17 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0efb7057b8608583bce6a245b07100ad.pdf d4b761c7b17bf05dd4c43e28f2c280ee PDF Text Text ��Tartalom Cseh Károly versei Molnár András versei Marschalkó Zsolt versei Bíró József: Szerencsesegéd (Permutáció) Tomkiss Tamás: Verseket! Újra! Dukay Nagy Ádám versei 3 5 8 11 18 20 MŰHELY Zalán Tibor: A kamaszkor kitakarítása 23 ELSŐ KÖZLÉS Bodnár Erika versei 26 VALÓSÁGUNK Tyekvicska Árpád: Könyörtelenül (?) 29 Etesi Deák László versei 52 ABLAK Hizsnyan Géza: Színházi körkép Európa közepéről 53 VITA Baráthi Ottó: A területfejlesztés nem tabu, csak... 59 MÚLTUNK Somogyi Magda: A tűznek fénye 67 TANULMÁNY Pál Andrea: A Mozgó Világról... 72 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata palócföld Főszerkesztő: Pál József E számunk szerzői: Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardam ica Ferenc Dr. Bánlaky Pál M arschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Baráthi Ottó közíró (Salgótarján), Bíró József költő (Bp.), Bodnár Erika löisk. halig. (Salgó­ tarján), Cseh Károly költő, műfordító (Miskolc), Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján), Elesi Deák László költő (Etes), Hizsnyan Géza bel­ gyógyász, esszéista (Rimaszombat, Szlovákia). Marschalkó Zsolt költő, drámaíró (Salgótarján). Molnár András költő (Bp), Pál Andrea középisk. tanár (Salgótarján), Somogyi Magda újságíró (Bp.), Tomkiss Tamás költő (Bp.), Tyekvicska Árpád levéltáros (Balassagyarmat), Zalán Tibor költő (Bp.) Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, P f 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján *** Borító I-1I-III.: Gelencsér János (Salgó­ tarján) rajzai; borító IV.: Id. Szabó Ist­ ván szobra Fotó: Buda László (Salgótarján) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1998-ban megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 98/1 Cseh Károly Fényes hullámzás Sarlós Boldogasszony napi képeslap G. L-nek Felcsap a mézes szél hulláma újra, aratás illatát, harang szavát hozva, s megvillan a Hernád, mint suhintó kasza. 1997. július 12. Téli hazatérés T-nak Balról a nyugvó nap jo b b ró l a fenyő irányfényei világítanak remegve, a levegő hideg-kék szárnyain. Landolni tud-e majd velem az idő leszállópályáján, alkonyi lángban állva, a hóborította téli dombtető? 1995. december 28. 3 �Palócföld 98/1 Atlantiszi feljegyzés K. B-nak Nekünk a tengerből ennyi marad: katasztrófák szünetében tágra nyílt szemmel és tátott szájjal bámuljuk mederaljról augusztusi tűzijátékok fölöttünk lebegő fény-meduzáit. 1997. november 15. Cene gól István: Az utolsó pillangó (festmény) 4 �Palócföld 98/1 Molnár András r Értekezés a... (pótszerről) Nem ihlet nélkül, nem is rosszhiszeműen. Mintha csak főznél. Hivatásosan: egy kis fű meg áhitat. (ö... mintha öz-nél), demoralizál: az európai-utasmódszer a ludas. (módszerről) A bölcsnek kertje semmit nő, mégis célja teljes: ül, eszik. Ha én azt mondom, nem vagyok senki, akkor nem vagyok senki! 5 �Palócföld 98/1 Hermeneutikkadt leások vízért csak por kö gyökerek kutya bőr egér szarból várat még magára addig csorog a bölcsek könnye bürökpohárba fog sajog formaiinban úszó dinnyehéj tudásalmahéj söprés távol azután papírzizegés lélekvándor lásd amint bibliofillé puhít a penész lótuszlevélre firkált istenek szíve a boldog hercegé az ego tán lego s míg Buddha körbeér porba irtotta más rég a szavak rémítő erejét ám eltöröltetett 6 �Palócföld 98/1 aki próbálta kőbe vésni hitték mind a parancsolat ott kövön csak kő botrány mind csak önmaga okozójuk én hát forog a lét s a szó meg az írás meg maradott hol-ott Önarckét Verstelen jelben és nem a tükör előtt fényképemen sem Két fülem között de helyhiány esetén mindenem mögött 7 �Palócföld 98/1 Marschalkó Zsolt A butaság örök Juhász Gyulának, köszönettel Az évek jöttek, mentek, s te nem maradtál El mellőlünk, mint a szellemüző sámándobok És a kőbaltáink, amivel megkergettük a gyapjas Mamutot és a kardfogú tigrist. Loholsz mellettünk Az élet egyre mélyebb erdejében, húzol a mocsárba, Ahol a piócák és a foltos viperák laknak. Ma már tudom, hogy megkerülhetetlen vagy, mint a halál, Ma márc sak szomorú vagyok, ha a fülembe ordítasz, Ma már tudom, hogy nem növünk ki soha, mint a Gyermekkori nagykabátot és nem válunk meg tőled, Mint lyukas zoknijainktól és amalgám Fogtöméseinktől, ó nem hiszem már, ó nem! Mert benne élsz te minden pogromban és lincselésben Háborús uszításban és egyedül üdvözítő igazságban És minden értelmetlen halálban ütemes tapsban És minden gyűlölködő tekintetben könyvégetésben És világmegváltó hazugságban habzsoló mohóságban Élsz és uralkodói örökkön, Ámen. 8 �Palócföld 98/1 A halál diadala XV. századi ismeretlen költő versének parafrázisa „Elmegyek meghalni” a sárga sivatagon és zöld fenyöerdőn túlra indulok a csillagot rengető folyón keresztül messzebb a szürke felhőknél és a Nap felé suhanó madárnál elmegyek meghalni itt hagyom barna köntösöm kopott farmerem képeket a falon eltűnők a horgásztanyákból focipályák mellöl könyvtárak csöndjéből és elmegyek meghalni hiába várod lépteim neszét a folyosón s ha csöngetnek tudod jól nem én jövök már elmegyek meghalni mert erős az ember a medve az éjszakában rohanó vonat szenvedély szerelem gyűlölet hatalom szépség de a halálnál semmi nem erősebb így hát elmegyek meghalni hogy fehér arccal hirdessem a halál diadalát és ne jöjjek vissza soha többé 9 �Palócfold 98/1 Niobé Vérszagú szél jár hellén réteken, az égiek megölték tizennégy gyermekem. Újra gyilkolt a Léthé-ámok, halljad hát a rettenetes átkot: ...Hogy ez a középszerű isten-horda az Olümposz tetején, ugyanazt érezze most, amit én. Cene gál István: Holt táj (festmény) 10 �Palócföld 98/1 Bíró József Szerencsesegéd / - permutáció - : - perdendo - / l á t o d / ? no / ! / l á t o d m á r / ? / e z / ! / EZ ITT / ! / ez MAGYARORSZÁG /! / MAGYARORSZÁG köz ép-európában van / MAGYARORSZÁG fővárosa BUDAPES T / ... / N EM / ! / nem P ÁR I Z S / ! / nem R Ó MA / !/ neeeeeeeeeeeem STOCKHOLM / ! / nem CAI RO / ! / az már afrika /... / nem is MOSZKVA / ! / ... / nem is . . . / ! / nem BUKAREST / ... / hanem / BUDAPEST / érted / ? / BU - DA - PEST / ! / . . . / az ott a DUNA / ez pedig a TISZA / ... / KÉKDU NA / ... / SZŐKETISZA / ... / gulyás-party DE BRECEN / halászlé-party SZEGED / hagyma-party MAKÓ / paprika-party KALOCSA / pálinka-par ty KECSKEMÉT / bor-party TOKAJ / ... / már a legyen elég ennyi / ! / . . . / ideje lenne vala hára tudomásul venned / az eszedbe vésned / — : nem NEW YORK-ban / nem TOKYO-ban / nem BASEL-ben / nem AMSTERDAM-ban vagyunk / ! / . . . / ez MAGYAR ORSZÁG / ... / ... és ez itt BUDAPEST / ! / . . . / punktum / ! / érted / ? / p ú n k - t u m ! �Palócfold 98/1 „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre szíveskedjenek küldeni egy szerencsesegédet. Ezt azért kérem, mert hét éve nyugdíjban vagyok és 34.-ik éve lottó­ zom, totózom a férjemmel együtt / heti 14 lottó + 2 totó / de bánatunkra nagyon elkerül a szerencse. A 34 év alatt 3 x or volt 3-as találatunk, de ez is akkor, amikor a legkeve­ sebbet fizetett! 2 találat is nagyon ritkán adódik meg, pld. ebben az évben ebből a sok lottóból egyszer volt egy kettesünk, a totón meg csak 7, 8, 9 találat van meg, vagy még kevesebb. Remélem, hogy a szerencsesegéd majd segít. (M.L.)” „A négylevelüt megkaptam, de sajnos a szállításnál tönkrement. Ezért kérném, ha lehet­ séges küldjenek számomra még egy ilyet. Kérésemet, előre is köszönöm. Jeligém továbbra is AC / DC! (L.Z.)” „Köszönöm, de sajnos mire ideért egy levele letört. Ha van még számomra még egy nagyon örülnék neki. Itt küldök egy borítékot, amibe elküldhetik. (egy hűséges játékos)” „Köszönöm. Szeretném ha több szerencsét hozna. Idáig nem nyertem, de remélem Fortuna segít nyerni. (J.-né)” „Kaptam már Önöktől szerencsesegédet. Sajnos a négylevelü sérült, töredezett volt. Talán ezért nem volt eddig szerencsém! Nem tudom. Örülnék ha ismét kapnék egy négylevelüt, de remélem épet és nem csonkát. (K.K.)” „Kérem szépen - ha lehetséges - legyen szíves nekem is küldeni négylevelüt. Hat éve vagyok özvegy. Van két fiam. Az egyik már családos. A másik most tölti sorkatonai szolgá­ latát. A nős fiamnak egy ifjúsági garzonja van. Most lesz ötéves a kisunokám. Kicsi a lakás, legalább egy és fél szobás lakás kellene, de ilyen gazdasági helyzetben nehéz, lehetetlen megoldani. A menyem is munkanélküli. Szeretném, ha a szerencse ránk találna. Kettesem már volt a havi és a heti lottón is, de többre még nem sikerült. A családos fiam december 31-én, a kisunokám december 27-én született. Jó lenne, ha születésnapjukra egy szép összeggel megajándékozna Fortuna. Nagyon aggódom a másik fiam miatt is, aki katona. Tudom, hogy sok szerencsétlen sorsú ember él az országban és országunkon kívül, rájuk is gondolok, a hajléktalanokra. Főleg, ha kúsznak az árak fölfelé és hideg van. Senki sem tudja, hogy Önöknek írtam. Maradjon ez a mi titkunk. Nem akarom, hogy kinevessenek, amiért babonás vagyok. Kérem és kívánok munkájukhoz jó erőt és egészséget. (G.I.)” 12 �Palócföld 98/1 Gelencsér János rajza 13 �Palócfold 98/1 „Tavaly júl. 2-án kértem önöktől négylevelü szerencsesegédet a férjem és a saját részemre mégis kaptam mind a 2-tőt, de sajnos nem nagy szerencsénk volt vele, pedig 15 lottóval játszom, a fér­ jem 2-vel. Tavaly még 2tesem se nagyon volt sajnos. Az idén 40. 44. 45. 47. héten volt 1-1 2tesem. Most sajnos mint a 2 tö eltört és szeretnék újra kérni ha lehet hátha nagyobb szerencsénk lenne vele. Ezt az öt levelűt a nyáron találtam a réten. Ha lehet megint 2-őt kérek a férjemnek is. Előre is köszönöm! Nem tudom ha rá ragasztanám valamire úgy vajon segítene-e? És így nem törne el. Nagyon szeretem. Két családom van Ilona 9 éves és Tomika 4 éves. (F.S.)” „Korábban kértem és kaptam Önöktől négylevelűt. Az egyik levele letörött. A kettes és hármas találatok jöttek is, de a nagyobb fogás még várat magára. Arra gondoltam, talán a sérülés miatt nem igazán delejes a kapott szerencsesegéd. Ezért határoztam úgy, hogy ismé­ telten kérek egyet. (56-os Oroszlán)” „Már évek óta totózom, de sajnos még nagyobb nyereményem még nem volt. Ezért két­ szeresen kérem Önöket szíveskedjenek címemre megküldeni a lóherét. (B P .)” „Kérem Önöket, nekem is küldjenek szerencsét hozó, ha lehetséges négylevelülóherét. Nagyon köszönöm. (R.A.)” „Nagyon régóta fontolgatom, hogy írjak-e Önöknek. De most már elhatároztam a dolgot magam. Négylevelü lóherét szeretnék. Sajnos helyette nem tudok küldeni, mert nekem nincs. De gondolom ez nem akadály. Egy válaszborítékot is küldök megcímezve, hogy ez se legyen akadály. Olyan régóta szeretnék nyerni, de eddig sehol semmi. Ezért gondoltam, hogy már csak ez segít. Én nagyon hiszek benne. Köszönöm. (C.L.-né)” „Régi hűséges játékosuk vagyok. Szeretnék kéréssel fordulni Önökhöz, hogy ha lehetsé­ ges címemre egy 4 levelű lóhere szerencse segédet küldeni. Hátha meghozná a szerencsémet. Évek óta rendszeresen lottózom mind a két lottó szelvénnyel, de még kettesnél nagyobb nyereményem nem lett. Bongónál se sikerült a nyereményem. Pedig nagyon rám férne már a fortuna asszony szerencséje. Már már 8 nagymütéten estem átt és és elég sokat betegeskedem. Nagyon elvagyok keseredve, hogy a szerencse elkerül. Hátha az Önök segédje meghozná a szerencsémet és tudnék az életnek örülni is egy kicsit. Előre is köszönettel várom a segédet. (K.S.-né)” „Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, amennyiben van négylevelü lóherét küldjenek. „Szükség van rád” (N J .)" 14 �Palóctold 98/1 „Kéréssel fordulok Önökhöz. Én is csatlakoznék a négylevelü lóherét kérők táborába. Az utolsó Bongó sorsolásra már nyertünk 700 Ft. Annak reményében, hogy további játékunk is szerencsés legyen, nagyon szeretnénk egy négylevelüt. (KM.)” „Kérem, hogy részemre 1 db segédet küldjenek. Próba-szerencse. (T.L.-né)” „Tisztelettel megkérem, hogy egy szerencsesegédet küldjenek. Sajnos engem 4 éve csak a balszerencse üldöz. És ezért vettem a bátorságot, hogy írjak. Igaz nem vagyok jó levélíró típus. Maradok tisztelettel egy nagycsaládos apa. (B.I.)” „Pár évvel ezelőtt kaptam Önöktől egy négylevelüt, de az sajnos már régen elveszett és azóta nem sok szerencsém van a különböző szerencsejátékokhoz. Hátha ezen a babonás napon / Péntek 13. / kért segéd meghozza a várt sikert! (F.M.)” „A szerencsesegédem összetört, így a szerencsém is elhagyott. Ismét küldjön, hogy mi­ hamarabb szerencsés lehessek! Kérem! (H.-né C S .I.r „ Kéréssel fordulok Önökhöz. Szerencsesegédet szeretnék kérni, azt hiszem nagyon ránk fér, hogy valamibe reménykedjünk. Válaszborítékot itt mellékelem. Köszönöm. (sz.T .r „A régi lóherém elveszet a költözésnél. Azóta elhagyott a szerencse is. Kérném, ha van négylevelüjük egyet szeretnék kapni, az alábbi címre. Tisztelettel. (T.M.)” „Azon kérésemmel fordulok Önökhöz, hogy küldjenek részemre 25 db 4 levelű lóherét tudni illik 2 en totozunk és lottózunk hátha a szerencse mellénk áll 2 es lotto és 10 es totó már el értünk de etől nagyobb eredményünk még nem volt bízunk a 4 levelűbe hátha meghozza a pénzt. (sz.i.r „Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavargók, de már annyit hallottam a négylevelüt, hogy szerencsehozó, hogy én is rászántam magain arra, hogy kis kollektívánknak kérjek egyet. Januárban már betöltjük a kétéves évfordulónkat mi öten, de nem sok eredménnyel. A lottóban 8-10 évi kettesünk ha akad. Az idén talán csak 4 ha volt. A totóhoz pedig semmi szerencsénk nincs. Most a 6-os lottóval próbálkozunk, remélem majd több eséllyel. Kérem Önöket, küldjenek nekünk így szerencsét hozó négylevelüt. A sikerekről majd beszámolunk. (B.J.-né)” 15 �Palócföld 98/1 „Szíveskedjenek nekem küldeni egy segédet. Már nagyon sokszor volt kettesem a lottón. Mióta a három éves kislányom karikázza be a számokat mindig van egy kettesünk, de többet nem sikerül eltalálni. Ezért kérek egy négylevelűt, hátha lesz egy kis nagyobb nyereményhez szerencsénk. Megköszönöm. (ifj.Sz.L.)” „Második éve, hogy szerencse elkerül úgy a munkahelyemen mint a lottó és totózásban. Bármihez hozzáfogok minden balul sikerül. Vagyis a munkám után pénzt szeretnék kapni és a végén még én tartozom. Téeszben dolgozom. Szeretnék részemre kérni egy segédet, négylevelüt, hátha a szerencse hozzám szegődne, márcsak ebben bízom. Nevet ne írjanak. (P -né)” „Régóta készülök levelet írni Önöknek, de csak most tudtam rászánni magam. Szeret­ ném, ha küldenének egy négylevelüt, mert most igazán nagy szükségünk van rá. Ugyanis már másfél éve semmi. Előre is köszönettel. (M.-é)” „Szeretek tippelni. De eddig még csak a legkisebb eredménnyel lettem nyertes. Annak is nagyon örültem és azóta várok eredménytelenül. Már 10-éve elmúlt mióta tippelek. Rend­ szeresen 2-3 évben volt 2-esem, lszer hármasom. Tatán volt egy 11-esem ami 98 Ft-ot Fize­ tett. Ennek is nagyon örültünk, ugyanis 3 gyerekünk van és szeretném Fortuna karja közé fonna nyereményével. Ezért kérnék Önöktől ehez a szerencséhez, ha számomra küldenének egy lóherét. Nem vagyok elkeseredve, egyszer csak én is nyertes leszek. Reményem nem adom fel. Jelenleg gyeden vagyok, de nem adom fel. (egy 3 gyerekes édesanya)” „Kérjük, hogy a segédet nekünk is küldjék el. (SZ)” „Aulírott P. A. azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre szíveskedjenek küldeni egy négylevelüt. 1978-tól totózok. Úgy érzem, már ahogy lehetséges, a Totó-ban szereplő csapatokat ismerem, úgy az Angol-Német-Olasz, mint a Magyar csapatokat, csak a szerencsével nem vagyok kibékülve. Igaz, volt már többször 10-11-12-es találatom is, de annyit soha nem fizetett, mint amennyit befizettem. 8-9 találatom minden héten van, ezért úgy döntöttem, hogy vezetéssel ját­ szom, ezért kérem a négylevelűt, talán szerencsém lesz a nyereményem több összegével is. (P.A.)” „Be kell vallanom, hogy el sem tudom képzelni, milyen az Önök által küldött négylevelü - sze­ rencsés -? Amennyiben nem fogyott még el a - szerencsésebbik - úgy kérném szépen szíveskedje­ nek egyet küldeni valamint Fortuna asszonyságot vele együtt útnak indítani, mert ha én megharag­ szom az öreglányra soha többé egy darab szerencsejátékhoz hasonló papírt sem vásárlók. Kérem az alább megjelölt munkahelyemre küldeni - ugyanis ilyen cselekedetem családom harsány nevetését váltaná ki, ha megtudnák, hogy az anyus - már mire vetemedett. (M.Z.-né)” 16 �Palócföld 98/1 l á t o d / ? no / ! / l á t o d m á r / ? / e z / ! / EZ ITT /! / ez MAGYARORSZÁG /! / MAGYARORSZÁG köz ép-európában van / MAGYARORSZÁG fővárosa BUDAPES T / ... / NEM / ! / nem P ÁRI ZS / ! / nem R ÓMA / !/ neeeeeeeeeeeem STOCKHOLM / ! / nem CAI RO / ! / az már afrika /... / nem is MOSZKVA / ! / . . . / nem is . . . / ! / nem BUKAREST / ... / hanem / BUDAPEST / éned / ? / BU - DA - PEST / ! / . . . / az ott a DUNA / ez pedig a TISZA / ... / KÉKDU NA / ... / SZÖKETISZA / ... / gulyás-party DE BRECEN / halászlé-party SZEGED / hagyma-party MAKÓ / paprika-party KALOCSA / pálinka-par ty KECSKEMÉT / bor-party-: TOKAJ / ... / már a legyen elég ennyi / ! / ... / ideje lenne vala hára tudomásul venned / az eszedbe vésned / — : nem NEW YORK-ban / nem TOKYO-ban / nem BASEL-ben / nem AMSTERDAM-ban vagyunk / ! / . . . / ez MAGYAR ORSZÁG / ... / ... és ez itt BUDAPEST / ! / . . . / punktum / ! / érted / ? / p ú n k - t u m ! 17 �Palócföld 98/1 Tomkiss Tamás r Verseket! Újra! „Költő vagyok csaj rajt' ne kapjanak” - idézem Molnár András fiatal, pillanatnyilag még kötet nélküli költő Arany-parafrázisát. Sokféleképpen lehetne ezt a sort értelmezni. Lehetne úgy - csak egyet kiragadva a lehetőségek közül miszerint kortárs költötársadalmunk reprezen­ táns tagjait bizony igen nehéz volna tettenérni abbéli cselekedetük közben, hogy olvasható szövetet, ún. VERSET, más szóval „költeményt” állítanak elő, mint ahogy az a „Ki kicso­ dák” foglalkozást megjelölő részeiből következően logikusnak tűnhetne. Van párezer - sze­ rényebb becslések szerint párszáz - élő költőnk, legalábbis akik publikálnak a - nem tévedés! - száznál is több magyar nyelvű, verset is közlő folyóiratban. Őket ünnepeljük? Az ő szellemi termésüket? Az enyémet? Ünnepelünk egyáltalán valamit? Nemcsak rosszkedvű, de furcsa nép is a magyar. Ünnepet, napot szentel a költészetnek. A Költészetnek. Miközben már nem olvas verset. Az olvasásszociológusok legalábbis ezt állítják. És ezt állítják maguk a költők is. Miért? Mert itt a posztmodern, multinacionális, posztindusztriális, interaktív, reklámmanipulált marketing-társadalom, mondhatnánk, és hasonlók. Nyilván ez is fontos. Lehet úgy is fogal­ mazni, hogy nincs időnk a Szerencsekerék és az X-akták között elővenni Kukorelly Endrét. Vagy azt mondani, hogy parizer helyett nem veszünk Petőcz Andrást. Arany János, Ady Endre meg úgyis megvan még a szóéiból, amikor 16.50 volt egy „összes versei”. Mégis, felmerül bennem a gyanú, hogy az emberek egy része, talán épp az a része, amelyik most engem hallgat, olvas verseket. Valószínűleg a versolvasó embert nem a kipusztulófélben lévő gólya hozza, hanem valami más. Talán az a vágy, amely Hamvas Béla szerint az ún. LÉT felé irányul. Valószínű az is, hogy az emberiség történetének bármely pillanatában a kvázi lakosság ugyanannyi százaléka volt értő, ösztönös versolvasó, mint ma. 18 �Palócföld 98/1 Nem az a fontos tehát, hogy hány példányban fogynak el a könyvek, hanem az, hogy a versolvasó ember találjon olvasnivalót. Az sem fontos, hogy hányán vallják magukat vagy egymást költőnek. A fontos az lenne, hogy legyenek újra versek, új versek, új versek is, az iskolai tan­ anyag utáni versek is. Nekem a Költészet Napja figyelmeztetést is jelent. Abban az országban, ahol a költészetnek napja van, ahol az emberek összegyűlnek ezen a napon, hogy verseket hallgassanak (és ne engem), ott komolyan kell venni a költészetet. Nem szavakat, egymásra hányt morfémákat, sorokba tördelt analfabetizmust kell pénzért vagy kétes dicsőségért, ösztöndíjért, József Attila-díjért, miegymásért kigörcsölni, kiszenvedni magunkból, nem is ezerszer megírt epigonlírát, hanem valami mást, valami komoly, felelősségteljes dolgot. Verset. Ha a potenciális versolvasó hihetne abban, hogy születnek még versek, talán merne pénzt adni a verseskönyvért. Akkor a könyvterjesztők, könyvkereskedők mernének versesköteteket rendelni. Fiatal írókat, költőket szervező irodalmi folyóirat szerkesztőjeként azt tapasztalom, hogy az utóbbi 1-2 évben indult fiatalok úgy érzik, betelt a pohár. Folytathatatlanná vált a posztmagyarul összecsapott antipoétikus szövegirodalom. Verseket kell írni. Nem a szerkesztőknek, nem a költőknek, nem az alapítványi kurátoroknak, nem a díjosztogató bizottságoknak, nem is a befolyásos üzletember- vagy politkusismerősöknek, hanem a jó csajoknak, az egyetemi évfolyamtársaknak, a pozsonyi Garda kolesz folyosókon nótázó magyarjainak, a jugoszláv néphadsereg Koszovóba lökött magyar értelmiségi katonáinak, de a könyvtárlátogatóknak, tanároknak, müvszervezőknek, nyugdíjasoknak is, satöbbi. Az a tény, hogy a költészetnek ünnepe van, hogy a jó versnek hagyománya, tisztelete, megbecsülése van, reményt adhat arra, hogy lesz még mit ünnepelni húsz év múlva is József Attila születésnapján. És arra is, hogy lesznek még új Kosztolányik, Radnótik, Pilinszkyk. József Attila domborműve előtt állunk. Őt ünnepeljük, és a költészetet. Generációk nőttek fel, akiknek József Attila (is) jelenti a poézist. Valaha a költészet nemzeti ügy volt. Ma - talán szerencsére - már nem kell feltétlenül metaforák mögé rejteni az igazságot. A költő igazi kihívás előtt áll: vissza kell emelnie a verset az irodalomba. Elhangzott Salgótarjánban, 1998. Költészet Napja alkalmából Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Házban, Kő Pál domborműve előtt. 19 �Palócföld 98/1 Dukay Nagy Ádám Így marad minden Kávéházban élni... ” A próza előtt őszinte lesz, semmi elvárhatót nem fog tenni. Ezt-azt összecsomagol, apróságokat tesz a zsebébe. Évek óta nem mozdult már; a nyárhoz öreg, nem érinti a hátizsákot, a kinőtt szoba faláról hajdani sztárok biztatják közöttük marad. 20 �Palócföld 98/1 A néző szemszöge Semmink nincs, visszahódított idegen terület minden. Itt, ahol élünk, búcsúzkodást látok folyvást, öregeket az utolsó buszon, csillogó linóleumot a kórházi éjszakában, laktanyát, ahogy ébredezik. Mindig késni valahonnan, ezt ismerjük; kamaszkort visszasírni tudom nem kell - nem is lehet már. 21 �Palócföld 98/1 A repülés közelében - október mennyi mennyi emberre emlék­ szem tengerekre folyókra öreg és fáradt kezem nézem amerre já ­ rok papírok min­ denhol bennem nincs béke a veré­ sek körül halálos a csönd megölelem az utolsó évszakot nézem ráncos arcát és megcsó­ kolom őszintén 22 �MŰHELY Zalán Tibor A kamaszkor kitakarítása Új nemzedék jön. Vagy már itt is van. Vagy már elhalad tölünk - nem lehet ezt pontosan tudni. Ennek megállapításánál nagyon fontos, hogy mit akarunk. Ha irodalmi létünket akar­ juk konzerválni, azt mondjuk, jön. Ha számolni akarunk vele, azt mondjuk, itt van. Ha le akarunk vele számolni, azt mondjuk, itt volt, de már nincs itt. utóbbi cinikus, az első elodá­ zó. Gondolom, azzal kell számolnunk, hogy itt van az a generáció, amelyik azért is más, mint az eddigiek, mert a szerepbe beleállva jön. Nem nagy mesterek nyomán, nem ismert és bevált technikák sorvezetőin. Mintha így, erre született volna, hogy elkezdje, és ahol elkezdi, azt legfeljebb úgy definiálhatjuk, hogy valahol máshol. Nem a nyomunkban járnak ezek a mostani újak, a nyomunkat mintha kínos elszántsággal el is kerülnék. Nem lépnek bele a felkínált lábnyomokba, mert ott már jártak, ott már mi jártunk. Azokat mi hagytuk. Valame­ lyik előző nemzedék. Persze nem arról van szó, hogy nem szeretnek bennünket. Egyébként, ha akarják, nem is kell, hogy szeressenek. Az esztétikában nincs szeretet-kérdés, sem gyűlölet-kérdés, csak jóminőség-kérdés van, és rossz-minőség-kérdés létezik. A jó és a rossz pedig nem ismer kort, rangot, tekintélyt, mintát és szabályt. A jó feltétele önmaga, mármint az, hogy jó. Ez a bölcsesség mintha eleve adott lenne a mostani legfiatalabbakban. Sokat ismerek közülük, sokat szeretek, még többet nem, de egyet el kell ismerjek, sokkal szaba­ dabbak és bátrabbak, mint az őket megelőző nemzedékek bármelyike. Azt hiszem, ennek az is lehet az oka, vagy magyarázata, hogy életterükből hiányzik a külső szabály fogalma. Nem a konszolidáció harcokban békülő és kiegyező nemzedéke ők. Nem elvárásra dol­ goznak, még akkor sem, ha az elvárás egybe esik akár a társadalmi ellenállással, az erköl­ csi megfeleléssel. Dolgoznak. A legérdekesebb teljesítmények leginkább nem megrende­ lésre születnek. Értem ezen a folyóiratok régebben megismert koordináló és kiemelő tevé­ kenykedését. Nincsenek szeretett folyóirataik, nincsenek rangot adó szervezeteik, nem vágynak intézményrendszerbe integrálódni, sem olyasmit létrehozni, magányos figurák ők, magányos csoportok, ha csoportok, új írások egy átalakuló félben lévő, de átalakulni még mindig nem tudó társadalomban, irodalomban. Az első valóban szabad nemzedék áll előttünk. 23 �Palócföld 98/1 Dukay Nagy’ Ádám egyike ezeknek a mostaniaknak. Formálódó világot mutat fel első könyvében, a Szobrok az esőnek címűben. Azt mutatja meg, ami érdekli, illetve ami számára megmutatható. Fontos, hogy nem az én érdeklődésem, nem az olvasó kíváncsiságának ki­ elégítése vezérli. Valamit tisztázni akar, ahogy a legtöbb első kötet a tisztázás helyszíne, és ezt nem is rejti véka alá. Nincs pozörködés, fontoskodás, nagyzolás, a teljes fegyverzetben publikum elé állás szokásos, leggyakrabban szomorúan végződő színjátéka. Alapélménye a bizonytalanság. A lehet helyett a lehetne, a van helyett a talán, a lesz he­ lyett a ha megélése. Ebben az értelemben elkedvetlenítöen józan és konzervatív. De Babits is azt mondja, a költő konzei^vativ. Akkor pedig mit jelent a konzervatív szó? Nyilván érték­ őrzést. Ha kapcsolódik Dukay Nagy költészete valahová, hát ehhez a bizonyos értékőrzés­ hez. Nekünk / körmünket lépi le / az emlékezés - írja -, vallomást vársz / tőlem / de én megint / kimerültem okádok / te vádolsz / én hallgatok / egyre fáradtabban / sóhajtok // amíg a mellemen sírsz / szomorkásán dudorászom. Az idézetből most leginkább az izgat, hogy mit jelent a dudorászom igealak. Azt-e, hogy a költő ismeri az ikes igék használatának a szabá­ lyait, és a dudorászik igét helyesen ragozza. Ha ezt jelenti, akkor nyelvészként jobb, mint költőnek, mert ide a dudorászok helytelen, de hangzásilag tisztább alak kívánkozik. Ha azonban arra utal a szóvégi m, hogy valamit dudorászik a lírai én, ami már nem hangzik el ebben a könyvben, legfeljebb a következőben, vagy a következőkben fog megcsendülni, vagy akár már soha, akkor azt kell leszögezzem, hogy a szerző kitűnő szerkesztő és jó megérzékítö. Magyarán költő. A fiatal lírikus indulása mindig a visszatekintés gesztusa is egyben. Még, vagy már. Dukay Nagy is ezen a vezérlő fonalon indul el, hogy megkeresse azt, ki most ő, és ki lehet majd ö. Keresi a régi udvart, visszaperli a nagymamánál felejtett gyermekkort. Zuhogó eső­ ben rozsdás oldalkocsis pannóniával húz el az országúton az esőben. Ez a kép annak is be­ csületére válnék, aki valóban a pannóniás korszakban élt és hajtott az országúti esőben. Mire föl azonban a keveredés? Mert jó. A vers nem tényekből, nem gondolatokból, nem valóság­ mozzanatokból áll. A vers, régen tudjuk, szavakból áll. A szavakat pedig onnan kapjuk, ahonnan kínálkoznak, ahonnan venni tudjuk őket. A versnek semmi köze a valósághoz. A valóságnak pedig a vershez. A valóság a létrejöttével elveszítette teremtés-közeliségét. A költészet nem mozdulhat el a teremtés közelségéből. Pontosabban, egyetlen sarkpontja a teremtés. Ott van, mert csakis ott van lehetségessége. Függetlenül attól, a valóságra visszavezethetöek-e a szavak, vagy egészen új helyet teremtenek meg maguknak. Kevert világ a most bemutatkozó költőé, alapanyagában, technikáiban, sőt a körüljárás formáiban is.. Néha vérfagylaló, mint azt a következő kép szemlélteti: én is érdeklődéssel figyelem a dobogó tyúkszivet a szekrényre kenve Mi van itt fölfestve? Tyúkszív, amely dobog, tyúkszív a szekrényen, arra rákenve, a dobogással együtt. Egy dobogó kenet, ironizálhatnánk, de a kép lehányja magáról az iróniát. 24 �Palócföld 98/1 Szenvedés van benne, egy csirkebontás naturalisztikus élménye, egy kisgyerek rémülettől kimeredt szembogara, a falra kenés izgalma és snasszsága, az élet riadtsága, kiszolgáltatott­ sága az erőszakkal szemben. Mindez kellő finomsággal, homállyal, a lét elveszthetésének szomorúságával. Az én számból csak fekete / szavak potyognak ki - vallja egy helyen, pedig ebben a kötetben a szavak nem feketék, igaz, nem is túlságosan színesek. Két irányból akarja feltérképezni azt, ami számára adott, Dukay Nagy Ádám. Ez egyik a felnőtt, a komoly ember, a gyermekkorát, sőt, ifjúságát elveszített férfi búskomor helyzetképrajzolódása. Amikor ebbe túlzottan beleáll, ostobaságokat is képes leírni: ráncos / öreg / arcomat / fehér öledbe hajtanám. Ilyenkor kissé meg kell ijednie az olvasónak, valóban komolyan gondolja-e a költő, amit leír. Azután azt mondja, ősztől / őszig / készülődöm, és visszamenőleg megbocsátunk neki. A másik irány azé az ifjúé, aki túl hamar kényszerült bele a felnőttség pózába, aki teli van lobogással, de valami, talán az esze, talán a föltalált eszköz­ tár, arra kényszeríti, hogy kordába szorítsa azt: én csak innen-onnan / származom / monda­ tokká faragnám / a vér zuhatagát. Nem tudom, a szerzőnek ezeknél a soroknál eszébe jutotte Kosztolányi. Kosztolányi, aki azt mondja, verset úgy kell írni, hogy előbb hagyni kell, hadd ömöljék ki az emberből az élmény/érzelem-láva, alaktalanul és fonón, azután meg kell várni, amíg kihűl, és a megdermedt anyagból kell megfaragni a szobrot, amely minden molekulájá­ ban hordozni fogja a kiömlés forróságát, a felzúdult anyagot. Ha nem jutott eszébe, annál jobb. A zuhogó vérből nem lehet szobrot faragni. De a szoborrá faragott vér őrzi a zuhogás emlékét is. Aki ezt megérti, a lényeg közelében tapogat. A kötetet a baráttal és pályatárssal, Karácsony Attilává közösen jelentette meg. Egyen­ rangú felek lévén, bizonyos lelkifurdalással birkózom a bemutató ezen pontján, mert eddig kizárólagosan a versekről beszéltem. Tettem ezt két okból. Egyik, hogy nincs kompetenciám egy kiállításnyi festményről úgy beszélni, hogy azokat csak a reprodukció szintjén láthatom. Most pótolható. A képek élnek a falakon, más a dimenziójuk. A müvek bármennyire is önállóak, mégis csak illusztrációkként vannak jelen a könyvben a versek mellett, és ez jelentősen megnehezíti a tárgyalásukat. Másrészt, nem tudom pontosan megállapítani, hogy reflexiók/továbbgondolások-e ezek a rajzok, vagy a szövegektől független munkák. Végső soron mindegy. Karácsony kötetben látható munkái az újvidéki Maurits Ferenc drámákat fogalmazó vonalvezetését idézi, formáin az expresszivitás jegyei fedezhetöek fel, kellő ro­ mantikával megspékelve. A grafikák címtelensége is azt az érzést erősíti meg az olvasóban, hogy a versek továbbgondolhatóságát, vizuális beteljesülését hivatottak elősegíteni. Érzéke­ nyen, finoman, törékenyen. Ahogy Dukay Nagy verseiből, Karácsony grafikáiból is hiányzik - vélhetően csak időlegesen - a humor, a könnyedség, az irónia. Természetesen ezek megléte nem kötelező, ahogy hiányuk sem feltétlenül hiba. De a kötésnek oldás a párja, ezt előbbutóbb mindkettőjüknek fel kell fedeznie. Dukay némely vagány és lázadó pillanatából a beatköltők villannak elő, Karácsony egyes rajzain a graffitík nyelvöltögető vonalvezetése fedezhető fel; mindez megnyugtató és ígéretes is. Érkezés- és kiindulópontként egyaránt. Hogy melyik melyik, annak eldöntését toljuk el a jövő idő felé. Elhangzott a könyv bemutatóján, Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtárban. (Palócfölci Könyvek, Salgótarján) 25 �ELSŐ KÖZLÉS Bodnár Erika Babonaköd Egyszerű vándor az éj hamufellege Csöndbe vesző Lépteink, suttogó félszavaink felett. Megállunk és körém a perc ébersége Pókhálót sző. Kétes óra csábít, hatalmam elveszett. Futunk pár lépést és már körben is ülünk. Az izzó bor Felhevít, mindenkit megszerettet velem, A gyertya tüzet idéz, mi is ürülünk A pohárral. Hallom távolban anyám szavát: enged (Félálomba ringat csivitelö madár), Tilt és szeret. Bűntudatom kése hasít, keze facsar. Szobám falán az aggódó rajzolt sámán Int és szenved. A szürke hajnal babonaköddel takar. Álmatlanul bújok össze a párával, Csendesen forr Bennem vízízű háborgó vér, hiteget. A tó egy földdarab közepén nádassal... Ez vagyok én, Szívem, szemedben, mint óceánban elsüllyedt sziget. 26 �Palócföld 98/1 Rügysóhaj Legyek én fa És te villám. Csapj belém! És én befogadlak. Barangolás háztetőkön Békésen alszik a város míg én éberen ellopom az alvók kusza álmait Neked, s Te cinikusan összetéped. Káosz a hamutartóban Egy esős titkos éjszaka Amit senki nem mesél el A részegítő Nap szaga Amit nem érez már a Hold A pesti utcák szmogos zaja Amiről a reggel énekel Városi sziklakertcsoda Jacques Prévert verse átkarol De soha nem megyek haza És Te itt fekszel előttem Csendben álmosan fáradtan És holnap majd elutazol 27 �Palócföld 98/1 Éjfél Esik, esik, esik, esik, Könny, könny, könny, könny, Sír, sír, sír, sír, Sírok, sírok, sírok, sírok. Esik, esik, esik, esik, Mert délután fülledt volt a levegő, Esik, esik, esik, esik, Mert szomorú egy éjszakai felhő. Könny, könny, könny, könny, Hull és lassan szétfolyik az ablakon, Könny, könny, könny, könny, Csurdogál feketén és borús-vakon. Sír, sír, sír, sír, Oda temettem a tegnap álmait, Sír, sír, sír, sír, Csendben betakarja holnap a mait. Sírok, sírok, sírok, sírok, De csak halkan, hogy halljam a bús esőt. Sírok, sírok, sírok, sírok. Tudom, hogy a holnaphoz ez ad erőt. Esik, esik, esik, esik, Könny, könny, könny, könny, Sír, sír, sír, sír, Sírok, sírok, sírok, sírok. 28 �VALÓSÁGUNK Tyekvicska Árpád Könyörtelenül (?) Dokumentumok a balassagyarmati túszejtés korából „Kisanyám romlott legény / a fiú akivel jársz / mindig más van az akara­ ta helyén / mindig más az akire vigyáz / vigyázz a bűn az más / az más mint egy lezuhanás / csak fö l mint a hadsereg / a tévében megnézheted / és azt is láthatod ottan / hogy egy ilyen kis városban / milyen nagy>a lehe­ tőség / mindenhol ott van a rendőrség / tegnap is korán keltem fe l / és láttam milyen a reggel / ebben a közép-európai / góbi sivatagban ..." (KINOP USKJN) Egy balassagyarmati tánczenekar 1989 nyarán a romlott legényről énekelt. A lehetőségekről, a rendőrségről. A kisvárosi érzésről akartak szólni. „Little town fe e lin g " - ahogyan ők maguk angolra fordították. Plakátjuk és zenéjük megjelent az ország megannyi kisvárosában. Bizonyára maguk sem gondoltak arra, hogy szövegeikben fiatal korosztályok egymásba és egymáson átfüzödő életérzése jelenik meg. A huszonöt évvel ezelőtti „sajnálatos januári helyi eseményeknek” - ahogyan egy tanácsi jelentés aposztrofálta az 1973-as balassagyarmati túszejtést1 - ugyan úgy fiatalok a szerep­ lői, mint ahogy az 1989-es dalszövegek is egy korosztály hangulatát festik alá. Az alábbi kronológia és két dokumentum közzétételével párhuzamosságokra épp úgy rá akarunk világí­ tani, mint ahogyan tudjuk: a huszonöt évvel ez előtt történtek egy sajátos társadalmi közeg­ hez kötődtek, abból nőttek ki. Azonban nem szabad elfelednünk, hogy a Pintye testvérekben - elsősorban az idősebb Andrásban - megmutatkozó deviancia, szocializációs és magatartási diszharmóniák a mában is kísérthetnek, ha más formában is. 1Nógrád Megyei Levéltár (NML) XXIII. 508. a. 6. 10627-5/1973. 29 �Palócföld 98/1 A dokumentumok összeállításakor nem tartottam feladatomnak az „események” történeti értékelését. A valóságos okok, fontos részletek, a fennmaradt dokumentumok ellentmondásai további tisztázásra várnak.2 A Pintye fiúk életútjának eddig ismeretlen részletei, fegyverhez jutásuk mikéntje vagy épp annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy Pintye András „megsemmisítése” politikai akarat volt-e vagy a helyzet megoldásának egyetlen lehetséges módja, módosíthatják eddigi ismereteinket. Miként feltárásra és bemutatásra vár az a politikai, társadalmi környezet, azok a családi, társasági attitűdök is, amelyek alapvetően felelősek azért, hogy egy 17 és egy 19 éves fiatal­ ember ilyen drasztikus módon szembesítette „a kádári aranykort” saját jelszavával, mely szerint a szocialista társadalom legfőbb értéke az ember. A hatvanas-hetvenes évtizedforduló Magyarországon forradalommal felérő változásokat hozott: az új viselkedési minták mögött új - nem hivatalos - értékrendet teremtett. A ‘68-as diáklázadásokon és a Prágai Tavasz hatásán feleszmélt új baloldali mozgalmároktól, a fővá­ rosba özönlő, farmert húzó, hosszú hajat növesztő vidéki fiatalokig, megteremtette az új generációt, mely alig két évtized múlva leváltotta a szocialista rendszert. A Pintye testvérek ügye ezzel a változással van összefüggésben. Annak egy sajátos és sajnálatos kinövése. Kortünet. /. „A sajnálatos januári helyi események ” 1972. szeptember 24-én a Nógrád közli a Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás c. 24 részes sorozatának záró anyagát. Az eseménytörténeti és technológiai ismertető végkövetkeztetése: „a politikai harcban ... a tömegek harca, fellépése ... vezethet csak győzelemre kizsákmányolók, imperialisták és ügynökeik ellen. Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás - ez csak jelentéktelen történelmi epizód a felszabadulásért, a népjogokért vívott küzdelemben, még akkor is, ha napjainkban oly gyakran előfordul.” Az év végén a Pintye testvérekben, Andrásban és Lászlóban, több terv fogalmazódik meg a külföldre szökésre, végül a leánykollégium megszállása és a túszejtés mellett döntenek. Elképzelésük szerint a túszokkal egy lefüggönyözött autóbuszban a Ferihegyi reptérre men­ nek, ahol gépre szállva valamelyik nyugati országba repülnek. A tervet megbeszélik több ismerősükkel. („András beszélt nekem arról is, hogy ő már 3 éve elhatározta ezt magában ... másfél hónapig a végrehajtása előtt készült erre, szakkönyveket tanulmányozott, Belügyi Szemle, Magyar Rendőr, Magyarországot, amelyekben különböző bűncselekmények vannak leírva. Úgyszintén fizikailag is kb. másfél hónapig készítette fel magát erre. Olyan próbákat 2 E téren jelentős előrelépés Szőke Zsuzsa Perújrafelvétel" c. kéziratos müve, mely számos, eddig ismeretlen részlet feltárásával járul hozzá a történtek megismeréséhez. Ezúton köszönöm a szerző­ nek, hogy hozzájárult kézirata felhasználásához. 30 �Palócföld 98/1 is csinált magán, hogy napokon át nem aludt, hogy ... bírja ... alvás nélkül.”3 - „Együtt szil­ vesztereztem Pintye Andrással ... arról beszélt, hogy egy hét múlva lesz 150.000 Ft-ja vagy a halála. Arra kért, hogy e kérdésben fogadjunk. A fogadás meg is történt...”4) 1973. ja n u á r 7-én a testvérek fegyverhez jutnak: birtokukba kerül édesapjuk géppisztolya és szolgálati pisztolya. Ezt kővetően egy fekete aktatáskába rakják a szükségesnek vélt esz­ közöket (pl. a lányok megkötözésére szolgáló műanyag zsinórokat), majd 14 óra után And­ rás ismerőseit keresi fel, László pedig egyik barátjával este a városi művelődési házba megy - táncmulatságra. („A kultúrházban pedig leadtuk a ruhatárba a kabátokat és a táskát. Majd táncolni mentünk. Nekem rossz kedvem volt a tánchoz, Lacinak ellenben fordítva. Nagyon vidám volt.”)5 Húsz óra előtt a testvérek hazamennek, megvacsoráznak, majd ismét a városba indulnak. Ekkor tisztázódik, hogy senki sem tart velük, a terv végrehajtásában csak magukra számít­ hatnak. 22 óra körül a két testvér a főbejáraton keresztül belép a Geisler Eta Leánykollégium épületébe, ahol az első emeleti három hálóteremben húsz, a téli szünidőről visszaérkezett diáklány tartózkodik. A Fiúk a lányokat a 14. számú hálószobába terelik. „A szobában András kezében tartva géppisztolyát mondta nekünk, hogy hol helyezkedjünk el, és félkör alakban ültetett le bennünket, kit székekre, kit ágyakra. Ő pediglen az asztalra ült, s a nála lévő gép­ pisztolyt az asztalra tette. ... kérdeztük tőlük, hogy mit akarnak velünk, miért csinálják ezt. András először nem válaszolt kérdésünkre, majd Laci azt mondotta, hogy egy kicsit utazni fogunk, repülőtérre fogunk menni autóbusszal ...”6 3 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Tanúkihallgatások, 46. p. 4 Tanúvallomások, 158. p. 5 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Terheltek, 248. p. 6 Tanúvallomások, 40. p. 31 �Palócföld 98/1 1973. ja n u á r 8. Hajnali fél három körül a fiúk megfogalmazzák első írásos követelésüket, melyben - félrevezető szándékkal - bejelentik, hogy hét fegyveres elfoglalta a kollégiumot, további fegyvereket követelnek és egy farmotoros autóbuszt. „A lányokkal együtt beszállunk a buszba, ha mindent rendbe találunk akkor a lányokat szabadon engedjük”, amennyiben a követeléseket nem teljesítik pontosan „megöljük az összes túszt”. Éjfél után több lánynak sikerül elhagynia az épületet, és értesítetnie a rendőrséget. Három óra körül egy rendőr hadnagy és egy törzsőrmester lép be az épületbe. A fiúknak marad idejük a 14-es szoba ajtajának eltorlaszolására. A lányokat az ajtó elé tolt ágy föld­ szinti és emeleti részére ültetik. Amikor a rendőrök nekifeszülnek az ajtónak. Pintye András egy, László pedig két lövést ad le. Az egyik golyó fej magasságban hatol át az ajtón, közel egy lány, illetve a másik oldalon álló rendőr fejéhez. Reggel nyolc óráig az események híre eljut Benkei András belügyminiszterig, aki jelent a pártvezetés felé, illetve teljes köm riadókészültséget rendel el a határőrség és a rendőrség központi és helyi alakulatainál. Az ügy felelősei országos szinten Biszku Béla és Benkei, az akció operatív vezetésével Ladvánszky Károly vezérőrnagyot bízzák meg, aki Balassagyarmatra utazik.7 Az épületet és környékét azonnal lezárják, a közelben rádiós központot rendeznek be, amelyen keresz­ tül - miután sikerült megoldani a 14-es szoba operatív lehallgatását - folyamatosan közvetítik az ott elhangzottakat a központ számára. Elrendelték a városba vezető utak fokozott ellenőrzését. Az első elképzelések szerint több betörőcsoport rohanja le a fiúkat, ártalmatlanná téve őket. A rendelkezésre álló operatív információk alapján mintegy húsz - a Pintye testvérek baráti, ismerősi köréhez tartozó - balassagyarmati fiatalt gyűjtenek be. Közülük egy szükebb csoportot - sokáig jogi védelem nélkül - őrizetbe helyeztek. (Négy főt később Pintye Lászlóval együtt bíróság elé állítottak, a többiek perbe vonásától - különböző okokból - eltekintettek.) Kora délelőtt a szülők próbálják megadásra bírni gyermekeiket, sikertelenül. „Emlékezetem szerint ... az édesanyjának Laci válaszolt, nem megyünk ki, nem adjuk meg magunkat ... menjen haza. Az anya továbbra is kérte, rimánkodott a gyerekeknek, hogy tér­ jenek észhez, ... tartsák őt túszként a lányok helyett. Ekkor a Pintye gyerekek közül valame­ lyik azt válaszolta az édesanyjának, ... hogyha hülyék lennénk.”8 Ezt követően megy be első alkalommal a 14-es szobába dr. Samu István pszichiáter-főorvos. Aznap és másnap még négyszer látogatja meg a fiúkat, élelmet, gyógyszert, rádiót és a szükségletek végzésére vödröket, illetve egy büntető törvénykönyvet visz be a szobába, és beszélgetést folytatva a Pintye gyerekekkel. Dr. Samu érveire hallgatva Ladvánszky a lerohanás helyett egyenlőre az idegi-fizikai fárasztás mellett dönt. 1973. jan u ár 9 reggel 8 órakor a lányok egy kijuttatott papíron összesen 358 ft értékű élelmet kérnek, mivel „tegnap reggel óta egy harapást nem ettünk ... és az éhségtől már fáj minden­ kinek a gyomra.”9 7 Ladvánszky 1956. decemberében már volt nógrádi megbízott. Máig tisztázatlan szerepet játszott a december 8-ai salgótarjáni sortüz során. 8 Tanúvallomások. 44. p. 9 Nógrád Megyei Bíróság B. 40/1973/7. Dokumentáció X/7. 32 �Palócfóld 98/1 33 �Palócfold 98/1 A déli órákban a fiúk újabb követelést juttattak ki az ajtó alatt: „5 óráig haladékot adunk követelésünk teljesítésére, amennyiben nem kapjuk meg, vagy írásban nem kapunk felvilágosí­ tást arról, hogy miéit nem tudják megadni, vagy mennyit tudnak engedni belőle, akkor a követ­ kezők fognak történni: 1, Ki fogjuk terjeszteni a működési területünket.10 Ez a következőkép­ pen történik: a fegyverek elhordanak a templomig, és velük szemben lévő Finomkötöttig. Ezu­ tán a túszok felével végzünk. A legjobb megoldás a dolgok megbeszélése és az lenne, ha egy URH rádió-adóvevőt küldenének. Szeretnénk, ha a lányok kajáját beküldenék. A lerohanást ne is kíséreljék meg, mert az ellen mindenkor megvannak a megfelelő óvóintézkedéseink. A lányok egy falat kaját sem kapnak. A többit is kérjük meit 2 napja nem kaptak enni.” *11 14 óra tájban, a szoba jobb oldalán lévő ablakon keresztül, 6 méter magasságból, az egyik lány kiugrik a járdára. Az esés következtében térdkalácsa, a jobb lábfeje és az orr­ csontja eltörik. Eltűnését a fiúk csak később veszik észre. A lány közli: éjjel a kisebbik Fiú sírt. Ebből, illetve a főorvos megállapításaiból a rendőri vezetés arra a következtetésre jut, hogy komoly remény van Pintye László lelki megingatására, a testvérével való szembefordításra. Feltételezhető, hogy a fiúk csak akkor lőnek, ha lerohanják őket vagy a fokozott terhelés miatt pillanatnyi elmezavar áll be náluk, „...kedden délutánra már csak 13 túszuk maradt ... a túszként fogva tartott lányokat lényeges testi-, lelki szenvedés érte, különös tekintettel az életveszélyes fenyegetésekre, szorongatott lelkiállapotra. Ugyanakkor már élelmük és vizük is fogytán volt, tisztálkodási lehetőségük sem volt és szükségleteiket is a szobában kellett elvégezni az időközben kapott müanyagvödörben.” 12 10 A mondat elején áthúzva: "Átlövünk a". 11 Az utolsó két mondat Pintye András kézírásával van írva, a többi diktálva. Dokumentáció X/8. 12 NML XXV. 5. B. 10006/1973. Vádirat 19. p. 34 �Palócföld 98/1 1973. ja n u á r 10-ére virradó éjszaka Balassagyarmatra érkezik Biszku Béla és Benkei And­ rás. Visszaemlékezők szerint közük: mivel az eseményekről a SZER is tudomást szerzett, ezután kiemelt politikai ügyként kezelik; a helyi mesterlövészeket profik váltják fel, akik képesek kilőni a fiúkat; a sajtót felkészítették az ügy kezelésére. Reggel Szűcs Ferenc rendőr alezredes, járási-városi rendőrkapitány a folyosón tárgyal Pintye Lászlóval, a megadás, illetve a testvérével való szembefordulás mellett érvelve. A hátra lévő időben a tárgyalás többször megismétlődik, némelyiken Ladvánszky is részt vesz. Az idő előrehaladtával a szobában mind feszültebbé válik a helyzet. A bent lévők idegi és fizikai állapota erősen leromlik, gyakori a lányok fegyelmezése, a két testvér közötti érzelmi kapocs lazulása azonban nem vezet a szembefordulásig. A fiúk 14 óra körül újabb követelést diktáltak, melyben fegyvereket, gránátokat és egy farmotoros buszt követeltek, a teljesítés határidejéül (már) 24 órát adva. A határidő után, nem teljesítés esetén előbb kilő­ nek a városra majd 16 perc eltelte után hat, név szerint felsorolt lányt kivégeznek. „Ezután 16 percet várunk és ha ekkor sem kapjuk meg a kért dolgokat, a maradékkal is végzünk. Ha megkapjuk a kért dolgokat [ti. a fegyvereket], szabad elvonulást kérünk a buszig. Ha mind­ ezt megkapjuk, a lányok életben maradnak. Ha megpróbálnak lerohanni, abban az esetben, szintén az első hatot lelőjük, akik már fel vannak készülve arra, hogy meghalnak. Ezek már vasárnap este 8 órától nem kaptak enni és ha nem kapunk elegendő kaját, nem is fognak enni. Ez a hat nagyon rosszul van idegileg és fizikailag. Ez abból is látható, hogy az egyik kiugrott az ablakon. Kérjük, hogy pontosan teljesítsék a kérésünket. Másba nem megyünk bele, csak ebbe.” 1973. ja n u á r 11-én délelőtt a fiúk újabb követelés írnak: „tegnap kért ennivalót maradék nélkül hozzák be ma déli 12 óráig. Ha 12-re nem kapjuk meg hiánytalanul, akkor füleljenek. Bizonyára jó fülük van. ... Most már nem halogatunk tovább, mert még azt fogják gondolni, hogy nem merjük megcsinálni a dolgokat. Mi örülnénk a legjobban ha késnének. Siet a mi óránk.” Fél tizenegy körül az egyik lányt vízért engedik ki, a rendőrök azonban már nem engedik visszatérni. Az első órák óta ez a túszejtés legveszedelmesebb pillanata. A fiúk hangosan követelik vissza a lányt. „Ezután András nagyon kegyetlen volt hozzánk, három lányt kiállított a sarokba ... Kijelentette ... hogy 12,01 órakor a három lány közül az egyiket lelövi ... én hozzákezdtem nagyon a síráshoz, szinte majdnem őrjöngtem, erre a többi lányok is mind sírtak, zokogtak. András összeszedte az összes karórákat a lányoktól, s az egyik lánnyal kivitette az asztalra, hogy ne tudjuk, hogy mennyi az idő, vagyis mikor lesz 12,01 óra. Én ekkor sírva azt mondtam neki, hogy úgy is meg fogjuk tudni, hogy mikor akarsz a három lány közül valakit agyonlőni, mert a déli harangszót meghalljuk."11 Amikor a kijelölt lány az órákat leteszi az asztalra, a mozdulattal együtt felkapja az idősebb fiú géppisztolyát és a fejére sújt. Az idősebb testvér azonban nem szédül meg, és öccse segítségével visszaszerzi a fegyvert. A lányt egy szekrény tetejére ültetik, azonban más büntetést nem alkal­ maznak.13 13 Tanúvallomások, 47. p. 35 �Palócföld 98/1 A követelésekben foglalt fenyegetőzések beváltatlansága miatt a fiúk maguk is érzik, hogy kijelentéseik súlytalanná válnak. Pintye László ekkor négy célzott lövést ad le a szem­ ben lévő tanács épület ablakaira, amelyek mögött a mesterlövészek állásai vannak. „...Pintye András további követelést íratott még az egyik diáklánnyal, amelyben büntetlenségi nyilatkozatot kért a Párt és Kormány vezetőitől, leszögezve azt, hogy 1973. január 12-én déli 12 órakor lelövöldözik a lányokat, ha nem teljesítik a követelésüket. Ezt ... azon­ ban már nem juttatták ki” - állítja a vádirat.14 ”Csütörtökön éjszaka, mi lányok egyáltalán nem aludtunk, mert olyan szomjasak voltunk, hogy szinte azt gondoltuk, hogy ki sem bírjuk.” 15 1973. ja n u á r 12. „Pénteken reggel András és Laci ... a radiátor csapját leszerelték, és abból engedtek vödörbe vizet ... Laci csütörtök éjjel több órán keresztül munkálkodott azon, hogy a radiátor csapját levegye. Ezután kaptunk vizet...” 16 „András ebben az időben már idegileg még kimerültebb volt. Szinte már úgy nézett ki, mintha nem is volna normális.” 17 Délelőtt Szűcs alezredes és Ladvánszky ismét a folyosón tárgyalt a kisebbik Pintye test­ vérrel, aki - a vádirat szerint - továbbra is elutasította a feltétel nélküli megadást. A beszél­ getés további tartalmáról nincs információ. A kisebbik fiú kintléte alatt az idősebbet hangos­ beszélőn szólítják fel a megadásra. „Laci amikor visszajött a tárgyaló felektől, nagyon ideges volt, és ő küldött fel minket a szekrényre, amire eddig még nem volt példa. Azt mondta, hogy a rendőrök valamire készülnek ... különböző szerszámokat, nagy vasakat látott a folyo­ són ... félre hívta Andrást és ott elég hosszú perceken keresztül halkan tárgyaltak ... Valószí­ nűnek tartom, hogy Laci próbálta Andrást jobb belátásra bírni, mert azt többször hallottam, amikor András mondta, hogy nem engedek nekik...” 18 Délelőtt - adott jelre - az épület előtti téren tartózkodó munkásőrök, karhatalmisták mozgásba, zajkeltésbe kezdenek, ezzel egy betörés előkészületeit imitálják. „András vissza­ emlékezésem szerint 12,10 perc körül ment az ablakhoz, kezében a géppisztollyal, s kihajolt, vagyis hajói emlékszem könyökölt az ablakpárkányon. ... azótától, hogy Lacival tárgyaltak a rendőrök, nagyon nyugtalan volt, és valakinek mindig figyelnie kellet az ablakon, hogy kint mit tapasztalunk. ... Visszaemlékezésem szerint András mintegy 10 másodpercet tartózkod­ hatott az ablakban, amikor a háta mögött lévő ágyon ülve ordítását hallottam, egy időben puskalövéssel, és artikulálatlan ordítással csak annyit mondott, hogy jaj. Állítólag mások hallották azt is, hogy azt mondotta, hogy meghalok.” 19 A rendőrök, noha a folyosón felsorakoztak, a lövésekkel egy időben nem tesznek kísérletet az ajtó betörésére. A kisebbik fiú a lányokkal félrehúzatja az ajtótorlaszt és megadja magát. 14 Vádirat, 22. p. 15 Tanúvallomások, 48. 16 Tanúvallomások, 48. 17 Tanúvallomások. 48. 18 Tanúvallomások. 48. 19 Tanú vallomások, 48. p p p p p 36 �Palócföld 98/1 II. Kisvárosi fiatalok 1972 őszén Baranyi Antal szociológus kérdőíves, szociometriái vizsgálatot végzett balassagyarmati fiatalok körében. A tanulmány 1977-ben Kisvárosi fiatalok címen a Nép­ művelési Intézet belső használatra szóló kiadványaként jelent meg , hatvan példányban. Bár a vizsgált baráti közösség csak áttételesen kapcsolódott a Pintye testvérekhez, mégis a fe l­ tárt összefüggések, problémák, magyarázatok kivonatos közzé tétele háttérül szolgálhatnak a velük történtek megértéséhez is. Részletek balassagyarmat i fiatalok önvallomásaiból: „A fiatalok érdekelnek ... közöttük élek. Nem elég modernek..., illetve nem tudják, hogy mit akarnak. Nem mondom, hogy nem gondolnak a jövőre, de nincsenek határozott céljaik. Emiatt aztán nem értik meg egymást sem, mert nincs miben. Ez a lényeg. Itt van például a politika. Teszem fel, Angéla Davis, vagy más, aki nyugaton világhírű lett azzal, hogy volt egy pere. A fiataloknak itt Angéla Davis jóval szimpatikusabb volt, mint... ” „Mi most húszévesek vagyunk, s amikor elkezdtünk gondolkodni, már jó a hatvanas években jártunk. ... Rengeteg szöveget kaptunk, főleg a szüléinktől, hogy milyen jó most nektek, s nekünk milyen nehéz volt, mennyit szenvedtünk, és csak azért, hogy nektek jobb legyen. Egy darabig ezt elfogadtuk. De aztán annyit hallottuk, meg láttuk. Nagyon sokat. És nem beszéltek nekünk soha arról, hogy mi volt utána, arról, ahogyan eljutottunk ide. A mához.” „... először csak kíváncsiságból kezdtem csavarogni. De most már céllal, hogy minél több embert, minél több helyet megismerjek. Hogyan élnek máshol... mert amit látok, abból élek, meg amit hallok. És érdekel, hogy hátha máshol mások. Föl tudok-e fedezni egy újabb réte­ get, vagy csoportot, új embert, új dolgot, amit még nem láttam... nem akarok én írni vagy ilyesmi, csak ez: hogy többet tudjak...” „Hippik! Én inkább úgy nevezem, hogy csavargók. A hippizmus szerintem hülyeség. Mert valamiből azért mégiscsak élni kell. Mert azt az üveg tejet, amit megiszik naponta, azt valakinek ki is kell fejni. Hippi vagyok, nem dolgozom! Én sem dolgozom most, mégse vagyok hippi. S nekem jól van így. Legyen tíz vagy húsz forintom, és azt csinálom, ami érdekel. Nem vagyok befogva egy rúd mellé... Később, ha családom lesz, úgysem csinálha­ tom ezt. S ha nincs pénzem, elmegyek valahová berakni a téli tüzelőt, s van egy húszasom. Vagy egy ötvenesem...” „... Mindenáron azt akarják, hogy nekem úgy legyen jobb, ahogy az őszerintük jobb. Hogy mit tudom én, legyen kocsim, legyen pénzem, meg több ruhám. De én nem úgy aka­ rom, és nekem az úgy nem jó. Nincs szükségem arra, hogy víkendházam legyen, vagy sok pénzem, vagy hogy beülhessek egy irodába és ne kelljen dolgozni...” 37 �Palócföld 98/1 „... S hogy én miért lettem ilyen? ... Van egy családom. Az apám is, az anyám is a legtipiku­ sabb példája annak az emberfajtának, amelyik kitűzte maga elé a célt fiatal korában, lesz majd lakásuk, lesz kisautójuk, vesznek egy telket, lesz két gyerekük stb. Meghatározták, hogy mit akarnak az élettől, és azt többé-kevésbé meg is valósították. S ezzel minden mást kizártak. Annyira kellett akarniuk. Hogy megvehessenek egy kocsit vagy egy fogkefét, bármit, azért ők marha sok dolgot föláldoztak. És kiestek mindenből. Például abból, hogy fiatal korukban egészen máshogy élnek, és nem lenne meg az a kurva kocsi, vagy nem lenne meg az a telek, de valahogy ők mások, jobbak lennének. Én megundorodtam valahogy ettől az egésztől, és talán átestem a ló másik oldalára..." „... Hogy én hogy látom a felnőtteket?... Én nem is mondanám, hogy látom a felnőtteket, mert ... mert nem is nézem. Én jóformán csak apámat látom. És az apám dolgai szerint ítélek meg mindenkit. S hát általában: szürkéknek, állandó gürizéssel... És félek attól, hogy látom, később nekem is ezt kell csinálnom. És akkor majd reggel hétkor kelek, este hullafáradtan megyek haza, nem lesz időm semmire. És ettől félek nagyon. Látom az ö szürkeségüket, és azt, hogy nekem is ezt kell csinálnom... Húszéves vagyok, és lassan már az életem felénél járok, mert egy ötven év körüli ember, szerintem, roncs. S ha az ember átgondolja, hogy végiggürizték az életüket, és mijük van, s hogy érdemes volt-e? Szomorú...” „... Mindig volt az embereknek, mindegyik generációnak, valami megszerezni valója. Anyagiak... Ha nekem is azért kellene küzdenem most, hogy az apámnak tudjak adni, mert nem tud venni a családnak kenyeret, nekem se juthatna más az eszembe, csak az, hogy dol­ gozzam, hiszen muszáj. De ha nekem megveszik azt, ami az élethez kell, akkor mát erre nem tudok gondolni. Elkezdenek foglalkoztatni más dolgok, más problémák. És ez eddig nem volt. Talán ezért erősebbek most a generációs különbségek. Mert hogy erősebbek, azt az idősebbek túlzott reakcióin lehet lemérni...” * „... én azt hiszem, a fiatalok Gyarmaton is olyanok, mint máshol. Marha sok minden meg­ van nekünk adva. Amellett, hogy sok minden nincs. Megkaptuk ezeket a lehetőségeket, s van­ nak nagyon szép terveink, de csak azok vannak. Nem vagyunk kitartóak. Illetve, kétféle fiatal van. Az egyik olyan, mint apáink. Megfontolt, tudja a célját, s el is éri. De nem vállal semmit. Minél rizikó mentesebben akarja leélni az egész életét. Mi meg mindenbe belevágunk, és pofo­ nokat kapunk, kicsiket, nagyokat. Idegesít minket a munkahely, a főnökeink, s akkor kezdődik az, hogy kilépek, megcsömörlök, csavargók. És ez sem életcél... Aztán van olyan, hogy mi mindent megkaptunk, s ezért vagyunk ilyenek, csavargók, céltalanok, stricik, mindegy... Bezzeg nekik negyvenéves korukra meglett a házuk, a kocsijuk, a nyaralójuk, de utána nem tudnak vele élni. Az idősebbeknek tizedrésze jár társaságba. Otthon vannak, egyedül, a gyerekeiknek élnek, és megkapják azt a pofont, hogy azok nem olyan J ó k ”, nem olyan „szépek”, és egészen másfaj­ ta életet akarnak... S az a legrosszabb, hogy én se tudom megmondani, hogy mi kell. Csak azt, hogy mi nem. Mert nem tudom megmondani! Csak lézengünk, és majd kialakul valami. Én is 38 �Palócföld 98/1 Gelencsér János rajza 39 �Palócföld 98/1 elterveztem ezt a főiskolai dolgot, hogy majd elmegyek, most kellett volna szeptemberben, nem mentem. Majd elmegyek jövőre. És akkor se fogok menni. De megnyugtatom magam, hogy nem érdekes, hogy most nem csinálok semmit, távlatilag ugye van egy célom... Stagnálunk.” „Van itt Gyarmaton egy konkrét rétegződés fiatalok között... de még én sem tudom, ezért kellene egy felmérés... Vagyunk mi, heten, nyolcán. Innen tudom kezdeni... S akkor közvet­ len azok, akik ezt vagy hasonlót próbálnak „csinálni”. Mert a mi társaságunkhoz hasonló van még három, négy. Mondjuk harminc ember... Ezek között - öccsök stb. - vannak tinédzserek is... A következő réteg: a két gimnáziumból, akikkel még kapcsolatunk van. A harmadik: melósok, akik mi korunkbeliek, s valami kis érdeklődés... kapcsolatba hozza velünk, akkor egy negyedik: aki... bejár melózni, suliba stb., s végül azok, akik gyarmatiak, de nincsenek jelen sehol. Vagy külterületen laknak, vagy behúzódnak a saját életükbe...” „... mert ugye mi huligánok vagyunk. De még meg se hallgattak, nem tudni, honnan tud­ ják ilyen jól. Nagy hajunk van, slussz. Igaz, régebben csináltuk a műsort is, s egy kisváros­ ban az nem tetsző. Kemény kalapot hordtunk... Este kivonul a város sétálni, s mi nem kiöl­ tözködtünk, hanem ellenkezőleg... Meg hogy néha pár hónapig nem dolgoztunk. De a mi szemünkben ez természetes, nem kihívás... a polgárok mégis annak vették.” „... Gyarmati fiatalság? Hát... olyan visszavonultan élnek. Pedig Gyarmat lényegében diákváros. De ez nem nagyon látszik meg rajta. Úgy durván négyezer 15-22 éves fiatal él itt most. S az iskolában van valami sportélet, aztán nulla. A KISZ nem csinál semmit velük. Mikor én gimnáziumba jártam, volt itt egy tanár, az úgy igyekezett. Csinált egy klubot, elvitt bennünket mindenfelé, mozgalmasabb volt az egész. De ez kis ideig ment csak. Egyébként négy év alatt nem csináltunk semmit. Én mindig irtóztam attól, hogy... hát vannak ezek a tömeges banzájok, amit az iskolavezetöség kitalált, most ide kell menni, oda kell menni stb... és főleg az, hogy amit tényleg mi csináltunk volna, olyan nagyon kevés volt. Talán egyáltalán nem is volt... pedig ha a srácokra bíznák, lehet, hogy csinálnának valamit. S azt esetleg, rendesen, lehetne már irányítgatni...” „...Mert most az van, hogy leérettségizik valaki, s utána egyszerűen csak él. Cél nélkül. Mert valami cél kellene, nem? Lehet, hogy ez azért van, mert kisváros. Persze a kisvárosnak is vannak előnyei, esetleg könnyebb közösséget teremteni. De ehhez a fiataloknak teret kéne adni, hogy gondolkodjanak, meg 'alkossanak'. De hát még a szórakozást sem biztosítják. Tényleg, itt van ez a négy vagy ötezer diák, és akkor egyetlen szórakozóhely sincs, s nem is akarnak csinálni. A kultúrházban nincs semmi. Van egy fotóklub, azt is meg akarják szün­ tetni. A művelődési osztály mond néha egy-két biztató szót, s aztán annál is maradnak. Van egy táncszakkör, az irodalmi színpad, tíz-tizenkét tag bejár évek óta... ez ami van. Helyiség nincs rendes, próbáltak kultúrházat építeni, nincs hozzá keret. Majd átalakítják a régi me­ gyeházat, de az nyolc éven belül nem megy... Hát kinek van türelmi várni nyolc évet?” * 40 �Palócföld 98/1 M. általánosban jó tanuló, főleg humán érdeklődésű, ennek ellenére nem gimnáziumba, műszeripari technikumba küldik. Esztergomba kerül, kollégiumba, kapcsolata szüleivel annyira megromlik, hogy semmit nem fogad el otthonról. „S aztán, főleg a lógások miatt, kicsaptak. Akkor a muterék protekcióval bedugtak Deb­ recenbe, ugyanilyen szakiskolába... S Debrecenbe is állati rövid idő alatt a városban szedtem össze barátokat, ismerősöket. Mindkét helyen volt száz srác, akivel köszönő viszonyban voltam, húsz, akivel már néha komolyabban beszéltem, s hat-hét, akivel naponta találkoz­ tam. A 'nyugtalanok', az 'okosok', ahogy akarod...” M. a Műszeripari Technikumot harma­ dikban abbahagyja, sokat csavarog országszerte. Három év alatt tizennégy munkahelye volt, megmaradni sehol sem tudott. Utolsó munkahelyén - a város kórházában - fél éve ápoló, szeretik, ő is szeret itt dolgozni. Huszonkettedik évében van, késésben korosztályával szemben, amelyik már beilleszkedett. Szeretne tovább tanulni, és nem tudja mit, viselkedésére állandóan erős ffusztrációs háttérjel­ lemző. Ami a legszembeszököbb: huszonkét év alatt soha nem volt lehetősége szert tenni egy olyan norma- illetve viselkedés-mintatárra, sztereotiphalmazra, amely a jelen társadalmi terepén jól differenciált kognitív struktúraként funkcionálhatna. Hogy az iskolai évek erre elégtelenek, azt diákok és tanárok szinte egyöntetűen vallják. A család az esetek egy igen nagy részében, annyira el van foglalva saját fenntartásával és mivel sok helyen családi élet helyett csak kényszer-együttlétezésről beszélhetünk, mindezt a felnőttek olyan rossz eszközökkel valósítják meg, hogy az még egy kamasz számára sem fogadható el mint választott magatartás. Amit a hazai információzuhatagból kiszűrt, végletesen ideális, kamaszos normarendszer­ ré állt össze benne: amit az elmúlt három évben, mint már félig meddig önálló ember tapasz­ talt, azt elutasítja, a benne érvényesülő normákat nagyrészt tagadja. Végül is alapvetően két irányban polémikus: először a társadalommal szemben, melyet mint nagy egészet elutasít, nem érti, mivel nem értették meg vele, hogy a társadalom miért olyan, amilyen. De elutasító a családdal szemben is, mivel irreális, motiválatlan és végletesen absztrakt köve­ telményrendszerében követni valót nem talál. Ez a „polémia” saját életének perspektívájában is terméketlen. Már most a fásultság, s a feszült elutasítás végleteit teremti újra meg újra, hoszszú távon az előbbi állapot dominál. Mindez törvényszerűnek látszik olyan esetekben, ahol a családban nem fejlődtek ki egyértelműen meghatározott, követhető sztereotípiák az életpálya kialakításában. Ez is szerepet játszik, mikor egy fiatalnak, a felnőttkor elején, képlékenyen, szilárd társadalmi státus nélkül olyan problémákkal kell szembenéznie, amiket reálisan meg­ ítélni még nem tud. Egzisztenciája fenyegetett, a problémák feszültségével szemben véde­ kezni nem tud, mert hiányzik egy, már kialakult életstílus, ami menedéket nyújtana. * A város négyezer fiatalja közül négy-ötszáz, akár családi, akár munkahelyi, akár egyéb problémák miatt, szocializációs nehézségekkel küzd. Azok a fiatalok, akik akár elmentek dolgozni, esetleg máshová vagy továbbtanulnak és megelégednek a család nyújtotta lehetőségekkel, egyelőre nem 41 �Palócfold 98/1 jelentenek közvetlen problémát. Azok viszont, akik valamilyen okból kifolyólag - s ezek szá­ ma négy-ötszáz, egyébként „hivatalos becslés” szerint is - nap mint nap szinte az utcára kényszerülnek, már közigazgatási szempontból is problémaként jelentkeznek. Az utolsó másfél-két évben több fiatalkorú bandát számolt föl a rendőrség (betörés, sorozatos lopás stb.). Jelentős részben nem a remélhető anyagi haszon szerepelt csak indítékként, hanem egyszerűen az, hogy idejükkel nem tudtak mit kezdeni, s lassan bűnöző társaságokká, gale­ rikké álltak össze. A fiataloknak az a része, akiket én ismerek, a saját feszültségét, helyzetének megélt el­ lentmondásosságát nem a bűnözés irányában „oldotta meg”, mert ezt húszéves korukra kitilt­ ják. Az idézett interjúrészieteknek mindenesetre igazuk van, hogy azok a kulturális és szóra­ kozási lehetőségek, amelyek a városban fiatalként egyáltalán számba vehetők, nem túl rózsá­ sak. Minden nagyobb munkahelynek van egy „klub”-ja, ezek a klubok kifejezetten szabadidőtöltésre szolgálnak, s nem túl intenzívek. Ezenkívül - és itt kénytelen vagyok már felsorolt dolgokat, ezúttal a „teljesség igényével” újra felsorolni - van egy mozi, van a művelődési otthon (ezen belül egy táncszakkör kb. tíz taggal, egy intarzia szakkör, hét-nyolc taggal, egy fotó-szakkör szintén hét-nyolc taggal, egy színjátszó csoport kb. tíz taggal, melynek fellépést a tavalyi Irodalmi Színpadi Napokon nem engedélyezték, decemberben alakult egy klub, az néhány hónap után meg is szűnt, vannak különféle nyelvtanfolyamok stb.). A Művelődési Otthonban egyébként két hetenként, hetenként - mikor hogy - játszik a Minerva vagy a Cent­ rum zenekar, akkor összejön huszonöt-harminc fiatal, isznak, táncolnak. Egy pincepresszót, ahol esténként általában fiatalok voltak, átalakítottak borozóvá, itt most az egri szőlőgazda­ ságok tájjellegű borait mérik. A Fémműben alakult színjátszó csoport - „kellő lelkesedés” híján abbahagyta működését. A Városi Könyvtárban - külön helyiségük nincs - működik egy sci-fi klub, egy rejtvényfejtö klub, hetente két-két alkalommal. A tanácsban létrejött egy Városi Klub - eddig a tanács dolgozóinak saját klubjuk volt - belépni csak tagsági igazol­ vánnyal lehet. Falragaszon nem hirdetik, nagyon kevesen tudnak róla egyáltalán. A spontán kialakult kiscsoportok, még ha nem kifejezetten antiszociálisak is, sokat kezdeni önmagukkal nem tudnak. Leülnek az utcán az Ipoly előtt, bemenni nem tudnak. Ha tanulók, nincs rá pénzük, de egyébként is kinézik őket. Ide-oda kísérgetik a kollégista lányokat, összeverődnek a múzeum mögötti ligetben, ha túl hangosak, innen is elzavarják őket, s akkor már nincs hova menniük. Marad a Nyírjes, vagy a város határa. A legtöbb betöréses lopást egyébként a Nyírjesben követték el. Gyarmat az országos listán első helyre került a bűnözésben, ha a fiatalkorú bűnözők számát nézzük, a helyzet még egy fokkal rosszabb. A józan ész azt taná­ csolná, hogy a helyi szervek a fiatalság problematikus tíz százalékát a közösségi foglalkozá­ sokra alkalmas intézményekben megpróbálná mintegy „szociálisan letelepíteni”. Megsegítés­ re és nem adminisztratív megfékezésre gondolunk. Ehhez a város szórakozási, kulturális lehetőségeinek szaporítására volna szükség, amelyhez egyébként a Népművelési Intézet módszertani és anyagi segítséget adhatna. Azoknak, akik erre hajlandók, arra adnának segít­ séget, hogy spontán közösségeket hozhassanak létre ahová feltehetőleg a problematikus fiataloknak az a része is begyűlne, akikben van még valami becsvágy, s akik még nem illethetők a „bűnöző” vagy „antiszociális” jelzővel, hanem egyszerűen csak - s elsősorban nem a saját hibájukból - egy kisvárosi társadalom perifériájára szorultak, s onnan saját erejükből, 42 �Palócföld 98/1 minden konkrét támogatás nélkül elmozdulni nem tudnak. Amennyiben ezt nem sikerül megoldani, a helyzet feltehetően romlik, s bár e problematikus fiatalok jobbik része talál egyéni megoldásokat. Ez valószínűleg olyan fordulat, amelyik elviszi őket erről a mindenfé­ leképp kockázatossá vált szintéiről. Mások, akik tehetik, visszavonulnak magánéletükbe. Jön a következő évjárat és ugyanezekkel a szűkös lehetőségekkel találkozva ugyanezeket a problémákat termeli újjá. A problematikus fiatal nem egyenlő, semmilyen vonatkozásban, az ellenséges fiatallal. A problematikus fiatalok értelmesebbjeivel, véleményem szerint, alapjá­ ban meg lehetne változtatni a helyzetet. A társadalom önmagán segítene a nekik nyújtott támogatással, busásan visszakapná, amit befektetett. III. Egy főorvos visszaemlékezése az 1973-as balassagyarmati túszdrámára Dr. Samu István, akkor a balassagyarmati kórház főorvosa, 1973-ban, az túszejtés lezárulása után diktálta le visszaemlékezését, a rendőrség kérésére. Az írás az eseményleírás és a szakmai napló keveréke. Samu doktor vállalása önkéntes volt. Hogy személyét a fiúk elfo­ gadták, abban szerepet játszhatott az, hogy mindketten rendelkeztek róla ismeretekkel: a kisebbik Pintye testvér egyik lányával járt együtt általános iskolába, míg az idősebb azokról a beszélgetésekről hallott, amelyeket a pszichiátriai osztály folytatott a város „deviáns” fiataljaival. A rendőrség számára a főorvos jelentkezése több szempontból is kapóra jött. Az általa bevitt élelmiszerek közé rejtve, tudtán kívül, eg)’ lehallgató készüléket vitettek be vele a fiúkhoz. Segítségével sikerült behatárolniuk a két testvér viszonyát egymáshoz, várható reakcióikat. A főorvos 1973-ban is mint orvos látta és láttatja a szereplőket. Visszaemléke­ zésének ez ad különös értéket. „Kb. fél és háromnegyed 8 óra körül érkeztem a kollégiumba, s Dr. Michna elvtárssal, va­ lamint a többiekkel való megbeszélés után, úgy emlékszem fél 9 körül kaptam engedélyt ajánlatom megvalósítására, hogy bemehetek a tettesek és a túszok által elfoglalt helyiségbe. Előtte bekiabáltam nekik: én vagyok, biztosítottam őket, hogy csak a folyosó végén áll egy fegyveres, senki nem fog rájuk törni, fegyver nincs nálam. Kiszóltak, hogy mehetek, hallottam, hogy az ajtótól a lányok elhúznak valamit, majd a lányok kissé kinyitották az ajtót, éppen csak hogy beférjek, s rögtön be is zárták, s az ajtóhoz rögtön vissza is tolták torlaszul az onnan elhúzott emeletes ágyat. Belépve megláttam, hogy az ajtóval szemközti két sarok felől, a jobb sarokból egy kopaszra nyírt, barnahajú fiatalember, a bal sarokból hosszú, szökéshajú fiatal fiú felém, ill. az ajtó felé irányított géppisztollyal, illetve pisztollyal vigyáznak a bemenetelre, közben izgatott, nyugtalan, kapkodó, harsány utasításokkal irányít­ ják a lányok tevékenységét. Kb. 4-7 lány lehetett az ajtónál, akik tevékenykedtek, s úgy emlékszem néhánynak az ágy előtt is állniuk kellett. (...) ...rögtön első alkalommal igyekeztem fesztelen hangulatot teremteni, hanyagul ledobva kabátomat, kalapomat, sálamat az asztalra, s úgy került a helyzetem, hogy az ablak felé for­ dulva székre leültem, szemben balról a hosszú hajú, jobbról a rövid hajú fiatalember foglalt 43 �Palócföld 98/1 helyet, az előbbi azt hiszem az asztalon, az utóbbi kissé távolabb, majd később elvonult a jobb sarokba, lefeküdt egy ágyra, úgy tett mintha nem is nagyon vetne ránk ügyet, mintha nem mindig figyelne, igyekezett flegmatikusán viselkedni, néhány alkalommal közbeszólt, minek dumálsz hozzá, minek ez a duma, adják meg, amit követelünk és kész, nem tárgya­ lunk. A hosszú hajú ellenben egyáltalán nem volt flegmatikus, feszült, hajlott magatartással ült, rendkívül hasonlított a Jugoszláv „Amerre a vaddisznók járnak'’ film Rock-jához, kicsit még arca is hasonló volt szőkében, hallgatás közben szája tátva marad, de azonnal hevesen válaszolt, érvelt magyarázott, céljaik, terveik, annak realitása felöl. Ekkor még nem láttam rajta, hogy szorongott, inkább azt, hogy élvezte az izgalmas helyzetet, s hogy ennyi lány előtt ő egy félelmetes, elszánt férfi, aki így tárgyal egy főorvossal, az asztallapra ülve felül­ ről, pisztoly csövének nyílását annak melle irányába tartva, kezében a pisztolyt állandóan forgatva. Később némileg a helyzet változott, én is meguntam az ülést, kényelmesebb lovagló helyzetben ültem a székre később a szoba középre, a hosszú hajú (Laci) is más helyzetet vett fel, de a pisztolyt folyton irányomba szegezve tartotta. Eleinte azt hittem, hogy a hosszú hajú az idősebb, annyira viszonylagosan értelmes és tájékozott beszédpartner volt, sőt ő tűnt az értelmi szerzőnek előttem, ennek alapján. Csak első kimenetelem után tudtam meg, hogy ő a fiatalabb. Az nyilvánvalóvá vált a rövid beszélgetés után, hogy itt elmebetegségről szó sincs. És eleinte úgy tűnt, hogy az akciónak Laci az induktora, az ideológusa. Emiatt az első be­ szélgetésekben önkénytelenül is több szereplést engedtem meg neki, főleg hozzáfordulva beszéltem. Később ezt a hibát igyekeztem kiegyensúlyozni, bár ez nemcsak hiba volt, mert a bemenetelem elején fontos volt egy kontaktus létesítés és ez véletlenül Lacinál könnyebben sikerült. Részben kontaktus-képesebb személyiség volt, társalgási hajlamánál, szenvedélyes vitakedvénél, hisztériás jellegű szereplési hajlamánál, feltűnési vágyánál fogva és azért is, mert hamarosan kibökte, hogy hiszen ő ismeri a Zsuzsi nevű kislányomat, általános iskolá­ ban 7 éven át együtt jártak. (...) A lányok egy része az ajtó előtti emeletes ágy alsó és felső fekvőhelyén ült, vagy feküdt, néhányan pedig a szoba két végében elhelyezett 3-3 összesen 6 emeletes ágyon voltak, mint beszélgetésünk hallgatósága. Laci csaknem beleesett abba a szerepbe, hogy nagyvonalú tervükről, mint valami iskolai csínyről agitatív beszámolót tartson. Az előzmények után én már mint tervük megbeszélője ellenérvekkel kapcsolódhattam be, s ehhez a következő alapmagatartást vettem fel. Én nem mint ellenségük jöttem ide. Tervükhöz semmi közöm. De nézzük meg mi a reális, mi és hogyan vitelezhető ki. Elszemélytelenítve, tárgyilagos vizsgá­ lat tárgyává akartam tenni törekvésüket, mintha csak egyszerű logikai felépítményről lenne szó, amely lehet, hogy reális, lehet hogy teljesen összedönthetö. Hiszen maguk, fiúk még nem állíthatják, hogy eleve olyan tájékozottak, hogy logikai játékuk feltétlenül sikerülhet. Nézzük tehát végig. Abból indultam ki, hogy ezeket a fiatalokat indulatok, szociális intelli­ gencia hiánya, emberi együttérzés elégtelensége, érzelmi fejletlenség, bizonyos fokú érzéket­ lenség, gyenge ítélőképesség, kritikátlanság, logikai tákolmányok teljességét illetően önhitt­ ség, nagyfokú agresszivitás vezérlik. A helyzet „elszemélytelenítésével” el akartam érni, hogy elsősorban agresszív késztetésük váljon semmivé, kb. ilyen helyzet felvázolással: „gondolják, hogy az a kis rendőr, aki itt áll kinn a folyosón azért van itt, hogy magukon bosszúját töltse? Egyetlen célja, hogy minél békésebb kötelességteljesítés mellett 1500-2000 Ft. 44 �Palócföld 98/1 fizetésből szerényen ellássa családját, felnevelje gyerekeit. Maguk követelőznek, hogy Szűcs alezredes elvtárs, vagy mit tudom én ki, adjon maguknak ezt, meg ezt, engedje meg külföldre jutásukat. Ha egyéni véleményükön múlna, azt mondaná, menjenek barátocskáim, ahová óhajtanak felőlem. Eszük ágában sem állna útjukba állni. De hát törvények vannak, rendeletek vannak. Ök is csak ennek keretei között mozoghatnak, dönthetnek. És én nem tudom, de úgy vélem talán nem is dönthetnek, hanem ilyen esetben a döntéseknek magasabb fórumokat is meg kell járni. Maguk lelőhetnek itt mindnyájunkat, löhetik a szegény kis rendőröket, szétroncsoltathatják magukat, de az illetékes megfelelő magasabb döntésekig nem kényszeríthetnek ki semmit. Belőlük ugyanúgy nem, mint belőlem, aki ráadásul a joghoz nem nagyon érthetek, tulajdonképpen kire haragudnak? Mindenki kis ember, a rendőrtől az államelnökig, aki a törvény adta lehetőségek, lyukak és járatok mentén mozog, mint a szivacs üregeiben és járataiban az élőlények. Szerintem egyelőre várni kell, mindenféle kényszerítéssel csak odajuthatnak, hogy itt folyik a vér és fiatalon szétroncsolják magukat. Annyi, mintha tank alá feküdnének, ezt mondhatom én, mint laikus. Kétségtelen, hogy úgy látszott hangnemüket illetően higgadtabbá tette őket a helyzet ilyen beállítása. A személyek elleni agressziós tendencia leszerelése, helyesebben indulatmentesítése mellett tervük logikai szerkezetét is mérlegelésre vittem. Laci elmagyarázta, Ausztriába akarnak kijutni egyelőre. Ehhez autóbuszt követeltek és fegyvert. Túszt vinnének magukkal, s olyan bombát, amely leejtve felrobbanna velük és a túszokkal együtt. Tehát ha mesterlövé­ szek lelőnék őket, akkor leesne a bomba, elvesznének a túszok is. Ők nagyon jül kidolgoz­ ták, már 3 éve készítették ezt a tervet, higyjem el, minden lehetőségre számítottak. Ha itt megtámadnák őket, pontosan egyszerre mindkettőjüket nem tudnák kinyírni, akárhogyan is, lenne idejük, hogy mielőtt meghalnának, 2-3 túszt kinyírjanak, az biztos. Ők a haláltól nem félnek, ezzel számoltak. Laci megjegyezte, hogy már egyszer megkísérelt öngyilkosságot, de erről nem tud senki, még a szülei sem tudnak, csak egy kislánynak mondta el, de azt is bánta, hogy elmondta. Felvetettem, hogy Ausztria őket ki fogja adni, mert semleges ország és nem fogja kockáztatni semlegességét. Laci ellenvetette, hogy ők ott nem lesznek közbüntényesek, hanem politikaiak, s ezért Ausztria sem fogja kiadni. De oda csak egyelőre akarnak menni, utána céljuk Görögország. (...) Megjegyzéseim különösebb hatást nem tettek rájuk, hogy: a hasonló erőszakos cselek­ ményeket Görögország sem támogatja, hiszen előfordult, amikor az athéni repülőtéren lezaj­ lott incidens ezt bizonyította. Aztán, bár Görögországban katonai kapitalista jellegű diktatúra van, ez még nem teljesen azonos a Hitleri nácizmussal, sőt mintha úgy hallottam volna, hogy ez a zeneszerzőjük, Pintyéék megjegyezték „Theodorakisz?” igen ő, talán hajlandó lesz visszatérni Görögországba. Aztán megjegyeztem: persze az egykori nácik sikertelen utódai élnek még Németországban, de nem előbb, hanem utóbb került kormányra a szociáldemok­ rata párt, olvadóban van Európában a háborús hideghangulat, most újabb állomása ennek Helsinki lesz, a Nyugat nem fogja a maguk érdekében ezt a folyamatot kockáztatni, nem számíthatnak rájuk, s nézzék csak: még Franco Spanyolországa is várhatóan a polgári demokrácia irányában enyhül. Az volt az érzésem ilyen irányú érvelésemben „maszlagnál” többet nem láttak. (...) 45 �Palócföld 98/1 Feszegettem ismételten is a cél, az országból való kijutás jelentéktelenségét, csekély értékét, s ehhez képest a kockázat nagyságát, illetve a biztos veszteséget, htjuknak, amelyen elindultak, értelmetlenségét. Felvetettem, hogy talán rendes útlevéllel is kijuthattak volna már a múltban, vagy a jövőben kijuthatnak, úgy mint mások, szétnéznek és visszajönnek, vagy legfeljebb mint némelyek kint maradnak, esetleg valamikor később még amnesztiával visszajöhetnek, de ezt amit maguk csináltak, Magyarországon senki nem érti meg, nem he­ lyes, stb. Kórusban zengték vissza, hogy ők nem kaptak volna, a jövőben sem kapnának útlevelet, más módjuk a kijutásra nem lett volna, csak ez. (...) Felvetettem nekik, hogy még van visszaút, hiszen súlyosabb cselekmény nem történt, abból a szempontból, hogy vér még nem folyt. Kijutási céljukat elérhetik még később nor­ mális, reálisabb úton is. Laci azonnal vágta vissza: hát a pisztoly és a géppisztoly - lyukak az ajtón? - hatósági közeg elleni erőszak, rálöttünk a rendőrre. Megnyugtattam őket, ezt még nem biztos hogy bizonyítani lehet, hogy nem figyelmeztető lövések voltak, mert eléggé ma­ gasan érték az ajtót. Mindenesetre úgy látszott, hogy a visszaút lehetőségének felvetése nem maradt hatás nélkül, de ismét érvelni kezdtek, hogy most már olyan hosszú börtönbüntetésre van kilátásuk, amelyet nem hajlandók vállalni, akkor inkább a halál. Az első bemenetel alatt, minthogy a téma és a feszült koncentrálás, a beszédnél való taktikázás, erősen lekötött, a terem benti helyzetét pontosan rögzíteni nem tudtam, sem a túszokat nem tudtam pontosan megszámolni, s kissé szándékosan sem akartam olyan be­ nyomást kelteni, mintha az egész környezet érdekelne. A lányok magatartása viszonylag szorongásmentes volt, gyakran úgy tűnt fel, hogy csak félig hiszik el, hogy ez egy komoly helyzet, megítélésük váltakozott, olykor enyhe szorongás hullámzott végig, olykor olyan fesztelenek voltak, mintha iskolába lennének, akiket ott hagyott a tanár, de csendben kell viselkedniük, s ez a két fiú hőzöng és bolondozik, talán majd megunják, vagy vége szakad valahogy. Néha tréfálkoztak, hogy kell a fegyverrel lőni, kérdezték, hogy szokták a túszokat kivégezni, s előfordult, hogy Laci, vagy Bandi a fegyverrel való bánásmódot magyarázta egyiknek, vagy másiknak, olykor együtt hahotáztak. Ilyenkor a fiúknál magabiztos bizton­ ságérzetet jelentő hangulat állt fenn, az ablakhoz ment, hol egyik, hol a másik, kinézegetett és kihasalt, hogy jobban lásson, élvezték, hogy az utca miattuk üres, hogy a város központja le van zárva és a környék meg van rakva fegyveresekkel, s ez mind ő miattuk, pedig mindössze csak ketten vannak. Ez a helyzet inkább diadalérzetet, mint szorongást keltett bennük, tudták előre, hogy ez lesz, de az eredmény várakozásukat is felülmúlta, felvett szerepük és központi helyzetükben tetszelegtek. Néhány megjegyzésemmel mégis igyekeztem bennük a szoron­ gást, a félelmet felkelteni, vélve, hogy ez esetleg a visszalépést elősegítheti. Hatás volt is, de csekély és kétséges, hogy ezt érdemes volt-e tennem, nem inkább csak óvatosságukat fokoz­ ták, ami a megoldás számára nem kedvező, viszont a szorongás-elültetés kétségtelen Lacinál később bizonyos fokú megingást, külön útkeresést, elbátortalanodást, végül megadással járó pánikreactiót eredményezett. (...) A szorongáskeltés technikáját részben kutatási tervből is alkalmaztam. Érdekelt ugyanis, hogy a túszokkal operáló cselekvési minta alapját nem egy képzeletben létező társadalmi háttérre való hivatkozás képezte-e. De semmilyen támpont nem merül fel arra, hogy akár a guerilla akcióhoz hasonlóan akár az Észak-Amerikai ... akcióhoz hasonló hivatkoztak volna. 46 �Palócföld 98/1 Éreztettem velük, azoknál az akcióknál van bizonyos fokú megérthetőség. Van társadalmi igazságtalanság, van faji probléma, van befogadó ország, van előre alapos kiképzés, az esetek egy részében egy embercsoport szemszögéből, vagy nép szemszögéből van mélyen bevéső­ dött erkölcsi önigazolás, mártírság- tudat, míg ezzel szemben náluk semmi. Egyedül vannak ketten, előttük nem várja senki, mögöttük nem áll senki, nem fogja mártírnak tartani senki, nincsenek kiképezve, még csak a levegőben sincsenek, hanem sokkal veszélyesebb helyzet­ ben, és a tét nem egy repülőtársaság megengedhet magának, a maguk útját senkinek sem áll jogában megengedni maguknak, maguk teljesen egyedül vannak ketten. Az volt a válaszuk, hogy (és ez lényeges volt a továbbiak szempontjából) ök a túszokra először lőni nem fognak, csak ha majd őket lövik esetleg, de ebben az esetben majd közvélemény mellettük lesz. Akkor majd ez a rendszer levizsgázik, mert bebizonyosodik, hogy nem igaz amit mondanak, hogy legfőbb érték az ember. Hiszen ök csak azt kérik, hogy biztonságban kimehessenek, erkölcsi zsarolásuk élére állításával úgy látszik teljesen tisztában voltak. Csak azt felelhet­ tem, hogy törvények, rendeletek, állambiztonsági követelmények áthágása teljesen lehetet­ len, vezetőktől bármilyen magas polcon állnak is, ilyent hiába várnak el, s a Szovjetunió sem adta meg magát, habár a háború 20 millió halottjába került, s néhány ember életéért sem fogják a Varsói szerződés kötelezettségeit megváltoztatni, ahogy maguk naivan hiszik. Hát ez nem Amerikai Légitársasági kérdés. „Ismétlem, laikus vagyok, talán nem is kellett volna ezekbe a kérdésekbe belebocsátkoznom. De úgy gondolom, fiatalok, nem tudtak mindent, talán nem mérlegeltek mindent, s ha mondtam újat maguknak, jó szándékkal, azért tettem, hogy talán jobban döntsenek, addig amíg nem késő. Mi az amire szükségük van, hogy kintről behozzam, ha megengedik.” Elfogadták, hogy majd gondolkoznak, és egyelőre felsorolták, hogy vigyek be nekik vizet, 2 éjjeliedény-félét általános nevetés közben. Elneveztük kiblinek, egy táskarádiót és déli 12 óráig írásban kinyújtják az ajtón az ultimátumot, mely tartalmazza követeléseiket, s azok teljesítésének időpontját. Kb. fél 12 órakor jöttem ki tőlük, a rendőrségnek beszámoltam a tapasztaltakról, majd utána bevittem a kért dolgokat. 12 órára nem tudták megírni az ultimátumot és ezért annak összeállítását d. u. 5 óráig vállal­ ták. A bevitt dolgokat az egész szoba jó hangulatban fogadta, s miután az ebédidő is jól elmúlt már, talán fél 2 óra körül lehetett, kiengedtek, s ezúttal nem felejtettem bent a sálam, a kabátom és a kalapom, mint az első alkalommal. Körültekintőbb voltam és megfigyelhettem, hogy ekkor már a bejárati ajtót jobban elbarrikádozták, két szekrényt húztak oda, mely a szárnyasajtó teljes szélességét elfoglalta, a befelé nyíló ajtók nyitását meggátolta s ezenfelül még az egyik emeletes ágyat is a szekrény elé helyezték, annak alsó és felső fekhelyén liba­ sorba ültették a lányokat. Bejövetelemkor a lányokkal húzatták a 2 szekrényt 2 felé, a kes­ keny résen lehetett bejönni, ugyanígy történt a kijutás is. Ilyenkor minden alkalommal a szemközti sarokba húzódtak a kijáratnak szegezett fegyverekkel és a lányokat dirigálták, ki hová álljon, mit csináljon. Ők fagyos hangulatban engedelmeskedtek ilyenkor. A Rendőrkapitányságon ebédeltem pár falatot, és 3 óra tájban tanácskozáson az a javas­ lat került felvetésre és elfogadásra, hogy a tetteseknek visszaútra bírása érdekében meg kel­ lene mutatni nekik a BTK-t. ez nagyon jól kiegészítette volna a délelőtti érvelésem hatását, és tudtam, hogy odabent cigarettahiányban vannak, s ezen 2 érv alapján, valamint a délelőtt létesített ismeretség és tárgyalási kapcsolat alapján önként és bizakodva vállaltam az újabb 47 �Palócföld 98/1 bemenetelt. Dr. Csonka Tibor főügyész helyettes elvtárs kijelölte a BTK-nak részeit, ame­ lyek bűncselekmények elkövetése esetén a végrehajtástól való visszalépésnél büntetlenséget helyeznek kilátásba és ezt indokolják is azzal, hogy a társadalomnak nem annyira a büntetés kiszabása, mint a társadalomellenes cselekménytől való visszatartás áll érdekében, egészen a végrehajtás pillanatáig. (...) Tehát az előző módon, persze előzetes bekiabálás után a szokásos ceremónia mellett bevittem a BTK-t, a megfelelő részeket együttesen átnéztük, elgondolkoztatta őket. Azt a választ adták, hogy gondolkoznak rajta, még alaposabban áttanulmányozzák, holnap regge­ lig. Az írásbeli ultimátumot (sohasem tanultak szorgalmasan, nem szeretnek dolgozatot írni) még mindig nem készítették el, viszont kijelentették, hogy hajlandók lennének egy hivatalos személlyel bent tárgyalni, de feltétlenül az, hogy csak fegyver nélkül jöhet be, senki nem kísérheti és gyanús mozdulat esetén lőnek. Örültek a cigarettának, a szoba sarkában elkerítet­ tek egy területet WC használat célra, s viszonylag nyugodt várakozás látszott rajtuk, addig amíg, valameddig, megfelelő magas fórumokon a törvény adta lehetőségeknek megfelelően rájuk vonatkozó döntés nem történik. Úgy emlékszem, volt olyan félig-meddig komoly, mellékesen ejtett megjegyzésük, hogy el lesznek itt akár napokig is. Általában a határozott lakonikus válaszokat Bandi adta, Laci inkább szószátyárkodott. A lányok magatartása úgy fogalmazható meg, vajon mikor akarják már ezek abbahagyni ezt a hülyéskedést, csak féligmeddig vették a fiúkat komolyan, néha vitatkoztak velük, hallottam olyan megjegyzést a fiúk felé, hogy aljasok vagytok, s mivel azt az elutasítást kaptam, hogy még besötétedés előtt jöjjek ki tőlük, félhomályig beszélgettem a fiúkkal. Hajlottak arra, hogy ha szabályos útleve­ let kapnak és esetleg megfelelő magas szintről jövő ígéretet arra, hogy nem történik bántódásuk és kimehetnek az országból, akkor a túszokat elengedik. (...) De erről csak hivatalos rendőrhatósági személlyel állapodhatnak meg, a Megyei Rendőrkapitányság Vezetőjét pl. elfogadnák tárgyaló partnernek bent a szobában. Megkérdeztem, hogy apjukat, vagy anyjukat elfogadnák-e tárgyaló partnernek, de igen határozottan elutasí­ tották ezt. (...) A sorsuk lehetséges tragikus fordulatát ismét szóba hoztam. A félhomályban úgy láttam, hogy a nagyobbik szeme könnybe lábadt, majd a kisebbiké is enyhén, abban a pillanatban a nagyobbik elfordította a fejét és félrehúzódott, hogy ne lássam, nekem így rémlett. Annyira ostoba és szerepet játszó, előbb-utóbb vagy kijózanodó, vagy tragikus véget érő iskolás gyerekeknek éreztem őket olykor, s annyira hatott rám, hogy időnként egy-egy lány az időn­ ként erősödő félelem és már közel 20 órája tartó feszültség hatására időnként visszafojtottan elsírta magát, hogy hangomon érezhették, néha én is elérzékenyültem. (...) Élelem ekkor még volt bőven, a lányok otthonról hoztak előzőleg. (Másnap reggelre már mindenük elfogyott.) Követelték, mivel tapasztalták, hogy sötétedik és nincs áram, közöljem a rendőrséggel, hogy ne játsszanak velük, s ha megpróbálnának betömi fegyverüket használják. Kiengedésem a hivatalos személlyel történendő tárgyalás, valamint a BTK tanulmányozása, tehát a várakozás és kibontakozás kilátása mellett történt. Kijövetelem után a Rendőrség Vezérkarának beszámoltam. (...) Másnap, tehát január 9-én reggel 8 órakor a rendőrség megbeszélésre behívott, tájékoztat­ tak, hogy a tettesekhez a szüleiket küldték, hogy beszéljenek velük, próbáljanak reájuk hatni. 48 �Palócföld 98/1 49 �Palócfold 98/1 A szülőket azonban durva hangon elutasították. Kidugtak egy cédulát, felsorolva alábbi követelésüket: Kapjanak szalámit, tejet, kiflit, cigarettát, vizet. Ök kijelentették, hogy velem hajlandók tárgyalni, s nekem az volt az ajánlatom, hogy ismét bemegyek hozzájuk minthogy szüleikkel nem álltak szóba, és különösen a BTK pontjaihoz fűződő megoldást igyekszem elősegíteni. Szokott ceremónia, bejutás, tájékozódás. A hangulat fagyos, a tegnapi időnkénti akasztófahumor játékosságnak nyoma sincs, mindenki nyomott kedélyű. A tettesek közlik, hogy már nem emlékszem pontosan hány évet, - de 100-nál több, talán 150 év várható bör­ tönbüntetést számítottak ki a maguk számára a BTK alapján. Ui. ha emberölést nem is, de felsorolták, hogy a jelenlegi cselekménnyel összefüggő előzményképpen milyen bűncselek­ mények vannak: jogtalan eltulajdonítás, tiltott fegyverhasználat, hatósági közeg elleni erő­ szak, személyek fogva tartása. Tehát csak egyről lehet szó, hogy az országból kijussanak. Megkérdezték, hol vannak a követelt anyagok, melyre azt válaszoltam, hogy szívesen köz­ vetítek, de semmiféle döntési jogom nincs, arról sem mit hozhatok ki, vagy be. Rövid időn belül kijöttem, s beszámoltam a kialakult Vezérkarnak arról, hogy a hangulat bent nyomott, az élelmiszer elfogyván, esetleg tartani lehet attól, hogy éhezési alacsony vércukros acidetikus állapotban, a tartósan feszült idegállapot, az álmatlanság, a szorongás együttes hatására bent összeütközések állhatnak elő a helyiségben, s ilyesminek a következményét előrelátni nem lehet, esetleg a fiúk fegyvert is használhatnak a lányokkal szemben, ezt nem tartom lehetetlennek. Olyan döntés született, hogy a közvetlen veszély elhárítására kaphat­ nak vizet, fejenként 1 kiflit, egy műanyag zacskó tejet, s némi cigarettát, de nem többet, nehogy azt a képzetet keltsük, hogy az özönvíz végéig berendezkedhetnek és a lakosság életének felkavarását ők fogják megszabni. Tehát 5. alkalommal is bementem hozzájuk: elégedetlenek voltak, keveselték fejenként az egy kiflit, - meg is tartották maguknak később csaknem az egészet, mindössze 3-at adtak a lányoknak. A tejet szétosztották (később), s a cigarettát is. Arra gondoltam, hogy ezen másfél nap alatt a teremben egy csoportpszichológiai jelen­ ség állt elő. Ezek a fiúk ennyi lány szemeláttára visszalépni nem fognak, szerepüket már fel nem adják, még ha valóban életükbe kerülne, akkor sem. A nagyobbik, Bandi eleve kono­ kabb és erőivel viszonylag jól gazdálkodni tudó, kitartó, a látszat ezt mutatta. Mindkét fiú kérdésemre azt válaszolta, hogy jól aludtak, felváltva, Bandiról ezt részben fel is tételezhettem a viszonylagos nyugalom alapján. Laci energiapazarló szerepjátszása, feszültsége azonban arra utalt, hogy előbb-utóbb kimerül, összeomlik, ezt sokáig nem bírhatja, s hazudik, amikor azt mondja, hogy jól aludt, emellett azonban mégis szerepébe annyira beleélte magát, belejátszotta magát, hogy a lányok szemeláttára Ő sohasem fogja gyengének mutatni magát, nem lép vissza, s a lányok kacagó sorfala közötti megadás és elvonulás jelen helyzetben elviselhetetlen rémképük lenne. Ez adta azt az ötletet, hogy ajánlatot tegyek a látszat férfias­ ságot megőrző elvonulási módra, természetesen anélkül, hogy a lányok hallanák. Megkértem Lacit, négyszemközt szeretnék vele beszélni, ha lehet. Halkan megkérdeztem, hogy belemennének-e egy túszok nélküli elvonulásba innen, látszólag fegyveresen, a városon kívül útközben azonban fegyvereiket leadnák és természetesen ezt méltányolnák a hatóságok is. Megmenekülnének attól, hogy személyi bántódásuk lesz. Megértem, hogy a lányok szemelát­ tára megadást nem bírnak elviselni, de hát erről a titkos megegyezésről senki nem tudna. 50 �Palócföld 98/1 Mondtam, hogy ez csak az én, ebben a pillanatban eszembe jutott gondolatom, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az illetékeseknek ezt jogukban áll megoldásként elfogadni. Hozzá tettem, nem tudom mi lesz, de nagyon aggódom, mert az hogy ilyen sokáig nem tud­ nak illetékes szervek döntést közölni magukkal, arra utal, hogy törvényes akadályok vannak, legalább is én a maguk helyében erre következtetnék és ez nagyon nagy szerencsétlenséget jelenthet, ha nem keressük a kiutat. Értsék meg, hogy nem emberekkel, hanem törvényes keretekkel, nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi megállapodások kőfalaival állnak szemben. Én már ezt a helyzetet így látom, ekkor pedig ha ez a végső helyzet, ne pusztítsák el fiatal életüket, megismételtem, úgy, mintha nyilvánvalóan tank alá feküdnének. Laci szó nélkül végighallgatott, elgondolkozott, visszament bátyjához, de az én szöve­ gemnek a harmadát sem mondhatta el, már határozott és harsány hangon hangzott Bandi válasza, semmi ilyesmiről nem tárgyalunk, engedjenek ki, oszt kész, - valahogy ilyen módon. Válaszoltam, megértem, de szeretnék magával is beszélni, esetleg Laci nem mondott meg mindent, vagy pontosan úgy, ahogy ő neki elmondottam. Bandi is a sarokba jött, s lényegé­ ben az előzőeket megismételtem. Ő szokása szerint bólogatott, mintha helyeselné a mondot­ takat, de már ismertem, hogy ez részéről csak annyit fejez ki, hogy megértettem. Aztán egy­ szerűen közölte, hogy erről szó sem lehet. Én tovább erősködtem, hogy gondolkozzanak azért rajta, én még odakint ezt a megoldást fel sem vetettem, velük előzőleg meg nem beszél­ tem, hátha ők némi módosítással, vagy biztosítékokkal kiegészítenék ezt, s megbeszélési alapot képezhetne. Ebben a pillanatban, Bandi különösen, szerencsétlen buta, konok ember benyomását tette rám, akiről mégsem tudtam teljesen elhinni, hogy nem lehetnek emberi vonásai is. Úgy éreztem, hogy vannak, de teljesen negatív előjellel ellátva: konoksága, szí­ vóssága, jó irányban fejlesztve, bizonyos társadalmi beilleszkedési vonalon önmagukban véve értékesen is érvényesülhettek volna. Határozottan megsajnáltam mindkettőjüket. Utólag a megszabadult lányok elmondásából tudtam meg, hogy a testvérekben, de főleg Bandiban kifejezetten szadisztikus, kínzási kedvvel járó keretlegényre jellemző, durva megnyilvánulá­ sok is bőven előfordultak. Ezzel viszont egyáltalán nem hozható összhangba az, hogy 2 olyan filmről is mesélt a lányoknak, a címeiket nem tudom, az egyik Angéla Davis ügyével kapcsolatban készült, amelyekben a pozitív hősök erkölcsileg kifogástalan jellemüek voltak és a film elmondásáról látható volt, hogy Bandi a pozitív hősökkel rokonszenvezett, az ő szempontjukból mesélt. (Érzelmileg kettős szerepjátszás, súlyosan diszharmonikus személyiség.) Azzal jöttem ki tőlük, mintha szerepem tovább folytatódhatna. A lányok kórusban zengték, hogy ugye viszszajövök, már úgy vártak reggel is. Rádiójukban az elem elfogyott. Megígértem, hogyha jöhetek hozok elemet és még ennivalót. Ekkor már megadott határidejű ultimátumról a fiúk elfeledkeztek. Jellemző, hogy a tejet nagy papírzsákban, a kiflit szép műanyag táskában vittem be, s mikor ideadták, mondották, hogy vissza sem fontos hozni, akár ott is hagyhatom. Ezúttal azonban már önuralomra tettem szert és nemcsak a kabátomat és kalapomat nem felejtettem ott, hanem a táskát sem.” 51 �Palócföld 98/1 Etesi Deák László így lőttök ti Hasaltatok a megyeháztetőn, mint az embervadászok. Méla lesben várakoztatok, míg összegyűlnek a téren az ártatlanok. A klónember Jön a klónember. Jön, jön - nem siet. Látom a kezében a lándzsát. Lándzsával jön, nem virággal. Nem vitatkozik a bibliával. 52 �a b la k Hizsnyan Géza Színházi körkép Európa közepéről (Lengyel, német, cseh előadások) Sokat és sokan írtak és beszéltek közép-európaiságról, közép-európai kultúráról, és sokan vonják kétségbe, hogy a közép-európai kultúra mint fogalom egyáltalán definiálható-e, létezik-e ilyen kulturális entitás. A terminológiai vitába semmiképpen nem szeretnék aláme­ rülni. Tény azonban, hogy Közép-Európa földrajzi értelemben létezik, s aligha vitatható, hogy a közös múlt, a közelség, a kulturális kölcsönhatások következtében az itt élő népek és kultúrák sokmindenben jobban értik egymást, a művészetben több a rokonítható vonás, mint pl. az ún. nyugat-európai, vagy keleti kultúrákkal. „Színházjárásaim” során az utóbbi időben néhány olyan előadást láthattam, melyek jelentős művészi-esztétikai értéket képviselnek, ezen felül azonban érzek bennük valami közöset, egyfajta gondolati rokonságot, amit (lehet, hogy önkényesen) közép-európai szellemiségnek is nevezhetnék. így van-e, és ha igen, átad­ ható, megfogalmazható-e ez szavakban, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ezekkel a művészi-szellemi értékekkel érdemes találkozni, megismerkedni, vagy legalább információt szerezni róluk. Cseh, német és lengyel színházak produkcióiról van szó, melyek, sajnos, igen ritkán jutnak el a magyar nézőkhöz, pedig sokszor nem csupán a másfajta stílus, de sokszor a gondolati közlendő is értékes lehetne számukra (is). (Cseh világ/vég/színház) A cseh színházi életben folyik jelenleg talán a legerőteljesebb megújulási folyomat, itt kerültek leginkább előtérbe a fiatal rendezők, de itt dúl a legna­ gyobb vita is. Talán a változás gyorsaságának köszönhető, hogy hiányzik a higgadt reflexió, az egyes rendezőknek a kritikusok között is „szurkoló-” és „ellentábora” van, ezért alig van elfogulatlan, átgondolt, elemző kritika, amire pedig nagy szükség lenne. Ennek hiányában fordulhat elő, hogy egy kevésbé „sztárolt” rendező, egyértelműen magas színvonalú munká­ jának kisebb a visszhangja, mint egy-egy vitatható, de a figyelem középpontjába állított produkciónak. A külföldön talán kevésbé ismert, de a cseh színházi életben nagy viharokat 53 �Palócföld 98/1 kavaró, az utóbbi években „berobbanó” fiatalok (Peter Lébl, Vladimír Morávek, Jan Antonin Pitinsky) mellett talán kevesebb figyelem jut Jan Nebeskynek, aki most egy kitűnő Beckett rendezéssel igazolta, hogy jelenleg ő a cseh színház talán legkiforrottabb, leghatáro­ zottabb rendezöegyénisége. Nebesky, aki Hradec Králové és a prágai S.K.Neumann Színház mellett megjárta a nevezetes Cinoherni klub-ot is, jelenleg a prágai Komédia Színház (Divadlo Komedie) rendezője. Itt vitte színre Beckett A játszma vége c. egyfelvonásosát, ami az évad egyik kiemelkedő eseményévé vált. Clov és Hamm még a becketti instrukcióknál is nyilvánvalóbban súlyosan károsodott, „végüket járó” alakok, akikről szinte foszlik le a hús, az az érzésünk: már csak a kezükre-lábukra tekert kötszer „tartja össze” őket. Clov szagga­ tott, nehézkes mozgása nem csupán az alak „mozgássérült” voltát, de pillanatnyi állapotvál­ tozásait, érzéseit is kifejezi. Másként jár amikor egykedvűen teljesíti Hamm utasításait, más­ ként, amikor éppen torkig van vele, megint másként, amikor - kihasználva Hamm vakságát „elblicceli” azok teljesítését. Dávid Prachar járása szinte tökéletes mozgástanulmány. Nem véletlen, hogy Prachar (1994-ben az évad legjobb alakításáért járó díjat kapta Nebesky Hamlet - rendezésében nyújtott alakításáért) egy interjúban arra a kérdésre: Mi nélkülözhe­ tetlen egy színésznél? azt a választ adta, hogy „a testtel való alkotás képessége”. A színész valóban árnyalt kifejezőeszközként használja a testét, mozgással, ritmussal, gesztussal jellemez, fejez ki érzéseket, hangulatokat, gazdag, sokoldalú, izgalmas, non-verbális színházat teremtve. Ez persze nem azt jelenti, hogy az előadásban a szó szerepe a háttérbe szorul. Nem csupán azért, mert Hammnak gyakorlatilag csupán a szó, a hang maiad, hanem azért is, mert Prachar a teste mellett a hangjával is virtuóz módon játszik. A Hammot alakító Milos Mejzlík a tolókocsi­ ban ülve, teljes mozdulatlanságra kárhoztatva is méltó partnere tud lenne Pracharnak. A két színész nagyon széles skálán játssza a két ember kapcsolatát, a kilátástalanságot, a gyűlölet és ragaszkodás ambivalenciáját, a vég óhajtását és a még az emberhez méltatlan élet iránt is föl-föl lobbanó vágyat. Nell és Nagg múltba révedő rezonőrök, akik érdekes módon fizikailag jobb állapotban vannak a főszereplőknél. A rendező nem is kukába, hanem egy kiemelhető padlórészszel lezárt, a játéktér alatt elhelyezett üregbe teszi őket. A helyzet azonban annál kilátástala­ nabb, hiszen Clov és Hamm a fizikai megsemmisülés határán vannak, gyógyulásra, javulásra semmi reményük, Nell és Nagg viszont reménytelenül el vannak zárva, esélyük nekik sincs. A cseh színházban az 1989-es rendszer- és a jelenleg zajló rendezői nemzedékváltás a szellemi arculat alapvető megváltozását eredményezte. Szinte teljesen eltűnt az 1989 előtt domináns politizáló színház, már a stíluskeresés, egy újfajta teatralitásra törekvés került a középpontba. Ezzel szemben Németországban minden társadalmi-politikai változás ellenére tematikailag nem történt igazán jelentős változás. A cseh színháznak a fönnálló hatalommal szembeni politizálásával ellentétben ugyanis itt a politikai színház fő témái (legalább is az egykori NSZK-ban) a történelmi traumák, a fasiszta múlt okozta komplexusok voltak. (Pszichiátria és politika, avagy a diktatúrák és a nemzeti komplexusok) Frank Castorf, számos nagy visszhangot, olykor botrányt is kiváltó előadás rendezője, a berlini Volksbühne igazgatója ezúttal is érzékeny témához, a német-orosz viszonyhoz szólt hozzá, szokásához híven erőteljes, mondhatnám provokatív hangnemben. Vladimír Szorokin drámája, 54 �Palócföld 98/1 a Nászút tematikájából és szélsőséges alapötletéből következően önmagában is megosztaná közönségét. A német-orosz Hassliebe, a gyűlölve szeretés kérdését konkretizálja a szerző Mása Rubinstein, a moszkvai zsidó emigráns lány és Gunther von Nebelsdorf házasságában. Mása apjával Izraelbe emigrál, majd „átszeretkezi magát” csaknem egész Európán, hogy Németországban rátaláljon a gazdag Güntherre. Kapcsolatuk azonban szexuálisan nem tud kiteljesedni, Günther ugyanis szeretkezés helyett veretni akarja magát Másával. Günther végül megvallja, hogy bűntudata van a zsidókkal szemben, apja ugyanis SS Oberfuhrerként hírhedt zsidóüldöző volt. Másáról kiderül, hogy az ö anyja viszont a sztálinizmusnak volt nem kevésbé hírhedt alakja mint az NKDV vizsgálóbírója. Mása a Németországban élő volt orosz pszichiáterhez, Markhoz fordul, akiről kiderül, hogy itt nem tudja folytatni praxisát. Tőle kapunk egyfajta pszichopatológiai nemzetkarekterisztikát: „Az orosz skizofrének után a német neurotikusok, olyan ez, mint borscs után az osztriga.” „Sztálintól nem szabadulhatunk meg anélkül, hogy legalább esztétikailag ne ismételjük őt” - mondja ugyancsak a volt pszichiá­ ter. Ennek jegyében kényszeríti Mása Günthert, hogy beöltözzön apja SS egyenruhájába, ő pedig anyja uniformisát veszi fel. Ezután végigutazzák egész Németországot északról dél felé, hogy Berchtesgadenben, ahol egykor Hitler nyári rezidenciája volt, végre szexuálisan is egy­ másra találjanak. Castorf szokásához híven most is alapos átalakítást végez a drámán. Szorokin eredetileg „antik dráma imitációt” írt kórusokkal, „sorsokkal”, melyet Castorf öt szereplős kamaradarabbá redukált. A húzás azonban minden bizonnyal jót tett a műnek. így sikerült lét­ rehoznia egy sűrített, extatikus előadást, melyben már szó sincs sorsokról. Itt nemzeti komple­ xusok vannak, sokszor szélsőséges általánosítások, esztétikai, etikai és politikai provokáció. Az előadás a nézőteret körbevevő dobozfal megbontásával kezdődik (az előadás végére az egész falat lebontják). Mása, az említett skizofrénia színpadi ábrázolásaként, kettős alakban van jelen (Jeanette Spassowa és Carolin Mylord), Günther nylon harisnyanadrágban és egy rövid ballon­ kabátban jelenik meg. A közönséggel szemben egy jól ismert szocialista kultúrházi széksor áll, a végén ide ülnek majd ki a színészek, mintegy dialógusra. Kétoldalt az SS Oberftihrer és az NKDV bírónő hatalmas képe látható. A játéktér közepén álló heverőt építkezési blokkokból emelt fal veszi körül, itt történnek a szeretkezési kísérletek, Günther megverése, s a fal itt is leomlik, hogy Mása már a jól látható heverőn szeretkezhessen a pocakos Markkal. Ez a gusz­ tustalan (unesztétikus) jelenet csakúgy a provokáció része, mint Günthernek az érzékenyebb nézői gyomrokat felbolydító halzabálása és vodkavedelése, vagy éppen a közönség megszólítá­ sa pl. a „Fasiszta ön?” jellegű kérdésekkel. Az előadás expresszív, extatikus, helyenként a színészek és nézők testi épségét is veszélyeztető. A hatás erőteljes, a nézőket erősen megosztja érzelmi, politikai és esztétikai szempontból egyaránt: közömbös talán senki nem marad. A múlttal, a történelemmel, az elkövetett bűnökkel nem könnyű szembenézni, azok kihatnak a jelenre és jövőre, az egyén lelki egészségére éppúgy mint a társadalom kollektív tudatára. Szorokin drámája aligha remekmű, a Volksbtihne előadása azonban újabb jelentős produktuma a német történelmi-társadalmi komplexusokkal foglalkozó politikai színháznak. (A filozófus magányossága) Lengyelországban az utóbbi évek legkiemelkedőbb rende­ zőegyénisége a krakkói Krystian Lupa. Ezúttal a Teatr Polski ideiglenes játszóhelyén, egy volt állomáson rendezte meg Bernhard Immánuel Kant c. - a szerző megjelölése szerint - 55 �Palócföld 98/1 komédiáját. Lupa tehát hosszú idő után visszatért a drámához, előtte ugyanis már jó ideje prózai müvek színpadi adaptációit vitte színpadra (Musil A tulajdonságok nélküli emberé­ ből, Rilke prózai írásaiból, Bernhard KaIkwerkjéből, Broch Az Alvajárókénak Esch, vagy az anarchia c. részéből készültek legutóbbi előadásai). A drámától való elfordulását egyik nyilatkozatában azzal indokolta, hogy korunk fragmentálódó, értékvesztö, dadogó világában a próza sokoldalúbban ábrázolja az életet, a ma drámai konfliktusai nem a klasszikus drama­ turgia által (el)ismert konfliktusok. Ebből a szempontból közelítve Lupa darabválasztását világos, hogy ezúttal is következetes önmagához. Bernhard müve ugyanis korántsem hagyo­ mányos dramaturgia szerint készült, nem hagyományos drámai mü. Különösen csalóka az író által megadott „komédia” műfaji megjelölés. Bernhard teljesen szabadon bánik az idővel csakúgy, mint a történelmi tényekkel. Immánuel Kantot a nagy filozófust Amerikába utaztat­ ja, ráadásul a XX. század Amerikájába. A mü a hajón játszódik, Kant pedig egy környezetét terrorizáló emberroncs (a szó pszichikai és fizikai értelmében egyaránt), vagyis a dolog azért nem ennyire egyértelmű: csupán az a nyilvánvaló, hogy környezetével már képtelen az ér­ demi kommunikációra. Környezetének legtalányosabb alakja a felesége, akiről nem nagyon lehet tudni, kicsoda is valójában, s milyen kötelékek fűzték és tartották össze ezt a két em­ bert. Az egyetlen élőlény, akit Kant komolyan vesz, akiért aggódik, s akit egyenrangú part­ nerként kezel: Friedrich, a papagáj. A többiek kisszerű, szürke, legföljebb föltűnni vágyó alakok, Bernhard Kantjáról tehát nem tudni, szellemileg leépült-e, vagy egyszerűen föladta a környezetével történő értelmes kommunikáció reményét is. Bernhardnál mindenesetre a kikötőben a New York-i elmegyógyintézet orvosai és ápolói várják. Lupa a történéseket egy teljesen zárt térbe helyezi: a színpad és a nézőtér között átlátszó, tüllszerű anyag feszül. Az előadás a Lupára jellemző lassú tempóban hömpölyög, minuciózus pontossággal kidolgozott, mikrorealista jelenetek követik egymást, „emelkednek el” a realitástól, s állnak össze meta­ fizikus egésszé. A rendezőre jellemző „látomások”, az irreális, transzcendens világ ezúttal a háttérben időnként elvonuló szoborcsoportokban jelenik meg. Ezeken keresztül történik meg az elvonatkoztatás, ez a realitástól történő elszakadás legerőteljesebb, legnyilvánvalóbb színpadi jele. Mindez azonban benne van a színészi játékban, az alakok sorsában, jelenlét­ ében, viselkedésében. Mindenekelőtt a Kantot alakító Wojciech Ziemanski egyensúlyoz brilliánsan őrület és normalitás, pszichózis és a meg nem értett, világgyűlölő zseni szándéko­ san provokatív, tudatos „környezetpukkasztása” között. Krzesislava Dubielówna (Kantné) alakítása is a kettősségre, a figura rejtélyességére épül. Mindvégig bizonytalanságban mara­ dunk afelől, hogy itt egy, a híres férjet megadó beletörődéssel kísérő, annak „faxnijait” odaadóan teljesítő, egyszerű asszonyról, a férjét őrületében is vállaló odaadó feleségről, vagy a filozófust a maga módján megértő, s őt a környező világgal szembeni „elutasító játékában” tudatosan támogató asszonyról van-e szó. Velük szemben a környezetet alkotó többi alak az üresség, a szellemi nincstelenség legkülönbözőbb változatait képviseli. A Steward szervilitásától a Milliomosnő „szófosó” mindenbebelepofázásán át a Kapitány és az Admi­ rális egymással alig észrevehetően, de állandóan rivalizáló „egyenruhás öntudatáig”. Sonneschein műgyűjtőt már a jelmeze tökéletesen jellemzi: fehér szmokingja alatt fehér gyöngysor hivalkodik, ing azonban nincs rajta. Lupa, a rendező és színészei pontosan „hozzák” a Bernhard által annyira gyűlölt, üres polgári világot, a darabhoz képest azonban a 56 �Palócföld 98/1 főszereplőt két jelenetben is végsőkig hevülő, „robbanó” alaknak ábrázolják. A darab közepén zajló jelenetben, amikor, nem tudni, milyen indíttatásból Kant egyszer csak úgy dönt, hogy ő most előadást tart, nem csupán az ominózus mondat hangzik el az értelemről való beszéd lehe­ tetlenségéről a nyílt tengeren ( „Kizárt dolog a nyílt tengeren az észről beszélni!”), hanem Kant szinte az őrjöngésig fajuló nagy kitörésének és összeomlásának is tanúi lehetünk, az előadás végén pedig nem az elmegyógyintézeti alkalmazottak érkeznek meg, hanem Kant újabb őrjön­ gő kitörése zajlik, s ez merevedik állóképpé: íme, kedves néző, itt a rejtvény, fejtsd tovább, gondolkozz (ha tudsz)! Egyetlen megbotránkoztató szó, provokatív szöveg és jelenetek nélkül Lupa mégis (Brenhardhoz méltón) provokál. Egyértelműnek látszó helyzetek árnyalásával, felületes szemlélő számára evidenciának tűnő dolgok megkérdőjelezésével gondolkodásra kényszerít, megkísérel kizökkenteni mindenbe beletörődő hétköznapi egykedvűségünkből. (A nemzetiségi lét, a m ultikultúralitás előnyeiről - a Klimsza-jelenség) Színházi köruta­ zásunk végén visszatérünk Csehországba, ill. a cseh-lengyel határon maradunk. A határ által kettéosztott városban, melynek 2/3-a a lengyel Czieszyn, 1/3-a pedig Cesky TéSin, 1990 óta egy fesztivál is zajlik Színház a határon néven, mely a szomszédos (cseh-szlovák-lengyel) színházkultúrák találkozásának fóruma. A Cesky Té§ín-i Színház önmagában is a kultúrák találkozóhelye, hiszen két társulattal (cseh és lengyel) működik. Itt található az egyetlen, Len­ gyelország határain kívül működő hivatásos lengyel színtársulat. A régió ráadásul multikulturális, mert a lengyelen és csehen kívül jelentős hatása volt itt a sziléziai német és zsidó kultúrának is. Ebből a multikulturális közegből merít a tesini lengyel társulat rendezője Janusz Klimsza, akinek neve nem csak Szlovákiában, de a cseh és lengyel színházi életben is elsősorban a fesztivál révén vált ismertté. Klimsza valóban a multikulturális létből, szintézis útján teremtette meg sajátos rendezői poétikáját. Munkája sokszor tematikusán is kötődik szükebb régiójához: az 1994-es fesztivál nagydíját Gustav Morcinek sziléziai lengyel író önélet­ rajzi ihletésű prózájának a Czarna Julka-nak (Fekete Julka) színpadi adaptációja nyerte, melyet ő maga alkalmazott színpadra és rendezett. A Monarchia korát felidéző „látomásos” előadásá­ ban négy nyelven is beszéltek a színpadon (cseh, lengyel, német, jiddis). Tavaly amatőr társu­ lattal vitt színre egy újabb prózai müvet, az ugyancsak „multikulturális” területről (a lengyel, ukrán, litván határvidékről) származó, méltatlanul kevéssé ismert, kitűnő író, Brúnó Schulz Meteor c. elbeszélésének színpadi adaptációját. Mint említettem, Klimsza a fesztivál révén ismert rendező lett. Az idén éppen ezért már a Bialska Biala-i színházban vendégként vihette színre Kundera Jakab és gazdája c. darabját. Az előadás sajátos értelmezését adta a műnek. Klimsza nem fogadta el a hagyományt, mely szerint Kundera vígjátéknak írta volna át Diderot Jacques a fatalista c. müvét. Minden eddigi általam látott interpretációval ellentétben Klimsza színpadán a mű mint az ember szerepekbe zártságának drámája jelenik meg, mely a szerepek felcserélhetőségének vizsgálata során eljut a szerepekből történő „kilépés” lehetetlenségének felismeréséhez. Ez azért nem jelenti azt, hogy az előadás nélkülözné a humort. A humor azon­ ban az iróniára épül, Klimsza az ironikus, groteszk és a mikrorealista játékot ötvözi. Az előadás sokszor az emberi érzelmek, a lelki folyamatok metafizikai dimenzióinak és a köznapi apróságok földhözragadt banalitásának kontrasztjára épít. Ilyen jelenet pl. amikor a két férfi a költészetről vitatkozva, átszellemült ábrázattal réved a végtelenbe, majd egyszerre 57 �Palócföld 98/1 mindketten szaglászni kezdenek, látványosan visszazökkennek a földi lét realitásába, ahol a szolgálólány egy étvágygerjesztőén szervírozott sült kacsával érkezik. A parányi térbe helye­ zett játék (a közönség a színpadon, szinte a játék terében ül, a szereplők a szó szoros értel­ mében karnyújtásnyira vannak - a kacsasültből pl. meg is kínálják a közelben ülőket) legfőbb erőssége az intenzív színpadi jelenlét. Klimsza négyre csökkentette a szereplők számát, a lényeg számára az úr-szolga ill. az úrnő-szolgáló viszony vizsgálata. így a háttérbe szorul a Kunderánál fontos szerepet játszó, „sokszereplős” erotika, a hangsúly a szerepcserék mellett az emberi reakciókra kerül. A színpadon szinte állandóan jelenlévő két nő folyamatosan „reagál” az eseményekre, amikor nem vesznek részt a cselekményben, „non-verbális kom­ mentárokat” fűznek hozzá. Ebben elsősorban a szerepe szerint jóval passzívabb Agata (Magdaléna Niec) jeleskedik. Az erotika természetesen megkerülhetetlen, s Klimsza nem is akarja megkerülni, az erotikus jelenetek azonban nagyon visszafogottak, a nyíltszíni szeret­ kezés jelenete példásan ízléses - mindezzel jelzi: számára ez, mint az emberi kapcsolatok egyik viszonylata fontos, része annak az emberi kapcsolat és viszonyrendszernek, melyet vizsgálni kíván, s melyen belül őt az emberi szerepek meghatározottsága érdekli elsősorban. Jakab és gazdája szerepcseréi mindig a felcserélhetöség lehetetlenségének felismeréséhez jutnak, s a szerepéből kilépni igyekvő Jakab életével fizet kísérleteiért. Ehhez persze alapo­ san át kellett alakítani a darab befejezését. A rendező Justynát a halál szerepében lépteti fel: a zárójelenetben fekete ruhás, keménykalapos, fekete parókás becketti figura jelenik meg, aki a mindvégig a színen lévő hurkot Jakab nyakára teszi, s a kötélen elvonszolja őt a prosz­ céniumig, a közönség háta mögé. „Ez nem Kundera” mondták sokan, különösen cseh baráta­ im, akik megszokták a hazai, vígjátéki előadásokat. Ez valóban nem Kundera, ez elsősorban Klimsza. Azon, miért kellett a rendezőnek Kundera szövegét választani, lehet vitatkozni, az azonban aligha vonható kétségbe, hogy Bielska Bialaban gondolatgazdag, az emberi kapcso­ latok mélyére ásó, a realizmust a groteszkkel ötvöző sajátos stílusú, a nonverbális kommuni­ kációt helyenként a szóbeli közlések fölé helyező, szuggesztív légkörű előadás született, melyben külön ki kell emelni a kitűnő színészi teljesítményeket (Jakab - Jerzy Dziedzic, A gazdája - Grzegorz Sikora, Justyna - Barbara Gruzinska). Meggyőződésem, hogy Klimsza nevét érdemes megjegyezni. Sajátos stílusa jelentősen gazdagíthatja úgy a cseh mint a lengyel színházat. Kis közép-európai körképemben igyekeztem hírt adni az utóbbi időszak néhány olyan színházi előadásáról, eseményéről, melyek magas művészi színvonaluk mellett hordoznak valami jellemzőt az adott kultúra, térség szellemiségéből. Olyan produkcióknak tartom eze­ ket, melyek megismerésre érdemesek, melyeket egy jobb korban, egy működő „kulturális csererendszer” esetén a magyar közönségnek is látnia kellene, amint látnia kellene a külföld­ nek (s nem csupán egy-egy fesztivál szűk körű és válogatott közönségének) az arra érdemes magyar produkciókat. Az ilyen megismerések közelíthetnék egymáshoz a térség népeit, ezek járulhatnának hozzá a szellemileg, kulturálisan változatos, de megértő és toleráns közös (Közép) Európa kialakulásához. 58 �VITA Baráthi Ottó A területfejlesztés nem tabu, csak... Akárhogy is vesszük, az elmúlt közel tíz év magyarországi eseményei azt mutatják - legalábbis a társadalmi és a gazdasági élet legfontosabb szféráiban hogy a korábbi szocialista (pártállami) modernizációs modelleket, vagy pontosabban az akkori korszerűsítési progra­ mokat, koncepciókat a rendszerváltás többségükben meghaladta: egyesek a feledés homá­ lyába merültek, mások meg újragondolásra, továbbfejlesztésre kerülnek. Szerintem ez előbbi a jobbik eset, annyiszor kiöntöttük már a fürdővízzel együtt a gyereket is. Szerencsére, nem így van ez a területfejlesztéssel és a hozzá kapcsolódó olyan szakterületekkel, mint a telepü­ léspolitika, településfejlesztés, településrendezés stb. A társadalmi élet e fontos területei - elsősorban a rendszerváltásnak köszönhetően, de a növekvő prakticizmus miatt is - jó ideje mái' nem csak a szakmai körök érdeklődésére tartanak számot. Az elmúlt években a legszélesebb közvélemény is fokozódó figyelemmel kísérte az egyes térségek (például a „gazdag” Észak-Dunántúl, illetve a „szegény” Kelet-Magyarország) helyzeté­ nek alakulását, a különböző régiók (a munkanélküliség sújtotta borsodi, szabolcsi térség stb.) sorsát, vagy egy-egy, valamilyen szempontból az érdeklődés homlokterébe került település (mint Szekszárd vagy Székesfehérvár) problémáját, de sorolhatnám a példákat vég nélkül. Kérdések, kételyek A rendszerváltás után lassan önmagukra találó, öntudatukra ébredő önkormányzatoknak, és a helyét ugyan még nem igazán találó, de hangját már mind többször hallató civil társadalomnak is köszönhetően a lokális problémák - így a településsel kapcso­ latos kérdések - mindinkább a helyi politizálás középpontjába kerülnek. Mint többen szeretnének részt venni a településpolitika alakításában, lakóterületük fejlesztésében, rendezésében, beleszólni a helyi kérdések megoldásába, szóval saját sorsuk Előzmény: dr. Bánlaky Pál vitaindítója, Palócföld, 1997/1V. 59 �Palócföld 98/1. formálásába. Az egy más kérdés, hogy esetenként még nagyon is latens ez a szándék, különösen így van ez Nógrádban, ahol talán még az átlagosnál is halkabb a közösség hangja, persze nem elégedettebb, csak csendesebb a civil szféra, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy az e tájon élő embert nem érdeklik a lakóhelyével összefüggő kérdések, események. Bizonyára mindezért is foglalkoztatja - meg hát, persze habitusából és eddigi munkássá­ gából egyenesen következően - most ez a kérdés szélesebb kitekintésben is, a megye vi­ szonylatában Bánlaky Páli, aki Terület-/térség-/fejlesztés Nógrádban című vitaindítójában (Palócföld, 1997. IV.) hozzászólásra invitál vagy inkább késztet. A szerző könnyed stílus­ ban, szinte észrevétlenül vezeti be olvasóját mondanivalójának sűrűjébe. Valóságos „captatio benevolentiae” bravúros bevezetője, amellyel megnyeri magának az embert s ked­ vet csinál a téma tanulmányozásához, a vélemény-nyilvánításhoz. Felvetései probléma­ érzékenyek, kérdései jogosak és világosak, kételyei kétségbevonhatatlanok, „nyilvános okoskodásra”, együttgondolkodásra késztetők, az ember úgy érzi ki sem vonhatja magát. így éreztem jómagam is, mintegy megszólíttatva, nyilván nem elsősorban mint szakem­ ber, de mint Nógrád székhelyén, legnagyobb városában élő polgár, aki természetszerűen érdeklődést tanúsít szükebb - és tágabb - lakókörnyezete történései iránt. Aki mint szuverén személy/iség/ kifejti a témával kapcsolatos véleményét, vállalva akár a tévedését is, és akinek ráadásul még örömére is szolgál, hogy együttgondolkodhat a vitaindítóval és a várhatóan kibontakozó eszmecserében résztvevőkkel, mégha nézeteik nem is lesznek esetleg mindenben azonosak. A fenntartható településfejlesztés A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi törvény az alapfogalmak között definiálja többek között a területfejlesztés és a térség fogalmát, mindkettőt rendkívül leegyszerűsítve, leszűkítő értelemben használva. Nem így Bánlaky, aki röpiratában kiterjesztően értelmezi a terület-/térség-/fejlesztés fogalmát és rendkívül plasztikusan és sokoldalúan közelíti, magyarázza is azt - nóta bene! - mintegy „emészthetővé” teszi még a laikus számára is, és - komplexitása mellett - az igazi érdeme a definíciónak: a közfogyaszthatósága. Azt mondja többek között a szerző, hogy a térségfej­ lesztés egy „emberibb, élhetőbb világ teremtése magunknak, magunk körül”. Nagyon tetszik nekem ez a gondolat is, mert ez már szerintem nem egyszerűen a településfej­ lesztésről szól, de többről: a fenntartható településfejlesztésről - legalábbis az én olvasatomban. Ezzel szeretnék röviden hozzájárulni a definíció további kiterjesztéséhez és értelmezéséhez. Tehát: magát a fenntartható fejlődést úgy kell tekintenünk, mint a társadalmi, gazdasági (technikai) kap­ csolatok átalakításának folyamatát, olyan fejlődés megvalósítását, amely mellett a természeti és emberi környezet a jövő generációi számára megőrizhető. Mindez - többek között - felöleli a természeti erőforrások fenntartható használatát, a genetikai sokféleség megőrzését, az emberi egészség, biztonság védelmét, a polgár komfortérzetének,,jól-létének” /B. P./ megteremtését. No, már most, ha én polgármester (közgyűlés, képviselőtestület stb.) lennék, csak a fenti szellemben hoznék döntést a településemre, a településfejlesztésre, településrendezésre, meg bármi másra, és ebben az esetben máris megvalósítanám a fenntartható településfejlesztést. Mondok egy-két példát is: nem ott és úgy építenék járdát, hogy közben élőfákat kelljen kivágni és elpusztítani, nem úgy jelölném ki a szemétlerakóhelyet, hogy fertőzze lakóhelyemet, de 60 �Palócföld 98/1. terveznék több zöldterületet, rendben tartanám falumat-városomat, akár még több közterületfelügyelőt is alkalmaznék. No, de nem sorolom tovább ezeket a triviális „ötleteimet”, ellenben elmondom - nem csak kritizálni tudom én a városvezetést hogy Salgótarján Megyei Jogú Város vezetése jó irányban halad a fenntartható településfejlesztés és településrendezés felé vezető úton. Külső szakértőkkel véleményeztetik, egyeztetik rendelet-tervezeteiket, bevonják a döntéselőkészítésbe mindazokat a szerveket, amelyek adott területen kompetensek lehetnek, így volt ez - hogy példával is alátámasszam mondanivalómat utólag is - a városrendezési terv jóváhagyásáról, illetve a környezetvédelmi programról szóló rendelet-tervezetek esetében, amikor azokat véleményezésre megküldték - nyilván többek mellett - az OKO Salgó Környezetvédelmi Egyesületnek is. Bárha minden önkormányzat így tenne már a maga területén! Törvény már van - koncepció készülőben Ha már belekotnyeleskedtem a területfejlesz­ tésbe, úgy tisztességes, ha igyekszem tárgyilagos lenni és észreveszem azt is, ami jó, ami elismerésre méltó ezen a területen. Ez pedig nem más, mint maga a - korábban már hivatko­ zott - területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, amely lassan két éve már, hogy hatályba lépett. Legnagyobb érdeme, hogy „vele” először került sor a magyar jogrendben a területfejlesztés és területrendezés egységes és legmagasabb szintű szabályozá­ sára, minthogy sem a hajdani kapitalista magyar gazdaság, sem az azt követő jó negyven éves tervgazdaság nem szült ilyen természetű (szabályzást) törvényt. A törvény elengedhetetlenül szükséges volt már a korszerű döntéshozatali rendszer megteremtéséhez éppúgy, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeként fennálló jogharmonizációhoz. A tervgazdaság időszakában a területfejlesztési döntések tabuként kezeltettek, ezt most a törvény feloldotta. Sok jót el lehetne még mondani a törvényről, pl. hogy felhívja a figyelmet az általam éppen előbb említett környezetgazdálkodás fontosságá­ ra, vagy arra, hogy meghatározza a problémafelmerülés lehetséges szintjeit (országos, regioná­ lis, megyei, kistérségi, települési) és az ehhez szükséges intézményrendszert, vagy hogy elren­ deli a területfejlesztési tanácsok létrehozását és a területfejlesztési koncepciók kidolgozását. No, hát ez utóbbival már van egy kis bajom: mindmáig nem készültek el, holott az orszá­ gos koncepció első határideje régen lejárt. Az egészben az a legszebb, hogy az országos koncepcióra épül a megyei, és mindezek alapján készülnének a rendezési tervek, no, hát, való igaz, Isten malmai lassan őrölnek. (Ilyenkor egy kicsit mindig szomorú, meg bosszús is leszek: bezzeg, ha az állampolgár késik a TB és az APEH felé, rögtön megbüntetik. Az előbb említett határidőmulasztásokért kit büntetnek meg?) A megyei területfejlesztési tanács - amely szerencsére időben megalakult, illetve a me­ gyei közgyűlés már véleményezte az országos területfejlesztési koncepciót, állítólag nem tetszett nekik, mert az több szempontból is hátrányos helyzetbe hozza a megyét. (Lehet még hátrányosabba is hozni?) Azt mondják, hogy a tervezet mereven elkötelezi magát a régiók létrehozása mellet. S ami a legrosszabb, azt mondják - ez tényleg katasztrofális lenne - Nóg­ rád megyét az észak-magyar régióhoz tervezik csatolni. Ha („és amennyiben”) éz igaz, akkor 61 �Palócföld 98/1. bizony a hőn áhított Nyugat helyett méginkább Keletre kerülünk, egy önmagában is súlyos válsággal küzdő térség perifériájára. Mondhatom szép kilátások. Szóval a területfejlesztés többé már nem tabu, törvény már van, csak a végrehajtás várat magára. Bántó, bénító „vidékiség” Nem, nem az előzőekben megfogalmazott, „eljátszott’’ szere­ pünkre gondolok, bár lehet, hogy az is ide tartozik, ám amit most mondani szeretnék az más egy kicsit. A dolgozat szerzőjének kételye, hogy vajon a fejlesztési programokban érvényesült-e a komplexitás követelménye, a fejlesztések - ha egyáltalán voltak - kellően összehangoltak-e? stb. - jogosak és megalapozottak. Neki a benyomásai lehangolóak ez ügyben, nekem meg a tapasztalataim. Csak egy példát mondok nevek és összegek nélkül, mert hogy úgy mondjam, pontosak az információim, de „belterjesek”. Szóval az elmúlt években több úgynevezett kistérségi gazda­ ságfejlesztési program is készült, pl. az alapítványoktól pályázatokon elnyert több millió forintos „támogatások”-ból. A nyertesek, nevezzük őket rendszergazdáknak, a programkészí­ tést alvállalkozóknak adták ki, mindegyik másnak, nyilván az érdekeltségi körükbe tartozók­ nak, amelyek közül több megyén kívüli is volt. A programkészítők tehát nem ismerték sem a megyét, sem a kistérséget, sem egymást. Miért keresték volna a másikat? Nem volt ez köve­ telmény sem velük szemben, sem a pályázat nyerteseivel, tehát az előbbiek megbízóival szemben sem, ráadásul időben sem volt szinkronitás közöttük. A vállalkozók letették a prog­ ramokat - amit becsülettel elkészítettek - az asztalra, felvették a nekik járó nem kis pénzeket és sok szerencsét kívántak. Arról nem szól a fáma, hogyan és mi valósult meg a programok­ ból. (Jómagam pontosan tudom, de nem írom le.) Hát így megy a komplex térségfejlesztés nem csak - Nógrádban, széles e honban. Egyébiránt lehet, hogy akkor sem került volna sor az egyeztetésekre, ha ez előírás lett volna. Mintha valahogy nem lenne ez sikk ebben a megyében, valahogy nem szeretünk együttműködni. Már az előbbiekből is kiderült, hogy hiányzik a térségi szemlélet, bizony úgy, ahogy írja Bánlaky Pál: hiányzik ez a városok és a „vidékük”, a vonzáskörzetükbe tartozó falvak vezetőiből egyaránt. Igen, a „tisztességes summák” kevésbé hatékony felhasználásá­ nak egyik oka bizonyosan az együttműködési készség hiánya. Közel húsz éven keresztül gyakran volt módom „megtapasztalni” és a gyakorlatban különböző beosztásaimban - megélni, hogy a saját településre, a szűkebb környezet (no meg „sajátmaga”) érdekeire „figyelő” kisszerüség, a néha félelmetesen árulkodó féltékenység, a kíméletlenül irritáló irigység - amely kitapinthatóan jelen volt mondjuk egy-egy „tervtárgyaláson” - mennyire sajátja volt a korabeli városi és nagyközségi tisztségviselők egész habitusának és mentalitásának. (Természetesen senkit nem szeretnék utólag sem megbántani, hozzá is te­ szem: tisztelet a kivételnek.) Mindez számos esetben gátja volt a térségi szemléletnek, a térségben történő gondolkodásnak. Hogy ennek mi lehet az oka? Nem más, mint, amit éppen Bánlaky Pál tárt fel - empirikus kutatásai során - A vidékség tünetei című tanulmánykötetében (Békéscsaba, 1989.) s, amit ö a „vidékiség” magatartásmódéiljének nevez. Átveszek tőle néhány gondolatot, mert tanulságos, mert idevág és mert remélem sokan magukra ismernek. Lényegére rövidítve az alábbiakról van szó. 62 �Palócföld 98/1. Két alapmotívum létezik. Az egyik: kerülni a konfliktusokat, pontosan végrehajtani a fő­ nők utasításait, nem kilógni a sorból. Az én olvasatomban: ez a „középszerűség’', vagy „kisszerüség”, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” magatartás, „semmit nem kell csinálni, amit nem mondanak, abból nem lehet baj” típus. A másik: helyezkedni, kapcsolatokat keresni, azokat előnyökké változtatni. Azzal kell jóban lenni, aki „számít”. Az ezeken a motívumokon alapuló szemléletmód, mentalitás fő jellemzői a bezártság és a lezártság, a saját településre, érdekekre figyelő kisszerüség, s az ebből szükségképpen következő konzervativizmus és feltétlen tekintélytisztelet. Mindez a városban kialakult emberi társadalmi viszonyok, vi­ szonyrendszerek abszolút, feltétlen elfogadását jelenti. (I.m.: 6 .0 .) Ugye milyen érdekes? Csoda-e, ha „vidéki”-nek titulálnak bennünket, csoda-e, ha képtelenek vagyunk a kreatív együttműködésre, csoda-e, ha nincs bennünk vállalkozókészség, kevés az új iránti fogékony­ ság? Csoda az, hogy még így is vagyunk, még egyáltalán ilyen színvonalon is élünk. Talán meg kellene változtatni mentalitásunkat, szemlélet- és gondolkodásmódunkat. Mert ez a „vidékiség” beszűkít, visszahúz, mert ez az értékrend korszerűtlen és tarthatatlan. Nyilvánosság és kontroll Az előzőekben már utaltam arra, hogy szegről-végről jelentős fejlesztési források (központi támogatások, pályázati pénzek, visszatérítendő támogatások és vissza nem térítendő „adományok”, különböző hitelek, egyéb források) állnak rendelkezésre a megyében (is) a szélesebb értelemben vett fejlesztési célokra. így hall az ember - itt-ott, jártában keltében - arról, hogy ilyen meg olyan nagyságrendű összeget, igencsak „tisztességes summát” kaptak a városok meg különböző szervezetek, egyének a Környezet és Természetvédelmi Minisztérumtól, a megyei Területfejlesztési Tanácstól, a megyei Munka­ ügyi Tanácstól. Beszélnek az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) pályázatairól, PHARE programokról stb. Röpködnek a milliók, az egyszerű polgár csak kapkodja a fejét, sokszor nem is akar hinni a Fűiének. Ettől már csak az zavaróbb számára, hogy semmit nem tud pontosan. Pedig azt is hallja, mert a sértettek panaszkodnak ám nyakra-főre, hogy egyes pénzek nem a legjobb helyre kerültek, nem oda ítélték, ahová kellett volna, nem annak, aki leginkább megfelelt a pályázati kiírásoknak. A vállalkozók szidják a Vállalkozásfejlesztési Központot, meg a Re­ gionális Fejlesztési Kft-t (meg persze minden más szervezetet) akitől nem kaptak hitelt, meg egyéb támogatást. De morognak a Munkaügyi Központra is, mert az meg állítólag visszakö­ veteli tőlük - bírósági úton - a nyújtott kölcsönt, pedig ők - mármint a vállalkozók - mindent elkövettek a vállalkozás, beruházás stb. megvalósításáért, de hát ezt nem tudták, azt nem tudták, mert nem mondták nekik stb. - szóval értik... Értik, kérdem én? Mert én, magam Iátok bizonyos problémákat a fentiekben csak heve­ nyészve összerakott tapasztalataim alapján. Ezt úgy tudnám összegezni, hogy ezen a területen is meglehetősen kesze-kusza a helyzet. Úgy tűnik, hiányzik a szükséges tájékoztatás, eseten­ ként a kontroll és a nyilvánosság. Olyanfajta tájékoztatásra gondolok, amelyből világosan kitűnik, hogy az egyes szerveze­ tek milyen pénzeket, milyen alapon, milyen szempontok szerint ki/k/nek juttattak, milyen célra, milyen feltételek mellett? Nem sorolom tovább, tehát valami ilyesmi információra lenne szükség, leginkább azért, hogy tudja az állampolgár a döntések okait, hátterét. Hogy ne 63 �Palócföld 98/1. pusmogjanak az emberek korrupcióról, hogy tudják, hogy a különböző szervezetek milyen kontroll mellett (alatt) dolgozzanak, mert így azt mondják, egyik-másik „pénzgyár” saját feje után, kénye-kedvére osztogat milliókat, jelöl és nevez ki új igazgatókat stb. Nem lenne ér­ demes elejét venni ezeknek a találgatásoknak? Hát, a területfejlesztés már nem tabu - hiszen ott a törvény, amely eligazít -, csak a megvalósításhoz vezető út van még tele ezernyi titokkal. Merre Nógrád? A dolgozatban feltett kérdés talán soha nem volt annyira aktuális mint éppen mostanában, hiszen úgy tűnik az embernek, hogy Nógrád - ha már nem is csúszik visszafelé - egy helyben topog, mondják, a vezetők csak totojáznak, nem tudják mit tegye­ nek, kapkodnak, nincs határozott egységes fejlesztési koncepció, így nem lehet, persze, hogy nem tudunk elindulni felfelé. Jól látja a szociológus: a beruházások egyediek, nincs hova beilleszteni őket. (Én meg persze azt mondom: egyenlőre nem baj, legalább ezekből lenne több és hatékonyabb.) A már említett területfejlesztési koncepció késik, most már nem is csak a megyében, máshol is, persze, hiszen - mint szó volt róla - nincs még országos sem. (Ezért gondolom újra csak azt, hogy a koncepció elkészültéig bárcsak kinőne a földből né­ hány „kordinálatlan” nagyberuházás!) Ha konkrétan kellene válaszolnom a „Merre Nógrád?” kérdésre, jómagam - ha vicces kedvemben lennék - azt mondanám, hogy Északra, Szlovákiába is masírozhatnánk - no félre ne értsék! -, de minek? Persze, semmi bajom szomszédainkkal, csak nem hiszem, hogy a megye határmenti helyzete lenne a megye „nagy lehetősége”, tudniillik ez a határ még mindig „az” a határ, szóval ez a határ még mindig északi határ és nem nyugati, bár ahogy magunkat, „vidékiségünket” ismerem, talán még ott - mondjuk Vas megye helyében - sem találnánk fel magunkat. Egyébként is emlékszem: a 70-es években volt már intenzív együtt­ működésünk a szomszédos szlovákiai megyékkel, a fiatalabbak el sem fogják hinni: munka­ erő-kooperációs egyezmények keretében - krónikus munkaerőhiányunk kompenzálására szlovák munkásokat „importáltunk”, ugyanakkor kisebb számban nógrádi szakmunkások dolgoztak a „kinti” építőiparban. Nos, belátható, valami hasonló munkaerő-kooperációban csak akkor lenne ráció, ha most munkaerőt tudnánk „exportálni”, s ezzel esetleg némiképp csökkenthetnénk a munkanélküliség gondjait. Aztán kísérletek történtek azidőtájt a kishatármenti árucsereforgalomra is, ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Más országokkal való kapcsolatok közül meg kell még említeni az NDK-Magyarország közötti - Munkaügyi Minisztérium által vezényelt - munkarőkooperációt, amely hosszú időn keresztül eredményesen működött, sok ezer magyar fiatal, köztük sok száz nógrádi dolgozott az NDK-ban, tanult szakmát és nyelvet is. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ma már nem lehet „alapjában” az ilyen és hasonló kapcsolatokra „bazírozni”, pontosabban lehet, csak nem érdemes. Forog az idegen Abban mindenki egyetért, hogy Nógrád turisztikai szempontból az átla­ gosnál is kedvezőbb adottságokkal rendelkezik: természeti-táji környezete, történelmi kultúrája, folklórja, védett természeti értékei, világöröksége, műemlékei, múzeumai és egyéb vonzó és színes látnivalói megannyi bizonyítéka annak, hogy Nógrád sok tekintetben predesztinált arra, hogy idegenforgalma az eddiginél jobban, nagyobb mértékben járuljon hozzá a megye egész gazdaságának fejlődéséhez. A dolog mégsem így áll, a hiba valahol máshol lehet. 64 �Palócföld 98/1. Az köztudomású, hogy az idegenforgalomhoz szálláshelyekre, jó színvonalú ellátásra - gyorsbüfékre, panziókra, éttermekre stb. - is szükség van, amelyek többféle igényt is ki tudnak elégíteni. A megyében ugyan adottak a több napos itt tartózkodás feltételei, a nyugodt pihenés lehetőségei, ugyanakkor viszonylag alacsony a nálunk legmagasabb kategóriájú három csillagos szállodák részaránya. Erre persze azt is mondhatnánk, nincs is többre igény, mivel az utóbbi időkben drasztikusan csökkent a külföldi vendégek száma, a nyugati relációból érkezőké pedig elenyészően csekély, nincs túlkereslet a komfortosabb szálláshelyekre. Igenám, de azt viszont szem előtt kellene tartani, hogy a vendégforgalom 1995 óta lassan ismét fokozatosan növekszik, s várható az igényesség ezzel párhuzamos mérsékelt növekedése is. Összességében mégis az mondható, hogy a vendégfogadás feltételei szállásoldalról is biztosítottak. Hát akkor, mit lehet még tenni? A Nógrád Tourist Kft. két éves tevékenysége már sejtet valamit, az ügyvezető igazgató szerint stabilizálták és megalapozták az idegenforgalmi pia­ con elfoglalt helyüket. Reméljük, hogy ez rövidesen a turizmus minden mutatójában kifeje­ zésre jut. Valószínű, hogy további sziszifuszi munkára, mindenekelőtt eredményes marke­ ting, propaganda és információs tevékenységre van szükség a turizmus fellendítéséhez. (Ebből a szempontból sokan baklövésnek tartják a pásztói iroda bezárását, mondván nem felszámolni, de fejleszteni kellett volna az ottani marketing munkák. Lehet benne valami.) S természetesen kellenek jó programok. Az igaz, hogy a palócföldi kultúrát bemutató eseményekre - amit évről-évre rendszeresen megrendeznek - már nem nehéz közönséget csalogatni, de sok ilyen és hasonlóan vonzó programra - művészeti, kulturális, sport ese­ ményre lenne szükség. Sokan keresik a nyugodt, kies környezetben lévő szálláshelyeket, ezért kellene sokkal nagyobb odafigyelés a falusi turizmus támogatására, felkarolására. És bizonyára sok minden más kellene még ahhoz, hogy az idegen ne csak forogjon itt a nógrádi tájakon, de jól is érezze magát és vissza is térjen. Hogyan tovább Nógrád? Ez a kérdés legalább annyira jogos mint a többi, csak sokkal húsbavágóbb. Sajnos még a jelenlegi helyzet megítélésében sem egységesek a vélemények, nemhogy a jövő irányába vezető út kijelölésében. Egyesek szerint a megye túl van a mély­ ponton és lassan megindul felfelé - remélhetőleg nekik van igazuk -, ezt tanúsítják a legfris­ sebb statisztikai adatok is. Az ipari és az építőipari teljesítmények 1997-ben - előzetes in­ formációk szerint - már erőteljesebben, érzékelhetően emelkednek. A mezőgazdaságban a növénytermesztés kedvező eredményeket produkál, az állattenyésztés még nem jutott túl a holtponton, az állatállomány még mindig csökken. Remélhetően élénkül a beruházási tevé­ kenység is, a lakásépítés pedig újra nekilendülni látszik. Ugyanakkor - és sok szakember ezt tragikusnak tartja a jövőt illetően is - kifejezetten aggasztó jó néhány önkormányzat és sok fontos intézmény gazdasági-pénzügyi helyzete és a jövőbeli kilátások sem rózsásak. A jövőt, a kibontakozást legtöbben a vállalkozások élénkítésében látják, a pesszimisták rögtön kontrázzák ezt azzal, hogy a megye változatlanul nem vonzó a külföldi tőke számára, e nélkül pedig egyszerűen nem lehet dinamizálni a gazdaságot, hát ebben is van valami igaz­ ság. Mondják, számos intézmény, szervezet támogatja a megyében a vállalkozásokat, csak éppen az állam nem teremti meg azt a közgazdasági feltételrendszert, amelyben a vállalkozá­ sok talpon tudnának maradni, és fejlődőképesek lehetnének. 65 �Palócföld 98/1. A hogyan továbbot illetően egy valamiben azért már megegyezni látszanak a megye ve­ zető szakemberei, hatalmi potentátjai, és Nógrád megyében ez is nagy dolog. Nevezetesen: abban egyetértenek, hogy az álmodozások kora lejárt, széleskörű összefogásra, a „vidékiség” levetközésére, piacképes ötletekre és azok megvalósításáért való lobbizásra, mindenoldalú együttműködésre van szükség. Példamutató lehet e tekintetben Salgótarján polgármestere és a megyei kereskedelmi kamara elnöke között az elmúlt évben aláírt együttműködési megál­ lapodás. Hasonló „szerződés” létezik a megyei közgyűlés és a megyei jogú város közgyűlése között, amelyet a közeljövőben fognak kiértékelni, remélhetően lesz mit érdemben megtár­ gyalni. Az egész megye gazdaságának fejlődésében meghatározó lehet az adottságokra és reális lehetőségekre alapozó, a megyék közötti kapcsolatokra is építő, a nemzetközi koope­ ráció előnyeit is figyelembevevő területfejlesztési koncepció, amely azonban még várat magára. Csak remélhetjük, hogy nem sokáig. Cene gál István festménye 66 �MÚLTUNK Somogyi Magda A tűznek fénye „Az ember a lehelethez hasonló, napjai, mint a futó árnyék. ” A halottak emlékezete c. imából. Hogy pontosan mikor történt? Talán tévedek a dátumban, mert a szabadulásom napja 1945. május 4... Igen... 1944. május 8 -ra kaptam a behívót, tehát hatodikán utaztam Szécsénybe. Már hetekkel előtte összekészítettem a szükséges holmit, hátizsákba raktam, ott volt velem a Garai utcai pesti lakásban. Most azon töprengtem, hogy utazhatnék haza, elkö­ szönni a családomtól, milyen ürüggyel ülhetnék vonatra. Az jutott eszembe, felhasználom a behívót, ezzel legalizálom az utazást. Emlékszel, ugye, az idő tájt zsidó nem szállhatott fel villamosra, vonatra, semmiféle járműre. Rohantam a Keletibe, a bejáratnál őrködő rendőr látta a felöltőmre varrt sárga csillagot, de amikor felmutattam a behívót, minden további nélkül beengedett.1 A pénztárnál kígyózó sort sem kellett végigállnom, a „behívó” szóra azonnal utat nyitottak. Kértem egy harmadosztályú jegyet Szécsénybe. Felültem a vonatra. A sorozatos igazoltatást azzal kerültem el, hogy csak a felöltőmön volt sárga csillag.2 Fonákjára hajtva akasztottam fel, eltakarva az áruló jelet, ha mégis számon kérik, meg tudom mutatni. Balassagyarmat előtt pár állomással felszállt egy fiatalember, katona vagy levente egyen­ ruhában - nem emlékszem pontosan - arra sem, szakaszvezető vagy tizedes volt-e, talán őrmester... nem tudom. Körülnézett, odalépett hozzám. - Szervusz. - Szervusz. - Nem tudtam, ki az. - Nem ismersz meg? - Nem. - Dehogy nem, hiszen együtt jártunk polgáriba, egy ideig „leventébe” is/’ 67 �Palócföld 98/1. Kiderült, hogy valahonnan ismer. Nagyon ideges lettem, amikor mellém ült, mert féltem az igazoltatástól. Csendőrök jártak a vonaton, mindenki előszedte a hivatalos papírjait. Elhatároz­ tam, mielőtt odaérnek, egy fülkével odébb állok, valami módon megpróbálom kikerülni őket. Persze az útitársamnak sem mondhatom: - Ne haragudj, most megyek, mert jönnek a csendőrök. Nyílt az ajtó, a mi fülkénkre került a sor. Természetesen ülve maradtam és nyugalmat színlelve, gondtalanul cseverésztünk tovább. A hozzánk lépő, alacsonyabb rendfokozatú csendőr tisztelgett és szabályosan jelentette: „Igazoltatás folyik.” - Mi ketten együtt vagyunk - így a társam. Ezzel el volt intézve. Megúsztam a végzetes bajt. Nem kellett fölfednem kilétemet. A csendőr tisztelgett és tovább lépett. A jótevőm ismert, a nevemen szólított, nem kérdezte, hol a sárga csillag, miért nem vonultam be, csak azt: - Szécsénybe tartasz, Laci? - Igen - feleltem meglátogatom a hozzátartozóimat. Még Balassagyarmat előtt leszállt a vonatról. Nem kérdezett semmi kínosat, holott tudta, hogy zsidó vagyok. Látta a csendőr közeledé­ sekor a homlokomon gyöngyöző, egyre jobban gyülemlő verítéket, amint végigcsorgott az arcomon, de nem mertem letörölni, nehogy felhívjam rá a figyelmet. Látta, mennyire feszen­ gek, a szemem is elárulta a félelmemet. - Sok szerencsét! - így köszönt el. Este 8-1/2 9 felé, szürkületkor gördült be a szerelvény Gyarmatra. Sajnos lekéstük a csatlakozást. Szécsénybe már csak másnap indult vonat. Addig semmiképpen nem várhat­ tam, mert két nap múlva reggel 8-kor a jászberényi laktanyában kellett jelentkeznem. Mások is akartak Szécsény felé utazni, ki Őrhalomba, ki Hugyagra, hát kérdezgettük egymást: - Maga hová tart? - És maga? - Én Szécsénybe. - Mehetünk együtt, úgy gyorsabban fogy az út. Hirtelen eleredt az eső. Felvettem a felöltőmet, de hiába igyekeztem elfordulni, takarni, aki odanézett, látta a virító sárga csillagot. Ügyet sem vetettek rá. Tán öten indultunk útnak, a többség határozta meg az irányt, ki-ki a községénél elköszönt, én egymagám értem Szécsénybe, de nem a vásártér felől, amerre szerettem volna, hanem a vasútállomásnál kötöt­ tem ki.Tudod, ahol leeresztik a sorompót. Egész éjjel esett, úgy éjfél körüljárt, koromsötét­ ben baktattam át a hídon, végig a főúton. Már majdnem hazaértem, 20-30 méterre lehettem a kaputól, amikor zseblámpával rám világítottak. Megtorpantam. Csendőrjárőr állta utamat. -Mit keresel itt? Hová mész? - Behívót kaptam. A kötelező felszerelés itthon van a szüleimnél, ezért kellett eljönnöm. Rövid tanakodás után úgy döntöttek: bevisznek az őrsre. Ott felköltötték a parancsno­ kot, az kihallgatott. Elmondtam az ismert szöveget, azt is hozzáfűzve: a pesti kerületi 68 �Palócfold 98/1. rendőrőrsön kértem utazási engedélyt, de felvilágosítottak: a behívóparancs egyben enge­ dély és igazolás. A parancsnok egy ideig kötözködött, mondván, csak külön engedéllyel szabad, mire én: - A Keleti pályaudvaron minden tizedik lépésnél rendőr vagy katona igazoltatott, vala­ mennyien rendbenlévőnek találták. - Végül belenyugodott. - Mikor utazol vissza? - Reggel, a 7 óraival. - Jó. Felszállás előtt itt jelentkezel. Elengedett. Legalább egy órát elraboltak a drága időmből, jóval elmúlhatott éjfél, mire hazakerültem. Órám sem volt. Kopogásomra Apuka nézett ki. Lassan enyhült a riadalom, amikor látták, hogy nem idegen érkezik késő éjszaka. Levettem az átázott holmimat, az egyetlen, amúgy is erősen viseltes cipőm tönkrement a sáros úton. Ha jól emlékszem, Anyuka ajánlatára cseréltem cipőt Édesapámmal, nyomban felvettem, abban is vonultam be. A munkaszolgálaton, és még a deportálásom idején is azt viseltem. Bruckban, bunkerásás közben szakadt le a lábamról. Másik híján nem dobhattam el, hát megjavítottam. A pokrócom széléből levágott darabokba csa­ vartam a lábam, cipőtalpat pedig fából vágtam ki, dróttal fölerősítettem, így oldottam meg. Pár hét múlva valamelyik bajtársamtól kaptam cipőt, addig Apámét viseltem. E kis kitérő után visszatérek a búcsú éjszakájára. Nyomott hangulatban, csüggedésünket alig-alig palástolva beszélgettünk. Te nem voltál otthon, Vilma néninknél aludtál, mert a férjét behívták, félt egyedül. Úgy emlékszem, le sem feküdtünk. Reggel hatig beszélgettünk. Hogy miről? Azért nem maradt meg bennem semmi, mert azon kívül, hogy: „Vigyázz ma­ gadra, fiam! - Az egészség a legfontosabb. - Meg ne fázz! - Majd megsegít a Jóisten...” más nemigen hangzott el. Mit is mondhattunk volna egymásnak a munkaszolgálatra történő bevonulásom és a helyi zsidóság gettóba költözése előtti éjszakán ?4 Elmentem Vilmához, hogy veled is találkozzam, de előtte még beugrottam Ulmerékhez. Ferivel előző napon találkoztam, hívtam magammal, de ő talán nálam is jobban félt, nem vállalkozott ilyen vakmerő kalandra. Megkért, nézzek be a szüleihez, hadd halljanak a fiukról. Bezörögtem az ablakon. Ulmer bácsi halálravált arccal jött elő. Nem tételezett föl jó szándékú látogatót egy zsidó, 1944. májusában, kora reggel. Átadtam Feri üdvözletét, ő pedig a kezembe nyomott 100 pengőt - életemben először láttam egyben ilyen nagycímletű pénzt. - „Neked adom útravalóul, fiam, ezt meg vidd el Ferinek.” Neki is küldött 100 vagy 200 pengőt, nem emlékszem, mennyit. Igyekeztem Vilmához, elég nagy felfordulás volt a lakásban. Az asztalon lévő ciga­ rettapapír és dohányhalmazból megkínált: „Vigyél amennyit akarsz, tudom, hogy do­ hányzói.” Hazamentem veled együtt, aztán lassan indulnom kellett, hogy elérjem a Balassa­ gyarmatra induló vonatot. Édesanyámtól a konyhaajtóban búcsúztam el. Ősi zsidó hagyomány szerint 5-6 lépést tett utánam, amint Apukával a kapu felé indultam. Sírva fél hangosan megáldott: „Jövorehöhó Adojnoj vöjismorehó...” (Áldjon meg az Örökkévaló, és oltalmazzon...) 69 �Palócfóld 98/1. Az a kép villant elém, mennyire megbámultam kisfiú koromban a zokogó anyák kísére­ tében évente bevonuló újoncokat. Egy alkalommal odafordultam Anyukához: „Nem tudom, miért siratják őket, hiszen nem háborúba mennek, csak katonának." Most őt akartam ezzel vigasztalni, amikor rádöbbentem: háborúba megyek, ne szépítsük a dolgokat, ez a szomorú valóság. Útban az állomásra találkoztam az őrsparancsnokkal. Azt mondta, ne menjek be az őrsre, hanem az állomás ügyeletes csendőrénél jelentkezzem. Azt akartam, Apuka várjon meg az utcán, amíg én bemegyek az őrsre. Az állomáson ugyanerre kértem, de ő fordítva tanácsolta: - Maradj te kint, fiam, majd én elintézem. Nem szívesen egyeztem bele. Féltem. Engem elengednek a bevonulás miatt, de a szüleim itt maradnak és nem jó ismeretségbe kerülni a csendőrökkel - ez járt a fejemben. Visszafelé sima volt az út, viszonylag nyugodtan utaztam. Igazoltattak ugyan a vonaton, de a behívó legálissá tette az utamat, amellyel 8-án reggel Jászberényben jelentkeztem. Tudod mi jutott eszembe, Laci? A Széder esti Kiddusból egy mondat, amit Apuka olva­ sott fel annakidején a Haggadából: „... Áldott vagy ... aki teremted a tűznek fényét.” 5 Azóta megismertük a tűznek nemcsak a fényét, hanem a pusztító lángját is... Amikor elmentél Apukával, Anyuka ezúttal hozzám fordult: „ Most láttam őt utoljára...” Akkor már nem sírt. Soha többé nem fakadt könnyekre sem odahaza, sem az Auschwitzba tartó szerelvényen. A fivérem, Somogyi László 1994. júniusában mondta magnószalagra a fönti történetet. Rá egy évre, 1995. júniusában hunyt el. Jegyzetek: 1 Az utazás iránti kérelmet az 1270/1944. MR. sz. rendelet szabályozta. „Hetesi Ferenc budapesti lakos, azért mert engedély nélkül egy losonci zsidó nőt Budapestre utaztatott, jogerősen 15 napi elzárásra lett megbüntetve. Büntetésének elszenvedése után internálva lesz.” Losonci Hírlap 1944. május 28. 2 Az 1240/1944 MR sz. rendelet értelmében a zsidók.... 1944. április 5-től kezdve 6 éves koron túl ruházatukon, feltűnő helyen sárga csillagot tartoznak viselni.” Losonci Hírlap 1944. április 9. .... Földes Győző kisilléspusztai lakost, mert... a sárga csillagot nem viselte, 40 napi el­ zárásra átváltoztatandó 2000 Pengő pénzbüntetésre ítélte. A rendőrkapitányság nevezett ellen egyidejűleg az internálási eljárást megindította.” Nógrádi Hírlap 1944. április 9. 70 �[ Palócföld 98/1. Az április 22-én megjelent miniszterelnöki rendelet 3-ik bekezdése: ... zsidók - a vallásfe­ lekezetek szerveit kivéve - más egyesületnek vagy szervezetnek tagjai nem lehetnek. „Losonci Hírlap 1944. ápr. 30. 4 Az 1610/1944 ME sz. rendelet alapján. „A zsidók gettóba telepítése... május 16-ig lesz lebonyolítva.” A Munka 1944. május 6 . „A rendelet felhatalmazást ad a zsidók lakhelyének kötelező hatállyal való kijelölésére is. Községekből elköltöztethetek, városokban meghatározott részekbe telepíthetők...” Losonci Hírlap 1944. április 30. 5 Dr. Guttmann Simon fordítása (1925) Id. Szabó István: Piéta 71 �TANULMÁNY Pál Andrea Az irodalmi értékrend változásai a M o z g ó V i l á g című folyóirat számaiban az indulástól az átalakulásig (1971. január - 1983. december) „...itt áll egy új irodalmi nemzedék; szerintem igen szerencsés helyzetben, és igen súlyos feladatokkal. " „...a művek legyenek a gondotok. " (Illyés Gyula: Lehet még nemzedék? Bevezetés A magyar irodalom örvendetesen hosszú történetének utolsó jó kétszáz évében különle­ ges szerepet töltöttek be az irodalmi folyóiratok. Lényegében Batsányi János és Kazinczy Ferenc Magyar Múzeuma. (1788-92.) és Kárm án József Urániája (1794.) óta követhetjük nyomon egészen napjainkig az irodalmi folyóiratok jelenlétét literatúránk mindennapi életé­ ben. A Magyar Múzeumot - amely az első magyar revü - Szerb Antal egyenesen a magyar felvilágosodás korának „egyik legfontosabb fegyvertényedként^ tartja számon. Olyan szelíd humanista alkotó esetében, mint Szerb Antal, a szóhasználat egyáltalán nem lehet véletlen. Fegyvertényt emleget, s ez arra utal, hogy már az első folyóiratunk is valami ellenében szer­ veződött, s hatása túlnőtt a szépirodalmon, következményekkel a korabeli kultúra nézve is, vagyis a társadalmi hatása sem elhanyagolható. 72 �Palócfold 98/1 Ha meggondoljuk, hogy nem volt ez másként A Hét vagy a Nyugat esetében sem, tudo­ másul kell vennünk, hogy az irodalmi folyóirat olyan komplex jelenség, amelynek bármilyen jellegű vizsgálata - éppen az összetettsége miatt - számos módszertani és elméleti kérdést vet fel még mielőtt alaposan szemügyre vennénk tárgyunkat. Ennek ellenére feltűnő, hogy a szakirodalomban legfeljebb mozaikos értékeléseket találunk az irodalmi folyóiratokkal kap­ csolatban, de monografikus feldolgozásokat nem. Ez eleve megnehezíti azokat a kísérleteket, amelyek egy-egy folyóiratunk vizsgálatára irányulnak. Előbb ugyanis minden esetben azt szükséges meghatározni, mit is vizsgálunk a kiválasztott irodalmi folyóirat esetében. Az így megcélzott lappal kapcsolatos alapinformációkat általában két tudományág publikációban találjuk meg. Részben a sajtótörténeti, s részben az irodalomtörténeti feldolgozásokban. De (és ez a harmadik) a történet-tudományi összefoglalók sem hagyhatják figyelmen kívül: egy adott kor áttekintése esetében legalább a kultúráról szóló fejezetben említést tesznek a kor­ szakos jelentőségű folyóiratokról. Ennyiből is érzékelhető azonban, hogy ezek a megközelítések korántsem fedik le kutatási eredményeikkel azt a komplex jelenséget, amit egy-egy folyóirat megtestesít. Az írásunk tárgyául választott Mozgó Világot szintén olyan orgánumnak tartjuk, amelyet az előbbiekben felfogott figyelem illet meg. A Mozgó Világ jelentőségének elismerése, s annak deklarálása korántsem könnyíti meg feladatunkat. Éppen annak a biztos tudata, hogy a Mozgó Világ 1971. januárja és 1983. decembere között nem csupán egy volt a lehetséges folyóiratok társaságában, hanem már a puszta létével jelentőségre tett szert - s akkor még nem is szóltunk a tevékenységéről - , megnehezíti a munkánkat. Bár a jelzett időkereten belül kezdettel és véggel jelölhető lezárult történetről van szó, s mint ilyen, vizsgálható egészet képvisel, amelytől már időben is eltávolodtunk, s így rendelkezünk bizonyos perspektívával is, mégsem kisebbedtek a nehézségeink. Többek között azért sem, mert a Mozgó Világ jel­ zett korszakának beható vizsgálata igazából még el sem kezdődött. Korabeli, egyidejű ref­ lexiók ugyan rendelkezésünkre állnak, de azok inkább a lap közvetlen történetéhez tartoz­ nak, semmint az utólagos távlatos vizsgálódás körébe. Azt is mondhatnánk, a Mozgó Világ átfogó értékelésének egyik előfeltétele, a részkérdések feldolgozása teljesen hiányzik. Dilemmánknak másik, általánosabb körét Róbert Escarpit szavai fedik le: „Az iro­ dalomtörténet évszázadokon keresztül, és gyakran még most is, ténylegesen csak az írókkal meg a müvekkel foglalkozott (szellemi élet-rajz és szövegmagyarázat), a kol­ lektív összefüggéseket pedig meghagyták politika-történészeknek való kuriózumnak, díszletnek, színező elemnek. Az igazi szociológiai perspektíva hiányát még a hagyományos irodalomtörténeti kézi­ könyve/: közül a legjobbakban is megérezzük. Az irodalomtörténészek ugyan nem egyszer tudatában vannak a társadalmi dimenziónak, s meg is kísérlik, hogy ezt kifejtsék, de precíz és e célra alkalmas módszer híján az események többségében az íróról és a műről alkotott hagyományos sémák rabjai maradnak. Ezeken a történelem mélységei mint kétdimenziós vásznon lapulnak széjjel, az irodalmi jelenség pedig olyan torzulásokat szenved, mint egy világtérkép síkvetületben. ”3 (Kiemelések tőlem - P.A.) 73 �Palócföld 98/1 Aligha tagadható, hogy az irodalom életének „kollektív összefüggései”, amelyekről Escarpit említést tesz, s amelyek hiányát kárhoztatva emlegeti, többek között éppen az iro­ dalmi folyóiratok történetének tükrében lennének tanulmányozhatók. Jellemző azonban, hogy Escarpit is legfeljebb említést tesz a folyóiratokról, de azok szerepét már nem taglalja, annál inkább kiemeli a könyvkiadás és a könyvterjesztés jelentőségét. Elfeledkezvén arról, hogy az élő irodalom friss művei a napi- és hetilapok, magazinok oldalai mellett elsősorban és gyakran elsőként az irodalmi folyóiratokban jelennek meg, rendszerint megelőzve a könyvbéli megjelenést, amely a müvek életének már egészen más dimenzióját jelentik, mint a folyóirat. Ha Escarpit mulasztásos példája nem győzne meg bennünket, tegyük még melléje az iro­ dalomszociológia klasszikusának számító Löwenthal Irodalom és társadalom^ című köny­ vét. Az irodalmi folyóiratok szerepéről Löwenthal is csupán úgy ír, mint az „irodalmi köz­ vetítők” egyikéről. A gyakorlati példák azonban egészen másról szólnak. Futó pillantás is elegendő például a Nyugat történetére, s máris látjuk, hogy jóval többről van szó, mint az irodalmat közvetítő eszközök egyikéről. Ugyanez mondható el a Mozgó Világról is. Ám „precíz és célra alkalmas módszer híján” (ahogy Escarpit feljebb fogalmazott) nagyon is bizonytalan, hogyan és miként nyúljunk tárgyunkhoz. Az óvatosság arra int bennünket, hogy egyetlen, jól körülhatárolt vonatkozás vizsgálata megbízhatóbb eredményre vezethet, mint a megalapozatlan teljességre törekvés. Ezért döntöttünk az irodalmi értékrend változásainak nyomon követése mellett a megjelölt tárgyidőszakon belül. L Az irodalomról és az irodalmi értékről Elméleti kiinduló pontnak A magyar irodalom története 1945-1975 című sorozat első kötetét választottuk.^ Döntésünk nem a megfellebbezhetetlenségnek szól, hanem annak a körülménynek, hogy a) a kézikönyvnek minősített kötet a kor hivatalos álláspontját tükrözi; b) alcíme szerint az irodalmi élettel és az irodalomkritikával foglalkozik; c) a tárgyidő és megjelenés időpontja szinte teljesen lefedi a Mozgó Világ általunk vizs­ gált történetének éveit; d) Béládi Miklós tollából a vizsgálat tárgyául választott folyamat jelölésére használt fogalom (irodalom, irodalmi érték) korabeli értelmezését kapjuk.^ E négy szempont érvényesítésével elérhetjük, hogy a mából nem történetietlenül nyúlunk vissza, hanem tárgyunkat saját korának viszonyrendszerében szemléljük. így tehát kiindulópontnak tekintjük Béládi megfogalmazását: „Az irodalom művek öszszessége és rendszere, de elválaszthatatlan tőle az a környezet is, amely ezt a rendszert kö­ rülvesz/, meghatározza és befolyásolja. " Az irodalmi folyóirat ebben az összefüggésben tehát az irodalom környezetének része, annak hordozója, gyakran megszületésének ösztönzője puszta létével, s annak közvetítője. Egy folyóirat azonban nem mindent közöl, ami irodalom, hanem válogat. Kiválaszt és megjelentet 74 �Palócföld 98/1 műveket, míg másokat megjelenésre alkalmatlannak ítél. Ezt a műveletet valamilyen szem­ pont szerint végzi. Belép tehát az értékelő mozzanat. Amit megjelentet, vagy mellőz egy folyóirat azt valamilyen értékszempont szerint teszi. De miként a művek és az irodalom egésze is az időben él, ugyanígy a folyóirat is az időben mutatkozik meg karakterjegyeivel. Az alkalmankénti válogatás értékszempontjai így folyamattá, rendszerré állhatnak össze, amint lapszám követ lapszámot, évfolyam jön évfolyam után. Ezáltal az időben kirajzolódik a folyóirat értékrendje, amely nem feltétlenül állandó, hanem éppenséggel az idővel együtt változó. Ezt az értékrendet nem mindig igazolja az irodalomtörténet, de kétségtelenül hamarabb létezik egy irodalmi folyóirat értékrendje, mint amit az irodalomtörténet egy adott korról kialakít. Részben azért, mert egyetlen folyóirat sem fedi le saját korának egész iro­ dalmát, s így értékrendje a sajátja, s nem a saját idejének egészéé. Részben pedig azért, mert az irodalomtörténet post festa jellegű tudomány. Egy folyóirat esetében tehát sokkal markán­ sabban jelentkezik az értékrend kiválasztó-kirekesztő jellege, mint az irodalomtörténet ese­ tében. Az utóbbi az irodalminak tekintett művek egészére figyel, míg az előbbi az irodalmi­ nak tekintett jelenségek körében csak arra, amit értéknek vél a saját szempontjai szerint, s közölni óhajt. Más kérdés, hogy a mozgékony műfajok, mint a kritika, az esszé, a tanulmány stb. ugyanezen a lapon belül hajlandók-e pásztázni a teljes mezőnyt, vagyis szólni a nem közöltekről is. Az értékfogalom mellé ezért érdemes bevezetni az irodalmi tudat fogalmát is, miként azt Béládi Miklós H orváth János nyomán teszi 7 „Az irodalmi tudat mindenekelőtt azt fejezi ki, ahogy az irodalom önmagát szemléli, ahogyan önmagáról koronként változó képet fest. ” Egy folyóirat szemszögéből nézve ezért az irodalmi érték szükebb fogalom (véleményünk szerint), mint az irodalmi tudat. Az irodalmi tudat ugyanis azt is számon tartja, amit mint nem-értéket elutasít, vagy amitől egyszerűen csak megkülönbözteti önmagát. Ennek ellenére a továbbiakban is óhatatlanul előfordul majd, hogy az irodalmi értékrend és az irodalmi tudat egymásba játszó szempontjai keverednek egymással. II. Az irodalmi értékrend főbb vonásai a Mozgó Világ indulásakor A kor irodalmi értékrendjét nem érthetjük meg tisztán esztétikai szempontok, irodalo­ melméleti vizsgálódások alapján. Ehhez feltétlenül szükséges az irodalom és kora társadalmi rendszeréhez való viszonyának vizsgálata. E viszonyból témánk szempontjából bennünket az a probléma érdekel, amit Löwenthal úgy fogalmaz meg, hogy meg kell találnunk „az iroda­ lom helyét a társadalom funkcionális rendszerében. Szerzőnk többek között megállapítja, s nekünk ez a fontos: „Az irodalom a szó tulajdon­ képpeni értelmében vett ideológiai eszközzé is válhat, ha egy meghatározott uralmi rendszer szolgálatába szegül, és hozzájárul e rendszer nevelési céljainak megvalósításához, ahogyan az abszolutizmus korának spanyol és francia drámaírói tették. Löwenthal példatára azért izgalmas számunkra, mert jelzi, hogy nem pusztán modem kori jelenségről van szó, hanem a történelemből nagyon is ismerős képletről. Igaz ugyan, hogy Löwenthal példatára gyarapítható 75 �Palócföld 98/1 éppen a szocializmus gyakorlatával. A Mozgó Világ indulásakor a magyar irodalom ponto­ san abban helyzetben volt, mint amit az irodalomszociológus felvázol. Valóban ideológiai eszközzé vált, valóban hozzájárult a rendszer nevelési céljainak meg­ valósításához, mégha az alkotók egészéről nem is mondható el, hogy az „ uralmi rendszer szolgálatába szegült” - legalábbis önként sokan nem. Annál inkább elmondható, hogy a szóban forgó „uralmi rendszer” hatalomgyakorlásához, mindennapjaihoz szervesen hozzátar­ tozott az irodalom helyének pontos kijelölése „ a társadalom funkcionális rendszerében”. Az irodalomszociológus tétele minden pontjában bizonyítható a magyar irodalom történetének szocializmus alatti éveiben is. Témánk szempontjából bizonyítandó is. Ez azért fontos, mert az irodalom, helyének és szerepének ilyetén fajta felfogásával szembeni küzdelem gyanánt is leírható az a tizenkét év, amely a Mozgó Világ ezen idő alatt megjelent évfolyamait jellemezte. Ez pedig azt jelenti, hogy a Mozgó Világ tevékenysége alapjaiban érintette a kor irodalmi értékrendjét meghatá­ rozó viszonyokat, s magát az irodalmi tudatot is. Amint az közismert, a szocializmus hivatalos ideológiája a marxizmus-leninizmusra épült. Ennek az ideológiának határozott elképzelése volt az irodalom társadalmi helyéről és szerepéről. Lenin A párt szervezete és a pártos irodalom című cikkében még 1905-ben megírta: „Az irodalomnak pártos irodalommá kell válnia. " „Le a pártatlan írókkal!" „Az irodalmi munka legyen része az egyetemes proletár munkának... ” „Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotórészévé kell válnia. Később, immáron bolsevikként, a hatalom birtokában az elvi alapvetésből gyakorlat lett. Az irodalom és az irodalmi élet közvetlen hatalmi irányítás alá került. Lényegében ezt a gyakorlatot vették át a szocialista országok is. Mutatis mutandis - a Magyar Népköztársaság is. A „szervezett, tervszerű, egységes” irodalom megteremtéséhez a központi akarat mara­ déktalan érvényesítésére és érvényesülésére volt szükség, amely egybeesett a politikai hata­ lom akarat-érvényesítésével. Bár a személyi kultusz, a dogmatizmus évei és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek világa között lényeges a különbség, a hatalom mindvégig nem mondott le müvészetpolitikai, irodalompolitikai irányító szerepéről. Nem véletlen, hogy a szocializmus évtizedei alatt párthatározatok és állásfoglalások egész sora született az irodalom helyzetéről, aktuális kérdéseiről, a tennivalókról és a felada­ tokról. Elég, ha csak a már többször hivatkozott irodalomtörténeti kézikönyv irodalomjegy­ zékeit böngésszük végig, ahol ezeket a határozatokat és állásfoglalásokat ideológiai-elvi alapvetésként említik.* * A kézikönyv szerzői le is szögezik: „A szocialista társadalmi rendszerű Magyarország iro­ dalmában nem egyedüli, de uralkodó szerepet tölt be a szocialista eszmeiségű irodalom. Egyetértőén idézik az MSZMP X. kongresszusát (1971.): „Következetesen vissza kell utasítani minden olyan törekvést, amely - miközben a munkásállam növekvő anyagi támoga­ tását igényli - kétségessé kívánja tenni a párt és a szocialista állam illetékességét a kulturá­ lis élet elvi és eszmei kérdéseiben. ”*^ Ez világos beszéd, egyértelművé teszi a Löwenthal által leírt modell - az abszolutizmusétól bi­ zonyára sokban különböző - szocialista, magyarországi változatát. Mindebből szorosan követke­ zik, hogy az irodalompolitika és az irodalomtörténet, mint az irodalompolitika segédtudománya, 76 �Palócföld 98/1 valamint a kritika, mint az irodalompolitika mozgó harci egysége miként tekintett a magyar irodalom múltjára, kiket és milyen folyamatokat emelt ki ebből a múltból, s a jelenben kiket és mit tiltott, tűrt, vagy támogatott. Mégis talán éppen ezért figyelemre méltó a kézikönyvnek az a fentebb idézett megállapítása, amely a szocialista eszmeiségü irodalom uralkodó szere­ pének hangsúlyozása mellett azt is jelzi, hogy ez „nem egyedüli" irodalom, tehát másféle is létezik. A kötet szerzői többször is hangsúlyozzák, hogy a ’60-as évektől többféle alkotói törek­ vés párhuzamosan él együtt, a könyvkiadás, az írók és a közönség tájékozódása felzárkózott az aktuális világirodalmi folyamatokhoz. Az irodalom az 1950-es évekkel össze sem hason­ lítható mozgástérrel rendelkezik. Arról azonban nem esik szó, hogy ez lényegében egy sajátos alku eredménye. A képlet nagyjából így szól. Az irodalom és szereplői nem vonják kétségbe a lenini kiindulópontú, de sokat finomodott (vö.: József Attila - „finomul a kín... ") alaphelyzetet. A viszonylagos szabadságnak ez az alku az ára. Azt is mondhatnánk, konszenzus jött létre a hatalom és az irodalom között. Ezt a konszenzust látszik megkérdőjelezni az ún. fiatal írók jelentkezése a ’60-as évek végén, akik soha nem látott számban kémek bebocsátást az irodalmi életbe. Jelentkezésük föllebbenti a fátylat irodalom és hatalom konszenzusáról, s annak láttatja, ami valójában: előbukkan Löwenthal modellje. Valóban úgy tűnik, hogy a hivatalos irodalom az „uralmi rendszer szolgálatába szegült”. Az irodalmi élet intézményei és a hatalom szinte vállvetve állnak ellent a fiatalok rohamá­ nak. Amikor pedig ez az ellenállás már hiábavalónak tűnik, a bevált ősi módszert alkalmaz­ zák: öleld kebledre ellenfeledet, ha már legyőzni nem tudod. Megkezdődik tehát az úgyne­ vezett fiatal irodalom integrálása. A feltörekvő generáció szemszögéből áttörésnek is tűnhet­ ne, ami lezajlott. A hatalom irodalompolitikája, közélete és szervezetei felől nézve azonban integrálásra irányuló művelet, hogy így lecsendesítve kezelhető és ellenőrizhető legyen az, ami elemi erővel jelentkezett. A Mozgó Világ indulása jól példázza ezt a helyzetet. III. A kezdetek Első megközelítésben úgy tűnhet, témánk szempontjából elhanyagolható a Mozgó Világ indulásának, a kezdés éveinek elemzése. Valójában logikusan következik korábbi fejtegeté­ seinkből. Ha ugyanis mind a müveket, mind a lehetséges hordozók, irodalomközvetítők egészét, jelen esetben egy folyóiratot létezésének teljes kontextusában ítélünk meg, a lap által hordozott irodalmi értékrendnek már az indulás pillanatában tágabb összefüggési rend­ szerben kell megjelennie. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a saját orgánum igényének, vagy legalábbis markáns, mondhatni megfellebbezhetetlen bejelentéséhez képest a Mozgó Világ első száma meglehetősen későn jelent meg. A szándék kinyilvánításának legfontosabb helyszíne és ideje természetesen a fiatal írók 1969-es lillafüredi konferenciája. Ehhez képest a Mozgó Világ 77 �Palócföld 98/1 első száma 1971. januárjában látott napvilágot. Vagyis az 1969-es évből hónapok teltek el, míg a teljes 1970-es év „ráment” az előkészületekre, míg végre 1971-ben az első szám utcá­ ra került. Darvas József lapindító bevezető sorai között olvashatjuk: „E kiadvány terve egy esztendővel ezelőtt született meg. A legjobb indulattal számolva is legalább másfél évről van szó, míg a naptári évek kemény hónapokat takarnak. Vajon mi rejtőzhet Darvas József „pontatlansága” mögött? Aligha a nyomdai átfutási idő. Neki a saját kéziratának leadásának pillanatában tudnia kellett, hogy mikor jelenik meg az írása, lévén az írószövetség elnöke, s így nem csupán a hivatása, hanem a hivatal sem engedte meg a pontatlanságot. Megállapíthatjuk azonban, hogy a mondata egyértelműen pontatlanságot takar. Darvas József vagy a szerkesztőség tévedett? Egyikük sem - ez a feltételezésünk. A ma­ gyarázatot a korabeli hivatalos irodalmi értékrendben találjuk meg, amelynek vázlatát már megadtuk. Arról van szó, hogy a ’óO-as évek irodalmi közéletének kialakult a struktúrája, amely véglegesnek tűnt, örökké valónak és megmásíthatatlannak. Az írószövetség folyóira­ taként működött a Kortárs, mellette az Új írás, hetilapként az Élet és Irodalom. A világiroda­ lommal kötötte össze a kort a Nagyvilág. Ezen kívül léteztek még a vidéki irodalmi folyóiratok. Tökéletes és megváltoztathatatlan szerkezet, mint az Úr műve Az ember tragédiájában. Irányzatosság? Csoportosulások? Kölcsönös vonzalmak, rokonszemlélet alapján szerve­ ződő kiadványok? Az új idők új dalaival jelentkezők közös fellépése, akár saját lapban is? Mindez lehetetlennek látszott. Ne feledjük: az irodalompolitika még alig heverte ki a Kilencek jelentkezését, közös fellépését egy antológiában (Elérhetetlen f ö l d ^ Több mint feltételezés, bizonyosság, hogy folyt tehát az ifjúi dühök lecsillapítása, politológiai műszóval „kanalizálása”. Ennek egyik hatásos eszközeként megnyíltak a kapuk az említett folyóiratok­ ban. Sorra és szinte tömegével mutatták be az új tehetségeket, s a tömeges jelleg miatt bizonyá­ ra nem csupán a valódi tehetségeket. Az irodalompolitika viszont elmondhatta, megtartotta kialakított értékrendjét. Feltehette a kérdést: miért kellenének új fórumok, ha a meglévőkben is megjelenhettek már? A karámba terelés első művelete lényegében sikeresnek mondható. Visszanézve napjaink világából, látván az előbb leírt helyzetet, tisztelet annak a generá­ ciónak, amelyik végig kitartott szándékénál, s végül a saját fórum, a saját nemzedéki lap megjelentetésével rést ütött a hivatalos szerkezeten. Darvas József is kénytelen elismerni: „A Mozgó Világ a fiatal írók és művészek idősza­ kos kiadványa. Ezzel deklarálja, hogy létezik a magyar irodalom megbonthatatlanul egységesnek tartott szerkezetén belül egy új generáció. Mi több: annak birtokában van egy irodalmi folyóirat. A szellem kiszabadult a palackból. 78 �Palócföld 98/1 Darvas József azonban nem mulasztja el a Kádár-korszak mindenkori „finomításait” sem. Azt tudniillik, hogy a megengedő szavakhoz a kulturális élet hivatalnokai és tisztségviselői mindig hozzátették a megszorítást is, kijelölvén a valóságos határokat. Ezt a metanyelvet mindenki értette. Darvas Józsefnek az alább következő tömör mondatát is: „A Mozgó Világ nem egyik vagy másik csoport, irodalmi irányzat fóruma. " Utóbb azonban az derül ki, hogy a hatalmi pozícióból Darvas nem értette a kor szavát: a nemzedéki szerveződés korválasztónak, s így az értékrend gyökeres változtatójának bizo­ nyult, mint Ady és a Nyugat idejében. Azzal a figyelemre méltó sajátossággal, hogy a gene­ rációváltás általánosan vett szociológiai értelemben globális jelenségként tűnt fel. ^' Darvas József nem mulasztja el ostorozni a szocialista realizmus jegyében mindig is kár­ hoztatott kísérletet, a művészi kísérletezést. Gyanúperrel él, amiért ilyesfajta műveket is közölnek a szerkesztők, de paternálisan megengedő: „helyes”, hogy vitatkoznak az ilyen művekről, sőt, ez kell is! A hatalom magabiztossága szól mindebből, mintha azt mondaná Darvas, hogy „nyugalom, urai vagyunk a helyzetnek”. Ennek a szövegnek az általános értékelését sem nem kerülhetjük meg. Feltűnő, mekkora a távolság folyóirat címadása és a Bevezető sorok (Darvas József) között. Illyés Gyula versének címe és a költemény maga éppen arról szól, ami a fiatalság. Darvas József viszont ímmel-ámmal követi, ami éppen aktuálisan „mozog”. A múltba néző joggal várná, hogy a névadó verseimhez méltó lendületes szerkesztőségi beköszöntő következik. Ahogy azt lázadó lapok élén várja az érdeklődő. Helyette Darvas nehézkes, paternalista megengedő sorai. Semmi esetre sem újdonság és lendület. A kezdésnek ez a szembetűnő jellege, a lázadó saját hang hiánya a lapelön, a folytatásra is rányomja a bélyegét. A bejelentett hatalmi kegyesség után korántsem az következett, ami elvárható lett volna. A Mozgó Világ megmaradt időszakos kiadványnak, nem vált rendszeres periodikává, ilyen módon a megjelenési ritkaságával nem is illeszkedhetett be az irodalmi orgánumok struktúrájába. Pontosabban nem vehette fel azokkal a versenyt. Leginkább az almanach megnevezés illik reá. Hiszen végül 1971-ben három fűzet jelent meg, míg 1972-ben csupán kettő, 1973-ban egy sem(!?), s 1974-ben csak egyetlen szám. Joggal tehetjük fel a kérdést: miről beszélt Darvas, amikor azt mondta, „afórum itt van”l Hat almanach-szerű füzet öt év alatt egy soha nem látott számban jelentkező irodalmi ge­ nerációnak? A követelés megfogalmazásától ennyi idő sem volt elegendő a saját orgánum megteremtésére. A rthur Rimbaud ennél kevesebb idő alatt költészeti forradalmat hajtott végre. A XX. században ennyi idő alatt izmusok sora lépett fel, teljesedett ki, majd szűnt meg. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy 1975 decemberében fontos bejelentés­ ről értesülünk a küllemében és tartalmában is megváltozott lap Köszöntőjében. Könyvtárosi értelemben lényegében innen, ekkortól tekinthetjük folyóiratnak a Mozgó Világot. Ekkor jelenti be B arabás János, a KISZ KB illetékes titkára: „Ezentúl kéthavonta, mint önálló ifjúsági és kulturális orgánum lát napvilágot. ” ^0 Új küllem, új tartalom, új a szerkesztőségi stáb is, de megint nem őket halljuk. Politikai funk­ cionárius értesíti a potenciális olvasókat a tényállásról. Garai Gábor Kézszorítász következik. „Konok szívósság"-ot emleget, s vár el a fiatal pályatárstól, „korodhoz illő türelmetlenségről” 79 �Palócföld 98/1 beszél, s a kettőből ennyi év után talán már csak a konok szívósság tűnik valóságosnak. Mert valóban szívósság kellett ahhoz, hogy a nemzedék megtartotta eredeti hitét a saját lap szük­ ségességében. Garai Gábor természetesen kijelöli az utat is a kézfogása mellé: „ mindenek felett azt az utat, amely egyedül a tied. ” De vajon az övé-e? Tudniillik a fiatal íróé-e? Erre is választ kapunk. „ Jól teszed - ha egyedi utadon iránytűd a mindnyájunkértvaló, kommunizmus felé mutat. ” És persze, ha író vagy, akkor ez „ egyszersmind szolgálat” is.^l Nem kétséges, hogy a két hivatalos beköszöntő miről kívánt üzenni. Barabás János a lap­ gazda figyelő tekintetét tudatosítja, míg Garai Gábor, aki a pártosan elkötelezett közéleti líra szimbolikus alakja volt, az eszmei-esztétikai mintát testesíti meg, azt az irodalmi alkotói szerepfelfogást, amelyet az a nemzedék, amelyhez Garai a szavait intézi, egyre inkább el­ avultnak, korszerűtlennek érez. Sehol egy szó az új szerkesztőség programjáról. Sem helyeslő egyetértés, sem markáns különvélemény nem olvasható a szerkesztőség tollából. Óvatosság ez a javából. Mintha az lenne a szerkesztőség üzenete, hogy nem mondjuk, de csináljuk. Ez már nem lázadás, hanem megfontolt taktika. Ilyen módon az irodalmi közélet gesztusairól, kiüresedett mozdulatairól egyre inkább arra terelődik a figyelem, ami ténylegesen megvalósul. A hangsúly egyre in­ kább a müveken. Veress Miklós főszerkesztő zárszót-- fűz ugyan a megújult első lapszám­ hoz, de abból rendkívül keveset tudunk meg az új összetételű szerkesztőség elképzeléseiről. Azt azonban igen, hogy a generációs tudat rendkívül erős, talán erősebb mint valaha. A fő­ szerkesztő kitágítja a folyóirat publikálói és befogadói körét a fiatal irodalom képviselőin túlra. „ A fia ta l magyar értelmiségé legyen ” a lap - jelenti be a szándékot. Ezzel azt is indokol­ ja, miért nem csinálnak tiszta profilú és hagyományos rovatrendü lapot. Az olvasónak - s így nekünk is - innentől azzal kell számolni, hogy az irodalom nem vegytiszta formájában jelenik meg a folyóiraton belül, hanem a társművészetek, sőt tudományos publikációk karéjában. A főszerkesztő, mintegy visszaigazolva Barabás János és Garai Gábor szavait, egy fél­ mondatban említést tesz még a „szocialista tudat formálásáról” is. Az évfolyamok sorjázása közben ez a kitétel lassan-lassan elkopik majd, mint ahogy a szám érdemi részét végiglapozva, mindenről van szó csak éppen a szocialista tudat rohamos fejlődéséről nincs egyetlen szó sem. A protokolláris bevezetők után rögtön egy Esterházy Péter novella következik, a Fancsikó és Pinta sorozatból, amely hamarosan kötetté érik. Ha tudatosnak tételezzük a szerkesztőség döntését, amellyel éppen ezt az írást és éppen ide tették, ennek feltétlenül jelzésértéket kell tulajdonítanunk. Márpedig semmi okunk arra, hogy mást feltételezzünk. Esterházy Péternek már a neve is provokálóan hatott az irodalompolitika bizonyos köreire. Ennek írásos nyomát is fellelhetjük a folyóirat 1979-es évfolyamának decemberi számában . - 1 Alexa Károly vitriolos glosszában védi meg „a magyar történelem legkártékonyabb]ai közé tartozott arisztokrata család immár szocialista íróvá lett ifjú sarját ” - ti. ezt állította róla egy kriti­ kus, aki ellenében Alexa szót emel. Megint egy irodalmon és esztétikán kívüli szempont, amely azonban nem hagyhatja elterelni a figyelmünket arról a tényről, hogy a lapelőn hozott Esterházy-írás kitűnő. 80 �Palócföld 98/1 Feltűnően egyéni nyelvhasználat, sajátos nyelvi humor, összetéveszthetetlen világlátás. Nem kiábrándult, de nem is elégedett. Figurái nem elvágyódóak, hanem élik az életüket. Ez az életünk - ezzel a természetességgel mozognak. Nem gondolják, hogy Dózsának, vagy Petőfinek kellene lenniük. Azok, akik. Prózaiak. Prózai műbe valók. Életük hétköznapi és mégis bonyolult. Értük való. Esterházy tehát nem tesz erőszakot anyagán. Nem utasítja vissza ilyen-olyan külsődleges programok alapján a kor valóságát, mint amivel foglalkozni sem érdemes, mint aminél érté­ kesebbek lehetnének elvont tételeink. Azt mondja, hogy ez az életünk s ezt ábrázolni lehet és kell is. Ebből igenis felépülhet egy irodalmi mű. Nem a valóság méltatlan az ábrázolásra, hanem a teóriák alkalmatlanok. Ha nem leljük is föl a valóságban, amit a teóriáinkban állí­ tunk - például a szocialista embertípust, vagy a szocialista tudatot attól még a világ olyan amilyen, s műbe emelhető előfeltevések nélkül is. Mi több: figyelemre méltó értékekkel rendelkezik. Elég a novella zárását ide idéznünk. Pontosabban Fancsikó alakját, aki tudja, „ miképpen kell egyszerre szeretni és látni. " Az ilyen és hasonló szemléletű írások következetes vállalásával és rendszeres közlésével a Mozgó Világ bizonyította, hogy az irodalompolitikai és kritikai vádaknak nincs igaza. Nem arról van szó, hogy a fiatal irodalom művelői nem rendelkeznek tapasztalatokkal, s csak a „csellengő hős”-re futja tőlük, aki így azonos az alkotójával, hanem jelezte, hogy amit ez az irodalom felmutat, lényeges vonása a kor valóságának. A fiatal irodalom jelentősége pedig abban van, hogy az előttük járók éppen ezt a lényegi vonást nem tudják ábrázolni. Sem sze­ mük, sem irodalmi eszközük nincs hozzá. Ami tehát a kritika és a mübírálat köntösében alig leplezett ideológiai és politikai köve­ telményként jelentkezik („a mai fiatalok nem ilyenek, tessék őket a szocialista értékrend szerint ábrázolni...”), valójában annak nincs semmi köze a valósághoz. A kritika ilyen mó­ don a bírálatában nem a hibát, hanem az erényét mutatja meg ennek az irodalomnak. A Mozgó Világ elkövetkező évfolyamai fokozódó és gyorsuló mértékben folyamatosan ezt bizonyítják majd. Méghozzá több síkon.123 1. Miközben végig kitartanak a generációs elv mellett, folyamatosan közük a már nevet szerzett és újonnan feltűnt szerzőket. 2. Ezen szerzők jelentkezésével tökéletes szinkronban felnő egy új kritikusi, esszéista nemzedék, amely a maga esztétikai normáit kortársai müveit elemezve alakítja ki. Egyúttal biztosítja azt is, hogy a reflektálatlannak tartott magyar irodalom ezúttal sa­ játos nemzedéki önreflexióban mérje föl önmagát. A lapban ez különösen erőteljesen csapódik le a kortársi pályaképek, portrék rajzában. Ezek belső normarendjének elemzése külön tanulmányt érdemelne, s a későbbiekben mi sem hagyhatjuk figyel­ men kívül. 3. Lezajlik az irodalmi hagyományokhoz való viszony tisztázása. Ez részben világiro­ dalmi hivatkozásokat jelent. Hangsúlyosabb azonban a magyar irodalom múltjához, s különösen félmúltjához való viszonynak a hivatalostól elütő jellegű felmutatása. 81 �Palócföld 98/1 4. Határozottan és radikálisan átértékeli az irodalmi münemek viszonyát. Ha nem is mondatik ki, Puskinnal szólva, hogy „a költészet egy kicsikét butácska", de elméleti­ leg és müvekkel is igazolja a lap, hogy a líra elveszítette primátusát, a próza előretört. T arján Tam ás éppen a folyóirattá válást jelentő lapszámban számol be arról, hogy Balatonberényben kétnapos vitában tették „mérlegre a fiatal prózairodalmat Ennél is feltűnőbb C sapiár Vilmos alapos tanulmánya Spiró György Kerengő című re­ gényéről. Novellák után itt van végre a hőn óhajtott, várva várt, reprezentatívnak tudott regény is. Kétségtelenül fordulat a fiatal irodalom történetében. Önérzetet növelő alkalom. Bebizo­ nyosodott, hogy a kevesebbet markoló növellák(?) után mind képességéből, mind tapaszta­ lati anyagából futja e nemzedéknek regényre is. Ugyancsak a folyóirat hasábjain 1980-ban (január) maga a szerző, Spiró György számol be arról a regény várakozásról, amely azt a korszakot jellemezte. Évek múltán igazolva annak kiemelkedő jelentőségét, amit Csapiár Vilmos esszéje jelzett már 1975-ben. Magunk is e nyomatékosítás révén éreztük fontosnak a folyóirat egyvégtében tartó olvasása közben az írás kiugró jelentőségét. Csapiár Vilmos pályatársi tanulmányánál azonban azért is érdemes megállunk még egy pillanatig, mert jól példázza ennek a nemzedéknek a felkészültségét és irányultságát. Csapiár nem kevesebbet tesz, minthogy kimondja: a regény Dosztojevszkij óta merőben más, mint azt itt, nálunk gondolják. A valóság és a történések, amiből regényt kellene építeni nem köthetők csupán a jelenhez, amelyet egyébként hivatalból magasztalni kellene. Csapiár leszögezi: „Amikor az ezerkilencszáz-hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a biológiai és társadalmi szükségszerűség minden kezdeti ellenálláson utat tört ma­ gának, és új prózaírók jelentek meg a porondon, hogy elmondják azt, amit ők tudnak, sokan azt állapították meg, hogy ezek az égvilágon semmit sem tudnak, sőt, valami érthetetlennek látszó dühvei, igyekezettel, kétségbeeséssel, pimaszsággal, még azt is összezavarják, kétség­ be vonják, amit komoly, tiszteletreméltó művekben előttük kimondták. ” Másoljuk ide Csapiár konklúzióját is: „Az új nemzedék [...] megjelenésével azonban mégiscsak megkezdődött a küzdelem az új világképért. '^ 6 Ha szigorúak vagyunk, utólagos értékeléssel még azt is mondhatnánk, hogy a folyóirat új szériájának valódi programnyilatkozata Csapiár Vilmos írópályatársról írott esszéje. Ha viszont programnyilatkozatként kezeljük, meg kell állapítanunk jellegzetességeit. íme néhány lehetséges szempont. 1. Nemzedéktárs szól elismerően nemzedéktárs regényéről, amely az irodalmi nemzedék első igazán elismert regénye. 2. A regény a múlt század végén játszódik, a Monarchia magyar világában. Ezt aktuális­ nak tekinti az esszéíró, tehát aktuálisnak tekintette maga a szerző is. 3. Az aktuális magyar valóság mind a tárgyalt mű, mind a mű esszéista megközelítése szerint korántsem azonos a jelen politikai győzelmi jelentéseivel. 4. Térben és időben átfogó folyamatok részesei vagyunk. Abban is, ahogyan egy művet létrehozunk. 82 �Palócföld 98/1 5. Szerző nem tartja fontosnak a komolynak és tiszteletre méltónak tartott szerzők mű­ veinek és maguknak a szerzőknek a felsorolását. 6 . Adekvátnak és autentikusnak saját nemzedékét tartja, ezt megfellebbezhetetlenül kimondja. 7. A nemzedék első regénye tehát arról szól, hogy provinciálisak voltunk, azok is ma­ radtunk, de az újak ezt meghaladják, mert tükrözni tudják ezt a provincializmust. Ez valóban program, egy saját szerkesztősége által programot nem hirdető lapban, amelyben a kulturális élet funkcionáriusai adták elő „elvárásaikat”. Persze ez a program nem Csapiáré. Csapiáré is, de annál inkább nemzedékéé, s annak lapjáé, amely vállalta szerzője tanulmányának megjelentetését. Ennek a Csapiár által leszűrt szempontrendszernek a birtokában végiglapozva az emblematikus értékűvé vált folyóirat új folyamának első számát új vonásokra figyelhetünk föl, amelyek lényegében végigkísérik a folyóirat történetét. Elsőként a külső érdemel említést. Borítója radikálisan különbözik az elfogadott és támoga­ tott folyóiratok mindegyikétől. Nem követi azok nyugodt, kiegyensúlyozott tördelési rendjét. Mint a filmek munkakópiáin, alulról fölfelé nyomuló sorszámozást figyelhetünk meg. A fenti mezőben látjuk még az eltűnő szám alsó töredékét: lehet 6 -os is, tekintettel arra, hogy korábban hat szám jelent meg. Lehet 0 is (nulla). Egy bizonyos: az 1-es a borító közepén látható. Alatta már tolakodik a 2-es. így megy ez 1983 decemberéig. A „ Mozgó ” valóban mozog. Atlapozásra is feltűnő a műfaji keveredés. Valóban minden együtt, ami aktuális magyar kultúra és minden mozog. Építészet, képzőművészet, fotó, vers, próza, esszé minden témá­ ban stb. - mindegyik más tördelési rendben, ám egységbe fogva, együtt megjelenítve. Témánk szempontjából feltehető a kérdés: vajon hatással lehet-e az irodalmi értékrend vál­ tozására, alakulására, ha az irodalom és művelői önmagukat és alkotásaikat állandóan a társmüvészetek közegében szemlélik? Méginkább, ha ez a közeg nem tisztán művészeti, hanem más szempontokat is érvényesít, de szempontrendszere elfogadható a fiatal irodalom művelőinek is? Válaszunk aligha lehet más, mint az, hogy bizonyos idő elteltével a fiatal irodalom ön­ meghatározását kénytelen azokkal együtt elvégezni, akikkel tevékenysége párhuzamosan jelentkezik. Jó esély a belterjesség kizárására. Mivel az új irodalmi nemzedéknek ez a kö­ zösségi jelenléte az elkövetkező években is fennmarad, joggal mondhatjuk, hogy létrejön a magyar kultúrának a művészet szférájában egy sajátos demokratizálódási folyamata. Az irodalom keblére öleli a társmüvészeteket és a szellem más területein generációs társait. A Spiró-Csaplár páros kapcsán érzékeltettük már líra és próza viszonyrendszerének vál­ tozásait. Itt azonban már annak jelei mutatkoznak, amire végső kimenetelében ebben a sza­ kaszban talán még kevesen számítanak, lehet, hogy senki. Az irodalom bekövetkező térvesztéséről van szó. Ami ekkor még nem látszik. A politika különleges figyelme súlyán felüli rangot ad az irodalomnak. A politika még kínosan felügyel. Látja, mekkora ereje van a szónak. Pedig az 1975-ös valódi folyóirati számnak tekinthető első összeállítás már nem csupán a fennálló ideológia részbeni kritikáját adja, hanem ellentmond a magyar irodalom kultúránk­ ban betöltött elsőbbségének is. 83 �Palócfold 98/1 Különös paradoxonja ez a Mozgó Világ történetének. Eléri a politikai, ideológiai, eszté­ tikai, irodalmi áttörést. Azt is mondhatnánk: győz. Aztán fordul a történelem is. A végered­ mény közismert. Az első vonalban ott küzdött a fiatal irodalmi nemzedék is. Miután győz­ nek, ők is, mások is nyugtázzák: végre helyére került a magyar irodalom. Nem politikai és ideológiai kérdés többé. Veszít tehát súlyából. Ettől azonban még messze vagyunk, ez majd a ’80-as évek, ’90-es évek elejének helyzete, de az előzményeit már itt fellelhetjük. A szerepvesztés - mégha ekkor nem is valóságos - következményekkel jár. Ebből vezet­ hető le vizsgálódásunk egyik - vagy talán a legfontosabb - megállapítása: maga az irodalom jelenti ki fiatal képviselői által, hogy nincs akkora társadalmi szerepe, mint amilyent tulaj­ donítanak neki. Illetve szerepe van, de ez merőben más síkon jelentkezik. Az irodalommal egyenértékű valóságos társadalmi folyamatok jelentkeznek, amelyeknek azonban az iroda­ lom csupán egyetlen összetevője. Itt, ezen a ponton azt is mondhatnánk, hogy a nemzedék önmaga ellen dolgozik. Az egyik megközelítés aligha mondhat mást. Szembe helyezkedem a hivatalos irodalompoliti­ kával, s közben azt állítom, semmi sem fontosabb a nemzedéki irodalomnál. A konfliktus persze feloldható. Épüljön ki a civil társadalom a szükséges demokratikus intézményrend­ szerével, s akkor nincs szükség intézményeket helyettesítő irodalmi váteszekre. Ez azonban azzal a következménnyel jár az irodalom és művelőire nézve, hogy új politikai intézménye­ ket kell figyelembe venniük, amelyek korántsem azon a szinten veszik figyelembe az iroda­ lom „szolgáltatásait”, mint amilyenről Löwenthal képletében értesülhettünk. Ennek az iroda­ lomnak tehát tudatosítania kell, hogy alkotói sem megváltói, sem különleges politikai szere­ pekben nem tűnhetnek fel. A nyugat-európai irodalmak modellje szerint ez így természetes. A kelet-európai irodal­ mak fejlődési törvényszerűségeihez viszont szinte máig hozzátartozik a szerepek tisztázat­ lansága. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a Spiró-Csaplár „duó” hangsúlyainak megjelenése már az irodalom genezisét érinti, amely fogantatásában merőben más, mint amit a kultúrpolitika hivatalnokai, vagy a Garat Gáborok gondolnak. A végső kifejlettől azonban még nagyon messze vagyunk. Bár már 1971-ben, az első almanach-számban kimondatott M arosi Gyula Pikulás ifjú című novellájában: „Ha erős, tehetséges és kitartó, fusson onnan, ahol a jövőről kezdenek beszélni és letagadják a mai napot. A semmivel, csak a hittel bírók maradnak ott, összeszo­ rítják a fogukat és bíznak, mert az utódok boldogulásának vágya eredendő az emberben, de jelen nélkül nincsen jövendő: agyonhajszolt, megnyomorított, szellemileg visszafogott, neu­ rotikus emberek nem szülhetnek és főleg nem nevelhetnek olyan ifjúságot, mint amilyet a jelen kegyetlenségeit elkövetők gondolnak ki számunkra. Ennyit a hitről. A szemléletváltás nyomai tehát mozaikosan már az indulásnál felismerhetők, de mind világosabbá a folyóirattá válással, a markáns saját műhely megteremtésével, vagyis 1975-től válnak. Ez a szemléletváltás az irodalmi müvek mellett a pályatársi kritikában reflektáltan 84 �Palócföld 98/1 szintén megjelenik az 1971-es almanachban is. Szentmihályi Szabó Péter például kommen­ tárt fűz az induló szám egyik novellájához: „Az irodalmi hős halott - mondjuk a modern próza elidegenítő művészeiről Most már mondhatjuk: az író halott. ” Alább pedig: „a mo­ dern író nem a felelőségtől menekülve, hanem fokozott, érzékeny felelősségtudattal vállalja a láttató helyett a látót, az instruktív helyett az informatív szerepet. Szentmihályi Szabó Péter általánosságban fogalmaz. Úgy tűnik, mintha világirodalmi ol­ vasmányélményeinek tapasztalatát szűrné le teoretikus megállapításaiban. írói névsora is világirodalmi. A két nemzedéktárs, Ajtony Árpád és Lengyel Péter novellája szinte csak alkalom a névsorolvasásra. Kafka, Becket, Sartre után szólíttatik Kerouac, Salinger, Updike, Camus, Queneau. 1975-ben Csapiár Vilmos már merőben másféle öntudattal nyúl Spiró György Kerengő című regényéhez. A nemzedéki teljesítményt magabiztosan ünnepli benne. Mint kétségbe­ vonhatatlan irodalmi értéket veszi vizsgálat alá. A világirodalmi folyamatokra való hivatko­ zás itt már nem mint követendő minta jelenik meg, hanem annak érzékeltetését szolgálja, hogy Spiró autentikus szerző, müve pedig koradekvát. Csapiár Vilmos soraiból már nem az életkorra való hivatkozás, az ebből fakadó jogok hangoztatása, s az erre alapozott követelések harsogása hallatszik, hanem a teljesítmény adta nyugalom. Érthető. Már müvek vannak a nemzedék mögött. A vágyak, szándékok tárgyiasulása magabiztosságot ad. Lehet bírálni is akár a végeredményt, de a müvek léteznek, minden hibájukkal együtt vállalhatók, annál is inkább, mert az újabbak születése nem puszta remény, hanem látható napi munkálkodás az alkotó műhelyekben. Hiányos lenne a kép, ha a próza előretörése és a már jelzett egyéb változások mellett legalább említést nem tennénk arról, hogy mind az 1971-es, mind az 1975-ös szakaszjelző számokban ott találjuk Tandori Dezső nevét, aki a ’60-as évek végi pályakezdése óta már fogalom a nemzedék körében. Tanulmányok sora szól majd arról, hogy a líra-felfogás megújításában Tandori merész­ kedik a legmesszebb. Töredék Hamletnek és Egy talált tárgy megtisztítása című kötetei alapolvasmánynak számítanak. Nem elég, hogy Tandorinak eszébe sem jut a magyar lírikus „No. 1-es” szerepével, a vátesszel, vagy szelídebb változatával, a közéleti költő szerepével akárcsak törődnie is, a nyelvet veszi bonckés alá. A nyelvhasználat forgalomban lévő gya­ korlatát mindenestől megkérdőjelezi. A versbeszéd alkalmazott formáit érvénytelennek, alkalmatlannak tartja. Lírai és prózai termése megközelíthetetlen a hagyományos poétika eszközeivel, és így a befogadói magatartást is erőteljesen provokálja. Jelenléte, kiemelt szerepeltetése a Mozgó Világban, több, mint kiállás eredeti és meghök­ kentő termése mellett. A Mozgó Világ programjának része, amit programnyilatkozat nélkül Tandori neve mint hívó szó képvisel. A korábbiakban leszögeztük, hogy az 1975. 1. szám változást, korszakhatárt jelez. Esterházy Péter kapcsán előrefutottunk az 1979-es évfolyamig. Megállapításainkat a közbeeső négy évfolyam (1+24 szám) egészére érvényesnek gondoljuk. A két dátum közötti időt elkülönülő szakasznak látjuk ezért véljük megalapozottnak ajánlásunkat: a Mozgó Világ történetének áttekintésekor kezeljük önálló szakaszként az 1+24 szám képviselte időt. 85 �Palócföld 98/1 Az eddig elmondottakon túl meg kell állapítanunk még azt is, hogy a négy évfolyam lap­ számaiban kifejlődik és megszilárdul a nemzedék önreflexiós képessége. Az 1975-ös évfolyamban megjelenik az állandó kritikai rovat csírája. Majd a folytatás­ ban érzékelhető, hogy a rovat állandósul, és tudatosan válogatják a recenzálandó müveket. Nagyobb igénnyel megindítják pályaképeket felvonultató sorozatukat. Mindjárt az 1975-ös évfolyamban Dobai Péterről és Császár Istvánról készül portré. Ugyanakkor tisztán elméleti igényű esztétikai tanulmányokat is közzétesznek. Ez azt jelenti, hogy az irodalmi alkotások folyamatos közlése mellett három szinten is folyik a nemzedéki önmeghatározás és önelemzés. Nézzük sorban. A gyors reagálású hagyományos recenzió, a napi figyelem, az éber köve­ tés eszköze. Közvetítő funkciója is számottevő a Mozgó Világ bővülő olvasótábora felé. Sokkal jelentősebb azonban a recenziók elkerülhetetlen ismétléseinek bevéső, tudatosító szerepe. A recenziókat nemzedéktársak írják (a borítón szereplő kiséletrajzok erről világosan értesítenek), s bizonyos tételek óhatatlanul ismétlődnek, függetlenül attól, hogy ki és milyen kötetet recenzál. Ezekből az ismétlődésekből - már egy évfolyaméból is, de a külön sza­ kaszként kezelendő négy évfolyaméból különösen - összeállítható az a nemzedéki kánon, amely a Mozgó Világos irodalmi tudatot jellemezheti. Ebben az értelemben az ismétlődés nem az unalmat jelenti és a ki nem iktatott fölös legességet, tehát szerkesztőségi felületessé­ get, hanem nagyon is fontos, értékrendet alakító tényezőt. Könnyű belátni, hogy a sokat hallott, sokszor olvasott, akár bizonyítás nélkül odavetett tételek, megállapítások idő múltán megtapadnak, axiómaként működnek és visszahatnak a vizsgálat és befogadás tárgyára. Más összefüggésben az előbbiekben szóltunk már ezekről a jelenségekről, amelyek például a recenziók közhelyeivé válnak. Érdemes azonban ebből a szemszögből is néhányat tétel-szerűen is felidézni, mint kritikusi panelt. 1. A líra elveszítette primátusát irodalmunkban. 2. A költői „én" újrafogalmazására van szükség, mert a legtöbben szereptévesztésbe esnek. Értsd: a költő ma nem lehet vátesz. 3. A próza előretörj adottak a feltételek a regény elsőbbségére. 4. Ezek a fejlemények másként láttatják a ’óO-as éveket: talán nem is volt olyan jelentős az évtized irodalma, vagy legalábbis nem ott találhatók a hangsúlyok, ahol a hivatalos irodalompolitika állítja. 5. A hagyományos irodalomelméleti és esztétikai közelítés elégtelen az új müvek kriti­ kai és olvasói feldolgozásához, befogadásához. Másik vonulatként a pályaképek (önálló rovatcímben is megjelenik: Pályaképek)^ jelen­ tőségét hangsúlyoztuk. A rovatcím, a megjelölés kétségtelenül provokatívan magabiztos. Ha ugyanis végigtekintünk az itt méltatott szerzők névsorán, láthatjuk, hogy kivétel nélkül mindannyian ún. fiatal írók. A legöregebbje mögött is alig egy évtizedes irodalmi munkásság áll. Sem a középnemzedékből, sem a nagy öregek világából nem kerül ide senki. Az ún. fiatal irodalom öntörvényűségének ennél nem is lehetne hangsúlyosabb bizonyítása. Annak cáfolata ez a rovat, amit az ellenlábas kritika gyakran hangoztat: nincs még mérhető teljesítmény a nemzedék mögött, jelenlétük inkább kinyilatkoztatás szerű, mint művekben megtestesülő. 86 �Palócföld 98/1 Az irodalmi értékrend szempontjából is lényeges szerep jut a rovatnak. Az irodalomtör­ téneti kézikönyv már többször hivatkozott kötetében irodalompolitikai vonatkozása is van hagyomány és folytonosság kérdésének. A Mozgó Világ többek között a pályaképeket felvo­ nultató rovatával, de az emblematikus tüntetéssel hozott szerzői kis életrajzokkal is tüntetőén jelzi ebben az irodalompolitikaivá vált kérdésben a különvéleményét. A folytonosságról a megszakítottságra helyezi a hangsúlyt. A portrékban helyüket önmagukban is megálló szuve­ rén alkotókat vonultatnak föl, minden irodalompolitikai mankó nélkül. A borítón sorjázó életrajzok születési dátumai pedig makacsul egy nemzedéki körben maradnak. A tartalmi (rovat) és a formai (tájékoztató az egyes számok szerzőiről) így válik a megszakítottság jelzésévé. A műveletet a szerkesztők hajtják végre. Szakítanak. Tudatosan. A megszakítottság ennek fényében eufemizmus. A valós események tényleges karakterét a szakítás szó fejezi ki pontosan. Mégis különös szakítás ez. Mint már korábban bemutattuk, kiáltvány- és programszerűen sohasem bejelentett, viszont ténylegesen végrehajtott művelettel állunk szemben. Ám soha­ sem úgy, hogy bármely művét vagy alkotóját az előttük járó irodalomtörténeti szakasznak a bírálat górcsöve alá vették volna, elmarasztaló véleménnyel, minek következményeként kimondatik a szakítás szükségessége és ténye. A Mozgó és csapata más taktikát követett. Egyszerűen nem beszéltek, pontosabban szólva nem írtak arról, ami nem fért közel hozzájuk, amit nem tekintettek értéknek, ami szemükben talán még irodalom sem volt. Ezt a magatartást nem kell már alávetnünk bonyolult elemzésnek. Az eddigiekből vilá­ gossá kellett, hogy váljon: ha az irodalmi tér hatalomfelügyelte mező, akkor az ott mozgó alkotó és szereplő jobb, ha okosan sorrendezi lépéseit. A Mozgó Világ stábja valószínűleg okosan döntött, véli a nem kortárs vizsgálódó. Nem támadott, nem nevezte meg kik ellenében határozza meg önmagát, hanem lerakta, lerakatta a müveket s ahhoz a folyóiraton belül új értékrendet is csatolt a folyóiratok irodalmat értelme­ ző műfajai segítségével, a szerzői önvallomásoktól az összegző tanulmányokig, illetve ezek segítségével tudatosította a nemzedék értékrendjét. Nem kevésbé fontos, hogy az utóbbi, kifejezetten a folyóirat munkaprofi Íjába és hivatási körébe tartozó tevékenységével saját közönséget is nevelt. Betöltvén ezzel azt a komplex szerepet, amelyre az irodalmi élet mező­ jében egy irodalmi folyóirat hivatott. (A Bevezetőben jelzett komplexitás az irodalmi folyó­ irat mint olyan esetében itt tér vissza.) Harmadikként ebből a korszakból az elméleti igényű tanulmányokat említettük. Ez a szint azért fontos, mert ezekből a munkákból derül ki, hogy a nemzedék pragmatikus követe­ lésein túl („vagyunk, tehát helyet követelünk a nap alatt”) lényegesen többet akar. Saját, összetéveszthetetlen szellemi arculatának megformálására törekszik. Ebből a korszakból Kulin Ferenc, Radnóti Sándor, Földényi F. László, Alexa Károly, Kulcsár Szabó Ernő, Szilágyi Ákos és mások írásai jelzik ezt az igényt. Másütt olvashatjuk is, az előttük járó generációk tollából, hogy „milyen műveltek ezek a mai fiatalok”. Elég a már említett kiséletrajzokat megnézni a borítókon: legtöbbjüknél felsőfokú végzettség, nyelvtudás, világlátottság szerepel. írásaikban pedig szellem és eredetiség. 87 �Palócföld 98/1 Ha elolvassuk például Kulcsár Szabó Ernő Az epikus alakítás fiatal íróink regényeiben^ című tanulmányát, rögtön meglep bennünket a hangnem és szóhasználat. Ehhez képest az előttük járó generációk alkotásairól a kritikai és tanulmányirodalom teljességgel impresszionisztikus írásokat jelentetett meg a társ-folyóiratokban. Viszont Kulcsár Szabó Ernő és társai természetes eszközükként használják azokat az irodalomelméleti fogalmakat, amelyekkel az élmény átadáson túl szakszerűen, tudományosan is leírhatónak tételeznek egy irodalmi müvet. Vagyis egy irodalmi alkotás értéke nem feltétlenül az egyéni ízlésen múlik bizonyítják Kulcsár Szabó Emőék hanem léteznek jól megfogható kritériumai, s a minősí­ téshez szakszerű fogalomrendszer. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Kulcsár Szabó Ernő már a címadással értékkritéri­ umokat vet fel. Címe azt jelzi, hogy előfeltevése szerint született annyi és olyan minőségű regénye a fiatal irodalomnak, amely már az önálló vizsgálódást is szükségessé teszi, a lehe­ tőségen túl. Egészen odáig, hogy felvethető az a regényelméleti kérdés, vajon rendelkezneke ezek a művek az epikus alakítás sajátos, egyedi, csak a nemzedékre jellemző vonásaival. A címadás magabiztossága, s méginkább a tanulmány mérlege nem hagy kétséget az olvasó­ ban. Ekkora apparátussal vizsgálni a még mindig legitimitásáért küzdő irodalmi vonulatot, egyenlő az elismeréssel. Kulcsár Szabó Ernő és társainak tanulmányai ezt az elismerést su­ gallják az olvasónak írások egész sorával. Ennek a korszaknak külön érdekessége a körkérdések sorozata. írók feleltek, költők feleltek, kritikusok feleltek - témánk szempontjából őket említjük, bár a lap profiljának megfelelően a körkérdésre válaszolók köre jóval nagyobb sugarú volt (pl.: építészek, történészek, sőt popsztárok stb.). Válaszaikból az eddigiekhez képest nehéz lenne újabb fontos mozzanatot kiemelni. Ami azt is jelzi, hogy a szerkesztőség stábja az irodalmi értékrend szempontjából lényegében megtestesíti azokat az igényeket, amelyeket a szerzői körükhöz tartozó válaszoló alkotók szintén magukénak gondolnak. A válaszok vará­ zsa és jelentőssége azonban nem tagadható, és a személyességben keresendő, s napjainkban a nyilatkozók teljesítményének irodalmi vizsgálatakor kitünően hasznosítható. Az azonban feltűnő, hogy sokan milyen mértékben tagadják az egységes generáció létét. Általánosságban is elmondható, hogy kétségbevonják ennek az egységességnek a valódisá­ gát, amely okot adna a generációs önmeghatározásra. Míg mások - itt is és más alkalommal is - azt hangsúlyozzák, hogy az irodalmi közélet visszáságai miatt olyan torlódása követke­ zett be az egymás után sorjázó évjáratoknak, amelyek csupán látszat-egységben tűnhetnek egy generációnak, valójában különböznek, akár még évjáratonként is, és az egyes alkotók között komoly távolságok mutathatók ki. Különösen Zalán Tibor Arctalan nemzedék és Szilágyi Ákos Irodalmi fasírt című eszszéit tették láthatóvá ezt a problémát, az említett körkérdések válaszain túl. Igaz ugyan, hogy ezek az írások nem a Mozgóban jelentek meg. Ebből a tagadásból (a generáció létének tagadásából) legalább két dolog biztosan következik. Az első. Az írói, költői alkotó munka magányosságának természetéből következően az egyéni pályák alakulása elöbb-utóbb meggyengíti az indulás kollektív jellegét. Működésbe lép az indivi­ duális alkotói lét centrifugális ereje a csoportszellemmel szemben, amely szétrobbantja a mégoly’ 88 �Palócfold 98/1 bensőséges kollektívát is, hogy végül csupán a maradandó személyi vonzalmak, barátságok érvé­ nyessége éljen tovább. Ne feledjük: erre a korszakra már az jellemző, hogy számosán 3-4-5 kötet­ tel rendelkeznek, ami részben beérkezettséget jelent, részben kötelezettséget önmaga alkotó műhe­ lyével szemben. Körülöttük már viták zajlottak és zajlanak, nevük forog az irodalmi élet fórumain, idézett példák és ellenpéldák, vonzalmak és taszítások erőterében élnek. A második. Szükségszerűnek kell tekintenünk a tagozódás, az önálló arc megjelenítése iránti igényt. Ez már az áttörés utáni periódus. Megvalósult a jelen-lét. Miután tömegesen jelen vannak, azt szeretnék megmutatni, kik is egyenként és egyénenként. Egy verset, egy regényt, egy drámát, egy tanulmányt, esszét nem egy egész nemzedék ír - mégha jellemző is lehet a kész munka a nemzedék egészére - , hanem X és Z és Y. Nem az irodalompolitika értékrendje és hatalmi manőverei az egyetlen legyőzendő ellenfél innentől, hanem a velem egy gyékényen árulók között a saját felület kialakítása. E folyamat nyomon követése azonban szinte lehetetlen a lap hasábjai révén. Kortársi emlékezések sora, azok összevetése és kritikai kezelése szükséges majd, hogy ezt a vonatko­ zást bárki is megírhassa. Hagyomány és megszakítottság viszonyában azonban találkozunk az első „rendes” évfo­ lyam első számában egy olyan esszével, amely szembeötlő módon példázza a kötődést is. Mint mondottuk, a folyóirat nem hozza utólag sem tudomásunkra név és cím szerint, kiket és mely műveket utasít el. Viszont közli, kiket vállal. Ha nem tévedünk, az első felmutatott vállalás, s nem alkalmi hivatkozás valamely apro­ póból, tehát az első elkötelezés O ttlik Gézának szól. Lengyel Péter Adósság címmel ír ma is lebilincselő esszét. A lap szerzői körének lehetséges sugarán belül már bárki jelen lehet ilyen szintű írással. Ezt a munkát különlegessé a vállalt név teszi. És még valami. Maguk a szerkesztők is tisztában lehettek közlésük különleges jelentőségével. A szerkesztőség aláírás­ sal Lengyel Péter esszéjét jegyzetükkel harangozzák be, amolyan felvezetésként. így kezdik eligazító soraikat: „Az irodalmi értékekről kialakult - irodalomtörténészek és kritikusok által hitelesített - fogalmaink felettébb megbízhatatlanoknak látszanak, ha meste­ rek és tanítványok vagy író nemzedékek egymást minősítő ítéleteivel szembesülnek. " Tagad­ hatatlanul a kortársi jelennek szólnak ezek a szavak. Konfliktus lehetősége sejlik a szavak mögött. A szerkesztőség mintha előre ki akarná fogni a szelet a vitorlából. Jelzik és előre felmentést kémek - irodalomtörténeti hivatkozással. Abban a reményben, hogy a tekintélyelvű hivatkozás elveheti a várható támadások élét, előzetes felmentést biztosíthat. Miért ez az óvatoskodás? Talán Lengyel Péter „csúnyát” fog mondani Ottlik Gézáról? Ellenkezőleg! Dicséri. Mesterré avatja. A kézirat ismeretében ez ösztökéli arra a szer­ kesztőséget, hogy már előre védekezzék. Tudták tehát, mit tesznek Lengyel Péter esszéjének közlésével, Ottlik Géza előtti hódolatuk kifejezésével. Lengyel Péter ilyen megállapításokat szögez le, megfellebbezhetetlenül: „A magyar szel­ lemi életnek azt a fényűzését, hogy nem tudott mit kezdeni Ottlik Gézával, még sokat fogják magyarázni. ” Aztán: „Ennek az időnek legjobb és legfontosabb magyar regénye az Iskola. A legnagyobb dolog, ami ez alatt a harminc év alatt a magyar prózában történt: Ottlik. " 89 �Palócfold 98/1 Ezt közli egy sorozat ígéretével a szerkesztőség... Finoman szólva is skandallum... Tu­ dományosabban: a fennálló irodalmi értékrend letörlése. Tabula rasa. Ha Ottlik az egyetlen vállalható örökség a félmúltból, akkor a szocialista próza ennek a szerkesztőségnek és szer­ zői gárdájának semmit nem jelent. Mit érnek akkor a hivatalos névsorolvasások a különféle pártdokumentumokban, s az irodalompolitika szolgálatában álló szerzők tanulmányainak példatárában? A tagadás olyan szintje ez, amely már nyílt szembehelyezkedés a hivatalos értékrenddel és egészen az irodalompolitika alapjaiig hatol. Ugyanis nem feledhetjük, hogy az Iskola a határon ezt megelőző befogadástörténete in­ kább a kirekesztésről szólt, semmint a méltánylásról. Bár Ottlik mégis megjelenhetett, több­ szöri kiadásban is. A lényeg mégsem ez. Olvassa, aki hozzáfér és olvasni akarja, de ne mondassék ki róla, mit is ér valójában! Lengyel Péter esszéje kapcsán ezen a ponton bukkan fel a hagyomány és megszakítottság összefüggésén túl az a szempont, amit az irodalmi müvek körüli eszközrendszer (vö.: Löwenthal és Escarpit) képviselhet: egy folyóirat váratlanul megfellebbezhetetlen értéknek tekint valamely műalkotást, amely alig van jelen az irodalmi köztudatban. Amit tett, nyilván­ valóan normasértés. Ugyanakkor reflektorfény is: kiemelés az ismeretlenség sötétségéből. Nem mintha az Iskola a határon-t nem olvasták volna. Itt azonban súlyos hangsúly tétetett a műre és alkotójára. A szerkesztőség eddig a nem-mondással volt normasértő: nem vállalta és nem tagadta nevekre és művekre lebontva a kor mostjába érő félmúltat. Most viszont hirtelen kategorikus kijelentést tesz. A passzív normasértés kimutatható aktivitásba, cselekedetbe megy át. Ennek az aktív lépésnek nyomatékét képezi a hivatalosságtól eltérő értékítéleten túl, hogy ekkor már közhelynek számít: a líra szerepvesztése egyértelmű, leértékelődött, míg a próza előre lépett. A prózától várható minden, amiért egyáltalán ez az irodalmi generáció fontos lehet a magyar irodalom legújabb kori történetében. (Az én-képet adtuk elő karikírozva.) Mit akar az új prózaíró nemzedék és milyen szempontok szerint? A hivatalosan elfoga­ dottak hosszú listájáról senki nincs az irodalmi eszményképek névsorában? A tűrtek táborá­ ból azonban váratlanul kiemelkedik egyetlen név: Ottlik Géza. Az Or>veII-féle figyelő tekintetnek nyilvánvalóan szemet szúrhatott a jelenség. Talán ettől van, hogy Veress Miklós sűrűn megszólal főszerkesztőként, s már nem is szocializ­ musról, hanem kommunizmusról beszél és marxista kritikáról.^3 Szinte érzékeljük, amint a főszerkesztő túllicitál. A független, időben távoli olvasó kétkedve fogadja a főszerkesz­ tő visszatérő szavait, amelyek a legkevésbé sincsenek szinkronban a folyóirat belső tar­ talmával. Vagy nem hitték el egyetlen szavát sem az irodalompolitika hivatalnokai, vagy elhitték s akkor a szerkesztőség többi tagja volt a normasértő; vagy maga a főszerkesztő sem gondolta belső meggyőződésből, amit írt, hanem szavaival igyekezett védőernyőt formálni a folyóirat tevékenysége fölé a folytathatóság érdekében. Tudniillik utólag sem láthatjuk és gondolhatjuk butának és bambának azon évek irodalompolitikai irányítóit. Nyilván észlelniük kellett, mi is zajlik valójában. Veress Miklós szavai nem sokáig biz­ tosíthattak védőernyőt. 90 �Palócföld 98/1 Az 1979-es év utolsó, decemberi száma - korábbi ajánlásunk értelmében - ennek a sza­ kasznak a lezárása. Fordulat és szakítás is egyben az irodalmi értékrend szempontjából. Ezért indokoltnak érezzük külön fejezetben méltatni, ha mégoly röviden is. IV. Fordulat és szakítás Az 1979-es decemberi szám után olyan évfolyam indul, amely már havonta jelenik meg. Ez önmagában is indokolja - legalább sajtótörténeti szempontból - a korszakhatár jelzését. A havi megjelenés már másféle játékteret biztosít, önmagában is más minőség. Formálisan a felnőttség jelzése a támogatott fórumok megjelenési gyakoriságához {Kortárs, Új írás) mérve. A terjedelmi növekedés a publikálandó és publikálható szerzők „tömege” szempontjából sem elhanyagolható. Talán mégis többet jelent - vagy együtt többet - a jelenlét sűrűsödése a médiapiacon. (A gyakoriság, a sűrűség mint értékképző és hasznot hozó szempont a médiamunkában...) Az olvasóközönség mindenkori kéthavi várakozása szinkronba kerül a többi folyóirat iránti kereslettel: a kedvenc lap innen ugyanúgy havonta elérhető, mint a többi. Öntudatnövelő tényező. Szerkesztőknek, szerzőknek és közönségnek egyszerre jelenti majd ez a nagykorúsítást. Előtte azonban még ott van a hat számmal jelentkező évfolyamok korszakának lezárása. A megismert és megszokott, valamint mindenkori új szerzők mellett az irodalmi érték­ rend vizsgálata szempontjából két egysége fontos ennék a számnak. Teljes magányosságában olvashatjuk Eisemann György tanulmányát, Mai líránk esztéti­ kájához címmel.3 ^ A címadás megtévesztő, mert jószerivel semmi másról nem esik szó, mint a nemzedék költőiről, méghozzá a megváltozott irodalmi erőtér magától értetődő tudo­ másul vételével. Az ezzel kapcsolatos alaptételeket korábban már ismertettük. Fontosabb, hogy a szám egyharmada önfeledt ünneplés. Esterházy Péter Termelési-regény (kisregény) című müvét méltatja öt szerző. Ötfokú ének címmel jelentették meg az összeállítást - már a címben is utalva az ünneplésre. Oda-vissza lapozgathatjuk az előző évfolyamokat. Fontosnak tarthatjuk az Életpályák so­ rozatot, mégis meg kell állapítanunk, hogy ekkora jelentőséget egyetlen műnek sem tulaj­ donítottak a nemzedéktársak alkotásai közül a szerkesztők. Ez még Spiró Kerengősnek kiemelésén is túltesz. Ottlik Géza méltatásához hasonlóan fordulat-értékű. Az öt szerző tanulmányában véglegessé válik, hogy a korábbi hivatalosnak tekinthető hi­ vatkozások semmissé váltak. A kijelölt tradícióról áthelyeződik a hangsúly a korosztály választásaira, amely azonban generáció-specifikusán megy végbe (vö.: „Nekünk Ottlik tet­ szik és nem más”.). Méginkább kijelölődnek a hivatkozási pontok, helyek, személyek, mü­ vek az érvényesnek tekintett jelenben. Esterházy teljesítménye nem a múlt, hanem a nemze­ dék irodalmi (burkoltan mindig politikai is) küzdelmeinek igazolása és betetőzése. Menet közben sokan lerakták azokat a müveket, amelyek karakterizálható teljesítményt képvisel­ nek, s végre ezeken a lépcsőfokokon lépdelve a nemzedék felért a platóra: itt egy regény, amely már a mi világunk, s a mi teljesítményünk. Szinte beérik mindaz, amit Spiró regénye 91 �Palócföld 98/1 kapcsán Csaplár Vilmos szövegében akár még előfeltevésnek és megelőlegezésnek is mi­ nősíthetett a kevésbé lojális szemlélő. (Kritika? Irodalom-politika?) Az öt szerző ezt ünnepli, hódol a m ű előtt, mintának tekinti. B ojtár Endre lakonikus tömörséggel zárja az ünneplést: „ Kivételes remekmű. ” Majd hozzáteszi: „ Sokunknak, sokaknak lesz és marad az elkövetkezendőkben kedves olvasmánya, bibliája. ”32 Ebben mindegyik elemző egyetért. A tanulmányírók műfajából következik azonban, hogy mihelyt „lefordítják”, megmagyarázzák a regényt, annak kritikai tartalma élesebben fogalmazódik meg, mint magában a műben. Veres András például ebben a ke­ ményre kalapált mondatban mondja ki az ítéletét: „A reális magánélet szembeállítása az irreális közélettel természetszerűleg sugallja azt, hogy a személyiség megvalósításának csak a magánéletben van (némi) esélye. ”33 A regényben így, ilyen határozottan nem mondatik ki sehol a konklúzió. A kritikus azonban félreérthetetlenül hozza tudomásunkra saját „megfejtését”. Szókimondásának társadalomkritikai élét szembeötlően látjuk, nem úgy, mint a müegészben. Amiért azonban ünnepli a regényt a kritikus, az valóban benne foglaltatik Esterházy művében. Amit tehát a kritikus mond társadalombírálatként, ürügynek nem, legfel­ jebb alkalomnak mondható. Mindenek előtt azonban a műről való hiteles beszéd. Veres András indokoltan bontja ki megállapítását: „a magánélet kényszerű és korlátolt menedék. Az egyedül értelmes emberi magatartás pedig ebben a helyzetben az, hogy játszunk... ” A regény M ikszáthoz fűződő szálát felfejtve Veres még tovább lép: „a mikszáthi maga­ tartás, bár nem nélkülözi a morális elemet, kizárja a szigorú ítélkezést: hiányzik hozzá a hit valamely átfogó értékrendszer bizonyosságában. ” Amikor Veres a regény társadalomkritikai oldalát hangsúlyozza, egyértelművé teszi, azonosul a szerzővel. így mindketten valami olyat állítanak, amely a fennálló társadalom alappilléreit lehetetleníti el. Nem hisznek a közéletben, s nem hisznek annak a társadalomnak a hangoztatott értékrendjében sem. Szegedy-Maszák Mihály ezt a hangot erősíti fel, amikor a „tagadás szellemét” emlegeti, ami szerinte áthatja a müvet, s ez adja a mű legfőbb erényét. Bojtár Endre azt is észreveszi, hogy milyen karakterű ez a tagadás. A regény humorát, „röhögtetőn vonásait vele együtt mindenki regisztrálja. Bojtár azt is megírja, minek szól a „röhögés”. Valóban, a regény röhögtet, de mit röhögtet ki? Bojtár: „Kinevetni csak azt tud­ juk, amit tökéletesen megértettünk, átláttuk szerkezetét, a magunkévá tettük oly módon, hogy nincs többé hatalma felettünk. ”34 Nem szükséges a találgatás, mit is ért meg a szerző és a kritikusa, minek a szerkezetét látták át mindketten, s mi az, ami elveszítette felettük a hatalmát. És olyannyira nincs hatal­ ma felettük, hogy már röhögni is képesek rajta... Ennél sértőbbet politológiai vagy szocioló­ giai elemzések terjengős oldalaival sem lehetne mondani a rendszerről. (És mindezt egy főnemesi család kései irodalmi sarja teszi... Lásd föntebb.) Megkérdőjelezhetetlennek vélt társadalmi alapértékek kerülnek egyetlen mozdulattal a sutba. Üres retorikává silányul a közszereplők minden mondata. 92 �Palócfold 98/1 A kritikusi, tanulmányírói ünneplés korántsem teljes kizárólagossággal szól a regénynek. Legalább annyira szól a tanulmányírók részéről saját értékrendjük másságának. Annak dicsé­ rete - szemben a hivatalossal. A folyóirat szerzőinek, s magának a folyóiratnak a szemlélete innen már nyíltan nem be­ lül marad azon a világnézeten, amelyet a lap több bevezetőjében, s a főszerkesztő Veress Miklós védekező jegyzeteiben megismerkedhettünk, hanem azon kívül áll. Méginkább: szemben vele. Sőt, a nevetés effektusa révén még fölötte állónak is gondolja magát. Mert a nevetés, az irónia szemléleti fölényt biztosít a számára. Többről nem is lehet szó, mert hiszen hatalmuk nincs, s az egyetlen és valóságos hatalom ter­ mészete változatlan, mégha fellazult is. (Vö.: késő-kádári korszak, puha diktatúra...) Mindezek mellett is kész csoda, hogy még újabb négy évfolyam következik, évente tizenkét számmal. Cene gál István festménye 93 �Palócföld 98/1 Az Esterházy-összeállításnak a politikai vonatkozások mellett el nem hanyagolható iroda­ lomelméleti vetületei is vannak. Például fontos hangsúlyozni, hogy mindegyik szerző regényelmé­ leti, prózaelméleti közelítést alkalmaz. Kimutatják - többek között - a regény „nyitott m ű ” (Umberto Eco) jellegét. Elemzik a regényíró megváltozott pozícióját. „A regény, amint írja ön­ magát" - formaképző elvet magától értetődő teimészetességgel alkalmazzák az Esterházy-mü esztétikai értékeinek kimutatására. Az olvasó átértékelt szerepét szintén tényként kezelik, s a társ­ alkotó minőségével ruházzák fel (Eco), miként az a nyitott mű esztétikájából következik. Az irodalmi hagyományhoz való kapcsolódás példáiként Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső nevét emelik ki. A jelenből Ottlik Géza, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Konrád György neve íratik le. Egyiken sem az irodalompolitika kedvencei, vagy mint Mikszáth, másért és másként elfogadott mint Esterházynál és az őt dicsérő kritikusok értékrendjében. V. Kiteljesedés és önvédelem Talán az alcímben található két szó fejezi ki legtalálóbban a következő négy év 48 szá­ mában foglaltak lényegét. Annak az értékrendnek a lassú kibontakozása, amelyet eddig nyomon követtünk, 1979-ig lényegében befejeződik. 1980-tól 1983-ig ennek a következetes alkalmazását figyelhetjük meg. A helyzet ideológiai és politikai meghatározottságai következtében magától értetődően állandó konfliktusok közben látnak napvilágot az egyes számok. 1981-ben arra is sor kerül, hogy bezúzzák a második számot, majd a késés miatt a 2 . és 3 . szám összevontan, feltűnően vaskos összeállításban jelenik meg. Erre a drasztikus lépésre azért került sor, mert a szer­ kesztőség kinyomtatta Géczi János szociográfiáját az ifjúság drogfogyasztásáról. A jelen valóságának sokat hangoztatott mélyreható feltárására irányuló irodalompolitikai igényt is kielégíthette volna Géczi szándéka. Kiderült azonban, hogy a valóság feltárásának is vannak határai. Ebben az esetben az a körülmény, hogy a szocialista ifjúság ab ovo nem lehet drogfo­ gyasztó... A lapszám bezúzása nyílt és drasztikus beavatkozás volt az irodalompolitika részéről. Az összevont lapszám, a késés, a hírek és pletykák az olvasó felé is jelezte a mozgástér határait. A szerkesztőségi belügy az olvasói tábor, a hívek ügyévé is vált. Üggyé vált maga a Mozgó Világ. Nem ez volt az egyetlen konfliktusa az irodalompolitikai felügyelet (cenzúra, ugye, nem létezett...) és a szerkesztőség között. Ezek egyre szaporodtak, majd az összeütközésig fajul­ tak. Ennek részletezése csupán eseménytörténet témánk felől nézve. Esetünkben tehát mel­ lőzhető. Ennyiből is megérthető viszont, hogy az irodalmi élet politikai felfűtöttsége miatt a fiatal irodalom értékrendjének megszilárdulása miként válik végül irodalmiból politikai kérdéssé. Olyan kibékíthetetlen ellentét jön létre a szerkesztőség és a hatalom között, amelyből már nem tud a két fél konszenzusos megoldással kievickélni.-^ Az 1983. évi decemberi számot már nem a szerkesztőség jegyzi, hanem a Lapkiadó Vállalat. 1984-ben hatalmi igényre új szerkesztőség alakul. Az a Mozgó Világ azonban már nem ez a Mozgó Világ, amelyet elemzé­ sünk tárgyául választottunk. Az idő távolából így látta ezt a két szerkesztőség is egy televíziós 94 �Palócföld 98/1 kerekasztal beszélgetés során, amit azzal is érzékeltettek, hogy külön-külön ült le a riporter­ rel a két szerkesztőségi kollektíva.36 Mindkét oldal elismerte, hogy nem irodalmi, művésze­ ti, esztétikai kérdések játszottak szerepet a konfliktus kiéleződésében, s a régi szerkesztőség felszámolásában, hanem politikaiak. Pedig erre az időszakra már nem volt magára hagyatott a nemzedék és folyóirata. A tizenkétszeri megjelenés, tehát a gyakoriság és a rendelkezésre álló felület növekedése azt is lehetővé tette, hogy a szerkesztőség ne csupán az ún. fiatal irodalom publicisztikai megne­ vezéssel jelölt alkotókat foglalkoztassa és közölje, hanem mindazokat, akikkel egyetért, akiket elismer. 1980 és ’83 között megfigyelhető a nyitás is a lap életében. Amiként bekövetke­ zett az évtizedforduló tájékára a belső differenciálódás, akként egy idő után már nem számított olyan mértékben szigorúan csak a saját évjáratok közlése, mint korábban. Természetesen, akiket a folyóirat oldalaira engedtek, nem voltak „testidegenek” a szerkesztőség számára. így közölhették például Konrád Györgyöt és Mészöly Miklóst, utóbbit pályája szempontjából is fontos müvei. A nemzedéki értékrend semmit sem hígul tehát, de nyitás történt, ami által látható integrációs szándék nyilvánul meg. Immáron bevonni mindazokat, akiket a nemzedék határain túl is értékteremtőként tételez a nemzedék. Ez már a korábbi szerepnek a kibővítésére tett kísér­ letként értelmezhető. A jelzett közlések ennek kezdeti jelei. A szándék azonban nem bontakoz­ hatott ki. A hatalom kimondta az „eddig és ne tovább” kemény szavait. Hogy miért tette, az egy másik vizsgálódás másféle szempontú kutatása körébe tartozik. VI. Összefoglalás A végjátszmában szemléletesen előállt megint a nemzedék irodalmi, művészeti törek­ véseinek paradox helyzete. Miközben mindvégig maguk érveltek amellett, hogy elavult, nem korszerű magatartás az az alkotói alapállás, amely saját szerepét a közéletiségre ve­ tett tekintettel formálja meg, s ezért ennek helyébe az esztétikumot, a művészi minőséget kell állítani, ezen művelet közben folyton a politikával háborúzott. Igaz, közben létrehozta sajátarcú müveit, beteljesítve Illyés Gyula mottónkban idézett feladatkijelölését, „...a művek legyenek a gondotok. ” A müvek megszülettek, s volt fórum, amelynek gondja volt a művekre. A nemzedék az esztétikum talajára helyezkedve is a politikával került szembe. Esterházy elhíresült mondása, amely szerint nem népben-nemzetben, hanem alanyban és állítmányban kell gondolkodnia az írónak, végre a valóságban is érvényesült. Jelentős alkotók nőttek ki a tömegesen jelentkező önjelöltek soraiból, akik másféle irodalmi felfogást testesítenek meg, mint az előttük járók többsége. Elmondható, hogy az irodalmi áttörés a tárgyidőszakban megtörtént. A keret azonban maradt olyan és az, amilyennek Löwenthal leírta. A Mozgó Világoi ugyan át lehetett szabni a politika kívánalmai szerint. A nemzedéket azonban már nem lehetett kiszorítani az iroda­ lomból. Miként olvasótáborukat sem a magyar közéletből. Alkotók, szerkesztők és befogadóik tért nyertek. A generáció és a velük rokonszenvező évjáratok küzdelmeinek egyik legfontosabb, minden esetre legkoncentráltabb csatái az iro­ dalmi értékrend változása szempontjából a régi Mozgó Világ hasábjain zajlottak le. 95 �120 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a3f74a7679661d77ef38fe5a06a5edac.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1998 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1998/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1998 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e4a52ba3f0fc3edb2ba3cef12ce54ed9.pdf 3f474cdda4094c148533d29903017f4a PDF Text Text A M adách-év elé Az Irodalom Visszavág Fábry Zoltán igézetében Vita �Zsuffa Péterfotója �Tartalom AZ IRODALOM VISSZAVÁG Tomkiss Tamás: Egy különös elegy Janox: Premierplán Szeberényi Adrián versei Kánya Krisztina versei Szabó Palócz Atti la versei Primajer Kornélia verse Jana Bitchaklová verse Iván Kostic versei Rizmayer Péter versei Ljubomir Dukic versei Lengyel Tamás versei Klajd verse Miroslav Kirs verse Gavrilo Tomié verse Kiss Marcell: Balett-terem Balogh Róbert: Asamódeus, a rókás és egy ember Bagu László versei Tomkiss Tamás: A bolond (versciklus) 403 404 405 407 410 414 415 416 417 420 422 423 424 425 426 427 429 433 MŰTEREM P. Szabó Ernő: Az emberi figura miatt lettem szobrász (Interjú) 437 VITA Bánlaky Pál: Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban 445 Vankó Attila verse Hajdú István: Az ember csak ül (próza) Mizser Attila versei 448 450 452 MÁRKHÁZI LEVELEK Csiki László: Mesélj tovább, ne hagyj magamra 454 HAGYOMÁNY Veres János: Fábry Zoltán igézetében Baranyi Ferenc: Nógrádi litera-túrák 457 461 A MADÁCH-ÉV ELÉ Erdődy Gábor: Előszó a Madách-évhez Tóth Éva: Éva és Ádám Andor Csaba: I. Fráter Erzsébet Szimpózium Kozma Dezső: Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Benes Istvánné: Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet 465 468 474 479 485 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József E számunk szerzői: Főmunkatárs: Nagy Pál AZ IRODALOM VISSZAVÁG c. rovatunk szerzői határon innen és túl a barátaink. A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Pcák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Andor Csaba a Madách Szimpózium elnöke (Bp.); Bánlaky Pál szociológus (Salgótarján); Baranyi Ferenc költő (Bp.); Benes Istvánné Madách kutató, grafológus; Csiki László író, költő, műfordító (Márkháza-Bp.); Erdődy Gábor miniszteri biztos (Bp.); Hajdú István (Szlovákia); Kozma Dezső irod. történész (Erdély); Mizser Attila (Szlovákia); P. Szabó Ernő müv.történész (Bp.); Tóth Éva költő, műfordító, a magyar PEN Klub munkatársa (Bp.); Vankó Attila (Szlovákia); Veres János költő, műfordító, Madách-díjas (Rimaszombat, Szlovákia) Borítóterv: Orbán György Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám. OTP: 11741000-15450250 Terjeszti a Balassi Bálint Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őr/ünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolliató az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �AZ IRODALOMvisszavág Tomkiss Tamás Egy különös elegy amely nem is nagyon különös. Az itt következő összeállításban huszonéves fiatalok írásai olvashatók. Egyikük talán Ungváron él, másikuk Újvidéken, valaki Budapesten. Néhányan talán szerbek, mások esetleg magyarok. Lehet, hogy személyesen soha sem ta­ lálkoztak egymással, lehet, hogy nem is fognak. Természetesen máshogyan írnak mind. Sajnos mégis szembetűnhet egy közös vonás: az őrület. Ezekből az írásokból egv őrült világ, vagy inkább a világnak egy őrült darabja sejlik fel. A fiatalemberek úgy érzik, hogy tébolydában élnek. Persze a költészet mindig erről is szólt. Különbözőképpen érzékelhetjük az őrület jeleit: lehet, hogy háború van körülöttünk, városokat égetnek fel, lehet, hogy nincs, csak magunkban vannak hasadások. Valaki talán fontosnak tartja, hogy szerbiai magyar fiatalként szerbiai szerb fiatalok verseit fordítsa szerbről magyarra. Valaki talán fontosnak tartja magyarországi magyar fiatalként elkérni ezeket a fordításokat, és elolvasni őket, és elküldeni egy magyarországi magyar nyelvű lapnak. Valaki talán fontosnak tartja, hogy elolvassa ezeket ebben a lapban. Régiók, kultúrkörök, csoportok, egyének keverednek itt össze jótékonyan. Talán nem is olyan őrült ez az elegy. 403 �Janox Premierplán A próféta elrugaszkodik a szirtfokról. Gyönyörű a szirtfok, háttérben a lemenő Nap fé­ nye festi vörösre az ég alját, kodakvörös és kodakkék. Ez a szappan másképp habzik, mint a többi. Szól is ez a szappan, dallamos elektronikus melódia csendül belőle. Jól siklik a bőrön, a bőr és a tenyér között. A zuhanyrózsa célba vette a hátam közepét. Sistereg, habzik és gőzölög. Látjuk zuhanni a prófétát. Felfelé esik, lassan, de biztosan. Most látjuk csak, csinos für­ dőruha feszül a próféta testén, mélykék fecske ezüst csíkkal. Madárfészek a pálmafa tetején. Vagy korona? Benne csokoládé, csokibarna tojások. A Nap fénye most jobbról, odafentről éri őket, visszacsillognak. A karibi lány megnyalja a szája szélét. Izgalmas anyajegy. A próféta arca most betölti a képet. Mosolyog. Szája szavakat formál, még mosolygás közben is. Elragadó a fogsora. Tudja, tudjuk mi is, életünk fordulópontjához érkeztünk ezúttal, a döntő lépés lehetősége, mely választás kimenetelétől függ feltámadásunk, vagy hogy végérvényesen, élettelen teherként hullunk a mindörökké semmibe. Majd hirtelen, ahogy született, enyészik el a varázs, gyorsan, hogy önkéntelenül fóku­ szál rá szemünk, kinyílik a kép, a próféta mosolya sokadrészére törpül a zuhanó test feje táján, valahol ott, ahol a fejet sejtjük, már nem látható a csücsöri száj, csupán a mélykék fecske ezüst csíkkal, ahogy száguld fölfelé. Félő, hogy soha nem éri el az antennát. 404 �Szeberényi Adrián Lábnyomok I. Egy már túl-elérzett érzés vagy az sem; maradásom a maradás záloga; és a kint-tükörfény már sötét-sc bent csak múló lábnyoma. Lábnyomok II. Hunyjon, ha kell, még most ki a csend, a csend utáni némaság taván; hulljon ha kell, a hulló idő, át, a csendnek lábnyomán 1997. augusztus 19. 405 �Karácsony Attila grafikája 406 �Kánya Krisztina After party Amíg te a mesékben gondolkodsz, drága jó csöndem, az ablakod alatt királyfiak kínálják énekelve a speedet. Bukott hercegek árulnak és fogyasztanak, királylányokat erőszakolnak, akik később kegyetlen gyerekeket szülnek, és az esküvőn a papnak mondanak igent. Szeretkezés közben a hétfejűre gondolnak, meg az öreg király szavára: „Erkölcsét a szobádban próbáld ki!'’ Messze vagyok minden emberi érintéstől. Arccal rajtad - eltemetve fekszem. Az ölelés tart itt - kapcsolódnak ujjaidhoz a csigolyák. Homlokod a tenyerembe bújik - Itthagylak. Herceg! - sikoltom mégis, és te hátrafordulsz és a puszta két kezeddel fogsz megfojtani. 1997. június 18. 407 �Csak sorok Nem tudom arcodról letörölni, nem is lehet mindazt. Mit most homlokod és szemed elnyel végleg a térből. Tél lesz benned, drága, megint, engedsz a közönynek. Fáradsz, újabban meg is fagysz, csak csendet akarnál. Ráncaid élesek, engem is metszenek - fájnak a csontok Nem számít, még így is csak csókolni akarlak Adj, ha lehet még kérnem; nélküled elfogy a kedvem. 1997. június 23. Ma sem A gyerek keze csobban. a kád szélére ülök, arcomra boldog rugdalózás fröccsen. Lemosom - két simítás befedi a hátát. Aztán ugyanabban a vízben magamat is, ínséges idők járnak. Megtörülközök az apja mocskos törülközőjébe, tisztát teszek helyébe, és arra gondolok, hogy talán hajnaltájt, (férfikezet érzek a derekamon) de ma sem jön haza. 1997. augusztus 5. 408 �Legyél ! L a z u l j á l l a s s u l j á l a l u d j á l a kedvemért reggelente vaduljál l ap u l j á l ölembe terülj csupaszon mer ül j a kerülj beljebb 1 á F e s z ü l j és é r k e z z , ha k e l l , k é r d e z z csak legyél a j ókedv em. 409 Készülj. �szabó palócz attila I /1 . Nem állíthatom magamról semmiképp, furcsák a zord, szabályszerű rendszerek, a létünk holnap már semmit nem jelent, megírt sorok köszöntének, egyetért ki mára még el nem feledett téged - virrasztások története életem, s ha jóakaratukig szól, elhiszem ógörögökből friss vizekre térned az ideje igazán itt volna már, s most, hogy adódott az alkalom, főleg meg kellene ragadnod azt, ugyebár nem lehetsz te sem hányadosa törtnek, midőn az est, az éj ma itt újra vár, a létező szavak egységre törnek. 410 �1/15 Nem állíthatom magamról semmiképp, a létező szavak egységre törnek, itt nem villan ma pengéje a tőrnek, mondjad el újra hitednek kezdetét. Oly ritkaság, hogy szeretve tisztelünk, már a főhajtás is csak mímelt lehet, nagy szavakká vész, mást már nem is tehet, minden különbözőséget megvetünk. Nemcsak az időnek van számítása, ezernyi számadat erjed vágyva kint, folyton beledöglünk a pusztulásba. Bizonytalanságból épült falaim, szemünk vakság, a vágyak tagadása, hogy a vallásnak áldozom napjaim. 411 �Szernovodszk nem a maradandóságáról lesz híres (a szétbombázott) Szcrnovodszk ma még a hírekben szerepel de holnaptól már a dokumentációkba, az archív umokba vonul vissza léte, hogy harmadnapra az Isten is elfelejtse hogy egy kis csecsen falucska vagy városka volt jövőre senki sem tudja már 412 �Karácsony Attila grafikája 413 �Primajer Kornélia Folyóhang-játék Idegen lépte át a folyót, idegen hidegen hallgatott lehetett vagy három napja három folyót öt nap alatt égetett folyó tündéreket, manók viaskodtak víz alatt táncot roptak loptak ők is hang játékokat. Hang lebegett a víz felett hangod lebegett a folyó felett te magad vagy a folyó hangod teremtett - engem libegtél - égő víz vagy, hangod lettem, hangtalan vagy, hangomtól patak égett égetett, meg nem égetett, én lettem belőled, megalkottalak. 414 �Jana Bitchaklová Apuka magyaráz - Mi a szerelem? - Mindenkinek van? Ezt kérded tőlem? S a választ nem mondom, előbb meg kell fontolnom. Igen, előfordul. Szeretni mindenki tud, sőt van, aki vadul. - Az a valami furcsa? - Mire való a szerelem? Á, nem, egyszerű, de felemelő érzés. Ó, az sokmindenre, terád, énrám, és sok kisgyermekre. - Milyen színű? - Kit szeretsz, apu? Színtelen, és a szivárvány összes színében ragyog. Hát téged, meg anyut. Őt neked is szeretned kell. És a szomszéd nénit is. - Mekkora? - És a szerelmet, hogyan csinálják, apu? Van kisebb, és van nagyobb, ezt tudhatod. Hát... izé, így is, meg úgy is... - De hagyjál már békén! 415 �Iván Kostic A maratonfutók A stadion kijáratához a néző már késve érkezik. A reflektorok kialszanak, fénylik a letaposott legelő. A stadion bejáratához a futó már késve érkezik. A reflektorok kialszanak, fénylik a letaposott legelő. A holnapi újságokban majd láthatod, késő volt, ilyet senki se láthatott. A patak lebetonozták a háza mellett elfolyó patakot csatorna lett belőle, mely a város alatt átvezet Mezítláb átvágott rajta. Éjjel, hogy senki se lássa. (Szabó Palócz A ttila fordításai) 416 �Rizmayer Péter Háború A háború zöld és nagy, mint földrehúzott katonaruha, hol a fehér ejtőernyőket messze sodorta a szél, nem érnek földet el. Mert ti, kik oly mélyen vagytok a földben, anyák veséjében értek, és esténként janicsárszombatot ültök, már hajnalban öltök, lyukat az arcom helyén téptek, mert ott beléphettek hajnal agyamban. 417 �Saját Megmondtam mikor a parton, térdig vízben állva fényképezte Isten bárányait: Még nem tudom átvinni. Ábránd Zökken az ábránd furcsa kulcsa: máié lovaskocsis. Hajnalban csattintja az eget, ha éjszaka vetett, nappal learatja. Büntetve mind És mi, a fagyhalál után, büntetve mind, fekete szemekkel, dermedve hallgatunk. 418 �Karácsony Attila grafikája 419 �Ljubomir Dukic csak tizennyolc éven aluliaknak amíg a frakkomban fürödtem a parton egy cigányfiút kilencbe vágtak könnyeim most érte hullanak a könnyek poharából s majd ha felébredek tizenhat óra lesz s ha kedves a létezés akkorra már messze járjatok itt pedig, kedves éber követőm, egy piros háromszögben végződjék a képzelet (Szabó Palóci Attila fordítása) 420 �A lebilincsezett honfiak végső ideje volna már. hogy a „szőke tiszán” rendezzék a világ dolgait, ha nem is a mennyből zuhantak közénk szikrázva egymásra néznek ottókám pistám és ljubókám három őskanizsai diszkrécióban ébredés nyelvöltögető költői nyelven saját verseik szilánkjaiként mondanák, lebilincselve meghonosodtak itt a szél majdan odébblibbcnti a levelet filantróp módon kél a kapcsolat a természet társaságában önmagukból már ez is átlapozható {Szabó Palócz Attila fordítása) 421 �Lengyel Tamás KEVÉS! (Tsúszó S. - hála neked) Ennyi. Illetve ennyivel is több. A megvilágosult Nőm lelke sötét kút, de érzem, felleltem most a fenekét. Probléma Először volt a nő. Egybenyomott halmazállapot. Kerekeken gördülő mosoly. Elhányták. A gondolataimat elhányta. Magát valahonnan ismerem. Közhely. Ez nekem mindig gondot okoz. Közhely. Nyert. A királyfi hátraarcot csinált és végigtotyogott a baromfiudvaron. 422 �Klajd A felismerés Az álarcom minden este levetem S a rothadó falra akasztom Minden év iszonyodva rátapad Valós küllemem lebegve fakasztom A valós vágyak csömörben nyugszanak A valóság teltházat hirdetett Nyugtalan lényem sikerrel titkolom Színjáték mindez, magamra ébredek Magamat törv e másoknak jó leszek De neked most egyet beismerhetek Az években téves arcok rejlenek Magamban már nem látom az énemet Minden a fejemre nő Hazugság, kínos tévhitek Mire hátrafordulok Réges-rég más nem leszek 0Szabó Palóci Attila fordítása) 423 �Miroslav Kirs A szemedben A komor est a sötéttel párosul A nyitott ablakon át Beteges társadul A s/oba sötétjében rám gondolsz A szemem árnyékolja a falat A szemem láttára... A szemem láttára Tűnik el az est Embereket hallasz Élettelen test A szobádban A szemedben A nappalok élnek És meghalnak Az éjszakák (Szabó Palóci Attila fordítása) 424 �Gavrilo Tomic Egymagunkban ruhátlan állunk Mikor az éj a nap emlékezetéből kiesik és a tegnapok hibáitól mcgtisztultan ébred, esős mosolyával, összeráncolt felhőivel még tegnapot sirat, sétára kél akár az álom, akár a csepp az életem. Akár a kutyák, kóborok leszünk. (Szabó Palócz Attila fordítása) 425 �Kiss Marcell Balett-terem A balett-terem, ahova sohasem mentem be, a félemeleten volt. Jóval több időt töltöttem - míg nővéremre vártunk - az előszobában, amit a balett-teremtől egy átöltözésre és a szülők által várakozásra használt nagyobb szoba választott el. Az átöltözőszoba volt az idő, rövid nyüzsgő öltözésdagály és hosszú várakozásapály. Az előszoba a mérsékelt csend. Itt - az előszobában - nem tódultak keresztül csoportok befelé és kifelé. Párosá­ val, legfeljebb hármassával mentek át az emberek az akkori viszonyok között nagyobb-WCméretű helyiségben, melynek berendezése, kopott tapétáján kívül, egyetlen, az ajtó használatakor zavartan himbálódzó, nagyon erős fényű villanykörtéből állt. A tapétáját jól ismertem az előszo­ bának, sőt, meglehet, hogy ezt a tapétát ismertem a legjobban gyerekkoromban, de most, írás közben, nem emlékszem rá teljesen és valószínűleg nem fogom megtudni már soha, hogy is nézett ki valójában, mert azóta, úgy hallottam, eladták a balett-termet és a helyére iroda költözött úgyhogy, gondolom, a tapétát legalábbis felülfestették. Virágmintás tapéta, amin a virágok nem hasonlítottak egyetlen létező virágra sem, pedig egyszerű formával, három vagy négy színben virítottak egymástól pontosan egyenlő távolságra. Az egyik nap minden befelé tartó felnőttől megkérdeztem, hogy milyen virágok ezek, de csak mosolyogtak bambán, miközben megvereget­ ték a fejem és már el is tűntek az ajtó mögött. Az óra végén, az átöltözés kavargásában, mint minden „balettnap ’ minden átöltözésekor az ajtóra tapasztottam a fülem - akkor még nem sza­ vakért vagy mondatokért, hanem csak úgy - és hallottam a balettórák alatt megszakítás nélkül kötéssel foglalkozó, lóarcú anyukát, amint rólam beszél a szüleimnek, hogy „be kéne íratni a kicsit valami bijojógia [így mondta: bijojógia] tanfolyamra”, mert láthatóan nagyon érdeklődik a természet iránt és ezért nekik (szüleimnek) kötelességük, hogy belőlem „nagy bijojógusf ’ nevel­ jenek. A választ (dehát még csak öt éves!) a lóarcú anyuka nem várta meg. Visszament önállóan(ü) öltözködő lányához, „azőegyedülivigaszához”, hogy elvégezze rajta az utolsó simításokat, a hajába fűzzön egy olyan rózsaszínű masnit, amit már ötévesen is undorítónak találtam, hogy a hajába fűzze ezt az undorító masnit, annak a lánynak, aki - ha jól tudom - hat évivel később, tizenhat évesen, megszökött és pár hónapra rá, mint kétgyermekes anya, szőke fiúikrekkel tért vissza. 426 �Balogh Róbert Asamódeus, a rókák és egy ember „Az utolsó eset, hogy pszichologizáltam! ” „Még az ördögben is az ördögöt figyeli. ” (Franz Kafka) ( Előhang) Amióta kinőtt suttyókorából kijárt a faluból, mindig megküzdött az ördögfiákkal, erre lófráltak csapatostul, mindegyik férfiasságát akarta összemérni vele, az egyik ördögfiók megelégedett annyival, hogy hatalmas dorongként meredező hímtagját lóbálta felé és szi­ szegett, hogy szodomita mutassad már a gonosz kardocskád, na ki vele te pihés szőrű, de a legtöbbel meg kellett verekednie, hiába voltak még csak akkorácska ördögfiák, hogy csak szörcsögve, selvpegve beszéltek, először sárgombóccal dobálták meg, hegyes kis szarvuk közé törölték sáros mancsaikat, apró vadkecskepatáikkal dobbantottak ezek a kivagyi ördögfiák hamar rájött, hogy forró ülepük működését nem tudják szabályozni, csak rugdalnak össze-vissza, karmolásszák, bűzös böffentésekkel elkábítani, tüzes szellentésükkel megpörkölni igyekeznek ellenfelük haját, arra is járött, hogy az ördögfiák a pokolból úgy járnak a napvilágra föl, hogy forró ülepüket befúlják a földbe, az megolvaszt előttük mindent, s ők csak átcsusszannak a lyu­ kon, verekedés közben elég volt csak kibillenteni az ördögfiákat egyensúlyukból, úgy, hogy ülepükre pottyanjanak és máris mentek vissza fenékpostán az öregapjukhoz. Egyszer egy vasárnap jókora, majdnem komoly kanördög bukkant föl, éppen előtte pár lépéssel buggyant ki a földből, s ő már készült is, visszapenderíteni a komát oda, ahonnét jött, de az ügyesen bojtos farkát rátekerintette a lábára, s abban megkapaszkodva patára szökkent dühösen: 427 �Balogh Róbert Asamódeus, a rókák és egy ember - Hát te, - kezdte - ki mersz állni velem életre halálra beste ember? Megtiporjalak patáimmal, te bakszar? Tüzes ülepemmel megpörköljelek-e? Ej, co, fogaimmal szétcincál jam -e piheszörös bőrödet? - Mit állasz utamba, s borzolod pár szál szőrödet?! Ne szájaljái, kiállók én tevéled, de csak úgy, hogy a győztes nem öl, hanem a vesztes élete fogytáig szolgálni fogja őt, mint hátasállata. - Nyűg vagv te nékem. Rajta pát pulya! - rivallta az ördög, ekkor ő szájába szappanport tett egy csipetnyit, éppen azzal ment hazafelé a faluba és belecsimpaszkodott gyorsan a kanördög orrába, az meg közben csípni kezdte, szarvával döfködött, farkával, mint ostorral csapkodott, de az ördög mind hamar elfárad napvilágon, hagyta hát hadd tomboljon, amíg nap szívja ki erejét, hagyta, hadd nyaldossa kecsurranó vérét mohón, közben ő szájban nyállal keverte a szappanport, s buborékokat eregetett, a nagy mafla kanördögfióka fejére irányította, ahol a szappangömb hozzáért kipukkadt, a fekete bunda beszürkült körülötte, minél inkább fakult egyre jobban megjuhászodott, s nem telt bele két perc már gúzsba köt­ ve szürkén rimánkodott a kegyelemérrt, ám ő megparancsolta, hogy változzon szamárrá, s amíg él, addig cipelje őt a hátán, legalább kitanulja az ember világát, ha meghall eredjen hát a pokolba melegedni. Az ördögfióka négykézlábra állt s hipp-hopp szamárrá vált. Zsiijja Réterfotója 428 �Bagu László (nagyon könnyű cigaretta) mi vagyunk az asztalon szeretkezők a szerelem szótlan vallatói hozzánk semmi hang nem jut el kézmozdulatokkal jelezzük egymásnak a halál végtelen történéseiben együvé tartozunk mi nem süllyedünk szőnyegekbe érezni akarjuk bőrünkön a préselt farostlap hidegét félni akarunk, hogy valaki ránk nyit ki akarjuk számolni az időt hogy nyelvünkön tudjuk a reklámok ízét forogni akarunk, mert vinilből való testünk s a másik a tű, ki mindenütt összebarázdál majd használni akarjuk ezt a zugot mi nekünk élni adatott itt vackoljuk el magunkat télére vagy ha két indulás között aludni vágyunk ne keltsen minket senki fel 429 �árnyék.txt ünnep múltán b.-ből hazaúton még láthatsz hófodte csúcsokat mitől olyan érzésed támad mintha kilimandzsáró magasodna előtted föl s ha tovább nézed szemfenekeidre szavannák inverz képe ül ez az az állapot amikor én is fehér inget öltök nyakkendőm tűjét meg-megigazítva bolyongok a márciusi szélben lehet hogy embereket szólítok le vagy vonatra szállók orgyilkos kedvem kitölteni megérteni ti. nagyon nehéz tavasszal miért esik hó s miért fagy a postás arcára hogy levakarni csak bőrrel együtt lehet emlékeztessen míg élsz beavatási szertartások hegtetoválással járó attitűdje látnád modorát látnád a hírhozót látnád az embert ki papírgalacsinokat fricskáz a légbe miközben tudja mit mások most írnak és sejtenek bólintanál helyettük is ő lesz mind ki halni fog és nem támad soha fel �• megnyúlna akkor a szád mint dél­ utáni árnyék a földön hol nyár nyarat követ és jutna eszedbe régi szafári és félnél hogy sátrad sarkán ismét üvölt a vad még akkor is mikor már messze jársz • ott trófeák díszítik nappalid falát dolgozóasztalodon vaskos kötegbe gyűlnek feladatlan üzenetek és még vastagabb rétegbe a por de a szobák homályos zugait félvad törzsek lakják be kik nem tudnak kerékpáron közJekedő kísértetekről táskával a vállukon • lépnél annak okán vagy tennél mozdu­ latokat vonatra ülve bámulnád az ablak piszokfoltos üvegére felfeszülő egyszáling-nvakkcndős manust látnád a havat homlokán mint körülötted mind a tanúságtevők köztük egy hosszúhajzöldszem lány kivel vélhetőleg nagyon messzire el lehet menni onnan már csak egy köpés nairobi 431 �Karácsony Attila grafikája 432 �Tomkiss Tamás A bolond A bolond aki ellenségének fogadta ezt az olcsó poklot kezdi bolondnak érezni magát. Bölcs immár aki látja: drágán is pokol a pokol és ha józanul olcsón kapja de bolondnak nézik az jobb dolog mint belebolondulni a drágaságba A bolond a városban él és közveszélyesnek érzi magára nézve hogy higgyen ezekben. Bölcsen kivár és még nem áll tovább: a pokolból árad felé a megjegyeznivaló. Úgy tesz néha mintha álruhába bújna és elviselné ezt a sok normális életet. Néha pihenni akar megöli magát 433 �3. A bolond elhatározza hogy egyszer s mindenkorra rendet teremt. Megmagyarázza szépen az ápolóknak hogy csak játék az egész és távozik. Azok pedig elhiszik és ostobának érzik magukat. De minden a rendes kerékvágásba kerül: az ápolók ápolnak másokat az egészséges levegő pedig betölü a távozó légüres terét. A pokol szebb és józanabb így 4. A bolond nem hisz a létezőben a nemlétezőbcn még kevésbé hívő kutya hitele a minden mindenben senki kéri hogy hagyják boldogulni lassabban de bolondul nézelődni szerte c mindenben Kezdi szeretni a pokol 4 34 �5. A bolond a színpadon játssza hogy józan. Nevet belül ezen a közönségen Isteni Tragédia nevezi magában ezt a bizonyítékot de csak a poén kedvéért. Azt játssza hogy fél 6. A bolond ha ébred akkor kezdi az álmot. És mikor alszik köszön a halálnak A bolond örömet érez ha éli hogy mindene fáj belül. Az őrület benne végtelen magányt diktál mint alkalmasságot a letisztultságra és a sötéttel tudja csak hívni a fényt 435 �8. A bolond hallja a zenében az igazán bolondok lélegzését. Ilyenkor megőrül vérében tombol a Harmónia. Megszabadul tan garázdálkodik egy végtelen jövőben ahol már nem kell akarni sem elég a lét megbolondítani azt ami kívül még áll 9. A bolond ha fél rettegi magát 10. A bolond nagykorú lett. Nem hisz már a gyógyulásban 436 �M ŰTEREM P. Szabó Ernő Az emberi figura miatt lettem szobrász Beszélgetés Párkányi Péter szobrászművésszel A századvég Magyarországát az eljövendő korok tör­ ténészei valószínűleg nem a szobrászat nagy korszaka­ ként tartják majd számon: a fordulat időszakának szo­ bordöntései után a pénz, a közös akarat egyaránt hi­ ányzik ahhoz, hogy jelentős művek szülessenek. Kivéte­ lek azonban természetesen most is vannak, ahogyan ki­ vételes tehetségű fiatal szobrászok. Közéjük tartozik az 1967-ben Balassa-gyarmaton született P á rk á n y i P éter, aki 1987-95 között végezte a Képzőművészeti Főiskolát, s aki már elsőéves korában azzal büszkélkedhetett, hogy egyik műve köztérre került. „Túlkorosként” immár, de néhány hétig még a Képzőművészeti Főiskola műtermében dolgozik. Ott az Epreskertben beszélgettünk eddigi, évszámokban mérve rövid, sikerekben azonban igen gazdag pályáról. Mindenekelőtt az indulásról. - A kezdetet az jelentette, hogy a nővérem, aki grafikával foglalkozott, elvitt ma­ gával a gyarmati rajzszakkörbe. Művészeti középiskolába szerettünk volna járni, de ez valahogy nem jött össze. Gimnazista voltam, amikor édesapám dolgozni kezdett az Egri Ist\>án vezette népi fafaragó körben. Megismerkedett Szederkényi Attila szobrászszál, harmadikos gimnazista koromban engem is elvitt hozzá. Attól fogva szinte m in­ den nap jártam hozzá. Korrigált, de fizetséget nem fogadott el. 437 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - Talán fe lfe d e z te ben n ed az igazi tan ítván yt? - Talán. Megkedveltük egymást. Ő akkor már nem dolgozott. Ez. talán valamiféle kisvá­ rosi csömör volt, azoknak az állapotoknak a következménye, amelyek máig is jellemzik a megyét: mindenki meghúzza a maga területének határait. Ő, amikor végzett, megpályázta az egyik gyarmati műtermes lakást, s így lett a „városi szobrász”. Néhány évig ott volt akkoriban Tornay Endre András is, azután elment Kőszegre. De vele nem kerültem köze­ lebbi kapcsolatba. - K önnyen b eju to ttá l a K épzőm ű vészeti F őiskolára? - Másodszorra Attila készített fel. Voltak olyan is, akik negyedszerre felvételiztek, s még akkor is azt mondták rájuk: tehetségesek, de szerezzenek tapasztalatokat. De nem volt ez olyan rossz. A rendszerváltozás óta egészen másként van: tizennyolc éveseket vesznek fel, akik képlékenyek, könnyebben formálhatók a tanárok képére. - A m i azJ ille ti , té g e d láthatóan nem érin tett m eg ta n á ra id Kiss István és Jovánovics Cyörgy eg ym á sétó l egyébkén t alapvetően e lté rő stílusa. - Mondjam, hogy nem voltam képlékeny? Amikor 1986-ban a főiskolára kerültem, némiképp a nonfiguratív szobrászat felé irányultam, két-három művem készült ebben a szellemben. Azután jött a kihívás: mintázásból közepest kaptam, azzal, hogy modoros vagyok. Erre nekiveselkedtem, hogy megmutassam, igenis tudok aktot is csinálni. Három hónap alatt két életnagyságú aktot mintáztam, s megnyertem a József Attilaportrészoborrá kiírt pályázatot is. Az első évfolyam második félévében volt ez, nagyon sokat dolgoztam. - Vidéki fia ta le m b e rk é n t hogyan szoktál hozzá a fő v á ro si életh ez? - Az elején - vagy három évig - rettenetesen szenvedtem. Őrjöngtem, ha ki kellett men­ nem az utcára, szerencse, hogy az Epreskert egyféle védettséget adott. Ma persze minden más, sőt. ha hazamegyek, otthon érzem egy kicsit túl lassúnak a dolgokat. Persze érdemes megemlíteni, hogy például a palóc népművészet valahogy nem érintett meg igazán: talán nem az van a génjeimben. Édesanyám családjában iparosok voltak, édesapám Pestről került Nógrádba, fönt laktak a Várban, sokat mesélt a fiatalságáról. - H a stílu sá va l nem is h atott rády köztéri szobraival , akár p o zitív , akár n eg a tív m ódon K iss István m égiscsak befolyásolhatott. - Nem zördültem össze sem vele, sem Jovánoviccsal, de hatni egyik sem hatott rám. Kiss elég drasztikus módszerekkel irányított a figurális szobrászat felé, ez azonban elég sok sikert hozott nekem. Kezdetben tartottunk tőle, a politikai emlékműveitől, de tanárként 438 �Az emberi figura miatt lettem szobrász P. Szabó Ernő nagy szabadságot adott, partner volt hat fős évfolyamunk ötleteihez. Jovánovics harmadéve­ sen vett át. Ő is hagyott dolgozni, azzal, hogy annyira önálló vagyok, hogy nem mesterként, hanem kollégaként szól hozzá a dolgaimhoz, ha megkérdezem. Visszatérve a figurára: szobrász az emberi alak miatt lettem, s csak kitértem az absztrakció felé - egyébként az akkori három nonfiguratív kisplasztikám ment el a legsimábban, talán azok voltak a legpiac­ képesebbek. - Több ezer év fig u rá lis szobrászat a és negyven év ro sszem lék ű k ö ztéri e m lék m ű vei után m ié rt é rd ek elt a fig u rá lis szobrászat? - Sosem gondolkodom azon, mit akarok csinálni a figurával, ez jön magától. Ugyanakkor minden pillanatom azzal telik el, hogy ezen gondolkodom, de nem tudom elmondani. Hogy kik hatottak rám? Rodint Afanzut éppen úgy említhetném, mint az absztraktokat. Mindegy ugyanis, hogy kívülről mi a szobor. Egy dologról szól: a szobrászatról. Egy szobrász számára minden jó szobor stílusának jelentést kell hordoznia. Én is tudnék bármilyen stílusban jó szobrot csinálni, de nem ez a cél, hanem az. hogy Párkányi Péter legyek. Azokban az években a főiskola jó szak­ mai alapokat adott. Azután jött néhány év, amikor a tanárok azt hangsúlyozták, mindenből lehet szobrot csinálni. Ez is igaz. De ma a vizsgára újból anyagból kell szobrot csinálni. De miért kellett ehhez eltelnie három év nek? Nem vagyok bronz- vagy kőmániás, de legalább annyit sze­ retnék, hogy a szobor az én életemben fennmaradjon. Más kérdés az utókor. - A k á r m án iáku s vagy , akár n em } gyorsan kö- illetve bronzszobrásszáf egészen p o n to ­ san h ivatásos m ű vésszé váltál. E lső köztéri szo b ro d elsőéves fő isk o lá sk é n t készítetted. - Ez volt az a bizonyos József Attila-mellszobor, amelyet a Kiss-osztály hat elsősének meghirdetett pályázat előzött meg. Egyébként nem én voltam a befutó, s ez később is így volt, Körmenden. Szombathelyen is. Tízezer forintot kaptam a József Attila szoborért, ami­ ből anyagot vettem, amiből megcsináltam az Oltárt, amit azután a francia nagykövetség Baudelaire-pályázatára küldtem be. Minisztériumi díjat kaptam rá. - M in th a a p á ly á za tf a n yílt m eg m érettetés kifejezetten vonzó fe la d a t len n e szám odra: így ju to ttá l e l m ű vésztelepekre is , N ém etországba , Szardíniára. - Itt kőfaragó szimpozion volt, amelynek végén első díjat kaptam. Most azért dolgozom elsősorban bronzzal, mert egyszerűen erre van lehetőségem. A Rítust fából faragtam, azt mondták, kifejezetten ez az anyag való nekem. A körmendi IV. Bélánál azt hallottam, kife­ jezetten köves vagyok. Most egyébként megint szeretnék márványt faragni, de egyelőre Magyarországon. Ha van öntöde, a legegyszerűbb a bronzzal dolgozni. A reneszánszban segédek tucatjai dolgoztak a szobrász keze alá, most nem találsz egy embert, aki egy geo­ metrikus formát tisztességesen kifarag. A IV. Béla-szobrot öt hónap napi tizennégy órájá­ ban magam faragtam. A bronzot én öntöm, cizellálom, én állítom fel. Csak így őrizhető meg az a minőség, amely azért néhány művésznek még ma is igénye. 439 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - H ogyan kerü lt sor a körm en di szobor m egfaragására? - 1992-ben meghívásos pályázatot hirdettek rá a város fennállása 750-ik évfordulója alkal­ mából. Előtte szerepeltem a taijáni 1956-os emlékmű pályázatán, ennek ismeretében hívtak meg Körmendre. Az eredeti tervekhez képest változott itt jó néhány dolog, a carrarai márványhoz viszont ragaszkodtam. Négy méter magas a mű, a figura életnagyságánál kicsit nagyobb. Két hatalmas márvány kőtömböt hoztak Olaszországból, itt faragtam őket az Epreskertben. - E rre m on dják , h ogy csak ki k ellett bontani a kö b ö l a fig u rá k - Igen, de voltak, akik azt mondták, annyira „ki van bontva", hogy az már nem anyagszerű. Erre eszembe jut, amit Medgyessy Ferenc mondott: legyen a szobor egyszerű, anyagszerű - igen, ez nála így is volt, szavai viszont sok képszerű szobrásznál egyszerű önigazolást jelentettek. Michelangelo azt mondta: a szobor akkor jó, ha le lehet gurítani a hegyről és egyben marad. Nos, Bernini művei biztosan nem maradnának egyben, mégis fantasztikusak. A körmendi szobrot augusztusban avatták fel, 1994-ben, három hónappal korábban, májusban nyertem meg a szom­ bathelyi 1956-os emlékműre kiírt pályázatot. Ezt a szobrot Both Béla lelkes szervezőmunkájá­ nak, illetve a közadakozásnak köszönhetően állíthatták fel. A második fordulóba Kiss Sándor szobrászművésszel jutottunk, ő azonban visszalépett. Én pedig nyolc variációt mutattam be a zsűrinek, amelyek közül a nyolcadikat fogadták el. A szobor - szarkofágon fekvő Krisztus-szerű áldozat, mögötte oszloppal, amelyről lepel csúszik le, takaija be a halott arcát - tavaly májusban a helyére került, közben azonban elfogyott a pénz, s a tér átépítése elmaradt. Párkányi Péter szobra 440 �P. Szabó Ernő Az emberi figura miatt lettem szobrász Párkányi Péter szobra - K iv é te le s leh etőséget k a p tá l ezzel a k ét köztéri em lékm űvel, rá a d á su l olyan id ő sza k ­ ban, a m elyre n em annyira a szoborállítás, m in t inkább a szobordön tés volt a je lle m ző \ S osem é re zte d b én ít ónak, erődet m eghaladónak a fe la d a to k a t? - Nem is mértem fel, mekkorák ezek a lehetőségek, egyszerűen dolgoztam. Most, hogy nincs munka, van időm átgondolni az egészet. Akkor csak jó szobrokat akartam csinálni, egy kicsit szégyelltem is magam, hogy ezért pénzt kapok. Romantikus gondolatok éltek bennem. Ezek most letisztulnak. Le kell számolni azokkal a sablonos elképzelésekkel, amelyek szerint a művésznek szenvednie kell, hogy jó műveket készíthessen. Ha egy szob­ rász éhezik, nem tud faragni. Sőt, ha nincs pénze, egyszerűen nem tud szobrot csinálni. Egyébként én is teljesen eladósodtam. Készülök egy tizenegy életnagyságú figurából álló szoborra, amelyből gipszben hat van már készen, s négyet le is öntöttem. Néha gond, hogy hogyan vegyek száz kiló bronzot. - M ajdn em tíz évn yi itt tartózkodás után ham arosan elm ész az E preskertből. H o l fo g s z dolgozn i? - Erre azért gondoltam. Időközben ugyanis annak a kétszobás lakásnak az egyik szobá­ ját, ahol feleségemmel és gyermekünkkel lakunk, pótműteremmé alakítottam. Készülünk arra is, hogy létrehozunk egy öntödét, ahol később is készülhetnek olyan „szerelem­ szobrok”, mint például a L assított lónézés , amelyet a magyar szobrászati kiállításon mutattam 441 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász be, s amely most itt áll az Epreskertben. Ez egy abszurd szobor, arról szól, hogy ilyen valójában nincs is. Szól a használhatatlan dolgokról, szól a gyermekkori madzagon húzott lovakról, de főleg arról a sok rossz köztéri szoborról, amely lóval, ló nélkül, most is ott áll a talapzatokon. - A h etven es évek elején Mclocco Miklós - akit egyéb k én t te korábban tö b b szö r is n agy tiszte le tte l e m leg ettél - egész kiállitásn yi an yagot szán t a rossz k ö ztéri szo b ro k iro­ n iku s elem zésére. S ok a rossz szobor , a j ó t könnyebb len n e m egszám olni. D e m itő l j ó a k ö ztéri szobor? - Számomra egyszerűen érzés, hogy jó-e vagy nem. Vannak szakmai kritériumok, ter­ mészetesen, amitől mesterségbeli szempontból ilyen vagy olyan egy mű. Ettől azonban még egyáltalán nem biztos, hogy jó. Ez minden szobornál máshogyan van. De valahol érezni lehet a minőséget. - A m elyn ek kialaku lásában a m űvész teh etség én , kon cepcióján k ív ü l szám talan egyéb szempont^ elsősorban a m eg ren d elő elvárása is belejátszik. N em tú lságosan n a g y az a kom prom isszum y a m elyet a köztéri szobrásznak m eg k ell kötn ie? - Nagyon fura dolog ez. A tarjáni 56-os pályázat bennem nagyon nagy csalódást oko­ zott. Nem is akartam indulni Körmenden, ahová meghívtak. Azután csináltam egy pimasz szobrot, hogy gyorsan túl legyek az egészen: a királyt kiharapott almára ültettem. Nem akartam nyerni, nem számítgattam. Tiszteltem annyira Melocco Miklóst, hogy nem akar­ tam olyan pályaműveket készíteni, amely nem én vagyok. Mégis én nyertem meg a lektorá­ tus, az önkormányzat és a lakosság külön-külön lebonyolított szavazását. Olyan volt ez, mint a mesében, sem előtte, sem utána nem volt ilyen. Ezért úgy gondolom, hogy a dolgo­ kat a helyükre kell rakni. A megrendelő szeretné teljesen kifacsarni a szobrászt, és viszont. Eddig sikerült megvédeni a saját elképzeléseimet. Mert az viszont tény, hogy megrendelő nélküli köztéri szobrászat nem létezik, ennek elfogadása nem jelent önfeladást. De most nem is nagyon fenyeget a kompromisszumkötés veszélye - nincs megrendelés. - M ik a te rv e id a k ö v e tk e ző évekre? - Először is vannak nagyléptékű, függőben lévő munkák. ígéretek, és inkább külföldiek. Ta­ valy nyárra meghívtak Amerikába: a Grand Canyon mellé kértek egy egyetemi városban Plagstaíf - egy szobrot. Ez is pályázat útján ment. Kőből és bronzból készült a szobor, a fémmun­ kák egy részét már itthon elkészítettem, ott három hónapom volt, hogy a köv et megfaragjam. A figura életnagyságú, talapzattal együtt 2,7 méter magas. Ha volt igazán nagy élményem - azon túl természetesen, amit egyáltalán egy ilyen utazás nyújthat - az volt, hogy szemben az itteni állapotokkal, minden apróságról gondoskodtak a megrendelők, egy csiszolópapírért nem kellett szólni, ha elfogyott. No meg az, hogy minden ember láthatóan művész, amennyiben „megcsinálja magát". Az más kérdés, hogy nagyon sok igazi művész végül is nem a művészetből él. Úgyhogy én, mint kelet-európai, föltűnést keltettem, hogy ebből élek. Úgy ahogy... 442 �P. Szabó Enni Az emberi figura miatt lettem szobrász - N ovem berben érkeztetek haza. M i történ t azóta? - A május-júniusban rendezett Magyar Szalonon kiállított Rózsafüzér című művemen dolgoztam. Részt vettem pályázatokon is, például a dunaújvárosi Kossuth-Széchenyi pályá­ zaton, ahol harmadik díjat kaptam. A Károlyi IsNán g ró f szobrára kiírt pályázaton Buda­ pest IV. kerületében, ahol szintén díjaztak, dicsértek, minden nagyon szép, minden nagyon jó. feszegetem a műfaji határokat, amit csinálok, az nem szokványos. Úgy látom ezek után, ha nyerni akarok, akkor a következő pályázatra éppenséggel szokványosat kell készítenem... - K öszön öm a beszélgetést. Párkányi Péter szobra 443 �Karácsony Attila grafikája 4 44 �VITA Bánlaky Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban ( Vitaindító ) Ha énnekem volna néhány millió beruházni való forintom, arra gondolnék, hogy nyitok valahol a 21-es út mellett egy étkezdét, ahol esetleg egy éjszakára meg is lehet aludni. Jól tenném-e? Talán igen: elég forgalmas az út, megy rajta teher- és személyforgalom is rendesen, még külföld - Szlo­ vákia - felé is. Talán nem: van az út mellett elég sok ilyenféle már, kérdés, megélne-e még egy? És ha arra gondolnék, hogy ezt az üzemegységet a Pásztótól Szécsény felé vezető úton nyitom meg? Most csaknem biztos lenne a kudarc, kicsi erre a forgalom, ami van, azt bő­ ven ellátja a meglévő néhány kocsma. De ha én mégis mindenáron ezen az úton akarnék vendéglőt nyitni? (Mondjuk azért, mert valamelyik közbenső faluban lakom, és nem akarok messze járni dolgozni.) Nincs mese, ki kellene találnom valamit, amivel hozzám - erre az útra - csalogatom az autósokat. Például - van ilyen... - helyre kéne hozni, újra „beüzemelni” egy forrásra telepített, csodála­ tos erdei környezetben lévő strandot. Igenám, de a strand fenntartása akkor igazán kifizetődő, ha nem csak átfutó vendégekre számít, hanem van mellette táborhely is, ahol több napot el lehet tölteni. Ezt is ki kellene építeni. Meg olyan is van, hogy valaki szereti az erdei strandot, de nem szeret sátorban lakni; nosza, keressünk a faluban embereket, akik hajlandók lennének szobát kiadni. Ehhez viszont nem elég a hajlandóság, a vendéglátó szakma alapjait meg kell tanulni; szervezzünk hát az iskola közre­ működésével tanfolyamot erre! (És így tovább; lehet a „vonzatokat” tovább gondolni.) A dolog lényege valahol itt van: Ha meglévő és ismert földrajzi (vagy egyéb) adottságra telepítek rá valamit (mégpedig olyas­ valamit, ami egyszerűen kihasználja a meglévő adottságot), akkor ez egyszerű beruházás. Ha úgy csinálunk meg valamit (nem véletlen a többes szám! ezt már csak többen, együtt lehet!), hogy a dolog sokféle területet fog át, mégpedig rendszerbe szervezetten, és ezáltal egy közösség (egy település vagy térség emberei) egészének, vagy jelentős részének életét javítja valamennyire, ez térség- (terület-) fejlesztés. 4 45 �fíánlaky Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrádban Fontos különbség? Szerintem nagyon. Egy beruházás - noha természetesen lehetnek tovább­ gyűrűző hatásai - mégis, alapjellcgénél fogva egyedi, elszigetelt aktus. Környezetét, a települést, a térséget feltételként. adottságként használja, célja a profit, és nincs tekintettel arra - mert saját belső logikája szerint nem lehet tekintettel rá hogy léte és működése hogyan befolyásolja a környékbeli emberek életét. A terület- (térség-) fejlesztés (ami, hangsúlyozzuk itt újra, csak az érintett emberek közös tevékenysége lehet) mindig az életfeltételek komplexumának változtatásá­ ra, javítására irányul. Célja az emberek jól-léte. Ami - figyeljünk! - nem feltétlenül azonos a jóléttel! Jólétben élni, gazdagnak lenni ugyanis egyedül is lehet, jól-létben élni, jól érezni magam (viszonylag) a világban csak úgy lehet, ha a szűkebb-tágabb környezetemben (településemen, stb.) élő emberek is jól érzik magukat. A terület- (térség-) fejlesztés tehát: emberibb, élhetőbb világ teremtése magunknak, ma­ gunk körül. Tartalmazza természetesen, hogyne tartalmazná, a beruházásokat is (az élhe­ tőbb világ anyagi alapjait és tárgyi feltételeit is meg kell teremteni), tartalmazza a különféle „munkahelyteremtéseket*' (a világ az ember számára akkor élhető, ha munkájával boldo­ gulhat), tartalmazza a mindenféle infrastrukturális fejlesztéseket (a mai kor emberének jól­ létéhez hozzátartoznak), de tartalmazza ezeken túl az oktatás-képzés, művelődési lehetősé­ gek fejlesztését is (úgy is, mint szellemi erőforrás-fejlesztést, úgy is, mint a személyiség kiteljesítésének eszközét), és természetesen tartalmazza még az emberi-közösségi-közélctipolitikai viszonyok fejlesztését is. És mindezt együtt, a maga teljes komplexitásában, az egyes elemeket külön-külön csak eszköznek tekintve. (Tudván tudom - szó ne érje a ház elejét... - az itt vázolt modell a térségfejlesztésnek olyan ideál-modellje, amely, ezért-azért, a maga teljességében jószerint soha nem valósítha­ tó meg. De, mint minden ideál-modell. arra jó, hogy a tényleges folyamatok mércéjének használjuk: közelít-e, s mennyire a reál-folyamat az „ideálisához?) Mert az igazi kérdés számomra az - és jó lenne erre közösen keresni választ hogy miként és milyen minőségben történt mindaz, ami az elmúlt néhány évben Nógrád megy ében területfejlesz­ tés ügy ben történt? Érvényesült-e az ember (,jól-lét") orientált szemlélet, érvényesült-e a komp­ lexitás követelménye, volt-e a fejlesztéseknek (már ami fejlesztés volt) területi-térségi szemlélete? Az én benyomásaim eléggé lehangolóak. Pár éve a megye minden városa elég tisztességes summát kapott a KTM-től, kifejezetten a térségfejlesztés elindítására. Úgy tűnik, nem igazán tudtak vele mit kezdeni. Nem látom, hogy használható fejlesz­ tési koncepciók születtek volna. Voltak nckilódulások, készültek területi-térségi fejlesztési tervek, de valahol felibe-harmadába hamvába holt mindenik. Miért? - ez volna itt a kérdés. Gy anítom, elsősorban két ok miatt. Az egyik a térségi szemlélet, az együttműködési készség hiánya. Hiánya annak a felismerésnek, hogy a „város és vidéke" (Erdei Ferenciül veszem a kifejezést) csak együtt fejlődhet. Hiányzott ez a felismerés, úgy' tűnik nekem, a városok és „vidékük", a vonzáskörzetükbe tartozó falvak vezetőiből egyaránt. A másik oknak azt vélem, hogy nem vált uralkodóvá még a „segíts magadon, isten is megsegít" szemlélet. Mintlia még mindig arra vártak volna a települések (városok), hogy „állam bácsi" dolga a segítség, nekik csak az elfogadásra van felhatalmazásuk. Holott az utóbbi évek forrásai (akár a PHARE, akár az 446 �Bánlaki' Pál Terület- (térség-) fejlesztés Nógrád bán OFA. akár legutóbb a területfejlesztési pályázatok) a saját ötletekhez, a saját szellemi erőforrások mobilizációjához kötődtek. — Igazam van-e ezekben vagy sem? - talán érdemes volna megvitatni. Nem látom sokkal vigasztalóbbnak a képet a tavalyi (1996-os) megyei területfejlesztési pályázatok dolgában sem. (Noha, ezt meg kell mondanom, nem lévén tagja a döntéshozó testületnek a megyei területfejlesztési tanácsnak - információim eléggé töredékesek.) Ami­ ről tudok, annak az alapján úgv tűnik nekem, hogy mind a benyújtott, mind a nyertes pá­ lyázatok többsége „beruházás-jcllegű” : egy-egy egyedi, elszigetelt projekt megvalósítására vonatkozik, és nem látszik beillesztve lenni egy (térség) fejlesztési koncepcióba. A kérdés itt is az: jól látom-e? (Akkor örülnék igazán, ha bebizonyosodna tévedésem; ha kiderülne, minden pályázati program átgondolt, hosszútávú, komplex fejlesztési tervbe illeszkedik...) És persze azt is érdemes volna „nyilvános okoskodásban” megvitatni, hogy „merre Nógrád?” Hogyan, miféle tevékenységekkel, miféle innovációkkal (újféle megoldásokkal) tud a megye kapcsolódni az átrendeződő országos és európai munkamegosztásba? A bányászatra-nehéziparra alapozott (megyei) gazdaság ideje, úgy tűnik, végképp lejárt. Mi mást? Hallottam olyan véleményt, hogy a megye „nagy lehetősége” határmenti helyzete. M ajd elindul Szlovákiával az intenzív együttműködés, és akkor ebben kulcsfontosságú közvetítő szerepe lehet Nógrádnak. Lehet a dologban valami. Valami... Merthogy, ha elindul is az együttműködés (amire még, azt hiszem, egy kicsit várni kell...), az ország nvugat-curópai kötődései következtében ez a kapcsolat óhatatlanul csak másodvonalbeli lesz, a megye fejlődését könnyelműség volna alapjában erre „bazírozni”. Mások azt mondják, a „megváltó” dolog az idegenforgalom, azon belül is a falusi turizmus lehet. Mivel a megyében gyönyörű, viszonylag érintetlen, békés-bukolikus tartózkodásra alkalmas tájak vannak. Vannak, ez kétségtelen, és vétek lenne ezt az adottságot nem kihasználni. Csakhogy ilyféle zavartalan tájak csak addig vannak, amíg nem tömegeket mozdítunk rájuk. Akkor viszont csak kevés itt élő ember számára adhat ez a dolog kenyeret; mi lesz a többiv el? Szóval ez se lehet a megoldás. Mondják azt is, hogy a mezőgazdaság, azon belül is a hegyvidéki típusú, legeltető állatte­ nyésztés, meg a speciális termékek (pl. gyógynövény)... Aki valamit is konvít a dologhoz, tudja, hogy ez is kell persze, lehet is, csak éppen, jellegénél fogva, ez is csak viszonylag kev és embert tart el. Egv dolog tehát sehogyse jó. Nekem úgy tűnik, ennek a megyének, ennek a tájegységnek az esélye és lehetősége a sokszínűség. az „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit” típusú fejlesztés. És akkor, ezen túl és ezen belül, a kérdés úgy is feltehető, hogy mit lehet csinálni, ami a miénk, ami természetesen jön elő a „palócíoldnck” a hagyományaiból, ami nem rombolja szét azokat az életkereteket, amelyek évszázadok alatt kialakultak és amelyekben az itt élő emberek otthon érzik magukat, és ami mégis érdekes és fontos mások számára is, ami eladható? Külön kérdés számomra, hogy ebből a szempontból tekinthető-c Nógrád egységnek? Nem ar­ ról van-e inkább szól. hogy egészen más (hagyományaiban, földrajzi jellegében, adottságaiban) a Cserhát, az Ipolyság, Balassagyarmat és környéke, meg a többi kistáj? Lehet, hogy egészen eltérő fejlesztési stratégiákat kell egyikre-egyikre kidolgozni? (Mondjuk: Salgótaiján-Bátonyterenye ipari fejlesztési régió, Pásztó és környéke kereskedelmi-idegenforgalmi, és így tovább.) Kérdések, amelyek persze alkérdésekre bonthatók, vagy szaporíthatok is, tetszés szerint. Jó volna minél többünknek, minél szélesebb körben együttgondolkodni róluk. A megye érdekében, az itt élő emberek érdekében, a magunk érdekében... 447 �V a n k ó A ttila Csizmás nőstény kalandja mikor a szomszéd macskája átruccant egy kis etyepetyére kutyánk már negyed éve szilaj drótra volt keresztelve ezen az estén kimondhatatlanul SZABAD akart lenni a jéghűvös puska mint aki érti a szót azonnyomban elém állt tovább loholtam ám csakhamar visszakerültem hozzá spéciéi épp kedvenc kutyám vérbe fagyott szemeire bukkantam fogtam hát a fegyvert kinn tovább tartott a lárma már-már azt hittem megbolondult a legjobb pajtás hiszen cseppnyijeiét sem mutatta megbékülésének az igaz hogy híres kaneb az egész falu ismeri miért ő legyen a megalkuvó tagadni akartam semmit sem értem el láttam a végzetesen közeledő célt engedtem magam beszédíteni a pincében leltem rá jól megtermett és alázatos nőstény két és fél méterről célba vettem amire folyamatosan ismétlődő nyávogás volt a válasz (pedig a célkereszt pontosan a koponyájára irányult) meghúztam a ravaszt ... 448 �Csizmás nőstény kalandja Vankő Attila a hangot azóta sem felejtem még akkor sem ha csak egy haldokló macska végrendelete talált bárgyú fülekre durván berántottam magam mögött a pinceajtót és menekültem szégyelltem a drasztikumot az eredményt nem mertem megnézi a tetemet éjszaka ezen rágódtam még a sors is ellenem lehetett hiszen épp horrorfilmet közvetített valamelyik német adó közben elaludtam majd arra ébredtem hogy fölsurrant a tarka négylábú véres szájjal véres karommal megerőszakolt maga után nem hagyott nyomokat csak egy elálmosodott hullát másnap zuhanyozni akartam lemosni a rám tapadt gyalázatot amikor visszafeleselt a nagymama hogy megjelent a macska megvoltam győződve blöfföl de húsz és fél éves kíváncsiságom nem és nem hagyott nyugodni csakugyan a macska volt rám se hederített és én majdnem kiugrottam pattanásos bőrömből örömömben kristálytiszta hangon akartam ordítani akkor vettem észre bal szeme helyén a töltény okozta lyukat még mindig azon csodálkoztam hogy a macska figyelembe sem vesz pedig én voltam az aki kilyukasztotta hol hát a felelősségrevonás mi ez a higgadt szemlélődés elátkoztam az estét miközben megsajnáltam folyton morcos kutyánkat akkor abban a minutumban miért nem engedtem hogy SZABAD legyen 449 �Hajdú István Az ember csak ül Az ember csak ül ebben az „O" alakú halszájvilágban, mint valami Jónás, belekényszerítve a létbe, félúton az örökkévalóság felé, hiábavalón keresve a kiutat, az évek teltével mind nagyobb megszállottsággal, fanatikus kitartással, nekiütközve a világlabirintus beton­ falainak, ám ő a legmagasabb falakat is megmássza, hidakat épít a folyókon, hegyfogakat tép ki a föld ínyéből, alagutakat váj e mozdulatlan potrohba, titokzatos számításokat és méréseket végez, megfigyel és szimulál, összevissza röpköd a levegőben, sőt már az éterben is, hogy újra és újra csalatkozva visszajusson és leüljön az „O" alakú halszájvilágba, ugyan­ arra a helyre, ahonnan indult, ugyanabba a székbe, ahonnan felkelt. Az ember csak ül ebben a habarcs-mcuzóleumban, mint valami Cheops, vagy mint a koptok, kirekesztve, és sohasem juthat el ARRA a helyre, hiába veszi körül magát minden­ féle rekvizitummal: vonalakkal és körökkel, színekkel és bizonytalan körvonalú, változó felületekkel, szagokkal és zörejekkel, a levegő sodorta apró porszemekkel, zöldellő fákkal és bömbölő állatokkal, zuhogó lefolyócsövekkel és hullámzó falakkal, színes neoncsövekkel és az ételek csípős, édes és savanykás ízével, marcangoló csalódásokkal és kérészéletű szerelemmel, lágy hódolattal őrjöngő kiáltásokkal, kopár nappalokkal és félelmetes éjsza­ kákkal, belegyömöszölve abba a degeszre tömött bőrzsákba, amit testnek neveznek, kidül­ ledt szemekkel naponta elolvasva a fenyegető feliratot a betonkoporsón, összerakva a bóbi­ tás É-t, a derékszögű L-t, a villás E-t, és a kinyújtott kezű K-t, hogy kitörölhetetlenül a memóriájába vésődjön: ÉLEK. Az ember csak ül a börtönében és szemléli az élet eszeveszett valóságát - bámulja magát a tükörben, kinyújtja a nyelvét, megfogja az orrát, behunyja a szemét, megcsípi magát, hogy fáj-e, elmosolyodik, látva egyre mélyülő vonásait, őszülő haját, tudomást sem akarva venni az időről, amely csak az óvatlan pillanatot lesi, amikor új árkot vághat a homlokon és szarkalábakkal karcolhatja teli az arcot, amikor odakenhet egy folt szürke festéket a szem árkaiba, és ott van mindenütt, nem fogy el soha, csak telik, ropja végtelen vitustáncát, fittyet hányva a rendre és kaotikussá zavarva azt, nevetve az ember meghökkentő felismerésein és kínlódásán, újra kézenfogva őt. és bevezetve a 450 �Az ember csak ül Hajdú Ist\>án végtelen labirintusba, odavetve lábai elé a quiput. a lét színes, csomózott zsinórjainak nagy talányát, melyet lehetetlen megfejteni. Az ember csak ül és számolgat, az orra elé tartja a tartja téglalap alakú színes papírokat, izzadt markában csörgeti a kerek fémdarabokat, és folyvást azon morfondírozik, a labirin­ tus érzéketlen, hideg, nyirkos falába vájt kapu melyikét nyitássá ki, a csábító, keménydesz­ kás, oroszlánfejes nagyot, vagy a papundeklis hevenyészett csalóka kicsit, mely mögött már egészen biztosan ott van, csak a kezét kell kinyújtani és megérinteni, érezheti, beleharaphat és lenyelheti, de a kapu mögött csak kínos mosoly és furcsa fintor váija, új falakkal és kapukkal, a téglalap alakú papírosokon lévő arcok sátáni kacaja, a fémdarabkák velőtrázó csörgése, és még azok is fogynak, mindig csak fogynak, szaporítva a hiány és a kiszolgáltatottság érzetét Az ember csak ül ebben a vakító, sűrű fényességben, bámulja a tenger fodros hullámta­ rajait, félelmében álmodozik, igyekszik hinni valamiben, mert sok dolog van a földön, amiben hinni lehet, valamibe görcsösen belekapaszkodik és nem engedi el, amíg nem talál jobbat, szebbet, kevésbé fájdalmasat, de a világ túlságosan változékony és könyörtelen ah­ hoz, hogy hittel legyőzhesse, az ember túl kicsi és magányos a kozmos végtelenjében, még akkor is, ha a tudat, a totális öntudat olajozottan működik, és cselekvésre ösztönöz, és a száj, a nyelv megmozdul, panaszosan mondja a maga történetét, azt, ami már megtörtént, és azt, ami meg fog történni, és vár, szüntelenül csak vár, az isten tudja, mire és folyvást azt kérdezgeti magától: de hát minek vagyok én itt?, ám a válasz nem jön, a száj csukva marad, csak valami cinkos, cinikus mosolyféle jelenik meg rajta, amitől meg lehet őrülni, mert nincs remény, a kapuk nem nyílnak sehová, az utak a végtelenben összeérnek és nem marad más hátra, csak rohanni és keresni, és keresni, beleröhögni a lét zsarnok képébe. De az ember csak... Zsuffa Péter fotója 451 �M iz s e r A ttila az est teli palack az est mint tántorgó teli palack végül elér szétomlik mindenütt ott belül tartozik majd szíven üt lassan clszédülsz és fekve maradsz így jön a kedv és heccel és elüt ez az a kénes íz amely rohaszt egy árva rész sem mutat vigaszt pedig hát látod most mint a füst foszlik szét ami eddig létezett lehull a Nap a rendszer megremeg fenébe tűnt a kivárt alkalom lám egy kanálnyi zacc már fájdalom a kezed rándul és egy képbe kezd hol tántorgó üres palack az est 452 �élet nők sínek Öregem az élet nem áll meg nem is rohan rendületlenül inkább röhögéséi és hátradűl ha nem a sarki bárban lézeng ott múlatja boldog önmagát borjú burgonya bécsi szelet legyint a nőkre jókat nevet ha valaki látta a halált hisz nincs az úgy élnek a sínek alszanak forgalomra várnak és álmukban vonatok járnak meséli és megint csak nevet lassan feláll akkor most megyek ismered az élet meg nem áll 453 �M Á R K H Á ZI LEV ELEK Csíki László Mesélj tovább, ne hagyj magamra „ Tanyámat pedig Mikszáthról fogom elnevezni. Holnaptól Égi báránynak hívják.” (Al New) Az még hagvján, hogy valaki - író - fölé­ nyes derűvel figyeli hasonszőrű kortársait (és mégsem derűs fölénnyel). De miképpen tett szert erre a kedélyre, és főként miképpen őrizte meg? Pedig még a politikába is beállt és mégis! Saját bennfentessége, hírneve sem korrumpálta, még szerepjátszásra késztetve. (Ellenpéldáink számosak.) Magyarán: hogyan tudott megmaradni természetesnek? S még inkább: miképpen jutott cl a természetességhez? Mit adott fel érte? Mennyi munka árán? Miről mondott le ahhoz, hogy teljes lehes­ sen? Honnan ez a világnagy csonkaság? Hát persze, a vidék! Az egy üstbe össze­ főttek közös íze, szétválaszthatatlanul a paprika és a rozmaring. Mert azért nem természeti jelenség. Ha­ sonló ugyan. Ő mintha... Mintha egy okán elhallgatná a bőgését, elrejtené pusztító erejét, szép tüneményként 454 seperve végig az ugaron. Mibe került ez? Miféle önfegyelem munkál a csevclyben, a fecsegésben? Mekkora áldozat? Ez az ember még azt is kitalálta, amit éppen a saját szemével látott, és azzal egy időben. Szüksége volt a tapasztalásra, és arra is, hogy elfelejtse-elálmodja. Pompás művelet! Keserves, persze, már csak a ket­ tőssége folytán is. Elmemunka, nem szív­ beli, mint hihetnénk. Szívhezszóló ő ugyanakkor. Másként nem lehetne megér­ teni a gonoszt, a zsarnokot sem. Hogy em­ ber az is. Nála! Élete, története van, nem csak indulata és szándéka. Hát neki is. Ugyanúgy nincs „ideológiája”, mint a gonoszainak. Azokat érdekek, többnyire érzelmi - nocsak, emberi - indítékok mozgatják. (Mert azért micsoda férfiúi készültség kell a ius primae noctis gyalázatához. - Valahogy így. Mint az írás­ hoz.) És, minden irodalmi babona ellené­ ben, nála a boldogságnak is története, ka­ raktere van; nem csak állapot. Legfennebb idem. Ilyeténként valóságos. Hát hiszen leírta! �Mesélj tovább, ne hagyj magamra Csíki lAszlö A boldog népeknek nincs története, mondják. Nála mintha szenvedőn boldog volna a nép. Nem egyébért, csak mert nép. Megvan. Nála fájdalmakat hordoz, tréfás nyomorúságokat, mintha a megsebzettség pillanatában - és az örökös seblázában: a szegénységben - már megérteni is képes volna önnön állapotát, és a sértő eszköz kivitelezését figyelné közben. Hogy szép a kés kiálló nyele, jó mester készíthette. Böl­ csesség ez a látás. Kacagtató is. Szinte elérhetetlen. Szkeptikus is, szinte tragikus. Merthogy egy kutya olyan rendes volt, megérdemelte, hogy nem lett ember belőle... Ilyesmit ír. Miképpen lehet kedvelni (elfogadni) akkor egy embert, aki rosszabb a kutyánál? Hát, mert emberek vagyunk. Önmagunkat kell elfogadnunk, mindannyiszor. (Közhely ez, persze, mint minden bölcsesség, amivel egymást traktáljuk ezeken a tájakon.) De több is ennél: a teljes élet élése mindig tiszteletre méltó, és olyan tág is, vágyakozni lehet benne ugyanakkor; mintha kikíván­ koznánk belőle. Önmaga mentsége is, persze. A kutya a magáéval; az ember úgy-ahogy. Manapság ezt holisztikus világszemlé­ letnek nevezik. Az egészet, egyszerre! Hogy minden történés, indoklás, körülmény egyetlen pillanatban, alakban jelenhetik meg... És ezt ő megcsinálta! Az életrajznyi idő, mely szépapánkig terjeszkedik vissza, és attól kezdve legenda előrc-hátra, egy - gonosz vagy boldog állapotban, állapotként érzékelhető. Eszerint nincs idő. Talán csak történelem. Az meg alakítható, hazudható. Ugyanolya­ nok vagyunk különben, a kezdetek óta. 455 Feltehetőleg nem is leszünk mások. Csak másképpen tesszük, éljük ugyanazt, önma­ gunk állapotait. És viszonyait, persze. Kevélyen hisszük közben, hogy jobbak va­ gyunk másnál, még a szerelmesünknél is. Akik szintén mi magunk vagyunk. Más kosztümökben... valójában meztelenül, va­ gyis kimondatlanul. Enny it a „festőiségéről". A konzervatívizmusáról is. Állandóság az. Egybetartoznak. Nem művi, írói fogás, kacifánt egyik sem. Puszta védtelen gondo­ lat. Húsosán, persze. A szükséges és esetle­ ges kellékekkel. Ahogyan kell mifelénk. Ahogyan érthető lehet. Olvasni élvezet, és ijesztő is egy kicsit. Nem csak a bősége miatt. Én félteni tudom őt harmincadik olvasatra, megoldást nem kínáló kifejletei ismeretében is: hogy vajon sikerül-e végigvinnie emberi mutatványát az időn? Mintha negyvenedik olvasásra is megváltozhatna minden, amit betűbe vert, foglalt, örökített. Változó öröklét ez. Kétséges is talán. Beavatkozás a teremtésbe - a kimene­ tele tehát többesélyes. Végkifejlet pedig nin­ csen. Ezt sugallja a derű, a kedély, a személy. Ezt sejtem mindannyiszor. (Az ő „sejtelmessége”, lám, az olvasóé.) Mindig elbizonytalanodom az élvezetben, tehát újrakezdem. Minden nyáron - csak nyáron! - újraolvasom. Olyankor rózsaszínű felhők úsznak el tanyám ablaka előtt, rejtett menny­ dörgésekkel, istennyilákkal a méhükben. Igenis, méhükben, igenis elúsznak, igenis istennyilák. Ily avíttasan és természetesen. Látomásként. Odakint eközben Nógrád-szerte valósá­ gos eső veri a valóságos munkanélkülieket. �Szalay Lajos grafikája 456 �HAGYOMÁNY Veres János Fábry Zoltán igézetében Idcn augusztusban volt Fábry Zoltán születésének 100. évfordulója. Ez alkalomból sok emlékezés, cikk jelent meg róla, s az idei Fábry Napok is a jubileum jegyében zajlottak le Kassán. Hajtsunk fejet mi is emléke előtt a Tompa-napok keretében. A halála óta eltelt időben sok tanulmány, vitacikk látott napvilágot életművéről, szerepéről az irodalomban és közéletben, mind Magyarországon, mind nálunk. Sőt, könyvek is jelentek meg Fábryról. Nem állok most a méltatok, illetve kritizálok sorába, egyrészt, mert nem vagyok irodalomtörténész, sem kritikus, másrészt, mert valaha két verset is írtam Fábryról, ezek ma itt elhangzanak, s kifejezik a róla való véleménye­ met, hozzá fűződő érzelmeimet, minden magyarázkodás, elemezgetés nélkül is. Szeren­ csém volt őt személyesen ismerni, barátinak mondható kapcsolat kötött hozzá, s ennek m eghatározó funkciója volt költővé válásomban is. Ahelyett tehát, hogy az értekezése­ ket szaporítanám , inkább néhány vele kapcsolatos személyes élményemet osztom meg Önökkel. 1951-ben ismerkedtünk össze az új-tátrafürcdi tüdőszanatóriumban; én 20-21 éves vol­ tam akkor. A liftre vártunk az egyik étkezés után csoportba verődve, s mellettem véletlenül egy madárcsontú ember állt, jó ötvenes, kopott zöld házikabátban, s még kopottabb svájci­ sapkában. Hallván, hogy szanatóriumbeli cimboráimmal magyarul beszélek, ő is bekapcso­ lódott a társalgásba, fakó, fátyolos hangján. Nem tudtuk, kicsoda ő, honnan jött, közömbös témákról folyt a szó. Csak később tudtuk meg a szobatársától, hogy ő Fábry Zoltán, a stószi író-remete. Aki a második világháború után az itteni magyarüldözés, hontalanság idején „A vádlott megszólal” című röpiratot írta, s küldte szét olyan szlovák értelmiségieknek, akiktől esetleg közbenjárást, segítséget remélhettünk. Ettől kezdve, ha összetalálkoztunk a folyosón - egyazon folyosón laktunk -, vagy egyebütt, elbeszélgettünk mindenféléről, főleg szanatóriumi témákról, mint általában a betegek. Kereste a magyarul beszélők társaságát, mivel szlovákul csak igen gyengén beszélt (németül viszont anya­ nyelvi szinten, de ennek ott nem sok hasznát vette). Az ottani mag>arok közt nem tett különbséget 457 �Veres János Fábry Zoltán igézetében sem egyszerűbb emberek és értelmiségiek között, sem életkor relációjában. Jó volt hallgatni halk, nyugodt beszédétj ó volt élvezni természetes, szerény modorát. Később úgy alakult a sorsom, hogy állapotom romlása miatt hónapokig ágyhoz voltam kötve, nem járhattam le az ebédlőbe sem. Ekkor kezdődtek rendszeres látogatásai a szobámban. Naponta többször is bejött hozzám, én az ágyban feküdtem, ő pedig leült vagy fel-alá sétált a szobában a kopott házikabátjába. Jó ideig nem árultam el neki, hogy verseket írok, csak annyit tudott, hogy diákként betegedtem meg. Lassanként úgy megkedveltük egymást, hogy el sem tudtuk képzelni egy-egy napunkat hosszabb-rövidebb látogatásai nélkül. Lassan megérlelődött benne az, ami régóta „szent embereim” közé sorolja őt a tudatomban, még­ hozzá egészen előre a sorban. Nem vallási értelemben „szent emberem”; énbennem ez a minősítés azokat illeti, akik szcllcmcmberck és erkölcsi fenomének együtt és egyben. Más­ ként: az ész és a becsület, emberség kristálytiszta óriásai. Abban az időben még nem kezdődött cl „hivatalos” elismerése, könyveinek egymásutáni ki­ adása Pozsonyban. Ellenkezőleg, az Új Szóban is csak ritkán közölték írásait, s csaknem mindig megnyirbálva jelentek meg tanulmányai, egész bekezdéseket is kihúzlak belőlük. Emiatt mindig kesergett, haraggal mondva, hogy megint ezt tették vele, megkérdezése nélkül, önkényesen. Érdekes módon irodalomról nem sokat beszéltünk. Kevés szóból, tömören fogalmazva is kölcsönösen könnyen megértettük a lényeget, nem volt szokásunk a hosszas, tudálékos bíbelődés egy-egy irodalmi témáról. Egy napon azután összeszedtem a bátorságomat, s átadtam neki véleményezésre egy csomó azelőtt írt versemet. Egy hét múlva tért a tárgyra, a szokásos, lényegre tapintó rövidséggel „felfedezett” költőnek, és segítsége első jeléül hóna alá csapta Ady mindig ágyam mellett levő könyvét, s átvitte a saját szobájába, ahol eldugta előlem. Adyt, aki a Bibliám volt, szabályosan elkobozta tőlem, ezzel tudatva, hogy meg kell szabiidul nőm Ady erős hatásától. S még aznap elhozta szobájából József Attila ós Aragon kötetét, hogy mostantól azokat olvassam, de nagyon figyelmesen. Fokozatosan mindkettőnk állapota megjavult, más sétálni is kimehettem vele, s a tár­ salgóban is találkozhattunk, nemcsak fent a szobában. Sokat mesélt ifjúkoráról, nőkről is érdekes történeteket, amikből kiderült, hogy ebben a tekintetben nem volt olyan „szent” és olyan „remete”, amilyennek sokan gondolták. Megkérdeztem tőle, miért nem nősült meg. Azt felelte, tudatosan maradt agglegény, mert nem akarta, hogy felesége, családja vele együtt szenvedjen, ha lecsukják, vagy a család vele együtt nélkülözzön, ha ő olyan helyzetbe kerül. Ezt még fiatal korában elhatározta, amikor úgy döntött, hogy tollával küldetést vállal, s ha kell, a mindenkori hatalommal is szembeszállva elve­ iért. S a negyvenes években bizony bekerült az illavai börtönbe, és életének voltak olyan szaka­ szai is, amikor a barátai küldöztek neki Stószra szalonnát, nadrágot, ruhaneműi, hogy étkezni és ruházkodni tudjon. Küldetéséért minden megpróbáltatást vállalt, minden nehézséggel dacolt. Küldetésének alapja a háború és minden embertelenség elleni szellemi küzdelem, a béke és a humánum ügyének elsőrendűsége volt. Az írásműveket is főként aszerint ítélte meg, hogy meny­ nyi a közösségi hasznuk. Jellemvonásai közé tartozott az igazsághoz való megszállott ragaszko­ dás, hazudni még apró dolgokban, még tréfából is képtelen volt. Jelszava volt: „Minden ember annyit ér, amennyit másokért tesz”. Egészsége visszanyerését, jobbulását is azért kívánta, azért vigyázott magára nagyon, hogy a maga fogalmazta jelszavához, a „vox humana” elveihez hűen 458 �Fábry Zoltán igézetében Veres János még sokáig küzdhessen tollával, mert érezte, tudta, hogy sajnos még korántsem jött el a meg­ nyugvás ideje. Látta a jelen veszélyeit az emberiségre nézve, s prófétaként tudta, hogy rengeteg még a tennivaló az embertelenségek közepette. (Sajnos, jó jósnak bizonyult; ha ma élne, most is volna bőven témája tollának.) A népek, nemzetek egymásrautaltságának, a mások értékeinek, kultúrájának teljes megbecsülését ékesen bizonyítja az a sok tanulmánya, melyeket nem magyar vonatkozásban, többek közt cseh és szlovák írók. költők életművéről írt. Magyarságát tekintve hadd álljon itt csupán egyetlen élményem. Akkoriban, amikor még ágyhoz voltam láncolva, megszoktam, hogy házikabátban, papucsban nyitott be a szobámba. Egy reggelen azonban a legjobb (illetve egyetlen jó) öltönyében lépett be, nyak­ kendővel a mellén. Ez a látvány nagyon meglepett, mert ha az ember nagyon beteg és soká­ ig a szoba négy fala közé szorul rádió és újságok nélkül, szinte elveszíti időérzékét, s telje­ sen mindegy számára, hogy a naptár mit mutat. Megkérdeztem tőle, hogy hétköznap lévén miért van így kiöltözve. Megrökönyödve nézett rám: hát nem tudom, hogy ma március 15-dike van? S közölte, hogy ő otthon is, Stószon, egésznap ünneplő ruhában van március idusán, jóllehet egyedül él, és kosztadoin kívül szinte senki sem látja. - Ennyit a magyarságról. Büszke vagyok arra. hogy egyszer a szobájában aludtam, hogy késő éjszakáig beszélget­ hessünk a sötétben. Volt ott egy rövid dívány, arra feküdtem, hosszú lábam félig lelógott róla. meg kellett toldani egy székkel. Reggel azt mondta irigyel, hogy oly sokáig tudok aludni, ő már hajnaltól ébren van, s ez már az öregedés jele. Utóbb kissé megritkultak találkozásaink, mert őt poétikus szerelem kötötte egy hölgy­ höz, én pedig egy morva lánnyal estem szerelembe. Szíve hölgye igen vonzó és művelt teremtés volt, jóleső érzés volt látni, hogy miközben Fábry az erkélyen a nyugvóágyon pihen, a hölgy mellette ül, s horgol vagy köt, így társalognak. Olykor németül, mert a v on­ zó hölgy három nyelven beszélt anyanyelvi nívón. Telt-múlt az idő, hazakerültünk a Tátrából, ő Stószra, én Rimaszombatra, s már csak levelezés útján tarthattuk a kapcsolatot. Bár mindketten voltunk a szanatóriumban a ké­ sőbbi években is, már soha nem egyszerre, egyidőben. Nem váltottunk sűrűn levelet, nem akartam, hogy a nekem való válaszolgatásokkal fogyassza maradék erejét. Végre megindult könyveinek kiadása is Pozsonyban, az első kötet ebben a szériában „A gondolat igaza” volt. Dedikált könyveit, ajándékba küldött fény képeit, leveleit féltve őrzöm. Elkezdődött ún. „hivatalos” elismerése is, ami azonban furcsa, vegyes képet mutatott. Meg­ voltak a maga irigyei és ravasz ellenségei az irodalom berkeiben, akik kisebbíteni igyekeztek jelentőségét, gáncsolták népszerűsítését. Jelen voltam egy írószövetségi szekcióülésen, amelyet eleve úgy szerv eztek meg gonosz fejek, hogy az egész gyűlés frontális, összesített támadás legyen ellene. Csak ketten mertünk kiállni mellette, Turczel Lajos és én. Persze, a géniuszokat nem lehet elnyomni, lenyomni, kisemmizni, mert az idő nekik dolgozik. Ahogy a költő mondja: az igazi lángész a sírból is felkopog, s „eget kér”. A szlovákiai magy ar írók egyre többen vallották őt szellemi vezérüknek, példaképnek. Egy más alkalommal valamilyen kerek évfordulója kapcsán egy nyugat-szlovákiai magy ar városban nagy obb szabású Fábry-estet rendeztek tiszteletére. Ezen az esten az én „Fábry Zoltánnak” című versem lett volna a műsor egyik száma, mely nem sokkal előbb az Új Ifjúságban megjelent. A nyomtatott plakátok, meghívók is így mentek ki. A vers mégsem hangozhatott el az ünnepségen, mert megtorpedózta Fábry egy ik Jóakarója”, aminek 459 �Veres János Eábr\> Zoltán igézetében nyomán a pártközpont kitiltotta a programból a verset, azzal, hogy pártellenes, államellcnes. Maga Fábry közölte velem később lev élben, hogy név szerint ki volt a denunciáló. El kell még mondanom, hogy aki figyelmesen olvassa Fábryt, könnyen rájöhet, hogy írásait, tanulmányait szinte költői ihlet, hevület jáija át meg át. Sok helyütt mintha prózában írt verset olvasna az ember. Ez sem véletlen: ifjúkorában verseket is írt, költői vénája tehát eredendően megv olt. E költői hevület folytán van az, hogy mindenfajta írásai különböznek a műfajok más művelőinek mun­ káitól, hogy számos Fábiy-írás annyira szuggesztív erejű, s szerzőjük akár név nélkül is felismerhető. Elképzelhető, hogy ennek az érzékeny embernek, a humánum elkötelezett írójának mi­ lyen sokkot jelenthetett az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc, melynek éppen ma, október 23-án van a kezdési évfordulója. Az események a „Nagyon f á j ” című röpiratot hozták ki Fábry tollából. Az írás természetesen nem jelenhetett meg, s mivel ab­ ban az időben csak szigorúan ellenőrzött sokszorosítógépek működhettek, indigókkal má­ soltuk több példányban a „Nagyon fáj”-t, aki megkapta, tovább indigózta, így terjesztődött szélesebben az írás. Titokban járt kézből-kézbe, titokban olvasgattuk fel egymásnak. A „Nagyon fáj” azután nagynehezen, hosszas huzavona után mégis megjelent Fábry „Hidak és árkok című kötetében, amely csak 1958-ban kerülhetett az olvasók kezébe. 1957-ben az ifjú Cselénvi Lacixal kettesben meglátogattuk Fábry t Stószon. Kassáról a postaautó vitt ki bennünket a helységbe. Nem találtuk otthon, a szemközti családnál idő­ zött, akik gondját viselték és kosztolták. Szép meleg nap volt, Fábry a család kertjében ült nyugágyban, s egy német könyvet olvasott. Megörült váratlan jöttünknek, átvezetett ben­ nünket a házába. Megmutatta könyveit, lakását, udvarát. Elbeszélgettünk térségünk helyze­ téről, a világban, Európában uralkodó állapotokról, a magyarság sorsáról. Szigorúan, de apai jósággal beszélt verseinkről is, nem győztünk csodálkozni, milyen jól ismeri a folyóira­ tokban, újságokban megjelenő verseinket, mily komoly figyelemmel olvassa a nemzedékek munkáit. Stószi látogatásunk után még erősebben éreztem mindenkor, hogy rajtunk tartja vigyázó szemét ez a kristálytiszta szellem Stószon, szigorú elvárással, de őszinte szeretettel. S ez a tudat a magammal szembeni igényességemre is jócskán kihatott. Az 1968/69-es csehszlovákiai tragikus események után már nem találkozhattam vele, mert 1970-ben ismét súlyosan megbetegedtem - ezúttal az idegosztályra és a pszichiátriára kerültem -, ő pedig ugyanabban az évben meghalt. Utolsó leveleinek egyikében azt írja, a korparancs nem változott: „Embernek lenni az embertelenségben, magyarnak az űzött magyarságban.” Csak évekkel a halála után jutottam el a sírjához a stószi temetőbe, ahol akkor már a mellszobra is állt, feleségemmel, serdülő fiammal és Bredár Gyula rimaszombati gyökerű és szívű prágai nyelvész-barátunkkal. Bejártuk a temetőt, olvasva a fejfákon, sírköveken a váltakozó német-magyar-szlovák neveket, szövegeket. S belengte a temetőt Fábiy intelme, aki immár bronzba öntve őrködik a strázsán: „ Európa, vigyázz!” S hozzáfűződtek az inte­ lemhez kedvencének, Adynak a szavai is: „..jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni, az élet szent okokból élni akar! ” (Elhangzott Rimaszombatban, az 1997. évi Tompa Mihály Kulturális Napok műsorában.) 460 �Baranyi Ferenc Nógrádi litera-túrák A költők meglepődnek és meghatódnak, ha valaki érdeklődik a műveik iránt. Épp ezért nehezen tudnak nemet mondani, ha író-olvasó találkozóra invitálják őket. És megillctődöttségében még afölött is szemet huny az ember, hogy egy-egy kis faluban nem egészen anyakönyvi kivonati pontos­ sággal prezentálják. Mert voltam én már errefelé Baranyi János is. Czine Mihályi, Fodor Andrási és szerény személyemet pedig a következő plakát fogadta egyszer a szomszéd - Heves - megyében: „ Czine Márton, Fodor József és Baranyi Imre iro­ dalmi estje." Az már csak betetőzte a dolgot, hogy a rendezvényen Fodor Bandi tiszteletére a helybeli általános iskola legcsengőbb hangú nebulója Fodor Jóska bácsi Piros fejfák című versét mondta föl... Igaz, ami igaz: jó néhány derűs bosszúság is kijut az írónak, aki nem riad vissza attól, hogy író-olvasó találkozón nézzen farkasszemet a közönséggel. És kijut a meglepetésekből is. Vihar Béla, akit Szécsényhez is kötöztek családi szálak, örökül hagyott rám egy történetet. Én ezt most közkinccsé teszem. A hetvenes években kedvelt megyéje, Nógrád egyik eldugott falujába hívták író­ 461 olvasó találkozóra. Az állomáson a helyi könyvtáros fogadta. Komótosan ballagtak a művelődési ház felé, amikor a következő falragasz gyökereztette földbe a költő lábait: MA ESTÉ ARANY JÁNOS ÉS VIHAR BÉLA SZERZŐI ESTJE LESZ MEG­ TARTVA A KULTÚRBAN, AKI RÁÉR, JÖJJÖN EL! Béla bácsi első döbbenetéből felocsúdva, torkát zavartan köszörülgette, imigyen szólalt meg végül: - Helytelen volt így hirdetni az estet... Nem vagyok méltó arra, hogy egy napon és egy lapon - emlegessenek Arany Jánossal... - Odá se neki - nyugtatta lelkesen a könyvtáros majd felváltva peregnek a versek: egy Vