy értelmezzük, mint az ön-működő, önmagukat felmutató jelek folyamatokra irányultságát, akkor a poézis ontológiai dimenzióira is rákérdezhe­ tünk, az alkotás, a megjelenítés lehetőségére és lehetetlenségére. Mindez hasonlít arra, amikor a hiány körülírásával fogalmazzuk meg a jelenséget, a dolgot („Sötéttel ábrázo­ lom a világost”). így végeredményben életvi­ lágunk adottsága és meghatározottsága jut173 �palócföld 95/2 hat kifcje/csrc. S ez az attitűd, ami a hatva­ a dialóguspozíciónak a kimunkálása feltéte­ nas-hetvenes évek konccptualista tendenciá­ lezi a hatástörténeti összefüggések jelenté­ ját jellemezte, már emlékeiben sem hasonlít keny hozadékának felismerését (Gadamer), s a huszas évek avantgárdjának ideológiai, po­ jelzi a korszituáció kínálta esélyeket a külön­ litikai utópiáira, pusztán a lét mozzanatainak böző életvilágok tcamtizációs minőségeinek felmutatása, strukturálása, át-minősítése az kérdéskörében. alkotói cél, életprogram. Nem véletlen az sem, hogy ezt a sziszteMindig lejjebb és lejjebb, azaz az alapo­ kig kellene lehatolnunk, megmutatni erede­ matizációt hagytam utoljára, mert ez mutat­ tünk lényegét. A szándék világos. A megvaló­ ja a részelemek fontosságát és pozícióját sítás mégis kivitelezhetetlen. A metafizikai (Nagy László és Erdély Miklós éppúgy „bele­ és anti-metafizikai aspektusok határterülete­ fért” a Bevezetés a szépirodalomba, mint in járunk. S valószínű, hogy ez az egyik lehet­ még sokan). Természetszerűleg különböző séges művészet- és világértelmezés, amely aspektusok és elváráshorizontok vannak a szükségszerűen távolodik az egyértelmű felidézett mottókollázsában is, így nem az megfeleltetésektől (lásd századunk logikai instrumentum és a konstrukció válik fontos­ pozitivizmusát ill. annak Wittgcnstein által sá, hanem a hagyomány egyénre és közösség­ kezdeményezett átalakítását), ám ugyanak­ re gyakorolt hatása, a megértés mikéntje és a kor attól is óvakodik, hogy a végzetes többér­ jövőbeli esélyek kimunkálásának körvona­ telműség mellett voksoljon (Dcrrida), mert lai. Élet-művek újramegjelcnítésével szem­ legalább annyit lehetségesnek tart, hogy pil­ besülhetünk, ahol az írói olvasat csak egy a lanatokra fölmutassa az igazság töredékessé­ lehetségesek közül. Megformáltságából gét. így természetes könnyedséggel tekint túl adódóan azonban mégis körvonalaz határ­ a posztmodernizmus jeles szerzők által pontokat, bemutatva az egyéni és közösségi megfogalmazott oppozícióján, modern és meglátásokat, javaslatokat, hogy miért cél­ posztmodern kiküszöböl heteti en dichotómi- szerű éppen ezt a szótárt használnunk, ha ilyen és ilyen értékpreferenciákkal rendel­ óján (Lyotard 1979, Hassan 1985) S végül ha Esterházy mottókollázsátvesz- kezünk (Rorty 1994). A példák így azt érzékeltethették, hogy le­ szük szemügyre (lásd: Bevezetés a szépiro­ dalomba), akkor mind a metaforikus megfo­ hetséges olyan újraolvasása is a konzervatív galmazások poézisét, mind a mindenkori avantgárd és posztmodern címkékkel ellátott életvilágok reprezentációját és személyes alkotásoknak, ahol magára a megjelenítés­ közvetítettségét kitapinthatjuk. Az így kiala­ re, a visszaemlékezésre és a közösen kialakí­ kított konszenzusban mindenki részt vett, aki tandó, mindannyiunk számára hozzáférhető a szerző-összeállító által meghívatott. Ennek beszédszituációra koncentrálunk. 174 �Esterházy Péter mottókollázsa �örökségünk Iáin MacLeod Miért ferdítettem ahogy fordítottam ? A z ember tragédiája fordításáról és átdolgozásáról A hatvanas evekig soha eszembe nem jutott, hogy valaha is „elsőkézbőr tehessek bármit is a Tragédia ügyében. Gimnazista éveim igézete és a színpadi előadások misz­ tériuma volt és maradt - amíg a tény, hogy az angolnyelvű világban látszólag senki nem ismerte Madách munkáját, mellbe nem vá­ gott. Egy edinburghi kollégiumban tanítottam angol nyelvet és irodalmat, és a kollégium színjátszóival mutattam be Skócia fővárosá­ ban az angol irodalom néhány válogatott színpadi mesterművét. Nagyon lelkesített a lapokban megjelent és levelek tömegével ér­ kező méltatás. A hatvanas évek végén arra kértek, hogy mutassak be valami „igazán sepciális” darabot a kollégium többszázéves évfordulója alkalmán. Aki ismeri a Tragédi­ át, annak csak ez az egyetlen „igazán speci­ ális” színmű a világ kerekén; és arra gon­ doltam, hogy ha találok megfelelő szöveget angol fordításban, alkalmam lesz színházlá­ togatóimnak valamennyi várakozását fölül­ múlni. 176 A Skót Nemzeti Könyvtár útján felku­ tattam minden létező angol nyelvű fordí­ tást, ám megdöbbentett, hogy azok nem csak előadhatatlanok, de többnyire olvasha­ tatlanok is voltak.2 Nem értettem: - „Hol van a probléma?” ...; és lefirkáltam egy-két sort „kapásból” amint azt gyerekkoromban mondtuk. A színpadon fel s alá járkálva deklamáltam a sorokat és - Édes Istenem - jól hangzott angolul! Kollégáim és tanítványaim bíztattak: fordítsam le Az ember tragédiáját! így kezdődött. Korai felbuzdulásomban azt hittem, hogy egy fél éven belül elkészí­ tem az angol nyelvű szöveget; noha túl ké­ sőn az ünnepi évforduló alkalmára. Am ez már nem számított: másra hagytam rende­ zői munkámat, számomra azon túl csak a Tragédia létezett, és nem nyughattam, amíg annak színpadról igazán meggyőzően hang­ zó angol nyelvű változatát kezemben nem tartottam. Évek múltak. Idővel vidékre köl­ töztem, de dolgozószobám ablakából még láttam Skócia gyönyörű fővárosát majdnem húsz mérföldnyi messzeségben. Ott akartam bemutatni Madách Imre Tragédiáját. �palócföld 95/2 Beláttam, hogy a fordító csak annyit fordíthat, amennyit ért. Nem csak a nyel­ vi készségről beszélek. Arra magyar gye­ rekkorom, gimnazista éveim és budapesti egyetemi képzettségem garancia volt. A kérdést így teszem fel: milyen fokon gya­ koroltam volt-magyarságomat a magyar nyelvterületen töltött 25 év alatt? Madách magában sem könnyen érthető nyelvezeté­ ben egész élete irodalmi, tudományos, fi­ lozófiai és vallásos olvasmányainak asszo­ ciációi jelennek meg újra meg újra - nem is szólva az emberi élet érzelmi zűrzavará­ ról és a nemzeti tragédia által felkavart utolsó kérdésekről: honnan és hová? Ha a fordító mindezt nem érti, nem érzi, ha nem ismeri első kézből Madách tanul­ mányait, ha nem látta az emberi élet iszo­ nyú példáit a világháború embertelensége­ iben, a kommunista világ hazugságában, az utóbbi magyar forradalom bukásában és az azt követő elszigeteltségben, abban az emocionális űrben - akkor csak szava­ kat képes olvasni és fordítani intellektuá­ lis kíváncsiságból vagy éppen anyagi meg­ gondolásokból. Beláttam mindezt, és reméltem, hogy magyar irodalmi ismeretem, műfordítói gyakorlatom (amelynek egyik példája a huszonötéves koromban kiadott Milton fordításom), filozófiai és vallásos tanul­ mányaim és a negyvenes-ötvenes évek idején nyert keserves tapasztalatok meg­ adják a szükséges értelmi és érzelmi belá­ tást és utánérzést. Mindennek ellenére so­ kat kellett olvasnom, hogy a Madách által elérhető tudományágakban és tudo­ mányos világnézetekben otthon érezzem magam. Végül is kezdtem érezni (még ha ostoba megjegyzésnek tetszik is), hogy milyen volt Madáchnak lenni. Ez a különös - hogy ismételten mondjam - „utánér­ zés” a mai napig is megmaradt, és mint Shakespeare Prosperoja puszta gondolat­ tal fel tudta hívni testetlen segítőjét: „Come with a thought; I think thee, Ariéi: come” e különös madáchi „utánérzés” fel tudja varázsolni az alsósztregovai „orosz­ lánbarlang” remetéjét. Közben praktikus meggondolásokkal küszködtem tíz éven át: milyen legyen Ma­ dách nyelve - angolul? Noha első vázlatom­ nak emelkedett, költői nyelvű részleteiben a „líra zöngése” (hogy Arany kifejezését használjam) megvalósult - hiszen azok a részletek érdekeltek legjobban -, a sorok túlnyomó többségében a dialógus nem szólt meggyőzően. A Mester iránt való előbb fél­ reértett tiszteletből első vázlatomban 19. századbeli verset akartam írni szükségkép­ pen 20. századbeli angol szavakkal - mert fordító elődeim archaizálása irtóztatott. Ez az újítás nyilván nem volt elég. A szöveg emlékeztetett az „angol-beszélő” külföldire, aki anyanyelvén gondolkozván behelyettesí­ ti az angol szavakat: kirí idegensége. Egyet­ len mondat, és az ember tudja, hogy nem angol anyanyelvű. Amit mond érthető és nyelvtanilag elfogadható: de mi nem úgy mondjuk. A modern angol nyelv különösen idiomatikus, ha pedig az ember idiomatiku­ san akar fordítani, akkor nem az eredeti szavakra, hanem a szavak mögötti gondolat­ ra, tartalmakra kell utalnia. Röviden: egy adott gondolatot egy másik nyelven nem szükségképpen ugyanazon szavakkal kell ki­ fejezni. A másik probléma onnan származott, hogy az angol jambus majdnem kizáróla­ gosan a hangsúlyos és hangsúlytalan szóta­ 177 �palócföld 95/2 gok váltakozásából adódik, miszerint a hangsúly („eszményien” - noha nem szük­ ségképpen művészicsen) minden második szótagra esik. Ez a reguláris váltakozás hosszabb dialógusokban tűrhetetlenül unalmas - és az idiómák által kedvelt egyszótagos szavakból álló verssorokban elvi­ selhetetlen. Ez a megoldás vezetett arra, hogy a Tragédia dialógusát prózára vált­ sam (többé-kevésbé Bem ard Shaw stílu­ sában) és az emelkedett és lírikus részle­ teket Bértőlt Brecht gyakorlata szerint versben adjam. Ez kétségtelenül segítette a dialógust, de a Tragédia, mint költe­ mény tönkrement. Vissza a rajztáblához (hogy illusztráljam mennyire idegen az angol idióma „Back to the drawing-board ” szóról-szóra fordítva)! Miként lehet olyan jambust írni, ami muzikálisan jambusnak hangzik, könnyen olvasható, de nem zavarja az angolszász olvasó, hallga­ tó, vagy színházlátogató fülét a rendület­ lenül ütemes, minden második szóra cső hangsúllyal? S mi több: hogy lehet prózá­ hoz közel, jambusos verset írni, ami zök­ kenés nélkül váltakozik az emelkedett, lí­ rikus és filozofikus passzusokkal? A vá­ lasz erre olyan egyszerű, hogy az ember szégyenli elismerni, hogy tíz évig nem ju ­ tott eszébe. írjon tehát az ember jambusokat a klasszikus, időmértékes hagyo­ mány szerint, ami minden magyarként született írónak természetes öröksége, de ami angolszász füleknek nem hangzik szükségképpen jambusnak, noha észlelik ritm usát, mert az olvasó ajkáról gördülé­ kenyen pereg. Mondtam színészeimnek a két olvasópróba folyamán: „Olvassák, mintha próza lenne, és a nyelv veleszületett törvényeit 178 követve időről időre akaratlanul is versre fordul”. így is lett. Aztán csodálták, hogy milyen könnyen olvasható... A madáchi gondolat megértése és a fen­ ti nyelvi problémák megoldása azonban nem fordította volna a Tragédiát lekötelező, angol nyelvű olvasmánmnyá további újítá­ sok nélkül. - Kérdezgettem az alsósztregovai remetét, hogy végtére is kiknek ajánlot­ ta irományát. A választ egyik leveléből ol­ vastam: „Semmi középszerűt nem adni világ elé”. Arany és Szász javaslatai nyomán, meg a maga jószántából is, javítgatta művét amíg tudta. Halála azonban túl hamar jött, negyvenegy éves korában. Leghőbb vágya, hogy világszerte olvassák Tragédiáját, hisz nem sajátosan csak magyar mű az. Az új angol fordításnak azonban a huszadik szá­ zad végén a mai angolnyclvű olvasóhoz és színházlátogatóhoz kell szólnia. Nem a 19. század magyar irodalma érdekli a nagyvilá­ got, hanem az emberi faj tragédiája. Meg kellett tehát tennem, hogy újrafogalmazzam minden olyan vonását amely csak a 19. szá­ zadhoz "rögzítené" a művet. Nincs azonbam semmi oka a magyar rémhíreknek: - „Mi lett a magyar irodalom gyöngyével?” Apróságokról van szó, mint például az ere­ deti szövet „zöld s fe h é r ” mező földgolyó­ járól, amit pedig még a mai gyerekek is a gyönyörű „kék s fe h é r ” bolygóként ismer­ nek a TV-bői. Minden hasonló újításról beszámolok a jegyzetekben, mint a szín-direkciókban megjelenő változásokról is. Madách Imre csak a 19. század színpa­ dának kereteihez, lehetőségeihez mérten képzelhette el a Tragédiát. Nekünk a mo­ dern színpadon több eshetőségünk adott, mint amilyen például a feszes, parabolikus �palócföld 95/2 „körfüggöny” a játszótér mögött. Hisz, ha forradalmat követően, akkor a szó merőben ezt fókuszpontján belülről világítják meg, „erőfeszítést” jelent, ami nem jár az em­ annak anyagszerü látszata eltűnik, és ha bertárs végleges elnyomásával, kizsákmá­ ráadásul kékre váltják a fényt, akkor az nyolásával, meggyilkolásával. A vallásos Madách egész pályája, tevé­ üres, kék égbolt mélységét varázsolja fel a nézőknek. Használtam ezt egyszer Edin­ kenysége ezt a fel világosodott álláspontot burghban, mikor Marlow „Dr.Faustusát” súlyozza. - „Az ember célja e küzdés ma­ mutattam be, amelyre egyik kritikusom ga” - Nem a győzelem diadala, nem a vele így reagált: „A nagy dráma a végtelenség járó fájdalom, nem az ellenfél letiprása, ha­ perspektívája ellenében játszódik le...” Ez nem minden egyes személynek a saját leg­ volt a célom, amikor beleírtam a Tragédia nemesebb, legteljesebb erőkifejtése. E meg­ gondolásból a "küzdj" szót nem a "fight" szín-direkciójába. Rendezői gyakorlatom sokat segített szóval adtam vissza angolul. A szó ugyanis hogy eldöntsem, mit lehet mondani vagy éretlen gyerekek és felnőttek passziójára játszani a modern angol nyelvű színpadon. utal. Az ember ökölvívó mérkőzésekre gon­ Amint korábban mondottam, a Tragédia dol, nem a szegény ökölvívókra magukra, nem kiváltképpen csak magyar mű, ám Ma­ hanem a révült, vagy éppen őrjöngő közön­ dách mégiscsak magyar volt, és termé­ ségre. Milyen közönséges! Jól tudom hogy az angol kifejezés „do szetesen magyar temperamentummal fejez­ te ki magát, ami pedig a mai angol nyelvű your best”3 elvesztett eredeti költői erejé­ olvasónak túlzott vagy éppen értelmetlen ből a sekélyes utókor nyelvhasználatában, lenne. A Mű ilyen „helyeit” a mai angol­ csakúgy ahogy a legszentebb neveket is szász vagy angolul beszélő olvasó és néző hallja az ember káromlók ajkán. De mint a felfogása, ízlése szerint kellett figyelembe hitvány szentségtörése nem teszi kevésbé szentté azt mi szent, számomra „do your vennem. Felháborít a hírközlő eszközök szinte best” az emberi fajnak legnemesebb - és a szenvedélyes elfogultsága a hát>orú, az erő­ lehető legmagasabb célját summázza. szak, a gyilkosságok mellett, miközben a Ezért áll az angolnyelvű Tragédia utolsó ta­ szépet, jót, a nemeset alig-alig jelenítik meg nításaként. Ha valamely kiváló művet tökéletesnek - ha az csak valami lényegtelen okból nem vált tömegvonzóvá. Madách „küzdj és bízva mondunk, az csak elragadtatásunk kifejezé­ bízzál” szavaiban ezért nem tudom elkép­ se és nem abszolút mércére utal. Követke­ zelni, hogy az Úr a mai értelemben küzde­ zésképpen én sem hihettem, hogy a Tragé­ lemre biztatná Ádámot. - Verekedj, gyil­ dia fordításával kapcsolatos gondolataim kolj, taposd ki a belét! Ahol küzdelem van, felülmúlhatatlanul „tökéletesek”, és javít­ fájdalom is van, és az nem ritkán a küzdő­ hatatlanok lennének. Ha a fordítás-átdolgo­ nek is fáj előbb-utóbb. Ha a „küzdj” szóból zásom kiadására nem lett volna alkalmam leszámítja az ember a romantikus 19. szá­ 1993-ban, még a mai napig is dolgoznék zadbeli túlzás divatját és a magyar tempe­ rajta. Sajnos különféle szervezésbeli okok­ ramentum túltengését az elbukott 1848-as ból kifolyólag az USA-ban ezideig csak egy 179 �palócföld 95/2 néhány tucat kötet létezik, azért az olvasó czidőleg szükségképpen másodkézből nyer­ hető információra szorul. Remélem azon­ ban, hogy hamarosan minden olvasónak alkalma lesz a maga kötetét beszerezni Amerikában is a helybeli könyvesboltok polcairól. Mivel a Madách szöveg nekem folya­ matos, élő tapasztalat, a szöveg egy-két sorát (noha nem több mint egy tucat so­ rát) a kiadás, vagy helyesebben a nyomta­ tás napja óta már meg is változtattam az elkövetkező, tehát a második kiadásra va­ ló tekintettel, nem azért mert a lefordított sorok helytelenek, hanem mert talán túl­ ságosan a színpadi produkció szellemében születtek. A hallható és a színészek által „m egtestesített” szöveg többet közöl mint a merőben nyomtatott szöveg. Az írott szó értelmezésre szorul, amit pedig helyesen, vagy helytelenül lehet magyarázni a „tol­ mács” képessége vagy szándéka szerint. Nem azt akarom mondani, hogy az egyér­ telműség magában is mindig szükséges. Mi több, állítom, hogy a többértelműség művészileg sokszor kívánatos. Mégis be kell látnom, hogy egy idegen nyelven írott mű fordítása során a fordítónak bizonyos paramétereken belül kell dolgoznia, külö­ nösen midőn a lefordított sor az eredeti műben és nyelven szállóigévé vált -, mint a például „Mondottam, Ember, küzdj és bízva bízzál!” Mit is fordítson az ember: szavakat, gondolatot vagy szállóigét? Kézzel fogható volt, hogy merőben csak a szavak lefordítá­ sa elfogadhatatlan lett volna már csupán a „mondottam” ige elavult használatának okán is. Ami pedig a szállóigét illeti, azt szállóigeként semmiképpen sem lehet a Tra­ 180 gédiától elválasztani. A Tragédia nélkül an­ nak utolsó sora nem lett volna szállóige. Annak képzettársítása és látnoki ereje a műből magából következő. Használjon azért az angol nyelvű fordító olyan kifejezéseket, melyek a köznyclvben már idiomatikusan léteznek (mint például „havi faith, do your best”); fontolja meg, hogy mit jelenthet a madáchi gondolat a mai angol nyelvű olvasó színházlátogató számára; írja le azt a gon­ dolatot kifogástalan angolsággal; és használ­ ja a színpadi fogások teljességét, hogy azt a gondolatot világosan tolmácsolja (lásd az Urat a Tragédia végén nagyon is emberi formában, minden glória nélkül, tanácsol­ ván fiatalabb embertársának, hogy hittel, bizalommal tegyen meg minden tőle telhe­ tőt). Mint rendező, meg vagyok győződve, hogy ha az angol nyelvű Tragédia hazatalál, akkor az utolsó sornak is meg lesz a maga kiváló jelentősége: „I’ve told you, Mán: have faith and do your best!” Angol nyelvű Tragédiám nagyon meg­ megváltozott az utóbbi két évtized folya­ mán, de ez a sor még az eredeti változat. Megvizsgáltam azóta annak más változa­ tait is, azért hadd közöljem itt egyik el­ gondolásomat, mint az ezidáig legjobb "ri­ válist". Még ha a szín-direkciókat újra is kellene írnom, nem zárom ki megjelenésé­ nek lehetőségét a második kiadásban, mint az örökkévalóságban írott Tragédia szövegtelen szövegének másik, elfogadha­ tó angol nyelvű értelmezését: „Have f a ­ ith, Ádám: resolve your doubta in action!" Jegyzetek 1. The Tragedy of Mán, translated and adapted by Iáin MacLeod, with illustrations by János Kass, 1993, Canongate Press, 14 �palócföld 95/2 Frcdcrick Street, Edinburgh EH2 2HB, Scotland, UK. Terjesztő az USA-ban: Trafalgar Square, North Pomfret, Vermont, 05053 USA 2. A hatvanas években G. Szir­ tes cs T.Mark fordítása még nem létezett. Mindkettő jobb mint elődei, de nem értik Madáchot. 3. Ez talán "teljesítés a tőled telhető legmagasabb fokon" kifejezéssel le­ hetne fordítani. Különös figyelemre szorul, mint a megfelelő jegyzetek magyarázzák. Széri Varga Géza alkotása 181 �palócföld 95/2 Fenyő István Madách és a centralisták 1. Centralista volt-e Madách? 1844 júniusának elején végre elhangzott az a hívó szó, amelyre a publicisztikai tevé­ kenységhez is vonzódó, fiatal drámaköltő, Madách Imre már régóta várt. 1844. június 12-én kelt levelében ugyanis arról értesíti barátját, Szontagh Páli, hogy a Pesti Hírlap jövendő szerkesztője, Szalay László „igen szeretetreméltó” levélben felkérte levelező­ jéül.1 Az értesítés erről azért is ment Szontagh-hoz, mert annak döntő szerepe volt ab­ ban, hogy Madáchnak e vágya teljesülhe­ tett. Barátja - ki előzőleg állandó nógrádi tudósítója volt Kossuth Pesti Hírlapjának -, a szerkesztő- és irányváltás miatt a feladat­ kört tovább nem vállalta, s maga helyett az új redakciónak Madáchot ajánlotta. A tör­ téntek előzményeiről szintén a költő számol be másik barátjához, Lőnyay Menyhérthez 1844. május 8-án írott levelében: „...Komo­ lyabb tárgyakról még soká nem adandók ki valami nevezetesebbet, kis cikkeket nem mondom, hogy nem, s legszívesebben Szalay hírlapjába, ha csekély s még egészen isme­ retlen tehetségeimnek, azoknak, előre is csak jeleset ígérő hasábjait megnyitandja. Levelező szerzésére Szontaghot szólítá fel, ki Kosútnak híve marad, Szontagh megszó­ 182 lított engem, de én nem szeretem a hívatlan avatkozást, s azért (bocsásd meg e gyenge­ séget) levelezője most egyenes fclszólíttatásom nem lévén, nem leszek.”2 Ezt követően Szontagh nyilvánvalóan tájékoztatta a Pesti Hírlap eljövendő szerkesztőjét Madách sze­ mérmes-önérzetes álláspontjáról (ezért „korholja” őt említett levelében a költő), ennek nyomán íródott meg azután „ad hominem” a felkérés. A szakirodalom sokat foglalkozott már Madách gyermekkorától kezdve meglevő, igen erős vonzalmával a sajtó, a folyóirati­ rodalom iránt - kéziratos diáklapjaitól, a Literatúrai Kevercstól és a Mixtúrától kezdve az Athenaeum és a Honművész ál­ landó olvasásáig, illetve tematikai-szemléle­ ti hasznosításáig3. Jóval kevesebb szó esett azonban arról, hogy 1842 folyamán Ma­ dách Imre mint szerző Kossuth Pesti Hír­ lapjánál cikkek beküldésével háromszor is megpróbálkozott - s mindháromszor eluta­ sításban volt része. Ugyanakkor a lap - nem sokkal később - Szontagh nógrádi tudósítá­ sait folyamatosan közölte, sőt - mint arról ugyancsak Praznovszky Mihály jeles ta­ nulmánya tájékoztat - Madách két írását is közzétette, amikor azokat nem saját neve �palócföld 95/2 alatt, hanem Szontagh szerzői áljelet fel­ használva küldte el a lapnak. El lehet képzelni, hogy a rendkívül érzékeny al­ katú, ugyanakkor a közélet iránt a pesti egyetemi évek óta hevesen érdeklődő költő milyen frusztrációs érzéstől szaba­ dult meg Szalay László felkérő levele nyomán! Az első visszautasítás azért is rosszul eshetett Madáchnak, mivel ő Kossuthot nagyon tisztelte, szerkesztésé­ vel messzemenően egyetértett, a Kelet ne'pe-vitában is neki adott igazat.4 A felkérés előzményeinek ismertetése egyszersmind közelebb is visz bennünket Madách és a centralisták viszonyának meg­ értéséhez, pontosabban a költő politikai meggyőződését illetően a centralista elemek reális megítéléséhez. Nem arról volt szó te­ hát, mint ha Madách egy egységes, eleve koherens centralista eszmei platform alap­ ján csatlakozott volna Szalayékhoz (bár lát­ ni fogjuk, hogy már a meghívás előtt az ő eszméik jelentős részével is rokonszenve­ zett), hanem arról, hogy a centralista orgá­ num nyitott teret számára ahhoz, hogy saját meggyőződésének időről időre hangot ad­ hasson. (Tegyük hozzá: nem is minden vo­ natkozásban nyitott teret!) Bocsássunk elő­ re annyit: Madách személyében olyasvalaki csatlakozik 1844 júniusában a centralista Pesti Hírlaphoz, aki egyetért a lap fő irány­ vonalával, képviseli a lapban a centralista eszmék számottevő részét, de akinek emel­ lett más, a szerkesztőkétől eltérő ideái is vannak. Mi az, amit a fiatal költő-publicista az új vezetésű lap szellemiségében bizonyosan a magáénak vallhatott? Mindenekelőtt nyil­ vánvalóan Eötvöséknek a megyerendszerre vonatkozó, addig páratlanul éles kritikája nyerte meg eszmei-politikai rokonszenvét. Ha valaki, akkor Madách jól ismerte, mert a maga bőrén tapasztalhatta a megyei szer­ kezet árnyoldalait. 1840 derekától kezdve, a pesti egyetemi tanulmányok befejeztével Nógrádban élt, 1841 második felében az alispán patvaristájaként, fél évvel később megyei aljegyzőként, 1844 legelejétől pedig táblabíróként - közvetlen közelről figyel­ hette meg az elavuló közhatalmi szerkezet negatívumait.5 Főként a korteskedést, az azzal együtt járó erkölcsi és politikai zül­ lést, a tisztújítások sorozatos visszaéléseit mindazt, amit ez idő tájt lapjában Kossuth maga is visszatérően elítélt. Lónyay Meny­ hérthez, Szontagh Pálhoz, illetve tulajdon édesanyjához írott levelei érzékletesen ta­ núskodnak arról, miként idegenedik cl a fiatal Madách a sokak által ekkor is ünne­ pelt megyei intézmény hatalomgyakorlási módszereitől. Csupán a legjellegzetesebb le­ velekből idézünk egypár sort. 1841. szep­ tember 6-án még csak azt írja Lónyaynak, hogy olvasott „verekedés mocskolta tisztújításokról”; háromnegyed évvel később, 1842. június 23-án már maga is szemtanú­ ként kénytelen beszámolni barátjának az ilyesfajta jelenetekről; valamivel később pe­ dig anyjának ő maga kényszerül megszabni a korteskedéssel kapcsolatos teendőket.6 Madách szavaihoz szükségtelen a kommen­ tár: ....Az ide mellékelt lajstromba foglalt nemes társakat holnap délre kérlek, citáltasd össze, adjál nékik gulyás-húst és bort, és a hegyeken két jobbágykocsin indítsd, kérlek, ide útnak. Bory Lajosnak adjál egy­ két húszast a kezébe, hogy ahol megállnak, vegyen nékik bort; hogy estvére beérkezzenek. Itt lesz ríílok gond. Zavarban írok, mert körül­ tem minden zavar.” 1844. május 8-án Lónyayhoz intézett levele szerint a költő már annak örül, ha sikerül megbotránkoztatnia a megyei 183 �palócföld 95/2 „spectabilisek"-et; 1845. február 25-én pe­ dig arról számol be Szontaghnak, hogy Bi­ har megyében meggyőződött: más megyé­ ben még rosszabb a helyzet, mint odahaza („...Láttam megyét, hol a nyelvek élesek, mint a kard, az elmék tompák, mint a tőke, hol cifra szónoklatokat hallhat a szabadságés közbátorságról, ki szerencsés meglopatlanul és betöretlcn fővel a székvárosig jutni” stb.)7 Idioszinkráziája a megyével szemben a forradalom előestéjén, 1848 februárjálxm is változatlan: „...mit tudok én írni ezen parlagon tengődő, juh- és marhanyájnál alig egyebet lát­ tató homoki legelő alakú, régen elvén ült copffal hadonázó bunkókraticus megyei élet nyomorú­ ságos állapotának mivoltjából” - kesereg ekkor Szontaghnak.8 A sok személyes élmény közül, amelyek hozzájárultak Madách megye iránti averzi­ ójához, emeljünk ki még egyet: épp akkor volt patvaristája Sréter János alispánnak, amikor az nagy fontosságú válságösszegzé­ sén, Nógrád megye bel igazgatása állapotjárói hivatalos jelentés (Pesten, 1842) cí­ mű, politikai röpirattal felérő művén dolgo­ zott. A szakirodalom behatóan elemezte már Sréter liberális eszmei formátumát, ki­ emelkedő emberi és vezetői értékeit, a köl­ tőre gyakorolt hatását - mindehhez csak annyit, hogy az ifjú Madách e munkából (mely szemei előtt készült!) már-már encik­ lopédikusán megismerhette Nógrád megye, sőt a megye szerkezeti fogyatékosságát, az ügyintéző mechnaizmus tarthatatlan, azon­ nali javításért kiáltó visszásságait.9 A helyhatósági rendszer anomáliáinak kritikáján túl azonban másfajta közeli esz­ merokonság is fűzte a centralistákhoz az if­ jú Madáchot. Baranyi Imre könyve, A f i a ­ tal Madách gondolatvilága (Bp., 1963.) villantott fényt először azokra a szemléleti 184 tanulságokra, amelyekkel az Athenaeum című folyóirat gazdagította a költő ön­ tudatra ébredését, s ő utalt arra is, hogy ezek között számos gondolat már a cent­ ralisták későbbi eszmekincseit anticipálta. A magunk kutatásai alapján csupán a legfontosabbakat említjük azok közül az ideák közül, amelyekkel az Athenaeum a centralisták - s velük Madách - felké­ szüléséhez szellemi muníciót szállított, így m indenekelőtt a folyóirat cikkeinek arra az alapvető szem pontjára utalunk, hogy hazánkban nem részleges refor­ mokra, hanem az állam és társadalom lényeges szerkezeti átalakítására van szükség, főképpen pedig a fennálló h a ta ­ lompolitikai rendszer m élyreható meg­ változtatására. Az Athenaeum volt ha­ zánkban az első nagyhatású közéleti fo­ lyóirat, mely írásainak homlokterébe a polgári parlam entarizm usra, a képvisele­ ti rendszerre való áttérés szükségességét állította, melynek érveléséből nyilvánva­ lóvá vált a rendi országgyűlés korszerű­ sítésének m úlhatatlan szükségessége. Mindez azután a centralisták eszmevilá­ gának éppúgy szerves részét képezte, mint M adáchénak, mint ahogyan Eötvös és társai, valamint későbbi nógrádi m un­ katársuk egyaránt fontos cikkeket olvas­ hattak itt a központosítás szükségességé­ ről, a felelős kormányról, a népképvise­ letről (csekély cenzusú választójog alap­ ján), a népnevelésről, a népek közötti szellemi kapcsolatok erősítése s általá­ ban a nyugati m odernizációhoz való csatlakozás hasznosságáról. Em ellett a folyóiratban rendszeresen elemzésre ke­ rültek olyan témák is, amelyeket nem­ csak a centralisták (s velük Madách), ha­ nem az ellenzék egésze is magáénak val- �palócföld 95/2 lőtt: a büntető igazságszolgáltatás reformjá­ tól, az esküdtszék bevezetésétől kezdve a közteherviselésig, az ősiség eltörlésétől az örökváltságig.10 Ha csupán ezek az ideák képezték volna Madách, illetve a Pesti Hírlap szerkesztői­ nek eszmevilágát (bár az a „csupán” itt na­ gyon sokat jelent!), akkor valóban nyugodt lélekkel besorolhatnánk a fiatal költőt a centralisták közé. Madáchnak azonban másfajta „felnevelő iskolái” is voltak. A sokféle szemléleti-műveltségi hatás között, amely őt a pesti egyetemi évek alatt érte, az Athenacuméval egyenértékűnek tartunk egy másikat: Kazinczy Gábor mozgalmának, az Ifjú Magyarországnak befolyását. E kapcso­ lat felemlítésével nem mondunk semmi újat - a pályakezdő Madách szellemi kötődését az említett csoportosuláshoz, Petőfi Fiatal Magyarországa elődjéhez Baranyi I mrey még inkább Kerényi Ferenc kutatásai már régen tisztázták -, azzal viszont remélhető­ leg igen, hogy milyen Kazinczy Gáboréktól elsajátított ideák különböztették meg Madáchot a centralistáktól?11 Mi volt az a másfajta gondolati anyag, társadalom- és történelemértclmezés, amelyet az Ifjú Ma­ gyarország platformja alapján Madách is elfogadott, s amelytől Eötvös és Szalay bi­ zonyosan idegenkedtek? A centralisták tudvalévőén liberálisok voltak, a társadalmi rend békés, reformok­ kal történő, az érdekek gondos egyeztetésén alapuló átalakításának a hívei. Kazinczy Gáborék nézetrendszere viszont kifejezet­ ten radikális, sőt forradalmi - olyan válto­ zást kívántak, amely megvalósítaná a feudá­ lis világ romjain születő új, demokratikus társadalmat.12 Azt vallották, hogy az új vi­ lágnak el kell teljesen söpörnie a régit, a „csaknem megkövesült álmot”; az „egykor dicső várakat”, melyek a jelenben „értékte­ len bagolytanyákká” silányultak, mielőbb le kell rombolni. Azaz: a fennálló társadalmat minden vonatkozásban át kell adni az enyé­ szetnek. E gondolatuk azután a tizenhét esztendős Madách Imre tollán is felhangzik, amikor 1840. június 19-én Pöstyénfürdőn kelt levelében - megpillantva a trencséni várat - így szól Lónyay Menyhérthez: ...Letértem újra a völgybe, s örömbánat ke­ vert tekintetet veték ezen végmaradékára a Feudál rendszernek, melynek romjain a népszabadság lelke űl.” 13 A „tabula rasa”, melyet Kazinczyék megvalósítani kívántak, kiterjedt a monar­ chikus államberendezkedésre, a Béccsel va­ ló kapcsolatokra éppúgy mint a termelt ja ­ vak elosztására, az alapvető tulajdonviszo­ nyokra. Nemcsak jogegyenlőséget óhajtot­ tak ők, hanem lehetőleg vagyon- és birtoke­ gyenlőséget is, azáltal pedig a társadalomból mindennemű uralmi viszony és függőség ki­ iktatását, az emberek testvériségét. Madách 1844 elején befejezett társadalmi drámájá­ ban, a Csak tréfa című színműben hasonló gondolatokra bukkanunk.14 E jellegzetesen önarcképszerű, vallomásigényű drámának hőse, Zordy Lorány a költő-politikus úgy­ szólván Madách alteregójának tekinthető, az általa hirdetett eszmék az ő törekvéseit fogalmazzák meg, vágyként, kiküzdendő jö­ vőként. Zordy Lorán szavaival Madách épp­ úgy a köztársaság hívének vallja magát, mint Kazinczy Gábor, éppúgy igazságosabb vagyo­ nelosztási követel, mint a Pesten megismert ifjú irodalmi vezér, céljait szintúgy titkos tár­ saság szervezésével kívánja megvalósítani, mint tette amaz 1838-1839-ben, egészen hi­ vatalos üldöztetése bekövetkezéséig. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy Madáchnak A rab költő című, 1840-ben született versében 185 �palócföld 95/2 mely épp Kazinczy Gábor hagyatékában maradt ránk! a címszereplő a király ellen lázadva, annak rabjaként éli le életét, a szenvedések ellenére sem változtatva a „kényúr” iránti megvetésén.15 E vers tanú­ sága szerint is Madáchtól teljességgel hiány­ zik az a monarchikus érzület, amely a centra­ listákban minden időben megvolt. Az Ijfú Magyarország tehát forradalmi szerepet tulajdonított a költőknek, „lángoszlopokénak tekintette őket. így véleke­ dett Madách is: a már említett Csak tréfa tanúskodik leginkább arról, hogy a költő Kazinczyékkal együtt a politikai törekvések közvetlen segítőjének látta az irodalmat, a szociális mozgalmak tényezőjének. Az Ifjú Magyarországgal együtt Madách is azt val­ lotta, hogy a művészetnek egy „jobb és szebb népélet” megteremtése a célja, hogy az új íróknak „népemberckké” kell válniok, vezetniük kell a népet. E célok, illetve a nép kulturális felemelése érdekében tervezte meghiúsult folyóiratát, a Népbarátoí Ka­ zinczy Gábor, melyet 1840 októberében Madách szándékozott egy „népszerű” újság alapításával, illetve egy Népoktató Egyesü­ let létrehozásával folytatni, felújítani. Az Ifjú Magyarország vezérének volt olyan ideája is, amely azután Madáchot egész életén át elkísérte. A kiemelkedő szel­ lemi ember és a néptömeg kapcsolatának újfajta, romantikus értelmezése ez. Az apostol-szerep. Kazinczy Gábor szerint a nép javáért dolgozó értelmiségieknek „apostolok”-ká kell lenniök - oly rendkívüli egyéniségekké, kik az átlagemberek meg nem értésével dacolva, a tömegek közönyé­ vel, sőt rosszindulatával szembeszállva küz­ denek a nép felszabadításáért. Vállalva, hogy kiállásukért azoktól is üldöztetést szenvednek, akiknek „megváltásáért” végül 186 17 is életüket áldozzak. Az apostol-szerepet illetően Kerényi Ferenc találóan vetette össze Kazinczy Gábor egyik 1838 decem­ berében kelt, Erdélyi Jánoshoz intézett le­ velének részletét Madách Virozsil Antal professzort 1840-ben köszöntő beszédé­ vel.18 Joggal állapította meg, hogy a két szöveg sokhelyütt még frazeológiai egyezést is elárul, s hogy itt láthatjuk legkorábbi je­ lentkezését a költő tömegről vallott felfogá­ sának. Összevetését néhány ténnyel szeret­ nénk kiegészíteni. Az egyik: az „apostol”idcálra Madách Kazinczynak nemcsak e le­ vélrészletében láthatott példát, s nem is csupán annak forradalmasító szándékú Mickiewicz- és Lamcnnais-fordításaiban, hanem annak cikkeiben is. Kazinczy több müvében - így Heine Jellem című írásának és Gutzkow S/*e//cy-portréjának átültetésé­ ben szól arról, hogy a tömeg szemhatára nem hatol el a magas szellemek köréhez, jellemüket nem képes megítélni, könnyen hajlik elmarasztalásukra.19 Másik kiegészítésünk: az apostol-esz­ mény nem időleges jelenség Madách eszmélkedésében. Maga a Csak tréfa is volta­ képp „apostol”-dráma: a nagyratörő, forra­ dalmi egyéniség és a kisszerű, öntudatában elmaradott, csupán érdekeinek élő tömeg kolliziójának kivetítése. Hasonlóképpen Ka­ zinczy Gábor inspirációja sejlik fel ben­ nünk, amikor Madáchnak 1846 elején kelt egyik cikkében azt olvassuk, hogy a centra­ listákat ne csüggessze el kis számuk - hisz hajdan tizenkét apostol hordta szét a meg­ váltás igéit.20 Egy évvel később a Szegény­ dal című Madách-versben ismét visszatér e téma: a költő azt kívánja, hogy a „szegénylegények” a haza érdekében álljanak össze, miként tette azt egykor a tizenkét apos­ tol.21 S hogy az Ifjú Magyarország radika­ �palócföld 95/2 lizmusának hatása Madáchiiéi mennyire maradandó, mutatja az a tény, hogy az ek­ kor szintén e körhöz tartozó Erdélyi János versének, az 1839-ben keletkezett Új Mó­ zesnek szemléleti alapállása, attitűdje bele­ játszik majd Madách több mint két évtized­ del később keletkezett M ózes-drámájának fogantatásába is. Summázva az eddig elmondottakat: Ma­ dách fiatalkorában alapvetően forradalmi indíttatású költő, ki kívülállónak érzi magát kora egész társadalmán (beleértve a nemesi liberálisokat is), kit a társadalom teljes és azonnali megváltoztatásának vágya vezérel, s kit ettől az ezzel esetleg együttjáró erő­ szak, vérontás sem tántorít el. Azt a gondo­ latot, amelyet erről Szontagh-hoz 1847 őszén írt levelében megfogalmazott, centra­ lista politikus bizonyosan sohasem vetette volna papírra: „...bár a hazáért mások vérét lehetne ontani, mert mindinkább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezet a boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik legtöbb vért ontottak/’"2 Ilyen álláspon­ tot még Kazinczy Gábor megnyilatkozásai sem tükröztek soha. A megváltó eszmékbe vetett hit feltétlensége, a fennálló rend totá­ lis felváltásának igénye egy új világgal, a „véres napok” vállalása effajta rendíthetet­ len elszántsággal e korban idehaza esak Pe­ tőfinek volt a sajátja. Madách hű fegyver­ társa volt a centralistáknak, együtt küzdött velük a politikában addig, ameddig annak értelmét látta - eszmeileg azonban közelebb állott Petőfihez, mint hozzájuk. 2. Timon tudósításai 1844. július 7-én jelent meg a Pesti Hír­ lap hasábjain a költő első beszámolója a nógrádi megyei közéletről, majd ezt az el­ következő másfél esztendőben még nyolc hasonló követte, illetve 1844 decemberében két vitacikk, melyekben a Védegyletnek kelt a védelmére gróf D essew ffy Emil támadá­ sával szemben.23 Valamennyi cikknek a vé­ gén jellegzetes aláírás olvasható: Timon. A korabeli olvasók jelentős része értette az utalást: a görög név mindenekelőtt Louis Marié de la Haye Cormenint, a restauráció és a lajosfülöpi korszak híres radikális fran­ cia politikusát idézte, ki a polgárkirályságot támadó röpirataiban előszeretettel használ­ ta ezt az álnevet. Alakja az idő tájt fogalom­ má vált: a hajthatatlan ellenzékiség, az emberi és polgári jogok védelmének élő jelképévé.24 S Cormenin egyúttal a hatalom alkotmányos központosításának, a felelős kormány intéz­ ményének is egyik legkövetkezetesebb előharcosa volt, erről írott könyvét, a De la Cent­ ral isationt (2e édition, Paris, 1842) a centra­ listák jól ismerték, megvolt Madách könyv­ tárában is. A költőt az is vonzhatta Cormenin munkásságában, hogy a francia publicista az előjogok társadalmának megszüntetéséért, a hatalom ellenőrzéséért folytatott harcában fő eszközöknek a sajtót és a szószéket tar­ totta. Az utóbbinak propagálására írta híres könyvét, a Livre des orateurs-t (12e éditi­ on, Paris, 1842), amely a francia polgári fejlődés politikusainak portréival a parla­ mentarizmus gyakorlatának vált kéziköny­ vévé. (Ugyancsak megvolt a sztregovai könyvtárban.) Emellett azonban Timon neve, a név szimbolikája Madách számára mást is je­ lentett. Embergyűlöletet, mizantrópiát, a fennálló rend teljes negációját. A híres a t­ héni bölcselő alakja mintegy összegezte és megtestesítette a költő lelkében élő kettős­ séget: az emberek sorsa iránti részvétet, a felemelésükre irányuló szándékot, ugyanak­ 187 �palócföld 95/2 kor azt a haragos megvetést is, amellyel az emberek többségének - főleg az őt kö­ rülvevő nemesi társaknak - silánysága, önzése, szűklátókörűsége iránt viseltetett. Timon figurája a történelmen átívelő sze­ repben kristályosította ki a nógrádi tudó­ sításokban megjelenő madáchi magatar­ tást: a változtatás iránti izzó vágyat és az iránta táplált pesszimista kiábrándultsá­ got, a hajlíthatatlan karaktert és a per­ cemberkékkel szemben érzett erkölcsiszellemi fölényt. Madách nem rendelkezett számottevő publicisztikai gyakorlattal akkor, amikor el­ ső Timon-tudósítását papírra vetette. Mind­ össze négy cikke látott addig napvilágot: a már említett, Szontagh helyett írott két tu­ dósítás a Pesti Hírlap 1843. június 8-i és szeptember 24-i számaiban, majd a Széche­ nyi kétgarasos telekdíj tervéről Kossuthtal folytatott vita a Társalkodó 1844. április 18-i és május 16-i hasábjain.25 A Szontaghot helyettesítő első cikkben még csak egyegy ironikus villanás - madáchi léleklobbanás - tanúskodik a későbbi publicista közé­ leti szenvedélyéről, a másodikban azonban kedvelt témái, a bot-, illetve a halálbünte­ tés eltörlése, az esküdtszék kapcsán szinte már teljes vértezetben mutatkozik be előt­ tünk a majdani közíró. Szellemes parafrá­ zisok, megszemélyesítő metaforák, halmo­ zó felsorolások, rétori megszólítások el­ őlegezik itt számunkra a Timon-cikkek ér­ velő módszerét és stílusát. A Kossuthtal vívott párharc pedig az állásfoglalás ke­ ménységével, a kétgarasos kompromiszszum kategorikus elvetésével, az örökváltság és a közteherviselés feltétel nélküli meg­ valósításának igényével s a Habsburg-kormányzat iránti abszolút bizalmatlanságával idézi elénk a későbbi Timont. 188 Madách azért írja megycgyűlési beszá­ molósorozatát, hogy konkrétságában, idő­ szerű processzusában mutassa be a szerinte is mélyreható átalakításra szoruló megyei szerkezet tanácskozási-döntéshozatali me­ chanizmusát, hogy a helyi valóság színeivel igazolja Eötvösék kritikájának helyességét. A coulcur locale megjelenítése, a pillanat­ nyi aktualitás sugárzása, a megyei közgyű­ lések atmoszférájának újrateremtése, a te­ kintetes rendek nógrádi miliőjének életre keltése az, amivel ő a centralisták agitációját megtámogatni kívánja. Nem új közéleti problémák vagy reformjavaslatok felvetésé­ ről van tehát tudósításaiban szó - a botbün­ tetés eltörléséről, a fogházjavításról, az örökváltságról, a háziadóról stb. évek óta cikkezett már a sajtó -, hanem a lap általá­ nos elvi vonalának helyi tapasztalatokkal való elmélyítéséről, a megyei gyakorlat visszásságainak dokumentálásáról, egyfajta „tényirodalonT’-ról. Madách riportszerűen eleven képekben hozza közel az olvasóhoz azt a hatalomgyakorlási metódust, amelyen a fővárosban dolgozó centralistákkal együtt sürgősen változtatni kíván. Az egyediben mutatva fel az általánosat, a sajátosban a törvényszerűt. Tudósításainak fő célja tehát az elidege­ nítés, az olvasó minél erőteljesebb ellen­ szenvének felkeltése a közügyek intézésének módjával kapcsolatosan. Madách még az Eötvösénél, Szalayénál is maróbb iróniával fordul a „spectabilisek” világa felé. Értel­ mezése szerint ez a vezető réteg devalválja és demoralizálja a legszentebb érzelmeket is. E téren pedig a tudósító számára konzervatívok és liberálisok között - tisztelet a kivételnek! általában nincs különbség. A politikai élet mindkét oldalának képviselői egyaránt jelen­ téktelenségekben vesznek el, a jelentős szük­ �palócföld 95/2 ségszerűségekre viszont nem ügyelnek: többnyire körben forgó, hiábavaló vitáiknak ironikus összefoglalása megérezteti, hogy milyen nehezen mozdul előre ez a nemze­ tért felelős történelmi osztály, s hogy c vég­ telenül lassú mozdulásban a megyei szerke­ zet is mily nagymértékben közrejátszik. Madách legfontosabb kritikai észrevé­ tele azonos a centralistákéval: a karokat és rendeket szándékaikban nem a közér­ dek vezérli, megnyilatkozásaikból hiány­ zik a felelősség, s még inkább a szakszerű­ ség. A tudósító dilettanciát érzékel az ügykezelésnek, illetve a politikai kérdések intézésének szinte minden ágában. A me­ gyei nemesség tisztségviselői dolgukat nem végzik cl, a problémákat éveken át görgetik maguk előtt, s ami a legrosszabb: túlnyomó részük érzéketlen az adózó nép sorsa iránt. Madách már első tudósításában drámai szuggesztivitással ábrázolja azt, hogy ha­ zánkban földönfutóvá vált a jobbágyság, s megyei urai nem segítenek rajta. Éppúgy forradalommal fenyegeti a rendeket emi­ att, mint tette azt országgyűlési beszédei­ ben Kölcsey. Erről szóló megállapításai oly vészjóslóak, hogy azok közlését a Pesti Hírlap szerkesztősége nem is vállalta. A cikkből kihagyott mondatok arról szólnak, hogy Madách nyomasztó analógiát lát az 1830. évi francia forradalom előtti hely­ zet és az akkori hazai jelen között, mely szerinte ott a kormányt rendítette meg, nálunk pedig a nemesség létét veszélyezte­ ti.26 Megvetéssel utasítja cl, hogy a nép nyomorát Nógrádban statáriummal vagy más rendőri intézkedéssel kívánják orvosol­ ni, hogy a megyében a pusztulást pusztítás­ sal tetézik. A Pesti Hírlap szöveghúzásainak pikantériája különben, hogy esztendő múl­ tán Madách népet féltő haragvása ott izzik majd A fa lu jegyzője statáriális tárgyalási jeleneteiben. Timon mit sem ad már azokra a „szájlibcrálisok”-ra, akikre a lap szerkesztői még mindig valamelyest tekintettel vannak. 1844. szeptember 8-i beszámolójában sér­ tett iróniával reagál a cikkét „tömjénillatú­ vá'’ szelídítő eljárásra, egyszersmind más módon is kifejezésre juttatja markáns írói­ politikusi öntudatát. Vállalt feladatát nem a regisztráló, krónikás írnok, hanem a gondo­ kat feltáró politikus-publicista tevékenysé­ gében jelöli meg: „...Ha csupán az úgyneve­ zett érdekes tárgyakat , melyek már több­ nyire későn jövő utasításokból állanak, akarnám közölni, levelemet igen röviden vé­ gezhetném; de én azt hiszem, a megyei élet másik oldalának: szociális viszonyainknak s beladminisztrációnknak megismertetése, aligha az elsőnél kevésbé érdekes”.27 Való­ jában Madách nem annyira informálni, mint inkább felrázni, megdöbbenteni, sőt olykor epatírozni kívánja az olvasót. Sok­ kolni lelkiismeretét, a tények leplezetlen feltárásával eszméltetni őt a kiáltó szociális egyenlőtlenségekre. Bármennyire jól ismert reformkérdések­ ről számol is be tudósításaiban, azokban né­ hány kedvelt ideájához vezérmotivumokként vissza-visszatér. Központi gondolata például a népnevelés fontossága, amelyet összefüggésben lát a közérdek fogalmának demokratikus értelmezésével. Madáchnál a közérdek valamennyi magyar állampolgár érdekét egyenlően felöleli, s ha ez a művelt­ ségi egyenlőtlenség következtében nem le­ hetséges, akkor e célt a népmilliók nevelése útján kell szerinte mielőbb nivellálni. A népnevelés tehát nála a jobbágymilliók poli­ tikai participációjának előkészítő lépcsőfo­ 189 �palócföld 95/2 ka. Kétségtelen: a népnevelés Eötvöséknek is kedves eszméje volt. Ok azonban általa elsősorban a városi polgárságot és a honoráciorokat kívánták a közéletbe bevonni, a jobbágyság politikai részvételét hosszabb távra tervezték, mint az elégedetlenség emésztő lázában égő Madách. Az ő nemzet­ felfogása még osztatlanabbul az egyenlőség és a testvériség princípiumaira épül, mint centralista társaié. Ezzel van összefüggésben másik sarkelve is: „...mindaddig, míg személy és személy közt sorompót tűr a törvény, száz anomáliá­ nak s különböző hatóságokban különböző magyarázatnak adunk alkalmat.”28 Madáchnál e tézis nemcsak jogegyenlőséget je­ lent, hanem a feudalizmus mindenfajta kö­ töttségének teljes felszámolását. S ennek a tempóját nála nem mérsékli a nemesi szár­ mazás semminő emléke, az osztálya sorsán való aggodalom semmiféle reminiszcenciá­ ja. Timon nem ismer kompromisszumot, szíve mélyén nem fogadja el igazán az érde­ kek egyeztetésének és egyesítésének ellen­ zéki stratégiáját. Timon demokráciát akar minden téren, maradéktalanul. Hogy mind­ ez a rendi Magyarországon mennyiben rea­ lizálható? Az eszméiben élő ember számára ez a kérdés nem bír igazán jelentőséggel. Számára az igazság sokkal fontosabb, mint a valóság. Timont érzületileg a jelenhez nem köti semmi, a múlthoz még kevesebb. Ő a jövő Magyarországa után eped, egy eszményi „népnemzet” együttélése után sóvárog, hol a szabadság mindenekelőtt a képességek maradéktalan felszabadítását jelenti, hol a polgártársak sokaságának szolidaritása ga­ rantálja az emberi méltóság feltétlen tiszte­ letét. Petőfi mellett ő éli át a reformkorban a legfájóbban a „milliók egy miatt” tudatát, 190 s ő vágyódik legforróbban annak az időnek elkövetkezése után, amikor ő maga is, a csá­ szári és kamarás fia, egy lehet a milliók szö­ vetségében. Tudósításai nemcsak azáltal megragadóak ma is, hogy egy idealista nagy lélek "szentséges elvei"-t sugározzák, hanem azál­ tal is, hogy egy nagy költő, egy vérbeli orátor és stiliszta alkotja őket. Madách előadói modorának személyessége, alanyisága, lírai hevülete legalább annyira számít cikkeiben, mint tényközlése. Az elbeszélő lírikum meg­ annyi változata bomlik ki előttünk. Sorai gyakran szinte lüktetnek a lebéklyózottság és a változtató akarat egymásnak feszülő kettősségétől. A felháborodás, a tehetetlen harag kitöréseitől, amelyek átszikráznak a mégoly hivatalos beszámolók tényismertetésein is. Az elkeseredés azonban csak az egyik lí­ rai hangoltsága Timon lélekállapotának. Ugyanilyen energiával lobban fel benne oly­ kor a remény lángja is (nemegyszer mármár irracionális lobogással), eszméinek fű­ tőanyaga kiemeli őt pesszimizmusából, a depresszióra a haladáshit himnikus hangjai válaszolnak. Ez az érzelmi dualizmus és po­ laritás egy dráma atmoszféráját lopja a tu­ dósításokba. Közülük azok a legérdekeseb­ bek, amelyeknél egyazon cikkben figyelhe­ tők meg a végletesen ellentétes hangulat-, kedély-, érzésmód-, elbeszélői szint- és sík­ váltások, ahol az eredeti epikai magatartás szempillantás alatt ellentétébe fordul át, majd idő múltán ismét vissza változik az eredeti hangulat. A szövegkompozíció "ki­ lengései" híven adják vissza a lélek szélsősé­ ges modulációit, az alkotói psziché szinte skizoid kettősségét. Mintha egy tudathasa­ dásnak lennénk olyankor átélői, egyszer­ smind annak is, hogy Madách végsőkig fe- �palócföld 95/2 szítéit személyiségében a haladás hite mi­ ként küzdi le mindazt, amit a napi valóság oly kiábrándítóan diktál. Előfordul, hogy épp a lapidáris stílus el­ lentétét, a terjengős-hosszadalmas tényfelsorakoztalást használja fel arra, hogy ironi­ kusan karakterizálja a rendek szónoklatai­ nak ürességét. Ez esetben a bőbeszédű, szét­ folyó ismertetés folyamatából sokáig hiány­ zik minden szerzői kommentár, egyéni ref­ lexió: a lényegtelen felszólalások krónikája arra hivatott, hogy visszaadja a nemesi át­ laggondolkodás lélektelenségét. Kifejező eredménye ennek Madách utolsó előtti, 1845. november 16-án megjelent tudósítá­ sa. Értékelő kommentár itt csak a rendkívül elnyújtott, a semmitmondást egyfolytában érzékeltető beszámoló végén hangzik fel, akkor viszont az író addigi stílusképével éles ellentétben, poentírozottan tömören: „...ki megyei gyűléseket ismer, az ismétlések lélekölo seregevei regen találkozott.” Madách akkor írja legjobb cikkeit, ha szemtől szembe polemizálhat, miként azt teszi a Védegylet körül gróf Dessewffy Emillel folytatott vitájában. 0 Itt már nem kellett egyáltalán tekintettel lennie megyei részérde­ kekre, helyi ellenzéki kollégáinak érzékenysé­ gére - a gondolatok pcngeélcsen fogalmazód­ nak meg a tollán. S ez a metszőén támadó, hajszálpontos logikájú érvelés, amellyel a konzervatív Budapesti Híradó vezérének a birodalmi érdekeket a hazainak elébe helyező argumentációjával két cikkben is szembefor­ dul, Ismét tanúsítja az eltérést a centralisták felfogásától. Kétségtelen: ők sem ellenezték a Védegyletet, helyet adtak az azt támogató cikkeknek, de sokat nem vártak tőle. Ehelyett sokkal inkább vámszövetségre törekedtek Ausztriával. Madách viszont mit sem remélt már Bécstől, lelkesen egyetértett e ponton a kossuthi intenciókkal, s a vitában azok vé­ delmére mozgósította ismert szentenciózus gondolatformálását, ellcntétező megszemé­ lyesítéseit, patetikus szónokiságát. Különö­ sen a Dessewffy személyeskedő megjegyzé­ seire válaszoló második cikk vall publicistái mesterkézre: egy konzervatív személyiség vitamódszerének elemzése a hazai konzerva­ tivizmus szellemi habitusát, csúsztatásokra építő érvelési metódusait mutatja be igen meggyőzően előttünk. 1845. december 2-a után Timon nevével nem találkozunk többé a Pesti Hírlapban. Ehelyett 1846. január 11-én a megszokott rovatban a következő híradás jelent meg: „tisztelt levelezőnk lemonda”. Eltántorodott volna a centralista eszméktől, elkesere­ dett volna - miként ekkor Eötvös - agitációjuk hatástalansága miatt? Ennek nyilván­ valóan ellentmond az a tény, hogy Madách éppen akkor veszi fel a konzervatívok által legújabban odadobott kestyűt, s polemizál a Timon-cikkckben megszokott lényeglátás­ sal és lendülettel - a Jelenkor 1845 januári két számában egy Keresztury József nevű szerző municipalista nézeteivel.31 Madách más ok miatt hallgatott el. Nem azért, mert nem értett egyet többé a centra­ listák eszméivel, hanem azért, mert akkori magatartásukkal nem volt képes azonosítani magát. 1845. november 18-án ugyanis öszszeült Batthyány Lajos elnökletével az el­ lenzéki vezetők értekezlete, melynek köve­ telései alapján a centralisták - az egység óvásának érdekében - kényszerűen bele­ mentek abba, hogy központosító agitációjukkal felhagynak. Eötvös és Trefort ráadá­ sul szavukat adták arra is, hogy a Pesti Hír­ lapba többé nem írnak. Az utóbbi alól az 1846 februári ellenzéki értekezlet ugyan feloldotta őket, de Batthyány külön is fel­ 191 �palócföld 95/2 kérte Eötvöst, hagyjon fel vezércikkeivel. A fejleményekről Madách 1846 első napjai­ ban értesülhetett. Ha máshonnan nem, úgy a Pesti Hírlap 1846. január 1-én megjelent vezércikkéből bizonyosan, melyben Csegery Antal a centralista agitáció szüneteltetését bejelentette.32 A költő ebben nyilvánvalóan elvfeladást látott, olyan kompromisszumot, amelyet ő a maga részéről elfogadni nem tudott. S hogyan szólhatott volna tovább ő, amikor Eötvös is hallgatni kényszerült? Úgy érezte, hogy az ellenzék gyakorolta belső cenzúra számára is elnémulást parancsol. A történtek nyomán megszűnt kapcsola­ ta a centralistákkal, de nem szűnt meg azok általa is vallott egyes eszméivel. Madách kit egyik elemzője méltán nevez „katexochén eszmei ember”-nek33 - töretlenül ment tovább a maga útján. (Az 1944. IX. l-én Csesztvén elhangzott előadás bővített változata.) Jegyzetek 1. Madách Imre - Szontagh Pálhoz. 1844.VI.12. In: Madách Imre: Összes művei. S.a.r. Halász Gábor. Bp. é.n. [1942] Il.k. 971. 2. Uő. - Lónyay Menyhérthez. 1844.V.8. In: Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei. It 1959. 100.- Szontagh Pál nógrádi tudósí­ tásairól: Praznovszky Mihály: A Pesti Hír­ lap nógrádi tudósítói. In: P.M.: Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótarján, 1984. 97-112. 3. A szakirodalomból: Bérczy Ká­ roly: Madách Imre emlékezete. 1866. In: M.I.: Összes művei. Bp., 1880. I.k. XIXXXVIII.; Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete. Bp., 1900.; Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája. 2.kiad. Bp., 1922.; Balogh Károly: Madách 192 az ember és a költő. Bp., é.n.; Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága (Madách és az Athenaeum). Bp., 1963.; Uő.: A fiatal Madách Pesten. Studia Litteraria VII. 1969. 121-136.; Horváth Károly: Madách Imre. Bp., 1984. 4. Praznovszky Mihály i.m. 97112. - Madách Kossuthról: Madách Imre Lónyay Menyhérthez. 1841.IX.6. In: Győrffy Miklós i.m. 97.; Madách Imre Szontagh Pálhoz. 1843.VIII.6. In: Madách Imre i.m. Il.k. 952.; Uő.: Válasz a nyílt levél­ re a centralizáció ügyében. Uo. 634-648. 5. Radó György: Madách Imre. Életrajzi kró­ nika. Salgótarján, 1987. 6. Madách Imre Lónyay Menyhérthez. 1841.IX.6. In: Győrffy Miklós i.m. 97.; 1841.VI.23. Uo. 99.; Madách - anyjához. 1842.IV.25. In: Madách Imre: Összes művei. Bp. é.n. (1942) Il.k. 918-919. Madách Nógrádba való viszszatéréséről: Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus Madách-arcképhez. Palócföld 1970. 3-4.sz. 86-89. 7. Madách Imre - Ló­ nyay Menyhérthez. 1844.V. 8. In: Győrffy Miklós i.m. 100.; Uő. - Szontagh Pálhoz. 1845.11.25. In: Madách Imre i.m. Il.k. 973974. 8. Uő. - Szontagh Pálhoz. 1848.II.2. Uo. 982. 9. Sréter János második alispány: Nóg­ rád megye beligazgatása állapotáról hivata­ los jelentés. Pesten, 1842; Kamarás Béla: Madách Imre ifjúkori drámái és novellái. Pécs, 1941. 10.; Szabó Béla: Madách Imre politikai tevékenysége Nógrád megyében. In: Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly. Bp., 1978. 279-303.; Horváth Ist­ ván: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjá­ nak megítélése alapján. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1981. Salgótarján, 1981. 181-201.; Praznovszky Mihály i.m. 10. Fenyő István: Az Athenaeum, a libera­ lizmus eszméinek központi fóruma. In: F.I.: �palócföld 95/2 Magyarság és emberi egyetemesség. Bp., 1979. 219-349. 1 1. Baranyi Imre: A fiatal Madách Pesten. Studia Litteraria. VII. 1969. 136.; Kcrényi Ferenc i.m. 83-86. 12. T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor. Bp., 1965.; Fenyő István: A "mozgalomliteratura" koncepciója Ka­ zinczy Gábor írói körében. In: F.I.: Magyar­ ság és emberi egyetemesség. Bp., 1979. 358391. 13. Madách Imre - Lónyay Menyhért­ hez. 1840.VI.19. In: Győrffy Miklós i.m. 92. 14. Uő.: Csak tréfa. In: Madách Imre i.m. I.k. 95-218. 15. Uő.: A rab költő (Kazinczy Gábor hagyatékából). Uo. Il.k. 838-840. Halász Gábor jegyzete: Uo. Il.k. 1201-1202. 16. Győrffy Miklós i.m. 95-96. 17. Fenyő István i.m. 380-381. 18. Kerényi Ferenc i.m. 83-86. 19. Fenyő István i.m. 380. 20. Madách Imre: Válasz a nyílt levélre a cent­ ralizáció ügyében. Jelenkor 1846. 5-6.sz. 1.18-22. In: Madách Imre i.m. Il.ki. 634-648. 21. Alexa Károly: Szegény-dal. Egy Madách-vers kalandos története. It 1970. 447451.; Kerényi Ferenc: Madách Imre hagya­ tékának néhány filológiai problémája. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1983. 41-45. 22. Madách Imre - Szontagh Pálhoz. 1847 őszén. Madách Imre i.m. Il.k. 980. 23. Madách Imre cikkei a Pesti Hírlapban: 367.sz. 1844.VJI.7.; 385.sz. IX.8.; 394.sz. X.10.; 409.sz. XII. 1.; 415. sz. XII.22.; 428.sz. 1845.II.6.; 497.sz. VII.4.; 574.sz. XI. 16.; 583.sz. XII.2.; Iparvédegyesület. 405.sz. 1844.XI.17.; Nyilvános köszönet gr. D.E.nck. 416.sz. XII.26. A cikkek újabb kiadása: Madách Imre i.m. Il.k. 607-628., 628-634. 24. Y. [Csengery Antal]: Cormenin. Újabb Kori Ismeretek Tára. Pesten, 1850. Il.k. 219-222.; Czóbel Ernő: Válogatott írásai. Bp., 1963. 416-422. 25. Madách Imre: Szó­ zat törvényhatóságainkhoz a Telekdíj ügyé­ ben. Társalkodó 1844. 31.sz. IV. 18.; Kos­ suth válasza: Kivetés és kezelés. Pesti Hírlap 1844.V.2.; Madách Imre viszontválasza: Még egyszer a telekdíjról. Társalkodó 1844. 38.sz. V.16. A vitáról: Győrffy Miklós: Elkallódott Madách-Kossuth vita. It 1962. 152-159. 26. A kihagyott részletek: Madách Imre i.m. Il.k. 1183-1184. 27. Uo. Il.k. 609-610. 28. Uo. Il.k. 621. 29. Uo. Il.k. 625. 30. Madách és a Védegylet kapcsolatáról: Szabad György: Ma­ dách politikai hovatartozása a reformkorban. Műhely 1983.5.sz. 11-22. 31. Madách Imre: Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében. Jelenkor 1846. 5-ó.sz. 1.18-22. - Madách Imre i.m. Il.k. 634-648. 32. Eötvös József kiadat­ lan írásai. Összeáll., s.a.r., a bev.tan.-t és a jegyz. írta Fenyő István. Bp., 1971.14. 33. Németh G.Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., 1971. 151. 193 �palócföld 95/2 Krizsán László Allegória és aktualitás a Madách-kutatásokban 1956 után Madách Irodalmi hagyatékának minden­ kori aktualitásáról Babits Mihály az alábbi­ akat írta: „Olvasd újra müvét s úgy fo g hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol; szédül­ ten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet. A versek, amik nehézkesek és avultak vol­ tak megírásuk napján, frissek ma, mintha tegnap keltek volna...” - Babits Mihály c zseniális történelemszemléletét az 1956-ot követő esztendőkben még nem ismertem. Ámde „életem legégetőbb problémái” elve­ zettek Madách Imréhez, s a madáchi életmű kutatása során láttam meg alakjában és sor­ sában koromat, kortársaimat, meg azt a pá­ ratlan lehetőséget, hogy róla, küzdelmeiről szólva, beszélhetek korom "eseménnyé" deg­ radált nemzeti szabadságharcáról. Babits látnoki szavai a gyakorlatban iga­ zolódtak. A madáchi hagyaték, mint valami "véres aktualitás" előtárta 1956 és a forra­ dalmat követő évek valóságát és e kor köz­ vetlen hasonlóságát Madách életének utolsó másfél évtizedével. 194 Az 1849-et és 1956-ot követő évek leg­ szembetűnőbb azonossága, hogy mindkét időszakban egy levert szabadságharc utáni megtorlás gyötrelmeit szenvedte a nemzet. Mindkét alkalommal orosz fegyverekkel némították el a forradalom - és szabadság hangját. Mind 1849, mind 1956 után az ország külső függősége erősödött, és a belső, ter­ ror-intézkedéseknek megfelelő igazgatást egy külső hatalom által irányítón, nemzet­ áruló csatlóskormány végezte. A cenzúra mindkét történelmi időszakban az irodalom legfőbb szabályozója volt. Hasonlóság mutatkozik a két korszak között abban is, hogy mindkét alkalommal erős emigráció és hatékony nemzetközi mozgalmak szerveződtek külföldön, ame­ lyek némileg csökkenteni tudták a terror tob­ zódását. Az analógia a két korszak eseményei kö­ zött szinte önként tárulkozik fel. Megerősíti továbbá a hasonlóság vonásait egy nem ese­ ményszerű, hanem lelki-akarati tényező is, az újrakezdés szándéka. Ezen elhatározás a �palócföld 95/2 társadalom jelentős részében élt 1956 után, különösen a megtorlás legvéresebb idősza­ kában, és emlékeztetett az 1861-es visszatörési kísérletre, 1848 eszméihez. A két korszaknak Madách személyében közös hőse, a forradalomért és nemzeti sza­ badságért küzdők és szenvedők történelmi prototípusa bontakozott ki. Az a költő, aki már 1945 után céltáblá­ jává vált a marxista ideológusok meg-megújuló támadásainak, és akinek művét a be­ vezető sorokban idézett Babits úgy jelle­ mezte, hogy „egyetlen igazában filo zó fia i költemény a világirodalomban E megállapítás szolgálhat akár elégséges magyarázatul is ahhoz, hogy miért lett szál­ ka a marxista teoretikusok - Lukács György, Révai József és mások - szemében a Petőfi mellett egyetlen, világirodalmi mér­ cével mérhető magyar költő? Élete aligha adott okot bármiféle kedvezőtlen megítélés­ re, hiszen 1848-49 cselekvő katonája volt. Igaz, Lukács és Révai még úgy tudta, hogy "betegsége miatt nem vett részt a forrada­ lom és szabadságharc eseményeiben". Ám a költő Habsburgok általi bebörtönzéséről és 1861-es politikai szerepléséről feltétlenül tudomással kellett bírniuk. Eme tényeknek pedig, egy olyan politikai párt képviselői­ ben, amely párt a magyar múlt forradalmi, szabadságharcos és haladó hagyományainak egyetlen örököseként reklámozta magát, tiszteletet, s nem bírálatot kellett volna kiváltaniok. A marxistákat azonban nem Madách, hanem műve, tfA z ember tragédiája ” érde­ kelte. Az sem irodalmi értékei és jelentősé­ ge miatt, hanem mert egy másfajta, a mar­ xizmustól eltérő gondolkodás terméke volt, alkalmas és képes arra, hogy megbontsa az előírt közgondolkodás egységét, és hogy tár­ sadalmi elégedetlenséget serkentsen. Ma­ dách művének ilyen megítélése a napi poli­ tika hatalmi kérdésévé degradálta a világirodalom "egyetlen igazában filozófiai köl­ teményét". A szocialista társadalmi eszmény - de még inkább a hatalom megtartásának min­ den eszközt felhasználó gyakorlata - nem tűrhette a társadalmi rend elleni folytonos lázongás jelenlétét a közgondolkodásra nagy hatást gyakorló irodalomban. A szo­ cialista társadalmi és hatalmi felfogás nem tűrhette olyan hős létezését - akárcsak az irodalomban is -, aki szembekerül a fe n n ­ álló renddel, a közösséggel, s konfliktusá­ nak egyéni indítékai vannak, és végül az egyén és társadalom párharcának erkölcsi győztese: az individuum. A párt ideológusok ezen félelme komi­ kus- és hatalommániákus voltában valame­ lyest hasonlított azokra a kétségbeesett, ha­ talomféltő intézkedésekre, melyekkel a XIX-XX. század fordulóján "Európa beteg embere" II. Abdul Hamid török szultán igyekezett védeni pozícióját. Ismeretes pél­ dául, hogy az elektromosság alkalmazását és felhasználását sokáig azért hátráltatták, mert a villanyáramot termelő dinamó neve vészesen hasonlít a császári palota felrob­ bantására is alkalmas dinamitéra. Jobb te­ hát a hatalomra veszélyes fogalmakat kirekeszteni a társadalom tudatából! Madách és „Az ember tragédiája” ellen felvonuló ideológusok és „irodalmárok” va­ lóságos "nemzeti ihletésű" gondolkodók­ ként, teljesen önállóan cselekedtek. A szov­ jet vezérlőpártot és annak irányítóit min­ 195 �palócföld 95/2 denben szolgaian követő magyar „eszmefe­ tés napi és gyakorlati taktikáját alkalmazva, lelősöknek” talán ez, a Madáchot és müvét az ideológia területére vitték az általuk felmegcélzó támadás volt az egyetlen olyan idézeU Madách-problémát. Az ideológia pajzsa biztos védelmet és megnyilatkozása, amelyet nem Moszkva győzelmet ígért, hiszen senki nem akadt az kezdeményezett és irányított. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a országban, aki kétségbe merészelte vonni a Madách-vita azért folyhatott a nemzeti kez­ marxizmus, a történelmi materializmus min­ deményezés jegyében, mert az irányító den kérdésben érvényes igazságát és megha­ „testvérpárt” vezetői nem ismerték sem tározó érvényét. Aki hasonlót merészelt, azt nyomban a Madách Imrét, sem művét. így, a tudatlan­ ságuk és ismereti hiányaik miatt hallgató forradalom-, a munkásosztály ellenségei­ szovjet „útmutatók” a kor emberei és az nek táborába taszították, ahonnan rend­ utókor szemében, némileg a hallgatás böl­ szerint nem volt visszatérés. Kivételt je ­ lentett valami olyan esemény, amikor a cseinek szerepében maradtak meg. „Az ember tragédiáját” orosz nyelven a marxista filozófia mindenhatóságának és közönség 1904-ben ismerhette meg. Ekkor fölényének látványos demonstrálására jelent meg a szakmája szerint zoológus Ho- volt szükség. Ilyenkor a „tévelygései” mi­ lodkovszkij Tragédia fordítása. A dráma att kegyvesztett tudós, hamut hintve a fe­ színpadi bemutatására azonban nem került jére, sűrű mellveregetések között, önkri­ sor. Ily módon az 1950-es években - oroszor­ tikának nevezett nyilvános önmocskolás szági megjelenése után fél évszázaddal - „Az árán olykor visszatérhetett a tudományos ember tragédiáját”, az irodalmi alkotást szin­ életbe „bólogató Jánosnak”. Ám az ilyen te senki sem ismerte. De talán nem is igen ér­ eset ritka és kivételes volt. Az „elhajlót” dekelte a nagy unióba kényszerített népeket rendszerint a teljes kirekesztés és tudo­ az irodalmi tragédia, amikor hatalmas orszá­ mányos megsemmisülés várta. Olykor még guk két világrészre terpeszkedő színpadán az fizikai is! Azokat a kérdéseket, melyeket az ideo­ ember tragédiájának valóságos, véres és meg­ semmisítő felvonásait élték át. A Madách lógiai "tisztázás" ködös világába hurcoltak, művével kapcsolatos oroszországi ismereti hi­ nem adatokra támaszkodó elemzés útján, ányokat egyébként meggyőzően „dokumen­ hanem a dialektika csűrés-csavarásával pró­ tálja” Gyerzsavin és Poljakov enciklopédikus bálták magyarázni. Ilyen ideológiai téren munkának szánt, 1955-ben Moszkvában meg­ ment végbe Madách Imre életművének érté­ jelent kétkötetes összefoglalása „A népi de­ kelése is. Ilyen helyzetben egy tudományos alapos­ mokratikus országok klasszikus dramaturgiájá"-ról, amely 18 sorban (!) emlékezik meg ságra és valósághűségre törekvő Madáchportré megrajzolására csak úgy mutatkozott Madáchról és műveiről. Visszatérve a pártideológusok önálló ak­ némi remény, ha sikerült a költő életművének ciójához, különösebb nehézség nélkül felis­ vizsgálatát az ideológia homályából a tények merhetjük a törekvést, ahogy a hatalomfél­ és adatok világosságába átterelni. 196 �palócföld 95/2 Ezen, irodalomtörténeti fordulatként is ér­ tékelhető változás sikerét leginkább az életrajzi megközelítés módszerének alkalmazásával véltem elérni. E módszer alkalmazásának lehetőségét az a körülmény teremtette meg és vitte sikerre, hogy 1959 folyamán sikerült meglelnem azokat az okmányokat, amelyek Madách I mrét egé­ szen új történelmi szerepben, az 1848-49-cs forradalom és szabadságharc "küzdő embere­ ként", Nógrád megye katonai főbiztosaként mutatják be. Madách katonai főbiztosi iratainak feltalá­ lásakor a felfedezés örömének mámorában elő­ ször csupán az évszázados „beteg Madách"hi­ edelem eloszlatása volt célom és annak bizo­ nyítása, hogy Madách betegsége ellenére is te­ vékenyen részt vállalt a forradalom és sza­ badságharc küzdelmeiből és az ezzel járó ne­ hézségekből. Annak felderítése, hogy Madách Imre való­ ságosan és közvetlenül is részt vett a forrada­ lom és szalxidságharc küzdelmeiben, az 1956ot követő években azért volt páratlanul fontos, mert nemcsak egy százados, az irodalomtörténelemben immár meggyökeresedett és a költő egész emberi magatartását meghamisí­ tó tévedést korrigált, hanem, mert ezen túl, adatok nyilvánosságra hozatalával lehetőség adódott a forradalomról beszélni általában, egy olyan korban, amikor a félelem egy, az egész országot megfertőző görcsös járványt, a társadalmi szájzár nyavalyáját váltotta ki. A forradalomról ejtett szó 1956-ot kö­ vetően, még ha korábbi társadalmi sors­ fordulókra, a francia forradalomra, vagy 1848-ra vonatkozott is, félreérthetetlenül egyet jelentett az 1956-os forradalommal. Jól tudták ezt a közvélemény és közgon­ dolkodás diktátorai is, és ezért igyekeztek a forradalom szót kerülni, kivonni a közhasz­ nálatból és valami mással helyettesíteni. Ez az óvatosság odáig terjedt, hogy a történeti irodalomban is szünetelt ezen esztendőkben olyan írások publikálása, amelyek a forra­ dalmak érzelem- és gondolatvilágával zavar­ hatták volna a börtönnel és akasztófával helyreállított „köznyugalmat”. De egy évszázados történeti tévedés cáfola­ ta - amely Madách 1848-49-es szabad­ ságharcos tevékenységének okmányokkal tör­ ténő dokumentálásával kapott még nagyobb hangsúlyt - tisztán tudományos jellegűnek tűnt, és alkalmasnak arra, hogy jól elrejtse a forradalomra való emlékeztetés szándékát. A következőkben mind határozottabbá vált az a felismerés, hogy Madách Im­ rének a szabadságharcban való részvéte­ lét igazoló iratok alkalmas okmánybázist jelentenek egy az életrajzi kutatás mód­ szerével végzendő új M adách-portré ki­ alakításához♦ egyben arra is remény kí­ nálkozott, hogy az életrajzi kutatás mód­ szerével produkált eredmények, újszerű­ ségükkel, lenyűgöző erkölcsi és nemzeti tartalmukkal ki tudják ragadni a „Madách-kérdést” a kommunista ideológia homályából és meggyőzően m utatják meg mindenkinek, hogy egy m ásfajta ku­ tatás felé történő elmozdulás milyen eredményekhez vezet! Valóban, az a körülmény, hogy a Madách-kutatások terén az élettörténcti kuta­ tás módszere olyan ragyogó eredménnyel lephette meg a tudományt és közvéleményt, hogy egy száz éves tévedést, a beteg Ma­ dách teóriáját a küzdő Madách alakjával cserélhette fel - mégpedig hiteles okmá­ 197 �palócföld 95/2 nyokkal igazolva - egyszerre nevetségessé Főigazgatóság sokáig „fektette” a „Doku­ tett minden ideológiai ködösítést, és reprez­ mentumok Madách Imre élettörténetéhez” entálta, hogy ííj és valósághű adatok kizáró­ cím alatt összegyűjtött okmányok kéziratát. lag az életrajzi-tényfeltáró módszer alkal­ A Főigazgatóság kitért a kiadás engedélye­ mazásával ismerhetők meg, s hogy az írott zése végett bemutatott kézirat írásbeli és dokumentumok világosságából egy új és hi­ részletes elemzése elől. Egyik telefonon közölt vélemény tanú­ teles Madách alak bontakozik ki. Olyan Madách, aki a társadalmi elméle­ sága szerint a cenzúra-hatóság nagyon is tek és az emberiség sorskérdéseinek gyakor­ megértette a Madách-téma aktualitását és lati próbakövét jelentő mozgalmakban szi­ allegorikus voltát. Célszerűtlennek tartották lárdan és egyértelműen állt a nemzeti füg­ az 1861-es iratok összekapcsolását és getlenség és a forradalom mellé és erőt véve együtt emlegetését az 1848-49-re vonatko­ a beteg test gyengeségein, vállalta a szabad­ zó iratokkal. Nem érvelhettem azzal, hogy ságharc minden nehézségét, fáradalmát, ve­ ezek szervesen összetartoznak, hiszen Ma­ dách - mint oly sokan 1861-ben - a forra­ szélyét és következményeit. Ezt a Madáchot nem vádolhatták többé dalom, a szabadságharc felújítását, az új ideológusok a társadalmi eszméiben és történe- idők követelményeinek megfelelő folytatá­ lemfelfogásában jelentkező eltévelyedésekkel, sát várta az 1861-es változásoktól. A levert hiszen ez a költő az életét kockáztatta a nemzeti forradalom és nemzeti szabadságküzdelem függetlenségért és a társadalmi haladásért, azo­ után az 1960-as években, az újrakezdésre kért a célokért, melyeket Tragédiáját >an az embe- történő utalás - még történeti vonatkozás­ ban is - „ellenforradalmi” agitációnak, mi riség törekvésének végső céljává tett. Madách Imrének az 1848-49-cs forra­ több felkelésre történő felhívásnak számí­ dalomban és szabadságharcban való tevőle­ tott, mivel az „újrakezdés” kifejezést és fo­ ges részvételét igazoló okmányok felkutatá­ galmat a hatalom urai akkoriban a legrövi­ sa tehát új ccsctvonásokkal rajzolta meg a debb politikai jelszó, a MŰK - Márciusban Madách-portrét és ama igyekezetét is jó újra kezdjük! - programjával azonosították. Ennyi politikai tilalomfát állítottak eredménnyel szolgálta, hogy a költőt és al­ kotását élete és tevékenysége, ne pedig párt­ egy nagyjelentőségű, az irodalomtörténet érdekek nézőpontjáról ítéljék meg. Az új vonatkozó területét gyökeresen módosító adatok azonban, bármily szilárd alapot je­ tudományos felfedezés közkinccsé tételének lentettek is egy új szemlélet és alkalmazott útjába. Már semmi remény sem maradt az kutatási módszer tudományos kidolgozásá­ iratok közlésére Madách Imre halálának 100. hoz, azok társadalmi befogadására, akkor, évfordulójáig, ezért az iratokat a pesti megye­ az 1960-as évek elején nem volt meg a lehe­ háza épületében, az egykori kápolna helyisé­ tőség. Nem adódott alkalom ezen új ismere­ gében, kiállításon tártam a nyilvánosság elé, teket tartalmazó iratok publikálására a köz­ és létezésükről, az új felfedezés tudományos tudat addigi téves ismereteinek korrigálásá­ jelentőségéről dr.Varga Pál rádióriportja ré­ ra. A cenzúra akkori főhivatala, a Kiadói vén az egész ország értesülhetett. 198 �palócföld 95/2 A templomi környezet valósággal szentté avatta a kiállított iratokat és az igyekezetét is. Itt, a megyeháza kápolná­ jában találkozott az iratokkal későbbi kiadójuk, dr.Zólyomi J ó z s e f a balassa­ gyarm ati Palóc Múzeum igazgatója és innen, a Tudomány és a Hit kettős szen­ télyéből végre elindulhattak az ism eret­ len dokumentumok, hogy új irányba ve­ zessék a M adách-kutatásokat. A következő évtizedek M adách-irodalm a és a M adách-kutatások új irá ­ nyai bizonyítják e küldetés eredm é­ nyességét. Stefanovits Péter munkája 199 �palócföld 95/2 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H-3101 Salgótarján, Pf.:270 Tel.:(0036) 32-314-386, 32-311-022 200 �Erdős István Égő oltár Széchenyi István szobra Salgótarjánban Bobály Attila szobrászművész Széchenyi-emlékmüvét a megrendelők az új városháza lép­ csős, szűkterére álmodták meg, tömbnyi, monumentális, szürke bctonfalak közé... Amikor 1995. március 15-én sor került az emlékmű avatására, ünnepélyes birtokbavételére, már értelmetlenek voltak a kérdések: miért pont ide került, miért ilyen nagy, miért ilyen kicsi, miért ilyen fényes-ék­ szer, s miért pont ilyen oszlopocskára épült? De e hiábavalóságok ellenére is mindez gondjává lesz a város polgárának, és muszáj körbe-járja az emlékművet, és kérdez, meditál, mérlegel. A lázas tereferék, méricskélések tanúi végül láthatták, egyetértés született a vitatható kérdésekben, és bizonyosságot nyert: a művész - mind az átlagnéző, mind a szigorú szakmai megítélés szempontjai szerint - meggyőző hitelű munkát alkotott. A szakmai kritika máris odaadta az új műhöz az eredeti érték, a maradandó műalkotás rangját, de a városlakók szeretetéhez mintha kellene még egy kis idő, a szokásos megismerési, megértési, megszokási, be­ fogadásai folyam at, amelynek végén bárhol a világon a jó mű végül az élet, a városi kultúra szerves részévé lesz, amit értünkvaló remekműként lehet szeretni, míg a középszerű rutinmü­ vek úgy felejtödnek el, mintha meg sem születtek volna... Bobály A ttila önálló, egyéni szobrásznyelvénval ásította meg f e l adat át. A zt is mondhat­ nánk, ugyanúgy, ahogyan a kazárt Turul-emlékművét vagy a csesztvei hősi emlékszobrát megteremtette. Elmélkedve, kutatva, vívódva, őszinte emberi- művészi kitárulkozással el-el bizonytalanodva dolgozik. A m végül igényessége, győzelme az anyag fe le tt vitathatatlan: a témával való azonosulás, a rátái álás, a formateremtés öröme, az anyagkezelési, téralakítá­ si problémák autentikus megoldása igazolja, mutatja ezt az igényességet. Bobály mintha „az örökdicsőség fénysugaraival "alakítaná, form álná elénk szobrát, ünnepélyes és látható érzelmekkel ragyogtatja meg előttünk a legnagyobb magyar máig is átsütő „életosztó mele­ g é tS zé c h e n y i égő oltár fényes keretében feszül neki a gigantikus ország építő, jövőalakító feladatnak, hogy kelet népét, apatópálok országát-m ég tragédiák, veszteségek á r á n is -a nyugati modernizáció útjára segítse. Bobály emlékmű-szervező új-tárgyiassága nem teszi idézőjelbe, de újraértelmezi a Széchenyi alakjához rendelt tárgyakat, dolgokat: sámándobveröt és pelikánt, kiegyenesedő kaszát és fenyegető, gyökér-kígyókat... Kockáztatja ugyan, hogy általuk irodalmiasabb és „olvasmányosabb"lesz a szobor, de mert biztos a dolgában, mert biztosan érzi, miféle kultúrkörből, miféle hatású motívumokból válogat és applikál egy rendszert Széchenyi köré, nyugodtan, már-már az ősi mesterségek tudóinak biztonságával dolgozik. Széchenyi időszerűsége, a szobrász mai megvalósítási lehetőségei, a tisztelhető, szerethető hős emberi magánya, tragédiája egy csomópontban találkozik. S bizonyos: Széchenyi a második évezred végén középpontjává válik a sürgetésnek - az ország, az életviszonyok modernizációja elkerülhetetlen! �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5ffc654395cc52058e625fbf616ac884.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7dacd1a670c89e345201539b35bd97dd.pdf 94a718532410bd7f5cabb2e2db748aee PDF Text Text XXIX. évfolyam január-február �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1994. évi országos Madách Imre Irodalmi Pályázat eredményhirdetése Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj Andor Csaba II. díj Szenográdi Ferenc Budapest Erős, mint a halál jelige Szécsény Szécsény a történelmi változások sodrában jelige III. díj Kántor Lajos Kolozsvár (Románia) Átminősülés jelige Salgórtarján In memoriam jelige Esztergom Liget jelige Budapest Madárjóslás jelige Zalaegerszeg Pomáz Egérvár jelige Siraká sztraná mája rádnája jelige Ardamica Ferenc Tari István Marschalkó Zsolt Losonc (Szlovákia) Óbecse (Jugoszlávia) Salgótarján Kálnay Adél Dunaújváros Dibócziné, Ambrus Enikő Pásztó Sorompó jelige Bácskai jelige Egy jenki, Alice és Gulliver a falanszterben jelige S most a valónál mind elámulunk jelige Egy szerelem alakváltozásai jelige Dicséretben részesült Bobál Gyula Versek, széppróza I. díj Onagx Zoltán II. díj Pető Tóth Károly III. díj Chak István Karsay Sándor Dicséretben részesült Balassagyarmat város díja T. Pataki László Salgótarján Szellemtestvér jelige Salgótarján Salgótarján Környezetbarát jelige Üveggyári álmok Salgótarján város díja Dr. Baráthi Ottó Dr. Gajzágó Aladár �palócföld 95/1 Tartalom Szepesi Attila Szent Margit-legenda (vers) 3 Madách Imre emlékünnepség ’95 Turczi István Pályázók és pályamunkások Gáspár György Biztos kamatozás Sárándi Jó zsef versei 7 10 12 VITA Bilecz Endre Választás előtt - választás után 16 VALÓSÁGUNK Hatvani Dániel A szabadság rejtett ösvényei Erdős István Isten kemencéje 26 36 Romhányi Gyula Földközel (vers) Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben (novella) 42 45 MŰTEREM Rideg Gábor Egy próteuszi műfaj megmutatkozása 57 József Attila A szolnoki hídon 62 MŰHELY Andor Csaba Radó György emlékezete Radó György József Attila életrajzi krónikája (1905-1922) 63 70 l �palócföld 95/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk szerzői: Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), A rdam ica Ferenc író (Losonc, Szlovákia), Bilecz Endre politológus (Balassagyarmat), E rdős Istvá n író-publicista (Salgótarján), Gáspár György tanácsos (Budapest), H atva­ ni Dániel író (Diósjenő), Radó György iro­ dalomtörténész, Rideg Gábor műkritikus (Budapest), Romhányi Gyula költő (Balassa­ gyarmat), Sárándi J ó z s e f költő (Leányvár), Szepesi A ttila költő (Budapest), Turczi I s t ­ ván író, költő, műfordító (Budapest). * E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig a V I I . Salgótarjáni Rajzbiennálé anyagá­ ból válogattuk. Borító I.: Swierkievicz Róbert grafikája; borító IV:.Asszonyi Tamás A népakarat fája című emléktábla látható. Fotó: Buda László, Gyurkó Péter. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. Index 25925 Folyóiratunk megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy u. 45 sz.) 2 �palócföld 95/1 Szepesi Attila Szent Margit-legenda „...Bódog-Asszonnak klastromában, Nyulaknak-Szigetében, nagy erős bizonságnak és hit­ nek alatta Szent Margit aszszont lelék csodálatos életű szentnek, miképpen életében meg vagyon írva...” (Jókai-kódex) Boldog királylány, jele margaréta, hajló virágszál, mennyei mátka: haja fürtjét szellő bontogatja, hamvas arcát napfény záporozza. Szeme párja tavak tiszta tükre, hangja halkult harangok ezüstje. Távoli tornyok hívják hiába, szirom keringél lépte nyomába. 3 �palócföld 95/1 Királyok sarja, szolgálók cselédje, kórságos lelkek járulnak elébe: vakok és bénák, nyálzó eszelősök, enyhülni vágyó nyavalyatörősök. Nem figyel kardos királyfiakra, sem ördögfattyú henye kalmárokra, se kulcsárokra, törvénytevőkre, csak a felfénylő egyetlen igére. Kártyavetők és csillaglátók dúlnak, tornyok repednek, erősségek hullnak: keselyű -szárnyon kering a magasság, alatta dögvész, utálatosság. Tombolnak körül bélpoklos pogányok, Istent káromolva görbe úton járók, vassal csörömpölő püspökök, paráznák, orzó lovagok, koronás garázdák. Fohászkodik értük, magát veszni hagyja, örvények nyílnak fölötte, alatta: �palócföld 95/1 teste a röggé alámerülőben, lelke szárnyakkal emelkedőben. Magát megalázó mennyei mátka, veszendő világ világossága, jut a boldogok seregébe, margaréta-szirmok felragyognak érte. Szeme kékje búzavirágé, haja szálló fürtje aranyeső-ágé: esettek, bávák arcát idézik, kínja megenyhül aki hozzá bízik... Emlékezzetek boldog királylányra, kitaszítottak gyámolítójára, szava csöndjére, tekintetére, sziklát mozdító hite erejére. �palócföld 95/1 Katona Zoltán ecsetrajza �palócföld 95/1 MADÁCH IMRE EMLÉKÜNNEPSÉG '95 Turczi István Pályázók és pályamunkások Hölgyeim és Uraim , Tisztelt Pályázók és Pályamunkások ! Örömmel jelentem, hogy az 1994. évre meghirdetett országos Madách Imre Irodalmi Pá­ lyázat díjkiosztó ünnepségén van mit, van kinek és f őként van miért kiosztani. Nógrád megye közgyűlése és a közgyűlés által jegyzett Palócföld című közéleti, irodalmi és művészeti folyóirat hagyományokhoz híven két kategóriában hirdette meg a jeligés pályá­ zatot: szociográfia, irodalmi riport, esszé- tanulmány illetve, vers-széppróza kategóriákban. A felhívásra több mint 2500 flekknyi terjedelemben 39 pályamunka érkezett a szerkesztőségbe, és külön öröm, hogy nemcsak hazai írók és szakemberek jelentkeztek, hanem határon túliak is, Erdélyből, Bácskából, Szlovákiából. Számomra ez a tény már önmagában értéket teremtő kezdeményezéssé növeli a pályázatot, és a szeizmográf érzékenységével mutatja, hogy a karancsalji epicentrumból induló rezgés-hullámok a Richter-skálán néhány száz kilométerrel távo­ labb is mérhetők. És ez a lényeg, még akkor is, ha a hatásuk nem olyan elemi erejű, hogy a róla szóló tudósítás bekerüljön a tévé-híradóba, vagy szalagcímben szerepeljen az országos napilapokban. Itt és most az a legfontosabb, hogy kimondjuk: a Madách-pályázat rangot vívott ki magának a nem kis számú irodalmi pályázatok között. Tehette ezt két okból: először, mert rangot és méltó aurát, szellemi hátteret biztosított számára Madách Imre neve és szellemisége, másodszor pedig, mert a pályázatot gondozó folyóirat, a Palócföld, a gerincsorvasztó idők ellenére vagy tán éppen azért, nem veszített rangjából és méltóságából, közlekedőedény tudott maradni, és képes volt a táj és haza, haza és táj közti időnkénti nyomáskülönbségeket is kiegyenlíteni. Néhány országosnak titulált laptársával ellentétben esztétikai értelemben mérték - és ér­ téktartó maradt, a szerzőihez való viszonyában - a közkeletű Arany pók-szlogennel élve - ügyelt a részletekre, a kultúrpolitizálás terepén szem előtt tartotta arányait és lehetőségeit. Nem ült füstparipára, ahogy Hamvas Béla mondaná. 7 �palócföld 95/1 „Mit hozott a Madách-pályázat idén?” - tették fe l a nem költői kérdést tavaly a zsürorok, s tesszük mi is, annak rendje és módja szerint, egy évvel később. Elvi válaszadás helyett nézzük a tényeket, amelyek, mint tudjuk, makacs dolgok. A szociográfiák, irodalmi riportok, esszék és tanulmányok csoportjában mi is elsősorban a témaválasztást és az elméleti igényességet tekintettük a díjak odaítélése szempontjából „tár­ gyalási alapnak. ” Az tehát nem véletlen, hogy a 4 díjazott pályamunka közül kettő Madách Imre személyével illetve a Tragédiával foglalkozik. Nem is akármilyen színvonalon! A III. díjas Kántor Lajos „szénrajza” Az ember tragédiájáról nem annyira újdonság érté­ kével, mint a háromféle közelítési mód szubjektív lendületével gyakorolt hatást: a költészet, amely a Tragédiában nem csupán formája, de tárgya is a műnek; továbbá Madách levelezése, mint lehetséges kulcs a mű megértéséhez: végül a partikularitás-egyetemesség viszony, azaz. a vidéki ember szellemi terét és lehetőségeit messze túllépő egyetemes nézőpont érvényesítési kísérlete - olyan aspektusok, amelyek vizsgálata író és olvasó számára egyaránt izgalmat je ­ lentenek. Nem véletlenül választott Maupassant-i jeligét (Erős mint a halál) a kategória I.díjasa, An­ dor Csaba, aki egyébiránt ugyanebben a kategóriában két évvel korábban már kiérdemelt egy megosztott 1.díjat. Kitűnő témaválasztás: Madách és Veres Pálné kapcsolata-viszonya; elsőran­ gú feldolgozás: a lényegre koncentrál, azaz a.) volt-e szerelmi viszony kettejük között, b.) Ma­ dách élete végén érzett-e vonzalmat a hölgyemény leánya, Veres Szilárda iránt? Igyekszik a tényekre hagyatkozni, s ahol a tényeket jótékony homály fedi, ott a pletykák helyett előveszi a verseket, szóljanak azok, az érzékeny olvasó számára itt-ott árulkodóan. Már csak műfaja okán is külön kell szólni a II.díjas Szenográdi Ferenc pályamunkájáról. Egy határszéli megye, határszéli települése Szécsény, a szociográfia tárgya. A saját sorsát ala­ kítani tudó, vagy nem tudó közösség feltérképezésére vállalkozott a szerző még esetlegessé­ gében is pontos látleletet készített, a helység városi rangról való lefokozásának, bénultságának, majd ébredésének történetéről, a mikroklíma természetrajzáról, és az új közösségi struktúrák kialakulásáról. ( Ugyan nincs a kiírásban, de szívem szerint Szécsény város különdíjára java­ solnám a művet, a díjtól függetlenül.) A szépirodalmi dossziéba magától értetődően sokkal több pályamű érkezett. A zsűri abban egyetértett, hogy a pályázatok színvonala a prózai és lírai művek minősége megfelel az orszá­ gos arányoknak, ti. több volt a gondosan felépített, témájában és nyelvezetében figyelmet ér­ demlő profi írás a prózában mint a versek között. A békés egymás mellett élés politikáját vallva kapott megosztott III. díjat egy-egy próza és vers. Chak István Zala megyei költő posztmodern nyelvezetű, többszólamú, de szemléletileg egységes versbeszéde, illetve egy "outsider", azaz nem f őállású író, Dr. Karsay Sándor orvos két sokkolóan megírt, a megtörtént dolgok lendületéből építkező novellája a Nagy generáció és a Köszönöm. J.L.Borges óta tudjuk, hogy az esszé-vers életveszélyes mezsgye: félúton van a politikai-esz­ tétikai kiáltvány és a szürrealizáló hablaty között. Pető Tóth Károly is tudta ezt és jó érzékkel 8 �palócföld 95/1 elkerülte a veszélyeket madárjóslás című apokrif töredékében. A világ-vége-hangulatot árasztó, kozmo-romantikus, Biblia-túltengésben szenvedő, zavaros vers-próféciák után üdítően hatott a két említett költő modern eszközö kkel megfogalmazott relativista költői krédója. 1992-ben II. díjas, 1993-ban l. díjas lett a szépirodalmi kategóriában az esztergomi Onagy Zoltán. Szinte zavaró lett volna, ha e szépívű előzmények után idén nem ő a "befutó”. Az An­ gyalok ligete című lírai elbeszélése azt ragadja meg, amely az ezredvégi ember egyik vitat­ hatatlanul központi kérdésévé vált: az ember és természet viszonyát. Táj-ember egybelátó köl­ tészet ez. igaz prózában, igaz, eszköztelenül, pőrén, de hitelesen, felelősségtudattal átszőve. Tisztem, hogy szóljak a különdíjasokról és a dicséretben részesült pályaművekről is. Ba­ lassagyarmat város különdíját a Békák és bolondok című politikai szatíra írója, T. Pataki Lász­ ló kapta. A stílszerűen vörös dossziéban elküldött kéziraton az olvasónál, azt hiszem, csak az írója szórakozott jobban. Ha a szerzőnek egy későbbi teljes publikálás reményében lesz. lel­ kiereje és kellő önkritikája a modorosságok és a túlírt fejezetek átgereblyézésére, ismerek né­ hány jó kritikust széles e hazában, akik magas polcra helyezik majd Katánghy Menyhért kései utódjainak zaccos történetét. Salgótarján város különdíját Baráthy Ottó Környezetbarát jeligére beküldött munkája kap­ ta. Nem vagyok szakember, nem értek a szennyvizekhez, a városfejlesztéshez, egyet azonban tudok: munkája annyit ér majd, amennyit a város profitál belőle. A dicséret nem valamiféle vállveregető lefokozás, hanem az, ami: az érdemes munkának járó elismerés, ha mással nem, hát azzal, hogy a Palócföldben publikálásra kerül... Ardamica Ferenc, Kálnay Adél, Marschalkó Zsolt, Tari István, Ambrus Enikő messzemenően megér­ demlik, hogy az értékelésben is elhangozzék a nevük, és bátorítást kapjanak a jö v ő évi pályá­ zathoz. Kedves Pályázók és Pályamunkások! Manapság a dolgok nehezen születnek meg, de mindig van egy kéz, amely egy tollvonással kész a megszüntetésükre. A hasonlatnál maradva: a síneket könnyebb felszedni, mint újakat építeni. A mi dolgunk mégis az, hogy távolságokat kössünk össze, állomásokat építsünk. Van, aki állomásfönök lesz, van, aki masiniszta, kalauz, vagy éppen vasúti fékező, és hangosbemon­ dónak is kell lennie. De a nagy hálózathoz viszonyítva mindannyian pályamunkások vagyunk. És nekünk is jólesik, ha nagynéha elismernek, támogatnak minket, dicséretben részesítenek. Gondoljanak erre is, amikor megtapsolják az idei Madách-ünnepség irodalmi pályázatának dí­ jazottjait. (Turczi István költő, író, műfordító, értékelése - felkérésünkre - elhangzott 1995. jan. 20.án a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 9 �palócföld 95/1 Gáspár György Biztos kamatozás Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Pályázók Mecénások! Madách Imre irodalmi pályázat. Immár hagyományosan. Először az utolsóként megszólí­ tottakkal kezdeném. Művész és műélvező, író és olvasó egymásra találásában és egymásra utaltságában a művészettel is élő ember történelmében talán soha nem volt ilyen magától ért­ hető, kikerülhetetlen, sokszor mindent eldöntő és meghatározó szerepe a Mecénásnak, nagy­ betűvel. Persze, korábban is, már az antik világban is jelen voltak, de mára, a tömeges mű­ vészet-fogyasztási igény korára, az étvágyat nem lehet nélkülük kielégíteni. Az. irodalmi jelenlét legközvetlenebb - egyben ítéletet is mondó (ha szabad ilyen új fogalmat használnom) - köz­ vetítő mecénása az irodalmi műhely: a szerkesztőség, a kiadó, a lap, amelynek felelőssége sorsdöntő: felkarol vagy eltol. Szerepük a kezdeményezés, az írásra provokálás, ami ötletek­ ben mindig gazdag volt. A Madách-pályázat irodalmi pályázataink legnemesebb hagyománya­ inak folytatója. Gondoljuk csak meg: mennyivel szegényebb lenne irodalmunk, ha nem lettek volna a Kisfaludy Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Baumgarten Alapítvány pá­ lyázatai, díjai? Lehet hogy nem ismernénk Az elveszett alkotmányt, a Toldit, az Ember tragé­ diáját? Persze egy ilyen pályázat meghirdetésére egyetlen folyóirat sem képes önerőből, Sőt, önfenntartására is kevés önereje. És itt kell jönnie a most már nem okvetlenül „művészet-szak­ értő " de műélvező és műpártoló, anyagiak felett is rendelkező újabb mecénásnak: manapság szükségszerűen. Magam az utóbbi tizenhárom évben „hivatalból"figyelem az irodalmi élet, folyóirat- és könyvkiadás állami, helyi-önkormányzati és civil forrású támogatásának alakulását. Ma már jól láthatjuk, hogy a központi állami források beszűkülésével egyidőben, hatványozottan meg­ nőtt a többi támogatási forma - a vidéken szerkesztett lapok esetében az önkormányzatok (már korábban is vállalt) - szerepe. A Palócföld léte, a Madách-pályázat elképzelhetetlen lenne Nógrád Megye Önkormányzatának nagylelkű támogatása nélkül. Eddigi bizalmukkal kapcso­ latban van szerencsém bátran állítani, ismerve lapjuk kultúra föltáró, közvetítő szerepét, helyét az országban létező hasonló lapok között és - a szerkesztőik megtisztelő bizalmának köszön­ hetően - az idei pályázati anyagot, hogy biztos kamatozású helyre fektettek be. A több mint 2000 oldalnyi, az ország legtávolabbi pontjairól, a Felvidékről, Vajdaságból vagy Erdélyből beérkezett kézirat-anyag jelzi, hogy milyen rendkívüli jelentősége van az iro­ dalmi pályázatnak a mai magyar szellemi életben. Mennyi gondolat lódul meg, kap indító im­ 10 �palócföld 95/1 pulzust. És persze; ne áltassuk magunkat: ilyenkor jónéhány asztalfiókot újra kihúznak „ama­ tőr" és „profi" szerzők egyaránt. Ahogy az is nyilvánvaló (az előbb idézőjelbe tettem): nin­ csenek sem amatőr sem profi írók, csak írók. Egyedül a színvonal minősít. És ebből a szempontból a ma már hagyományosnak mondható Madách-pályázat a korábbi évekhez hasonlóan fajsúlyos, maradandó szellemi értékeket gyújtott össze. Számomra - és ami fontosabb: úgy láttam a szerkesztők számára - jóleső meglepetést keltett, hogy a beküldött mű­ vek színe -java szinte betű szerint igazodott a pályázati kiírásban megfogalmazott feltételekhez: „Olyan művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére vo­ natkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. " Az előzetes munkamegosztás alapján a szociográfiák, esszék, tanulmányok értékelése rám vár. Nem vagyok nehéz helyzetben, mivel a bírálók az első helyen díjazott mű kiválasztásában teljes egyetértésre jutottak, szinte az első pillanatban. Vitán felül állt az Erős mint a halál című tanulmány minősítése. Olyan, a részleteket belülről ismerő, filológiai alapossággal szerkesztett összeállítást olvashattunk Madách Imre és Veres Pálné - vélt?, tényleges- az iroda­ lomtudomány által egyre inkább valószínűsített bensőséges kapcsolatáról, amit az eddigi ku­ tatás ilyen mélységekig nem tárt fel. A Madách-irodalom újabb oldalakkal gazdagodott. Nem a díjak sorrendjében haladva emelem ki egy másik díjazott tanulmány jelentőségét, amely az Ember tragédiájának újabb - bár nem ismeretlen - megközelítését kísérelte meg a műfaji meghatározás felől. Ez a problémakör Madách f ő művének értékelésekor viszonylag rit­ kán kap kellé) figyelmet. A „költemény vagy dráma" kérdésben egyértelmű a tanulmány szer­ zőjének álláspontja: a Tragédia műfaja (sőt részben mondanivalója is!) költemény. Remélhet­ jük, hogy megállapítása termékeny vitára ingerel más Madách-kutatókat. A zsűri lényegében egységes volt abban is, hogy a közvetlen tájhazai fogantatású művek közül miket, nevezetesen tehát a „Szécsény, a történelmi változások sodrában", „Környezetbarát", illetve az „Üveggyári álmok" jeligéjű pályázatokat részesítse díjban, illetve dicséret­ ben. Azért kívánom ezt hangsúlyozni, mert az időnként elhangzó vádakra: miszerint nem szen­ tel kellő figyelmet a vidéki folyóirat a helyi sajátosságokra - úgy érzem csattanós választ ad­ nak ezek a művek. Irodalmi színvonalukat is figyelembe véve mondhatjuk, hogy megszületé­ sükben, nyilvánosságra kerülésükben kezdeményező szerepe volt a Palócföldnek. A kisebb táj­ egység kulturális lapja mozgósíthatja a helyi irodalmi - kulturális - közéleti érdekeket, méltó teret adva, ha kell ütközőpontok vagy szellemi csatamezők megválasztására is. Tisztelt Jelenlévők! Remélem a lap számait olvasva Önök is meggyőződnek arról, hogy az idei Madách-pályázat díjazottjai sem maradnak el az előző évekbeliektől. Remélem lesz rá mód, hogy ez a ki­ írásban is hagyományosnak mondott Madách-pályázat a jövőben is éljen. (Gáspár György minisztériumi tanácsos értékelése -felkérésünkre - elhangzott 1995. jan.20.-án a balassagyarmati Madách emlékünnepségen.) 11 �palócföld 95/1 Sárándi József Vázlat Amikor kussolni kellett - beszéltem Akik kussoltak: „fenegyerekei” e kornak s vádolnak hogy nem veszek részt ebben a miben is? Hölgyeim és uraim nincs kedvem újabb diktátorokat pajzsra emelni kik elődeiktől tanulva rajtunk szedik meg magukat Nem állhatják ezek sem a bíráló szót mert alacsonyak Műveltség? Okosság? Szellem? Mehetnek az il dö francba (Finoman fejeztem ki magam) Mehetnek a picsába lett volna helyénvalóbb Bizony ott vagyunk de ez egy mosdatlan undorító büdös picsa Belőlem kiöltek hitet Sem Istent sem embert nem ismerek Lélektelen anyaggá váltam Egy hetvenkilós test kószál a vadkeleti sikátorokban aki ugyan lát ért de mert tudja: minden elveszett nem társul bandériumokhoz 12 �palócföld 95/1 Áltassanak csak a tartásvesztők mindenre kapható tartásvesztetteket a milliomosoknak is fölkophat az álla Itt a jóság szeretet szégyen Méltóvá lett „üdvére” a nímand Csupán a szerencsében bizakodom mert ami az életben fontos nem jár győzelemmel Leányvár, 1989. IX. 28. Restau-ráció? Értelme annak van vélelmed hiteles, akárha szeles vagy, akárha nem szeles. Tévedtél? Istenem. Botlott lóvátevőd. Ne izgasd föl magad. Tégy úgy mint azelőtt. Bizony bizony semmi fedezete nincsen ki megosztozkodik nemlétező kincsen. Leányvár, 1993. IV. 9. �palócföld 95/1 Jóslás a születendő bárány/ok/nak /ragozva/ Én vagyok Te vagy Ő lesz Mi vagyunk Ti vagytok Ők lesznek ha beleharap/nak/ a farkasokba Esztergom, 1993. VIII. 3. A fondorkodó és áldozatai Választások előtt a hatalom operettet próbál kreálni a nemzeti tragédiából tudván hogy noha különéletünk is dráma szórakozva szeretnénk túl lenni mindenkori válságainkon Leányvár, 1994. II. 28. 14 �palócföld 95/1 Gaál József grafikája 15 �vita Tisztább gondolatok fe lé Vitára invitáljuk az olvasót! Annyi mindenről vitatkozunk mostanában. Utcán, piacon. ba­ ráti körben. Állíthatjuk-e ezekről az alkalmakról, hogy valódi eszmecserék? Igenis, nem is. Két­ ségtelenül fontos terepei a jelenkori közvélekedés alakulásának az előbb említett helyszínek. Hiba lenne alábecsülni akár egyiket, akár másikat, vagy azt állítani, hogy amelyeket nem em­ lítettünk, azok nem is léteznek. Mi azt tudjuk, hogy szerkesztőségünk Bilecz Endrétől kapott egy írást, amely alkalmas arra a megkerülhetetlen feladat elvégzésére, amelynek végcélja - szerkesztőségünk szerint - a nemzeti közmegegyezés. Szerzőnk egyetlen megye, szűkebb pátriáink politikai térképét rajzolja meg. Lehet vele egyetérteni, s lehetséges a nem-ek sorozatának ki­ mondására. Szerkesztőségünk szándékosan nem értelmezi Bilecz Endre írását. Ám invitál min­ denkit, aki a saját véleményét artikuláltan képes a nyilvánossággal közölni. Legyen vita! Az a reményünk, hogy lesz. Kikre számíthatunk ? Mindenkire, aki képes gondolatait a terítéken lé­ vő tárgykörben írásban kifejezni. Várjuk a magukat függetlennek, autonómnak nyilvánított he­ lyi értelmiségiek valóban tárgyszerű elemzéseit. Vitaindítónk olyan természetű, amely nem teszi lehetővé a helyi politikai erők egyikének sem a kibúvást az állásfoglalás felelősségteljes terhe alól. Lehetnek olyan, magukat komoly politikai tényezőknek tartó személyek is, akik tisztán sa­ ját koncepciójukat vázolják fel. Meghatároznánk-e a fontiekkel, hogy kik nyilváníthatnak ér­ demben véleményt Nógrád megye politikai térképéről? Nem, nem! Mindenki írását szívesen fo ­ gadjuk! Jelöltük azonban azt a felelős kört, amely helyzete folytán eleve nem kerülheti meg részvételét a vitában, ha érdekein túl morális felelőssége is komolyan vétetik. Mi azon leszünk, hogy a vitába megyén kívülről is bekapcsolódjanak szakértőik. Mert nem vagyunk külön szi­ get... (A szerk.) Bilecz Endre Választás előtt - választás után (Nógrád Megye Közgyűlésének újjáválasztásáról - 1994) A politikai esszéírás szabálya szerint nem statisztikai elemzést vagy történeti leírást készí­ tek, hanem szubjektív értékítéleten alapuló, átfogó jellegű értékelést próbálok adni egy fontos társadalmi-politikai folyamatról. Feladatomnak egy frissiben felvázolt vitairat közreadását tartom. Függetlennek is csak a napi pártpolitikai harcoktól való távolmaradásom tekintetében nevezhetem magam; értékrendszerem alapján elkötelezett vagyok. Két lényeges értékelő megállapítást máris előrebocsátok. 16 �palócföld 95/1 1. Hiába nőtt a választási részvétel december 11-én, hiába erősödik a helyi politika iránti érdeklődés Nógrádban - megyei és települési önkormányzataink működési esélyeinek csökke­ nése miatt a választási csalódottság jellemzi majd helyi közéletünket a következő esztendőkben. 2. A megyei önkormányzati választásokat Nógrádban senki sem nyerte meg, viszont egy nyerő helyzetet vesztett el a baloldal. Piros és fekete " május” 1994 az országban és a megyében is a két választás éve volt. A májusi parlamenti választások lezárultának pillanatától a poli­ tikai pártok országos központjai önkor­ mányzati választási kampányba kezdtek. Legjobban a májusban abszolút győztes MSZP szorgalmazta a helyi választások m i­ előbbi megtartását és az önkormányzati vá­ lasztójogi törvény saját céljainak megfelelő módosítását. Joggal reménykedhetett a szo­ cialista párt tavaszi országos győzelme gyors helyi szintű megismétlésében egy őszi szavazáson. Sikereinek közhangulati feltételei adottak voltak, illetve a kormányzás és a tör­ vénymódosítások segítségével fokozhatónak látszottak. A szocialista többségű kormányzat koncepciója a korábbinál kisebb szerepet szán az önkormányzatoknak és a civil társada­ lomnak a helyi közélet alakításában. Csök­ kenti a települési önkormányzat gazdálkodási lehetőségeit a támogatások körének és össze­ gének szűkítésével. Jórészt a megyei önkor­ mányzat ellenőrzése alá kívánja helyezni a te­ lepülési képviselőtestületek politizálását. A választójogi törvény módosításával vissza akarja fogni a helyi civiltársadalmi egyesülé­ sek politikai próbálkozásait, amikor kizáróla­ gossá teszi a megyei listás választást. (Azóta tapasztalati tények igazolják, hogy ez a listás megoldás kizárólag az országos központokból vezényelt nagy politikai pártoknak kedvez.) Az egyfordulós választás tovább növeli a vi­ szonylag legnépszerűbb párt (esetünkben az MSZP) győzelmi esélyét, mivel vele szemben öt polgári párt megosztottan, egymással is ve­ télkedve indul harcba a szavazatokért. Kár itt külön kitérni az önkormányzati választások­ kal kapcsolatos törvénymódosítások parla­ menti vitájára, mert ezek a pártok pillanatnyi érdekeit tükrözték. Témánk szempontjából annyit érdemes megjegyezni, hogy a megyei (párt)listás szavaztatás ellen egyik párt sem til­ takozott érdemben. A szocialista kormányzati szándék az SZDSZ pozícióinak megtartását is hátrányosan érintette, az ellenzéki pártokat egyenesen létükben fenyegette és mindenáron szövetségkötésre kényszerítette. Összességében tehát a kormányzati akarat szabta ki a helyi vá­ lasztás minden lényeges feltételét és ezzel a vár­ ható eredményt is maximálisan befolyásolta. Nógrád megyében különösen adottnak tűnt a májusi eredmények alapján a baloldal abszolút sikere a megyei önkormányzati vá­ lasztásokon. Az MSZP Nógrádból hat képvi­ selőt küldött az Országgyűlésbe, miközben az SZDSZ egyetlen listás helyet szerzett. Negy­ venöt százalékot kapott májusban a baloldal és ősszel várható volt az MSZP és a Munkás­ párt szorosabb együttműködése, esetleg közös fellépése. Májusban minden polgári párt dön­ tő vereséget szenvedett a megyében. Úgy szerzett huszonhat-huszonhét százalékot a tel­ jes liberális pártszövetség, hogy csak az SZDSZ jutott egyetlen listás mandátumhoz és a FIDESZ-szel is szembekerült. A szabad de­ mokraták az őszi helyhatósági választásokat Nógrádban is szövetségesek nélkül, náluk erősebb baloldal és jobboldal közé szorulva várhatták. Hasonlóan minden politikai pozíci­ ójukat elvesztették egyetlen hónap alatt a me17 �palócföld 95/1 gyebeli konzervatív pártok. Listáikra (közö­ sen számolva) szintén huszonhat-huszonhét százalékot kaptak, viszont mandátum köze­ lébe sem jutottak. Minden túlzás nélkül le kell ismét szögeznem: Schamschula György és Bencsik András indokolhatatlanul szélső­ séges fellépése politikai bukásba sodorta az MDF-et, és ez a KDNP-t is magával rántotta. Ki kapaszkodásuk ebből a szakadékból né­ hány hónap alatt szinte lehetetlennek látszott. Szocialista hibasorozat A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg. Először a kormány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése tartal­ milag indokolt, látványosan méltányos gesz­ tus volt. A megyeszékhely erre a jogállásra minden tekintetben alkalmas város. Horn kor­ mánya csupán pótolta azt, amit elődje meg­ magyarázhatatlan okokból elmulasztott. Sal­ gótarjánban évtizedekig nem fogják elfelejte­ ni, hogy ki adott (és ki nem adott) többletjo­ gokat és lehetőségeket egy különben is balol­ dali érzelmű városnak! Ilyesmikben érhető tetten a taktikus profizmus és a taktikátlan amatörizmus különbsége a politikában. A szo­ cialista kormány - teljesen jogszerűen! - ki­ emelte Salgótarjánt a megyéből, s ezzel ko­ molyan megjutalmazta. A megyei jogú város önálló, nem tartozik a megye (újraerősített) hatalma alá. A hiba csupán a rossz időzítésben rejlett: az önkormányzati választások előtt tí­ zezres nagyságrendű baloldali szava­ zatmennyiséget vettek ki a megyei urnákból. Valamilyen megfontolásból az MSZP me­ gyei vezetése nem halasztotta későbbre a döntést, ám megtörténte után is Salgótarján­ ra összpontosítva szervezték az őszi válasz­ tási kampányt. 18 Egyre nyilvánvalóbb lett a két baloldali párt megyebeli választási együttműködése. Csupán nyilvános betetőzése volt ennek a fo­ lyamatnak a salgótarjáni polgármesterjelölt közös szocialista-munkáspárti támogatása. A baloldal szemmel láthatóan bízott két pártja megyei győzelmében, abszolút többségük el­ érésében. Az SZDSZ-t ennek megfelelően je­ lentéktelen koalíciós partnerként kezdték ke­ zelni. Látványosan rontotta a két párt kapcso­ latát, amikor a megyei közgyűlés szabadde­ mokratáktól kilépett elnökét az MSZP megyei listájára tette, sőt valószínűsítette további el­ nökségét. Ez a jelölés feltehetően megbontot­ ta a megyében működő szocialista pártszerve­ zetek egységét, akadályozta a sikeres kam­ pányt. Ettől a pillanattól a közvélemény előtt a közgyűlési elnök maradása vagy távozása a választás döntő kérdésévé vált. S ez a döntő kérdés nem csupán politikai, hanem területi alapon is polarizálta az ellentéteket. Szocialista listaállítási problémák is szül­ tek ellentéteket. Több salgótarjáni politikus szerepelt a megyei lista előkelő helyein. Más városokból talán nem mindig az ott legelfoga­ dottabb jelölt jutott a lista elejére. Rendkívül félreérthető helyzetet teremtett a nagy megyei érdekképviseleti szervek vezetőinek lehagyása a szocialista jelöltlistáról. Az emiatt önál­ lóan elindított TESZÖV-, MESZÖV-, ÁFÉSZ-, TESZ-listák valódi önállóságát a polgári pártok megkérdőjelezték. Valójában mindegyiküket a liberális pártok gyengítésére szervezett "kriptoszocialista" kísérletnek mi­ nősítették. Még olyan eset is előfordult, hogy ugyanaz az ember megyei érdekképviseleti listán és városi szocialista jelöltként egyszerre indult. Hasonló gyanút ébresztett konzervatív körökben a községi polgármesterek listájának önálló megyei indulása, illetve néhány városi "független" polgármesterjelölt fellép(tet)ése. Legnagyobb sajtónyilvánosságot a szocia­ �palócföld 95/1 lista párt teremtett önmagának. Hosszú hete­ kig olyan dömpinggel szerepelt a megyei köz­ gyűlési elnök a helyi lapokban, hogy az az MSZP kampányának lényegét jelentette. Rá­ adásul szerencsétlen nyilatkozatokat is tett a reménybeli elnökjelölt. Túlzott magabiztos­ ságról árulkodott a baloldal számtalan meg­ nyilvánulása. Határozatlan ellenzék A polgári pártok vezetését és többnyire csekély létszámú tagságát a választási kudarc utáni passzív várakozásból a baloldal erőtel­ jes akciói állították talpra. Az SZDSZ helyze­ te volt a legfurcsább. Májusi szereplése felért egy politikai vereséggel: balról nyomta az MSZP túlsúlya, a másik oldalon a kormánykoalícióba lépés miatt mindegyik polgári párttól elszigetelődött. Választás előtti koalí­ cióra komolyan nem is gondolhatott. Várható volt, hogy a párt elveszti városi polgármesteri pozícióit, a megyei közgyűlésben pedig a több­ ségi MSZP súlytalan partnereként kényszerül szerepelni. A kényszerhelyzet elkerülése érde­ kében az SZDSZ inkább nem vállalta a tagja­ ként szereplő közgyűlési elnök újraindítását. Miután megtörtént a szakítás, a párt a választá­ sok utáni közgyűlési ellenzéki szerepre is felké­ szült, mivel nem szívesen vállalt volna koalíciót az ellenük is támadó szocialistákkal. Némi bel­ ső vita után az SZDSZ nem kötelezte el magát megállapodással a baloldal mellett, viszont ősz­ től már nem zárkóztak el az összes polgári párt választás utáni együttműködésének gondolatá­ tól. A kampányban az SZDSZ önmagának ke­ vés nyilvánosságot tudott teremteni, ez későbbi eredményét is feltehetőleg károsan befolyásolta. Listái viszont szerencsésen álltak össze, jelöltje­ ik kiválasztása megfelelt a párt politikai és te­ rületi érdekeinek. A FIDESZ hosszabb pártközi tárgyalások után végül önálló megyei listát indított, mert ettől több közgyűlési mandátumot remélt, mintha a konzervatív pártkoalíció tagjaként áll választói elé. Vagyis a FIDESZ inkább májusban az SZDSZ mellé állt, liberális sza­ vazói visszaszerzésében bízott és még a mér­ sékelten konzervatív MDF hívek voksaiban reménykedett. Eleinte igen kockázatosnak tűnt az önálló listaindítás (a csekély májusi ered­ mény miatt), mert nem lehetett érzékelni az esélyek alakulását, a választói magatartás, ak­ tivitás változását. Listáin a jelölteket alaposan kicserélte májushoz képest a párt: most nem szerepeltek salgótarjáni és megyén kívüli po­ litikusok az élen. Nyilvános kampányuk a megyei sajtóban elenyésző terjedelemben és hatással jelenhetett meg. Megyei fellépésüket települési jelöltjeik szerepléséhez igazították. Tökéletesen figyelembe vették szavazóbázi­ suk területi elhelyezkedését: nyugat- és dél­ nógrádi jelöltjeikkel biztosan jutottak a me­ gyei közgyűlésbe. A konzervatív pártok (KDNP, MDF, FKGP) megyei hármas koalíciója lassan és el­ lentmondásosan szerveződött. A három kon­ zervatív párt nógrádi szerepének változását külön — külön célszerű elemezni, mert későbbi választási szövetségükbe nagyon eltérő hozo­ mányt vittek. A KDNP vesztett májusban legtöbbet: négy képviselői helyéből egyet sem tudott megtartani és listás szavazatai csökkenésével a közepes pártok (Munkáspárt, MDF, FI­ DESZ) közé süllyedt. Kudarca helyi okai kö­ zül reálisan ismerte fel a pártvezetés, hogy az MDF radikálisan jobboldali megyei irányvo­ nalától nem tudott kellően elhatárolódni. Má­ jus után viszont megtörtént az önálló arculat visszaállítása és a KDNP néhány hónap alatt ismét Nógrád legszervezettebb konzervatív pártja lett. A kereszténydemokraták alapos belső vitában tisztázták koalíciós elveiket: li­ 19 �palócföld 95/1 berális irányban is vállalták az együttműkö­ dést, a konzervatívokkal pedig a májusi vá­ lasztási eredmények arányában állítottak kö­ zös listákat. A KDNP a konzervatív koalíció érdekében hatalmas engedményeket tett, hi­ szen egyedül indulva jóval több képviselője jutott volna a községi listákról a közgyűlésbe. Elemi felháborodást váltott ki keresz­ ténydemokrata körökben, amikor a választási kampány csúcspontján az MDF Nógrádi Kró­ nikájában "ünnepelték" a szocialisták régi­ új közgyűlési elnökjelöltjének a katolikus hitet védő több évtizedes tevékenységét. Végül a konzervatív közös kampány a KDNP szervezeti bázisaira épült és az ered­ mények is a keresztény párt jelenlegi befolyá­ sával arányosak. A Független Kisgazdapárt a megyében még mindig viszonylag szervezetlen, ugyan­ akkor az egységes konzervatív fellépésre őszintén hajlik. A párt közös községi sikerek­ re törekedve vállalta a megyei közös listát. Falusi szervezetei hatékonyan támogatták a konzervatív kampányt, közben azúttal a libe­ rális pártokkal sem élezték fölöslegesen az el­ lentéteket. Kifejezetten jó a megyében az FKGP és a KDNP politikai kapcsolata. A nóg­ rádi kisgazdák ebben a választási kampány­ ban mások számára is elfogadható polgári ko­ alíciós partnerekké váltak, mert nem szervez­ tek a konzervatívok ellen a MIÉP-pel közös jobboldali listát. Politikájuk változatlan foly­ tatása esetén végleg megszilárdulhat az FKGP megyén belüli - eddig ingatag és tisztázatlan - pozíciója. Pártérdekeit tekintve a kisgazdapárt is áldozatot hozott, amikor nem egy szű­ kebb FKGP-KDNP megyei lista indításához ragaszkodott. Az MDF helyzete Nógrádban május óta változatlan: MIÉP-stílusú kampányából szár­ mazó veresége után a párt nem módosított álláspontján. Kétszeresen is megosztott párt 20 a demokrata fórum a megyében. Egyfelől vannak az előbb említett választási katasztró­ fát kiprovokáló népi-nemzeti jobboldali radi­ kális hangadói - és velük szembenálló mérséke ltje i. Másfelől vannak az MDF-nek többsé­ gében nyugat-nógrádi polgári szavazói és vannak seregtelen kelet-nógrádi, budapesti ra­ dikális jelöltjei. Legtöbbet az MDF myert a közös konzervatív listával, hiszen az együttes fellépés ténye elleplezte a párt megosztottsá­ gát és társadal-mi elszigeteltségét. A konzervatív koalíció közös kampányában hibának mondható, hogy nem tudták megne­ vezni közgyűlési elnökjelöltjüket. Azért bizo­ nyult károsnak ez a hallgatás, mert kimondvakimondatlanul mindenki a konzervatív koalíciót tartotta a baloldal legnagyobb ellenlábasának, céljait viszont nem testesítette meg egy nyíltan felvállalható közös elnökjelölt. Maga a konzer­ vatív közös megyei kampány helyi szinteken zajlott és szerencsésen nélkülözte a tavaszi propagandisztikus szélsőségeket. Ez a józan ön­ mérséklet nagyban elősegítette a polgári erők későbbi közeledését, baloldal elleni összefogá­ sának fokozatos kialakulását. Általában a visszafogottság, a józanság jellemezte a liberális, konzervatív kampányt a megyében. Minden polgári párt összeszorított foggal törekedett saját szavazóbázisa mozgó­ sítására. Fokozatosan kialakult egyfajta 1989et idéző hangulat: együtt lépünk fel az erő­ sebb baloldal ellen, hogy Nógrádban is le­ gyen polgári alternatíva. Így polarizálódott decemberre a megyében a szocialista baloldal és a polgári "jobboldal" - végül december 11én egyikük sem győzött az urnáknál. Bizonytalan eredmény December 11-e legnagyobb nógrádi ered­ ményének az ötven százalékos választói rész­ vétel számít, mert ez mind a négy évvel ko- �palócföld 95/1 rábbi megyei aránynál, mind a mostani orszá­ gos átlagnál jóval magasabb. A felbontott adatok azonban csaknem szakadékszerű kü­ lönbségeket rejtenek. Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Bátonyterenyén és Pásztón a választópolgárok jó egy harmada szavazott. A községekben a sza­ vazók aránya ötvenöt százalék, vagyis a váro­ si részvételhez képest kimelkedően vállalták településük és megyéjük politikai sorsának alakítását a vidéki választók. Teljesen valós okokkal magyarázható a hatalmas részvételi különbség. 1990 óta önállókká váltak és gaz­ dálkodásukban is minőségileg több lehetőség­ hez jutottak a községi önkormányzatok. Ilyen látványos önkormányzati eredmények a váro­ sokban korántsem születhettek a korábbi cik­ lusban. Ez a tény a részvételi arányokban is reálisan tükröződött. A legkínosabb tendenci­ ák egyike az érvénytelen sza vaza tok feltűnően magas, öt százalékos aránya. Bonyolult volt a szavazás rendje, a többféle lista és a két egyé­ ni szavazólap egyidejű kitöltése. Elgondolkoztató a megyei közgyűlés teljes elpártosodása. Negyven tagjának többsége köz­ vetlenül függ a különböző pártoktól, vezetői többségükben megyei pártelnökök, pártfunkcio­ náriusok lesznek. A jelenség pozitív vagy nega­ tív voltát egyelőre nem minősíteném elhamar­ kodottan, ám az egyoldalúság tényét nyugodtan leszögezhetem. Mind a választók lélekszámához, mind részvételéhez mérten indokolatlanul magas a városi közgyűlési tagok aránya. Jelen­ tős falusi térségek maradtak személyes képvise­ let nélkül Nógrád Megye Közgyűlésében. Az önkormányzati választójogi rendszer módosítá­ sától ezek a jelenségek törvényszerűen követ­ keznek. A módosító MSZP országos politikai céljait a változtatással nagyjából el is érte; po­ litikai paradoxon, hogy ez éppen a sziklaszilárd Nógrád megyei bázisán nem sikerült teljesen. Azonos, lényegében változatlan a májusi képviselőválasztáson, illetve a decemberi önkormányzati tisztújításon a politikai erőcsoportokra leadott szavazatok aránya. A baloldal mindkét alkalommal - Salgótarján eredmé­ nyét nem számolva - negyven százalék körül teljesített. A liberális arány a májusi 26-27 százalékról 22 százalék körülire csökkent. (Ez a jelenség azonban, mint később rátérek, jóval bonyolultabb összefüggéseket is tartalmaz.) Egyformán 26-27 százalékot gyűjtöttek ősszel és a tavasszal a konzervatívok összesített lis­ tái. A tíz százaléknyi maradék-szavazat egya­ ránt töredékekre oszlott. Mégis mást jelent és más hatalmi eredményt hozhat a májusi arányok decemberi visszaköszönése! A baloldal pártjai nem jutottak a várt man­ dátumtöbbséghez a megyei közgyűlésben, több városban és a községek többségében. Azaz nem fejeződött be győzelemmel a tava­ szi szocialista politikai áttörés. A számok nyelvén az MSZP tizenhárom s a Munkáspárt négy mandátuma csak relatív megyei többsé­ get jelent, ami polgári koalíció esetén azonnal viszonylagos kisebbséget eredményez. Ilyen a politikai matematika természete. Nem hozott eredményt az MSZP és a Munkáspárt több­ nyire nyílt megyei együttműködése. Egyértel­ műen taszítóan hatott a munkáspárti szövet­ ség salgótarjáni felvállalása a megyebeli szo­ cialista szimpatizánsok állásfoglalására. Az SZDSZ-t ez a lépés távolította el végérvényesen a szocialista szövetségesség bármilyen formájú elfogadásától. Szintén a liberális szocialista vi­ szony szétrombolásával függ össze a megyei ér­ dekképviseletek önálló listáinak alig leplezett szocialista támogatása. Ezek a listák ugyan nyil­ vánvalóan gyengítették a polgári pártokat, vi­ szont nem hoztak szövetséges képviselőket a megyegyűlésbe, hiszen nem jutottak át jelöltjeik a bekerülési küszöbön. Önmaga ellentétébe for­ dult a másodszándékú taktika: a fantomlisták mindenkinek ártottak. 21 �palócföld 95/1 A baloldal politikájának néhány lényegi lalkozói Szövetség, Agrárszövetség) decem­ belső ellentmondása Nógrád megyében tar­ berben nem indított listát. Helyettük a nagy tósnak látszik. Arányos listás választási érdekképviseleti szervezetek indultak. Mindrendszer mellett még Nógrádban sem képes kettejük eredménye elhanyagolható, csak­ abszolút többségbe jutni a baloldal. Ez a hogy májusban az SZDSZ-nek, decemberben baloldal egységes, vagyis az MSZP balra viszont az MSZP-nek kedvezett önálló fellé­ nyitott, s a Munkáspárt természetes szövet­ pésük. Mi történt közben: visszaálltak a bal­ ségese. Éppen emiatt is a szociáll ibe rális oldal mellé az érdekképviseleti szervek, vagy politikával tartós együttműködésre képte­ sohasem álltak az SZDSZ mellett? Nógrád len, sőt kormányzati szövetségese ellen al­ megye sajátos politikai szubkultúrájában na­ kalmazta a legkíméletlenebb módszereket a gyon hosszúra nyúlik a baloldal láthatatlan ár­ szocialista párt vezetése. Az MSZP viszony­ nyéka... Nem értjük (vagy nagyon is értjük), lagos káderbősége ellenére sem akart más miért indulnak balra szavazó megyei politiku­ pártok számára elfogadható közgyűlési el­ sok a jobboldali polgári mezőben? nököt és városi polgármestert jelölni. A FIDESZ arányosan kapott négy mandá­ Egyoldalúan megyeszékhely központú a tumot: egyet a városokban, hármat a közsé­ szocialisták megyei politikája; ezt a közsé­ gekben. Ók annyival szereztek több szava­ gek többsége alig fogadja el, a polgárváro­ zatot, amennyit az SZDSZ elveszített. Takti­ sok választói látványosan elutasítják. kailag tehát bevált az önálló megyei lista in­ A liberális oldal kiket jelent ma Nógrád dítása. mert a párt túlélte idei krízisét, poli­ megyében és milyen politikai erőt képvisel? tikailag talpon maradt Nógrádban. Továbbra Az SZDSZ továbbra is a liberális pártcsoport is tökéletesen tisztázatlan a megyei FIDESZ magva, annak szociálliberális oldala. Önmaga arculata, hovatartozása, távlati politikai célja. decemberi választási eredményét a párt ku­ A párt új megyei vezetői egyértelműen a pol­ darcként értékelheti. Hat mandátuma kevés, gári pártszövetség keretében gondolják jövő­ különösen a négy községi listás hely szerény­ jüket és szervezetük naggyá válását. Őket ségre intő teljesítmény. Megfelelőbb a két vá­ egyértelműen nem elégíti ki a gyenge nógrá­ rosi mandátum, viszont az SZDSZ elvesztette di politikai mezőnyben most szerzett szűk városi polgármesteri pozícióit. Az SZDSZ hatezer szavazat. Édeskeveset jelent hoszszavazói inkább a városi vállalkozói, értelmi­ szabb távon ez a nyolc százalék, ha a FI­ ségi körök maradtak. A párt mostani helyze­ tében, szövetséges politikai pártok nélkül a DESZ nemcsak az örök ifjúság örökzöld komolyabb sikerekre nem tűnik alkalmasnak. reményeinek pártja akar maradni, hanem a Az SZDSZ viszonya pedig a liberális oldal polgári M agyarország polgári pártszövet­ többi szereplőjével is tisztázatlan. A szocialis­ ségének m egszervezőjévé kívánja önmagát ták és a kereszténydemokraták között eljátsz- kinőni. Más megyei politikusai a pártot hatják a szociálliberálisok a mérleg nyelvének szívesebben látják örök törpének az egy­ szerepét, hiszen a politika kiegyenlített erővi­ kori nagy testvér árnyékában, minél meszszonyok közepette nem a szavazatok összesí­ szebb a konzervatív lib erális szövetség tésével ér véget, sokkal inkább csak azután más erőitől. N ógrádban is továbbfodonodik a FIDESZ harca: ifjúsági m ozga­ kezdődik... A kis liberális pártok (Köztársaság Párt, Vál­ lom maradjon, vagy nagy polgári párttá 22 �palócföld 95/1 nőjön a "liberális nemzeti középpárt". A vita végleges el d ő ltétő l függ a megyei FI­ DESZ további sorsa is, de ennél sokkalta többről van itt szó. Siker vagy kudarc a konzervatív koalíció választási szereplése? Májushoz képest megáll­ tak a lejtőn, nem süllyedt tovább szavazóik ará­ nya. A törzsválasztók megértették a konzervatív szövetség megkötésének indokait és követték kö­ zös útján a három pártot. Tizenegy megyei köz­ gyűlési, három városi polgármesteri hely, a köz­ ségi önkormányzati pozíciók zömének megtartá­ sára volt elég ez az eredmény. A községi listán szerzett kilenc mandátum (harminc százalék) nem jó, de elfogadható eredmény, mert verseny­ ben maradtak a baloldallal. A városi listák 2 mandátuma (húsz százalék) viszont a balol­ dalénál és a liberálisokénál is kevesebb, azaz egyértelmű kudarc. Akárhonnan nézzük, a fa­ lusi támogatottságú KDNP és FKGP a maga bázisán közepesen helytállt, a városokban vi­ szont mindhárom párt ismételten sokat vesz­ tett. Az egyetlen valódi mérce: a megyei köz­ gyűlés mandátumarányában 17:11 a baloldal javára! A konzervatív oldal válsága tehát a megyé­ ben egyáltalán nem ért véget, viszont a közös fellépés megállította a továbbzuhanást. Közös kivezető utat eddig nem találtak, valós erősor­ rendjüket még kissé leplezi az együttes lis­ taállítás. Közülük a KDNP a viszonylag le­ gegységesebb és vitatlhatatlanul a legtámogatottabb, legbefolyásosabb szellemi-politikai erő. Idő kérdése csupán, mikor tud a párt fia­ talodó vezetése a városokban is hitelesen megjeleníteni egy modernebb, világiasabb ke­ resztény szemléletet; akkor a KDNP az egész megye vezető konzervatív pártja és a szocia­ lista baloldal legkomolyabb riválisa lehet. Az FKGP poltikai helyzete megszilárdult, koalí­ ciós elfogadhatósága ismét helyreállt. Az MDF karaktere és súlya továbbra is megálla­ píthatatlan: a tavaszi MIÉP és az őszi kamé­ leon kereszteződése... A konzervatív koalíció számára létkérdés három pártjának további közelítése, integrálá­ sa. Személyes véleményem szerint Nógrád megyében valamilyen egyesülésük sem tel­ jesen kizárt - természetesen csak a józan lo­ gika és a politikai belátás alapján mondom ezt. Mert amúgy... Hasonló súlyú probléma a konzervatív és a liberális pártok folyama­ tos együttműködése egy polgári platformon. Más esetben minden hatalom és politikai le­ hetőség magától a baloldal ölébe hull, a me­ gye viszonylagos politikai kiegyensúlyo­ zottsága azonnal felborul. Választás után December 11-én semmi sem dőlt el végér­ vényesen Nógrádban az önkormányzati vá­ lasztásokon, mivel egyik politikai erőcsoport sem kapott többséget. Ilyen értelemben tehát a választás után kezdődhet a megyei politizá­ lás... Az igazán figyelmes szemlélő előtt azért már a választás előtti néhány hétben kibonta­ kozott egy helyi politikai alaptendencia: mind a régi megyei közgyűlési vezetés, mind a szocia­ lista párt minden polgári párttal és a területi ér­ dekcsoportok többségével tartósan szembeke­ rült. Lehetetlen elfelejteni, hogy évekig akadá­ lyozta a megyei vezetés a települések vagyoni, infrastrukturális önállósodását minden módon és minden eszközzel. A szocialista párt kizáró­ lagos hatalomra tört, miközben nem vett tudo­ mást a megye és a megyeszékhely közjogi kü­ lönválásáról. Ez a két jelenség váltotta ki a megosztott liberális és konzervatív pártok me­ gyei közeledését, együttműködését. Együttmű­ ködésük értelmes formája a megye közös kon­ zervatív-liberális kormányzása a közgyűlésben. 23 �palócföld 95/1 Értelemszerűen osztott hatalmat jelent ez a kormányzás: a december 22-én megválasztott SZDSZ-es elnök mellé konzervatív alelnököket választanak. A baloldal pedig parlamentális jellegű ellenzékbe szorul. Ha pártokból áll a megyei közgyűlés, kikerülhetetlen az intéz­ mény parlamenti rendszerű működtetése. Ho­ gyan valósítható meg ez tartalmilag? Valami­ lyen közös polgári program alapján. Némely eleme automatikusan adódik a szövetséges pártok céljaiból. Gyengébb megyei hatalmi központosítást akarnak, mint a baloldal. A po­ litikai vezetés fokozottabban ellenőrzi az igazgatási apparátus végrehajtó hatalmát. A megyei közgyűlés a települési önkormányza­ tok közös területfejlesztési programját való­ sítja meg. Nem akadályozza a megye a tele­ pülési önkormányzatok infrastrukturális tulaj­ donszerzését. Új alapokra helyeződik a me­ gyei tulajdon esetleges privatizációja. Foko­ zottan különválik a megye és a megyeszék­ hely önkormányzatának tulajdona, tisztázódik a közös fenntartású nagy intézmények kezelé­ si költsége. A többi városok önhibájukon kí­ vül megyei kezelésbe jutó nagy önkormányzati intézményei (kórházak, középiskolák) ga­ ranciákat kapnak fenntartásuk arányos támo­ gatására. Nyitottá, áttekinthetővé válik a köz­ pályázatok rendszere, különösen a megyei fejlesztési, beruházási versenytárgyalások 24 lesznek ellenőrizhetőbbek. Ez bizony polgári program, nem centralizált modernizáció. Ki­ bontása, megvalósítása elsősorban a polgári koalíció feladata. Meggyőződésem szerint a megyei dem okratikus közvélemény és a települési önkorm ányzatok többségének tám o g atására feltétcin ü l szám íthat egy polgári koalíciós polgárosodási pro g ­ ram. É rdekesebb problém át je le n th e t, hogyan viszonyul m indehhez a hat szo­ cialista képviselő és a korm ány? Az M SZP országos vezetői negatív je le n ­ ségként kezelték első nyilatkozataikban a nógrádi (és baranyai) polgári k o a líc i­ ót. Mi változik akkor, ha az SZDSZ a parlam enti ciklus közben esetleg kiv o ­ nul az országos korm ányzatból? M ásik érdekes kérdéstípus: k ia la k u l-e utólag teljes polgári koalíció a települési önkorm ányzatok te stü le te iben? M ilyen v i­ szonyba jut a m egyei önkorm ányzattal S a lg ó ta rjá n (és B áto n y teren y e) b alo l­ dali vezetése? M ennyire bizonyul ta r­ tósnak a széles polgári k o alíció ? V éle­ m ényem szerint tartó sab b n ak is b izo ­ nyulhat, m int a szocialista-liberális kor­ mány, de ez már egy későbbi külön esszé tárgya lehet. December végén még csak a tapasztalatok összegzésénél és a lehetősé­ gek mérlegelésének kezdeténél tartunk. �palócföld 95/1 Erdélyi Eta munkája 25 �valóságunk Hatvani Dániel A szabadság rejtett ösvényei Szubjektív eszmefuttatás a párhuzamos társadalmak lehetőségeiről Mire eljött kilencvenkettő nyara, minden korábbinál mélyebb gödörben találtam magam. Noha egészségi állapotom sem volt rendben, nem ez izgatott elsősorban, hanem ellehetetlenült egzisztenciális helyzetem. Jóformán egyetlen megélhetési forrásom maradt - a két évvel ko­ rábban megállapított nyugdíjam 60 százaléka. Az összegszerűséget tekintve a közhelyes szlo­ gen illett rá: a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. S a napi létezésnek még e módfelett csekélyke bázisát is bizonytalannak éreztem: a nyugdíjat két évre állapították meg, s határozatba foglalták, hogy a további folyósítás egy újabb felülvizsgálat eredményétől függ. Kitéphetetlen gyö­ keret eresztett bennem a fóbia, rossz passzban vagyok, s ezért lehetek akár félholt is, a nyugdíjat meg fogják tőlem vonni. A kívülálló számára a dilemma feloldása roppant egyszerűnek tűnik: va­ lakitől, aki jártas az ilyesmiben, meg kell érdeklődni, mire számíthatok, esetleg mi a teendőm. Igen ám, csak közben lakóhelyet váltottam, az ország egyik sarkából a másikba költöztem; depresszióm jóformán megakadályoz a bizalmasabb kapcsolatok szövögetésében, de az elegendőnél máris több tapasztalatom van a tekintetben, hogy a frusztráltságot afféle lelki leprának tekintik az emberek: ha pokoljárásaimról hallanak, zavarodottság lesz rajtuk úrrá, s legszívesebben az utamból is kitér­ nének, netán attól tartva, hogy a kudarcos élet fertőző miazmát áraszt magából. Ha pedig meg­ próbálom őket gondjaimmal terhelni, mielőtt sietve tovább állnának, fogaik között szűrve a szót vetik oda a jótanácsot, hogy forduljak az illetékes hivatalhoz. Nem várják meg a választ, hogy épp a hivatal esetleg vesztemre működő figyelmét nem kívánom fölkelteni. Mondom, akkoriban vi­ szolygást keltő kiütésesként éltem meg a helyzetet, aztán rájöttem, hogy mások távolságtartó gesz­ tusának sokkal prózaibb okai vannak: reflexeik, mi több, tapasztalataik arra intik őket, hogy a ma­ gamfajta kölcsönkér, pumpol, tarhál, könyöradományokért esedezik. S nem várhatom, hogy fel­ tételezzék: személyem a megnyugtató kivétel; sokat adok arra, hogy a bugyrok legmélyén is meg­ őrizzek valami tartásfélét. Mást nem tehetvén, készülök a legrosszabbra: ha bekövetkezik, ne érjen váratlanul. Töp­ rengésem egyszerre két irányban mozdul: az egyik a jövedelemgyarapítási lehetőségeket, a másik az életvitel költségcsökkentési módozatait próbálja körbetapogatni. Az előbbi, egy vállalkozói dinamikus program felől nézvést, akár szánalmasnak is volna nevezhető; életem java az újságírás és a folyóiratcsinálás vonzáskörében telt el, nyilván ezek26 �palócföld 95/1 hez értenék a legjobban, de státusz - legalábbis számomra - se égen, se földön, esetleg "külsőzhetnék", annak minden kiszolgáltatottságával együtt. Nehezíti a helyzetet, hogy ahová köl­ töztem: falu. távol a nagy településektől. Maradna az irodalom, dehát verset ki olvas manap­ ság, a prózában a Tiffany-k és a Juliák tarolnak, meg a sok hasonló broadwayi tünemény. Ho­ gyan versenyezhetnék ezekkel? Azaz, hogy nagyon is tudnék vetélkedni, ámde épp ezért sem eresztenek közelébe az iparnak. Itt monopólium van, kérem. A rágógumi-kultúra egy ember­ öltőn át is bírja pénzzel és szusszal, s akkor az övé a terep, a piac mindenestül. Ereszkedjünk tehát lentebbi körökbe; végigtekintek kiterjedt, ámde kopár, ekét-kapát időtlen idők óta nem látott portámon, kecsketenyészet körül forog a vonzalmam, ólakat kéne építeni, de egy jól mü­ veit kert is ellátna sok-sokféle élelemmel. Ezerszer inkább ez, mint elmenni mosószer-ügynök­ nek, vagy felülvén az Expressz-hirdetéseknek másfajta vigéckedésre adni a fejem. Ilyen csa­ likra már nem harapok. Még napszámosnak is szívesebben elmennék, idénymunkásnak, de megroggyant egészségem miatt sajnos már ezt sem tehetem. A kert, némi állattartással kiegé­ szítve, még mindig nagyobb vonzerőt jelent. Akármerről nézem, ez bizony visszavonulás, hátrálás parasztőseim élet- és szokásrendje felé, s ha ez így van, célszerű ehhez igazítani az életvitel kiadási oldalát is. Nézzük tehát, mi mindent lehet lefaragni a civilizáltnak mondott, sőt nemrég még értelmiségi létforma velejárói közül. Tekintetem legelébb is a könyvespolcra esik; rezignált mosollyal gondolok vissza a 80as évek közepére, amikoris kultúrpesszimizmusom mélypontján szinte a teljes szépirodalmi részlegtől "megszabadultam", s pár év sem telt el, már iszonyúan sajnálni kezdtem, leginkább a több mint 300 kötetes, a hazai és a világlíra javát tartalmazó versgyűjteményt, melyet már soha nem fogok pótolni; azt kell, hogy mondjam, fillérekért kótyavetyéltem el, a Művelt Nép furgonja jött ki tanyánkra az áruért, s amit végülis kaptam érte, a tízezer forintot sem érte el, azaz anyagi helyzetemen semmit nem lendített... Aztán, ’92 márciusában, amikor minden ko­ rábbinál mélyebb agyagba döngölt a sors, előre nyögve a közeli költözés kényszeres nyűgét - noha még azt sem tudtam, az ország mely sarkában fogok kikötni -, közétettem egy pimaszul keserű szövegű hirdetést, fordulván az újgazdag sznobokhoz. Ha kellően mélyen nyúlnak a zsebükbe, már jöhetnek is a könyvtáramért... Nem jelentkezett senki. Mostmár ne is jöjjön; legalább lesz valami, ami emlékeztet előző életemre, mely messze nem volt fenékig boldogság, de volt egy körülmény, mely elviselhetővé tette: lehetett valamiben reménykedni. Magányos estéimen - és melyik nem ilyen? - tűnődhetem, hogy a két szobának az ikerlakással érintkező falain végigvonuló könyvespolc-rendszer a szellem fényűzése-e még, vagy inkább az értelmi­ ségi önmegvalósulatlanság emlékműve? Ez az egyetlen és utolsó magaslat, melyre azutáni éveimből még visszatekinthetek. S most szinte zuhanásszerű alábbszállás következik. A pőre kérdés ez: egyáltalán szükségem van-e a televízióra. Ha meggondolom, nem igazán. A hetvenes évek végéről való a fehér-fekete kép­ ernyős készülék; ilyet már nem sok helyen működtetnek, a hír- és hírjellegű műsorokon kívül mást nem nézek - akkor meg minek? Lám, a napilap olvasásától is mily „fájdalommentesen” megszabadultam! Mert már ez is a költségek lefaragása jegyében történt. A következős lépés: 27 �palócföld 95/1 a televízió száműzése. Marad a ceruzaelemes zsebrádió, naponta egyszer-kétszer meghallga­ tom a krónikát, s még mindig szinkronban maradok a világgal. Már amennyire ennek egyál­ talán szükségét érzem. A civilizált világból való igazi kifarolás csak ezután következik. Merészelem megkérdő­ jelezni a modern életnek nem csupán a dekórumait, hanem az ún. alapszükségleteit. A villany­ ról van szó. Ha nem szolgál másra, csak világításra, miért ne pótolhatnám azt a hagyományos mécsessel? Vagy főleg a gázharisnyás világítással? Avagy miért kell órákat rostokolni ébren napszállta után ? Szüleim télen, mikor már villanyunk, sőt rádiónk is volt, este nyolcnál tovább nem maradtak fönn. Mi rossz lehet abban, ha az ember télen kétszer annyit alszik, mint nyá­ ron? Ez is egy olyan póráz, mely visszavezethetne bennünket a természetes életmódhoz. Sok a kérdőjeles mondat, úgy látszik, kissé nehezen barátkozom a villanynélküli élet gondolatával. Ráadásul a gondolat hátterében ott mocorognak azok a lelemények, melyek a szél- vagy a nap­ fény-energia felhasználásával lehetővé teszik a házi áramtermelést és -tárolást. Ezek azonban túl költségigényes befektetések, mostani helyzetemben komolyan nem gondolhatok rájuk. In­ dokoltabbnak látszik hűséges konyhai segédeszközöm, a fagyasztóval kombinált hűtőszekrény "kiváltása". A keményebb téli fagyok lehetővé teszik a fagyasztást - mondjuk a padláson -, máskülönben erről a tartósításról is le kell mondani. Nem nagy ügy. Portámon van kerekes kút (pillanatnyilag használaton kívül), a nyári hűtés kis kényelmetlenséggel megoldható. Ahogyan falusi-tanyasi eleink csinálták, s ahogy a módszert már az ókori civilizációkban is ismerhették. S itt adódik lehetőség az immár utolsó közszolgáltatás, a vezetékes vízellátás kiiktatására. Rendszeres használat által az ásott kút is jó vizet ad, ezt mindenki tudja, aki falun nőtt fel. Főleg, ha kellő mélységben van a víz, miként az én kutamban is. A vízkivételnek ezt a módját be kell kalkulálni az életvitelbe - ennyi az egész. S télen ha módom adódik hosszabb időre elutaznom, nem kell szoronganom, hogy uramisten szétfagy-e a vezeték, mire hazatérek. Annyira koldus soha nem lehetek, hogy egy-egy palack gázra ne fussa, így konyhai főző­ alkalmatosságnak megmarad a propán-bután. Az utcai szobába cserépkályhát kell csináltat­ nom, erdővidéken célszerűbb fűtési megoldást nem ismerek. Hogy miből lesz tüzelőm, ha megvonják a nyugdíjamat? Hát Istenem, úton-útfélen lehet odvas tuskókat, rönköket, kiszáradt csonkokat találni, összeszedem tehát a mesgyék mellől -, értve úgyis, hogy a törvényes be­ szerzés határvidékéről. Ki büntetné meg a gyűjtögető szegényembert? Ez a megoldás még messze nem tisztázódott bennem, de a gyakorlat majd kivajúdja a lehetőségeket. Az életvitel redukciója, ami a lakhatást illeti, ezzel megtörtént. Hátra van még az utolsó dilemma: ha eladom az autót, ezzel növelem-e a mozgáskorlátozottságot. Gyakorlatilag aligha, hiszen a benzinköltség számomra immár megfizethetetlen, s végképp az lesz, ha nem kapok nyugdíjat. Az éves biztosítási díj helyzetemben pénzkidobásnak tűnik. Nem szabad tragikusan megélnem, hogy noha 1970 óta mindig volt valamilyen autóm, de egy szép napon megint nem lesz. Az új rezsim minden intézkedésével kinyilvánítja; aki csóró, ne tartson autót. Az autózás, mint a hajdani világban, a régebbi "átkosban", újból a gazdagok privilégiuma lett. E tekintet­ ben a Kádár-rendszer demokratikusabb feltételeket teremtett: a kötelező biztosítást beépítette 28 �palócföld 95/1 a benzin árába, s így az állampolgár azt érezhette: amíg kocsija motorját be nem indította, ad­ dig nincs rá kiadása. Ennek vége. Eladom tehát az autót, s veszek kerékpárt. S egy ügyeskezű lakatossal csináltatok kézikocsit. Látom magam, amint elnyűtten, borostásan, kopottas orkándzsekiben, gumicsizmásan ké­ zikocsit húzok magam után a hegyi falu főutcáján. Hogy még pár évvel ezelőtt sem erre ké­ szültem? Nekem ezt hozta a sors, másnak mást. * Miután így, gondolatban, legalább száz évet léptem vissza az időben, felötlött bennem, hogy ezt a mozdulatot akkor elkezdtem, amikor Békéscsabán kiterítettem magam elé az ország térképét: előttem a 93 ezer négyzetkilométer. Volt egy harmadik emeleti kétszobás lakótelepi lakás, amit csak én birtokoltam, s amiben mardhattam volna, annak ellenére is, hogy nem szí­ velhetem a panelt, ámde képes vagyok értékelni: ha bárhonnan összefagyva, fáradtan megér­ kezem, meleg lakás fogad, sőt már a lépcsőház is fűtve van. S ezért nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom. Nos, azt tényleg nem, a pénztárcámat viszont annál inkább: csak a fűtésre elment volna a töredék nyugdíjamnak az egyharmada. S akkor van még a villany, a különkülön órával mért hideg és meleg víz. valamint a közös költség. Akkor már inkább egy kertes otthon, a fővárostól 60-70 kilométernél nem messzebbre, s lehetőleg szép természeti környe­ zetben. Nagyjából-egészében ez "bejött”. A lakótelepen a távfűtést nem lehet "kiváltani" használni kell és fizetni érte keményen; egy kertes ház komfortjából bármi visszaépíthető. S h a jó l meggondolom, ezt a logikát követtem már 1983 elején is, midőn - akkor még csa­ ládostól -, egy hatodik emeleti kétszobás panelt cseréltem el egy helvéciai tanyára. Akkor a tanyasi komfortnak nem a le-, hanem a minél jobb kiépítése foglalkoztatott, ám mégis nagy fellélegzést jelentett számomra, hogy leválhatok a városi közművek köldökzsinórjáról. Akko­ riban komolyan tartottam attól, hogy a bolsevista hatalom, egy azidőtájt már bármikor bekö­ vetkezhető társadalmi nyugtalanság esetén - manapság az ilyesmit nevezik polgári engedetlen­ ségnek -, a közszolgáltatások megvonásával, vagy annak csak kilátásba helyezésével zsarolja a városi lakosságot. Ilyen szempontból a leginkább sebezhetőek a modern lakótelepek lettek volna. Kósza hallomásként jutott el hozzám, hogy a lengyeleket csakugyan riogatták ilyesmi­ vel a katonai puccs bekövetkeztekor... * Nyugdíjamat - levonással terhelten - változatlanul kapom, az elképzelt programból úgyszólván semmit nem valósítottam meg; biciklit vettem, a kocsit azonban nem adtam el, bár igen könnyen meg tudnék szabadulni tőle, ha jelentkezne egy erőszakos vevő. Cserépkályhám idejében elkészült, s az bizonyos, hogy immár életem végéig jól megleszek etázs-, vagy cirkofűtés nélkül. Megnyugtató mindazonáltal, hogy a program bármikor mozgásba hozható, s egyáltalán 29 �palócföld 95/1 nem úgy élem meg, mint afféle szükségállapotot. Fatalizmusnál jóval több ez a lelki készenlét, s eddigi életem kíméletlen tapasztalata összepontosul benne. Igaz, hogy többnyire rossz sorsom vitt a jég hátára, de az, hogy nem pusztultam ott, ugyancsak nem másoknak köszönhető. Patrónusaim soha, sehol, semmilyen magas hivatalban nem voltak, kudarcaimat saját erőmre támaszkodva kellett túlélnem. Midőn még szellemi energiáimnak teljes birtokában voltam, s ez eltartott jónéhány eszten­ deig, nemcsak cseppent, csordult is némi pénz a tenyerembe, de minden takarékoskodási ösz­ tönöm és neveltetésem ellenére szétfolyt az ujjaim közül. Soha sem tudtam ellesni, hogy má­ sok hogyan csinálják, miként akkumulálnak, hogy abból tényleges gyarapodás, "felmutatható" vagyontárgy legyen. Szociográfusi vonzalmam külön is csábított a titok meglesésére, de mind­ hiába: az önsanyargató güzülésnél, a körmönfont, raffinált umbuldáknál és a jószerencsénél, mint típusos eseteknél többet följegyezni nem tudtam. Ezek közül egyiknek sem kerültem a vonzáskörébe, így maradt a kisemmizettségbe torkolló józsefattilai keserű számvetés: "Elpa­ zaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom." No igen: mindkét házasságomból jóformán a rajtamvalóval léptem ki, hiszen mégis csak a puszta életbenmaradás volt a legfontosabb. Amit fel tudok mutatni, az alig több a semminél. Annyi, hogy éppen van saját fedél a fejem fölött; ennek híján a hajléktalanság rémével kellene szembenéznem, ha még egyáltalán életben volnék. Egészében véve elmondhatom: nem volt szerencsém az anyagiakkal (sem). Barátságot kötni a szegénységgel annyi, mint megbékélni a sorssal. A lázongás itt értel­ metlen és nevetséges. A szemlélődés - beleértve az önön helyzetem szemlélését is - terméke­ nyebb konzekvenciákhoz vezet. Már a rendszerváltás idején körvonalazódott bennem a kissé múltszázadi ihletésű allegória: a szabadság istenasszonya, miután elhagyja a győztes b arik á­ dokat, igyekszik mielőbb befeküdni a pénz ágyába. Ebből az a következtetés adódhatna, hogy a szabadság megvásárolható, s foka, minősége egyenesen arányos a pénzzel, a gazdagsággal, a vagyonnal. Ezer és egy köznapi tapasztalat igazolja, hogy ez nem egészen így működik. A sikeres és vagyonos vállalkozó általában nem akkor ül be a több milliót érő kocsijába, amikor kedve tartja, hanem amikor az üzlet valahová elszólítja. S hiába szeretne lezser és kopott far­ mergöncöt magára húznia, nem teheti, mert az a közeg, ahová őt várják, igényli a jól szabott öltönyt, a csokornyakkendőt, s az egyéb "úriemberi" kellékeket. S a szabadsághiánynak ezek csak a külsődleges jegyei, a meghatározó tényezők az üzleti világ mélységi kapcsolatrendsze­ rében helyezkednek el, melyek a kívülállók számára szükségképpen rejtve maradnak. Még az se tévesszen meg senkit, hogy vállalkozónk bármikor fogja magát, s New York-ba repül, mert nem tudhatjuk, hogy amikor a gép éppen magasba emelkedik, emberünk nem szívesebben menne-e titkárnőjével egy istenhátamögötti hegyi faluba. Savanyú a szőlő? Ez bizony akkor is lehetséges, ha saját magamnak sem vallom be - ennyit mindenesetre tudni vélek a lélektanról. Fontosabb azonban, hogy személyiségem korlátait kellőképp ismerem, s miután egy bankszámlakivonattól csalánkiütést kapok, vál­ lalkozónak aligha lennék jó, politikusnak nem felelnék meg, mert sem eléggé dörzsölt, sem eléggé aljas nem vagyok, művészi hajlamaim, melyek tömegek érdeklődésére tarthatnának 30 �palócföld 95/1 számot, nincsenek; ezzel nagyjából ki is merítettem a jómódhoz vezető típusos lehetőségeket - a rendhagyó alkalmakról itt most ne essék szó s józan belátással, mi több, derűvel illik tudomásul vennem, hogy földi pályámat épp oly szegényen fejezem be, mint ahogy végigél­ tem. Mindezzel azonban árnyékban hagytam saját szabadságigényemet. S ez fölöttébb ké­ nyes pont: semmi nem lenne jobban ártalmamra, mint az, ha ebben a dologban hazudnék magamnak. Itt végképp nincs helye semmi önáltatásnak. Az egyértelmű megítélésnél cél­ ravezetőbb az árnyalt megközelítés. Azt mondhatnám, hogy a szabadságnak azok a szeg­ mentumai, melyek extenzív kiterjedésűek - azaz tárgyiak és interperszonálisak - mindig is kínzó hiányt jelentettek számomra, s manapság még inkább ez a helyzet, miután éle­ tesélyeim csökkentek azáltal, hogy közelítenek az alkonyat évei, de meg a világ is a sza­ badság nagyobb ígéretével terhes, bárha ez az ígéret - s a gyanú végigvonul mostani esz­ mefuttatásomon - több tekintetben is illúziónak bizonyul. Létezik azonban a szabadságnak egy intenzív, a világ belső megéléséhez kapcsolódó szemgentuma, s jóérzéssel adhatok számot arról, hogy ismerem a lélek feltöltekezett állapotát: etekintetben mind a szabadság­ élményeim, mind a - kilátásaim elsőrendűek. Egyszerűbben szólva: belső integritásomat soha semmilyen körülmények között nem engedhetem megbontani, s tettem ezt nem egy­ szer nyilvánvaló érdekeim ellenére. A börtön azon kevés dolgok sorába tartozik, melyektől eddig megkímélt a sors, ám eleget olvastam ahhoz, s hallottam élőszóbeli beszámolót is, hogy könnyűszerrel elképzeljem: az igazán erős lelkek a börtönviszonyok között élik meg a határtalan belső szabadság magasztos élményét. Feltételezem, hogy ez az adottságom te­ szi lehetővé az életfeltételek zordabbá válásához való rugalmas alkalmazkodás fentebb részletezett módozatait, még akkor is, ha ezek többnyire megmaradtak az eltervezett prog­ ram szintjén. Önelemzésre bármikor kapható vagyok, minthogy az soha semmiféle lelki sérülést nem okoz számomra, épp ezért nem lehetek egy hajszálnyira sem részrehajló magammal szemben; a pszichikai ellenpróba ezúttal sem kerülhető meg: vajon nem a szegények örökös, s unos-untig ismert önvigaszának adtam-e helyt az imént? Vajon nem a "farkasok dala" üvölt-e ki a leírt szavaimból? A legjobb lelkiismerettel mondhatom, hogy nem, mindazonáltal a gondolkodási szigor kontrollja azért is indokolt, mert - nem lévén Grál-lovag - a kevésbé fennkölt érzü­ letekkel (irigység, keserű lázongás, cinizmus) szemben csak részben vagyok immunis. Annyi bizonyosnak látszik, hogy belsőleg megszenvedett szabadságomat, legalábbis köz­ vetlenül, szegénységemből nem tudom levezetni. Ha pazar jómódban dúskálhatnék, az élet, a világ lényeges dolgairól nagyjából ugyanúgy gondolkodnék, mint most. A marxista közhely, miszerint a lét határozza meg a tudatot, esetemben csődöt mond. A küzdelemről, a fennma­ radásról megfogalmazható nézeteim nem a kenyérharc hétköznapjaiban gyökereznek. * A szegénység és a szabadság egyáltalán lehetséges összefüggéseiben a premisszák, jobban 31 �palócföld 95/1 mondva az ok és okozat rövidre zárása fölöttébb téves konklúziókhoz vezethet. Egy rosszul megragadott logikai lánc mentén haladva a munkanélküliek, de még inkább a hajléktalanok és a koldusok a legszabadabbak. Elképzelem, amint igen vaskosan és félre nem érthető módon tiltakoznának a feltételezés ellen az említettek, mint a témában leginkább érdekeltek. Nemcsak erkölcsi, intellektuális bátorság is kellene ahhoz, hogy igazukat bárki kétségbe vonja. S alighanem időnek előtte kifogyna az érvekből. A szóbanforgó páriákat a szociológusok a társadalmonkívüliség kategóriájába utalják. A szociológusoknak nem ez az egyetlen tévedése, bár talán a legkirívóbbak közé tartozik. Ha "társadalmon" a struktúrába való betagozódást értjük, akkor a kitaszítottak - e szinonimával ellentében - nagyon is belül vannak. Legalább annyira belül, mint a pasaréti villák lakói. Csak nekik a sors az ellenkező póluson jelölte ki a helyüket: nem a Pasaréten, hanem a főváros met­ róállomásain. (Bár e kényszerű tartózkodás, mint „éjjeli menedékhely” megjelölése alighanem pontatlan; Budapest végülis nem Párizs, ahol a clochard-ok természetes mozdulattal rendez­ kednek be éjszakára a földalatti vasút megállóiban. A budapesti metróállomások moszkvai mintára készültek: mutogatnivaló márványos oszlopcsarnokok, melyek emberi tartózkodásra a szerelvények bevárásán túlmenően - alkalmatlanok.) A piacgazdaság koldusok, hajléktalanok, s persze munkanélküliek nélkül épp úgy nem mű­ ködik, mint menedzserek és vállalkozók nélkül. A félreállítottakat mindenestül elnyelte a ka­ pitalista struktúra, annak foglyaivá váltak, sorsukon változtatni már nem tudnak, s talán nem is akarnak. A pária-réteget a "létező szocializmus" is kitermelte, mondanám, hogy szándéka és programja, azaz ideológiája ellenére. Akkor még többé-kevésbé helytálló volt a társadalmonkívüliségbe történő sorolásuk. Ma már egyáltalán nem ez a helyzet. A szélsőséges lepusztulás, a végletes pauperizálódás a mai magyar társadalom mind na­ gyobb hányadát fenyegeti. Ez a jelenségek olyan összetett gubancát görgeti magával, melynek felfejtésétől itt eltekintenék. Témám szempontjából legalább annyira izgalmas az a jelenség, hogy a legszélesebb értelemben vett kisemberi társadalom, mely eddig még sikerrel elkerülte, hogy a nyomorszint alá süllyedjen, sőt bizonyos hányadában reális reménye van egy nagyon lassú felemelkedésre, rosszkedvű maliciával éli meg az utóbbi évek hazai változásait. Ugyanis szenvedő alanyként kell szembenézni azzal a példátlan történelmi szituációval, hogy a tény­ leges demokratikus kibontakozás a szabadsághiány legenyhébb esetben is átmeneti fokozódá­ sával jár együtt. Pusztán azáltal, hogy a szabadság realizálhatósága sokkal közelébb került egy korábbi állapothoz képest - a tárgyi feltélekhez, azaz a megvásárolhatósághoz, s mindez az életnívó tartósnak igérkező romlása közepette. Továbbá: a diktatúra, minden igyekezete el­ lenére, nem volt képes lefedni az egyéni élet jelentős terrénumait, az intenzív lelki megélés felé mutatókat kiváltképp nem, ezáltal játék- és mozgásteret biztosított a teljesebb életet igény­ lő személyiség számára, ugyanakkor a piacgazdaság mohóságánál és gátlástalanságánál fogva behatolt az élet legapróbb pórusaiban is, hogy a gondolkodás- és világképet a maga arculatára alakítsa át. Mindezeken túlmenően: a diktatúra nemcsak repressziót gyakorolt, de védelmet is tudott nyújtani az egyén számára - tekintsünk el most attól, hogy ezt paternalista hajlandósága 32 �palócföld 95/1 vagy inkább rossz lelkiismerete miatt tette ellenben a piacgazdaság sem kivételt, sem kí­ méletet nem ismer. Megkezdődött egy harsány és agresszív amerikanizálódás, legtotálisabb mértékben a kul­ túra szférájában, mert innen remélheti - joggal - szellemisége hatékonyabb szétsugárzását. En­ nek lényege, hogy elvben mindenki számára korlátlan a lehetőség az önépítésre, melynek emi­ nens alkotórésze a meggazdagodás. S mindez természetesen a struktúrán belül! S mindehhez nem kell sem szaktudás, sem alaptőke, sem közgazdasági alátámasztás, csupán határtalan ön­ bizalom, merész föllépés és fogpaszta-reklámot megszégyenítő vigyorgás. Íme, az amerikai "szép új világ" emberideálja, ki a sikerorientáltság jegyében skrupulusok nélkül sikkasztja el fejünk fölül az ózonburkot. Hazai képviselői e mentalitásnak már megjelentek, s ez úgy terjed, mint a ragály a kö­ zépkorban. Minap is a rádió reggeli műsorában megszólaltatnak egy könyvkiadói cégve­ zetőt, kiből tizenkettő egy tucat, s mondja ám nagy garral, hogy csak lendületre és hitre van szükség, s akkor megy minden, mint a karikacsapás. Nem ismerős valahonnan a szö­ veg? Dehogyisnem: "Elvtársak, nem támadhat olyan nehézség a szocializmus építése so­ rán, amit le nem küzdünk, ha van céltudat és kommunista elkötelezettség." Mások a sza­ vak, de a lényegi tartalom ugyanaz. Ebben az egészben van egy mélyen antihumánus mozzanat. Nevezetesen az a sugalmazás, hogy aki nem sikerre született, az nem is életrevaló, az csak útjában van a többinek, s jobban tenné, ha eltakarodnék a föld színéről. Ebben a világban depressziósnak lenni nemcsak sors­ csapást, de önveszejtést is jelent. A kérdés immár általánosabb síkon is megfogalmazódik. Mi legyen azokkal, akik nem a siker csillagzata alatt születtek? Mi legyen azokkal, akik nem „erősek” - elsősorban úgy értve, hogy nem erőszakosak - , nem ravaszok, nem örököltek számottevő vagyont - azaz nem áll mögöttük masszív családi hinterland nem zseniálisak... (Közbevetőleg: tájain­ kon a zsenialitás nemhogy kiemelkedő, de még biztos egzisztenciát sem garantál... Sőt!) S mindezeken túl még bérrabszolgának, azaz munkavállalónak sem alkalmasak... A bol­ sevik diktatúra, leginkább az értelmiség körében, számolt a rendhagyó személyiségek egy bizonyos előfordulási arányával, s részükre mondvacsinált intézeteket, szerkesztőségi mű­ helyeket - s más kvázi szinekura alkalmakat - teremtett, az egyenlősdi alapján álló bérezés folytán mód nyílt arra, hogy ezek is kapjanak annyit, hogy ne forduljanak fel éhen. Tegyük rögtön hozzá, hogy a hatalmat ebben a ténykedésében korántsem emberbaráti érzület ve­ zette, hanem az indokolt félelem attól, hogy a sorból kilógok szerveződése egyhamar az ellenzéki mozgalmak melegágya lehet. A hónuk alá nyúlással egyaránt megteremtették a korrumpálás és a szemmeltartás alkalmait. Az ellenzékiség része a polgári társadalom struktúrájának, így az új hatalom semmi okot nem lát arra, hogy bárkit is gyámolítson, aki nem képes a betagozódásra. * De hiszen épp ezen fordul meg a lényegi kérdés: a polgári társadalom csak azokra tart-e 33 �palócföld 95/1 igényt, akik rá tudnak hangolódni a piacgazdasági hullámhosszra... Ha a válasz kizárólagosan igenlő, akkor számolni kell egy létszámban is jelentős embercsoporttal - teljesen nyilvánvaló, hogy e sorok írója is idetartozónak véli magát -, mely meggyőződéssel vallja, hogy az új re­ zsim semmivel sem különb a diktatúránál, sőt az állami gondoskodás elmaradása folytán roszszabb annál. Egészen más a helyzet azonban, ha a hatalom számol azzal, hogy sokak szemében a piacgazdaság utálatos és visszataszító. S ezért polgári demokráciához illő módon tolerálja, hogy a betagozódást senki ne tekinthesse kényszernek, az alól bárki és bármikor kivonhassa magát, anélkül, hogy represszióval kellene szembenéznie. Sőt kellő türelem kell, hogy megil­ lesse a be nem tagozódóknak azt az emberi törekvését is, hogy testükre -lelkükre szabott fel­ adat- és szerepkört találjanak maguknak. S nem utolsó sorban azt, hogy akinek igénye van rá, az meg is teremthesse az alternatív és/vagy defenzív életvitel kereteit. Mindezt azért, hogy - szabadságigényünk minél teljesebb kielégítése végett - ki lehesen vonulni az adott társadalomból, akár azért, hogy izolálódjunk, akár azért, hogy párhuzamos társadalm/ak/at teremthessünk magunknak. Nem komoly természettudós az ma már, aki az érzékszervekkel is megtapasztalható három$dimenziós világ keretein belül tud csak gondolkodni, s nem képes elképzelni - legalább elméleti síkon - az akárhány dimenziós adottságok között működhető párhuzamos világokat. S mindezt miért ne lehetne rávetíteni a fizikai világnál sokkal összetettebb, összehasonlíthatatla­ nul rétegezettebb emberi világra, közösségekre, társadalmakra? Az emberi populáció önszerve­ ződési lehetőségei milliószor gazdagabbak, mint ahogy eddig hittük, gondoltuk. A huszadik századi totalitáriánus szörnyeteg rendszerek kimúlta után rá kell döbbennünk: önmagunk elleni bűnt követünk cl, ha olyan világban kényszerülünk élni, amelyben nem érezzük jól magunkat, és amelyhez - tespedtségből, restségből - mégis ragaszkodunk. Aki netán arra gondol, hogy sanda módon akár egy megreformált kommunizmus ideológiá­ ját és gyakorlatát kívánom visszacsempészni, az legalábbis vaskosan téved. Egyébként is, a diktatúra nélküli kommunizmus - fából vaskarika. Nem véletlen, hanem nagyon is törvénysze­ rű, hogy tájainkon néhány évvel ezelőtt, amikor szétpattant a diktatúra bilincse, azon nyomban tápászkodni kezdett a polgári társadalom. Ezért úgy gondolom, hogy az osztályokról, s kivált­ képp az osztályharcról szóló marxi rögeszméket nyugodtan átadhatjuk a feledésnek. Hozzátéve azonban, hogy jóval Marx előtt élt már egy nála több nagyságrenddel jelentősebb férfiú, aki egy ízben korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból, aki bizonyosan nem volt szocialis­ ta, ám minden volt, leendő és jelenlegi antikapitalista az ősatyját tisztelheti benne. Az antikapitalizmus élő valóság, keresztény valóság. „Üdvözülj az égben és boldogulj a földön!” - e némiképp szem forgatásra buzdító szentencia sokak által ismert, még többek által követett és gyakorolt, s nekünk sem lehet gondunk vele, amennyiben fel­ tételezni merészeljük, hogy a földi boldogulás nem mindenki számára a vagyongyűjtést jelenti. A tradicionális keresztény egyházak szószólói időnként minden alkalmat megragadnak, hogy elítélő szavakkal nyilatkozzanak a szektásodásról. Velük ellentétben úgy gondolom, hogy a piacgazdasággal szembehelyezkedő vallási szerveződéseknek nagyon is megvan a létjogo­ sultságuk. Ezek alapjai lehetnek a párhuzamos társadalmak létrejöttének, főleg ha tagjaik az al­ ternatív és defenzív életvitel keretei között elégítik ki szabadságigényeiket. 34 �palócföld 95/1 Óvakodnék - magamat is óvnám - minden fatális, minden végletes élethelyzet előidézésé­ től. A párhuzamos társadalmak is hús-vér, azaz gyarló emberekből szerveződnének, kiket viszszarettenthetnek a nem kalkulált nehézségek, akik megrögzöttségeiktől korántsem tudnak oly mértékben szabadulni, mint hitték és remélték. Ezért - oda és vissza - szabad átjárást kell hagyni a piacgazdasági struktúrába. Mindez jóval többet jelent praktikus óvintézkedésnél; je ­ lenti azt, hogy a párhuzamos társadalmak világát csakis a polgári berendezkedés keretei között látom megvalósíthatónak, a teljesebb emberi szabadság remélt hozadékával, s azzal az óhaj­ jal, hogy a polgári társadalom képes legyen az önmozgásra, a folytonos megújulásra, a tö­ megtermelés és a fogyasztói életvitel emésztőcsatornájának a meghaladására. Csak azok az emberi képességek alkalmasak a szabad kibontakozásra - nemcsak virágzásra, de a termés beérlelésére is - , amelyek nem rendelődnek alá sem ideológiai sem piacgazdasági megfonto­ lásoknak. Eszmefuttatásom végéhez közeledvén szinte magam előtt látom az örök szkeptikus legyintőket: megint egy újabb utópia... Magam is úgy vélem, hogy a világmegváltást hirdető utópiák több kárt okoztak az emberiségnek, mint amennyi haszonnal jártak, s idejük egyébként is le­ járt, hiszen többé-kevésbé valamennyien kételkedőkké váltunk. Önmagunk megváltása azon­ ban olyan adósság, amelynek törlesztését még el sem kezdtük. Épp ezért az időszerűsége két­ ségbe nem vonható, s mivel „csak” annyi kell hozzá, hogy legyen bátorságunk felkutatni szabadságlehetőségeinket - kívül s belül egyaránt -, s ez mindössze olyan gyakorlati biztatás, mely semmiképp nem tarthat igényt az utópiák rangjára. Továbbá: nemcsak a vallási szekták, de a pár évtized óta a világ sok-sok táján létrejövő kommunák, sőt bizonyos mértékig az izraeli kibucok is előképei a párhuzamos társadalmaknak. Egyfajta földhözragadt szemlélet, amelynek a maga helyén nagyon is megvan a létjogosult­ sága, még praktikusabb szintre szállítja le az ellenvetést. Ez abból a tautológiából indul ki, hogy mindenfajta szervezkedéshez szervezeti keretre van szükség, ezzel egyidejűleg működési engedélyre, pénzre, induló vagyonra, törzstőkére, adószámra. Így, miközben ránk kattan a piacgazdasági struktúra kelepcéjének csapóajtaja, csak állunk lebénultan, magunk sem tudva, hová tegyük önmegváltó eszmélkedéseinket. Ennyire hozzászoktunk volna a mesterségesen leszűkített horizontokhoz? A huszadik századi koncentrációs táborok működését - sarkkörön innen és túl, Keleten és Nyugaton - igen precízen adminisztrálták. Ellenben az őskeresztény közösségeknek nem volt sem alapító oklevelük, sem adószámuk. Egyáltalán nem baj - tapasztaljuk manapság is ha az emberellenes tendenciák dokumentálhatóvá válnak. Ám a szabadság rejtett ösvényeinek felkutatásához nincs szükség semmiféle bizonylatra. 35 �palócföld 95/1 Erdős István Isten kemencéje Szögezzük le rögtön az elején: nem biztos, vagy figyelemre méltó, amit én tudok magam­ ról, a vállakozói életemről mondani, de csak akkor állok szóba magával egyáltalán, ha kije­ lenti, nem azok közül a nagyokos mindent tudó szociálpolitikusok közül jött ide, akik azt tart­ ják: mindig csak a bajba jutottakban, szerencsétlenekben van a hiba, és egyáltalán örüljenek "ezek", hogy valaki "szakember” hajlandó foglalkozni az ügyeikkel. Köszönöm uram, örülök, hogy ezt a nemet ilyen határozottan mondja, mert nekem viszket a tenyerem néha ezektől a "jóhiszemű" hivatalnokoktól, akiknek eszükbe se jut az elemi önkritika, hogy ők ezt a szakmát soha nem tanulták, valaki valami iskola után bedugta őket egy íróasztal mögé, ahol most el­ játsszák a jóistent, vagy legalább az ő szárnysegéd jóangyalkáját. Pedig uram, ehhez a mun­ kához több szaktudás, tapasztalatszerzés kéne, mint az órásnak, vagy a tévéjavítónak ahhoz, hogy ki merje bontani a készülékek fedelét. Ha rossz a tévém, eszembe jutna henteshez vagy újságárushoz vinni javítani? Bolond ember lennék. Ma az van, ha egy nyomorult cigány család ügyeiben baj van, gubanc van, ha mondjuk egy mozgássérült cigány-gyerek segítése a gond, akkor már bolond-emberré kényszerül len­ ni a családfő, mert látja, hogy olyanhoz járkál a hivatalba, aki nem is ért szakmailag az ügyek­ hez, és a segítés szándékát is csak tessék-lássék imitálja. Mindebből is láthatja, amit mondok, hogy én elég szigorúan ítélkező, véleményező cigányember vagyok, úgy vegye figyelembe, hogy nem a levegőbe beszélek, hanem én ténylegesen az elveim szerint kívánnék élni, gye­ reket nevelni, vagy szerencsétleneken segíteni. Apám Oláh nevű volt, én Kőszegire magyarosítottam a nevem vagy másfél éve, amikor jobban belendült az üzlet, és már a megismerkedés előtt egy levélaláírás szerint gyanús lettem, hogy nem cigány ez az Oláh? Az vagyok, nem is szégyenlem, de most előbb megismernek engem, szóba állnak velem, mint emberrel, üzleti vállalkozóval, kiismerjük egymást, és így már nem számít cigány vagyok-e vagy nem, mint amúgy meg se akartak ismerni a cigány-név lefedésében, takarásában. Én Nagylócon születtem 1956-ban, még cigánytelepen. Ha nem is putriházak voltak ott mind, de a szegénység, nyomorúság a rendes kis házakban is ott volt. Nagyapámék egyszobás házához apámék még egy szobát ragasztottak, és így éltünk ott hat gyerek, két szülő és két nagyszülő. Nagyapámék, apámék is egyformán vályogvetésből, nap­ számból és muzsikálásból éltek. Én is dolgoztam velük mindent 8 éves koromtól, hogy en­ 36 �palócföld 95/1 nivalóra, tüzelőre elég legyen a pénz. Fával, szénnel tüzeltünk, és mindig egy kicsit füstszagú, áporodott volt minden a lakásban, főleg a nagy zsúfoltság, helyhiány, kis ablakok miatt, és nem azért, hogy nem lett volna tisztaság. A mi családunk tiszta volt, és rendetlenek, rongyosan se voltunk soha, csak talán olyan kopottas kinézetűek. Amennyire emlékszem rá, a családom úgy nevezte magát, "magyar zenész cigányok" vagyunk. A profi muzsikusság édesapámnak elég nagy tekintélyt biztosított a faluban, ma is él, ma is muzsikál még 62-63 évesen. Vallásos, templomjáró szüleim minket is vittek magukkal, és olyankor különösen ünnepélyes volt min­ den: templomba megyünk, mint a parasztok... A legszegényebb cigányok, a nem dolgozó családok templomba se jártak, és semmihez se értettek, csak a folytonos civakodáshoz és kocsmázáshoz. A mi családunkban soha, senki nem volt részeges, noha a mulatozást, jókedvet sokra tartottuk, és ittunk mindig, ami egészségesen jól esett. A mostani asszonyom édesapja volt akkor abban a bandában a klarinétos, ahol éde­ sapám prímás volt. Jól kerestek, és 10-12 éves koromtól, mert ügyesen nyaggattam a hegedűt, engem is majd’ minden lagziba magukkal vittek, érdekes volt, hogy gyerek is ott muzsikál a nagyok között, szerettek, kényeztettek. Amikor 6-7 éves koromban beírattak engem az első osztályba, úgy 1963 körül, én egy árva szót sem tudtam folyamatos mondatban, rendesen, pontosan használni a magyar beszédben, mert otthon kizárólag csak cigányul beszélt a mi családunk. Az első esztendő azzal telt el, hogy szavak kimondása mellett már néhány mondatot is ki tudtam mondani, így szinte termé­ szetesen megbuktattak, mert se írni, se olvasni, számolni nem tudtam megtanulni. Még a má­ sodszor járt első osztályban is évismétlésre buktattak meg, úgyhogy én jó szorgalommal is há­ romszor jártam ki a nagylóci iskola első osztályát. Ahogy megtanultam rendesen magyarul be­ szélni, úgy aztán egyre könnyebben ment onnantól kezdve minden. Cigányul egyre kevesebbet hallottam, beszéltem, már legalább fele-fele arányú lett a magyar meg a cigány beszéd a gye­ rekkorom végére. Ami a cigány hagyományokat illeti, a népzene, a nóták, a muzsikálás mellett, az öreg nagylóci „Toncsi Béla bácsi” jelentette a művészetet az életünkben. Hát, az az öregember úgy tudott mesélni, hogy az ember-gyerekben megállt az ütő, ott olyan csend volt a szérűin a háza előtt, ahogy körülülte 10-12 gyerek, hogy egy pisszenést se lehetett hallani soha. Mesélt a régi ci­ gányéletről, a vándorlásokról, vérbosszúkról, és igen humoros-vicces történésekről. Persze, hogy cigányul mesélt, ma is előfordul, hogy a feleségemmel elmegyünk Nagylócra Tarjánból rokonlátogatásra, és a saját régi házaink, házhelyeink mellett az öreg Toncsi Béla telkének vélt helyét is bejárhatjuk, emlékezgetünk, ez a ház így állt, és itt volt a nagy eperfa, emitt meg a ti házatok eresze csurgatta az esővizet... De most csak üres, puszta tér ott az a nagylóci gö­ dör-környék, de azért igen jólesik ott a régi időkre visszaemlékezni az asszonnyal, aki hiába, hogy fiatalabb nálam, vagy öt évvel, ugyenezt a gyerekkort éltük át, ugyanazok a kedves em­ lékeink és bánataink a messzi-messzi régi múltból. Nagylócon végül is három osztályt végez­ tem el hat esztendő alatt, akkor sok család onnan Salgótarjánba költözött, hogy ott jobb munkát kapjon, ez úgy 1967-68 körül volt, én azon túl, hogy még igen csúnyán beszéltem mindig, sok 37 �palócföld 95/1 hibával és selypítve "szürcsögve", kínlódva csak elbandukoltam a híres-nagy Rákóczi iskolába, ahol nem 14, de 16-17 évesen fejeztem he az általános iskolát. A nyolcadik osztály után a szüleim péknek adtak, pedig én kalauz szerettem volna lenni, ahogy az egyik nagybátyám nagytekintélyű, szép szál ember volt, és mindenki szerette. Két évig voltam ipari tanuló, pék-tanonc, de aztán belémállt valami kalandvágy, szerelem-kergetés. meg lustaság, otthagytam az iskolát, a pékséget, elmentem dolgozni, segédmunkás lettem a vá­ rosgazdálkodási vállalatnál, először a lakatosok mellett, később meg a kőműveseknél. Dolgoz­ tam még munkásként az Öblösüveggyárban, a VEGYÉPSZER-nél, végül aztán az Acélgyában kötöttem ki, ahol 15 évet lehúztam, aztán igen-igen megbecsültek, szerettek ott a feleségem­ mel, még kiváló dolgozó címet is adtak, illetve adtak volna, ha nem éppen akkor mondok fel. hogy mostmár igazán sok pénzt akarok én keresni, ha már sokat gürcölök, dolgozok. Felmondtam, és nem adták oda a kikészített, nekem szánt kitüntetést. Aki, ha elmegy, ne kapjon kiváló dolgozó címet. Az Acélgyárban afféle ranglétrát jártam végig: csévélő segédmunkás, majd tar­ goncás voltam, azután meg darukezelő vizsgát tettem, és igen jó helyem volt, szép munkám volt végig. De akármilyen keményen dolgoztam 6 óra meg két óra között a gyárban, hétvégén az édesapám bandájával mindenkor zenélni, pénzt keresni mentem. 7-8 év alatt össze is gyűj­ töttünk annyi pénzt a feleségemmel, akit én 21 évesen vettem el, ő meg 15 múlt csak, hogy építhettünk a nagyon szép helyen lévő Damjanich utcában egy szép családi házat. Nagy udvar volt, szép kert, na, mostmár jöhetnek a gyerekek. Jöttek is: a lányka 1977-ben született, a ne­ vemet viselő fiúcska, Rudika meg 1985-ben. Munkásként ketten az asszonnyal kerestünk 15.000 forint körül, meg én még körülbelül majd ennek a felét meghoztam a zenéléssel, a hétvégekkel. De már a jónál is egyre jobbra vágytunk, mindketten azt tartottuk, nem jófajta ember az, akinek nincsen új meg új nagy cél­ kitűzése, hát úgy 1988 körül belevágtunk a vállalkozás közvetlen előzményeként a rongyos üzletbe. Egy-két tsz-szel (Buják és Érsekvadkert) álltunk szerződéses viszonyban, és még a könnyünk is kicsordult az asszonnyal, amikor még 1988-ban nagyon nagy pénznek számító, nettó 30.000 forintot egy hónapi munkáért megkaptunk, pedig a téesz, amelyik csak a nevét adta az üzlethez, még nálam is sokkal jobban járt... Szóval, ilyenfajta sikerindulás után 1990-ben úgy döntöttünk: jobb lesz, ha mi megállunk a saját lábunkon, akkor megalakítottuk a kereskedelmi és textilfeldolgozási géemkánkat, amibe a rongyozás mellett a kereskedelmi ügyek széles köre is belefér a MÉH, a színesfémek ke­ reskedése, és így tovább. De a fő profil a rongy, a selejt ruhagyári-anyag, a textilhulladék, amit válogatás, tisztítás után bálázni kell, és különböző formákban, rendszerekben értékesíteni. Kétszázötvenezerért eladtuk a családi házat, felvettünk 90.000 kölcsönt a feleségem nevé­ re, és még százezret adott a család kölcsön az induláshoz. Ebből lett úgy a szép pálfalvai lakás mellé egy pálfalvai telephely-műhely, ahol egy régi házban, meg annak a telkén folyik a mun­ ka. Kemény munka, de megvan az eredménye: a jó mód, fejlesztési lehetőségek mind meg­ alapozhatók ilyenformán. A lakás 2,5 szoba, összkomfort, minden benne van, ami mondjuk a gyárigazgató, vagy kór­ 38 �palóc föld 95/1 házi főorvos lakásában megtalálható. De az élet minősége szerintem mégse ezeken a videókon, meg import mosógépeken, elektromos kenyérpirítókon múlik, hanem a szereteten, a közös munkán, és a gyerekek jókedvű felnevelésén. Hogy az embernek, asszonynak, de a gyereknek is legyen kedve, szép akarata. Veszekedés? Balhé? Az is előfordul, de szép öröm is, például vagy négy-öt éve én győztem meg az asszonyt, hogy a nővére gyerekét, akit a részeges, dologtalan férj, meg a sok veszekedés miatt intézetbe dugtak be, vegyük ki onnan, és a 12 éves lánykát a mi két gyerekünkkel egyenrangú családtagként, szeretettel neveljük fel az életkez­ désre. Úgy élt velünk 15 éves koráig, mintha az én gyerekem lett volna. Erre a nevelésre adtak nekünk eleinte valamit, 600 forintos pótlékot, de a feleségem visszaküldte, akkor valami hi­ vatal megint kiküldte, még csak a feleségem be nem ment, és el nem magyarázta, hogy mi nem a pénzért csináljuk ezt, adják oda azt a kis pénzt azoknak, akik nálunk jobban rá vannak szorulva. Persze, ahogy ez nálunk szokás: hülyének néztek bennünket. A családi pótlék, az vi­ szont már belefér a család rendes költségvetésébe, ami a kettőnk munkája nyomán 40-50.000 nettó lehet havonta. Ennyi pénzt meg be lehet osztani! Egy-két rokon cigányt alkalmazunk, ha sok a munka, és szerződésben vagyunk a "Piramon" Mozgáskorlátozottak Egyesületi Csoportjával is, ahol 20-30 sérült ember dolgozik ne­ künk, teljesítménytől függően, akár 8-10-12.000 forintot is megkereshetnek havonta. Sajnos a tágabb családi körben is van két mozgássérült unokatestvér lányka, akit minden nyáron a magunk gyerekei mellett nyaralni viszünk valami vízpartra, rendszerint a Balatonhoz vagy a Tiszához. Nagyon boldogok velünk azon a két héten át, mert igen szeretik, imádják a vizet. Most azon törjük a fejünket, hogyan lehetne tovább bővíteni, gépesíteni a vállalkozást, hogy legalább 10-12 rendszeres foglalkoztatottal megháromszorozzuk a termelést. De nagyon nehéz ebbe belefogni, mert az állam, meg a bankok egyszerűen hülyének nézik a vállalkozókat, és már a világért sem szabad ezektől kölcsönkérni, mert minden rámegy a borzasztó kamatokra, •törlesztésekre. A vállalkozás mai formájában az első és a második év volt nehéz, amíg kialakultak a normális üzleti kapcsolatok, és elfogadták, mint becsületes partnert az embert, akkor is, ha cigány. Munkanélküli hál’ istennek nincs a családban se, csak Béla, a nagyon távoli ro­ kon, aki rendszeresen nálunk kap munkát a rongybálázás során. Ami az ősi mesterségeket illeti, kosárfonó van a családban, de Gyöngyös körül él, azon a piacon árulnak, de igen szegény a kereslet, inkább csak hobby, jövedelemkiegészítés neki ez az ipar, és kereskedés; nem üzlet, nem megélhetés. Ilyen módon aligha lehetne nagyon kiterjesztgetni, kifejlesztgetni cigány munkanélküliek­ nél és mozgásképteleneknél. Az egyik bátyám is ősi cigánymesterséget tanult, kovács volt, míg csak be nem zárt a nagy kovács üzem, ahol dolgozott, és el kellett neki menni sofőrnek, hogy élni tudjon. Ez se igen piacképes szakma - felújítása, nagytömegesen lehetetlen is... Marad a vályog, amelyiknek a száradó, összehúzó erejét ma is itt érzem néha a lábam szárán, szinte le kell vakarni a szőrszálakról a nem létező sarat, töreket, ami 8-9 éves koromban ténylegesen odatapadt. Hát a nehézségek mellett igen gyönyörű teremtő munka volt, ahogy elkészült, és 39 �palócföld 95/1 ott száradt, sorakozott a sok vályog, amiből aztán itt meg ott az utca végén egyszercsak szép ház lett... Ez igen. Ezt érdemes volna újra megtanulni, újra megtanulni, és újra kezdeni, esetleg gépesíteni is, mert ház, az mindig kell az embereknek, mert a gyerekek, unokák is megnőnek, és azoknak is lakniuk kell valahol. Arra a dologra egészen biztosan sok cigányember, meg asszony vállalkozna, mert nyilván, ahogy nekem, úgy másoknak is ott lehet a vérében, az em­ lékezetében a törekes sár taposásának emléke, örömokozása. De ami a szegény cigányságot illeti, ott majd mindig az a baj, hogy a családon belül is csak riasztják egymást az emberek: "úgyse sikerül". "Minek is belekezdeni?" "Ki fogja kinyögni az adósságot?" Így aztán összefogás sincs, se egyéni vállalkozás. Isteni szerencse, hogy a mi családunkban más volt a hangulat, az érzelem. Itt mindenki azt mondta: csinálni és kockáztatni kell, majd fog sikerülni. Arról nincs nekem képem, hogy más térségekben, városokban hogy van, de az biztos, Tarjánban nagyon nagy a baj, sokan vannak munka nélkül, kenyér nélkül. Azt is látjuk, hogy a szülőfalunkban a dolgos, takarékos, húzó cigányok helyére nem is tudom mifélék telepedtek, akik csak segélyért állnak sorba az önkor­ mányzatnál, de nem is nagyon keresnek munkát. A hatvanas-hetvenes évek Nagylócán négy­ szer is leégett volna a képünkről a bőr ennyi dologtalan ember, asszony láttán, noha, ahogy az elején is hangsúlyoztam, nemcsak ők tehetnek róla, hanem a történelmünk, meg ez a rosszul szervezett, igen önös világ, amelyikben élünk, és nem tudunk igazán segíteni a másikon... De hát Nagylócon az nemigen segít a cigányságon, ha a falu vezetőségének olyan a véleménye, hogy még a közmunkán is csak inkább italoznak, kötekednek, verekednek a cigányok, mint­ hogy kitartóan dolgoznának... Itt, Salgótarjánban, Zagyvapálfalván, ha sok is most a munkanélküli, azért mindenki ipar­ kodik álláshoz jutni, vagy legalább alkalmi munkából pénzt csinálni. Ha nem keresnek az em­ berek, nincs miből kifizetni a lakbért, a villanyszámlát. Mi lesz ebből? Ki merne kilakoltatni egyetlen cigány családot (amiről itt már pusmognak a városban), ha munkát meg nem tudnak biztosítani a keresőknek. Mindenképpen az a javaslatom, hogy építkezésekre, az üzemek talpraállítására kellene az államnak sok pénzt, külföldi hitelt biztosítani. A cigányságnak, ha már különleges szakképzést tudnának biztosítani, ne régi szakmákat vegyenek elő elsősorban, hanem könnyen kitanítható, biztos jó szakmákat, mint az ácsmes­ terség, asztalosság, állattenyésztő szakma és ehhez hasonlóak. Azt gondolom, hogy valamilyen ösztönzésekkel Tarjánban is meg máshol is elvégeznék ezt a kiképzést a szakmunkás iskolák. Ott vannak a feltételek... 40 �palócföld 95/1 Szepessy Béla grafikája 41 �palócföld 95/1 Romhányi Gyula Földközel Gyűlöllek! és mért ne tenném mert ez is mint annyi agyrém változás tehát gyönyör nem baj ha gyötör ha ködös nyirkos fulladást hoz ha közel lök a halálhoz ha csontig rág és megaláz ha felhasít mint rongybabát rossz gyerek s földre vet 42 Gyűlöllek! mert gyáva lettél mert engem köszöbre tettél mert húsomból falva éltél s csak a gyengék ellen reméltél az erősekkel alkudtál puhán eladtad magad ostobán vívtál légvárat ha kellett tűrted a viselős fegyelmet s neveltél sasok helyett fészket pusztító férgeket �palócföld 95/1 Gyűlöllek! mert megígérted hogy minden szavam megérted hogy nem leszel butább mint ki elvektől részegen okád hogy vigyázod szédülésem ikaroszi repülésem... és lettél csak egyre mocskosabb elloptad minden toliamat s mutogatsz rám zúzott dögre a legyeket bíztatod: "Köpjétek be!" Gyűlöllek! magam magam mutasd a tested hogyha van öltsön alakot az árnyad gyújts erőt harcra várlak küzdj magadért értem ellenem nem riaszt többé a földközel 43 �palócföld 95/1 Zeke László munkája 44 �palócföld 95/1 Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben Az emlékeim! Behunyom a szemem (így sokkal könnyebb, hamarább lesz a hópelyhekből gyapot!). November eleje van, amikor belököm a könyvtár ajtaját... Néhány napig nincs kölcsönzés, szünetel (mit fogok csinálni?), az olvasóteremben kiállítás nyílt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére: szovjet könyvek kiállítása... Az asztalokat összetolták, vörös zászló­ anyaggal bevonták és szétrakták rajtuk a könyveket... A belépés ingyenes, ha már itt vagy, te­ kintsd meg a kiállítást, noszogat az idős hölgy, még sohasem láttam itt, biztosan nyugdíjas, valahonnan a szovjetbarátoktól ráncigálhatták ide... Írd magad alá a vendégkönyvbe!... Kétféle aláírást szoktam használni, egy csúnyát, de olvashatót, és egy szépet, de olvashatatlant... Most a szebbikkel szaporítom a látogatók autogramjait... Azután lassan, ráérősen elindulok az asz­ talok között kanyargó ösvényeken arra, amerre a nyíl mutat... Jobbra az első sor csupa cirill betűs könyvekből áll, a suliban jól megy az orosz, folyékonyan el tudom olvasni a címüket, persze ahhoz, hogy eredetiben olvassam a műveket, nem érzek semmi hajlandóságot... Minek kínlódni? Van elég fordítás... Távol Moszkvától, Az ezred fia, Zoja Koszmogyemjanszkájá, Az ifjú gárda... Zóját már ismerem, dolgozatot is írtunk belőle!... A teremben jó meleg van, ki­ gombolom a kabátomat, megoldom a sálam, és nézelődöm tovább... Azután, a harmadik ut­ cácskában, jóformán a sarokban, meglátom azt a kisméretű könyvet. Hosszasan elidőzök, ácsorgok mellette. Miért van az, hogy nem tudok tovább menni?! Valószínű, hogy a színpom­ pás borító az oka, az bűvölt el, vagy a leány, akit ábrázol... A lány valami ültetvényen guggol egy növény mellett, a növényen (a többin is!) fehér vattacsomók, mindenki azokat szedi, gyűjti a kosarába... Hülyeség, a vatta nem a szabadban nő, hanem úgy gyártják (Rico), ezt még a fiúk is tudják, bár nem használják havonta!... Olvasom a könyv címét - én ökör! - hát persze hogy nem vatta az, hanem gyapot, a lány meg Ajszoltan, a gyapotmezők leánya... A könyvnek szerzője is van, de hogy egészen őszinte legyek, nem érdekel, a nevét rögtön elfelejtem, engem csak Ajszoltan érdeked (de ő aztán nagyon!)... Ajszoltan gyönyörű, kissé ferde vágású szeme barna, tekintete meleg, nem a gyapotnövényt nézi, hanem engem... 45 �palócföld 95/1 Elolvad rajtam a ruha... És az a két csodálatos hajfonat!... A copfos lányok a kedvenceim!... Iziben belezúgok a könyvbe, a borítójába, Ajszoltanba... Most hogy hagyjam itt?!... Sehogy!... Magammal fogom vinni!... Szemvillanás a felvigyázónő felé, kötőtűi, pamutgombolyagjai le­ foglalják, egy "csizma", egy "perkelt", anyám is így számolja... Számolóművész!... Ám szá­ molás közben mindig szakít egy villanásnyi időt, hogy a fél szemét rám vesse... Bizonyára a kiállítás cerberusával sincs ez másképp... Az óvatosság nem árthat!... A szívem a torkomban dobog, már már kinyújtom érte a kezem, azután mégsem... Sohasem tettem még ilyet, igaz, sohasem éreztem még ilyen erős késztetést... Mi lesz, ha nem sikerül? Ha rajta kapnak? Nem élem túl azt a szégyent!... Tekintetem elszakad Ajszoltantól, a kötőtűit csattogtató nő felé ván­ dorol, és találkozik az övével. Éppen engem nézett, na, mit mondtam?!... A kötőtűk csattogása hirtelen elnémul, abbamarad, az ajtó nyílik, a terembe egy osztálynyi tanuló tódul be, élükön a tanítóval, közrefogják az ülő nőt, aki hamarjában azt sem tudja, hogyan szabaduljon meg a kötésétől... Miután eltűnik a gyűrűben, még egy utolsó pillantást vetek feléje, most, vagy soha, és cselekszem... A könyvecske a szívem fölött lapul, az Isten is, akiben nem szabad hin­ nünk, a kabátom belső zsebébe teremtette... A könyveket simogatva vonulok tovább... Az egyi­ ket "véletlenül" idébb húzom, a másikat "véletlenül" odább tolom, s Ajszoltan hűlt helyét, hi­ ányát már nem lehet felfedezni a vörös anyaggal bevont asztalon. Legyőzöm szaladhatnékomat, lassan sétálok tovább, a szívem ugrál, a gyomrom remeg, a fejem olyan könnyű, mint egy lufi, el akar szállni... Az ajtóban még visszafordulok, várom, hogy valaki utánam kiáltson, de nem, a tanulók a vendégkönyv körül tolognak, azt írják alá, s eltakarják az asszony előtt a kijáratot... Sikerült! Ujjongok az utcán! Sikerült! De mekkora izgalom árán!... S a tolvajok ezt naponta átélik! Hogy bírják?! Én... Velem... Először és utoljára!... Soha többé...! fogadkozom, és este már Ajszoltan történetét olvasom az ágyban... Másnap a mi sulinkat is ki vezénylik a szovjet könyvek kiállítására, minden órában más más osztályt, az enyémre dél felé kerül sor, no nem, erről szó sem lehet! Azonnal megfájdul a hasam!... Menj haza, legyint az osztályfő­ nöknő, lehet, hogy csak egyszerű gyomorrontás. De ha még holnap is csikarna, keresd fel az orvost!... Jó ötlet, kipróbálom!... Mire anyám hazaér a munkából, már az ágyban fekszem és játszom a nagybeteget... Másnapra nem tanulok, a jó kifogás aranyat ér, s nekem jó kifogásom van, lesz, még akkor is, ha az orvos nem ismer el betegnek... Estére egy "picikét "kijavulok, de csak azért, hogy befejezhessem a gyapotmezők leányának a történetét, s hogy reggel még betegebb lehessek!... Az iskolaorvos nyomkodja a hasamat, itt is fáj, ott se fáj, az a baj, hogy magam sem tudom, mit hazudjak... Tény viszont, hogy sápadt vagyok, a kiállított könyv megfújása testileg-lelkileg igénybe vett. S habár símán véghezvittem, és a vendégkönyvben a szebbik, de olvashatatlan aláírásomat hagytam hátra, mégis ott bújkál bennem a bizonytalan érzés, hogy ennek dacára felfedezték Ajszoltan hiányát, s még mindig adódhat egy váratlan, számomra kedvezőtlen for­ dulat ebben az ügben... Az orvos befejezi a nyomkodást, kopogtatást, a szemével folytatja a vizsgálatot, semmit sem kell túlzásba vinni (mire gondol?), kissé sápadt vagy, egyébként kutya bajod, elég lesz három nap? ...Igen, bólintok zavartan, ám végtelenül megkönnyebbülve, há­ 46 �palócföld 95/1 rom nap alatt biztosan elmúlik a panaszom... Meghiszem azt, nevet az orvos, három nap alatt még az ilyen arcátlan szimulánsok is meggyógyulnak, mint te vagy... Zsebemben az orvosi iga­ zolással iszkolok haza!... Otthon kinyitom a szekrényt, és sorra felpróbálom halott apám ru­ háit... Még beléjük kell nőnöm!... Amikor elunom, visszarakom az öltönyöket a szekrénybe, gondosan ügyelve rá, hogy az eredeti helyükre kerüljenek... Anyámnak nem kell tudnia a rög­ tönzött divatbemutatóról!... Meg másról sem!... Arról sem, amit akkor csinálok, amikor egye­ dül vagyok a lakásban... Rádobom magam az ágyamra, csak úgy alsónadrágban hentergek raj­ ta, azután - nem akarok megfázni! - bebújok a dunyha alá... A plafont bámulom, de azért köz­ ben sem tétlenkedem... Nemsokára lekerül rólam az alsónadrág... Kibújok a meleg ágyból, át­ sétálok a másik szobába, a tükör elé. A látvány, melyet a tükör közvetít, megelégedéssel tölt el... Tán még Ajszoltan is elégedett volna, ha... Ajszoltannak ezt látnia kell, Ajszoltannak meg kell mutatni... Magammal viszem Ajszoltant az ágyba, egyelőre csak gyönyörködöm benne, azután kezdem el vetkőztetni... Félig kitakaródzom, a fal felé forulok, a könyvet a falhoz tá­ masztom... De jó, hogy ráérek, hogy nem kell sietnem, kedvemre pengettyúzhetek... Csak ké­ sőbb, amikor már Ajszoltan(is) teljesen meztelen, térek rá más technikára... A szemem csukva, minden képzelőerőmre szükségem van, hogy összetudjam magamnak rakni a mezítelen Ajszol­ tant (ó, azok a prűd, álszent ötvenes évek!), csak néha rebben meg a szempillám, amikor a lány arcára is szükségem van... Ajszoltan, te drága, te édes, ó, Ajszoltan!... Spriccelek! Óriásit, hosszút, egyenesen a könyv borítójára, a lány, Ajszoltan szeme közé... Bocsáss meg, Ajszoltan, nem akartam, illetve ezt akartam, de nem így, nem oda!... Törülgetem a zsebkendőmmel, félő, hogy ottmarad a folt... Ajszoltan nem haragszik, pedig volna rá oka! Ugyanúgy mosolyog, mint azelőtt! Ez azt jelenti, szeret!... Én is szeretem!... Másnap másképp csinálom, hasonfekve, a mélyedésbe, ahol a két matrac összeér... Meztelen farom ütemesen mozgatom, csak az a baj, hogy így nem látom Ajszoltant, túl magasan helyezkedik el a párnákon, mindet ledobálom, egyedül a kispárnát hagyom meg. Ráteszem a könyvet, egyre közelebb húzom magamhoz a kispárnát, arcom rátapad a lányéra (könyvízu!), vadul csókolom Ajszoltant (szegény matrac!), így telik meg az alám terített zsebkendő!... Harmadnap azután valóságos orgiát rendezek, hiszen ez a nap az utolsó, melyet zavarta­ lanul kettesben tölthetek el a lánnyal... a sarokba vonszolom az asztalt, és anyám vattájával (nem sokáig kell keresnem, tudom, hol tartja, előttem semmi sem maradhat titokban!) feldí­ szítem a szobát. Ide egy csomócska, meg oda egy csomócska, s a helyiség máris gyapotmezővé változik, s én a szőnyegen, illetve a mezőn, a gyapotnövények között szeretkezek Ajszoltannak A mező földje száraz és kemény, tör és szúr. A szoba közepére dobom a dunyhát. így már egé­ szen más, ez már egy puha, frissen szántott, porhanyós, magra váró föld, hát ha még egy jókora csomó gyapot is kerül rá!... A gyapot nem volt túl jó ötlet, a vatta az ágyékomra ragadt, meg máshová, alig tudtam lemosni!... A szobát sem volt könnyű össze takarítani utána. Végre rend van, a maradék vatta visszakerül a dobozba. Ezt is kipróbáltam, Ajszoltan, drágám, hogy nem csináltuk még?... Ajszoltan mosolyog, és megsúgja... Ha meg én súgok neki valamit, például engedd le a hajad, s bújtass el a sátor alatt, abba is beleegyezik, s még sok minden másba... 47 �palócföld 95/1 Az egyik markomból a másikba löveló ondóm oly fehér, mint Ajszoltan kezében a gyapot... Ajszoltan még sokáig szolgált engedelmesen, szeretője, férje, ura és parancsoltja voltam, egé­ szen addig, amíg más képek, vagy más éló személyek nem helyettesítették... De ez. már egy következő történet... Apropó, történet! Ajszoltan történetére, amelyről a könyv szólt, nem em­ lékszem... Azt sem tudnám megmondani, hogy állt a tervvel, teljesítette-e a gyapotszedés napi normáját?... Igaz. ez sohase érdekelt, az a fő. hogy az én napi normámat (ne firtassuk, mennyi volt!) mindig segített teljesíteni!... Ma már tudom, ez nem a könyv írójának, hanem illuszt­ rátorának az érdeme!...Én mégis úgy veszem, hogy a gyönyörűséget, amiben részem volt, a könyv adta... Nem csak egy könyvet loptam akkor magamnak, hanem kedvest is... Szerelmet lopni pedig nem bún!... S mivel minden könyvben - a tudáson kívül, amit merítünk belőle van egy icike-picike szerelem is, könyvet se!... Persze, a „kollégáim" (milyen nevetséges e ki­ fejezés, ha patkányosokat takar!) előtt el kellett hallgatnom, hogy a könyvet a szovjet könyvek kiállításáról emeltem cl... Halálra röhögték volna magukat... Ajszoltanról sem beszélhetek... Nem szentségteleníthetem meg az emlékét! A lányét, akivel annyi mindent megtettem anélkül, hogy azt megszentségtelenítésnek tartottam volna!... Lám, most is, annyi év után is képes iz­ galomba hozni! Ölem nedves, alsónadrágom ragacsos, pedig még sehol semmi! A java ezután következne! Igaz, magától nem fog bekövetkezni! Az az idő már elmúlt! Hiába húnyom be a szemem, mindez kevés... Ajszoltan se tud már annyit segíteni, mint azelőtt!... Kezem a zse­ bembe süllyesztem, de máris rámszólnak... - Ha keleti kényelemre vágysz, nem is itt kéne ülnöd! - gúnyolódik Balog. Kiskovács a pártján van. - Annyit fészkelődsz a tojásaidon, mint egy kotlós! Még kiköltesz valamit! - Biztos a pénzét keresi, hogy Véglesen fizethessen egy kört! - provokál a főnök. Nincs mit tenni! Az előbbi hangulat végleg oda van! Hímvesszőm ismét nyugalmi állapotba kerül, érzem, hogyan kúszik vissza a kisebbedő makkomra az előbb feltüremkedett bőr. Marad a nedves alsónadrág, melyben nem csak a fü­ tyülöm, de én is egyre jobban fázom. Télen nem csoda, de máskor...? Egyszer már részem volt ebben a jegcsségben... Azon az augusztusi reggelen munkába igyakeztem. Épp át akartam kelni a zebrán, amikor dübörögve jöttek a harckocsik. Egyik a másik után... Mennyit is számoltam meg? Mindegy, nem emlékszem... Csak arra emlékszem, hogy az utolsónak nyitva volt a teteje, egy gépfegyver kandikált ki rajta és egy katona. Az a katona úgy hasonlított Ajszoltanra, mintha az édestcstvére lett volna... A szeme, az arca, a termete (már ami kilátszott belőle!), épp csak hogy copfja nem volt, vagy ha volt, elrejtette a sisak... Te vagy Ajszoltan öccse? Mit keresel itt? Tudja-e Ajszoltan, hogy itt vagy? S mit szól hozzá? Üzent nekem valamit?... Ilyeneket akartam kér­ dezni tőle, de a harckocsi aránylag gyorsan haladt, mindennre nem jutott időm, ezért önkény­ telenül felemeltem a kezem, leléptem a járdáról, s egyetlen szót kiáltottam feléje: Ajszoltan!... 48 �palócföld 95/1 Azt hittem, meg fogja érteni. De vagy nem értette a zörgésben, vagy nem akarta, vagy nem d volt Ajszoltan kisöccse, mert felém fordította az állványon lévő gépfegyver csövét, és addig kísért, követelt vele, amíg át nem értem a túloldalra. Azután ez is, mint az oszlop többi harc­ kocsija, eltávolodott, és befordult a sarkon... Eltűnt a szemem elől... Örökre!... Örökké a sze­ mem előtt lesz!... A fogam vacogott, a testem jégcsappá változott, csak nem volt olyan ke­ mény... Ki hallott még kocsonyás jégcsapról?! Le is lőhetett volna! Ezt megúsztam! De a kört a véglesi köpködőben nem úszom meg! - Nehogy az út szélén állj meg! Tolass be a kocsmaudvarra! - tanácsoljuk Nagy kovácsnak. Kivételesen szót fogad. Odabenn kikérem a kört, bevesszük, azután megjegyzik: - Kettőt fizethetnél! Még halsalátára se elég! A többiek sem ütnek a zsebükre. Akkor távozunk! Szépen, libasorban haladunk a kijárat felé. Odakint ugyanúgy havazik, mint amikor bejöttünk. Lefelé lépkedünk a középső lépcsőn. A kocsma középen van, baloldalt, ugyanabban az épü­ letben található a vegyesbolt, jobbra meg a zöldséges. A vegyesboltból is elmenőben van valaki, egy nő, kezében szatyor, tej, kenyér kandikál ki belőle. - Odanézzetek! Ilyet még nem pipáltam! - figyelmeztet Nagykovács. Hát, ilyet még valóban nem basztunk! (Elnézét a kifejezésért, de egyre mocskosabb a szám, mióta ebben a partiban dolgozom!) A nő fogja a lépcső aljához támasztott kerékpárt (érdekes, a biciklit eddig nem is láttuk!), a kormányra akasztja a szatyrot, de nem a jobb oldalra, mint azt a normális ész diktálná, hanem a balra, s ahelyett, hogy tolná maga előtt a latyakos hóban, felpattan rá. - Nem helyes, ez tény! - állapítja meg Balog. - Ilyen időjárásban... - Miben fogadunk, hogy...? - kezdené Kiskovács, de arra sincs idő, hogy befejezze a mon­ datot, nem hogy még megkössük a fogadást. Az az első, hogy a kerékpár megcsúszik, a nő kalimpál, elveszti az egyensúlyát, és szatyrostól kidől az útra. A bicikli meg rá. Csuda nevetséges látvány. Kár, hogy csak egy szemvillantásig tart! Mielőtt jóízűen, úgy Istenigazából kinevethetnénk a pórul járt nőt, átmegy rajta egy kami­ on. Hétszentség, hogy nem hatvanassal haladt, most már hiába fékez (ebben az útban!), jófor­ mán a falu elején tud csak megállni. Lábunk a földbe gyökerezik. 49 �palócföld 95/1 Mindnyájan kővé dermedünk... A főnököt kivéve, aki már ott térdel a hóba és biciklibe pré­ selt valami fölött. Ezen nem lehet tehetek! - mondja, körülnéz, s a hóban barnálló pénztárca után nyúl. - Takarjatok! Ügyesen kiemeli a tárcából a papírpénzt, húszasok, ötvenesek, százasok, cserélnek gazdát, azután visszaejti a hóba... Felemelkedik, s arckifejezésem a következőket mondatja vele: - Látod, írókám! így kell ezt csinálni! Igaz-e, van még mit tanulnod?! Van! Illetve volna... Csak az a kérdés, akarok-e? - Tünés! - adja ki a parancsot. Nem óhajtok tanúskodni! Épp szállunk be a kocsma udvarán az autóba, amikor ott terem a kamionos, meg a kísérője. - El akarnak menni? - kérdi magán kívül. - El! Nincs már itt semmi keresnivalónk! - így a főnök. - Már hogyne volna! Maguk az egyedüli tanúim! - Az „egyedüli”? Hát a mitfárere? - Nem a mitfárerem, hanem a váltótársam... S mivel velem van, nem biztos, hogy hisznek majd neki. De maguk idegenek... Maguk látták, hogy történt! - kiáltotta a kamionsofőr. - Nem érünk rá! írja föl a rendszámunkat! - jelenti ki a főnök a legnagyobb lelkinyugalommal. - Szívtelenek! - jajgat a kamionos. - Miért ne állnánk odébb?! Nem mi okoztuk a balesetet! - ellenekzik vele a főnök. - Csak nem azt állítják, hogy én? - Féknyom is van a világon! - jegyzi meg Nagykovács bölcsen. - Benne akarnak hagyni a pácban? - siránkozik a kamionos. - Nélkülünk is benne van. Nyakig!... Sok még a dolgunk! Visszamenni a kocsmába nincs pénzünk, ácsorogni meg, amíg kijönnek a zsaruk...? Á, se kedvünk, se időnk! - Itt egy százas! - vegyenek be addig valamit! - kap észbe a kamionos, és rémületében egy százas helyett legalább hármat dug a főnök zsebébe. - Telefonált már? - enyhül meg a főnök. - De... de... dehogy... - dadog a szerencsétlen. - Akkor menjen be a kocsmába telefonálni! A társát meg állítsa ki az útra, terelni a for­ galmat! Nehogy az autók szétcincálják az asszonyt! Kész csoda, hogy eddig is... A kamionos futva indul a kocsma felé, de a főnök meggondolja magát és utána kiált. - Tudja mit?! A telefont bízza rám. Szaladjon inkább a kamionhoz, s egy darabon tolasson vissza!... Túl messze állt meg!... Érti? Hogyne értené! A főnök megvárja, míg a gázoló véghez viszi a műveletet, majd eltűnik a kocsmában, melyből egy-kettőre kitódulnak a vendégek... A hóréteg miatt a baleset nem okozott különö­ sebb zajt, s most mindenki szömyulködik: senki sem hallott semmit, s egyszer csak itt hever ez az asszony, illetve az, ami megmaradt belőle. 50 �palócföld 95/1 Amíg a zsarukra várunk, jönnek, haladnak az utók, van némi remény, hogy szétverik a ka­ mion féknyomait. No meg a hó is hullik cefetül. - Eredj! - szól rám a főnök. - Kérj a kocsmárosnőtől egy abroszt, letakarni a palacsintát, különben belepi a hó, s nem lesz mit lefényképezni! A főnök szava parancs! A kocsmárosnő adná is, meg nem is az abroszt, újságpapírt, csomagolópapírt kínál. - Elázik! - utasítom vissza, s lekapom az első asztalról a viaszosvászont. - Ne azt! Van rosszabb! A másikról vegye le... azt a szakadozottat! Hiába! Ez nem terülj, terülj asztalkám! A halottra a rongyos is jó! Amikor az asszonyon a viaszosvászon, az út azon oldalán, amelyiken a baleset történt, fel­ tűnik egy hógyalu. - Csiga-biga... A főnök a gázolóra néz, az meg rá... A sofőrt nem kell biztatni, arca rókaarc, odasettenkedik a kamionhoz, felmászik a kabinba, s valamennyit még hátrál. A hógyalu udvariasan kikerüli a baleset színhelyét, és szorosan besorakozva a kamion elé, folytatja munkáját. Volt féknyom, nincs féknyom! Az egyenruhások, a bibaszok sokára jönnek, tele vannak panasszal, micsoda időjárás, egyik baleset a másik után, nem győzni a munkát! A főnök alájuk nyal, hangosan sajnálja őket, majd rögtön hozzáfog alkudozni. - Nézzék, elvtársak, valamennyien ugyanazt láttuk, untig elég lesz egy jegyzőkönyv, amit mindnyájan aláírunk. - Teljesen szabálytalan volna! - kapja meg a választ a közlekedésiektől. - Sok még a munkánk... Sietnénk... - Sietnének, amikor halálos kimenetelű baleset történt? Kocsmázni bezzeg ráértek?! A főnök vállat von és felénk fordul. - Hiába minden, fiúk, nem hagyják magukat befolyásolni! Még egy autó érkezik(VB), indul a helyszínelés, a kamionos gesztikulálva magyaráz, min­ ket meg beszállítanak a legközelebbi őrsre. Útközben a főnöknek szófosása támad, hangosan, szájbarágóan elmeséli, hogyan történt a baleset. Mire odaérünk, mindenki betéve tudja. Bár egyenként hallgatnak ki minket, az egyik jegyzőkönyv olyan, mint a másik. Úgy ha­ sonlítanak egymásra a bennük foglaltak, mint egyik tojás a másikra. A lényeg? Az asszony felszállt a kerékpárra és elindult, előnyt nem adott. Elvesztette az egyensúlyát, meg is csúszott, a kamion kerekei alá esett.. Hogy miért az útra zuhant, s nem fordítva, a kocs­ 51 �palócföld 95/1 ma, illetve a bolt felé, arról valószínűen a csúszós hó tehet, s a baloldalra akasztott bevásárló szatyor... Sem arról, hogy előre láthatta-e a helyzetet a kamionos, sem a sebességről, amellyel haladt, nem tudunk nyilatkozni, mert mindnyájan az asszonyt néztük, s nagyon megijedtünk. A baleset gyorsan játszódott le, egy pillanat műve volt, nem lehetett megakadályozni! Csak én keveredek ellentmondásba. A többiek azt vallják, a kocsinkban gyengén működött a fűtés, azért álltunk meg teára. Egyedül én állítom, hogy kávéra. Ezt meg kell magyaráznom... Ügyesen kivágom* magam. - A többiek teáztak, én viszont kávés vagyok! Hogy ügyes voltam, azt a főnök elismerő pillantása jelzi. - Alkoholt nem fogyasztottak? - Hogy képzeli?! Munkaidőben? Azt hiszi, ha vaj van a fejünkön, bevárjuk a rendőrséget? - Utóvégre semmi közünk az egészhez! El is mehettünk volna! - avatkozik bele a főnök. - Azért! Mert megfújathatom a tisztelt társaságot! - Ember! Ez a hála?! Elfelejti, hogy mi telefonáltunk? Hogy mi hívtuk ki magukat?! Miután az egyenruhás mindnyájunk autogramját megszerezte, visszavisz minket a kocsma elé. A baleset áldozatát épp most szállítják el. Ez is valami! Legalább nem kellett végignéznünk. A tömeg lassan oszlik. Aki nem akar elmenni, az egy púpjáig kigombolt flanelinges férfi. - A férje! - jegyzi meg valaki a kíváncsiskodók közül. Ha nem mondaná, akkor is kitalálnánk: neki nyújtja át az egyik rendőr a barna pénztárcát. - Semmi vész, fiúk! - nyugtat meg a főnök. - A fémaprót, meg néhány tízest bennehagytam. A flanelinges - anélkül, hogy belenézne - a nadrágja zsebébe süllyeszti a pénztárcát, gyű­ rött zsebkendőt húz elő, és vérbeborult szemmel elkezdi összeszedni a felesége szétfröccsent agyvelejét. - Ha mi nem takarjuk le, most nem tudná összegyűjteni! - mondja neki a főnök, azután felénk fordul: - Sipirc innen! Ami azt jelenti, nem várjuk be, amíg a flanelinges befejezi a műveletet. A motor nehezen akar begyúlni. Nagykovács meg kínlódik. - Az aku is szar! - Meg minden! Végles után egy darabig még hallgatunk, azután megindul a csevely. Velem kezdik. - Miért vagy olyan csendes, írókám? Szólj már valamit! 52 �palócföld 95/1 - Taknyos volt a zsebkendő! - Tessék? - hülledeznek. - Taknyos volt a zsebkendő... amibe az agy velőt szedegette. Láttam! - ismétlem meg az érthetőség kedvéért. - Csak abban rántottázhatott, ami kéznél volt! - menti fel a férjet Nagy kovács és szenv­ telen arccal vezet tovább. - Bizony! Az ember ilyenkor nem lehet válogatós! - bölcselkedik Kiskovács. - Temetésig meg fog romolni! - állítja a főnök. - Ha beteszi a hűtőbe, akkor nem! - spekulál Nagykovács. Feltűnő, hogy Balog eddig még nem szólt hozzá a témához. Nézzük, hát látjuk, hogy halálsápadt... Nyitja a száját, de nem beszédre, mert akkor nem kapná eléje a tenyerét. Nagykovács a visszapillantó tükörben jól látja, mi készül, a habozás nélkül rátapos a fékre, ami ilyen időben kimondott könnyelműség. Miután Balog, hátrahagyva a megbecstelenített havat, düledező gürü szemmel visszatér, folytatjuk utunkat. Egy félóra múlva játszani kezd az abrak a főnök seggében. - Fiúk, itt ez a pénz... El kéne költeni! - Helyes! Ma még se nem ettünk, se nem ittunk! - csatlakozik hozzá Kiskovács. Hangja tele szemrehányással. - Egy kevés pia rámférne... - rebegi Balog, de ételről nem tesz említést. - írókám? - kérdi a főnök. - Ahogy a többség dönt. - A pilótát még meg sem kérdeztétek! - Szentigaz! - helyesel Nagykovács. - A pilótának az a véleménye, hogy elege volt az üres teákból? Ezért holmi falusi kocsmáknál nem hajlandó többé megállni! - jelenti ki sofőrünk megfontoltan. - Tehát? - kérdi a főnök. - Csak otthon!... A Korona borozója lesz a legmegfelelőbb... Oda melós ruhában is been­ gednek! S az sem mellékes, hogy a Koronától mindössze egy ugrás a Sugár! A Sugár alatt brigádunk "székháza" értendő. Közte és a Korona között utcányi a távolság. A kollégák elfogadják Nagy kovács javaslatát. A főnök úgyszintén. A városba érve Nagykovács egyenesen a Korona elé hajt, s miután kiugrálunk a kocsiból, elviszi az autót a garázsba. A borozóban az egyszál cigány és az egyszál pincér egyszerre indul felénk. Versenyezve egymás­ sal hajbókolnak. - Nem vagyunk egészen ismeretlenek! - kacsint felém a főnök, látva csodálkozásomat. Letelepedünk egy rozoga asztalhoz. Azután, mivel mozog a lába, meg amúgy is össze akar roskadni, rögvest átülünk egy másikhoz. 53 �palócföld 95/1 - Aperitifet kérünk és étlapot! - parancsolgat a főnök a pincérnek. A pincér előbb az étlapot hozza! A főnök a kezébe veszi, belenéz, és Balog felé fordulva felkiált. - Jé, vesevelő is van! Ki kér velőt? Balog felugrik az asztaltól, és tenyerét a szája elé tapasztva elrohan a mellékhelyiség irá­ nyába. - Jé! - kiált fel a főnök ismét. - Most látom, hogy elfogyott. Kihúzták! De Balog ezt már nem hallhatja. Ülünk és várunk. Egyszerre hárman tartanak az asztalunk felé... Nagykovács a bejárattól, a pincér a lengőajtó mögül. Balog meg a vécét takaró függöny felől érkezik. - Ez mi ? - förmed rá a főnök a pincérre. - Cinzano!... Aperitifet kértek, vagy nem? - Aperitifet, hát persze hogy aperitifet, de nem erre gondoltunk. Az ilyesmi nőknek való! - Visszavigyem ? - Csak azt ne! - rimánkodik Balog a pincérnek. - Ezt is megisszuk! Elpusztulok, ha azon­ nal nem hajtok föl valamit! - Miért vagy olyan hebehurgya?! - szidja a főnök. - Ha vársz egy kicsit, megspórolhattad volna a rókázást! A velőt törölték az étlapról! Balog megragadja a cinzanot, s egy hajtásra kiissza. Mi sem tehetünk mást! A főnök második aperitfinek mindenkinek egy deci vodkát rendel és előételnek disznósajtot ecetes hagymával... Harmadik aperitifnek borovicskát fogyasztunk. (Nagykovácsnak is eleget kell tenni!) Ezt követheti a hurka-kolbász csípős paprikával, meg a vörösbor! A második kancsó vörösbor után a főnök elrikkantja magát... - Fiúk! Az az érzésem, hogy ma még be fogok rúgni! A cigány ezt felhívásnak veszi és elkezd cincogni. - Ácsi! - inti le a főnök. - Majd ha elfogyasztottuk a töltöttkáposztát! A töltöttkáposztáig még van némi megbeszélnivalónk! A megbeszélésre azonban csak a töltöttkáposzta és a ki tudja hányadik kancsó bor után ke­ rül sor. A főnök átöleli a vállam, s azt mondja: - Látom, hogy búvalbaszott vagy! - Nem vagyok! - válaszolom dacosan, és lesöpröm a kezét a vállamról. - Ne búsulj! - ölel át újra. - Nem búsulok! - durcáskodom tovább. - Akkor jó! Tanuld meg, az életben nem minden sikerül úgy, ahogyan elképzeljük! - Miért? - kérdem, miközben két patak könny indul el lefelé az arcomon. 54 �palócföld 95/1 - Nem tudom! Ezt neked, mint írónak, jobban kell tudnod! - De ha egyszer nem tudom! - Még sok mindent nem tudsz! Lopni se tudsz! A könyveket is elpuskáztad! - Könyvet lopni nem bún! - Mást se! Csak kellemetlen, ha rajtakapnak! - Rossz volt a tipp!... Hogy került oda az igazgató, no hogyan?! Nem azt mondtad, hogy egyedül egy ndci lesz ott, aki rábaszarintja a pecsétet a munkalapra, meg egy pedellus, aki kísérgetni fog. Erre föl megjelenik a suliban egy csomó ember! Szünidőkor! - Nézd, az igazgató, az igazgató! Annak nem parancsol senki! Akkor jelenik meg, és ott, ahol és amikor akar! Vedd úgy, hogy véletlen volt. - Véletlen? - Szerencsétlen véletlen! - Vagy véletlen szerencsétlenség! - Nevezd, ahogyan akarod! Csak már ne sírj! - Nem sírok! - állítom az ellenkezőjét annak, amit csinálok. - Akkor jó! S máskor ne fogj olyasmibe, amihez nem értesz! Ne politizálj, de főleg ne lopj egyszerre egy zsákra valót! A lopásra itt vagyok én! - döngeti a mellét. - Megértettél? - emeli fel figyelmeztetően a mutatóujját. - Dehogy értett meg, hát nem látod, hogy tovább bőg?! - világosítják fel a többiek a fő­ nököt. - Mit picsogsz? - Nem tehetek róla, de egyszerűen kell... muszáj... amikor arra gondolok, hogy már elé­ gették... - Hogy égették volna el?! Azóta még fel sem boncolták! Kiskovács teljesen el van tájolva. - Félreérted a helyzetet! írókánk nem a szerencsétlenül járt véglesi asszonyt siratja, hanem az eltüzelt könyveket! - okosítja föl a főnök. - Nahát! Ki baszott még ilyet?! - csodálkoznak kórusban. - Jól mondják, minden író bolond! - De nem minden bolond író! - védekezem. Az asztalt csapkodják, úgy nevetnek. - Végre egy kis vidámság! Ide, füstös! A főnök a zsebében kotorászik, egy bankót akar kihalászni, hogy a cigány vonójába húzza, esetleg ráköpve a homlokára ragassza, de mellé nyúl, s egy ugrókötelet húz elő. Bambább arcot még senki sem látott. Mindenki magán kívül van, potyog a székről. Kikapom a főnök kezéből a kötelet, a borozó közepére perdülök, és hegeduszóra ugrálom át a kötelet. - Mint egy kisasszony! 55 �palócföld 95/1 - Pofa be! Örülj, hogy végre megjött a jókedve! Megjött... De meg ám! - Gyorsabban, cigány! Belegabalyodok a kötélbe!... Egyik vége kicsúszik a kezemből, a padlón hever!... Ahelyett, hogy lehajolnék érte, ráugrom a kötél piros, műanyag fogójára, csizmám sarkával ripityára zú­ zom. De ezzel még nincs vége! A mocskos kötél görcsét a fogam közé veszem, harapom, mar­ cangolom, köpködök... Amikor a görcsnek már nyoma sincs és rojtos a kötél vége, egyetlen lendülettel felugróm a legközelebbi asztalra, megforgatom a fejem fölött a rögtönzött karikást és elrikkantom ma­ gam: - Nem loptam én életemben...! Lajos öcsém rázendít, húzza a talp alá valót. Pattog az ugrókötélbol lett ostor, rá se rántok, hogy néha rajtam is csattan. Dalolom, járom a csárdást. Csak bírja az asztal! Csak kibírjuk mind a ketten! (Aráamica Ferenc novellájának első része megjelent folyóiratunk XXV/// évf /3. 209-221.) Sulyok Gabriella grafikája 56 �műterem Rideg Gábor Egy próteuszi műfaj megmutatkozása 1982-ben rendezték Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban az első rajzbiennálét. Voltaképpen ezzel zárult az a folyamat, amelyben a vidéki nagyvárosok osztozkodtak a kép­ zőművészeti műfajokon. Mondhatnánk az ismert gyermekrigmus példájára ("Virágéknál ég a világ..., stb.M), hogy Salgótarjánnak, mivel "későn futott" neki, csak a béka füle jutott. Bár korábban a nógrádi megyeszékhelyen már rendeztek országos műfaji kiállításokat, a tűzzománc népszerűsítésére, de erős versenytárs jelentkezett ebben a műfajban Kecskemét "személyében", és a szakma átpártolt a Budapesthez közelebb lévő, feltörekvő alföldi városba, ahol kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Kapóra jött tehát, hogy a rajznak még nem akadt gazdája, mert azt mindenki jól tudta, hogy mi nem a rajz - se nem táblakép (ezt a műfajt Szeged kapta), se nem plasztika (az országos kisplasztikái kiállításokat Pécsett rendezik), nem is akvarelll (Eger), de.mégcsak grafika sem, így nem tartozik a miskolci sokszorosított grafikai biennálé profiljába sem. Visszautalva az imént emlegetett gyermekversikére, a rajz valóban ama bizonyos képzőművészeti béka "füle", amolyan próteuszi műfaj, minden műformában jelenlévő, műfajokban bujdokló, voltaképpen megfoghatatlan, és főleg hagyományos kategória rendszerekkel definiálhatatlan fogalom. Ugyanakkor, amikor magam is azt vallom, hogy minden vizuális, minden képzőművészeti tevékenység alapja, "szülő atyja", egyszersmind hitelesítője a rajztudás, mű­ tárgyként nem lehet egzakt módon leírni. Talán, ha nem a tárgyiasult végeredményből indulunk ki, hanem az alkotói folyamat mibenlétéből, közelebb jutunk a megoldáshoz. A rajz, készüljön* az bármilyen nyomot hagyó eszközzel, anyaggal, a legprimérebb képzőművészeti rögzítési mód. Elsődleges gesztus, amelyben a külső vagy/és a belső impressziók a legközvetlenebb mó­ don fejeződnek ki, a művésznek az alkotói folyamat további fázisaihoz tanulságul szolgálva, inspirációt nyújtva (vázlat, tanulmányrajz), vagy eleve műélvezetre szántan, a néző számára megjelenítve. Megjegyzem az előző eset sem zárja ki a műélvezet lehetőségét, elég, ha csak Leonardo rajz-vázlataira gondolunk. A rajz primér alkotói gesztusként történő meghatározása azt is jelenti, hogy spekulatív rajz, mint olyan, nem létezik, mert a spekuláció (minden esetleges pejoratív felhang nélkül) olyan összetett, bonyolult szellemi folyamat, amelyben a priori meggondolások szerint különböző elemek társulnak egymáshoz, amelyben a gesztus elsődlegessége elvész. Spekulatív kép ettől függetlenül még létezik, és, mint említettem, a spekuláció önmagában még nem pejoratív mi- 57 �palóc föld 95/1 nöségi kategória, de a spekuláció által létrehozott műalkotás véleményem szerint akkor sem rajz, ha a legklasszikusabbaknak számon tartott eszközökkel, mondjuk ceruzával vagy szénnel készült. A meghatározások bonyolultsága és bizonytalansága is magyarázatul szolgál arra, hogy mi­ ért e műfaj szakkiállítása maradt utolsónak gazdátlanul. így tehát Salgótarján nehéz feladatot vállalt magára, amikor erre szegődött, bár a körülmények és a lehetőségek akkor jóval ked­ vezőbbek voltak. A múzeum országos gyűjtőkörrel megkapta az egyedi rajzot, ennek ''profil gazdája" lett, szakmai háttérként beindították a nyári nemzetközi egyedi rajz alkotótelepet mindez roppant előnyösnek tűnt, hiszen fajlagosan az egyik legalacsonyabb költségű képző­ művészeti műfaj a rajz, mind egy valóban komoly, országos gyűjtemény létrehozása, mind az új müvek születésének alkotótelepi támogatása szempontjából. A műfaji bizonytalanságok azonban kezdettől fogva végigkísérték a kiállításokat és az al­ kotótelepeken folyó munkát egyaránt. Ha jól emlékszem, a "hőskorban" még az is felmerült, hogy valamelyik alkotótelep "temetikája", mint a legkisebb közös többszörös, a „2 B”-s vagy a "HB"-s ceruza legyen - "az eszköz korlátozott, de szabad a szellem" gondolat jegyében -, mondván, hogy így bizonyosan rajzok, méghozzá egyedi ceruza-rajzok születnek a szorgalmi idő alatt. Az ötletből aztán, úgy tudom, nem lett semmi, már csak azért sem, mert néhány „forradal-már” művész becsempészett a telepre rajz-szenet, egy-két üveg tust, pitt-krétát és hasonló, „fellazító” eszközöket. Visszatérve azonban eredetileg kijelölt témánkhoz, a biennálékhoz, és ezen belül is a mos­ tanihoz, a hetedikhez, ha valamelyest is egységes kiállítást szeretnénk szemlélni, a fekete-fehér katalógus lapjait kellene a falakra feltűzni, mert rajtuk egy képalkotó komponenssel, a színnel, kevesebb lévén összevethetőbbé válik a vonalban vagy a formában, esetleg a formává sűrű­ södő vonalhálóban megtestesülő rajz. A fekete-fehér reprodukciók azonban egyben árulkodóak is. A színesség jónéhány munkának látványosságot kölcsönöz, ennek hiányában azonban semmitmondóakká, üresekké válnak. A semmitmondásról jut eszeme, hogy talán az olvasó megbocsájtja, ha nem követem a ka­ talógus-előszó írójának módszerét, sem kissé ügyetlen politikai fejtegetései tekintetében (én ugyanis az előző érát nem tévesztem össze a mostanival, sem vissza nem sírom, sem előre nem siratom a „poszt kommunizmust”, csupán jelenként megélem), sem abban, hogy valamiféle tu­ dományos igényű csoportosításra, rögtönzött névsor olvasásra vállalkozzam. A kiállításról, mint vizuális egységről szeretnék, néhány részlet felvillantásával, és most már a képek technikájára való tekintet nélkül, véleményt formálni. Elöljáróban csak annyit, hogy minden együttérzésem a kiállítás rendezőjének, mert tapasz­ talatból tudom, a rendelkezére álló térben milyen nehéz feladat lehetett elhelyezni 207 művet, közöttük jónéhány nagyméretű alkotást, nem is számolva az előző biennálé két díjazott mű­ vészének kamara-kiállításán szereplő képeket. Peák Ildikó, a Nógrádi Történeti Múzeum mű­ vészettörténésze becsülettel megoldotta ezt a feladatot, nem emelt ki, nem is dugott el nagyon 58 �palócföld 95/1 senkit, az egymáshoz való müveket egymás mellé tette, sót néha a szerencsés átnézetekkel fi­ gyelemre méltó új korrelációkat teremtett, ráébresztve a szemlélőt a látszólag eltérő felfogású müvek belső rokonságára. A kiállítás egészét szemlélve bizonyos értelemben időzavarba kerülünk. Nem tudjuk vajon ez a két évvel ezelőtti, vagy a két év múlva sorrakerüló tárlat e. Nemcsak azért lehet ez az érzésünk, mert a kiállítások rendszeres szereplői közül oly sokan bevált, vagy legalábbis rég megtalált modorukban alkotnak (tisztelet következetességükért azoknak, akik változatlanul mi­ nőséget hoznak létre), mégcsak nem is azért, mert, ha a cédulákra írt neveket nem olvassuk, az esetleges távolmaradók helyét, stílusát átveszik az újonnan jelentkezők - persze, déja vu érzésünknek oka lehet az is, hogy ugyanazokat a művészi tendenciákat látjuk most is, amelyek már hosszú évek óta uniformizálják a kiállításokat, műfajoktól függetlenül, - hanem elsősor­ ban azért ilyen időtlenül változatlan a kép, mert a kiállított müvek többsége csupán önmaga akar lenni, az, aminek a jelentését pusztán önmaga létezése adja. Ez a mai divatos irányzatok, a „minimál art”, a „neo geo”, az „expresszív gesztus”, stb. természetes korlátja, ha sok van belőlük egymás mellett, hasonló művészi programmal, unalmassá válnak. Egyenként még elámulhatunk egy sötét és egy világos felület ütköztetésének belső mívességén, a raszterek fi­ nom változatosságán, de a szem lassan belefárad a részletekbe, ha nincs más szellemi impul­ zus, amely figyelmünket ébren tartja. Mégis, milyen ez a kiállítás? Egyfelől állíthatjuk, hogy színvonalas, mert, ha nem is mindig (többségükben nem) a rajz műfaján belül, de zömmel szakmailag perfekt módon létrehozott Banga Ferenc grafikája 59 �palócföld 95/1 képeket látunk, az alkotók önmaguknak szabott igényei szerint. Másrészt megállapíthatjuk, hogy csak kevés művésznek van közlendője a nézővel, aki a művek többségével szemben ér­ tetlenül áll, és ezért egyre ingerültebbé válik. Ingerültségének első jele tüntető közönbössége, majd kiközösítési hajlandósága. A következő felmerülő kérdés: vajon jellemző-e ez a kiállítás a mai magyar rajzművészetre, vagy mindannak a műformának az állapotára, amelyet a biennálé felvállalt? Nem ismerem a beérkezett anyagot, azt sem tudom, hányán mondtak már eleve le a részvételről, olyan mű­ vészek, akik változatosabbá, gazdagabbá tették volna az összképet, de az az érzésem, hogy, amit a kiállítás felvonultat csak ama bizonyos „torta” egy szelete csupán, és szerencsére nem az egész. Kisebb vagy nagyobb szelet-e, nem tudom, mindenesetre olyan, amilyenné nem el­ hanyagolható módon a megfelelési kényszer és a zsűri válogatási szempontjai alakították. Az önismétlésről még néhány gondolat: szomorú, hogy azoknál a művészeknél is a kifá­ radás jeleit látom, akik korábban a modern magyar grafika vagy festészet meghatározó, leg­ alábbis nagyon jelentős egyéniségei voltak. Például Banga Ferenc "horgolt", groteszk figurái mintha már nemcsak a papír síkján lebegnének teretlcnül, de szellemileg is egyre inkább lé­ güres térbe kerülnének. Ennek ellenére Banga kiállított toll-rajzai még meglehetősen eruptívek. még van minőségi fedezetük, mint ahogy Szemethy Imre rajzai is még gondolkodásra kész­ tetők. A gondolkozás tárgya részben már az, hogy vajon Szcmcthyt, a művész kifejező kész­ sége mellett nem Joyce és Szentkuthy Miklós szellemisége teremtette-e meg? A motívum töredékek szürrealisztikus "képpé halmozásának" van egy másik veszélye is, amely ezúttal efZátnbó István lapjain érhető tetten a legpregnánsabban, mert minőségi a példa: a motívum töredékekből összeálló kép igazi kohéziós erő, jelentés nélkül szellemileg is töre­ dékessé, esetlegessé válik, az egykor csúfondárosan csipkelődő humor rossz bohóctréfába for­ dul. Ha vizuális élményre vágyunk, úgy tűnik, a mostani bemutatón meg kell elégednünk né­ hány kaligráfikus jel, vonal dekoratív szépségével, mint például Hortobágyi Endre, Katona Zoltán, Neuberger István (bár ez utóbbi művész alkotásainak van egy "bűnük", nevezetesen, hogy a címük - Felhőjátékok - felismerhető tematikára utal) pác-, illtve tus-rajzain, de még idesorolnám Nagy István Passziansz című, pasztellel és temperával készült sorozatát, és Swierkiewicz Róbert kiállított munkáit is, amelyeken a figurák válnak kaligráfiává. A dekoratív művek egy további példája Pataki Ferenc Három magyar költi7 című három lapja, de ez már átvezet a klasszikus illusztrációkhoz, bár Pataki esetében a versrészletek a kaligráfiák illuszt­ rációi, egyben gondolati kapaszkodói is. A klasszikus illusztráció helyett inkább irodalmi ihletésű műveket kell írnom, bár érdem­ telenül kis számban vannak jelen ilyen jellegű munkák a kiállításon. Érdemtelenül, mondom, a magyar grafika nagy évtizedeire gondolva, amikor oly sok, kongeniális illusztráció született, kitűnőbbnél kitűnőbbek, intuitív módon, irodalmi inspirációkra. A kevesek közül Engel Tevan István két rajzát szeretném kiemelni és Sulyok Gabriella emezekkel látszólag teljesen ellen­ tétes felfogású, nonfiguratív, mégis organikus vonal-burjánzásait, amelyek a fehér papíron pul- 60 �palócföld 95/1 /aló formákat hoznak létre, távoli, mégis éltető asszociációs kapcsolatban állva a címadó gon­ dolat töredékekkel. A burjánzó vonal a kiállítás egyik leginkább kultivált képalkotó eszköze. A legtöbb mű­ vésznek azonban a vonalháló olyan csapdává válik, amelyben önmaguk akadnak lel. a rész­ leteken. a felületeken gondosan munkálkodva, de a kifejezés reménye nélkül. Vannak azonban szerencsés kivételek, mint például Harmati Zsófia Fűrajza, vagy Károlyi András tus-rajza, ér­ dekes, hogy ez utóbbival formailag mennyire rokon a korábban merőben más utakat járó Sáros András Miklós két színes ceruza-rajza. Ha jobban szemügyre vesszük azonban Sáros két ki­ állított munkáját, észre kell vennünk, hogy szellemében mennyire konzekvens korábbi, tárgy­ szerű látásmódjához. Ennek tudatosításában nagy segítségünkre vannak természetesen a cí­ mek. amelyek orientáló jellegűek. És vannak megint mások, akik a vonalhálót megszállott ki­ tartással és már-már szemfényvesztő mívességgel térkonstrukciókká ragozzák, leheletfinom szövedékükkel csapdába ejtve a tekintetüket, mint ahogy azt Olajos György teszi Aszály című nagyméretű ceruzarajzán. Röviden és külön szeretnék szólni a kiállításon szereplő néhány "pár cxellence" festő mun­ káiról is. Festői rajzot a művész mibenlététől függetlenül sokan csináltak, lezuroztak, árnyé­ koltak, színeztek, egyszóval "festői" hatásokra törekedtek. Éppen ezért ebben a csoportosítás­ ban nem írok műfaji meghatározást, mert itt aztán igazán széles a skála; a vázlatrajzoktól kezd­ ve a vegyes technikával készült képeken, a pasztellen keresztül az akvarellig. Talán véletlen, talán törvényszerű, hogy az igazán expresszív erejű figurális munkák festők alkotásai voltak. Itt elsősorban Véssey Gábor és Villielni Károly lapjaira gondolok, de más vo­ natkozásban külön említést érdemel, a bennük megmutatkozó kifejező és bravúros rajztudás okán a grafikusként-festőként egyaránt számon tartott Almássy Aladár két műve, valamint Föl­ di Péter olyannyira egyéni és szuggesztív három tus-rajza. A nagyterem bejárata melletti egyik falon qt pasztell látható. A rendező kitűnő ötlete volt. hogy Lóránt János Földek-sorozata mellé akasztotta a vele színben és formailag is harmoni­ záló másik két képet. Varga Patrícia Minerva alkotásait. Ezzel valóságos kis lirai szigetet hoz­ va létre a kiállításon. Lóránt Jánostól e finom és roppant érzékeny pasztelleken kívül még egy mű-sorozatot láthatunk a múzeum földszintjén rendezett kamara-kiállításon. Bízvás mondhat­ juk. hogy a különös technikával, tapasztott sárgafölddel és pasztellel készített, öt műből álló Emberféle című sorozat méltán nyerte el a két évvel ezelőtti biennálé nagydíját (az idén ezt a díjat Földi Péter kapta). Valóban briliáns művészi ötlet, kár, hogy a művészi szándékon kívül a felhasznált anyag efemer voltával is emlékeztet a Szentírás intelmére: „Porból lettél, porrá leszel!” „ísa pur es honniu vogymuc " 61 �palócföld 95/1 József Attila A szolnoki hídon Az érc oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod. Alattad a Rém, felül büntető Ég - gyáva Ember! - Neked üzen harcot. A Hold is kacag a nagy gyávaságon és a Tisza lassan bugyborékol. S csak ott tör ki a szó a néma ajkon, hol már biztos-távol vagy a hídtól. 1920 �műhely Andor Csaba Radó György emlékezete A halála előtti percekben Einsteinnel kapcsolatos észrevételeit vetette papírra, néhány hó* nappal korábban Az ember tragédiája fordítóihoz fűződő viszonyáról számolt be a Palócföld lapjain, azt megelőzően A magyar irodalom külföldi fogadtatása című müvét rendezte sajtó alá. Életútjáról a vele egykorúak tudnának hitelesen beszámolni. Azok, akik talán - hozzá ha­ sonlóan - most írják utolsó emlékeiket. Az eggyel fiatalabb nemzedék sietősebb tempója ke­ vesebb időt engedélyez, így a megemlékezés a két nemzedékkel fiatalabbakra hárul. Azokra, akik Radó György monumentális életművéből szinte csak címszavakat ismerhettek meg, s leg­ feljebb egy szűk ösvényen tudták a mester munkásságát követni. Amikor 1987-ben az Országos Pedagógiai Intézet könyvtárosa meglobogtatta előttem a Madách Imre életrajzi krónika című könyv megrendelőlapját, akkor még nem tudtam, hogy életem egy fontos kapcsolata veszi kezdetét. Csak abban voltam biztos, hogy ez a könyv (töb­ bek között) nekem íródott. Szorgalmasan tanulmányozni kezdtem tehát a menetrendet: miként tehetném meg a legrövidebb idő alatt a Budapest-Salgótarján-Budapest útvonalat. Egy könyv megszerzésére sem azelőtt, sem azóta nem volt bennem akkora igyekezet, de nem is találkoz­ tam olyan könyvvel, amely ennyire megérte volna a fáradságot. Úgy rémlik, odafelé és visszafelé is Hatvannál át kellett szállnom, s talán még egy órát sem tölthettem Tarjánban. De arra egészen tisztán emlékszem, hogy mire visszaérkeztem Hatvanba, a könyv mellett már egy lap megtelt jegyzetekkel, s mire Pestre értem, addigra alapvetően megváltozott a véleményem: nem egyszerűen a Madách-kutatásról, de magáról az irodalomtudományról is. Ha utólag be­ legondolok, jó húsz évvel korábban éppen Einstein munkája gyakorolt rám hasonló hatást. Miként 1966-ban Einsteinnek, úgy 1987-ben Radó Györgynek szerettem volna feltenni né-* *Palócföld XXVIII. (189-198), (285-293) 63 �palócföld 95/1 hány kérdést. Ezúttal sikerült kifognom a halálon: Radó György még élt. A kis asztalon boros és konyakos üvegeket láttam (talán ez volt az első és utolsó alkalom, hogy illendőségből ő is fogyasztott valamit), oldalt kicsiny, de annak rendje és módja szerint feldíszített karácsonyfa állt. Nagyjából ilyen környezetre számítottam, amikor első telefonbeszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy nem sokkal korábban halt meg a felesége. Később időről időre meglátogattam őt, de csak két év múltán találtam némiképp riasztónak, hogy még mindig ugyanazok az üve­ gek, ugyanazok a poharak, s ugyanaz a karácsonyfa van a középső szobában. Az Ezeregy éjszaka meséinek hétkötetes kiadása, amelyre beszélgetéseink során újra és újra a tekintetem esett, realitást kölcsönzött látogatásaimnak: ő is tudott volna ezeregy éjen át fo­ lyamatosan mesélni az emlékeiről. Öregségére egy hanyatló kultúrában találta magát, ahol az individualizmus eluralkodott, s őrá - igen szűk környezetét leszámítva - végképp nem figyelt szinte senki. Ennél sokkal súlyosabb bajnak tartotta azonban, hogy maguk a témák nem kel­ tettek kellő érdeklődést, amelyekről írt. Valóban: van valami képmutató abban, ahogyan a magyar irodalom nemzetközi ismertsé­ gére)! és elismertségéről, pontosabban szólva az ismertség és elismertség hiányáról évtizedek óta szólunk. A lehangoló igazság ugyanis az, hogy szinte senkit sem érdekel, kit, hányszor, milyen sikerrel fordítottak magyarról idegen nyelvre. Radó György életének keserű tapasz­ talata az volt, hogy pusztán üres szólamokról van szó, amikor egyesek e témáról írnak. Ha mi magunk sem vagyunk kíváncsiak arra, hogy ki, mikor, mit fordított le a magyar irodalomról idegen nyelvre, akkor milyen jogon kérjük ezt számon másokon? Márpedig nem vagyunk kíváncsiak rá! Ha kíváncsiak lettünk volna, úgy a sok-sok éve el­ készült A magyar irodalom fogadtatása külföldön c. kötet kiadóra talál. így azonban a munka, az utolsó nagyobb lélegzetű írni, amelynek megjelenésében Radó György még reménykedett, változatlanul megjelenés előtt áll. (Most már szerencsére minden jel szerint valóban meg fog jelenni.) Személyiségéből, gondolkodásmódjából, tapasztalaiból nemzedékem már csak morzsákat gyűjthetett össze. „Független irodalmár” volt, a függetlenségnek abban az igazi értelmében, ahogyan Konfuciusz (Kung Fu-cse) beszélt a függetlenekről: „Nincs állásom, ezért ráérek fon­ tos dolgokkal foglalkozni”. Nos, ez a nagyszerű tervek sokaságával élethossziglan foglalkozó ember, erre az egyre valóban mindig ráért. Nyitottsága sok szempontból kortársai fölé helyezte őt. A nála húsz-harminc évvel fiatalabb irodalmárok 19. századi módszereit feladva, 75. életévén túl ismerkedett meg a számítógéppel, s attól kezdve mindent szövegszerkesztővel írt. Ez csupán egy apró, de jellemző adalék éle­ tének utolsó éveiből, s szellemének lenyűgöző frisseségéből. Pedig amikor megkapta a szö­ vegszerkesztő gépet, arra kért, segítsek majd alkalomadtán a betanulásnál. De nem szorult se­ gítségre: mire két héttel később meglátogattam őt, már javában dolgozott a gépen, s attól kezd­ ve Szigligetre is magával vitte. Szerteágazó nyelvismerete, s a magyar irodalom fordításai iránti érdeklődése kínálta a nagy témát: Madách Imrét. S emellett talán egy életrajzi vonatkozás: színésznőt vett feleségül, így 64 �palócföld 95/1 egészen természetes, hogy a színpadi produkciók különösen vonzották őt. Többé már nem te­ hetjük fel neki a kérdést: végülis mi inspirálta a Madách Imre életrajzi krónika megírására? Korábbi cikkeit figyelembe véve minden bizonnyal az a körülmény, hogy látnia kellett: leg­ nagyobb alkotóink legalapvetőbb adatai is tévesen szerepelnek a lexikonban csakúgy, mint a tankönyvekben. Mint elmondta, nem is azt tartotta a legaggasztóbbnak, hogy vaskos tévedéseket hagyomá­ nyozunk át az utókorra, mint inkább azt, hogy egyes Madách-kutatók "magasabb" szempontra hivatkozva kiállnak e tévedések szentesítése mellett. Ennek riasztó példájaként említette Ma­ dách születését. Minden rendelkezésére álló forrás szerint január 2()-a a helyes dátum, de mert a keresztelés másnap. 21-én történt, ez utóbbi dátum terjedt el. s még szakmai körökben sem sikerült tudatosítani a helyes dátumot. Illetve volt, aki tudomást vett róla a maga módján. Egy m ár elhunyt kutató például úgy reagált erre. hogy kár volna az évszázados hagyományt megtörni; ha már oly sok nemzedék hitt abban, hogy Madách 21-én született, hagyjuk meg az utókort is ebben a tévhitben; a ha­ gyománynak, a rítusnak ezúttal rendeljük alá a tudományt. Ma már ez is bátor és korrekt ál­ láspontnak mondható azzal a gyakorlattal szemben, amely nem vesz tudomást semmiről, nem vall sem tudományos sem másfajta értékekei, egyszerűen csak csak időről időre téves adatot közöl minden kommentár nélkül Madách születésnapjával kapcsolatban. Ez csak egyetlen életrajzi részlet volt, amelynek furcsaságára Radó György felfigyelt, s ahol a közhiedelemmel szemben tárgyilagosságra törekedett. A Madách Imre életrajzi krónika megjelenése után fontolgatta a József Attila életrajzi kró­ nika megírását is, ám a közbejött politikai változások évekre elterelték a figyelmét a nagy vál­ lalkozásról, s mire ismét az irodalom felé fordult, addigra már csak 1905-től 1922-ig tudta a témát feldolgozni. 1989-től megsokasodtak történelmi visszaemlékezései, politika cikkei; beszélgetéseinkben egyre gyakrabban kerültek szóba ilyen témák. Mindig érdeklődéssel hallgattam (mert hozzá­ szólni nemigen tudtam): mi újság a huszadik században? Emlékszem, egy ízben azzal fogadott, hogy-rájött: mi is volt ’56-ban. Polgárháború. Kétkedve néztem rá, volt is ellenvetésem, de végülis meggyőzött. Azóta magam is terjesztem Radó György nyelvhasználatát. Amilyen nehéz volt eligazodni a szobáiban a tengernyi könyv, kéz- és gépirat között, olyan példás rend volt a fejében s a munkáiban. Vajon hány olyan irodalmárunk van, aki 61 évre visszamenően összeállította publikációinak a bibliográfiáját? Radó György megtette. Mire 1992 novemberében, születésének 80. évfordulója alkalmából Szombathelyen a Berzsenyi Dá­ niel Tanárképző Főiskola nemzetközi konferenciát rendezett, addigra meg is jelent az újabb munka, életművének bibliográfiája 1931-től 1992 nyaráig. S úgy tűnik, nem maradt ki belőle semmi. Ma, amikor sokan arra sem szívesen emlékeznek, amit öt-tíz vagy éppen harminc-negyven évvel ezelőtt írtak, ő bátran felvett saját bibliográfiájába olyan tételeket is, amelyeket pedig nyugodtan letagadhatott volna. Ugyan kinek jutna eszébe a harmincas évek olasz sajtójában 65 �palócföld 95/1 Radó György cikkeit keresni. Ő azonban mégsem feledkezett meg arról, hogy életének, élet­ művének az is része volt, amit akkoriban írt. Mint ahogyan a Marinettitöl kapott dedikált könyvtől sem vált volna meg szívesen. Felesége halála óta ó maga is a halálra készült, miközben lankadatlanul dolgozott a szö­ vegszerkesztővel; romló látását a kincsinyke zöld monitor egyre inkább próbára tette. Az el­ múlt évben már alig volt olyan nap, amikor ne foglalkoztatta volna öt a halál, de olyan se na­ gyon akadt, amikor ne lett volna valami új ötlete, megörökítésre érdemes gondolata. Az utókor már csak egy módon róhatja le kegyeletét. Ha zajos, gyorsan feledésbe merülő megemlékezések, s más kultikus cselekedetek és pótcsekelvések mellett, annak rendje s módja szerint megjelenteti azokat az írásait, amelyekre ő maga már nem talált kiadót. Sírján a meg­ emlékezésnek a nyári napok forróságában amúgy is gyorsan hervadó virágkoszorúi mellett egy könyvet illenék előbb-utób elhelyeznünk: meg nem jelent műveinek kötetét. Szörtsey Gábor munkája 66 �palócföld 95/1 Radó György József A ttila életrajzi krónikája elé Madách Imre életrajzi krónika (Salgótarján, 1987) megjelenése után Radó György egy még nagyobb vállalkozás tervével foglalkozott: József Attila életrajzi krónikáját szerette volna megírni. Hetvenötödik életévén túl be kellett azonban látnia, hogy ez a munka már meghaladja ere­ jét. A teljes krónika terjedelme ugyanis összemérhető volna a kritikai kiadás eddig megjelent négy kötetével, vagyis messze meghaladná a korábbi életrajzi krónika terjedelmét. Ráadásul mozgásában egyre inkább korlátozva volt, így a munka elvégzéséhez szükséges könyvtárbajárást, levéltári kutatást stb. már nem tudta vállalni. Ezek a korlátok érezhetően kedvét szegték, s a kezdeti lendület után a munka évekre ab­ bamaradt. Személyes beszélgetéseink során minden alkalmat megragadtam arra, hogy laikus­ ként a beláthatatlanul szerteágazó munkának legalább a megkezdésére buzdítsam őt. 1992 ta­ vaszán aztán elhatározta, hogy nyáron Szigligeten megírja az életrajzi krónika 1905-től 1922ig tartó szakaszát. A felhasznált irodalom azonban még ezen a szűk korszakon belül sem lehetett teljes. Néhány alapvető monográfia ugyanis Radó György könyvtárából hiányzott. A sietségben csupán egyetlen nagyobb lélegzetű, a munka szempontjából alapvető műnek, a Fiatal életek indulójának a fény­ másolására maradt idő. Az életrajzi krónikába tehát nem kerültek be például olyan adatok, ame­ lyek a J ó z s e f A ttila kéziratai és levelezése című katalógusban szerepelnek, s nem lett felhasznál­ va a versek 1984-es kritikai kiadása sem. Vagyis az életrajzi krónikának itt közzétett része is a ké­ sőbbiekben még kiegészítésre szorul. Sőt, remélhetőleg(l) sokszoros kiegészítésre. Nem is lehet másként, ha csak arra gondolunk, hogy a kézirati katalógus megjelenése óta hány újabb kézirat vált ismertté. Az is bizonyos, hogy néhány helyen pontosításra is szükség lesz a jövőben. E sorok írója nem sokkal a munka elkészülte után felhívta a szerző figyelmét arra, hogy.4 szolnoki hídon című vers nem születhetett az 1920. IX. 30-i Budapest-Szeged út hatása nyomán, mivel a két város vasúti pályaudvarai a Tisza egyazon oldalára esnek, s még egy esetleges kerülőút is gyakorlatilag elképzelhetetlen. Radó György elfogadta az érvelést (a vonatkozó rész most szögletes zárójelek között szerepel), bár A szolnoki hídon keletkezésére nézve akkor egyikünk sem talált magyará­ zatot. 67 * �palócföld 95/1 Néhány nappal Radó György halála után a szolnoki híd túloldalán, a kcndcresi kastélyban időztem, ahol egy hölgy - talán Kisújszállás fizikai közelsége miatt - teázgatás közben sajátos helynévtévesztéssel mondta a Kései sirató t: Utoljára Kisújszállásra mentem... A versben persze Szabadszállásról van szó, mindazonáltal pillanatnyilag mégiscsak a Kései sirató adja a legjobb kul­ csot A szolnoki hídon keletkezéséhez. A vers szerint „Utoljára Szabadszállásra mentem ” s ha ezt az állítást (Örkény István s más kortársak instrukciói nyomán) szó szerint vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy József Attila közvetlenül édesanyja halála előtt másuttt is járhatott vidéken, legva­ lószínűbben ugyanazért, amiért Szabadszállásra utazott: élelemért. Azt is föltehetjük, hogy az uta­ zás körülményei is hasonlóak lehettek; ha a 89 km-re fekvő Szabadszállásra nem tudott a költő je­ gyet váltani, úgy a 100 km-nél távolabb fekvő Ismeretlen helyszínt is (maga a szolnoki vasútállo­ más majdnem pontosan 100 km-rc van Pesttől) legvalószínűbben a vonat tetején (jegy nélkül) utazva közelíthette meg. A vers hetedik sora. "Alattad a Rém, fe lü l büntető É g " megerősíti, hogy valóban így történhetett az emlékezetes utazás. Természetesen a vers igazi megértésétől ezzel még nagyon messze vagyunk, de mert eddig még nem történt érdemi kísérlet e korai mű keletkezési körülményeinek megfejtésére, talán egy, a ké­ sőbbiekben aprólékosan ellenőrizendő feltevést nem érdektelen dolog megfogalmazni. A vers nem hagy kétséget afelől, hogy nem a híd vagy a táj szépsége volt az, ami a költőt élményei megfogalmazására késztette, hanem - anélkül, hogy tartalomelemzésnek vetnénk alá a statisztikai elemzéshez amúgy is túlságosan rövid 12 sort - inkább a halállal való váratlan és megrázó szembesülés. A kilencedik sor - "A Hold is kacag a nagy gyávaságon „ - úgy ér­ telmezhető, hogy az élmény idején a körülbelül 15 és fél éves József Attila komolyan megijed­ hetett. Mi adhatott okot a különös ijedelemre? Ezzel kapcsolatban két feltevés fogalmazható meg. Az egyik: a híd felépítése miatt József Attila váratlanul veszélyesen közel került avaszszerkezethez. A másik, részben az előző magyarázatául szolgáló lehetőség: a vonattető amp­ litúdója az alátámasztással nem rendelkező hídon nagyságrendekkel megnőtt, s ha a költő a Kései siratóban említett módon helyezkedett el - "A vonattetőn hasaltam keresztben„ -, ak­ kor az oldalirányú kilengések miatt könnyen az egyik oldalra csúszhatott, s így kerülhetett kö­ zel a híd valamelyik szerkezeti eleméhez. Erre a lehetőségre utal az első két sor: "Az érc­ oroszlán üstökét csóválva/ riadtan reng a halál-szinpadon.„ A füst mozgását ugyan sok vé­ letlenszerű körülmény magyarázhatja, ám a rengést, s az azzal együttjáró oldalirányú moz­ gást leginkább maga a hídszerkezet. Az 5-6. sor szerint: "Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég/ orcájába sápad belé arcod„\ ez is arra utal, hogy József Attila feje s a vasszerkezet kö­ zött kritikusan kicsi volt a távolság. A már idézett hetedik sorvége - "felül büntető Ég„ - azt sejteti, hogy a veszély felülről leselkedhetett az utazóra. József Attila valóságos élményét, a vers születésének igazi okát azonban akkor érhetjük meg, ha elfogadjuk, hogy a tenyérnyi hely valóban tenyérnyi volt. Mit jelent ez? Egészen pontosan azt jelenti, hogy a halálos fenye­ getéssel szembesülő József Attilának arra már végképp nem maradt ideje, hogy felmérje: tú­ léli-e az elkövekező néhány tizedmásodpercet. Vagyis nemcsak váratlanul vett észre valami életveszélyes fenyegetést a hídon, de azt sem lehetett megnyugtatóan felmérni, hogy a fenye68 �palócföld 95/1 getcs elől a rendelkezésre álló szűk helyen ki lehet-e térni. Úgy próbálhatott tehát a vonat fel­ ületéhez simulni, hogy nem tudhatta: erőfeszítése túléléshez vezet-e vagy halálhoz. Az itt vázolt feltételezést a szolnoki híd korabeli felépítésének, a korabeli vasúti kocsik­ nak, vagonoknak a tanulmányozásán túl a helyzet teljes rekonstruálásával - a kutatónak a vasúti szerelvény tetején való utazásával - lehetne legalább a lehetőségekhez mérten meg­ nyugtatóan tisztázni. A vers életrajzi hátterének megértéséhez azonban még egy fontos körül­ ményt kellene ismernünk: melyik tiszántúli településre, kihez utazhatott József Attila? Az előbbiekből következően nem csupán életrajz és életmű, de azok korrekt leírásai, ma­ gyarázatai között is szoros és kölcsönös a kapcsolat. Az életrajzi krónikának messzemenően támaszkodnia kell az életmű mégoly lényegtelennek látszó motívumaira is, és fordítva: a kri­ tikai kiadásnak is érdemes felhasználnia az életrajzi krónika eredményeit. Esetünkben az utóbbi mindössze azt jelenti, hogy a vers keletkezéséül szolgáló élményt 1919 végére tehetjük (a mama halála előtti időszakra), a vers keletkezésénél pedig megerősíthetjük az 1920-as év­ számot, amely a nem autográf gépiraton áll. Ennél azonban még tovább is mehetünk: a vers 1920 elején keletkezhetett. Az édesanyja halálát költőileg (s nem utolsó sorban: lélektanilag) ekkor még feldolgozni képtelen fiatalember inkább egy másik megrázó élményét írta le, né­ hány héttel a történtek után. E rövid példa a korrekción túl a feladat szépségére kívánta felhívni a figyelmet, s arra, hogy ismereteink rendszerezése, rendezése, s az ismertnek hitt információk újbóli átgondolá­ sa - legyen szó Madáchról, József Attiláról vagy valaki másról - nehéz, de nem reménytelen vállalkozás. Andor Csaba 69 �palócföld 95/1 Radó György József A ttila életrajzi krónika* ( 1905- 1922) Bevezetés A J ó z s e f A ttilá v a l fo g la lk o zó irodalom beláthatatlan. Olyan filo ló g u so któ l kezdve, akik hosszú éveket szenteltek beható kutatásoknak és elemzéseknek - egészen olyan szemé­ lyekig, akik egy-egy kurta adattal járultak hozzá az összképhez: se szeri, se száma a róla megjelent írásoknak. Jómagam életünk közös huszonöt éve alatt egyszer sem találkoztam vele, és azóta is csak háromszor kerültem kapcsolatba költészetével: először 1949-ben, amikor a Kulturális K ap­ csolatok Intézetének előadójaként azt a megbízást kaptam, hogy „egy baráti országban ”ké­ szülő antológia részére készítsek válogatást a verseiből, s amikor ezt elvégeztem, nagyot ké­ szültek ütni a fejem re, amiért a „Döntsd a tökét”kimaradt a válogatásból; én az ütést így védtem ki: „Majd ha olyan nyelvre készülnek fordítani, amelyben a *töke9szó éppúgy kettős értelmű, mint a magyarban, ami e vers lényege, akkor majd beválogatom”; másodszor az én Egyetlenem csodálatos hangján hallottam mondani a „Kései sira tó ”-t; harmadszor pedig az általam szerkesztett Bábel című nemzetközi folyóiratban közöltem az azóta elhúnyt Fritz Paepcke német filológus elemzését ,A Dunánál” című versről, amelyet én világirodalmi ér­ tékű alkotásnak tartok, s hogy miért, azt Paepcke cikkéhez fűzött kommentáromban adatsze­ rűén bizonyítottam. Mindez azonban kevés alap ahhoz, hogy joggal beállhassak a József Attilát kutatók né­ p es seregébe. * Első közlés. József Attila életrajzi kronológiájának, a magyar irodalomtörténet számára alapvető fontosságú - ám torzóban maradt - filológiai szakmunka megjelentetéséért köszönettel adózunk mindazoknak, akik ezt lehe­ tővé tették. (A szerk.) 70 �palócföld 95/1 Hát miért szánom rá magam mégis? E zideig a M adách-kutatásban „tettem le a garast ”. A Tragédia összes fordításairól szóló tanulmányommal, amelyet hat folytatásban közölt a F ilológiai Közlöny, több fo rd ítá s kezdeményezésével, színésznő feleségem társaságában bel- és külföldön tartott fe lo lv a s á ­ sokkal, k ü lfö ld i előadások megtekintésével, több tucatnyi hírlapi cikkel és két könyvvel: az életra jzi krónikával (1 9 8 7 ) és az ifjú sá g n a k szánt regényes életra jzza l (1990). A z előbbivel - így ítélte meg a szakm ai kritika, idehaza m ű fa jt alapítottam . A m ű fa jt a S zovjetunióban ismertem meg; a becsületes filo ló g u so k védekezése ez a mindent e l­ á ra sztó „ id eo ló g ia ” ellenében. H iszen nálunk A rany Já n o ssa l is e lő fo rd u lt, hogy egy m egjelent írására egy fő o k o s azt írta: „Arany ezt úgy gondolta.. ”, m iszerint ö, az anekdóta szeri nt odaírta „Gondol ta a fe n e ”. H át ez el len a f ene e lle n a l apították meg az él etr a jz i krónikának - a steril adatok kronológiájának - m ű fa já t, és ezt az elvet követtem, am ikor M adáchról írtam. Sokat fo g la lk o zta m P etőfivel is: a „Szabadság, szerelem! ”versnek 48 nyelven 100-nál jó v a l több fo rd ítá sá t adtam ki, jubileum i években tucatjával jelentek meg cikkeim arról, ho­ gyan ismerte meg öt a külföld, és tárgyismereteimmel egészítettem ki az állítólag Szibériá­ ban előkerült csontok botrányszagü történetét. A z azonban, aki P etőfivel fo g la lk o zik , mind­ untalan belebotli k egy sok vihart kavaró címbe: 1949-ben ci kk, m ajd kötet je l ént meg „Lobo­ gónk P e tő fi”címmel, s minthogy az egyik kommunista főideológus, a pártlap szerkesztője, H orváth M árton írta, kétségtelen volt, hogy a kommunisták mintegy maguknak akarják Pe­ tő fit kisajátítani. E z nem volt egyedülálló jelenség: P etőfire hivatkoztak addig is és hivat­ koznak azóta is a legkülönfélébb politikai irányzatok, kiragadva egy-egy sorát, versét. É s nemcsak belföldön: szerte a világban az eszméjéért hősi halált halt szabadság költőért ra­ jo n g ta k a szabadság különféle értelmezéseit magukénak va lló irányzatok, különösen Oroszországban vo lt feltűnő, hogy a forradalm i demokratáknak éppúgy a „lobogója”volt Petőfi, mint az osztrákellenessé váló cári kormánynak. É s „lobogó ”J ó z s e f A ttila is. A legelvakultabb kommunisták és a szovjet tankok beavat­ kozásának hívei éppúgy, mint a M oszkva gyámkodása ellen tiltakozók vagy a soknemzetisé­ g ű Kárpát-medence népeinek összebékülésére áhítozók mind m egtalálják müveiben a m ellet­ tük szóló sorokat, sorsában az őket igazoló fordulatokat. E zért szántam rá magamat J ó z s e f A ttila életrajzi krónikájának megírására: hogy a le­ hetőleg hiánytalan steril adatok sor rav étel év el sorompót állítsak minden önkényes k ife le j­ tés vagy belemagyarázás elé. Formájában ez a könyv követi Madách életrajzi krónikáját, tartalmában azonban kényte­ len-kelletlen különbözik amattól. Madáchnál ugyanis a kevés életrajzi műből, a régen és újab­ ban f e l tárt l evei ékből és néhány legújabban csak "az Isten háta mögött" publ ikál t dokumentum­ ból tömören kirajzolódott a költő igazi arculata, az adatokat értékelő, az ellentmondásokat f e l ­ oldó kommentárra alig volt szükség. A J ó zse f A ttiláról megjelent tengernyi írásban viszont olyan nagy tömegű és annyira összekeveredik a való tény, a fantázia szüleménye és a tendenció­ zus magyarázás, hogy mindennek a beiktatása nemcsak terjedel méhen, hanem áttekinthetőségé­ ben is csak ártana az életrajzi krónikának, szinte használhatatlanná tenné. Ezért ezúttal csak a kronológiánag többé-kevésbé meghatározható, megjelent adatok közlésére szorítkozom 71 �palócföld 95/1 1905. IV. 11.- kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA születése. Apja: JÓZSEF ÁRON szappanfőző. Anyja PŐCZE BOR­ BÁLA háztartásbeli. A születés helye: Budapest, IX.ker. Gát utca 3.- Születési anyakönyvi kivonat: 1905-1937. 46. Az apa leszármazása, jellemzése, élettörténete: FÉI 10.; család­ fája: uo. 11.; fényképei: 1905-1937.51., FÉI (3). Az anya leszármazása, élettörténete: FÉI 25-33. családfája: uo. 24/25. fényképe: 1905-1937. 49.; jellemzése, betegsége: JAÉ 1213., 33-35., 48. 50-53. 71-73., 100., 115-116., 128-130. A szülők házasságának története: FÉI 33-34. Leszármazottaik családfája: uo. 35. JÓZSEF ATTILA szülőháza: (FÉI 4). 1905. IV. 16. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA születésének anyakönyvezése. Bejelentő: JÓZSEF ÁRON. Anyakönyvvezető-helyettes: KOSZTOLÁNYI ALAJOS. - Születési anyakönyvi kivonatának másolata fényképen: 1905-1907.46. 1905. VI. 18. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Szvetenay utca 18. alatt lakik, valószínűleg GERSTL SÁNDOR szappanosüzemének telepén. FÉI 46. 1905. VI. 18 után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gát utca 8. alatt lakik. - uo. 1907, Budapest JÓZSEF ATTILA családja lakósztrájkban vesz részt. - uo. 1908. VII. 1. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA apja, JÓZSEF ÁRON a IX. kerület Gát utca 21.1. emelet 19. alatti la­ kásukról távozva, elhagyja családját - uo. 1908 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával a nyarat anyja rokonainál tölti - uo. 120. A PŐCZE-családról hogyan hat a szabadszállási táj JÓZSEF ATTILARA - uo. 27-33., 120-122. 1908. X-XII., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Márton utca 1. alatt, BOCHNICSEK néninél lakik. - uo. 47. Uo. 49. szerint 1907. X-XII. hónapokban, de ez az évszám nyilván téves, mert ide és innen tovább csak az apa távozása után költöztek. 1908. XI., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15. alatt GÁSPÁR JÁNOS kőmű­ vesnél lakik - uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1907 decemberében, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző adatot); az utcanevek közti különbség is látszólagos, mert a Haller utcát később nevezték át Hámán Kató utcának. 72 �palócföld 95/1 1909.I-II., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. került Szvetenay utcában tömegszálláson lakik. - Uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1908. februárban, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző két ada­ tot); az utcanevek közti különbség is látszólagos, mert a Szvetenay utcát később nevezték át Lenhossék utcának 1909. II.-VL, Budapest JÓZSEF ATTILA a családjával a IX. kerület Ferenc tér 5. alatt MÉSZÁROSNÉ javasaszszonynál lakik. - uo. 48., 49. Uo. 49. szerint 1908. II.-IX.-ben, de ez az évszám nyilván téves (lásd az előző három adatot). 1909. VII. 11. után, Budapest JÓZSEF ATTILA és nővérei levelet kapnak apjuktól, JÓZSEF ÁRONTÓL Craiovából (Ro­ mánia), arról, hogy a felesége elkergette, szeretné, ha a gyermekei nála lennének, gondoskodna ró­ luk. Bejelenti, hogy Amerikába készül - uo. 19-20. Facsimüe (részlet): 1905-1937. 54. 1909 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával a nyarat anyja rokonainál tölti - FÉI 120. 1909 ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával egy tömegszálláson, majd sorozatos kilakoltatások után a IX. kerület különböző házaiban, végül egy Páva utcai kocsmában lakik. - uo. 49., 49-50. Uo. 49-50. szerint 1908X - X l l . a Páva utcai kocsmában, de az évszám nyilván téves (lásd az előző négy adatot) 1905-1909, Budapest JÓZSEF ATTILA családi viszonyainak és életkörülményeinek tárgyszerű és szépirodalmi jellegű ismertetése - JAÉ 1-53., FÉI 9-61. Egy-egy részletadat forrásának megjelölése a FÉI 9-61. lábjegyzeteiben 1910. II., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Márton utca 5. alatt lakik - uo. 61. 1910. II. vége - III. eleje, Budapest JÓZSEF ÁRONNÉ elhatározza, hogy JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT gyermekmenhelybe adja; megmutatja őket a menhely hivatalnokainak - uo. 1910. III. 16. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a IX. kerület Gyáli úti gyermekmenhelyre viszik, ott megfürdetik - uo. 62. 1910. III. 18. - péntek, Budapest - Gyula JÓZSEF ATTILÁT vonaton viszik Gyulára, ott felveszik a gyulai Gyermekvédő Intézetbe. - uo. 73 �palócföld 95/1 1910. III. 21. - hétfő, Gyula - Szarvas - Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT kihelyezik Öcsöd községbe: nővérével, JÓZSEF ETÁval vonaton Szar­ vasig, onnan Gombai Ferencné nevelőanyával szekéren Öcsödre, az Arany János utca 5. sz. házukba. - uo. 65., JAEK 39-41. A gyermekmenhelyek, az ott gondozottak és a kihelyezettek körülményeinek ismertetése: FÉI 61-65. 1910. III. 21. után, Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT nevelőapja, GOMBAI FERENC disznópásztornak állítja - uo. 68. 1911 nyár, Öcsöd JÓZSEF ÁRONNÉ meglátogatja a nevelőszülőkhöz kihelyezett JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT- uo. 72-73., JAEK 29. 1911. IX. 16. - szombat, Öcsöd JÓZSEF ATTILÁT felveszik az öcsödi elemi iskola I. osztályába - FÉI 74. 1911. XII. 24. körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA elemi iskolai osztályzata általában: 2-es, magaviseletből 3-as - uo. 74. 1912. Húsvét körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA elemi iskolai osztályzata általában: 3-as 1912. VI. 14. körül, Öcsöd JÓZSEF ATTILA leteszi az első elemi osztályból az évvégi vizsgát - uo. 74. Összehasonlító táblázat karácsonyi, húsvéti és tanévvégi osztályzatairól - uo. 1912. VI. 17. - hétfő, Öcsöd JÓZSEF ATTILA megkapja a VIGH IMRE rektor és PÁCZAI MIHÁLY tanító által aláírt bizonyítványát: általános osztályzata: 3-as - A bizonyítvány fényképe: FÉI (9), 1905-1937 58. 1910. III. és 1912. VI. közt, Öcsöd JÓZSEF ATTILA öcsödi életkörülményeiről, nevelőszüleinek, GOMBAI FERENCnek és GOMBAI FERENCNÉnek iránta tanúsított magatartásáról: megaláztatásairól, viselkedésé­ ről részben egymásnak ellentmondó, csak kegyetlen megveretéséről egybehangzó adatok JAÉ 54-59., JAEK 27-29. FÉI 66-75. 1912. VI. 19. - szerda, Öcsöd - Budapest JÓZSEF ÁRONNÉ vonaton hazahozza JÓZSEF ATTILÁT és JÓZSEF ETÁT. Megérke­ zésük után idegenül, szótlanul állnak a ház udvarán. - FÉI 79. 1912 ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Páva utca 11. alatt lakik - uo. 74 �palócföld 95/1 1912. IX. 3.- kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola II. osztályában, uo. 80. 1913.1. 8. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15-be költözik - uo. 80-81. 1913.1. 8. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILÁT átíratják a IX. kerület Tóth Kálmán utca és Mester utca sarkán lévő, Mester utca 67. alatti fővárosi iskolába - uo. 80-81. 1913. VI. JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gát u. 8. alatt lakik - uo. A ház fényképe: FÉI (15) 1913. kb. VI., Budapest JÓZSEF ATT ILA bizonyítványt kap az elemi iskola II. osztályából, általában 3-as osztály­ zatokkal, magaviseletből 1-es - uo. 81. 1913. IX., Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Haller utca 15-ben lakik - uo. 90. JÓZSEF ATTI­ LA első napja a IX. kerület Mester utca 67. alatti fővárosi iskola III. elemi osztályában - uo. 81. 1913 vége felé?, Budapest JÓZSEF ATT ILA súlyos tüdőgyulladást kap, lázálmában vizionál. Beszállítják a IX. kerü­ let Gyáli úti Szent László kórházba, JÓZSEF ÁRONNÉ, maga is betegen, dideregve, hetente kétszer látogatja - JAÉ 113., FÉI 95. JÓZSEF JOLÁNnak ezt az adatát SZABOLCSI MIK­ LÓS valószínűnek, de nem bizonyosnak tartja. 1914.1. és VT. között, Budapest JÓZSEF ATT ILA családjával a EX. kerület Gyep utca 40., majd a IX. kerület Gubacsi úton, majd a EX. kerület Ranolder utca 10. alatt, a kapu melletti üzlethelyiségben lakik - uo. 80. JÓZSEF ATTILA öngyükossági kísérlete: sértődöttségében, mert JÓZSEF JOLÁNtól két pofont kapott, lúgkövet akar inni, de téved, és mást iszik, nem történik baja - JAÉ 92-97., JAÖM-IV 192., FÉI 99. SZALBOLCSI MIKLÓS valószínűsíti JÓZSEF JOLÁN elbeszélése és JÓZSEF ATTILA 1935-ben megjelent Öngyilkosság? című, önéletrajzi jellegű esszéje alapján. 1914. kb. VT., Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola III. osztályából általában 2-es osztály­ zatokkal, magaviseletből 1-es - uo. 81. 1912 ősz - 1914. VIII., Budapest JÓZSEF ATTILA és családja nyomorúságos életkörülményeiről, adatszerűén csak hozzá­ vetőlegesen nyomon követhető és nyilván sorozatos kilakoltatások okozta sűrű lakásváltozta­ 75 �palócföld 95/1 tásaikról, a városrész életének, lakásviszonyainak jellemzéséről - JAÉ 33-91, FÉI 79-89. JÓ­ ZSEF ATTILA életmódjáról, körülményeinek reá gyakorolt hatásáról, rettegéseiről, a kiet­ lenség érzéséről, a külső világtól való félelméről - uo. 82-103. JÓZSEF ATTILA és családja a IX. kerület Tűzoltó utcában lakik - JAEK 32. 1914. VIII. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILÁt engedetlenség miatt JÓZSEF ÁRONNÉ sodrófával agyba-főbe veri JAÉ 106., FÉI 103. 1914. VIII. 22. után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával nővére JÓZSEF JOLÁN férjének, PÁSZTI ELEMÉRnek IX. kerület Üllői út 63. alatti lakásásba költözik, életkörülményeik tűrhetőbbé válnak - uo. 80., 89., 104. PÁSZTI ELEMÉR egyetemi gazdasági tisztviselő szeretettel viseltetik JÓZSEF AT­ TILA iránt - uo. 109. 1914. IX., Budapest JÓZSEF ATTILÁT felveszik a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola IV. elemi osztá­ lyába - uo. 81. 1914. X. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a háború miatt részben beszállásolásra lefoglalt, elkésve kez­ dő, akadozó tanmenetű iskolában. Igazgatója NÁDAS KÁLMÁN, osztálytanítója ERDŐS EDE, énekre VIRÁNYI JENŐ, rajzra GERMÁN MARGIT tanítja - uo. 105. 1914. X. 1. után, Budapest JÓZSEF ATTILA tanulótársaival részt vesz a Magyar Tanítók Otthona kultúrszínpadának ''Ferenc József azt üzente..." című ifjúsági előadásán - uo. 1915. V. 31. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola IV. osztályából 1-cs és 2-es, olvasás­ ból kitűnő osztályzattal, magaviseletből dicséretes - uo. 81., 115. 1915. VIII. 1. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Bokréta u. 10. alá költözik - uo. 106. JÓZSEF JOLÁN szerint dohos pincelakás. A család ismét nyomorba süllyed - uo. 106-107. 1915 nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával anyja rokonaihoz utazik - uo. 119. 1915. IX. 6. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Ipar utcai fővárosi népiskola V. elemi osztály­ ában, osztályfőnöke LESTYÁN LAJOS - uo. 81., 115. 76 �palócföld 95/1 1916. kb. Il.után, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a IX. kerület Gyep utcába költözik - uo. 106 - 107. Ez feltehetően jobb lakás, mint a Bokréta utcai (vö. 1916. nyár) 1916. III. 3. - péntek, Budapest JÓZSEF ATTILA a budapesti 97-es postahivatalban takarékbetétkönyvet nyit 1 koroná­ val - uo. 130. 1916. III. 22. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA betesz 1 koronát takarékbetétkönyvére - uo. 1916. VI. 15. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap az elemi iskola V. osztályából kitűnő, szorgalmas és dicséretes minősítésekkel - uo. 81., 115. 1916. nyár, Budapest JÓZSEF ATTILA családjával a Ferenc tér 11. III. emelet 43.-ba költözik - JÁÉ 97 - 98. Fél 107. A lakásajtó fényképe FÉI (16) SZABOLCSI MIKLÓS szerint az előző lakásuk magas lakbére miatt: uo. Az új lakás leírá­ sa: uo. 113. JÓZSEF ATTILA ottani ismeretségeiről: uo. 113-114. 1916. nyár, Szabadszállás JÓZSEF ATTILA családjával anyja rokonaihoz utazik - uo. 119. 1912 - 1916, Budapest AIX. kerületi Ipar utcai és Mester utcai elemi iskoláknak és bennük JÓZSEF ATTILA kö­ rülményeinek, magatartásának, tankönyveinek, előmenetelének és ezzel kapcsolatos iskolán kívüli, valamint családi életének elemzése - uo. 82-88. 1916-tól kezdve, Budapest JÓZSEF ATTILA nővére, JÓZSEF JOLÁN kiemelkedik a család nyomorából, magasabb életszínvonalra kerül - uo. 107-108. 1916. X. 1. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola I. osztályában -uo. 118-119. Hogyan tanul JÓZSEF ATTILA. Igazgató: VÁGÓ ALADÁR, osztályfőnök: ANDREÁNSZKY JENŐNÉ: uo. 119. Az iskolaépület rossz állapotának leírása: uo. 116-118. 1915-1917, Budapest A háborús gazdasági romlás viszonyai, melyek közt JÓZSEF ATTILA nyomorúságos pénzkereső foglalatosságokkal próbálkozik (csomaghordó, rikkancs, moziban vizet árul, ko­ csitoló, stb.) - uo. 122-131. 77 �palócföld 95/1 1917. II. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolábajárása szénszünet miatt megszakad - uo. 119. 1917. III. 12. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolábajárása folytatódik - uo. Kb. 1917, Budapest JÓZSEF ATTILA megpróbál verseket írni - uo. 133. JÓZSEF ATTILA első szerelmi érzéseinek tárgya FUCHS RENÉE iskoláslány, akit társa­ inak gúnyolódásától védelmez, és albérlő lakótársuk, TITTEL (KITTEL?) MARGIT színinö­ vendék, aki irodalom olvasására buzdítja, akkor divatba jövő művekre, főként ADY ENDRE verseit falja. - uo. 132-135. 1917. VI. 26. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a polgári iskola I. osztályából: hét 1-est, négy 2-cst, két 3-ast - uo. 119., 121. 1917. IX. 3. körül, Budapest JÓZSEF ATTILA első napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola II. osztályában - uo. 144. 1917. DC. 12. - szerda, Budapest JÓZSEF ATTILA skarláttal a Szent László kórházba kerül - uo. 144. 1917. IX. 12. és X. 21. közt, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a kórházban JÓZSEF ÁRONNÉ hetente kétszer látogatja - uo. 1917. IX. 26. - szerda, Budapest A Budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely Országos Felügyelője kéri JÓZSEF ATTI­ LA és JÓZSEF ETA (tévesen: Eszter) állami gyermekmenhelybe való elhelyezését - uo. 145. Az intézkedést MAKAI ÖDÖN ügyvéd, rövidesen JÓZSEF JOLÁN férje és általa GIESSWEIN SÁNDOR prelátus sürgeti, az előbbi a sürgetést megismétli és azt állítja, hogy JÓZSEF ATTILA a Tavaszmező utcai gimnáziumnak volt a növendéke - uo. 145-146. 1917. X. 21. - vasárnap, Budapest JÓZSEF ATTILA gyógyultan távozik a Szent László kórházból - uo. 144. 1917. XI. 23. - péntek, Budapest JÓZSEF ATTILA távozik a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskolából - uo. 146. 1917. XI. 24. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA betesz 10 koronát takarékbetétkönyvére - uo. 131. 78 �palócföld 95/1 1917. XI. 25. - vasárnap, Budapest - Monor JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA a gyermekmenhely monori telepére, az előbbi FRAUENHOFFER FERENChez kerül - uo. 146. 1917. XI. 28. - szerda, Monor JÓZSEF ATTILA első napja a monori polgári iskolában - JAÉ 111., FÉI 146. 1917. XI. 28. és XII. 16. között, Monor - Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA hazaszökik azzal a panasszal, hogy a monori menhelyi telepen éheztették és súroltatták őket és JÓZSEF ATTILÁt polgári helyett az V. elemibe írat­ ták be - uo. 147. 1917. XII. 16. - vasárnap, Budapest A gyermekmenhely budapesti igazgatója jelentést kér a monori telepfelügyelőtől JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA panasza ügyében - uo. 146. 1917. XII. 16. és 24. között, Budapest - Monor JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA visszamegy a monori telepre - uo. 147. 1917. XII. 24. - hétfő, Monor A monori telepfelügyelőnő jelenti a budapesti gyermekmenhelyi igazgatónak JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA elhelyezése jó, polgáriba járnak - uo. 1918.1. 1. - kedd, Monor - Budapest JÓZSEF ATTILA hazaszökik Monorról - JAÉ 111., FÉI 146-147. JÓZSEF ATTILA kivesz 10 koronát takarékkönyvéről - uo. 131. A hazaszökés napja JÓZSEF JOLÁN szerint 1918. II. 8. Az I. 1. dátum helyességét bizo­ nyítja az a tény, hogy ezen a napon Budapesten vesz ki pénzt a takarékkönyvéről. A gyermek­ menhelyi rossz állapotokról: FÉI 147-148. 1918.1. 1. után, Budapest JÓZSEF ATTILA a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola II/A osztályába jár, osztályfőnöke és mértan tanára: RITTINGER AURÉLNÉ; magyar és német tanára: MOLNÁR ELEMÉRNÉ; földrajztanára: PROBST MÁRIA; mértani rajzra HERKNER SZIDÓNIA, földrajzra FODOR MÁRK, énekre és szépírásra BUJDA EDE, szabadtéri rajzra ORMAI EDE tanítja, az igazgató VÁGÓ ALADÁR. A tanítást szénszünet szakítja meg - uo. 148-149. 1918. II. 4. - hétfő, Budapest A szénszünet véget ér, de JÓZSEF ATTILA igen sokszor hiányzik az iskolából, főként bol­ tok előtti sorbanállások miatt - uo. 79 �palócföld 95/1 1918. kb. V. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILA a ház emeleti folyosóján futkározva eltöri a jobbkarját. Az Üllői úti kli­ nikán gipszbe teszik - uo. 150. 1918. VI. 10. - hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA vizsgázik a polgári iskola II. osztályából; öt 1-es, hat 2-es, egy 3-as és egy 4-es (rajzból) - uo. 121., 148-150. 1918. VII. 22. - hétfő - Budapest - Fiume JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA a ' Károly király-féle gyermeknyaraltatási akció" ke­ retében GIESSWEIN SÁNDOR prelátus közbenjárására tengerparti üdülésben vesz részt; reggel 9-től a budapesti Tattersaalban gyülekeznek, a Keleti pályaudvarra vonulnak, s onnan d.u. 2.30-kor indul a vonatjuk, Kaposvárott mozgókonyhán ebédelnek. A fiumei lakosság el­ lenséges érzülettel fogadja őket - JAEK 33-34., FÉI 151-152. 1918. VII. 23. - kedd, Fiume - Abbázia JÓZSEF ATTILA az Ayra panzióban kap szállást, találkozik a gyermek BÓKA LÁSZLÓval, állítólag verseket ír - JAEK 33-34., FÉI 154-155. Abbáziában, az Osztrák-Magyar Monarchia elegáns tengeri fürdőhelyén a háborús viszo­ nyok közt szűkös az ellátás, és azt a horvát és olasz lakosság kelletlenül osztja meg a budapesti gyermekekkel, elhelyezésük is általában rossz, bosszantásoknak vannak kitéve - JAEK 33-34, FÉI 152-154. 1918. VIII. első fele körül, Abbázia JÓZSEF ATTILA levelezőlapot küld JÓZSEF ÁRONNÉnak. Rövid közlés: JÓZSEF ETA jó színben van - JAVL 389. Szöveg: uo. 12. Kézirat: PIM, Facsimile: 1905-1937: 62. Szabvány levelezőlap csak rövid közlés részére. 1918. VIII. 29. - csütörtök, Abbázia - Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA hazaérkezik - FÉI 153. 1918. VIII. 31. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA javítóvizsgát tesz rajzból - uo. 150. 1918. VIII. 31. után, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA anyjuk súlyosbodó méhrák betegsége miatt özv. GÁS­ PÁR PÁLNÉ gondozásába, a IX. kerület Haller utca 30-ba kerül, az veszi fel értük a tartás­ díjat - uo. 156. SZABOLCSI MIKLÓS szerint lehetséges, hogy továbbra is a Ferenc téri lakásukban ma­ radtak - uo. 80 �palócföld 95/1 1918. IX. 17. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA első tanulási napja a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola III. osz­ tályában. Ezután idejének túlnyomó részét az utcán, rikkancskodással, sorbanállással tölti uo. 157. 1918. X. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILA iskoláját a spanyoljárvány miatt bezárják - uo. 1918. X. 31. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA sok mezítlábas gyerekkel együtt jelen van a Mária Terézia laktanya előtt összecsődülő tömegben és a laktanya raktárából az ablakon át kidobált bakancspárokat elkapja, majd továbbadja, neki magának egy sem jut - JAEK 201., FÉI 158. Budapest nyomoráról, forradalmasodó közhangulatáról és a kommunisták szervezkedésé­ ről - FÉI 159. 1918. XI. 11.- hétfő, Budapest JÓZSEF ATTILA iskolájában a tanítás újra megkezdődik - uo. 1918. XI. 27.-1919. II. vége, Budapest JÓZSEF ATTILA iskoláját szénszünet miatt sűrűn bezárják, alig van tanítás, az első félévi bizonyítványt nem adják ki - uo. 1918. XII. 24. - kedd?, Budapest A FÉI felveti annak lehetőségét, hogy az a KOZMUTZA nevű férfi, aki netán JÓZSEF ÁRONtói karácsonyi ajándékot hoz JÓZSEF ATTILA családjának, és akinek látogatását 1919 karácsonyára valószínűsítjük, ekkor jelenik meg náluk - uo. 203. 1919-et azért tartjuk valószínűnek, mert 1918 karácsonyán a magyar-román arcvonal még hadiállapotban volt, a román katonaság ezen a napon vonult be Kolozsvárra 1919. IV. 10. - csütörtök, Budapest A IX. kerület Üllői út 54 alatti polgári iskolában, amelynek JÓZSEF ATTILA a III. osz­ tályába jár, újra kezdődik a tanítás - uo. 160. 1919. IV. végén, Budapest JÓZSEF ATTILA egy ismeretlen kommunistától ajándékba kapja VLAGYIMIR ILJICS LENINnek magyar fordításban akkor megjelent Állam és forradalom című könyvét - uo. 163. 1919. V. 1. - csütörtök, Budapest JÓZSEF ATTILA barátaival a IX. kerület Ferenc-térről az Országházhoz gyalogol, meg­ hallgatni KUN BÉLA beszédét, utána az osztrák-magyar labdarúgó mérkőzést nézik meg, es­ te a Városligetben szórakoznak - uo. 165. 81 �palócföld 95/1 1919. III. 21.-1919. VIII. 1., Budapest JÓZSEF ATTILÁnak a proletárdiktatúra alatti életéről nem állnak rendelkezésünkre adatok - FÉI Ezt SZABOLCSI MIKLÓS annak tulajdonítja, hogy a róla szóló életrajzok az 1919. au­ gusztus 1. utáni ellenforradalmi időszakban készültek, amikor az ilyetén témákat félelemből kerülték (uo. 160.). Ez nyilvánvalóan így is van, viszont SZABOLCSI MIKLÓS forrásértékű műveit a kommunista pártállam idején adták ki - JAEK: 1957, FÉI: 1963; az előbbit megje­ lenése után nem is engedték terjeszteni -, ezért ezek a könyvek az adatok kevés morzsáját ki­ ragadva, inkább a proletárdiktatúra történetét, az eseményeknél JÓZSEF ATTILÁra gyako­ rolt hatásukat, költészetében fellelhető emlékképeket elemzik (FÉI 160-168.). Feltételezi, hogy József Attila lelkesen részt vett olyan közmunkákban, mint a régi Lóversenytéren léte­ sített ’közföld" megművelése és a Tatabányára tervezett, de szervezetlenség folytán kudarcba fúlt közmunka (uo. 164.) 1919. IX., Budapest JÓZSEF ATTILA beiratkozik a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola IV. osztályába - uo. 171. 1919. XI. 1. - szombat, Budapest Az iskolában, ahová JÓZSEF ATTILA beiratkozott, ettől a naptól kezdve szünetel a taní­ tás. Ő különben is alig látogatja a tanórákat - uo. 1919. ősz, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA nappalaikat MAKAJ ÖDÖN Lovag utca 3. alatti laká­ sán töltik. - JAÉ 147., FÉI 189. MAKAI ÖDÖN ügyvédnek JÓZSEF JOLÁN a titkárnője, majd felesége 1919. ősz, Budapest - Szabadszállás JÓZSEF ATTILA mint pénzváltó, rikkancs és az Emke kávéházban kenyeresfiú keres pénzt; szinte hetente Szabadszállásra utazik, hogy anyja rokonaitól élelmet szerezzen halálo­ san beteg anyjának -uo. JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA egy konflisban megkocsikáztatják a halálosan beteg JÓZSEF ÁRONNÉt az Üllői úton. Egy másik alkalommal ölükben viszik le egy Ferenc téri padra sütkérezni - uo. 1919. őszének nyomorúságos közállapotairól: drágulás, infláció, élelmiszerhiány, sorbánállás, munkanélküliség, tüzelőhiány - uo. 169-170. 1919. XII. 24. - szerda, Budapest Egy KOZMUTZA nevű örmény vagy román származású férfi, feltehetően JÓZSEF ÁRON ismerőse, karácsonyi ajándékot hoz JÓZSEF ATTILA családjának - uo. 203. vö. 1918. II. 24. 82 �palócföld 95/1 1919. XII. vége fele, Budapest - Szabadszállás JÓZSEF ATTILA anyja rokonaihoz utazik, főként JÓZSEF ARONNÉnak élelmet szerezni uo.,120. , 172. 1919. XII. 28. - Vasárnap, Szabadszállás-Budapcst JÓZSEF ATTILA a döcögő vagon tetején hasalva utazik haza, de JÓZSEF ÁRONNÉ aznap éjjel a IX. kerület Telepi utcai szükségkórházban meghal - uo. 172. JÓZSEF ATTILA életének gyermekkori szakasza anyja halálával lezárul FÉI 172-180. 1920.1. 3. körül, Budapest JÓZSEF ATTILA és JÓZSEF ETA elköltözik nővérük, JÓZSEF JOLÁN korábbi munka­ adójának, 1919 márciusa óta férjének, a sorsukkal eddig is törődő MAKAI ÖDÖN ügyvédnek VI. kerület Lovag utca 3 .1. emeletének négyszobás lakásába - FÉI 180. MAKAI ÖDÖN irodalmi érdeklődésű családból származik. Anyjának, a Fischerről lakó­ helye után Makaira magyarosított nevét viseli, fivére jónevű költő: MAKAI EMIL. A család­ ról, MAKAI ÖDÖN tulajdonságairól és JÓZSEF JOLÁNhoz fűződő kapcsolatáról, valamint a közte és JÓZSEF ATTILA közti viszonyról: FÉI 180-197. 1920.1. 6. - kedd?, Budapest JÓZSEF JOLÁN emlékezete szerint ezen a napon, Vízkereszt napján érkezik vissza Sza­ badszállásról JÓZSEF ATTILA (FÉI 197.). Ez az adat ellentmond annak, hogy anyja halála­ kor, 1919. XII. 28-án érkezett vissza Budapestre (FÉI 172.) Az ellentmondás feloldására nem az a poétikus elképzelés késztet, melyet SZABOLCSI MIK­ LÓS így fogalmaz meg: "...Vagy talán már a Ferencvárosi pályaudvar annyira ismert vágányaira futott már be a vonat, amikor az 1919. december 27-ről 28-ra virradó éjszakán a Mama lehunyta szemét?" (FÉI 172.), hanem az, hogy JÓZSEF ATTILA, ha visszaérkezésekor anyja még él, biz­ tosan meglátogatta volna a kórháziján, s ennek még emlékeiben sincs semmi nyoma, viszont annak nagy a valószínűsége, hogy az anya kórházi halála után a régi lakásban nemigen lévén elintézni va­ ló, MAKAI ÖDÖN rögtön magához vette felesége két árván maradt testvérét, s e tényen az sem változtat, hogy JÓZSEF ATTILA netán valóban MAKAI ÖDÖN lakásán tudta meg anyja halál­ hírét és hogy tán nosztalgiából vagy ottfelejtett holmiért néhány napra visszatért a Ferenc-téri la­ kásba és csak január közepétől kezdve lakott megszakítás nélkül a VI. kerület Lovag utca 3. alatti lakásban. Hogy JÓZSEF ATTILA csak Vízkeresztkor érkezett volna vissza, ez feltehetően csak JÓZSEF JOLÁn kései visszaemlékezésében elmosódott időmeghatározás. 1920.1. 10. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA végleg kimarad a IX. kerület Üllői út 54. alatti polgári iskola IV. osztály­ ából - uo. 171. Lakhelyváltoztatása lehet az ok: már VI. kerületi lakos. 1920.1. 14. - szerda, Budapest MAKAI ÖDÖN a Fővárosi Árvaszéknél folyamatba teszi, hogy JÓZSEF ATTILÁT nagy­ 83 �palócföld 95/1 korúságáig az ő gyámsága alá helyezzek. FÉI 197. 1920. kb. I. második fele, Budapest - Nyergesújfalu - Budapest MAKAI ÖDÖN mint gyám és GIESSWEIN SÁNDOR prelátus a szalcziánus rendházba kispapnak küldi JÓZSEF ATTILÁt, minthogy azonban görögkeleti vallású, két hét múlva visz szaküldik - uo. 197-198. 1920.1. és VI. között, A Dunán JÓZSEF ATTILA mint hajósinas végez nehéz testi munkákat a Vihar, a Török és a Tatár nevű vonatatógőzös hajókon: takarít, súrol, kazánt tisztít, vizet mereget a folyóból. Szombat-vasárna­ ponként hazalátogat, de restelli ruházatát a társaság előtt - uo. 201-202., JAÉ 152-153. Közállapotok, erőszakosságok, parlamenti válság - FÉI 199-200. 1920. VI. körül, Budapest MAKAI ÖDÖN egy KOZMUTZA nevű örmény vagy román rábeszélésére elhatározza, hogy továbbtaníttatja JÓZSEF ATTILÁt - uo. 202. 1920. VII. eleje, Budapest JÓZSEF ATTILÁT a család visszahozatja a hajóról, tanulni kezd a IV. polgári osztályvizs­ gára - uo. 1920. VII. 13. - kedd, Budapest JÓZSEF ATTILA megkapja utolsó engedélyét a polgári IV. osztályú vizsga letételére - uo. 1920.V1I. 17. - szombat, Budapest JÓZSEF ATTILA leteszi a IV. polgári osztályból a magánvizsgát a VIII. kerületi Homok utcai polgári iskolában. Osztályzatai: nyolc 1-es, három 2-es, egy 3-as (rajzból) - uo. 121., 202., JAÉ 155., PÚM 10. 1920. IX. 1. előtt, Budapest JÓZSEF ATTILA kérvényt ír, hogy engedélyt kapjon Makón, ahol internátusbán kap el­ helyezést, a gimnáziumi V. osztály különbözeti vizsgájának letételére - JAÉ 155-156. Szövegrészlet: uo. 1920. IX. 13. - hétfő, Budapest MAKAI ÖDÖN szegénységi bizonyítványt kér JÓZSEF ATTILA részére tandíjmentesség céljából - FÉI 203. 1920. IX. 30. - csütörtök, Budapest - Szeged JÓZSEF ATTILA makói Délmagyarországi Közművelődési Egyesület által fenntartott in­ ternátusba utazik, hogy beiratkozzék az ottani főgimnáziumba. Indulásakor fáj a feje - FÉI 215., JAVL 12. JÓZSEF ATTILA útravalóul kap 300 koronát, feltehetően MAKAI ÖDÖNtől vagy JÓ84 �palócföld 95/1 ZSEF JOLÁN tói - JAVL 391. [JÓZSEF ATTILA vonata áthalad a szolnoki vasúti hídon; feltehetően az ottani látvány hatá­ sára rögtön vagy később, visszaemlékezve írja meg A szolnoki hídon című versét - JAÖM-II459. Szöveg: uo. 250. Kézirat: PIM] 1920. X. 1. - péntek, Szeged - Hódmezővásárhely - Makó JÓZSEF ATTILA, minthogy Szeged és Makó közt nincs még vasútvonal, Hódmezővásárhe­ lyen keresztül utazik. Útközben tart a fejfájása, és amint az internátusba megérkezik, elered az or­ ra vére - FÉI 215., JAVL 12. 1920. X. 2. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILLÁnak hidegrázása van, láza 40,2 C. Az internátusbán fekszik. GEBE MI­ HÁLY igazgató ír kérvényt a makói főgimnázium főigazgatójához, hogy a polgári IV. osztályú bi­ zonyítványa alapján különbözeti vizsgával vegyék fel a gimnáziumi V. osztályba - FÉI 215-216., JAVL 12., 389. A kérvény szövege: uo. 389-390. 1920. X. 3-5. vasámap-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA 40 C fokos lázzal fekszik az internátusbán - JAVL 12. 1920. X. 6. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: állapotáról, helyzetéről - FÉI 215., JAVL 389. Szöveg: uo. 12. 1920. X. 17. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA szüntelenül köhög. Kórházba szállítják. Az orvos szerint tüdőcsúcshurutja van.-FÉI 216., JAVL 12. 1920. X. 7.- csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA elszámolást ír a feltehetően útravalóul kapott 300 koronáról. JAVL 390. Szöveg: uo. 391. Facsimüe: 1905-1937: 74. 1920. X. 24. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak, betegségében jobbulást kíván - JAVL 390. Szöveg: uo. 13. MAKAI ÖDÖN sznobságból Lippe Lucie-nek nevezte feleségét. A nevet és a magázást JÓ­ ZSEF ATTILA gyakran átvette JÓZSEF ATTILA sokat magol magyar és latin irodalmat, hazafias dolgozatot ír a vagonlakók­ ról. Külön foglalkozik vele latinból JIRKOVSZKY SÁNDOR tanár - FÉI 211. 1920. X. 24. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Napi időbeosztása, elszámolás a nyilván út­ ravalóul kapott 300 koronáról, kiadásairól. Iskolai feladatai. Hazafias dolgozatot kell írnia a va­ 85 �palócföld 95/1 gonlakókról - FÉI 220., JAVL 390-391. Facsimile FÉI (21) Vagonlakók azok, akik Erdélyből a román uralom elől menekültek és nem lévén itt lakásuk, még a vasúti kocsikban laknak. 1920. XI. 2. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA több tárgyból jelesre felel, tanárai például állítják - JAVL 15. 1920. XI. 2 .-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában szénszünet kezdődik, az internátusbán szintén nem fűtenek-FÉI 221., JAVL 15. JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: a téli szünet idejére JIRKOVSZKY SÁN­ DOR a szegedi lakására hívja, de ellátásáért 2000 koronát kér, neki pedig ennyije nincs, hozzátar­ tozóitól nem kér. Szívesebben hazalátogatna - FÉI 221 „JAVL 391. SZÖVEG: JAVL 15. 1920. XI. 5. - péntek, Makó GEDEON ALAJOS gimnáziumi igazgató engedélyezi, hogy JÓZSEF ATTILÁt a külön­ bözeti vizsga letétele után a gimnázium V. osztályába felvegyék - Az irat szövedge: JAVL 300 1920. XI. 10. után, Makó JÓZSEF ATTILA megkapja JÓZSEF ETA XI.9.-én kelt levelét - JAVL 16. 1920. XI. 13 -szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: csomagját nem kapta meg, új tanár fog­ lalkozik vele, kéri korcsolyája és sakkja megküldését. A tanulás nehéz, "de megy!" - JAVL 392. Szöveg: uo. 16. A nyugalomba vonult régi tanár helyett az új: a menekült GALAMB ÖDÖN - FÉI 221., JAVL 392. 1920. XI. 20. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában véget ér a szénszünet - FÉI 221. 1920. XI. 30. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak, annak kérésére latinul; kéri, hogy az viszont magyarul vagy németül válaszoljon és küldje el a német szótárt. Utóirat JÓZSEF JOLÁNnak ma­ gyarul - JAVL 302., Szöveg: uo. 14. Facsimile: 1905-1937:78. (Tévesen dátum-megjelölés). JÓZSEF ETA nyilván nem érti a latin szöveget, feltehetően MAKAI ÖDÖN megfejté­ sére számítanak. 1920. XII. 4. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak és ETÁnak, emlékezés anyjukra, a közel­ gő karácsonyról, kéri a német szótárt és legépclt darabját - JAVL 392. Szöveg: uo. 17-18., FÉI 229. Facsimile-részlet: 1905-1937: 76. 86 �palócföld 95/1 Az említett darab elveszett. 1920. XII. 11.- szombat, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában szénszünet kezdődik - FÉI 222. JÓZSEF ATTILA 1920-as makói életkörülményei, tanárai, formálódása: öntudatos, tu­ dására büszke - FÉI 220-222. 1921.1. 13. előtt, Makó GEBE MIHÁLY internátusi igazgató korrepetitort állít JÓZSEF ATTILA mellé - PLJM 13. 1921.1. 31. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA leteszi a különbözeti vizsgát a gimnázium V. osztályába való felvételre - FÉI 222, KJA-I 677. 1921. II. 9. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA 50 koronát kap, nyilván postán JÓZSEF JOLÁNtól - JAVL 19. 1921. II. 9. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak "Liebe Lucie" megszólítással, hibás né­ metséggel. Köszöni az 50 koronát, reméli, hogy minden hónapban kap, kéri kis bélyegalbumát és a svájci katalógust - JAVL 392. Szöveg uo. 19. 1921.11. 20. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA több levelet kap JÓZSEF ETÁtól - JAVL 21 Nem tud válaszolni, mert nem kapta meg a címet - uo. 1921. II. 20. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Megszólítás: ' Kedves Lucie": sürgeti bé­ lyegeinek megküldését, panaszkodik, hogy rajzból megbukhat, kér hazulról írásbeli engedélyt, hogy átmehessen görögre. Ruhája csupa foltozás, újat kér. "Egész költő leszek". Az aláírás után valószínűleg BALOG JÓZSEFnek az ő nevében költő-voltával kérkedő versikéje. Mellé­ keli Homály borult az erdőre (JAÖM-II 459. Szöveg: uo. 251.) kezdetű versét azzal, hogy ta­ nára, KOVÁCS KÁROLY, dicsérettel fel fogja olvasni az önképzőkörben - JAVL 393. Szö­ veg: uo. 20-21. Részben facsimile: 1905-1937: 80. A versről: FÉI 239., PLJM 14. 1921. II. 27. - vasárnap, Makó A terv szerint JÓZSEF ATTILA Homály borult az erdőre kezdetű versét az Eötvös-önképzőkörben felolvassa KOVÁCS KÁROLY tanárelnök - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 251. JÓZSEF ATTILA tanárai ebben a tanévben még: EPERJESSY KÁROLY osztályfőnök 87 �palócföld 95/1 (latin), ALTMANN JAKAB (görögpótló), FÜLÖP BÉLA (német), FALÁBÚ JENŐ (matema­ tika), ÁCS SÁNDOR (torna), NAGY SÁNDOR (karének), ORAVECZ LAJOS (termé­ szetrajz), ZAMUROVITY DUSÁN (görögkeleti hittan), HOFFMANN JÁNOS (rajz): FÉI 222-224, 1921. III. vége, Makó - Budapest JÓZSEF ATTILA hazalátogat. Az Összetört szívem és A szív s a szem című versek kelte­ zése szerint - JAÖM-II 460. 1921. III. 28. - vasárnap, Budapest Vers: Összetört szívem - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 252. 1921. III. 2 9 .-kedd, Budapest Vers: A szív s a szem - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 253. 1921. II. 29. után, Budapest - Makó JÓZSEF ATTILA visszautazik folytatni tanulmányait. Következtetés: a Budapestről keltezett versek után 1921. IV. 10. - vasárnap, Makó Vers: Hozzá! - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 254. 1921. IV. 11.-hétfő, Makó Versek: Amióta... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 255. A halálról - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 256. Csókolj, csókolj... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 257. 1921. IV. 12.-kedd, Makó Vers: Szeretném, ha vadalmafa lennék... - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 258. Aláírása: Józsefy 1921. IV. 15.-péntek, Makó Vers: Jelen, múlt, jövő - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 259. Aláírása: Józsefy 1921. V. 22. - vasárnap, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Megszólítás: "Kedves Lucie!" végig magázza. Mértan órán adott sikeres feleléséről, osztálytársai irigységéről - FÉI 233. JAVL 393. Szöveg: uo. 22-23., JÓZSEF ATTILA kapcsolatai diáktársaival és makói ismerőseivel: FÉI 232-236. Ellent­ mondó kapcsolata MAKAI ÖDÖNnel, aki támogatja is, makói családja előtt szégyenli is: FÉI: 227-228. 1921 közéletéről és a közhangulatról: FÉI 236-238. 88 �palócföld 95/1 1921. VI. előtt, Makó MÁRTON GYÖRGY természetrajz szakos felügyelő tanár észreveszi, hogy JÓZSEF AT­ TILA verseket ír, és felhívja rá GALAMB ÖDÖN tanár figyelmét; ez megveszi neki PETŐFI SÁNDOR, ARANY JÁNOS és ADY ENDRE verseit. FÉI 240. Versek: Nem! Nem! Soha! - FÉI 240-241. Esik eső magyar földre - FÉI 314. A GALAMB ÖDÖN által "egész ügyes hazafias versekének minősítettek közül e kettő fájó tiltakozás a magyargyűlöletből, adathamisításokból létrejött trianoni diktátum ellen. A teljességi igényű, filológiai pontossággal készült JAÖM-ből hi­ ányzanak, holott az első a Szépség koldusa című kötetben megjelent. A kihagyás oka nyilván a kommunista diktatúra tilalma volt, hiszen a Nem! Nem! Soha! cím azonos a diktátum elleni össznépi tiltakozás hivatalossá tett jelszavával. A kriti­ kai kiadásban e versnek megjegyzéssel lett volna helye. A kihagyást SZABOLCSI MIKLÓS azzal indokolja, hogy „alkalmi vers”. (FÉI 379.) "melyben - nagyon erőt­ lenül - szomszédnépek ellen irányuló soviniszta hang is felhangzik" (uo.) A kriti­ kai kiadásban pedig ez áll: "...a még kiforratlan gimnazista engedményeket tett isko­ lája, környezete nyomásának" (JAÖM-I 374.) A vád igaztalan: A Dunánál című, a kö­ zös dolgaink rendezését követelő vers szerzőjének, román, cseh és szlovák költők elkö­ telezett fordítójának, Anton Straka és Moise Balta baráti munkatársának pályáján a gyűlölködő politikusok szabta, népeket megalázó diktátum elleni tiltakozás nem holmi kisiklás, hanem eszmevilágának szerves része. JÓZSEF ATTILA szerelmi fellobbanása a házuk nevéről ERDEInek nevezett SZILÁGYI KATÓ iránt - FÉI 242-243. JÓZSEF ATTILA ekkoriban írhatta Elütötte már a delet, Nézi kedves ibolyáit, Aranyvi­ rág című (JAÖM-IV 304. Szövegek: 171, 172-173.) kétes hitelű szerelmes verseit SZILÁGYI (ERDEI) KATÓhoz az Ábrándozás (FÉI 243., JAÖM-IV 304. Szöveg: uo. 171.) és Leánykérés (FÉI 242-243., JAÖM-IV 304., Szöveg: uo. 172.) PÉTER LÁSZLÓ feltételezése szerint (PÚM 14-15) 1921. VI. 2 1 .-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában a tanév utolsó napja - PÚM 16. 1921. VI. 2 9 .-szerda, Makó JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a gimnázium V. osztályából. Jó rendű, négy jeles, öt jó és egy elégséges (rajzból) osztályzattal, csak egy jeles társa előzi meg, alapítványi és önképzőköri pénzjutalmat kap, az utóbbit valószínűleg a Homály borult az erdőre (vö. 1922. II. 20.) kezdetű versért - FÉI 239., GÖMÉ 32. 1921. VII. 30. előtt, Mezőhegyes JÓZSEF ATTILA házitanító FARKAS BÉLA írnok fiánál - FÉI 246. 1921. VII. 30.- szombat, Mezőhegyes 89 �palócföld 95/1 JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak. Házitanítóskodásáról - JAVL 393-394. Szöveg: uo. 23-24. MAKAI ÖDÖNnek a levélben említett panasz, hogy levelei "fennhéjjázóak" feltehetően úgy értendő, hogy "fellengzősek". 1921. IX. 5. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA első tanítási napja a Gsanád vezér gimnázium VI. osztályában - FÉI247. 1921. IX. 24. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Sikerei: minden tanszert megkapott a gimnáziumtól, gazdag fiúnál lett házitanító, tetszik a csinos angol nevelőnőnek, tanárai tan­ díjmentességre ajánlják - JAVL 394. Szöveg: uo. 24-25. Mellékelt versei: Bolyongok - JAÖM-II 460. Szöveg: uo. 260. Ülünk egymás mellett - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 261. Egyedül - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 262. Mámor - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 263. Akkor - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 264. Vers: Az örök elmúlás - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 266. 1921.X. 23. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Három tanítványa van, lapot akart kiadni, de a tankerületi főigazgató nem engedélyezte JAVL 394. Szöveg: uo. 26. 1921. ősz - 1922. tavasz, Makó Versek: Keressetek valakit - JAÖM-I 363. Szöveg: uo. 9. 300 spártai sírverse - JAÖM-IV 211. Szöveg uo. 43. Végtelen óta... - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 280. Tengerhez - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 281. Sóhaj - JAÖM-II 462, Szöveg: uo. 282. 1921. XI. 26. - szombat, Makó Vers: Vágymagam a Hold alatt - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 265. Megváltozott címe: Bolyongás a kertben 1921. XII. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA csomagban télikabátot kap budapesti hozzátartozóitól - JAVL 26. 1921 .XII. 2. - péntek, Makó JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF JOLÁNtól. JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak. Köszöni a télikabátot. Már 50 verset írt. Budapestre készül, feltehetően karácsonyra - JAVL 394. Szöveg: uo. 27. 90 �palócföld 95/1 1921. XII. 24., Budapest JÓZSEF ATTILA családjánál tölti a karácsonyt - JAVL 27., PLJM 19. 1921-1922, Makó Vers: A női szív - JAÖM-IV 295. Szöveg: uo. 153. 1922.1. körül, Makó Versek: A gyerekszemű élet-tavon - JAÖM-II 461. Szöveg: uo. 267. Útrakészség - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 268-269. Lovas a temetőben - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 275. 1922. II. 13. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF ETÁtól - JAVL 27. JÓZSEF ATTILA kérvényt nyújt be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz az internátusi ellátási díj megfizetése alóli mentesítésért - uo. JÓZSEF ATTILA ígéretet kap az iskolai segítőegyesülettől egy pár cipőre - uo. 1922. II. 13. - hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak. Félévi bizonyítványáról, várt kedvezményeiről - JAVL 394. Szöveg: uo. 27-28. Hull a levél a fáról kezdetű verse - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 283. 1922. II. 18. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír MAKAI ÖDÖNnek. Bizonyítványáról, várt kedvezményeiről - JAVL 394., Szöveg: uo. 28-29. 1922. IV., Makó PÉTER LÁSZLÓ feltételezi, hogy JÓZSEF ATTILÁt pártfogója, a lelkes iroda­ lompártoló ESPERSIT JÁNOS, akinek GALAMB ÖDÖN mutatta be, ismertette meg a húsvétkor odalátogató JUHÁSZ GYULÁval - PÚM 21. 1922. tavasz, Makó Vers: A betűk sivatagában - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 14. 1922. VI. 10. - szombat, Makó Vers: Istentelen fohászkodás - JAÖM-I 364. Szöveg: uo. 12. Megváltozott címe: Fohászkodó ének. Ajánlás GEBE MÁRTÁnak 1922. VI. 18. - vasárnap, Mezőhegyes Vers: Tavaszi ének - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 15. Ajánlás GEBE MÁRTÁnak Mezőhegyesen JÓZSEF ATTILA 1921. június után házitanítóskodott. A keltezés­ ből arra következtethetünk, hogy azon a vasárnapon, még az osztályvizsga előtt kirán­ dult Mezőhegyesre, feltehetően előző évi tanítványához és ott írta a verset - PÚM 16. 91 �palócföld 95/1 1922. VI. 23. - péntek, Makó Vers: Csókkérés tavasszal - JAÖM-1365. Szöveg: uo. 16. 1922. VI. 26.-hétfő, Makó JÓZSEF ATTILA depressziós hangulatban végrendeletet ír (GÖMÉ 21-25., Szöveg: uo. 23., JAVL 395-396.) és 60 aszpirin bevételével öngyilkosságot kísérel meg; megmentik, az internátusból eltanácsolják (FÉI288). 1922. VI. 29. - csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA bizonyítványt kap a gimnázium VI. osztályából - FÉI 280. Csupa jeles, csak írás-külalakból kettes:GÖME 32., PLJM 21. 1922. VII. - VIII., Kiszombor JÓZSEF ATTILA házitanító MÉSZÁROS JÁNOS főjegyző és FARAGÓ MIHÁLY kisbí­ ró gyermekeinél, valamint KISS ILONKÁnál, ez utóbbi családjánál (Zöldfa u. 404/a, ma: Zöldfa u. 8.) lakik, üres óráiban FARAGÓ MIHÁLY kukoricaföldjét őrzi a varjak dézsmálása ellen - FÉI 288-289., JAÖM-I367. Versek: Aratás előtt - JAÖM-1366. Szöveg: uo. 19. Aratásban - JAÖM-1366. Szöveg: uo. 20. Idill - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 24. Megváltozott címe: Perc Csöndes estéli zsoltár - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 25. Éhség - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 26. Szeged alatt - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 29. Munkáshalál - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 27. Megváltozott címe: A gép elkapta Holttest az utcáfi - JAÖM-I 368. Szöveg: uo. 28. A Szent Jobb ünnepén - JAÖM-I 369. Szöveg: uo. 30. Kukoricaföld - JAÖM-I 367. Szöveg: uo. 23. Részeg a síneken - JAÖM-I 370. Szöveg: uo. 33. 1922. VII. 29. - szombat, Kiszombor Versek: Névnapi dicséret - JAÖM-I 366-367. Szöveg: uo. 21. GEBE MÁRTÁnak, névnapjára. PÉTER LÁSZLÓ tévesen VII. 27-ben jelöli meg Márta-napot PÚM 21. 1922. VIII. 17 előtt, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet kap JÓZSEF ETÁtól, testvéri kapcsolataikról - JAVL 30. 1922. VIII. 17.-csütörtök, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF ETÁnak, testvéri kapcsolataikról, tanulmányi ered­ ményeiről, öngyilkossági kísérletéről, büszkén elküldi JUHÁSZ GYULA levelének másolatát, érdeklődik hogyléte után - JAVL 395-396., Szöveg: uo. 30-31. 92 �palócföld 95/1 1922. VIII. 18. - péntek, Kiszombor JÓZSEF ATTILA levelet ír JUHÁSZ GYULÁnak, elküldi Szeged alatt és A Szent Jobb ünnepén című verseit - JAÖM-I 269., JAVL 32. 1922. VIII. 23. előtt, Makó - Kiszombor Versek: A vergődő diák - JAÖM-I 365. Szöveg: uo. 13. Napszonett - JAÖM-I 365-366. Szöveg: uo. 17. Fiatal életek indulója - JAÖM-I 371. Szöveg uo. 38. Falak - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 40. A bánat - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 41. Koldus - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 46. Tél - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 44. Várlak - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 47. Boros keserűség - JAÖM-I 370. Szöveg: uo. 34. Üdvözlés - JAÖM-I 372-373. Szöveg: uo. 43. Nyári délután a szobában - JAÖM-I 366. Szöveg: uo. 18. A jámbor tehén - JAÖM-I 367. Szöveg: uo. 22. Juhász Gyulához - JAÖM-I 369. Szöveg: uo. 31. Nem tudunk élni - JAÖM-II369. Szöveg: uo. 32. Nézem a lámpát - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 51. Várakozás - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 52. Csend - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 53. Erőének - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 54. Bús magyar éneke - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 55. Szerelmes keserű hazafiság - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 56. A füst - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 58. Szerelem ez? - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 59. Gyöngysor - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 60. Himnusz a borhoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 61. Spleen - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 62. Pap a templomban - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 63. Parasztanyóka - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 64. Bús énekhívás - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 65. Rövid óda a kelő naphoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 66. Versek végére - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 67. Más versek mellett, melyeknek korábbi keletkezéséről adatok vannak, ezek is a Szépség koldusa címmel 1922 decemberében megjelent kötet versei, s minthogy ennek kéziratát JÓ­ ZSEF ATTILA 1922. VIII. 23-án adta át KOROKNAY JÓZSEF szegedi nyomdatulajdonoskönyvkiadónak, kétségtelen, hogy ezeknek is e dátum előtt kellett keletkezniük 1922. VIII. 23. előtt, Kiszombor vagy Makó JÓZSEF ATTILA megkapja JUHÁSZ GYULA levelét. Lelkes bíztatás és ígéret, hogy a sajtóban méltatni, ''felfedezni" fogja - JAVL 394-395. Szöveg: uo. 29. 93 �palócföld 95/1 1922. VIII. 23. - szerda, Kiszombor - Szeged JÓZSEF ATTILA gyalog teszi meg az utat, felkeresi JUHÁSZ GYULÁt, majd ennek ajánló névjegyével a távollevő KOROKNAY JÓZSEF nyomdatulajdonos-könyvkiadó anyjá­ nak adja át Szépség koldusa címmel összeállított verseit - JAEK 64., FÉI 294. 1922. VIII. 24. - csütörtök, Szeged - Makó JÓZSEF ATTILA hajnalban indul, mezítláb gyalogol, megáll KESZTNER ZOLTÁN vil­ lanytelepi igazgatónál, ennek felesége ápolásba veszi napégette bőrét - FÉI 295. 1922. VII. és IX. közt, Makó Versek: Prédikáció - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 270-271. Ugye pajtás - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 35. Prológus - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 36. Megváltozott címe: Arany kalásztól Keserű nekifohászkodás - JAÖM-I 371. Szöveg: uo. 37. Lélekszirteken - JAÖM-I 371-372. Szöveg: uo. 39. Prózavers - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 50. Megváltozott címe: Egyszerű vers Az utóbbi két verset JÓZSEF ATTILA felolvassa a gimnáziumi önképzőkörben - JAÖM-I 372. 1922. IX. 5. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA beiratkozik a gimnázium VII. osztályába (FÉI 308.) 1922. IX. 5. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA gimnáziumában a tanév első tanítási napja - PLJM 17. 1922. IX. 5. után, Makó A makói gimnázium önképzőkörének tanárelnöke, a JÓZSEF ATTILA iránt jóindulattal viseltető, őt támadástól megkímélni akaró TETTAMANTI BÉLA tanárelnök a Boros keserű­ ség című vers megvitatását engedélyezi, de elszavalását nem - PLJM 24. 1922. ősz, Makó JÓZSEF ATTILA pályájának döntő szakasza: verseiben a korábbi, inkább csak konvenci­ onális téma után megjelenik az érzésből fakadó szerelem GEBE MÁRTA iránt, és a trianoni nemzetgyilkosság elleni korábbi általános tiltakozáson túl, a kisemmizett magyar tömegekért érzett keserűség (ez korábbról, pl. A szolnoki hídon című versben inkább csak belemagyarázás) PÉTER LÁSZLÓ gazdag adatgyűjteményében több 1921 őszére vonatkozó adat tévesen az 1922-i ősz kronológiájába került - PLJM 17-19., pedig maga a szerző is megjegyzi, a GEBE MÁRTA iránti szerelemről szólva, hogy az talán "már az elmúlt évben, 1921 tavaszán írott szerelmes verseknek" lehetett a tárgya. 94 �palócföld 95/1 1922. IX. Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír a Nyugat szerkesztőségének: Névnapi dicséret, Kukoricaföld és Részeg a síneken című verseinek elbírálását és közlését kéri - JAVL 397. Szöveg: uo. 33. 1922. IX. 20. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír a Magyar írás (Budapest) című folyóirat szerkesztőségének: könyvek megküldését és beküldött verseinek elbírálását kéri - JAVL 32-33. 1922. IX. 20. után, Makó JÓZSEF ATTILA megkapja RAITH TIVADAR, a Magyar írás szerkesztője 1922. IX. 20án kelt levelét. Néhány könyv megküldéséről és a beküldött versek későbbi elbírálásáról JAVL 396-397. Szöveg: uo. 32-33. 1922.X. 10.-kedd, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír JÓZSEF JOLÁNnak: köszöni a meghívást, de nincs pénze, hogy Budapestre utazzék; verseket küld - JAVL 397. Szöveg: uo. 33-34. 1922. X. 14. - Szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír Szegedre RÉTI ÖDÖN, a Nyugatban publikáló írónak: hogy ő vajon miért nem kap választ odaküldött verseire; kéri TERESCSÉNYI GYÖRGY író címét; a Szegeden állítólag alakuló íróegyesületbe ő is belépne, ajánlással megküldi Aratás előtt című verse kéziratát - JAVL 397. Szöveg: uo. 34. 1922. XI. 4. előtt, Makó JÓZSEF ATTILA nevelői állást vállal IRITZ MIKSA likőrgyáros-bomagykereskedőnél JAVL 35. 1922. XI. 4. - szombat, Makó JÓZSEF ATTILA levelet ír MAKAI ÖDÖNnek: közli, hogy nevelői állást vállalt, verseiért is kap, bár csekély, tiszteletdíjat szegedi lapoktól, ezért köszönettel lemond a további anyagi támogatásról - JAVL 397. Szöveg: uo. 35. 1922. XI. 5. - vasárnap, Makó Szegeden, KOROKNAY JÓZSEF nyomdatulajdonos-könyvkiadónál KECK JÓZSEF szerkesztésében megjelenik a fiatal szegedi költők művei közt JÓZSEF ATTILA verseit tar­ talmazó Lírai antológia - FÉI 393. 1922. XI., Makó Vers: Vers Mártának - JAÖM-I 372. Szöveg: uo. 42. Megváltozott címe: Őszi alkonyat 1922. XI. 12. előtt, Makó Vers: Ó, zordon szépség - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 45. 95 �palócföld 95/1 1922. XI. 19. előtt, Makó Vers: Az én ajándékom - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 48. 1922. XI. végén Versek: Tanulmányfcj - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 68. Proletárok! - JAÖM 375. Szöveg: uo. 71. 1922. XII. 12. - kedd, Makó A Stefánia Szövetségnek a közelgő Petőfi-ccntenárium alkalmából rendezett irodalmi estjén MÓRA FERENC és JUHÁSZ GYULA után JÓZSEF ATTILA is szerepel - PÚM 24-25. 1922. XII. 17. - vasárnap, Szeged JÓZSEF ATTILA átveszi Szépség koldusa című könyve első példányait - FÉI 324. Egyetegyet dedikál JUHÁSZ GYULÁnak és MÓRA FERENCnek - PLJM 25. A kötetről - JAÖM-II 485-486., FÉI 370-392. 1922. XII. 19. - kedd, Makó JÓZSEF ATTILA dedikálja Szépség koldusa című verseskötetét KESZTNER ZOLTÁNnak - PÚM 25. 1922. XII. 20. - szerda, Makó JÓZSEF ATTILA a Szépség koldusa két példánya közül egyet GEBE MIHÁLYnak dedi­ kál, de még nem adja át - JAEK 62. 1922. XII. 21. - csütörtök, Makó JÓZSEF ATTILA dedikálja Szépség koldusa című verseskötetének egy-egy példányát GALAMB ÖDÖNnek és EPERJESSY KÁLMÁNnak - PLJM 25. 1922. XII. 24. - vasárnap, Makó Karácsonyestén JÓZSEF ATTILA magányosan ődöng az internátus folyosóin; amikor GEBE MIHÁLY behívja az ő karácsonyfájukhoz, ott átadja a Szépség koldusa neki és GEBE MÁRTÁnak az őneki dedikált példányát. - JAEK 62., PÚM 25. 1922. XII. 31. előtt, Makó Versek: Pogányos hitvallás magyarul - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 272. Baál - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 273. Himnusz az Élethez - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 274. Az őrült hajótörött - JAÖM-II 462. Szöveg uo. 276. Hajnali vers kedvesemnek - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 277-278. Leánykérő ének - JAÖM-II 462. Szöveg: uo. 279. Álmomban enyém vagy - JAÖM-I 373. Szöveg: uo. 49. Ének magamhoz - JAÖM-I 374. Szöveg: uo. 57. 96 �palócföld 95/1 1922. XII. 26. és 31. között, Budapest JÓZSEF ATTILA Makóról Budapestre látogat - PLJM 25., KJA-III. 2102. Versek: Vers a szemedről - JAÖM-I 375. Szöveg: uo. 69. Megváltozott címe: A szemed Szerelmes kiszólás - JAÖM-I 376. Szöveg: uo. 70. Rövidítések FÉI Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója, 1963 JAÉ József Jolán. József Attila élete, 1947 JAEK József Attila emlékkönyv, 1957 1905-1937 (Szántó Judit) József Attila (képeskönyv), 1958 KJA I-II-III Kor társak József Attiláról, 1987 JAÖM-I-II-III-IV József Attila összes művei, 1955-től JAVL Fehér Erzsébet: József Attila válogatott levelezése, 1976 GÖME Galamb Ödön: Makói évek, 1941 PLJM Péter László: József Attila Makón, Irodalomtörténet, 1957. 97 �palócföld 95/1 Chief editor : József Pál Adress of editorial office : H- 3101 Salgótarján, Pf.:27ü. Tel.: (0036) 32-314-386,32-311-022 98 �A népakarat fája Az egykori Nógrád megyei Tanács épületének utcai frontján 1994 őszén egy különös bronz plasztikát helyeztek el. Muszáj közel lépni hozzá, muszáj beleolvasni a múltat, jelent összekötő bronz-fa üzenetébe. A Népakarat tája Asszonyi Tamás szobrászművész alkotása annak a szürke márvány táb­ lának a helyére került, amely az 1956 december 8-i sortűz monumentális vásártéri emlékmű árnyékában már elvesztette jelentőségét, és a városi képviseli) testület döntése szerint lesze­ relték a falról. A Népakarat fája az 1956-os forradalom történetébeil már nem az iszonyaton tragédiára, nem a gyászra emlékeztet, de azokra a hősökre, akik a szabadság, az új magyar demokrácia reményében egy modern, európai közigazgatás, népképviselet megteremtéséért harcoltak, dol­ goztak. S emberfeletti erőfeszítéseik értéke, hősiessége sohasem kapott elég figyelmet...A Nóg­ rád Megyei Munkástanács, a Nemzeti Bizottság tagjai, amíg lehetett az egykori Megyei Tanács épületében tevékenykedtek, s innen irányították a forradalom eseményeit, a sztrájkok, tiltako­ zások megszervezését éppúgy, mint a közellátás biztosítását... Ezért került a ház homlokzati falára az új emlékjel. Hirdetni: dicsőség a forradalom hőseinek. Dicsőség akkor is, ha az emlékfa semmit-markoló, erős gyökerei azt hirdetik, hogy irgalmatlanul kitépték, tövestül kiszakították jó földjéből a népakarat gyönyöréi csemetéjét. A gyökerek fájdalm a szívszo­ rító, de a fa dús lombozatának levelei mégis szinte ünnepiéi babérkoszorúvá szorulnaköszsze, s az örökkévalóságig élétek, frissek maradnak, és emlékeztetnek: 1956 őszén sokmillió magyar ember szíve egyszerre dobbant a szabadságért, nemzeti függetlenségért, a felem el­ kedésért... Parasztok, polgárok, munkások, értelmiségiek egy reménnyel örültek a győze­ delmes forradalomnak, s nagy érzelmi erejét' nemzeti egység csodákra lett volna képes egy új Magyarországért, ha nem töri szét egy világnagyságú góléin, egy állig felfegyverzett vi­ lágbirodalom... Most így a kétágú bronz-fa dús lombozata két fájdalmasan egymáshoz, szoruló szívet is szimbolizál; egyek voltunk a reményben, egyek a haza felemelésének ügyében. Az. ez­ redvég Magyarországa számára, Salgótarján polgárai számára a Népakarat fája azért jeles. fontos emlékmű, mert érett és szuggesztív szobrászati eszközeivel olyan reményt ad tovább 1956 emlékéved a fiataloknak, amely egyszerűen nélkülözhetetlen. A nagyerejű nemzeti össze­ fogás nyomán csodákra képes ez a nép. Mért ne hihetnénk, hogy a félémé léién szép és győzedelmes szabadságküzdelem végre megtisztul az értelmetlenül rárakódott salaktól, iszaptól, minden szeren­ csétlen hordaléktól, és ragyogása pontosan olyan lesz, mint 1848 emlékezete. - Belátható: a sza­ badság, a demokrácia, a magyar függetlenség nélkül ma is értelmetlen jövőről álmodozni... Erdős István �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/75748bf250fcdaa501f757e24a10c78e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7fc52c8dc980bd328a918c2fa43711f5.pdf d57796949ec6116602a37d091497ef93 PDF Text Text XXVIII. évfolyam május-június �József Attila Ti jók vagytok mindannyian Ti jók vagytok mindannyian, Miért csinálnátok hát rosszat? Néha úgy vagytok a rosszal, Mint a gyerek a csavargással. Ujjong, eltéved, sirdogál S hazakívánkozik. Ti mindannyian örültök a jónak S fontoljátok meg, mit mondok: Nem sánta az, aki Együtt lelkendezik a csúszkálókkal! 1924 �palócföld 94/3 Tartalom Vaderna József Az idő daganata (vers) Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben (novella) 201 209 MŰTEREM Feledy Balázs Protestáló indulat (Drozsnyik István kiállítása elé) 223 VALÓSÁGUNK Tóth Tibor Három látogatás (irodalmi riport) Bedegi Győző Munkanélküliség és ifjúság Nógrád megyében (szociológiai tanulmány) 227 232 ÉSZAKI KILÁTÓ N.László Endre Gyilkosok és áldozatok (irodalmi riport) 241 DÉLI KILÁTÓ Oláh István Fordított égbolt (szerbiai beszámoló) Varga Zoltán Eseményre várakozóban (novella) 249 264 MŰHELY Takács György „nyujcs kezet Mária...” (tanulmány) 268 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (irodalmi visszaemlékezés) 285 199 �palócföld 94/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf. 270 E számunk szerzői: Ardamica Ferenc író (Losonc, Szlovákia), Bedegi Győző újságíró (Salgótarján), Feledy Balázs kulturális igazgató (Budapest), N.László Endre író (Barcs), Oláh István (Zenta, Jugoszlávia), Radó György iroda­ lomtörténész (Budapest), Takács György ku­ tató (Miskolc), Tóth Tibor újságíró (Nagykőrös), Vaderna J ó zse f költő (Veszprém), Varga Zoltán író (Zenta, Jugo­ szlávia) Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-15.30 óráig Számlaszám 750-453523 * Számunk illusztrációs anyagát Drozsnyik István Nógrádi Történeti Múzeumban ren­ dezett kiállításának anyagából válogattuk. Címoldalunkon Drozsnyik István Eltorzult világban XIII. című munkája, a hátsó borí­ tón XVIII. századi csíkdelnei fogadalmi ke­ reszt látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 200 Index 25925 �palócföld 94/3 Vaderna József Az idő daganata Babits Mihály hangszálaira l. Félek, kilyukad a tenyerem. Hallom a csattanást lábfejemen. Hátamból elköltözik a hátam. 2. A pokol tornácán settenkedem. 3. Idelátszik a Bazilika és a Gellérthegy. A táj egyremegy. S ahogy üvegcsőben a higany, úgy lapul meg, s iramodik az agy. 4. Magad vagy. 5. Kiűzettél magadból, szétfújt világháborús pitypang. A húsvét sem feltámadás többé, csak keserű ünnep. Meglep. A kilátás: Előhegy. Új országhatár és árvíz. 201 �palócföld 94/3 . 6 Ár. Kölnit öntözök a virágokra. Jön a postás. Mellemre teszem a mellem. Tüdőbeteg. Rák. Lélegzet: Torok, nász a tüdővel. Hörög. Ahogy a test a rímnek visszaköszön. Beteg. A költemény is leszakad, ahogy a falról a gipsz. 7. Örök fityisz: Babits. 8. Kiűzettem magamból. Alig haladtam , mint a tízparancsolat. Köhögök. M egtör löm orrom , s szívem. L üktet a taknyos. 9. Ma nagyon halott vagyok. 10 . Gipsz fehéredik pofámon, elsápadt halotti maszk. A létet csiklandozza a pimasz. . 11 A levegőt, melyen megdermed, a kegyelem és kegyetlenség. A kéj, a fájdalom és éhség. 202 �palócföld 94/3 12 . A szél szirmokat hoz. Sophie ágyékát. Szétteregetem, aztán hozzá se nyúlok. Minden illatban fájok. Úgy tűnök el, ahogy halott süllyed el a halottban. A házfalat telefirkálta a végzet. 13. Bazilika félrevert harangja a száj, s mintha valaki a nyelő­ csövemet rángatná ütemesen. s szólítaná misére a fájdalmat. Berekedt a táj. 14. Mintha a Dunában most fulladna meg a kisgyerek, kapkodok. 15. Légy zümmög szemem mögött, s oly szemtelen: görcsös fejfájás. Piaci kofák ütik belülről homlokom, s gondolatom gondolatommal átkozzák. 16. Hallom, letörött egy jégcsap, ahogy a tegnapról a másnap. Nyak. Majd a gége. Hiába ballagok a misére nincs kezem a keresztvetésre. Nincs zsoltár, prédikáció. Csak teleírt fal. Homlokomat súroló. Mi szabadul el? Hulló dió 203 �palócföld 94/3 a dedikáció. Új háborúba guruló "ó". 17. V isszatérek a paradicsom -kertbe. Piroslik a gömb. S zöld a tő. Egyre fehérebb a trianoni idő. Évátlanodom. 18. K iűzetett belőlem az "én". Ma nagyon szadista, virágot török. Sophie gyűlöl. 19. A hegy előhegye. M eredek csend. Fölfelé botlás. Leszboszi hajnal. A fák közt költészet elvadult tekintete. Nők a nőkkel. A torokban nő az idő daganata. S a halálos ágy. Felém fordult. Szemével biccent. Dante utolsó kéjlaka. Nevekkel telefirkálva a pokol homlokzata. . 20 Az idő a vénámban ketyeg. Vérben toporog. H áborút dobog. 204 �palócföld 94/3 Szinusz-görbe a szív: kivetítve. Aztán golyó. A halál egyenese. Nyakamban üres a névjegy. 21 . Tömegsír a kert. Kihajt a sarj. Szememben könny a rügy. Szétpattan. Szirmos vakság a pokol körei, s a bazilikák, halottakon lélegzik fel a táj, hogy semmit se akarj. 22. Kerülgetem a fát, a füvet, a bokrot. Agyamból tegnap kikaparták az embriót. Nem tudom, fiú vagy lány volt? a kampós időre láncolt gondolat. 23. Paradicsom, haza, hastáj, torok. Ha nem álmodom, megvakulok. Rák: a rekedtség végén lóg a nyak, lélegzem, elevenen felakasztott, a kötél belseje nem szorul. Szelíd. Akár egy szonett-hurok, vagy Dante poklosodó igéi. Pontatlanul vergődik az ”i”. 24. A fonott karosszék ha nyatt dőlt a lét félkörívén. Aztán előre. Csikorog, bár nem is ölt, ringat a halálos anyaméh-zene. 25. Hányinger: megtisztulás az esély: a nyelőcső szerpentinén 205 �palócföld 94/3 visszafáj minden nyelés, s a gyomorból sugárban ömlik szét az öklendezés m entén a szép. 26. A bél kifordul, s ahogy éhezik, úgy butul, a dél. 27. Éjfél-dél. Harangszó billenti fel az üres levegőt, s halántékon üt a magyar fantom: hazám ban nem vagyok otthon. 28. Félreverten rohadok, vázában a harm adnapos virágok. Széthullok, ha feltám adok. 29. Nyílt sebemben erőspaprika. Éget. Örök forra d ás benne a "ha". A lenne. S acsarkodás a m agyarra. Agyara tetején ú jranő agyara. 30. Lagunázom a körök vizén Dante Isten utolsó keserve. Mindig a földhöz ér az ég, akár a károm kodás hétszentsége, úgy üdvözül. Átfűzném magam a tűn, de kitagadnak úgyis. B árm erre nézek: füst, hamu és a sokadik főbűn. Mi lesz belőlem: Hétpúpú teve. 206 �palócföld 94/3 31. Nem érdekel más, csak az ablak kerete. Rádnézek. Visszanézel a szememben. Egyetlen hajszáladra csavarom ingem. Benned. Izzadtságom csorog a mágneses présben. 32. Már nem szorongok. Az imádság szajhája a tenyerem, ahogy kábult arcodhoz ér. Jónás a cet száján át lát, s bár én ugrálok a század gyomrában, úgy élek: öklendezés, hányás, agyamban okádék a nincs, s a van. 33. Virágot hordtam hátamon, súlyos ajándékot. Gerincem elhervadt, köszönet a bot. Prédikálok. Megtörlöm orrom, szívem. A pokol tornácán settenkedem. A torokban nő az idő daganata. 34. Hatalmas lélegzetet vesz a város, s lélegzethez kapkod az ember. Nincs pillanatnyi megnyugvás: önmagán kívül áll, 207 �palócföld 94/3 vagy felfelé, vagy lefelé lépked, nem hagyja békén, iramodásra kényszeríti. István királyig és Gizelláig érsz, mintha végletesen visszakanyarodnál önmagadhoz. A Benedek-hegyig fut a tekintet, félredőlt keresztig, Viaduktig, bazilikás árnyékig. A magyarság fókuszpontjában: Ha lencsét tartana föléd az Isten, meggyulladnál a napsütésben. 35. Aztán mindig elindulsz visszafelé. Lassan elejted önmagad, kilépsz a hátadból, s keresni kezded a várost. Nincs sehol. Csak benned botorkál tovább, valamerre, akár egy bizonytalan koldus, aki botjával tapogatja a járdaszegélyt. 208 �palócföld 94/3 Ardamica Ferenc Nem loptam én életemben - Kövessen! - parancsolja a férfi ellentmondást nem tűrő hangon. - Hozza a zsákot is! Bár még mindig nem tudom kicsoda (majd kiderül!), az autó farához támasztott papírzsák után kapok, s feldobom a vállamra. Kurva nehéz, megingok alatta... Az elhatározásból, hogy egyenes derékkal, peckes léptekkel fogom követni, nem lesz semmi... Nem én viszem a zsákot, a zsák visz engem! A sötét öltönyös, feketehajú férfi sietve halad előttem (könnyű neki!), le-lemaradok. Az is­ kola bejáratánál megáll. Megvárja, amíg megmászom terhemmel a hat lépcsőt, majd, ahelyett, hogy tovább tartaná az ajtót, az orromra ereszti. - Rohadj meg! - nyögöm, miközben az ajtóval vacakolok. Ráadásul dupla, nem is egy, ha­ nem kettő van belőle. A másodiknál a zsák lecsusszan a vállamról... Nem érzek magamban annyi erőt, hogy ismét feldobjam a vállamra... Ölbe kapom, úgy cipelem tovább... Meddig még?! A folyosón Baloggal és a pedellussal találkozom... Épp jönnek ki az egyik osztályból, s men­ nének be a következőbe... Megrökönyödve bámulnak. - Hát te...? - kérdezi Balog. - Hová mégy? - A picsába! - Zsákostól? Összeszorítom a fogam, majd máskor társalgunk! Ha még egy szót találok szólni, megtör­ ténhet, hogy elejtem a zsákot. Ami nagy szégyen volna! Talán még nagyobb, mint az, hogy raj­ takaptak. Pedig, a havazást kivéve, olyan szépen indult a mai nap... Reggel el se késtem! Időben értem be a vállalathoz, ahol most már - egy idő óta - a féreg- és rágcsálóirtó brigádban dolgozom.. A méregkeverést is megúsztam, Kiskovácson volt a sor... Mindössze át kellett öltöznöm és se­ gítenem a pakolásnál... Teleraktam az autót a mérges vedrekkel, másra nem volt gondom, ami 209 �palócföld 94/3 a védőeszközöket és lapátkákat illeti, mindenki törődött a sajátjával... Ha valaki mégis elfelej­ tette betenni az autóba, ha otthon hagyta, az kizáróan az ő baja volt. - Tálca kell-e? - kérdezte Nagykovács a főnököt, aki kijött az irodából megnézni, hogy ál­ lunk az előkészületekkel. - Kell bizony! Méghozzá jó sok!... Plakát is, természetesen! Szlovák nyelvű! Nagykovács volt a sofőrünk, s mint ilyen, kiváltságokat élvezett. Az ő feladata volt a pla­ kátragasztás. Míg mi elhelyeztük a csalétket, Nagykovács kiragasztotta a helyre kis, vörös pla­ kátokat a frissen deratizált objektumban. Csak amikor végzett, s a rokonszenves halálfej ott vigyorgott minden kapun és ajtón, azután csatlakozott hozzánk... Mivel azonban a plakátra­ gasztás sokkal kényelmesebb és könnyebb munka volt, mint a csalétkek szétrakása - vödörci -lés, hajolgatás óne! - főleg nyáron sokáig eltartott, és Nagykovács tessék lássék csatlakozása csak a munka legvégére volt várható, ha egyáltalán sor került rá... Télen más volt a helyzet, a hó, fagy, szél némileg meggyorsította a kinti plakátragasztást. Nagykovács nem volt hülye, ilyenkor szívesebben cipelte a vödröt, értékelte, hogy tető van a feje fölött. - Akkor kérem a raktárkulcsot! Nagykovács még jóformán ki sem nyilvánította eme óhaját, amikor a főnök már hozzávág­ ta a kulccsomót. Nagykovács elvörösödött, s lomhán kilépett a hét lakat alatt őrzött raktár irányába... Nem­ sokára dobálta ki a rácsos ajtó elé a tálcás dobozokat. Segítettem volna neki, ha akartam volna, de nem akartam. A többiek se! Nem érdemelte meg! Nagykovács nem szeretett megszakadni! Hát ebbe se fog...! A hét lakat visszakerült a raktárra. Nagykovács zsebei duzzadtak a plakátoktól és az uni­ verzális ragasztó tubusaitól. - Ez a szocializmus! Egy dolgozik, négyen nézik! - jegyezte meg sofőrünk, miközben szor­ galmasan hordta a tálcás dobozokat az autóba. - Láttatok valakit dolgozni a közelben? - kérdezte Balog és teátrálisan beárnyékolta a te­ nyerével a szemét. - Mert én nem! A főnök megrántotta az aktatáskáját, már ideges volt, de hangosan még nem adta jelét. - Hová megyünk? - kíváncsiskodott Nagykovács, nehogy egy percig csend legyen. - Ha megszabad kérdeznem... - tette hozzá. - Zólyomba! Épp azért ne germózzatok tovább! - jelentette ki a főnök. Nagykovács az útirányt se állta meg szó nélkül. - Ilyen pocsék időben?! - két szemét az elborult ég felé emelte, amelyből egyre sűrűbben hullt a hó. - Közelebb nincs munka? - Van! - mondta a főnök, most már ingerülten. - De mi mégis Zólyomba megyünk, mert az a sürgősebb. A faipari középiskolában ma kezdődik a téli vakáció... Tegnap felhívtak: délig 210 �palócföld 94/3 várnak. Délig még ott szobrozik egy nőci a gazdasági osztályról. Nála a pecsét, ő baszarintja rá a munkalapra. Rajta, s a pedelluson kívül, aki kísérgetni fog és átveszi a munkát, nem lesz a su­ liban egy teremtett lélek. De ha nem sietünk, ők is elmennek. - Hová? - kérdezte Nagykovács kimondottan azzal a szándékkal, hogy kiborítsa a főnököt. - A Magas Tátrába! Síelni! - Mi is síelni fogunk! - jegyezte meg Nagykovács. - Léc nélkül! Magas Tátra sem kell hoz­ zá! Emlékezzetek a szavaimra! - ijesztgetett és beült a volán mögé. Mi - a szocializmusban nézelődők - bepréseltük magunkat a hideg gépkocsiba. - Végre! - sóhajtotta Balog. - Tolni is fogjátok! - célzott Nagykovács a havas, csúszós útra. - Elég a fenyegetőzésből! - kiáltotta a főnök! De akkor már gurultunk. - Hüvös van! Valahol bedobhatnánk egy rumos teát! - indítványozta a Kiskovács még a vá­ rosban. Nem volt egy rossz, kivihetetlen ötlet, de a főnök elvetette. - Majd Véglesen! Pedig mindnyájan tisztában voltunk vele: ha Nagykovács nem cukkolja föl, megvalósítha­ tónak tartotta volna! Tolni nem kellett a kocsit, viszont ide-oda csúszkáltunk a friss hóban... Véglesig kimondot­ tan unatkoztunk, csak imitt-amott ejtettünk el egy-egy megjegyzést a fűtésre (szar!) és Nagy­ kovács sofőrtudományára (ugyanaz tökben!). - A múlt héten csináltattam meg! - esküdözött az érintett. - Ha meg valaki irígyli tőlem azt a kétszázötven koronát, amit a vezetésért kapok, vagy jobban tudja, csak szóljon. Átadom a volánt! Véglesig játszotta a sértődöttet, mint egy vénlány, de azért engedelmesen fékezett a kocs­ ma előtt... Kikászálódtunk, hogy megmozgassuk meggémberedett tagjainkat. - Ki fizet? - hangzott el a kérdés. Fölöslegesen, mert mindig azon volt sor, aki aznap ke­ vert. Így senki sem maradt ki... Kiskovács is tudta a kötelességét, elsőnek rázta le cipőjéről a havat a kocsmaajtóban. - Semmi ücsörgés, csak felhörpintjük! - parancsolt ránk a főnök - akinek már a munkalap aláírásán és lepecsételésén járt az esze, az volt a legnagyobb gondja - amikor Kiskovács tálcán hozta az asztalhoz a rumosteát. A vendéglátóegység nemrég nyithatott, a nagy DVB kályhában ugyan pislákolt a tűz, de meleg sehol, csak a tegnapi áporodott bagószag, meg a fojtó reggeli széngáz. Szürcsöltük a forró, rumtól illatozó teát, miközben sokadszor és egyöntetűen megállapí­ tottuk, hogy a helyiség, ahol ülünk, egy valódi köpködő. - Én már megittam! - tapsolt a főnök. 211 �palócföld 94/3 Élénken helyeseltünk, de azért mi sem húztuk az időt! Mire a faipari középiskolához értünk, kissé átmelegedtünk (mit tesz a bélés?!) és Nagyko­ vácsot kivéve (aki kényszerűségből rum nélkül fogyasztotta a teát) valamennyien jobb kedvre derültünk. A nőci a pecséttel még volt, s a pedellus sem öltött egyelőre nyúlcipőt, sőt, egy pirospozsgás szakácsnőből (ki ne hagyjuk a konyhát!) többlet mutatkozott. Kezdődhetett a meló. Nagykovács kint és bent plakátragasztott, Balog a pedellussal az osztályokat járta, Kiskovács a pecsétes csajjal a szertárakat, a főnök a konyhát és a tornatermet csinálta, nekem az alagsor és a kazánház jutott. (Padlás szerencsére nem volt, mert akkor oda is felküldtek volna!) Ment minden, mint a karikacsapás! Egészen addig a percig, amíg a sötétöltönyös faszi belém nem akadt az autó faránál, és rám nem ripakodott, hogy kövessem. Jó kezdet, rossz vég! Meddig akar még zsákoltatni?! No azért! Lecövekel egy ajtó előtt, felteszi a szemüvegét, kulcsokat próbál, a sokadik stimmel, bele­ csúszik a zárba. Mire a Szézám kitárul, odaérek. Félrehúzódik, előreenged. Nofene, de udvarias! Egyszerre! "Igazgató", olvasom össze a firstok mellett szemmagasságban elhelyezett, pirosan virító műanyag táblácskáról a fekete betűket. Már csak ez hiányzott! E nap fekete betűkkel vonul be életem történetébe. De előbb én vonulok be az igazgató irodájába és leteszem a zsákot, heresérvtől tartó golyó­ im őszinte örömére. Az igazgató (hogy az Istenbe nem ment el szabadságra?!) megkerül, az íróasztalhoz siet (kulcspróba!), kinyitja a középső fiókot, noteszt, ceruzát vesz elő (mi az, vizsgáztatni akar?! abból már kinőttem!), majd kényelmesen elhelyezkedve hátradől a székén. Kezdődhet az inkvizíció! - Oldozza ki! Nem lesz egyszerű! A kazánházban sehol nem leltem kötelet, csak egy darab drótot. Azzal húztam be a papírzsák száját. Jó erősen! Nem gondoltam rá, hogy egyszer (méghozzá ilyen ha­ mar!) ki is kell bontanom. Tekerem a rozsdás drótot, ráncigálom, mígnem eltörik... No, ezt el­ csesztem!... Most már csak nagyon lassan folytathatom... A drót hosszabbik szálával folalkozom, a rövidebbet meg óvatosan feszegetem!... Úgy látszik, mégsem vagyok elég óvatos!... A rö­ videbb felhasítja az ujjamat, a hosszabbik meg eltörik... Harapó-, vagy kombinált fogó kéne, gondolom, és kétségbeesve nézek körül... Egyetlen ilyen szerszám sincs a láthatáron. 212 �palócföld 94/3 Nagyon melegem van. A zsák szája csupa vér. A szemüveges hapsi meg nézi a színjátékot. Számára bohózat. Számomra tragédia! -M i lesz?!-sürget. -M i volna?! Elunom, hogy továbbra is nevetség tárgya legyek, s felszakítom a papírzsák száját. A drót(tövis)koszorú így már könnyen, magától lecsúszik. - Lássuk, mi van benne?! Lássuk! Nem mozdul! Nem mozdul, eszébe sincs fölállni az asztal mögül, odajönni hozzám, és belekukkantani... Akkor meg mire vár? Felmegy bennem a pumpa! Feldőtöm a zsákot, lehajolok, megragadom az alját, aláteszem a jobb térdem, felemelem, és egyetlen mozdulattal kiborítom a tartalmát a szoba közepére. Te akartad! Bámulja a könyvhalmazt (ezt vártad?!). Talán a szeméből ki lehet olvasni, mit gondol, ha nem viselne szemüveget. De viseli, rajta van, olyan, mint egy álarc, nem tudni miatta, hogy aki hordja, mennyira veszélyes. A dioptriák mögött jól el lehet bújni! Nagysokára szólal meg, de abban sincs köszönet! - Maga tolvaj... Félig megállapítja, félig megkérdezi. Akár így van, akár úgy, ez erős volt! Most izzadok csak igazán... A szívverésem szapora, a gyomrom liftezik, a fülem zúg... Azonkívül úgy érzem, hogy egy számmal nagyobb, vatelinnal bélelt steppelt munkanadrágom, melyben úgy nézek ki, mint egy gatyástyúk, még két számmal megnagyobbodik. - Nem loptam én életemben! - mondom, s magam is csodálkozom azon, hogyan hagyhatta el ajkamat ez a nótaízű védekezés. - Nonono! Hát ezeket honnan tulajdonította el? Az iskola könyvtárából! - Azt sem tudom, hol az iskolakönyvtár! - Ne hazudozzon! - Igazat beszélek! Rakáson hevertek a kazánház sarkában. Ott szedtem össze őket! - Á! Szóval már lenn voltak?!... Akkor a helyzet még súlyosabb, mint gondoltam! - Milyen helyzet? - kérdezem báván. - A maga helyzete! - Micsoda? - Nézze, ha a könyvtár polcairól eltulajdonít egy zsák könyvet, az szimpla lopás... Ha a ka­ zánházban teszi ugyanezt, annak már politikai színezete van. 213 �palócföld 94/3 - Politikai színezete? - Igen! - Mi az, hogy politikai színezete? Mi az, hogy lopás? Kidobták őket... Kikészítették a gyűj­ tésbe! - Nagyon téved! Nem a papírgyűjtésbe szántuk a műveket, hanem a kazánba! Tudja, mi­ lyen könyvek ezek? Betiltott könyvek! - Tudom. - Tudja? - Nem vagyok hülye! - Ebben kételkedem!... Az effajta irodalom megmételyezett, ártalmas, meg kell semmisí­ teni! Maga meg... Mi volt a célja a könyvekkel? - Megmenteni őket! - Mit ért "megmentés" alatt? - Hazavinni valamennyit és felrakni a könyvtárpolcra. - Magának könyvtára is van? - Van. Nem úgy nézek ki? Végigmér, lenyeli a választ. Azután folytatja a kérdezősködést: - Hol szándékozott terjeszteni a tiltott műveket? - Terjesztésük az eszembe sem jutott. Mint mondtam, besoroltam volna őket a könyv­ táram polcaira. - Az olvasással hogy áll? - Tudok olvasni, ha arra gondol. - Ezeket a könyveket elolvasta volna? - Noná! Bár némelyikhez már volt szerencsém! - Szóval nem ismeretlenek maga előtt ezen művek? - Úgy, ahogy mondja! Se a művek, se a szerzők! Most látom, hogy nem csak kérdezget, jegyzetel is, a seggfej! - Hogy hívják? - faggatózik tovább. - Minek az magának, - Bízza rám! Tehát, mi a neve? Megmondom! Hiába tagadnám le, megkérdezné a főnökömtől, vagy felhívná a vállalato­ mat. Nem elégszik meg a nevemmel, a címemet is kéri. - Rakja vissza a könyveket a zsákba! Szótfogadok! Remegő kézzel és gyomorral töltöm meg a zsákot a könyvekkel. Fel fog jelenteni! - Hozza utánam! Szokása szerint előre siet, én meg követem, vonszolom magam után a megtépett zsákot 214 �palócföld 94/3 (bekötni már nem lehet!), mint a döglött kutyát... Végig a folyosón, le a lépcsőn, ki az udvarra (kollégák bámész pillantásai!)... A zsák alja elkopik, az udvaron a hóban elázik, a kazánház kü­ szöbén kiszakad. Ottszarom az egészet! - Hé, hé! - kiabál utánam. - Itt akarja hagyni ezt a rendetlenséget? Jöjjön szépen vissza és tegye a könyveket a helyükre! - A helyükre? - gúnyolódom. -O da! - Hová? - Ahonnan elvette őket! Tudja azt maga nagyon jól...! Pontosan oda! - Centiméterre pontosan, vagy lehet némi eltérés...? Mérgesen elrohan. Hangosan emlegetem Istent és a kazánház kormos plafonja felé emelem tekintetem. - Istent ne keverd bele! Ezt egyesegyedül te basztad el! Mégpedig alaposan! - avatkozik be­ le Nagykovács, előbújva a kazán mögül, ahol eddig dekkolt. - Úgy elbasztad, hogy most már azt a zsák szenet, amit elkészítettem magamnak, sem merem betenni az autóba! Nézek a kazán mögé, a sarokba, s nem hiszek a szememnek: semmiféle papír, meg drót! Helyre juttazsák, mintha csak gabona lenne benne (mi az, Nagykovács kézzel válogatta a sze­ net?), spárgával megkötve! Sárgulok az irigységtől! Egy percig! Nem tovább! Azután leggugolok a könyvekhez, főleg a kisméretűek érdekelnek, s gyorsan eltűntetek pufajkám bal belső zsebében egy Dušan Kuželt, a jobban meg egy Kunderát. Mňačko és Ťažký már csak az ingem alatt férnek el. - Üres a belső zsebed? - fordulok segélykérően Nagykovácshoz. Rázza a fejét, hogy nem. - Tele van szajréval! Vagy igazat mond, vagy hazudik. Inkább az utóbbi. Marad a nadrágom két szára. Bennük még elférne néhány könyv. Persze, ehhez az kéne, hogy alul megkössem őket. - Hát spárgád van-e? - A konyha előtti bordelben találsz. Pattanok föl, de elkések... A kazánház vasajtajának nyílásában megjelenik az igazgató, mellette a pedellus. - Hol a fűtő? - kérdi az igazgató a pedellustól. - Orvoshoz ment... Ma később jön! - Gondoskodjon róla, hogy amint bejön... Még ma... A többit nem hallom... Ismét zúg a fülem! 215 �palócföld 94/3 A hajolgatástól van... Ideje befejezni! Tehetetlenül állok, kezemben a könyv, de nincs annyi erőm, hogy a rakásra dobjam. Nagykovács segít... Nem buzgóságból! Inkább azért, hogy magyarázatot adjon a jelenlétére a kazánházban. - Kész? Elhajítom... Nincs hatalmamban változtatni a dolgokon. A francba! A törött mosdóhoz lépek, ahol a fűtő szokott tisztálkodni, és megmosom a kezem. Szap­ pannal. Ezt onnan tudom, hogy csípi a sebem. Nagykovács is összedörzsöli lapátjait, s bánatos pillantást vet a kazántakarta sarok felé, ahol a zsákja lapul. - Annak már lőttek! - sóhajtja. - Épp úgy, mint a könyveidnek! - Gyere innen! - hívom. - Ha sokáig itt maradunk, nem állok jót magamért! - Ne ugrálj! Még befűt neked! - csillapít Nagykovács. - Nekem befűt, a könyvekkel meg befűttet! - Ez egy ilyen ember! - rándít Nagykovács a vállán. - A kérdés csak az, hogy ember-e az ilyen?! Elhagyjuk a kazánházat... Tőlünk egyedül az idő szomorúbb, vigasztalanul beborult, hava­ zik. Az igazgató viszont láthatóan jókedvű. Elégedetten, zsebretett kézzel ácsorog a kazánház előtt. Egyedül, fittyet hányva a hóhullásnak. A pedellust ellátta munkával, minden valószínű­ ség szerint elzavarta havat seperni. Ha jókedvű, teszek róla, hogy ne legyen! - Tudod, ki égetett legutoljára könyvet? - kérdem Nagykovácstól jó hangosan, amikor az igazgatóhoz érünk. - Hitler! - Meglakolt érte! - kontrázik Nagykovács. - De meg ám! - A többi disznóságért is! A bi­ rodalma összeomlott, ő meg... Ott döglött meg a bunkerben! Telitalálat! A sötétöltönyös igazgató akkorát ugrik, mintha sót lőttek volna a fenekébe. Ordibál. - Kikérem magamnak ezt az összehasonlítást! - Kikérni kikérheti... Két-három évig születik egy könyv, az olyanok meg, mint maga, akik­ nek nincs egy önálló gondolatuk, csak piros nyakkendőjük, máglyára vetik. - Maga ehhez nem ért! - Hogyne értene! Ő is író! - beszél bele Nagykovács. - Aha! Szóval így állunk! - jegyzi meg a pirosnyakkendős. - Csak nem egyike azon írók­ nak...? - int megvetően a kazánház felé. 216 �palócföld 94/3 - De igen! - mondom büszkén. - És a saját művet megtalálta köztük? - céloz a könyvkupacra. - Nem találhattam meg! Én magyarul írok! - Írt! Múlt idő! - piszkálódik az igazgató. - Akiknek fűrészpor van a kobakjukban, a hivatalban ülnek, a gyógyisok meg patkányt ir­ tanak! - siet Nagykovács a segítségemre. Sohasem szerettem, de most homlokon tudnám csókolni! - Írok, csak nem publikálok! - javítom ki az igazgatót. - Nem is fog! Gondoskodom róla! - Ahhoz maga kismiska! - vágom rá, bár ebben nem vagyok olyan biztos. - Jó munkát! Írja tele fiókjait! - Még meg sem telnek a fiókjaim, amikor ez a rendszer összeomlik. Tákolmány! Csak az orosz szuronyok tartják! Akkor meg felkötheti magát a piros nyakkendőjére! - Ez mindennek a teteje! - kiáltozik magán kívül. - Én... Maga lesz a tanúm! - fordul Nagy­ kovácshoz. - Hallotta a kollégája kijelentését? Nagykovács tagadóan megrázza a fejét. - Nem hallatszott az ide! Ilyen hóesésben...! Az igazgató leveszi az ókuláréját, s hol az üveget, hol a szemét törülgeti dühében. - Ezt még megkeserüli... Nagyon megkeserüli! Vegye tudomásul, hogy ennek még folytatá­ sa lesz! Tisztában vagyok vele! Otthagyjuk. Egy darabig követ és fenyegetőzik. Azután lekopik. - Kösz! - hálálkodom Nagykovácsnak. - Nincs mit! - sercint egy hosszút az igazgató után, aki eltűnik az épületben. - Közönséges bunkó! - Hólyag! - próbálok versenyre kelni vele a sercintésben. - Paprikajancsi! - nyeri meg Nagykovács egy fejhosszal a versenyt. - Köpőcsésze! Ebben maradunk. Balog és Kiskovács már az autóban cigarettáznak. Jó ideje, mert a kocsiban vágni lehet a füstöt. Berakom a vödröt, lapátkát a csomagtérbe, azután Nagykováccsal mi is betelepszünk. Az egyedüli, aki még hiányzik, a főnök. Nem sokáig kell rá várnunk. Jön, lógó orral, lógó aktatáskával. Az ábrázatára van írva, mit kellett végighallgatnia... Beül a kocsiba, a sofőr mellé, és teljes erejéből becsapja az ajtót. Nagykovács kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja a főnök oldalán az ajtót, majd szépen be­ csukja. Azután komótosan visszaballag, helyet foglal a volán mögött és startol. 217 �palócföld 94/3 A főnök nem üti le (pedig mindnyájan arra számítottunk!), csak nyel egyet... A városban szólal meg először. - Ide se jövünk többet! - Sose sajnáld! -mondja Nagykovács. - Közelebb is akad munka! - Akad, nem akad, elvesztettünk egy kuncsaftot! Neked köszönhetően! - fordul hátra, fel­ ém. Némán lapítok a hátsó ülésen. - Az igazgató kijelentette, hogy nem akar minket többé látni! - Én se őt! - nyitom a számat. - Pedig viszontlátod! Nekem elhiheted! Készülj fel rá, hogy megfingat! - Állok elébe! - De bátor vagy, de bátor! Mi a fenének kellett neked politikai kijelentéseket tenned?! Egy zsák kiselejtezett könyvet még el lehet valahogy boronálni, de amit az orosz szuronyokról mondtál, azt nehezen. - Nyugi! Nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik! - szól közbe Nagykovács. Azokra a kijelentésekre nincs az igazgatónak tanúja! - A könyvekre viszont van. Sajnos. - A pedellus látta! - így Balog. - Micsoda baromság! Könyvet lopni! - háborog tovább a főnök. - Ki voltak dobva a kazánházba! - védelmez Nagykovács. - Lopásról szó sem volt, csak áthelyezésről! - nevetgél Kiskovács. - Ebben az országban mindenki áthelyez mindent, na de könyvet?! Mégha valami értelmes dolgot akartál volna elcserélni, azt megérteném! - csóválja a főnök a fejét. - Jól kibasztál ve­ lünk! Főleg velem! Huszonöt kiló csalétekkel többet szándékoztam írni a munkalapra, de emi­ att a zrí miatt nem mertem. Pedig ilyen nagy sulinál, ahol ennyi a folyosó, huszonöt kiló játsz­ va elveszne. A nőci azt sem tudja, mi fán terem a deratizáció, a saját halálos ítéletét is aláírná és lepecsételné, ha elé tenném! - A folyosókat nem csináltuk! - Micsoda?! - A folyosókat nem parancsoltad! - zengjük kórusban. - Beszámoltam őket! - Sose siránkozz! - mondja Balog. - Ezek szerint úgy is vastagabban fogott a ceruzád! A főnök a haját tépi. - Mi lesz ebből? - Semmi! - torkolja le Nagykovács. - Ennél sokkal, de sokkal nagyobb baj, hogy a kazán­ házban kellett hagynom az elkészített zsák szenet: kíváncsi vagyok, mivel fűtök holnap? A szénraktárban csak ígérgetik a fuvart, pedig hét hete hogy kifizettem húsz mázsát! - A zuhanyozóban fasza slauhhal találkoztam. Az Isten is autómosásra teremtette. A pe­ dellustól meg lehetett volna fújni... - szívedezik Balog. 218 �palócföld 94/3 - Olyan lábtörlőbe botlottam az egyik szertár előtt, amilyenre az asszonynak már régen fája a foga! - sopánkodik Kiskovács. - Persze, az ember elgyávul, ha attól kell tartnia, hogy át­ vizsgálják a kocsit! A közhangulat hirtelen ellenem fordul. - Nagy kárt okoztál nekünk, írókám! - Nagy erkölcsi és anyagi kárt... Az az ügyes káposz­ tás hordócska is a konyha előtt maradt! - sápítozik a főnök. - Bassza meg az Isten a szenet, a slauhot, a lábtörlőt, a káposztás hordót! Hát a könyveket nem sajnálja senki?! - háborodom föl. - Rajtad kívül nemigen! - ingatják a fejüket. - Úristen, hová kerültem? A változatosság kedvéért most én tépem a hajam. - A patkányosok közé! De ne szívd mellre!... Ne feledd: máskor semmi egyéni akció! Ha va­ lamit el akarsz csórelni, csak szólj! Falazunk neked! - vágnak egymás szavába. - Nem lesz máskor! - Ne tégy elhamarkodott ígéreteket! - Hát nem értitek? Én csak ebben az egy esetben... Soha azelőtt...! És soha ezután...! Nem loptam én életemben! Amint ezt kiejtem a számon, éktelen röhej tör ki az autó belsejében. Kollégáim egymásra dőlnek, a térdüket csapkodják, Kiskovácsnak leszalad a nyála, hátba kell veregetni! - Nagyko­ vács is úgy nevet, hogy kishíján az árokban kötünk ki! - Te az utat figyeld! Majd mi nevetünk helyetted! - cseszi le a főnök, azután, amikor az utolsó vihogás is elhal, rámpirít: - Ne hazudj, írókám! - Hát jó! - adom meg magam. - Töredelmesen bevallom, hogy valóban hazudtam. Egyszer, kamaszkoromban, elcsentem valamit. - Halljuk, mi volt az? - Apróság! - Ne hantázz! ...Elő a farbával! - követelőznek. - Ki vele! De azonnal! Szégyenlősen pirulok... - Ki fogtok röhögni! - Nem fogunk! - Egy könyv. Előre tudtam, hogy ez lesz! Elsöprő erővel tör ki belőlük az újabb röhej. Magyarázkodom... - A városi könyvtár kiállítást rendezett... Ott láttam meg... Egészen kicsi volt... olyan zseb­ be való... szép, színes borítója elbűvölt... képtelen voltam ellenállni! - Elég! Elég! - Ne folytasd! 219 �palócföld 94/3 - Képtelen volt ellenállni! - Én meg képtelen vagyok vezetni! Ilyen körülmények között - hahotázik Nagykovács, a padkára kormányozza a kocsit és hagyja megállni a hóban. Amikor kedvükre kinevették magukat (és engem!) a főnök azt mondja, ideje volna folytat­ ni az utat. - Jó! - egyezik bele Nagykovács. - De akkor egy darabig beszéljünk másról. - Szúr az olda­ lamba! Balog rögtön hozzákezd a nevetést elterelő műveletbe és nekiszegezi a főnöknek a kérdést: - Mi volt a konyhán? - A konyhán? - hökken meg a főnök. - Mi lett volna? Semmi!... Nem főztek, ha erre gon­ dolsz! A szakácsnő elnézést kért, azt mondta, szünidő van, bocsássanak meg, nem tudom ma­ gukat semmivel megkínálni... - Aranyat érő kifogás! Tojása csak volt?! - okvetetlenkedik Balog. - Tojása? A szakácsnőnek? - hülledezik a főnök. Nem lehet ezt megállni nevetés nélkül! - Igen! Néhány tojás, egy-két vöröshagyma, fél kanál zsír, és kész a hagymás rántotta! győzködi Balog. - Persze, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! - Nem akartam szemtelen lenni... - védekezik a főnök. - Pedig az kellett volna! - erősködik Balog. A főnök nem hagyja magát... - Úgysem volt hozzá kenyere! - Nem vagyunk válogatósak, elfogadtuk volna a szikkadtat, de még a szárazat is. Megpirít­ va! Balog győzedelmesen körülnéz. - Okostóni! Nem mondanád meg, mivel szeletelte volna fel a száraz kenyeret? - kiáltja a főnök, s előránt a pufajkájából egy hatalmas konyhakést. Győzött. Utolsó erőnkből nevetünk. Az autóban csupa rekedt, kukorékolásra képtelen kakas tar­ tózkodik. Ez egy ilyen nap! - Elő a szuvenírekkel! Balog kínai tollal dicsekszik (az egyik pad alatt találtam). - Aki keres, talál! Kiskovács mágnespatkóval szerénykedik (mégsem emelhettem el a szertárból a kitömött baglyot!). - Szerencsét hoz! - Vagy elbassza az órádat! Nagykovács egy árva villanykörtével rukkol elő (a lámpán, amelyikben égett, nem volt bú­ ra, s ez ellenkezik a biztonsági előírásokkal, ki kellett csavarnom!). 220 �palócföld 94/3 - Hogy betartja, hogy betartja! - Direkt ki kellett csavarnia! Már csak én vagyok hátra. Minden szempár felém fordul. Jobb kezemmel pufajkám bal belső zsebébe nyúlok, bal kezemmel a jobba, majd, ahogyan a bűvészek szokták, egyszerre rántom elő mind a kettőt: Kuželt és Kunderát. (Ťažký és Mňačko ott lapulnak az ingem alatt, nem kell mindent bevallani. Ezt már meg­ tanultam! Nagykovács is csak az egyik villanykörtét mutatta meg!) Istennek hála, hogy senki sem bír nevetni. - Ááá... - Megint könyvek! - Mi ebből a tanulság? - Hogy nem normális! - Ha könyvtárban kéne deratizálnunk, nem vihetnénk magunkkal! - Ne bántsátok! Miután elkapták, azután sem adta föl. Ez tetszik nekem! Megállapítom: nem reménytelen eset. Ha felhagy a könyvekkel, lesz még belőle valami! - fogja a pártomat a főnök. - Idővel beilleszkedik. Mint homok a fogaskerekek közé! - Mi az Istenre várunk? Nagykovács észbe kap, startol, de az útpadkán felgyülemlett friss hóban csúsznak a kere­ kek. - Mint egy kezdő! - És még ő tartja magát tapasztalt sofőrnek! Kiugrálunk, nagynehezen kitoljuk a kocsit a hóból, majd mindenki visszamászik a helyére. - Miért kellett...? - kezdené a főnök, de Nagykovács nem hagyja befejezni. - Muszáj volt megállnom. Szúrt az oldalamba! - Hát én mit szóljak? Nekem dupla szúrásom volt! - céloz a főnök a késre. - Semmit! Te nem vezetsz! Azután nem beszélgetünk, pihenni is kell! Nagykovácsnak meg oda kell figyelni az útra, amelyik egyre járhatatlanabb. - Hol a fészkes fenében vannak ilyenkor a hóekék? Ki nem szarja le a hóekéket, engem egészen más foglalkoztat. (Folytatása következő lap­ számunkban.) 221 �palócföld 94/3 Drozsnyik István : Ne bántsd az állatokat 222 �műterem Drozsnyik István: „E gyszer álmomban láttam magam meghalni. A másik tes­ tem o tt lebegett az elhagyott fe le tt. H iába éltem át, hogy törnek a csontjaim, szakadnak az izmaim, fo ly ik a vérem, fá jd a lo m helyett m egm agyarázhatat­ lan érzések özöne borított be és óriási megkönnyebbülést éreztem a másik tes­ temben. Eltűnt minden fájdalom , kín, keserv, gond, b a j és a hatalom a pénzzel együtt! M egsem m isült a m egaláztatás, a közöny, a könny - kiapadtak a v érfo ­ lyók is! Nem létezett más csak a szeretet. Azon az éjszakán álmomban boldog voltam .” Feledy Balázs Protestáló indulat Rendkívül polarizálódott világunkban, ahol nehezen férünk össze, s ahol véleményeink a korábbinál élesebben ütköznek egymással, a művészet mibenlétét illetően is igen megoszlanak a vélemények. Újra megelevenedik egyfajta esztéticizmus (ez igen felértékelő kifejezés), amely harmó­ niákat, netán álharmóniákat kívánna teremteni és a nyugalmat a művészettel óhajtja elmélyí­ teni. Ugyanakkor él egy sokkal valóságközelibb felfogás, amely épp az ellenkezőjében látja a művészet hivatását: felzaklatni a nézőt, az amúgy közönyöst, illetve kibillenteni a látogatót magabiztosságából és így felismerésekre, sőt még önmaga felfedezésére is ösztönözni. - Az indulat rossz tanácsadó, mondják a hétköznapi életben, az indulat a művészetben azonban felfokozottságot, túlfűtöttséget jelenthet, s ezen keresztül értékekkel ajándékozhat meg mindnyájunkat. 223 �palócföld 94/3 Drozsnyik István úgy hiszem nagyon karakteresen és nagyon belülről irányítottan ez utóbbi fajta művész. Ha munkáival szembekerülünk, a művész rögtön eléri azt, hogy felismerjük az élet konfliktusait, netán borzalmait, drámáit. Mert Drozsnyik nemcsak átfűtötten alkot, de ami köz­ ben születik, létrejön, az is mindig telve van feszültséggel, lázzal, protestálással, meggyőződéssel. Hála Istennek a kortárs magyar képzőművészet tele van tehetségekkel, Drozsnyik azonban sok szempontból is "különlegesség"-nek számít. Kezdődik a dolog azzal, hogy pályája indulásánál nincs igazi mestere, nincs olyan szemé­ lyiség, akitől úgy tanulta volna a mesterség fortélyait, ahogy az, oly sokakban rendkívül jel­ lemző módon ”nyomot hagy”. Valóságos autodidakta tehát, ennek azonban az ő esetében látva későbbi munkásságát - immár sok előnye van. Hiszen tekintsünk körül: sokfajta felfo­ gás vizuális jelei észlelhetők képein, ám nyoma sincs az epigonságnak, vagy szebben fogalmaz­ va: bármiféle "iskolai hagyománynak". S bizonyára ebből eredeztethető az is, hogy rá valóban illik a képzőművész szó, hiszen olyannyira minden műfajban dolgozik, s ezek annyira szerve­ sülnek egymásba és egymáshoz, hogy nehéz szétválasztani (s ennek csak számbavételi fontos­ sága lehet) az egyes ágazatokat. Így vannak jelen szobrok, plasztikák, festmények, pasztellek és rajzok. Ráadásul - s most már ez sem csupán technikai felsorolás - az anyag-használat oly széles köre tapintható ki, amely újra csak igen ritka személyiséggé teszi az alkotót. Hiszen plasztikái a legváltozatosabb anyagokból készülnek (fa, réz, pozdorja, spárga, kukoricagyö­ kér, drót, szög, műanyag, vas, gyufa, stb). Festményeit ugyan olajjal készíti, s a pasztell felhasználása is funkcionális nála, de a rajzoknál újra nagyon tág a technika: tussal, grafittal, szí­ nes ceruzával egyaránt dolgozik. Vagyis: Drozsnyik olyanra képes, amire kevesen: ami kezébe kerül, azt ő a képzőművészet lehetséges anyagának tekinti, ő is egyfajta "újrahasznosító", s abban van a dolog misztikuma, hogy keze alatt ezek az anyagok "felemelkednek a földről" (mint Berlin felett az ég angyalai), átlényegülnek, s súlyos tartalmak hordozásával formáltatnak meg. Az előzőekből talán még az is következik, hogy nem "stílusban" dolgozik, hanem kifejezni akar. Nem tudjuk őt valamilyen "skatulyába" kényszeríteni (amit annyira szeretnek egyes művészettörténészek), és bár sok stílus-elem jelen van, de valamiképp ezeket is képes megha­ ladni, önmagában feloldani. Így áll tehát össze egy egyéni kép, egy Drozsnyik image, amelyben fontosságot kap, hogy van benne egy elementáris képzőművészeti erő, egy belső lángolásból eredő expresszivitás. A művész ráadásul nem szeret pihenni babérjain, az a bizonyos belső tűz állandó alkotásra sarkallja, s az alkotó olyan személyiség, aki indulatait, megfeszíttetéseit, a világ széttöredezettségét mutató, drámákkal tele munkáit a közönségnek is szívesen bemutat­ ja, hiszen ennek jele, hogy az utóbbi években több jelentős kiállítása volt a fővárosban és vidé­ ken egyaránt. Drozsnyikban lenyűgöző tehát ez a sokoldalúság, ez a hiper-érzékenység, az, hogy milyen erősen hat azonnal nézőjére. Vegyük csak példaként szék-szobrait, amelyek egy egyéni utat mutatnak, s amikor túl vagyunk az első meghökkenésen, akkor máris ráérezhetünk mondan­ 224 �palócföld 94/3 dója minket érintő aktualitásaira is, s egy különös tényre, hogy bizony a ”szék is ember”. Valóban különös (már sokan felfigyeltek erre), hogy a művésznek milyen erős affinitása van a krisztusi tematika iránt, s hogy ezt az emberi történelemben oly döntő szerepet játszó mítoszt milyen belső átéléssel képes müveiben újrafogalmazni. Ha valamiben, még az állandó megújulási folyamaton belül is innovatív erejű, ez a salgó­ tarjáni kiállítás az a rajzok különös világa folytán, aholis kitapintható, hogy az alkotó mi­ lyen különös utat jár be a nonfiguralitásból a figuralitás felé, s hogy megint milyen új aspek­ tusból képes világunk, embertársaink "felfedezésére". - Drozsnyikban mindig is erős volt a drámai véna, a súlyos megfogalmazás, s ezekben a pasztellekben, rajzokban most nagy hang­ súllyal jelenik meg a groteszk, az ironikus. Persze ez is mind-mind dráma, sőt néha szomorúbb tud lenni, mint a legsötétebb tragédia, de ő valahogy a torzulásokon keresztül is képes még mosolyra is fakasztani minket, aminek magától értetődően feszültségoldó hatása is van. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül monumentális "Labirintus" című képe előtt/mellett. Magam úgy hiszem, hogy kevés ilyen hatalmas vállalkozása van a kortárs ma­ gyar képzőművészetnek, s hogy ezt a munkát most itt Salgótarjánban láthatják a nézők, az is mindenképpen különölegességnek számít. Drozsnyik István tehát indulatos művész, felzaklató művész, és szükségünk van az ilyen, problémáinkra döbbentő munkásságra, hiszen amúgyis életünkben a szürkeséggel és a kö­ zönnyel találkozunk legtöbbet. Az a többlet pedig, amit a művészet adhat, az bizony nem min­ dig a nyugalom, s a derű, hanem éppen az ilyen küzdő és protestáló érték, amely katarzis felé sodor, olyan megoldások felé, amelyre szükségünk van. Azzal bocsájtom útjára e kiállítást, hogy egyfajta kondor béla-i totális képzőművészet felé haladó művésszel állunk itt szemközt, s hogy e totalitás felé csak olyan megszállottan lehet kö­ zeledni, ahogyan ezt Drozsnyik István teszi. (Elhangzott a Nógrádi Történeti Múzeumban 1994. április 29-én.) 225 �palócföld 94/3 Drozsnyik István . Agyontaposnak 226 �valóságunk Tóth Tibor Három látogatás A faluban hetekig arról beszélt mindenki, hogy Bálinték a kárpótlási jegyekkel visszavál­ tották a régi birtokot. Nem teljesen ugyanazt, ami régen az övék volt, de majdnem. Talán csak egy kicsinyke erdő maradt le az Öreghegyen, meg vagy négy holdnyi kaszáló a vízparton, ugyanakkor helyette nagyobb lett a szántó, ráadásul egy tagban a legjobb helyen, a Csihos dű­ lőben. Az öreg Bálint Imre a környék legjobb gazdájának számított a háború előtt, ezt mindenki elismerte. De azt is tudták róla, hogy őt hurcolták meg a leginkább a kitelepítések idején. Ak­ kor ezért senki sem irigyelte. Most viszont a fiával, ifjabb Bálint Imrével nem kívánna senki cserélni. Pedig szerették őt a faluban. Szeretik most is, bár rátarti módon azt jelentette ki, hogy majd ő megmutatja, hogyan kellett volna búzát meg kukoricát termeszteni a Csihosban, de a virtust mindig is értékelte a magyar ember. Szóval szeretik őt ma is, de nem cserélnének vele. Hogy miért, azt nem mondták meg. Ha kérdeztem, mindenki csak a vállát vonogatta s hümmögött. Az ok ott maradt titokként a lelkek mélyén még néhány pohár bor után is. Csak a szemek sejtették, hogy tudnak valamit. Valamit, ami azóta lett, hogy a Bálint-földek visszakerültek az egykori tulajdonoshoz. * A Fő utca 27. gyönyörű háromablakos ház. Nem parasztház, ki is rí a többi közül. Előtte ki­ csinyke virágoskert, rózsákkal. Csengő is van a kapu mellett, pedig ez nem szokás falun. Mosolygós arcú, kedves asszony fogad, s tessékel befelé, már várt, jeleztem hogy jövök. Ahogy elnézem, furcsa ellentmondás van az arcán: a szája nevet, a szeme mintha sírna. 227 �palócföld 94/3 - Azt hittem, eltévesztettem a házszámot, hogy talán a polgármesteri hivatalba jöttem kezdem tréfával. - Mások is mondják, hogy úri házunk van, de mi azért szeretjük. Öt éve költöztünk ide, amikor a régi kis házat eladtuk az Alvégen. Kipótoltuk az árát, s megvettük. Azt mondta az uram, megtehetjük, s meg is tettük. Bemegyünk az előszobába, onnan a középső nagy szobába. Semmi parasztos, semmi falusias. Ülőgarnitúra dívánnyal, két fotellal, televízió, bárszekrény, könyvespolc is van. - Szívesen elfogadnám - nézek körül. - Mink is örülünk neki. - Hát... akárki nem vehette volna meg. - Pedig nehogy azt higgye, hogy csuda gazdagok vagyunk. Az uram asztalos a városi fatele­ pen, én meg nővér vagyok ugyancsak bent a városi kórházban. - Akkor nyertek a lottón! Ború fut végig az arcán. - No még az kellett volna nekem! Nem merem megkérdezni miért, de sejtem, hogy itt nyílik annak a titoknak a zárja, amit az emberek szemében is láttam. Két fényképre nézek, melyek a könyvespolcon állnak fényes keretben. - A lányaink. Erzsuka, a nagyobbik már elvégezte az egyetemet, tanár Vácon, Zsuzsi még csak negyedéves, orvostanhallgató. Ők az én örömeim. Ők adják nekem a boldogságot. - Nagyon hiányoznak? - Nagyon. Hallgat egy sort. - S a férje? - Imre? Későn jár haza. Egyszerre megint szomorú lesz a szeme, s én azt hiszem, rátaláltam arra, amit keresek. Megérzi gondolatomat. - Nem, nem, ne higgye, hogy van valakije. Nem olyan. Csak sokat dolgozik. Itthon, a falu­ ban ő az egyetlen asztalos, és mindenfelé hívják. De hát ennek úgyis vége lesz nemsokára, mert nem lehet a földdel is bajlódni meg gyalulni is. - Bánja, hogy visszakerültek a földek? A szoba egy pontjára néz, és szinte magának kezd beszélni. De nem a kérdésemre felel. - Tudja, olyan volt a mi életünk, mint a mesében. Azt más elképzelni sem tudja. Este leül­ tünk egymás mellé, vagy az ágyban megfogtuk egymás kezét és mesélt. A munkájáról. Hogy mi volt a telepen. De még inkább arról, hogy mit csinált itthon. Pontosan tudtam, mire haladt a vállalt szekrénnyel, mikor lesz kész a polc, a szék, amit éppen csinál. Elmondta, hogyan kínló­ dott meg egy görccsel, ami a fában volt, vagy hogy éppen milyen remek akácanyagot kapott, s amikor arról mesélt, milyen simára gyalulta az asztal lapját, behúnytam a szemem, és gondo­ latban végigsimítottam a fát. De ezt más úgysem érti. 228 �palócföld 94/3 Egy csöppnyi szünet után felvillan a szeme, és folytatja. - Cserébe én is meséltem neki a betegeimről. Névről ismerte mindegyiket. Tudta, milyen gyógyszert kapnak, kit látogatnak, kit nem. Volt úgy, hogy éjfélig meséltünk egymásnak a dol­ gainkról. - Hány éves házasok? Rám néz, érti, hogy mire célzok, és elmosolyodik. - A szerelem nem kopik meg. A szerelmet legfeljebb csak elveheti valami. A mosoly eltűnik az arcáról, és látszik hogy küszködni kezd a sírással. Vigasztalni próbálom. - Most majd arról fognak esténként beszélgetni, hogyan kelt a búza, vagy miként kötött a kukorica. Hirtelen sóhaj tör fel belőle. Aztán rázni kezdi a sírás, de hang nélkül sír, csak belül, mely így még keservesebbnek látszik. Hagyom, míg megnyugszik. Sokára szólal meg. - Ne haragudjon! De senki lettem. Senki, senki, senki! * Harmadnap sikerült ifjabb Bálint Imrét otthon érnem. Töbször is üzentem neki, míg vala­ kivel azt a hírt küldte, hogy vacsora után vár. Kint volt a műhelyében. Amikor megláttam a tengernyi szerszámot, úgy megfogott, hogy arra kértem, hadd nézzem meg őket. Esztergapad, gyalupad, fűrészgép, gyalugép, vagy félszáz fúró, húsz kézigyalu, fűrészek sokasága: aprófogú, nagyfogú, kisrámájú, nagyrámájú. Kalapácsok, fogók hadserege és sok­ sok olyan szerszám, amiről azt sem tudtam, mire használják. Amikor látja, hogy elbűvölt a látvány, megsimogatja a gyalupadját, és bólogatni kezd. - Mindenki így van vele. Végre őt is szemügyre veszem. Az az első benyomásom, hogy nagyon öreg, hogy sokkal öregebb, mint a felesége. Eszembe jut, amit az emberek mondtak, hogy majd ő megmutatja, hogyan kell gazdálkod­ ni, de kételkedni kezdek benne. Ez az öreg ember nem tud már feltámasztani egy holt gazda­ ságot. Nem bírom magam visszatartani. - Ne haragudjon meg: egy goromba kérdéssel kezdem. Hány éves? Nem sértődik meg, de valamilyen megmagyarázhatatlan fölénnyel kérdez vissza. - Mennyinek tart? - Hetven? 229 �palócföld 94/3 - Nem vagyok hatvan... Neki támaszkodik a gyalupadnak. Nézem az arcát: tele van ránccal, a színe majdnem szür­ ke. A két karja úgy lóg le a teste mellett, mint aki soha sem tudja már felemelni. A háta, szem­ ből is jól látszik, görbe; lehúzta, lefeszítette az élet. Nem hetvennek, száz évesnek látszik. - ...pedig ezer is lehetnék. Nem értem, mire gondol. Amit mondott, összekavart bennem mindent, nem is sejtem, ho­ va akar az évekkel kilyukadni, és képtelen vagyok megmagyarázni, miért mondta a felesége önmagáról három napja azt a szörnyű ítéletet. - Nincs egyetlen ép porcikám. A derekam kész, a lábam tönkrement, a kezemet néha nem bírom megmozdítani. Hallgat, hogy szólok-e valamit, aztán hozzáteszi. - S mindezt nekik köszönhetem. Egyszerre beszélni kezd. - Az apám birtoka mintabirtok volt. Az öregem úgy értett a földhöz, ahogy talán senki az országban. Hetedhét határban ő volt az első gazda, pedig csak harmincöt holdunk volt. De mert értette a dolgát, sokra vitte. Már akkor mindent géppel csinált, s az ő földjein kétszer annyi termett, mint a másén. Hirtelen elhallgat, egy furcsa grimaszt csinál, mintha fütyülni akarna, de a száján nem jön ki hang. Aztán rám néz élesen, és úgy folytatja. - És akkor egyetlen éjszaka vége lett mindennek. Éjfél után zörgettek be, hogy menjünk. Egy-egy hátizsákban vihettünk magunkkal holmit. Sem az apám, se az anyám nem szólt egy szót sem. Nem tudom, melyik volt erősebb. És a két év alatt, amíg odavoltunk, azalatt is alig hallottam őket beszélni. Iszonyú volt az a némaság. S ezzel szemben az örökös gúnyolódás, amit kaptunk. Hogy ”no, kulák, most dolgozz!" Meg: ”eddig mást dolgoztattál, most neked kell". És hálni szalmán a földön, enni löttyöt. Megérti, hogy minden tagom fáj? Bólintani sem merek. A szerszámok mértani rendje egyszerre torz háttérré alakul át mögötte, s én szánalmas fi­ gurának érzem magam, mert egy furcsa titkot keresek, mely egyre jobban ködbe vész. - S amikor két év után hazajöttünk, semmink sem volt. Apám egy évvel élte túl a szörnyű­ séget. Anyám keményebb volt. Még most is jól bírja magát, túl a nyolcvanon. Én meg elhatá­ roztam, hogy nem hagyom magam a sárba taposni. Úgy dolgoztam, mint egy állat, konokul, mint egy öszvér, mint egy buldog. És lépésről lépésre jutottam egyre feljebb. A huszonnégy órából néha huszat dolgoztam. Házat vettem, előbb egy kicsit, majd ezt. Két gyermeket tanít­ tattam ki. Felálltam és állva maradtam. Senki voltam és valaki lettem. És holnap még valakibb leszek. Valakibb, érti? Valakibb! * 230 �palócföld 94/3 A Bálint-háznál tett harmadik látogatásomkor csak idősebb Bálint Imrénét találtam ott­ hon. Először bosszankodtam, mert szerettem volna még egyszer beszélni Bálint Imrével vagy a feleségével, de aztán a néni olyan kedvesen fogadott, hogy ott maradtam. A kertben beszélgettünk egy padon, amit a fia csinált. - Én ott lakom hátul, kedvesem, abban a kicsinyke házban. Tudja, az én koromban már ennyi is elég. A menyem csak hadd vigye a nagy házat! Majd lesz ő is öreg, s ekkor megtudja. Vagy tán hamarább is. - Tán nem szereti a menyecske az anyósát? - próbálom tréfára fogni a dolgot, de az öreg­ asszony úgy látszik ravaszabb, mint gondoltam: nem megy lépre. - Amikor hazajöttünk a kitelepítésből ő volt a legszebb, legmutatósabb lány a faluban. S a legmódosabb is. Az apjáé volt a kocsma, és a kocsmárosok mindig meggazdagodnak. De hát hol volt az a gazdagság ahhoz, amilyen a miénk volt. Neki tíz szoknyája volt, amikor a fiam fe­ leségül vette, nekem száz volt, amikor elvittek bennünket. Az ő apja kétszáz személyes lagzit tartott, a mi lakodalmunkon az én édes urammal, isten nyugossza, ötszázan voltak. Elhallgat, de a szája tovább mozog. Kísérteties látvány, ahogy a fogatlan száj beszédet mí­ mel, de hang nem jön ki rajta. Mint a fia a füttyel. Szinte félelem fog el. - De én mindig tudtam fiam, hogy eljön még a mi időnk. Amikor szegény uram meghalt, is­ ten nyugossza, megfogadtam, hogy addig nem megyek el, amíg a régi földjeink vissza nem ke­ rülnek. És lám a jó Isten megsegített. Tudja, ugye, édes fiam, hogy majdnem egészében azt vettük vissza, ami hajdan a mienk volt? Némán bólogatok. - És akkor itt van ez a kocsmároslány. Tegye a kezét a szívére! Hát hogy jön ez a senki az én fiamhoz? Mi? Abbahagyom a bólogatást, és nem tudok szólni sem. Képtelen vagyok rá. - Mondtam is a fiamnak. Te is jól választottál! De hát most már mindegy. Mert neki is volt kárpótlási jegye! Hm! Öt holdra! Tudja, mennyi az, édes fiam? A harmincöt holdhoz képest? És szerencsére a fiam megértette, amit mondtam. Nemhiába folyik annak Bálint-vér az erei­ ben, ha asztalos lett is! Megmondta a feleségének, ha neki is lenne harmincötholdas kárpótlá­ sa, akkor a világot is legyűrnék. Félkézzel. Úgy ám! Ha még élne az én jó uram, isten nyugoszsza, büszke lenne a fiára! Megcsóválja a fejét. - Egy kocsmároslány! Az mi? Az én fiam, az igen! Az valaki volt. És valaki lesz. Úgy ám! Valaki! Azzal köszönés nélkül otthagy, és bemegy a kicsinyke házba, melyben a szoba nincs na­ gyobb kétszer két méternél. * Szédülve megyek ki az utcára. Két szó kergeti egymást a fejemben. De hát ki a senki és ki a valaki nálunk mostanában, mondjuk 1993-ban? 231 �palócföld 94/3 Bedegi Győző M unkanélküliség és ifjúság Nógrád m egyében A magyarországi munkanélküliségről na­ gyon sok szám és adat jelent meg, nemcsak a hazai sajtóban, hanem különböző országok sajtójában is. Ezek az adatok sokszor egy­ másnak ellentmondóak, és még többször fel­ színesen vizsgálják csak a problémát. Még többször a statisztika módszerei miatt sem adnak hű képet. - Közismert példa, hogy a statisztika szerint egy milliomos meg egy koldus az átlag szerint két félmilliomos. De a koldus az újságot lobogtatva, amelyben azt olvasta, hogy van félmilliója - továbbra sem mehet a bankba felvenni a félmillióját. Valahogy így van ez a magyarországi munkanélküliségi adatokkal is, mert szerin­ tem semmit sem mond az, ha megjelenik egy átlagszám, mely szerint, mondjuk a magyarországi munkanélküliek száma 12 százalék. A valós helyzetelemzéshez hozzátartozik, hogy bizonyos régiókban szinte nem is lehet munkanélküliségről beszélni, míg más régi­ ókban félelmetes méreteket ölt a munkanél­ küliség, mely lassan kezelhetetlen problé­ mává válik. 232 A valódi mutatókon, adatokon olyan hi­ vatalnokok ülnek, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne lehessen a dolog valódi mélységében kutatásokat végezni, vagy csak rendkívül költséges módszerrel le­ hetséges, amelyhez viszont pénzt nem lehet szerezni. Nagyon nyilvánvaló példa erre, hogy a valós helyzetfelméréshez szorosan hozzátar­ toznék, sőt elengedhetetlen része lenne a CSALÁDOK helyzetének vizsgálata a mun­ kanélküliség szempontjából. Az igazi tragé­ diára ugyanis az világítana rá legjobban, hogy ha tudnánk azt, hogy például hány olyan család van egy-egy régióban, amelyben senkinek sincs munkája, vagy csak egy fel­ nőttnek van munkája stb. Ezek az adatok lé­ teznek ugyan, de ilyen szempontból nem tör­ ténnek összesítések. - Mi magunk egy olyan állami szervezetnek, amely családi segélyprogramok kiutalásával foglalkozik, felaján­ lottuk, hogy elkészítjük az egyéni családi kartonokról ezt a fajta összesítést. Az állami szervezet megtagadta a betekintést az anyag­ ba, mondván: etikai kódexük tiltja, hogy tu- �palócföld 94/3 domást szerezzünk nevekről és címekről, őnekik viszont nincs sem idejük, sem energi­ ájuk ilyen szempontú összesítés készítésére. Miért lenne fontos egy ilyen jellegű vizs­ gálat? E lőfordul, nem egy és nem két család­ ban, hogy például egyetlen felnőtt kap mun­ kanélküli járadékot és ebből adóznia kell, mert ez előző munkahelyi jövedelme után olyan mértékű a kapott összeg, ami már be­ leesik a magyarországi legalsó adósávba. Ezzel szemben a feleségnek szociális segé­ lyért kell rohangálnia a polgármesteri hi­ vatalba, mert már lejárt a munkanélküli j á ­ radék egy éves ideje. A két gyermekkorúnak, aki középiskolás, természetesen nincs sem­ milyen jövedelme. Az ilyen jellegű anomáliák miatt válasz­ tottuk azt a megoldást, hogy nem általános magyarországi adatokat ismertetünk, ha­ nem a saját régiónk adataival dolgozunk. Míg Budapesten 4-6 százalék közötti munkanélküli mutatókat tartanak nyilván, addig régiónkban, Nógrád megyében már évek óta 17-22 százalék között mozog ez az adat. Megyénk a szocialista gazdálkodás­ ból való átmenet során a változások által egyik legsúlyosabban érintett megye. A z átemeti időszak (1990-1992) első sza­ kasza alatt a megye két legjelentősebb ipar­ ágát a kohászatot és az erre alapozott válla­ latokat, valamint a bányászat maradékát is egyszerűen elsodorta a változás. Nagytömeg­ ben kerültek az utcára a munkások. Ezt a válto­ zást azóta sem heverte ki a magye. Bár ebben az időszakban alakult ki a munkanélküliség ilyen nagy mértékben, a változás következményei­ nek hatását napjainkban is nyomon lehet kö­ vetni. Erre álljon itt az utóbbi két év mutatója: Munkáltatók megszűnése: Felszám olás m u n k á lta tó ellen C sődeljárás mun k á l t a t ó ellen Végelszámolás mu n k á l t a t ó ellen 1992 1993 35 27 39 7 2 27 Talán mondnunk sem kell, hogy az elbocsájtások illetve a létszámstop bevezetése elsősorban az ifjúság széles rétegeit érin­ tene. A tanintézetekből kikerülők nem tudtak elhelyezkedni. Az alkalmazásban állókból pedig nyilvánvalóan olyanokat küldtek az ut­ cára a munkáltatók, akik nem rendelkeztek kellő szakmai gyakorlattal (hiszen még meg­ szerezni sem volt idejük), illetve nem tettek szert olyan protekcionalista kapcsolatokra, amelyek ma is jól működnek bizonyos dön­ tésszinteken a magyarországi gyakorlatban. A fiatalok, akik kikerültek az iskolák­ ból, olyan tömegben voltak immár munka nélkül, hogy a problémát valamilyen módon már államilag is kezelni kellen. Miután ezt munkahelyteremtéssel nem lehetett megol­ dani, de mégsem lehetett megengedni, hogy éhen haljanak, ezért bevezt t ék az úgyneve­ zett pályakezdők munkanélküli járadékát, amelyet 6 hónapon keresztül kaphat az a magyar fiatal, aki kikerülve az iskolából, 3 hónapon belül nem tud állást találni magá­ 233 �palócföld 94/3 nak. Ennek lejártával szociális segélyért folyam odhat, melyet családi vonatkozású jövedelmi viszonyok vizsgálata után kaphat meg. A család egy fő re eső jövedelmének vizsgálata után, ha az egy főre eső jövede­ lem nem haladja meg a mindenkori mini­ mál nyugdíj 80 százalékát, akkor a polgár­ mesteri hivatal szociális osztálya kb. havi 50 USA dollárnak megfelelő szociális segélyt utal ki az illető fiatal számára. Ebből elvileg hozzá kellene járulnia a nyilvánvalóan ne­ héz helyzetben lévő család mindennapi ki­ adásaihoz és fedeznie kellene a saját szük­ ségleteit is. Ma egy átlag kétszobás bérlakás havi fenntartási költsége Salgótarjánban 70-80 dollár között mozog. A legsúlyosabb tétel azonban a családi kiadások között a szükséges élelmiszer be­ szerzése. Az alapvető élelmiszerek árai Ma­ gyarországon az utóbbi öt év alatt közel tíz­ szeresére emelkedtek, míg a családi bevéte­ lek általában drasztikusan csökkentek. A szolgáltatások és a napi megélhetés költségeinek megtöbbszöröződése azt ered­ ményezte, hogy 2-4,5 millióra becsülik Ma­ gyarországon azoknak a számát, akik a lét­ minimum alatt tengődnek. A nagy számszerű szórás abból származik, hogy a kormányzó­ pártok igyekeztek tagadni a tömegessé váló nyomort és kozmetikázni a számokat, míg az ellenzéki pártok egy része ellenkező irány­ ban növelni igyekezett az adatokat. Ezeket az adatokat természetesen az úgynevezett fogyasztói kosár különböző összeállításával erősen befolyásolni lehet. Napvilágot láttak már olyan statisztikák is, ahol az ország össz­ lakosságának 60 százalékát tekintik létmini­ 234 mum alatti bevételből élőnek. A társadalmi minimumok számítása még elképesztőbb szórásokat mutat. Tény, hogy az erre hivatott hivatal kimu­ tatása szerint 1993 decemberében úgyneve­ zett "munkanélküli jövedelempótló támoga­ tást" (ez a már emlegetett kb. 50 dolláros havi segély fogalm át takarja) 2132 sze­ mély kapott, amihez hozzá kell számítani a pályakezdőket is, 546 főt. Tehát statisztikai adat szerint is kevesebb, mint 2678 személy biztosan a létminimum alatt él. (Ezesetben viszont feltételeznünk kell, hogy a 2678 sze­ mély egyikéhez sem kötődik családi háttér.) Ha viszont a 2132 személyt vesszük csak ala­ pul és úgy számítjuk, hogy ebből egy-egy csa­ ládra vetítve 1,5 szociális segélyen élő csa­ ládfenntartó él két gyermekkel, akkor ez a szám közel háromezer embert eredményez, amelyhez nyugodtan hozzátehetjük az át­ képzési támogatásban részesülők legkeve­ sebb 60 százalékát és a munkanélküli jára­ dékosok egy részét. Ez viszont azt eredmé­ nyezi, hogy Nógrád megye megyeszékhelyé­ nek Salgótarjánnak és vonzáskörzetének összlakosságából közel 30 százalék él a lét­ minimum alatt, tehát elemi emberi szükség­ leteit sem tudja kielégíteni illetve fedezni a jövedelméből. Jellemző a megye első, egyben legnépesebb városára, hogy az utóbbi három évben szinte egyáltalán nem épült új épület, az urbanizálódás megállt, sőt visszafordult és nem csak a vá­ rosból, de a megyéből is megindult az elván­ dorlás. A népességcsökkenési mutatók is drasztikusan zuhantak; a bíróságok túlterhel­ tek válóperes ügyekkel és a válóperek körüli va­ gyonmegosztási perek is elnehezültek. �palócföld 94/3 Arra vonatkozóan, hogy a családok fel­ bomlásának milyen mértékű a hatása a fiata­ lokra, nincsenek megbízható adataink. M ellékelt táblázatainkból nyilvánvaló, hogy a helyzet rendkívül súlyos. Megjelent az úgynevezett megélhetési bűnözés, és a ki­ sebb anyagi összegeket érintő bűncselekmé­ nyek olyan mértéket öltöttek, hogy a bűnözési mutatók kozmetikázásának érdekében a kormány jónak látta a szabálysértési határ összegszerű megemelését, ezzel enyhítve a mutatók kedvezőtlen változásait. Mindezekkel szemben a kormány min­ dent megtett annak érdekében, hogy bevéte­ leit növelje. A létminimum alatt élők megadóztatása mellett a különböző bírságok kiszabásának összeghatár szerinti megemlése mellett min­ den erejével igyekszik megfékezni és beszű­ kíteni azokat a lehetőségeket, amellyel plusz jövedelemhez juthat a fiatal. - Mialatt jel­ lemző módon ha adóról van szó, akkor az egyes személy jövedelmi viszonyait tekinti mérvadónak, de ha szociális segély odaíté­ léséről van szó, akkor már a család jövedel­ mét tartja mérvadónak. - Már említettük, hogy mit takar ez a kettősség. A család egyik tagja adózik, míg a család maga nyomorog. A segély adhatósága viszont olyan kis átlag­ számhoz kötött, hogy ha egy ilyen családban esetleg az egyik fiatal talál magának alkal­ mi, két-három napos munkát egy adott hó­ napban, és ezért kap mondjuk harminc dol­ lárnak megfelelő összeget, akkor könnyen bekövetkezhet, hogy az egész családból az összes szociális sgélyen élő elveszíti a se­ gélyre való jogosultságot, mert átesnek 1 dollárral az adhatósági átlaghatáron. Salgótarján és környékének (de elmond­ ható ez szinte az egész megyére is) úgyneve­ zett kedvezőtlen mezőgazdasági adottságai vannak. Jellemző, hogy a város körzetében működő 5 jelentősebb mezőgazdasági ter­ melőszövetkezet mindegyike(!) felszámolás alatt áll. Az ipar leépítve, vagy drasztikus átalakí­ tás alatt áll, a mezőgazdaság szétzilált álla­ potban van. A bejelentett állásigények a Város és vonzáskörzetében élő 6.723 f ő (1993 de­ cemberi adat) munkanélkülijével szemben 291 fő! Azt pedig nem szabad figyelmen kí­ vül hagynunk, hogy ennek a 291 fős állás­ igénynek a több mint 50 százaléka (168) varrónői állás. A helyi viszonyok ismereté­ ben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a helyi ruhagyár normái olyan szigorúak, hogy az ott dolgozó szakképzett és betanított munká­ sok nagy része a túlórákkal együtt sem tudja megkeresni egy rosszabbnak tekinthető munkanélküli járadék összegét, vagyis alig valamivel keres többet mint a kapható szo­ ciális segély. A munkaajánlatok másik nagy részét ké­ pezik az úgynevezett jutalékos eladási rend­ szerben működő ügynöki ajánlások, és a biz­ tosítási jutalékos rendszerű ügynöki munka­ erő kereslet. Nem kívánom senkinek, hogy Salgótarjánban biztosítási üzletkötésből, azaz parfümök eladásából kényszerüljön megélni mostanában. A kisvállalkozások létszámbővítése vi­ szont általában személyi ismeretségi körből történik. Mindez összefoglalva azt jelenti, hogy a Városban és vonzáskörzetében szinte re­ 235 �palócföld 94/3 ménytelen munkát találni egy szakmai gya­ korlattal nem rendelkező fiatalnak. Sokan eljárnak dolgozni a megyéből, ke­ resve a szerencsésebb helyzetben lévő régiók munkalehetőségeit, illetve az oly nagyon kí­ vánatos külföldi munkalehetőségeket. "A pályakezdők szinte kilátástalan mun­ kaerőpiaci hátrányából adódóan a képzések­ re főképpen ők jelentkeztek (kb. 60 százalék­ ban)." (Idézet egy hivatalos elemzésből.) Mit jelent ez a gyakorlatban? Minden munkanélkülinek alanyi joga, hogy a mun­ kanélkülivé válását követően úgynevezett átképzésre jeletkezzen. A kormány jelentős pénzösszegeket biztosít az úgynevezett át­ képzések támogatására. Í gy például lehet egy húsz éve a kohászatban művezetőként dolgozóból az állásának elvesztése után szakács, idegenforgalmi szakember, vagy szoftverkezelő. A képzések általában három hónaptól 10-11 hónaposak. Ez alatt inten­ zív (napi) képzésben részesülnek a résztve­ vők, és a munkanélküli járadékuk 110 szá­ zalékát kapják. Viszont, ha nem tudnak ele­ get tenni a kötelező vizsgák követelményei­ nek, akkor vissza kell fizetniök a képzési tá­ mogatásra fordított összeget, ami egy 11 hónapos idegenforgalmi szakképzésben ré­ szesülőnél pl. 1.450 dollár körüli összeg. Hogy ezt miként tudnák, tudják visszafizet­ ni, az egyenlőre még a hivatalok számára is kérdés, ám bizakodnak, hisz készülőben a végrehajási törvény. De akkor is lesz-e mit végrehajtani. Egyetlen egy dolog biztos: az átképzéssel meghosszabbítható az az idő (az átképzés időtartamára), ami alatt még az éhenhalástól megmentő összeget megkap­ hatja az átképzésre jelentkezett. 236 Hogy miért és hogyan határozzák meg a hivatalok azt, hogy mire képezik át az embe­ reket, ezt egyenlőre nagy-nagy homály övezi. Természetesen léteznek hivatalos magyarázgatások. Ezeket azonban nem hiszem, hogy érdemes lenne ismertetni. Hiszen egyszerűen nevetségessé válnak szakszerűségükben, ha tudjuk, hogy az átképzetteknek a legderűlá­ tóbb becslések szerint is csak mintegy 30-35 százaléka tud az átképzés befejeztével elhe­ lyezkedni és ezek egy része sem abban a szak­ mába, amelyre képezték. A munkanélküli ellátás időtartamát a kormány a kezdeti két éves hosszról egy évre csökkentette. A periódusok beszűkültével egyre nagyobb ütemben, számban kerülnek ki az ellátásból az emberek tömegei és a to­ vábbiakban munkát nem találván folyamod­ nak szociális segélyért. A mindennapi megélhetés költségeinek drasztikus emelkedése széles rétegeket kény­ szerített arra, hogy eszközökben felhalmo­ zott tartalékaikat feléljék. A nyolcvanas évek elején és közepén a "teljes" foglalkoz­ tatottság időszakában lehetősége nyílott ar­ ra a munkavállalók nagy részének, hogy a napi nyolc órai munkán túl is, különböző gazdasági szerveződésekben (GMK, VGMK) dolgozva plusz jövedelemhez jussanak, amelyet nagyrészt a rég vágyott fogyasztási cikkek beszerzésére fordítottak. Ezekben az években a fogyasztásban megfigyelhető volt a Magyarországon drágának számító mű­ szaki cikkek tömeges vásárlása. Ekkor tud­ ták értékesíteni a legtöbb gépkocsit, auto­ mata mosógépet, színes televíziót, és ezekben az években történt az, amikor tömegesen je ­ lentek meg vásárlóként a magyarok a nyu- �palócföld 94/3 gati országokban, főleg Ausztriában. A hét­ végi pihenőtelkek és kisebb ingatlanok vásár­ lási csúcsa is erre az időszakra volt tehető. Ennek következtében sok család túlkölteke­ zett, különböző banki hiteleket vett fel, illet­ ve baráti vagy családi kölcsönökből fedezte a beszerzési költségek egy részét. A hosszúle­ járatú kölcsönök ma is terhelik ezeket a csa­ ládokat, csakhogy a helyzet drasztikus és hirtelen megváltoztával a részletek fizetése ma már sokak számára megoldhatatlan prob­ lémát jelent. Nem csak Nógrád megyében, de Budapesten is találhatók olyan lakótelepek, ahol több ezer ember nem tudja kifizetni a fűtést, lakbért, villanyszámlát. Nap mint nap olvasható az újságokban erre vonatkozóan a szolgáltatóvállalatok kintlévősegeiről szóló hírek. Magyarországon 1994-ben több ezer lakásban nincs villany, és egyre több távfűté­ ses illetve gázfűtéses lakásban szüntetik meg a fűtést. Az emberi kapcsolatok is szétesőben van­ nak; hónap végén már egyre kevesebben tud­ nak egymáshoz látogatni, mert a hagyomá­ nyos magyar megvendégelés kifejezetten terhet jelent némely családnak. A valamikori jelentős állami támogatás­ sal üzemelő művelődési intézmények az anyagi források beszűkültével egyre inkább üzleti vállalkozásokra kezdenek hasonlítani, amely a belépőjegyek árainak emelkedésé­ ben és lassan megfizethetetlenségében tük­ röződik. A könyvkiadás privatizálásával és üzleti alapokra állításával ma már megfizethetet­ lenné váltak a szakkönyvek, lecsökkent a szépirodalmi művek kiadási száma, a pél­ dányszámról nem is beszélve, és elborította a könyvpiacot a komics, a szemét. Az oktatási intézmények hallgatói egyre jelentősebb összegeket kell hogy fordítsa­ nak arra, hogy bennmaradhassanak a kép­ zésben. Az egyetem látogatásának lehetősé­ ge bizonyos rétegek számára az anyagiak mi­ att egyszerűen lehetetlenné vált, de az általá­ nos iskola és a középiskolába járó tanulók tanszereinek, ruházatának, étkezésének kifi­ zetése is egyre nagyobb nehézségeket okoz a családok számára. Mindezekkel szemben viszont létezik ma Magyarországon egy nagyon szűk réteg, amely nem hogy milliókra, hanem százmilli­ ókra növelte a vagyonát. Ismert példa a vál­ lalkozó, aki már hintót csináltat; tanyát tart fenn a lovai számára, amelyeket néha meg is tekint, mert lovagolni nem tud; és láthatóak úri paloták is szép számmal. A középréteg jó­ részt eltűnt - főleg az iparban foglalkoztatot­ tak szegényedtek le és kerültek a piramis al­ jára. Mindezt csak azért említem, mert az ilyen nagy vagyoni különbségekhez és meg­ különböztetéshez nem szokott magyar szem­ nek mindez irritáló. Hogy mindez miként fel­ dolgozható a fiatalok tudatában, azzal jelen­ leg senki sem törődik. Természetesen a kormány kiadványaiban és propagandájában mindez nem található meg. Vagy ha már kénytelenek beismerni bi­ zonyos területen a kudarcot, akkor bűnbakkeresésben nem ismernek határokat. A családalapítás, az önálló otthonterem­ tés lehetősége a mai Magyarországon a fiata­ lok százezrei számára egy sohasem megvaló­ sítható vágyálommá vált. A legnagyobb 237 �palócföld 94/3 Sajnos tapasztalatok szerzésére eddig és ezután sem lesz túl nagy lehetőségünk. Beha­ tárolnak bennünket az anyagiak. Mégis töre­ kednünk kell arra, hogy személyes kapcsola­ tokat építsünk ki szakemberekkel, főleg olyan fiatalokkal, akik érzékenyek ezekre a problémákra, és átadhatják nekünk a tapasz­ talataikat. Lehetőségünkhöz mérten ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulását és megtartá­ sát segítjük, nem titkoltan azzal a céllal, hogy továbbítsuk otthon mindazoknak, akiknek ez a tudás segítséget jelenthet. Ebben kérnénk a konferencia segítségét. Összefogással többre jutunk. problémát pedig az jelenti, hogy egyenlőre nem látni még parányi fényt sem a sötét alag­ út végén. A jövő bizonytalan. Pillanatnyilag a tényfeltárás és az oko­ zott károk felmérésének megkezdéséig sem jutottunk cl. - Érdekvédelmi szervezeteink nincsenek, legalább is olyanok, amelyek je ­ lentősen befolyásolhatnák az eseményeket és a döntéseket. Rendkívül sokat segítene a nyugati ta­ pasztalatok és szervezetek megismerése, munkamódszereinek elsajátítása, hiszen az utóbbi években olyan problémákkal találtuk magunkat szembe, amelyeket ők már kezelni tudnak, illetve mélységében ismernek. * A fentebb közölt anyag a PREMJER, Nemzetközi Ifjúsági Konferencián 1994 áp­ rilisában Pozsonyban hangzott el. A konfe­ renciának három témája volt: - az állam és ifjúság kapcsolata, - a nő és a munka, - a fiatalok munkanélkülisége. A Nógrád Megyei Ifjúsági Tanács három küldöttet delegált a konferenciára: közöttük az anyag összeállítóját és az azt követő kon­ zultáció vezetőjét Kovács Andreát. A beszámoló angol nyelvű fordítása ti­ zenöt ország küldötteinek a konzultációt megelőző napon került átadásra, így azt meg­ felelően áttanulmányozhatták. * 238 Kérésünkre Kovács Andrea elmondta, hogy a konzultáción több kérdést kapott a spanyol, francia, ukrán, bolgár és a német küldöttség résztvevőitől. - A konferencián elhangzottakból úgy tűnik, régiónk a nehéz helyzet ellenére a munkanélküliség és a szociális juttatások te­ kintetében valahol középen foglal helyet. A nyugati országokhoz képest ahol a problé­ mák a munka elvesztése után nem elsősorban a megélhetési gond szintjén jelentkeznek, je­ lentős a lemaradásunk. A "keleti" országokhoz képest - pl. Bulgá­ ria, Ukrajna, Moldova, Macedónia - viszont mérföldkövekkel jobbak vagyunk. Ez mind az anyagiak, mind az adott probléma kezelésének tekintetében illetve a kezelésre irányuló pró­ bálkozásoknak az ismeretében elmondható és ezt nem győzöm hangsúlyozni -, azonban �palócföld 94/3 messze nem érjük el a nyugati országok problémakezelési gyakorlatát. Például Né­ metország átképzési gyakorlatára jellemző, hogy csak(!) olyan átképzés létezik, melynek eredményeként az átképzett a képzés befe­ jeztével biztosan munkába állhat. Pénzt, ren­ geteg pénzt és energiát kiméinek ezzel, és nem utolsósorban megemlítendő, hogy nem ébresztenek hiú reményeket a problémáktól amúgy is megterhelt emberekben. Néhány régiónak talán tanulságos lenne ismertetni az adatait. Természetesen csak vázlatosan, hiszen a konferencia erre vonat­ kozó anyaga több kötetre tehető. Érdemes el­ gondolkodnunk ez adatok felett. M a ced ó n ia : a 600 ezres összlakosságból 174 ezer munkanélküli van. Ebből 85 ezer nő. 36 ezren 1993-ban váltak munkanélkülivé. A küldöttség előadója elmondta, hogy rengete­ gen végeznek fekete munkát, és ezek nagy ré­ sze gyermekkorú, 7-10 éves. Iskolába nem járnak, a munkaadók - és ezt nem lehet más szóval mondani - egyszerűen kereskednek velük. Í r o r s z á g : 3,5 millió összlakosságból 120 ezer felnőttkorú munkanélküli van. Ebből 26.500 fiatal. Két éves időtartamú átképzé­ sek léteznek, de ezt az állam nem fogadja el végzettségnek, viszont a munkaadók finan­ szírozzák, és elvégzése után az átképzettnek biztos állása van. F ranciaország: 16-20 éves korú fiatal 8.465.000 él az országban, ez 15 százaléka a lakosságnak. Ebből 38 százalék dolgozik, 44 százalék tanul, és 8 százalék munkanélküli. 62 százalék leánynak és a fiúk 75 százaléká­ nak van munkája. Az aktív lakosságnak a 12 százaléka mun­ kanélküli, de 23 százaléknak nincs állandó munkahelye. Tüntetések után bevezették az ún. fél munkahetet (24 órást) de a fél munka­ hétben munkát vállaló elveszíti a segélyét, aminek nyomán rájöhetünk, hogy a fél mun­ kahétben dolgozó bére lényegesen magasabb, mint a kapott segély, amelyet megint nem le­ het összehasonlítani a hazaival. S p a n yo lo rszá g : 18 zázalékos a munkanélküliség. A munkanélküliek fele fiatal. 70 százalékuk pályakezdő. A munkaadók eluta­ sító érvei hasonlóak a hazaihoz: "Nincs gya­ korlata!" Külön érdekesség a segélyezés: első évben a minimbálbér 50 százalékát kapja, a máso­ dik évben a minibálbér 65 százalékát, a har­ madik évben a minibálbér 80 százalékát, a negyedik évben a minimálbér 100 százalékát kapja a munkanélküli. C sehország: Rendkívül alacsony a munkanélküliség. Prágában például 1 száza­ lék(!). Az átlag 3 százalék. A legrosszabb ré­ gióban 9 százalékos a munkanélküliség. O la szo rszá g : A téma előadója komoly gazdasági és politikai válságról beszélt. A munkanélküliek 20 százaléka fiatal. Az ipa­ rilag fejlett részeken ez csak 4-6 százalék. Rengeteg a magasan kvalifikált fiatal mun­ kanélküli. B a jo ro rszá g : A küldöttség elmondta, hogy a 70 millió német összlakosból 4 millió a munkanélküli. A munkanélküliek 60 száza­ léka fiatal. Jelentős a volt NDK területén a probléma. A tőke olcsó munkaerőt keres, az ipart kitelepítik szegény országokba, sok bel­ földön a vendégmunkás, és jelentős a fekete­ munka aránya is. B u lg á ria : Csak érdekességként: az ál­ lam 3-6 hónapon keresztül fizet a munkaadó helyett bért, ha az munkanélkülit alkalmaz. 239 �palócföld 94/3 Munkahelyteremtésre 50 százalékos állami támogatást ad. Minibálbér 39 dollár (átszá­ mítva). U kra jn a : Az átképzetettek 97 százaléka talál munkát magának. Nincs regisztrált munkanélküli, nem is tartják számon, segély nincs. A bér rendkívül alacsony, a minimál­ bér 1,5 dollár. Van egy hivatalos adat, mely szerint a munkanélküliség 0,5 százalék és en­ nek 14 százaléka fiatal. A küldöttség szerint 40 százalék. A nehéziparban, a nehezebb munkahelyeken is főleg nők dolgoznak. A férfiak a könnyebb munkát kedvelik. M o ld o v a : 5 százalékos a munkanélküli­ ség, 20 százalékkal több(!) bejelentett mun­ kahelyigény van, mint munkás. A minimál­ bér 3,5 dollár, az átlagfizetés 40 dollár körü­ li. Jelentős azoknak a száma, akik feketepia­ cozásból és más feketemunkákból élnek. Táblázati. N ógrád megye 1989.12 1990.06 1990.12 Munkát 647 4.164 2.103 keres 482 Bej.üres 1.423 761 állás Segé­ 445 1.573 3.839 lyezett Táblázat II. 1991.06 1991.12 1992.06 1992.12 1993.06 1993.12 13.727 20.588 23.792 24.381 23.774 9.116 281 240 451 419 564 857 8.272 12.844 18.670 19.733 16.775 12.887 Salgótarján - Bátonyterenyre 1989.12 1990.06 1990.12 718 1.223 Munkát 259 keres 238 508 Bej .üres 1.181 állás 1.133 551 160 Segé­ lyezett 240 S z lo v á k ia : A küldöttség 13 százalékos munkanélküliségről beszélt, melynek okát a hadiipar leépülésében látják. 1500 fő fiatal munkanélküliről beszéltek, de szerintük so­ kan be sem jelentkeznek. Úgynevezett "Work-shop"-ok vannak, ahonnan közhasznú munkára irányítják az embereket. Átképzés is lé­ tezik, de csak annak, aki igazoltatni tudja egy munkaadóval, hogy az átképzés után alkalmazza. -Véleményem szerint - folytatta Kovács Andrea - nagyon sok hasonló konferenciára és tapasztalatcserére lenne szükség, melynek eredményeként a jó példákat átültethetnénk a hazai gyakorlatba. Tanulnunk kellene és nem megfizetni a próbál­ kozásaink kudarcaiból adódó "tanulópénzt", hi­ szen bizonyos országokban a nálunk csak most je­ lentkező problémákra már évtizedes tapasztalatok alapján kidolgozott működő rendszerek léteznek. 1991.06 1991.12 1992.06 1992.12 1993.06 1993.12 7.098 7.482 7.306 4.336 5.987 2.558 197 104 131 177 129 291 2.379 4.000 5.452 5.969 5.180 3.914 �északi kilátó N. László Endre Gyilkosok és áldozatok Akarom, hogy ne felejtsétek, mert az ártatlanul lemészároltak vére az égre kiált! Huszon­ hét család gyászolja, pedig az egész magyar nemzet gyásza illeti meg őket, bár nem táborno­ kok, nem miniszterek, nem politikusok voltak, csak gyerekek! * Magyarországon ma sem tudja mindenki, hogy a második világháború után a nyugatról és keletről hazatérő csehszlovák politikusok bár merőben ellentétes politikai elveket vallottak, egy valamiben teljesen egyetértettek! Ez a "valami" a magyarság és a németség iránt érzett mélységes gyűlöletük volt. Ha tehetik, vesztőhelyre küldték volna a köztársaságukban élő va­ lamennyi magyart és németet. Ezt "a szent egyetértést" tanúsítja az, hogy a Beneš-kormánynak a magyar és a német kisebbséggel szemben elkövetett bűneit félve takargatta az utána kö­ vetkező kommunista rendszer is! Ezért, és csak ezért történhetett meg az, ami megtörtént 1945-ben, nyárelő havában... De mi és hogyan is történt valójában? Bacušan Ervin nevével kell kezdenem ezt a tragikus történetet. Ő maga szlovák nemzetiségű belügyi dolgozó volt, s valamiképpen szembekerült főnökeivel, túlságosan sokat tudott viselt dol­ gaikról. Az egyik változat szerint ezért kellett meghalnia... A másik változat szerint - az osztrák ha­ táron aranyat csempészett át, s ezért az aranyért lőtték le a határőrök 1945 tavaszán, közvetlenül a háború befejezése után. Közrejátszott ebben a határőrség néhány tisztjének a zsidógyűlölete is, mert Bacušan (állítólag) zsidó volt, s a zsidógyűlölet - minden mást állító híreszteléssel ellen­ tétben - nem csupán Magyarország termékeny talajába, hanem Szlovákia szikláiba is gyöke­ ret eresztett, bár erről ott lényegesen kevesebbet beszélnek, mint nálunk. 241 �palócföld 94/3 Bacušan Ervinnek azonban volt családja, voltak hozzátartozói, s ők nem hagyták ennyiben a dolgot. Az illetékesek kénytelen-kelletlen megindították a nyomozást, melybe egyre többen kapcsolódtak be, s így a féltve őrzött titok kiszivárgott... Csak nagy nehezen, mindenféle-fajta fenyegetésekkel sikerült a családot és a nyomozás résztvevőit megfélemlíteni, elhallgattatni. Valahogyan mégis kiszivárgott egy borzalmas gyilkosság híre, mégpedig az, hogy az oszt­ rák határon legyilkolt Bacušan holttestének keresése közben egy tömegsírra bukkantak, hu­ szonhét ott lemészárolt magyar levente tömegsírjára (majd más tömegsírokra is)!... Ez persze először a - tűzhöz közel ülő - kommunisták fülébe jutott el, így a "magyar" kommunistákéba is. Hogy mit érezhettek, nem tudhatjuk. Ha meg is mozdult bennük az elaltatott lelkiismeret, jól eltitkolták és őrizték ezt a szörnyű titkot, teljes tizenöt éven keresztül. Akkor aztán - csaknem egyidőben - két ilyen kommunista is elmondta nekem, ami keveset erről az esetről tudott. Az egyik tanszékvezető egyetemi tanár, a másik pedig szerkesztő volt. Mondanom sem kell, tollforgató emberek voltak, mégis engem bíztattak arra, hogy próbáljak minél többet megtudni erről a leventegyilkosságról! Én akkor szabadultam a börtönből, ahová az 1956-os események következtében kerültem, tehát a józan eszem óvatosságra intett: tarthattam attól, hogy így akarnak likvidálni, esetleg újra börtönbe juttatni, vagy legalább megfosztani még az irodalmi vagy a sajtóban való sze­ replés lehetőségétől is. Mindkettőjüknek feltettem a kérdést, hogy miért éppen én nyomozzak és írjak erről a gyilkosságról akkor, amikor sokkal kisebb dolgokért is tűntetett el akkor a csehszlovák "igazságszolgáltatás" embereket? A magyarázat mindkét esetben nevetségesen átlátszó, s háttere a gyávaság volt. Első indo­ kuk "természetesen" a párttagságuk, az ezzel járó pártfegyelem és az állásuk volt. Aztán meg az, hogy ők mégis családos emberek, tehát nem kockáztathatnak... Mélységes megvetéssel ugyan, de elfogadtam ezt az indoklást, hiszen a gyilkosság híre engem valóban felháborított. Annál is inkább, mert csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően nem kerültem ki leven­ teként én is Németországba. Végül megkérdeztem: - Ha sikerül is megtudnom valamit, és azt megírom, hol és kik fogják azt leközölni? Az az ember, aki csak párttagsága révén, tehát úgy jutott az egyetemi tanársághoz, mint nyúl a füléhez, így válaszolt: - Kijuttatjuk valahogyan nyugatra, a Szabad Európa Rádióhoz. S ha ez nem sikerülne, ak­ kor megmarad dokumentumnak, amit majd valamikor elővehet a magyar kisebbség. Ha elké­ szül az írás, senki másnak, csak nekem add ide! Vállaltam a nem kis kockázatot. Ismeretséget kötöttem néhány olyan belügyi dolgozóval, aki valóban közel volt a "tűzhöz", s ráadásul kedvelte a szeszt, főként akkor, ha potyán jutha­ tott hozzá. Fizettem hát nekik, mert tudtam, józan állapotban egy szót sem szedek ki belőlük. Egy magasabb rangú, de már nagyon részeg nyomozótól először Bacušanról kérdezősködtem. A beszélgetésünk szóról-szóra így zajlott le egy éjszakai mulató bárszékén ülve: - Becušan egy tiszt volt... aki túlságosan sokat tudott felettesei piszkos üzelmeiről... - mo­ 242 �palócföld 94/3 tyogta, majd vigyorogva a tarkómra nyomta vaskos mutatóujját: - Bacušan puff!... Ledurrantották és elásták az osztrák határon... egy lövészárokba lökték... aztán dobtak rá pár ásónyi föl­ det... Azt hiszem, pajtás, hogy Bacušan zsidesz volt... azért csináltak belőle olyan nagy ügyet... - És az ott lelőtt magyar leventékről mit tudsz? - faggattam tovább az elázott vörös ürgét. Bambán bámult rám: - A kurva magyar szentséged, ezt nem tőlem hallottad!... Ugye, nem én pofáztam róluk? kérdezte rémülten. - Dehogy te - iparkodtam megnyugtatni. - A börtönben az egyik cellatársam beszélt róluk - mondtam, és belediktáltam még egy deci francia konyakot (mert ő csak azt ivott). - Az... az... akkor jó, pajtikám... mert én egy kurva szót sem... - Még egy fél szót sem - mondtam, s aztán vallatóra fogtam: - Ugye, huszonöten voltak a leventék? - Kik? - kérdezte egészen elbambulva. - Ja, azok a leventék... Először ötvenről, meg egy or­ vosról beszéltek... de lehet, hogy mégis neked volt igazad, komám... Huszonöten voltak azok, akiket Bacušan keresése közben találtak meg... De az is lehet, hogy csak huszan. De voltak ott más leventék... meg hadifogságból hazatérő katonák is... - Mi volt velük a baj? Talán át akartak szökni a határon? - Dehogy akartak... Hivatalos papírjaik voltak az amerikai fogolytábor parancsnokságá­ tól... De bumáska ide, bumáska oda, piff-puff... Kinyírták őket!... Úgy kellett azoknak a kis kurva fasisztáknak!... Ha nincs az a tetves zsidó (Bacušan), ha őt nem puffantják le, vagy leg­ alább ügyesebben nyírják ki... a kutya se ugathatna utánuk... Érted-e, pajtikám?... Én se ugat­ tam... Ugye, hogy nem?... Majd hülye lennék... Nem is tőlem hallottad... Tovább szimatoltam, s más "elvtársaktól" sikerült még megtudnom: Két levente-tömegsír volt. Az elsőre valóban Bacušan holttestének kutatása közben buk­ kantak rá, s ebben huszonhét hullát találtak. (A másikban pedig több mint ötvenet.) A huszonhetes tömegsír egy géppuska-fészek gödre volt, az ötven valahány leventét pedig egy lövészárokba temették el. Mindkét esetben meztelenre vetkőztették a leventéket, mielőtt meggyilkoták volna őket. Csupán a kisebb tömegsírban feküdt egy ruhában meggyilkolt fiú holtteste. Aki a gyilkolásukra kiadta a parancsot, magasrangú katonatiszt lett, és Prágában ország­ gyűlési képviselő, olyan félelmetes ember, kinek még az árnyékát sem merik átlépni azok, akiknek némi eszük van... Teljes két évig egy lépéssel sem jutottam előbbre, mivel eléggé reménytelennek és szerfe­ lett veszélyesnek tartottam a saját szakállamra folytatott további nyomozást, ideiglenesen felhagytam vele. Hozzájárult ehhez még az a körülmény, hogy 1961-ben Budapestről küldtek utánam Szlovákiába egy államvédelmis nyomozót, bevittek a pozsonyi börtönbe és ott faggat­ tak, vallattak egy egészen ártatlan ügy kapcsán amerikai, de kizárólag néprajzi jellegű levele­ zésem miatt, ami mögött ők államellenes összeesküvést szimatoltak. Ebből - szerencsére 243 �palócföld 94/3 nem lett bajom, mert ebben az ügyben sok magyar és cseh néprajzkutató is benne volt, meg né­ hány író. A magyarok közül talán elég lesz megemlítenem Ortutay Gyulát és Passuth Lászlót. Akkor nem csupán megfenyegettek, hanem a lakásomról rengeteg írásom is magukkal vitték, nagyon sok levelem, s ezek kilencven százalékát mindmáig nem kaptam vissza, pedig kértem... A korábban emlegetett egyetemi tanár többszöri sürgetésére azonban - az eddig megtu­ dottakról - kerekítettem egy néhány flekkes írást. És jöttek a fiúk! - címen. Ezt át is adtam az illetőnek. Miután egymásután háromszor elolvasta, annyira inába szállt a bátorsága, hogy csak dadogott: - Az Istenért meg ne mutasd senkinek... Ne is említsd, ha nem akarsz megdögleni, vagy börtönben megrohadni!... Vidd, vidd el innen, és égesd el! - Jól van, hiszen tudtam én előre, hogy berittyentesz... Te csak az egyetemen játszottad meg a nagyfiút... Mot már bizonyára megbántad, hogy nekem említetted egyáltalán ezeket a leventéket, s biztattál, hogy nyomozzak utánuk, írjak róluk...Képes lennél arra is, hogy fel­ használd ellenem és ezzel további jópontokat szerezz magadnak... Mert kutyából nem lesz sza­ lonna, s ember pedig még kevésbé!... Azt az írásom - természetesen - nem égettem cl, csupán jól eltettem, s mindmáig megvan. Aztán jött 1968, a magyar ötvenhat vérszegény csehszlovák utánzata... A lapokban szellőztetni kezdték a kommunista rendszer ezernyi hazugságát, igazságtalan­ ságát, s egy bátor szlovák nyomozó megírta a Bacušan-ügyet is. Igaz, a teljes igazságot neki sem sikerült megtudnia, mert csakhamar bevonultak Csehszlovákiába a szovjet csapatok, s a bátor hangok nemsokára teljesen elnémultak. Jellemző, hogy az illető nyomozó -Ján Krajmer - megírta ugyan, hogy Bacušan holttes­ tének keresése közben tömegsírra bukkantak, de cikkében egyetlen szóval sem említette meg, hogy az áldozatok legyilkolt magyar leventék voltak... S ez - részben!!! - érthető is, mert ennek közlése csak még inkább ellene tüzelte volna a gyilkosokat és cinkosaikat. Akkor tombolt ugyanis leginkább a magyargyűlölet, amikor - beleértve önmagam is - az örök balek magyar kisebbség szívvel-lélekkel kiállt Dubcek politikája mellett... (Ezt azonban sem Dubcek, sem utóda nem köszönte meg a magyaroknak a rendszerváltozás után sem, pedig mindkettőjüknek lett volna köszönnivalójuk. Egyikük sem kért tőlünk bocsánatot a magyarok jogfosztásáért, deportálásáért, kitelepítéséért, ahogyan bocsánatot kértek az erős nyugati szomszédtól, a németektől... Legyen ez örök tanulság!) Okály elvtárs maticás verbuváltjai akkor szerveztek transzparanses felvonulásokat Szlo­ vákia főként magyarok lakta vidékein, s teli torokból ordítozták: MAĎARI ZA DUNAJI! MAĎARI DO DUNAJA! A mi magyar nyelvünkön pedig ez azt jelenti, hogy: "Magyarok a Dunán túlra! Dunába a magyarokkal!"Az ilyen szláv "hazafiakat" azonban a magyar lakosság kapanyéllel szétkerget­ te... Mert hát ilyenkor elsül a kapanyél is! 244 �palócföld 94/3 Ján Krajmer nyomozó - szlovák nyelven írt - cikkéből pedig elég sok mindent tudtam meg, amiről addig nem volt, és nem is lehetett tudomásom. Az ügynek nevet adó Bacušan Ervinről csak annyit, hogy sokan ismerték őt a "szakmabé­ liek" közül, mert ő maga is belügyi dolgozó volt. A cikkíró 1945 júliusában beszélt vele utol­ jára. Akkor említette neki, hogy egyik felettesének piszkos üzelmeiről túlságosan is sokat tud, s attól fél, hogy az illető "elintézi" őt. Szeptemberben Bacušan testvéreitől tudta meg a meg­ döbbentő hírt, hogy Ervint letartóztatták, s aztán - mint hazaárulót és fasisztát - agyonlőt­ ték!... S amint azt már korábban is tudtam, a testvérei valóban nem hagyták ennyiben a dolgot, de fáradozásuk nem sok sikerrel járt ennek ellenére sem. A hadbírósági eljárás az ügyben, nem hozott ítéletet, s a további eljárást bizonytalan időre felfüggesztette. Mindaddig, amíg Bacušan Ervin holttestét meg nem találják!... Jan Krajmer 1968-ban megjelent cikke:Amit a félelemmel és rettegéssel teli éjszaka rejt. A "tanúk", akiknek többségükben inkább a vádlottak padján lett volna a helyük, azt bi­ zonygatták, hogy amikor Bacušant fogolyként kísérték az osztrák határ mellett, az rohanni kezdett a határ felé. Amikorra elhangzott a harmadik felszólítás, már osztrák területen volt... Feltehetően ott érték őt a lövések, vagy sebesülten sikerült oda átjutnia, s ezért nem kerülhe­ tett sor az eföldelésére sem!... A nyomozás folytatása során azonban az derült ki(?), hogy Bacušant valószínűleg a csehszlovák-osztrák határ mellett létesített "katonai" gyűjtőtáborok egyikében, egy olyanban lőtték agyon, melyben főként polgári személyeket tartottak fogva. Holttestét kocsira tették és valahol Ligetfalu (Petržalka) határában földelték el. A bíróság is­ mét elrendelte a holttest felkutatását, de ez a kutatás mégis csak 1947 nyarán vehette kezde- 245 �palócföld 94/3 tét. Egy Nedavaška nevezetű bűnügyi nyomozót bíztak meg a kutatás vezetésével. Nedavaška nem sokkal később hivatalos jelentésben számolt be a keresés egy addig nem várt eredményéről. Jelentésében azt írta, hogy Bacušan tetemének felkutatása közben, igen vékony földréteg alatt, sok emberi csontra bukkantak. Kérte a felettes hatóságot, engedélyez­ ze a tömegsír felnyitását és a holttestek exhumálását. Gaffor vizsgálóbírótól meg is kapta ezt az engedélyt, s megkezdődtek az exhumálás előkészületei. S itt "lépnek be" a Bacušan-ügybe a legyilkolt magyar leventék! Amit még a maga nemé­ ben meglepően bátor leleplező cikk is igyekezett eltussolni. A hír mégis kiszivárgott. Hiszen a keresésben, a tömegsír megtalálásában, majd feltárásában sokan vettek részt, s ezek mind­ egyikére nem sikerült "tapaszt ragasztani". Egy nappal az exhumálás előtt a Belügyminisztériumból dr. Kordoš felkereste Ján Krajmert. Elmondta neki, hogy a belügy - egészségügyi okokból - nem engedélyezi az exhumálást. Ezt tekintse parancsnak! Csakhogy a mi bátor (mert el kell ismernünk, hogy valóban az volt!) nyomozónkat ekkor kezdte csak amúgy Isten igazában érdekelni a dolog. Felkereste Pozsony város főorvosát, s tő­ le kért engedélyt, amit - ki tudja, hogyan - meg is kapott! Sőt a főorvos még az exhumálást végző munkások pálinkaadagját is kiutalta... Megkezdődhetett tehát - sok illetékes jelenlétében - a tömegsír felnyitása. Azonnal látni lehetett, mennyire volt alapos ez a temetés, hiszen a kivégzettek egyike-másika nem is volt rendesen elföldelve. A föld alól itt egy kéz, ott egy láb még kilátszott! A tömegsír tulajdonképpen - amint ezt én már korábban is tudtam - egy géppuskafészek volt, az osztrák határ közvetlen közelében, a János-major (Janíkov dvor) felé vezető dűlőút mellett. Ez arról a főútról ágazik le, amelyik Ligetfaluról az ausztriai Kottseebe vezet. A dű­ lőút mellett akkor végesteien végig lövészárkok és géppuskafészkek voltak, hiszen - az ősi ma­ gyar határoktól eltérően - a csehszlovák határok szentek és sérthetetlenek voltak... Néhány ásónyom és előbukkantak a hullák... Borzasztó látvány volt! Abból az egyetlen géppuskafészekből huszonhét holttest került elő, csupa fiatal fiú holtteste! A boncolási jegyzőkönyv szerint - egyetlen egy kivételével - mindegyiket hátulról, gép­ pisztollyal lőtték főbe a "bátor" határőrök. A holttesteken - az említett egy kivételével - csak alsónemű volt. (Tehát nem voltak teljesen lemeztelenítve, ahogyan én azt korábban hallot­ tam!) Ezt az egyet, mivel valószínűleg menekülni próbált, egy, a hátába kapott sorozat ölte meg. Bizonyára ezért maradt rajta a golyók által átlyuggatott és véres felsőruha, valamint az amerikai katonai bakancs!... 1945 júniusának végétől augusztus közepéig végeztek itt ki - naponta többször is - egyéne­ ket és egész csoportokat... És ha nem derül fény Bacušan legyilkolására, ki tudja, meddig foly­ tatódott volna még ez a kegyetlen vérengzés? Az exhumálás befejeztével Ján Krajmer szerette volna saját szemével látni a hivatalos je­ lentést, de erre nem nyílt alkalma... Viszont parancsot kapott, hogy a nyomozást azonnal 246 �palócföld 94/3 hagyja abba! Itt pontot is tehetnénk a felháborító gyilkosság történetének végére, hiszen nem valószínű, hogy a teljes igazságra valaha is fény derül. A csehszlovákoknak nem érdeke ennek szellőzte­ tése, s a magyar diplomácia "felsőbb érdekektől vezérelve" aligha hozakodik vele elő. Hiszen ez már olyan régen történt, s mi a felejtés, a megbocsájtás népe vagyunk, bár szomszédaink egyike-másika ennek éppen ez ellenkezőjét állítja... (Hiszen Csehszlovákiában még 1987-ben sem eshetett szó a cseh légionisták 1919-es komáromi vérengzéséről. Történészeinknek (tisz­ telet a kivételnek!) is kényelmesebb ezeknek az eseményeknek meg nem hallása, mint felderí­ tése...)... A huszonhét levente "exhumált(?)" holttestét - anélkül, hogy a személyazonosságukat megállapították volna -, Ligetfalu új temetőjében, közös sírba földelték el... S utána mély hall­ gatás következett. Később, a kommunisták uralomra jutásával sem változott semmi, s ezzel cinkosságot vállaltak - az egyébként gyalázott - Benešsel, akinek államiságukat köszönhet­ ték... Pedig ennek az "esetnek" a felemlegetése jó alkalom lehetett volna a Beneš elleni hangok felerősítésére.... Ám a nacionalizmusuk elfojtotta bennük a csak külszínes kommunistát, meg a proletár nemzetköziséget... A további kutatás csak akkor kecsegtetne némi reménnyel, ha ezt engedélyeznék a szlovák és a cseh illetékesek... Ha sikerülne felvenni a kapcsolatot a meggyilkolt gyermekek hozzátar­ tozóival, akik most ki tudja, hol élnek. Sokukat bizonyára áttelepítették Magyarországra, szétszóródtak Csehszlovákia területén, s még ma is félnek... Az nagyon valószínű, hogy a szü­ lőket a Nemzetközi Vöröskereszt útján értesítették, hogy fiuk útban van hazafelé... Az már nem a Vöröskereszten múlott, hogy ide soha meg nem érkeztek. Azért kerültek egy csoportba, mert az újra Csehszlovákiához csatolt országrészben éltek a szüleik, olyan földön, mely Né­ metországba indulásukkor még Magyarországhoz tartozott. A föld pedig néma!... El kell mondanom még azt is, hogy az ilyen és hasonló táborokba nem csupán a mi hadifog­ ságból hazatérő leventéink, katonáink kerülhettek be... Ötvenkilós csomaggal táborokba hur­ colták (Ligetfalura is) a háborús bűnösökké nyilvánított, tehetősebb pozsonyi magyar és né­ met családokat is. (Az egyik ilyen családnak a lánya, aki évfolyamtársam volt az egyetemen, valószínűleg sokat beszélhetne erről, ha merne, ahogyan nekem beszélt is: jólmenő ruhasza­ lonjuk volt Pozsonyban, s ő tizennégy éves mindössze, amikor Ligetfalura hurcolták őket...) A gyilkosságok sorozata nem az emlegetett leventéink lemészárlásával kezdődött, de nem is ezzel ért véget, amint ezt nekem T.L. cellatársam is elmondta a pozsonyi börtönben. Igazi emberirtás folyt ott a háború befejezése után még másfél hónapig, akárcsak a fasiszta haláltá­ borokban... Nemre és korra való tekintet nélkül családok százait hurcolták ilyen és hasonló tá­ borokba. A gyilkosság menete általában a következő volt: A "foglyaikból" csoportokat állítottak össze, azzal az ürüggyel, hogy a szovjet hadsereg pa­ 247 �palócföld 94/3 rancsára, Ausztriába viszik őket munkára... Minden holmijukat a táborban kellett hagyniuk, s a tábor hátsó kijáratán keresztül, éjszaka vitték őket a határra, ahol (- micsoda komédia?! -) átestek még útlevélvizsgálaton is... Aztán a már ismertetett úton mentek tovább. Néhány méterre az úttól sűrű cserjés volt. Ott állították meg a csoportot. A kivégzéshez ki­ jelölt hóhérok kettesével vezették a szerencsétleneket a lövészárokhoz, ahol le kellett vetniök ruhájukat és cipőjüket. Arccal az árok felé, az árok szélén álltak, azután hátulról lőtték őket le... Amikor a csoport utolsó tagját is kivégezték, jött egy kétlovas szekér. Arra feldobálták a ruhákat, cipőket, majd a holttestekre némi földet kapartak... Volt amikor egyszerre nyolcvan embert végeztek ki, köztük anyákat, gyermekeket és ag­ gastyánokat. (Egy hetvenéves anyókát negyvenötéves elmebeteg fiával csupán azért, mert a szép kertes családi házra kedve szottyant valamelyik gazembernek...) "...A gyilkosok borzalmas tetteik és hallgatásuk jutalmául szép karriert futottak be, magas katonai rangokat kaptak" - írja Ján Krajmer. Én még hozzáteszem ismételten, hogy aki a gyil­ kosságra a parancsot kiadta, igencsak magas katonai ranggal, Prágában lett rettegett országgyűlési képviselő! Bár a kivizsgálás eredményéről Krajmer informálta az összes pozsonyi napilap szerkesztő­ ségét, egyedül a Hlas práce (a Munka Hangja) című lap közölt róla egy nyúlfaroknyi cikkecs­ két. De ennek is az lett a következménye, hogy Ján Krajmert a saját felettese, František Lipka őrnagy le akarta tartóztani, bizonyára azért, mert neki is véres volt a keze! Ján Krajmer csak 1968-ban jelentkezett újra és írta meg cikkét, melyet nekem valaki az íróasztalomra tett, a pozsonyi Hét című lapnál, amelynek néhány évig szerkesztője voltam. Máig sem tudom, ki hozta. Csak olyan ember lehetett, aki tudott róla, hogy foglalkoztam ezzel az üggyel... * Ez hát a huszonhét (kilencven?) meggyilkolt magyar levente története. Életüket a gyilkos háború megkímélte, de lekaszabolta a csehszlovák nacionalizmus, melynek fagya mindmáig sem igen akar felengedni, s ezzel saját népe becsületén ejt kitörölhetetlen foltot! Nagyon kevesen tudnak erről az "eseményről", s akik tudnak, azoknak egyre fogy a szá­ muk. A bűnösök és gyáva cinkosaik hallgatnak, a túlélők még ma is félnek felemlegetni. A leven­ ték csontja porrá omlik a ligetfalusi temetőben, s ha valaki mégis megemlítené ezt a szörnyű gaztettet, az egészet a háborús mendemondák körébe sorolnák... Én úgy érzem, a gyilkosokkal vállalnék cinkosságot, ha nem írnék róla! 248 �déli kilátó Oláh István F ordított égbolt Barátom emlékére Nekem a felbontatlan borítékok szorongást okoznak. - Helyesebben szorongó kíváncsi­ ságot érzek, ha ismerős a feladó keze írása, hogy a benne rejlő titkok - jó és rossz hírek egya­ ránt - az olvasatot követően miként igazolják, netán cáfolják majd elősejtelmeimet. - Mert hogy valahol mindég valami baj van. Mostanában. Mindég baj. Kisebb de inkább nagyobb baj történik mostanában gyerekekkel, felnőttekkel és aggokkal egyaránt. És többnyire iga­ zolódnak előzetes aggályaim jelen világunk dolgairól. Aztán van úgy, hogy borítékbontás előtt nem kíváncsiság, hanem szorongás - helyesebben szorongásos szorongás kerekedik bennem, ha ismeretlen a feladója és különösen ha távol­ ról érkező a küldemény. - Távolról? De, hisz most nem is távolról postázták. Időben és tér­ ben sem messziről. - Tegnap vagy tegnapelőtt és csak innen a szomszédból küldték: ..."búvó otthoni tájra". - Mert a költőnek ez a fé l sora ötlött fe l bennem, amint elolvastam a boríték tartalmát - mármint a dolgoknak abban az értelmében jutott eszembe, ahogyan a menekül­ tek vagy menekülök szóhasználata szerint való: hazulról otthonra, vagy fordítva. Ma ez egyre megy. E jambikus lejtésű félsor kezdete pedig így hangzik: "Szerbia vak tetejéről"... Igen, onnan jött ez az üzenet, Szerbiából. Onnan, ahol a háború olykor tragikusan átírja a biográfiákat, ha éppen nem tesz erősza­ kosan pontot azok végére. - Mit is mondtak nekünk utolszor Szarajevoról? Hány a halott és mennyi a sebesült? És vak indulattal éppen kik lőttek kikre? Személyesen, személyes egyszerűséggel átélt történelem az alább következő, olykot tán botladozó szavú írás. Szelíd és emberi dokumentum jelenkori dolgainkról. Bizonyságául annak, hogy a jó és a rossz nem az emberekben van, hanem a helyzetekben, s ennek folytán a barátságok ugyanúgy belőlünk sarjadnak miként az ellenségeskedések. Csak egészen másképpen. Más körülmények közepette, (a Szerk.) * Vegyes érzelmekkel vonultam be a seregbe. Először is nem beszéltem jól az államnyelvet. Másodszor: néhány napnál többet nem voltam távol a szülői háztól. Két év nem kis idő, és ak­ koriban elég szigorú intézménynek tartották a hadsereget. A vége csak az lett, hogy bevonul­ 249 �palócföld 94/3 tam, mint a többi. A zenét kedveltem, de komolyabb hangszeren nem tudtam játszani, ezért clvittem egy kis szájharmonikát, szórakozásból, meg hátha felfigyelnek rám, mint tehetségre. Megtörtént a bevonulás: pár nap múlva a kofferomon ülve, egy táncdalt halkan fújdogáltam, mikor mosolyogva odajött egy katona, szintén regruta. Intett, hogy csak játsszak tovább, ő meg figyelmesen hallgatta. Később elkezdett beszélni hozzám, elég nyomatékosan, erről sej­ tettem, tudja, hogy nem nagyon beszélem a szerb nyelvet. Kimentünk sétálni az udvarra, persze a szájharmonikámat vinnem kellett. Már tudta hogy én magyar vagyok, és ő is elmondta, hogy szarajevói muzulmán. Vagyis "boszánác", ahogy ak­ kor köznyelven hívtuk őket. Elmondta, hogy bent lakik a város központjában, nem messze a Princip hídhoz van egy kis utca, Vászé Miszkin 31-es, mondta boldogan. Egyszer csak elkezdett dúdolni egy dalt, meglepve vettem észre, hogy az újvidéki rádió egyik közismert dala a hatvanas évekből. Nem ismered? István Boros énekli, mondta némi büszkeséggel. Hát persze hogy ismerem, hisz ezeken a dalokon nőttem fel, és el kezdtem énekelni, magyarul. "Hogyha nyerek én egy­ szer a sorsjegyen, nem lesz az én fiam mindig pénztelen". Da-da, mondja örömmel. - Pénzte­ len, pénztelen, mit jelent az hogy, pénztelen? Megmondtam neki, amin jót derült, nagyot csa­ pott a zsebére, és annyit mondott magyarul, hogy Hajrudin pénztelen. Jót derültünk az ilyen és ehhez hasonló dolgokon, majd később elmesélte, hogy őtet Hajrudinnak hívják, de hívha­ tom Rudinak, ha úgy könnyebb, mert az egyik bátyja magyar lányt vett feleségül, Versecről, és azok is Rudinak hívják. Különben azoktól vannak magyar lemezei, és arról ismeri a közis­ mertebb dalokat. - Tudod, én otthon gitáron játszom, és hogy jobban értsem, imitálva muta­ tott néhány akkordot, mintha gitározna. Majd ha jön a bátyám látogatóba, elhozza. A bátyó hamarosan jött is és hozta a gitárt. Körülálltuk, mert volt közöttünk olyan is, aki még nem is látott gitárt. Szépen énekelt, sok népszerű dalt tudott az akkori szerb-horvát slá­ gerekből, úgyhogy azonnal túlszárnyalta az én népszerűségemet a kis szájharmonikával. Telt-múlt az idő, a nyelvvel már nem volt problémám. Rudi is megtanult néhány közismert táncdalt magyarul, főleg ami a szerb-horvátban is népszerű volt. Egyszer csak fogta a kezem, és elvezetett a zenével megbizott tiszthez halláspróbára. Felvettek a karénekbe, majd egy leszerelt dobos helyett a tánczenekarba. A dobos magyar volt, mert a neve rá volt írva a kecskebőrre, és még egy mondat, ami elszomorított, mert így hangzott: "Regruta, az enyém elmúlt, de a tiéd sohasem". Önkéntelenül is azon járt az eszem, hogy mikor lesz az, amikor én is ráírom. Hosszabb, kitartó gyakorlás után a tiszti otthonba játszottunk rendszeresen. Tehát a kis szájharmonika, mint csalétek, megtette a magáét. Jött az újév, a szilveszter: egy másik kaszárnyából ki lett bővítve a zenekarunk. Volt közöt­ tük egy hatalmas muraközi, magyar szólótrombitás. Karcsi volt a neve, de mindenki csak Csészmannak hívta, mert többek közt nagy volt az orra, és akkor volt Amerikában az a bizo­ 250 �palócföld 94/3 nyos "Karil Cseszman"-ügy. A műsorvezető, aki mellékesen őrnagyi rangba volt, a zenéhez is értett, és még humorérzé­ ke is volt, azzal kezdte a zenekari tagok bemutatását, hogy ez egy nemzetközi zenekar, hisz’ majdnem minden zenész más nemzetiségű. Először Cseszmant mutatta be, elmondta róla, hogy muraközi magyar, az igazi neve Kar­ csi, de a név és a kinézet miatt Karil Cseszman lett belőle. Rudiról elmondta, hogy szarajevói boszánác, a rendes neve Hajrudin, és csöndbe csak annyit tett hozzá, aliasz "Rudolf Valentinó". Természetesen hogy nagy taps fogadta, mert mint énekes-gitáros, ő volt a legnépszerűbb. Mikor eljutott szerénységemhez, a bemutatkozás csak ennyiből állt : István a Vajdaságból, aliasz "pistabácsi", amit nagy derültség és taps fogadott. Ilyen zenakar még nem volt ezen a színpadon. Mondogatták és dicsértek bennünket - éjfé­ lig. Ugye, éjfél után akadtak némi problémák, mert mi sem akartunk a vendégektől lemaradni a pezsgőzésben. Nekem is az egyik katonapincér, akit Brandónak hívtak, mivel hasonlított a színészre, szintén szarajevói, szorgalmasan hordta az italokat. Volt egy rossz szokásom még otthonról. Az, hogy iszom a bort, hogy ha nem is kívánom. A másik pedig, hogy az üveget, amiből kiittam az italt, nem engedem elvinni, és hajnal felé mint valami gyűjteményben, gyönyörködöm. Éj­ fél után a gyűjtemény szépen kezdett szaporodni. Cseszman barátomnak is a kecskebéka a trombitájába fészkelt. Mire ő óvatosan letette, de előbb a mustiklit szépen elrejtette a zub­ bony zsebébe, és megvackolt az egyik kulissza mögött. Még néhányan kidőltek, de ilyen nagy­ tagú zenekarnál különösebb problémát nem okozott. A vendégek is mással voltak elfoglalva, minthogy azt lessék, hol farsol a zenekar... Nem így az őrnagy. Az ő füle csak észrevette, hogy Karcsi harsogó trombitája hiányzik az együttesből. Feljött a színpadra, és rövid keresgélés után előkotorta a kulisszák mögül Cseszmant a bűnözőt. Messziről nézve egy furcsa dialógus kezdődött kettőjük között, mert Karcsi mindig csak a fejét rázta, mintha nem értené az őrna­ gyot, pedig az őrnagy nem értette őtet. Végül odahívott engem, mert itt már tolmácsra volt szükség, de én se sokat értettem, pedig magyarul motyogott valamit. Végül az őrnagy dühösen rászólt Karcsira, és közben rám mutatott. Látod, a Pista is magyar, és mégse rúgott be mondta mérgesen. Karcsi egy ideig úgy csinált, mint mikor a tehén kérődzik, majd széttárta karjait, és nyomatékosan így szólt: Nem rúghatott be, ha egyszer nem is ivott. Brandó pincér is hallotta a vitát, mert fölényesen odaszólt, hogy az őrnagy is hallja. - Mi az, hogy a Pista nem ivott, hát az a rakás üveg a cintányér mellett, az kutya? Az őrnagyra néz­ ve csak annyit mondott büszkén - ezt mind ő itta ki! Egy dühös ember távozott a színpadról és a színről is, mert többet felénk se nézett. Nagyobb baj azért az éj folyamán nem volt, mert Rudin kívül volt még néhány zenész, akik valamilyen okból nem ittak. Nagyjából így múltak a táncestek és zenedélutánok a seregben, mígnem elérkezett a lesze­ relés ideje. Végül én is ráírtam a kecskebőrre rövid mondókámat. Azon csodálkoztam, hogy nem is okozott olyan nagy örömöt, mint ahogy azt régebben vártam. 251 �palócföld 94/3 Rudi mind sűrűbben emlegette, hogy ha valaki majd Szarajevóban jár, csak a Vásze Miszkin utcát keresse, hisz olyan könnyű megtalálni. A leszerelés napja csak elérkezett. Rudi és a többi szarajevói - mert voltak vagy huszan vonatja előbb indult, mint az enyém. Az ablakból csak azt kiabálta: Pista Vásze Miszkin 31, tudod már. Zsebkendő nem volt a kezében, de míg láttam, integetett. Hirtelen egyedül maradtam az állomáson. Akaratlanul is egy film járt az eszembe, ami ak­ kor ment a mozikban. A címe így hangzott: "Dalolt a flotta". Arról nem is volt szó, hogy ő eljön hozzám, de a sors közbeszólt. Ugyanis több levélbe könyörgött, hogy nem-e tudnék neki valamilyen munkát találni az én vidékemen, mert náluk na­ gyon nehéz új munkahelyet találni, és mióta leszerelt, csak a húga és anyja zsírján él. Szüleim egy kissé idegenkedve fogadták a hírt, de hamar beleegyeztek, mert anyám ebéd után igencsak azon zúgolódott, hogy annyit főz mindig, hogy egy negyedik személy is nyugod­ tan jóllakna. Dehát nem számíthatja ki az asszony. Amíg valamilyen komolyabb munkát nem talál, addig majd elcsörtög a ház körül. El is jött: hozta a kerékpárját meg a gitárt, de ami jellemző rá, hogy némi bonyodalmakkal járt megérkezése. Ugyanis Szabadkán leszállt, hogy spórolja kis pénzét, és kerékpárral Horgo­ son keresztül jött. Persze éhes is volt, minek folytán Horgos környékén megdézsmált egy-két gyümölcsöst. Volt ahol megzavarták és a gitárját akarták zálogba elvenni, de végülis baj nélkül megérkezett. Szerény ünnepséget csaptunk: elhívtam a zenekedvelő barátaimat és nagy érdeklődéssel hallgattuk Rudi énekszámait. Jöttek a héztköznapok, Rudi szorgalmasan tanult magyarul. Mondogatta is anyámnak né­ ha nagy szomorúan, hogy Rudi pénztelen, mire anyám nagyokat nevetett. Szeretett volna már egy olyan állami munkába állni, amiért pénzt is kap, csakhogy itt se volt valami könnyű elhe­ lyezkedni. Az eredeti foglalkozása asztalos volt, a bútorgyár meg akkor állt legjobban a csőd szélén. Elmegyek én a szövetkezetbe kapálni, ha más kibírja, én is kibírom, mondogatta többször szomorúan. Hátha annyira akarod, megpróbálhatod, mondtam neki, és elintéztem hogy felvegyék. El is ment, megkezdte nagy munkáját, de a vége az lett, amitől féltem. A brigádvezető szólt, hogy van egy kis baj Rudival. Nem a dologgal kapcsolatban, mert csinálná ő, de az a baj hogy sehogysem tudja megkülönböztetni a parét a répától - minekfolytán többször is fordítva vágja ki. Mivel akkoriban indult a cukorgyárba a kampány, elküldtem, hogy hátha találnak neki valamilyen munkát. Nemsokára felkeresett az irodában, ahol akkor dolgoztam, és szomorúan újságolta, hogy azt a választ kapta, amit nagyjából várt is. Mivel az ittenieket se tudják mind elhelyezni, eset­ leg zsákot hordani vagy követ hányni a vagonból, de lássák, hogy az nem neki való, és előzéke­ nyen elköszöntek tőle. Ekkor már kezdtem dühös lenni, mert még ami bosszantott, hogy a ka­ tonaságnál többször dicsekedtem arról, hogy itt egy tejbe-vajba fürdő Kánaán van, és arra nem is gondoltam, hogy ezt egyszer be kell bizonyítanom. Rudi is napról-napra türelmetle252 �palócföld 94/3 nebbül nézett rám: mintha csak azt kérdezné - hol van az az ország? A nagy gondolkodásba eszembejutott, hogy abba a bizonyos pártiskolába, ahová elküldtek mikor leszereltem, volt ott egy padtársam, aki most a gyár felvevő osztályának főnöke. Fog­ tam egy jegyzet papírt, megcímeztem az illető nevére, és melegen ajánltam neki, elmondva hogy nagyjából mihez ért, ki ő nekem, honnan jött, stb. Elmondtam Rudinak, hogy szigorúan személyesen adja át, és talán majd sikerül valami, amiben nem sokat bíztam, de úgy néztem, hogy Rudi arcára is olyasvalami volt írva. Jó óra múlva kopogott az ajtón. Egy füligszáj ember nyitott be, áradt belőle a szó. Az aján­ ló levél megtette a magáét, mondta örömmel. Kaptam egy olyan munkát, hogy csak valami­ lyen gombokat kell nyomkodni, és azt se folyamatosan. Többek közt üzeni, hogy meg vagy tán elégedve az elhelyezésemmel. A kellemes meglepetéstől mindketten hallgattunk egy darabig, majd Rudi boldogan förmedt rám. Mért nem ezzel kezdted mindjárt. Tudhattad volna, hogy itt is van protekció. Milyen protekció? - lepődtem meg. Rudi sunyi mosollyal megfenyegetett, és annyit mondott: Tudhattad volna, hogy ezt mindenütt így csinálják, és elment, mert készül­ ni kellett a komoly munkára. Ahogy egyedül maradtam, kissé elgondolkodtam. Szóval így néz­ ne ki az a bizonyos "protekció". Na mindegy, minden kezdet nehéz. Lett jó munkahely, igaz szezon jellegű, de soha sem mondta, hogy hosszabb időre le akar telepedni, mert tudta, hogy anyja, nővére és nem utolsó sorban Szarajevó őrá vár. Hogy teljes legyen az öröm, sikerült egy tánczenekarban elhelyeznem, mert többek között azt hangsúlyoztuk, hogy néhány dalt magyarul is tud énekelni. Természetesen fizettek is érte. Mivel a románcokat mindig szerette, megtanult néhány magyarnótát is. A falu ahol lak­ tunk egy magas dombon áll, a templom messze-messze ellátszik, és ezért az a nóta volt neki a legkedvesebb, hogy "Messze van a kicsi falum, de a tornya mégis ide látszik". Népszerű volt, mindenki kedvelte. Esetleg csak az nem, akitől a nagylányt elszerette. És ha egyszer valami beindul! - Mivel a faluban egy szál asztalos sem volt, ugyanúgy szer­ szám se, megkértem a helyi iskola igazgatóját, hogy némi ellenszolgáltatás fejében, néha hasz­ nálná az iskola műhelyét és szerszámait. Az ellenszolgáltatás az lett, hogy az igazgató megkér­ te, kézimunka órán próbálja a nebulókkal elsajátíttatni az asztalosság tudományát. Csinált ajtókat, ablakokat, a helyi kocsmárosnak konyhabútort, és egy-két parasztháznál deszka-nagykaput is. Volt egy fiatal németjuhász kutyánk, de köznyelven farkaskutya fajta néven emlegettük. Mivel Rudit nagyon szerette, többször elkísérte az iskolába. Barátságos volt és ezért a gyere­ kek a szünetben játszottak vele. Meg is kérdezték Rudit többször, hogy mi a neve és milyen fajta. Rudi kihúzta magát, és boldogan válaszolt. "Foxi-farkaskutya". A gyerekek ezen jót de­ rültek, és igyekeztek sűrűbben kérdezni. Amíg itt volt, történt még néhány vidám dolog és szomorú is. Ősz elején a szomszédba nagy parasztlakodalom volt. Természetesen hivatalosak voltunk mi is. A család nagytatája, Jóska bácsi, nyomatékosan kijelentette, hogy Rudi is legyen ott, legalább vacsorára. 253 �palócföld 94/3 El is jött, és leültettem mellém egyik felől, mert a másikon már ott ült a koszorús lányom. Ahogy esszük a levest, a nagylány halkan szól, hogy nézzem már Rudit, aki másodszor szedi tele tányérját levessel és bőven aprósággal. Rászóltam, hogy vigyázz gyerek, mert mást nem bírsz enni! Magabiztosan rácsapott a hasára és evett tovább. "Tisztelt násznagy uram, ismét megérkeztem." Köszöntött be a vőfély a paprikással, Rudi jól megszedte tányérját és jóízűen falatozott. A nagylánnyal összenéztünk. Vártuk a fejleményeket. "Tisztelt násznagy uram." Jött a vőfély a sült hússal, és egyebekkel. Hát ez meg mi, mondja Rudi meglepetten, de erre az egyik kisvőfély Rudi elé lerakta a sült húst, rizsát, kompótot. Széttárta karjait, mint aki nem hisz a szemének, és imitálva, mintha félszemére monoklit tenne, közelről megvizsgálta a sült libát. Ne csak nézegesd, hanem egyél is, szóltam rá erélyesen, mire ő nagy készülődés és szertartás közepette, elkezdett fogyasztani egy combot és csak annyit mondott, fogadjunk, hogy elbírok vele! Még a csont a kezében volt, mikor hirtelen, tágra nyíló szemekkel, csak a bejáratot nézte, és ujjával az ajtó felé mutatott, de megszólalni nem bírt. "Tisztelt násznagy uram." Ekkor lépett be a vőfély egy hatalmas, szé­ pen kidíszített tortával. Én tudtam, hogy az élete volt a tészta meg az édesség, nem szerettem volna a helyében lenni. Összenéztünk a nagylánnyal, természetes hogy egyet gondoltunk. Ki­ vágtunk egy nagy szelet tortát és Rudi elé tettük. Hogy milyen arcot vágott, nem tudnám leír­ ni, de ez a suta arckifejezés nem azért volt, hogy nem szereti. Jött az alkudozás, nem is alku­ dozás volt az, hanem siránkozás. Mért van az, hogy egyszerre ennyit kell enni? Nem lehetne legalább a tortát később, stb. A koszorús lányom valójában most lépett a színre, mert értelme­ sen elmagyarázta, hogy a szabál az szabál, ezt most illik megenni, függetlenül a következmé­ nyektől. Mielőtt még belekezdett volna, síró hangon még annyit mondott, felém fordulva. De mért van ez így? Erre kihúztam magam és annyit mondtam. Azért, mert ez az a bizonyos tejbe-vajba fürdő Kánaán, amire annyira vártál. Jó humorérzékű ember volt, de úgy vettem ész­ re, hogy ezzel nem bírtam felvidítani. Evés közben még annyit mondott, hogy Lukulusz sem szenvedett ennyit, de később nem mondott semmit, mert egyszerűen nem bírt megszólalni. A vége az lett, hogy szólnom kellett anyámnak, aki hazaszaladt egy kis szódabikarbónáé. Megitatta vele és kiküldte az udvarra sé­ táln i, hogy hátha könnyebben emészt. Míg Rudi jött-ment, addig mi táncoltunk, majd később letelepedett mellénk. Hogy nehogy valamilyen bántalmak érjék utólag, belediktáltam még néhány nagyfröccsöt, és biztattam hogy böffentsem nagyokat. Éjszaka többször elhangzott egy dal. "Tegnap sem ragyogott több csillag az égen." Mivel szerb-horvátban is népszerű a dal, és a fordítás is ugyanaz, Rudi is dúdolgatta, mígnem egy­ szer megkérdezte. Ugyan kinek szól ez a dal? Nem látod, hogy Jóska bácsi áll a zenészek előtt? Többször mesélte, hogy gyermekkora óta ez a nótája. Rudi nézte az öreget, és halkan dúdolta velük "Hiányzik valaki, ebből az utcából". Pár hónapra rá meghalt Jóska bácsi. Elhívtak a temetésre lobogót vinni. Ahogy indultam, 254 �palócföld 94/3 odaszóltam Rudinak, hogy jön-e. Mire ő kurtán csak annyit mondott, hogy otthon se szeret ilyen helyekre járni. Lesz zenekar is a temetésen, próbáltam rábeszélni, de mindhiába. A temető még magasabban feküdt, mint a falu, és a trombitaszó jól behallatszott a faluba. A gyászinduló mellett többször eljátszották Jóska bácsi nótáját a Tegnap sem ragyogott több csillag az égen"-t, és utoljára is evvel búcsúztatták. Egyszer a lobogóhordozó kolléga meglök és a fülembe súgja. Nem a Rudi az ott lenn a mezőn? A libalegelő üres volt, csak egy ember ült a fűbe a biciklije mellett, háttal a temetőnek. Igen, Rudi volt az. Később csak annyit mondott, hogy mikor meghallotta a zenét, nem bírta ki hogy közelebb ne jöjjön, és mégegyszer halkan eldúdolja "Hiányzik valaki ebből az utcából". Lassan vége lett a cukorgyárban a kampánynak. Rudi annyira beilleszkedett az itteni környezetbe, hogy talán haza se ment volna, ha a húga haza nem sírja. Mondogatta többször, hogy azt írja az Amira, mert így hívták, hogy valamilyen munkát is talált számomra, a körülmények is jobbak, meg hát Szarajevó is vár, egyszerűen mennem kell. Rábeszélt, hogy vegyek ki néhány szabadnapot, és most menjek el vele, így biztos, nem té­ vedek el az úton. Elbúcsúzott a szüleimtől, ami nem volt épp olyan egyszerű, és vártam hogy indulunk. Ki­ nézek az udvarra, hogy hol van, hát ő nagyban kezel Foxival. A kutya boldogan adta a pacsi­ kat, hiszen ő tanította meg rá, majd a kezével megborzolta a fejét, és nagynehezen otthagyta. Mivel pénze volt bőven, úgy beszéltük meg, hogy majd menőben Szabadkán vásárol be, mert nagyváros, nagy választék. Szabadkára érve valóban bevásároltunk amit csak jónak lát­ tunk. Mivel a zenészember nemcsak a romantikát szereti, hanem a virágot is, ezért vett egy cserép kaktuszt a hugának. Közben nagy szakértelemmel elmagyarázta, hogy ha a kaktuszt rendesen ápolják, sokáig megvan, és majd otthon kiteszi az utcai ablakba, hogy majd évek múlva is eldicsekedjen az arrajáróknak, hogy ezt még valamikor Szabadkáról hozta. Vonatunk késő este indult, ezért a csomagokat a kaktusszal együtt a megőrzőbe tettük és elmentünk városnézőbe. Mivel már kétszer voltam Szabadkán, megmutattam neki a város ne­ vezetességeit, majd később kimentünk az állomásra, kiszedtük a cuccokat és elindultunk. Jó félúton lehettünk már, valahol Boszniában. Éjszaka volt, az utasok csendben szunyókál­ tak a fülkébe, mikor hirtelen furcsa üvöltésre ébredtünk. Rudi öklével verte saját fejét, és azt kiabálta: jaó kaktusz, jaó kaktusz. Én már ekkor sejtettem, hogy a kaktuszt a megőrzőben fel­ ejtettük, de Rudi nem akart sehogyse belenyugodni. Az utasok még mindig riadtan néztek egymásra és Rudira, mert sehogyse akarták megérteni, hogy miért kell egy sündisznó verágért ekkora felhajtást csinálni. Na mindegy, a kaktusznak már úgyis mortusz, a vonat elrázott bennünket, mert fáradtak voltunk és nem a szomszédból jöttünk. Mielőtt még Szarajevóba értünk volna, Rudi megpróbált velem egy-két muzulmán köszön­ tést, és hogyha hazaérünk, úgy köszönjek. Én egyszer-kétszer elismételtem, majd magabizto­ san intettem, hogy fog ez menni. 255 �palócföld 94/3 Befutottunk Szarajevóba. Látod ez Európa egyik legmodernebb állomása, mondta. Én ezt eddig tudtam, csak látni nem láttam. Lassan haladtunk át az állomáson, hogy jobban szem­ ügyre vehessem, de végül nekivágtunk a városnak. Áthaladtunk a központon, vagyis a beltéren, és befordultunk egy mellékutcába. Rudi gya­ núsan hallgatott, de egyszer megfogta a karomat, és boldog mosollyal rámutatott egy egyeme­ letes sárga bérházra. A száraz kapu bejárat felett egy kopott számtábla még látható volt, a szám 31. Tehát megérkeztünk. Felmentünk az emeletre és beléptünk az előszobába. A földön egy kispárnán egy idősebb asszony ült, törökülésben. Előtte kávé, cigaretta, szintén törökösen szervírozva. Mellette egy tizennyolc év körüli lány, valamilyen bugyogóban, később tudtam meg hogy azt dimijának hívják, és csak az én tiszteletemre vette fel erre az alkalomra. Rudi mondta a magáét, én meg csak nagy bambán annyit mondtam "dobár dán!". Rudi szemrehányóan csak annyit mondott, analfabéta, még ezt se tudtad megjegyezni, és gyorsan bemutatott hugának és anyjának. Ez az a bácskai barátom, akiről már több mint három éve írok és eddig még nem láttatok, és legalább ötször megkérdezte tőlük, hogy mit szólnak hozzám. Rudi, akiből itthon egycsapásra Hajrudin lett, sőt nem is Hajrudin, hanem csak Hakan, va­ lamilyen rövidített formában, elkezdte a csomagokat kipakolni, közben egy marék pénzt any­ jának adott. Mirát a hugát komoly ajándékokkal halmozta el. Nem győztek csodálkozni a sok csomag és pénz láttán, mire ő elmesélte, hogy Vajdaságban az emberek sokat dolgoznak, de jól is élnek, és ezt a cukorgyár is bizonyította, no meg a sok maszek, amiről eddig itthon nem tud­ tak. Még egyszer elsírta a kaktusz történetét, és végül az feledésben merült. Hamarosan nagy sürgés-forgás színhelye lett Rudiék házakörnyéke. Szomszédok, ismerő­ sök jöttek-mentek, közben Rudi nagy szakértelemmel elmesélte a népes seregnek a cukorgyártás tudományát. Estefelé Rudi a még mindig népes seregnek kijelentette, hogy most már Pistával elme­ gyünk a Trbevics hegyre felvonón, mert ő azért jött, hogy országot-világot lásson, mivel na­ gyon kíváncsi természet. A sodronypályára menet elhaladtunk egy mecset mellett. Én lelassultam, majd megálltam, mert ilyent még valóságban nem láttam. A pópa a toronyban épp az Allahhoz kezdett fohász­ kodni. Egy bizonyos irányba fordult, és az egyik tenyerét fél arcára tette, mint mikor nálunk valaki a távolba kiabál, hogy jobban és messzebb hallatszon. Valószínű, hogy még a számat is elejtettem, mert Rudi ingerülten szólt vissza. Gyere már ne tátsd a szád, nem szép az, így megállni és bámészkodni. A túristák általában bámészkodó természetűek, próbáltam magam igazolni. Te, túrista? Mondta némi gúnnyal, és csapott egyet a kezével. Odaértünk a felvonóhoz, ahol megint csak tátott száj lett a vége, mert én azt hittem, hogy közönséges sífelvonó, itt pedig többszemélyes kabinok kúsztak a hegyre, ami majdnem a fel­ 256 �palócföld 94/3 hőket súrolta. Fent gyönyörű táj fogadott bennünket. Sielőktől tarkított hegyoldal, túristaházak, vendég­ lők és környes-körül örökzöld. Nem is csoda, hogy később itt rendeztek meg a téli olimpiát. Elnéztem Rudit, aki a táj szépségét és a nevezetességeket olyan közömbös arckifejezéssel magyarázta, mint mikor mifelénk nézelődik a paraszt az ugarban. Felfigyelt rám, hogy én ezt észrevettem, és próbálta megmagyarázni, hogy ő itt nőtt fel, mint én a nagy síkságon, és lássa ami szép, de annyira nem érdekes, hogy szájtátva nézze. Itt van például Szarajevó város. Világszerte el van ismerve hogy szép és egzotikus, de ő már annyira ismeri, mint a tenyerét. Nincs olyan utca a városban, ahol nem pisáltam volna. Fejezte be idegenvezetői előadását. Végül beesteledett és visszamentünk a felvonóhoz. Az ég be volt borulva, nem volt egy csil­ lag sem. Lent a völgyben a város fényei csillogtak, ezeregy csillagként. Hirtelen felmutattam az égre. Nézd Rudi, fenn egy csillag sincs, és most nézz le. Olyan az egész, mintha megfordult volna az égbolt! Elragadtatva néztem Rudira, aki most is az előbbi arckifejezéssel nézte a tüneményt. Úgyhogy gyorsan befejeztem romantikus bizonygatásaimat. Azért még annyit mondtam halkan, hogyha lenne néhány hulló csillag, talán el is hinné az ember. Gyere már, hadd a fantáziádat, mert lekéssük a felvonót, ami most lefelé megy, ábrándí­ tott ki egyből, és betuszkolt a legközelebbi kabinba. Hazaértünk, megvacsoráztunk és elindultunk a táncra. Elmondta, hogy olyan helyre me­ gyünk, ahol katona kollégákkal is fogunk találkozni. Mentünk a városon keresztül, ahol nap­ pali világosság volt. Az emberek nyüzsögtek az utcákon. Egyszer Rudi hirtelen megállt, és csak lefelé nézett. A vizes úttesten egy átázott kiscica didergett segélykérően, az emberekre nézve. Rudi szemrehányóan csóválta a fejét a járókelőkre, majd gondolkodás nélkül felvette és az első lépcsőházba levitte. Végül megérkeztünk. Már elég sokan voltak, és mi is elvegyültünk a tömegbe. Kitűnő zene­ kar játszott, és ezért hamarosan a színpad közelében találtuk magunkat. Bámultuk a zenekar játékát, mikor valaki nagy kiabálással rontott ránk: Jöttment zenészek, ti írástudatlanok vagytok ehhez a zenekarhoz! Brandó volt az. Gyorsan megöleltük egymást, majd folytatta mondókáját Rudi felé for­ dulva. Hakane, hát ezért hoztad el Pistát erre a hosszú útra, hogy egy harmadrangú zenekart bámultass vele, nemhogy egy szép szarajevói lányt kerestél volna már neki. Rudi rámnézett és csak annyit mondott, hagyd, nem tudja mit beszél. Hogy vannak a vajdasági magyar lányok? - fordult ismét Brandó felém. Csak egyszer eljus­ sak oda, és magabiztosan elkezdte a tenyerét dörzsölni, de Rudi leintette, mielőtt még folytat­ ta volna. Ha nem tudnád, én onnan jövök, neked ott már nincs esélyed. Végül Brandó is látta, hogy itt témát kell váltani, mert egy világot járt emberrel szembe nincs esélye. Rudit régi barátai körülállták, mert volt aki már három éve nem látta, én meg figyeltem a 257 �palócföld 94/3 zenészeket, hogy játsszanak. Közben félfüllel hallottam, hogy Rudi a cukorgyártás technoló­ giáját magyarázza tapasztalatlan barátainak. Azon az éjszakán nem is táncoltunk, mert a bámészkodással voltunk elfoglalva. Ahogy el­ indultunk hazafelé, Brandó megkérdezte, hogy holnap jövünk-e? Miért ne jönnénk, mondta Rudi. Jól van, akkor szólok a többi öregharcosnak is, hogy üdvözölhessék Pistát - harsogta Brandó, és elindultunk hazafelé. Másnap délelőtt egyedül sétáltam a városban. Nem mentem messzire, csak a híres Vászé Miszkin utcával ismerkedtem, és egy időre elmentem a Bascsarsiára, mert közel volt az utcá­ hoz. Annyit értem cl vele, hogy úgy éreztem magam, mintha egy keleti országban lennék. De változatosságnak jó volt. Sokáig nézelődtem a piacon, és lassan elindultam hazafelé, mikor a Miszkin utcán mentem, eszembe jutott, hogy Rudi nem hazudott, mikor az utcáról, annak je­ lentőségéről és szépségéről beszélt. Az utca a régi épületeivel önmagában véve egy ékszerdo­ boz volt. Nem is beszélve arról, hogy a sarki zöldségestől a műköszörűsig minden megtalálható volt, mint a város bevásárló központja, kicsiben. Ahogy hazaértem, Rudi azzal fogadott, hogy estére nem bír velem a táncra eljönni, mert mivel már rég nem volt itthon, akadt más elfoglaltsága. Nagyon sajnálja, de hogy ne egyedül menjek, majd elkísér Amira a huga. Mit tehettem, egy ilyen megbizatásnak eleget kellett ten­ ni. Nemsokára el is indultunk Mirával, és elmentünk ugyanoda, ahol tegnap voltunk, mert ha igaz, akkor engem ott egy népes társaság fog várni. Kisebb népes csoport várt rám, Brandóval az élen, voltak vagy tízen. Természetesen nagy volt az öröm, összeölelkeztünk a többi haverokkal, mire Brandó erélyesen rámszólt, Mirára mutatva. Hát ezt hol szerezted? Tán Vajdaságból hoztad? Magyar lány? Néztek kíváncsian a többiek is. Én is néztem őket, mert csodáltam hogy nem ismerik, ugye mifelénk mindenki is­ mer mindenkit. Végül bemutattam nekik, hogy ez Hajrudin húga, és meg vagyok lepődve, hogy nem ismerik. Mire az egyik megszólalt. Mit gondolsz Pista, hány lakosa lehet Szarajevó­ nak. Éreztem a célzást és nem firtattam tovább a problémát. Úgy néztem, Brandó nem akar az egészbe belenyugodni. Kisvártatva meg is szólalt. Valószínű hogy azért nem láttuk eddig, mert Hakan neked tartogatta. Úgy vettem észre, hogy végülis sikerült zavarba hozniuk, ám hogy el­ vágjam a témát, megfogtam Mira kezét és elkezdtünk táncolni. Jó táncosnak bizonyult, ezért könnyedén táncoltunk a kitűnő zenére. A szünetben Mira megkérdezte tőlem a színpadra mutatva, mit alkudozik Brandó a zene­ kar vezetőjével? Mindig népszerű volt a katonaságnál is, olyan menedzser típus, próbáltam megmagyarázni. Ahogy készülődtünk a következő táncra, megszólalt a bemondó a mikrofonba, a következő szöveggel: A következő dal Pistának szól, a viszontlátás örömére. Érezze jól magát Szarajevó­ ban, partnernőjével... Öreg harcosok! Mira a nagy meglepetéstől csak annyit mondott: Úgy veszem én észre, hogy nemcsak Bran- 258 �palócföld 94/3 dó volt népszerű a katonaságnál. A dal mi lehetett volna más, mint "Glen Müller", egyik világszám, amit a katonaságnál is gyakran muzsikáltunk, és hosszú dobszólóm volt benne, ami a kollégák közt nagy üdvrivalgást váltott ki. Mivel a tánc csak nekünk szólt, nagy lendülettel kezdtünk bele a "rock and roll" különleges mozdulataiba. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátaim lassan kezdenek körülállni és ütemesen tapsolni. Vidáman múlt el az est, de egyszer mégis vége lett. Ahogy a teremből lassan mentünk ki­ felé, az ajtónál már várt ránk a kis csapat. Kimentünk együtt az utcára, és jó ideig elbeszélget­ tünk velük. Mikor elváltunk, Brandóék kórusban kiabáltak utánunk, hogy üdvözöljük a Vaj­ dasági magyar lányokat, ne feledkezz meg az öreg harcosokról, és minél hamarabb gyere Sza­ rajevóba, stb. Ahogy elindultunk, Mira belémkarolt, és azt mondja, hogy nem muszáj nekünk a beltér felé menni, hanem szépen végigmegyünk a Miljack folyó partján, hogy mást is lássak, ha már olyan kíváncsi természet vagyok. A mennybolt már nem volt beborulva, így ott is voltak csillagok, amik a folyó tükrében visszaragyogtak az esti jelenséget bizonyítva, hogy megfordult az égbolt. Végigmentünk a folyóparton, egész a Gavriló Principről elnevezett hídig. Átmentünk a hí­ don, és Mira egy ház falára mutatott, ahol egy táblaféle volt a falon. Az a bizonyos Princip itt ölte meg a trónörököst. Odamentünk, és elolvastam, ami a táblára volt írva. A szöveg lényegé­ ben az volt, amit már az elemiben is tanultunk. Tovább akartam menni, mikor Mira lemutatott a járda szélére. Nézd már meg a lába nyomait is, mert ki tudja, lehet hogy többet nem lesz al­ kalmad erre járni. A gyalogjárda szélén, a betonba, két süllyesztett lábnyom látszott halványan a villany­ fényben, mint mikor valaki frissen esett hóból lép ki. Lehajoltam és sokáig néztem a szomorú történelmi emléket, majd hirtelen beleálltam, és olyan mozdulatot csináltam, mint egy cowboy a vadnyugati filmekben. Mira hirtelen elkapta a kezem, és erőteljesen kirántott a történelmi nyomokból. Mikor kissé elhaladtunk, ingerülten szólt rám. Még szerencse, hogy nem látott senki sem bennünket. Az ilyen emlékeknél nem szoktak hülyéskedni. Elhaladtunk egy darabig, mikor hangos nevetésben törtem ki. Most mi bajod már megint, nézett rám megrökönyödve. A képzelt látomás annyira élethű volt, hogy egy ideig nem tudtam lefordítani Mirának. Hát a dolog lényege az, ha akkor Principet is egy ilyen csinos lány erőteljesen kézenfogta volna, és elrángatta volna a pisztolyával együtt egy valamilyen más irányba, akkor egy fölös­ legesen nagy világégéstől mentette volna meg az emberiséget. Most már Mira váltott fel a ne­ vetésbe. Ő is sokáig nevetett, majd végül így szólt. Hát ez az, ami a Hakannal összeköt benne­ teket. A dús fantázia, mert az van mind a kettőtöknek. Na meg a romantika és a zene, siettem 259 �palócföld 94/3 hozzátenni. Azt ha nem mondod, akkor is tudom, mondta még mindig kacarászva. A Miszkin utca nem volt messze, mert észre se vettük, hogy a nem mindennapi és mégis önfeledt párbeszéd mellett hazaértünk. Másnap elbúcsúztam a családtól, és elindultunk Rudival az állomásra. Alig haladtunk ki az utcára, mikor Mira kiáltott utánunk az emeleti ablakból. Pista, ha valamivel nem voltál meg­ elégedve vagy esetleg nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, úgy elnézést kérünk! Nem az a baj, más baj van, kiáltottam vissza nagy komolyan, és Mira meglepett arcát látva, annyit kiáltottam bele az utca forgatagába: Az a baj, hogy el kell mennem! Mira arca megkönnyebbült, majd vidám nevetés tört ki belőle. Jól elhaladtunk már a ház­ tól, de Mira kacagása sokáig visszhangzott a szűk kis utcában. Az állomásra menet Rudi többször megkérdezte: Most miért hallgatsz? Nem szoktál te ilyen lenni. Nem válaszoltam neki, de végül is előzékenyen rámhagyta, és nem kérdezősködött tovább. Kiértünk az állomásra, megegyeztünk, hogy hosszútávon akinek jobban kedvez a sors, az megy előbb a másikhoz. Elindult a vonatom. Fehér zsebkendőt kerestem zsebeimben, de még feketét se találtam. Szerettem volna kendővel integetni, mert a katonaságnál mikor unatkoztunk, többször beszél­ tünk arról, hogy milyen szép is volt az, mikor a hölgy a távolodó vonatból fehér selyem zseb­ kendővel integetett a gavallérnak. Mivel fáradt és álmos voltam, az utat nagyjából végigaludtam. Meg hát idegen helyen csak nem úgy alszik az ember - szokta anyám ilyen alkalmakkor mondogatni. Éjszaka volt hogy megérkeztem. Utcavilágítás még akkor nem volt a faluban. Csillag se égen, se földön. Harapni lehetett a sötétet. Gyerekkoromba ilyenkor fütyörészve mentem ha­ zafelé, és az utcasarkokat óvatosan jól kikerültem a nagy bátorságtól. Ilyen és ehhez hasonló dolgok jutottak eszembe. A közelmúltra egyszerűen nem akartam gondolni. Erre mifelénk úgy tartják, hogy a jóra csak késve kell gondolni, mikor már idejét múlta, mert a szép csak akkor szép, mikor már nem fáj. Ezt az elvet próbáltam megvalósítani valahogy. Pár nap múlva a városban sétálva vettem egy levelező képeslapot, ami a város Tisza-parti részét ábrázolta. Akkoriban népszerű volt egy szerb táncdal. Magyarul valahogy úgy hangzott, hogy: A fo­ lyó partján egy kis városban. Természetesen Rudi is kedvelte ezt a slágert, és az első mondatot ráírtam a hátlapra szer­ bül. "U malom gradu, pokraj reke." Csak ennyit, semmi töbet. Hadd kínozza a nosztalgia, ha még egyáltalán eszébe jut a Tisza és környéke. Egy hétre rá jött a válasz. A kép Szarajevó óvárosát ábrázolta. Többek közt néhány mecset is látható volt rajta. Egy mondat volt csak magyarul ráírva, ami így hangzott: Messze van a ki­ csi falum, de a tornya mégis ide látszik... Legalább katolikus ünnepekkor, újévkor, igencsak kaptam tőle levelet vagy valamilyen üd260 �palócföld 94/3 vözletet, de tíz évnek el kellett telni, hogy újra találkozzunk. Személygépkocsival jött a család. Feleség és két gyerek. Nagy volt az öröm és kapkodás. Főleg anyám, mert neki készíteni is kellettt. Mikor anyám meglátta Rudi autóját, nevetve csak annyit mondott: A fene egye meg, akkor most már Rudi nem pénztelen? Jót nevetett a társa­ ság, csak a feleségének el kellett magyarázni a történetet, hogy igazából megértse. Rudi, ahogy kinézett az udvarra, örömmel kiáltotta el magát: Foxi-Foxi, az a Foxi él még? És gyorsan eltűnt a gyerekekkel. Egy idő után a felesége kérdezősködött, hogy Rudi és a gye­ rekek hová tűntek, mikor hirtelen nagyot nevetett, és az udvarra mutatott. Az udvaron Rudi Foxit szerbuszoltatta a két gyerekkel. Foxi a farkát csóválta boldogan, hogy tanítómestere öreg napjaira meglátogatta. Nem sokáig voltak, mentek Versecre a többi rokonsághoz. Ahogy kikisértük őket, odaszólt apámnak, hogy Tata, viszontlátásra. A Tata szomorúan annyit mondott: Akkor már a temető­ be gyere. No persze, hogy ezzel megharagította Rudit. Odament apámhoz, és elkezdett neki magyarázni. Tata, nem szeretem, mikor így beszélsz. Emlékszesz, mikor tíz évvel ezelőtt kézi kaszával arattuk a búzát, és én vertem a markot utánad? Leszek én még a te marokverőd, pró­ bálta vigasztalni. Apám csak legyintettt egyet a kezével, és annyit mondott: A kasza is már ré­ góta nyugdíjba van, és azt hiszem ott is marad. Rudi nehézkesen, de mégis beszállt a kocsiba, és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el­ ment a nagy család. Ismét tíz évnek kellett elmúlni, hogy találkozzunk. Egyedül jött, mivel az asszony a gyere­ kekkel van elfoglalva, és ráadásul nem is féltékeny, mondta cinikusan. Ahogy belépett az ud­ varra, az első szava az volt: Tata? Nem emlékszesz, mit mondott akkor? Próbáltam neki vidá­ man magyarázkodni, hogy hátha nem ért meg egyből. De megértette, és csak a fejét csóválta szomorúan: Ej ez a Tata, ez a Tata, ez mindig betartotta azt, amit ígért. Ezt kár volt betartania, tette hozzá, majd ijedten kérdezte: A mama? Az bent van szobájában, valamit csinál, mond­ tam. Látszólag megkönnyebbült, és sietve ment be anyám szobájába. Ahogy beért a szobába, anyám csak apám ágya felé mutatott, és annyit mondott: - A Tata és sírvafakadt. Rudi is elérzékenyült, leült az ágya szélére, és próbálta vigasztalni, ami nem nagyon sikerült, mert igencsak azt ismételte: Hát mindegy Rudikám, most már én vagyok a sorban. Dehogy vagy a sorba Mama, te még soká fogsz mehalni, mondta kitartóan Rudi. Nézz rám, mondja anyám is kitartóan. Már alig van vérem, olyan fehér vagyok, akár a fal. Rudi erre elkezdte saját arcát paskolni, majd folytatta: Látod Mama, én is fehér vagyok, a fehérek épp azért nem halnak meg, mert nincs sok vérük, és nem fogja el őket. Vigasztaljá Rudika, hátha mégis elhiszem, és annyit tett hozzá halkan: Apátok is fehér volt, és mégis meghalt. Elbeszélgettünk egy ideig, majd estefelé bementünk a faluba, és amint rendes emberekhez szokás, először is a kocsmába tértünk be. Lassan léptünk be az ajtón. Ő ment előre, de a kocsmárosné csak észrevette, és örömmel kiáltott fel. Nézzétek a Rudi! - ez semmit sem változott. Leültünk az egyik asztalhoz. A kocsmárosné kiszolgálás közbe folytatta megkezdett mondókáját: Rudi, te tényleg nem öregszesz, csak a konyha kredenc, amit akkor csináltál, mikor elő- 261 �palócföld 94/3 ször itt voltál. Jót nevettek a kocsmában még azok is, akinek semmi köze nem volt az egészhez. Hazaérve anyámtól érzékeny búcsút vett. A kiskapunál mégegyszer visszanézett, és halkan, annyit mondott: A Foxi sincs már. Az utcán megbeszéltük, hogy legközelebb én megyek Szarajevóba, mert a városból azóta világváros lett, és azt látnom kell, bizonygatta. Elbúcsúztunk, a kocsi lassan haladt, a bal keze ki volt nyújtva a kocsi ablakán, míg láttam integetett, pedig most sem volt zsebkendő a kezé­ ben. Hát mindegy, ez a régi szokás nálunk nem vált be. Hamarosan furcsa szelek kezdtek fújni, amik gyorsan viharrá fejlődtek. Fejetetejére állt a világnak egy része, amely részhez sajnos mi is hozzátartozunk. Anyám, aki akkor már fekvőbeteg volt, többször kérdezte tőlem, talán csak nem a háború ütött ki? Mert ha háború van, akkor csak egyenest neki a Tiszának. Én már megértem két há­ borút, tudom milyen szenvedéssel jár, mondogatta halkan. Ez nem háború, ez csak egy kis csetepaté, mint ami máskor is volt, próbáltam a figyelmét elterelni, ami nagyjából sikerült is. Abban az időben én is, mint mások, sűrűbben néztem televíziót, hallgattam rádiót. Egyik alkalommal hallom, hogy Szarajevó egyik utcájában valamilyen gránátféleség robbant a kenyérreváró polgárok közt. Másnap mondja, hogy hol történt. Ismerős név. Nem akartam hinni a fülemnek. Nem is hittem a másik hivatalos bejelentésig, ahol közölték a nézőkkel, hogy az eset a Vásze Miszkin utcában történt, az egyik péküzlet előtt. Normális körülmények közt azt mondaná az ember: "kicsi a világ". Sokáig bámultam a képernyőt értetlenül és bambán. Majd olyan volt az egész, mintha időzített bomba robbant volna... Múltak a napok, hetek, míg egyszer csöng a telefon. Egy halk női hang kifogástalan ma­ gyarsággal beszélt. Azzal kezdte, hogy nem ismerjük egymást, de ő azóta tud rólam, hogy Ru­ dival katonák voltunk. Nehezen akart a lényegre térni, de egyszer csak hirtelen azzal kezdte, hogy bizonyos forrásból tudomásukra jutott, hogy Rudi meghalt. Egy ideje a telefonnak mind a két végén néma csend volt, majd végül megkérdeztem: Hogy történt? Nem tudunk semmit, csak ennyi jutott a tudomásunkra. Csoda még, hogy ez a hír is valamilyen formában eljutott. Még azt elmondta, hogy ne lepődjek meg a váratlan hívásnak, de Rudi egy pár évvel ezelőtt ná­ luk hagyta a telefonszámomat. Illedelmesen elköszönt, és a vonal megszakadt. Ki telefonált? - szólt anyám az ágyból. Na most jött a másik kínos helyzet. Valaki azt te­ lefonálta, hogy Rudi meghalt - próbáltam közömbösen mondani. Jézus Anyám, tán agyonlőtték abban a zűr-zavarban. Gondoltam én hogy ez lesz a vége rimánkodott tovább. Dehogy lőtték agyon, mondtam tanácstalanul. Hát akkor hogy halt meg? Beteg se volt, kérdezősködött tovább. Valamilyen infrakt vagy szélütés. Egyszerűen leesett a bicikliről, mikor dolgozni ment. Nem hallott még ilyent? 262 �palócföld 94/3 Azt hiszem sikerült valahogy meggyőznöm, mert sokáig hallgatott, majd halkan annyit mondott: Pedig azt mondta, a fehérek nem halnak meg olyan könnyen - dehát, olyan sok fajta halál van. Most már biztos én vagyok a sorban. Fejezte be mondókáját. Egy falusi ember, ha nem tud mit kezdeni a rossz kedvével, valószínű, hogy a kocsmába köt ki, ha jó - szintén. A kocsmába érve a kocsmárosnak és néhány embernek, akik az asztalnál ül­ tek, röviden elmondtam a történetet. A biliárdasztalnál néhány középkorú ember játszott. Valószínű meghallották, mert az egyik nagy hangon odaszólt: Mi van Rudival, agyonlőtték vagy mi van vele? Csönd lett egy percig: Nem tudom, mondtam a nagy csendben, az is lehet, hogy természetes halállal halt meg. Az nem lehet, hisz olyan erőteljes volt, nem ivott, nem dohányzott, tudott magára vigyáz­ ni. Erősködött az ember... Pár napon keresztül többen megszólítottak úton-útfélen a történtekről. Ami kellemetlen volt, hogy mindenki a halál oka iránt érdeklődött. Ha tudtam volna, akkor sem lett volna könnyebb, de így még kellemetlenebb volt magyarázkodni. Azóta elmúlt egy kis idő. Anyám is, szerencsére abban a tudatba, hogy ez csak egy kis csete-paté, szép csendben elment egy éjszaka. Hát igen: a fehérek mégis csak elmentek. Valaki csendben, valaki isten tudja, hogy. Most már én is dúdolhatom, hogy "hiányzik valaki ebből- és abból az utcából is". Sok minden változott. A Miszkin utca sem Mira önfeledt kacagásától visszhangzott az utóbbi időben. Princip lábnyomainak is lába kelt, úgy látszik, valaki mégis csak megléptette. Rudi barátomnak sem kell a hegyre felmenni, hogy lenézzen a városra, mert ő már egy ide­ je fentről szemléli az eseményeket. Valószínű, hogy többször lenézett, és az is valószínű, hogy utólag elhitte nekem, hogy a vá­ ros még fényes nappal is egy megfordult égbolt benyomását kelti, mert most már nem hiá­ nyoztak a hulló csillagok. Sőt még villámlott is, iszonyú dörgés mellett. Utóirat Tisztelt szerkesztőség. Mivel nem vagyok értelmiségi, így akadnak hibák a kéziratban, de szeretnék valamilyen formában emléket állítani Szarajevói barátomnak. O. I . 263 �palócföld 94/3 Varga Zoltán Eseményre várakozóban Százötvenedik életévén is túljárt már Szeretett Urunk abban az időben, amikor különféle hírek keltek szárnyra a kastély felől. Hideg, havas, téli estéken repdestek a falu zsuppfödeles kunyhói közt, ilyenkor ütöttek tanyát a vörösen hunyorgó parázs fénye mellett, legtöbbször alig suttogva túl a tűz duruzsolását. Honnan jöttek, kitől eredtek, senki se tudta. És, hogy mi­ ért éppen ezen a télen kaptak lábra, azt se tudta volna senki megmondani. Hiszen ugyanígy terjedhettek volna már előbb is, jó pár évvel korábban, lévén, hogy Szeretett Urunkat évtize­ dek óta senki se látta, legalábbis senki a falubeliek közül - mindössze a kastélybeliektől hallot­ tunk róla néha. Olyanféle híreket, hogy rég nincs idehaza, messze idegen országban tölti a te­ let vagy a nyarat, már ahogy kedve tartja. Nagyokat kártyázik, színésznőkkel szórakozik. Vagy hogy egy ideje újra itthon van, de egész napját a könyveibe temetkezve tölti el. Sokszor még az éjszakákat is. És csakugyan, egy időben világosság szűrődött ki a toronybeli könyv­ társzoba ablakán. Egyszóval Szeretett Urunk hol itthon volt, hol távol a nagyvilágban, éppcsak távozni vagy érkezni nem láttuk soha, állítólag csakis késő este jött vagy ment, mindig olyan­ kor, amikor a falu népe a napi robottól fáradtan már rég az igazak álmát aludta. Semmiképp se Szeretett Urunk láthatatlansága volt tehát az oka a kósza híreknek, ehhez már rég hozzászoktunk, nem is nagyon kívántuk látni, rég megtanultuk már, hogy amit tőle kaphatunk, anélkül is megkaphatjuk, hogy személyesen hozzá fordulunk, adni viszont aligha adhattunk volna neki mást, mint amit a kastélybeliek - Szeretett Urunk számára és nevében amúgy is elvettek tőlünk. Na és az a százötven esztendő, amit Szeretett Urunk az égiek kegyel­ méből megélt, önmagában semmiképp se lehetett még oka a szállongó híreknek, bármennyire ritkaságszámba ment, ha valaki közülünk a faluban megérte a hetvenet..., mert hát istenem, ezek mi voltunk, és ugyan kinek jutott volna eszébe a magunk kurta mércéivel mérni Szeretett Urunk életét. Ha egyszer mindig is tudtuk, hogy az ő világa nagyobbakat lépő, hosszabbakat lélegző, egészen más világ, számunkra elérhetetlen, megismerhetetlen és felfoghatatlan. Ezen­ 264 �palócföld 94/3 kívül pedig, akik utoljára vagy másfél évtizeddel ezelőtt látták, még magasnak, szikárnak, szálfaegyenesnek írták le, olyannak aki nagyszerűen tartja még magát. És mégis, a hírek egyre jöttek, nesztelenül, falhozlapulva surrantak az alkonyi órák csendjében, és éppen mert nem vártuk volna őket, mert semmi okunk se lett volna várni rájuk, azért hittük, hogy kell mögöt­ tük lenni valaminek, ezért látszott lehetségesnek, hogy maguk a kastélybeliek terjesztik titok­ ban őket, hogy a falu népét az eseményre idejében felkészíthessék. Meg hát a reményeink, azok is elhitették velünk ezeket a híreket, mivel ezen a kemény, minden eddiginél didergetőbb és éhkopposabb télen különösen úgy éreztük, okvetlenül történnie kell valaminek; márpedig velünk annál rosszabb ami van, most már úgysem történhet. Ámde félre ne értse senki: Szere­ tett Urunkról volt szó, aki azért volt, hogy szeressük, vagy inkább mi voltunk ezért, és mi, köte­ lességünkhöz híven, szerettük is, éppcsak úgy gondoltuk, azelőtt is volt nekünk Szeretett Urunk a mostani előtt, akit szintén szerettünk, és ezután is lesz, akit úgyszintén szeretni fo­ gunk. Valahol belül, kimondhatatlanul, talán még arra is gondoltunk, hogy jó lenne az elkövet­ kezőt jobban szeretni. Meg talán untuk is egy kicsit, hogy mindig ugyanaz a Szeretett Urunk legyen. Hogy már a nagyapáink is csak a mostanira emlékezhetnek, de még a dédapáink is, ha élnének, ők se tudnának más Szeretett Urunkra visszagondolni. És ha már ők nem érhették meg, legalább mi legyünk egyszer tanúi valami változásnak. Mert olyan babona is járta, hogy szerencsés az a nemzedék, amelynek megadatott, hogy a z "úrváltozást" átélje. Szerettünk vol­ na szerencsés nemzedék lenni. Így jött el az olvadás, a vizeket árasztó tavasz, szakadatlan és fokozódó várakozásban. Annyira, hogy amikor Bokor, a kövér intéző odavetette nekünk azt a néhány szót, eszünkbe se jutott, hogy nem az az esemény érkezett el, amire várakozunk. Kedves ember volt ez a Bokor, ő volt az egyetlen a kastélybeliek közül, aki olykor mást is mondott, mint hogy ezt vagy azt te­ gyük, ide vagy oda menjünk, vagy hogy mit kell a kastélyba vinni. Néhanapján még köszönt is, ha jókedvében volt. Egyébként, mint mindig, most se kérdeztünk tőle semmit, amikor a bricskáját körülálltuk. Legfeljebb a szemünkkel csupán. Erre válaszolhatott, amikor előbb elgon­ dolkozva nézett ránk, majd amúgy jóváhagyólag mondta: - Hát igen, emberek, most már csak órák kérdése. - Aztán már indulni is akart. De mielőtt a lovak közé cserdített volna, megje­ gyezte még: - Legjobb lenne, ha feljönnének. Az erkélyhez, a torony alá. Ott aztán rögtön mindent megtudnak. - Ezután rántott csak a gyeplőn, de akkorát, hogy a közelében állókat híg latyakkal fröcskölte be. Nagyon komolynak látszott, különben, legalábbis akkor valamennyi­ en ilyennek láttuk, és talán csak most emlékszem rá úgy, mintha szomorú tekintete ellenére a bajusza alatt mosolygott volna. Semmi kétség hát, elérkezett a régvárt pillanat. Ezzel eredtünk útnak szinte mindannyian a kastély felé. Ólomszürke ég alatt, szitáló esőben, térdig érő, cuppogó sárban. Lehetséges, hogy ez a tompa, seszínű, mindent átáztató idő még külön is oka volt, hogy egyetlen saratdagasztó nyájként indultunk el a dombon fölfelé. Mert kinn a földeken amúgy se dolgozhattunk volna, bár az is lehet, hogy ragyogó napsütésben is valamennyien a toronyhoz megyünk. Ha­ 265 �palócföld 94/3 csak vissza nem kergetnek a földekre bennünket, szép időben bizonyára így is történt volna, azaz, hogy akkor talán Bokor intézőnek se jut eszébe minket a kastély közelébe invitálni. Ám akárhogy legyen is, ez volt az igazi, ez a vigasztalanul és gyászosan borult égbolt: kicsit talán éppen neki hittünk, miatta bíztunk a változásban. Meglehet, úgy gondoltuk, egy olyan hatal­ mas úr, amilyen a mi Szeretett Urunk, ha egyszer elköltözik közülünk, hát az gyászfátyolt boríttat az égre és magát a felhőkkel is megsirattatja. Talán csakugyan gondoltunk is ilyesmit, ha ugyan egyáltalán tudtunk gondolkodni, annyira beleszédültünk a reményeinkbe. Ahelyett, hogy idejében gyanút fogunk, akár még az átázottan várakozókat forró mézespálinkával kínálgató kastélybeli cselédek sunyin nyájas ábrázatától is megsejtve, hogy itt valami nagy kibabrálás van készülőben. Csakhát mi a nagyfene reménykedésünkben még ezt is a magunk ja­ vára magyaráztuk, valahogy úgy, hogy még ezek a tányérnyalók is azért nem gyűrhetik le egé­ szen jókedvüket, mert titokban ők is új Szeretett Urat szeretnének szeretni már. Vagyis, úgy szép csendben ők is ugyanabban reménykednek, amiben mi reménykedünk. Pedig hát, iste­ nem, mitón reménykedhettünk? Szeretett Urunk megszámlálhatatlan fiai meg egész rokonsá­ ga közül egy teremtett lelket se ismertünk, nemhogy azt tudhattuk volna, hogy akitől sorsunk ezután függ majd, mit is várhatunk. Csak, amikor a tiszttartó úr az erkélyen megjelent, kezd­ tük érezni, hogy valami még sincs rendjén. Mert hogy igencsak szélesen mosolyogva, majd­ nem huncutul tekintett le ránk, méghozzá éppen ő, a tiszttartó úr, aki máskor mindig majd ke­ resztül döfött bennünket a vasvillaszemével, és éppen most, amikor úgy illett volna, hogy bá­ natos arcot vágjon. Mielőtt szóra nyitja a száját, hogy emberek... és ekkor már olyan csendben voltunk, hogy még a parányi, láthatatlanul szitáló esőcseppek hangját is hallani lehetett, így ebben a csendben hallottuk, hogy emberek, halljátok az örömhírt, Szeretett Urunk legújabb ifjú felesége egészséges fiúgyermeknek adott életet. Aztán, hogy köszöntsük Szeretett Urun­ kat, és kiáltsuk egymás után háromszor, hogy éljen, éljen, éljen. Mi meg úgy ahogy kellett, ki­ áltottuk is, éljen, éljen, éljen, de amikor megjelent az erkélyen egy főkötős nőszemély és ma­ gasra tartotta a porontyot, alig néztünk rá az esőcsöppeken meg a dühös könnyeinket át, aztán már fordultunk is meg és mentünk lefelé, görnyedten reményvesztetten, ázott ürgékként. Közeledve a faluhoz, egészen nekikeseredett, kövér cseppekben szakadt ránk az áldás. El­ választhatatlan komámmal, Hajdina Jóskával kissé távolabb kerültünk a többiektől. - Mondd, te hiszed ezt? - kérdezte. -M it? - Hát ezt, a kutyaúristenit. Hogy ez még gyereket is tudjon csinálni? - Hát... Így mondták. Te tán nem hiszed? - Hát én nem. Mert ha igen, akkor... - Mi van akkor? Csinálta vagy csináltatta, neked ez mindegy is lehet. - Márpedig nekem nem mindegy. Mert az nem lehet, hogy ő... az aztán nem lehet. - Minden lehet, egykomám, minden lehet. Még az is, hogy nem is ő csináltatta, hanem csi­ náltatták. 266 �palócföld 94/3 - Kik? - nézett rám. - Azok - böktem hátra a kastély felé. - De hát mért? Mért, az istenfáját?! - Hogy ne reménykedjünk, érted, hogy ne reménykedjünk. Nem kérdezett többet. De aztán az öklét kezdte rázni az ég felé: - Hogy az isten rogyassza rájuk... - Hosszan káromkodott, sehogyse tudtam elcsitítani. Pár nap múlva találtak rá a kenderáztató közelében. Nem tudom, ki mondhatott valamit beszélgetésünkről a kastélybeliek előtt. Bárki lehetett, én is lehettem. Temetését már nem vár­ tam meg, koromsötét éjszaka hagytam ott a kastély környékét. Szeretett Urunkról azóta se hallottam semmit. Él-e, hal-e, nem tudom, de könnyen megle­ het, hogy máig is jó egészségben tartotta meg az ég. Szeretett Uraink sokáig élnek. Drozsnyik István : Elveszített könyörület III. 267 �műhely Takács György "nyujcs kezet Mária..." Erdély végén, Csíkszék keleti felében, a Keleti-Kárpátok középső szakaszának olykor több mint másfélezer méteres, égre törő bércei között, a Moldva felé igyekvő Tatros folyócska, s a belefutó kisebb-nagyobb patakok völgyeiben él a magyarság egyik gyakran elfeledett, mind­ máig sok szükséget szenvedő tagja: a gyimesi csángóság. Sokat vitatott nevük magyarázatát így hagyja ránk útleírásában Teleki Domokos: "Gyémes-lunkai Lakosokat a Tsíkiak Tsángóknak nevezik: lehet, hogy ez a Nevezet onnan jön, mi­ vel ők vándorló Emberek és Lak helyeket gyakran el hagyták: az a szó Tsángó pedig olyan érte­ lemben vétetik, mint kóborló, vándorló." (Balassa Iván: A határainkon túli magyarok nép­ rajza, Gondolat, Bp. 1989. 221.o.) A fenyegető veszedelmek, a katonaság, a bírói ítélet, a túlságosan magas dézsma, vagy ép­ pen az éhínség és az áldozataikat gyakran ezerszámra szedő járványok elől "elcsángáló" csíki, kászoni és gyergyói székelyek valószínűleg a 17. század utóján jelentek meg a Gyimes-völgyének rengetegeiben. A tatárok utolsó, 1694-es betörésének krónikásai - akik pontos képet fes­ tenek Csíkszék pusztulásáról - nem említik ugyan, hogy a Gyimesi-szoroson átvonuló ellensé­ ges sereg valamit is elpusztított, vagy zsákmányolt volna (vö. Antal Imre: Gyimesi Krónika, Európa-Kriterion, 1992. 11.o.!), ez azonban csak azt teszi valószínűvé, hogy ekkor még a völgyben nagyobb, összefüggő települések nem voltak, kisebb, szórványosan elhelyezkedő te­ lepek azonban lehettek. Ugyanezek a feljegyzések említenek egy Ambrus nevű foglyot, aki megszökvén a tatároktól, hogy újra fogságba ne essen, a Gyimes egyik eldugott patakában te­ lepedett le, amiért is mind maga, mind pedig utódai a Rab megkülönböztető nevet kapták, amit a mai napig is több család visel a Gyimes-völgyében. (vö. Antal, ih.!) 268 �palócföld 94/3 A "kőből rakott" gyimesi hegyek között megtelepedett székelység azután - lassan kisszámú oláhsággal is kiegészülve - hol apránként, hol pedig ugrásszerű gyorsasággal gyarapodva, be­ népesítette a területet, (vö. Antal!) Hirtelen gyarapodás volt jellemző mindazokra az eszten­ dőkre, amelyekben valamilyen különleges sorscsapás érte a környező vidéken lakó székelységet, mint például 1717 és 1719 között, amikor a hosszan tartó aszály okozta éhínség miatt nagy részük elhagyta eredeti lakóhelyét, s más vidékekre, a Havasalföldre, Moldvába és az ak­ kor már meglévő, egyre gyarapodó gyimesi csángó telepekre költözött, (vö. Antal, 15.o.; Imre István-Pataki József: Kászonszéki krónika 1650- 1750 . Európa-Kriterion, 1992 . 18.o.; Mikecs László: Csángók, Optimum, Bp. 1989. 123. o.; Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza, Kriterion, Bukarest, 1982. 193.o.!) Az újabb és újabb bevándorlókkal is szaporodó népesség ekkoriban már nagyobb, össze­ függő telepeket alkot. Erre enged következtetni g ró f Teleki Jó zsef egyik feljegyzése, mely szerint 1799-ben a Gyimesi-szorosnál "minden héten esik... hetivásár". (Antal, 24.o.) Az 1860-as évek állapotáról Orbán Balázs tudósít "A Székelyföld leírása" című monumentális művében: "...Csík falvai túlnépességének szegényebb része oly nagy mérvben húzódik ide, hogy völgyeiben is, hol e század elején alig volt egy-két ház, most már 50-60 lak emelkedik. Minden ily kis falu új meg új gyarmatokat bocsát ki, melyek mind több tért fognak fel a vadon új irtványaiban." (im. Helikon Bp. 1982. II. 77-78.0.) A Gyimes-völgyének három nagy községében, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkön 1930-ban már több, mint 13.000 ember élt. (Antal, 42.o.) Népművészetüket, zenéjüket, szokásaikat a századunkban megindult rendszeres néprajzi gyűjtések révén megle­ hetősen jól ismerjük. Vannak azonban olyan falvak is, amelyekről szinte alig, vagy éppenséggel semmit sem le­ het hallani. Ilyen kicsiny, csángómagyarok által lakott falucskák Kostelek (Coşnea), Gyepece (Pajiştea) és Magyarcsügés (Câdâreş ti), amelyek a Moldva felé eső részen, Palánka, illetve Ágas mellett, a völgytől délre, mintegy 1000-1200 méteres magasságban, a hegyekben húzód­ nak meg. Eredetileg szerencsésebb sorsú társaikhoz hasonlóan Csíkszékhez tartoztak, 1940- ♦ A z esetleges félreértések elkerülése végett fontosnak tartom elmondani, hogy az "oláh" elnevezés használata ezen a helyen két szempontból is indokolt. Egyfelől azért, mert ebben az időszakban a ma "román"-nak nevezett nép még önmagát is "vlach"-nak titulálja, másrészt pedig azért, mert az "oláh" /vlach/ név nem egyszerűen népnév, ha­ nem gyűjtőnév, amelyet a Kárpátok egész területén, a lejtőkön és gerinceken pásztorkodó népelemekre alkalmaz­ nak. /Vö. Mikó Imre : Keleti kereszténység, keleti egyházak, Szent István Társulat, Bp. 1971 .4 1 6 .0 .!/ "Oláh" helyett "román"-ról beszélni a 19. század előtt, történetietlen felfogásra vall. (1794-ben II.Lipóthoz politikai [stb.]egyenjogúsításuk érdekében felterjesztett kérelmük a "Supplex Libellus Valachorum Transsylvaniensium" bizonysága sze­ rint önmegnevezésként maguk is a valach nevet használják. - a Szerk.) 269 �palócföld 94/3 től 1944-ig, a "magyar világban" a határ innenső felén álltak, mára azonban közigazgatásilag Bákó (Bacâu) megyéhez rendelték őket. E falvak eredetükben, hagyományaikban, minden ízükben a székelységhez és a gyimesi te­ lepekhez kötődnek. A Magyarcsügésen élő, megcsendesült tréfájú öreg, a nyolcvanhét eszten­ dős Kádár Imre bácsi így emlékezik családja és faluja múltjáról: "Csicsóból Kádár Illés jött vót legelőbb bé ide. Osztá’ ő alapította itt meg a Kádár családot. Tölle származtak vót. Osztá’ vót neki es egy fia, Péter, vót egy Gyuri, Péternek egy fia, Gyuri, s osztá' Gyurinak vót egy fia, édesapám, Vaszi, Kádár Vaszi. Osztá’ én maradtam, Kádár Imre. Me’ édesapámnak sok gyer­ mekik vót, osztá’ azok megholtak mind, egyedül maradtam meg." Róluk nyerte román nevét (Câdâreşti) a falu. Az eredeti elnevezés (Csügés) alapjául a tele­ pülést alapítók által fellelt rengeteg állati csont, széthordott végtag (csüg) szolgált, amint azt Gábor E m il, Imre bácsiék szomszédjának vendégszerető házában egy sötét, esős őszi estén megtudtuk. Gyepece neve önmagáért beszél - aki nem hiszi, járjon utána - Kostelek pedig egy, a faluban máig meglévő telekről, karámról nyerte nevét, ebben a karámban - nehéz lenne ki nem találni - kosokat tartottak. A falvak népe eredetileg római katolikus vallású volt, ám túl messze csángálván eredeti egyházi kötelékeiből kiszakadt. A hegyek között pap még hosszú ideig nem volt, a legközelebb eső völgyekben pedig akkorra már jobbára az I. Lipót által kiadott k é t"Diploma Leopoldianum" (1691. és 1701.) (vö. Dr. Gyárfás Elemér: A z erdélyi románok uniója s a román görög katholikus egyházi szervezet kifejlődése, Dicsőszentmárton, 1925. 12. és 16. o.!) révén görög katolikusokká vedlett oláhok tartották istentiszteleteiket. Valószínűleg ezért lett Csügés, Gyepece és Kostelek népe is görög katolikussá, bár nem kizárható, hogy néhányan közülük már régebben orthodoxok voltak, (vö. pl. Mikó im. 446-447.0.!) Az 1940-es évek végén Románia megszüntette a görög katolikus egyházat, mondván, hogy minden görög katolikus eredetileg az ősi orthodox valláson volt, csak az osztrákok és a magya­ rok románellenes erőszaka tette őket katolikusokká. Kostelek és Magyarcsügés lakossága ép­ pen ezekben az években építette fel régóta vágyott templomát, amit azonnal lefoglaltak a győ­ zedelmes orthodoxia nevében, s erősen javasolták a falvak népének is a "visszatérést". Egye­ sek kilátástalanságukban, mások talán számításból vagy meggyőződésből a keleti egyházba "avanzsáltak", sokan azonban visszatértek eredeti katolikus hitükre, s összeszorított fogakkal nekiláttak felépíteni az új templomot. A helyszínen járva bárki könnyen ellenőrizheti ezt az állítást, elegendő a néhány évnyi eltéréssel épült templomokat összevetni - a látvány önmagá­ ért beszél. Ugyanazok a kezek, ugyanazokkal a szerszámokkal vágták ki, munkálták meg, rót­ ták össze az orthodox és a római katolikus templom falait alkotó fákat. A vallások háborúja által kettéosztott lakosságot azonban még mindig összefűzi a "régi öregek" által rájuk testált hagyomány, az archaikus imák, a ráolvasások, hitük régi mondái­ nak, meséinek, történeteinek egymástól elválaszthatatlan, milliónyi szála. Nincs olyan ember, asszony, fiúcska vagy "cefre" leányka, aki ne tudna belőlük egész csokorra valót, s ne monda­ 270 �palócföld 94/3 ná el "tiszta jó szívvel" az arra érdemesnek bizonyult idegennek. Kosteleken járva, Dsupin Pali furulyás barátommal éppen egy önmaga és apja mogorvasága miatt a "Kutyaláb" "díszítő jelzőt" elnyert embertől jövet találkoztunk VrencsánAnna nénivel, aki gyermekei konyhájá­ ban többek között a következő imádságot mondta el nekünk: "Immár már beestélledett..." Immár már beestélledett. Kérünk Teremtőm Tégedet, Hozzánk kegyelmességedet, mutasd szokott őrzésedet! Rossz álmok elvesszenek, rut látások távol essenek! Engedd ezt nékünk Atya, Fiú fölségesen, Szentlélekkel egyetemben, élvén örök dicsőségbe’, tartsál meg vigyázásunkban! Rossz álmok elvesszenek, rut látások távol essenek! Amment. Vrencsán Anna néni emlékei partján ülve Anna néni minden szava évszázados em­ lékezet és gyakorlat gyümölcse, hiszen, mint mondotta: "Ezeket az imádságokat tanúltam nagyanyámtó’, Galaci Boriskától." Arra, hogy nagyanyja mikor halt meg, csak annyit tudott válaszolni: "Régen." Ehhez hasonló, vagy ezzel megegyező imádságok több gyűjteményes kötetben is ta­ lálhatóak (pl. Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék, Magvető, Bp. 1976. 177. és 269.0.; Harangozó Imre: "Anyám, Anyám, Szép Szűz Máriám.." Újkígyós, 1992.50.o.), de hallható is egy igen hasonló moldvai válto­ zat Kallós Zoltán "Uram, irgalmazz nékünk" című lemezén, illetve kazettáján (B. oldal 5/a.). Az ima első sora szoros rokonságot mutat az 1719. és 1902. között tizenhét kiadást 271 �palócföld 94/3 megért ún."Aranykoronakönyv" "Te lucis ante terminum,..." kezdetű esti himnuszával, (vö. Er­ délyi im. 339.o.!) Az imádság 5-6. sorában felbukkanó, majd utolsó részében nyomatékosító jelleggel megismételt"Rossz álmok elvesszenek,/ rut látások távol essenek! " a bajelhárító elintések tipikus példájaként szoros kapcsolatban áll a ráolvasásokkal, illetve az ún. "hiedelem­ mondák" ártó hatalmak (gonosz, lüdérc, szépasszonyok) eltávolítását leíró részeiben található "eltiltásokkal". Az éjszaka, a sötétség fenyegető erőivel veszi fel a harcot az "esti ima" különböző változa­ tainak elmondója is. Az archaikus, tehát nem egyházi, liturgikus, hanem saját, otthoni hasz­ nálatra a nép körében kialakult imádságok közül ez talán a legszélesebb körben ismert és mon­ dott fajta. Mind Kosteleken, mind Gyepecén és Csügésen sok, személyhez kapcsolódó válto­ zatával találkoztam, valahányszor ott jártam. A számtalan, különféle módon elmondott esti imából számomra az egyik legkedvesebb az, amit magyarcsügési aprócska konyhájában vet­ tünk fel "Kicsi" Andrisnétó l társam mal, Szabó Noémivel: "Én lefekszem kiságyamba..." Én lefekszem kiságyamba, minden testi koporsómba. Álom ingem meg ne csaljon, gonosz töllem távol járjon! Angyal ingem ugy őröjzön, szent keresztvei megjegyejzen! Mária nyugisson, Jézus Krisztus ebregessen! Szép piros hajnal hasada, nyújcs kezet Mária, nyiccs kaput angyal, hogy mehessünk bé az örök dicsőségbe! Ámen. nyugisson = nyugtasson ebregessen = ébresztgessen Hasonló imádságok az egész magyar nyelvterületről ismeretesek (vö. Erdélyi im. 178,207, 224, 247, 317, 341,427, 480, 489.o.; Harangozó, 32, 34, 35, 6 3 ,66.o.; Polner Zoltán:Arany fá n a k arany ágán, Békéscsabai Megyei Könyvtár kiadása, én. 5, 11, 13. és 15.sz. ima; Salamon Anikó. Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák, Helikon, Bp. 1987. 214, 215, 225.o.!) 272 �palócföld 94/3 A 3-4. sorban az előzőekben említettekhez hasonló elintő felszólítás az angyal, Mária és Jézus Krisztus óvó védelmének segítségül hívásával egészül ki. Hasonlóképpen könyörög a sö­ tétség erői ellen védelemért a Thewrewk Codex egyik részlete: "...rekessz ki minden nyavalyás fertelmeket én elmémből, és testemből, szabadíts meg engemet én édes uram pokolbeli Sátán­ nak minden bántásából... kik halálra keresik én lelkemet... és mikoron ki akarsz ez szegény testből venni, ne jöjjenek én elémbe az örök sötétségnek veszedelmei, ne árthassanak énne­ kem.." (Thewrewk C ./1531. k./ in. Nyelvemléktár I I . Régi magyar codexek és nyomtatvá­ nyok. Bp. 1874. 330.o.) Mária és a hajnal együttes említése a középkori himnuszok Szűz M áriát "stella maris"-, "stella m a t u t i n a "-, stella splendens"- és "aurora l u c i d i s s i m a " -kéntpaosztrofáló fényszim­ bolikájára emlékeztet. A "Csíki kalastromban" 1676-ban Kájoni János által kibocsátott "Cantionale Catholicum"-ban található "MAS AZONROL" szóló ének szintén így szólítja meg Máriát: "OH fel-kelö fényes nappal,/ Tündöklő szép piros hajnal,/ Drágalátos Szüz MA­ RIA." (Domokos Pál Péter: "...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Szent István Társulat, Bp. 1979.213.0.) Álom és látomás határán mozogva tudósít a megtapasztalt világról egy igen réginek tűnő ima, amelyet az elmúlt év decemberében vettem fel Kosteleken Tankó Mihálytól, aki ezt az imádságot is, mint annyi mindent, "tudós asszony" hírében álló édesanyjától tanulta. Az ima elmondásakor az élete teljében lévő kemény, erős ember furcsán átlényegült: előrehajolva, különös zeneiséggel, lassan kántálva mondta el az Úrjézusról szóló látomás képeit: "Látom az Úrjézust..." Látom a z Úrjézust, Paradicsom kertyibe, szent arany a székibe, térgyig vérbe, könyökig könnyübe. Odamene Szent Lukácsi, kérdi: 'Mit sírsz, Jézus?’ ’Világira, hogy ne sírjak, mikor a zsidók megfogtak, megkötöztettek, taknyikval, nyálikval rútitnak, vaskesztyükvel csappodnak, vas ostorokval ostoroznak, töviskoronával koronáztatnak, keresztfára fesziték kezemet, lábomot nagy fejes szögekvel. 273 �palócföld 94/3 Jőj el Szent Lukácsi, mongyélista te fekete fődedre! Hirdesd az én koronaviselósemet, hogy aki elmondja pénteken, szombaton, háromszor naphalat után, még a legküssebb bukuját sem hagyják bünbe!’ Amment. mongyélista = evangélista naphalat = naphaladta, napnyugta buku = bog, íz, tag, rész A Tankó Mihály által elmondott ima az úgynevezet "pénteki ima" egyik ritkán előforduló változata. A pénteki ima, amint később látni fogjuk, az Úrjézus imája, s ez összes változatai közül talán éppen ebből és a szövegükben hozzá közel álló változatokból világlik ki leginkább. Hasonló imák Uzonkáról (Háromszék), Bogdánfalváról és Szabófalváról (Moldva), Buko­ vinából, Tolnából és a felvidéki Udvardról találhatóak Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésében. (Erdé­ lyi im. 466,503. és 505., 476. és 477., 470,468.0.) Az imádság végén található felszólítás ("Hirdesd az én koronaviselésemet..") párhuzam­ ba hozható a Máté evangéliumában olvasható ún. "missziósparancs"-csal (Mt.28,19.). A zá­ rómondat egyértelműen az ima érdemszerző jellegére utal. Az imazáradékokkal kapcsolatos elképzeléseket a későbbiek során érintjük. Kostelekből egy kis erdei ösvényen szűk óra alatt átmehet az ember Gyepecére. A fenyves­ ből az irtásra érve csakhamar feltűnnek az aprócska falu házai. Beérve közéjük alig néhány lé­ pést kell tennünk Fekete Róza néni kapujáig. Ez a néhány lépés azonban korántsem veszélyte­ len, különös tekintettel a falu szélső házában lakó, régi jó ismerős Kászoni Fekete Tamás bá­ csira és feleségére, Márika nénire, akiknek vendégszeretete, jólirányzott ételekkel és italokkal társulva órákra képes megbénítani a "néprajzi gyűjtések" odatévedő apostolait. Szorgalmasan elfogyasztva mindent, nadrágszíjnak feszülő hassal aztán mégiscsak eljuthat a meggyötört "gyűjtő" Róza néni portájára. Fekete Róza néni imádságos asszony. Nem csupán a szüleitől, nagyszüleitől örökölt imákat ismeri, de füzetekbe írva gyűjti is a valahol hallott szent szövege­ ket. Sokat emlékezetből is tud. Az itt következő szép régi imádságot egy gyönyörű, szikrázó té­ li nap délelőttjén olvasta fel nekünk, konyhájában ülve: "Ima a drága Urjézushoz" Ó, mért sirsz názáretbeli Jézus Krisztus szent siralmas székedben, szent siralmas kertedben, szent áldott arany hajad leeresztve, 274 �palócföld 94/3 térdig vérbe, könyökig könnybe? Ó, hogyne sirnék, amikor a zsidóknál el vagyok végezve, keresztfára függesztve. A két karom két vasszeggel, a két lábam egy vasszeggel. Tövissel megkoronáztatva. Az örök mindenható Uristen, Ki a kevélyeket megalázod, az elnyomottakat ujra feltámasztod, nyujtsd ki a védelmező karodot és a Te irgalmasságodot, hogy mindenkor győzedelmet vehesünk a Te királyi széked előtt! Az én házam. Ez az ima az előzőhöz hasonlóan a pénteki ima típusához áll legközelebb. A pénteki ima amelynek különböző változatait a most követ­ kezőkben bemutatom - Erdélyi Zsuzsanna felismerése szerint tulajdonképpen Jézus imája, amely az Úr imája (Miatyánk) és Má­ ria imádsága (Üdvözlégy) mellett megjelenve fontos hiányt pótol a népi mentalitás számára. Ugyanis "a Miatyánk és az Üdvözlégy mellől hiányzott a hivatalosan is általános érvényű Jézus-ima. A Hiszekegy - jóllehet Jézus a fő­ hőse - más funkciót töltött be. (...) A nép vi­ szont a szenvedést megjelenítő Jézus részére is igényelt imádságot, egyszersmind az AtyaAnya-Fiú hármasságtudat szövegi megjelení­ tésére is vágyott." (Erdélyi im. 368.o.) Róza néni imája a pénteki ima általános felépítésétől (lírai jellegű bevezető szakasz epikus jellegű középszakasz (Jézus Krisztus halálának sűrített, passiószerű közlésével) záradék, vö. Erdélyi im. 56.o.!) elsősorban a kezdőszakasz és az ima elmondása által el­ nyerhető érdemeket felsoroló, ún. "záradék" Fekete Róza gyepcei konyhájában. 275 �palócföld 94/3 (vö. Erdélyi Zsuzsanna: A z archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In: Erdé­ lyi Zsuzsanna(szerk)Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásoság köréből. Szent István Társulat, Bp. 1991. 51-143.o.) hiányában különbözik. Utóbbira frappáns választ ad az utolsó sor, amely egyben egy másik típusú imádság ("Az én házam Szent Antal...") kezdőso­ ra is. Az "I ma a drága Urjézushoz" ezek szerint eredetileg ebben az imában folytatódott, csak a lejegyzés során a további részek - így a záróformula is - lemaradtak. Jézus Krisztus leeresztett "szent áldott arany" haja nem csupán a bánat, a gyász jele, ennél mélyebb szimbolikus értelemmel is rendelkezik: az "Áldott N ap", a "Szent Nap" keresztény megfelelője, az "Igazság Napja" (Sol Iustitiae), a "GyőzhetetlenNap" (Sol Invictus) "leszentülését", önkéntes áldozatként értünk felajánlott kereszthalálát fogalmazza meg gyönyörű ké­ pi szimbolikával. A Róza néni által elmondott imádság változatait megtalálhatjuk Erdélyi Zsuzsanna gyűj­ tésében (Erdélyi 1976.353,356,359,372,386,464,466,470,472,473,476,477,482.o.) Az utolsó sor akár a következő ima valamelyik változatának kezdősora is lehetne: "Angyalok csenditének..." Angyalok csenditének, arany szóval értekeznek, erejszen bé lélek! Nem eresztlek. Az én házam Szent Antal, négy szegibe négy angyal, közepibe egy aranyszék, azon sír Asszonyunk Szép Szűz Mária. Odamenyen Szent Lukács evángélista, s azt kérdi: ’Mért sírsz Asszonyunk Szép Szüz Mária?' ’Hogyne sírnék, mikor az én Áldott Szerelmes Szent Fiam odavan, térgyig a vérbe, könyökig a könnyübe,’ ’Hova jártál Áldott Szerelmes Szent Fiam?’ ’Én eljártam fekete fődre, főd szinyire. Ott a zsidók két napig üldöztek, harmadik nap megfogtak, vaskesztyűkvel fogdostak, vasveszőkvel verdestek, rusnyán töpdöstek a Te áldott szent nevedér’. 276 �palócföld 94/3 Hirdessed a Te áldott szent nevedet, ugy mind aki minden pénteken írva-írja, küdve-küdik, de nem is küdik, hanem viszik az ők bűnös lelkek a Mennyországba, ugy mind a mai szent, szent született gyermeke olyan, Amen. töpdöstek = köpdöstek Ezt a nyönyörű imádságot jó két évvel eze­ lőtt vettük fel Kosteleken Gyuri Virág nénitől, akit falujában sokan tudós asszonynak tarta­ nak. Tud is, méghozzá sokat. Sok régi imát, rá­ olvasást, s mindenféle történeteket. A környé­ ken eddig egyedül tőle hallottam teljes ráolva­ sást kígyómarásra románul és magyarul is. Ezzel a ráolvasással a kígyómarás nyomtala­ nul eltávolítható. Saját bevallása szerint "kapitányos fehérnép". Múlhatatlan szenvedél­ lyel, fáradhatatlanul meséli a "régi öregek"-től hallott és saját maga által átélt történeteit bo­ szorkányokról, szépasszonyokról, kántérosokról, varasbékáról, váltott gyermekről, lüdércről, rekegőről, ördögről, olyan szuggesztív erővel, hogy amikor évekkel ezelőtt először jártunk nála Szabó Noémivel, az estébe nyúló Gyuri Virág néni látogatás után a szemközti szomszéd Imre Demeterékhez hazaérve alig mertünk nyugo­ vóra térni, s később szégyenszemre kénytelenek voltunk bevallani egymásnak, milyen ször­ nyűségeseket álmodtunk aznap éjjel mindketten Virág néni történeteinek hatására. Az itt idézett ima már szinte teljes egészében pénteki imádságnak tekinthető. Különös fi­ gyelmet érdemel az 5-8. sor. Szent Antalon az imádságokban Páduai Szt. Antal (Kr.u. 11951231.) értendő, szemben a ráolvasásokban helyenként felbukkanó Remete (vagy Nagy) Szt. Antallal (Kr.u. 260.k.-365). Erre utal egy klézsei ima Kallós Zoltán gyűjtéséből, amelyben "Páduai Szent Antalnak szent háza.." szerepel (Erdélyi 1976.512.o.), illetve egy tolnai "Szent* * kantérosok : az állatok tejét elvevő asszonyok, boszorkányok; varasbéka : varangyosbéka; rekegő : az embereket hangjával ijesztgető kirekesztett lélek gyimesi neve. 277 �palócföld 94/3 Antal tüze" ellen való ráolvasás, amelynek "Ereggy el az erdőkre,/ Ott a vad oroszlányoknak gyenge szüviket szorícsd el, piros vérüket ott idd meg!" részletében szereplő oroszlánok legen­ dája szerint Remete Szt. Antalra utalnak, (vö. Erdélyi im. 112. és 115.o.!) A ház "négy szegiben" lévő"négy angyal", s a középen elhelyezkedő"aranyszék" az embe­ riség egyik legősibb jelét, az osztott négyzetet írja elénk, amely "a látható és érzékelhető világ alapszerkezetének (fönt-lent, bal-jobb) jele, s egyben égtájmeghatározó, a tájékozódás elen­ gedhetetlen eszköze.". (Molnár V. József: Vázlat a természetes modellezéshez, Debrecen, én. 7.o.) A négyes osztás négy sarka és négy mezeje általában egynemű (négy angyal), a Közép­ pontban azonban, amely igen szoros kapcsolatban áll a "világ köldöke", "világ közepe" képze­ tekkel, mindig valamilyen magasabb minőség tételeződik, hiszen a "világ közepén" találkozik egymással a Menny, a Föld és a Pokol. (vö. Mircea E liade:Az örök visszatérés mítosza, Eu­ rópa, Bp. 1993.28.o.!) A világ középpontjában, a saját házában lévő ember így a mindenség teljességéről szerezhet tudomást, "felfelé" és "lefelé" is tájékozódhat. A szoba-kozmosz kö­ zéppontjában ezúttal előbb a Fiát kereső Mária, majd maga a kereszthalálát elbeszélő Jézus Krisztus jelenik meg. Szent Lukács evangélista feltűnése a hasonló imákban igen gyakori, amit az a hagyomány indokol, mely szerint Lukács Mária jegyzője és festője. A hazai kódexirodalomban említést tesz erről az Érdy Codex (1524-27.) Karthauzi névtelenje (vö. Erdélyi 1976. 305-306.o.!),a külföldi legendairodalomban pedig a Legenda Aurea (Helikon, Bp. 1990.257.o.). 278 �palócföld 94/3 A következő két imádság is a Jézus Krisztus kereszthalálát bemutató pénteki ima változa­ ta. Az elsőt az írásom elején megszólalt Kádár Imre bácsi felesége, Borbála néni mondta el, a másikat pedig az egyik legkedvesebb kosteleki ismerős, az akkor alig tizennégy éves, minden lében kanál Csilip Tibi, a maga nekiiramodó, kamaszos tempójában. Tibi ezt az imát nagyszü­ leitől tanulta, s ugyanúgy is mondja, mint ők, csak valamivel gyorsabban. Hiába intettük, ne siessen annyira, valami fontos dolga lehetett, mert negyedik nekifutásra is a lassabban elmon­ dott első néhány sor után fékevesztett iramban folytatta az imát, miközben alig észrevehetően a kijárat felé húzódott, hogy az "amen"-t már az ajtóból hadarja el. Azóta sem sikerült egyet­ len, valamivel lassabb tempójú felvételt sem készítenem vele: "Én felkelek én ágyamból..." Én felkelek én ágyamból, testi lelki koporsóból, kimenék szent ajtóm elejibe, feltekinték napkeletre, fejér kőkápolnát láték, küjel irgalmas, belől kegyelmes, négy szegibe négy oltár, közepibe egy aranyszék, ott sir vala Asszonyom, a Boldogságos Szüzmária. Odamene Szent Lukács ivángyélisten. Kérdi, kérdi: 'Mit sírsz Asszonyom Szüzmária?' 'Hogyne sírnék Szent Lukács ivangyélisten, mikor az én Áldott Szent Fiam odavan el, térgyig vérbe, könyöktől könyübe, mert eljő az én Áldott Szent Fiam. Hova jártál én Áldott Szent Fiam?’ 'Eljártam én Áldott Szent Anyám, a fekete fődnek szinyire, két napig a zsidók üldöztek, harmadnapon megfogtak, vaskesztyükvel fogdostak, vasvesszőkvel verdöstek, rusnyákval töpdöstek. Hirdessed azt a te népedet, aki minden pénteken elmondja, pénteken este lefektibe, 279 �palócföld 94/3 szombaton reggel felkeltibe, halála előtt megjelenek hétezer hétszáz angyalimmal, még a legküssebb körmit se hagyom bünben elveszni.’ Amment. küjel = kívül ivangyélisten = evangélista szinyire = színére "Mi van ma péntek..." Mi van ma péntek. Ugyanannak a napja. Én kimegyek én ajtómon, feltekintek magas mennybe. Ott látok egy aranyos kápolnát, küvel irgalmas, belül aranyos, közepibe egy karosszék, ott üldögél Boldogságos Szüzmária, sírdogál. Odamene gélista, kérdi: ’Miért sírsz, Boldogságos Szüzmária?’ ’Hogyne sírnék, hogyne rínék, a teljes harmadnapja, hogy nem láttam az én Áldott Szent Fiamat.’ ’Ne sírj Boldogságos Szüzmária, mert eljött a Te Áldott Szent Fiad! Térgyig vérbe, könyökig könnybe.’ ’Hol voltál Áldott Szent Fiam?’ ’A fekete földön, hol a zsidók üldöztek, keresztfára feszítettek, vaslándzsákkal megszurdaltak, töviskoronát a fejembe tették.’ Aki elmodja ezt a kevés imádságot, este lefektibe, reggel felkeltibe, ugy üdvözlik, mint Ezus Krisztust a keresztfán." gélista = evangélista 280 �palócföld 94/3 Az első ima bevezető soraiban említett "feltekin­ tés" az előző imádságban szereplő "tájékozódás"-s a l rokon. A "még a legküssebb körmit se hagyom bün­ ben elveszni" zárórész az ima elmondása által el­ nyerhető kegyelem mértékét mutatja meg, hasonló­ képpen, mint Tankó Mihály, Virág néni vagy Csilip Tibi imájának záradékai. Az itt közölt imákhoz ha­ sonlóak találhatóak Erdélyi Zsuzsanna gyűjtemé­ nyes kötetében (Erdélyi 1976. 367, 370, 372, 375, 480, 482.o.), Harangozó Imrénél (27, 28, 29, 30, 36, 37, 38,39,40,42,62.o.), Polner Zoltán kis kötetében (4. és 1l.sz.) és Salamon Anikó könyvében is (217, 219,223,224.o.). Az első imádság 5-6. sora kapcsán már írtam az imák és a ráolvasások gyakran igen szoros kapcsola­ táról. Most két olyan imádságot szeretnék bemutat­ Csilip Tibi kutyájával ni, amelyek közül az első, "A jég ellen való imádság" egyértelműen, szövegének teljességében a "nagy üdő" ellen való védekezés eszközeként szolgált, míg a másik, az úgynevezett "Kicsi H i­ szekegy" kettős funkciójú, egyrészt mindennapi imaként, másfelől egy összetett rítus eleme­ ként alkalmazva bajelhárító, elintő, eltiltó szöveg gyanánt szerepel a helybeli csángóság hité­ ben. A vihar, a nagy idő elleni imák igen régi keletűek. Magyar nyelvterületről már a 16. szá­ zad végéről ismeretes egy "gonosz felhő és háború ellen való áldás". (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Kassa, 1943. 124-125.o.) "A jég ellen való imádság"-ot Fekete Róza néni olvasta fel egy régi imádságos füzetből: "A jég ellen való imádság" Ó, nagyhatalmu Uristen, Ki megmutattad mind égen és földön nagy hatalmasságodot, midőn meginditád fellegekből áldott szózatodat! Villámaiddal, ménykövekkel rettegteted a bünösököt. Názáreti Jézus, zsidóknak királya, Ki a szeleknek, s essöknek parancsoltál, hogy sem határainkban, se hajlékainkban kárt nem tesznek, parancsolj a mostan támadott égi háborunak, hogy szakadjanak el hegyekről hegyekre, kősziklákrol kősziklákra, hol Jézus Krisztus, Tebenned nem biznak! Ammen. 281 �palócföld 94/3 Ugyanez az ima, bővebb terjedelemben megtalálható Salamon Anikónál a 201. oldalon. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy az imádság egy múltbeli, egyszer már megtörtént cselekmény­ re hivatkozva űzi el a jégesőt, hiszen az imák és ráolvasások lényegére tapinthatunk ezáltal. Az imák és ráolvasások lényege az idő felfüggesztésében van: a mítikus időben egyszer már meg­ történt és lehetőség szerint mindig újra történő esemény vagy cselekmény felidézésével, való­ ságosan jelenvalóvá tételével, egy őseredeti cselekmény vagy történés újra teremtésével, illet­ ve átélésével az ember kilép a történeti idő szűk korlátai közül, úrrá lesz az idő folyamának látszólagos visszafordíthatatlanságán, és újra az istenek, a régvolt hősök kortársává válva, a bajok gyökeréig hatolva, úrrá lesz azokon. Megszólítja a bajokat, betegségeket okozó erőket, segítségül hívja az őt adott helyzetében leghatékonyabban támogatni, oltalmazni képes hatal­ makat, s mert a teremtett világban semmi sem létezik véletlenül, s minden kimondható szó va­ lamilyen valós tartalmat jelöl, amely megszólítható, nevének kimondásával mozgásba hozha­ tó, a megszólított segítő hatalmak az ima vagy a ráolvasás nyomán beáramlanak kis világunk határai közé, az életünket valójában mozgató energiákat rejtő kulisszák mögül. Az imádságban em lített"szakadjanak el hegyekről hegyekre, kősziklákról kősziklákra' kitétel szinte ugyanezekkel a szavakkal visszhangzik néhány kosteleki ráolvasásban."tisztul­ jo n , takarodjon a fekete kősziklákra" ("igizet" ellen, Berecki Jánosné Gyuri Virág);"tisztul­ jon a fekete kősziklákra" ("igizet" ellen, Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna);"tisztuljon, ta­ karodjon az egész gonosz félelem fekete kősziklákra" ("kutyamarástól" Gyuri Virág); "Babba M ária, (helyett) vidd el oda,/hol kutyák nem ugatnak,/kakasok nem szólnak, / ko­ vásszal kenyeret nem sütnek!" ("igizet" ellen, Gerculy Andrásné Tímár Virág); "Igizet szállj a nagy rengeteg erdőkbe,/ nagy sinka mezőkre,/ hol a kutyák nem ugatnak,/ a kakasok nem szólnak,/ s a lovak nem nyeritnek/" ("igizet" ellen, Tankó Mihály és felesége, Albert Anna). Hasonló zárórész szerepel két-két Erdélyi Zsuzsannánál (Erdélyi 1976.117-118. és 155.o.) és Salamon Anikónál (190. és 192.o.) fellelhető imádságban, illetve ráolvasásban. Hasonlóképpen alkalmazzák az úgynevezett "Kicsi Hiszekegy"-el, amelyet valaha az egész Gyimesben ismerhettek, mert ugyanezt az imát közli Salamon Anikó (213-214.o.) szin­ tén a Gyimes-völgyéből (nem jelöli ugyan, de nagyon valószínű, hogy a Hidegségről, könyvé­ nek anyagát ugyanis nagyrészt innen gyűjtötte). Harangozó Imre is közli ugyanezt az imád­ ságot, ő a Hidegségen, Szalamás-patakán hallotta. (Harangozó, 65.o.) A "Kicsi Hiszekegy" vi-* * Babba Mária a székelyek és a csángók ősvallásában nagyon fontos szerepet játszó Istennő, Akinek tisztelete és imádata mindmáig meghatározza a helybeliek hitét./Vö. Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, in: Népismereti Dol­ gozatok, Kriterion, Bukarest, 1980.231 -239.o.; Molnár V. József: Csíksomlyó. in: Őshagyomány 12. én. /1 9 9 3 / 71 74.o.; Takács G yörgy: Babba Mária, in: Országépítő 1993/4 56-61 .o. /és 1994/1. számban./; Vitos László : Babbamária. Máriakultusz Székelyföldön. in: Kapu 1993/4. 51 -54.o.’/ 282 �palócföld 94/3 har elintésére való használatáról így vallott Magyarcsügéscn "Kicsi"Andrisné, Katalin néni: 'Mikor erős üdő van, s erőst villámlik, s erőst görget, akkor ... lehet mondani. (...) Még egyet mondanak ... az Irgalmasság Olvasóját. Mikor nagy üdő van, mondjuk. Gyertyát gyujtunk, s még letérgyelünk, s mondjuk." A keletkező fergeteggel térdre ereszkedve szembemondott imádság ereje, az emberek élte­ tő hite képes minden borulatot, vihart elűzni a segítségül hívott isteni hatalom által, amely úr­ rá lesz a rossz időn, rossz időkön. Erre gondolva idézem fel most Katalin néni imáját, a "Kicsi Hiszekegy "-et: "Kicsi Hiszekegy" Hiszek egy Istenbe'. Bizok az Istenbe*. Az a bizott Isten lakojzék lelkembe'. Jőj el én Istenem, gyontass meg ingemet, hogy legyek én Néked gyóntatott embered! Ne jőj gonosz Sátán, ne kisérts engemet! Fejem, fejem felett az Uristen. Bizonyságimba gyontatott embere vagyok én Néki. Amen. * Az idézett adatközlők szövegeik sorrendjében: Kádár Imre, sz.: 1907. Magyarcsügés; Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, sz.: 1915. Kos­ telek; Györgyice Andrásné Korbuly Katalin, sz.: 1921. Magyarcsügés; Tankó Mihály, sz.: 1939. Kostelek; Fekete Jánosné Korbuly Rozália (Korbuly Katalin húga), sz.: 1934. Gyepece; Berecki Jánosné Gyuri Virág, sz.: 1923. Kostelek; Kádár Imréné Berecki Borbála, sz.: 1907. Magyarcsügés; Csilip Tibor (Gyuri Virág unokája), sz.: 1978. Kostelek; Gerculy Andrásné Tí­ már Virág, sz.: 1930. Kostelek; Tankó Mihályné Albert Anna, sz.: 1945. Kostelek. 283 �palócföld 94/3 Drozsnyik István : Ne bánts és nem bántanak 284 �szem élyes történelem Radó György FORGÁCSOK - Kapcsolataink Tragédia-fordítókkal Jaan Kross Az egykori Szovjetúnió nyelvei közül észtül igen jelentős Tragédia -fordítás jelent meg. 1966-ban "Költészeti napok" voltak Magyarországon és a rendezvény-sorozaton irodal­ munk jónéhány fordítója vett részt. Köztük volt az észt Petőfi-fordító Ellen Niit. Az ünnepségek szervezésében Mártával mi is részt vettünk, ennek során többek közt Ellen Niittel is összebarátkoztunk és meghívtuk la­ kásunkra egy feketekávéra. A kis termetű költőnő együtt jött el hórihorgas férjével, s ez el­ mondta, hogy Jaan Krossnak hívják, itt csak hitvesi minőségében van jelen, noha ő maga is foglalkozik irodalommal. Hogy foglalkozik-e? Rövidesen megtudtuk, hogy Kross az élő észt irodalom kiemelkedő képviselője, és tán azért szerénykedett, mert (ezt bizalmasan sikerült megtudnunk) nemrég tért vissza Tallinnba egy olyan munkatáborból, ahová a "politikailag gyanús" észt értelmiségi­ eket hurcolták el. Mi Mártával nemcsak hogy fütyültünk az effajta gyanúsítgatásokra - de ezek éppen fokoz­ ták rokonszenvünket - és már a lakásunkon tett látogatásukkor megkezdtük agitálni az irodal­ már-házaspárt, hogy ha az asszony Petőfi mellett tette le a műfordító-garast, akkor a férj má­ sik óriásunk, Madách világhírű művének észt meghonosításával arathatna hozzá méltó sikert. Aztán Kross érdeklődésének további tápot adott, hogy egy másik "színházi" házaspár, akikkel *Szerzőnk írásának első részében (Palócföld 1994/2. szám) Mikola Lukas, Josef Holder, Imaoka Dzsuicsiro, Mohácsi Jenő, Kalocsay Kálmán, Avigdor Haméiri, Antonio Widmar, Vilko Novak, Toivo Lyy, Ladislav Hradský, Ctibor Štritnicyky, Roger Richard, Jean Rousselot, Rónai Pál, Alpha Diallo, Sivirsky Antal, Páter Fogolyán András fordítókhoz fűződő kapcsolataira emlékezett vissza, (a Szerk.) 285 �palócföld 94/3 a pesti és balatonfüredi összejövetelek során szintén összebarátkoztak, Sütő Irén szinésznő és Lázár nevű férje, gazdasági-szervező szakember, szintén a Tragédia lefordítására bíztatta. Alkotását elősegítendő, a szövegen kívül elküldtem Krossnak a mű német, francia és orosz for­ dítását, ő azonban bensőbb kapcsolatba akart kerülni az eredetivel; Paula Palmeos filológus professzornővel, aki már a háború előtt kitűnő ismerője volt nyelvünknek és irodalmunknak, együtt alkották meg az észt fordítást, mely aztán 1970-ben a tallinni finnugor kongresszus ünnepi ki­ adványaként látott napvilágot. Kapcsolatunknak azonban még nem szakadt vége: Krossékat többször is meglátogattuk Tallinnban, és amikor híre érkezett, hogy a művet bemutaja az észt nemzeti színjátszás fő ott­ hona, a tartui Vanemuine Színház, kérésünkre írószövetségünk 1971-ben a kultúrcsere kere­ tében lehetővé tette, hogy megtekintsük az előadást. Élményünkről Ahogyan Madách megál­ modta címmel számoltam be a Magyar Nemzetben, s hogy teljes joggal, ez egyaránt a fordító Jaan Krossnak valamint Epp Kaidu rendezőnőnek volt köszönhető. N odari Guresidze Egy másik költői rendezvény alkalmával az ungvári Jurij Skrobinec barátunk, aki 1942ben, az Erdős Kárpátok időleges visszatértekor pesti - a Reáltanoda utcai - középiskolába járt és kitónűen tudván magyarul, költészetünk termékeny fordítója lett, látogatott meg ben­ nünket a lakásunkon. Ő sem egyedül: vele volt grúz delegátus-társa, Nodari Guresidze. Ott, akkor igyekeztünk Skrobineccel vállvetve rávenni, hogy fordítsa le A z ember tragé­ diájá-t. Igyekezetünk eredménnyel járt és Guresidze 1977 évi találkozásunkkor átnyújtotta nekünk a grúz nyelvű Tragédia kötetét. (Ha a fordító keresztnevét Nodar alakban látjuk, halljuk, tudnunk kell, hogy ez az orosz vagy oroszból átvett alak magyarban helytelen; mert amint görögben -osz, latinban -us hímne­ mű főnevek alanyeset-ragja, úgy grúzban -i, s ha eleink használták is a Homér és Horác ala­ kot, ma már a Homérosz és Horatius a helyes - és ugyanígy a grúz Nodari. ) Issa an ’Naouri Rövid, egyetlen találkozásból és egy levélváltásból álló kapcsolat volt, az engem barátságá­ val megtisztelő, kiváló orientalistánk, az egykor Rabindranath Tagore santiniketani telepén is működő, egyéb tevékenységein kívül a kairói egyetemen is tanár és szépírtóként is jeles Germanus Gyula professzornak volt köszönhető. Ő is, mint Mártával mi, rajongott Az ember tragédiájá -ért és keleti kapcsolatait, valamint idehaza élvezett tekintélyét kihasználva, nem­ csak hogy felkeltette Issa an’Naouri, Bejrutban élő jordániai költő-fordító érdeklődését a Tragédia iránt, hanem 1965-ben sikerült is őt meghívatnia hazánkba. Ekkor találkoztam vele az írószövetségben tartott délutáni összejövetelen, ahol Germanus professzor érveit megerő­ sítve, igyekeztem az arab fordítót rávenni a mű átültetésére. Issa hajlott is szavainkra, és kö­ zölte, hogy tervezett fordítását a Corvinánál megjelent, Horne-féle angol szövegből fogja el­ 286 �palócföld 94/3 készíteni. (Aminek nem nagyon örültem, mert egyrészt jobban szeretem a közvetlenül erede­ tiből készült fordításokat, másrészt Horne-ét nem tartom a mű legjobb angol szövegének. De­ hát "szegény ember vízzel főz", ez a megoldás is jobbnak látszott, mint semmi, és Germanus professzor biztosított róla, hogy ő ellenőrzi majd az arab szöveg művészi hűségét, minőségét.) A fordítói munka késett. 1966-ban írtam Issának, de válaszában közölte, hogy elfoglaltsá­ ga folytán még nem fogott hozzá a Tragédia átültetéséhez. 1970 lett, mire a fordítás Bejrut­ ban megjelent. Lew Kaltenbergh A második világháborúban a hazánkba menekült lengyelek Antall József belügyminisztériumi és Mészáros István külügyi akciói folytán itt szabadon éltek, tanultak, vagy Nyugatra menekülhettek tovább. Volt köztük, aki nyelvünket megtanulván, számottevő műfordítói te­ vékenységet fejtett ki, így Tadeusz Fangratnak lengyel kötetei jelentek meg Petőfi és József Attila verseiből, a Jan Kot írói néven publikáló Adam Bahdajnak pedig székely népballadák­ ból. Gyűjtemények, antológiák is megjelentek és műfordítóként szerepelt Lew Kaltenbergh is. Ő a Tragédia lefordításának igéretét hordozta magában. 1960. - Márta meg én Varsóban, ott, ahol a Visztulával párhuzamos főútvonalból V-alakban kiválik egy utca, a V csúcsában lévő cukrászdában ülünk, melynek neve Mickiewicz nem­ zeti hőskölteményének, a Pan Tadeusz-nak egyik szereplőnőjéé: Telimena. Velünk van Kal­ tenbergh, némileg borközi állapotban (mint, úgy hiszem, életének minden órájában), mesél magyarországi emlékeiről és ünnepélyesen átnyújt egy nagy formátumú kötetet. Az ő műve: A z ember tragédiájá-nak új lengyel fordítása, a Pax katolikus kiadónál jelent meg nemrég, díszes alakban, Zichy Mihály illusztrációival. Gyűjteményem értékes darabja lesz - gondo­ lom. Aztán (ez már inkább anekdotikus motívum) az az ötletem támad, hogy a szép kiadványt talán felhasználhatom kedvcsinálónak egy újabb nyelvű fordításra. Hiszen a lengyel irodalom fordítóinak időszakosan megrendezett találkozóján vendégeskedünk Varsóban, jónéhány nyelv műfordítóinak társaságában. Amikor házigazdáink vasárnap délelőtt autóbuszokra ül­ tetnek, hogy Zselazova Volába, Chopin szülőházába tegyenek kirándulást, mi Mártával a két belorusz delegátus, a költő Makszim Tank és a prózafordító Janka Bril (Jankának hívják, de férfi) mellett helyezkedünk el. Velem van a Kaltenbergh-féle díszes lengyel kötet, és úgy mu­ togatom a mellettem ülő Brilnek, hogy felébresszem az érdeklődését. Ő azonban az illusztrá­ ciókra összpontosítja figyelmét, és amikor megpillantja azt, amelyen Zichy nem leplezi a sza­ bad női kebleket, kimond egy rigmust, amelyet valamely szláv nyelv ismerete nélkül is könnyen megérthetünk: Poemat katolicki, A krastíve cicki. A belorusz nyelvű Tragédiá -ból nem lett semmi. 287 �palócföld 94/3 Stanislaw Hebanowski Ez viszont komoly és kalandos kapcsolat volt. ...Lakásunkon két lengyel látogató, egy színháztörténész, a német megszállástól szenvedő hazája illegalitásban küzdő nemzeti színjátszásának kutatója és a Gdansk (németül Danzig, magyarul Dancka) városban működő Wybrzeze ("Tengerpart") Színház igazgató-rendezője. Ez utóbbi, Stanislaw Hebanowski, a Tragédia bemutatását tervezi, és minthogy az eddigi há­ rom lengyel fordítás szövegét (Hen-Wójcikicwicz, Magyarországon élő lengyel festőművész 1885-ben Krakkóban, Teresa Praznowska németből készült, 1892-ben Varsóban megjelent, éppúgy, mint Kaltenbergh túl szabadon csapongó fordítását) egyaránt alkalmatlannak találja, elhatározta, hoy őmaga, aki franciából - főleg Marivaux-t - fordít, készít színpadi szöveget: Rousselot fordításából, mely nagyon tetszik neki. Az én közreműködésemet szeretné olykép­ pen, hogy amint egy-egy színnel elkészül, ideküldi, és én, mint a három nyelv ismerője, az eredetivel egybevetve, hívjam fel a figyelmét, ha valahol a kettős közvetítés folytán, túlságo­ san eltért volna az eredetitől. Vállalom, és megkezdődik sorozatos levélváltásunk. Elkészül a fordítás. Tudtommal soha sehol sem jelent meg, Lengyelország határán kívül egyetlen gépiratos példánya az, amely nálam van. Hebanowski kitűzi a premiert és termé­ szetesen meghív kettőnket Mártával: egy nappal korábban kell Danckába érkeznünk. Hebanowski elküldi délelőttre a Budapest-Varsó és délutánra a hozzá csatlakozó VarsóDancka repülőjegyeket. Ferihegyen reggel átveszik csomagjainkat, de amikor a beszállójegyet kérjük, nemet inte­ nek és némán a repülőtér felett lengő fekete zászlóra mutatnak: gépünk előző nap zuhant le Kijevnél. A tartalék gép ebéd után fog indulni. Egek! De hiszen Varsóban lekéssük a csatlakozást... Reklamációnkra vállvonás a válasz: ők nem tehetnek semmit. Taxival rohanás Pesten ide-oda. Sem az Ibusz, sem a lengyel Orbis Pes­ ten nem árúsít lengyel belföldi hálókocsi-jegyet. Szállodát táviratilag rendelni - tapasz­ talásból tudjuk - reménytelen. Szerencse a bajban: Jakubowski kultúrattasé a barátunk, véletlenül bent van a hivatalá­ ban, véletlenül éppen nincs értekezlete, táviratozik varsói hivatalába, és amikor délután ki­ szállunk a gépünkből, egy külügyi lányka fogad. A hivatal rendelésére persze van szállodai szoba és másnap reggelre repülőjegy Danckába. Hebanowski vár bennünket. Délelőtt zuhog az eső; ismerjük az észt és lett partról a balti tengermellék időjárási szeszé­ lyét. De nem mulaszthatjuk el, hogy tisztelgő látogatást tegyünk a lengyel hősiesség híres em­ lékhelyén, a Westerplattén, ahol a második világháború kitört. Este pedig fényesen kivilágítva vár a színház. Miként a harmincas években Németh Antal, ezúttal is magyar rendező kapott meghívást, hogy honi színháztörténeti ismeretek birtokában állítsa színpadra Az ember tragédiájá-t: Giricz Mátyás. Az előadás előtt félrehív, hogy előre beavasson egyéni ötletébe: minthogy a lon­ 288 �palócföld 94/3 doni színben Madách a vele egykorú világba vezet, az ő szándéka szerint nekünk is a mai, kor­ társi világba kell elvinnünk e színben a nézőt. Furcsállom, de - majd meglátjuk. Szépen gördül az előadás, jók a színészek, magyar tervezésűek a díszletek, sok a jó rende­ zői ötlet. Jön a londoni szín. A Korcsmáros szavaival bármixer ügyködik, a Kéjhölgy csáb-keblein egy-egy B betű Brigitta Bardot-t idézi, és csupa hasonló jelmez-megoldás. Mártával nyugta­ lanul várjuk a szín végét. A (mai) társadalom képviselői párverseikkel ajkukon már sorra eltűntek a tömegsírban, s előlép Éva: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Irodalmi előadásainkon Márta kedvenc monológja. A színpadon Éva a madáchi előírásnak megfelelve, fátyolát, palástját a sírba ejti - ámde ahelyett, hogy dicsőülten felemelkednék, egymás után leveti további ruhadarabjait is, míg ott nem áll a sír fölött anyaszült mezítelenül. Sztriptíz. Márta ujjai fájón a karomba mélyednek. Napokba telik, míg Danckában, majd Varsóban magához tér. Az előadást követő fogadáson félrehúz a Lucifert játszó színész. - Valami nem vág össze ezzel a rendezéssel - mondja. - Mai helyzetben, mostani angolnak öltözve, hogyan mondhattam ezt a szöveget: "Ha sejtené a nép, hogy négy hajónk/ Még már ma révbe szálland Indiából..." Orosz J ó zse f Mint a héber Haméiri, ő is Ady nemzedékéből, sőt ő is Érmindszentről indult, ezért indít­ tatva érezte magát, hogy nagy földijének verseit fordítsa - németre Bécsben, majd kivándo­ rolván Amerikába s ott az Oregon állambeli Portlandban farmerkedve, közben a magyar köl­ tészet népszerűsítése végett angol nyelvű magyar versantológiát adjon ki két kiadásban is. Minthogy ebben a Tragédia egy részletét is közölte, felvettük egymással a kapcsolatot és le­ vélváltásunk kezdődött. Grosz az egész művet lefordította és az angol költői kifejezés (amint írta: "idiomatic") szempontjából Howard McKinley Corning portlandi költő által már csi­ szoltatok Magyarországon sokszorsított, a kanadai Torontóban kiadott szövegét 1966 tava­ szán megküldte nekem azzal a kéréssel, hogy ellenőrizzem szöveghűség szempontjából. Ezt szívesen vállaltam és korrespondenciánk során olykor vitatkoztunk is. Grosz, hogy szövegét eleve megítélje angol anyanyelvű fordító-társ, már az antológia elkészítésénél együttműkö­ dött W. Arthur Boggs portlandi főiskolai tanárral, és e kapcsolatuk mindaddig tartott, amíg Boggsnak egy felrobbant benzines kanna a halálát nem okozta. Végülis Grosz többszörösen csiszolt szövege 1986-ban megjelenik A z ember tragédiája színrevitelére vonatkozó doku­ mentumoknak a Nemzetközi Színházi Intézet magyar tagozata által kiadott kötetében. 289 �palócföld 94/3 Márk Tamás Amikor Márk Tamás - Thomas M. Mark néven coloradói professzor - 1966-ban Budapes­ ten kutatott, én, aki a Fordítók Nemzetközi Szövetségében a magyar fordításügyet képvisel­ tem, D ale Cunningham amerikai delegátustól szerzett információm alapján felhívtam Márk figyelmét, hogy a houstoni egyetem évenként megpályázható kétezer dolláros szubvenciót tű­ zött ki érdekes, egyébként aligha kiadható műfordításra. Ezek után megszakadt a kapcsolatunk és csak hallomásból értesültem, hogy Márk felhasz­ nálta az értesülést, megpályázta és meg is kapta a szubvenciót, majd valamikor 1990 körül a budapesti PEN-klubban tartott összejövetelen a hungarológus George Cushing professzor el­ mondta, hogy a Márk-féle Tragédia -fordítás már megjelent. Én nem kaptam belőle példányt. Hans Thurn Amikor gyűjtöttem, minden elérhető forrásból, a Tragédia -fordítások adatait és bizonyos szövegrészeit, kezembe került F.E. Schultz - W. Allgayer 1956-ban Köln-Berlinben megje­ lent Dramenlexikon című műve, mely megemlíti, hogy A z ember tragédiájá-i a Chronos ki­ adó Hans Thurn fordításában ajánlja. A Filológiai Közlönyben megjelent cikksorozatomba felvettem ezt az adatot. 1965-ben pedig egy hamburgi nemzetközi fordításelméleti konferencián a fordító lélekta­ náról tartott előadásomon megjelent egy férfiú és közölte, hogy ő a cikkemben említett Hans Thurn. Meghívására Mártával meglátogattuk kertes házában a Hamburg környéki Aumühlben; ott és több más találkozásunkkor megismertük történetét: hogy mint délvidéki sváb, anyanyelvi szinten ért magyarul, németül és szerbül, a Szerbiát megszálló német hadseregben szolgált tolmácsként, Tito Jugoszláviájában elzárásra ítélték, s ő a börtönben németre fordí­ totta Ivo Andrity Híd a Drinán című regényét, ezért szabadon engedték, Hamburgba települt, itt az egyetem finnugor tanszékén működik. Lefordítani készül A z ember tragédiájá-t, már elkészült néhány részlettel, folytatja a munkáját. Figyelmeztettem, hogy a Dóczi-féle fordítás egykori, és a Mohácsi-féle szöveg világraszóló sikereinek emlékével aligha sikerülhet megbir­ kóznia - ő azonban annyira bízott saját németségének korszerűbb voltában és gondos szövegelemzésében, hogy nem sikerült meggyőznöm munkájának reménytelenségéről. Aztán többször is találkoztunk, levelezgettünk is egymással, midőn pedig valamikor a het­ venes években Pestre látogatott, s a margitszigeti Nagyszálló teraszán együtt uzsonnáztunk velük meg a Kozocsa-házaspárral, egy igen mély értelmű gondolattal ajándékozott meg: hogy aki el akar jutni a forráshoz, annak ár ellenében kell úsznia. Nem álltam meg, hogy ezt versbe ne szedjem, magyarul: "Ár ellen úszva fo lyvá st/ Eléred majd a forrást." És németül is: "Schwimme gegen Flut und Welle/ Dann erreichest du die Quelle." Thurn valóban lefordította az egész Tragédiá -t. Megküldte nekem gépiratát, de a fordítá­ sa sorsáról nem tudok semmit. 290 �palócföld 94/3 Balla Ignác Említenem kell, jóllehet igen sok idő, csaknem három évtized telt el találkozásunktól ad­ dig, hogy neve a Tragédia -fordítók listájára került, és kapcsolatunknak nem is volt ilyen vo­ natkozása. Balla Ignác író, újságíró 1925 óta tudósított magyar lapokat Rómából, olasz szépirodalmat fordított és idővel Ignazio Balla néven már olasz irodalmárnak számított. Apám mint barátjának ajánlotta figyelmébe, hogy én 1933 nyarán a perugiai egyetem hallgatója le­ szek. Utána Balla lakásán fogadott és beajánlott az olasz irodalom egyik nevezetes képviselő­ jének, Filippo Tomasso Marinetti n ek, az olasz futurizmus atyamesterének. Marinetti szívélyesen fogadta a magyar diákot és megajándékozott Novelle con le labbra tinte ("Festett ajkakkal elbeszélt történetek") című kötetével, mely kézírásos dedikációjával (A Giorgio Radó simpatia ed auguri) egyik kincse könyvtáramnak. Balla egy fordítótárssal, A lfredo Je rivel együtt ültette át a müvet, és bár megértjük, de semmiképp sem helyeselhetjük abbeli igyekezetüket, hogy a mű címét, az olasz olvasó részére - aki Dante La divina commedia (Az isteni színjáték, tükörfordításban: Az isteni komédia) cí­ mű nagy költeményét sajátjának érzi - leplezetlen utalással így alakították át: L'humana tra­ gedia (Az emberi tragédia). A lbert Lange F liflet Az ember tragédiája 1979-ben Oslóban megjelent, norvég nyelvű fordításának alkotója, Fliflet, nem a Tragédia -fordítás, hanem az általam szerkesztett Szózat-kötet kapcsán, immár egyedüllétem idején, valamikor 1989-ben látogatott meg lakásomon. Valamikor 1979-ben irodalmunk fordítóinak egy csoportjával a szatmárcsekei Kölcseymauzóleum meglátogatásakor csírázódott az a terv, hogy egy-egy kötetben jelenjék meg a Himnusz és a Szózat dokumentációja (költő és zeneszerző arcképe, vers és kotta kézirata, el­ ső megjelenése, hat nyelven - magyarul, angolul, franciául, németül, oroszul és spanyolul a történetük, valamint fordításuk 19 illetve 20 nyelven. A két kötetet én állítottam össze, meg­ jelentek 1981-ben, amikor pedig 1988-ban bővített kiadásukra támadt igény, honnan, hon­ nan nem, megkaptam a Szózat dán és norvég nyelvű fordítását: mindkettő Fliflet műve. A kapott két gépirat igan zavaros volt, és eltekintve attól, hogy a dán és a norvég irodalmi nyelv igen hasonlít egymáshoz, én bizony a két fordítás nyomdába adásakor és a kefelevonat korrigálásakor - mea culpa! - összekutyultam sorokat meg strófákat: így jelent meg, hibásan a "bővített kiadás". Fliflet a lakásomon tett látogatásakor (egyedül kellett fogadnom, mert Márta nem volt már) egyrészt rendbe szedte az összekavarodott két szöveget, másrészt elmesélte költő-fordí­ tói múltját: így került beszélgetésünkben a Tragédiá-ra is a szó. Elmondta, hogy a harmincas években Debrecenben tanult. Vallomásszerűen elmondta azt is: az ember életének, sorsának, cselekedeteinek legfőbb mozgatóját abban az érzésben tudja, 291 �palócföld 94/3 melynek szerelem a neve; lám, őt egy magyar kislány iránti forró érzése vette rá oly mértékben elsajátítani nyelvünket, hogy még verset is írt magyarul; aki pedig ennyire behatol nyelvünk leikébe, az lehetetlen, hogy ne legyen Az ember tragédiájának fanatikus rajongója: így jutott arra a késztetésre, hogy lefordítsa Madách müvét norvégra. Mindezt különös északi erővel, valóságos peergynti pátosszal hozta tudomásomra, s én ami a szerelem mozgató erejét illeti,- látogatásakor, midőn Márta nem volt m ár,- éppúgy azonosultam különös, ibseni pátoszával, mint a Tragédia iránti rajongásával. Aztán távozott, és ezzel kapcsolatunk véget ért. Sebestyén György Most vissza éveimnek abba a szakaszába, amelyet mielőtt Márta elhagyott volna bennün­ ket, engem és ezt a világot, amikor még erős voltam és fürge, mert segíthettem neki - úgy ne­ vezek, hogy élet; míg ezt, ami most van, amikor bár orvosilag mérhető bajom nincs, de minden nappal gyengülök, úgy nevezem, hogy az élet és halál közötti szakasz. S ha elmém küzd a szí­ vemmel, mert arra gondolok, hogy jobb így, hiszen már nem bírnék segíteni neki, és hogy hová került volna magára maradva, ezt még elképzelni is szörnyű - akkor a szívem ugyan sajog, de azt gondolom: inkább nekem fájjon, mint neki... Node elég a magánügyből - vissza a témához - egy kapcsolat mértékéig, Sebestyén Györggyel vissza az életbe. ...Három magyar nevű osztrák íróról tudok; Ödön von Horváth, Franz Theodor Csokor és Sebestyén György. Az első Fiuméban született magyar diplomata-családból, a második ízigvérig bécsi antináci, a harmadik magyar újságírónak indult, az 56-os Petőfi-körben vállalt szerepe miatt emigrált, és Ausztriában írt műveivel az irodalom ottani vezető köreibe került. E művei közé tartozott Tragédia-fordítása, melyet 1981-ben mutatott be a klagenfurti szín­ ház. Mi Mártával akkor már az 1984-re Bécsbe kitűzött nemzetközi fordító-kongresszust előkészítendő, többször jártunk az osztrák fővárosban, s az ottani Collegium Hungaricum ve­ zetőségével megállapodtunk, hogy velük együtt részt veszünk a klagenfurti bemutatón. Sebestyént már Pestről ismertem, 1955-ből, amikor ő a Magyar Nemzet egyik szerkesztő­ je volt. Klagenfurtban a színi bemutatót megelőző napon találkoztunk és együtt vacsoráztunk vele meg a darabot rendező Ferkai Tamással Szép előadás volt, csak Kepler teleszkópja és Danton szónoki emelvénye alig fért el egymás mellett és akadályozta Ádámot, de nagyobb baj nem történt. Hogy a bemutató díszvendége, aki utána hivatalos fogadást adott, a magyar művelődési miniszterhelyettes, Tóth Dezső volt (jó irodalomtörténész, akit előbbről mint írószövetségi párttitkárt és a Magvető Kiadó igazgatóját ismertem) - ez a körülmény jelzi, hogy bár a "vas­ függöny" még fennállott, de már a "legvidámabb barakk" korát éltük. Sebestyén szerkesztette a közös magyar-osztrák kiadású, pompás Pannonia című folyóiratot is - úton voltunk az ideo­ lógiailag immár nem kettéválasztott Közép-Európa felé. 292 �palócföld 94/3 Mi Mártával hasznát is láttuk a miniszterhelyettessel a klagenfurti fogadáson felújított is­ meretségnek: három évvel később, amikor nekem szürke hályogot eltávolító műtétnek kellett magamat alávetnem és Márta már nem tudta magát ellátni, Tóth Dezső protekciójával kapott helyet a Kútvölgyi kórházban, mely akkor még a párt-korifeusoknak volt fenntartva. Sebestyén György pedig a Magyar PEN-központ hivatalos meghívására a Kossuth klub­ ban tartott előadást a Tragédia fordításáról; hárman szóltunk hozzá: Boldizsár Ivá n , Keresztúry Dezső és jómagam. Ilyen "köztes" világot éltünk akkor, a nyolcvanas években. Sebestyén György aztán rövidesen meghalt, én pedig, immár Márta nélkül, egyre gyengül­ ve, abba a szakaszba kerültem, amelyet így nevezek: "az élet és a halál között". Búcsúzás Előzményekként bemutattam, hogy a Tragédia iránti rajongásunk miként fűzött össze bennünket Mártával - most, nem terhelve az olvasót testi bajainknak s a gyógyulások, meg­ könnyebbülések örömének krónikájával, azzal kell írásomot befejeznem, hogy miután együtt éltük át a Fordítók Nemzetközi Szövetségének kongresszusait (1966: Lahti, 1970: Stuttgart, 1974: Nizza, 1977: Montreal, 1981 : Varsó, 1984: Bécs, 1987: Maastricht) hazai írószövetsé­ günk megbízólevelével, és együtt csavarogtunk világszerte (a Potomactól a Volgáig és azon is túl), majd zsűritagságom megszünte után átvehettem az új zsűri által nekem - Csuka és Rónai után harmadik magyarnak (életművemért és kiemelten Szerelmes szembesítés című, 20 nyelvből készült versfordításaimat bilingvisen tartalmazó kötetemért) a műfordítói Nathhorst-díjat - mindvégig Madách és a T r a g é d i a témáját népszerűsítve, befejezésül meg kell írnom a búcsúzást is. Maastrichtbe már csak a holland légitársaság fizikai segítségével jutottunk el, utána Már­ ta kórházba került, majd kiállván egy sikerült combnyaktörés-műtétet, immár ismét a Kút­ völgyi gondos ápolása alatt, midőn mindennapos látogatásaim során 1988. június 27-én lehúnyt szemmel, a világra érzéketlenül fekve - kómában - találtam, arcához hajolva suttogtam fülébe kedvenc monológját: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!... És íme az utolsó soroknál: ...E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra - felnyitotta a szemét és rámmosolygott. Így búcsúzott el tőlem és e világtól. A kettőnket boldogsággal összefűző téma - Madách és a Tragédia - azóta bennem egye­ dül él tovább. Koronatanúi a Palócföld oldalai, lásd: "A négy fogadás", "Madách és Einstein" meg ez a mostani közlemény - és van még egy s más a tarsolyomban... 293 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1994. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek el­ mélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1994. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1995 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díj­ nyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlés­ re javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelőRsEséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/cb06b306b6cc32f643dbd22e68733259.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2c7bd5a76eea412519eaf7cf001664ff.pdf d6093bdd3c8f2734cacc249559d667f2 PDF Text Text XXVIII. évfolyam március-április �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 94/2 Tartalom Böndör Pál versei Bujdosó Alpár Chiton olivaceus feljegyzései (performansz-forgatókönyv) 103 106 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-szlovák jegyzetek 1 11 Oláh János Utazás (hangjáték) 122 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagassában XVI. (esszé) Filep Tamás Gusztáv - Tóth László A hazatérő (tanulmány) Horpácsi Sándor Lőrinczy István: Ázott csillagok (kritika) 138 147 155 Marschalkó Zsolt Ballada a fekete bárányról (vers) 156 VALÓSÁGUNK Kálnay Adél Ne mond azt, hogy pipi (szociológiai riport) Bedegi Győző Itt élned, halnod kell (szociológiai interjúk) 158 Barcs János versei 170 164 MŰHELY Praznovszky Mihály Mikszáth erdélyi képviselő lesz (tanulmány) Kozma Dezső Madách a kolozsvári színpadon (tanulmány) 172 178 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (irodalmi visszaemlékezés) 189 101 �palócföld 94/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői Barcs János költő (Budapest), Bedegi Győ­ ző újságíró (Salgótarján), Böndör Pál költő (Temerin, Jugoszlávia), Bujdosó A lpár költő (Bécs, Ausztria), Filep Tamás Gusztáv iro­ dalomtörténész (Budapest), Horpácsi Sán­ dor kritikus (Miskolc), Kálnay Adél író (Dunaújváros), Käfe r István iroda­ lomtörténész (Budapest), Kozma Dezső iro­ dalomtörténész (Kolozsvár, Románia), Marschalkó Zsolt költő (Salgótarján), Oláh János költő, író (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest) Borítónkon Csohány Kálmán grafikája lát­ ható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 102 Index 25925 �palócföld 94/2 Böndör Pál Zöld, örökzöld Miután a helyi szokásokhoz igazodva kötelező félórai alkudozás után megvásároltam a két ceruzaelemet a szingapúri elárusító teával kínált és megkérdezte hogy honnan jövök. Hiába soroltam neki: Magyarország Jugoszlávia (még egyben volt) Ausztria Románia Csehszlovákia (szintén egy ország volt még) a maláj fiatalember egyre szomorúbban vonogatta a vállát. Olaszország említésénél végre felcsillant a szeme és váratlanul rázendített: - Ella mi fu rapita. Verdi után Donizetti következett: - Una furtiva lacrima... Szóval olyan olasz féle vagyok? nézett rám meghatottan a pult mögül még mindig a hőstenor pózában. - Igen - vontam most én vállat - majdnem olasz. Majdnem szlovák és majdnem szerb. Magyar. 103 �palócföld 94/2 A régi formáját sem hozta, csak susogott és sziszegett Mint az a régi labda volt mely valahol mindig eresz­ tett - hol itt feslett fel hol ott úgy viseli magát e test - hiába rugdalják a tesz­ ten alig mozdul egy araszt. - Itt lenni már nem is szeretsz s a tehetetlenség maraszt csupán! Nem vagy többé te ott­ hon itt! - miközben mondta ezt többször ki - és becsomagolt. Föltett egy Ellington lemezt. - Igazad van ha kinevetsz mondta - lehúz a sok ballaszt s elrugaszkodni nem ereszt. A tehetetlenség maraszt? hűség? Az Úr a sarki bol­ tig vezet minket s elereszt. Töltött még egy kevéske bort - hányszor játszottuk már el ezt? egy átfecsegett nyári est fényes s nehéz mint a damaszt 104 �palócföld 94/2 s agyadba hogy belebetegedsz a tehetetlenség mar... (Azt hiszem elégedett lehetsz hogy az AJÁNLÁS elmaradt s nem írt le mint feleslegest.) A pannon tengeren Hajózni kell? Kezére játszik itt minden. Szerencséje volt már megint! A Bácskában valahol otthon ül a versét mégis úgy írja mint aki palackpostára kényszerül egy szirten éhesen s meztelenül. 105 �palócföld 94/2 Bujdosó Alpár Chiton olivaceus feljegyzései - performansz-forgatókönyv - Már jóideje írom napról napra ezeket a feljegyzéseket. Bár hogy ez a napról-napra mit je­ lent, igazán nem tudom, mert errefelé nemigen jár a Nap.Hát még hogy napok, mert az előbbi fordulat, mit egy octopus vulgaris hozott messze tájakról, nyilvánvalóan a többesszámra utal. Merthogy bármerre halad itt az ember, chitonból chitonba bukik. Az ember is, ha éppen erre jár, meg a magamfajta chiton olivaceus is. És bukik is, mint az az octopus vulgaris is tette, mi­ kor meglátta e történelmi telepet. Telepnek nevezik mert ellepi a sziklazátonyt, melyre tele­ pült, mint New York is. Ezt ugyan nem hívják újnak, mert olyan régi, mint a korai Jura. Jurá­ nak nevezhetnénk inkább, nem York-nak, ha egyáltalán neveznék. Minek nevezzelek? (egyre erősebben Morse — jeleket hallani) Azóta ezt mondják az emberek, ha valami híg levest tesznek valaki elé. 106 �palócföld 94/2 (a távolból egyre közeledő hangok, beszéd) átszűrjük az időt bélcsatornáinkon szüntelen idő-törmelékek törmelék történelem - tőr-mellék történelem átszűrt idő az is, ami bélsárként távozik CSAK A SZÉPRE E M L É K E Z E M ...(slágerbetét,eredetiben) távozik az idő köd előttünk, köd utánunk nincs utánunk vízözön, mint ahogy előttünk se előttünk olyan, mint utánunk: átszűretlen ami átszűrt, az szüreti mulatság síppal, dobbal, nádi hegedűvel ami átszűrt, az beszűrődés: sípoló tüdő, doboló szív, hegedő seb feltárulnak élményeink még egyszer kapura rugjuk a labdát az idő pénz: kinek apró, kinek bankó, kinek bunkó visszatérni oda, ahol eltépték a szálat - nem lehet hát hogy ityeg a fityeg? (telefonon keresnek valakit: halló!...halló!) fityeg-e még? lesipuskások az örökkévalóságban ...hidd el, bíztunk az...(felírja, de mivel elhalkul, nem tudja mit írjon utána) Miben bíztatok? ...még most is szánkon a kérés, de nem hallja meg...(fejét csóválja, mert a folytatást nem érti) ...kérész életünkben mindig erről...(elhalkul, nem érti tovább) Miről? ...álmodtunk lámpavasról... Miről? ...beszéltünk arról, ha majd egyszer... Akkor mi lesz? ...írtunk... 107 �palócföld 94/2 Mit? (közben távolról szövegmondás, mely egyre erősödik) ...aki hallja, adja át... Nem lesz, kinek! Most folytatom. Hogy ma holnap van-e, vagy a jövő év, nem tudom, de szokásból azért ide írom a dátumot: 1210. március 28. (felírja a táblára) Közben ugyanis abbahagytam az írást, mert meg kellett valamit emésztenem. Ilyenkor min­ dig elálmosodom, alszom rá egyet, mint ahogy azt többektől hallottam, ha valamit meg kell emészteniök, fel kell dolgozniok. (Tüntetés? Futballmeccs?: NEM A KARIZMÁRA VÁRTUNK!) Mondjuk a közelmultat. Mondják, ilyenkor rájön az emberre az álmosság, álom. A LÁBIZMAIT MUTOGASSA! K A PU R A ! K A PU RA ! K A PU RA ! CIVILT A PÁLYÁRA! (Ismét szövegmondás, egyre erősebben.) GÓLRA VÁRUNK, NEM A JÖVŐRE! De vissza a dátumhoz. Ma hozzákezdtem Jura őstörténetének megírásához. Tulajdonképpen arról van szó, amit igazából nem tudok. Mégis szeretném tudni, hogyan ke­ rült pajzsomra a rajzolat és mit jelent. A függőleges vonalkázásból azt következtetem, hogy bőven volt fel is meg le is, mint ahogy az lenni szokott. A vízszintes vonalak egy-egy emésztési periódust jelölnek, tehát nyugalmat. Ennyi a kiindulópont, ebből kell megírni az ősgesztát (geszti bolond). Mások, akik értenek a heraldikához, mondják, hogy a vízszintes és függőleges vonalak vá­ gott címerre utalnak. De miért vágott? Ki vágott oly sokszor bele? Ki vágott fel? 108 �palócföld 94/2 (Korteskedő szólamok, hangosbemondón: M IN D E N K IN E K SZÜKSÉGLETE S Z E ­ RINT!) Netán felvágós családból származom? Vagy hentesektől? (ld. felvágott) MINDENKI VÉGEZZE EL SZÜKSÉGLETÉT! MINDENKI KÉPESSÉGE SZERINT! MINDENKI KÉPESSÉGE SZERINT! MINDENKI A KÉPES SPORTSZERINT! MEGMENTJÜK TESTVÉREINKET! DE LEGALÁBBIS KITÉPJÜK COPFJUKAT! MEG SZÉTVERJÜK AZ ÖCSI POFÁJÁT, HA HÜLYE! MEGMENTJÜK TESTVÉREINKET! ÍGÉRJÜK, MINDENKI A MENNYORSZÁGBA JUT! BŰN NEM SZÁMÍT! BŰNÖSÖK KÖZT VÉTKES, AKI NEM ÜVÖLT! Farkas. Farkas M ihály. Farkas Vladim ir. Farkas József. Farkas Emma. Far­ kas Józsa. B árány Tiham ér. Bárány Gerő. Bárány Euzébia. Anasztázia, Csaba-Csongor, Jenőke-Jocó és Pista meg a többiek... Ki mit vár még? Mire vár a buszmegállóban? talponállóban? állóvízben? pocsolyában? 109 �palócföld 94/2 Függelék (a Morse-szöveg feloldása): Már sípol a vonat, eresszétek le a sorompót! (lejegyzi a táblára) Már sípol a tüdőnk, eresszétek le... (a végén elhalkul, nem érti; csak az elejét tudja lejegyezni) Átszűrtük az... (elhalkul, majd újra erősebben hallani)...időt...(lejegyzi, de aztán újra elhalkul) ...ha nincs giliszta, nem dolgozza fel senki a... (amit tud, lejegyez) ...a televény mások ügye, akik... (ismét elhalkul) ...kemény földre hull a mag...(lejegyzi) ...faszverés.. . ( c sa k ennyit ért meg) ...pedig véres volt... (lejegyzi) ...véresen komolynak gondoltuk... Kovács B. Sándor: Fotógrafika 110 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK "A magyarok a szlovák politika végzete" (Vladimír Mináč) 1. Ébert Tibor Fagyott Orfeusz (Omnis nem repedez, nem hull a vakolat, tart az évszázados habarcs, Fabula 1933) című verskötetében lapozgat­ új csarnokokat sem építettek, kapukat... tam. A semmihez sem hasonlítható, két há­ ború közötti pozsonyi-pressburgi hangula­ Széplak utca 50. tokról már azt hittem, semmivé foszlottak. Pozsony. Bizony, a hirtelen átalakulások, kivált 1945 Hordozom: aprócska mészpor homloko­ után - ahogy egy szlovák író mondta - a kis mon. nagyváros Pozsonyból nagy kisvárost vajúd­ Kirándulás című versét annak a Koncsol tak. Persze, nosztalgia ez, akár a soknyelvű Pest-Buda egynemzetiségűvé gyúródása, de Lászlónak ajánlja, aki nemcsak a szlovákiai mai regionális nemzeti gondjaink közepette magyar irodalom poeta doctus-a, hanem az egykori békesség üzenete talán mond vala­ talán éppen ezért - a magyar-szlovák köl­ mit a gyökérkeresőknek. Akik - Lubomír csönösség soha nem fáradó munkása. Aki Feldek képe szerint - látják, hogy hiába a be­ minden nemzeti sérelmét az igazi szlovák települők úthengere, hiába a buldózer, az új­ sorsproblémák magyar tolmácsolásával ra megtalált kövekből mégis árad az egymás- bosszulja meg. Szépmívű fordítása M ilan rautalt népek közössége. Naív krónikatöre­ Rúfus esszékötete, A költő hangja, s egyete­ dék (Peéry Rezső emlékének) című versében mes nemzeti irodalmunk egyetlen alkotója ő, aki megismertette velünk a jugoszláviai szlo­ olvastam: vák nemzetkisebbség költészetének legjavát. Német, szlovák, zsidó, magyar: A Káptalan utca (Albrecht Hansinak) a egymásra rakott téglák, téglafal. pozsonyi zenetudós Bartók-reminiszcenciáit 1931-32, 111 �palócföld 94/2 idézi a koronázó város ódon falai között. És a Pozsony-élmények hangulata - magam is ta­ pasztalom - elemi erővel tör fel a legváratla­ nabb pillanatokban, mint Ébert Tibor Lapi doptera (Kórházi naplómból) című, 1991 -ben írt versének közepén, az adóemelés...privati­ záció... szaddam husszein ...litvánia ...gorbacsov... katéterek lógnak ki a péniszekből után aztán kirándultál is az emeleti hegyiligetbe a zergehegyre és legyalogoltál az alagsorba elképzelted a csalogányvölgyi tuskópárát párarönköket amelyekből erlkőnig te már csak így nevezed anyád énekelte igen a király lépett ki lován az olajfakarú ligetekből hogy hainburg felé átússzon a dunán át az orosz és az angol rezümék szabálya Pavercsik Ilona, az Országos Széché­ nyi Könyvtár könyvtudósa "száraz" publiká­ uralkodott, akkor is, ha az anyag nagyobbik cióban adózik Hungária - Uhorsko - Ma­ fele történetesen valamelyik hazai nyelv volt. Ez a "történelmi" Magyarország, azaz gyarhon kulturális közösségének: A kassai könyvek útja a nyomdától az olvasóig (Bp. Uhorsko, Magyarhon iránti nosztalgia helyes 1992. OSZK Füzetek 2.) 1716-1773 között útja, amit a szlovák könyvészeti szaksajtó is foglalja össze a jezsuita műhely termékeit, s elismeréssel nyugtázott. 2. azt is, hová kerültek ezek a kiadványok, mi­ lyen nyelven, miként készültek. A jelzett idő­ szakban 451 latin, 171 magyar, 105 szlovák és 93 német nyelvű művet adtak ki, amelyek Kassán kívül nagy számban kerültek Buda, Eger, Nagyvárad, Besztercebánya, Nagybá­ nya és Pécs könyvtáraiba, de a jezsuita rend­ házak révén eljutottak Fiuméba, Pozsegába, Temesvárra, Ungvárra és Zágrábba is, nem szólva Nagyszombat, Győr, Sopron tanári bibliotékáiról. A kiadvány nem részesíti előnyben a ma­ gyar nyelvű műveket, és példamutatóan, szlovák és német nyelven foglalja össze a kö­ tet mondanivalójának lényegét. Évtizedeken 112 3. Kevésbé tehette ezt Ujszigeti Dezső, aki a Dejiny filozofického myslenia na Slovensku (A szlovákiai filozófiai gondolkodás története) című könyvet ismertette a Magyar Filozófiai Szemle 1993. 3-4. számában. Nem tud megbékülni azzal a gyakorlattal, hogy a mai szlovák tudománytörténetben minden szlovákiai adat szlovák, az ugyanarról szóló magyar kiadványokban pedig ugyanaz ma­ gyarként olvasható. Szinte ugyanaz a ma­ gyar filo zó fia története, mint a szlováké. Vajon melyik az autentikus? Egyetérthetünk a szlovák kiadvány ismertetőjének két záró­ mondatával: A könyv, a szerkesztésből adó­ dó bizonytalanságoktól és az előforduló �palócföld 94/2 megállapítja, hogy a legtöbb szláv nyelv le­ xikái is hungarizmusainak számbavétel e megtörtént, a szomszédos szlovákság szó­ kincsének ilyen irányú átfogó elemzése azonban még hiányzik.... Ezt a hiányt igyek­ szem most pótolni, vállalkozva a szlovák nyelv magyar elemeinek összegező bemuta­ tására. Történelmi körülmények című fejezeté­ ben olvassuk: A magyar honfoglalást köve­ tően... az intenzív szláv-magyar érintkezés bizonyos mértékű etnikai keveredést, egybe­ olvadást és helyenkénti kétnyelvűséget eredményezett. Ily módon a megtelepedett magyarság az itt talált szlávokkal - s ter­ mészetesen a szlovákokkal is - érintkezve, azok egy részét magába olvasztva, számos új állami, egyházi, gazdasági stb. ismeretet tőlük átvéve, el sajátította a fogalm ak szláv megnevezését is. Lám milyen nehéz a tudós nyelvész feladata a teljesen egyértelmű, fél­ reérthetetlen fogalmazás terén! Nem szól hó­ dításról, hanem magába olvasztásról; nem szól a magyarság kevésbé kulturált voltáról, hanem fogalm ak és megnevezésük elsajátí­ tásáról; nem szlovák, hanem szláv elnevezé­ sek átvétele történt. A XVI-XVII. században már egyértelműen szlováklakta megyékbe húzódik a magyar lakosság egy része, ott részben szlovákosodik, ugyanakkor erős nyomokat hagyott maga után a szlovák nép szóhasználatában. Gregor Ferenc minden megállapítása kétséget kizáró dokumentu­ mok, egykorú kéziratos és nyomtatott emlé­ 4. Gregor Ferenc professzor, ha lehet, kekből gyűjtött cédulák ezrein alapul. Soha­ még szűkebb körhöz szólhat legújabb művé­ sem fogalmaz a politika szája íze szerint, vel. A szlovák nyelv magyar elemeiből (Mu­ tatványfüzet) - (Bp. 1993. ELTE Szláv Filo­ mint ahogy Magyarhon ezer évét sem helyes lógiai Tanszék) című munka Bevezetésében a mai szempontok szerint értékelni, vagy bosszantó megál lapításoktól eltekintve szá­ mottevő és igen értékes ismeretanyagot tar­ talmaz. S a magyar olvasónak itt akkor az is eszébe juthat, hogy nem bosszankodni kelle ­ né, hanem megírni a magyarországi, benne a f e l s ő-magyarországi (ma: Szlovákia) fil o ­ zófia autentikus történetét. Az Uhorsko-Magyarhon, Maďarsko-Magyarország, Szlovákia, Felföld-Felvidék, Prešporok-Pozsony-Bratislava és megannyi társuk terminológia-zavarát egy kölcsönös jóindulattól vezérelt magyar-szlovák tudós grémium oldhatná meg. A kétoldalú igyeke­ zethez azonban hosszú, kitartó aprómunka szükséges, ami lassacskán megteremthetné a kölcsönös megegyezés társadalmi igényét. Ezt szolgálhatja Ujszigeti Dezső rokonszen­ ves kísérlete. A dr. Visnyei Lászlóvá közö­ sen írt Etikai modellek - A z állatorvosi eti­ ka alapvonalai című jegyzetben (Állator­ vostudományi Egyetem Társadalom- és Gaz­ daságtudományi Tanszék, Bp. 1993) a Kö­ zép-európai életminták című fejezetben Mi­ lan Rúfus és Dalimír Hajko műveiből is idéz. Rúfus híres nemzet-vallomását is: A nemzet nem cél, hanem lehetőség, amit való­ ra kell váltani, s ami egyenlő esélyt ad a lángész és a kalandor számára egyaránt. A z esély alsó és fe ls ő határa oly messze húzó­ dik egymástól, mint amilyen például a Beethoven és Hitler közötti távolság. M indaz, ami közöttük található, az a nemzet 113 �palócföld 94/2 még kevésbé régebbi eseményeket maiakhoz hasonlítani. A magyarosítás céljaiban és esz­ közeiben más volt, mint a szlovákosítás. A kettő egybemosása, egymásból eredeztetése már utólagos spekuláció. A tudomány objek­ tivitásával kell vizsgálni mindkettőt, csak így lehet szolgálni napjaink magyarjának és szlovákjának békét hozó megegyezését. Ezt teszi Gregor Ferenc anélkül, hogy egyetlen maga fogalmazta mondattal is utalna rá. Megteszik helyette a cédulák, no meg a mon­ danivalójukat felismerő olvasó. A z egykori magyarországi államszerve­ zet kiépülése, jogi és gazdaági alapjainak a lefektetése majd megszilárdulása szintén folyamatosan hatott a szlovákság szókin­ csére: ališp á n ... biršágovať ... jarašbirov... orság... rákoš.... vármeď(a), vidiek stb. Szo­ rosan ehhez kapcsolódik a korabeli Ma­ gyarországon, közelebbről a mai Szlovákia területén élt fő - és köznemesség közéleti szerepe és életvitele, a jobbágysághoz fű ző ­ dő viszonya. A gyakran két- sőt többnyelvű szlovák nemesség a török időkben a délibb részekről érkezett magyar nemesi családok­ kal felgyarapodott... A katonaságra, hadi életre vonatkozóan is számos magyar kife­ jezés jutott be a szlovák nyelvbe ... különö­ sen Thököly idején és a Rákóczi-szabad­ ságharc során ... A városi, különösen a kis­ városi életben... szerephez j utott magyarság révén szintén több magyar nyelvi elem került á t... Gregor Ferenc 2000-re teszi a szlovákba átkerült magyar szavak számát, igaz, ezek nem mindegyike tartható bizonyosan jöve­ vényszónak. Érdekes és népeink nyelvi szimbiózisát mutatják a gyerekek kiolvasó versikéiben 114 lévő, jobbára eltorzult idegen, köztük ma­ gyar eredetű kifejezések ... mint a magyar egyedem-begyedem. Például: Eden beden tititán, hajdu smokor mit kiván. A szlovák nyelv magyar jövevényszavai azonban csak kis mértékben váltak az irodal­ mi nyelv részévé, inkább csak különböző ré­ tegeiben maradtak meg. A szlovákok ugyanis a csehet használták irodalmi nyelvként, saját szlovák irodalmi nyelvről csak a XIX. század negyvenes éveitől beszélhetünk. Ez is igen lassan terjedhetett, hiszen az egykori M a­ gyarországon ... a szlovákoknak nem volt olyan számottevő gazdasági, politikai és kulturális központjuk, amely saját irodalmi nyelv létrehozásának bázisát adta volna ... A cseh nyelvnek a közéletben betöltött szere­ pe akadályozta meg elsősorban azt, hogy a köz- és népnyelvi szóhasználat magyar ere­ detű lexikális elemei jelentősebb mértékben az irodalmi nyelv szintjére emelkedjenek. Gregor Ferenc nyelvtudományi munkás­ ságában megtalálható mindaz, amivel ma­ gyarázatot adhatunk a magyar-szlovák vi­ szony alakulásáról. Az idézetthez hasonlóan vizsgálja más munkáiban a magyar nyelv szlovák elemeit, és természetes egységben elemzi nyelveink életét jelenlegi országhatá­ rainkon kívül. Az oktatás feladata mindkét nemzeti kultúrában, hogy a nemzet sorskér­ dései, a magyar-szlovák viszony bemutatása során inkább ebből az ismeretanyagból me­ rítsenek, mint a türelmetlen nemzetieskedők szólamaiból. 5. Ugyancsak az ELTE Szláv Tanszéké­ nek műhelyében jelent meg a Magyarorszá­ gi szláv kéziratok I I. füzete (Bp. 1993), az 1990-es első után. A német nyelvű füzet má­ �palócföld 94/2 sodik részében sorjázik 130 szlovák kézirat lelőhelye és leírása. Itt is ügyelnie kell a nyelvtudomány szakemberének, hiszen e kéziratok szlovák nyelve tulajdonképpen cseh, szlovák vagy szlovakizáló elemekkel. Funkciójában szlovák ez a Magyarhonban kerek négy évszázadon át használt cseh nyelv, s ezt a tényt a modern nemzettéválás kora óta különbözőképpen manipulálta a mindenkori politika. Akár a pánszlávizmus­ sal vagdalkozó magyar állami bürokrácia 1918 előtt, akár a cseh politikai expanzió csehszlovákizmusa. A jelenlegi szlovák gya­ korlat a mai Szlovákia területének ezt az írásbeliségét szlováknak határozza meg. A mi kéziratjegyzékünk főcíme szlováknak ne­ vezi ugyan az írások nyelvét, de az egyes téte­ leknél árnyaltan fogalmaz. Cseh és latin; bibličtina szlovakizmusokkal (bibličtinának, azaz a Králicei Biblia nyelvének nevezi a magyarhoni csehet, s ezt a nyelvészeti szak­ szót nem fordítja sem németre, sem magyarra);szlovakizáló bibličtina és latin; bibličtina feltűnő szlovakizmusokkal; bibličtina néhány szlovakizmussal; bibličtina kevés szlovák elemmel; cseh, szlovák elemekkel; erősen szlovakizáló bibličtina; nem konzek­ vens bibličtina; erősen szlovakizáló biblič­ tina vagy bernoláčtina? (igen, azt sem könynyű eldönteni, hogy a Pázmány Péter inten­ ciójára a nyugatszlovák nyelvjárást használó nagyszombati katolikusok nyelve mikor vált az Anton Bernoláktól kidolgozott irodalmi nyelvre); kulturális nyugatszlovák nyelv (ezt a kifejezést használta a szlovák nyelvtudo­ mány, minden bizonnyal a "marxizmus" előí­ rása szerint a jezuitská slovencina - jezsuita szlovák helyett); bibličtina egyes fonetikai szlovakizmusokkal; bibličtina jellegzetes szlovák sajátosságokkal ... A budapesti ELTE Szláv Tanszékének két kiadványa kevesekhez szóló aprómunka. A szlovák nyelvvel kapcsolatos kérdőjelek talán érzékeltetik az olvasóval, hogy születő­ alakuló nemzet a szlovák, s a magyar kultú­ rának, benne a szlovakisztikának erőfeszíté­ seket kell tennie e problémák megoldására. A szlovák művelődéstörténet magyar és cseh elemei követelik ezt a mai magyar és cseh tu­ dománytól. Természetesen politikamentesen és nem szlovákosítva. De nem is magyarosít­ va és csehesítve. A közös kulturális kincs kö­ zös, új szemléletmódjának érvényesítésével. Ahogy erre az ELTE kiadványai törekednek. 6. Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme (A mohácsi vésztől napjainkig). A Katolikus Egyház és a Habsburg-ház tör­ ténelmi szerepe (a címlapon: szerepének vé­ delme). Történelmi apologetika I. (Pilisszent­ lélek 1993.) című kötetének látszólag vajmi kevés köze van a magyar-szlovák viszonyhoz. Ám amikor a bibliográfus-könyvmoly szoká­ sa szerint a címlap verzójára, meg a könyv legvégére lapoztam, dr. Szeife rt Ferenc pilisszentléleki plébánost találtam felelős ki­ adónak, a Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója vezetőjét, az alapítvány kuratóriumának el­ nökét. Ferenc atya, a nemzetiségi béke szó­ szólója jóval a rendszerváltás előtt is szere­ tettel foglalkozott német és szlovák honfitár­ sainkkal, hirdette a nemzetek közötti megbé­ kélést. Alapítványa támogatásával és felelős kiadóként szlovák nyelvű katolikus folyóira­ tot jelentet meg Cesta pravda a život - vagyis Út Igazság és Élet címmel. A gesztus, a tett példaértékű, annak ellenére, hogy a folyói­ 115 �palócföld 94/2 ratban néhol olyan szemléletű anyagokkal is találkoztam, amelyek minden bizonnyal nem Ferenc atya kezdeményezésére kerültek oda. Gondolok néhány nem szerencsés átvételre szlovákiai kiadványokból, a pilisszentlászlói szlovák pappal kapcsolatos írás újraközlésé­ re a Ľudové noviny című hazai szlovák heti­ lapból, amiről nemrégiben itt a Palócföld ha­ sábjain is beszámoltam. Érthető tehát, ha ér- Olexa József: Grafika deklődéssel olvastam végig a mű I. kötetét, amelyen azt is jelzik, hogy Szabó Dénes beleznai plébános kezdeményezése alapján lá­ tott napvilágot. Teljesítettem a szerző kérését: Ne fo g ja rá erre a magyar történelemre senki előre, hogy nem magyar és ezért minden magyar embernek kötelessége gyűlölettel fogadni vagy el se olvasni, hanem hozza meg az ol­ vasó f a ja és népe iránt azt az áldozatot, 116 hogy felfüggeszti végső állásfoglalását addig, míg olvasása véget nem é r t... Műve­ lődni ... csak az képes, aki tárgyilagosságra is képes és aki az újat ilyen szellemben ta­ nulmányozza ... mikor az igazságot szeret­ jük ... akkor is hazánkat és fajunkat szeret­ jük ... Igazságot azonban csak az ismerhet meg, aki vele ellentétes érzelmeit... meg tud­ ja fékezni ... tud ... tárgyilagos lenni ... új igazságokat szenvtelen lelkülettel fogadni s ... vizsgálni meg, valóban igazságok-e. Valóban új igazság/ok/ról van szó. Nem­ zetünk bűnös, s maga okozta történelmi tra­ gédiáját, országa kétharmadának elveszté­ sét, mert az önző álnemzetieskedést előbbrevalónak tartotta a katolikus hitnél, és protes­ táns nemzeti gőgjében, ami a katolikusokat is fertőzte, a katolikus Habsburgokat gyűlöl­ ve oda züllesztette magát, ahol jelenleg van. Az újraalapozás során főként az alábbi gondolatfűzések foglalkoztattak. A helyes magyar hazafiságot mindig a magyar egy­ ház, tehát a főpapság képviselte; nem pedig ellenfelei ...a magyar hazafiak népszerűség hajhászása volt az, ami a Habsburgokat oly rossz hírbe hozta és történelmünk folyamán ... minden nemzeti tragédiánk előidézője lett ... Nemzeti szempontból is megváltozásra, megtérésre van szükségünk ... A magyar nemzet eddig helytelenül fo g ta f ö l történel­ mét ... hamis ideáljai v o lta k... mi a múltban nemzeti szempontból is nagy bűnöket követ­ tünk el. Azok lettek nemzeti hőseink... akik­ nek követése éppen nem volt kívánatos ... (10-11. old.) A magyar közélet és irodalom csak a francia forradalomtól kezdődőleg van a magyar szabadság hősök oldalán és az uralkodóház ellen. Körülbelül egész �palócföld 94/2 1800-ig még a ma legideálisabbnak tartott szabadság hősünket, I I . Rákóczi Ferencet is az egész magyar közfelfogás, vele termé­ szetesen a történetírás és irodalom is (még a protestáns Bél Mátyás is) úgy szidta, mint a bokrot (18. old.). A mi protestáns vagy Habsburg-ellenes szabadságmozgalmaink mind csak a bolsevizmus előfutárai voltak ... ezért csinált belőlük... valóságos kultuszt a bolsevista propaganda. (26. old.)... A XIX. század első felében mindenütt n e m z e t i forradalm ak voltak ... A nemzeti érzés má­ mora fogott el mindenkit, vallást csináltak a hazafiságból, de a fa ji érzés ekkor még ismeretlen volt. A magyarországi svábot ek­ kor még épp olyan magyarnak tekintették, mint a kecskeméti magyart, sőt a ’hazafias' zsidókat se tartották a nemzettest kisebb ér­ tékű tagjainak, mint akár a fa lu si magyar kisgazdákat... a nemzeti eszmét tették az el­ ső helyre és a haza lett az istenük. (39. old.) Bizony, katolikusellenes Az ember tragédiá­ ja, a Himnuszban Jupiterként dörög az Isten - érdekes okfejtés. A magyar-szlovák vi­ szony rendezéséért, a "régi" Magyarország, vagyis Uhorsko/Magyarhon szentistváni szellemiségű örökségének, benne a szlovák­ ság történeti rehabilitációjáért fáradozó ma­ gyar szlovakista örömteli rácsodálkozással olvassa a következő sorokat:... A z oláh és a sváb is magyar állampolgár ... ha másod­ rendű állampolgárnak kezeljük... jogaiban sértjük meg ... elidegenítjük... őket tőlünk... a hazánknak ártunk akkor, mikor ily módon magyarkodunk ... (61. old.) ... Nagy helyte­ lenségnek tartom ... a nemzetiségeknek ma­ gyar szempontból oly sok kárral járó lené­ zését és magunknál alsóbbrendű emberekké nyilvánítását... (69.old.) Nálunk a svábozás és tótozás éretlenséget és az ezer éves or­ szág szétzüllesztését jelenti. A régi törté­ nelmi Magyarország csak úgy jöhet vissza me-gint, ha itt még olyan svábból és tótból is lehet hercegprímás, vagy akár köztársasági elnök, aki nemcsak németnek vagy tótnak született, hanem annak is vallja magát, azaz nemzetiségéhez és anyanyelvéhez ragaszko­ dik. (73.old.) Szerzőnk joggal kérdezi; Hol van az megírva, hogy a XX. század magyarjának épp úgy kell gondolkodnia, mint a XI X. szá­ zad magyarja gondolkodott? (21. old.) Tisz­ telem a szerző bátorságát, azt is, hogy a "ma­ gyart" igyekszik a felvilágosodás, sőt a refor­ máció előtti katolikus "hungarus-tudattal" meghatározni. Vége viszont jóérzésemnek, amikor e "szellemi magyarságot" idegen fa­ jokból magyarrá vált, főleg protestáns nemzetieskedők tették tönkre. Nem tudok egyet­ érteni a színmagyar kálvinisták és a többnyi­ re idegenvérű lutheránusok elleni haraggal. Igen disszonáns számomra szerzőnk önvizs­ gálata, származáskutatása és magyarázkodá­ sa német nevével kapcsolatban. Azzal bizo­ nyítja magyarságát, hogy ősei évszázadokon keresztül Vas és Zala színmagyar részén él­ tek. S e bizonyító eljárás során Bercsényi Miklóssa1 példálózik:... a híres kuruc szín­ magyar, a feleségét tréfásan, mint ’z senám'-ját emlegeti. Én ezt a szót addig, míg az orosz 'f elszabadítást' meg nem értem, sohsem hallottam. Nem is tudtam tehát, mit jelent. Ő tótok közt született, felnőtt korá­ ban pedig ruténok között élt, nem úgy mint én, aki sohse voltam más, mint magyar nép körében. (77.old.) 117 �palócföld 94/2 Szerzőnk jól látja, hogy a nemzetnél (minden nemzetnél) fontosabb az egyetemes emberi, ha tetszik, katolikus, amihez min­ denképpen hozzátartozik a mások megisme­ rése, megbecsülése, sőt megszeretése. Büsz­ kén vallott aulikussága, katolikus, magyar volta, "Nagymagyarországának" kétségtelen nemzeti toleranciája éppen ezért fura egyol­ dalúságról árulkodik: nem ismeri a közös ha­ za egyetlen nem magyar nemzetiségének nyelvét sem. Így nem ismerheti néptársaink szellemi fejlődését, az ő véleményüket mind­ arról, amit szerzőnk az ő hazájukról is írt. Pe­ dig érdekes lett volna odafigyelnie rájuk, mert nem egy szélsőséges szlovák (katolikus, lutheránus, "bolsevista") álláspont szerint a magyarországi rendi felkelések csak a ma­ gyar nemesség önző céljait szolgálták, s aka­ dályozták a haladóbb gondolkodású Habs­ burgokat fáradozásukban Magyarország fel­ virágoztatásáért. Sőt! A nemzeti királyért sóvárgó magyar nemesek inkább a törökkel szövetkeztek a Habsburgok ellen, ezért Euró­ pát és a kereszténységet a szlovákaiai végvárrendszer, a szlovákság védelmezte a hódítók­ kal szemben. Nem az a bűne tehát a Habsburgoknak, hogy Magyarország függetlensége az ő uralmuk alatt egy időre megcsonkult, hanem a z az é r d e m e , hogy csak megcsonkult, de hazánk végeredményben mégis csak függet­ len ország maradt. Jellemző, hogy abban a pillanatban, amikor... elvesztették a magyar koronát... (1918-ban), rögtön elveszett ve­ lük együtt az ország is újra s a mai csonka­ ország lett belőle. (255.old.) Találunk megoldási javaslatot is a könyv­ ben: ... Addig nem lesz belőlünk semmi, míg 118 kicsinyeink és nagyjaink egyaránt meg nem tanulják a hazát alázattal... szolgálni. Ezt azonban csak a Krisztus iskolájában lehet megtanulni, de semmiképpen se 'hazafias’ magyar történelemkönyvek olvasásából, vagy általában az egyébként mindig 'haza­ fia s' magyar irodalomból. (171. old.) Azt hiszem, a fentiekből nyilvánvalóak a könyv szlovák vonatkozásai. Kevésbé meg­ győződésem viszont, hogy ennek az alapít­ ványnak most éppen ezt a kiadványt kellett közzétennie. 7. Január 14-én a Literárny týždenník hasábjain számos szlovák értelmiségi fordult Európa értelmiségéhez, miszerint újabb München és Bécs fenyegeti a szlovákságot a szlovákiai magyarság és Magyarország ré­ széről. Míg Magyarországon a nemzetiségi kisebbségek identitását erőszakos asszimi­ lációval nyomják e l ... a szlovák lakosság­ gal békésen együtt élő kisebbséget az úgyne­ vezett nagy Magyarország megújításának imperiális céljaira használják fe l. Ismétel­ ten felvetik a kérdést, hová lett az 1918-ban Magyarországon maradt több mint 400 000 szlovák, akik közül csak 9000 egyén merész­ kedik szlováknak vallani magát, miközben Szlovákiában több mint félmillió magyar van, akik teljes mértékben gyakorolhatják identitásukat, bőséges dotációt kapnak vala­ mennyi kulturális és politikai tevékenysé­ gükhöz és oktatásukhoz a Szlovák Köztár­ saság költségvetéséből. Bizony, északi szomszédaink felhívást ki­ bocsátó körei megint megfeledkeznek 19451948-ról, amikor szovjet támogatással a szláv fajiságra hivatkozva magyartalanítani akarták Dél-Szlovákiát, s ennek érdekében �palócföld 94/2 kényszerítettek ki a magyarországi szlovák­ ságot megtizedelő lakosságcserét. Nem Mün­ chenről és Bécsről van szó. A feladat a ma­ gyar-szlovák kiegyezés. A szlovákiai magyar nemzetrész hosszú évtizedek kínlódása után társnemzetként és nem külföldön, hanem ha­ zájában akar együtt élni a szlovák nemzettel. És nem kívánható tőle az a tudathasadásos állapot, hogy ő más magyar, mint a magyarországi. Nincs szükség a határok módosításá­ ra, ha biztosítottak mind az egyéni, mind a kollektív nemzeti jogok, a természetes együvétartozás a magyar nemzet Szlovákia hatá­ rain kívül élő nemzetrészeivel. Erre voltak képtelenek a régebbi múltban a magyar állam vezetői, a közelebbiben Csehszlovákia irá­ nyítói, valamennyi nemzetkisebbséggel, így a szlovákkal kapcsolatban is. Elbukott Ma­ gyarország, kétszer is Csehszlovákia. Ideje lenne kölcsönösen tanulni egymás tragédiái­ ból, az elmúlt évtizedek közös nyomorúságá­ bó l . És kölcsönösen hozzá kellene látnunk egymás tényleges megismeréséhez. Ehhez kellene hozzásegítenie közgondolkodásunkat értelmiségünknek, Szlovákiában és Magyarországon. Mert a felhívás aláíróinak nagy ré­ sze bizonyára nem ismeri a 40 évig tabuként kezelt Dél-Szlovákia magyarságának problé­ máit, a magyar intellektüelek pedig képtele­ nek átérezni a szlovák nemzeti fejlődés tragi­ kus buktatóit. És a lakossági számadatokkal való manipulációk helyett végre meg kellene látni a számok mögött a szabadon és békében élni akaró, sokat szenvedett embereket. Olvassák el figyelmesen a felhívás aláírói az ő szövegük alatt Laco Zrubec négy hasáb­ ját. Az utolsóban a Gregor Papuček magyarországi szlovák költővel készített riportjának Olexa József: Grafika (1993. okt. 29.) részlete uszít szlovákot ma­ gyar ellen. A komáromi gyűlésen nem beszéllek arról, hogyan magyarosították el a Pilis alatt élő szlovákok tízezreit. Arról sem, hogy a hatvanas években hogyan tették bul­ dózerekkel a fö ld d el egyenlővé Rákoske­ resztúr szlovák települést, hogy az ottani szlovákokat széttelepítsék Budapestre... Ugye, akkor netán Pozsony városrombolása is hasonló célt szolgált? Meg az egész Cseh­ szlovákia és valamennyi szocialista ország városfejlesztése? A szlovák sajtó "nemzeti", központi, ural­ kodó része hemzseg Dél-Szlovákia és a ma­ gyarság problémáitól. Ismét és egyre ízléste­ lenebbül merül fel az 1918 előtt "Szlovákiá­ bó l " "Magyarországra" hurcolt műkincsek sorsa, mintha a hurcolás idején bárkinek eszébe jutott volna, hogy a Felföld külfölddé válhat. Teszik a lapok ezt annak kapcsán, 119 �palócföld 94/2 hogy tárgyalások folynak a Szovjetunióba valóban elhurcolt magyar műkincsek vissza­ adásáról. Kifogásolják, hogy Érsekújváron utcát neveztek el Kassák Lajosról. Peter Andruš ka becsületére válik, hogy megvédte a magyar költőt megint csak Laco Zrubeccel szemben. Utóbbi azt kifogásolta Kassákban, hogy magyar volt és kommunista ... (1993. dec. 17.) A Literárny týždenníkben szüntelenül a reciprocitással, a magyarországi szlovákok majdnem exodusával érvelnek a szlovákiai magyarok igényeivel szemben. Andrej F erko december 10-én Horthy, a bőr fe jűek és társai című irományában a féltékenység vakságával kesereg azon, hogy a "szuperfa­ siszta" Horthy szalonképesebb Magyarorszá­ gon, mint Tiso Szlovákiában. Támadja a Nagymagyarország után áhítozó dél-szlová­ kiai magyar irredentát, miközben egy oldal­ vágással illeti R udolf Chmelt, az utolsó bu­ dapesti csehszlovák nagykövetet. "Magyar száma" volt az 1993-ban a Matica slovenskához visszakaparintott Slovenské pohľadynak a szeptemberi. Jerguš Ferko megállapítja, hogy még hosszú évekig folyik majd a szlovák-magyar szellemi marakodás, ezért a szlovák félnek is fel kell rá készülnie, nehogy a kérdés a szlovák politika Achilleszsarkává váljon. Ennek keretében jobban kel­ lene felügyelni a szlovák rádió magyar adá­ sát. Létre kellene hozni egy szlovák szerkesz­ tésű magyar nyelvű műsort. Pótolni kellene a magyar iskolák történelem-tankönyveiben a hiányzó szlovákellenes események leírását, mint a magyarosítás, a csernovai sortűz, a magyar bolsevisták támadása Dél-Szlovákia ellen 1919-ben, a bécsi döntés és következ­ 120 ményei, a háborús bűnös Horthy... Sőt! Szak­ mailag ellenőrizni kellene a szlovák nyelvet oktató magyar pedagógusokat, amiért nem emelkedik a szlovák nyelvtanítás színvonala. Ilyenek lennének a szerző szerint a pozitív szlovák nemzetiségi politika koncepciózus elképzelései. És ezen írás előtt, után Gregor Papuček Budapesten keltezett - egyértelmű­ en uszító-versei. Én is belekerültem ebbe a "magyar blokk"-ba, természetesen a fenti szel­ lemiséget sugározva. A Vigilia 1993 májusi számában megjelent szlovák-esszémből megkérdezésem nélkül kiragadták a magyar szempontból negatív oldalakat, s azokat rossz fordításban leközölték. Így lettem Pa­ puček, Ferko, Deák és társaik partnere - bár­ mennyire sajnálom, de ki kell mondanom egy skizofrén magyarellenes kampányban. Így viszont egyszerűen nem lehet párbeszé­ det folytatni! És erre is gondolnia kellett volna az Euró­ pához intézett felhívás aláírói között szép számban szereplő becsületes szlovák értelmi­ ségnek. 8. Petr Pithart Hatvannyolc című köny­ vében (Pozsony 1993, Kalligram) is folytatja a cseh nemzeti önvizsgálat átértékelő szem­ lélődését. Azt hiszem, találhat benne az olva­ só magyarázatot, sőt választ és európai meg­ oldási javaslatot az előző témakörben mon­ dottakra. A prágai tavasz kapcsán megálla­ pítja - mintha Pezenhoffer vezérgondolatára utalna! - hogy Közép-Európában sohasem sikerült tisztán elvont formában keresztül­ verekedni az általános emberi ideálokat, mert mindig n e m z e t i é r z e l m e k é s s z e n v e d é l y e k ’szennyezték', Ez a szeny- �palócföld 94/2 nyezettség Közép-Európa konstans tényező­ iből fakadt, és az Osztrák-Magyar Monar­ chia felbom lása után is kielégítetlen nemze­ ti ambíciók forrkatlana maradt. A nemzeti érzület a térségben - a körülmények függvé­ nyében - a l e g k ü l ö n b ö z ő b b mozgal­ mak komoly integrációs vagy dezintegrációs tényezőjévé válhat. (94. old.) Világos be­ széd. És teljes mértékben, minden tekintet­ ben magunkra is vonatkoztathatjuk alábbi gondolatait: A cseh nacionalizmus ... hig­ gadt tudálékossággal hitegeti magát, hogy a kamaszkori szenvedélyekből már régen ki­ nőtt. A németek 1945-ös kitelepítése óta már semmiféle erős nemzeti érzelemről nincs tu­ domása ...A nacionalizmus, Csehországból nézve, mindig mások betegsége volt: szlová­ koké, németeké, cionistáké ...A csehek mások nemzeti érzelmeit mindig is inkább egyfajta öntelt, magasabb rendű közönyt imitáló ma­ gatartással ingerelték. Fiatalabb testvérü­ ket - a szlovákokat-lekezelik. E két nemzet viszonya sohasem volt egyenrangú. Ennek oka ... hiányzik a kellő készség, felkészült­ ség és képesség a m á s i k m á s s á g á n a k megértéséhez. A felelősség nagyobb része a csehekre hárul. (93-94. old.) A szlovákok viszonya saját nemzetiségeikhez nem prob­ lémamentes. Éppen a s a j á t a l a c S o ­ n y a b b r e n d ű s é g ü k l i d é r c e és egy­ fajta kilátástalanság terhe az előfeltétele annak, hogy e viszonyban igen nagy fo kú tú­ lérzékenységet tanúsítanak... Szlovákia déli részein ... nem kellett magukat a csehekkel szemben meghatározni... (123. old.) A meg­ lepett szlovákok 68-ban nem értették, hon­ nan bukkant fel hirtelen a magyar-kérdés. Szélsőséges túlkapások történtek, ami tulaj­ donképpen várható volt, hiszen a nemzetisé­ gileg megkevert Közép-Európa határai nem lehetnek mindkét f é l számára igazságosak. A magyar kisebbség követeléseinek eszkalá­ ciójával a probléma nem ért véget... A szlo­ vákok számára ... a magyar többségű közsé­ gekben élő szlovákok, azaz itt a szlovák ki­ sebbség jogairól volt szó ... Tény, hogy az egyedüli valóban szlovák probléma megol­ dásába a szlovákoknak nem volt idejük be­ lekezdeni sem. Érdekes vizsgája lehetett volna ez a saját nemzeti nagylelkűségüknek és annak a képességnek, hogy meg tudják-e érteni a gyengébb partnert. (124-125. old.) * Talán ez az európai, azaz keresztény lá­ tásmód hiányzik mindannyiunkból. Közös nyomorúságunk kölcsönös megértése, a gya­ nú, és a félelem félretétele. Valami újat kell létrehoznunk, mert a megújulás nem a régi újrateremtését jelenti. 121 �palócföld 94/2 Oláh János Utazás (Hangjáték) "De igaz utazók azok csupán, kik mennek, hogy menjenek a szívük mint léggömb ring odább, kik bolygó végzetük sodrától nem pihennek, s ezt hajtják egyre csak, nem tudva mért: Tovább! Baudelaire (Tóth Árpád fordítása) Személyek: Dezsőné Dezső Vendég DEZSŐNÉ: (magában beszél.) Hideg van, hú az annya istenit, de hideg! Befúj, he-he-he, a szoknyám alá is. (Léptek zaja. Ijedten.) Mintha gyünne valaki. (A lépések abbamaradnak.) Mögát. Mög kéne szólíttanom, hát persze. Hé, kicsoda maga? (Vár egy darabig. Csönd.) Nem válaszol. Talán, ha valami mást kérdöznék tüle. Mit is, na, mit is... Mögvan. Tuggya, hun van a Dezső? VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: De ösmeri! VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: (meghökkenten.) Hogyhogy? (AVendég nem válaszo nem. (Elindul.) Isten álgya! (Pár lépés után megáll. Szuszog.) De magossan van, az istenit! Ott mindön a fődszintön vót, itt mög... (A Vendég is elindul. Távolodó lépések.) Ez emönt. De gyorsan jár! Hogy mén, az istenit! (Újra elindul fe lfe lé a lépcsőn. Szuszog. M egáll.) Ki taláta fő ezt a lépcsőt? E kőne verni! A liftöt mög nem meröm hasznáni. Nem tudom, hogyan kő. Házmestörnek köllött vóna születni. Á, a rossebbe! (Elindul újra.) Mingyá vége van úgyis. 122 �palócföld 94/2 (Csoszog, megáll. A kulcsot keresi, nyitja az ajtót. Belép. Bezárja az ajtót. Nem gyújt lám­ pát.) Na, hát ez is mögvóna. (Járkál: nyikorog a padló. Rendezkedik: rámolás zajai - lábo­ sok, üvegek csörömpölnek. Megáll. Tölt. Iszik. Leteszi cl poharat.) Ökhmmm... Vége. Ebbe nincsennék több egy csöppe’ se, egy izéve" se, egy-egy... Mögpijáták mind a rohadékok. (Üvegcsörgés.) Ezök is mind üresek. Hazagyüvök szomgyussan mög fárattan, osztánnék sömmi. Talán nem is tutta, hogy hazagyüvök? Dehonnem, valaki biztosan mögmon’ta. Oszt mégis e’mönt? (Köhög.) Vagy ippen azér'? (A lábasokkal zörög.) Enni se hagyott. Pedig mennyi lábos, te úristen! Kérni kőne valamit, egy kis hajmát, egy kis zsírt. A szomszédbu. Ha annának. (Csoszog. N yitja az ajtót. Kimegy. A folyosó zajai:f ú j a szél, ablak csapódik. Lé­ pések. Megáll. Vár. Megkocogtatja az ablakot. Semmi. Újra kopog. Semmi.) Hé, mestör úr! (Semmi.) Itthun van-e? (Mégegyszer kopog. Semmi.) Alszik? (Nem jön válasz.) Nicsak, az ablakot mög nyitva hatta? Talán mégis itthun van. (Újra kopog.) Mestör úr! Mestör úr! (Sem­ mi.) Úgy látszik, mégsincs itthun. (Elindul. Lépések. Közben egy dalt dúdol. Kopott régi slá­ ger. Vissza a szobába. Bezárja az ajtót. A szélfúvás abbamarad.) Na, itt azér’melegebb van. (Kicsit bizonytalanabbul.) Mintha melegebb vóna. (A markába lehel. A kezét dörzsöli.) De jó vóna lefekünni! Egy ágy... Ágy, ugyan. (Tovább jön-megy.) A palló homokos, csupa homok. A rosseb a rossz kurváiba, legalább kisöpörtethetött vóna velük, ha már eccer... De nem. Pedig rohatt fáratt vagyok. Hova löhet itt lefekünni? Valahova biztos, csak nem találom hova. Mögvan, ez az? (Tétovázik.) Az asztara? Ha leesek, kész agyrázkódás. Na mindegy, valamit vala­ miér. (Készülődés közben lever egy konzervdobozt.) Azanyád! (Belerúg. Csönd.) De mögijettem! Fő kőne másznom, dehát egyedü, egyedü hogy tunnék főmászni. Még ha nem egyedü. De egyedü! A ménkü essön bele! (Szuszog, rugdal, aztán megpihen.) Még ha segítött vóna va­ laki! De nem segítött. (Fészkelödik egy kicsit, abbahagyja.) Azér' sikerűt így is. (Valaki zö­ rög az ajtón. Szünet. Újra zörög.) Ki az? VENDÉG: Én vagyok. DEZSŐNÉ: Az nem lehet, hiszen én itt vagyok. Csak belegubancolóttam ebbe a rohadék pok­ rócba, osztánnék nem tudok kigyünni belüle. Ha tunnék se akarnék. De nem is tudok. Ha akar­ nék se tunnék. De nem is akarok. VENDÉG: Bocsánat! DEZSŐNÉ: Mög van bocsátva. VENDÉG: Beenged? DEZSŐNÉ: Hát mámeg mé engenném be? VENDÉG: Csak úgy. DEZSŐNÉ: Nem löhet. VENDÉG: Miért? DEZSŐNÉ: Montam má, belegubancolóttam ebbe a rohadék pokrócba, osztán nem tudok ki­ gyünni belüle. VENDÉG: Majd én kigubancolom. 123 �palócföld 94/2 DEZSŐNÉ: (nevet.) He-he-he, nem rossz ötlet. VENDÉG: Na látja! Hát akkor mért nem enged be? DEZSŐNÉ: Engenném én, csak belegubancolódott ebbe a hétszencségbe a lábom, mög min­ dönöm, osztán nem tudok leszáni innen, errü az asztaru, vagy mi a hétszencségrü. (Leszáll. Elégedetten.) Na, hát mégiscsak sikerűt. Emmég nehezebb vót, mint főszáni. (Az ajtóhoz megy. Még mielőtt kinyitná.) Osztán mér akar begyünni? VENDÉG: Nem mondtam még? DEZSŐNÉ: Nem hát. VENDÉG: Azért beereszt? DEZSŐNÉ: Nem is tudom, micsinyájjak. Hát ha má így leszállított a jó helemrü, ha má így összezavart, talán még avvóna a legjobb. (Tétovázik. A Vendég zörög.) Nyitom má! (Kapkod. Földönt egy széket.) A hétszencségit, emmög fődűt. Mit zörget folyton, ha eccer... Az a rohatt villany az oka. A szemetek, kikapcsúták. Pedig ki van fizetve. (Tapogat.) Hun a gyufa, hova töttem? (M egtalálja. Megzörgeti a dobozt, egyetlen szál van benne. Kiveszi, újra megrázza a dobozt, semmi!) Nincsennék több. Csak sikerűjjön! (A gyufa föllobban, elalszik.) A ros­ seb, most mög a kezem égettem mög. Osztán nemigön lött tüle világos mégse. (Eldobja az üres gyufásdobozty rátapos.) Mondja, van magáná’valami pija? VENDÉG: Pija? DEZSŐNÉ: Az. Mér csodákozik? VENDÉG: Nem csodálkozom, csak érdekel, hogy mire kéne. DEZSŐNÉ: (nevet.) Hát möginni maga szöröncsétlen. VENDÉG: Aha, most már értem, de sajnos nem segíthetek. DEZSŐNÉ: (csalódottan.) Nincs piája? VENDÉG: Nincs. DEZSŐNÉ: Sömmi? VENDÉG: Semmi. DEZSŐNÉ: Kár. VENDÉG: Hozzak? DEZSŐNÉ: Hát persze, ha tud. Ilyet még kérdözni is! (A Vendég elmegy, hallani a lépéseit.) Kéne valami röndöt csinyáni, ha már eccer be akar gyünni. Ha má eccer Vendég gyün. A rossebbe! Egy szék... Az kőne valahunnan. Itt van a. Csak az egyik lába, hát az hiányzik neki. Nem áll mög. (Próbálja fölállítani.) Edű, akármit csinyállok vele. (Tényleg eldől.) A rossebbe! Mög kéne támosztani. No, így egészen jó lösz. Akár gyühetne is. Csak ilyen ámos ne vónék, amilyen vagyok. Nem is ámos. Nem tudom, mi lőhet velem, de itt a homlokom mögött nagyon bozsog valami. Pedig nem is ittam. Vagy azér, ippen azér? Csak hoz valamit ez a... Na látod, még azt se tudod, hogy hívják, osztán már be akarod engenni. Még a végin neköd gyün itten­ nék. A francokat gyün neköm. Ki gyün má énneköm? Tösznek rám. Vagy asse. Talán vissza se gyün esse, úgy emönt. Möglöhet. Nagyon is möglöhet. (Zörögnek.) Visszagyütt? 124 �palócföld 94/2 VENDÉG: Vissza. Baj? DEZSŐNÉ: Ugyan má’!Csak gyorsan járt. Nem gondútam vóna magárú’. VENDÉG: Idelenn a sarkon voltam, a kocsmában. Maga kérte, hogy hozzak valami piját, nem? DEZSŐNÉ: De sok pénze van! VENDÉG: Olcsón adták. DEZSŐNÉ: Neköm nem kő bemutatni, ismeröm üket. Mindönér pénzt kérnek a piszkok. VENDÉG: Nem volt sok. DEZSŐNÉ: Sok, nem sok, akinek semmi nincs, annak emmá mindegy. VENDÉG: Annak igen. DEZSŐNÉ: (csodálkozva.) De magának van. VENDÉG: (önérzetesen.) Van. DEZSŐNÉ: Mingyá gondútam. (Nyitja az ajtót.) Aszittem, vissza se gyün. (A Vendég belép a szobába.) Devisszagyütt. VENDÉG: Vissza. DEZSŐNÉ: (sürög, forog.) Ide üjjön! (Nagy za j: zuhanás, csörömpölés, káromkodás.) Leszakatt, fődűt. Ne is törőggyön vele, rossz vót a lába. VENDÉG: A fejem! DEZSŐNÉ: Az üveg, hun az üveg? VENDÉG: Nem tudom. DEZSŐNÉ: Hogyhogy nem tuggya, ha eccer az előbb a kezibe vót? Nem is hozott maga sömmit. Át akar vágni, arrú van szó. VENDÉG: Elestem. DEZSŐNÉ: Attú még ide adhatná az üvegöt. VENDÉG: Talán eltörött. Semmit nem látok ebben a rohadt sötétben. DEZSŐNÉ: Gyúccsak valamit? VENDÉG. Nem ártana. DEZSŐNÉ: Van gyufája? VENDÉG: Nincs. DEZSŐNÉ: Mer’ az enyim is efogyott. (Valahol a fiókban motoz.) Hanem hajja-e, itt van ez a kü, ebbü kőne mögpróbáni szikrát csihúni. VENDÉG. Ne haragudjon, de már elfelejtettem, hogyan kell. Valami acélhoz hozzáverdesni, ha igaz, meg tapló is kell hozzá. Van taplója? DEZSŐNÉ: Tapló? VENDÉG: Igen, tapló. DEZSŐNÉ: Aztán ammög minek? VENDÉG: Azt gyújtja meg a szikra. DEZSŐNÉ: Másképp nem löhet? 125 �palócföld 94/2 VENDÉG: Nem. DEZSŐNÉ: Ölég bonyolút. VENDÉG: Az. DEZSŐNÉ: Nem ismer valami egyszerűbbet? VENDÉG: Nincs villanya? DEZSŐNÉ: Dehogynincs. VENDÉG: Hát akkor azt kéne inkább fölgyújtani. DEZSŐNÉ: Kőne hát, de hiszen mondtam má', hogy kikapcsúták. VENDÉG: Na várjon csak, itt van az öngyújtóm, talán evvel sikerül. (Előveszi az öngyújtót. Szikrázik, de láng nincs.) Szikra már van. (Újra próbálkozik. Most sikerül lángot gyújta­ nia.) Gyorsan, gyorsan valami papírt! DEZSŐNÉ: E’ jó lösz? (Újságpapírt nyújt a Vendég felé.) Tennapi. VENDÉG: (türelmetlenül utána kap.) Jó hát. (Meggyújtja az újságot. Egyik lapról a má­ sikra gyújt. A váratlan világosságban mindketten hunyorognak.) DEZSŐNÉ: Hűha! Ez igön! VENDÉG: Most keresse! DEZSŐNÉ: Mit? VENDÉG: Hát az üveget. DEZSŐNÉ: Kösz. (lehajol, keresgél. )Mögvan. (Fölegyenesedik, ráhúz az üvegre.) Hukk! De mögcsuklatott! Emmá nagyon köllött. Aszongyák, pijás vagyok, pedig nem is igaz. Iszom egy kicsit, ha van, szeretőm is, de ennyi az egész. Azt is mondják, Tökölön vótam. VENDÉG: (a körmére ég a papír.) Aú! Nincs több papírja? DEZSŐNÉ: Esse igaz. A testvérömné vótam. Az ám a szép. Kölesdön. Teli van tyúkokkal az udvar. Igazi tyúkokkal. Az embör csak mögfog egyet, osztán leöli. Akármikor leöli, osztán kész. Tökölön mög mindig mosogatni köllött. Különben röndösek vótak, attak önni, kifizették a villanyomat. Magának ki fizeti a villanyát? VENDÉG: Én. DEZSŐNÉ: És amikor nincs pénze? VENDÉG: Van. DEZSŐNÉ: Mindig? VENDÉG: Mindig. DEZSŐNÉ: Hogyan? VENDÉG: Van egy állásom. Van aki szégyelli, de én nem. Megfizetik, az a lényeg. Még ruhát is adnak. DEZSŐNÉ: Kész Amerika. Hajja-e, kezdöm irigyűni magát. VENDÉG: Meg van nekem is a magam baja. DEZSŐNÉ: Ne mondja! VENDÉG: De mondom. DEZSŐNÉ: Osztán mi az? 126 �palócföld 94/2 VENDÉG: Tudja, az hiányzik nekem, egy jó nő, aki, hát hiszen tudja maga is na, beosztaná a pénzt, meg ilyesmi. DEZSŐNÉ: Nem rossz állás. VENDÉG: Elfogadná? DEZSŐNÉ: Möghiszöm azt. VENDÉG: Hát akkor... DEZSŐNÉ: Csakhogy a Dezső mit szóna hozzá, azt nem tudom. VENDÉG: Számít az? DEZSŐNÉ: Na hajja. Ha rajtakap, kiontja a bélöm, aszonta, vagy valami ilyesmit. Mög a ma­ gáét is. VENDÉG: A belit? DEZSŐNÉ: Így mondta valahogy. (A Vendég közben botladozva elindul a szobában. E ljut az ajtóig, megpróbálja kinyitni. Nem megy.) Csak nem akar emönni? VENDÉG: (zavartan.) Nem is tudom... Talán jobb volna, ha elmennék. DEZSŐNÉ: Osztán mér? VENDÉG: Hát... DEZSŐNÉ: Fél, mi? VENDÉG: Én? DEZSŐNÉ: Maga. VENDÉG: (nevet.) Mitől félnék? DEZSŐNÉ: A Dezsőtű. VENDÉG. Ugyan. DEZSŐNÉ: Nem fél? VENDÉG: Nem hát. DEZSŐNÉ: Akkor mé’ akar emönni? VENDÉG: Meggondoltam magamat. DEZSŐNÉ: Várgyon má’!Csak egy kicsit várgyon! VENDÉG: Mire? DEZSŐNÉ: Elmondom, ha közelebbgyün. (Földöl a szék.) Na! (Lihegés.) VENDÉG: (szabadkozik.) Mit csinál? DEZSŐNÉ: Mé’ beszél ilyen hivatalosan? Híjjon csak eccerűjen Macának. (Mély hangon.) Maca! (Nevet.) Így. Én mög minek híhatom magát? (Vár, de nem jön válasz.) Na, mongyon má’ valamit! Vagy mögkukút? (Rázza a Vendéget.) VENDÉG: Tessék? DEZSŐNÉ: Na hajja, ilyet se értem még. Hun jár az esze? VENDÉG: Mondja, nem lehet sehova leülni ebben a szobában? DEZSŐNÉ: (örömmel.) Dehogynem. Űni! Fekünni is. Ulyan jó hel van ezön az asztalon, hogy az csak na. Nem hiszi? Most próbátam. 127 �palócföld 94/2 VENDÉG: Kivel? DEZSŐNÉ: (csalódottan.) Egyedü. VENDÉG: Nem lehetett valami nagy szórakozás. DEZSŐNÉ: Ulyan vót, amilyen. VENDÉG: Ez az? DEZSŐNÉ: Ez. (Motozás, recseg az asztal.) Na, na! (Mint akinek befogják a száját, úgy fu lla d el a szava. Lihegnek. Nyikorog az asztal. Hosszú szünet.) Nem is tuttam, hogy maga ilyen... (Hátbaveri a Vendéget, az köhög.) ...stramm pali. He-he-he. Kár lött vóna emönie. Nem? (A Vendég nem válaszol.) Na mi az, talán nem tetszőit valami? VENDÉG: De, de, csak... DEZSŐNÉ: Mi az, hogy csak? VENDÉG: Nem gondolja, hogy mégis inkább el kellett volna mennem? DEZSŐNÉ: Szép kis embör maga. Ha annyira mönni akart, mért nem mönt el akkor az előbb? VENDÉG: Nem tudom. DEZSŐNÉ: Hogyhogy nem tuggya? VENDÉG: El akartam menni. DEZSŐNÉ: Akart, akart, ezt mindönki mondhattya. Majd a Dezsőnek magyarázkoggyon. VENDÉG: Hogy jön ide a Dezső? DEZSŐNÉ: Nem tudom, villamoson, buszon, gyalog, de előbb-utóbb idegyün valahogy. VENDÉG: Ha lehet, én azt már nem várnám meg. DEZSŐNÉ: Csak nem akar egyedü itthanni avva a vadálatta? VENDÉG: Én itt már megtettem a magamét. Még valami világosságot is megpróbáltam gyúj­ tani magának, ha jól emlékszem. Aztán mi lett a vége? Gyufa, papír, minden elfogyott, az uj­ jam meg olyan lett, mint a sültkeszeg. (Köp.) Hát mit vár még tőlem, mit csináljak? Talán an­ nak is én vagyok az oka, hogy kikapcsolták a villanyát? (Lépések a folyosón. Valaki az ajtót nyitja. Megtorpan. Újra próbálkozik. A Vendég súgva Dezsőnéhez.) Hát ez meg ki? DEZSŐNÉ: Mér tüllem kérdi? DEZSŐ: (most már dörömböl.) Ez meg mé’ nem nyílik? Bezárkóztál, vagy mi az anyád istenit csinász? Nyisd ki, vagy bedöntöm az egészet. DEZSŐNÉ: Mit kiabász, nyitom má. (Elindul. Az ajtónál motoz.) DEZSŐ: (belöki az ajtót.) De sötét van, a szencségit! Micsinyász itt ilyen sötétben? DEZSŐNÉ: Aluttam. DEZSŐ: (csodálkozik.) Aluttá? DEZSŐNÉ. Hát. Mér, én nem löhetök sohase ámos? DEZSŐ: Dehogynem. DEZSŐNÉ: Nahátakkor. DEZSŐ: Asztán kive’ aluttá’? DEZSŐNÉ: Én-e? Egyedü. 128 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Egyedü? DEZSŐNÉ: Egyedü. DEZSŐ: Biztos? DEZSŐNÉ: Biztos. VENDÉG: (megbotlik, zajt üt.) Hű, az... (Elharapja a szót.) DEZSŐ: (kivár. Csönd.) Van itt valaki? (Nem jön válasz. Dezsőnéhez fo rd u l. Ingerülten.) Kit híttá' be már megint te istenátka? (Dezsőné nem válaszol.) Fogjam csak a kezem közi, ki­ nyomom belüle a szart. (Beljebb jön. Megbotlik ő is a székben.) Mi az isten ez? (Lehajol, megtapogatja. Csodálkozva) Szék? (Magának, kicsit büszkén.) Hát van itt minden. (Dezső­ néhez.) Asztán hogy híjják? DEZSŐNÉ: Kit? DEZSŐ: Az ipsét. DEZSŐNÉ: Az ipsét? DEZSŐ: Hát aki itt vót nálod. DEZSŐNÉ: Nálom? DEZSŐ: Még a nevit se tudod? Na, megéred a pénzed. DEZSŐNÉ: Mit? DEZSŐ: (kiabál.) A pénzed. DEZSŐNÉ: (boldogan.) Pénz! Hoztál pénzt? Mert neköm nincs egy vasam se. (Most jön rá.) Nem adtak a piszkok, amikor kiengedtek, pedig anniuk köllött vóna. Aszongyák. Mindönki aszonta. Aztán mégsem adott sönki. DEZSŐ: Má megint mellébeszész. DEZSŐNÉ: Nem beszélek mellé. DEZSŐ: Hát akkor ki vele, hova bújtattad? DEZSŐNÉ: Mér mindönt tülem kérdöztök, az is, te is, mi az én fejem, káptalan? Bújtatni! Nem köllött azt bújtatni, elbújt az magátú, ahhó vót esze. Máshó se, de ahhó vót. DEZSŐ. Ne hadovájj, mert... DEZSŐNÉ: Fenyögecc? DEZSŐ: Mit tagadjam, eltaláltad. DEZSŐNÉ: Ez azér nem szép tüled. DEZSŐ: Add elü a pacákot, aztán felejtsük el a többit! DEZSŐNÉ: Mit akasz vele csinyáni? DEZSŐ: Ne törőggy vele, az má' asztán nem a te gondod. A tied csak az, ami veled történik, ha túléled... véletlenül. DEZSŐNÉ: Hajja-e, gyüjjön má elü, aztán mongya mög neki, hogy híjják, mög... (Dezsőhöz-) Kő még valami? (Dezső hallgat.) Nem Víz Eleknek például? Akkor tunnék magáru egy ver­ söt. Emongyam? (Énekel.) 129 �palócföld 94/2 Víz Elek Híz Eleg Hogy Marcsa Ó Hajcsa. DEZSŐ: (nevet.) A rossebedet, ahhő értesz. (A Vendég hallgat. Dezső a Vendéghez.) Mi az, magának nem teccik. VENDÉG: Nem. DEZSŐ: Ahá, hát itt vagy még! Aszittem, meglógtá. (Dezsőnéhez.) Ád el az utat! (Fut, dobog a padló.) Kapd el a grabancát a piszoknak! DEZSŐNÉ: Hun van? DEZSŐ: Ott ni, ott kell lennie, ahonnan a hang gyütt. VENDÉG: (a hátuk mögül.) Elnézést, csak nem engem keresnek? DEZSŐ: Na, nézd mán, ez meg hogy kerül oda? Ippen a hátunk mögé? (Mérgesen.) A piszok. A bolondját járattya velünk. Na megájj, kerüjj csak eccer a kezem közi, amíg élsz - remélem, nem sokáig - megemlegeted, az biztos, ezt a napot. (M egfordul, rohanni kezd. Neki megy az asztalnak. Elesik.) Aú! (Föltápászkodik.) Ilyen marhaerős emberre se találkoztam még! DEZSŐNÉ: Az asztal vót az, te bolond. DEZSŐ: (megkönnyebbülten.) Tényleg? (Nyílik az ajtó, óvatos recsegéssel, hallani. A Ven­ dég nyitja, oson ki rajta, lába alatt meg-megreccsen a padló, aztán odakint már sietve távozik, behallani a lépései zaját. Dezső azonban mindebből semmit sem vesz észre.) DEZSŐ: Itt huzat van. Mintha huzat vóna. Az ajtó, hát persze, nyitva van az ajtó. (Dezsőné­ hez.) Csukd má be! (Dezsőné az ajtóhoz megy, becsukja.) Mingyá összeszedem magamat. (Nyújtózik egyet.) Így ni. Na, merre van az a girnyó féreg, hadd kapom el. DEZSŐNÉ: Emönt. DEZSŐ: Ee? DEZSŐNÉ: Hát nöm láttad? DEZSŐ: És csak most szósz, te tökéletlen? (Az ajtóhoz megy, kinyitja. Kimegy. A z ajtó be­ csukódik utána.) DEZSŐNÉ: Várgyá, ne mönny e' hallod-e! Hogy hallaná, ha má eccer emönt? Itt hattak egye­ dül a piszkok. Osztán most micsinyájak? Mönnöm kőne neköm is, dehát hova mönnyek, viszsza, oda, ahonnan gyüttem? Nem mondom, nem vóna rossz asse. Csak ez az átkozott gyöngeség ne vóna rajtam, csöppet se fénék. Most is remög a lábom, pedig nem csinyálok sömmit, csak állok egy helben, és ettü remög. Mintha valami hiányozna belülem, talán nem is egy vala­ mi, egy csomó mindön, vastagbél, vékombél, az isten tuggya, vagy még ü se, esorúni mindet. Le kőne űnöm, de nagyon le kőne mán, dehát itt sömmi nincs, se egy láda, se egy szék, de még ha vóna, ebbe a sötétbe akkor se talánám. Valami gyufáva, vagy efféléve, ha nem vónék ilyen ügyetlen, löhetne világot gyúttani, ha-ha-ha, de ilyen vagyok. (Fölgyúllad a villany.) Na... (Meglepődve.) ...mi van? Ekkora fényt, hogy vakít! Hé, te óccsd má el azt az elemlámpát! 130 �palócföld 94/2 Vagy legalább ne a szömömbe világíccs! (Nem jön válasz.) Mi az, nincs itt sönki? Csak a vil­ lanyművek. A dögök, hát mégis bekapcsúták az áramot, be hát, csak egy kicsit későn. A rossebit, ez az én szöröncsém. Most, amikor nem köllene, amikor aludhatnékom van, kivilágítanak, amikor mög világítani köllött vóna, akkor sötétbe hattak. Na, mindegy, ne törőggy vele, indujj e', osztán isten neki faköröszt. (Kimegy, de kisvártatva visszajön. Éppen csak benyit.) Nem felejtöttem itt valamit? (Beljebb lép, keresgél, abbahagyja.) Mit is felejtöttem vóna! Legföllebb a lábom nyomát. Szögén vagyok, az az igasság... (Újra kimegy, a mondatot már odakint fejezi be a függőfolyosón.) ...mint a templom egere. VENDÉG: (fut.) Ezek ők. (Liheg.) Az istenit! Aú! (M egáll.) Megbotlottam. Hányszor bot­ lom még meg? (Tovább fu t.) Meg kell botlanunk egy párszor, úgy látszik... ahhoz, hogy utolér­ jen... mi is... akármi... nem mindegy... aminek utol kell érnie. Rosszul esik, naná, de mit csinál­ junk? Semmi se lehet zavartalan. (Megáll.) Megállok egy kicsit. (Hallgatózik. Csönd van.) Talán már nem is kergetnek. (Vár. Semmi.) Végre ráérek. Akár le is ülhetnék. Erre a lépcsőre, mondjuk. Érdekes, minden lépcsőháznak macskaszaga van, ha sose járt benne macska, akkor is. Jobb lett volna, ha lifttel jövök, akkor most nem volnék ilyen fáradt, nem kéne leülnöm. Lift, emel... De nekem süllyednem kellett, méghozzá gyorsan. Aha, ezért volt hát. Nem mind­ egy, emelkedik, vagy süllyed az ember? Úgy látszik, nem, pedig fárasztó mind a kettő. A lé­ nyeg az, bármit csinálunk, mindig meg kell állni közben pihenni, mert fárasztó. Hát igen, ilyen ez az egész, fárasztó é s macskaszagú. (F ölá ll, elindul, lassú, kényelmes lépések.) Most hátul­ ról fúj, pedig az előbb mintha előlről fújt volna. Érdekes. Talán mert futottam? Olyan gyorsan futottam volna? Mint a szél. Szokták volt mondani, de sose hittem, hogy ez lehetséges. Úgy lát­ szik, mégis. Na, nézzük, hova jutottam? Volt-e értelme ennek a nagy rohanásnak? Esik, itt is. Az eső szálai, a tócsák csapdája... Itt kéne megállni, azt hiszem, itt valahol. Nem olyan rossz hely, amilyennek látszik. (Megáll. Lépések hangzanak f ö l , majd egyre gyorsabban távolod­ nak, míg bele nem mosdónak teljesen az eső kopogásába.) Ez ő! Hé! Hogy a nyavalyába hív­ ták, na pedig itt volt a számon az előbb a neve. (Belehallgat az esőbe. A lépések teljesen el­ haltak.) De elfelejtettem. Na, mindegy, úgy is elment. Aki menni akar, azt nem tarthatja vissza semmi. Húsz éve, ezer, millió... Hadd menjen. Ugyanazok a furcsa tünemények a sötét­ kék égen, egyébként semmi különös. Hívhatnánk akár felhőknek is őket. Miért kedveljük az efféle ócska kacatokat, mint például a messzelátó, nem értem. A lencsék odatapadnak az arc, egy régen elmosódott arc, ráncaira. Összebogozódott madzagok a homokon. Mintha odadobta volna valaki őket. Pedig hát... Na, mindegy, tudom amit tudok, és ez nekem elég. Lehet, ha ide­ jekorán ráébredek, el se indultam volna. Veszteg maradni, nem nőni meg, csak sírni, zabálni és aludni... Hagyjuk, nem így történt. Az ablakokat, na igen, azóta belepte a por, a falakat a füst, a penész, a filmkockák kopott esője, a fanyar moziszag. Átvágnak, ing nélkül a krétaszín lovak. Egy ismeretlen, vagy egy ismerős falu határa, füstölgő, poros utak, ahova még visszanézhet az ember, ahova szükség esetén visszanézhetünk. Lányok meztelen lábujja a porban. Köszönöm. Egyszóval köszönöm. Csak ennyit akartam mondani. Ha lenne szíves... A többiről nem tudok. 131 �palócföld 94/2 Egérrágta papírok a disznóól pallóján, s cigarettavégek. Akárki legyek, ha nem így volt... A vé­ gén, mint egy igazi halottkém, olyan leszek. Az ügyiratoknak hullaszaguk van. Ez a személyze­ ti osztály temetője, ahol mindnyájan impregnálódunk végül. Még mielőtt... Még mielőtt... Még mielőtt... (Villamoscsöngetés, féknyikorgás.) Most csöngetett valaki, vagy csak képzelődöm? (Újabb jellegzetes zajok.) Nem, ez tényleg villamos. Nem ártana fölszállni rá. Mégiscsak gyorsabb lenne. Csakhogy fogalmam sincs, hova megy. Kiírva, nincs erre kiírva semmi. (Ber­ regni kezd a figyelmeztető jelzőkészülék.) Mi az, ez el is indul? Sose hittem volna. (Sietve f ö l kapaszkodik a lépcsőn.) Hova megy? (Majdnem elesik.) Hű, a kiskésit, de megrántott! (Előre gyalogol a vezetőfülke felé, a fe je fö lö tt összeütődnek a fogantyúk.) Hé, hova megy? Hova megyek? Azt kérdezi, én hova megyek? Igaza van, végül is nem ártana tudni. Tud­ ja mit, ahova visz, oda megyek, ahol megáll, ahol letesz... Na, mi van, miért nem válaszol? Sü­ ket maga, vagy mi az ördög? Egy vezető, egy ilyen vezető beosztású egyén, ahogy manapság mondják, ne legyen süket! Vagy maga ráadásul néma is? Gondolja, hogy ez mentő körülmény? (Magának dohogva.) Szépen nézünk ki, mondhatom. Most már azon se lepődnék meg, ha a végén kiderülne, hogy vak. A sínekről úgy se lehet letérni. Hacsak egy kisiklás árán nem... Tud­ ja mit, békén hagyom, úgy döntöttem, nem idegesítem tovább se magát, se magamat fölös­ legesen. Leülök inkább. Hely az aztán van bőven. Szerencse, nem szerencse, olyan mindegy. Örülnöm kéne, hogy így alakult. Akár csak pár éve is mit nem adtam volna egy ilyen utazásért! Most meg? Most meg itt eszem a kefét, idegeskedem ahelyett, hogy az életet élvezném. És mi­ ért, ugyan miért? Nem mindegy, hogy hol állunk meg, hol nem állunk meg? Vagy magától szo­ rult be a fék? Úgy látszik mégis megállunk. Megálló persze sehol, se egy utca, se egy kiírás, se egy ház... Ha csak az nem ott, az az óriási árnyék a sötétben, ha csak az nem igazít el. Mihez is hasonlít, mihez is? Megvan, a Notre-Dame-hoz, nem, nem inkább az Empire State Buildinghez... vagy... vagy csak egy ócska gáztartályhoz? Ember, hol állt meg maga, miféle kísértet vá­ rosban? Mondtam én, maga még vak is, becsület szavamra vak. Miért vesztegel itt a nyílt pá­ lyán, miért nem megyünk tovább? Nem, nem szállok le most már csakazért se! Maradok és kész. (Ledobja magát a fapados ülésre, hogy az csak úgy nyekken. A villamos újra zakatol ni kezd.) Elindultunk mégis? Ez az ablak, ez is milyen koszos... (Köpködi, dörzsöli.) ...alig lehet kilátni rajta. De ha kilátni se látni semmit. Le kellett volna szállnom, mégiscsak le kellett volna szállni. De nicsak, nicsak, mit látnak szemeim! (Kocog az ablaküvegen.) Hé, hé, maga ott, ho­ gy is hívják, várjon, magát keresem. (Fölpattan, ki rohan a peronra, lenyitja a csapóajtót. Csattognak a kerekek, zúg a szél.) Álljon meg, várjon, várjon egy kicsit! (Magában, csaló­ dottan.) Ott megy. Eh, úgysem hallja meg. Hadd menjen, mindegy, engem aztán nem érdekel. Ráadásul nem is egyedül van. Ha jól látom, valami nővel. Jobb, ha nem zavarok. Nő! Ezek a nők! A nőt nem ismertem föl, fogalmam sincs, ki lehet az. Akárki, de az biztos, hogy nem a fe­ lesége. Különben nem az én dolgom, többek között ez se. (A villamos lassít, majd hirtelen csattanással, csörömpöléssel, mintha valami baleset okozta volna, megáll.) HANGSZÓRÓ: Kérjük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzék meg, és 132 �palócföld 94/2 adják át a kijáratnál elhelyezett portásoknak, kalauzoknak, rendőröknek, katonáknak. Kér­ jük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzek meg, és adják át a kijáratnál elhelyezett portásoknak, kalauzoknak, rendőröknek, katonáknak! (Új lélegzettel, de most már rohamosan halkulva.) Kérjük a kedves utasokat, lejárt menetjegyeiket ne dobják el, őrizzék meg és adják át a kijáratnál elhelyezett... VENDÉG: Na, mi lesz, nem folytatod? Ez már biztos a végállomás. Vagy csak valami pályaud­ var? Mindenesetre le kell szállnom... (Kimegy a peronra.) ...valahogy. Még mindig esik. Vagy már újra? (Lenyitja a csapóajtót, lelép a lépcsőre.) Ezeken kéne túljutnom először, ezeken a lépcsőkön. Bent legalább nem esett. Most tudom csak igazán megbecsülni, mit is jelent az, hogy bent, ahol nem esik, nem fúj, lépcsők, ablakok, ajtók meg minden mögött... (Leszáll, lá­ ba alatt zörögnek a sínágy kövei meg a szemét.) De sötét van. (Megbotlik. A villamos el­ megy.) Mi az, hát mégse ez a végállomás? Úgy látszik tévedtem. Most is, mint annyiszor már. (Léptei a sárban cuppognak.) Hát ez meg mi a csoda, csak nem sár? ( Csaknem boldogan.) Úgy látszik, akkor mégiscsak leszálltam. (Elégedetten.) Na végre, hogy nekem is sikerült va­ lami. Ha sikerült, ha valóban úgy történt, ahogy képzelem. Azért egészen biztos nem lehetek benne. ( Gyalogol, liheg.) Hát itt tényleg semmi nincs, csak ez a sár. (M egáll.) Legalább az eső elállhatna. (Prüszkölés, krákogás egészen közelről.) Van itt valaki? DEZSŐ: Senki. VENDÉG: Maga engem át akar vágni. DEZSŐ: Eszemben sincs. VENDÉG: Akkor mért mondja, hogy nincs itt senki, ha egyszer maga itt van? DEZSŐ: Megtisztel. VENDÉG: Ugyan mivel? DEZSŐ: Há’ hogy valakinek néz. VENDÉG: Csak nézném. DEZSŐ: Há’ ami igaz, az igaz, elég sötét van. Meg ez a rohadék eső is pont most kezdett rá. Megáztam, de megáztam! VENDÉG: Én nem, azt hiszi? Elindultam. Képzelje, kiskabátban. DEZSŐ: (röhög.) Jó vicc. VENDÉG: Gondolja? DEZSŐ: Tuggya, én miben indultam e’? VENDÉG: Nem. DEZSŐ: Nagykabátban. VENDÉG: Ne mondja! DEZSŐ: (ingerülten.) De mondom. VENDÉG: Kitűnő ötlet. Legalábbis jobb mint az enyém. DEZSŐ: Véletlen vót. VENDÉG: M inta nagy fölfedezések általában. Azért engedje meg, hogy gratuláljak. 133 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Csak ne olyan hevesen. VENDÉG: Adhatna egy kis helyet. DEZSŐ: Szép szóva többre menne, mint ezze a lökdösődésse. Tiszté’t uram, vagy valami ha­ sonlóru sose hallott? VENDÉG: Ne haragudjon, nem gondoltam, hogy magának ennyire fontosak a formaságok. De ha csak ez hiányzik... akár földig is hajolhatok. Igazán semmibe se kerül. DEZSŐ: Ugyan, haggya má’! Inkább arrú beszéjjen, hogy kerűt ide! VENDÉG: Hosszú sora van annak. DEZSŐ: Azért e’mondhattya. Ráérünk. Vagy nem? VENDÉG: Dehogynem. Sajnos. ( Csönd.) Tényleg mondjam? DEZSŐ: Ha eccer megkértem rá... VENDÉG: Tudja, az úgy volt, hiába csuktam be az ajtót, az ablakot, hiába. Mindent becsuk­ tam, és mégis. Bejött a hasadékokon. A lépcsőházból vagy honnan a nyavalyából... DEZSŐ: Micsoda? VENDÉG: Hát a macskaszag. DEZSŐ: Macskaszag? VENDÉG: Mit csodálkozik, maga talán sose járt lépcsőházban? DEZSŐ: Dehogynem. VENDÉG: És nem érezte? DEZSŐ: Mit? VENDÉG: Hát a macskaszagot. DEZSŐ: Nem. VENDÉG: Tényleg nem? DEZSŐ: Mindenesetre... he-he-he... (Zavartan.) ...nem emlékszem rá. VENDÉG: Boldog ember. DEZSŐ: Gondujja? VENDÉG: Biztos vagyok benne. DEZSŐ: És mitől olyan biztos? VENDÉG: Hát hogy nem érezte. DEZSŐ: Mit nem éreztem? VENDÉG: A macskaszagot. DEZSŐ: És azt hiszi, ez elég hozzá? VENDÉG: Mihez? DEZSŐ: A boldogsághoz. VENDÉG: Hajaj, talán még sok is! DEZSŐ: (elgondolkodik. Bizonytalanul.) Na láttya, ez meglehet, csakhogy én nem tapasz­ taltam. VENDÉG: Arrébb mehetne egy kicsit. 134 �palócföld 94/2 DEZSŐ: Nekem nagyon jó helem van itt. VENDÉG: Elhiszem, de hogy nekem milyen van, azzal bezzeg nem törődik. DEZSŐ: Nem az én dolgom. VENDÉG: Hanem kié? DEZSŐ: A magáé például, mindenekelőtt a magáé, asztán az Istené, a sorsé, angyal, szentlé­ lek, vannak elegen, akik foglalkozzanak vele. Vagy maga nem úgy gondújja? (A Vendég hall­ gat, nem válaszol.) Na, mi van, most megsértődött? VENDÉG: Nem, csak vacogok. (Reszket a hangja.) Mondja, nincsen véletlenül egy kis tüze? DEZSŐ: Tüzem? VENDÉG: Úgy értem, gyufája, vagy valami ilyesmi. Öngyújtó is jó. Ha van benne benzin, meg tűzkő, meg ami kell... DEZSŐ: (mint aki hirtelen átlát a szitán.) Ahá, értem. (Elnézően.) Melegedni akar? Nem rossz ötlet. VENDÉG: Tudja, volt nekem, talán még most is megvan itt a... (Keresi.) ...zsebemben, egy ön­ gyújtóm, de az már nem jó. (M egtalálja az öngyújtót, előveszi, csiholja.) Szikrázik, látja-e? ( Csalódottan.) Szikrázik, de nem gyúllad meg. Kifogyott belőle a benzin. DEZSŐ: Gyufa, gyufa! Mintha lett vóna nálam egy dobozzal. (A zsebében kotorász, megta­ lálja a gyufát, előveszi, megrázza.) Há ez majdnem tele van. Egy baja van, hogy kicsit ned­ ves. Azért megpróbálom, jó? (Kivesz egy szálat, végighúzza a gyújtóf elületen. A láng sercegve föllobban, de rögtön ki is alszik. Dezső újabb kísérletet tesz, de semmivel se nagyobb sikerrel.) Ez se jó. (Türelmetlenül kotorász a dobozban.) Keresek egy szárazabbat (A doboz kiborul, a szálak lehullanak a sárba. Egyet sikerül megmenteni.) A rossebbe, ez kiborút, de ezt az eggyet e'kaptam. Na, mit gondul, sikerül, vagy nem sikerül? VENDÉG: Fogalmam sincs. DEZSŐ: Na de mégis? VENDÉG: Csinálja már, ne az idegeimmel játsszon! DEZSŐ: (sértődötten.) Jól van, na, a maga kedviért csinyálom ezt az egészet, asztán ezt ka­ pom. (Meg gyújtja a gyufát, fö l lobban, ég.) Na, mit szól hozzá, sikerült (Sürgetve.) Van va­ lami, amit meggyújthatnék? VENDÉG: Várjon... várjon egy kicsit! DEZSŐ: Mire? Aú! (Eldobja a gyufát.) Ez megégetett. Mi a nyavalyára kellett vóna várnom? VENDÉG: (vadul.) Mért dobta el? DEZSŐ: Mert a körmömre égett. VENDÉG: Hát aztán! Nem olyan nagy dolog az! DEZSŐ: Magának talán nem, de nekem igen. VENDÉG: Most eljátszotta az utolsó lehetőséget is. Az enyémet persze, nem a sajátját. DEZSŐ: Ha annyira fontos vót, mér nem próbálta meggyújtani maga? VENDÉG: Mert nem adta ide. 135 �palócföld 94/2 DEZSŐ: (a Vendéghez vágja az üres dobozt.) Tessék, itt van. VENDÉG: (lehangoltan.) Most, amikor üres. DEZSŐ: Jobb későn, mint soha. VENDÉG: Szerencse, hogy mindenre tud valami hülye szentenciát. Nem is tudom, hogy len­ nék meg nélkülük. DEZSŐ: Valahogy majd csak meglesz. E’tuggya nélkülözni üket, ha nagyon muszáj. VENDÉG: Ezt meg hogy érti? DEZSŐ: Indúni akart. Nem? VENDÉG: Én? DEZSŐ: Maga. VENDÉG: Nem emlékszem rá. DEZSŐ: De én igen. VENDÉG: Akkor miért nem megy el maga? DEZSŐ: Na, ne idegesíccsen, mert, mert, mert... (Nagyon dühös, remeg a hangja.) Mennyen már innen, mert, mert, mert... ha nem, hát én úgy kilököm innét, mint a... a... a... VENDÉG: Lejárt a lemez? DEZSŐ: Ne piszkoskodjon itt nekem, hallja-e, mert kilököm tényleg, mint az orrombú' a tak­ nyot. VENDÉG: Micsoda ocsmány szája van magának! DEZSŐ: Na nekem ebből elég vót. Azt akarja kiprovokálni, hogy agyonüssem, de tényleg? Rács mögé akar juttatni? Bármilyen száraz, jó hel is vót, ennyit azér nem ér meg. Igaza van, jobb, ha én megyek e. Nem akartam én semmi mást, mint egy kicsit meghúzni magamat ezen a jó, száraz kis helen, asztán tessék, mi lett belőle? Harc. Mindenütt csak az a rohadék harc! (Topog, indulni készül.) Na, hát akkor megyek. VENDÉG: El se búcsúzik? DEZSŐ: Magátú'? Nem estem a fejemre. Kitúr a helemről, asztán búcsúzkodni akar. Mondja, miféle ember maga? Csípős, mint a poloska, büdös, mint a svábbogár. Ez a kettő így együtt nem sok egy kicsit? Még e’taposni sincs kedve az embernek. Kifogtam ezt a száraz helet, min­ den rendben is vót, amíg maga ide nöm jött. Akkor asztán mindenem csupa víz lett. Ez a kabát is olyan, mint a szivacs. Megvan egy mázsa, ha nem több. Még a zsebem is tele van, egészen megtelt ezze a rohadék esőve. (Kiönti, csorog a víz.) Kellett nekem bestoppúni? Eh, hagyjuk! Találok én ennél jobb helet is. Egy várótermet, ahol kinyitottak má... Megyek, nem töltöm itt tovább a drága időt. (Elindul, megáll.) Egy pad a kályha mellett! Na, nem, az azér túl szép lenne. VENDÉG: Csak nem virrad? De bizony. Most már, hogy látom, amit látok... (Gúnyosan.) ...mindent értek. Egy ilyen arc, maga is tudja, nem sok jót ígér. Hogyne tudná, hiszen a maga arca. Rossz arc ez Mester. (Félre.) Hát még a szaga, az se volt valami... He-he-he! Nem ez, nem az, nem amaz, maga Mesterem egészen egyszerűen büdös. (Újra Dezsőhöz.) Nem árulná 136 �palócföld 94/2 el, mitől? Nem mosakszik? Vagy a foga, a fogával van valami baj? Hátat fordít, nem válaszol, Így is jó. Igaz, másképpen képzeltem eleinte, amikor még utcaseprőnek adta ki magát. Lehet, ez is csak úgy volt igaz, ahogy a többi. Azt hittem, maga a tisztaság bajnoka, ennek a városnak az utcáit söpri bármilyen szürke hajnalon, bármilyen szürke... Hogy is van tovább? Elvesztet­ tem, mint a fonalat... a közös hangot... Elvesztettük, és most már nem találjuk meg soha többet. DEZSŐ: Nem vagyok utcasöprő. Semmi se vagyok. (Szuszog, topog.) Hát akkor... (Elindul, megáll.) ...megyek. (Tovább megy.) VENDÉG: Elmegy? (Ijedten.) Tényleg elmegy? (Letörten.) Elment. (Kiabál.) És mikor jön vissza? Hé, hé, nem hallja! ( Töprengve, magának.) Pedig egészen jól megvoltunk itt. Nem akartam, igazán nem, hogy elmenjen. Egy kis helyet szerettem volna, ennyi az egész. Olyan nagy bűn ez? Azt hittem, megférünk ketten is. Egy csárdában? Igen, valahogy így szokták mondani. Nem sikerült. Kár volt ilyen hirtelen fölfortyannia. Megérthettük volna egymást, ez az éjszaka, ez az cső egészen jól összehozott bennünket. Maradhattunk volna, ki tudja med­ dig, ha el nem áll, ha meg nem virrad... de megvirradt, de elállt. Ha fölnéz az ember, és mért ne nézne, láthatja is a saját szemével. Kifeslettek a felhők, mint a dáliák. Hagyjuk, ami elmúlt, el­ múlt. Megérkezett, eltávozott, mindent a legrosszabbkor, mintha ez lett volna a jelszava. Be­ szélek inkább a házakról, ahogy eredetileg is terveztem, bár amit mondhatok, nem sok. Kevés­ nek is csak némi jóindulattal nevezhető. Pedig mennyi mindent szerettem volna elmondani, de most már késő, úgyse hallja senki. És ha mégis? Aki hallja, adja át! (Elindul.) Elmegyek én is. Érdekes, milyen könnyűnek látszik most hirtelen minden! A távolság magától nyílik meg előtted, semmi dolgod, rábízod magad nadrágszíj nélkül, lobogó nadrágban, ahogy nemrég a Mester is... Micsoda arc! Rossz arca volt, ne szépítsük, éppen elég hihetetlen így is. (M egáll.) Csak semmi nosztalgia. (Hangot vált.) Térjünk vissza inkább eredeti témánkhoz, a házak... Lássuk csak, mit tudnék mondani róluk? (Elindul.) Minél inkább erőlködöm, annál inkább nem jut eszembe semmi. Éppen csak elindultam, és máris mintha megérkeznék. A tócsák üvegcserepei, az aszfalt hamuja... (M egáll.) Egy szeméttelep szakadéka benőve a semfű-semfa bokraival. Mit jelenthet? (Szélfúvás hulláma.) Mintha sose járt volna erre senki. (Lépé­ sek.) És a Mester? Talán még megtalálhatnám valahol. Ezek itt az ő szemetei, ez az ő világa. (Észrevett valakit.) Az az alak ott a sarkon... Hé, hé, várjon! Várjon már, várjon egy kicsit! (Fut, lassít, aztán csüggedten megáll.) Eltűnt. Pedig itt volt. Itt állt ezen a kövön, ehhez a fal­ hoz, ezt a lécet, esetleg ugyanez a szálka... Na nem, ez azért túlzás, ettől a szálkától az én kezem vérzik. Ha vérzik. Az ő keze esetleg egy másik szálkától. Ha ugyanígy, akkor is. És ez nem mindegy. (Újra nekiiramodik.) Most meg ott van. Hé, hé, álljon meg! (Lassít, megáll.) El­ tűnt, megint eltűnt. Na mindegy, azért én megyek... (Elindul.) ...tovább. Majd csak találok va­ lakit, akitől megkérdezhetem... Mit is akartam kérdezni? Nem emlékszem rá. Lehet, hogy semmit?* * 137 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XVI. Költők esszéiről, és költőt portretizáló nagyesszéről szerettem volna írni. Lator László Szigettenger című kötetének remek lírai fotográfiáiról - ám ez a recenzió végül máshová kí­ vánkozott. Bodnár Györgynek a Kortársaink sorozatban megjelenő Juhász Ferenc-kismonográfiája pedig késik egy kicsit. Í gy hát a Juhász-köteteket vettem elő, hiszen egyetemi oktatmómunkámhoz erre amúgyis szükség volt. Aztán belefeledkeztem a költeményekbe, sőt szinte csak egy versbe, s még annak is egyetlen szakaszába... Kérem a szerkesztőket és az ol­ vasókat, hogy ezúttal könyv- vagy színházi szemle helyett fogadjákel egyetlen strófa" szemléjét": esszét egy versszakról: JUHÁSZ FERENC LATINOVITS-VERSÉNEK HATVANKETTEDIK SZAKASZÁRÓL Nem is a teljes versszakról. Csak az egyik rímpárról. A hetven szakaszos, kétszáz­ nyolcvan sorból álló mű száz­ negyven rímpárjának egyiké­ ről. Hat szóról mindössze. Ez a hat szó a strófa második és negyedik sorát tölti ki. A változó szótagszám szeszélyes­ sége ellenére a struktúra szi­ lárd, állandó: valamennyi sza­ kaszban föltűnően hosszú (át­ lagosan tizenöt szótagos) az el­ ső és a harmadik sor, föltűnően rövid (átlagosan öt szótagos) a második és negyedik sor. Har­ 138 mónia és diszharmónia ennyiből is kisejlő egyensúlyáért az a b a b rím-alapképlet felel. A vers kettős vérkörét-a c d c d, az e f e f , és sorra a többi szakasz képlete után, a betűk­ ből kifogyván - már a versolvasás szép automatizmusa pumpálja. A valóságos és a benső látás, hallás is hozzáren­ deli magát a szokatlan (bár természetesnek, sőt archaikus­ nak tetsző) formához és a keresztrím ritmusához. Ekkorra már - a hatvankettedik szakasznál - szinte min­ dent tudunk a Latinovits Zoltán koporsója kívül-belül te­ leírva, mint az egyiptomi múmia-bábok című monumentá­ lis búcsúszimfóniáról, a káromolva sirató, alázva magasz­ taló búcsúzásról. 1976. június 4-én halt meg - lett öngyil­ kos, vagy esett tragikus, akaratlan lépés áldozatául - a hí­ res-hírhedt színész, a kor jelkép-embere, akinek az elmúlá­ sa mementóvá legendásult, s az idő egyik mérföldköve lett a 20. század második felében, majdnem pontosan ketté­ osztva azt. Az Új Írás 1976. augusztusi száma már közölte �palócföld 94/2 is a nagyszabású alkotást, tehát Juhász Ferenc az élmény azonnali hatása alatt írt, amikor még alig oszlott az ország döbbenete, amikor a halál még halál volt, és nem szimbó­ lum vagy legenda, amikor fekete volt még a nyári ég. A vég­ zetes esemény közelsége indokolta és magyarázta is a nyers kimondást, az elfúló vagy túl szapora lélegzetvételt a vers­ beszédben. Indokolta és magyarázta a - látszólagos - artikulálatlanságot. Az igen hosszú és az igen rövid sorok kínos-lassan vagy metsző-gyorsan hasítják ki magukat a zárt, de engedékeny versalak burkából. Sok felkiáltó- és kérdő­ jelével csupa nyílt seb a költemény. És-es kezdetű és más típusú ismétlései-nyomatékosításai összetorlódnak, egyes halmozásai félelmetesen rétegeződnek: állandó a lírai om­ lásveszély. A váratlan és értelmetlen halálban kifejeződő totális létkáosz, a fölmérhetetlen személyes, nemzeti és er­ kölcsi veszteség tudata létrehozhatná a teljes ziláltság re­ mekművét is, a költő azonban a vígasztalhatatlanság és az ernyedtség közepette is képes visszafegyelmezni magát a nem-halálos értékrendbe, a létvállaló józanságba, a "Nem zokogok", a "megemésztem halálotok", a "Nem! Nem! Nem! Nem adom magam. Meg nem adom magam" monoton ráol­ vasással és látomásos igékkel kicsikart állapotába. Vajon van-e lírai fedezete a szembefordulásnak, az elha­ tárolódásnak, amely szófordulatok, kíméletlen kifejezések sorozatával minősíti védhetetlennek az öngyilkosságot, és kiáltja ki az "Akinek a létre a két nemző-szülő ad hatal­ mat:/ az viselje!" nagyobb igazságát? Sok olvasó hajlamos Juhász Ferenc amúgyis nehezen befogadható és követhető alkotásainak már-már monomániás életragaszkodását a minősége nélkül szemlélt élet bálványozásának tekinteni. A halálos élet igenlése az elvtelenség kérdését is fölveti azt a dilemmát, amelyet Rónay László tömören és finom határozottsággal így foglalt szavakba: Juhász "sosem írt ’rendszerpárti’ verseket, de az a tény, hogy nem úszott szembe az árral, tekintélyét és költő-egyensúlyát is kikezd­ te. Szinte észrevétlenül szakadtak el azok a szálak, melyek a hétköznapokhoz, az általa addig kifejezett történelmi kér­ désekhez fűzték, s egyre hatalmasabb eposzokban álmodja újra a mitikus ősvilágot. /.../ A személyiség és vállalt szerep válsága is tetten érhető: láto­ másai, képei néha öncélúak, olykor nem célképzet, hanem az írás vágya mozgatja fantázi­ áját." Az Erkölcs és irodalom (1993) szűkszavúan sűrű lap­ jairól való ez a vélekedés - nem dönthető el egyértelműen te­ hát, pontosan mikor történhe­ tett a költő eszmei-művészi megingása, megtorpanása, és a Latinovits-vers válságtermé­ ke Rónay szerint. Az viszont kétségtelen, hogy a színművész lényegében bizonyítottnak el­ fogadható öngyilkossága az árral szemben úszás tetteként él a közvéleményben; és a vers erre a tettre mond nemet. El­ lentétben Nagy László hoszszabb készülődés - egy eszten­ dős, többszakaszos munka után kikristályosított siratójával (Gyászom a Szinészkirályért), amely inkább a tágabb kör: a kor és a társadalom fele­ lősségét firtatja, és a radikális elhárítás helyett a testvéri osztozást mondja ki. (Ne feledjük, az 1955/56-ig tartó időszakban inkább Nagy László hajlott kompromisszumra - nem a korral, hanem a kor föltétele­ zett legjobb lehetőségeivel, és Juhász bizonyult a szigorúbb szembeszegülőnek. Ez a kü139 �palócföld 94/2 lönbség még a hatvanas évek első harmadában is fennállt, majd Juhász Ferenc kivételes értékű létösszegző műveivel, illetve Nagy László Menyegzőjével ért egymás mellé a két "iker-poéta", hogy aztán foko­ zatosan és mind visszafordíthatatlanabbul eltérjen útjuk.) A hatvankettedik szakaszhoz érkező olvasó tudata mélyén már föltette magának ezeket a kérdéseket - és a költemény rendre megadta a válaszokat. Hiszen mindjárt a legelső két sor: "Ahogy te mondtad az Anyámat:/ úgy senki más!" ta­ núsította (az Anyám című époszra való utalással) a test­ vériesülést. A vers második szava, a te megteremti az intim beszédmódot, amely némely­ kor átvált ti-be, az öngyilkos asszonyt, Juhász Ferencné Szeverényi Erzsébet iroda­ lomtörténészt is bevonva a mo­ rális vitaszituáció tüntetően naturalista közegébe. A hitves­ től Juhász már az 1973. január 18-án lezárt, s abban az évben mejelentetett A megváltó aranykard című kötettel elbú­ csúzott. A Latinovits-vers 1977-ben lett a Szerelmes hazatántorgás záródarabja. Ha a Latinovits Zoltánhoz intézett és egyben őt érintő vádbeszéd mérlegelés nélkülinek, a ször­ 140 nyű halálesethez képest elhamarkodottnak tűnne, akkor a másik vádbeszéd, a feleséget ostorozó viszont már mint sokszoros verstárgy, meggondolt gondolat hordozza a tá­ volságot teremtő időtényezőt. A te és a ti majdnem azonos számban ugrik sorkezdő (-megszólító) helyre, ám a fontosabb szerep - mondhatni a férfiprincípiumnak a női princípiummal szembeni, és itt nem ok nélkül tételezett előjoga - Latinovitsé. A tetem jel­ képes tiprásának borzongatóan szokatlan gesztusa - a te­ tem tetemrehívása is elsősorban őt éri. A "Te vak!", "Te Gyáva!" és a "Ti Gyámoltalanok", "Ti Öngyűlölő Bátrak, Büszke Dacosok" megszólítás-garmadája az esetek felében ellentéttel, paradoxonnal vissza is veszi a káromló szidal­ mat. Az "Édes Vad Halottaim!" típusú szerkezetek a majd a végkifejletben elközelgő "Nem: Ti! Nem: Te!" teljes elutasí­ tását is ellensúlyozzák. A halál erkölcsfilozófiája csakis lírai argumentációt kap a költeményben (bár, 1976-ban, komolyabb figyelmet ér­ demeltek volna olyan hasonlatok, mint rögvest a negyedik szakaszban ez: "S égünk, vérzünk, mint kicsi ország, bar­ bár-/ megszállottan!" Mégis körülvenné a tágabb, társadal­ mi-történelmi gyűrű az egyén pusztulását?). Juhász sok­ szor ismételt - és az ismétléssel, mint költői érvvel megtá­ mogatott - álláspontja most így követeli jogait: "Múlandó nem élhet: csak teljes halállal halhatatlanul!" A varangyosbéka-halál és a fehér bárány-halál jóval korábbról isme­ retes és nevezetes különbségtevése után az életből szerve­ sülő halál, illetve az életet tagadó halál ütköztetése ez. Bár idézetek bizonyíthatnák, hogy Juhász számára a "teljes" halál, a küldetéses halál is csak a jelzője miatt elfogadható, most valóban nem az elmúlás abszurditásáról, hanem a jel­ zőkről, azaz általában a mű irodalmiságáról kell meditál­ nunk. Igen valószínű, hogy ez a gyászvers azt is lenyűgözi, aki nem jut el az olvasásban a hatvankettedik szakaszig, mert ízlése, lelkiállapota jóval hamarabb elutasításra kész­ teti. A lélek fiziológiája tiltakozhat a Juhász Ferenc-i szó­ kincs ellen; érhet áramütésként a nagy összetételekké ter­ jeszkedő mondatszavak sokkja; kelthet súlyos ellenérzést �palócföld 94/2 az egy halott férfi és egy halott nő alakját meghívó vers ha­ lálképének (azaz a földdel való egyesülésnek) az erős erotizáltsága: a halálnak, másfelől pedig a halálról való gondol­ kodásnak a szexuális átélése. Talán az agresszív szövegfor­ málás, a káromló attitűd ellen hevesen tiltakozók is megér­ zik azonban, milyen erőfeszítéssel kényszeríti magát a vershős, a lírai alteregó - szinte csak a meztelen lélek, a kö­ télhurkok emlékétől véraláfutásos, a késkerékkel szabdalt a költő alakmása a halálháromszögbe. Egy (túl)élő igyek­ szik legyűrni két öngyilkos halott iszonyatos (túl)erejét. Ebben a csatározásban Juhász sokféle fegyverzetet alkal­ maz a költészet arzenáljából. Többet is a kívánatosnál. Sa­ ját sémáit csattogtatja, amikor mindenáron vissza-visszatér univerzális képvilágának elhasznált konvencióihoz, az "őslények, őshüllők" itt kevéssé helyénvaló képeihez, illet­ ve az anyagcsere képzeteihez, azt az indokoltabb, ám túl nyers asszociációt keltve, hogy a halál, valamint az oszlás, poriadás a materiális létezés öntisztulása és önépítése. Mesteriek viszont azok a víziók, melyeket rokon tartomá­ nyokból hív elő: a tizenötödik szakasztól a görnyedő, terhet cipelő, könyvekről álmodó gyermek föltűnése, a huszon­ ötödik szakasztól egy saját gyermekkori emlékének idézése stb. Az Anyám szóval, illetve műcímmel deklarált gyer­ mekség- fiúság-tudat az egész költeményen végigvonul, erős - és erőt adó - emlékként is, a felnőni-képtelenség ál­ lapotaként is. A kétszáznyolcvan sorból már a kilencedik fiúnak szólította Latinovitsot. A közvetlen, bizalmas te után ez az első megnevezése, megszólítása a testvéri szí­ nészbarátnak - azaz a hetedik sorban főnévként ismételt "Bolond. Bolond" most melléknévi szerepben jelenik meg újra: "Mert mindig van remény bolond fiú..." (s erre már a tizedik sor minősítő-szólító jelzőkettőse a "gőgös, rohadt!", felkiáltójellel). A gyermekember képegyütteseit Juhász a heroikusan felnövesztett ember változatos képsoraival veti össze. Az önfelnövesztés fokozatosan történik, és a mű utolsó szakaszaiban a világfa-mitologikum őserejével, ha­ talmasságával is társul: "Jaj! Tiszta forrás! Én szarvassá változott fiú! Szarvam:/ Virágzó Világfa./ Szarvam csillag­ lombjában Friedrich Nietz­ sche ül, s erőhatalmam:/ Baruch de Spinoza.// És mind a többiek, a hittevők, árvák, bo­ londoké Alighieri Dante./ S a költők, Isten Örvényei, a Kez­ det-Előtti Anyagpontoké Nem: Ti! Nem: Te!" A költő sa­ ját alkotásainak energiáját az 1960-as évek eleje táján ke­ letkezett bartóki kompozíciói­ nak nagyszerűségét, Virágzó világfa című 1965-ös váloga­ tott versgyűjteményét mint er­ kölcsileg és esztétikailag érvelő tényegészet - fogja be igazá­ nak bizonyításába. A két ha­ lott, a két átkozva áldott vitatárs felnövesztése a számtalan nagybetűs, tulajdonnevesítő szóképzés által valósul meg el­ sősorban, a dicsőítő és a pejoráló jelentést állandóan kever­ ve a költemény oly alapvető és jellegzetes morális kétpólusosságában. A "Halott Buták" kö­ zül a feleség például egyszerre géniusz és nagybeteg ("...Aszszony-zseni, Kis Depreszszió...") és ugyanebben a tizen­ negyedik szakaszban, s ugyan­ ezen sorban a színészbarát is "Skizofrén Gyémánt-társ". Kettejük óriási volta, emlékük irgalmatlanul nagy árnya az animális és a tárgyi világból is kér nevet, a megszemélyesíté­ sek e régiókra is kiterjeszked141 �palócföld 94/2 nek, hogy a létteljesség legyen jelen. Az eltávozottak "Kan­ kanca Téboly-rabok", a "Két Gyász", a "Két Halál" fölveszi a két kutyanevet (Balzsam és Bagó Juhászék, illetve Latinovits ebe volt; az előbbiről kép­ vers is íródott, az utóbbi sűrűn szerepel a színművész írásai­ ban, és a róla szóló emlékezé­ sekben is). A két dög: a két ha­ lott halála, halálneme két gyil­ kos szerszámban kísért: "A két dög marja száraz-fehér szí­ vem! Leselkedsz/ te Balta és te Kés?" A felnövesztés, a tulajdonne­ vesítő aktus: a tárgyak, a léte­ zők, a fogalmak, a növények, állatok és emberek mindközös személlyé lényegítése, a humá­ nus kegyetlenséggel antropomorfizált világ fő parancsa, er­ kölcsi pressziója, cáfolhatat­ lan konklúziója a kilencedik szakaszban mondta ki önma­ gát, vagyis kiáltotta azt ki a "hiába ordító" vershős, a "Megőszült gyerek", ismételve és strófakezdő pozícióba állít­ va a hiába szót: "Hiába, nem le­ het negyvenötévesen szipogva, röhögve/ zokogni!" - s ezt azonnal folytatja, ellentétezi, amit az öngyilkosok mégis, en­ nek ellenére tettek: "Csak rö­ högni nyálasan, mert telve már a bögre,/ És ugorni.// Költélhu- 142 rokba. Mozdony elé. Gázcsövön lógni,/ vaskerék alatt..." A megfutó, menekülő ember - mint morális értelemben nem felnőtt ember, és a maradó, elviselő ember - mint az er­ kölcs egyedül méltó, egyedül lehetséges felnőttje: e két fi­ gura, két magatartás, két döntés ütköztetése a Latinovitsvers. Tehát nem a "gyermek" és a "felnőtt" fordul szembe egymással, hanem a küszködő, a cement-halált le nem do­ bó, álmodó - és álmodott - gyermek, meg a lírai alteregó, a "Megőszült gyerek" is nemet mond a negyvenötévesen is zokogó, "ugró" nem-felnőtteknek. Juhász e verssel - noha ezt a legkevésbé sem szokás az ő munkásságát értelmezve emlegetni - a hűséget emeli világ­ képe és lírája kulcsfogalmává. A hűséget: a lefényesebb Nagy László-i kincset szikrázt atja ő is. Akkor, amikor az egykori költőbaráttal való testvéri szövetsége már szinte semmivé foszlott. Hűség és hűség között azonban különb­ ség van. Juhászé önmagában és önmagáért való - vagyis a hűség a hűségért való, és a költőért való; s így, ezzel a köz­ vetítéssel az életért való. Nagy László hűségfogalma nem az élet (a nagybetűs Élet) általánosságához, hanem egy hajda­ nán - főleg 1946 és 1952 között - megélt minőséghez, az univerzális remény tavaszához kötődik. Belátható, hogy a Létezés színe előtt - és szolgálatában - nem lehet nemet mondani; az Élet viszont megengedi, sőt kéri a mérlegelést. Juhász hűségkoncepciójának elvont monumentalitása, káprázatos heroizmusa éppen fönséges mozdulatlansága, élettelen - bár létezésteli! - teljessége miatt nem képes in­ tegrálni Nagy László szerényebb léptékű, csöndesebb izzású, nem a létre, hanem az életre és az emberre szabott vers­ beli hűségét. A hűségeszme alakította a világképet, a törté­ nelemnek adott válaszokat a két poétánál? Vagy a világkép, a történelem hozta felszínre épp ezt a két, oly eltérő ideát? Akár így, akár úgy, a két költő két Latinovits-verse is bi­ zonyság arra, hogy amikor már mindketten végleg elhagy­ ták személyes és históriai "gyermek-énjüket", amikor mindketten beleőszültek az 1956 ősze utáni történelembe, egyre inkább két különböző erkölcsi megváltást, erkölcsi rendszert fogalmaztak meg és fogalmaztak versbe. Juhász �palócföld 94/2 Ferenc a mindenáron való élés, Nagy László az alku nélkü­ li élés lírai programját alakította ki. Az egyik minden kö­ rülmények között ragaszkodik a jelenléthez; a másik biza­ lommal elfogadja - szükség esetén - a jelen-nem-létei, mint végső megoldást. Sem egyik, sem másik hűségfogalom mély megéltségéről nem hagynak kétséget a java költemé­ nyek. Ez két, egymással nem, vagy legföljebb súrlódva érintkező hűségfogalom. (Még akkor is az, ha tovább vizs­ gálnánk, finomítanánk mindkettőt. Azt a tényt például, hogy Juhász az öngyilkosság ellen kel ki, Nagy viszont nem a halál módjával, hanem szükségszerű voltával törődik. Ju­ hász átkozza a halált, könnyei között; Nagy megsiratja a halottat, tehetetlenségében csikorgatva a fogát. Ez nem­ csak Latinovits-verseikre igaz, hanem más halottsiratásaikra is. A Szerelmes hazatántorgás Szívembe-petéző fü rkészdarázs-halottak ciklusában Juhász önmagához hűen búcsúzott két íróbaráttól: Simon István már a földben; Szabó István hite - és a posztumusz Jönnek a harangok értem F e jfá k ciklusában Nagy önmagához hűen köszönt el ugyenettől a két férfitől: Három nap, hároméj; A z el húnyt várakoztatása. S miként szólnak öngyilkosokról? Juhász­ nál megkerülhetetlen mű A megváltó arany kard, a feleség­ könyv; Nagynál megkerülhetetlen a Szilágyi Domokos köl­ tő utáni két intés: az A ki szerelmes lett a halálba és a (Hossza, bocsánatért.) A kiválasztott - vagy önmagát kiválasztó - hatvankette­ dik szakasz előtt megreng a vers, megreng Latinovits Zol­ tán koporsója..., megreng a múmia-báb, megreng a múmi­ át, a koporsót teleíró minden jel, minden betű: a fájdalom­ tól, a diszharmóniától, a tehetetlenségtől és az egyre nyíl­ tabban kimondott vétó nagy horderejétől eddig is állandó­ an rázkódó költeményt valódi földrengés éri. A Föld rengé­ se, nem a világé, nem a mindenségé. Az eltemető földé; a glóbuszé, a Föld-hazáé. Az ötvenhatodik szakasz sokadszor vonatkoztatja, alkalmazza Latinovitsra - a másik őszre — a bohóc szót, mely mindvégig párja-szinonimája a bolond­ nak. A strófa olyan nagynak láttatja a balatonszemesi tra­ gédiát, a színészhalált, amilyen szörnyűségesen óriásinak csak láttatni lehet - itt a föl­ dön: "Ne üvölts hát a Földgo­ lyóban szétdagadt Ősz/ BohócVirág./ Veled a Földgolyó a külső hártyahéjig megőszülten viselős:/ Rongy Szomorúság." A halálból mint viselősségből , az elmúlásból mint kelet­ kezésből a szülési fájdalmak jaja közepette, rengve teremti újjá önmagát az egész költe­ ményben Teremtő nélkülinek érzékeltetett: mert csupán a hűséges ember által teremtett világ. "A föld pórusain kifüstöl gyalázat-ordításod/ s megren­ genek/ országok, népek, földré­ szek, vulkánok, vadonok, dzsungelek, jég-szívű hegy­ óriások,// s a cettel fölhabzó tengerek" - kezdődik a nagy körkép, amely - némiképp a mózesi könyv(ek)re visszajátszón - a hatvanadik szakaszig csak állatfélét és állatcsaládot harmincegyet sorol (többnyire távoliakat, egzotikusakat: "...hoatzin, tukán,/ a papagáj, kolibri, krokodil, viziló, ele­ fánt, zsiráf hiába/ fél ezután"/. A falevél szó a növényi, a ha­ lál-salak az anyagi világot is rengeti. Ez a monumentális földmozgás veti majd ki a föld­ ből a hatvanhatodik szakasztól az egyes szám első személyben beszélő vershőst, aki elébb ma­ ga is megjárta a földet, az alvi143 �palócföld 94/2 lágot - ahogy a hatvanötödik­ ben olvassuk: "Megyek a föld­ ben, leragadt szemhéjakkal, vakon,/ húzva: koporsót./ Járok a föld forró beleiben, bélsáron tocsogva, fehér szaron./ S nem az utolsót!" (Szövegkörnyeze­ tében ez a strófa szép bizony­ ság arra, hogy amit a szidó-káromló felnövesztéssel, az állati és tárgyi megszemélyesítések­ kel megadott két halottjának a lírai alteregó, azt önkicsinyí­ téssel is megadja saját magá­ nak. A koporsót megvakított csipás törpe bányaló húzza a halál-sötétben, a fö ld forró beleiben. Az önkicsinyítés: érv a verszárásban a világfát is hordozóvá fölnagyított vers­ hős, az óriási jelképalak mel­ lett.) A nagy versföldrengés dobja felszínre Nietzsche, Spinoza, Dante önmagukban is érvelő neveit, a nagy pokoljárókét, akik közül sem az elborult el­ méjű Nietzsche, sem a tüdő­ bajban szenvedő (és egyháza által kiátkozott) Spinoza, sem a hazátlan Dante nem lett ön­ gyilkos. A földörvényből tá­ madnak a teremtés eufóriájá­ ban mégiscsak megemlített I sten Örvényei, a költők. A ren­ gés tárja föl a milliárd sejtet mint milliárd ravatalt: egy­ szerre benépesül és kinépesül a 144 Föld. A rengésből magasodik föl a versbeli Világfa-Lény, a Ravatal-Ember, aki "Kannibál-szívével" rágja, marja, za­ bálja az emberhullá kat; aki azért zárhatja a rémületesen szép alkotást az "Ím: győzedelmem!" hitével, mert szíve el­ takarítja a halált. A nagybetűs Halált, amely ugyancsak a hatalmas földrengés: a végítélet-teremtés hasadékaiból szabadult ki huszonötfejű szörnyként - a hatvankilencedik versszak egészében és a hetvenedik, utolsó versszak első so­ rában huszonötször ismételve önmagát, harsogva felkiál­ tójeles nevét: "Halál! Halál! Halál! Halál! Halál!..." A mű elején két halálesetet, két öngyilkosság tényét és emlékét kellett intellektuálisan és erkölcsileg megemésztenie a vershősnek. Most már magát a Halált - a "Nem vagy: sze­ relmem!" létállapotot, a léthiányt - kell fölenni. Az embert, embermaradékot, emberhalált rágó, zabáló vershős mint képszerűen, dinamikusan megelevenedő alak: nyilván szinte mindenkinek taszító. S ha van is türelem, fo­ gékonyság, értés az olvasóban a rútság szépsége iránt, ak­ kor is nyitva marad a kérdés: valóban győzedelem-e, elég-e a győzedelemhez - az élet őrzéséhez, az őrzés melletti érve­ léshez - a riasztó tett? Valószínűleg nem lenne elég, ha halálos birodalomból a közvetlen és nyers szókimondás valóságába áttüremkedő, hipernaturalista költemény naturalizmusa túlfeszítettségével nem pattintotta volna el önmagát már jóval koráb­ ban. A szövegképzés, a stiláris világ egy idő után nem az el­ űző borzalom, nem a teljes idegenség erejével hat: megszo­ kott textussá válik. Az átok feketéjéből kiragyog a himnusz feketéje is. Káromkodásból épül - nem katedrális, de gyásztemplom, ahol egy pogány a jövőnek akar áldozni; a Létnek. (Igen távoli és későbbi párhuzamos példa Spíró György Csirkefej című drámája, amely súlyos káromko­ dások és istenkáromlások tömege ellenére nem egyébre ke­ resi a választ, mint arra: "Van Isten?") A Latinovits-vers sistergő, agyonégető, elnyelő szépsége másfelől annak köszönhető, hogy a lélek és a szem natura­ lista élménybeszámolója, az elme és a szív naturalista ví­ ziói alatt működik a művészet és az irodalom tradicionaliz- �palócföld 94/2 musa: az a képzőművészeti és literátus képanyag, amely már jellé, toposszá, önmagán túli archetípussá sűrűsödött. Mindebben kikezdhetetlen szépség és megkérdőjelezhetet­ len szellemi és erkölcsi erő lakozik. A magyar (és a világ-) folklór ezernyi morzejellel üzen, hogy végül kikopogja a Virágzó Világfa titáját. A nagybetűs Irodalom, a nagybe­ tűs Filozófia küldi Dantét, Spinozát, Nietzschét. A Festé­ szet többek közt Boscht. S nem volt-e halott árny-vendég már a részint idézett tizedik szakaszban a magát megölő Jeszenyin, a vonat alá került József Attila? Nem szólaltake meg újra és újra a Mindenség összes eddigi "Vad Bohó­ cai", a 20. századi művészetben már végképp jelképessé lett, Watteau-tól és másoktól Fellini-filmekbe és más alko­ tásokba átderengő tarka és fehér kimázoltak? Egy-egy szó­ ban - például: valcer - nem szólaltak-e meg új történelmi és művészi mitológiák? Ennek a rejtetten, és ezért nagyon erősen ható motívumrendszernek legteljesebb és legszebb foglalata a hatvanket­ tedik szakasz: És nem halál, nem a gyász, Két Skizofrén Apostol: a játszma vége. Tudod: Nő-Jézus, s te Ideg-Ősz Színész-Bohóc Leo Tolsz­ toj: Háború és Béke. A szakasz értelmezését nem könnyíti Jézus, a megváltó jelenléte. A két halott: Két Skizofrén Apostol — az egyik viszont Nő-Jézus is. A szöveg magmás parázslása olykor túlhevíti a képeket. Különlegességük, egyediségük néha előtte jár tisztaságuknak és jelentésességüknek. Krisztust öngyilkosként értelmezni éppoly nehéz, mint megfejteni ebben a kontextusban a Nő-Jézus összetételt, a feleség megváltói szerepét. Ám, mint a bevezetőben jeleztük, ezút­ tal nem erről esik szó. S nem is a szakasz harmadik sorának remekléséről, a háromszor két elemű Ideg-Ősz SzínészBohóc Leo Tolsztoj szerkezetről: Latinovits e megnevezé­ séről. Hanem a rímekről. A páros sorok három-három szavas, rímhelyzetű szintagmáiról. A játszma vége: Samuel Beckett klasszikus drámája, az abszurd irodalom címerdarab­ ja, a katasztrofista világlátás egyik legdöbbenetesebb doku­ mentuma. A Háború és béke: Lev Nyikolajevics Tolsztoj halhatatlan regénye, a nagyrealizmus mintapéldája, az egyéni és nemzeti küzdelem értelmes és távlatos voltának himnusza. Ha a szakasz formai túlkomplikáltságától - a Jézus­ alak mellett a Tolsztoj-alak másutt majd elemzendő skizoidságának problémájától - el­ tekintünk: ha valóban csak a rímpárra tekintünk, ebben a totális nem és a totális igen fe­ szül össze. A játszma vége - a nem - két nem-mel erősen ta­ gadva, nemleges helyzetben; a (kétszeresen nagybetűs) Hábo­ rú és Béke - az igen - a sorkez­ dő Tudod-dal igenelve. Itt a legnyilvánvalóbb, hogy Juhász Ferenc a személyes síkon, a (túl)élő és a számára oly ked­ ves két öngyilkos halott viada­ lában, a szükségképp egyoldalú párbeszédben végülis eldönt­ hetetlen harcot a művészet ügyévé avatja, a megoldást az irodalomra testálja. A játszm a vége-gondolat horderejét és 145 �palócföld 94/2 erkölcsét Beckett írói nagysá­ ga szavatolja, müveinek klaszszisa (A játszma vége klasszi­ sa) biztosítja. A Háború és béke-gondolat (azaz a regény fő­ gondolata) Tolsztoj a szakasz­ ba beleírt nevétől, műveinek maradandóságától (a Háború és béke maradandóságától) nyeri formátumát. És nyeri - a költő logikája és nyelvtani megoldása szerint - a játsz­ mát; mivelhogy annak soha nincs vége. Tolsztoj krisztianizmusa, Színész-Bohócsága, Latinovits Színész-Bohóc Leo Tolsztojsága, a Nő-Jézus-SkizofrénApostol és a Háború és Béke-Tolsztoj-Szkizofrén Apostol egymásmellettisége: csupa eszmei és erkölcsi, tartalmi és formai kérdés. Egynéhány abból a sok tucatból amelyeket ez az ellentmondásos és nagyszerű, taszító és elháríthatat­ lan költemény föltesz. A hatvankettedik szakasz páros sorainak ríme, a hat szó nem tesz föl kérdést. Talán nem is állítanak semmit, csupán önmagukat képviselik. Jelen vannak. Egy sorral elválaszt­ va, együtt vannak jelen a rímben. Mindkettő jelen van. A csupa kisbetűs, a játszma vége a hívórím. A két nagybetűs, a Háború és Béke pedig megfelel neki. Farkas András: Festő és modell (grafika) 146 �palócföld 94/2 Filep Tamás Gusztáv - Tóth László A hazatérő - Peéry Rezső életművéhez* - I. Az utóbbi években a Kárpát-medencében is elhárul­ tak Peéry Rezső életműve közzétételének, az esszéíró­ publicista hiteles portréja megalkotásának ideológiai aka­ dályai, s az elmúlt évben már első két könyve is megjelent mifelénk. Ezek közül az egyik az ez idáig csupán Nyugaton napvilágot látott Requiem egy országrészért című köteté­ nek első szlovákiai magyar kiadása a Pannónia Kiadó gon­ dozásában, melyben az író családja, gyermekkora, szlová­ kiai emlékei köré szőtt vallomásainak, esszéinek egy része olvasható. A Kalligram Könyvkiadó viszont Peéry Rezső 1945-1948 közötti, az évek során teljesen elfeledett írása­ iból és leveleiből készült válogatással (Gondolatok a teher­ vagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai magyarok pe­ rében címmel) ezzel csaknem egyidőben egy olyan életmű­ válogatást indított útjára, mely három(-négy) kötetben tesz kísérletet arra, hogy a kétszeres-háromszoros emig­ ráns-sorsra jutott író mind a nagyközönség, mind pedig a szakma számára javarészt ismeretlen, csúcsaiban azonban az általa művelt műfajok legjobb teljesítményeivel veteke­ dő életművét a maga sokszínűségében bemutassa. E soro­ zat legújabb kötetében mi is tulajdonképpen a Requiem egy országrészért témakörébe illő írásokat gyűjtöttük egybe, jóllehet válogatásunk semmi egyébben nem követi azt, és sokkal bővebb is annál. A vég­ zet bábjátéka, avagy Perem­ magyarok az idő sodrában kötet ugyanis a több mint fél évszázadon át ívelő írói pályát jelentő, 1926-1977 között születő teljes életművet igyek­ szik átfogni, persze, a szóban forgó tematikai elv szerinti válogatásban. Életmű-váloga­ tásunk harmadik darabjának tematikai rendezőelve Peéry Rezsőnek a magyar iroda­ lomról és sorstörténelemről, továbbá a mindenkori totali­ tárius rendszerek és hatalmi gépezetek működési mecha- *Peéry Rezső életéről, irodalmi munkásságáról legutóbb a P alócföld 93/5. számában közöltünk tanulmányt. 147 �palócföld 94/2 nizmusáról, illetve az ötvenha­ tos magyar forradalomról, va­ lamint az emigrációs sors ott­ honkereső és otthonteremtő küzdelmeiről szóló tanul­ mányait, esszéit, vallomásait és publicisztikai írásait sora­ koztatja közös kötetbe. (Le­ hetségesnek látszik, hogy az író kéziratban maradt, eddig publikálatlan írásaiból, illetve rendkívül értékes és kiterjedt levelezéséből is összeáll majd egy negyedik kötet.) Az utóbbi esztendők Peéry-kutatásának és -recepció­ jának, továbbá megjelent és készülő köteteinek fényében talán már fölösleges bizony­ gatni, hogy a (cseh)szlovákiai magyar irodalom egyik leg­ fontosabb, bizonyos rétegei­ ben legmaradandóbbnak tűnő oeuvre-je az övé. Elsősorban írói-nyelvi eszközei, témagaz­ dagsága, valamint munkáinak eszmetörténeti megalapozott­ sága teszik azzá, ám e tekin­ tetben az sem elhanyagolható, hogy a (cseh)szlovákiai ma­ gyar írásbeliségben ő az az al­ kotó, aki huzamosabb ideig nem engedett egyetlen szélső­ séges ideológia csábításának sem. Ezzel szemben a rendel­ kezésre álló (csehszlovákiai magyar) irodalomtörténeti 148 feldolgozások és bibliográfiák jóformán csak a korai, való­ ban szélsőségekbe tévedő Peéryről szólnak, s félszázadon végigívelő pályájának egésze helyett annak csupán néhány esztendőre kiterjedő kezdeteit mutatják fel. II. Már-már mulatságos, hogy amíg a múlt rendszer művelődés- és eszmetörténeti rangsorában a két világhá­ ború közötti időszak szellemi munkásainak helye attól függött, hogy mennyiben közelítettek az éppen időszerű, a munkáspártok különböző irányzatai által szentesített vi­ lágképhez - melynek tükrében károsnak minősült a polgá­ ri értékrend és a demokratikus hagyományok felé való "el­ hajlás", aminek következtében homályban maradt Peéry életművének legnagyobb hányada is ma az akkoriban sulykolt "tények" áldozata lehet esszéírónk emlékezete. Az elmúlt korszak Peéry-képével azonban nincs mit kezdenünk. Peéry útja a naiv, ösztönös szélsőségességtől a demok­ rácia felé vezetett, s ebben a vonatkozásban éppen a fordí­ tottja játszódott le nála annak, mint amit a korabeli ideo­ lógusok elvártak. Így az sem lett volna csoda, ha egyértel­ műen elmarasztaló ítélet születik meg vele kapcsolatban. Az effajta ítéletalkotást azonban zavarta A vádlott megszólal-ban Fábry Zoltán által is hangsúlyozott momen­ tum, nevezetesen, hogy Peéry éppen a fasiszta szlovák ál­ lam idején tudott a magyar antifasiszta publicisztika egyik, szélesebb összefüggésekben is jeles képviselője len­ ni. Az 1989 előtti irodalomtörténet-írás tehát úgyneve­ zett haladó hagyományai közé igyekezett begyömöszölni a pályakezdő - sarlós - Peéry munkásságát; az így felrajzolt képet viszont eleve értelmezhetetlenné tette a baloldaliság-antifasizmus-"ellenforradalmiság" - az utóbbin Peéry 1956-os magyarországi (soproni) szerepvállalása, il­ letve emigrációja, majd nyugat-európai tevékenysége ér­ tendő - pályaíve, amely olyannyira elütött a kommunista ideológia kívánalmaitól. Bár e fordított optikának talán �palócföld 94/2 hihetett is a korabeli olvasó, amennyiben az antifasizmust hajlandó volt a baloldaliság származékának vagy követ­ kezményének tekinteni. Ma azonban már egyszerű a cáfo­ lat: a demokratikus magatartás nem integrálható a bolse­ vik eszmerendszerbe, mi több, éppen ellentétes azzal. Ha ezt tudatosítjuk, a családi-polgári hagyományokkal való ifjonti szembefordulástól, az ifjúkor mindössze néhány évig tartó forradalmi romantikájától eltekintve, írónknak a baloldali radikalizmustól a szélsőséges radikalizmusok nyílt tagadásáig, a demokratikus eszmények melletti cse­ lekvő állásfoglalásig vezető útján nyomát sem látjuk a var­ gabetűknek. Fölösleges tehát tagadnunk, hogy Peéryt eszmélkedése kezdetén a rappizmus szele is meglegyintette, amely oly sok kitűnő kortársát sem hagyta érintetlenül. El­ lenkezőleg: az írónk sorsából levont tanulságok nemzedék­ társainak többségére érvényesek és szempontokat adnak annak felméréséhez, hogy társai hogyan kerültek ideológi­ ák rabságába, s a bölcsebbek hogyan szabadultak ki abból. A válasz - a mindig összetett, s egészében aligha kiis­ merhető jellemen kívül - Peéry Rezső esetében az éppen e kötet írásaiban érzékletesen festett családi körülményei­ ben, az őt ifjúkorában ért hatásokban rejlik. Írónk tudva­ lévően az államfordulat, a főhatalomváltás után felnövek­ vő első nemzedék tagja volt. 1910-ben született, s első em­ lékei a még egységes birodalomhoz kapcsolódtak. Megha­ tározó élménye tehát az annyiszor emlegetett "titokzatos és halfarkú ország" bukása volt. Nemzedékében ez az él­ mény keltette fel a "viszonylagosság érzését", amelynek két világháború közötti leghatásosabb megfogalmazója Szvatkó Pál volt, akinek e tárgyú esszéire Peéry több kései írásában is hivatkozik. E viszonylagosság-érzet táplálta a korosztály fiatalkori, formátlan forradalmi lendületét, amellyel minden meglévő - s hamisnak mutatkozó - társa­ dalmi képződménnyel szembeszegült. E szembeszegülésé­ ben meghatározó lehetett koruk megoldatlan szociális problémáinak egész sora, ami többüket arra indította, hogy - századunk első felének egyik szimplifikáló világké­ pe szerint - a történelmet osz­ tályharcok történeteként szemléljék. Nyilvánvalóan ha­ tással volt rájuk a "világforra­ dalmak" korának hangulata és annak széleskörű (részben szovjet) irodalma, de a polgári értékrend hiányosságait fel­ nagyító, s a Nyugat bukását megjövendölő kultúrfilozófiák is fölértékelődtek bennük. Nem az "ázsiai méreg" (Má­ rai) elharapódzásáról van szó: a baloldaliság szerte Európá­ ban a korszellem egyik meg­ határozója volt. Mindezeken kívül vélhető­ en nem túlzunk akkor sem, amikor azt állítjuk, hogy a csehszlovák demokrácia el­ lentmondásait Peéry kisebb­ ségiként, magyarként mások­ nál is élesebben látta. Nincs ebben belemagyarázás, a kései felismerés visszavetítése a hú­ szas évekre: az öregedő Peéryt egyre többször foglalkoztat­ ták esszéiben a politikai nem­ zet széthullásának körülmé­ nyei, ezzel kapcsolatban gyer­ mekkori élményei - több írá­ sában is említi, hogy kis híján a cseh legionáriusok sortüzének áldozata lett s okkal gondolhatjuk, hogy a nemzeti közösséghez való tartozás fel­ dolgozatlan hatása, a közös149 �palócföld 94/2 ségteremtés igénye is működ­ hetett az eszményeket kereső fiatalemberben. Gondolkodá­ sában a kezdet kezdetén mint ezt korai írásai bizo­ nyítják - egyébként is határo­ zatlan formában kavarognak a különböző eszmék és irányza­ tok, sőt, egész nemzedéke minden megmozdulásában amelyekben a regősjárástól a cserkészmozgalmon keresztül a Sarlóig Peéry is kivette a ré­ szét - ott hullámzanak a kor uralkodó ideái és ideológiái, az erősödő nacionális és szo­ ciális szemlélet, s egyféle erő­ teljesebb népiség is körvonala­ zódni látszik benne. Tizenkilenc-huszonkét éves korában a Sarló ideológusaként lép elénk: első ismertebb írásai­ ban az elődöket (Adyt, Móriczot, Szabó Dezsőt) kereste, s a munkásirodalom, a munkás­ kultúra, a proletkult teoreti­ kusának mutatkozott. A marxizmus eszmerendszere elméletileg is foglalkoztatta, mint azt a Korunkban közölt két hosszabb tanulmánya is igazolja. Zilált, tartalmilagszemléletileg tisztázatlan, ér­ telmezhetetlen, sőt, olykor érthetetlen, stilárisan túlontúl harsány és hanyag írások ezek. Ma már csak mint a kor, s 150 egyik szellemi körének-mozgalmának dokumentumai le­ hetnek érdekesek, így is inkább csak a kutatók számára. Ez a magyarázata annak, hogy ezekből az írásaiból egy sem került be kötetünkbe, melynek legkorábbi opusa a már szemléletében és nyelvi-stiláris eszközeiben is önmagára talált Peéryt mutató, huszonnégy éves korában írt Gallilei veresége a szilicei fennsíkon. Akik viszont írónk korai kí­ sérleteire kíváncsiak, azok jó részének adatait, lelőhelyét megtalálhatja a Kossuth és a Madách Könyvkiadó gondo­ zásában megjelent E z volt a Sarló című, 1978-ban ki­ adott kötet Varga Rózsa által összeállított tematikus bib­ liográfiájában. A Peéryék ifjúkorában oly nagyon remélt világmegvál­ tás azonban - mint tudjuk - elmaradt. A Peéryék által szervezet mozgalom vezérkarának egy része - a dogmá­ kért cserébe - föladta népi és szociális elkötelezettségét, s kiderült, hogy a mozgalomból mind a szélsőbaloldalra, mind pedig - amint az később nyilvánvalóvá vált - a szél­ sőjobboldalra, azaz a radikalizmus mindkét ellentétes vég­ lete felé vezet út. A személyes sorsban lecsapódó szemléle­ tes példa erre, hogy a második világháború utolsó szaka­ szában Peéryt éppen egyik korábbi harcostársa akarja elhurcoltatni a németekkel. Peéry a harmincas évek első fe­ létől, közepétől - nagyjából - középre kerül az elvek ütkö­ zésében, s a politikai skálán a szociáldemokrácia tájékán található. Ez idő tájt, tehát a harmincas évek derekán már nem osztályok, hanem az egész csehszlovákiai magyar közösség érdekében ír és cselekszik, a csehszlovákiai magyar értel­ miségi utánpótlás-helyzete, a kultúra működőképességé­ nek biztosítása foglalkoztatja. Ebben a pályaszakaszban már elítéli azokat, akik a hatékony reform minden részletmunkára kiterjedő tervének kidolgozása helyett a doktrí­ nák érvényesítésétől remélik a közélet átalakításának esé­ lyét. A Sarló messianizmusának is éppen a "magyar élet megváltoztatásának" nyilvánvaló szükségessége biztosí­ totta az alapját, s a mozgalom kezdetben éppen ehhez a �palócföld 94/2 munkához adott impulzusokat, ötleteket. A "világkoncepció" helyetti részletmunka Peéry esetében tanári, majd új­ ságírói, kritikusi munkát jelent. Aktivista lapnál dolgozott, ami azonban nem a hivatalosság, nem az államhatalom szolgálatát jelentette, hanem csak annyit, hogy nem elége­ dett meg a kisebbségi ellenzékiség hagyományos sérelmi politikájával. Az ifjúkori lázadás után talál vissza Peéry a családi él­ ménykörhöz, amelyet többször értelmezett-idézett élete során. Apja annak a "szellemi polgárságnak" a tagja, ame­ lyet Trianon után Magyarországon felelőssé tettek a buká­ sért. Azé a szabadelvű értelmiségé, amelyet Eötvös Ká­ roly és Jutsh Gyula hazafias ellenzékisége, a századfordu­ ló után föllépő írónemzedék, Adyék hatása alakított-formált, s amely Jászi Oszkár és a polgári radikalizmus tudo­ mányos eredményeire és programjára akarta alapozni az ország újjáépítését. Peéry a harmincas években a kulturá­ lis önépítésben látja az egyik legfontosabb feladatot, s ek­ kor jelenik meg szemléletében az a felismerés, hogy a cseh­ szlovákiai magyar irodalom elsősorban a szlovenszkói ma­ gyar urbanitás sajátszerűségeinek tudatosításával járulhat hozzá az összmagyar kultúrához. Nos, ennek az urbanitásnak, s általában az itteni polgári szemléletnek az utolsó nagy öröksége az októbrista hagyomány, 1918 emléke nem a politikai végkifejleté, hanem az átmenetileg érvény­ ben volt vívmányoké -, amely Magyarországon már kény­ szerűen szunnyad, hiszen a hivatalos ideológiában össze­ kapcsoltatott azzal az 1919-es proletárdiktatúrával, amelyről mi persze tudjuk, hogy a valóságban nem a szö­ vetségese vagy logikus következménye, hanem a megbuk­ t a t ója, fölszámolója volt a polgári radikalizmusnak. A fabiánusoknak - előbb Kun Béláék, majd Horthyék elől menekülniük kell Magyarországról, a Csehszlovák Köztár­ saságban azonban, Peéry tapasztalatai, meggyőződése sze­ rint, éppen az októbrista polgári réteg biztosítja a nemzeti lét alapját, hátországát. Erről szóló írásait olvasva úgy tű­ nik, hogy az aktivista-negativista kategorizálás sok eset­ ben csődöt mond. A nemzeti érzést a(z állam)fordulat, a "prevrat" szilárdítja meg eb­ ben a nemzedékben, ám ame­ lyet demokratikus ellenzéki múltjának elvei és tapasz­ talatai megóvnak a nemzeti szélsőségességtől. Peéry, miután kinő a Sarló használhatatlannak bizonyuló hagyományvilágából, követ­ kező szellemi otthonául a pat­ riotizmust, illetve - minde­ nekelőtt - a lokálpatriotiz­ must választja. Ebben is a szá­ zadforduló magyar liberaliz­ musának legmaradandóbb eszméi mellett foglal állást, a "türelmes, az emberekkel szemben felettébb méltányos polgári Magyarország" hagyo­ mánya mellett. Első generáci­ ós polgárcsaládjában az anyai kisnemesi és a szőlőművesiparos-múltú apai ág találko­ zása éppen Peéry születésének pillanatában mutatta föl a 20. századi polgárosodás példáját - három nyelv, két vallás talál­ kozásában egyszerre teremtve kultúrát és életformát -, s szö­ vetkezett a réteg kialakulását biztosító eszmények védelmé­ re. Részben ennek a következ­ ménye, hogy Peéry - ma hasz­ nálatos (bár szerintünk pon­ tatlan) fogalmainkkal élve 151 �palócföld 94/2 kultúrnemzetben, s nem poli­ tikai nemzetben gondolkozik. Úgy véli, a nemzeti létezésnek nem elengedhetetlenül felté­ tele az önálló államiság: ezért sem válik az államnacionaliz­ mus hívévé, s ezért találja meg helyét a régióban. Elsősorban szülővárosá­ ban, Pozsonyban. Már a harmincas években is erőteljesen foglalkoztatja a szülőföldélmény, s ezzel kap­ csolatos emlékeit élete végéig melengette. Többszörös szű­ rőn át, különböző nézőpontok­ ból nézi szülővárosát, olykor gyorsfényképet készít róla, majd apró részleteit kinagyítva, egymás mellé illesztve egé­ szíti ki a képet, amely - döntő részben a Közép-Európát súj­ tó inváziók, megszállások, il­ letve a rombolás "etikája" kö­ vetkeztében - már az ő életé­ ben is egyre inkább a múlté. A város folyójárói, épületeiről, többrétegű kultúrájáról, több kultúrájú, különböző nemze­ tekhez tartozó lakóiról, élő és régmúlt alakjairól rajzolt tab­ ló azonban folyamatosan gaz­ dagodik, a perspektíva tágul. Így lesz Peéryé egész "Szlovenszkó" magyar szellemi öröksége, mindegyik kis tája, mintha mindig is összefüggő, 152 együvé tartozó régió lett volna. Ilyen értelemben minden­ képpen azok közé a csehszlovákiai magyar írók közé tarto­ zik, akiknél a szlovenszkóiság élménye egész gondolkodá­ sukat és életművüket leginkább áthatja. Ám ne higgyük, hogy valaminő provinciális szellemiség szólal meg ezekben az esszéiben, cikkeiben, emlékezéseiben: a területet való­ ban összeforrasztja az, hogy lakói, a történelemben vissza­ felé haladva, talán felfejthető és egységbe illeszthető szel­ lemiségének örökösei azonos sors részeseivé váltak. Egyre kiszolgáltatottabban a Peéry férfikora kezdetén már ural­ kodóvá váló pusztító "korszellemnek". Írónk az értelmisé­ gi hagyományt keresi; gyakran úgy érezzük, hogy a ma­ gyar történelem a reformkort és a hézagos, el-elakadó pol­ gárosodást jelenti a számára, a természet- és társada­ lomtudományok korát, Kölcsey, Pulszky és a Nyugat­ nemzedék korszakait. Valójában a középkorig visszaku­ tatva, reneszánsz költők, prédikátorok, a barokk kori vá­ rosépítők személyiségének és műveinek felidézésével (több írása nem egyéb a szálak összefűzésénél) ennek a századfordulós értelmiségi és polgári világképnek a vállalt előzményeit teremti élő hagyománnyá. Így kerüli el az ideologikus múltszemlélet gyakori buktatóit. Utaltunk rá, hogy nála a regionalizmusnak nem az elkülönítésben/elkülönülésben, hanem a nemzeti kultúra különböző rétegeinek összekapcsolásában rejlik a szerepe. Ugyanez a szintetizáló hajlama mutatkozik meg akkor is, amikor kora egyik leghevesebb, az urbánus és a népi iroda­ lom vitájában szólal föl, megkísérelve a kettő összebékítését; urbánus és népi szellemiség együvé tartozásának bizo­ nyítását. Peéry felfogása, az értékek egyesítésére való tö­ rekvése a második világháborús Szlovákiában nyer politi­ kai szempontból is különleges jelentőséget: a szlovákiai magyarság liberális és konzervatív erőinek összefogása je­ lenti a többségi nacionalizmusra is ható neobarbár áram­ latokkal való szembeszegülés lehetőségét. Hiszen a Balassi és Bél Mátyás, az evangélikus prédikátorok vagy Berzeviczy Gergely munkásáságából levont esztétikai és tudo- �palócföld 94/2 mányos következtetések olyan etikai paradigmát képez­ hetnek, amelyben a szociáldemokrata újságíró, a reformkatolicizmus írója és a bizonyos rendi allűrök tiszteletét is tápláló konzervatív arisztokrata is találkozhatott a szlová­ kiai magyarság történetének egyik legválságosabb pillana­ tában, a "hitlerizmussal szemben kialakulhatott csendes szolidaritásban". Peéry úgy emlékezik vissza, hogy a liberalizmus korá­ nak magyar állama a "nemzetiségek" dolgában szabadabb volt - valóban soknemzetiségű "birodalom" -, annak elle­ nére, hogy a demokrácia terén sokkal elmaradottabbnak bizonyult a Csehszlovák Köztársaságnál. A csehszlovák ál­ lam viszont demokratikus államformája ellenére nemzet­ állam - s ez a tény demokratikus voltát is sok vonatkozás­ ban megkérdőjelezi. Felbomlása idején éppen ezért nem tudott kohéziót teremteni különböző nemzetei, nemzeti kisebbségei között. Peérynek - amennyiben komolyan vet­ te patriotizmusát, üdvözölnie kellett a szlovák önállóság megteremtését, a népi erők felszabadulását, noha a köztár­ saságot szétverő erők nem voltak rokonszenvesek a számá­ ra. Néhány írásában megtalálhatjuk az erre utaló passzu­ sokat. Ez arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmünket, hogy a magyar gondolkodók, amennyiben a Kárpát-me­ dence népeinek megbékélése mellett tették le a voksukat, az adott időszakban ezt csak oly módon demonstrálhatták, hogy esélyt adtak a fasiszta államnak, hogy hasznot húz­ zon belőle. Az ellentmondás ebben az esetben látszólagos, hiszen Peéry nem a "felette kétes értékű területi változá­ sokban" látta a terület helyzetének rendezési lehetőségét, hanem az "általános emberi mértékek" alkalmazásában. A puding próbájára a háborús években került sor: Peéry úgy keresett és talált szövetségeseket a szlovákok és a németek körében, hogy egy pillanatig sem tett engedményeket poli­ tikai, valamint a magyar kisebbség sorsát érintő kérdések­ ben. Ebben az időben született írásai, kései visszaemléke­ zései éppen ezért a legrokonszenvesebb és legszebb doku­ mentumok a harmincas évek második, illetve a negyvenes évek első felének (cseh)s z lo ­ vákiai magyar valóságáról. III. A közvetlenül a máso­ dik világháború után a cseh­ szlovákiai magyarságra zúdu­ ló megpróbáltatások Peéryt amint ezt a Gondolatok a tehervagonban... utószavában bővebben kifejtettük - a ma­ gyar fővárosba vetették, ahol lázas tevékenységbe kezdett a szűkebb közösségét ért csapá­ sok következményeinek eny­ hítése érdekében. Ez időben kifejtett gazdag közírói tevé­ kenységének a dokumentu­ maiból állt össze életműválo­ gatásunk első darabja, az 1993-ban megjelent Gondo­ latok a tehervagonban, avagy Védőbeszéd a szlovákiai ma­ gyarok perében. A kommunis­ ta párt egyeduralomra jutásá­ val kiéleződő kontraszelekció és ideológiai terror elől kiáb­ rándultan vonult belső emig­ rációba, s vidéki - előbb mo­ sonmagyaróvári, majd sopro­ ni - magányába visszahúzód­ va a tanítás aprómunkájában látta menthetőnek és tovább­ a d h atn ak demokrácia-esz­ ményének, a polgári hagyo­ mányokban gyökerező érték­ felfogásának egyes elemeit. Belső emigrációjából csupán 153 �palócföld 94/2 Nagy Imre első miniszterel­ nöksége idején, s még inkább az 1956-os társada­ lomfejlődés és forradalom ha­ tására mozdul ki, ám remé­ nyeinek rövid ideig tartó fellobbanása után, november 4ét követően ismét az emigráci­ ót kénytelen választani: sorsa ezúttal Ausztriába, majd Né­ metországba löki őt. Nyugati emigrációjában született írásaiban kezdetben a magyar történelem 1956-ig elvezető folyamatait igyekszik feltérképezni és megérteni, a magyar forradalom világtör­ ténelmi jelentőségét elemzi, a közép-kelet-európai totalitá­ rius rendszerek működési me­ chanizmusát tanulmá-nyozza, a régió országai és a nyugateurópai térfél újbóli integráló­ dásának lehetőségeit kutatja, s az emigráns-lét lélektana, szociológiája, cselekvési lehe­ tőségei izgatják. Ezekből az írásaiból áll össze életműválo­ gatásunk Európa önvédelme címmel készülő harmadik kötete. Családjának, származásának, csehszlovákiaiságának - illetve, bizonyos összefüggésekben: szlovenszkóiságának - élményköréhez a hatvanas évek derekán, a hatva­ nas-hetvenes évek fordulóján látszik újból visszatérni. A csehszlovákiai magyar valósággal, a csehszlovákiai ma­ gyar irodalommal való közvetlen kapcsolata azonban ek­ korra már fellazul, s egyre rendszertelenebbé és egyre na­ gyobb áttételeken keresztül válik működővé , de igazából nem szakad meg soha: élete végéig fel-feltámadó érdeklő­ déssel figyeli a csehszlovákiai magyarság sorsával kapcso­ latos történéseket (lásd például e kötetben a Nemzetiségek rehabilitása Csehszlovákiában vagy a Fábry Zoltán csa­ tái című írását). Sajnos azonban, életének, életművének bizonyos vonatkozásai kötetünk lezárása idején is feltá­ ratlanok, így nem tudjuk, hogy a Dávid Teréz Kásahegy-e ihlette jegyzeten (A káderlap szatírája) és Fábry Zoltán Stószi délelőttök-jén kívül a hatvanas-hetvenes évek csehszlovákiai magyar irodalmának egyéb alkotásairól is véleményt nyilvánított-e? A kötet összeállításához ugyan­ is egyelőre csak a nyomtatásban megjelent írásait vehet­ tük figyelembe, ám feltételezhető, hogy a müncheni Sza­ bad Európa Rádióban - mellyel mindvégig szoros kapcso­ latban volt - egyéb, csehszlovákiai magyar vonatkozású jegyzetei is elhangzottak (ennek kiderítéséhez azonban Peéry kéziratos hagyatékának, illetve a rádió archívumá­ nak tüzetesebb átvizsgálása szükségeltetne). * ( Jelen írás a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Peéry-életmű válogatásának közeljövőben megjelenő második kötetéhez utószónak készült.) 154 �palócföld 94/2 Horpácsi Sándor Lőrinczy István: Ázott csillagok Nem kedvelem (semmiben) a fölényes, lepöckölő kritikát. Mert, ha valami/valaki nem érdemes rá, akkor ne beszél­ jünk róla; a teljesítményt viszont igenis érdemben kell mél­ tatni. Ha most mégis - elnézést kérve Lőrinczy Istvántól egyik verseimével, mely így hangzik "Mindennap írok két verset" vitába szállok, ezt a szerző érdekében teszem. Ne írjon minden nap két verset, elég lenne hetente, havonta egy is. Előnyére válna, mert a vers is olyan, mint a jó bor: használ neki, ha érik. Jó két évtizede már, hogy heves vitába keveredtem egy (akkor) ifjú költővel, aki szerint csak az a Vers, ami megje­ lenik. Értettem én az ifjú mohóságát (hírnév, elismerés), türelmetlenségét. Ac zél György országlása alatt száz aka­ dályt kellett leküzdeni a nyomdáig, ugyanakkor a megje­ lent (két) kötet igazolványt jelentett, belépőt az irodalmi életbe (ami nem feltétlenül azonos magával az iroda­ lommal!). De hiába érveltem, hogy a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-siralom stb. évszázadokon át rejtőzött könyvtárak mélyén, hogy megtalálva, felfedezve igazi kincsként ma is fényesen ragyogjon. Nem, ez a fiatal költőt nem győzheti meg. Az ember már csak olyan valóban, hogy visszaigazolást, elismerést vár, s lehetőleg azonmód. Már­ pedig ez a türelmetlenség nem használ magának a Műnek, a versnek. Érlelni, szelektálni kellene, mert a kevesebb (jó) itt többet ér. Senki se sírja vissza az előbb említett korszakot, amikor a versköteteket állami pénzen adták ki irodalmi hi­ vatalnokok, s nem a szerző saját pénzén. - Csakhogy a vers, az irodalom még a mai, sanyarú állapotában sem magánügy! A vers hitelét, rangját csak maguk a szerzők őrizhetik meg, ha féltőn őrzik, vigyázzák annak minőségét. Félreértés ne essék, mindvé­ gig Lőrinczy István versköteté­ ről beszélek. Érzékeny, nyitott szemű, nagy kultúrájú ember versszi­ lánkjait tartom a kezemben. Élvezem a felszikrázó telita­ lálatait, szép sorait, s bosszan­ kodom, hogy ezek elvesznek a hányaveti szöveg-homokban. Most a példáknak kellene kö­ vetkezniük, de ezektől tekint­ sünk el. Az idézetekkel min­ dent lehet bizonyítani, az el­ lenkezőjét is. Lőrinczy István nincs híján költői tehetségnek, képalkotó képességnek, de nincs szíve, ereje kiválogatni a gyöngyszemeket a hordalék­ ból. Így, kötete lefokozódik puszta magánüggyé, mivel pró­ bára teszi az olvasó türelmét. Kár. (Szerzői Kiadás a Nógrádi Mecénás Alapítvány támoga­ tásával. Radó Nyomda, Eger 1993.) 155 �palócföld 94/2 Marschalkó Zsolt Ballada a fekete bárányról (François Villon emlékének) Bűn még nincs, de megvan már a vétkes S a büntetés amúgy is esedékes, Ha a jogot firtatja - valami szeszélyes Nyugodj meg: az ítélet mindig egyesélyes. Gyilkolsz vagy rabolsz, mi az égre kiált Találunk valakit, ki érted kiáll, Legyen fehér vagy sötét, mint a kátrány Elviszi a balhét a fekete bárány. Ha bánt a kínzó lelkiismeret Ostoba, ki szenvedni szeret Hisz tiszta minden, világos, mint a Nap: A tettes zsidó, komcsi, vagy arab, Cigány, balkáni, szektás vagy keresztény, Római, aki meghalt a keresztjén... Mert le kell számolni a gazzal, Ne törődj te se a csip-csup igazzal! Remek képlet, pompás találmány Elviszi a balhét a fekete bárány. S ha a nagy, lila lelked háborog, Felfordítják a gyomrod a haláltáborok Tudd, hogy a cél szentesíti az eszközt, Kortyolj a kávéból két halálsikoly közt. Ne légy finnyás, mint egy gyerek A kötél úgyis más nyakán tekereg. 156 �palócföld 94/2 Szenvedni és szemlélődni nehéz, A rész a fontos, nem az egész. Hisz a rúd rendszeresen rájár, Elviszi a balhét a fekete bárány. A JÁ N LÁ S: Herceg, nem a könyv vagy a tűz, A pirula, mely minden bajt elűz: Ez az állat a nagy találmány S elviszi a balhét a fekete bárány. Farkas András: Tűnődő (vegyes technika) 157 �va lóságunk Kálnay Adél Ne mondd azt, hogy pipi! Az első nap A tanítónőt akkor érem utól, amikor már három hátitáskás igazítja hozzá a lépteit. A régi gyermekeim, mondja mosolyogva, és maga elé tereli őket, el ne merüljenek a pocsolyában. Az eső épphogy elállt, a fákról még csöpög a víz, de esernyőt nem illik már tartani, ezért mindnyá­ jan nyakunkat behúzva inalunk az iskola felé. A tanár néni, a korrekciós - állítja meg egy idősebb asszony, és a tanítónő rábólint. Kislétszámúnak hívjuk, ezt már nekem mondja, de a szülők így szokták meg, mert pár éve korrekci­ ós osztály volt a neve. Az elfekvő, ahogy egy kollégám megjegyezte. Firtatom, mennyire volt igaza. Semennyire, csattan fel, pont ez az, ami felháborító, hogy néha még ők is... Elhallgat, mert már a gyerekekre kell figyelni, ott állnak tétován a meg-meginduló esőben és várják, ki választja ki őket magának. Nagy részét már ránézésre tudom, súgja az igazgatói be­ széd alatt, ő, meg ő biztos az enyém lesz. Látod, nem nagyon tud tartósan figyelni. Két nagyon apró gyerekre mutat, akik egyre jobban belemelegednek abba, hogy egymás cipőjét megtipor­ ják. Szüleik feszült figyelemmel tartják féken a gyerekeket, láthatóan a türelem utolsó cseppjeit párologtatják, s ezt a gyerekekben is szeretnék tudatosítani. Foszlányokat hallunk csak a fojtott hangú fenyegetésből, a gyerekek néhány pillanatra meghúzzák magukat, aztán kezdő­ dik minden előlről. Egy vékony kisfiú hadonászik előttünk, a tanítónő elkapja a kezét. A gyerek úgy tekeredik hátra, mint egy kiskígyó, fogatlan szájjal nevet, szemei az egyik pillanatban befelé hordanak, a másikban körbejárnak. Hogy hívnak, hajol hozzá a tanítónő, és a gyerek büszkén mondja, milyen Józsi ő, majd nagyon bizalmasra fordítva a szót megkérdezi: mondja, Ön még nem un­ ja, mert én már igen. És fejével az igazgató felé bök, hátha nem elég világos, miről beszél. Figyelem a tanítónőt, nem unja. A gyerekeit fürkészi, talán azt próbálja, mennyire jók a 158 �palócföld 94/2 megérzései, képes-e megtalálni őket így, elrejtve a több között. Később az osztályban köszönti a szülőket. Elmondja, hogy mindez a gyerekek érdeke, s hogy tudja, milyen nehéz elfogadni, ha a gyerekünkről kiderül más, mint a többi, de a szeretet igazi lényege az, hogy jót akarjak a másiknak anélkül, hogy nekem hasznom lenne belőle, aztán meg, hogy a gyerekeinket az értékeikért kell szeretnünk, s minden nagyon őszinte. A szülők bólogatnak és reménykednek. Reménykednek, hogy valaki végre csak tud kezdeni valamit a gyerekükkel, hogy megtalálták a megfelelő embert, aki kézrátéttel gyógyít. A gyerekek meg­ szeppenve ülnek, nem nagyon értik ugyan, miről folyik a szó a fejük felett, de a tanítónő oly­ kor rájuk mosolyog, s ez lelket önt beléjük, nem lesz talán olyan szörnyű. Milyen rendesek, sú­ gom, s a szülők is, figyelemmel vannak, látszik, pont úgy gondolják ők is, ahogy te. Várd ki a végét, válaszol az értekezlet után. Egyáltalán nem lehet most még tudni, kivel beszélünk egy nyelvet. Sajnos a szavak nem ugyanazt jelentik, sőt, még ha éppen azt is értik rajta, amit én, nem képesek azt is cselekedni. Dehát ezzel szinte mindnyájan így vagyunk, nem? A gyerekek papírjait rakosgatja, de nem olvassa el. Előbb én akarom megismerni őket. Majd azután. Ezek itt fél évvel ezelőtti eredmények. Ki tudja, mi történt azóta? A második nap Már bent ülök az osztályban, mire megérkeznek a gyerekek. A lapjaikat olvasgatom, kíván­ csi vagyok, kinek mi a gondja, aztán abbahagyom, unalmas így, nem tudom kiről írják, hogy másfél évvel van elmaradva a korától, kiről, hogy hiperaktív. Figyelek hát, megpróbálok én is magamtól rájönni, ki milyen. Odamegyek a gyerekek közé, s azt hiszem, mindenre fel vagyok készülve. Nagyot kell tévednem. Ricsi nagyon dühös. Fújtat dühében. Forgatja a szemeit és azt nézi, kit lehet megbüntetni azért mert az édesanyja nem hagyta ott a vámpírfogat. Szépar­ cú, értelmes szemű kisfiú. Látszik rajta, hogy erős. Csak az nem látszik rajta, milyen akció közben. Ne mondd azt, hogy pipi, szólítja meg elfojtott dühvei az egyik kisfiút, aki nem érzi a helyzetet, s veszélyt sem szimatol. Valamiért úgy döntött, hogy hátrelévő idejében azt fogja mondogatni, pi-pipipipipipipi, pi-pipipipipipipi, s ez Ricsit irritálja. Megöllek, mint egy ku­ tyát, mondja és szinte rázuhan a másikra. A harmadik meglódul, mi van itt, bunyó, kérdezi, s utánazuhan Ricsinek, vonzza őt, mint vasat a mágnes. A tanítónő izzad. Nem tudjuk szétkö­ nyörögni őket. Rángatni kell és húzni. Küzdünk mi is, kicsit másért mint ők, de nem másként, hisz erővel oldunk meg valamit, amit nem azzal kéne. De fojtogatás van, megöllek van, vörös arc van, hát cibálni kell és megakadályozni, a csatából győztesen kikerülni. Egy kisfiú sír. Egy néző. Nem tudja, mi van, mennyire komoly. Megijedt. Majd ha megszeretnek, rendezi öltözé­ két a tanítónő, akkor fordul meg minden. Mesélek nektek, néz a gyerekre, s megpróbál néhány figyelő szempárt meghódítani. Én még most is feldúlt vagyok az előbbi harctól. Elvégre hét­ 159 �palócföld 94/2 nyolc éves gyerekek. Hogy lett ez ilyenné? S még semminek nincs vége. A szünetben újabb harc várható. A tanítónő nem mozdul a gyerekei mellől. Megpróbálja a lehetetlent, figyelni a három legsérültebbre, vigasztalni a félőseket, bátorítani a dadogósokat, felkarolni a z elhanyagoltakat, s közben nyugodtnak, higgadtnak maradni... ez a szakmája, megcsinál mindent, amit lehet. A harmadik nap Későn érkezem. A másik első osztályban valamilyen mondókát próbálnak a gyerekek. Tisz­ tán, frissen ülnek a padban. Arrébb az én tanítónőm is énekel, ügyetlen tapsolást, lábdobogást hallok, még mást is, valaki egyre hangosabban kiabál egy ellendallamot, csapkodja a padot. Hülyék vagytok, hülyék, ordítja, éppen amikor belépek, hülyék visítja szinte önfeledten. Ricsi az, aki ma elhozta a vámpírfogat, már volt egy menetük a tanítónővel, futottak körben az osz­ tályban, miután a szép szó csak olaj volt a tűzre, a vámpírfogas gyorsabb volt, mint a szűkszok­ nyás, így még mindig csattogtathatja, ki-berakhatja a fogakat. A tanítónőnek ráadásul csak két keze van, s azok sem túlontúl erősek, egyre nehezebben tud már visszatartani két másikat, a pipizőset és azt, akinek keresztbeáll a szeme és unja egy kicsit az iskolát. Azt figyelem, mikor kell segítségére sietnem, a tekintetét keresem, hátha jelez, s jelez is, int, hogy semmi gond, még bírja, s köszöni jól van. Nagy nehezen lecsillapodnak a verekedni vágyók, úgy-ahogy min­ denki leül, kivéve Ricsit, őt mindig kivéve tessék érteni, mert nem csinálja azt, amit a többi erre nagy odafigyeléssel ügyel. Provokál szegény, mondja a tanítónő, azt próbálja én mikortól ütök. Azt tapasztalatból tudja, hogy viselkedése sosem marad megtorlás nélkül, most a köz­ tünk lévő erőviszonyokat akarja tisztázni. Csak azt ne hidd, hogy attól jobb lesz, ha rájön, hogy én ugyan nem fogom megverni. Akkor gyengének tart majd, megvet, elkezd engem is bántani. A szünetben a folyosói szekrényekből szedjük ki őket, vagy egymástól választjuk szét, kevés sikerrel. Ez a legszörnyűbb, magyarázza a tanítónő, amikor tanulási nehézségekkel küzdő gye­ rekek közé ennyi magatartászavaros kerül. Látod, ők ketten dadognak, egyébként is szorongá­ sosak, egyéb sem hiányzott nekik mint egy agresszív gyerek, mégsem mernek majd nyikkanni. Ez a kis pipiző meg nem fog bírni semmilyen tempót, szép lassan végképp elkeseredik. Tanító néni, ez a hülyék iskolája, kapaszkodik belénk az unatkozós Józsika, azt mondták az udvar­ ban, hogy én odajárok. Ugye nem az?! Választ nem vár, karatemozdulatokkal indul a többiek felé. Még nem támad, egyelőre körbejár, szimatol. Becsengetnek. A gyerekek visítva gomo­ lyognak az osztály felé, egyedül a pipiző áll a csengő alatt, s kezéből pisztolyt formál. Utálom ezt a hangot, kiabálja és több lövést ad le a csengőre. Alig lehet becsalogatni a terembe. A gyerekek rajzolnak. Rajzoljátok le a családotokat, kéri a tanítónő, aztán kitér arra, mi is 160 �palócföld 94/2 az a család. Rögtön kiderül, hogy nincs minden tisztázva. Sok gyerek mondja, hogy az apukája nincs velük. Nehezen értik meg, mit is akar a tanító néni. Nemcsak aki ott lakik, akit a család­ hoz tartozónak érzel. Dolgoznak. A nyelvük is kilóg. Különös rajzok születnek. Különösen a tanítónőnek mondanak sokat. Ahol nincs a gyerekeknek kezük és szájuk... ahol egy nagy üveg bor áll az asztalon... ahol egy óriási anyu és egy aprócska gyerek áll a lap szélén,... Ricsi csak vörössel és feketével rajzol. Lapján nincsenek alakok. Egy ablaktalan vörös ház meg egy feke­ te autó van a rajzon. A házban mi vagyunk, anyukám és én, a kocsiban meg apukám. Angyali szelídséggel mesél, aztán felpattan nézelődni. Hirtelen felidegesedik. Vigyázz, mert akit most rajzoltál az én vagyok!, s már kapja is a ceruzát, emeli, mintha kés lenne... Ketten bírjuk csak lefogni. Elszedjük tőle a ceruzát, tehetetlen dühében felénk rúg, nagyon feldúlt, rohadtak vagytok azt sziszegi és úgy indul meg, ahogy az ilyenfajta filmeken szoktak a végső leszámo­ lásra indulók. Adjál neki gyorsan egy fekete pontot, adja az ötletet sírós hangon egy nagyon picurka kisfiú és aggódva néz ránk. Ricsi közben meggondolja magát és enni akar. A tanítónő biztatja, egyen csak. Beszedi a rajzokat és hosszan nézi a gyerekeket. Olyan hosszan, hogy za­ varba jönnek ettől a nézéstől. Azt hiszik, valamit akar, pedig én látom, csak fáradt rettenete­ sen. A negyedik nap Ez már hétfő. A hét végén visszatért a nyár. A gyerekek lassan elfogadják az iskolát. Ricsi megbetegedett, ám előbb kibékült a tanító nénivel. A körjátékban ugyanis a tanító néni őt vá­ lasztotta, aztán ő visszaválasztotta: megtört a jég, s valószínű, hogy azután sem akar majd ta­ nulni, de legalább már nem akar percenként ölni, s ez nem kis eredmény. A gyerekek már ko­ molyan dolgoznak, csak Attila pipiz rendületlenül, s hogy ne legyen végképp unalmas, időn­ ként azt mondogatja, szeretlek Pali és igazán furcsán nevet hozzá. A tanítónő a fejét csóválja, nem lesz ez így jó, Attila nem ide való, szinte beszélni sem tud, nem érti, mit kell tenni, azt vi­ szont érti, hogy ő mindenben alulmarad, s fáj neki nagyon. Ezért bánt szinte mindenkit, akit okosabbnak érez magánál. Beszélni kell mihamarabb a szülővel, hogy gondolja, mit szeretne, s meggyőzni, hogy a gyerek érdekeit kell nézni. Ez persze nagyon kényes terület, a szülők egy része nem hajlandó szembesülni bizonyos tényekkel, a pipizős anyukája már elmondta, hogy milyen szörnyűek voltak az óvodában, gyogyósba akarták küldeni a gyereket. Közben szorí­ totta magához a kisfiút, s azt hajtogatta, neki a legdrágább ez a gyerek, nem adja. A legdrá­ gább gyerek most éppen azt mondogatja bele mindenkinek a képébe, hogy ostoba, ostoba, s olyan megvető hangsúlyt talált hozzá, amilyet nem is tudhat még egy ilyen kisgyerek. Kitől hallottad ezt a szót, fordul hozzá a tanítónő. Hát az anyukámtól, énekli a kisfiú és mosolyog hozzá. Mit jelent ez, firtatja tovább, hát azt, hogy lüke vagyok. Csak így mosolyogva. És az mit 161 �palócföld 94/2 jelent? - kérdi a tanítónő, aki elhatározta, nem hagyja magát. Azt, hogy nem szeret az anyu­ kám, mondja rendületlenül mosolyogva a gyerek, aztán hirtelen magába zuhan, végképp nem lehet tudni, mire gondol. Ez a legszörnyűbb, nem tudni, mi van, sóhajt a tanítónő, illetve van még szörnyűbb, amikor családlátogatásra megyek. Mert más hallani arról, hogy nehéz körül­ mények között élnek emberek, s megint más látni, tapasztalni. Amióta ilyen osztályban taní­ tok, nem volt igazán nyugodt éjszakám. Nem tudtam úgy lefeküdni, hogy hálát adtam, milyen jó nekem, mert mindig eszembe jutott, hogyan élnek mások és valami szégyenfélét éreztem. Igazából ok nélkül, hiszen tehettem-e én arról, hogyan él egy Józsika, egy Zsani, nyilván nem, mégis mint embert, nyomasztott az egész, úgy értem, mint Emberiséget, hogy ilyenkor mi van. De ezt nem lehet megérteni. Az ötödik nap A tanítónő egyre jobban ura a helyzetnek. Már átlátja az erőviszonyokat, tudja, mikor szá­ míthat csak magára, s mikor kérje a felettese segítségét. Annyira minden rendben, hogy már unalmas is. Nem is látok mást, mint a többi első osztályban, számlálgatnak, olvasgatnak. Csak nem kell meglepődni, hogy mászkálás van, meg sírás, mert kitört a ceruza. Anyukám azt mondta, nem vesz több ceruzát, ül elkeseredetten egy egészen apró kisfiú, kinéz vagy ötéves­ nek. Mindent komolyan vesznek, hiába mondom a szülőknek, ne fenyegessék őket, mert olyan érzékenyek! Érdekes, hogy könnyebben szembesülnek azzal, hogy mozgássérült, vagy netán szívbeteg a gyerekük, mint azzal, hogy gyenge, vagy sérült idegrendszerű, esetleg értelmi fo­ gyatékos. Ez kényes téma, mintha szégyellni kéne... na igen ez társadalmi kérdés is, abban a bi­ zonyos Európában már másként állnak hozzá, magyarázza a tanítónő pár pillanatnyi szünet­ ben, amikor lélegzethez jut. A gyerekek éppen csipketerítőt próbálnak csinálni tépéssel a szal­ vétábó l . Szájuk tátva az igyekezettől. Ügyeskednek, de azért segítünk. Muszáj, hogy sikerél­ ményük legyen, hogy megérezzék, milyen érzés tudni, képes vagy valamire. Meg kell tanítani őket örülni. Ez a legfontosabb itt, az összes többi csak ezután jön. A nagy titok, hogy mikor van a fordulópont, ezt senki sem tudja. S olyan is előfordul, hogy nincs. Ez is benne van, ezt tu­ domásul kell venni, lenyelni. Csak lemondani nem szabad. Így beszélgetünk és közben egyre több csipketerítő nyílik szét a kezünkben. Otthon leterítheted a polcodra, bíztat a tanítónő. Anyukám úgyis kihajítja, mert kacat, szól tárgyilagosan az egyik kisfiú és csomóvá gyűri keze munkáját. Otthon! A tanítónő felajánlja, menjek el vele családlátogatásra. Búcsúzóul, egyezek bele, mert rájövök, nincs már több időm az iskolásdira. Búcsúzóul, ismétli, s bemondja a címet, hol találkozunk. Koszos, büdös lakótelepi lépcsőház. Nincs bizalmunk a lifthez, gyalog indulunk a nyolcadik 162 �palócföld 94/2 emeletre. Szörnyűlködünk, mintha elfelejtettük volna, hogy nemrég még mi is ilyen lépcső­ házban járkáltunk, csak jó sorsunk kiemelt a káposztaszagból, a pisis liftből, a szeméttároló orrfacsaró homályából, s mostanra hihetetlennek tűnik, hogy ilyen helyeken is lehet élni. Az első családban mindketten munkanélküliek. Egyszobás lakásban vannak négyen. A szülők ra­ gaszkodnak az emberi élethez. Tisztaság van és rend. No meg üresség, hisz mostanra nem ma­ radt másuk, mint két ágy, egy szekrény, asztal és székek a konyhában, meg a tévé. Azt nem akarják eladni, valami kell, azt mondják. Bólogatunk. Egy másik lépcsőházban járunk már és még mindig nem tudunk megszólalni. Nem lehet. Ebben a lakásban savanyú, áporodott szag van. Kisebb, nagyobb gyerekek kerülnek elő. Szinte minden ragad a kosztól. Nem, nem aka­ runk leülni, sietünk. Hirtelen egy síró férfi kerül elénk, azt zokogja, hogy elhagyta őket a fel­ esége. De találjam csak meg, vált gyilkos indulatra, megölöm, maguk lesznek a tanúk rá! A lift­ nél utolér bennünket egy szép nagylány, talán tizenhat éves. Ne foglalkozzanak apámmal, be­ teg. Anyu mindjárt jön, elment takarítani. Magunkkal visszük érett tekintetét s nem tudunk mit kezdeni vele. A következő helyen a kapuban találkozunk barátunkkal. Józsika, a szemfor­ gató művész nyakunkba ugrik. A másodikon, ott ahol az ajtó be van szakadva, arról megisme­ rik! Büszkén mondja, büszke az egyediségre, hogy így különböznek mindenki mástól, ki tudja. Apukám alszik, kiáltja még utánunk, részeg! Félénken kopogunk, s joggal, bár nem részeg apu­ ka, csak ijesztő ugatás fogad. Óriási kuvasz akar kitörni a gazdasszony lábai között, nagy ne­ hezen lehet csak a konyhába tuszkolni. Józsi anyukája kétségbeesett igyekezettel próbálja megőrizni a látszatot. Jól vagyunk, jól élünk, szeretjük egymást és a gyereket! Minden csupa hazugság, s ezt ő is érzi, mármint hogy látszik ez, s ettől olyan szerencsétlen lesz az egész. A szomszéd szobából horkolás hallatszik, időnként zagyva beszéd. Szemem a tolókocsira téved. Tavasszal levágták az egyik lábát, súgja az asszony, s nemsokára a másikat is. Érszűkület. Nagy parkon át vezet utunk, orrunk elé gesztenyék potyognak. A tanítónő leguggol és fel­ szed néhányat. Hallottad, fordul felém, hogy érdemes friss gesztenyét hordanod a zsebedben? Megvéd a káros sugárzásoktól. Gyorsan felszedek párat és a zsebembe süllyesztem. Nem en­ gedem el őket, jó simogatni sima, hűvös hátukat. Ez megnyugtat. Valahogy el kéne felejteni, amiket láttunk, mielőtt hazaérek. Elfelejteni, ha már segíteni nem tudok. Holnap már nem megyek, mondom és nem esik jól beszélni. Rendben, válaszol a tanítónő, a gyerekek majd kér­ dezni fognak, láttam, megszerettek. Remélem tudsz valamit használni abból, amit láttál. Szed­ jünk a gyerekeknek is gesztenyét, jön váratlanul az ötlet, s annyira örülök neki. Majd mondd azt, hogy az én ajándékom, jó? Elválunk. Az uszodába sietek, a tanítónő meg a buszhoz. Hirte­ len utána kiáltok, a zsebükbe tedd! Nevetve visszhangozza, a zsebükbe, persze! A gesztenyék csak potyognak, már jókedvű vagyok. Azért szép ősz van, ezt nem lehet tagadni! 163 �palócföld 94/2 Bedegi Győző „Itt élned, halnod kell” - kiadatlan interjúrészietek - "Lepusztult ez a város. Nézzen csak körül! Mi van itt?! Romok! Na ja ! Van egy csomó új butik..., de azok is mind csak tengődnek. Valamikor nem lehetett kivárni a sort az élelmi­ szerboltokban..., most meg?! Menjen csak be úgy munkanélküli segélyosztás előtt? Kong minden az ürességtől! Nézzen csak bele a kosarakba, hogy mit vesznek az emberek! Persze, hogy van aki akkor is ötezressel fizet. Biztos nem az én rokonom. De még csak nem is az is­ merősöm. Negyvenhét éves vagyok. Huszonkilenc évet dolgoztam le. Sohasem voltunk olyan helyen, hogy indulótőkét tudtam volna összelopni... Meg mondom őszintén; nem is gondoltam rá hogy majd egyszer szükségem lesz rá! Hülye voltam! Megelégedtem a Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, meg a néhanapján csöppenő jutalmakkal. Azokat sem azért kaptam, mert a számat téptem, hogy így jó, meg úgy jó a rendszer. Én csak dolgoztam..., és azt hittem, hogy majd hagynak dolgozni és nyugdíjba menni nyugodtan, aztán meg majd elhorgászgatok..." (K.I. munkanélküli. Még két hónapig részesülhet munkanélküli járadékban. Lakótelepi két szobás lakásban lakik, két gyermek apja. A családban senkinek sincs bejelentett állása.) 1993 végére Salgótarjánban és vonzáskörzetében 6723 fő munkanélkülit (regisztrált) tar­ tanak nyilván. Segélyt kap 3914 fő. Ebből munkanélküli járadékon 3367 fő, átmeneti járadé­ kon 1 fő, pályakezdő munkanélküli segélyen 546 fő, munkanélküli jövedelempótló támogatá­ son 2132 fő. (B.A. 19 éves. Szakmunkás. Pályakezdő munkanélküli segélyben részesül. A családjában senkinek sincs munkája, még alkalmi ''fekete munka" sem. Két és fél szobás lakótelepi lakás­ ban lakik apjával, anyjával és két testvérével, akik fiatalabbak nála.) "Anyám örökké veri a balhét, hogy minek veszem el havonta azt a szar ezer forintot a se­ gélyemből. A faterom ?A z csak hallgat. Amióta kirúgták..., bár az elején még szaladgált 164 �palócföld 94/2 munka után, de most már csak hallgat. Ki se megy az utcára. Anyám ezt a polgármesteri hi­ vatalos pénzt kapja. Ötezer... valahányat. Zoli most feje zi be a nyolcadikat, Laci meg még szakmunkásba jár. De minek?! Hát persze! Nekem aztán tényleg kurva jó szakmám van! A d ­ nának indulónak akár tízezer forintot is! Ha egyáltalán felvennének valahova. Voltam én vagy öt helyen. Honnan lenne nekem a szakmába tapasztalatom?! Sok hülye! Nem is lesz ne­ kem tapasztalatom ebbe a büdös életbe soha. Itthon? Itthon nem lehet megmaradni. Olyan itt mint egy kriptába. Nem beszél senki senkivel. Ha meg..., a fater a múltkor úgy odabaszta a levesestányért a föld h ö z, csak úgy csörgött, mert anyám meg merte említeni neki, hogy a Jó s­ ka talált magának valami ároktúró feketemunkát, aztán, hogy ő is megnézhetné... Húzok el otthonról ahogy csak lehet. Hol itt vagyunk haverokkal, hol ott. Van úgy, hogy cigire sincs pénzünk..., hát akkor csak lessük a csajokat. Néha diszkó... Meg ha valamelyik haver kapar valamit akkor sör. Hát... szóval egy kis olyan nem tiszta pénz..., tudja azt maga! Szóval eztazt eladni, meg egy kis becsempészés, meg ilyenek. Nem nagy balhék..., de azért meg lehetne égni vele. Hogy mi a tervem?Elmegyek innen a halál ...-ra. El ebből a szar országból, ami­ lyen messze csak lehet. Hát először munka kéne külföldön..., aztán továbbmenni. De semmi se akar összejönni." A pályakezdő munkanélküli fiatalok nagy része a szakma túltelítettsége miatt képtelenek elhelyezkedni. (A munkaadók kedvenc hivatkozási, indoklási érvegyüttese a gyakorlatlanság­ ra való utalgatás. Az alkalmazás megtagadásának ez a formája 650 fiatalt érintett 1993-ban Salgótarjánban és vonzáskörzetében. (Sz. A. Érettségizett. Leány. Fél évet dolgozott egy hirdetésekkel foglalkozó irodában, ahol egy idő után a számítógép-kezelés, takarítás, ügyfélfogadás és kávéfőzés mellett a főnök sze­ retőjévé is kellett volna lennie. Ezt már nem vállalta. Átképzésre jelentkezett.) "Szerencsére felvettek. Í gy most majdnem egy évre megoldódtak a gondjaim. Tudja nem sok az a pénz, de nekem elég. Szerencsére anyámék nem dőltek be annak a nagy népességpoli­ tikai szövegnek, így én egyke maradtam. Apámnak még megvan a munkahelye..., bár most ott is van valami zűr..., nem tudom mi, mert ez nem téma nálunk. Mi úgy teszünk otthon, mintha nem is lenne ez a probléma. Mint a struccok. Egyszerűen nem beszélünk erről. Én csak az új­ ságból tudom, hogy valami nemegészen simán megy az öregem munkahelyén. Lehet, hogy le­ építések is lesznek. Nem hiszem, hogy idegen észrevenné rajta, hogy baj van. Csak..., vala­ hogy elmaradtak a viccek otthon, meg már nem mesél arról, hogy mi volt a gyárban. Én csi­ nálom ezt a tanfolyamot..., aztán majd csak lesz valahogy. Lehet, hogy lesz egy csinosabb főnököm, és ha lefekszek vele akkor..." (Nevet. Úgy nevet mintha sírna.) Az átképzésekre a szinte kilátástalan helyzetből adódóan főként a pályakezdők jelentkez­ nek. Kb 60. százalékban. 165 �palócföld 94/2 (R.G. volt művezető. Ebben a hónapban jár neki az utolsó munkanélküli járadék. Húsz évet dolgozott egy munkahelyen. Utolsó munkahelyét felszámolták.) "46 éves vagyok. A múlt héten adtuk el a kocsit, mert már két távfűtési számlával, meg egy csomó baráti, meg rokoni kölcsönnel voltunk megterhelve. El is ment a pénz az utolsó fillé r ig . Most tiszták vagyunk, de lassan itt a hónap vége és megint kölcsönért szaladgálha­ tunk majd. Nehogy azt higyje, hogy piára. Egyszerűen enni kell, meg ki kell fizetni a rezsit. Jön a villanyszámlás és majd hazudozhatok megint, hogy elvitte az asszony a pénztárcát, meg ilyeneket... A végkielégítés? Tudja, hogy az mikor volt? Hol van az már?! Akkor még azt hittem, hogy találok munkát... Most meg már a feleségem is csak azt a tanácsi segélyt kapja. A zt is olyan bénán csináltuk... Tudja szégyeltünk menni érte... Aztán elúszott vagy három hó­ nap... Akkor kezdtünk kölcsönkéregetni. Nem nagy összegeket, csak hogy ki tudjuk fizetni a rezsit, meg a gyereknek tudjunk adni az iskolába... Nem, a lakást nem tudtuk megvenni. A k ­ kor már nem volt pénz. Most nem is tudom mi lesz majd. Sehonnan se tudjuk összeszedni az első befizetésre valót sem. Hitelt meg ki fo g nekünk adni? A segélyre nem hivatkozhatok az OTP-ben. Ki is röhögnének. Nem tudom mi lesz. Talán majd kilakoltatnak. Tudja én azt nem várom meg. Megbeszéltük az asszonnyal. Rendezünk egy jó vacsorát. Aztán befejezzük. Végleg. Még nem tudom hogyan. A z altató talán a legjobb. A gyerek meg addigra talán el­ megy innen. Van egy haverja, aki külföldi munkát ígért neki. Menjen csak el innen. Meg se álljon csak az óceánon túl. 1993 1992 Felszámolás Csődeljárás Végelszámolás 35 39 2 Munkáltató ellen Munkáltató ellen Munkáltató ellen 27 7 27 Munkáltató ellen Munkáltató ellen Munkáltató ellen (Salgótarján és környéke.) (T.L. 51 éves. Volt betanított munkás. Valamikori Aranykoszorús Szocialista Brigád tagja. A felesége két éve meghalt. Két gyermekéről nem tud semmit. Pestre költöztek. A felesége ha­ lálát követően kezdett el inni, a gyermekeivel akkor romlott meg a viszonya.) "Tudja, kirándulni jártunk. Jött velem a feleségem is. A zt nagyon vártuk minden évben, hogy jö jjö n a brigádkirándulás. Meg moziba, meg múzeumba is mentünk a brigáddal. Aztán vége lett az egésznek. A feleségem is olyan gyorsan halt meg..., aztán én elkezdtem inni. Nem lehetett azt kibírni..., mentünk a haverokkal, ittunk..., ráért mindenki. Nem volt munka. Be­ szélgettünk hogy milyen volt régen. Igen, a végkielégítésből ment az egész. A temetés is ab­ ból volt. Már nincsenek meg a haverok. Nincs pénz. Valamikor fizettünk egymásnak. Men­ tünk hazafelé munkából, aztán be a Nemzetibe egy felesre meg egy sörre, aztán amikor be­ ütött Gorbacsov meg a szesztilalom, akkor ment egy darabig úgy dugva, üvegből, az Á F É S Z előtt..., most már nincs pénz. Néha van ez az. Olyan semmilyen munkák. Egy-kétszáz forint. 166 �palócföld 94/2 Hát.... olyan cselédmunkák. Kertásás meg cipekedés... Nem kell senkinek öregember. Túl so­ káig voltam egy helyen. Nem értek én máshoz csak a ...-hoz. Gondolja csak el harminc évig csináltam. Ha behunyom a szemem akkor még mindig úgy mozdul a kezem... Vége van. Most már csak az kell, hogy legyen mit inni. A z a baj, hogy nem tudok megdögleni. Túl jó a májam, mert ugye én rendes életet éltem. Csak annyit ittam, hogy..., szóval normálisan. Aztán mentem haza a családomhoz. Várt az ebéd..., meg... nyugalom volt. Nem kerestem rosszul. Szombat meg vasárnap pörkölt volt, meg húsleves, meg rántotthús..., mindenfelé jó szag volt..., érezte az ember, hogy ünnep van. Nem, nem volt karácsonyfa. Minek az nekem. Csak rosszabb lett volna. Tudja egyszer vettem a fiam nak egy biciklit. Sírva is fakadt örömébe. Nem, akkor nem volt karácsony. Csak úgy vettem. Kaptunk jutal mat aztán abból. A z asszony morgott egy kicsit, de aztán már nem bánta... Hát így vagyok most. Most már nincs senkim, semmim. A z lenne a jó, ha nem lenne több karácsonyom. Ezt kívánja nekem!" Salgótarjánban és vonzáskörzetében 1993 végére az 50-60 év közötti munkanélküli: 599 fő. (L.M.-né, volt adminisztrátor. 27 éves. Két gyermekét egyedül neveli.) "Engem az elsők között menesztettek. Akkoriban átalakult a cég, aztán én nem fértem be­ le az új csapatba. Csak azok maradtak, akik közelebb voltak a tűzhöz. Ma sem értem, hogy mi ment, meg hogy hogyan. Tudja GYES-en GYED-en voltam a gyerekekkel, visszamentem, aztán már kaptam is a papírt, ho g y mehetek. Még meg sem melegedett alattam a szék. Azóta se találtam munkát. Akkoriban még meg sem mertem mondani senkinek, hogy én munkanélküli vagyok. Olyan szégyen volt ez. Ma már azt hiszem nem az. Ma már sokan vagyunk. Lehet be­ szélgetni is róla. Szóval hamar nehéz helyzetbe kerültünk. Hiányzott a fizetés, a segély meg csak segély volt, a lakásrészleteket is fizetni kellett, aztán meg már segély sem volt... a f é r ­ jem meg megunta a pénztelenséget. Hiába könyörögtem neki... El is költözött innen. A zt mondta, hogy tíz év múlva ebben a megyében még f ű sem fo g nőni. A zt hiszem neki volt igaza. Most itt vagyok a két gyerekkel. Tőle soha egy fillé rt se látok, mert arra vigyáz, hogy ne le­ gyen ellenőrizhető jövedelme. Nem tudom megfogni vele. Innen, onnan jön segély... Kedvez­ ményem van az iskolába, meg az óvodába...., de nincs egy rendes ruhájuk a gyerekeknek... Ünnepélyre nem is engedem őket... Ne szégyenkezzenek. Lett volna munkám a varrodában, de nem tudok mibe elmenni dolgozni. Nincs egy olyan, amiben emberek közé mehetnék. A fizetés meg egy idő után teljesítménybéres, és mire nekem olyan gyakorlatom lett volna... addigra éhenhalhattu nk volna. Lett volna munkám, segély nem lett volna. Én nem tudok egy hónapot kibekkel ni. Még kétnapos tartalékom sincs. Nincs innen kiút. A kapcsolataim is mind szét­ mentek..., elmenni, egy normális helyre beülni..., enni egy fagylaltot... ez álom. Csak álom... Valamikor vettem könyveket..., el is olvastam őket. Ma már az antikváriumba vannak... biz­ tosan megvették őket..., jó könyvek voltak. Hát ilyen az én életem. Ezt azért nem gondoltam volna..." (Sír) 167 �palócföld 94/2 Salgótarjánban és környékén 1993 év végére a munkaviszonyban nem állókból 1527 fő szellemi. (45 éves, villanyszerelőként dolgozott 28 évig egy munkahelyen.) "A z én korosztályomból vagyunk úgylehet legtöbben az utcán. Öregen arra, hogy újra idomítsanak, de még fiatalon a nyugdíjhoz. Vállalathoz való hűség..., hűségjutalom... A mű­ helyben én voltam a legjobb. Azokon a berendezéseken már behunyott szemmel is eligazod­ tam. Ha új helyre mennék, akkor ott olyan kezdő lennék, mint a leghülyébb inas. Nem tudom, hogy élném meg azt a szégyent. Átképzés? Mi lehetnék én? Szakács? Vagy számítógépes? Nyelvet tanulni...? Nem menne az már nekem. A gyerekek nem tudják, hogy mekkora a baj. A Karácsony az úgy volt, hogy eladtuk a tel­ ket, és abból vettünk nekik szép ajándékokat; hegyibiciklit, meg a másiknak írógépet, mert a kereskedelmibe jár... Szóval tartjuk a látszatot. Van úgy, hogy reggel együtt megyek el itt­ honról a feleségemmel, mintha én is munkába mennék. Higyjék csak a lépcsőházban, amit akarnak. Én mindig rendesen dolgoztam... Tartjuk a látszatot..., de ha f é l éven belül nemta­ lálok valami normális munkát, akkor végünk van." Salgótarjánban a munkanélküliek életkora szerinti megoszlás az 1993 végi adatok szerint: 17 év alatt 100 17-20 éves 645 21-25 éves 826 26-35 éves 1744 36-45 éves 2045 46-50 éves 764 51-55 éves 504 60 év fölött 0 (20 éves, szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező. Egyetlen napot sem dolgozott még be­ jelentett munkahelyen. Családjától külön él. Barátoknál, lépcsőházakban, lebontásra ítélt épületekben alszik.) "A szüleimmel összebalhéztam. Kinek van kedve nap mint nap azt hallgatni, hogy menj már dolgozni, csak az nem dolgozik, aki nem akar, csak viszed a pénzt itthonról... meg ilye­ neket. Egy fa la t nem ment már le végül a torkomon. Tiszta gyomorgörcs volt az egész. Ahe­ lyett, hogy az öregemék segítettek volna, csak dumáltak vég nélkül. Azért, mert nekik még ma is van meló. Jó szakma! Kitörölhetem a seggem a szakmunkásbizonyítványommal. Aztán el­ mentem Pestre. Kőművesek mellé sitnyíknek. Zsebből zsebbe pénz! Jó volt, de vége lett. Aztán csak visszajöttem, mert hirtelen nem találtam semmit. Most volt egy kis földmunka. Napi ezer. A z sem volt rossz, még meg is híztam. A cuccaim szerteszét vannak a haveroknál. Ha diszkóba megyek, akkor van úgy, hogy három helyről kell összeszedni a ruháimat, hogy nor­ málisan nézzek ki. Miért látszana rajtam, hogy csövezek? Én adok magamra. Mindig is ad­ tam magamra. A turkálókból egész jó cuccokat lehet összeszedni... csak a tél nehéz. Akkor 168 �palócföld 94/2 mindig probléma van, hogy kégli szóval tudja... Sok haverom van, de két napnál tovább nem lehetek sehol. A zt hiszem megyek a légióba. Én mindent megcsinálok amit mondanak. Szarok én az emberekre. Ha ölni kell, hát ölök. Én bárkit meg tudnék ölni. ...Igen, még az anyámat is. Csak felvegyenek” 1993 decemberi adatok a munkanélküliek állománycsoportonkénti felosztásáról Salgótarjánban: Szak­ munkás 2413 Bet. munkás 2090 Segéd­ munkás 909 Felső vezető 6 Vezető 111 Irányító 139 Ügyintéző Ügyv.alk. 728 327 (Vállalkozó) "Ki mondja, hogy itt rosszabb?! A z élhetetlenek, meg a szar alakok. Nézze, aki nem csak egy szerszámként működtethető, hanem fe je is van, az itt és most mindent elérhet amit akar. Én napi tizenkét órát hajtok, de meg is van az eredménye. Minek fizetnék az alkalmazottaimnak többet? Nincs itt pótolhatatlan ember! Akinek nem tetszik, az mehet. I g en, igaz. Van tanyám, több kocsim, és nem a Balatonra járok nyaralni. Megdolgoztam érte. Hogy honnan volt az induló tőke? Erről nem nagyon akarok semmit se mondani. Éppen elég, hogy annyi adóval szorongatnak. Nem tudom, hogy mit akar ez a kormány. Közben meg arról szövegel­ nek, hogy így meg úgy vállalkozásbarát ez a kormány. No, hát én erről mesélhetnék. Irígylik tőlem, az igaz. Rengeteg irígye van az embernek. Tarjánba én nem is veszek semmit. Minek beszéljen az egész város arról, hogy kétszázötvenezres gyűrűt vettem a feleségemnek. ...Könyvet? Hát mikor van arra nekem időm, hogy könyvet olvassak? Van már talán vagy húsz éve... Látja ez a baj, én kenyeret adok egy csomó embernek, nem kímélem magam, erre meg mindenféle rongyosok lenéznek, mert én nem olvasok könyvet, meg nem járok ide meg oda. De nem a maga felesége érkezett Mercédesszel a Hiltonba..." Nincs kommentár. 169 �palócföld 94/2 Barcs János Magyarábok URAM! Micsoda sorsot mértél népünkre?! Ezerötszáztizenhétben... Jó Istenem: Idegen új hazára leltek fiaink... Alsó-Nubia ismeretlen világa Lett számotokra: Wadi Halfa szigete S befogadott fiaivá benneteket: Ti Asszuánig futó gyötört harcosok: Halálraszánt, harcból menekült magyarok! S Menartin, Gyanna után Halfa Daghim Lett számotokra az új éltető haza. Idegen otthon -: messze sodort testvérek: S lettetek MAGYARÁBOK kik még éltek HUNNIA-szívvel égtek és ragaszkodtok Az ősi Hazához! Honnan tudhattatok Ti, távoli idegen nyelvet beszélők Erről az ősi-hős, nagysorsú hazáról?! Évszázadok vihara nyeste e nyelvet S nem tanulhattatok magyarul verset: S lettetek MUSZLIM-magyarok: Emlékezők... Tudjátok milyenek a magyar temetők?! Mária Terézia korában -: kínban Földönfutók! Ti Asszuánba sodratott Magyar Ábrahámok, de a lelketekben Ott éltek a meggyötretett magyar álmok. Sós tengerrel mosdattátok az ősi gyászt S magyarul imádkoztatok magyar fohászt: S elszáll-e még hozzátok a magyar átok?! (Szigliget, 1993. október 23.) 170 �palócföld 94/2 Álmomat kitakartam Táncolnak a fenyőfák a parkban; hajnali álmomat kitakartam. Szobám ablakában állok csöndben: mint egykoron -, börtönömben! (1993. október 23. Szigliget) Hajnali jel Rándítod vállad unottan, és vérzik a világ. Hallgatod a vészt magadban s beléremeg a szád. Napsugár-fény őrzi arcod; hajnali jel ügyel fegyelmezőn -:bírjad harcod, s hogy mindenre figyelj. Istenem biztass jelezve, vétkemül ne büntess! Tollat tartó őr-kezembe, - még sok erőt ültess! Lehessek szolgád utamon: Mindörökre veled. Másképp szólítson kudarcom: S máshogy a képzelet. (Szigliget, 1993. október 26.) 171 �műhely Praznovszky Mihály Mikszáth erdélyi képviselő lesz Mikszáth Kálmán 1887-től 1910-ig volt országgyűlési képviselő. 1887-ben Illyefalván választották meg, 1892-ben Fogarason, 1896-ban, 1901-ben és 1905-ben ugyanitt, utoljára 1910 májusában indult volna a vá­ lasztásokon, de ezúttal már a máramarosi ke­ rületben. Most részletesen csak első megvá­ lasztásának történetével foglalkozunk, kitér­ ve a korábbi - későbbi fejleményekre is, az erdélyi kapcsolatnak a teljes feldolgozásán jelenleg is dolgozunk. Csaknem negyedszázadnyi idő ez, s három kerület. Kérdések sora fogalmazódik meg azonnal: miért lett képviselő, s ha már az, ak­ kor miért nem Nógrád küldte fel fiát, akire ország-világ előtt büszke lehet. De nem úgy történik: valami elromlott Nógrád és Mik­ száth között, még ifjúkorában és soha nem is jött rendbe. S miért lett képviselő? Mikszáth 1881 szep­ temberétől írja az országgyűlési karcolato­ kat, amelyek példátlan népszerűséget hoznak neki. Egyre lejjebb merészkedik a karzatról, az újságírók helyéről, hogy minél közelebb­ 172 ről lássa szatíráinak hőseit. S aztán egyszer csak ő is ott marad a padokban, noha tudja, kormánypártiként nagyon nehéz ám a kor­ mányt bírálni. Nem szólva arról, hogy igen egyértelmű véleménye volt a képviselőségről és mindazokról, akik ezt a titulust óhajtják. Ezt írja egyhelyütt: "Magyarország kabátos lakosai a következőképpen oszlanak meg: olyanok, akik képviselők, akik már voltak képviselők, és olyanok, akik akarnának kép­ viselők lenni." Mikszáth Erdéllyel kapcsolatos írásai rész­ ben függetlenül a képviselőségtől, részben azzal összefüggésben születtek. 1885-ben több erdélyi vonatkozású írása is megjelenik a lapokban. Ezek egy része visszhangtalanul zúgott el Erdély bércei között, másokra vi­ szont válaszolt az echo, s lett belőle negyedszázados kapcsolat. A vármonda sorozat darabjai közül ekkor jelent meg a Magyar Ifjúság című lapban a Csicsóvár és a Kőhalom. A Csicsóvár fan­ tasztikus meséjének forrását illetően bizony­ talanok vagyunk, de a Kővár meséjét Orbán �palócföld 94/2 Balázs hasonló című értekezéséből merítet­ te, amely már évekkel korábban megjelent a Magyarország és a Nagyvilág című lapban. Az igazi fordulatot e kapcsolatban egy rö­ vid kis írása hozta, amely 1885. június 6-án jelent meg a Pesti Hírlapban.Címe: A k ik nem zúgolódnak. Ha megírásának körülményeit vizsgáljuk, máris olyan személyeket talá­ lunk, akik a Mikszáth-Erdély viszony alaku­ lásában fontos szerepet játszanak. Az előzmények mindössze pár nappal ko­ rábbiak. Június 4-én jelent meg a Málik Jó ­ z s e f szerkesztette Székely Nemzetben Sepsiszentgyörgyön Császár Bálint polgármester indítványa, amelyet a megyei törvényható­ ság elé terjesztett, s amelyben Háromszék vármegyében egy felső tagozatú gimnázium felállítását javasolja. "Legyen az a felsőbb is­ kola főgimnázium, vagy főreáltanoda, telje­ sen egyre megy. Ha mind a kettőt sikerülne létesíteni, annál jobb lenne. Háromszék me­ gye népességi arányához (125 000 lakója van) két felsőbb iskola sem lenne felesleges." - írja a polgármester. Mikszáth erre a cikkre reagált két nap múl­ tán. Honnan ez az ismeret? Netán rendszeres olvasója lett volna a Székely Nemzetnek? Aligha. A válasz egyszerű: Beksics Gusztáv hívta fel a figyelmét a cikkre, aki 1884-től Sepsiszentgyörgy szabadelvű párti képviselő­ je, s mellesleg Mikszáth szerkesztőségbeli társa a Pesti Hírlapban. (Beksics Mikszáthtal egyidős, 1847-ben született, 1906-ban halt meg, író, újságíró, politikus.) Mikszáth írása feltűnően meleghangú. Jó­ szívvel említi Császár Bálintot, a Székely Nemzetet (t.i. az újságot) de legmelegebben a háromszékiekről ír. Akik tűrtek és vártak, mondván van náluk szegényebb is az ország­ ban, azokat támogassa előbb a hatalom. S csak most, amidőn kiderült, ugyan nem szá­ míthatnak senkire, nos, csak most lázadnak fel, s kérnek maguknak iskolát. Mikszáthot ez hatja meg igazán, más írásaiban szólt ha valahol iskolát, kultúrát támogató szándék­ ról hallott. Megérezte, hogy a kérés nem más, mint a székelység fennmaradásának egyik, ha ugyan nem legfontosabb lehetősége, a tu­ dás. Ezt írja: "E szép sorok, melyek erőtel­ jesen és maga valóságában vázolják a helyze­ tet, mély részvétet ébreszthetnek mindenütt a székelyek iránt, kik harcolnak a földdel is, mely alattuk van, s szinte erőszakkal veszik ki belőle a táplálékot, s harcolnak körös-kö­ rül a szomszédokkal, az oláh és szász áramla­ tokkal. S ebben a küzdelemben még csak nem is panaszkodnak; nem mondják: mi már nem akarunk küzdeni többé, elfáradtunk, hanem azt mondják: adjatok nekünk még egy ágyút, egy oskolát." Az írásnak nagy visszhangja támadt Sepsiszentgyörgyön. A Székely Nemzet június 9én közölte is a teljes anyagot egy kis beveze­ tővel, amelyben ezt írják: "A kitűnő író meleg érdeklődése a Székelyföld iránt hálára köte­ lezte Háromszék megye közönségét." Beksics, aki tudott lépésekkel előre gondol­ kodni, igyekezett ezt a hála-igéretet azonnal ki is használni. Már június 16-án olvasható a Székely Nemzetben, hogy a hónap végén ő és Mikszáth Kálmán Sepsiszentgyörgyre utaz­ nak. A lap ezután többször is foglalkozik az utazás tényével, javasolja a két nevezetes embernek, hogy mit nézzenek meg a megyé­ ben, mert úgy érzik, "a mi viszonyainkkal azonban körülbelül mindkettő ismeretlen 173 �palócföld 94/2 idáig." Mikszáthot rendkívüli módon dicséri: "...az ország szellemi és erkölcsi jólétét iro­ dalmi téren biztosítani vágyó írók testületé­ nek tevékeny, munkás és kedvelt tagja... az emberek szívében rejlő kincsek szerencsés gyűjtője, a hétköznapi élet ügyes dicsője." Azonban a várva várt író nem érkezett meg, mert a június 26-i felhőszakadás elsodorta a hidakat, elárasztotta az utakat. Pár hónapot kellett várni: 1885. október 3-án Mikszáth Kálmán első ízben érkezik meg Sepsiszentgyörgyre. A fogadtatás méltó volt a város lakóihoz: úgy üdvözölték a vendégeket, mint a magyar szellem kimagasló képviselőit. Az állomáson a polgármester várta őket, még aznap díszva­ csora volt a Pál István-féle vendéglőben. A következő napon megnézték a Mikó kollégiu­ mot, a polgári fiúiskolát, az első Székely Szö­ vőgyárat. Jártak a Székely Nemzeti Múze­ umban is. A látogatásnak - a kétségkívüli politikai következménye mellett - szépirodalmi hatá­ sa is lett. Megírja és október 9-13 között négy részletben meg is jelenteti a Pesti Hír­ lapban A székelyek között című cikkét. (Málik József természetesen ezt is utánaközölte.) Mikszáth nem hagyja ki visszatérő témá­ ját: azt mondja, egy országgyűlési követet kí­ sér el - ez Beksics - mert azt szeretné látni, "milyen a képviselő odahaza, a választói kö­ zött". Ez adja meg a cikk keretét, de szá­ munkra sokkal érdekesebb amit az élményei­ ről ír. Elment Árkosra, s röviden bemutatja a székely falut, székely házat, szobabelsőt. Kö­ zöl egy dialógust is a szóhasználat, a tájszólás illusztrálására. Leírja a frissen felújított sep­ siszentgyörgyi református templombeli láto­ 174 gatását, találkozását az öreg 48-as honvé­ dekkel. Általában és mindig keresi és illuszt­ rálja a székely lélek titkát. Egy mondata van a polgármesterre is: "átmegyek a hatalmas Császár Bálinthoz, akit Bálint Császárnak hívnak a székelyföldön. ”A székelyek baja cí­ mű folytatás-részben a helyi gondokat abban látja, hogy "kevés a földjük". Mit lehetne tenni? Mikszáth szerint ez a megoldás: "Egy kis jóakarattal könnyen lehetne a székely kisipart szélesebb alapra fektetni. Sőt egy kis megerőltetéssel tán nagyipart is teremteni... De a székelynek nincsen szája, amikor kérni kell, sokan aztán azt hiszik, hogy akkor sincs szája, mikor enni kell... Ha kér, legfeljebb os­ kolát kér, olyasmit, amiért mások nemigen törik magukat. De még oskolát sem kap ele­ gendőt. Hanem eljöhet majd (bár ne jöjjön) az az idő, amikor megsiratjuk mi azt, hogy mikor iskolát kért, nem adtunk neki tetejébe még vasutat is.” Mikszáth második látogatására 1886. ja ­ nuár 30-án került sor. Ekkor érkezett meg Szotyorba, Nagy Károly barátját felköszönteni nevenapján. Szombaton jött és vasárnap este már vissza is utazott. Pestre menet még megállt két napra Kolozsvárott is a várost megtekinteni. E látogatásnak újabb cikksorozat lett az eredménye A mi külön Tündérországunk címmel, s az Ország Világban jelent meg. Mikszáth - kedvelt szokásaihoz híven - előb­ bi cikkének tényanyagát is bedolgozta ebbe az írásba. De fűzött egy-két olyan új gondo­ latot, amelynek igazán, fájdalmas aktualitá­ sán ma is el kell gondolkodnunk. Ezt írja: "Gyakorta szokták mondani a magyarorszá­ giak, hogy a székelynek két esze van. Sokszor �palócföld 94/2 a jobbik eszükkel gondolnak ki valamit, de a rosszabbikkal hajtják végre. Én úgy találom, hogy nekünk magyarországiaknak van két eszünk velük szemben. Az egyik eszünkkel magasztaljuk, nagyra becsüljük, nemzetünk virágának tartjuk őket. A másik eszünkkel pedig el hagyjuk őket pusztulni.” De azt is el kell fogadnunk, amivel a cikkét zárja: "Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna őket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, mikor egy szót sem tudnak másképp!" Ettől az időtől kezdve Mikszáth töbször járt Szentgyörgyön, Illyefalván, Szotyorban. S ha később Háromszéktől el is sodorja a sors, de nem Erdélytől. Újabb vár-regéket dolgoz fel olvasmányai alapján. Más írásai­ ban erdélyi élményei politikai eszméinek ki­ mondására szolgálnak keretül. 1892-ben A lyukas garasok című írásában, mint politi­ kus elmélkedik fogarasi megválasztásán és azon a támadáson, amely emiatt érte. Nem véletlenül jut el a végső konklúzióig: "Isten tudja, hogy lesz, mint lesz, - de úgy sohase le­ gyen, hogy minket az oláh ellenségnek tart­ son, s hogy mi az oláhot szégyeneljük. Van még nekünk ennél egyéb dolgunk is idehaza." Az 1904-ben keletkezett A z én kerületem című írásában képviselői magatartását, szo­ kásait mutatja be kendőzetlen szókimondás­ sal: "Hiszen olyan szűkszavú voltam ezideig, mintha képviselő sem volnék. Sem a kerüle­ temben, sem a kerületemről nem beszéltem, nem írtam semmit. Pedig innen-onnan egy fél életet töltöttünk együtt, állandó meleg vi­ szonyban, melybe nem vegyült keserű szó, se azelőtt, se most, mindössze azt hangoztatták panaszképp egyszer-máskor, hogy ritkán me­ gyek hozzájuk, de én azt is elütöttem egy megjegyzéssel: Ugyan hol hallották, hogy a patak visszajárjon a forrásához?" (Fogarasi 18 éve alatt ötször volt kerületében!) Visszatérve első megválasztásához, lát­ nunk kell, hogy mindezek a baráti látogatá­ sok tervbe vett, s egyelőre titokban tartott képviselővé választását készítették elő. Te­ kintve, hogy ez Magyarországon történt, a ti­ tok sem volt sokáig titok, s alighogy elterjedt Mikszáth esetleges képviselőségének terve, azonnal a sajtótámadások középpontjába került. Leginkább éppen egy kolozsvári lap, az Ellenzék támadta az írót és a háromszéki­ eket. Érdemes ennek a hátterét megvizsgál­ nunk. Először is nem tudhatjuk, hogy a kezdeti látogatások mennyiben szólnak az új él­ ménynek, Erdélynek, az erdélyi embereknek, annak a legendakörnek, amely még ma is él és hat. Ám mindenképpen feltételezhetünk politikai szándékot is, ismerve Beksics Gusz­ táv - a kezdeményező - ilyen irányú elköte­ lezettségét. Az 1886. január 30-i látogatás után Bródy Sándor már arról ír, hogy azt be­ szélik az országban, az 1887-es országgyűlésbe Mikszáth is be akar kerülni. De még nem említi, melyik kerületről lenne szó. 1887 elején már egyértelművé válik, hogy képviselőnek készül, s éppen az illyefalvi ke­ rületben. Ezt igazolja a Málik Józsefhez inté­ zett levele, s az, hogy 1887. február 26-án és 27-én ismét ott van Szotyorban Nagy Ká­ rolynál. (Akit egyes források kiváló kortes­ nek is tartanak!) A díszebéden olyan jeles he­ lyi személyiségek vesznek részt, mint a főis­ pán, az alispán, és más megyei politikai elő­ kelőségek. Ez most már a szándék nyílt beje175 �palócföld 94/2 lentését jelentette, s egyúttal a politikai küz­ delem elvállalását, de legalábbis elviselését. Ezt a harcot irányította a kolozsvári Ellen­ zék. Megszólalt többek között Orbán Balázs is, aki egy székely jelölt mellett voksolt, mondván, minek idehozni "importált porté­ kát". Egy másik cikkíró áprilisban sokkal durvábban fogalmaz. Állítólag Nagy Károly azt mondta volna a választóknak: "a széke­ lyek e derék tót embernél különb magyart nem kapnak." (Mikszáth mindvégig távol maradt ettől az ízléstelen és igénytelen poli­ tikai szócsatározástól.) Maga a jelölőgyűlés 1887. június 7-én zaj­ lott le Illyefalván. Ezen Mikszáth jelen sem volt. Leveleiből, felesége emlékirataiból tud­ juk, ismét elővette őt régi betegsége, megfáj­ dult a torka, hangját rövid időre teljesen el­ vesztette. Amúgy, nem is volt rá szükség, hogy odautazzon, Nagy Károly mindent ki­ tűnően előkészített, főleg a választókat győz­ te meg. A jelölőgyűlésen először Kiss Lajos étfalvi református lelkész szólt Mikszáth mellett, aki szerint "A költő és hazafi szeren­ csésen párosul Mikszáth Kálmánban a ma­ gyar irodalom eme fényes nagy tehetségé­ ben, kinek mély emberismerete, melegen ér­ ző lelke, magyar faji és jellemvonása úgy a sajtóban, mint a parlamentben a székely ér­ dekek istápolására megbecsülhetetlen kin­ csekül mutatkoznak." Ezt követően Nagy Károly (egy másik Nagy Károly ő, sepsi­ szentgyörgyi ügyvéd, hiszen a szerepek jól el voltak osztva!) kért szót, aki szintén Mikszáthot javasolta, mint a székely érdekek leg­ hatásosabb védelmezőjét. "Szűnni nem akaró éljenzés követte a lelkesült beszédet, melyután az elnök az ünnepélyes hangulatnak 176 megfelelő meghatottsággal kijelentette, hogy az illyefalvi választókerület szabadelvű párt­ ja országgyűlési képviselőjelöltjéül M ik­ száth Kálmánt egyhangúlag kijelölte." Mikszáth a határozat kézhezvétele után azonnal válaszolt, boldognak érzi magát és megtisztelve is e döntéstől. Örömmel, de nem minden aggodalom nélkül fogadja el a jelölt­ séget - mondja - ebben a világban "mikor olyan méltóság nélküli hajsza folyik a man­ dátumokért, mintha azok valami javadalmak volnának. Bizony pedig kötelességek azok." Ő is felveti a kérdést, mintegy elébemenve a támadásoknak, hogy vajon nem lesz e baj ab­ ból, hogy ő nem erdélyi. Remek fordulattal palóc származását hozza fel mentségül: "...íme az én szülőmegyémben is azok a ha­ gyományok élnek, amik itt: Attila szétszórt népének egy része a Mátra tövénél teleped­ tek le, a másik része a székely bércek között... De ez véleményem szerint mind nem ide való dolog. Ma már nem élnek meg a nemzetek meséikből. Nem azon kell most okoskodni, mi volt ezelőtt, hanem hogy mi legyen ez­ után." A választás eredménye nem lehetett kétsé­ ges, márcsak azért sem, mert Mikszáthnak még ellenjelöltje sem akadt. 1887. június 18án Mikszáthot életében először megválasz­ tották a magyar országgyűlés képviselőjének Erdélyben, az illyefalvi kerületben. Mikszáth maga ugyan nem volt ott Illyefalván, csak a választás után érkezett oda, hogy átvegye a mandátumot és beszédet mondjon, amely­ ben némi szónoki fordulattal utalt az újságí­ ró-képviselő szerep ellentmondására is: "Ed­ dig az volt a dolgom, hogy a karzatról figyel­ tem a tisztelt Házat, ezentúl az lesz a dolgom, �palócföld 94/2 hogy a Házból fogom figyelni a karzatot - a népet, s különösen a székely népet; azoknak hangulatát, szívdobogását, hogy abból tanul­ jam a képviselői kötelességemet felismerni.” Mikszáth óvatos volt, előre leszögezte: "A képviselőjelölt urak többnyire abban törik fejüket, hogy minél többet igérjenek: én megvallom, a lefelé való licitálásban fogom keresni a hatását: minél kevesebbet igérni, de azt legalább betartani.” Nem tudjuk milyen keveset igért Mikszáth, de az nagyon kicsi le­ hetett, hiszen választóival a ciklusban egy­ szer sem találkozott, a parlamentben egyszer sem szólalt fel. Ha személyesen kopogtak be hozzá, kénytelen-kelletlen fogadta őket, so­ kat nem tudott nekik segíteni. Ám tett ennél sokkal többet, hatékonyab­ bat. Írt róluk, sokat írt róluk, együttérzéssel, szeretettel és aggodalommal a székelyekről, gondjaikról. Egyelőre még tisztázatlan okok miatt 1892-ben nem jelöltette magát Háromszé­ ken, hanem Fogarasra indult a mandátumért. (Lehet, hogy így kívánta a Szabadelvű Párt érdeke?) Fogarasi megválasztásának törté­ nete egészen különleges, eredeti, be is épült a mikszáthi életműbe, lett belőle a körtvélyesi csíny alapanyaga. De illyefalvi élményei sem múltak el nyom nélkül. Az első választás tör­ ténetének jónéhány szereplője valóságos ala­ kokról mintázódott, mindahányan Illyefalváról, Sepsiszentgyörgyről valók. Berde Zoltán erdélyi kutató látott egy olyan kötetet, amely részben ezt igazolja. Az 1910-es jubileumi kiadás Két vála sztás M a­ gyarországon című kötetébe egy szotyori ta­ nító, bizonyos Nagy György bejegyezte saját kedvtelésére a valóságos helyszínt és szerep­ lőket: "Borontó - Szotyor (a dombon túl); Szentandrás - Sepsiszentgyörgy; III. 12. Gergely-napja - Károly napja; a vármegye nábobja - szotyori Nagy Károly; Király János - Császár Bálint; főispán - Pótsa J ó zse f; Tenky gróf - Nemes János; Baló Gáspár Imreh Albert; megyei aljegyző - Vajn a M ik­ lós." Mikszáthot halála is részben Erdélyhez kö­ ti. 1910 májusában a csodálatos jubileumi ünnepségek után azonnal leutazott Máramarosszigetre fiával, hogy részt vegyen a válasz­ tási előkészületekben. Ott rosszul érezte ma­ gát, félbeszakította kortesútját és visszajött Pestre. Négy nap múlva halott volt. Koporsó­ ja körül egy egész nemzet gyászolt. Nem a politikust, nem a képviselőt, hanem az írót. Bizonyára gondoltak rá, hogy politikusnak, erdélyi képviselőnek tán kicsi volt. Ez így igaz. Ám meglehet, azért lett kis politikus, hogy nagy író lehessen. 177 �palócföld 94/2 Kozma Dezső Madách - a kolozsvári színpadon Az első siker Madách Imre drámai költeményének szín­ padi életéről két alapvető könyvet is írtak: az első ötven évről Németh Antal, 1933-ban, az ezt követő évtizedekről Koltai Tamás, 1990ben.1 Ma sem nélkülözhetjük egyiket sem, ha el szeretnénk igazodni Madách színpadának kulisszái közt. - A szerzők azonban nem vál­ lalkoztak a vidéki előadások nyomonkövetésére. Éppen ezért úgy gondolom, nem haszon nélküli áttekinteni Madách művének utóéle­ tét egy olyan színpadon, mint a kolozsvári. Abban a városban, amely már 201 évvel eze­ lőtt hajlékot adott a magyar színjátszásnak, s amely immár száz esztendeje hű tolmácsolója Madách művének. S talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a szellemi erjedést szorgalmazó próbálkozások közepette történik meg ez a "megismerkedés" 1872-ben megalakul a kolozsvári Tudo­ mányegyetem, és új lapok, folyóiratok jelen­ nek meg: 1885-ben sikerül megszervezni az 178 erdélyi művelődési törekvéseket összefogó Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE), három esztendő múltán pedig az Erdélyi Irodalmi Társaságot. De a Madáchmű iránti érdeklődésnek is vannak már eredményei a korabeli erdélyi tudo­ mányosságban. Hogy csak két példát említ­ sek: Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsvárott írja meg tanulmányát Madách világnézeté­ ről, Morvay Győző pedig, másfél évtized múlva, Nagybányán jelenteti meg a szakiro­ dalomban ma is számontartott Madách-magyarázatait2. A valóságos eseménynek számító Madáchbemutató a színház meglehetősen válságos korszakában kerül sorra. A város egyik ran­ gos napilapja, a Magyar Polgár például 1878-ban arra panaszkodik, hogy a 20.000 forintos állami segély nem több, mint "fél mankó egy beteg ember hóna alatt" pár év múlva az igazgatóság külön emlékiratban kénytelen feltárni a minisztérium előtt az in­ tézmény áldatlan anyagi helyzetét. Azt is tudjuk, hogy a Tragédia kolozsvári �palócföld 94/2 rendezőjének, Ecsedi Kovács Gyulának már korábban dédelgetett terve volt Madách mű­ vét színpadra állítani, de a nemes szándék épp anyagi okok miatt "hajótörészt szenvedett".3 1884. február 27-én Ecsedi Kovács Gyulá­ nak mégis sikerül elképzelését valóra válta­ nia. Alig öt hónappal Paulay Ede budapesti ősbemutatója után, az 1821-ben megnyitott Farkas utcai színházban életre kel Kolozsvá­ rott is Az ember tragédiája. Janovics Jenő, a "kincses város" másik színházi egyénisége így emlékezik E. Kovács Gyulára: "Ecsedi Kovács Gyulában igazán megtestesült ennek a régi színháznak minden hagyománya, élethivatása, sorsrendeltetése. Nemcsak a maga korát képviselte abban a színházban, hanem az előtte zajlott korok tö­ rekvéseit is hűségesen, múltakat tisztelően. (...) A magyar színpadi művészet hőskorának egyik legnagyobb érdemi és leggazdagabb te­ hetségű vezéregyénisége volt E. Kovács Gyu­ la. Igazi vezér volt: új utakat törő, tisztult cé­ lok felé lendülő, irányt parancsoló. Lelkese­ dése, tudása, hite és akaratereje a múlt szá­ zad második felének művészi életére elhatá­ rozó befolyással volt. Egész korszakot képvi­ selt: a magyar színpadi művészet legdúsabb és legáldásosabb korszakát (...) Kovács Gyulának igen nagy része van ab­ ban, hogy a kolozsvári nemzeti színház a ma­ gyar színpadok élére lendült, nemes célkitű­ zéseivel, nemzeti, művészi és irodalmi útjel­ zéseivel."4 Ez a sokat olvasó színész, régi magyar drá­ mák és Shakespeare hőseinek híres alakítója a kolozsvári Shakespeare-kultusz megterem­ tője is. És mi ekkor sem számított mellékes­ nek: a vidéki várost nem tekintette pusztán "előkészítő iskolának". A Paulay felfogása alapján (öt felvonás­ ban) színpadra vitt Tragédia főszereplői: a darabot rendező és a díszleteket tervező Ecsedi Kovács Gyula (Ádám), a budapesti ősbemutató Évája, Jászai Mari mint vendég és a már több mint egy évtizeddel korábban Kolozsvárra szegődő Szentgyörgyi István (Lucifer). Három különböző alkatú, stílusú színész, három művész-egyéniség. Ahogy Ja­ novics írja előbb idézett könyvében: "E. Ko­ vács Gyula felhők fölött szárnyalt mindig. Szentgyörgyi pedig a földön vetette meg ke­ ményen a lábát." A siker - miként a lapokból kitűnik - nem mindennapi. (Természetesen a taps szólott a kivételes alkalomnak és a mű alkotójának is.) Másnap a Bartha Miklós alapította E llenzékben a színház világában járatos filológus és szerkesztő, Ferenczi Zoltán a mű gondo­ lati mélységét ("bölcsességét") emeli ki. "Ná­ lunk sem árt - írja -, ha másutt nem meghíni a közönséget a philosophus elmék kerek­ asztalához plátói lakomára, hol eszmék csa­ táznak a mély lelkek magukkal töprengve küzdenek. (...) A közönség nagy dolgok sejté­ sével és tudatával távozott a színházból..."5 A vélemények inkább vallásfilozófiai szempontból térnek el. Ferenczi szerint - ko­ rélményből következően - Madách művében a pesszimista világnézet és a hit kibékítésének lehetünk tanúi, Sándor J ó zse f a Kolozs­ vári Közlönyben - Madách európai rokonait keresve - Isten és ember viszonyát (hierar­ chiáját) tartja fontosnak, hit, remény és sze­ retet hármasságában jelölve meg Ádám küz179 �palócföld 94/2 delmének értelmet. S mert filozófiai drámá­ nak fogja fel ő is, természetesnek tekinti, hogy a közönség két részre oszlik: "egy tisz­ tán csak látó részre s egy oly részre, mély ért is, sőt mély még többet élvez az értés, mint lá­ tás által."6 Madách filozófikumára figyel az Élet és Irodalom című hetilapban Hegedűs István is. "A költeményt át meg átható bölcselmi szellem az ember küzdelmét és buká­ sát politikai és társadalmi szempontból lát­ ja és láttatja. (...) Míg a misztérium keretében mozgó Goethénél a mennyország egész titok­ teljes hatalmával jelenik meg (...), addig Ma­ dách ege nagyon szegény, mert Madách az Úr által a politikai és társadalmi, tehát világi tusáiba elmerült embernek mondatja ki a menyugtató szót..." Végkövetkeztetése: "Nem a szeretet, nem a hit, nem a remény kö­ rében mozog Madách műve, de az értelmi felvilágosodás újabb meg újabb haladásait mutatja be."7 Talán ennyiből is kitűnik: hit és tudás ké­ sőbb annyiszor és annyiféleképpen megfi­ gyelhető szembesítéséről van szó már ezek­ ben a korai értelmezésekben, az ekkori ko­ lozsvári Madách-magyarázók írásaiban is vissza-visszatérő filozófiai megközelítésről. Jászai Mari "föltétien meghódolásra kény­ szerítő művészetét", tizenhárom szerepének sokarcúságát egyértelmű elismeréssel illetik, a legnehezebb művészi feladatnak Ádám sze­ repe tűnik. Igaz, Szentgyörgyi számára ide­ gen volt Lucifer alakja, de visszafogottabb minősítése azzal is magyarázható, hogy a rendezés - mint annyiszor később is - Ádám küzdelmét állította központba. Egy év múl­ tán az egyik színházi beszámoló szerzője meg is fogalmazza az Ellenzékben: "Az ember tra­ 180 gédiájának úgyszólván két szerepe van. Ádám és Éva." Az is lehet, hogy Szentgyörgyi (huszonki­ lenc évig játszotta Lucifer szerepét) közvet­ len játékstílusa magához idomította az "ör­ dögi" Lucifert. Janovics szerint "lassú moz­ gású, megfontoltan beszélő furfangos és go­ nosz magyar paraszttá" alakította. A következő évad előadásairól megjelenő tudósítások új tehetséget köszöntenek Éva szerepében, az alig tíz hónappal korábban ér­ kezett Medgyasszai Evelint, hogy aztán (nem tudni, mi okból) csak kilenc évi szünet után láthassa ismét Kolozsvár közönsége a Tragédiát. Madách azonban addig sem hiányzik a ko­ lozsvári színpadról. E. Kovács Gyula először alkalmazza színpadra három darabját: a Csák végnapjait (1886), jutalomjátékként a Mózes t (1888), majd a Férfi és nőt (1892). Visszhangja a háromszor bemutatott Mó­ zesnek volt, az elismerés a mű "gondolatisá­ gának" s a "pompás kiállítás”-nak szól ezalkalommal is. Az Erdélyi Híradó tárcaírója 1888. febr. 21-i számában így fogalmaz. " Nem annyira a dráma poézisének, mint in­ kább tendenciájának köszönhető, hogy E. Kovács úr Mózest scenírozta (...) Mintha Mózes nem a bibliai mythos hőse volna, ha­ nem a magyar faj szabadságszeretetének megszemélyesítése." Madách számára - fej­ tegeti ugyanennek a lapnak a március 5-i számában Ferenczi Zoltán - nem a dráma a fontos, hanem az eszme. Valóban, Ecsedi Kovács Gyula a "lelkesítést hitte időszerű­ nek". A Tragédiát 1895. december 4-én tűzi is­ mét műsorra a kolozsvári színház, a társulat �palócföld 94/2 igazgatójának, Ditrói Mórnak rendezésében. Az Ellenzék szavai szerint: "új erővel ébredt fel a pihenés hosszú álmából". E. Kovács Gyula és Szentgyörgyi mellett Hunyadi Margit személyében új Évát láthat a közön­ ség (és Beregi Oszkárt rabszolgaként). Az új "kiállításban", új szereplőkkel, a lát­ ványt fokozni kívánó díszletekkel előadott mű lelkes fogadtatása most sem marad el. "A kolozsvári színház ritka fényes ünnepet élt tegnap este" - veti papírra a Kolozsvár hír­ lapírója, Gyalui Farkas, az erdélyi művelő­ dés ügybuzgó szervezője. Lírai hangvételű cikkében különösen a tömegjelenteket tartja sikerülteknek, mindenekelőtt - az első ko­ lozsvári bemutatóhoz hasonlóan - a párizsi színt. "E tekintetben - írja - a francia forra­ dalom jelenetében a mi színpadi viszonya­ inktól alig remélhető hatalmas erejű és hatá­ sú dolgot végeztek. Érdekes, hogy a jelene­ tekben maga Ditrói igazgató is részt vett, mint statiszta, egy sansculotte szerepében: így vezényelte úgyszólván a jelentet a megírt színen, odahelyezvén magát is a hatásos kép­ be - akár egy festő, aki magát is odafesti a képén, mint mellékalakot."9 "Mintha maga a természetes élet zsibongása riadna fel a for­ radalmi Párizs utcáin..." - állítja az Ellenzék szingóval jezett cikkének írója.10 (A forra­ dalmi induló éneklésében részt vett a Kolozs­ vári Dalkör is.) Gyalui külön kiemeli a londoni vásárt lezá­ ró képet (négy csontváz ássa a sírt, végül min­ denkit bevezetnek a sírgödörbe) mint eddig Kolozsvárott nem látottat, amely nemcsak a Paulay-féle rendezéstől tér el, hanem Ma­ dách utasításától is. A cikk szerzője elismeri ugyan, hogy a jelenet érzelmileg hatásos ("nem egy néző szemében forró könnycsep­ pet fakasztott", hogy "a színpad hatalma e je­ lenet színrehozatalánál nagy erővel bizonyul be") - mégis javasolja a visszatérést Madách elképzeléséhez. Ugyanakkor, mintegy hang­ súlyozva a mű mitikus jellegét, Lucifer fellé­ pését az úrral szemben igen erőteljesnek érzi. "Ellentmondásában is ott kell lennie a fél­ elem, a meghunyászkodás bizonyos fajtájá­ nak" - hangzik a kritikus tanácsa. Új elképzelések Az 1898. december 9-i felújítás rendező­ jeként a társulat új színésze, Janovics Jenő mutatkozik be. A később Budapesten is si­ kert arató Fáy Szeréna Évája a Magyar Pol­ gár beszámolója szerint "az örök nő szédítő szélsőségekből összetett: egyszerű és rejté­ lyes, nyílt és titokszerű, szűzies és léha, fen­ séges és süllyedt, mindig egyforma és örökké változó."11Ismét a forradalom színe váltja ki a legnagyobb hatást. Ugyanakkor a zsúfolá­ sig megtelt színház - véli az egyik kritikus egyben a nemes ízlés bizonyítéka: alkalom a sűrűn látható, művészi igényt rendszerint nélkülöző könnyű műfajok elutasítására. Az ember tragédiája - a Gésák alkonya címmel az Ellenzék cikkírója ilyenképpen meditál: "A hastánc művészete ege tegnap bealko­ nyult. Tegnap egyetlen egyszer sem hánytak cigánykereket a kolozsvári színház színpa­ dán. A csepűrágás helyet adott Madách Im­ rének, aki elég ostoba volt, hogy komisz, unalmas drámát írt, ahelyett, hogy elragadta volna Owen Hall babérjait s megírta volna a Gésák szövegét ezelőtt negyven esztendővel (...) Ez még semmi. Akadt ember, aki jámbor időtöltései közepette előszedte ezt a darabot 181 �palócföld 94/2 és előadta Kolozsvárt. Valami Ditrói Mór ne­ vű úrnak hívták ezt az embert. Színigazgató volt. Ez az ember még más bolondot is köve­ tett el. Csinált egyszer magyar-ciklust, egy­ szer Jókai-ciklust, egyszer Csíky-ciklust, egyszer pláne Shakespeare-ciklust is. Egy ra­ kás drámát kiállított, s mondják, hogy 1000 forintot költött csupán Az ember tragédiájára."12 Nyolc év alatt négy Madách-bemutató (köztük három elfelejtett mű felfedezése), a Tragédia színpadi újraéledése a századfor­ dulón: tiszteletreméltó teljesítmény egy, sú­ lyos pénzügyi gondokkal küszködő vidéki színház részéről. (Más erdélyi városok: Máramarossziget, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Arad, Temesvár Tragédia-előadásai felfogásban nemigen különböznek Paulay dramaturgiai koncepciójától. Inkább az előadások vissz­ hangjáról, egyik-másik színész alakításáról kapunk más-más jelzéseket.) A kolozsvári színház vezetését 1905-től el­ vállaló Janovics Jenőnek köszönhető, hogy az elkövetkező években, 1905 és 1912 között a régi, majd az újonnan felépült Hunyadi téri épületben huszonhétszer játszották az általa rendezett Tragédiát, változatos szereposztásban. Hogy aztán 1913. március 14-én immár a színház új épületében - Paulay szcenáriumával szakítva, teljes (csaknem öt órát igénylő) szöveggel vigye színpadra. Huszonegy év múlva, Az ember tragédiája színrevitelének félszázados évfordulóján mondja el, milyen elképzelések késztették annak idején merész vállalkozására. A Pász­* tortűz 1934. március 15-i Madách-számában közreadott visszaemlékezéséből meg­ tudhatjuk: elsődleges célja időszerűvé tenni a művet, új kapcsolatot teremteni annak esz­ mevilágával. Ezért érezte szükségét annak, hogy a megcsonkításokkal sok értékétől megfosztott művet a maga egészében tárja a nézők elé. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy utólag tudatosodott benne e teljesség hátrá­ nya is: "Hiábája volt az elgondolásnak, hogy semmit sem hangsúlyozott ki, semmit sem helyezett élesebb fénybe, mindennek egyfor­ ma fontossága volt, semmit sem emelt ki.” Hevesi Sándorhoz hasonlóan, Isten és a lá­ zadó angyal harcát állította központba, ami­ ből eleve következik, hogy megnőtt Lucifer szerepe, mondhatni ő lesz a darab fő alakja. Ekkor már nem annyira a színpadi elfogad­ tatás volt az elsődleges cél, hanem a mű-kí­ nálta gondolati mélységek minél teljesebb és korszerű megelevenítése. A színjátszás új eszközeinek a felhasználásával. Különben is Janovics egyetlen rendezést sem tekintett ahogy ő mondta - "vegleges formájúnak", ál­ landóan változtatott eredeti elképzelésein. Az új színpadkép kaialakításában bőven él a fantáziát segítő technikai lehetőségekkel. Kéziratban maradt visszaemlékezésében ol­ vashatjuk: "A z ember tragédiájának kolozs­ vári új színpadi formája mindenekelőtt eze­ ket, a technikai fejlődés által kínálkozó lehe­ tőségeket használta ki. A költeménynek olyan részletei kerülhettek színpadra, ame­ lyek eddig, a technikai fogyatékosságok mi­ att, kimaradtak, de minden rendezői elgon­ dolás fölött uralkodott az a szempont, hogy *Ma a román Nemzeti Színház épülete. ( a Szerk.) 182 �palócföld 94/2 szigorúan ragaszkodni kell a költői mű szelle­ méhez és szövegéhez."13 A kritika méltányolta ezeket a színpad­ technikai megoldásokat, nem fogta fel úgy őket, mint amelyek elvonják a néző figyelmét a szövegről. Sebesi Samu például így ír az El­ lenzék 1913. március 15-i számában: "...Amit eddig a képzelet világa alkotott ma­ gának, ma a tudomány a valóságban is úgy varázsolja elénk, hogy illúziónk teljes kielé­ gítést nyer." A szereplőkkel (Ádám - Nagy Adorján, Lucifer - Szakács Andor, Éva Hettyei Aranka) foglalkozva a rendező - és a kritika - kiemelt figyelmet fordít Lucifer alakjára. Jóslata, mely szerint időbeni terje­ delme miatt az előadás érdeklődésre nem számíthat, nem vált be. Az év végéig tizenöt alkalommal láthatja a kolozsvári közönség, és nem szünetelnek az előadások a háború idején sem. A világháború befejezésével a Tragédia er­ délyi pályafutásának is lezárul egy korszaka. Janovics Jenő - aki közvetlen résztvevője volt a történelmi változásnak - így örökíti meg a fordulatot a Hunyadi téri színház cí­ mű, kéziratban maradt munkájában: "1918. december 18.! Nevezetes dátum A z ember tragédiája erdélyi színpadi karrierjé­ ben. Ezen az esten került nálunk színre szá­ zadszor Madách költeménye. S különös játé­ ka a véletlennek, hogy ez volt egyszersmind a pazar szépségű Hunyadi téri új színházban Az ember tragédiájának utolsó előadása."14 Változó világban Az I. világháború után a magyar irodalom klasszikusainak erdélyi jelenléte alkalomsze­ rű. Műveik inkább csak régebbi kiadásokban, egy-egy időszaki kiadvány, almanach, nap­ tár, tankönyv révén jutnak cl az olvasóhoz. Szerepük viszont fontosabb: a magyar nem­ zeti-nemzetiségi tudat egyik fő forrása, erő­ sítője lesz az irodalom. Gondoljunk a máig élő Petőfi-kultuszra, az évenként megtartott segesvári megemlékezésekre vagy az 1919 után a kibontakozás lehetőségeit kereső er­ délyi szellemi életben fel-fellobbanó és szé­ leskörű Ady-vitákra. Madách is hasonló örökségnek számított kezdettől fogva. Évtizedeken át, kisebb-nagyobb megszakításokkal, állandó szembesí­ tésre késztetett. Az első nagyobb alkalmat Madách szüle­ tésének a századik évfordulója kínálja. A kolozsvári Lepage Könyvkiadó vállalat 1923-ban díszes kiadásban jelenteti meg Az ember tragédiáját, az Erdélyi Irodalmi Tár­ saságban előadás hangzik el Madáchról (Kristóf György egyetemi tanár tartja), az Ellenzékben, a Pásztortűzben, a Keleti Új­ ságban megemlékezések olvashatók, Kristóf György pedig külön kötetben adja ki koráb­ ban lapokban publikált Madách-tanulmányait.15 Az csak természetes, hogy az új körülmé­ nyek között a bízva-bízás erkölcse kapott na­ gyobb nyomatékot. Ahogy Zágoni István ír­ ta a Keleti Újságban 1923. január 21-én: "Tépelődésünkben eligazít (...) vigasztal a csalódás és lemondás csüggedései között..." De nem sikkad el a mű - Kuncz Aladártól kölcsönözve a kifejezést - "egyetemes életszemlélete" sem.16 Az Ellenzék már 1921ben úgy idézi meg Madách művét, mint "az irányvesztetten tévelygő, lihegve vergődő, 183 �palócföld 94/2 fuldokló emberiségnek örökös vigasztalóját". Az 1920. október 29-i (százegyedik) előa­ dásra a magyar társulat új otthonában, a sé­ tatéri nyári színkörben kerül sor. Nagy erő­ feszítések után, új szereposztással (Ádám Táray Ferenc, Éva - Poór L ili, Lucifer Szakács Andor), kirobbanó sikerrel. Az 1923. január 22-re kitűzött centenáriumi előadást azonban a hatalom betiltja. Janovics így örökíti meg a színház életében is sorsfor­ máló történelmi momentumot: "A színház zsúfolva. Egy talpalatnyi álló­ hely sincs. Feszült, izgalmas várakozás. (...) A gong megszólal. A színház igazgatója lép a függöny elé és bejelenti a darabváltozást. Rendőrök, detektívek állnak a színfalak kö­ zött. (...) Az igazgató bejelentése csak sírásba csukló néhány mondat, a végén azonban acé­ losan szárnyal a szó aljkáról a megrendült magyar közönség felé: 17 Ember küzdj és bízva bízzál!" Két év múlva megérkezik végre a felsőbb jóváhagyás, és 1925. február 2-án ismét mű­ sorra tűzhetik a Tragédiát, amelyre a jegyek elővételben kelnek el, és amelyben az egyko­ ri Lucifer, Szentgyörgyi (mellékalakként) még fellép. A harmincas évek elejének megritkuló elő­ adásai után, az ősbemutató ötvenedik évfor­ dulóján fordul erőteljesebben a figyelem Madách felé. Az erdélyi szellemiség ismert személyisé­ gei - Reményik Sándor, Kovács László, Ra­ vasz László, B á n ffy Miklós - szólalnak meg a két rangos folyóirat, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon 1934-es évfolyamában. De emlékezetbe idézhetjük Szerb Antalnak az Erdélyi Szépmíves Céhnél ekkor megjelenő 184 magyar irodalomtörténete Madách-fejtegetéseit, a szellemtörténeti szempontot érvé­ nyesítő szerző, ösztön és gondolat összefüggéseit kereső megállapításait. A színházi világban otthonos erdélyi író, Bánffy Miklós (Kisbán Miklós néven írja műveit) a budapesti és a bécsi jubileumi be­ mutatót ismertetve,elmondja az Erdélyi He­ likonban, milyen módon rendezné meg ő a Tragédiát. Elképzelésének alapgondolata: az első kép és az utolsó lenne a drámai misztéri­ um kerete, a "valóságot" képviselné a három főszereplő, akikkel szemben minden egyéb látomás. A többi szereplő és a tömeg csupán vízióként, Ádám és Éva álmában jelenne meg. A mitológiai színtérnek egyetemességet kell sugallnia, hisz - fejtegeti a továbbiak­ ban- Madách költészete nem "a középkor gyermekszívű hitéből táplálkozik, mellyel a misztériumokban találkozunk. Ő téren és időn túli, világűrben lebegő hatalmakat ír meg, erőket és kozmikus harmóniát".19 A bécsi előadás három (egymást kiegészí­ tő) szereplőjében, illetve a teremtés-mítosz­ ban ezt a mélyebb emberi egyetemességet látja megvalósulni. Janovics távozása után, 1934. február 27én Kádár Imre újszerű (a londoni színt a je­ len "furcsa borongásai" miatt elhagyó), a na­ turalista illusztrációkkal szakító, fényhatá­ sokat alkalmazó rendezésében újítják fel Az ember tragédiáját. Új szereplőkkel: Ádám Balázs Samu, Éva —Erényi Böske, LuciferForgács Sándor. "E hatalmas mű új szcenirozásban a közönség olyan széles rétegeit mozgatta meg, hogy a helyi magyar színház történetében erre még példa nem volt" - adja hírül az Ellenzék két nap múlva az osztatlan �palócföld 94/2 közönségsiker hangulatában fogant cikkében.20 Több mint húsz alkalommal adják alig egy félév alatt, néhányszor a nagyváradi, illetve a brassói közönégnek. Talán nem érdektelen ennek az évtizednek két másik Madách-momentumára is emlé­ keztetni. Gondolok az Erdélyi Irodalmi Szemle 1934-ben megrendezett irodalmi tör­ vényszékére, amelyen szakmabeliek - írók, színikritikusok, színészek - mondták el véle­ ményüket, illetve az Apáczai iskolájában, a Református Kollégium udvarán 1937. június 26-án megtartott szabadtéri előadásra. A szabadtéri játékok természetes igényéhez igazodva, az erdélyi színjátszásban később is szerepet játszó rendezők (Kádár Imre és Gróf László) különös gondot fordítottak a színpadkép látványosságára, a díszletekre. Az Ellenzék színházi tudósítója viszont a fia­ tal színészek (Ádám - Nagy István, Éva Fényes Alice, Lucifer - Kovács György) művészi adottságaira, a másfajta játékstílus­ ra hívja fel a figyelmet. (Az egymást követő három ünnepi előadást mintegy hatezren né­ zik végig, és nem maradnak el most sem a váradi és a brassói kiszállások.) Nem hiányzik a kolozsvári színpadról Az ember tragédiája a II. világháború megválto­ zott körülményei között sem. Az 1942-43-as szezonban (ismét a Nemzeti Színházban) tizenhatszor adják elő, M ihályffy Béla ren­ dezésében. Ádám a fiatal Senkálszky Endre, Évát többen játsszák (köztük Versényi Ida), Lucifert Táray Ferenc, majd Lantos Béla alakítja. A kritikai fogadtatás vegyes. Kéky Béla az Ellenzékben a rendezést, a díszleteket és a zenét is jónak tartja21, a Pásztortűz recen­ zense, Vásárhelyi Z. Emil szerint viszont a sok díszlet a költészet rovására megy. Nem nehezményezi ugyan azt, hogy a rendező az eddigi előadások tapasztalatait felhasználja, továbbgondolja, viszont kifogásolja az Űrjelenet kényszerű elhagyásával járókeret és az álomkép összemosását.22 Az Erdélyi Heli­ kon visszafogottabban ír, a kapunyitást első­ sorban a fellépő fiatal színészek perspektívá­ ja szemszögéből, mint erőpróba-lehetőséget ítéli meg. A művészi teljesítményt illetően fenntartásai vannak: "Nem érzett mögötte az az erős megjelenítő gondolat, az a rendezői szív, amely gyengébb színészi anyaggal is ki tud hozni belőle valamilyen egyéni, megújító erejű hatást."23 Az újrafelfedezésre várva 1945 után mint "problematikus" művet kellett újraértékelni Az ember Tragédiáját is. Elég az 1947-es budapesti felújítás sajtóvisszhangjára gondolni, hogy ne is beszél­ jünk az irodalomtörténet berkeiben - lapok­ ban, folyóiratokban, akadémiai ülésszako­ kon - zajló vitákról. A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1946. szeptember 13-i felújítása félig sikerült fel­ fedezés, nem kelt különösebb visszhangot. Mintha nem illene bele a korabeli irodalmi "elvárásokba". A Világosság pár mondatos cikkében éppoly kevés elismerő szó jut Feke­ te Mihálynak, a rendezőnek, mint Sen­ kálszky Endre (Ádám), Felszeghy Mária (Éva), illetve Lantos Béla és Fekete Mihály (Lucifer) játékának. Nem lelkesítő az sem, amit a játékstílusról mond a rövid beszámoló írója: "Egy realista Ádám, egy századvégi­ 185 �palócföld 94/2 romantikus, pipiskedő, üveghangú Éva, egy ármánykodó, szürrelaista Lucifer már ön­ magában is zilálttá tette a fővonalat..”24 A madáchi népértelmezésre (a "mély tenger”­ ből csak a "felszín" érzékelhető) az Utunk így reflektál egy későbbi cikkben: "De minket nem a felszín hullámverése érdekel." Nem csoda, hisz a főszerkesztő Gaál Gábor a Tol­ di születésének századik évfordulóján még Arany hőséről is úgy vélekedik, mint aki "a magyar nemesi-rendi, osztályszerű érvé­ nyesülésért küzd". Hosszú, majdnem két évtizedes szilencium következik. Az 50-es években elkezdődő, majd a költő halálának századik évfordulója előtt megélénkülő újraértékelések - Waldapfel J ó zse f, Barta János, Horváth Ká­ roly, Sőtér István és mások új távlatokat nyitó tanulmányai - az ekkori erdélyi Ma­ dách-értelmezésekre alig hatottak. Sőt a filo­ zófiai szakírónak, Tordai Zádornak a ko­ lozsvári Korunk 1957-es augusztusi számá­ ban közreadott Madách-tanulmányát épp új szempontjai miatt utasítja el, a korra jellem­ ző "érveléssel" a hivatalosság. Így aztán majd csak a hatvanas évek köze­ pétől nyílnak meg Erdélyben Thalia templo­ mának kapui Madách műve előtt. Legkorábban, 1965. november 26-án, Ko­ lozsvárott. A rendező Rappaport Ottó a gondolati színház igényeinek úgy kíván eleget tenni, hogy - a legújabb szakirodalom mellőzésével - a műnek a drámaiságát hangsúlyozza. Nem a szerző, hanem a színházi rendező szem­ pontjait kívánja megvalósítani. Miként ké­ sőbb a másodszori színpadraállítás alkalmá­ val megfogalmazta: "A Tragédia mindeneke­ 186 lőtt színpadi mű, színpadra, a színpad tör­ vényszerűségeinek bámulatos ismeretével írt drámai alkotás, amelynek rejtett vízjeleit a színpad fényei tudják igazán megvilágítani és megláttatni." Nem kétséges, a színpadnak mások a tör­ vényei, a rendezőnek értelmeznie kell a mű­ vet. Úgy hiszem azonban, hogy a mű szelle­ métől, az írói szándék művészi megvalósítá­ sától mégsem (vagy csak nagy kockázattal) térhet el a rendező. Rappaport vállalta ezt a kockázatot. De he­ lyenként félreértelmezi is Madáchot. Szerin­ te például az Úr már eleve tisztában van az­ zal, hogy alkotása nem tökéletes ("lelke mé­ lyén tudja, hogy Lucifernek igaza van"). Eb­ ből következik, hogy háttérbe szorul Ádám eszme-hite, egyáltalán a valamibe való hite, az ördögtelenített és leegyszerűsített Lucifer pedig valósággal megdicsőül. Kettőjük konf­ liktusa nemcsak elsikkad, de Lucifer egyene­ sen segítője Ádám küzdelmeinek. Az Utunk kritikusa Marosi Péter az előadást elemző terjedelmes cikkének már a címével, Gondo­ latok a színházban26 jelzi egyetértését ezzel a demitizálással, ilyen értelemben emeli ki a koncepció egységét, ebben jelöli meg korsze­ rűségét. ("Egyértelműen, tisztán érzékeltet­ te, mit olvasott ki - mai szövegmagyarázatok nyomán - a Tragédiából.") A lap következő számában Szőcs István épp a koncepciót vonja kétségbe, a szöveg túlzott megcsonkí­ tásával kialakított "szemléleti egységet". Lé­ nyeges momentumok (több mitikus elem, a gúlát építő, szenvedő tömeg, Éva vonzó gesz­ tusai a prágai színben, az Ádám öngyilkossá­ gi szándéka láttán dühöngő Lucifer) elmara­ dása nem ok nélkül készteti a kritikust elma­ �palócföld 94/2 rasztaló ítélet megfogalmazására: ''A rende­ ző lemondva tehát Madách ellentét párjai­ ról, Madách színpadi elképzeléseiről, min­ dent a színészekre, a játéktér tervezőjére, a zenére és a meghagyott szövegrészekre bí­ zott." Majd ezekkel a szavakkal fejezi be vi­ tacikkét: "Az ember meghallgatja kedvenc szimfóniáját vonósnégyes átiratban is. De ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatta volna 27 meg még szívesebben teljes zenekarral."27 A Tragédia addigi értelmezéseit külön ki­ adványban szembesítő Kántor Lajos a szakirodalom felhasználásával kapcsolódik be a vitába. Elismeri ugyan, hogy a húzások nem voltak a legszerencsésebbek, valójában Marosihoz hasonlóan - elfogadja az új értel­ mezést. "...A legfontosabbat ebből a figurából is megőrizte: az emberért vívódó Madách néz ránk a nagyratörő értelem képviselőjé­ ből" (ti. Luciferből) - veszi védelmébe (úgy tűnik: túlzóan) a rendezői koncepciót és a bu­ karesti Jules Perahim színpadképét, illetve Oláh Tibor kísérőzenéjét.29 A színészi teljesítményről, a főszerepeket játszó három jeles művész alakításáról vala­ mennyi kritikus elismeréssel ír. Az intrikusként megszokott László Gerő Ádámjának "meleg emberségét" és "nemes egyszerűsé­ gét" emelik ki, a tizennyolc év után ismét Lu­ cifer szerepében fellépő Kovács György ala­ kításában az tűnik fel, hogy győzelmet tudott aratni önnön egyénisége fölött, és így - a ren­ dező elvárásaihoz híven - "emberközelbe" tudta hozni szerepét. Vitályos Ildikó "ki­ egyensúlyozó" Éváját érzelmi telítettségéért dicsérik. Pár év múlva új szereposztással, a rációt és lázadó indulatot ötvöző, sallangmentes dik- ciójú Péterf f y Gyula Luciferével, majd a Sinkovits Imre (Ádám) és M ajor Tamás (Lucifer) vendégszereplésével kapnak új len­ dületet a kolozsvári Tragédia-előadások, és kerül sor a magyarországi (budapesti és deb­ receni) vendégszereplésre is. Madách Imre születésének százötvenedik évfordulóján, 1973 őszén felfrissített szereposztásban az egykori Ádámot, László Gerőt (kiűnő teljesítményt nyújtva most is), mint Lucifert láthatjuk viszont, Ádám, illetve Éva szerepében pedig a Sütő-darabokban "fel­ nőtt" két fiatal színész lép fel: H é jja Sándor és Sebők Klára. Rendezés, szerepfelfogás és játék össz­ hangja csak részben sikerül. Ezért aztán nem ülnek el a viták ez alkalommal sem. Madách művének erdélyi színpadi útja 1974-ben Nagyváradon (Szabó J ó zse f lírai beállítású felfogásával), 1975-ben Marosvá­ sárhelyen (Harag György érzelmet és lát­ ványt ötvöző rendezésével) folytatódik. De ez már külön búvárkodást érdemel. (E l­ hangzott az I. Madách Szimpózium előadá­ sai között.) Jegyzetek 1. Németh Antal: A z ember tragédiája a színpadon. Bp., 1933. Koltai Tamás: A z em­ ber tragédiája a színpadon. Bp., 1990. 2. Haraszti Gyula: Madách Imre. Kolozsvár, 1882. Morvay Győző: Magyarázó tanul­ mány A z ember tragédiájához. Nagybánya, 1897. Ebben (a kolozsvári színház száz éves jubileuma alkalmából) jelenik meg Ferenczi Zoltán könyve, A kolozsvári színészet és 187 �palócföld 94/2 színház története. Kolozsvár, 1897. 3. Tervé­ ről egyik közeli barátja számol be a Pataki István szerkesztette Kolozsvár, 1892. febru­ ár 11-i számában. 4. Janovics Jenő: A Far­ kas utcaiszínház. Bp., 1941. 134-135. 5. El­ lenzék, 1884.febr 28. 6. Ellenzék, 1884. febr. 29. 7. Élet és Irodalom, 1884. márc. 2. 8. El­ lenzék, 1885. márc. 17. 9. Gyalui Farkas: Az ember tragédiája Kolozsvárt. Kolozsvár, 1895. dec. 5. 10. Ellenzék, 1895. dec. 5. 11. Magyar Polgár, 1898. dec. 10. 12. Ellenzék, 1898.dec. 10. Janovicstól tudjuk: Ditrói Mór 1891-ben 48 napig tartó Magyar-ciklusában 42 magyar író és zeneszerző 56 darabja ke­ rült színre. Később a Shakespeare-ciklus ke­ retében Shakespeare 17 darabját adatta elő. 13. Idézi Jordáky Lajos: Janovics Jenő és Poór L ili. Kriterion K. Buk. 1971.55. 14.A kéziratnak ezt a fejezetét Enyedi Sándor színháztörténész közli a*kolozsvári Korunk 1992. decemberi számában. 15. Kristóf György: Petőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. 16. Kuncz Aladár: A mi Madáchunk. Nyu­ gat, 1923.I. 141. 17. Janovics Jenő: A z em­ ber tragédiája felújítása. Közli Enyedi Sán­ dor. Korunk, 1992. 11.sz. 107. 18. Szerb An­ tal életművének kutatója, az esztéta Poszler 188 György épp ezt tekinti a szellemtörténész Szerb Antal Madách-értelmezése sarkalatos pontjának. P.Gy.: Szerb Antal. 1973. 188. 19. Bánffy Miklós: A z ember tragédiája a színpadon. III. Erdélyi Helikon, 1934. ápr. 250.20. Th. Zs.:A z ember tragédiája. Ellen­ zék, 934. márc. 1.21. Kéky Béla: A z ember tragédiája. Ellenzék, 1942. szept. 12. 22. Vásárhelyi Z. Emil: Kapunyitás. Pásztortűz, 1942. szept. 15. 23. R. Nagy András: Szín­ házi Napló. Erdélyi Helikon, 1942. 11. sz. 739. Ugyanebben a számban portrét olvasha­ tunk a kolozsvári színház úttörő egyéniségé­ ről, Kotsi Patkó Jánosról és Szentgyörgyi Ist­ vánról. 24. jz; A z ember tragédiája a ko­ lozsvári Szentgyörgyi Színházban. Világos­ ság, 1946. szept. 15. 25. Rappaport Ottó: Kortársunk Madách. Igaz Szó. 1973. 2.sz. 216. 26. Marosi Péter: Gondolatok a szín­ házban. Utunk, 1965. dec. 10. 27. Szőcs Ist­ ván: Madáchszínpada. Utunk, 1965.dec. 17. 28. Kántor Lajos: Száz éves harc "Az ember tragédiáját”-ért. Bp., 1966. 29. Kántor La­ jos: Hűtlenség és hűség. Madách - mai szín­ padon. 1966. In: K.L.: Alapozás. Kriterion K. Buk., 1970.17-34. �személyes történelem Radó György FORGÁCSOK - Kapcsolataink Tragédia-fordítókkal - Előzmények Öt-hat éves lehettem, amikor először találkoztam Az ember tragédiájá-val. Anyai nagyszüleimnek a mai Jégbüfé helyén női kalapokat árúsító üzletében nagyapám egy könyvügynöktől még születésem előtt megrendelte a magyar és külföldi remekírók kiváló filo­ lógiai apparátussal és illusztrációkkal ellátott, díszkötéses sorozatát, s e kötetek nem nagyszüleim Aranykéz utcai lakásában, hanem nálunk a Pilvax közben, édesapám könyvszekrényének polcain sorakoztak. Főként a tónusos illusztrációkat követve, böngészgettem Shakespeare, Molière, Schiller, a Nibelung-ének és Homérosz, a hazaiak közül pedig Petőfi, Vörösmarty kö­ teteit, s nekem oly kedves Himfy-dalokat, így ismerkedtem, Erzsó nagynéném magyarázatá­ nak nyomán, a nyomtatott betűkkel. Ünnep volt Zichy Mihály tónusosan színezett rajzainak nyomán Az ember tragédiája. Aztán, amikor a gimnáziumban azt a feladatot kaptuk, hogy mindegyikünk válasszon a szövegből egy magvas gondolatot, az én választásom arra a szöveg­ részre esett, amely ezzel a sorral kezdődik: "Minden, mi él, az egyenlő soká él..." Úgy szerettem a Tragédiá-t, mint minden gondolkodó magyar, aki olvasta vagy látta. Aztán beleszólt az életembe - döntően, bár anélkül, hogy sejtettem volna. Apám, az Otthon - írók és hírlapírók köre - vigalmainak szervezőjeként, a színészvilág több bohém képviselőjével barátkozott: Boros Géza nálunk is elénekelte hogy "Folik vagy nem fo­ lik", jóban volt apám színészházaspárokkal, mint Bársony Istvánnal és Dajbukát Ilonával, Gózon Gyula Berki Lilivel látogatóban a lakásunkon is adott füttykoncertet, egyszer pedig újságírói tiszteletjegyet hozott apám a Nemzetibe. "Mit adnak?" - "Az ember tragédiáját". Lehetetlen, hogy rajongásom tárgyát ne lássam megelevendeni - pedig aznapra más prog­ ram is csábított. Goszleth Ernő, kerületi előljáróként a főnököm, a Vöröskereszt javára jóté­ kony célú teadélutánokat adott a Hungária Szállóban, ahol a magamfajta fogalmazócskák 189 �palócföld 94/2 táncoltatták a vendég hölgyeket. Én a Dante Társaság összejövetelein láttam egy lányt, aki na­ gyon tetszett nekem, de sehogysem volt alkalmam megismerkedni vele. Mikor aztán ez végre sikerült, ő elmondta, hogy a mamája elvitte arra a bizonyos táncos délutánra - "férjet fogni", tette hozzá nevetve... Ki tudja hát, ha aznap nem a színházat választom, még házasság is lett volna a teadélutánból. Tán boldog házasság - de semmi esetre sem annyira, mint az a harmincnyolc évi szerelem, amely Mártához fűzött, és amelyben részéről is döntő volt - szintén még nem sejtettem - Az ember tragédiája. Amikor Észak-Erdély egy időre visszatért, a direktorok színésznőcserét határoztak el: F é­ nyes A l íz került Kolozsvárról Pestre és Kormos Márta a Vígszínházból a Kolozsvári Nemzeti Színházba. Ott szerették és becsülték: játszotta Cézár Kleopátráját, Rómeó Júliáját, Bánk Melindáját, meg más klasszikus és modern főszerepeket, a színház műsorfüzetét az ő arcképe díszítette, amikor pedig műsorra tűzték Az ember tragédiájá-t, Éva lett második szereposztásban. Végig az elsőt játszották! Ilyen súlyos és sokszínű szerepet hiába átélni, egy életre szóló szomorúság. Már idestova másfél évtizede házasok voltunk, amikor közeledett 1964, Madách halálának centenáriuma. Összeszedtem az életrajzokat Bérczytől meg Palágyitól a legújabbakig, és meg­ lepetve tapasztaltam, hogy a fordítások adatai mennyire különbözőek. Nekiláttam hát mindet összeszedni: bújtam életrajzokat, bibliográfiákat, könyvtári katalógusokat, leveleztem, és Kardos Tibor, a Filológiai Közlöny főszerkesztője, megbízott a fordítások elemző történeti feldolgozásával. Négy különböző jellegű passzust választottam ki a műből, ezeket közöltem és elemeztem minden elérhető szövegből; általam nem értett nyelvek esetében tudós barátaim segítségét vettem igénybe, írtam fordítókról, a színre került fordítások előadásairól, idéztem az egykorú és a későbbi recenziókat és nem rejtettem véka alá saját véleményemet sem. Az ember tragédiája a világ nyelvein hat folytatásban látott napvilágot. A központi jubileumi ünnepségen pedig - hála a salgótarjáni Karancs Szállóban rendezett elegáns vendégfogadásnak - ott volt a francia Jean Rousselot és Roger Richard, a finn Tóivo Lyy, a cseh Ladislav Hradský és a szlovák Ctibor Štitnický - alaposan gazdagodtak sze­ mélyes kapcsolataim, persze, mint mindenben, Mártával együtt, Tragédia-fordítókkal. Mártához aztán újabb kapcsokkal fűzött a Tragédia. Együtt agitáltunk lefordításért, együtt néztünk idegen nyelvű előadásokat, a budapesti francia intézet egy professzora mondta mag­ nóra Rousselot Dantonjának, az olasz intézetben egy olasz mondta Widmar Sergiolusának szövegét, Márta pedig az eredeti magyar válaszokkal bizonyította a fordítások kongenialitását, Székely Júlia A két Madáchné című darabjának anyós-meny jelenetében ő volt magnó­ ról Anna, élőben Erzsi, azzal pedig, hogy számos bel- és külföldi Madách-konferenciámat há­ rom monológgal ("Óh, fáraó, zúzz el, de megbocsáss...", "János, nekem szükségem volna pénz­ re..." és "Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!...") ő illusztrálta: némileg kárpótoltam a szerep elmaradt eljátszásáért. Egy siker és egy kudarc egyaránt "korhű" történetével kezdem. 190 �palócföld 94/2 Mikola Lukas Sétálunk és beszélgetünk a jaltai írói alkotóház udvarán. - Magyarok? - szólít meg egy fiatalember. Megtudom róla, hogy kijevi, nincs télikabátja, mert a leieket mindig a szubtrópusi Jaltában tölti, a Vszeszvit (az ukrán Nagyvilág) belső munkatársa, tizenöt nyelvből fordít, mindegyiket megtanulta, legutóbb éppen a magyart. Jókai stílusában beszéli, mert egy padláson múlt szá­ zadi nyelvkönyvet talált, abból tanult. Éppen a Faust fordítását fejezte be, Madáchról, a Tragédiá-ról még nem hallott. Rábeszéljük a lefordítására, küldjük neki a szöveget. Évekkel később, amikor a moszkvai vonattal télvíz idején átutazunk Kijeven, didergő fiatal­ ember vár a sínpár mellett, és felnyújtja a vagonba az ukrán Tragédia gépiratát. Mikor aztán az orosz szöveg is megjelenik - Martinov "nyersből" készült fordítása - a kettőt összehasonlítva, azt látom, hogy Lukas jobban behatolt az árnyalatokba. Például "Fukar ke­ zekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy" - itt a "de hisz" az ukránban "zviszno" ("no persze") kifejezi a luciferi gúnyt, míg az oroszban: "kak" áll ("Fukar vagy, mint minden nagyúr"), szinezetlen megállapítás... Lukas az egész művet közöltetni akarta a Vszeszvitben, főszerkesztője, Poltoraekij elmondta nekem, hogy ő csak egy színnek adott volna helyet... Lukasról még annyit, hogy évek múlva, amikor Dzjuba nevű kollégáját "ukrán nacionalizmusért" (gyakori vád volt!) elzárásra ítélték, ő a tüdőbajos Dzujuba helyett vállalni akarta a börtönt. Dzjubát persze be­ csukták - Lukast pedig kizárták az irodalomból. Ilyen idők jártak. Josef Holder A Tragédia jiddis nyelvű fordítójával személyes kapcsolatom nem, de művének kézírásos példánya - sajnos csak átmenetileg - birtokomban volt. Ő a holocaust áldozata lett; mielőtt el­ hurcolták volna, műve kéziratát budakeszi háziasszonyának gondjára bízta, emez pedig (tán halálát érezve közeledni) 1967-ben eljuttatja Scheiber Sándornak, ő pedig hozzám továbbít­ ja. Épp akkor készül a Nemzeti Színház a Tragédiá-t Varsóban bemutatni, mi Mártával ez al­ kalomból előadást tartunk az ottani Magyar Intézetben, s én tudva, hogy régiónk egyetlen szá­ mottevő jiddis nyelvű színháza a varsói, viszem magammal Holder kéziratát. Az egyetlen példányt! Mea culpa. Xeroxozásról még nem tudva, és ki gondolta volna, hogy mialatt Márta meg én a lengyel irodalmi ügynökség, a ZAIKS, krynicai vendégházának ké­ nyelmét, remek ellátását és erdőszéli ózondús levegőjét élvezzük, az alatt a hat nap alatt Kele­ ten fényes izraeli győzelemmel végződő háború zajlik le, s ennek nyomán a lengyel pártállam vezető körében az ország legrosszabb hagyományát élesztő antiszemita uszítás kezdődik (ami különösen visszataszító abban az országban, ahol Oswiencim-Auschwitz fekszik, és amelynek fővárosához a reménytelenségében leginkább hősi náciellenes harc, a gettófelkelés emléke ta­ pad). Ida Kaminska, a jiddis színjátszás világelsője, társulatának többségével távozott Varsó­ ból: mire mi Krynicáról oda visszaérkeztünk, már hűlt helyét találtuk. Vitte magával Holder kéziratát - hogy hová? - azt nem sikerült kinyomoznom. Feltehetően az USA zsidó közössége­ it járják, mert Izraelben, úgy tudom, a jiddis inkább csak bohózatok nyelve, a komoly irodalmi színjátszás ivrit nyelven folyik. 191 �palócföld 94/2 Mea culpa: így csúszott ki a kezemből másolat nélkül a jiddis nyelvű Tragédia-fordításnak tudtommal egyetlen itthoni példánya. Némi vigaszom lehet, hogy található volt még egy kéz­ írásos példány a fordítónak Izraelben lakó nővérénél. Ő azonban, amikor levélben hozzáfor­ dultam, azt felelte, hogy mint mártír fivérének ereklyéjét, féltve őrzi, ki nem adja a kezéből. Fénymásoltatására sem mutatott hajlandóságot. Imaoka Dzsuicsiro A harmincas években Pesten működő Imaoka 1943-ban Tokióban kiadott fordításának Zichy Mihály kiszínezett(!) rajzaival furcsán illusztrált példányait raktárostul megsemmisí­ tette egy légibomba, csak náhány tiszteletpéldány maradt meg, ezeket osztogatta fukarul a fordító. Amikor 1964-ben levelet váltottunk, már nyomdában volt - 65-ben jelent meg - a szép (szí­ nezetlen) új kiadás; kaptam is belőle, a régiből pedig kölcsön néhány napra az akkori magyar követtől, aki pártember volt, Konduktorov Leónak hívták (később magyarosított). Mohácsi Jenő A legnagyobb sikerű német nyelvű bemutatónak, a bécsi Burgtheater 1934. évi előadásának (korábban már a müncheni és a bécsi rádióban ugyancsak sikerrel bemutatott szövegének) fordítójával, Mohácsi Jenővel - aki a korábban játszott Dóczi-féle szöveget "fausttalanítva" vitte nemzetközi diadalra Madách művét - sosem találkoztam. Személyes kapcsolatunk abból állt, hogy a birtokomban lévő példány fordítói dedikációja anyai nagybátyámnak, Kőszegi Oszkárnak szól, aki, a mai Jégbüfé helyén állt női kalapüzlet tulajdonosa, jóllehet az első vi­ lágháborúnak többek közt két sebesülési éremmel kitüntetett századosa volt, maga is, akár­ csak a fordító Mohácsi Jenő, a holocaust áldozata lett. Kalocsay Kálmán Az első világháború e katonaorvosa az eszperantó nyelvű irodalomnak, bízvást mondhatjuk: a doyenje. A világirodalomnak jónéhány nagy alkotását fordította le a Zamenhof alapította nyelvre, köztük Az ember tragédiájá-t. Amikor a Tragédia-fordításokkal foglalkoztam, meg amikor a finn és az észt hősköltemény (a Kalevala és a Kalevipoeg) társadalmi mondanivaló­ ját és fordításait hasonlítottam össze a tallini Keel ja kirjandus (Nyelv és irodalom) című filo­ lógiai folyóirat részére, többször is meglátogattam Kalocsayt Nyúl utcai lakásán. Megtudtam tőle, hogy az eszperantó nyelv a gyakorlati használat, és elsősorban az irodalmi alkotások folytán, az ő 1924-ben megjelent Tragédia-fordítása óta annyit fejlődött, hogy az 1965-ös új kiadás részére módosított szöveget kellett nyomdába adnia. Akit érdekel az eszpe­ rantó nyelv fejlődése, megtudhatja a két szöveg összehasonlításával. 192 �palócföld 94/2 Avigdor Haméiri Az Ady-nemzedékhez tartozó s ivrit (újhéber) klasszikussá lett Feuerstein, majd nevét ma­ gyarosítva: Kova Albert, aki mint az osztrák-magyar hadsereg tisztje, orosz fogságba esvén, szabadulása után kivándorolt Palesztinába, 1924-ben még oly életerős volt, hogy a közelben nem találván nyomdát, Varsóban adatta ki - amikor sikerült régi tervét megvalósítania - Az ember tragédiája ivrit nyelvű fordítását, Scheiber Sándor barátom - a kiváló magyar és héber filológus - szerint a műnek tán legméltóbb, mert a Biblia nyelvezetéhez legközelebb álló ide­ gen nyelvű szövegét. Tán éppen ezért ma avultnak tűnik - mert az újhéber irodalmi nyelv az utóbbi évtizedekben döntően modernizálódott. Haméiri pedig, amikor írtam neki, nem vála­ szolt: bizonyára azért nem, mert szellemileg megrokkanva, naphosszat tétlenül ült egy izraeli kávéház napsütötte teraszán. Tán nem is jogosan említem kapcsolataim közt. Antonio Widmar A Fiuméból származó, magyarul és olaszul egyaránt irodalmi szinten alkotó, filológus-műfordító-diplomata - hosszú évekig a budapesti olasz követség kulturális beosztottja, Widmar - személyéhez Németh Antal, a nagy Tragédia-szakértő, rendező és propagátor révén jutot­ tam, aki a legtisztességesebben viselkedett a hazai hitlerizmus idején, s ezért a kommunisták nem is bántották, de a Horthy-időkben a rádiónál, majd a Nemzeti Színház igazgatójaként be­ töltött pozíciója miatt méltatlan mellőzésben volt része. Engem ekkoriban, amikor végre ki­ fejthette nagy tudását - mint az Országos Széchenyi Könyvtár színházi osztályának vezetője - közös Madách-rajongásunk által ismert és barátságával tisztelt meg, és mesélt érdekessége­ ket a múltjából. A harmincas években Németh, Widmar és Lánczy Margit színésznő elhatározták, hogy ki­ használva az akkor virágzó magyar-olasz barátságot, Rómában színpadra állítják Az ember tragédiájá-t. Ehhez alkalmas olasz szöveg kellett. A Gellért-hegy oldalában lebilincselő lát­ ványt nyújtó Hegedűs-villában ültek össze, ott készítette el Widmar a fordítást. Diplomáciai javaslatával juttatta el a római külügyminisztériumba és onnan egyenesen Mussolini kezébe került, aki a lelkes ajánlás nyomán rögtön ráírta, hogy: "Si". Igen. Németh Antal a bemutatót előkészítendő, Rómába utazik. Ott az utcán találkozik Haász Aladár ral és büszkén újságolja neki, milyen magyar siker készül Itáliában. - És mi erről nem tudunk? - kérdi sértődötten a kultusz-államtitkár. S megy is az ő csatorná­ ján Rómába a hír, hogy olyan magyar színdarab bemutatója készül, amely a császárkort vad orgiával ábrázolja. Mire az Imperot feltámasztani vágyó diktátor azonnal betiltja az előadást. A Widmar-féle fordítás nyomtatásban megjelent: tipográfiai érdekessége, hogy a normál betűkkel szedett szövegben a színpadi elmondásra szánt sorokat a többitől eltérően fettel szedték. Írtam Widmarnak a vejétől, Tóbiás Árontól kapott itáliai címére, de válasz nem érkezett tán a postán eltévedt a levél, tán a címzett nem volt már életben. Így hát kapcsolatunk közve­ tett maradt. 193 �palócföld 94/2 Vilko Novak Abban a rövid időszakban, amikor Magyarországot és Jugoszláviát örök barátság fogadalma fűzte össze (melynek megszegése miatt Teleki Pál öngyilkos lett) jelentős kulturális akció ter­ vét kovácsolták: Az ember tragédiájá-t egyidejűleg bemutatni egy belgrádi, egy zágrábi és egy ljubljanai színpadon. Ez utóbbi bemutatóhoz szlovén szövegre volt szükség. A ljubljanai kiadás 1940-ben jelent meg, nekem 1965-ben sikerült példányt szereznem egy pesti antikváriumban és két nevet láttam rajta fordítóként feltüntetve. Közülük Vilko Novak címét megkaptam és levelezésünk kezdődött. Magyarul, mert Novak, hasonlatosan a magyar­ szlovén kapcsolat fő munkásához, Pavel Ágostonhoz, kitűnően értette nyelvünket. Novak fordította le a művet. Társa, Tine Debeljak, a verselő volt, őt már nem értem el, mert Tito uralma elől Dél-Amerikába emigrált. A kiadvány külön érdekessége, hogy formátuma és illusztrálása (Fáy Dezső rajzai) azono­ sak a Widmar-féle olasz kiadványéival, sőt amannak tipográfiai különlegességét - a színpa­ don előadandó sorok fett szedését - is átvette. Toivo Lyy A szófukar finn fordító, amikor a Karancs Szálló vendégeiként kettesben sétálgattunk, anynyit azért elmondott, hogy a finn nyelvű Tragédia megjelenése egyaránt köszönhető hazánk­ nak és a függetlenné lett Finnországnak immár hagyományos nyelvészeti-néprajzi kapcsola­ tain alapuló kölcsönös érdeklődésének és személy szerint Paavo Siro, magyarul kiválóan értő, jeles filológusnak, aki őt, a már gyakorlott műfordítót rávette Madách művének lefordítására, s minthogy ő nem ismerte nyelvünket, vele együtt készítette a szöveget. (Megjegyzem, hogy Lyy utóbb hasonló módszerrel fordított finnre, s adott ki egy jól válogatott retrospektív ma­ gyar lírai antológiát.) Ladislav Hradský Ladislav Hradskýval, aki Kassán, mint Burger Laci született, majd Prágában végzett tanul­ mányainak eredményeképpen a cseh nyelvnek irodalmi szintű ismerője és alkotója, évek múl­ va a cseh-magyar akadémiai nagyszótár szerzője lett, a salgótarjáni pazar vendéglátás alkal­ mával másodízben találkoztunk. Első találkozásunk ideje 1955. Mártával ekkor léptük át elő­ ször együtt a határt. Prágai utunk pénzügyi alapját az a honorárium adta, melyet egy Pozsony­ ban megjelent Gorkij-fordításomért csak csehszlovák kifizetőhelyen vehettem fel. Akkor én a magyar írószövetség műfordítói szakosztályának titkára voltam (pártonkívüli lévén, ezt a funkciót csak úgy tölthettem be, hogy a szakosztályi elnök az erősen párt-elkötelezettségű - és amellett kitűnő műfordítónak ismert - személy volt: Hajdú Henrik). Prágai látogatásunkat arra használtam fel, hogy szakosztályunk cseh párjának működését tanulmányozzam. Megtudtam, hogy szervezésben és az ehhez szükséges pénzügyi alap tekin­ tetében sokkal jobban állnak, mint mi, és szervezetükben Hradsky vezető funkciót tölt be. A Karancs Szálló Madách-ünnepségén, ha jól emlékszem, futó beszélgetés újította fel isme194 �palócföld 94/2 retségünket (Hradsky már Tragédia-fordítóként volt ismeretes. Kamil Bednár költővel közö­ sen készített szövege 1960-ban jelent meg Prágában.) A későbbi évekre több találkozásunk maradt. Ezek közül a legemlékezetesebb 1966-ban volt a finnországi Lahtiban, a Fordítók Nemzetközi Szövetségének kongresszusán, ahová én Már­ tával a magyar fordítókat képviselendő, csak nagy üggyel-bajjal, nyugat-német egyetemeken tartott Madách-előadások tiszteletdíjának anyagi fedezetével, de így is éhkoppot nyelve ju ­ tottunk ki, míg Hradský 14 tagú cseh küldöttséget vezetett. (Ők ugyanis a legközelebbi, 1969re tervezett kongresszus prágai megszervezésére készültek - amiből persze az 1968-as politi­ kai események folytán nem lett semmi.) Ctibor Štítnický A szlovák nyelvű Tragédia-fordítás alkotója is részt vett a salgótarjáni ünnepségen. Ő állító­ lag Csetneki Tibornak született. Tény, hogy miként Hradský, ő is anyanyelvi szinten értett magyarul; szlovákul művészi szinten verselt, társszerző nélkül, maga fordított. Bár több nyelven ismeretes a műnek egynél több fordítása - így franciául, angolul, olaszul, lengyelül, a legtöbb pedig németül - mégis amazok különböző színvonalúak, de a szlováknak az a különlegessége, hogy mindhárom ismeretes szövege a művészi alkotás maximuma: az el­ sőt a szlovák költészet klasszikusaként ismert Hviezdoslav (Pavol Országh) 1905-ben adta ki, a második, a Fra Makarius álnéven publikáló Valentin Beniak katolikus költő moderni­ zált nyelvű fordítása, 1950-ben, Stítnickýé az 1964-es jublieumi évben jelent meg. E fordító­ val olyan közeli ismeretségünk szövődött, hogy már a megjelenés előtt megajándékozott a for­ dítás gépiratával. Mártával színpadon is láttuk előadni ezt a fordítást: egyszer Kassán és egy­ szer Pozsonyban. A kassai előadást követő kis fogadáson a Lucifert játszó színész félrehúzott és cinkos mo­ sollyal magasztalta Madách bölcsességét: hogy, mintha előre látta volna a mai világot (a szí­ nész nem mondta ki, csak sejteni engedte: a szocialista berendezkedést), ezt írta a bizánci színben: "A bűnös önmaga a győzelem" Jellemző, hogy rendszerint (látni fogjuk a gdanski elő­ adás után is) a Lucifert játszó színész az, aki a szövegben lévő, feltűnést kiváltó motívumra felfigyel... Roger Richard A Tragédia fordítói közül a salgótarjáni ünnepségen ketten voltak franciák: Roger Richard és Jean Rousselot. Az előbbi megtanulta nyelvünket és közvetlenül a magyar eredetiből fordította a művet, de prózában és igénybe vette magyar filológusok segítségét is. Jó magyar kapcsolatokkal rendel­ kezett, több személyes ismerőse akadt a salgótarjáni meghívottak között, ezért velem csak egy rövid beszélgetésre került sor. 195 �palócföld 94/2 Jean Rousselot Rousselot-val többször is találkoztam életemben: ott Salgótarjánban, majd Párizsban és Pesten. Ő századunk francia irodalmának egyik kiemelkedő alkotója, szerencsénk, hogy valósággal beleszeretett költészetünkbe és igen nagyszámú klasszikus és modern magyar müvet ültetett át magas fokú művészi hűséggel franciára. Pedig magyarul nem tudott. Érdeklődését a Párizs­ ban élő Gara László keltette fel, akit én levélváltásunk során irodalmunk franciaországi nagykövetének neveztem (főként a Seuil kiadó részére javasolt, általa összeállított és szer­ kesztett, retrospektív magyar költői antológiáért), amely elnevezés ellen Gara, nyilván a hiva­ talos elismerés hiánya miatt, keserűen tiltakozott. A Tragédia egy töredékének fordításával már ebben, az 1960-ban megjelent antológiában szerepelt Rousselot - ez adhatott okot salgó­ tarjáni meghívására az hogy az egész művet lefordította, Pödör László érdeme. Pödör, a francia nyelv középiskolai tanára, az antihitlerista ellenállásban a miskolci kommunista Mokán-csoport tagjaként vett részt, a háború után külügyminisztériumunkban protokollfőnök, majd római követségünk tanácsosa lett, egyszer hazarendelték, letartóztatták és a hírhedt recski fogolytáborba zárták, ott majdnem megvakult. Kiszabadulván, a Corvina könyvkiadó­ nál lett irodalmunk francia fordításainak hivatott szerkesztője, s került szoros munkakapcso­ latba Rousselot-val. Márta és én akkor már mindkettőjükkel baráti viszonyban voltunk, és Rousselot a kéziratot, nyomdába adása előtt ideadta nekem elolvasásra. Nagyszerű alkotás volt, és amikor a fordító felkeresett lakásunkon, csak annyit tanácsoltam neki, hogy a párizsi szín kezdő monológjában Danton szövegébe - így abba sorba, hogy "Felkeltek a királyok elle­ nünk" - szője bele a Marseillaise motívumait, ez nagy hatással lesz olvasóra, nézőre. Ő pedig felhívta figyelmemet arra a költői mesterfogására, hogy a francia verstan szigorú kötöttségét kihasználva, Ádám, Éva, Lucifer és az Úr szövegeit más és más, kire-kire hangulatilag jellem­ ző versformában - így Lucifer sorait "sántító" jambusokban - tolmácsolta... Beszélgetésünkre nevem említésével utalt aztán a kötet előszavában. Rónai Pál Van némi francia vonatkozása a Tragédia brazil-portugál nyelvű szövegének is. Ugyanis a fordító, a magyar Rónai Pál latin-francia tanár a két világháború közt hosszú éve­ ket töltött Párizsban, itt szoros barátságot kötött a francia fordítók és szótárírók egyik legis­ mertebbjével, az utóbb általam szerkesztett, Babel című, nemzetközi fordításügyi folyóirat francia nyelvi ellenőrével, Jean M aillot-val. Rónai Franciaországból tovább vándorolt Brazí­ liába, s ott oly mértékben elsajátította a portugál nyelv ottani változatát, hogy a brazil fordí­ tásügy vezető személyisége, az ottani műfordítói szervezet megalapítója lett. Én a Fordítók Nemzetközi Szövegségében, melynek 1970-től 1984-ig tanácstagja voltam, ismerkedtem meg és barátkoztam össze vele. Ugyanis az UNESCO azzal támogatta nemzetkö­ zi szövetségünket, hogy nemcsak a Babel kiadási költségeit szubvencionálta, hanem, hogy tá­ voli földrészek érdemes szakemberei is részt vehessenek kongresszusainkon, konferenciáin­ 196 �palócföld 94/2 kon, fedezte drága repülőjegyeik árát is, és a mi nemzetközi szövetségünk, valamint a brazil szervezet együttes ajánlására Rónai is több ízben részesült ilyen kedvezményben. Még a hatvanas évek vége felé a nemzetközi szövetség akkori elnöke, a horvát Zlatko Gorjan erősen szorgalmazta olyan kettős fordítói díj alapítását, amelyet a 3-4 évenként tartott kong­ resszusaink előtt egy zsűri ítélne oda egy műfordítónak meg egy szakfordítónak. Svéd tagszer­ vezetünk elérte, hogy Nathhorst nagyiparos alapított is ilyen díjat. Én, mint zsűritag, 1977ben hosszas vita árán elértem, hogy montreali kongresszusunkon a műfordítói díjat Csuka Zoltán kapja a jugoszláv népek irodalmainak gazdag és művészi magyar tolmácsolásáért, és minthogy a díj odaítélésénél a földrajzi megoszlás szempontja is szerepet játszott, nem lett volna merszem utóbb ismét egyszer magyar jelölt mellett kiállni. De megtették a brazilok, hogy 1981 -ben az általuk oly nagyrabecsült és fordítói szervezésük, valamint irodalmuk terü­ letén valóban nagy érdemeket szerzett Rónai Pált javasolták a műfordítói Nathhorst-díjra, s nekem a zsűriben csak támogatnom kellett a brazil javaslatot. Meg is kapta 1981 -ben Bécsben Rónai a díjat. Ő ekkor már egy év óta a Tragédia-fordítók táborába tartozott. Alpha Diallo Ugyancsak távoli országból érkezett és ráadásul ritka, kevéssé ismert nyelvre - a soknyelvű Nigéria nyelvei közül fularira - ültette át Madách művét a néger Alpha Diallo. Mint diák ta­ nult nálunk, itt is nősült és Vecsés községben lakott. Fordításának gépiratát a salgótarjáni mú­ zeumban mutatta meg nekem annak akkori igazgatója, Praznovszky Mihály barátom, utóbb Diallo a lakásomon meglátogatott, majd elköltözött Vecsésről - úgy tudom, visszatért afrikai hazájába. Fordítását nyomatékkai figyelmébe ajánlottam Ekundayo Simpson barátomnak, a lagosi egyetem angolul és franciául kitűnően értő professzorának, de nem tudom, lett-e ajánlásom­ nak eredménye, és hogy Nigéria számos nyelve közt milyen helyet foglal el a fulari. Sivirsky Antal Miként Rónai Pál, úgy Sivirsky Antal is "idegenbe szakadt hazánkfia". Ő azonban már gye­ rekkorában került Hollandiába: amikor az első világháborúban nélkülözésektől szenvedő, jó­ néhány magyar gyerek élvezte ottani családok vendéglátását. Őt az akció lejártával vendéglá­ tói továbbra is ott tartották, felnevelték és olyan eredményesen iskoláztatták, hogy idővel fi­ lológus professzor lett belőle, 1952-ben az utrechti egyetemre kapott magántanári kinevezést, székfoglalóját Madáchról tartotta. A Tragédiának ekkor már volt holland szövege: 1887-ben jelent meg A. S.C. W allis, jeles írónő fordítása, aki mint magyar protestáns püspök felesége, elsajátította nyelvünket és eredetiből tolmácsolta a művet. Sivirsky megállapította, hogy e fordítás akkoriban divatos, de azóta elavult nyelven készült, ő maga elemzésében egy töredé­ ket modern holland irodalmi nyelven 1954-ben folyóiratban publikált. Leveleket váltottunk, de jóllehet többször is találkoztunk (Sivirsky meglátogatott klotildligeti nyaralásunkkor, mi pedig Mártával viszonoztuk látogatását, amikor a nemzetközi fordítószövetségnek Hága és a 197 �palócföld 94/2 scheveningeni tengerpart közt félúton lévő Belair szállodában tartott ülés résztvevői voltunk, utoljára pedig Ránki Györgynek a Tragédia témájára írt zeneművének premierjén láttuk egy­ mást), nem tudtuk meg, folytatta-e a fordítást - pedig igyekeztünk erre rábeszélni. Páter Fogolyán András Ugyancsak rábeszéléssel próbáltuk teljessé tétetni a mű örmény fordítását - ez azonban a fordító közbejött elhunyta miatt csonka maradt. Az Erdélyben megtelepült örmények nemcsak a magyar világban jeleskedtek (hogy csak a kultúra területén maradjak, Hollósy Kornélia színművsznő, Hollósy Simon festőművész, Csiky és Petelei írók nevét említem), de a közéleti, gazdasági és közigazgatási ágaiban is, kato­ likus papjaik pedig az örmény nemzeti egyház híres képviselője, Mhitar által alapított kolos­ torokban működtek. Erdélyből származott, ezért magyarul anyanyelvi szinten értett, a bécsi mehitaristáknál tanult, Belgiumba, majd Velencébe került a műfordítói ambíciójú Fogolyán András, aki a Tragédiá-t fordítani kezdte. Levelezés útján kerültünk kapcsolatba, egyszer meg is látogatott fehér reverendájában pesti lakásunkon, de amikor látogatását viszonoztuk a velencei lagunában fekvő San Lazzaro szigetén, csak fivérét, Vilmost találtuk. San Lazzaro szigetét a velencei köztársaságtól azok az örmények kapták, akik a földrengés elpusztította Ani városból sok országba szétszóródván, előbb a pelopponézoszi velencei birto­ kon, Morea szigetén telepedtek le, majd amikor erre a 18. században török támadás zúdult, egy velencei gályán a köztársaság székvárosába érkeztek. Itt, a kapott szigeten kolostort alapí­ tottak és csodálatos kultúrát építettek ki. A látogatásunk alkalmával tapasztaltak alapján Mártával tanúsíthattuk, hogy az öt kontinensen szétszóródott, többnyire szőnyegkereskedés­ ből élő, de néhány ország gazdasági életében dús vagyont szerzett örménységnek igazi gyöngyszeme ez a kolostor: nem csekély anyagi bázisát egyrészt az biztosítja, hogy sok ország dúsgazdag örmény családjai itt képeztetik örmény alapú kultúrára a fiaikat, másrészt mo­ dernül felszerelt nyomdájukban pompás kiadványokat állítanak elő. Kiadják azt a Pazmaveb című, "irodalmi-filológiai-etikai" folyóiratot, amelyben Az ember tragédiájá-nak első színeiből készült örmény fordítás megjelent. Ez a fordítói mű szakadt meg páter Fogolyán András halálával. Érdekes élményben volt részünk, amikor a Pazmavebben megjelent szövegeket Jerevánban ottani íróbarátainknak megmutattuk. Elámultak a fordítás ódon stílusán. Nem tudatos archaizálás - mondták - ahhoz ők is értenek -, hanem érezni, hogy Velencében ez ma a mindenna­ pokban használt nyelv. Idegen az ő modernizált, a technikai fejlődés irányában fejlett - és szerintem a szovjet politikai rendszer és életforma által is befolyásolt - szókincsük és kifeje­ zésmódjuk világában. Hogy San Lazzaro szigetén tudnak erről a stiláris különbségről, és igyekeznek szolgálni az örmény egység gondolatát, annak bizonyítéka, hogy nekem megküldött folyóiratuknak az az 1971.1. száma, mely Fogolyán András csonkán maradt Tragédia-fordításának sajnos az utol­ só részletét tartalmazza - már a Bazmavep kiejtésre utal. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) 198 �Chief editor: József Pál Adress of editorial Office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 2 7 0 Tel: (0036) 32-314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1994. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek el­ mélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1994. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesz­ tőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1995 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díj­ nyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlés­ re javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 5 0 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bd05cd28ec35670bf939fd89095b3fb3.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fc579390a1b4dba7d246bb887143b7fe.pdf 73ba584fa87a35591c415fbec35274fc PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 1994/1 XXVIII. évfolyam január-február �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1993. évi Madách Imre irodalmi pályázat eredményhirdetése Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány I. díj Bodor Béla Budapest Burckhardt - Madách - Péterfy jelige II. díj D r. Varga Gyula Debrecen Öntudat és intuíció jelige III. díj Kozma Dezső Kolozsvár-Románia Karod erős szíved emelkedett jelige Dicséretben részesült Papházi Tivadar Vác Ember küzdj... jelige Leblancné Dr. Kelemen Mária Tatabánya 1987. január 21. jelige Bene Kálmán Szeged Senki Pál jelige Versek, széppróza I. díj Onagy Zoltán Esztergom Bátorságpróba jelige II. díj B aka István Szeged Homousion jelige II. díj Böndör Pál Temerin-Jugoszlávia Verde jelige III. díj Ardamica Ferenc Losonc-Szlovákia 6+8 jelige Dicséretben részesült Palocsay Zsigmond Kolozsvár - Románia Suholy jelige Gere István Budapest Kalimagdora jelige Romhányi Gyula Balassagyarmat Enkláve jelige Balassagyarmat város díja Andor Csaba Budapest ...nőd sem bír örülni jöttödön jelige Salgótarján város díja Dr. Bárdos József Nagykőrös Famulus jelige A Bíráló Bizottság díja Hatvani Dániel Diósjenő Alternatív jelige �palócföld 94/1 Tartalom Madách Imre emlékünnepség ’94 Ricard Salvat Hódolat Madáchnak Tóth Éva Az ember tragédiája Csapody Miklós A műhely vonzása Tóth László Kérdező felelősség 3 5 6 9 Paróczai Csaba versei OnagyZoltánBenne a tulsó part zenél... (másnapos jegyzetek) Pohánka Erika versei 12 13 19 Varga ZoltánAutonómiára DÉLI KILÁTÓ várakozóban (jelentés a Délvidékről) 21 Mizser Attila versei 26 ÉLŐ MÚLT Vicei Károly Magyar irodalom a déli végeken (tanulmány) 29 Erdős István szövegei 40 MŰHELY Benes Istvánné Madách Imre személyiségéről (tanulmány) Tarjányi Eszter Madách Imre három orvosa (tanulmány) Kozma Dezső Madách-értelmezések Erdélyben (tanulmány) 46 55 67 L őrinczy István versei 76 MŰTEREM Peák Ildikó Benczúr Gyula 77 Vincze Dezső versei 82 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XV. (kritika) 83 Hidasi József versei 89 VALÓSÁGUNK Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága (szociográfia) 91 1 �palócföld 94/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,l .Pf.270 Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 palócföld E számunk szerzői Bencs Istvánné kutató (Budapest), Csapody Miklós irodalomtörténész (Budapest), Erdős István író (Salgótarján), Hidas Jó ­ zse f költő (Salgótarján), Kozma Dezső iro­ dalomtörténész (Kolozsvár, Románia), Lőrinczy István költő (Salgótarján), Mizser Attila költő (Fülek, Szlovákia), Onagy Zol­ tán író (Esztergom), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Peák Ildikó művé­ szettörténész (Salgótarján), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), Salvat, Ricard rendező (Barcelona, Spanyolország), Sze­ nográdi Péter tanár (Szécsény), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tar­ jányi Eszter kutató (Budapest), Tóth Éva műfordító (Budapest), Tóth László író, köl­ tő (Budapest), Varga Zoltán író (Zenta, Ju­ goszlávia) Vicei Károly író (Zenta, Jugo­ szlávia), Vincze Dezső költő (Salgótarján). * E számunk illusztációs anyagát a Nógrádi Történeti Múzeum salgótarjáni Benczúr Gyula kiállításának anyagából vá­ logattuk. Borítóinkon Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése, tanulmány - és Vajk megkeresztelése című munkái láthatóak. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �M AD Á CH IMR E emlékünnepség '9 4 Ricard Salvat Hódolat Madáchnak 1991 áprilisában egy Rómában tartott kerekasztal konferencián Kelemen János, a római Magyar Akadémia igazgatója Az ember tragédiája európai jelentőségéről beszélt. - Nem tudom, nem lenne-e megfelelőbb Az ember tra­ gédiája egyetemes jelentőségéről szólni, éppen mert annyira mélyen, annyira lényegbevágóan közép-európai. A poème d ’humanité-ből, a Menschendichtungból, azaz az emberiség epo­ szából kiindulva Madách rendkívül személyes és eredeti dimenzióba emelte ezt a nehéz irodalmi m űfajt, amely a múlt század szülötte, s amely a realista és naturalista regénnyel együtt a múlt század egyik nagy vívmánya. Az ember tragédiája a lírai dráma és a drámai költemény hagyományába illeszkedik, Goethe, Granville, Hugo, Byron, Shelley, Slowacki, Miczkievicz, Krasinski, Lamartine müveinek sorába. Madách azonban az idő-utazás dimenziójába emeli a költeményt, az időben való utazás, az idő múlásának dimenziójába. Ibsen természetesen Madách leckéjét követte tudva, vagy tudatlanul, és elrag adó Peer Gyntjében nyilvánvaló ez a hatás. Mindkét mű az utazás szüksé­ gességéről, ű z elvágyódás, elmenekülés szükségességéről szól, ami érthető olyan, nem túlságosan sűrűn lakott országok esetében, mint Norvégia és Ma­ gyarország. Az ember tragédiája középpontjában az utazás eszméje áll, a folyamatos utazásé, amely a teljességtől - az első szín tündöklő mennyországától a tizen­ harmadik szín, az űrrepülés - ürességéig vezet, az első szín mennyei harmóni­ ájától a tizennegyedik szín kietlen, fagyos világáig, az idők teljességétől, ahol minden csupa ragyogás és dicsőség, a fö ld i dolgok véges idejéig, az eredet idejétől a világ jövőjének idejéig. Az utazás motívumának hangsúlyo­ zása, az álomban való tobzódás: a történelem mint Ádám álma, és az álom az 3 �palócföld 94/1 álomban, Kepler álma a francia forradalomról az abszurd színház proble­ matikáját súrolja, a non-sense-hez vezető utat. Ezt a fe lfo g á st Hubay M ik­ lós képviselte először, legalábbis nem tudunk róla, hogy előtte bárki is így ér­ telmezte volna Madách müvét s a már említett római kerek-asztal konferen­ cia résztvevői lelkesen ünnepelték az érdekes interpretációt, amelyet talán ér­ demes lenne tovább vinnünk. Vagyis értelmezhetnénk a Tragédia utolsó színe­ it, főleg az eszkimó színt Strehler módjára, aki a Lear királyt Beckett-ből ve­ zeti le, akárcsak Jó zsef Attila, aki szerint Bartókból lehet megérteni Bachot és nem fordítva. Amint látjuk, Madáchnak hála, Magyarország, noha nem rendelkezett nagy drámai hagyományokkal, rögtön egy irodalmi remekművel lép a színre. Mi, akik azokhoz a kisebb nemzetekhez tartozunk, amelyeknek drámairodal­ ma 1830 vagy 1849 után talált rá saját hangjára, nem győzzük csodálni ezt a müvet, amely alkotójának abszolut zsenialitása révén századokat hidal át és a nagy drámairodalmakkal rendelkező nemzetek sorába emeli Magyarorszá­ got. Én egy olyan ország fia vagyok, amelynek nincs önálló államisága, kata­ lán az anyanyelvem és amint egy nagy portugál író, J osé Cardoso Pires mondta: a nyelv a hazám. Ebből a tizenegymilliós népből hatmillió él Katalóniában, ötmillió Valencia tartományban, de élnek katalánok Franciaország déli részén, Mallorcán és Szardínia szigetén is. Célunk, sőt rögeszménk, hogy hagyományt teremtsünk s úgy véljük, hogy a jelenlegi egyesült Európában vagy Európa színházában Madách és Magyarország modelljét kell követniök a kis nemzeteknek, s arra kell törekednünk, hogy ez a nagy mű bekerüljön korunk "világszínházának" műsorába, abba az új színházba, amely a most megszülető Európa színháza lesz. A jövő színházának megsejtésével Madách lezárja a XIX. század irodal­ mát és megnyitja a XX. századhoz vezető utat, akárcsak Antoni Gaudi az épí­ tészet történetében. Újra kell írni a színháztörténetet, az értékeknek megfelelően újra kell al­ kotni a színházak repertoárját és meggyőződésünk, hogy Madách nagy müvét a neki kijáró első helyre kell tennünk. TÓTH ÉVA fordítása. (Ricard Salvat rendező köszöntője a szerkesztőség felkérésére készült, el­ hangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) 4 �palócföld 94/1 Tóth Éva Az ember tragédiája - Rendező: Ricard Salvat - Képzeljük el, hogy egy magyar rendezőt meghív a Comédie Française, ál­ lítsa színre a Bérénice-t vagy a Royal Shakespeare Company, hogy rendezze meg a Hamletet. Hajmeresztő gondolat, ugye? Ilyen hajmeresztő gondolattal állítottam be Ablonczy Lászlóhoz 1992 tavaszán: azt javasoltam, hogy a Nemzeti Színház kérje f e l Ricard Salvat barcelonai rendezőt, az ottani egyetem színháztörténeti tanszékvezető pro­ fesszorát A z ember tragédiájának megrendezésére. A látszólag abszurd öt­ letnek azonban szilárd alapja, mondhatnám többrétegű alapozása van. Ricard Salvat, a barcelonai Adriá Gual társulat alapítója, két évig igaz­ gatta a Nemzeti Színházat és tíz évig a Sitges-i nemzetközi feszitált, ahová több magyar produkciót meghívott, rendezett Athénben és Rómában, Német­ országban és Mexikóban, rendezett Euripidészt és Senecát, Shakespeare-t és Lope de Vegát, Goethét - mégpedig az Urfaustot - és Wagner Tanhäuser-ét, Lorcát és Espriut, Pirandellot és Brechtet, Rafael Albertit és Antonio Buero Vallejot. Ami A z ember tragédiáját illeti: közhely, hogy a magyar iroda­ lomnak talán a legegyetemesebb, leginkább nemzetfölötti - nemzetek fö lö tti alkotása. Köztudott az is, hogy annak ellenére, hogy harminc nyelvre fo rd í­ tották le eddig, még mindig nincs benne eléggé a külföldi olvasók, még ke­ vésbé a színházlátogatók tudatában, noha Bécstől Tartuig volt néhány nagy­ szerű előadása. Madách müve, bár egyáltalán nem akarjuk véka alá rejteni, még mindig kizárólag a miénk. Ami persze nem csökkenti a mű értékét, de sze­ retnénk másoknak is megmutatni és számunkra is izgalmas lehet, hogyan lát­ ja valaki, aki nem szokott hozzá iskolás korától, akit a drámai költemény kö­ rül több mint száz éve zajló viták, a rárakódott előítéletek nem befolyásol­ nak, aki Madáchot nem hazai mércével méri, hanem a remekműnek kijáró el­ fogulatlansággal, a világ drámairodalmának, a világszínháznak a mércéjé5 �palócföld 94/1 vel. Ha ez a rendező ráadásul évtizedek óta kíséri figyelemmel a magyar iro­ dalmat, a magyar színházat, ha Illyés Gyulától Hubay Miklóson át e sorok írójáig személyes kapcsolat vagy barátság fű zi hozzánk, akkor remélhetjük, hogy kiválóan eleget tesz ennek a magyar színház történetében páratlan f e l ­ adatnak: megrendezi magyarul a Nemzeti Színházban a magyar drámairoda­ lom legfontosabb darabját. Ricard Salvat természetesen nem most találkozott Madách müvével elő­ ször. Látta magyar színpadon és film en, írt is róla, olvasta spanyolul Virgilio Pihera átültetésében, amelyben én is közreműködtem. De olvasta franciá­ ul és olaszul, németül és angolul, portugálul és katalánul is. Ricard Salvat ugyanis katalán és ez eggyel több ok arra, hogy ne vállveregetőleg nyugtázza Madáchot és a magyar kultúrát általában, hiszen a hatmilliós lélekszámú katalán nemzet, amelynek a középkor óta nem volt önálló államisága, a hu­ szadik század művészetének olyan megkerülhetetlen nagyságait adta, mint Gaudi, Dali és Miró. Tudja tehát Berzsenyivel ő is, hogy nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ilyen csoda az alsó-sztregovai ud­ varház világranyíló ablaka. Érdemes időről időre kitekintenünk ezen az ablakon, most éppen Ricard Salvat szíves kalauzolásával. (Tóth Éva műfordító szövege elhangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarma­ ti Madách Imre emlékünnepségen.) Csapody Miklós A műhely vonzása Tisztelt Szerzők és Vendégek, Hölgyeim és Uraim! Boldogult ifjúkorunkban, szép szegedi bölcsészéveinkben a hetvenes esztendők második felében a Városban, hol "költők alszanak szökőkutak mélyén" (Zalán Tibor) gyakran ültünk együtt éberen, kezdő kritikusok, induló költők s már kötetes poéták, vitatva a magyar irodalmat, a régit és az élőt, a hazait, az erdélyit, a vajdaságit és a felvidékit, a folyóiratokat, az irodalmi életet, s megannyi mást, mi életünket teljesen kitöltötte, készülődésünknek irányokat szabott. �palócföld 94/1 Jól tudtuk már, mire és kikre kell vigyáznunk, hogy nem lehetünk szabadok ám, mégis azok voltunk indulatosan és állhatatosan, nem sejtve még, hogy valóban az irodalom - és nemcsak az irodalom - szabadságának még vi­ szonylag védett, fölkészítő előiskoláját járjuk elszántan. De a nagy viták közepette játszottunk is, ilyenkor irodalmi nagyjaink és igyekvő kicsinyeink, Kolozsvárott, Újvidéken, Pozsonyban és Szegeden élő íróbarátaink vagy épp az asztalnál ülök nevéből faricskáltunk anagrammákat, méltókat és sértőket, de természetesen jellemzőket és szellemeseket. Í gy került persze terítékre mindannyiunk tanára, kritikusa és barátja, az akkor még a Tiszatájat szer­ kesztő Ilia Mihály is, kinek nevéből ez jött ki: É L-E A MŰHELY? Kérdé­ sünk az irodalmi élet alapkérdése volt az igazolójelentések, rekcumok, ideo­ lógiai titkárok, szilenciumok, a cenzúra és a tenyérből etetgetés korában ép­ pen úgy, mint szabadságunk mostani, első nehéz éveiben, mikor oly sokan az irodalom szerepvesztését emlegetik. Emlékezzünk: korábban mások, de lehet, hogy ugyanazok az irodalom szerep tévesztéséről beszéltek, ám mindennél fontosabb, hogy a műhelyek addig is átvészelhessék az anyagias idők könyvkiadási, folyóiratszervezési nehézségeit, mígnem kiformálódik az élő iroda­ lomnak, mindenkori kortásunknak és eleven részünknek az az új szerepe, te­ kintélye és távlatossága, melynek nem kell minduntalan a maga piaci bajai­ val foglalatoskodnia. A műhely vonzása csak akkor élteti az irodalmat, csak akkor van lehető­ sége kérni és alkalmat kínálni, olyan merítőhálóval gyűjteni és válogatni, mint a hagyományos Madách Imre Irodalmi Pályázat, ha valóban van mű­ hely, olyan, mint az immár huszonnyolcadik évfolyamába lépett Palócföld, ha vannak, akik áldozatosan éltetik a lapot, a lapban az irodalmat és a képző­ művészetet, az esszét, a szociográfiát, az irodalom- és helytörténetet, mind­ azt, amit a tájhaza adhat és összegezhet. Azt, hogy a mostani Madách-pályázat ennyi értéket hozott felszínre, a Palócföld és szerkesztői, a szerzők és az olvasók azoknak köszönhetik, akik szervezve is teremtik a kultúrát. Nem tu­ dok arról, hogy megírta volna valaki a magyar irodalom történetében az iro­ dalmi pályázatok történetét, mondjuk a reformkortól máig, de ha lesz vállal­ kozó, valószínűleg nemcsak a nagy művek sorát és az irodalom élő televényét, de a mecenatúrát is számba kell vennie majd. M it hozott a Madách-pályázat az idén? A z eddigi mezőny szélessége és változatossága nem változott, mégis módosulóban nemcsak a tárgykör és a témaválasztás, de az érzékenység és az igényesség is. A zsűri, melynek mun­ kájában barátaimmal együtt jóleső örömmel vettem részt, nem volt könnyű helyzetben, s hogy mégis ízlése és lelkiismerete szerint dönthetett, a lehetősé­ gek korlátái között, az Nógrád Megye Közgyűlésének, a Palócföldet fönntar­ 7 �palócföld 94/1 tóknak köszönhető. Í gy volt lehetséges, hogy nemcsak két második díjat ad­ hattunk ki a vers-széppróza kategóriában, de Balassagyarmat és Salgótar­ ján város díján túl még a Bírálóbizottság különdíja is kiosztásra kerülhetett, mert sem erről a versről, sem arról a novelláról, sem a harmadik filo zó fia i esszéről nem mondhattunk le. A szociográfiák, irodalmi riportok, esszék és tanulmányok csoportjában elsősorban az újdonságot, az elméleti igényességet, az elbűvölő ötletességet és szemléleti tágasságot élveztük és honoráltuk örömmel díjakkal és dicsére­ tekkel, figyelve a főszerkesztő arcán az elégedettség mosolyát, hiszen ezt a termést is, csakúgy, mint a szépirodalmi nyereséget nem más: a Palócföld söp­ ri be, adja közre lapjain, nemcsak hivatkozásra méltó tanulmányok, de emlé­ kezetes élményt adó olvasmányok lelőhelyévé is téve hóról hóra a folyóiratot. A szépirodalmi nyereség is valódi, e kategória termését olvasva és mérle­ gelve volt talán a legnehezebb dolgunk, s bár sem ez ünnepi alkalommal, sem máskor nem illő a részletekről szólni, elmondhatom, hogy az első díjat nyert alkotás "helyezése" egyhangú volt. Szólhatnék még az irodalom és a tudo­ mány amatőrjeinek munkáiról, az arányokról, a minőség és igényesség erős hullámzásáról, az ízlésirányok sokféleségéről, a szerzők érdeklődésének és az irodalmi megformáltságnak a szóródásáról, a tematikai gazdagságról, bizonyos müvek megdöbbentő kiérleltségéről, ám csak annyit mondok: mind­ azt, amit a Palócföldnek hozott a posta Debrecentől Kolozsváron, Esztergo­ mon, Szegeden és Temerinen át Losoncig és Balassagyarmatig, - mindezt nemcsak hogy azonos mércével igyekeztünk mérni, de ez a mérce a minőségi magyar irodalom mércéje kívánt lenni. Eszerint pedig a Madách-pályázat nem volt hiábavaló az idén sem, olyannyira nem, hogy - s ezt a bőbeszédű ség és lelkesült szóinfláció korában nem könnyű kimondani - a pályázat egyér­ telműen sikeres volt. És ez nemcsak a tájhaza irodalmi folyóiratának, hanem a magyar irodalomnak, irodalom- és helytörténetnek is sikere, nemcsak szer­ zőik méltatandó teljesítménye. Él hát a Palócföldnek a határokon is túlra kiterjedő kultúrateremtő ereje hiszen már korábban is a teljes magyar irodalmi-szellemi életre figyelt -, nő a műhely vonzása és hat a madáchi tradíció: él a műhely. Addig pedig, amíg a díjazott müveket Önök valamennyien megismerhetik, "előolvasói" köszönet a szerzőknek az élményért, s köszönet a Palócföldnek, hogy a bírálóbizottság megtisztelő munkájában résztvehettem. ( Csapody Miklós irodalomtörténész értékelő írása a szerkesztőség felkéré­ sére készült, elhangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) 8 �palócföld 94/1 Tóth László Kérdező felelősség Hölgyeim és Uraim, Kedves Pályázók és Tisztelt Ünneplő Közönség! Elnézést kérek, amiért messziről és - magammal kell kezdenem. Megírtam már valahol, hogy Madáchcsal és A z ember tragédiájával úgy tíz-tizenegy éves koromban találkoztam először, amikor igazából még nem is értettem őt, csak valami olyasmit éreztem, amit lenyűgöző, fenséges dolgok láttán érez az ember, s azóta - hol ilyen, hol olyan formában - egész eddigi életemen végig­ kísért. Volt idő például - kamaszkorom vége fe lé , a felnőtt kor küszöbén amikor viszonylag sűrűn vettem kézbe a Tragédiát; talán csak a Bibliát fo r ­ gathattam akkorjában még ugyanilyen sűrűséggel. S úgy nyúltam Madáchhoz valamennyi alkalommal, mint egy tükörhöz, melyben órákon át vizsgálgatja szorongva arca vonásait, szájának ívét, orrának nagyságát, pirosló pattaná­ sait, szakálla serkedését az emberfia: ami titokzatosat, rejtélyeset, ismeret­ lent a Tragédia mutatott, amiről egyre világosabban és egyre tagoltabban be­ szélt, az én voltam, s m a is az vagyok én. Másképpen, az Én volt, az Énem volt az, aminek Madách észrevétlenül a közelébe segített. S azt is elmondtam ab­ ban a bizonyos írásomban, az egészben az volt a különös, hogy ez a tükör so­ sem azt mutatta, aminek látni szerettem volna magam, hanem mindig azt, aki abban a pillanatban voltam. Magyarán: egyáltalán nem véletlen, ha az ön­ magát éppen csak ismergető, önmagára rácsodálkozó ifjú kíváncsisága ju t­ tatott végül is a Tragédia vonzáskörébe, s az sem véletlen, ha az önmagára (no és persze a világra - de vajon nem egy-e ez a kettő?), tehát az önmagára (és a világra) időről időre rákérdező ember vívódásai tartanak azóta is ott. Tulajdonképpen ez a magyarázata mostani személyességemnek. Ugyanis eddigi szavaimmal azt kívántam bizonyítani, hogy Madách mennyire beépült az életembe, mennyire része lett mindennapjaimnak, gondolkodásomnak, rea­ gálásaimnak, reflexeimnek - mégegyszer: annak tehát, aki én vagyok. S bizonyos vagyok abban: sokan vagyunk így. 9 �palócföld 94/1 Legalábbis erről győzött meg ez a mostani pályázat is. Jelesül, hogy Ma­ dách egyike a magyar művelődés azon alakjainak, akikből tulajdonképpen kulturális értelemben - lettünk, akiket a leginkább énünkké tudtunk élni, ab­ szorbeálni. Egyúttal ez számomra e pályázat egyik legnagyobb tanulsága is: Madách - mennyire mi vagyunk. Mennyire ő a magyar bennünk, mennyire ő az emberbennünk. De még valami elmondható ezzel kapcsolatban. Míg művelődéstörténetünk nagy alakjai között van, akit napjaink nemzeti vagy társadalmi, netán gazdasági felemelkedésével kapcsolatos gondjai­ hoz, művészeti, esetleg erkölcsi dilemmáihoz hívunk nap mint nap segítségül, addig Madách az ember-létünkhöz, a létezésünkhöz fakadó kérdéseinkhez szegődik társunkul. Madách - ha szabad így mondanunk - az ontológia, a lét-tan drámaköltője, a részletek, rész-tanok nagy elemzőivel szemben e rész­ letek nagy összefoglalója. Mindezt azonban úgy teszi, hogy nem a válaszait erőlteti ránk, hanem a kérdéseit összegzi. Másképpen mondva: Madáchnak nincsenek válaszai; Madáchnak kérdései vannak. S voltaképpen ezzel - a kérdésekkel - érkeztünk el a madáchi életmű lénye­ géhez. Többen nevezték már a Tragédiát "kérdező mű”-nek, jó érzékkel tapint­ va rá annak lényegére: Madách a mi léttel, létezésünkkel kapcsolatos kérdé­ seinknek is összefoglalását adja, a mi kérdéseinket is ő teszi fö l nekünk. Vannak korok - a diktatúráké - amelyek a válaszokra helyezik a hangsúlyt, s vannak - s igazából ezek arca néz a jövő f e l é -, amelyekben a kérdések sűrű­ södnek össze. A z értékek föltárásában mintaszerű a Palócföld mostani pályázatának ebből következő másik komolyan veendő figyelmeztetése: értékválságos-te­ hát értékkereső permanens átmenetiségekkel elbizonytalanított korunk fo n ­ tos, valószínűleg a túlélést jelentő felismerése, hogy a végső érvény igényével form ált válaszok helyett a folyamatos kérdezésé, a jól-kérdezésé, a fe le lősen-kérdezésé a nagyobb távlat. Közel másfélezer kéziratoldalnyi vers, novella, regényrészlet, drámakí­ sérlet, továbbá irodalom-, színház-, művelődés- és helytörténeti, valamint esztétikai és filo zó fia i tanulmány, esszé meggyőző erejének engedve mon­ dom: életünkben a kérdések kerülnek - hál' istennek - egyre hangsúlyosabb szerepbe. Ezzel lehet összefüggésben a filozófiai-ontológiai ihletésű létkér­ désekkel szembesülő, vagy az elmúlt időt, a történelemmé váló időt faggató értekező próza hangsúlyos szerepbe kerülése mellett a szociologikus ihletés, a szociografikus érdeklődés, a szociális érzékenység fö le rősödése. Úgy lát­ 10 �palócföld 94/1 szik, átmeneti, értékválságos, vag y, másképpen: kérdező koroknak ez is vele­ járója: az emberélet értelmének és az emberélet minőségének egyidejű vizs­ gálata. A mostani pályázat egykori pályázóból zsűritaggá avanzsált értékelője ezt a három tanulságot tudja most Önök elé tárni. Amit azonban szeretnék megtoldani egy megjegyzéssel. Ez pedig afölötti örömömé, hogy a pályázók a mai magyar társadalom nagyon sok alkotóelemét, színét képviselték: az írással épp csak próbálkozni kezdő középiskolások ugyanúgy voltak köztük, mint - ha szabad így mondani - tapasztalt pályakezdők, egykötetesek, sokkö­ tetesek, fiatalok, középkorúak, idősek, s esztétikai fölfo g á s, világszemlélet és pártállás tekintetében is tarka a kép. Ami - megint csak - Madách univerzalitását is bizonyítja. Azt, hogy keve­ sen akadnak, akik az idők során annyira kollektív énünkké tudtak lenni, mint ő, s azt, hogy általában egy kicsit ő is fo g ja a ceruzánkat vagy p ü föli írógé­ pünk - számítógépünk - billentyűit, amikor nekiülünk, hogy a kornak szegezett kihívó vagy kétségbeesett kérdéseinkkel teleírjuk az előttünk lévő vakítóan fehér, idegesítően üres papírlapot, mágneslemezt. (Tóth László költő értékelő írása a szerkesztőség felkérésére készült, el­ hangzott 1994. jan. 21-én a balassagyarmati Madách Imre emlékünnepségen.) Benczúr Gyula : Tanulmány az Ádám és Éva c. képhez 11 �palócföld 94/1 Paróczai Csaba N égysoros versek nedves orrú lucskos vasárnap délelőtt suhogós szél űzi a berozsdált időt s a hintákon mint ki már végleg elveszett gubbaszt a gyerekkor síró emlékezet mostanában a semmivel álmodom megszottyadó idő fecsérel konzumálódom s szépen elkárhozom ajkamon az isten nevével leteszem a könyvet rá a szemüveget a mai nap is így ér véget egy félfordulat s a lámpa is alszik beengedem magamba a sötétséget E gy kis vigasztaló ránktorlódott barna köveivel örökös elmúlás temploma ősz mi megtörtünk s most vérünk folyik el füvek gyökerét itatja s a fű még egyszer szép selymes lesz és kövér és kövér lesz a marha mi legeli gazdája ki tejét issza s végül magába temeti hasznosak vagyunk örüljünk hát csöndes örömmel s ne vágyjunk nagyobb feladatra mint ami rendeltetett a nyugalom kincs a helyes önismeret erő ne tékozoljuk drága magunk nagy dolog hogy még vagyunk s itt vagyunk 12 �palócföld 94/1 Onagy Zoltán Benne a túlsó part zenél... "Érzem a törvényt, s igazam van" Szabó Lőrinc (Zárójeles előszó: ismerek olyan fazonokat, akik bizonyos időt megélve, szinte bele­ pusztulnak a másnaposságba. A másnapokat megélő férfiember éppen másnapjai alatt írott jegyzetei kerülnek az elő­ szó alá. Nem könnyű, nem lehet könnyű neki, de érteni, értelmezni se könnyű a szövegeket. Van bennük ugyan szépség, türelem és türelmetlenség, átok és ima, önsajnálat, mégis minden más; más és más hangulatban olvasva más értelemmel bírnak. Egy másnapos fé r ­ fiú szilánkos gondolatai, foszló szélű gondolatai - szinte költészet. Ez következik alant:) Mit csinálnak télen a békák? Ember szárítgatja elázott cipőjét. Gyerek hóembert épít, hógolyócsatákat vív, hegyet mászik, hogy leszánkázhasson rajta. A nagyanyák és nagyapák végigdidergik a telet, tudva, jövőre megint találkozhatnak a hideggel, s amit ma elfűtenek, abból holnapra sem marad me­ leg. A buszsofőrök káromkodnak. A fenyők és fenyőcskék huszonharmadika délutánjáig ret­ tegnek, megússzák vagy nem ússzák. Nem nagyon vágynak illatos szobákba, nem, hogy sza­ loncukor lógjon rajtuk, színes kislámpák, csillogó üveggolyók. (Én is rettegek, nekem is van­ nak fenyőim, igaz, minden télen kevesebb.) De mit csinálnak télen a békák? Hidegvérűek. Le­ fagynak? Soha nem álmodtam apámmal, amíg élt. Ma meg álmodom vele. Meg a múlt héten is álmodtam vele, meg a jövő héten is fogok. Mintha szerelmes volnék. Tizenhárom éves. 13 �palócföld 94/1 Elalszom, mint rendesen, és arra ébredek, apámmal álmodom. Apám már megint itt van. Néha csak a hangját hallom, máskor az arcát látom, azt, hogy jár a szája, mond valamit, vala­ miket, biztosan bölcset, megfogadandót, s ha minden illeszkedik, látom is, hallom is, meg is lehet fogadni, amit mond. Csak - egyedül - rajtam áll. És azon, ha visszaalszom, reggel, ami­ kor el kellene kezdeni tanácsai szerint élni, emlékszem-e még rá. Akarok-e emlékezni. Bíró nélkül is játék a focimeccs. Habár a kapus átigazítja a kaput jelző táskákat, kicsinyít, szűkít, ferdére veszi a játéktérhez viszonyítva. Amikor ráordítanak, hogy nem elég, neked nem elég, hogy te válogattad össze a jobbakat, még a kapud is kisebb! - azt válaszolja: baráta­ im, lemértük a kapukat tizenkét lábnyom és még a sarok. Nem? Miért jobb a sör a nőnél? Ki mondta ezt a baromságot? Hát hogyan lenne jobb az egyik a másiknál? Már a szerepek ismerete is nyugtató. Aztán külön nyugtató a nő, a csendes nő, külön nyugtató a sör, a friss cseh sör. Együtt pedig, együtt hát, no, annak se párja, se versenyző a másik pályán. Egy szép lány kevesebbe került egy kecskénél, még a legvékonyabban tejelő vemhes kecs­ kénél is - az 1432-es erdélyi török betörés után. Voltak - voltak kecskék. Janicsárok. Földu­ tak Bizáncig. A volt Bizáncig. A kecskét pedig vagy megették, vagy nőt vettek rajta, és azt et­ ték meg. Voltak nagy idők. Nagy ideje a kecskéknek, a szegény ember tehenének. Ki hinné? Berzsenyi-Kazinczy-Kölcsey - (Szemere-Vitkovits). 40 után vélhetően valami más következik. Új szerepre jut esélye az említett nagyoknak. Ma még nem tudni, mi. Mikor lesz a negyven után? Hol van a harminc vége? Türelem, türe­ lem. Jönnek már. Tűznézés, és a veszett fejsze fája. Akácfája, s a fa erezete, csillogása, a tenyér, mint fé­ nyesítő eszköz. Különösen, ha belepök a markába az illető favágó. Most meg csak köpködi a markát, nincs vas a favégen. Tűznézésbe keveredett az úr. Nézi a tüzet, várja, hozza vissza a tolvaj a fejszét, vagy lopja el a nyelet is, ne fájdítsa a szívet a látvány. Közben a tűzben elhamvadó, a lángokkal körbeölelt hasábok még abból maradtak, abból a fejeszehatásból. Hasadtak a rönkök, szállt a for­ gács az ég felé. Rossz nézni. 96 őrült tengerész elfoglal egy földrészt. Csak miután elfoglalják - vér és jaj közepette, csak miután leverik az ellenállást, miután kiépítik a hírhálózatot, elkészítik a börtönöket, lefejezik a királyokat, kezdik herélgetni egy­ mást. Asszony miatt, arany miatt, korábbi sérelem miatt, ami nem aludt el, csak nem volt idő a megtorlásra. A 96 őrült tengerész módszeresen, pártokra, frakciókra, platformokra sza­ 14 �palócföld 94/1 kadva herélgeti, gyilkolássza egymást. A lepofozott, vezetőitől megfosztott földrész lakói hangos ovációval fogadnak minden új repülő herét. A 96 nem szaporodik. A 96 fogy. Csak most - tegnapelőtt-előtt - tudatosul, mondtam ki (nem is így van), káromkodtam el magam hosszan és jól megnézve a célt, gondosan kitartva a lélegzetet, rezzenetlenül tartva a célkeresztet. Szüzek és fiatalkorúak nem tartózkodtak a környéken. Szomorú vagyok. Nem ismerem jóembereimet. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor a bordák közt ott a kés. Szólok az asszonynak, aki óvatosan kihúzza a pengét, sebhintőporral, jóddal, ilyen és olyan szerekkel fertőtleníti hátamon a lyukat, és azt mondja: Nem ismered jóembereidet. Csak akkor kapod fel a fejed, amikor bordáid között a kés. Szomorú lehetsz. Vagyok is. Az asszonyt se ismerem. Szeretőimet se, de őket legalább nem is akarom is­ merni. És ettől is szomorú lehetek. Előfordulhat, hogy ott veszítem a legnagyobbat. Egy új, mai szerető a holnap. Az öreg tyúk a tegnap. Meg a tegnapelőtt. Meg a tegnapelőtt-előtt. Jó­ embereim pedig a szünet nélküli veszedelem. A várakozó baj. A szemléző gyűjtögetés. Előbb tőlük szabadulok. Azután csak eldől magától, a szeretőkkel mi történjen. Most se erő, se idő, se energia nincs rájuk. Vigyázni kell az idővel. Azt is figyelik. Van egy koldúsom. Legalább egy mindenkinek jut. Leépült, fekélyes, falábú, vak, stb. Ám az enyém fantasz­ tikus fazon. Bozontos, fehér szemöldök, fehér haj, soha nem látszik részegnek, pedig nem ke­ reshet rosszul. Alamizsnám a napok megbecsülése szerint kerül a dobozba. A hétfőt nem becsülöm sok­ ra, tíz forint. Ahogy telik a hét, nő az összeg. Noha vasárnapon soha nem járok arra, az emelő ötösökkel harmincöt forint volna az adomány. De amúgy gyakran elrobogok az Árkádok alatt, ahol tanyázik. Eső elől, hó elől, a Kossuth Lajos utca bolond, - kelet-nyugati utca - sze­ le elől is védik az árkádok. Szombat van, szombati újságok. Nem kapok vissza aprót, így nincsen csak egyetlen kó­ borló fémhuszasom a nadrág kiszsebében. Bedobom a dobozba. Loholok tovább. - Kedves uram! - szól utánam a koldús. - Mi van? - Szombat van, ha nem tetszett volna észrevenni. Nyilván látja, hogy lilába borul a homlokom, hozzáragasztja: Csak azért figyelmeztetem, nehogy eltévessze, és lemaradjon valamiről... Ügyes fazon, mondom. Ügyes. Jó, ha az embernek bejáratott emberei ülnek a kódisdobozok mellett. Nem érheti meglepetés, ha figyelmetlen. 15 �palócföld 94/1 Volt nekem egy öregemberem, akivel nem egyszerű kis selemkendő a tévénézés. Kom­ mentált, elemzett, utánrendezett. Amit csak lehetett, mindent. A TV-óra mutatta időt fo­ gadta el egyedül, azt is csak azért, mert nem állt mögötte egy akár félig használható alterna­ tíva sem. Ha talál, azt fogadja el. Persze nem tehette. Ahhoz az időhöz indultak a buszok, érkeztek a vonatok, szólalt meg a harangszó. Gyerekként boldoggá tett, hogy legalább ez az egy felboríthatatlan. Ehhez nem nyúlhat, ezt nem teheti kétségessé. Gyerekként nem is gyanítottam, az idő is vonatkozik. Nem csinál mást, jár és vonatkozik. Nem jut mindenkinek, de nem vagyok büszke rá, nekem jutott és tenni se vagyok képes ellene: a furfangos farsangos. A furfangos farsangos mindig mindent tud. Ha szilveszter, ha karácsony, ha esküvő, ha valami egyéb, ahol az egész család, ha üres a kisház vagy a nagyház, ha biztosan nem érke­ zünk vissza, akkor üzemel. Visz, amit bír, amit lehet. Éjszakákat töltöttem cl őrségben. Heteken át terjesztettem, hogy akkor és ekkor, három napra. És három napig ültem lesben, három nap és három éjszaka a göcsörtös bottal, amel majd eltöröm a tolvaj kezét és lábát, beverem a fejét. De a furfangos farsangos tudta, hogy nem utaztam el, tudta, hogy lesem, nem jött. Ettől a három naptól kezdve kénytelen voltam eltűnődni a lehetőségen: csak nem én lopom meg ma­ gam? Hiszen egyetlen ember tudhatott mindent, a tervek kiagyalója, a bot gazdája, az érté­ kek megvásárlója: én. Van gond. Magam mégsem verhetem agyon. A rendőröm, aki olyan csúnyán és kíméletlenül összerugdosott a szocializmus védelme nevében, halálán van. Kívánom, hogy ne én volnék. Mert ha nem ilyen vagyok, ha nem ez vagyok, ha nem szar­ nám le úgy egészben az egészet, ahogyan leszarom, a mostanára nyugdíjazott, csipás szemű, százról hatvanra lefogyott rendőrnek kitaposhatnám a belét. Még tanút is szerezhetnék, hogy nem voltam ott. Pedig - mondani kell, ha elhallgatnám, hazudnék -, jót tenne. Elmélet­ ben jót is tesz. De félő, ott, kézben és közben, nem esne olyan jól. Nem nagy élmény olyat üt­ ni, aki nem meri visszaadni. Még akkor sem lehet olyan nagy élmény, ha a szocializmus nevé­ ben történik a verés. Én pedig - ha tenném -, nem a szocializmus nevében. Leépült röndérem agyon is verhetett volna, ha úgy tartja. Meg is tett mindent. Nem oko­ zott volna álmatlan éjszakákat neki. De szépen fel voltam akkorra csontozva, és a csontokra gondosan felrakva az inak, az izmok. Túléltem. Túlélni sem olyan nagy élmény, ha az ember nem tesz semmit a túlélés érdekében, egyszerűen csak túlél. Mint én. Ha ma elmennék hullanézni valahová, őt nézném meg. Előléptették nyugdíjazás előtt. Jut almaborra, Dianára. Kivégzi ő saját magát. S ha meg is marad, ez megnyugtató. 16 �palócföld 94/1 Buksi, az öreg házőrző, hónapokig kijárt a délutáni buszhoz, amellyel apám érkezett, amíg élt. Kiügetett, ült az árokparton, megvárta, hogy a táblánál megálljon a járat, azt is megvárta, amíg a járat motorja felbőgött, elfüstölt előtte, nézett utána. Ült még egy kicsit. Aztán látva, hogy az öreg már megint nem jött a félhármassal, szomorúan hazaballagott. Ma megint nem szól hozzá senki, gondolhatta. Az öreggel tudott csak beszélgetni. Térdére fektette, a nyúlólak előtt ülő öreg térdére az állát, s az öreg mesélt neki, miközben kapargatta a füle tövét. Né­ ha kortyintott a hosszúnyakú szürkebarátos üvegből. A Donról, a déli határról, Pest szétlövetéséről. Ez ma megint nem történik meg, gondolhatta Buksi, és behúzódott az ólja legvégébe. Az éhezést, mert nem fogadta el az ételt senkitől, hat hétig bírta. Tiltakozott az érthetetlen eltű­ nés miatt, vagy csak utána akart halni az öregnek, nem tudhatni. Öregemberekkel nehéz zöldágra vergődni. Kóborló, idegen öregekkel még csak, de roko­ nokkal nagyon nehéz. Öregapám rengeteg megmaradt mondata közül kiemelkedik egy, mintha a Kárpátok he­ gyeiből leszakadt volna egy feketefenyő a nyomott, porban, szélben, kések között nevelődő akácosok közé. Valamelyik nagybátyám vált éppen, de a költözéshez, az újrakezdéshez, kölcsönei rendezéséhez pénzre volt szüksége, alkudozott. Az alkut nem követtem, a fogadalma­ kat sem, semmire nem emlékszem a hosszúra nyúlt könyörgés szavaira, csak arra, amikor öregapám végre kinyitotta az egyetlen kulccsal záródó szekrényajtót, odanyálazott néhány bankót nagybátyámnak, és azt mondta: Az élet nem csak pinából van... Olyan szépnek, különlegesnek találtam, úgy megjegyeztem, hogy a hangot is hallom. Tíz év után, vagy tizenkettő, többhetes könyörgés, ígérgetés, zsarolás, sértődés, duzzogás, unszolás, ordítás és egyebek után végre sikerült kicsikarnom egy igent, ifjú, hamvas, szépsé­ ges és szőke barátnőmtől. Esett az eső. Hetek jutottak volna, hogy kint a szúnyogokban, nem figyelve a szúnyogokra, az esti és éjszakai zajokat meg se hallva szeressük egymást, most meg, az igen napján, hosszú, csendes, vége se látszik eső esett. Meg kellett várni, hogy apám elaludjon, és akkor. Volt ott felajzás, nyúlkálás, örömködés, csakhogy én nem elégedtem meg az igennel, be akartam vasalni. (Mostanában előfordul, hogy az igen elegendő, slusz.) Beszöktünk a csendben. Ilyenkor rúgja föl a lopakodó a széket, a macska tányérját, nem találja a villanykapcsolót, tüsszentenie kell. Nem csoda persze, nem is láttunk. Gondolom, nem csak sötét volt, de nem is láttunk már, szagra mozogtunk, ízre, testmelegre, mint a kob­ ra. Nekiláttunk. A nyekergő sezlonon. Ahogy tudtuk a dolgokat. Nem nagyon, az ma már biztos, nem nagyon ismertük a technikai finomságokat, azt az idő hozza meg, az idő és egy vagy két szakavatott oktató. Apám - gondolom fülelt egy darabig -, kicsoszogott. Nem hallottam. Megállt, köhögött, 17 �palócföld 94/1 rágyújtott, ő is felrúgta a már egyszer felrúgott macskatányért, nem hallottam. Azután be­ nyitott. Villanyt kapcsolt. Látta, amit látott. Még abban a pillanatban lekapcsolta a villanyt, és megvárta, amíg a lányt, iskolatársamat, hazakísérem. Megvárta, amikor hajnalban megér­ keztem. Boldog voltam, azt hiszem. Könnyű boldognak lenni tizenhatévesen. Azt mondta a konyhaasztal másik feléről:- Először is, a lányokkal nagyon kell vigyázni, mert sok baj okozói. Bólogattam, hogy hát persze, te már csak tudod. - Másodszor: ne vegye el az eszed, mert nem csak pinából áll a világ. Hát miből?, néztem rá csodálkozva. Most is hajnal. Hallom a két öreget sztereóban. Mint valami végtelenített szalag, mondják. Meg én is mondom. Ha nem mondanám is mondanám. Hajnal van. A hajnal a csendeké. A tegnapé. Benczúr Gyula : A vén kópé - olaj 18 �palócföld 94/1 itt-léted... Pohánka Erika Itt-léted bőrömön átéget Ébredés merülünk zuhanunk Föl ne feszítsd pilláim ringató hálóját lét és nem-lét között. Röptess szavakat ablakom elé, összegyűrt mosolygó fényeket. Egy hajszál ér a számhoz, jaj, ne engedd még! roppants meg Találkozunk Viszlát kedves a következő oázisnál. Ha a homok kifut alólunk, eltalálsz-e odáig? Eleresztő Adtam néked madár-létet, nehéz röptöd vasban nézem, s visszahullnak rám a fények. Szárnyad ujját eleresztem: meleg combomon hó terem, s jégcelofán a testemen. Mégis megterítem az asztalt: két személyre. ��déli kilátó Varga Zoltán Autonómiára várakozóban - jelentés a Délvidékről - ...Autonómia; igen joggal tekinthető nap­ jaink Európája kulcskérdésének, napjaink magyarságáénak is úgyszintén, és talán méginkább - indítanám jegyzetelő golyóstolla­ mat fülemben a rádió ismételten felhangzó háttérhírével. - Révkomáromról és az ott egybegyültekről. Egyelőre előzetesként még csak: hogy a nagyon is magyar többségű vá­ rosban összesereglő magyar kisebbségi pol­ gármesterek az ottani magyar autonómia kérdésében nem kívánnak állást foglalni. Bi­ zonyára nagyon is óhajtva azt, mégis oko­ san, nem feledkezve meg a nem csupán nél­ külözhetetlen óvatosságról, hanem az illő ta­ pintatról sem - csakhogy a mindenben sze­ paratizmust és irredentizmust szimatolókat jóelőre leszerelhessék. Nem feltétlenül si­ kerrel bizonygatva, hogy amit a kívülállók szerint akarniuk vagy legalábbis kívánniuk "kellene", valójában nem is akarják, nem is akarjuk. Egyszerűen mert... legjobb lesz ta­ lán, ha úgy fogalmazok, hogy nincs is lehe­ tőségünk akarására. "Kívánni" viszont... nos igen, "jámbor óhaj" gyanánt miért ne, akkor is, ha holmi, némelyek szerint bizonyára bé­ kétlenséget okozó kívánság, lehet-e csak­ ugyan "jámbor"? Akár ott a Felvidéken, akár itt a déli vé­ geken nálunk. Azon a bizonyos, némelyi­ künk által még ma sem minden szorongás nélkül kimondható Délvidéken, amelyet mi többnyire Vajdaságnak szoktunk nevezni. És ahol a magyarság jogosnak és termé­ szetesnek tetsző autonómia-igénye annál in­ kább tekinthető a gyanakvók szerint az el­ szakadás előszobájának, minél valóságosabb megoldást látszik kínálni. Kidolgozott for­ májában is immár, sőt az úgy-ahogy, de mégiscsak bontakozgató európai integráció mérvadó tényezőitől méltányoltan is, neve­ zetesen a Vajdasági Magyarok Demokrati­ kus Közösségének (VMDK) abban a "hár­ mas autonómia-tervezetében" formát öltve, amely vidékünk magyar többségű területei­ nek további magyarként való megmaradását éppúgy biztosíthatná, mint az egyes magyar 21 �palócföld 94/1 többségű enklávé-szigetekét vagy a szórvá­ nyokét csak - feltéve, hogy ragaszkodás-tar­ talékainkból futja még az asszimilációval való szembenállásra. Egyedüli megoldásnak tetszőn és magyarságunk többségétől támogatottan is, ámde fenntartásoktól is kísérten. Kívülállók számára talán még meglepetést is okozóan, "magyar berkeken" belüliek részé­ ről is utópiának bélyegezetten - azaz olyan "irodalminak" is mondható értelmiségiek ré­ széről is, akik, alkalmasint korábbi rezsimhűségük maradványai folytán sem képesek könnyen szakítani azzal az egyszer volt vaj­ dasági autonómiával, amely talán végleg ál­ dozata lett a történelemnek. Figyelembe vé­ ve azt, hogy a valamikor Habsburg bábásko­ dással megalakult Szerb Vajdaságnak a Dél­ vidék szerbsége számára addig volt igazán jelentősége, amíg a szerb anyaországtól ál­ lamhatár választotta el, s hogy miután meg­ szűnt, illetve a trianoni sorsintézők jóvoltá­ ból az államhatár északabbra tevődött át, autonom tartományunk fennmaradását, il­ letve újbóli létrehozását merőben másféle szempontok igazolhassák. Éppenséggel nem szerb jellege, sőt "európaisága" is, ha úgy tetszik, lakossági összetételének az a hetero­ gén mivolta, sőt többségében nem is szláv jellege, ami az első komolyabb csapást a II. világháború után a vajdasági németség kiir­ tása-internálása, majd kitelepülése követ­ keztében szenvedte el, elindítójaként annak a folyamatnak, ami végül is - félő, hogy már menthetetlenül - az egynépűségbe és egynyelvűségbe készül beletorkollni. Területé­ nek túlynomó részén legalábbis, eltekintve a 22 ma némileg még magyar rezervátumot képe­ ző Tiszavidéktől és Észak-Bácskától, hiszen a velünk együtt élő, de akár az ilyen, akár az olyan autonómia kérdését meglehetős kö­ zönnyel szemlélő szlovák, román és ruszin népességhez tartozók önmagukban már aligha lehetnének hordozói és fenntartói an­ nak a többnyelvűségnek és a belőle fakadó autonómiának, amely a délszlávságon belül legfeljebb a mindinkább fogyatkozó horvát­ ságnak képezhetné szívügyét csupán. Illetve a szerbségnek mindössze abban az esetben csak, ha sajnos még mindig tartó nagynem­ zeti bódulatát más, elsősorban gazdasági el­ képzelések lennének képesek ellensúlyozni. Ám ha ez netán be is következne valamikép­ pen, számomra, de nyilván nemcsak szá­ momra, akkor is több, mint kétségesnek hat, mennyire is biztosíthatná az a bizonyos újra visszaállított vajdasági autonómia sajátosan magyar érdekeinket. Azt, hogy itt továbbra is magyarként maradhassunk meg. Minden nemzetiségi meghatározás nél­ kül is, "pozitív diszkrimináció" nélkül is te­ hát. Úgy ahogyan korábban is tette ezt. Vagy talán nem tette inkább. Könnyen meglehet, hogy semennyire sem, hiszen az elmúlt évtizedek során az anyaország határaitól délre rekedt magyar­ ság a Vajdaság mindinkább bővülő autonó­ miája és a szemfényvesztés világra szóló karrierjét befutó "önigazgató szocializmus" agyonreklámozottan mindent megoldó nemzetiségi politikája mellett fogyatkozott meg ijesztően, s került veszélybe. Mindene­ kelőtt annak következtében, hogy a vajdasá­ �palócföld 94/1 gi magyarság az egyik itt élő etnikumként al­ kotóeleme volt ugyan a tartományi autonó­ miának, ámde nemzeti kisebbségként vagy nemzetiségként (nevezzük, ahogy akarjuk) egészében és sorsába is beleszóló alanyként sohasem volt igazán lehetősége megnyilat­ kozni. Nem, mivel a mindannyiunkat felül­ ről testvériségre kényszerítő, de azt éppen ezért igazán meggyökeresíteni nem tudó ha­ talom minden rezdülésünkben vagy puszta sóhajunkban is nacionalizmust vélve felfe­ dezni, eleve gátat vetett valamennyi kezde­ ményező törekvésünknek. Totalitarizmusá­ nak megfelelően, amiért is szükségképpen ugrik be itt mindjárt egy ellenvetés is. Neve­ zetesen, hogy egy többpártrendszerű parla­ mentáris demokráciában ugyanaz az auto­ nómia annyira másképp funkcionálna, hogy az itt élők nemzetiségi jogai, akár a kisebb­ ségiekéről legyen is szó, akár a többséghez tartozókéról, pusztán az érintettek emberipolgári jogaiból fakadóan olymértékben va­ lósulhatnának meg, hogy kollektív nemzeti­ ségi jogaik külön biztosítására nem is lenne szükségük. Nemcsak itt a vajdasági ég alatt, hanem a Felvidéken ugyanígy vagy a Szé­ kelyföldön is, akárcsak Kurdisztánban vagy Abháziában. Attól tartok mégiscsak és kötve hihetően tehát: hogy egy nemzetet, etniku­ mot, kultúrát, kívülről a legteljesebb jószán­ dék és beleérző-készség mellett sem lehetsé­ ges minden vonatkozásban annyira megér­ teni úgy, mintha mindenekelőtt a beléje tar­ tozóknak adatik meg a lehetőség önmaguk megértésére. Vagyis ha alanyi jogon illeti meg őket mindaz, amit enélkül a legszeren­ csésebb esetben is legfeljebb ajándékként kaphatnának meg. És amit némelyek talán még mindig re­ mélnek. Alkalmasint az egyik utópiát he­ lyettesítve be a másikkal, korábban a "szocializmustól" most viszont az általa oly hosszú időn át szapult "polgári demokráciá­ tól" várva el, hogy mindent megoldjon. Azt is, amit mindenképpen és mindenütt, csakis a kollektív nemzetiségi jogokon alapuló önkormányzat oldhat meg - legalábbis remél­ hetően. Akkor is, ha a vele kapcsolatos elképze­ léseket nem kevesen és nem is egészen alap­ talanul nevezik utópiának. Másutt talán ugyanígy némi joggal, itt viszont különösen is érthetően. Lévén, hogy a reálpolitika mifelénk, szorult helyzetünkre való tekintettel... nos igen, első pillantásra legalábbis úgy tűnik, egészen mást követel­ ne. Elvégre mi itt mégiscsak a szerbséggel élünk együtt, hangozhat, sőt hangzik is az ér­ velés, nem is könnyen elvethetően. Nem, mi­ vel valóban így van. Hiszen csakugyan velük éltünk sokáig, s ők is mivelünk. Úgyhogy en­ nek az együttélésnek nem is csupán külön­ böző megtorlások és ellen-megtorlások az útjelzői, s nem is a beolvadás-beolvasztás csak. Az amiről nem is mindig könnyű el­ dönteni, mennyire volt kényszer, s mennyire a magunk enerváltsága. Hanem egyfajta kö­ tődés is, "mindennek dacára", hogyha úgy tetszik, csak mert a mögöttünk maradt évti­ zedek gyakorlatában valamiképp mégis "összerázódtunk". Vagyis a nemzeti-nemze­ tiségi vonatkozásokon kívül, azok nagyság­ 23 �palócföld 94/1 rendjén mintegy innen és túl, a személyes kapcsolatok legkülönbözőbb formáiban gyö­ kerezve, megvannak vagy inkább megvoltak ennek az együttélésnek a nem is minden te­ kintetben negatív egyéni-emberi dimenziói is, - érthetően keltve ma is bizonyos nosztal­ giát sokakban, némelyekben fonáknak tet­ sző szolidaritásra való készséget is táplálva. Olykor meg az efféle, téves ítéleteken alapu­ ló etikai szempontokat bizonyos taktikai meggondolások igazolására is fel-felhasz­ nálva. Legfőképpen a túlélés reményében kí­ vánva a hatalom lojalitás-elvárásainak ele­ get tenni. Bizonyos pillanatbokban akár még en­ gem is annak feszegetésére késztetően, hogy miért is ne érthetnénk meg a szerb népet. Legfőbb nemzeti aspirációjával együtt is akár, vagyis hogy összességében egy állam határai közt szeretne élni. Mert hát ki értse meg ezt, ha nem éppen mi, magyarok, éppen amiért ennek lehetősége végleg elveszett a számunkra. Ahogyan nyilván a szerbség szá­ mára is elvész majd, szükségképpen kény­ szerítve rá az átjárhatóvá tett és formálissá lefokozott határok elképzelésének vállalásá­ ra. Látszólag pótmegoldásként, de a történe­ lem jelenleg leginkább valószínűsíthető irányvételével összhangban tágabb horizon­ tokat is feltárva. Hacsak "a szerb fegyverek győzelme" nyomán és egy példa nélkülien véres intermezzót követően nem az bizonyul végül is tökéletlenebb formában helyreállít­ hatónak és a nemzetközi tényezők által még­ iscsak szentesíthetőnek, ami a néhai Jugo­ szláviában, mind a királyiban, mind a Utói­ 24 ban, már kétszer is megvolt. Mármint a szerbség áhított lehetősége az egy államban való életre, mielőtt az egyértelmű szerb do­ minancia hiányát elviselni képtelen hegemonizmus azt szét nem zilálta. Főleg azért nem felmenthetően, mert bármennyire nyil­ vánvaló legyen is napjaink balkáni kataszt­ rófájában a rémtettek minden oldalról való kölcsönössége, a pokol elszabadítójának bű­ nös szerepét aligha lesz lehetséges végképp elhanyagolni. Általunk, egyensúlyunkbó l ki­ billentett és elszivárgóban lévő vajdasági magyaroktól sem. Akkor sem, ha szorongatottságunk folytán úgy érezzük, nem kellene ellenállnunk az "adjunk a győztesnek iga­ zat" kísértésnek. Érthető türelmetlenséggel, de rövidlátóan is, éppen mert a megállapí­ tásban, miszerint háborúban a szerb nép mindig győz, ám a békét mindig elveszti, van is némi igazság. Egyáltalán nem valamilyen sorsszerű "szerb átok" miatt, hanem mert győzelmeit és számára túlságosan is előnyös békekötéseit végül is képtelen gyü­ mölcsöztetni - úgy tetszik egy olyan törté­ nelmi jelenséggel összefüggésben is, amely valahányszor fejletlenebb fél arat győzelmet fejlettebb felett, már-már törvényszerűen mindig felbukkan. Voltaképpen ez történt a "Nagy Honvédő Háborúját" megnyerő Szov­ jetunió esetében is, bérces Balkánunk dél­ szláv térségeiben pedig egymás után kétszer is, ezért is, hogy nem a veszteseknek lenne szükségük itt revansra, hanem a győztesek­ nek inkább a "győzelem repetájára". A ma­ gát ismételten "túlgyőző" Szerbia esetében akár még annak az Európának és a világnak �palócföld 94/1 ellenében is, amelyet főleg addig érezhetünk csak tehetetlennek vagy éppen cinikusnak is, amíg eszünkbe nem jut, hogy ugyan miért kellene civilizált és drága pénzen kiképzett emberéleteket áldozni holmi mítoszokba ré­ vült eszelősök háborúja, végső fokon az em­ beri butaság következtében. És hát ennek a demokratikusan tutyimutyi Európának és az egész fogyasztói közönybe süppedt fejlett világnak annyi ereje alighanem mégiscsak lesz, hogy mások szenvedését némi humani­ tárius segítségnyújtás mellett elviselve, ne siesse el az ártatlanokat is egyre hatéko­ nyabban sújtó zárlat megszüntetését. Első­ sorban a kimerítés technikája segítségével várva ki a végső összeomlás, valamint a szá­ munkra mellesleg könnyen életveszélyessé is válható sírás és fogcsikorgatás idejét, me­ lyet követően talán még a szerb nemzettudat is közelebb kerül valahogy a megtisztító ön­ vizsgálathoz. Holnap, holnapután, avagy jóval később csak? Honnan tudhatnánk? Amiképpen egyelőre arról is csak sejtéseink lehetnek, lesz-e valójában időnk autonómiánk kivárá­ sára. Leszünk-e még elegen hozzá? Hogy ne csupán elnyerhessük, de valóságos tartalom­ mal ki is tölthessük. Ehhez lenne mindenképpen szüksé­ günk ... nem is kevésre. Legfőképpen mégis­ csak a magunk kitartására. (1994, január hava) Benczúr Gyula : Tanulmány - rajz 25 �Mizser Attila az akarat elmélete /Benedek Elek után szabadon/ elmesélem a hófehér biztostű tetszés szerinti meséjét mondjuk... felszúrta magát egy molekulára depresszió köpött rám aciT -m V is a ketyegés délutáni estje a tér alatt karnyújtásnyira álarcos lábbetétek túszaikat simogatják pályaőrök masíroznak zománcarcú egykedvűséggel az aranyat tojó tyúk előtt felhajtott ingben ül a ketyegés halottait siratja �szakított paraméter szüntelen pergő sírkö-vek ki-ben-léte próbáltuk piszkavassal gödrünkbe került csak engesztelhetetlen üvegorgánumú parafenomén elefántok köröket ugrálnak nem látszat nem látszanak agresszió nyomok fojtották hézagcsendjét �md2 begyűrődött és kigondolkodott lovak a hajógyárban nem beszélt a kéz sokan kérték a parton féltett földeket kocogtatott felkent ábrákból kinyomta hullámait intenzíve az eszmélő ha elindulok magam előtt lépéseimet követve eltévedek egy téglányi gondolattal lyukakat szőtt a végtelenbe négysosros szadizmus tagtalan lesz kitalálom önmagam elleni háborúnk perverzitását érleled agyad teflonkéseivel vagdosod felállnak az útpadkák �palócföld 94/1 vak-vágányok adott a mű és a felette elterülő olvasó vagy hallgató aki megpróbálja kibányászni gondolatai alól a lényeget - és a siker ma valahogy nem kap szerepet fényeket kaparásztam az üveg alá csőstül zuhantak a keretek megvont szemöldökei kint a szél hallucinálgatott az ablakba szorult a kép a szerző megfordul nyakába kapja a bal keze felé eső gondolatiságot és váracskákat kezd építeni az olvasó a helyzetet kihasználva valahogy nem érti magát - felháborodik és számolni kezd buszjáratok tompulnak a csendbe kiszámolódik isten két szeme közé eső - ezidáig - ismeretlen terület az értelem legközelebb megtalált kulcsa megdugja az első útjába kerülő lyukat az olvasó cigarettára gyújt a füstön keresztül kisérletezik az egymásba olvadó mondatok szétválasztásával a szerző körmét rágcsálja megpróbálja álomba fojtani a bizonytalanságot - reménykedik indulatok ficamodnak ki a tapétába szögeit izzadságcsepp fogócskába kezd a ház köldöke körül merevtomporú díszbokrok vágódnak az éghez a szerző továbbra is keresi az olvasó tekintetét a tükörrel gyakorol - van itt valaki - kérdezi és a két mozdulat között elbizonytalanodik belső érzelmek lépnek egérútra és valahogy bennem törik a tubusba zárt végzet vágányok csődülnek a vonat alá az olvasó elmereng a szerzőn és kidobja használt fogkefe gyűjteményét és mivel vasárnap van megnézi a waltdisneyt lassan elfelejti a szerzőt és megnyugszik 28 �élő múlt Vicei Károly Magyar irodalom a déli végeken - Vázlatos gondolatok - A Bácskai Hírlap alcímet viselő Magyar Újság 1919. szeptember 13-án megjelent hí­ re: "Ma (szept. 12-én) déli féltizenkét óra­ kor egy parasztszekér állott meg a Nemzeti Kaszinó előtt (Szabadkán): a kocsiról (szerb) szuronyos katonák szálltak le, felsiettek a térparancsnokságra és jelentették, hogy egy holttestet hoztak a demarkácionális vonal­ ról. A halott ifj. dr. Brenner József, írói ne­ vén Csáth Géza, aki hat héttel ezelőtt meg­ őrült, és agyonlőtte a feleségét (gyerekestől), és ugyanakkor ötféle méreggel megmérgezte magát, de valami különös véletlen folytán megmentették az életét és a bajai kórház el­ meosztályán helyezték el. (Innen szeptem­ ber 3-án a szabadkai kórházba vitték át.) Dr. Brenner József, a jónevű elmegyó­ gyász a kórházból megszökött és Budapestre igyekezett. Kelebián akarta átlépni a demar­ kácionális vonalat, de a katonaság elfogta az őrült embert, aki azt kérte a katonáktól, hogy lőjék agyon. De mikor erre nem voltak hajlandók, mérget vett be. Az öngyilkossági kísérlet után még élt egy pár óráig, azután meghalt, és behozták Szabadkára egy pa­ rasztszekéren. A holtteste paréjjal és fűvel volt letakarva. Az öngyilkosság híre hamar elterjedt, és sokan állták körül a kocsit, ahová nemsoká­ ra az apja is megérkezett." A vidéki hírlapíró kissé pontatlan és su­ ta, mégis döbbenetes fogalmazványa az im­ périumváltás, az elcsatolt déli végek magyar irodalmának első pillanatáról tudósít. S ami­ kor majd regenerálódó-újraéledő szétszab­ dalt országunk leszakított darabjai különváltan is igyekeznek egésszé alakulni. A déli végek alkotói pedig új központ, s körükben termett új szellemi vezérek után néztek, nem kétséges, hogy az a légkör tehetségtelen akarnokoknak is kedvezett, mint minden za­ varos politikai helyzet, átmeneti állapot. Szerb Antal egyetlen polcon el tudná he­ lyezni a világirodalom legjelentősebb műve- 29 �palócföld 94/1 it. Vajon mekkora teret igényelnek a délvi­ déki magyarság kapitális művei? Ha az átlagos magyar ember irodalmi tu­ datában hét évszázad egyetemes magyar iro­ dalmából mindössze tízegynéhány név rög­ zült, véleményem szerint ezek: Balassi, Cso­ konai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Ady, Móricz és József Attila - kiknek mun­ kásságát is ismeri, úgy ahogy; akkor a déli térség emberkéje ugyan kit és mit tarthat számon az utóbbi 70 évből? A szakember ré­ széről is különös becsvágyra, naív lelkese­ désre van szükség ahhoz, hogy irodalmi múl­ tunkban bogarásszon. Pedig csak ebben a pillanatban száznál több írónk van. Az átlag­ polgár alig egyet-kettőt ismer közülük, mű­ vet meg pláne nem. Értő közegben se sokkal nagyobb a tájékozottság: a többség Gion Nándort tartja a vidék legjobb elbeszélőjé­ nek, a legsikerültebb versnek pedig Domon­ kos István Kormányeltörésben című művét. Forrásaimról szólva, az alapműveket Bo­ ri Imre professzor írta, az ő - több változat­ ban is megírt irodalomtörténeteiből készül­ hettem egy hasonló beszámolóra, s a többi között Dér Zoltán, Szeli István, Utasi Csa­ ba, Hornyik M iklós, Pomogáts Béla és má­ sok idevágó munkáiból merítettem, de emlé­ keimre és baráti beszélgetésekre is támasz­ kodtam, melyeket Varga Zoltán, Tari Is t­ ván írókkal s a tanár Szloboda János köz­ íróval folytattam. Magamról annyit, hogy egy tagsági könyvecske ellenére sem tekintem magamat írónak, nem dolgoztam meg eléggé a címért, 30 nem vagyok sem kritikus, sem iroda­ lomtörténész, ámbár diplomám szerint ta­ nára lennék az irodalomnak, ha a hatalom gyakorolni engedte volna hivatásomat. Ez­ úttal tehát - bizonyos irodalmi érdeklődés­ sel és ízléssel rendelkező átlagos bácskai polgárként vállalkoztam e kérdés(ek) meg­ válaszolására. * A jugoszláviai magyar irodalomnak úgy­ nevezett előtörténete van. Bori tanár úr ide sorolja mindazokat az írókat, akik valaha itt születtek, itt, az elcsatolt területeken alkot­ tak. A Huszita bibliát a szerémségi Kamoncon Tamás és Bálint huszita papok fordítot­ ták le, akik az inkvizítorok elől Moldvába menekültek. A horvátoktól is magukénak vallott, lati­ nul verselő első költőóriásunk, Janus Pan­ nonius horvát földön született, és ott is halt meg. Tájaink irodalmi, szellemi élete törté­ netében egy-két évszázadnyi űr tátong: a tö­ rök hódoltságtól a kuruckor végéig folyama­ tos volt a pusztulás. 1690-ben nagyarányú szerb népvándorlás vette kezdetét északra. Miután Európa keresztény seregei 1697ben Zentánál döntő csapást mértek a török­ re, megkezdődött az elnéptelenedett Délvi­ dék betelepítése. Osztrák rendezésben délen a harcias szerbek lettek a határőrök (granicsárok), sok-sok kiváltság birtokában; jöttek még német iparosok és kereskedők meg ma­ gyar jobbágyok is. Egyesek szerint a ma itt �palócföld 94/1 élők mentalitásán is meglátszik származá­ suk. A jugoszláviai magyar irodalom előtör­ ténetének egyik legjelentősebb egyénisége Papp Dániel. Írásainak szinte egyetlen te­ rülete Bácska népének élete, városi embert, tanyai parasztot, szerémségi szerb papot és parasztot, de a kolostorok világát szívesen idézi meg. Egyforma figyelemmel fordul magyarok, szerbek, bunyevácok felé. Elbe­ széléseinek utolsó gyűjteménye Tündérlak Magyarhonban címen élete utolsó évében, 1899-ben jelent meg. Nála sokkal ismertebb a verseci sváb származású, később Nobel-díjra jelölt dzsentri író: Herceg Ferenc. Működött itt Gozsdu E lek, de a pedáns történetíró még azt is számon tartja, hogy a Noszty fiú esete Tóth Marival című regé­ nyéhez Mikszáth Kálmán innen, Ómoraviczáról vette témáját. Szabadkai volt Kosztolányi Dezső és Csáth Géza. Az első világháború végére az OsztrákMagyar Monarchiát szétverték, s jórészt francia segédlettel a többi között létrehoz­ ták az ún. Jugoszláviát. "Ennek következté­ ben vidékeink szellemi élete olyan feltételek közé került, amelyek önállóságát biztosí­ tották, a békeszerződések kijelölte határok pedig a jugoszláviai magyar irodalom hatá­ rait is jelentették, meghatározva azokat a te­ rületeket, amelyeken a magyar szellemi élet kifejtheti hatását, ahonnan olvasóközönsé­ gét és tehetséges alkotóit várhatja." (Bori) Sokan jugoszláviai helyett vajdasági ma­ gyar irodalmat szoktak emlegetni. Néhány szóban a Vajdaság fogalmáról, illetve történetéről. A határőrvidék (szerb kiejtéssel: krajna) főméltóságú katonai vezetőjét nevezték vaj­ dának, s nevéből képezték a vajdaság tájfo­ galmat. Miután az itteni szerbség 1848-49ben tevékenyen részt vett a magyar szabad­ ságharc leverésében, ideig-óráig néminemű autonómiát kapott az úgynevezett Szerb Vajdaságban. A magyar Délvidék mellett azóta használatosa Vajdaság megnevezés is. Az 1918-19-es változás történelmi pilla­ nata egyetlen kimagasló alkotást se talált itt. Véletlenszerű de már-már jelképes, hogy akkor az őt feltartóztató szerb katonák kö­ zött, s épp a demarkációs vonalon vet véget életének e táj utolsó nagy alakja, Csáth Gé­ za. Lett azonban egy csoport bevándorló írónk, az anyaország menekültjei; ők csinál­ ták felénk az irodalmat a húszas években. A sokféle újság közül csak egy, a Bácsmegyei Napló, a későbbi Napló vészelte át a háborút, illetve a birtokváltást. A pécsi "jö­ vevények" legismertebbje Csuka Zoltán in­ dította felénk az első folyóiratot Út címen, amely 1922-25 között élt, Újvidéken és a kassáki avantgarde mozgalommal is kapcso­ latot tartott. Abban az évtizedben alig né­ hány könyv jelent meg, a Napló kiadója, a Minerva Rt. révén. Furcsamód "behozatali" írók bábáskod­ tak a vajdasági magyar irodalom szüle­ tésénél. Az utódállamok magyar íróinak körében 31 �palócföld 94/1 viták lángoltak fel afölött, hogy létezhet-e önálló regionális irodalom, vagy csupán egyetemes magyar irodalom van. Az anyaországból Vajdaságba emigrált Dettre János az aradi Géniusz lapban bi­ zonygatta, hogy csupán az egységes magyar irodalom létezik. Tőle idézek: "Csak magyar irodalom van, s a magyar irodalomnak van­ nak erdélyi és vajdasági munkatársai. A ma­ gyar irodalom egységét nem tördelte szét a trianoni szerződés. Aki magyarul ír, s mara­ dandót alkot, az a magyar irodalom munká­ sa, akár Budapesten, akár Kolozsváron, akár Suboticán született vagy él. Bessenyiék bécsi írók voltak? Mikes Kelemen rodostói író volt?" Akkoriban pedig egy Barta Lajos így írt a Nyugatban. "A Szellem a magyar népdarabokban is meg akarja oldani magát, intézményesedni akar. A Szellemen keresztül csinál a min­ denség a népdarabból megint nemzetet. Kezdeményező és teremtő színház, kezde­ ményező és teremtő folyóirat, eszméket mozgató könyveket kiadó vállalat - a Szel­ lem intézményei - hol vannak ezek?". Nos lettek ilyen intézmények a harmin­ cas évekre. Akkorára jórészt eltávoztak - haza, Bécsbe vagy Moszkvába - az anyaországi emigráns írók. Abból az időből említésre méltó a Kéve című verses antológia, 1928-ból, s egy vers, Mikes Flórisé, melynek részletét fel is idéz­ ném, sajnos időszerű mifelénk, címe: Üze­ net a háború mamájának. Csuka folyóiratá­ ban, az Út-ban jelent meg az első világhábo­ rú kitörésének évfordulóján: Tudom, hogy mindenki szívből és ösztönösen utálja a háborút mint egy varangyos békát vagy mint egy vén szipirtyót, ezért csak nagyon paraszti, mérges és mégis felettébb szegényes szitkaim lehetnek ma, egyszerűen és röviden: az epilepsziások, öngyilkosok, elesettek, rothadok, elrepült végta­ gok, idegsokkosok, éhesek, akasztottak, megfertőzöttek, el­ száradt csecsemők, boldogtalanok és őrületbe hajszoltak miatt, anyák, professzorok, proletárok, vezércikkszerkesztők, munkásvezé­ rek, papok és sihederek, mondjátok utánam: Nyeljen le srapneles vagonokat a háború édesanyja, éhtifusz szálljon a gyomrába, mérges gáz fújja fe l a tüdejét, hekto­ literszámra zuhogjon a gennye a háború édesanyjának... dögöljön hősi halált. 32 �palócföld 94/1 Hemingway háborús novelláinak bor­ zongató mottói jutnak eszembe e sorok ol­ vastán. Elmentek tehát a pécsiek, de akkorra irodalmi vezére támadt a délvidéki kultúrá­ nak Szenteleky Kornél személyében, aki szerkesztett, vitázott, szervezett, levelezett, elméletet gyártott - a helyi színek elméletét - folyóiratot alapított, a Kalangyát, és maga is sokoldalú alkotó volt. A Vajdaság Kazinezyját tisztelték benne, hatást gyakorolt a harmincas években kibontakozó írói pá­ lyákra. Írt verset, elbeszélést, regényt - kissé adysan, krúdysan - s a többi közt képzőmű­ vészeti tanulmányt. Szellemiségét idézném néhány jellemző sorával a Bácskai éjjel cí­ mű verséből: Nem kérdem szabad-e, helyes-e, józan, hizlalós, értelmes dolog-e álmodni bércekről, búzátlan sziklákról, sasokról, fényekről, Párizsról, világról, csodáról, mákonyról, szent, jó asszonyokról,.. Éjjel van, horkan a dagadt disznóhizlaló, a százláncos gazda gutaütötten emészti az esti vinkót meg a paprikást, mialatt én spanyolul tanulok, Hölderlint vagy Rimbaud-t forgatom bűvölten van Gogh lángoló vonalait ámúlom, vagy Nietzsche mélységeibe szédülök sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel... Dettre Jánoshoz szóló levelében így ír Szenteleky: "Ezen a lomha lapos, tespedt tá­ jon még kunyhója sincs a szépségnek. Ízlés­ telen, álmos kisvárosok, önző mogorva fal­ vak, hasznot ígérő kukoricások és - nincs to­ vább. Itt még egy novellának sem lehet hát­ teret találni. (...) Aki a múzsákat szereti, nem szeretheti ezt a józan, sivár, kicsinyes disznóhizlalásos vidéket, ha százszor itt szüle­ tett, itt élt..." A Vers a Vajdaságban tanulmányából valók ezek a sorok: "a tradíció és emlék nél­ küli emberek progresszívak. (...) Vannak a Vajdaságban (...) progresszívebb, merészebb verselők, mint akár Magyarországon, akár Erdélyben, akár Szlovenszkóban..." S mielőtt rátérnék Szenteleky couleur locale elméletének ismertetésére, idézem H a­ raszti Sándor Nyugat-beli összegezését a Vajdasági magyarok irodalmának tíz évéről, 1930-ból: "Ha igaz az, hogy az irodalom az élet tükre, akkor nincs vajdasági magyar irodalom, mert az élet és az irodalom sehol a világon nem szakadt úgy el egymástól, mint a Vajdaságban. Az élet és az irodalom ketté­ válása nem véletlen; magyarázata: az a tör­ 33 �palócföld 94/1 ténelmi helyzet, amelyben kénytelen-kellet­ len belekerült a vajdasági magyarság. Az új nacionalizmus, a többségi polgári hegemó­ nia ijesztő rémként áll a vajdasági magyar író előtt, bátorságát veszi, állandó és kemény kontroll alatt tartja, nem engedi neki, hogy a valósághoz hozzányúljon. Az írónak, ha mégis beszélni, panaszkodni, örülni akar, nincs más kiútja, mint a kisebbségi karakter feláldozásával folytatni ezt az irodalmat, amely eleve lemond arról, hogy az élet tükre legyen. Ezzel a lemondással, muszáj-élettel megmenti ugyan az irodalmat, de önmagát a dilettantizmus zsákutcájába sodorja, és arra kényszeríti, hogy letagadja és leplezze a ki­ sebbségi sors történelmi és szociális fontos­ ságát''. A couleur locale - a helyi színek - prob­ lémájához érkeztünk el tehát, ennek jegyé­ ben kezdődött a harmincas évek izmosodó irodalma. A helyi színek elméletét az alábbi három tétel jellemzi: Először: "nem az a fontos, hogy a törté­ net Bácskában vagy Bánátban játszódjék le, hogy a környezet színei megfeleljenek az idevaló táj színeinek. A szellem a fontos." A szellem, amit az író a színeken túl megérez, s amivel az író némi közösséget érez. Másodszor: "igazi életet, igazi mást ad­ jon az író. Az, aki egy bácskai faluban áb­ rándos, rokokós andalúziai történeteket ír, az ügyes írásművésszé nőheti ki magát, de nem lehet igazi mai író. Az igazi írónak élnie kell a mában. Bele kell kapaszkodnia az idő, a talaj, a tények, a társadalmi adottságok pozitívumába." Harmadszor: "Írástudók vagyunk, a hol­ nap elhivatott építői. S akkor nem szabad megtagadni a földet, az időt, amelyben épí­ teni kötelességünk." Szenteleky a vajdasági kisebbségi elkö­ telezettséget hirdeti immár, ennek ad teret a halála előtti évben, 1932-ben indított folyó­ iratában, a Kalangyában. Noha volt a helyi színek elméletével ellenkező nézet, vicinális irodalomnak csúfolva a helyi színeket alkal­ mazó literatúrát, Németh László vélekedése Szenteleky igazolja: "Külön sorsoknak kü­ lön irodalom kell, s a Vajdaság egy darab le­ szakadt magyar sors, amelynek meg kell ta­ lálnia a maga teljes garnitúra íróját, ha nem is állíthat minden helyre elsőrangú erőt." Szenteleky Akácok alatt címmel antoló­ giát szerkesztett és adott ki a helyi színek el­ mélete szellemében megírt novellákból. Az intézményesedés sorában a Kalangya folyóirat mellett meg kell említeni e lap ki­ adóját, a Kalangya Könyvtárt, a Jugoszlá­ viai Magyar Könyvtárt és az 1934-ben ala­ pított Híd folyóiratot. Ám színházunk egy se volt, csak néhány műkedvelő társaság, Zomborban, Zentán, Szabadkán, Becskereken. Marxista irodalomtörténeti könyveink még nincsenek átírva,* úgyhogy az irodalmi élet alakulása gyakorta ideológiai szempon­ * Bori irodalomtörténetének legújabb változata 1993-ban jelent meg. 34 �palócföld 94/1 tok, szerint munkásmozgalmi fordulópon­ tokhoz van kötve. A 34-ben indított Híd tárgyalása során a szakirodalom elégedetten adja tudtunkra, hogy már 38-ban kommunista irányítás alá került a lap, mintegy sugallva, hogy révbe ju­ tott, hogy ez lehet minden célok netovábbja, és csudajókat fog tenni az emberiség javára. Íme a program az első számból: "Hidat verünk a keserű ma és az ígéretes holnap között tátongó szakadék felett, hogy elérjük a boldogabb jövőt. Hidat verünk a régi és az új kultúra, az idősebb és az ifjú nemzedék életfelfogása közé (...) Hidat kívá­ nunk építeni a magyar és a délszláv nép és kultúra közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsolatai még szorosabbá váljanak.- Hidat akarunk építeni a korok, életfelfogások, nemzetek - hidat ember és ember közé." A Hídban kevés volt a szépirodalom, mert szépírói tehetségű munkatársa sem igen volt, annál több volt benne a szociográ­ fia. A 38-ban közzétett Ár ellen című kom­ munista pártprogramot csak azért említem meg, mert szerzőjeként egy bizonyos Pap Pált tüntet fel valamennyi iroda­ lomtörténeti munka. Pap Pál emlékét nyil­ ván nem ez a cikk fogja megőrizni, tán még az a fátlan, barátságtalan újvidéki utca sem sokáig, mely a nevét viseli, mint néphősét, aki a mostanit megelőző horvátországi há­ borúban elesett. Amit most közlök, forrásértékűvé teszi e szerény értekezést: Az Ár el­ len című cikk szerzője - ellentétben a köztu­ dattal - nem Pap Pál, hanem a 82 évesen ma is élő jeles írónk, Herceg János. Ettől olyan jó és szuggesztív ez az írás. Tolla kölcsöna­ dásáról magától Hercegtől értesültem, ami­ kor, egyszer Varga Zoltánnal együtt doroszlói otthonában meglátogattuk. 1944 őszén máig ismeretlen "felszabadí­ tók" megtizedelték a délszlávok országában őshonos magyarságot, a béke első heteiben, Írók éppúgy áldozatul estek, mint a háború alatt a magyar közigazgatás idején. Innen kezdve jó egy évtizeden át az itteni alkotásokban: zászlók lengedeztek, csillagok és pionírnyakkendők vereslettek, berregtek a traktorok, megversel tettek a szövetkeze­ tek. A háború alatt szünetelő Híd, 45 végétől újra megjelenik, s magát a vajdasági magyar demokrácia harcos lapjának nevezi. Bori Imre "irodalmunk aranykorának"nevezi az ötvenes éveket, érthetően, mert akkor ért be az ő nemzedéke, az 1928 táján született írók csoportja. A symposionista Utasi Csaba más han­ gon szól erről az időről: "Végre újra téma le­ hetett a szerelem, mélázó bús versek szület­ hettek: elkövetkezett a csengő-bongó rímek, a szép szavak költészete, mely vitathatatla­ nul több volt a csákánycsattogás, a húszmil­ lió kalapács kórusműveinél. (...) újjászülető költészetünk nem egyszer megénekelt motí­ vumok szerény újramondása csupán, még­ hozzá több évtizedes késéssel - (...) nem is volt kritikánk. Ne bántsuk egymást, gondol­ ták jólnevelt íróink, s amint csak lehetett ba­ bérkoszorúval illették egymás fejét. Utasi nem mondja ki Fehér Ferenc, Á cs Károly, 35 �palócföld 94/1 Pap J ó zse f nevét, de róluk van szó. Nem menthet meg a gyors elpangástól. Mert a minden elfogultság nélkül imigyen utal kor­ Symposion költői nem akarnak költők lenni, osztálya érdemeire: "A sápadt idillnek a de paradox módon a többi között épp e tu­ Symposion köré csoportosuló fiatalok költé­ lajdonságuk folytán legjobb költőink." Ré­ szete vetett véget. Ez a költészet viszonylag gen, 1968-ban-írta Utasi e mondatokat. Az­ rövid idő alatt semlegesítette a vajdaságias- óta talán ő is elismeri hogy Fehér Ferenc ságot, s az olyan berobbanó versekkel, mint most hunyt el néhány éve - és Ács Károly amilyen a Doreen 2. vagy a Kontrapunkt volt költészetünk legjobb formaművészei. annak idején, illetve újabban a Száz panasz A Symposion folyóirat tárgyalása előtt darabjai, a Balaton, vagy Az élet az a német vegyük számba milyen lehetőségei voltak a város, egyszersmind bebizonyította, hogy vajdasági magyar kultúrának a 60-as évek­ nem a csönd helyett vers, hanem csakis a tett ben. helyett vers az egyedül járható út csak az Az újvidéki bölcsészkaron magyar nyelven képeztek irodalomtanárokat, létrejött a Hungarológiai Intézet, volt egy színház, két irodalmi folyóirat, egy napi- és néhány hetilap, napi több órás rádióműsort és néhány perces tévéműsort sugároztak magyarul, működött a Fórum lap- és könyvkiadó, különféle irodalmi díjakat alapítottak. De a magyarság nem szervezkedhetett, vertikálisan, sohasem valósíthatta meg átfogóan az anyanyelvű oktatást az óvodától az egyetemig, nemzeti alapon nem tömörülhetett. És most: Symposion. regénytől a drámáig rendre kipróbálta az Ilyen néven gondozta tízvalahány, 1940 irodalom műfajait, irodalmunk kísérletező­ táján született fiatal az Ifjúság hetilap iro­ je, világunk egyes vonásainak új szenzibilidalmi mellékletét, 1962-től. Névsorolást tar­ tású alkotója, akitől az ízlés provokációjá­ nak gondolata sem idegen." tok, a munkatársakét: Tolnai Ottó, Utasi A tárgyilagossága folytán kíméletlennek Csaba, Gerold László, Bosnyák István, tűnő Hornyik emígy jellemez: (Tolnai prózá­ Bányai János, Domonkos István, Várady jában) "az esszéhangnemű kitérők írói ké­ Tibor, Fehér Kálmán, Végei László, Brasnyelemszeretetét szolgálják, hiszen sokkal nyó István , Gion Nándor, Podolszki Jó­ egyszerűbb Nietzsche, Dosztojevszkij, zse f Vlaovics József Vicsek Károly. Tolnairól Bori: "A legtermékenyebb és Proust, Kafka, Thomas Mann nevét leírnia, legsokoldalúbb alkotóink egyike, Tolnai Ot­ mint a közvetlen írói módszerrel felidéznie tó: Rilkétől a beat irodalomig, a kép-csodá­ azt, amire céloz." Ugyancsak Hornyik: tól a dadaizmusra emlékeztető montázsig és "puszta versötletek enyhén avantgardizált kollázsig haladva szűntelen metamorfózi­ halmazának" minősíti Tolnai egyik első verskötetét, de felhívja figyemünket a Ko sokban élve, a verstől az esszéig, a kísérleti 36 �palócföld 94/1 dály című remeklésre is: Most püspöklila bársonybelsejű tokba tesznek Téged és leengednek, ajándékba adnak mint egy citromszín erezetű hegedűt, az egész lakás megváltozik, ha valamelyik szekrény fenekén fekszik egy hegedű, vagy legalább a tokja és a föld is meg fog változni mert te majd felstimmeled a fá k sáros gyökerét. Domonkos István írta minden idők leg­ jobbnak tartott versét, a déli végek utóbbi hetven évében (mottóját Balassi verséből vette): A KORMÁNYELTÖRÉSBEN én lenni én nem tudni magyar élni külföld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren (...) én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna két kiló kenyér én nem látni sehol határ én látni új látóhatár én menni külföld talpalni csikorgó havon élet nercbundában jönni vágni engem nyakon (...) a szivárványos északon marx jönni fehér kesztyű vágni engem nyakon (...) én lenni elnökök vezérek én menni külföld mit munkaengedély kofferban szalonna kétkiló kenyér én lenni kormányeltörésben ez nem lenni vers én imitálni vers vers lenni tócsa beleülni lenni szivacs tönkretenni új ruha tócsában találni sok kövér kukac proletariátusnak proletariátus jövőbe vetni horgát (...) este kemény szivornya asszony lepedő ágy clitoris rátenni ujj nem gondolni kollektív nem gondolni privát 37 �palócföld 94/1 "Nagy, keserű, cinikusan tragikus (...) po­ éma ez. Új nyelvet és nyelvtant teremtett eb­ ben a versben Domonkos István" - írja Bori Imre. A szépprózát író Gion Nándor egyike a legjelentősebbeknek. Nem kevésbé jelentős, csak Gionnál sokkalta elmélyültebb, filozófikusabb elbeszélő Varga Zoltán. Mégis itt még csak Végei László elhíresült regényét, az Egy makró emlékiratait ho­ zom szóba, hogy a jugoszláviai magyar írók nyelvéről mondhassak néhány szót. Utasi Csaba a Makró kapcsán így ír, mi­ után Weöres Sándor dicshimnuszt zengett Végei nyelvezetéről: "Weöres Sándor tév­ úton jár a Makróval kapcsolatban. Magyarországon eseményszámba mehet Végei László rákos nyelvezete, hisz odaát eleve le­ hetetlen így írni, ám számunkra »tragikus« jelenség, a jugoszláviai magyar nyelv romlá­ sának, szürkülésének egyik irodalmi példája csupán: nem írói bravúrról van szó, leg­ alábbis a regény nagy részében nem, hanem vagy hányavetiségről, ez lenne a vigaszta­ lóbb, vagy pedig a nyelv teherbírásának, le­ hetőségeinek a nem ismeréséről." Bizony a legtöbb írónk nyelve nem tuda­ tosan száraz, rideg, puritán, hanem önkénte­ lenül szegényes, tökéletlen, magyartalan. - A Symposionnak nem csupán pozitív, felsza­ badító, de ártó hatása is volt; nemzedékén belül éppúgy, mint az idősebb és a zsenge toliforgatók körében. 38 * A hetvenes években az országban szigo­ rodott a diktatúra, lapokat, könyveket til­ tottak be, szerzőket zártak börtönbe. Mint afféle paranoiássá váló örgember, ki egyre újabb zárakkal védelmezi házát, - a hajat, rezidenciákat és szeretőket váltogató ope­ rettfigura -, Tito, az agg uralkodó folyton csak az elnyomó gépezet, a hadsereg és a rendőrség fejlesztésén munkálkodott. ’71 nyarán a Symposion két számát is betiltották, s felségsértőnek és nacionalistá­ nak bélyegzett ártatlan írások miatt súlyos börtönre ítélték a szerzőket. Tolnai Ottó fe­ lelős szerkesztőt csupán feltételesen ítélték egyévi börtönre. Aztán a legsötétebb időkben lassacskán igazgatók, főszerkesztők, politikusok, nagy­ követek - végülis rezsimhű apologéták let­ tek - az egykor lenézett, mellőzött, lázadó ellenézékiek. Hja az ember, pláne ha mű­ vész, szereti kipróbálni az ellentétes szere­ peket is, ebben a rövid életben. Az államfő elhunytakor pl. ki-ki megírta a maga nekro­ lógját, panegirikuszát a "zagorjei sasmadár­ ról", a "balkáni gerléről", sőt, az egyik írónk tartományi kultuszminiszterként magyarüldözésre sarkallta az illetékes szerveket. Végül futólag összefoglalnám a magyarországi Új Forrás lapjain 1982-ben folyta­ tott vitát a magyar irodalom önszemléleté­ ről. 18. századi nézettel rokon a bevezető írás, miszerint az elcsatolt országrészekben vannak magyar nyelvű horvát, szerb, román, szlovák, angol stb. irodalmak. Ezt sok vitázó �palócföld 94/1 tagadta, "Egy kiemelkedő nemzetiségi vagy szórványbeli magyar író alkotásai sokkal in­ kább tartoznak a magyar nemzeti irodalom történetéhez, mint egy honi tollforgató szín­ vonaltalan próbálkozásai" - vélte egy hozzá­ szóló. Sütő András adaléka: "Fontos han­ goztatni az össznemzeti irodalom mérték­ szerepét, mert enélkül - könnyen belátható - az elprovincializálódás veszélye fenyegeti a kisebbség irodalmát. A provincializmus pedig bárhonnét is nézzük: zsákutca." Legvégül pedig a Hornyik idézte Német Lászlót citálom, és a Hornyik interjújában beszéltetett Böndör Pál költőt. "Erdélynek, a Felvidéknek, a Vajdaság­ nak - a határsorompók jóvoltából - külön magyar irodalma támadt. Támadt azokban az irodalmakban regényíró, kritikus, humo­ rista - ami csak kell éppen csak gyengéb­ bek, mint a hazaiak... Bizonyos hogy ez a lefűződés sok emberből hozta ki az írót, aki különben tán holtáig az íróasztalának irkálgat: azon a címen hogy ők erdélyi, felvidéki, vajdasági írók, sok helyi dolgot megnéztek, amit különben senki sem néz meg, sok olyan témát feldolgoztak, ami másképpen gazdát­ lan marad. De ki kételkedik benne, hogy ezek az irodalmak már a magyarhoz viszo­ nyítva is bizony zugirodalmak voltak." Ed­ dig Német László, most Böndör Pál követke­ zik: "Amióta Vajdaság létezik, jó írót, euró­ pai értelemben vett jó írót még nem adott. (...) Folyóirataink, lapjaink irodalmi mellék­ leteinek izzadságszaga van (...) Vannak per­ sze jobban sikerült írások is, például Tolnai Ottó versei. Jellemző, hogy Prágáról, Buda­ pestről, Jan Palachról, Guevaráról, Ko­ dályról írta őket. Vagyis mindig kimozdult innen. (...) Valószínűleg azért (talajtalan az irodalmunk), mert mi magunk sem érezzük túlságosan itthon magunkat. (...) Egész iro­ dalmunk kisebbségi érzéstől fuldoklik (...) Ha például Magyarországra utazom, ott ál­ talában nagyon jól érzem magam, de nem vagyok otthon. Aztán hazajövök, és itt sem vagyok itthon." Tudomásom szerint ma nincs nálunk semmilyen irodalmi mozgolódás. Szlovéniában és Horvátországban is él­ nek és írnak magyar írók. 39 �palócföld 94/1 Erdős István N yolc egyperces szöveg rövid sorokra tépve , énekmondóknak Kuvasz Nincs türelmed olvasni, nincs türelmem írni, Nincs türelmünk figyelemmel hallgatni a bölcsek türelemre intő prédikációit. Nincs türelmem szépséges hazugságokat hízelegni néked, nincs türelmed a kiadós veszekedéshez majd azután, hogy türelmetlenül fejemhez vágnád; már nem igazán jó veled a szerelem, Mintha csupán csak arra maradna türelem, hogy a presztizs és az elérhető kényelem építménye végre megálljon bennfentes önelégültséggel mondom; már ahhoz sincs türelmem, hogy elfogadjak egy izgalmas-vonzó amerikai útra szóló invitálást... Válaszul mondod. Minden perc be van osztva, meghalni sincs időnk, és látom, hogy a tákolmány mennyire fáraszt lapos szerepeivel. Régi érzékenységünk az élet megfoghatatlanul szép/egyszerű dolgai iránt, a titkok felfedezése iránt odalett, sőt látható módon változott át kutyává, átvedlett lompos, öreg fehér kuvasszá, ki lélekhordozó állat, jól kiherélve ott hever a fényes tükrű előszobában. S a vendégeknek elmondható, milyen hűséges állat... Fazékban fő a szöveg; nem a türelem az identitás kulcsa... Ma is feltálaljuk? 40 �palócföld 94/1 K i a vezér? Gyereklányokat kényszerítettek prostitúcióra, belekeveredtek két tucat puskagolyóért egy fehér Mercedes elkötésébe, és végül egy bankban harisnyás álarcban jelentek meg nyolcan, tíz millióért agitálták az alkalmazottakat, a rendőrök véletlenül éppen arra jártak, ellenállás nem volt, iszonyú a bilincs gyerekembereken Ki a vezér? Ki az értelmi szerző? Nincs vezér, mondják, nincs értelmi szerző, csak légüres otthonok vannak: a táj meg egy ország, ahol itt-ott némi látszat-rendetlenséget megenged még maga a belügyek minisztere is, ennyi, hát ennyi... Olcsó János Olcsó János - mondták a kerület legmenőbb, rokonszenves zöldségesére, és mindenki elfeledte, hogy részeges volt annakelőtte, kártyázott, totózott, lóversenyezett, perlekedett a szerencsével, és el­ lopta otthon a szeméttelepőri fizetéshez a gyerekcipőre félretett ezrest, hogy törlessze végtelen folyamú adósságait... Olcsó Jánosból a változás csinált embert, igen, a rendszer-változás szabadította meg az alázatosságtól, mosolygó, kedves apa lett, lepergett róla a szeméttelep füstszaga is, hajnaltól napestig gürizett, boltja fénylett a tisztaságtól, — �palócföld 94/1 és a friss gyümölcsöt tényleg rendkívül olcsón mérte, a háziasszonyok sorban álltak a boltja előtt, a nagyobbik lány hirtelen felnőtt, kitűnőre érettségizett, és felvették éppen az orvosi egyetemre, amikor Olcsó János ostobán nemet mondott a jóemberek jóindulatú pénzbeszedőjének, nem akarta jutányosan, már havi ötven rongyért megkapni a védelmet, nehogy a szép kis elegáns boltot rossz emberek bántani merjék. A boltajtó repdeső csengőjét valaki nyakára kötötte egy döglött varjúnak, repüljenek fel, ha tudnak a kormos küszöbről az olcsó kis bolt füstje után meg a pernye után. Kamat Ha azt mondják, maffia, már nem is tudod, Szicíliára vagy Chicagóra gondolj: Legyen fedél végre a fejed felett, kaptál háromszázezret kölcsön, heti két százalék kamatot számolt a jónevű ügyvéd barátod, hidegen nevetett, amikor kicsit sokalltad a heti kamat mértékét, ő 1993 Magyarországán tudta valahonnan, hogy Chicagóban már jó tíz esztendeje is ennyit fizettek a pénzért, és eszébe se jutna senkinek, - a rászorulóknak, sokallni az árát, vagy firtatni ízléstelenül, miféle üzem az, amelyik úgy termi a tőkét, hogy másnak is juthat belőle ha kell... 42 �palócföld 94/1 Szerelem Bomb - az teljes lebukás, infó - tudni azt, amit nem lehet, dupe - a másolás, bird - távközlési műhold beceneve, a kedvesem menedzsertanfolyamon a szakmai zsargon szavait gyakorolja, és tanít engem is : kideo-videót néz majd, döbbenten unokájával az apám, ha a beteljesült szerelemből születő gyermek már készülék előtt ül. Hát nem gyönyörű? Tiszta Amerika Rendőr vagyok, megélek tisztességgel a bérből, és örömömre a jard autói egyre inkább hasonlítanak minálunk is a gengszterfilmekből ismert autókra, egyre több jelvényt, feliratot mázolnak rájuk, valami mágia lehet a sok festékkenés mögött, lám, mi is felkészültünk az eredeti tőkefelhalmozás kissé ellentmondásos kerettörténetére, és ugyanolyan belevalók leszünk majd mi is mint a tengeren túl száguldó rendőrfiúk, és amíg a bankokban gyűlik a pénz az új beruházásokra, mi ritkítjuk az életképtelen bandákat, naná, majd mindenkiből milliomos lesz itt, egy lófaszt, akinek budai telkén ássuk a fürdőmedence gödrét félszombati kétezerért, ő már időben tisztára áztatta a maga vágott dohányát, ő már most szereti hallani reggelente a szép rendőrautók sziréná­ zását, védjék is meg rendesen a birtokát, mondja, ha civilben érke­ zünk hét végén ásni a dombra, szombat reggel, amikor ő éppen indul a lovakhoz a tanyára, ahol tizennyolc szép ló várja, tizennyolc remek boxban, és az ágymelegítő lovászok nyolcan, lányok is, fiúk is, vegyesen, ott a tanyán hideg-meleg vízben zuhanyoznak gyorsan, megkapva az intést, ma ki furikázhat be a góréval a városba vissza a világ 43 �palócföld 94/1 legszebb Mercedeszén, s tényleg, ha nem volnék rendőr, már-már irigyelném azt a luxusautót, de így, mert magam is jó autón járok legyintek rá: Lajos, a tököd olajos, megdolgoztál te egykor a Mercedeszért, meg aztán várd ki a végét, a rendőrségnél is jobb kocsikat kap jövőre az adóhatóság... Tuskó M isi karrierje Tuskó Misit arról ismerte a város, hogy Szilveszter részeg estéjén éveken át minden pénzét petárdába ölte, és halálra rémítette roskatag vénemberek ácsorgó csapatait, kora estétől fáradhatatlanul járta a tereket a kövér és rendszerint igen részeg nagykamasz, és ahol együtt néhány vén rozoga megállt, már repült is robbanni egy petárda a pipaszár lábakhoz, és a kárörvendő kacagás Tuskó Misit jobban boldogította, mint kortársait a házibuli, vagy a pöffeszkedő, koszlott kabaré, a petárdakezű Tuskó Mihály egyszerre csak vállalkozó lett, vodkában utazik suttogta a város, és rémülten látta a kocsma koszos farmerjéből kitüremleni a súlyos ötezres bankó kötegeket, tényleg hét tanyája van a Kunságban, kérdi az anyja, Misi csak nevet, ott nem a tej a jellemző folyadék... Romos épületek csak, nevet újra, és a jegenyék mellett a csillagokig ér már a petárdás Tuskó divatos karrierje 44 �palócföld 94/1 A varacskos disznó makkal álmodik A szögletes pofájú varacskos disznó, a bozót királya felgyújtotta az erdőt és kifulladva röfögte bele a kamerákba: tűz van hazám. Makkal álmodni disznóknak mindennapos álom de varacskosoknak?! Ön a legrendkívülibb disznó a világon, olvadozott a tűznél a tömegkommunikáció ismert sztárriportere, és feleségül ígérte magát az éppen válófélben lévő vastagbőrű csörtetőnek. Erőd az én erőm, mondta a varacskos lihegve, amíg itt folyik a harc a tűzért, s nem a tűz ellen, erős harmóniával megrengetjük a világot... �műhely Benes Istvánné Madách Imre személyiségéről " Egyikvonalt örvénynek mondogatja, szentélynek a kört... ...rettentő komoly csíny az egész..." A grafológus beszámolója előtt - több más okból kis kínálkozó - gondolat álljon: Kéréséül a bebocsáttatásnak/ és útravaló gyanánt a Szentély sarutlan zarándoká­ nak./ - Mert az ismeretlen felé számtalan út vezethet... S ha a rejtetthez megannyi módon közeledhetünk is, a titok megérintésének jo­ gát mégsem az eszköz mívessége vagy pró­ báltsága igazolja, hanem az a nemes szándék és vonzalom, amely meri vállalni a kelepce kockázatát és képes mind többet megélni a "véres megejtettség" közös gyötrelméből. Az irodalomtörténeti kutatás révén Ma­ dách Imre emberi vonatkozásai és Az ember tragédiájában kicsúcsosodó életmű utalásai mindinkább világosabb megfogalmazást nyernek, egyre hallhatóbb hangon szólnak hozzánk. A már ismert tények mögött azonban nem rejtőzhet-e egyéb, hangtalan üzenet? A teljes emberi való részvételét megkívánó és magához vonzó kézírás vonalainak "örvény­ lése" mi továbbit vethet felszínre, mennyi és 46 milyen feltevést igazolhat, kínálhat-e új szempontokat újabb kérdések megfogalma­ zásához? Célkitűzéseimet lényegében e gondola­ tok határozták meg. Természetesen a téma jellege és nagysága, de jelen alkalom korlá­ tai sem teszik lehetővé az életút teljes bejá­ rását. A továbbiak tekintetében van néhány elgondolásom, illetőleg az esetlegesen itt fel­ merülő kérdések, összefüggések vizsgálatá­ ra is szívesen vállalkoznék. Most néhány, nem csupán önkényesen kiragadott, de alapvetőnek vélt jelenségnek szeretnék nyomába szegődni, a személyes történéseket e másfajta mélységében meg­ közelítő és követő lehetőség, az írásvizsgálat segítségével. * A fennmaradt leveleknek - időbeni kö­ vetést is segítő választékával és jó minőségű - fénymásolati példányaival, lehetőséget kaptam Madách Imre szüleinek, feleségé­ nek, első tanítójának, barátjának Lónyay �palócföld 94/1 Menyhértnek írásával foglalkozni, illetőleg Madách Imre kézírását, gyermekkorától szinte haláláig, életének csaknem minden évéből keletkezett leveleiben végigkísérni. Szondi Lipót a humanizmusról, mint az egyéni lemondás, a megértés, az elfogadás, a gyöngédség késztetésének egy magasabb sí­ kon mozgó, kiszélesített, az egész világra ki­ terjesztett képességéről szól, a kulturálódás folyamatával kapsolatosan pedig kimondja: - Mazochizmus nélkül nincs "kulturifikáció". - A szellemi javak birtokbavétele ezek szerint - mindig együtt jár a negatív állásfolalás szükségszerű jelenlétével is, bizo­ nyos természetes törekvéseknek, igények­ nek az "ítélő Én" általi elutasításával. Ám a modern lélektan talán legnagyobb felfedezé­ se ráirányítja a figyelmünket arra is, hogy akár az előzőekben említettek, akár a külső okok miatt teret, kiélési lehetőséget nem ka­ pott késztetések korántsem semmisülnek meg, nem tűnnek el nyomtalanul a lélek va­ lamiféle süllyesztőjében, sőt, azok a régi helyzet megismétlésének, illetőleg újabb szí­ nezetű, de lényegében arra visszautaló je­ lenségek alapjául szolgálnak, és potenciális energiaforrásukként működnek. A jungi pszichológia kétségtelenné tette az emberi léleknek azt a képességét is, amely a létezés átfogásának egy másik lehetőségével élhet, amely egy másik irányba hat és hatol be; sa­ ját mélységeibe, az ember-ősök rétegébe és ennél is mélyebben, egészen az Abszolútumig. Az ember tehát kicsinyben - valóban az egész Mindenség, mikrokozmosz. A meg­ ismerés pedig abból áll, hogy saját tudattala­ nunk mélyéről a szellem felhoz valamit, ami mindig is megvolt bennünk, s azt vetítjük ki a világra. A megismerés mibenlétét legszebben a goethei gondolat világítja meg, amely sze­ rint: ha nem volna a szemünkben valami "napszerű", nem láthatnánk a napot. Madách Imre őseinek vonatkozásában egy olyan sokgenerációs hátteret lehet való­ színűsíteni, amely a szellemi beérkezettség mellett az igények minőségi növekedésének, az ízlés kifinomodásának vonalán merede­ ken ívelt felfelé. - Apai oldalon a széles látó­ kör, az akceptáltság, az egyéni vélemény, ál­ lásfoglalás biztonsága, belső érvényessségének érzete szembetűnő. A korának átlag­ szintjét - feltehetően - jóval meghaladó ol­ vasottsággal, kiváló szellemi képességekkel rendelkező, de lelkesedni tudással átfűtött, rajongásra is hajló id. Madách Imre azon­ ban nem mentes egyfajta kedves férfihiú­ ságtól, valamint egyéni humortól sem. Meg­ jegyzéseivel, élceivel - valószínűleg - éppoly természetességgel mulattatja magát, a szű­ kebb baráti körét, s nem egyszer épp a szép­ nem rovására, amilyen választékos, decens lehetett a családjának és a külvilágnak szóló megjelenése. Az 1830-ból származó írása - bár nem mutat az életvezetést alapvetően akadályo­ zó tényezőket - a lendületes gesztusok mö­ gött energiatartási problémákat lehet felfe­ dezni, az egyes betűk, betűrészek rövidülé­ ses ábrái pedig a férfias támadóerő szublimáltságára is utalnak. Az írás egészében egy mozgásosan, a tudatos önvezetéssel még jól 47 �palócföld 94/1 kiegyensúlyozható, de statikusan jelenlevő arány- és ritmuseltolódás figyelhető meg, ami inkább a testi, a fizikai állapot, illetőleg működés ilyen jellegű gondjainak kérdését veti fel. Csupán érdekességként jegyezném meg, hogy a már Crepieux Jamin és Lombroso által "szívbetegség" jeleként megfigyelt ékezetek, az "i" betűk feletti súlyos, nehéz­ kes pontok jelen vannak az írásban. Két évvel későbbi írása a növekvő szo­ rongás jeleit mutatja, illetőleg az iram és a testi erő valószínű csökkenését. Két, s csu­ pán fénymásolatban vizsgált levél nem ele­ gendő messzebbmenő következtetések levo­ nására, legkevésbé nem az írásnyomatéknak, mint a fizikai, biológiai energiakifejtés egyik fő mutatójának vizsgálatára, az írás nagy kifejező ereje azonban így is lehetővé tette több lényeges szempont tisztázását. A grafológiai műhelymunka ismertetése e beszámoló keretei között nem fér el, s még kevésbé kerülhetne kellő megvilágításba. A néhány kézírásos emlék bemutatásán túl, a technikai részletek iránti érdeklődés­ nek is szeretnék valamelyest eleget tenni, él­ ve a leírtak érzékletesebb, szemléletesebb alátámasztásának e lehetőségével. Igyek­ szem legalább néhány szóval ilyen részletek­ re is kitérni, azzal az előrebocsátott kéréssel, 48 hogy csupán azok alapján ne kíséreljenek meg - esetleg - más írást is értelmezni. Ami­ kor ugyanis valamilyen jelenségről, esetleg egyetlen betűről esik szó, a velük kapcsola­ tos tartalmakat nem csupán és kizárólago­ san a kiragadott részlet hordozza, végkövet­ keztetéshez csak az írás összes jellegzetessé­ gének egybevetésével, a viszonyvonatkozá­ sok teljes feltárása és értelmezése során le­ het eljutni. Visszatérve még nagyon röviden, és anélkül, hogy az írásstílus problémáját érin­ teném, id. Madách Imre két leveléhez, ebben az írásban szembetűnőbb a "gy" betűk kivi­ telezése, illetőleg e betűkapcsolatokban megjelenő "y" szárak. A messze balra, a múltat jelképező irányba visszanyúló vonalak a női nemmel kapcsolatos, illetőleg a nő szimbolikájával kifejezhető veszélyekkel szembeni, ősi és egyéni állásfoglalás hordozói is. Az ív vonu­ latában, lendületében, érzékletességében megjelennek a felgyülemlett emóciók, a je­ lentőség elfogadásával, az odaadás hajlamá­ val szembeni ellenállás, és az élcnél erősebb humor, az "animálisnak" minősített mély belső késztetések - s talán a megsemmisülés érzetének ősi és egyéni döbbenete - elleni �palócföld 94/1 védekezésként is. Majthényi Annáról - most szintén csak idevonatkozóan - elmondhatjuk, hogy amennyiben ellentéte a férjének, annyiban annak különös párhuzama is. Ám ami id. Madách Imrénél a szellemi befogadókészség és absztrakciós hajlam, az Méjthényi Anná­ nál a praktikus dolgok előtételezése és minden külső látszat ellenére - egy erős el­ fogadtatás iránti igény. Amíg férje már-már túlnőtt a Természeten, a Nagyasszony egy­ maga akar a Természet és annak sokágú kar­ ja is lenni. Így eshetnek meg a valójában paszszív nőisége foglyaként vergődő túlkésztetéseinek jelét és jellegét magánviselő, férfias határozottságúnak tetsző megnyilvánulásai, innen törnek felszínre Majthényi Anna mind idejében, mind tartalmában váratlan állásfoglalásai és döntései. Szemléleti inga­ dozásaira az érzelem és az értelem harca nyomja rá bélyegét, s mindkettőt mintha egy láthatatlan akarat, s a mindkét tekintetben nem csekély képesség és erő feszítené még tovább, mintha egyik érv állandóan vétót emelne a másik érv ellen, mintha valamely kétely vagy állítás miatt szükség volna még a bizonyítás töbletére. Az egymást valóban szerethető, sőt egy­ máshoz valami különös reménytelenséggel is ragaszkodó emberpár olykori konfliktusa nem annyira a tudatos ellentétek összeegyeztethetetlenségéből adóhatott, mint in­ kább a mélyebben rejlő motiváltságok "egyezkedésén". A kulturálódás túlzó esz­ ményképző ereje mindkettőjük tudattalan mintáját megérintette. A férfi már-már egy földöntúli istennő képét vetíti ki társára, a nő vágyai egy minden tekintetben bizton­ ságot teremtő és nyújtó "istenférfi" hatalmi erejébe kapaszkodnának, olyan védettsé­ gért, amit, múltból hozott értékrendje sze­ rint a társadalmi rang biztosíthat, mintegy a régvolt ősök vágyott státuszát követelve vissza. Anna Nagyasszony - úgy tűnik - alapve­ tően a tudattalan késztetései befolyásoltsá­ ga alatt nyúl vissza múltból sejlő fényekért, s ha ez a világosság férjét inkább halványabb­ ra festette, családjáért való törekvéseiben, s különösen Imre fia útjának egyengetésekor, többnyire pozitív világosságot jelentett. Amíg id. Madách Imre gondolatai - maga­ sabbról nézvén a dolgok voltára - ismerhet­ ték az elnézés, a megbocsátás, a megbocsáthatóság derűjét is, Majthényi Anna érze­ lemvilágában minden halálosan komoly, sú­ lyos, veretes és kétségbeesett igyekvéssel megjelenni, megtestesülni vágyó. Majthényi Anna vékony vonalú és hatá­ rozott, telt, befejezett hurkokat szinte csak a középső zónában mutató írása e jelenségek­ kel is hangsúlyozza a praktikusságot, a hét­ köznapi élet követelményeinek számontar­ tását, de a "világ dolgaiban" való helytállás, megfelelni akarás szemléletét is. Nagyranőtt "k" betűi a tevékenység, a cselekvés fontos­ ságáról szólnak, a hajló ívek esztétikai ér­ zékről, rajzkészségről, de az alsó zónás meg­ hajlott szárakkal együtt a kiélni nem tudott nőiség árulkodó jegyei közé is tartoznak. 49 �palócföld 94/1 A bal margó szélesedésében eltávolodás, az írás előrehaladtával feltámadó bizalmat­ lanság van. A túlzott központozás mindezt csak megerősíti, csakúgy, mint az akaratról tanúskodó jegyek. Természetesen, az elmodnottakkal még korántsem alakult ki egész személyiségkép, itt a szülőknek csupán olyan tulajdonságait kerestem, amelyek jegyei, Madách Imre írá­ sával összevetve, valamilyen hasonlóságot, 50 vagy hatást jeleznek. Madách Imre első, keltezés nélküli, édesanyjához írt levele, a szó- és mondatírás gyakorlatával már rendelkező, de még a ta­ nult betűformákkal, kötésmóddal gondosan operáló gyermek betűvetését mutatja. A le­ vélpapír a sor és a középzóna magasság tar­ tásának segítégére bevonalazott. Ezek a se­ gédvonalak is megerősítik azt a feltevést, hogy a levelet, a valóságbn is, korai, első írá­ sai egyikének tekinthetjük. Amiért ezen túl­ menően érdemes és izgalmas ennél a pár sorból álló híradásnál elidőzni az az, hogy már ekkor, ebben az írásban fellelhetők egyéni jegyek, holott a szándék láthatóan, az iskolás elvárásoknak és a levélírás kon­ vencióinak való megfelelés szinte aggályos igyekezetéről vall. �palócföld 94/1 E jegyek már a gyermek Madách - korát meghaladó - érettségét bizonyítják, szépér­ zékre, rajzkészségre utalnak, s az anyai min­ tákkal és Osztermann József házitanító íráseleganciájával kísérletező kisdiák eszményképző, erős hajlamára. A díszítő jelle­ gű kis ívek az érzelmi gyöngédség, a szere­ tetvágy önkéntelen megjelenítése is. Az írás alsó, az ösztönszférát magábafoglaló zóná­ jában, a lefelé haladó betűszárak, de külö­ nösképpen a "g" betűk esetében, egy mindig azonos szinten bekövetkező vonalbizonyta­ lanság, a testi-lelki fejlődés útkeresését és valamiféle biológiai dilemma jelenlétét sej­ teti. A későbbiek folyamán, úgy tűnik, épp e pont körül fordul-keletkezik az a betűszár moduláció, amit a költészet iránti hajlam és az "ősök csarnokába lejutás", azaz az intuí­ ció jeleként lehetséges értelmezni. Megható, ahogyan a magasba nyúló szárak szálegyeneseiben az akarat, a figyelem és lelki erő legyőzi a kéz gyakorlatlanságának és gyengeségének bizonytalanságát. 1837-ben kezdi meg pesti tanulmányait. Ez év októberéből keltezett, édesanyjához írt levele az érzéseknek olyan finomságát és eleganciáját tükrözi, mintha ez a mindent átszínező líraiság a változáshoz fűzött remé­ nyek új világát már megteremtette volna. Az átlagember írása csak erős élmények hatásá­ ra és hosszabb idő elteltével változik meg lé­ nyegesen, Madách Imre igen karakteres írá­ sában a változások gyorsabban követik egy­ mást, ami az események szokatlanul mély átéléséről, a kifejezőerő nagyságáról és a megjelenítési képesség sokszínűségéről ad hírt. Egy 1838-ból származó, anyai dorgálás­ ra készült válasz szinte "kalligráfiai ihletettségű"; az anyai követelményekhez való al­ kalmazkodás, a gyermeki gyöngédség és lel­ kiismeret ellentmondásos szorongásának és jóvátételi igyekezetének kényszeres bizo­ nyossága. Már esetekben is - édesanyjának írt le­ veleit összehasonlítva baráti levelezésével feltűnik az előbbiek nagyobb gondosságú, fi­ gyelmesebb kivitelezése, még az írótoll meg­ választásánál is. A vékony vonalakkal törté­ nő írás, illetőleg az ilyen nyomot létrehozó toll szándékos használatával, az író ember tudattalanul is a világosságot, az egyértel­ műséget, a gondolatok tisztaságát kívánja hangsúlyozni, evvel mintegy háttérbe szorít­ va, netán el is rejtve az intimebb én jelenlé­ tét. A hangvételükben oldottabb, sőt szinte teljes kitárulkozást tartalmazó, Lónyay Menyhérthez szóló "tizenéves" írásokban, s majd a későbbi, Szontagh Pá llal folytatott levelezésből is látható, hogy valójában a lágyabb, az árnyaltabb kivitelezést lehetővé 51 �palócföld 94/1 tévő, a vonalakat mintegy mázoltan létreho­ zó toll felel meg igazi ízlésének. Grafológiai megfigyelés: ilyen vonalakat festőművészek, illetőleg az érzékletes anyaggal bánni tudók, vagy az anyag érzékletességét közelről isme­ rő személyek szoktak hagyni írásukban. 1838 december. Az év folyamán jelentős változás történhetett az ifjú Madách életé­ ben. Az írás valami hirtelenjött érettséget, nagyobb magabiztosságot, új, kreativitásra utaló jegyeket és a nemi érdeklődés erősödő jeleit mutatja. Az aláírása is megváltozik, az addig anyai mintát hordozó nagy "I" betű át­ alakul, ez már nem a "fiú" aláírása, hanem az érlelődő férfié. "A kegyetlen sorstól arra vagyok ítélve, hogy semmit se lássak természetes színbe, de minden érzelem szenvedély legyen." - írja Madách Imre egyhelyütt Lónyaynak, majd másutt: "Barátságom irántad indulat.". Nos, e vallomás hitelességét, a szenve­ dély és indulat jelenlétét igencsak meglevő­ nek tarthatjuk. Ám míg a Lónyaynak szóló levelekben mintha Majthényi Anna érzel­ meinek "halálos komolysága" keresné tár­ gyát, a Szontaghhoz írtakban az apai intel­ lektus vonzáskörére utaló jegyek is feltűn­ nek. Úgy gondolom, megkockáztatható az a feltevés, hogy Lónyayval való barátságában Madách Imre édesanyja érzelmi örökségét próbálgatta, illetőleg a nevelés és az anyához való ragaszkodás befolyása alatt, egy M ajt­ hényi Annát - önkéntelenül - megjelenítő szerepben hasonult e szélsőségeket bőven kínáló eszményképéhez. Ha most még azt is figyelembe vesszük, hogy az igen érzékeny lelkű fiúnál feltehetően magabiztosabb, és társadalmi helyzete folytán is imponáló Lónyay egyfajta apaképmásul is szolgálhatott ebben a kapcsolatban, érthetőnek tűnik az a rajongás, a barátnak és a barátságnak mármár szinte szerelmi extázist idéző felmagasztalása, és az elvesztéstől való túlfoko­ zott félelem, ami a levelek konkrét tartalmá­ nak nagy részét is kiteszi. 1840. Madách Imre 17 éves. Írása egy már csaknem kiforrott, sok tekintetben megállapodott férfi stabilitását mutatja. Aláírásában itt jelenik meg a jellegzetes pa­ ráf*, aminek grafológiai végkövetkeztetését szeretném a jövőben megvalósítani. Itt csu­ pán annyit róla, hogy a paráf végmozdulata egy nagy írott "E" betűt formál, aminek jobbra öblösödő ívei a későbbiek folyamán ellenkező irányba fordulnak, olykor szöges­ sé válnak, eltűnnek, megjelennek, jelezve az érzetek-képzetek hullámzását, Madách Im­ rének az intim énjéhez való, azon időszakra érvényes viszonyát és ezzel kapcsolatos ál­ lásfoglalását. * p aráf: a teljes aláírás helyett kézjegy, rövidített név ( a Szerk.). 52 �palócföld 94/1 S most a felnőtt korról, az életút további szakaszairól pár - általánosabb - olyan gon­ dolat, amiknek grafológiai igazolása részben megvan, illetőleg a további, behatóbb vizsgá­ lat néhány kiindulási szempontját is képez­ heti. A felnőtt Madách Imre kézírása a vonzá­ sok és vonatkozások végletes sarkítottságának jegyeit viseli magán, de mindezt egy kü­ lönös egységbe vonva, egy, a köznapi érte­ lemtől eltérő, más minőségű, vagy talán más dimenziójú harmóniába ötvözötten, ami már-már nem is az emberi illetékesség köré­ nek képzetét veti fel, hanem a Teremtő vegy­ konyhájának működési elvét, az élet teljes­ ségének mintáját, s így egy teljesnek mond­ ható élet bizonyságait tárja elénk. A nagy kifejezőerejű írás összképe jól tükrözi az egyéni létezés statikusnak, s így megváltoztathatatlannak érzett valóságát, és az érdeklődés, a vágyak múltból eredő s jövőbe igykevő-szárnyaló, életigenlő dina­ mizmusát. Madách Imre szeretné úgy élni az életet, ahogyan érzi, szívesen él indíttatásai őszinteségével, de magas etikai és önelvárási igényének megfelelően képes indulatait, ér­ zelmeit kemény kézzel kormányozni is. Az intellektus óriási távlatokat átfogó sugara, a realitásérzék, az érzelmi sebezhe­ tőség és az intuitív jelenségeknek - a belső képeknek a külső valóságtól csupán intimi­ tásukban különböző egyenértékűsége egyaránt megjelennek. Ezek a vonalak és formák a múlt és jövő közt teremtenek ál­ landó, nem szűnő összeköttetést, hogy a kö­ zépütt álló, a hétköznapok örömét és gond­ ját is megélő ember közvetítésével régvolt idők alakjai és ideái találkozhassanak egy szintén távoli - jövőképben, s hogy e jövő­ képben megelevenedő múlt hassa át és tük­ rözhesse a küzdelmes jelent. A kozmikus »űr-érzés« talán e végletek belső megtapasztalása során és árán sejlik fel, s ölt mind megélhetőbb formát az érdek­ lődésben, a tudásvágyban, a gyöngédség köl­ csönösségének igényében és az útkeresés fe­ szültségeiben. S mert kozmikus színezetű és méretű e hiányérzet, emberi lehetőségekkel szinte ki sem elégíthető. Minden, ami fontos számára - így a barátság és a szerelem is talán ebből az érzetből-érzésből, ide utaló asszociációkból nyeri tartósságát, »megszüntethetetlenségét«, s azáltal, hogy a kül­ ső történésekben - ilymódon - mindig fennmaradt még valami lehetőség. A vágyak erejének és a szemlélet átfogóképességének e találkozásában az események többnyire nem hozzák meg a beérkezés feloldó, a dol­ gok fényét és értékét kissé mindig megfakító birtoklás teljes bizonyosságát. Az írással való ismerkedés során egyre inkább erősödött bennem az a feltevés, hogy a Tragédia előtörténete elsődlegesen talán abban a belső küzdelemben keresendő, amit szinte kora gyermekéveitől fogva, saját el­ lentmondásai kapcsán vívott Madách Imre önmagával, önmaga ellen, önmagáért. Ter­ mészetesen, a külső hatások jelentőségéből ez a gondolat semmit sem kíván elvenni, azokat éppily meghatározónak tartom, csu­ pán azt szeretném érzékeltetni, hogy Ma­ dách Imrénél minden jelentős dolog inkább 53 �palócföld 94/1 belülről indult ki meghatározóan és súlyo­ zottan, persze korántsem az énesség, hanem éppen az »Én« magas minősége folytán. Hogy történéseiben a belső világ jelenik meg először, s a külső személyek és dolgok inkább a kivetítés és a megnyilatkozás eszközeit, a formába öntés mintáját jelentették számá­ ra, vagyis töbnyire nem az újdonság erejével hatottak rá, hanem inkább az »ismerősség«, a »rokonérzés«, a másokban való önmagára ismerés rácsodálkozását hívták azok elő. Madách Imre rejtélyes többszólamúságában nem csupán a jövőbe túlzottan előre­ fejlődött intellektus és a hermetikus tudo­ mányok iránti - adott - vonzalom, illetőleg a - feltehetően mindkét irányú - jelentős tár­ gyi tudás játszott szerepet, hanem a teljes érzelmi skála maradéktalan kiélésének ké­ pessége, valamint a távoli és közeli valósá­ gok észlelésének hasonló együttállása is. Hogy mennyiben kifejezetten örökletes és mennyiben ősi metaszintű kommunikáci­ ós hatások és összhatások alapozták meg és hozták létre Madách Imrének, a szülők tu­ lajdonságaiban már készülődő zsenijét, ez illetékességi és felkészültségi körömön - saj­ nos - túl esik. Az eddig megismert írások 54 egymásra utaló jegyei alapján azonban arra lehet következtetni, hogy itt olyan, tudatnak és idegrendszernek áthagyományozott, ősi történésekbe is bepillanthatunk, amiket el­ őző generációk már átéltek, illetőleg hajlam szerint átélhettek volna. Vágynak nevezi a mai lélektan a tények szirtjén hajótörést szenvedett történések tudatosulását, érzelmi tudatát... Az idő és a tér különös együttállása foly­ tán Majthényi Anna és id. Madách Imre kölcsönös vonzalmából így válhatott az Utód, a felgyülemlett ősi késztetések és ta­ pasztalások sorsszerű megtestesülésévé, az Ember, az Egyediség - egyéni választásaival - egy teljes életről példát és bizonyságot te­ vő Madách Imrévé... A z ember tragédiája pedig: az összemberi vágy és szorongás felol­ dásának nagy kísérletévé. A madáchi üzenetnek, a tudatos szándé­ kon túli kommunikációjával foglalkozva mivel magamat sajnos nem sorolhatom az irodalomtörténet avatott értői közé - csu­ pán remélni merem, hogy ezzel, a grafológia lehetőségeit még korántsem kimerített, első megközelítéssel is részese lehetek egy szép és nemes ügy szolgálatának. �palócföld 94/1 Tarjányi Eszter Madách Imre három orvosa Három időszak, három orvos, három gyógyító teória. A beteg ugyanaz: Madách Imre. A költő, aki minden esetben hitt a gyó­ gyítóban, aki hitt a gyógyulásban és aki hitt a csodában. Már régen eltűnt az a kor és meghalt az a beteg és hol vannak már gyó­ gyítói, mégis fontos, hogy ki volt, kik voltak azok, akik kezelték testét, meggyógyították, vagy csak éppen meghosszabbították életét gyógymódjukkal, gyógyszerükkel vagy egész egyszerűen csak a személyükbe vetett hit ál­ tal. Akik, még ha nem is mindig használtak, de elkápráztatták egyéniségükkel, és re­ ményt keltettek benne hírnevükkel. Madách Imrét rendszeresen visszatérő egészségügyi rendellenességei rákényszerítették e különféle módszereket alkalmazó doktorok újdonságainak kipróbálásra. A kényszer, de talán a természettudományos érdeklődése miatt is, szívesen fordult e hír­ név szárnyára kapott orvosokhoz. Az egyik, eddig talán legkevésbé vizsgált terület Madách Imre életrajzában orvosai­ nak pontos megnevezése, orvosi tevékenysé­ güknek és Madáchcsal való kapcsolatuknak a vizsgálata. Noha többek neve is fennma­ radt közülük, az alábbiakban három - iroda­ lomtörténeti és művelődéstörténeti szem­ pontból jelentősebb egyéniségnek tűnő gyógyász eddig kevésbé vizsgált személyét mutatnám be. A rudnói csodaorvos: Madva Ferenc » E rősen hiszem, hogy ha két századdal előbb élt volna, ma újabb Faust mondája lenne az irodalomnak - jó tót népünk fantá­ ziájából szőve. « 1 A legnagyobb zavar a rudnói csodalel­ kész esetében van. Nevét Radó György Madnaként említi valószínűleg téves adatot átvéve, jelezve azonban a Madva név előfordulását is. A helyes név valószínűleg a Madva Ferenc. Ő volt tehát az a csodaor­ vos, akit 1843 októberében látogatott meg Madách Imre, és akinek alakját Szontagh 55 �palócföld 94/1 Pálnak írt levelében így rajzolta meg: "Meg kisértem a csoda embert lefesteni: Magas, sovány, barna, gömbölyű képű vékony orral, szemei átható pillanattal, nagy és keskeny szabású száj, kevés haj; kamanra [?] melly mint egy 30 év vas fogainak nyomdokát vise­ li, s így vagy tíz évének köszönheti, hogy gaz­ dájának öccse. - a szoba s a pap lak maga igen szegényes. - El mondván torok bajo­ mat, mindjárt köszvényes állapotra ismert benne, mi nagy mértékben meg nyeré szá­ mára bizodalmamat. - Rendelt szereket: po­ rokat illy címmel: pulveres Privigyenzes és decoctumot mellyet gondolom minden pati­ kában megcsinálhatnék mert a füvek külön nevezvék."3 Madách leírása pontos, mert szinte meg­ lepően - a Madách kiadásban kérdőjellel jelzett papi sapkát, a kamanrát is beleértve egyezik vele Arányi Lajos leírása, aki 184445-ben látogatta meg a rudnói lelkészt, és vizsgálta meg orvosi eljárását: "feszes figye­ lőre veszem a plébánost s ezek lőnek észrevé­ teleim: mintegy 55 (voltaképpen 62) éves, magas szikár férfiú, tiszta fekete bársony kamanrával (házi papi sipkával) ...kevésbé hátra konyuló homloka kitűnőleg magas..."4 Madách Imre egy későbbi levelében szin­ tén említi a rudnói orvost, akihez lehet, hogy öccse, Pál is ellátogatott.5 Ebben a levelében panaszkodik, hogy az orvosságot és a nyu­ galmat elrendelő kezelés nem sokat segített neki, mégis érdekes Madva személye, aki az 1840-es évek közepének, első felének legna­ gyobb orvosi szenzációja lehetett, és akiről Tolnai Vilmos azt feltételezi, hogy a londoni színben az életelixírét ajánlgató Nyegle 56 alakját mintázta Madách.6 Ki is volt hát ő? Madva Ferenc 1786. szept. 14-én szüle­ tett Nyitra megyei Skalitz helységben (ma: Skalica, Szlovákia) és 1852. aug. 20 -án halt meg Szucsányban szintén Nyitra megyében (ma: Sucany, Szlovákia), közel orvosi működése színhelyéhez, Rudnóhoz.7 1825-ben került Rudnóra plébánosnak, az anyanyelve szlovák volt, ezen kívül latinul és rosszul németül tudott. A népszerűsége óriási lehe­ tett. Az ismert személyiség, az orvosi köz­ élet és nyelv kialakításában nagy szerepet játszott Bugát Pál szerint: "Hazánk oligar­ chiája, arisztokratája, első méltóságú theológusai és werbőczyanusai részéről népván­ dorlás indult Rudnó felé".9 Az akkoriban kedvelt író, Nagy Ignác az Életképekben felmagasztaló hangú "úti képecskét" írt hoz­ zá való útjáról és a csodálatos orvosról.10 A Budapesti Híradóban a Budapesti Hírha­ rang rovat pedig így számol be hírnevéről: "Utczáinkon alig látni embert, sokan zöld­ ben laknak, mások fürdőkben mulatnak, so­ kan pedig Rudnóra utaznak a csodatevő lel­ készhez, kinek híre napról napra növekszik. Legközelebb nemzeti színházunk egy pár tagja is oda utazott. Magunk is több beteget ismerünk, kikre már ki volt mondva a halá­ los itélet, kiket a rudnói lelkész rövid idő alatt mégis tökéletesen meggyógyított."11 Valószínűtlennek tűnő híresztelések is szárnyra kaptak. Madách Imre anyjának, id. Madách Imrénének, Majthényi Annának írt levelében említi, hogy azt hallotta, hogy a rudnói papot Bécsbe vitték a császárt kúrálni.12 �palócföld 94/1 Madva működése azonban nemcsak cso­ dálatot, hanem haragot is kiváltott. Az orvo­ sok veszélyeztetve látták szakmájuk tekinté­ lyét általa. A magyar tudományos közélet ekkor szerveződött, az orvosi gyakorlat hi­ vatalos szabályai is ekkoriban alakultak ki, nem csoda hát, hogy Bugát Pál élesen tilta­ kozott az ellen, hogy Nyitra megye az orvosi képesítéssel nem rendelkező plébánosnak megengedte a receptek felírását és így "orvosi diplomával mintegy ellátta". Bár Madva személyéről tisztelettel beszél, az el­ járást veszélyesnek tartja, könnyen vissza­ élésre adhat alapot, mert a megye, "ha ma egy papot hatalmazott fel orvosságrendelő hatalommal, holnap tán egy vénasszonyra, holnap után pedig plane a hóhérra - kik szin­ te igen szeretnek kuruzsolgatni - kerülend a sor".14 A rudnói orvos népszerűségét azonban nem Bugát Pál törte meg, hiszen ekkoriban, az 1840-es évek első felében lehetett a hír­ neve a legnagyobb. Állítólag Irkutszkból,15 Kamcsatkából és Dél-Amerikából is jöttek hozzá betegek.16 Jól mutatja ismertségét Kossuth levele is, amelyben Wesselényit kí­ vánta rávenni, hogy megvakulással fenyege­ tő szembetegségét a csodaorvossal próbálja meggyógyíttatni: "Nyitra megyében Rudnón van egy falusi Cathol. pap, csudahírű orvos s valóban méltán csudahírű. Stáhly 17 meglátogatá s azon itélettel jött tőlle, hogy úgy­ mond tanulhat tőlle az egész orvosi kar s fiát hozzá vitte gyakorlatra. Az ember nem charlatán, nem valamely új rendszerteremtő, mint a nagyhírű csudaorvosok, irgalmas szerzetesbeli barát, s mint ollyan tudo­ mányosan tanult orvos, kinek más orvos fe­ lei előtt, elsősége a csudával határos kóris­ meretben áll; a bámulatig híven mondja el egy kis figyelmes vizsgálat után a beteg ba­ ját, symptomáit, okait, s következményeit... Pénzt senkitől el nem veszen, de élelmi sze­ reket igen; mert számosan feküsznek nálla messze vidéki szegény betegek, kiket gyó­ gyítás alatt táplál. Ezen ember 20 éven át volt a hegyközi vidék szegény lakosainak védangyala... pár év előtt egy nagyúri gyerek vetődött hozzá, ő meggyógyítá, s azóta országszertéről tódulnak hozzá a betegek és igen kevés jő vissza tőlle vigasztalanul; nem hiteget, nem áltat senkit, de segít, hol már minden orvos mestersége kudarczot vallott. Nem mendemonda után beszélek, hanem positiv tudomásból. Egy sógoromat tüdő­ vészből gyógyította ki; házi asszonyom csak­ nem egészen elveszté már szemevilágát... és segített rajta. Fiáthné köszvényes fájdalmak következtében megvakult; a pap meggyógyí­ totta, - lát, ép egészségesen; - tudok esetet, hogy egy vakon születettnek, tudok másat, hogy egy 15 év óta vaknak viszszaadá szeme világát, nem operatió, hanem belső gyógyí­ tás által stb., általában legkedvenczebb gyó­ gyítása a belbajok hatásából eredett szem­ nyavalyák; - mondja, hogy nem ismer iste­ nibb éldeletet, mintha vaknak világot adhat. - Barátom! Kérlek Istenre, kényszerítlek a hon s barátság szent nevére: ülj kocsira s vi­ tesd magadat bármi lassan, bármi bajosan ez emberhez; ő ... talán hogy visszaadja hajdoni erődet, épségedet házadnak, hazádnak s nekünk szerető barátaidnak; ha nem képes - nem fog áltatni." Wesselényi válaszleve­ 57 �palócföld 94/1 lében megígérte Kossuthnak, hogy minden orvosokban való csalódásai ellenére amint "állapotom s jelesen lábom, annyira javul, hogy utazásra képes leszek ... lehet, hogy Rudnóra is elmegyek."19 Pár nap múlva pe­ dig megírta Kossuthnak, hogy egy ismerősét megkérte, menjen el helyette Rudnóra és ér­ deklődje meg, vajon bajára tudna-e megol­ dást a lelkész. Levelezéséből úgy látszik, Wesselényi mégsem ment el. Ennek oka le­ hetett talán, hogy hiába küldte el érdeklődő követét. Madva ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a gyógyulást keresővel személyesen ta­ lálkozzon és a szemébe nézhessen, mintha ebben rejlett volna orvosi ereje, hiszen első ránézésre döntött az orvosságról, többnyire meg sem hallgatta a beteget. Az a hír terjedet el róla, hogy a szemből olvassa ki a beteg panaszát.20 Arányi Lajos a későbbi neves kórbonc­ nok 1846-ban könyvet adott ki a rudnói lel­ kész orvoslásainak leírásával. Véleményé­ nek végső kicsengése nem kedvező: nem használ, de nem is árt az elhíresült csodaorvos. Arányi bírálata valószínűleg döntő le­ hetett Madva hírnevének csökkenésében, hiszen alig egy év múlva, 1847-ben Jókai Mór az Életképekben már így írt: "Pár év előtt mekkora zajt ütött a rudnói csodalel­ kész! a lapok nem restellették telekürtölni vele a félvilágot, gyógyított, remekelt, csu­ dákat vitt véghez, im ádtatott... és mi lett be­ lőle? ki tud róla valamit?"22 Bár a hírek róla hamar elhallgattak, em­ léke azért mégis sokáig élhetett. Arany Já ­ nos 1855-ben írt versében (Népnevelés) em­ líti "Rudna"-t, 1895-ben pedig síremléket 58 emeltek neki. 23 A nép között a csodaorvos emléke még a századfordulón is élt, "az álta­ la készített rudnói pilulát és haj kenőcsöt pedig még most is (1902-ben) árulják a fel­ vidéki gyógyszertárak legnagyobb részében. „24 A rudnói csodaorvos praxisa azonban nemcsak Arányi könyve miatt eshetett vissza. Csippék János Rudnó környékén, a nagytapolcsányi gyógyszertárban volt pati­ kus akkor, amikor Madva emlékezete még élénken élt. Szerinte a lelkész még hat évig folytatta gyógyító tevékenységét Arányi könyvének megjelenése után, csak kisebb körben, kevesebb hírveréssel, mert betegeskedése miatt önként vonult vissza a több munkától. Csippék Madva gyógymódjáról is érdekességeket árult el, hiszen ő még ka­ pott az általa rendelt receptekből. Vélemé­ nye szerint: "Méltatlanul vádolták ... kapko­ dással és irraczionális rendeléssel, mert reczeptjei a maguk idejében feltétlenül korszerűek voltak." Ez a korszerűség azonban a korábbi or­ vostudomány eljárásaival is párosult. A gyógyszerész szerint ugyanis "egyik-másik reczeptjében olyan anyagok is találhatók, a melyekről a modern farmakológia lemon­ dott s mai kor gyermeke mosolyog felettük, de ne felejtsük viszont, hogy Madva még a XVIII.-ik század tudományában nőtt fel, mikor a szerek természetfeletti hatásában való hit még erős volt. Ez magyarázza, hogy pl. az ’Unguentum Rudnense’-ben a szamár27 pata alkatrésznek is hely jutott."27 �palócföld 94/1 Vajon Madách is szedett patareszeléket? Mi is lehet hát az a levelében említett "Pulveres Privigyenses"? Arányi Lajos könyvében többféle Madva által rendelt szer receptjét ismerteti, köztük azt is - a privigyei port amit Madách is ka­ pott: "Pulvis. privid. Rp.Calomel Sulf.auri antim. aa grB Opii grB pulv.rad.liqu.gr. 10 M.D.P.dosi"27 A recept szerint tehát Madách Imre nem 29 szedett szamárpata reszeléket, mégsem használt köszvényének a rudnói pap gyógy­ szere. Baját inkább gyógyfürdőkkel igyeke­ zett hát gyógyítgatni... Írók, költők orvosa: Kovács Sebestyén Endre "...te barátom, nem léssz oldalamnál Mindig, s ha orvost lelnék is bajomnak, Orvosbarátot, mint nekem te voltál. 30 Alig hiszem, s oly bensőt, hűt, soha!"30 Deák Ferenc homeopata orvosa Argenti Döme volt, akinek a könyvét Madách is ol­ vasta, allopatikusan gyógyító orvosa pedig Kovács Sebestény Endre (1814-1878); ez az írók körében is népszerűvé vált orvos. Hogy a doktor mikor került először kapcsolatba Madách Imrével, nem tudható pontosan. Madách anyja, fia haldoklását látva hívta Pestről, de minden bizonnyal korábban is találkoztak már. Nem valószínű, hogy isme­ retlenül hívták volna a haldoklóhoz. Kovács Sebestény Endre lehetett az a pesti orvos, aki Madáchot az 1861. évi országgyűlésen Pesten kezelte, aki leveleiben Kovácsként szerepel. Az 1861-es országgyűlés előtt újra je­ lentkeztek Madách Imrénél a megszokott köszvényes panaszok. Április 29-én kelt le­ velében írta Madách Károlynak, hogy "...igen ebül voltam köszvényben, de Kovács nagyon korán érte, s bár minden előjel úgy volt, mint máskor mikor holnapokig feküd­ tem, valami 2 héti házi áristommal reménylem ki szabadúlok a bajból." Május 8-án azonban már jobban volt, és orvosa engedé­ lyével elment a felirati és a határozati párt között zajló országgyűlési vitára. Május 29-én kelt, édesanyjához írt levelében pedig már sikeréről számol be, amelyet felszólalá­ sával aratott. Beszéde és a vele járó izgalom azonban megviselte akkor már egyre gyen­ gülő egészségét. "Egészségemnek az igaz egy kicsit ártott amennyire bizon az izgatottság­ tól a szívverés erősebb lett, de Kovácsnak is olly öröme volt a sikerben, hogy azért meg bocsájtott, meg parancsolta, hogy két napig ne mennyek ülésbe s csillapító cseppeket szedjek s minden jó lesz". Valószínűleg azonban már korábban is ismerték egymást, nem az 1861-es országgyűlés volt első talál­ kozásuk ideje és helyszíne, hiszen ebben az édesanyjához írt levelében nem mutatja be a pesti orvost, hanem Kovácsként - régi isme­ rősként - említi. Talán Kovács Sebestény Endre volt az első igazán felkapott képzett orvosa e kor­ 59 �palócföld 94/1 nak, aki nem pusztán ideiglenes sikert ara­ tott, mint a korábban elhíresült és gyakran képzetlen csodaorvosok. A Vasárnapi Új­ ság 1856-ban arcképpel együtt mutatta be, megjegyezve, hogy "jelenleg nem csak Pest­ nek, hanem egész magyar hazánknak egy leghírhedettebb orvosa és sebésztudora ..., aki a főváros főbb rangú világának is kere35 sett és kedves orvosa". Az első feltehetően jól megfizetett, drá­ ga - mai kifejezéssel élve - sztárorvosa lehe­ tett ennek a kornak, aki akkora vagyont ha­ gyott maga után "milyenre nem volt példa a magyar orvosok között, s külföldi orvosi tekintélyek sorában is ritkán." Kovács Sebestény Endre mindezt úgy ér­ te el, hogy mentes volt a korabeli - és nem csak a képzetlen csodaorvosok által művelt , ma a természetgyógyászat körébe sorolha­ tó eljárásoktól. Tekintélyét nem a gyógyítás körébe tartozó divatoknak, sem a pár sze­ rencsés eset utáni hírverésnek köszönhette, hanem sebészi ügyességének. Ez ebben a korszakban ritkaságnak számíthatott, hi­ szen ekkor még nem utasította el az új mód­ szerekkel kísérletezők táborát az orvostársa­ dalom olyan élesen, mint manapság. Nem tette tönkre orvosi tekintélyét az, aki home­ opátiával, delejezéssel foglalkozott, vagy a vízgyógyászatot alkalmazta, sőt éppen hír­ nevét alapozhatta meg általa. Az orvosi köz­ élet egyik szervezője, Bugát Pál fordította le pl. először Hahnemann Organonját magyar­ ra. Egy másik elismert orvos, Gárdos János pedig a delejes gyógyítás híve volt, aki nem­ csak a homeopátiáért rajongó Vörösmarty Mihály t kezelte, hanem ő vette rá a későbbi­ 60 ekben a legnagyobb magyarországi spiritisz­ ta médiummá lett Vay A d elmát is a médiumisztikus írásra. Az új módszerek hátterében az a válto­ zás állt, amely az orvostudományban a XVIII. sz. második felétől indult, és ami ha­ zánkban a múlt század közepére már erősen érzékelhetővé vált. Az átalakulás kezdete a felvilágosodással jelölhető meg, amely az orvostudományban a korábbinál fokozot­ tabban szétválasztotta a tapasztalati és az elméleti módszer korábban még többé-kevésbé összhangban érzett egységét. A múlt század negyvenes éveiben már egyértelmű­ en érezhetővé vált hazánkban is az orvostu­ domány elszakadása a spekulatív tudo­ mányoktól, a vallástól és a filozófiától. A ko­ rabeli orvosok legalábbis ekkor figyeltek fel erre. "Az eddigi rendszerek... elméletei, ám­ bár a legellenkezőbbek, mégis abban meg­ egyeztek, hogy csalfa áltételek szövevényé­ ből alakultak és eképpen az őszinte orvosok a gyakorlatban empiricus gyógymódot kénytelenítenének követni, melly nekik ugyan sokféle a tapasztalatból elvont... sza­ bályt nyújtott, de a nélkül, hogy ezek valamelly rendszerrel egyesíthettek volna. Az el­ mélet a gyakorlattal való egyesítési törekvések sikertelenek voltak." 37 Volt, aki józanul tudomásul vette, volt, aki sajnálkozott miatta, mint Arányi Lajos, aki szerint "bizonyos idő óta némi vallási hi­ degség, sőt még holmi bölcsészeti iszony is bontakozik a gyógyászságban, visszatoroltatik az elmélkedés (speculatio), s csupán az empirismus (tapasztalhatóság) tág s kényel­ mes országútján történik renyhe ledérséggel �palócföld 94/1 a pályázás. „3. 8 Voltak aztán, akik régi elképzelések fel­ újításával kísérelték meg az elméletet és a tapasztalatot új egységbe hozni. Ők - ma a természetgyógyászat körébe sorolt - deduk­ tív megközelítésű, hajdani okkult nézeteket is szívesen felújító, felhasználó, a rész he­ lyett az organizmus egységére hangsúlyt te­ vő spekulatív módszereket alkalmaztak, amelyek élénkebben őrizték a valláshoz és a bölcselethez való eredeti rokonságukat. Első jelei Magyarországon ezeknek az eljárásoknak az 1810-es, 1820-as években jelentek meg, a negyvenes évektől kezdve pedig egyre nagyobb divattá váltak. A delejezés, vagyis a mesmerizmus, a homeopátia, a később induló és a homeopátiához gyakran kötődő hydropátia, sőt a Madách Imre által is tanulmányozott frenológia ekkoriban vált szélesebb körben űzött, felkapott orvoslási, megfigyelési módszerré. Ebben az időszak­ ban ezeket tartották korszerűnek, reménytkeltő eljárásoknak. Népszerűségüket előse­ gítette az is, hogy az orvosi képesítéssel nem rendelkező laikusok számára ez még érthető és valószínűleg érdekesebb is volt, mint az ekkor már kialakult szakszavakkal, az orga­ nizmus egésze helyett egyes betegségekre és testrészekre specializálódott orvosi szaktu­ domány. Kovács Sebestény Endre ebben a korban, amikor delejes orvosok, homeopa­ ták sikereitől zengett a napi sajtó, amikor a Grafenbergbe vándoroltak a betegek ahogy Abellino Jókai regényében -, hogy az osztrák csodagyógyító Priessnitz (17991851) hidegvizes kúráját alkalmazzák, ami­ kor csodálatos gyógyulások hírétől zengett az ország, vált a legnépszerűbb orvossá, úgy, hogy "nem sodortatta el magát az orvostu­ dományban oly gyakran fellépő divatáramlatok által".39 Kovács Sebestény Endre "allopatha" volt, vagyis a hagyományos orvoslás híve maradt, nem kísérletezett hát a kedvelt homeopatikus gyógymóddal, elismerte, még­ sem gyakorolta a delejezést, vagy más néven a megnetizmust. Jókaiéknál az 1850-es évek első felében különféle betegségek jelentkez­ tek, akkor amikor gyakran űzött szórakozás volt az asztaltáncoltatás. "Dr. Kovács Sebes­ tény Endre volt a háziorvosom; régi jó bar­ átom és rokonom. Mikor megtudta, hogy én családostul az asztaltánczoltatással foglal­ kozom, tudós emberhez illő haragba jött és lehordott mindanyiunkat keményen: ’Hisz ez a bajotoknak kútfeje’. Aztán megmagya­ rázta komolyan és szakértően, hogy az em­ beri magnetizmus valóban létező erő, s azzal különösen adományozva vannak mindazok, a kiknek hivatásuk az idegekkel dolgozni: költők, színészek, festők; de ezzel a magnetizmussal visszaélni, azt másra elpazarolni, mint hivatásunk teljesítésére, éppen olyan természettelen, mint az éltető ösztönök perverz irányzata".40 Ebben a légkörben vált hát az egyik leg­ népszerűbb, a legkiterjedetebb praxisú ma­ gyar orvossá,41 mégpedig hagyományos gyógymóddal. Bár háziorvosként is tevé­ kenykedett, legnagyobb sikereit sebészként aratta, 1849-től haláláig a Rókus kórház I. Sebészeti Osztályának főorvosa volt. Sérvés orrműtéteiről válhatott híressé. Részt vett az orvosi közélet szervezésében is, ala­ 61 �palócföld 94/1 pító tagja volt a Természettudományi Tár­ sulatnak. Persze ehhez a nagy sikerhez neki is a szerencse segítsége kellett, a közvéle­ mény ekkor őt is csodálatosnak kellett, hogy tartsa: "Tudományánál egyedül szerencséje versenyzett úgy, hogy a legváratlanabb gyó­ gyításokat és legsikerültebb műtéteket telje­ sítvén, nevéhez varázsszerű nimbusz kap­ csolódott, mely delejes hatásánál fogva bi­ zonyos gyógyerővel hatott azokra, kik kórállapotjukban hozzá fordultak."42 Kovács Sebestény Endre azonban nem­ csak Deák Ferenc és Jókai Mór háziorvosa volt, hanem kezelte Garay Jánost, valószí­ nűleg Vörösmarty Mihályt és talán Bajzát is, ő operálta ki Aranynak az epekövét, ő segédkezett Tompa Mihály gyógyításában, ő küldte Vajda Jánost Marienbadba. "Foly­ tonos összeköttetésben élt a közélet és iro­ dalom embereivel és vendégszerető házánál majdnem hetenkint találkoztak Horváth Mihály, Székács József, Tóth Lőrinc."44 A nemzetközi hírű felfedező: Péczely Ignác "Ő ... egy meglepő fölfedezést tőn, egy új eszmét mondott ki, melyre nézve ha észle­ letei és tapasztalatai állanak és számtani bizonyossággal bírnak, akkor az összes or­ vostudomány nagy változásnak néz elébe; igen sok rejtély és két ezer éve talált mysteriumok kulcsa leend a szaktudósok és a gya­ korló orvosok körében,"45 A csodaorvosoktól a rudnói csodalelkészben való csalódása ellenére sem ment el a kedve Madách Imrének, hiszen a sógora, 62 Huszár Sándor ajánlására megkereste a hatvanas években Egerváron csodaorvosnak elhíresült, akkor még orvosi képesítéssel sem rendelkező Péczely Ignácot (1826-?)46 Madách "bár eleinte idegenkedéssel vi­ seltetett e különcködő, különleges gyógy­ mód szerint orvosló doktor iránt, mégis nagyrészt aggódó s minden reménysugárba kétségbeesetten kapaszkodó édesanyjának bíztatására - mind gyakrabban kereste fel, ha tehette személyesen, ha nem írásban Péczelyt, sőt később a súlyos betegek sajátos makacs bizalmával fordult feléje és gyógyu­ lást várt tőle".47 Péczely különleges gyógymódja pedig a manapság újra felfedezett íriszdiagnosztika (iridiológia), amely benne ünnepli a mód­ szer feltalálóját. Ez a szem szivárványhár­ tyáján található elszíneződésekből, foltok­ ból von le az egyén egészségi állapotára vo48 natkozó következtetéseket. Felfedezése egy 1838 tájékán történt esetre megy vissza, amikor Péczely eltörte egy bagoly lábát, amelynek a szemében ugyanabban a pillanatban vérömlenyt, majd később egy tartósan megmaradó barna fol­ tot figyelt meg. Aztán "midőn még 'csoda doktornak nevezték' s annak szerette tartani a laicus tömeg, egy ízben idegbetegségbe esett és megmagyarázhatatlan iszonyodást érzett az emberi szemek iránt. Egyszer tör­ ténetesen egy úri ember nyitott be hozzá, ki­ vel háttal fordulva beszélni udvariatlanság­ nak gondolván, fölemelte a szemeit, melyek véletlenül az idegen szemeivel találkozának. E perezben furcsa delejes remegés fogta el Péczelynek egész valóját."49 A bagollyal �palócföld 94/1 történt régi emlék ekkor intuiciószerű hirte­ lenséggel felidéződött benne. A szem szivár­ ványhártyájának vizsgálati célra való felhasználásának gondolata innen eredt. Péczely ezt aztán később számos megfigye­ léssel tette tudományosabbá és alkalmazha­ tóvá. Persze elképzelései közül sok kissé szo­ katlanul merésznek tűnhetett már akkori­ ban is. Nemcsak a szem foltjaiból szűrte le ugyanis a véleményét, hanem a szivárvány­ hártya színét is meghatározónak tartotta. Szerinte a kék szem az, amely az egészséges állapotot jelenti, mivel minden gyermek kék szemmel születik és a színváltozások már et­ től az állapottól való eltérést, a szervezet harmóniájának kisebb-nagyobb mértékű felborulását jelzi.50 Péczely ehhez az önálló diagnosztikai módszerhez, a homeopatikus eljárást társította és szinte háziorvosává vál­ hatott a Madách-családnak, hiszen még 1908-ban, Madách Aladár halálakor is te­ vékenykedett, amikor pedig már 82 éves volt.51Egyike volt az olyan magyar orvosok­ nak, akiket a külföld is számontart felfede­ zése miatt..52 Valószínűleg 1862 után ismerkedhetett össze a költő és a csodaorvos, hiszen csak ek­ kor alapította meg Péczely a hírnevét azzal, hogy kigyógyított egy hajdút Egerváron be­ tegségéből. "A hajdú jobban lett, minek híre eszeveszett gyorsasággal terjedett el a vidé­ ken, s azután jöttek hozzája vakok, sánták, siketnémák és mindennemű kétségbeesett betegek, s ő fényes sikerrel és roppant sze­ rencsével gyógyított, úgy, hogy Egervár bú­ csúhellyé lőn, s őt mindenki ’csudadoktornak’ tartotta."53 Ekkor még nem rendelkezett orvosi kép­ zettséggel, sógorának, Gulyás János (?1876) hasonszenvi orvosnak homeopatikus szereit használta.54 Különleges módszeré­ nek híre csak ezután terjedhetett el. "Kiol­ vasta ő a szemcsillag foltjaiból a betegnek minden baját, annak előzményeit, persze nagy része volt ebben a beteg autoszuggesztiójának is. Híre járt, hogy egész gyűjtemé­ nye van mankókból, melyeket a szerencsé­ sen gyógyult betegek hagytak emlékül nála."55 A rudnói csodaorvos feltűnése óta azon­ ban már megszilárdultak az orvoslás szabá­ lyai, ezért őt képesítés hiányában a megyei főorvos eltiltotta a gyógyítástól. Péczely ezért elvégezte az orvosegyetemet. 1868ban kapott diplomát. A fővárosban telepe­ dett le és Szinnyei szerint "hírnévre tett szert és keresett orvossá lett". Persze erről már Madách nem tudhatott, hiszen őt Péczely még laikusként kezelte. Ifj. Balogh Károly - Madách Imre uno­ kaöccse, aki Madách Imre fiával, Aladárral nevelkedett együtt - találkozott a csodaor­ vossal. "A hatalmas nagy, mély tekintetű, fe­ kete, próféta szakállú Pécely új reményt csepegtetett a betegbe s véle anyjának bá­ natos szívébe is".56 A kúráról, amellyel Madách Imrét kezel­ te, a Péczely-féle homeopatikus gyógyítás módszeréről is érdekességeket árul el Ba­ logh Károly "A kúra ... rendszerint hossza­ dalmas volt. Eleinte progresszive 2-3-4 go­ lyócska, naponkint háromszor, akkor aztán visszafelé 3 ,3 ,2 (!). Eleinte súlyosbodni fog­ nak a tünetek, de fokozatosan jő majd a ja­ vulás is."57 63 �palócföld 94/1 Ő számol be arról is, hogy Péczely Ma­ dách Imre sógorának, Huszár Sándor anya­ gi támogatásának segítségével tudta orvosi diplomáját megszerezni: "Így folytatta Péczely a mesterségét egy darabig; de aztán vétót mondottak a hivatásos doktorok, s meg kellett a diplomát szereznie. Pénze azonban nem volt. De volt Huszár Sándornak, s volt jó szíve hozzá."58 Ennek az állításának azon­ ban ellentmond a Hajnal Album, amely sze­ rint Péczely "feljött Pestre, s 36 éves korá­ ban beíratta magát orvosnövendéknek. Pén­ ze nem volt; de a ’csudadoktor’ a fővárosban is oly szerencsét csinált, hogy becsületes ke­ resményéből legalább tizenkét szegényebb sorsú ifjabb társának tette lehetővé, hogy az orvosi tudományokat bevégezhessék."59 Le­ het, hogy az egyébként nem túlzottan vagyo­ nos Huszár Sándor csak a kezdeti felköltö­ zésben segítette. Balogh Károly szerint a "szemdiagnózis ... nem csinált iskolát. Nem beszél most már a csodadoktorról senki."60 Noha akkoriban, mikor Madách Imre unokaöccse az emléke­ zéseit írta - 1912-ben - lehet, hogy alig lehe­ tett már hallani az íriszdiagnosztikáról, ma­ napság az újra felkapott, nemzetközileg is művelt természetgyógyászati módszerré vált,61 amely alapítójaként tiszteli Péczelyt. Jelenleg róla elnevezett, Péczely Ignác Íriszközpont működik Budapesten az alterna­ tív orvoslási módszerek szervezőjeként. A csodaorvos ehhez az önálló diagnoszti­ kai módszeréhez a homeopatikus eljárást társította. A homeopátia elve a "similis similibus curantur" a betegség tünetéhez hasonló hatást kiváltó gyógyszer használatát tette fő 64 gyógyeszközévé. Ehhez járult még a másik alapelv, amely szerint a gyógyszerek hatása annál nagyobb, minél kisebb adagban hasz­ nálják, hiszen a gyógyszerek elsősorban nem az anyaguk miatt hatnak, hanem a bennük levő immateriális erők következtében, ame­ lyek az életerő serkentését szolgálják. Ez az elv lehet, hogy első hallásra sarlatánságnak tűnik, de a megítélése igen változó lehet. Noszlopi László szerint Paracelsusnak "so­ kat köszönhet a homeopathia. Ez az irány nem volt mentes eredetileg okkult és asztro­ lógiai meggondolástól, de ma már megszűnt 'titkos tudomány’ lenni és szakszerűnek tekinthető orvosi felfogássá vált." Antall Józsefnek a magyarországi homeopátiát feldolgozó tanulmánya azonban a gyors el­ avulását és tudománytalanságát hangsú­ lyozta ki, mindamellett, hogy felhívja a fi­ gyelmet Hahnemann tanításának nagy hazai történeti jelentőségére.64 Valóban fontos lehetett hazánkban ez az orvoslási mód. Po­ litikai jelentősége is lehetett, hiszen Vörös­ marty így írt róla Kölcseynek 1838-ban, fel­ tehetőleg a felső hatalomra panaszolkodván: "Maga az orvostudomány sem eléggé szent, hogy istentelen kezeik súlyát ne érezze; fo­ lyóiratokban a homoeopathiáról szólni sem szabad."65 A hasonszenvi gyógymód hazai népszerűségét talán ez is magyarázhatja. A homeopátia orvosi szempontú megíté­ lése még ma sem egyértelmű, bár - ahogy az íriszdiagnosztika is - mintha újra felvirág­ zóban lenne. A múlt században azonban or­ vosilag sokszor csak a későbbiekben igazolt életrendi, táplálkozástani előírásai által nagy hatékonyságot érhetett el. - Madách �palócföld 94/1 Imrét is érdekelhette, hiszen könyvtárában megtalálható volt Argenti Döme népszerű homeopatikus könyve, amelyben - bizo­ nyítékául a figyelmes tanulmányozásnak még Madách bejegyzései is fellelhetőek.66 című költeménye, It, 1914. 317.1. 7. Wurz­ bach i.m.; Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, V. Band, Wien, 1972. 8. Tóth Béla: Kuruzslók, in. U.ő.: Magyar ritkaságok, Bp., 1899. 201.1. 9. Idézi: Gort­ vay i.m. 64.1. (az általa megadott helyen, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálok má­ sodik, 1842. évi naggyülésének munkálatai között nem találtam idézetének lelőhelyét.) Jegyzetek 10. Nagy Ignác:A rudnói csoda, Életképek, 1844. júl. 17. II. félév. 3.sz. 81-86.1. 11. Bu­ dapesti Hiradó, 1844. júl. 23. 13.sz. 57.1. (A 1. Csippék János: Emlékezés a rudnóiBudapesti Hírharang rovatot ekkoriban papra, Gyógyszerészeti Közlöny, 1902. nov. Nagy Ignác írta.) 12.Madách Imre levele 23. 27.sz. és nov. 30. 48.sz., 790.1. 2. Radó id.Madach Imréhez, 1844.febr.24.,in MajtGyörgy: Madách Imre. Életrajzi krónika, hényi Anna levelezése, szerk,Andor Csaba, Salgótarján, 1987. 91.1.; A feltehetően hely­ 264.1. (A Madách-könyvtár Új-folyamának telen Madna nevet Balogh Károly könyvé­ 2.köteteként áll megjelenés alatt.) 13. Bugát ből vehette át Radó György (Balogh Károly: i.m. 17.1. 14. Bugát i.m. 18.1. 15. Kelecsény Madách az ember és a költő, Bp., 1934. József, Vahot Imre: Nyitra jelen állapota, 39.1. ). Wurzbach lexikona szerint (Wurz- in. Kubinyi Ferenc - Vahot Imre (szerk.): bach, Constant von: Biographisches Lexi­ Magyar- és Erdélyország képekben, 4.k., kon des Kaiserthums Osterreich, Wien, Pest, 1854. 24.1. 16. Csippék i.m. 789.1. 17. 1867., XVI. Band.), amely talán a legbizto­ Stáhly Ignác (1787-1849) ekkor országos sabb forrás, Madva Ferenc néven szerepel. főorvos. Arányi (i.m.) szerint Stáhly Rudnó­ E néven szerepel Arányi Lajos könyvében is ra látogatása csak szóbeszéd. Madvát erről (Arányi Lajos: Rudno és lelkésze 1844 és kérdezve azt válaszolta, hogy "azon na1845-ben és még valami többi közt a mai gyobbféle urak mind incognito utaznak s magyar zsidó is, Pest, 1846.). Más variációk úgy a manó sem ismer rájuk." (49.1.) 18. is találhatóak még. Nagy Ignác úti képecské- Kossuth levele Wesselényihez, 1844. máj. jében Mada Ferenc néven említi (Nagy Ig15., in. Kardos Samu. Báró Wesselényi Mik­ nác:A rudnói csoda, Életképek, II. félév, júl. lós élete és munkái, Bp., 1905. II. k. 14817. 3.sz. 84.1.), Nagy Ivánnál Madva József 149.1. 19. Wesselényi levele Kossuthoz található (Nagy Iván: Magyarország csalá1844.júl.l., Történelmi Tár, 1903. 72.1. 20. dai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, Arányi (i.m.) cáfolja ezt a híresztelést Pest, 1860. VII. k. 234.1.), Bugát Pál pedig (205.1., 211.1.) 2 1. "Tiszteljük tehát a rudnói Madva Pálnak nevezte a rudnói csodaor­ lelkészben a jeles értelmű férfiút, a nélkül, vost (Bugát Pál: A pesti Rókuskórház gya­ hogy benne valaha az alapos orvost kereskorló orvostanintézetté való átalakítása, nők." (Arányi i,m., 224.1.) 22. Jókai Mór:Mi in. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók hír Budán? (Életképek, 1847. nov.7.), in. Pesten tartott Második Naggyűlésének J.M.Ö.M. Cikkek és beszédek, I.k., Bp., Munkálatai, Pest, 1842. 17.1.). Gortvay 1965., 366.1. 23. V.ö. Steffel Ede:A magyar Györgynél pedig Madra F erencként jelenik Kneipp, Nyitramegyei Szemle, 1895.júl.7. meg (Gortvay György:Az újabbkori magyar 52.sz., 6.1. 24. Szalay Pál: A nyitrarudnói orvosi művelődés és egészségügy története csodadoktor, Gyógyszerészi Közlöny, 1., Bp., 1953. 64.1.). 3. Madách Imre levele 1902.okt.26., 43.sz. 707.1. 25. Csippék i.m. Szontagh Pálhoz, 1843.okt.31., in. M.I.Ö.M., 771.1. 26. Csippék i.m. 772.1. 27. Csippék sajtó alá rend., bev., jegyz. Halász Gábor, i.m. 772-773.1. 28. Arányi i.m. 217.1.; Csip­ Bp., 1942., II.k. 953.1. 4. Arányi Lajos i.m. pék (i.m. 772.1.) szerint azonban Arányi le­ 21.1. 5. Szontagh Pálhoz 1844. jan. 1-én írt írása nem egyezik az ő birtokában lévő re­ levelében említi: "A dekorációk ma mentek ceptekkel. 29. A kalomel máig használt hiRudnóra Pali sokszori mellfájása végett. - ganyvegyület (Hg2C12) (Kempler, Kurt: A Nekem eddig a Privigyei porok láthatólag gyógyszerek története, Bp., 1984., 232.1.), a nem használtak.." , in. M.I.Ö.M. i.m. II.k. "Sullf. auri antim" összetétele miatt emlékez­ 960.1. 6. Tolnai Vilmos: Arany "Népnevelés" tet az antimon pentaszulfid (Stibium sulfa65 �palócföld 94/1 ratum aurenticum) hurutos köhögések elle­ i.m. 186.1. 50. Péczely Ignácz:A z idült be­ ni, mára már elavult köptetőre (Kempler i.m. tegségek. Útmutatás a szemekbőli kórisme 64.1. ) A recept ópiumot is tartalmaz. Tóth tanulmányozásához, Bp. 1880., 46-48.1. 51. Béla szerint (i.m. 203.1.) is a privigyei por ka­ V.ö. Huszár: Madách Aladár 1848-1908, lomel és ópium keveréke volt. Az általa emlí­ Losonci Újság 1908.júl.30. 31.sz.: Madách tett "rudnai kenőcs" viszont "fa-olaj és lópa- Aladár "gyakran kereste fel Péczelit(!), aki tareszelék összetimporálása" A recept pon­ azt jósolta neki, hogy januárban fog meghal­ tos meghatározása azonban gyógyszerész ni. Halála előtt 2-3 nappal keserű humorral jegyezte meg: ’No ugyan fel fog sülni Péczeszakembert igényelne. 30. Garay János: Dr. Kovács Sebestény Endréhez, in. G.J.Ö.M., li, ha én most meghalok’". 52. V.ö.Brochka2.k. Bp., 1886. 13.1. 3 1. (legifj.) Balogh Ká­ us Encyklopadie, Wiesbaden, 1967., Auroly: Madách az ember és a költő, Bp., 1934., gendiagnose címszó. 53. Sarkady (1873.) i.m. 54. V.ö. Szinnyei i.m. 55. (ifj.) Balogh 228.1. 32. Kerényi Ferenc: Madách Imre is­ meretlen levelei, Itk 1968. 234.1. 33. V.ö. Károly gyermekkori emlékei, 1993., szerk. máj. 8-án Madách Károlyhoz írt levelét, in. Andor Csaba, 191.1. (A Madách-könyvtár Kerényi i.m. 235.1. 34. Madách Imre levele Új folyamának 1. köteteként áll megjelenés édesanyjának 1861.máj.29., jn. M.I.Ö.M. alatt). 56. (ifj. Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. 57. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. i.m. 919.1. 35. Vasárnapi Újság, 1 856. dec.14. 50.sz. 36. Vasárnapi Újság, 191-192.1. 58. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. 59. Sarkady (1873.) i.m. 188.1. 1878.máj.26. 21.sz. 37. Adler Herman: A 60. (ifj.) Balogh Károly (1993) i.m. 192.1. gyógytani rendszerek Paracelsustól korun­ 61. V.ö. dr. Keresztúri Valéria: A z íriszkig, Pest 1846. 10.1. 38. Arányi i.m. 10.1. 39. diagnosztikáról, Természetgyógyászat, Dr. Rózsay József: Emlékbeszéd néhai Dr. 1991.márc. 62. A Péczely Ignác íriszközKovács Sebestyén Endre fö lö tt, in. Érteke­ zések a természettudományok köréből, 9.k. pont hirdetése megtalálható a Termé­ Bp., 1880. 40. Jókai Mór:Astral-szellemek , szetgyógyászat folyóirat 1991. novemberi in. Jókai Mór Hátrahagyott müvei 2.k., Túl a számának elején. 63. Noszlopi László: A tit­ láthatáron, Bp., 1912., 69.1. 41. Vasárnapi kos erők és tanítások lélektana, Bp., 1943., Újság, 1878.máj.26. 21.sz. 42. Sarkady Ist­ 91.1. 64. Antall József:A homeopátia és or­ ván (szerk.), Hajnal Album, Bécs, 1867, vosképzés Magyarországon, Orvostörténe­ 145.1. 43. V.ö. Dr. Rózsay József i.m. 12.1. ti Közlemények, Bp., 1969.51-53.sz. 65. In. 44. Dr. Rózsay i.m. 13.1. 45. Sarkady István Vörösmarty Mihály Összes Munkái, 3.k. Bp., 1962. 373.1. A kritikai kiadás jegyzete (szerk.): Hajnal Arczképekkel és élet­ rajzokkal díszített Album, Bp., 1873. 186.1. szerint: "A homoeopathia propagálásának 46. V.ö. Szinnyei József: Magyar írók élete kétségtelen világnézeti jelentése is volt e korban - e tanokban egy felvilágosult, ter­ és munkái X. k.Bp., 1905. Péczely Madách Aladár halálakor 1908-ban élt. Budapest mészettudományos szemlélet látta a maga címjegyzékében még 1910-ben is szerepel a igazolását és diadalát." (372.1.) 66. Argenti neve és a címe (IV.ker. Magyar u. 30.) 1914- Döme: Különféle betegségek hasonszenvi ben azonban már nem. 47. (legifj.) Balogh (homoeop athiai) gyógyítása, Hahnemann Károly i.m. (1934) 217.1. 48. V.ö. Péczely er­ életrajzával. Madách Imrének a könyv 3. ki­ adása volt meg (Pest, 1858), amelybe ceru­ re vonatkozó könyveit (A szivárványhártyá­ zával jegyzeteket írt. (V.ö. Madách Imre ról, Bp., 1873; Az idült betegségek. Útmuta­ tás a szemekbőli kórisme tanul­ kéziratai és levelezése [katalógus], össze­ áll. Andor Csaba és Leblancné Kelemen mányozásához, Bp., 1880.; Die Augendiagnose, Tübingen, 1887.) 49. Sarkady (1873) Mária, Bp., 1992.419-420.1.). 66 �palócföld 94/1 Kozma Dezső Madách-értelmezések Erdélyben Nem szükséges bizonygatnunk: akárcsak a nemzeti irodalom egészét, egy-egy nagy al­ kotást sem csak a szakma emberei értékel­ nek újra időnként. Az elmúlt korok irodal­ mának ebben az "újrateremtésében'' benne van az a társadalmi, szellemi közeg is, amelyben a szembenézésre és egy másfajta értékrend kialakítására késztető igény meg­ születik. Esetünkben különösképpen igaz: ezek a viták legalább annyira minősítik a vitákat gerjesztő viszonyokat, mint magát a müvet. Sőt azt is mondhatnók: a mi Madách-képünk alakulásában inkább erről van szó. Egy olyan műről, amely valósággal beleépült egy közösség gondolatvilágába. Úgy vélem, már csak azért is érdemes szemügyre venni, milyen volt az utóélete irodalmunk egyik legegyetemesebb gondo­ latvilágú, egyik legsokrétűbb művének az er­ délyi magyar szellemi életben, a nemzetiségi lét sajátos körülményei között. S ehhez még gondoljuk hozzá azt is, hogy Erdélyben csak Ady költészetének megítélése körül szembe­ sültek olyan élesen a vélemények, mint Ma­ dách főműve körül. S voltak időszakok, ami­ kor a hosszú elhallgatást szánták érték­ ítéletnek. Ezért érezte szükségét a nemrég elhunyt jeles író, Bajor Andor kimondani Madách Imre születésének másfélszázados évfordu­ lóján: "A nagy műveket nem lehet úgy kike­ rülni, mint egy terepakadályt. Még kevésbé lehet hidat ügyeskedni feléje, hogy a korlát­ ra támaszkodva szemlélhessük mélységeit."1 Közismertek a véleménykülönbséged in­ dítékai is: világnézetiek, politikaiak, iroda­ lompolitikaiak, etikaiak, esztétikaiak. Er­ délyben inkább az előbbiek. Madách-értelmezéseinknek hagyomá­ nya van. Gondoljunk csak a századforduló magyarázataira: Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsváron kinyomatott, Madách világné­ zetét vizsgáló tanulmányaira vagy a Morvay Győző 1897-ben Nagybányán megjelente­ tett könyvére. De nem lenne érdektelen számbavenni az alig ismert, illetve teljesen 67 �palócföld 94/1 elfeledett értelmezéseket sem. Például az összehasonlító irodalomtudomány múlt szá­ zad végi kolozsvári művelőinek, Meltzl Hu­ gónak és körének (Csernátoni Gyula) Ma­ dách filozofikumát vizsgáló, a korabeli ko­ lozsvári lapokban, folyóiratokban eltemetett magyar és német nyelvű írásait sem. Azt is tudjuk, hogy Az ember tragédiája alig öt hó­ nappal a budapesti bemutató után, 1884. február 27-én - Ecsedi Kovács Gyula ren­ dezésében - Kolozsváron is színre kerül, és még ugyanebben az évben Sepsiszentgyörgyön, Máramarosszigeten, a következő két évben Marosváráshelyen, Nagyváradon és Aradon, 1889-ben pedig Temesváron is be­ mutatják. A Mózest (1888) is Kolozsváron mutatták be először, és ugyancsak a neves színész és rendező jóvoltából ismerheti meg a kolozsvári közönség a Csák végnapjaii (1886) valamint a Férfi és nőt (1892). Alig nyolc év alatt négy Madách-bemutató az anyagi gondokkal küszködő vidéki színházban. Nem kis teljesítmény. Hogy az­ tán 1913-ban a neves színházi szakember, Janovics Jenő (csaknem teljesen meghagy­ va Madách szövegét) öt órás előadásával egy új Tragédia-értelmezéssel mutatkozzék be a kolozsvári színpadon. Az I. világháború után más csillagzat alá került erdélyi magyarság számára a múlt nagy magyar íróinak öröksége kezdettől fog­ va több, mint irodalmi hagyomány. Egyben a nemzeti-nemzetiségi tudat és önismeret egyik lehetősége, forrása. Szorongató szük­ ségesség is. Ilyen értelemben vált Petőfi (gondoljunk az évenként megrendezett Petőfi-ünnepségekre), illetve a magyar hagyo­ mányokban mélyen gyökerező Ady költé­ 68 szete is jelképpé. (A könyvet érdemlő erdé­ lyi Ady-viták tanúsítják ezt.) Madách megidézésére az első lehetősé­ get a centenárium szolgáltatja. Szándékosan mondok lehetőséget, hisz nálunk, Erdélyben az írói évfordulók többet jelentenek, módot adnak klasszikusaink megidézésére. Az er­ délyi magyar irodalom első éveiben külö­ nösképpen így van ez, ezért a szerényebb Madách-megnyilatkozásokra is jobban oda kell figyelnünk. Hogy csak egy-két momen­ tumot említsek meg: A Lepage Könyvkiadó 1923-ban díszes kiadásban jelenteti meg Az ember tragédiáját, a kolozsvári színpadon 1920-tól új szereposztásban és új felfogás­ ban játsszák, az Erdélyi Irodalmi Társaság ülésén a kolozsvári egyetem magyartanára, Kristóf György tart előadást, közben Petőfi és Madách címmel korábbi Madách-tanulmányait is megjelenteti.2 És természetesen az üggyel-bajjal induló lapok sem feledkez­ nek meg az évfordulóról. Az első világháborút követő válsághely­ zetbe kényszerülő, az új viszonyok között önmagára találni próbáló magyarság első­ sorban etikai tanulságot keresett és talált Madách művében. Zágoni István (az 1921ben Kolozsváron kiadott Kós Károly-fogalmazta politikai röpirat, a Kiáltó Szó egyik szerzője) ezt a címet adja a Keleti Újság 1923. január 21 -i számában megjelent em­ lékezésének: Küzdj és bízva bízzál, és ilyen­ képpen fejezi be cikkét: "Tépelődésünkben eligazít, vaklármából kijózanít, vigasztal a csalódás és lemondás csüggedései között, mert megnyugtat a küzdelmes életsorsban..."3 Pauler Ákos a kétségek közt megőr­ zött hitet történelmi perspektívába ágyazza, �palócföld 94/1 amikor így összegezi mondanivalóját a nagymúltú kolozsvári Ellenzék hasábjain: A magyarság története "minden más népnél tragikusabb, s azért valamennyinél jobban meg tudjuk érteni és szeretni Az ember tra­ gédiáját".4 Ezért válhatnak Nyírő József szemében jelenbe ívelővé, "folytonossá" Madách eszméi, ezért jelentheti a Tragédia (ismét az ő szavait idézve) nekünk, "kicsiny népeknek", a "ledőlt világoknak átkozott so­ rán a szabad szót".5 Vagy ahogy a fiatal iro­ dalomtörténész, Jancsó Elemér fogalma­ zott 1929-ben (Áprily Lajos távozásának, Benedek Elek halálának az éve) az Ifjú Er­ délyben megjelent Madách-portréjában: Madách müve a "magyar szellem hatalmas és kimérhetetlen erejét" tanúsítja.6 A nemzeti önismeretnek és önazonos­ ság-tudatnak ez a hangsúlyozása ebben a történelmi helyzetben természetes. Publi­ cisztikai szinten különösképpen az. Ami pe­ dig a tragikus életérzéssel átszőtt szemléle­ tet illeti, azt mondhatnánk: némiképp kor­ élményt kifejező az akkori erdélyi iroda­ lomban. Elég, ha a 20-as évek heves Ady-vi­ táira, vagy az író-püspök, Makkai Sándor 1927-ben Kolozsváron megjelent Adykönyvére, a Magyar fa sorsára gondolunk. De már kezdettől nem hiányzik a széle­ sebb összefüggések, az eszmei gyökerek ke­ resése sem. Kristóf György - merítve a ko­ lozsvári egyetem híres tanárának, Böhm Károlynak a tanaiból - Madách filozofikumáról, s főleg értelem és érzelem egymást ki­ egyensúlyozó összefonódásáról beszél emlí­ tett előadásában, illetve összegyűjtött tanul­ mányaiban. A modern magyar irodalmat felkaroló, s az elkövetkező években az Ellen­ zéket, illetve az Erdélyi Helikont szerkesztő Kuncz Aladár tovább megy: Madách "egye­ temes életszemléletét" és "európai lelkisé­ gét" felvillantó írása a Nyugat Madáchszemléletébe illik bele. Itt is jelenik meg A mi Madáchunk címmel, a XIX. század ma­ gyar költőiről közölt portréinak (Tompa, Pe­ tőfi, Vajda) mintegy folytatásaként. Ebben, a Kristófénál szélesebb horizontú felfogás­ ban az eszmét és az érzelmet egyszerre hor­ dozó Ádám se nem tiszta ész (ezt Lucifer személyesíti meg), se nem tiszta ösztön, hisz ez Éva sajátja.7 Pomogáts Béla hívta fel rá a figyelmet negyedszázaddal ezelőtt megjelent Kunczpályaképében: Kuncz Aladár Bergson filo­ zófiájának alkalmazását kísérli meg Madách ürügyén.8 Újabb szembenézésre a Tragédia színre vitelének félszázados évfordulóján kerül sor. Kolozsváron, Nagyváradon, Brassóban tízezrek nézik végig. Itt most csak az 1921-ben Reményik Sándor szerkesztésében meginduló kolozs­ vári Pászortűz 1934-es Madách-számára szeretnék emlékeztetni. A folyóirat már korábban, 1933 októbe­ rében (sokat ígérő címmel) cikket közöl Az ember tragédiájának világnézetéről. A cikk szerzője, Császár Elemér azonban megre­ ked a nemes eszmékért küzdő egyéniség és e nagy eszméket meg nem értő "gyarló tömeg" oly sokat emlegetett ellentéténél. Ezért be­ szél a történelmi színek kapcsán "küzdő pesszimizmusáról, amely a mitológiai szí­ nekben viszont nincs jelen. Ennek megfele­ lően lesz a befejezés is diszharmonikus. A biztató szóból - úgymond - más csendül ki, 69 �palócföld 94/1 mint a történelmi képek drámai sorozatá­ ból.9 A keresztény vallásfilozófia világfelfo­ gása felől közelítő erdélyi református püs­ pök, Ravasz László méginkább a mitológiai színeket tekinti a madáchi létértelmezés meghatározójának. "Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az első három és az utol­ só szín nemcsak keret és külső építmény. A tragédiának (az emberiség tragédiájának K.D.) gyökere itt van elásva, a koncepció acélváza ide vezet el..." Ravasz László való­ jában egy évtizeddel korábbi teológiai felfo­ gását gondolja itt tovább, amelyben ember és Isten nem válik el egymástól. E szerint a lét alapkérdéseire mindig két felelet lehetsé­ ges ugyan (amelynek feszültségét Ádám meg is éli), a luciferi nemre a rontó szándékkal szemben a végső válasz mégis az igen. Ebben az értelemben lesz a "kiábrándulás költemé­ nye" - a vallásos terminológiánál maradva -, "a küzdő ember és a bízó ember harmóniá­ ja", "nagy vigasztalások kikiáltója".10 A "vékonyodó hit" és a "fogyó remény" költőjét mutatja fel kortársainak Kovács László is lírai hangvételű esszéjében. Keve­ sebb szerepet szánva a transzcendenciának, nyilvánvalóbb aktuális célzattal: "Ha a legsö­ tétebb utakat járja is meg az ember, a para­ zsat mindig rejtegeti valahol az élet, amelylyel a bizakodó újrakezdés féklyáját gyújt­ hatja fel."11 Reményik Sándor vallomása már a címével (Ádám az Űrben) is jelképes értelmet sugall: a nagyságnak földi rabság a része. Az ő Ádámja magasztos és tragikus egyszerre.12 Az évforduló rendhagyó eseményének tekinthető az Erdélyi Szemle nagy közönség 70 előtt megrendezett irodalmi törvényszéke, amelyen színi kritikusok, színházi szakem­ berek, írók, színészek mondták el vélemé­ nyüket. Mint ahogy az 1937 nyarán a ko­ lozsvári református kollégium udvarán meg­ tartott szabadtéri Tragédia-előadás is külö­ nös teljesítménynek mondható. Hogy a második világháború idején sem lankad az érdeklődés Madách műve iránt, azt az 1942-43-as kolozsvári előadás nyo­ mán a hely i lapokban kialakuló viták is ta­ núsítják.13 A szövegre koncentrálásról, il­ letve a keretszínek és az álomképek egységé­ ről szólnak elismerően a beszámolók. A háború után ismét nemzetiségi igé­ nyek és lehetőségek között éledt újra az er­ délyi (romániai) magyar irodalom. A Tragé­ dia újabb kolozsvári előadása 1946-ban en­ nek a korszaknak a nyitánya, egyben sokáig, csaknem két évtizedig, utolsó teljesítménye. Az 50-es évek Madách-vitái, Barta J á ­ nos, Horváth Károly, Sőtér István új távla­ tokat nyitó Madách-értelmezései kihatot­ tak az erdélyi Madách-szemléletre is. A kolozsvári Korunk 1957 augusztusi számában jelenik meg Tordai Zádor heves ellenkezést kiváltó tanulmánya Az ember tragédiájáról. A filozófiai szempontú köze­ lítés - Madách ürügyén - politikai célzatú: a magát eszményinek mondó, egyetlen ideális társadalmi forma megkérdőjelezése. Ezért koncentrál a szerző a falanszterre, ezért lesz felfogásában a Tragédia központi s egyben legvonzóbb szereplője a tökéletes társada­ lomról kialakított illúziókkal szembeforduló Lucifer, a mű pedig a hívő ember tragédiája. A magát eszményinek kikiáltó társadalom olvassuk a tanulmányban - "szükségszerűen �palócföld 94/1 intoleráns: hiszen - úgymond - ha van esz­ szólni Madách történelemszemléletének ményi társadalom, csakis egyféle lehet a do­ nemzeti vonatkozásairól, műveinek hagyo­ log lényegéből következőn. Tehát mindenki mányokba gyökerezettségéről. más tévúton jár. Ám az eszményi híveit ez a 1963-ban a nagy példányszámban, tanu­ gondolat arra is kötelezi, hogy harcoljanak lóknak szánt sorozatban újra kiadott Tragé­ érte. S jaj, ha a fanatikusok kezében hatalom dia terjedelmes bevezetője a magyar gondo­ van - mint volt például a középkorban."14 lati költészet (főleg Vörösmarty), illetve A falanszter úgy jelenik meg, mint az Madách lírai verseit, korábbi drámáit kitelegyént, annak lehetőségeit megfojtó rend­ jesítőjeként ajánlja az olvasónak a művet. szer, amely az egyenlőséget csak úgy tudja Olyan életmű darabjaként, amelynek iro­ megvalósítani, ha minden tagját egyformán dalmi elődjét nem tág európai határok kö­ zött, hanem a magyar költészetben kell ke­ elnyomja. A recepciótörténeti és befogadás-pszi­ resnünk, s amelynek a "legállandóbb és leg­ chológiai elv érvényesülése még nyilvánva­ szembetűnőbb vonása" 1848 eszméiből, va­ lóbb, mint eddig. A nagybetűs Eszményi lamint a Világost követő állapotokból faka­ Társadalommal szemben megfogalmazott dó - a szerzőtől kölcsönözve a kifejezést kétségek késztetnek ingerült válaszra több "őszinte hazafisága". Hasonló módon vé­ lapot is. A Korunk (amelyben Tordai írása lekedik az irodalomtörténész Jancsó Elemér megjelent) cikkírója filozófiai köntösbe öl­ is. 1964-ben írott, de csak később megjelent töztetve kifogásait, "józan számításra" ala­ méltatásának címe Madách és a világpozott, kétkedés-mentes hitet kér számon a irodalom, valójában a mű magyar előzmé­ szerzőtől.15 Az írószövetség folyóirata, a nyeit keresi, főképp kapcsolódását a felvilá­ marosváráshelyi Igaz Szó szerkesztőségi cik­ gosodás és a reformkor költészetéhez, kiegé­ ke irodalmunk időszerűségéről rendezett vi­ szítve ezt azzal a szellemi örökséggel, ame­ ta keretében ítélekezik: az eszménytelenség lyet Madách fiatal korából hozott magáeszményítése, megdöbbentő cinizmus, a for­ val.19 radalmi idológia megrágalmazása.16 "Hu­ Ez derül ki Jancsó más tanulmányaiból manizmus... eszmények nélkül - hangzik az is. Berzsenyi, Vörösmarty, Kölcsey, Csoko­ országos napilap, az Előre 1957. szeptember nai bölcseleti költészetét egyenesen Madách 22-i szamában megjelent cikk címe. költői világképének előkészítőjeként értel­ Persze, ma már nehéz megállapítani, mezi. Megkísérli ugyan érzékeltetni Ma­ hogy a korabeli kritika kelléktárából jól is­ dách világirodalmi rokonságát, de megreked mert (egyáltalán nem esztétikai) kifejezések a puszta tematikai egybevetések, párhuza­ mennyire fejeztek ki személyes értékítéletet mok szintjén, mellőzve az emberiség-költe­ és milyen mértékben tekinthetők "hivatalból mények kérdésfeltevéseinek különbözősé­ elvárt" minősítéseknek. gét, illetve a műfaj változatait. A 60-as évek némiképp oldottabb politi­ A Madáchhoz időnként vissza-visszaté­ kai, irodalmi légkörben nyíltabban lehet rő Kántor Lajos - Sőtér István nyomán 71 �palócföld 94/1 költőnk 48 előtti haladásigényéből kiindul­ va, a mű korhozkötöttségére figyelmeztet. A Korunk, illetve az Utunk hasábjain ezért juttat különleges szerepet Kepler-Ádám drámájának. De idézhetnénk az 1966-ban kiadott, a Madách-értelmezéseket összefog­ laló Száz éves harc "Az ember tragédiájá"ért című, jól dokumentált monografikus tanulmányát is.21 A szerző a 60-as évek elején kibontakozó Madách reneszánsz ismeretében, a szakiro­ dalom legújabb eredményeit felhasználva vállalkozik a száz éve tartó viták összegező értékelésére. Természetesen nem mentesen a kor kényszerű kötöttségeitől. Könyve a kü­ lönböző felfogások rendszerezése és szem­ besítése szempontjából hasznos mindeneke­ lőtt. Értékítéletein, eszmei-esztétikai szem­ pontjain maga a szerző is messze túllépett azóta. A tizennyolc évi szünet után 1965. no­ vember 23-án, a kolozsvári színházban ismét bemutatott Tragédia fogadtatása nem ok nélkül osztotta meg a kritikusokat. A rende­ ző Rappaport Ottó ugyanis a gondolati színház jegyében jócskán megcsonkította az eredeti szöveget. Eljelentéktelenítette a mi­ tológiai színeket, lefokozta Ádám eszme-hi­ tét, Lucifer pedig csaknem megdicsőül. Tel­ jesen elsikkad Ádám és Lucifer konfliktusa is. Nem alaptalanul kifogásolja Szőcs Is t­ ván két alkalommal is Lucifer ördögtelenítését, száll vitába a "tiszta haladás" és a "tiszta tagadás" híveivel.2 2 Az elkövetkező években, a 150. évfordu­ lón (akárcsak a Petőfi örökségét élesztő írá­ sok zömében) Madách egyetemes érvénye, az emberi lét szorításában fogant haladás­ 72 eszménye kerül erősebb megvilágításba. Elég fellapoznunk a Korunk 1973-as febru­ ári Madách-számát. A román egyetemi ta­ nár, Ion Aluas, igényesen megírt cikkét a szerkesztőség mintegy elvi-elméleti beveze­ tőnek szánta a Madách-világképét elemző írások elé. Madách francia fordítója, J ean Rousselot itt közölt írásában a magyar költő nagyságát abban látja, hogy "túllépett a he­ lyi viszonyok nyújtotta témán", hogy a saját hazájának változásait "egyetemes megmoz­ dulás részének érezte; egy olyan folyamat részeként, amely nemcsak a társadalmi struktúrákat, hanem magának az embernek a struktúráját is megváltoztatta. Ahogyan ezt Németh G. Béla (ugyancsak az évforduló kapcsán) tömören megfogalmazta: "Művé­ vel egy szorongó nemzeti helyzet tanulságát egyetemes erőforrássá tudta változtatni".24 Bretter György azért nevezi a Tragédiát a "magyar gondolkodás" első szintézis-kísér­ letének", mert "önmagát egyetemes-emberi­ nek tételezi". A történelem buktatóit lebíró emberi küzdelemben jelölve meg Madách művének legfőbb értékét. Az emberi képes­ ség apoteozisával azonban némiképp leegy­ szerűsíti a történelem ellentmondásait, a mű etikai optimizmusát. Úgy véli ugyanis, hogy "az ember többé nem a történelem logikájá­ nak kiszolgáltatottja, hanem ő az, aki a tör­ ténelem logikáját megteremti". Így ebben az értelmezésben nem látjuk a kételkedő, hité­ ben megingott Ádámot, vagy hogy Ady szép szavaival éljek: a "lemondásos hitű" embert. Bretter szerint az Úr szózata pusztán bele­ egyezés az ember megteremtette helyzetbe. "...Emberek, a világ nem illúzió" - zárja eszmefuttatását. - Én inkább azt mondanám: emberek, a világ nem bizonyosság. �palócföld 94/1 Rácz Győző szintén a filozófikum felől viszonyul a műhöz az 1973-as színházi előa­ dás kapcsán. Mint már sokan előtte: olyan szimbólum-drámaként értelmezi a Tragédi­ át, amely a mindenkori ember küzdelmét jelképezi. A szakirodalom (szerinte) hibás kérdésfeltevéseit elutasítva, vitatható mó­ don szakítja ki a művet a Világos utáni álla­ potokból, fosztja meg egyúttal líraiságától ő is.26 Kántor Lajos épp a műben fellelhető lí­ rai formákat veszi számba: a himnuszra, pásztorénekre, a gondolati lírára, az elégiára emlékeztető kifejezési formákat - ha nem is mindig pontos kritériumok alapján.27 Ugyanakkor úgy hiszem, a líraiságról szólva, jobban figyelembe kell vennünk Ádám lírai monológjait, "vallomásait". A Tragédia nagyváradi bemutatója éppen erre a líraiságra épít, mintegy szereplővé léptetve elő magát a költőt is. A 70-es évek elején, amikor az eszménytelenséget tették meg sokan nálunk is a "mo­ dern ember" eszményévé, Bajor Andor Madách-eszményhitét mondja mainak, a ne­ mes eszmék romhalmazából is új eszményt építeni képes költőt. Még akkor is, ha az esz­ mény nem válik valóvá. Jelképesen "az üszök és pusztulás csak újabb magasságot ad az épülő hithez". Vagy ahogy Engel Károly (a "romantikus individuum" kudarcát valló szemlélettel perlekedve) fogalmaz: a Tragé­ dia mint az "emberiség moralitások" műve, abban rokon az európai romantikával, hogy a "végtelent ostromolja".29 A politikum szintjén hasonló véleményt vall a publicista Balogh Edgár is, amikor a Mózes bibliai képeiben a "honi feszültségek" oldásának lehetőségeit keresi, a népéért aggódó hőst emelve szimbólummá. Mindenképpen szót kell ejtenem Pás­ kándi Géza esszéjéről már csak azért is, mert - rendhagyó módon - nem a "mindig időszerű villanófénybe" vonható színekben, hanem a mitológiai szférában keresi a madáchi gondolat fő forrását.31 Egy olyan képzeletbeli színpadot fest elénk, amelynek egy színtere van: az Éden. Páskándi jelképes ki­ fejezését kölcsönözve: "A történelem két fa, az Örökélet és a Tudás fája között zajlik..." Ádámban a luciferi ráció és az Úrba vetett hit birkózik ugyan - folytatja a gondolatot tulajdonképpen tizenkét színen keresztül "a ráció magáramaradásának vagyunk tanúi". Ebből eleve következik a magáramaradott ember nosztalgiája az "édeni tisztaság" iránt, azaz a ráció nem űzheti ki az emberi hitet, hisz ezzel az ember önmaga létét kér­ dőjelezné meg. Harag György, az 1975-ös marosvásár­ helyi előadás rendezője lényegében ezt a szemléletet, a hívő, "rajongó" Ádámot, a fő­ szereplő rangjára emelt tömeget állítja elénk. Ez a fő gondolata a drámaíró Deák Tamás 1983-as terjedelmes esszéjének is, írója a tapasztalati időszerűség felé emelke­ dő, a filozófiai megismerés hatalmában két­ kedő, de az erkölcsben bízó költőben véli fel­ fedezni Madách időszerűségét. Nem a bizo­ nyosságot kimondó, hanem a kérdező hősben.32 Tovább gondolva eszmefuttatását, azt is mondhatnám: Madách etikája a "jobbik­ részt" választó Arany 50-es évekbeli lírájá­ nak gondolatiságával rokon. Goethe intelme ilyen értelemben válhat érvényessé Madách olvasójára is: a jót nem azért kell szeretni, mert érdemes, hanem önmagáért. 73 �palócföld 94/1 Az utóbbi évtizedben nagy lett a csend Madách körül. Horváth Károlynak a Román Akadémia magyar nyelvű folyóiratában, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemé­ nyekben 1991-ben megjelent, az emberiség költemények típusait új módon elemző tanulmánya kivételnek számít. Madách-képünk utolsó tíz évéről az oktatást segíteni kí­ vánó tankönyveket (egyetemit és középisko­ lait) foghatnám vallatóra. Ezt viszont nemi­ gen tehetem, hisz mindkettőnek szerzője e sorok írója.34 Legfeljebb a szándékot minősíthetem. Azt a Madáchot szerettem volna felmutatni, akinek művészetében magyar és összemberi, Jó és Rossz, Szellem és Anyag, Igen és Nem, Rész és Egész, lelkesedés és dőre tagadás, hit és kétely, tapasztalat és távlat, Élet és Halál együtt, egymást kiegészítve, költői módon teljesednek örökérvényű művészi élménnyé. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a nem­ zeti létünkkel oly sokrétűen összefonódott Műnek saját népe számára külön mondan­ dója is van. Jegyzetek 1. Bajor Andor: Ádám rajongása. Igaz Szó, 1973. 2.sz. 205. 2. Kristóf György: Ma­ dách emlékezete. I-II. Pásztortűz, 1923. Pe­ tőfi és Madách. Kolozsvár, 1923. 3. Zágoni István: Küzdj és bízva bízzál. Keleti Újság, 1923. jan. 1.4. Pauler Ákos: Madách Imre. Ellenzék, 1923. jan. 9. 5. Nyirő József: Miért is kezdtem emberrel nagyot? Keleti Újság, 1923. jan. 21. 6. Dr. J(ancsó) E(lemér): Ma­ dách I mre. Ifjú Erdély, 1929. aug. 7. Kuncz Aladár: A mi Madáchunk. Nyugat, 1923.1. 132-142. 8. Pomogáts Béla: Kuncz Aladár. Irodalomtörténeti Füzetek, 61.sz. Bp. 1968. 75-76. 9. Császár Elemér: A z ember tragé­ diájának világnézete. Pásztortűz, 1933. okt. 74 31. 10. Ravasz László: A z ember tragédiá­ jának költői igazsága. Pásztor tűz, 1934. márc. 15. I I . Kovács László; A Tragédia. Pásztortűz, 1934. márc. 15. 12. Reményik Sándor: Ádám az Űrben. Pásztortűz, 1934. márc. 15. 13. Kéki Béla: Az ember tragédiá­ ja. Ellenzék, 1942. szept. 12., Vásárhelyi Z. Emil: Kapunyitás. Pásztortűz, 1942. szept. 15. ; R. Nagy András: A z ember tragédiája. Erdélyi Helikon, 1942.dec. 14. Tordai Zádor: Jegyzetek "Az ember tragédiájá"-ról. Korunk, 1957. 8.sz. 1054. 15. Kallós Mik­ lós: Valóban vagy vagy? Korunk, 1957.9.sz. 16. A z eszménytelenség eszményítése. Igaz Szó, 1957. 9.sz. 17. Kovács János: Huma­ nizmus... eszmények nélkül. Előre, 1957. szept. 22. 18. Jánosházi György: Előszó. Madách Imre: Az ember tragédiája. Ifjúsági K. Buk. 1963. 19. Jancsó Elemér: Madách és a világirodalom. 1964. In: Iroda­ lomtörténet és időszerűség. I.k. Kriterion K. Buk. 1972. 20. Kántor Lajos:Kiket nagyok­ nak mond a krónika. Korunk, 1964. 9.sz. Közcél és magány. Utunk, 1964. 40.sz. 2 1. Kántor Lajos: Száz éves harc "Az ember tragédiájá"-ért. Irodalomtörténeti Füzetek 53.sz. Bp. 1966. 22. Szőcs István: Madách színpada. Utunk, 1965. dec. 17.;A jó ördög regénye. Utunk, 1973. márc. 18. 23. Jean Rousselot: Madách Imre egyetemessége. Korunk, 1973. 2.sz. 178-185. 24. Németh G. Béla: Két korszak határán. Madách-tanulmányok. Bp. 1978. Szerk. Horváth Ká­ roly 25. Bretter György:Ádám harca Luci­ ferrel, avagy idő és egzisztencia a Tragé­ diában. Korunk, 1973. 2.sz. és Párbeszéd a jelennel c. kötetben. Kriterion K. Buk. 1973. 2 6. Rácz Győző: Szimbólum és történetiség A z ember tragédiájában. In: A lírától a me­ tafizikáig. Kriterion K. Buk. 1976. 27. Kán­ tor Lajos:A költészet féltése. Utunk, 1973. jan. 19. 28. Bajor Andor: Ádám rajongása. Igaz Szó, 1973. 2.sz. 205. 29. Engel Károly: Madách-problémák. Nyelv- és Iroda­ lomtudományi Közlemények (Kolozsvár) 1974. 1.sz. 127-135. 30. Balogh Edgár: Ma­ dách útja Timontól Mózesig. Korunk, 1973.2.sz. 193-198. 31. Páskándi Géza:Az Úr "kiegyezése" és a ráció magárahagyottsága. A Hét, 1973. febr. 2 .;Gyermekrajz a Tragédia margójára. A Hét, 1973. márc. �palócföld 94/1 23. 32. Deák Tamás: Száz év Madách. A Hét, 1983. szept. 23., 30., okt.28. 33. Hor­ váth Károly: Az emberiség-költemény két tí­ pusa a XIX. században: az epikai és a drá­ mai. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle­ mények (Kolozsvár), 1991. l-2.sz. 3-11.34. Kozma Dezső: Magyar Irodalom. Tan­ könyv a IX. osztály számára. Buk. 1978. Ma is van érvényben; Magyar irodalom a XIX. század második felében. Buk. 1980. Egye­ temi tankönyv. * Műhely rovatunk tanulmányait az I. Ma­ dách Szimpózium - 1993, Csesztve - Szügy - anyagaiból válogattuk. Szerkesztőségünk a lap terjedelmi lehetőségeihez mérten igyekszik a forrásértékű írásokat a további­ akban is megjelentetni. Benczúr Gyula : Id ill - olaj 75 �palócföld 94/1 Lőrinczy István nyári örömök havazik a Napon meg itt az Alpokon nemlétező autóm hóláncokkal hajtom Vasárnap Salgótarjánban füvön napozik a reggel harmatcseppes nagy mellekkel évszakok állatokkal a tél fehér ló sörénye a nyár sáskák szikkadt vére az ősz rókák tollas vétke tavasz a madarak lépte Palóc Kossuth Gyász mocsárszínű sötét ruhát vett fel táncoló nagyanyám így gyászolta Kossuth Lajost esküvőjének hajnalán 76 �műterem Peák Ildikó Benczúr Gyula (1 8 4 4 -1 9 2 0 ) Benczúr Gyula a XIX. század második felének - Munkácsy mel­ lett - legismertebb, legünnepeltebb magyar festője volt. Míg Munkácsy már pályája kezdetén elhagyta Ma­ gyarországot, idegenben alkotott, Benczúr müncheni évei után itthon ért sikerei csúcspontjára. Neve összefonódott a hazai történelmi festészet felvirágzásával, a kortárs közélet számottevő rétegei - az ud­ var, az arisztokrácia, az egyház - el­ halmozták megrendeléseikkel. Számos kitüntetésben részesült - az Egyetem tiszteletbeli doktorrá fogadta, a Tudományos Akadémia tagjai közé választotta, tagja lett a főrendiháznak, s maga Ferenc Jó­ zsef is nagyra értékelte művészetét. A kortársak feltétlen elismerésével szemben az utókor inkább kritiku­ san - netán túlságosan is kritikusan - látta Benczúr életművét, kárhoz­ tatva munkásságának akadémikus vonásait. Benczúr Gyula : Önarckép - rajz 11 �palócföld 94/1 Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a kor, a közeg, a társadalmi elvárások nagy­ mértékben befolyásolják, meghatározzák a képzőművészet tematikáját, kifejezési esz­ közeit. A kiegyezés után elsősorban a törté­ neti festészet funkciója alakult át. Míg 1867 előtt a nemzeti ellenállást jelenítették meg burkolt formában az e tárgykörben fogant művek - a későbbiekben, különösen a Milleneum idejére, lezárult a történelmi festészet romatnikus korszaka, az állam reprezenta­ tív, optimista, a nemzet nagyságát hirdető alkotásokat várt el festőktől, szobrászoktól egyaránt. Benczúr számára bár a kortársak elisme­ rését elsősorban állami megrendelésre ké­ szült monumentális történelmi tablói - a Bu­ davár visszavétele s a Milleneumi hódolat szerezték meg -, művészete ennél jóval sok­ rétűbb, s mindenekelőtt őszintébb volt. * Százötven esztendeje, 1844. január 28án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina fiaként. A gyógy­ szerész család a kor s a társadalom viszonyai között rendkívül művelt volt - Benczúr Gyu­ la életét is végigkíséri majd az irodalom és a zene iránti érdeklődés. Érdemes megjegyez­ ni, hogy a hét gyermek közül Béla szintén művészi pályára készült. Építészként számos épületet tervezett Münchenben, itthon az Iparművészeti Iskola tanára volt, idősebb korában festett is. Benczúr rendkívüli rajz­ készsége már kora gyermekkorában feltűnt. Fia - ifj. Benczúr Gyula - írja visszaemléke­ zéseiben, a három éves gyermek egy alka­ lommal krétát talált és azzal - még gyerekes 78 vonalakkal, de jól kivehetően - egy hármas kompozíciót rajzolt a padlóra, mely keresz­ telőt, esküvőt és temetést ábrázolt. Ez időtől kezdve folyamatosan, szenvedélyesen raj­ zolt, s korán elhatározta, hogy festő lesz, bár apja sokáig óvta a bizonytalannak tűnő mű­ vészi pályától. A család 1848-ban költözött Kassára, itt kapja Benczúr első rendszeres művészi képzését is a későbbiekben Klimko vics Ferenctől és Bélától (utóbbi a Reális­ kolában, ahol Benczúr is tanult, oktatott raj­ zot). 1861-ben végre teljesül Benczúr régi vá­ gya, apja Münchenbe, az európai művészet akkori központjába kiséri. A sikeres akadé­ miai felvételi vizsga után néhány évvel már Karl von Piloty - a müncheni akadémizmus legünnepeltebb festője - is felfigyel a tehet­ séges fiatalemberre és fölveszi tanítványai közé. Benczúr ezalatt közös műtermet bérel Szinyei Merse Pállal, tanácsaival segíti őt Székely Bertalan is, aki ebben az időben Münchenben már neves festőnek számított. Az első megbízást Benczúr 1864-ben ha­ zulról kapta, meglepetésként - a kassai ta­ karékpénztár rendelte -, igazgatójának portréját. Ez idő tájt festette első jelentős vásznát, a Balatoni halász tragédiája című életképét. 1869-ig dolgozott Piloty tanítvá­ nyaként, de nem szolgai követőjeként. A Münchenben megismert reprezentatív naturalizmus mellett az olasz késő rene­ szánsz, a flamand és olasz barokk mestereit tanulmányozta. Különösen nagy hatással volt rá - bár közvetlenül művészetében nem jelentkezik - Rembrandt elmélyedő művé­ szete. A drámai hatás érdekében azonban �palócföld 94/1 Hunyadi László búcsúja (1866) című fest­ ményen - a nagy holland mesterhez hason­ lóan - jól aknázza ki a fény és árnyék kont­ rasztja kínálta lehetőségeket. E kép is már kiérlelt tehetségre vall, bár Benczúr legis­ mertebb korai történelmi festménye néhány évvel később keletkezett. 1869-ben Eötvös Jó zsef kultuszminisz­ ter pályázatot hirdetett meg "nagyobb histó­ riai festmény-vázlatokra". A pályadíjat Benczúr nyerte el Vajk megkeresztelése cí­ mű művével. A témát a művész két változat­ ban dolgozta fel. Az elsőn még a régmúltat Istvánnal szemben képviselő pogány magya­ rok is jelen vannak; a második, végleges vál­ tozaton a hangsúly a keresztelés mozzanatá­ ra helyeződik. A kompozíció összefogott, egyszersmind barokkos lendületű. Benczúr nagy súlyt fektetett a viselet, a környezet hi­ teles, korhű bemutatására; de mindenkép­ pen az anyagok, a színek harmomizálására. A nagyszabású történelmi tablók mellett foglalkoztatták Benczúrt a megelőző korok hőseinek, kiemelkedő alakjainak életét zsánerszerűen bemutató kompozíciók is. XVI. Lajos Mme Dubarry boudoirjában című vászna a rokokó témát a kor stílusának esz­ közei segítségével dolgozza fel. A sikeres, fiatal művész úgy tűnik, hosszabb időre kívánt megtelepedni Mün­ chenben. 1873-ban megnősül, feleségül ve­ szi jó barátja, Gabriel Max festőművész hú­ gát, Karolinát. A tehetséges festőre a művé­ szetpártolásáról híres II. Lajos bajor király is felfigyel - 1876-ban a Képzőművészeti Akadémia tanárává nevezi ki Benczúr Gyu­ lát, akit e mellett számos megbízással lát el. A megtisztelő feladatok ellenére festőnk mégis örömmel települ haza 1883 elején, a magyar állam hivatalos megkeresése nyo­ mán. Magyarországon az 1880-as évek elejére - a növekvő igényeknek megfelelően - egyre erőteljesebbé vált egy hazai művészeti aka­ démia létrehozásának gondolata. A Mün­ chenben élő magyar művészek javaslatára Ferenc József őt nevezte ki az újonnan létre­ hozott "festészeti első mesteriskola" élére. A művész szívesen vállalta a feladatot, csupán évi hosszabb szabadságot kért, hogy ne sza­ kadjon cl a müncheni légkörtől. 1919-ig, a Tanácskormány általi felmentéséig maradt e posztján. Benczúr Mesteriskolája bár mindvégig az anyagszerű müncheni realizmus hazai központja maradt, felfogását nem erőltette tanítványaira. Legjelesebb növendékei többek között Kernstok Károly, Fényes A dolf Pór Bertalan -korán kialakíthatták saját, egyéni stílusukat. A hazatérő művészt itthon számos jelen­ tős megbízás várta. Már Budapesten fejezte be a Münchenben elkezdett, az Első Magyar Általános Biztosítótársulat alakuló ülését ábrázoló nagyméretű csoportképét. E fest­ mény érdekessége, hogy a portrészerűen megfestett figurák között egyik mellék­ alakként önmagát is megfestette. 1885-ben kezdett el dolgozni időben kö­ vetkező nagy művén a Budavár visszavéte­ lén. A festményt a főváros rendelte meg egy erre a célra elkülönített pénzalapból. A ha­ talmas vásznat csupán 1896-ban fejezte be Benczúr, mivel fontosnak tartotta a főala­ 79 �palócföld 94/1 kok korabeli portréinak megszerzését, a viseletek, fegyverek korhű megörökítését. Nem mozgalmas csatajelenetet ábrázol a kép, hanem egy reprezentatív, méltóságtel­ jes állóképet látunk, mely inkább megfelelt a kor igényeinek. Szintén monumentális tabló az 18991909 között festett Milleneumi hódolat. A közel hét méter hosszú és négy méter magas festményen felvonul az ország valamennyi ismert politikusa, méltósága, s a királyi csa­ lád. A képet a kortársak találóan Magyaror­ szág Ferenc József-kori apoteózisának ne­ vezték, utalva a mű felmagasztasult, erőt és optimizmust sugárzó hangulatára. 1902-ben Benczúr egy más, ám az előző­ ekhez hasonlóan monumentális, a magyar történelem nagy korszakához kapcsolódó megrendelést kapott - a Budavári Palota Hunyadi-termét kellett nyolc darabból álló, Mátyás király korát bemutató képciklussal dekorálnia. A hatalmas feladaton Benczúr haláláig - a témához illően - az olasz rene­ szánsz csoportképek stílusában dolgozott. A befejezetlenül maradt sorozat az igazságos, művészetpártoló, magát tudósokkal körbevévő Mátyást kivánta bemutatni, talán min­ den bizonnyal utalásként a Ferenc József-i uralom jótéteményeire. A nagy történelmi tabló mellett Benczúr Gyula a portré mestere is volt. Hazatérésekor nemcsak állami megbíza­ tások várták - az udvar, a nemesség, politi­ kusok, bankárok versengtek azért, hogy arc­ képüket megfesse. E festmények nemcsak a megrendelők igényeit elégítették ki mara­ déktalanul - művészi szempontból is rendkí­ vül értékesek. 80 Portréin Benczúr a késő reneszánsz és a barokk arcképek tanulságait felhasználva kitűnően egyesítette a reprezentatív megje­ lenítést az érzékeny jellemábrázolással. Bár kevéssé szeretett arcképet festeni, majdnem minden esetben eleget tett e feladatoknak. Úgy érezte - s helyesen érezte -, hogy magas rangú, befolyásos megrendelői révén sokat tehet a kortárs festészet s a művészek társa­ dalmi elfogadtatása érdekében. Benczúrt befogadták a magas körök - kapcsolatait azonban soha nem használta fel a maga ér­ dekében; fiatal kollégáit pártfogolta, külföl­ di ösztöndíjakat szerzett nekik. A fentiekben említett műfajokon túl Benczúr szívesen festett mitológiai tárgyú, illetve a köznapi életből vett zsánerjeleneteket. Számos egyházi megbízást is vállalt - így a Szent István bazilika ötrészes mozaikkom­ pozíciója és Szent István oltárképe, illetve a fasori evangélikus templomot díszítő Há­ romkirályok imádása mellett több vallásos kompozíció fűződik nevéhez. Benczúr oeuvre-jében különleges helyet foglalnak el kis ámorokat, puttókat ábrázoló képei, melyeket a művész elsősorban saját örömére festett. A finoman, érzékletesen modellált gyermekek - gyakran humoros je­ lenet keretében - virágok között egymással, vagy kis állatokkal játszanak. Modelljeik számos esetben a művész nyári sétáin meg­ figyelt kisgyerekek. Talán innen is ered e ké­ pek minden hamis idilltől mentes frissesége, önfeledtsége. Családjáról készült művei mutatják leg­ szemléletesebben, hogy Benczúrt nem sza­ bad egyszerűen akadémikus festőként el­ �palócföld 94/1 könyvelnünk. E portréi mentesek minden sablontól, közvetlenek, az egyéni érzékelte­ tésre törekednek. Tájban elhelyezett figurái - s általában néhány tájképe - pedig arra utalnak, hogy a művész törekedett a meg­ újulásra, közelítve a plein-air termé­ szetszemlélethez. Önarcképein nem elsősorban a díszma­ gyaros, ünnepelt festőfejedelem jelenik meg - ellenben szívesen ábrázolja magát a görög mitológia életvidám faunjaként, pánjaként. Sikerei ellenére művészként soha nem volt önmagával megelégedve. A visszaemlé­ kezések szerint családi körben többször só­ hajtott fel: "Csak tudnék igazán festeni!" Ez nem üres póz volt, hiszen mindig művészete legjavát kívánta nyújtani. Rendkívül fontos­ nak tartotta a tökéletes rajzot. Rajzkészsé­ ge, noha kiváló volt, állandóan igyekezett fejleszteni e képességét; akadémiai évei alatt művészeti anatómiai tanulmányokat folytatott, bár irtózott a holttestektől. Kitű­ nően értett a kolorithoz, festményei színvi­ lágát elsősorban meleg vörös-barna alaptó­ nusoktól kiindulva építette fel. Mesterei­ nek, elődeinek elsősorban az érett rene­ szánsz és a barokk dinamikus alkotóit - Tizianot, Veroneset, Tintorettot illetve Tiepolot és Rubenst - tartotta. Benczúr keveset járt társaságba, különö­ sen első felesége halála (1890) után vissza­ vonult életet élt. Rendkívül sokat olvasott - a képzőművész alapvető tulajdonságának tartotta a műveltséget. Jó barátságban volt Mikszáth Kálmánnal, akadémiai tagságát is Mikszáth posztumusz arcképével nyerte el, melyet gondos tanulmányok és fotók alap­ ján festett meg. Benczúrt már a századfordulótól foglal­ koztatta a gondolat, hogy vidéken egy csen­ des kúriát vásárol, ahol nyugodt körülmé­ nyek között festhet. 1909 nyarán Horpácsra is ellátogatott és telket is szívesen vásárolt volna Mikszáthék fundusa közelében. A vé­ tel azonban nem jött létre, s ekkor esett vá­ lasztása Dolányra. Dolányon húnyt el 1920. július 16-án. Tiszteletére és emlékére a falu 1930-ban a Benczúrfalva nevet vette fel. Benczúr Gyula jóval több volt akadémi­ kus festőfejedelemnél - rajzkészsége, festői szépségekben gazdag képei alapján helye a magyar művészet kiemelkedő alakjai között van. Bár munkássága a müncheni realizmu­ son alapult, Andrássy Gyula emlékbeszédé­ nek szavait idézve "inkább realista, mint idealista, de minden porcikájában ízléses realista" volt. 81 �palócföld 94/1 Vincze Dezső E vad havazásban Tavaszi dal Fodor Andrásnak A szélben táncoló lombok levelei mámort lehelnek; körülöttem pajkosan sikongó sugárrengeteg. Jöhetnének lányok! Szoknyájuk: hamvas tulipán leple, szél lebbenti föl, s vágytól omlik a földre. Valahogy nem sikerült jófelé keverednem: halaknak, kedvező áramlatba. E vad havazásban ballagok. Pilláim ráccsá csukom: a szél szemembe fújná a havat. Cellámból nézek. Költemény egy hölgyeményhez Még nem jutottam el pálmás tengerpartra, de ha a lepedőn látlak kitakarva, tudom: jobb hely az ágy, s tenger a tengernyi vágy. 82 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XV. A z ó- és új esztendő fordulóján, a számvetés és a tervezgetés napjaiban különösen sze­ retek naplókat olvasni. Általában is érdekel - persze nem a magam egyébként rendszeresen vezetett, szerény följegyzései miatt - a napló műfaji problematikája, amit a legtöbb napló­ író érzékelni szokott: miként lehet egy szöveg eleve és egyszerre intim és nyilvános is? Ka­ rinthy Ferenc 1967 és 1991 között papírra vetett, nemrég három vaskos kötetben kiadott Naplója, mely már a sikerlistákra is fölkerült, alapos tanulmányokat érdemelne az iroda­ lomtörténészektől; az alábbi gondolatsor csak első közelítése az ezerötszáz oldalnak. Csernus Mariann Ki voltál, lányom? című naplószerű regénye, múltkutató vallomása a ke­ reteit eloldó ezredvégi regényműfaj specifikus alkotása. /Anekdota, élménybeszámoló, látlelet/ Karinthy Fe­ renc negyvenhatodik életévében, 1967. január 1-én, Mát­ raházán fogott bele a tények rögzítésébe, a "Hogyan kell egy naplót elkezdeni...?" sóhajtásával. Bár a kérdés - Ho­ gyan kell egy naplót folytatni? Érdemes-e írni? stb. - a ké­ sőbbiekben is föl-fölbukkan, az író egyáltalán nem igyeke­ zett kimunkálni a műfaj valamiféle kánonját. Sőt, midőn 1987. március 29-én céhtársának, Fodor Andrásnak ugyancsak testes naplójáról tesz említést, egy kis távolságtartás sejlik szavaiban: "Ezer este Fülep Lajossal. Két iszonyú vaskos kötet, külön-külön, mint 1-1 Biblia, és szin­ te kaphatatlan." A rákövetkező fordulat igazán jellemző az irodalmi berkeken kívül is Cininek becézett szerzőre: "Fü­ lep... néhányszor beszéltem vele, és óriási marhának ismer­ tem meg. Amolyan magyar magánzseni, előbb Erdős Renée férje, majd 19-ben Lukács szerencsétlen ötletére pro­ fesszor, utána zengővárkonyi ref. pap, 45-től Eötvös-kollégiumi tanár. Néhány tanítványa körében óriási a nimbu­ sza, sejtelmem sincs, miért, voltaképp semmi maradandót nem írt, csak nagy bölcsen s igen szűk körben, igen óvato­ san kinyiltkoztatott. Ennyit Fülepről." Persze dehogyis ennyit (hisz az ítélet nyilvánvalóan elfogult és igaztalan); ám e Naplóban ennyit; nem pusz­ tán róla; és ebben a hangvétel­ ben nemegyszer. Semmi kifo­ gásolnivaló nincs a személyes­ ségnek ezen a fokán, sőt a szö­ veg elsődleges értéke épp az őszinteség, a kendőzetlenség. Az iménti idézet rövidítései­ ből is kitűnik, hogy Karinthy nem ritkán futtában, tömörít­ ve fogalmazott, stílbravúrok e füzetek írásakor nemigen iz83 �palócföld 94/1 gatták. A naplót amolyan víz­ elvezető ároknak tekintette: ha zuhatagszerűen, vagy csön­ desebb égi áldással megláto­ gatta őt az ihlet, és jól haladt a színmű- vagy prózaírói mun­ kájában, följegyzései segítsé­ gével vezette el a fölös csapa­ dékot (vagy éppen a napló volt az egyetlen írástevékenység, amelyhez depressziós vagy ihlettelen napjaiban, hónapjai­ ban kedvet érzett). A "magyar magánzseni" minősítés azért is kiszaladha­ tott a tollán, mert ugyan egyegy zseni (mint "ideális te­ remtmény") munkásságában őszinte örömét lelte, és egy­ szeregyszer nem fukarkodott a dicsérettel, ám valójában egyetlen lángészt ismert el - e könyvének tanúsága szerint apját, Karinthy Frigyest. Leg­ inkább mindkét Karinthy monográfusa, Szalay Károly a megmondhatója annak, hány és hány alkalommal mélyedtek már el a literátorok ebben az apa és f i a , illetve apja fia kérdésben. Maga Karinthy Ferenc kerek perec kimondja józan önítéletről árulkodó vé­ lekedését, egy 1968-as bejegy­ zésben: "Amikor apám meg­ halt, Babits azt mondta róla: Ő volt közöttünk az egyetlen zseni. Úgy hiszem, igaza volt. Én nem hiszek a tehetségben 84 mint öröklött készségben. Annak csak egy része - persze kihagyhatatlan, legelső része - az, amit hozott az ember... De a zseni: valóban örökletes dolog. Valami furcsa mutá­ ció az agytekervényekben, hogy másképp lássa a világot, és másképp teremtse újjá. Öröklődik ez a mutáció? Az én esetemben eddig semmi sem bizonyíthatja, hogy igen. Sok dologban talán még okosabb is vagyok apámnál, de az a furcsa csavarás eddig még nem jelentkezett. Az a minden másképpen van szemszög." A későbbi években nemegyszer keserűen állapítja meg: az "eddig" sajna nem vesztette érvényét. Pesszimista per­ ceiben írásművei közül csak kettőt-hármat ajánl az utókor asztalára, és pocsék, összecsapott vagy nemszeretem alko­ tásait pocsék, összecsapott, nemszeretem alkotásoknak nevezi. Bár alighanem túl szigorú volt magához (néha meg kissé engedékeny, az örömben hevülékeny), a Szellem­ idézést és az Epepét illetően nézete egybeesik az olvasók és "a tisztes ipar": az irodalom értékítéletével. Karinthy különben nem csinált nagy hűhót az írásmesterség gyakor­ lásából. Üzemelt, mint kiegyensúlyozott egzisztenciával rendelkező, kenyérkereső literátor, színházak és a rádió meg a televízió dramaturgiai bedolgozója. Erre nem sok szót veszteget. A szívügyeit, a nagy terveit, az igazi alkotás tépelődését szemérmesebben, nehezebben osztja meg (a regény regénye, ahogy az Epepe vergődő készültéről tudó­ sít). A minden pejoráló él nélkül említhető "irodalmi ter­ melést", a penzumok akár napi teljesítését, a hivatásnak egyben mesterség voltát Karinthy Ferenc még atyja korés kartársaitól, a Nyugat első nemzedékének nagyjaitól leshette el. Meg is állapítja egyhelyütt - ismét vitathatóan sommás ítélettel -, hogy a Nyugat "alapító atyái" összeha­ sonlíthatatlanul jelentékenyebb generációt képeztek, mint az 1920 táján született "fiúk" vagy inkább "unokák" korcsosultabbnak, sokkal kevésbé talentumosnak látott nem­ zedéke. Bár további szövegpéldák és közelítésmódok nem árta­ nának, tán az eddigiekből is kiviláglik, hogy a naplóírónak egészséges, sőt esetenként túlontúl szigorú önértékelés adatott. Az irodalmi élet és a népes olvasótábor, a bohém - �palócföld 94/1 világ és a "vizilabdás társadalom" hetyke mókamesternek ismert Cinijétől (akivel hajdan e sorok írója is együtt rúgta a labdát a Rácfürdő előtt, a Tabánban), rengeteg csíny kieszelőjétől meglepő, hogy erről az oldaláról alig mutatko­ zik be, s bár meg-megereszt jellemző anekdotákat, ezek jobbára nem a saját emlékezetes vicceivel kapcsolatosak. S egy-két halvány utalástól eltekintve a nem épp sikertelen Don Juannak vélt Karinthy gáláns eseteit se keresse az ol­ vasó. Nem a sajtó alá rendezés körültekintő munkáját a le­ hető legkevesebb kihagyással végző Jovánovics Miklós túlzott tapintata ítélte elhagyásra a hódítások krónikáját. A naplóíró - mint özvegyének egy nyilatkozatából meg­ tudhattuk - egyáltalán nem kívánta megörökíteni félrelé­ péseit. A könyv így természetesen vesztett színességéből, pi­ kantériájától, és egy vonással szegényebb az önarckép is. Másfelől viszont a házasságáról írt meleg szavak, a felesé­ ge iránti őszinte érzelmek lírai felhangokat, szép részlete­ ket ajándékoznak a naplónak. A mély, tartalmas, közös él­ mények - főként a mű egyik legfontosabb vonulatát képe­ ző, szinte kisregényekben megörökített külföldi utazások - mellett egy szívszorító, szomorú esemény kapott szagga­ tott, gyónó leírást. Az idősödő és már betegeskedő író egy alkalommal, szesz hatása alatt, komoly balesetet okozott feleségének. Akaratlan tette sokáig nem hagyta nyugodni. Az alkohollal meglehetősen sokat viaskodott, legalább tucatnyiszor fogadja meg e lapokon is, hogy mértékletes ivási szokásokra tér át, vagy enged orvosai szigorú tanácsai­ nak. Ezeknek az ígéreteknek csak átmenetileg volt foga­ natjuk, mert harminc-ötven oldallal utóbb ismét bor- és pálinka-helyzetjelentés következik. A hangvétel ilyenkor is tényközlő: Karinthy nem tépi meg ruháját szégyenében, egyszerűen rögzíti, ha megesett valami. (Erős szervezete sokáig lehetővé tette, sportolói múltja is biztosította, hogy egy-egy esti szlopálás után másnap már kora hajnalban frissen végezze írói munkáját, a szeretett leányfalui ház teendőit, vagy a mindig fölszaporodó itthoni intéznivaló­ kat, melyek közt a hatalmas könyvtár rendezéséről van leggyakrabban szó.) A realitásérzék, a nagy szavak kerülése nem csupán az önportrét festő Karinthyt jellemezte, hanem a világ ese­ ményeit megítélő gondolko­ dót is. A szocialista társada­ lomépítés kísérletével kapcso­ latban nem voltak illúziói. No­ velláiban, regényeiben vagy tartózkodott a közvetlen véle­ ményformálástól, vagy olyan bravúros, metaforikus módon adott hangot nézeteinek, aho­ gyan ezt az Epepében tette. 1968-ban, az augusztusi cseh­ szlovákiai események, a bevo­ nulás idején valóságos ideg­ láz, fájdalmas szégyen égette. Rapszodikusan, mégis állandó figyelemmel követte a nagyvi­ lágban zajló változásokat. A technikai haladást, a tudo­ mány iránti rajongást örököl­ te apjától - 1969. július 17-én így írt: "Most nem is érdekel más, mint az Apolló 11. útja. Apám mit adott volna érte, ha ezt megéri!" A külföldi, néha igen hosszú utakról szóló beszámo­ lók a Napló legszínvonalasab­ ban, legkomponáltabban írott részei. Köztudott, hogy ezek az utazások általában az epi­ kusnak vagy a drámaírónak is élményforrásul szolgáltak. Napról napra haladva is szö­ vegvariációknak, szépírói fragmentumoknak vagyunk 85 �palócföld 94/1 olvasói. Külön öröm, ha a szerző szabadjára engedi ki­ apadhatatlan, egyéni (ám e könyvben eléggé visszafogott) humorát. Egy 1970-es bejegy­ zés, a szegedi színházból, Daj­ ka Margitról: "Este Giradoux: Párizs bolondja. Nagy pilla­ nat volt, amikor Dayka megje­ lent és kitört a taps. És nagy pillanat, amikor a végén ünne­ pelték. Ami közben volt, az nem volt olyan nagy, és sajnos nem egy pillanat." Bár ez épp hazai példa, külföldön még szarkasztikusabban (igaz, sok­ szor meg fokozott szeretettel) szemlélte felebarátait. (Egy pillanatra térjünk még vissza megfricskázott nagy színész­ nő, Dajka Margit nevének pontatlan, y-os írására. Jovánovics Miklós nyilván a kéz­ irat ortográfiáját óhajtotta tiszteletben tartani, amikor a nevek, címek stb. írását nem egységesítette. Lényeges hiba azonban, egy pár betűvétésen és kisebb elíráson kívül, nincs a Littoria Kiadó terjedelmes hármaskönyvében.) Ennyi pozitívum után két negatívumról. Az egyik: e Napló publikálásáig bizonyára elképzelhetetlennek tartottuk, hogy a gyorseszű, sokoldalú Karinthy Ferenc - az "enciklopedista" Karinthy Frigyes fia - művészi ízlés dolgában 86 gyakorta ókonzervatív, türelmetlen eszméket valljon. Ter­ mészetesen joga van Salvador Dalit "ugyanúgy kóklernek" mondani, "mint Jancsót vagy Déryt", de az már méltatlan érv, hogy "a modernek" úgy általában "nem tudnak rendes fület rajzolni", előjönnek tehát nézhetetlen krikszkrakszaikkal... Edward Albee attól még nyugodtan alszik, hogy Karinthy egy hosszú ú-s "útálom"-mal intézte el őt; de kár, hogy érvek nélkül. Heves ellenszenvének leggyakoribb cél­ pontja Jancsó Miklós (akit személyes ellentét nélkül, ám más kiváló művészekkel "karban" vél fölkapott antitalentumnak), és Déry Tibor, aki iránt Karinthynak volt oka hűvös érzéseket táplálni (gondoljunk csak az Í télet nincs visszhangos Böhm Aranka-fejezetére...). Az ok mégsem ez. A Déry elleni fő vád, hogy még magyarul sem tud tisztes­ ségesen. Karinthy nem mindig tartja a keze ügyében pallo­ sát, inkább váratlanul csap le, és azokra is, akiket akár esz­ tendőkkel korábban már jelképesen lenyakazott. Olykor kinyomozható vagy sejthető, hogy az író az őt ért valamely bántás, balsiker, rossz periódus miatt fordul a "niemandok" ellen. (Szembeszökő, hogy miként Illyés Gyula napló­ folyamában, itt is a vártnál nagyobb szerepe van a testi­ lelki kondíció, az idegrendszeri állapot taglalásának. Az elnyűhetetlen, a pompás fizikumú, a tengerészsapkás Ilylyés "kapitány", amint kétségeitől letaglózva fekszik szo­ bájában... Uszodák hőse, vadvizek nomádja, a fáradhatat­ lan Karinthy, amint hetekig csak teng-leng... Külön tanul­ mányt lehetne írni arról, hogy a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán hogyan őrlődtek fegyelmezett szellemek, edzett férfiak a magán- és köziét malmaiban, a művészet nem kizárólagosan művészeti dilemmái közepette...) Becses kortörténeti dokumentum, élvezetes olvasmány - noha nem egyenletes színvonalú munka - Karinthy Fe­ renc Naplója. Bölcs összegzés helyett e vázlat végén azzal tiszteleghetünk az író emléke előtt, hogy egy jellegzetes, "Cinis" karinthyádát idézünk: "megszólít az utcán egy ré­ szeg katona: ön, szakikám, ugyebár Kosztolányi Dezső. Nem, feleltem, én Móricz Zsigmond vagyok. Nem számít, legyint a katona, egy megálló differencia." �palócföld 94/1 /A névtelen halott/ Míg a Karinthy-naplót nem kis mértékben az apa-fiú viszony emlékei, kérdései, fölisme­ rései járják át, Csernus Mariann Ki voltál, lányom? című regénye (emlékezése? memoárja? konfessziója?) anya és leánya viszonyát próbálja rekonstruálni. Azt a szeretetten édesanyai küszködést, amellyel a történetmondó meg akarta tartani az életnek, az alkotó munkának egyre tépettebb, kallódóbb, labilisabb gyermekét. Nem sikerült. A gyermek, harmincas évei derekán, öngyilkos lett. Holttes­ tét sokáig azonosítani sem tudták, sírján nem jelölte név, ki nyugszik a távoli temető hantja alatt. A színésznő édesanya színésznő leányát magam is is­ mertem. Akkortájt, amikor az ereje teljében lévő Karinthy Ferenc a tabáni focimeccsekre vezényelte csapatát, fia, Marci pedig a rendezőszakon tanult, tehát a hetvenes évek elején együtt diákoskodtunk a sokszor fátyolos tekintetű, de még mosolyogni tudó színésznővel. Azaz mindketten a magunk egyetemének vagy főiskolájának padjait koptat­ tuk; futó találkozásainkat egy közös színészbarátunknak, meg a vizsgaelőadásoknak köszönhettük. Aztán véletlenszerű, alig kimondott félszavakra futotta már csak, egy vi­ déki társulatnál. A színésznőben, aki másfél évtized alatt sem találta meg helyét a magyar teátrumok világában, ad­ digra már mélyre merült a fiatalkori emlék. Illetve: éppenséggel egy fiatalkori emlék nem tudott so­ ha leülepedni a lelkében, a testében. Csernus Mariann a zenei, tételes, ismétlő regénykompozícióban, ebben a nem fikciós történetben újra és újra a mostohaapa-konfliktushoz kanyarodik vissza. Ez a finoman sejtetett (bár indulat­ tal fölidézett) bakfiskori esemény a házaspár válásához, és a gyermek idegrendszeri egészségének megroppanásához, korai italozásaihoz vezetett. Az édesanya föltételezése szerint a férfitársadalommal való súlyos konfliktusok, a mániás helykeresés, a viselkedés szélsőségei, a művészi kishitűség mind innen datálhatok. A kérdéskörben jártas pszichológusok nagyrészt nyilván igazat adnának neki, bár a szerencsétlen sorsú gyermek személyes felelőssége sem elhanyagolható. Csernus a nevelőapa személyét nem neve­ zi meg. A körülíró jellemzés, a monogramok használata, a név már-már mágikus elhall­ gatása érett írói eszköz a mű­ ben, a személy közismertsége sem adhat hát okot néven ne­ vezésére. (Annyi viszont el­ mondható, hogy Karinthy Naplójának többször vissza­ térő szereplője, akinek hol kedvesen hátba veregető, hol ingerülten elutasító szavak jutnak.) A naplószerűség meditáló múltbanézés formájában ala­ kítja a könyvet. A naplóműfaj lényege a szinkronitás, a csak kis késedelmet tűrő egyide­ jűség. Csernus igen jó techni­ kával csak imitálja, rekonst­ ruálja mindazt, amit az esetek döntő többségében nem jegy­ zett föl azonnal. Leányának egy valószínűleg szó szerint átvett - pszichoanalitikus naplóföljegyzése a mű leg­ megrendítőbb részei közé szá­ mít. Szabad ötletek... - valaki­ től, aki épp a szabadságát: lé­ nyének zavartalan teljességét elvesztette már. A reményte­ len harmóniakereső segélyki­ áltása - váltakozva a józan ki­ látástalansággal. Csernus öntörvényű, erélyes művésznő a színpadon. Ez az erély, föltoluló érzelmeinek és emlékeinek regulázása jel­ lemzi a Ki voltál, lányom? lapjain is. Ő immár, eszten­ dőkkel a tragédia után, és év87 �palócföld 94/1 tizedekkel az első baljós jelek után, elég erősnek mutatkozik elviselni és ki is mondani az egyes részleteiben rettentő történetei. Tapasztalatom sze­ rint olvasói közül a gyermeket nevelő édesanyák egyike-másika iszonyattal hőköl vissza a halott egyetlen gyermek sor­ sától. Különösen a halálesetet övező hosszas nyomozómunka és az exhumálás epizódjaitól; ez "regény a regényben". A művészi alkotás kegyetlen ter­ mészete folytán a könyvnek ez a legmaradandóbb része. Bizonyos technikai elemeket, szerkesztésben apróságokat szükségtelen számon kérni a színésznő-írón. Nem ez az el­ ső könyve; s az Argumentum Kiadó újdonsága avatott sti­ lisztának, főként pedig makacsul következetes, útját vé­ gigjáró gondolkodónak mutatja őt. A helyenkénti dekomponáltság, a szövegzene disszonanciája természetszerűleg következik az idősíkokat váltogató, a fejleményeket meg­ előlegező, a kezdeteket sokáig homályban hagyó mű: az ábrázolt életsors és a lelkiismeret-vizsgáló anyai vallomás jellegéből. Hiányérzetünk abból ered, hogy a címbeli kér­ désre végül is csak részleges választ nyerünk, és ökölbe szo­ rult kézzel, riadt szemmel fogalmazgatjuk magunkban: minden bakfiskori megrázkódtatás, művészi beesapottság, érzelmi labilitás ellenére még élhetne, még most is csak ncgyvenárom éves lenne egy tehetséges, karakteres szí­ nésznő. Élhetne, dolgozhatna... gondoljuk; csak hát a mi emberi tudásunk pontosan a vég megértéséhez véges. Benczúr Gyula : Két barát - olaj, 88 �palócföld 94/1 Hidasi József Emlékeimben Nem ül senki a kerti padon a zápor is elvonult már mint esőcseppek a bokrokon szememben csillog a régi nyár sétál az ezüstös est rezdül a tócsa a falevél dalokat dúdol a langyos szél emlékeimben könnyű lépések zaját hallom mellém ül valaki a kerti padon A z álom elkerül Különös ez a tél a tavaszra emlékeztet szertefoszló ködfelhők között mosolytalanul ballag a hold nyugtalan kutyák nyüszítő hangját elnyeli a feltöltött égbolt súlytalan némaság köszön a messzi csodáknak az álom elkerül mikor hamuszínű udvara van a holdnak 89 �palócföld 94/1 Benczúr Gyula : Nárcisz - olaj 90 �valóságunk Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága - Társadalom fö ld ra jzi vizsgálat A hazai cigányság száma a legszerényebb számítások szerint is félm illió f ő , amely meghaladja a többi itt élő nemzetiség összlétszámának adatát. Ez már önmagában is ma­ gyarázza a téma iránti érdeklődést, azonban egyéb fontos szempontok is indokolttá teszik a további cigányság-kutatást. A létminimum alatt élők között jóval nagyobb az arányuk: részben ennek következménye, hogy szinte minden vizsgálandó tekintetben jelentősen eltérnek a többi etnikum mutatóitól. A rendszerváltás után új helyzetbe kerültek, ezért a változások mértékének, irányának a meghatározása indokoltnak tűnik. Az etnikai kérdés kutatását a térségeinken végigsöprő nacionalista hullám is időszerű­ vé teszi A cigányokkal szembeni ellenszenv hangsúlyozottabb, mint más etnikumok esetében és "internacionalistának" tekinthető. A velük kapcsolatos kutatás ott különösen indokoltnak tűnik, ahol számuk vagy arányuk az átlagnál magasabb. Nógrád megyét az utóbbi szempontból csak Borsod-Abaúj-Zemp­ lén megye előzi meg, a megyén belül pedig a szécsényi városkörnyéken a legmagasabb a ci­ gányság aránya. * Lakásviszonyok 1965-ben a nógrádszakáli cigányok 70 százaléka putriban élt, ma 0,7 százalék (2 fő) él a közelmúltban felszámolt telep megmaradt "házában". A változások néhány helyen már az 1960-as években elkezdődtek. Pilinyben 1960 óta minden cigány új házba költözött, Karancsságon pedig az évtized végén a telepi cigányok fiatalabb generációja betelepült a község üres házaiba. Az 1970-es évek elejétől megkezdték a telepek felszámolását (Endrefalva, Karancsság) és az egykori lakóik közül többen új községbe települtek. Így jelentek meg a cigá91 �palócföld 94/1 nyok Szécsényfelfaluban, Szalmatercsen, illetve növelték meg jelentősen a pilinyi cigánylét­ számot. Karancsságon a putrik felszámolásával párhuzamosan új telepet is létrehoztak (Nógrádmegyerben szintén), ahol többségük ingyen kapott telket és egyéb kedvezményekben is részesültek. - Karancsságon az 1981. évi tanácsi felmérés idején a putriktól álló régi telep mellett sokan már az új telepen, illetve szórványban éltek, ezért az adatok által türközött képnél (az országos 11,5 százalék, illetve a megyei 19,8 százalékkal szemben a Karancsságot is magába foglaló 3 falu cigányságának 51,8 százaléka élt telepen) a valóságos kép jobb volt, hiszen a telepi lakások 39 százaléka megfelelőnek minősült. A városkörnyék egészében még ennél is kedvezőbb képet mutatott. Több községben put­ rikból álló telep nem létezett, helyette a ludányhalászi példa volt jellemző, ahol az 1970-es évekig két utcában élt a cigányság, majd onnan lassan széttelepült. Természetesen a telepen kívüli házaik egy része sem volt megfelelő lakhely. Jelenleg a régi telepeken néhol még él 1-2 fő (Nógrádszakál, Rimóc, Nagylóc). A lakások minősége is sokat javult az elmúlt évtizedekben. 1981 -ben még a véletlensze­ rűen megkérdezett 30 időskorú cigány közül 26 egyszobás lakásban élt, 19 a földön evett. Ugyanott megkérdezett 20-30 év közötti 30 cigány közül 22 fő élt egyszobás lakásban, a fia­ talok között pedig már csak 15 fő, további 13 kettő, illetve 2 fő háromszobás lakásban nevel­ kedett. Az 1992. évi adatok egyrészt javulást, másrészt településenkénti különbségeket jeleztek. Az 1. táblázat alapjául szolgáló felmérés Pilinyban az összes cigányok lakta lakásra (25 la­ kás), illetve majdnem ugyanennyi nógrádmegyeri cigány lakásra (20 lakás) terjedt ki, ami az általuk lakott otthonok 14 százalékát jelenti. Többnyire a nógrádmegyeri lakáshelyzet tűnik elfogadhatóbbnak, és hasonló képet nyújt a lakások tórendezéseinek, sőt a használati cikkek számának az összevetése is; a 20 nógrádmegyeri család 5 személy- és 2 teherautójával szem­ ben Pilinyben senki nem rendelkezett gépjárművel. 7. táblázat A lakások jellemzője 1 szoba 2 szoba 3 szoba 3-nál több szoba fürdőszoba konyha vezetékes víz szennyvíz elvezetés Adott jellemzővel rendelkező lakások/össz.cig.lakás/ Nógrádmegyer Piliny 0/20 5/25 18/20 16/25 2/20 2125 0/20 2/25 9/20 3/25 12/20 25/25 2/20 0/25 5/20 0/25 Két falu cigányságának lakásviszonyai (1992) 92 �palócföld 94/1 Egészségügy 1965-ben a terület 20 csecsemőhalottjából 8 cigány volt, azonban néhány faluban, főleg ott ahol arányuk is magasabb az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak a halálozási mutatók. Hasonló volt a Karancsságot, Ságújfalut, Szalmatercset összefogó egészségügyi körzetben is, ahol 1981-ben az ott élők 21 százalékát adták a cigányok. A 2. táblázatban szereplő cigány koraszülöttek apáinak 95 százaléka erősen ivott, a cigány terhes anyák 82 százaléka dohány­ zott, 86 százalék korábban részt vett abortuszon és 50 százalék tudott szülés után szoptatni. A megkérdezett középkorú anyák 40 százaléka, a fiatalkorúak 26 százaléka 15 évnél koráb­ ban ment férjhez. 2. táblázat Év 1979 1980 1981 Élveszületések 58/22 fő 49/27 fő 53/23 fő Koraszülések 11/10 fő 14/8 fő 6/6 fő Csecsemőhalálozások 1/1 fő 0/0 fő 4/4 fő Három falu néhány egészségügyi mutatója (összes/cigány) Az 1981. évi 4 csecsemőhalottból kettő rokonházasságból származott. Valósznűleg ha­ sonló okból eredő tragédiák gyakoriak lehettek, hiszen az 1976. évi 0,3 százalékos magyaror­ szági átlaggal szemben az elsőfokú unokatestvérek közötti házaságok gyakorisága a cigá­ nyoknál 2-2 százalék között mozog (Czeizel E., 1990.). Ezért is fontos a térbeli mozgásuk, főleg a kisebb cigányközösségek esetében. A 2. táblá­ zatban szereplő körzet cigányságának több mint felét adó karancssági cigányok körében 1984 és 1992 között csak egy csecsemő halt meg, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy a ci­ gányok által ebben az időszakban kötött házasságok 78 százaléka olyan volt, ahol az egyik fél más településről jött. Szociális helyzet; segélyek Ezen a téren találkozhatunk a legjelentősebb különbségekkel, akár egy községen belül is. Endrefalván például több mint 80 százalék jogosult valamilyen segélyre, sőt részben a rossz anyagi helyzet miatt 12 gyereket állami gondozásba is kellett venni, ugyanakkor él a faluban olyan cigány is, akinek csak az adóssága 8 millió forint. A segélyek reálértéke korábban ma­ gasabb volt, ami mögött helyenként az állt, hogy a papíron aláírt összeg és a ténylegesen fel­ vett pénzösszeg közti különbözet a kérelem támogatóinak jutott. A segélyekből azonban ma is arányuknál nagyobb mértékben részesednek. 1990-ben Nagylócon a nevelési segély 59 százalékát, a rendszeres szociális segély 37 százalékát, a 93 �palócföld 94/1 rendkívüli gyámügyi segély 41 százalékát, a lakáscélú támogatások 40 százalékát kapták a cigányok, akiknek a lakosságon belüli aránya akkor 14 százalék volt. Bűnözés Az ország cigányságából kb. 4,5 százalékkal rendelkező Nógrád 1989-ben az országban elkövetett bűncselekményekből csak 1,5 százalékkal részesedett. Nógrádon belül a cigányok aránya a szécsényi városkörnyéken a legnagyobb, ennek ellenére a 10 ezer lakosra jutó bűncselekmények száma (1992 első 8 hónapjának adatai) alapján a megye 6 városkörnyéke kö­ zül az utolsó volt. Igaz a különbségek nem nagyok és azokat a falusias jelleggel meg lehet ma­ gyarázni, mégis az adatok alapján úgy tűnik, hogy a cigányok és a bűnözés közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez annak ellenére is igaz, hogy a térség több falvában a lopások, garáz­ daságok 90-100 százalékát ők követik cl, mert e tettek általában csak 1-2 család számlájára írhatóak. Az életkörülményeikkel többnyire csak a bűncselekmények jellege van összefüggésben. A jobb anyagi helyzetben lévőknél ugyan kevesebb bűneset történik, de a törvénytisztelet nem náluk, hanem az iskolázott, normális családi háttérrel rendelkezőknél egyértelmű. Asszimiláció vagy integráció Csalog Zsolt szerint a cigány tömegek asszimilációra törekednek és nem integrációra (Csalog Zs., 1991). Véleményének leírása óta azonban számos cigány szervezet kezdte meg működését, ami látszólag ellentmond állításának. Szécsény városkörnyékének falvai a szervezetek szempontjából 3 csoportba oszthatók. Az elsőt azok a települések alkotják, ahol nincs szervezetük, a másodikat a Karancsághoz hasonló települések, ahol a Phralipének 50-60 tagja van, igaz tagdíjat nem fizetnek, de több sikeres rendezvényt bonyolítottak le. A harmadik csoportot Endrefalva szemlélteti, ahol az MCDSZ 1991 -ben a kisgazdák mögött a falu második legtöbb tagot számláló szervezete volt, elnökük azonban az utolsó lett a helyhatósági választásokon a 14 jelölt közül (a falu 52 száza­ léka cigány), a választásokon legjobb eredményt elért cigány pedig a 9. helyen végzett. Több településen pedig a tagság jelezte a polgármesternek, hogy jelenlegi vezetőjük helyett ma­ gyar elnököt kívánnának. A megfelelően képzett vezetők hiánya országos probléma, mert a kevés értelmiségi "leg­ többje még azt is letagadja, hogy cigány - tisztelet a kivételnek". A Phralipe cigányszervezet országos ügyvivője, Hranek Ferenc által említett kivételek sorába tartoznak Szécsény kör­ nyékének diplomás cigányai is, azonban amióta az egyik pedagógus Salgótarjánba költözött, azóta a 14 általuk lakta település közül csak egyben élnek soraikból kikerült értelmiségiek. A salgótarjáni cigány-vezető még egy problémát említett, a különböző cigányszervezetek tor­ zsalkodásait, az összefogás hiányát. Vezetőik véleményénél azonban még fontosabb maguk­ nak a cigányoknak a véleménye. Két falu cigánylakosságára kiterjedő kérdőíves felmérés válaszainak csoportosítása. (Az 94 �palócföld 94/1 első kérdés 93 szülőt, ill. nagyszülőt érintett, a többi 131 tizennégy évnél idősebb lakost.) 1. Hogyan fogadná, ha gyermeke vagy unokája magyarral házasodna össze? a) elfogadná: 72 fő b) ellenezné: 6 fő c) örülne neki: 8 fő d) nem válaszolt: 5 fő 2. Milyen nemzetiségű? a) magyar: 104 fő b) cigány: 16 fő c) nem válaszolt: 11 fő 3. Milyen anyanyelvű? a) magyar: 122 fő b) cigány: 5 fő c) nem válaszolt: 4 fő 4. Melyik nyelvet használja gyakrabban? a) magyart: 48 fő b) cigányt: 7 fő c) mindkettőt egyformán: 71 fő d) nem válaszolt: 5 fő 5. Van-e problémája a magyar lakossággal? a) nincs: 70 fő b) nem válaszolt: 61 fő Az első kérdésben megfogalmazott kapcsolatot a nagyszülők nem támogatnák, a többi kérdésben viszont nem volt lényeges eltérés a szülők és a nagyszülők válaszai között. Az első kérdésben az ''ellenezné" választ adó 6 fő mindegyike cigány nemzetiségűnek val­ lotta magát, és a cigány nyelvet használja leginkább, bár cigány anyanyelvűnek csak 4 fő te­ kintette magát. A más etnikumúakkal (ez a területen csak magyarokat fed) való problémát feszegető kérdésre senki nem adott közülük választ. A 6 főt 2 nagyszülő, 3 munkanélküli és 1 munkahellyel rendelkező szülő alkotta. A szülők fele elvégezte a 8 osztályt. Az "örülnek neki" választ adók valamennyien magyar anyanyelvű, a magyar nyelvet 95 �palócföld 94/1 gyakrabban használó, 8 osztályt végzett szülők voltak, családonként 2-3 gyerekkel. Hatan magyar nemzetiségűnek vallották magukat, ketten nem válaszoltak. Sajnos közöttük is csak kettő írta le azt, hogy nincs problémája a magyarokkal. A 8 szülő közül kettő munkanélküli, hatan pedig az átlagnál jobban élő vállalkozók voltak. A magyarokkal való házasságot támogatók a többi megkérdezetthez képest iskolázottab­ bak, jobb anyagi háttérrel rendelkezők, ugyanakkor az ellenzők táborát sem a legkevesebb osztályt végzettek alkotják és nemcsak idősebbekből állnak, akad köztük 20 éves szülő is. A felmérés átfogta az összes pilinyi cigányt, és velük közel azonos létszámban nógrádmegyeri cigányokat érintett. A válaszok falvankénti eltérései is azt sejtetik, hogy mind az asszimilációra, mind az in­ tegrációra törekvés vállalása feltételez egy fejlettségi szintet, ugyanis a válaszok differenci­ áltsága kizárólag a nógrádmegyeri cigányoknak köszönhető. Pilinyben, ahol nincs 8 osztály­ nál magasabb végzettségű cigány a válaszok egységesek voltak, minden esetben az a) választ jelölték meg, kivételt csak a 4. kérdés jelentett: a két nyelvet egyformán használó többség mellett néhányan inkább magyarul beszélnek. A magyarokkal való kapcsolat nem tekinthető teljesen problémamentesnek, ezt a meg­ kérdezett cigányok csaknem felének beszédes hallgatásán túl szerte a falakon látható, és őket rémisztő feliratok is bizonyítják. Igaz, ezek az országosan megszokottnál ritkábban for­ dulnak elő és nem tükrözhetik mindenki véleményét, hiszen az utóbbi 1-2 évtizedben 7 tele­ pülésen 35 vegyesházasságot kötöttek, kétharmaduk két szomszédos faluban, Nógrádszakálban (14) és Ludányhalásziban (9, közülük 4 házaság az elmúlt 5 évben) történt. Mindkét tele­ pülés a helyben dolgozó cigányok aránya, illetve Nógrádszakál az iskolázottság terén is meg­ előzi a legtöbb települést. A TELEPÜLÉSEK KÖZÖTTI ÉLETMÓDBELI, ISKOLÁZOTTSÁGI, SZOCIÁLIS KÜLÖNBSÉGEK MAGYARÁZATA Néhány település között a különbségek forrását egy-egy család helyzete jelenti. Rimóc például azért előz meg néhány települést egyes mutatók terén, mert él ott egy család, ahon­ nan az összesen 4 cigány szakmunkás közül hárman éppen tőlük került ki, és a két vegyeshá­ zasság egyikét is náluk kötötték. Az eddigi vizsgálatok során azonban olyan különbségek is mutatkoztak, melyeket nem le­ het néhány átlagtól eltérő személy véletlennek is tekinthető jelenlétével magyarázni. Ságújfaluban például 9 érettségizett cigány él, a több, mint kétszer annyi endrefalvi cigány között egy sem. A különbségek egyik okát a szubjektív tényezők adják: milyen mentalitású családok je­ lentek meg először, hogyan tudták formálni a később érkezőket, milyen emberek a vezetőik, a települések irányítói, milyen a magyarok és a cigányok közötti viszony. A többek között 6 érettségizettet felmutató karancssági cigányok között sok olyan család is tekintélynek ör­ 96 �palócföld 94/1 vend, akik régóta a településen élnek és jó viszonyt építettek ki a magyarokkal. Közülük a Berki család nevével több dokumentumban találkozhatunk. A második világháború előtt a helyi cigány bíró Berki János volt. 1838-ban Berki M ár­ ton nevű fémművest, 1752-ben Berki Mihály alvajdát, két évvel később Berki György nevű fővajdát említenek a források. 1720-ban pedig a megye új cigány fővajdája Berki Ferenc lett. A falu cigánysága tehát egy olyan családdal él együtt, amelyik századok óta irányította őket a magyar vezetőkkel együttműködve. A z eltérések másik oka szubjektív tényezőkön túl, a települések ellátottságában keresen­ dő. A térség központja Szécsény, az elmúlt 8 évben a cigányok számának átlagon felüli növe­ kedését könyvelhette cl a betelepülések következtében. A pozitív vándorlási mérlegnek, de annak is, hogy az itt élő cigányok között a falusi átlaghoz képest jóval több a vállalkozó és is­ kolázottnak tekinthető személy egyaránt a térségen belüli legjobb ellátottság az oka. Az itt élők szemlélete is más lehet, erre utal, hogy itt a legalacsonyabb a természetes szaporulatuk, és ez nemcsak az utóbbi években alakulhatott ki, mert a karancssági 25, illetve a nógrádmegyeri 22 százalékkal szemben a szécsényi cigányoknak csak alig 10 százaléka általános isko­ lás. A jobb ellátottság iránti igény gyors növekedésére mutató lény, hogy van olyan család, ahol a nagyszülők még rimóciként, a fiuk szécsényiként, az unokájuk viszont már a közeli na­ gyobb város, Balassagyarmat lakójaként született. A különbségek további magyarázata az előbbi két tényező után a települések elérhetősé­ gében rejlik. A legnagyobb különbségnek ugyanis az tekinthető, hogy az endrefalvi 52 száza­ lékos arányukkal szemben két településen nem élnek cigányok. Endrefalva a városkörnyéken átvezető legfontosabb útvonal mentén található, Hollókőt és Nógrádsipcket viszont csak be­ vezető utak kapcsolják össze a közlekedési hálózattal. Ez a két falu még őrzi a cigányok megtelepedésének korábbi elveit: az eldugott, rossz me­ zőgazdasági adottságú, szegény falvakban az elmúlt századok során csak ideiglenesen jelen­ tek meg. A második világháború után a lakóhelyválasztásuk egykori szabályai is eltűntek, sőt a megüresedett, olcsó házak miatt sokszor éppen azok a települések váltak célponttá, melye­ ket korábban kerültek. Ezt a folyamatot az állam kedvezményekkel is támogatta, Hollókőn azonban a régi palóc házakból álló Ófalu védetté vált, ahol tudatosan törekedtek az egykori falukép és az életmód megőrzésére, így oda cigányok nem költöztek. Nógrádsipek pedig vi­ szonylag távol esett a nagy "kibocsátó központoktól", például Endrefalvától, melynek szom­ szédsága miatt Szécsényfelfalu nem őrizhette meg korábbi etnikai homogenitását. Igaz az át­ költöző cigányok többnyire Pilinyt választották, mert ott már éltek cigányok, és az valamivel nagyobb falu is. A mindkét helységbe érkező cigányok egy része korábban a felszámolt end­ refalvi telepen élt. A telepek viszont a kevésbé beilleszkedetteket tömörítették. Így a viszony­ lag kis létszám melle ttaz ő átköltözésük is magyarázatot adhat a kedvezőtlen mutatókra. A városkörnyéken. Hollókőn és Nógrádsipeken kívül az előbb vizsgált két falu, Piliny és Szésényfelfalu, továbbá Rimóc tartozik ahhoz a csoporthoz, melyet a "zsákutcás" községek alkotnak, ahonnan csak egyetlen út vezet más településekre. Ezekben a falvakban nincs vál97 �palócföld 94/1 lalkozó és érettségizett a cigányok között, illetőleg Rimóc kivételével szakmunkás sincs. Rimóc közlekedésföldrajzi helyzetét javítja, hogy közvetlen szomszédja Szécsénynek, továbbá az említett falvak között a mezőgazdaság lehetőségei itt a legkevésbé rosszak. Részben emi­ att a második legnépesebb települése a térségnek, ahol már régóta élnek cigányok. Ezek után már nem meglepő az utóbbi évek jelentős cigány betelepülése a faluba. Természetesen a forgalmi helyzet a többi tényezővel együtt alakítja ki a területi differen­ ciákat, olykor erősítve, máskor tompítva azok hatásait. ÖSSZEGZÉS A cigányság korábbi századokban kialakult helye a társadalmi munkamegosztásban az általános modernizáció miatt felborult. Az utóbbi évtizedekben lassan kiformálódott szere­ pük: segéd- és betanított munkásként álltak a gyáripar rendelkezésére. A közelmúlt változá­ sai után ismét útkeresés előtt állnak. A cigányok nagy része eddig is a társadalom perifériá­ ján élt, most néhány kivételtől eltekintve még rosszabb helyzetbe kerültek, és az nem lehet vigasz számukra, hogy a nehézségek a társadalom egészét érintik, sőt éppen ez az oka a velük szembeni ellenszenv fokozódásának. A feszültségek növekedése miatt is szükséges a probléma társadalmi felvállalása, hiszen e nélkül azok lépnek elő "megoldással", akik nem képesek a kérdés összetettségét átlátni. Azt pedig a szécsényi városkörnyék vizsgálata jól mutatja, hogy még egy 24,5 ezer lakosú, 16 te­ lepülésből álló kis területen is mennyire sokszínű lehet a cigányság és mennyire nehéz a helyzetük pontos megértése. A beavatkozás viszont csak akkor lehet sikeres, ha jól felkészített emberek által történik, akik mögött megfelelő ismeretek állnak. A cigánysággal kapcsolatos ismereteink viszont nem kielégítőek, ezért igen fontos szerep tulajdonítható a kutatásoknak. A beavatkozás halaszthatatlan és szükséges, rövid távon a feszültségek enyhítése, a szo­ ciális helyzet túlzott romlásának a megkadályozása, hosszútávon pedig az iskolázottság javí­ tása lenne a legfőbb teendő. 98 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságnál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �palócföld 94/1 Chief editor: József Pál Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 3 2 -314-386, 3 2 -3 1 1 -0 2 2 �50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0955109a63f5ff07366cbc579015030f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1994 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1994/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1994 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f6b610315c601d045154317a52650249.pdf e072c9337e5ec7b084872d5632ad92e9 PDF Text Text �Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Újesztendőt Kíván a Palócföld Szerkesztősége �palócföld 93/6 Tartalom Tóth Sándor Éveimnek tűzfolyása (versciklus) 535 Szécsényi költőnő a múlt században Praznovszky Mihály Sonate Theresia (tanulmány) Galcsik Zsolt Ferenczy Teréz kiadatlan költeménye (tanulmány) 549 554 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-Szlovák jegyzetek 561 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XIV. (kritika) Horpácsi Sándor Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve (kritika) 575 Bajzafi Ferenc Testnek, ami a testé (novella) 583 MŰHELY Salgói D. Mihály Jókai Mór a Marson (interjú) Richard Pražák Petőfi Sándor a cseheknél 1842-1871 között (tanulmány) 587 592 VALÓSÁGUNK Szenográdi Péter Szécsény városkörzetének cigány-lakossága (szociográfia) 601 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek-Kassáról: Forgách Géza (tanulmány) 6 15 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Radó György Forgácsok (életrajzi jegyzetek) 623 533 �palócföld 93/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 palócföld E számunk szerzői B ajzafi Ferenc író (Debrecen), Galcsik Zsolt kutató (Szécsény), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Käfe r István iroda­ lomtörténész (Budapest), Pražák, Richard egyetemi tanár (Csehország, Brno), Praznovszky Mihály (Salgói D. Mihály) muzeo­ lógus (Nemesvámos), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Szenográdi Péter tanár (Szécsény), Tarján Tamás iro­ dalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Tóth Sándor költő (Buda­ pest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, szövegtördelés Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * Borítónkon Szalay L ajos: Kakasszó című grafikája látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 534 Index 25925 �palócföld 93/6 Tóth Sándor Éveimnek tűzfolyása Kölcsey szellemének (Lírai oratórium) előhang Rákos Törésben állnak a zöld hegyormok, a Rákos iramlik csendesen Hídján megállva - villamos zajban az elfutó vizet figyelem Beton-bölcsőben siklik változó medreknek útjain kötve meg Tornyos házsorok tágas mezőkre ülnek, s már nincsenek szögletek ahol a párás délutánban a nimfák játéka folytatódik Nincsenek nimfák, a füvek halnak sátoros napon ócska bóvlik seregellnek a végeken Péceli kert alatt hallott dallam, költői vágyak hol teremnek Akár ha "népet álmodánk" is, a jóslataink nem teljesednek 535 �palócföld 93/6 Folyton ütközik a víz a parttal Felhők mögül a napra rántja egy rézkar az íves takarót Törik a fénysáv, az est szivárog Sodorja az elveszett hajót Sorok a csekei magányból holdtölte fehér tallér rozsda-kikezdte dróton fityeg estémet felhő-rongyok párnázzák szobámban gyertya idő-korongról dallam csörgő lomb tajtékzó hullám idéző messzeség e táj barlangok íve ahol a szellem les csodákra reggelente völgy-ölekbe cseng a napsugár hold-reménység zörgő évek boltozatján Göncöl torpanó kerék az ész kifosztó kalandját a szív tetten érheti ég fordul gyertyám csonkul üdvömet megérem-e 536 �palócföld 93/6 egyetlen asztalnál szőlőm ága Tokajra bólint leve lángít mondanám *** vitorlákkal indult lázadások a diétán kijelölték helyemet a karzat és az emelvény között megszólalt a hang himnusz-imádsága gyűrt arcomon sugár villant eddig vergődtünk kések között szabdalva magunkat testet-szellemet tudatba lökve bűnösök vagyunk Nessus-ingén vérzett át a vád lesúnyt fejünk csendben őszült nemzet ország szakadt egybe nyájasan az egyenlőség döfte le az álmodót *** elhívottság szerep csupán ki nem mondva mit érez a verdeső ha gondolata börtönében szembekerül/t/ önmagával megvédett a rejtőzködés míg felülről diadallal korrigál/t/ a hatalom változott-e változik-e megkarolva-fölsegítve költőt és politikát *** 537 �palócföld 93/6 asztalunk osztódik egyre lap és lábak külön válva meddig tart hogy már kimondjuk közös helyről nem lehet szó "magadnak teremtettél Uram" egy családban szívtuk tejét gondoskodó "szent kebelnek" mégsem testvér már a testvér *** szőlőm ága Tokajra bólint leve lángít mondanám *** templomunk a rablók háza ajtó ablak bár kitárva csak a szélnek engedünk jön az innen jön az onnan maradnánk mint mozdulatlan kő ott fent a szirt-tetőn *** nem erős az ember hogy bírná a kiszámíthatatlant fajul lelke tágas csarnokában is a pálma eldobva győztes serlegét egymásra ront a védtelenben *** 538 �palócföld 93/6 szőlőm ága egyre satnyul - apad leve fürteimnek ki menti meg hogyha elhull a szeretet egyre koldul rózsákat és kenyeret *** hitet nemzetet vállaltam-e nyomot hagyva berkeinkben tiszta ösvényeket vágtam-e nyomorított lelkek bolygóján lézeng az ország nem tudja mi nem tudja ki acsarkodó fondor-eszmék félárnyékban mereng a hold készenlétben lenni másnak rejtegetjük önmagunkat sirató helyett félszememben mind a múlt és jövendőnek bánata szél kocogtat tornácomra azok járnak egyre vissza akik küldtek reményében biztosan a fordulásnak *** mezeink tábláit láttam sötét arcok fehők helyett száradt árnyék borult rá a földek morzsolt pokrócára tábláinkból mennyi marad üres sorok közt a század keresgéli fiait 539 �palócföld 93/6 törvényesített lopások csupa árok most a hon-táj földalatti sánc-erődök gyűrűjében mit is tenne hogyha dőlnek erdei canzonetta Tisztáson Patak csörgését váltva csobog a nyírlevél Felhőt hoz gyors szekéren fáradt a messzi szél Bokroknak árnya-öble megannyi tárnamély bocsátja kis csapatját libeg a lámpafény János bogarak rajban szemben a hold-harang erdőn át szűrve ércét Ávéra szól a hang Tisztáson ülsz egy rönkön csillag ring tört folyón amíg a hegynek íve hullámzik változón bevonva szárnyvitorlát völgyekbe hull a csend Föntebb a tölgy-szegélyen árva madár eseng 540 �palócföld 93/6 vándor-dal mentem volna idegenbe de az alkony-sáv határon Rákos partján csatangoltam Szemerének kertje alján láttam meg a nimfa táncát hogy kerengett józanítva pörgésén a víz-korongnak míg a nap hálót vetett én ott maradtam csöndben foglya egyetlenegy szerelemnek pirkadattal énekelve szent reménység de már késő az a ketrec arany pálcás megtartva is szabad térség börtön ez a mi ellen-zárka szellem-oltó némaságra ítélve a rabjait kell-e lánc ha nem él törvény gúzsba kötve szabad földjén vergődik a gondolat intermezzo Egy kidőlt bükkhöz keresztben fekszel az úton még tart gyökered élsz hajszálereid tépetten kókadoznak benned az ősi lüktetés erősebb szívedbe pumpálja a földi táplálékokat két éve csodállak 541 �palócföld 93/6 hittem az utolsó idő megbírkóztál a kemény paranccsal kidőlt-sorsod pecsétje a mulandóságnak de mint aki állva marad lehullatod leveleid szakadva is újulást rejtenek ágaid az első pirkadattal kipattantj á k zsongó zöldjeiket integetsz az elmenőknek mint utolsó zászlós aki zuhanva sem dobja el reményét továbbot parancsolsz hadba szálltál az évek seregében fény-kulcsok nyitnak nyarat füvet csalogató évszak után kérged foszladozik olykor kések hasítanak ki erősnek születtél bölcsek némaságával tűrsz sokaknak okulásul gyötrelmük a megváltottság koronáját helyezze mint leáldozó nap a mindig születő erdők fölé recitativo nyelvet mívelő barátom könyvedben él csak a zengés lélek és szó külön válnak 542 �palócföld 93/6 magánhangzók mássalhangzók váltakozó lejtésében előlépked könnyed leplű egykor mindent megéneklő erős törzsű magyar líránk hol van a fa hol a lejtés régi földről szedett termés alig zörög kosarunkban testvér-ének őserős fa ép gyümölcsét széthordta a vaskarú szél de az ágát meg nem törte és a kirdzán* hű barátunk hív magához szívközeibe rejtezik kísér az úton dal melyről nincs írva vége surran itt majd átkarol a mély időket lopva vissza mikor ezerszín virágot termett tágas zöld mezőnk is dúdolom testvéreimmel votják cseremisz zürjénnel mert vagyunk e századvégen még a fánknak ért gyümölcse hiába sodort a hullám vashegyű nyilak sebeztek föld-anyánk is belejajdult * votják nyelven: dal 543 �palócföld 93/6 alvégi folyók zubogtak felettünk nem volt koncér-hal szemnyi felhő enyhe sátra felhőnket is megrabolták de a muro* újra szólít együtt szólni legelőször "egy nyírfából két nyírfa nő négy levele együtt játszik" négy levele száz levele kórusában szemünk titka függesztjük a mély időre lantok lengnek ágainkon tépett húrú néma lantok mit szólna agg Vejnemöjnen vasszegekkel verettettünk sebzett kézzel hangoljuk fel húrjainkat kezdjük újra kiket gazdag fája termett közös törzsnek görcsös ága találjuk meg szíveinkben ősnyelv dallamára írva azt a benső néma kántát regék jókívánság hangját "új esztendő vígság szerző" új időkben bánat vesztő s nyíljanak ki mezeink recitativo székelyföld csörgedez a Nyikó újszülöttnek ring bölcsője istállóban testté lesz a szó * cseremisz nyelven: dal 544 �palócföld 93/6 de a világ be nem fogadja szentjeit öregek ülnek a ház előtt némán panasztevő ősei e földnek köröskörül kutak mélyébe hull tekintetük csobban a víz kő rezzenetlen tóból néznek vissza gyűrkőző fénygolyók ha ledűl a hold gyöngén hegyek vánkosára magad vagy bükkösök ölében hol könnyet rejt a geszt mert ágat nem fakaszthat hosszú jajszót kerepel a szél árvaság e táj néma mezőn kalapáló lélek kopácsai névtelen madárnak szárnyára fűzve hófehér kláris mit leejt csőréből a Somlyói Szűz elé parafrázis fecsérlődik mennyi eszme ágazatján ősi fáknak ember sárból-fényből verve átlép önkorlátain már akar élni más kegyéért is onnan fentről szólíttatik napi dolgán mit őrizzen hangyabolynak sürgését ha látva-bírja hová lett a szorgalomnak felajzottan feszes íjja *** 545 �palócföld 93/6 jönnek-mennek mezeinkben gyöngytollú madár is járkál nyitja-csukja fény-sürgésén hamis gyémánt szempilláit bujdosó őrzője lappant örökségnek kertek alján hordja gondját honnan indul virradatra érkezik cseresznye-arcú panaszt nem tesz ő a csendes gond-emelő méltósággal szegénységet adó napot elfogadva bátorsággal nemzetének ő a bölcse hallgatás az osztályrésze úri-huncut számítások keserítik de csak bentről érces szemérme a titka mért nem fordul fészke ellen *** fészek-őrző dallam-őrző gúnyolt magyar nemzetem te kiáltod te sugárzod nincs veszve a végeken ámbár zúdul újra zúdul tömegével ellenünk pártütő had hamis eszme azért meg nem töretünk 546 �palócföld 93/6 enigma minden távolba tűnik bércet völgyet felhő bugyolálja lent rőzsetűz füstje száll az utak felett homályon tör át az őszi nap diadalmas gárda nem kíséri magányos gótika az erdő alatt temető ölén fényt-arányt hordozó holnapra tán felbomlik a lélek vádak gyilokja lóg a fejünk felett menekülsz és átéled a magány gyönyörét lesz idő a tisztulásra utóhang Csipkebokor Nemeskürty Istvánnak Ahol az ösvény fű-selyembe bújik - fölötte fecske villogat köd-gyerekkel a settenő szél játszik, echós erdő-hang hívogat Utad a célra pontosan irányul, mégsem sietsz a hegyfokon Csipkebokor susog, a titka tárul jelez, mint messze-egykoron 547 �palócföld 93/6 kit bocsátott a megszakított útra belső szóval, Ki létezik Nem számít többé már a perc, az óra örök folyamok képezik mi történik - történt szakadatlan és mindig a Hang az izgató Csipkebokor szólít az est-parázsban Izzó gyűrűket vet a tó Bagolyirtás-Mátraszentimre-Budapest, '93. július, szeptember Kovács B. Sándor: F o t ó g r a f i k a 548 �palócföld 93/6 Praznovszky Mihály Sonate Theresia S zo n á ta h á ro m tételben régi k ö ltő n ő k é s k ö ltő k em lékeire é s g y ú j k ö te t tis z te le té r e ( O p .3 2 0 ) A d a g io m olto ■"Sötét, de örökké nagy a k ö lté s z e t a h a ­ ha az elfeledett költő sírján össze­ nő a vadfű s a virágos hangabokorban, mely fejfája helyén nőtt, esténként oly csodálatos dalt zeng az erdei madár: - e z a k ö lté s z e t a h a lá lb a n ... csoda-e hát, ha a k ö ltő a h a lá lt m e g s z e r e ti? ! ...szerelmi vágyódás ideál ké­ pek után, ábrándos rajongás szebb-boldogabb világról, gyönyörködés a halál eszméi­ ben, találkozás a földön-fölöttiekkel s csaló­ dások a földön levőkben: ezek a költő átkai. Ki a szellemek beszédét meg tudja érteni, ki lelke röptében az égből lehozza a csillagsugárt: oly ritkán talál szívet, mely őt megérte­ né s a föld járt utain eltévede. S ekkor - a csillag lehull. É s e z a h a lá l a költészetben ..." J ó k a i M ó r írta ezeket a sorokat 1847ben C za k ó Z sig m o n d halálára. Olvasta-e va­ jon Ferenczy Teréz? Minden bizonnyal, hi­ szen ha részletesen nem is ismerjük ekkori életét, tudjuk, gyakorta megfordult Pesten és a kor lapjait ismerte, olvasta. Ugyanis a lá lb a n ... kérdés mindmáig megválaszolatlan: miért éppen Czakó Zsigmond litografált arcmása volt szobájában azon az asztalon, amely előtt szívének irányította apja pisztolyát? Talán éppen, mert ismerte Jókai ezen sorait: költészet a halálban, halál a költészetben... Czakó Zsigmond - akit egyébként Petőfi is versben búcsúztatott el -, valóban tépett lélek volt. Milyen szép kifejezés a lelki bomlottságra, amely kezdetben csak magányér­ zettel, megnemértettséggel, világfájdalom­ mal jár, hogy majd aztán egyre inkább eltor­ zul a lélek s olyan mélységbe hull, ahonnan felfelé már soha nem vezet út. Egyesek szerint Czakó valóban terhelt volt. S o lt A n d o r fél évszázaddal ezelőtt en­ nek összetevőit az erdélyi lélek kifinomult érzékenységében és komor nehézkességében látta, valamint utalt arra a nem csekély mé­ retű különcködési hajlamra is, amely jelle­ mezte Czakót. S amelyet egy különleges csa­ ládi ház örökített rá. Magunk elé tudjuk képzelni a túlvilági látomásképet: az apa, jómódú erdélyi birto549 �palócföld 93/6 kos, alkimista lett. Ki tudja mi vezette el őt e középkori misztérium újjáélesztéséhez? Tény, hogy minden vagyonát, családjának jóhírét, fiának jövőjét feláldozta fortyogó lombikok és füstölgő kémcsövek között. S ott topog eme eszehagyott laboratóriumban az anya is, aki beállt férje mellé famulusnak, hogy legalább így próbálja kézben tartani az őrületté váló rögeszmét. Csodálkozzunk hát azon a végzetes pisz­ tolylövésen? Czakó Zsigmond érezte tehet­ ségének korlátait, hiúsága sokkal erősebb volt, mint amennyi tér megadatott érvénye­ sülésére. Magányos alak; akit nem fogad be; vagy nem csatlakozik egyetlen társaság-, írói-, politikai csoportosuláshoz. Valóban "kozmikus" magányban érezte magát, sehol egy baráti szó, segítő kéz, rokonérzésű szív. (Kiről szól ez a tétel, róla vagy Terézről...?) Ezért nevezik őt tépettnek, amely "tépettség utolsó erőfeszítés, kétségbeesett lá­ zadás a XIX. század új társadalmi berendez­ kedésének előestéjén, ...hogy készül valami, amelyben elnyomják, lefokozzák, kisemmizik a jo b b ik részt." Czakó a pisztolyával védekezett ellene. Jókai fél évszázad múltán megidézve kortár­ sait, a döbbenettől meg-megtorpanó tollal írja le a végzetes estét, amikor szokásos összejövetelükön, C s e n g e ry A n ta l lakásán Czakó, a szoba sarkában, élénk politikai szó­ csaták zajában, magába visszavonultan el­ húzta a ravaszt: "...a szájába vett fegyverrel agyán keresztül röpíté a golyót. Soha sem tudta meg senki e borzasztó tettének indo­ kát. Vele egy nagy jellem s egy kitűnő lángel­ méjű drámaíró veszett el." S vele együtt elveszett Ferenczy Teréz is, 550 hiszen a két pisztolylövés közötti hat eszten­ dő csak egy ravasz-csattanásnyi időt jelent az örökkévalóságban. A lleg re tto m o d era to "És akkor - a csillag lehull". Jókai szavai térnek vissza. B u lc s u K á r o ly Téli csillagok címmel rendezte sajtó alá Ferenczy Teréz költeményeit 1854-ben. Ő maga is emlék­ verset szánt neki, ebben nem is egy alkalom­ mal folyamodik a csillag metaforához. Miért csillag és miért téli csillag? Ilyen című verse nincs a költőnőnek. Milyen a téli csillag? Sápadt fényű, erőtlen, bágyadt tü­ zű? Vagy tiszta éjszakán a fehér hó borította föld felett vadul és bátorítóan szikrázó, fé­ nyét a havon megsokszorozó? Vajon milyen volt a téli csillagos ég akkor, a szécsényi kertben az ötvenes évek téli éjszakáin, ab­ ban a fantasztikus csendű világban, ahol az éj valóban néma és holt lehetett? És miért éppen Bulcsu Károly vállalko­ zik Ferenczy Teréz verseinek összeszedés/gyűjtésére és kiadására? Ráadásul mert az ekkor csak így mehetett - a saját költségén. Ismerték egymást? Mintha egy halvány utalás lenne Bulcsu versében erre. Szemé­ lyesen találkoztak, vagy csak leveleztek a kor és tehetségük elhivatottságérzetük stílu­ sa szerint? Figyeljük csak, jól látom én ezt a levélbeni-lelki kapcsolatot? Ih let-e m ég - m in t írá d egykoron L elk em n ek c s ó k ja sze lle m -a jk a d o n , M id ő n a n d a lo g v a együ tt é re zé d Á b r á n d ja in k B y ro n -k ö lté sze té t? - Lehet. Lehet, kulcs-sorokat találtunk �palócföld 93/6 Ferenczy Teréz költészetéhez? Fejtse ki va­ laki a titkot sötét burkából. Valóban együtt andalogtak, vagy csak lelkeik egyesültek Byron-álmaikban? Bulcsu Károly 1852-től éppen Losoncon tanított a liceumban, ahon­ nan majd 1854-ben került el. Papnak ké­ szült, de ifjúkori botlása miatt - egy pajzán dráma megírásával tört elő forró poétai he­ vülete - "elüttetvén" e pályától, s ettől kezd­ ve szerény kis munkása lett a magyar literatúrának. K r ud y G yu la szerint hajdanán igen népszerű volt. "...valamikor egy kis budai társaság nevéről nevezte önmagát, verseit szavalgatta. Amíg elpusztult a kedv, az ifjú­ ság, a pezsdülés. Amíg ki nem fogytak azok az emberek, akik egy-két vers miatt is felem­ legetik a költők nevét". - Ismerhette, halhat­ ta Ferenczy Teréz nevét, hiszen vidéken ha­ mar híre támad ha valaki kicsit más mint a többi. Hát még ha tudták is, hogy a szécsényi kisasszonynak a fővárosi lapok is megjelen­ tették verseit, s a postán olykor olyan levél érkezik, amelynek feladóját, tán még ebben a kis mezővárosban is ismerik, legalábbis re­ gényei vagy verseinek címei után. Bizonyára Bulcsu Károly jelentkezett először Teréznél, hiszen poétaként ő is egye­ dül érezhette magát Losoncon. Madáchról nemigen hallott, akinek ifjúkori kis kötetén kívül egyelőre több virág nem fakadt lantja nyomán, s éppen ekkor Pozsony, Buda bör­ töncellájának magányában várta felesége le­ veleit. Hát persze hogy kell a társ, a lelki kapocs, amely sokszor fontosabb e szinten, mint minden egyéb. Hát ma nem így keresi kisvá­ rosi poéta mások barátságát, elhivatottság­ érzetének megerősítőjét, "kozmikus" ma­ gányérzetének feloldóját? Nem lehet min­ denkinek A r a n y J á n o s a barátja, de kell, hogy legyen lelkének arany barátja valaki. Bulcsu Károlyra ez a szerep várhatott, s ha a gyönge női kezet megragadni nem is tudta a tragikus pillanatban, legalább ami a lélekből maradt, azt megmentette. Így jutott neki is egy csekélyke sugár-ké­ ve Ferenczy Teréz halhatatlanságából. A lleg ro co n brio S most egy olyan költő következik, aki maga is felidézte Ferenczy Terézt. Napja­ inkban. Sajnos, már ő is csillaggá vált, soha el nem halványló fényű csillaggá. W eö res S á n ­ d o r meglepetésekkel teli életművében húsz esztendővel ezelőtt felbukkant egy különle­ ges antológia a H á ro m veréb h a t szem m el. Filológus segítőtársként maga mellé vá­ lasztotta K o v á c s S á n d o r Iv á n t, s így kettes­ ben, még megannyi önzetlen baráttal, végig­ barangoltak a magyar irodalom évszázada­ in, s felszedték mindazt a tarlóról, ami a nagy termés után ott maradt. Így került e kötetbe Ferenczy Teréz is, szép sorok és gondolatok magyarázatával. Sajnos néhány olyan meghökkentő megálla­ pítással - Ferenczy Teréz Pesten cseléd­ lánynak állt, majd teherbe esett, stb. -, ame­ lyeket akkori szécsényi mivoltom és önérze­ tem sehogysem tudott elfogadni. Levelet ír­ tam hát a költőnek, elküldtem azokat az életrajzi adatokat, amelyekben biztos vol­ tam, s kértem a költőnő rehabilitálását az új kiadásban. Óh, szent ifjúi hevület! Weöres Sándor - Ő, a költő - válaszolt 551 �palócföld 93/6 erre a pimaszul szemtelen kiigazítási kérelemre is. Aztán úgy is tett. Az új kiadásban szere­ pel a C a s s a n d r a című vers és egy rövid élet­ rajz, amely inkább költői, mintsem iroda­ lomtörténeti értékű. Most már tudom, nem is kell számonkérni ettől a könyvtől az ada­ tok pontosságát vagy legalábbis a teljességét. Ez a könyv költői alkotás; a kerek életmű szerves része, melyben a megfelelő össze­ függések között kell rá tekintenünk. Ferenczy Teréz azonban több lett Weöres Sándor számára mint puszta lexikon-adat. Két dolog izgatta talán. Egyrészt a csodagyermek-tény, hiszen ebben a kötetben is többször emel ki fiatalon, már zseni-jegyeket mutató tehetségeket K a r a y I l o n a a legszebb példa - akik aztán idő előtt elmúltak e világból. Tán az ő csodagyerek-mivolta miatt volt e szüntelen bor­ 552 1981. november 12-én kelt levele így szolt: zongás benne sorstársai iránt? (Weöres Sán­ dor ugyanis kimaradt ebből a végzetes sors­ ból, hiszen az egyetlen csodagyerek-költőjé­ vé lett a magyar irodalomnak, akinek nyolc­ van esztendősen sikerült ebben az ősi, termé­ szetes és rejtélyes állapotban megmaradnia!) Másrészt talán életének másik nagy sze­ repjátszási lehetősége izgatta: a magyar köl­ tőnők sorsa és lehetőségei, önmegvalósításuk akadályai és gátjai korokban és események­ ben egyaránt. E Psyché szintű sors-szerep emeltette ki vele e válogatásban is a magyar költőnőket. De vágyainak e titokzatos tárgya iránti ér­ deklődés megragadta társát K á ro ly i A m y t is, aki e kötet tanúsága szerint verset is szentelt a költőnőnek - megtalálhatja a figyelmes ol­ vasó a könyv jegyzetei között - F e re n c zy Te �palócföld 93/6 a vers címe, s egy kis esszé is kapcsolódik hoz­ zá, amelynek legszebb gondolatai valódian és pontosan illeszkednek a nógrádi költőnő sorsához, illenek egyéniségére: "Ferenczy Teréz megszólalás volt. Kürt-hang a sok hár­ fapengés közepette. Vörösmartynak kellett volna őt örökbe fogadnia a jövőtlenség, a puskagolyó elől." Adósai vagyunk hát köszönő, szép sza­ vakkal a költőnek és költőnőnek, hogy nem felejtették el Ferenczy Terézt. Pedig mi gyakran elfeledjük őt. Néha eszünkbe jut: tíz évvel ezelőtt megjelent egy kis zöldfedelű r é z é s a tö b b i n ő k ö ltő a X I X . s z á z a d b a n ‘ (reménység-színű?) kötete minden versével. Ebben az esztendőben pedig hasonmás ki­ adásban kapható a Téli csillagok, a szécsényi múzeumbarátok kiadásában és a fárad­ hatatlan ifjú kutató G a lcsik Z s o lt szervezé­ sében. De csak 250 példányra futotta! Köz­ ben Weöres Sándorék is ébresztgették őt. Elegendő ez? Hadd kérdezzem nekikesered­ ve Károlyi Amy szavaival: M in ek a vers, m inek a szó , m inek a d ic ső sé g , m in ek? A sikerü k elo ld a lo g , fü lü k b e f o r r ó h ó sziszeg . Téli csillagok. Ferenczy Teréz hagyományaiból összeállította Bulcsu Károly. Pest. 1854. Müller Gyula bizománya. A költőnő születésének 170. és halálának 140. évfordulójára megjelentette a Magyar Me­ zőgazdasági Múzeum Baráti Körének Szécsényi Helyi Csoportja, 1993-ban. Szerkesztette: Galcsik Zsolt. /Szécsény Honismereti Kiskönyvtár 4./ 553 �palócföld 93/6 Galcsik Zsolt Ferenczy Teréz kiadatlan költeménye Tíz évvel ezelőtt emlékeztünk meg Fernczy Teréznek, az "elfelejtett" nógrádi költőnő születésének 160. és halálának 130. évfordulójáról. Ekkor jelent meg irodalmi ritkaságként, P r a z n o v s z k y M ih á ly szerkesztésében a "Fe­ renczy Teréz minden versei" című vékonyka verseskötet. A század elején, H a l m i P ir o s k a kassai tanárnő, majd a költőnővel rokonságban álló Á g n e r L a j o s dolgozták fel életét és a költé­ szetét. Könyvükben is felbukkan a gondolat, amelyről Praznovszky Mihály így ír:"Ki ez a Ferenczy Teréz, akinek nevét ma alig né­ hány irodalombúvár, megszállott nógrádi lo­ kálpatrióta és néhány szécsényi lakos őrzi? Verseit még ennél is kevesebben ismerik, el­ vétve fordulnak elő ma ezek, jobbára csak az unikumokat kereső irodalomtörténeti anto­ lógiákban, monográfiákban." A leírtak óta eltelt tehát újabb tíz eszten­ dő. Személyiségére és költészetére megint fátyol borult, pedig V a jd a J á n o s 1857-ben 554 úgy nyilatkozott, hogy a költőnőből "a ma­ gyar költészet egyik legkiválóbb csillaga lett volna." Ferenczy Terézről több életrajzi monog­ ráfia jelent meg, de ezek hátránya az, hogy adataikat a szerzők általában nem ellenőriz­ ték. Így számtalan elírást és tévedést tartal­ maznak, amelyeket gépiesen átvettek és át­ veszik a ma élő kutatók is. Ezek figyelembevételével kezdtem el ku­ tatásaimat, melynek során sok új adatot si­ került felfedeznem, egyeseket helyesbíte­ nem, és több ismeretlen versét megtalálnom. Most, hogy a költőnő születésének 170. és halálának 140. évfordulójára emléke­ zünk, közzéteszem egy ismeretlen költemé­ nyét és egy adalékot is a költészetéhez. (Itt jegyzem meg, hogy Szécsényben - ahol a sír­ emléke megtalálható - méltóképpen emlé­ kezett meg róla a helyi Múzeumbaráti Kör.) Az ismeretlen vers címe: U tc a K a ti. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárá­ ban (Fol. Hung. 2908.) a "Pákh Alberthez, �palócföld 93/6 mint szerkesztőhöz beküldött versek, tanul­ mányok" című gyűjteményben találtam rá. A költemény nem Ferenczy Teréz kéz­ írása, hanem másolat arról. Ezt a véleményt erősítette meg dr. S z a b ó K á r o ly Balassa­ gyarmaton élő irodalomtörténész is, aki megvizsgálta a vers írásképét és költői jegye­ it. Szerzőségének bizonyítását a követke­ zőkben vázolnám. A cím alatt olvasható egy jelige: "Az erény sírján furiák virasztnak". Ugyanez a mondat megtalálható a Kassandra című vers 6. versszakának harmadik mondatában. Az azonosság nyilvánvaló. Jogos lehet azonban az az ellenvélemény, hogy ez még nem döntő bizonyíték. Ugyanakkor a kéziraton nem található meg az ismert Ferenczy Teréz-féle aláírás, csak egy olyan - a cím alatt a jeligénél -, ahol a Ferenczy név nem "y"-nal, hanem "i"vel van írva. Eddigi ismereteim szerint min­ dig y-nal írta alá szerzeményeit. Bárki odaír­ hatta a nevét olyan célból is, hogy valaki a Pákh-féle szerkesztőséghez beküldött egy költeményt s éppen az idézett jelige alatt. További közvetett bizonyíték, hogy a most megtalált költeményének első részé­ ben, a 6. versszak harmadik mondatában ez olvasható: "Gúnyolódva rí a hangjuk". A sír ige kissé archaikus rí változata igen fontos itt, mivel ez kifejezetten a palóc nyelvjárásból való. A palócok sohasem mondták - a szécsényiek sem - hogy sír, ha­ nem azt, hogy rí. Ez még ma is megfigyelhe­ tő a nógrádi falvak nyelvhasználatában. A költőnő kedvenc eszköze volt az élet­ képszerű, majdhogynem balladai kompozí­ ció. Szerzőségére vallanak továbbá a vers stílusfordulatai és jellemző lexikális elemei, szókapcsolatai is: "mézes kehely", "szép ta­ vaszom", "ünnepel a nagy természet" stb. jegyzi meg dr. Szabó Károly. (Ezek a hason­ latosságok megfigyelhetők a Tavaszi dalok című versében is.) A költemény, ahogyan Teréz fogalmaz, "költői beszély", és négy részből áll, összesen 49 versszakot tartalmaz. Ezidáig ez a legter­ jedelmesebb vers, amit ismerünk tőle. Elol­ vasása során nagyon sok olyan vonást fedez­ tünk fel, ami Teréz életére jellemző volt. Ta­ lán a saját életéből merített? A költemény nem évszámozott, erre vo­ natkozóan csak annyi megjegyzés található a szerkesztőtől, vagy a szerkesztőség vala­ melyik tagjától, hogy "Pályamű 10." és "Érk. decz. 15." Azt nem sikerült ezidáig megtud­ nom, hogy milyen pályázati célra íródott. A vers keletkezésének idejét 1852 végé­ re kell tennünk. Pákh Albert ez év decembe­ rében teszi közzé, hogy megindítja a Szépirodalmi Lapok című közlönyét, amely az­ tán 1853. január 2. - 1853. június 30. között valóban élt is. Feltehető, hogy már 1852 vé­ gén meghirdet te a lap megjelenését, kérve a jövőbeni szerzőket, hogy küldjenek verseket induló lapjába. Így kerülhetett ez a mindmá­ ig ismeretlen Ferenczy Teréz vers is hozzá. (E szöveg felidézésével rá is emlékezünk.) 555 �palócföld 93/6 Utca Kati /:K ö ltő i b e s zé ly :/ Jelige: "Az erén y sírjá n f uriá k virasztn ak" F e re n c zi T eréz Tépett czifra öltönyében Jár az utcán bús leányka Mintha lenne vándor lélek Képe arcza olyan sárga ... Megdobálják kővel sárral, Aztán elrohannak onnan, Félnek a szegény őrülttől Hogy epéje majd felforran. Nincsen nyugta, bolyg s szünetlen Czéltalan, iránytalan jár, Talpon kapja őt a hajnal Útban az első napsugár. Pedig szegény Utca Kati Mindezekre nem is hallgat, Szokott útján elmélázva Gondolatán - tovább ballag ... Őrült lelke küszködése Szétdult arczán tükröződik Értelem nélkül beszél, ha Olykor olykor ajka nyílik. Nincs a földön semmi semmi A mi immár rája hathat, Csak mikor anyjára gondol Tépi fejéről a hajat ... "Jó anyám hát nem örülsz e A mikor leányod boldog? ... Óh e köny eléget engem ... Lásd rajtam szép ruha lobog..." Ősz családfők lányaiknak Példaképpen mutogatják: "Ne kívánd lásd lányom soha Az erőnkhöz túli pompát Aztán fut, mint megriadt vad, Mint kit síri rémek űznek Akkor áll meg, csak, mikor már Lábai erőtlenűlnek. Légy elégült a szegénység Durva szúrós daróczával S ne kívánd azt felcserélni Bűnnek ékes bíborával" Csoporttal járnak nyomában A falunak gyermekei Gúnyolódva rí a hangjuk: "Utca Kati Utca K ati..." És még rá a szelíd apák - A sok kérdezősködőnek Elbeszélik ezt az intő Bár egyszerű történetet! 556 �palócföld 93/6 II. "A harangnak zengő nyelve Templomozni hívogat, Vágy epcsz.ti a miséért Jó anyám bús lányodat, Másképp, hogy vegyüljek én Czifra nép közébe? Hogy tegyem ki én magam Gúnyra megvetésre?... Ah miért születtem én Árvának, szegénynek, Hogy még az oltár előtt Még ott is lenéznek!... Szent zsolozsmák hangja ím Égfelé repűl, És leányod nézni ezt Innen kényszerűl ...!" Ó köny hullatva szól Kató Drága jó anyám! Mért késel segíteni Lányod búbaján ...? Én szerelmem! lányom lányom Ne gyötörd bús szívemet, Sokat tennék én teértted, De erőm nincs - nem lehet ... Hozz nekem ékes ruhákat, Tulipános pántlikát, Ujjaimra mint a többi Lánynak - fényes Karikát A szegénység járma nyom, S nem panaszlok értte, Lásd leányom a szegény Könnyebben jut égbe; Légy erős viselni ezt Édes gyermekem, Istennek szerelme függ A szegényeken III. Ünnepel a nagy természet, Ünnepét a szép tavasznak, Melynek bűvös csókjaira, Mindenütt rózsák fakadnak. Tarka lepke jön s virágok Mézes kelyhét megcsókolja Hűs forrásból oltja szomját Őzikének szomjas ajka. Zendűl esti szél danája Édes bánattól epedve, Kis madárkák szállnak szerte Boldogságukról csevegve. Minden leánynak kebelét most Megelégedés fojá el, Hálaszóra nyílik ajka Úgy beszélget istenével ... 557 �palócföld 93/6 Csak annak a kis leánynak Ott a terhes munka alatt Forr szívében keserűség, Küzd agyában egy gondolat Két lény kezd harczolni értte, Angyal s a pokol lakója, Egyik tövises ú tra ... a Másik, virágokra tolja... Bús szívét sóhaj dagasztja: "Csak nekem kopár az élet! Én istenem, jó istenem Mért teremtettél szegénynek!" ... Ifjak serge tánczra gyűl be Pendűl húrja a czigánynak Heje huja dínom dánom -! Nincs vége a vigadásnak Kettős út áll most előtte, Az egyik sötét, tövises A másik száz színben fénylő Rózsával virággal ékes ... S közbe közbe hang rivall fel, Addig éljük a világot, Míg erünkben - míg szívünkben Érezzük az ifjúságot. S végéből ezernyi csábnak Szól hozzája bűvös hangja: "Ne kerüld a boldogságot, Oh jer óh jer karjaimba!" Aztán mint vad síri szózat Megcsendűl pénznek hangja Amint bérül egyik másik azt muzsikusnak adja. Míg a másikon csak Édes anyja szól hozzája: "Jere jere s hogy szegény vagy Gyermekem, légy büszke rája ... Felszakadoznak sebei Ismét a bús leány szívének: "Én istenem, én terem tőm Mért teremtettél szegénynek!?" A szegénység igaz terhes De az erény a becsület - Nincsen az a keserűség A mit meg nem édesíthet; ... Piros rózsa úgy mosolyog Bús Kató szakítani hajlik ... Piros rózsa láng kebelén Olyan kirívóan díszlik ... Erény nélkül mi sem édes Míg ellenben azzal minden ...! S oh te nyugtasd vágyaidat Hiú pompán, hiú kincsem ...!" Mintha gúnyolódva szólna: "Mért téptél le jó leányka Illek e én szép galambom Ide, elzilált ruhádra?..." 558 �palócföld 93/6 ... Véget ér a két lény harcza. Ördögé lett a diadal, Megbarátkozott a lányka A bűn édes csábjaival...! IV. "Jó szülém most örvendj Boldog lett leányod, Teljesíthető most Mindenféle vágyad. Én édes leányom Arczod olyan halvány Hová lett arról A piros szivárvány! Öltözik leányod Habselyem ruhába Mindenütt szegezvék A szemek reája ... Napról napra hervadsz Mint a liliomszál, Melyre őszi éjben Életoltó dér száll. A mikor szegénység Tüske bokra tépett, Százszor is vidámabb Volt szerelmes képed Ajkad boldogságot Hazudik, de nyelved Lélekfurdalások Csata helyévé le tt ... S most hogy boldogságban Fürdünk, fejtsd meg nékem, Mért hogy szüntelen köny Van e szende képen?" Mondtam ugyé mondtam Jobb lett volna néked Maradni mind végig Erényes szegénynek. A bűnös gazdagság Nem ad boldogságot, S követői lesznek Lélekfurdalások!! * Az eddig "mellőzött" adat édesanyja, B a l la y T erézia síremlékén olvasható a szécsényi temetőben. Ez a sírfelirat annyiban ismeretlen, hogy a költőnő költeményeit tartalmazó kötetek ezidáig mellőzték, pedig Agner Lajos az 559 �palócföld 93/6 1904-ben írott, Ferenczy Teréz emlékezete című munkájában közli. Igaz adalékként megemlíti de nem tette be a versek közé. Nemes Ballay Terézia, F e r e n c z y S á m u el felesége 150 évvel ezelőtt halt meg. Így ezzel a sírfelirattal emlékezünk rá is. Ez talán Fe­ renczy Teréz legelső szerzeményei közül való, amelyet a felirat dátuma szerint 1843ban írhatott, természetesen, a m e n n yib e n a z Ő m üve ez. Kiket e sírhoz elvezet A hála és emlékezet, Férje és gyermekei a jó anyának Jeléül szívök fájdalmának E szobrot emelék De az emlék keblökbe rejtve Míg minden rokont egyesít az ég! Született BALLAI TERÉZIA FERENCZY SÁNUELnő Elhunyt, június 24-én 1843 43ik évében 560 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK "A magyarok a szlovák politika végzete" /Vladimír Mináč/ I. Napjainkban ugyancsak íródik a törté­ nelem. Először került sor a szlavisták kong­ resszusára Európa jogilag egyik legfiatalabb államában, ahová először jöttek régi-új szláv államokból, mint Szlovénia, Horvátország, Macedónia. És először jöttek Oroszország­ ból, Fehéroroszországból - és Csehországból is. Olyan friss mindez, hogy amikor tavaly ősszel a nemzetközi komité olaszországi ülé­ se elfogadta a mostani részles programot, még a kötőjeles föderáció keleti felének kül­ döttei vállalták a zökkenőmentes lebonyolí­ tást. Ami nem kis dolog, hiszen 33 országból 1100 résztvevő ígérkezett, és ennyi volt a be­ jelentett előadások száma. Két főiskolai diá­ kotthon, belső menetrend szerint közelekedő autóbuszok, 19 előadóterem, büfék, pénzváltó - az Istropolis Központ, majd Dé­ vény, Nyitra, Pöstyén, Túrócszentmárton a szakmai kirándulások színhelyei. Mindeh­ hez járult több kötetnyi előkészített publi­ kációs és dokumentációs segédanyag, a Matica slovenská Slovensko című lapjának kü- lönszáma, sőt a technika jóvoltából naponta megjelenő "Hírek és információk". A lebonyolítás sikeres, az ellátás nem fé­ nyűző, de színvonalas volt. A kongresszus jelentőségének ismeretében megjelent az ál­ lamfő, bekapcsolódott a kultúra minisztere, kormánytagok, a közélet számos magasran­ gú képviselője. A rendező ország eredmé­ nyeinek bemutatása volt a kongresszus cél­ kitűzése, a nyelvtudomány, az iroda­ lomtudomány, a történelem, a régészet és az etnográfia területén. Persze, mindezt a szla­ visztika keretében. A szlavisták nemzetközi bizottsága 1990-ben Bonnban az alábbi té­ maköröket hagyta jóvá: Nagymorávia és a szlávok az európai történelem és kultúra összefüggéseiben; A humanizmus, a rene­ szánsz és a barokk a szlávoknál; A szláv nemzeti ébredés a XVIII-XIX. században és nemzetközi összefüggései; A szláv népek, nyelvük, irodalmuk, folklórjuk, művelő­ désük és humán tudományaik a XX. század­ ban; A szlavisztika a humán tudományok 561 �palócföld 93/6 rendszerében, tárgya, története, módszere és eredményei. A rendező ország négy kerekasztal-beszélgetéssel hangsúlyozta a ku­ tatások időszerűségét: A szlovákok etnoge­ nezise - a nagymorva hagyomány a szláv né­ pek történetében; A szlovák-eseh kapcsolatok a történelmi átalakulásban; Ján Kollár és a szlovák nemzeti ébredés - a szláv köl­ csönösség eszméje; A szlovák emigrációs irodalom nemzetközi összefüggésekben. Michal Kováč köztársasági elnök kö­ szöntőjében a szlovák nemzet jóakaratú to­ leranciájáról szólt. Készségéről a kölcsönös megértésre és együttműködésre. A toleran­ cia és a kölcsönös megértés a szlovákok sa­ já tja . Aranyfonálként húzódik egész törté­ nelmünkön. J o z e f Márkuš, a Matica slovenská elnöke is az öntudatos, mindenkihez nagylelkű Szlovákiáért való küzdelmet te­ kintette szervezete perspektívájának. Emil Horák Prágától Pozsonyhoz cím­ mel foglalta össze a szlavista kongresszusok történetét, a prágai kezdettől máig. A szín­ helyek megválasztása a rendező országok je­ lentős évfordulója alapján történt. Szlováki­ ára Ján Kollár születésének 200., illetve a štúri szlovák irodalmi nyelv kodifikálásának 150. évfordulója kapcsán esett a választás. A XI. szlavista kongreszus hivatalos kül­ sőségei mindenekelőtt a szlovák államiság, a szlovák nyelv és kultúra 1100 éves hagyomá­ nyának folytonosságát igyekeztek hangsú­ lyozni. A szláv apostolok emblémáival, Mi­ kuláš Klumčák nagyszabású életmű-kiállí­ tásával, a Táto krajina ... (Ez az ország) című színpadi kompozícióval. Az Istropolis hatal­ mas kongreszusi termében a színpad hátte­ 562 rére vetítve méltóságteljesen magasodott a fenyők koszorúzta liptói Kriván, s alatta népviseletbe öltözött férfiak és gyertyavivő nők vonullak, miközben a reproduktorokból megszólalt az ószlovák/ószláv Miatyánk, amit később Ida Rapaičová élőben is előa­ dott. A közérthető szimbolikus kötődés Štúr-idézettel folytatódott (A szlávságról), majd a színen maradó férfiak két szlovák népdalt énekeltek. Ezt követően a nagyszerű Ida Rapaičová Ján Hollý Svätoplukjából szavalt részleteket Bernolák nyelvén, s ezt a történelmi kört Eugén Suchoň operájánek jelmezes kettőse zárta. Sajátos hangulat volt. Az is, amikor a Šumiačan -együttes férfiatagjai (ugye, Šumiacot Királyhegyaljára magyarították a magyarosítás utolsó évtize­ dében) az egyik imádságnál féltérdre eresz­ kedtek. Mert a külsőségekben itt és most nem a sértett és védekező szlovákság képei sorjáz­ tak, hanem a hitében megújult, ezredéves múltjára lelő nemzet, amelynek nem kell tit­ kolnia többé ősi, máig vállalt keresztény gyökereit, és nyelvének alapjait büszkén vallhatja a héber, a görög és a latin után a IX. századi Európa negyedik nemzetközi litur­ gikus, irodalmi, jogi és művelt köznyelvé­ nek. Többünkben felmerült, hogy érdekes lenne egyszer nem szláv országban tartani a kongresszust, hiszen a világ minden jelentős államában foglalkoznak szlavisztikával. A szekcióülések, a viták a szlavisztika szigorú törvényeinek megfelelően zajlottak. A való­ ban ezernyi témából szinte lehetetlen volt kiválasztani a legérdekesebbeket, hiszen �palócföld 93/6 "fedték egymást", mind időpontban, mind előadótermekben. A "hungaro-szlavisztika" súlyának és ha­ gyományának megfelelően szerepelt a kong­ resszuson, és nem kizárólag népes magyarországi delegáció formájában. J á n Š te v č e k elnökletével és kezdeményezésére vita bon­ takozott ki a kétnyelvű írókról. Megállapí­ tást nyert, hogy abszolut kétnyelvű alkotó egyidejűleg nehezen képzelhető el, az egyik nyelvnek időnként mindenképpen háttérbe kell szorulnia. Itt esett szó a nagy nyelvi vál­ tásokról, megannyi szlovák író, P a v o l O r­ s z á g h H v i e z d o s l a v , Š te f a n K r c m é ry és má­ sok magyar nyelvű zsengéiről, A n d r e j S lá d k o v ič váltásáról a biblikus (cseh)szlovákról a štúri szlovákra, P e tő fi S án dor, B artók B éla szlovák nyelvismeretéről, majd a nemzeti kisebbségek, köztük a magyarországi szlo­ vákság kétnyelvűségéről. M . P a r ík o v á a né­ pi kultúra szlovák-magyar kapcsolatait, M . L e š č á k a szlovák folklór etikai értékeit és szomszédnépi vonatkozásait, S. Burlasová a szlovák katonadalok interetnikus összefüg­ géseit vizsgálta, a brünni R ic h a r d P r a ž á k J á n K o l l á r é s a m a g y a ro k címmel küldött izgalmas tanulmányt a tanácskozásra. Akadtak viták a szakkifejezések újraér­ telmezéséről is, amelyek érintik egész régi­ ónkat. A szláv kölcsönösség a szlavofilség, a pánszlávizmus értelmezése koronként és nemzetenként változott, ugyanígy a szláv, a szlovien, szlovák. Volt olyan javaslat, hogy a slovien-t, amit a mai szlovák nyelv kialaku­ lása előtti korszakra használnak, az ómagyar és más "ó" példájára nevezzék "ószlovák­ nak". A magyar szlavisztikát félszáz fős kül­ döttség képviselte. A hagyományos szlavis­ ták között volt azonban nem szlavista is, a tudományok közötti kapcsolatok elevensé­ gét, a népek közötti humánum nemességét példázva. E r d é ly i Z s u z s a n n á ra gondolok itt, aki ősi magyar imádságok magyarorszá­ gi szláv rokonságát mutatta be Grábócról, Medináról, Horvátlövőről, s egy szlovák esti imát Piliscsévről. A magyarországi szlovakisztika jeles eredménye, A m a g y a r o r s z á g i s z l o v á k n y e lv já r á s o k a t la s z a (szlovák és német nyelvű kiadás) több szempontból is méltán került a kongresszus és a szlovák tömegtájé­ koztatás figyelmének homlokterébe. A vas­ kos, nagy formátumú kötetet F ü g e d i E r ik , G re g o r F e re n c és K i r á ly P é te r alkotta, Ki­ rály Péter szerkesztette. Kiadója a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Szlovák Kutatóintézete (Békéscsaba), a Magyar Tu­ dományos Akadémia több éves támogatásá­ val. A közvetlen kiadáshoz az Akadémia, a "Kulturális emlékeink kutatása, dokumen­ tációja és kiadása" téma keretében járult hozzá, és támogatta a Magyarországi Nem­ zeti és Etnikai Kisebbségekért alapítvány, valamint a Magyarországi Szlovákok Szö­ vetsége. Joggal állapította meg Király Péter, hogy az atlasz eddig ismeretlen adatokkal gazda­ gította a szlovák dialektológiát. A laikus ér­ deklődő is meglepődik a gyűjtési helyül szol­ gáló 48 település pontos szlovák helységne­ vein és az anyag gazdagságán, amit Fügedi Erik helytörténeti jegyzetei tesznek izgal­ mas olvasmánnyá. G y iv ic s á n / D i v ič a n o v á 563 �palócföld 93/6 a budapesti ELTE docense, a csabai szlovák intézet igazgatója (e kétnyelvű névhasználat a kongresszusi névkártyákon is ér­ vényesült) Utószavában megállapítja, hogy az utóbbi négy népszámlálás során az 1960as 31.000-ről 1990-re 13.000-re csökkent a szlovákok lélekszáma, ami azt mutatja, hogy Anna c s ö k k e n a z a n y a n y e lv é r té k e ... é s a z e tn ik a i k u ltú ra é r té k é n e k c s ö k k e n é s é v e l p á r h u z a ­ csökkent a szlovák nemzetiségű lako­ sok száma. A z u tó b b i é v tiz e d b e n a n y e lv t e l ­ m o sa n j e s v á l to z á s á n a k f o ly a m a t a k e z d ő d ö tt ... eh h ez je le n tő s e n h o zzá já ru lta k a z olyan ra­ d i k á l i s f o ly a m a to k , m in t a z szemben álló) szlovák szerveződések egyik vezetőjével, a Magyarországi Szlovák Írók Egyesülésének elnökével közöl hosszú inter­ jút N in c s m á r h o v á v is s z a h ú z ó d n u n k cím­ mel. A Papučektól idézett cím a magyaror­ szági szlovákok kétségbeejtő helyzetét fog­ lalja össze a szlovák közvélemény számára. A költő félcímlapnyi fotográfián egy ütöttkopott budapesti hirdetőoszlop előtt moso­ lyog az olvasókra, feje mögött-fölött mozi­ reklám, "Önveszélyes, közveszélyes" hirde­ téssel, válla alatt a McDonald’s hívja mozi utáni csemegézésre a nézőket. 1 9 4 6 -4 7 -e s c s e h s z lo v á k - m a g y a r la k o s s á g c s e r e é s a z 1 9 6 5 - b e n k e z d ő d ő e r ő s b e ls ő g a z d a s á g i Vegyes házasságok, a községek zártságának feloldódása válságos helyzetet okozott; a szlovák nyelv nyelvjárásként használatos szűkebb családi körben, szlovák beszélt köznyelv nem létezik, az irodalmi nyelvet pedig csak a kis létszámú szlovák ér­ telmiség használja. Nagy veszedelem a nyu­ gati nyelvek népszerűsége is. Mégis - a z iro­ m ig r á c ió . d a l m i n y e lv , a m it a z is k o lá k b a n ta n íta n a k , ú j n yelvi szin te t a la k ít ki. A magyar küldöttség megbecsülését jel­ zi, hogy a budapesti szlovák nagykövetség baráti találkozót rendezett tiszteletére. Így a szlavista kongresszus a maga módján a ma­ gyar-szlovák kapcsolatok előmozdítója is volt. II. A Literárny týzdenník október 29-i száma L a c o Z ru b ec kérdéseivel a magyaror­ szági G reg o r P a p u č e k szlovák költővel, a ha­ zai "alternatív (azaz a hivatalos Szövetséggel 564 Olexa József: G ra fik a Az első kérdés a siralmas publikációs lehetőségeket, a szlovákok egyetlen heti­ lapjának igen alacsony példányszámát és beszerezhetetlenségét firtatja. Papucek (egyébként a magyar honvédség magasabb rangú hivatásos tisztje) elmondja, hogy a la­ pot nem ott árulják, ahol a szlovákok élnek, Budapesten csak egy-két aluljáróban kapha- �palócföld 93/6 tó. Az előfizetni akarókat a postán azzal uta­ sítják el, hogy nem is tudnak a lap létezésé­ ről. P e r s z e , a k a d n a k a p r ó c s k a k iv é te le k , ha e g y t i s z t e s s é g e s e m b e rre v a g y e g y e r e d e ti Az alacsony példány­ szám és olvasottság oka az, hogy nincsenek szlovák iskolák, s az olvasók, akik magyar újságot olvasnak, ta lá n m a g u k se m tu d já k , szlo v á k ra bukkannak. h o g y k é p e s e k len n én ek m e g érten i a s z lo v á k szö v e g e t ... A z á tg o n d o lt n em zetiség i p o liti­ k a a m i á lla m u n k b a n ig e n r a f f i n á l t m ódon a s s z i m i l á l j a a k is e b b s é g e k s o r a ib ó l m e g ­ m a r a d t p o lg á r o k a t . A p a r la m e n t á l t a l e l ­ f o g a d o tt k ise b b ség i tö rvén y igen k éső n jö tt. O lya n ez, m int a m ik o r egy m a d á rn a k le vá g ­ j á k a szá rn y á t é s azu tá n ö sztö k élik rep ü lés­ re. A következő kérdés a magyarországi szlovákok lélekszáma. A kérdező 1880-ban 213.249-ről tud (hivatkozás nélkül), majd 1946-ban a Matica slovenská folyóiratára hivatkozva félmilliót közöl. A riportalany ezt az 1910-es népszámlálással egészíti ki, miszerint csak Békéscsabán 28.000-en val­ lották magukat szlováknak, a lakosság 70 százaléka. 1980-ban pedig 9.101-en az egész országban, ámde e hivatalos eredménytől el­ térően legszerényebb becslése szerint 130.000 magyarországi szlovák van, akik nyilvánosan nem vallják meg nemzetiségü­ ket. E n n e k o k a a z e lm ú lt re n d s z e r e k n em ze­ m eg, a z a d o tt h e ly ze tb e n k i m e ré sz k e d n e m a g á t szlo v á k n a k va lla n i? A kérdező azonban visszatéríti riporta­ lanyát a régebbi múltba, mondván, hogy a magyarországi szlováküldözés gyökerei 1840-ig nyúlnak vissza, amikor magyar lett az ország hivatalos nyelve, s az 1868-as nemzetiségi törvény nem akadályozta meg a szlovák gimnáziumok és a Matica slovenská bezárását. Papuček a Monarchia széthullása utáni időket tekinti a legsúlyosabbnak, ami­ kor az egyház is csatlakozott az állami ma­ gyarosításhoz. Í g y v a n e z m o st is. S a jn o s , m á r n in c sen ek s z l o v á k p a p ja in k . A m ik o r a II. V atikáni Z sin a t a n em zeti n yelve k et ren­ d e lte a litu r g ia n y e lv é n e k a la tin h e ly e tt, a m a g y a r s z e r v e k e z t tip ik u sa n r á ju k v a l l ó m ó d o n o ld o tt á k m eg : a z is te n tis z te le te k e t a p lé b á n o s ú r n em zeti n yelvén végezték. Laco Zrubecet azonban még mindig a múlt érdekli, amikor megjegyzi, hogy a ke­ gyetlen magyarosítás a háború után ismét támadásba lendült. Papuček ezúttal az okta­ tás helyzetét mutatja be. 1949-től a 110 szlovák település 6 általános és 2 középisko­ lát kapott, ahol csak a tanítási nyelv volt szlovák a szellem nem. J ó l á tg o n d o lt d o lo g v o l t ez. A ta n ító k tö b b s é g e m a g y a r v o lt, s z l o v á k ia i á tte le p ü lte k , a k ik k ö zü l so k a n k o lla b o r á lta k a f a s i s z t á k k a l , é s e z é r t m e­ te le v íz ió b a n e g y s o r o z a to t a r r ó l, h o g ya n Aztán ezt a kevés is­ kolát is elmagyarosították, és a szlovákok többsége kénytelen volt beadni a derekát. Í g y nem c s o d a , h o g y so k f ö l d i n k m o d e rn "űzték ki" a s z l o v á k o k a m a g y a r o k a t S z lo ­ ja n i c s á r r á v á l t. M a s z é g y e l l i k m a g u k a t, v á k iá b ó l. E z v o l t a z á lc á z á s . N o s , m o n d ja hogy e lő d eik szlo v á k o k vo lta k . ti s é g i p o l i t i k á j a , a m ik o r a n em m a g y a ro k n á lu n k e ltű n é s r e íté lte tte k ... A m a i h e ly ze t se m jo b b . N e m r é g ib e n m e g tek in th ettü n k a n ekültek S zlo v á k iá b ó l. A kérdező Rákoskeresztúr panelltömb565 �palócföld 93/6 jei között keresi az egykori szlovák falut, hogy virágot tehessen távoli nénikéje sírjá­ ra. Papuček válaszában a néhai román ál­ lamelnök-conducator szóhasználatával bul­ dózerekről beszél, amelyek eltüntették a föld színéről ezt a nem kicsi szlovák falut, s egy idős szlovák néni éppen ősei temetője fölött lakik egy toronyházban. S e pusztítás nyomatékosítására elmondja Szuhahuta esetét, miszerint Szuhahuta 1962-ben a kel­ lemesebb hangzás érdekében Mátraalmásra magyaríttatott. K in e k h a n g z ik e z a n év k e lle m e s e b b n e k ? A s s z im il á l ó in k n a k ! H a s o n ló p é ld á k a t tu c a tjá v a l tu d n ék sorolni! k is e b b s é g s z á m á r a . M in d e n ü tt e r ő te lje s e n d o m in á l a m a g ya ro sító tö rek vés. H a v a la k i k id u g n á a f e j é t , k ü lö n f é le m ó d s z e r e k k e l f ö ld b e ta p o sn á k . M inket, író k a t is. Laco Zrubec: N á lu n k a sz lo v á k m agya- ro k n a k (! ) v a n a C S E M A D O K -ju k , a m it a le g m e g r ö g z ö tte b b k o m m u n istá k a la p ít o t­ ta k , R á k o s i é s G o ttw a ld , S z tá lin tá m o g a tá ­ s á v a l. A C sem adok (C se h -M a g ya ro k ) f e n n m a r a d t S z lo v á k iá b a n , v i s z o n t a M a ti c a s lo v e n s k á t m in t t a g s á g g a l r e n d e lk e z ő sze rve zetet m eg szü n tették ... Papuček a következőkben reális képet fest a magyarországi szlovákok szövetségé­ nek halalomszolgáló tevékenységéről az el­ múlt rendszerben, s e szolgálat részvétel volt a M a g y a r S zo c ia lista M u n k á sp á rt n em ze ti­ A kérdések immár párbeszéddé alakulva a reciprocitás felé kanyarodnak, a magyarországi szlovákok genocídiumát és a szlová­ kiai magyarok jogait és ügyeskedéseit vetik egybe. Mert míg Magyarországon likvidál­ ták a szlovák iskolákat, S z lo v á k iá b a n s o r r a A múltidejű fogalmazás e társalgási rész vé­ gén jelenidőre vált: S a jn o s , e z a s z ö v e ts é g n y ílta k a m a g y a ro k , m ég "egyetem ek" is, é s nem l á t s z i k é le tk é p e s o r s z á g o s s z e r v e z e t­ m in tegy 1 2 0 k ö zsé g van , a h o l n in c s szlo v á k nek. is k o la . A z á lla m a lk o tó n em zetn ek néh ány Zrubec rövid közbevetése után Papuček a magyarországi szlovákok belső megosz­ tottságát említi, miszerint a Szövetség bagatell 22 milliós állami támogatásából az alter­ natívok 2 millió alamizsnát kapnak. A ma­ gyarországi szlovák irodalom 1975. évi ki­ bontakozása, az első eredmények felsorolá­ sa után a jelen nehézségei következnek. Csökken a szlovákul tudó gyermekek száma a tulajdonképpen nem szlovák szlovák isko­ lákban, az állami támogatás nem elég a nem­ zetiség fenntartásához, az immár rendszertelenül megjelenő irodalmi folyóirat ki­ adásához, tehát igencsak elszomorító a ma­ gyarországi szlovák irodalom helyzete. Az e s z lo v á k ia i fa lu b a n n in c s isk o lá ja . Gregor Papuček: A z o k , a k ik e l m a g y a ro ­ s ít o tta k ben n ü n ket é s m á ig m a g y a ro síta n a k , m in d ig a lk o tó k é s ta lá lék o n ya k vo lta k . Lát­ szat-demokrácia van Magyarországon, min­ denki annak vallja magát, aminek akarja. D e m á r 8 0 - 9 0 é v e ta rt n álu n k a z e rő s m agyaro- A kínai kultu­ rális forradalomra emlékeztető "szakkifeje­ zés" után azt részletezi, hogy sokan vallanák magukat szlováknak, szerbnek, horvátnak, németnek vagy románnak, de félelemből in­ kább magyarok lesznek, s ez már nem de­ mokrácia. S e m m if é le le h e tő s é g n in c s itt a s ítá s , a c é ltu d a to s á tn e v e lé s . 566 s é g p o liti k a i c é lja i n a k m e g v a ló s ítá s á b a n . �palócföld 93/6 szerint helyen mindinkább Papucek-monológgá alakuló riport címadó részében ez áll: P o l i ­ b a n (! ) e g y s z l o v á k se m é lt. M e n je n o d a , tik u s a in k n em ó h a jto ttá k , h o g y s z l o v á k ja ik n ézzen körül. M á ig szlo v á k o k v a n n a k o tt é s le g y e n e k . H a ig e n , c s a k p a p ír o n a v i lá g szé p szlo v á k sá g g a l b eszéln ek . p é l d á u l P ü s p ö k h a tv a n b a n 1930- e lő tt, h o g y k ia b á lh a s s a n a k é s jo g o k a t k ö ­ v e te lh e s s e n e k a s z o m s z é d o r s z á g o k m a g y a r k ise b b s é g e in e k len n én ek , ... H a nekünk o ly a n jo g a in k m in t a szlo v á k m a g y a ro k n a k ö n ö k n é l, b o ld o g o k len n én k. D e e z c s a k a mi á lm u n k . B á n t, h o g y p é l d á u l s o k k ö z é le ti s z e m é ly is é g ü k a r e c ip r o tá s e lle n f o g l a l á l ­ lá s t. S a jn o s , ezzel a k a r v a -a k a r a tla n u l, tu d to sa n va g y nem , á rta n a k a m i ügyünknek. N ek ü n k , m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k n a k m ár n in c s h o v á v issza h ú zó d n u n k . A r e c ip r o c i­ t á s t c s a k a z o k íté lik el, a k ik e g y o ld a lú a n , a s a j á t érd ek ü k b en tá m o g a tjá k a n e m ze tisé g i k é r d é s m e g o ld á s á t. E z t a z ö n ök p o litik u s a i n em lá tjá k ? A z t hiszem , an nak, a k i a k ö zv é ­ lem én y e lő tt s z ó t e j t a szlo v á k -m a g y a r k a p ­ c s o la to k r ó l, á t k e lle n e ta n u n lm á n y o zn ia a m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k é le té n e k h is tó r i­ á j á t . H a e z t n em ism e ri, in k á b b m eg s e s z ó ­ la lj o n . J ó len n e, h a a s z lo v á k - m a g y a r k a p ­ c s o la to k a t k o m m e n tá ló p o litik u s a ik k ö zé n k jö n n é n e k . E g y e t - m á s t m e g m a g y a r á zn á n k n ekik. M á sk ü lö n b e n a z f e n y e g e t m inket, h o g y elveszü n k. Zrubec a névmagyarosításra tér, a tótkomlósi D é n e s A n n a naív festő esetére, aki­ nek apja a húszas években csak akkor kapott állást a vasútnál, ha megváltoztatta a Duška nevet. Papuček beismeri, hogy az ő nevükből is hol Polgárt, hol Peterdit csináltak, s ily mó­ don likvidálták a szlovák vezetékneveket, amivel hamisíthatták a statisztikát. Ami Olexa József : G ra fik a Zrubec utal a két szlovák gimnáziumra és az öt általános iskolára, ami mégis jelent­ het valami biztatót a jövő szempontjából. Papuček szerint ezek csak papíron szlovák iskolák. M á r 1 9 6 0 -b a n e r ő s z a k o s a n e l m a ­ g y a r o s íto ttá k őket. N á lu n k n in c se n e k s z l o ­ v á k is k o lá k . T ú ln y o m ó ré s zt m a g y a r g y e r ­ m ekek ta n u ln a k bennük, a k ik n em tu d n a k s z lo v á k u l é s g y a k r a n se m m i k ö zü k s in c s a Egyesek azért jár­ nak oda, mert közelebb van az otthonukhoz, mások azért, mert így felügyelet alatt van­ nak, hiszen a középiskoláknak van diákott­ honuk. Aztán arra is számítanak a szülők, hogy ebből az iskolából könnyebb főiskolára jutni, netán ösztöndíjjal külföldre is. Í g y s z l o v á k n e m ze tisé g h e z. c s a k n a g y o n r itk á n j á r n a k e z e k b e a z is k o ­ lá k b a tén yleg azok, ak ik o d a ta rto zn á n a k . 567 �palócföld 93/6 Papuček elmondja Zrubec kérdésére, hogy őrizte ő meg magát szlováknak a szlo­ vák iskolák elmagyarosodott diákjaival el­ lentétben. A z o n k e v é s s z e r e n c s é s e k e g y ik e v a g y o k , a k in e k a z á lta l á n o s is k o lá tó l a z s z l o v á k ia i m a g y a r k ise b b sé g n e k . A n em ze t c s a k eg y sze r v e s z h e t el, d e a k k o r m in d ö rö k ­ re ... * é r e tt s é g ii g le h e tő s é g e v o l t ú g y -a h o g y s z l o ­ De a túlnyomó többség nem vallja be szlovák származását, sokakat kény­ szerítettek névmagyarosításra. Az utóbbi két-három évtizedeben például Békéscsabán a pap csak magyarul keresztel, esket és te­ met. Pedig a csabai telefonkönyv árulkodik a lakosság eredetéről. Zrubec elismeréssel adózik Papuček szép szlovák nyelvének, amely sokat őriz. Piliszszentkereszt (Mlynky) nyelvjárásából. A költő büszke is erre. S z ü l ő f a l u m ... a P i l i s i v á k u l ta n u ln i. h e g y e k b e n ( e g y k o r P l e š i h e g y e k ) n y ilv á n m á r S z v a to p lu k b ir o d a lm á n a k id e jé n lé te ­ z e tt P l e s i n éven é s eg észen szá za d u n k ö tv e­ n e s é v e in e k v é g é i g tis z tá n m e g ő r iz te s z l o ­ v á k j e l l e g é t . H a v a l a k i m in á lu n k h a rm in c v a g y n e g y v e n é v v e l e z e lő t t m a g y a ru l s z ó ­ la lt meg, tudtuk, h o g y n em fa lu b e li. A költő jelenlegi munkájának kérdés­ felelete után az zárja a riportot, hogy mit vár, milyen támogatást szeretne Szlovákiá­ tól. Legalább erkölcsi támogatást. V ég re m á s o d s z o r v a n a n y a á lla m u n k . F e llé le g e z tünk. É p p e n ezért k ellen e b eszéln ü n k a reci­ p r o c itá s r ó l . M i n em a z t a k a rju k , h oy a z ö n ö k s z l o v á k m a g y a r ja in a k ne le g y e n e le ­ g e n d ő a n y a g i e s zk ö zü k , tá m o g a tá s u k é s j o ­ gu k . N e m s z e m e t sze m é r t, f o g a t f o g é r t , a h o g y ő k k é p z e lik a r e c ip r o c itá s a la p e lv é t ... A k i e l v e t i ... a z n em a k a r ja , h o g y o ly a n j o g a i n k é s le h e tő s é g e in k le g ye n e k , m in t a 568 Erős szavakkal kellene minősítenem a ri­ portot, de ezt bizonyára sok nemzetét féltő s z l o v á k megteszi helyettem. Ehelyett in­ kább néhány tényre hívnám fel a figyelmet, s azután folytatnám jegyzeteimet, ezúttal a magyar-szlovák kisebbségi témánál maradva. Gregor Papučeknak tudnia kell, hogy a magyarországi szlovákokat Trianon szakí­ totta el nemzeti-etnikai tömbjüktől. A ma­ gyarosítástól megmenekült szlovákságnak Csehszlovákiában is időre volt szüksége nemzettudatának, művelt köznyelvének ki­ alakítására. Ez a modem szlovák nyelv egy­ re nagyobb nehézséget jelentett hazai szlo­ vákjaink számára. 1945 után fel is vetődött a kérdés, nem kellene-e nyelvjárásban kiad­ ni az egyetlen hetilapot. Sőt! Nem tudom, nem lenne-e fájdalmas dolog egy mai idő­ sebb csabai szlováknak a biblikus cseh he­ lyett mai szlovákul olvasni-énekelni a Tranosciust, meg a többi régi szent szöveget. A hazai szlovákok szomorú statisztikai adatai a magyarosításon kívül az 1945 utáni Csehszlovákia brutális nemzetiségi politiká­ jának köszönhetők. A felére magyarosított szlovákokat ért kegyelemdöfés a Csehszlo­ vákia által kikényszerített lakosságcsere volt. Aminek nem is az volt a célja, hogy megmentse a magyarországi szlovákokat, hanem hogy megszabaduljanak a csehszlo- �palócföld 93/6 vákiai magyaroktól. A z itt m a ra d ó k szé­ gyelltek magukat ezért is, meg a szlovákiai magyar elűzéséért is. A Szlovákiából elűzött magyarok az első köztársaság 20 éve alatt ugyancsak elég jól megtanulhattak szlovákul, ha meg tudták te­ remteni a hazai szlovák oktatás ilyen-olyan alapjait. És hogy ma mégis van szlovák értel­ miség hazánkban, azért inkább hálásnak kel­ lene lenni nekik, akiket egyformán üldöztek nácik, fasiszták és éppen megtűrtek a kom­ munisták. Ami a rákoskeresztúri buldózereket ille­ ti: A szlovákiai szlovákok elégelték már meg szlovák és magyar városaik tönkretételét! Szuhahuta és Mátraalmás? Hát elfejetettük Štúrovot, Hurbanovot, Gabčikovot, meg a többit? Megtisztelő dolog, hogy az MDP és az MSZMP is a vádlottak padjára került a ri­ portban magyarosító politikája miatt. Tud­ nunk kell, hogy a CSKP, SZKP, meg a mie­ ink igenis csehtelenítettek, szlováktalanítottak, magyartanalítottak éppen a hatvanas évekig. Aztán lassan engedtek a tényleg jól átgondolt, Moszkvából irányított nemzetieskedésnek, valamennyiünk kárára. Ezt nyögjük most is, akár a többi négy és fél évti­ zedes örökséget. Igencsak szomorú a névháború. Volt idő, amikor divat lett a magyarított név, aztán kétségtelenül bizonyos előnyökkel járt, sőt egy időben életeket is menthetett. Nem sze­ rencsés m a hivatkozni ezekre, hiszen min­ denféle névváltoztatás ellenére tájaink tele­ fonkönyvei mindenütt tele vannak "idegen" nevekkel. Például Bécsé csehekkel, Prágáé németekkel, Pozsonyé magyarokkal, Buda­ pesté, Csabáé szlovákokkal és másokkal. Elég sokan vagyunk hát, akik nem magyaro­ sítottuk a nevünket, pedig engem is nemegy­ szer megmosolyognak az ä betű kiejtését nem ismerők... A Pilis nevének Szvatopluk birodalmabéli alakjára nem éppen szeren­ csés a mai magyarországi szlovákság vélt és valós sérelmeit tartalmazó riportban hivat­ kozni. Az ősök állítólagos izmainak emlege­ tése a kései leszármazottak gyengeségét mu­ tatja, számos modern s z l o v á k gondolkodó szerint is. A s z l o v á k m a g y a r szlovákiai he­ lyett, meg a cseh Komárom és a cseh Tátra és társaik egyszerűen térségünk köztudat­ lanságának jelei. III. A kisebbségek politikai játékszer­ ként használásának riasztó példáját láttam a Ĺudové noviny 1993. április 29-i számának P o litik a rovatában Im rich F u h l szerkeszté­ sében. Baloldalt két hasábban a pilisszentkereszti (Mlynky) utcanevekről cikkezik. Tel­ jesen igaza van, amikor a közelmúlt szomo­ rú emlékei után vissza akart térni a község paraszti észjárása szerint alakult ősi elneve­ zésekhez. Okos ötlet a kompromisszum is mint mindenben, így az utcanévháborúban is. Eszerint a hivatalos magyar utcanevek alatt írják az eredeti szlovákokat. A szomo­ rú az a dologban, hogy a háborúskodás szel­ leme árad az írásból. A z e g é s z s é g e s é s z j á r á s a z t d ik tá ln á , h o g y e z e r e d e ti s z l o v á k u tc a n e v e k v á l t o z a ­ ta it a tö r té n e ti s z l o v á k a la k o k b ó l s z á r m a z ­ ta tn á n k . C s a k h o g y K o s s u th L a j o s , P e t ő f i S á n d o r, R á k ó c z i F e r e n c é s a m a g y a r ( p a r - 569 �palócföld 93/6 d o n, m a g y a r h o n i) h is tó r ia m á s n a g y n e v e i­ n ek " e ltá v o lítá s á t" v a la m ifé le m a g y a r- e lle n e s , b iz o n y o s "re s z l o v a k iz á c ió h o z " v e ­ z e tő lé p é s n e k m a g y a rá zn á k ; e m e lle tt o ly a n " é rv e lé se k re " i s f e l k e lle n e készü ln ü n k, m i­ s z e r in t m é g i s m a g y a r k e n y e r e t e s z ü n k. A m agya r e ln e v e zé se k m e g ta rtá sá ­ n ak to v á b b i in d o k a le h e tn e , h o g y e ze k a n a g y s á g o k tu la jd o n k é p p e n h o zzá n k , s z l o ­ v á k o k h o z i s ta r to z n a k , a k ik m á r h á ro m szá z é v e élü n k itt. A z t á n itt v a n a nem ép p e n le g ­ a lk a lm a s a b b p o l i t i k a i h e ly ze t: a m a g y a r p o l g á r t á r s a k e g y ré szé n e k b iz o n y o s tü r e l­ m e tle n s é g e é s a z enyh én s z ó l v a nem le g ­ id e á lis a b b szlo v á k -m a g y a r viszo n y. Tapasztalataim szerint az ilyesmi nem a magyar nemzetiségű lakosok problémája. A falu többségét alkotó szlovákokkal kellene megegyeznie az oldal írójának és szerkesztő­ jének, és jobb lenne nem előre félnie el sem hangzott megjegyzésektől. Az egész cikk legmélyebben gyökerező problémáját én a csaknem háromszáz éve itt lakó szlovákok és a magyar, magyarországi, magyarhoni törté­ nelmi nagyságok viszonyának interpretálá­ sában látom. Igen, arról mind magyar, mind szlovák részről megfeledkeznek, hogy ez az Uhorsko-Magyarhon a közös haza valósága volt. Nem csak a 300 éve levándorolt szlová­ koké, hanem a Felföldön maradóké is. Ezt az etnikumfölötti, kétségtelenül magyar elne­ vezésű országot, közel ezeréves közös kultú­ ráját kezdték a modem nemzettéválás korá­ ban magyarosítani és szlovákosítani. Ma­ gyarok és szlovákok legjobbjai 150 éve szél­ malomharcot folytatnak a kölcsönös gyűlöl­ ködés, az elzárkózás, a sajátkeresés ellen. 570 Általánossá vált az etnikai Magyarország­ ban, Szlovákiában gondolkodás, rendszerint minden tudományos alap nélküli mítoszok aktuálpolitikai bevetése, miáltal egyre távo­ labb kerülünk a S z e n t I s t v á n tó l jószerint a múlt század derekáig tartó közös ország- és hazatudat valóságától. Ez a negatív szemlé­ letmód jellemzi Imrich Fuhl gunyoros betol­ dását a "pardon Uhorsko"-t, azaz a pardonMagyarhont, Gregor Papuček kétségbeesett vagdalkozását a hazai szlovákok megmenté­ séért a reciprocitás követelésével. Tovább távolodunk ugyanis a realitástól, ha egyen­ lőségjelet teszünk a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok közé. Hazai szlo­ vákjaink etnikai megőrzéséhez az egész­ séges Uhorsko-Magyarhon szlovák művelő­ désének terjesztésén át vezetne az út. Az önálló állammá vált anyaország virágzó tu­ dományának, ismeretterjesztésének segít­ ségével, erkölcsi és anyagi támogatásával. Amint azt Gregor Papuček is reméli interjú­ jának b e f e j e z ő részében. Akkor talán nem mondják majd Pilisszentkereszt s zlo v á k ja i, hogy fölöslegesek a kétnyelvű utcatáblák. Gondolja meg viszont Imrich Fuhl, mit okozhat pilisszentkereszti földijei nemzeti­ nyelvi tudatában, hogy politika-rovatának jobboldali hasábjain a Szlovák Nemzeti Ta­ nács nyilatkozatát közli Bős-Nagymarosról. Ez a manipulálás bizony okozhatná, hogy szentkereszti olvasói kijelentenék: A z ö n k o rm á n y z a t v a la m i o k o s a b b r a i s h a s z n á l­ Mert mi kö­ ze van a Horná ulicának Gabčíkovohoz?! Persze, úgysem olvassák el a nyilatkozatot. Bocsánat, de talán nem is nagyon értik a h a tn á a zt a k ö ltség v eté si p é n zt. �palócföld 93/6 szövegét szakkifejezései és minden ilyen írás hivatalos nyakatekertsége miatt. Akkor hát kinek szól, mit keres azon a helyen? IV. Kétszeresen nehéz és felelősségteljes keresztény egyházaink kapcsolatrendszere. Hiszen hol lenne nyilvánvalóbb a szeretet, a megbocsátás, a türelem krisztusi alapelveinek gyakorlata, m int az évezrede közös akolban és pásztor alatt élő magyar és szlovák népnek. Közös nemzeti védőszentünk és szentjeink, P á z m á n y P é te r szlovák nyelvte­ remtő igyekezete, a cseh menekült és szlo­ vák evangélikusok évszázados reménysége a magyarhoni függetlenségi harcokban, külö­ nösen a Rákócziakban közös kincsként len­ ne használható mai ellentéteink oldására. Ehelyett azonban mindig csak sérelmeinkre hivatkozunk, megsértődünk, bezárkózunk, nem járjuk a megismerés-megértés útját, a másiktól várjuk a békejobbot. A pilisszentlászlói példázatról van szó. A szlovák faluba magyar és szlovák egyházi és világi hatóságok okos közreműködésével fiatal szlovákiai egynyelvű plébános érke­ zett. Példa nélküli, ígéretes kezdeményezés, tizenhárom hónapig. A fiatal pap hamaro­ san maga is érezhette, hogy a magyar nyelv tudása nélkül nem teljesítheti méltóképpen, hivatását sem szlovák hívei, sem a főváros­ közeli falu magyar víkendesei és alkalmi tu­ ristái körében. Szerencsétlen hangvételű cikk jelent meg a Pest Megyei Hírlap 1991. augusztus 5-i számában, erre a hasonló vá­ lasz októberben, és a rokonszenves fiatal pap visszament Szlovákiába. A hazai szlovák he­ tilap is visszatért az ügyre ez év április else­ jei számában. Hosszú lenne a sajtószemle, ezért csak azokat a gondolatokat emelem ki, amelyek kapcsolódnak a Gregor Papuček és Imrich Fuhl anyagaiból levonható tanulsá­ gokhoz. Idézzünk kommentár nélkül a Pest Me­ gyei Hírlapban 1991. szeptember 25-én rö­ vidített változatban megjelent válaszcikk­ ből, de szlovák hetilapunk 1991. október 17-i számából, szlovák nyelvből fordítva. A s z e r z ő (J.A., Pest Megyei Hírlap) a m a g y a ro r s z á g i s z lo v á k o k n y e lv tu d á s á t g ú n y o lv a ta lá n nem tu d ja , h o g y a n y e lv já r á s o k k ö ­ z ö tt i k ü lö n b sé g e k é s a z a z o k b ó l e r e d ő e s e t­ le g e s m e g é r té s b e li n e h é zsé g e k n e m c sa k a s z l o v á k n y e lv r e je lle m z ő e k . P é ld á u l a m a ­ g y a r d iá k o k is b izo n y á r a n eh ezen é rte n é k e ls ő h a llá s r a m o n d ju k a m o ld v a i m a g y a rt v a g y e g y c s á n g ó p a r a s z t n y e lv é t. P é ld á u l D u n a szerd a h elyen , a S zlo v á k iá b a n é lő m a­ g y a r o k m e tr o p o lis á b a n á lta lá n o s , h o g y a m agyar szó t szlo v á k u l ragozzák. N in c s a b ­ ban se m m i k ü lö n le g e s , se m m i k iv e tn iv a ló ... I ly e n g ú n y o ló d á s t c s a k a tö b b s é g i n em zet rosszin du latú , tá jé k o za tla n k é p v ise lő je e n ­ g e d h e t m eg m agának, a k i r á a d á su l to le ra n ­ c ia h iá n y b a n is s z e n v e d . M e g g y ő ző d é sü n k ... h o g y a d u n a s z e r d a h e ly i te m p lo m b a n a m a ­ ro k n yi h e ly i s z l o v á k so k k a l k e v é s b é é r ti a m a g y a r p r é d ik á c ió t, m in t a s z e n tl á s z l ó ia k a szlo vá k o t... N em h isszü k teh át, h o g y m eg­ a l á z ó stílu s b a n i l l i k írn i a p i l i s i s z lo v á k o k a rc h a ik u s n y e lv é r ő l. É s f ő k é n t a z ese tb e n nem, ha n em f e le d k e z ü n k m eg r ó la , h o g y a m a g y a r o r s z á g i s z lo v á k o k n y e lv é t a te r m é ­ sze tellen es a sszim ilá c ió alakította. 571 �palócföld 93/6 A V a ló b a n te lje s e n a s s z i m ilá l ta k v a ­ b ű n ö ssé g a l a p e lv e . E b b e n a z é r te le m b e n című Imrich Fuhl által összeállított zárócikkből egyértel­ műen kiderül, hogy a fiatal szlovák pap meg­ állta a helyét. Belátta, hogy m á s lá to g a tó b a m en n i S zen tlá szló ra , é s m á s o tt élni. Becsü­ letére legyen mondva, hogy igyekezett ma­ gyarul tanulni, magyar szentmisét celebrál­ ni. Nyilván megdöbbentette, hogy a buda­ pesti üdülők számára tartott mise után nem a magyarok, hanem a helyi szlovák asszo­ nyok hálálkodtak neki. k e r ü lt s o r a m a g y a r-c se h szlo v á k la k o ss á g - g yu n k é s m in d en re m é n y te le n ? V. 1993 tavaszán három hónapig láthat­ ták a pozsonyiak a Szlovák Nemzeti Múze­ umban a S zlo v á k o k a z A lfö ld ö n című kiál­ lítást a Szlovák Nemzeti, Történeti és a bé­ késcsabai Munkácsy Mihály Múzeum ren­ dezésében, az utóbbi anyagából. M a te j M a ­ z á n csabai muzeológus az alábbiakban fog­ lalta össze a csabai szlovákok sorsát az utób­ bi háromnegyed évszázadban. A h ú sza s évek e l e jé n tö b b m in t 5 0 0 c s a l á d te le p e d e tt le B ék éscsa b á n , n agyrészt E r d é ly b ő l. Az e g é s z o r s z á g b a n h iv a ta l o s s á v á l t a n a c io ­ n a lis ta p o l i t i k a , a m i m e g n y ilv á n u lt ezen a v id é k e n is, d e it t so h a se m k e r ü lt tú lsú ly b a . M a g á tó l é r te tő d ő v o lt a sz lo v á k n yelvh a sz­ n á la t, i l l e t v e k é tn y e lv ű s é g , a k á r a m in d en ­ n a p i é le tb e n , a k á r a h iv a ta l o s ü g y in té z é s­ c s e ré re , a m i s o r s c s a p á s v o l t a m a g y a r o r ­ s z á g i s z lo v á k o k s z á m á r a f ő l e g B é k é s m e­ g yé b en . A le g tö b b s z ö r r é m h ír te r je s z té s s e l ö s s z e k a p c s o lt a g itá c ió , v a la m in t a m a g y a r g a z d a s á g n yo m o rú sá g o s h ely zete k ö v e tk e z­ tében ... B é k é s m eg yé b ő l 7 5 0 0 e m b e r v á n d o l o l t k i. A m a ra d ó k e g y r e k e v é s b é v a l l o t t á k n e m ze ti id e n titá s u k a t... a m ih e z a k ö rn y e ző o r s z á g o k n e m z e tis é g i p o l i t i k á j a i s h o z z á ­ Mazán óvatosan derűlátó a szlovák tárgyi emlékek, a hagyományok őrzése te­ kintetében, amiben szerepe van a s z l o v á k já r u lt. ta n ítá s i n y e lv ű á lta l á n o s is k o la é s g im n á ­ ziu m 4 0 é v i m e g s z a k ítá s n é lk ü li m ű k ö d é sé ­ nek. A j ö v ő p e d ig ... a n a g y p o litik á tó l é s a n ­ n a k tá m o g a tá s á tó l f ü g g : a z itte n i ig é n y e k kielégítése, é lő k a p c so la to k a z ó h a za in téz­ m é n y e iv e l é s h a k e ll, a z id e n titá s m e g ő r z é ­ sé n e k tá m o g a tá s a " p o z itív d is z k r im in á c ió ­ val". A kiállítási katalógus objektivitásának köszönhetően a szlovák közönség olvashatta a fenti gondolatsort, amit Szlovákia részéről J á n B o tík néprajztudomnányi szempontból alapos és tárgyszerű elemzése követett. Kü­ lönösen a "régi" Magyarország, UhorskoMagyarhon szlovák kultúrájának egyete­ messége figyelemreméltó: A z a l f ö l d i s z l o ­ ben. A harmincas-negyvenes évek névmagyarosító-adminisztratív hulláma ellenére a v á k é r te lm is é g k ö r é b ő l s o k a n k e r ü lte k a s z e m é ly e s k a p c s o la to k b a n a s z l o v á k n y e l­ g e i k ö zé . B o h u s la v T a b lic , Š te f a n L e š ka, v e t h a s z n á ltá k . A d ö n tő f o r d u l a t o t a m á so ­ Ju raj R ib a y d ik v ilá g h á b o r ú v é g e je le n te tte ... a n em ze ti a Jesenskyk, Kutlíkok, Hrdličkák és Szeberényiek (Békés-Csanádi területe). lé t s z a b a d v á lla lá s á t igen h a m a r eln ém ítot­ ta a n a g yh a ta lm a k á lta l d ek la rá lt kollektív 572 s z l o v á k n e m ze ti k u ltú ra k i v á l ó s z e m é ly is é ­ S a m uel (Pest megye), M a te j Teš ed ík , L u d o v ít M a rk o v ic , H aan, �palócföld 93/6 Ezután már a rosszul értelmezett 1868as nemzetiségi törvény következik, majd a magyarosítás korszakát Ladislav Deák és Dušan Kováč történésztől idézi. A második világháború utáni eseményekről olvashatjuk ugyan, hogy a lakosságcsere áttelepülői tók. A "Hiszek egy Istenben, hiszek egy ha­ zában, Hiszek Magyarország feltámadásá­ ban" című revíziós mondókát kilencszer kel­ lett leírni, 9 ismerősnek elküldeni... Más már nem is fért a lap címoldalára. é r e zh e tő e n m e g g y e n g íte tté k a s z l o v á k k i­ * s e b b s é g e t, m iv e l ... e l tá v o z o tt a s z lo v á k o k le g ö n tu d a to s a b b r é s z e é s a s z e r é n y s z l o v á k é r te lm is é g n e k cs a k n e m v a la m e n n y i ta g ja . A néprajztudós a továbbiakra is a történé­ szeket idézi meg Alexander Kormošt, a m a ­ g y a r o r s z á g i s z l o v á k o k is m e r t k ö ltő jé t é s Ezen információk szerint 1949-től erőszakos asszimilálás folyt, nem léteznek szlovák iskolák, csak nyelvet taní­ tók, nincs nemzetiségi törvény, demokrati­ kus parlamenti és közigazgatási képviselet, nincs nemzetiségi kiadó. Egyetlen szlovák hetilap van, meg egy évnegyedes irodalmi, de a Szövetség Szlovák Kutatóintézetének létrehozása legalább valami reményt ad a hagyományok ápolására. A radikálisabb ér­ dekvédelem azonban az alternatív szerveze­ tektől várható... A Szlovák Szövetség Kutatóintézetének nyári békéscsabai konferenciáján a szlová­ kiai résztvevők osztogatták a S lo v e n s k ý n á r o d (Szlovák Nemzet) című hetilapot. Az egyik (ápr. 13.) címlapján L a n d a s zm a n n (!) G y ö rg y budapesti főrabbi hírhedt kijelenté­ se olvasható öles betűkkel a bőgatyáról és a barackpálinkáról. A másikra (máj. 4.) D u ra y M i k l ó s t montírozták egy magyar határreví­ ziót falra festő térképbe, s bizonyítékul egy 1926-ból származó levelezőlap fotói látha­ p u b lic i s tá já t . A pozsonyi Vasárnapi Új Szó ez év szeptember 5-i számában M ik l ó s i P é t e r in­ terjút készített Jozef Tarčikkal, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának ál­ lamtitkárával. Az államtitkár nyilatkozatá­ ból ... Ú jd o n s á g k é n t b e v e z e ttü k a hum án ta n tá r g y a k m agyar és a te r m é ­ s ze ttu d o m á n y i tá r g y a k s z l o v á k n y e lv ű o k ­ ta tá sá n a k le h e tő s é g é t... h a v a la k i m ég j o b ­ b an f o g tu d n i s z lo v á k u l, m ég j o b b a n f o g é r v é n y e s ü ln i... N y il v á n m a g a se m m enne e l ta n ító sk o d n i a z á r v a i f a l v a k b á rm e ly ik é b e , h isze n e lé g , h o g y r o s s z s z ó r e n d e t v á l a s z s z o n, é s fe n n h a n g o n d e r ü l a z e g é s z o s z t á ly ... A riporter szavaiból:... In k á b b tu ristakén t v á g y ó d o m Á r v á b a , se m m in t ta n ító k é n t. Á m ha m é g i s ... p á r h ét a l a t t tis z tá b b a n b e s z é l­ nék s z lo v á k u l, m in t a p o z s o n y i p a r la m e n t jó n é h á n y tő s g y ö k e r e s s z l o v á k k é p v is e lő je ... A r r a ... s ta tis z tik á k a t i s f e lh o z h a tn é k , h o g y a s z l o v á k is k o lá t l á t o g a t ó m a g y a r a n y a n y e lv ű g y e r e k e k n eh eze b b en b o ld o g u l­ n ak a z e g y e te m e k e n é s f ő i s k o lá k o n , m in t a m a g y a r k ö z é p is k o lá b a n é r e t t s é g i z e t t e k ... A s z l o v á k ia i m a g y a ro k a lá ír á s o k tíz e z r e iv e l tilta k o z n a k az " a lte rn a tív n a k " m o n d o tt, m agyart is o k ta tó isk o la típ u s ellen. 573 �palócföld 93/6 574 �Tarján Tamás Szemmagasságban XIV. S ze p te m b e r tá jt, a m ik o r n a p ló m íródik, a k ö n y v k ia d á s n yá rvég i n y ú jtó z k o d á s s a l é b r e d e ­ z ik a k á n ik u la i p ih e n é s b ő l. A k ö n y v h é t után, a s z a b a d s á g id e jé n e n g e d é ly e z e tt "szünet" l e g ­ in k á b b a s z é p ir o d a lm i m ü vekben s z o k o tt p a u z á t h ozn i. B e c s e s ú jd o n s á g a i k a t m á r a té li k ö n y v v á sá rra ta rto g a tjá k a m űhelyek. P e rsze b ő ven va n m iről hírt a d n i, d e a sze m lé b en n em f o g tú lten gen i a k o rtá rsi líra é s epika. A n n á l in k á b b é led e zn e k a szín h á za k . L eg y ü n k p o n to ­ s a b b a k : k é s z ü ln e k a p r e m ie r e k r e - v is z o n t s z e p te m b e r 2 1 -é n , a m a g y a r d r á m a n a p já n nem je le s k e d te k a z ü n n eplésb en ... (M a sze p tem b er 2 3 - á t írunk, d e sze g én y S ip o sh e g y i P é te r é p p e p e rc e k b e n "ellen-írja" a lk a lm i ú j m agyar d rá m á já t. É n e ír, a z ü gyén, é s a z ü n n ep en o ly f ö l ­ tű nően m a g y a r d r á m á tla n te á tru m i g y a k o r la t b ír á la ta k é p p . E g y n a p l e f o r g á s a a l a t t a R á tk a i K lu b b a n f e l o lv a s ó s z ín p a d i p r e m ie r ig v i s z e g y r ö g tö n z ö tt szín m ű v e t ! ) M iv e l a z ő s z e g y ik le g k ie m e lk e d ő b b re n d e z v é n y é t i s a sz ín h á z íg é r i - a z E u r ó p a i S z ín h á z a k U n ió já n a k 2. S zín h á zi F e sztiv á ljá t, o k tó b e r 2 2 . é s n o vem b er 8. között, B u d a p esten e jtsü n k s z ó t a z é v a d e ls ő , m ár l e z a j l o t t p r e m ie r jé r ő l, m e ly u g ya n n em o s tr o m o lja a v ilá g s z ín h á z a t, á m d e r e k a s munka. / K a k u k k to já s/ A Karinthy Színház - működési formá­ jával, célkitűzéseivel, bemutatóinak megítélésével - maga is amolyan kakukktojás a főváros színházi életében. Ennek a másságnak a direktor, K arinthy M á rton ugyancsak tuda­ tában van, és részben nem ok nélkül büszke rá (igaz, az ön­ kritikáról hajlamos elfeledkezni). K a k u k k to já s a magyarí­ tott címe annak a H a r v e y F i e r s t e in -darabnak is (eredeti­ leg: T o rch S o n g T r ilo g y ), amelyet az Ő rü lt nők k e tre c e si­ keres szerzője a homoszexuálisok, transzvesztiták világá­ ról, e "másság" elvi-erkölcsi tolerálása érdekében írt. Per­ sze a vérbeli színházi lehetőséget is észrevette a szerepját­ szás tragikomédiájában, édesbús lírájában a vérbeli szín­ házi ember. A vékonyka - sehol sem ízléstelen - történet ismertetése szükségtelen. A ki­ rekesztettség elleni szót emelés üdvözlendő, és korántsem csak ebben a szűk témakörben érvé­ nyes. Karinthy fordítása-átdolgozása alighanem javított is a szövegen - mely így is a giccshatáron ropja. Ám ahogy a színház minden halványabb alkotást képes lehet "megemel ni" a maga eszköztárával, a szí­ nészek elevenítő erejével, úgy ezt a zenés játékot is átlénye575 �palócföld 93/6 gíthette kellemes látni- és hallanivalóvá. Szellemesen kitágí­ tott díszlettér, ügyes nőimitátorok karikírozó föllépése, és főként két-három jeles színész alakítása hozott a Karinthy Színház szempontjából nem le­ becsülendő művészi ered­ ményt. A legjobb jelenetben Cseke Péter (Arnold), Horváth Lajos Ottó (Ed), Németh Kris­ tóf (Alan) és Sára Bernadette (Laurel) négyese minden le­ hetséges kapcsolatot "kibe­ szél", mindig a másik kettő passzív jelenlétében. (Csak La­ urel nemi hovatartozása mondható többé-kevésbé egyértelműnek. Ő nő.) Ka­ rinthy Márton ebben a félho­ mályosan derengő éjszakai képben, finom ágyjelenetben a nemi, a szexuális dilemmákat az általános emberi létkérdé­ sek, interperszonális viszony­ latok mögé utasította: fölmu­ tatta emberi nemünk minden tagjának kísértő árvaságát, s a vágyat, igyekvést, ahogy küsz­ ködve, nevetve, legyintve árva­ ságunk ellen hadakozunk. A kényes pont a gyermek David (Seszták Szabolcs) je­ lenléte a kvartett mellett. Jobb lenne, ha ő, a kis "homokos" nem asszisztálna életmegoldó kamaszként Arnold és Ed "há­ 576 zasságában". Nem véletlen, hogy az ellenoldalon a már nem fiatal édesanya (Margitai Ági dinamikus, érzékeny meg­ formálásában) a kívülálló szomorúan ámuló kritikai atti­ tűdjével kíséri fia választásait. De tényleg jobb lenne ez a jo b b le n n e l Karinthy Márton jó érzékkel esélyt hagy az is­ kolakerülésre fogékony diáknak, hogy a normális, a "nem más" társadalomba is visszautat találjon. S ha marad "nőimitátor", imitációja a férfinak - akkor is ember válhat be­ lőle, és nem alvilági pária. /A m ezsgyén / Szezonkezdésre jutott egy könyvsorozati bemutató is. A Globe Könyvek 1. darabja (a C é g é r K i a d ó ­ tó l) Bérczes László interjúkötete, amely első főfejezetében Cseh Tamás (és Bereményi Géza) törekvéseinek krónikáját nyújtja, a másodikban pedig a magyar színház marginális tehetségeit, nem szabályszerű pályát befutott alkotóit szó­ laltatja meg. Paál Istvántól Kovács Lajosig, Fodor Tamás­ tól Jordán Tamásig, Halász Pétertől Lukáts Andorig, Tóth Józseftől Jancsó Miklósig tart a sor. Az életutak gyakorta érintkeznek is egymással. A sorozatnak (benne a Katona József Színház első évti­ zedét mérlegre tevő, jövőre várható Mészáros Tamás­ könyvnek) barátokat, érdeklődőket toborzó sajtótájékoz­ tatón a szerző elmondta: édesapja gyűjtötte össze a folyói­ ratokban megjelent írásokat. Köszönet érte a gondos apá­ nak! A magyar sajtó egyik legfontosabb és legkaraktere­ sebb megszólalásmódja immár másfél évtizede az interjú­ műfaj. Ez a forma kiválóan alkalmas volt arra (amikor még alkalmasnak kellett lennie), hogy elharapja, de sejtesse a nehezen kimondhatót - ma pedig az őszinteség, az atmosz­ férikus közvetlenség, a szuverenitás áradhat belőle. É n e ­ k e t, egyéneket hozhat közel, ajándékozhat a korábban uni­ formizált, a szabályszerűtlenségtől rettegő vagy idegenke­ dő társadalomnak. Teljes őszinteség, kendőzetlenség, egy igazság ugyan nincs, de amit Bérczes hősei igazságként fo­ galmaznak meg, az mindig, tényleg az igazság alapvető, döntő része. Az összkép szociológiai értelemben is pontos- �palócföld 93/6 sá teszi - Balassa Péter bevezetője is rámutat erre mit je­ lentett a margó-lét, mezsgye-lét, mint a művész önmaga­ őrzése, illetve mint kényszerhely és kényszerpálya. Bérczes beleérző riporter, húsz éve él a magyar iroda­ lom és színház körforgásában, otthonosságával azonban nem kérkedik, sőt egyik legvonzóbb erénye, hogy a magabiztosság mögött is töprengő, kételkedő, visszakérdező (olykor kedvesen suta) fiatalember (a beszélgetések több­ ségét, szinte mindegyikét java harmincas éveiben készítet­ te). Jó lenne, ha a riportműfajból (amelyre következő ké­ szülő könyve, az erdélyi rendezőt, Tompa Miklóst portretizáló kötet is épül) a még sajátabb véleményformálás, a köz­ vetlen beszéd felé tájékozódna. Akár azzal is, hogy a maga szavaival ismét megírja a Cseh Tamás - Bereményi Géza alkotópáros működésének, sikereinek és kudarcainak tör­ ténetét. Bizony hatalmas árnyéka volt, hatalmas fekete árnyalak maga is. A "hatvanötösök-hetve­ nesek" generációjában a jellegzetes mezsgye-irodalmat művelte, a bulvársajtó sikeres orvostanácsadójaként (a szerelmi és az étkezéskultúra ironikus filozófusaként) is a margón élt, működött. S eltávozott váratlanul, negyvenki­ lenc esztendősen. Éjszakai emlékek villannak föl róla. Éjfélből hajnalba nyúló rádióműsor: kimért, energikus lépteivel eldübörög, hogy egy-egy pohár borral adjon ritmust az idő lomha mú­ lásának. Klubokban, gyanús éttermekben üldögél, kissé hátradöntött felsőtesttel, és szemléli az éj figuráit. A világítatlan fővárosban siet, nem tudni, honnan és hová. Alka­ tához, ifjúságához, orvosi és művészi munkájához tarto­ zott az éjszakázás. Bolya Péter azonban tulajdonképp ügyeletet vállalt. Önmagára nem a legjobban tudott vigyáz­ ni, hát figyelte felebarátait, és okulásukra - ha hajlandók voltak okulni - tucatszor tucatnyi variánsban megírta az önsorsrontó, a szabadsághiányban vergődő értelmiségi csatangolásait, vesszőfutását. Legemlékezetesebb hőse a / B o l y a P é te r á r n y é k a / házát lebontó ember... Szekeresi, Tornyosi, Széke­ si, Halasi, Kettesi, Könyvesi: ilyesfaja nevekre szerette ke­ resztelni mindig egy-egy hősa­ lakját. A mindig-egy hányó­ dót, a sorsvesztő férfit. Az ez­ redvég erkölcsi és irodalmi párbajaiban Krúdy Gyula alakmásának, reinkarnációjá­ nak álmodta magát, írói énjét. Nemzedékének, az 1940 táján születetteknek aligha­ nem a legjobb és legszínesebb mesélője, történetmondója volt, sok-sok keserű tapasz­ talattal az orvoslás, a literatúra, a dzsessz, az éjszaka világá­ ból. A fölényes irónián és a fa­ nyarul költői szófűzésen kívül kevéssé törődött az írás be­ szédmódjával, a forma készsé­ gével - így a rengeteg történet egészében egy életmű előtörté­ nete maradt. De ha kifelejtet­ ték az úgynevezett - a szintén korán elhunyt Gáll István mondotta - "Péterek" prózaíró generációjából, Hajnóczy Pé­ ter, Nádas Péter, Dobai Péter és a többiek mellől, akkor ön­ tudatos, nem agresszív hangú levélben, spirálfüzetből kité­ pett kockás lapon, sietős kéz­ írással tiltakozott. Írnod kellett volna, Péter! Írnod, épp most, és végre, vég577 �palócföld 93/6 re! Székesiről, Tornyosiról, Könyvesiről! Ezt a legutolsó történetet, K o p o r s ó s s ié t... - ezt Krúdy Gyula sem bocsátja meg Ne­ ked az égi vendégfogadóban. Hol lehel folytatni egy nekrológ után.,..? Talán a nagyon régiben, az an­ tikban: a klasszicitásba, a mi­ tológiákba békülve. A C o r v in a K ia d ó által közrebocsátott A n tik le x ik o n u n k persze a ma­ ga nemében a lehető legfiata­ labb. Kissé korosodó német el­ őzményét a magyar adaptálok S z e p e s E r ik a vezette filológus csapata megszabadította a po­ litikai természetű meszesedésektől. A szócikkeket jótéko­ nyan járta át a poétikai kiegé­ szítések ifjító életelixírje, és a tömörítések is frissebbé vará­ zsolták a lexikont. Egyszerkétszer mintha fiatalosan kap­ kodó is lenne az útmutatás. E sorok írója például elsőként a Saturnus címszónak nézett utána - Weöres Sándor M e rü ­ l ő S a tu rn u s című versének elemzése kapcsán -, s bizony az itt találtaknak a négyszere­ sét szedhette össze a jó öreg P e c z négy kötetéből, Jankovics Marcell naptári búvárlásaiból, modern enciklopédiákból. / S a to r a r ep o . .. / 578 Fontos vonatkozások is említetlenül maradtak. Egyébként az átdolgozott lexikon valóban a poétika te­ rületén lelt a legkiválóbb, de a görög-római mitológia egé­ szét (és más mitológiák egy részét), valamint a "civilizációs aranykor" tudnivalóit világos szövegezésben, pontosan, ra­ cionálisan közli. (Ha G.S. Kirk A m íto sz című könyvét is hozzáolvassuk, melyet negyedszázad teltével a tág horizon­ tú H o ln a p K ia d ó közvetített számunkra a tudomány teg­ napjából, akkor azt a rendszerező, elméleti jártasságot is megszerezzük, amelyhez egy lexikon szükségképp kevésbé segít hozzá.) Mutatóban néhány címszó-"kezdemény" a gazdag kí­ nálatból: a n tid o s z is z (vagyoncsere), C i v il is , C a iu s I u liu s (előkelő batavus nemzetség sarja, cohorsparancsnok), h ü d ria (fémből vagy égetett agyagból készült edény), N a g y S á n d o r (gör. Alexandrosz Megasz; Pella, i.e. 356 - Babilon, 323), O rio n (a görög mitológiában vad boiótiai vadász), s z á m o ló g é p (az első i.e. 80 tájról maradt fenn, de rekonst­ ruálni nem lehet a működését),zeu gm a (stilisztikai alakzat, több főnév kapcsolata egy igével). Micsoda bőség! És mennyi titok! Az A n tik le x ik o n cí­ meréül az ún. S a to r - f o r m u lá t választhatnánk: a SATOR AREPO - TENET - OPERA - ROTAS ötbetűs sorokból álló mágikus négyszögét. Az ábécé betűiből létrehozható világteljesség bír varázsos erővel (a szavak az utolsó betűtől kezdve visszafelé is ön m agu kat írják). A négyszög mondat­ szerű összefüggése, jelentése tisztázatlan. Hans Biedermann A m ágikus m ű vészetek zse b le x ik o n á b a n (1989) meg­ adott néhány értelmezési lehetőséget, de ő is föltételezte, hogy netán csak játékos formuláról van szó. Az ilyesfajta "elkalandozások" már nem jellemzik a J o h a n n e s I rm sc h er által jegyzett (ám ismételjük, jócskán átdolgozott) új-An­ tik lexikont; a tudás tárházaként és útra bocsátóként vi­ szont elsőrangú. / H is tó r ia , A r a n y - f é n y b e n / "Emlékezzenk régiekrel,/ Az Szythiából kijüttekrel,/ Magyaroknak eleikrel,/ És azoknak vitézségekrel..." - kezdte 1526 nevezetes eszten- �palócföld 93/6 dejében Pannónia megvételéről szerzett históriás énekét Csáti Demeter. Hárs Ernő Emlékezzünk régiekről című új kötete tehát évszázadokkal ezelőtti tapadási pontot válasz­ tott, a magyar irodalmi és történelmi régiségbe kalauzol noha az archaizálásban nem tartott hajdani poéta-elődjé­ vel. Annál kevésbé, mert a három elbeszélő köteményt és egy verses drámát tartalmazó gyűjtemény valójában in­ kább Vörösmarty Mihály vagy Arany János nyomdokain halad. Ők szedhették volna rímbe a múlt században - mely irodalomtörténetileg már nem "régiség" - Hany Istók le­ gendáját, a Béla király a Blikkben krónika-töredékét, a J eltűz a hegyalján kuruc virtusát. E három költői művel a XIX. század üzen, és a népköltészet. Nem szívvidító egyik "igaz mese" sem. Az 1700-as évek kellős közepén a kapuvári anyakönyvbe bejegyzett torz fi­ úgyermek sorsában - íme, már abban is! - a másság teste­ sült meg. Hany Istók vesszőfutása csak pillanatnyi, re­ ménytelen boldogságot engedett - aztán visszasüppedt a Hanság mocsarába, hogy az utókor egész mondakört fűz­ zön személyéhez (Jókai Mór pedig a Névtelen vár című re­ gényt). Béla király ország-újraépítő műve ugyan megfo­ gant, de a körképet a szegény, árva, tatárdúlta haza vérzi vörösre. A hegyaljai jobbágyoknak is jócskán kellett - még utódaikban is - várakozniuk a "szabadító hajnalra". (IV. Bélát többek között Garay János örökítette versbe - ha már úgyis A z Árpádok címmel vetett papírra nagyratörő ciklust -, és "Thököly ivadékainak" is szép gazdag irodal­ muk van, a mai nagyepikában és ifjúsági prózában példá­ ul.) Hárs Ernő nyilván kiválóan ismeri litearítúránk tradí­ cióit a három témakörben. De 1947-ben, 1949-ben és 1985-ben kikívánkozott belőle ez a három veretes, míves (mindháromszor a korproblémákra is fogékony) szöveg. Bi­ zonyára érezte, hogy főként Arany János szellemének hó­ dol az ilyen strófákkal (tucatszám idézhetnénk őket; ez a Hany Istókból való): "Míg naphosszat ült merengve/ a lápparton egymaga,/ kivilágo­ sodott benne/ szörnyűsége tu­ data./ Jöjj, ne f é l j - enyhébb elembe/ hívta a hab moraja..." Ezeket az óboros, jó versí­ zeket olyan kupában nyújtja ál a költő, amelynek cizelláltsága, kimunkáltsága őrá vall. A hatés hétsoros szakaszokat, a szo­ katlanabb rímképleteket ré­ szesíti előnyben, a négysoroso­ kat is meg-megszaggatja. Egy­ szóval Arany nyolcsorosaitól, felező tizenketteseitől tartóz­ kodni kíván. Ezért a sok meste­ ri áthajtás (vagyis enjambement) is. A rím technikában, a szókészletben részint folklorikus hatásokat vélünk fölfedez­ ni. Érdeklődve, az ismerősség érzetével forgathatja a köny­ vet az olvasó, azt azonban sem­ miképp sem állíthatnánk, hogy ezek az elbeszélő költemények vetekedhetnének az idén Jó­ zsef Attila-díjjal kitüntetett költő és műfordító életművé­ nek legjavával. Szolid, szelíd másodlagosság, pedagógiai at­ titűd lengi be őket, s néha nyil­ vánvaló az ideologikum túlsú­ lya az interpretációban. A gyűjtemény harmóniáját a legterjedelmesebb alkotás, az 579 �palócföld 93/6 1965-re datált dráma, a M a r biztosítja. Viszonylag sokszereplős, ám arányosan tömör színmű, sőt inkább: oratórium (ez legalább annyira kéri a megzenésítést, mint a B é la k ir á ly ..., amiből Szőnyi Erzsébet valóban ora­ tóriumot komponált). Az ural­ kodó a nyíltság, az erkölcsi heroizmus, a bátor döntés és a hősiesség nagyformátumú, emlékezetes figurájaként jele­ nik meg. Hárs Ernő 1920-ban szüle­ tett - Mosonmagyaróvárott. A győri kiadó, a H a z á n k e kötet publikálásával tisztelgett "föl­ dijük" előtt, a szerző pedig a H a ny I stókkal hajtott fejet "arrafelé". A vidéki könyvki­ adás tipikus, becsülendő érté­ ke ez. Nyilván véletlen - vélet­ len? -, hogy a szép kis kötet el­ ső és hátsó borítójának eleven, természeti zöldjéből is kira­ gyog finoman, tartózkodóan az - a r a n y szín. c u s Au r e l i u s ha lá la /A szá za d v é g m agyarsá­ Volt már lexikon, legyen még egy: ritka könyvforma ez e hasábokon. Hasznos Who’s who jelent meg nemrég: a K i k ic s o d a K a s s á tó l P r á g á ig ? A mű értékelés nélküli címsza­ vakban mutatja be a csehor­ ga/ 580 szági és szlovákiai magyar közélet, művészi élet 1223 jeles élő személyiségét. Illetve - máris pontosítást kell tennünk A s z á z a d v é g m a g y a r s á g a sorozat 1. kötetéről -: mivel az anyaggyűjtést lényegében 1991 nyarán zárták le, e lexikon még döntően a csehszlovákiai viszonyokról tudósít. Kivételesen már el­ hunyt kiválóság is bekerülhetett, ám (e könyvforma mai nemzetközi gyakorlatának megfelelően) nincs benne, aki ezt nem óhajtotta, vagy semmiféle segítséget nem nyújtott - önmaga adataival kapcsolatosan - a szerkesztőknek. A B a b its K ia d ó újdonsága így is viszonylag hiánytalan, a politikai életben, a tudományokban, a művészetekben tá­ jékozódni kívánók számára nélkülözhetetlen. Bár teljesen egységes formai elvekkel nem rendelkezik, szakmailag megállja a helyét. A sokfélé, igen precíz (bár szintén nem hibátlan) mutató lehetővé teszi, hogy a források, recenziók révén olyan nevekkel is megismerkedjünk, amelyek a cím­ szóállományban nem szerepelnek. Bevezetőként a csehszlovákiai közigazgatás és iskolarendszer vázlata ismertet és őriz egy immár múltba forduló állapotot. Függelékként az 1945, illetve 1948-és 1991 kö­ zötti magyar lapok listáját és leírását éppúgy megkapjuk, mint a kötet bontását születési évek, sőt külön születési na­ pok szerint is. Előbbiből könnyű a biztatóan alacsony átla­ géletkorra, a lexikonban szereplők fiatalságára, tetterejére következtetni. Utóbbiból kitűnik, hogy például december 15-én egyetlen ottani híresség sem született, mondjuk szeptember 1-én viszont véletlenül egy futballcsapatra va­ ló: tizenegy. Mivel a lexikonműfajt döntően a hiánytalansága, tel­ jessége minősíti, nem baj, hogy elég szerény érdemekkel is bekerülhetett egyik-másik közszereplő. Szavalóversenyen díjazott kamasznak lenni, magyarként: ez Szlovákia, vagy Csehország magyarsága körében fontos dolog. Ugyanígy mindaz, amit a (hasonmásként megjelenő, a 14. köteténél tartó) R é v a i n a g y le x ik o n tervezett segédkönyveinek ezen �palócföld 93/6 1. kötete fölsorakoztat, személyekhez kötött tudnivalók­ ban. Az író Dobos Lászlótól a színész Dráfi Mátyáson át Pikáli Gyula közgazdáig, Tirinda Péter parlamenti képvi­ selőig mindazok életrajzát búvárolhatjuk, akikről remélhe­ tőleg tudtunk már többet-kevesebbet (vagy csupán most ta­ lálkozunk velük?); akik ma is valahol Kassa és Prága közt tevékenykednek, vagy a közelmúltban Magyarországra, esetleg a világ más fertályára települve igyekeznek hűek maradni szülőföldjükhöz és anyanyelvükhöz. A S z ő k e J ó z s e f és V i c z iá n által szerkesztett lexi­ kon minden magyarországi polgárnak hasznára válik (bi­ zonyára a Cseh Köztársaság és Szlovákia magyarjainak is) az. észak-magyarországi régió­ ban pedig tán még sűrűbben le­ kerül majd a polcokról. János Horpácsi Sádor Ardamica Ferenc: Piszokul felhergelve Nem volt nehéz megjósolni Ardamica előző kötetéről (Tejszínhabos halál, Madách Kiadó, 1991.), hogy vissza fog térni és találni eredeti témáihoz és stílusához. Furcsa paradoxona honunk irodalmának, irodalomkritikájának, hogy miközben Páris Zola és a Germinál hallatlan népsze­ rűségét ünnepli, itthon szinte félve írjuk le a realista jelzőt, mintha az végképp idejét múlttá vált volna a postmodern korában. Kétségtelen, hogy Ardamica témái, világlátása közelebb állnak a realizmus klasszikusaihoz, mint a sok­ szor rejtvényszerű modernekhez. Ezt a megjegyzést azon­ ban nem kritikának szánom, sőt, hisz maga a közép-euró­ pai valóság sem haladta meg érdemben az említett stíluseszményt. Az élet küzdelmes, nehéz, s a már meghaladott­ nak tűnő témák: szegénység, nincstelenség, proletár - lum­ penproletár sors is új tartalmakkal aktualitással telítődnek. Ezzel még nem mondtam azt, hogy az Ardamica-novellák a világirodalom élvonalába so­ rolnak, de azt igen, hogy szán­ dékuk és színvonaluk tisztessé­ ges, tisztes. Vannak írók, akik életéveik szaporodtával tágítják körei­ ket, új területeket hódítanak meg, azaz úgy váltanak, hogy megújulnak. Nos Ardamica nem ilyen író. Nem egészen pontos hasonlattal ő inkább egyre mélyebbre ás, újra és új­ ra bejárja élete eddigi tereit. Egyik ilyen szomorúan vissza­ térő témája a szülés közben megsérült kisfiú korai halála 581 �palócföld 93/6 (Hazahoztuk Ferikét, Katica­ bogár). Minden új feldolgozás­ ban lehánt a történetről valami sallangot, magyarázó, tehát nem igazán epikus elemet. A lét akkor is abszurd, ha az élet maga sikeres, telített. Egy kis­ gyerek halála, maga a torz- és koraszülés még a háborútól edzett olvasót is megrendíti. Azért emelem ki éppen ezt a témát, ezt a két novellát, mert ezek hangulata mintegy szét­ sugárzi k a kötetben. Akit ilyen kegyetlenül sújt a sors, az már szinte játéknak veszi, ha ke­ nyerét rovarirtással, fertőtle­ nítéssel keresi. Igen, ebben a kötetben találkozunk a brigád­ dal (A megfelelő telefonszám, Elromlott a lift, Piszokul felhergelve), amely a panelház­ ban magányosan elhalt öreg­ ember többnapos hullája után fertőtleníti a lakást. Ezekben a 582 történetekben nem maga a lenézett munka (miért lenézett, amikor pótolhatatlan?) fázisai a megdöbbentőek, hanem az előidéző okai. Hogyan maradhat a hulla 12 napon át egy bérházi lakásban? Úgy, hogy csak a csaposnak tűnik fel az alkoholista öregember hiánya, mert sem a családjának, sem a szomszédainak nem kell, nem hiányzik. Sőt - tudjuk meg a már-már bohózati elemekkel fűszerezett Elromlott a liftből -, úgy temetik el Pokorny nénit, hogy jószerével sen­ ki sem ismerte, senki se tudja felidézni az arcát. Tetszik nekem - új vonás! - Ardamica gyilkos iróniája, amellyel szakmáját, az. íróságot megcsipkedi. Nem kegyel­ mez sem a köldöknéző, állandóan szenvelgő, az életet csu­ pán megírandó témának tekintő írói pózoknak (Legföljebb novella, Dögkeselyű), sem az üres semmitmondásnak. Egyik kollégám szerint ma túl sok az író, egyáltalán értel­ miségi nálunk, s minthogy a pártállam már nem hajlandó el és kitartani őket, most lázadoznak, siránkoznak. Nos Ardamicának nem adta meg a sorsa, hogy "főhivatású” író lehes­ sen, de ezt talán nem is bánja. Nem kényszerült megalku­ vásokra, hű maradhatott önmagához, a témáihoz. Rosszkedve (Gödény) viszont indokolt, mert siker, visszaigazolás nélkül se lehet élni. De az, hogy mind a két lábával a földön áll - tanúbizonyság ez a kötet is - garantálja, hogy a témái­ ból nem fogy ki, s olvasója is lesz. (M a d á c h K ö n y v k ia d ó , P o zso n y 1 9 9 2 .) �palócföld 93/6 Bajzafi Ferenc Testnek, ami a testé... Mélyebbre ásta magát a kazalban és mégegyszer bekotort a hűs szénaszálak közé. Ott volt, amit elrejtett. Legalább századszor teszi, de ez most fontos, nagyon fontos. Fáradt teste álomra vágyott, a feledés puha, mély bársonyára, ahol az elkínzott elme is megpihen. Annyi szó veszítette már értelmét és annyi törvény az értékét, hogy bizonyosságot csak a jövőtől várhatott, az egyre keserűbb holnapoktól, melyek talán nem is lesznek. Nem szabad lenniük, ha ilyen múltra épülnek. Vaktában mégis kísérletezett. Újra kitapogatta a szekerce nyelét. Az asszony. Bent van a házban - gondolta -, hol is lehetne másutt. A hószegélyű ablakkeretek között kivilágít a késői lámpafény és ő egy másfajta fényre gondol. Fény. Ez a fény remegve szűrődik ki a kis ház ablakán. A lámpa az ő keze munkája, az ablak is, de a fény - van. Átpislákol az üvegen. Megreked az udvar fehérségén, de nem rajzol fehér négy­ szöget s nincs benne a lécek keresztje. Szétszóródik a fehér paplanon és van. A másfajta fény idegen, nem napmeleg, sohasem villan fel egy assszony szemében s a lélekben is hidegséget tá­ maszt. Van. Most úgy tűnt, hogy a szénakazal is csak van itt a téli idegenségben, persze, ha nem lenne, volna más. Például, ott a fészer. Hidegebb, mint a szénakazal, a dérrel lepett vasak fagyot sugároznak és tegnap észrevette a traktoron az első rozsdafoltokat. A mozdítatlan bo­ ronák hegye a döngölt földbe süppedt s akárki hozzáértő elismerné: nem tétlenek csupán, ha­ nem elhanyagoltak. S ami még jobban összehúzta a szíve környékét, mert erről csak ő tudott: gazdátlanok. Szent karácsony! Öreg szomszédjánál, a dombon túl is biztosan felcsendül a Mennyből az angyal holnap es583 �palócföld 93/6 te... Az öreg és vén, vajákos felesége, akit már rég meg kellett volna kérnie, hogy segítsen... Az asszony várandós, újév napján mindenórás lesz, az első gyerek!... De ide nem orvos kell. Valamiféle múltban gyökerező mutatvány, valami nem emberi kell, mely felérhet egy másik nem-emberivel s talán a vénasszony jutott valamire. Cserében a tito­ kért, amelyet tudnia kell, ha nem kevesebbre kérik, mint hogy... Ölje meg a Fényt. Gondolatait szélként söpörte el valami, tekintetét a tompán villogó dombokra vetette és visszahúzódott. Vékony kabátja alá szorította rettegését. És nem segített az ima. A sövény, mely utat jelzett a házig káprázattá vált a túloldalán felremegő fénytől. Hol halványulva, hol élesen felmeredve közelített a fagyos gallyak mögött. Árnyékcsíkok suhantak a havon, végeik elmosódó küllők gyanánt verték azt az ablakból kisugárzó fényfoltot az udva­ ron. Túlvilági fénytorony közeledett, s a ház sarkánál megállt. Mintha örök helye volna ott! A suhanó árnyékküllők megpihentek a fehérségen s a kazalból tompa nyögés szakadt fel. Az embernyi fényoszlop iszonyú burkán jéghideg folyások kavarogtak, beégtek a rejtőző em­ ber szemébe és földöntúli hideget árasztottak a szívébe. De csak egy percig. Keze megtalálta a szekerce nyelét. Dobott. Éles szeme, erős keze volt s a kazal mellett kiegyenesedve egyetlen, kétségbeesett erőfeszí­ téssel röpítette el a biztos halált. "Nevetséges vagyok" - szűrődött agyába egy gondolat. Nevetséges, vagy még annál is rosszabb. A fénytorony megmozdult és beszivárgott a ház falán. Sem rettentőbb, sem egyszerűbb ki­ fejezés nem létezett. A hóra vetülő ablakfény felerősödött, úgy ragyogott a ház mellett, mint egy mélységes, megközelíthetetlen kristálykút. Az ember átgázolt az udvaron, hogy megtalálja a hóba fúródott fejsze nyelét és visszabúj­ jon a kazalba. Reszketett. Megosztott magával még itt is egy idegen világot, mely elvette tőle azt, ami ed­ dig az övé volt. Az övék. Furcsa, izzasztó gondolatok söpörtek végig benne azokról az időkről, melyeket már kényszerűen réginek nevezett. Ő és az asszonya. Milyen idegen, értelmüket vesztett szavak, mintha egy soha meg nem élt múlt szavai len­ nének, egy soha vissza nem hozható kor emlékei. A bőrük verejtékével teremtett otthon... A friss boldogság, mely meg sem érett még igazán s őt máris kivetette magából, mint oda nem tartozót. A teremtett a teremtőt. Nem gyűlölettel, nem harccal: végtelen közönnyel, mint ahogy elenyészik a délutáni fény könyörtelenül nap mint nap, nem tudva, hogy esténkénti távoztával a házban is elhalványodott, végül kialudt a lámpa lángja is és ők ketten... Egy egészen más fényben, emberi fényben... Ez idegen fény! Idegen test! 584 �palócföld 93/6 A tömör világítótorony teketóriázás nélkül vágódott ki az udvarra. Most halványabb a fé­ nye. Akár az ablaké. Elmegy?.. Fény. Gyűlölte a szót, ami azelőtt az életet jelentette számára és most a halál hordozójává vált. S egyre erősödött. Visszahúzódott a kazalba és fagyos ujjakkal ölelte magához a baltát. Az a valami ráérősen végigvitte magát az udvaron. Ily fényesnek még sohasem látta; vakultan meregette a szemét; ünnep, ünnep add meg a léleknek, ami a léleké!.. A fénypalást oly gi­ gantikus testet rejthet, amire nem talált még fogalmat; e fény sarjasztotta félelem tartja gúzs­ ban, hogy ki ne pattanjon a titok!.. Sátán! Üvöltött, s az úton futva utánavágta a baltát. De a fény csak távolodott s az asszony!.. Újév napján mindenórás lesz! Fázott. Odafenn hideg szél járt és ő megállt egy percre. A hatalmas ég felé fordította tekin­ tetét, mintha annak csillagaiból kiolvashatná a jövendőt. Aztán mégis a ház felé vette lépteit. Mostmár bemehet... Ó, Uram! Mint keveredik benne a düh és a szégyen, a könny és a keménység, a testi erő és a lelki gyengeség. Tavasszal... Azon a tavaszi estén, a sokadikon... Az asszony nem engedi magá­ hoz egy ideje, szótlanságával a végsőkig feszíti a húrt... Megállt az ajtó előtt. ... Azon az estén sem szólt az asszony, csak némán tett-vett. Maga felé fordította. Megütöt­ te. Ütleg ütleget követett... Hosszú haját a csuklójára fonta... Tépte, marta fehér húsát s ha te­ hette volna, puszta kézzel szakítja ki a bordáit, taposta még a földön is, mígnem rájött, hogy mennyire nem féltékenység ez... Aztán az asszony, ahogy végsőkig összetörten, de sebzetlen lélekkel felállt és ő, ahogy öklét harapva menekül szégyene elől... Akkor mintha már sejtette volna, hogy az általuk teremtett fény eltűnt. Talán titkok tudója az asszony, mégsem szól, mégsem felel, csak hallgat. Benyitott. Az asszonya aludt. A halvány, áttetsző takaró elfedte a testét s ő észrevette, mily szokatla­ nul meleg van. Egy más természetű meleg. Annak a fénynek a maradéka!.. Indulatainak lepergett homokóráját már-már újra megfordította egy láthatatlan kéz. Va­ lami lengett a ház levegőjében; az a test úgy hevert ott, abban az idegenségben, mint a valóság bűvköréből kivetett áldozat. Mégis megsímította az arcát, aztán lassan a domborodó hasra csúsztatta tenyerét. Megmagyarázhatatlan megnyugvás áradt szét benne, s mintha azt súgta volna, hogy a ma­ guk teremtette fény visszatér. S aztán... Add meg, Uram, a testnek s a léleknek... S még mennyi minden, ami elveszett. Aztán. Elfújta a lámpát. A kihúnyó láng utolsó sugaránál látta, hogy felpattan az asszony szeme 585 �palócföld 93/6 és már kiáltott!... A hosszú, elnyújtott hang elárasztotta a visszhang nélküli házat!.. Nem a fáj­ dalom kiáltása volt ez, nem is a boldog gyönyöré, hanem életet adó, ősi hang, melyre azonnal ráismer az ősi lélek és mozdul a test!.. Remegő ujjai nem boldogultak a gyufával s az újabb ki­ áltás az ágyhoz penderítette; lefogta a hánykolódó testet; Újév napja, Újév napja, hol van még!.. És ő is kiáltott. Hangja elveszett a másik kiáltásban s amint a takaró alól kiszűrődő, gyönge fény erősödött, úgy öntötte el őt is a mindinkább lábra kapó bizonyosság: valahogy majdcsak lesz, valahogy biztosan ... lesz! A fény egyre ragyogóbbá vált a lepel alatt s egy idő után oly pompával ragyogott, mintha nem fedné semmi. Aki pedig életet adott neki, most szorosan át­ ölelte az embere nyakát és sírt. Valahogy lesz. Valahogy mégis csak lesz, addig is, míg érted jönnek, te kis... Akárki vagy boldog Karácsonyt. Valahogy biztosan jobb lesz. Boldog Karácsonyt. Kovács B. Sándor: F o tó g ra fik a 586 �Salgói D. Mihály Jókai Mór a Marson F á b r i A n n a iro dalo m tö rtén ész, az E L T E m ű ve lő d éstö rté n e ti ta n szé k én ek d o c e n se . M eg ­ je le n t m üvei: C ipru s é s je g e n y e (K rú d y G yu láról 1 9 7 8 ) , M ik szá th K á lm á n (A r c o k é s v a llo ­ m á so k 1 9 8 3 ), A z ir o d a lo m m a g á n é le te . I r o d a lm i s z a lo n o k é s tá r s a s k ö r ö k P e ste n . 1 7 7 9 1 8 4 8 . ( 1 9 8 7 ) . J ó k a i M a g y a ro rszá g ( 1 9 9 1 ) . A szerzővel utóbbi könyvéről beszélgettem Balatonfüreden, a Jókai irodalmi nap egyik rendezvényén. Könyvei, kutatási témái ismeretében magától adódott az első kérdés: - M i v o n zo tta Ö n t a X IX . szá za d h o z? - Ha nagyon egyszerűen akarok rá válaszolni, azt mondom: majdnem minden. Egyébként nagyon bonyolult és tekervényes magyarázatot tudok csak adni. Legtöbben, az én korosztá­ lyom és a nálam idősebbek, a XIX. századi regényeken nőttünk fel. A XIX. századnak 1914ben vagy 1920-ban lett vége. Az a mentalitás, amit XIX. századinak nevezünk, eltartott leg­ alább az első világháborúig. A nagyszüleink generációja még ezt a mentalitást, ezeket a szo­ kásokat, ezt a világot hozta magával a családba, és az valami más volt, mint az én gyerekkoro­ mé, az ötvenes években. Ebből átlépni egy egészen más világba nagyon jó volt. Hosszú ideig, kamaszkoromig megvolt ez az affinitásom, aztán vagy tíz évre elmúlt. Egy könyvkiadónál kezdtem el dolgozni, mert végül is irodalmár lettem. Ott viszont nem a régi irodalommal fog­ lalkoztam, hanem a nagyon is modern, kortársi irodalommal. S akkor megint csak nagyon jó volt kilépni ezek közül: vissza a múlt századba. Az embernek szinte saját tartománya lett a XIX. század, ahová mindig el lehetett húzódni. A végén már jobban kiismertem magam ebben a korban, mint amelyikben éltem. Nagyon sok régi szöveget kellett közreadnom, gondoznom a későbbiekben. Memoárokat, naplókat, ezekből lehet a legjobban megismerni egy korszakot. Amikor az ember minden adatnak utánanéz, mindent ellenőriz, ki akarja deríteni, hogy a memoár írójának ki volt a na587 �palócföld 93/6 gyapja, meg az unokatestvére, az inasa, tanítója, s a többi - nos, ez olyan, mintha egy szálat a szövetből kihúzunk és akkor az egész kibomlik, s lehet menni a gombolyag után. Mint egy Ariadné-fonal, csak fordítva. Nem kijutni akar vele az ember a labirintusból, hanem mindig bel­ jebb kerülni. - E b b e n a z ö n -la b irin tu sb a n J ó k a i k a la n d v a g y szerelem ? - Egyik sem, ezeken az érzelmeken már túl vagyok. A Jókai-szerelem tipikus kamaszkori élmény volt. Mára viszont megtanultam szétszedni a szövegeit, megnézni, hogy mi, miért van, honnan és hova való. Ami nagyon érdekelt engem kezdettől fogva, az az hogy valóban mese­ mondó-e csupán , zavartak az ilyenfajta közhelyek. Meg kellene nézni, mondtam magamban, valóban csak egy túlfűtött és rendkívül jól fejlett fantáziának a termékei ezek az alkotások, cselekmények, hősök, helyzetek vagy pedig valami közük is volt a XIX. századi élethez. És itt komoly meglepetések érik az embert. Kiderül, hogy a XIX. századi embereknek egy sereg mindenről egészen más fajta fogalmaik voltak. Az, hogy b e c sü le t, az például élő és létező kategória náluk. Nem is kategória, érték volt számukra, amelyért képesek voltak az életüket kockáztatni. Nagyon sokszor persze nem heriokus indíttatásból, hanem azért, mert ez a köz­ vélemény szemében is fontos volt. Sok mindennek más volt a jelentése. Ma is azt mondjuk sok értékre, hogy mi megtartjuk, hogy fontosnak tartjuk, de akkor az életüket valóban értékekhez, normákhoz igazították. Ez­ zel kapcsolatban nagyon érdekes élményeim vannak az egyetemen a diákjaimmal. Számomra például gyermekkoromban nem okozott problémát, hogy miért nem vehet el egy fiatalember egy Jókai-hős - egy lányt addig, amíg ő magának nincs egzisztenciája. Azt mondják a tanítvá­ nyaim, ennek nincs értelme. Miért ne vehetné el? Elveszi, kész. Majd megteremtik a megélhe­ tésüket. Tehát más elvek alapján épül fel minden kor; a mai emberek egy része, a fiatalság egy része idegennek tartja, nem fogadja el a régit. Nem érti. Én viszont fontosnak tartanám, hogy értsük, mi volt ezelőtt ötszáz évvel, kétszáz évvel, száz évvel. A Jókai-kor nincs még olyan messze. És ha ezeket a regényeket olvassuk, akkor hátborzongató ismétlődésekre bukkanunk. Mikszáth műveiben több ez az ismétlődés, ez az áthallás, analógia, különösen ha a parlamenti írásait olvassa az ember, de Jókainál is van éppen elég. - K ö n y v é b ő l tudom , h ogy h u szo n h ét olyan J ó k a i regén y van , a m ely a X IX . szá z a d b a n j á t ­ s z ó d ik . Ö n e z t a re g é n y h a lm a z t s z é ts z e d te b iz o n y o s s z o c io ló g ia i v i z s g á l a t i m ó d s z e r r e l, é s k ü lö n b ö ző s z e m p o n to k a la p já n sze m é ly e k e t, je lle m e k e t, h e ly szín e k e t, e g z is z te n c iá k a t, c s e ­ le k v é s i le h e tő s é g e k e t é s m ó d sz e re k e t k e r e se tt é s m u ta to tt f e l , e g y f a j t a m e n ta litá s tö r té n e ti s z i n té z is r e j u t o t t v é g ü l. E z e k k ö zü l v á lo g a s s u n k : Ön h o g y a n l á t j a a tu d á s s z e r e p é t, m it j e ­ len tett a tu d á s, a z értelem , a fe lk é szü ltsé g Jókain ak, k o rá n a k ? - Ami talán a legaktuálisabb motívum, s a mai ember számára nagyon érdekes lehet az az, hogy nincs még egy író a magyar irodalomban aki az ú j é le t- k e z d é s e k kényszerét annyiszor ábrázolná, mint Jókai. Tehát történik valami, tönkremegy a sorsunk, újra kell kezdeni. Min588 �palócföld 93/6 den összeomlik, ami eddig volt. Az értékek, a viszonylatok teljesen megváltoznak, a mi szere­ pünk is egészen más lehel, nem is tudjuk pontosan hogy milyen. Ezt ő is legalább kétszer átél­ te: 1849-ben és 1867-ben, de talán még egy kicsit harmadszor is öregkorában, mikor érthetet­ len lesz. számára a századfordulós Magyarország, s ki is szorul belőle egy kissé. Ilyenkor az a központi kérdés, mi teszi képessé az embert arra, hogy ezeket a vészhelyzeteket, vagy válság­ helyzeteket megoldja vagy egyáltalán elviselhetővé tegye? Az. egyik feltétlenül az, hogy értsen valamihez. A középnemesi rétegnek is volt egy "szakmája". "Középnemeskedett" - birtokoskodott és politizált. Ezzel olyan sokra nem lehetett menni, amint a történelem is bizonyította. E huszonhét regény alapján mondható, hogy Jókai szerint feltétlenül valamilyen m ű sza k i tu d á s - esetleg a mérnöki tudás az, amivel lehet valamit kezdeni. A másik, ami nem annyira a tudáshoz kapcsolódik az, a tradíciókhoz való ragaszkodás, a birtokos életforma vállalása. Fon­ tos tehát, hogy valamihez értsünk, legyen valamilyen kenyér a kezünkben, valamilyen szakma; de ugyanilyen fontos a m a g á n tu la jd o n . Ha az a birtokososztály nem tud visszavonulni a birto­ kára 1849 után, akkor nincs passzív rezisztencia, és akkor nagyon sok Bach-huszár van a ma­ gyarok között is, mert megélni valahogy csak kell. Érteni a gépekhez, az valami teljesen varázsos és költői dolog Jókai szemében. Olvastam egyszer egy német monográfiát, amelyben fölmerült az a gondolat, hogy a magyar földről származó műszaki zsenik teljesítményeibe talán az. is belejátszott, hogy generációk nőttek fel Jókain. A gyerekek nemcsak egy szigorúan formalizált és rendszerezett tudásanyag megisme­ résére kényszerültek, amit az iskolában kaptak, hanem a tudásnak, a technikai ismereteknek a költészetével is találkoztak. Ezt nekem elég nehéz volt sokáig felfognom, mármint hogy van ilyen valóban, de aztán egyszer Sopronban a bányászati múzeumban megértettem, hogy a technika szép dolog, költészete van. A XIX. század az még benne volt abban a tudásanyagban, amit el lehetett sajátítani. Vala­ hogy összefüggött az emberek életével, domesztikáltabb volt. Azóta szerintem eltávolodtunk ettől és a tudomány túlságosan is fogalmivá vált. Jókai számára a természettudomány részben titokzatos, varázsos, vallásos dolog volt, részben meg olyan házias, ismerős valami. Jó példa erre a csillagászat, amely ugyan nem kifejezetten technikai jellegű tudomány, de mégis ter­ mészettudomány. Jókai szenvedélyes csillagász volt, s számos regényében megjelennek a csilla-gászkodó hősök. A csillag az ő szemében a földi életnek valamilyen távoli, megfelelő pontja, ahová talán egyszer eljuthat az ember - esetleg halála után. Azt hiszem Fesztiné jegyezte fel, hogy Jókai a Marsra készült a halála után. Sokszor elmondta, ha ő meghal, akkor oda költözik át és ott bizonyára egészen más típusú, másféle, talán el sem képzelhető életfeltételek és élet­ körülmények közé kerül. Őszintén érdekelte és sokat foglalkozott a botanikával, a környezet­ tel. Azt hiszem, hogy a zöldek igazán különb nevet nem tűzhetnének a lobogójukra, mint az övét. Jókai a fákat például olyan élőlényeknek tartotta, amelyeknek éppen fa formájuk van, de 589 �palócföld 93/6 tulajdonképpen majdnem olyanok, mint az emberek. Ez a gondolat egyébként az egész múlt századon végigvonul, de már a XVIII. század végétől tapasztalhatjuk, hogy sok írónk kertjé­ nek fáit, növényeit emberként kezeli. Ami pedig a tudásnak azt a részét illeti, amelyeket mi humán ismeretnek nevezünk, az részben a diákkorban megtanult sajátja volt, később pedig rengeteg ilyen jellegű forrást olva­ sott el. Meg kell mondanom, ezek nagyon sokszor nem tudományos jellegűek, hanem köztes kategóriájúak, ma azt mondanám, ismeretterjesztőek voltak. Ezeknek azonban nem tulajdo­ nított meghatározó fontosságot. Az a benyomásom ezeknek a regényeknek az alapján, hogy hősei közül egyik sem azért lett kiváló, kitűnő ember, mert a humán tudományokban különle­ ges jártasságot mutat föl. De ha kitalálja például, hogyan kell eloltani a bányatüzet, az igen, az már teljesítmény. Vagy mint a Jövő század regényében, felfedezi az ichort vagy a repülőgépet, az megint csodálatos dolog. - M en jü n k eg y lé p é sse l to v á b b . A z elő b b a becsü letről, m int J ó k a i egyik k iem elt erk ö lcsi k a te g ó r iá já r ó l b e s z é lt. L á ssu n k m ég n éh á n ya t a z o k k ö zü l, a m e ly e k J ó k a in á l m e g h a tá r o z ó sze re p e t k a p n a k ? - Az egyik fő kategóriája a h ű sé g . A hűség a helyhez, ahol születtünk, szülőföldünkhöz, a hazánkhoz. Hűség a vallásunkhoz. Nagyon érdekes, hogy minden esetben azt értékeli legin­ kább negatívan, ha valaki elhagyja a vallását s áttér egy más hitre. Jókai nem az egyházhoz ra­ gaszkodott, bár istenhívő volt, de az ő vallásos hite inkább panteisztikus vagy deisztikus: nem annyira az egyházi szertartáshoz és szokásokhoz kötött vallásosság volt ez. Úgy vélte, hogy ha valaki például református, az egyfajta magatartást, mentalitást jelent, amelyhez neki ragasz­ kodnia kell. Valamennyi lejtőre csúszott hőse áttért. Kevés magyar író helyezi arra a piedesztálra, mint időnként ő, a nőket. Valóban egyenrangúnak tekinti őket, másnak mint a férfiakat természetesen, de nála nőgyűlölettel, vagy az emancipációs törekvések túlzó karikírozásával nemigen találkozunk. A nők erkölcsi habitusához azonban más értékeket rendel hozzá. A nő higgyen istenben, de az már közel sem fontos, hogy protestáns vagy katolikus. A férfinak egy­ szerűen hozzátartozik az egyéniségéhez, hogy melyik felekezetnek a tagja. Igen kitüntetett erkölcsi érték továbbá Jókainál a m á so k é rt v a l ó c s e l e k v é s . ( Mostanában ennek nem túl jó az akusztikája, de lehet, majd megint jó lesz.) Ez azt jelenti, hogy saját érde­ keimet alá tudom rendelni mások érdekeinek, esetleg akik többen vannak, vagy akik gyengéb­ bek, netán akik rászorulnak arra, hogy segítsem őket. Ez. persze sokféle néven nevezhető, én azt mondanám, hogy ez a másokért való tennitudás. Az igazi nagy Jókai hősök, elit-hősei mind másokért cselekeszenek. - A Jókai regényekben gyakran megjelenő figura, akit mostanában közismert névvel g a z d a s á g i v á lla lk o z ó n a k nevezünk. Persze XIX. századi szinten. Ez a gaz­ dasági vállalkozó egy bizonyos határon túl nem halmoz föl. Visszaforgatja, szétosztja javait az emberek között, sőt az emberek jólétéért dolgozik. Ez tipikusan XIX. századi felfogás. Dickensnek is ehhez hasonló kapitalizmus-ideálja volt, úgy vélte, hogy a tulajdon addig jó, amíg 590 �palócföld 93/6 átekinthető. Tehát a nagy vagyonok, a mamut tőkék nem helyeselhetőek. A kis közösség, a kis csoport az ideális, amelyben az igazán értékes emberek a többiekért tesznek, dolgoznak, van­ nak. Ez egyébként nagyon szép és megható, ám sajnos idealisztikusnak bizonyult eszményállítás. A h a z a s z e r e te tr ő l külön is szólnék, hisz. ez. majdnem a vallásos meggyőződés szintjén van jelen Jókai világában. Ez nem azt jelenti, hogy bíráló, kritikai észrevételei, vagy ellenérzései nem lennének, akár az úgynevezett magyar lelkület vagy jellem összefüggésében, akár bizo­ nyos kitüntetettnek tartott és heroizált történeti eseménnyel kapcsolatban. Az. ember azzal találkozik legtöbbször a tanulmányokban, hogy Jókai heroizálta 1848-49-et és csak patetikus módon tudott róla szólni. Szerintem kezdettől fogva kétféle viszonya van az egészhez. Egyfe­ lől valóban megjeleníti ennek pátoszát, másfelől a gyűlölködést, széthúzást, kicsinyeskedést, az egymás ellen fordulást is ábrázolja; mindazt ami már a márciusi napokat követően látható volt, és ami aztán a hadi események megindulásával teljesen világossá lett. Ez egyébként összekapcsolható Jókai " s zig e t-e lv é v e l" . Egyfelől van egy nagyon mély és igaz hazaszeretet, másfelől pedig egy állandó aggodalom azért, hogy úgy élünk itt, a hazánk­ ban, mint egy szigeten. Jókai műveiben elevenen él az a már akkor több évtizedes, majdnem száz éve felébredt és felébresztett gondolat, hogy a magyarok a környező népek tengerében, mint más kultúrájúak, s főleg más nyelvűek szétmorzsolódnak. Ez a vízió örökké kísértette őt, s ezért folyton ilyen kis biztonságos szigeteket teremt. Akár az egész ország számára, akár, időnként, az egyes embereknek. Engem ez rázott meg legjobban, az volt a legnagyobb élmé­ nyem, midőn rádöbbentem, hogy mennyire aggódtak már abban a nagy és virágzó békeidőben Magyarországon Magyarországért. - Hogy mindez egy törékeny egyensúlynak az eredménye csupán, és azon jöhetett létre és bármelyik pillanatban összeomolhat. Ezért vannak ezek a szép álmok, a szigetek, ahol úgy lehet élni, olyan jók lehetünk, amilyenek lennénk egyébként ha nem lennének körülöttünk a veszedelmek. Ebben nagyon sok kedves naivitás van, ám ugyanakkor nagyon sok bölcs megfontolás, sőt nagyon sok kisérteties előrejelzés, előrelátás is. A XX. századnak nem egy gondolkodója, vagy nemzetnevelési tervekkel is foglalkozó el­ méje végülis felhasználja Jókai sziget- és kert- Magyarország gondolatát. Elég, ha N é m e th L á s z ló r a gondolunk, aki egyébként rendkívül elítélően nyilatkozott általában Jókairól, bár pátoszának hatása mélyen benne gyökerezett. Ezt Németh maga is tudja egyébként, mert a Kissebbségben azt írja, "ha azt mondjuk 1848, akkor Baradlay Richárd lovagol felénk." - Ho­ lott A kőszívű ember fiaiban ott van Tallérosy Zebulon is, aki egészen más módon vesz részt a szabadságharcban. Jókai már ott is megmutatta a fényeket, árnyakat. Ebben a regényben nem a szabadsághősök és harcosok magasztosulnak föl igazán, hanem az a szegény tétova Jenő, aki fel tudja magát áldozni. A különféle olvasatokban ez vajon miért nem kap hangot? Jókai vé­ gül- is annak nyújt teljes erkölcsi diadalt, aki se nem politizál, se nem igazán heriokus alkat, de ismeri és tiszteletben tartja az emberi élet (mások életének) értékét. �palócföld 93/6 Richard Pražák Petőfi Sándor a cseheknél 1847-1871 között A reformkor klasszikus magyar költésze­ téről, Vörösmartyról és Petőfiről B o h u s la v N o s á k pesti tudósításából 1844-ben érte­ sültek a cseh olvasók.1 Itt tűnt fel először Pe­ tőfi neve a "Kör" nevű egyesület tervezett Petőfi kiadásával kapcsolatban, és a cikk szerzője említést tett Vörösmarty Fóti daláról is.2 1847. január 5-én a Česká vcela lap­ jain jelent meg először Petőfi három verse cseh fordításban, az Etelkéhez, Fa leszek, ha és Az én szerelmem. A versek fordítója - ta­ lán K a r e l S a b in a , erre utal az "S" szignum megjegyzi: "Petőfi a magyar nemzet legkiválóbb lírikusaihoz tartozik." A fordítás hűen adja vissza Petőfi dalainak játékosságát, közvetlenségét és nyelvi szempontból is ki­ fogástalan. De már ezt megelőzően, 1846ban lehetett olvasni Petőfiről a Česká včelá­ ban. A Kvӗtyben megjelent cikk (1846,6.sz.) pedig valószínűleg a Der Ungar (1845. nov. 14., 1076.o.) című folyóirat egyik írásának átvétele. Az egyik cikk arról tudósított, hogy Petőfi beállt katonának, a másikban a híres 592 cseh újságíró K a r e l H a v l í č e k B o r o v s k y , a lap szerkesztője polemizált a magyarországi nemzetiségi politikával a Hóhér kötelének megjelenése kapcsán. Ez volt Petőfi Sándor művének kezdeti cseh recepciója. Az 1850-es években M ó r itz K a tz és A d o l f M ü ller lefordította Petőfi néhány to­ vábbi versét a Lumírban (1854) és Časopis českého muzea című folyóiratban (1858).5 Már F r a n tiš e k Ž á k o v e c is rámutatott a né­ met prágai lapról, az Erinnerungenről írott cikkében (Listy filologické 1918,5.sz., 349359. o.), hogy Petőfi verseinek első J a n N e r u d a -fé le német fordításai 1857-ben jelen­ tek meg az Erinnerungenben.6 Később P a ­ v o l B uj n á k elemezte Neruda első cseh for7 dításait,7 amelyek Obrazy a romance z Uher (Képek és románcok Magyarországról) cím­ mel jelentek meg 1859-ben az Obrazy života (Életképek) című folyóiratban. Ezeknek a Neruda-féle Petőfi-fordításoknak a jelentőségéről sokat írt Pavol Buj ­ nák, J u liu s D o la n s k ý , K o v á c s E n d r e és �palócföld 93/6 mások.9 - Eddig azonban megoldatlan ma­ radt a kérdés, milyen körülmények között bontakozott ki Neruda érdeklődése a ma­ gyar irodalom iránt, milyen forrásokból me­ rített Neruda, és hogyan keletkeztek az. Obrazy života (Életképek) című lapban közölt Petőfi-fordításai, amelyek ennek az érdek­ lődésnek az első konkrét megnyilvánulásai. Neruda Petőfi-fordításainak eredetét eddig csak az irodalmi alapul szolgáló művekkel összefüggésben vizsgálták, amelyeket ter­ mészetesen a német Petőfi-fordításokban keresték. Pavol Bujnák részletesen összeha­ sonlította Neruda Petőfi-fordításait Szarvady és Hartmann német szövegével és a magyar eredetivel, és bebizonyította, hogy Neruda fordításai, jóllehet nem az eredeti­ ből készültek, mégis közelebb állnak Petőfi szövegéhez, mint Szarvady és Hartmann né­ met fordításai. Ezt Neruda zseniális intuíci­ ójának tulajdonította, ami lehetővé tette számára, hogy sokkal jobban adja vissza az eredeti szöveg értelmét, mint Szarvady és Hartmann, akik jól tudtak magyarul.10 Bujnáknak ezt a véleményét emelte ki F .R . Tichý , aki azt állította, hogy Neruda ér­ tette annyira a magyar szöveget, hogy azt a német fordítás segítségével átültethette. Kétségtelennek tűnt számára, hogy Neruda használta az eredeti szöveget, az Ovčák (Megy a juhász szamáron) fordításánál, hi­ szen az eredeti ritmikai formáját itt sokkal jobban sikerült megőriznie, mint Szarvadynak és Hartmann-nak.11 Tichý következte­ téseit Kovács is átvette, megjegyezném azonban, hogy Neruda nemcsak Szarvady és Hartmann fordításait használhatta, hanem egyéb forrásai is lehettek.12 Valamennyi ed­ digi vélekedés Neruda Petőfi-fordításainak fő forrásaként valamilyen, a fordítások alapjául szolgáló irodalmi szöveget tételez fel. Van itt azonban más lehetőség is. Állja­ nak bár Neruda Petőfi-fordításai kétségkí­ vül közelebb a magyar eredetihez, mint a né­ met fordítás, azt nem csupán Neruda zseni­ ális intiúciójával kell magyarázni, amint azt Bujnák tette, vagy Neruda magyar nyelvtu­ dásával, ahogy Tichý feltételezte. A legcse­ kélyebb bizonyítékunk sincs ugyanis arra, hogy Neruda abban az időben akár a legcse­ kélyebb módon is tudott volna magyarul. A zseniális intuíció pedig ugyancsak elégtelen magyarázat Neruda fordításainak jelen­ tésbeli és ritmikai pontosságára. Úgy tűnik, feltételezhető itt egy irodalmi közvetítő köz­ reműködése, aki ismerte a magyar és a cseh nyelvet, és nyersfordításokat készíthetett Nerudának. Ez a hipotézis csak néhány ap­ ró, nem bizonyított tényre támaszkodik, így egyelőre még nem lehet szilárdan alátá­ masztott nézetként elfogadni. Mégis főként a besztercebányai születésű R ie d l S z e n d é r e gondolhatunk, aki a magyar nyelvet taní­ totta a prágai Károly Egyetemen 1854-1860 között, és akinek Album az ifjúság számára című kiadványa14 Petőfi Neruda által lefor­ dított verseinek a többségét tartalmazza. (Riedl "Album"-áról a Kritische Blätter lap­ ján I.J. Hanuš már 1858-ban hírt adott.)15 Riedl a Kritische Blätter egy másik számá­ ban tájékoztatta először a prágaiakat Kertbeny német nyelvű Petőfi-fordításairól, amelyek szintén Neruda forrásaként szere­ peltek.16 Fontolóra vehetnénk azt a körül593 �palócföld 93/6 ményt is, hogy Riedl maga is tehetséges köl­ tő volt, aki első, 1852-ben megjelent Wehmut’s Klänge című gyűjteményével még Grillparzer elismerését is kiérdemelte. Így bizonyára jól tudta közvetíteni Nerudának a magyar eredeti értelmét és formai szépségét. Riedl valószínűleg ismerte is Nerudát, már a prágai értelmiségi és művészkörökben meg­ ismerkedhetett vele. Petőfinek az Erinnerungen és az Obrazy života lapjain Neruda fordításában megje­ lent versei, költészetének korai korszakához tartoznak, ahol a zsánerképek, a hangulati versek és a jellegzetes népköltészeti ihletésű költemények voltak túlsúlyban. Neruda Pe­ tőfi iránti érdeklődésének fontos bizo­ nyítékát a második világháború után fedezte fel M i r o s l a v L a is k e , aki Neruda magyar fordításairól készült tanulmányában (Česká literatura, 1.sz., 85-87.o.) Nerudát Jókai Pe­ tőfiről írott cikke "anonim fordítójának és terjesztőjének" tartotta. Mégpedig a Ma­ gyar költő (Básník madarský, Rodinná kro­ nika 1863, 29-32.SZ.) című írásában találha­ tó "számos Petőfi-idézet fordításának nyel­ ve, stílusa és jellege alapján". De a határo­ zott állásfoglaláshoz hiányzott Laiskének "bármilyen más bizonyíték, amely igazolta volna ezeknek a feltevéseknek a helyessé­ gét.". A stilisztikai és a lexikai elemzés teljes mértékben igazat ad Laiskének. Sok helyen találunk jellegzetes nerudai intonációt, sa­ játos szószerkezetet és rímvégződést. Az esetek többségében ezek a fordítások meszszemenően a legjobbak az akkori cseh Petőfi-fordítások közül, beleértve Neruda koráb­ 594 bi fordításait is az Obrazy života című lap­ ban. Sodró lendületűek, világos képeikkel és nyelvi tisztaságukkal tűnnek ki. Különösen jól sikerültek ott, ahol Neruda olyan él­ ményt költ át, amelyet maga is átérzett, és amely személy szerint közel állt hozzá. Így van ez a Jó öreg kocsmáros című versben, amelyben Petőfi az édesapjáról beszél. En­ nek a versnek a részletei a Rodinná kronika közleményében olyan nerudaian hangza­ nak, mintha szerzőjük nem Petőfi, hanem maga Neruda lenne. Ha azonban más, meggyőzőbb bizo­ nyítékot szeretnénk, akkor legyen az a Ha az isten című vers, amelynek záró sorait Ne­ ruda 1862. november 4-én tette közzé a Hlas (Hang) című lapban, híres halottakról szóló napi tárcájában. Ez a befejezés szó szerint megegyezik a Jókai-írás fordításában meg­ jelentetett költemény soraival; nem kétsé­ ges, hogy szerzőjük azonos. A Magyar költő című fordítása valószínűleg a halottak napi tárcájával egy időben keletkezett. Erről ta­ núskodik a tárca záróképe is, amely magával ragadó nemzeti ima az utolsó boldog áldoza­ tért, az emberiség szent szabadságáért foly­ tatott harcban, és tiszta visszhangja Petőfi Egy gondolat bánt engemet... című versének, amellyel a Jókai-írás is zárul. A negy­ vennyolcas forradalmi évnek ebben a zseni­ ális víziójában Petőfi saját jövendő sorsát megidézve, egyedülálló forradalmi verset al­ kotott, világirodalmi viszonylatban is valódi gyöngyszemet. Neruda legjelentősebb ma­ gyar vonatkozású fordítói érdeme ennek a versnek lefordítása. Míg az első időszakban - a Česká včela �palócföld 93/6 hasábjain megjelent első Petőfi-fordításoktól (1847) egészen a Müller-féle (1858) és a Neruda-féle fordításokig (1859) - az első német átültetések polgáriasan átfésült ro­ mantikusát látjuk Petőfiben, és csupán könnyed bordalait, a végtelen puszták és juhnyájak festői képeit csodálhatjuk meg, a hatvanas évek elején - Neruda érdemeként - utat tört magának Csehországban egy má­ sik, valósabb elképzelés Petőfiről, arról a költőről, aki mindig a "nép nevében" beszélt. A költőt a magyar néppel azonosította Petőfi első cseh gyűjteményes kötetében (B á s n ě A le x a n d r a Petőfiho, Praha 1871), a cseh radikális demokrata K are l Tůma is, aki a kötet verseinek többségét fordította, és az előszót írta. Előszava értékes irodalmi ta­ nulmány is egyben, amelyben Karel Tůma bemutatja "a szabadság és szerelem dalno­ kát", Petőfi Sándort, ki "mint népének igazi fia szól hozzánk". Tůma azért tartotta fon­ tosnak közreadni Petőfi verseit a csehek szá­ mára, hogy a szabadság és a hazaszeretet szent és hatalmas lángja áradjon szét belő­ lük a cseh keblekbe, és szolgáljon földieink akkora örömére és felüdülésére, "amilyen­ ben nekünk volt részünk a közös munká­ ban". F r a n tiš ek B r á b e k is kivette a részét Petőfi válogatott verseinek fordításából, "amelyet odaadó mély ragaszkodás, lelkes szeretet kísért, amelyet a börtönök homá­ lyában kezdtünk meg, és drága, derék né­ pünk boldogabb jövőjének hajnalán fejeztünk be."19 Karel Tůmát egyébként 1868-1870 kö­ zött a Národní listy (Nemzeti Lapok) szer­ kesztőjeként radikális osztrákellenes néze­ teiért többször elitélték és bebörtönözték. Életpályájának elején (1843-ban született) a radikális demokraták közé tartozott, a szo­ ciális forradalom odaadó híve volt, és abban a nemzet haladásának feltételét látta. Iro­ dalmi nézetei közel álltak a Máj (Május) nemzedék eszméihez. Ennek társadalmi és irodalmi légköréből fejlődött ki publiciszti­ kai, majd irodalomtörténeti munkássága is. Az 1870-es években monográfiákat adott ki G e o rg e W a sh in g to n ró l, G iu s e p p e M a z z i n i- ről, az amerikai és a belga forradalomról, stb., majd a nyolcvanas években többek kö­ zött egy monográfiát jelentetett meg K a r e l H a v lič ek B orovský ró l.20 Tůma csak alkalmanként írt verseket, és versfordítóként is sok hiányossága volt: nem volt megfelelő érzéke a versek ritmikai tago­ lásához, archaikusan fejezte ki magát, stb., ám Petőfi forradalmi verseinek eszmei mon­ danivalóját pontosan tudta visszaadni, mi­ vel maga is hasonló demokratikus világnézet kialakítására törekedett. Jó példa erre Föl­ támadott a tenger, Kard és lánc című versek fordítása. Rendkívül sikeresen tolmácsolta Tůma Petőfinek az európai forradalmak sorsa és az európai népek közönye felett ér­ zett csalódottságát abban a korszakban, amikor a forradalom zászlaját már csak a magára maradt magyar forradalom tartotta magasban, az. Európa csendes című versben. Tůma Petőfi forradalmi elszántságát is hí­ ven közvetítette a 15-dik március, 1848 cí­ mű versben, amint azt a válogatásról írott recenziójában Jan Neruda szintén kiemelte. Kevésbé sikerült visszaadni Petőfi jellegze­ tes költői ellentéteit, ami Tůma költői tehet595 �palócföld 93/6 ségének korlátairól tanúskodik. Ezért az ál­ tala lefordított versek közül sok, például a Szabadság, szerelem! is görcsösnek tűnik és felületesnek is. Ez a görcsösség és felületesség a rímbeli ötletesség hiányával együtt különösen Petőfi epikai költeményeinek fordításaira nyomta rá bélyegét (például a Három szív története vagy Szilaj Pista), amelyek közül legjobban a Szécsi Mária című történelmi epikai költe­ mény sikerült, Murány várának hős védőjé­ ről, annak a Wesselényi nádornak a második feleségéről, aki osztrákellenes összeesküvést szervezett, és még 1667-ben, az összesküvés elárulása előtt meghalt. Petőfi némelyik természeti és hangulati képe Karel Tůma tolmácsolásában S v a to p lu k Č ech idillikus ábrázolásmódjára emlé­ keztet, de van bennük a nerudai termé­ szetességből is. Hiányzik azonban belőlük ezek költői leleményessége, választékossága, és sok helyen a versforma, a ritmus szem­ pontjából is sántítanak. Jóllehet Tůma leg­ jobb fordításai (A csárda romjai, A puszta télen, Falu végen kurta kocsma) Čech és Neruda verseire emlékeztetnek, ezeknek a ter­ mészeti és idillikus képeknek a többsége kö­ zelebb áll Boleslav Jablonský költészetéhez és a cseh újjászületés idillikus lírájához, amely egyfajta nyelvi archaizmusban is megnyilvánul. Egészében véve Tůma könnyedén fordí­ totta Petőfi verseit, csak néhol érzik görcsös igyekezete, hogy betartsa a rímképleteket. Olykor lett bizonyos lexikai változtatásokat, de mindig erős érzelmi töltéssel fordított, és arra törekedett, hogy visszaadja a versek 596 eszmei mondanivalóját. František Brábek fordításai ugyan tartalmilag pontosak, de a verselés szempontjából kevésbé találóak; Brábeknek nincs sok érzéke, hogy a csatta­ nót jól kifejezze, amely Tůma fordításaiban rendszerint jól sikerült. Brábek csak néhány kivételes esetben közvetíti Petőfi költészeté­ nek képi szépségét (találó például a Jöven­ dölés és Szilveszter éje 1847-ben című ver­ sek Brábek-féle fordítása). Karel Tůma, Petőfi Sándor cseh vers­ gyűjteményének a szerkesztője, Jan Neruda három fordításával (Piroslik már a fákon a levél, Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Pál mester) egészítette ki a válogatást. A gyűjtemény két fő fordítójával való össze­ hasonlításból Neruda kerül ki győztesként. Fordításai gördülékenyek, kifejezőek, viszszaadják Petőfi verseinek népi termé­ szetességét és idillikus nyugalmát. Mindez költői látásmódjának volt köszönhető, így Petőfi az akkori cseh környezetben csupán Jan Nerudában talált méltó fordítóra, jólle­ het a három vers nem tartozik Petőfi legje­ lentősebb művei közé. Neruda nemcsak fordítóként foglalko­ zott Petőfivel, hanem tárcaíróként is, még­ pedig a Národní listy 1871. december 17-i számában megjelent írásában. Ez az ismert és a szakirodalomban már sokszor idézett Básně Petőfiho (Petőfi költeményei) című tárca, egyben Petőfi első cseh nyelvű gyűjte­ ményének a kritikája. Már Neruda bevezető szavai is emlékezetesek. Petőfi munkásságá­ nak mélyreható jellemzését és a magyar nemzet életében betöltött jelentőségét mél­ tatva Neruda ezt írta: �palócföld 93/6 "Különleges eseménynek tartom, hogy Petőfit bevezetik a mi irodalmunkba, s azt is, hogy milyen módon vezetik be. Nem tudom, hogy az egész világirodalomnak melyik köl­ tője volna nekem kedvesebb Petőfinél, aki nem klasszikus, bizony nem az, hanem csak és csak Petőfi, a szerelem, a hazafiság és a szabadság legtüzesebb dalnoka! Petőfi az a gyémántkapocs, mellyel a magyar irodalom a világirodalomhoz kapcsolódott. A szép, tüzes magyar nemzetnek nincs nála nagyobb fia, és nem volt szeren­ csésebb napja, mint az, melyben Petőfi meg­ született. Szép tulajdonságai vannak ennek a nemzetnek: elragadó tűz, mély érzés, nagy vendégszeretet, még nagyobb őszinteség, vérző haza- és szabadságszeretet, s mind­ ezek alatt valamilyen régi titkos bánat, meg­ hatóan elégikus tónus; s mindeme tulajdon­ ságok Petőfiben találnak eszményi kifejező­ dést, benne kristályosodtak ki, váltak költői megtestesüléssé. Ha semmit sem tudnánk erről a nemzetről, csak Petőfi verseit ismer­ nénk, egyúttal a nemzet legfinomabb idegeit tapintanánk. Hol van a mi Petőfink?" Neruda így folytatja: "Hogyan ajánljam Petőfi verseit? Minden művelt ember leg­ alább irodalmi jelentősége alapján ismeri, a válogatott művek megjelenése után eléggé szeretni fogják őt nálunk - talán nagyon is sok epigonja lesz. Egyelőre csak azt mond­ hatom: ha szép románcot akarsz olvasni, ol­ vasd Petőfit, ha lelkes himnuszt akarsz ol­ vasni a hazához, ha víg dalt, szerelmes éne­ ket akarsz, Petőfit olvasd. Irodalmunk sze­ rencsés a fordításokkal, nagy lelkiismeretes­ séggel, nagy megértéssel dolgoznak nálunk, melyhez majdnem mindig költői tehetség is társul. A Básně Alexandra Petőfiho (Petőfi Sándor költeményei) című kötet versei leg­ jobb fordításaink közé tartoznak. Folyama­ tosan olvashatók, mint bármely eredeti cseh költemény, a szó olyan lágyan simul a gon­ dolathoz, mint a játékos hullám; a cseh tűz és a cseh gondolat villanása úgy fénylik és világít itt, mint magának a nagy magyar köl­ tőnek a tüze és villáma. Annyi bzonyos, hogy e verseknek semmilyen más nyelven nem született jobb fordításuk. Hozzáteszem még ehhez, hogy Petőfi az eszményi szabadság dalnoka volt, egy csak most előre jutó nem­ zet dalnoka - hol érthetnék hát meg őt jobban, mint nálunk!2 2 Neruda Petőfi iránti csodálatát vallotta meg abban a korszakban, amikor a cseh-ma­ gyar viszonyban az osztrák-magyar kiegye­ zés után megjelentek az első árnyak; jóllehet 1871 volt az utolsó év, amikor még az osztrák-cseh kiegyezésben is reménykedni lehe­ tett. A cseh költő a magyar jellem alapvető tulajdonságainak ideális megtestesítőjét látta Petőfiben, akinek tehetsége, Neruda szerint "a kornak megfelelő rokonszenvet" váltott ki. A tárca befejező soraival Neruda világo­ san kifejezésre juttatta, miben mutatott Pe­ tőfi példát, és miben gyökereztek népszerű­ ségének okai a csehek körében. Neruda Petőfihez fűződő kapcsolatában sajátos helyet foglal el Honvéd című verse, amelyet Neruda 1861-ben illegálisan kül­ dött el Svájcba Kossuth cseh levelezőjének J o s e f V á c l a v F r i č nek, aki azt P.Z. aláírás­ sal tette közzé Ceh (Cseh) című osztrákelle597 �palócföld 93/6 nes politikai lapjában, ugyanazon óv októbe­ rében. Ebben a versben Neruda Petőfi min­ tájára a magyar forradalmi hadsereg harco­ sának, a híres honvédnek a képét rajzolta meg, ezáltal a forradalmi Habsburg-ellenesség hagyományát élesztette fel. A versben Petőfi Sándor forradalmi gondolatianak visszhangjára akadhatunk: a magyar forra­ dalom példáját Neruda a korabeli cseh této­ vázás intő ellentéteként állítja elénk. Ezt a verset később, 1882-ben I v a n V a zo v fordí­ tásában a Nauka című bolgár folyóirat kö­ zölte, és a K o b u rg F e r d in á n d ellen harcoló bolgár forradalmárok népszerű mottójává vált.23 Vörösmarty Szózatának lefordítása és Petőfi kiemelkedő forradalmi művének fel­ ismerése, amint az Neruda Honvéd című versében vagy az Egy gondolat bánt engemet... című vers valamint a Magyar költő cí­ mű Jókai-írás átültetésében is megmutatko­ zott, határkövet jelentett Neruda magyar irodalommal kapcsolatos látásmódjában. Vörösmarty Szózatától a petőfies hang­ vételű Honvéden keresztül Jókai Magyar költőjéig a magyar irodalom megismerésé­ ben Neruda már Pefőfi forradalmi útján ha­ lad. Megismerte a magyar forradalom szo­ ciális forradalmi programját, és azt Karel Tűmának, Petőfi Sándor első cseh versgyűj­ teménye szerkesztőjének és fő fordítójának is közvetítette. Nerudának ezt az úttörő tettét termé­ szetesen nem csupán költői zsenialitásával lehet magyarázni, hanem a megváltozott társadalmi és politikai összefüggésekkel is. A Bach-korszakban Csehországban a ma­ 598 gyar téma és a szerző puszta választása is a kormánnyal szembeni ellenzéki gondolko­ dásmód kifejeződése volt; a kritikai mérté­ kek finomulása csak az 1850-1860-as évek fordulóján következett be, amikor a helyzet változásával adottá váltak a reális feltételek a cseh-magyar kulturális, sőt politikai együttműködés elmélyítéséhez is. Ebből a szemszögből is kiemelkedőek Neruda érdemei a magyar irodalom megis­ mertetésében, hiszen a korabeli cseh törek­ véseket szem előtt tartva figyelt fel a magyar eredményekre. Nerudát nemcsak a "világba való áttörés" iránti vágy vezette el a magyar irodalomhoz, hanem a kor parancsa, hogy irodalmi programját kora politikai törekvé­ seihez igazítsa. Neruda Petőfi, Vörösmarty és Jókai iránti érdeklődése ugyanakkor saját művé­ szi és eszmei fejlődéséi is híven tükrözte; Neruda átvette ezektől a szerzőktől azokat az elemeket, amelyek összhangban voltak saját művészi-eszmei koncepciójával. Fő­ ként Petőfi hazafiság-felfogására gondo­ lunk itt, amelynek célja az ember szociális felszabadítása, a nemzet felemelkedése, és az egész emberiség szabad fejlődése. A be­ tyár - a társadalom számkivetettjének motívumától, aki a szegényeket ért jogtalan­ ságok miatt áll bosszút, Neruda eljutott Pe­ tőfi forradalmi hőséhez, aki a szent világsza­ badságért harcol. A témaválasztással együtt fokozatosan csiszolódott és tökéletesedett Neruda magyarról fordított műveinek a nyelve és stílusa is. A magyar irodalomról alkotott szemléletére így az eszmei és művé­ szi fokozatosság vált jellemzővé. �palócföld 93/6 Nerudának a magyar irodalomhoz, és fő­ ként Petőfi Sándor költészetéhez fűződő vi­ szonya a cseh költő életművében fontos he­ lyet foglal el, egyszersmind elősegítette Pe­ tőfi forradalmi üzenetének a hívebb megis­ merését nemcsak a cseh radikális demokra­ ta és liberális politikai tábor soraiban, hanem a cseh nép körében is. Petőfi költői műve ez­ által jelentősen hozzájárult azokhoz a cseh nemzeti felszabadító és társadalmi törekvé­ sekhez, amelyek a többi európai nemzettel való teljes egyenjogúság elnyerésére irányul­ tak. Jegyzetek 1. L. Česká včela, 1844, június 9., 55.sz., 220. 2. Uo. Új közlésben Kiss, J.: Petőfi adattár I, Budapest 1987, 20. 3. Petőfi ver­ seinek első cseh fordításai Na Etelku, Chci býti stromem, Má láska - a Česká včela c.folyóiratban jelentek meg (1847. január 5., 2.sz., 5.) és a fordító S jelzést írt alájuk, amint azt Sárkány, ().: Magyar kulturális ha­ tások Csehországban 1790-1848.c munká­ jában közli. Budapest 1938, 46. Feltételez­ hetjük, hogy ez a fordító Karel Sabina volt, aki nálunk ebben az időben egyike volt az el­ sősöknek, akik a magyar irodalom iránt ér­ deklődtek. 4. V.ö. Česká včela, 1846. ápr. 17, 31. sz., 124. L. még Sárkány Oszkár váloga­ tott tanulmányai, Budapest 1974,49., 62. 5. V.ö. Petőfi, S.: Ovčák (Megy a juhász szamá­ ron), Lumír 1854, 1135 (Ford. Katz M.) és Petőfi, S.: Čarovná noc Holdvilágos éj) és Neštastný (Boldogtalan voltam) in: Ukázka z básnictví madarského, Časopis českého muzea 1858, 4146 (ford. Müller A.). 6. Der Schä fer (Megy a juhász szamáron). Von Pe­ tőfi. Nach dem Magyarischen von J.N., Erinnerungen 1857,313. 7. L. Neruda a Pe­ tőfi (N. és P.), Bratislava c. folyóirat 1932, 391-404. 8. Az Ukradený kůň (Lopott ló), Ovcák (Megy a juhász szamáron), Pan Pavel (Pál mester), Betyár (Piroslik már a fákon a levél...), Loupeſ ník (Fürdik a holdvilág az ég tengerében...), Dobrodružství vlka (Farkaskaland), Setkáni v pustě (Pusztai találkozás) és Ó, krásná noc (Fönséges éj!) c. megjelent versekről volt szó, amelyeket, Obrazy a ro­ mance z Uher (Képek és románcok Magyarországról) c. tettek közzé az Obrazy života 1859. szeptember 9-i számában. Betyár (Pi­ roslik mar a fákon a levél...), Loupežníik (Fürdik a hodvilág az ég tengerében...) és a Pan Pavel (Pál mester) c. verseket Neruda fordításában átvette Petőfi verseinek saját gyűjteményes kiadása számára, Básně Ale­ xandra Petőfiho (Petőfi Sándor költemé­ nyei, Praha 1871, 160-163) annak szerkesz­ tője Karel Tůma. 9. L. Bujnák, P.: i.m. (7. jegyzet); Dolanský, J.: Alexandr Petőfi, básník madarského lidu (P.S., a magyar nép köl­ tője), Praha 1950; Kovács, E.: Neruda és Pe­ tőfi. Irodalomtörténet 1950. l.sz., 79-91; Pražák, R.: Jan Neruda a madarská literatura (Jan Neruda és a magyar irodalom), Sborník prací filosofické fakulty brněnské university 1958. D 5, 91-101, stb. 10. L. Alexandr Petőfis Gedichte. Aus dem Ungarischen von Fr. Szarvady und M. Hartmann, Darmstadt 1851 1l. U.o. 87. L. Tichý, F.R.: Petőfi a my (P. és mi), Nový život 1949,8.sz., 62-65. 12. V.ö. Kovács, E.: i.m., 87. 13. Riedl Szendéről v.ö. pl. SAS. A.: Riedl End­ re hídverési kísérlete a cseh és magyar szel­ lemiség között a Bach-korszak Prágájában 1854-1860, Bratislava 1937; Kemény, G.G.: Riedl Szende prágai korszaka és harca a tu­ dományos kritikáért, Irodalomtörténet, 1950, 2,sz., 70-90; Adamová, Z.: Szende Ri­ edl, ústřední postava česko-madarských literárních vztahú v 50. letech minulého století, Slavia 1958, 2.sz., 273-287; Pražák, R.: Češi a Madař i v nerudovské Praze (K českomadarskym kulturním vztahum na sklonku padesátých let), in: Z doby Nerudovy, Praha 1959,50-57; Šimeček, Z.: Z počátku institucionálního zajištění hungaristickych studií v českých zemích, Slovanský prehled 65, 1979, 5.sz., 400-405. 14. Album az ifjúság számára, Prága 1858. 15. Rückblick auf die jüngste Literatur von und über Östereich, Kritische Blatter 1858, 188-189. l 6 . Kritische Blatter 1858, 26.sz., 307-308. 17. Rodinná kronika 1863, 29.sz., 344-347; 30.sz., 599 �palócföld 93/6 360-363; 31 .sz. 370-374; 32.sz., 382-385. Ez a hozzávetőleg húszoldalas Jókai által írott Petőfi-életrajz Egy magyar költő életéből címmel, amelyben Jókai személyes vissza­ emlékezései mellett, a költő irodalmi mun­ kásságának keresztmetszetét is adja. Jókai­ nak ez a remeke még keletkezésének idején 1855-ben megjelent néhány német folyói­ ratban (Ungarische Post 1855, 3-7.sz.; Wanderer 1855, 286; Die Donau 1855, 239 és köv.), innen került be Schuselka kalendáriu­ mába (Franz Schuselka's National-Kalender). Innen vette át a legnagyobb valószínű­ ség szerint a Rodinná kronika egyik szerzője is, aki Schuselka rossz cseh renoméjára való tekintettel írásának forrásaként csak a pon­ tatlan Z Nationalu megjelölési használta. Nem egy "eddig ismeretlen Jókai-cikk" volt ez tehát, ahogy Laiske írja, hanem éppen el­ lenkezőleg a legismertebb cikkei egyike; Pe­ tőfi életének első részletesebb vázlata, amelyből akkor Európa újságírói merítet­ tek. (Bőségesen hoz erről adatokat már Wurzbach, C.:.Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, 10. Band, Wien 1863, 252.) 18. Az eddigi irodalomban hosszú ideig tévesen vették át azt az adatot, amit Pražák, A.: Literatura česká XIX. st. cí­ Olexa József: G ra fik a 600 mű müvében közöli (Praha 1907, III.r., 2.sz., 282), miszerint Neruda a halottaknapi tár­ cában lefordította Petőfi Sen o smrti c. ver­ sének egy részét. Valóban, Ha az isten... c. versről van szó a Szerelem gyöngyei Bertá­ nak (Pesti Divatlap 1845, 2-4.sz., 751 és köv.) szerelmesvers-ciklusból, amit Mednyánszky Berta tiszteletére írt Petőfi. Petőfi Halálom c. rövid négysoros versének 1844ből (az egyetlen ezen a címen) nincs ehhez semmi köze. 19. Básně Alexandra Petőfiho, Praha 1871, 8. Petőfi verseinek Tůma által szerkesztett gyűjteményes kiadásáról és an­ nak előszaváról már említést tett Rákos, P.: Patř í i české kultuře, in. Petőfi, S.: Blesky rozhněvané a křídla motýlí, Praha 1973, 89. 20. V.ö. Tůma, K.: O boji národa amerického za samostatnost, Praha 1871; uő.: O Jiří Washingtonovi, zakladateli svobody ame­ rické, Praha 1872; uő.: Apoštol svobody (G. Mazziniről), Praha 1873; uő.: Ze života melého národa (Belgiumról), Praha 1874; uő.: Karel Havlíček Borovský, Praha 1883. 21. Neruda, J.: Básně Petőfiho, Národní listy, 1871. dec. 17. 22. Uo. 23. V.ö. Pražák, R.: Neruduv Honvéd v Bulharsku, Slovanský přehled 44, Praha 1958, 2.sz., 127. �Szenográdi Péter Szécsény városkörnyékének cigány-lakossága - Társadalomföldrajzi vizsgálat - A hazai cigányság száma a legszerényebb számítások szerint is félmillió f ő, amely meg­ haladja a többi itt élő nemzetiség összlétszámának adatát. Ez már önmagában is magyaráz­ za a téma iránti érdeklődést, azonban egyéb fontos szempontok is indokolttá teszik a további cigányság-kutatást. A létminimum alatt élők között jóval nagyobb az arányuk: részben ennek következménye, hogy szinte minden vizsgálandó tekintetben jelentősen eltérnek a többi etnikum mutatóitól. A rendszerváltás után új helyzetbe kerültek, ezért a változások mértékének, irányának a meghatározása indokoltnak tűnik. Az etnikai kérdés kutatását a térségeinken végigsöprő nacionalista hullám is időszerűvé teszi. A cigányokkal szembeni ellenszenv hang súlyozottabb, mint más etnikumok esetében és "internacionalistának" tekinthető. A velük kapcsolatos kutatás ott különösen indokoltnak tűnik, ahol számuk vagy arányuk az átlagnál magasabb. Nógrád megyét az utóbbi szempontból csak Borsod-Abaúj-Zemplén megye előzi meg, a megyén belül pedig a szécsényi városkörnyéken a legmagasabb a cigányság aránya. * A Nógrád megyei cigányok történetének áttekintése alapján legelső megjelenésük e terü­ leten a török időszakhoz köthető, a végvári harcok állandósulása miatt nem lehetett a nyugati államokban tapasztalt erélyességgel fellépni ellenük. Szilárd hatalom csak a megye 1683. évi végleges felszabadulása után jött létre, azonban a 601 �palócföld 93/6 lakosság száma ekkor az 1526. évi 70.000-rel egyezhetett meg, több tucat település, köztük Szécsény teljesen elnéptelenedett. A gyakori járványok és a jobbágyok alföldre szökései is fo­ kozták a nagybirtokok munkaerőhiányát, ezért az 1691. évi megyei statutumban módosítot­ ták a korábbi, nyugatihoz hasonló cigányellenes rendeleteket, és a vajdáknak alávetve meg­ engedték, majd a következő évszázadban már elő is írták a letelepedésüket. 1777-ben a cigá­ nyok a megye lakosságának már az 1,21 százalékát alkották. Több területen, így a Jászságban, Erdélyben a munkáskéz hiánya mellett az etnikai sokszí­ nűséggel és az. ebből fakadó nagyobb toleranciával magyarázzák jelentős létszámukat - Nógrád esetében ezt a tényezőt kizárhatjuk. Nemzetünk egyik legnagyobb néprajzi csoportja a jó­ részt Nógrádban élő palócok illetve a cigányok letelepedése között nem mutatható ki össze­ függés. Ennek a legfőbb oka az, hogy a bizonytalan eredetű palócok területi jogai különálással sosem rendelkeztek, és a cigányok megjelenésének az idején már teljesen magyarrá váltak. A komoly létszámú szlovákok között is sok volt a kézműves, gazdasági konkurencia alakult ki a két etnikum között. A 18. század második felében a cigányok még döntően az ipari árutermeléssel, illetve ilyen jellegű szolgáltatásokkal foglalkoztak, azonban a nagyobb népesség-koncentráció adta lehe­ tőséget és az erősödő szlovák-cigány iparos konkurencia miatt a 19. század végére már mind többen éltek zenélésből, napszámból és az egyre sokrétűbbé váló kereskedelmi tevékenység­ ből. Sőt, a XIX. század végére a cigányok korábbi területi eloszlása is megváltozott Nógrádban. A megye központja Losonc lett, Szécsény fejlődése részben ezért lelassult, 1886-ban mezővá­ rosi rangját is elvesztette. Később Balassagyarmat, majd Salgótarján is fontosabb településsé vált. 1893-ban Salgótarjánban, illetve környékén élt a legtöbb cigány. Foglalkozási szerkeze­ tükből (1 cigány bányász élt csak Nógrádban) megállapítható, hogy nem közvetlenül a bányák vagy az acélmű vonzotta őket, hanem a népesség-koncentráció nyújtotta lehetőségek. A népesebb településekhez kötődő, csak zenéből élő cigányok száma a reformkor óta két és félszeresére nőtt. Feltűnő a napszámos és földbérlő cigányok viszonylag nagy száma is. A fér­ fiaknál az iparban dolgozók aránya csökkent, a cigányok által folytatott kereskedelem is mér­ séklődött, ugyanakkor sokrétűbbé vált. A változások ellenére a szlovák és cigány iparosok közti konkurencia megmaradt. Zólyom megyében 450 szlovák csipkekötő mellett hasonló tevékenységet folytató cigány nem volt, ugyanakkor Nógrádban szlovák csipkekötőt nem találtak, viszont 51 cigány (63 vármegye ci­ gány csipkekötőinek 40 százaléka) ezzel foglalkozott. Valószínűleg a szlovák üstfoltozók mi­ att Nógrádban csak 1 cigány üstfoltozó élt, pedig Krassó-Szörény megyében 588 cigány fog­ lalkozott ezzel a tevékenységgel. "A czigány nem nagyon simul a tóthoz." - József főherceg egykori megállapításának továb602 �palócföld 93/6 bi bizonyítéka lehet, hogy a megye 7 járása közül a cigányok létszámát tekintve a szlovák többségű gácsi járás az utolsó előtti volt és e járás településein volt a legerőteljesebb a cigá­ nyok elkülönülése a falvakban, és legrosszabb a gyermekeik iskoláztatása. Az 1893. évi összeírás a lakáshelyzet, a törvénytelen házasságok alacsonyabb száma, a kisebb bűnözés, és a vándorcigányok alacsony arányának tekintetében a nógrádi cigányság kedvezőbb képet mutat az országos átlaghoz képest. Ennek egyik oka az lehet, hogy a felmérés előtti közvetlen időszakban nagyon kevesen érkezhettek Romániából, mert Nógrádban sem román anyanyelvű (Baranyában 989 ilyen anyanyelvű cigány volt), sem a Romániából való ér­ kezésre utaló görögkeleti vagy görögkatolikus vallású cigány nem volt. A megye cigánysága 99,9 százalékban a római katolikus valláshoz kötődött. Az 1893. évi összeírás jelentőségét növeli, hogy azóta az egész országra kiterjedő, hiteles­ nek tekinthető felmérés csak 1984-ben történt. * 1893 és 1984 között a megye cigányságának száma a magasabb természetes szaporulat és méginkább egy jelentős beáramlás miatt hat-hétszeresére nőtt. 1984-ben a lakosságon belüli arányuk a hivatalos adatok szerint is meghaladta a 7 százalékot, az országos átlag dupláját. A századfordulótól kezdve a vidéki gyáripar egyik legvirágzóbb telephelye Nógrádban volt, a gyáripar fejlődése azonban erőteljesen háttérbe szorította a régi mesterségeiket, meg­ élhetési gondokat okozva. A két világháború között az egész országban nőtt az alkalmi munkákból, lopásokból, kol­ dulásból élő cigányok száma (Csalog Zs., 1991). Ezzel párhuzamosan nőtt a velük szembeni el­ lenszenv is, azonban az ennek csúcsát jelentő 1944-45. évi cigánydeportálások a nógrádiakat elkerülték! 1945 után a cigányság a földosztásból kimaradt, a munkamegosztásban elfoglalt helye pe­ dig fokozatosan megváltozott, egyre többen váltak ingázó segédmunkássá. A cigányok helyzetében tényleges változások csak az. 1960-as években kezdődtek. Az ezt megelőző viszonyokra utal néhány megyei adat: 1960-ban Balassagyarmaton a cigányok 50 százaléka analfabéta volt és 8. osztályig csak egy tanuló jutott el. 1960-ban a pásztói járásban a munkaképes cigányok 35 százaléka végzett rendszeres munkát. A későbbi adatok mind az iskolázottság, mind a foglalkoztatás terén javulást mutatnak. Ügyeltek arra is, hogy a korábbi mesterségeik egy részét életben tartsák: 1951 -ben létrehozták a Nógrád megyei Szegkovács Ktsz-t, melynek létszámát 1969-ben 200 főre növelték, több íz­ ben a vezető beosztásokba is cigány került. A helyi munkaalkalom helyett azonban az ingázás vált jellemzővé, elsősorban Salgótarján603 �palócföld 93/6 ban. Néhány település esetében azonban a főváros vonzása volt a legerősebb: 1980-ban Szirákon a cigány apák 75 százaléka Budapestre járt dolgozni (Tímár Á., 1981.). A megye csak a te­ lepen élők arányának tekintetében maradt el az országos átlagtól. A cigányság helyzetének változásai az 1980-as évekig Az 1984. évi összeírás településenkénti adatait összeadva a megyében 19.134 cigány élt, en­ nek ellenére a legtöbb forrás 17.665 főt jelöl, ami a Nógrádi Szemle 1980/3. száma alapján a négy évvel korábbi létszámnak felel meg (Túróczi J., 1980). Mai határokon belül a megye cigány lakossága 91 év alatt 649 százalékkal (a másik adat alapján 712 százalékkal) nőtt. Ez meghaladja az országos növekedést, amelynek oka a magas természetes szaporulat mellett a jelentős beáramlás volt. Ez az új betelepülés összefüggésbe hozható Salgótarján és környékének fejlődésével. A megye mai területére a ma Szlovákiához tartozó nógrádi részekről is költöztek be cigányok, a többség azonban más megyékből érkezett és közöttük több vándorló csoport is volt. A szegény, sok gondot okozó cigányok táborát növelhette az az országosan ismert jelenség is, hogy a gyáripar fejlődése a régi mesterségeiket háttérbe szorította, hiszen a századforduló­ tól kezdve a vidéki ipar egyik legvirágzóbb telephelye Nógrádban volt. 1945 után a cigányság a földosztásból kimaradt, illetve végleg megváltozott a munkamegosztásban elfoglalt helye. * A SZÉCSÉNYI VÁROSKÖRNYÉK CIGÁNY-LAKOSSÁGÁNAK JELLEMZÉSE Létszámok és a lakosságon belüli arányok változásai Miközben a szécsényi városkörnyék 16 településének állandó népessége az 1984. XII. 31től az 1992. IX-i egyéni adatgyűjtés idejéig terjedő időszakban 2 százalékkal csökkent, addig a terület 14 településén élő cigányok száma 22 százalékkal nőtt. 1984 végén a 3.552 cigány az összlakosság 14,1 százalékát jelentette, és ennél magasabb az arányuk csak 3 városkörnyéken volt az országban. 1992 őszének elején a 24.598 lakosból 4.333 főt tett ki számuk a városkör­ nyék településein, ami a lakosságnak 17,6 százalékát jelenti, azonban csak az általuk is lakott településeket figyelembe véve ez az arány már 18,9 százalék. Az adatok településenként nagy eltérést mutatnak. (1. táblázat) 604 �palócföld 93/6 1. tá b lá za t 19 92 19 84 l.Enderfalva 2.Nógrádmegyer 3.Karancsság 4.Nógrádszakál 5.Magyargéc 6.Ságujfalu 7.Ludányhalászi 8.Rimóc 9.Nagylóc l 0.Piliny 11 .Varsány 12.Szalmatercs 13.Sz.écsényfelfalu 14.Szécsény 15.Hollókő l 6.Nógrádsipek arányuk 48% számuk arányuk 52% 40,2% számuk 654 fő 475 fő 280 fő nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat 631 fő nincs adat nincs adat nincs adat nics adat nincs adat nincs adat 40% 39,5 % 29,7% 27,5% nincs adat 7,9% nincs adat 20,1 % 15,7% 15,6% 14,7% 9,9% 166 fő 261 fő 61 fő 178 fő nincs adat nincs adat 8% 7% 2,9% 45 fő 205 fő 5,7 % 4,5% 13% 9% 11,6% 725 fő 265 fő 298 fő 320 fő 315 fő 301 fő 103 fő 219 fő 43 fő 29 fő 306 fő — _ _ _ - - - - A s z é c sé n y i vá ro sk ö rn y ék telep ü lésein ek 1 9 8 4 . é s 1 9 9 2 . é v i a d a to k sze rin ti so rre n d je a cig á n yo k a rá n yá n a k tekin tetében A települések közül kiemelkedik Endrefalva, melyet 1984-ben csak 10 település előzött meg az országban a cigányok arányát tekintve (Kocsis K., 1989), 1992-ben pedig a magyarok már kisebbségbe kerültek a faluban. Az ellenpólust Szécsény városa képviseli, ahol a jelentős betelepülés ellenére is az arányuk a legalacsonyabb maradt. Napjainkban a cigányoknak már közel fele városlakó, ezzel szem­ ben a szécsényi városkörnyéken a cigányoknak 7 százaléka él városban és ez még akkor is ke­ vés, ha figyelembe vesszük, hogy a terület lakosságának csak 38 százaléka városi. Az 1984. évi adatok több településnél összevonva szerepelnek. Ezek az adatok a követke­ zők: Nógrádmegyer és Magyargéc lakosságának 30 százaléka, Karancsság, Ságújfalu és Szalmatercs lakosságának 23 százaléka, Ludányhalászi és Nógrádszakál népességének 15,8 száza­ léka volt cigány 1984-ben. Az összevonások miatt 7 településen a cigányok létszámának pon­ tos növekedése nem ismert. A különbségek így is szembetűnőek (2. tá b lá z a t) , főleg, ha figye- 605 �palócföld 93/6 lembe vesszük, hogy az elmúlt 8 év során egy településen Szécsényfelfaluban csökkent a szá­ muk (35,5 százalékkal) A vátozások megértéséhez a természetes szaporulat és a vándorlás vizsgálatára van szükség. 2.táblázat Legnagyobb növekedés növekedés % település 89,75 Rimóc Piliny 68 Szécsény 49,26 Legkisebb növekedés település növekedés % Nagylóc 15,32 12,88 Nógrádmegyer 3,64 Endrefalva A cigányok számának %-ban kifejezett változása néhány településen 1984 és 1992 között A cigányság természetes szaporulata és korösszetétele Az elmúlt évtizedben a városkörnyék lakossága a természetes fogyás és a vándorlás miatt egyaránt csökkent. Ezzel szemben 1991-ben saját felmérésem alapján a cigányok körében 1,58 százalékos volt a természetes szaporulat. A 14 település között ezen a téren is óriási kü­ lönbségek vannak. 3. táblázat Legnagyobb szaporulat szaporulat település 74 % Sz.felfalu Szalmatercs 48 % 33 % Rimóc Legkisebb szaporulat szaporulat település Nógrádszakál 7,2 % L.halászi 6,2 % Szécsény 3,2 % A terület néhány települése a cigányok természetes szaporulata alapján Az első két településnél azért ilyen magas az. érték, mert kevés fiatal cigány lakja a falut (Szécsényfelfalu: 29, Szalmatercs: 43 fő). Abban az esetben, ha csak a 300 fő feletti cigánykö­ zösségeket vizságljuk, akkor is 3,2 ezrelék és 33 ezrelék között ingadozik a természetes szapo­ rulat. Jelentős különbséget kapunk, ha a városi cigányság mutatóját (3,2 ezrelék) vetjük össze a 13 falu cigány lakosságával (16,85 ezrelék). Néhány adat arra is utal, hogy korábban milyen volt a növekedés. 1991-ben 3 faluban (Karancsság, Ságújfalu, Szalmatercs) ugyanannyi cigánygyerek született 606 �palócföld 93/6 (23 fő), mint 1981- ben, annak ellenére, hogy a cigányok száma azóta csaknem 22 százalékkal nőtt. A varsányi cigányok koröszetételének változásai is előrelépést mutatnak. Varsányon kívül még Piliny cigányságának 1991. évi korösszetétele vált ismertté számomra, amelynek más adatokkal való összevetése jól szemlélteti a falu "lemaradását " A té rb eli m o b ilitá s ala k u lá sa A városkörnyék az 1980-as évtizedben 1.471 fős vándorlási hiányt könyvelhetett el. Ezzel szemben az itt élő cigányok számának a vándorlás miatt is nőnie kellett, hiszen az 1991. évi­ hez hasonló természetes szaporulatot feltételezve a többi esztendőben is, az elmúlt 8 év 22 százalékos létszámnövekedését csak minimum 300 fős vándorlási plusszal magyarázhatjuk. A területen élő cigányok 27,6 százalékra kiterjedő vizsgálat alapján azonban a városkörnyéken a kívülről beköltözők száma csak 15 fővel haladta meg az elköltözőkét. Természetesen a többi falu esetében a vándorlási különbözet eltérő is lehetett ill. elképzelhető a természetes szaporu­ lat korábbi magasabb értéke is. Két falu adatai azonban egy harmaik lehetőséget is felvillanta­ nak: az 1984. évi létszám alábecsülé s é t. Nógrádszakál és Ludányhalászi együttes cigány la­ kossága a nem egészen 8 év alatt 40,5 százalékkal nőtt, ez idő alatt (a kél falu egymás közti la­ kosságcseréjét nem számolva) 29 fős vándorlási hiány mutatható ki, tehát az előbbi növeke­ dés egyedüli oka a magas (évi kb. 4,5 százalékos) természetes szaporulat lehet. Ugyanakkor 1991 -ben a két cigányközösség természetes szaporulata 6,7 ezrelék volt. Így feltételezhető, hogy az 1984. évi létszám néhol magasabb volt a megadottnál. Az álta­ lam felmért adatoknál is lehetnek néhány fős tévedések, de ezek több forrásból is megerősí­ tésre kerültek. A bizonytalanságok ellenére megállapítható, hogy az elmúlt 8 év létszámnövekedése első­ sorban a természetes szaporulat eredménye volt. A vándorlás többnyire a városkörnyéken belül zajlott, bár egyes falvaknál előfordult, hogy a népességmozgásban résztvevők fele térségen kívüli településekhez kapcsolódott. A terület egészétől eltérően néhány község esetében a területi migráció szerepe nagyobb volt a természetes szaporulatnál a létszám alakulásának szempontjából. Mindenekelőtt a 2. tá b lá z a t ban szereplő településekről van szó, melyekben a cigányok száma a leginkább nőtt. Rimócon különösen 1988 óta nagy a betelepülés, az elmúlt négy évben másfélszeresére nőtt a cigányok száma. Ugyanilyen mértékű volt a változás Szécsényben is, igaz ott nyolc év alatt történt, viszont a természetes szaporulat itt volt a legalacsonyabb. Piliny esetében nincs szük­ ség közvetett bizonyítékra: ismert a vándorlás konkrét mértéke, a betelepülési többlet na­ gyobb. háromszor annyi személlyel növelte a cigányok számát, mint a természetes szaporulat, 607 �palócföld 93/6 sőt az elmúlt nyolc év tizenegy élveszületése közül hét a betelepülők családjaiban történt. Piliny esetében a beáramlást főleg Endrefalva táplálta, fő oka pedig az volt, hogy az ottani telep felszámolását követően sokan az elöregedő népességű Szécsényfelfalu és Piliny üresen mara­ dó parasztházaiba költöztek. A pilinyi cigányok által lakott 25 házból tizenhetet más települé­ sekről érkezők vásároltak. Az állam kamatmentes kölcsönökkel és 200 ezer Ft-tal támogatta őket a lakásvásárlásban, illetve az építésben. Pilinybe a legelső beköltözők a városkörnyéken kívülről érkeztek 1972-ben, a többséget azonban az. 1974-től kezdve érkező, ma 13 lakásban élő endrefalvi cigányok jelentették. A 103 pilinyi cigány közül a legtöbb (48 fő) még endrefalviként született. Kisebb mértékben de más településekhez is kötődnek azonban a falu cigányai. Szécsényfelfaluban 1978-ban még nem élt cigány, a csökkenő népességű településen azon­ ban az arányuk 1984-ben már 7 százalék volt (45 fő), számuk 1992 őszére 29 főre csökkent, ami kizárólag az elvándorlás eredménye. A folyamat megváltozásának egyik oka az, hogy 1990. XII. 31-el megszűntek a korábbi kedvezményeik, amelyek egyedül tehették vonzóvá számukra a félreeső községet, ahol még egy nagyobb közösségük sem alakult ki, amely ottmaradásra késztethetné őket. Szécsényfelfalu mellett a cigányok vándorlási különbözete Endrefalván és Nógrádszakálban volt egyértelműen negatív. 7 településen pozitív volt a mérleg, a további 4 településen az adatok hiányossága miatt csak valószínűsíteni lehet a vándorlási hiányt. A z is k o lá z o tts á g je lle m z ő i A jelentős térbeli mobilitással szemben társadalmi mobilitás alig jellemzi a cigányokat. Ennek egyik következménye, ugyanakkor oka is alacsony iskolázottságuk, bár önmagukhoz képest ezen a téren is előreléptek. Egy 1981. évi felmérés szerint egy véletlenszerű minta alap­ ján 30 karancssági cigány nő közül a középkorúak között a nyolc osztályt végzettek száma 5 fő volt, a fiatalkorúaknál pedig ugyanez 15 főre gyarapodott. Rövid időszak alatt azonban alig történik változás, ezt mutatják 3 iskola 5 évre visszamenő adatai is: Nógrádmegyerben a ci­ gánytanulók helyzete egyedül a bukottakból való részesedésük alapján javult (91 százalékról 74 százalékra). Karancsságon pedig 1991/92. tanévben a cigányoknak "csak" 20,8 százaléka bukott meg, szemben az 1987/88. évi 36,8 százalékkal. A szécsényi általános iskola ötéves adatai ingadozásokat mutatnak. Azokban az iskolákban, ahol arányuk 50 százalék felett van a bukott tanulók 70-100 szá­ zalék; az állami gondozottak, kisegítősök, tankötelezettség alól felmentett tanulók 90-100 százaléka cigány. 608 �palócföld 93/6 A továbbtanulást vizsgálva igen jelentős különbségeket kapunk. A városkörnyék 14 cigá­ nyok által is lakott települése közül a 3 legkevesebb cigánnyal rendelkező faluban nincs 8 osz­ tálynál magasabb végzettségű közöttük (Piliny 103, Szalmatercs 43, Szécsényfelfalu 29 ci­ gány lakos). A többi településen legalább 1-2 szakmunkás kikerül közülük, de ezek száma nem mindig függ össze létszámuk nagyságával: Varsányban a 17 éven felüli cigányok 5 százaléka szakmunkás (7 fő) és további 5 tanul jelenleg szakmát. A csaknem másfélszer annyi cigány­ lakta Ludányhalásziban csak háromnak van szakmunkásbizonyítványa és jelenleg nincs ci­ gány továbbtanuló. A fiúk elsősorban kőművesnek tanulnak, illetve vasas szakmákat választanak. A lányok többnyire eladók, fodrászok, varrónők, illetve nő az érdeklődés az egészségügyi pályák iránt is. Gyakori eset, hogy tanulmányaikat megszakítják vagy nem fejezik be. A képzettek pedig sokszor elköltöznek. Az utóbbi években több cigány szakmunkás, egy érettségizett, illetve egy diplomás cigány választott a városkörnyéken kívül lakóhelyet. Így a területen két diplomával rendelkező ma­ radt, a cigányok 0,046 százaléka, 1980-ban a baranyai cigányoknál majdnem ugyanannyi volt a diplomások aránya. Szécsény környékének két diplomás cigánya azonban egy településen, Nógrádszakálban él, ahol 280 cigány található. A 14 település közül nyolcban nincs érettségizett cigány, közülük Endrefalván korábban élt egy. A további 6 település közül Nógrádmegyer adatai bizonytalanok (de több érettségizett is van), 5 településen pedig 24 az érettségizettek száma a cigányok körében. A települések adatait a 4 .tá b lá z a t mulatja, azonban sorrendjük nem tekinthető pontos­ nak, mert Nógrádmegyer az előbbi okok miatt nem szerepel közöttük. 4. tá b lá z a t Települések 1. Ságujfalu 2. Karancsság 3. Szécsény 4. Nagylóc 5. Nógrádszakál Érettségizett cigányok száma 9 fő 6 fő 4 fő 3 fő 2 fő Arányuk a település cigányain belül 3,2% 1,26% 1,3% 0,99 % 0,71 % A telep ü lé sek so rre n d je a z érettség izett c ig á n y o k szá m a a la p já n 609 �palócföld 93/6 A foglalkozási szerkezet Nógrád megyében 1975-ben a munkaképes korú cigányok 59 százaléka, 1980-ban már 64-65 százaléka állandó jelleggel dolgozott (Turóczi J., 1980). Hasonló állapotot tükröznek három Szécsény környéki település 670 cigány lakosának (akkor a cigányok 20 százaléka) 1981. évi adatai. (Állandó munkaviszony 65 százalék, alkalmi munkaviszony 10,7 százalék, nem volt munkaviszonya 17,9 százalék, munkaképtelen 2,2 szá­ zalék, egyéb 3,85 százalék.) A három faluban a munkaképes cigány nők 52 százaléka állandó munkahellyel rendelkezett, két évvel később a két másik megyével e tekintetben országosan vezető Nógrádban ez az arány 50 százalék volt. A rendszeresen dolgozók munkahelyeinek ágazati megoszlása még más területek cigányságával összevetve is az ipar, építőipar túlzott, il­ letve a mezőgazdaság rendkívül jelentéktelen szerepét tükrözte a foglalkoztatásukban. A munkahellyel rendelkezők 93 százaléka segéd- és betanított munkás volt, illetőleg a Tsz-ben alkalmazott 4 férfi kivételével mindenki más településen dolgozott (a férfiak 97, a nők 100 százaléka). E három falu adatai más településekre is jellemzőek, bár az ingázás terén kevésbé szélsősé­ ges arány volt általános. A legtöbben Salgótarján nehézipari üzemeibe jártak dolgozni. A helyben munkát találók többsége a mezőgazdasági nagyüzemekben és azok melléküzemágai­ ban kereste kenyerét, a Szegkovács Ktsz 1969-től kezdődő erőteljesebb támogatásával pedig a kovács mesterség is fennmardt. Régi tevékenységeik közül még a zenélés, valamint átalakult formában a vályogvetés élt tovább. Ez utóbbi foglalkozást űzők a szécsényi és más közeli tég­ lagyárakban találtak munkát. A foglalkozási szerkezetüket nem módosította jelentősen az, hogy Nógrád megyében más területeket megelőzve előbb jelentkeztek a bányászat és a nehézipar problémái, mert a politi­ kai célokkal is magyarázható állami dotáció miatt a nehézségek a maihoz képest kevésbé vol­ tak érzékelhetőek. Igazi változást az jelentett, hogy az 1980-as évtized végére kialakult a vállalkozói rétegük. Munkanélküliség. A rendszerváltás döntő változást hozott a gazdálkodó szervek szempontjából. A nógrádmegyeri szegkovács szövetkezetben megszűnt a párt és tanácsi vezetők piacról való gondosko­ dása, így 1991 őszén már csak napi 4-5 órát dolgoztak a megrendelések hiánya miatt (amit az általános kereslet visszaesése is okozott, nemcsak a korábbi gondoskodás elmaradása), 1993ban pedig teljesen megszűnt a szövetkezet. A válságba került városi iparvállalatok is először őket bocsátották cl, mert képzetlenek, mert cigányok, mert ingázók voltak, akiknek az útiköltségét a vállalat fizette. Az 1993-as év 610 �palócföld 93/6 nyári adatait ha egy évvel korábbiakkal vetjük össze csakis azt bizonyítják, hogy a cigányok az első elbocsátottak között voltak. 1991 nyarán Nagylócon a munkanélküliek 80 százaléka, Endrefalván 90 százaléka cigány volt, egy évvel később ez az arány 19 százalék és 67 százalék­ ra mérséklődött, aminek az az oka. hogy azóta nem cigányokat is nagy számban bocsátottak el. 1992 augusztusában az országos 11 százalékkal szemben a nógrádi munkanélküliség 18 százalékos volt (decemberig újabb 1 százalékkal nőtt), a szécsényi városkörnyéken pedig 27 százalékos. 1992. VIII-IX-i felmérésem során 878 cigány munkanélkülit találtam, ami a mun­ kaképes korú cigányok 31-34 százalékát jelenti. Településenként azonban nagy eltérések mutatkoznak e tekintetben, amit a következő 5. táblázat mutat be részletesen, itt azonban csak a cigányokon belüli arányuk szerepel. 5. táblázat Települések sorrendje 1. Rimóc 2. Nógrádszakál 3. Ludányhalászi 4. Endrefalva 5. Nagylóc 6. Magyargéc 7. Nógrádmegyer 8-9 Karancsság, Ságujfalu 10. Szécsény 11 . Piliny 12. Ságujfalu l3 . Sz.felfalu Mn-i cigányok aránya a cigá­ nyokon belül 11,1 % 16% 16,5 % 18,3 % 19,2% 20% 20,2% 20,8 % 21,2% 21,3% 25,5 % 31 % Mn-i cigányok száma 42 fő 45 fő 53 fő 120 fő 58 fő 53 fő 147 fő 108 fő 65 fő 22 fő 76 fő 9 fő A települések sorrendje a cigány munkanélküliek aránya alapján 1992 VIII-IX-ban Két falu esetében viszont a 15-59 éves korúakon belüli arányuk is ismert: Pilinyben 39,9 százalékos, Varsányban 56,3 százalékos a cigány munkanélküliség. Ez az arány rendkívül ma­ gas, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy közülük sokan nem használják ki a helyi munkalehetőségeket sem (1991 nyarán 8 ember tudott volna közmunkát végezni Szalmatercsen, de senki nem jelenkezett), továbbá a cigányok körében korábban sem volt teljes a foglalkoztatás. 1986-ban Varsányban a munkaképes korú cigányok 8 százaléka nem dolgozott. Az állandó 611 �palócföld 93/6 munkaviszonnyal rendelkezők száma még kisebb lehetett, mert ugyanott 1992-ben a munkanélküliek 29 százaléka semmilyen járadékot nem kap, ami arra utal, hogy munkaviszonyuk az elmúlt 4 évben nem érte el a 360 napot. A munkanélküliek száma nem jelenti azt, hogy a többi munkaképeskorú cigány dolgozna. Pilinyben az 56 munkaképes korú cigány közül 22 fő munkanélküli, azonban a további 34 személy közül csak 13 fő dolgozik (a munkaképesek 23,2 százaléka, az összes cigány 12,6 szá­ zaléka), a többiek tanulnak, katonák, gyes-en vannak vagy nyugdíjasok. Az arány viszont az­ óta is romolhatott, hiszen a 13 dolgozóból mindössze kettőnek volt helyben munkahelye, a többiek pedig egy kivétellel a megyeszékhely nehézipari üzemeiben dolgoztak, valamennyien segéd-, illetve betanított munkásként. A körzet 877 cigány munkanélkülijéből 100 fő adott értékelhető válaszokat a kérdéseim­ re. A válaszadók 48 százaléka korábban sem dolgozott (ez az átlagosnál valószínűleg rosszabb képet tükröz, részben a pilinyi adatok miatt, mert ott a munkanélküliek 68 százaléka nem dol­ gozott korábban sem), 40 százalék akkor elbocsátott ingázó volt (16 fő a városkörnyéken be­ lül, 13 fő azon kívül, további 11 pedig a megyén kívül dolgozott), 12 százalék pedig helyben dolgozott az elbocsátása előtt. Ez. az utóbbi érték is meghaladja az átlagos szintet, mert a hely­ ben elbocsátott válaszadók döntő töbsége az 1993-ban felbomlott KTSZ dolgozója volt és máshol cigányokat is nagy számban alkalmazó helyi megszűnt munkahely nem volt. Jellemző viszont az, hogy a mezőgazdaságban csak 3 fő, míg az iparban 97 fő dolgozott (86 fő nagyvállalatoknál). Szintén általánosnak tekinthető, hogy csak 3 munkanélkülinek volt 8 osztálynál magasabb végzettsége, ők szakmunkások és közülük korábban csak egy 40 évesnek volt munkahelye, kettőjüknek (23 és 25 évesek) még nem. A válaszokból (bár ezek nem mindig reprezentálják jól a cigány munkanélkülieket) annyi kiderül, hogy elsősorban a más települé­ sek ipari üzemeiben, illetőleg a helyi, megszűntetett munkahelyeken dolgozók kerültek az ut­ cára. A helyi munkahelyek közül azonban azokat, ahol nem anyagi javakat állítanak elő, ke­ vésbé érintik a nehézségek. Ilyen munkahely a 15 cigánynak is munkát adó ludányhalászi Szo­ ciális Otthon, ami nélkül a falu az 5. tá b lá z a t ban elfoglalt előkelő helyéről a 11-re csúszna vissza. Cigányokat is nagyobb számban foglalkoztató hasonló intézmény nincs, így a gazdaság újbóli fellendüléséig a gondokat csak a polgármesteri hivatalok által szervezett közhasznú munkák enyhítik. 1993-ban Nógrádmegyerben a jelenleginél kétszer több embernek kívánnak így munkát adni, mert többek között a későbbi termelésnövekedést előkészítő helyi baromfi­ feldolgozó kialakítását is munkanélküliekkel végeztetik majd. Szintén munkanélkülisége elleni harc része a rimóci új varroda is, azonban a faluban csak két cigány varrónő él. Szakképzetlenségük megnehezíti a segítségnyújtás lehetőségét is. 612 �palócföld 93/6 A cig á n y o k v á lla lk o zá sa i Napjainkban 9 településen 83 cigány vállalkozó található, ami majdnem ugyanannyi vál­ lalkozó családot jelent. A különböző termékekkel való kereskedésen túl még további tucatnyi területen tevékenykednek. Vállalkozásaik fő profilját vizsgálva a keresekedelem és a vendéglátás erős dominanciája tűnik ki (a vállalkozók 68,67 százaléka a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozik, javí­ tó és szolgáltató tevékenységet űz 16,86 százalék, iparral 14,45 százalék foglalkozik). Az ipari és a javító-szolgáltató tevékenységek közül a textilruha készítők és a fuvarosok száma magas (9 és 8 fő). Régi foglalkozásaik eltűnni látszanak, mindössze egy-egy kovács, aluminiumöntő, fémelemkészítő és bádogos megléte utal csupán korábbi "fémszeretetükre". Me­ zőgazdasági vállalkozó sincs közöttük. A többszörös milliomosok mellett sok a kényszervállalkozó. A vállalkozók településenkén­ ti megoszlása igen differenciált, ennek egyik oka az eltérő közlekedési helyzet, ld. a 6. tá b l á ­ za t 6. tá b lá z a t Települések sorrendje 1. Szécsény 2. Endrefalva 3. Nógrádmegyer 4. Nagylóc 5. Karancsság 6. Ságujfalu 7. Varsány 8. Nógrádszakál 9, Magyargéc 10. Sz.felfalu 11. Szalmatercs 12. Piliny 13. Rimóc 14. Ludányhalászi Cigány vállalkozók száma / ci­ gányok száma 11/306 21/654 19/725 7/301 10/475 6/298 4/219 3/280 2/265 0/29 0/43 0/103 0/315 0/320 Településen áthaladó utak osztályozása 1 1 3 2 1 1 5 4 3 6 1* 6 6 4* A telep ü lések so rre n d je a cig á n y v á lla lk o zó k c ig á n y -la k o ssá g o n b elü li ará n ya , va la m in t a telep ü lésen á th a la d ó utak f o n to s s á g a szerin t 613 �palócföld 93/6 A 6. tá b lá z a t ban tehát a településeken áthaladó utak közlekedési jelentősége is szerepel. Itt 1-el a legfontosabb utat, a 22-est jelöltem (a 2-es főútvonalat köti össze Balassagyarmattal, Szécsénnyel, Salgótarjánnal). A 2-es szám a 22-es és a 21-es utakat összekötő utal, a 3-as a 22-es útról leágazó, majd oda visszatérő utat, a 4-es a Szécsény és a halárátkelőhelyként már évek óta nem használt Ipolytarnóc közti utat jelöli, az 5-ös a két települést felfűző bekötőutat, a 6-os az egy településre vezető bekötőutakat jelöli. A két, csillaggal megjelölt település kivételével a táblázatból az derül ki, hogy a fontosabb utak mentén lévő településeknél magasabb a vállalkozók aránya. A két falu esetében a vállal­ kozók hiánya döntően a cigányok kis számával magyarázható (29 és 43 cigány lakos), ezért a két községet kizárhatjuk a közlekedési helyzet vizsgálatából. Így Szalmatercs kivétel-jellegére is magyarázatot kapunk. Ludányhalászi utolsó helyét már nehezebb indokolni, főleg ha figye­ lembe vesszük, hogy Szécsénnyel szomszédos település, akárcsak Rimóc, így ez utóbbi faluban sem lehet a cigány vállalkozók hiányát egyedül a "zsákutcás" jelleggel magyarázni. A választ részben az adhatja meg, hogy mindkét településen viszonylag alacsony a ci­ gány munkanélküliek aránya, így kisebb lehet a vállalkozási kényszer is. Az. iskolázottság és a vállalkozások között nincs feltétlenül összefüg­ gés, mégis feltűnő, hogy az utolsó 6 helyen lévő községek egyikében sem jutott el cigány lakos az érettségiig és más iskolázottsági mutatók alap­ ján is nagy a különbség az előttük állókkal szem­ ben! Néhány település viszont kedvezőbb helyet foglal cl a táblázatban, mint az a vállalkozások és a forgalmi helyzet összefüggéséből következ­ ne. Közülük Varsány és Nagylóc egyaránt köz­ vetlen szomszédja Szécsénynek, továbbá e két településen a többi faluhoz képest több magyar is él a cigányok mellett, és ez nagyobb helybeli keresletet jelenthet a vállalkozóik számára, akik azonban általában mással foglalkoznak, mint magyar társaik, így a konkurencia nem túl erős. (F o ly ta tá sa k ö ve tk e ző la p szá m u n k b a n ) Olexa József: G ra fik a 614 �Tóth László Arcképek - Kassáról Adalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1948 között A ( c s e h ) s z l o v á k i a i m a g y a r s á g k is h íjá n h ét é s f é l é v tiz e d e s , m e g p r ó b á lta tá s o k k a l te li ú tjá n n in c s m ég egy ú tsza k a sz, m ely a z em beri é s k ö zö ssé g i é le t olyan, m érhetetlen s z e n v e d é ­ se k et é s m eg a lá zta tá so k a t h o zó stá c ió in ve ze te tt v o ln a végig, m int a z 1 9 4 6 - 1 9 4 8 közötti. A szó b a n f o r g ó k is tö re d ék n ép en n ek a négy e szte n d ő n e k a so k k já t, tra u m á já t, k ö v e tk e z­ m én yeit a z ó ta se m tu dta te lje s eg észéb en kiheverni, s a z ö n szem léletéb en , a v ilá g h o z v a ló v i­ s z o n y u lá s á b a n , i l l e t v e a tá r s a d a lm i- s z e lle m i é le té b e n m u ta tk o zó nem e g y k ó r o s e l v á l t o z á s ­ n a k ezek b e n a z e s z te n d ő k b e n k e r e sh e tjü k a g y ö k e re it. U g y a n e k k o r m in d m á ig k e v e s e t tu du n k errő l a z id ő sza k ró l, m ég a k k o r is, ha a történ et- é s mű v e lő d é stö rté n e t-írá s fig y e lm e a z u tó b ­ bi, m in te g y m á s f é l é v tiz e d b e n , k ü lö n ö se n a zo n b a n h á ro m -n é g y e s z te n d e je f o k o z o t t in te n z i­ t á s s a l f o r d u l t a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r s á g tö rté n e té n e k e f e j e z e t e f e l é . S b á r en n ek k ö v e t­ k e z té b e n l a s s a n - l a s s a n k e z d s z e r te f o s z la n i a " h a llg a tá s évein ek " a z eze n id ő s z a k o t k ö rb e le n g ő le g e n d á ja , m íto s z a is, h o g y m á st ne m o n d ja k , a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r s á g szó b a n f o r g ó e s z te n d e in e k m ű v e lő d é s tö r té n e ti v o n ta k o z á s a it ö s s z e f o g l a l ó , m o n o g r a fik u s ig é n y ű fe ld o lg o z á s , m in d m á ig n em k észü lt m ég el. K ö vetk ezésk ép p en m ég m in d ig esem é n y ek s z á z a it- e z r e i t, s a r c o k t u c a tj a it f e d i h o m á ly, jó l l e h e t m in d e g y ik ü k n e k n a g y s ze re p ü k v o l t a c s e h ­ s z l o v á k i a i m a g y a r s á g r a z u h o g ó ü té se k in f e r n á lis k ö v e tk e zm é n y e in e k en yh ítéséb en , i l l e t v e m in degyikü k m á s-m á s o ld a lr ó l vilá g ít rá erre a z etn o cíd iu m m a l f e lé r ő so rsc sa p á sra . Forgách Géza "...szolgálni a m a g y a r-szlo vá k k ö ze le d é s ügyét" Forgách Géza (1896-1976?) a csehszlo­ vákiai magyar sajtó- és művelődéstörténet mára (már) csaknem teljesen elfelejtett alak­ ja. Az eddigi sajtótörténeti összefoglalókban általában nem találni a nevét, a "névsorol­ vasásokból" is rendre kimaradt. Pedig a két háború közötti csehszlovákiai magyar újsá­ gírásnak viszonylag fontos - még ha nem is meghatározó - személyisége ő. Újságírói-szerkesztői pályáját a kassai 615 �palócföld 93/6 jogi akadémián folytatott tanulmányaival párhuzamosan még az első világháborús években, a Kassán megjelenő Felvidéki Új­ ságnál kezdte, amely az államfordulat után végleges betiltásáig - három éven keresztül Esti Újság címen jelent meg. (Ő közölte Fá bry Z o ltá n első írását is 1920-ban.) 1921től, a lap betiltását követően a felvidéki ma­ gyar pártok központi irodájának titkára lett Losoncon, 1926-ban, a Prágai Magyar Hír­ lap felelős szerkesztőjeként Prágába került, s itt működött egészen az ország 1938-as szét­ eséséig, illetve a lap megszűnéséig - ponto­ sabban: Budapestre költözéséig (a lap ugyan­ is Felvidéki Magyar Hírlap címmel Budapes­ ten jelent meg még egy ideig). Ide tartozik az is, hogy amikor szakadásra került sor E s te r ­ h á zy J á n o s, valamint a J a ro ss A n d o r é s S zila s s y B é la nevével fémjelzett csoport között, Forgách Esterházy mellé állt. Prágából haza­ költözött szülővárosába, a Magyarországhoz visszacsatolt Kassára, ahol azonban már nem vállalt tovább lényegesebb politikai szerepet. A második világháború idején az egyik kassai mozi vezetője; írásai jobbára kassai lapokban - az Új Magyar Múzeumban, a Fel­ vidéki Újságban - jelennek meg, ez utóbbi­ nak 1943 februárjától főmunkatársa lesz.1 Életének 1945-48 közötti szakaszáról S z a la tn a i R e z s ő h ö z intézett egykorú és ké­ sőbbi, továbbá Fábry Zoltánhoz írt, a hatva­ nas évekből származó leveleiből, valamint G ö m ö ry J á n o s Szalatnai Rezsőnek küldött leveleiből és E m lé k e z é s e g y le tű n t v i lá g r ó l című emlékiratából tudhatunk meg kor- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt 616 fontos, helyenként igen izgalmas részleteket. Amikor a szovjet csapatok elfoglalták Kassát, Forgách Géza 1945 januárjában el­ menekült a városból. Ausztriában bujkált, majd május elején orosz fogságba esett, s há­ rom hetet töltött el egy gyűjtőtáborban. In­ nen június első napjaiban került haza Pozsony érintésével Kassára.2 Mindez azért ér­ dekes számunkra, mert frissen szerzett élmé­ nyeit még ugyanezen a nyáron - egy hozzá­ vetőlegesen tíz íves emlékezésben - papírra is vetette: "...könyvet írtam öthónapos auszt­ riai menekülésem csúcsélményeiről - szá­ molt be a kéziratról 1947. október 11-i leve­ lében Szalatnai Rezsőnek. - Ez is felvidéki magyar dokumentum: határozott szembené­ zés a megváltozott világgal és leszámolás a múlt hibáival. (...) Voltaképpen egy nagysza­ bású riport sok alcímmel. (Ilyenfajta könyv­ címet gondoltam el: K ö rm en d tő l K a s s á ig 7 6 n a p a la tt - M a g ya r so rso k a z ú j n é p v á n d o r­ S a beszámló tovább folytatódik: "A riport 1945 március végén Körmenden kezdődik. A volt kassai magyar hadbírák csoportjával menekülök Ausztrián keresztül-kasul (Feldbach, Graz, Liezen, Lankt Pölten, Bécs, Bécsújhely, Burgenland, Britek), átélek egy orosz tanktámadást, szemtanúja vagyok annak, hogy a németek milyen gyalázatos módon szerelik le a ma­ gyar hadsereg menekülő alakulatait, szemta­ núja vagyok a német összeomlásnak, fegy­ verletételnek, gyalogosan vándorolok német és magyar hadseregtemetőkön keresztül, részt veszek az utolsó magyar hősi halott te­ metésén - a fegyverletétel napjának délelőttl á s ú tjá n .)" �palócföld 93/6 jén orosz fogságba kerülök, három hetet töl­ tök a kaisersteinbrucki gyűjtőtáborban, ahol 24 nemzet fiai torlódtak össze, majd június első napjaiban Pozsonyon keresztül Kassára vergődök."3 Ha tehát elfogadjuk a tételt, hogy a máso­ dik világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom kezdetei közvetlenül a második vi­ lágháború végétől számítódnak, úgy Forgách Géza mindmáig valahol lappangó önélet­ írásának irodalomtörténeti jelentőséget kell taulajdonítanunk, s benne annak (egyik) leg­ első alkotását, dokumentumát kell látnunk. Ilyen értelemben mindenképpen esemény le­ hetne az emlékírás valamikori előkerülése, amely valószínűsíthetően kor- és művelő­ déstörténeti szempontból is tartalmazhat nem lebecsülendő adatokat, érdekességeket. Forgách Géza később, megírása után hu­ szonkét évvel, 1967 nyarán vette elő íróasz­ talának fiókjából és gépelte le művét, s bár megfordult fejében közreadásának gondola­ ta is, nem bízik benne, hogy a könyv valaha is napvilágot láthatna. De legalább a gyermekei és unokái érdeklődéssel forgathatják majd írta 1967. június 15-én önmagát is biztatgatva Fábry Zoltánnak, akivel mindvégig meg­ őrizte a barátságát.4 Művének címe ekkor a következőképpen módosult: S z e n tg o tth á r d ­ tó l K a is e r s te in b r u c k ig . M agyar so rso k Hogy vala­ melyest is képet alkothassunk az (egyelőre) ismeretlen kéziratról, álljanak itt annak feje­ zetcímei: K ö rm en d tő l S ze n tg o tth á rd ig - B e ­ f u t a z e l s ő s z o v j e t p á c n é lo s - S z tá lin - g y e r o s z t r á k f ö l d ö n 1 9 4 5 ta v a s z á n . ty á k a f e l d b a c h i é js z a k á b a n - E g y ü tt a "Görgey" m a ra d é k -h a d o sztá lly a l - A to b e lb a r d i h a d s e r e g te m e tő - C é lta la n v á n d o r lá s a s t á j e r h eg ye k b en - A "V en du ng " k ö z e le d ő árn yék á b a n - A n g o ls z á s z v a g y s z o v je t f o g ­ s á g ? - U to lé r a s z o v j e t h a d e r ő - A s a n c k p ö lte n i k a la n d - B é c s tő l K is m a r to n ig - A k a is e r s te in b r u c ki tá b o r - V é g re h a z a f e l é S z e m tő l s z e m b e [ n ] a z ú j s z l o v á k f o r r a d a ­ lo m m a l. 5 Emlékiratát Forgách Géza 1967 őszén Szalatnai Rezsőnek is megküldte, aki ugyancsak kétségesnek tartotta, hogy a kéz­ irat az akkori körülmények között - bár min­ den a kiadása mellett szólna - megjelenhet­ ne. "Lehet - töpreng Forgách -, hogy az új gazdasági mechanizmussal párhuzamosan olyan légkör fog kialakulni, ami mellett min­ denki el fogja bírni a színvalóság tiszta tük­ rét. Persze lehet az. is, hogy 2-3 év múlva még kedvezőtlenebb lesz a cenzúra-helyzet a mai­ nál!?"6 (E levelének kelte: 1967. október 21.) Azt persze Forgách valószínűnek tartja, hogy könyve egyszer talán mégiscsak napvi­ lágot láthat, majd ha ehhez megfelelőek lesz­ nek a körülmények. - Az idő az ő reményke­ dését igazolta: a S z e n tg o tth á r d tó l K a i s e r ­ ste in b ru c k ig megjelenésének ma már tulaj­ donképpen nem lenne akadálya. Éppen csak a kéziratnak kellene valahonnan előkerülnie hozzá... Szalatnai Rezső figyelmét Forgách Gézá­ ra - akárcsak Darkóra és K e l l e r I m r é re ugyancsak Gömöry János hívta föl, még va­ lamikor 1947 elején egy, sajnos, keltezés nél­ kül maradt levelében. Ekkor Forgách már hónapok óta - 1946 szeptemberében tartóz­ tatták le - vizsgálati fogságban várja a népbí617 �palócföld 93/6 róság ítéletét. Gömöry feltételezése szerint valószínűleg azt hozzák majd föl vádként el­ lene, hogy közreműködött a Felvidéki Újság szerkesztésében, s mint ilyen, részt vett a nyilas mozgalomban. Pedig - írja az agg ta­ nár - , "tudom milyen undorral beszélt a zsi­ dóüldözésekről, sokszor otthon sírva panasz­ kodott, hogy lemondana a Felvidéki Újság 7 szerkesztéséről, de fel, hogy a T o st L á s z ló 7 sorsára jut, akit - mint tudod - a nyilasok al­ jas módon meggyilkoltak. ...ha valaki, úgy én elítéltem a nyilasok gazságait, s szenvedtem is emiatt. Ám e gazságokban F. nem vett részt és a családja pedig egészen ártatlan. Hiszen lakásukban zsidó vagyont rejtegettek s men­ tettek meg. Sőt náluk is, miként nálunk, egy zsidó asszony talált menedéket." Emlék­ iratában Gömöry János részletesen is leírja a szóban forgó esetet, amiért Rinderék hálából 1947-ben álláshoz juttatták Forgáchot és mellette szólaltak fel a volt szerkesztő népbí­ rósági perében. 9 Amikor aztán hat és fél hó­ napi fogvatartás után 1947. április 3-án For­ gáchot szabadlábra helyezték, első dolgai kö­ zé tartozott, hogy megköszönje Szalatnainak azt a segítséget, amit az ő távollétében a csa­ ládjának nyújtott, s elhatározta, hogy mi­ helyt anyagi helyzete engedi, a kapott segít­ séget menten visszatéríti "a Segélynyújtók által képviselt magyar ügynek".10 Ugyanebben az április 18-án kelt levelé­ ben Forgách elhelyezkedése ügyében is segít­ séget kér Szalatnaitól. A legszívesebben újsá­ gíró lenne: "legfőbb vágyam és célom az - írja a magyar szó leghevesebb üldözésének kellős közepén hogy újból magyar újságíró lehes­ 618 sek - Csehszlovákiában. 1919-től 1938-ig annyira összeforrottam a kisebbségi újságí­ rással, hogy a magam számára ennél megfe­ lelőbb élethivatást nem is tudok elképzelni. Ha tehát Te úgy látod, hogy van kilátás arra, hogy Szlovákiában előbb utóbb létrejön ma­ gyar nyelvű sajtó, bizalommal arra kérlek föl, hogy alkalmas helyen és alkalmas időben az illetékesek figyelmét hívd fel szerény sze­ mélyemre és hass oda, hogy a sajtó munka­ társai kiválasztásánál engem is számításba vegyenek. Esetleg újságírói elhelyezkedé­ semnél a magam számára csak azt az egyet­ len erkölcsi feltételt szabom ki, hogy vállalok bármilyen, oly újságírói beosztást, amelyben nem kerülhetek összetűzésbe a nemzethű­ séggel. B e csü le tesen a k a ro m szo lg á ln i a m a­ g y a r - s z lo v á k k ö z e le d é s ü g y é t, e g y e n lő e n h ű sé g e s a k a r o k le n n i a m a g y a r s á g h o z é s a - a z ig a z i d em ok­ (Kiemelés: a S zerk.) Egy­ szóval csak olyan állást vállalok, ami mellett felemelt fejjel vallhatom magam tisztességes magyarnak úgy Pozsonyban és Kassán, mint Budapesten."11 A körülmények ismeretében akár nyugodtan meg is illetődhetünk ezen a naivitással elegy konok erkölcsi tartáson, azon, hogy van valaki, aki magyar újságíró akar lenni abban az országban, ahol már ma­ gáért a nyilvános helyen való magyar beszé­ dért is fölpofozzák az embert vagy keresztet nyírnak a hajába, mi több, még azt is kiköti, hogy eközben a legkisebb összeütközésbe sem szabad kerülnie nemzethűségével. Forgách sorai egyébként ez esetben is ar­ ra engednek következtetni, hogy Szalatnai s z l o v á k ia i s z ü lő f ö ld h ö z rá cia szellem éb en . �palócföld 93/6 bár az ő levelét ezúttal sem ismerjük - egy magyar lap indításának tervéről tehetett em­ lítést a volt kassai szerkesztőnek. E feltevé­ sünket látszik alátámasztani az is, hogy Keller Imre egyik Szalatnainak címzett, nagyjá­ ból ugyanebben az időben írott - föntebb már említett - válaszlevele is hasonló feltéte­ lezésre indíthat bennünket. - Sajtótörténeti szempontból mindenképpen érdekes adalék­ kal van tehát dolgunk, még akkor is, ha Szalatnai csupán a szintén ekkoriban (1948. má­ jus 14-től) - és a csehszlovákiai terjesztés szándékával - kiadott budapesti Új Otthon­ ról szólt Kellernek is, Forgáchnak is. De nem kerülhető el itt az a feltételezés sem, misze­ rint az Új Otthon csehszlovákiai terjesztését a csehszlovák hatóságok talán éppen azzal az elgondolással engedélyezték, hogy erre való hivatkozással akár egy valóban Csehszlová­ kiában tervezett magyar lap kiadásának en­ gedélyezését is meg lehetne majd tagadni. Forgách Géza - "ha újságírói álláshoz csak hosszabb idő múlva" juthatna - termé­ szetesen beérné "más természetű kenyérkereseti lehetőséggel is", Nyugodtan vállal­ kozna például szlovák vagy cseh müvek for­ dítására is: "Amennyiben ilyen esetleges iro­ dalmi vállalkozásba bekapcsolnál, a legna­ gyobb ambícióval teljesíteném a rám szabott feladatokat." Szalatnai komolyan foglalkoz(hat)ott az üggyel, legalábbis ez derül ki Gömöry János egyik, 1947. április 27-i leve­ léből, akinek kikérte a véleményét Forgáchról és Keller Imréről. (Szalatnai kérdése Gö­ möry János levelében: "Jót álltok-é demokra­ tikus politikai szempontból Keller Imréért és Forgáchért?"14) Nem tudni, Szalatnai mire, milyen álláslehetőségre gondolt, az agg tanár sorai azonban talán valamivel közelebb vi­ hetnek bennünket ehhez a kérdéshez. - "For­ gách alkalmazkodó készségével, kedves mo­ dorával és erős szociális érzésével, köteles­ ségtudásával minden közéleti tevékenységre alkalmas, viszont azonban múltja, még íté­ letre nem került népbírósági ügye nem szól-é ellene? Már ti. olyan értelemben, hogy úgy a haladó mentalitású magyarság, valamint a rendőrség, amely őt mint szabadon levő poli­ tikai foglyot ellenőrizteti detektívjeivel, nem venné-é rossz néven, hogy a magyar kor­ mánynak ilyen alkalmazottja van? Tulajdon­ képpeni kérdésedre (...) Forgáchot illetőleg azt felelhetem, hogy ő mint hitbuzgó katholikus erős papi befolyás alatt áll talán ma is, de feltétlen nyíltszívű, becsületes jellem, aki so­ hasem fog olyat tenni, amellyel a mai politi­ kai irányzatnak árthatna..."15 Forgách egyik későbbi leveléből tudjuk, hogy az is fölmerült benne, ha esetleg mégsem lenne kisebbségi újságírás, netán csak ő nem helyezkedhetne el (cseh)szlovákiai magyar lapnál, a prágai magyar követség vagy a pozsonyi magyar konzulátus mutatkozna számára a legmegfe­ lelőbb helynek ("főleg persze a sajtószolgálat keretén belül").16 Ha azonban belátható időn belül mégis sikerülne magyar lapot indítani Szlovákiában, a legszívesebben annál dolgoz­ na, akár - írja több egykori lap fő- és felelős szerkesztőjeként - még korrektori beosztás­ ban is: "Biztosíthatlak arról, hogy a lehető legjobb korrektor lennék" - írja Szalatnainak 1947. október 11-én.17 Ezt követően az Új 619 �palócföld 93/6 Otthonra fordítja a szót: "a jobb holnap első előjelének" véli Szalatnai Rezső szlovák nyelvű rádióelőadását. (Forgách költői kér­ dése ezzel kapcsolatban: "Vajon az első fecs­ ke után jönnek-e a többiek is?..." Nos, a vá­ lasz ismert: egyelőre nem jöttek, jónéhány szenvedéssel teli hónapot kellett még várni rájuk.) Hiányolja továbbá - "Nagyon, de na­ gyon hiányzik az itteni magyaroknak is" - a lap hirtelen elmaradó számait: a csehszlovák hatóságok ugyanis - valószínűleg a hetilap­ nak a szlovákiai magyarok körében kivívott nagy (ötvenezer példányban került Szlováki­ ában terjesztésre!) népszerűsége miatt is minden külön(ösebb) indoklás nélkül, né­ hány szám után, leállították annak szlovákiai terjesztését. A népbírósági tárgyalás 1947 szeptembe­ rében viszonylag szerencsésen végződött Forgách számára. Igaz, négy hónapi munka­ táborra ítélték őt, de a bíróság a büntetést vizsgálati fogságával letöltöttnek nyilvání­ totta. A fogdában töltött fél esztendő "érde­ kes és tanulságos" élményekkel gazdagította írónkat: "Legelső és szinte megdöbbentő él­ ményem volt az a hivatalos szlovák szemé­ lyektől felém szegezett kérdés: miért nem vallom magamat szlováknak?" Forgách édesanyja ugyanis szlovák (származású) volt, az. édesapja magyar. Az e kérdésben vallott nézeteit írásban is megfogalmazta: börtöné­ ben - ahogy ő mondja, legválságosabb órái­ ban, teljesen elhagyatva és teljesen magába szállottan - apró papírosszeletekre rója a magyar-szlovák kérdéssel kapcsolatos, a szó szoros értelmében megszenvedett gondolata­ 620 it. Az 1946. szeptember 28-i keltezésű esz­ mefuttatását - vagy ahogyan ő nevezi: "fog­ ház-dokumentumot" - sokáig egyedül csak Gömöry Jánosnak merte megmutatni. Csu­ pán a keletkezése után egy évvel gépelte le a szöveget és küldte el Szalatnainak, akinek hagyatékában a második világháború utáni csehszlovákiai magyar írásbeliségnek ez a különös és különlegesen értékes dokumentu­ ma sok egyéb mellett ugyancsak megőrző­ dött.19 A V á la szú to n a m a g y a r a p á k é s a s z l o v á k a n yá k f i a i címet viselő kis vallomás egyébként nyomtatásban is olvasható a szó­ ban forgó évek írásbeliségéből szemelgető. M o ln á r I m r e és általam szerkesztett M in t f é s z k é b ő l k iz a v a r t m a d á r... című, 1990-ben Budapesten megjelent antológiában. Az írás a vegyes nemzetiségű házasságok magukat magyarnak valló sarjainak szemével szemléli az eseményeket: a reszlovakizációt, a depor­ tálásokat és a lakosságcserét. Forgách beval­ lottan nem érti azokat, akik minduntalan azt kérdezgetik tőle/tőlük; miért nem szakítanak magyar múltjukkal és miért nem jelentkez­ nek szlováknak? Hiszen szerinte "csak gyön­ ge jellemű lehet az az értelmiségi egyén, aki miután évtizedeken át, esetleg egy élet há­ romnegyed részén keresztül magyarnak val­ lotta magát, fenékig kiélvezve a magyar kul­ túra eddigi előnyeit - most, amikor e ma­ gyarsághoz való tartozás súlyos hátrányok­ kal, főleg kisebb darab kenyérrel jár, most hirtelen, egyik napról a másikra hátat fordít magyar múltjának és szlováknak vallja ma­ gát. (...) Jellemteleség volna részünkről, ha most minden gátlás nélkül megtagadnók ed- �palócföld 93/6 digi magyar múltunkat."20 Mindez azonban nem jelenti azt - hiszen nem is jelentheti hogy ezzel eleve hűtlenekké válnának Szlová­ kiához és a szlováksághoz: "...nekünk u g ya n ­ o ly a n k e d v e s é s s z e n t a m a g y a r é d e sa p a , m int a szlo v á k éd e sa n y a á ld o tt em léke, ille- (Kiemelés: a S z e r k .) Különben is, vélekedik, a sovinizmus - jelentkezzék bármelyik oldalon is - csak zsákutcába vezet(het), a közép-európai fejlő­ désnek a sovinizmus a legnagyobb kerékkö­ tője. Úgy véli, a maga, de (sors)társai részéről is elmondhatja, hogy ők, "szlovák-magyar szülők szlovákiai gyermekei", azt szeretnénk, ha szülőföldjükön, Szlovákiában maradhat­ nának - magyarként. Ám ha mégis távozniuk kellene, biztosra vehető, hogy lélekben soha­ sem fognak elszakadni az országtól. És Ma­ gyarországra vetve bár, de "amint magyar atyáink és szlovák anyáink szűk családi kör­ ben oly tökéletesen megvalósították a szlo­ vák-magyar megértést és együtthaladást, ugyanúgy hivatásunk nekünk tágabb, állam­ közi és nemzetközi vonatkozásban szolgálni a magyar-szlovák közeledés és barátság ügyet".2 2 Végezetül pedig: "...mi rendületle­ nül bízunk abban, hogy a jelenlegi vigaszta­ lannak látszó szlovák-magyar viszony ellené­ re belátható időn belül e g y m á s f e l é f o g n a k t ő le g b o ld o g ít ó v a ló s á g a ." n yú ln i a p o l i t i k a i h a tá r o k f ö l ö t t a z e g y m á st kezek. (Kiemelés: a És ha ezekre az egymást kereső ke­ zekre tízszer rá is fog ütni a sovinizmus vagy megnemértés, ezek tizenegyedszer is egymás felé fognak nyúlni. Végül is szilárdan egybekapcsolódnak és meg fogják valósítani a szlo­ k ereső m agyar é s szlo v á k S ze rk .) vák-magyar és csehszlovák-magyar barátsá­ got, aminek el kell következnie, mivel így kí­ vánják ezt a közös szlovák-magyar ősök, akiknek áldott, szent porai egymás mellett pihennek a szlovákiai temetőkben- örök em­ lékeztetőül a Duna-völgyi népek egymásrautaltságára."23 A kép valóban megindító és tragikusan emberi: valaki, akit a szlovák nacionalizmus esztelen dühe vet börtönbe, akit magyar na­ cionalistának és nyilas-pártinak titulálnak, cellájának magányában a magyar-szlovák barátságról, a magyar-szlovák kiegyezés el­ kerülhetetlenségéről, a duna-völgyi népek egymásrautaltságáról elmélkedik, s habzó gyűlöletre meleg szeretettel, megértéssel, s maga iránt is megértést és türelmet kérő sza­ vakkal válaszol. (Persze, azért Forgách maga is érezhette a helyzet fonákságát, mert Szalatnai Rezsőnek a következő szavakkal kom­ mentálta kis jegyzetét: "Ma, amikor az em­ berek 90 százaléka mindent és mindenkit gyűlöl, ez a szeretetre építő észak-magyar ál­ láspont anakronizmus és nem számíthatna talán még magyar részről sem megértés­ re."24) Mi több, olyan eszméket, eszménye­ ket villant fel, amelyek a két nép - a szlovák és a magyar - viszonyát tekintve tulajdon­ képpen máig érvényesek és időszerű célokat, gondokat jelentenek számunkra. Forgách Géza 1976-ban halt meg. Az 1948 után újraszerveződő csehszlovákiai magyar szellemi életnek, újságíró-társada­ lomnak nem volt rá szüksége többé. Fizikai munkásként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 1964-ben átköltözött Kassáról Magyaror621 �palócföld 93/6 szagra, ahol Veszprémben telepedett le, s ott élt egészen haláláig. A csehszlovákiai ma­ gyarság részéről tökéletesen elfeledve, meg­ tagadva, jóllehet ő soha egyetlen percre sem felejtette el, tagadta meg szűkebb közösségét, s társadalmi-kulturális-szellemi életének rez­ düléseit - levelei tanúsítják - haláláig érzé­ keny figyelemmel szemlélte. Jegyzetek 1. Új nevek a Felvidéki Újság élén. Felvidéki Újság, 1943. február 27. 2. Forgách Géza le­ velei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagyatéka, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban: MTAK) 3. Uo. 4. Levelének kelte: 1967. június 15. - For­ gách Géza levelei Fábry Zoltánhoz. Fábry Zoltán hagyatéka, Csemadok Országos Vá­ lasztmány, Pozsony. 5. Uo. 6. Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz...Ms 4253/188. 7. Tost László Kassa polgármestere volt. 8. Ke­ let nélkül. Gömöry János levelei..., Ms 4254/61. 9. Gömöry János: Emlékeim..., 225-227. 10. Kelt: 1947. április 18-án. Olexa József: G ra fik a 622 Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz..., Ms 4261/176. 1 1. Uo. 12. Uo. 13. Kelt: 1947. április 26. Uo., Ms 4261/177. 14. Kelt: 1947. május 2. Gömöry János levelei..., Ms 4254/25. 15. Uo. 16. Kelt: 1947. május 25. Forgách Géza levelei Szalatnai Rezsőhöz..., Ms 4261/178. 17. Uo., Ms 4261/179. 18. Uo. 19. A Szalatnaihoz küldött gépelt változatot 1.: Szalatnai Rezső hagyatéka - Az áttelepí­ tés iratai, MTAK Ms 4261/36.; Mint fészké­ ből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949. Vá­ logatta és összeállította: Molnár Imre és Tóth László. Budapest 1990, 20-24. 20. Uo., 202 1. 21. Uo., 21. 22. Uo., 23. 23. Uo. 23-24. 24. L. a 16.sz. jegyzetet! �Radó György FORGÁCSOK H ogyan éltem m eg a fin n u g o r n y e l v r o k o n sá g o t Minekutána korábbi felvidéki, ausztriai és csehországi útjaimat követően 1933-ban a perugiai nyári egyetemről Itáliában, 1937-ben a párizsi világkiállításról Belgium tájain csava­ rogtam, 1938-ban észak felé indultam: a lengyelekhez, lettekhez, észtekhez és finnekhez. Emitt a nyelvrokonság alapján a magyarral majd úgy elboldogulok - gondoltam -, mint, mondjuk, egy spanyol Olaszországban. Helsinkiben már megérkezésem napján meg kellett tudnom, hogy tévedtem: a mai köznapi szókincsnek a nyelvrokonsághoz semmi köze. Másodnap reggel lemegyek a szállodám melletti pékségbe. A pulton egy köcsög tej. Rámutatok, elém teszik. Rámutatok egy zsemlére, azt is megka­ pom. Vaj nincs a pulton. Mondom németül: - Butter. Tanácstalan mosoly. Angolul: - butter. Ez sem hat. Franciául már reménytelen: - Beurre. Persze semmi. De hátha van valami a nyelvrokonságban? - Vaj! - Megkönnyebbült mosollyal tesznek elém egy darab vajat. Utóbb megtudtam a vaj finnül voi. Nyelvtudományi szabály: a nyelvrokonság elemei mélyebben, inkább a kulturtörténeti múltban rejlenek, mintsem a napi szókincsben. H ogyan lettem ellen á lló 1945-től mindmáig a sajtóban vagy egyéb fórumon náciellenes (netán komcsiellenes) elle­ nállóként illik megszólalni. Én Ausztriában publikált náciellenes cikkeim, 1935-ben kezdődő lengyel nyelvtanulásom, az 1938-as varsói és krakkói, majd 1939-ben (két héttel a háború kitörése előtt) élvezett 623 �palócföld 93/6 krynicai utam, a lengyel menekültáradat segítségére 1939 őszén az Orbis utazási iroda itteni képviselőjével, báró Korsakkal közösen kiadott kis nyelvi útmutatónk, valamint költészetünk lengyel fordítójával, Fangrat barátommal történi titkos találkozásaim, és az újjáélesztendő Magyar Mickiewicz Társaságban M ik ló s i F e r d in á n d L e ó mellett kezdett tevékenységem ki­ vételével, meg hogy csütörtökönként eljártam (mindaddig míg nem, mint egy "zsidónak tekin­ tendő keresztényt", fehér karszalagos munkaszolgálatost ki nem vontak a forgalomból) abba a budai villába, ahol az utóbb mártírhalált halt T a r ts a y V ilm o s irányításával terveztük a jövő kilátásait - semmit sem látok múltamban, aminek köze volna az ellenálláshoz. Nincs mivel di­ csekednem. Azaz hogy mégis, elmondhatok egy apró-apró esetet. Az elméleti matematika vonzáskörében sorra olvastam olyan könyvecskéket, amelyek tö­ mören bemutatták a kutatás fő irányzatait: a német Grieben kiadó kisköteteinek jellegzetes sorozatában. Már nem emlékszem, a Mengenlehre (Halmazelmélet) vagy Gruppenlehre (Csoportelmé­ let) című, messziről is összetéveszthetetlen sárgásbarna kötetecske volt-e a kezemben a Lehel utcán döcögő villamoson, amikor felszállt mundérban és oldalfegyverével a Pesten már ideoda közlekedő ném et katona. Tétován körülnéz, nem tudja, mit tegyen. Nem ülünk sokan a kocsiban, tőlem kérdezi, hol kell leszállnia egy bizonyos utcához. Felnézek a Griebenből: - Verstehe n ich t deu tsch * - mondom. Csodálkozva pillant német olvasmányomra, de elfordul, továbblép. Szerencsém van: nem SS-legény, csak jámbor kiskatona. Hát így lettem én ellenálló. H ogyan n em léptem b e se h o v á Mint külügyi tisztviselőt, különböző koalíciós pártokból igyekeztek rávenni barátaim a be­ lépésre. Ettől egy gyermekkori emlékem óvott meg. ...Öt-hatéves lehettem. Szüleim esti családi sétánk során leállnak diskurálni ismerőseikkel, én kissé eltávolodva egy óriási rakást pillantok meg a Haris-köz sarkán: egy dobermann hagy­ hatta ott. Kánikula lévén, legyek százai döngtek fölötte. Tudom, a legyek gonoszok, hát egyszerre minél többet akarok elpusztítani, teljes erővel beletaposok a döngő tömegbe. A legyek szétröppennek, az én fehér cipőcskémen és feljebb a zoknimon vastagon áll a ku* N em értek n ém etü l (a S zerk .) 624 �palócföld 93/6 tyaürülék, anyámék otthon sokáig tisztogathatják. Ekkor gyerekfejjel megfogadom, hogy többé az életben "nem lépek be" semmibe illetve se­ hova. Ez tartott vissza harminc évvel később a pártoktól. Mindegyiktől. Leginkább a kommunista pártba hívtak. K ö r m ö c z y G yuri azt mondta, hogy ott orosz nyelvismeretemmel fényes jövő várna rám, E r d ő d i J ó s k a szerint annyi csirkefogó lép be a pártba, hogy meg kellene alakítanunk a becsületesek részlegét. De én mindig nemet mondok azzal, hogy belépnék, ha kommunista volnék. Ám nem va­ gyok az. A kezdet azért mégsem ez volt... H ogyan ta lá lk o zta m a kom m u n istá k k a l Miután a biztos halál elől átmenekültem a tűzvonalon, 1944 decemberének elején Debre­ cenbe érkeztem, és látva, hogy a villamosjáraton és a palacsinta-áruson kívül a sajtóval is újra indul az élet, elmentem a Néplap szerkesztőségébe. A szerkesztőbizottság ( V á zso n y i E n d re , H a lp e rn R ó b e rt és R a d ó I s t v á n ) meg a profi nyomdász-lapcsináló Vietorisz úr, értesülvén nyelvismeretemről, felkér, szállítanék-e a lap­ nak külföldi híreket: elintézik, hogy a németek által lefoglalt és már a szovjet katonaság által őrzött rádiókészülékek közül egy világvevőt a szállásomon tarthassak. Megkapom, és estén­ ként hallgatom Londont meg Moszkvát, szállítom a híreket a Néplapnak. "Nagy dobásom", hogy riportot készítek Hitler immár utolsó szilveszteri beszédéről. Írásom megjelent, a szerkesztők kórusban gratulálnak, és egyúttal közlik, hogy további közreműködésemre nincs igény, mert a kommunista párt átvette a lapot, és Tariska elvtárs (a debreceni főmuksó) szerint csak párttag lehet munkatárs. Ha akkor belépek, tovább is hallgathattam volna a külföldi adásokat, de nem voltam kom­ munista, tehát nem léptem be. Így kezdődött kapcsolatom "a" párttal. H ogyan fo r d íto tta m m agyarra e lő szö r s z o v je t verset Még egy másik napilapot is árusítanak a debreceni utcán, Magyar Újság a címe. Amikor belépek a Sas utcai szerkesztőségébe, csupa szovjet egyenruhás magyart látok. A hadsereg lapja. Javaslatomra, hogy verset fordítanék, Illés B éla őrnagy-főszerkesztő, azt feleli, jöjjek vissza tíz nap múlva, ő most Pestre utazik, ott harcol költő-barátja, majd hoz tőle fordítanivalót. Tíz nap múlva meg is kapom tőle két ukrán vers orosz fordítását, ritmus és rímek pontos megjelölésével, a költő L e o n y id P e r v o m a js z k ij ... S itt most megszakítom a debreceni törté- 625 �palócföld 93/6 netet. Pervomajszkij az októberi forradalom első, lelkesedő nemzedékének volt legjobb ukrán költője. Hogy aztán később hogyan lohadt le a lelkesedése, azt megtudtam tőle, amikor össze­ barátkoztunk és többször is meglátogattam Kijevben az írók házában meg irpenyi dácsájában: mutatja személyi igazolványát, melyben neki, a legjobb ukrán költőnek nemzetiségi adatként ez állt: "jevrej" (zsidó). A tehetsége töretlen marad, később is fordítom verseit meg a "Vadméz" című nagyon szép háborús regényt. Valamikor a huszas években Beliki faluban együtt nyaral Z a l k a M átéval, aki mint Petőfi rajongója rábeszéli a fordításra, segít is neki, s 1937-ben megjelenik az első ukrán nyelvű Petőfi-kötet. A háborúban Pervomajszkij haditudósító. Amikor 1944 egy novemberi alkonyán a ma­ gyar országúi mellett ezt a táblát látja: "Kúnszentmárton", rádöbben, hogy az "ő Petőfijének" szűkebb hazájába, a Kúnságba került. Aznap, éji szállásán születik meg a vers, melynek a Sas utcai szerkesztőségbe vihetem magyar fordítását: Kúnszentmárton. Szememre nem jön álom. Ő élt és énekelt e földön, ő! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, Van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet. De háború van. Toliam mellett kardom. Így jöttem országodba. Jönnöm kellett. És benne a költőtárs-fordítónak utóbb sokszor idézett két sora: Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, fegyvertársak vagyunk... Ám, hogy bevihessem, előbb még le kell fordítanom. És az én szegényes orosz szókincsem csak arra volt elég, hogy cigarettajárandóságomért tojást cseréljek ukrán parasztoktól, kiál­ lok hát most a Simonffy utcai ház kapujába és várom az éjszakai patrujt. Meghökkennek az istenhátamögötti kolhozból ide szalajtott legények, mikor megtudják, hogy valami gazemberség megfékezése helyett szótárat helyettesítő felvilágosítást kívánnak tőlük. Valahogy elboldogulunk, de mikor utána csak egy kis italt kérnek és én az étolajos flaskára mutatok, iszkolnak kifelé. Hát így fordítottam elsőnek szovjet verset magyarra. 626 �palócföld 93/6 H ogyan írtam m eg a s a já t k in ev ezé sem et A debreceni Pénzügyi Palota szobáinak a jtajain táblák: BELÜGYMINISZTÉRIUM, FÖLDMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM, IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM... Megkeresem a KÜLÜGYMINISZTÉRIUM feliratú ajtót, bekopogok. Íróasztalnál ősz úriember ül, tudom: G y ö n g y ö si J á n o s miniszter, a Kisgazdapárt küldte Békéscsabáról. - Szolgálattételre szeretnék jelentkezni, köztisztviselő voltam, a Fővárosnál. Tudok ango­ lul, franciául, németül, oroszul. - Biztos, hogy oroszul, nem szlovákul? Békéscsabai tapasztalatok. Előhúzom a MAGYAR ÚJSÁG-ot Pervomajszkij versének fordításával. Meggyőző érv. Rendben van. Kinevezem miniszteri titkárnak. Gépírni tud? - Tudok. - Írja meg a kinevezését, majd aláírom. Látja? Még gépírónőm sincs. H ogyan lettem s z o v je t tá b o rn o k A "He?" szócska (vagy inkább csak hang) elég durva szinonimája annak, hogy "Tessék?" A magyarban. Mert franciában irodalmi szintű beszélgetés része, így írják, nyomtatják: "Hein?" Oroszban pedig: "A?" udvariasság is lehet. (Műfordítók, vigyázat! Szinezet nélküli "Tessék?" legyen.) ...Amióta TU, IL, AN jelzéses lökhajtásos gépek két-kétésfél óra alatt teszik meg Seremetyevo és Ferihegy közt az utat, azóta múltba vesző emlék az, hogy 1946-ban még öt-hat óra hosszat repültek Pest és Moszkva közt azok, az utasszállításra kissé átalakított bombázók, amelyeket a háborúban az angolok adtak szövetségesüknek a közös győzelem érdekében. Ilyenbe ültem amaz év augusztus 15-én, mint a moszkvai követségünkön betöltött kulturális és sajtótitkári, egyben MTI-tudósítói állásomból hazatelepülő, a pesti külügyi főnökömmel, C zin k o tszk y J e n ő miniszteri osztályfőnökkel, akit gimnáziumigazgatói általános műveltségén kívül az első világháborús szibériai hadifogságában szerzett orosz nyelvtudása valamint szocdem párttagsága juttatott e posztra. Már összebarátkoztunk. Gépünk útközben üzemanyagpótlás miatt leszáll azon a reptéren, amely az akkor oroszul Lvovnak (a Monarchia idején Lembergnek, lengyelül Lwównak, ukránul Lvivnek, a közép­ korban magyarul Ilyvónak) nevezett város melletti réten fekszik. Épület nincs rajta; azt, hogy katonai reptér, csak a Vörös Hadseregnek az az egy szál szuronyos képviselője jelzi, aki lando­ lásunk óta gépünkre vigyáz. Amikor Czinkotszkyval, hogy meggémberedett izmainkat kissé megmozgassuk, kiszál627 �palócföld 93/6 lunk, hozzánk lép a szuronyos, és közli, hogy a két civilruhás a katonai terepről szálljon csak vissza a gépbe. Főnököm, aki még a fogolytáborból a cári szuronyos orosz őröktől zord, majd a tábort megnyitó vörösgárdistákról megleheősen kaotikus emlékeket őriz, már szállna is vissza a gép be, amikor én félesztendei moszkvai létem emlékei alapján a szuronyos mellé lépek, végigmé­ rem és teli tüdőből ráordítok: - He? A jámbor összekapja magát, szalutál és feszes haptákban válaszol: - Továris Hinyirál! (Generál!) Merthát csak civilruhás tábornok lehet, aki így förmed rá egy kiskatonára. Hát ekképpen lett belőlem szovjet tábornok. Természetesen rövid sétánk végeztével aztán visszakászálódunk a gépbe. U gyan ez M á r tá v a l M o szk v á b a n , m a jd B elgrádban A szavak artikulálása tehát valamiképpen jellemzője a nemzeti karakternek. Amikor 1956 szeptemberében a sztálini időkben Majakovszkijból kihagyatott, elsikkasz­ tott szövegrészeket szedem össze Moszkvában, az először ott járó Egyetlenemet is kiokítot­ tam, mondván: - Most meglátod a Gasztronómban szörnyen otromba leszek, és figyeld csak, hogy még ő fog mentegetőzni. A szovjet édesipar termékei közt legfinomabb az a csokoládésszelet volt, amelynek papír­ ját a három medvebocsot ábrázoló híres festmény díszítette. Medvebocs = Miska - így hívták a készítményt, mely közkedveltsége miatt szinte sohasem kapható. Amikor a pult előtt sorra kerülök, mérges arccal és dühös hanghordozással kérdezem: - Miska jeszty? Amire számítottam: az eladónő széttárja a karját és igen bocsánatkérőn rebegi: - Nyetu. Így tanulta meg Márta a hanghordozás szerepét. * Évtizedekkel később - Márta nem volt már -, egy olyan házaspár visz le kocsin Belgrádba, akik életükben először jártak ott. A Szlavija szálló - ahol azúttal jól működnek a vízcsapok, mert volt, hogy a "hideg" jelzé­ sűből is forróvíz folyt - reggelizőjében a miénk körül foglalt csaknem minden asztal. - A ven­ dégek pedig társalognak. - Hú, mennyire veszekednek! Mindjárt ölre mennek - állapítja meg magyar asztaltársam. - Szó sics róla - világosítom fel. - A legbarátságosabban beszélgetnek. Így szoktak ordítoz628 �palócföld 93/6 ni teljes egyetértésben, minden harag nélkül. Persze, nem tudósok, művészek. Szerbek. H ogyan törlünk ki v a la m it a tö rtén elem b ő l Miután 1946-ban visszahívtak moszkvai követségi posztomról, a Külügyben mint a szov­ jet kulturális és sajtóügyek referense, tartom a személyes kapcsolatot Barulin tanácsossal, Barannyikov és Lopanogov laptudósítókkal s a kettejüknél "súlyosabb" - mert TASSZ-tudósító - Potyemkinnal. Ez utóbbinek szeretnék csemegével kedveskedni, amikor meghívom egy pohár borra és ve­ le együtt R á tz K á lm á n t is, aki 1943-ban kormánypárti képviselő létére "Oroszország törté­ nete" címmel igen vaskos, adatokban igen gazdag, meglepő tárgyilagosságra törekvő, illuszt­ rált kötetet adott ki. Jelen van még néhány, velem egyívású külügyi munkatársam is, különbö­ ző pártok tagjai. A könyv ott fekszik a kis szendvicsek tányérjai és a borospoharak mellett, mutatom Potyemkinnek. Érdeklődéssel lapozgatja, és elégedetten bólogat az egészoldalas Lenin- meg Sztálin-portrék láttán. Egyszerre kővé merevedik arca. A lapozás során a breszt- litovszki béke aláírásáról készült képhez érkezett, melyen a szov­ jetorosz küldöttség látható, Trockijjal az élén. Ujjával odabök. - Mi ezt az embert kitörültük ("vícserknuli") a történelemből - mondja élesen. "Kitörültük"? - Valakit lehet megbírálni, elítélni, szidalmazni - de kitörülni a történelem­ ből, minthogyha ott sem lett volna? Döbbenten pillantunk egymásra mi, magyarok, a kommu­ nista párttag is. - Megyek, kitépem ezt a lapot! - mondom és viszem Rátz Kálmán kötetét a szomszéd szo­ bába, hisz eszem ágában sincs megcsonkítani könyvemet. H ogyan lettem tro ck ista Néhány év múlva magam is a veszedelmes gyanúba keveredem. Úgy kezdődik, hogy Czinkotszky behivat a szobájába és bemutat egy rokonszenves, kopasz úriembernek: K o z o c s a S á n d o r , akiről tudom, hogy Petrik és Gulyás után a bibliográfia atya­ mestere. Rendszeresen készíti a magyar irodalom éves bibliográfiáját és az a gondolata támadt, hogy a kornak megfelelően miért ne lehetne kiadni az orosz irodalom magyar bibliográfiáját? A Külügyminisztérium kulturális osztályától kér anyagi támogatást, Czinkotszky rám bízza 629 �palócföld 93/6 az ügy intézését. A szubvenció igénylése nem ütközik akadályba, amikor pedig kezembe veszem a megje­ lent kötetet, meglepődve látom, hogy a lengyel Niemojewski is mint orosz író szerepel benne viszont több orosz hiányzik belőle. Barátilag figyelmeztetem Kozocsát, ő pedig, látva, hogy én nálánál jobban kiismerem magam a szláv világban, felajánlja, hogy legyünk szerzőtársak. El­ fogadtam, ezzel olyan több évtizedes együttműködésünk kezdődött, hogy nyomán a "Kozocsa-Radó" fogalommá lett a szakmában. Már jónéhány bibliográfia-kötetünk megjelent, gyűjtöttük, ontottuk az adatokat, de eze­ ket szinte senki sem használta fel: nem mertek írni a szovjet irodalomról, mert nem lehetett tudni, ki és mikor lett Moszkvában p e r so n a non grata. Gondolom: Gorkijjal nem lehet "baj" - hát javasolom a Művelt Nép kiadónak (Gondolat elődjének) a róla írt legjobb magyar cikkek gyűjteményének kiadását. Javaslatomat elfogad­ ják. A következő módszert tartottam a legalkalmasabbnak: bibliográfiáink alapján az Orszá­ gos Széchényi Könyvtár hírlaposztályán kihozatom egy kutatószobába a számbajövő folyói­ ratokat, bejelölöm az érdekesnek gondolt cikkeket, odaültetem gépírónőmet, kiiratom a szö­ vegeket (fénymásolás még nem volt), s a dupla terjedelemben összegyűlt anyagban otthon ké­ nyelmesen áthúzgálom azt, ami érdektelen, így adom át a kéziratot, melynek névmutatója a "káderezés" szerepét is betölti. Telefonál a kiadói szerkesztő, F alu s R ó b e rt , hogy áthúztam egy értékes írást, a kolozsvári Korunk Gorkij-nekrológját, ő betenné a kötetbe."Tedd" - mondom neki, hiszen nagy tudású filológusnak ismerem, majd a korrektúrát is rá kell bíznom, mert a nyomda sürgeti. Megjelenik a könyv, az ideológián őrködő Szabad Nép kitűnőnek mi­ nősíti, de az Irodalmi Újságból lecsap a ménkű: trockista vagyok! Rohanok Illés Béla főszer­ kesztőhöz, ő némán mutat a Korunk nekrológjának egy sorára. Gorkij utolsó szavai. - Hiszen nagyon pozitívak - hebegem. "De ez a név!" - csattan fel Illés. Ott áll zárójelben "Dr. Levin", aki az utolsó szavakat leje­ gyezte, Gorkij orvosa, az éppen ekkor készülő orvosper egyik koncepciós vádlottja. Így lettem 1951-ben trockista: ha éjjel autó állt meg a Pilvax-közben, meg kellett ismer­ nem a "csengőfrászt", s csak az volt a szerencsém, hogy Falus a nagy felelősségrevonáskor tisz­ tességesnek bizonyul, beismeri saját szerepét, megúszhatja némi pénzbüntetéssel, nekem pe­ dig ama nekrológgal azonos terjedelmű másik cikket kell keresnem, hogy a "trockista" ívet kivehessék minden egyes példányból és egy feddhetetlent fűzzenek a helyébe.- 1951. 630 �palócföld 93/6 H ogyan öltem m eg T o k u d a e lv tá rsa t Ez a történet egy anekdotikussá lett Kossuth-díjjal kapcsolatos. Pártparancs volt a szovjet költészet antológiáját kiadni, minél pompásabban. A szovjet művek kiadására létesített Új Magyar Könyvkiadónál minden számbajöhető magyar irodal­ már hódolataként, reprezentatív külsővel, ékes népművészeti illusztrációkkal az orosztól egé­ szen az alig ismeri kis szibériai népekig felvonultatták a szovjet "nagyszerűséget", a győzelmet és Lenin-Sztálin pártját, de főként magát Sztálint magasztaló költőket. A mechanizmus így festett: Moszkvában S z e r g e j K ir ja n o v innen-amonnan összeszedte a soknyelvű versek orosz prózai ("nyers") fordítását, ebből H id a s A n ta l magyar nyersfordítá­ sokat készített, ezeket K a rd o s L á s z ló főszerkesztő osztotta szét az írók között. Spontán fordí­ tás aligha jöhetett szóba: én még örülhettem, hogy Pervomajszkijnak Petőfihez írt verséből készült fordításomat beválogatta Kardos. Kardos László világirodalmi műveltségű irodalomprofesszor volt, csak épp a szovjet iro­ dalomhoz, enyhén szólva, nem konyított. Minthogy azonban "a" párt őt jelölte ki, mint meg­ bízhatót, a feladatra, tette a dolgát. Óvatosságból a neveket, adatokat szovjet szakművekből ellenőrizni akarta. Frázisok helyett tényeket tartalmazó művek akkor nálunk csak egy helyen voltak: az én könyvtáramban, mert hazatelepülésemkor magammal hoztam mindazt, amit moszkvai fél­ évem alatt az ottani antikváriumokban nagynehezen összeböngésztem. Kardos baráti mo­ sollyal és megvesztegető öleléssel rávett, hogy a kész fordításokhoz készítsem el a kötet jegy­ zeteit. Elő hát lexikonok, irodalomtörténetek! Fáradságos munka. Végülis két név marad megfejtetlen. - Ki a franc az a Gurzsisztáni elv­ társ, akinek neve egy lexikonban sem szerepel, de Sztalszkij dagesztáni költő írt róla pindaroszi lelkesedésű dithűramboszt? És mi az életrajza Tokuda japán főmuksónak? Az előbbi probléma megfejtésével addig bajmolódtam, amíg kettős fény nem gyúlt agyam­ ban. Egyrészt, hogy a többszöri átgépelés során a Gurzsisztáni kezdőbetűje tán kiesi helyett lett nagy és nem is személynévről, hanem jelzőről lehet szó (mit sem Kirjanov, sem Hidas vagy Kardos nem vett észre) - másrészt, hogy Sztalszkij valami istenhátamögötti türk nyelven írt, hát keressek könyvtáramban türk nyelvű szótárat. A kérdés akkor oldódott meg, amikor azerbajdzsáni-orosz szótáramban azt találtam, hogy Gurzsisztán = Grúzia - gurzsisztáni tehát = grúziai, vagyis Sztálin, neki szól Sztalszkij túláradó lelkesedése. A japán Tokuda elvtársról lexikonjaimban csak annyit találtam, hogy milyen pártfunkciót töltött be, és hogy 1950-ben merényletet követtek el ellene. S minthogy Szimonov versének 631 �palócföld 93/6 magyar fordításában ez állt: "Mikor a merénylő meggyilkolta", azt írtam a jegyzetben, hogy bérgyilkos végzett vele. Becitál az írószövetségi párttitkár. M á té G yörgy zord. Rámdörren: - Tokuda elvtárs él! Megtudom, hogy a merénylet nem sikerült, az elvtárs felgyógyult. Én vagyok vétkes: hit­ tem a (tán már "nyersben" pontatlan) fordításnak, megöltem Tokuda elvtársat. Szól a párttitkári fenyegetés: - Emlékszünk a Gorkij-nekrológra. Még egy ilyen eset és el fogsz tűnni az irodalmi életből. A kötetért - ahogy akkoriban mondogatták: "A nyersfordításokért és szétosztásukért" Hidas és Kardos Kossuth-díjat kapott. E setü n k a fe k e te -te n g e ri h a d iflo ttá v a l Oroszok és ukránok huzakodnak néhanap a fekete-tengeri harci ütőerőről. Eszembe jut a mi esetünk, amely Pityerben kezdődött. - Nem írom, hogy Leningrádban, mert ma nem úgy hívják. De nem is mondanám, hogy Szentpétervár, mert akkor nem ez volt a neve. (Lehet azonban városokat is becézni, mint a Franzstadtot Fradinak, hát ilyen alapon írom Pityernek Leningrádot.) Az egykori orosz fővárosban évente Puskin-konferenciát rendeztek, és 1959-ben, mint az akkor megjelent kétnyelvű Puskin-kötet szerkesztőjét, engem is meghívtak az én Egyet­ lenemmel. A Nyevszkij proszpekten az örmény és a grúz puskinistákkal sétálunk a fehér éjszakában. A r t a s e s z K a r in ja n , amikor elmondom, hogy a századfordulón az erdélyi örmények A r m é n ia címmel két évtizedig magyar nyelvű folyóiratot adtak ki, meghív, hogy okvetlenül látogassuk meg Jerevánban. Karinjan az Örmény Tudományos Akadémia alelnöke. A következő évben úgyis a Kaukázus vidékére visz utunk, hát élünk a meghívással. Karinjan kész tervvel fogad: készítsük el az A r m é n ia oroszul annotált bibliográfiáját. A magam és állandó bibliográfus-szerzőtársam, Kozocsa Sándor nevében vállalom. Szerződést írok alá. Hosszas, időigényes munka következik, évekig tart. Kozocsa végilapozza az Arménia valamennyi évfolyamának összes számát és minden egyes közleményről a (házassági hírekről is) egy féloldalas cédulát készít: cím, lelőhely és tö­ mör ismertetés (annotáció). Én lefordítom oroszra és cirillbetűs írógépen lekopogom. Amikor kész a vaskos paksaméta, "jelentem" Jerevánnak: hozzuk a bibliográfiát. Kozocsáékkal - a két házaspár - Kijevbe repülünk, majd néhány szép ottani nap után Je­ revánba. Itt is szép napokat töltünk. Vendégszerető házigazdáinkkal motorcsónakázunk a Szevan-tavon és megkóstoljuk a hely különlegességét, az óriási "pisztrángherceget". Aztán át632 �palócföld 93/6 adjuk a kéziratot és felvesszük érte a nem csekély tiszteletdíjat. Hogy ezt viszont minél kellemesebben költhessük el, beutalást kértem az írók jaltai alkotóházába. A Krímbe repülünk nyaralni! - Megtekintjük a Csehov-házat s a parton álló bódékban vá­ sárolt hajójegyekkel végiglátogatjuk a Jaila-hegylánc védelmében meghúzódó, szubtrópusi éghajlattal hívogató parti üdülőhelyeket, sőt a félsziget belsejébe autóbusz-kirándulást is te­ szünk: Bakhcsiszerájba... Jártunk már Alupkában, Szimeizben, Alustában meg a többi üdülőhelyen és kószálgattunk Jalta városában is, amikor egyszerre a parton egy olyan jegyárusító bódét pillantok meg, me­ lyen az áll: "Jegyek a délután Szevasztopolba induló szárnyashajóra". Szárnyashajó. Ilyenen még nem ültem. És Szevasztopol! Az 1854-1855-ös híres ostrom vá­ rosa, ahol ma nagyszerű panoráma elveníti meg a nagy csata emlékeit. Ezt látnom kell! Váltok a bódéban négy jegyet. Délután Kozocsáékkal helyet foglalunk a szárnyas vizi alkalmatosságon. Hajónk nekilódul, szárnyain a hullámok fölé emelkedik, úgy siklik a déli part mentén nyu­ gat felé. Majd élesen fordul és északi irányban folytatja útját Szevasztopol felé. Már itt is a hadikikötő. Hajóóriások, drednótok, cirkálók között oson be kis szárnyasha­ jónk a révbe. Kozocsáné előkapja fényképezőgépét és kattintgatja: ilyen alkalom egyszer adódik az életben. Aztán a parton a járókelőktől megtudom, a Panoráma fent van a dombtetőn és hogy hányas trolibusz visz oda. Nagy, kerek épület a Panoráma: bejáratánál vagy ötven kis úttörő vár sorban bebocsátásra. Hát ezt nem fogjuk végigvárni, ezért benyitok azon az ajtón, melyen ez áll: "Gyirektor" - Itt vagyunk négyen Magyarországról. Szeretnők megtekinteni a panorámát. - A többiek hol vannak? - Kint várakoznak. - Hívja be őket is. Öblös bőrfotelban ülünk amikor belép egy ordító rendőr. - Kicsodák maguk és hogy kerültek ide? Ha ő ordít, hát én is: - Magyar írók, a jaltai alkotóház vendégei. Onnét jöttünk hajón. - Hogy mertek idejönni? Nem tudják, hogy Szevasztopol zárt város? - Hol van ez kiírva? Ahol látom a "Tilos" táblát, oda nem megyek. És hogy merészelsz te velem ilyen hangon beszélni? Letegezem, hadd higgye hogy valami főmuksó vagyok. Fenyegetőzve távozik, én meg szólok Kozocsánénak: - Legalább azt a fényképezőgépet tegye cl, Klári. 633 �palócföld 93/6 Belesüllyeszti a szatyrába. A rendőr széles vigyorral tér vissza. - Magyarok, a barátaink. Megmutatjuk maguknak a Panorámát. Vezetőt kapunk. Körbevisz a Panorámán, a makettokon, az ostrom valóban élethű jelene­ tein. Ágyuk tüzelőállásban, pihenő, falatozó, pipázó katonák, álcázott lőállások, lisztek, lovas küldöncök... Az ekszkurzovod (tárlatveze tő) mint mindig, olyan bőbeszédű, hogy a hajónkat lekéssük. Sebaj! Az. épület előtti tér túlsó végén áll a távolsági autóbuszok jegypénztára. - Négy jegyet kérek Jaltába. - Mikorra? - Mára. - Mára? Holnaputánra van még néhány jegyem. Így tehát nem mehetünk vissza. Ha szállóban próbálunk szobát kivenni a "zárt városban", reggel bizonyára a kóterben ébredünk. De állnak ott taxik. Rajtuk felírás "Városi taxi", egy sofőr közli, hogy nem hagyhatják el Szevasztopol területét. A Szovjetunióban hihetetlenül olcsó a taxi, kiszámítom, hogy Jaltába nemigen lehet több tíz rubelnél. Szólok egy fickónak: - Ötven a jaltai alkotóházig. Int, hogy szálljunk be. Így hát végül az ágyunkban alszunk. Esetünk azonban még nem ért véget. Másnap jeles vendég érkezik az alkotóházba: C sere s T ibor , a neves magyar író. Nem jára­ tos az országban, oroszul sem tud, van hát kísérője. G eiger B éla . Róla is kell szólanom. Tizenkilences emigráns gyermekeként a huszas években került Moszkvába. Ott járt iskolá­ ba, tökéletesen kétnyelvűvé lett. Én elsőzör abban a rövid periódusban találkoztam vele, amikor ünnepélyesen visszaadták az 1849-es zászlókat és szovjet követség működött Budapesten. Oda csöngettem be egykoron, az exterritoriális területre azzal, hogy már sokfelé utaztam, de szeretnék a Krímben nyaralni, vízumot kérnék. Grigorjev tanácsos (Geiger Béla) óhajom hallatán furcsán néz rám. - Ön kommunista? - kérdezi. - Nem, nem vagyok az. - Nézze, mi magyar kommunistákat segítünk a Szovjetunióba. Nyaralásra vízumot nem adhatok. De amikor innen távozik, vigyázzon, nehogy egy sarok mögül lefényképezzék, mert baja lehet belőle. Életmentő elutasítás volt, mert rövidesen olyan náci-román tármadás érte a Krímet, amelyhez képest az 1854-es kismiska volt. Bélát 1945-ben, mint Vorosilov tolmácsát láttam viszont. E minőségének megfelelően 634 �palócföld 93/6 zordnak mutatkozott (reá mondta a szocdem korifeus S z a l a i S á n d o r professzor: - "Tudod, bavátom, mi van ma Magyavovszágon? A tovmácsok vémuvalma"), pedig aranyszíve volt, ahol leheteti, segített: így, egykori követségük orvosának, a nyilasok által meggyilkolt Faragó dok­ tornak özvegyét úgy beprotezsálta a miniszterelnökségre, hogy az rezsimváltozásokat átvé­ szelve olt titkárkodhatott! (Egyébként vele való jó baráságunk alapja a közös macskaszeretet volt, de amikor Mártival meglátogattuk Faragónét Szentkirályi utcai lakásán, ott hat nyüzsgő cicát olyan éktelen bűzben találtunk, hogy vállalva Faragóné neheztelését, nem revansíroztuk a meghívást.) Béla a külszolgálatból kikopván, a szovjet írószövetségnek lett magyar "konzultánsa", for­ dított is mesterműveket (Molnár Ferenctől) és politikai szövegeket (Kádár János beszédeit) és jeles vendégeket kísért. - Jaltából viszont lejárta a lábat a különféle pártbizottságokon, de nem sikerült papírt szereznie, hogy Cseres Tibort beengedjék Szevasztopol zárt városába. Utoljára Béla a szovjet írószövetség műfordítói tanfolyamának hallgatóit tanította ma­ gyar nyelvre és fogalmakra, akkor találkoztunk utoljára. H ogyan lettem a szo c ia lis ta tá b o r á ru ló ja A Fordítók Nemzetközi Szövetségének élén a három-négy évenkénti kongresszusok közt a Tanács működött. Tizenkét tagját a tagszervezeteknek a kongresszuson akkreditált küldöttei választották, hármat ők kooptáltak. Az 1981-es varsói kongresszus után a kooptáló tanácsülésen én, mint a Tanács egyik legré­ gibb tagja (1970 óta) tettem javaslatot: az elhúnyt alapító elnök, Caillé, utódjául franciát, és egy-egy távoli kontinens képviselőjét ajánlottam. A nigériai E k u n d a yo Simp sonnal, az angolban-franciában perfekt lagosi tanárral (akit mi Mártival "dupla feketének" mondtunk) nem is volt baj, de Ázsiát nem képviselhette más, mint az ugyancsak kitűnő nyelvismerő szöuli G o n ie B a n g professzor. Meg is szavazták mindkettőt. Hát valamikor összedugja a fejét az NDK-s, a volt csehszlovák és bolgár delegátus, és rám­ süti - minthogy javaslatom alapján került dél-koreai tag a tanácsba -, hogy én a szocialista tá­ bor árulója vgyok. Ment is nyomban a levél a magyar írószövetségnek, hogy a legközelebbi ta­ nácsülésen - ezúttal első ízben - ne képviseljem én a magyar tagszervezetet, mert elárultam a tábort... 635 �Chief editor: József Pál Adress of editorial office: H-3 1 0 1 Salgótarján, Pf.: 2 70 Tel: (00 3 6 ) 3 2 -314-386, 32-3 1 1-022 636 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a P A L ÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) mű­ velődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók é s a lakosságkulturálisfeltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a P A L ÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságnál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/09961369956b94d95cb610217926a6c4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cda68f2b8722d84001546c8d63b38edd.pdf 81cdaa8605c81e820545a2d9aba8032c PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 93/5 XXVII. évfolyam szeptember-október ��palócföld 93/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Vaderna József A sirály kiűzetése (vers) 427 Madách Imre rejtegetett jei Andor Csaba Kiket bújtatott Madách Imre (tanulmány) Zólyomi József Tanúvallomások Rákóczy Jánosról (tanulmány) 435 454 Radó György Forgácsok (irodalmi elmélkedések) 466 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-Szlovák jegyzetek 472 Vicei Károly Kamasz nap (novella) 480 VALÓSÁGAINK Gosztonyi Péter Horthy Miklós számüzetésben (tanulmány) Ravasz István Emlékmű Verecke híres útján (tanulmány) 485 500 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XIII. (kritika) Szikra János Műzlike (novella) 506 514 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek-Kassáról: Keller Imre (tanulmány) 517 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Két fejfa egymás mellett - 1956 (interjú) 527 425 �palócföld 93/5 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 310Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E számunk szerzői Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Gosztonyi Péter történész (Bern, Svájc), Kä­ fe r István irodalomtörténész (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Ravasz István hadtörténész (Budapest), Szikra János író, költő (Gödöllő), Szokács László ujságíró (Budapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Vaderna Jó zsef költő (Veszprém), Vicei Károly író (Zenta, Ju­ gosz-lávia), Zólyomi J ó zsef muzeológus (Balassagyarmat). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Nyomdai előkészítés, tipográfia Csiba Imre Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 426 E számunk illusztrációs anyagát a 2 2 . Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagá­ ból válogattuk. A borítókon Huber J ó zse f, Szurcsik Jó­ zsef és Bobály Attila művei láthatóak. Foto: Buda László �palócföld 93/5 Vaderna József A sirály kiűzetése M adách Im re emlékének . 1 Megcsavarodott a tér. Nincs rege. Csak Ádám kivénhedt szeme. Fátyolos, akár a tél, s elájul benne az emlék. Így élek: félre. Fél szem: Éva kitárt ágyéka kacsint. S újra agresszió, s megint erőszak, kiűztem magam magamból, s nincs szelídség. A dráma a kincs. Tönkről tönkre megyek, akár a hiába kivágott fák. 2. Hátamra zuhannak a koronák. Halálra magyarázzák a mát. Hol minden gyümölcs országalma, s az árnyéka mögé húzódik a fa, kidől a zöld színből a jogar, mintha a gyűlöletből az agyar, kivillan a fog, a torok, a jászol szívinfarktus a jog. Az ájulásig magam vagyok. 427 �palócföld 93/5 3. Egy újszülött köhintésben megérkeznek a háromkirályok. Elringatom minden gyulladásom. A kiűzetés ma Jézusos. 4. Hangszálamon állatok trappolnak, patájuk rekedtségemen táncol, ott, hol a hangok sem hajolnak a lidérc a csöndet megismeri. A fény a fényt fénnyel veri. S míg torkomból felsóhajt a tény: csuklik a remény. Nem lesz újra egy meg egy, csak fél, s újra kivágott fa, a felelet reccsenés, s nyakamban kereszt és döbbenet hevenyészett kötél kerüli meg. S fojtja. Testemből kitekert ér pattog a tájon. Túlvilági ostor. Viszi bűneim az állatok hátán. Kedvesem, ma nagyon vigyázz rám. A hetedik égen a férfi a botor. 5. Kirúgta a földet maga alól a Bakony. A nappal cserélgeti a sötétséget: csupa szikla az alkony. Kisalföldi romantika: feléled Isten Egyfia. De a határon síkság vacog, s tavaszi gólya kering. A horizont frissen mosott paraszting. 428 �palócföld 93/5 6. Egy tintásüveg az ég szélét kerüli meg. Kidől a kék. Kidől az árnyék. Legyintésemre dől az ég. S mintha karom karja lenne a toll, s testem a fehér papíron tintapecsét, hadonászik mögöttem az árnyék, s dadog a beszéd. 7. Lendüljünk át az éjfélen: megdöbbent magyar hajóhinta, akácfa inog: szédült éden: elveszett bennem a névelő: "a". 8. S nincs következő mondat. Fogam szorítom: néma olvasat. A levegő még átjárja számat, de keserű csöndben nyeldeklik a nyak, s egy ismeretlen kötél mentén ájulásig szorul a vigalom. Hó fehérlik a talpam szélén, s megcsúszik az ok az okozaton. 9. A félhalál mentén föltörekszik a talán. Esetleges. Megbotlik a mában a ma. A föltámadás a sír mélyéig ás: könyökén támaszkodik Isten Egyfia. Körülnéz. Döbbenetes panoráma néz vissza: hiába, 429 �palócföld 93/5 hátára hanyatlik, s nincs már határa, csak templomi padja. Térde. Imája. S örökre megúnt szózata. 10. Homlokom vörös kalapja a fejfájás, tán ez hordozza ég alá bűnömet. Helyettem fájok: magamnak, orraesik bennem a mozdulat, ahogy a kivágott fa dől el, a lét hasonul a semmivel. 11. Elnyújtózik Ádám. Paradicsom. Újra élesedik a fog a harapáson. Nincs kutya a kézfejemen, csak ember az évet megugatja a december, s havazik, miközben ellenem ítélkezik egy megdöbbent hóember. . 12 Nem épül más, csak a káosz, hol halotti lepel az oltalom. Voltam európai, s a Bakony a sírom. Domb a dombon. Akárha föld alatti Bazilika kupolája lenne, s ima. 13. A színház mostohája lesz a tenyérnek, s minden fél kéz üresen int. Nem is létezik. Csak a szín. Egyetlen ujjheggyel is kitárulkozik. Levegőbe szúr, s fekete lyukat teremt, hol fordítva történik a rend: az ember bízik. Ádám szédeleg. Ábel él. Markában Káin a kés. 430 �palócföld 93/5 Nincs testvér, csak fél. S a kígyó Éva eleven sálja, ahogy lassan a ráncokkal szorul torkára az öregedés, kékül az arca. egy alma fénye a másvilága. 14. Örökös lépcső vezet a kútba. Kong. A víz gyűrűzve látja be újra a csobbanását. Fillér zuhan: magyar dráma. Átröppen a sirály a másvilágra. Pannóniából kihasított arc tükröződik a remegő felületen. Vizesvödör hordozza föl-le a képet. Új és új felvonás. Éva szüli a látomást Ádám a szünetben hever, majd a férfi, ki gyilkosságot nevel, nem akar végleg összetörni. A nő egy almát a helyéből kiteker, s csak a káoszban lehet újra bízni? A Paradicsom elfehéredett szemfedél, hol eltartja még állatait az ég. Még. 15. A múzeumok falán lezúdul a fény. Istent saját igéje kerülgeti, s önmaga okát. Mintha a Föld fordulna át a tehetetlenség árnyán keresem a mát. 431 �palócföld 93/5 16. Nincs szemüvegem, de felderengnek a látomások a következő színben. Ott, ahol elhagyom emberségem, nyúl vacog tüdőmben, ágyékomon nyest ül diadalt, homlokom majomfintor, csuklómon az oroszlán is fél, didereg a macska, s felvonyít égre emelve hangját a farkas torkomban, dögkeselyű tépdesi hangszálaim, haldokló apály, s egy elefánt húzza mélyebbre izmaim, lepkék verik szét pillantásom, darazsak kerülik meg pillanatonként háromszor a szívem, míg kicsavarja nyakam az ünnep, vaddisznók agyarára bökve a zrínyitörténelem, nincs fegyverletétel, csodaszarvas hátán menekülök át a magyarságon, míg a könnyet iszik szememből a fecske, barátom, átköltözik balról jobbra, s oda-vissza, fészket rak szemhéjamra, hogy örök költözködésben éljek. 17. Az állatok kivonultak a Bibliából utánuk mentem. Madarak hagyták el a Paradicsomot ahogyan megalázva kúsztam, utánuk úgy repültem. A gyümölcs zöld volt, de rögtön megrohadt a fán úgy éheztem, ahogy nőtt a vétkem. 432 �palócföld 93/5 Ahogy kiűzettem magamból, elcsúszott bennem a december. Bíbor, sárga, barna haldoklás az ok, s az idő, minden színváltásban otthagyom pillantásom, ahogy megőszülök. Intésemben csak az aljasság örök: félelmeim is félrevezeti, ahogy megbolondul a magánhangzó a dadogásban, s nem tudja kimondani sem a vétket, sem a napot. 18. A dráma összetört csésze: kislány keze hull a fiú kezébe. Megszorítja, s válla fölé csavarja ég felé zuhan vissza fájdalma: honnan az eső a felhőkbe visszaesik, s aszályos lesz a szerelem is. 19. Sírba csúszik az ember álla, s fönnakad hegyesen, akár a mostohaság. Nincs e világnak evilága, csak a halálon túli félhalál. 20. A kiűzetés keresztet csomóz, kegyetlen jelet, kifordítja az országot, s megfoltozza, sírjába varrja vissza a nemzedékeket míg kampóra akasztott betyárok lengnek halálos ívet a hegy felett. 433 �palócföld 93/5 2 1. Immár homlokomon belül Isten állatai. Az "én" spirális tévelygés. Megcsavarodott a tér. Nincs rege. Csak Ádám kivénhedt szeme. Agyamban zuhan a sirály. (1993.) Szkok Iván: Pieta (festett dombormű) 434 �palócföld 93/5 Andor Csaba Kiket bújtatott Madách Imre? I n memoriam F rancisci Johannis P á l Madách Imre letartóztatásának okaként az életrajzírók általában Kossuth titkárának Rá­ kóczy Jánosnak a bújtatását szokták megemlíteni. Bár előzményként a fegyverrejtegetés, s olykor más személyek bújtatása is szóba kerül, feltételesen pedig a gerillamozgalomban való esetleges részvétel, az életrajzírók általában úgy vélik, hogy - jóllehet Madáchot már jóval a letartóztatása előtt megfigyelték - a letartóztatás közvetlen oka mégis Hoitsy Miksa feljelen­ tése volt. Neki azonban csakis Rákóczy bújtatásáról volt tudomása. A letartóztatás előzményének és körülményeinek több részlete is tisztázatlan. Az alábbi­ akban mindazonáltal csak egy kérdéskörről lesz szó: kiket bújtatott a fegyverletétel után Ma­ dách? Gracza Antal és Záhony István Az utóbbi évek két Madách nagymonog­ ráfiájának a névmutatójában megtaláljuk a honti gerillavezérek: Gracza Antal és Zá­ hony István nevét. Előbb Leblancné Kele­ men M ária hivatkozott arra a hagyományra, amely szerint Madách Imre, közvetlenül a fegyverletétel után menedéket adott volna nekik.1 Utóbb Radó György életrejzi króni­ kajába is bekerült az adat.2 Ha a hivatkozá­ sok nyomán elindulunk időben visszafelé, akkor első lépésben Belitzky Jánosig ju­ tünk,3 aki azonban maga is elismeri, hogy e téren még nem kezdődött meg az érdemi ku­ tatás, s egyedüli forrásként a Mikszáth kriti­ kai kiadás utószavát jelöli meg.4 Az utószó­ író (amennyire ez a kiadványból megállapít­ ható, Király István) időben még nagyobbat ugorva, Brankovics György könyvére hivat­ kozik.5 Az eset megértéséhez nem árt tudnunk, hogy Mikszáth Kálmán A mi hőseink cím­ mel elbeszélést írt Gracza Antalról és Zá­ hony Istvánról, s ″természetesen″ sikerült vé­ rig sértenie az érintettek családtagjait. 435 �palócföld 93/5 Mikszáth Kálmán azonban valószínűleg nem tudott róla, hogy Graczáék Madách Im­ rénél kerestek volna menedéket; nemcsak az elbeszélés nem utal erre. Érdekes, hogy Har­ sányi Zsoltnak Madáchról írt regényében sem szerepel ez a regényes részlet, jóllehet a Mikszáth család több tagjával jó viszonyban volt, s kapott is tőlük értékes információkat.6 Azok a közlések, adatok tehát, amelyek Graczával kapcsolatban megjelentek,több mint száz évvel ezelőtt publikált munkákra vezethetők vissza, közelebbről két, egymás­ tól függetlennek látszó könyvre. Az egyik Brankovics György már említett munkája, a másik egy valamelyest korábban megjelent (de Brankovis által fel nem használt) honti adattár, Pongrácz Lajos könyve.7 Brankovics a Hont megyei Sülyki pusztát jelölte meg Gracza Antal születési helye­ ként. Ami azonban a születési dátumot illeti, azt sajnos nem tudjuk meg; a könyv egy uta­ lása szerint (17. oldal) a forradalom kezdetén még csak 21 éves lett volna Gracza. Ha így volt, akkor tévedett, Gracza György, aki 1823-ra tette születési évét. Apjának, Gra­ cza Jánosnak a harmadik gyermeke: két fiú, sorrendben: Lajos és Kálmán előzte meg őt, majd egy öccse, László, s végül egy húga, An­ na született. Gracza Antal a selmecbányai lí­ ceumban tanult, s ott ismerkedett meg Zá­ hony Istvánnal, aki utóbb a közeli Dacsólá­ mon lett kántortanító. Gracza a bozóki járás szolgabírája lett, majd valamikor a szabad­ ságharc vége felé elhatározta, hogy gerilla lesz. Elment Dacsólámra, hogy barátjától el­ búcsúzzon. "Tervem vakmerő, eszeveszett! a bosszuló angyal szerepét veszem át. Réme 436 akarok lenni nemzetem minden ellenségé­ nek. Egy lovas guerilla-csapatot szervezek a saját költségemen. A kormány engedelme zsebemben van.″8 A búcsúbó l azonban nem lett semmi: Záhony István követte barátját, s többé nem is váltak el. Az idézett részből ér­ demes kiragadnunk az utolsó mondatot: va­ jon miféle engedéllyel rendelkezhetett Gra­ cza? Erre nézve érdekes adalékkal szolgál Pongrácz Lajos. Az általa idézett jegyző­ könyv szerint (1848/1562. június 18.): "A ka­ tonaság részére ujonczokat toborzás útján szerezni Gyürky Antal és Gracza Antal meg­ bizottak."9 Ehhez nem árt tudnunk, hogy 1848-ban Gracza Antal Hont vármegye al­ biztosa (a főbiztos: Bory Károly). Gracza Antalt tehát valóban megbízza Hont várme­ gye újoncok toborzásával. Ez azonban még 1848-ban történt! Igaz, az 1849-es jegyző­ könyv szerint döntés születik (1849/162., az időpont sajnos nem ismert): "Kétszáz főből álló Guerilla védcsapatnak kiállítása iránt",10 itt azonban nem említ nevet a jegy­ zőkönyv. Pongrácz Lajos még két érdekes adalékot közöl könyvének első füzetében Graczával kapcsolatban: "Gracza Antal biztosi conf­ rontatióra megjelenni büntetés alatt kötelez­ tetik" (1849/72.), valamint: "Gracza Antal vagyona összeírását tárgyazó rendelet. - Sze­ mélyes leirása mellett szorosan nyomoztas­ son és elfogattasson" (1849/475., 493).11 A második füzetben Pongrácz Lajos részint ki­ egészíti az első füzetben közölt adatokat (1849/310.): "...Gracza Antal vagyonához tartozó 398 frt, három lószerszám s fegyver­ �palócföld 93/5 rel együtt az őt üldöző Hurbán-féle sereg egyik csapatja által Sülykén elkoboztatván, Zólyomba az itteni sereg parancsnoka báró Levatorszky őrnagy urhoz átszállittatott."12, részint pontosítja azokat (1849/493.): "A.S. ker. főbiztos Gracza Antal megszökött gue­ rilla főnököt és Bory Lajost személyleirásuk nyomán megyeszerte kerestetni, esetleg rög­ tön elfogatni és B.-Gyarmatra biztos őrizet mellett kisértetni rendeli."13 Ez utóbbi ren­ delet mellett dátum is szerepel: 1849. dec. 3. (Graczát, mint látni fogjuk, dec. elsejéről másodikára virradó éjszaka meggyilkolták!) Természetesen Gyürky Antal is tud Gracza gerillatevékenységéről, de semmi érdemit nem közöl vele kapcsolatban.14 Brankovics könyvében több akciót is leír, amelyekben Gracza és Záhony résztvettek, ezek közül a legfontosabb az aug. 1-i losonci támadás. A gerillák megtámadják az oroszo­ kat; az első halott egy orosz tiszt, aki gyanút­ lanul étkezik, miközben a halálos lövés éri őt. Ezt több különböző forrás is ugyanígy írja le, bár sehol sem szerepel a halott neve. Tettes azonban érdekes módon több is van. Az egyik (Brankovcis könyve szerint): Gracza Antal. A másik (Balogh Károlynak, Madách Imre unokaöccsének emlékirata szerint): Bory Miklós , a Madách család sztregovai tiszttar­ tójának, Bory I stvánnak a fia.15 Ma már ki­ deríthetetlen, végülis ki adta le az első lövést, és sajnos a halott személyéről sem rendelke­ zünk megbízható adatokkal. A gerillák még egyszer hazatérnek, s Ko­ márom felé menekülnének, de vissza kell for­ dulniuk. Így jutnak el Balassagyarmatra. "Balassagyarmaton az ott lévő osztrák kato­ náknak fel sem tűnt volna a városon végig­ vágtató vértes kapitány s inasa, ha egy kém fel nem ismeri Gracza sötét pej paripáját. A helység parancsnoka rögtön kétszáz lovast küldött a menekülők után, de azok gyors pa­ ripáikon s kerülő utakon szerencsésen elér­ ték Csesztvét, ahol Madách Imrénél, »Az ember tragédiája« hallhatatlan írójánál biz­ tos menhelyet találtak. Csesztvéről zsidóknak öltözve jutottak Pestre s innen Kecskemétre...″16 Ez az egyetlen közlés, amely arra utal, hogy Madách Imrénél is megfordult Gracza Antal és Záhony István. Mielőtt azonban még fontolóra vennénk, honnan ismerhették egymást, fejezzük be a gerillák történetét. Kecskemétről Szegedre indultak, azzal a szándékkal, hogy Törökországban keresnek menedéket. Ám Szeged határában szállás­ adójuk, más rablógyilkosok közreműködésé­ vel dec. 1-ről 2-re virradó éjjel megölte őket. Vajon honnan ismerhette egymást Gra­ cza Antal és Madách Imre? Először is Csesztve és a Sülyki puszta között nem túl nagy a távolság. Az a Keszihóc (később Da­ csókeszi, ma Kosihovce), ahol a sülyki határ található, a Dacsó család ősi lakhelye, talán Madách nagy szerelme, Lujza is ott élt. Más­ részt Madách, ha szabad így fogalmaznom, Graczának, pontosabban szólva, Gracza "fő­ nökének" a kollégája: Gracza albiztos Hont­ ban, Madách főbiztos Nógrádban. Ez egyút­ tal arra is magyarázatot ad, hogy Balassa­ gyarmaton át dél felé haladva miért éppen Csesztvén kerestek menedéket a menekülők. Ha esetleg korábban nem is álltak személyes kapcsolatban, feltételezhetjük, hogy Hont al­ 437 �palócföld 93/5 biztosa a testvérmegye főbiztosáról, annak politikai beállítottságáról értesült, s pusztán ennek alapján is feltehető, hogy Balassagyar­ maton áthaladva (főképp, ha valóban üldöző­ be vették őket) Csesztvére tértek be. De csaknem bizonyos, hogy ismerték egymást. Legalábbis a környezetükben elő­ forduló nevek "átfedése" olyan jelentős, hogy abból kiindulva azt mondhatjuk: nehe­ zen kerülhették el egymást. Ennek taglalása azonban messzire vezetne. Elégedjünk meg tehát (Dacsó Lujza személyének fölemlítése mellett) egyetlen részlettel: gyürki Gyürky Antal, akit Graczával együtt az újoncok to­ borzásával bíz meg Hont vármegye, elsőfokú unokatestvére Madáchnak: id. Madách Im ­ re nővérének, Madách A nnának a fia. Udvardi Péter 1908-ban K.G. monogram alatt tette köz­ zé Kacziány Géza Madách és Haynau című írását az Alkotmányban.17 Abban elbeszélte, hogy Udvardi Péter honvédőrnagyot 1850 első felében Csesztvén bújtatta Madách Im­ re. Kacziány Géza a Madách Mária, Ba­ logh Károly és ifj. Huszár Jó zsef meggyil­ kolásával kapcsolatos eseményekkel indítja írását; nem véletlenül. A Csesztvén bújtatott Udvardi ugyanis (akiről nem tudunk meg többet, mint hogy már a forradalom előtti időkből ismerte őt Madách) épp azt a pillana­ tot látta elérkezettnek a bújdosás Pesten való folytatására, amikor állítólag Madách Ká­ roly és Madách Imre, nővérük hagyatékának ügyében Pesten át Szegedre utaztak. 438 Az eset leírásában a reális és irreális ele­ mek sajátos keveredésére figyelhetünk fel, amelyeket csak részben írhatunk a legtriviálisabb hibaforrás számlájára, vagyis arra, hogy az emlékezetben az időbeliség erősen torzul. A Madách fivérek állítólag év elején fo­ lyamodtak útlevélért, de csak július elején kapták meg azt, majd július 4-én veszi kezde­ tét az utazás. Úgy látszik, a nyári dátum vala­ mihez kapcsolódhatott vagy Udvardi emlé­ kezetében vagy Kacziány jegyzetei, informá­ ciói között, mivel ez az egyetlen konkrét dá­ tum, s ezt aligha tarthatjuk véletlennek. Érdemes ezt szembesítenünk azzal, amit biztosan tudunk. Teljes bizonyossággal állít­ hatjuk, hogy Madách Károly 1850. február 20-án útlevelet kapott, s hogy utazásának célállomása Szeged volt, magának az utazás­ nak a célja pedig valóban a hagyatéki ügy. Ezt fennmaradt útlevele tanúsítja,18 amely­ ben egészen pontosan ez áll: "Az utazásnak czélja: magán ügyekbe s kulonösen Szlatinán Arad megyébe meg gyilkoltatott testvere bu­ torának nyomozása targyába." Az útlevélből azonban az utazás időszaka is megállapítha­ tó. Eszerint Madách Károly 1850. február 22-én érkezett Pestre, majd 26-án Szegedre, s március 1-én ismét Pestre. Útja tehát vi­ szonlyag hosszú volt, amit részben a magán­ ügyek, részben talán a télvégi közlekedés ma­ gyarázhattak; ámbár ez utóbbi inkább csak másodsorban jöhet szóba, hiszen ha a febru­ ár 20-án Balassagyarmaton kiállított útlevél­ lel már 22-én Pestre tudott érkezni, akkor to­ vábbi útja Szeged felé aligha ütközhetett ko­ moly akadályba. �palócföld 93/5 Van egy másik forrásunk is: Czeglédi Imre írása, amely a Békés megyei Levéltár­ ban őrzött dokumentumokon alapul.19 Esze­ rint valóban járt valaki Szegeden 1850. már­ cius 1. előtt a hagyatéki ügyben. Csakhogy az idézett levélrészlet szerint: "Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen oklevelet né­ hai Balogh született Madács Mária asszony testvére Madács úr hozta légyen hozzám olly reménnyel...″20 A tanulmány szerzője tehát szándékolatlanul bár, de csúsztat, amikor a történteket úgy értelmezi, hogy Madách Im­ re járt Szegeden; "Madács úr" lehet ugyanis Madách Károly csakúgy, mint Madách Imre. Ettől függetlenül, minden valószínűség sze­ rint valóban járt ott február végén Madách Imre. Szeptember 16-i levelében ugyanis azt írja Csongrád megye kormánybiztosának: "...testvérem Mária és sógorom Balogh Ká­ rolynak megkerült ingóságait, Nagyságod közbenjárására a Csongrád-Csanádi Cs.Kir. kormánybiztosság utján Mult február hó vé­ gén meg kaptam, akkoriban Szegeden létem alatt.″21 Madách Imre tehát valóban járt Szegeden, bár a mondat elég körmönfont ah­ hoz, hogy megállapítsuk: vajon úgy emléke­ zett rá (tévesen), hogy Szegeden vette át az ingóságokat, vagy csupán Szegeden jártak közben az ügyben, de az átvételre már egé­ szen másutt (föltehetően Pesten) került sor. Kacziány írása végén megemlíti, hogy a hagyatéki ügyben sikertelenül jártak Szege­ den a fivérek: "A Madáchok Szegedre megér­ kezvén, felismerték szerencsétlen nővérük ékszereit, de ezeket ekkor még nem kapták meg, csak a következő évben, midőn tavaszal ismét Pestre kellett utazniok ugyanez ügy­ ben." Ez a rövid közlés is a valós és irreális motívumok sajátos keveréke, amely azonban mindenképpen amellett szól, hogy autenti­ kus, bár pontatlan, s némiképp zavaros forrás állt a cikkíró rendelkezésére. Tény ugyanis, hogy valóban nem lehetett Szegeden átvenni a hagyatékot, de megtekinteni, azonosítani sem, mivel azokat addigra már Pestre küld­ ték. Úgy látszik, a két utazás is fölcserélődött az emlékező emlékezetében: a "tavaszi" (tél­ végi) utazás volt az első, s ha valóban sor ke­ rült egy második útra, úgy az eshetett nyárra. Ráadásul Madách Imre idézett levele alap­ ján azt kell gondolnunk, hogy a hagyatéki ügynek más, nem tárgyi, hanem pénzügyi vo­ natkozása maradt csak függőben, ha tehát valóban azért került sor egy nyári útra, úgy annak célja már csak az elárverezett hagya­ tékok után járó pénzösszeg átvétele lehetett; legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumen­ tumok fényében. A reális és irreális elemek ilyen keveredé­ se nyomán képtelenség megnyugtatóan tisz­ tázni a történteket. Mivel a cikk egy futóla­ gos megállapítása szerint Udvardi már há­ rom hónapja tartózkodott Csesztvén, amikor a pesti útra sor került, ezért egy lehetséges feloldása az ellentmondásnak az, ha Udvardi Csesztvére érkezését a szegedi út időszakára tesszük, amikor azonban ő még nam hagyta el Csesztvét, csupán ott tartózkodott. Nem kizárt azonban, hogy már ekkor úgy döntöt­ tek a fivérek, hogy egy hasonló esetet hasz­ nálnak fel Udvardi menekülésének elősegíté­ sére. Emellett szól az is, hogy az elbeszélés és a rendelkezésre álló dokumentumok ezen a 439 �palócföld 93/5 ponton jelentősen eltérnek egymástól. Ka­ cziány szerint ugyanis csak hárman: Madách Imre, Madách Károly és Udvardi utaztak, nem volt velük sem kocsis sem inas. Ezzel szemben Madách Károly útlevelében szere­ pel Gaal Im re, akinek "jelleme"-ként "ko­ csis" van feltüntetve, sőt a lap tetején ez áll: "Evvel utaz egy kocsis és egy inas" (alatta né­ metül megismételve), de az "és egy inas" rész át van húzva. Úgy látszik, végül mégsem uta­ zott inas, legalábbis a személyleírása már egyáltalán nem szerepel. E furcsaság láttán azonban nem tarthatjuk kizártnak, hogy már ekkor felmerült annak a lehetősége: az útle­ vél hamisítása nélkül, legkézenfekvőbb meg­ oldásként inasként utazhat együtt a Madách fivérekkel Udvardi Péter. Ebben az esetben elegendő egy "hasonmást" találni, ami nem is olyan nehéz, figyelembe véve, hogy az útle­ vélben csak az életkor, foglalkozás, termet, száj, orr, haj rovatok szerepelnek, amelyek alapján még a hozzávetőleges azonosítás is reménytelennek látszik. (Gaal Imre kocsis pl. 24 éves, közepes termetű, orra, szája szabá­ lyos, haja és szeme barna; ez minden, amit megtudunk róla.) Az a legvalószínűbb tehát, hogy a Madách fivérek kedvezőbb alkalomra vártak. S ha néhány hónap múltán újfent utaztak hagyatéki ügyben Pestre, úgy emö­ gött más megfontolás is állhatott. Meglehet, szándékosan intézték úgy, hogy dolguk vége­ zetlenül térjenek vissza ne csak Szegedről, de a közben ismét útbaejtett Pestről is, ürügyet teremtve egy második, Udvardi menekítésé­ vel összekapcsolt úthoz is. A legvalószínűbb, bár kétségkívül hipotetikus lehetőség: az idő rövidsége, s talán a közvetlen kommunikáció 440 nehézségei miatt (hiszen levélben mégsem egyeztethették teendőiket egy ilyen kényes kérdésben) az utolsó pillanatban már képte­ lenek voltak a Madách-fivérek összehangol­ ni a szegedi utazást Udvardi menekítésével, s az útlevélkérelemmel. Egyébként Madách szeptember 16-i levele inkább arra enged kö­ vetkeztetni, hogy február vége óta nem tör­ tént semmi újabb fejlemény a hagyatéki ügy­ ben; sehol nem említi, hogy a pénzügyi kér­ désben újólag eljárt volna, nem is szólva egy esetleges utazásról. Kacziány cikkének az a megállapítása, hogy hosszú idő telik el a február végén igé­ nyelt útlevél megkapásáig, talán nem is el­ lentmondás: ha nem is február végén, de ta­ lán már március elején, röviddel Károly ha­ zaérkezése után újabb útlevélkérelmet ad­ hattak be a fivérek, s lehet, hogy arra már va­ lóban hónapokig kellett várniuk. Minden esetre új útlevél kiállítására mindenképpen szükség volt, hiszen Madách Károly útlevele csak két hónapig volt érvényes, s bár bátyja útlevelét nem ismerjük, nyilván az övé is ha­ sonló érvényességi idejű lehetett. Visszatérve a konkrét dátumra, július ne­ gyedikére, alighanem jól meghatározott poli­ tikai események szolgálhattak az utólagos datálás alapjául. Ezen a napon léptek életbe az új törvényszékek,22 majd másnap, július ötödikén valóban sor került amnesztiára, amelyre Kacziány is hivatkozik cikkében: harminc vádlott közül ugyanis 26-ot fölmen­ tettek, jóllehet a tudósításban maga a szó nem szerepel, és a felsorolásban is csupán ti­ zenhét, ill. három nevet találunk.23 Mindent egybevetve, a cikkben említett egyetlen dá­ �palócföld 93/5 tum pontossága, ha nem is bizonyítja, de hi­ hetővé teszi, hogy valóban július 4-én utazott Csesztvéről Pestre, Madách Imre és Károly kíséretében Udvardi Péter. Kacziány cikke szerint másnap, 5-én jelentkezett a hadbíró­ ságon, ahol többekkel együtt még aznap am­ nesztiában részesült. Udvardi Péterről (aki később mérnök lett), nem sokat árulnak el a dokumentumok. Madách Imrével való kapcsolatához Nagy Iván ad egy melehetősen rejtett, de azért ta­ lán használható kulcsot. Bár az Udvardi csa­ ládról nem értekezik külön, azért ha valaki végigolvassa a Magyarország családai... cí­ mű munkát, vagy jó helyen üti fel azt (e sorok írója készséggel elismeri: nem a módszeres­ ség, hanem a szerencse és a "véletlen" segí­ tette ezirányú kutatását), az megtalálja ben­ ne Udvardi (Udvardy) Péter mérnök nevét, közelebbről a Tersztyánszky családnál.24 Eszerint Udvardi Péter Tersztyánszky A l­ bertinát vette nőül. A hölgy a testvére annak a Tersztyánszky M áriának (vigyázat: Nagy Iván két, nagyjából egyidőben élt hölgyet említ ezen a néven, s ami még zavaróbb, mindkét hölgy kapcsolatban áll/hatot/t Ma­ dách Imrével!), aki Gyürky Antalnak (mint erről a Gracza Antal és Záhony István bújta­ tásával kapcsolatos résznél már volt szó: Ma­ dách elsőfokú unokatestvérének) a felesége volt. De nemcsak Udvardiné testvére, hanem unokatestvére (a hölgyeknél számozás híján nehéz pontosítani, kiről van szó) is közeli ro­ kon volt: Huszár Károlyné Tersztyánszky Mária Tereskén élt, s férje révén Madách Máriának, sőt Madách Annának is (mind­ ketten Imre nővérei) a sógornője volt. Ezek a rokoni kapcsolatok, ha bizonyítani nem is bi­ zonyítják, minden esetre valószínűsítik, hogy Udvardi Pétert ismerte, s talán életének egy bizonyos időszakában nagyon is közelről ismerte Madách. Udvardi egyébként a 17,-honvédzászlóalj kapitánya volt; a Hadtörténelmi Levéltárban az 1848/49-es névmutatóban legalábbis ez áll a neve mellett, bár csak egyetlen vele kap­ csolatos iratot sikerült megtalálni: a rendőri nyilvántartási lapját. 25 Eszerint Csiffáron (Bars vármegye) élt. Neve azonban, s főbb személyi adatai is szerepelnek Bona Gábor­ nál. Udvardi (Imhoff) Péter honvédőrnagy 1827. márc. 4-én született Tapsonyban (So­ mogy megye), és 1903-ban halt meg Balassa­ gyarmaton.26 Végezetül érdemes idéznünk a szabad­ ságharc résztvevőinek (sajnos mindmáig csak gépiratban létező) lexikonát, amelyben szintén Udvardi (Imhoff) Péter néven szere­ pel: "A szabadságharc kitörésekor hadapród­ őrmester volt a cs.k. hadseregben, s helyét el­ hagyva beállt egy harcoló önkéntes alakulat­ ba. 1848 október 23-án kinevezték had­ naggyá a 17-ik honvéd zászlóaljhoz. Decem­ ber 22-én előléptették főhadnaggyá. Vitézsé­ gével különösen kitűnt az 1849. január 2223-i bodrogkeresztúri csatában. Március 31én előléptették századossá″.27 Kubicza Pál Mint már volt róla szó, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a hagyatéki ügyekben 1850 nyarán újabb utazásra került volna sor, jóllehet ez alkalmat adhatott volna a szökte­ 441 �palócföld 93/5 lésre. Lehet, hogy szeptember 16-i levelében azért hallgat Madách Imre erről, mert való­ ban február végén elintéződött a tárgyi ha­ gyaték sorsa, s az elárverezett hagyatéki rész ellenértékének ügyében csak ekkor, ősz ele­ jén tett újabb lépéseket. Éppígy meglehet azonban, hogy Madách nyáron is járt Pesten hagyatéki ügyben, de erre valamiért nem kí­ ván utalni a levelében. Van azonban egy to­ vábbi lehetőség is: más ügyben járt Pesten Madách. Erre Madách életrajzírói közül egyvalaki utal csak, ő azonban érdekes módon nem tud Udvardi bújtatásáról. Harsányi Zsolt regé­ nyében arról szól, hogy a szabadságharc után Kubicza Pált bújtatta Madách Imre, s hogy már ekkor, közelebbről 1850 nyarán be is idézték őt Budára, a katonai törvényszék elé.2 8 Harsányi szerint azonban semmit sem sikerült rábizonyítani, minek folytán nem is tartották őt fogva, hanem kihallgatása után szabadon engedték. Harsányi még megjegy­ zi, hogy a kihallgatáson nem került szóba Bory Miklós ügye. Bory Miklós ugyanis an­ nak a Bory Istvánnak a fia, aki Alsósztrego­ ván a Madách család tiszttartójaként élt, s így legalábbis ismerte őt Madách. 1849 au­ gusztus elsején, mint már Graczával kapcso­ latban volt róla szó, a gerillák Losoncon meg­ támadták az oroszokat; egyesek szerint maga Bory Miklós adta le azt a végzetes lövést, amely végülis a város felgyújtásához veze­ tett. Harsányi szerint azonban az osztrákok nem tudtak Bory szerepéről a Losonci tragé­ diában. Ezzel szemben Madáchot éppenség­ gel a losonci gerillaharcban való részvétellel vádolták volna. 442 Kubicza Pál ismert személy volt (Alsó­ szernye, 1816. okt. 25. - Ivanóc, 1893. máj. 29 30.), akiről Szinnyei is megemlékezett. Igaz, hogy ő nem utal arra, hogy kinél bújdo­ sott, csak a bújdosás tényét említi. Ugyanak­ kor Szinnyei adataiból kitűnik, hogy Kubicza már 1849. dec. 30-án jelentkezett Budán, így tehát Madách csakis azt megelőzően bújtat­ hatta őt. Ez ellentmond Harsányi adatának, aki szerint Madách hazatérte után, tehát 1850 nyarán még bújtatta Kubiczát. A re­ gényíró szerint a hazatérő Madách kiment a borházba, azzal a szándékkal, hogy Kubiczát birtokának elhagyására kérje, de aztán meg­ gondolta magát, és kérését mégsem adta elő. Harsányi szerint Kubicza a Nógrádsza­ kálban élő Kheberich családdal állt rokon­ ságban. Sajnos a családról rendelkezésre álló adatok igen szegényesek, az azonban kétség­ telen, hogy a Nógrádszakálban élő Kheberich Pál és Szontagh Johanna leányát, Khebe­ rich Etelkái az a Veres Gyula vette feleségül, aki Madách Imrével is szoros kapcsolatban állt.30 Kérdéses azonban az is, vajon Szinnyei adatai mennyire pontosak? Valóban Kubicza Pál volt az, aki 1849 végén önként jelentke­ zett? Nincs kizárva, bár érdekes, hogy Kubi­ cza Jánossal kapcsolatban valóban biztosan tudjuk, hogy 1849 decemberében Pesten, kö­ zelebbről a Terézvárosban tartották fogva őt.31 (Azt, hogy a 36 éves, Nyitrán élő Kubic­ za János rokona volt-e Pálnak, nem sikerült megállapítanom.) Kétségtelen azonban, hogy valóban eljárás indult ellene, bár az irat­ anyag elveszett.32 Fennmardt azonban az ő rendőri nyilvántartási lapja is; igaz, megle­ �palócföld 93/5 hetősen zavaró módon 58 évesként van ben­ ne feltüntetve (a nyilvántartási lapon szerep­ lő egyetlen dátum, mint viszonyítási alap, 1857-es), de mert a "gegenwrätige Wohnort" (jelenlegi lakhelye) rovatban Ivanóc áll, így nem valószínű, hogy másik személyről lenne szó.33 Végezetül megtaláljuk nevét Kubitza Pál alakban, a "Jegyzék azokről a képviselők­ ről, felsőházi tagokról és kormánytisztvise­ lőkről, akikkel szembeni vizsgálatot a császár kegyelme folytán beszüntették" c. iratban.34 A névtelen üldözött Mielőtt még a "főszereplőre", a bujdosó Rákóczy Jánosra rátérnénk, szólnunk kell egy név szerint nem ismert hazafiról, aki azonban föltehetőleg csak pár órát bújdosott Csesztvén. Az esetről újfent csak Harsányi tesz említést a regényében. A nyári idézés után vagyunk, éspedig nem sokkal, hiszen ugyanaznap este érkezik az ismeretlen a csesztvei kúriába, amikor előzőleg Madách kint járt a borházban Kubiczánál. Az isme­ retlen: középkorú szakállas férfi; mást nem is tudunk meg róla a regényből. Madách a pin­ cében bújtatta el őt, majd csakhamar megje­ lentek a zsandárok, akik azonban nem talál­ ták meg a bújdosót. A zsandárok távozása után az ismeretlen is távozik Csesztvéről. Amint látható, az eddig említett esetek­ ben nem lehet teljes bizonyossággal megálla­ pítani, pontosan mikor is került sor az emlí­ tett személyek bújtatására. Mindazonáltal Gracza Antalt és Záhony Istvánt még 1849 vége felé, de egészen biztosan november vége előtt, Kubiczát föltehetően 1849 végén, Ud­ vardit 1850 telén-tavaszán bújtatta Madách, míg a névtelen üldözöttel kapcsolatban, a támpontok teljes hiánya miatt, nincs helye a találgatásnak. Rákóczy János Jóval több adatunk van Rákóczy János­ ról; Rákóczy Aladárnak a visszaemlékezése szerint nagyapja Világos után két lovat, ko­ csit, parasztruhát vett, így kezdte meg mene­ külését. Aradon felvette Jókai M órt, majd Békéscsabán Laborfalvi Róza csatlakozott hozzájuk, s így utaztak a Bükkbe. Innen Rá­ kóczy egyedül utazott haza Rákócra. Onnan Pesten át Tápiószelére, a család­ jához (feleségéhez és két fiához) készült vol­ na, hogy pénzt szerezzen, s külföldön folytas­ sa bújdosását, s állítólag ekkor találkozott a szintén Pesten tartózkodó Madáchcsal.36 Érdekes, hogy Jókai kicsit másként, s vél­ hetően pontosabban emlékezett vissza az esetre. Eszerint a kocsit és a két lovat való­ ban már találkozásuk előtt megvette Rá­ kóczy, de a parasztruhát csak később. Jókai szerint együtt indultak (nem derül ki azon­ ban, hogy pontosan honnan), de nem Békés­ csabára, hanem Gyulára; Laborfalvi Róza ugyanis ott tartózkodott. A parasztruha vá­ sárlására és Rákóczy maszkírozására is csak Gyulán került sor, a színésznők segédletével. Majd Gyuláról együtt utaztak a Bükkbe, Tardonára.37 Vadnay Károly időben vala­ melyest megtoldja a történetet: Rákóczy rö­ videsen elhagyta Tardonát, és Putnokon át Runyára (Rumince, Gömör vármegye) uta­ zott, állítólag ottani rokonokhoz. 443 �palócföld 93/5 Mindazonáltal Rákóczy bújdosásának van egy homályos része: hol tartózkodott az 1849 októbere és 1851 tavasza közötti jó másfél esztendőben (mint látni fogjuk, ez a másfél év valójában inkább kettő!). Ha ugyanis már októberben a Bükkbe érkeztek Jókaival (s ezt Jókai önéletírása megerősíti), akkor rövidesen haza kellett érkeznie Rákóc­ ra, ahol azonban, mint bújdosásra legkevésbé alkalmas helyen, aligha tölthetett el hosz­ szabb időt. Rákóczy és Madách pesti találkozása Az emlékezet torzításának mértéke nem feltétlenül időarányos. Alig tizenöt évvel Rá­ kóczy és Madách találkozása után, Bérczy Károly emlékbeszédében ezt mondta: "Egy hózivataros este zörgettek a csarnok ajtaján. Földönfutó politikai üldözött kért menedé­ ket. Meleg szoba, meleg szív tárult fel előtte. Következő nap az éppen üresen álló erdész­ lakba egy, a megelőző estén érkezett »cseh vadász« költözött..."39 Bérczy (ha a későbbi leírásokat vesszük alapul) látszólag hibát hibára halmoz: a talál­ kozás nem télen volt és nem Csesztvén; előbb kertészként ténykedett Rákóczy János, s csak aztán lett "cseh vadász", arról nem is szólva, hogy az az állítólagos üresen álló er­ dészlak jócskán odébb, Sztregovától is észak­ ra, Paróca környékén volt. Ám még az ilyen, minden más információnak ellentmondani látszó értesülések hátterén is érdemes elgon­ dolkodni; meglehet, a hózivatar nem pusztán a romantikus fantázia produktuma. A legésszerűbb magyarázatnak az látszik, 444 hogy a Bérczyt informáló személy összeté­ vesztette, illetve részben összekeverte Rá­ kóczy Jánost valaki mással. Ha valóban meg­ történt, hogy egy hózivataros este menekült jelent meg Csesztvén, úgy az a legvalószí­ nűbb, hogy Udvardi Péterről van szó, aki a korábbiak szerint is valószínűleg 1850 elején érkezett Csesztvére. Ámbár meglehet: Bérczy leírása nem is annyira abszurd! Látni fogjuk, hogy Rá­ kóczy János Csesztvére érkezésének, ha ta­ lán a körülményei merőben eltérőek is, a leg­ valószínűbb időpontja mégiscsak december vége, január eleje, amikor a hózivatar egyál­ talán nem rendhagyó! Ami mármost Rákóczy és Madách pesti találkozását illeti, azt Bérczyn kívül gyakor­ latilag minden más forrás az 1851 tavaszanyara körüli időszakra teszi. Kevesen tették fel azonban a kérdést, hogy miért, s hogyan kerülhetett Madách ekkortájt Pestre? Mint ismeretes: ezidőtájt még mindig útlevélre volt ehhez szükség, az útlevél megszerzésé­ hez pedig az utazás céljáról is számot kell ad­ ni. Harsányi azzal a feltételezéssel élt, hogy unokahúgát, Huszár Annát látogatta meg, aki ezidőtájt (ezt nagyanyjához írt levelei ta­ núsítják) valóban Pesten élt, egy leánynevelő intézetben (ne feledjük: Harsányi nyárra te­ szi, nem tavaszra az utazást). Ez valóban jó ok lehetett az utazásra, még akkor is, ha eset­ leg (mint néhányan feltételezik) más, talán politikai okok is közrejátszottak abban. Minden esetre igaza volt Pál F. János­ nak, a híres könyvgyűjtőnek, aki úgy vélte, hogy a birtokába került két Madách útlevél­ �palócföld 93/5 ből megállapítható: éppen nyárra semmikép­ pen sem eshetett az utazás, mivel az útlevél 1851. ápr. 2-i bejegyzése után okt. 9. követ­ kezik, a két időpont között tehát nem járt Pesten Madách.40 A két találgatást megtoldhatjuk egy har­ madikkal: elvileg birtokügyek (pl. a Pesthez közeli pilisvörösvári birtokok) is magyaráz­ hatták az utazást. Mindazonáltal a Huszár Annával kapcso­ latos feltevés bizonyos mértékig megerősít­ hető; a kérdés csak az, pontosan mikor is ta­ lálkozott Rákóczy és Madách? Ha már az el­ ső útlevélbe bejegyzett utazás alkalmával, mint ahogy többen feltételezik,41 vagyis 1851. márc. 30. (az útlevél kiállításának dá­ tuma) és ápr. 2. (a visszaút bejegyzésének dá­ tuma) között, akkor mégiscsak kapcsolatba hozható egymással nagybácsi és unokahúg. Nagyon valószínű ugyanis, hogy Huszár An­ na pontosan ekkor került Pestre, egy leány­ nevelő intézetbe. Ha tehát az 1851-es tavaszi út során találkozott Rákóczyval, akkor uta­ zásának eredeti célja leginkább unokahúga elkísérése lehetett. Elég nehezen hihető azonban, hogy Madách közel másfél évig bújtatta volna Rákóczyt. Ilyen hosszú idő­ tartamról egyik életíró sem számol be, sőt, az érintett unokája is jóval rövidebb időszakról, "pár hónap"-ról értesült.42 Egy lehetséges (bár nem túl meggyőző) megoldás, ha fel­ tesszük, hogy már régesrég másutt tartózko­ dott Rákóczy, amikor Madách letartóztatá­ sára sor került. Van azonban egy ennél is alapvetőbb kér­ dés, amelyet, úgy látszik, csak a részletekre, az adatok, leírások pontosságára feltűnő mó­ don ügyelő regényíró tett fel magának, jólle­ het annak idején ez lehetett az első kérdések egyike, amelyet letartóztatása után Madách­ nak szegeztek: honnan ismerte Rákóczy Já­ nost? Harsányi az egyetlen ésszerűnek látszó magyarázathoz folyamodik: Madách pesti tanulóévei alatt ismerhették meg egymást, az akkoriban még diák poéta, s a nála jóval (9 évvel?) idősebb Rákóczy János. Az eset fölött azonban elég gyorsan átsiklik: nyilvánvalóan nem volt semmi támpontja a két "életrajz" egybevetésén kívül. Ami az útvonalat illeti, a források általá­ ban megegyeznek abban, hogy Vácon, Rétsá­ gon, majd Tereskén át utaztak Madáchék. De abban pl. már eltérés mutatkozik, hogy a Pestről Vácig terjedő utat vasúton vagy ha­ jón tették-e meg. Érdemes megismerked­ nünk a pillanatnyilag legautentikusabbnak látszó, bár csak a közelmúltban publikált vál­ tozattal. A leírás annak a Frideczky Lajos­ nak az emlékirataiból származik, aki az ügy­ ben közvetlenül is érintett volt, mivel Ma­ dách és Rákóczy Tereskétől Csesztvéig az ő közreműködésével folytatta útját. Frideczky évtizedek múltán így emlék­ szik Madáchra: "Rákóczyt Pestről ő hozta ki gőzhajón, onnan meg bérkocsin Tereskén ke­ resztül Csesztvére, birtokára, s ott egy ideig mint kertészt, később Sztregován mint cseh erdészt alkalmazta. Mikor Tereskére érkez­ tek, hozzám szálltak, de a bérkocsisnak etet­ ni Rétságra rögtön vissza kellett menni. Ma­ dáchot a cseléd ismervén, felvezette a szobá­ ba, Rákóczy lent maradt a cselédszobában. Madách a szolgát Huszár Károlyhoz küldöt­ 445 �palócföld 93/5 te, hol én Huszár Károllyal beszélgettem, azon üzenettel, hogy jöjjek haza. Haza is jöttem rögtön. Madáchot magát találtam, ki azzal fogadott, pedig már egész esti setét volt, fogass és vitess haza, s te is jöjj velem. A kocsi előáll s mikor mi elhelyezkedünk a kocsiban, egy alak közelit a kocsihoz, és fe­ lül a kocsis mellé. Én kezemmel reá intve kér­ dőleg, ki az? ő intett a kezével, hogy hallgas­ sak. Alig egy óra mult, mert Csesztve közel van Tereskéhez, oda megérkeztünk. Madách tót nyelven szólt az ismeretlenhez, hogy menjen a Cselédszobába, minket pedig Ma­ dách neje, Fráter Erzsi fogadott. Elhelyez­ kedtünk, s akkor beszélte el Madách: Az idegen alak Rákóczy János, kit ő Pest­ ről szöktetett meg. A leszállásnál gyertyavi­ lág levén, egészen látható volt az alak, szakál­ la, bajusza leborotválva. Képzelni se tudtam volna, hogy ő Rákóczy, ki egész életében nagy szakálla s bajuszáról volt feltünő. Né­ hány napig mint fennebb is emlitém, Cseszt­ vén mint kertész müködött, később a sztrego­ vai erdészlakban, mint cseh származásu er­ dőfelügyelő; innen hova származott, s mi tör­ tént vele, máig sem tudom, vagy már nem emlékszem."43 Madách és Rákóczy taktikai lépéseit nem könnyű megfejteni; érdemes azonban vigig­ gondolnunk az esetet. Ha már Vácig eljutot­ tak, ott a legfontosabb szempontok egyike az lehetett, hogy az út hátrelévő részét bizton­ ságban, s amennyire ez lehetséges, észrevét­ len tegyék meg. Ez egyfelől meghatározta az útvonalat, de meghatározta azt is, hogy egy idegen kocsis előtt nem tanácsos felfedniük a 446 célállomást. Vagyis egy jóbarátot vagy közeli rokont, ismerőst kell útközben felkeresniük. Nemcsak arról volt szó tehát, hogy a kocsis­ nak a lovak etetése miatt vissza kellett for­ dulnia; Madáchéknak nem lehetett céljuk, hogy fogadott kocsival egyenesen Csesztvére hajtsanak. Szontagh Pál ekkor még nem Horpácson élt, hanem Karancslapujtőn; ő tehát nem esett a menekítés útvonalába. Ennek ellenére nem természetes, hogy Madách olyasvalaki­ hez fordul egy ilyen kényes ügyben, aki sem­ mi esetre sem tartozik szűkebb baráti köré­ hez. Magának Frideczkynek az emlékiratai sem adnak rá okot, hogy szorosabb kapcsola­ tot feltételezzünk közöttük. Ennél is érthe­ tetlenebb azonban, ami Tereskén történt. Huszár Károly mégiscsak a szűkebb rokoni körhöz tartozott, akiről tudjuk, hogy néhány évvel korábban még nagyonis szívén viselte Madách politikai pályáját. A józan ész azt diktálná tehát, hogy ha már Tereskén át tar­ tanak Madáchék Csesztvére, akkor a család régi barátjától ill. rokonától, Huszár Károly­ tól kérjenek segítséget. Ha mégsem ez történt, annak leginkább az lehetett az oka, hogy Madách egy nála jó­ val idősebb rokont (Huszár Károly akkor nő­ sült, amikor Madách született), aki nem is feltétlenül helyesli a lépését, nem szívesen vont volna be egy ilyen játszmába. Valóban: Huszár Károly már életkoránál fogva is in­ kább hátráltatta volna Rákóczy menekülé­ sét, és semmi esetre sem illett bele a "fiata­ loknak" abba az elképzelésébe, hogy a legrö­ videbb időn belül, még aznap éjszaka (ne fe­ ledjük: Frideczky leírása szerint sötétedés �palócföld 93/5 után érkeznek Tereskére!) el kell jutniuk Csesztvére. Egy ilyen "meggondolatlan", gyors lépést egy olyan megfontolt politikus, mint Huszár Károly, aligha pártolt volna, de Madách is épp elég tapasztalt volt ahhoz, hogy ezt világosan lássa. Madách pesti útjai Mielőtt továbbhaladnánk, kanyarodjunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy közelebbről mikor s milyen céllal járt Madách Pesten? Ehhez jelenleg az egyetlen támpontot az út­ levelek adják; érdemes azokat alaposabban szemügyre vennünk. Már Pál F. János felhívta rá a figyelmet, hogy a korabeli eljárás az volt, hogy a vissza­ út előtt pecsételték le s láttamozták az útle­ velet. Sajnos nem tudjuk, hogy pontosan hol, s milyen formában történt az eljárás. A leg­ valószínűbb lehetőség: a Madách Imre első útlevelén található, négy egyformának látszó "K.K. Polizei-Direktion zu Ofen-Pesth" köri­ ratú, ovális bélyegző ugyanott, föltehetően Budán került Madách útlevelébe, vagyis a bélyegzés nem útközben történt, hanem (ér­ kezés után vagy visszautazás előtt) jelentkez­ ni kellett, s ennek során láttamozták az útle­ velet.44 Pontosabban szólva nem is kellett feltét­ lenül személyesen jelentkezni. Érdemes idézni a korabeli eljárással kapcsolatban Madách egyik ismerősét. "Prottmann ren­ dőrfőnök gyűlölt seregének valamelyike minden fővárosba érkezőnek megvizsgálta az útlevelét. Másnap a rendőrségre kellett kül­ deni az útlevelet láttamoztatni."45 Ha a visszaemlékezés pontos, akkor ez azt jelenti (szemben Pál F. János már említett koncep­ ciójával), hogy az útlevelek láttamoztatása előtti napot kell Madách Pestre érkezésének napjaként tekintenünk, míg a visszautazással kapcsolatban nincs támpontunk. Radó György feltételezi, hogy Madách talán politikai szervezkedésben vett részt, s ezért utazott többször is Pestre.46 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az első útnál Hu­ szár Anna Pestre kísérése sokkal logikusabb lehetőségnek látszik. Különben is: ezután jó fél évvel kerül csak sor a kövekező útra. Ha figyelembe vesszük, hogy Madách unokahú­ ga Pesten tartózkodik (de más rokonok is; el­ hunyt nővérének apósa, id. Huszár J ó zse f pl. egészen biztosan), s ha számításba vesz­ szük, hogy a birtokügyek is indokolhatják a pesti utazást (tudomásunk szerint Pesten él pl. Hamza Ágoston, fiskális, akivel főképp a solymári és pilisvörösvári birtokok révén gyakorlatilag folyamatosan kapcsolatban áll a család), akkor azt kell mondanunk, hogy az utak sűrűsége nem haladja meg a "szokásos" mértéket; valószínűleg más években is leg­ alább ilyen gyakorisággal járt Pesten Ma­ dách. Mindazonáltal lehettek egészen speciális, nehezen kideríthető okai is az utazásnak. Egy ilyen lehetőség: arra a bizonyos beidé­ zésre, amelyet Harsányi Zsolt a regényében 1850 nyarára tett, esetleg később, valame­ lyik bejegyzett út alkalmával került sor. Erre egy apró jel enged következtetni: az első útle­ vél négy bejegyzésénél három esetben ugyanazt az olvashatatlan aláírást találjuk, egy esetben azonban egy nagyon is jól olvas­ 447 �palócföld 93/5 ható nevet. Az 1851. dec. 30-i pecsét mellett a "Hlavathy" aláírás áll. Ez azért érdekes, mert az 1854. március 31 -i hadbírósági ítélet után Madách személyleírása szerepel. A sze­ mélyleírás végén pedig ugyanaz a név: "Hla­ vathy". (A nyomtatásban megjelent szöveg­ változatokban, Palágyinál és Halász Gábor­ nál is "Hlavath" szerepel; az eredeti okmá­ nyon azonban a "Hlavathy" név áll.47) Az egybeesés persze lehet, hogy véletlen. De ha mégsem, akkor egy logikus lehetőség, hogy éppen ekkor idézték Madáchot Pestre a K.k. Kriegsgerichtbe. Vajon ekkor már nála rejtőzik Rákóczy János? Vagy éppen ezen az úton találkozik vele? Netán még később, a le­ tartóztatása előtti utolsó pesti út során, 1852. május 14. és 18. között?48 Erre ma sem adhatunk határozott választ. Éppen ezért mérlegre kell tennünk a különböző el­ képzeléseket, s azok közül kiválasztanunk a legmeggyőzőbbnek tűnőt. Harsányi, nem tudjuk pontosan milyen információ alapján, nyárra teszi a találko­ zást. Pál F. János kritikája azonban jogos: ha egyszer egyik útlevélben sincs nyári utazás, akkor más alkalommal kellett találkozniuk. Feltevése azonban, hogy tudniillik 1851. áp­ rilis 2. előtt találkoztak volna Pesten, önké­ nyes. Ha azonban mind az öt utazás egyaránt szóba jöhet, akkor döntő jelentőségűnek kell tartanunk Madách Imre állítólagos vallomá­ sát. "Madách Imre csesztvei földbirtokos és intézője, Bory István azzal vádoltatnak, hogy tudatosan rejtegették a távollétében elítélt felségárulót, Rákóczy Jánost. Madách ezt a vádat kétségbe vonja és hangoztatja: múlt év 448 novemberében egy férfi érkezett hozzá, aki magát Reiter Ignácnak nevezte, és aki sza­ bályszerű útlevéllel és két bizonyítvánnyal rendelkezett, aminek következtében nem lát­ ta akadályát, hogy ezt az embert ez év január 1-től, mint erdőkerülőt szolgálatába fogadja. Az állítólagos Reiter Ignác valójában ez év január 2-án tűnt fel Csesztvén, néhány na­ pot ott töltött, aztán Sztregovára külték, on­ nan Bory intéző Paróczára kísérte és a helyi előljáróknak mint az új erdőkerülőt mutatta be. Folyó év januárjának végén Reiter az ép­ pen Sztregován tartózkodó Madách úrtól 10 napi szabadságot kért, hogy az állítólag Su­ hanban (=Szuhány) betegen fekvő feleségét meglátogassa; röviddel azután eltűnt, és töb­ bé nem került elő."49 Nehezen hihető, hogy Madách jelentősen eltért volna a tényektől, főképp nem Rá­ kóczy tartózkodását illetően. Hiszen számol­ nia kellett azzal, hogy rajta, s Boryn kívül másokat is kihallgatnak (mint ahogy erre minden jel szerint sor is került). Így tehát az a legvalószínűbb, hogy a december 30-i útle­ vélláttamozást követően utaztak Tereskén át Csesztvére. Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért érkeztek sötétedés után Te­ reskére. Ami azonban a Frideczky által emlí­ tett gőzhajót illeti, éppen az évszak miatt csaknem kizárt, hogy Madáchék azon utaz­ tak volna Vácig. Érdekes, hogy eszerint csak január végéig tartózkodott Rákóczy Parócán. Ez ellent­ mond azoknak a feltevéseknek, amelyek azt sugallják, hogy közvetlenül az augusztusi le­ tartóztatás előtt menekült volna el. Mivel azonban bújdosásának részleteiről nem ren­ �palócföld 93/5 delkezünk elegendő információval, így azt sem tudjuk eldönteni: a későbbiekben mégis­ csak visszatért Parócára, vagy más Madách birtokon bujdosott, esetleg egészen másutt talált menedéket. Érdemes azonban egy bekezdés erejéig visszatérnünk az állítólag 1850 nyarán tett pesti útra. Két forrást és két feltételezést lát­ tunk: Kacziány szerint a hagyatéki ügyben utaztak a Madách fivérek Pestre, s eközben Udvardit menekítették, Harsányi szerint be­ idézték őt, mert feltételezték, hogy a losonci incidenshez köze lehet. Lehetett azonban egy harmadik oka is az utazásnak: egykori főnöke, feleségének nagybátyja, Fráter Pál alispán 1850 júliusában több havi fogság után szabadult Pesten.50 Érdekes módon er­ ről az adatról senki nem tesz említést, sőt, Fráter Pált inkább mint ügyesen manőverező politikust mutatják be az életrajzírók; bár felmentették őt, az a tény, hogy több hónapig fogva tartották, ellentmondani látszik az el­ terjedt sztereotípiának. Sokféle oka lehetett tehát egy 1850 nyarán tett utazásnak, s ha a későbbiekben Fráter Pál lépéseket tesz Ma­ dách Imre fogsága idején, úgy nem ésszerűt­ len föltenni, hogy Madách is tőle telhetőén cselekedett, amikor Fráter Pált tartották fogva. Csesztve és Paróca: nevek és szerepek A források általában megegyeznek ab­ ban, hogy Rákóczy nem sokat időzött Csesztvén. Frideczky "visszaemlékezése" (a szót azért kell idézőjelbe tenni, mert ez már olyan esemény, amelyet ő is csak hallomás­ ból ismerhetett), aki szerint Csesztvén ker­ tészként kezdi meg működését Rákóczy, majd Madách erdőkerülőként alkalmazza őt a parócai birtokon, reálisnak, s más forrá­ sokkal, így mindenek előtt az idézett vallo­ mással, összeegyeztethetőnek látszik. Bár a Madách-életrajzok elterjedt kommentárja, amely szerint Rákóczy nem volt alkalmas kertésznek, s ezért következett be a szerep­ és lakhelycsere, nem túl meggyőző: január­ ban nehéz eldönteni, ki mennyire alkalmas kertésznek. Egyébként föltehetően Bory Ist­ ván volt az, aki a későbbiekben a közeli Paró­ ca s a távolabbi Csesztve között a kontaktust fenntartotta. Madách Imre, éppen a viszony­ lag jelentős távolság miatt, csak ritkán utaz­ hatott el a parócai birtokra. Úgy látszik, több-kevesebb időt Sztrego­ ván is eltöltött Rákóczy, legalábbis akkor, amikor Bory Istvánnál jelentkezett. Nem vé­ letlen, hogy a Pozsonyi Kerületi Katonai Pa­ rancsnokság által küldött kérdőpontok arra is kitérnek, hogy a sztregovai személyzetet miről kell kikérdezni Rákóczyval kapcsolat­ ban. Azt a személyt, aki a hatóságok feltétele­ zése szerint azonos Rákóczyval, következe­ tesen Reiter Ignác néven említik a hivatalos iratok. Ugyanakkor a visszaemlékezések nyomán elterjedt álnév: Rakovecz, akire "cseh vadász″-ként utalnak. Sőt, van olyan feltételezés, amely "lebukását" is ezzel hozza összefüggésbe. Itt azonban egy kitérőt kell tennünk. Ez az elterjedt koncepció olyannyira képtelen­ ségnek tűnik, hogy cáfolatára érdemes né­ hány érvet felhoznunk. Ha Rákóczy valóban 449 �palócföld 93/5 Rakovecz néven tűnt volna fel, vagy legalább ezt a nevet is használja, úgy a már többször idézett, a katonai parancsnokság által kikül­ dött kérdőpontok feltétlenül kitértek volna másik álnevére is, hiszen ebben az esetben feltételezhető: a kikérdezendők némelyike csakis ezen a néven (álnéven) tudja őt azono­ sítani. Már az is valószínűtlen tehát, hogy a Rakovecz álnevet használta volna Rákóczy a Madách birtokokon való bújdosása során, miközben az álnév a nyomozás során sehol nem fordul elő. Még képtelenebb a dolog ak­ kor, ha "cseh vadász″-ként bukik le hiányos nyelvtudása miatt. Ebben az esetbe n a kér­ dőpontoknak nemcsak a másik álnévre, de a nyelvtudására is ki kellett volna terjedniük. Ehelyett azonban egészen más részletekre kíváncsi a hatóság. Ma már kideríthetetlen, miféle informá­ ciók keveredése okozta a félreértést. Csak két triviális lehetőséget említenék ezek kö­ zül. Az egyik: a nevek hasonló hangzása elle­ nére egy Madách állal bújtatott másik sze­ méllyel azonos "Rakovecz, a cseh vadász", a másik: Rákóczy János korábban vagy a ké­ sőbbiek során használt álnevéről van szó. Minden esetre az utóbbi látszik valószínűbb­ nek, hiszen hosszú bújdosása során nyilván sűrűn érezte szükségét Rákóczy a névváltoz­ tatásnak. Jókai Mór pl. a Barna János álnevet említi bújdosásuk kezdetéről.51 Ez amellett szól, hogy Rákóczy óvatos,körültekintő volt, legalábbis ami az álnevek megválasztását, azok cseréjét illeti. Az események minden­ képpen őt igazolták, hiszen végülis megme­ nekült. Másfelől éppen az események kérdé­ sessé teszik a Madách-életrajzokban ugyan­ 450 csak gyakori sztereotípiát. Először is: Rákóczy Jánost csak 1851. szeptemberében, Kossuth Lajossal együtt ítélték el. Vagyis ha konzisztensek a Madách kihallgatásának hátterében álló iratok (s a visszaemlékezések, amelyek alapján pl. Har­ sányi írta a regényét), tehát ha valóban előbb elítélték Rákóczy Jánost, s csak azután búj­ tatta őt Madách, akkor gyakorlatilag csak az októberi és decemberi pesti út jöhet szóba találkozásukkal, majd Rákóczy rejtegetésé­ vel kapcsolatban. Más kérdés, hogy Rá­ kóczyt már 1849-ben körözték (1849/438.).: "Rákóczy János ingó és ingatlan javai össze­ iratni és tartózkodási helye kitudatni paran­ csoltatig"52 A közkeletű felfogás szerint Rákóczy túl­ ságosan is óvatlan volt, gyakran mulatozott, s ez "vezetett" Madách letartóztatásához. Ha valóban óvatlan lett volna, úgy őt magát fog­ ják el, erre azonban sokéves bújdosása során sohasem került sor. Egyetlen apróságban azonban elvben igazuk lehetett a kortársak­ nak. Lélektanilag valóban elképzelhető, hogy két és féléves bújdosás után olyan időszakos pszichés változások következnek be, amelyek óvatlanná, a küső veszélyekkel szemben ki­ sebb-nagyobb mértékben érzéketlenné teszik a bújdosót. Mégis, az úgymond "felelőtlenül viselkedő" Rákóczyval szemben Madáchot védő álláspontot e sorok írója nem osztja. Sajnos a Madách-kutatás sem mentes a bűn­ bakkereséstől. amely az állítólagos feljelen­ tőt s a feltételezhető feljelentettet egyaránt pellengérre állítja, s nem vesz tudomást Ma­ dách intenciójáról: "Bántottak is, de szüm­ ben nem maradt/ Fulánk" (Útravaló verseim­ mel). �palócföld 93/5 A letartóztatás háttere, Rákóczy útlevele Rákóczy János bújtatásával kapcsolat­ ban sok az ellentmondás, de van azért egyön­ tetűen leírt részlet is. Meglehet azért, mert egyetlen forrásra (s ha valóban egy forrás volt, úgy ismét csak Szontagh Pál jöhet szó­ ba) vezethetők vissza az értesülések. Rá­ kóczy útlevelének hamisításáról van szó. Az ügy részletei nem ismertek; amiben minden­ ki megegyezik: Madách Imre Komáromy Im­ rétől "szerzett" útlevélmintát, s a hamisítás­ ban résztvett Szontagh Pál is, aki a saját útle­ veléről fejtette le a pecsétet, majd átragasz­ tották azt a hamisított útlevélre. Harsányi Zsolt a regényében úgy értelmezte az esetet, hogy ezek szerint a főszolgabírónak, ha talán nem is a beleegyezésével, de legalábbis a tud­ tával történt a hamisítás. Mások azonban (s talán nekik van igazuk) úgy írták le az esetet, hogy Madách "csellel" jutott az útlevélmin­ tához, tehát valamilyen értelemben (a konk­ rét részletekről sajnos senki sem tudósít) Madách Imre félrevezette Komáromy Imrét. Egy másik részlet, amelyet egyöntetűen írnak le az életrajzírók; Madách letartóztatá­ sa. A közkeletű vélemény: a hatóságok előbb Rákóczyt keresték ill. kísérelték meg elfogni, s csak miután ez a (közelebbről ismét csak nem ismert) akciójuk sikertelen volt, akkor tartóztatták le Bory Istvánt, majd Madách Imrét. Lényegében ezekkel az információkkal rendelkezünk és ismereteink igen sok ponton hiányosak. Így például nem tudjuk, mi tör­ tént január vége és augusztus között. Ha Rá­ kóczy valóban elhagyta Parócát, hol bujdo­ sott a későbbiekben, s hol próbáltak rajtaütni közvetlenül Bory és Madách letartóztatása előtt? Vannak apróbb elgondolkodtató rész­ letek is. Ilyen például az útlevélhamisítás ügye: miért éppen Szontagh útleveléről fejtik le a pecsétet? Hiszen Madáchnak is van útle­ vele! Lehet, hogy rövid időn belül utazni szándékozik, míg Szontagh nem tervez uta­ zást, s ezért döntenek így? Olyan kérdések ezek, amelyeket mindenképpen érdemes fel­ tenni ugyan, de amelyek megválaszolásához nincs elegendő információnk. Összefoglalás Madách Imre a szabadságharc bukása után több személyt is rejteget birtokain; amennyire meg tudjuk ítélni, a Nógrád me­ gyébe eső birtokokon. Politikai szerepválla­ lása (a megye főbiztosa volt) és orientációja szinte predesztinálta őt erre a szerepre. Akik Nógrádban bújdosni kényszerültek, bizo­ nyára nem sok lehetőség közül választhattak, s ismertsége, szerepvállalása folytán Madách Imre az első között jöhetett szóba. Nem ki­ zárt, hogy még jóval többen fordultak hozzá, mint ahány személyről töredékes informáci­ ókkal rendelkezünk. Vagyis Csesztve megle­ hetősen "forgalmas" hely lehetett Világos után, ezt a jelentős forgalmat azonban, ép­ pen az említett okok miatt, nem szükséges kétkedéssel illetnünk. Elképzelhető persze, hogy egyik vagy másik esetben az emlékezet­ ben vagy a többszörös információátadásban tévedések sorozata vezetett súlyos, ma már alig korrigálható félreértésekhez. Így a konk­ 451 �palócföld 93/5 rét esesményeket, s főképp az időpontokat, fenntartással kell kezelnünk. Ugyanakkor nem árt emlékeztetnünk egy itt nem részlete­ zett eseményre. Madách Imre igen sok fegy­ vert (száznál több puskát) rejtegetett birto­ kán, amelyeket a szabadságharc után helyez­ tek el ott. Ilyen nagymennyiségű fegyver el­ rejtése azonban, már csak technikai okok miatt, semmiképpen sem történhetett telje­ sen titokban: a "beavatottak" (s itt a bújdo­ sásra kényszerülők, főképp a gerillák, ha sza­ bad így fogalmaznom "szignifikánsan" töb­ ben lehettek, mint a kívülállók) pontosan tudhatták tehát, hogy a későbbiekben kihez fordulhatnak bizalommal. Mellesleg, bár ez paradoxonnak tűnhet, éppenséggel ez a tevé­ kenysége arra utal, hogy politikai mozgalom­ ban aligha vehetett részt ebben az időszak­ ban. E sorok írójának véleménye szerint szervezkedésre, a gerillamozgalomban való aktív részvételre egész egyszerűen nem ma­ radt ideje, mivel ennél gyakorlatiasabb tevé­ kenységgel, a menekültek bújtatásával volt elfoglalva. Egyébként: a két tevékenység mé­ lyebb megfontolásból is ellentétes: ha az egyik tevékenység a hatóság tudomására jut, az a másik csoportot is veszélybe sodorhatja; ilyen kockázatot nem valószínű, hogy vállalt Madách, s mivel a bújtatás "adva volt", ezért a gerillamozgalomban való részvételre (fölte­ hetően) már csak a bújtatott személyekre va­ ló tekintettel sem vállalkozott. Ugyanakkor Spáczay Hedvig kutatásai azt bizonyítják, hogy ha aktívan nem is vett részt a gerilla­ mozgalomban, minden bizonnyal tudomása volt róla, s az abban résztvevőkkel kapcsolat­ ban állt. Madách Imre tehát a fegyverletétel után 452 rövidebb-hosszabb időre menedéket nyúj­ tott néhány személynek. Rákóczy János az utolsó, talán hosszabb időszakon át bújtatott személy volt, akinek bújtatását logikai össze­ függésbe szokás hozni Madách és Bory letar­ tóztatásával. Madách Imre egész életén át titkolózott titkolózni kényszerült - Rákóczy János és mások rejtegetésével, s egyáltalán a szabad­ ságharccal összefüggő tevékenységével kap­ csolatban. "Szerette a vitatkozásszerű esz­ mecserét, amelybe azonban a politikát és ne­ jét soha nem keverte. Még fogságáról is csak érintőleg és tréfálkozva emlékezett meg.″53 Mások: barátai, rokonai, ismerősei is erre kényszerültek. S mire az első visszaemléke­ zések elkészültek, az információk egy része elveszett, másik része sajátosan torzult, mó­ dosult. Igazán pontos, minden részletet jól megvilágító választ a jelen tanulmány címé­ ben feltett kérdésre lehet, hogy sohasem ka­ punk. De pontosítani ismereteinket talán még nem késő; erre tett szerény kísérlet volt ez az írás. Jegyzetek 1. Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád megyei Le­ véltárban. Salgótarján, 1984. 154., 201. 2. Radó György: Madách Imre életrajzi króni­ ka. Salgótarján, 1987. 155. 3. Belitzky János: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád me­ gyei közigazgatási tevékenységéhez. Palóc­ föld 1971/4. 54-55. 4. Mikszáth Kálmán összes művei 2. (Kritikai kiadás) Bp. 1956. 398-399. 5. Brankovics György: A mi hőse­ ink. Bp. 1883. 6. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Madách család iratai. Harsá­ nyi Zsolt levelezése. 7. Pongrácz Lajos: Ki- �palócföld 93/5 vonatok Hontvármegye jegyzőkönyveiből 1848-1849- és 1861-ről. I. füzet. Selmecbá­ nya, 1890. II. füzet. Ipolyság, 1891.8. Bran­ kovics György: i.m.27. 9. Pongrácz Lajos: i.m. I.18. 10. Pongrácz Lajos: i.m. I.52. 11. Pongrácz Lajos: i.m. I.48.,49. 12. Pongrácz Lajos: i.m. II.12. 13. Pongrácz Lajos: i.m. II.16. 14. Gyürky Antal: 54 év Hontvárme­ gye történetéből I. Vác 1874. 304. 15. Ba­ logh Károly: Gyermekkorom emlékei. Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár V-an. V./4306. 16. Brankovics: i.m. 77-78. 17. K.G.: Ma­ dách és Haynau. Alkotmány 1908/297. 1-3. 18. Ezúton mondok köszönetet ükunokájá­ nak, Grosschmid Péternek, aki az útlevelet megmutatta, s ezzel az eddig nem ismert do­ kumentummal a jelen tanulmány megírásá­ hoz komoly ösztönzést adott. 19. Czeglédi Imre: Adalékok a Madách-család tragédiájá­ hoz. Békési Élet 1977/1.90-97. 20. Czeglédi Imre: i.m. 9 7 . 21. Leblanc Zsoltné: Újabb do­ kumentumok Madách élettörténetéhez. In. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények. 1973/19. 70. 22. Pesti Napló. 1850. júl. 4. 23. Pesti Napló. 1850. júl. 6. 24. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nem­ zékrendi táblákkal XI. Pest 1865. 113. 25. Hadtörténelmi Levéltár. Abszolutizmuskori iratok. Rendőrségi nyilvántartási lapok (megbízhatatlanok). Ezúton mondok köszön­ tetet Lenkeffy Ferencnek, aki a Hadtörténel­ mi Levéltárban való kutatást segítette. 26. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1987. 325. 27. Kozma György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc szereplőinek lexikona V. 201. OSzK Kézirattára. Fol.Hung. 2092/5. 28. Harsányi Zsolt: Ember küzdj! Bp. 1942. (IV.kiad.) II. 162-165. 2 9 . Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Bp. 1900. 364-365. 30. Nagy Iván: Magyarország csa­ ládai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VI. Pest 1860. 239. 31. Hadtörténelmi Le­ véltár. Az 1848/49. évi szabadságharc után haditörvényszéktől elítélt egyének névsora. Kubicza Pál nevét a jegyzék nem tartalmaz­ za, Kubicza Jánosét azonban igen: 59. old. 1112. bejegyzés. 32. Hadtörténelmi Levél­ tár. Pesti Kriegsgericht 1850-1/392. 19. cso­ mó. Kubicza Pál képviselő vizsgálati anyagá­ nak felterjesztése a pesti hadbíróságnak. Pest, 1850. júl. 3 1 . 33. Hadtörténelmi Levél­ tár. Abszolutizmuskori iratok. Rendőrségi nyilvántartási lapok (megbízhatatlanok). 3 4 .Hadtörténelmi Levéltár. Pesti Kriegsge­ richt 1850-8/146. 33 csomó. 35. Harsányi Zsolt: i.m. II. 165-169. 36. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Madách család ira­ tai. Harsányi Zsolt levelezése. 48. levél. 37. Jókai Mór: Az én életem regénye. Bp. 1912. 276-279. 38. Vadnay Károly: Irodalmi emlé­ kek. Bp. 1905. 363-375. (Jókai Tardonán) 39. Bérczy Károly: i.m. 212. 40. Pál F. János: Madách hazai útlevelei. Magyar Nemzet 1964. aug. 30. 10. 41. Radó György: Madách Imre életrajzi krónika. Salgótarján, 1987. 165-166. 42. Rákóczy Aladár már idézett levele Harsányi Zsolthoz (lásd: 36. jegyzet). 43. Varga János (szerk.): Frideczky Lajos memoárja. Salgótarján, 1988. 56. 44. Petőfi Irodalmi Múzeum. Kézirattár. V-an. V. 2626/1-2. (Az útleveleket Pál F. János aján­ dékozta a Kézirattárnak.) 45. Rudnay Jó­ zsefné Veres Szilárda: Emlékeim 1847-1917. Bp. é.n.25. 46. Radó György: i.m. 166. 47. Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és köl­ tészete. Bp. 1900. 428-429., Halász Gábor: Madách Imre összes művei. Bp. 1942. II. 1140-1141., OSzK Kézirattára. Analekta 3844. A pesti cs.k. hadi törvényszék idéző- és bizonyságlevele Madách Imre számára. 48. Pál F. János írása szerint a második útlevél kiállításának dátuma 1852. május 15. Való­ jában az útlevélben május 14-i dátum áll. 49. Leblancné Kelemen Mária: Madách Im­ re-dokumentumok a Nógrád megyei levél­ tárban. Salgótarján, 1984. 197. 50. Hadtör­ ténelmi Levéltár. Az 1848/49. évi szabad­ ságharc után haditörvényszéktől elítélt egyé­ nek névsora. 30.old. 565. bejegyzés. Eszerint: Frater Pál 42 éves Nógrád megyei alispán, Pesten 1850 júliusában több havi fogság után felmentetett. 51. Jókai Mór: i.m. 277. 52. Pongrácz Lajos: i.m. I. 57., továbbá: II. 15. 53. Becker Hugó: Madách Imre életrajza. Magyar Szemle 1899/33.387. 453 �palócföld 93/5 Zólyomi József Tanúvallomások a M adách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosról Ritkán adatik meg egy ember számára, hogy életében ugyan nem hajt végre hőstettet, nem fűződik nevéhez semmi olyan mű, vagy megbecsülést követelő cselekedet, amely miatt nevét ismerni kellene, személye mégis a halhatatlanok sorába kerül. Ez a személy Rákóczy János. Igaz, Rákóczy János magas tisztségeket töltött be életében: aljegyző, tanácsnok, kormánybiz­ tos, a Honvédelmi Bizottmány titkára, Kossuth Lajos titkára, stb. volt, de egyik beosztásával sem vívhatta ki, hogy neve évszázadokon keresztül ismert legyen.1 Nevének maradandóságát, kötelező ismertségét annak köszönhette, hogy életének alig egy hónapja Madách Imre életrajzához kötődött. A halálra ítélt, minden vagyonától megfosztott Rákóczy Jánost, 1852 január hónapban, Madách Imre rejtette el birtokán. Közismert, hogy Rákóczy János rejtegetésének gyanúja volt az egyik oka annak, hogy a költőt és anyjának sztregovai tiszttartóját Bory Istvánt, 1852 augusztusában letartóztatták. A költőnek egy évig kellett Pozsonyban és Pesten raboskodnia. A Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosnak, az itt eltöltött idejéről hiteles adattal nem rendelkeztek eddig a kutatók. Nem véletlen, hogy a költő korai életrajzírói - a gondos adatgyűjtés helyett - legendákat szőttek a bujdosó ideérkezésének körülmé­ nyeiről, itteni magatartásáról, stb. A későbbi kutatók, az elődök hiteles forrásközlésében bízva, szinte napjainkig elfogadták e "kuta­ tási eredményeket". A Nógrád megye parasztságának törté­ 454 neti feldolgozásához végzett levéltári kutatá­ sunk során bukkantunk arra a terjedelmes iratcsomóra, amely a Madách-birtokon rej­ tőzködő Rákóczy Jánosra vonatkozó tanú­ vallomási jegyzőkönyveket őrzi.2 Az ennek feldolgozásából készült közel öt ív terjedelmű forráskutatatáson alapuló ta­ nulmányunk - mely a tanúvallomási jegyző­ könyvek betűhív közlését is tartalmazza mintegy hetven gépelt oldalon - teljes meg­ jelentetése a folyóirat kereteit meghaladja; �palócföld 93/5 csupán két fontos résztéma ismertetésére nyújt lehetőséget: Rákóczy János rnettőlmeddig tartózkodott a Madách-birtokon és ott milyen magatartást tanúsított. A terjedelem nem teszi lehetővé, hogy közöljük tanulmányunknak azon fejezeteit, amelyekből megtudhatjuk, hogy Rákóczy Jánost erdőkerülőnek (nem vadásznak, vagy kertésznek) alkalmazták; öltözete - melyet Madách Imre készíttetett számára - azonos volt a környék parasztságának téli ruházatá­ val; nem vadászlakban lakott Parócán, ha­ nem egy régóta lakatlan, elhanyagolt állapo­ tú, háromsejtű (szoba-pitvar-kamra) pa­ rasztházban, mely a Madách uradalom zsel­ lérte lkén állt a falu egyik legmódosabb gaz­ dájának szomszédságában. A bemutatott és feldolgozott jegyző­ könyvek előzménye, hogy a Pozsonyi Cs.Kir.Ker. Katonai Parancsnokság 1852. szeptember 1-i keltezéssel leiratot küldött a Nógrád vármegyei Törvényszéknek, amely­ ben Madách Imre útlevelén kívül Reiter I g ­ nácra (Rákóczy János feltételezett álneve) vonatkozó iratok felkutatását, valamint a ta­ núk kihallgatásából összeállított nyomozati anyagot kérte. A leirat kérdőpontokat is tar­ talmaz, amelyeket a letartóztatott és Po­ zsonyba szállított Madách Imre és Bory Ist­ ván vallomásai figyelembe vételével állítot­ tak össze.3 A Nógrád vármegyei Törvényszék 1852. szeptember 7-én tárgyalta meg a Katonai Pa­ rancsnokság levelét. Az ülésen hozott végzés szerint: " Á Posony Ker. Katonai Parancs­ nokság által kértek tellyesítésével Angyal Lajos tszéki ülnök bízatik meg, kinek is e ’ részbeni jelentése annakidejében elvára­ tik.″ 4 Angyal Lajos törvényszéki ülnök, csen­ dőri kísérettel, 1852. szeptember 9-én érke­ zett Alsósztregovára, hogy Bory István laká­ sán házkutatást tartson, majd a következő napokon a sztregovai (szeptember 10-én), a parócai ( 11-én), a kiszellői (12-én), majd a csesztvei (13-14-én) tanúk kihallgatásával elkészítse a nyomozati anyagot és összefog­ laló jelentését. A tanúk vallomásairól felvett jegyző­ könyvek hitelesítésére szeptember 15-16-án került sor Balassagyarmaton, a megyei tör­ vényszéken.5 Angyal Lajos szeptember 22-én, a meg­ hallgatott huszonhárom tanú vallomása alapján, a megye törvényszékének a "... M a­ dách Imre és Bory István ellen véghez vitt tiszti vizsgálódásáról szóló jelentését - az erre vonatkozó irományokkal, tanúvallatási jegyző könyvekkel, úgynapi és fuvarbéli il­ letőségének jegyzékével bemutatja:.″6 Mettől-meddig tartózkodott Rákóczy János a Madách-birtokon Mielőtt a tanúvallomásokat elemeznénk, ismerkedjünk meg a költő életrajzíróinak ide vonatkozó adataival. Bérczy Károly - aki még a leghitelesebb források alapján állíthatta össze a költő élet­ rajzi adatait - a bujdosó Rákóczy János ér­ kezését a Madách-birtokra így írja le: "Egy hózivataros este zörgettek a csarnok ajtaján. 455 �palócföld 93/5 Földönfutó politikai üldözött kért menedé­ ket. Meleg szoba, meleg szív tárult fel előtte. Következő nap az éppen üresen álló erdész­ lakba egy, a megelőző estén érkezett »cseh vadász« költözött. Hetek, hónapok múltak, s az erdőket járó csendes jövevény nem látszik figyelmet kelteni.″7 Bérczy Károly évet, kö­ zelebbi időpontot nem közöl, csupán Rá­ kóczy János megérkezését egy téli estére te­ szi. Azt sem árulja el, hogy hol van az az er­ dészlak, ahol a bujdosó heteket, hónapokat töltött el. Palágyi Menyhért 1851 tavaszára teszi Rákóczy János megérkezését. Leírja a buj­ dosó kalandos utazását Csesztvére, az útlevél megszerzésének körülményeit, majd meg­ jegyzi : "Az így összetoldozott útlevéllel ke­ rült Rákóczy János a paróczai erdészlakba, Sztregova közelében." A szerző nem utal ar­ ra, hogy Rákóczy János mennyi ideig tartóz­ kodott a Madách-birtokon. Voinovich Géza - aki az erre vonatkozó adatait Palágyi Menyhérttől veszi át - szin­ tén 1851 -re teszi Rákóczy János megérkezé­ sét, a közelebbi időpont közlését ő is mellőzi. Leírja - Palágyi után - Madách Imre és Rá­ kóczy János pesti találkozását - aki "...magá­ val vitte s a paróczai vadászlakban rejtette el, mint cseh vadászt." Voinovich a Madách­ birtokon rejtőzködő Rákóczy János nevét Rakovecz-el bővíti.9 Vida Imre, a költő életrajzi vázlatában Palágyi-Voinovich adatait ötvözi: "Pesten járva találkozik a vele távoli rokonságban lé­ vő Rakovecz-Rákóczi Jánossal... A költő szí­ ve megesik a nagy magyar bizalmas emberén. 456 Magával viszi Nógrádba. A család birtoká­ ban volt a rosszul kihasznált Parócza erdő. Elhagyott, gondozatlan ingatlan." Vida az itt-tartózkodásra időpontot nem közöl.10 Harsányi Zsolt 1851 nyarára datálja Rákóczy János Csesztvére érkezését. Színes keretbe foglalva írja le Madách Imrével való pesti találkozását - majd Palágyi alapján - a Csesztvére való utazás történetét. Regényé­ be beleszövi a Voinovich által kitalált Rako­ vecz nevet, a cseh vadász történetét. Évszá­ mot nem közöl, de tudni véli, hogy a költő a letartóztatása (1852 augusztus) előtti napok­ ban, pontosan augusztus tizenhetedikén, még beszélt Rákóczy Jánossal.11 Harsányi Zsolt a Madách-életregény megírásához felhasználja Rákóczy János unokája Rákóczy Aladárnak leveleit is, amelyeken nagyapjáról közöl életrajzi ada­ tokat. Ebben olvashatjuk: "Pesten találkozott Madách-al, aki megrémülve Nagyapám vak­ merőségén, magával vitte Sztregovára. Itt szakállát, bajuszát leberetválta - ráhúzzák a vadász ruhát és az erdőőri házban elhelyez­ ték. Mindössze pár hónapig maradhatott, mert akadt egy jóravaló, becsületes, ízig-vé­ rig magyar gazdatiszt: Hoitsi Miksa, aki fel­ jelentette, hogy a Rakovecz álvadász tulaj­ donképpen egy veszedelmes forradal­ már..."12 Balogh Károly sem ad újabb ismereteket Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokon eltöl­ tött idejéről: "Madách Imre 1851-ben adott egy politikai bujdosónak, régi barátjának Rákóczy Jánosnak paróczai birtoka erdész­ lakában menedéket.″13 �palócföld 93/5 Az utóbbi évtizedekben megjelent élet­ rajzi munkák, szinte egyöntetűen a fentebb már ismertetett Palágyi-Harsányi-Balogh adatait közlik - 1851 - Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokra érkezés időpontjául. Csukly László, 14 Miklós Róbert,15 Leb­ lancné Kelemen Mária csak az 1851 évszá­ mot - hó és nap megjelöléáse nélkül - emlí­ tik.16 Radó György viszont Palágyi Meny­ hért adatát (1851 tavasza) fogadja el Rá­ kóczy János Csesztvére érkezésének idő­ pontjául.17 Az alábbiakban megkiséreljük - a tanúvallomások alpján - megállapítani Rákóczy János Csesztvére érkezésének időpontját, csesztvei sztregovai és parócai tartózkodásának idejét. Angyal Lajos törvényszéki ülnök öt csesztvei tanútól kérdezte meg, hogy a "kér­ déses erdőkerülő" mikor érkezett a "Madách urasághoz". Viczián J ó zse f kocsis és Mrivik Mária szolgáló azt vallja, hogy az erdőkerülő új év előtt jött két-három nappal és új év után má­ sodik vagy harmadik nap ment el Sztregová­ ra. Tucsek Pál faragóbéres úgy emlékezett, hogy új év körül 2-3 napig volt Csesztvén. Varga Boris szolgáló szerint új év után egy vagy két nappal érkezett gyalog, az 1852 évre Parócára felfogadott erdőkerülő, de ″Csesztvén nem mulatott sokáig, úgy emlé­ kezem két napig, és harmadikra elment..." Bacsa András csesztvei telkes gazda val­ lomásában azt olvashatjuk: ″1852 ik év má­ sodik vagy harmadik napján a' csesztvei uraság udvarából Sztregovára egy embert fuvaroztam... ″ Hangsúlyoznunk kell, a tanúvallomások értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Rákóczy Jánosnak a Madách-birtokon történő tartózkodása és a tanúkihallgatások között nyolc, illetve hét hónap telt el. Szinte törvényszerű, hogy ennyi idő múltán a tanúk vallomása több vo­ natkozásban nem egyöntetű. Különösen a csesztvei, majd később a sztregovai kastély alkalmazottjainak eltérő vallomásán nem csodálkozhatunk. Gondoljuk végig: 1852. ja ­ nuár elsején, esetleg 1851. december 31-én Csesztvén, majd 1852. január 3-án Sztrego­ ván megjelenik egy jelentéktelen külsejű pa­ rasztruhába öltözött ember, akiről az a hír járja, hogy ő lesz a parócai erdőkerülő. Ha akkor az uraság alkalmazottjai tán meg is fi­ gyelték, nyolc hónap folyamán ez az emléke­ zés erősen meghalványodhatott - hiszen a két udvarban ez idő alatt számos előkelőség for­ dult meg, akinek alapos megfigyelésére ép­ pen úgy nem fordítottak gondot. A dátum és az időszak pontosabb megha­ tározásához fogódzóként használhatjuk a pozsonyi kerületi katonai parancsnokság 1852. szeptember 1-én kelt leiratát is, mely két helyen közöl adatot Reiter Ignác Cseszt­ vére érkezésének feltételezett időpontjáról. Madách Imre kihallgatása alapján olvas­ ható az ügyiratban: "...aminek következtében nem látta akadályát (ti. Madách Imre), hogy 457 �palócföld 93/5 ezt az embert ez év január 1-től, mind erdő­ kerülőt szolgálatába fogadja." A leirat má­ sodik bekezdése pedig arról tájékoztat: "Az állítólagos Reiter Ignác valójában ez év január 2-án tűnt f e l Csesztvén, néhány na­ pot ott töltött, aztán Sztregovára küldték..." A fenti adatok alapján talán felelősséggel rögzíthetjük, hogy Rákóczy János 1852. ja­ nuár 1-én, de legkorábban 1851. december 31-én - az esti órákban - érkezett Csesztvé­ re. Az életrajzírók közül pedig Bérczy Károly állítását fogadhatjuk el hitelesnek, aki em­ lékbeszédében a politikai üldözött Csesztvé­ re érkezését "egy hózivataros esté"-re tette. Rákóczy János Alsósztregovára indulá­ sának napját a tanúvallomások segítségével tudjuk rekonstruálni. Fentebb már közöltük a csesztvei tanúk vallomását, akik szerint megérkezése után két-három napot "mula­ tott" Csesztvén. Az alsósztregovai tanúk közül csak két vallomás utal az érkezés idejére. Nemes Kindernay Mihály csizmadia és éjjeliőr hallomásból tudja: "...hogy Csesztvé­ ről megérkezvén néhány napig Sztregován volt a tisztartónál t.i. még Paróczán a kály­ ha elkészült." Fehér Katalin, Bory István szolgálójának vallomásában azt olvashatjuk: "Új esztendő után jött, mert én is új évre j övén a házhoz tudom hogy én már akkoron itt voltam, azomba új év után nem sokára jött..." A Ba­ lassagyarmaton tartott törvényszéki ülésen azzal egészítette ki v a llo m á s á t:″.a kérdéses erdő kerülő megérkezése után Sztregován vagy két három napig mulatott..." 458 Angyal Lajos törvényszéki ülnök azon kérdésére: ″Minő idötájba jö tt a' kérdéses erdőkerülő Paróczára?" - négy parócai tanú így válaszolt: ″Éppen háromkirályok napján melly január 6-ára esik." Az új erdőkerülőt Bory István tiszttartó kísérte el Parócára, ahol Ruttkay Sámuel jegyző és tanítónak, Kadancz Mihály bírónak bemutatta. Sajnos nem tudunk pontos választ adni arra, hogy Rákóczy János meddig tartózko­ dott Parócán. Az alsósztregovai tanúk vallo­ másából tudjuk, hogy 1852 január végén be­ ment Sztregovára, ahol Madách Imrével és Bory Istvánnal találkozott. Erre a találkozás­ ra - időpont nélkül - a pozsonyi katonai ke­ rületi parancsnokság leirata is utal Madách Imre vallomása alapján. Az összejövetelen Gaál Ignác katolikus pap is részt vett, aki ugyan pontosan nem érti a német nyelven fo­ lyó beszélgetést, de tudni véli, hogy a parócai erdőkerülő tíz nap szabadságot kér ekkor Madách Imrétől, hogy Léván, - a kerületi pa­ rancsnokság leirata szerint Szuhányban beteg feleségét meglátogassa. A sztregovai találkozás után Rákóczy János ismét vissza­ tért Parócára. Arra nincs dokumentumunk, valószínű nem is készült, hogy Madách Imre, Bory Ist­ ván és Rákóczy János között milyen megálla­ podás született az esetleges vészhelyzet jel­ zésére, amikor Rákóczy Jánosnak el kell me­ nekülnie Parócáról. A sztregovai és a parócai tanúk vallomá­ saiból kikövetkeztethető, hogy Madách, Bory, Rákóczy abban állapodott meg, ha Rá­ kóczynak tartania kell a csendőrök látogatá­ �palócföld 93/5 sától, értesítést kap felesége haláláról. Ezt a megállapodást egyértelművé teszi az, hogy Rákóczy János a sztregovai és a parócai ta­ núk némelyikének arról panaszkodik: az anyjánál tartózkodó felesége nagyon beteg. Nem tudjuk, hogy a január végén történt sztregovai találkozás után mely napon érke­ zik meg Bory István levele Rákóczy János­ hoz, amelyben tudatja, hogy azonnal jöjjön Sztregovára, mert a felesége meghalt. A leve­ let vivő ostoros gyermek (kisbéres) Parócára érkezvén, az erdőkerülőt nem találja otthon, azért a Rákóczy lakásának szomszédságában lakó Novák János telkes gazda családjához tér be, ahol elmondja a ház népének, hogy le­ velet hozott az erdőkerülőnek Bory Istvántól, hogy menne véle Sztregovára, mert a felesége meghalt. A gyorsan terjedő hír után így senki sem lepődik meg a faluban, hogy az erdőke­ rülő elment. A tanúk a távozás okát felesége halálával indokolják: a törvényszéki ülnök kérdéseire! Rákóczy Jánosnak Parócáról történt vég­ leges távozásának idejéről, a parócai tanúk vallomásaiból az alábbiakat tudhatjuk meg. Ruttkay Sámuel jegyző-tanító vallja: ″A csendőrök kérdéses erdőkerülőt február 12én keresvén, az erdőkerülő ezen idő előtt, mintegy két héttel előbb ment el Paróczá­ ról...″ Kadancz Mihály bíró vallomása szerint: ″Megérekezése után három vagy négy héttel ment el..." Id. Novák János telkes gazda vallomásá­ ban olvashatjuk: "Megérkezése után, vagy két hétig volt ott, az után pedig elment..." Ifj. Novák János visszaemlékezése sze­ rint: ″Talán két egész hétig sem volt Paró­ czán..." A felsorolt adatok összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy Rákóczy János 1852 január utolsó, vagy február első napjaiban ment "szabadságra", illetve távozott el végle­ gesen a Madách-birtokról. Annyi bizonyos, hogy február 12-én, amikor a csendőrök keresték, már nem volt Parócán. Bár a hatóság feltételezte, hogy az erdőkerülő szabadsága után visszatért és Sztregován rejtegették a ″február közepén tartattni szokott losonci vásárig", majd a sztregovai kastély udvarából induló két kocsi egyikén szöktették meg Rákóczy Jánost. An­ gyal Lajos törvényszéki ülnök Sztregovára érkezésének másnapján azért elsőként azo­ kat a tanúkat hallgatta ki, akik a losonci vá­ sárra induló két kocsin utaztak. Az idevonatkozó adatokat és tanúvallo­ másokat gondosan megvizsgálva, tanulságos kövekeztetésre juthatunk. Rákóczy János, mint említettük, 1851. december 31 -én, vagy 1852. január 1-én ér­ kezik Csesztvére. Három napig itt, majd há­ rom napig Sztregován tartózkodik. - Miért vállalkozott a költő arra, hogy bujdosó ven­ dégét több napig Csesztvén, illetve Sztrego­ ván helyezze el? Köztudott, utaltunk is már erre, hogy a két udvart a besúgók, a csendő­ rök állandóan figyelik: jelentést készítenek az oda-érkező vendégekről, a kúria és kastély lakóinak utazásairól. Erről Madách Imrének is tudnia kellett. Akkor viszont miért nem küldi azonnal Rákóczy Jánost a világtól el­ zárt Parócára? 459 �palócföld 93/5 A kérdések megválaszolásához idézzünk néhány adatot a tanúvallomásokból. Kindernay Mihály (Sztregova) vallomá­ sában olvashatjuk:″ ...Csesztvéről megérkez­ vén a kérdéses erdő kerülő néhány napig Sztregován volt a tisztartónál t.i. még Pa­ róczán a kályha elkészült." Kadancz Mihály (Paróca): ″Csekély pa­ raszt házikóba (lakott), mellyet az uraság igazított ki, ajtót és kürtőt csináltatván reá." Id. Novák János (Paróca): ″...midőn a’ Tiszttartó Bory István őt Paróczára elhoz­ ta, a ’ kerülő lakása befűtve nem lévén, hozzám szállottak, - és vagy két éjszaka ná­ lam is hált volt - míg a’ lakása rendbe jött..." A három tanúvallomásból kiolvasható, hogy az erdőkerülő lakhelyének kiszemelt parócai parasztház - Csesztvére érkezésekor - még elhanyagolt állapotban van. Nem lehet a kemencét befűteni, a kürtőt, az ajtót javí­ tani kell. - Ebből azt a következtetést von­ hatjuk le, hogy Madách Imre nem készült fel Rákóczy János fogadására. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a bujdosó váratlanul ér­ kezett "egy hózivataros estén" Csesztvére, ekkor kérte meg a költőt, hogy rejtse el őt ül­ dözői elől. Madách Imre a hirtelen jött kérés miatt kényszerült arra - ezzel jelentős koc­ kázatot vállalva -, hogy a bujdosót néhány napig Csesztvén, majd Sztregován tartóztas­ sa, míg kigondolhatja: a legalkalmasabb rej­ tekhely Paróca, a világtól elzárt település lesz. Sürgősen intézkednie kellett az elhanya­ golt parasztház felújításáról. A lakóház ki­ igazítása, lakhatóvá tétele több mint egy he­ 460 tet vett igénybe: a tanúk vallomása szerint, körülbelül január 9-én költözhetett be Rá­ kóczy János a részére kijelölt házba. Rákóczy János magatartása A költő első életrajzírója Bérczy Károly, a Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Já­ nos magatartásáról azt írja: ″Hetek hónapok múltak, s az erdőket já ró csendes jövevény nem látszék figyelmet kelteni.″18 Palágyi Menyhért is egy, de más értelmű mondattal intézi el az erdőkerülő viselkedé­ sét a parócai birtokon: ″Itt azonban már ke­ vésbé óvatosan viselkedett. ″19 Voinovich Géza munkájában fogalmazó­ dik meg elsőként Rákóczy Jánosról az a ne­ gatív magatartási kép, amelyet az élet­ rajzírók egymástól átvéve napjainkig meg­ őriztek. Voinovich a rejtőzködő erdőkerülőről ezt írja: "Még nagyobb baj volt, hogy a »cseh vadász« feltűnően viselkedett. Társaságba járt, mulatott, sőt kártyázott is.″20 Vida Imre - Voinovich adatainak ismere­ tében - így jellemzi Rákóczy Jánost: ″Rako­ vecz méltatlannak bizonyult Madách jó sá ­ gára. Folytonosan mulatozgatott, feltűnően viselkedett. "21 Harsányi Zsolt, életrajzi regényében, Rá­ kóczy János többszöri helytelen viselkedésé­ ről számol be: ″Meg azt is mesélték Cseszt­ vén, hogy az egyik bérest leszidta és pa­ rasztnak gyalázta... A múlt héten beült a Csalomjai kocsmába. Éppen ott evett a lo­ sonci zsidó, aki a gyapjú miatt jött. Azzal �palócföld 93/5 elkezdett beszélgetni. Összeveszett vele, mert a gyapjas zsidó azt mondta, hogy Kos­ suth Lajos hatvanéves. A te cseh vadászod vita közben azt találta mondani, hogy: » É n csak tudom!« - Most pedig azt hallottam mesélni Szécsényben, hogy mikor Csesztvén vendégek voltak és kimentek a határba, a já ­ ger szórakozottságból nem a bakra szállt fe l, hanem az urakhoz akart beülni a nagy ülésre, csak akkor kapott észbe, mikor ezek csodálkozva ránéztek." Harsányi a sok negatív tulajdonsága mel­ lett Madách Imre egyik kedvező véleményét is közli: ″Megbecsüli magát, jó l dolgozik. Méltatlan dolog volna elküldeni." - De ezen az oldalon már Madách Imre nyugtalanságá­ ról is ír: ″Folyton Rákóczy János járt az eszében s a körülötte növekvő, erősödő pletyka. Nyilvánvaló volt, hogy most már az egész környéken mindenki tudja, vagy leg­ alább is biztosra veszi: ez a cseh vadász nem cseh vadász, hanem politikai menekült. Rá­ kóczy háromszor is felajánlotta távozását, ő volt az, aki tiltakozott e llene.″22 A második világháború után, a költő élet­ rajzi irodalmában, elsőként Miklós Róbert ir Rákóczy János magatartásáról: "Rákóczyról a környék lakói úgy tudták, hogy Madách újonnan alkalmazott cseh vadásza, ő azon­ ban nem ismerte az óvatosságot: társaságba járt, tivornyázott, sőt a kártya-asztalhoz is le-leült. Csakhamar megyeszerte ismer­ ték.″23 Horváth Károly egy mondattal intézi el az erdőkerülő magatartásának jellemzését: ″Rákóczy állítólag nem viselkedett megfe­ lelő óvatossággal, s így megmentőjét bajba sodorta. "24 Radó György - a fentebb felsorolt irodal­ mi adatok alapján - szintén ilyen következ­ tetésre jut: ″Rákóczy Jánost könnyelmű vi­ selkedése miatt felismerték..." ezért - Hoitsy Miksa feljelentése nyomán - Madách Imrét letartóztatják.25 A továbbiakban - tanúvallomások alapján - megkiséreljük elemezni, hogy Rákóczy János milyen magatartást tanúsít, hogyan viselkedik az urasággal szemben, miként vélekednek róla a sztregovai, a parócai és a csesztvei tanúk. Angyal Lajos törvényszéki ülnök a ta­ núknak feltett kérdései közül négy törekszik annak megállapítására, hogy Rákóczy János­ nak milyen volt a magatartása. A négy kérdés közül az egyiket a legtöbb tanúnak felteszi, kettőre a csesztveiektől, egyre pedig a paró­ caiaktól vár választ. 1. Viselete tartása, és külsejéből nem le­ hetett urat észre venni? A kérdésre tizennégy tanú vallomását rögzítik a jegzőkönyvek. A legtöbben azt mondják, hogy "abból semmi urat nem lehe­ tett észre venni". Néhány tanú azonban e kér­ désre válaszolva többet is elárul Rákóczy Já­ nosról. M rivik Mária (Csesztve): ″csak úgy vi­ selte magát mint egy szolga". Szilágyi Mihály (Sztregova): ″csak úgy járt mint valami paraszt ember..." Kadancz Mihály (Paróca): “...ha Novák 461 �palócföld 93/5 Jánosnál a kályha mellé le is ült szemeit fö ld re szegezte, szemibe az embernek nem igen nézett." 2. Hát azon erdőkerülő mint viselte ma­ gát az uraság irányába, nem árulta el ma­ gát, hogy ő az urasággal barátságban vagy közelebbi ösmeretségben lenne, az Madách I mre urasággal levett kalappal beszélt-e vagy pedig barátságosan? Tucsek Pál (Csesztve): ″Úgy viselte ma­ gát mint a Cselédhez illik, ha az Uraságot látta, felkelt kalapot emelt." Viczián József, Varga Boris, Mrivik Mária (Csesztve): ″...ő csak úgy tartotta ma­ gát, mint cseléd ember szokta magát tarta­ ni. " Gaál Ignác (Sztregova): "...csak úgy mint cseléd urasága, és az úr cselédje erányába viseltetni szokott." Fehér Katalin (Sztregova) két kiegészítő kérdésre válaszolva elmondja: ″A kerülő dél­ után szokott volt bejárni, akkoron a tisztar­ tó kandalló szobájába szokott volt be menni, ott egy most is meglevő tuskóra a kályhához le ülni, ha enni hoztunk néki csak cseléd tál­ ba adtunk neki, a tisztartó ételéből, de a tisz­ tartóval ebédelni vagy vacsorálni nem lát­ tam.″ További vallomásában olvashatjuk: " Nem adtak minden ételből, csak ami ma­ radt, leves meg még egy ételt, és azt azon kandalló szobába ette meg... Amikor az er­ dőkerülő megérkezett Sztregovára, két há­ rom napig a tisztartónál lakott egy setét f ű­ tetlen szobában..." 3. Még Csesztvén volt, azon pár nap, hol vólt szálva, kikkel evett, - hol hált, nem ta­ 462 lán a' Vendégszobában? - szolgált e az ura­ ság asztalánál? Madách Imre négy alkalmazottja a feltett kérdésre így válaszolt: Tucsek Pál: " Az inas szobában lakott, az inasokkal evett, én is mindig ott ettem vele, és ottis hálált." Viczián József: ″ Azon pár nap alatt még Csesztvén volt az inas szobában volt, és az inasokkal evet, az asztalnál szolgált e vagy nem, azt nem tudom." Varga Boris: ″Az inas szobába volt szálva, az inasokkal evet, az inasokkal hált." Mrivik Mária: ″Az inas szobába volt szálva, az inasokkal evett, és ott hálált is, ezt onnan tudom mert az ételt én hordottam." 4. Mint erdőkerülő tisztjét mint tellyesí­ tette? Négy parócai tanú erre így emlékezik: Ruttkay Sámuel: ″ Ő Kötelességében el­ járt, egész napokat az erdőbe volt, csak é j­ szakára tért vissza." Kadancz Mihály: ″Még ott volt az erdő kerülő, az erdőbe nem is merészelt fe lé je menni, mert egész napokat az erdőbe töltöt­ te, és csak éjszakára tért a faluba." Id. Novák János: ″M in t Vadász mindig az Erdő körül járt, és csak Éjtszakára jö tt vissza." Novák Pál: ″ Jó erdőkerülő volt, mert egész napokat ott töltött, és csak éjszakára jött haza." Rákóczy János magatartására, az uraság­ gal való viszonyára utaló tanúvallomások egyértelművé teszik, hogy a Parócára felfo­ �palócföld 93/5 gadott erdőkerülő, míg a Madách-birtokon tartózkodik, csendes, visszahúzódó életet él. Nem is lehet másképp, hiszen tisztában van vele, ha a hatóság megtudja kilétét, ha elfog­ ják, halálbüntetés, esetleg több évi börtön vár reá. Az önként vállalt, a reá osztott szere­ pet kitűnően oldja meg. A parócai napokat az erdőben tölti csak későn este, sötétedés után tér haza. Alsósztregovára is csak azért megy be hétvégeken, hogy az uraságtól "parancso­ latokat vegyen". Nyilván ilyenkor beszélte meg Bory Istvánnal a politikai körülménye­ ket, saját sorsának várható alakulását. Az er­ dőkerülő az őt körülvevő embereknek nem beszél múltjáról, csak annyit mond el mások­ nak, amennyi egy későbbi tanúvallomások­ nál Madách Imre hasznára válhat. Az "előb­ beni munkahelyéről" hozott igazolásról, a fi­ zetési könyvecskében feltüntetett adatokról szól csupán: Suhanyban született, ezelőtt inasként szolgált. Ha szöknie kell azt is nyomós érvekkel igazolja környezetében. Sztregovára, Paró­ cára érkezésekor azt terjeszti, hogy Léván lakó felesége súlyos beteg. Ezért hirtelen tá­ vozása Parócáról - az ott lakók között - nem kelt feltűnést, sajnálják, hogy Bory István tiszttartó leveléből arról kell értesülnie, hogy felesége meghalt. Ha Madách Imrével találkozik feláll, cse­ lédhez illően kalapot emel. Csesztvén az ina­ sokkal étkezik, szobájukban alszik. Bory Ist­ ván tiszttartó szobájában a kandalló melletti tuskóra ül, cselédtálból eszik, fűtetlen szobá­ ba tér nyugovóra. Madách Imre, Bory István, Rákóczy Já­ nos tehát közös szerepre vállalkozik. Egy meggondolatlan szó vagy cselekedet, egy el­ hibázott szereptévesztés súlyos következmé­ nyekkel járhat - ezt mindhárman jól tudják. Annyi bizonyos, hogy a költőt és Bory Ist­ vánt nem azért tartóztatják le, mert Rákóczy János nem tanúsít óvatos magatartást: hiszen tudjuk - a tanúvallomások alapján - nem jár társaságba, nem tivornyázik, nem kártyázik a Madách-birtokon történő rejtőzködése idején, amivel oly sokan vádolják a költő életrajzírói közül. Említettük már, hogy a szabadságharc eszméivel szimpatizáló Madách-családot már 1852 előtt is figyeli a hatóság. Számos adat gyűl össze Madách Imre szervezkedés­ ben való részvételére. Nem lehet véletlen, hogy az új erdőkerülő megjelenése is gyanút ébreszt a hatóságban, kilétét már 1852 feb­ ruár közepén igyekszik kipuhatolni, figyeli a csesztvei kuriából, a sztregovai kastélyból ki­ induló kocsikat. A Sztregován megjelenő csendőrök az 1852 évi "lefolyt nyáron" olyan kijelentést tesznek Nemes Kindernay Mi­ hály éjjeliőrnek, hogy az erdőkerülő "...úr volt, és mondották hogy miért nem fogtam el." Az éjjeliőr ekkor - a kerületi parancs­ nokság leirata szerint - arról tájékoztatja a csendőröket, hogy a kérdéses erdőkerülő ja ­ nuár hónapban felkereste Majthényi Annát, de ezt a szeptember 10-én tett tanúvallomá­ sában már nem erősíti meg. Erről a jegyző­ könyvben az alábbiakat olvashatjuk: "Kér­ deztettvén a tanú, hogy látta e a kérdéses er­ dő kerülőt Özvegy Madách Anna asszony­ nak lakásába bemenni, mire a tanú azt vála­ 463 �palócföld 93/5 szolta, hogy ő a toronyba menvén harangoz­ ni, csak azt látta, hogy a kérdéses kerülő a tisztartóval az urasági udvarba felmentek, de hogy hova mentek, az özvegy Madách An­ na asszony szobájába e? vagy az urak szo­ bájába azt nem tudja." Bizonyára nem járunk messze az igazság­ tól, ha kijelentjük: Madách Imrét akkor is le­ tartóztatták volna, ha Rákóczy Jánosnak nem ad menedéket. Szabó Béla,26 Krizsán László,2 7 Leblancné Kelemen Mária,28 Spáczay Hedvig29 számos olyan dokumen­ tumot tártak fel, amelyek a költőnek a szer­ vezkedésben való aktív részvételét bizo­ nyítják, amelyek már önmagukban is elegen­ dőek lehetnek a letartóztatási parancs kiadá­ sához. Meggyőződésünk, Bory Istvánt azért viszik magukkal, hogy tisztázzák a rejtegetés gyanúját, Reiter Ignác erdőkerülő kilétét. A hatóság - mint tudjuk - nem tudta soha bebi­ zonyítani, hogy az erdőkerülő azonos lenne a halálraítélt Rákóczy Jánossal. Bory Istvánt rövidesen haza is engedik. Felvetődik a kérdés, a költő legkorábbi életrajzírói (Voinovich, Palágyi, Harsányi) Rákóczy János magatartását miért nevezik könnyelműnek, amely miatt - állításuk sze­ rint - Madách Imrét letartóztatják. A fen­ tebb idézett tanúvallomásokból tudjuk, hogy meggondolatlanságra utaló magatartást nem lehet felfedezni Rákóczy Jánosnál. Csak arra gondolhatunk, hogy az említett életrajzíróknak - egyéb tudás hiányában hitelesnek tűnő indokolásra volt szükségük ahhoz, hogy Madách Imrét miért tartóztat­ ják le. A Madách-család akkor még egység­ 464 ben őrzött iratait alig felhasználó élet­ rajzírók, a költőnek a szabadságharcban be­ töltött szerepéről, szervezkedő magatartásá­ ról mit sem tudnak, vagy nem is akarnak tud­ ni. A letartóztatás tényét így hát csak egyet­ len - nehezen ellenőrizhető - okkal lehet összekapcsolni: Rákóczy Jánost könnyelmű magatartása miatt felfedik, elárulják, aki majd az utolsó pillanatban megszökik és baj­ ba sodorja elrejtőjét, Madách Imrét. A ke­ rekké formált történet a későbbi kutatóknak is hihetővé, tetszetőssé válott. A könnyű és meggyőző áthidalás logikusnak, elképzelhe­ tőnek látszik, a további töprengésnek még a lehetőségét is igyekszik kizárni az "igazsá­ got" kereső kutatóknál. Az állandó rettegés­ ben élő, a csendességbe elvonuló, a bokor rezzenésétől is félő Rákóczy Jánosból - az írói képzelet révén - így válik hálátlan, Ma­ dách Imre tragédiáját előidéző főszereplővé. Jegyzetek 1. Rákóczy János életére több adatot kö­ zöl Leblanc Zsoltné: Újabb dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. In: Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 19. (1973) 58-8l.p. 2. Nógrád megye Levéltára IV. 158/c. 16 doboz. NM CST TSZ 2180/852. 3. A leiratot közli Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre dokumentumok a Nógrád me­ gyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. 173.sz. dokumentum. 4. Uo. 174.sz. dokumentum. 5. Angyal Lajos a szeptember 15-16-án tartott törvényszéki ülésen, a tanúk hitelesítő vallo­ mását külön lapokra jegyzi le. 6. Leblancné Kelemen Mária, 1984 (Lásd: 3.jegyzet) 175.sz. dokumentum. 7. Bérczy Károly: Ma­ dách Imre emlékezete. In: Gyulai Pál: Ma- �palócföld 93/5 dách Imre összes művei. Budapest, 1880. I. XXVIII.p. 8. Palágyi Menyhért: Madách Im­ re élete és költészete. Budapest, 1900. 183.p. 9. Voinovich Géza: Madách Imre és Az em­ ber tragédiája. Budapest, 1922. 109, 110.p. 10. Vida Imre: Madách Imre életének vázla­ ta: új életrajzi adatok alapján. Budapest, 1925. 16-17.p. 11. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’ Budapest, 1932. II. 190-210.p. 12. Közli Leblanc Zsoltné: 1973. (Lásd: 1. jegy­ zet) 73.p. 13. Balogh Károly: Madách, az ember és a költő. Budapest, 1934. 57.p. 14. Csukly László: Madách Imre élete és mun­ kássága. Balassagyarmat, 1964. 14.p. (Nóg­ rád megyei múzeumi füzetek 5.) 15. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei. Balassa­ gyarmat, 1964.27.p. (Nógrád megyei múzeuMami füzetek 8.) 16. Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre dokumentumok a Nóg­ rád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. 199.p. 17. Radó György: Madách Imre élet­ rajzi krónikája. Salgótarján, 1987.165.p. 18. Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete. In: Gyulai Pál: Madách Imre összes művei. Bu­ dapest, 1880. I. XXVIII. 19. Palágyi Meny­ hért: Madách Imre élete és költészete. Buda­ pest, 1900. 183.p. 20. Voinovich Géza: Ma­ dách Imre és Az ember tragédiája. Budapest, 1922. 110.p. 21. Vida Imre: Madách Imre életének vázlata: új életrajzi adatok alapján. Budapest, 1925. 17. p. 22. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’ Budapest, 1932. II. 201, 209210.p. 23. Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei. Balassagyarmat, 1964. 27.p. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 8.) 24. Horváth Károly: Madách Imre. Budapest, 1984. 34.p. 25. Radó György: Madách Imre életrajzi krónikája. Salgótarján, 1987. 175.p. 26. Szabó Béla: Madách politikai tevékeny­ sége Nógrád megyében. Budapest, 1978. 279-303.p. (Madách-tanulmányok) 27. Kri­ zsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Balassagyarmat, 1964. 12.p. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 9.) 28. Leblanc Zsoltné: Újabb dokumentumok dách Imre élettörténetéhez. In.: Nógrád me­ gyei Múzeumi Közlemények 19. (1973) 5881.p. 29. Spáczay Hedvig: Madách Imre had­ bírósági perének nyomában. (Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve IX (1983) 73-109.p.) Korányi G ábor: Jelet hagyni II. -Voltunk és elbuktunk (színes rézkarc) 465 �palócföld 93/5 Radó György FORGÁCSOK MARX KONTRA MARX - Rónai M ihály A ndrás M adách Im re című posztum usz könyvéről - Amikor egy amerikai filmsiker a Krámer kontra Krámer címet viselte, e cím azt sugallta, hogy családon belüli pörösködésről szól, és valóban: tárgya a Krámer-házaspár válópere volt. Marx kontra Marx címmel a marxista idológiai családon belüli perről kívánok szólni. A pártállamban a marxista (úgy is mondták: [természet]tudományos világnézet) monopol helyzetet élvezett: rangot, vezetői pozíciót csak az kaphatott, aki ezt vallotta - meggyőződés­ ből vagy konjunkturálisan. Jómagam nem voltam marxista, aminthogy ma, midőn a konjunktúra az ellenkezőjére for­ dult, s a marxizmust divat bírálni, esetleg gúnyolni, antimarxista sem vagyok. Akik meggyőző­ désből vallották, azokat tisztelem, netán vitázom velük (szerény tudásom és képességeim mér­ tékében ) - a konjunktúra lovagjait, a maiakat akár a tegnapiakat, megvetem. Én a marximust egy filozófiai rendszernek tekintem, amely nem tökéletes, de sok igazsá­ got hordoz. Ilyen igazság például a gazdasági alapon nyugvó felépítmények rendszere. - Nem hiszem, hogy Sir Russel George Clerk angol diplomata, akit 1919 őszén, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, amikor hazánkban a vörös terrort felváltotta a fehér terror, Párizs­ ból a győztes hatalmak békediktátumokat előkészítő Főtanácsa ideküldött, a helyszínen meg­ állapítandó, működik-e már tárgyalóképes kormányunk - ismétlem: nem hiszem, hogy ő az alap -és felépítmény marxista tétele szerint jelentette megbízóinak, hogy a Duna egységes víz­ gyűjtő medencéjét, vagyis a Kárpát-medence földrajzi egységét, stratégiai határokkal meg­ bontani gazdasági nonsens, leendő emberöltők bajainak beláthatatlan forrása volna. Nem, ő ezt nem marxista alapon, hanem a tények józan mérlegelése alapján tette, s hogy e jelentése süket fülekre talált, a Masarykok, Benesek, Bratianuk, Sándor királyok féktelen ambícióit ki­ szolgáló, a háború hevében tett könnyelmű ígéreteket beváltani készülő, a francia belpolitika változásaitól is befolyásolt Főtanács szánalmas boszorkánykonyháján realizálódott -, ennek 466 �palócföld 93/5 keserű levét isszuk azóta is, nemcsak mi magyarok, hanem közös hazánk, a Kárpát-medence valamennyi népe... De ezt csak zárójelben, mert nem politikáról, hanem egy marxista tételnek, az alap-felépít­ mény kapcsolatnak általános, szinte matematikai igazságáról akartam eklatáns, húsunkba vá­ gó példát bemutatni. Tehát marxizmus. A meggyőződésből marxista Rónai Mihály András Madách Imre című posztumusz köny­ ve: vitairat Lukács Györgynek a Szabad Népben 1955. március 27-én megjelent, majd május 2-án befejezett tanulmányával, mely a marxizmus fegyvertárából vett eszközöket alkalmazva, "leszedi a keresztvizet" Madách Imréről és Az ember tragédiájá-ról. Az 1971 -ben elhunyt Lukács György a marxista filozófia égboltjának fénylő csillaga. El­ tekintve attól, hogy az eszméinek megfelelő politika gyakorlatában is tevékeny részt vett (1919-ben közoktatásügyi népbiztos, 1931-ben a német kommunista írófrakció vezetője, 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyik kommunista tagja, 1956-ban Nagy Imre kor­ mányának tagja), a német és az orosz irodalomról írt valamint filozófiai (esztétikai és ontoló­ giai) tanulmányai világhírűek. Rónai Mihály András neve benne van a magyar irodalom aranykönyvében, mint költőé és elsősorban az olasz költészet fordítójáé (egyéb ilyetén kötetei mellett Nyolc évszázad olasz költészete című retrospektív antológiája méltán a tárgynak esztétikailag is teljességigényű ké­ pével gazdagítja nemzeti irodalmunkat); és Itália nem maradt iránta hálátlan: szívesen fogad­ ta feleségével, Gábor Mariannal együtt, aki ámbár mai festőművészeinknek egyik legjobbja, az itthoni, más műfajokra is jellemző, gusztustalan tülekedés és összefonódások közepette nem találván méltó helyét, olasz földön kapott őt megillető elismerést és piacot. Ez a szerető feleség (a szigligeti Alkotóháznak legkorábbi időszakában az én Egyetlenemmel összebarát­ koztunk velük) adta ki most, röviddel férje halála után Mityu (Mariann és mi, barátai így ne­ veztük) végakaratának megfelelve, a Madách Imre című, 94 oldalas kis kötetet. (Jóllehet imp­ resszuma előzékenyen közli, hogy hol - Honvéd u. 5., Mérleg u. 6., Andrássy út 16., Andrássy út 45., Rákóczi út 14-16., Váci út 19., Szent István krt. 26. - kapható, a könyvterjesztési káosz­ ban előfordult, hogy a bolti eladó nem tudott a megjelenéséről.) Rónai Mihály András ugyan publicista is volt, de mint esszéírót nem tartják nyilván (több­ ször érthető bírálatot váltott ki elfogultságában heves személyes támadásaival), s annyi bizo­ nyos, hogy mint marxista vitairat-szerző, a könyvében megbírált, világhírű Lukács Györggyel, sportnyelven szólva, "nem tartozik azonos súlycsoportba". És mégis! Kettejük vitájában - Dávid és Góliát ahogyan Rónai pontról pontra kris­ tálytiszta logikával megcáfolja Lukácsnak Madáchot és A z ember tragédiájá-t elítélő állítá­ sait... Rónainak van igaza. 467 �palócföld 93/5 Dehát hogyan lehetséges, hogy én, aki nem vagyok marxista, e "Marx kontra Marx" vitá­ ban szívvel-lélekkel a magát és módszerét marxistának valló Rónai Mihály András mellé ál­ lok? Ennek magyarázatául engedtessék meg egy önéletrajzi beszúrásom, igyekszem rövidre fogni. Engem a tudományok szeretetébe 1922-től 1930-ig a piarista szerzetes-atyák vezettek be. És nemcsak Szűcs János tanár úrra gondolok, aki a matézis alapjaitól, a kétszer-kettő igazsá­ gától a differenciál- és integrálszámítás magaslataiig irányított, arra késztetve, hogy utóbb az einsteini régiókba is elmerészkedjem (ugyancsak madáchi indíttatásból, lásd a Palócföldben legutóbb megjelent, Madách és Einstein című Forgácsomat), hanem gondolok Balanyi György tanár úrra is, a nagy történészre, aki az akkor oknyomozó történelemnek nevezett módszerrel követelte meg, hogy csak a bizonyított tények igazságában szabad hinni. És ez az a szint, hol már nincs különbség - még kevésbé ellentét - marxista és nem-marxis­ ta módszer között. Ez az a terep, ahol a német és orosz irodalomtörténetben, az ottani "nagy realisták" életrajzában, holdudvarukban feltehetően tökéletesen járatos Lukács György vi­ lágraszóló műveket alkothatott, ámde Madách Imre életrajzában s az ő irodalomtörténeti holdudvarában tudatlannak bizonyult. Amint ezt a Szabad Népben 1955-ben megjelent cikke alapján pontról pontra bebizonyít­ ja Rónai Mihály András. Ama krisztálytiszta logikával, hol nincs különbség "marxista" és "nem-marxista" igazság között. A könyvek úgynevezett "fülszövegét" itt a borítólap hátoldala helyettesíti; ezen közli a ha­ gyatékban maradt kéziratról a közreadó özvegy: "Rónai Mihály András (1913-1992) Lukács Györggyel vitázó Madách-tanulmányát 1955-ben írta. 1973-ban átdolgozta, de mindmáig egyetlen változat sem jelenhetett meg. Az 1973-as érettebb változatot adjuk közre, amelyről jogos büszkeséggel írta a kiadó igazgatójának küldött magánlevelében: »Mindenesetre a leg­ nagyobb apparátusú és legalaposabb tanulmány ez, amit életemben írtam .«... Írása még súlyo­ sabbá vált a megírás ideje óta eltelt évtizedekben, és közelmúltunk eseményei valósággal a je­ lenkorhoz szóló üzenetté formálták..." Saját marxizmusáról az idézett magánlevélben ezt teszi hozzá: "Ha marxista vagyok, isme­ rem a Madách művében ha nem is iskolásan, de dialektikusan lüktető ritmusát..." Ezek kiegészítéséül idézzük a könyv 1973-ból származó első sorait: "Az alábbi tanulmányt még 1955-ben írtam, fiókomban azóta pihen. Az olvasó elé most is csak tejedelmes és egyéb­ ként szükséges szakaszok kihagyásával s éleinek némi stiláris legömbölyítésével adom. Kiha­ gyásokkal azért, hogy teljes megvilágításban, lehetőleg plasztikusan itt Madách alakja álljon: hogy vitairatom Madách-tanulmány legyen, ne pedig - ami eredetileg volt s amit egyébként a jobb megértés szüksége voltaképp meg is kívánna - egyúttal Lukács-tanulmány is." 468 �palócföld 93/5 Dehát végre térjünk a lényegre: Lukácsnak melyek azok a hiányos illetve hibás tényisme­ retei, amelyekre ő Madách és műve elleni hamis "vádjait" alapozza, s amelyeket Rónai e té­ nyek ismeretében, életének "legnagyobb apparátusú és legalaposabb" tanulmányának döbbe­ netes hatásosságával porrá zúz. Egy vitairat hiánytalan ismertetése majdhogynem annak szó szerinti idézését kívánná, s erre a recenzens nem vállalkozhat. Megelégszik az irat témáinak felsorolásával, hozzájuk fű­ zött megjegyzéseivel s az egyik különösen eklatáns "vádnak" a vitázón túlmenő bemutatásá­ val. Az első vitatéma, "A kegyes harag" fejezetcímmel, a dráma bizánci színének az az elítélé­ se, amelyben Lukács meglepően olyanokkal kerül közös platformra, mint Prohászka Ottokár (Rónai definíciója szerint: "a prefasiszta magyar klerikalizmus legünnepeltebb bölcselője") és Ravasz László evangélikus püspök, aki "ugyanarra a taktusra csóválta a pesszimista Madách fölött főpapi fejét", sőt már a korai magyar szocializmusnak Madách-kortárs korifeusa is: E r­ délyi János (igaz, ő a falanszter-szín miatt). Velük szemben, akik ennyire ellentétes oldalakról egyformán vádolták Madáchot, Rónai a "polgári kritikus" Sebestyén Károlyra hivatkozik, aki felismerte, hogy "Madáchnak szüksége volt a bizánci szín ilyen beállítására, mert tragédiáját dialektikus eszmeellentétek útján vitte előbbre... De ez korántsem jelenti azt, hogy Madách ellensége lett volna a hitnek, vagy akár csak az Egyháznak is..." E fejezet meggyőző befejezé­ séül Rónai az évekkel későbbi Lukácsról írja: "Leplezzék hát le végre a javakorabeli Lukács, szó szerint idézendő szavai az ősz Lukács marxizmus-leninizmusba ászőtt Madách-gyűlöle­ tét:... Tankrédnak és vele Madáchnak itt csak egy i -betűről van szó... azt ajánlják a küzdő ke­ resztényeknek, hogy kössenek paktumot és menjenek együtt harcolni a pogányok ellen." Igen, Madách ezt ajánlja, és Rónai, amikor e részletet védelmébe veszi, logikai okfejtésén kívül a magyar irodalom történetéből vett igazság-kimondókra is hivatkozik - Katona Józset ő l Ba­ lázs Béláig. Tanúsítva, hogy jobban ismeri ezt az irodalmat, mint Lukács György. Könyvének második fejezete a "Tárgyi rész" címet viseli. Lukács idézi Madáchnak "Erdé­ lyi János anatémái ellen" írott szavait, s ezek után ″érthetetlen - írja Rónai -, hogy Lukács, miután e sorokat maga idézte, egész dolgozata további rendjén hogyan ignorálhatta ezt." Amire Rónai vitairatának további oldalain világtörténeti és -irodalmi ismereteiről is tanúsko­ dó bőséges példatárral szolgál. "Módszertani rész". E harmadik fejezettel könnyen végezhetünk, ha az elejét szó szerint idézzük. "Legyünk mindenekelőtt pontosak. Nem mintha adatok döntenék meg; de döntsék csak meg adatok Lukács ama tételét, mely terhére rója a Tragédiának azt a véletlennek szerinte nem nevezhető »tényt«, hogy legnagyobb sikerei a Horthy-korszakra estek, sőt akkor indult meg szórványos, sikertelen kísérletek után a dráma diadalútja - a fasiszta Németországban." 469 �palócföld 93/5 Rónai megdöbbenéssel regisztrálja, hogy Lukács nem tudja: a mű "harmincas évekbeli egyetlen komoly külföldi diadalának" 1934-ben a bécsi Burgtheater volt a színhelye, vagyis ennek az "előadásnak »fasiszta« alapon való befeketítése kedvéért Lukács - Hitlert megelőz­ ve - négy évvel korábban hajtja végre az Anschlusst..." Az ilyen "apró" ténybeli tévedés azt az igazságot bizonyítja, hogy egy esszében a módszer a téma függvénye: tehát Lukács, aki a vi­ lághírét többek közt megalapozó - a német és az orosz realistákról szóló - műveiben nyilván nem követett el ilyesmit, Madáchról szólva, könnyű kézzel hamisít tényeket. Amint azt Róna­ inak e fejezete további példákon is bemutatja, tanúsítva a vitairat szerzőjének lenyűgöző iro­ dalom- és színháztörténeti jártasságát. És íme a Rónai tanulmányban a Tragédia-elemzések örök korolláriumát, "a Faust és a Tragédia " témát megelőző fejezet, címe: "Pulszky" és szereplője Madách ismerőse, a kor ma­ gyar történetének egy fontos alakja: Pulszky Ferenc. Az én adattáram szerint (Madách Imre. Életrajzi krónika. 131., 247.) Pulszky kétszer bukkan fel Madách életében. 1847-ben Szontagh Pállal ők - mindhárman Nógrád vármegye tisztviselői - írják azt az epigramma-gyűjteményt, amellyel a megyei élet közszereplőit tréfásan bemutatják a megyé­ be látogató István főherceg királyi helytartónak. 1861 -ben Madách mint országgyűlési képviselő úgy csempészi be barátját, Komjáthy An­ zelmet az ülésterembe, hogy - mintha amaz is képviselő volna - az éppen távollevő Pulszky, nógrádi követ üres helyére ülteti le. Rónai ennél sokkal többet tud Pulszkyról. Vitairatának róla szóló 36 lapja Pulszkynak nemcsak életrajzát ismerteti elemzően, hanem nézeteit és szándékait, elkötelezettségeit is: Londonban a magyar forradalmi kormánynak utóbb Kossuthtal szakító diplomáciai képvise­ lőjeként, majd hazatérvén, a kiegyezés felé haladó politikai életben vállalt, és - ami bennün­ ket leginkább érdekel -, Madách művének megítélésében játszott szerepét is. Az így adott jel­ lemrajz élesen eltér attól, amelyet Lukács ad Pulszkyról. Rónai hangsúlyozottan említi "Pulszky Ferenc ama nézetét, melyet Lukács végre teljes és gyanútlan, eufóriás örvendezéssel köszönt, mivel az Madách művét kemény és egyértelmű szavakkal bélyegezte »reakcionárius irányúnak«. Lukács ezért... már nem is irodalmi, hanem - imperatív hangsúllyal - maximális illetékességű politikai tanúként hivatkozik Pulszkyra." S ebből is megállapítja Rónai, hogy Lukács "dolgozata rendjén lépten-nyomon észlelhető járatlansága a magyar politikai töténet­ ben... ezúttal azzal árulja el magát, hogy a Madáchot politikailag elmarasztaló, kiegyezés utá­ ni Pulszky Ferencet... ellenzéki (!) politikusnak véli." Rónai viszont kiválóan ismeri az emigrá­ cióban élő Kossuth és az őt cserbenhagyó Pulszky viszonyának alakulását, tudja, hogy Kos­ suth I rataiban 1882-től kezdve "nincs többé sem Pulszky Ferenc, sem Feri, sem Pulszky, ha­ nem - ahogy Kossuth még legádázabb ellenfeleit sem emlegette - szigorúan és csakis: Pulszky úr... Ez a halálos úr... Amitől Kossuth Lajos Klapkát, rajta keresztül híveit és utókorát is eltil­ 470 �palócföld 93/5 totta - hogy az 1861 januárja utáni Pulszky Ferencben az ő barátját, küzdőtársát lássák s ak­ ként álljanak szóba vele - azt Lukács György elkövette, országot vezetve félre, bizonyára gya­ nútlanul, azzal, hogy Madách politikai hitelrontását olyan politikai hitelre alapította, amely­ nek a hitelrontó már évtizedek óta nem volt birtokában." (66.1.) Kegyelemdöfés. Sportnyelven: Lukács a padlón. Rónai ötödik fejezetének címe - A Faust - a két világraszóló mű összehasonlítására utal, mely a Tragédia megjelenésével kezdődött, tart ma is, és sosem lesz vége. - Kulcsához én a Palócföld idei évfolyamában a két mű párhuzamának lényegét, a két-két fogadást (az Úr és a sátán, illetve a sátán és az ember közt) elemezve próbáltam közel férkőzni. Két befejező fejezet címe - Reménytelen szerelem és A megölő betű - jelzi a vitairat sum­ mázatát, melyet a lírai Utóhang és a kritikai irodalomban kötelező szómagyarázatok zárnak le. A méltán világhírű tudós, Lukács György, nem követte volna el a Rónai által neki felrótt, hiányos és hibás tényismeretből eredő hibákat, ha kellő felkészüléssel írja meg Madách-ta­ nulmányát: az tehát egy hirtelenében összecsapott írás. Vajon milyen szándékkal és miért éppen 1955. március 27-én és május 2-án publikálta a központi kommunista pártlapban? A "fordulat évében" a kultúrdiktátor Révai Jó zsef leparancsolta a színpadról Madách művét, de a Sztálin halálát követő enyhülések során 1955-ben időszerűvé válik a közvélemény által folyton is követelt, helyi kezdeményezésekben meg-megkísérelt falújítása, s egy másik exponált marxista, W aldapfel Jó zsef professzor bátran lándzsát tör mellette. Ilyen atmosz­ férában látja időszerűnek Lukács György, hogy a maga marxista tekintélyét nagy hirtelen, akár "összecsapva" is latba vesse - Madách ellen. Talán Révai egyenes óhajára - talán az ak­ kor dívó "társadalmi megrendelésre". Csakhogy Waldapfel akadémikus irodalomtörténész cáfolhatatlanul illetékesen léphetett fel, Rónai viszont tudta, hogy 1973-ban miért írja tanulmánya előszavában: "ami alább olvas­ ható, s ami már úgyis kettő híján húsz éve hever, csak holtom után lásson napvilágot." S ez a szerető özvegy jóvoltából most megtörtént. 471 �északi kilátó Käfer István MAGYAR - SZLOVÁK JEGYZETEK "″Amagyarok a szlovák politika végzete" /Vladimír Minác/ I. A Prágai Tükör a szlovákokról A Cseh és Morvaországi Magyarok Szö­ vetsége évnegyedes folyóiratának első két számát lapozgatom. Az ottani húszezer ma­ gyar zömében 1945-1948 között a "munkae­ rőtoborzásnak" nevezett deportálásból ma­ radt az egykori Csehszlovákia nyugati felé­ ben, kisebb részben a régebbi és újabb prágai, szintén felföldi, szlovákiai eredetű magyar kulturális közösség tagjaiból tevődik össze. 1989 ősze után e két kicsiny csoport nyíltan is egymásra talált. A Szövetség nem érdekvé­ delmi társulás, hiszen a cseh-morvaországi magyaroknak nincs számonkérni valójuk a mai cseh társadalmon. Célja - és persze lap­ jáé is: a tolerancia szigetévé válni ″a dula­ kodás felett". A lap maga pedig Ady szavai­ val ″a ma f örtelmeit túlnézö politikum". Markáns jelentkezése ez egy biztonságban lévő apró magyar nemzettestnek (a burgen­ landi őstelepült ekkel és az újonnan elismert ausztriai emigránsokéval azonos lélekszámú, 472 ám nagyobb, mint a szlovéniai magyarság). Olvasni érdemes dolgok vannak benne, amelyeket éppen Prágában érdemes monda­ ni, s ha nem itteni helyi érdekűek, akkor is prágai módra érdemes elmondani. E "prágai mód" szinte sokkoló hatású az 1. számban közölt Rudolf Kučera-blokkal. Szomszédaink - elsősorban a magyarok című esszéjében a szerző végzetesnek nevezi a nemzetállamok létét. Állítólagos népek börtönének minősíti a Monarchiát, mivel az valójában sohasem próbálkozott drasztikus politikai vagy társadalmi eszközökkel a nemzetek elegyéböl homogén államot kiala­ kítani ... A magyar királyság ... értelmetle­ nül szét lett zúzva ... amiben Csehszlovákia különösen kitüntette magát. Ceausescu pél­ dáját így sommázza: A z egyes nemzetiségek és nemzetek önmagukban is a kulturális és etnikai különbségek hordozói, s csak eltávo­ lításuk után nyílik lehetőség az egységes to­ talitárius nemzet megteremtésére, melynek �palócföld 93/5 aztán már nem marad más esélye, mint gyor­ san elkorcsos ulni s alázatos anyaggá válni a Vezér kezében. Ez Cseh-Morvaországról nem mondható el ugyan, mégis a német nem­ zet nélkül a cseh nemzeti tudat gyors hanyat­ lásnak indult. Csehországban a németekben és a zsidókban tükröződve fejlődött a cseh nemzet, a velük való együttélés teremtette meg a cseh kultúra létének alapjait. Le kell tehát számolni a szomszédokkal szembeni averziókkal, sőt, az önálló cseh állam sem le­ het végcél, hanem a nemzetállami lét miatt bekövetkező német és szovjet megszállás tanulságainak tükrében új, közös célunkká a szabad és független Közép-Európa megte­ remtésének kellene válnia... ahol a nemzet­ államok és határaik csupán a történelmi tan­ könyvekben kapnak helyet. Ilyen összefüggésben jut el a csehszlová­ kiai magyarokhoz és a szlovákokhoz: A szlo­ vákiai magyarságot mi magunk teremtettük ... mert stratégiai és egyéb okokból magyar területeket foglaltunk el. Megérti ugyan Tri­ anon egyik indokát, hogy a mai Dél-Szlová­ kia termőföldje nélkül gazdaságilag nem lé­ tezhetett volna Csehszlovákia, de akkor is el­ hibázottnak tartja. Történelmi párhuzam­ ként értékeli a bősi erőművet, amely gazda­ ságilag értelmetlen, mégis ragaszkodunk hozzá, mintha ettől függne az állam sorsa. A szlovák komplexusok gyógyításának ilye­ tén módja meglehetősen költséges. Nem titkolja azt sem, hogy a szlovák komplexusok kialakításában a cseh politiká­ nak és a közvéleménynek is része volt, hiszen romantikus kép alakult ki benne Szlovákiá­ ról. A vad és tiszta természet, az egyszerű és elmaradott nép, amely gyönyörűen énekel és népmeséket mesél. Kísértetiesen hasonlít ez a kép a századforduló magyar közhangulatá­ éhoz, mely szerint néhány pánszláv izgató, főleg csehek(!) tüzelik fel ezt a békés bárány­ népet magyar hazája ellen. Kučera megoldá­ sa: A magyar nemzetiségi kisebbség számá­ ra a jövőben nem csupán a kulturális fe jlő ­ désre való mindennemű lehetőséget kell megteremteni, de biztosítani kell jogait sa­ já t politikai képviseletéhez is. A magyar nemzet... részvétele a szlovák és csehszlo­ vák politikai életben minden bizonnyal érték lenne. ... Tanulmányozzuk a magyarokat, ta­ nuljunk tőlük, mert egyik legfontosabb partnereink lesznek a majdani Közép-Euró­ pában. Bevallom, óvatosan bántam az idézetek­ kel. Számos megfogalmazás ugyanis messze túltesz hazánk szélsőséges nacionalistának nevezeti közéleti személyiségeinek megnyil­ vánulásain is! Kučera Fejezetek Közép-Európa törté­ nelméből című esszégyűjteménye 1992-ben jelent meg Prágában, a Közép-Európai Kul­ turális és Politikai Intézet kiadásában. A Prágai Tükör két ismertetést közöl róla. Az egyik pozitív. Elismeri a szerző igazát, misze­ rint tragédia volt a Habsburg-birodalom szétzúzása, mert ezért következett be az így megerőszakolt Közép-Európa későbbi tota­ litárius alávetettségének végzete. Csehszlo­ vákia létrejöttének igazi célja Szlovákia cse­ hesítése volt, az egész állam kulturális asszimilációs terveken alapuló elcsehesíté­ se történelmének meghamisítása útján. A másik recenzió élesen szembeszáll Ru­ 473 �palócföld 93/5 dolf Kučerával. Írója törvényszerűnek tartja a Monarchia szétbomlását és teljesen ab­ szurdnak értékeli Szlovákia állítólagos elcse­ hesíését, és a szomszéd államokkal egybevet­ ve demokratikus rendszerű államnak minő­ síti Csehszlovákiát. Közép-Európa jö vő je attól függ - állít­ ja Bohumil Dolezal Türelem című írásában - milyenek lesznek a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok. Az előjelek nem éppen biztató­ ak, hiszen nem várható, hogy a magyar kis­ sebbséggel szembeni nem vonzó szlovák po­ litika ... megváltozik. Bőssel a szlovák politi­ kának nincs ereje megbirkózni. A z éretlen szlovák és a számító cseh politika minden terhet Magyarországra hárít, és annak ve­ szélye áll fenn, hogy ez a jelentősebb de­ mokratikus hagyományok nélküli, gazdasá­ gi problémákkal küszködő ország, mely még mindig az igazságtalan trianoni szerződés következményeit nyögi, a negyvenötéves pusztító kommunista uralom után a jelenlegi politikai rendszer összeomlásával és a há­ ború előtti politikai atmoszféra visszatéré­ sével fizet rá erre a helyzetre ... Türelem kell és idő. Szlovákia a közép-európai lánc leggyengébb láncszeme ... a türelmetlenség kelet felé taszítja ... Petr P říhoda úgyszintén a szlovák-cseh, illetve a szlovák-magyar viszonyt tekinti A cseh-magyar jö vő alapkérédésnek. Az ok­ fejtés aggodalmas: A csehek nemigen értik a dél-szlovákiai viszonyokat, és semmiképpen sem értenek egyet az ottani magyar kisebb­ ség nemzetiségi elnyomásához vezető esetle­ ges lépésekkel ... viszont Csehországban nagyszámú németajkú kisebbség létezett, 474 akiktől igazán nem dicséretre méltó módon vettek búcsút... az eddig be nem ismert rossz lelkiismeret fo g ja a cseheket meggátolni abban, hogy túlságosan hangosan álljanak ki a szlovákiai magyarok mellett ... A szlo­ vákok és a magyarok között etnikai jellegű ellenségeskedés támadhat, a szlovákok és a csehek között gazdasági háború. Mindkét eset katasztrófát jelentene Európa ezen ré­ szének. A megoldás: Közös erővel kellene a cseh és magyar demokratáknak támogatniuk ... az eddig nem túl nagyszámú és állandó veszélyeknek kitett szlovák demokratákat. És remélni és kitartani. A Prágai Tükör 2. számának társadalmi érzékenységű rovata a Lelkünk rajta. Milan Znoj A cseh ártatlanság ideológiája című írásában Csehszlovákia széthullását vizsgál­ ja. A felelősséget könnyű a szlovákokra hárí­ tani azzal, hogy ″az államszövetséget nacio­ nalizumusukkal a szlovákok verték szét." Vagy azzal, hogy Szlovákia gazdasági bal­ laszt volt a csehek nyakán, pedig hiú remény a cseh ártatlanság ideológiájának alap­ hangja, miszerint " a szlovákok nélkül könnyebben boldogulunk", és primitív a kal­ kuláció, hogy ″legalább nem kell majd ráfi­ zetnünk a szlovákokra". Doležalhoz hasonló­ an Znoj is felveti Szlovákia részéről a balol­ dali veszélyforrást. Csehszlovákia megszű­ néséért pedig mindkét fél felelős: A szlovák nacionalizmus magával sodorta a szlovák szellemet, az ártatlanság ideológiája pedig a cseh szellemet bódította el. Ugyanebben a rovatban Tarr Zoltán A szlovák-magyar viszonyról című, saját fo­ galmazása szerintfontolatlqn írása olvasha­ �palócföld 93/5 tó, hiszen átlag magyarként tud csak beszél­ ni a témáról. Bátor és jó a lapszerkesztő prá­ gai látásmódja, hiszen az 1963-ban született, magyar-törtnelem szakos, a XX. századi ma­ gyar történelemmel foglalkozó tanárt szólal­ tatja meg, akit tizenéves korától senki sem készített fel arra, hogy az egykor ″baráti″ or­ szágokban közutálatnak fog örvendeni mert magyar. S amit elmond, azt nem szlová­ kiai, azaz kisebbségi magyarként, hanem ma­ gyarországi, azaz többségi magyarként mondja el személyes sértődésétől (első szlo­ vákiai útján rászóltak, mert magyarul be­ szélt) a jelen értékeléséig (nem lehet nemzeti érdek a szomszéddal tartósan konfliktus­ helyzetbe keveredni), sőt az áhított jövőig be­ zárólag (a fontos a nemzeti problémakör mindkét f é l részére megnyugtató kezelése nyomán kialakítható jószomszédi viszony). Tarr Zoltánt múlt-elemzésében ugyan­ úgy térségünk nemzetállamainak kialakulása izgatja, mint korábban idézett cseh kollégáit. Jól tudja, hogy az államoknak inkább fenn­ maradt a történetük, mint a népeknek, s jól érti, hogy az ezeréves folytonosság igazolásá­ ra a történeti állammal rendelkező csehek­ nek és magyaroknak kevésbé van szükségük, mint például a történeti államisággal nem rendelkező szlovákság történettudományá­ nak. A fiatal magyar szerzőnek érdektelen a szlovákok igyekezete a Morva Birodalom­ ból való származtatásra, sőt nem hiszi el, hogy ezzel távolról is igazolható lenne a mai, önálló Szlovákia szükségessége. Meg­ engedi, hogy ezekben a szomszéd népektől vitatott kérdésekben a magyar törté­ netírásnak sem lehet feltétel nélkül hinni, de Trianon és Párizs után, vesztesnek lenni bi­ zonyos fajta kijózanodással jár. Tudja Tarr Zoltán, mi a különbség Ma­ gyarország és Uhorsko között, hiszen utóbbi­ ban a szlovák etnikum is benne foglaltatik, bár az országot nemeseiről magyarnak neve­ zik. Átlag-magyar részéről mégis Magyar­ országról van szó. A z ország nem magyar népei nem kaptak megfelelő képviseletet a társadalmi elitben ... ezért magas kultúrájuk kevésbé jöhetett létre, illetve ami létrejött, az magyarnak számított. Nos - annak. De minek számíthatott volna még? Nem így mű­ ködtek akkor a dolgok Európa-szerte? Túlzottnak tartja a szerző a dualizmus korának elítélését. Azt, hogy a magyar poli­ tika történelmi határai között nem tudott mit kezdeni nemzetiségeivel. Lehetett volna-e más alternatívája, hiszen a most széthulló utódállamok sincsenek másképp. Ezzel együtt elődeink elvesztettek egy országot, és jelenünket ez az időszak alapozta meg. Bi­ zony, ezek az utódállamok napjainkban job­ ban féltik területük minden négyzetcentimé­ terét, mint a Trianon előtti Magyarország. A jelen a nemzetállamok illúziója. Gya­ nakodva fürkészik a szomszéd országokban a magyarokat. Mintha elvárnák, hogy valami agresszión törjem a fejem. Mintha nem tud­ nák, hogy... nálunk harminc évig szóba sem került ez a kérdéskör, és nemzedékek nőttek fe l anélkül, hogy beléjük csepegtették volna a határrevízió igényét. Ma mumusnak tarta­ ni Magyarországot csak tájékozatlanul vagy tudatos hamisítással leh e t... Egysze­ rűen nem hiszem, hogy miközben mindenki más új államhatárokban és regionális át­ 475 �palócföld 93/5 rendeződésben gondolkodik, éppen Trianon legnagyobb vesztesének kellene kiállnia vi­ tathatatlan volta mellett. A jövő? Szlovákiában is vádolnak en­ gem, többségi magyart, azzal, hogy a ma­ gyar kisebbség ügyét nemzetközi fórumokon Szlovákia elleni hangulatkeltésre haszná­ lom. A z az igazság, hogy ebben van némi igazság. Javasoljuk, kérjük, követeljük, hogy a kisebbségekkel való bánásmód bizo­ nyos esetekben legyen mérce... Mi pedig ké­ pesek vagyunk-e békés eszközökkel csele­ kedni a Trianon következtében kisebbségi sorba jutott magyarok megmaradásáért és azonosságtudatukban való megmaradásá­ ért. A cikk végére a szerkesztőség a Matica Slovenská 1992. októberében tett nyilatkoza­ tát illesztette, amelyben közli, hogy a szlo­ vák nemzet az isteni gondviselés által vezé­ reltetve önálló államot alapít. Ez alatt Va­ szary Kolos évszázaddal ezelőtti megállapí­ tása áll, miszerint a magyarságot Isten keze tartotta fönn. Prágából nézvést így vagyunk tehát. II. Igazán toleráns, demokratikusan gon­ dolkodó szlovák bárátom mutatta nekem Kollányi Károly: Régi Felvidékünk és a Kárpátalja magyar múltjának elrablása (Bp. 1992. Kráter Kiadó) című művét. Utá­ najárással tudtam csak megszerezni, a kiadó szerint teljesen elfogyott, az 1991-ben meg­ jelent, A Kárpát-medence Európában című könyvével együtt. Ki kell mondanom, hogy az a szemlélet, amelyet Kollányi Károly kép­ visel, visszavonhatatlanul a múlté. Nem 476 azért, mert 1945-től emigrációban munkál­ kodva őrzi a régi Felvidék nosztalgiáját. Nem is azért, mintha igen sok megállapítása nem lenne igaz. Bizony, a szlovák történetírás, a közoktatás szlováknak értelmezi és hirdeti a Felföld egész kultúráját, szlovákosítja a sze­ mély- és helyneveket. Az ezzel szemben fel­ lépők pedig jelenleg kisebbségben és hátrá­ nyos helyzetben vannak. Azért tarthatatlan és káros a szemléletmódja, mert nem ismeri a Felföld szlovák kultúráját és a mai szlovák­ ság nemzeti problémáit. A magyar-szlovák történelmi közösség című, 10-12 sornyi anyag méltatlan egy magyar szempontból tu­ dományos- és ismeretterjesztő igénnyel megírt munkához. Mikszáth Kálmán és meg­ annyi jó felföldi magyar tanúsítja, hogy a szlovákság nem idegen számunkra, nélkülük és nem csupán népdalaik nélkül nem szólha­ tunk érdemben a Felföld kultúrájáról. S ha ők 1945 óta mindent szlovákosítanak, nem biztos, hogy nekünk mindent magyarosíta­ nunk kell. Ezt nem csak a múlt diktálja, ha­ nem nemzeteink geopolitikai és szellemi ro­ konsága és az arra építhető jövő. Tarr Zoltán tűnődő írása átlag-magyar­ ként, bevallottan szlovákságismeretek nélkül való, mégis építő módon elmélkedik minden­ képpen közös sorsunkról. Kollányi Károly sokat tud a Felföldről, illő lett volna hát szülőföldje, magyarsága érdekében - bele­ néznie egy-két szlovák anyagba. Félszázad­ dal ezelőtt nem is tarthatta magát igazi fel­ földinek az a magyar, aki nem tudott valame­ lyest szlovákul. Ezt is lehetett tanulni a hun­ garus nemesektől évezreden át. De ha már a nyelvet nem tudjuk, hozzáférhetőek a ma­ �palócföld 93/5 gyar szlovakisztika becsületes alkotásai, akár Sziklay László, akár Szalatnai Rezső mun­ kái. A Felföldről írva legalább ezek ismerete nélkül csak tovább mélyítjük a szakadékot nemzeteink között, tovább romboljuk Ma­ gyarhon egykori magyar-szlovák múltjának közösségét, folytatva a proletár internacio­ nalizmus szomorú gyakorlatát. Liptószentmiklóssal kapcsolatban az alá­ biakat olvassuk a sajtó- és egyéb hibáktól hemzsegő kötetben: A város idővel a pán­ szláv agitáció főfészkévé vált, ennek ismert vezére Srobár Vavró rózsahegyi orvos volt, a cseh maffia magyarországi ügynöke. A pánszlávizmus ugyancsak intő példa valamennyi szláv és nem szláv népnek Euró­ pa keleti felében. Komoly tudományos felké­ szülés, forrásanyagok tanulmányozása nél­ kül veszedelmes dolog emlegetni. Magyaror­ szág főként helyi hatalmasságai is visszaéltek vele, amikor minden szlovák nemzeti próbál­ kozást, akár egy falusi tanító népművelő munkáját pánszlávizmusnak minősítették. Ez nem a mi felelősségünk. De az igen, ha ma tesszük azt, amit eleink az akkori körülmé­ nyek között tenni jónak láttak. Objektív, tudományos kutatásokra ala­ pozó írásokkal valóban meg kell védenünk a Felföld, a mai Szlovákia magyar múltját és az emberi jogok alapján a szlovákiai magyar nemzettestet. De avítt, primitív, féligazságo­ kat árasztó művekkel ugyanúgy ártunk ma­ gunknak, mint a szlovák vagy bármelyik más nemzet, amely csak mások rovására képes talmi dicsőségének fitogtatására. Az ilyesmi­ nek szörnyű bukás az eredménye. Ma van le­ hetőségünk ennek elkerülésére. A szlováksá­ got is segítenünk kell e lehetőség megragadá­ sában. Létük, múltjuk, művelődésük együtt alakult a miénkkel. Meg kell azt ismernünk, mert geopolitikai adottságunk a szomszéd­ ság. Nemcsak azért, mert ezt diktálja a szlo­ vákiai magyarságért érzett jogos aggodal­ munk, hanem azért, mert a magyarság tiszta lelkiismeretéhez, keresztény európai művelt­ ségéhez csakis az illik, hogy megismerje, megbecsülje néptársait és szomszédait. A pánszlávizmus évtizedekre akadályozta vala­ mennyi szláv nép kultúrájának fejlődését, sőt alapvető létében is fenyegette. Újjáéledé­ se - akár más ordas eszméké is - nem kizárt. Ezért kell megtalálni az emberség útját a szlávoknak szlávokkal, szlávoknak nem szlá­ vokkal és fordítva. III. Ezért tarthatjuk fontosnak Gecse Géza Bizánctól Bizáncig - epizódok az orosz pánszlávizmus történetéből (Bp. 1993, Interetnica) című munkáját. Részletezésére itt most nincs sem terünk, sem alkalmunk, néhány tanulságáról azonban szólnunk kell. A faji, nemzeti alapokra építő politika e­ lőbb-utóbb mindenütt tragédiát okoz vezető­ inek és alávetettjeinek, mert az ilyen politika külső hódításra, totális belső terrorra tud csak építeni. Ehhez szüksége van megsemmi­ sítendő ellenségekre, szellemi, erkölcsi rom­ bolásra, történelemhamisításra, harcos anti­ szemitizmusra. Éppen napjaink Szlávia-képe döbbentheti rá a világot, mivé lett a szlávság a szovjet uralom következtében. Iszonyú hi­ ba lenne, ha nem látnánk, hogy éppen a szláv­ ság szenvedte és szenvedi a legtöbbet a szov­ jet típusú pánszlávizmus mételyétől. 477 �palócföld 93/5 Gecse Géza kötete arra is figyelmeztet, hogy el kell választanunk a kelet-európai szláv népek nemzeti törekvéseit az orosz bi­ rodalmi, de elsősorban a szovjet világuralmi politikától. A szerző minden olyan doktrínát pán­ szlávizmusnak tekint, amelynek célja Euró­ pa szláv szempontok szerinti újrarendezése. A szlovák vonatkozások is igen tanulsá­ gosak, továbbgondolkodásra késztetnek. A pánszlávizmus latin kifejezése éppen szlovák tollból eredt, Ján H erkel' budai Grammati­ eájában. Ő volt az első szlovák, aki tudatosan próbálkozott a szlovák katolikusok és evan­ gélikusok nemzetérdekű közelítésével és pest-budai szláv kulturális szervezet létreho­ zásával. Ján Kollárt és Pavol Jo zef Ša fá ­ rikot tekinti a szerző a pánszlávizmus igazi apostolainak, akik nem csupán azonosnak tekintették a szlovák nyelvet a csehvel, ha­ nem ádáz harcot is folytattak az önálló szlo­ vák nyelv és identitás ellen. Izgalmas kérdés valamennyi nem orosz szláv művelődésben, hogy a reformkor első felében a nemzetéb­ resztők a szláv mitológiát, a szláv nagyságot üdvözölték boldog rácsodálkozással, de a XIX. század negyvenes éveire a hazai valóság került előtérbe. Árnyaltabban fogalmaztam volna meg szerzőnk azon megállapítását, mi­ szerint a szlovák értelmiség volt a ruszinon kívül talán az egyetlen, amely a XIX. század második felében - jelentős tömegeiben örömest cserélte volna a magyar fennható­ ságot az oroszra. - Akadhattak ilyenek, de tömegről nem beszélhetünk. Még a század­ forduló szlovák értelmisége is csak százas nagyságrendben mérhető, és az orosz tájéko­ 478 zódás hívei nem voltak többen, mint a hazai, illetve közép-európai megoldásokat keresők. A csehellenességet mindvégig megőrző L'udovit Štúr és Lamanszkij jegyzeteit tar­ talmazó műve, A szlávság és a jövő világa már egészen helyén van Gecse Géza köteté­ ben. Štúr 1848-49 utáni csalódottsága - az ismert közhely szerint a magyar szabad­ ságharccal (és népük tömegeivel!) fegyvere­ sen szembeforduló szlovák vezetők azt kap­ ták Bécstől jutalmul, amit a magyarok bün­ tetésül - irányította tollát, amikor azt írta, hogy a németek, a magyarok és az olaszok a szlávok ellenségei, ugyanakkor adatolta a cseh-morvaországi, lausitzi, sziléziai, galí­ ciai, krajnai, stíriai, isztriai, horvátországi, szlavóniai, dalmáciai, határőrvidéki és vaj­ dasági szlávok keveredését más nemzetisé­ gekkel. A talaját vesztett, demokratikus ala­ pállású szlovák vezér kétségtelenül eljutott odáig, hogy a szlovákságnak és a szlávságnak Oroszországgal kellene egyesülnie, de euró­ paibb volt annál, hogy ne rokonszenvezett volna a német egységmozgalommal és ne ag­ gasztotta volna az orosz társadalmi rendszer korszerűtlensége. Volt alternatívája művé­ ben az ausztroszlávizmusnak is, Lamanszkij jegyzetei azonban itt sokat mondóan "hely­ reteszik": ... kizárólag a lengyel, a cseh és a horvát katolikus földesurak értelmezte szláv Ausztriától zárkóznak el az oroszok. Igen. A pravoszláv világ messze esik az előbb felsoroltaktól. Ma is. A z orosz pánszlávizmus 1867-től kezd­ ve tekintette a magyarokat egyértelműen el­ lenségnek. 1867 előtt csak azoknál a pánszlávoknál beszélhetünk igazi magyar­ �palócföld 93/5 ellenességről, akik közvetlen kapcsolatba kerültek a magyarokkal. Štúr munkássága hatással volt a pánszlávok magyarságképére. Sokkal nagyobb hatást fejtett ki viszont Sve­ tozár Hurban Vajansky, aki Oroszországban publikált Magyarhoni leveleiben (Listy z Uhorska) már-már a zsidó-bolsevizmus apo­ kaliptikus előképét festette mindenekelőtt Budapestről. Igaz, Akszakov már 1877-ben a monarchiát a ″német-zsidó kultúra és a ma­ gyar martalóc vadság politikai keveréke­ ként" jellemezte, amelynek léte nemcsak alattvalói, hanem a szomszédos szlávok el­ nyomásán alapszik, viszont a horvátok és a szlovákok rendkívül hasonlítanak elnyomó­ ikra. Gecse Géza a mának írta könyvét. A pán­ szlávizmust ... a századfordulón a különbö­ ző szláv nemzetek a békével és az emberi ha­ ladással azonosították. Nem gondolkodtak el komolyan a majdani pánszláv szövetsé­ gen belüli helyzetükről. A z oroszok, lengye­ lek, csehek és délszlávok közül nagyon keve­ seket érdekelt az ukránok vagy a beloruszok nemzeti államalapítási igénye. Ahogy a cse­ heket sem izgatta a szlovákok, a szerbek, a horvátok nemzeti jogainak elismertetése. Egyetlen dolgot fogalmazhattak meg: egy pánszláv föderáció létrehozását orosz veze­ tés alatt. Nos - az eredmény közismert. S még az is, hogy az oroszok mellett a szerbek vállalták igazán szláv területek egyesítését. Különösen a második Balkán-háborút köve­ tően, amely igen megnövelte a szerbek elhi­ vatottság-tudatát ... hogy a délszláv népek egységesítésének feladatát a sors rájuk bíz­ ta. Igaz: Bulgária ellen a románokkal és ősi ellenségükkel, a törökökkel szövetkeztek. A következtetések levonása nem nehéz, de tévedhetetlen megállapításokat még a kérdés részletes elemzése után is csak óvato­ san szabad tennünk. Gecse Géza Utószavá­ ban ez áll: A térségünkben élő szláv népek közül a szlovákok, szerbek, bolgárok azok, akiknél az Oroszországra kacsintgató pán­ szláv rokonszenv erős. Ukrajna esetében a szimpátiának - a közös ortodox vallás és történelmi hagyományok ellenére - határt fo g szabni az államérdek, és - alighanem az orosz etnikum jelenléte. Reméljük, hogy Oroszországban ... feln ő egy olyan politi­ kus-nemzedék, amely képes lesz arra, hogy ne a bizánci birodalmi hagyományok vagy a XIX. századi rossz szellemek vezessék őket, hanem Moszkva igazi érdekei. Abban is bíznunk kell, hogy az igen fon­ tos magyar-szlovák viszony rendeződését is a két nép és a térség közös érdekei irányíthat­ ják majd. 479 �palócföld 93/5 Vicei Károly KAMASZ NAP Kaziéknál az elmúlt éjjel is beverték az ablakot, mintegy menetrendszerűen, amint az már cirka kéthavonként történni szokott. A ház egyetlen fűthető szobájának behajtott fehér spa­ lettája akasztotta meg az üvegtáblákat bezúzó fél téglát. Barátomat már megint utolérte a Ba­ lázs lányok bosszúja a vélt hűtlenkedésért, de az ablaktörés figyelmeztetés is lehet, előlegezett megtorlás jövendő félrelépésekért. Most is csupán előlegről lehet szó, mert a kapukilincsre dunsztgumizott cetlin ez áll: "Gyere a barakkba!" Üzenet nélkül se keresném másutt Kázmért, csakis a barakkban. Ahol Juliskát látod, ott Kázmért is megleled a közelben, évődünk gyakran a haver számlájára, de ez fordítva is igaz. Egy nyári késő esti órán Garaba Piroska kezét szorongatva Kazi nem kelhetett át a belvárosi parkon anélkül, hogy Juliska ne termett volna ott egy bokorból, hogy megcibálja és le-"fehér kurvázza" az alkalmilag felcsípett csajt, a fiú pedig körmök és fogak fájdalmas pecsétjét visel­ te heteken át. Megyek a faházba. Kívüle nincs semmi más az internátussal szemközti udvarban, csak söprűkóró meg bontási téglarakások. Kőműveseknek eszkábálhatták pár éve az ideiglenes la­ kot, de valahogy megfeledkeztek az építkezésről. Amikor ősz végén az öreg Balázsék - gyer­ meki becézés szerint Jani, az anya és Medve, az apa - válásra adták fejüket, s utoljára alaposan lecigányozták egymást, a család női tagjai kirajzottak udvarmélyi egyszobás nyomorukból, s birtokba vették a faházikót. A februári napfényes vasárnap reggel kemény fagyából konyhamelegbe, sült krumpli illa­ tába nyitok be. Kazi villát nyom kezembe: "Egyél, koma! Van némi borunk is." Ő ma itt ébredt Juliska ágyában. Ablaka pusztulásáról már értesült a középső nővér, Hajni gyónásából, aki csak nemrég érkezhetett haza, földön heverő matracán dunyha alá bújt, olykor-olykor félel­ metes rekedtséggel felkacag, s fenyegetőzve eszküszik, hogy egyetlen húgocskájából senki se 480 �palócföld 93/5 csinálhat kurvát. "Azt a tizenhat éves lányt nem csak a törvény védi!" - illeszti ujjait fojtoga­ tóra. Még szép Hajnitól, hogy Juliskát kirekesztené a pillangók vonulásából, a közfürdő büfé­ jében délbe gyülekező Kerti Mári, Piculinka, Gegás Ica meg a hasonlók társaságából, mely társaság délután felkerekedvén a Halászcsárdában tart stációt, onnan a Hajduska vendéglőbe szállingózik át, hogy végül a vasút menti Boros kocsmában kössön ki. Itt már Tripe vár a höl­ gyekre (át kell aludnia a nappalt, hogy mindig ilyen friss és mosolygós), ez a levitézlett segéd­ tánctanár, a leánybörze avatott dirigenseként ő határozza meg az ülésrendet, kerít és boronál. Hajni a legkeserűbb portéka Tripe csemegekirakatában, jusson neki akár egy székvárosi tanfelügyelő, akár egy rádióriporter vagy egy helyi sültparaszt. "Szolgálati idejében" sohasem en­ gedi magához Juliska húgát. Kazit meg engem barátjának tekint. ("Most mondd, illik, hogy két barát megizélje egymást?" - kérdezte szűztelenítésem órájában, két évvel ezelőtt, Kaziéknál. Már akkor is rekedt és hivatásos volt.) A sült krumpli után kortyintok a borból, rápippantok egy finom cigeretlire, majd Kázmér­ ral kikísértetem magam, hogy mondhassam, amiért jöttem. - Estére cselezd ki Juliskát. Csibe megszervezi nekünk a harangozó lányát. Anyám három­ kor lelép a Gurman konyhájáról, így nálad jövünk össze. Most rohanok, mert Csibéék jönnek hozzám szenet hordani. - Ma még fogadlak benneteket, de aztán ne gyertek, míg nem szólok. Egy pár napra haza­ ugrik a muter Németből. Nem muter, "anyácska", javítanám ki, ha ezzel nem lepleződnék le, hogy beleolvastam Ka­ zi kezembe akadt naplójába. Anyácska ellenőrizni jön egy szál, félárva fiacskáját, számonkér­ ni a megkezdett egyetem első vizsgáit. Kázmér nem látszik lelkesedni értünk. Ő már ilyen. "Betolakodtatok, elszívjátok a levegőt előlem, ki se lehet dobni benneteket" - dohog néha. De azért beenged. Szeretek menni hozzá. Sok könyve van. Nála olvastam mostanában Dérytől A kéthangú kiáltást meg Prevert verseit. "Tehén, kicsi tehénke, egyszer majd elvezetnek a bikához...", így valahogy szól egy-két sora. Nemrég Egér Misával felszedtünk két becsei nőt, tánc után, éjjel a vasútállomáson. Nem tud­ tuk hova vinni őket, mentünk hát Kázmérhoz. A házban senki. A kulcs a félfa szegén, így az udvarba könnyen bejutottunk, az előszoba nyitva volt, ott baltával kifeszítettük a fürdőszoba­ ajtót, melyen túl az utcai szobába léphettünk, Misa aztán elég hamar odébbállt, s amikor Kazi előkerült, semmi kifogása nem volt az ellen, hogy egy idegen lányt talál ágyában. Két tonna szén vár otthon a ház előtt, meg talán Csibe. A Széna téren Janiba botlok, ebbe a szürkésfekete töpörödött cigányasszonyba, aki a resti felől jövet nyikorgatja viharvert gye­ rekkocsiját, melyben a másnapi ócskapiacra gyűlik az "áru". Lehetetlen, hogy ne vegyen észre, most is előre köszön: "Jó napot, Kálóczi úr! Hogy van?" Zavar ez a figyelmesség. Elvált férjura, Medve, az öreg Balázs korántsem ilyen alázatos, az ő szájából az urazás előkelően hangzik, amennyire előkelő az ő ténykedése is, amiből él. Könyvekkel foglalkozik. Vesz és elad. Min­ 481 �palócföld 93/5 dent be tud szerezni. Neki köszönhettem a minap a Hajduska asztalánál, ahol épp most hala­ dok el, Nietzsche Frigyes könyvét, A vidám tudományt meg egy számomra Új mondást: "Pinán a királyok várat is vesztettek". "Tán csak nem arra céloz, hogy ne koslassak a lányai után?" füstölögtem magamban. Utcám kiszögellő épületén túl látom, hogy házunk előtt toporog Csibe meg egy lány, mind­ ketten vasárnapiasan kiöltözve. Gondolom, ezek se fognak nekem szenet hordani. - Ehhez pöttyentetek ki? - mutatok a rakásra. - Tudod, hogy nekem nem gond az öltözködés. Ha nem ezt a magas nyakú fekete pulcsit veszem fel, akkor húzhattam volna fehér inget magamra s hozzá a fekete csokornyakkendőt. Másom nincs, kész a leltár. A korzóhoz meg a biliárddákóhoz ennyi is megteszi. Egy jó óra múltán bent áll a szén az egykori disznóólban. A harangozó lánya szófogadóan öltötte magára anyám hitvány pongyoláját, és serényen töltögette a kosarakat, mi pedig ro­ hangáltunk velük a kamráig meg vissza, s közben meg-meghúztuk a létra fokán tartott pálin­ kásüveget. Ibolya, a harangozó lánya alighogy kiment a konyhába átöltözni, Csibe utána szól: - Kész vagy? - Már hogy lennék? - Gyere be úgy, ahogy vagy! Nincs felelet. - Azt mondtam, rögtön bejössz! Ibi megjelenik az ajtóban, mezítláb, egy halványkék kombiné van rajta. - Ezt is vesd le, mire vársz!? - emelinti meg Csibe a kombiné alját. - Levetni ezt is. Meg emezt is. Az alsóneműk egyetlen darabja sem hullik a szőnyegre, valamennyit összemarkolva tartja maga előtt a lány, de nem mintha meztelenségét akarná vele takarni. A kiszolgáltatott testből mintha kiszökött volna a lélek, az önkívüliségnek ama pontjába menekedvén - a tér egy pont­ jába, centiméterekkel az orra előtt - melyre egyre sötétülő, tébolyos szemmel szegeződik, ré­ ved Ibolya tekintete. - Menj oda Viktorhoz! - utasítja Csibe. A felém forduló, kissé görnyedt, szokatlanul fehér testből egy viaszfigura hűvössége árad, amint holdkóros járásával közeledik hozzám. Szaporábbra váló szívverésem mind nagyobb le­ vegők szippantására késztet, nem akarom hinni, hogy e látványt ingyen és büntetlenül meg­ úszom, ahogy egykor kisfiúként a félreeső, üres kukoricagóréban sem úsztam meg a paráznál­ kodást Marcellával, akit hintázása közben szabadítottam meg bugyijától, odatoppanó anyjá­ nak legnagyobb megrökönyödésére. (Az egészben az volt a legkínosabb, hogy bűnömet még a papnál is meggyónatták velem.) Odakintről most egy kerékpár erősödő zaja feszül halántékomnak, tán csak nem anyám 482 �palócföld 93/5 érkezett meg váratlanul, lesem, hogy nyergéből kiszállva a kapu előtt csapódik-e a cipő a talaj­ hoz, de megkönnyebbülésemre már halkul is a kenetlen pedál csivitelése. - Állj a szoba közepére - vezényel Csibe. - Forogj egy kicsit. Na, jól van, öltözz föl. Ibi most kezd csak sírni, csaknem hangtalanul. - Mit picsogsz, bántott valaki? - Csibe egészen megszelídült, hogy ilyet kérdez, nála ez már a törődésnek, a figyelmességnek a jele. Ezt Ibi is így értelmezi, egy hálás pillantást vet a haver­ ra, s amint magára ölti kosztümkabátkáját, már mosolyogni is képes. Nem tudom, mindez mire volt jó, de azt elismerem, hogy Csibe sokkal sikeresebb a lányok­ nál, mint én. Ez a csaj csak egy a sok közül, akit bármikor megvárhat a táncok végén, és már "csomagolhatja" is. Kázmérnál vacsorázok. Két szál kolbászt emeltem le otthon a rúdról. Remélem, nem ettől olyan nyájas és vendégszerető a barátom. Azt mondja, jó fűszeres húsokat kell enni, ha kupa­ kolásra van kilátás, attól van kondíció. Csak úgy állva eszünk a hideg, kőpadlós konyhában, az asztal már meg se teríthető rende­ sen, annyi rajta a mosatlan edény. Csibe alighogy belép a nőjével, tör magának a kolbászból akkorát, mint a lóé. Mindketten kabátban telepednek le a sezlonra. Én nyomulok Kazi után, a fürdőszobán át az utcai meleg szobába. Barátom beretválkozik, kenceficézik, kimenni készül. Azt mondja, nem vesz részt a szórakozásunkban, inkább a barakkba megy, mielőtt azok jön­ nek ide. Magunkra hagy, de ne cirkuszoljunk nagyon, kiméljük meg a mutert a szomszédok beszámolójától. Félig se vakarta le a habot a képéről, amikor benyit Csibe, egyik kezével a seb­ tében felhúzott nadrágot tartja, a másikban női táska. - Na, melyiktek megy? Csak nyomás, mert a csaj nem fog sokáig széttett lábakkal pihegni abban a hidegben. Kazi nagyon elfoglaltnak látszik a tükör előtt. Csibe kipattintja a táska zárát. - Minek ennek zsebpénz, ha egyszer ma este velem van? - azzal kimarkolja az összes lóvét. Meg egy párjavesztett arany fülbevalót. - Vidd oda neki - nyomja kezembe a táskát. Fürdőszoba, előszoba, konyha. Ibi az ágy és az asztal között a cipőfűző megkötéséhez ha­ jolt le, háttal felém. Táskáját a kilincsre akasztom. Hátulról átölelve belemarkolok a mellébe. Pillanatok alatt azonosítja a kezet, a tapintás stílusát, előbb mozdulatlanná merevedik, majd könyökének hirtelen szétvetésével fejt le magáról. Az ágyra döntöm, rátehénkedek, benyúlok a szoknyája alá. Egy fuldokló szívósságával ragadja meg mindkét csuklómat, körme szinte a húsomba váj. Patthelyzet néhány percig. - Eressz el, levetkőzök - mondja, mire hagyom felkelni. De ahelyett, hogy vetkőzne, egy masszív tejesüveget kap fel az asztalról, a nyakánál fogva csatarász vele. - Tedd le, nem bántalak. 483 �palócföld 93/5 Alig teszi le, lerántom ismét az ágyra. Micsoda ellenállás! Már az is valami, hogy a magam nadrágját kigombolhattam. Aúúú, a kezem! Vérig mélyesztette a fogát hüvelykujjamba. Fáj­ dalmasan leválok a lányról, s ő máris az asztalon lelt súlyos cserépköcsögöt emelgeti rám. Szétmegy a fejem, ha lesújt. Könnyen megteszi, a pánik vagy a düh eszét vette. A kijáratig hát­ rál, onnan lódítja meg a köcsögöt, amely az ágyon túli kályhán törik darbokra. Az ajtón kiron­ tó lány után vetném magam, de akadályoz a térdig lecsúszott nadrág. Mire kijutok a szuroksö­ tét udvarra, semmi nesz sem igazít el, merre folytassam az üldözést. Futok az utcai kapu felé. Ez jó magas és be van zárva, erre nem menekülhetett. Beszaladok szólni a fiúknak. - Megszökött a csaj! Értetlen pofát vágnak, de azért rohannak velem. A hosszan elnyúló udvar vége felé tar­ tunk. Félúton megakaszt a laposban meggyűlt, fagytól vastagon bebőrözött hólé meg talajvíz, itt sem érdemes kutatni. Gyufánk fénye nem hatol el az udvar végi dróthálóig. Két oldalt ma­ gas a téglafal. Visszafordulunk. Töprengünk a rejtélyes eltűnésen. Kazi meg Csibe felmegy a padlásra szétnézni. Észbe kapok, hogy a padlásfeljáró meg az előszoba között van még egy nyitott ajtó, mely a konyha alatti pincéhez szól. Pont az ajtó előtt botlok valamibe. Vaksin vizsgálgatom. Hűha, ez Ibolya cipője, melynek fűzőjét már miattam nem köthette meg. A ki­ tárt ajtón belül koromsötét, felőlem ott kuporoghat a lépcsőn a lány, semmit se látni. Ideér­ keznek a haverok, gyufa sercen. Te jó ég! Ebben a pincében nyakig ér a víz. Dermedten für­ késszük a felszínt, mely mindenütt sima, csak a sarkok maradnak felderítetlen homályban. Meg a víz zavaros mélye. A legfélelmetesebb feltételezést hessegetve, ki se mondva szólal meg Kázmér. - Úgy látszik, másfelé szökött. Csibét a következő héten bevonultatták katonának, nem volt mese, betöltötte huszadik évét, és nem járt iskolába. Akkoriban napról napra reszkető kézzel lapoztam át az újságot, netán egy ismerős fényké­ pét találom benne, akinek eltűnését jelenti a hír, s akiről legalább hárman tudjuk, hogy ez idő szerint bizonyára vízihulla. Kázmér két hónap múltán hív meg magához, jócskán ittragadt az anyja Németből, de már visszatért. Segítenem kell felásni a hátsó udvart. A talajvíz szépen visszahúzódott, szikkad már a föld. A végszomszéd kerítésénél kezdjük az ásást. A drótháló másik felén is ásogat a gazda, az öreg és kopasz, vastagnyakú nyugdíjas asztalos. - Ugye szomszéd - fordul Kázmérhoz - már régen mondani szerettem volna... Egy este, úgy a tél vége felé épp a műhelyből indultam föl a lakásba, amikor odacsöppent egy leányka. Egyik lábáról hiányzott a cipő. Nagyon be volt tojva, mint akit üldöznek. Kért, hogy engedném ki az utcára. Hogy miért volt neki olyan sietős idejönni, aztán meg elmenni? Ki tudja, honnan jött? Olyan alacsonyak ebben a laposban a kerítések. 484 �valóságaink Gosztonyi Péter Horthy Miklós száműzetésben ( 1944- 1957) A budapesti kelenföldi pályaudvarról 1944. október 17-én indult Bécs felé az a kü­ lönvonat, amely a tisztségéről előző nap le­ mondatott 76 éves kormányzót, Horthy Miklós t és családját szállította. Két táborno­ kot - Vattay Antal altábornagy és Brunsz­ wik György altábornagy - illetve a kormány­ zói háztartásból még öt személyt vihettek magukkal. A vasúti szerelvényt a MÁV ko­ csiparkjából állították össze, magyar vasúti személyzettel. Német katonák vigyázták azonban a kormányzói családot. Dr. Gerhard Feine német követségi tanácsos, dr. Veesen­ mayer követ "politikai" helyettese és az SSObergruppenführer Karl Wolff : ők ketten voltak a Bécs felé tartó szerelvény parancs­ nokai. Magyar területen, az állomásokat hamis légiriadóval kiürítették. A németek ugyanis tartottak attól, hogy esetleg a Dunántúlon akadnának olyan magyarok, akik nem néz­ nék tétlenül a kormányzó és családja Német­ országba történő elhurcolását. - Félelmük azonban alaptalan volt. Az 1944. október 15-16-i politikai változások után - amiről a lakosság a sajtó és a rádió híreiből értesülhe­ tett -, fásultság uralta a lelkeket. No meg a félsz a szovjet hadseregtől, amely ezidőben már Kecskemét felé közeledett. A kormányzót szállító vonat Bécs-LinzSalzburg-München útvonalon át érkezett meg a bajorországi Weilheim kisvárosba, ahol - távol a pályaudvari főépülettől Horthyt a német külügyminisztérium proto­ kollfőnöke, a két méter magas Alexander von Dürnberg báró és egy SS-őrség várta. Gépkocsi oszlop szállította innen őket a vá­ roskán kívül eső Hirschberg dombon épült impozáns méretű kastélyba, ahol a Buda­ pestről jöttek az elkövetkezendő bajororszá­ gi tartózkodásukhoz "berendezkedhettek". A hirschbergi kastélyt valamely bajor na­ gyiparos emelhette a múlt század végén. A több emeletes, magas tornyú és áfonyával futtatott falú, komor épülethez egy nagyobb park is tartozott, amelyet azonban a német őrség szöges drótkerítéssel szegett. Egy SSszázad és a bajor Gestapo egy különleges 485 �palócföld 93/5 nyomozó részlege, összesen vagy 12 ember őrizte a Horthy családot. A házban szabadon mozoghattak, a parkba azonban még a négy éves Horthy-unoka is csak őr kíséretébe me­ hetett. Mindez hivatalosan amolyan "Ehren­ haft" volt, vagyis egy enyhe jellegű interná­ lás, háziőrizet, mintsem "fogság". Hogy nevet is adjanak Horthy tartózkodási helyének, a hirschbergi kastélyt "fantázia" névvel illet­ ték: Waldbüchl. A kastély felett egy polgári egyén parancsnokolt: Horst Hellenthal fő­ konzul, a német külügyminisztérium alkal­ mazottja. Az SS-őrség parancsnoka egy Klein nevezetű Oberführer volt. A német fő­ konzulon keresztül levelezhetett Horthy - ha kívánta - a berlini külügyminisztériummal. A háborút követő szakirodalomból kide­ rül, hogy a hirschbergi kastély szolgált első szálláshelyül az. 1943 nyarán Rómában kegyvesztett "Duce"-nak, Benito Mussolini­ nek is, amikor őt Hitler 1943 szeptemberé­ ben kiszabadította az abruzzoi Gran Sasso­ ról (ahová az olasz miniszterelnököt saját ki­ rálya internáltatta) és Németországba hozat­ ta. Előzően a kastélyt rendbehozták és igen könnyen elképzelhető, hogy bizonyos helysé­ gekbe lehallgató készülékeket szereltek be. Alkalmazták-e ezen technikai segédeszközt a Horty családdal szemben? - Nem tudjuk. Lehet, hogy nem - hiszen a kormányzó Ba­ jorországban már nem volt politikai tényező és így a családi beszélgetések lehallgatása a Gestapo részére nem látszott szükségszerű­ nek. Igaz ennek ellenkezője sem kizárt. Miután ifjabb Horthy Miklós sem Bécsben, sem Linzben nem szállt fel a kor­ mányzót Bajorországba szállító szerelvény­ re,⃰ illetve Veesenmayer még október 16-án - a kormányzói lemondás fejében tett buda­ pesti ígérete ellenére sem bocsájtotta szaba­ don a Gestapo - Horthy már október 18-án este levelet írt Budapestre. A címzett Remé­ nyi-Schneller Lajos miniszter volt, akit Horthy még az előző kormányokból ismert és tudta, hogy Szálasi alatt is tárcát vállalt. (Mi­ niszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter volt). A levélben, amelynek szövege a Vattay Antal féle hagyatékból került elő, a kor­ mányzó arra való hivatkozással, hogy a né­ metek fia szabadonbácsájtásának megtaga­ dásával megszegték az október 16-i, a Hat­ vany-palotában, az SS-főhadiszállásán tett megállapodásukat, visszavonta a - ″zsarolás útján létrejött" - Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését. ″Kérlek ezen soraimat, ha szükséges felmutatni és eltenni..." ezzel a mondattal fejeződik be a levél. A levél Budapestre való továbbítását báró Dörrberg előzékenyen magára vállalta és ez (csodák-csodájára), ha kerülő úton is (a ber­ lini Gestapo központ közbeiktatásával) elju­ tott Reményi-Schnellerhez. Az viszont sie­ tett a Horthy-levelet Szálasi miniszterelnök­ nek átadni. A Horthy-féle tiltakozásnak azonban nem lett foganatja. Ifjabb Horthy Miklóst a németek a háború befejeztéig Mauthausen­ * 1944. október 15.-én ifj.Horthy Miklóst 8 óra 30 perckor Otto Skorzeny SS különítmé­ nyesei elrabolták, 15 óra 15 perckor a németek megszállták a Duna-hidakat, a nyilasok elfog­ lalták a rádiót. (a Szerk.) 486 �palócföld 93/5 ban tartották fogságban és Szálasi - Hitlernél tett 1944. december 4-i látogatása alkalmá­ val - Berlinben méltatlankodva szóvá is tette a "Horthy-féle irományt", megjegyzéseket téve a száműzött kormányzó szellemi állapo­ tára is. Ezek után a német illetékes hely meg­ szigorította a postai levelezést a hirschbergi kastélyban és külön utasítás született a kor­ mányzói család levelezésének cenzurálására is. (Ez a rendelkezés pár évvel ezelőtt került elő a német külügyminisztérium levéltárá­ ból. Tartalmán kívül érdekessége, hogy kü­ lönleges típusú nagy betűs írógéppel készült. Amiből arra is lehet következtetni, hogy az irat a szemüveget nem szívesen viselő és így normális gépelt szövegeket nehezen olvasó Hitlerhez is elkerült...) Vattay Antalal tábornagyot, a kormány­ zói katonai iroda volt főnökét, november 14én hirtelen elszállították a kastélyból. Elő­ ször Bécsbe vitték, az ottani Gestapo szék­ házba, ahol "szemrehányásal" illették, hogy magatartásával "rossz hatással van" a kor­ mányzói családra (ezek szerint lehallgathat­ ták beszélgetéseiket?), majd 1945. január 18-án átadták az altábornagyot a sopronkő­ hidai fegyházban a hungarista kormány poli­ tikai rendőréségének. Szálasiék a Horthyféle Szovjetunió felé történő különbékére vo­ natkozó puhatolódzási kísérletet bírói úton kívánták kivizsgáltatni. Vattay is azok közé tartozott, akiknek tanúvallomásaira szüksé­ ge volt Szálasi ügyészségének. Kisebb szenzációt jelentett a hirschbergi kastély internáltjai számára, amikor 1944 december végén megérkezett hozzájuk a kor­ mányzó öccse, Horthy Jenő - az Afrika ku­ tató és vadász -, aki a közelgő hazai front­ helyzet miatt Ausztriába keresett menedé­ ket, ahonnan a németek bátyjához irányítot­ ták. Horthy Jenő gépkocsiján nemcsak hazai élelmiszert hozott magával, hanem poggyá­ szában egy kis rádiókészüléket is becsem­ pészhetett az épületbe. Ezzel a legnagyobb ti­ tokban a londoni híreket lehetett fogni. Így a Horthy család áttörhette az eddigi izolációt: a világ eseményeiről illetve rendszeresen in­ formálódhatott a háború állásáról. A kemény 1944/45-ös tél után későn ta­ vaszodott. A hadműveletek március második felében már a birodalmi német területekre is kiterjedtek. A hirschbergi őrség kezdett ide­ ges lenni: mikor jönnek a háborút Hitler ja ­ vára eldöntő "csodafegyverek"? A Horthy család tajait is mind jobban foglalkoztatta a gondolat, mi lesz akkor, ha a Német Biroda­ lom összeomlása előtt az őrség parancsot kap foglyaik likvidálására? - Kitudódott, hogy az SS-őrség eltökélt szándéka, hogy egy kapitu­ láció esetén sem teszik le a fegyvert. Beveszik magukat a bajor Alpokba és ott parti­ zánkodni fognak. Ez a Horthy család számá­ ra azt jelentette, hogy a hitleri Birodalom vé­ ge, az ő "végük" is egyben, hiszen világos volt, hogy az SS-ek a hegyekbe nem fogják őket magukkal vinni. 1945 április második felében a csöndes éjszakákon néha hallani lehetett az északról mind jobban Hirschberghez közeledő front "dübörgését". Az amerikai hadsereg bajor földre lépett. Az SS-őrség titokban összeké­ szítette a hegyekbe vonuláshoz szükséges fel­ szerelést, eszközöket. Hirschbergben a fe­ szültség - nőttön-nőtt. Horthyék "kívülről" nem várhattak - ahogy nem is vártak - segít­ séget, jóllehet (és ez a sorok írójának vélemé­ 487 �palócföld 93/5 nye) az ezidőben már Bajorországban kitele­ pedett magyar királyi honvédség nem egy ve­ zető törzse felderíthette volna, ha akarja, hol is tartják kormányzójukat, az ex Legfőbb Hadurukat fogságban a nácik. S bizony-bi­ zony előkészületeket tehettek volna arra, hogy ha kell, a küszöbön álló összeomlás zűr­ zavarát kihasználva, akár fegyverrel is kisza­ badítsák a Horthy családot az SS őrizetéből. Hiszen nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy rájöjjenek: Horthyék egy hirtelen kapitulá­ ció esetén életveszélybe kerülhetnek! Tudjuk, hogy magyar részről semmi sem történt a Horthy család megtalálása és meg­ mentése érdekében. Ezzel szemben 1945. áp­ rilis 28-án reggelre eltűnt a német őrség a kastélyból és május elsején megérkeztek az amerikai csapatok. A Horthy család - leg­ alább is akkor úgy tűnt - megmenekült. A há­ ború a hátuk mögött volt. Visszaemlékezéseiben Horthy Miklós megírja, hogy a nála tisztelgő amerikai tisz­ tek - a 7. US-hadserg 36. hadosztályának pa­ rancsnokai - "kitűnő hatást" tettek rá. ″En­ gedélyt kértek, hogy feleségem előtt is tisz­ teletüket tehessék és azután velünk teáz­ tak..." Majd csapataikkal tovább vonultak, egyedül hagyván a Horthy családot. Most már biztonságban érezték magukat, hiszen nem csak felszabadultak, hanem szabadok is voltak. Másnap újabb amerikaiak érkeztek a kastélyba: egy US-ezredes, fegyveres kísé­ rőkkel. Horthy Miklóst udvariasan felszólí­ tották, jöjjön velük: a 7. US-hadsereg pa­ rancsnoka Alexander Patch tábornok sze­ retné személyesen megismerni. Horthy sem­ mi rosszat nem sejtve beült a gépkocsiba, 488 amely azonban őt nem a 7. US-gadsereg fő­ hadiszállására, hanem Göppingenbe, egy ideiglenes "fogháznak" berendezett villa-te­ lepre szállította. Itt egy hadnagy elé vezették. Az amerikai tiszt magyarul közölte a kor­ mányzóval: tekintse magát az US-hadsereg hadifoglyának. Legalább is addig, amíg sor­ sáról legfelsőbb helyen nem történik döntés. Hiába volt Horthy minden tiltakozása; az őr­ ség elvezette. A telepen egy villa-lakásába kerültek. Egy szobában lakott a szintén őri­ zetbe vett német tábornaggyal, Wilhelm List-e l A következő napokban Horthyt tovább szállították. Társasága újabb német katonai személyiségekkel bővült: List tábornagyon kívül velük volt még Gerd v. Rundstedt tá­ bornagy, aki 1944 decemberében a nyugati fronton az ardennesi offenzívát vezette és Maximilian v. Weichs báró tábornagy, aki 1942/43-ban a doni 2. magyar hadsereg fö­ lött parancsnokolt és 1944. március 19-én a Magyarországot megszálló német csapatok főparancsnoka volt. Horthy visszaemlékezé­ seiben ki is fejti: "...jó társaságba jutottam, és a közös étkezések meg kerti séták közben igen érdekes beszélgetésekre nyílt alkalom. Különböző részleteket tudtam meg Hitler hadvezetési módjáról, de a magyarországi harcokról is..." A következő fél év igen mozgalmas volt Horthy Miklós életében. Patch tábornokkal találkozott, azonos szálláson volt egy sor ne­ ves német diplomatával, katonával; köszönt­ hette őszinte híveit, a két Keresztes-Fis­ chert, Lajost és Ferencet (mindketten a ná­ cik mauthauseni koncentrációs táborából szabadulva kerültek átmenetileg amerikai �palócföld 93/5 őrizetbe) és ha rövid időre is, úgymond "sza­ badságra", egy ízben vissza is térhetett Ba­ jorországba, családjához. Megint csak Horthy visszaemlékezéseiből idézünk: ″Biz­ tosítottak, hogy nem vagyok hadifogoly és hogy csak védőőrizetben tartanak..." Külön­ böző városok szolgáltak 1945-ben Horthy la­ kóhelyéül és különböző minőségű szálláshe­ lyek. 1945. szeptember 25-én pedig Nürn­ bergben találta magát. Ezekben a napokban vette kezdetét az a nagyméretű politikai per, amelyen a Hitlerellenes Koalíció Szövetségének illetékes szervei az 1945. május 9-én feltétel nélkül kapitulált Nagy-német Birodalom politikai és katonai vezetőit vonták felelősségre. Horthy Miklóst - másokkal egyetemben - az amerikai vádhatóság a perben tanúként akarta felhasználni. A kormányzót a nürn­ bergi fegyház egyik magánzárkájába helyez­ ték el és három hétig - véletlenségből? tuda­ tosan? - fogolyként is kezelték. Aztán sze­ mélyét illetően lényeges változásra került sor: ″A fegyház másik szárnyába kerültünk, ahol a zárkák ugyanolyanok voltak, de nap­ közben ajtajaikat nyitva hagyták, és déle­ lőtt meg délután két órát sétálhattunk is..." A háborús főbűnösök elleni perben Horthyt a náci külügyminisztérium ügyeiről, Hitler és Keitel vezértábornaggyal kapcsola­ tos dolgokról kérdezték. Magyar vonatkozá­ sú ügy nem került napirendre. Horthy nürn­ bergi fellépéséről fennmaradtak korabeli jegyzőkönyvek. Ezeknek egy részét a buda­ pesti "Magyarország" című hetilap 1971 de­ cemberi számaiban közölték is. Ugyancsak érdeklődésre tarthatnak számot Horthy azon levelei is, amelyeket 1945-ben VI. György brit uralkodóhoz és Wintson Churchill egy­ kori háborús miniszterelnökhöz intézett és amelyekre választ soha nem kapott (Az ere­ deti levelek a londoni Public Record Office birtokában találhatók). 1945 novemberében a kormányzó talál­ kozhatott a mauthauseni KZ-ből 1945 máju­ sában kiszabadult fiával, ifj. Horthy Miklós­ sal. Őt az amerikai vádhatóság, hogy az öreg­ úrnak örömet okozzon, külön engedéllyel az itáliai Capri szigetéről hozatta Nürnbergbe. Legyen a további kihallgatásokon hetvenhét éves apja segítségére. December közepére lényegében befeje­ ződtek a tanúk kihallgatásai. Horthy Miklóst hét hónapi "védőőrizet" után december 17én "elbocsájtották" a nürnbergi fegyházból. Mikor közölték vele, hogy új szálláshelyre kerül, nem mondták meg, hová viszik. Így őt is és családját is kellemes meglepetésként ér­ te, amikor az amerikai hadsereg gépkocsija 1945. december 18-án megállt a bajor Weil­ heim városkában és Horthy Miklós szabad emberként családja elé léphetett. 1945 nyarától a Horthy család már nem lakott a magányos hirschbergi kastélyban. Egy pékmester rekvirált házába helyezték el őket az amerikai hatóságok. A háború befe­ jeztével Horthyék "magánemberek" lettek. Szembe kellett nézniük a mindennapok meg­ élhetési gondjaival, hiszen a Budapestről ma­ gukkal hozott személyzettel és a családta­ gokkal együtt tíz ember napi ellátása hárult Horthyékra. A kezdet nem volt könnyű. Eleinte külön­ böző amarikai szervek szeretetcsomagjaiból éltek, majd Horthy Istvánné megtanult író­ gépelni és a Vöröskereszt szolgálatnál élel­ 489 �palócföld 93/5 miszer fejében munkát vállalt. A Weilheim­ től nem távoli magyar hadifogoly tábor tiszt­ jei is igyekeztek - lehetőségeikhez képest a kormányzói család mindannapos gondjain segíteni: önkéntes munkával az 1945/46-os kemény télben a tüzelőt a közeli erdőkből "beszerezték" és felaprítva beszállították a weilheimi pékmester házába. Horthy Miklós főleg a fiatalabb tisztek társaságát kereste. Egy Halmai nevű századossal rendszeresen és hosszan társalgott. Elsősorban a trianoni békeszerzőés hatásai és a Donnál elpusztult 2. hadsereg történetének részletei érdekel­ ték. Mindez részéről nem csak személyi kí­ váncsiságból történt. Horthy Miklós szerény eszközeivel, ame­ lyek Weilheimben rendelkezésére álltak kü­ lönböző memorandumokat fogalmazott meg és küldte azokat a győztes nagyhatalmak ve­ zetőinek. Ezek az előterjesztések Magyaror­ szág utolsó harminc évének történetét, a Du­ na-medence problematikáját elemezték; an­ gol nyelven íródtak és Horthy reményeit fe­ jeztéki ki, miszerint a Párizsban készülő új békeszerződésben (1946) a nagyhatalmak az ex-kormányzó véleményét is figyelembe ve­ szik majd. Így kerültek e memorandumok Aneurin Bevan brit munkáspárti vezető kan­ celláriájába, Harry S. Truman US elnök iro­ dájába vagy Georges Bidault francia mi­ niszterelnök titkárságára. Foganatjuk nem volt, még csak nem is nyugtázták őket. A győztes nagyhatalmak vezetőinek kisebb gondja is nagyobb volt, mint Magyarország második világháború utáni határproblémá­ jának kérdései. A háború utáni hivatalos Magyarország, 490 amelyet a kommunista párttal együtt a de­ mokrtikus pártok koalíciója kormányzott, nem gondolt arra, hogy Horthy Miklóst eset­ leg "háborús bűnösként" perbe fogja, hiszen az akkori Magyarországra kényszerített tör­ vények szerint erre nem is lett volna jogi alap. Egyedül a kommunisták látták volna szívesen az agg kormányzót a vádlottak pad­ ján, és nem is második világháborús cseleke­ deteiért, hanem inkább 1919-es szereplésé­ ért: Sztálin, a Szovjetunió korlátlan vezetője azonban leintette magyarországi elvtársait. Sőt 1946 áprilisában, egy moszkvai kor­ mánytárgyalás szünetében kávézás, teázás közben közölte az akkori kisgazdapárti mi­ niszterelnökkel, Nagy Ferenccel, hogy "ne ítélkezzenek Horthy felett. Először is Horthy öreg ember már, azután pedig nem szabad el­ felejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüne­ ti ajánlatot tett 1944 őszén!" Így áll ez Nagy Ferenc az Egyesült Államokban, de Buda­ pesten 1990-ben kiadott visszaemlékezései­ ben is. Magyar részről tehát nem is kérték ki­ adatását a nyugati hatalmaktól. Csak a jugo­ szláv állam feje Josip Tito-Broz kívánta vol­ na a kormányzót az 1942-es újvidéki "hideg napok" véres kimenetelű katonai "tisztogatá­ saiért" háborús bűnösként Jugoszláviában perbe fogni. Ilyen irányú puhatolózásai a brit politikai szerveknél azonban már a kezdet kezdetén zátonyra futottak. Sem London­ ban, sem Washingtonban nem tekintették a kormányzót háborús bűnösnek. Horthy Miklós és családja tehát bántatla­ nul élt 1946-ban Weilheimban. Az emigráci­ ós politikától távol tartották magukat, igaz, ilyesmi ezekben az időkben még alig létezett. �palócföld 93/5 A Bajorországot megszállva tartó US-hadse­ reg parancsnokaival és a polgári adminiszt­ ráció vezetőivel kapcsolatuk jó, sőt baráti volt. Horthy találkozott Clay generálissal és van Wagoner kormányzóval is többször érintkezett. Baráti bensőséges viszony ala­ kult ki 1946 és 1947-ben a Horthy család és az Egyesült Államok müncheni főkonzulja Sam E. Wood között is, ahogy Weilheimben is sok kedves ismerősre tettek szert a bajorok között. Jóleső érzés volt, hogy környezetük őket "egyszerű halandóként" is megbecsüli. Idővel megoldódtak a család anyagi prob­ lémái is. Részben azzal, hogy a Budapestről 1944 októberében velük érkezett személyzet (a Horthy unoka, Istvánka, nevelőnőjének ki­ vételével) visszatért Magyarországra, és így kevesebb ember ellátásáról kellett gondos­ kodni. Másrészt külföldi barátok és tisztelők anyagi támogatásba részesítették Horthyé­ kat. A legendák világába tartoznak azok a háború utáni rosszindulatú állítások, misze­ rint a Horthy-család Nyugaton a "Magyarországról időben kimentett vagyonból" élt volna. Egyszer még, 1948 tavaszán, megidézték Horthyt Nürnbergbe. Az úgynevezett "Wil­ helm-strasse-i perben", amelyet a náci diplo­ maták ellen folytattak; dr. Edmund Veesen­ mayer - Hitler "magyarországi 1944-es hely­ tartója" - ügyében hallgatták ki. Dr. Robert Kempnerrel, aki e tárgyaláson a nemzetközi bíróság amerikai fővádlottjá­ nak helyettese volt, a nyolcvanas években le­ velezésben álltam. Az akkor már öreg jogász élénken emlékezett Horthyra. "Horthy admi­ rális a vád tanújaként kitűnő benyomást tett a bíróságra..." írta 1987. október 1-i levelé­ ben. 1948 június közepén Münchenből három volt magyar királyi honvédtiszt kereste meg Weilheimben a kormányzót. A delegációt Zákó András szolgálatonkívüli vezérőrnagy vezette. A látogatásnak kettős célja volt. Horthy Miklós júniusban ülhette meg jó egészségben 80. születésnapját. Ehhez jöttek gratulálni az ex-katonák és egy - szerintük szükséges bejelentést tenni. A magyar királyi honvédség katonai emigrációt átfogó szövet­ sége, az MHBK (Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) 1949. január 1-re tervezett meg­ alakulását jelentették be. A bensőséges be­ szélgetések során természetesen a kormány­ zó 1944. október 15-i proklamációja és min­ den ezzel kapcsolatos problematika, illetve különösen a hadsereg magatartásának kér­ dése is szóba került. Horthy Miklós ekkor és itt közölte a Szálasi-éra alatt, a háború végéig szolgálatot teljesítő egykori katonákkal, hogy mi is volt a politikai indítóoka annak, ami őt akkor arra késztette, hogy Magyaror­ szág háború utáni jövője érdekében, 1944 őszén fegyverszüneti kéréssel forduljon a Szövetséges Hatalmakhoz, amelyek őt aztán a szovjet kormányhoz utasították. Zákóék pedig arról informálták egykori Legfőbb Ha­ durukat, hogy mi volt ezzel szemben részük­ ről az ok, ami miatt a harcot 1944 októbere után a Vörös Hadsereg ellen nem szűntették be. Az 1948-ban már történelmi esemény­ ként kezelhető Október Tizenöt-komplexum megbeszélése mindkét fél részéről egy egyez­ ségbe torkollott. A későbbi idők folyamán Horthy egy, csak a halála után felhasználha­ tó emlékiratban az MHBK által felmentette a magyar királyi honvédség tisztikarát - 491 �palócföld 93/5 1944. október 15-16-a eseményeinek elsza­ botálással kapcsolatos - "esküszegés" vádja alól. Horthy weilheimi látogatói azonban nemcsak a múltról, de a jelen feladatairól is beszéltek. 1948 nyarán már mérleget lehe­ tett vonni a kelet-európai politikai helyzetről és annak kilátásairól. Magyarországon a ko­ alíciós pártok teljes deffenzívába szorultak. A Rákosi vezette Magyar Kommunista Párt a Szociáldemokrata pártot egyesülésre kény­ szerítette. Az MKP erőteljesen tört a hata­ lom egyedi megragadására. A Vörös Hadse­ reg továbbra is jelen volt Magyarországon. A katonai emigráció vezetősége viszont abban reménykedett, hogy a nyugati hatalmak - az ekkor még meglévő atommonopólium birto­ kában - jogi úton kikényszeríthetik a szovjet csapatok magyarországi kivonulását, hiszen az 1947-ben Párizsban aláírt és a magyar parlament által ratifikált új békediktátum erre módot adhatott volna. Ezen kívül a meg­ alakítása előtt álló MHBK a magyarországi ellenállás (úgymond, a "Kopjás mozgalom" újjáélesztése) megszervezésére és egy mi­ előbbi fegyveres hazatéréshez való felkészü­ lésre is erőket kívánt gyűjteni. A Zákó András-féle delegáció egyik tagja sokkal későbbi, e sorok írójával folytatott le­ velezése során közölte, hogy az MHBK leen­ dő vezetősége szívesen vette volna, ha Horthy Miklós legalább névlegesen szerepet vállalt volna tevékenységükben. A kormány­ zó azonban elutasította az ajánlatot. Az MHBK célkitűzéseivel nagy általánosságban ugyan egyetértett (t.i. fel kell készülni egy ké­ sőbbi hazatérésre), de mindjárt ki is jelentet­ te: ő maga nem állhat a Nyugatra szakadt 492 tisztikar vagy politikai emigráció mozgalmá­ nak élére. Már csak azért sem, mert ő Nürn­ bergben "bizonyos illetékeseknek" szavát ad­ ta, hogy a számkivetettségben nem foglalko­ zik aktív politikával. Udvarias kibúvó volt ez a kijelentése egy­ kori katonái előtt, vagy valóban politikai visszatartásra kötelezték Horthyt Nürnberg­ ben? Bizonyosan nem tudjuk. A még elérhe­ tő nürnbergi "illetékeseket", dr. Kempert és dr. Hasenclevert magam is levélben kerestem fel ez ügyben. Rajtuk kívül olyanoknál is ér­ deklődtem, akik 1948-ban betekintést nyer­ hettek Nürnbergben a "Horthy-aktába". Vá­ laszuk egyöntetű volt: "politizálási tilalom­ ról" nem tudtak. Ilyesmi egyébként sem volt szokás Nürnbergben. Aki bűnösnek találta­ tott - elítélték. Akit pedig a bíróság felmen­ tett, az szabad embernek érezhette magát. Politizálási tilalomnak sem volt kitéve. Horthy Miklós esetében, tudjuk, vádemelés sem történt ellene Nürnbergben; csak tanú­ ként szerepelt. Vagyis, véleményünk szerint, Horthy a MHBK-val való együttműködés elől diplomatikus módon egy ilyen nem léte­ ző tilalommal érvelt. Ettől függetlenül Horthy a müncheni MHBK központtal a következő években bi­ zonyos laza kapcsolatot tartott fenn. "Kato­ nai ügyekben" azonban másokkal - egy egy­ kori tábornokokból álló "bizottsággal" - kon­ zultált. 1948 nyarán érlelődni kezdett a kor­ mányzóban az elhatározás, hogy Bajororszá­ got elhagyja. Ennek fő oka felesége, a 67 éves Magda asszony megromlott egészségi állapo­ ta volt: éghajlatváltozásra lett volna szüksé­ ge. Horthy Miklós legszívesebben Itáliában �palócföld 93/5 telepedett volna le - szerette a meditterán vi­ déket, olaszul is jól beszélt de ebben az időben az ottani politikai válságsorozat (a ki­ rályság megszűnt, a balratolódás a belpoliti­ kában folyamatos lett, az olasz KP megerő­ södött) ezt az óhaját megvalósíthatatlanná tette. Svájcba is szívesen telepedett volna le Horthy. A berni idegenrendőrségi hatóságok (amelynek élén ez időben még mindig a há­ ború alatti hírhedt náci szimpatizáns, dr.Rothmund állott és most Hitler bukása után neofita lett), egy báseli cionista ügyvéd (Horthyék weilheimi barátja) által benyúj­ tott - nem éppen diplomatikusan fogalma­ zott - kérvényét ez ügyben elutasította. Ehe­ lyett csak egy három hónapnyi tartózkodásra szóló engedély megadását helyezte kilátásba, amely semmiképp sem felelt meg hosszú tá­ von a Horthy-családnak. Más megoldás után kellett nézni. A fiatal és igen agilis özv. Horthy István­ né utazott ezek után a svájci fővárosba, ahol ekkor teljes béke honolt és normális diplo­ máciai képviseletek működtek. Mivel sógora, ifj.Horthy Miklós egykoron a Magyar Ki­ rályság brazil követe volt, és ebből az idő­ szakból ismerte a berni portugál diplomáciai misszió vezetőjét, özv. Horthy Istvánné a portugálokat kereste fel. Ott előzékenyen fo­ gadták. Maga a követ hallgatta meg és arra kérte, hogy amíg a letelepedéssel kapcsolat­ ban kormányától nem kap választ, ne fordul­ jon máshová. Négy napon belül jött Lissza­ bonból az értesítés - ami persze csak Antonio de Oliviera Salazar miniszterelnök (és dik­ tátor) jóváhagyásával történhetett "vous etes le bienvenu au Portugal". Vagyis, szíve­ sen látják őket Portugáliában. Az egész Horthy család, beleértve Hus nővért, a kis Ist­ vánka nevelőnőjét, portugál diplomata úti­ okmányt kapott, amit özv. Horthy Istvánné boldogan vitt magával Weilheimbe. 1948. december 18-án került sor az uta­ zásra. Bajorországból Bernen keresztül a Genfi-tó melletti Veveybe vitte őket a vonat, ahol azonban Horthy Miklósné hirtelen ágy­ nak esett. Egy hétre Bernoise városkában kényszerpihenőt kellett beiktatniok. Decem­ ber 27-én folytathatták útjukat. Az itáliai Rapallo, majd Génua, ez volt a célállomás, ahol az "Anna C" nevű tengerhajó vette őket fedélzetére. Az olasz tengeri hajó tisztikara megkülönböztetett figyelmet tanúsított a Lisszabon felé tartó admirális iránt, ami a 80 éves Horthy Miklósnak láthatóan jól esett. 1949. január 12-én érkezett az "Anna C" Lisszabonba. Bizony, kiábrándító volt az a szegénység, ami a Horthy családot az akkor gazdaságilag igen elmaradott Portugáliában fogadta. A lisszaboni magyar emigrációs ko­ lónia egy kis csoportja kivonult a kikötőbe. A bensőséges üdvözletek segítettek áthidalni a környezet sivár látványát. A Horthy család a portugál főváros mel­ lett lévő tengerparti üdülőhelyen, Estorilban először egy szállodában, majd egy családi méretű villában talált új otthonra: "Baráta­ ink a virágos szép Estorilban villát bocsájtot­ tak a rendelkezésünkre. Régi és Új barátokra találtunk és megvan az örümünk, hogy a világ minden részéből szüntelenül érkeznek hoz­ zánk a kedves levelek, amelyekben honfitár­ saink jóleső ragaszkodása meghatóan jut ki­ fejezésre." Így írt az 1953-ban Buenos Aires­ ban magyar nyelven kiadott Emlékirataiban ezen évekről Horthy Miklós. 493 �palócföld 93/5 Az idős férfiú életének alkonyát különfé­ le gondok árnyékolták be. Bajorországból el­ jőve megszűnt az eddig Németország nyugati zónájában minden "hontalan személynek" kijáró UNRRA - (amerikai nyomorenyhítő gondoskodás) - ellátása. A kormányzó fia, Miklós már huzamosabb idő óta Dél-Ameri­ kában tartózkodott, ahol egy magyarországi mérnök barátjával együtt új egzisztencia megteremtésén fáradoztak. Így Estorilban tulajdonképpen csak a kormányzópár, özv. Horthy Istvánné illetve az unoka, a nyolc éves Istvánka telepedett le. Bármilyen olcsó is volt ebben az időben Portugáliában az élet, mindenhez pénz kellett. E cseppet sem lé­ nyegtelen problémát, a megélhetéshez szük­ séges anyagiak előteremtését, a család előre­ látóan már Bajorországból való elutazása előtt megnyugtatóan biztosítottnak tudhat­ ta. Az Egyesült Államok egykori magyaror­ szági követe J.F. Montgomery volt az, aki 1949 legelejére egy úgymond "Horthy-ala­ pítványt" hozott létre, amihez a kormányzó külföldi tisztelői és barátai rendszeresen ki­ sebb-nagyobb összegekkel járultak hozzá. Itt mindenekelőtt négy személy jeleskedett, kö­ zöttük az egyik Chorin Ferenc zsidó szárma­ zású magyar nagyiparos volt. (Írjuk ide a töb­ biek nevét is, bár ők ezt, ha még élnének, nem igényelnék: J.F . Montgomery, 1938 és 1941 között az Egyesült Államok budapesti köve­ te, Páthy László, volt alexandriai magyar konzul és gróf Apponyi Antalné, született Madeline Forest. De a pápa és még mások is, így Weiss Jenő nagyiparos is eszközöltek időnként kisebb-nagyobb anyagi támoga­ tást.) Tudomásunk szerint így havi 400 US dollár gyűlt össze. 494 Horthy Miklós Portugáliában, Európa nyugati peremén távol tartotta magát az emigrációs politikától, ami azonban nem je­ lentette azt, hogy a világeseményekre ne fi­ gyelt volna. A demokratikus emigráns politi­ kusokból a magyarországi kommunista hata­ lomátvétel után 1948/49-ben szerveződő "Magyar Nemzeti Bizottmánnyal" (székhe­ lye New York) nem tartott kapcsolatot, igaz, a Bizottmány is mellőzte személyét, jóllehet Varga Béla prelátus, bizottmányi tag - az 1945 utáni demokratikus magyar parlament utolsó szabadon választott elnöke - 1951 ben Európában járva, Párizsból egy magán­ levélben tiszteletteljes jókívánságait fejezte ki Horthy Miklósnak házassága 50. évfordu­ lójára. Amire Horthy válaszolt is, de aztán meggondolva magát, a levelet mégsem pos­ tázta. Portugáliai emigrációjának évei alatt Horthy Miklós sok érdekes személlyel talál­ kozott. Így Salazar miniszterelnökkel is, Um­ berto olasz exkirállyal és családjával, aki 1946 után, miután Itália köztársaság lett, szintén Portugáliában telepedett le. Össze­ hozták a kormányzót Habsburg Ottóval is, nem titkolva reményüket, hogy a kettőjük találkozása nem csak az 1921-es Károly ki­ rály hazatérése körüli események tisztázását szolgálja, hanem a jelen problémáiból kiin­ dulva, Magyarország későbbi jövőjét is érin­ ti. Mindkét fél csalódott azonban egymás­ ban: a további megbeszéléseknek nem is lett folytatása. 1949. április 25-én Horthy egy történel­ mi értékű Nyilatkozatot küldött Zákó A nd­ rás szolgálaton kívüli tábornoknak, amely­ ben - a weilheimi beszélgetésekre visszatér­ �palócföld 93/5 ve - állást foglalt 1944. október 15-e esemé­ nyeivel kapcsolatban és e vonatkozásban a hadsereg tisztikarának magatartását is érté­ kelte. A Nyilatkozathoz csatolt kísérőlevél­ ben a következők álltak: "Kérlek a mellékelt tájékoztatót megfelelő formában a tisztikar tudomására hozni. Ezt csak a honvédségnek szántam és nagyon kérlek gondoskodjál ar­ ról, hogy ez az írás semmiképpen avatatlan kézbe ne kerüljön. Lehetőleg ne postán küld­ jétek szét, hanem kézről kézre menjen. A politikusok veszekedését és széthúzását nem tudom megakadályozni, de remélek a múlt tisztázásával hozzájárulni a tisztikar felvilá­ gosításához..." A három sűrűn gépelt oldalú Nyilatkozat Magyarország Szovjetunió elleni hadbalépé­ sének eseményeit ismerteti, majd 1944-ről közöl (az akkori időkben ismeretlen részle­ tességgel) beszámolót. Befejező mondatai lé­ nyegesek. Érdemes és szükséges pontosan idéznünk: "A rádióban október 15-én leadott prok­ lamációmban többek között azt mondottam: »tudattam a német birodalom képviselőjé­ vel, hogy szándékomban van ellenségeinkkel fegyverszünetet kötni stb.« Minthogy azon­ ban a rádió, távirati és telefonközpontokat a németek mindjárt a proklamáció után birto­ kukba vették, nem volt lehetséges a csapa­ tokhoz a megfelelő intézkedéseket eljuttatni. Így természetes, hogy senki sem tudta mitévő legyen, mert az események, a német erőszak folytán, a további parancsadást lehetetlenné tették..." És most jön a Nyilatkozat ama része, amely szerintünk politikai vonatkozásban a mai napig is lényeges. - Október Tizenöt komplexum-kapcsolatában még 1949-ben is miként vélekedik a kormányzó? Horthy: "Esküszegőnek csak azok tekint­ hetők, akik október 16-án és előtte tényleg előkészítették az árulást és abban résztvet­ tek..." Vagyis azokat a tiszteket és főtiszteket (tábornokot), akik szimpatizánsai és hívei voltak a szélsőjobboldali nyilaskeresztes mozgalomnak és Szálasi Ferencet, illetve pártját támogatták. (Tudomásunk szerint ez a Nyilatkozat a mai napig az MHBK irattárá­ ban van és tartalmából a legutolsó időkig csak részleteket - és nem is a leglényegesebb részleteket! - tették közzé. Pl. az exil-csen­ dőrség közleményében a "Bajtársi Levél"ben 1984. áprilisában, a 30. számban.⃰ Feltétlenül megemlítendő, hogy az ötve­ nes évek elején - vagyis Horthy portugáliai számkivetettsége korszakában - kísérlet tör­ tént arra, hogy államjogi alapon tisztázódjék a kérdés: vajon a kormányzó 1944. október 16-i budapesti, a németek által kikényszerí­ tett lemondási nyilatkozata mennyiben "tör­ vényes"? A Magyar Királyi Kuria (vagyis mai szó­ val: a Legfelsőbb Bíróság) a svájci Alpnach­ ban menedéket talált nyugalmazott elnöke, dr. Töreky Géza "magyar királyi titkos taná­ csos" 1953 őszén "jogi véleményt" nyilvání­ tott e kérdésben. Ez a ma kortörténeti doku­ mentumnak számító, megfontolt, több gépelt oldalas értékelés "semmisnek" és "érvényte­ *Magyarországon a Nyilatkozat első ízben 1992-ben került publikálásra. (1. Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között, Európa Kiadó, Extra-Hungariam so­ rozat). (a Szerző) 495 �palócföld 93/5 lennek" nyilvánítja Horthy Miklós "fegyve­ rek által kikényszerített" 1944. október 16-i lemondását és leszögezi: "Az eredetileg sem­ misnek és érvénytelen közjogi nyilatkozatot az sem tette utólag hatályossá, hogy azt a megtévesztett és szintén megfélemlített ma­ gyar alkotmányos tényezők (a nyilasok által összehívott, csonka Parlament - a Szerző megj.) tudomásul vették. Maga a kormányzó a kényszer alatt történt aláírással egyide­ jűleg tett jogfenntartó nyilatkozatát soha­ sem vonta vissza..." A Kuria egykori elnöké­ nek véleménye szerint így Horthy Miklós de jure magyar államfő maradt az emigráció­ ban is. Mindezek ellenére Horthy Miklós to­ vábbra is elhárított magától minden olyan ajánlatot vagy javaslatot, amellyel őt a kon­ zervatív jellegű emigrációs politikába be akarták vonni. A kanadai Torontóban pl. 1952 augusztusában bizonyos emigráns kö­ rök létrehoztak egy bizottságot, amelyet "Törvényes magyar exil kormányt előkészítő mozgalom″-nak neveztek el. Első ülésükön olyan határozat született, miszerint kormá­ nyuk kinevezését Horthy Miklóstól kérik. El is küldték Estorilba a megalakítandó exilkormány "alapelveit" - egy három gépelt ol­ dalas ellaborátumot. Horthy válasza nem ké­ sett. Józanul ítélt: "Köszönettel vettem a Ma­ gyar exil-kormány alakításának alapelveit. Nézetem szerint egy exil kormány kinevezé­ sére még nem érkezett el az idő. Ehhez szük­ séges, hogy a világhelyzet változzon..." Ezzel mi nem azt állítjuk, hogy Horthy Miklós államfői méltóságát és az ezzel járó kötelezettségeket 1944. október 16-ával le­ zártnak tartotta. Ő soha nem szűnt meg ma­ 496 gát Magyarország Kormányzójának tekinte­ ni. Csak éppen ezzel a magas méltósággal nem kívánt számkivetettségében gyakorlati tevékenységet folytatni. Voltak politikai el­ képzelései; mi is történjék, a Kelet-Nyugat ellentét robbanása során, ha Magyarország a kommunista uralom alól felszabadulna, de sokkal óvatosabb és meggondoltabb volt, semhogy magát és elképzeléseit az emigráció szélmalomharcaiban aprópénzre váltsa. Visszatartotta őt ettől menye is, özvegy Horthy Istvánné, aki a kormányzói párral megosztotta a számkivetést és akit az idős Horthy-házaspár saját édes gyermekeként szeretett: Horthy Istvánné fiatalságában, talpraesettségében és nem utolsósorban nem tudni hol elsajátított politikai bölcsességé­ ben, de minden vonatkozásban támogatója és istápolója volt Estorilban Horthy Miklós­ nak. Igaz, 1954 nyarától kezdve Horthy István özvegye - akit az agg kormányzó félig komo­ lyan, félig tréfásan, de igen találóan az ő "bel­ ügy-, külügy- és pénzügy-miniszterének" ne­ vezett ki - már nem lakott állandó jelleggel Estorilban. A fiatal asszony 1954 tavaszán Lisszabonban egy diplomáciai fogadáson megismerkedett a brit katonai attaséval és ebből a találkozásból még ugyanez év júliu­ sában házasság lett. Mrs. Ilona Bowden (volt Horthy Istvánné) azonban kikötötte férjé­ nek: csak akkor mond neki "igent", ha ő az év egy bizonyos időszakát (tudtunkkal több hó­ napot) a kormányzói párnál, Portugáliában tölthet. Így is történt. Kikkel tartott szorosabb kapcsolatot az ötvenes években Horthy Miklós? A világban szétszóródott magyarok közül �palócföld 93/5 nem kevesen keresték fel őt levélben. Sok lá­ togatója akadt a tengerentúlról is, akiket rangra, társadalmi hovatartozástól függetle­ nül mindig szívesen látott Estorilban. Igazi és tartós kapcsolat azonban leginkább a kato­ nákhoz kötötte. Zákó András vezérőrnagy­ gyal, az MHBK vezetőjével öt éven keresztül tartott a levelezés - sőt a Magyar Harcosok Bajtársi közössége vezetőségének egy kül­ döttsége Portugáliában is tiszteletét tette Horthynál. 1953 májusában Bajorországban létre­ jött egy "Tábornoki Bizottság", amely arra volt hivatva, hogy az Európában élő magyar tábornokok érdekvédelmi és politikai szerve legyen. Sónyi Hugó, Juszthy Emil, Farkas Ferenc szkv. vezérezredesek mellett még egy sor altábornagy és vezérőrnagy is tagja volt e bizottságnak. De közöttük találjuk a nemrég elhúnyt Kollényi Károly szkv. vezérkari alezredest is - és (csodálkozásunkra) Nádas Lajos szkv. vezérkari ezredest is, az 1944. október 15-i drámai események egyik tevőle­ ges szereplőjét: azt a főtisztet, aki Szálasihoz és pártjához igen közel állva -1944 szeptem­ bere óta tudatosan Horthy és Lakatos mi­ niszterelnök "kiugrási" (különbéke) kísérlete ellen dolgozott. (Nádas az emigrációban le­ vélben mély bűnbocsánattal igyekezett Horthynak megmagyarázni 1944-es maga­ tartását.)⃰ 1954. november 3-án a kormányzó né­ metországi bizalmi embere Hennyey Gusztáv - szolgálaton kívüli vezérezredes, a Lakatos kormány külügyminisztere - javaslatára Horthy levélben fordult Konrad Adenauer német szövetségi kancellárhoz. Az alkalmat erre az 1944-es magyar októberi események tizedik évfordulója szolgáltatta, valamint az a tény, hogy az NSZK nemzetközi elismerése és politikai súlya a nyugati világban megerő­ södött. Horthy úgy találta helyesnek, hogy az 1944-es, háborúból való kiválási szándékát illetően magyarázattal tartozik a "mai néme­ teknek". Mrs. Bowden ebben az időszakban távol volt Estoriltól. Így a 86. évében lévő kormányzó a Hennyey Gusztáv által előter­ jesztett "javaslatot" nem tudta megtanács­ kozni "tiszteletbeli külügyminiszterével" és elég helytelenül - Hennyey "nyomására" megírta levelét Adenauer kancellárnak, nem véve figyelembe azt, hogy a bonni politika a leghatározottabban elhatárolta magát a Hit­ ler nevével fémjelzett Harmadik Birodalom­ tól. Így Horthy elég apolitikusan írásba adta, hogy 1944 őszén, amikor fegyverszüneti kül­ döttsége Moszkvában a szovjet kormány és hadsereg képviselőivel tárgyalt, ő, Horthy, elutasította az oroszok ama követelését, mi­ szerint a fegyverszüneti szerződés megköté­ se után a magyar hadsereg támadja hátba a német csapatokat. "Magyarországon soha senki nem gondolt arra, hogy orosz parancs­ ra, szovjet utasításra Németországnak hadat üzenjen. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt: Magyarország ezer éves történelmének *Nem akarunk belemenni a részletekbe, de meg kell jegyeznünk: az ötvenes évek első felé­ ben a katonai emigráció soraiban is ádáz belharc dúlt. Portugáliai számkivetettségében Horthy mindenesetre jó l tette, hogy e torzsalkodásoktól, vetélkedésektől távol tartotta ma­ gát. (a Szerző) 497 �palócföld 93/5 egyetlen pillanatában sem követett el árulást, vagy szegte meg adott szavát..." írta Horthy Bonnba többek között - hadd mondjuk meg, bizony nem egészen a történelmi tényeknek megfelelően. Hiszen az 1944. október 11-én Moszkvában megkötött előzetes fegyverszü­ neti szerződés, Horthy beleegyezésével, elő­ írta a magyarok részére a Wehrmacht meg­ támadását. Adenauer kancellár nyugtázta a levelet udvarisasan semmitmondó szöveggel. Ezekben a hónapokban tért vissza ifj. Horthy Miklós Brazíliából. Lisszabonban is­ merkedett meg leendő - második - feleségé­ vel Mrs. Helena Lindsay-Lewis-al, akivel a frigy után a kormányzói házaspár közelében telepedett le. 1956 augusztusában egy svájci képes új­ ság felrepítette a hírt, hogy Horthy Miklós visszatérni készül a kommunista Magyaror­ szágra. Hazai földön akar meghalni. Egy wuppertali lap is átvette a hírt, hozzáfűzve, hogy ők már arról is értesültek: Horthy a He­ gedűs-kormányhoz fordult visszatelepülése ügyében. A kormányzó azonmód erélyesen cáfolta ezeket a híreket, noha honvágya az évek múltával napról-napra növekedett. A kommunista Magyarországra azonban nem akart visszatérni. 1956. október 23-án kitört Magyarorszá­ gon a forradalom, amely napokon belül sza­ badságharccá vált. A szovjet mintájú és be­ rendezkedésű népköztársaság belső rendje szinte napok alatt kártyavárként omlott össze. Vajon most beteljesülhetett volna Horthy reménye, hogy magánemberként ha­ zatér? 498 Feszült figyelője maradt a magyar októ­ beri-novemberi drámának. Egyszerűen ha­ zugság és rágalom az az 1957-ben, a kádáris­ ta Fehér Könyvekben terjesztett hír, misze­ rint Horthy az "ellenforradalom" alatt "felkí­ nálkozott az imperialistáknak", mondván, hogy ő - 1919-es tapasztalataira támaszkod­ va - majd "rendet csinál" Magyarországon. A 88 éves idős embert a szabadságharc bru­ tális vérbefojtása mélyen lesújtotta. 1956 november 4-től kezdve nem olva­ sott többé újságot, nem hallgatott rádiót. Kö­ zömbössé vált a világpolitika iránt. Valami eltört lelkében. 1957 január végén hirtelen ágynak dőlt. Orvos vizsgálta meg: szervi betegséget nem talált. Egy - a korral járó - "általános fáradt­ ságot" állapított csak meg. Az öregúr állapo­ ta szemmel láthatóan naponta romlott. Mrs. Bowden - aki ezekben a hetekben állandóan vele volt - később így írt: "...nem lépett fel sem tüdőgyulladás, sem szívbaj. Egyszerűen azt lehet csak mondani: élete gyertyája ki­ aludt..." Horthy Miklós 89. életéve betöltése előtt pár hónappal 1957. február 9-én örökre le­ húnyta szemét. (Felesége, Magda asszony két év után követte férjét.) Távol hazájától, a lisszaboni Angol Te­ metőben helyezték - ideiglenes jelleggel nyugalomra vitéz nagybányai Horthy Mik­ lóst, a császári királyi haditengerészet altá­ bornagyát; a "közös hadsereg" hadi flotta utolsó parancsnokát; a szegedi (1919) kor­ mány hadügyminiszterét, a nemzeti hadse­ reg megszervezőjét majd 25 éven keresztül Magyarország kormányzóját. - Ideiglenes jelleggel, mert Horthy Miklós soha nem adta �palócföld 93/5 fel a reményt, hogy ha életében nem is, de ha­ lálában - haló porában - visszatérhessen Magyarországra, a kenderesi kúria mauzole­ umába. Születésének 125. évfordulóján, 36 esz­ tendővel halála után - a világpolitika követ­ kezményeként 1990/91-ben felszabadult Magyarországon - most már beteljesülhetett utolsó óhaja. 1993. szeptember 4-én haló porait, fele­ ségével, Purgly Magdával és 1993. március 28-án Cascaisban, 86 éves korában elhúnyt fiával, ifjabb Horthy Miklóssal együtt he­ lyezték örök nyugalomra Kenderesen a volt Horthy-kúria családi kriptájában. Horthy Miklós eseményekben teli élete és szerepe hazánk 20. századbéli sorsfordulók­ ban gazdag történelmében még részletes fel­ tárásra és megírásra vár. A történésznek nem lesz könnyű dolga, hiszen először is el kell felejteni mindazon előítéleteket és rágalmakkal teli legendákat, amelyek az elmúlt 40 esztendőben Horthy képünket akarva-akaratlanul kialakította. Egykori párttörténészek bizonyos, hogy nem alkalmasak e munka elvégzésére. Ettől füg­ getlenül vizsgálat alá kell vennünk azt a kort is, amely Horthyt körülvette: a szellemi és társadalmi erőket és nem utolsósorban a csonka-Magyarország számára 1920-tól igen beszűkült horizontokat. Vagyis nem le­ het figyelmen kívül hagyni a Trianon-szind­ romát sem és a hírhedt (mert az volt!) 1919es Tanácsköztársaság emlékét sem. M ajd azt, hogy 1933 után Magyarország nem csak a Kis Antant - bár már lankadó - f i ­ gyelmének középpontjában állt ekkor, de ke­ leten Sztálin Oroszországa és Nyugaton Hitler Harmadik Birodalma fókuszában is. Mindezek egyenként és összeséségben - p á ­ rosulva az akkori Nyugat demokratikus po­ litikusainak a Dunamedence problémáival szembeni teljes érdektelenségével - megha­ tározta és beszűkítette Magyarország poli­ tikai, majd katonai mozgásterét. - Nem ön­ ként, lelkesedésből adtunk katonát Hitler keleti hadjáratához, ahogy az sem volt ép­ pen véletlen, hogy az 1942-1944 közötti Magyar Királyság - igenis a konzervatív jellegű, tekintélyuralmi Magyarország -, a horogkereszt árnyékában lévő Európában politikai oázis volt; és a menekültek Eldo­ rádója. A "Horthy-éremnek" természetesen van egy másik oldala is! Az 1918-ban összedőlt Habsburg birodalomból Magyarországra át­ mentett avult tekintélyuralom megtartása és kiépítése; a szociális kérdésekkel szembeni igen csökkentett mértékű érdeklődés; az an­ tidemokratikus magatartás és Horthy Mik­ lós, illetve rezsimjének megnemértése a zsel­ lérség és a munmkásság társadalmi és gazda­ sági felemelkedésének kísérleteire. Horthy Miklós 1944-es esztendőbeli sze­ repe is részletes feldolgozásra és értékelésre szorul. Mindezekre kísérletet tettem a Buda­ pesten 1992-ben a Százszorszép kiadónál megjelentetett "A kormányzó, Horthy Mik­ lós" című könyvecskémben vázlatosan vá­ laszt adni. Magam is tudom, ez nem elég. Annyit azonban mindenképp mondhatunk: 1918 után - és főleg a nemzetünk számára oly sorsdöntő 1920-as esztendő után Horthy Miklós nem "prológja" volt egy új Magyarországnak, hanem a régi ország "epi­ lógja". 499 �palócföld 93/5 Ravasz István Emlékmű -Verecke híres útján″A z esperes-plébános, aki 1945 tava­ szán Dunakilitin a bronztáblát átvette Hugyag községbe a Palócföldre ke­ rült, onnan ment nyugdíjba." 1990. június 30-án a Hadtörténeti Inté­ zet és Múzeum munkatársai a Vereckei-hágóban találtak egy talapzatot, amelyről azt gondolták, a milleniumi emlékoszlopé volt. Nem sokkal ezt követően nyilvánosságra ke­ rült, hogy a Kárpátaljai Magyar Kultúrális Szövetség és a Magyarok Világszövetsége (az Ukrán-kormány tudtával és hozzájárulásá­ val) a Honfoglalás 1100. évfordulójára sze­ retné helyreállítani a korszakos eseményt megörökítő emlékeket a Vereckei-hágóban Melyek is (voltak) ezek? Közel száztíz évvel ezelőtt, a milleniumi ünnepségekbe illeszkedően, 1886. júlis 20-án két helyszínen avattak emléket a magyarok bejövetelének.1 A Latorca völgyének Alsóverecke alatti legszűkebb pontján, Vezérszállásnál, az ún. Napóleon-szikla szoros felőli frontjára erősí­ tettek fel egy emléktáblát az követkző szö­ veggel: (1. kép) Az ezer év emlékére 896. Árpád középcímer 1896. I. Ferencz József Isten áldd meg a hazát 500 2 �palócföld 93/5 Az emléktáblát Erdélyi Sándor Magyar királyi igazságügyminiszter avatta fel, Fan­ kovics Antal volóci görög katolikus plébános magyar, majd ruszin nyelven elmondott be­ szédét követően. A népes és reprezentatív vendégseregben jelen volt Lónyai Sándor, Bereg vármegye főispánja, Jobszty Gyula alispán, dr. Münnich Aurél, a magyar ország­ gyűlés képviselője, gróf Schönborn Ervin, a terület földbirtokosa, Cronenbold Nándor császári és királyi altábornagy a miskolci 15. gyalogdandár és Bohutinszky Emil honvéd ezredes a munkácsi 11. gyalogezred parancs­ noka, valamint Osztrák-Galícia Skole járá­ sának közigazgatási vezetője. Fenn a hágóban a Galíciába átvezető út 841 méter magasságban fekvő legmagasabb pontján Halaktovics Bertalan alsóvereckei görög katolikus esperes kétnyelvű (magyarruszin) beszéde után, ugyancsak Erdélyi Sándor avatott fel egy 4 méter magas gránit határkövet. Szavai utaltak a hagyományos magyar-lengyel barátságra; tudvalévő, hogy Osztrák-Galícia lakosságának többsége ak­ kor még lengyel volt: "Egy lépés és bár ide­ gennek nevezett, mégis barátságos országban vagyunk." Ezen az ünnepségen is ugyanazok a vendégek vettek részt, mint Vezérszállás­ nál. A két esemény egyazon napon, egymást követően zajlott le.4 Az obeliszk négy oldalán négy különböző emléktáblát helyeztek el. Szemben, az útra nézett Kóródy Sándor, a Bereg vármegyei Képes Naptár szerkesztőjének időmértékes verse, egy tümpanonhoz hasonlító díszítés alatti bronztáblán: (2. kép) HONFI E BÉRCORMON SZIVED HEVESEBB DOBOGÁSA JELZI, HOGY ŐSI HONOD DRÁGA HATÁRA EZ ITT. ITT HANGZOTT EGYKOR RIADÓ CSATAKÜRTJE LEHELNEK, NAGY RÁKÓCZINK ITT HULLATA BÚCSU KÖNNYŰT, SZENT KEGYELET TÜZE GYÚL ITT MINDEN CSIPKEBOKORBAN, OLDOZD MEG SARUID SZENT HELY EZ ITT AHOL ÁLLASZ! 1896. KÓRÓDY SÁNDOR5 501 �palócföld 93/5 Balra indulva (az oszlop körül) volt talál­ ható a milleniumra s annak ünnepségeire utaló emlékszöveg: A HONFOGLALÁS EMLÉKÉRE Magyarország ezeréves fennállásának Országos ünneplése alkalmából 1896. évben6 Az útról tekintve, az obeliszk hátsó olda­ lára erősítették azt a táblát, amelyen a készí­ tőknek és a felállítóknak állítottak emléket: Lónyai Sándor főispán, Jobszty Gyula alispán közre­ hatása, Káldy Gyula királyi főmérnök művezetése mellett emelte a vármegye közönsége7 Az úttól, az emlékmű körül, jobbra indul­ va látni lehetett az 1896-ban regnáló uralko­ dó, valamint a magyar királyi miniszterelnök nevét megörökítő táblát: I.Ferencz József királyunk dicsőséges uralkodása és báró Bánffy Dezső miniszter­ elnöksége alatt8 Kárpátalja az 1920. június 4-i trianoni békével Csehszlovákiához került. Az emlék­ táblák szövege az új hatalom szemét szúrta, ezért a gránitoszlop hamarosan csupaszon őrizte az immár csehszlovák-lengyel határt. (Galícia a versaillesi békerendszerrel meg­ 502 alakult Lengyelország részévé vált.) A táblák legnagyobbját, amelyen Kóródy Sándor ver­ se volt, Alsóverecke mintagazdaságának ko­ rábbi vezetője, Rátz János (leveretten és da­ rabokra törve) elrejtette, s 1919-ben Ma­ gyarországba menekítette. Helyrehozottan ezt a Rátz-család császlói (Szatmár várme­ gye) kúriájában állították ki.9 1939. március 14-én Szlovákia kikiáltot­ ta függetlenségét. Másnap Németország elle­ nállás nélkül lerohanta Csehországot és Cseh-Morva Protektorátus néven a biroda­ lomhoz csatolta azt. Eduard Benes köztár­ sasági elnök lemondott, utóda, Emil Hácha nem támasztott akadályt az annexió ellen. A korabeli magyar értelmezés szerint a cseh­ szlovák állam de facto megszűnt létezni. A 15-én Volosin Ágoston kormánya által Ung­ váron kikiáltott ruszin államot (Podkar­ patszka Rusz) egyetlen ország sem ismerte el. 15-én a Honvédség "kéznél lévő" alakulatai (zömmel a VIII. kassai hadtest, hathetes újoncokkal) megindultak Kárpátalja vissza­ foglalására, s különösebb harcok nélkül na­ pok alatt birtokba vették területét. Kisebb összetűzések történtek a Volosin alapította Szics-gárdával, illetve az új szlovák hadse­ reggel (de nem a csehszlovák haderővel). A Vereckei-szorosba a honvédek 18-án értek ki, ahol a lengyel katonákkal összeölelkezve ünnepelték meg a közös határ helyreállítá­ sat.1 0 1939. június 25-én vitéz dr. J ó zse f F e­ renc főherceg (nem azonos az 1919-ben kor­ mányzói szerepkört betöltő, 1944 őszén nyi­ las-szimpatizánssá vált József főherceggel) újjáavatta a helyére Császlóról visszakerült �palócföld 93/5 Kóródy-féle bronztáblát a lengyel-magyar határon álló gránitobeliszken.11 - Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a vezérszál­ lási emléktáblát is visszaállították volna. Az ünnepi eseményen jelen volt Magdolna főhercegnő, dr. Hubay Kálmán, Beregszász polgármestere, aki a főispán távollétében a megyeszékhely közigazgatásának vezetője­ ként Bereg-Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét (sic!) képviselte, az em­ léktáblát 1919-ben megmentő és elmenekítő Rátz János és családja, valamint Lengyelország képviseletében Ljubovski herceg, Lu­ kowsky gróf és Potoczki gróf12 A helyreállított bronztábla anyagának maradékából néhány makett is készült, ame­ lyeket a (sajnos ismeretlen) alkotó az ünnep­ ségen résztvett előkelőségeknek ajándéko­ zott.13 Az esemény apropóját az 1919. június 24-i budapesti ellenforradalomra (a fogal­ mat a Horthy-rendszer maga használta így) emlékező országos ünnepségek adták. Ezen túlmenően az újjáavatás beilleszkedett Kár­ pátalja Magyarországba történő betagolásá­ nak eseménysorozatába: - Június 20-án Beregszászon tartották meg a vármegyei törvényhatóságok ünnepé­ lyes alakuló díszközgyűlését. - Június 20-ától kezdődően az Országgyűlés sorra alkotta a Kárpátaljára (és az 1938-as első bécsi döntéssel visszatért DélFelvidékre) vonatkozó törvényeket, rendele­ teket. - Június 25-én megtörtént az újjáavatás a Vereckei-hágóban. - Június 28-án Horthy kinevezte a Kár­ pátaljai Terület kormányzói biztosává báró Perényi Zsigmondot. - Június 30-án a Kárpátaljáról (és a Fel­ vidékről) behívott képviselők ünnepélyesen bevonultak a Parlamentbe. - Július 06-án Kárpátalján megszűnt a visszacsatoláskor átmenetileg bevezetett ka­ tonai közigazgatás. - Július 07-én Perényi báró átvette a köz­ igazgatás vezetését a katonai közigazgatás (volt) irányítójától, vitéz Novakovszki Béla tábornoktól.14 1944 őszén az addig az Északkeleti-Kár­ pátokban kiépített Árpád-vonalban védeke­ ző 1. magyar hadsereg visszavonult Kárpá­ taljáról. Az V. magyar hadtest 13. gyaloghadosz­ tálya arcvonalszakaszán a Vereckei-hágó térségéből a Latorcza-völgy irányába a 95. szovjet hadtest csak október 17-én, a vissza­ vonulás megkezdése után újította fel táma­ dását. Az 1939-ben visszahelyezett Kóródyféle emléktáblát Bálint Mihály honvéd szá­ zados leszerelte, egy szekéren szénába ágya­ zottan az ország belsejébe hozta, s hogy meg­ óvja a háború viszontagságaitól, hátrahagyta egy plébánián. Ez alkalommal maga az obe­ liszk sem élte túl az új hatalom (1945. június 29-én Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetúniónak) berendezkedését: jelenleg csupán talapzata látható. Eddigi ismereteink alapján a gránitosz­ lop ledöntésére már 1944-1945 folyamán sor került, de egy újabb keletű visszaemléke­ zés szerint az még 1955-ben is állt (a vissza­ emlékező ekkorra datálja ottani kirándulá­ 503 �palócföld 93/5 sát), s csupán a magyarországi forradalom eltiprására induló szovjet csapattestek rom­ bolták le.15 A visszaemlékezéshez mellékelt fényképeken az emléktábláktól már meg­ fosztott obeliszk együtt látható egy "Zakar­ patszkaja Oblaszty” feliratú közigazgatási táblával, amelyet az egykori határsorompó talapzatán helyeztek el. Tudjuk, hogy Kárpá­ talját kezdetben Kárpátontúli Ukrajna Au­ tonóm Köztársaságként olvasztották be a Szovjetúnióba, s csak 1946. január 1-től vált Ukrajna Kárpátontúli Területévé, ami a táb­ lán olvasható orosz nyelvű felirat magyar fordítása. A végleges lerombolás ideje min­ denesetre még tisztázásra szorul. Felmerült annak lehetősége is, hogy az egykori obeliszk talapzata nem azonos az an­ nak tartott rommal. Egy helytörténész állítá­ sa szerint az egyidejűleg helyreállított talap­ zatra építették rá a ma is látható pásztor­ szobrot. 16 A két talapzat közül a valóságosat a helyszínen, régi fényképek birtokában le­ hetne megnyugtatóan kiválasztani, bár megítélésem szerint - éppen a régi fényképek összevetése a jelenlegiekkel a pásztor-szob­ ros változatot valószínűsíti. (A háttérben lát­ ható hegyvonulatok alakja és helyzete nem változhatott.) Ez esetben az 1990-ben talált talapzaton a határsorompó tőkéje állhatott. Ha a Honfoglalás 1100. évfordulójára megtörténik a gránitoszlop helyreállítása, az a rendelkezésre álló adatok (szövegek, fényképek, tervek)17 alapjan már az eredeti hű­ ségben megvalósítható lesz. Három emlék­ táblát, s ha hozzászámoljuk a vezérszállásit, négyet mindenképpen újra kell készíteni. Jó lenne viszont, ha a Kóródy-verset tartalmazó 504 eredeti bronztábla, amely 1944 őszén hátra­ hozatott az ország belsejébe, előkerülne, s immáron másodszor - s remélhetőleg végle­ gesen - visszakerülne az őt megillető helyre. Hiszen az 1990. november 25-i, Beregszász nevét elsöprő többséggel visszaállító helyi népszavazás18 bebizonyította, hogy Kárpá­ talja nem magyar anyanyelvű lakosait a ma­ gyar szó használata nem irritálja, a magyar neveket nemzeteiket összekötő kapocsnak tekintik a közös történelmi múlt alapján. A bronztábla keresése folyik, de e téren a kutató segítség nélkül már nem léphet to­ vább. A Kóródy-féle emléktábla sorsát egé­ szen odáig sikerült nyomon követni, hogy Bálint Mihály százados (özvegyének vissza­ emlékezése szerint) Dunakilitin adta át a he­ lyi római katolikus esperes-plébánosnak 1945. március végén, közvetlenül fogságba esése előtt. A községben és a környező fal­ vakban járva, a plébénosokon kívül idős helybéliekkel is beszéltem. A tábláról azon­ ban sajnos nem tudnak. (Ez az 1945 utáni politikai viszonyok ismeretében érthető.) Deés Ferenc dunakiliti-i esperes tudomása szerint az esperesi kerületben sajnos nincs már az élők sorában olyan plébános, aki 1945-ben aktív szolgálatot teljesített. Van azonban egy lehetőség, egy nyom. Az esperes-plébános, aki 1945 tavaszán (a kutatások jelenlegi állása szerint) Dunaki­ litin a bronztáblát átvette, Hugyag községbe, a Palócföldre került, onnan ment nyugdíjba. Miután a dunakiliti-i templomot és parókiát 1945 óta már tatarozták, s a táblát ennek so­ rán sem találták meg, feltételezhető, hogy az az átköltözés során átkerült Hugyagra, s �palócföld 93/5 esetleg ma is ott található. Pontosabban rej­ tőzik, hiszen az idős plébános nem érte meg a rendszerváltozást, amikoris elővehette volna az addig titokban őrzött bronztáblát. Ennek a változatnak némileg ellentmondó, de ugyancsak a Palócföldhöz kapcsolódó lehe­ tőséget jelent az egykori katonatárs, Hidvé­ gi Lajos tartalékos hadnagy tájékoztatása. Emlékezete szerint ugyanis Bálint Mihály százados Esztergomtól északra esett orosz fogságba, tehát nem vihette el a bronztáblát Dunakilitiig. Levelében azt írja, hogy "...Esz­ tergomnál a Duna tulsó oldalán is vannak fa­ lusi plébániák, melyek ... ma Szlovákiához tartoznak, a folyam menti dél-szlovákiai fa­ lukban keresni kéne, úgy lehet, eredmény­ nyel." A Kóródy-féle tábla sorsa tehát to­ vábbra is bizonytalan.* Jegyzetek 1. Pesti Napló 1896.VII.21. 4.p„ Pester Lloyd 1896.VII.21. 2.p„ Vasárnapi Újság 1896.VIII.02. 513-514.p„ Századok 1896. évfolyam 667.p„ Révai Nagy Lexikona XIX. 156.p., Pallas Lexikon - XVI. 779.p. Megjegyzendő, hogy minden forrás 20-át je­ löli meg az ünnepség dátumául, a Révai Lexi­ kon 21-i adatával szemben. Tekintve, hogy több napilap 21-i számában előző napi ese­ ményként számol be a történtekről, a 20-a el­ fogadható. 2. Az 1. szám alatt felsorolt első négy forrás, valamint Benda Györgyné egy­ kori kárpátaljai lakos kézzel írott feljegyzé­ sei (1144. Budapest, Szentmihályi út 15.) 3. uo.l. Megjegyzendő, hogy a Pesti Napló az ünnepség résztvevőjeként sorolja fel Aurel Münnich Cronenbold k.u.k tábornagyot, ilyen személy viszont Magyarország tiszti czím- és névtárában (Pesti Könyvnyomda, Budapest, 1896) nem szerepel. Van viszont dr. Münnich Aurél magyar országgyűlési képviselő és Cronenbold Nándor k.u.k. altá­ bornagy. Mindkettőjük részvétele az ünnep­ ségen a szerző következtetése. 4. uo.l. 5. uo.l. 6. uo.2. 7. uo.2. 8. uo.2. 9. Magyar Nemzet 1990.VIII.14. 10. Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világáború­ ban (Katolikus Szemle, Róma, 1986) 1719.p. 11. Pesti Napló 1939.VI.27. 12.p„ Tol­ nai Világlapja 1939.VII.5.5.p., Országos Le­ véltár (OL) 1939. K-148., 4199., 6923., 6924.., K-763,d/ dosszié. 12. uo. 11., Magyar Nemzet 1990.VIII.14. 13. Egy makett ma is fellelhető, azt dr. Hubay Kálmán beregszászi polgármester leánya, Selymessy Sándorné (1111. Budapest, Bertalan Lajos út 20.) bo­ csátotta a szerző rendelkezésére. 1 4. BeregUgocsa k.e.k. Vármegyék Hivatalos Lapja) 1939.VI.9. rendkívüli szám, Pesti Napló 1939.VI.27. 6.,12.p., 1939.VII.1. 2.,9.p., 1939.VII.7.5.p. 15. Benda Györgyné elmon­ dása szerint (ld.2.). 1 6 . Baráth József, a Kár­ pátaljai Területi Állami Levéltár (Bereg­ szász) tudományos munkatársa. 17. OL 1896-141, 361-365.csomó, 3645., 4142., 428.6, 5185., 5349., 8472., 8589., 9033., 9387. 18. Magyar Nemzet 1990.XI.27. ⃰ Ezennel tisztelettel kérjük azt, aki tud e tábla 1 9 4 5 utáni sorsáról, jelezze szer­ kesztőségünk, vagy szerzőnk címére. (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1 2 5 0 Budapest Kapisztrán tér 2 -4 . Tel.: 1 5 -6 9 -5 2 2 ) 505 �mérlegen Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XIII. Elég ritka dolog, hogy egy napilap ugyanarról a színházi produkcióról gyors egymásután­ ban két - homlokegyenest ellenkező - bírálatot közöljön. Július közepén ezt tette a Népsza­ badság, midőn Molnár Gál Péter nyomatékosan megdicsérte, kevéssel utóbb Orsós László Jakab ″Folytatásos kritikájában" keményen megrótta Halász Péternek a Merlin Színház­ ban látható " kabaréját". A vitába nem az ″igazságtevés" szándékával kapcsolódom be, sőt be sem kapcsolódom, hiszen ez nem lenne ízléses attól, aki néha-néha ugyancsak színikritiku­ sa a lapnak. De mert Halász A kínai című darabjáról beszámoltam e hasábokon, s mert az említett (angol nyelvű) spektákulum igazán nem érdektelen mű, szívesen adok hírt róla (a könyvek seregszemléje előtt). Ebből úgyis kiderül, melyik pályatársaméhoz áll közelebb a véleményem. /A kutya meg a macska/ Halász Péter jó másfél évtize­ des, és korántsem egyértelmű­ en önkéntes száműzetés után immár három előadással tért vissza a magyar színházművé­ szetbe. Teátrumi kultúránknak kevés nála ismertebb képvise­ lője van a nagyvilágban. Akik amerikai színházi mindenes­ ként könyvelik el őt, azok is tudják-sejtik, hogy magyar színész, rendező, organizátor. Az alternatív színjátszás, szín­ házcsinálás e "guruja" hajdani színésztársának, a Merlint di­ rigáló Jordán Tamásnak a hí­ vására hozta el Budapestre a Love Theatre Piero della 506 Francesca - Cabaret cím produkcióját, magyar nézőkre és angol szót vágyó, de magyar színházba kívánkozó turisták­ ra egyként számítva. A trupp nacionáléját tekintve éppúgy vegyes, ahogy művészi eszménye - vagy "eszménye" is ek­ lektikus. A gyönyörű színpadkép (Ruud van der Akker, JeanMichel Verret és Dominique Lagneaux munkája) rene­ szánsz ihletésű épület-ékszerdobozkákat sorakoztat a já­ téktér két oldalán. "Térdig járnak" a díszletben a színészek, ha a színpad első harmadán mozognak; egymagasságúak nagyjából a palotákkal a középrészen; de fölébük nő, elnye­ li és eltakarja őket a kulisszavilág, ha a hátsó, centrális tér­ ségben van dolguk. Valóban a játék hangsúlyozódik, sőt a gyermekjáték: mint Halásznál oly sokszor, ebben az anak­ ronisztikus tanmesében is szerepel kisgyerek. Ő az első színrelépő, hogy előbb egyik kezével, aztán mindkettővel, majd lábával, lábaival, s végül ötödikként a fejével is rán­ gó-csavargó mozgásokat imitálva - egy monoton "munka­ dal" ritmusára - a felnőtt társadalom kedélytelen, nyomo­ �palócföld 93/5 rító motorizmusát parodizálja. Táncol, hadonászik és re­ meg, mindenét dobálja - egyelőre nevetve, mert még gyer­ mek. A földi ember nagyságát hirdető reneszánsz, a huma­ nizmus művészete a dehumanizált XX. század, a kicsiny ember fájdalmas ámulatára jelenik meg, de persze maga is kicsinyítve. Minden cselekedet, elképzelés, megvalósulás nevetséges vagy mulatságos. A nagy festő és matematikus, Piero della Francesca kiváltképp esetlenül botladozik végig a saját sorsán. A kopasz Halász hosszú parókája eleve csálén áll: a reneszánsz nem egyéb, mint a tar emberiség föl­ hajazkodása. De kilóg a... - kilóg a kobak. Ennyiben kabaré a művészéletrajz kilenc szereplős színrevitele. A koncepcióban, a világszemlélet érdes re­ ménytelenségében és víg pokoliságában követjük és meg­ tapsoljuk Halászt, Halászékat. "Darab" azonban nincs, a hangulat elpang a nagy semmibe, a jelenetképek egyre ki­ dolgozatlanabbak, a bájos sutaság a nehézkes erőlködésnek és az unalmas ismétlésnek adja át helyét. Halász, aki egy ideig karmesterként vigyázza az előadást, egyszer csak le­ rakja láthatatlan pálcáját, hagyja romba dőlni az egészet (és sajna úgy tesz, mintha a rombadőlés, a megcsinálatlanság, a művészi negyedkészség teljes része, lényege lenne az összeomlott és ″megcsinálhatatlan" univerzumnak/. Ügyes - túlhajtott - színészi magánszámok váltakoznak siralmas téblábolással. A szöveg nem nyújthat vigaszt, mert szük­ ségképp a legprimitívebb, árnyalatlan angol nyelven fogal­ mazódott, hogy a nyelvekben járatlan magyar, vagy bárki más emberfia érthesse. Leginkább a képzőművészeti áthal­ lások, azaz átlátások: a jelmezsugallatok, a színvilág, egyegy koreografált mozgássor (szeretkezés) villanyoz föl. Halász puszta ittlétével megpezsdítette a túlságosan is szabályszerű magyar színházművészetet. Hidat vert az "előrenyomuló zsebszínházak", a jelenleg erőteljes amatőr mozgalom félprofi pillérje és a hivatásos színházművészet közé a maga köztes létével, sokszínű, soknemzetiségű tár­ sulatával. Nagy kár, hogy az Önbizalom és a Cabaret a szin­ tén vázlatos (bár megkapó) A kínai nál is kiérleletlenebb. A rendező-főszereplő, gon­ dolatköre "nagy" metaforája­ ként összeereszt egy kutyát és egy macskát. Azaz össze sem ereszti őket, mert a kutya pó­ rázról vicsorog (egyébként jámbor jószágnak tűnik), a macskát is ölelő karok ragad­ ják vissza, ha közelegne a vész. A két derék állat vonítása, mi­ ákolása percekkel a nagyjele­ net előtt behallatszik a terem­ be. Van időnk élvezni a kon­ certet, mert irdatlan hosszan folyik a színpad sötétjében az átdíszletezés, a készülődés a darabzáráshoz. Semmi olajo­ zottság, semmi elegancia - és ezt nem vagyunk hajlandók mondanivalónak elfogadni. E feszengtető kényszerszünet­ ben már azt is elfeledjük, mi­ lyen szép volt, amikor a szín­ padról fölsziromló óriási leplet magunk röptettük fejünk fö­ lött, e textíliával besátorozva az egész nézőteret - aztán szép közösen vissza is adogattuk a "kendőt", amíg az újra jelmez, mellékes tárgy lett. Mi meg ül­ dögéltünk tovább a reneszánsz kabarévilágban - leplezetle­ nül. 507 �palócföld 93/5 /A színjátékos életei/ Őze Lajos nevezte és becsülte ön­ magát színjátékosnak. Ez a szóalak többet jelentett szá­ mára, mint a színész, a színmű­ vész. A korán elhunyt színjáté­ kos monográfusa, Valachi An­ na azzal nyert csatát, hogy ép­ pen e kifejezés szemszögéből tekintett a megélt életre, az el­ játszott életekre. A dokumen­ tálás, és nem az ítélkezés szán­ déka vezette elsősorban - így tudta elkerülni a színészpálya­ képek ismeretes buktatóit. Az legföljebb bocsánatos bűn, hogy az emlékező kollé­ gák, a családtagok néha ott is túlbecsülik Őzét, ahol nem kel­ lene. Például talán mégsem volt a kriminalisztikai tudo­ mányok professzora, bár érde­ kelte a bűnözők viselkedésmechanizmusa. A nyilvános­ ság előtt élő és alkotó művész­ személyiség portréjához még az ilyen túlzások is hozzátar­ toznak: jellemeznek és emlé­ keztetnek. Úgy vélem, nagy nyeresége a Hunga-Print Nyomda és Ki­ adó újdonságának, hogy szer­ zője elsőrangú József Attilakutató. Nem mintha Őze ihle­ tett József Attila-tolmácsoló lett volna, hiszen idegenkedett a versmondástól. E téren alá­ 508 becsülte képességeit, és inkább csak kivételes pillanatok­ ban ragadta el közönségét, főleg egy Ady-költeménnyel. (A Latinovits Zoltántól kapott "legnagyobb, legcsodálatosabb jutalom", az egyforintos történetét különben sokan sokfé­ leképp mesélik, még Őze is több változatot legendásított.) Valachi Anna József Attila-vizsgálódásai főként pszicho­ lógiai - és filozófiai - közelítésűek, és a lélektani iskolá­ zottság Őze ifjúkori dadogásának átértésében, a gyógyulás elbeszélésében, az egész pályát kísérő heroizmus és maxi­ malizmus láttatásában segítette a könyv íróját. Az irodal­ mi, irodalomtörténeti otthonosság formálja fátyolosan közvetetté, izzóan tárgyilagossá a szöveget. Valachi Anna nem csekélyebb ítélőerőről tesz tanúbi­ zonyságot, mint ami gyöngébb, esendőbb pillanataiban is jellemezte a szigorú Őzét. Amennyire magam ismerhettem - a Nemzeti Színházból és Gyuláról - e nagyszerű színjáté­ kost: pontosan tudta ő, hányadán áll alkoholizmusával, ma­ gánosságával, érzelmeinek szeszélyeivel, meg a súlyos, fél­ elemtes betegséggel (melyben az volt a legriasztóbb, hogy leparancsolja őt a színpadról). Tudta, de minderről csak önmagával kívánt elszámolni. Egy kissé a rejtőzködés tar­ totta életben; s persze a munka, a játék, a színpad, a film. A róla szóló könyv is tudja és tudatja, mit tudott Őze Lajos. Tudott például - a rengeteg érdekes mozaik között ez a legemlékezetesebb, bár nem szakmai elem -, tudott életet menteni. A szó szoros értelmében is, nem egyszer. Őze Lajos életmentő színjátékos volt. Átmentette a maga nehéz, időről időre elrontott, betegségtől sanyargatott léte­ zését a szent színpad küzdelmeibe. Játszott, ameddig játsz­ hatott. S hányszor, hányszor megmentette a hatvanas, het­ venes, nyolcvanas években a mi életünket is, nézőkét! amikor magunk, alakításaiba feledkezett publikum, talán nem is sejtettük, hogy lelkünket megmenteni ez az utolsó előtti, vagy az utolsó pillanat. Erről is tanúságot tesz Valachi Anna könyve, Azínjá­ s tékos életei. �palócföld 93/5 /A parasztíró méltósága/ Augusztus 27-én még csak a hatvanharmadik születésnap-ját ünnepelte volna Galgóczi Erzsébet - de mert négy esztendeje halott, a közelmúltban emlékkönyvvel tisztelgett személye és életműve előtt a Széphalom Könyvműhely. Az érzelmi elemeket sem nélkü­ löző, szakszerű és olvasmányos dokumentáló válogatások mestere, Vasy Géza szerkesztette a kötetet, Galgóczi Ká­ rolyné - az egyik sógornő - közreműködésével. Némely esetlegességektől és egy-két szeplősítő sajtóhibától elte­ kintve ez a munka a hasonló vállalkozások legjavához tar­ tozik. Szerény képanyag is kiegészíti, amelynek érdekessé­ gét és újszerűségét főleg a gyermek- és ifjúkori felvételek, valamint az írónő otthonainak enteriőrjei adják. Galgóczi Erzsébet itt közölt saját írásai közül az utolsó tollvonások, egy nyílt levél sorai a legbeszédesebbek (Győrffy Miklóshoz intézte őket, természetesen köz- és er­ kölcsi ügyben). Gondosan válogatott kritikai és portretizá­ ló szemelvények veszik körül Bertha Bulcsu remek interjú­ ját. Találunk bibliográfiai és életrajzi függeléket. Az irodalomtörténész, és talán a szakmán kívüli érdek­ lődő is a levelekben leli a legtöbb tanulságot. Szabó Páléban - 1953-as datálással -, amint kétségbevonhatatlan jóhisze­ műséggel és kikezdhetetlen morális komolysággal ajánlja Galgóczinak: "élje vérévé a szocializmust", úgy léphet előre a saját útján. A "Kedves Hugom!"-mal beköszönő Veres Péter atyai intelmeiben, s ahogy a "nőírót" íróvá avatja. Szabó Magda testvéri levélbravúrjaiban, melyek "Te átok, Te vitriol, Te tömény iszonyat" megszólítással is élnek, és azt jósolják "Galgócz örökös urának": "Erzsi, én komolyan hiszem, hogy Téged egyszer valaki agyonver... Én az ószö­ vetségben ismertem csak ilyen elszánt és a jó ügyért lángot fúvó egyéneket, amilyen te vagy; a legkonkrétabb rokonod, igen nemes próféta, a legkínosabb dolgokat közli állandó­ an: Ézsaiás." A bibliai párhuzam mintegy kivonja Galgóczit a kötet­ ben is sejlő vita: a parasztíró vagy nem parasztiró? kérdés érvénye alól. Csák Gyula utal például arra, hogy maga Gal­ góczi is ki-kifakadt "a paraszt­ ság képviselője" minősítés vélt kicsinyítő volta, a kvázi- vagy posztnépi szerep ellen. Ám majdhogynem ugyanazon az oldalon Tamás Istvántól vi­ szont ez olvasható; a legna­ gyobb dicséretként: "Galgóczi Erzsébet úgy írt, ahogyan a pa­ rasztember kapál. A parasztember, a parasztasszony, s nem a hétvégi kedvét töltő telektu­ lajdonos - talán csak abban különbözött tőlük, hogy az ő sorai lassabban mentek. Felül­ bírálta a leírtakat, törölt, javí­ tott, újrakezdte, összetépte, ki­ simította és elégedetlen volt..." Milyennek látjuk ma a Fiú a kastélyból, a Bizonyíték nincs, a Közös bűn, a Magyar karrier íróját? Igenis paraszt­ írónak - aki művészértelmisé­ giként is a komoly és méltósá­ gos gondolkodásmódok egyi­ két őrizte: a természetközelit, a józant, a szegénypártit, az igazságtevőt. Parasztírónak látjuk: örökkön prófétáló és örökkön elégedetlen parasztí­ rónak, aki az utolsó félszázad magyar realistái között a maga kőnél keményebb lényével a ki­ válóak egyike volt. 509 �palócföld 93/5 /A megálmodott valóság/ - Kétezerhatszázharmincki­ lences számú Gárdonyi Géza úttörőcsapat, vigyázz! Középre nézz! Zászlónak tisztelegj! Általános iskolás korom­ ban tucatszor tucatnyi alka­ lommal hallottam ezt a ve­ zényszót, álltam sután, tisztel­ gés nélkül, mivelhogy - ritka kivételként - nem voltam úttö­ rő. Ezt nem kérkedésből mon­ dom, éppenséggel nem, hiszen az úttörőélet nyári, táborozós, sátorverő szakasza nagyonis vonzott volna. Egyáltalán: csak azért bukkant föl az emlékeze­ tem mélyéből e diákosan kato­ nás parancs, mert Hász Erzsé­ bet Aranymise című regényé­ ben szinte szó szerint rátalál­ tam: "-1205-ös úttörőcsapat, vigyázz! Tiszte-legj!" Talán a szubjektív motí­ vum, a nosztalgia nélküli hirte­ len visszamerengés tette, hogy ebben a pillanatban (már a könyv kétharmada táján) ér­ tettem meg és fogadtam el azt a múltábrázolást, amelyet az első kötetes (és az én negyve­ nes nemzedékemnél jócskán fiatalabb) írónő az emlékezés­ folyamon végigvisz. Mintha tüllfüggöny mögött látná vala­ ki az eltűnt időt, mely kétség­ 510 telenül az ő életének ideje volt, amelyet vállal, őriz és szeret is - de amely mégiscsak rajta kívüli, távoli közeg, kritikát, néha eltaszítást kívánó. Ez a világ hemzseg a sztereotípiák­ tól, a formuláktól - amilyen az úttörő-vezényszó is -, kitöl­ tik a családi és társadalmi élet állandósult fordulatai, ame­ lyek a mondatfűzéstől a gesztusokig mindent áthatnak; amelyek egyszerre idegesítőek és vonzóak, személyesek és vadidegenek. Hász Erzsébet - aki tudtommal a harmadik-negyedik diplomájának a megszerzésénél tart, és a művészetek közül sem az irodalom az első, melyben otthonosnak mutatkozik - a hályogkovács biztonságával írta meg ezt a nagyon egy­ szerinek, ismételhetetlennek tetsző, zárt regényt, a megál­ modott, visszaálmodott valóság könyvét. A "széthulló" csa­ lád, a finoman különös - vagy csak meghitt - nevekkel ille­ tett szereplőkor hűvös okosságú, mégis perzselő szövegben, naplószerűen szabad, de erősen konstruált tizenkét tételes műben lép elénk. A címbeli aranymise ragyogó metaforikus erővel sűríti a teljesség, az áhitat, a magaslatra érkezés szakrális - és ugyanakkor földi, evilági - ideáját, azt a képzetet, amely a mesélő gyermeki, és bujtatott felnőtt énjét is delejezi. Az olvasó számára észrevétlenül válik személyes üggyé, hogy a nagybácsi megtarthatja-e aranymiséjét; s ha igen, ha nem, milyen hatással lesz az a laza famíliára, s a naivan bölcs történetmondóra. Nem véletlenül áll a mű homlokán az Édesanyámnak ajánlás. Főleg a nőalakok rajza emlékezetes, pedig néha el­ eltűnnek a sok férfifigura között, a társadalom "erőseb­ bik", "uralkodó" felében. Tömörségében is gyönyörű példá­ ul, ahogy három nemzedék egymást táplálja, élteti, jelké­ pesen és valóságosan is; az édesanya készít reggelit az isko­ lás lánynak, a lány az Ómamának, aki viszont a délután ha­ zarobogó gyereknek tálalja az ételt. E pár szóba csak a mindenki számára ismerős családi kisvilág férhet bele. A Szépirodalmi Kiadó újdonsága erről az ösvénykéről rátalál a félmúlt univerzumára, arra a meg­ �palócföld 93/5 lehetősen sötét korszakra, amelyben mégis élt az arany képzete, s amelyben legalább a várakozás - szentség volt. /Európa híres kertje/ E három szépen csengő, metafo­ rikus szó a történelmi Magyarország szinonimájaként ke­ rült annak a tanulmánykötetnek a címébe, amely az előszó­ ban "legfiatalabbnak" mondott tudomány, a történeti öko­ lógia tárgyköréből ölel föl tizenkét, lazán összefüggő írást. A szerkesztő, R. Várkonyi Ágnes és Kósa László Sz. Jónás Ilonával és Komoróczy Gézával együtt kezdeményezték pár esztendeje, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­ csészettudományi Karán azt a szemináriumsorozatot nem is egyet -, amely/ek/nek híradása, summázata a könyv. Az Európa híres kertje az Orpheusz Kiadó jóvoltából látott napvilágot. Olyan műhely tette tehát közzé, amely szinte kizárólag a költészetnek ad otthont. Bármilyen meg­ fontolás játszott is közre, bölcs dolog, hogy e munka publi­ kálására vállalkoztak. Hogy magam is egy metaforával él­ jek: akit foglalkoztat az ökológia, vagyis a környezettan, aki védelmezője, kertésze az épített és a naturális emberi környzetnek, az a második ezredvégen maga is költő. Tud­ niillik éppoly küzdelmes, emelkedett, sokszor magányos, de a közösségért való önkifejezés, cselekvés az övé, mint a poétáé. Sokszor hasonlóképp reménytelen is - mert (ahogy egy szkeptikus, bár "zöld" barátomtól hallottam nemrég) a lírára már, a környezetvédelemre még nem figyel eléggé a napi kenyérharcba fáradt vagy illúziókba bambult ún. mo­ dern ember. Nem lenne ildomos, ha irodalomtörténészként a kör­ nyezeti régészetet, a középkorkutatást érintő, vagy a XVIII. századi erdőgazdálkodással kapcsolatos tanul­ mányra, a Selmecbányai Erdészeti Akadémia tevékenysé­ gére vagy az etnogeobotanika segédtudomány voltára tér­ nék ki. E témák, címek is sejtethetik a könyv szellemi-idő­ beli tágasságát - nem sejtetik viszont, hogy szinte kivétel nélkül szép stílusban, közérthetően fogalmazott írásokkal találkozunk. Olyanokkal, amelyekben a toll is híven ápolta, védte a magyar szaknyelvi szö­ vegkörnyezetetet. Szívemhez S. Lauter Éva Főúri kertek és reprezentáció a XVI I . százaban című esz­ mefuttatása, és kiváltképp Kó­ sa László Fürdőkultúra és természetszemlélet kapcsola­ ta a felvilágosodástól a XX. század elejéig című összefog­ lalása áll a legközeleb. Ezeknek gazdag irodalmi vetülete a ke­ vésbé járatosak számára is is­ mert lehet. Hiszen például Kósa László tanulmányánál maradva - Arany János rend­ szeres fürdőkúrái nélkül elkép­ zelhetetlen a pályarajz, Mik­ száth Kálmán is a jó gyógyvi­ zek mellé ruccant őszönte, megropogtatni palóc csigolyáit (s "innen a szomszédból" hozta többek között a Két választás Magyarországon egyik remek nagyepizódját, amiként Bródy Sándor is fürdők tájáról pe­ zsegtette föl A nap lovagja történetét, melyben egy fiatal író és titán élete buzog, míg csak el nem tömi halálosan az erkölcstelenség, a karriervágy, a vakvéletlen). Bármily szívesen siklatnám is át e rövid szemlét a magam vizeire, azért persze az Európa híres kertje című kötet az ma­ 511 �palócföld 93/5 rad, ami: értékes elméleti, szakmai hozzájárulás a törté­ neti ökológia fiatal tudo­ mányszakjához. /A Falanszter és az Úr kö­ zö tt/ Sic transit gloria mundi tartja a Pliniustól eredeztetett latin bölcsesség. Bizony, nem­ csak a világ dicsősége múlik el, de - úgy tűnik - a Szép új vi­ lágé is. A Brave New World, Huxley 1932-ben megjelent utópiája, vagy épp ellenutópiá­ ja egy évtizeden át volt irodal­ mi világszenzáció, aztán Geor­ ge Orwell groteszk vízióregé­ nyei elhomályosították hírne­ vét, még később pedig a scien­ ce fiction depolitizáltabb vál­ tozatai, Asimov vagy Bradbury művei törtek az élre a népsze­ rűségi listákon. Az író, Aldous Leonard Huxley kilencvenkilenc esz­ tendeje (1894. július 26-án) született, az Oroszlán jegyé­ ben. A brit oroszlánéban. Ezt a kilencvenkilencet száznak mondta egy ismerősöm - de bár csak jövőre aktuális a cen­ tenárium, mégis elővettem a jó öreg Huxley-t. Amikor a jó öreg Huxley még fiatal volt, az angol szel­ lemi felső tízezer tagjának szá­ 512 mított. Nyüzsögtek a családban az írók, természettudósok, professzorok. Az ifjú literátor sokféle publicisztikai mű­ fajjal, nagy utazásokkal kényeztette és edzette magát. A mélyen mutató- és középső ujja közé csippentett cigarettá­ ból fújta az arisztokratikus füstöt, és kerek pápaszeme mö­ gül firtatta a mindig némi fölénnyel kezelt valóságot. Bár okossága, szkepszise, filozofáló hajlandósága főleg esszé­ iben csillámlott (abban a műfajban, melyben leginkább volt bátorsága tétovának lenni), hírnevét mégis a Szép új világ­ nak köszönheti. Ez a könyv már a szereplők nevével, Polly Trotsky, Le­ nina Crowne, Bernard Marx, Darwin Bonaparte, és persze a Vadember fölléptetésével elbeszéli önmaga szatírikus, swifti lényegét, társadalom- és világbírálatát. Szinnai Tiva­ dar 1934-es magyar fordítása nyomán kiterjedt hazai kommentár-irodalma is támadt a műnek. A Huxley-jelen­ ségről Hamvas Bélától Németh Andorig sokan írtak. Madách Imre országában nem is volt túl nehéz észre­ venni, hogy az ideológiai diktatúrának, a technika rému­ ralmának, az úgynevezett "szurrogátumok" magnetizmu­ sának engedelmeskedő elképzelt társadalom Az ember tra­ gédiája tizenkettedik színe, a Falanszter után következ­ hetne, mint "XII/a". Arra ritkábban esett hangsúly, hogy szemlélhetnénk e reális fantazmagóriát "visszafelé" is: a ti­ zenharmadik szín, az Úr felől. (Huxley egyébként élete ké­ sőbbi évtizedeiben, már Amerikába távozván, a gyógysze­ rek keltette aktív kábultság tanulmányozásában, a miszti­ kum, a keleti filozófiák remélt éleslátásban kereste az űrt, a lélek benti végtelenjét.) Szerb Antal, fenntartásait is finoman kiteregetve, vi­ lágirodalomtörténetében a modern angol próza legnagyobb mesterének nevezte az írót, aki úgymond "magas rendű igénytelenségével" hat az olvasóra. Azzal, hogy már nincs is mondandója a világ (értsd: a szép új világot melengető vi­ lág...) számára. Szerb hozzáteszi: az író alteregóhősei körül "fölvonul a kor egész szellemi állatkertje". Ez a láttató kife­ jezés valószínűleg Németh László évtizeddel korábbi, s �palócföld 93/5 még a Point Counter Point (ma használatos címén: a Pont és ellenpont) kötetre vonatkozó észleletéből szivárgott át. Ő tartotta "furcsa állatkert-igazgatónak", a kor minden vi­ lágnézetét a megértés ketrecébe összeterelőnek - s így vé­ gülis meggyőződés nélkülinek - az allegorizálás e virtuózát. Frissen újraolvasva a Szép új világot: nem kelti jelen­ tékeny könyv benyomását. Szellemesebb, mint amilyen mély. Némi elfogultságunk azt mondatja: Huxley "évfo­ lyamtársa", az éppen mostanában kilencvenkilenc éves (1894. október 18-án született) Déry Tibor maradandób­ bat alkotott (persze a fasizmus és a kommunizmus újabb évtizedeinek tapasztalataival a háta mögött) a G.A . úr X- ben című utópia lapjain. De azért ne feledjük el a nagy vi­ lágrendszer-váltás morajában sem a változatlanul időszerű Aldous Leonard Huxley nevét: tizenöt évvel 1917 után, egy esztendővel 1933 előtt híres regényének főszereplője, a dé­ monikus Világigazgató ellen próbálta izgatni a szerinte igazgathatatlan, igazíthatat­ lan, nevetséges világot. Szabados Árpád : Térdelő (litográfia) 513 �palócföld 93/5 Szikra János Műzlike Aszályos év volt. Az állami hizlaldákban szélütötten ődöngtek az anyakocák, s az orrfacsa­ ró bűzben részegen döngtek a zöld döglegyek. Műzlike, miután kikanalazta csütörtöki műzlijét a műanyagpohárból, primadonnásan a tükör elé libbent. Félfordulattal rápislantott dússá-érlelt tomporára, s kajánul elvigyorodott. Virágka elsápad az irigységtől - gondolta -, ha összehasonlítja görögdinnye-valagát az én villanykörte-popócskámmal. Ráérősen bugyit húzott - itt volt az idő! -, fölé fehér férfiinget, begombolatlanul, hogy lát­ ni engedje két fiús kis halmocskáját, s várta a pásztoróra kolompkoppanását. A kolomp (ko­ lomp híján) csengőszóval fölvisított. Műzlike az ajtó mögé surrant, meglapulva lassan tizen­ ötig számolt, majd sejtelmes somolygással arasznyira nyitotta az ajtót. A Ló bedugta bal po­ fáját. Műzlike tágított a résen, bebocsátotta a patákat is, s hűvös kígyó-nyelvét vadul a Ló po­ fájába lökte. Nyár volt, forrongott a lét. A paripa a padlóra roskadt. - Izzadok! - Fürödj meg - nyújtotta a törülközőt Műzlike. - Bemehetek a fürdőszobába? - Ne! Csak azt ne! - horkant föl a Ló. - Uram, kérése parancs - szontyolkodott Műzlike. - Bejöhetett volna... - mormogta a Ló a kádban, míg nemes szerveit szakszerűen, s kissé kapkodva, portalanította. S szemében a vécécsésze ürüléknyomainak emlékével, kivágtatott Műzlikéhez. A tompor már az ágyon hevert. Csillogott a rézálkotmány, a matrac lomha cetként hány­ torgott a várakozás (s a tompor) nedvérlelő súlya alatt. 514 �palócföld 93/5 - Inkább a földön, jó? - javallotta a patás, s szarva a paraván fölé emelkedett. Olajozottan indult be a húsüzem. Hatalmas szalámik csúszkáltak a futószalagon, testes szalonnák vonaglottak a hentesbárdok alatt. A lapockákat kicsontozták, az agyvelőt szaksze­ rűen kiemelték, a májashurka rezzenetlen nyújtózott a lélegző bélben. - Ugye, vigyázol-rám!... - rebegte Műzlike a húsvéti sonkák közül. - Mire gondol? Megszakítsam? Hát persze! - s a derék csődör igyekezett hosszúra nyújtani az iramot. Már csak a belsőségek voltak hátra, a vese és a tüdő után a szív is megcsobbant az abalében. - Hogy akarod? - tudakozódott bennfentes udvariassággal a Ló. - Gyere hátulról! Gyere, gyere, gyere! - sikkantotta sürgetően Műzlike, s a szőnyegpadlón villámgyorsan hasra vágta magát. A Ló engedelmeskedett - a vevő érdeke mindenekelőtt! Műzlike az égnek meresztette alfelét. Amaz beledöfött. A szomszéd kislány keze között, túl a falon, kidurrant a léggömb. A lopott konyak kivirágzott testében, s a Ló ágyéka elsírta magát. Most várni kell - rügyet hajt a türelem. - Bepisiltél? - szemétkedett Műzlike. Hm. A megszakítás átka... Csak a fallosz kelletik, a mag már büdös. A paraván mögött a szamár iázott, jámboran legelte az ablakpárkány gipszbogáncsait, és jobb mellső lábával diszkréten dobolta a Török indulót. Hiába, a bécsi klasszikusok... A Ló ki­ húzta a letört karót. Műzlike fölállt. Zuhanyrózsaként spriccelt szájából a harminckettő. Ismét töltött a megfújt konyakból, majd, az istállói fajzat fölé kerekedve, rángatni kezdte a kan vesszejét. - Nem fáj? - cirmolta közbe. - Még nem... - nyögte a lódító. De Műzlike nem vitte végbe, pedig egy kíváncsi, gyönge pillanatában ajkával is már-már ráhajolt. Mégse tudta elszánni magát. Egy töpörtyű kidurrant a forró zsírban, s fölstartolva a plafonra ragadt. - Az úri és a proli kurvák a nemesebb műveletekre alkalmatlanok - suhant át Ló úr elmé­ jén az ódon fölismerés. - Talán a kettő között...? Talán szedret kellett volna legeltetni Műzli­ kével? De hiszen ez egy húsevő vegetariánus! Mindegy, majd megkapja a fület és a csülköket, ha fölmondja kívülről az esti mesét. - Különben is, terhes vagyok - nyaffintotta el magát most Műzlike. - Persze, tőled... - s szemrehányó fintorral a tükör elé lépett. Lekicsinylőn megcsodálta hájtól kerek gömbhasát, míg négy combján és széthasított ágyékán spermacsermely töprengett a föld felé, a gravitáció törvénye szerint. - Ne menj még! Sütök neked karfiolt! S szeretném, ha egyszer neked főzhet­ nék egész vasárnap! A Ló erre már nem bólinthatott. Pofájában régi szénák íze zizgett s egy temetői nyáré, mi­ kor kancájával együtt legelt a nemzeti nagyságok kriptái közt egy délután. Régi-régi istálló­ 515 �palócföld 93/5 szagok siettették menekvését. Fölkapkodta zabláját, trikóját és farmerét. Fehér nyergét ha­ nyagul átvetette a hátán. Az alomillat elragadta, bár szerette a rántott karfiolt. Ismét izzadt. Kifelé sem volt könnyebb. Műzlike ráakaszkodott. - Mi vagyok én? Ruhafogas? Még két hónapig járt Műzlikéhez. Testben - félig, lélekben kielégítetlenül. Akkor meg mi­ nek? Három marék karfiolért a böllérkés alá? Műzlike a földig érő tükör előtt szemlélgeti-bájlálgatja azóta is magát. De megtörténhet, hogy egyszer tükörképe maga mellé rántja végleg a valódi Müzlikét. Ha van valódi Műzlike. S akkortól már ketten néznek kifelé. De ki lesz, aki őket nézi? Netán két új Műzlike? Úristen, egyből négy lett! Elfogyasztja pénteki műzlijét, majd szombat, vasárnap (ünnepi műzli, egésznapos főzés után, karfiollal!), hétfő, kedd s a többi műzlis nap következik. S megnyugodhat: ily Ló-féle ma­ ratoni kefélésben nem lesz soha többé része, se hanyatt, se hasmánt. Kefélgetheti emlékei naf­ talinos lósörényét ezután. A szamár is régen elszállt a holdsütötte ablakon át egy ukrán mu­ zsik zsupfedeles nagyujjára. Iá! Miá! Áiá! Aludj szépen, Műzlike! Csak az abalé hortyog ren­ dületlenül a primadonna paravánfala mögött. ...Öt év múlva babakocsit kapott egy csecsen nőtől, aki váratlanul teherbe ejtette Műzlikét. Tompora megszélesedett, lába dongásabbá vált, haja kibarnult, akár a hulló gesztenye, s elfe­ lejtett álmaiban egyre ritkább vendég már a Ló. Egyedüli vigasza Virágka, akit végleg körül­ folyt a háj, s egy kiégett villanykörtét sem adna érte senki már. Az állami disznóólak kiürültek, a privatizált döglegyek idegen városok kukáiban zümmi­ kélnek, s a légkörtannal foglalkozó tudós elmék szerint eső ezután sem várható. A Ló pedig to­ vább poroszkál, ahogyan korábban: cél és hívogató istállók nélkül, ígérettelen. S ha vágtába fogna is néha, tudja: nem habostorta, sem nem lóverseny az - Ezért inkább egymagában lege­ lészget. 516 �é lő m ú lt Tóth László Arcképek - Kassáról A dalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1948 között A (cseh)szlovákiai magyarság kis híján hét és f é l évtizedes, megpróbáltatásokkal teli útján nincs még egy útszakasz, mely az emberi és közösségi élet olyan, mérhetetlen szenvedé­ seket és megaláztatásokat hozó stációin vezetett volna végig, mint az 1945-1948 közötti. A szóban fo rg ó kis töredéknép ennek a négy esztendőnek a sokkját, traumáját, következ­ ményeit azóta sem tudta teljes egészében kiheverni, s az ön szemléletében, a világhoz való vi­ szonyulásában, illetve a társadalmi-szellemi életében mutatkozó nem egy kóros elváltozás­ nak ezekben az esztendőkben kereshetjük a gyökereit. Ugyanekkor mindmáig keveset tudunk erről az időszakról, még akkor is, ha a történet- és művelődéstörténet-írás figyelme az utób­ bi, mintegy másfél évtizedben, különösen azonban három-négy esztendeje fokozott intenzi­ tással ford u lt a csehszlovákiai magyarság történetének e fejezete felé. S bár ennek követ­ keztében lassan-lassan kezd szertefoszlani a ″hallgatás éveinek" az ezen időszakot körbe­ lengő legendája, mítosza is, hogy mást ne mondjak, a csehszlovákiai magyarság szóban fo r ­ gó esztendeinek művelődéstörténeti vonatkozásait összefoglaló, monografikus igényű f e l ­ dolgozás mindmáig nem készült még el. Következésképpen még mindig események százaitezreit, s arcok tucatjait fedi homály, jóllehet mindegyiküknek nagy szerepük volt a csehszlo vákiai magyarságra zuhogó ütések infernális következményeinek enyhítésében, illetve mind­ egyikük más-más oldalról világít rá erre az etnocídiummal felérő sorscsapásra. Keller Imre "...biztos halálra vagyok ítélve" Keller Imre (1876-1952) nem tartozik az első Csehszlovák Köztársaság magyar iro­ dalmának élvonalába. Más kérdés, hogy - főként a második vi­ lágháború utáni - csehszlovákiai magyar iro­ dalomtörténeti összefoglalók különösképpen mostohán bánnak vele, s ha szólnak is róla, rendre csak felsorolásokban említik nevét, 517 �palócföld 93/5 netán két-három felületes - és csupán "osz­ tályszempontból'' odavetett, vagy netán Fábry Zoltántól kölcsönzött földbe döngölő - szóval intézik el. S jóllehet, a középszer ha­ tárán - főleg szépíróként - talán valóban nem sikerült túllépnie, ennél azonban mégis többet érdemelne. Irodalmi esszéi, dramaturgiai elemzései és színibírálatai - bár olykor nem különöseb­ ben eredetiek, mégis sokoldalúan művelt és igen felkészült, szigorú esztétikai értékszem­ pontok alapján ítélkező, szűkebb közösségé­ ről és annak társadalmi gondjairól is felelő­ sen gondolkodó, mélységesen humanista pol­ gáríróról vallanak. Telitalálat volt Kemény [ G.] Gábor részéről, amikor Így tűnt el egy gondolat című híres irodalomtörténeti váz­ latának A humanista írók című fejezetében tárgyalta - mint "a felvidéki irodalom egyik legjellemzőbb humanistáját" - Keller Imrét. Érdekességként még az is elmondható itt, hogy Kemény G. két csoportba sorolta a csehszlovákiai magyar humanista írókat, akik közül Neubauer Pált és Reményi Józse­ f e t az európai humnánum képviselőiként, Tamás Mihályt, Juhász Árpádot, Sándor Im rét és Keller Imrét pedig mint "területi humanistákat" emlegeti.1 Dramaturgiai elemzéseivel és színibírála­ taival tehát jóval fontosabb helyet is kiérde­ melhetne magának az adott kor (cseh)s zlová­ kiai magyar színházi életében, színházi iro­ dalmában, mint amilyet a róla szóló értékelé­ sek és színháztörténeti összefoglalások ki­ osztottak neki. Mi több, egyik-másik munká­ ja talán még az utóbbi esztendőkben gyöke­ reit, hagyományait kereső csehszlovákiai 518 magyar tudományosság érdeklődését is - a művelődéstörténet-írásét mindenképpen fölkelthetné. Ő rendezte például sajtó alá még 1913-ban - a magyar pozitivista filozó­ fiai gondolkodás kiemelkedő alakjának, Böhm Károlynak munkáit (Böhm Károly élete és munkássága I-III., Besztercebánya 1913), lefordította I I . Rákóczi Ferenc Val­ lomásait (II. Rákóczi Ferenc Vallomásaiból I-II., Budapest 193-194), megtalálta Velen­ cében Giulio Cesare Cordara olasz jezsuita magyarul Faludi Ferenc fordításában is­ mert Cesare in Egitto című drámájának ere­ detijét (Faludy Ferenc Calsarja, Egyete­ mes Philológiai Közlöny, 1914, 748-754), sőt Chopinról is írt egy értő monográfiát (Chopin élete és lelke mű vei tükrében, Košice 1932). És számos, talán még ma is meg­ szívlelendő gondolat található A z erotika és a modernség (Košice-Kassa 192?) című vita­ iratában, valamint az antiszemitizmusról írott kis füzetecskéjében (A hideg szemmel nézett antiszemitizmus, Rimaszombat 1922) is. E két utóbbi munkájáról egyébként a má­ sodik világháború utáni csehszlovákiai ma­ gyar irodalomtörténeti áttekintések rendre megfeledkeznek. Csanda Sándor azt írja minden adat- és tényfeltáró jelentősége mellett is eléggé he­ venyészett Első nemzedékében Keller Imré­ ről, hogy "1938 után Magyarországra ke­ rült"2. Nos, ez így igaz is meg nem is. Ponto­ sabban: vaskos csúsztatás. - Keller Imre ugyanis úgy került 1938 után Magyarország­ ra, hogy Kassa is odakerült, ahol épp a leánygimnázium igazgatójaként kezdett működni még annak idején. Igen ám, csakhogy 1945 �palócföld 93/5 után - Csanda szóhasználatával élve - Kassa, s vele együtt Keller Imre is visszakerült Csehszlovákiába, lévén hogy egészen 1948-ig (megszakítás nélkül) kassai illetőségű polgár maradt. - De nem egészen pontos a Kassai Naplóról írott monográfiájában Gyüre Lajos sem, amikor úgy fogalmaz Keller Imréről szólva, hogy "1945 után Magyarországra költözik".3 Mert ugyan igaz, hogy Keller Im­ re 1945 után települt át Magyarországra, de 1948-ig - amikor erre sor került - azért tör­ tént még vele s körülötte Csehszlovákiában egy és más. S bár valóban maga kéri - sőt kö­ nyörög érte -, hogy áttelepülhessen, lépése inkább minősíthető a biztos(nak vélt) éhhalál réme elől való menekülésnek, mintsem sza­ bad elhatározásból történő elköltözésnek, la­ kóhelyváltoztatásnak. Keller Imrét is Csehszlovákiában - Kas­ sán - találja a második világháború vége. Mint pedagógust állásából elbocsátják, nyugdíjának folyósítását megszüntetik. Sze­ rencsére azonban Szalatnai Rezső róla sem feledkezik meg: 1946 tavaszán csomagot küld neki - lisztet, cukrot, zsírt.4 Valószínű­ leg Gömöry János volt az, aki Kellerre akárcsak Darkó Istvánra, (és Urr Györgyre) - elsőként hívta föl Szalatnai figyelmét: "...bátor vagyok még három embert említeni, figyelmedbe ajánlani... - írja az agg tanár 1946. március 4-i levelében; Kellert pedig a következőképpen mutatja be: - Keller Imre a 20 év alatt könyvügynökösködésből tartotta fenn magát, mivel mint leánygimnáziumi igazgatót nyugdíj nélkül 1919-ben elbocsá­ tották. Haladó, erősen demokratikus, antifa­ siszta gondolkodása miatt viszont a hat év alatt mellőzték a magyarok. Örökös bizony­ talanságban éli le életét, de t ö r h e t e t l e n (kiemelés tőlem - T.L.) az életkedve s most is hangyaszorgalommal gyűjti az anyagot terv­ be vett munkájának megírásához: városunk zenei múltjának feltárásához."5 A csomag kézhezvétele után megható­ dottan nyúl a tollhoz Keller, hogy a hála és köszönet meleg szavait fogalmazza meg po­ zsonyi írótársának címére. 1946. április 24.-e ez a nap. A rákövetkező két esztendő során 1948. március 26-ig - Keller Imre nem keve­ sebb, mint tizennyolc levelet ír Szalatnainak. A levél-sor az 1945-1949 közötti cseh­ szlovákiai magyar irodalom- és művelő­ déstörténet egyik legmegrázóbb, több vonat­ kozásban is kiemelkedően értékes, lélektani szempontból sem lebecsülendő dokumentu­ ma. Szívszorító élmény ezeket a leveleket ol­ vasni, melyekből - jelképes értelemben egyetlen ember elbizonytalanodásának, majd szellemi-fizikai (de semmiképpen nem erkölcsi!) leépülésének igazán szemléletes megjelenítésén keresztül voltaképpen a sors­ üldözött csehszlovákiai magyarság 1945-48 közötti elbizonytalanodásának, szellemi-fi­ zikai leépülésének folyamatát követhetjük figyelemmel. Az első levél ez esetben sem tudósít más­ ról - a külső világ zord valósága elől a mun­ kához és a munkába való menekülésről mint Darkó István Szalatnai Rezsőhöz írt el­ ső levelei. Dolgozik Keller Imre is: a már ti­ zenöt éve megkezdett Kassa város zenekul­ túrájának története címmel tervezett mo­ 519 �palócföld 93/5 nográfiájához gyűjti az adatokat. Szalatnai­ tól is - aki a pozsonyi Egyetemi Könyvtár al­ kalmazottja ebben az időben - ez ügyben kér segítséget. Arra kíváncsi, milyen adatok ta­ lálhatók Kassa zenei életére - különösen a színházi zenére, operákra, operettekre, nép­ színművekre, zenés darabokra - vonatkozó­ an Pozsonyban. "Nézd át... - kéri Szalatnait a könyvtárakban felhalmozott színlapokat és minden kassai színlapot másolj le. Színészek nevei csak a legrégibb időkre vonatkozólag érdekesek és értékesek. De ne[m] csak a ma­ gyar, hanem a német színészet is beletartozik érdeklődésem körébe. A régi időkben a súgók újévre kiadtak »Emlényeket« és ehhez ha­ sonló című könyveket, melyekbe[n] rend­ szerint az előadott darabok címeit közölték. Ha lehet, ezeket a könyveket küldd el ne­ kem... Végül még egyet: őrizhetnek - valószí­ nűleg őriznek is - a pozsonyi könyvtárak sú­ gókönyveket is. Ha ilyeneket találsz, úgy má­ sold le - igen kérlek - a pontos címüket. A sú­ gópéldányokat mind kérem, tekintet nélkül arra, hogy zenés vagy prózai művek, mert m e l l é k e s e n (kiemelés tőlem - T.L.) összeállítom Kassa város színészetének bib­ liográfiáját."6 A hosszú idézet oka az, hogy ezzel is szemléletesebbé szerettem volna tenni Keller Imre (tulajdonképpen két) vállalkozásának monstruózus voltát. - Csak annyit jeleznék, hogy hasonló vállalkozást a magyar színháztudomány felvidéki vonatkozásban tudomá­ som szerint eleddig nem ismer. Keller Imre idézett sorai tehát egy páratlanul értékes tu­ dományos teljesítmény lehetséges körvona­ lait vázolták föl, mely ha elkészül, nemcsak a 520 csehszlovákiai magyar tudományosság ki­ emelkedő teljesítménye lehetett volna. A kö­ rülmények ismeretében egyébként van vala­ mi meghatóan hősies, és torokszorítóan ab­ szurd is abban, hogy a legádázabb magyar- és németellenes hangulat, Kassa bőszült elszlo­ vákosítási kísérletének kellős közepén és tu­ lajdon létében is fenyegetetten írónk azzal foglalkozik, hogy az egynyelvűsítésre ítélt város régmúlt századok ködébe tűnt, isme­ retlen német és magyar komédiásainak ne­ vét, német és magyar nyelvű színháztörténeti emlékeit összeszedegeti. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy nehe­ zen tudnánk ennél hősiesebb és ugyanekkor ennél eleve kudarcra ítéltebb gesztust akár elképzelni is. Május 11-én idős írónk - Gömöry János és dr. Simai Béla javaslatára - újabb kére­ lemmel keresi fel Szalatnait: az ő közbenjá­ rásával szeretné elérni Pozsonyban, hogy Kassa város "illetékes körei" tegyenek kivé­ telt vele nyugdíja folyósításának ügyében, mert ajtaján már "nagy dörömbözéssel ko­ pogtat" a nyomorúság és otthonában állan­ dósul a sírás és az elkeseredés. A helyi ható­ ságok ugyanis azzal az indoklással utasítot­ ták vissza a kérelmét, hogy egyetlen magyar­ ral sem tehetnek kivételt. "Az, hogy magyar vagyok - kommentálja Keller Imre a hivatali döntést -, ebbe a vádba belenyugszom, még ha halálos ítéletemet is jelenti, mert más nem tudok lenni. (Kiemelés a Szerk.) (...) De az ellen a leghatározottabban �palócföld 93/5 tiltakozom, hogy rá[m]húzzák a vizes lepedőt és elüssenek a sótlan kenyértől is." És sorolja érveit: Kassa visszacsatolása után is az volt a baj vele és azért távolították el őt a leánygim­ názium igazgatójának székéből s ültettek a helyébe egymás után két jobboldali érzelmű egyént is, mert jottányit sem volt hajlandó engedni demokrata meggyőződéséből. Még a nyugdíját is nagy nehezen tudta csak magá­ nak kiharcolni. A nyilasok hatalomra kerülé­ se után pedig életét féltve bujkálni volt kény­ telen. Végül sikerült megmenekülnie, de eb­ ben a megmenekülésben - panaszolja "nincs sok örömöm és boldogságom, annál több keserűségem és könn yem ".7 Pártfogást kér Keller számára - ugyan­ csak az író demokrata magatartására, de­ mokratikus érzelmeire utalva - Gömöry Já­ nos is: "Vajon nem lehetne-é rajta segíteni?" - kérdezi 1946. május 11-én írt levelében Szalatnaitól.8 Június 16-án Keller Imre újabb külde­ ményt - ezúttal pénzsegélyt, ötszáz koronát - kap Szalatnaitól, aki később is rend­ szeresen folyósít pénzt Kellemek.9 Köszönőlevelében előbb az adományozás lélektanáról, kettős természetéről kanyarint egy kisebbfajta értekezést az idős esztéta: "Te valószínűleg - írja - eddig még sohasem szorultál idegen, más emberek segítségére, támogatására. Így nem tudod, nem is tudha­ tod, milyen megrendítően nagy, mélységesen nagy dolog: érezni az emberi összetartásból, az emberi rokonérzésből, az emberszeretet­ ből Rád sugárzó meleget, a segíteni akarást, a megmenteni törekvést. Ne is adja a sors, hogy ezzel az érzéssel ismerkedést köss. De azt elárulom Néked, hogy van ebben az ér­ zésben valami lesújtó és mégis valami fel­ emelő. Lesújtó, hogy nem én adok, hanem én vagyok kénytelen elfogadni. És ebben az el­ fogadásban, ebben a kapásban rejtőzik a fel­ emelő érzés. Mert éppen az a felemelő, hogy kapok, hogy adnak jószívvel, teljesen önként, ami azt jelenti, hogy nem zártak ki teljesen az emberi közösségből, hogy nem töröltek ki az emberek a memóriájukból, hogy még min­ dig szeretnek és akarják, hogy éljek."10 Ezt követően Keller a korábban kért színháztör­ téneti adatokat sürgeti. Úgy tervezi, egyszer majd "elrándul" Pozsonyba, s akkor majd ő is befészkeli magát a könyvtárakba, levéltárak­ ba. Maradni akar tehát, abban reménykedik, hogy sikerül visszakapnia az állampolgársá­ gát. Dr. Simai Bélát kéri meg, hogy járjon közben az érdekében. Már ekkor megfordul ugyan a fejében a távozás gondolata, de a könyve - zenetörténete, színházi lexikona visszatartja, s tulajdonképpen ez ad erőt neki - még mindig - a zord napok elviseléséhez és táplálja benne a hitet, hogy "a holnap jobb lesz.!"11 Egyelőre azonban nem látszik enyhülni semmi, sőt ha lehet, tovább romlik a helyzet: sokakkal együtt Kellert is népbíróság elé ál­ lítják. A vád: valaha tagja volt a Magyar Nemzeti Pártnak. "Nem tiszt, nem tábornok - írja a július 3 1-i levelében Szalatnainak -, csak olyan si­ lány baka, közlegény, egy szám a sok vezető­ ségi tag között. Ezt a tagságomat nem aka­ rom letagadni, csak valószínűsíteni akarom, hogy nem jelenthettem a csehszlovák köztár­ saságra veszedelmet, ha könyveimért kitün­ 521 �palócföld 93/5 tetéseket kaptam tőlük, a csehszlovákoktól." (Ebben a levelében az Irodalmi mozaikokért kapott 3000 koronára, a Chopin életé...-ért kapott 1000 koronára és a Tisztán egy életen át (Kassa 1933) című kétkötetes regényéért kapott 1000 koronára, valamint a Masaryk Akadémia ugyancsak 1000 koronás jutalmá­ ra utal.)12 Azt szeretné tehát, ha írói mun­ kásságáról Szalatnai küldene neki egy nyilat­ kozatot - amit a pozsonyi író postafordultá­ val meg is tesz.1 3 Keller első népbírósági tár­ gyalását azonban kénytelenek a hatóságok elhalasztani, mert - amint arról Gömöry Já­ nos is beszámolt Szalatnainak - "az izgalmak miatt 220-ra emelkedett vérnyomása, vért vettek tőle, így megmenekült a kihallgatáson kívül a 3-ik szélütésétől is, amely végzetes le­ hetett volna részére az előbbi szélütések után″.14 Később egyre elkeseredettebbé, egyre kö­ nyörgőbbé válik leveleinek hangja, az idő múlásával a munkájáról már nem is ír, csak panaszkodik, csak kér, csak "koldul"... - lét­ minimumot, nyugdíjelőleget, segélyt, segít­ séget -, egzisztenciális gondjai mindeneknek elébe kerülnek. Felvillan előtte a reszlovaki­ záció (rém)képe is, sorai közül azonban egy tragikus sorsra ítélt, jellemes öregember arca néz vissza ránk: "Csak az állampolgárság segíthet rajtam, vagy a szlovákok közé való becsempészésem. Sem az egyiket nem tudom magamnak kive­ rekedni, sem a másikat nem tudom megten­ ni. Így lassú, de biztos halálra vagyok ítélve. Pont. Ezen már semmi sem segíthet" - foglal­ ja össze helyzetét Szalatnai Rezsőnek 1947. január 21-én.15 Fűtenivalójuk elfogyott, de 522 csak nem akar kitavaszodni, holmijukat las­ san már teljesen eladogatják, azaz csak el­ adogatnák, mert már vevőt is egyre nehezebb találni: "Még garasos vevők sincsenek. A mi megbízottunk már harmadszor jött vissza szerdákon az ócskapiacról, hogy egy fillér árut sem tudott eladni."16 Sokan vannak a hozzá hasonlók, zömmel ők népesítik be a kassai ócskapiacot, amelyről megrázó képet festett egy máig kéziratban maradt tárcájá­ ban Darkó István: "A régi malomtéren nagy az ócskapiac. Olyan keleties színezetű, gaz­ daságú és szegénységű ez a kassai bazár, hogy a pesti Teleki tér is nehezen mérhető hozzá. Ide viszik ki megmaradt ingóságaikat a kassai magyarok. Két év alatt megfogyott a vevőközönség, méginkább megcsappant az árukészlet. Meggyötört arccal állnak a sze­ gény emberek, jobb napokat látott férfiak, tisztes asszonyok, reménytelen arckifejezésű régiszegények, a földön szertehintett eladni­ valójuk fölött. Végkiárusítás ez. Az árusok mozdulatlansága csak a sírhant fölött állon­ gó kereszt mozdulatlanságával merhető..."17 Keller Imre ügyében Szalatnai Rezső is meg­ próbál protektort keresni, de nem sok ered­ ménnyel: sem állást, sem bármiféle más kere­ seti forrást nem sikerül találniuk Kellernek. Gyászos képet fest helyzetükről - az asszonyt tüdő- és mellhártyagyulladás dön­ tötte ágynak, az idős esztéta érelmeszesedés­ ben szenved - Gyömöry János is: "Milyen jó volna - írja Szalatnainak -, ha nyugdíját él­ vezhetné öreg napjaira. Így értékes képeit, könyveit adogatja el, illetve potom áron el­ vesztegeti.″18 Keller nyugdíjkérelmét elutasítják, a lét­ �palócföld 93/5 minimumot sem kaphatja meg. Tulajdon­ képpen eddig tartott benne a reménykedés, ám az erről szóló elutasító határozat nyomán véglegesen eldönti, hogy minden összekötte­ tését felhasználva - amint lehet áttelepül Magyarországra. Ettől kezdve Szalatnai Re­ zsőt is folyamatosan azzal ostromolja, hogy segítsen neki az áttelepülésben: "Nagy kéré­ sem ne találjon Nálad süket fülekre és hideg szívre, és ne áltasd magad azzal, hogy ha én nem haltam meg éhen máig, úgy holnap is ok­ vetlenül telt gyomorral fogok aludni térni. És felébredni!"19 Keller Imre példája azt mutatja, hogy nemcsak maradni volt nehéz az országban, hanem az áttelepítendők listájára rákerülni sem volt éppenséggel könnyű. Pedig a sorsát közvetlen közelből figyelő és abban vele együtt osztozó Gömöry János is kollégájának mielőbbi áttelepülésében látná a megoldást: "Keller nem volna-é felvehető a kicserélen­ dők listájára s mielőbb nem vihető-é át? kérdi Szalatnai Rezsőnek írt levelében 1947. július 14-én. - Ez volna reá nézve a lehető legjobb megoldás. Túlnan megkapná teljes nyugdíját."20 Amikor pedig Gömöry Jánost először fölmentik az áttelepedési kötelezett­ sége alól, Keller Imrét ajánlja kitelepítésre maga helyett, végül azonban mégis más kerül föl a listára.21 S ha tovább olvassuk Keller Imre leveleit, az ember beleborzong, micsoda út vezet az első levelek maradni akarásától, tettvágyától az 1947 tavaszán-nyarán írtak "Szívesen kimegyek"-jéig, kitelepítésért való könyörgé­ séig!22 Nem lehet meghatottság nélkül olvas­ ni például, ahogyan Szalatnait kéri, hogy a szlovák hatóságoknál járjon közben az ő ki­ telepítése érdekében. Igaz, teszi hozzá, mind­ erre nemigen lehetne használható jogcímet találni, bár attól függ, honnan nézi ez ember: "Mindezek ellenére lehetek én az ő szemük­ ben kellemetlen, nemkívánatos idegen, akitől megszabadulni óhajtanak. Hiszen a világon minden attól függ, kit milyen szemszögből néznek. Nézzenek ők engem ilyen ellenséges szemszögből és lökjenek ki batyustól együtt Magyarországra. Igen kérlek, nagyon kérlek, légy kegyes ilyen irányú lépéseket tenni, hogy végre Te is megszabadulj egy kellemet­ len, állandóan síró-rívó, kérő, könyörgő alak­ tól, akinek csak egy bűne van, hogy magyar és hogy demokrata léte ellenére sem tudja őt a demokrata köztársaság mindennapi sovány kenyérhez juttatni."23 Amikor azonban 1947 júniusának elején megkezdődött a kassai magyarok kitelepíté­ se, az első transzportba mégsem sikerült be­ lekerülnie: "Kassáról már viszik a magyaro­ kat. Az első transzport tegnap ment el és én itt maradtam. Terhére a magyar társada­ lomnak, terhére barátaimnak és terhére ön­ magamnak" - írja június 8-án Szalatnai Re­ zsőnek.Ugyanebben a levelében az újságíró­ kamara címét és elnökének nevét is kéri tőle, mert - "kartársi érzésükre hivatkozva" - sze­ retné megnyerni a kamara vezetőinek közre­ működését ahhoz, hogy "egy bősz magyartól megszabadítsák hazájukat".2 4 Keller Imre kimaradt azonban a következő transz­ p o rt(ok)-ból: elvitték közben Gömöry Jánost is, aki pedig szívesen maradt volna, Keller­ nek viszont - hiába ment volna - maradnia kellett. Másról, mint Keller Imre egzisztenciális 523 �palócföld 93/5 gondjairól, valamint az ezekkel.kapcsolatos panaszairól már csak alig - ritka kivételként - esik szó ezekben a levelekben. Ilyen kivétel­ nek számítanak július 22-i levelének azon so­ rai, melyekkel Szalatnai egyik Új Otthon-be­ li tanulmányára reagál. A kérdéses írás Szalatnai ama rádióelőadásának a szövege volt, amit a pozsonyi író a magyar irodalom legfrissebb terméséről a szlovák rádióban tartott (Magyar író a magyar irodalomról szlovák nyelven, Új Otthon, 1947. július 14.). Szalatnai feltételezhetően válaszként küldte el az Új Otthont Keller korábbi - júni­ us 8-i - levelének ama kitételére, melyben sajnálkozva ír arról, hogy "Úgy látszik, a ma­ gyar újság kiadásának terve dugába dől".26 Ez a megjegyzés egyúttal utalás is egy eled­ dig sok egyéb mellett ugyancsak ismeretlen sajtó- és kisebbségtörténeti érdekességre, je­ lesen, hogy Szalatnaiék ekkor még tervezhet­ ték egy magyar lap Csehszlovákiában való megjelentetését. Szalatnai pedig feltehetően ehelyett küldhette el Kellernek a szintén nem sokkal korábban, 1947 májusában - május 14-én - indult Új Otthont. Az is lehet, hogy az Új Otthonra tehetett korábban utalást Szalatnai Keller Imrének, hiszen a lap tudva­ levőleg a csehszlovákiai terjesztés szándéká­ val (is) indult, ami első néhány számának esetében meg is történt, mindaddig, amíg a csehszlovák hatóságok végül is ki nem tiltot­ ták az országbó l . Keller Imre Szalatnai szlo­ vák nyelvű rádióelőadásának Új Otthon-beli fordításával kapcsolatban így sóhajt fel: "Bár már szlovenszkói magyar lapba írhatnál, mindannyiunk örömére, büszkeségére és 27 boldogságára!" Novemberben ismét felcsillant a remény 524 Keller Imre előtt, hogy végre-valahára átte­ lepítik őt Magyarországra.28 Ám megint nem lett belőle semmi: az áttelepítést várat­ lanul leállították, s csak a következő eszten­ dő tavaszán kezdték újra. Végül is írónk csak 1948. március 10-én indulhatott útnak: Ba­ konyjákóra, ebbe a Veszprém megyei faluba került. Az első levelét innen március 26-án írja Szalatnainak: az elégedettség, a lelken­ dezés hangján szól minden szava, kimondha­ tatlanul boldognak érzi s vallja magát.29 Az idős író élete ezzel, úgy látszik, (újból) révbe jutott. De ez így túlontúl egyszerű len­ ne: az élet - legalábbis az övé - még mindig tartogat számára kellemetlenséget, gondot, bajt, kínt eleget. Két esztendővel Bakonyjá­ kóra érkezése után Darkó Istvánnak írt leve­ léből kitűnik, hogy itteni napjai korántsem telnek olyan békésen és közelről sem olyan felhőtlenek, mint ahogy ezt a Szalatnainak címzett - általam ismert - legutolsó levelé­ ben hitte, illetve hinni szerette volna. A házá­ ból legszívesebben kiutálnák őt, a faluban mindvégig idegen maradt. Kassát sírja vissza két év után is, s meg­ retten a gondolattól, hogy itt kell meghalnia, de méginkább attól fél, hogy itt temetik el. Ha tehetné, a legszívesebben elköltözne in­ nen: "...nagyon szeretem azt a várost (értsd: Kassát - T.L.) és félek, hogy megreped utána a szívem. És amennyire szeretem Kassát, annyira kezdem gyűlölni Bakonyjákót. Ha lehetne, elmenekülnék innét és újabb letele­ pülési helyet keresnék. Úgy érzem magamat, mintha valami nagy bűnt követtem volna el és idehoztak büntetésből. ...letelepedésem óta sok-sok kellemetlenség, sok-sok baj ért és �palócföld 93/5 mindez úgy eszi életerőmet, hogy arról Né­ ked fogalmad sem lehet. Pedig mindenkinek kitérek, senkit sem zavarok, még kevésbé bántok. Mindenkinek minden kívánságát tel­ jesítem, mégsem hagynak nyugton meghal­ ni."30 Keller Imre példája - másokéval együtt egyébként arra int, hogy áttelepítéssel, egy új országba való költözéssel, a régi állampolgár­ ság feladásával/megvonásával és egy újnak a megszerzésével még nem feltétlenül veszti el valaki korábban kialakult identitás-, illetve hovatartozás-tudatát. Írónk származását, születési helyét - Budapest - tekintve nem volt felvidéki, nem volt kassai. Mindössze negyven évvel korábban, 1916-ban került le­ ánygimnáziumi igazgatóként Kassára, s az itt töltött harmincegynéhány esztendő aztán kitörölhetetlenül belevésődött a tudatába, sejtjeibe, génjeibe. Elmodható: a városban végérvényesen kassaivá lett ő maga is. Cseh­ szlovákiát azért kellett végül is elhagynia, mert nem tudott más lenni, mint magyar. Magyarországon, Bakonyjákón azért marad idegen, s a falu azért nem fogadja be őt, mert itt sem képes más lenni, mint kassai. Csak a napokat rakosgatja egymás mellé és emlékeit rendezgeti, melyek között a kassai Rima­ nóczy, a későbbi Bajza utca - ahol Darkó és Keller szemben laktak egymással31 - oly nagy szerepet játszott.32 Írónk 1952. augusztus 19-én halt meg Ba­ konyjákón, hamvai - kívánságára - nem ma­ radtak a falu temetőjében: Debrecenbe ke­ rültek.33 A róla szóló visszaemlékezések szerint nyughatatlan, nehéz természet volt életében. Részben talán ezért (is), főleg azonban rajta kívül álló okok miatt küzdelmes, nyugtalan élet jutott neki osztályrészül. Írói-közéleti pályája tele van ellentmondásokkal, ambí­ cióit sosem sikerült teljes egészében kitelje­ sítenie: műveltsége és becsvágya alapján akár sokkal többre is hivatott lehetett volna. Gömöry János egyik levelében érzékletes képet rajzolt róla: "Zabolátlan, fegyelmezet­ len egyéniség. Aki a húsz év alatt épp ezért nem volt képes minden tehetsége ellenére sem az itteni magyarszágnak maradandó ér­ tékű szolgálatot tenni. Ha valamibe belefo­ gott, csakhamar kiugrott a hámból, összeve­ szett munkatársaival. Torzó maradt."34 Ennyire futotta az erejéből, tehetségéből, ennyit tartogatott neki az élet. Ami azonban mégis mindenképp több annál, minthogy ilyen süket csönd legyen osztályrésze, mint amilyen máig körülveszi őt. Jegyzetek 1. Kemény [G.] Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom törté­ nete 1918-1938. Budapest 1940. 124, 126.2. Csanda Sándor: Első nemzedék. A csehszlo­ vákiai magyar irodalom keletkezése és fejlő­ dése. Bratislava 1968, 284. 3. Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918-1929. Bratislava 1986, 79. 4. Keller Imre levelei..., Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban:MTAK) Ms 4261/10-20.5. Gömöry Já­ nos levelei..., Ms 4254/12. 6. Kelt: 1946. áp­ rilis 24. Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/208. 7. Uo., Ms 4261/198. 8. Gömöry János levelei...,i.h., Ms 4254/15. 9. Keller Im­ re levelei..., Ms 4261/10-20,22,26. 10. Kelt: 1946. június 17-én. Uo., Ms 4261/200. 11. Kelt: 1946. június 21-én. Uo. 12. Uo., Ms 4261/201. 13. Uo., Ms 4261/202. 14. Gö­ möry János levelei...,i.h., Ms 4254/59. 15. 525 �palócföld 93/5 Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/203. 16. Uo., Ms 4261/205. 17. Darkó István: Kassai újesztendő. - Darkó István hagyatéka. Or­ szágos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fond 193. 18. Gömöry János levelei..., i.h.,Ms 4254/20. 19. Kelt: 11947. április 9. Keller Imre levelei...,i.h., Ms 4261/207. 20. Kelt: 1947. július 14-én. Gömöry János leve­ lei...,i.h., Ms 4254/29. 21. Kelt: 1947. július 22-én. Keller Imre levelei...,i.h„ Ms 4261/2 11. 22. Kelt: 1947. április 20. Uo., Ms 4261/207. 23. Uo., Ms 4261/210. 24. Uo., Ms 4261/211. 25. Uo. 26. Uo., Ms 4261/210. 27. Kelt: 1947. július 22. Uo., Ms 4261/209. 28. Kelt: 1947. november 23-án. Uo., Ms 4261/212. 29. Uo., Ms 4261/213. 30 . Keller Imre levele Darkó Istvánhoz. Kelt: 1950. április 28-án. Darkó István hagyaté­ ka..., OSZKK Fond 193. 31. Keller Imre a 8as, Darkó pedig a 3-as számú házban. L.: Gö­ möry János levelét Szalatnai Rezsőhöz, 1946. március 4-én. - Gömöry János leve­ lei...,i.h., Ms 4254/12. 32. Keller Imre levele Darkó Istvánhoz..., i.h. 33. Gyüre Lajos: i.m., 79. 34. Gömöry János levelei...,i.h., Ms 4354/ 25. Csemniczky Zoltán : La Carogna dell’ amima (drót) 526 �s z e m é ly e s tö rté n e le m Szokács László Két fejfa egymás mellett... - 1956- Kiben hogyan él 1956? Kiben mi maradt meg, milyen emlékkép? A visszaemlékezé­ seknek se szeri, se száma. Akik akkor, 1956 őszén, telén gyermekek voltak, vajon mit hordhoznak magukban? Egyáltalán, kiben, mi hagyott nyomot? Miért éppen arra, s nem másra emlékszik? Barátom meséli. A család minden tagja a rádió mellett ült október végén, mert várták a hírt Pestről, az egyetemista fiúról. Teltek a napok. Nem jött üzenet. Egyik alkalommal délután elmentek a szülők hazulról. A kiseb­ bik fiút bízták meg az "ügyelettel", hallgatnia kellett a rádiót. Rázárták az ajtót. Egyszer csak bemondták a várt nevet. Üzent a bátyja: él, jól van, jön haza, ne aggódjanak, ekkor és ekkor érkezik. A "hírvevő" azonnal kinyitot­ ta az ablakot, kiugrott az utcára és rohant szülei után, vitte a jó hírt. Tizenegy éves volt!, - mondja -, míg él, el nem felejti, ma is maga előtt látja szülei arcát az üzenet hallatán. Vannak emlékképek a gyermekkorból, amelyek az ember életében megamradnak Srancsik Jó zsef mentőstiszt, a Balassa­ gyarmati Mentőállomás vezetője 1956-ban tíz éves volt. Gyermekkora a balassagyarma­ ti városi kórházhoz kapcsolódik, nemcsak születése okán, de azért is, mert ott lakott. Szülei főápolóként dolgoztak a kórházban. - Mire emlékszel? Mi történt a kórház­ ban 1956 októberében? - Már az októbert megelőzően is szület­ tek emlékeim. A május elsejékről, amikor felvonultak a kórház dolgozói, s én kézenfog­ va mentem apámmal. A kórház a város leg­ nagyobb intézménye volt. Másodikos elemsi­ ta lehettem, és nagyon emlékszem egy április 4-i ünnepségre, amelyik a kultúrteremben volt. Nagy volt a terem, sokan befértek. A kórház kapott egy magnetofont, amit az ün­ nephez méltón rögtön "fel is avattak". Ez úgy történt, hogy az olvasókönyvemben volt egy írás, ha jól emékszem, az volt a címe: Rákosi Mátyás az én apám. Vagy valami hasonló, de 527 �palócföld 93/5 a lényeg az volt, hogy mit köszönhetünk mi gyerekek Rákosinak. Ezt az olvasmányt dol­ goztuk föl úgy, hogy az apa beszélget a fiával, és én voltam a fiú. Hatalmas taps. És a szoká­ sos ováció fogadta a produkciót. Amikor eljött 1956 októbere, Zonda ta­ nító néni hazaküldött az iskolából. Máig az emlékezetemben van, hogy azt mondta, " a Fő utcán nem mehetsz haza". Így hát a mos­ tani Teleki utcán, akkor Táncsics utca volt, a Luther és a Patvarci utcán jöttem haza, és a kórház hátsó bejáratán érkeztem meg. Előt­ tem vannak most is a nemzetőrök. Kétgyűrűs csatjuk volt a viharkabáton. Karszalaggal, puskával jártak. Betértek ide a kórházzal szembeni földszintes kiskocsmába is. Otthon akkortájt a néprádiót kicseréltük egy világ­ vevő rádióra. Esténként már azt hallgattuk. Jöttek a hírek a Szabad Európától, a Petőfi Körről. Előzően a magyar rádió közvetítette a Rajk-temetést. Ezt is áhítattal hallgatták a szüleim. Én is ott ültem velük. Mindketten párttagok voltak, rendes, dolgos emberek, akiket szerettek a kórházban. Sokszor mond­ ták, majd csak lesz egyszer jobb is, ezt talán a párt meg tudja csinálni. Sőt, ma sem taga­ dom, hogy édesapám 1919-ben vörös katona volt. Nem tartom szégyennek, mert az a had­ sereg volt az utolsó, amelyik Magyarország jelenlegi határain kívül igazságos háborút ví­ vott. A kórház előtt két emlékmű állt akkori­ ban és mindkettőt ledöntötték. Az egyiket porig rombolták, a másikat egy Hoffer trak­ torral húzatták el a helyéről. Rengeteg ember volt ott. Apám nem engedett ki, s ezért a se­ 528 bészet ablakából néztem végig, hogy mi tör­ tént, hallgattam a beszédet, de hogy mit mondott a szónokló orvos, arra már nem em­ lékszem. - Láttad a nemzetőröket a puskákkal. Orosz katonát is láttál? - Egyszer azt mondja apám: Rétságról el­ indultak a tankok Gyarmat felé! - És persze újra megtiltotta, hogy kimenjek, megnézzem őket. Kíváncsiskodó gyerek voltam, és tankot még életemben nem láttam. A gondnoki kert hosszú, keskeny rész a hullaház mögött, s amolyan bolgárkertészetként üzemelt, min­ denféle zöldséget termeltek benne. Mellette volt a ribizlis kert. Jó pár gyerekkel befeküd­ tünk a ribizli bokrok közé, s onnan figyeltük, hogy jönnek-e a tankok. Jöttek. A kórház előtt nem, de megálltak a jelenlegi vízmű előtt. Ott végig eperfák voltak az út szélén. Mi gyerekek, tiltás ide vagy oda, mégiscsak utánuk mentünk. Nem tudom, hogy kik vol­ tak velem, talán Gál Gabi is, de az biztos, hogy az oroszok integettek, amikor meglát­ tak bennünket. Nevettek, mutogattak, volt aki közelebb merészkedett, köztük én is; föl­ másztunk a tankra, megnéztük milyen. Ne­ kem megmaradt emlékként, hogy tankon ül­ tem és azt beülről is láttam. Később az oro­ szok tankostól együtt elmentek. A kórházba rendszeresen jöttek a gyógy­ szersegélyek. Pestről. Jöttek a teherautók és azokban nemcsak gyógyszer, hanem élelem is volt. - Jött a fordulat. A kórházban változott valami? - Éltük a magunk életét. Újból megindult �palócföld 93/5 az iskola. A kórházban annyi változás volt, hogy szegényebben éltünk: saját tarta­ lékainkat éltük fel, mert a kórház maga ter­ melte a krumplit, a zöldséget, a savanyúsá­ got. A kórház konyhájának pincéjében nagy kádakban állt a káposzta, satuval volt leszo­ rítva, Dvorszki Pista bácsi savanyította. Em­ lékszem, áram hol volt, hol nem volt. Erre a főgépész úr - mindenki így hívta -, Gál La­ jos, a kórház technikusa és testvére, Gál Gyula, ugyancsak a pincében, csináltak egy generátort, amit traktor hajtott. Mi gyerekek néztük a kórházi áramforrást, s mi tagadás, mai eszemmel mérve is, nagyon ötletes dolog volt. - A decemberi tarjáni sortűz híre eljutott Gyarmatra? - Nagyon gyorsan. Aznap már tudtuk, sőt a kórház felkészült a sebesültek fogadására is. A sebészek készen álltak, ugyanúgy a két mentőkocsi is. Nem hoztak sebesültet, erre biztosan emlékszem. Később híre jött, hogy Egerben is belelőttek a felvonulókba. Ezt úgy tudtuk meg, hogy miután a posta már műkö­ dött, és nekünk Gyöngyösön, Poroszlón is voltak rokonaink, megírták a hírt. De aztán nem sokkal december 8-a után történt vala­ mi furcsa dolog itt a kórházban. - Emlékszel a dátumra? - Úgy december 14-e, de inkább 15-e le­ hetett. Karácsony közeledett, nagyon hideg volt, fagyszünetet is kaptunk. Mi gyerekek a kórház udvarán játszottunk, fociztunk, ami­ kor hallottuk a hírt, hogy Őrhalom irányába, a Fekete-víz torkolatánál a tehénpásztor két halott embert talált, s mellettük volt elégetett személyazonossági igazolványuk. Kik lehet­ tek? Folyt a találgatás, s másnap bekerült a két holttest a kórházba, a halottas házba. - Ti kórházi gyerekek, gyakran láttatok halott embert? - Én mondhatom, igen! Bejártam az el­ meosztályra, ott játszottam a főorvos két fiá­ val. A bróm szaga mintha ma is az orromban lenne. Láttam halottakat már korábban is. Engem úgy nevelt apám, hogy nem szabad semmitől sem félnem. - Másnap, mint mondtad, ott volt a két holttest. - A hullaházban. Akkor már beszélgették a kórháziak, hogy nem tudják ki a két férfi, csak az biztos, mindkettőt agyonlőtték. En­ gem is izgatott kik lehetnek, mert én, bár sok halottat láttam, főleg időseket, de agyonlőtt embert még nem. Még valami: a fegyverek is nagyon érdekeltek. Volt két kardom, az egyik egy kozák kard, amit még apám szerzett vala­ melyik háborúban, és amikor nagyon jó ked­ ve volt, gyújtóst hasogatott véle, a másik egy próbacsendőr kard volt, ami isten tudja hon­ nan került hozzánk. Ezzel kardlapozni lehe­ tett. Abban az időben már mindenféle fegy­ vert nagyon kerestek, a szüleim attól féltek, hogy ezeket a kardokat is fegyvernek minősí­ tik, és ezért egy eperfás bozótosban, a földbe dugtuk mind a kettőt. Ez a bozótos pont szemben volt a hullaházzal. Én minden nap megnéztem, ott vannak-e, nem találta-e meg valaki azokat. A hullaházba azonban most nem volt szabad benéznem. - Miért? - Jó viszonyban voltam Godor Janival, 529 �palócföld 93/5 akit csak úgy hívtak, hogy "hullás Jankó". Ő is elmebeteg volt, s mindig egy társával szállí­ totta a halottakat a hullaházból a sírhelyre. Ő ígérte meg nekem, hogy megmutatja a két holttestet. Igen ám, de Steiner Feri bácsi, a boncmester nem engedte, apám ugyanis újra közbelépett, és szigorúan a lelkére kötötte, hogy nem nézhetek be, nem láthatok semmit. Előttem mondta: "Ha ott ólálkodik a gye­ rek, csípd fülön, be ne engedd!" Volt egy másik dolog is, ami feltűnt. Ami­ kor behozták a két holttestet, élénk jövés­ menés kezdődött a kórházban. Szürke egyen­ ruhások vannak előttem és egy kis IFA teher­ autó ponyvásan, nagy sárhányóval, ami feke­ tére volt festve. Ilyen autót még nem láttam, és gyakran hozott fegyverekeseket, de civile­ ket is a kórházba. Eltelt egy-két nap, és most már azt kezdték kutatni, hogy ez a két ember ki lehet. - Hogyan kutatták? Kit kérdeztek, és ki­ csodák? - A kórház dolgozóinak kellett megszem­ lélni a két holttestet, hátha valaki felismeri. Mindenki sorrakerült. A mosónők, a takarí­ tónők, a személyzet, mentek a szüleim is. Bementek, ránéztek... Apám tilalmát ekkor megszegtem, mert egy résen benéztem a hullaházba. A két feke­ te asztalon egymás mellett feküdt két ember. Csak az arcuk látszott, lepedő volt rajtuk. Ennyit láttam. Figyeltem, ahogy jönnek az emberek, és mindenki, mintha sápadt lett volna. Kórházi dolgozók nem szoktak elsá­ padni halottak láttán. - Előtted van a kép? 530 - Igen. Bementek az egyik oldalon, az ud­ var felől jöttek kifelé, és pár nap múlva be­ szélgettek arról, hogy idekerült Tarjánból az új gondnok - legalábbis úgy emléékszem, hogy tarjáni embernek nevezték -, aki az egyik halottnak a sógora volt. Azt beszélték, felismerte rokonát, de nem merte megmon­ dani. Nagyon sokáig furdalt a kíváncsiság, hogy miért félnek ettől a két halottól. Rögző­ dött előttem a kép, hogy miért olyan ijesztő ez a két halott. - A kórháziak nem mondtak semmit? - Nem kérdeztem akkor. - Mitől sápadhattak el? Látták az ütlegek nyomait? - Biztosan. Később az is kiderült, hogy nem a Fekete-víztől, hanem öt kilométerrel távolabbról, a hugyagi partszakaszról kerül­ tek ide. Azt is beszélték, hogy Hugyagon egy pincében voltak bezárva, s ott ütötték, verték őket. A hugyagiak hallották a jajgatásukat dolgoztak itt a kórházban is Hugyagról em­ berek. Apám helyettese, aki később főápoló lett, Máté László bácsi is említette, mit be­ széltek a faluban. Egy pincét biztosan emlí­ tettek, de hogy az a tanácsháza pincéje len­ ne? Mintha ezt hallottam volna... - Meddig tartott a szemle? - Több napig feküdtek a hullaházban. Egyszer aztán eltűntek a halottak. Reggel és délelőtt még ott voltak, hisz délben, amikor hazajöttem az iskolából, akkor még ott lát­ tam Godor Jani kis szürke kocsiját, de dél­ után már nem volt ott és másnap a két halott sem. Nagyon korán sötétedett, de még nem esett a hó. Emlékszem ködös, nagyon hideg, nyirkos idő volt aznap. �palócföld 93/5 - Eltemették őket? - Mi gyerekek a Springa-dombra jártunk szánkózni. Ez a mostani Kőporc gyár mellett van, a vasúti sínek túloldalán. Azért oda, mert ez Balassagyarmatnak a legmeredekebb helye. Akkor még voltak lovasszánkók is. Kétszer-háromszor végigmentek a dombon a szánkóval és mindjárt készen lett a pálya. A domb mellett vannak a temetők. Mi rend­ szerint arra csörtettünk, hogy minél rövi­ debb úton érjünk fel a dombra, a Springára. Közvetlenül a rövidített út mellett találtunk ekkor két friss sírt és két fejfát. Feltűnt ne­ künk ez az egymás mellett lévő két sír a fejfá­ val a kórházi temetőben, a fejfák egyikére az volt írva: "zöld lódenkabát", a másikra: "bá­ ránybőr bekecs". Ahogy teltek az évek, a me­ gyeházán létrehozták a szociális otthont, s akik ott meghaltak, azokat is ide temették a kórházi temetőbe. Már gimnazista voltam, ám időnként keresztülmentem ezen a teme­ tőn, és feltűnt, hogy új sírok is vannak azon a részen. Azóta már az egész terület sírokkal van telerakva. Aztán újból temettek a már el­ földeltekre, kétszer vagy háromszor is. Amikor elkezdték keresni, mert már le­ hetett, Hadady Rudolfnak és Hargittai La­ josnak az acélgyári munkástanács tagjainak, a közbiztonsági őrség két vezetőjének holt­ testét, mondtam én is a temetkezési vállalat vezetőjének, hogy hol láttam annak idején a két sírt. Ez harminc méterrel távolabb van attól a helytől, ahol a kutatás folyt. Volt egy öreg gyarmati vasutas, aki meg­ írta visszaemlékezéseit. Olvastam is, de már meg nem mondom, melyik lapban. Ő is ugyanoda helyezi a sírok helyét, ahová én. El tudom képzelni, hogy nekünk lehetett iga­ zunk. Beszélték azt is, hogy a régi temetőben, a kút közelében volnának eltemetve és azon a helyen valaki rendszerint levágja a füvet. Azért vágja le, mert ott a legzöldebb... 531 �palócföld 93/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Chief ed itor: József Pál Adress o f editorial o ffice: H-3 101 Salgótarján, Pf.: 2 70 Tel: (0 0 3 6 ) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 532 �Alapítvány A PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7071de59d742c331716816c480caa4cd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d7c3eae38fbcd73c72e4d36204015815.pdf 40cd0a90e9ac087fb50628ffd6e8f093 PDF Text Text ��palócföld 93/4 Tartalom Bódi Tóth Elemér versei Sarusi Mihály prózája 327 335 ÉSZAKI KILÁTÓ Käfer István Magyar-szlovák jegyzetek 341 DÉLI KILÁTÓ Varga Zoltán Délszláv démonok (tanulmány) 350 ÉLŐ MÚLT Tóth László Arcképek Kassáról: Gömöry János (tanulmány) Pihurik Judit Sodródás (tanulmány) 369 378 Japán haiku költők Veres Andrea fordításai 388 TOLLPRÓBA Bajzafi Ferenc írásai 390 MŰHELY Mohai V. Lajos Archivált képek - Mészöly Miklósról (tanulmány) 393 KRONOSZ ÁRNYÉKA Cseres Tibor Nemzedékváltás 410 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban (kritika) 415 HÍREK Előzetes a csesztvei hagyományos Madách Emléknaphoz 422 325 �palócföld 93/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 E szám unk szerzői Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján), Cseres Tibor (1913-1993), Käfe r István irodalomtörténész (Budapest), Mohai V. Lajos író (Budapest), Pihurik Judit tudományos kutató (Szeged), Sarusi Mihály író (Békéscsaba), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tóth László író, költő (Budapest), Varga Zoltán író (Zenta, Jugoszlávia), Veres Andrea költő (Salgótarján). * Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Olexa József grafikáiból válogattuk. * Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 326 Index 25925 �palócföld 93/4 A jó kedély őrzése Joseph K. védekezik és meghal, amiből nem az következik, hogy meg se próbálj léket vágni a befagyott tengeren, miként Kafka az ember lelkének bámulatra méltó közönyét nevezte, habár még különös is az önnön kristályos csillogásában, midőn a szivárvány minden színében játszik s oly végtelen, mint a feléd közelítő idő, mert - ugye kétség sem fér hozzá, nem te mész feléje, ő suhan. Viszont az sem következik ebből, hogy alkalmas lenne az ember elérni vágyait, a szárnyaló hitek betelnek, ha zsongít is a szférák zenéje. Engem megérintett a nagyság, rettenetesen szép volt, nem tragikus, inkább csak olyan, mint a semmi, azóta csengettyűszóban élek, őrzöm a jó kedélyt. Mostanában ebben a városban üldögélek, vagyis a prágai Európa Szálló teraszán, nincs ebben semmi különös, ez is egy város, hol a csudában üldögélnék, 327 �palócföld 93/4 van benne minden, ami van, valamelyik szomszédos utcában Svejk játszadozik nagy bölcsen és él. Torta díszeleg a szálló tetején, olyan, mint egy tórakorona, csak a harangocskák nem csilingelnek az oldalán, amiből nem az következik, hogy nem hallatszik semmiféle hang az estében, hiszen mondtam már, hogy csengettyűszóban élek. Nem árt egy kis távolság Van valami nem egészen valóságos abban, hogy az ember ránéz egy késő reneszánsz, két árkádíves kőre, vésett feliratokkal, látja a Löw rabbi síremlékének faragott díszén rezgő harmatcseppet, olyan mint egy gyöngyszem, és egyszerre másként szólnak hozzá a beszélő fák is. Sőt, nem is másként, hanem kinek-kinek a saját nyelvén. Azért nem árt egy kis távolság az ember és a harmatcsepp között, amikor éppen fölsejlik benne valami alig elviselhető könnyűség, ami a szívdobogást lecsöndesíti. Különben megeshet, hogy mielőtt fölszáll a harmat, esetleg ráforr a kőre, mint a kor, még magába old e könnycsepp, akkor pedig kiben gondolkodik tovább a vers, 328 �palócföld 93/4 mert hiszen az világos, hogy nem én gondolkodom a versben e gyöngyharmatos kertben sem. Viszont az is igaz, hogy ez már rég nem az én sorsom. Horpadás egy szép ezüstön Nincs mit tenni, csak megpillantasz egy horpadást valamelyik égzengésjárta prágai zsinagóga tóravértjén - ha nem tudnád, mi az, ilyen a kagylóhéj a fövenyen, ez az, ami a szent tekercset a széltől is óvja és tudhatod, az értelemmel föl nem fogható magában az időben van, nem azon kívül. Könnyű azt mondani, minden kornak megvan a maga sötét foltja, amikor horpadások keletkeznek az időben, az ember tárgyain, akár egy ezüst vérten, ón tálon, fém gyertyatartón, bármin, amikor létrejön a negatív tér, embert löknek ki az időből, mint hajóból, mindegy, hogy mennyit, lehetőség tűnik el a földről. Arról nem is szólva, hogy részrehajló az idő, később is meghurcolja saját statisztikáit, összekeveri más adatokkal, nem mintha ez számítana, egyetlen hiány magában hordozza az egészet, rámutathatsz, mit sem ér, a hiány érinthetetlen, mint a betűk a szent tekercsen. Nem minden végtelenség 329 �palócföld 93/4 nyugtalanító, az időé sem az, csak a horpadása, ami most ezen a szép ezüstön látszik, máskor másutt. Mert igaz ugyan, hogy eltűntethető a fém horpadása, de megmarad a negatív tér, ami egyszer létrejött az időben, s ha van nyugtalanító, ez a véglegesség az, ami szintén végtelen, ha nem is a természet, hanem csak a parányi rész, az ember törvénye szerint, ami a kőtáblákon van. Legrejtélyesebb tapasztalatok köre Ha lenne egy ékes támlájú bársonypárnás székem, az asztalon tűzpiros takarón remek serlegek sorakoznának a mesebeli szombati szobában, amikor a szenvedélyek kibékülnek és könnyű zsákmány a múlt, szó sincs múzeumról, ez kortalan színház, csak a szereplők cserélődnek egymás után, van aki nem jön el, van aki nem is jöhet, esetleg megölték, kardélre hányták, tűzbe vetették, vízbe fojtották, egyéb körmönfont módon akadályozták, annyi a csak, ez a legirracionálisabb ürügy, oknak nem merném nevezni, mint a föld pora, akkor leírnám a legfontosabb sorokat, amelyek 330 �palócföld 93/4 egyáltalán kitelnek tőlem, mert utólag keletkezhetnek idézhetetlen sorok, ám azokat előbb mind leírták, nem lehet meg nem történtté tenni őket, miként az elröppent pillanat sem hívható vissza a függöny elé. Ha egy ékes támlájú bársonypárnás székem lenne, trónolnék benne, mint a hangversenyteremben, nyakamat nyújtogatnám, mert látni is kell a zongorát, nem elég hallani, egész ember kell ahhoz, hogy tettenérhető legyen a hang születésének pillanata, amikor valami éppen élővé válik a szorongató időben, ezek a pillanatok az emberiség legrejtélyesebb tapasztalatai közé tartoznak, mint Auschwitz, hogyan voltunk képesek ezt megtenni, hogyan nem vagyunk képesek arra, amit egy falevél is tud, különben miért ringatózna, ha megszületik a szél, nyomban zenével válaszol, zizegéssel. Minél magasabbra jut az ember a meredek ösvényeken, annál kisebbnek érzi magát s nagyobbnak a belátható világot, van aki szorongani kezd és egyre hangosabb, mint a század, van aki mind csöndesebbé válik, érzi, a hegy, amivel foglalkozik, olyan nagy, hogy magát is éppen ez teszi naggyá, még ha semmivé 331 �palócföld 93/4 is ugyanakkor, ami talán mesés vigasz, mégsem volna rossz, ha lenne egy ékes támlájú bársonypárnás székem valahol. Valami hasogat Tegnap láttam a meghasadt törzsű fákat. Tömegével. Ilyent még nem láttál, mintha a halál angyala hasította volna ketté őket, és nem tudja senki, mi van a fákkal. A golyónyomokról, amiket látsz bizonyos kelet-európai gránitokon, tudod, hogy honnan jöttek. De mi az, hogy meghasadnak a fák. Mi az, hogy meghasad a szívünk. Valaminek csak történnie kellett, amiről megint nem tájékoztattak bennünket időben, hogy óvatosabbak legyünk. Pedig úgy látszik, semmi köszönet sincs abban, ha a tettesek és az áldozatok ismét olyképpen élnek együtt, hogy a tettes sohasem ismerte be vétkét, az. áldozatok többsége pedig nem is él, és most már a fáknál tartunk. Valami titkos csapás éri őket a mennyből, még ha lent készül is a pallos. Mi az, hogy minden csapást 332 �palócföld 93/4 ismerősként kell üdvözölni. Mi az, ami világméretű bennünk. Történnie kellett valaminek, amire megint nincs kéznél metafora, hogy föllelhetnéd magadat benne, akár a tenger sós vízében, ha már egyszer minden másság idegesít, mert nem látod benne a hasonlót, kivéve ezt az egyet, pedig még csak e nagy tükör az igazi másság. Mi az, hogy az utolsó előtti pillanatig kell kibírni. Mi az, hogy meghasadnak a fák az utolsó pillanatban. Tömegével. Sebtében elbúcsúztatnak valakit Majd csak el búcsúztatja valaki sebtében ezt az embert is, ha nem valamelyik országos, akkor a helyi sajtóban, majdnem mindegy, esetleg lehet szólni a szülőföldhöz való ragaszkodásról, mellőzve a föld ragaszkodását hozzá, a humanizmus az ember sajátja, erről sem kellene megfeledkezni, a töredezettség pedig ott van az ember szívében, marad a nehéz, ám lehetséges egyéni boldogulás útja, csak ép ész kell és jó szerencse, élvezzük még kicsit a 333 �palócföld 93/4 természettel való találkozást egy ciklon űzte felhőtömb alatt, gyönge eső várható, el is kell tudni hagyni a várost, mielőtt ő hagy el engem, így gondolkodott, és ott maradt, de nem szeretetből, amit régen nem tartott sokra abban a formában, ahogyan ezt értik, nem szeretni kell egymást, ennél jóval többre van szükség, életben kell hagyni, dacára az egyenlőtlen fejlődésből fakadó gyilkos indulatoknak, amelyek virítanak, mint a nap, sejtelmeskednek, mint a hold, sziporkáznak, mint a csillagok, remélem, nem hagytam ki semmit, nem akármilyen országutak vándora lehetett volna, ha lettek volna utak bizonyos garantált ösvényeken kívül, úgy nyúlnak el a föld fekélyes szárazulatain, mint a szenvedés, vagy miként a végtelen szerelem, hagyjuk ezt. Mint aki elment hazulról otthon a saját házában, hétköznapi lelkét levetette, úgy élt ez az ember. Bódi Tóth Elemér válogatott verseinek gyűjteménye a Magvető Könyvkiadónál jelenik meg Európai tea címmel. 334 �palócföld 93/4 Sarusi Mihály Képeslapok Tahóniából Ó, a z év Úgy száz éve e békési tót mezővároskában is az járta, hogy a cselédség kivonult az utcára, durrogtatott, lőtt, hangoskodott, álorcában rémísztgette a gyengébbeket, hogy súlyt adjon óévbúcsúztatójának. Ám mivel nemegyszer az is megesett, hogy ezek a megveszekedett alakok jókedvükben s arcuk elé kendőt kerítvén alaposan helybenhagyták a velük rosszul bánó gazdáikat, jobb volt idejében betiltani. Hogy jön ez Európához? Tisztára mint a muszka rónán a barbárja. Már akkor nagyon európáztak uraimék. Ahelyett, hogy tudomásul vették volna: mind a Muszka, mind a Magyar Róna e földrészen találtatik. Legföljebb: úgy alakult, hogy kicsikét szegényebb, mint mondjuk a Német-Alföld. Hangoskodunk manapság is, ha eljön az esztendő vége. Van, ki a durrogtatás mái módját is megtalálja, petárdázik. Nem kevésbé tilos, nem kevésbé reménytelen a megakadályozása. Csak jó uraimék maradnak veretlen. Pedig néha viszketni kezd az ember tenyere (munkásé, paraszté, értelmiségié; proletáré, béresé, kisgazdáé, iparosé, kistisztviselőé, szellemi munkásé; bárkié, ki nem a maga ura, illetve a maga ura lenne, de valahogy nem sikerül, nem akar eléggé!) A tsz-tagé, ki ha megszakad, se képes a maga lábára állni; a kisgazdáé, akit a kolhoz mindenáron cl akar tántorítani, lehetetlenné akar tenni; a gyári napszámosé, akit akkor tesz régi-új elvtárs-ura az utcára, amikor akar, s aki jól tudja, a szalagról lekerülve kisiparossá nem képes válni; az iparosé, kinek a legjobb bennt maradni a legrosszabb ktsz-ben, mert ott legalább - legalábbis egy darabig még lophat magának kenyérre valót; a tisztviselőé, akiből az Úr-Elvtársak megint hülyét csinálnak, s újfent tarthatja a hátát, ha hibást keresnek; az értelmiségié, akit egyszerre beszari és benyali főnöke inkább érettségit előíró munkakörbe sorol, csak hogy egykori elvtársi panamista komáját a szakérettségijével vezető kutatóként fizettethessen meg, ezzel igyezkezvén feledtetni, 335 �palócföld 93/4 hogy még a veres ántivilágban tudósnak nevezett ki egy párttitkárrá lett almérnököt. A végén megint nem marad más, mint a Sztalícsnaja Vodka, melyet ha fölhajtasz, fertály óra múlva a pöce fölé hajolhatsz. Boldog idők, midőn a rossz gazda nem hivatkozhatott a személyiségi jogaira! Nemzetiszín a kacabajkán Megszólták az embert, ha nemzetiszín szalagot tűzött a mejjére. Engem is, nem egyszer. Pedig - a hetvenes évek elején, Veszprémben - az is megesett, hogy veres szalaggal toldottam meg, Petőfiékre hivatkozva, meg talán némi óvatosságból. Ki mert akkor piros-fehér-zöldre utaló bármit magára ölteni a tisztelt magyar sajtóban? Néhányan, kik nem féltek eléggé attól, hogy lenacionalistázzák. - Naci! - förmedt rám a gazdagyerekből lett pártonkívüli mensevik is. Magyar sajtó? A kínálat a párt sajtója s néhány szaklap volt, mely épp úgy behúzta a farkát, mint a lapok kilencvenkilenc százalékánál megbúvó "szaktárs". - Kolléga? - kérdezte nemrégiben, már az újdonatúj demokráciában egyházam jeles előénekese, amikor az Árpád-uszoda melegvizében baráti beszélgetésben talált egy neves helybéli értelmiségivel. Mármint hogy keresztény ő is? Ő se, s természetesen nem volt az egykori hírlapíró kartársaim kilenctizede sem. Se keresztény, se magyar, azaz hogy nem nemzeti. Bármi, csak nemzeti ne legyen! Akkoriban a nemzetköziség volt kötelező, most a világpolgár szemlélet. Se ezzel, se azzal nincs bajom, míg harcossá nem válik, míg nem akarja kiirtani belőlem azt, ami idegen neki. Hogy magyarság és emberség számomra egy és ugyanaz. Hogy fajtámat s hazámat se nagyobb darab kenyérért, se tágasabb térért, se egyéb inter-kozmo dolgokért el nem hagyom. Kis naívak, mondhatnám utóbb, miután mondhatom. Nem beöltöztettek Veszprémben a munkásőr csukaszürkébe? Hogy mit gondolhattak rólam, csak ők tudják, mindenesetre az első alkalommal kifejeztem igazi - be nem vallható, ám eszerint valamiképp mégis csak kimutatható - érzéseimet. Bárhogy fojtogattak, bármennyire nem mertem ellent mondani nekik, a kokárdát MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN ki kellett tűznöm. Akkor már a székesfehérvári megyei lapnál működtem, így munkásőrként besoroztak az ottaniakhoz, s e szent napra szolgálatra rendeltek a megyei pártházba. Huszonnégy órán át kénytelenek voltak elviselni, hogy a munkásőr kacabajkán ott virított a legszebb magyar virág! A mi mejjvirágunk. 1977. március ídusán így mulatott egy magyar. Sovány vígasz, hogy rajtam kívül ezt senki sem tette meg. Hogy kitetsszék: a rám erőltetett idegen mundér alatt hazai szív dobog. 336 �palócföld 93/4 Keresztre kereszt Keresztút, melyen több stáció is vagyon; körösztút, melyet útkörösztök szegélyeznek; keresztbe, kasul keresztre kereszt, vagy legalábbis állomás. Úgy érezhettem, ahány stáció, annyi kereszt! Vivén hátamon a magamét, mindég ugyanaz az ihlet: vesd el, Mihály! Állomáshoz - túl nagy veréshez - érvén feszt ugyanúgy érezhettem: ennél kegyetlenebb a sors már nem lehet. S akkor nyilván megszabadulok ettől a kereszttől. Szabadultam volna valahánytól! Ha tudtam volna. Ha erisztettek volna. Hogyha egy szálka bennem nem marad, bőröm alá nem veszi magát, hasamba nem fúródik, idegeimbe nem lepi magát. Kereszt! És szálka és fűrészpor és bármi, mivé keresztjeim lettek. Ha más nem, az árnyéka. A magad kereszted árnyékától berezelnél? Nem a pillanat, mitől megrebben az ember, az állandóan kísértő vész, hogy bármely pillanatban rád törhet, hogy ismét a magad kicsi keresztútján érezd magad. Pökések borítsanak, csattogjon a szíjkorbács, harsogjon a röhej, Dögölj: tán mert más vagy. Esetleg ezért. A magad keresztjeivel, melyekből egynémelyt nem is magad kerestél tenmagadnak, csak reád akasztódott. Persze, van, mely lúdasságod bűntetése. Oly mindegy nékik! Más lettél. Tudod, mit akarsz. Mit szeretnél. Miért érdemes élned. Mért nem hagyod el magad, újra és újra föltápászkodol! Né, a barma. Az anyaszomorító terroristából lett tudós Lukács Györgyünktől tanultam, borbélysegéd koromban (tehát igen fiatalon, úgy tizennyolc évesen) lepett meg ez az elemzése: a "normális ember" szemében nem normális a tudós és a művész, pedig éppen hogy, hisz mindkettő életét a maga szabta norma szabályozza, s épp a közember nem normális, hiszen normák nélkül máról holnapra él. Aki tudja, mire föl, ha még nincs, hát várhatja, hamarosan megkapja a magáét. S ha nem megy, még mindég van egy esélye: beáll pökni. Gyuri, a gazda Elvtársak, István király napján se legyen részeg az ember? Aki, elvtárs létére, istvánkirályoz, bátran teheti, mert valamiért gond nélkül heccelődhet. Az elvtársak ebben a mi kedves (Csonka-Zaránd-) Csonka-Bihar-Csonka-Csanád-CsonkaArad-Békés, tehát Nagy-Békés vármegyénkben nem szeretik Szent Istvánt néven említeni, Szent István napján amúgy csakis az Alkotmány meg az Új Kenyér napjáról szabadott szólani. Még a Moslékos nevezetű csapszékben is! Na most, hogy Gyuri bátyám Fövenyesről melyik kocsmában itta le magát, arra a lova unokája sem emlékszik, nem hogy a családja. Valami Moslékos-féle Jobb Mint Otthonban, avagy épp a Gyerünk Gyurka Bácsihoz címzett, Fövenyes és Csaba közti tanyasi mulatóban, 337 �palócföld 93/4 meglehet valamennyinél megállva magához vehette a szükséges mennyiséget, hogy kellő hangulatban érjen a csabai kommunista, Szent István-Alkotmány-Új kenyér napi Vidám Vásárba. A családja valahol a városszélen már le akart szállt a kocsiról, hogy gyalog állítson be hozzánk, mert akkorra már világos volt, így hamarább odaérnek. Gyuri bátyám nem engedte, hogy elhagyják, s amikor a saroglyánál lerázatták volna magukat a jókora port fölverő, majd széthulló, a megtáltosodott lovaktól már-már a kövesút fölött szálló kocsiról, még jobban kihúzta magát, az ülésről fölállva vetette a gyeplőt a lovak közé, s úgy állított be a Vidám Vásárba, hogy elsodort néhány szélső sátrat, míg a titokban felügyelő államvédelmista és egyéb, polgári ruhás, a tömegben elvegyülő és a sörös sátornál sűrűen korsót emelgető, kedvcsinálással is megbízott elvtársak le tudták fogni a kocsiról leszédült hadfit. Megfogni hogy merték volna a veszett fogatot! Csak amikor a nagy rohamtól mindenestül fölborultak. - Igaz, hogy lehugyoztad a templomot?! - Hogy tehettem volna, csak melléeresztettem, hogy ne tegyem ki magam világ csúfjára! Akkor mehet. Mert különben megnézhette volna magát a bíkísi kisgazda! Elvtársak, mikor legyen az ember részeg, ha nem a Vidám Vásárban? Így aztán megúszta ezt a szabotázst is; mert a paraszt élete akkoriban szinte csak rejtett aknamunkából állott. - Hogy mondtad, Szent István?! Jó, hogy nem, mert az másfél évet ér. Huszonharmadika a Bikában 1966. október huszonharmadikán este a Bika pincéjében kötöttünk ki. Vagy hatan a debreceni tanítóképző elsőéves deákjaiból. Véletlen jöttünk össze: csöndben hallgatni? Jó hangos hely és nem volt nap, hogy üresen találják a pofa italra betérő népmívelő- s könyvtáros-jelölt fiatalurak. Nem csak a vasárnap este tehette, hogy rajtunk kívül mindössze az "ügyeletes fül" lapított néhány asztallal arrébb. Ám fordíthatta irányunkba lapátfülét, nem volt mit följegyeznie. Egy szó, mint száz, egy fia szó el nem hangzott ÖTVENHATról. Minden másról igen, arról semmi. Arról mélyen hallgattunk - miközben mindnyájan arra gondoltunk. Legfennebb ennyi szaladt ki - hallkan, hogy csak a mellettem ülő hallja, a szemben terpeszkedő már ne - a szánkon: - Tíz. Annyi, bólintott, kihez a suttogás eljutott. Megemlékezés volt, nem tiltakozás. Meglep, hogy ennyire is futotta. Igen, mert a debreceni képző túlontúl is balos hangulatú volt. E balossághoz mi is hozzájárultunk, ám a miénk a szegénylegény plebejussága, tekintély- és önkény-ellenes, míg tanáraink nagyobbik feléé a fokszi és makszi ortodoksziáé, demokrácia-ellenes. - A forr. Pszt, nem folytathatta. S aki csöndre intette, pusztán azért tette, mert tudta, baj lehet belő338 �palócföld 93/4 le, s nem azért, mert nem tartotta forradalomnak Ötvenhatot; pedig később őbelőle is bizánci alak vált. De akkor még - ötvenhat tizedik fordulóján - Mindszent hava huszonharmadika mindannyiónknak ugyanazt jelentette; majdnem ugyanazt. Ellenforradalmat ellenben semmiképpen sem! Azt csak később tudták elhitetni egyikünkkel-másikunkkal némely tanaraink. Be jó, hogy újra a Kollégiumé a képző! Ég a gyertya, ég Megújulnak a sírok. Van, aki napokkal korábban rendbe teszi a hozzátartozó hantját, mások az utolsó pillanatban esnek a fejfát, keresztet is ellepő gaznak, hogy a helyébe krizantém kerüljön. Az egész temető fehérlik a sírokat beborító virágáradattól, csak az utak feketéllenek: a holtaknak áldozok bolyonganak az ösvényeken. Itt-ott még könnyes a szem, de sokan már csak egy pillanatra állanak meg emlékezni. Egyetlen testvér, öcs, báty, húg, nővér, egyetlen édesanya, édesapa, mama, tata, s a nem egyetlenek is épp ily kedvesek, egyetlenek. Az a kis öcsi is, kit alig egy éves korában temettünk, s akinek legalább a búcsúztatására az akkor két éves bátyus fél évszázad múltán is emlékezhet, s tesz - egy darabig - gyertyát Halottak Napján éveken át azután is a csontjai fölé, midőn anyjuk halála után megváltatlan hantocskájába mást rejt a sírásó. Seneca szerint (nyilván Halottak Napján is) örülnünk kellene, nevetni, vigadni. Mert meg kell köszönni a sorsnak, hogy az elhúnytat magunkénak tudhattuk, szeretetét élvezhettük; szóval legyünk boldogok, hogy egyáltalán szerencsénk volt hozzá. Hogy meghalt? Halálában is azt kell ünnepelnünk, hogy nekünk született. Egyszer mindenki meghalhat; béke poraira. Milyen könnyű ezt mondani! A könnyeid másra utalnak. Ám annak a hajdani vad bőgésnek csak a nyoma maradt. Ahogy temetni, sok év után a sírnál újból és újból emlékezni sem vidító. A hantok mégis esztendőről esztendőre megszépülnek; emlékeztetnek a föld alatt pihenők szépségeire. A gyertyák koradélután felgyulladnak, s késő éjszakáig libegnek a lángok. Már-már drágáink szellemei. Igyunk egy jó pohár pálinkát és nyugodjanak békében, mondja az öreg koldus a FELTÁMADUNK alatt. Csak anyám karácsonyfáját ne vágta volna ki valaki a sírról. 339 �palócföld 93/4 Karácsonyaim Karácsonykor halt meg anyám, mire föl - csak azért is, öcsémhez hasonlóan - Karácsonykor házasodtam. Az Advent sem volt akármi: várni Édesanyám végét, s készülni édes páromnak valómmal az új, valóban felnőtt, tényleg teljes életre. Várni a Megváltót - utóbb biza ilyeneket is jelentett. Meg jelentette később - nemrégiben - az eszeveszett betegségűzést leányunkból; s a rém a jó Isten tán megsegít továbbra is - tovatűnni tetszik. Megváltót várni? Édes Istenem. Mennyi könny! Megannyi öröm. Kisdedként egyszerűbb volt: vártuk a Jézuskát, s e készület tele titokkal, reménnyel, bizakodással - bizalommal minden iránt, mi élet! Ami előttünk áll. Mivel beleszületett az ember, már-már természetes volt, hogy amit várunk, beteljesedik. Hogy Jézusnak meg kell születnie - újra és újra, mindörökké - e napon, nyilvánvaló volt; ma úgy sejtem, bennünk születik (újjá) az Úr. Benned, bennem. A közös ének, a Karácsony-fa alatti családi karéj melege az az ajándék, mit máig őrzünk szívünkben. A játék elromlott, az édesség elfogyott, ez a szép ajándék örökké melegíteni fog. Örökre? Míg lélegzetet veszünk. S miközben én azon a Szentestén egy budai kaszárnyában zokogtam - jól tudtam, rövidesen itthagy bennünket Édesanyánk, s ráadásul oly elviselhetetlen volt vazallus-Magyarország csatlós seregében szolgálni-, Farkas Bözsike, élt 41 évet, az utolsókat sóhajtotta: Jó lett volna még élni. Természetesen anyám temetésén nem lehettem ott, hisz az úgynevezett Magyar Néphadsereg foglya voltam. Amikor rá nyolc évre a halál emlékét esküvővel igyekeztem magamból kitörölni, álmomban még anyámmal diskuráltam. Jó ideig ahogy lehunytam a szemem, megjelent. Még hogy én, húsz évesen, árva maradtam! Húgom tizennégy múlt. Erdélyi nászutunkon - Szenteste a vonaton - oláh legényke kántált. 340 �Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A megbékélés útkeresései és buktatói "A magyarok a szlovák politika végzete" /V ladim ír Minač/ 1 . 1993. március 25-én a Národná obroda* című szlovák napilap 6. oldala "magyar" volt. Tilkovszky Loránt: A szlovákok történetéhez Magyarországon 1919-1945 című, 1989-ben Budapesten megjelent dokumentumkötetének szlovák nyelvű összefoglalójából olvashatók idézetek az alábbiakban: Az asszimiláció kifejező erejű terjesztése; Éppen a magyarosítás szemszögéből; Csak magyarul beszélni; A rendőri megfigyelés kezdeményezője; A közös "nemzeti" cél szellemében; Kizárólag a magyar nyelvet kell használni. A szemközti hasábokon kisebb terjedelemben olvasható a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nyilatkozata a BősNagymaros vízművekről. A nyilatkozat válaszlépés a magyar parlament 1993. február 24-i nyilatkozatára, amely "szándékosan elferdíti a probléma lényegét és a magyar ál*Nemzeti Ujjászületés lam területi integritásának megsértésével vádolja a Szlovák Köztársaságot." - A szlovák nyilatkozatot eljuttatták az ENSZ tagállamainak és tájékoztatták róla a nemzetközi közvéleményt. 1919-1945 egybeszerkesztése Bős-Nagymarossal egyértelmű egyenlőségjel és a mai szlovák olvasó manipulálása. Í gy nem igaz Tilkovszky Loránt tanulmánya (a MagyarCsehszlovák Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozata adta ki az MTA - Soros Alapítvány támogatásával, Szarka László lektorálásával), hiszen a kiadványnak sem a szlovák rezüméje, sem egész anyaga nem a magyar-szlovák viszony rontására törekedett öncélúan kiemelt aktualizált jelszavakkal, hanem arra, hogy kölcsönösen tárjuk fel s ezzel tisztázzuk közelmúltunk tragédiáit. Pechány A d o lf csakugyan "elfajzott szlovák", Madarón volt, hűséges kormányhivatalnok, aki a trianoni Magyarország szlovákjainak kormánybiztosaként jelentéseiben ötleteket is adott a magyarosításra, 341 �palócföld 93/4 a magyarosodás intenzitásának fokozására. Helyénvaló azonban tudni, hogy számos renegát-társával együtt (ne feledjük, voltak idők, amikor Krman Dánielt, Bél Mátyást, Bachát Dánielt, Czambel Samut, Podhradszky Györgyöt és még igen sokakat nemzetárulóknak bélyegeztek szlovák értelmiségi körökben a "magyarokkal" való együttműködésért, sőt Emil Boleslav Lukáč nevével fémjelzett nagy üzenetváltók is legalább gyanúsak voltak a türelmetlen nemzetmentők szemében), kétségtelen lojalitása ellenére pozitív szlovák kulturális értékeket is hozott létre. Ő írta meg 1913-ban, igaz, a magyar kulturális kormányzat sugalmazására és támogatásával A Tótokról címmel az. első komplex szlovák művelődéstörténetet. Tót anyanyelvű magyar honpolgárokról rajzolt ugyan mindenekelőtt néprajzi képet, de már figyelembe vette a cseh és a szlovák szakiro342 dalom eredményeit, és számontartotta az etnikai tömbjüktől távolszakadt szlovákságot, az alföldi és az amerikai kolóniákat is. Ugyanígy, ismeretanyagát objektív szemlélettel kell értékelni a Horthy-korszakban készült jelentéseinek. Bizonyára elérkezik majd az idő, amikor szlovák tudományos publikáció dolgozza fel a szlovákosítás hasonló dokumentumait 1920-tól napjainkig. Tudjuk, szlovák tanítókat nemegyszer büntetésből küldtek színmagyar településekre. Például Fraňo Krált , aki arról panaszkodott, hogy 36 gyerek közül 2 tudott néhány szót szlovákul, és csak szótárral a kezében tudott szót érteni velük. Bizony, az egykori tótkomlósi vasárnapi evangélikus istentiszteletek időpontja is problémát okozott, hiszen a szlovák nyelvűnek délidőben lett vége, az utána következő magyar helyett a falusi ember már inkább az ebédet választja. Ezért ja vasolta a kormánybiztos a sorrend megváltoztatását. Hasonlókon civakodtak a különböző ajkú hívek már a XVI. századi Nagyszombatban is; manapság a Losonc környéki Vilke községben rendelte cl a rozsnyói püspök a szlovák szentmisét, ámde az délidőre került, s ezért - szlovák laptudósítás szerint csak 10-12 öregasszony, meg három férfiember jelent meg azon, holott a falunak ma 40 %-a szlovák. Sőt! Az új, fiatal (magyar) plébános megtagadta, hogy ünnepi misét tartson a helyi Matica-gyűlés előtt. Nyilván ő tudta: miért? Az 1397-ben alapított plébánia, amelynek patronálója a Forgách-család volt, a magyar-szlovák nyelvhatár közelében fekszik, s a hit gyakorlásának nyelve szlovák katolikus források szerint magyar, szlovák �palócföld 93/4 sorrendiségű. És a politika, sajnos, általában nem a népek békességét szolgálja. Peehány Adolf "tudósításaiban" jelentős helyet kapott az oktatás. A magyar állam kétségtelenül a magyarosításra törekedett az óvodák, alap- és középfokú oktatási intézmények létrehozásakor. Ez volt az állam érdeke, és az államnyelv terjesztése, a diákok érvényesülése, továbbtanulása valós vagy vélt ürügyén azóta is mindig és mindenütt erre törekszik. - Kelet-Közép-Európa nemzetállamai nehezen birkóznak a Nyugaton sem mindig problémamentes kisebbségi oktatási rendszer alkalmazásával. Ráadásul a mi tájainkon az utóbbi évtizedekben a szovjet típusú integrációs oktatást vezették be, ami "nemzetiségi" szempontból is az állampárt és vele az állam kirekesztő ideológiáján és gyakorlatán alapult. A "példásan megoldott nemzetiségi oktatás" célja az volt, hogy a szociális integráció egyik eszközeként a számbelileg kisebbségben lévők ismerjék a többség nyelvét. A P.N. Fedoszejev által megfogalmazott tétel szerint a szovjet (azaz csehszlovák) nép fogalma nem etnikai kategória, hanem az emberek társadalmi és nemzetiségi egységének új formája, amelyben természetes igény az orosz (illetve a cseh és szlovák) nyelv közvetítő szerepe; a "nemzetiségek" pedig a kétnyelvűség és a bikultúráltságon alapuló szocialista hazafiság megtestesítői. Ebből eredtek valamennyi szocialista országban a levezetett kísérletek a kétnyelvű oktatásra, amely a szórvány-etnikumok (például a magyarországi szlovákság) esetében két-három "humán" tárgy anyanyelvi, a többi tárgy államnyelvi oktatásához vezetett. Az egységesebb, történelmi okokból fejlettebb nemzettudatú szlovákiai magyarság körében ez jórészt csak a kétnyelvű szakterminológia erőszakolásában nyilvánult meg. A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság az egész politikai rendszerrel együtt az államnemzet, a politikai nemzet XIX. századi természetes gyakorlatának diktatórikus továbbfejlesztése. Átalakuló társadalmunk, nemzeteink az egyéni és kollektív szabadságjogok alapján nyilvánvalóan új elméletet és gyakorlatot hoznak majd létre. Addig is ügyelni kellene arra, hogy a kölcsönös toleranciát alkalmazzuk egymás között. A Národná obroda célzatos szerkesztése a közelmúlt politika módszereinek sajnálatos/sajátos újrateremtése. A szlovák napilap "felvezető" mondatai között ez áll: "Nem akarunk rekriminációt, de emlékezetünket sem kellene elveszíte- 343 �palócföld 93/4 nünk. Különösen akkor, amikor a magyar külügyminiszter azt ajánlja nekünk, hogy legalább olyan jogokat adjunk a magyar kisebbségnek, mint amilyenekkel a magyarországi szlovák kisebbség rendelkezett a száz évvel ezelőtti törvény szerint." Nos, ez a "száz évvel ezelőtti" törvény az 1868. XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. "- Itt nem többségről és kisebbségről van szó, hanem Magyarország különböző nemzetiségeinek politikai nemzeti egyenjogúságáról és nyelvhasználatának szabályozásáról. A törvény jó, példaértékű volt a korabeli Európában, igaz, félévszázaddal Trianon előtt egy korábbi nemzetfogalom utórezgésekének fogható fel. Gyakorlata, végrehajtása csak töredékes, hiszen alkotóinak szellemiségétől ugyancsak távol álltak a nem magyarok egyre nemzetibb igényei. A magyar külügyminiszter azonban nem a végrehajtásra, hanem a törvényre hivatkozott. E törvény szerint "Magyarország összes honpolgárai... politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja." Az állampolgárság és az állam hivatalos nyelve magyar volt, ami 1868-ban - és napjainkban is! ugyebár egyelőre természetesnek tartatik. 1868-ban a törvénycikk engedélyezte a törvényhatóságok jegyzőkönyveinek vezetését más nyelven is, ha azt a testületek ötödrésze óhajtotta, a gyűléseken anyanyelven is szólhattak, s messzemenően biztosítani kellett ezt a bírósági gyakorlatban. Az egyházközségek maguk határozhatták meg anyakönyveik és iskoláik nyelvét. Bármely nemzetiségű 344 polgár, község, egyház állíthatott saját erejéből alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézményeket és egyesületeket, amelyek nyelvét az alapítók határozták meg, s ezek az intézmények egyenjogúak voltak az állam hasonló intézeteivel. A törvény szavaihoz nem szükséges kommentár. A magyar külügyminiszter jogosan hivatkozott ezekre. II. A Tilkovszky-kötetet lektoráló Szarka László tollából nemrégiben jelent meg A szlovákok története (Bereményi Könyvkiadó, Népek hazája sorozat), gyarapítva a szlovákokról szóló komplex magyar nagy- és kismonográfiák sorát. Tudományos objektivitásának, a szlovák történelemszemlélet számos vitatható kiindulópontja diplomatikus kezelésének gesztusértéke lehet a magyar-szlovák viszony rendezésében. Lehet, hiszen a szlovák történettudomány eredményeit ismerteti, igaz, gyakori ellenvéleményeinek, fenntartásainak hangoztatásával, de a szlovák história rendszerét is elfogadja. Térképei a szlovák gyakorlathoz alkalmazkodnak: a mai Szlovákia területét ábrázolják az Árpádkor végét tárgyaló anyagnál is. Sőt! Az 1944-es szlovák felkelés térképén a mai Szlovákia határai szerepelnek; az 1938-1939-es változások pedig "Magyarországhoz csatolt területek"-ként. Igaz, nem a szlovák terminológia szerint megszállt, okkupált országrészek. Bevezetőjében még az a teljességgel szlovák fogantatású gondolat is megtalálható, miszerint "a szlovák származású nemesség hosszú évszázadokon át tartó teljes el magyarosodását a 19. században a szlovák középrétegek és értelmiség gyors ütemű asszimilációja követte." Ez nem �palócföld 93/4 egyéb, mint az ezeréves magyar elnyomás szlovák vádjának átfogalmazott változata, ugyanakkor "a szlovákság sikerrel meg tudta őrizni nyelvét, sajátosságait." A honfoglalást megelőző kölcsönösen vitatott kor, majd a további korok szakkifejezéseiben is avar-szláv; szláv; ószláv; Kárpát-medencei szlávok; szlovienek; szlovienszláv népesség; Sclavonia; szláv államalakulatok; Sclavus (szláv) értel mű szlovien népnév; pannonszláv; Északi Kárpátok területének szláv népessége; nyitrai szlovien központok; szláv-szlovien előzmények; f e lső-magyarországi szláv jellegű régió; helyi szlovák elem - szláv lelkészek; szláv és magyar elem; cseh, morva, később felfö ld i helyi forrásokban is szlováknak mondott korábbi szlovien etnikum; 15. századvégi "szl ovien-szlovák" nyelvű prédikációk; f e lső-magyarországi szlovák etnikai régió, stb. találhatóak. Ember legyen a talpán, aki ebből megállapítaná, mikor lett a szlávból szlovák, és tulajdonképpen mi a szlovákság. Szarka László diplomatikus szóhasználata a Felvidék esetében is érvényesül. Tudjuk, ez sérti a szlovákokat, hiszen az elnevezés valóban a magyarosodás, majd a magyarosítás korszakának újítása a korábbi F elfö ld , F első-Magyarország helyett. Íme a kötet megoldásai: fe lfö ld i részek; fe lf ö ldön (kis f-fel); felvidéki bányavárosok; f e lső-magyarországi városok; a királyi Magyarország felvidéki törzsterülete; az egész felvidék (kis f-fel); Felföldön (nagy f-fel); Felvidék (nagy f-fel). Tudom, nem lenne szabad ilyen "apróságokon" fennakadni, ámde napjainkban éppen a hasonlók, meg a kétnyelvű helynévtáb- lák, vagy a szlovákiai magyar nők -ová -jának parlamenti vitája mutatja fontosságukat. Annyira, hogy a pontatlanság, a magyarázat hiánya, a kölcsönös bizalmatlanság és érzékenység immár Bécs, Berlin, Párizs vagy Moszkva nélkül is híven tükrözi a magyarszlovák történelmi kiegyezés sürgető szükségét. És azt is: összekapcsolható-e az egykori szlovák nemzeti létformák terminusproblémája a szlovákiai és más határokon túli magyarság nemzetvoltának elismerésével! A magyar történész sok helyen óvatosan ugyan, de határozottan fogalmaz. Megállapítja, hogy meglehetősen merésznek tűnik annak feltételezése, hogy a mai Szlovákia területén élt szláv népesség körében a szlovák etnikum elkülönülése... a 9. század elején ... már befejezett ténnyé vált volna. Máshol: ...a nyitrai szlovien tradíciók folytonosságát csak... régészeti feltárásokkal lehet tisztázni. Vagy: A megye... és az ispán ... szó alapján a szlovák történetírás az egész megyerendszert szláv-szlovien előzményekre vezeti vissza, aminek a megyerendszer frank és sajátosan magyar királyi elemei ellentmondani látszanak. Hasonlóan diplomatikus szerzőnk a magyar-szlovák nyelvhatárral kapcsolatban: a török elől való menekülés következtében északra mozdult el ... gyakorlatilag a középkori magyar településhatárok visszaállítását jelentette. Hiába keressük viszont e középkori magyar településhatár leírását a megfelelő, középkorról szóló részében. A nyelvhatár-kérdésre a Hungarus-tudat és barokk szalvizmus című fejezetben is visszatér: a török által kipusztított vidékekre a 1718. század fordulóján szlovákok is települ345 �palócföld 93/4 tek, mozaikszerű nemzetiségi településhálózat alakult ki az ország... korábban színmagyar részein is. A magyar-szlovák nyelvhatár fokozatosan ismét dél felé tolódott el. Van ennek a résznek egy meghökkentő mondata, miszerint a törökellenes és vallásháborúk elcsitulása után a soknemzetiségű Magyarország mint történeti haza ismét megélhető valósággá vált. Hát akkor k o r á b b a n nem volt ilyen valóság? Mondjuk a históriás énekek korában? Vagy a szlovák Mátyás-hagyomány netán i d e g e n királynak tekintené az Igazságost? Tudom, nehéz a szerkesztés tudománya az alkalmazkodás témájához és kronológiához egyszerre. Hiszen e mondat után következik a 17-18. századi szlovák levándorlás az Alföldre, majd ez után visszakanyarodva az évszázaddal korábban legaktívabb ellenreformáció említtetik. Az érzékeny olvasó joggal feltételezheti itt a korábbi évtizedek szlovák történetíróinak hatását, akik szerint a török, meg a főleg a függetlenségi háborúk csak fölösleges szenvedéseket okoztak Szlovákia népének. Nagyon hiányolom - az egyértelmű megfogalmazásokon kívül - Pázmány Péter szerepének kiemelését a szlovák nyelvhasználat szorgalmazásával kapcsolatban és Daniel Krman evangélikus szuperintendens említését II. Rákóczi Ferenc feltétlen, szláv tudatú híveként. Tudom, itt is vigyázni kell, nehogy túlidealizáljuk, netán aktualizáljuk Magyarhon közös haza voltát; magyar olvasóknak szánt kötetben mégis helye lehetne néhány pozitívumnak (is). Fenntartásaim ellenére rendkívül pozitív, úttörő vállalkozásnak tartom Szarka László 346 könyvét, amely a szlovák nemzeti mozgalom kialakulásától napjainkig tartó történeti vázlatának oktatási intézményeinek számára igen-igen szükséges segédanyag lehetne. Igazán remélem, hogy északi szomszédaink is kiváló vitaalapnak, jószándékú, baráti kéznyújtásnak tekintik majd, nem úgy, mint Tilkovszky Béla munkáját. Még akkor is, ha a szerző közismert szakmai és nyelvi hozzáértéséhez méltatlanok a nem csupán magyar nyomdatechnikai eredetű súlyos hibák, elsősorban az irodalomjegyzékben (Steiner Lajos Steier helyett, královeské královské helyett, strednoveku stredoveku helyett vagy ugyanezen adatban O tto Urban művének egész címe). II I . Bizony, nagy szükség van nemzetgondjaink kimondására egész régiónkban. Hiszen mint Kiss Gy. Csaba Közép-Európa, nemzetek, kisebbségek (Pesti Szalon Kiadó) című tanulmány- és esszékötetében olvassuk: A sztálinista lengyel történészek szerint ... azért osztották fel többször is az országot, mert a lengyel nemesség elnyomta a népet, ezért az ország megszűnése haladásnak is minősíthető. Nemeskürty István deheroizálása nem egyéb, mint a nacionalista túlzások, elfogultságok (a mi nemzetünk a legjobb, mi voltunk egyedül a kereszténység védőbástyája stb.) átfordítása negatív értékdimenzióba (nemhogy a védőbástya szerepet nem töltötte be a magyar nemesség, hanem minden nemességek legrosszabbja volt). A könyv legszembetűnőbb erénye éppen a türelem, régiónk közös tragédiájának megértése, hiszen kínjaink egyik legnagyobbikát éppen az jelenti, hogy a nyugati nemzeti antagoniz- �palócföld 93/4 musok tudatos felszámolása helyett mifelénk, a szovjet befolyási övezetbe került térségben az osztály közösségi eszméjének a jegyében folytatódott - szelektív módon - a nagyhatalmi érdekektől függően - a 19. százdi nacionalizmus ... Tehát megmaradt egymásról a kölcsönös tudatlanság és tájékozatlanság. A kommunista korszak ezt tulajdonképpen segítette. Kiss Gy. Csaba egyértelműen, félreérthetetlenül és mégis toleráns módon fogalmaz. A kommunista elzárkózásból kitörni akaró M ilan Kundera és Konrád György írásaival ő is rokonszenvezett néhány éve, ma viszont érzi és érti, hogy ez a "mitteleurópai" fikció nem vesz tudomást az alant sistergő, ki nem élt, eltorzult és jogos igényekkel is előhozakodó nemzeti identitásokról. Ebben a szellemben értelmezi azt a súlyos szlovák-magyar dilemmát is, miszerint úgy látszott, a demokratikus polgári fejlődés nyelve a magyar, a szlovák pedig egy olyan nemzeti mozgalomé, amelynek a központjai fö ld rajzilag távolabb esnek, eszményeinek külpolitikai implikációi (a cári pánszlávizmus) nehezen érthetők. Másik, szintén most megjelent Magyarország itt marad című kötetében ( a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó adta ki) magyarázza és megérti ezt a magyar-szlovák kapcsolatokat sajnálatos módon bonyolító pánszlávizmust, amelynek jegyében elmaradt az 1868as nemzetiségi törvénycikk gyakorlati alkalmazása, és szovjet politikai gyakorlattá válva tényleg bekövetkezett Széchenyi intése: a kozákok az Elbában fogják itatni lovaikat, ha nem adatik meg Magyarország függetlensége. Ján Palárik pánszlávizmusa azonban annyit követel a szlávoknak, amennyi megilleti őket a természetjog alapján ... Szlávia nem cél, hanem eszköz számára a szabadság fe lé vezető úton... a szlovák nemzeti céloknak a korabeli európai gondolkodás eszméiből óhajtott alapot teremteni. Kiss Gy. Csabának főként ez a második kötete a magyar-szlovák kiegyezés programjavaslatának is tekinthető. 1989 végének nagy várakozása után mindkét országban megtörténtek a szabad választások és mégis ... ugyanazokban az ötven-, száz-, százötven éves sémákban gondolkodunk néha, amelyek hasznot keveset, kárt viszont annál többet hoztak mindkét félnek. Nem volna értelme egymásra mutogatni. A közös mulasztásban a magyar és a szlovák közvélemény, az értelmiség és az új politikai vezető rétegek egyaránt részesek. Pedig ma magunk döntünk saját sorsunkról, nagyobb hát a felelősségünk is, mégis mintha egyoldalú nemzetállami logikánk nyűgözne le bennünket. A feladatfüzér pedig ilyen az írásokban: Elsősorban az előítéletek tartalmát és szerkezetét kell megismernünk. Enélkül félrebeszélés bármilyen közeledésről szólni ...Ami a legfontosabb volna: szlovákok és magyarok egymásról alkotott képének megváltoztatása a sajtóban, rádióban-televízióban és a tankönyvekben egyaránt; országainkban van egy nacionalista és van egy antinacionalista (pontosabban: anacionalista) diskurzus ... ellene vagyok mind a kettőnek ... ki kell szabadítani a nemzetet a politikai keretből ... át kell vinni a kultúra szférájába ... új nemzetfogalomra van szükég! Világos, egyértelmű beszéd, mint ahogy egyik 1992347 �palócföld 93/4 ben született írásának zárómondatai is: ... Ebben a térségben a történelmi ellentétek terhét hordozó népek közül a szlovákok és a magyarok történelmi kiegyezésének a legnagyobb az esélye. E lehetőség felelősséget ró mindnyájunkra. IV. A magyar-szlovák kiegyezés feladatának és nehézségének nagyságát jól érzékelhetjük M iroslav Kusý szlovák"chartista" esszékötetéből (Bratislava 1991, Archa). Világosan látja a "szocializmus" évtizedeinek összefüggéseit, térségünk közös gondjait; sőt a szlovákság sajátos identitásbeli ellentmondásait is. A nemzeti önvizsgálat olyan mélységeibe jut el, ahová csak M ilan Rúfus merészkedett magyarul is olvasható A költő hangja című kötetében. Kusý egyszerűen a szlovákság nemzet-voltát is megkérdőjelezi, inkább a fö ld i elnevezést tartja alkalmasnak. A nyelv árulkodik erről elsősorban: hiszen aki a hivatalos irodalmi nyelvet beszéli, azt mások idiótának tekintik... A szlovák értelmiség túlnyomó többsége nyelvileg skizofrén. A történész ennek megfelelően - istenigazában - csak egyes megyék szerint írhatja a szlovák nemzeti históriát. Az pedig, hogy vidéki, megyei történelmünk ezer éven át F első-Magyarország keretében zajlott, még nem teszi össznemzeti történelemmé. Megfogalmazza, hogy valamennyi szlovák probléma az önállósodási kísérletek szélsőségesen kedvezőtlen időpontjaink következménye, különösen az 1939-es államiság, és kijelenti, hogy a mi nemzeti forradalmunk még nem zajlott le igazában. Kusý kötetének van egy bennünket egészen közvetlenül érintő írása. Ez A szlovák 348 jelenség című. A kérdés gyökere 1918-ba, Csehszlovákia megalakulásához nyúlik vissza és azóta is különbözőképp formálódik a szlovák felkelésben, a Novotný-rezsimben, majd 1968 augusztusában és napjainkban. A kérdés modern verziója 1968-tól radikális változatban így hangzik: miért "árulták el" akkor a szlovákok az emberi arcú szocializmust, és miért használták ki nemzeti céljaikra, miért nem csatlakozott hozzá a szlovák nemzet mint egész, miért reagáltak a szlovákok olyan hűvösen a Charta '77-re, miért nem találtatott közöttük legalább "az a tíz igaz" akik aláírták volna? A kemény kérdésekre adott válaszait a szerző vitaindító gondolatoknak tekinti. A szlovák-magyar viszony a magyarázat első fejezete. Döbbenetes sorok ettől a szerzőtől: a magyarok hatalmi-politikai, uralkodó nemzeti fölénye a szlovákokkal szemben egyáltalán nem kulturális felsőbbrendűség, sokkal inkább az ellenkezője. A nomád, műveletlen magyarok a nyelv tanúsága szerint is a szlovákoktól tanulták a kultúrát. A magyarok több évszázados uralmuk alatt semmiféle ”magasabb" kultúrát nem alakítottak ki a szlovákkal szemben: még a 19. században is egy elmaradott parasztnemzet kultúrája ez, amelynek nincs saját polgársága. Ennek funkcióját a reakciós nemesség tölti be. Nyilván ez is okozta, hogy ez a kultúra szánalmas nyomokat hagyott a szlovák nemzeti tudatban. Ki lehet jelenteni, hogy az ezeréves együttélés során gyakorlatilag semmi sem maradt abból, ami jellegzetes magyar kultúra lenne, attól csaknem "érintetlenek" maradtunk. 1848 is külön alfejezetet kapott a magya- �palócföld 93/4 rázatok sorában. Állásfoglalása ezzel kapcsolatban: A szlovák vezetők a bécsi reakció oldalára álltak, amiért semmit sem kaptak. A hibát nem csak Kossuthban, hanem Štúrban is kell keresni. Az első szlovák "betörés" 300 (!) önkéntese közül mindössze 50 szlovák volt, és az egész mozgalom nem rendelkezett hátországgal a szlovák nép körében. A tragédia éppen az idegen, osztrák erőkhöz való csatlakozás, amely idegen erők a legkevésbé voltak nemesek, inkább szélsőségesen reakciósok. Hasonló nyíltsággal elemzi Kusý 19181938-at, 1939-1945-öt, 1948-at és 1968-at, meg az azt követő időket is. A mélyfúrás az utóbbinál a legdöbbenetesebb. A prágai tavasz elfojtása utáni helyzetet Hitler Protektorátusával és Szlovákiájával veti egybe! Hitler alatt a szlovákok többet "kaptak", Husák alatt úgyszintén. Az önmagába forduló szlovák nemzet nagyobbik részét kielégítették ezek az "eredmények", az államiság, majd a 70-es években gazdaságilag még fejlesztett Szlovák Szocialista Köztársaság. De a nemzeti szempont elhomályosította az emberi szabadságjogok megtiprását. Ezért nem alakult ki igazi szlovák ellenzéki irodalom. A nemzetet elaltatták a látszólagos nemzeti "nyereségek", nem alakult ki a szólás, a tiltakozás kényszere. A viszonyok valamivel jobbak voltak, mint Csehországban, a nemzet valamivel kevésbé f ej lett, egyoldalúan fordul önmagába. Ezért maradtak hűvöseb- bek a szlovákok a Charta '77 mozgalomhoz. Itt ismét megremeg a magyar szlovakista keze. Miroslav Kusý leszámol a szlovák nemzet vallási, katolikus-evangélikus megosztottságával, ami századokon ál meghatározó jelentőségű volt. A szlovák hívők ily módon logikusan is arra kényszerülnek majd, hogy vallásszabadságuknak a nemzetiségi kérdés keretein belül történő védelmezéséről áttérjenek az általánosabb polgári és emberjog kereteibe. * A Národná obroda újságoldala jelzi az útkeresést és buktatóit is. Szarka László óvatos megfogalmazásai; Kiss Gy. Csaba megértése a mélyben rejtőző, kimondatlan, sokszor jogos problémák iránt; Miroslav Kusý egyoldalú beállítottsága a magyar-szlovák viszony kezdeteivel kapcsolatban, ugyanakkor őszinte nemzetvallomása mind-mind a buktatók jelzései. Pedig mindhárman egyértelműen és elkötelezetten keresik a megoldást, és igen messze állnak országaink tömegtájékoztatásának nemegyszer rosszindulatú, tájékozatlan megnyilvánulásaitól. Régiónk logikája mindenképpen párbeszédre, oldásra int. Más út nincs. Ha van, az járhatatlan, szenvedés és romok között vezet. Közös történelmünk a tanú rá. 349 �Varga Zoltán DÉLSZLÁV DÉMONOK - egy történelmi tévedés margójára Elég az önmeghatározásdiból, elég az értelmiségi játszadozásból - próbálom felidézni a nemrég elhangzottakat. Hiszen csakugyan, mire jó méricskélni, hogy ki a magyar, s ki nem, mert aki igazán az, annak ez, éljen akár itt, vagyis a Kárpát-medencében, a magyar határokon belül vagy kívül, akár Kanadában vagy Ausztráliában, annak ez. nem lehet kérdés. Logikusnak is érzem különben az érzelmekre való hivatkozást, s természetesnek a távolba szakadtak emlegetését. Elvégre aki a távolból is szeret, az nyilván mélyen és őszintén is szeret, az. a szerelmes viszont, aki a "miért is szeretem?" kérdést kezdi feszegetni, nyilván a "kiszeretés" útján halad már. Nem beszélve arról, hogy a nemzetet vagy a nemzetrészeket fenyegető vészhelyzetben a nemzeti önmeghatározás mellett lecövekelni főleg azért nem a legjobb megoldás, mivel tettek helyett mi egyebet jelenthetne "halványra betegítésnél". Más kérdés, hogy az önmeghatározás hiánya ugyanúgy a veszélyeztetettség oka is lehet, mint egy rossz önmeghatározás, akkor 350 - is, ha ez nem feltétlenül gondolkodói éleselméjűség, netán merő ízlés kérdése, még kevésbé a szándéké, hanem a történelem terméke inkább - nem annyira kitalálni kell tehát, hanem felfedezni, rálelni talán. * Ám mintha az indokolt vagy indokolatlan veszélyeztetettségérzet másoknál is valami önkereső önmeghatározást eredményezne. Mégha a belgrádi Knjizevne Novine című irodalmi lapban olvasott írás, A szerbség támaszai (Stubovi srpstva) szerzőjéről, M ilan St. Protičról nem is tudhatom, visszaütésnek érzi-e az első ütést, avagy jogtalanságnak és bűnnek, sőt a szó talleyrand-i értelmében többnek is, azaz hibának, amit mihamarabb korrigálni kell, netán morálisan jóvátenni. Nem mintha az önmeghatározás értelmiségi reflexei nem lennének nála is nyilvánvalóak, sőt sztereotípek is, mivel Protič nemzetének meghatározó támaszait úgy veszi számba, ahogy erre többé-kevésbé számítok �palócföld 93/4 is. Elsőnek a pravoszlávságot említve, másodiknak az államalkotói szerepet, harmadiknak a monarchiához való ragaszkodást, negyediknek viszont (attól tartok, komolytalanságig menően aktualizálóan) a kommunistaellenességet - alighanem éppen túlontúl általános érvényűsége miatt tükrözve az ilyenféle veszélyérzet fakasztotta nemzeti önmeghatározások önmaga körül forgó sterilitását. A pravoszlávságról mindenekelőtt azt mondja el, hogy vallásukban és egyházukban a szerbek mindig valami sajátosan egyedülvalót láttak, valamit, ami semmi máshoz nem hasonlíthatóan őket jelenti. Szinte önmagától azt az. ellenvetést váltva ki a kívülállóból, hogy a szerbség végső fokon mégis csak egyike csupán a különböző (a görög és a román kivételével szláv) ortodox vallású népeknek, amelyek közt nem is tartozik a legnagyobbak sorába, úgyhogy legfeljebb a Protič(5által külön is kiemelt és a hagyomány szerint az egyes nemzetségek keresztény hitre tértének évfordulóját őrző házi szent, másoknál valóban meg nem található kultusza tekinthető "nemzetspecifikus" sajátosságnak. Belül a bizánciságnak azon a körén, amelyet hovatartozástól függően lehet európaiságból kirekesztő tényezőként emlegetni, de zászlóként is lobogtatni. Meg persze a cezaropapizmusra, a bizánci császárok egyházfölöttiségére is asszociálni mindjárt, egyházi és világi hatalom szétválaszthatatlan egybeforrtságára, no meg arra, ami a keleti kereszténység tájain nem ment végbe, kezdve a pápaság és császárság intézménye közötti küzdelemtől, a reneszánszon, a reformáción és ellenrefor- máción át egészen a felvilágosodásig, a forradalmak koráig, illetve a parlamenti demokráciáig, mindaddig tehát, amíg talán "letárgyaltsága" miatt is felesleges tovább sorolni. És aminek hiányából akár még olyan következtetéseket is levonhatunk, hogy na lám, a nemrég kimúlt szovjet világbirodalmon belül az ellenállás különböző megnyilvánulásaival igazán csak azokban a vazallus-államokban találkozhattunk (ám itt kivétel nélkül), amelyek a nyugati kereszténység kultúrkörébe tartozónak számítanak. Alkalmasint nem is csak mert "nyugati keresztények", hanem mert "kereszténységen túliak" is, amiért a kereszténység után, de a kereszténységet mégsem lerombolón a történtek náluk történtek - vagy csak hozzájuk közelebb inkább. Ahelyett, hogy külhoni termékként és késéssel kerültek volna be, mint a marxizmus is Oroszországba. Mert azért Románia példája, az, hogy a Ceausescut megdöntő forradalom az ország nyugati és (közép)európaibb felében, sőt "nyugati keresztény" kezdeményezésre robbant ki, hogy aztán az ortodox(abb) rész inerciája okozza megrekedését, éppúgy jellemzőnek látszik, mint Jugoszláviáé, ahol az eltérő kulturális égtájak eltérő reagálása az eretnek-bolsevizmus egyéni stílusú helybenjárására sokban okozója lett a tragédiának. Netán az ortodoxia fokozottabb "államhatalmisága" folytán, amiért a keleti kereszténység sok évszázados alattvalói mentalitást kialakító munka után kényszerült átadni államvallási pozícióját a marxizmus-leninizmusnak. Több mint másfél ezer évvel azután, hogy a hittudományi kérdésekben hatalmi szóval döntő Nagy Konstantin itt, keleten 351 �palócföld 93/4 abban a róla Konstantinápollyá keresztelt Bysantion városában tette a kereszténységet államvallássá, amelyet a szerb ma is Carigradnak emleget, császárvárosnak. És hát ennek említésével mindjárt a Bizánc örökébe lépő orosz cárizmushoz is elérkeztünk, ahhoz, hogy a császári, illetve a cári címet a végtelen keleti szláv térségek uralkodói Konstantinápoly eleste után kezdték viselni csupán. Mivel császár keleten éppúgy csak egy volt, a göröggé lett kelet-római, mint nyugaton a frankként, majd németként váltakozó sikerrel felújítani igyekezett nyugatrómai, amiért is ha a régió valamelyik uralkodója cárnak tituláltatta magát, mindenképpen a császárvárosi trón iránti igényéi juttatta kifejezésre. Ahogy azt a szerb Dušan is tette - éppúgy nem nyerve cl, mint később a német-rómait a magyar Corvin Mátyás sem. * Különben a történelem ballisztikus görbéje párhuzamra csábító itt. Amiért mindkét uralkodó letűnte után meredeken hanyatlik le, egyikük esetében az 1389-es rigómezei csata, másodikéban Mohács hős vértől pirosult gyászterére. És hát éppen itt, a nemzeti nagyiét katasztrófába torkolló korszaka után mutatkozik meg a szerb pravoszlávság jellegében valami, ami talán mégiscsak joggal tekinthető egyedül a szerbségre jellemzőnek. Amiért a Nemanjićok királyságának megszüntetésével a szerb pravoszlávia egy, immár nem létező államisága emlékéhez kötődik - állam nélkül maradva meg államvallásnak. Elsősorban a nemzeti tudat ébrentartása érdekében idealizálva az elveszett szerb államot, s hitetve el, -am int azt maga Prolié is elismeri, - az egyszerű és tanulatlan szerbekkel, hogy a népi hőskölteményekben megénekelt dicsőséges múlt valóban létezett is. Nemcsak tiszteletünket kiváltón töltve be nemzetfenntartó szerepet, de az. elveszett haza, voltaképpen az államiság újjászületésének reményét is életben tartva. És nem csupán az erőszakos térítés helyett inkább keményen adóztató és ja nicsárrá hurcoló iszlám uralmával szemben védekezve sikerrel, hanem a nyugati kereszténységgel szemben is elsősorban a Habsburgok uralta történelmi Magyarország tájain, ahová éppen egyháza vezetésével, a szerbség több hullámban is kirajzik - ott is tehát, ahol az őslakosság nyelvileg és eredetét tekintve eltéri tőle, de ott is, ahol a szerbség egyedül vallásában különbözött a befogadó területek népességétől. Vállalni kész szerepétől eltekintve, hiszen a jövevények határőrként katonáskodni voltak hajlandók elsősorban, szabad parasztként még úgy-ahogy, de semmiképp sem jobbágyként túrni a földet. Pedig a jobbára tiszteletben tartott granicsári kiváltságok és türelmi rendeletek ellenére a jobbágyi sorba süllyesztésre időnként éppúgy történtek kísérletek, mint a katolizálásra, holott ez az utóbbi csak akkor veszélyeztette a A XII. században Nemanja István (Nemanjićok), majd Dušan szerb cár (1331-1355) és fia vezetésével önálló szerb állam jön létre. (a Szerk.) 352 �palócföld 93/4 fennmaradást, ha a szerbséget a pravoszlávsággal azonosítjuk. Persze, az intézmények önfenntartó reflexei mindig is messzemenőleg kihatottak a történelemre. De azért természetes a kérdés: amikor a szerb pravoszláv egyház ezt tette, nem önmagát védte-e mindenekelőtt, nemcsak valóságos veszélyek ellen védekezve, hanem képzeltek ellen is - legyen bár szó Vuk Karadž ic megreformált cirill írásának arról a latin, tehát katolikusgyanús "j" betűjéről, erről a bizonyos "jottáról", amit gyakran emlegetünk. De Az ember tragédiája homousion - homoiusion vitájának vízválasztó "i"-je is eszünkbe juthat. Na meg a Tankréd lovag alakját magára öltő Ádám, aki ma kéksisakosként (Carringtonként, Vance-ként, Owen -ként?) érkezve boldogtalan Balkánunk gránát- és genocidium szaggatta tájaira, képtelenül megérteni, hogy egy efféle Árva hang hiánya vagy megléte két külön világot is jelenthet. Nem mintha feltétlenül okunk lenne csodálkozni, hogy ugyanazon esemény vagy jelenség mindössze a nézőpont közelségétől - távolságától függően tekinthető tragédiának vagy komédiának. Aminek éppen mert az istenített dolgok mindig képesek kiváltani ellenszenvünket, sokáig akár lassú elhalásában is hinni lehetett, sőt lehet ma is azt tartani róla, hogy minél kevesebb van belőle, annál jobb, mindössze lebecsülni nem szabad jelentőségét. Legkevésbé nemzetfenntartó erőként - amit mi, államhatárokon kívülivé anyátlanodott magyarokként mindenképpen a magunk bőrén tapasztalhattuk. És hát az oszmán hódítás nyomán a valamikori szerb állam nem úgy szűnt meg, mint Mohács után a magyar, hogy valószínűtlenül keskennyé faragott és Habsburggá vált Magyar Királyságként, valamint a Sztambulnak adózó Erdélyi Fejedelemségként valami mégis maradt belőle, hanem teljes egészében és folytatás nélkül, hacsak azokat a szerb határőrvidékeket nem tekintjük ilyennek, amelyek az elveszett hazához soha nem tartozó területeken jöttek lét- * Természetesen a pravoszlávságot nem egyedül Protić tekinti a szerbség elsőszámú támaszának. Az említetteken kívül elmondva róla még, hogy amint a szerb állam újbóli megteremtéséhez a történelem megváltozott csillagállása lehetőséget kínált, a szerbség tudatában fokozatosan átengedte helyét az államiságnak. A különben hosszú időn át Európa-szerte abszolutizáltnak és istenítettnek. 353 �palócföld 93/4 re, nem csupán a valaha magyar lakta déli országrészeket formálva át lassan Vajdasággá, hogy napjainkban már ezt is a végleg Szerbiává való lenyeletés veszedelme fenyegesse. Ámde eljutott a szerbség messze északra, főleg a Duna mentén, egészen a Felvidékig, nyugaton meg, Bosznia és Hercegovina hegyvidéki tájain át egészen az Adria partjáig, míg egy csoportjuk egyenesen kikerült a szerbséget sokáig szuperóriás anyácskaként védelmező Oroszországba. Nyilván pravoszlávsága folytán olvadva be akadálytalanul a nyelvileg csupán rokon orosz népességbe, éppen annak köszönhetően tehát, ami más tájakon sikerrel óvta meg a vele azonos anyanyelvűekkel való egyesüléstől. Nem bizonyos, hogy akár a maga, akár mások szerencséjére. Ámbár ez a megjegyzés némileg azt a múlt századi cseh toll alól kiszaladó megállapítást is felidézheti, miszerint a magyarok bejövetele a legnagyobb szerencsétlenség, ami a történelem során a szlávságot érte. Vagyis, amiért megalomániásan fúziós nemzetállamoknak vagyunk útjában. Egyébként nem tudom, miért a német mondás, miszerint Csehországnak nincs határa, valójában Szerbiának nincs. Vagy a szerbségnek inkább. Abból a hazavesztettségből eredően, ami a tovább élő álom-állam valóraváltásának vágyát növeli határtalanná, már-már fantazmagóriának tetszőnek is ugyan a csüggedésre vagy csupán realizmusra hajló többség szemében, hogy egy adott pillanatban an- nál inkább megfellebbezhetetlen parancsot, kategorikus imperatívust jelentsen egy mindenre elszánt és az adott pillanatban fanatizálni és terrorizálni egyaránt hathatósan tudó kisebbségnek. Azt, hogy a szent cél érdekében semmi sem megengedhetetlen, úgyhogy hazafiság és martalócság egybeolvadásán itt éppúgy nem kell csodálkoznunk, ahogy azon sem, hogy nem csupán az ellenséggel szemben nincs kímélet, de az árulók iránt sincs; - Karadjordje,* dinasztialapító felkelővezér a vele nem tartókat egyszerűen felkoncolja; ha számára elérhetetlenek, úgy házaikat borítja lángba, mielőtt saját kezűleg lőné le apját, állítólag tulajdon szülőanyja biztatására, amikor az, a felkelés bukásakor, nem hajlajdó követni fiát a száműzetésbe. Mert a példakép itt az a Miloš Obilić, aki a rigómezei csatában azért színlel megadást, hogy azután, behódoló sarucsók közben, a hódító Murad szultánt tőrével küldje a hurik mennyországába. Legalábbis a nem minden történész által aláírt legenda szerint, ám arra mindenképpen alkalmasan, hogy a nemzeti hagyományokat egészen Gavrilo Principig megalapozza, sőt egészen addig a bácskai pópa-lányig is, aki a köszöntésül nyújtott virágcsokorból rántja elő a revolvert 1941-ben, hogy a hozzálépő honvédtisztet mellbe lője. Vagyis a nemzeti függetlenség eszméje itt fokozottabb és méginkább önmagáért létező valami, mint a nemzeti öntudatra ébredés XIX. századi romantikus korszakában szinte mindenütt, s így a legvégletesebb önfeláldo- Az oszmán hatóságok elleni felkelés (1804) Karadjorodje (Fekete György) vezetésével nemzeti felkeléssé vált, nyomán pedig létrejött a szerb fejedelemség. (a Szerk.) 354 �palócföld 93/4 zás éppúgy megfér a legbrutálisabb szadizmussal, mint a legélethabzsolóbb hedonizmussal vagy a legharácsolóbb önérdekkel. Ugyanazon táborban és ugyanazon személyen belül is, többnyire ki sem billentve azt egyensúlyából, hiszen ez egészségesen extrovertáltak világában mindenre van magyarázat; mindenért mások hibásak. És mert az értékrend csúcsán a fegyverrel a kézben tanúsított hősiesség áll, és a "harcos" szerepe általában, a rablás is szinte természetes ártatlansággal minősül át zsákmányolássá, életünk kockáztatásának jutalmaként, de ugyanilyen derekasan megszolgált az élősködés joga is, hiszen az állami tisztségek megszerzésében szintén a hadi érdemek esnek döntően latba. Nem is igazán meglepő hát, hogy a függetlenséggel felérő széleskörű autonómia elnyerése után hamarosan már olyan hangok is hallatszanak, hogy az élet semmivel sem volt rosszabb a török alatt, mint a Szerbia állami létét részben fegyveres harccal, de inkább nem is akármilyen diplomáciai érzékkel, sőt megfelelő időben és helyen elhelyezett kenőpénzek segítségével újrateremtő, zsneiálisan analfabéta Miloš Obrenović* fejedelem idején, aki a közoktatás- és közegészségügy alapjainak lefektetése mellett, ha kedve támadt rá, sajátkezűleg disznót is heréit, és akinek későbbi száműzetése idején a rámenős bécsi kurtizánok az aranydukátokat kiszedik a bőre alól is. Egyik életrajzírója szerint különben a fejedelem, minden erényével és hibájával együtt, egyfajta megtestesülése a kor Szerbiájának. Talán a szerbségnek is. Vagy a "szerbiaiságnak" méginkább, mivel a szerbség messze túlterjed még Szerbián, semmiképp sem mentesen a különböző tájegységek kialakította mentalitásbeli árnyalatoktól. Ám a miloši inkarnáció szerbiaiként is az egyik oldal csak, mégpedig a túlsó, a kevésbé reprezentatív és kevésbé vállalt. Mert az "innenső" mégicsak a hősi, a vakmerő és kíméletlen, ahhoz a Karadjordjéhoz kapcsolódó, akit végül is a hatalmát, de országának alig kivívott önállóságát is féltő Miloš gyilkoltat meg, hogy fejét a szultánnak küldje. Alkalmasint olyanféle reálpolitikai érzékből mindenekelőtt, amilyen napjainkban mintha azért nem lenne képes sehogysem érvényre jutni, mert közben Szerbia, attól tartok, nemcsak végletesen, de végzetesen is túlgyőzte magát. Mert az 1833-ban elnyert majdnem teljes önállóság a kezdetet jelenti csupán. A területi kiterjedést illetőleg jé) ideig akár jogosnak is mondható, hiszen a ma is kemény magnak tekinthető korábbi belgrádi pasalikkal szomszédos területek lakossága nagy többségében szintén szerb, ám az újsütetű államocska a Portával megkötött egyezség értelmében telepíti ki az itt (s ma ismét) törökként emlegetett, de szerb anyanyelvű iszlám vallású lakosságot, áttessékelve a töröknek megmaradt területekre, mindenekelőtt Boszniába és a Szondzsákba. Az uralkodó felfogás szerint nyilván helyesen és megérdemelten, hiszen ezek, függetlenül attól, hogy őseik Vezetésével 1815-ben felkelés tör ki, eredményeként az oszmán kormányzat hűbéres fejedelemségként (1832) ismeri el Szerbiát. (a Sze rk.) 355 �palócföld 93/4 hány nemzedékkel korábban lettek a Próféta követői, hilehagyott árulók, és hát az apák bűneiért a fiaknak kell bűnhődniük, ahogy ez meg vagyon írva... Mindenesetre a meglehetősen tarka népességű Belgrádtól eltekintve, ahol sokáig még török helyőrség is állomásozik, ez az épp csak kikelt Szerbia-palánta, homogén nemzetállam(ocska)ként övezi körül magát egy rajta messze túlterjedő álom-állammal. Hogy azután, ahogy az álmok mindinkább teljesülésbe mennek át, egyre inkább találkozzék és ütközzék is egy másik ilyennel. Azzal a szintén sok évszázadossal, amiről szerbként úgy szokás szólni csak, mint gyermeteg rögeszméről vagy holmi káros perverzióról. * Pedig a középkori horvát állam, legalábbis függetlenként, ha szerbnél kétszáz évvel korábban megszűnt is létezni, mivel "társországként" épült bele a történelmi magyar államba, az önkormányzat valamilyen formájával mindig is rendelkezett. Amellett, hogy a törökkel szembeni védekezés kényszere, a Zrínyiekben megtestesülő módon, hosszú időn át nagyon is szorosan kapcsolta az "Ugarska"-ként emlegetett és a történelmi társnépeink tudatában Magyarországgal nem egészen azonos Hungáriához. "Bajkeverni" így azután kezdett csak, hogy az Európában egyedülállóan anakronisztikus latin, illetve a nyilván közösen utált német nyelvű közéletről a gyakorlat magyarra váltott. Vagyis a viszály almája a nyelv lett, az, amit mi, nyelvünkben élők, könnyen lehetünk hajlamosak egyedül figyelmet érdemlő, nemzetmeghatározó tényezőként komolyan 356 venni. Amellett, hogy árvaságtudatunkban talán eszünkbe sem jut, hogy a közeli nyelvrokonság ugyanúgy bajok forrása lehet, mint a rokontalanság. Különösképpen a meglehetősen bizonytalan körvonalú szláv nyelvek esetében, ahol a nagyobb nép a kisebb nyelvét előszeretettel fokozza le nyelvjárássá, netán a maga nyelvének elfajzott változatává, nem egyszer a lingvisztika tudományától várva el létező vagy álom-nemzetállamok igazolását. Olyanokét is, amelyekről idővel kiderül, hogy egybentartásukra nem csupán a nyelvrokonság, de az egynyelvűség sem képes. Mindenekelőtt éppen a valláskülönbség meghatározta kulturális különbözőség miatt, amin legfeljebb addig csodálkozhatunk, amíg eszünkbe nem jut, hogy Európában többvallású nemzetként a magyar, a némettel, hollanddal, szlovákkal, s némileg a csehvel és albánnal együtt (mert a román és az ukrán esetében igazi többfelekezetűségről mégsem beszélhetünk), tekintélyes kisebbség ugyan, de mégis kisebbség. Úgyhogy ahol a felnőttéválás elmarad, vagyis ahol a valóságos vagy fiktív veszélyeztetettség is létezik, ott a felekezeti hovatartozás nemzetmeghatározó tényezőként külön hangsúlyt kap. A katolikus hithez tartozás lengyelként az orosszal és porosszal, írként az angollal szemben. A szerb és a horvát esetében hol az egyik, hol a másik részről érezve a támadást is jogos önvédelemnek. Annak a nyelvi majdnemazonosságnak köszönhetően, ami miatt a két nép állam-álmának találkozása egyaránt tekinthető testvéri ölelésnek és kölcsönös fojtogatásnak. �palócföld 93/4 Megtetézve a harmadikkal, a sokáig merő délibábnak tetsző, most meg végképp annak bizonyuló jugoszlávsággal. A szerb részről napjainkban önfeladásra csábító horvátkatolikus cselvetésnek érzettel. Azzal, ami valamikor I van Gundulićtyal kezdődött, abból a Dubrovnikból, amely szláv ugyan és katolikus, de nem feltétlenül horvát is, és amely a nyugati és keleti kereszténység vízválasztója közelében ragyog kis adriai Velenceként, a maga mediterránságában reneszánszként, alkalmasint hitelesebben a Mátyás által Budán délszaki dísznövényként elültetettnél. Azzal a Tasso inspirálta költővel tehát, aki először veti fel az oszmán iga alatt nyögő délszláv keresztények felszabadításának elképzelését. Századokkal előzve meg azt a Gáj Lajost, aki a magyar országgyűlés tagjaként szónokolva fenyegeti meg a magyarságot, hogy a szláv tenger előbb-utóbb el fogja nyelni; azt a horvát Kazinczyként is emlegethető Ljudevit Gajt, az illir mozgalom elindítóját, aki a horvát és a szerb irodalmi nyelvet anélkül közelíti sikerrel egymáshoz, hogy a két nép nemzettudatát is "illirré" tudná átgyúrni. Hasonlatosan a szintén nem túlságosan magyarbarát Strossmayer gyakovói püspökhöz, aki viszont horvát Széchenyiként alapít Jugoszláv(!) Tudományos és Művészeti Akadémiát, ám hasztalanul kísérletezik a horvát katolikus és a szerb pravoszláv egyház valamiféle fúziójával - amíg csak apostoli királya, I . Ferenc József legfelsőbb rendeletére felhagyni nem kénytelen a politikával. Egészen Ady Endre markáns lenyomatát mindhalálig magán viselő ludovikás Krležáig, aki délszláv felbuzdulásból vállalja a hazaárulás bűnét vagy dicsőségét, s szökik át a szerb csapatokhoz, ahol kezdetben osztrák kémként fogadják, mielőtt kieszmélve a háború mocsarából a lenini úton remélne a "balkáni kocsmán" túllépni. Később még annak a Titónak segítségével is, akinek kommunista mércével is túl keménynek tetsző ateizmusát é s antiklerikalizmusát bizonyos szempontból talán nem is kellene túl szigorúan megítélnünk. Hiszen a vallás földi maradványaival az egynyelvű két nép közötti szakadékot kívánná betemetni, és hát ideológiailag képzett vasmunkásként sem kell feltétlenül tisztában lennie azzal, hogy a vallásokat semmiképp sem szabad az általuk (is) sok évszázadon át kialakított értékrendek reflexeivel összekeverni, még kevésbé pedig erőszakkal nyomni el őket, már csak azért sem, mert az erőszak megszüntével az éled újra leginkább, aminek feltámadása a legkevésbé mondható kívánatosnak. Mindenesetre a második világháború alatti kölcsönös tömegmészárlásokból (amelyekben a hazaiak sokkal inkább jeleskednek az idegeneknél, és amelyeknek mindkét oldalon akadtak nemcsak eszmeileg, de sajátkezűleg, illetve - "késűleg" közreműködő szerzetes- és pap-résztvevői is) a csetnikhez és az usztasához győztes harmadikként társuló partizán-martalócság a maga hasonló, de az áldozatok közt más elvek alapján válogató módszereivel akkor is kiutat kínált, ha ez másodszorra sem vezetett el végleg az. áhított jugoszlávsághoz. Ahhoz, ami valójában sohasem volt igazán áhított horvát részről sem. Legkevésbé az államiság, illetve a függetlenségi törekvések tekintetében, amelyeket irodalmi-kultu- 357 �palócföld 93/4 rális áramlatként időben ugyan megelőz, ám politikailag sosem válik benne igazán uralkodóvá. Mert a nemzeti öntudatra ébredő borválságon belül, azt követően, hogy a lovasszoborként Zágráb főterén egykor fenyegetően Budapest, ma viszont Belgrád felé forduló Jelaćić bán vezetésével a sajnos nem túl megértő Kossuth ellenében, a többi nemzetiséggel együtt a Habsburgokban való csalódást választja inkább, Bécs-barát, Pest-barát és délszláv-pánszláv irányzatok egyaránt megtalálhatók. Nem függetlenül a rég létező horvát-szerb ellentétektől, amelyeknek már akkor is vannak véres epizódjaik, mivel nem csak Gaj és az egy ideig bánként is működő I v an Maž uranić költő-politikus létezik, hanem a Pesten filozófiából doktoráló Ante Starčevič is, a nemes usztasa örökséget napjainkig továbbvivő Horvát Jogpártnak az az alapítója, akiről a három szerb elevenen megsütéséről szóló legendát ma is mesélik előzményeként a náci Németország életre hívta Független Horváth Állambeli torokelvágásoknak, bunkóval és kalapáccsal való tömeges agyonveréseknek, eleven koponyákba való szögbeveréseknek, karsztvidékek földalatti üregeibe való levettetéseknek, egészen a horvát "poglavnik", Ante Pavelić Curzio M alaparte Kaputt-jában említett húsz kiló emberszeméig. Ámbár hogy mi igaz és hogyan mindabból, aminek inkább csak egyik oldaláról az elmúlt évtizedek során, mi, győztesektől megtizedelt déli perem-magyarok is épp eleget tanulhattunk, hallhattunk, olvashattunk, s ami ma, európai és ENSZ-megfigyelők ellenére is ellenőrizhetetlenül ismétlődik meg, arról nem könnyű bármit is szólni. 358 Mivel itt, minden, amiről hallunk, éppúgy lehet ellenkező előjellel is igaz, mint egyáltalán nem, ám aminek igazságként, álhírként vagy hazugságként részét képezi, az a maga totalitásában túlságosan is szörnyű ahhoz, hogy igaz ne legyen. Értve totalitáson a hagyományok megalapozta kölcsönösséget. Azzal is összefüggésben akár, hogy török uralta hazájából az elmenekült szerbségnek lakhelyül gyakran a kopár, s a jelentősebb településektől távoli hegyvidék jutott, szükségképpen együtt a "kecskés" elmaradottság állapotával. Vagyis egyfelől a lenézettek sérelmeket megtorló, barbár lázadó dühe gyilkol, másfelől a kulturális álfölényből fakadó szadista rendcsinálásé - ott, ahol "nép" és "hatalom" összecsapása cl sem választható igazán az etnikumok konfliktusától. Mert a gyökerek mélyen a múltba nyúlnak. Úgyhogy az állítólagos magyarosítási kísérleteiért húsz éven át intenzíven utált gróf Khuen-Héderváry Károly, horvát báni minőségében, éppúgy két egymás ellen acsarkodó népesség között egyensúlyoz, ahogy a mohamedán bosnyákok által is lakott Boszniában három között a délszláv kultúra értője és értékelőjeként, a nagy műveltségű Kállay Béni. Naivként is nyilván - mert hát létezhet-e hálátlanabb szerep a megértő helytartóénál? Pedig a szerbek történetéről könyvet is írt - amellett, hogy belgrádi főkonzulként hasztalanul próbálta meg kivonni az orosz befolyás alól azt a Szerbiát, amely mind kevésbé képes ellenállni a délszláv Piemontként kínálkozó szerep csábító démonának. * �palócföld 93/4 De ha már a párhuzamoknál tartunk, miért ne emlegethetnénk a harcias Szerbiát akár Spártaként is, netán a majdani délszláv hegemónia kérdésének másik pólusát jelentő horvát Athénnal, Zágrábbal szemben. Még ha létezett "Szerb Athén" is, a Szerbia területén sokáig kívül eső bácskai Újvidék, annak ellenére, hogy a város lakosságának többsége nem kis ideig még jugoszlávvá válását követően sem szerb, de ahol a múltszázadi szerb műveltség intézményei egyre inkább összpontosulnak. Mert errefelé másfajta, polgárosultabb szerbség él, a Habsburg-monarchia nyelvi-etnikai-kulturális többszólamú ságához inkább alkalmazkodva. Romantikus nemzeti hevülettől is áthatottan, de a környezet és Európa egésze iránt is nyitottabban - aligha véletlen, hogy a múlt század szerb irodalmának legjelesebbjei zömükben innen származnak. Nemcsak kultúrát, szellemi hatásokat közvetít azonban Szerbia felé ez. a vidék, hanem annak hordozóit is: pedagógusokat, jogászokat, orvosokat, mérnököket exportálva. Abba a kis szerb fejedelemségbe, majd királyságba, ahol ezek a "prékóiak" ahogyan itt azokat a Dunától és a Szávától északra élőket nevezik -, nem egyszer jelentős állami tisztségeket is betöltenek, alkalmasint az őshonosok bosszúságára. Túl a kenyéririgységen, feltehetően a "másság" miatt, a kisebbrendűségi komplexust szülő kulturális többlet következtében, és aminek nyomelemei, mintha még mindig kísértenének. Ha másban nem is, hát olyan alkalmak kirobbantotta indulatokban, amilyenekről egy vegyes házasságából keserűvé józanodott női telefonhang is vall nemrég: "...meg- mondták kerek-perec, te, még ha nem is lennél magyar, akkor se tartoznál igazán közénk, te akkor is prékói vagy..." Bár Szerbia mind militánsabb piemontoskodása egyelőre nem északra irányul, s nem is a jugoszlávság jegyében nyilvánul meg, sokkal inkább délre, az akkori szerb állam határain túli szerbség felé, a Rigómezőre, a Szandzsákra és a dušani örökség jogán DélSze rbiává álmodott Macedóniára tekintőn, arrafelé, ahol a balkáni háborúk idején majd, korabeli újságok híradása szerint, a szerb hadsereg súlyos vérengzéseket hajt végre az albán és cincár falvakban, hasonlatosakat a románok által véghezvittekhez a dobrudzsai bolgárok között, bár a felsorolás itt nyilván még kiegészíthető, mivel ezeken a tájakon a népirtás mintha magától értetődően illeszkedne a hadviseléshez... Vagyis az egyenlőre még nem vérbe borult Európa, akárcsak ma, borzadhat és botránkozhat, távolbalátás híján hatékonyabb oda nem figyeléssel kímélve meg magát a felesleges ártalmaktól. De a szerb hazafias tekintet azért nyugatra is irányul, az egy ideig még töröknek megmaradó Boszniára, amelynek osztrák okkupálását, majd annektálását az össz-szerbséget egységbe álmodok merényletig menően zokon is veszik. Mert az egyesülést-terjeszkedést szorgalmazó politika célja sokáig mégis inkább a szerb és nem a délszláv egység, a hagyományos szerb címer négy cirill SZ (C) betűje akkor is az egyedüli megoldást jelentő szerb egység hirdetője, ha azt olykor maguk a szerbek is összekeverik a jugoszlávsággal. * 359 �palócföld 93/4 Mert ami a jugoszlávot illeti, kulturálisirodalmi elképzelésből ugyan politikaivá is átnövi magát, ámde anélkül, hogy a népben igazán gyökeret verne. Annyira legalábbis nem, hogy a szerb identitástudat helyébe a jugoszláv lépjen. Annak ellenére hasonlatosan a horváthoz, hogy egyes vidékek szerbhorvát anyanyelvű katolikusai olykor inkább dalmátok, bunyevácok, sokácok, bizonyos késéssel és ma sem egészen egyértelműen kötődnek ahhoz a horvát nemzethez, amelynek egyes értelmiségiei az első világháború alatt körüldöngicsélik, s ötletekkel is bombázzák az egy ideig a központi hatalmak által meghódított Szerbián kívül került szerb vezetést, vagy ágálnak a Masaryk-Beneš-féle cseh emigrációval közösen a nagy emigrációval közösen a nagy szövetségeseknél a szláv érdekekért. Ám a Monarchia horvát ezredei, egészen a nem is annyira katonai, mint gaz360 dasági összeomlásig, hűség dolgában alig különböznek Európa katonáitól és balekjaitól a magyaroktól. És szinte az utolsó pillanatig nem világos, mi is következik ezután, NagySzerbia-e vagy Jugoszlávia, a Monarchia délszláv részeinek leválására azután kerül csak sor, hogy az. antant győztesei elhatározzák a Habsburg-birodalom felosz(la)tását. Akkor alakul meg, annak ellenére, hogy a "jugoszláv" szó rég megszületett már, előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a Monarchiától örökölt szóhasználattal élve három "néptörzs" államaként; népszavazást meggyőzően aligha helyettesítő lelkesen csatlakozó népgyűlések, különféle "nemzeti tanácsok" határozatainak segítségével. Hogy az együttélés nehézségei szinte azonnal elkezdődjenek. Mindenekelőtt az eltérő kulturális hagyományok következtében, ami nem minden szempontból nézve szintkülönbség is. Bár a kultúrák abban az értelemben egyenértékűek csak, hogy "tulajdonosaik" számára olyan belső használatra való értékrendet és jelrendszert képeznek, amely "befelé" ugyan mindig betölti feladatát, ám újabb korok civilizációs követelményeinek jól, vagy kevésbé jól is megfelelhet. Jól, ha a racionális, intellektuális és individualisztikus elemek dominálnak benne, és kevésbé jól, ha az emocionálisak, mitikusak és kollektív jellegűek uralják. Szívesen említeném különben a demokrtikusságot is, csak hát a horvát többletet illetőleg inkább egyfajta liberalizmusról lehet szó, s a jogállamiságról, arról, ami főleg a dualizmus korában mégiscsak jellemzője volt a K.und K.-nak. Ellentében Szerbiával, �palócföld 93/4 írnám le, ha nem jutna eszembe egy állítás az első világháború előtti Szerbia demokrtikus jellegéről. - "Lehet, hogy demokrácia volt, de paraszti", mondom erre, amit beszélgetőtársam készséggel el is ismer, mintegy megerősítve, hogy a dolog lényege épp ebben rejlik. Külön a szerb társadalom patriarchalizmusa miatt is, ami óhatatlanul tekintélyelvű személyiséget fejleszt ki, erőkultuszt szül, s a kreatív adottságokat sem fejleszti éppen. Ilyen társadalomban, még ha meg is van a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, népakaratként az egyének többségének akarata helyett inkább kollektivista reflexek érvényesülnek. Nyilvánvalóan annak következtében, hogy Szerbia nemessége, hasonlatosan más balkáni államok nemességéhez, a török hódítás nyomán eltűnve, a csupaszon maradt parasztságot egyedül a szintén paraszti "emberanyagból" táplálkozó egyházra hagyta. Vagyis a szerbség, noha az egykori szerb királyi udvarban, amint azt ma sokan szinte sztereotip módon hangsúlyozzák, előbb ettek késsel és villával, mint a sokáig barbárabb Frankhonban és Albionban, oly mértékben vált "történelemileg csonka nemzetté", hogy az öntudatra ébredés korának mindkét fejedelmi családja, a Karadjordjević és az Obrenović-ház, szintén paraszti gyökerű kereskedőrétegből nőtte ki magát. Látszólag a szerbségnek abból a monarchikus beállítottságából fakadóan, ami azért nem különleges nemzeti sajátosság, mert az államiság múltjával megáldott vagy megvert népeknek többnyire monarchikus múltjuk is van. Más kérdés, csakugyan a "Nemzeti életerőt" bizonyítja-e, hogy miközben a Balkán más, államiságukat visszanyerő nemzetei, Európa gyámkodása mellett, facér Hohenzollern vagy Coburg hercegeket emelnek trónra - a szerbség két egymással rivalizáló nemzeti uralkodóházat is kitermel; félő, hogy túlságosan is a maga számára csupán, mivel ezek az újgazdagnak tetsző dinasztiák feltehetőleg a horvátok és szlovénok azon részének sem imponálnak különösebben, amelyik nem feltétlenül híve ugyan a Habsburgháznak, ám mintha utólag mégis arra döbbenne rá, hogy annak stílusához alkalmasint jobban hozzászokott, semmint maga is hitte volna. * A horvát nemesség ugyanis a századok során megmaradva, nagyjából a magyarhoz hasonlóan, ám részben idegen elemekkel is összekeverten vált polgárosodva a nemzeti öntudat hordozójává. Olykor a közös délszláv haza híveként emlékeztetve arra a jó házból való úrilányra, aki fehér lányszobájában ábrándozva, daliás jövendőbelijének bárdolatlanságát észre sem veszi, illetve azt hiszi, hogy választottját megnevelheti, "kikupálhatja". Nem mintha nem lenne a horvát parasztság is elmaradott, ám létezik fölötte egy nem paraszti uralkodó osztály, no meg egy nemzetközi világegyház, amely nem paraszti kulturális értékminták szerint is befolyásolja. Vagyis: a népmentalitás egymástól eltérő, noha az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyazon vidéken rég együttélő szerbek és horvátok életszemlélete és szokáskultúrája, eltekintve a valláshoz szorosan kö- 361 �palócföld 93/4 tődőktől, alig különbözik egymástól, sőt az utóbbi évtizedekben valószínűleg méginkább "összerázódott". A déli-délkeleti tájakról való beszivárgás vagy éppen beözönlés ugyanis mindjárt az első közös délszláv állam létrejöttekor kezdetét veszi, nem utolsó sorban a központilag kinevezett nem őslakos tisztviselők áradatával. Olyan tájakról valókkal, ahol bizánci örökségként vagy törökhagyásként az önkényeskedés a korrumpálhatóság a tisztségviselésnek szinte az ártatlanságig természetes velejárója. Mert lehettek ugyan korruptak a Monarchia hivtalnokai is, sőt nyilván külön magyar "korrupciós kultúráról" is beszélhetünk, alkalmasint horvátról is, a most hatályba lépő szükségképpen "stilisztikailag" is újnak minősül. Mivel ez a gyakran sivár szülőföldjéről "dús vadászmezők" felé kirajzó had nem csupán eltérő modorát, illetve modortalanságát hozza magával, azt, amibe a korábbi urak kasztjellegűen egymás közötti "pertujától lényegileg különböző parlagias (le)tegezés is belefér, hanem hozza tisztségeinek szerb hivatalos megnevezését is a korábban használatos horváttal szemben. Mert a "másság" akkor lesz csak nehezen tolerálható igazán, ha parancsoló módban fejezi ki magát, olyanok részéről érve felülről bennünket, akiket alattunk lévőknek érzünk. Hiszen más lezserül mellőzni valamilyen viselkedési normát, s más nem is ismerni, más tudatosan, idézőjeles nyomaték kedvéért használni obszcén szavakat, s más azokat beszédünk természetes részeként szinte észre sem venni. Ahogy spontánul szenvedélyesnek lenni is más, és más megleckéztetően visszafogott- 362 nak. Olyannak például, amilyennek a Jugoszláv Kommunista Szövetség utolsó elnöke (vagy főtitkára?) Stipe Šuvar is mutatkozott... ki emlékszik ma már rá különben, ám számomra éppen hideg mosolyú, de pózolástól sem mentes pengevillogtatása maradt emlékezetes a vég kezdetét jelentő utolsó pártkongresszuson, szemben a furkósbottal hadonászó, vérmes Miloševićtyal. Mert ez. a kétfajta alapállás mintha elmaradhatatlan kelléke is lenne a két nép kapcsolatának, megjátszhatóságában, sőt megjátszani szinte kötelező érvényében. És hát a hazulról hozott eltérő viselkedés könnyen lehet a házasságban tányérhajigáló jelenetek okozója, amiért is a szerb és horvát kapcsolatokat tanulmányozva nehéz megszabadulni a feltevéstől, miszerint az érdekek ütközése mellett, ízlésbeli tényezők is alakítói lehetnek a történelemnek; mindjárt az együttélés elején olyan családi viharokat is kirobbantva, amilyen a képviselőházban a horvát parasztpárti Radić-fivérek meggyilkolása. Vagyis a második világégés kezdetekor már szinte okunk sincs afelett csodálkozni, hogy alig valamivel azután, hogy Belgrád népe "Inkább háborút, mint egyezményt!" kiáltással a háromhatalmi egyezményt aláíró kormányt megbuktatva szörnyűséges terrorbombázást zúdít saját fejére, a bevonuló Wehrmacht egységeit virágeső fogadja Zágráb utcáin. Nyilván nem kis mértékben járulva hozzá, hogy az újbóli győztesek a "fasiszta nemzet" címkéjét a horvát népre is ráragasszák. * �palócföld 93/4 Szemben a "demokratikus" szerbbel, illetve ellenségei szerint nyilván a "kommunistával" - jutunk el immár a szerbség állítólagos negyedik tartópilléréhez, a kommunistaellenességhez. Úgy vélekedve, hogy a kommunizmus, amikor a "kizsákmányolás megszüntetése" érdekében osztályharcra, forradalomra buzdít, nemcsak az uralkodó osztály hatalomtól való megfosztására, sőt elpusztítására törekszik, hanem a szellemi elit megsemmisítésére is egyúttal, egyszerűen mert a szellemiek többnyire ott vannak, ahol az anyagiak is, jószerével annak az értelmiségnek a birtokában, amely zömében a kizsákmányolóként meghatározhatók sorából származik. Illetve, eltekintve a beilleszkedni képtelen zsenik és álzsenik, valamint a versengésből kihulló selejtesek forradalmárkodásra hajlamos kivételétől, többnyire őket szolgálja. Akaratlanul is, hiszen, ha meggondoljuk, hogy miképpen szolgálhatja nemzetét valaki úgy, hogy ne az uralkodó réteget is szolgálja, akkor éppúgy hiányzik a csalhatatlan recept, mint ahhoz, hogy miként fosszuk meg hatalmától az uralkodó réteget anélkül, hogy eszétől is ne fosszuk meg azt a társadalmat, amelyet - elméletileg legalábbis - előnyére kívánunk megváltoztatni. Ha viszont nemzetben gondolkodva "nacioanlisták" vagyunk, egyúttal kommunistaellenesek is vagyunk, csak mert nemzetünket dánként lefejezni éppúgy nem óhajtjuk, mint szingalézként. Még ha kérdés is, csakugyan oly sokat veszített-e a szerbség akár a jugoszlávsággal, akár a kommunizmussal. Figyelembe véve, hogy a másik oldalon szintén versenyt kár- hoztatott jugoszlávságot és kommunizmust egyaránt szívesen tekintik pusztán a nagyszerbség álcázásának, ami persze szintén primitív egyszerűsítés. Bár a jugoszlávságot illetően, a közös délszláv hazából a török elől, majd alól többször és többfelé kirajzott szerbség túlnyomó része Jugoszlávia létrejöttével mégis csak egy államba került, méghozzá más, nem szláv népek rovására, ami a nacionalizmus logikája szerint általában sem számít, s így nem is tekinthető külön szerb bűnnek. Ám a két háború közötti ""régi", azaz most már "legrégibb" Jugoszlávia akkor is nem kevés joggal minősíthatő Nagy-Szerbiának, ha a Protićhoz hasonló szemléletűek szerint megalakulásakor kezdődött el a szerb identitásnak az az önfeladása, amelyet azért nehéz tragikusnak éreznünk, mert semmi köze a lényeghez, az anyanyelviség elvesztéséhez. Köze inkább ahhoz van csak, hogy előrehaladtával a szerbség kevésbé lett pravoszláv és bizánci, kevésbé cirill betűs, kevésbé bezárkózó a maga kultúrájába, ahhoz hogy világibbá válik, európaibbá. Na meg hogy a vegyes lakosságú területeken (ezúttal nem a nemszlávok által is lakottakra gondolok), ha nem élvezi a hatalom külön védelmét, az európaibb reflexű horvátsággal nem állja a versenyt, minél inkább hagyományos értelemben vett szerbnek marad meg, annál kevésbé. Vagyis miközben a horvát gyomor nem veszi be az ejtőernyősként nyakába pottyantott állami tisztviselők balkániságát, a sokszor bunkóként lekezelt szerbség úgy érzi, saját véráldozatok árán kitágított hazájában szorul háttérbe - pedig még horvát és szlovén testvéreit is felszabadította a Habsburg elnyo- 363 �palócföld 93/4 más alól. Másodszorra pedig a hitleri és egyéb megszállók alól, lévén viszont abban a megállapításban is némi igazság, miszerint a népfelszabadítóként emlegeti partizánháborút szerb harcosok vívták meg horvát kommunisták vezetésével. Hiszen belegondolva a dolgokba, nem is nagyon történhetett ez másképp. Ha egyszer a szerb békétlenség nélkül is szerbirtó usztasa téboly mindenekelőtt szerbeket kényszerített partizánsorba, ellenben az eredetileg szociáldemokrata munkásmozgalom gyökerei a fejletlenebb és az első világháborúból győztesen kikerülő Szerbiában gyérebben voltak fellelhetők, mint a fejlettebb, de legyőzőitől feltrancsírozott Monarchiában. Emellett a szociális forradalmakat mégiscsak a vereség nyomora szokta életra hívni, s nem az olykor még üres hassal is himnuszéneklésre késztető győzelmi mámor. Vagyis a Tito-féle vezetésben viszonylag kevés a szerb, nem kis sérelmére, sőt annak ellenére, aggodalmára is a szerbségnek, hogy a második Jugoszlávia ugyanúgy az ő számára jelentett térnyereséget, mint az első megszületése. A Vajdaságban például, amely "hála" az itteni németség kiirtásának-elűzésének és a magyarság megritkításának, illetve a boszniai, líkai, zagorjei szerbek betelepítésének, a második világháború után válik csak szláv többségűvé. Bár a horvátok térvesztése is nyilvánvaló, a horvát tagköztársaság bizonyos vegyeslakta területein horvátnak lenni nem feltétlenül előny, még kevésbé dicsőség. Szlavóniai származású és partizánmúltú kórházi szobatársam, kinek anyja egyébként 364 falufelperzselő usztasa-megtorlás folytán szenved tűzhalált, az ötvenes évek második felében megelégedéssel konstatálja, mennyivel kevesebben vallják magukat horvátnak, mint a háború előtt. A hatvanas évek középén viszont egy, a horvátországi Eszékről közös szülővárosunkba hazalátogató feleség meséli, miképpen bocsátották cl munkahelyéről férjét, majd vették vissza hosszú pereskedés után, csak mert fel merte lenni a kérdést, miért a szerb és miért nem a horvát zászlót tűzette ki a szövetségi lobogó mellé valamelyik állami ünnepen a gyár igazgatója. Hiába horvát és szlovén többségű a csúcsvezetés, a háborús érdemeket díjazni kell. Úgyhogy míg a szerb népesség a mostani földcsuszamlásig Horvátország lakosságának 16 százalékát tette ki, a horvát(!) pártban 40 százalékban volt képviselve, s hasonló arányokat emlegetnek a rendőrséget, az állambiztonsági szolgálatot és a hadsereg tisztikarát illetően is, ergo, a hatalmi térnyerés a számbelit messze meg is haladja. És ahol egy etnikum privilegizáltsága ennyire szembetűnő, ott a kiegyenlítődést a tőle hátrányosan érintettek elnyomásként élik meg, sőt minden változás puszta lehetősége is alkalmas lehet pánik szülte agresszió kiváltására. Amint az Kosovóban történt, ahol a szerbség térvesztése azért valóságos, mert nyelvi is az, ám mindenekelőtt az albánság szaporasága, szívóssága és igénytelensége következtében jött létre. * �palócföld 93/4 Vagyis a térnyerés minden vonalon egyértelmű - kivéve a szellemieket. Vagy inkább a szellemiséget. Aminek illusztráló epizódjai közt ott az a képernyőn látott horvátországi szerb menekült is, aki szerint hogyan is lehettek volna ők kiváltságosak, amikor a horvátokból mindenféle doktorok, belőlük meg rendőrök lettek. Vagy az a majd három évtized előtti tévé-vetélkedő a horvátoszági Varasd és a kelet-szerbiai Zajecar diákjai közt, ahol szegény zajecari gyerekek főleg olyankor "kukulnak meg", amikor európainemzetközi tárgykörű kérdésekre kellene válaszolniuk, mivel inkább csak a maguk heroikus-epikus-népi-nemzeti kultúráján belül képesek eligazodni. Feltehetően nem csupán önhibájukbó l . Előkerül itt szerb irodalomtanár ismerősöm esete is azzal a tanfelügyelőnővel, aki már-már a honleányi könnyek határán illeti szemrehányással, amiért az az osztálynaplót latin betűsen vezeti: amikor az "igazi" szerb irásbeliséget mégis csak a cirill írás jelenti. Pedig hosszú időn át hódít itt a latin betű: a lapok, folyóiratok, könyvek egy része, főleg a képzettebb rétegeknek szántak. Belgrádban is latin betűsen látnak napvilágot; vagy esetleg kétféle változatban, nem utolsósorban a cirillt eleve "rühellő" nyugati országrész piaca érdekében. De sokáig a tévéadások feliratozása is jobbára latin betűs, logikusan vezetve el egy néhány év előtti riport vészharangkongatásáig: hová jutunk, ha már a belgrádi utcák gyakran nem szalonképes falfirkái is többnyire latin betűsek? - És feltehetően a Coca-Cola- és rock-kultúra hatásaként is van ez, amely a maga felszínes nyugatiságá- ban, amint láthatjuk, aligha tekinthető a legbizantiánusabb népi-heroizmusba való viszszahanyatlás akadályának, bár nyilván akadtak, akik ebbe külön is besegítettek. Holott ha a szovjet tömbről leváló jugoszláv szocializmus hozott sikereket is, legyen bár szó látszat-szabadságról, látszat-demokráciáról vagy a fogyasztói társadalom olyan látszatáról, ami miatt a táborbeli sorstársak sokáig irigykedtek ránk, úgy ez nem is lehetett egyéb latin betűsnél. Átvitt értelemben persze, de személyekhez kötötten is akár, mivel az önigazgatás zsonglőrmutaványának kiötlője mégsem véletlenül Tito jobb keze, a szlovén Kardelj, szemben bal kezével, a szerb Rankovićtyal, aki bukásakor készségesen bevallja, mennyire képtelen az inkább csak félreérthető megértésére. És aki szúrós tekintetű főrendőrként, a joviális Kardelj által őszintén vagy csalárdul kínáltakat rendre visszaveszi, mindenekelőtt a kosovói albánoknak lesz kíméletlen elnyomójává - e minőségében is sírják vissza sokáig a nagyszerbség képviselői. Többé-kevésbé rejtett híveiként azon nacionalizmusok egyikének, melyek közül ez ellen alighanem azért folyik a küzdelem különösképpen hatástalanul, mivel ez a nacionalizmus önmaga előtt is keményvonalas kommunistának álcázottan államfenntartó erőként hiúsítja meg, hogy az időnkénti reformkísérleteket, főleg az ország európaibb tájain, komolyabban vegyék a kívánatosnál. Nem mintha közülük a vakmerőbbek vagy ügyetlenebbek, megkapva a minden irányban kiosztott egyensúlyfenntartó pofonokat, nem válhatnának nemzetük mártírjaivá. 365 �palócföld 93/4 Alighanem azért szaladva a rúd elé, amiért a hagyományos nemzeti reflexek hordozói túlságosan nehezen tudnak a kommunistaság hosszú időn át jól bevált s így már-már valódi ábrázatnak vélt álarcától megszabadulni. De elképzelhetően tán annak a szellemiségnek a következtében is, ami miatt a háborúban megnyerteket Szerbia békében mindig elveszít. Amint az már végképp nyilvánvalónak látszik, a jugoszlávságot is. Mindazzal együtt, amit jelentett. * Állam-álmokban csalódottan vetve el a mesterségest, s térve vissza a "természeteshez". Ahhoz a szerbséghez, aminek Protić által említett négy tartópillére közül, attól tartok, mindössze kettő, a pravoszlávság és az államiság tekinthető igazán valóságosnak. Ám közülük a pravoszlávság mindjárt egy kirekesztő nemzeti önmeghatározás forrásává is lesz, veszélyesnek tetsző "nemzeti fundamentalizmus" okozójává. Múltba mutatóvá és regresszívnek tetszővé is, hiszen a "fundamentum" szükségképpen jelenti a régit, nemcsak a "jó öreget" és megbízhatót, ahová kudarc esetén menekülni szokás, hanem a barbárt és a primitívet is - aminek beilleszthetetlenségét korunk értékrendjébe és szűkebb-tágabb nemzetközi környezetünkbe, mind ösztönös hordozói, mind pedig tudatos megfogalmazói valószínűleg befelé fordultságuk következtében képtelenek észrevenni. Feltehetőleg azokat hibáztatva, akik szerbségüket lenyeletni hagyták a jugoszlávsággal. 366 Azzal, ami napjainkra úgy vált végzetes tévedéssé, hogy eredetileg történelmi kihívás volt. Csak mert egy adott térségben adott volt egy azonos vagy azonossá formálható nyelven beszélő és nyilván közös eredetű népesség, amiből a nemzetállam divatjának idején annyira kézenfekvő feladatként kínálkozott egy közös haza létrehozása, hogy azon lehetne csodálkozni, ha ideája nem születik meg. A többihez "elég" volt a "körülmények összejátszása". Valójában azonban szűkebb határok közötti létjogosultságát sem igen lehet kétségbevonni. Illetve, tekintettel az időközben jóvátehetetlenül megtörténtekre, "lehetett volna". Mivel itt óhatatlanul akkor is beugrik a profi történészek szokásos kifogása, hogy ti. a "mi történt volna, ha?" kérdésre értelmetlen választ keresni, ám úgy hiszem, nélküle a történelem tanulmányozása ugyanolyan céltalan lenne, mint a jövendő faggatása. Számunkra is akár, akik itt déli perem-magyarként elfogadni vagy éppen szeretni ezt az országot annyira voltunk képesek, amennyire hagyta magát, vagy amennyire be tudtuk csapni magunkat. Úgyhogy márcsak emiatt is nehezemre esne csődjének legfőbb okát nem abban látni, sőt dilettáns módján nem afelett sajnálkozni, hogy bár Jugoszlávia a nemzetállam eszméjének jegyében alakult meg, nem sikerült hozzá megfelelő keretben tartott jugoszláv nemzetet is találni. Pedig létrehozói és sorsintézői ezzel többféleképpen is megpróbálkoztak. A már említett három törzsű (Szerb, horvát, szlovén) vagy inkább három fejű egy törzsű egynemzetet követően, a "második Jugo- �palócföld 93/4 szlávia" idején a "jugoszláv" nemzeti hovatartozásnak azzal a fikciójával, ami az. etnikai és politikai nemzet felemás keverékeként nemcsak a "szerb", "horvát", "montenegrói" és "muzulmán" megjelölés helyett állhatott, hanem a "szlovén", "macedón", "albán", "magyar" stb. helyett is - olyan kategóriák helyett is tehát, amelyek kívül esnek azon a körön, amelyet Gajék nyelvi alapon a maguk idejében "illír" nemzetként kíséreltek meg összefogni. Mesterségesen, ha úgy tetszik, ám ma is indokolttá téve a kérdést, mit veszít az a szerbhorvát anyanyelvű polgár, aki magát "jugoszláv"-ként definiálja, feltéve, hogy a vallási gyökerű "másodlagos nemzetmeghatározók" nem sokat jelentenek számára. Ahogy a mindennapok szintjén nem is jelentettek azoknak, akik jobbára városlakóként, szomszédaik másságát nyelvi eltérés híján netán észre sem vették, és akik az elmaradottság odvaiból kiröppenő démonok áldozataiként most riadtan kérdik, miért kérik tőlük számon, amiről ők már-már megfeledkeztek. Mert hát aligha véletlen, hogy a nagyszerbség boncainak bázisát elsősorban az. írástudatlanságig hagyományaiba fulladt falu jelenti, de ugyanerre épül a túloldal szintén szélsőséges ellenreakciója is, a hétköznapoknak abba a jugoszlávságába rontva bele, aminek a politikai programok jugoszlávságához vajmi kevés köze van, ám a mindennapok emberi kapcsolataihoz annál inkább. Azokhoz. a barátságokhoz, szerelmekhez, házasságokhoz, hivatali vagy üzleti kapcsolatokhoz, amelyeknek felbomlása vagy szétrombolása, a halottakon, sebesülteken és romokon túl, a lelkek síkján is jelzi a jugoszláv tragédia abszurditását. Mindenütt, de különösen a sorsa ellen az utolsó pillanatban is kétségbeesetten védekezni kívánó "legjugoszlávabb" Boszniában, amelynek egynyelvű, de három nemzetű lakossága anélkül esik olyan pusztító vallásháború áldozatává, amelynek valójában nem sok köze van a valláshoz, és ahol a korábban gyors ütemben világiasodó mohamedán bosnyák nép, alkalmasint a pluralista és toleráns Európa szégyenére, végső veszélyeztetettségében tántorog bele az. iszlám fundamentalizmus ölelésébe. Feltéve, hogy államának az a vallási alapon történő nemzeti kantonokra való felosztása sem lesz képes mcgvédelmezni, ami ekkor is a svájci minta nevetséges torzképének hat, ha nincs más megoldás. Ha pedig nincs... kell-e vajon több. hogy csőd ről beszéljünk? Értsük ezen akár Európa, akár a történelem, akár az emberi értelem csődjét. (1992. október - november) 367 ��Tóth László Arcképek - Kassáról Adalékok a csehszlovákiai magyarság művelődéstörténetéhez 1945 és 1 9 4 8 között A (cseh)szlovákiai magyarság kis híján hét és f é l évtizedes, megpróbáltatásokkal teli útján nincs még egy útszakasz, mely az emberi és közösségi élet olyan, mérhetetlen szenvedéseket és megaláztatásokat hozó stációin vezetett volna végig, mint az 1945-1948 közötti. A szóban forgó kis töredéknép ennek a négy esztendőnek a sokkját, traumáját, következményeit azóta sem tudta teljes egészében kiheverni, s az önszemléletében, a világhoz való viszonyulásában, illetve a társadalmi-szellemi életében mutatkozó nem egy kóros elváltozásnak ezekben az esztendőkben kereshetjük a gyökereit. Ugyanekkor mindmáig keveset tudunk erről az időszakról, még akkor is, ha a történet- és művelődéstörténet-írás figyelme az utóbbi, mintegy másfél évtizedben, különösen azonban három-négy esztendeje fokozott intenzitással fordu lt a csehszlovákiai magyarság történetének e fejezete felé. S bár ennek következtében lassan-lassan kezd szertefoszlani a "hallgatás éveinek" az ezen időszakot körbelengő legendája, mítosza is, hogy mást ne mondjak, a csehszlovákiai magyarság szóban fo rg ó esztendeinek művelődéstörténeti vonatkozásait összefoglaló, monografikus igényű feldolgozás mindmáig nem készült még el. Következésképpen még mindig események százait-ezreit, s arcok tucatjait fe d i homály, jóllehet mindegyiküknek nagy szerepük volt a csehszlovákiai magyarságra zuhogó ütések infernális kövekezményeinek enyhítésében, illetve mindegyikük más-más oldalról világít rá erre az etnocídiummal felérő sorscsapásra. Gömöry János "Maradok az, aki voltam..." Gömöry János (1869-1966) a két világháború közötti csehszlovákiai magyar művelő- dés jellegeztes és nagytekintélyű alakja volt. Elsősorban tanári munkájával, pedagógusi 369 �palócföld 93/4 működésével szerzett magának legendás nevet, ám kultúra- és közösségszervező ténykedése is a polgári Csehszlovákia magyar szellemi életének példamutató életpályái között jelölte ki helyét. Egyetemi tanulmányai elvégzése után, 1897-ben került Eperjesre, ahol az Evangélikus Kollégium főgimnáziumának tanára, 1903-tól 1926-ban történi nyugdíjaztatásáig pedig igazgatója lett. Ezt követően Kassára költözött, ahol a város köztiszteletben álló polgáraként alaposan kivette részét a helyi, s tágabb értelemben a szlovenszkói magyar szellemi élet formálásából. Ott volt a Kazinczy Lap- és Könyvkiadó Szövetkezet, később a Tamás Mihály irányításával működtetett, 1937-ben létrehozott, kitűnő irodalmi folyóirat és kiadóvállalat, a Tátra megteremtésénél, főtitkára, majd elnöke a Kazinczy Társaságnak, s még hosszan sorolhatnánk szellemi vállalkozásait, társadalmi megbízatásait. Írt is, igaz, nem sokat: "csak annyit, amennyit szükségesnek érzett"1 - jegyezte fel róla szép kisesszéjében Szalatnai Rezső. Egy eperjesi városkép maradt utána (Eperjes, in: Tátra Almanach, Pozsony 1938), egy iskolatörténet (Az eperjesi kollégium rövid története, Prešov 1933), egy C araffáról szóló dolgozat (Rozsnyó 1930) és néhány helytörténeti munka, s végül, kilencvenhárom éves korában(!) megírta az adott korszak (csehszlovákiai magyar) művelődéstörténetének tanulmányozása szempontjából kikerülhetetlen dokumentumnak számító emlékiratát (Emlékeim egy letűnt világról, Budapest 1964). A könyvet emelkedett hangvételű előszavában - Szalatnai Rezső teljes joggal nevezhette "egy szenvedélyes szervező, ismeret- és ízlésterjesztő művelt ember beszámolójának".2 370 Gömöry János a bécsi döntés, illetve Kassa Magyarországhoz való 1938-as visszacsatolása után is egy ideig még a város művelődésének középpontjában, s - tiszteletbeli elnökként - a Kazinczy Társaság élén maradt, és őt választották meg az evangélikus egyházközösség tiszteletbeli felügyelőjének is. "Úgy tűnt fel, hogy Kassa nyugodt, békés időknek néz elébe - emlékezik vissza könyvében ezekre az. időkre. - Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. ...olyan emberek vették ál a város vezetését, akik a hitleri szellemben szinte rémuralmat teremtettek városunkban. (...) Láttam, meggyőződtem róla, hogy az én közéleti tevékenységem véget ért. Elhatároztam, hogy minden állásomról lemondok. Miként húszéves közéleti tevékenységemben, úgy most még kevésbé voltam hajlandó a hatalmon levők kedvéért lelki függetlenségemet, egyéni meggyőződésemet feláldozni. (...) Valóban a tizenkettedik órában vonultam vissza a közéletből. Visszavonulásom után a nyilasok kezébe került a Kazinczy Társaság vezetése."3 A nyilasok 1945. január 18-án hagyták cl Kassát. A város, mely az ország német és magyar ajkú népessége szempontjából oly tragikus következményekkel járó "kassai kormányprogrammal" írta be nevét Csehszlovákia legújabbkori, közvetlenül a második világháború utáni történetébe, az alakulófélben lévő csehszlovák kormányzati szervek ideiglenes székhelye lett. A (vezető) magyar értelmiségieket és általában a középosztálybelieket tömegesen kényszerítik menekülésre, illetve utasítják ki az országból, egymás után nyilvánítják őket háborús bűnösöknek. Ilyen körülmények között az idős Gömöry János helyzete is bizonytalanná válik. Már �palócföld 93/4 1945. április 27-én levélben keresi föl Szalatnai Rezsőt - ugyan ki mást? - és arra kéri, nézzen utána, valóban rajta van-e a háborús bűnösként Magyarországra kiutasítandók listáján, mivel néki egymással ellentmondó értesülései vannak e tekintetben.4 Érdekességként megemlítendő, hogy a köztiszteletben álló idős férfiú e helyen egy "tegnapelőtti", tehát április 25-én írott levelére is hivatkozik, melynek azonban a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában fellelhető, Szalatnainak címzett levelek között nem találtam nyomát. Nyugdíját megvonják - ezt később Szalatnai Rezső közbenjárására kezdik el neki újból folyósítani -, a felesége házábó l befolyó szerény jövedelmekből - a lakbérekből - tengetik életüket, ám ezek is elapadóban vannak, a lakásuktól minduntalan ki akarják őket tenni. Egy alkalommal például a szobáikat hatóságilag lepecsételték, s arra kényszerítették őket, hogy a konyhában lakjanak. Egy következő alkalommal viszont már a kiutasítási végzést is kézhez kapták, és három órán belül el kellett volna hagyniuk a várost, sőt az. országot is, ebtói azonban a kassai polgárok széleskörű tiltakozására legalábbis egyelőre - nem lett semmi.5 Önéletrajzi kötetében ő maga így emlékezik vissza ezzel kapcsolatban: "Mióta a Beneškormány intézte az ország sorsát, állandóan ki voltunk téve annak, hogy bármely pillanatban kitelepítenek bennünket. De mégis keserves volt annak elgondolása, hogy így, szin­ te meggyalázva, el kell hagynunk azt a földet, ahol serdülő ifjúkorom óta, egy hosszú életen át, a magam érdekeit igen sokszor feláldozva, önzetlenül, de a szlovákok nemzeti érzését megbecsülve, munkálkodtam a magyar kultúra terén."6 A személye ellen irányuló, meg-megújuló akcióknak az sem tudta elejét venni, hogy 1946-ban a magyar nemzetiségű antifasisztákat igazoló bizottság javaslatára - melynek elnöke a sokak által megbecsült helybéli orvos, az üldözött és nélkülöző csehszlovákiai magyarok megsegítésére Szalatnai Rezső által szervezett Segélyalap, valamint az ugyancsak Szalatnai irányításával működő illegális érdekvédelmi szerveződés, a Csehszlovákiai Magyar Végrehajtó Bizottság kassai összekötője, dr. Simai Béla volt! - csehszlovák állampolgárságát a helyi nemzeti bizottságtól ideiglenes érvénnyel visszakapta.7 Szalatnai Rezső hagyatékában Gömöry János fentebb már említett, 1945. április 27én írt levele és az 1947 nyarára eső kitelepítése között eltelt két esztendő alatt több mint félszáz levelet küldött - nagyjából havonta kettőt, vagyis kéthetenként egyet - fiatal(a bb) pozsonyi írótársának. 1946. január 17-én például Szalatnaiék segélyakcióját dícséri, s a szlovákiai magyarság "szomorú, megalázó" sorsa fölött elmélkedik. S bár 1945 júliusa óta nem kapott nyugdíjat ő maga sem, és arra kényszerül, hogy lassan eladogassa a holmiját, mások miatt aggódik, és a nálánál is bizonytalanabb helyzetben lévő három kassai írótársa - Darkó István, Keller Imre és Urr György - számára kér Szalatnaitól segítséget. "A kassai magyar társadalom sorsa - úgy látom - meg van pecsételve"9 - summázza tapasztalatait 1946. március 4-én. Április 20-án saját nyugdíjának folyósítása ügyében is Szalatnaihoz fordul, miközben a Kassán megjelenő Československý východ Nyugdíjasok, nyugdíj nélkül című, a magyarok iránti együttérzéstől fűtött cikkére hivatkozik.10 Néhány héttel később, má371 �palócföld 93/4 jus 31-én viszont már arról ír, hogy a nyugdíját visszamenőleg is megkapta, majd ismét egymás után sorolja Szalatnainak azoknak a kassai polgároknak a nevét - többnyire idős tanítókét akiken segíteniük kellene. "Sok Szalatnaira volna szükségünk - írja levelének záró soraiban. - Az itt élő magyarság megújhodását csak így remélhetjük."11 Együtt örül Szalatnaival annak, hogy pozsonyi íróbarátjának ezekben a nehéz időkben és a fennálló súlyos körülmények között is napvilágot lát néha egy-egy írása - Szalatnai valószínűleg beszámolhatott Gömöry Jánosnak dolgozatai időnkénti magyarországi megjelenéséről miközben nem titkolja amiatti aggodalmát, hogy vajon megalapozott-e Szalatnai derűlátása? Hiszen az ő tapasztalatai Kassán egészen másra utalnak: szüntelen zaklatásoknak van kitéve, s aligha számíthat arra, hogy sikerül megkapnia az állampolgársági bizonyítványát. A helybeli nemzeti bizottság például azért utasította vissza ez iránti kérelmét, mert magyarnak vallotta magát. Márpedig ő - írja Szalatnainak - három dologban nem hajlandó engedni: "becsületben, hitben és anyanyelv dolgában". S még önérzetesen hozzáteszi: "Maradok az, aki voltam." Majd a középosztály sorsán meditál, hiszen úgy látja, hogy a történelem jelenlegi pörölycsapásai a középosztályt sújtják leginkább. (Másutt a polgárság haldoklása fölött töpreng: "a középosztály felmorzsolódása a szemünk előtt foly le" - írja.14) Morfondírozását - annál is inkább, mivel a kommunista uralom évtizedei alatt nem sok módunk volt (cseh)szlovákiai magyar viszonylatban ilyen sorokat olvasni - érdemes e helyen tovább idéznünk: "A középosztály tragédiája borzalmas. (...) A technika vívmá372 nyai követelik a társadalom reformját, ez elől ki nem lehet térni. Egy fejlettebb, virágzóbb társadalom eljövetele joggal várható, remélhető. Ennek megszületése azonban csak ilyen viszonylatok árán lehetséges é? A kultúra nem került-é olyan örvénybe, amelyből nincs kiút, nincs szabadulás? Európa alkonya csakugyan bekövetkezett é?"15 Tulajdonképpen ugyanezt a gondolatsort folytatja a következő, nemkülönben nagy jelentőségű, 1946. július 17-én írt levelében is. Kijelenti, hogy teljes mértékben azonosul a duna-völgyi népek összefogásának kossuthi eszméjével, majd emelkedett szavakkal figyelmezteti a szlovákokat pirruszi győzelmük kétes értékére: "...a szlovákságnak nem lehet érdeke, hogy jövőjét ilyen pirhuszi [sic!] győzelemre építse. A szlovák népnek oly sok szép tulajdonsága van, hogy igazán nincsen szüksége ilyen módszerek alkalmazására, ha mindjárt ezeknek a módszereknek kedvez is az idő." De tovább is folytathatnánk az iménti idézetet, mivel példamutató helyzetelemzése és józan világszemlélete a csehszlovákiai magyarság legkiválóbb gondolkodói között jelöli ki a helyét ezekben a nehéz időkben is. "A szlovákság - írja - ma a Sturm und Drang perioda korszakában van. Egészséges, fiatal tettereje, tehetségeinek szárnybontása kell, hogy nemzeti önérzetét fokozza s magába vetett bizalmát erősítse. Ám céljai elérésében számoljon helyzetével. Hitler és Sztalin világuralmi törekvései(k)ben nagy népekre támaszkodhattak és sok kilengést megengedhettek maguknak. A szlovák nép kicsiny nép. Sokat, mindent elérhet önállóságra való törekvésében, erre fenti jó tehetségei fel is jogosítják. Ám imperialista politikát nem kezdeményezhet - csak �palócföld 93/4 mások seítségével. A világhatalmakéval, azokéval, akik ma grandiózus diplomáciai küz­ delmeikben nyíltan a világ uralmára törnek. A kis népek az ő politikai elgondolásaikban csak annyiban értekek, mert felhasználhatók ideig-óráig nagy céljaik elérésében. Az ő sze­ mükben nevetséges az a béka-egérharc, ame­ lyet mi, kis népek, egymás ellen folytatunk és ha érdekük úgy kívánja, hol az egyikei, hol a másik kis népet áldozzák fel. Világnézeti és faji jelszavak hangoztatásával igazolják az­ tán tetteiket."16 Gömöry János levelének idézett passzusai az Üresjárat című (titkos) naplójának sorait rovó Fábry Zoltánt juttat­ ják eszünkbe. Kézenfekvőnek tűnik tehát, ha az agg tanárember visszaemlékezéseihez írt lírai szépségű esszéjében Szalatnai Rezső is párhuzamba állítja kettőjüket.17 Miként stószi magányában Fábry, ugyanolyan józan lo­ gikával veszi számba a felbolydult világ dol­ gait kassai üldöztetettségében Gömöry Já­ nos is. Egyik levelében világnézeti káoszról beszél, s úgy találja, hogy a "modern eszmék" csupán bizonyos nacionalista és fasiszta tö­ rekvések elfedésére szolgálnak, melyek kö­ vetkeztében a (cseh)szlovákiai magyarság "szétszóródottan, tehetetlenül, fáradtan néz a bizonytalan jövő" elébe. "Mily érték pusz­ tul cl hiábavalóan!" - sóhajt fel később. Meg­ győződése ugyanis, hogy a hatalmi mámor­ ban tobzódó (cseh)szlovák nacionalizmus számláját a jóvátehetetlen bűnök, helyre­ hozhatatlan hibák végeláthatatlan sora ter­ heli: "A csehszlovák állam megbízható polgá­ rokat találna bennünk... A megtépázott, az áttelepítések folytán megfogyatkozott, el­ szegényedett magyarság - ha reszlovakizál is, nem lesz többé az az államfenntartó erő a csehszlovák állam szolgálatában, mintha meghagyták volna a maga igaz mivoltában. Elkeseredett, elvadult, nemzetiségéből máról holnapra kiforgatott nép lesz az itt élő ma­ gyarokbó l . (...) Valjon ezt a folyamatot nem lehetne-é megállítani.?"18 A (cseh)szlovákiai magyarság vezető rétegeinek, értelmiségé­ nek elűzését a két nép és a két kultúra közötti kapcsolatok szempontjából is végzetesnek látja. Hiszen éppen ez a réteg, ez az értelmi­ ség volt a biztosítéka eddig is a kölcsönös kö­ zeledésnek. egymás jobb megismerésének, megértésének. "A szlováksággal rokonszen­ vező magyar elit pusztulása vagy elnémítása földrészünk e poliglott területén pótolhatat­ lan veszteség - írja. - Évszázadok tapasz­ talata igazolja, hogy az itt lakó intelligens ré­ teg (magyarok, németek, szlovákok) meg tudta egymást érteni, így különösen az evan­ gélikus egyház körében magas kultúrát, hu­ manizmust, közös életformát tudott terem­ teni. Valjon nem helyesebb, nem jobb lett volna ennek a drága múltnak ma clbozótosodott útjait kitisztítani és ezeken az utakon el­ jutni ahhoz az egymást megértő, egymás ter­ hét vállaló új közösséghez, amelyen belül megszűnik az egymást gyűlölő fajok szörnyű harca?"19 Nem tétlenkedik ő maga sem. Fentebb is láttuk, gyakran kéri fiatal(abb) pozsonyi ba­ rátja közbenjárását az üldözött kassai ma­ gyar polgárok érdekében, s részt vállal a Sza­ latnai által irányított segélyakciók lebonyo­ lításában is. Segédkezik a Pozsonyból érkező pénzek szétosztásában, s készséggel egyet­ ért Szalatnai ama javaslatával, hogy kezdje­ nek akciót "a nyomorban sínylődő kassai magyarok felsegélyezésére".21 Elszörnyedve figyeli, hova vezet, hogy az egyre fogyatkozó létszámú kassai magyar értelmiségnek 373 �palócföld 93/4 "nincs a mai követelményeknek megfelelő vezető rétege".22 Közben Szalatnaitól arról értésül, hogy ő is rákerült a Magyarországra való áttelepí­ tésre kijelöltek listájára. Meggyőződése, hogy mindez nem a véletlen műve volt, s már aligha lehetne bármit is tenni ellene, hiszen egy "Budapesten lakó és áttelepülni készülő szlovák előkelőség" vetett szemet felesége kassai hazára.23 Szóban forgó levelének kel­ te: 1947. május 2. Valamivel később újabb le­ velet írt Szalatnainak, melyben közölte, hogy hivatalosan is értesítették: június 10-én kite­ lepítik.24 Július 4-én azonban újabb hírt kap: Wagner Ferenc pozsonyi magyar meghatal­ mazott közbelépésére az idős(ebb) kassai polgárokat - így Gömöry Jánosékat is - tör­ lik az áttelepítendők listájáról. "Mi a mara­ dás mellett döntöttünk - írja ezzel kapcsolat­ ban Szalatnainak -, habár fiunk túlnan van." Majd hozzáteszi: "...sokan megmozdultak ér­ dekemben, sőt, kényszerítettek, hogy én is mozogjak. Ebben azt látom, hogy reám még itt szükség van."25 Nem sokáig örülhetett azonban a hírnek, hogy maradhat. Egy hét sem telt el, s már újból a kitelepítés réme fe­ nyegeti, mi több, a belügyi megbízotti hivatal - sürgősségi úton - még nagy nehezen vissza­ nyert állampolgársági bizonyítványát is be­ vonta.26 Ez utóbbi nem a kassai helyi szervek kezdeményezésére történt, sőt, azok helyte­ lenítették az esetet, s csupán a felsőbb utasí­ tásnak engedelmeskedtek. Gömöry János új­ fent arra gondol: a felesége házára fájhat va­ lakinek a foga, azért kell megszabadulni tőle: "Valjon micsoda befolyásos ember lehet az kérdezi július 13-i levelében Szalatnaitól -, aki erre eszközül magát a povereníket [értsd: megbízottat, azaz minisztert - T.L. megj.] is 374 fel tudja használni. Mindenesetre érdekes ez az eset - teszi még hozzá -, az itteni állapo­ tokra jellemző."27 Szalatnai Rezső hagyatékának az MTA Kézirattárában lévő részében még egy - júli­ us 14-én keltezett - Kassán feladott levél ta­ lálható Gömöry Jánostól, a következőt már a Budapest melletti Sóskúton írta Szalatnainak, 1947. október 14-én.28 Hogy írt-e még e két dátum között is pozsonyi barátjának, egyelőre nem tudni, életének alakulásáról, napjainak folyásáról azonban - egyéb forrá­ sok alapján - e két időpont között is viszony­ lag pontos képet alkothatunk. Imént említett, július 14-i leveléből pél­ dául megtudhatjuk, hogy sorsának további alakulásával kapcsolatban aznapra várta a döntést: kitelepítik-e, avagy maradhat-e sze­ retett városában? Július 15-én Simai Bélától kapott anyagi gondjainak enyhítésére 5000 koronát, azzal, hogy a pénzt a Segélyalap utalta ki számára. Egyidejűleg arra kérte Si­ mai Gömöry Jánost, hogy Budapestre érke­ zése után lépjen kapcsolatba Krammer Jenő­ vel a Vallás- és Közoktatási Minisztérium­ ban, valamint Bióval, azaz Peéry Rezsővel. Ezért nem ártana, ha Szalatnai is írna nekik Gömöry János érdekében. "Csodálatos dolog - írja Simai doktor Szalatnainak -: az öreg tollával szeretne még bekapcsolódni a mun­ kába. Mondanivalója van. És azt hiszem, hogy okos dolgokat mondhatna valóban."29 Keller Imre egyik, nemkülönben Szalat­ nai Rezsőnek küldött leveléből tudjuk, hogy egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy Gömöry Jánosnak végül is távoznia kell-e Kassáról, vagy sem. "Amint hallom: hétfőn délelőtt egy bizottság szállt ki nála, hogy megállapítsa, mennyi vagonra lesz �palócföld 93/4 szüksége. János kinevette őket, hivatkozván ama rendelkezésre, hogy ő minden körülmé­ nyek között Kassán marad. De azért nyugta­ lan volt. Délután bement a magyar és a szlo­ vák bizottságba, és mindkét helyen tudomá­ sára hozták, hogy komolyan ki fogják őt cse­ rélni. 24 órát adtak neki a becsomagolásra."30 Kettőjük vonatkozásában érdekesség­ ként megemlítendő, hogy a maradni kívánó Gömöry János szívesen felkínálta volna a he­ lyét az áttelepítendők névsorában Keller Im­ rének, aki abban nem szerepelt, ám - miként azt Szalatnainak írt levelei tanúsítják - kész­ séggel ment volna. Gömöry Jánost végül is 1947. július 19én telepítették át Magyarországra, jóllehet ügyének - magyar barátain és tisztelőin kívül - olyan magasrangú szlovák pártfogói is akadtak, mint dr. Vladimír Čobrda evangéli­ kus püspök, aki a következőket írta róla: "Nem sikerült mentesítenünk a kitelepítés alól pl. az öreg, közel nyolcvanéves, mindig, mindenben becsületes és a csehszlovák ál­ lammal szemben lojális férfit, a volt eperjesi professzort és igazgatót, Gömöry Jánost, bár édekében közbenjártam levélileg, személye­ sen és táviratilag olyan hiteles adatok szol­ gáltatásával, amiket feltétlenül figyelembe kellett volna venniök az intéző köröknek, ha nem érvényesültek volna bűnös hatások, sze­ mélyi kérdések, vagyoni érdekek és még mit tudom én, mi minden más." Július 17-én vagy 18-án - a keletbélyegzőn a dátum elmo­ sódott - Gömöry János az alábbi táviratot küldte Szalatnai Rezsőnek Pozsonyba: "MA KOEZOELTEEK SZERDA IG PAKOL­ JAK EZ LEHETETLEN = GOEMOERI . " 3 3 A kassai Demokrat című napilapban pedig - fizetett hirdetésként - a következő búcsúsorok olvashatók tőle: "Véglegesen el­ hagyva Kassát, ezúton búcsúzom szlovák és magyar barátaimtól és ismerőseimtől. Ötvenhét éven keresztül voltam a magyar-szlo­ vák barátság ösztönzője. Már 1904-ben a debreceni evangélikus zsinati konventben a szlovák nyelv oktatása mellett foglaltam ál­ lást. Ezért fájdalmas számomra a távozás. Ján Gömöry."34 A dráma ezzel betetőződni látszik. Ám az (újbóli) otthonteremtés, haza­ váltás viszontagságai sem törik meg Gömöry János életerejét, társadalmi és közéleti akti­ vitása - vélhetően a körülmények kény­ szerítő hatására - az új környezetben ismételten lendületre kap. Pedig áttelepülését, új honfoglalását korántsem lehetett zökke­ nőmentesnek nevezni. A Gömöry Jánossal együtt telepített kassaiak kálváriája ugyanis azzal folytatódott, hogy a magyar hatóságok egyelőre nem tudtak lakást biztosítani ré­ szükre, s ideiglenesen a Mester utcai gimná­ zium tantermeiben szállásolták el őket. Ara az otthonaikból, hazájukból kiűzött (cseh)szlovákiai magyarok másban sem ta­ láltak túlságosan lelkes fogadtatásra: "...kö­ zölték, hogy magunk is nézzünk körül - em­ lékezik vissza ezekre a napokra Gömöry Já­ nos -, és ha találunk átköltözött szlovákoktól itthagyott lakást, azt jelentsük be. Fura kí­ vánság volt ez. Hiszen mi, idegenek, erre a feladatra nem voltunk alkalmasak. Elég hi­ vatalos ridegséggel kezeltek bennünket."36 A lehetetlen és megalázó helyzet ellen ugyan­ csak Gömöry János emelte föl a szavát: "Testvérek, segítsetek, adjatok nekünk la­ kást!" - követelte az Új Otthon hasábjain. Nehezményezi, hogy milyen sok a félreértés és mekkora a tájékozatlanság az ország la­ kosságának nagy többségében a menekült és 375 �palócföld 93/4 áttelepített csehszlovákiai magyarokkal kap­ csolatban: "A közvélemény tehertételnek te­ kint bennünket" - panaszkodik. Márpedig például az elhelyezésük kérdése azért sem tűr halasztást, mert az iskolát - a közelgő új tanítási évre való tekintettel - augusztus 15 37 -ig el kellene hagyniuk. A Mester utcai gimnázium sorsüldözött lakóit végül is falun - Budapest környéki fal­ vakban - helyezik cl. Gömöry János is, aki vi­ lágéletében városlakó polgár volt, hiába ké­ relmezi, hogy Budapesten vagy esetleg vala­ melyik másik városban telepítsék le - "hiszen magas korom ellenére kulturális munkám­ mal esetleg szolgálatot is tehetnék" -, kérését elutasították, őt magát pedig "leltári tárgyként" kezelték.38 Így került a magyar fővá­ roshoz közeli Sóskútra, jóllehet falun azelőtt sohasem élt, sőt járni is csak egyszer-kétszer járt, következésképpen a falusi életet egyál­ talán nem ismerte. A bürokratikus döntést lakonikus egykedvűséggel vette tudomásul, mondván, hogy hányattatásaik után ez is egyfajta megoldást jelent számukra.39 Vagy ahogy másutt mondja: "...minden nyomorú­ ságunk, megpróbáltatásaink közepette örül­ tünk, hogy ismét födél alá jutottunk. Örül­ tünk a szerény parasztháznak, ahol fejünket a sok izgalom, gyötrődés után nyugalomra hajthattuk. Mint a fészkéből kizavart madár, húzódtunk meg új otthonunkban."40 Közben Kassán továbbra sem ültek el a személye körüli indulatok. Az egyik szlovák lapban például azzal vádolták meg, hogy 150.000 koronát fizetett egy dr. Mikuláš Styk nevű ügyvédnek azért, hogy az neki a csehszlovák állampolgárságot megszerezze. A vádat - mivel állampolgárságát a "szokásos igazolási eljárás" után, nem pedig protekció 376 útján kapta meg - a leghatározottabban visszautasította. Annál is inkább, mivel az utóbbi úgysem változtatott volna a sorsán. "Tönkreteltek lelkileg, testileg, vagyonilag - írta ezzel kapcsolatban abban a Nyilatko­ zatában, melynek hatására a megvesztegetés gyanújával időközben perbe fogott ügyvédet végül is felmentették - és ezek után egy kis falusi házba kellett költöznünk. Lassan meg­ nyugodtam sorsomban, hiszen nyugodt lelki­ ismerettel gondoltam életemre. S most még tisztességemtől, becsületemtől is meg akar­ nak fosztani."41 Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a sóskútiak valamivel melegebb fo­ gadtatásban részesítették a közéjük betelepí­ tett csehszlovákiai magyarokat, mint ami­ lyenben Budapesten volt részük. Gömöry Já­ nos agilitásával, aktivitásával rögtön a falu társadalmi életének és művelődésének a kö­ zéppontjába került. Felszólalása nyomán ka­ pott például rövid időn belül villanyvilágítást és autóbuszjáratot a falu, előadásokat tartott a helybelieknek a reformkorról, Kossuthról, Táncsicsról, idős kora ellenére elvállalta a községi könyvtár vezetését.42 Lassan-lassan megszokta a falusi környezetet is, új életfor­ máját véglegesnek tekinti. Pedig meglehető­ sen nehéz anyagi körülmények között él nyugdíját mindössze 288 forintban állapítot­ ták meg43 s lakásként is egy romos állapot­ ban lévő parasztházat utaltak ki nekik, amit legelőször is beköltözhetővé kellett tenni­ ük.44 Még éveket élt Sóskúton odakerülése után, majd felesége halálát követően a pest­ hidegkúti Nyugdíjas Pedagógusok Otthoná­ ba költözött. A (cseh)szlovákiai magyar mű­ velődéstörténet szempontjábó l alapvető fon- �palócföld 93/4 tosságú adatokat és adalékokat tartalmazó emlékiratát is itt írta meg, kilencvenhárom éves korában, s még megérhette annak meg­ jelenését is. Jegyzetek 1. Szalatnai Rezső: Gömöry Jánosnál. In: Két hazában egy igazsággal. Budapest 1982, 406. 2. Szalatnai Rezső: Gömöry János: egy magatartás példája. In: Gömöry János: Em­ lékeim egy letűnt világról. Budapest 1964, 12. 3. Gömöry János: Emlékeim..., 222-223. 4. Gömöry János levelei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagyatéka. Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára,Ms 4254/9 (a továbbiakban: Ms 4254/9) 5. Gömöry János: Emlékeim..., 234. 6. Uo., 235. 7. Uo., 241 242. 8. Gömöry János levelei..., Uo., Ms 4254/10. 9. Uo., Ms 4254/12. 10. Uo., Ms 4254/14. 11. Uo., Ms 4254/16. 12. Kíváncsi­ an várja - írja -, hogy Szalatnai publikációi­ nak lesz-e, lehet-e folytatása, azazhogy "a ki­ sebbségi sorsban élő magyarság kultúráját ápolhatja-é"? - Kelt: 1946. június 20-án. Uo., Ms 4254/17. 13. Uo. 14. Uo., Ms 4254/20. 15 Uo., Ms 4254/17. 16. Uo., Ms 4254/18. 17. Szalatnai Rezső: Gömöry János..., 13. 18. Kelt: 1946. november 30. Gömöry János levelei..., Ms 4254/19. 19. Keltezés nélkül. Uo., Ms 4254/58. 20. Uo., Ms 4254/21. 21. Uo., Ms 4254/18. Az akciót azonban Simai Béla ezúttal ellenezte, mivel "a gyűjtést hiva­ talos körök félremagyaráznák, fasiszta moz­ galomnak minősítenék fasiszta magyarok felsegélyezésére". - Uo. 22. Uo., Ms 4254/25. 23. Uo. 24. Uo., Ms 4254/27. 25. Uo., Ms 4254/29. 26. Kelt: 1947. július 10-én. Uo., Ms 4254/30. 2 7. Uo., Ms 4254/31. 28. Uo., Ms 4254/32., 33. 29. Uo., M s 4254/128. 30. Kelt 1947. július 22-én. Keller Imre levelei Szalatnai Rezsőhöz. Szalatnai Rezső hagya­ téka. Ms 4261/211.31. Uo. 32. In: Gömöry János: Emlékeim..., 237-238. 3 3. Gömöry János levelei..., Ms 4254/112. 34. Demokrat, 1947. július 17., 6. 3 5. Már rögtön megérke­ zésük első napjaiban cikket írt az Új Otthon­ ba, melyben a kassaiság, a kassai genius loci dícséretét zengi: "Kassa lakossága egy nagy múlt öröklője, művelődési és gazdasági téren egyaránt. Ez a múlt olyan szellemet terem­ tett, amelyet régebben felvidéki szellemnek neveztek. (...) Tudjuk a történelemből, hogy ez a lakosság a múltban is a legértékesebb ré­ sze volt az országnak." - Gömöry János: Átte­ lepülő kassai magyarok. Új Otthon, 1947. augusztus 3., 4. 36. Gömöry János: Emléke­ im..., 238. 37. Gömöry János: Testvérek, la­ kást kérünk! Új Otthon, 1947. augusztus 9., 4. 38. Gömöry János: Emlékeim..., 239. 39. Uo. 40. Gömöry János: A sóskúti csoda. Új Otthon, 1947. november 15., 2. 41. In: Gö­ möry János: Emlékeim..., 239..., 239-241. 42. Uo., 242-243. 43. Uo., 239. 44. Uo., 243. 377 �palócföld 93/4 Pihurik Judit SODRÓDÁS Kérdések és válaszlehetőségek 1 9 4 4 nyarán Hogyan süllyedhettünk idáig? A fenti kérdés Bethlen István"A magyar politika a második világháborúban. Politikai tanulmány vagy vádirat" című, 1944 nyarán elkészített emlékiratában (a továbbiakban: Emlékirat) szerepel.1 Az ötven oldalas munka két részből áll. Az elsőben Bethlen a német vereség egyértel­ mű voltát bizonyítja, ennek okait elemzi, át­ tekintve a két világháború közti külpolitikai helyzetet. A második részben - a drámai "Hogyan süllyedhettünk idáig?" kérdés után - a ma­ gyar kormányok működését vizsgálja az 1931 és 1944 közti időszakban. Azt boncol­ gatja, hogy az ő miniszterelnöksége idején (1921 -1931) fokozatosan konszolidálódó or­ szág később hogyan haladt a tervezett békés revíziótól a háborúba való belépésig és a né­ met megszállásig, milyen belpolitikai válto­ zások előzték meg ezt a tragédiát. Emlékiratában Bethlen újrafogalmazza az őt évtizedek óta foglalkoztató gondolato­ 378 kat. Ezek közül a legfontosabb: hogyan nyer­ hette volna vissza Magyarország a súlyát és tekintélyét a Kárpát-medencében. E cél el­ érésének alapvető feltételeként a Trianon utáni korszak politikai gondolkodásában - s így Bethlennél is - a teljes, de legalább rész­ leges területi revízió jelenik meg. Ennek ér­ dekében szükségszerűnek tűnik a magyar­ német kapcsolatok szorosabbá válása, hiszen Magyarország látszólag Németországtól vár­ hatta a revíziós célok támogatását. Az érdekazonosság azonban csak a békerendszer megkérdőjelezésében, lehetséges megbontá­ sában állt fenn, a területi igények kielégítése hosszabb távon már érdekütközéshez vezetett volna.2 Ezt nagyon kevesen vették figye­ lembe, és a német támogatásra automatiku­ san számítottak. Sokan azonosították a ma­ gyar célokat a németekével, a magyar igé­ nyek jogosságát hangsúlyozva azt hitték, ezeket mindenki elismeri. Bethlen, aki már korábban is tisztában volt a magyar revízióval kapcsolatos német véleménnyel,3 bár nem szívesen vette azt tu- �palócföld 93/4 domásul, gyilkos iróniával ábrázolja a két or­ szág viszonyát: "...Hitler politikája a Dunamedencében soha nem irányult arra, hogy Szent István birodalmát, amelyben a ma­ gyar f a j a vezető tényező, újból felépítse és e révén domináló tényezővé tegye a Dunavölgyében, hanem arra, hogy ezen a területen élő népf ajok kölcsönös erőviszonyai egyik­ nek se billenjenek a javára, kölcsönös rivalitásuk fennmaradjon és e révén Németor­ szág domináló szerepe az összes fölött állandósíttassék... A z a gondolat, hogy a mai Németország ég a vágytól, hogy Magyaror­ szág újra egy 21 milliós, erős államot al­ kosson, amely mint hű csatlósa helyette majd rendben tartja a Duna-medencét, azokhoz az együgyű politikai illúziókhoz tartozik, amelyekkel kávéházi politikusaink vagy a náluk még naivabb nyilasaink szere­ tik áltatni a jóhiszemű magyarokat..."4 Ezt a kemény ítéletet nemcsak korábbi tapasztalatai támaszthatták alá, hanem az 1944-es év eseményei is, hiszen Bethlen ille­ galitásban, a Gestapo elől elrejtőzve írta Em­ lékiratát. De visszatekintésében vágyként és ideálként még ekkor is helyet kap a Szent István-i Magyarország gondolata, bizonyítva, hogy a realitásokkal szemben milyen erős volt az a hit, mely szerint nem csak egy etni­ kai elvű határmódosításnak lehet létjogo­ sultsága. Fontosnak tartom viszont, hogy Bethlen esetében csupán vágyról van szó, melyet alárendel a lehetőségnek, és nem rin­ gatja illúziókba magát. Ez a tisztánlátás saj­ nos nem volt általános a magyar katonai és politikai elitben még ekkor - 1944 nyarán sem. Bethlen 1940-es, a külügyminisztérium számára készített memoranduma5 bizo­ nyítja, hogy ő korábban is számolt a realitá­ sokkal a magyar külpolitika esélyeit latolgat­ va. Már ekkor leírja, hogy szerinte a semle­ gesség megtartása lenne a legfontosabb, mert a háború utáni rendezéskor csak így kerülhe­ tő el a "győztesek gyűlölete". A háború kime­ netelét még bizonytalannak tartja, de kevés­ sé valószínű szerinte, hogy a németek győz­ nek. A háború utáni rendezéssel kapcsolatos elképzeléseinek vázolásakor is német vere­ séggel számol. 1940-es munkájában hívja fel a figyelmet arra is, hogy milyen fontos lenne az esetleges német és orosz terjeszkedéssel szemben a Duna-völgyi népek "méltányos ki­ egyezése", mely megakadályozná, hogy a kis népek újra védtelenné váljanak a nagyhatal­ makkal szemben. (Magyarországnak ebben természetesen kiemelkedő szerepet szánna, a szomszédos államok által vitatható feltéte­ lekkel.) Bethlen tehát nem csak utólag, a té­ nyek ismeretében jelenti ki, hogy céltalan­ nak és elhibázottnak tartja a Szovjetunió el­ leni hadbalépést, jóvátehetetlennek a hadiál­ lapot beálltát az angolszász hatalmakkal. A háborúba való bekapcsolódás veszélyeire jó­ val korábban is figyelmeztetett. Bethlen István egyetlen esetben tartotta volna indokoltnak a háborúba való belépést: ha támadás fenyegeti az országot. Ilyen ve­ szély szerinte 1941 nyarán nem volt, nem fo­ gadja el a kassai incidens kormány által elfo­ gadott magyarázatát sem, mely szerint szov­ jet gépek voltak a bombázók. Bár még mindig kérdéses, hogy szándékos vagy véletlen, téves akcióról volt-e szó, Borsányi Julián kutatá­ sai6 ma már valószínűsítik a szovjet táma­ dást. Ezt Bethlen még nem látja bizo­ nyítottnak, ő inkább Oroszország felé tartó cseh repülőkre gondol. Abban igaza van, 379 �palócföld 93/4 hogy a Magyarországgal területi kérdések­ ben vitában állóknak inkább érdeke volt, hogy a magyar hadsereg is a frontra kerül­ jön, mint a Szovjetuniónak, de ez az elképze­ lés ugyancsak nincs tényekkel alátámasztva. Lényegesnek e kérdésben azt tartom, hogy az eset diplomáciai tisztázása nem történt meg, Werth Henrik szavait idézve "jól jött"7 a kassai bombázás. Az bizonyosnak tűnik, hogy a visszaszerzett területek megtartásá­ nak igénye szerepet játszott a hadbalépésben; bár Bethlen tagadja, hogy erre a Német­ ország iránti "örök hála" kötelezte volna Ma­ gyarországot. Nem hisz abban, hogy szándé­ kos provokációról volt szó, és azt az állítást is cáfolja, mely szerint az ország a bolsevizmus ellen védi a világot: "...nem ennek az életének gyökereiben megtámadott, maroknyi nem­ zetnek volt a hivatása tehát, hogy nemzeti hiúságát legyezgető szájhősök uszítására hősies pózba vágva magát teljesen feles­ legesen keresztbe feküdjön azon az úton, amelyek az orosz gőzhenger nem minket, hanem Németországot lehengerelni készült..." Azt állítja, hogy Magyarország megőriz­ hette volna semlegességét és hadseregét egé­ szen addig, amíg az oroszok a Kárpátokat el nem érik. Akkor indokolt lett volna a véde­ lemre való felkészülés, és a német segítség igénybevétele. E feltevésből kiindulva gon­ dolja végig azokat a lépéseket, melyek ettől a lehetőségtől megfosztották az országot. Sem a földrajzi helyzet meghatározó voltát,9 sem a gazdasági kiszolgáltatottságot10 nem veszi figyelembe, azt sugallva ezzel, hogy Magyarországnak volt önálló cselekvési lehetősége. Ez az elmélet szorosan kapcsolható ahhoz az elképzeléséhez, mely szerint a magyar reví­ zió lépései 1938 és 1941 között jogszerűek, 380 diplomáciailag elfogadhatóak voltak, és ezért Magyarország senkinek nem tartozik hálával. Ez utóbbi kijelentésével mások is egyetértenek, de a területvisszacsatolások módjával már nem mindenki. Újpétery Ele­ mér Teleki Pálra hivatkozva, aki a második bécsi döntés után, a következményekre gon­ dolva lehangolt volt, ezt írja: "Hamarosan kiderült, hogy teljesen igaza volt. Megint egyszer kifejezetten akaratunk ellenére - a tengelytől kaptunk területi ajádnékot, és nem a magunk erejéből." 11 Lakatos Géza szintén "területi ajándékok elfogadásának" tartja a revíziót, és a magyar politikai és ka­ tonai balfogások között, melyek 1944-45 tragédiáihoz elvezettek, első helyen említi. Bethlen a felelősséget azokra hárítja, akik az indulatok elszabadulását, a radikális jobbratolódást lehetővé tették, megakadá­ lyozták, hogy a reálisan, józanul gondolko­ dók hallathassák szavukat. Szerinte így kötő­ dött a nemzet egyre erősebben, nem csupán politikai, hanem érzelmi okokból is Német­ országhoz. "...idegen célkitűzések és törekvé­ sek vak eszközeivé süllyedtünk." - írja keserűen.13 E folyamat legmélyebb pontjának a né­ met megszállást tartja. Emlékiratában így foglalja össze az ehhez vezető utat: "Lassan­ ként, észrevétlenül és egyenként tördelte ki a magyar kormányférfiak gyengülő ellenál­ lása mellett a náci erőszak Szent István ko­ ronájából a szuverén drágaköveket... Így sodródtunk bele apránként a második világ­ háborúba, jórészt az ország tudtán és aka­ ratán kívül."14 A megszállás következmé­ nyeit később tényszerűen felsorolva közli, ki­ emelve a zsidók barbár üldözését, deportálá­ sát és az ország kifosztását.15 �palócföld 93/4 A "Hogyan süllyedhettünk idáig?" kér­ désre a tanulmány második részében igyek­ szik Bethlen a választ megtalálni. A nemzethalál gondolatával viaskodó reformkori köl­ tők képeit idézik "az utolsó 10-15 év" ese­ ményeinek áttekintését bevezető sorai: "Két­ ségtelen, hogy a nemzet lelke súlyosan beteg, hogy a belső meghasonlás marcangolja és hogy a meghasonlás ezen percében kizáró­ lag azok jutottak hangadó szóhoz, akik a gonosz indulatoknak, az alantas szenvedé­ lyeknek, az öngyilkos és bűnös akarásnak hangos szócsöveivé szegődtek, amely indu­ latok a józan ész szavát, az önfegyelmezés kötelességét, a meggondolt ítélőképességet csíráiban fojtották meg, és szabad folyást engednek most a nemzetgyilkos cselekvések­ nek. Kétségtelen az is, hogy a nemzet telje­ sen félre lett vezetve és bekötött szemmel ro­ han vesztébe, mert nincs, aki óvó szavát fel­ emelje, aki felvilágosítsa igazi helyzetéről és visszarántsa a szakadéktól, melybe önfe­ ledt lélekkel rohan bele."16 E bevezető után 1931-től vizsgálja a magyar belpolitikát, kö­ zéppontba állítva az egyes kormányfők tevé­ kenységét, sőt jellemét is. Azokat a mozza­ natokat kutatja, melyeknek egyenkénti ne­ gatív hatása nem volt azonnal észlelhető, vagy jelentéktelennek tűnt, viszont egymásra rétegződve, összeadódva már visszafordítha­ tatlanná tették az eseményeket. Károlyi Gyula kormányzásáról (19311932) röviden és elismerően ír, annál hoszszabban tárgyalja Gömbös Gyula szerepét. Meglátása szerint az ő miniszterelnöksége (1932-1936) idején nőtt meg a titkos társa­ ságok szerepe és indult meg a tisztikar politi­ zálása. Ekkor alakult ki a kormánypárt radi­ kális jobboldala, megerősödött a nemzeti­ szocializmus és az antiszemitizmus hatása. Hasonlóképpen ítéli meg Gömbös szerepét Kállay Miklós volt miniszterelnök is: “Cél­ jának tekintette a nemzet állandó izgalomba tartását, és ezzel az olasz és német szociális diktatúrák fe lé terelte a nemzet figyelmét. Gömböst és híveit megszédítették e diktatú­ rák látszólagos sikerei, és megtévesztette őket a demokráciák látszólagos gyengesége. ... Gömbös még képes volt uralni a maga fel­ idézte szellemet, gyönge utódai azonban már „17 nem. Ez a folyamat Bethlen szerint Darányi Kálmán kormányzása (1936-1938) alatt gyorsult fel. Úgy véli, az. új miniszterelnök határozatlan, tépelődő természete lehetett az oka annak, hogy a negatív tendenciák vissza­ fogása az általa célszerűnek vélt eszközökkel - a szélsőjobboldali mozgalmaknak tett en­ gedményekkel - nem sikerült. Legnagyobb kifogása: a magyar politika ekkor veszítette el az. önállóság látszatát is, az ország "másod­ rendű csatlóssá" vált Németország mellett. (Az Emlékirat első részében, a magyar kül­ politika lépéseinek elemzésekor az első hibás döntésként a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást - 1940. november 20. - em­ líti.) Nagyon fontos, negatív változásnak te­ kinti, hogy a fenti folyamatok a középosztály tekintélyes részét is befolyásolták. Darányi Kálmánt a szélsőjobboldalhoz való közeledése miatt Horthy Bethlen közreműködésével mondatta le18, ennek ellenére az Emlékiratban az szerepel, hogy Imrédy Béla Darányi halála után lett miniszterelnök (1938-1939). A z ő intézkedései kezdettől el­ lentmondásosak voltak, hiszen Horthy és Bethlen a jobboldal visszaszorítását várták tőle, ehelyett "váratlan frontváltozással 381 �palócföld 93/4 egyenesen élére állott a radikális jobbol­ dali mozgalmaknak".19 Mivel a revíziós si­ ker erőszakosabbá tette belpolitikai fellépé­ sét, egyre szélesebb lett az ellene szervezkedő politikusok bázisa, így sikerült végül lemon­ datni. Talán az Emlékirat keletkezési körül­ ményeivel magyarázható, hogy Bethlen nem említi a szélsőjobboldal megerősödését elő­ segítő miniszterelnökök menesztésében ját­ szott szerepét, mert Imrédy lemondatásában is közreműködött, de erről sem szól. Kette­ jük politikai törekvéseinek szembenállása azonban nyilvánvaló volt. Imrédy megújulási programja, a tervezett "csodás forradalom" veszélyeztette Bethlen politikáját. Szinte misztikus erőt tulajdonít neki. "Hatása mun­ kájának az országra nézve katasztrofális volt, mert mint miniszterelnök példájával tágra felnyitotta a nemzetiszocializmus pandora-szelencéjét, amelyből viharos erő­ vel indultak romboló útjaikra a jobboldali radikalizmus összes szelei és tarolták le a magyar nemzetnek minden szép vetését, 20 amely útjukba akadt." Az Imrédy után következő Teleki Pál (másodszor miniszterelnök 1939-1941 kö­ zölt) belpolitikájáról Bethlen elítélően nyi­ latkozik, sérelmezi a sajtószabadság korláto­ zását, és úgy véli, az 1939-es választások után megváltozott összetételű országgyűlés éppen legfontosabb funkcióit - a szabadságjogok védelmét, a közvélemény irányítását, a kormány munkájának ellenőr­ zését - nem teljesítette. Így nem működhe­ tett olyan fékező erőként sem, amely a hábo­ rúba lépést megakadályozta volna. Teleki miniszterelnökségének tárgyalásakor Beth­ len nem vizsgálja a belpolitikának a külpoli­ tikára gyakorolt hatását, pedig az Emlékirat 382 �palócföld 93/4 más részeiben erre nagy figyelmet fordít. Új­ ra Vörösmarty képeit, kifejezéseit idéző sza­ vakkal jellemzi az 1941-re kialakuló belpoli­ tikai helyzetet: "A magyar közéletre lassan­ ként a diktatúrás butulás köde lomhán ter­ peszkedett széjjel, úgy éreztük, hogy a ma­ gyar alkotmány berozsdásodott kerekei megszűntek forogni és beállott a halál, a tö­ kéletes csönd, amelyet csak mohó férgek rágása zavart meg néha."22 Ezek után megle­ pő az az elismerés, mellyel Teleki külpoliti­ kájának adózik, hangsúlyozva, hogy Bárdossyval ellentétben ő soha nem keverte vol­ na háborúba az országot. Itt kiemeli ezt a tényt, de korábban a revízió lépéseit felidéz­ ve elismerően írt a Románia elleni katonai felvonulásról, mellyel szerinte Teleki kikény­ szerítette a második bécsi döntést. Említett 1940-es memorandumában is számol ezzel a lehetőséggel, de csak Magyarország katonai megerősödése esetén. A katonai nyomást megengedhető eszköznek tartotta "az elrab­ lott területek" visszaszerzése érdekében. Ugyanezt a fenyegető akciót katonailag könnyelmű gesztusnak nevezi Lakatos Géza, melynek következménye súlyos vereség lett volna.2 3 A visszatekintés stílusa szembetűnően megváltozik, amint Bethlen elemzésében Magyarország háborús szereplésének témá­ jához közelít. Mivel az 1938 és 1941 között végbemenő területi változásokat diplomácia­ ilag elfogadhatóknak tekinti, nem vitatja, il­ letve görcsösen bizonygatja a Jugoszlávia el­ leni akció jogszerűségét is, nem keres és talál összefüggést e lépések és a háborúba való be­ kapcsolódás között. Annak ellenére, hogy részletesen taglalja a radikális jobboldal és a német nemzetiszocializmus hatásának erő­ södését, a hadbalépésben egyedül Bárdossy szerepét emeli ki. Beállításában ő jóhiszemű politikus, aki nem tudott ellenállni a "csábí­ tásnak", és német nyomásra "hadat üzent Oroszországnak ", holott Hitler nem szólítot­ ta fel Magyarországot a fegyveres fellépésre, és ekkor még politikai nyomást sem gyako­ rolt a kormányra.24 A kassai bombázás té­ nyét itt nem is említi, pedig a tisztázatlan esemény ürügyként való felhasználása is bi­ zonyítja, hogy jelentős belső erők szorgal25 mazták a háborúba való bekapcsolódást. Ennek ellenére sem hadüzenet elküldésére kerül sor, hanem a hadiállapot beálltának a bejelentésére.26 A fentiektől függetlenül ez a lépés való­ ban jóvátehetetlennek bizonyult. A doni ka­ tasztrófa után Magyarország kiszolgáltatott helyzetbe került, a veszteségeket alig lehetett pótolni. Bethlen így írja le a következménye­ ket: "Újból ott álltunk hadsereg nélkül egy állig felfegyverzett világban... Soha még nemzet ily könnyelműen és céltalanul nem tette kockára életérdekeit, mint mi ebben a percben. Valóban Don Quijote módjára vív­ tuk a magunk szélmalomharcát mindenpositív háborús cél nélkül, amikor minden erőnket tartalékolnunk kellett volna arra a végső időpontra, amikor Szent István pa­ lástja felett kezdődik majd a marakodás szomszédaink részéről..."27 A tragédiák sorát Kállay Miklós próbál­ ta megállítani. Bethlen az ő tevékenységéről röviden és elismerően ír, ez esetben a lehető­ ségeket is figyelembe véve. Nem kerülheti meg a szövetségesekkel való tárgyalások té­ máját - bár feltételes módban említi azokat -, de hangsúlyozza, hogy sem a kapcsolatfel­ vételt, sem más okot nem tart elegendő in383 �palócföld 93/4 doknak a bekövetkező német megszálláshoz. Hiszen mint visszatekintésének első részé­ ben kifejti, az ország enélkül is eleget tett szövetségesi kötelezettségeinek. Ezt azonban nem tekinti a háborúban való aktív részvétel­ nek, sőt beállításában egyenesen angolszász érdek a német igények korlátozott kielégíté­ se - a megszállás és teljes kifosztás elkerülé­ se érdekében. A kor e feloldhatatlannak tűnő ellentmondását tükrözik azok a szavak is, melyeket Bárdossy mondott a helyére lépő Kállaynak, s melyek más szemszögből ítélik meg utódának lehetőségeit: "Te katasztrófá­ ba viszed az országot. Rólad mindenki tud­ ja , hogy németellenes vagy, és angolbarát vagy és nem vagy antiszemita. Futsz majd az angolok után, de soha nem nyered meg őket, ahogy Bethlen sem tudta, sem senki más. Ők le vannak kötelezve ellenségeink­ nek, az oroszoknak és a kisantantnak, és so­ ha nem fo g já k cserbenhagyni őket. Te vi­ szont elveszíted a németek barátságát, és Magyarország magára marad. Azon a té­ nyen, hogy ha a németeket megverik, minket is a vesztesek közé sorolnak, te úgysem tudsz változtatni. Ez eldőlt már az első világhá28 borúban és eldőlt Trianonban is."28 A kül­ politika terén Kállaynál sokkal tapasztaltabb Bárdossy szavai igazolódtak, bár ha ennyire tisztán látta 1942 márciusában a németekkel való szövetség veszélyeit, nehezen érthető az a sietség, mellyel korábban a Szovjetunió el­ leni háborúhoz csatlakoztatta az országot. A tények felsorolása után Bethlen István újra csak kérdezni tud, mert saját gazdag po­ litikai tapasztalataira támaszkodva, a történ­ teket többször végiggondolva sem találja meg a választ arra: “Hová lettek a régi ma­ gyar hazafias erények? Hová nemzeti önér­ 384 zetünk, a függetlenségünk iránti töretlen ra­ gaszkodásunk, amelyért évszázadokon ke­ resztül annyi vér fo lyt és annyi magyar könny hullott? Hová lett politikai iskolá­ zottságunk, amelyre mindig oly büszkék voltunk?"29 Andorka Rudolf is hasonló gondo­ latot fogalmaz meg emlékiratában: “...a veze­ tésre hivatott generációnkból hiányzik az egyéniség és a horizont." Képtelenek lévén tudomásul venni az arányokat, álmaikat dé­ delgetve riadtak fel minden azokat romboló szóra, és ismételték újra meg újra a mások számára elfogadhatatlan hivatkozási alapo­ kat: a Szent István-i birodalomról, az. ezer­ éves határokról, a magyarság Kárpát-medencebeli elhivatottságáról. Úgy tűnik, minden vitathatatlan politikusi erénye elle­ nére Bethlen sem volt mentes ezektől az illú­ zióktól, mert politikai éleslátása újra és újra elhomályosul, ha a revízió szóba kerül, és ideálként mindig a Trianon előtti Magyaror­ szág képe jelenik meg írásában. Kedvezőnek látszó történelmi helyzetben a revízió lehetőségét kellett volna elutasítani ahhoz, hogy Magyarország ne váljék elköte­ lezetté, ezt pedig nem vállalhatták politiku­ saink. A revíziót azonban a magyar politika sikereként könyvelték cl, tagadva, mint Bethlen is, hogy ezért Magyarország bárki­ nek hálával tartozna. Pedig a számla benyúj­ tása később megtörtént. A politikusok felelősségét növeli, hogy a döntések meghozatalánál csak a vágyakat tartották szem előtt, a lehetőségeket, az or­ szág helyzetét, erejét nem vették mindig figyelembe.Így a jogosnak tűnő lépések után, a háború kimenetelét ismerve egyfajta "tragi­ kus magyar sors" képe körvonalazódik újra mint oly sokszor korábban is - az esemé- �palócföld 93/4 nyekre visszatekintő emlékezésekben. Horthy a "végzetszerű kényszerre" hivatko­ zik, amely különösen egy kisállam cselekvési szabadságát korlátozza, és másokhoz hason­ lóan a kettős, német-szovjet erőtér meghatározó voltát emeli ki.28 Kállay Miklós is a vég­ zetet teszi felelőssé a magyar nemzetet ért tragédiáért, bár szavaiban a politikus felelős­ sége is benne van: "...odaveszett a fele azok­ nak a szegény, szegény magyar fiúknak, aki­ ket a hibás magyar politika - igen, az is, de legyünk fennköltebbek: a tragikus magyar sors állított arra a helyre, ahol semmi keres­ nivalójuk nem volt, ahol dicsőség nem, 32 csakis a biztos pusztulás várhatott rájuk." Bár Bethlen helyenként igazán fennkölten fogalmaz, mégsem ad felmentést, ezt su­ gallja az Emlékirat alcímében a "vádirat"ki­ fejezés is. Ő azonban abból a feltételezésből indul ki, hogy Magyarországnak volt önálló cselekvési lehetősége, a gazdasági és geoplitikai kiszolgáltatottságot nem tartja meghatá­ rozónak. Tiszteletreméltó, hogy a bajok gyö­ kerét belül is keresi, nem hárítja át a felelős­ séget csak a külső tényezőkre, bár nem zárja ki azokat sem. Keserű hangon említi a német befolyás felmérhetetlen jelentőségét, de úgy érzi, a belső ellentmondások tették nyitottá az országot annak befogadására. Két elkülönített, de végül is egymástól el nem választható tényezőben keresi a nemzeti tragédia okát. Egyrészt a miniszterelnökök egyéni felelősségét hangsúlyozza, teljes cse­ lekvési szabadságukat feltételezve. Érthetet­ len viszont, hogy ekkora jelentőséget tulaj­ donítva az egyén történelemformáló szere­ pének, miért nem érinti Horthy Miklós tevé­ kenységét. Ennek egyik lehetséges magyará­ zata, hogy a háború utáni helyzet még tisztá­ zatlan volt. De legalább a Szovjetunió elleni hadbalépés és a német megszállás igen alapos tárgyalásakor felvethette volna a kormányzó személyes felelősségének kérdését. Ide kívánkozik, hogy saját szerepét is csak a vizsgált időszakban - tíz, tizenöt évre visszatekintve - említi, amikor valóban sze­ mélyes érdekeit figyelmen kívül hagyva, minden lehetséges eszközzel igyekezett az országot a háborúba sodródástól megóvni.3 1 Hogy a korábbi időszakban folytatott politi­ kája befolyással lehetett a későbbi történé­ sekre, annak vizsgálatára nem kerül sor. Pe­ dig részben az általa megalapozott politikai rendszer tette lehetőve, hogy az ország "tudtán és akaratán kívül" sodródjék a hábo­ rúba. Azt ő is - mint sokan mások - biztosan állítja, hogy az ország többsége nem akarta ezt a háborút. De hogy volt-e lehetőség ennek az akaratnak a kinyilvánítására és érvényesí­ tésére, arról nem szól. Tragikus, hogy amikor egy demokratikusabb választójog révén ala­ kul meg az új országgyűlés 1939-ben, már a jobboldal térnyerése regisztrálható. Az Emlékiratban csak áttételesen törté­ nik említés azokról a törekvésekről, melyek azt bizonyították, hogy mások is megpróbál­ ták szavakkal és tettekkel megakadályozni az ország tragédiáját. Bethlen nem említ sem politikai csoportokat, pártokat, sem politiku­ sokat, sem eseményeket. Mintha nem vett volna tudomást például az 1941. október 6-i tüntetésről, a Népszava karácsonyi számáról és az azt követő sajtóvitáról, az SZDP és a Kisgazdapárt 1943. augusztus elején megkö­ tött szövetségéről és a szárszói konferenciá­ ról. A másik, az Emlékiratban többször fel­ bukkanó, kemény szavakkal megbélyegzett 385 �palócföld 93/4 jelenség: az idegen eszme befogadása, s ezál­ tal a középosztály egy részének eszközzé süllyedése. Erre többször is visszatér, érzé­ kelhető, mennyire fájdalmas számára, hogy azokat kell elítélnie, akikre a jövőben szerin­ te a legnagyobb feladatok várnának, akik az ő politikai felfogásában a nemzet gerincét képezik. Újpétery Elemér az új generáció tagjaként így emlékszik vissza: "A nagy és kis középosztály nevelésénél fogva elvakult volt. Csak közeire látott térben és időben. Í gy csak a német győzelmeket és a német és olasz ideológiát tartották szem előtt, és ezekhez, főleg a németekéhez akartak hoz­ zásimulni. Persze minden réteg hirdette a magyar függetlenségi gondolatot. Hirdette a revízió szükségességét, és örült ilyen irá­ nyú sikereinknek. Felmerült a »szegedi gondolat«, de mi volt gyakorlatilag emö­ gött? És miért hallgatott a magyar nép zö­ me? A parasztok? A munkások?... Mint min­ denki, az én generációm és az idősebbek is nevelésünk foglyai voltak."34 Ennek következményeként alakulhatott úgy a helyzet, ahogyan azt Bethlen Emlék­ iratában leírja: "...ma egy része a magyar kö­ zéposztálynak idegen lelki befolyás alá ke­ rült, előre megszervezett nemzeti jelszavak zászlóját lobogtatva öntudatlan és türelmes eszközévé süllyedt egy idegen hatalomnak, és lényegileg a végletekig használja ki kor­ mányzati hatalmát, hogy eszeveszett csele­ kedeteivel az egész világ előtt még erkölcsi­ leg is el áztasson. Hogyan süllyedhettünk idáig, ...A nemzet máskor is forgott már ve­ szélyben, de az idegen igát azért mégsem üd­ vözölte mint megváltó tényt. Politikusaink a tárgyi szempontokat tekintve gyakran félre­ vezettettek, de erkölcsi ítélete a nemzetnek, 386 annak felismerése, hogy mi összeegyeztet­ hető a tisztességgel, a becsülettel, a lovagi­ assággal, a keresztény szeretettel soha nem ingott meg úgy, mint ma, a nemzeti önérzet és büszkeség soha nem pusztult ki sorainkból annyira, mint most." 35 Bethlen István magyarázata erre ugyan­ csak a történelmünk során sokszor újrafo­ galmazott gondolat: a belső meghasonlás szolgáltatta ki a nemzetet. Egyre erősödő terrorral elhallgattatták azokat, akik az ár el­ lenében is felemelték szavukat, a közéletben a komoly kérdések háttérbe szorultak, "kár­ tékony és üres jelszavak", befolyásolták az emberek ítélőképességét. Bethlen szerint ez volt az oka annak, hogy az ország saját érde­ keinek figyelmen kívül hagyásával, elfogad­ va az "idegen célkitűzéseket és törekvéseket" a vesztébe rohant. Jegyzetek 1. Bethlen István 1944 július-augusztu­ sában készítette el emlékiratát "A magyar politika a második világháborúban. Politikai tanulmány vagy vádirat" címmel. Ez először Münchenben jelent meg 1985-ben angolul, majd eredeti magyar nyelven 1988-ban Bu­ dapesten, Romsics Ignác szerkesztésében, Bethlen István emlékirata 1944. címmel. 2. A magyar-német kapcsolatok alakulásáról ld. Romsics Ignác: Magyarország helye a né­ met Dél-Kelet-Európa-politikában (19191944). Valóság, 1992/10. 3. Ld. Romsics Ig­ nác: Bethlen István Politikai életrajz. Bp. 1991.270-271. 4. Bethlen István emlékirata 1944. Szerk. Romsics Ignác. Bp. 1988. 106107. 5. Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. IV. köt. Szerk. Juhász Gyula. Bp., 1962. Bethlen emlékirata �palócföld 93/4 a várható békefeltételekről. 743-761. 6. Borsányi Julián: A magyar tragédia nyitánya. München, 1985. 7. Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. München, 1981. Werth Henriket idézi a szerző: "Nekem a kassai bombázás egyenesen jól jött." 41.8. Bethlen i.m. 113.9. Romsics i.m. (1992) 36. 10. Ránki György: A Harmadik Birodalom árnyékában. In: Közép-Európa kérdéséhez gazdasági szempont­ ból. 301-343. Bp., 1988. és Romsics i.m. (1992.) 11. Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Bp. 1987. 141. 12. Lakatos i.m. 35. 13. Bethlen i.m. 123. 14. Bethlen i.m. 103-104. 15. Bethlen i.m. 144-145. 16. Bethlen i.m. 122-123. 17. Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 19421944. I- II. Szerk. Antal László. Bp., 1991.I. köt. 62. 18. Romsics i.m. (1991) 272-273. 19. Bethlen i.m. 132. 20. Bethlen i.m. 133134. 21. Magyarország története 19181919, 1919-1945. I-II. Főszerkesztő: Ránki György. Szerk.: Hajdu Tibor, Tilkovszky Lóránd. Bp., 1978. A szélsőjobboldali pártok mandátumainak száma 13-ról 49-re emelke­ dett, és a nagy többségben lévő kormánypárti képviselők között is voltak, akik nem határo­ lódtak el a radikális jobboldali ellenzéktől. II. kötet 992-994. 22. Bethlen i.m. 140. 23. La­ katos i.m. 41. 24. A német hadvezetés ma­ gyarországi politikájához 1941. március-jú­ lius. Századok 1965/6. A német hadsereg-fő­ parancsnokság által megbízott magyarorszá­ gi összekötő törzs naplóját dr. Percy Ernst Schramm százados vezette, közzéteszi Kun József. Kurt Himer vezérőrnagy, "a magyar királyi honvédség fővezérségéhez beosztott német tábornok" közlései bizonyítják, hogy Horthy és Bárdossy is határozott állásfogla­ lást kértek arra vonatkozóan, milyen lépése­ ket vár Németország a Szovjetunió megtá­ madása után Magyarországtól. A fegyveres részvételre való felszólítás hiányában a poli­ tikusok nem cselekedtek a kassai bombázá­ sig, pedig tudomásuk volt a Halder és Himer tábornokok által gyakorolt katonai nyomás­ ról. Ld. még: A Wilhelmstrasse és Magyaror­ szág. Szerk.: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránd, Juhász Gyula, Bp., 1968. 596-597. és Diplomáciai iratok Magyaror­ szág külpolitikájához 1936-1945. V. köt. Szerk. Juhász Gyula. Bp., 1982. 1217-1221. 2 5. Ld. a 8. jegyzetben. 2 6. Diplomáciai ira­ tok... V.köt. 1233. és A Wilhelmstrasse... 598-599. 27. Bethlen i.m. 141. 28. Kállay i.m. I. köt. 52. 29. Bethlen i.m. 145. 30. Andorka Rudolf: a madridi követségtől Mauthausenig. Andorka Rudolf naplója. Szerk.: Lőrincz Zsuzsa. Bp., 1978. 99. 31. Kállay i.m. 137. 32. Kállay i.m. 158. 33. Romsics Ignác: Konzervativizmus vagy liberalizmus? Bethlen István. Társadalmi Szemle 1992/8-9. 136-142. 34. Újpétery i.m. 184. 35. Bethlen i.m. 122. 387 �palócföld 93/4 Japán haiku költők Gyere s merengj el valódi virágain festett világnak. Basho (1644-1694) Eljött hát az ősz. Oly öregnek tűnnek már madarak, felhők. Basho Betegen az úton kiszáradt mezők fölött álmok tűnnek cl. Basho Jöjj, bámuljuk csak, - míg minket is eltemet hogy szálong a hó. Basho 388 �palócföld 93/4 Téli már a nap dermedő árnyát érzem szőrén lovamnak. Basho Ahol ember van, ott legyeket találsz majd és Buddhákat is. Issa (1763-1827) Bár dalod szegény, így is enyém vagy, ne repülj el, csalogány. Issa Virágokon túl és pénzen, ott van Buddha Nirvánája. Issa Esőben szarvas három kiáltás hallik és semmibe hull. Buson (1715-1783) Mérföldnyi ködök csak a holdfény az enyém a tó víztükrén. Buson Veres Andrea fordításai 389 �Bajzafi Ferenc Debrecenben születtem 1953-ban. Szo­ kás mondani, hogy nehéz idők jártak, akkor én még ezt nem éreztem. Azóta is itt élek, itt dolgozom. Hogy még egy érettségit sem tu­ dok felmutatni, talán mára már elveszítette jelentőségét ("Menj ide a gyárba fiam, kö­ zel van!"). A z irodalom szeretete és az em­ beri lélek fö ld i tévelygései iránt érzett kí­ váncsiság egyébként sem szerepel semmi­ lyen vizsgatételen : talán ezért kötöttem ki tíz-tizenkét évvel ezelőtt a sci-fi iroda­ lomnál, amelyet eléggé szerencsétlen kife­ jezésnek tartok, legalább olyannnak mint a politikai gazdaságtant. 1978-ban házasodtam, a fiunk tízé­ ves.Szakmunkásként dolgozom és emellett írok. Verseket, novellákat, "szösszeneteket", karcolatokat (háromszáz oldalas regénye­ ket nem, "nem fo g ja át az agyam"). Mai szemmel nézve hasznosabb dolgot is művel­ hetnék, mégis ez az a világ, amelyben sem­ mihez sem hasonlítható élményekben van ré­ szem. Mert az ember nem arra való, hogy a mindennapi betevőre fordítsa valamennyi energiáját. Ennek természetesnek kellene lennie, de hát,nem az. Én mégis boldog va­ gyok ennek a világától s talán azért tartok még itt: sohasem "ostromoltam" szerkesztő­ ségeket. Hét novella, egy tanulmány: ez min­ den, ami eddig megjelent. S ez is baráti egymásratalálás, véleményazonosságok ered­ ménye és soha - bár abszolút nem érdekel egy fillért sem hozott. Ha többre van szük­ ség, túlórát vállalok, ezt aztán elviszi az adó... Lényeg, hogy a méretkezést, a megméret­ tetést igénylem, ebből fakad a lelki nyugal­ mam, ami természetesen visszahat magára az alkotásra is. Pénzért ugyan meg lehet j e ­ lentetni írásokat, de ez nem az én világom, még akkor sem, ha egy írás kritériuma tulaj­ donképpen a megjelenés; ez azonban nem feltétlenül esik egybe az írás erkölcsével. Mert az is van... Az android Az utcán egy android sétált. Este volt. Az árnyékos ég lassan szállította felhőit szomjasabb tájak felé. A záporillatú fák alatt nyüzsgő tömeg halkan zsongott, a mozik neonfényes torka éhesen nyelte a hullámzó sokaldalmat. A nyolc sugárút villogó polipkarokként ölelte át a met­ ropolist, a karokat remegővé tették a körutakon át- meg átsuhanó autócsodák tompa lámpafé­ nyei. Az android sétált. Ha levette volna brilliánsan szabott zakóját, hátán és vállán láthatóvá váltak volna a bio390 �palócföld 93/4 fém huzalkötegek, melyek tökéletesen utánozták az. emberi izomzat legideálisabb vonalait. Ugyanis még nem volt egészen készen. Balettáncost megszégyenítő, mégis férfias mozgással haladt. A mellette ellépkedő nők lep­ lezetlen csodálattal fordultak utána, s arcukon mosolyként jelent meg valami hívatlan, vágyteli, váratlanul jött lelki vihar. És - micsoda idők! - hasonlóképpen éreztek a férfiak is. Az esőfényes úton előkelő taxik suhantak, lenge prémekbe burkolt hölgyek repültek gaval­ lérjuk oldalán. A kaszinó portása most emelte sapkáját az első vendégek előtt. Az android sétált... Sétált és embereket szólított meg. Válogatás nélkül ballagott könnyed lépteivel egyik alkalmi ismerősétől a másikig, szót vál­ tott mindenkivel. Az android nem árult sorsjegyet. Nem pénzt kért, nem könnyed üzletet ajánlott a kezdődő éjszaka fényes forgatagában. Kérdezett, válaszolgatott és az emberek mosolyogtak; megáll­ tak, ha megszólította őket. Bemutatkozott - emberi neve volt - és elmondta, hogy ő android. Saját szavával: embergép. S az embereknek olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, melyekre legtitkosabb bensőjükben vártak már régen, nagyon régen. Az android kezet rázott az urakkal, a hölgyeknek kezet csókolt, kalapot nem emelt, mert még nem volt egészen kész. Az emberek szemében, kiktől éppen elköszönt, talán könnyek csil­ logtak, talán a neonreklámok tükröződtek. Nem lehet tudni. A fényűző sugárúton egy android sétált. Az embertömeg egyetlen mosollyal nézett utána, ahogy elegáns, határozott léptekkel haladt közöttük. A bazilika lépcsői alatt két úr épp szivar­ ra gyújtott. Egyikük elismerő, emlékekkel teli pillantást vetett az ember-gép csoda után. - Látja, Willfred? A biokibernetika első gyöngyszeme. A Willfrednek szólított úr pöffentett egy füstpamacsot. - Ember az, Sir John. Csak egy kicsit bolond. - Finom mozdulattal megigazította drága pu­ hakalapját. - Bolond szegény... Miniatúra Apóka szétáradó örömmel tapodta földje barázdáit s a tábla szélén megállva mégegyszer végigpillantott a síkon. Lesz elég munka ma! Odébb ballagott, rátekintett az odakészített eszközökre, ezeket sokáig nézte. Gondolko­ dott. Még a szemét is lehúnyta, úgy választotta ki az első, festékes rudat, illat után. Tudta, hogy az sárga. Elindult a mezőn, taposva az egyenetlen rögöket vonszolta maga után a sárga festékes ru- 391 �palócföld 93/4 dat. A görbe barázda végén visszapillantott és elégedetten bólintott munkájára. Most kicserél­ te a rudat barnára. Aztán jött a fekete (ezzel nagy köröket kellett megtennie) és kissé elfáradt. Öreg volt már. A rózsaszín és fehér rudakkal volt legtöbb dolga. A parabolát kissé elhibázta, de reszkető lábaival újra átballagott az elrontott barázdán egy egészen más színnel. Az a szín nem illett oda akkor, de így, együtt!... Apóka elégdetten teregette tekintetét a megművelt terület fölött. Lábujjhegyre emelke­ dett, hogy jobban lássa, de Apóka sajnos, már nem tudott repülni. Enyhe földrengés jelezte, hogy vége a munkának és az öreg művész fáradt örömmel emelkedett a levegőbe két illatos ujj között, hogy végre elfogyassza vacsoráját és lepihenhessen. A miniatúrafestő pedig - akit még soha, senki nem látott munka közben - nagyító alá vette a megművelt, gyönyörú darabkát és azt hiszem, már el is döntötte, mennyit érhet. Háttal a zongorának Ma eljött. Felkapaszkodott a domboldalon és olyan otthonosan tekintett szét a tetőn, mintha semmi más nem létezne itt, csak ő és a táj. Hosszú botját a kiszáradt akácnak támasz­ totta és leült mellé, hátát a fatörzsnek vetve. Jó volt így nézni, ahogy ott ül védtelenül és mégis magabiztosan, mintha pontosan tudná, hogy miért jár ide. Még nem tettem semmit, csak néztem. Mindig nézem előbb egy kicsit, aztán körüljárom, gyönyörködöm várakozó mozdulatlanságában, ez olyan, mintha később érkezett volna önma­ gánál; tudja, hogy már itt van, de amiért jött, még várat magára. Csendet intek. Moccanatlan csendet. Lenn ködfátyol libben, lassan vékonyuló foltokban kúszik át a szurdok mélyén, még egy perc és eltűnik, hogy átadja helyét az ébredező napsuga­ raknak. összeráncolja homlokát, tekintete játszani akar még a tűnékeny foltokkal. Megfordítom a szellőt és tovább figyelem. Botja után nyúl, felegyenesedik, a szurdok mélyéből visszakúszik a szürke ködgomoly. Já­ tékos pamacsai egészen a lábáig hömpölyögnek, ahol már nem tud nekik formát adni a szem. Sóhajt. Halvány párafelhő illan ki száján s mielőtt még unalommá változna öröme, elsöp­ röm a ködöt. Visszaül. Állát öklére támasztja, meghajlítom a baloldali fenyők csúcsát, csak annyira, hogy lehull­ jon egy-két toboz. Már nem is sóhajt, csak figyel. Álmos a látványtól, összehúzza magát egé­ szen addig, míg azt nem hiszi, hogy ő maga a táj. Még nem kezdek el játszani. Kinyújtózik és felnéz az égre, semmi kis arca felvilágít az ágak közé és hirtelen ötlettel ar­ cára hullajtok egy épp legördülni készülő harmatcseppet. Nem nézek oda, amikor letörli... Talán most. 392 �palócföld 93/4 Halk bugással indítok a mély regisztereken, szíve csak akkor észleli a rezgést, amikor már teljesen benne van, tágra nyitja a szemét s kileshetetlen magányában igyekszik akkorára nőni, mint maga a Természet. Várok egy kicsit, körüljárom, ébresztek egy-két rovart körülötte s lá­ tom, szeme tükrébe életet szemlélő fény költözik. Így már egészen más. Váratlan szélrohamocskát keltek a háta mögött s ahogy a hirtelen felkavarodó, száraz le­ veleket nézi, éppen engem kellene látnia. Hátrafelé hallgatózik. A két szarvast lassan terelem oldalvást, túl idilli lenne, ha közelebb jönnének. Megmerevedik. Szíve lüktetése kitetszik ingén, aztán elküldöm az állatokat és lassan csalom magam után, nagyon lassan. Áteresztek egy kis fényt az ágak között, jön a fel-felvillanó foltok után, aztán megállítom. Mint mindig. Az ősöreg tölgy tövébe telepítem, botját a fűbe fekteti, az arcán az a vibrálás még mindig túlzottan visszafogott... Cigarettát vesz elő, forgatja ujjai között, aztán mégis visszadugja. Akkor elkezdek játszani!... Nem jön mindennap. Tudom, hogy észrevett és játszana... Mintha háttal állna a zongorá­ nak. Mindig háttal... 393 �Mohai V. Lajos Archivált képek Töredékes Mészöly-katalógus 1992-ben éppen félévszázados múltra tekin­ tett vissza Mészöly Miklós munkássága. Az író 1975-ben megjelent Alakulások című rö­ vidpróza kötetében a nyitó elbeszélés dátu­ maként az 1942-es évszám áll: ez az írás, a Koldustánc, méltó nyitány, mivel megfor­ málásának módja, az elbeszélő különös néző­ pontja sok mindent előrebocsát a pálya ké­ sőbbi fejleményeiből. Öt, nehéz körülmények között eltelt, mű­ vészi fegyelemmel kitöltött évtized nagy idő: Mészölyre közben az erős összpontosítás vált jellemzővé, a politika ugyanis többnyire ár­ gus szemekkel fürkészte dolgozatait. Azok közé tartozott ugyanis, akik független írói, gondolkodói létre törekedve olyan művészi célokat tűztek ki maguk elé, amelyekkel az egypárti önkényuralom kulturális irányítói nem rokonszenveztek. Mészölynek ezért in­ kább elutasításban, mint megértésben volt része. A Rákosi-féle vezetés durván háttérbe szorította; ebben az időben alkalmazott iro­ dalmi műfajok révén - dramatizálással, meseírással - tartotta fönn magát. Később, az 394 1956 utáni önkényuralmi konszolidáció előí­ rásai szerint eljáró kultúrpolitikusok, cenzo­ rok és szerkesztők az írói megjelenés perem­ vidékén jelöltek ki számára helyet; ami a ke­ ze alól kikerült, még jódarabig a publikálási küszöb körül mozgott. Megesett, hogy főszerkesztői széke bánta egyik dunántúli fo­ lyóiratunk munkatársának bátorságát: Mé­ szölyt hivatalos nemtetszés kísérte, itthon csöndet igyekeztek parancsolni köréje. Min­ den más a szabad véleménynyilvánításról tu­ domást sem vevő hatalom szemében tüske lett volna. Mindeközben jelentős regények születtek: volt könyve, mellyel a külföld előbb ismerkedett meg, mint honfitársi közös­ sége. De ezzel együtt sem esett rendőrhatósá­ gi tiltás alá kézirata. A hetvenes évtizedben lehetősége nyílott pályájának újbóli átgondolására: prózaírói küzdelmének egyfajta beteljesüléseként nemcsak rövidebb írásait jelentették meg reprezentatív válogatásban, hanem eredeti regényt is alkotott. A Film magas intellek­ tussal megformált mű, higgadt remeklése a �palócföld 93/4 kisérletezőnek. Nem könnyű olvasmány, ne­ hezen törölhető ki az emlékezetből. Mészöly Miklós életművének magaspontja; regény terjedelmű szöveg, mely éppúgy rontatlan, mint a Jelentés öt egérről című elbeszélés. Ez a novella 1958-ban íródott, az egyetlen katolikus irodalmi havilap közölte a rákövet­ kező év februárjában. A Jelentés azon kevés művek egyike, amely egy egész korszak be­ csületét mentette meg a magyar iroda­ lomban. Mészöly művészetét a nyolcvanas évektől jelentékeny tanulmányírók méltatták. Egy­ behangzó értékelés szerint munkássága nem hagyta érintetlenül a magyar próza alakulástörténetét. Mindig új meglepetésre képes: most a változatok a szép reménytelenségre jelmondattal közép-európai történeteket ír. Mészöly Miklós szellemi és erkölcsi érte­ lemben minta. Ritka esetben indokolható élő alkotónál az életműbemutatásnak imitált szócikkek­ ben, szócikktöredékekben történő módja. Mészöly Miklós szellemisége ezt lehetővé te­ szi. Pályatársai - ritka kivétel ez írók között - megkülönböztetett figyelemmel írtak róla. Saját tevékenységéről maga így beszélt egy­ szer: "Minden életpályának megvannak a de­ terminált mulasztásai. Ha csakugyan azzá kell lenniük végül." Esterházy Péter: "Az író a szóhoz ért. Szóismeret: ez az író; szóismerő. A rossz írót nem nevezem írónak. De ta­ lán van nagy író és kisebb író. És ezt gondo­ lom, a nagy író az élet ismerete által az. M. könyveiből olyan intenzív életismeret árad, amilyen csak, számomra, például, Kosztolá­ nyi, Ottlik és talán főleg Rilke írásaiból. (Egyszer még arról, milyen élet az, amely­ nek ismeretéről szó van, lehet, lesz. Te ron­ gyos élet etc. )" Ungváry Rudolf: "Mészöly Miklós a hu­ szadik század magyar prózájának kulcsem­ bere: Kapocs múlt és jelen között. Elődeitől - vonzásaira és választásaira, a »ködlovagokra« maga is utalt - rajta keresztül rej­ tett út vezet a legújabb magyar prózairoda­ lomhoz..." Konrád György: "Mészöly Miklós úgy járta végig ezt a vad és hazug f é l századot, hogy nem keverte össze a maga igazát hamis beszédekkel. Magyarország nem volt ebben az ötven évben szuverén, a hetvenéves mester az volt." Mészöly Miklós irodalmi munkássága zaklatott történelmi korszakokban jött létre. Az első lépésekre még a háború alatt került sor; a megmaradt kevés nyom egyike szere­ pel későbbi nagy, válogatott rövidpróza könyvében, az Alakulásokban. A Koldus­ tánc jelzőkő: koreográfiája a brutális együtt­ érzés. Hogyan alakulhat ki két ismeretlen kö­ zött valamiféle erőtér, személyes kapcsolat? Csak provokáció révén lehet-e közel férkőzni a másikhoz, s ezért még a másik megalázásá­ nak bűne sem sok? Az utazó és a templom té­ ri koldus párosa azt is jelzi, hogy Mészöly a magányosság előérzetével indult el pályáján. Ritkaság irodalmunkban (de a moderni­ zációs válságoktól jobban megkímélt nyugati 395 �palócföld 93/4 irodalmakban is), hogy valaki első jelentke­ zésének alkalmával maradandót alkosson. A csúcson kezdeni adományszerű kiváltság. Az így megfűszerezett pályakezdés kevesek osz­ tályrésze - ráadásul a továbbfejlődés görcse alaposan próbára teheti a tehetség teherbírá­ sát. Mészöly Miklós debütáló kötete, a Vad­ vizek, mely 1948-ban Pécsett látott napvilá­ got - tegyük mindjárt hozzá: rangot adó mó­ don, Várkonyi Nándor kiadásában -, nem mindenben értékes művek együttese, mégis föltűnően sokat elárul Mészöly kizárólagos írói képességéről. Eddig kevesen vetettek számot ezzel a könyvével, pedig tanulságairól fényűzés vol­ na lemondani. Kivétel Hornyik Miklós szá­ mottevő tanulmánya, amelyben a délvidéki irodalomtörténész a korai Mészöly-próza ér­ zékeny megfigyelőjének bizonyul: a készülő­ dés íróját éppúgy meglátja Mészölyben, mint ahogy fölfedezi a belső világok iránti foko­ zott érdeklődését a fiatal, az írói álmokat még jobbára csak dédelgető szerzőnek. Per­ sze, aki a Vadvizek elbeszéléseit megírta, nem csupán merész álmodozó, hanem magá­ ban hordozza a tehetség határozott jeleit is. Ez a vonás pedig nemhogy elbátortalanítaná, ellenkezőleg: a különbözés érzésével ruházza föl jellemét. - Mára kiderült, olyan tulajdon­ sága volt ez Mészöly Miklósnak, amely egy­ szerre segítette és lassította a pályán való előrejutást. * Az életmű fejleményeit látva, már a Vad­ vizekben megvan Mészöly kivételes képessé­ ge az atmoszférához, már kialakult a fölfogá­ 396 sa arról a kultúráról, amely minden kiemel­ kedő művére rányomja bélyegét. * Mészöly Miklós több kötetének fülszöve­ gén olvasható az alábbi önéletrajzi szöveg: "1921-ben születtem Szekszárdon. Buda­ pesten jogi doktorátust szereztem: talán hogy később egy puszta kérvény megírása is zavarba hozzon. Friss ügyvédjelöltként si­ került egy gyilkost megmentenem a halálos ítélettől; engem meg - mindenkinek a magáét - kivittek a frontra. Megszöktem, elfogtak, kegyelemből újra bevetettek, Szerbiába ke­ rültem fogolyként, onnét szöktem haza. So­ kat sportoltam, keveset versenyeztem is. Szenvedélyesen vadásztam, aztán a háború elvette tőle a kedvemet. Voltam malomel­ lenőr, munkás, terménybegyűj t ő, vidéki lap­ tulajdonos, bábszínházi dramaturg. Gyer­ mektelen lévén, 1956-ig csupán gyermekme­ séket publikáltam. Évek óta már csak író volnék, s ez (mindent számításba véve) mintha több is, kevesebb is volna, mint ami azelőtt volt; az eldöntetlen évek, az ifjúság. Nyilván öregszem. Úgy esett, hogy soha nem tartoztam semmilyen csoporthoz, irányzat­ hoz. Mindig vonzott, hogy igyekezzem a kö­ rön belül kívül maradni; azzal a naivitással, hogy így következetesebben maradhatok el­ kötelezett az emberrel szemben, akármilyen arculatát mutatja. Nem kifizetődő naívság; de újra se csinálnám másképp." Életrajz, ami tudható belőle "...nemrég még folyékony hullákat talicskáztam egy fogolytábor napi munkapen- �palócföld 93/4 zumaként". Lélektani hendikep, ami után nincs megkönnyebbülés. Háborús állapotvál­ tozás. Írja M., hogy harminc évvel ezelőtt, amikor Stargardba érkezett, egy kislány hullája, egy hóbucka jegesre fagyott oldalán; nem látta arcát, de elképzelte halála körül­ ményeit; mintha ő maga ölte volna meg a ka­ tonát, aki a kislányt megölte; mert csak egyetlen lőtt seb a kabát gallérja fölött, pon­ tosan a két copf között - a tarkóján, termé­ szetesen. És most, harminc év múltán, tavaly és idén, naponta kétszer a Stargarder utca sarkán - ezt mondja Nádas. * A Jalta után kialakult politikai megosz­ tottság történelmi fogalommá minősítette Közép- és Kelet-Európában az "ötvenes éve­ ket". Rossz klímájú időszak ez, az emberi lé­ tet roncsoltságig torzította a szovjet befolyás alatt álló országokban. Megszüntette az alko­ tás és az. alkotók szabadságát. Azokat a mű­ vészeket, akik megőrizték belső szabad­ ságukat, többnyire nem engedték szóhoz jut­ ni. Mészöly ezek közé tartozott. Elnyújtott pályakezdésébe alaposan beleszólt "az. idő szava". A folytonos modernizációs zavarok­ kal küzdő mgyar irodalom veszteséglistája tovább bővült ezidőtájt, s nemcsak a politi­ kai, az eképpen morális és magatartásbeli okok miatt emigrációba kényszerült írói "fo­ gyás" miatt. A "belső száműzetés" nagyobb vérveszteséget jelentett az irodalom alaku­ lástörténetére nézve - igaz, oktalanság volna statisztikai kimutatást végezni. S lehet-e, kell-e egyáltalán? Az. mindenesetre bizo­ nyos, hogy a korlátozó ideológiai szemlélet­ től mentesült irodalomtörténetírásra fogas kérdések megválaszolása vár és a megítélés egyedüli módja csakis szakmai fogantatásból születhet meg. Az elsüllyesztett iroda­ lomtörténeti korszakról kell sürgősen pontos látleletet felvenni. S benne Mészölyről. Ho­ gyan tartozik hozzá ő e történeti szakasz iro­ dalmához? * Mészöly életműve nem valamely nyitott társadalom esélyeivel párhuzamosan, azzal összhangban, hanem épp ellenkezőleg, dikta­ tórikus körülmények között, az uralkodó eszmei, ideológiai és esztétikai széljárás elle­ nében bontakozott ki. Ezért korántsem meg­ lepő, hogy vontatottan, többnyire kerülőutakon. Mészöly elszenvedője volt mindannak, ami független értelmiségit a második világ­ háború utáni Magyarországon "csepülésként" érhetett. Életműve és személyisége ezért oly módon is megidézhető, hogy az iro­ dalom valódi autonómiájáért folytatott küz­ delem eredménye ölt testet a leírt műben, jut aranyalaphoz az egyénben. Árulkodó, hogy prózaírását az irodalom fölszabadításáért tett erőfeszítései nemesítették - nála az iro­ dalomtörténet bedeszkázó szemléletére szívfájdító gondolni. E z rávall művészetére. * "ahol a próza már nem próza, a vers még nem vers" - költői magaslaton rögzít csak Vörösmartyval elérhető létezés-élményt: 397 �palócföld 93/4 "Nyüvek országútján terített szemfedő az ég; emeli vihar, ejti szélcsend, foncsor nézi tükörben magát. (Négy sor egy Vörösmarty versre) * Az ötvenes években, a szűkös lehetőségek között, Mészöly kisműfajokban próbálta ki erejét. Megrendelésre egyetlen esetben dol­ gozott: létfönntartási gondjait meseírással enyhítette. Ma is igaz, a meseírással se val­ lott szégyent: bár, a műfajhoz kényszerűségből nyúlt, nem belső meggyőződése ellenére művelte a meseírást. Ekkor írt kis­ prózái (kiemelendő közülük: Képek egy uta­ zás történetéből, 1953; A stiglic, 1954; Magasiskola, 1956) monológikus természetűek - dialógust, elképzelt közönséggel, csak a me­ seíráson keresztül folytathatott. 1957-ben mejelent második prózakötete, A sötét jelek, sem teljesen letisztult még, sokszor a görcsös igyekezet kéznyomát lelni rajta. E kötet témáinak szembetűnő hétköznapisága, szándékoltan körülményes írói megragadása szoros összefüggésben áll Mé­ szölynek a Rákosi-korszakot mindenestül el­ dobó, elutasító szemléletével. Jelentős értéke a kötetnek, hogy a korszak borzalmas, fojtott atmoszféráját érzékletesen tárja föl. Hol közhelyszerű történetet ír, hol parabolát szerkeszt, hol egy magatartásforma aprólé­ kos, lassú, már-már a feszült unalom határá­ ra kisodort rajzát adja. Mészöly alapélménye a szabadságtól való megfosztottság, a sza­ badságtól való elszigeteltség. 398 Ezekből a szövegekből már nyilvánvaló, hogy Mészöly sokat követel magától - és az olvasótól. Számolnia kellett viszont azzal, hogy közönsége kevéssé tud lépést tartani ve­ le, hiszen a kor bezárkózó szemlélete miatt még "a művelt olvasó" előtt sem volt ismert a külvilág prózája. A recepciós nehézség jelei a későbbiek­ ben sem halványodtak. * Mészöly Miklós a hatvanas években talál íróként igazán magára; folyamatos munká­ val tölti idejét Porkoláb-völgybéli présházá­ ban és városmajori otthonában. Számára a Porkoláb-völgy: sűrített Pannonia. Mészöly a magyar irodalomban talán mindenki másnál természetesebben talál rá "az egyre homályosuló históriai időben" a maga gyúlékony krónikás anyagára, a csa­ lád- és várostörténetre, Közép-Európa törté­ netére, mely marasztaló szenvedélye lesz. A róla szóló írói tudósítás már-már archaikus kedéllyel születik meg a "táblaképíró kezén" - hogy őt idézzem magát -, öltöztető, vetkőztető fogalommal, és a beszély körülírásaként pedig kedvelt szavait: térkép és albumkép, le­ vél, képeslevelezőlap, skicc és helyzet szemrevételezhető töredékek, mindig a megidézhetőség átmeneti zónájában, határsáv­ ban tehát, a sejtetésben. A Porkoláb-völgyről írott versében a táj bemutatása valamifé­ le tárlatként történik: "Két levél közé szorult dércsípte bogár-fény - �palócföld 93/4 pedig béke van alattomos szelídség, mulasztás évadja! a kútba macska esett csak ilyen villanásnyi az üzemzavar két szőlőpászta között két találkozásra ítélt ösvény földre zuhant keresztje tanácstalanság a szurdik akácosában száműzötten hentereg a meztelen készülődés, de csak rókákat kölykezik A világ és a történelem felfedezése Mé­ szölynél látással kezdődik: "Látni: az utolsó pillanatig." - így fogalmaz. Vizuális képze­ letének kialakulásáról pedig ezt írja: "Gyer­ mekkoromban - talán tizenkét éves lehettem -e g y nyári délután egyedül maradtam a la­ kásban, a képeket nézegettem a falon. Nem volt centinyi részlet rajtuk, amelyet unalo­ mig ne ismertem volna; mégis, akkor döb­ bentem rá, szinte ütésszerűen, hogy ami kép, az szóban is elmondható - sőt leírható. S egyszerre minden tárgy, a legegyszerűbb látvány, minden jelenség hátmögötti érte­ lemmel telítődött meg." A Mészöly-féle látás és látványszövés kü­ lön minőséget jelöl a magyar irodalomban; kialakulása hosszú és lassú vajúdásban tör­ tént, fogant. Ennek föltérképezése még várat magára, de jellemzőit - a folyamat szakasza­ inak megkülönböztetése nélkül is - rögzíteni lehet: a hasonlatok tárgyszerű, mégis szinte érzéki megalkotottsága a környezet, a táj legapróbb részletének, szögletének kirajzolá­ sával, a motívumok rímszerűen ismétlődő kiterjesztésével. Ehhez még hozzá jön - mivel az író: szóismerő - a szóhasználat, hasonlat szerkesztés és mondat alakítás. Látszólag minden félúton áll az előnyelvi imitált köz­ lésforma és a művészi stilizáció között. Az el­ sőül említett azonban nem pongyolaságot, a másodikul mondott pedig nem erőszakolt stí­ lust eredményez, hanem maga eredmény: a látásmód ünnepe. Rokonszenves fölfogásának művészi kö­ vetkezményei szemléletesen rajzolódnak ki prózaírásában, kiváltképp a hivatkozási pon­ tul szolgáló Magyar novellát követő pályaszakaszán. Ezidőtől válik a magyar Mediterráneum szenvedélyes festőjévé. Sokat ír az ő Panno­ niájáról, a Dunántúl tájegységéről, és szülő­ városáról Szekszárdról, mit hol Szegzárdnak nevez, hol Aliscának hív. Könnyű belátni: a szülőföldről hozott, a szülőföldtől kapott, a szülőföld tradíciójával továbbformált él­ ményre rendezkedett be. A helyre, ahol az író otthon van, ahol az író úgy érezheti, át­ szakíthatja a célszalagot. A "szép reményte­ lenségek" sohasem volt Közép-Európája is itt van, de Mészöly igazi energiája a magyar Mediterráneumból származik. Mészöly a maga Pannoniáját szemérmes hódolat fényében állítja olvasója elé; olyan táj ez neki, amelyben a hagyomány történe­ lemmé rendeződik - személyessé, közösségi­ vé és magyarrá. Mintha nemcsak örökül szállt volna az íróra, hanem a saját választá- 399 �palócföld 93/4 sát jelölné vele. Olyan érzékenységgel tart meg ez a táj, hogy Mészölyből nem felszaba­ dult hontalan, hanem magyar író lett. Köz­ vetlen, a tájhoz fűződő életrajzi tényként ve­ szi ezt számba, óvatos elfogadásként. "Nem követelődző táj, mint annyi más" - mondja; rendkívüli hatású és szépségű leíró prózája, amely testes, gyönyörű szavak, testes, megál­ líthatatlan képsorok sokaságát teremette, a magyar Mediterráneumhoz kapcsolódik: ahogy az ott élő egy tájba, egy varázslatos at­ moszférába, ahogy a história egy tájba, egy földrajzi térségébe kerül, úgy mozog az író művészi képzelete, s ez az ő Pannoniája, mintha archiváltan lenne élő. Nála a tájlátás jelenidejéhez szervesen odatartozik a történéses múlt, a valóságos és reális tér, illetőleg az író által "konstruált", "észrevett" művelő­ dés és tapasztalattörténeti tradíció. Az archiváltan élő történelem egyúttal azt is jelenti, hogy sem a táj, sem a táj törté­ nelme nem manipulálható, s a nemzeti törté­ nelem deheroizálására tett erőfeszítés pedig öntudatunk kitisztulásához fog elvezetni. * Mészöly életművének sok pontján kimu­ tatható a történelem deheroizálását célzó számottevő erőfeszítés. Újabban az Archív klippek sorozat mutat rokonvonást Mészöly korábbi törekvésével. Kérlelhetetlen maga­ tartása a nemzeti önismeret "gyakorlótere­ pe" lehetett befáslizott korokban; az 1989-es rendszerváltozást követően több olyan újságnyilatkozat jelent meg tőle, amely e vo­ natkozásban borulátásáról ad hírt; a történe­ 400 lemnek vannak olyan véraláfutásos tényei, melyek nem tudnak Mészöly eszmerendsze­ rében fölszívódni. Rosszérzése, mely szinte egész életét végigkísérte, a rendszerváltozás utáni évekre is kitolódott. * A mesternek szóló születésnapi laudatiojában egy fiatal irodalomtörténész 1981 -ben a következőket írta Mészöly Miklós BIBLIA HUNGARORUM-áról: "A magyar irodalomban máig érvényes két regénytípus első klasszikus művelője, il­ letve megteremtője Jókai Mór és Kemény Zsigmond. A fic tió s próza mellett mindket­ ten indíttatást éreztek a non-fiction tárhá­ zának összegyűjtésére, felmutatására, illet­ ve kiaknázására. Kemény elfeledett erdélyi történetírókat adott ki, illetve hasznosított, J ókai pedig büszkébb volt a magyar néplei­ ket reprezentáló anekdotagyűjteményére, mint akárhány regényére. Élete végén pedig ő is gyakran merített az emlékiratok kincsesbányájából. Talán azért, mert a magyar nemzet sorsa, a magyar történelem egyre ke­ vésbé felelt meg a boldog befejezésű, vagy akár katartikus zárlatú, de kibontakozást hozó regénytípusok bármelyikének. Ezért fordultak az irodalomalatti vagy iroda­ lommelletti forrásokhoz (...) Mészöly Miklós életművében sajátos csúcspont a Film. Sajátos hősteremtésének alapfeltételeit boncolja itt elemeire, s mi­ közben a hős szétfoszlik, megjelenik mögöt­ te a személyiségekbe, hősökbe szervezhetetlen történelmi folyamat, amelyet igen sok- �palócföld 93/4 szor non-fictionból merített ready-made-ek képviselnek. A z így kirajzolódó történelem azonban nemcsak sajátosan magyar, hanem mitikus értelemben archetípikus is. Silió Pé­ ter történetében így pontról pontra azonosít­ ható egy magyarosan durvára gyalult krisz­ tusi passiótörténet. És a Film írásával egyidőben kezdeményezte az író az Ady által hiányolt katedrális fölépítését, a szétszóró­ dástól megóvó szent könyvek (biblia) össze­ gyűjtését, azaz a Magyar Tallózó elindítá­ sát. A magyar önismeret szolgálatába akar­ ta állítani mindazt a szöveget, amely az ál­ tala elért és vállalt nézőpontból lényeges­ nek számít. É s ez az írói és szerkesztői dön­ tés egyúttal műfajteremtő is, hiszen az orvo­ si szövegek, hajónaplók, szerelmes levelek, méregkeverési receptek, titkosrendőri jelen­ tések vagy történetírói helyzetelemzések eb­ ben az összefüggésben egy monumentális írói vízió ready-made-jei. A Tallózó szer­ kesztésével párhuzamosan el is kedzett Mé­ szöly olyan fikciós szövegeket, regényrész­ leteket publikálni, amelyek a nemzeti törté­ nelem egészének újfajta felfogásáról, s ve­ le a próza funckiójának újraértelmezéséről tanúskodnak." * Mészöly "sűrített Pannoniának" nevezi a Porkoláb-völgyet. A megismerés színteré­ nek, ahol megfér kétely kétség, dilemma, esély. Színtere a leküzdhetőnek és a leküzdhetetlennek. Az eszmélkedés terepévé lényegíthető, ugyanakkor a természetközeliség melegét jelenti. Élővilága van, megindító egyszerűsége. A létezés valóságos és képletes formája. Az író ettől a tájtól érintődött meg, eszerint a világ érzékelésének metaforájává vált. A fölfedező hajlam mészölyös kedélye ide csatolható. * Részben a Porkoláb-völgyben született meg Az atléta halála, a Saulus és a Pontos történetek útközben. Mindegyik regény a ma­ gyar irodalom számottevő műve; terjedelem­ re kicsinyek, jelentőségük és súlyuk azonban egyre nő az időben. Nemzetközi státuszt szerzett velük Mészöly a magyar iroda­ lomnak - lefüggönyözött korban. A Nagyvilág 1967-es évfolyamában Mé­ szöly első regényének külföldi fogadtatásá­ ról az alábbi összefoglalást nyújtja: "Mészöly Miklós »A z atléta halála« című kisregénye előbb franciául jelent meg a Seuil kiadásában, majd Carl HanserVerlag Münchenben németül is megjelentet­ te. Mindkét kötettel élénken foglalkozott a külföldi sajtó, csakúgy mint drámájának, Az ablakmosó-nak augsburgi előadásával is. Néhány szemelvény a sajtóvisszhangból: - A Neue Zürcher Zeitung hosszasan mél­ tatja már a francia kiadást, »Einzelgan ger« -nek, társtalannak nevezi az írót, aki »hátat fordít a regény ismert formáinak, és problémáit - formában és mondanivalóban egyaránt - a maga sajátos, egyéni módján oldja meg.« »M észölyt temperamentuma a sötétenlátásra predesztinálja: maga keresi az utat, a megoldást. Az embert tekinti a leg­ főbb értéknek, de az törékeny jószág, amellyel óvatosan kell bánni.« - A La vie ouvriere szerint a cím félrevezető, mert 401 �palócföld 93/4 portréregényt sejtet, holott valójában min­ denkihez szól a könyv. - A Les Lettres Francaises hangsúlyozza, hogy az író személyes élményei (maga is évekig atletizált) magya­ rázzák a szereplők és az események életsze­ rűségét. - Hasonló szellemben ír a La libre Belgique, valamint a Bourges-i Le Berry; - a La Gauche viszont Sillitoe magányos hosszútávfutójához hasonlítja Mészöly hő­ sét, de felrója, hogy idegen marad az olvasó számára, nem lehet megszeretni. - A montreáli Le Devoir szerint a hős szinte mitológiai alak, akinek végül is el kell buknia, mert szembekerül a valósággal. - Az Esprit kriti kusa nagyon is emberinek tartja Bálint alakját, » annak ellenére, hogy népi demok­ ratikus ország kommunista sportolója .« A Les Nouvelles Littéraires-ben Jean Rousselot úgy látja, hogy Mészöly regényével a túlhajtott sportolást bírálja, de »vajon a világ minden más országában is nem hason­ ló sorsra jutnak-e a sport, sztahanovistái?« - A hamburgi Welt an Sonntag terjedelmes kritikájának zárósorai: »M észöly könyve a legköltőibb és legtitokzatosabb regény, amelyet valaha is sportemberről írtak.« - A Der Spigel kritikusa szerint pedig »ilyen tá­ jékozottsággal és szeretettel Hemingway óta nem írtak a sportról. ...«" * Nincs sok olyan regény irodalmunkban, amely oly konkrétan előhívná az olvasóban a magyar történelem valamely rossz termé­ szetű korszakának látomását, mint a Saulus. Ezzel szemben figyelmet érdemlő tény, hogy 402 az író a témaválasztást nem kötötte magyar témához, hanem az Apostolok cselekedetei­ ből merített, és Saulus életének parabolájába költöztette mondanivalóját. Tanújelét adva ezzel a morális kérdések iránti komolyságá­ nak, s e komolyság hivatott megőrzésének. Másként hogyan lett volna lehetséges a ké­ tellyel megroppantott hitnek mégcsak a föl­ vetése is, ha nem bibliai történet parafrazálásával. Minden más választásnál a provinci­ ális karakter ránehezedne a műre, ami megzavarosítaná, túlterhelné, és sok hazai társá­ hoz hasonlóan, eleve helyi érdekűvé nyomná le. Nem ez történt a Saulusszal , mert olyan ambivalens lélekállapotot megjelenítve kö­ zelít az emberhez, amely mindenki számára személyes "történelemmé" vált, illetve vál­ hat. A regény gyökérzete mélyre nyúlik, a modern ember identitásának válságáig, e vál­ ság egyik roppant hatású kezdőpontjáig. A Saulus nehéz olvasmány, többféle szembesülésre kényszerít, állandó mozgás­ ban tartja, folyamatos működésre inspirálja lelki receptorunkat, nem hagy kibúvót. Mé­ szöly formaérzékenysége lebilincselő; hibát­ lan írói lelemény a mozaikos felépítésen be­ lül a parabolák egymásra szövése. A Saulus ugyanis az önmagát emésztő kétség könyve is, e kétségbe temetkezik a hős miközben má­ sokat üldöz, s a más űzése, önmaga űzöttsége, visszahárul rá - arra, akiből ered. "Hiába próbáltam eljutni valamilyen számvetésig, nem sikerült. Mintha két vas­ nyárs között feküdtem volna, kifeszítve. Még soha nem volt olyan látomásom, ami­ lyenről a próféták beszélnek; de annál gyakrabban láttam magamat egy iszonyú �palócföld 93/4 nagy tér közepén, saját üres jelenlétem leg­ alján." * A Pontos történetek útközben Mészöly Miklós legszebb könyve, első kiadása 1970ben látott napvilágot, azóta több kiadást megért, anyagát pedig némileg bővítette az író. Ezek a kiegészítések érdemben nem mó­ dosítottak a lényegen: egy Erdélyből elszár­ mazott asszony utazásainak epizódjaiból, családtagok meglátogatásából összeálló mo­ zaik, “terepszemle’. Tele mindennapos ese­ mények leírásával, a hazalátogató szemszö­ géből. A tompa egyhangúság melankóliája éppúgy eluralkodik a regény légkörén, mint a szülőföld iránt érzett szorongó szeretet az el­ beszélőn - ez a fojtott idegfeszültség táplálja a mű páratlanul egységes szemléletét. A ma­ gas esztétikai nívót a narrátor magával raga­ dó beszédtempója garantálja. - "Hálával A.-nak, hogy megőrizte ezeket a törté­ neteket. "A szerző ajánlása Polcz Alaine-nek, Mészöly feleségének szól; ő a Pontos törté­ netek útközben képzeletbeli narrátora. Sze­ mélytelen olvasó helyett a valakihez szólás. 1991-ben jelent meg Polcz Alaine háborús magánfreskója, az Asszony a fronton című memoár; ennek a nagyszerű visszaemléke­ zésnek is a megszólítás a formakulcsa. A Pontos történetek históriai félmúltja és a hí­ vott, már-már kikényszerített párbeszéd nél­ kül nem születik meg az Asszony a fronton. A párbeszéd kikövetelése elemi erővel hatja át az elbeszélés minden lapját. * Sokáig tartotta magát Mészölyről - az a korántsem megalapozatlan - kritikusi véle­ kedés, hogy magány árad a művéből, alkata a hosszútávfutó magányára predesztinálja. Műveinek sötét tónusú színei is csak ke­ vesekben keltettek rokonszenvet, a vonzás és taszítás ördögi köre még azokat is meg-megérintette, akik evidensnek tekintették a te­ hetséget benne. Sokan szerettek volna iro­ dalmon kívüli jelenéget látni abban, amit csinált. Pályájának nagyobbik felében csak a belülről való építkezés kínja-öröme az övé; arra figyel, nehogy elvétse a művel való kap­ csolatot. Programozott önfegyelem ez, a ki­ tartás magasiskolája, az "atléta végtelen fu ­ tására" (Balassa Péter) történő berendezke­ dés. Az önállóság jeléé, a függetlenségé. Mé­ szölyé. Pedig bárhogy "objektivál", vallomásos lelkiállapotú művész. Innen is van használt műfajainak, műformáinak széles és gazdag árnyalatú skálája. Úgy gondolja, mindenhez köze van - ezt merészen hangsúlyozza apró­ műfajaiban, az érintések ben, a műhelyforgá­ csokban, vigyázva szórt miniesszéiben. Ezek egy rapszódikus ember keze alól kikerült munkák, aláhúzások, margóra írt sorok. Az életmű lapszéli jegyzetei. Az önkrontroll végtelen nyugalma a szépprózai alkotások­ ban van. Ezzel a vonásával persze nincs egye­ dül az írók közt. Ami viszont párját ritkítja, hogy ő tudja ezt. * Mészöly makacsul ragaszkodik a tények­ hez. A mesterség tényeihez. A mesterség té­ nyei közül azokhoz, amelyek mindig megvá403 �palócföld 93/4 laszolatlanul maradnak. Ez lehet a magyará­ zata szembeszökő szerénységének - a mű­ ben. A lázasan szép* Magyar novella kedves vidéki folyóiratában, a Je lenkorban látott napvilágot 1979 áprilisában. Az író életének volt olyan periódusa, amikor csak ez a lap állt ki érte; ő legjobb művei közül többet Pécsett publikált először, így honorálva a gesztust. A lap a nyolcvanas évek magyar irodalmi meg­ újulásának színtere; az új magyar prózaírás egyedülálló katalógusát mondhatja magáé­ nak. Műhely és intézmény - az irodalom in­ tézmények nélküli torzsszülött korszakából. E tény nem veszhet a múlt ködébe, s nem veszhet Mészöly személyes jelenléte sem. A folyóirat életében lezajlott iroda­ lomtörténeti nyitányt nehéz rekonstruálni e nagyszerűen progresszív és merészen tradi­ cionális ("pannon") szellemiségű lapnál előz­ mény és következmény nem választható éle­ sen el. Mészöly folytonos j elenléte összekö­ tőkapocs és tartópillér egyszerre: Mészölyre számíthatott a folyóirat s a fiatalok számít­ hattak Mészölyre. A magyar irodalomban a folyóirat szent hely, örök ínség és hiány - az íróknak ez a gyakorta hangoztatott nézete mentes minden retorikától. Visszariasztó, megszégyenítő tapasztalás szinte mindegyi­ küknek van a tarsolyában, szerény, esélyre jogosító példa kevesebb, mivel a magyar iro­ dalom folyóiratkultúrája többnyire a sze­ szélynek s kevéssé a jószerencsének volt kité­ ve. A folyóirat jelzőbója is.* Eszerint jelen­ tett mindegyik más folyóiratnál többet akkor a Jelenkor , s példázatos érvényű, hogy benne kapott helyet a Magyar novella. Ebben az irodalom arányérzékének működését lehet látni, velős egyszerűségét. A Magyar novella Mészöly szeretett nyelvújításkori szavával beszély; a novellák­ nak abba a bokrába tartozik, amely át- meg átrendezi a táj kistörténelmét nemzeti és magyar nagytörténelemmé, talányos, az. író örökös dilemmáit maguk előtt sodró szöve­ gekben: "Arra lehetünk büszkék, hogy a csil­ lagot mindenünnen látni" - mondja e próza rezervált világképe. Mészöly hihetetlen kép­ gazdag, érzelemdús, régiesen újszerű felütésű és hangfekvésű prózája az alkotótehetség vérbő, telt megnyilvánulása, szilárd érték­ renden nyugvó ajánlat a mai próza horizont­ ján. Világában az olvasó is hazatalálhat, s ezt anélkül teheti meg, hogy Mészöly ráerőltetné a saját szemmértékét. Ez a sarkallatos tény mélységes rokonszenvet kelt iránta - mára már lefoszlott róla az előző korszak kritiku­ sainak rosszízű híresztelése művészetének életidegenségét illetően. Mészöly Miklós a kisvárosi lét írója. Írói jellemzésének ez a módja művészetét kimozdíthatatlanul beágyazza a magyar irodalmi tradícióba, s egyúttal rehabilitását is elvégzi, helyreállítja kapcsolatát, kontinuitását előz­ ményeivel, a századforduló európai alapozá­ sú, de többségében megrekedt kisprózai kí- *Erről a szerepéről az Újhold-Évkönyv megszűnését siratva beszéltem: "Az Újhold jelzőbója. Akkor is, ha víz szinén van, akkor is, ha lemerül." (Magyar Napló. 1992. október 16.) 404 �palócföld 93/4 sérleteivel, kísérletezőivel. Csak sajnálni le­ het, hogy kiadói intrika és politikai kisszerűség csírájában elfojtotta annak a könyvso­ rozatnak a tervét, amelynek szellemi szülő­ atyja volt, s amely megjelent nyolc kötetén a MAGYAR TALLÓZÓ nevet viselte. A ma­ gyar próza kincsásását temettették be a hatalmaskodók, s ha mások ugyanabba az irányba nyúltak is, Mészöly nélkül nem lehe­ tett a részlegesen jogfosztott könyvkiadás il­ lúzióját sem fenntartani. Ezért a hagyo­ mánnyal való érintkezésre más alkalmat kel­ lett keresni. * A Magyar novella a Film utáni alkotó­ periódus reprezentatív írása; e szakasz kima­ gasló művei kaptak helyet Mészöly Merre a csillag já r című elbeszéléskötetében 1985ben. E könyvéhez fűzte az alább idézendő műhelyvallomást: "Azt a meztelenséget, amit a Filmben elértem, meg kellett próbálnom újra felöltöztetni. Múlttal, történelemmel, amennyire lehet, kertelés nélküli jelennel, emberek és tárgyak mesélőbb-elbeszélőbb, a szó öreg értelmében: epikusabb jelenlété­ vel." (Vigilia, 1985.3.231.) * A Film csontig csupaszított prózája után a mesélőkedv elementáris epikai tobzódása: Magyar novella, Fakó foszlányok nagy esők évadján, Térkép Aliscáról, Anno, Le­ siklás, Szárnyas lovak, Ahol a macskák él­ nek, Anyasirató, Merre a csillag jár? Sutting ezredes tündöklése, Egy útikalauz apo- teózisa, Bolond utazás. Mind kimondíthatatlan darabja lehetne annak a mintakataló­ gusnak, amely a magyar elbeszélés csodapil­ lanatainak szentelné lapjait. Jó okkal állítha­ tó ez; ezekben a szövegekben ugyanis mindaz benne van, ami csak írónak tudomására jut­ hatott itt, a magyar Mediterráneumban. Anélkül, hogy Mészöly görcsösen tett volna érte: az utazás lényegrögzítő metafora nála. Az író mélyértelmű becsvágya összeg­ ződik benne, általa. A Bolond utazás című hosszú beszélye már a címével ezt jelzi. Halá­ los komolysággal utal a történelem irracio­ nális erőinek összefutására, a mindig ben­ nünk maradó háborús freskóra, ami az írónál tarka kaleidoszkóp, visszatérő indoklása háb orús emlékképeinek. A leírás lehet film az Emkénél, nyomozás, kép egy utazásról. * Az utazó fölfedi Mészöly műveinek egy csoportját, amely jellegzetes körülmények között mutatja a történet beszélőjét, az uta­ zó szerepkörében. A szerepkör alkalmat nyújt a kapcsolatteremtésre, ugyanakkor nem kíván minden áron való önmeghatáro­ zást. A szerepkör betöltheti a rejtett önélet­ rajz funkcióját, ha elfogadjuk, hogy az elképzelttel játszik benne az író. Alkalmas olyan helyzetek kialakítására is, amelyben a szerzői én önkeresése folyik, csakhogy álcá­ zott módon, más-más lélektani alaptípussal kísérletezve. Ez a novellatípus általában egyetlen hely­ zet variációira épül. Továbbfejlesztett válto­ zatának tekinthető az, amikor nem csupán 405 �palócföld 93/4 egy viselkedés- és magatartásminta elfoga­ dása vagy elutsítása történik az elbeszélés­ ben, hanem egy kisközösség történetének, emberi és történelmi létezésének föltárása és megragadása az írás tétje. Naturalizmust idéző töredékességgel, legendásított histo­ rizmussal. Ez a megragadás: az útiélmény, az útközbeniség teljes és szünet nélküli átlényegítése. Ilyen a Merre a csillag jár?. Letapogatá­ sa az elbeszélőt körülvevő világ valamely je­ lenségének. Jelen-, múlt- és jövő idő torlódik egymásra. Az elbeszélő "képrögzítő", archív videoklipp-technikája: kiemelés, kimereví­ tés, kivágás. Amikor az utazó az élményt már a képzelet mozdulásai szerint dobja elénk, a régvolt időkből fölmerülő emlékképek rímszerűen egymáshoz kapcsolódnak, s olyan benyomásunk támad, mintha lírikust olvas­ nánk. "Megfoghatatlan, hogy arcunk milyen kúttükörre emlékezik, ahol a rábízott rajzo­ lat először dereng föl." Lassú megjelenítés­ sel háborús városkép rajzolódik Sz.-ről. Egy öngyilkosság egyéni rekonstrukció szerinti háttérkrónikája bontakozik ki szemünk előtt - talán az író beszélyeinek tágabb körére ki­ terjesztve sem merészség azt állítani, hogy Mészölynek ez a megközelítés áll legjobban a történelem szöveteit szálazva. Világának reprezentatív jelölője a vissza­ tekintés. * Van-e kockázatosabb a legázoltak igazsá­ gához való megtérésnél - gyűlölet nélkül, megbocsájtással. - Mi volt, hogyan volt. 406 Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez már meg­ írva soha. Kinek-kinek a maga lelkiismere­ tével kell együtt élnie. A saját múltunk mö­ göttünk: "Az ember előbb-utóbb elszégyenli magát a tehetetlenségtől; s még ugyan utá­ nalő a költöző madárnak, de már nem néz oda, hogy leesik-e, itthon marad-e." * Öntépő vigasztalanság van Mészöly hangjában, mint aki nem tud felejteni, de ri­ adalommal tölti el, hogy írás közben birtoká­ ban lehet-e az akaratuktól megfosztottak megrendültségének. Kevés magyar író van e században, akire a rossz politikai széljárás ily mértékben késleltetöleg hatott volna, mint rá; kibontako­ zása meglehetősen hosszú időbe telt, kétszer is meggondolta, hogy mit ad ki a kezéből. Testesnek egyáltalán nem mondható regé­ nyeit évekig, olykor fél évtizedig is formálta. Korai prózáját nemcsak tolihibák okán iga­ zította meg, hanem józan megfontolásból. A Jelentés öt egérről megírásáig az artisztikusra, az elütőre való törekvés megcsalta íté­ lőképességét - ez később magától értetődő javításokban korrigálódott. Az első írások­ ban hibák szúrtak szemet neki, a szégyelnivalót gyomlálta azért, aztán a szövegek tartó­ pilléreit, a falakat tologatta el, ide-oda moz­ gatta. A tetszetősebb elrendezéshez fűzött il­ lúziók sem lehettek számára megnyugtatóak, érvényes ítéletévé a VÉGLEGES VÁZLA­ TOK A HAGYATÉKBÓL rendezőelve vált. * �palócföld 93/4 Mészöly írói kibontakozása meglehető­ sen sokáig elhúzódott, s aligha hízeleghet csupán azzal önmnagának, hogy az ötvenes években fekete bárány volt; írói, értelmiségi létért való küzdelmes harca során belső erőit fogyasztotta, miközben a rideg külső világ a lelkeket falta - nyitott, befogadó természet lévén, rá különös terheket rótt az ötvenes évek honi politikájának külvilágot, nyugati műveltséget elzáró, kiszorító gyakorlata. Visszatekintve némi felületesség árán könynyű volna azt meglátni, hogy szenvtelen ma­ gatartása, ideáthoz való méltóságos ragasz­ kodása megnemesítette prózáját, különös ja ­ vakhoz juttatva irodalmunkat, akárcsak más, a régióhoz tartozó literaturákat azok írói. Vehetnénk a hosszú éveken keresztül csak az íróasztalfiókjának író cseh Bohumil Hrabal esetét példaként. A prágai író mond­ ta egyszer, részben saját akkori helyzetére utalva, részben a Mészöly- és Hrabal-féle al­ kotók egykori esélytelenségét jelezve, hogy egy-egy új könyvének megjelentetéséhez ar­ ra van szüksége, hogy asztalfiókjában egyre mélyebbre nyúljon. Vélhetőleg Mészöly asz­ talfiókja is sok eredeti művet rejt máig; rész­ ben ez magyarázza a VÉGLEGES VÁZLA­ TOK A HGYATÉKBÓL prózáinak előbuk­ kanását a nyolcvanas években. Magyarázza, de nem idnokolja: ezek a torzók, abbaha­ gyott szövegtestek ugyanis olyan mozgást idéztek elő Mészöly Miklós életművében, amelyet mélyben meghúzódó poétikai okok motiválnak. Az mindenesetre beszédes, hogy Mészöly közreadja őket. Egy példa: VÉGLEGES MINTÁK MÉSZÖLY MIKLÓS ÉLETMŰVÉBEN: A Wimbledoni jácint (1990) A Wimbledoni jácint című kötetben olvasható kisprózák hamisítatlan Mészöly-minták. A ráfogásszerű megnevezést, a mintát, ráadásul többesszámban, korántsem illetlenségből hasz­ nálom, épp ellenkezőleg: a "détailok varázsát” szeretném nyilvánvalóvá tenni vele, a Kemény Zsigmondtól kölcsönzött kifejezés nem prózapoétikai, hanem általános értelmében itt és most alkalmazva. Miféle részletek ezek az életműben, miféle minták? A kérdés megválaszolásakor először ahhoz az interjúhoz kell folyamodni, amelyet a Magyar Hírlap újságírója, V. Bálint Éva ké­ szített az íróval röviddel a könyv megjelenése után: - “A Wimbledoni jácint koraszülött könyv, kevesebb, karcsúbb, mint amilyenre terveztem. M ásfél évvel ezelőtt egy régi fiókomban matattam, ahol mindenféle szellemi kacatot, re­ génycsírákat, novellaötleteket találtam. Ahogy átnéztem őket, éreztem, hogy a maguk idejé­ ben mindegyikből lehetett volna valami, de végül is nem íródtak meg. Ma már nem tudom ma­ gam abba a lelkiállapotba helyezni, mint amikor azok születtek, így hát hamis írói gesztus lenne, ha ezeket befejezném, kibontanám. Úgy gondoltam, hogy ezeket az írásokat véglegesí- 407 �palócföld 93/4 teni lehet, mint töredékeket. Ezért lett a kötet alcíme: Végleges vázlatok a szerző hagyatékából. - Látom, nem akar semmit az utókorra, az irodalomtörténészekre bízni. - Semmit. Szenvedélyem az, hogy eldönthessem, a torzók, a töredékek megérdemlik-e a megmaradást. Amelyek nem, azokat én pusztítom el." (1990. június 9.) A Wimbledoni jácint első kézből kapott jellemzése olyan többletet nyújt az értelemzés­ hez, amelyről nem mondhatok le. A korábbi folyóiratközlésektől eltérően ugyanis a Szépiro­ dalmi Kiadónál megjelent kötetről lemaradt az eligazító alcím, sőt a fülszöveg sem tartalmaz utalást rá; ezért is lényeget érintő az író nyilatkozata, hiszen föltehetőleg véletlenszerű hibát korrigál, amelynek mindannyian ki vagyunk téve. Sejtésem szerint ezzel (is) indokolható Mé­ szöly bizalmatlansága a szerzői hagyatékot feltáró utókorral szemben - ez a vonás különösen egy olyan könyvhöz kapcsolódva válik elgondolkodtatóvá, amelyik a mulandóságnak kitett, avagy az író utókorának kénye-kedve szerint kiszolgáltatott hagyatékot véglegesíti. Mészöly sem ezt, sem azt nem akarja. Arra gondolok tehát, hogy az életmű továbbépítésének a szándé­ ka vezette, amikor az íróasztalában felejtődött írásokat napfényre hozta, végleges vázlatok­ ká minősítve kötetbe gyűjtötte őket, s ekként új területet foglalt el írói munkássága számára: "A szerző hagyatékát". Fölvetődik bennem a kérdés, hogy az előbb elmondottakon túl, hová mutat az írói gesztus. A kötetnyitó, címadó elbeszélés a Wimbledoni jácint a komor ötvenes évek hangulatára emlékeztető környezetben játszódik, a társadalom felett álló funkcionáriusok ivadékainak vi­ lágában, csúcspontig eljuttatva a cselekményt, hagyományos szemléletű írói eszközök fölhasználása révén. A krónikás mindvégig megőrzi inkognitóját, csupán a szereplők szétszóró­ dásának regisztrálást érzi feladatának, mintegy alkalmi kötelességét teljesítve az utólagos jegyzetként illeszkedő epilógusban. Ezzel azt a benyomást kelti, hogy csak azt tudja biztonsággal közölni, amit az életrajzi té­ nyek elmondanak, minden más nehezen megközelíthető. Előzményként az olvasó példázat­ szerű történetet kapott azokról, akik elvesztek az alpári lét mocskában, illetőleg Dalkóról, aki­ nek elszakadását ettől a mélyvilágtól csak az öngyilkosság adhatja meg. Közben van egy jele­ net Dalkóval és az egyik teniszező lánnyal a házibuli burleszkesített tréfáját követően. A leg­ szebben megírt motívum. Spontán és önfeledett játék a fedettcsarnokban, ruhátlanul, gőzölgő testtel. Fölidézi a Nagyítás című film labda nélküli játékát, de hasonlóság nemigen van közöt­ tük. Ott az anyagtalanságnak van súlya, itt éppen fordítva, az ide-oda röpködő labda életve­ szélyesen összeköti a két játékost. Abban a világban, ahol a természetes kapcsolatokat akvári­ umi homályba kényszerítette a történelem. Wimbledoni álmok és pasaréti jácintok közé. In memoriam 1949-1989. Hiba volna az életmű csúcsait keresni bennünk, még azt is fölösleges lenne mérlegelni, hogy megáll-e mindegyik a saját lábán. De mindegyik megmutat Mészöly Miklós írói arcából 408 �palócföld 93/4 valamit, nem is keveset. A szerzői hagyaték fölnyitásával pedig elidegeníthetetlen részei im­ máron művészetének. Befejezetlenségük ellenére, töredékként, egy hiteles - mert tudatosan választott - gesztus szerint: torzókként. Az író szabad akaratából így, a kézirattemetőből élet­ re keltve. Így kell elfogadni őket. Visszafelé nézve: végleges minták. Előre tekintve: alakulás­ minták. A vázlatokról, tovább: e műveket látva arra gondolhatunk, hogy az író munkája során eljutott valamiféle el­ őkészületig, a keresés fá zisá ig , a mintavéte­ lig vagy éppenséggel a mintakészítésig. Belső használatra szánt, de már nagyon is kézzelfogható eszközökig. Ebből a szemszögből sem árt pillantást vetni a Vázlatok ra, ne feledjük ugyanis, hogy a folytonos keresés és kisérletezés nemcsak értékmérője Mészöly szellemiségének, ha­ nem kezdeményező szerepét is jelezte a ha­ zai prózaírás szemléletformájának átrajzo­ lásában. A Vázlatok bár abbamaradt, abba­ hagyott művek, nem vallanak az író gyöngeségére, elerőtlenedésére; inkább Mészöly le­ gendás, önsorsépítő alkotói jellemét vonják éles fénybe. * Az életmű különböző korszakaiban létre­ jött alkotások és a torzók között szoros a kapcsolat; jó lélekkel lehet arra következtet­ ni, hogy Mészöly munkásságát ön-idézhetőség jellemzi; mindegyre más "tartalmai" gyűlnek össze újabban előkerült írásaiban a régtől fogva ismert, és csakis rá jellemző at­ moszférának, valóság-érzékelésnek. Mintha az életmű úgy működne létreho­ zója előtt, hogy a teleírt papír vízjelei egyszer csak láthatóbbakká válnának a korábbi, oda­ írt szövegeknél. * "De hol tartok én?" Makulátlan embléma ez Mészöly Miklósnál. (A MTA-Soros Alapítvány támogatásá­ val készülő Mészöly-monográfia munkála­ ta folyamán született dolgozat.) 409 �Cseres Tibor ( 1 9 1 5 á p r .1 - 1 9 9 3 m á j.2 4 ) Nemzedékváltás Szüleim korában sokan hitték még a szemverést, a varázslat erejét, meg hogy az átok sza­ vát kerülni kell. Másfelől az isten mindenható jóságában éppen úgy bíztak, mint a gyógyfüvek erejében, vagy abban, hogy a nyomtatott írás mindig igaz. A mi vallásunk papjai azért is óvták a biblia olvasásától a katolikus híveket, nehogy éppen a szent iratok böngészése közben csalatkozzanak. Persze, mindez nagyon viszonylagos. Mind­ járt az, hogy "szüleim korában!" Anyám tizennyolc évvel volt időseb nálam, s olyan fiatalon utazott el, ma lányom lehetne immár. A gyógyvizekben, az átokban s az álmokban hitt, de bib­ liát tudtommal nem olvasott. A nemzedék szó s a nemzedéknyi idő alatt egyszer 50 évet értünk, máskor meg negyedszá­ zadot csupán. Szép gondolat, hogy némelyek kerek 33 esztendőre váltják a generációt, ismét mások 20 évvel beérik. Amikor az ifjú ember bizalma összeomlik az előtte járók hitében és ígéreteiben, akkor kez­ dődik egy új nemzedék, s amikor a varázslat, a ráolvasás meg az átok már nem fog. Számomra a nemzedékváltás ideje tizenegy év. Ezekerkilencszázhuszanhat nyarán, váratlan, több hónapos betegeskedés után anyám úgy gondolta, akkor fordul jobbra sorsa, ha szülőfalujába utazhat néhány hétre. Apám tétovázott. A nyár miatt, a rengeteg költség miatt, s magában nem engedhette a be­ teget. Ő nem utazhatott! Május óta lebegett a ház fölött és újult meg hetenként az utazás szándéka. Anyám sok mindennel magyarázta makacsságát, de már úgy nyár közepén a gyógyvíz volt a legfontosabb, amelyből ő leánykorában naponta ivott. A borvíz nagyapa kaszálója szélén, a Maros-parton. Nem is ivott ő mást, csak borvizet, mert a juhtejet nem szerette. Apám szinte sorvadozott a kérés terhe alatt, amelyet rátettek, ha elment, s ismét reá, ami­ kor megtért. Anyám mind pontosabban okolta hitét: meggyógyul, ha megfürödhet a borvíz410 �palócföld 93/4 fürdőben, amely a Maros partján akkoriban nyílt meg Remete alatt. Gyergyóremete község építette a fürdőt, hogy megpróbáljon vetélkedni Borszék hírével. Ez a fürdőtelep alig másfél kilométernyire épült nagyapa kaszálójától, jöttek a hírek levél­ ben, hogy milyen csodálatos. Húga és öccse tudósították, s anyám képzelete csodás gyógyulá­ sokat is látott - a jövőben. S naponta sírdogált betegágyában, hogy nem mehet - meggyógyul­ ni. - Hát voltam én valaha akaratos és makacs? - kérdezte este-reggel. Apám elismerte, hogy nem, sohasem volt sem makacs, sem akaratos. De júliuson túl már nem lehetett bírni. Éreztem én is. Talán csak öcsém nem érezte a kényszerűséget. Apám hosszas utánjárással útlevelet váltott hármónk számára. Az útikép ma is megvan: egy har­ mincéves nagybeteg asszonyt ábrázol kifogyott bő ruhában, két ijedt fiúcska csimpaszkodik vállára jobbról, balról. Az egyik én vagyok a másik a kis öcsém, a nyolcéves. Apám nem jöhe­ tett velünk. Anyám ezt megértette: - Igaz, Péter, te nem jöhetsz. Majd ő elkísér a határig, gondosan elhelyez egy fülkében, lehetőleg úgy, hogy csak Ditró­ ban szálljunk ki. A menetrendekből azonban már Kétegyházán kiolvashatta apám, s ki is ol­ vasta, hogy ilyen közvetlen vasúti kocsira nem számíthatunk, mert Tövisnél mindenképpen át kell szállnunk. Kétegyházáig lovas kocsival utaztunk, hogy a hajnali gyorsvonatot elérjük. Míg várakoztunk, s betegünket egy padra fektettük, engem magával vitt egy menetrendtáblázat elé apám, s kioktatott; anyánkkal, öcsémmel s a két nagy csomaggal hogyan ügyeskedjek, hogyan boldoguljak majd Tövis táján, éjfél felé. Ellenkezés nélkül, megszeppenten hallgattam. Figyel­ tem szavait, de magamban mind azt kérdeztem: miért is nem mer velünk utazni apám? S mikor a vonat befutott, már az eljövendő kötelességem szerint próbáltam emelni a fonott utazókosa­ rat, s támogatni anyámat. De a terhet még apám vitte. Alkalmas zugot találtunk egyik har­ madosztályú kocsiban, magunk s csomagjaink számára. Lökösházáig apám is velünk utazott, ott az útlevélvizsgálat után némán leszállt, nehéz szívvel búcsúzni is feledett. De a sínek közül aztán még egyszer elmondta, mi legyen a teendőnk Tövisnél. Én leszaladtam a lépcsőre, s kimondtam, ami forrt bennem: - Nem szép, hogy egyedül hagy bennünket! Apám úgy tett, mintha nem hallaná, mit mondok, s még inkább azt, hogy őneki - hangosan felszólt az ablakon: - Ügyeljetek magatokra! - aztán halkan, szinte súgva hozzám eresztette hangját: - Te pedig a határon túl is őrizd meg anyád fekvőhelyét! - Bólintottam, mert éreztem, ez csakugyan igaz. Az útlevél ellenőrzése odaát is simán megtörtént, s csakhamar Arad felé robogtunk. Azon tűnődhettünk éppen, milyen fárasztó lesz a robogás egész nap, s csak el ne szundikáljuk az öt­ perces időt majd az éjjel közepén Tövisnél. Megéheztünk. Rántott csirkét ettünk, utána piskó- 411 �palócföld 93/4 tát. Anyám a szomszédasszonnyal négy jércéből s egy szakajtó lisztból készítette az útravalót. Aradon a kocsi egészen kiürült. Néhány percig örvendtünk, hogy nem lesz, ki háborgasson. Aztán gyanút fogtam, de kérdezősködni nem mertem. Órák múlhattak, végül egy kalauzféle szólt be hozzánk, szálljunk már ki, s tőle megtudtuk, a vonat, melyre át kellett volna szá llnunk - Tövis felé -, éppen most van indulóban. A bosszankodó kalauz segítségével anyámat s cso­ magjainkat a tágas, mozgalmas és szellős váróterembe támogattuk, ott a beteg egy pad hoszszán ájulásszerű félálomba roskadt nyomban. Aznap megtanultam a menetrendolvasást. Időbe telt, míg rájöttem, Tövist ott találhatom meg, ahol Teiust mutatnak a nagy táblázatok. Alkonyat után lesz egy vonat. Anyánk nagy fáj­ dalmának mákonyából délben egy fél órára feltámaszkodott - rántott húst eszegettünk ismét, meg piskótát. Vonatjegyünk volt, lejünk és kenyerünk semmi. A lelki és testi próbatételtől ha­ marosan megéheztem, de csupán vizet ittam, s kóválygott velem a világ. Tudtam, a nagy fel­ adatot teljesíteni fogom. Mikor az idő elérkezett, helyt is álltam, de a felszállás részleteire már nem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy öcsém késő délután enni kért, s én csomagot bontva újra rántott húst és piskótát adtam neki, de magam megint nem ettem. A Maros-parti gyógyfürdőt nagybátyám kalauzolásával ismertem meg. Négy fürdőkádja, deszkás medencéje és pezsgő, hűvös vize volt. Mikor anyám, ocsúdása első hetében rágondolt, fel kellett melegíteni számára egy dézsára valót. Nem is melegíteni, forralni, mert egy gyógyfüves aszonynak is híre jött, aki ezt a betegséget mindenkor gyógyítja. Egy kézmozdulattal az orvos mindent engedélyezett. Én az orvost figyeltem. Szavát, moz­ dulatát. Mi történt anyámmal? Meghalt természetesen. Hiszen halálos beteg volt. Nem emlí­ tettem? Három hétig élt még a szülőházban, Gyergyóremetén. Boldogasszony napján temettük. Több ezer fekete ruhás asszony gyászolt a hegyoldali te­ metőben, s minket néztek zokogva és sokan jajveszékelve, az iskolatárs és a leánytárs fiata­ lasszonyok. Öcsém és én, úgy emlékszem nem sírtunk. (Több ezer fekete kendős fiatalaszszony? Lehet, csupán százan voltak, de a hegyoldal tőlük feketéllett.) A temetés minden mozzanatára pontosan emlékszem. Pontosan és élesen. Az arcokra, a tájra, a temetés minden tárgyi eszközére is. A pap ruházatára, a ministránsok ingére, a kis ká­ polnára, az égboltra. A gyapjas felhőkre. Mikor a kántor latin énekbe kezdett, mögém férkőzött Bartis Laci, kéthetes barátom, s megkérdezte, vajon délután lemegyünk-e majd pecázni a Marosra. Valami olyat feleltem, ta­ lán súgva, talán csak rövid jelekkel, hogy: valószínűleg nem mehetek, mert tor lesz: juhot vág­ nak az udvarunkon, s odajönnek a vendégek a bogrács mellé. Ezt látnom kell. Aztán következett a búcsúztató. A plébános is, a kántor is versben beszélt. A kettőnk nevé­ ben. Anyánkhoz. S anyánk felelt az ő nyelvükön, s biztosított, hogy gondoskodni fog rólunk holtában is. Ez annyira megnyugtatott, hogy most már nem kezdtem sírni, bár öcsém nem bír­ ta tovább száraz szemmel. 412 �palócföld 93/4 Csak később gondoltam rá, órák, napok, évek múlva, nem lett volna szabad hitelt adnom a pap és a kántor kenetes, hamis ígéreteinek. A következő tíz évem minden óráját a nap árnyé­ kolta be. A hamis ígéretek miatt. Másnap aztán úgy keltünk, mint rendesen, jó korán, s az egész háznép kivonult sarjút for­ gatni a Maros-partra. Egy alkalmas villa nekem is jutott. Nagybátyám mellett emelgettem a fonnyadt szénát, s igyekeztem nyomában maradni. Ő meg-megállt s oktatott. Felvilágosult le­ gény volt. A közeli fürdő felé fordulva, villanyélre támasztott álla mozgatásával közölte velem, hogy nincs isten. Hencegésképpen mondta, nem lepődtem meg. Amikor látta, hogy én nyomban az elmúlt napokra fordítom szavai értelmét, röstelkedve villát ragadott: - Azért persze semmi nem bizonyos. Hogy mennyire nem teljesültek a sírból, a koporsóból költött ígéretek, arról már néhány nap múlva példát kaptunk. A rokonság úgy határozott, hogy a gyász helyéről vissza kell utaznunk Magyarországra. Majd Tövisig elkísér anyám öccse. Onnan a határig nem kell átszállni. Én tudtam, Arandon a menetrend mást mond. Hallgattam. Távirat ment már előre apám­ nak a halálról, s most egy másik, hogy Lökösházán mikortájt várjon ránk. Az indulás reggelén azonban megérkezett apánk. A távirat alapján határátlépési engedélyt kért. A határról aztán sietve értünk jött. - Látod - szorított magához egy csöndes pillanatban -, most veletek indulok, de ki tudja, együtt érkezünk-e? Nem értettem. - Miért? - Csak azért, mert én innen hadifogoly-szökevény vagyok - s kézzel mutatta, milyen nagy dolog és nagy veszedelem számára ez az állapot, s hogy ennél többet úgysem érthetek. De ennyit iskoláskoromból, de már a mesékből is érteném kell. Olvasmányaimra gondolva, egyszerre én is elborzadtam a veszedelemtől, amibe apám által kerültünk. Kenyeret, rántott húst és piskótát raktak útimálhánkba a rokonok is, s utunkra engedtek megkönnyebbülten a délelőtti vonattal - mert nem szerették a gyászt. Apám le sem hunyhatta pihenésre a szemét. Tövisen is, Aradon is (persze) átszálltunk. De apámban egész úton, de Aradon már szeml­ átomást dolgozott a félsz: hiszen tegnapelőtt, mikor a határon a pecsétes papírlappal átlépett, név szerint a román királyi hatóságok kezére adta magát. Azóta üzenetek, telefonváltások jöt­ tek, mentek, s tán az egész idő az ő keresésvei telt, s a határőrök mindent tudnak, s várják őt név szerint. Ezért Aradon még együtt szálltunk fel, de lelkünkre kötötte, hogy a határon ne tudjunk őróla, mutassuk fel az útlevelet meg a halotti levelet is, s utazzunk nyugodtan Kétegy- 413 �palócföld 93/4 házáig. Ott tuszkoljuk le a csomagokat és várjunk őreá a váróteremben. Akkor Arad után el is tűnt a vonatban. S mi csendesen és ámulatot keltve megjátszottuk az önálló és árva gyermekutasokat. Gyászkeretes, kétnyelvű irat bizonyította, hogy az útlevél képének harmadik szereplője a ha­ táron többé nem léphet vissza. A határőrök sem itt, sem ott nem firtattak töbet. A románok még szalutáltak is, és magya­ rul vigasztaltak. Kétegyházán leszálltunk, s vártunk. Öcsém a piskótán és a csirkehúson elvolt, csak éjjel nyűgösködött a hűvös miatt. Nekem csömöröm volt ezektől az ételektől. Kenyerünk lévén, kora hajnalban kilopózkodtam a váróteremből, s hagymát csentem ott, Kétegyházán, egy kertből. Szalonnát azonban nem tudtam szerezni. A megtisztított hagymát magában vagy rántott hússal próbáltam enni. Csak harmadnap érkezett meg apám. Nagy kerülői tehetett meg. Fáradt volt, csapzott, sá­ ros. Ahogy meglátott bennünket, egy padra borult, és hangosan és hosszan zokogott. Akkor tudtam, csak magamra számíthatok. És módot és formát kell találnom az önálló cselekvésre. 1968 414 �Tarján Tamás SZEMMAGASSÁGBAN XII. A költészet napja, s kiváltképp az ünnepi könyvhét természetesen idén is rengeteg szépirodalmi, irodalomtörténteti, esszéisztikus műfajú újdonságot kínált. Ráadásul immár léte­ zik egy "második könyvhét" is: a hivatalos listára f ö l nem került fris s kötetek sereglése. Töprenghetett például a kortárs magyar literatúra híve: Esterházy Pétertől a Szebeni And­ rással közös könyvet, A vajszínű árnyalatot keresse-e, vagy a könyvheti prospektusban nem szereplő, de az imént említett "fotós" albumnál nem kevésbé érdekes Egy nő című "tekercsno­ vellát", amelyet Banga Ferenc rajzolt három méter hosszú szalagra? Szeszélyes szemelgetésünket kezdjük ez utóbbival. /Mit szól az após?/ Az Egy nő azzal kezdődik, hogy "Van egy nő". A feleség - aki azonban ezen a közkeletű ne­ vén nem neveztetik. A férj - az én - se férjnek. A családi állapotra főleg "a gyerekek" utalnak, így, birtokos sze­ mélyrag nélkül. Az. asszony Árnyéknak szólítja a mesélőt, jókedvében oda-odakurjant egy "Árnyékvilág!"-ot. Az édesapja viszont "árnyjáték"-nak tartja a férfi munkáját (nyilván az írásművészetet), árnyékbokszolásnak, melyet "a vő" rosszabbik énje, árnyoldala végez. A nőre, az egy nőre vonatkozó rengeteg konkrét feltételességből, feltéte­ les kötőszóval indított mondatok sokaságából, és más illa­ nó, elfoszló, árnyékos információból kerekedik a kisnovella, amely elég váratlanul vesz erotikus kifejletet, s nem ke­ vésbé váratlanul jelenik meg benne az ember = bohóc mo­ tívum. Persze ha meggondoljuk, férfi és nő (= férj és fele­ ség?) között csak bizonyos fokig meglepő az intim közele­ dés, és, igen, bohócok vagyunk mindannyian, még perlit, falfehérje sem kell, hogy átmázolódjunk clownná. A szöveg legpazarabb mondata szerint a nő néha "oda­ nyilatkozik, hogy én volnék az a fa, amelytől nem látja az er­ dőt". Banga Ferenc apró, mó­ kás, riasztó, kedves figurák ren­ getegét árnyékolta az alig tíz centiméter magas, ám hosszú­ hosszú tekercsre, így filmesítve meg az álló- és árnyéképekben eleve nem szegény Esterházyegypercest. Óriási dinamika: mosolyogtató és elgondolkod­ tató mozgás feszül a dermedt, sötét alakok iparkodásában. A textus leírásának gesztusa az Ottlik-regényt, az Iskola a ha­ táron lapjait másoló, olvasha­ tatlan szőnyeggé csomózó Esterházyra utal vissza. Mágikus tárgy lett ez a ritkaszép (ritka és 415 �palócföld 93/4 szép) guriga: a szakralitással mint poétikai-esztétikai esz­ közzel amúgyis szívesen kacér­ kodó Esterházy-oeuvre jelen­ tősen gyarapodott; a hajdani "püspöklila könyv", a Termelési regény nem először nyert foly­ tatást ezzel az imaszalaggal. De mit fog szólni az após, illetve, bocsánat, az "egy nő" édesapja, a "vén hülye", aki amúgy "egy édes pofa, bölcs, kiegyensúlyo­ zott és vonzó - egy szép ősz fér­ fi"...?! (A mű a Balassi Kiadót dícséri.) /Kitérő: a Fuharosok/ A ki­ térő csak műfaji jellegű, hiszen a Bevezetés a szépirodalomba nagy ciklusából már jól ismert Fuharosok - Esterházy e legki­ munkáltabb, legsűrűbb szövege - a könyvoldalakról a színpadra költözött át. Két intézmény és sok művész összefogásából, Igó Éva előadásában született meg a fojtogató, ragyogó színhái es­ te. Malgot István, nemhiába mestere a bábjátszásnak, olyan díszletet tervezett, amelynek szinte valamennyi darabja em­ berarcú. Az ágy ablakként nyit­ ható támlája Hold-mosollyal, Nap-grimasszal kommentálja a világot, az igazi ablak hatalmas férfidísszel is megtestesül, s eb­ ben a rusztikus, s ugyanakkor 416 finoman posztmodern, iparművésziesen cizellált tárgye­ gyüttesben minden bútoron vagy minden bútorral "babáz­ ni" is lehet. A monodráma így az összkép révén kiterjeszkedik, lényekkel társalkodik az ártatlanságát és eszménye­ it brutális körülmények közt elvesztő, mégis az életre, a re­ ményre, az alázatra, a szeretetre fölesküvő ifjú hősnő. Az előadás spiritus rectora, Galkó Balázs és alkotó­ társai az akusztikus elemeket egyenrangú szerephez ju t­ tatták a delejes, hidegfényű vizuális elemekkel. Ebben a rendezésben a hangok is reflektoroznak; toroznak. A kulisszák eleinte nehezen akartak engedelmeskedni a színésznőnek, sokáig állóképszerűséget parancsolt a színpadra a prózai szöveg, amely ugyan valóban fölfogha­ tó és tolmácsolható magánbeszédként, drámaisága azon­ ban epikai természetű, vagyis tényleg drámaiság, és nem drámaság. Idő teltével viszont a monológ izzása, az átélés mélysége, az interpretálás növekvő sodra megmozdította, animálta - majd jó értelemben föl is dúlta - a díszletet. A valójában dialógusokat (is) suttogó, búgó, zokogó, kacagó Igó Éva a jóízlés sérelme nélkül, remekül játszotta a legsö­ tétebb kifejletet, majd a letiport ember kegyelmet kérő és kegyelmet adó életfölajánlkozását is. A Merl in Színház­ ban a Fuharosok, ez a hideg fehér gyöngy akkor volt a legbűvöletesebb, amikor elgurult. /Közben/ Györe Balázs 1991 február - 1991 április datálással látta el "még mindig élünk" cmű naplóját. A "csak ennyi: ellen" 1991 márciusában íródott. A második, rövidebbik, a keletkezés szerint beékelődő emlékező krónikát vette előbbre a Mindenki keresse a saját halálát című kö­ tetben (Cserépfalvi Kiadó). Szíven ütött a hetvenes évek közepét fölidéző (de utólagosan, több rétegben kommen­ tált) memoár, hiszen magam ugyanazon az egyetemen, kö­ zös ismerősök körében voltam diák, mint ahol, kicsit ifjab­ ban, a szerző is megélte a most bemutatott baráti viszo­ nyokat, érzelmi kapcsolatokat, életre szóló rádöbbenéseket. A lengyel-magyar Szczepan Woronowicz, az orosz �palócföld 93/4 tanszék körüli jobb ügyekben mindig fáradhatatlan Ko­ vács Péter nekünk is barátunk volt, Dása és Szonja, a ke­ véssé szűzies életű cseh (vagy szlovák?) ikrek a mi képzele­ tünket is föltüzelték. A tömör, de szeszélyes jegyzetanyag egységét az első történetben egy tragédia teremti meg: a költő és tibetológus Szerb János sorsát nagyjából a házasságától kezdve kí­ sérhetjük végig, öngyilkosságáig (olyan kérdés kutatója volt, amelyet rajta kívül legföljebb hatan-heten vizsgáltak a világon). A második emlékezés Szczepan első és második súlyos megbetegedését, majd a már makkegészséges férfi életújrakezdését meséli el, sok egyéb mellett. A közlések erősen magánjellegűek maradhatnának, ha Györe nem koncipiálna belőlük - teljes joggal - nemze­ déktörténetet: lényegében a poszt-hatvannyolcasság nonfiction rgényeit. Technikai értelemben a fragmentumos előadásmód és a bravúros időkezelés szervezi e szokatlan prózát. Keveredik az "alapidő" - a hetvenes évek közepe, itthon, vagy Varsóban -, az előzményidő, a következmé­ nyidő - amikor Szerb meghal, Szczepan meggyógyul -, és a kommentáridő, a jelen - 1991 -. Ha például valaki valami­ kor valahonnan elkésett, akkor bármely más, máskori elkésők kerülhetnek vele egy emlékezéstérbe. Ez az asszoci­ ációs megoldás finom, puritán textusokat visz a kettős mondandó felé. Györe Balázs egyrészt bevallja, meggyón­ ja, vállalja, hogy szüksége van a barátaira, a barátságra, az emlékekre, noha azok olyanok voltak, amilyenek voltak, és tragédiával, csalódással, ürességgel, kisszerűséggel is kí­ sértenek. Másfelől az értékváltozásról, elértéktelenedés­ ről, a múlásról szól. Ennek hű jelképe, hogy az egykor meg­ takarított, nagyobb összegű lengyel ösztöndíj papírpénzei és aprói ma gyermekjátékszerek, az író lányának kezében. A Mindenki keresse a saját halálát a címével is jelzi fő szólamát és komolyságát. A míves ikerkönyv a napló­ irodalom mai divatja és sokfélesége idején azt a formaproblémát veti föl, hogy vajon a lecsupaszított - bár nem érzelemszegény -, "fogalmazásos" közlések mennyire kor­ látozzák az írói beszédet? Az adatoló-em lékező-elm ondó szövegképzés ugyanis elvet minden összetettebb módoza­ tot, s nemigen enged elmozdul­ ni a regisztrálástól. Egyszeri vállalkozásnak érződik a könyv (a vele rokon, 1989-es A 91esen nyugodtan elalhatok nap­ lózása bonyolultabb, kódoltabb volt). Mégis valószínű, hogy az író az erkölcsi analízis, a múltés létfaggatás e keskeny ösvé­ nyén halad tovább a közeljövő­ ben; bizonyára már magasabb, légritkább szinteken. /Naplózás után: metrózás/ A fiatalka Ab Ovo Kiadónak törekvése, hogy értékes kiadvá­ nyai által egy kissé barátságo­ sabbá tegye az olvasó életét, s azon is fáradoznak, hogy egy vi­ szonylag szokatlan könyvalak­ kal teremtsenek cinkos kapcso­ latot a jó irodalom barátai és a saját műhelyük között. Nyurga, szürke borítós köteteket jelen­ tetnek meg (szépeket - csak a normális polcokra, így a Szemmagasságban polcára nem lehet őket ehelyezni). A New York-Budapest met­ ró című regényében a kiadó egyik gazdája, Vámos Miklós "hazabeszél" - önéletrajzi ele­ mekkel is befuttatott, de nem 417 �palócföld 93/4 alakmást megelevenítő művé­ ben ugyanis a főszereplő, Mar­ ton Gyula jobbára Amerikában tartózkodik, ám a magyar való­ sággal áll kontaktusban. Gyü­ mölcsözó regényalakítási eljá­ rás, hogy a fejezetek egy-egy fényképpel - vizuális ébresztgetéssel - kezdődnek, és rendre egy-egy új tulajdonnév szökik a szemünkbe: mintha mindig új hőssel ismerkednénk. Ez a meg­ oldás "szétviszi", diszpergálja az elég terjedelmes regényt. Pontosabban: megképződik bennünk a fölismerés, hogy Marton, a közepes tehetségű ember nem tudja kitölteni az igazi hős mindenkor egész he­ lyét. Neki magának is többféle írásmódú és kiejtésű neve, sok neve van. A személyiség kívá­ natos egysége nem érlelődik meg. Tulajdonképp ez a főgon­ dolat Vámos hosszú idő óta leg­ jobb, legkonce ntráltabb köny­ vében. Az alakváltó ember, a főleg színészként próbálkozó Marton-Márton-Mertn történelembe-kötöttségén - és ku­ darcán - a mesés elem sem vál­ toztat: hiába gyűrűzi körül (be­ lül) a földel a csodajármű, hiá­ ba lehet percek alatt kontinens­ ről kontinensre jutni, a benső utak nem ilyen villámsebesek. Sőt, ha fogyatékos tehetség, bi418 csakló akarat, társadalmi nyomás vagy egyéb erő(hiány) eltorlaszolja a járást, az ember megrekedhet a jelentékte­ lenségben, a lét csekély értékű kezdőpontjain. Humor, szó­ játék, bemondás, vicc most sem hiányzik az író eszköztá­ rából, most is hajlamos a túljátszásra, túlpoentírozásra szerencsére a szöveg egészét a mélység és a komolyság uralja. /A magyar Gulág/ Epikai művek után jusson hely a lí­ rának is. Szécsi Margit születésének hatvanötödik évfor­ dulójára időzítve jelent meg A csillagos Golgota című posztumusz versgyűjteménye. Nagy András, a képzőmű­ vész. fiú gyönyörű könyvet formált a költő-édesanya em­ lékére. A címlap "sírkeresztjei", fejfái, ezek a sudár, mértaniasított alakzatok a költőnő jellegzetes törékenységét, filigrán alakjának finom szépségét idézik vissza, immár csak jelként a molekulacsillagos éjszakában, amely hang­ talanul kattogtatja tovább az "elrontott, megrontott világ" gépezetének bizonytalan jövőt ígérő lyukkártyáját. (A könyvet Buda Ferenc rendezte sajtó alá.) Szécsi Margit költői műhelyében már jó két évtizeddel ezelőtt kikristályosodott az a verstípus, amely ugyan a köl­ tőtárs és férj, Nagy László lírájától, és nemzedékének más, a népi ihletést szürreális képzetekkel elegyítő tagjai­ nak munkásságától is kapott indíttatást, mégis összeté­ veszthetetlenül sajátszerű volt. Tartalmában a tragikus ér­ zület - de hozzá virtus, hetykeség jellemezte. A vívódás, amely a kis élettényekben is a legnagyobb létproblémákra hangolódott; és megfordítva. Alakilag a vers vagy dal maradt, vagy a dalszerű eleme­ ket is fölhasználva nagyobb, rapszodikus kompozíciókká tágult, a refrénes szövegrészeket szervező-konstruáló egységként-elvként kezelve. A szólás archaizmusa és világvá­ rosias felpörgöttsége többnyire jól megfért egymással, kü­ lönösen, ha költő-emlék, poéta-magatartás is belejátszott a műbe (mint a Kassák-látomásba). A Helikon Kiadó újdonsága a halálon túl és befejezet- �palócföld 93/4 lenül is hozzásimul az előzőekhez. A nagyobb lélegzetű kompozíció, az ún. félhosszú vers legsikerültebb hírnöke drámaiságával, dacos erejével, tavaszolásával - a babonázóan rímelő I krek jegyében. Ehhez egyenrangúan társul a Jó ellenfélért való könyörgés, meg Az igaz betyár a "vers­ ben bujdosó"-motívummal. Néha ezekben is zavar a túlhevülő szómágia, a gondolatok némelykori sápadtsága: ami­ kor a refrénes elem csak üres ismétlés, s a versbeli, techni­ kai megoldottság hiányait is jelzi. A nagyobb szerkezetek - Cézár emeletei, Fegyver és délibáb — csapongásaikban mutatják ugyane formakérdést, indulat és izzás túlcsordu­ lását. De kell-e eredetibb kép a Barguzint, Szibériát hánytorgató Petőfi-utókorban, mint a hajdani - és örök - "vérpanoráma" víziója, ezzel a kegyetlen, égő lecsöndesüléssel: "Hóban a költő vértanú-lángja/ De új tilosba gyújtja ma­ gát/ Ember az ember Szibériája/ s lelkünk perzseli Szibéri­ át." Csonka maradt a kötet, ha csonkaság az, hogy A ma­ gyar Gulág hiátusos kétsorosai, Ady-s dühei ("Lélek ellen örök blokád/ Ő: a sors, a magyar Gulág"/, a "frontális köd" rontása mellett szinte valamennyi költemény a XX. száza­ di - és újra: az örök? - "világ-Gulágot" sugalmazza. Poéti­ kai, stílustani, sőt akár történeti értelemben nyilván elté­ rőek lesznek a vélekedések a nyelvileg kissé túlzsúfolt, ré­ szint tán végérvényesre nem csiszolhatott alkotásokról, de erkölcsi erejével, szubjektív igazával fogva tart a kötet. /Pedagógiai éthosz/ Az Alföld című folyóirattársunk lapjain folytatásos közlésként olvashattuk azt a meditáci­ ót, amely könyv alakban is megjelent immár, Tamás A tti­ la professzor tollából. Az akkurátusságáról, szigoráról, ki­ váló rendszerező készségéről ismert irodalomtörténész Töprengések az irodalmi értékről című vallomása újfent az uralkodó jelenkori epikai műfajt, a naplóirodalmat gaz­ dagítja, új színek, új értékek, új közelítések megvillantásával. Az 1989 és 1991 között keletkezett szöveg a napló­ nak a szó szoros értelmében vett kötelmeit nem föltétlenül veszi magára, helyenként tehát a szintén nagy tradíciójú konfesszió-irodalomhoz esik köze­ lebb. Alapvető dillemmája: mi­ lyen szakmai és morális jog ha­ talmazza föl őt, az évtizedek óta aktív, javakorabeli tudóst, hogy élőszóban, írásban, és az egye­ temi vizsgáztatás keretei közt mintegy megfontolásra, elfoga­ dásra javasolja a saját vélemé­ nyét, irodalomfölfogását? Fő­ leg jóval fiatalabb literátorok, leendő tanárok számára?! Nem vésett-e a félmúlt, a közelmúlt olyan barázdákat az ő arcára is, amelyeket az ifjúság gyanakod­ va, idegenkedve szemlél? Tamás Attila nem kény­ szerül arra, hogy politikai vagy becsületbeli kérdésben, szak­ mai alaposság dolgában elma­ rasztalja önmagát. De nem vo­ nakodik az önkritikától. Fájó érzések közepette bár, de ki­ mondja: a szocialista társada­ lom ígéretére - ígéreteire - so­ káig ő is reménykedve bólintott igent. Irodalomban és iroda­ lomnak élő ember lévén, ebben a fölvállalásban kedves költői­ nek, íróinak címersorai is ser­ kentették. Szocialisztikus tar­ talmú Ady-idézet, kortárs poé­ ták egy-egy strófája. Az 1968-as évszámban és 419 �palócföld 93/4 eseményekben jelöli meg azt a határt, amely után szerinte ez a hit már tarthatatlanná vált. Sőt, lényegében erkölcstelenné is. 1968-tól a tanárnak másként kellett tanítania, a kritikusnak más értékrend szerint kellett ítélnie, az irodalom történésze a régi fogalmakkal már nem operálhatott. A Kráter Műhely Egyesület által közreadott kötet bőséges, lendítő-segítő citátumok, verstöredékek, prózarészletek lép­ csőin halad föl- és előrefelé (egy-egy fokot olykor a pontat­ lan idézések, esetleg az erős vi­ tára hívó értékítéletek csorbíta­ nak). A tanári-tudósi vallomás abba az újult-megerősödött hit­ be torkollik, hogy művészetre, irodalomra - s így az irodalom, az irodalmiság avatott tolmácsolóira - mindig szüksége lesz az emberiségnek. Tán nem az irodalmi értékről, hanem a szakmai éthoszról, etikáról folyt a töprengés - a tiszta lelki­ ismeretért. /A szöveg szépsége/ Kidol­ gozott érettségi tétel puskával... - hirdeti a Matúra Klassziku­ sok sorozat bíztató címkéje. Ugyan ilyen szép nagy formátu­ mú köteteket aligha lehet a pad alatt rejtegetni, a könyvjelzőre 420 nyomtatott életrajzi adatok pedig hasznosságuk ellenére is kevésnek bizonyulhatnak dolgozatíráskor - mégis, a ki­ tűnő vállalkozás egyik fő mozgatója a segítő szándék, illet­ ve maga a segíteni tudás. Pedagógiai, filológiai és lélektani értelemben éppúgy alaposan fölszerelkezett művek ezek, ahogy külalakjuk, tipográfiai képük, nyomdai kivitelük is dicséretes. Summa summárum: ezekből az ízléses nagy "füztetekből" öröm tanulni. Érettségi táján is, máskor is, gimnazis­ tának is, egyetemistának is. S persze akkor is polcunkra kí­ vánkozik az Ikon Kiadó sorozata, ha nincs a családban di­ ák. A közelmúltban valósággal dőzsölhetett a "puskázni" óhajtó. A Hamlet, angolul és magyarul; a teljes Szigeti ve­ szedelem; Thomas Manntól novella-válogatás; Vörös­ marty Csongor és Tündéje követték a korábbi kiadványo­ kat, amelyek közül például az. Anyeginből Anyéginná lett (vagyis helyessé lett!) Puskin-remek új fordítása friss él­ ménnyel is szolgált. Nyilván sokan tudják, hogy e kötetek­ ben bőséges életrajzi vázlat, gazdag illusztrációs és forrás­ anyagból kibontakozó körkép és elmemozgató kérdéssor övezi a főszöveget: az irodalmi alkotást vagy alkotásokat. Jegyzetapparátus értelmezi a nehezebben dekódolható pontokat, az ötösével számozott, így könnyen átlátható so­ rokat. Jónás könyve és más költemények címmel Babits Mi­ hály életművét pásztázza a sorozatban Melczer Tibor. A stilisztaként is elsőrangú filoszt évtizedek óta, még az egyetem padjaiból ismerem. Igaz, akkor inkább Radnóti Miklós iránti - a Napló sajtó alá rendezésekor szintén ka­ matoztatott - érdeklődésének lehettem tanúja. A legutób­ bi egy-másfél évtizedben előnyösen megpezsdült, általa is jelesen művelt Babits-szakkutatásokra, monográfiákra és résztanulmányokra építve Melczer minden ízében élveze­ tes, átélhető és szakszerű Babits-pályaképpel és textusköz­ lésekkel ajándékozott meg. A szöveg szépségével, térbenidőben is kirajzolódó renddel: egy életmű struktúrájával. �palócföld 93/4 Itt más, elevenebb és elemibb életet élnek a költemények, mint egy versgyűjteményben. Amivel a szerkesztő ugyanúgy viaskodott, mint más Matúra Klasszikusok filológusai: vékonyka a műelemzés, mert hiszen a mű létének, mindennapjainak ezt a részét kérdések formájában - inkább a diákra kell hagyni. Mégis üdvösebb lenne a teljesebb analízis! A fényképek nem túl jó nyomdai kivitelűek, de öröm az aláírások olvasgatása. Ha Babitsot éppen úgy látjuk le­ gendás laka előtt, "amikor - úgymond - a gazda már beke­ rítette házát", akkor finom s egyben konkrét utalást ka­ punk a költő egyik legszebb versére - s a szemelvényanyag és a szakmai keret egyetlen egységes képpé lényegül. /Pest-budai planétások/ Játszik a cím: A főváros a most bemutatandó könyvecske lapjain már inkább Buda­ pest, s noha Néhány különös figura című fejezetében az egykori planétások (az utcai, jóscédulás szerencsemon­ dók/ mellett a sorsjegyárusok, a sípládások, a koldusok is fölbukkannak, A z utca népe Pest-Budán /1848-1914/ cí­ mű, szépen illusztrált füzet a csudabogarak és a szeren­ csétlenek előtt már természetesen a víz- és élelmiszer-áru­ sokat, a nyersanyagok és késztermékek árusait, az alkalmi szolgálatok elvégzőit és a kétkezi munkások alaptípusait is fölvonultatta. A szerző, Létay Miklós nemcsak tudósi kutató -, s még inkább összegző munkát végzett: érezhetően az is szándé­ ka, hogy tanulságként elevenítse meg a száz-százötven esz­ tendővel ezelőtti állapotokat. Tolla itt-ott ezért flörtöl az eszével, s ezért válogatott örömest a szelíd bájt árasztó, ré­ gies hangulatú rajzokból, fényképekből, karcokból. Nyilvánvaló, a régmúltat nem lehet, s változatlan for­ mában nem is szükséges visszahozni. Az utcai cipőtisztító képe nem a higiéné jóérzését ébreszti, hanem egy nyomo­ rúságos tevékenységgel szembesít. /Az én nemzedékem­ ben talán még fölködlik, hogy az ötvenes években a Múzeum körúton, a Bródy Sándor utca sarkán egy hadirokkant, láb nélküli bácsi dolgozott szorgo­ san. Ha néha fölpillantott a fé­ nyesre suvickolt lábbelikről, egy kissé balra fordulva épp a Nemzeti Múzeumban gyönyör­ ködhetett.) Ezeknek a tűnékeny képeknek, s a nyomukban járó, latolgató merengéseknek az előcsalogatása is szerzői érdem a nyolcvan oldal terjedelmű, gondosan kidolgozott, filológiai apparátussal is ellátott munka azonban a múltat búvárló váro­ si néprajzosnak, a történész­ nek, a visszakereső szociológus­ nak válik becsületére. Összevet­ hetjük a "boldog békeidőket" a sosemvoltat - a sietős, ricsajos, más rémségeket cipelő (és más örömöket röptető) jelen­ nel. Hogy így legyen, ahhoz per­ sze be is kell szerezni a magánkiadású könyvecskét. Erre je­ lenleg a Kiscelli Múzeumban van mód, s tán majd a nagyobb fővárosi és esetleg vidéki könyvüzletekben is, ha a könyv­ terjesztés hajlandó foglalkozni a könyvkiadás támasztotta "partikulárisabb" tennivalókkal is. 421 �Előzetes a hagyományos csesztvei Madách Emléknaphoz Az évente hagyományosan október első szombatján Csesztvén megtartott Madách Emléknap előestéjén 1993. október 1-én (pénteken) 18 órai kezdettel Madách Imre élet­ művéhez kapcsolódó tudományos szimpóziumot rendeznek. A továbbiakban hasonló jellegű találkozóra évente kerülne sor. Praznovszky M ihály (a Petőfi Irodalmi Múzeum főigaz­ gatója) és Andor Csaba (Madách-kutató) szervezésében a szakelőadásokra eddig szóban vagy írásban részvételi szándé­ kukat jelezték: Balassa Zoltán (Kassa), Bene Kálm án (Sze­ ged), Benes Istvánné (Bp.), Freier József (Győr), G yőrffy Miklós (Bp.), Horváth Károly (Bp.), Kerényi Ferenc (Bp.), Kozma Dezső (Kolozsvár), K rálik Róbert (Komárom), Láng József (Bp.), Leblancné Kelemen M ária (Tatabánya), Nagy Ervinné (Balassagyarmat), Novák Zsuzsa (Komárom), T ar­ jányi Eszter (Bp.). Újabb jelentkezőket is várnak - előadói vagy megfigyelői szándékkal - a szervezők. Az előadások tematikájára, de az utazásra, szállásra, ellá­ tásra vonatkozó tudnivalókról Andor Csaba (1072. Bp. Rákóc­ zi út 14.) vagy a Palócföld Szerkesztőség (3101. Salgótarján, Pf.: 270.) címén érdeklődhetnek. 422 �palócföld 93/3 Chief editor : József Pál Adress of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 32-314-386, 32-311-022 423 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Me­ gye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományai­ nak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturá­ lis feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszá­ molni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mik­ száth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatósgánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1993. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A p á ly á z a tr a o ly a n , e d d ig n e m p u b lik ált, m ásh o l e g y id ő b e n b e n e m n y ú jto tt m ű v e k k e l le h e t n e v e z n i, a m e ly e k e l­ m é ly ü lt s z a k m a i ig é n n y e l m u ta tjá k b e v a ló s á g u n k k ö z é r d e k ű e n id ő sz e rű k é rd é s e it, illető leg , a m e ly e k M a d á c h Im re k o r á ra , é le té r e , é le tm ű v é re , a n n a k u tó é le té re v o n a tk o z ó új g o n d o la ta n y a g o t, a d a lé k o t ta r ta lm a z n a k . A je lig é s p á ly a m u n k á k a t h á ro m g é p e lt p é ld á n y b a n 1 9 9 3 . d e c e m b e r 1 -ig le h e t b e n y ú jta n i a P a ló c fö ld S z e r k e s z ­ tő s é g c ím é re ( 3 1 0 0 . S a lg ó ta rjá n , R á k ó c z i út 1 9 2 . P o stafió k : 2 7 0 .). K é rjü k , h o g y le z á r t, k ü lö n b o ríté k b a n m e llé k e ljé k a je lig e fe lo ld á sá t. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja E re d m é n y h ir d e té s r e 1 9 9 4 j a n u á r já b a n , a h a g y o m á n y o s M a d á c h - ü n n e p s é g k e r e té b e n k e rü l so r, a m e ly re a d íj­ n y e r te s s z e rz ő k e t k ü lö n é rte síté s se l h ív ju k m eg . A d íja z o tt m ű v e k első k ö z lé s é n e k jo g á t a P a ló c fö ld fo ly ó ira t m a g á n a k fe n n ta rtja . (C sa k a s z a k z s ű ri á lta l k ö z lé s ­ r e ja v a s o lt k é z ir a to k s o rs á é rt v álla lu n k fe le lő ssé g e t.) A M a d á c h - p á ly á z a t e r e d m é n y h ird e té s é t a fo ly ó ira t f e b ru á ri s z á m á b a n te s s z ü k k ö z z é . NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/24c9a7a2d9b570382510f81b36cb4f59.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3d1ef39d9f622f169f5dce477bac0f9a.pdf 2be9d9ca2bd601185f279093d91989e8 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVII. évfolyam 1993/3 május-június ��palócföld 93/3 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Barcs János versei Onagy Zoltán Nagyidő (novella) Praznovszky Mihály Madách, a Tragédia és a kortársak 1861-1864 (tanulmány) Andor Csaba Madách Imre levele Frenyó Nándornak (tanulmány) Radó György Forgácsok (irodalmi elmélkedések) 217 223 233 242 246 ÉSZAKI KILÁTÓ Kä fer István Magyar-szlovák jegyzetek 255 MŰHELY Szokács László Hűségben a szűkebb hazához (interjú) Réti Zoltán Önéletírás (részletek) 263 272 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban XI. (kritika) 279 HAGYOMÁNY Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok (tanulmány) 286 Fekete Miklós Hét lépés (elbeszélés) 308 215 �palócföld 93/3 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386 310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, l.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI, FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Barcs János költő (Budapest), Csapody Miklós országgyűlési képviselő (Budapest), Fekete Miklós író (Budakalász), Käfe r Is t­ ván irodalomtörténész (Budapest), Onagy Zoltán író (Esztergom), Praznovszky M i­ hály muzeológus (Nemesvámos), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Réti Zoltán festőművész (Balassagyarmat), Szo­ kács László újságíró (Budapest). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ E számunk illusztrációs anyagát Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 Réti Zoltán festőművész alkotásaiból vá­ logattuk. Címlapunkon a Juhász, a belső bo­ rítón a Rajz című grafikája látható. A szám színes melléklete Nógrád Megye Közgyűlésének külön anyagi támogatásával készült. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehelu.10/ A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 216 Index 25925 �palócföld 93/3 Barcs János Futott a föld Kincset fogtam. Szívemben elvittem. Biztattam magam: - Véled az Isten. Bősz vihar tombolt tűzfogú szájjal S tele lett az ég síró madárral. Láttam kínjukat: Szárnyuk tekergett, S tört tollal teltek tavaszi kertek. Az áglombok is tótágast álltak: s ércből öntött ágyúk kiabáltak. Futott a Föld: Vér-tóba szállt a Nap; tűz-kancák nyihogtak vert ég alatt. S jöttek sorba gyalázott bús napok S minden mező gyászt orgonáltatott. Menekültünk gyalázott szegények, mert mögöttünk az iszap is égett... Meghalt a hajnal a friss kikelet: Bombák nyesték a vérrel vakolt telet! (1945. február, Tapolca) 217 �palócföld 93/3 A vörös oldal A tüntetők tűkön állnak; Várnak megtisztított időt; Pesten most ágyúk kiabálnak, görcsbe rántva szívet tüdőt. A vörös oldal elfáradt; bitang sorsa csapdába zárt, mert a FÖLKELŐ bátran támad: S meglazították a határt. Fut a bűnös! S maradna is, sajnálja lopott vagyonát; Rejtené elvesztett elveit, de milyen lehet odaát?! Ezüst-penészt férgez álma: S gránát röpül csillagára! (1956. október, Salgótarján) Konok költő vagyok! A gondolat benned szundikált s míg vertek is volt gondolatod Léha ügyeskedők csodálták, hogyan cipelted minden napod. Gondjuk képlékeny, tél-hajtás volt; megduzzadt ajkuk csonttá fagyott, látva erőben s életben vagy: Irigyeltek a “kicsiny-nagyok!” 218 �palócföld 93/3 Ostobaságuk égbe dermedt! Jambusaikon hamis átokvadász! Egyszer rájuk kiáltok: Beléreszket róna s a várfok. Konok költő vagyok! S erős is! Gondolat-fény éltess még soká! Lehessek bölcs álmok hírnöke; míg arcom jégeső páholá... Mennyi acsarkodó közt éltem; szórva kincsemet teleken át: De sosem volt végtelen vétkem! Értitek sorsom diadalát?! (1957. február, Dunakeszi-Szob) Világból kiátkozottak Ne fuss el! Jelez a harag. Hajnal ébredt, ötórát kongat. Gyere vélem messzi útra csallak: Ne higgyél a pokolnak. A kalmárok még alusznak; horkolva, szemük gyémántot les, de hiszik álmuk igazát, hogy aranykályhán forr a leves. Ringyó-álmú gazemberek: ti világból kiátkozottak! Mindent áruló szívetekben, nem pánsípok; gaz-dobok szólnak. 219 �palócföld 93/3 Bitók kontyán hős testvéreim szép lelkéért fohászkodom. Szemükből kizuhant minden kín. Istenem! Hallgasd meg szavam. Hős testvéreim bitók kontyán! Kopjafaerdők sikoltsatok! A sírotokon árvacsalán zokog: - S reccsennek grádicsok! (1958. március 15, Újpest) Új kataklizma - részletek - Amikor majd elmegyek: Nem lesz lelkifurdalásom! Nem marad könnyű öröm sem nehéz bánat utánam Ti sem ölitek soká egymást a beérett földön Olcsó koporsók rozsdás szögsora emelkedik majd A kiszáradt szemgödrök fölötti föllazult humuszban Százlábúak és rusnya hízott pondrók menekülnek a Vaksi vakondok vájta alagutak sötét csatornáin át Végtelen támadásra indulni, egykor volt életek Széthullt maradványain lakmározni iránytűs kemény Csápjaikat köszörülve tüzesre, parázstól-likacsos csontok Csörömpölésében megfonnyadt forró fagyökerek között... (...) - S micsoda gyarmatosító fényesség lesz akkor a földön: Ember-agyban fogant, fékezhetetlen halálos naplemente! A megrémült gyáva kutyák nyüszítve zuhannak a dögkútba S a félénk riadt barmok rémülettől nyílt álkapcsa Örök kalodába zárja a nyeldeklőbe szorult megroppant napot (...) 220 �palócföld 93/3 Gyerekkori játszópajtások, tiszták, ringyók s Ti szűzek Dühös költő-társak, tudósok, majmok, betörők, papok, kántorok Pártvezérek, tudatlan honatyák, parlamenti kufárok, csalók Verset lopdosó idegen tollnokok, hamis buzik, boncoló-koncolók Szolgaságra esküdött berozsdált-agyúak, hatalomféltő mocsártaposók Mindnyájan találkozunk majd ott -, (...) Fölkészültetek-e arra a végtelenségbe futó fogadtatásra?! Amikor ott nyüzsögnek majd egymáskörül forogva-pörögve Az egykor volt élők és az egykori meggyötört élőholtak: Akik idelent a palánk alatt sohase értették meg egymást S akiket sose érthettek gonoszok a földi türelmetlenségben! Fecske-lelkek szállnak sírva, üszkös-tökű csikó-csődörök Nyihognak majd fönt a kormozott űrben és a parázs-tűzfogú Pejkancák a Hold megsápadt karéjába rúgják két hátulsó Patájuk lángolva sziporkázóan szálló sarkos-patkószögeit, Míg a violaszínű fekete-csillagokat szikrázó éji-zablák Gyász-írásjeleket fénymásolva repdesnek a tüzesnyelvű Meteorok csak nagy ritkán látható veretlen árnyékában: És megriadt ember-szívek hajóznak majd fönt valahol A csillagokkal feleselve, de visszatérésre már nem lesz idő: De minek is marad élő a hamuhegy izzó várfalai között A földön... (...) Folyómedrekben és a cigánykunyhók torma-gazos környékén sírva Hegedül majd a megszenesedetten zörgő fekete csutaszár: S a bokrok hajszál gyökerei eltorzult gumókká zsugorodva Verik egymást a meleg hússzagú pernye-paplan alatt... ( .. .) Táltos Hitem Kemény Lángjával Akartam Egyre Előbbre Törni, Mint megvadult préritűz a végtelen mezőkön a gyökerekig Korbácsolt fékezhetetlen szélviharával igazságot keresőn -: Kanossza járásom nekicsattant sokszor a palánkok bezárt ajtóinak És őseim maszkja arkangyalok markolásában ott meglobogtatott: Elkéstem a lakomáról suttogták hátam mögött a gyáva ítészek... (...) 221 �palócföld 93/3 Nem nézték meg a koponya felső boltozata elég kemény-e már: Késő! Késő?! A bezárt ablakszemek is csak télen virágzanak Feleltem, béklyóból kibontott kemény szavakkal szólva... (...) - Sokszor ellopták tiszta gondolataimat: pénzt vertek belőle... Könnyű forintokat... Sovány magyar forintokat: de valutát is!!! És eközben cafatokra szaggatták ifjú szívemnek beérett Hasáb-szeletkéit az idegen tollal gazdagodó hamis idegenek... (...) Élve löktek a földi pokol egekig kavargó lángjai közé, Hogy örökké éljek!... De könnyes arcomnak némán is szívós Szarkaláb-redőit csontig mossa majd a kéretlenül érkező: A fölibénk észrevétlen ereszkedő, utolsó szélroham És a legutolsó -, Kivédhetetlen fölhőszakadás!!! (1992. október, Szigliget) Réti Zoltán: Gordonkázó (tus) 222 �palócföld 93/3 Onagy Zoltán Nagyidő Huszonhatodikák “Mindent mag adnak csinálsz, min­ dent. Nem is kérdés. De ha mást nem, ha soha, ha senkit nem f o ­ gadsz el, nem engedsz közel, van ott valami, ellene te sem tehetsz, nyiss neki ajtót, legyen egysze­ rűbb az életed vele, ne küzdj, ne harcolj, ha közeleg a Nagyidő." (Károlyi Anna - M.: Verslevél -107) Gyakran már az is sok, ha az ember annyira beenged valakit, hogy ő szentenciázhasson, hülye tanácsokkal billentgesse, beszóljon olyan események menetébe, amihez nem csak köze semmi, de nem is ért hozzá. A szép nők születéskor örökölt magabiztosságával beleugatni a tájba, azután elsétálni onnan könnyedén, mintha ő nem is. Valaki más. Ám ha bekövetkezik a jóslat, bejön a tanács harmada, be a figyelmeztetés már újra ott, újra kaszabolás: leszedni, le­ aratni a termést, ha mást nem, hát néhány kínkeserves hálás szót. A cél nem ez. Nem az aratás. Célja a: bent lenni. Bent érintőlegesen a másik életében még úgy is, ha nincs bent. Nincs benne. Másik életet él, másik vidék porát rúgja, más illatú férfit szagol. A cél: megtartani lehetőségként. Ha nem úgy jönnek össze a dolgok, mint az tervbe van vé­ ve, ha elcsúszunk kapcsolaton belüli pozícióharcainkban, gondolja a fönti szépségesszép nő, a napra lehet nézni, de rá nem, akkor még mindig itt lóg nekem, nekem lóg ez a szomorúfűz ág, odaérek, ha mindennek vége, megérintem, magamhoz ölelek belőle egy nyalábnyit. Jót csiná­ lok neki, megborzongatom, gondolja a szépségesszép nő, és nem téved, ők ritkán tévednek. Ritkán, mert nem mondanak kereket, szinte alig kétszer kettőt, szinte alig színt, napot, órát, időjárást, buszindulást, könyvcímet, tételmegfejtést, politikusnevet, utcaszámot, nem mond­ ják a hegycsúcs magasságát, nem a folyó másodpercenkénti vízáteresztőképességét, /melyen: ki viszi át?/, nem mondanak MHz-t, amikor egy rádióműsor sávját keressük, nem mondanak autómárkát, azt mondja lazán, olyan kék és olyan nagy hátul az ablaka, és olyan lankás az or­ ra, és olyan rugódzós, és olyan szürke benne a fény. 223 �palócföld 93/3 Szépségesszép nő mindig túl van egy lépéssel. Odébb jár már. Ha tévedésen, hazugságon volna érve, az mi vagyunk, az én, mert ő nem mondott semmit, én voltam az, aki pontos hely­ rajzot építettem a szavakba, greenwhichi időt, pályát, eget, napot, holnapot. Erre a megrendí­ tő, támadhatatlan tényre rövidke elemzés után maga is ráébred, aki nem dührohamot kap, mi­ után elveszítette, amit elveszített, helyette inkább végigfutja az adott időt, mit ígértek neki, mit és azzal mit kezdett ő. Ő, a marha. Ezt nevezik szerelemnek a szakírók. Ha lehetséges sze­ relemnek nevezni valamit kintről. A szakember kintről nevez el dolgokat. Amikor benne van, alany ő is, nem más. Messze a tárgyilagosságtól, messze a hitelesnek nevezhető elemzetektől. Úgy volna értelme, ha egy szakíró nem volna megforgatva - alkalomadtán - maga fölhevült le­ vegőjében hatvanhatszor, közben már a hatodiknál zúg a feje, azt se tudja megmondani, ha hirtelen egy rosszindulatú néző rákérdez: Csibém, melyik most a füled, melyik a farkad? Sza­ kírjad mostan akkor csibém, mit hová köllene dugnod, ha nem forognál a levegőben éppen! Naszóval, kérem. Szélről csak akkor, esőről, bolond viharról, jegekről az égből csak akkor, szerelemről csak akkor, amikor már többszörösen megcserzette, meggyógyította a szerelem és a nyár nedvei­ vel, s azután újracserzette az óvott bőrt. Addig egy szót se. Sokadjára derül ki az is, csak so­ kadjára, az újracserzés lényegesen nagyobb hatásfokkal gyógyít a babakrémnél. Nagyidő Hogy csináljak egy hetet neki. Ahogyan régen. Ő olyan boldog régi hetünkre emlékezve. Mikor? Mikor?, kérdezem, én is olyan boldog vagyok régi hetünkre emlékezve. Számol. Látom a telefon másik végén, számolgat. Ekkor. Rendben. Solymár?, kérdi. Solymárvölgyi út, mondom, Solymárvölgyi út, föl az orosz laktanya mellett a Lejtő úton, de vigyázz, a sarkon, abban a házban, amelyik leégett két véreb talált otthonra a katonák miatt meg ellen, az egyik, a fiatalabb, a megbízhatatlanabb szabadon van, nehogy megkóstoljon... Gyere le elém, mondja. Jó. Ha ideszólsz, lemegyek, persze. Mikor indulsz? Pénteken, fél hétkor. Akkor az volna a legjobb, ha találkoznánk menetben. Szerintem is. Hol? Merről jössz? A végekről. 224 �palócföld 93/3 Otthon élsz most? Otthon. Várjalak meg fönt a gyógyszertárnál? Az se rossz, de a laktanya előtti megállóban, ahol a tizennyolcas megáll, az se rossz, nem kell feljönnöd a hegyre. Hm? Mikor? Fél hétkor. Pont? Pont. Vigyek valamit? Mindent, ami csak van. Húst, bort, pénzt. Főzünk, főzök nagyokat. Nyílt itt egy kisbolt, itt, közel, onnan pótolhatunk. Mindent hoz a nő, mindent, amit csak kérek, másnapra. Tiéd? Mi? Mit kérdezel? Tiéd a boltoskisasszony? Dehogy. Csak kereskedő. Öreg. Van vagy harmincöt. Engem szeretsz? Igen. Komolyan? Persze. Miért nem azt mondtad, hogy szeretlek. Mondhattam volna azt is. Mondhatom, ha azt akarod hallani. De a hangomon nem megy át? Nem rezeg odáig, milyen izgatott vagyok? Nem. Úgy beszélsz, mint egy kurvával. Mikor hallottál engem kurvával beszélni? Azt nem, de ez most nem olyan, mint máskor, most úgy beszélsz, mint egy kurvával. Min­ dig tudom, mit gondolsz. Jó lehet. Én se tudom, mit gondolok, de te igen. Jó lehet neked. Nem úgy értettem. De hát nem hallom, tényleg. Mikor találkoztunk utoljára? Két éve. Három lesz márciusban. Áprilisban mentél férjhez, így van? De írtam is, telefonáltam is. Kerestelek többször. Nem tudták megmondani, mi van veled. Miért tudná bárki is megmondani, mi van velem? Úgy értettem, hol vagy, hol talállak, mikor talállak meg valahol. No! Jó volna nem összekapni most, hogy ilyen irányba mozdultak el a szerencséink. Fejez­ zük be. Találkozunk pénteken. Tehát mégegyszer, pontosítva, a szádból akarom hallani... 225 �palócföld 93/3 Huszonhatodikán, pénteken, fél hétkor, vigyek, amit csak tudok, mert nem gazdagodtál meg az elmúlt esztendőkben. Először is pontosan fél hétkor, nem várhatok, akkor már loholok fölfelé, másodszor pedig senki nem ígérte neked, hogy én valaha is meggazdagszom, harmadszor meg nem kívánok a pénzről, a pénz életekre gyakorolt jótékony hatásáról, boldogságteremtő képességéről eszmét cserélni sem most, sem a jövő héten. Én ehhez nem értek, azt viszont mintha még nem felejtet­ tem volna el, hogy pénzhez mentél férjhez, férjül, a pénznek nyitottad ki a puncit, most meg mintha... Jó. Hát akkor ennyit a pénzről. Igaz? Pénteken. Igaz? Igaz. Megkérdezhetem, hogy milyennek képzelsz? Megkérdezheted. De minek? Szeretném tudni. Úgy szeretném, ha mondanád. Szépnek. Ennyi? Ennyi. Minden porcikádra emlékszem. És? És külön külön is, együtt is, ellépve is, közelből is, hat mérföldről is mindened nagyon na­ gyon szép. És? Mit akarsz még? Mit akarok, mit akarok. Engem nem hatmérföldekről láttál azért, jártam közelebb is. Jártál, kedves. A segged selyme itt van az arcomon, ha jobban belegondolok. Szőrök össze­ akadva a bajuszommal. Ismered a sutkát, miért nevel szerelmes ember bajuszt orra alá? Nem? Mondom akkor. Ha nincs mellette a szeretett nő, ha ő valahol távol mozog, de estig nem bírja a férfiember, nem bírja, mert nem bírja, van ilyen szenvedélyes fazon, akkor csak odacsücsö­ rít gondosan meg nem mosott bajúszával, a reggeli mosdáskor szappan alól gondosan kiha­ gyott bajuszszőreivel orra alá, nagy levegőket vesz, és a szeretett nő illata odateremti neki a szeretett nőt. Én neked növesztettem a bajuszt. Elég ennyi? Igen. Tényleg? Persze. Tudni akarod, hogy nőben az ilyen szenvedélyes hogyan vizionálja a szeretett fér­ fit? Nem akarom tudni. Nem akarok semmiféle ordenáré dolgot hallani. Nekem te csak legyél ilyen, mint a tavasz, akit külön meg kell bolondítani ahhoz, hogy bezöldüljön, hogy átöltözzön szűzi fehérből... Biztos? 226 �palócföld 93/3 Kérlek! Be a kaput! Van egy hetünk. Készülj rá, de ne nagyon. Rendben? Elég ennyi? Persze. De majd meghallgatlak még néhányszor. Fölvettelek. Mit csináltál? Fölvettem a beszélgetésünket. Fasza. Az volt az a percegés? Azt nem tudom, de fölvettelek, hogy meghallgathassalak. Ez a bajusztörténet tönkretesz engem a jövő hétig. Nem vicc ez? Nem? Mostmár aztán francba! Ne haragudj, kérlek. Ne haragudj. Honnan tudhattam volna, hogy mit mondasz? Mégis honnan tudhattad volna? Mit gondolsz, honnan tudhattad volna, hogy mit válaszo­ lok a hetedre? No. Szevasz. Nagyidő A nagyidőnek olyan jellemzői vannak, csak úgy mellesleg, amelyeket a kisidők futama közben el is felejt az ember. Mert ugyan nem feltétlen jellemzője a nagyidőnek, de a kisidőhöz nem tartozik semmiképpen. Ennek köszönhetően közvetlen emóciók nélkül olyanok ezek a valamik, mintha a normális polgári létben nyugodtan el lehetne nélkülük éldegélni. Akár száz évig is. Nem hiányzik. Hiánya akkor tűnik fel először, amikor beköszön a nagyidő, vele a vala­ mi. A valami, melynek ugyan nincsenek külön szavai, s ha vannak, azok olvasva meglehetősen banálisak, sokszor gyagyák, butuskák, kisidős nemigen értheti meg a nagyidős szavait, gesztu­ sait, mégis úgy zuhog a nagyidős mellére-hátára az egész (addig nem hiányolt valami), mint a legörgő sziklatömbök a dömösi vasútállomás túlsó felén: áll csak, áll a vártán hősiesen, meg nem rendülne semmi szín alatt, és reméli, jön még valami különlegesen hegyes, különlegesen nehéz, goromba, érdes, furcsa, követhetetlen. A nagyidő titka az, hogy nem viseli el a kisidő nyomorúságát, színtelenségét. Minden lila benne, minden harsány és eltúlzott. A kisidő szemével. A nagyidő szeme azt kívánja, ó bár le­ hetne még egy kis fekete, kis lila és bordó, mint a temetőkben, lehetne kis éjkék, mint nyári éj­ szakákon, ó, bár csak még kis vérszag, kis borzasztó! Ember nem készíti a nagyidőt. Beleengedi magát, mint egy kútba, kezéről, combjáról húsig kopik a bőr, torkában egyre több a fémes íz, minden órával, minden félnappal és minden nap­ pal több és több, végül - lejártával - ülnek a konyhaasztal két felén az utolsó reggeli mellett, mint két aranytömb. Szikráznak. Nem érintik meg egymást, csak odapillantanak: és szikrákat vetnek, mint a karácsonyi csillagszóró. Nagyidő Az élet születése a természet egyik legnagyobb furcsasága. Születik, ha a topolya bolyha helyet talál, születik, ha a fagyöngy termését héja elől menekülő kismadár ijedtében kiröty­ 227 �palócföld 93/3 tyenti, születik, amikor hat katona mász meg egy fekete hajú kislányt a déli végeken. A termé­ szet nem foglalkozik körülményekkel, a természet nem kérdez, befeszíti lábát minden adandó alkalommal, ha teheti. Teszi a dolgát. A természet itt egyenlít, a teremtés csodája nem csak a nyerőknek adatik meg, a vesztesek is teremthetnek, ámuldozva körbejárhatják teremtésük érinthető, mozduló, a hely ellen kéz­ zel-lábbal hadakozó alanyát. A gyerek. A gyereket. Hát. No. Gyerek ez. Lánygyerek. Ebben a percben elmondható volna, bele is férne, mikor, melyik nap melyik órájában, mi­ lyen testhelyzetben, mit ettünk előtte, mi volt a hírek végén, milyen rossz kávét vettünk vélet­ lenül, s hogy feltöröltem a konyhakövet előbb, s hogy elmosogattunk, beáztattuk fakó katona­ ingeimet, visszaakasztottuk a megszáradt függönyöket, megfordítottuk a lepedőt, mert ő ágy­ ban reggelizett és leette, kereszthuzatot csináltunk előtte, a zuhany alatt - mialatt magamat is -, kiverettem a hamutartóból a sarkokba ragadt, bűzlő kormot, hamut, használhatatlan do­ hányszálakat, megkérdeztük előtte, mit álmodtál, kedves, veled álmodtam mondta, mondta előtte, veled, kis kesztyű volt rajtad, nem mozogtak benne az ujjaid; és te mivel álmodtál ked­ ves, én is veled, mondtam, mert én is vele álmodtam; és mit, mit álmodtál velem, kérdezte, de nem tudtam, mit álmodtam, reggelre, ébredésre én már régen elfelejtem az álmokat, ezért nem voltam vevő Krudy Álmoskönyvére, mit kezdjek vele, ha nem emlékszem az álmokra; de elmondhatnám most azt is, bele is férne, kiálltunk szellőztetéskor a nyitott, faiskolára néző aj­ tóba, a huzatba, odabújt, ahogyan csak lehet, ahogyan lehet egyszerre háttal és hassal-mellel is bújni, néztük a varjúsereget a szélben kergetőzni, vitorlázni. Most nem vitáztak. Elsiklottak egymás mellett. Nem tartottak szünetet, föl, le, föl, le, föl meredeken, le átlósan, hat kis lép­ csőt beleépítve - szédülésig. És ekkor. Másképpen szól a szerelem, ha gyerek van benne. Mélyebbről nyög. Távolabbról hallatsza­ nak a hangok. A szikrák és a vörös gömböcskék is olyan nehézkesek. És a tarkó meg van két forró kézzel fogva, és a fül ezzel a két kézzel oda van kényszerítve a forrót suttogó szájhoz, és a száj azt suttogja: Jaj! Jaj-jaj! Jajjajjajjj! Közben majd kétrét görbed a hát. A sok nyitott hangzó, a köztes a-k, a mindent összekötő ezeregy j kisodorja az összes me­ leget a másik teremtőből. A teremtés végére kihűl, elomlik. Nem szabad érinteni. Ezt azután még meg kellett egynéhányszor ismételni. A dolog szépsége, az igény biztossága miatt. Nem álltam ellen. Az ember nem szól, hogy nem tetszenek neki a dolgok, ha nem tudja, hogy nem tetszenek neki, illetve ha úgy gondolja, jól van ez így, ahogy. A hét úgy telt, ellenségemnek egy napot nem kívánok belőle. Egy órát, egy percet sem. Nem, dehogy. Üldögéljen csak ellenségem az ő illemben és konszolidált, paplan alatti, (villany lekapcs) szerelmében derűsen gömbölyödő, megfontoltan száradó asszonya mellett. Soha ne jusson neki hasonló, soha ne értse meg, miről beszélek, ha beszélek. 228 �palócföld 93/3 De mondom: ahoj! Úgy. Zengett. Én csak két, mondjuk három napot, a harmadik közepétől arra figyeltem inkább, arra kon­ centráltam, ő mitől zendül. És milyen csodálatos is szép nőt - kézben - zendülni látni. Amikor nem csinálja magát, mert minek, nem tesz rá, mert nincs értelme, amikor zendülni akar úgy fordul, gátak nélkül, mert tudja, én is azt szeretném, ha ezek a harangok hónapokig szólnának neki. Hónapokig, amikor hop, bajúszszimatolgatás van soron. Ide. Itthon, ehe, ehelyt. Egy teli­ vér hét ritkaságszámba megy annak is, aki helyet ad az egy hétnek. 168 óra olyan ritka, mint a fehér holló. Békében, az első pillanattól az utolsóig. Csókkal köszöntve és csókkal búcsúztatva. Valahogy mindig többet szeretnénk kiharapni belőle, nagyobb falatot, a holnapot is. A hol­ naputánt is. De ha tudni, és az biztos: 168 óra ez itt most, akkor a 168 óra minden percének he­ lye van a 168 órában. A 169. követelései nélkül. Amikor időnk letelt, összerámoltunk. Száradt kint a kő, föltérdeltünk, sarkunkra ültünk a heverőn. Jobbra kis batyu, az övé, balra nagy batyu, az enyém. Közelebb araszolgattunk, úgy, ahogy voltunk, térden, megfogtam a vállát, ő is az enyémet, összebuccantottuk a homlokokat, és azt mondta, nem láttam közben, mert a szemem be volt csukva, és mert nem is akartam lát­ ni: - Olyan jó veled, te hülye... - Ühm - mondtam én meg, pedig valami hasonlót mondtam volna zárásilag. De így meg­ hagytam neki. Nem mondta viszont a gyereket. Az elkészült kislányt. Persze nem kérdeztem rá. Jutott en­ nél fontosabb: elköszönni szépen, el, tudja, ilyen hét nem jut akárkinek. A szerencse fia va­ gyok. Annak tartom magam, akkor is, ha férjhez - ment mellőlem, akkor is, ha oda indul vissza. Nagyidő A november 3-ig tartó időszakban a következő leveleket kaptam kedvesemtől rendesen ki­ gondolt gyanúelterelő cégjelzéses z A borítékokban. első hónap elteltével. “Újhold, új király! Szerencsés hónapba szerencsés hetek! Szerencsés hetekbe szerencsés napok! Szerencsés napokba szerencsés órák! Szerencsés órákba szerencsés pillanatok!" Az újhold meghozta neki a bizonyosságot. A másodikban, amikor még lóg itt-ott némi két­ ség, különösen két három abortusz után, amelyeket meggondolatlan ifilány korában volt kénytelen elkövetni: “Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jó napot Új hold, j ó napot neked! ” Amikor megmozdult, meg ő, rúgott egyet-kettőt szépségesszép édesanyukáján, aki meg­ 229 �palócföld 93/3 rendült ettől, akinek szívébe hála költözött, s azt nyomban, de azon nyomban át akarta adni annak, akinek jár, de nem lehet a helyszínen, tehát amikor a kislány megmozdult, kedvesem pedig elhelyezkedett a fotel mélyén, kényelmesen, hogy a gyereknek is kényelmes legyen, és várta, remegve leste a következő rúgást, könyöklést. Kedvesem mindig is húsból, húsból és még húsból való, a mozduló lány fizikai gyönyört okozott számára, és várta, és a kislány me­ gint rúgott, és megint várta, és a kislány megint odabólintott fejével, vagy csak megérintette hátával az anyja érzéki kezét. “Nagyhatalmú Úristen, Te, ki mind az egeken, mind a Földeken megmutatod a Te nagy hatalmasságodat, amikor szózatot intézel hozzám itt ezzel a gyerekkel, amikor a felhőt meg­ rendíted, amikor évszázados f á t derékon ragadsz, amikor a hegyeket megindítod, amikor haragoddal megrettented a bűnösöket, alázatosan könyörgök neked, a Te nagy hatalmad­ nak, most engem veszedelemtől, förgetegtől kímélj, kísérd el mellőlem, vidd mellőlem, ne engedd utcánkba a bajt, ketten könyörgünk a Te nagy oltalmadért, Uram, könyörgök Neked, ámen.” Kapkodtam a fejem. Mit tagadni. Ő azt remélte, ha olvasom, márpedig vagy ötvenszer elol­ vastam minden levelét, nem értettem kristálytisztán, mi van, akkor már nem csak ketten van­ nak, hárman vagyunk. Hárman könyörgünk az Úrnak, oltalmat hárman kérünk, s ha hárman, az már nem kettő: el ne menjen, korán ne jöjjön, bele ne vesszen valahogy a szétkaszabolt helybe a kislány. De persze amikor írtam, én nem másztam föl az égiekért, közelebb lévén a földhöz azt ta­ nácsoltam, ne engedd még a punci közelébe se a pénzt, menjen, vegyen magának kurvát, “fus­ sa rá ” üzentem szemét módon, pedig hát itt nem számított ő, a negyedik személy. Talán még a magtalan kandúr is benne van az egészben, ami elkeserítene, ez mellékág, ezt nem gondolom még rossz reggeleken sem. Bár? A létező pénz tisztábbá, racionálisabbá teszi a gondolkodást, pontosabbá a célokat, határozottabbá a követelményeket. Bár? November negyedikei pecséttel érkezik egy vékonyka boríték, onnan, ismert kézírással: “Fekszem, f e l jő a Nap. Benéz rám. Szembe, teljesen, egész arcommal szembefordulok vele. Jó reggelt adjon a jóisten. Én Istenem segíts nekem A Szent Mái Napon, kérlek! A dj szerencsét, egészséget lányomnak!" Végére, mintha visszakanyarodott volna a való világba, azt írta: “De szeretlek. Istenem, de szeretlek. Bejöhetnél, holnap már felhívhatsz, ma még nem kapcsolnak, pedig van telefon a szobába - szobámban.” 230 �palócföld 93/3 Nagyidő Nagy idő ez. Tíz lesz a lányom. Apja egyike az ország ötven leggazdagabb emberének. Ha közel mennék a házhoz, ahol él, levernének a biztonsági emberek. Minden telefonhívás az úgy­ nevezett egérlyukon keresztül jut el a hívotthoz, s az rögzíti. A nap huszonnégy órájában. Ko­ rábban még könnyebben volt minden. Kiugrottak a tizenhatos kőhöz. Csináltuk ketten a tejbegrízt a lánynak. Ha elnyúltunk az időben, a tej kifutott, pucoltuk a gázt kettesben. Nevetve. Nagyidő lépdel felénk. Felém. Nem látható még, izületeim érzik, repedt csigolyám, mell­ bimbóm alatt a szúrás. Hol ez, hol az zsibbad, mikor mennyire érzem közelinek. Fiaimat lá­ tom. A fiúkat, akik benne lesznek a nagyidőben, ami messze nem a habos szerelem napjának, a ragyogó szemek délutánjának látszik, nem. Nem tudom hogyan megvédeni őket. Nincs módom. Persze hát, igen, hogy miért a fiaim, ha ez itt a lányom, miért ez a kérdés, miért nem ő? Köhögtök?, kérdezem, amikor tudom, köhögnek. Negró cukorkát hoztam nekik, hadd szo­ pogassák köhögés ellen. Ez volt a válasz a fenti kérdésre. A lányon nincs mit félteni. Ha két lá­ nyom volna két fiam helyett, volna mit. De a létezőt, a november harmadikán tizedik évét töl­ tő lányomat nem kell féltenem attól, amitől ma minden normális lányos apa félti lányát, hogy lenyomják kajakra hatan. Nagyidő Jön, ha kiszabadul, telefonoz: Mi van, jól vagy? Kösz. Van két órád? Persze. Képeket vigyek? Persze. Videót? Masinával együtt, persze. Tényleg jól vagy? Persze. Semmi bajom. Olyan furcsa vagy... Nem válaszolsz? Mire? Hogy mi bajod! Semmi. Mi lenne. Akarsz beszélni Annával? 231 �palócföld 93/3 Nem... Nem nagyon. Hozd inkább ki, ha lehet. Nem lehet. Nem szabad. Csak tizennyolcéves korában. Az még nyolc és fél év. Nem érem meg sehogyan. Bizony mondom, vigyázz magadra, vigyázz nagyon. De hát miért mondod, semmi bajod! Ez az. Ezt nem értem én sem. Akkor meg nyugi, az istenke áldjon meg. Ne szenvedj, ha nincs rá okod. Így mondom én is. De mit vegyek neki a születésnapra, mit, nem is kell megmondani, hogy tőlem van... Ne erőlködj, jó? Nem erőlködöm, jó. Hányra jöhetek, mikor? Most is. Mindig jöhetsz. Persze túl vannak a dolgok hajtva egy kicsit, bár büszkeség - így férkőztem be a gazdasági elitbe nincs bennem. Más van. Öröm, amikor bemondja a rádió, huszonegy óra négy perc. Odanézek a gombostűről leló­ gó, arra akasztott órára, a karira, annyit mutat, amennyit mond a rádió. Ekkor elégedett vagyok magammal. A Longinest én magam kaptam szét, amikor nem javí­ tották meg, én kerestem meg benne a féket, és én csináltam meg az órát magamnak, hogy mu­ tassa az időt. Az időmet. Réti Zoltán: Anyaság (tus) 232 �palócföld 93/3 Praznovszky Mihály Madách, a Tragédia és a kortársak 1861-1864 A Madách-kultusz jelenségei Az irodalmi kultusz-kutatás az utóbbi pár esztendő hazai irodalomtudományának jelentős eseménye. Túllépve a fogalmi tisztá­ záson, amelyhez példát Szalai Anna az 1923-as Petőfi évfordulóban, Dávidházi Pé­ ter Shakespeare hazai fogadtatásában talált, Tverdota György pedig a József Attila-i élet­ műben, most már az egyes szakterületek részkérdései kerülnek sorra. A kezdetben csak az Irodalomtudományi Intézet falain belül működő KUKUCS (kul­ tuszkutató csoport) megőrizve szakmai önál­ lóságát, az elmúlt években kilépett az intézet falai közül és az irodalmi kultusz szokás­ rendjének szélesebb megjelenési formáit vizsgálta. Így kapcsolódott be a kutatásba, vagy inkább még csak a helyzetelemzésbe az irodalmi muzeológia is. Ezt a kutatási irányt - mint általában minden új kérdéskört - hosszas viták fogad­ ták, ezek azonban szakmai jellegüket mind­ végig megőrizték. Az első eredmények egyér­ telműen bizonyították, hogy a kutatómunka során számos olyan kérdés merül fel, amely gondolkodásmódunk felülvizsgálatára, ered­ ményeink újragondolására késztet. Ezek rá­ világítanak a kultusz kutatás lényegére: az új megközelítés és kutatási mód új megvilágí­ tásba helyez esetleg korábban már ismert je­ lenségeket, szituációkat. A kultusz kutatás nem kizárólagosság, nem csodaszer, hanem az irodalmi jelenségek megközelítésének új és hatásos eszköze. Kutatásaimban jelenleg az 1850-1860-as évek magyar irodalmi világát vizsgálom a kultuszjelenségek felől kiindulva. Ez volt az a másfél-két évtized, amikor tömegesen és tu­ datosan megjelennek ezek az elemek az iro­ dalmi életben, a köztudatban. A Madách-kultusz vizsgálatában tisztán feltűnik az irodalmi kultusz ama három atti­ tüdje, amelyeket Dávidházi Péter a Shakespeare-jelenséget vizsgálva mutatott ki. Ezek egyike a kultusz mint beállítódás, azaz a költő “rajongó, mértéket nem ismerő imádata”, amelynek lényegi eleme, hogy a 233 �palócföld 93/3 kultusz a hívő imádat tárgyát minden bírálat alól felmenti, feltétlen odaadással tiszteli és bármilyen negatív beállítódás ellen köröm­ szakadtáig védekezik. A másik, elemeiben összetettebb és mennyiségében is nagyobb csoport a kultikus szokásrend. Ide sorolhatók az olyan jelensé­ gek, mint a szentnek tekintett helyek felkere­ sése, pl. a költő lakóhelye, szülőháza, sírja, stb.; ereklyék gyűjtése, amelyek lehetnek személyes jellegűek és kapcsolódhatnak az alkotás folyamatához is; szövegek áhítatos gondozása, amelybe beletartozik az irodalmi hagyaték és annak rejtélye, vagy az idegen nyelvű megjelentetés; szent idők ünneplése, amely lehet a születésnap, a halál, lehet an­ nak évfordulója, általában a költőhöz kötő­ dés bármely dátuma, pl. a Tragédia megjele­ nésének időpontja, az első színházi bemuta­ tó, stb.; a szertartásokon való részvétel, mint egy irodalmi társasági ülés a költővé avatás r itusával, emlékünnepségek, társas összejö­ vetelek; valamint a költő személyéhez köthe­ tő rejtélyek, azok életben tartása és további mélyítése. A harmadik a nyelvhasználat, annak vizsgálata, hogy a költő személyét és életét dicsérő, dicsőítő, magasztaló kijelentések (költemények, emlékbeszédek, stb.) milyen tartalmi, nyelvi összetevőket hordanak ma­ gukban. A kutatásokat elsősorban a korabeli saj­ tóra alapoztuk, hiszen ennek a jelenségcso­ portnak ezek az elsődleges és e szempontból legmegbízhatóbb forrásai, és a legtöbb ada­ tot is ezek tartalmazzák. A sajtótörténet má­ sodlagos forrásokat használ, ez a kutatómun­ 234 ka azonban e területen és ilyen vizsgálati módszerrel elsődleges jellegű, alapkutatás­ nak tekinthető, mert ezt az anyagot még nem tekintették át. Így az itt közölt adatok, össze­ függések döntő többségükben először kerül­ nek olvasók elé. Nem túlzás azt állítani, hogy Madách megjelenése a magyar irodalomban legalább olyan üstökös-fényű volt, mint Petőfié és Aranyé. Az üstökös-hasonlat azért is illik Madáchra, mert míg két pályatársának hosszabb-rövidebb idő adatott meg pályájuk végigfutására, addig Madách irodalmi élete ellobbant négy esztendő alatt. Négy esztendő, hiszen a Tragédia 1862 januárjában jelent meg, de Madáchot már 1861-től ismerte az országos közvélemény, annak legalábbis egy része. Az 1861 évi or­ szággyűlésen, május 28-án elmondott beszé­ de nagy tetszést aratott - ámbár hasonló ho­ zsannázás fogadott valamennyi, a határozat mellett szóló dikciót is. Kákay Aranyos azaz Kecskeméthy Aurél - sietett is bemutat­ ni a fiatal politikust, s találó jellemzése a fo­ tográfia hűségével vetíti elénk a költőt: “Sző­ ke haj, szláv-jellegű arc, chinai lekonyuló hosszú bajúsz, de magyar kebel; s európai míveltséggel táplált fő.” Neve még egyszer feltűnik nyomtatásban. November 7-én és 8án jelenik meg a Magyarország című lapban A politikai és nyelvi nemzetiség című írása, ám minden különösebb visszhang nélkül. Időközben, egészen pontosan október 12én első nyomtatott említése is történik a Tra­ �palócföld 93/3 gédiának, de a szerző neve nélkül. A Magyar­ ország című lap beszámolván a Kisfaludytársaság október 10-i rendkívüli üléséről többek között ezt írja: “A pártolóknak járó hatvanívnyi könyvilletménybe »Az ember tragédiája« című eredeti mű felvétele hatá­ roztatott. Szerzője nincs megnevezve.” Egyetlen mondatban megannyi érdekes­ ség, megfejtendő titok. Miért a Kisfaludytársaság, miért rendkívüli ülés, miért nincs megnevezve a mű szerzője, mi az hogy könyvilletmény? A Kisfaludy-társaság az abszolutizmus utáni tetszhalál állapotából immáron ekkor a második éve hogy magához tért, s kezdte szervezni önmagát és az irodalmi életet. Tag­ jai havonta egyszer, a hónap utolsó csütörtök délutánján találkoztak. Ha valami sürgős megbeszélni valójuk akadt, akkor hívták össze a rendkívüli ülést. Az alapító és pártoló tagok befizetéseik ellenében évente 60 ív terjedelmű könyvillet­ ményt kaptak. 1861 végére egy francia re­ gényfordítás volt tervezve. A társaság elnöke (igazgatója) ekkor Arany János. Nos, mindezekből a válasz nyilvánvaló és közismert. Madách hosszas habozás után vit­ te el a Tragédia kéziratát Aranynak, aki szeptember 12-én kelt levelében gratulált hozzá első ízben. Igen, de augusztus 25-én, csaknem három héttel korábban Tompának írt levelében út­ jára indítja a remekművet: “Poesisről szól­ ván: valahára födöztem föl egy igazi talentu­ mot. Egy kézirat van nálam: Az ember tragé­ diája. Faust-féle drámai kompozíció, de tel­ jesen a maga lábán jár. Hatalmas gondola­ tokkal teljes. Első tehetség Petőfi óta, ki egé­ szen önálló irányt mutat...” Arany lelkesedésében október 10-én be­ mutatta röviden a Társaságban a Tragédiát, de a szerző nevét nem említette! Nem, mert megigérte Madáchnak, hogy addig nem hoz­ za nyilvánosságra, amíg ő azt nem kívánja. Jellemző Arany korrektségére, hogy Tompának, szívbéli költőtársának sem írta le Madách nevét, hiszen titoktartást igért! E­ lőbbi levelében ugyanis még ezt is írta: “Írója egy fiatal képviselő, nevét majd megtudod, ha elhatározza magát költeménye kiadására s neve nyilvánossá tételére”. Így aztán az 1861-es év ősze-tele egy is­ meretlen szerző művének hírében telt el. Csak kevesen ismerték persze magát a művet is, hiszen Arany azonnal megváltoztatta a Kisfaludy-társaság tervét, s a Tragédiát nyomdába adta - de voltak néhányan, akik a Kisfaludy-társaság ülésén hallhatták részle­ teit. Október 31-én a Társaság soros ülésén Arany részleteket olvasott fel a Tragédiából. Csengery Antal ezt írta Erdélyi Jánosnak az élmény hatására november 2-án: “Az ember tragédiája byroni conceptio shakespearileg kivive. Roppant erő az egészben és a részle­ tekben egyaránt, csak a verselés gyönge. Ezen igazgat Arany, ahol lehet.” Arany a november 28-i újabb felolvasás után - a Kisfaludy-társaság igazgatójaként december 18-án “örömmel jelenti Az ember tragédiája nyomdai munkájának befejezését és hogy a köteteket nemsokára szétküldik.” Ám nem mi lennénk, ha az első híreket nem követné nyomban némi kétkedés, kötöz­ 235 �palócföld 93/3 ködés. Mentségünkre legyen mondva, a Hölgyfutár című lap hír-íróján kívül aztán disszonáns hang nem is igen hallatszott. Ez a szerző egyébként ezt írta többek között: “Az író ismeretlen, s bizonyára kezdő lehet, mi­ után kézirata helyesírási hibákkal van tele.” Arany rögtön tollat ragad, s a Szépiro­ dalmi Figyelőben kis glosszában vág vissza: “...egyik lap ellenében megjegyezzük, hogy helyesírása még sem olyan képtelen rossz; de ha az volna is, mi szükség a közönséget vala­ mely kézirat rossz ortographiájára figyel­ meztetni. Gyakorlott írókat tudunk, kiknek hibás kézirata van”. 1862. január 14-én, a Divatcsarnok című lap 2., a Magyarország, a Pesti Napló ugyan­ csak 10. számában egyaránt olvasható a hír: “Megjelentek és beküldettek. Az ember tra­ gédiája drámai költemény. Írta Madách Im­ re”. (Érdekes, hogy az Ország-Tükre című lapban egy nappal később Madách arcmása is mejelenik, ámbár teljesen véletlenül. Ott közlik ugyanis a múlt országgyűlés minden tagjának portréját, s ekkor került sorra Ma­ dách.) Ettől a naptól kezdve minden nap kisebbnagyobb hír, ismertetés olvasható Madách­ ról és a Tragédiáról. Magát a művet viszont elég kevesen ismerik, hiszen mint tagsági il­ letményt, csak a Kisfaludy-társaság tagjai kapták meg, könyvárusi forgalomba nem ke­ rült, csak a második kiadás jutott el a széle­ sebb olvasói körhöz. Azonnal leírták a később közhellyé vált megállapítást, amely újra és újra visszatért. A Sürgöny újdondásza január 16-án így kez­ 236 di írását: “A magyar irodalom »Faust-ja« megjelent.” S némi túlzással így fejezi be: A mű már felolvasása során “oly nagy hatást gyakorolt, hogy megjelenését bizonnyal már az egész honban a legnagyobb kíváncsisággal várják mindenütt”. Ez utóbbi mondata valóban igaz volt. Pél­ dátlan érdeklődés fogadta a könyvet. S ami még példátlanabb: egyöntetű lelkesedés övezte a szerzőt és remekét. Az értő közön­ ség is felismerte, hogy végre nem epigon, nem középszerű tucatíró, hanem igazán nagy alkotó lépett be az irodalomba. De nemcsak a közönség látta, érezte így, hanem a kritika is. Közel egy éven át a ma­ gyar kritikusok színe-java a Tragédia elem­ zésével, értelmezésével volt elfoglalva. Ma Erdélyi János, Szász Károly bírálatát isme­ rik leginkább, hiszen Madách az ő vélemé­ nyüket tartotta legtöbbre, illetve reagált is észrevételeikre. Ám rajtuk kívül Greguss Ágost, Zilahy Károly, Reviczky Szevér, Vajda János és néhány ismeretlen, álnéven publikáló kriti­ kus írása is előkerült az elmúlt években. E kíváncsiság alakulását nyomon lehet követni az. irodalmi, művészeti közélet több területén, így a kritikai visszhangban. Nincs lap, amelyben hosszabb-rövidebb ismertetés ne jelenne meg a Tragédiáról. A sort Vajda János írása nyitja meg a Nővilág című lap­ ban, legalábbis őt sejtjük a terjedelmes is­ mertetés névtelen szerzőjében. A színvona­ las és igényes ismertetés máris szót emel a Fausttal történő összehasonlítás ellen. Sze­ rinte a Tragédiát és szerzőjét a magyar iro­ dalom egészében kell elhelyezni, ott kell érté­ �palócföld 93/3 keit felsorakoztatni, s mindenféle mérlegelés helyett ezek az értékek határozzák meg majd világirodalmi helyét is. Végső summázata: “valóságos jótékony tisztító villámként hat a sok absurditás között, mely most, buja paraj­ ként irodalmunkat fölveri, s a szerző Ma­ dách, mint talentum, beláthatatlan magas­ ságban áll számosak fölött, kiknek az utóbbi évtized alatt a nemzeti színházban előadott drámái, s illetőleg frázisai nagy tapsokat arattak”. A Családi kör ugyancsak névtelen szerző­ jének terjedelmes ismertetése szerint a fővá­ rosi szalonokban másról sem beszéltek azok­ ban a hetekben, mint a Tragédiáról: “láttad-e már? megismerkedtél-e már vele? sok időt töltöttél-e mellette? ugye szép, ugye felséges - lehetett hallani a múlt héten minden mű­ velt férfi, minden művelt hölgy ajkairól...” A kissé társalgási ízűre és színvonalúra sikeredett ismertetés után, amely azonban a teljes elragadtatottság hangján íródott, sorra jöttek az alapos és elmélyült értelmezések. Greguss Ágost, aki ugyan mint a Kisfaludytársaság titoknoka, elsősorban jelentést írt a társasági életről, az új könyveket említvén a Tragédiát részletesen elemezte. Februárban megindult Szász Károly hosszú, nyolcrészes kritikája a “Szépirodalmi Figyelő”-ben. Alighogy befejeződik, a Gombostű című lap­ ban Reviczky Szevér indítja meg a maga bí­ rálatát. A tragikus véget ért fiatal kritikus (párbajban agyonlőtték) írását a Tragédia korebeli visszhangját elemzők nem említik. A kissé avitt stílusban író szerző a maga állí­ totta szándék: azaz tüzetes vizsgálat, az apró­ lékos elemzés után is csak a legnagyobb elis­ meréssel szól a műről és szerzőjéről. A lap női olvasóinak kíván kedvet támasztani az el­ olvasáshoz. “Az ember tragédiája felmutatta belső világunk minden tényezőit, melyek bármily célú mű megkezdésekor mindannyi­ an naggyá forranak, hogy az elért célnál az életunt csüggedtség panaszaként párologja­ nak el. S íme - m i e mű többszöri átolvasása után - nem a csüggedtség, de az alapos előre­ törekvési remények jogosultságát látjuk az emberiség, s annak egyes tagjai működési körében.” Ezt követi Zilahy Károly elnagyolt bírá­ lata a Kritikai Lapokban, amelyből rövid kis polémia is támad közte és Szász Károly kö­ zött. Nyáron egy Kronosz álnevű szerző ha­ talmas, négy részes bírálata jelent meg a Ne­ felejts című lapban. A szerző maga sem tud megbirkózni a feladattal, önmagának ellent­ mondva próbálja megfejteni a Tragédia esz­ méit, keresvén közöttük az összekötő gondo­ latot, a vezéreszmét. “Szomorú dolog, hogy szerző philosphiája oly kevéssé emberi mint keresztény, s ennél fogva oly kevés vigaszta­ lást nyújt az azt keresőknek.” Legsikerültebb résznek, illetve “tárgynak”, ahogyan ő ne­ vezte, a “nő eszméjét” tartja. A nagy elemzések sorát Erdélyi János va­ lóban nagy ívű és Madáchra is nagy hatást gyakorló bírálata zárja le, amely a Magyarország című lapban jelenik meg. A kor legnagyobb kritikusa, Gyulai Pál furcsa módon nem szólalt meg. Pedig készült rá, sőt állítása szerint meg is írta cikkét, ame­ lyet a Budapesti Szemlébe szánt, de mégsem adta le közlésre. Csengery Antal többszöri biztatására is csak a kritikájának koncepció­ 237 �palócföld 93/3 ját, vázlatát írja le barátjához írt levelében. “A Madách műve egészen visszaadta kriti­ kusi kedvemet, oly mű, miről doctori nyelven azt szokták mondani, fölséges.” Gyulai sze­ rint - s ez a kritikai megítélések másik cso­ portja - a Tragédia “nem remekmű, sőt bár­ mely nagy költő sem alkothatott volna belőle azt, mert conceptiója csak eszmének látszik nagyszerűnek, valóban költőileg kivihetet­ len”. (Csengery újabb levelében azt fejtegeti, hogy rá a Tragédia roppant “pessimistikus hatással volt”, bármennyire is állítja Arany, hogy nem ez volt a költő célja.) S amíg a kritikusok birkóznak a Tragédia nagy rejtélyeivel és egymással, a korabeli sajtóban számos olyan híradásra bukkanha­ tunk, amelyek a közönség véleményéhez szolgáltatnak apró adalékokat, s amelyek az­ tán összességükben igazolják a bevezetőben tett állításomat. 1862. január 26-án a Pester Lloydban Dux A d o lf fordításában nemcsak a Tragédia első német nyelvű ismertetése jelenik meg, hanem Dux terjedelmes fordításrészlete is, s így az első idegen nyelvű műfordítást neki köszönhetjük. Mindez körülbelül két héttel a Tragédia megjelenése után történt! Más né­ met nyelvű fordításról is érkezett hír Ma­ dách életében. Bizonyos források szerint Kertbeny Károly igyekezett lefordítani a Tragédiát, de ennek hírétől mindenki vissza­ rettent, ismerve Kertbeny műfordítói szín­ vonalát. “Kertbeny úr fordításai pedig any­ nyira rosszak szoktak kiütni, hogy jobb köl­ tőink imáikba mindig befoglalják: A Kert­ beny jóakaratától ments meg uram minket” - írja a Pesti Hölgy-Divatlap újságírója. 238 Alexander Ditze viszont 1862 végére már teljesen készen volt a Tragédia német fordításával. Az Ungarische Nachrichten ja ­ nuári számaiban közöl is két mutatványt munkájából, de kötet alakban már csak Ma­ dách halála után jelenik meg. Még egy német vonatkozású híradást ismerünk, amely sze­ rint az első külföldi ismertetése a Tragédiá­ nak 1863-ban jelent meg a berlini Magazin für Literatur des auslandes című folyóirat­ ban. Az ismertetés szerzője Tivadar Opitz, aki már addig is több magyar művet mutatott be az olvasóknak. Ő is megismétli a kortárs kifogások leggyakoribbját, hogy ti. Madách jobb filozófus, mint költő. “Ha phantasiája oly erős volna, mint amily nagy eszmegaz­ dagsága, ha tudná Madách gondolatjait és abstractióit általában költői vérré és hússá változtatni, vagy méginkább egyszerre mint élő nézeteket megteremteni: akkor Az ember tragédiáját a világirodalom legnevezetesebb művei közé kellene sorolnunk.” A német fordításokkal egyidőben, 1864ben, de még Madách életében elkészültek a Tragédia első orosz és szerb-horvát nyelvű fordításrészletei is. Október 7-én, halála után két nappal adta hírül A Hon, hogy a pes­ ti egyetemen, még azon félévben több más érdekes “irodalmi felolvasás” sorában F e­ rencz Jó zsef professzor “széptanilag” fogja méltatni a Tragédiát, s mindehhez fenti két nyelvű műfordításaiból olvas fel részleteket. Eddig még csak a hírt ismerjük, magát a for­ dítást még nem. Megindult a Madáchot köszöntő versek sora is. Az elsőt Eötvös Károly írta, aki ek­ kor pápai joghallgató volt. A mindmáig isme­ �palócföld 93/3 retlen, s most fellelt verset a Szépművészeti Csarnok című, pár számot megért lapocska közölte, s a költői mű esztétikai méltatása vagy elhallgatása helyett csak annyit kell tudnunk róla, hogy a Tragédia hatására ke­ letkezett érzelmeit fogalmazza meg a botló tollú poéta. Nem sokkal különb a másik Madáchvers- sem, amelyet Szász Károly írt s jelente­ tett meg az Alföldiek segélyalbuma című an­ tológiában. A Kalauz című lap 1864. január 31 -i számában a kritikus nem is vesződik so­ kat a verssel, mindössze ennyit vet oda: “Szász Károlytól: Madách Imréhez., keveset ér.” Mindenesetre az utolsó versszakot, a költő élményeinek záró sorait idézzük fel: Ezt tanulám én versedből, barátom! S azóta szívem nyugodt és szilárd. A küzdők vérét mosolyogva látom, Bár küzdjön s essék új s új milliárd: Mert nagy s kicsiny, hol mind egy célra munkál Ott óriás a munka s a siker... Vesszünk egyenként, - de több mindnyá­ junknál Az emberiség: s annak élni kell! S jelentkezett a színház is a Tragédiáért. A Budai Népszínház igazgatója, a sok vihart kavaró, de kétségkívül nagyhatású Molnár György tervbe vette a Tragédia előadását. 1863 augusztus elsején a Pesti Hölgy-Divat­ lapban ez a hír jelent meg: “Molnár úr, a bu­ dai népszínház igazgatója, azon különös tervvel foglalkozik, jövő télre a látható, de érinthetetlen szellemekkel Madách Imre Ember tragédiáját jeleneztetni s előadni kí­ vánja.” A másnap megjelent Vasárnapi Új­ ság rövid híre ugyanezt közli, némileg módo­ sítva a vakmerő színpadtechnikai próbálko­ zást. Szerintük ugyanis Molnár úr “a szelle­ meket előtüntető gép alkalmazása mellett” mutatja be a Tragédiát. Az előadásból nem lett semmi, Molnár Györgynek meggyűlt a baja a színház működtetésével, fenntartásá­ val, s kénytelen volt inkább cirkuszi mutatvá­ nyokkal megpróbálni életben tartani színhá­ zát. A színházi bemutatás terve még egyszer felmerül. Madách halála után, 1864-ben a Hölgyfutár október 13-i számában megjelent hír szerint többen kérik, hogy a Tragédiát a Nemzeti Színházban mutassák be. “Úgy tud­ juk - teszi hozzá a cikkíró - Molnár úrnak ez régi terve, ki már nagyjából skizzirozta szín­ pad számára s nem is mond le reményéről, hogy azt a közönségnek illő kiállítással bemutathatandja.” A Sürgöny szerkesztői hasonlóképpen biztatják a Nemzeti Színház vezetőit, hogy adják elő a Tragédiát, mert annak színpadon a helye. “...hiányzanék valami drámai művé­ szetünkből, ha e költői mű soha sem elevenít­ tetnék meg a színpad által” - teszik hozzá jö­ vőbe látóan. A képzőművészet is felfedezte a művet. Nem kisebb alkotóra, mint Than M órra ha­ tott úgy a Tragédia, hogy hatalmas méretű olajfestményen festette meg a Tragédiának azt a jelenetét, midőn Ádám el akar szakadni a Földtől, de a Föld szelleme visszahozza. Az 1863-ban festett kép az első Tragédia-il­ lusztráció, 1863-ban albumban is megjelen­ tették. Magát a képet 1863 nyarán ezer fo­ rintért az un. birodalmi alapból megvásárol­ 239 �palocföld 93/3 ták és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. Dicsőítő vers, festmény, színházi előadás terve - egyaránt jelzik a közönség érdeklődé­ sét, hangulatát. A lapok hírt adnak Madách szinte minden lépéséről; arról, ha Pestre ér­ kezik, ha a Nógrád megyei Szécsénybe megy Haynald Lajost felköszönteni névnapján; megírják Kisfaludy-társasági tagságát, majd részletesen foglalkoznak vele, amikor az Akadémia tagjává választják. Számontartják a különböző antológiákban megjelent verseit s bírálataikban bizony megfelelő módon ér­ tékelik is azokat. Beszámolnak arról, hogy a szülőföld höl­ gyei, a nógrádiak, 1862 tavaszán majálist akarnak rendezni a salgói vár tövében, hogy a befolyt összeget a Kisfaludy-társaság támo­ gatására ajánlják fel. A Vasárnapi Újságban 1862 májusában megjelenik az első arcképe, részletesen ismertetve életútját, s a Tragédi­ át. Majd vásári árú lesz belőle, hiszen az 1863. évre készült Emich-féle nagy naptár­ ban részletes ismertetést olvasni róla s a Tra­ gédiáról, tele számtalan oktalansággal, ok­ tondisággal. 1863-1864 telén ezek a légből kapott hí­ rek újakkal gyarapodnak. Elterjed a híre, hogy új művön dolgozik, s ez Az ember komé­ diája lesz. Egyes lapok már azt is tudják, hogy Madách 1864 februárjában részleteket olvas fel az új drámából Pesten. Ez a hír oly­ annyira tartotta magát, hogy a halála után olyan tudósításokat is lehetett olvasni, mi­ szerint hagyatékában megtalálták a csaknem teljesen kész mű kéziratát is. Betegsége, halála rendkívül nagy terje­ delmet kapott a sajtóban. Minden lap beszá­ 240 molt a gyászos eseményről, részletesen ecse­ telték az utolsó órák történetét, a temetés le­ folyását. Kezdetben még bíznak a gyógyulás­ ban, majd a gyászhír hallatán abban, hogy tán tévedésről lehet szó, a költő mégis él. A gyászjelentések sablonszavait alig-alig törte meg az igazi fájdalom érzelme. Életpá­ lyája csillagfutás volt; ritka jellemű hazafi; európai hírre hivatott mély költő; a nép jóte­ vője s barátja; a nemzet bátor és feddhetet­ len képviselője; magasztos költő - sorakoz­ nak a közhelyek. Maga a temetés tüntetéssé változott. Oly­ annyira, hogy hivatalos jelentést is kellett tenni a losonci járás főszolgabírájának az ott történtekről. A Losoncon megtartott gyászünnepély többezer ember jelenlétében - ma már tud­ juk - kettős hatású volt. Itt indult meg a Ma­ dách-kultusz, a megtört pálya és a Mű ettől kezdve az irodalmi érdeklődés, az európai és a világirodalom része lett. Másrészt ez a gyászünnepély beilleszke­ dett abba a sorba, amely az ötvenes évek vé­ gétől - hatvanas évektől kezdődően a magyar irodalom halhatatlanjai emlékének felidézé­ sével a nemzeti ellenállást, a nemzeti kitar­ tást, önbecsülést volt hivatott szolgálni. Nincs a magyar irodalomnak jelese, akinek szobrot ne emelnének. Írói ünnepségeket tar­ tanak szerte az országban, Kazinczynak Széphalmon, Zrínyinek Szigetvárott, Vörös­ martynak Pesten, Kisfaludynak Balatonfü­ reden rendeznek “szent ünnepet”. Az efféle ünnepségek célját az 1860. évi Berzsenyi-ün­ nepségek szónoka így fogalmazta meg: “együtt alkotni és ápolni azon szellemet, �palócföld 93/3 mely a múltnak őre, a jelennek vigasza, a jö­ vőnek kezessége”. Ilyen szellemet búcsúztattak 1864 októ­ berében a magyar lapok. Legszebben a Ko­ szorú, Arany lapja búcsúzott el tőle. Október 16-án közölte Madách Őszi érzés című, elé­ gikus hangú versét, majd a következő lapon egy “-U.” szignójú szerző tartalmas és pon­ tos értékelését, amely a maga nemében az el­ ső elemzése volt a madáchi életműnek. (Egyes források Gyulai Pált vélik felfedezni a szignó mögött.) A versben Madách készül a halálra, bele­ törődve a megváltozhatatlanba, s utolsó, a rá jellemző kétkedő, reménykedő kérdésére mi már tudjuk, megadjuk a választ, legalábbis ami a költői sorsát illeti: És én éltem, amíg Halni megtanultam. Vesztve vesztettem, míg puszta életemtől megválok nyugodtan. Oh, de mély a sír is S ami int, ha part e a vesztett virággal - S a sejtés, ki tudja Honnan, - merre-merre. Réti Zoltán : London (tus) 241 �palócföld 93/3 Andor Csaba Madách Imre levele Frenyó Nándornak 1859. március 27-én báró Balassa Antal levelet ír Madáchnak, amelyben meghívja őt a gazdasági egyesület előmunkálatait tárgya­ ló tanácskozásra.1 Nem tudjuk, részt vett-e Madách a levélíró kékkői várában április 12én tartott tanácskozáson. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a tanácskozás nem maradt el, s hogy később, augusztus 11-én a Szécsényben tartott alakuló ülésen már ott volt Madách.2 Az alakuló ülés után csaknem egy évvel később megjelent újabb tudósításá­ ból kitűnik, hogy Madách már az egyesület megalakulása óta az ideiglenes választmány tagja.3 Más forrásokból azt is tudjuk, hogy Madách 1860-61 -ben az egylet második alel­ nöke, 1862-ben pedig első alelnöke.4 1862ben, az alább következő Madách-levél kelet­ kezésekor, az egyletnek már hét szakosztálya is van; a hetedik a “közgazdászati, statiszti­ kai szakosztály”, valószínűleg ennek a szak­ osztálynak az ülésére invitálja a címzettet a levélíró.5 De lássuk magát a levelet!6 A.Sztregova 862 Jun. 19én Nagytiszteletű lelkész Úr! A gazdasági egylet statisticai ’s nemzetgazdászati szakosztályának ülését kivánnám ma megtartatni, ha az illető érdemes tagokat a’ kedvezötlen idő megérkeztökben nem akadályoz­ za. Nagy tiszteletű Uraságodat tehát mint e bizottmány érdemes tagját szintén ezennel becses részvétére felhivni bátorkodom. - Fogadja öszinte tiszteletem nyilvánítását alázatos szolgája Madách Imre 242 �palócföld 93/3 A szakosztályok működéséről annyit tu­ dunk: egy 1862-es jegyzőkönyv úgy foglal ál­ lást, hogy a szakosztályok megfelelő műkö­ dése nélkül az egylet működése sem lehet eredményes. Ugyanez az 1862. március 30án Losoncon kelt jegyzőkönyv megállapítja, hogy a szakosztályok még nem készítették el a jelentésüket.7 Lehetséges, hogy a jelen­ tések elkészítését sürgető jegyzőkönyv kész­ tette Madáchot a szakosztályi ülés összehí­ vására. Az a körülmény, hogy Madách hívja egybe a szakosztály ülését, arra enged követ­ keztetni, hogy a szóbanforgó szakosztály el­ nöke vagy helyettes elnöke lehetett. Nem tisztázott, sor került-e a tervezett ülésre vagy sem. Több mint egy éven át a jelen tanulmány írója, minden kétség ellenére csaknem bizo­ nyosnak tekintette, hogy a levél címzettje Henrici Ágoston alsósztregovai lelkész volt. Ezt látszott alátámasztani a megszólítás, amely az eddig közzétett Madách-levelekben csak egy helyen fordul elő, éspedig egy olyan levélben, amely minden kétséget kizáróan Henrici Ágostonnak szól.8 Így tehát rendha­ gyó módon köszönetet kell mondanom e ta­ nulmány késedelmes megjelenéséért, mivel egy súlyos félreértés korrekcióját tette lehe­ tővé. A levél tartalma nem hagy kétséget afe­ lől, hogy a címzettet Madách lakóhelyének néhány kilométeres körzetében kell keres­ nünk, máskülönben nehezen képzelhető el, hogy időben odaérjen a levélírás napjára összehívott (s ennél közelebbi időpontot nem is tartalmazó) ülésre. S mivel Madách köz­ vetlen környezetében, a levélírás időpontjá­ ban eddigi ismereteink szerint Henrici volt az egyetlen evangélikus lelkész, ez adott okot a félreértésre. Arra, hogy a feltételezés hibás, magának a feltételezett címzettnek az unokája, Hen­ riczy Bendegúz hívta fel a figyelmemet 1989 decemberében.9 Ő ugyanis határozottan azt állította, hogy a gazdasági egylethez inkább anyai dédapjának, Frenyó Nándor nógrád­ szentpéteri evangélikus lelkésznek lehetett köze, mintsem apai nagyapjának, Henrici Ágostonnak. Mivel azonban Frenyó Nándor neve Harsányi Zsolt regényében tűnik fel először és utoljára a Madách-irodalomban (még a nemrég megjelent Életrajzi krónika névmutatója sem tartalmazza),10 ezért a nógrádszentpéteri lelkész, mint lehetséges címzett, csak másodsorban jöhetett szóba. Tovább nehezítette a kutatást az a körül­ mény, hogy az egylet működéséről kevés le­ véltári anyag áll csak rendelkezésünkre, s azok között sincs az egylet tagnévsorával kapcsolatos érdemi információ.11 Egy eddig publikálatlan (bár 1913 óta a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őr­ zött) Madách Imréhez intézett hivatalos le­ vél tette egyértelművé, hogy a címzett való­ ban Frenyó Nándor lehetett. Közbevetőleg talán nem árt megjegyezni, hogy Henriczy Bendegúz, noha a Henrici Ágostonhoz intézett levelet mindmáig gon­ dosan őrzi, nem tudott erről a levélről, s már ez is arra vallott, hogy más lehetett a címzett­ je. Hasonlóképpen érthetetlennek tűnt, hogy édesapja, Henriczy Béla poltári lelkész mi­ ért nem tette közzé a másik levéllel egyidő­ ben ezt a levelet is. Ezek a kételyek azonban 243 �palócföld 93/3 sokáig nem látszottak elég megalapozottnak ahhoz, hogy Henrici Ágoston helyett más, valószínűbb címzettet feltételezzünk. A címzett személyére a gazdasági egylet által Madách Imrének írt hivatalos levél vilá­ gít rá. Az egyik ilyen levelet, amelyben az 1863. nov. 24-én Balassagyarmaton tartandó választmányi ülésre hívja meg őt Szakall E lek, az egylet titkára, már 1942-ben közzé­ tette Halász Gábor.12 A másik levél a vá­ lasztmányi ülés során (vagy közvetlenül utá­ na) született, s abban arról értesíti Madách Imrét az egylet titkára, hogy ismét választ­ mányi tag lett, majd az ülés határozatainak 7., Madách Imrét is közvetlenül érintő pont­ ját közli: dornak, emlékül, aki engem a kakas kukoré­ kolására sem tudott megtagadni, s akinek én is ezt kiáltom oda: Tu es Petrus! Madách Im­ re.” Henriczy Bendegúz gyermekkorában még látta a képet nagyapja (Frenyó Gyula) házában, majd a második világháború után Losoncon, a múzeumban látta viszont, de már az ajánlást kivágták belőle. Érdekes, hogy Madách “korteshadjára­ táról” gyakorlatilag semmit nem tudunk, így annak kapcsán nevek sem merültek fel eddig a Madách-irodalomban, hacsak nem számít­ juk ide Harsányi regényét, aki azonban csak feljegyezni tudta a családi hagyományt. De hasonlóképpen kevés a gazdasági egylet mű­ ködésével kapcsolatos levéltári anyag is, kü­ “7. A közgazdászati és statisztikai főszakosztály elnöke: Balogh Antal, tagjai: Madách Im­ re, Szontagh Pál, Kis Gábor, Sréter Horácz, Hinko János, Frenyo Nándor, D esevf fy Ottó, Pokorny Gusztáv, Dacsó Pál, Homer József urak.”13 Frenyó Nándorról dédunokája, Henriczy Bendegúz lényegében ugyanazokat az infor­ mációkat tudta elmondani, amelyek Harsá­ nyi Zsolt regényében is megtalálhatók.14 Ez nem is meglepő, figyelembe véve, hogy Har­ sányi kapcsolatban állt Henriczy Bélával;15 tőle is, de esetleg közvetlenül Henriczy Bélá­ né Frenyó Iréntől is értesülhetett Frenyó Nándornak Madách Imre életében játszott szerepéről. A családi hagyomány szerint Frenyó Nándor Madách 1861-es korteshadjáratát szervezte, s annak sikere nyomán a költő-po­ litikus egy szent Pétert ábrázoló metszetet ajándékozott neki a következő ajánlással: “Szent Péter buzgó papjának, Frenyó Nán­ 244 lönösen kevéssé ismert a szakosztályok mű­ ködése. Többek között ezért is érdemel fi­ gyelmet ez a levél, mivel tanúsítja, hogy nem­ csak léteztek, de bizonyos mértékig működ­ tek is a szakosztályok. A címzett, Frenyó Nándor a kövi Frenyó család tagja,16 önéletrajza szerint 1814. okt. 19-én született Nagysztracinban; édesapja: Frenyó András, édesanyja: Fábry Mária volt. Előbb Rozsnyón tanult, majd Pozsony­ ban (filozófiát és teológiát), Eperjesen (jo­ got), végül Jénában. Széch Sámuel mellett volt segédlelkész, mígnem Szeberényi püspök 1843. aug. 9-en pappá szentelte.17 Később fia, Frenyó Gyula is lelkész lett, s az ő lánya, Frenyó Irén révén, akit Henrici Ágoston fia, �palócföld 93/3 Henriczy Béla vett nőül, rokoni kapcsola a került a két család. Alsósztregova és Nógrádszentpéter kö­ zelsége valószínűvé teszi, hogy Madách több­ ször is megfordult ott, bár azt nem tudjuk, hogy Frenyó Nándorral való ismeretsége mi­ kor kezdődhetett. A családi hagyomány kö­ zös vadászatokról is tud. Azokon azonban Madách csupán a verseit olvasta fel (ez egy­ bevág unokaöccsének, Balogh Károlynak a visszaemlékezésével, aki szerint a Madáchfivérek egyike sem volt vadász). Sajnálhatjuk, hogy Madách Imre utolsó éveiből inkább a közélet, s a magánélet terü­ letén állnak rendelkezésünkre információk, s egy fontos köztes területről, a társasági élet­ ről jóformán csak anekdotákkal rendelke­ zünk. Pedig a jelek szerint voltak olyan “sze­ replők” Madách életében, akik nagyobb fi­ gyelmet érdemeltek volna: Frenyó Nándor, akivel a jelek szerint a kései Madách politi­ kai tevékenysége legalább két ponton össze­ kapcsolódott (választási küzdelem és gazda­ sági egylet), mindenképpen közéjük tarto­ zott.18 Jegyzetek 1. Staud Géza (szerk.): Madách Imre ösz­ szes levelei. Bp., 1942.II.66. 2. Falusi Gazda 1859.IX.6. 280-281. 3. Falusi Gazda 1860.VII.31.190. 4. Maruzs Mónika: Adalé­ kok a “Nógrád megyei gazdasági egyesület” történetéhez. In. A Nógrád Megyei Múzeu­ mok Évkönyve VIII. Salgótarján, 1982. 128. 5. Maruzs Mónika: i.m. 124. 6. Ezúton mon­ dok köszönetet Borda Lajosnak és fele sé ­ gének: nekik köszönhető, hogy Madách Imre itt közzétett levele előkerült. 7. Gazdasági Lapok 1862.IV.20.267. 8. Halász Gábor (szerk.): Madách Imre összes művei. Bp., 1942.II.884. 9. A sztregovai lelkész Henrici Agostonnak írta a nevét; fia, Béla és unokája, Bendegúz már a Henriczy írásmódot hasz­ nálja. 10. Radó György: Madách Imre. Élet­ rajzi krónika. Salgótarján, 1987. 11. A Nóg­ rád megyei Levéltár igazgatójának, dr. Var­ ga Lászlónak szíves közlése szerint a gazda­ sági egyesület iratait tartalmazó X. 101-es fond nem tartalmaz személyekre vonatkozó információt. 12. Halász Gábor: i.m.II.1 150. 13. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirat­ tár, An.lit.3843. 14. Harsányi Zsolt: Ember küzdj’... Bp., 1942. (IV. kiadás.) III. 161. 15. Nógrád megyei Levéltár. XIII. 1. A Bory-Ma­ dách család iratai. A Harsányi Zsolthoz írt levelek között négy levélnek is Henriczy Béla a feladója. 16. A család eredetével kapcso­ latban lásd: Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Kolozsvár, 1909. 245-246.old. 17. Evangélikus Országos Le­ véltár. Bányai Evangélikus Egyházkerület ordinációs anyakönyve. 1843/LXIII.338.old. Ezúton mondok köszönetet Terray Barna­ básnak Frenyó Nándor és fia, Frenyó Gyula önéletrajzának megtalálásáért, valamint Ve­ tő Bélának, aki Henrici Ágoston önéletrajzá­ nak, s a Henrici családdal kapcsolatos levél­ tári anyagoknak a megkeresésében nyújtott segítséget. 18. Végül, de nem utolsó sorban Kerényi Ferencnek mondok köszönetet, aki tanácsaival, észrevételeivel segítette a Madách-levél közzétételéhez kapcsolódó kuta­ tást, s magát a publikálást is. 245 �palócföld 93/3 Radó György FORGÁCSOK Madách és Einstein Bármennyire átszőtte évtizedeimet és foglalkoztat mindámig Madách és a Tragédia té­ mája, mégis valahányszor újra hallom, látom vagy olvasom a művet, mindig felfedezek benne valami újat, ami eddig elkerülte a figyelmemet. ...Hallgatom lemezjátszómon, s nem először, Dobos Attila operájának egyelőre csak hang­ lemezre felvett részleteit, és megvillan egy gondolatom: az első színben, ahol Lucifer vitázik az Úrral, ezeket a szavait hallom megzenésítve: Te anyagot szültél, én tért nyerék, Ott állok, hol te, látod, mindenütt ...Madách Imre 1864 októberében húnyt el, Albert Einstein 1879 márciusában született, relativitáselméletével 1905-ben jelentkezett. Lehet-e hát kapcsolat kettejük eszméi közt? Lehet. Azt hiszem, nagyon kevesen vannak, akik a relativitáselméletet teljesen megértik, én nem tartozom közéjük, van azonban egy vonatkozása, melyet megértek, és most ezt próbálom köz­ érthetően elmagyarázni. Közérthetően, bár nem szemléletesen, ábrázolva. Mert nem szemléletes sem a matematikai pont (hiszen kiterjedés nélküli létező, mely csak kompromisszummal - odarajzolt pettyel - ábrázolható.). Elvben láthatatlan a vonal is (hiszen 246 �palócföld 93/3 nincs szélessége, csak hosszúsága), a felület is (nincs vastagsága) és persze, hogy a tér, az üres tér is. Nagy ügy! - gúnyolódhat valaki - hát persze, hogy az üresség nem ábrázolható. Hol itt a kapcsolat Madách és Einstein között? A sejtésben. Ezt nevezi Kant így: a priori, és elemzi mint létformát, mely eleve benne van a gondolkodásunkban. A jelenségek - köztük “ex definitione” az a priori fogalmak - léteznek már akkor is, ami­ kor még nem fedezték fel létezésüket. Felfedezésük pedig köszönhető ugyan vak véletlennek is - de ez a ritkábbik eset - a gyako­ ri az, hogy létezésüket már előre sejti a felfedezőjük és keresi, kutatja őket, törvényszerűségü­ ket. (Kolombusz is azért bontotta ki a Santa Maria vitorláit, mert szárazföldet sejtett odaát: igaz, Ázsiát). Hogy a sejtés hogyan keletkezik, miből ered, azt Einstein kimondatlanul is a ma­ ga “kozmikus vallásosságára” vezeti vissza, de erről majd később. Most elégedjünk meg azzal, hogy Einstein egy napfogyatkozásról készült angol fényképfelvételeket attól a sejtéstől indít­ tatva tette vizsgálat tárgyává, hogy az egyébként mindig egyenes fénysugár egy nagytömegű égitest gravitációs mezején áthaladtában elgörbül. Sejtése beigazolódott, s ezzel már meg is lelte a jelenség magyarázatát: az anyag jelenléte meggörbíti a teret. A régi, euklidészi geomet­ ria csak azt ismerte, ami ábrázolható: görbe vonalat, domború felületet, de mindezt csak az egyenesnek ismert térben. 1854-ben ugyan Bernhard Riemann a térfogalmát matematikailag kiterjesztette a nem-euklidészi terekre is, ám ez, nem lévén ábrázolható, merő elmélet maradt mindaddig, amíg Einstein az anyag gravitációs mezejében elhajló fénysugárral szemléletesen be nem bizonyította, hogy miként a vonal és a felület - úgy a tér is lehet görbült. Madáchnál persze természettudományos felfedezésről, gravitációs hatásról, görbült térről nem lehet szó- annál bámulatosabb, hogy szövegében mégis ott van ugyanaz a sejtés, amely Einsteint a relativitáselmélet megalkotására vezette: tér és anyag szükségképpeni, szemléletes hasonlatokkal is alátámasztott (″A z élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehango­ lás,/ A fénynél árnyék“) összefüggése. És most kerítünk sort Madách vallásosságának és Einstein “kozmikus” vallásosságának hasonlatosságára. Az azóta elhúnyt András László jó barátom volt. Sokra becsültem, mint a spanyol nyelvű irodalom fordítóját, s amikor A Madách-rejtély című könyvét írta, szívesen adtam neki köl­ csön, akkor még csak nyomdában lévő könyvem {Madách I mre - Életrajzi krónika) kéziratá­ nak másolati példányát. Majd megjelent könyve nekem ajándékozott példányának dedikáció­ jában azért utal jóleső vitáinkra, mert műve alapgondolatával bizony egyáltalán nem értettem egyet és telefonszámlám terhére hosszas-hosszas vitákat folytattunk róla. András László ugyanis mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy Madách vallástalan volt, csak bigott anyja kedvéért tett eleget formaságoknak. (Bár lázadozott is, például, mikor pro­ 247 �palócföld 93/3 testáns nőt vett feleségül.) András szerint A z ember tragédiája annak története, miként távolodik el az ember az is­ tenhittől. Ezzel szemben én azt állítottam - s vallom ma is hogy Madách egyidőben volt mé­ lyen hívő katolikus és lelkesedett korának szabadelvű felfogásáért meg tudományos vívmá­ nyaiért; A z ember tragédiája pedig, akárcsak minden többi műve és egész élete is, tudatos küzdés mindezek összeegyeztetéséért. Egyik fő érvem az volt, hogy ez a küzdés kifejezetten ott van mind Ádámban (″A cél halál, az élet küzdelem/ S az ember célja e küzdés maga“, 13.szín), mind Lucifernél (”Küzdést kívánok, diszharmóniát,/ Mely új erőt szül, új világot ád“,2szín), mind, mégpedig a mű summázatául, ezt mondja maga az Úr (”Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!“ 15.szín). Most, jóval vitánk után, azt fűzöm hozzá, hogy Einstein viszonya a valláshoz ugyanaz volt, mint Madáché, csakhogy ő már tudományos diadalútjának csúcsán és korszerűbb világtörté­ nelmi ismeretek birtokában tovább jutott közös felismerésük megfogalmazásának útján: 1930. november 11-én a Berliner Tagblattban Religion und Wissenschaft (Vallás és tudo­ mány) címmel megjelent cikke tömör általános vallástörténeti áttekintést ad (vallások kelet­ kezésének kétféle oka lehet: az ismeretlen természeti erőktől való félelem vagy egy felsőbb lény gondoskodásának reménye: “félelem-vallások” és “erkölcsi vallások”); majd e szenvtele­ nül racionális gondolatsort követően szinte meghökkentő szenvedélyességgel hitet tesz saját vallásosságáról. Nem valamelyik történelmi egyház hívének vallja magát - hitét kozmikus vallásnak neve­ zi. Miből áll ez a kozmikus vallási Nyomait Einstein keresi és meg is találja “minden idők vallási bölcseiben”, így Dávidnál zsoltáraiban, a buddhista tanokban és a kortársaik által ateistának vélt, illetve eretneknek mondott, bár a legmagasabb rendű vallásos meggyőződéssel áthatott szellemekben, mint sze­ rinte Demokritosz, Assisi Szent Ferenc, Spinoza volt; velük szemben elutasítja a dogmákra épült, antropomorfizmust mutató, tételes vallásokat, s az ezeknek tanaitól megtisztult, immá­ ron kozmikus vallásosságnak valóságos himnuszát zengi. “A tudományos kutatásnak legerő­ sebb és legnemesebb hajtórugója”, s végül definíció helyett mintegy vallomást tesz arról, mi­ lyen elmemunkával jutott el korszakalkotó felfedezéséhez: “Aki mindazt az irtózatos erőfeszítést és mindenekelőtt azt az odaadást, melyek nélkül út­ törő tudományos gondolatalkotás nem jöhet létre, felmérni tudja, csupán az képes annak az érzésnek az erejét felmérni, amely egyedül alkalmas rá, hogy egy ilyen, a közvetlen gyakorlati élettől távolálló munka származzék belőle”. Bonyolult mondat, de rögtön világos lesz, ha hoz­ zátesszük, hogy nem más, mint az einsteini relativitáselmélet megalkotásának védőbeszéde: hogy az őbenne munkáló kozmikus vallásosság volt az a hajtórugó, mely őt felfedezésére ve­ 248 �palócföld 93/3 zette. Vagyis itt érkeztünk el ahhoz a sejtéshez, amely a felfedezéseket szükségképpen meg­ előzi, és amely közös Madáchnál meg Einsteinnél. És pedig úgy, ahogyan néhai András László barátommal, most a nagy Albert Einsteinnel kell, hogy vitázzam:- abban, hogy ő eleve eluta­ sít minden tételes - történeti vallást: “Nem létezhet olyan egyház, melynek fő tanítása a koz­ mikus vallásosságon alapulna” írja. Abban, hogy a tudományos felfedezéshez vezető úton akadálynak látja az antropomorfiz­ must, igaza van. Mert mi az antropomorfizmus? Magyarul: emberszerüség, a primitív embert az elvont istenfogalom megértéséhez segítő hasonlat. Mai világképünknek, szellemi fejlettsé­ günknek, az einsteini kozmikus vallásosságnak, sőt a mai teológiának is megfelelő istenfoga­ lom helyett az a felhőkön trónoló, nagyszakállú öregúr, akinek a régi festők ábrázolták. Amit vitatok, az Einsteinnek a vallástörténeti áttekintését követő mondata: “Érthető te­ hát, hogy az egyházak mindig is küzdöttek a tudomány ellen és üldözték annak képviselőit.” Ez a megállapítása azokra a babonákon nyugvó vallásokra érvényes, amelyeknek “papjai” a tudomány fényétől féltik hókuszpókuszaik leleplezését. S ha azt mondom, hogy érvénytelen a mi európai (euramerikai) kultúránk - a Madáchban is élő kultúra - egyik pilléréül szolgáló bibliai, zsidó-keresztény vallásra, akkor ez a kijelentésem már a jelenkorba belenyúló törté­ nelemre vonatkozik. E vallás egyházi szervezetét, kezdve az ószövetségitől, emberek hozták létre emberi gyar­ lósággal. Már Dávid, akinek házából a Messiás fog származni, vétkezett Uriás és annak felesé­ ge ellen. Péter, a kőszikla, melyre Krisztus az egyházát fogja építeni, háromszor tagadja meg őt, mielőtt a kakas megszólal, és VI. Sándor pápa vérfertőzésétől VIII. Henrik angol király so­ rozatos feleséggyilkosságáig a keresztény felekezetek földi története tele van emberi gyarló­ sággal, sőt bűnnel... És mégis... Most, a második ezredfordulóról visszanézve, a Második Vatikáni Zsinat után, az Ökuménia korában, amikor II. János Pál pápa a világ-antiszemitizmust kezdeményező “istengyilkosság”-vádat és annak következményeit “Isten és az emberiség elleni bűnnek” minő­ síti, amikor az Egyház elismeri a 400 év előtt elitélt Galilei igazát, most vajon Einstein kimon­ daná-e fentebb vitatott mondatát? Nem hiszem. Sőt állítom, hogy ma, amikor a mi kultúránktól idegen - Indiában hindu és mozlim, a Balkánon pánszláv és pániszlám - fundamentalisták stb. mészárolnak ártatlan tö­ megeket, ki merem mondani, hogy a mi zsidó-keresztény alapú euramerikai kultúránk gyarló­ ságokon és bűnökön átgázoló történelme nélkül nem juthattak volna el: Einstein a kozmikus vallás, Madách Az ember tragédiája gondolatsorához, mindketten az emberi elme felfedezé­ seit szükségképpen megelőző sejtéshez. És még egy meghökkentő találkozása volt Madách és Einstein gondolatainak egymással: a fáradhatatlan Madách-kutató A ndor Csaba hívta fel rá figyelmemet, ő lelte meg a költő szét­ szórt, előzőleg még kiadatlan feljegyzései közt és publikálta a vonatkozó szöveget a Madách 249 �palócföld 93/3 I mre kéziratai és levelezése. Katalógus (Petőfi Irodalmi Múzeum. Bp. 1992) c. könyv 389. lapján. Hol volt Madách Einsteintől! Időben mintegy fél évszázad (a természettudomány szédítő fejlődésének fél évszázada!), ismeretekben a tudóstársaságok egyik legnagyobbját és a vidéki kastélyába zárkózó földesurat egy világ választotta el egymástól - és mégis, ha egymás mellé írjuk a két idézetet, elképedünk: MADÁCH: Nem az a kérdés(,) jó(l) jár-e őrád, de úgy jár-e mint a többi. EINSTEIN: Gehen zwei ideale Uhren irgendwann und irgendwo gleich rasch (wobei sie unmittelbar benachbart sind), so gehen sie stets gleich rasch (unabhängig davon, wo und wann sie am gleichen Ort miteinander verglichen werden). Az einsteini relativitáselmélet pilléréül szolgáló időkoordinátatengelyen való mérés lénye­ gét tehát már Madách is értette, mint olyan s e j t é s t , amelyet Kant a p r i o r i gondolatnak nevez, és amely minden felfedezésnek az alapja. Ugyanazon a cédulán (Andor Csaba katalógusában a 936. szám alatt), amelyre Madách ezt az “einsteini” gondolatát feljegyezte, más feljegyzései is találhatók. Köztük a Lorán név ("Lorán/maga Devecser jő") arra enged következtetni, hogy ezek az írások a Csak tréfa című színdarab idejéből erednek (annak egyik szereplője Zordy Lorán),e művét Madách 1844 előtt írhatta, mert ez év február 9.-én Szontagh Pálhoz írt levelében is Loránt említi: “...megtörhe­ tek, de maghajolni nem fogok. - Minden nap úgyis inkább hasonlóvá tesz mintegy látnoki ih­ lettel írt Loránomhoz...” Ám logikai kapcsolatot e dráma és az órák járásának egyidejűsége közt nem sikerült felfedeznem, tehát valószínű, hogy csak időbeli egybeesésre következtethe­ tünk: Madách “einsteini” gondolatának létrejötte kb. a Csak tréfa megírásának idejére, fel­ tehetően 1843 második felére eshet: ekkortájt küszködik Madách a köszvénnyel és írja a me­ gyei politikai-társasági életből való kiábrándultságáról tanúskodó közgyűlési tudósításait (amint említett színdarabja is ezt tanúsítja). Történelem és térkép Aki történelmet ír - akár levéltárakban búvárkodó kutató az illető, akár erővonalakat fel­ fedező író -, kezdje a térképpel. Nézze hosszan, elmélyedve, és olyasvalami fog vele történni, mint azzal a fényképésszel, aki maga hívja elő felvételeit. A sötétkamra piros fényénél beteszi lemezét, filmjét az előhívó folyadékba és vár. Nézi hosszan, elmélyedve, és egyszerre csak körvonalak jelennek meg a fel­ vételen, fokozatosan erősödnek, élesednek, mígnem végül teljességében megjelenik szeme előtt a kép. 250 �palócföld 93/3 Ugyanígy jelenik meg a térképet elmélyedve néző történész előtt az, amit Isten keze for­ mált: a természet. Tegyünk egy próbát. Nézzük hosszan, elmélyedve a glóbuszon az Atlanti óceánt. És nini: a nyugati meg a keleti part szinte egymásba illeszthető: ahol Dél-Amerika csücske a brazil Sao-Roque foknál kitüremkedik, ott a túloldalon szinte beleillik a Guineai öbölbe, melytől északra a kiszögellő Zöld-fok viszont az amerikai Antilla-tengerbe és felette a Mexi­ kói öbölbe nyúlik bele - mintha a közbenső karibi szigetvilág csekélyke vulkánikus pörsenés­ ként jött volna létre. És észak felé folytatódik az USA, majd Kanada keleti partja, hogy az új fundlandi kiszölgellésben végződjék... És ideát? A nyugat-európai partvonal előtt az Északi tengerből szinte meglepetésszerű váratlanság­ gal kiemelkedő brit szigetekkel “válaszol” a nyugat-atlanti vonalnak, hogy végül a Labrador és Skandinávia mintegy erőszakos elválasztójaként a grönlandi óriás ékelőjék közébük... Tessék csak a glóbuszon nyomon követni az elmondottakat: valóságos ős-őskori földtörté­ neti katasztrófának, az atlanti szétválásnak, a víztömeg benyomulásának - netán az Atlan­ tisz-monda emlékének - leszünk a tanúi... Ugye érdemes hosszan, elmélyülten nézni a térképet. És most vessük tekintetünket Európára, annak is a szívére. A Földközi tengerből hirtelen, meredeken emelkednek ki az Alpok: az is az ottani francia nevük: Alpes Maritimes - Tengeri Alpok. Aki autózott már Nizzától Monte Carlóig (mint 1974-ben jómagam az én Egyetlenemmel egy társaskiránduláson busszal) a magasba meredő partszegély három párhuzamos országútjának egyikén, vagy lagalább a sok-sok itt játszódó kalandfilmen, esetleg egy autóvesenyről készült filmriporton látta ezeket a merész kanyaro­ kat, az személyesen is átélte az Alpes Maritimes hirtelen meredélyét. S folytatódik észak felé a hegyvonulat, úgy választva szét a franciául és az olaszul beszélőket, hogy egy-egy folyó völ­ gye, mondják, valóságos nyelvész-paradicsom: amint a faluról falura változó dialektusokkal fokozatosan lesz franciából olasz, illetve fordítva. Majd hirtelen kelet felé fordul a vonulat ott, ahol a kontinens legmagasabb csúcsa tornyo­ sul ki belőle, Vajda Jánosunknak az örök fagy képe, “a Mont Blanc csúcsán a jég”, melyet on­ nét néztünk a messziségből az én Egyetlenemmel, ahol a reformáció emlékművén Illyésre né­ zett “a szablyás Bocskay”, hogy élő irodalomunkban Sütő jóvoltábó l a Kálvintól megégetett Servet mint Csillag a máglyán légyen jelen világszervezetek városában, Genfben, ahol kelet­ nek fordul a hegyvonulat, a “négyezresek” sora, melynek gleccsereiből, hegyi forrásaibó l eredve, ágaznak szét Európa vízgyűjtői: a Rhone, a Rajna és az Inn (mely Passaunál inkább felvevője, mintsem tápláló mellékfolyója a Dunának). E “négyezresek” úttalan hágóinak őrző kalauzait tette e különleges helyzetük független kantonszövetséggé, Svájccá már az európai 251 �palócföld 93/3 hűbérvilágban, amikor szemkápráztató, de fukar tájaikon oly nyomorúságban tengődtek, hogy tulajdon fiaik vérét-életét kényszerültek zsoldért áruba bocsátani. Míg csak az újkori közlekedéstechnika (vasút, alagutak, stb.) mintaszerű alkalmazása Eu­ rópa gazdag bankjává nem tette a természet által is védetten semleges, többnyelvűen is egybe­ fonódott országokat. Kelet felé folytatódnak a vadregényes, magas (bár már nem négyezres) Alpok, németajkú lakosság érintkezik vele egyhitű, katolikus délszlávokkal, a 996 óta önálló, utóbb egy inkább házasodással, mintsem erőszakosan terüket gyarapító dinasztia - a Habsburgok - alatt Auszt­ ria, egészen a Lajtáig, ahol a történelemben ugyancsak erősen, de nem erőszakkal való nem­ zetgyarapodás más formát ölt. Ugyancsak a térkép parancsára. Mert itt az Alpok egészen a Gellért-hegy folyamfordító tömbjéig dombok lankáivá alacsonyodva belesimulnak egy másik hegyvonulat, a Kárpátok ölelésébe, mely keletre magas torlaszként választja el Európa szívét s az abból nyugatra szét­ ágazó vízgyűjtőket az északra-keletre elterülő síkság vízgyűjtőitől - az Elbától a Volgáig... Hát ezeket mondja el Európának az Alpokkal s Kárpátok ölelésébe nyúló “szívéről” a térkép. Az antik Róma hivatása a mediterrán humanitás egyesítése, Európa szívében megelégszik a dunai limesszel s azt csak egyszer lépi át: amikor a provinciáit zaklató dákokat semmisíti meg; még azzal sem törődik, hogy két kárpát-medencei provinciáját, Pannóniát és Dáciát egy­ mással egyesítse. A limes itt a vízgyűjtő folyamok (Duna, Tisza) egyik oldalát védi, a másik ol­ dalt Róma átengedi Barbárföldnek. A limes nem természeti, hanem stratégiai határ volt. Az ilyenektől mentsen meg az Isten, hiszen a magunk rövid életében is ismételten átélhettük, hogy akár egy-egy birodalom össze­ omlása - 1918, 1989 - akár egy-egy békediktátum - 1920, 1938/40 - szinte egyik napról a másikra megváltoztathatja, minden természetes igény ellenére... Természetes igény? Az európai népek létformája a nemzet, igényük a nyelvi-néprajzi (di­ vatos szóval: etnikai) hagyomány szerinti életmód. Amikor a római rend és a barbár káosz közti stratégiai limes a birodalom összeomlásával megszűnt, a provinciák helyén sokféle hadi­ nép kavargása során az avar nép (egyes történészek szerint a közelgő magyarok előőrse) fog­ lalta el a Kárpát-medencét, mint természetes földrajzi egységet. E pogányok tán fel sem fog­ ták, hogy a földrajzi egység gazdaságit jelent, s miután Nagy Károly frank császár eltörölte őket a keresztelkedő Európából, a természetadta földrajzi egység gyér frank, szláv, bolgár s miegyéb településekkel várta az egységteremtőt. Az térben-időben messziről jött. Őstörténészeink nagyon hozzávetőlegesen tudják meg­ határozni, mikor és hol vált ki az ugor ősközösségből, otthagyva a vogul és osztják (önmagukat manysinak, hantinak nevező) nyelvtestvéreket, az a csoport, melyet idegen említői többféle­ képp - ugor, uhor, turk, szavartoj aszfaloj névvel stb. - illettek (a Dzsajháni iratában álló maj­ 252 �palócföld 93/3 girija az önelnevezésükre látszik utalni). A sok rokonságkutató elmélet egybevetésével a IV. században a dél-szibériai Isim-Tobol folyóvidékről indulhatott el és a IV-VI. század között több hullámban a Káma alsó, a Volga középső vidékére érkezhetett ez az ugor nyelvét megőr­ ző csoport. További vándorútjáról már pontosan tanúskodik a nyelvtudomány: a más nyelvek­ ből eredő életmódjelző szavak alapján állapítható meg - “homok”, “sajt”, “borjú”, “szakáll” stb. a volgai türkökkel, “tehén”, “kard”, “asszony”, “özvegy” stb. észak-kaukázusi irániakkal való - érintkezés. A szavakkal való gazdagodás pedig fogalmakkal, tehát ismeretekben való gyarapodást jelez. S hogy mi volt ez az érintkezés? Nem tudjuk. Összeházasodás? Együtt mun­ kálkodás? Együtt védekezés? Vagy mind együtt? Ez a valószínű. És azt is tanúsítja a tudo­ mány, hogy eközben a befogadó ugor ősnyelv megőrizte jellegét, mind struktúrában (pl. agglu­ tinálás), mind az eredetére visszamutató szavaiban (pl. “vér”, “kéz”): az erős, de nem erősza­ kos beolvasztás (asszimilálás) tehát a tényeken alapuló magyar útnak már a nemzetté válás csírájakor sajátossága. A krónikák hitelessége vitás: ezt-azt mítoszokból vagy külföldi króni­ kákból vehették át (pl. a hun nyelvből semmi sem maradt fenn, így ez a rokonság mítosz), de az Anonymusnál felsorolt hét törzs neve közül csak kettő ("megyer", “nyék”) ugor eredetű, még­ is a többség ezeknek vezérségét ("Árpád") választotta: ez is azt bizonyítja, hogy a beolvasztás a magyarságnak az a sajátossága, melyet vándorútjáról hozott magával a Kárpát-medencébe, ahol a IX. század végén épp erre volt szükség, s ahol száz év érlelődés (eufemisztikusan: “ka­ landozások”) után a bölcs Géza fia Vajk - Szent István - törvényével, Intelmével épp ez a sajá­ tosság tette nemzetté. Mert az erős, ám sosem erőszakos asszimilálás azóta folytatódik: pl. a szlovákoknak a számtalan kölcsönös keveredés mellett a magyar uralom évszázadai után itt virágzott fel iro­ dalmuk és tudományuk, a hazai ruszinok rokonai, a Dnyeszter-vidéki ukránok is Budán nyomtatták könyveiket, Budán meg Szentendrén épült a török Balkánról ide menekülő szerb művelődés, a horvátokkal a Zrínyi név fémjelzi a régi testvériséget. Erdély helye a Kárpát-medence térképén különleges: a hegykoszorú csúcsai, mint északon a Beszkidek és a Tátra, északkeleten az Erdős Kárpátok, itt délkeletén Máramarostól Fogara­ sig elvágják szomszédaitól. Ámde itt még egy, a Királyhágón túl emelkedő Gyalui havas éke­ lődik be, tágra tárva a Mezőséget és Küküllőt, lakóhelyül m ár az európai vallásháborúk idején a vallásszabadság élén járó Erdélyi Fejedelemségben magyaroknak, még magyarabb széke­ lyeknek, részben asszimilálódó, részben német kultúrájukat ápoló szászoknak, magyarosodó örményeknek, s a legnagyobb számban a jogos sérelmeik orvoslásáért küzdő románoknak, kik Kárpátokon túli nyelvtestvéreikkel ellentében nem Bizánc, hanem Középeurópa örököseiként Bécs és Róma felé tekintettek. Tehát a térkép: a nagy medencén belül a kisebb. És amiként a Vág, Garam, Ipoly, Zagyva, Sajó a Hernáddal, Bodrog a Latorcával, Talabor, Tarac és maga a Tisza, éppúgy a Szamos, Berettyó, a Körösök és a Temes is a hegykoszorú vizeivel táplálja a Dunát-Tiszát, páratlan földrajzi egységben teljes a gazdasági egybefüggés. A téképet csak ide­ 253 �palócföld 93/3 ig-óráig lehet, addig is látszólag becsapni. Szent István óta királyi hitvesekkel főurak, lovagok, írástudók, kalmárok, szolgák érkeztek Bajorföldtől Bizáncig hazánkba, s hogy jórészük ittmaradt, beolvadt, arra elég bizonyíték egyik első mágnáscsaládunk, a Hunt-Pázmány német eredete. A kézművesség és bányászat meghonosításáért érkezett sokakon kívül egyéni példaként a XVI. század két nagy államférfi­ át említjük: az eredetét nevével jelző Oláh Miklós és az olasz anya, horvát apa fia Fráter György a magyar történelem két fénylő csillaga. A családnevek tanúsága szerint: kell-e hang­ súlyozni, hogy a magyar orvostudomány legismertebbje, Semmelweis, a magyar rapszódiák szerzője Liszt néven került a történelembe, legnagyobb költőnknek meg eredetileg Petrovics volt a neve? A magyart nemzetté tevő asszimilálás erős, nem erőszakos elvének megtagadásai vezettek az Úr keze, a természet által rajzolt térképnek Trianonban, a bécsi döntésekben és Párizsban stratégiai határokkal történt megcsúfolására, a gazdasági egység szétszabdalására, a legered­ ményesebben asszimilálódó, magyar világdicsőséget színpadon (Molnár Ferenc), könnyűze­ nében (Kálmán Imre), költészetben (Radnóti Miklós), tudományban (atomtudósok), sportban (Petschauer Attila) stb. szerző magyar zsidóság ellen - igaz, külföldről rendelt, de a fajvéde­ lem hazug jelszavával honi bűnözők által végrehajtott - tömeggyilkosságra. Ám ez már a je­ lenbe vezetne, mi pedig a térkép és a történelem összefüggését vizsgáljuk. Dehogy is irredenta az, aki hosszan, elmélyedve nézvén Európa szívének térképét, azt álla­ pítja meg, hogy a Kárpátok hegykoszorúja és annak megszakadásánál két folyó, a Lajta és a Száva által határolt természeti egység népeit (netán szövetségi, netán kantonális, netán egyéb struktúrában) csak az évszázadokig bevált igazi magyar út, az erős, de nem erőszakos asszimi­ lálásban megnyilvánuló krisztusi szeretet, a gyűlöltségek szítását megakadályozó belföldi és nemzetközi megbékélés kovácsolhatja kiegyensúlyozott, tartós gazdasági egységbe. Szép magyar beszéd Patrióta szívemet évente megdobogtatta az ifjúság vetélkedése: ki ejti ki legszebben drága nyelvünk szavait. Fokozódott a lelkesedésem, amikor a versengésnek a mai határokon túlról is érkeztek pályázói. Csupán azt hiányoltam - bár talán saját figyelmetlenségem az oka -, hogy nem közölték, milyen magyar szöveg elmondásával mérték össze szép kiejtésüket a versenyzők. Gondolom: Kölcseytől, Vörösmartytól, esetleg Adytól, Kosztolányitól vagy tán Radnótitól, Pilinszkytől vették a “nyersanyagot”. Ámde nagyúr a divat. Elszabadult fantáziámmal elképzelem, hogy nincs messze az év, amikor egy ifjú versenyző a Csirkefej szövegéből vett részlettel mutatja be, milyen a szép ma­ gyar beszéd. 254 �északi kilátó Käfer István MAGYAR-SZLOVÁK JEGYZETEK A Kultúrny život e z é v i e ls ő ö t s z á m á n a k m a g y a r v o n a tk o z á s a ir ó l “A magyarok a szlovák politika végzete” / V l a d i m í r M in á č / Az ezeréves álmok kérdőjelei A beteljesülés első pillanatai bizony nem a föltétlen lelkesedésé a szlovák másképp gondol­ kodók körében. A husáki “konszolidáció” alatt betiltott Kultúrny život tovább jelzi évfolyam­ számozását és azt a szellemiséget, amiért annak idején elhallgattatták. A “magyar végzet” eb­ ben a hetilapban már nem végzetnek látszik, hanem éppen helyretételünknek a másik nemzet­ testvérrel, a csehekkel együtt a jelen és a jövő szlovák szellemiségében. A magyar vonatkozá­ sok talán kevésbé sűrűn olvashatók, mint az utóbb ismertetett laptárs, a Literárny týždenník hasábjain, ám itt minden egyes írás tájékoztatni és tájékozódni, tisztázni, rendezni akar. I. Az első szám nyolcadik oldalán hosszú beszámoló olvasható Tamara Archlebová tollából Budapesti kiállításmegnyitók cím­ mel. A cikkíró kétnapos látogatása során elő­ ször főként az Artpool-galériával foglalko­ zik, a Fluxus-mozgalom keletkezésének 30. évfordulóján rendezett kiállítás kapcsán. Megemlíti Szkárosi Endre címergyalázó címlapját, az Újkapolcs Galériát, amit ka­ pocs-nak magyaráz olvasóinak, majd a be­ számoló végén Galántai Györgytől, az Art­ pool vezetőjétől idéz a következőképpen: “Végezetül a nacionalista megnyilvánulá­ sokról folytatott vitánk során... megjegyez­ te: a j ó művész nem lehet nacionalista. Ca­ geval értek egyet, amikor megmondta, hogy minden hely jó, ha jóvá tesszük.” A januári második számban Szirtes Jánosról és a szlo­ vákiai képzőművészetre is tett hatásáról szólva fejeződik be a budapesti képzőművé­ szeti szemle. II. A győri balett változatlanul népszerű északi szomszédainknál. Barbara Brathová Varázsút a mesébe címmel az együttes két 255 �palócföld 93/3 második számban, január utolján pedig kife­ jezetten példaként áll a természetesen min­ dig telt házat vonzó társulat a Pozsonyban, mérsékeltebb érdeklődés mellett zajló balett­ eseményekkel szemben (Katarína Hojová és Martin Kasarda írása Mozgásban címmel). III. A képzőművészet, a művészetek álta­ lában jó kapocsnak bizonyulhatnak magyar­ szlovák viszonylatban is. A lap információs rovatában minket érintő/érdeklő programok szerepeltek január közepén. A Szlovák Nem­ zeti Galériában például A barokk és a zene, Donner Ráfael és Pozsony, a Galéria Des­ sewf fy-palotájában ("hagyományosan", azaz nem név-reszlovakizált formában írva!) a Szlovákiai barokk művészet című kiállítá­ sok voltak láthatóak. A Hviezdoslav Színház­ ban Illyés Gyula-drámával szerepelt a komá­ romi Jókai Színház, az Új Színpadon három előadás volt a Mária evangéliumából, Zó­ lyomban Báthory Erzsébetről játszanak da­ rabot, Besztercebányán Lehár Ferenc Víg özvegyének volt bemutatója. Szlovákia önállósága a mi ügyünk is. Közös ezer évünk, meg az ettől elválaszthatatlan jö­ vendő közös utunk miatt is. Az új állam szellemi ármköreinek figyelésével, tájékozódásunkkal segíthetjük szlovákságképünk objektívvá formálását, ami viszont döntő hatással lehet a teljes magyar-szlovák viszony alakulására. IV. A lap első számában Ivan Štrpka fő­ szerkesztő írt vezércikket Az első néhány szó a határ mögött címmel. Az írás józanságra int, lényege - idézetekben - az alábbiakban foglalható össze: “Lehet, sokan éppen örven­ denek nálunk, Szlovákiában - hiszen fentről és lentről egyaránt hallani nagy, patetikus, m isztifikáló igéket a saját államiság ezer­ éves álmának beteljesüléséről... Sajnos, ma múltunknak az aktív jövőnket abszurd mó­ don beszűkítő elavult problémáiban gázo­ lunk. É s nyakig kötözzük magunkat régi sztereotípiákban. Nagy visszalépést jelent a szlovák társadalmi fejlődés mai problémá­ inak megoldása a múlt által megoldatlan problémák logikájában. É s éppen ez tör­ tént ...” A szerző nem kertel: “A kocka el van vetve. Megvan, amit eredetileg többségünk 256 nem akart.” V. Ez a többség kap nyilvánosságot a lap ankét-sorozatában, amelyben 2-2 kérdésre válaszolnak a megkérdezettek: Mit veszítünk - és mit találunk - az önálló Szlovákiában, il­ letve mi volt 1992 legnagyobb kulturális él­ ménye? A feleletek legtöbbje az állami szu­ verenitás mindent megoldó értelemezésének szellemes elvetése volt. “Elveszítjük az ártatlanságot” (Peter Sýkora): “a felelősség másra hárításának le­ hetőségét saját hibáinkért” (Ivan Kame­ nec)\ a játéklehetőséget “a cseh kártyával” (Ivan Laučík); jó lenne elveszíteni “egyik jellem ző tisztességtelenségünket: morogni, átkozódni és másokban keresni a bűnt ahe­ lyett, hogy saját vétkeinkkel és tisztességte­ lenségeinkkel kezdenénk” (M ilan Zemko); �palócföld 93/3 “elveszítjük végre a kifogásokat is. Biztos, lesznek olyanok, akik minden nehézségünket a csehek, a magyarok, a zsidók vagy az év­ szakok számlájára fo g já k írni - de ezzel a kommunisták sem tartottak ki örökké, pedig a hatalmas imperialista tábor és mind a négy évszak a rendelkezésükre állt”(Martin Bútora); illetve “semmit sem vesztünk el, olyanok maradunk, amilyenek voltunk. H a­ tárainkon túl továbbra is megmaradnak földijeink, akik a I I . szlovák államot meg­ szervezték (de ne gondoljuk, hogy az USA, Kanada és Ausztrália szlovák milliomosai mindazt megküldik nekünk, amijük az ottani bankokban van) ” (Július Satinský) ; aztán: elveszítettük illúziónkat az autók SO azaz Szomália nemzetközi jelzésével kapcsolat­ ban (Vladimír Kusý) ; elveszíti Csehszlováki­ át, amelynek sohasem érezte magát másod­ rendű polgárának a ma 41 éves egykori teoló­ gus-növendék Ján Sucháň, aki különösen sajnálja a sok cseh nyelvű teológiai szak­ könyvet, Peter Zajac szerint elvész a közép­ európai közepes nagyságrendű ország és kis állam lesz belőle, amelynek elvész határainak zöme Nyugat-Európával, s annál fontosab­ bak lesznek a keletiek; Ondrej Mészáros a Szküllák és Kharübdiszok között találja az utat, aminek egyik fele a szükséges, a másik a rendelkezésre álló idő; Pavol Uhorskai evangélikus püspököt fájdalmasan érinti Csehszlovákia elvesztése, mert 1918 nélkül “ ma már a szlovák nemzet valószínűleg nem létezne”; Alm a Münzová szerint elveszett annak lehetősége, hogy a politika “a lehetsé­ ges művészete” legyen - inkább arról győző­ dött meg, hogy “a politika nemegyszer sike­ res módszer a lehetetlen érvényesítésére, hogy a politikában nem a többség, hanem (a különböző rangú) többek döntenek.” “Elvesztettük a lehetőséget annak betöl­ tésére, amivel mi szlovákok, mint nemzet és Szlovákia más nemzetiségei, mint Szlovákia polgárai megbecsülést szerezhettünk volna önmagunk és a világ előtt. Olyan alkalom volt ez, hogy megutathattuk volna, képesek vagyunk Cseh és Morvaország polgáraival az együttélés új kvalitásának nemcsak ki­ alakítására, hanem példaadásra is főként ott, ahol a problémák megoldásának képte­ lenségéért ártatlanok fizetnek. Soha nem volt még történelmi alkalmunk, hogy utat mutassunk Európa nagy része és Ázsia la­ kóinak" (Braňo Liška). “Elveszítjük annak bizonyítási lehetősé­ gét, hogy inkább a nyugati, mint a keleti in­ tegrációs folyamatokra értünk meg, hogy kivételek vagyunk a destabilizált kommu­ nista világ keretében...” (Ivan Mikloš). Dežo Ursíny elvesztette 45 év munkájá­ nak közösségét - minden ellentmondásossá­ gával, civakodásával, de közös emberi örö­ meivel együtt, Fedor Matejov két cseh idé­ zettel válaszol a kérdésre, Ladislav M ňačko pedig semmivel, csupán antiélményekkel a második kérdésre ... “Elvesztettük annak reményét, hogy ké­ pesek leszünk átlépni saját árnyékunkat, és inkább a » Bocsáss meg« , mint az » a d j« szóval kezdeni. Nemcsak annak bizonyossá­ gát, hogy a bársonyos forradalom bárso­ nyos volt-e, hanem hogy volt-e egyáltalán. Némely pártok el veszítik létezésük értel mét. A szlovák kormány elveszíti a pofozóbábut 257 �palócföld 93/3 - azaz a szövetségi bűnöst önnön képtelen­ sége miatt”. (Daniel Pastirčák). Roman Bergert az nyugtalanítja, hogy amit ma elveszít az ember, az majd egy-két év múlva lesz igazán nyilvánvaló, hiszen az “új határok” mögött kell tovább hurcolni a régiek terheit, a természet és az ember meg­ oldatlan kérdéseit; Vladimír Popovič műter­ mének egyik tehetséges cseh növendékének elvesztésével dokumentálja veszteségét. " M it veszítünk?... A válasz egyszerű: A cseh államot. E zt a tényt... Szlovákiában valahogy félrehallottuk. Szlovákiának 1993. január 1-től egy határral többje lesz... A zt hiszem, Szlovákiában nem veszí­ tünk el semmit. Minden úgy lesz, mint koráb­ ban. Mindaz, amit nem veszítettünk el, sok­ kal nehezebben fog működni." Soha Čechová szerint a cseh kultúra nagyjai, Václav Neumann, Milan Kundera, M iloš Forman és társaik ezentúl nem cseh­ szlovákok lesznek, ugyanígy nem csehsz l o­ vák lesz a prágai szent Vitus-templom, a Ká­ rolyhíd vagy Kutná Hora, az eddigi himnusz “Hol a honom...” első részének elmaradása nyomán “nyilván még vadabbul zeng majd az ég a Tátra fölött” a közös himnusz máso­ dik felében. Grendel Lajos egyszerre válaszolt a két kérdésre: “Úgy mint Abszurdisztánban lenni szokott, az igazság megint győzött az igaz­ ság fölött." Katarína Zavacká az ellenzék mozgáste­ rének elvesztését tartja veszedelmesnek a szűkülő új rendben, hiszen aki ellenzéki, az egyben a nemzet ellen van. S ennek a történe­ lemben már megtapasztalt veszélynek a kö­ 258 vetkezményeit nem a mostani politikai elit fogja viselni. A lap harmadik számában záruló ankét második kérdése, a “mit találunk” és a pót­ kérdés, 1992 legnagyobb kulturális élménye a válaszadók nagyobbik felénél egybecseng az elsővel, azaz Csehszlovákia, Cseh-Szlová­ kia megszűnésével. Mint Ivan Kamenec írja, a szlovák történelem nem kezdődik újra az államjogi átrendeződéssel, M ilan Zemko a német-osztrák viszonyt hozza példának, mi­ szerint az egykor megszálló németek és a le­ igázott osztrákok évtizedek óta a legszoro­ sabb, mindenoldalú kapcsolatban vannak. Ettől a gyakorlattól a cseheknek és a szlová­ koknak sem szabadna eltérniük, annál is in­ kább, mert a csehek nem is éppen a németek szerepét játszották a szlovákokkal szemben. Martin Bútora a szlovák identitástudat mos­ tani állomására figyelmeztet: a szlovákság­ nak reálisan kell szemlélnie önmagát és kör­ nyezetét, fel kell adnia a semlegesség lázál­ mát, meg kell szüntetnie a többszöri rend­ szerváltásbó l következő zűrzavart, hiszen immár az ország valamennyi polgára sokkal inkább felelős lesz saját rendszeréért; ami nem könnyű, hiszen a veszteségeket szinte azonnal érzi majd, a pozitívumokat viszont kitartóan kell keresnie. . Tanúlságos néhány kulturális élmény is. Ján Sucháň keresztény hitének nyílt megval­ lása, megvalósítása, Pavol Uhorskai látoga­ tásai a jugoszláviai szlovákoknál, Ondrej Mészáros érzése Kundera-művek újraolva­ sása közben. Martin Porubjak lelkesedése Berlin, München, Stuttgart százezreinek til­ takozásán az idegengyűlölet ellen; Roman �palócföld 93/3 Bergert pedig Dr. Zdeněk Neumann előadása gyönyörködtette a prágai Károly Egyetemen A tiszta formákról címmel... A kulturális élmények sorában ketten is elítélik a hatalom beavatkozását a nagyszombati egyetem újraindulásába. Igen, Pázmány Péter egyetemének és szellem­ iségének vállalásáról is van itt szó. “Antiél­ ményeim vannak inkább: a kényelmetlen saj­ tó likvidálása, az a ffé r a Nagyszombati Egyetemmel, új, úgynevezett kulturális köz­ pontok kiépítése” - írja Ladislav Mnacko. A legnagyobb kulturális élmény egyben a leg­ szomorúbb is volt Ladislav Snopko számára, mindkettő a Nagyszombati Egyetemről: “A z első a reménység élménye - szeptembertől, csaknem f é l évig, hogy Kucera miniszter le­ állította a költségvetést, a pedagógusok in­ gyen, saját pénzükön jártak előadni az egyetemre. A másik a reménytelenséget tá­ masztja alá - mind a kormány vagy a parla­ ment igen kevés illetékese, mind az állam­ polgár alig vette ezt észre - akár a kommu­ nista adminisztráció totalitárius hatalma idején.” Braňo Liška kulturális élménye a Dunaelterelésének szomorúsága volt, az elszáradt ágak és az egykori áradás kontrasztja, az ott élők és az északról érkezettek közös bánata az utolsó közös hajózáson az elterelés előtti vasárnap. Szinte megremeg a toll a sokat próbált magyar szlovakista kezében! Nem is olyan régen veszélyes volt innen pozitívan állást foglalni ottani személyekkel kapcsolatban. Talán ma már nem kell ilyesmitől tartani, hi­ szen - Martin Bútora szavaival - “a hazafi­ ságnak nincs szüksége ellenségre. A szom­ széd fa lu futball-ellenfél, a szomszéd or­ szág partner az együttműködésben.” VI. Külön figyelmet érdemelnek a lap­ nak azok az írásai, amelyek az egészséges nemzettudat, a fajiság, az idegengyűlölet - s mindezekben a történelmi tanulságok kérdé­ sét vetik fel, aggódva az új szlovák állam eu­ rópaiságáért. Ilyen írás Szergej Avrincev Amikor a kéz nem szorul ökölbe című esszé­ je. Mindannyiunk számára tanulságos egyik gondolatsora az etnikumközi gyűlölködés le­ küzdéséről: “Végül elmondom magamról, hogy nagyon is átélem orosz identitásomat. Ha nem lennének zsidó, lett, grúz, német, an­ gol (és még milyen?!) barátaim, soha nem érteném meg, milyen mértékben vagyok orosz. A nemzeti típusok eltérő volta lehető­ vé teszi a megértést, amiben mindig megvan a kedves gúnyolódás eleme... Minden ember, aki lélekben megöli a másikat, magát gyil­ kolja... a nemzetileg szélsőséges ember... csak önnön nemzetének tud ártani... Tudják, nem különösebben érdekes szeretnünk az in­ dusokat, mivel mi oroszok soha semmivel sem bántottuk meg őket. Ők sem minket. Én rövid életemet arra szánom, hogy olyan nemzeteket szeressek, amelyek történelme alaposan összeakaszkodott az én nemzetem történelmével, van tehát mit megbocsáta­ nunk egymásnak.” Hasonló céllal és szellemben került a lap­ ba Ivan Hronec esszéje Britannia nem Anglia (és ami ebből számunkra következik) címmel. Észak-Írországról megállapítja: “A z ellenséges csoportok csak abban az esetben 259 �palócföld 93/3 beszélnek halálról, ha az áldozat a saját so­ raikból került ki. A z ellenfél halála csak az isteni gondviselés beteljesülése. Katolikus papok, protestáns prédikátorok egyaránt megfeledkeznek magukról prédikációikban, és leplezetlenül kifejezést adnak örömüknek az »ellenség« halálán... Közép-Európának gyakran szemére vetik a nacionalizmus szindrómáját. A »nyugatiak« nem értik, miért lehet olyan fontos valakinek, hogy szlovák, cseh, magyar... Mi meg azt nem ért­ jük, hogy öldökölhet valaki a hit miatt...“ Bizony, a kommentár-részben kimondatik az aggodalom, miszerint “...Cseh-Szlovákia szétosztása után a problémát csak félrete­ szik, mivel igen optimista lenne a feltétele­ zés, hogy valaki tényleg foglalkozni fog ru­ szinjaink, ukránjaink, romáink, magyarja­ ink problémáival... Hogy a kormány vagy a parlament kezdeményezi-e majd a belső kapcsolatok kutatását és hogy annak ered­ ménye szolgál-e majd jobb és objektívabb döntések meghozatalára.” A megoldás pe­ dig: “Sem (Cseh- )Szlovákia, sem az Egye­ sült Királyság nincs kívül az európai irány­ zatokon. Egyrészt új európai integritás-tö­ rekvéseket látunk, másrészről az aggodal­ mat, mivé lesz az egyesüléssel az, ami a mostanáig önálló elemek számára tipikus... Ráadásul megvan a szerepe az egyáltalán nem problémamentes belső egységnek. Nem­ csak Szlovákia, hanem Skócia, Wales, Iror­ szág és végeredményben Anglia számára is lényeges lesz tudni, milyen únió-formát kép­ visel majd a jövendő Európa. Államok uni­ ója lesz-e a mostani határokkal, vagy nem­ zetrészek uniója... Egy dolog bizonyos: Eu­ 260 rópának előbb-utóbb egyesülnie kell. É s már csak pragmatikus szempontból bizo­ nyára egyesülni is fo g . Csak a mindenkinek megfelelő platformot kell megtalálni.” Hasonló szempontokat - ha lehet, még élesebben - vet fel Jaroslav Valenta cseh történész Halott a Versailles-i rendszer? cí­ mű cikkében a történelmi tapasztalatokról, az Osztrák-Magyar Föderációról, a dezin­ tegráció okairól, a csehek München-komple­ xusáról. A tavaly Pozsonyban Politika és tör­ ténelem címmel novemberben elhangzott előadás fölöttébb tanulságos a magyar olva­ sónak is. Különösen ez a be- és felismerése: “Sajnálom, hogy a csehek nagyrészének tu­ datában egy újabb visszahúzó komplexus lesz, a Csehszlovák Á llam felosztásának komplexusa. A csehek három nemzedéke ugyanis saját államának tekintette Cseh­ szlovákiát, mint az ősi középkori Cseh Ki­ rályság felújítását, csupán határainak ki­ terjesztésével Szlovákiára. Sok, gyakorla­ tilag valamennyi cseh megszokta, hogy nem tisztán cseh értelemben, hanem a közös ál­ lam értelmében gondolkozzék. Ennek a kö­ zös államnak vége, nem a csehek akaratá­ ból. Nekünk most új cseh államiságot kell kiépítenünk, nem a nemzet, hanem a polgár alapelvén. " A régió számára sürgős gazdasá­ gi segítség kell, ami nem koldulás, hiszen a 45 utáni Nyugat-Európa is a Marshall-terv se­ gítségével stabilizálódhatott. És egy destabi­ lizálódon, kétségbeesett, hosszú ideig meg­ valósulatlan álmoktól gyötört Közép- és Ke­ let-Európa veszélyt jelent az egész konti­ nensre. �palócföld 93/3 V II. Van a lapban két olyan írás, ami a szlovák nacionalizmus névre szóló, különö­ sen éles bírálata. Az egyik Ján Mlynárik vi­ tacikke František Vnuk emigráns szlovák “polihisztor” ellen, aki igaztalan, vádaskodó bírálatot írt J o ze f Špetko Szlovák emigráns és menekült-politika 1945-1989 című tanul­ mányáról. Mlynárik szerint Vnuk “nem volt ugyan kommunista, de a totalitarizmust iste­ nítő (mindegy, hogy fehér, barna vagy vé­ res) életfilozófiájával a »vörös ludákság­ g a l« k ö z ö s k ö d ö tt” Már ez egyértelmű ál­ lásfoglalása amellett, hogy Tiso Szlovákiája nem sorolható a jelenlegi állam példaképei közé. (A »ludák« egyébként Hlinka Ľudová strana - Néppártjához tartozók rövidítése.) Mlynár megvédi a szintén disszidált Špetko szakmai értékeit, és egyszerűen demokrati­ kus történésznek nevezi. Ami megint “egye­ nesben” tanulságos számunkra, az az USAban működő Szlovákok Világkongresszusá­ ról - tulajdonképpen a Magyarok Világszö­ vetségének megfelelője - írt sommás vélemé­ nye. Nem dicsérte ugyanis a szervezetnek azokat a tagjait, akiket háborús bűnösként köröznek Amerikában és Kanadában, és nem is kaptak beutazási engedélyt a kongresszus­ ra. Vnuk persze a bűnbak-keresést választot­ ta ellenérvül, mondván, hogy a szlovákoknak idegen földön több az ellensége, mint a jó­ akarója. Mlynár megjegyzi: A “ világ végzett a fasizm ussal, végez a kommunizmussal, hol kereshető akkor védelem, megértés és jóakarat a fasizmus utószülötteinek?” Ján Grexa hasonló határozottsággal for­ dul szembe Roman Kaliskýval, aki annak idején feltűnést keltett Vádlott, álljon fel cí­ mű riportkönyvével a személyi kultusz ál­ doztairól. Kaliský szerint a szlovákság kizá­ rólag önerőből elérendő sikerre ítéltetett, és célja az önálló állam, amelynek a történelem végezetéig fenn kell maradnia. Az állam nem eszköz tehát, hanem tartós cél. Grexa nem csak az idők végezetéig tartó, hanem a célnak felfogott államiságot is a helyére teszi: “...a modern európai gondolkodás már régóta túljutott az e ffé le dilluviális elképzelése­ ken. Éppen nem cél az állam, hanem esz­ köz... szükséges rossz... és boldog, szabad államot csak boldog és szabad polgárok együttese alkothat.” VIII. A Kulturny život valóban a mai szlovák kultúra szemléje. Ellenzéki? A jelen­ legi sajátos szlovák helyzetben mindenkép­ pen az. Lapozgatása számos összehasonlítási lehetőséget kínál a mi politikai viszonyaink­ kal, ám ez már nem e lapszemle készítőjének dolga, de akinek viszont hiányérzete van, mert csak a legfontosabb írások rövid ismer­ tetése fért bele e néhány oldalba. Minden­ képpen reménysugár ez a hetilagp egész tér­ ségünk túlfűtött problémáinak higgadt keze­ lésére, és megérdemelné, hogy rendszeresen hozzáférhető legyen a magyar olvasó számá­ ra. Február elején Ladislav Snopko közölte a Pro Slovakia kulturális alapítvány támogatá­ sát elnyert témákat. Ilyenek vannak köztük: Németek és szlovákok, vagy kultúrák együtt­ éléséről; Mária Terézia szobrának restaurá­ lása. Persze, nem a Pozsonyban ledöntött Fadrusz János-alkotásról van szó. Ez a szo­ 261 �palócföld 93/3 bor a nyitrai préposti palotából származik. Mégis örömteli, biztató hír, különösen nap­ jaink szoborgyalázásai közepette. A szlovák írók szervezetének kiadásában mejelenő Slovenské pohľadyval kapcsolat­ ban petíció jelent meg a lap ötödik számá­ ban. A hatalom úgy döntött, hogy a szlovák írók folyóirata kerüljön a Matica slovenská gondozásába, ami ellen a Kultúrny život és a Romboid szerkesztőségében többen tiltakoz­ tak a M ilan Hamada és Vladimír Petrík ne­ vével jegyzett petícióban; amint arról az alábbiakban szólunk. Közeli még az idő, amikor lehetőség nyílt az erőszak meghátrálására, a problémák pár­ beszédben történő megoldására. És erről máris sokan megfeledkeznek. Az erőszak, sajnos, éppen a kultúrába tér vissza, amely pedig éppen a folyóiratok ha­ sábjain igyekezett védeni a toleranciát, a másságot, különösképpen a Slovenské poh­ ľady. A folyóirat a szlovák kulturális élet né­ hány, magának az egész szlovák kultúra ne­ vében döntési jogot követelő képviselőjének áldozatává válik, mivel szerintük “tartós 262 szlovákellenes vonalra” tért, ezért nincs jo­ ga a létezésre. A szlovák írók szervezetének kiadásában megjelenő Slovenské pohľady így hát a Mati­ ca slovenská által kiadott Slovenské pohľady áldozatául esik, a durva hatalmi beavatkozás nyomán. “Jogunknak, de egyben köteles­ ségünknek tekintjük, hogy e tragikus tényt a magunk és a világ kulturális közvéleményé­ nek tudomására hozzuk. Ne engedjünk akár a legnemesebb eszmék nevében is alkalma­ zott erőszaknak, amely elnyomja a gondol­ kodás szabadságát, az ember és a nemzet szellemi szabadságát, még ha a nemzet ne­ vében teszi is ezt. Felhívunk valamennyi szlovák írót, va­ lamint más nemzetiségek íróit, tiltakozza­ nak e Slovenské pohľady elleni hatalmi be­ avatkozással szemben, mint olyan kultúra­ ellenes lépés ellen, amely veszedelmes f e ­ nyegetés mind emberi, mind nemzeti kultú­ ránkkal szemben.“ Mivel a felhívás a világ kulturális közvé­ leményét is tájékoztatja az ügyről, és mivel belső ügyünknek is tekintem a szlovák kultú­ rát, a magam nevében csatlakozom a petíció aláíróihoz. �Réti Zoltán : Nógrádi dombok (olaj) Réti Zoltán : Gyarmati főutca régen (akvarell) �Réti Zoltán : Búza - pipacs - feszület (olaj) Réti Zoltán : Nógrádi ballada (olaj) �m ű h e ly Szokács László Hűségben a Szűkebb hazához Réti Zoltán festőművész 1923-ban született Nagyorosziban. Gyermekéveit Ersekvad­ kerten töltötte. Tanulmányait Balassagyarmaton (gimnázium) és Miskolcon (tanítóképző) végezte. A képzőművészeti főiskolát 1943-ban kezdte és a háborút követően, 1969-ben f e ­ jezte be. Mestere Kontuly Béla volt. Közben zenetanári oklevelet is szerzett, több helyen taní­ tott, Kiscsalomja, Csesztve, Nyíregyháza (Halmosbokor), Patvarc, Balassagyarmat (Bajcsy-Zsilinszky iskola, tanítóképző, Balassi Bálint Gimnázium). A Rózsavölgyi Márk zeneiskolának 1963-1983. között igazgatója. A Tokyo Europa A rt Association Suginami UNESCO tagja. Rendszeresen szerepel a jelentős országos kiállításokon, biennálékon. A külföldön is ismert művész számos díj és kitüntetés tulajdonosa. Balassagyarmaton ez év májusában megnyitott tárlata, amely egyben születésnapi tisztelgés a művész előtt, a 99. ki­ állítása volt. “Képei szűkebb környezetével, Nógrád megyével régóta fennálló lírai kapcsolatáról be­ szélnek; az egyediben is bennerejlö általános, a lényeg megmutatására tör. Rendkívül kultú­ rált akvarellista, főként tájak, munkajelenetek, alakos ábrázolások után érdeklődik. Ismert zenetörténész és muzsikus.” - Olvashatjuk róla a kortárs magyar képzőművészeket bemutató Művész életrajzok kötetben. Réti Zoltánnal közelgő 70. születésnapja előtt balassagyarma­ ti otthonában beszélgettem. - Visszafele az időben, még fiatalember voltál, amikor kitört a háború. Mit jelentett ez számodra, hogyan változtattta meg életedet? - A Balaton partján 1941 nyarán egy protestáns ifjúsági táborban nyaraltam. Én voltam a napos, és reggel bementem a faluba tejért és kenyérért. Itt hallottam egy rádióerősítőn, hogy 263 �palócföld 93/3 megüzentük a háborút. Amikor visszamentem, mondtam, hogy mi történt. Ésszel fel sem fog­ tam mi is ez, csak amikor már hazaértünk Érsekvadkertre. A falun keresztül mentek az autók, folyt a vonulás, akkor sejtettük meg, hogy valami nagy dolog van készülőben, de még akkor sem vettük komolyan. Jöttek a behívók, s barátaim, nálam egy-két évvel idősebb fiúk is bevo­ nultak. Én akkor döbbentem rá a háborúra, s fogtam fel miről van szó, mikor megjött két érte­ sítés: két hősi halálról. Az egyik Kiszner Géza volt, ha jól emlékszem... Ekkor megdöbbent az egész falu. Szinte hihetetlen volt. Még középiskolás voltam 1941-ben, majd 1942-ben szerez­ tem meg a tanítói oklevelet. Nekem azért volt rettenetes a háború kitörése, mert tanul­ mányaimat a képzőművészeti főiskolán meg kellett szakítanom és be kellett vonulnom kato­ nának. Bizonyos fokig azért szerencsém is volt, mert én 1923-as voltam, a legutolsó behívottak közé tartoztam. A behívóm is kallódhatott valahol, csak 1944 őszén, tehát már a háború vége felé kerültem a karpaszományosok híres-nevezetes érsekújvári kiképző központjába. Mi vol­ tunk a legfiatalabbak, de voltak közöttünk 30-35 évesek is. Egyetemi tanárok, főorvosok, na­ gyon sokan a kolozsvári mezőgazdasági egyetemről. Tehát azok, akik nem voltak katonák, de akikből ott akartak gyorsan tisztet faragni. - Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a festészettel? - A hozzá kapcsolódó első emlékem nagyon érdekes. Érsekvadkerten, ahogy megyünk Pa­ tak felé, édesapám építette az új iskolát, amely a kor viszonyai szerint modern iskola volt. A karácsonyi szünet után, egy gyönyörű szép, havas napon, sorbaállítottak minket és mentünk föl az új iskolába. Másodikos elemista voltam. Ma is előttem van, ahogy beléptünk az új, szép épületbe, az új termekbe. Új arcokat láttunk, tanítóink is újak voltak. Sziládi Jánosné tanító­ nőhöz kerültem, egy halvány arcú, sötét szemű, sötétbarna hajú, jóságos fiatal tanítónőhöz, aki mindjárt azt kérdezte: - Na, gyerekek, jó volt idejönni? - Igen - válaszoltuk. - S mit csináltatok? - Hógolyóztunk! - feleltük kórusban. - Tudjátok mit? Rajzoljátok le! - mondta, és nekünk ez nagyon furcsa volt, mert mi eddig csak pálcikákat, pontokat meg köröket rajzoltunk. Lerajzoltam a házun­ kat is. Egyszer később azt mondta nekem Sziládi tanító néni: - Sétáltam a faluban és megis­ mertem rajzodról a házatokat. Ez volt az első emlékem, aztán később Balassagyarmaton, a gimnáziumban volt egy na­ gyon jó rajztanárom: Martos Zsigmond, aki engem másodikos koromban “fedezett fel”. Nem szerettem a rajzot. Elsőben ugyanis csak díszítő mintákat kellett rajzolnunk és én ezt nagyon untam. Nem is volt jó jegyem. Egyszer bejött Martos Zsigmond, kitett a katedrára egy élesz­ tős deszkadobozt, ferdén rátette a fedelét, és csak ennyit mondott: - Rajzoljátok le! - És ne­ kem az a rajzom nagyon jól sikerült. Hallottam, ahogy súgta kollégájának, aki művé­ szettörténetet meg gyakorlati rajzot tanított, hogy ő még ilyet nem látott: - Egy másodikos 264 �palócföld 93/3 gyerek így, a perspektíva szabályai szerint megoldja, lerajzolja a feladatot. Kedvence lettem, de annyira, hogy festeni is sokszor magával vitt az Ipoly partjára. Martos Zsigmond méltatlanul elfelejtett festője Gyarmatnak. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy képeit nem lehet összegyűjteni. Tájképfestőként, posztnagybányai festő volt és a Nem­ zeti Galéria számontartotta. Mindig készülök arra, hogy írjak róla, hisz nagyon hálás vagyok neki, és hogy is mondjam, ő mondta először: - Tebelőled festő lesz... Beszélgetések alkalmán már többször elmondtam, hogy két rajztanárom volt, aki az életemet meghatározta. Az egyik Martos Zsigmond, a másik Remete Márton, Miskolcon a tanítóképzőben. Mindkettő élete tragikusan alakult: mindketten Auswitzban pusztultak el. Remete Márton sorsa talán tragiku­ sabb volt, mert ő a bevezetett zsidó-törvények idején tudta csak meg, hogy valamelyik nagy­ szülője nem volt ária származású; pedig jómaga, a szegény, nagy és igaz magyar ember volt, mégis mennie kellet, aztán elpusztult. - Az említett két rajztanárod beszélt rá, hogy főiskolára iratkozz? - Igen, bár ez sem olyan teljesen egyértelmű, mert mindig bennem volt az a vágy, hogy to­ vább tanuljak, csak azt nem tudtam, hogy hol, mit. Szerettem tornászni, jó szertornász voltam. Zenei pályára is gondoltam, mert nekünk a tanítóképzőben orgonálni kellett, hegedülni is ta­ nultunk. Persze ez a hangszeres tudás egy mai képzett zenetanár tudásával nem mérhető. Visszatérve a festészethez, a miskolci művésztelepen kezdtem 1943 nyarán, s ott Burghardt Rezső volt a mesterem. Sajnálom hogy őt is manapság elfelejtik. Benczúr Gyulának volt ked­ ves tanítványa, nagyon értékes, aranyos ember, aki hagyta a tanítványokat dolgozni: tanácso­ kat adott ugyan, de nem szólt bele a munkába. A képzőművészeti főiskolának a miskolci volt a hivatalos művésztelepe, ezt ő vezette. Amikor a főiskolai felvételinél mestert lehetett válasz­ tani, én Kontuy Bélát választottam, aki Aba Novák Vilmos halála után annak osztályát vette át. - A háború főiskolai tanulmányaidat is megtörte. Bevonultál. Mikor, hol ért véget szá­ modra a háború? - Németországban, az Északi-Tenger egyik félszigetén, Hillkroven nevű faluban, angol­ fogságban voltam, amikor végetért a háború. Nem tartottak szögesdrót mögött, volt egy kör­ zetünk, ahol szabadon közlekedtünk. Kosztot alig adtak, s úgy “kerestem a kenyerem”, hogy portrékat készítettem. Az apa majd minden családnál katona volt, s én a családtagokat rajzol­ tam le, hogyha majd hazajön, megmutatják a képet. Hárman voltunk képzőművészeti főisko­ lások. Felosztottuk egymás között a körzetet. Este mindig be kellett mennünk aludni a tábor­ ba. Közben harmóniumokat, orgonákat is javítottam, és festettem a portrékat, később tájké­ peket is. Egyszer az egyik család megajándékozott egy, az akkori idők leghíresebb márkájú Schminke akvarell felszereléssel. Nos, ennél a családnál is lerajzoltam a gyerekeket, egy fiút és egy kislányt. És akkor jött a hír, hogy az édesapa Prágában, a háború legutolsó napján meg­ halt. Ez számomra nagyon megrendítő volt. 265 �palócföld 93/3 - Egyik pécsi tárlatod elé írt nagyon szép sorokat Martyn Ferenc. Hadd idézzem: “Zenész és festőművész egyidejűleg... Szeretettel ábrázolja a nógrádi embert, a földmunkást, az ottho­ ni tájat, a virágcsokrot és ideje van arra, hogy tanulmányozza, ábrázolja a muzsikáló embert, a képzőművész örök és megújuló témáját.” Kérlek, szólj arról, mint jelent neked Nógrád, az. a vidék, ahol életed nagy részét töltötted? - Nagyon sokat. Mindent! Sokan figyelmeztettek már, hogy hagyjak fel a lokálpatriotiz­ mussal, hisz maga a szó is bizonyos vállveregetést, lekicsinylést jelent. Azt, hogy szűklátókörű lesz az ember, mert csak a saját környezetével törődik. Nem fogadom ezt el. Mert én itt, ezen a vidéken érzem magam nagyon jól. Bármilyen irányba nézek, tele vagyok ismerős fákkal, dom­ bokkal, hegyekkel, vizekkel, emberekkel. Elmehettem volna innen. Hívtak Németországba, Amerikába, itt Magyarországon is több városba tanítani. De... Hozzáteszem, hogy nagyon sze­ retek utazni, világot látni. Feleségemmel fiatal korunkban sok utat megtettünk. Élni azonban itthon szeretek! Amikor civil emberként 1946 tavaszán Münchenben jártam - ahol festettem is -, egyszer csak megcsapott az ottani olvadó hónak, fűnek, a földnek az illa ­ ta . Ugyanolyan volt, mint itt nálunk, Nógrádban. És ettől, annak ellenére, hogy nagyon ijeszt­ gettek, ne menjek haza, mert lecsuknak, nem lesz állásom, eldöntöttem, hazajövök, bármi is vár rám. Nem bántam meg. Nagyon sok barátom kintmaradt, akikkel ha találkozunk, érzem bár nem mondják - én jártam jobban azzal, hogy hazajöttem. Persze hozzáteszem ez alkat kér­ dése is. Van, ki el tud feledni mindent. Ezért szoktam mondani, a helyhezkötöttség, a honvágy egyenlő a szerelemmel. Megmagyarázhatatlan mindkettő. - Az. akverell poétájaként ismernek. Miért ez a technika áll közel a szívedhez? Mi a művé­ szi hitvallásod? - Én az akvarellt gyermekkorom óta nagyon szeretem és mindig hűségesen műveltem. Val­ lom, hogy az akvarell nagyon komoly, nagyon szép műfaj - ha ért hozzá valaki. Amit én az ak­ varellel kifejezhettem, azt a nyelvet, most már át tudom tenni olajba. Évek óta inkább az olajképeimmel szerepelek országos kiállításokon, dehát rajtam ragadt az, hogy akvarellista va­ gyok. Így tartanak számon. Az ars poeticám? Nem tudom, van-e, egyáltalán lehet-e ilyenről beszélni? Nem hiszek ab­ ban, hogy ezt valaki meg tudja határozni. Ez változik. Ami állandó: a becsületesség, a tisztes­ ség, az embernek, a szülőföldnek a szeretete. Ezeken nem lehet és nem szabad változtatni. Kü­ lönben az egyéb célok azok változnak. És hát változik az ember is... Művészek, festők, írók szokták mondani, hogy azért szólnak egyszerűen, őszintén, mert ezt mindenki megérti. Ko­ dályra hivatkoznak, aki egyszerű nyelven, mégis magas szinten fejezte ki magát. Én erre Bar­ tók Bélát idézném, aki azt mondta, az egyszerűség nem kategória: ami nekem egyszerű, az másnak lehet, hogy túlságosan komplikált. - A hangok és színek között, a zene és a festészet között van kapcsolat? 266 �palócföld 93/3 - Azt hiszem már sokan és nagyon okosan kifejtették - ha jól emlékszem a legjobbat Kosz­ tolányi ABC-jében olvastam erről hogy mindenkinek van a világról, környezetéről gondo­ latban vagy egyéb formában véleménye, benyomása. Ezt az irodalom, vagy a zene, vagy a kép­ zőművészet nyelvén vissza tudja adni. Abban azonban nem hiszek, hogy az egyik helyettesít­ hetné a másikat, vagy össze lehetne keverni. Lehet vitatkozni, hogy valakinek a költészete az színes, vagy nem színes... A festményei zeneiek vagy sem... De nem lehet direkt módon kije­ lenteni, hogy egyenlőek lennének. Ezek csak olyan belső, rejtettebb alagutakon, vagy búvópa­ takként ismerhetők fel. Dirrekt módon tehát nem hiszem, hogy a zenének és a festészetnek köze lenne egymáshoz. - Madách Imrének nagy tisztelője vagy. Az ember tragédiájához “lelkem felfelé tör...” címmel akvarelleket készítettél, és Mózes című drámájához készült lapjaid is nagy sikert arat­ tak a Nemzeti Színházban megtartott kiállításon. Madách is Nógrád embere. Miért áll közel hozzád? - Kezdeném azzal, hogy családomban nagy Madách-kultusz volt. Édesanyám Madách Pál kastélyában töltött három évet árva kislányként, Csesztvén. Madách Pál haláláig anyám já t­ szótársa volt Madách Pál lányának, és ezekről az élményeiről sokat mesélt. Később, amikor felnőttem, nagyon szerettem olvasni Madáchot és életem utóbbi húsz évében kezdtem azon gondolkodni, hogy hozzáfogok Madáchot festeni. Az érdekesség az, hogy az illusztrációk ed­ dig fekete-fehér technikával készültek, és én megpróbáltam akvarellel, és úgy, hogy azok ne kimondottan illusztrációk legyenek; hanem önálló képek is. Az ember tragédiájához húsz ak­ varell- lapot készítettem, s ugyanígy a Mózeshez is. De Mikszáth is nagyon kedves nekem, hi­ szen egyazon vidéken éltünk, és tanítóskodtam az Ipolyon túl, Kiscsalomján. Vannak terveim vele kapcsolatban, és Komjáthyval is ugyanez a helyzet. Komjáthyt is sokáig csak olvasgat­ tam, aztán bizonyos indíttatások következtében elhatároztam, hogy megpróbálom benyomá­ saimat képekben is megfogalmazni. - Itt élsz. Nógrádban, több évtizede részt veszel a megye képzőművészeti életében. Mit mondanál erről? - Nem tudok arról, hogy a háború előtt itt Nógrádban kimondottan szervezett képzőművé­ szeti élet lelt volna. Mindenki festegett magának. Az én életemben Balassagyarmaton egyedül Martos Zsigmond volt, aki komoly, szép dolgokat alkotott. A háború után hírből hallottam, hogy Salgótarjánban Bóna Kovács Károly összefogta a képzőművészeti életet, akivel én az 50es évek elején találkoztam először: kecskeszakállas, kedves, őszhajú ember volt. Aztán lassan összeismerkedtem a többiekkel is. Balassagyarmatra került Farkas Bandi. Vele együtt állítot­ tunk ki 1950-ben. Első valóban közös kiállításunk 1958-ban volt a Palóc Múzeumban. Erről megmaradt egy nyomtatott meghívóm is. A kitekintést illetően, az első komoly megyei tárla­ tunkat 1956-ban rendezték Salgótarjánban, abban az időszakban, amikor a sortűz eldördült. Erre nagyon emlékszem. Az egyik képemet, amikor visszahozták, akkor láttam, a csücske át 267 �palócföld 93/3 volt lőve. Völgyi Laci a gyarmati megyeháza gondnoka hozta vissza a kiállított három képem, és mondta: “Ezt a képet ne add el, mert egy golyó átlőtte, ez még híres lesz!” Sajnálom, hogy elkallódott, annyiszor költözködtem, talán el is adtam, nem tudom mi lett vele. Még annyit: az ismert megyei torzsalkodásokból én mindig kivontam magam. Ezt azért tudtam megtenni, mert nekem sok más, egyéb dolgom volt. Tanítottam; énekkart, zenekart, iskolát szerveztem, vezettem... És festettem, amikor csak lehetett, ez kitöltötte minden időmet. - Farkas Andrással együtt emlegettek, nemcsak, mert mindketten gyarmatiak voltatok, hanem mert a festészetetekben is sok a közös vonás és gondolom sok más dologban is szót ér­ tettetek. Beszélnél erről a barátságról? - Amikor Farkas Bandi idekerült Gyarmatra, akkor én még Patvarcon tanítottam. Össze­ találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak, hisz a képzőművészetire is együtt jártunk. Igaz, ő jóval fölöttem járt, de aztán olyan szoros lett a barátságunk, hogy szinte mindig kint voltunk Patvarcon. Kijárt, motorkerékpárral jött. Sokszor este tízig maradt. Együtt mentünk festeni, zenét hallgattunk, nagyokat sakkoztunk. Nagyon-nagyon jó barátságban voltunk. Együtt tanítottunk később a Bajcsyban, a tanítóképzőben Gyarmaton. Együtt emlegettek hát: Farkas - Réti. Most találtam meg följegyzéseimet, hogy kik jártak hozzánk, amolyan irodal­ mi, zenei, képzőművészeti beszélgetésekre. Volt lemezjátszóm, elég jól kerestem Patvrcon, kántor is voltam. Beethoven szimfóniáim, opera lemezeim, komoly kamara műveim voltak. Gyarmatról sokan kijártak. A volt tanáraim közül Manga János, Nyéki Lali, aki most Párizs­ ban, Kiszely Bandi, aki Amerikában él. Aztán báró Buttler János, aki akkoriban jött haza fog­ ságból. Voltak a barátságunknak árnyékos oldalai is. De Bandi utolsó éveiben megint közel kerül­ tünk egymáshoz. Mindig szerettem őt, és azt hiszem ő is becsült engem. Apróságokon össze­ zördültünk olykor, de nem tudom megmagyarázni, mi okból történtek ezek. A legutolsó láto­ gatásakor megállapodtunk, hogy mihelyt jobb idő lesz, megint megyünk és festünk, úgy mint régen. Visszahozzuk a régi időket. Ez már sajnos csak terv maradt. - Nemcsak a festészet, a zene is végigkíséri életedet. A zeneiskolának húsz éven át voltál igazgatója. Első számú ember vagy, akit kérdezhetek a város zenei életéről. - Balassagyarmton már a múlt században is komoly zenei élet volt. Itt lakott például Thern Károly, Erkel Ferenc helyettes karmastere, zeneszerző és zenetudós. Nagyon híres cigányze­ nekarai voltak a városnak. És mindig neves volt a balassagyarmati dalárda is. Szerdahelyi Jó­ zsef, Straub Alajos, majd ötven éven keresztül Erdélyi József volt a dalárda karnagya. Én Er­ délyitől vettem át a dalárdát. Amikor megszűntünk megyeszékhely lenni, rövid időn belül szétoszlott a kórus, pedig nagy és komoly énekkar volt az. Úgy vettem észre, hogy ebben volt egy kis mesterséges dolog is: nem akarták az 50-es évek elején ugyanazokat látni az énekkar­ ban, akiket a háború előtt is láttak. Ezután mint baráti társaság jöttünk össze, énekelgettünk, 268 �palócföld 93/3 hol nálam, hol másutt, aztán később a szabók szövetkezete vett át minket. Ez nagyon jó dolog volt, mert akkoriban több szövetkezet úgy igyekezett raklámot csinálni magának, hogy “fel­ vállalt” egy-egy kultúregyüttest. A régi városi dalárdát vette át a szövetkezet, amely aztán új dalosokkal is bővült. Sok helyen szerepeltünk, ha nem is az élvonalban, de a versenyeken min­ dig tisztesen megálltuk helyünket. Emlékszem 1949-ben vettem át a dalárdát, és 1951. októ­ ber 1-én szerepeltünk először egy nagy ruhabemutatón, itt a megyeházán. A zeneiskola nekem mindig szívügyem volt. Gyarmaton azelőtt is voltak úgynevezett zene­ iskolák, mint például a Rideg Arankáé, de ezek magántizmények voltak. Először a megyében Salgótarjánban létesült zeneiskola Váczi Gyula vezetésével, aki nagytudású ember volt, és aki engem is meghívott tanítani. Át is jártam szolfézst oktattam, és mindig reménykedtünk, hogy nekünk is lesz itt Gyarmaton zeneiskolánk. Nem így lett, mert Nagybátony következett. Ren­ geteget küzdöttem, vitatkoztam, érveltem, míg végre egy zeneoktatói munkaközösséggel bebi­ zonyítottuk, hogy szükség van zeneiksolára, amit a minisztérium 1963-ban engedélyezett. Mint “Salgótarján fiókja” működtünk 1966-ig, akkor önállósult. Nagyon sok gondunk volt ez­ után is. Lakások híján vendégtanárokkal dolgoztunk. A város vezetői mindig mindenben tá­ mogattak! Nagy gondunk volt az épülettel is. Kinőttük a Deák Ferenc utcát. Voltak olyan ter­ vek, hogy beköltözünk a volt megyeházára. A megyeházán zsidó öreg-otthon működött, mert az ő szervezetük házát Pesten elvették, és itt Gyarmaton “utalt ki” nekik a rendszer helyet. Érdekes emberek laktak itt. Farkas Ban­ dival, Szabó Károllyal bejártunk előadásokat tartani. Találkoztam egy Heltai nevű bácsival, aki Ady Endre jó barátjaként sok “boros estén” együtt volt vele, aztán itt volt a lilafüredi szál­ ló egyik fő részvényese. És olyan öregek, akik a századfordulón a magyar művészeti élet mecé­ násai voltak. Festőket, írókat pénzeltek, segítettek. Egyszer Liszt Ferencről tartottam előa­ dást, és egy 94 éves nénike odajött hozzám, és azt mondta: Kérem, Réti úr, én ültem a Mes­ ter ölében, zongorázni tanított...” Utánaszámoltam és tényleg, taníthatta őt Liszt Ferenc. Igen nagyműveltségű emberek laktak itt, mint például Gyenes Izsó, az ország legidősebb hegadűta­ nára. Már közel járt 90. évéhez, de még mindig tanított hegedülni. Visszatérve a zeneiskolához, a Deák Ferenc utcába kétszáz gyerek tanult. Amikor nyug­ díjba mentem, 1983-ban, a fiókiskolákkal - Szécsény, Érsekvadkert, Rétság, Cserhátsurány majd Magyarnándor - együtt már 683 volt a tanulók létszáma. - Könyvet írtál a város szülöttéről. Rózsavölgyi Márkról. Országos siker lett, jó kritikát kapott. Mi inspirálta, hogy volt iskolád névadójának életét feldolgozd? - Sok mindenbe belesodródtam már életemben, így voltam Rózsavölgyivel is, mert soha eszembe nem jutott, hogy zenetörténeti könyvet írjak. Ehhez nagyon sok idő kell, annak pedig mindig szűkében voltam. A történethez tartozik, hogy tanácsomra megkérte a város Volly Pis­ tát, hogy írja meg a kötetet, de ő nem ért rá, és én, aki már sok anyagot gyűjtöttem Kmetty Kálmán rábeszélésére, hozzáfogtam a munkához. Amikor Pestre vitt utam, mindig a könyv­ 269 �palócföld 93/3 tárakat bújtam. Jártam a Széchényiben, a Szabó Ervin könyvtárban, az Országház olvasóter­ mébe is eljutottam. És a Semmelweis utcába, a mostani zeneművészeti szakközépiskola könyvtárába is bejártam, amely a leghíresebb kottagyűjteménnyel rendelkezik. Amikor összegyűjtöttem az anyagot, bevittem Kmettynek, aki átolvasta, s azt mondta: - Jó amit írtál, csak nem tudjuk kiadni, mert nincs annyi pénze a városnak. Meghúztuk, tömörebb lett, s el­ küldtük a város nevében Bónis Ferencnek, aki Rózsavölgyi korának legnagyobb szakértője volt, s felkértük a lektorolására. Bónisnak annyira megtetszett az anyag, hogy visszaírt, ne le­ gyen ez a város gondja, ő már javaslattal átküldte a Zenemű Kiadónak, ott adják ki. Így aztán bekerült a “zenei vérkeringésbe”. Negyvenöt kritika jelent meg a kötetről, még most is egyre többen idéznek belőle és szerepel a Brockhaus Lexikonban, mint Rózsavölgyivel kapcsolatban az első számú alapmű. - Nagyon sok kitüntetést, díjat kaptál. Közülük - bármilyen furcsa - én az Apáczai Csere János díjat tartom fontosnak azért, mert a jövő Magyarországához szerintem jó iskolák, könyvek és tanítók kellenek. Több évtizeden át tanítottál. Ki a jó tanár? - Érdekes, amit kérdeztél. Én is az Apáczai Csere díjat - amit azt hiszem tizenketten kap­ tak meg évenként, és mi voltunk az ötödik garnitúra -, megtisztelő díjnak tartom, ám soha éle­ temben nem használtam, nem írtam a nevem mellé. Hogy ki a jó tanár, azt így nem lehet meg­ határozni. Az biztos, pedagógusként, sokat köszönhetek annak, hogy tanyán is tanítottam, kisgyermekeket elemi iskolában. Patvarcon, Kiscsalomján, Csesztvén. Szegény gyerekeket, akiken láttam, hogy rosszul öltözöttek, éhesek és úgy kellett velük beszélni, hogy érdekelje őket. És alig várták, hogy iskolába jöhessenek! Megfogalmaztam magamnak, a jó pedagógus ott kezdődik, úgy tudjon beszélni és viselkedni, hogy a tanítványai érezzék, és megértésék mit is akar. Vannak kitűnő tudós emberek, akik gyönyörűen tudnak beszélni, de a tanulók feje fö­ lött elröpülnek a szavak. Sok kitűnően felkészült pedagógus barátom van, akik tragikusan sze­ rencsétlen viszonyt alakítottak ki a tanulókkal és hiába szerették tanítványaikat, nem tudták a szeretetet kimutatni. Fontos tehát, hogy a fülekben megakadjanak a szavak! Ugyanakkor a jó tanárnak szigorúnak és következetesnek kell lennie. A szigorúságot úgy értem, rá kell nevelni a gyerekeket: az élet is szigorú! Nem tartom helyesnek az olyan módszereket, amelyek szerint a gyerek azt csinál, amit akar. Ez zsákutca, én nem hiszek benne. - A városban tisztelnek, szeretnek. Balassagyarmat díszpolgára vagy. Ez talán az egyik leg­ nagyobb kitüntetés, amit kaptál. Mit éreztél amikor tavaly a városházán átadták e címet? - Egy kicsit restellkedtem, mert én azt hiszem, hogy amit csináltam szívvel lélekkel tettem, és nem gondoltam ilyen elismerésre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, jóle­ sett, de úgy érzem, ettől még nagyobb felelősség hárul rám a múltat, jelent és a jövőt illetően. Vannak emberek, akik nagyon tudnak csillogni, de ha csillogásuk végetért, akkor egy várossal továbbállnak. Én azokat becsülöm, akik sokáig egyhelyben tudnak maradni. Nem mindegy, ha 270 �palócföld 93/3 az emberről tudják, azelőtt miként viselkedett, és miként viselkedik a jelenben. Egyhelyben élni azt jelenti, hogy valaki nyitott lap a környezetében. Egyhelyben lakni nagyon szép dolog, ám nagyon nagy teher és nagyon nagy felelősség is. - Hogyan élsz. mostanában, mi foglalkoztat, melyek terveid? - Korábban beszéltünk a barátságról. Sok barátom volt, van, de úgy istenigazában úgy va­ gyok, hogy mindent a feleségemmel tudok megbeszélni: nagyon érzékeny akár zenéről, akár festészetről van szó. Tanácsaira sokat adok most is, de alapjában véve csak egyedül kell az em­ bernek sokmindent feldolgoznia. Családomnak is sokat köszönhetek, mert gondolom nem le­ hetett mellettem könnyű az élet, hiszen sosem értem rá szinte semmire. Hála istennek, azért a gyerekek elég önállóak voltak. Az egyik lányom zenetanár, a másik a Szépművészeti Múzeum­ ban restaurátor. Az unokáim közül Kanyó Emese csellózik, most kapott nívódíjat Miskolcon, a nagyobbik, Kanyó Dávid fuvolázik, ő is kiemelt nívódíjat kapott az országos fuvolaverse­ nyen társával, Ember Dániellel együtt. Barnás Gergely unokám, mint ifjú riporter szerepel a tévében. Mindkét vőm muzsikus. Kanyó András országosan elismert, kiváló fuvolatanár, és Barnás András, aki a MÁV szimfonikusoknál volt zenekari tag, most Szentendrén zenetanár, rezes- és nagybőgő szakos. Terveimről nem merek beszélni, mert azokat az egészségi állapotom sokszor megmásítja. Észrevettem, hogy érzékenyebb lettem: megérzem a frontátvonulásokat, és a legkisebb lelki megterhelés is megvisel. Minél inkább halad az idő, annál jobban érzi az ember... Érzem én is, hogy mennyi mindent nem csináltam meg, s mi mindent szeretnék még tenni... Tervem renge­ teg van, ám minden attól függ, hogy a sors, az ég mit engedélyez nekem ezekből megvalósítani. Réti Zoltán: Érsekvadkerti beszélgetők (tus) 271 �palócföld 93/3 Réti Zoltán A gyarmati kisdiák csodálkozik* Amikor anyám visszament Vadkertre, egyedül maradtam a nagyszobában. Kinyitottam a tükör alatti szekrény ajtaját, belebújtam, mintha keresnék valamit és keservesen sírtam. Úgy jöttek a könnyeim, hogy azt hittem, sohasem lesz vége. A legbensőbb zsigereimből eredtek, szinte beleremegtem a nagy zokogásba, de nem mertem hangot adni. Sajnáltam magamat, is­ tenem, végleg elszakadtam a boldog vadkerti gyermekkortól, idegenben, ismeretlen emberek között kell élnem és tanulnom. A konyhában csendben voltak azok, akik ezentúl nevelőszüleim lesznek. Ők sejtették, hogy min megyek keresztül, hagyták hadd fogyjanak el könnyeim. Amikor megnyugodtam, kimentem hozzájuk. Leültem és csendesen néztük egymást. János bácsi törte meg a csendet. - Hát a mi gyerekünk leszel. Meglátod, jó lesz itt Gyarmaton. Nem válaszoltam, aztán kis idő múlva folytatta: - Aztán tudod-e miért kell nektek diáksapkát viselni? - kérdezte, és nagyot szívott cigaret­ tájából, s már mondta is a választ: - Először is azért, mert sok kalapos bácsi jár az utcán, és nem lehet felismerni közülük me­ lyik a tanár, s melyik nem. De a gimnázistát meg lehet ismerni a sapkájáról. Hát majd úgy vi­ selkedj! A felsős diákoknak is köszönnöd kell, mert ha nem köszönsz, abból baj lehet. (Tényleg igaza lett, egy hatodikos, amiért nem tisztelegtem neki, behúzott egy kapu alá és megnyakalt.) Aztán arra is gondolnod kell, hogy a diáksapka egyforma, de a gyerek, aki hordja, különbözik egymástól. Vigyázz, kerüld a rossz gyerekeket! Gondolj arra, hogy most ráléptél egy olyan út­ ra, amely messzire vezethet. Lehet belőled még miniszter is. És sok minden, ha szorgalmas vagy. De semmi sem lehetsz, ha nem iparkodsz. Aztán megvacsoráztunk. Ez megnyugtatott, mert finomat ettünk, olyat, amit nem ismer­ *Részletek a festőművész készülő önéletrajzi írásából. 272 �palócföld 93/3 tem, valami Szepetnek környékéről származó paprikás, túrós körözöttet, töltött paprikával. Vacsora után János bácsival elindultunk bezárni az épületet. Ez később minden este nagy élményt jelentett, mert a zárásnak szigorú szabályai voltak. Először be kellett zárni az udvari nagykaput. Ez nagyon szép tölgyfa ajtó volt, sok kis abla­ kocskával. Sejtemesen kongott a bejárat, mikor a hatalmas ajtóban megfordult a kulcs. Onnan a főutcán kívülről átmentünk a másik nagykapuhoz, amely a posta bejáratáig tartott. Az utcá­ ról bemenet egy nagy előtér volt - télen itt tanyáztak a szegény csavargók - aztán a hatalmas postaterem következett, ahol a kis ablakok mögött nappal a postáskisasszonyok ültek. Volt pénztár, levél, távirat, csomag feladására szolgáló ablakocska, mindegyik mögött egy-egy tisztviselővel. Nekem az is nagy élmény volt, hogy a főutcán világítottak a lámpák. A lélekzetem is elállt, amikor megláttam a sok villanykörtét, amint szórták a fényt. Mindjárt az jutott eszembe, mi­ lyen lehet, amikor esik a hó. Ezt a másik kaput pontosan fél kilenckor kellett zárni. Addig átmentünk a kisajtón, a kis­ ablakok mögötti részbe, és figyeltük az órát. Amikor a nagymutató elérte a 6-os számot, János bácsi ismét elővette a nagy kulcscsomót, odament a kapuhoz és bezárta. Ezzel a művelettel mi ketten és az ügyeletes postás is elszigetelődtünk a külvilágtól. Az ügyeletre következő postás ebben a pillanatban hivatalos emberré változott. A leköszönő ügyeletes és váltótársa megáll­ tak egymással szemben, vigyázzba vágták magukat és hangosan így szóltak: - Az ügyel etetátadom. - Az ügyeletet átveszem. Ezután egy nagy hatlövetű forgópisztolyt a leköszönő postás átadott az új ügyeletesnek. Én majdnem elnevettem magam, mert azt hittem, hogy játszanak, de láttam, hogy mindenki komoly. Komoly az esemény is, hiszen tanúk előtt megszámolják a golyókat - hat darab volt -, és ezzel átveszi a “postai élet irányítását” az ügyeletes altiszt, akinek most kezdődik az igazán komoly munkája, mégpedig a levelek szortírozása. Ez olyan érdekes munka volt, hogy én is egészen beletanultam, és mindig segítettem berakni a küldeményeket a kis rekeszekbe. Persze közben beleolvastam a levelekbe, ami egyébként tilos volt, és megjegyeztem, hogy a legtöbb írás úgy kezdődött: “Tudatom, én jól vagyok...” Sok új dologgal ismerkedtem meg Balassa­ gyarmaton, amelyek csodáltosak voltak. Bizony az áram sehogy sem ment a fejembe. Hogy mennyi mindent tud. Nemcsak világít, hanem a rádiót is megszólaltatja. A konyhában otthon mindig szólt a rádió. Legnagyobb áhí­ tattal akkor hallgattuk, amikor cigányzene hallatszott. Ilyenkor mindenki leült, áhítatos csendben figyelte a rádiót. Magyari Imre és zenekara tetszett a legjobban. Ha csak tehette, ilyenkor János bácsi is bejött, leült az ágy szélére, és szívta a Levente cigarettát. A csendet csak felesége törte meg egy mondattal, amikor a cigaretta hamuja János bácsi zubbonyára hullott: - “Már megint nem vigyázol!” - mondta és szólt tovább a zene. Aztán nagy dolog volt a 273 �palócföld 93/3 Réti Zoltán : Körmenet Érsekvadkerten (tus) 274 �palócföld 93/3 W.C. is. Eshetett az eső, fújhatott a szél, nem kellett kimenni a kertbe. És majd elfeledtem: a vízvezeték! Csak meg kellett csavarni egy csapot, és zuhogott a finom, tiszta víz. Nem volt mély kút, amelyből veder hozta a vizet, s télen különösen vigyázni kellet, aki húzza, nehogy megcsússzon s be lezuhanjon a mélyébe. No, azért ennek a víznek mégsem volt olyan jó íze, mint a miénk­ nek Vadkerten. De azért megszoktam és nagyon élveztem. Különösen szerettem öntözni a slaggal az ablakunk előtti kis virágoskertet. Ez csodaszép volt akkor, amikor a nap sugarai megtörtek az apró, porló vízcseppeken. Szikrázott a fény, csillogott a fű és tüzelt a virág. (...) Kapros-túrós lepény a bunkerben Mindig éhesek vagyunk. Éhesek és álmosak. Nincs mit ennünk, nincs idő aludnunk, mert a repülők ezrével jönnek, és egy-két elejtett láncosbombával időnként ránk is gondolnak. Itt, a holland határon van a találkozójuk, különböző helyekről szállnak fel a gépek, hogy együttes erővel vigyék a halált Berlinbe, Hamburgba és a többi német városba. Könnyű megszámlálni őket, mert egy 36-os alakulatnak jellegzetes, azonos az alulról látható repülési formája. Azt hiszem, mi kerültünk nyugati irányban a legtávolabbra Magyarországtól. A V-l és a V-2 kilövőállomásai mögöttünk vannak, láthatjuk hogyan fúródnak a “küldemények” Anglia felé. Úgy hírlik, a szövetségesek áttörésre készülnek, s ezért kell nekünk futóárkokat, tank­ csapdákat, raj- és szakaszbunkereket építenünk. Szerencsénkre a föld amolyan vályogtalajféle, félig-meddig homokos, ezért könnyen lehet ásni, s a környéken sok a fűzfa, könnyen megy a vesszőfonás is. Két éjjel rendesen tudtunk aludni, mert ultimátumat kaptak a néme­ tek: ha leteszik a fegyvert, azonnal megszűnnek a bombázások. Szép idő van. A fű frissen, zölden beteríti a tájat. Csak ne lennénk éhesek és izgatottak, hogy mi lesz kilenc órakor, mert ekkor telik le a határidő. Még van egy jó óra. Mindenki fe­ szülten figyeli az eget, hallgatjuk a csendet, nem jelentkezik-e a szokásos irtóztatóan nehéz zümmögés, ami összenyomja a tüdőt, szorítja a szívet, s az embert bepréseli a földbe. A látvány különben csodálatos: több kilométer hoszú, pontosan megépített girbe-görbe fu­ tóárok karókkal és vesszőkkel megerősítve. Nagyon kies, lankás helyen dolgozunk, s hogy a tá­ jat jobban belássam, kissé eltávolodtam tébláboló társaimtól. Bizony egészen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyok. Gyermekkori boldog-békés hangulat árasztott el. Kék ég, zöld fű, csend. Otthon vagyok, látom a házunkat, a kertünket, az eperfákat, az öcsémet (Hol lehet? Tényleg elhurcolták?), az anyámat (Megműtötték-e a veséjére?), az apámat (Érsekújvárról hazatért-e még az oroszok érkezése előtt?). Mit is ehetnek most otthon? Mindig éhesek vagyunk. Legutóbb, amikor egy hatalmas, úgynevezett szakaszbunker fe­ nekét mélyítettük, munka közben kedvenc szórakozásunk volt - ha a helyzet megengedte -, 275 �palócföld 93/3 hogy mindenki elmondott egy-egy jó ételt. Én általában az édes tésztákról szerettem mesélni és hallgatni is. De voltak közöttünk igazi ínyencek, még arisztokraták is, akiknek ereiben kék­ vér folydogált. Ők nagy vadászatokról meséltek, hol maguk a vadászok készítik a finom étel­ különlegességeket. Felsorolásaikban szerepelt mindenféle jó: borban főtt húsok, sült hús kö­ zött főtt hús, s fűszerek garmadája. De hiába a sok jó falat, én inkább a mézzel leöntött mákos derelyére gondoltam, mintsem a nehéz húsokra. Persze közben ment az ásás, a lapátolás, hogy a közeledő nagy áttörést megakadályozzuk. Volt közöttünk egy nagyon csendes, lányos arcú alföldi parasztfiú, aki bölcsészként került a karpaszományosok közé. Nem volt kötekedő, szinte csak mosolygott és általában egyetértett mindenkivel. Nagyon szerettük őt. Ám most valami történt. Ahogy végighallgatta a sok ételt, az édeset, a zsírosat is, elkezdett beszélni. - Ez mind nagyszerű - mondta -, de neki az a leg­ jobb, amikor édesanyja kenyeret süt, és amikor megsült a kenyér, kiszedik a kemencéből, s be­ rakják helyére a kapros-túrós lepényt. Amikor az megsül, olyan finom az illata, hogy messzi­ ről érződik. Szép, ropogós, a közepe meg tocsogós. Abból annyit lehet enni, hogy... És ebben a pillanatban megmordult a levegő. A bombázók ellepték a kék eget, s mint lomha svábbogarak másztak a végtelenségben. Lehasaltunk, miközben a bunkert képzeletben elárasztotta a jó, meleg kapros-túrós lepény illata. Ásónkat fogva az eget szemléltük, s miközben a bombázókat számoltuk, összekevere­ dett bennünk az élet gyönyörűsége és a háború borzalma. ( ... ) Éjféli mise Patvarcon Patvarcra 1946. július 1-én kerültem tanítónak. Megválasztásom után pár nappal váratla­ nul megkerestek a fiatalok azzal, hogy Szűgyben az ősszel evangélikus énekkari találkozó lesz, s azon ők is szeretnének résztvenni: alakítsunk énekkart. Nagyon szívesen! - feleltem -, de azt nem lehet nyáron elkezdeni, mert hetente legalább kétszer kell próbálni. Csak akkor állok ki velük, ha már jól megy az a kórusmű, amit előadunk. Ősszel kezdjük el - mondtam nekik. Más­ nap újra jöttek, hogy ők nagyon komolyan meggondolták, megbeszélték és nagyon nagy ked­ vük lenne az énekkarhoz. Ha elvállalnám a vezetést, mindenben végrehajtják kérésem. Na­ gyon nyíltszívű, egyenes beszédű fiatalok voltak, mégis tréfára vettem a beszélgetést, mert tudtam, hogy ezt nem vállalhatják: az aratás, cséplés olyan nehéz munka, hogy este majd alig várják a végét. Legnagyobb meglepetésemre kijelentették:- Minden rendben van. Mikor kezdjük a próbát? Megbeszéltük az első próba idejét és csodák csodájára az iskola terme szinte megtelt. Vol­ tak vagy harmincai). Tizenöt éves kortól harmincig. És ahogy ez lenni szokott, több volt a lány, mint a legény. Mindjárt eldöntöttem, hogy egyenlőre egy háromszólamú vegyeskórust alakí­ 276 �palócföld 93/3 tunk. Megmondtam nekik, ha valakinek nem találom megfelelőnek a hallását ne sértődjön meg. Szép csengő szopránokat, jó mély alt hangokat, szép tenor és mély basszus hangokat fe­ deztem fel. Mindenki megfelelt, igen jófülű társaság volt, és ez a próbáknál mindjárt kitűnt. Amikor megkezdődött az iskolaév, szinte minden este együtt voltunk. A petróleum lámpa ki­ szűrődő fényénél láttam, hogy sokan hallgatják az épületen kívül is a kihallatszó énekszót Ezt persze a kórus tagjai is észrevették és annál nagyobb figyelemmel, akarással folytattuk a pró­ bákat. A nagy lelkesedés engem is magával ragadott annyira, hogy három korál feldolgozással el is készültünk a szűgyi szereplésre. Izgatottan várta mindenki a bemutatkozást, és gyakorolt, úgy hogy az utcán járva is hallani lehetett, amint otthon az énekesek gyakoroltak, ki-ki a maga szólamát. Volt, hogy a csendben megszólalt egy szép bariton dallam, miközben csattogott a balta. Szűgyben nagy feltűnést keltett szereplésünk. A környék legnagyobb evangélikus templo­ mának jó akusztikája van. Ott volt az eseményen Szécsényből Mihalovits Pál, a kitűnő muzsi­ kus, a jó orgonista, aki az első világháborúban a Bajkál-tó mellett volt orosz fogságban, ahon­ nan tíz magyar muzsikus összeállt, megszökött és hazajött. Kalandos útjuk könyvben is meg­ jelent, én is olvastam “Tízen nyugat felé” címmel. Mihalovits Pali bának igen megörültem, mert fiaival együtt jártam gimnáziumba. Amikor végeztünk a szerepléssel, odajött hozzám és azt mondta: - Fiam, nem leszel te sokáig Patvarcon. Ha nyugdíjba megyek, legyél az utódom, Szécsényben! - Sokáig beszélgettünk, majd indultunk haza Patvarcra, ahol nagy volt az öröm. Örültek a kórustagok, de úgy éreztem a sikeres szereplésért boldog volt az egész falu. Másnap összetalálkoztam a katolikusok egyik vezető emberével, Reznicsek bácsival, aki megállított és elmondta, hogy hallgatta a próbákat az evangélikus iskolában, és lenne egy ké­ résük. Ha már orgonáltam náluk is a templomban, csináljak egy énekkart a katolikusoknak is. Meglepődtem, de nem tagadom, a kérést nagyon megtisztelőnek tartottam. Igent mondtam, és megalakult a katolikus énekkar is. Széphangú lányok és fiúk jelentkeztek, sőt még felnőttek is. Az éjféli misén, 1946 karácsonyán mutatkoztunk be. Én orgonáltam, s a kórus meghatottan énekelte a gyönyörű három szólamban feldolgozott karácsonyi dalokat. Csillagos éjszaka volt. Csikorgó hó, tömve volt a templom, mert mindenki szerette volna a kórust hallani, és nemcsak a katolikusok, az evangélikusok is. Úgy éreztem, hogy nagyon nagy dolog történt azon az éjszakán, mert bizony korábban vol­ tak súrlódások a két egyház között. Ez a szereplés csak szeretetet tükrözött. Sohasem titkol­ tam azt a véleményemet, hogy nem szeretem, ha az egyházak viszálykodnak. Ennek hangozta­ tása 1946-ban nagyon is aktuális volt, mert mindkét gyülekezet szinte minden családjában voltak még hadifoglyok, elevenen élt a hősi halottak emléke és a háború okozta sok fájdalom. Messze távolban az apa talán éhezik és honvágy gyötri, de még rosszabb is lehet, hisz azt sem tudták, hogy él-e még. Inkább örüljünk hát annak, hogy vége a háborúnak, örüljünk egymás­ nak. 277 �palócföld 93/3 Ez a kórusszereplés a két egyházat közelebb hozta egymáshoz. Annyira megjött a katoli­ kus kórus tagjainak is a kedve, hogy további próbákat akartak tartani. Támadt egy ötletem, s azt mondtam nekik: mindkét kórus szépen énekel, még szebb lenne, ha egyesülnénk és létre­ jönne egy nagy patvarci vegyeskar. Hát így is lett! A nagyobb ünnepeken külön is énekeltünk, de volt ennek a kisközségnek egy komoly, hatvan tagú vegyeskara. A közös próbák olyan jól si­ kerültek, hogy asszonyok, nős férfiak is jöttek, s ez annyit jelentett, hogy minden tizedik pat­ varci ember tagja volt az énekkarnak. (...) Réti Zoltán: Piacon (tus) 278 �m érlegen Tarján Tamás Szemmagasságban XI. Á prilis 1-e van, Cseres Tibor születésnapja. Isten éltesse öt sokáig! De új Cseres-kötet pillanatnyilag nincs a boltokban. A mai nap Goda Gábor születésnapja is. Kívánjunk neki erőt, egészséget! De új munkát tőle ugyancsak hiába keresnénk. Próbáljunk tehát a bolondos derű világnapján egy szellemes, játékos kötetet föllelni. Nem igazán sikerül. A hazai könyvpiacon úgy sok a könyv, hogy kevés. Úgy bő a kínálat, hogy szűkös. S a közelgő ünnepi könyvhét, meg a magunk mögött hagyott téli könyvvásár, az esztendő két könyves sűrűsödési pontja túlságosan is magukba, maguk köré szippantják a jelentékeny kiadványokat. Könyv­ kiadásunkból hiányzik a jó ritmus, az egészséges folyamatosság, állandóság. /M ilyen az az ugyanaz?! Ha már április 1-én íródik e szemle, s mindenképp a naphoz illő könyvet akarunk vá­ lasztani előljáróban, essék a figyelem Koppány Márton BEVEZETÉS UGYANEBBE című kötetére, melyet a Pesti Szalon jelentetett meg. A Dada papa című nyitó írás, vagy a Hogyan jussunk ki a temetőbe?, Hogyan vi­ selkedjünk a temetőben? útmutatásai, az ajánlott “mocor­ gásmentes”, nyugodt fekvés azt sejtetik, hogy a formabon­ tó elmésség, a morbid humor otthonos e lapokon. Így is van, általában azonban csalatkoznunk kell. A szerző szö­ vegei, verses történetei és konceptuális sorozatai oly ele­ gyesek, színvonalukban is, műfajukban is, megoldásaik­ ban is, stílusvilágukban is, hogy az író tehetségének karak­ teréről, mértékéről képtelenség informálódni. Ötletekre és sorokra futja a talentumból, művekre nemigen. Az első ciklus, a 80-90 a legígéretesebb - vagyis a most negyven éves Koppány Márton korai, kezdő évtizede. A sokkal ki­ sebb távot regisztráló 91-92 “elversesedése” nem a leg­ jobb jel, mert az író jóval többet ígér a próza környékén, mint az akárhogy csűrt-esavart líraszerűség berkeiben. A középső fejezel, az Egy kis idő hatvan oldalán összesen legföl­ jebb háromszázötven szó áll, “hullámokba”, mondattöredé­ kekbe rendezve, kézírásos be­ toldásokkal megspékelve, láb­ jegyzetelve. Ez, ha tetszik, a vérbeli posztmodern, ha nem tetszik - és nem tetszik -, akkor a konceptualizmusnak nevezett irodalmi humbug. Mindezzel együtt ez a frag­ mentumos, likas, jellegzetesen ezredvégi könyv híven kifejezi a mai “fiatal”, vagy “fiatalabb” magyar irodalom állapotát. A teljes bizonytalanságot, amibe a csőd és a bravúr egyként bele­ fér. Miként is írta Tandori De­ zső a Wízjel W.S.-nak négy so­ 279 �palócföld 93/3 rában? “A kevesebb-mintugyanaz/ holnyi helyet se kér egészen,/semelyikfelől oldalaz/ maga s más egyenesszögében.” A semmivel egybevágó “ugyan­ az”, a semmitlen semmi se­ mennyi helyet sem kér magá­ nak, és e semmitlen semmis semmi semelyikfelől sem “sem­ mizik” a nem-szögben, sem­ szögben: az egyenesszögben. Ebbe az “ugyanaz”-ba, ebbe a napjainkra jellemző hiátusos káoszba, ebbe az “ugyanebbe” is csak bevezet a könyv. Ennyi a jelentősége. Tudni­ illik: így vagyunk. /Történelmi félálom / Jó lenne már egy Bereményi-re­ gényt olvasni! Azt, amelyikbe az író jónéhány esztendeje be­ lekezdett, publikált is belőle ízelítőt, aztán sikeres filmren­ dezői és kevésbé sikeres szín­ igazgatói tennivalói miatt ab­ bahagyta, hogy időnkénti nyi­ latkozataiban a mihamarabbi folytatással kecsegtessen. Amíg mi várakozunk, mint Ecsédi és Vízi a pályaudvaron, addig meg-megjelennek Bereményi Géza munkásságának pótköte­ tei. Mármint a hiányt pótló könyvek. 1988-ban az Eldorá­ dó című filmjének forgató­ 280 könyve - arra emlékeztetve a bánatos szíveket, hogy vala­ mikoron (tizenöt-húsz évvel ezelőtt) egészen természetes volt, ami ma egészen ritka: a magyar filmek textusának, az elkészülés körülményeinek, a kritikai visszhangnak a köz­ readása, dokumentálása. Tavalyelőtt aztán jött a Dalok gyűjteménye, nem kevés hibával és hiánnyal, de mégiscsak a nyomtatásra bízva Cseh Tamás estjeinek repertoárját. Most pedig a T-Twins Kiadó előrukkolt a KELET-NYU­ GATI PÁLYAUDVAR című kötetecskével, amelyben három műsor kapott helyet - “három időjárásjelentés, ahogyan azt Cseh Tamás előadta az 1979-es, 1981-es és 1992-es években”. Ne füstölögjünk, hogy megint nem a legpontosabb a szöveg, és megint ügyetlen a kivitel (nincs tartalomjegyzék, nincs mutató a dalbetétekhez). Ne me­ rengjünk azon, hogy a különben ízléses füzet talán aján­ dék volt a magányos gitáros idén januárban megült, bi­ zony már 50. születésnapjára... Örvendjünk, hogy van egy új Bereményink, az immár Liszt-díjjal kitüntetett Cseh Tamást elénk idézve. A három eset: a Frontátvonulás, a Jóslat és a Nyugati pályaudvar hol sokszólamú, hol dialogikus magánbeszé­ de, magándala arról győz meg, hogy Bereményi Géza és Cseh Tamás tényleg fontos dolgokat tudtak az idők járásá­ ról. Az “Ennek vége, értik?!” úgy tett pontot - 1979-ben egy dalest végére, hogy nemcsak a dalestnek volt vége: a tíz évvel későbbi nagy történelmi pontot is előre odaszúrta. Az 1981 -es Jóslat v i s s z a f e l é is megjövendölte azt, ami van: a rejtjeles beszéd teljes nyíltságával énekelte, amit nagyon sokan tudtak, de nagyon kevesen mondtak. Végül a friss műsor, a Nyugati pályaudvar kemény és ke­ délyes szürrealizmusa azt vizionálja, kérdi, latolgatja, hogy talán meg sem esett, ami megesett; hogy talán megint nem sikerült...? Sokan fájlalják, hogy a daloknál sokkal nagyobb teret kap ez esteken, estekben a monodráma - még ha ezt Cseh Tamás immár teljes színészi vértezetben viszi is a közön­ �palócföld 93/3 ség elé. A szerzőtársak eleve dramatikus világa azonban most ezt a hangsúlyosan teátrális közlésmódot követelte meg. A csikorgóbb, kevesebb dallammal ajándékozó szö­ veget. Amíg továbbra is hűségesen és kíváncsian várjuk azt a bizonyos Bereményi-regényt, eltöprengünk: vajon mennyi esélyt adhatunk egy összegző, retrospektív Cseh Tamásalbum - nem egy neves együttesnek és énekesnek kijutott életmű-kiadás - megjelentetésére? Mert a Kelet-nyugati pályaudvar szövegkavalkádja akkor lenne igazán érdekes és történelmi, ha A dal nélkül, a Levél nővéremnek, a Fe­ hér babák takarodója és a többi est, lemez felől érkezhet­ nénk a könyv jelenébe. Á töregedtünk a rendszerváltásba, át a bakelitkorongok hőskorából a CD-lemezek korába. Megérdemelnénk a Bereményi Géza-Cseh Tamás-összest. / Tettyei mulatság/ Ha az írónak és az olvasónak is na­ gyobb szerencséje van, Blasszauer Róbert nevét 1971 -72 tájt megismerhette volna az akkori, úgynevezett fiatal iro­ dalomra éhes közönség. A REPORTER című regénye ugyanis már akkor készen állott, és csak jó pár fatális ki­ adói cirkusz - nem cenzurális kérdés! - akadályozhatta meg a publikálást. Most a Fekete Sas Kiadóé az érdem, hogy ezzel a kötettel jelentkezett. A mű egyébként valóban egy cirkusz körül forog, meg a címszereplő körül. A még millenniumi békeidőket élő vá­ rosba cirkusz érkezik, és nagyjából ugyanakkor egy hírlap­ író is, aki állítólag a mutatványosokra fogja specializálni magát. A helység neve a szövegből nem derül ki, de nem nehéz ráismerni a mediterrán hangulatú vidéki fészekre, patinás városaink egyikére. A címlap és a hasonmás il­ lusztrációk amúgyis föloldják a rébuszt. Ha az E lső pécsi Fűző Készítő hirdetése a mérték után megrendelt testfor­ mázók ügyében a Király utcza 19. szám alatti Vasváry-ház “műtermébe” irányít, hogy az igényesek beszerezhessék a “batiszt selyemből és legkönnyebb bálnacsonttal készült” alkalmatosságot, ha alkalmi ékszerajándékot Fischer Zsigmondnál (Pécs, Ferencziek tere 14. szám) tanácsos vásárol­ ni, akkor a szín alighanem Pécs lehet... Sokféle náció, sokféle em­ ber, sokféle esemény kevereg és kavarog az archaizáló stílusú lapokon, melyeket talán sötétli­ la tintával vethetett papírra az író. A színes, jó atmoszférájú anekdotafüzér elleni kifogá­ sunk csupán az, hogy nem vér­ re, hanem tényleg csak tintára megy a dolog. Nemes irodalmi irodalom ez, a századforduló kisebb íróin iskolázott epika, a cseh filmes újhullámtól moder­ nebben is megihletett próza. Kelletlenül bár, de párhuza­ mot kell vonnunk a tettyei - és nemcsak tettyei, de “összpécsi” - vigasságok könyve és Spiró György 1974-ben közreadott Kerengő című regénye között. A kelletlenség oka az, hogy per­ sze valódi összefüggés nincs a húsz esztendeje fiókban fekte­ tett Blasszauer-kötet, meg az ugyancsak hosszas érlelés és át­ dolgozás után véglegesült Spi­ ró-alkotás között. A vidéki vá­ ros rajza, az újdondász fölbuk­ kanása, a sejtelmesség, a bol­ dogtalanul boldog békeidőket idéző középponti “nagy ka­ land” kimenetele mégis roko­ nítja őket (a nagyobb súlyt 281 �palócföld 93/3 egyértelműen Spiró koncepció­ zusabb és hajlékonyabb műve képviseli). Ha... ha Blasszauer Róbert nyomtatásban látja vi­ szont, már húsz esztendővel ezelőtt, a maga regényét, talán másképp alakul pályája. Talán Spiró mondjuk 1972-ben elol­ vassa A reportert, és még egy pár vonásnyit módosít a Keren­ gőn. Vagy nem módosít, és ak­ kor tőle egy Ady-reminiszcen­ ciákkal teli históriát, írótársá­ tól egy Somlyó Zoltán köpönye­ gébe burkolózó történetet ka­ punk. A “ha” és a “talán” múlt idején azért törhetjük a fejün­ ket ma is - az olvasó figyelmébe ajánlva Blasszauer Róbert A reporter című regényét -, mert nem szűnünk meg bízni: az asz­ talfióknak író egy kötetes, kötet nélküli, de tényleg tehetséges “hallgató” írók, más pályára át­ nyergeltek (ismerünk nem ke­ veset) negyvenes éveiket tapos­ va visszatérnek az irodalomba is; és az ilyesfajta visszatéré­ sektől talán a jövőben kevesebb lesz az irodalmi és a társadalmi ha. /Apa-misztérium/ A Bécs­ ben élő, 1943-as születésű Pe­ ter Henisch neve hiányzik álta­ lában aprólékos és színvonalas 282 világirodalmi lexikonunk negyedik kötetéből. A Grog-Ilv ugyanis éppen akkor jelent meg - 1975-ben-, amikor a szerző is publikálta APÁM KICSI ALAKJA című, önélet­ rajzi indíttatású regényét, megalapozva ezzel európai hír­ nevét. Az apa-misztérium, az “apák és fiúk” konfliktus, szembenézés lélektani vonatkozásai meglehetősen közis­ mertek, aminthogy az is: a XX. század még jobban kiélezte e generációs kontradikciót. A magyar irodalom Henisch­ sel egyivású nemzedéke (Simonffy András, Módos Péter, Nádas Péter, Marosi Gyula, Munkácsi Miklós, Bereményi Géza, Spiró György és mások rangos “társasága”) szintén számos apa-regényt, apa-novellát, apa-víziót tett közzé, és Szabó István Apa című filmje, noha korábbi keletkezésű valamivel, ugyancsak ebbe a körbe sorolódik. A német nyelvű irodalomból a század eleji Franz Kafka-példával éppúgy közhely lenne előhozakodni, mint a későbbi téma­ párhuzamokkal. Henisch író-hőse, alteregó-figurája a fotográfus apát fotografálja. Az idősödő férfi, aki valóban fényképészmegörökítője volt a II. világháború sok fontos eseményé­ nek és színterének, eleinte szívesen és nyíltan, később óva­ kodva és kertelve válaszolgat az oknyomozó fiú faggatása­ ira. A fiatalember végülis képtelen megfejteni, miért lett az apa, a hajdani fiatalember a Wehrmacht egyik sztárfo­ tósa, és arra is nehéz felelnie, mennyiben bűn ez a nem te­ vőleges, de elfogadó-csatlakozó részvétel a háború őrüle­ tében. Peter Henischnek nem pusztán a valóságos élet dik­ tálta, mondta tollba az apa halálát. A mesélőnek egyéb­ ként is el kellene tennie láb alól azt a “kicsi alakot”, egy­ ben monumentálisan, nyomasztóan fölnövekedett árnyat, akit szeretve szégyell, taszulva ért, dühöngve hagy békén, éltetve temet. Nem a II. világháborús számvető, lelkiisme­ reti irodalmat gyarapítja - félszázad múltán - e regény, hanem a borzalmas világégéstől és emberpusztítástól majdhogynem függetlenül az örök apa-fiú viszonyt láttat­ ja új szemszögből, impulzív stílusban, töprenkedve. A �palócföld 93/3 szerző későbbi, már a saját nemzedékére koncentráló munkáiban annak is nyoma van, hogy nagyon jól tudja: a fiúkból valóságosan vagy jelképesen apák lesznek előbbutóbb, s maga a konfliktus a békésen békétlen kontinense­ ken is milliókban él tovább. A Littoria könyvét Révai Gábor hidegizzású magyar nyelven, kiválóan tolmácsolta. Mondhatnánk, azért, mert neki is bőségesen volt oka és ideje az apa-emléken, apa-ké­ pen meditálni. De mondjunk csak annyit, hogy mint első­ rangú fordító, elsőrangú könyvet fordított remekül ma­ gyarra. /″Csak most értem meg az apámat...″/ A Bartók rádió április 11 -én - húsvétkor, és József Attila születésnapján, és a költészet napján - sugározza majd (azaz sugározta te­ hát) a költő minden verseit. Párját ritkító vállalkozás, nagyszerű rádiós tett, versünnep. Éppen akkor, midőn Jó­ zsef Attila művészi nagyságát oly sokan szeretnék kikez­ deni, nem elégedvén meg azzal a ténnyel, hogy a sokáig ki­ zárólagosan ünnepelt proletárköltőben a XX. századi eg­ zisztencia, világárvaság nagy lírikusát is látnunk kell, s hogy legjelentékenyebb költeményeinek eddig hirdetett és tanított - listája átigazításra, újragondolásra vár. Miközben például utcanévtáblák leszedegetésével, kis­ hivatali pocskondiázásokkal folyik a méltatlan József A t­ tila-újraértékelés, a filológia, az irodalomtudomány sze­ rencsére tudja a dolgát, és tárgyilagos szakmunkákkal igyekszik elmondani mindazt, amit elmondani a mai tudás szerint kötelessége. Szabolcsi Miklós nagymonográfiájá­ nak harmadik kötete, a “Kemény a menny” e napokban hagyja el a nyomdát, két könyv pedig, szintén idézet-cím­ mel, a minap látott napvilágot. Az “ŰR A LELKEM” Szőke György tanulmányait fogja össze négy nagy fejezetbe. A kései, a beteg József At­ tila iránti idegenkedést és értetlenséget kívánja oszlatni a szerző, életrajz, kórrajz és költészet bontatlan, ám árnyalt együttes bemutatásával. A hiányt összegző versek: az anyakép és az apakép alakulá­ sa című részt a legmegragadóbb a legkisebb lényeket is mérlege­ lő, elsősorban pszichológiai kö­ zelítésű, de az elemző vértezett­ ségét is megcsillantó írások kö­ zött. (A kötet a Párbeszéd Ki­ adó újdonsága.) “EGY, KI MÁRVÁNY­ BÓL RAK FALUT...” címmel értekezik József Attila és a folklór viszonyáról N. Horváth Béla (Babits Kiadó). A falusi tapasztalatok, a népköltészeti ihletés, a népi írókkal való vi­ szony inkább nyomszerűen szo­ kott föltünedezni a József Atti­ la-irodalomban, legalábbis a nagyvárosi élményanyag, a ma­ gas irodalmi indíttatás, a mun­ kásmozgalommal való kapcso­ lat hangsúlyosságához képest. A laza monográfiává kerekedő tanulmánysor főként a szocio­ lógiai-történeti-néprajzi vizs­ gálódásszempontot érvényesíti, de kellő mértékben képviselteti magát itt is a műelemzés. A Jó­ zsef Attila-ünnep előestéjén örömmel nyugtázhatjuk tehát, hogy minden polémia közepette ezt az életművet övezi jelenleg a legaktívabb szakmai serényke­ dés. /Borges Oral/ Az 1899 és 1986 között élt argentin poéta 283 �palócföld 93/3 és prózaköltő, Jorge Luis Bor­ ges mester volt a tanul­ mányírásban és a filozófiai el­ mélkedésben is. A mitológiától az avantgardig évezredek iro­ dalmában és művészetében mozgott otthonosan, ideértve több európai nyelv literatúráját és az észak-amerikai műveltsé­ get is. Hosszú emberéletének alig járt túl a felén, amikor szembetegség támadta meg. A sorozatos hályogműtétek sem segítettek. 1955-től alig-alig szivárványlott föl előtt a külvi­ lág: a belső látásra kellett ha­ gyatkoznia. Vakságát “lassú besötétedésnek” fogta föl; a szenvedést - kegyelemnek. A modern Teiresziász 1978 júniusában öt előadást tartott a Belgrano Egyetemen. Össze nem függő témakörei érdeklő­ désének változatlan sokrétűsé­ géről tanúskodtak. Nem ténye­ ket “jósolt”, hanem teóriákat dolgozott ki, másfelől pedig a múlt bizonyos tendenciáit re­ konstruálta. Szükségképp az él­ őszó szabadságára bízta magát: a csapongás nélküli asszociáci­ ókra és a dialógus közvetlensé­ gére. Ez a BORGES ORAL: a könyv, amelyben az élőszó Bor­ gese fordul az olvasókhoz. Ma­ gyarul - az egyik írás nyomán - 284 A HALHATATLANSÁG címet nyerte el az Európa kiad­ ványa. (A szöveggondozók csak a legszükségesebb símítá­ sokat végezték el a sajtó alá rendezéskor.) Ha azzal a maximalizmussal közelítünk a könyvecské­ hez, amely a szerző nagy alkotásainak olvastán vagy legen­ dájának ismeretében alakult ki bennünk, akkor ez a lazán szőtt kései opusz: csalódás. Tóth Éva beleérző fordítása sem eleveníthette meg az agg zseni személyes jelenlétének szuggesztivitását. Maga a puszta szöveg nemegyszer vázla­ tos vagy közhelyes. Az öt eszmefuttatás közül háromban inkább csak feladatokat jelöl ki az ész és a szív számára, saját gazdag tapasztalatai alapján. Ilyen az angyalokkal és a démonokkal történő társalgás kérdésköre például. A legtöbb intellektuális és spirituális erő A halhatat­ lanság és Az idő című gondolatsorokban pezseg. Ez az iga­ zi, az ereje teljében lévő Borges, aki az örökkévalóságról mint “minden tegnapunk, minden tudatos lény tegnapjai­ nak összegéről” meditál, és bár tagadja a személyes halha­ tatlanságot, vallja azt, amit “kozmikus halhatatlanság­ ként”, közös emberi reménységként fogalmaz meg. Mind­ ezt személyes, szeszélyes, színes érvekkel és élményekkel hol többé, hol kevésbé támasztva alá. Jó e könyvet olvasni, mert jó a nagyság közelében len­ ni. S amilyen esendők vagyunk, attól is öröm fut át raj­ tunk, hogy a földi nagyság néha maga is esendő. (Olyany­ nyira, hogy a köteten Borges születési és halálozási évszá­ ma is pontatlanul áll...) (A megvilágosulás regénye) A svájci születésű, Nobeldíjas német író, Hermann Hesse SZIDDHÁRTA című re­ gényével egyrészt visszatérünk Európába, másrészt máris továbbrepülünk Keletre. E könyvben a hagyományos tör­ ténetmesélés és a poézis keveredik szerencsésen. Hasonló­ képp ideális arányban van jelen az elvont keleties példáza­ tosság, és az európai szívnek, elmének ismerősebb énköz­ pontú, dinamikus, a kérdésekre biztos választ kereső élet­ �palócföld 93/3 felfogás. Német fejlődésregény és hindu rege alkot egysé­ get a könyvben, melynek közbevetéses, faragványos mon­ datait a fordító Kászonyi Ágota magyarul is kemény kő­ ből, de a lágyság képzetét keltve véste ki. A vándorútként fölfogott, stációs élet száz- és százezer jobb és rosszabb regénynek volt és lesz is még tárgya. Sziddhárta, a szép bráhmánfi, az ifjú sólyom a maga aka­ ratából végiglengi a létezés valamennyi gyönyörűségének, szenvedélyének, megpróbáltatásának tájait. Gyarapodik tudásban, fogyatkozik hívságban. A megnyugvást, a le­ mondást, a szemlélődést, a benső látást mintának fölmuta­ tó Hesse 1922-es datálású hosszú elbeszélése nem a szere­ lem, a játék, a birtoklás elleni prófécia. Sőt: ezek meghódí­ tására bíztat a mű költői epizódjaival és a címszereplő la­ tolgató önkommentárjaival. Hiszen csak az képes a lemon­ dásra, aki tudja, miről mond le. Erkölcsi értéke csak annak az elfordulásnak lehet, amely egyben odafordulás valami máshoz. A lényeges a lényegtelennek miriádjaiból sűrűsö­ dik. A könyv kulcsszava az utolsó mondatból sem hiányzó szó: a mosoly. Ami bölcsességgé, végső tudássá párlódik, ami az emelkedettségből sugárzik, ami a csudálatos hullá­ mokat vető lelki öröm külső megnyilvánulása - az mindig a mosoly. Midőn Sziddhárta Énje “beleolvad az Egységbe”, ez a mosoly nem hagyja el. “Életének ettől az órájától fog­ va Sziddhárta nem harcolt a sorsával, és nem is szenvedett miatta. Arcán a tudás derűje vi­ rágzott, mely ellen az akarat nem berzenkedik, amely befo­ gadta a tökéletességet, amely egyetért a történés folyamával, az élet áramával; mert megtölti a szenvedésben és örömben va­ ló osztozás, odaadón követi ezt az áramlást, s az Egységhez tar­ tozik.” Kicsoda, micsoda a nagybe­ tűs Egység? - ezt Hesse Szidd­ hártája sem tudja megválaszol­ ni. De bizonyossá teszi, hogy lé­ tezik; s így bizonyossá azt is, hogy szükséges, érdemes keres­ ni. (Európa Kiadó) Június 1-e lesz holnap. Pünkösdhétfő után elkezdődik az ünnepi könyvhét hete. Lesz a boltokban Cseres Tibor kötet a: Kentaurok és Kentaurnők. De az író már nincs velünk. A Hideg napok bölcs alkotóját, a mai magyar próza egyik legszellemesebb mesélőjét vesztet­ tük el. Isten nyugosztalja* * Szomorúan adunk helyet a Szerző lapzárta után érkezett sorainak. 285 �hogyomány Csapody Miklós Erdélyi Fiatalok ( Transzilvanizmus, hőskor és hanyatlás egy folyóirat történetében) “Szükségből az erényt ” Hatvan esztendeje annak, hogy az Erdélyi Fiatalok mozgalmának belső egysége meg­ bomlott, és az erdélyi magyar társadalom új, reális helyzett udatát formálni akaró nemzedék munkájában a polarizáló erők bizonyultak hatékonyabbaknak az egységet fönntartani kívá­ nók törekvéseivel szemben. E korszakforduló előzményeit, eseményeit és a hozzá vezető f o ­ lyamatok irányait mégis csupán jelzésszerűen ismerjük, annak ellenére, hogy a rendszerezett tények ismeretét az évfordulós alkalmon messze túlmutatóan a transzilvanizmus reviziójá­ ról fo ly ó ideológiai-kritikai viták és a megváltozott történelmi viszonyoknak megfelelő új politikai modus vivendi keresése, a kollektív kisebbségi jogok és az autonómia régóta aktuá­ lis kérdései teszik mindenekelőtt szükségessé.* III. Az Erdélyi Fiatalok: hőskor és hanyat­ lás 1929-30, az Erdélyi Fiatalok fellépése előtt a magyar ifjúság kulturális-testületi te­ vékenysége a három egyház kereteiben és a Székelyek Kolozsvári Társaságában folyt, hi­ ányzott azonban az az összefogó magasabb és hatékonyabb szervezet, amely mindezek organizálását elláthatta volna, a meglévő tes­ tületek érintetlen, kényes önállóságával. Olyan mozgalomra volt tehát szükség, amely nemcsak az érdekvédelem gyakorlati teen­ dőit képes ellátni, hanem reális, a történelmi viszonyoknak és a kisebbség létérdekeinek megfelelő új programmal új feladataira is rá­ döbbenti az ifjúságot - s amely ezáltal hozzá­ járul a kisebbségi társadalom belső önépítő erőinek felszabadításához, a széthúzó erők ellensúlyozásához. Ezt a feladatot az 1929ben színrelépő generáció vállalta magára, mely népi humanista és ellenzéki demokrata, * Előző lapszámunkban közölt tanulmány folytatása. 286 �palócföld 93/3 a tradicionális, morális értekekre építő esz­ mekörében, a népszolgálat s a protestáns val­ láserkölcs valamint a transzilvanizmus szel­ lemében megteremtette az Erdélyi Fiatalo­ kat. A folyóirat minden támogatás nélkül mű­ ködő idologikus mozgalmi-közéleti orgánum volt. A kezdeti ifjúsági egység legfőbb garan­ ciájaként nemcsak a két háború közötti idő egyetlen stabil nemzedéki intézménye volt, hanem a korszak öt legfontosabb folyóiratá­ nak (Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Korunk, Erdélyi Fiatalok, Hitel) egyike is.1 Spiritus rectora Jancsó Béla volt, aki nemcsak a Tizenegyek közt, de a szegedi Bethlen Gábor Körben is vezető szerepet ját­ szott, s aki legközelebbi munkatársaival: László Dezsővel, Balázs Ferenccel, Deb­ reczeni Lászlóval és Bíró Sándorral látott hozzá a koncepció kidolgozásához és az ifjú­ ság megszervezéséhez. A főiskolás életet a kisebbségi lét rezervoárjának tekintették, amely a közéleti feladatokra való előkészü­ letnek is alkalmas iskolája. Újszerű sajátos­ sága volt a mozgalomnak, hogy a húszas évek végére saját intézményeit nagyjából már ki­ építő erdélyi magyar szellemi életben első­ ként fogott hozzá a társadalom előítéletektől mentes megismertetéséhez, és a szociografi­ kus önismeret elmélyítésével hozzájárult az irodalomközpontúság aránytalanságainak fölszámolásához.3 Társadalomtudatositásuk a nemzedékiségben jelentkezett, társada­ lomszervezési-művelődéspolitikai elképzelé­ seik azonban nemcsak saját nemzedékük eszmei tájékozódásának egyszeri kijelölésé­ re irányultak, hanem az új, korszerű és létel­ vű, hagyományra és nyitottságra egyszerre építő, sajátosan erdélyi lét- és szemléletmód általános érvényű megfogalmazását céloz­ ták. Eszmeiségükre nagy hatást tett Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond, erdélyiségüket pedig a történeti hagyomány­ ban, Kós Károly é s Makkai Sándor gondola­ tainak hatására a fajoknak (nemzeteknek) az emberi értékek magaslatán való találkozásá­ ban jelölték meg (Jancsó Béla). Helyzeti rea­ litásaik és szigorú erkölcsi következetessé­ gük, protestáns humazizmusuk szellemében is őszintén hirdették a magyar-román sors­ közösségből fakadó, az emberi jogok teljes és kölcsönös tiszteletén alapuló megbékélés szükségességét, amely eszmekörüknek fon­ tos eleme volt. A lap, melyet László Dezső az indulástól 1933 végéig romániai magyar fő­ iskolás lapként, majd az 1934-es I. számtól a romániai új magyar nemzedék folyóirata­ ként jegyzett 1941-ig, ezt a gondolatiságot propagálta, közéleti orgánumként pedig a nemzedék valamennyi számottevő testületi eseményét, irodalmi, művészi és tudo­ mányos teljesítményét számontartotta. Bár munkájában és a mozgalomban is döntő sze­ rephez jutott természeténél fogva az ideolo­ gokus elem, programjuk gyakorlati termé­ szetű volt, amely a legtöbb látható ered­ ményt a falumunkában hozta. Hatásában azonban nem ezt a tevékenységet, hanem az említett mentalitásformáló szerepet kell a legfontosabbnak tekinteni, azt a “mélypoliti­ kát”, melynek életbevágó fontosságát a nagy változáskor pontosan felismerték, mely szemléletet formál és készségeket alakít ki a megváltozott körülményeknek és lehetősé­ 287 �palócföld 93/3 geknek megfelelően. Rendkíkvül nagy jelen­ tősége volt annak, hogy az Erdélyi Fiatalok a kisebbségi egység megvalósítását, ennek ga­ ranciáit nem az ideológiai konszenzus kierő­ szakolásában, hanem a világnézeti toleranci­ ában és a napi politikától való tartózkodás­ ban látták. Felismerésük szerint a fölkészü­ lést csak ez biztosíthatta; a magyarság egyet­ len legális politikai képviselete, az Országos Magyar Párt megítélésük szerint nem töltöt­ te be valódi hivatását. Évtizedes működésük során az Országos Magyar Párttal mindvégig szembenálltak. Az Erdélyi Fiatalok történeti jelentősége a magyar művelődésben abban áll, hogy nemzedékük valóban újat és szükségeset ho­ zott, felismerte küldetését, és új helyzettuda­ ta, eszmei orientálóinak hatására népe felé fordult, megteremtve az ifjúság egységét a nemzeti kisebbség leendő egységének előze­ tes alapjaként, ideológiájában pedig reális és alkalmazható modus vivendit kínált. Miköz­ ben a gondolkodásmód átalakítására vállal­ kozott, álláspontját a világnézeti független­ ség és a politikamentesség elveit követve ér­ vényesítette. A világnézeti és politikai tole­ rancia, a felekezeti szempontok kerülése ép­ pen azt a mélyebb, “politikamentes politi­ kát” szolgálta, amely a teljes autonómiát, az erkölcs elsőbbségének érvényesítését és a kollektivitás egészséges megszervezését cé­ lozta. A világnézeti függetlenség és a politi­ kamentesség kategóriái, melyek az “új ideo­ lógia” gyakorlati képviseletének elvi állás­ pontjaiként fogalmazódtak meg, a mozgalom és a lap működésének, a vezetőgárda lépései­ nek fő mozgatói voltak.5 288 Az Erdélyi Fiatalok a korszak legfonto­ sabb nemzedéki intézményeként előkészítő­ je és érlelője volt minden későbbi konzerva­ tív, harmadikutas és népi baloldali tájékozó­ dásnak, mozgalomnak és szervezetnek. Az a közös alap, amelyen létrejött, mégis csupán néhány évig volt képes fönntartani az egysé­ get, a megváltozott körülmények között a po­ larizáló törekvések erősödtek meg. 1933 tavaszán az alapítók egysége fel­ bomlott, lezárult a fölívelő mozgalmi perió­ dus és új szakasz nyílt az erdélyi ifjúsági mozgalmak történetében, amely az Erdélyi Fiataloknak a szellemi utódlásgondoknak és az állandósult közéleti küzdelemnek az ide­ jét hozta. Miután “...az Erdélyi Fiatalok ban megteremtett ifjúsági egység felbomlott és a szakadás megpecsételődött.”, “...heves harc keletkezett a különböző csoportok között. A baloldali diákok szervezkedését követte a jobboldali érzelmű csoportok fokozott akti­ vitása és mindannyian szembefordultak az Erdélyi Fiatalokkal, amelyik folyóirat ezen­ túl a »romániai új nemzedék« lapjának ne­ vezte magát.”6 Amint Ligeti Ernő írta hig­ gadt összefoglalójában: “Az »Erdélyi Fiata­ lok« mozgalmának látható kettétörése után két teljes évig alszik minden ifjúsági mozga­ lom.”7 Milyen történelmi okok és ellentétek ve­ zettek a belső vitákhoz, a meghasonláshoz és a szakadáshoz? A válasz a mozgalom lénye­ gét, a harmincas évek erdélyi világnézeti küzdelmeit és politikai útkereséseit érinti. 1918 után - az adatokat a Tizenegyek e­ lőzményeinek korából pontosan ismerjük az 1930/31 -es tanévig a magyar középiskolá­ �palócföld 93/3 sok száma Romániában 50 százalékkal csök­ kent,8 és a húszas évek iskolatörvényei is (köztük az úgynevezett baccalaureátusnak a bevezetése, mely valóságos tanügyi guillotin­ ként működött,9 68 százalékos bukási arányt produkálva a románul még nem jól tudó ma­ gyar érettségizők között)10 nagyban gátolták a továbbjutást. Mégis az 1929/30-as és a kö­ vetkező tanévben a magyar diákság széles tö­ megeit megmozgató, erőteljes ifjúsági mun­ ka bontakozott ki Kolozsvárott az Erdélyi Fiatalok hatására. Ennek intenzitása az 1931/32-es tanévben sem csökkent, bár az if­ júság belső tagolódása, felekezeti és szerve­ zeti valamint eszmei-világnézeti megosztott­ sága fokozódott. A romániai magyar diákmozgalmaknak az a hirtelen és mégis tartós lendülete, melynek kezdete az 1924/25-ös tanévre tehető,11 az 1932/33-as tanévben már megtört. Az ifjúsági közélet lassú ha­ nyatlásának legfőbb oka a világméretű gaz­ dasági válság volt, amelynek mélypontjára 1931 őszén-telén Nicolae Iorga egyéves kormányzása idején jutott az ország,12 s amely a politikai-társadalmi és az egyéni lét valamennyi szférájában elháríthatatlanul megmutatkozott. Az Erdélyi Fiatalok megteremtette fele­ kezetfölötti egység 1932-re föllazult, majd rövidesen megbomlott, főként a XI. Pius által 1931-ben kibocsátott Quadragesimo Anno kezdetű szociális pápai enciklika és a nyomá­ ban világszerte - Erdélyben is rohamosan és erőteljesen - kibontakozó neokatolicizmus hatására.13 Ez az új irány az erdélyi magyar római katolikus egyházban is többszörösen fölerősítette a különszerveződés régi és haté­ kony intencióit, ami kedvezőtlenül hatott a hagyományos erdélyi sokféleség történeti adottsággá szilárdult elképzeléseivel szem­ ben, és különösen a kisebbségi helyzetből adódó egység erkölcsi parancsa - az Erdélyi Fiatalok alapvető egységelve - ellenében. E tendenciák az ugyancsak hagyományos kü­ lönszerveződés öröksége mellett az interna ­ cionális katolikus tradíció hagyományos er­ délyi közösségerősítését is szolgálták, az adott összefüggésben párhuzamosan mobili­ zálva a felekezeti elkülönülés erőit is. A gaz­ dasági válsághelyzet határása viszonylag gyorsan megerősödni látszott a baloldal, az illegálisan szervezett munkásmozgalom is, melynek valódi tagjai és szimpatizánsai szo­ katlan ütemben aktivizálódtak a “másik ol­ dal” képviseletében. 1931-ben a magyar diákság már mind jobban rákényszerült, hogy anyagi helyzeté­ nél fogva tanulmányait megszakítsa. Otthon készültek vizsgáikra, így ez is hozzájárult a mozgalmi élet, az. Erdélyi Fiatalok meggyen­ güléséhez. A lapot és a mozgalmat elindító nemzedék tagjai is részint már végeztek, s többségük ugyancsak elhagyta Kolozsvárt; jelentős része volt a hanyatlásban annak is, hogy az első-másodéves hallgatók már nem­ igen akartak bekapcsolódni abba a mozgalmi életbe, melynek kereteit nem ők, hanem az Erdélyi Fiatalok alakították ki. Ez az utódlá­ si gond csak részben magyarázható az önfenntartás megnehezült anyagi körülménye­ ivel, sokkal inkább azzal, hogy a radikalizáló­ dó jobb- és “baloldal” koncepcionális és esz­ mei malomkövei között őrlődő legújabb ge­ neráció már elutasította az előtte járók el­ 289 �palócföld 93/3 képzeléseit és erőfeszítéseit. “Nem évekkel számlált és fizikailag megkülönböztethető generációról akarok beszélni - írta a fiatal Makkai László, Makkai Sándor püspök fia-, hanem az ideológiák nemzedékeiről, korkü­ lönbség nélkül. És főleg arról a generációról, a harmadikról, mely úgyszólva két szék kö­ zött a pad alatt maradt. Két idológia malom­ köve közt őrlődünk. Általánosságban múlt­ nak és jövőnek szoktuk nevezni őket. Ha job­ ban szembenézünk velük: a polgári gondol­ kodás és az új szociálista világrend katonái szegeznek egymásnak szuronyt.” “...rettene­ tes a helyzete azoknak, akiket én a harmadik generáció-nak nevezek.14 Ezek, akik előtt a bálványozott múlt fekete hibái sötét felhők­ ként tornyosulnak, ismerik ezeket a hibákat és boldogan futnának előlük, új, szebb jövő­ be. De a jövő gárdájának, a második generá­ ció ideológiája gyötrelmes rablánc nekik. Dogmává szilárdult szociálista tanokat nem tudják már a saját viszonyaikhoz hajlítani. Az ily formában elképzelt jövő menthetetle­ nül sivár előttük... Nem olyan válaszúton áll­ nak, ahol két út közül bármelyiket lehet vá­ lasztani. Ők mind a két utat egyformán gyű­ lölik, de tehetetlenül kívánják is.”15 Ezeknek a fiataloknak a bizonytalanságát és bizal­ matlanságát tovább erősítette a felekezetek fölötti ifjúsági szervezkedést ellenző egyházi vezetőkörök hatása is, ami különösen a Mé­ liusz József-D omokos Pál Péter- féle, nagyhatású összeütközés óta16 a feleke­ zetieskedés új, erőteljes (és bár megérthető, de fölöslegesnek ítélhető) hullámát és a foko­ zódó Erdélyi Fiatalok-ellenességet eredmé­ nyezte. Furcsa módon nyilvánult meg az ifjú­ 290 sági élet autonómiája elleni támadás a Szé­ kely Társaság működésében is, amely Deák Ferenc elnöksége idején egyenesen szabotál­ ta az Erdélyi Fiatalokat és híveinek tevé­ kenységét. A mozgalomtól való elfordulás­ nak oka volt a hatóságok falumunkát akadá­ lyozó, gátló föllépésének is. Nem jelentékte­ len személyi oka pedig a hatásfok átmeneti csökkenésének, hogy Jancsó Béla bizonyos időre kivonta magát a közéletből, hogy egye­ temi kötelezettségeinek eleget tehessen: or­ vosi diplomáját 1933 elején szerezte meg Szegeden. Mindezeken túl oka lehetett a mozgalmi élet hanyatlásának az a spontán nemzedéki gesztus is, amely inkább csak a megelőző nemzedék törekvéseinek puszta tagadását jelentette; az ifjúság jelentős részének szo­ ciális érzülete csökkenni látszott; alábbha­ gyott a falumunka, csökkent a szemináriu­ mok látogatottsága. Ezzel egyidőben a fele­ kezeti diákegyesületek munkája is alábbha­ gyott. Az említett módon és mértékben megerő­ södött viszont a baloldal is, melynek egyik el­ ső színrelépése az ifjúsági közéletben az Er­ délyi Fiatalok 1932 őszi főiskolás konferen­ ciáján történt. Az Erdélyi Fiatalok ekkor már másodszor kezdte meg évi működését a Kolozsvárra érkezett elsőéveseknek rende­ zett évnyitó, tájékoztató-bevezető jellegű konferenciájával. A november 5-én kezdődő háromnapos előadássorozaton Szentimrei Jenő a társadalom és az ifjúság kapsolatait elemezve lényegében az Erdélyi Fiatalok falu - és autonómiakoncepcióját fejtette ki;17 Varga Béla filozófus, teológiai tanár, a ké­ �palócföld 93/3 sőbbi unitárius püspök Korunk lelki problé­ máiról címmel tartott előadást, amit László Dezső áttekintése és az új erdélyiség vázlata követett. A konferencia az ifjúság hatal­ mas érdeklődése mellett zajlott - írta a be­ számoló. - Átlag kétszáz magyar főiskolás szorongott a református gimnázium termé­ ben... Az előadásokat mindannyiszor eleven vita, néhányszor nívós felszólalással, követte. Célunkat: az ifjúság érdeklődésének felkelté­ sét teljes mértékben elértük. A konferencia az erdélyi sajtóban is élénk visszhangot vert fel. Egyes lapok politikai színezetű és irány­ zatos beállítású támadó írásai mellett a nagy erdélyi magyar lapok (Ellenzék, Keleti Új ­ ság) hosszabb cikkben számoltak be a konfe­ rencia lefolyásáról...". Ugyancsak Szentimrei írta a találkozóról: “Lecsatlakozni (...) annyit jelent, mint szolgalélekkel születni és vizsla szemekkel keresni az utat, hogy kit hogyan szolgálunk ki, ki lesz a hatalmasabb úr, kinél lesz kellemesebb és jövedelmezőbb a szolga­ ság? Született lakájok lelki szegénysége az, akik megérdemlik örökös lakájsorsukat, most éppúgy, mint a legvilágmegváltóbb dik­ tatúrák eljövetelekor.” 19 Érdemes eközben utalni a “politikai színezetű” támadások egyikére, a temesvári 6 Órai Ujság cikkére, amely a következő címet viselte: “Leszámol­ tak a kolozsvári diákok az Erdélyi Fiatalok reakciós lélekkufárjaival”. A cikk szerint a “marxista tudományok” iránt érdeklődő if­ júság szembefordult végre az “erdélyi gró­ fok, nagytőkések és papok” irányította moz­ galommal.20 Az a szakadás, amelynek hátte­ re a lap következő évi márciusi értekezletein bontakozott ki és vált véglegessé, már ekkor érzékelhetővé vált a nyilvánosság előtt. A konferencia valóban fordulópontot je­ lentett, ha nem is az új nemzedék eszmei tá­ jékozódásában, de az ifjúsági közéletben mindenképpen. A “baloldal” felé orientáló­ dók a kapitalizmus csődjéről beszéltek: De­ meter János a munkásmozgalomhoz való csatlakozást javasolta Csögör Lajossal és Rohonyi Vilmossal együtt, akik be is jelen­ tették elhatározásukat.2 1 A fordulópont sú­ lyát és mibenlétét elemezte László Dezső és Jancsó Béla is az 1933-as évfolyam első szá­ mában.22 László Dezső összefoglalója, amely 1929 nemzedéke eszmei és mozgalmi produkciójának mérlegeként - a főiskolás élet számukra való lezárulásakor - az Ellen­ zékben is megjelent, a konferenciát a követ­ kezőképpen értékelte: “Elvitatlahatatlan tény, hogy az Erdélyi Fiatalok őszi konferen­ ciája határkövet jelentett a főiskolás moz­ galmak életében. A marxista ifjúságot és a neokatholikusokat mint kész világnézetek képviselőit mutatta be. Úgy látszott, hogy a liberális szellemet képviselő unitáriusok és az Evangélium álláspontját hangsúlyozó re­ formátusok, a világnézeti függetlenséget hir­ dető Székely Társaság és az Erdélyi Fiatalok nemcsak támadások kereszttüzébe kerültek, hanem ki is estek a nagy rostán. Divatos do­ log volt a konferencia után arról beszélni, hogy tulajdonképpen két jelentős mozgalom van Erdélyben, a két világnézeti álláspontot elfoglalt mozgalom: a marxista és a katolikus. A konzervatív körök a katolikus mozgalmat, mint iskolapéldát emlegették; a marxisták pedig minden radikálizmust a fiatal marxis­ táknak tulajdonítottak. Az ifjú katholiciz­ 291 �palócföld 93/3 mus magának vindikálta az egész erdélyi ma­ gyarság megtartásának jogát, viszont az ifjú marxisták úgy léptek fel, mint az igaz hala­ das egyetlen képviselői.”2 3 A két uj jelensé­ get a folyóirat szerkesztője a világnézeti füg­ getlenség tükrében így minősítette: “Az el­ vek értékelésénél nagyon tisztán kell lát­ nunk, hogy mi az az érdek, amiért valaki egy elvet magáévá tesz és vall. Ez a két csoport dogmatikus recitálással tárja elő a mozgal­ maik mögött álló nagy közösségek általános tételeit. Amit az ifjú katholicizmus Erdély­ ben mondott, olyan általános igazságcsoport, amit a világ bármelyik pontján el lehet mon­ dani. Ugyanígy az erdélyi fiatal marxistáknál is nélkülöznünk kell a sajátosan itt és most való látást. Két ifjúsági mozgalom áll előt­ tünk, és mindkettő éppen ifjúsági karakterét adta fel akkor, amikor dogmatikus világné­ zetek propagálójává lett. Az erdélyi ifjú ma­ gyar katholicizmus mozgalmának gyökere természetszerűleg nem Erdélyben, hanem Rómában van. Ez a csoport egy nagyobb tár­ sadalmi és gazdasági koncepció ide előretolt állása. A marxista csoport az egyetemesség igé­ nyével lép fel, de letagadhatatlan, hogy meg­ mozdulása, akár öntudatosan, akár öntudat­ lanul, szintén egy máshonnan ide irányított erő propagandisztikus megjelenése. Nem ké­ telkedem a mozgalmak tagjainak teljes jóhi­ szeműségében, de egyik mozgalomban sem látom a sajátos erdélyi gyökeret és erdélyi színt. Erdélyben itt gyökerező, itt kialakult új látási módra van szükség... Megriadt kath­ olikus fiatalságunk természetesen könnyed­ séggel sorakozik fel a pápa által diktált világ­ 292 nézeti állásfoglalás mögé. Már mint ifjúság önálló döntése előtt csatlakozik egy kidolgo­ zott rendszerhez és felvonul a marxista front ellen. A marxista mozgalommal szemben ne­ künk kisebbségnek nem szabad elfelednünk, hogy a marxista propaganda termé­ szetszerűleg keresi meg az ifjúságot, mert eb­ ben könnyebben talál propaganda eszközt. Neki pedig ma legelső sorban erre van szük­ sége. A marxizmus mellett döntött ifjúság, maradék nélkül propaganda eszköz, olyan, mint az újság vagy a rádió. A nagy marxista felsorakozás előtt egészen mellékes, hogy az elvei mellett felsorakozott ifjúsággal vagy kisebbségi magyarsággal mi lesz. N e­ kem és nekünk nem mindegy. A magyarság számára az élet legelső parancsa önmaga létének biztosítása. (Kiemelés-C s.M ) Ne­ künk semmiképpen sem szabad a marxistakapitalista háború malomkövei között felőr­ lődnünk. Nem engedhetjük, hogy riadtsá­ gunkat, fejvesztettségünket kihasználva, mindkét oldal minket játszodjon ki ellenfelé­ vel szemben. Nekünk belső autonómiára van szükségünk. (Kiemelés Cs.M)(...) Nem mon­ dom, hogy el kell zárkóznunk az egyetemes mozgalmak elől. Ezt nem is lehet megtenni. De a sort meg kell fordítanunk. Nem az egye­ temes mozgalmak beidegzésével kell Erdély felé jönnünk, hanem Erdélyből kell azokra néznünk... Szomorú dolog volna az ifjú kat­ holicizmuson keresztül az ifjúság figyelmét is elvonni a sajátos erdélyi katholikus problé­ mák elől. Az ifjú katholicizmusnak sajátosan erdélyinek kell lennie. A felvidéki Sarlósok marxizmusát egyoldalúságai és különböző �palócföld 93/3 felfogásom dacára is tudom tisztelni, mert fejlődés eredménye, mert magyar, mert ha egyetemes elvek hatására született is, nem átvett, hanem az ifjúság által elért ered­ meny.″24 Tény, hogy ehhez mérhető határozottsá­ gú elvi állásfoglalással a folyóirat törté­ netében később csak a Vásárhelyi Találkozó körüli időkben találkozunk újra. Kétségtelen az is, hogy a Falvak Népe-ügynek és a konfe­ renciának az együttes hatása csapódott le ab­ ban a máig élő értékelési sémában is, amely az Erdélyi Fiatalok mozgalmi egységének megbomlását a következő hármas képletben írja le: a kezdeti egység után a). kiválik a mozgalom “balszárnya”, s ennek lapja, a Fal­ vak Népe fogja megvalósítani az Erdélyi Fia­ talok falukutatásának “dialektikus folytatá­ sá t”,25 b). a nemzeti konzervativizmust és “új rendiséget”, konzervatív reformot, “jobboldalt”, “fasizmust” stb. képviselők, az Erdélyi Fiatalok “jobbszárnya” 1935-ben ugyancsak kiválik s megalapítja a Hitelt; c). a konzervatív reformista centrum pedig, amely továbbra is uralja a lapot, elkötelezi magát az Országos Magyar Párt politikai tö­ rekvései mellett (amelyekkel a valóságban szembenállot); ez a megmaradt mag később annyira “elszigetelődik”, hogy a Vásárhelyi Találkozón sem vesz részt, 1937 októbere után pedig egészen eljelentéktelenedik.26 A leegyszerűsítő megfogalmazások sorából ér­ demes idézni a legigényesebbek egyikét, M i­ kó Imre 40-es évekbeli álláspontját, amin lé­ nyegesen később sem változtatott: “Az ezer­ kilencszázharminchármas évek nagy szel­ lemi harcaiban az »Erdélyi Fiatalok« világ­ nézeti függetlenséget hirdetett s ennek kö­ vetkeztében elveszítve jobb és balszárnyát, a lap egy szűkebb, de szívósan kitartó reformá­ tus ifjúsági csoport kezébe került.”2 7 Ez az alapsablon, bár a lényeges történeti tényeken túlmenően sok valódi, rejtettebb összefüg­ gést is megragad, egészében véve felületi: le­ egyszerűsítés eredménye, mely nem számol bizonyos sorrendiségekkel és olyan - szemé­ lyi színezetet sem nélkülöző, később politikai töltettel is ható - körülményekkel, amelyek a konkrét okai voltak az alapítók egysége föl­ bomlásának. A vezetőgárda magját valóban Jancsó Béla, László Dezső, Debreczeni Lász­ ló és mások alkották, az 1933-as értekezlet azonban egyszerre zárt ki egy “jobboldali” aspirációjú főmunkatársat és egy baloldali meggyőződésű alapítótagot, az utóbbit sem politikai elkötelezettsége miatt, hanem mert megszegte a szolidaritást és mert megtámad­ ta a folyóiratot. Hangsúlyozni kell: a baloldal említett megerősödése csak fokozta a meg­ hasonlást és a belső viszályt, ami nyilvánva­ lóan konfliktusokhoz vezetett volna a Falvak Népe nélkül is, Demeter János kizárása azonban nem az ő politikai-világnézeti hova­ tartozásának, hanem a mozgalmat már ve­ szélyeztető, élesen támadó tevékenységének következménye volt. Később a “jobbszárny” integrálódott a politikai életbe, majd - nem annyira ők, mint inkább a “harmadik nemzedék” - megalapí­ tották a Hitelt, amelynek második szakasza tekinthető jobboldali beállítottságúnak, a “balszárny” pedig - megerősödve az 1933-as és későbbi kilépésekkel is, 1934-ben az A dy Endre Társaságban, majd az Erdélyi Rea293 �palócföld 93/3 listák csoportjában, 1937-ben az Új Erdélyi Antológiá ban, egy évvel később pedig az Er­ délyi Enciklopédia kiadóban teremtette meg a maga időleges kereteit. IV. Az egység megbomlása Demeter János, az Erdélyi Fiatalok egyik alapító főmunkatársa 1932. szeptember 30án hetilapot indított Falvak Népe címmel, anélkül, hogy lapalapítási szándékát az Erdé­ lyi Fiatalok körében jelezte volna. Az 1934. március 19-én betiltott lap elvi előzménye a Kommunisták Romániai Pártjának (KRP) 1931. december 3-24. között Moszkvában tartott V. kongresszusa volt, amely állást fog­ lalt a kisebbségek elnyomása ellen,28 és ki­ mondta a parasztság megszervezésének szükségességét, elhatározva egy kommunista irányítású, a Falvak Népe alcímében (Föld­ művesek és falusi szegények hetilapja) is jel­ zet profilú orgánum létrehozását.29 E hatá­ rozat alapján Kohn H illel,30 a KRP kolozs­ vári területi bizottságának tagja és Demeter János között kapcsolat jött létre: Kohn Hillel Demetert az Erdélyi Fiatalokkal való szakításra32 és önálló kommunista lap alapí­ tására ösztönözte, megígérve neki a lap anya gi fedezetének biztosítását is. A lapindítást megelőző tárgyalás 1932 szeptemberének elején folyt le - tehát még a főiskolás konfe­ rencia előtt - ,34 amikor a lap politikai irány­ vonalát illetően a román és a magyar hivata­ los politikával való radikális szembefordu­ lásban állapodtak meg. A lap szerkesztőbi­ zottsága és köre gyakorlatilag Antal Márk marxista szemináriumának egyik csoportjá­ 294 ból állott: Demeter János szerkesztő mellett itt találjuk az Erdélyi Fiataloktól a később kivált Jancsó Elemért,35 Csőgör Lajost, Ro­ honyi Vilmost, Vincze Jánost,36 és Bányai Lászlót. Az irányítást a párt részéről később nem Kohl Hillel, hanem Szirmai János vé­ gezte37 A Falvak Népe fennállásának rövid időtartama alatt - 25 száma jelent meg ténylegesen szembefordult a Magyar Párt tö­ rekvéseivel és a román kormányok kisebb­ ségellenes politikájával, s nagy szerepe volt az V. kongresszus határozatainak érvényesí­ tésében, a kommunista célokat szolgáló ki­ sebbségi tömegszervezkedés elősegítésében. Beszámolt a földművesgyűlésekről, munkás­ segélyakciókról, a Szovjetúnió életéről: 1517 ezres példányszámban jelent meg benne furcsamód Illyés, J ó zse f A ttila , Tamási, Méliusz József, és a lapban közölte álnéven Nagy István első novelláját is. (A betiltás után, a lap utódaként jelent meg Csőgör La­ j os szerkesztésében az Ellenzéki K ö lö n y ,38 egyidőben a Magyar Párt ellenzékének kom­ munista irányítás alatti megszervezésével; 1933. június 19-én - már kizárása után - az ellenzék gyűlésén Demeter János is részt­ vett. Ugyancsak a Magyarparti Ellenzék adta ki még 1933-ban a Népakarat című fo­ lyóiratot, majd ennek betiltása után a maros­ vásárhelyi Székelyföldi Néplapot.) A Falvak Népét - első négy számának megjelenése után - László Dezső méltatta az Erdélyi Fiatalok 1932 novemberi számában, kiemelve bátor hangját; kritikai észrevételeit nem szervezeti összetartozásuk számonkéré­ sével vetette fel, hanem azokra a kérdésekre mutatott rá, amelyekkel az Erdélyi Fiatalok �palócföld 93/3 nem érthetett egyet. Az Erdélyi Fiatalok ugyanebben a számban azt is tudatta olvasói­ val, hogy “A Falvak Népe Demeter János magánvállalkozása. Lapunk semmilyen vo­ natkozásban nem áll mögötte.” Erre az elha­ tárolódásra azért volt szüksége a csoportnak, mert - minthogy Demeter az Erdélyi Fiata­ lok főmunkatársaként indította az illegális KRP lapját - formálisan ez a vállalkozás is az Erdélyi Fiatalok sajátjának tűnhetett a köz­ vélemény előtt, holott a Falvak Népe olyan hangnemben támadta a magyar társadalom bizonyos rétegeit és személyiségeit, amely nemcsak ellentétes volt az Erdélyi Fiatalok felfogásával és egységkoncepciójával, de az előfizetői bázis lassú felszámolódásának a veszélyét is kézzelfoghatóan előidézte, ami a lap kényszerű megszűnését jelentette volna. Veszélyeztette ugyanakkor Mikó Imrének Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című munkájának kiadását is, mert a Falvak Népe megjelenése után Bánffy Ferenc báró - a la­ pot az Erdélyi Fiatalokkal azonosítva visszalépett a könyv megjelentetésének anyagi támogatásától.40 László Dezső észrevételeire Demeter Já­ nos válaszolt a Falvak Népe 1932. november 11-i számában Válasz az Erdélyi Fiatalok­ nak címmel, amelyben Lászlónak általa ké­ sőbb provokációnak nevezett “vádjait” uta­ sította vissza. Cikkében - mint később szó­ ban is - közös nevezőre hozta a Magyar Párt és a klérus törekvéseit az Erdélyi Fiataloké­ val: “Annak az intelligenciának, amely az Er­ délyi Fiatalokhoz tartozik, érdeke, de a ma­ gyar falusi szegényeknek nem érdeke, hogy szent testvériségben hagyja magát nyúzatni mindenféle faji és vallási, Sokszínűen egyszí­ nű élősködők által.” Ez a kitétel volt az, ame­ lyik Demeter János kizárásakor a legsúlyo­ sabb körülménynek minősült, s amelynek feltételezése és hangja teljes joggal sértette az Erdélyi Fiatalokat. A válasz nemcsak sér­ tő, hanem érthetetlen is volt, hiszen a kizsák­ mányolásban érdekeltnek nevezte Jancsó Bélán és Balázs Ferencen át (aki unitárius egyházi főhatóságának állásfoglalása ellené­ re is terjesztője volt a Falvak Népének!) Dsi­ da Jenőig és Mikó Imréig mindazokat, akik közé maga is tartozott. Ekkor kelt szárnyra a mondás, hogy Demeter János mindenkit megtámad, még önmagát is... Noha az. irónia nem hagyta el a folyóirat munkatársait és körét, az Erdélyi Fiatalok tudták, hogy a kommunista bomlasztás nem maradhat hatástalan mozgalmukra sem. Mikó Imre 1932 novemberében tért vissza Bukarestből, ahol az. Országos Magyar Párt titkárságán dolgozott; az Erdélyi Fiata­ lok szerkesztősége a faluszeminárium veze­ tését ajánlotta fel neki, ezt azonban nem vál­ lalta. Rövidesen az alapítók értekezletének összehívására kérte Jancsó Bélát, azzal, hogy határozzanak a lapnak a főiskolás konferen­ cia utáni irányáról, illetve az esetleges felszá­ molásról.41 Az azonban már Mikó saját helyzetének tisztázására irányuló kérésétől függetlenül is szükségessé vált, hogy a felme­ rült kérdésekben döntsenek és hogy újabb munkatársakat vonjanak be a folyóirat mun­ kájába a fiatalabbak közül. Az 1931. július és 1933. március közti tevékenységről való be­ számolás időpontját 1933. március 8-ra tűz­ ték ki, amely ülés 9-én folytatódott; ezt 10295 �palócföld 93/3 én és 14-én két további megbeszélés követte, amikor a lap újjászervezéséről tárgyaltak. Az értekezletet előkészítő László Dezső 1933. február 21 -én a következő felhívással fordult a főmunkatársakhoz: Kedves Barátom! Szerkesztőségünk úgy határozott, hogy az alapítók gyűlését f. évi március első nap­ jaira hívja össze. A gyűlés anyagának előkészítéséhez szükségünk van a következő adatokra: 1). Milyen munkát fejtettek ki az alapí­ tók a lap érdekében 1931. július óta? Mennyiben valósították meg ezeket a f e l ­ adatokat, melyeket az 1931. júliusi, illetve 1932. februári alapítógyűlésen vállaltak magukra? 2). Milyen kérdések tárgyalásának f e l ­ vételét javasolják az alapítógyűlésre? 3). A lap jövő munkájára vonatkozólag milyen tervek közös megbeszélését tartják fontosnak? 4). A fenti három pontra vonatkozó rész­ letes válaszodat beszámoló, illetve javaslat form ájában legkésőbb március 1-ig szíves­ kedj írásban közölni." Válaszában Debreczeni László a világné­ zeti függetlenség fenntartását és egyidejűleg a határozottabb társadalombírálat szüksé­ gességét fejtette ki, Jancsó Bélához hasonló­ an, aki a politikamentességnek a társada­ lomtudományi munkában való megerősíté­ sét szorgalmazta. Jancsó Elemér azt tartotta fontosnak, hogy “...a lap szellemében, irá­ nyában a mérsékelt szociálizmus szolgálatá­ ban álljon. Ne foglaljon politikailag állást, ne támadjon pártokat és egyházakat, hanem 296 pozitív szociális irányt valljon és ezzel ellen­ tétes cikkeket ne hozzon le (legfennebb vita formájában). Semleges ízű cikkek lehozha­ tók.” Mikó Imre terjedelmes válaszában a szigorú önkritikát sürgette: “A helyzetanalí­ zis és az alapítók véleményének meghallgatá­ sa után a gyűlés második csoportját a lap és a mozgalom további folytatásának, vagy nem folytatásának megbeszélése tenné ki.” De­ meter János nem adott munkabeszámolót, csupán javaslatot tett néhány dologban és fe­ gyelmi eljárási indítványt jelentett be a szer­ kesztőség tagjai ellen: Kolozsvár, 1933. március 5. Kedves Barátom! Válaszolva a II. 21-én és III. 2-án kelt leveleidre, értesítelek, hogy az Erdélyi Fia­ talok március 8-ra kitűzött főmunkatársi értekezletén személyesen kívánok részt ven­ ni. A második levélben jelzett tárgysoroza­ tot tudomásul vettem és azt a következő in­ dítványokkal kívánom kiegészíteni: I. Vonassék felelősségre az Erdélyi Fiatalok szerkesztő-bizottsága, amiért a f őmunkatársak testületi megkérdezése és beleegyezése nélkül úgy a lapot, mint a moz­ galmat egy politikai irányzatnak a szolgá­ latába állította. I I . Delegáljanak a fömunkatársak f e ­ gyelmi bizottságot, amely a felelősség ügyében a vizsgálatot maradéktalanul leve­ zesse: állapítsa meg azokat a személyeket, körülményeket és érdekeket, amelyek az E r­ délyi Fiatalok politikai angazsálásához vezettek és a vizsgálat eredményének meg­ felelően terjesszen elő javaslatot a megfe­ lelő retorziókra. �palócföld 93/3 I I I . Új szerkesztő-bizottság választan­ dó pontosan körvonalazott elvi program­ mal és hatáskörrel. IV. Megtárgyalandó és revízió alá veen­ dő az Erdélyi Fiatalok egész ideológiája. V. Mondja ki állásfoglalását az Erdé­ lyi Fiatalok főmunkatársainak értekezlete kisebbségi közéletünk minden életbevágó problémájában. Am i a február 21-i levelednek első kér­ dését illeti, arra a főmunkatársak értekezle­ tén kívánságodra készséggel fogok vála­ szolni. Szíves üdvözlettel Demeter János s.k. A kizárás vitájára, a résztvevők állás­ pontjára a három ülésről készült, a megjelen­ tek kézjegyével hitelesített négy jegyző­ könyv derít fényt. A március 8-i jegyző­ könyv tanúsága szerint az alapító-beltagok beszámolóinak ismertetése után Jancsó Béla olvasta fel a szerkesztőbizottság jelentését, László Dezső pedig Demeter János beadvá­ nyát tárta a gyűlés elé, kérve az abban emlí­ tett fegyelmi vizsgálatot. Demeter kijelentet­ te, hogy “semmiféle politikai pártnak nem tagja”, “de politikai téren mozgó hetilapot adott ki.” Hozzátette, hogy a többi főmunka­ társ is kifejt politikai tevékenységet, hiszen többen egyházi alkalmazásban állnak és nem egy közülük névvel jegyzett politikai cikke­ ket is közöl. Demeter János hangsúlyozta, hogy míg a László Dezső jelentésében foglal­ takkal egyetért, “a lapban képviselt világné­ zetet nem fogadhatja el”. Válaszul a szer­ kesztőbizottság nyomtékosan hangsúlyozta, hogy a főmunkatársak felé “semmiféle világ­ nézeti kikötést nem tett”, így Demeter állás­ pontját elvetették. Itt kell hangsúlyozni, hogy a már emlegetett egység, a közös plat­ form nem ideológiai egyeztetés, vagy kierő­ szakolt konszenzus esetleges eredményét je­ lentette, hanem a magasabb egységet, a tár­ sak autonómiájának tiszteletbentartását; az Erdélyi Fiatalok működését e tekintetben is a tolerancia jellemezte, hiszen épp a sokféle­ ségben teremtett időleges egységet. Nemcsak “világnézeti kikötések” nem voltak, hanem a politikai működés is lehetséges volt, mindad­ dig, amíg az az Erdélyi Fiatalok szellemével nem volt ellentétes, vagy nem hatott rá káro­ san - a politikamentességi határozat,42 de már a szervezeti szabályzat43 is ennek felté­ teleit írta körül. Demeter János vádjának elejtése után a bizottság a további nézeteltérések elkerülé­ sére azt javasolta, hogy “a világnézeti kérdé­ sek mostani alapítói gyűlésünkön alapos megbeszélés tárgyát képezzék.” Ezen a na­ pon Demeter János kizárásáról nem esett szó. A másnapi, március 9-i gyűlésen, amely Balázs Ferenc elnökletével folyt le a Refor­ mátus Kollégiumban, elsőnek Debreczeni László szólalt fel Dr. P éterffy Jenő és De­ meter János vétsége ügyében. Péterffy esete viszonylag egyszerű volt: “Az EF politika­ mentességi állásfoglalásával ellentétbe ke­ rült dr. Péterffy Jenő alapító beltagunk, ami­ kor a M párt (Országos Magyar Párt - Cs.M) kvári tagozatának ugyanazon gyűlésén (1932. jan. 4.), amelyen az ún. harminc­ évesek először léptek a politikai porondra, el­ 297 �palócföld 93/3 vállalta a tagozat jegyzőségére való jelölteté­ sét. Az 1932. február 16-18-i alapító belta­ gok gyűlése megállapította az ellentétbe ke­ rülést és a határozat be nem tartását, és azt a határozatot hozta, hogy mihelyt az ellentét miatt az Erdélyi Fiatalokat támadás éri, Pé­ terffynek köteleségévé teszi kilépőlevele be­ nyújtását. Miután ilyen támadás nem követ­ kezett be, a dr. Péterffy Jenő kilépőlevelének benyújtására nem került sor.”44 Az viszont ebben az esetben - Demeterhez hasonlóan sem lehetett lényegtelen, hogy a folyóirat munkájában nemigen vett részt, írása is csu­ pán egy jelent meg a lapban.45 Mivel meg­ szegte a szervezeti szabályzat VII. pontját, távollétében történő kizárása körül nem me­ rült fel kétség. Figyelemreméltó, hogy ha valaki egyálta­ lán exponálta magát az Erdélyi Fiatalok ré­ széről a politikában, ráadásul a mozgalom ál­ tal kevés rokonszenvvel kísért Országos Ma­ gyar Párt irányában, akkor Mikó Imre igazán elkötelezte magát. 1932 januárjától a párt bukaresti irodájában dolgozott, később, öt esztendő múlva pedig a román parlament legfiatalabb magyar tövényhozója lett. Mivel azonban megnyilvánulásai kifelé sohasem sértették a lapot, tevékenysége pedig kezdet­ ben nagy segítséget jelentett, kizárása föl sem merült. Szerepe volt mindebben annak a rokoni és baráti viszonynak is, ami idősebb unokatestvéréhez, Jancsó Bélához fűzte, aki megértéssel, bár némi aggodalommal figyel­ te Mikó eszmei tájékozódásának irányváltá­ sait s próbálta elősegíteni tevékenységét, pél­ dául könyve kiadásának szorgalmazásával is; amíg ezt Mikó kifejezetten nem kérte, neve 298 közreműködésének megszűnte után is ott állt a lapon,46 az Erdélyi Fiatalok erkölcsi tekin­ télye tehát mögötte állott formális kilépésé­ ig. Péterffy ügyének tisztázása után kerül­ tek sorra a Demeter János működésével kap­ csolatos kifogások; a számbavétel láthatóan növekvő fontossági sorrendet is jelentett. Az első “vádpont” a lap 32-es konferenciájával kapcsolatban merült fel, miszerint azon De­ meter a lap ellen éles obstrukciót vezetett volna. A jegyzőkönyv szerint Demeter ezt cáfolta, hozzátéve: “Ha obstrukciót vezettem volna, akkor sem fogadnék el magam ellen fegyelmi bizottságot, mert az Erdélyi Fiata­ lok szerkesztősége megérdemelte volna az obstrukciót.”, mivel “a lapot egy világnézeti irányba tolta”. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a szerkesztőbizottság 1933 elején ké­ szült, Jancsó Béla és László Dezső készítette beszámolóját: “Főiskolás konferenciánk kü­ lönben többek között egy különösen szomorú tényt hozott napvilágra. Azt egészen termé­ szetesnek vettük, hogy az előadók felfogásá­ val a hallgatóság egy része nem értett egyet. Éppen az volt a célunk, hogy napvilágra hoz­ zuk a fiatalság rejtett arcát. Egyetlen konfe­ renciánknak sem volt akkora sikere ebből a szempontból. Céltudatosan kértünk fel olyan embereket, akiknek előadása nem fog nyom nélkül maradni az ifjúság lelkében. Világo­ san beleláttunk az ifjúság gondolkozásába. Kitűnő helyzetanalízist kaptunk. Szembeke­ rült egymással a marxista és a r.kath.főisko­ lás ifjúság. Ez a konferencia az összes ifj. mozgalomnak lökést adott. A konferencia nagyon is eredményes volt. A szomorú az �palócföld 93/3 volt, hogy a lap vezetősége nem tudott a kon­ ferencia programját és lefolyását illetően egy testként állani. A résztvevők egy jelenté­ keny része azzal a benyomással távozott, hogy a lap alapítói között éles szakadék van. Mi sohasem titkoltuk, hogy felfogásunkban sohasem voltunk mindenben egységesek, de akkor, amikor nyilvánosság előtt vagyunk, egyeknek kell lennünk fellépésben és takti­ kában. Demeter János alapító tagunk azt a benyomást keltette, hogy az Erdélyi Fiatalok konferenciáján éppen ő az, aki a felkért előa­ dók ellen sokszor kellemetlen és az illem ha­ tárait túllépő obstrukcióban részt vett. Azzal a támadásával, amit Szentimrei Jenő szer­ kesztő ellen személyesen intézett, túllépte a szabadságnak azt a határát, amivel egy mun­ kaközösség egyik tagja rendelkezhetik. Le­ het közte és Szentimrei között jogos harag, ez privát ügy; neki, amíg egy munkaközös­ ségnek tagja, a közös munkában alá kell ren­ delnie magát a közösség érdekének. Egyetlen mozgalom vezető tagja sem sértheti meg a mozgalomnak szolgálatot tevő vendéget a mozgalom összejövetelén.”47 A második pont Demeter mozgalomszer­ vező különtevékenységét érintette, Demeter ugyanis a Falubarátok Szövetségével olyan célkitűzésekkel indított mozgalmat, melyek az Erdélyi Fiatalok “programját nem fedik, a nélkül, hogy erre vonatkozóan a szerkesztő­ séggel megállapodott volna”. A csoportosu­ lásról, amelyet a Falvak Népe körül terveztek volna kialakítani a lap munkatársai, önélet­ rajzi visszaemlékezésében Demeter évtize­ dekkel később így ír: “Anélkül, hogy mellőz­ tük volna a polgári demokratikus vonalon közeledő vagy tisztán népiességből közeledő barátainkat, a törzsgárda mozgalmat kezde­ ményezett a Falvak Népe körül kialakult tá­ bor megszervezésére. Elképzelésünk szerint a Falubarátok Szövetsége, amely itt Kolozs­ váron főleg az egyetemi hallgatókat ölelné fel, jelentős tényezővé válhatna a magyar if­ júság életében és segítségével radikális szel­ lemben vihetnénk tovább az Erdélyi Fiatalok által félúton cserbenhagyott eszményeket... Magunk között ki is mondtuk, hogy mint Fa­ lubarátok Szövetsége is létezünk, és ennek jegyében kerestük a munkatársakat.” (Ki­ emelés - Cs.M ).48 Arról, hogy a Falvak Népe a Falubarátok Szövetségének lapja, még a Brassói Lapok is tudósított.49 Ezzel szemben a jegyzőkönyv szerint Demeter János kije­ lentette, hogy a “Falubarátok Szövetségének kialakításában részt nem vett, az alakuló jegyzőkönyvet nem írta alá.” A gyűlésen ek­ kor a tényleges helyzet megállapítására egy Jancsó Bélához írott Kacsó-levél került felol­ vasásra, amely szerint az ÁGISZ-szervező Kacsó Sándort a Falubarát-mozgalom nevé­ ben, annak vezetőjeként kérte föl Demeter János a Falvak Népében való közreműködés­ re - ahol kétségtelenül igen nagy jelentősége lett volna az akkor már méltán országos hírű és tekintélyű publicista szereplésének. Kor­ társ visszaemlékezés szerint a levélben Ka­ csó Demeter vállalkozásának természetéről és annak az Erdélyi Fiatalokhoz való viszo­ nyáról érdeklődött barátjától, Jancsótól. Vá­ laszként Demeter kijelentette, hogy “Szövet­ ségről, mint saját mozgalmáról Kacsóval nem beszélt”, majd Szentiványi Elek levelé­ nek tartalmát (miszerint Demeter kijelentet299 �palócföld 93/3 te volna, hogy az “Erdélyi Fiataloknál már csak névleg szerepel, s már saját orgánuma van, a Falvak Népe és mozgalma, a Falubará­ tok Szövetsége”) is tagadta. Végezetül a har­ madik, a legsúlyosabb vétség következett, a Falvak Népe 1932. november 11-i cikkének idézett kitételével kapcsolatban, amely “igazságtalan támadásban részesíti a lapot és a köréje tömörült intelligenciát és jóhisze­ műségünk kétségbevonásáig megy el.”. Cik­ két Demeter ekkor a László Dezső lapszem­ léjére következett jogos reakciójaként tün­ tette fel, mivel szerinte László Dezső “a Fal­ vak Népét a hatóságok felé denunciálta”, ám ezt követően megállapította, hogy “Nem lát ellentétet az Erdélyi Fiatalok és a Falvak Né­ pe között”. Láttuk: a Falvak Népe 1932 szeptember végén indult, s hogy László Dezső írása az Erdélyi Fiatalok novemberi számában jelent meg. Demeter szintén novemberi, inkrimi­ nált írása, a Válasz az Erdélyi Fiataloknak - erre érkezett. Demeter emlékiratában szemben a jegyzőkönyvben leírtakkal - kizá­ rásáról a következőket mondja: “Az Erdélyi Fiatalokból történt kiválás tiszta vizet öntött a pohárba. A kizáró határozattal kapcsolat­ ban írtam a lap 1932. november 11 -i számá­ ban...”50 - s következik az Erdélyi Fiatalokat a “faji, vallási, Sokszínűen egyszínű élősködők” -kel azonosító részlet; a két időpont kö­ zött négy hónap telt el. Demeter János kizá­ rása a fenti nyilatkozat következtében, s nem pedig cikkét megelőzően történt. Az ülésen Jancsó Béla “egyedül az önként vállalt szolidaritással szembeni fegyelemsér­ tés szempontját” tartotta döntőnek;51 érde­ 300 kes az is - ez a jegyzőkönyvekből nem, csak szétszórt adatok és néha egymásnak ellent­ mondó emlékezések segítségével állapítható meg -, hogy kik foglaltak állást Demeter Já­ nos kizárása mellett és ellen. Kizárására sza­ vazott László Dezső és ráruházott szava­ zatával Dsida, Jancsó Béla, Bíró Sándor, Debreczeni, Balázs Ferenc és László Ferenc, maradása mellett pedig Mikó Imre, rajta ke­ resztül Demeter Béla, Jancsó Elemér, s általa Bányai László foglalt állást. A döntésre vála­ szul Demeter hangsúlyozta: a lefolyt vita vi­ lágnézeti harc volt, “ami pillanatnyilag a re­ akció győzelmével végződött. Ezt László De­ zső, Jancsó Béla, Bíró Sándor, László Ferenc, Debreczeni László és Balázs Ferenc vezette le, egyrészt világnézeti meggyőződésük alap­ ján, másrészt abból a célból, hogy a kleriká­ lizmus és a Magyar Párt felé érdemeket érde­ meljenek ki. Ezzel a lépésével az. Erdélyi Fia­ talok leleplezte magát, egy reakciós társaság áll most pőrén előttünk, amely ellen (Deme­ ter) a legerősebb harcot fogja indítani.” A történteket a már említett összegzés­ ben László Dezső így értékelte: “Alapelve­ inkben leszögeztük, hogy alapító tagjaink semmiféle politikai megmozdulásban nem vesznek részt. D.J. ezt a pontunkat átlépte, amikor az általa szerkesztett hetilapban ha­ tározottan politikai mozgalmat indít és poli­ tikai magatartást tanusít. Az EF az alapítók és munkatársak munkaközössége. Termé­ szetszerűleg igaz, hogy az alapítóknak első­ sorban nem szabad a mi célkitűzéseinkkel rokonságot mutató más mozgalmakban moz­ galmunk ellen megnyilatkozni. Lehetetlen helyzetbe került az illető, de lehetetlen hely­ �palócföld 93/3 zetbe hozza a lapot is, ha alapelvekben tá­ madja a lapot, de magát főmunkatársnak te­ kinti. A F.N. 1932. nov. 11-i számában ex­ pressis verbis megmondja, hogy a F.N.-nek nem érdeke az, ami érdeke az EF-nek. Rend­ ben van. De most D.J .-nak mind a kettő az ér­ deke, ha ott szerkesztő, emitt meg fm. (fő­ munkatárs - CsM). Egy szerkesztő nem gya­ lázhatja azt a mozgalmat, melynek ő alapító beltagja. Itt a konzekvenciákat le kell vonni. Értsük meg jól, nem világnézeti ellentétről, hanem a munkaközösség megsértéséről van szó. Akinek olyan súlyos kifogásai vannak egy munkaközösséggel szemben, annak két feladata lehet: vagy odahatni, hogy a közös­ ség megváltozzék, vagy otthagynia közössé­ get. D.J. egyiket sem tette meg. Az Erdélyi Fiatalok nemcsak tagjait jelenti, és ezért a felelőtlenkedést nem engedheti meg.”52 Mint már említettük, nem kétséges, hogy a “világnézetesek” aktivitásának fokozódá­ sa, a meglévő ellentétek mindenképpen arti­ kulálódtak volna, éspedig rövid idő alatt az Erdélyi Fiatalok vezetésében - amint az sem lényegtelen, hogy jellegüket tekintve valóban rivalizálhattak volna (mert a munkaterület közös volt, csak ellentétes meggondolásból választották) az Erdélyi Fiatalok faluszemi­ naristái és a Falubarátok Szövetsége. Ez azonban a történeti tényeket nem változtatja meg. Demeter János a maga kényszerű távo­ zását egyértelműen világnézeti indítékú dön­ tésnek nyilvánította már akkor, önmagát pe­ dig a csoport "politikai lavírozásának" áldo­ zataként állította be már 1933-ban, később még inkább, a baloldaliságot saját személyé­ vel azonosítva, s megerősítve az Erdélyi Fia­ talokat mindabban, amit László Dezső a főis­ kolás konferencia után írt az ifjú marxisták­ ról. A tünet bonyolultságát tükrözi később is az az események dokumentált sorrendjével szembenálló beállítás is, amelyben a vissza­ térő önigazolási szándék a politikai színteret és más okokat a világnézeti meggyőződés tiszteletreméltó, nem egyszer mégsem egyér­ telműen alkalmazott - kizárólagos - fogal­ mával cseréli fel. Jeleztük azt is, hogy e csúsztatás szerencsétlen és a tényeket meg­ hamisító volta ellenére is bonyolultabb ösz­ szefüggésekről van szó. Az indokolatlannak tűnő harciasság és szektariánus merevség, taktikátlanság taszította az Erdélyi Fiatalo­ kat, s amikor az a lapot közvetlenül is célba­ vette, szükségesnek látták a radikális retorzi­ ót. Ennélfogva meglehetősen pontatlan az a már idézett, a szakirodalomban menetrend­ szerűen visszatérő, örökletessé vált elképze­ lés, mely szerint az Erdélyi Fiatalok a “bal­ szárnyat” leszámolásszerűen eltávolította a centrum merevsége következtében. A “bal­ szárny” a valóságban ekkor egyetlen alapítót jelentett, akit később a munkásmozgalmi balrafordulás útján így vagy úgy többen is követtek: Bányai László március 22-én lépett ki formálisan is a vezetőgardából.53 Nem sokkal később Mikó Imre is kilépett - nyilat­ kozata nem maradt fönn. A 33-as forduló­ pont vitái után Venczel József, a magát neo­ katolikus irányban erősen exponáló munka­ társ, a Hitel egyik fontos alakja is kilép a fa­ luszemináriumbó l , mivel a lap irányával nem ért egyet.54 Lényeges momentum még De­ meter János kizárásával kapcsolatban az is, 301 �palócföld 93/3 hogy Demeter tagságának megszüntetése bár nem jelentett “jobbrafordulást” - mivel a “balszárnyat”, sőt, magát “a baloldalt” érin­ tette, a szakirodalomban és a mozgalom megítélésében az a felfogás is igen hatásosan öröklődött, hogy a balszárny kiközösítése után az Erdélyi Fiatalok a kiközösítettekkel szembenálló Országos Magyar Párt irányát követte volna. Tamási Áron nemcsak a Tizenegyek szervezőjeként és novellistájaként, hanem mint Jancsó Béla, az Erdélyi Fiatalok és az általuk kezdeményezett mozgalom barátja, ritka éleslátással és higgadtsággal fogalmaz­ ta meg álláspontját - Jancsóék nyomában már valóban a felekezetek és érdekcsoportok fölötti “magasabb egység” nézőpontjából. Tamási a történteket így látta: “Az elvektől (...) még nagyon messze van a cselekedet. Úgy látszik, hogy annál messzebb, minél több és szigorúbb az elv. Legalább is ezt bizonyítja azoknak a fiatalembereknek a kiválása és le­ néző magatartása, akik minden »erdélyiség­ től« mentesen, a szellemi és társadalmi kér­ dések megoldására csak egyetlenegy kulcsot tartanak alkalmasnak: a gazdaságit. Egy ide­ ig magukban duzzogtak s láthatóan megve­ tették még azt a munkát is, amely például az Erdélyi Fiatalok kebelében vagy az irodalom területén folyt. Aztán néplap alapításával próbálkoztak: először egy olyan embernek az előtérbe állításával, akivel az elvi közösséget nem mindenben tételezték fel, de akinek ne­ ve és munkássága vonzó lehetett az erdélyi közönség felé. Amikor ez nem sikerült, a ma­ guk jelzésével is megindították az illető nép­ lapot, amelynek nem az volt a legnagyobb hi­ 302 bája, hogy az okosságot és a dialektikát nél­ külözte, hanem az, hogy személyi és anyagi támogatás híján hamarosan megszűnt. Ak­ kor ismét csend volt, majd az »Ady Endre Társaság« megalakítására vonatkozó törek­ vések következtek.55 A márciusi értkezeletek harmadik jegy­ zőkönyve szerint a további két ülés az átszer­ vezés, a laptörekvések újraértelmezése je­ gyében folyt le. A március 10-i ülésen Deme­ ter Béla figyelmeztetett a “főiskolás csopor­ tok megindult izolálódására”; ennek oka az őszi konferencián már megnyilvánult ellen­ tétek együttese és a “harmadik generáció” vázolt útkeresése volt, elmélyüléséhez a Fal­ vak Népe ügye vezetett. Demeter Bélának lé­ nyeges megállapítása volt, hogy “Az összes kisebbségi problémákkal szembenéző prog­ ramot kell adni.”, s ennek megvalósítására nagyobb terjedelem és kisebbségpolilikai, gazdasági, társadalomtudományi írások köz­ lése látszik szükségesnek. Bíró Sándor elkép­ zelésének megfelelően az alapítók a folyóirat negyedévenkénti, számonként 40 oldalas megjelentetésében állapodtak meg. A továb­ bi laptörekvéseket illetően eszmeileg Jancsó Béla intenciója volt a legfontosabb: ennek ér­ telmében a mostani új nemzedékhez szólás a főfeladat, de a lap tematikájának is meg kell haladnia a főiskolás élet problémavilágát és a nemzedéki létszférát. A világnézeti alapelvek vitájában Mikó Imre a “ 100 %-os tudo­ mányos szocializmust” ajánlotta nézőpon­ tul. Véleményében szerepe lehetett annak is, hogy Mikó, bár csak érintőlegesen, de az őszi konferencia után személyes kapcsolatot ta­ lált Antal Márkkal és marxista szemináriu­ �palócföld 93/3 mával is.56 Az alapítók megegyeztek abban, hogy “mindenki szólás-, illetve írásszabadsá­ gát tiszteletben kell tartani”, ami világnéze­ tileg a “vélemények egymásmellettiségét je­ lenti.”: a világnézeti függetlenség tehát to­ vábbra is alapelv maradt. Az átszervezést e­ lősegítendő az alapítók elhatározták egy új szervezeti szabályzat kidolgozását is, ame­ lyet Jancsó Béla március 14-én ismertetett. Az új szabályok ugyancsak rögzítették a pártpolitikamentességet, elvben lehetővé té­ ve egyes, konkrét kivételeket.57 E fordulóponttal az Erdélyi Fiatalok tör­ ténetének első, legfontosabb korszaka lezá­ rult, a csoport ettől kezdve a módosult erővi­ szonyok és az új típusú ellentétek rend­ szerében, fokozódó világnézeti, politikai és társadalmi nyomás alatt folytatta működé­ sét. A mozgalom történetét 1941 közepén zárta le a változás, amikor a lap a II. Bécsi Döntést követően megszűnt. Ez a korszak az eszmei küzdelmek ideje volt az egész kisebbségi ifjúság számára, a szellemi utódlásgondok periódusa és azoké a közéleti vitáké, amelyekben az Erdélyi Fia­ talokat autonómiájuk védelme folyamatos védekezésre kényszerítette. - Ebben az idő­ ben indult meg a Hitel új generációs folyói­ rata két ízben is, s jött létre a Vásárhelyi Ta­ lálkozó. VÉGE Jegyzetek 1. Borbándi Gyula: A magyar népi moz­ galom. A harmadik reformnemzedék. Püski, New York, 1973. 118. 2. Az első szám borí­ tóján a szerkesztő, László Dezső mellett fő­ munkatársként szerepelt Balázs Ferenc, Bíró Sándor, Debreczeni László, Demeter János, Jancsó Béla, dr. Jancsó Elemér, László Jó­ zsef, dr. Péterffy Jenő. 1932 végéig a szűkebb vezetőgárdának (a tulajdonjoggal rendelke­ ző főmunkatársak körének) tagja lett még Bányai (Baumgarten) László, Demeter Béla, Dsida Jenő, László Ferenc, Mikó Imre és Nagy József is. 3. “Ezzel a generációváltással tevődött át az erdélyi törekvések vezérvonala az irodalomról a társadalmi falumunkára (...). ..az új generáció kétségtelenül nem első­ sorban irodalmi célkitűzésű.” Tolnai Gábor: Erdély magyar irodalmi élete. Értekezések a M.Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből. 11. Szeged, 1933. 130. 4. Vita Zsigmond: Kultu­ rális szervezkedésünk egysége. = EF 1933.III. - Az Erdélyi Fiatalok és az Országos Magyar Párt viszonyáról: Csapody Miklós: Egy nem­ zedék iskolája: az Erdélyi Fiatalok =Tiszatáj, 1984.7. és Csapody: Önazonosság, men­ talitás, irodalom = Új Forrás, 1984.4. 5. Ld. Egy nemzedék iskolája... 45-51. 6. Borbándi: i.m. 117-18. 7. Ligeti Ernő: Súly alatt a pál­ ma. 146. 8. Erdély története I II .1830-tól napjainkig. Szerk. Szász Zoltán. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 1746. 9. Dr. Pro­ hászka László: Gazdálkodjunk az élő nemze­ ti vagyonnal! = Magyar Kisebbség, 1929.23. 862. 10. Szenczei László: A magyar-román 303 �palócföld 93/3 kérdés. Történeti és politikai tanulmány. Of­ ficina, Budapest, 1946. 137. 11. Ld. Csa­ pody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 19231929). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982-83. 573. Ld. továbbá a ma­ gyar hallgatóság számadataira és a magyar oktatás helyzetére is. 12. Mikó Imre: Hu­ szonkét év. 109. 13. Ld. Mikó Imre: Akik előttem jártak. Kriterion, Bukarest, 1976. 17. Az enciklikáról ld. Gergely Jenő: Apoli­ tikai katolicizmus Magyarországon (18901950). Kossuth, Budapest, 1977. 150-52. Az enciklika erdélyi alkalmazásáról az Erdélyi Fiatalok Csákány Béla írásával (Egyházaink szociális állásfoglalása) mondott véle­ ményt = EF 1932/1-2. - Az ifjúkatolikusok megerősödése nyomán már 1931-ben volt néhány súrlódás köztük és az Erdélyi Fiata­ lok között. Ld. Ksi: Egyetemi hallgatóink = Erdélyi Tudósító, 1931. 11. Erre az írásra vá­ laszolt László Dezső A z Erdélyi Fiatalok és az erdélyi magyar egyházak (= EF 1931.4.) című cikke, amely a lap felekezetek fölötti álláspontját rögzíti. Később Márton Áron is bírálta a református jellegű lapot (Hol van és mit produkált eddig az erdélyi katolikus i f ­ jú sá g ? = Erdélyi Lapok, 1932. márc. 17.). A többi között erre is reagált László Dezsőnek egy másik alapvető írása (Az Erdélyi Fiata­ lok világnézeti függetlenséget hirdet = EF 1932.3-4.). Érdekes, hogy Venczel József, az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának tit­ kára már 1931-ben sem mint a felekezetek fölötti Erdélyi Fiatalok tagja, hanem mint az Erdélyi Római Katholikus Népszövetség képviselője végezte falumunkáját (Demeter 304 Bélának, a faluszeminárium elnökének be­ számolója az Erdélyi Fiatalok 1931. évi munkájáról). 14. Makkai László: A harma­ dik generáció = EF 1932. 3-4. 54-56. 15. Makkai i.m. 56. 16. A vitát összefoglalja Szávai Géza Helyzettudat és irodalom című monográfiájában. Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1980.79-114. 17. A konferencián résztvevő Tóth Zoltán ezt a következőképpen értel­ mezte: “a baloldal szervezett és individuális értelemben véve is felsőbbrendű az ún. pol­ gári ifjúságnál”. (I. Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Történelmi tanulmányok, gon­ dozta Csatári Dániel. Akadémiai Kiadó, Bu­ dapest, 1966. 16.) 18. A z Erdélyi Fiatalok második főiskolás konferenciája = EF 1933.I. 36. 19. Sodorni vagy sodortatni? = Ellenzék, 1932. nov. 13.sz. 20. 1932. nov. 18. A lapot Franyó Zoltán szerkesztette - Jel­ lemző, hogy ez a hang, az Erdélyi Fiatalok merev dogmatikus elítélése a belső hasadás után odáig megy, hogy még Gaál Gábor Ko­ runkja is nyíltan fasisztának nevezi, többször meg is bélyegzi a mozgalmat (ld.: /sz./ - /m./:A Széchenyi ébresztők = Korunk, 1933.490. és /M.N.J./ (Méliusz Nelovánkovics József): I n­ dulás = Korunk, 1933. 701.21 . Csatári Dá­ niel: A Vásárhelyi Találkozó. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. Irodalomtörténeti Füzetek 56.43. 22. László Dezső: A z erdélyi magyar ifjúsági mozalmak mérlege és Dr. Jancsó Béla: Határkőnél. 23. László Dezső: i.m., EF 1933.I.1-2. 24. i.m. 2-3. 25. Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanul­ mányok, jegyzetek, emlékezések. Kriterion, Bukarest, 1974. 401. 26. Sőni Pál: A romá­ niai magyar irodalom története. Editura Di­ �palócföld 93/3 dactica si Pedagogica, Bucuresti, 1965. 15.; id. Mikó Akik előttem jártak 17.; A “népi” mozgalomhoz közelálló törekvések. Erdélyi Fiatalok. In: A magyar irodalom története VI: A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Szerk. Szabolcsi Miklós. Akadé­ miai Kiadó, Budapest, 1966.; Czine Mihály: Nép és irodalom, II. 60.; Pomogáts Béla: A transzilvanizmus. A z Erdélyi Helikon ideo­ lógiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. Irodalomtörténeti Füzetek 107. 197-98.; Herbai István: A népi írók mozgalmának ke­ letkezése és a munkásmozgalom (19281932). Tudományos szocializmus füzetek 70. Kiadja a Művelődési Minisztérium Mar­ xizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya, Budapest, 1983. 46, 75.27. Mikó Imre: Hu­ szonkét év 189. 28. “A nemzetiségi kérdés­ ben hozott határozat megállapítja, hogy az elnyomott nemzetiségek mozgalma a Romá­ niában napirenden lévő demokratikus forra­ dalom hajtóereje. A nemzeti mozgalmak be­ kapcsolása az ország demokratikus átalaku­ lásáért folyó küzdelembe akkor lehetséges, ha a párt fokozottabban szervezi a nemzeti­ ségi elnyomás elleni mindennapos harcot, amely kiterjed a nemzeti nyelvű iskolák és kulturális intézmények likvidálására illetve bezárására, a nemzetiségi munkások és tiszt­ viselők elbocsátása ellen, a nemzetiségek nyelvének egyenjogúságáért és a bojári, kirá­ lyi földek kárpótlás nélküli átadásáért folyó küzdelmekre. A kongresszus a párt előtt álló feladatokkal összefüggésben hangsúlyozta a román uralkodó osztályok és a nemzetiségek burzsoáziája között meglévő együttműködés leleplezésének fontosságát.” (Csatári Dániel: Román-magyar kapcsolatok. Történelmi vázlat. Kossuth Kiadó, Budapest, 1958. 144.) - “Az V. kongresszus arra irányította a pár­ tot, hogy fokozza erőfeszítéseit a munkás­ egységfront megvalósítására, munkásosztály akcióegységének erősítésére, új harci formá­ kat jelölt ki a széles tömegek megszervezése, gazdasági és politikai érdekeik megvédése céljából.” (A Román Kommunista Párt do­ kumentumai. A Román Kommunista Párt - a román nép forradalmi és demokratikus har­ cának, a munkás- és szocialista mozgalom haladó hagyományainak folytatója. Politi­ kai Könyvkiadó, Bucuresti, 1972. 77.) - Fi­ gyelemre méltó, hogy a szöveggyűjtemény így kommentálja az V. kongresszust: “A III., IV. és V. kongresszus egész sor dokumentu­ mában, rezolúciójában, határozatában Ro­ mániát tévesen tipikusan soknemzetiségű ál­ lamnak nevezték, amely egyes idegen terüle­ tek elfoglalása útján jött létre. A nemzeti ál­ lam kialakulási folyamatának téves értékelé­ se nyomán, ezek a dokumentumok feladat­ ként tűzték ki állandó és átfogó tevékenység kibontakoztatását azért, hogy úgymond fel­ szabadítsák a román imperializmus alól. az elnyomott népeket annak az elvnek az alap­ ján, miszerint minden nemzetnek joga van az önrendelkezésre egészen a létező államtól való teljes elszakadásig. Az egységes államtól való elszakadásig terjedő önrendelkezés jel­ szavának beiktatása a párt dokumentumai­ ba, a pártnak adott azon útmutatás, hogy harcoljon egyes, döntő többségben román­ lakta területek Romániától való elszakításá­ ért, nem vette figyelembe Romániának mint egységes államnak a konkrét körülményeit. 305 �palócföld 93/3 Ez mélységesen téves volt, mert valójában a nemzeti állam szétdarabolására és a román nép szétbomlasztására buzdított.” (i.m. 78.) 29. Vö. Csatári: Román-magyar kapcsolatok 145., Csatári: A Vásárhelyi Találkozó 45, Ba­ lázs Sándor: A Falvak Népe huszonöt száma = Korunk, 1964.I. 58., Dankanits Ádám be­ szélgetése Csőgör Lajossal = A Hét, 1975.4.10., Demeter János: Í gy indult a Falvak N épe = Igaz Szó, 1971.2. és Száza­ dunk sodrában (Kriterion, Bukarest, 1975), 173-203. 30. 1891-ben született Kolozsvá­ ron, ügyvéd, a KRP egyik vezetője. 3 1. De­ meter: Századunk sodrában 175. 32. uo. 33. uo. 175. 34. Uo. A találkozón eszerint részt vett még Jancsó Elemér, Szirmai István, Cső­ gör Lajos és Tamási Áron is. A jelenlévők személyazonosságát megerősíti Marosi Ildi­ kó beszélgetése Csőgör Lajossal (= A Hét év­ könyve, Bukarest, 1978. 29.) 35. Jancsó még mint az Erdélyi Fiatalok tagja - 1933ban cikket írt a Boabe de griu-ba a “Falvak Népe című, erősen baloldali beállítottságú folyóiratunkról.” (Kiemelés - CsM). (Proble­ ma satului ungurese in Ardeal - Az erdélyi magyar falu problémája. Vö. Beke György: Tolmács nélkül, Kriterion, Bukarest, 1972. 143.) 36. Marosi Ildikó beszélgetése Csőgör Lajossal, 29. 37. uo. 38. Szabó Árpád. Beve­ zette Jordáky Lajos. Testamentum-sorozat. Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1974.8. 39. Csatári: A Vásárhelyi Találkozó, 45.40. “Br. Bánffy Ferenc egyik alapítónknak: Demeter Jánosnak a Falvak Népe című hetilapja miatt vonakodott az E F kiadásában kiadni Mikó tanulmányát. A szerk.biz. e helyzetben Mikó tetszésére bízta, hogy saját kiadásában, v. 306 Falu-füzeteink sorozatában jelentetné-e meg művét, egyszersmind felkérte, juttassa Br. Bánffy F. tudomására, hogy a F N a De­ meter János magánvállalkozása, amiért a fe­ lelősség nem terheli az E F-at. E felvilágosí­ tás után Bánffy Ferenc hozzájárult ahhoz, hogy Mikó kívánsága szerint a Falu-füzete­ ink sorozatában jelenjék meg tanulmánya...” (Az Erdélyi Fiatalok szerkesztőbizottságá­ nak jelentése, 1933.) 41 . Jancsó Béla 1932. december 2-i levele László Ferenchez: “Hogy ő (Demeter János) miért nem vonja le a helyzete konzekvenciáit az Erdélyi Fiata­ lokkal szemben? Ezt nem tudom. Egy ilyen irányú puhatolózásomra kijelentette, hogy ő nem lép ki, tessék zárják i. Én pedig az Ő ve­ lünk való ellentmondásaiban nem elvi hátte­ ret látok, hanem egyszerűen az ő termé­ szetéből folyó fegyelmetlenséget, amellyel semmi keretbe illeszkedni nem tud. Tehát itt elvi vitáról szó sem lehet az Ő esetében, főleg nyilatkozata után, örülök, hogy ebben is egyezik véleményünk. Érdekes, hogy Imrus (Mikó Imre) Dezsővel együtt felkeresett és nagyon határozottan kívánta, hogy a főmun­ katársakat pár nap alatt hívjuk össze, ez döntsön, hogy legyen-e karácsonyi szám, döntsön az ő könyve megjelenéséről és a lap irányáról, esetleges felszámolásáról...”. Hogy Jancsó Béla jóhiszeműsége Demeter János álláspontjának megítélésekor teljes mértékben téves volt, jelen tanulmány elem­ zése is bizonyítja. 42. 1931. december 16. 43. 1931. július 13. 44. A z Erdélyi F iata­ lok szerkesztőbizottságának jelentése (1931. júl.-1933.I.) 45. Az erdélyi magyar ifjúság jövője = EF 1930.2. 18-20. 4 6 . Mi­ �palócföld 93/3 kó Imre Jancsó Bélához 1933. április 11-én írott levelében kéri, hogy az alapító főmun­ katársak között többé ne tüntessék föl a ne­ vét. 47. Az Erdélyi Fiatalok szerkesztőbi­ zottságának jelentése (1931. júl.-1933.I.) 48. Demeter: Századunk sodrában, 197. 49. Ha­ lász Sándor írása, 1933. jan. 4. 50. Demeter I.m. 180. 51. A z 1933. márc. 9-i gyűlés jegyzőkönyve; a további részletekkel együtt ld. Függelék. 52. A szerkesztőbizottság je­ lentése... 53. Bányai (Baumgarten) László kilépőlevele: “Tisztelt Szerkesztőség, Hónapok hosszú megfontolása után az Erdélyi Fiatalok körül utóbbi időben felvető­ dött bizonyos politikai természetű hullámok véglegesen megérlelték bennem azt a szándé­ kot, hogy az alapító tagok, illetve főmunka­ társak sorából s egyben az egész mozgalom köréből kilépjek. Vidéki tartózkodásom akadálya volt an­ nak, hogy az Erdélyi Fiatalok irányításában közvetlenül részt vegyek s fontosabb idoló­ giai állásfoglalásokban, valamint elvi jelen­ tőségű megnyilvánulásokban alkalomról al­ kalomra véleményemet nem nyílt alkalmam idejében közvetlenül kifejezni, ami egy mun­ kaközösség természetével sehogysem egyeztethető össze. Ezenkívül a lap helyi ér­ dekeit tartva szem előtt, kénytelen voltam olyan álláspontok védelmére, amik részben elveimmel, részben állásbeli érdekeimmel vittek összeütközésbe. Ezek után, mivel a lap akcióiban különö­ sen az utóbbi időben érvényesülő szempon­ tokat úgy sincs módomban ellenőrizni s még kevésbé velük szemben saját szempontjai­ mat érvényesíteni, egzisztenciális érdekeim arra indítanak, hogy az Erdélyi Fiatalok kö­ telékéből kilépésemet ezennel bejelentsem. Kolozsvár, 1933. márc. 22. Baumgarten László s.k. Bányai László egy évvel korábban még helyeselte a politikamentességet; a Magyar Gazdasági Szövetséggel kapcsolatban eluta­ sítja a csatlakozást, s hasonló okból helyesli azt is, hogy Péterffy Jenő igazában már nem főmunkatárs (Bányai László levele Jancsó Bélához, 1932. január 20.) 54. Venczel Jó­ zsef levele az Erdélyi Fiatalok szerkesztősé­ géhez, 1933. május 30. 55. Cselekvő ifjúság. 3. A “népvalóság” hirdetői. In: Virrasztás, 273-74. 56. Mikó Imre: Antal Márk és köre = Korunk, 1970. 12. 1876. 5 7. Az idézett le­ velek, beszámolók és jegyzőkönyvek másola­ tai a szerző birtokában. 307 �palócföld 93/3 Fekete Miklós Hét lépés Kátó Lukács memoriáléja 16. “Kéne a segítség, mert rengeteg a szilva a Szármányoldalon, s az idén megengedték, hogy harmadáért leszedjük, különben ott rothadna el az egész termés. Nincs, aki összegyűjtse. Üzentem Bágyba is Bencének, aki az üstöt tartja, hogy hozza be nekem azt a két kádat, ami a tavaly nála maradt, s azt a kicsi pálinkát is, amivel egyezségünk szerint még adósom, de hiába. Feledékenyek manapság az emberek. Különösen azok, akik leszedik a fölét mindennek. Nincs mit tennem. Egymagam vagyok, s a bágyiak bicskások...” 17. Megkérdeztem a tanító úrtól, miért mondják a bágyiakról, hogy bicskások, és megtud­ tam, hogy mondanak róluk egyebet is. - Ha a legény túl hetyke és félrevágja a tökfedőjét - mosolygott az öregúr -, ma is mond­ ják, csáléravágta, mert nyüvött a füle, azt takargatja a gyöngyös bokrétával. E szólás gyökere pedig egészen Báthori István Kerelőszentpáli győzelméig nyúlik vissza, mikor is a vajda összefogdostatta az ellene kelt székelyeket. Vezéreiket Kolozsvár főterén fel­ akasztatta vagy lefejeztette, de legalább az orrát vagy a fülét vágatta mindahánynak, a közszé­ kelynek is. Azóta éneklik e vidéken: Bánjad szegény székely nemzet, Hogy jogaid védelmezted, Orrod-füled megcsonkázták, Szabadságod megnyírbálták... És hogy miért bicskások? Mert mindig a csizmaszárhoz kapkod a kezük, ha nem tudják másképp bizonyítani a maguk igazát. A legenda szerint a Bágyi várban volt egy kút, amelynek sohasem apadt el a vize, és amely­ 308 �palócföld 93/3 ben sokan látni vélték a beledobott arany ekét, meg talyigát. Miután a kút beomlott, a forrás a hegy lábánál tört utat magának. Csemcsetének hívják, és télen-nyáron lábszárnyi vastagon ömlő vizével táplálja a Bágyi patakot. A vár maga már vagy százötven éve eltűnt, sok apró ház épült belőle a vidéken, de a kulcsa még ma is ott van valamelyik Bencze családnál. Ott még ma sem szégyen a vasárnaponkénti népi viselet... Hogy is van?... Akkor gyere mikor mondom. Csizmád sarka ne kopogjon... - Hát erre a dallamra szokták énekelni azt a kesergő nótát... Már amikor éneklik. Mert most más a módi - az tilos. 18. “Négy cseber szilvát hoztam haza a szármányról, itthon a kertben is lett vagy hat vé­ kányi a részem: lesz pálinka rogyásig. Csak az a baj, hogy a hátsó kerítést a múlt éjszaka letör­ te valaki, a húsos szilvát mind lerázták a fáról s elvitték, pedig az még érhetett volna az ágán. Nem hiszem, hogy idevalósi ember tette... Inkább valamelyik tehenész lehet a tolvaj. Mert, hogy soha sem volt semmijük, hát nem tudják tisztelni a másét. Amit meglát a szemük, a kezük nem hagyja. Elfigyeltem pityókaszedéskor is, hogyan csinálják. Reggel korán kimennek a krumpliföld­ re, aztán dolgozik az egész család früstökig. Akkor a gyerekek, merthogy iskolába kell menni, megrakják a szatyrot, táskát, s gyorsan haza szepletnek vele, hogy még az iskolába is elérje­ nek. Aztán tíz óra körül hazamegy az asszony is ebédet főzni, persze nem üres köténnyel. Este pedig mindannyian visznek újra egy-egy szatyorral, tarisznyával. Úgy szállingóznak haza egyenként, de naponta ellopnak két-három vékányit a közösből, amíg a szezon tart. Aztán odaadják borért vagy pálinkáért valakinek, hogy karácsonyra már főzni sem marad nekik semmi. Akkortájt már a tejet lopják. Sajtot csinálnak belőle, mert úgy könnyebben értékesít­ hető, a borjaknak pedig jó a savó is. És hiába áll ott mellettük a Papagájos. Megkínálják pálinkával, s amíg az egyikkel iszik, addig a másik intézkedik. Ha el is kapják valamelyiket, mit csináljanak vele? Ki feji meg azt a sok tehenet, ha ezeket elcsapják? Mert idevalósi ember csak olyan jár be tehenésznek, aki ma­ ga is szereti a túrót. - Esetleg, ha a milicista állandóan ott állna, nem mernék eltúlozni a dolgot - mondta mi­ nap a Papagájos. Mert azt mondja, egy kis lopás még csak megjárja, ha az ember a közösből veszi és nem esik a ló túlsó oldalára, mert ugye, mindannyian emberek vagyunk, s nem a feu­ dálista korban élünk, mikor az őr levágatta a jobbágy két ujját a balkezéről, ha rajta csípte. - A kezét kéne levágni, tőből az olyannak - mondtam, mire azt kérdezte, hogy akkor ki dol­ gozta volna meg a földet, s én beláttam, hogy igaza van. Minden szentnek maga felé hajlik a keze... 309 �palócföld 93/3 - Amikor még én voltam az elnök - morgolódott a Papgájos másfél kiló árpát s egy kiló törőbúzát osztottunk munkanaponként. Akkor nem lopott senki, mert tudtuk, hogy a miénket lopnók, de most, hogy csak az a tiéd, ami a kapudon belül van, mindent hazahordanál, amit le­ het. Persze mindennek megvan a határa. Arra gondoltam, hogy valamikor így kezdődött az emberré válás: gyűjtögetéssel..." 19. “Tegnap osztották az erdőt. Nyilat húztak, mint valamikor tették a faluközösség bir­ tokával, ha újra parcellázták. Nekem a kert cseréjében jutott két rész. Egy szálasítás, meg há­ rom öregtölgy. A héten haza is hozom, aztán szekérre rakom a zsendelyt, s elmegyek arra, Ko­ lozsvár felé, mert azt mondják, ott még el lehet adni. Kell a pénz, mert karácsonra hazajön Annuska. Akkor járt itthon utoljára, mikor Regina mamát eltemettük. Sírt, hogy alig tudtam lelket verni belé, pedig nem volt neki rokona. Akkor volt itthon Áronka is, a Kerekesék fia, de nem siratta meg a nagyanyját. Lóháton jött a havasból, mert erdész lett ő is, mint az apja volt, s mikor vége lett a tornak, nyeregbe ült anélkül, hogy valakitől elbúcsúzott volna. Még a fáradságom se köszönte meg, hogy a temetés körül mindent elrendeztem. Akkor ígértem meg Annuskának a lovat ajándékba, mert láttam, hogy legszívesebben utána szaladna a legénynek." 2 0 . “Nem érzem az időt. Ha nem látnám ezt a szemem előtt felcseperedett fruskát, nem hinném el, hány éves vagyok. Most, hogy itthon van, s naphosszat a lovát ajnározza, mind job­ ban emlékeztet az anyjára. Azon tűnődtem, mi lesz a sorsa. Nem számítok arra, hogy itthon maradjon velem a falu­ ban. A lánynak az a sorsa, hogy férjhez menjen, s kövesse az urát jóban-rosszban. Ő úgyis csak ajándék volt nekem a sorstól, hogy értelmet adjon a napjaimnak. Remélem, majd csak felkeres néha, azután is, hogy bekötötték a fejét. Ott fenn a havason nincsen isko­ la... Tegnapelőtt jött haza, ma pedig a Kerekesék fia is megjelent egy terü bükkfával. Azért hoztam, hogy megbocsásson, amiért a temetéskor úgy elrohantam.... Nem tudok sír­ ni, ha lát valaki, s én akkor jöttem rá, hogy senkim sem maradt már..., hogy magamra marad­ tam. Láttam, úgy nézte Annuskát, mint a halálra ítélt rab a kegyelmi szót, s úgy kipirult mind­ kettőjük arca, hogy kimentem a házból, enni adtam a négy kabalának, s ott ücsörögtem az is­ tállóban míg vacsorázni hívtak." - Mondom - szólt Pap János egy alkalommal egy napig sem volt normális az az ember. Vagy ha az is volt, lóbolondja volt vagy inkább a ló-ajándékozás bolondja. Tudja, hogy mit mondott nekem egyszer? Ez még akkor volt, mikor hazakerültem a tanácshoz. Egy reggel hí­ 310 �palócföld 93/3 vattam, hát lóháton jött, s meg sem várta, hogy megmondjam, mit akarok vele, azt mondja ne­ kem: Egyszer még adtam valakinek ajándékba egy csikót, a közösnek meg, amint láttad, hetet adtam, ugyancsak ajándékba. Hát most neked is ajándékozok egyet, mert tudom, neked soha sem volt lovad. Viseld gondját és próbáld meg... próbálj olyan lenni, mint én. Még hogy én le­ gyek olyan, mint ő! Mint ő!? Aztán a leánynak vett egy almásszürkét valahol a Nyárád mentén, s három napig kínlódott vele, míg nyereg alá törte. Nyerget meg egyenesen Szebenben csinál­ tatott az öreg szásszal, de olyat, hogy ha még mindig én lettem volna a tanácselnök, elkonfis­ káltattam volna tőle... - Azt hogy? - szaladt ki a számon a kérdés. - Egyszerű dolog az - bökte ki a Papagájos. - Csak azt kellett volna rábizonyítani, hogy lo­ pott bőrből van... Mert, ugyebár, a krómozott bőr ma zárolt áru. Amíg beszélt, én arra gondoltam, milyen könnyen felfedi magát ez a szószátyár senkiházi. 2 1 .“Számolgatom, hogy csak huszonöt kilométer az út itthonról az erdészházig. Akár nyeregben is kibírom odáig, ha már nagyon fog hiányozni a lányom: Úgy határoztak, hogy jú­ niusban egybekelnek. Párosával tán könnyebb az árvaság is... Csak azt nem tudom, hogy mit kezdek akkor én a magam árvaságával... Majd lesz valahogy. Menjen csak és szüljön gyerekeket, mert a magvaszakadt ember bármennyire eleven, még­ iscsak halott." 2 2 . “Lassanként meg kéne írni a lányom lakodalmi búcsúztatóját. Nem tudom, miért van, hogy egyetlen ép mondatot sem tudtam még papírra vetni. Pedig a hetedik faluból is hozzám jönnek, ha ilyesmi kell. Igaz, könnyű mesterség egy rakás kapatos asszonyt megríkatni, mert azért ők mégiscsak tudják, mit vállalnak azzal, ha férfit engednek az ágyukba, de itt most ró­ lam van szó. Tőlem kell Annuskának elbúcsúznia, és úgy érzem a hagyományos frázisok egyi­ ke sem fedi azt, amit én érzek, s amit ő érezhet. Végigböngésztem a régi búcsúztatókat, de még csak hasonlót sem találtam ahhoz, amit írni kéne. Ezt nem lehet kaptafára húzni. Még a hagyományos jókívánságok sem tűnnek igaznak: Mintha valaki vaktölténnyel akarna medvét lőni. Úgy látszik várnom kell még vele, amíg egészen megbarátkozom a gondolattal, amíg szá­ momra is éppen annyira mindennapivá és törvényszerűvé nem egyszerűsödik belül a dolog, mint amennyire az." 23 . “Úgy hallom a tehenészek összeverekedtek a veteményföldek elosztásán. Azt mond­ ják, hogy az a Tódor Gyula, az új főkönyvelő az oka mindennek, mert valami svindlit próbált a nyílhúzásnál, hogy a kendereskert az idevalósiaknak jusson. Hát ez valamikor nem így volt. 311 �palócföld 93/3 Húztak nyilat akkor is, valahányszor nyílföldre jogos szabad székely telepedett meg a falu­ ban, mert mindannyiszor újra kellett osztani a közös földet, meg az erdőt. De a közösség na­ gyon nehezen fogadta be a jövevényt, éppen azért, mert kevesebb földet bírhatott a közösből miatta. És ha a jövevény végül mégis beilleszkedett a közösségbe, munkája szerint a többiek­ kel egyenlő rangú tagjává vált annak. Így adott a közösség biztonságot az egyénnek mindenna­ pi munkájához. Sajnos, hogy a biztonság már a múlté: Tavalyelőtt a két víz között kaptam a veteményföldet, a tavaly már a kendereskertben. Ha tudnám, hol kapom az idénre, érdemes volna egy kis trágyát hordani rá, hogy teremjen is valamit, de nincs értelme a másét trágyázni. Mozdulni sem érdemes amíg semmi sem biztos, csak az egy bizonytalanság. Hej, pedig már van négy esztendeje, hogy nem volt ilyen jó szánút." 2 4 . “Úgy nézem, nem csináltam rossz vásárt a lóval, amit Annuskának vettem. Hosszú léptű, gyors, okos állat. Olyan a járása, mint egy nagy leányé. Azon tűnődöm, mi lett a sorsa végül annak a csikónak, amit a háború végén Gyimesben hagytam: az is ilyen volt, csakhogy sokkal olcsóbban kaptam, mint ezt, de hát a jó ló olyan, mint a jó barát, azt nem is lehet meg­ fizetni.” 25 . “Meggyűlt a baj a közösben a vaddisznók miatt, s nincs mit tenni. Előre láttam ezt én már az ősszel, és mondtam is az elnöknek, hogy ha már a kertcserénél vermelik el a dugványré­ pát, legalább kerítenék be. Két nap alatt meg is csináltam volna a kerítést, de sokallták, amit a munkáért kértem. Hát most csak lássák, mit csináltak, mert a minap a Béresék nagyobbik fiát is megkergette a vadkan, a múlt héten pedig a brigádosról hasította le a nadrágot, mert oda­ ment a legény hőmérőzni, s megzavarta a kondát a lakmározásban. Az este pedig, amint beszélik, a tanácselnök állt lesre puskával, meg az őrsparancsnok, hogy legalább a vezért kilőjék. Azt mondják, van vagy három mázsás, az agyara pedig egyene­ sen félelmetes. Holnap megnézem én is magamnak." - írja Eszkáel és íme hozzá a Papagájos kommentárja. - Mondja meg nekem, hogy egyáltalán lehetett-e normális ember, ha odaállt egy somfahu­ tyuróval a vaddisznók közé, külön választotta a többitől a kant, s kezdte hajtani a falu felé, utána meg ott csörtetett az egész konda, míg a faluvégen Fodorné észre nem vette, s nem kez­ dett el torkaszakadtából ordítani. A kiabálásra szétszéledt a csorda, a vezér kan pedig szembefordult Lukáccsal. Megállt erre bezzeg ő is, s még jó, hogy nem csinált a nadrágba, mert ott álltak egymással szemben, alig öt lépésnyire, s csak álltak mozdulatlanul, percekig. A faluvégen összefutott asszonyok úgy elhallgattak ijedtükben, mint szar a fűben, míg az özvegy Bajkóné el nem ájult, mert azt mondják Lukács néha esténként meg-meglátogatja. Hát 312 �palócföld 93/3 ahogy elájult a fehérnép, az asszonyok felemelték a hóból, s bevitték Fodornéhoz, Lukács pe­ dig csak állt ott tovább, farkasszemet nézve a vaddal. Végül a kan megúnta a szemeződést, megcsóválta a fejét, felcsapta a farkát, s eloldalgott az erdő felé. Lukács még állt ott egy darabig, állt ott egymagában, aztán egyenesen a kocsmába ment. Soha nem láttam berúgva, de akkor megártott neki az ital. Egész nap csak a vén Fodornét szidta, hogy fene a torkába, azt mondja behajtotta volna a kondát a Barthakertbe, hogy több kárt ne csináljanak, ha a vénasszony nem kezd kiabálni. 2 6 . “Tegnap szembenéztem a vadkannal. Kicsit belefáradtam a dologba, mert a szemem­ mel tartottam fogva a bestiát, míg el nem menekült előlem. Pedig amikor Bajkónét összeszed­ ték a hóból, azt hittem, odanézek, aztán vihettek volna engem is. Furcsa gondolatok rohantak rám az alatt a néhány perc alatt. Most sem tudom, nem csi­ náltam-e rosszat azzal, hogy elhajtottam onnan, mert amíg a vaddisznók őrzik a répát, addig emberfia nem megy oda lopni. Bántott az is, hogy annak idején meghajoltam az új szélnek, s önként odaadtam minden birtokom a közösbe, hisz semmi sem úgy történt azután, ahogy én reméltem. Teljesen új értékű rendje alakult a dolognak, s a verseny szelleme nem becsületes. Lelkiismeret bántott azért is, hogy akkor, a háború elmúltával nem mentem vissza Gyimesbe azért a leányért. Most azzal mentegetem magam még önmagam előtt is, hogy azért nem men­ tem, mert nem akartam a lány vagyonából meggazdagodni. Most, hogy a lányom nagyapja meghalt, elmentem és megnéztem a földet, amit az ottaniak adtak Annuskának anyai örökségül. Ott nincs közös gazdaság, hát kincset ér a föld, bár nem terem meg mást csak a pityókát, rozsot és a zabot. Gondját viselném én magam is, ha nem vol­ na olyan messzire innen, hát odaadtuk művelésre a rokonoknak, felébe. Most, hogy két lónak kell enni adni, nyáron szénát csinálni mi is odamegyünk. Vajon nem szül-e ez bajt, ellenséges­ kedést? És vajon, tartanának-e szívesen pár darab juhot ott a legelőn az én Annuskámnak is? Mert a sajtot, amit a nyáron vittem neki Keresztúrra, nem ők adták, ahogy én azt mondtam, hanem magam vásároltam Remete patakában Székely Sándortól, a delnei bácstól, a bárányt pedig a vén félszemű Tatártól, a Pálfalvitól. Azt mondják a régiek, hogy aki ölni akar, először készüljön fel a halálra. Nos, én amikor azzal a somfabottal elindultam, nem gondoltam arra, hogy öljek. Csak a hajtókertig akartam elgardírozni a vezérkant, de amikor szembefordult velem, hirtelen mindennel számot vetet­ tem. Nem tudom, miként lehetséges, de egyszeriben olyan dolgokra, félretett kérdésekre kap­ tam megoldást, hogy a végén magam is elcsodálkoztam rajta. Minden eszembejutott, amit elmulasztottam életemben, még az is, hogy a Papagájosnak egyszer ígértem egy pofont, és hogy Annuskának még sohasem árultam el, hová ástam el a 313 �palócföld 93/3 bársonyos hüvelyű kardom. Azért valahogy azt is tudtam, hogy most nem halok meg. És azt is tudtam, hogy most azonnal döntenem kell, hogy olyan válaszút előtt állok, ami egyszer s mindenkorra meghatározza a jövőmet. Képzeletben már át is ugrottam a felém ro­ hanó vadállaton. Én láttam önmagamat, a régi, fiatal Eszkáelt, amint a muszka lehúzza lá­ bamról csizmát, vagy amikor ott a Szépvíz mellett fejbevertem azt a másikat. Tudom, Annuskának én nem választhatok jövőt. Abban kell segítenem, amit ő választ ma­ gának a sok lehetséges közül. Érzem, mint akkor is éreztem, mikor a barlang fölött a medvét nyúztam, hogy haladékot kaptam a sorstól, mert valamit, nem tudom még mit, de valamit véghez kell vinnem." 2 7 . “Hej, hogy micsoda élet van ott fenn az erdőn!... Csupa virág és madárének, valami nagy, titokzatos feltámadás: vagy nem is láttam még soha ilyen tavaszt, vagy mindig is ilyen volt az, csakhogy én nem vettem észre, mert nem jártam nyitott lélekkel. Nem tudom. Megnyugtató volt még a zivatar is, pedig úgy csattogott, mintha sohasem akarna végesza­ kadni. Áronka mondja, hogy idén ez volt az első igazi zápor, s hogy most már közeledik a nyár, lassanként készülhetünk az esküvőre. Nem akar lagzit, mert jobban illik árvaságunkhoz a csendes beszélgetés, mint a dínom-dá­ nom. Pedig sokan eljönnének rá, hiszen nekem rengetegen tartoznak: Az a pénz, amit az új párnak adnak ilyenkor, mindig is kölcsönadott pénz volt, s én sokaknak adtam. Olyan volt a fiatalságom. Hívtak, mert remélték, hogy majd visszahívom, ha magam is megnősülök. Egyszer azt mondta nekem a Papagájos, hogy az én helyemben még akkor is megnősülne, ha tudná, hogy harmadnap elválik. Nagy dáridót csapna, hogy a befolyt pénzből kocsit vehes­ sen magának, mert manapság ezt mindenki így csinálja, nem pedig “Zabhengeresekre” áldoz, mint én. Azt mondta: olcsóbb a benzin, mint a széna, mert nem kell érte megizzadni. Én örvendek annak, hogy Annuskáék nem akarnak senki előtt kalapolni. Egyébként úgy hallottam, hogy a közösben is lovaskocsit kell csináltassanak, hogy azzal furikázzék az elnök, és a benzin maradjon a teherkocsiknak." 2 8 . “Kibékültem az Istennel. Nem úgy mintha éreztem volna, hogy valamelyikünk orrol a másikra, nem is úgy ahogy a tékozló fiú tért meg apjaurához a példázatban, hanem úgy, ahogy az ember egy borgőzös éjszakai szóváltás után az édes testvérével békül meg másnap. Kicsit sokáig tartott nálam ez a boros hangulat, talán éppen azóta, mikor utoljára a Kőme­ zőn jártam, a régi kápolna romjainál. Ez ott van a Vargyas-patak szurdoka fölötti részen, ahol a medve megmocskolta a csikói­ mat, s én azóta sem jártam arrafelé a tegnapi napig. 314 �palócföld 93/3 Eredetileg Dobó pusztájára indultam, hogy megkeressem azt az öreg hársfát, amit ott lát­ tam, mikor Moldvába mentem volt, de a vízválasztó gerincén találtam egy szebbet, ami gon­ doltam megfelel a célnak: Faricskálni akarok belőle majd, ha megérem a telet. Kőmezőtől a Kormos forrása felé követtem egy csapást, amíg egyszer csak döghús bűze ütötte meg az orromat. Lehetőleg a széllel szembe cserkészve valahogy megközelítgettem a helyet, de amikor már nem bírtam tovább a szagot egy kis vargabetűt csináltam a gerinc felé, ahonnan aztán megláttam a tetemet. Egy marha-elő volt kerékkötő lánccal odakötve egy fához, hát gondoltam jó lesz vigyázni, és felmásztam a tetőre. Leültem és vártam. És amikor a medve megjelent a lakomára, megjelent a hátam mögött is a vadőr, meg egy milicista. Mindkettőjük nyakában távcső, vállukon golyós puska, és csorgott róluk a verejték. Tudakolták, ki vagyok, s mit keresek arra, mert az tiltott terület. Valami főnökök járnak oda vadászni, hát jobb ha elballagok hazafelé. Végigtapogattak, mint valami rablót, hogy nincs-e fegyver nálam, a csendőr meg belemar­ kolt az ágyékomba. - Hány lövetű ez, öreg? - kérdezte röhögve, s jól megszorongatta a heréim, aztán megint megkérdezte, hová valósi vagyok és hogy hívnak. - Szentmártoni - mondtam. - Mit mond? - kérdi erre a vadőrtől. - Martinisból való, s úgy hívják, Kátó Lukács - mondta a vadőr, miközben a döghúst kém­ lelte távcsövén át.- Engedd útjára, mert már ott vannak - intett aztán fejével a völgy felé. - Leléphet - mondta most emez, és láttam tévelygett a keze, végül a fegyvert emelte a sze­ méhez, így észrevettem, hogy azon is van gukker. Elindultam Kőmező felé, de éreztem, hogy muszáj megfordulni és azt is láttam, hogy en­ gem kisér a távcső keresztje. Nem szaladtam el, ahogy ő azt hitem szerint remélte. Még vizelni is megálltam, pedig nem kínzott a szükség, és vártam mikor únja meg már a játékot, de ő is türelmes volt és láttam, sze­ rette volna, ha minél hamarabb eltűnök a szeme elől. Amikor a kápolna falának omladékán végre leültem pihenni, két helikopter is elzúgott a fejem fölött, s én arra gondoltam, bárcsak annyi helikopter jönne már egyszer, hogy az eget se lássam tőlük, mert mi tagadás, ahogy ültem még mindig sajgott a két golyó a lábam között. Nem tudom meddig bóbiskoltam ott a köveken. Arra ébredtem, hogy megint a fejem fölött repülnek az óriásmadarak, méghozzá annyira alacsonyan, hogy a benne ülőket is láttam egy pillanatra, s egyszer csak úgy éreztem, mintha finom, hűspermet szállna alá a gép nyomán iz­ zadt arcomra, és a levegő mintha vérszagú lett volna. Akkkor határoztam el magamban, hogy vasárnap elmegyek a templomba, utána pedig fel­ 315 �palócföld 93/3 költözöm a lányomékhoz a havasra. Már csak azért is elköltözöm egy kicsit a faluból, mert attól, amit az újságok írnak, kinyílik zsebemben a bicska. Ez még nem megfutamodás, bár kisértetiesen hasonlít rá. Egynapi járóföld, akármikor ha­ zajöhetek. Így legalább átadhatom Ferencéknek a lakást, amíg egy kicsit rendbehozzák az ő házát. Szerencsétlen sors jutott neki is ebben az életben. A fiatalságát arra áldozta, hogy házat vegyen a városban, aztán férjhez adta leányát, s amire nyugdíjba került lebontották a feje fö­ lül a fedelet. Annyi pénzt se adtak érte, amennyivel az itthon hagyott bennvalót kitataroztas­ sa. Pénzt ugyan nem tudtam adni neki, de a szarufának való fenyőt, s egy köbméternyi deszkát felajánlottam segítségül, elvégre a nagyapáink testvérek voltak. Odaadtam a maradék csere­ pet is, meg a zsindelyt, amit kolozsvári utam után hasítottam, aztán mondtam, hogy lakjon ná­ lam ha akar. Azzal köszönte meg a jóságom, hogy a kezembe nyomott egy újságot: Saját sze­ memmel lássam, mi következik ezután. Lebontják a házakat még falun is, hogy senkinek se legyen semmije, egyik se legyen kü­ lönb mint a másik. Akkor meg azt csinálhatnak mindenkivel, amit akarnak, mert a gyomor nagy úr. Néha azon tűnődöm, nem jobb-e a Papagájosnak, hogy sohasem volt semmije. Most sem lesz mit sajnálnia, ha tömbházba költöztetik, mert mindig a máséban lakott. A kocsmában is addig ül a féldeci mellett, amíg valamelyik jövevény meg nem szánja. Kiszúrják a szemét egy korty itallal, aztán a szeme láttára lopnak mint a tűz. A minap megtudta, hogy a bágyi Bence mégiscsak elhozta a pálinkát nekem, hát alkonyat­ kor csak beállított hozzám. Megkínáltam, mert egyedül nem esik jól nekem az ital, aztán csak hallgattam, amint fiatalkori élményeit mesélte. Azt mondta, hogy ez a nagyfőnök, aki most a mi vidékünkre jár vadászni, valamikor együtt ült vele a sitten. - Úgy verték, mint egy lovat - mondta két pohár kisüsti között -, de nem vallott semmit. - De hát mit is vallhatott volna a szerencsétlen? Mert hát csak az a bőrönd, amivel elkapták a brassói állomáson, az ragadt a kezéhez. Lopta, s fogalma sem volt, hogy röpcédulák vannak benne. Hát így került a sittre lopitikai okokból - röhögött rajta nekitüzesedve. De azt már elfe­ lejtette, hogy ő meg a papagájokkal vívta ki az elvtársak rokonszenvét, hogy ugyanúgy a fal­ nak állította ő is azokat, akik hittek neki, mint az a másik. Arra gondoltam, hogy most megadom neki azt a bizonyos pofont, de csak annyit mond­ tam, hogy több pálinkát nem adok, mert látom, már a saját vackát ugatja. Sértődötten ment el, nem is köszönt, pedig nem én emlegettem az osztályharcot, hanem ő, hogy ütné meg a ragya!" 316 �palócföld 93/3 2 9 . “Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában, előre. Ha felmegyek a havasra Áronnak is megmondom hol keresse, ha majd egyszer szüksége lesz rá. Ki tudja? Azt is megmondom, hová tettem a kutyabőrt. Mert eldugtam, hogy ne találják meg, ha ku­ tatni jönnek érte. Az állam nemzeti vagyonnak tekinti az ilyesmit, pedig csak családi ereklye, mégis azt mondják, a levéltárba kell adni “megőrzésre”. Hát nem őriztük mi családilag 1612 óta mostanig eléggé? Még a pecsétje is sértetlen, azzal a három sárkányfoggal a címerben. An­ nuskának hagyom, ezért akartam, hogy mindketten viseljék az én családnevemet is az övékkel együtt." 3 0 . - Még itthon lakott akkor - mesélte nekem Papp János egy alkalommal -, amikor jött a hír, hogy Áronkáék családostól szökni akartak, s hogy elfogták őket a határnál. Aztán vagy két nap múlva érkezett is a milicista valami Király nevezetű megyei úrral, aki azt mondta Lukácsnak, hogy Áronkáékat bezárják, mert nyugatra akarták rekkenteni a ku­ tyabőrt, amit már rég le kellett volna adni a levéltárhoz. Engem hívtak, meg a tanács kocsisát is tanúként, amikor Lukácsot faggatták. De hát nem is kellett sokáig faggatni, mert ahogy hal­ lotta, mivel vádolják a fiatalokat, csak felnyúlt a mestergerenda fölé, egy darabig matatott va­ lamin, aztán először egy faszeget húzott elő onnan, utána egy szuvas deszkadarabot, végül egy óndobozt emelt ki a gerenda vájatából. - Azt pedig, amit az úr mondott, én nem hiszem el, mert nézze, a kutyabőr itt van - mond­ ta, s olyan szemekkel nézett körül, mintha ölni akarna. Nem győzöm eleget mondani, hogy nem volt normális! Ha már annyira ragaszkodott ahhoz a bőrhöz, miért mutatta meg? Hát per­ sze, hogy elvették tőle, s “kusztógyiába” tették a megyénél, hogyha látni akarja, ott akármikor megnézheti. Szóval igen könnyen hagyta magát átejteni, aztán sürgősen el is költözött a faluból egy idő­ re, fel a havasra. 31. “Már a második unokámmal terhes a lányom, ideje volt feljönnöm, hogy segítsek eztazt a ház körül, mert Áron egész nap az erdőt járja. Megszaporodott a dolga, mert hol medvé­ re, hol meg szarvasra járnak vadászni a körzetében. Olyankor aztán mindig össze kell gyűjte­ nie a fegyvereket pár napra a vidék összes vadászaitól, s hogy jobb legyen, ő is le kell adja az övét. Azért vicsorog, hogy nem bíznak benne; pedig tudhatná, hogy a megbízhatatlan ember senkiben sem hisz már a világ kezdete óta. Csak ül lehajtott fejjel a kopjafák között a kispadon, s órák hosszán át hallgat. Ha pedig Annuskára téved a pillantása, villan egy keserűt a szeme, aztán elfordul, s hallgat tovább. Az este későn jött haza, mert kifőzette a borókabogyót. Lett vagy negyven liter fenyővize, 317 �palócföld 93/3 s én azt hiszem, csak a lovaknak köszönheti meg, hogy azok (nélküle is) hazatalállak. Valahogy becipeltem a házba, Annuska levetkőztette, lefektette, ő meg csak azt motyogta, hogy már nem Szentmártonból, hanem Martinisból való, így mondták a megyénél, így írja az újság. Nem szégyellte előttem a felesége hasát simogatni, dadogott, hogy belepirultam, végül az ábécét kezdte darálni a másféléves kis Attilának, mert hogy ezután otthon kell megtanulja a gyermek az ősei nyelvét. Lassan álomba sírhatták magukat mind a ketten, mert mikor a lovaktól bejöttem, már aludtak. Áldott jó természete van, hogy ritkán rúg be, s akkor is ilyen csendes. Csak a szeme ne vil­ logna olyan vadul, amikor józanul a sírok között ül." 3 2 . “ Nem vezet jóra ez a nagy bőség. Naponta jönnek holmi urak a megyétől. Őzet, szar­ vast, vaddisznót lőnek, ládaszámra hozzák az italt, lakmároznak, aztán teletömik autóikat hússal, míg bent a városban a plebejusnak csirkeaprólékot osztanak porcióra. Olyan csirkét, amelyiknek nyolc-tíz lába és négy-öt feje van. Nekünk jut ugyan a húsból is, az italból is rogyásig, csak azt kötötték a lelkünkre, hogy sen­ kinek se adjunk belőle. Ne tudja más. A medveetetőhöz is küldtek a múlt héten egy tinót, hogy vágjam le, s adjam a komáknak, de kár volna érte. Szép, kövér, pirostarka, s a farka hosszú, vékony, a bőre meg ráncos, hát hogy adtam volna a medvéknek. Kicsaptam a fűre, hadd legelésszen, s a vadászvacsorák mara­ dékát tettem az etetőbe. Ha valaki megkérdi, hogy miért nem vágtam le, majd azt mondom, nem volt rá szükség - értse, ahogy akarja." 3 3 . “Gyönyörű most is az ősz itt. És jó tudni, hogy egyetlen falevél sem hull le a fáról, ad­ dig míg a hónaljában élő rügyet, a jövő tavaszi élet biztosítékát be nem érlelte. Így kellene va­ lahogy élni az embernek is. De vajon jön-e tavasza, jön-e nyara egyáltalán a magunkfajtának, ha nem mondhatjuk már: szülőföldem, falum, Édesanyám?..." 3 4 . “A rokonságból, a városlakók közül már öten vették útjukat az itteni biztos bizonyta­ lanságból a lehetséges halálnak: azt mondják, hogy a határzónában felszólítás nélkül lelövik a nyugat felé igyekvőket. Ha sikerül is nekik átjutni, gyökértelenek lesznek bárhol a világban, mert olyan a mi faj­ tánk: Csak itt van itthon, hol ismerős a szó, legyen az akár bölcsődal, akár szerelmi ének, akár sirató. 318 �palócföld 93/3 Ezt próbáltam megmagyarázni Áronéknak is a minap, mikor a kitelepedés gondolatát la­ tolgatták Annával, de ők azzal érveltek, mekkora felelősség hárul a szülőre saját gyermekével szemben. - Mit mondjak majd neki - kérdezte Áron -, ha majd egyszer a mellemnek szegezi a kér­ dést, hogy miért nem tanulhatott az anyanyelvén, tehát magyarul?" 3 5 . “Meglehet, hogy csakugyan elmennek. Magukkal viszik saját árvaságukat, mint csiga a házát, az enyémet meg itthagyják nekem. Pedig foggal-körömmel kéne ragaszkodniuk ehhez a földhöz és megállni: állni a sarat s nem adni át a helyet azoknak, akik a hegyeken túlról jönnek. Jönnek, csak jönnek, s kitúrják a he­ lyéről az itteni népet, aztán lezüllesztik a munkát, tönkre silányítják a földet. Ha meggondolom, nem is tehetnek másként. Nekik sohasem volt saját földjük. Mindig a másét művelték és gyűlölték, mert megkövetelte az izzadságot. Aztán a földreform után há­ rom évvel jött a kollektivizálás. Nem tanulhatták meg, hogy mit jelent: az enyém. És hogy most sem tudják, lopnak, gyűjtögetnek a mának élve, mert érzik, minden bizonytalan. Azok pedig, akik itt születtek hetvenhetedíziglen, ha nem akarnak lemaradni e botcsinálta honfoglalók mögött, kénytelenek nyalni, lopni mint amazok, mert ha nem fújnak velük egy kí­ gyókövet, állás nélkül maradnak. A fiatalja már szégyelli a kapanyelet, pedig ez a föld eltartaná még mindannyiukat, csak szeretni kéne s dolgozni becsülettel." 3 6 . “Amikor önként odaadtam a földem, rámsütötték, hogy kelekótya vagyok. Pedig csak a hurcoltatást akartam elkerülni, mint ahogy el is kerültem. Egyébként én is otthagytam volna a fogam a dobrodzsai mocsarakban, mint a többiek. Lám, így is elkészült az az árok, nélkülem. Senki sem tudja, mit éreztem, amikor azt a negyvenkét holdat odaadtam, de adtam, mert olyan idők jártak... Most meg menekül mindenki a vidékről, mint a patkányok, ha süllyed a ha­ jó. És hiába böngészem a bibliát, nem találok benne más megoldást, csak az állhatatottságot. Azt hiszem az a baj, hogy a fiataloknak nincs hitük. Nem önmagukban keresik azt, amiben hinni szeretnének, hanem valami kézzelfoghatót akarnak. Valamit, ami “van”, bármilyen si­ lány is: legyen az - és az övék legyen. Áronék is, most önként lemondanak a sovány verébről a holnapi túzok reményében, pedig Annuskának ott volna a Gyimesi birtok, abból urasan meg lehetne élni, s ha már mindenkép­ pen kocsit akarnak, van bőven mit eladni, miért nem vesznek egyet? Lent a faluban a kert tele van gyümölcssel, csak mellé kéne állni. Csak ribizliből több mint 319 �palócföld 93/3 húsz veder bor volna eladó, a szilvából meg lesz vagy másfélannyi pálinka, s ha eladják a fe­ nyővizet is, már ott van a kocsi ára. Azért az áfonyalevet mégse szeretném ha eladnák: azt hagyják meg nekem, vigasztalónak." 3 7 . “Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megszületik a kislány. Mert ezt, hogy kislány lesz, valahogy tudtam én már előre. Annuska is, csak októberre várta, hát meglepődött, amikor je­ lentkeztek a fájdalmak. Szerencsére éppen itt voltak valami urak a megyétől, s amikor men­ tek, bevitték őt is a szülészetre. Igaz magukkal vitték a pirostarka üszőt is, darabokban. A mackóknak csak a csontosa ma­ radt, de hát azoknak jó lesz úgy is. Nekem egy falás sem esne jól belőle, ezért csak annyit tar­ tottam meg, amit Áronnak s a gyereknek vacsorára megsütöttem. Mikor a fiúcska lefeküdt, Áron kinyitotta a fegyverszekrényt, s megmutatta az új puskát, amit az urak hoztak neki. Olyan távcsöves, golyós fegyver, amilyent a Kőmezőn láttam, ami­ kor a milicista megszorongatta a tökömet. Elmondtam egyszer Áronnak az esetet, s csak kaca­ gott, de most a kezembe adta a fegyvert, s azt mondta nézzek bele, nincs megtöltve. Nézegettem. Áron közben arról beszélt, hogy két nap múlva megint jön a helikopter med­ vére, ezért nem mehetett Annuskával a klinikára, de reméli hamar vége lesz a felhajtásnak, s akkor majd utána megy, hogy hazahozza. Beraktam a puskát a helyére, s miután megittunk egy-egy pohárnyi fenyővizet, kinéztem a lovakhoz. Mire bejöttem, Áron már aludt, én meg arra gondoltam, hogy bizonyára bezárta a fegyverszekrényt, tehát nem nézhetem meg még egyszer a puskát, s lefeküdtem én is." 3 8 . “Reggelre mintha mindent behavazott volna, úgy ellepte a fákat a dér. Én meg csak az estét vártam, hátha még egyszer kézbevehetem azt a távcsöves fegyvert, de hiába. Kint kellett lefeküdnöm az odorban, a lovak fölött, mert nyüzsög az erdőben a sok városi ember, bent az ágyban az én helyemen is kettő aludt belőlük. S a tetejébe az egyik, a civilruhás, azonos az én kőmezői ismerősömmel.” 3 9 . “Ma reggel Áron azzal kelt fel, hogy a Cekenden kell várnia az urakat. Adjak reggelit a gyereknek, aztán csak a lovakra legyen gondom, ő a gyereket leviszi Homoródra, mert így szól a parancs. Elmentek. Ahogy felsütött a nap hullani kezdett a sárgult falevél, délre már vastagon takarta a földet. Az istálló padlásán álltam, s arra gondoltam, hogyha csak egy-két cserepet elmozdítanék a tetőn, éppen az etetőhöz látnék a csupasz ágak között. Megint a fegyver jutott eszembe. A fegyverszekrény nem volt bezárva. 320 �palócföld 93/3 Visszamásztam a padlásra, s a szemem magasságában elcsúsztattam két cserepet: egyet fel, egyet lefelé, aztán a távcsövön át kémlelni kezdtem az erdőt. A véres koncokat hamar megtaláltam, de a koma nem volt még ott. Lehet, hogy még nem éhezett meg, vagy megszimatolta volna a veszélyt? Nem tudom. Kicsit elszunnyadtam a várakozásban, s arra ébredtem, hogy lent ropognak a fegyverek. Mire újra befogtam a távcsőbe az etetőt, már éppen az utolsókat rúgta az óriási dög, s én az ide-oda szaladgáló uracsokat célozgattam játékból, egyenként. Mert lőni még akkor sem lőttem volna rájuk, ha lett volna töltényem. Miért éppen én csi­ náljak nemzeti hőst az ilyen tetvekből? Mire a fegyvert elrejtettem, s a cserepeket visszaraktam a helyére, már hallottam is a mo­ torzúgást. Jöttek seregestül, kurjongatva hozták a bundást, dicsérték egymást, s én elszégyell­ tem magam: hol itt a lovagiasság? Alkonyat előtt mentek el Áronnal együtt. Visszaloptam a fegyvert a helyére, elláttam az állatokat, aztán aludni szerettem volna, de nem jött álom a szememre, míg az ágyneműt ki nem cseréltem. Most meg azt álmodtam, hogy ott ténfergek a barlang fölött, s a csikóimat si­ ratom." 4 0 . “Negyven véka szilvát szedtem a kertből, a szármány-oldalról meg huszonhat véka lett az én részem, szőlőt is vettem vagy öt mázsányit, lesz borom bőven. Az este beült hozzám a Papagájos, mintha semmi sem történt volna, s arról faggatott, mi­ ért kellett Áronéknak beköltözni a városba. Mondtam, hogy előléptették, most már nem a havason nőnek fel a gyermekei, s ott a me­ gyeszékhelyen járnak majd iskolába. Láttam rajta, hogy valami fúrja még az oldalát, hát elővettem egy kisüveg áfonyalevet, s töltögettem neki, míg végül kibökte: -Nehogy azt mondja, hogy nem tudok a dologról!... Már két napja, hogy mindenki csak azt beszéli, Áronék Pestről írtak nekem, hogy immár nem jönnek haza, azért ha lehet, az Annuska lovát még egyelőre ne adjam el. Úgy nézett rám, olyan győzedelmes pillantással, hogy azt hittem, azonnal a torkának ug­ rom, de hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer már beugrottam a mesének, hát csak legyintet­ tem, hogy hazugság az egész, mire egy képeslapot vett elő a zsebéből, s ledobta elém az asztal­ ra. Láttam, hogy az Annuska írása, hát szerettem volna elolvasni, de egy pár percig képtelen voltam megmozdulni. Ő nyúlt utána, s olvasta el nekem, amit már elmondott." 321 �palócföld 93/3 41. “Már két hónapja élesztgetem magamban a holt reménységet: hátha mégis hazajön­ nek onnan. Egyébként miért írták volna, hogy a lovat ne adjam el? Mióta a levél megjött, már kétszer járt itt egy civil, hogy mit tudok róluk, de nem mond­ hattam semmit. Ők bizonyára többet tudnak mint én, mert hiába írtam levelet, nem jött rá vá­ lasz. Legközelebb, ha érdeklődnek, megmondom: faggassák a temetőt, ne engem." 4 2 . “Szürke gránitból rendeltem magamnak sírkövet. Simát, egyszerűt. Sokba kerül ez így is, de mit tehetnék: én kell kifizessem, mert nincsen már unokám. Oda állíttatom a fenyőfa alá, a dédapámé mellé. Onnan majd messzire ellátok.” 4 3 . “Hét lépés az istálló sarkától jobbra, ugyanannyi onnan a vén körtefa irányában, e­ lőre. Kinek mondjam?” 4 4 . “Szeretem ezt a vén fenyőfát. Alatta ültem akkor is, mikor a községi bíró kocsija bedőlt a sáncba. Most nekem volna kedvem kiáltani: Gyertek halottak, segítsetek! Rájöttem én is olyan vagyok, mint a többiek. Menekülök. Nem másként ugyan, csak az időben bujdosok, erre-arra, s még mindig úgy érzem, hogy reménységre születtem. Megmagyaráztam magamnak: Azért bukott meg itt minden, mert úgy a föld népe, mint a vezetői, úgy lelki, mint technikai szempontból éretlenek voltak és azok ma is Krisztus társa­ dalmára, szóval arra, amit most másképp neveznek: Hiába álltam félre a tulajdon földem mel­ lől, a jobbágyból nem lehet pár év alatt proletárt csinálni, mint ahogy az oroszlánok sem győz­ hetnek a szamarak felett, ha szamár a vezérük, a szamaraké meg oroszlán. Gondolkozom, mit tehetnék még ebben a halálraitélt faluban. És vajon hiba-e, hogy csak játékból lövöldöztem le őket ott fenn a havason. Egyiket a faluért, másikat meg azért, mert hi­ ába olvasom az újságot, nem találok benne egyetlen ismerős helységnevet sem. A harmadikat azért, mert nem nevelhetem az unokáim - elűzték innen -, a negyediket, mert halálra ítélték a temetőnket. Csak ülök leendő sírhantom felett, a fényesre csiszolt gránitnak vetve hátam, körös-körül hajdani nemzetségem düledező kopjái között és mar a lelkiismeret: Egész életemet eljátszot­ tam, s amikor a sors a kezembe adta a sárkány fejét, megkegyelmeztem neki. Lenézek a lábam előtti völgyben kígyózó aszfaltra és szeretnék elindulni én is, de tudom, a lábamra tekeredne az út szalagja, hogy megkössön: Maradni kell. Hátha egyszer még azok is visszajönnek, akiket elsodort a nyomor. Vajon, azt a napot meg­ éri-e ez a szürke kő itt?" 322 �palócföld 93/3 45. “Tegnap kint jártam a temetőn. Valaki nem fér a bőrében, hogy két helyen is megkarcolta a csiszolt követ, pedig még meg sem haltam. Az este Papagájos bejött a pálinka szagára, s hogy megkínáltam, azt mondta, le­ het hogy a medve volt. Hát én kiráznám a bőréből azt a medvét, ha a kezembe kerülne - mond­ tam, mire azt felelte, hogy még szerencsés vagyok, mert máshol már a vaddisznók fel is szán­ tották a temetőt. Nem hiszem én azt. Hét lépés az istálló sarkától jobbra..." 4 6 . - Egész télen főzte a pálinkát egy kuktafazékban - meséli Papp János. - Bezárkózott a konyhába, s reggelre négy-öt liter szikraerős fenyővizet vagy szilvalevet kotyvasztott, aztán csak vitte a szekéren valamerre, ha tele voltak a korsók. Így nem is csoda, ha megtelt do­ hánnyal, ’sze már kétszáz lejt is adnak az urak egy-egy literért. Csak azt nem tudom, most már kinek gyűjtött megint ez a kelekótya, mert a Bajkónét el­ vitték a faluból a rokonai Brassóba pesztrának, aztán el is temették hamar, mert kicsit szívba­ jos volt az istenadta, hát Lukácsnak immár senkije sem maradt a faluban. Most is azt mondom, valahová eláshatta a sok pénzt, mert a tavaszon a lovakat is eladta, a rokonok pedig nem találtak semmit. Tartsa nyitva a szemét mérnök úr, s meglátja, egyszer majd szép kis summára bukkan itt valahol. Aztán ha megkapta, ne feledkezzék meg Papp Já­ nosról, tette hozzá sunyi vigyorral. Én a minap felástam a kertet, de a jelzett helyen semmit sem találtam. Lehetséges volna, hogy nem ástam eléggé mélyen? VÉGE 323 �palócföld 93/3 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor : József Pál Chief publisher: Dr. Németh János Adress of editorial office: H -3101 Salgótarján, Pf.: 2 7 0 Tel: (0036) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 324 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS N ó g rá d M e g y e K ö z g y ű lé se , v alam in t a P A L Ó C F Ö L D k ö z é le ti, iro d alm i, m ű v é sz e ti fo ly ó ira t s z e rk e s z tő s é g e 199 3 . év re o rsz á g o sa n m e g h ird e ti a h a g y o m á n y o s M A D Á C H IMRE IRODALMI P Á L Y Á Z A T O T A p ály á za tra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidő ben be nem nyújtott m üvekkel lehet nevezni, am elyek elm élyült szakm ai igénnyel m utatják be valóságunk k ö z érd e k ű e n időszerű k érdéseit, illetőleg, am elyek M adách Im re korára, életére, életm űvére, annak utóéletére vo­ n atkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalm aznak. A jeligés pályam unkákat három gépelt példányban 1993. d ecem b er 1-ig lehet benyújtani a P alócföld S zerkesztőség cím ére (3 1 0 0 . Salgótarján, R ákóczi üt 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban m ellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. S zociográfia, irodalm i riport, esszé, tanulm ány kategóriában I. díj: 50 0 0 0 Ft II. díj: 30 0 0 0 Ft III. díj: 2 0 0 0 0 Ft 2. Versek, szépprózai m üvek kategóriájában I. díj: 50 0 0 0 Ft II. díj: 30 0 0 0 Ft III. díj: 2 0 0 0 0 Ft B alassagyarm at város különdíja Salgótarján város különdíja E red m én y h irdetésre 1 9 9 4 januárjában, a hagyom ányos M ad ách -ünnepség keretéb en kerül sor, am elyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk m eg. A d íjazo tt m űvek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat m agának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A M a d á ch -p á ly á ­ zat eredm ényhirdetését a folyóirat februári szám ában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE 5 0 Ft KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/816676b34bb561b26ea6a72a42b2af76.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1993 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1993/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1993 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika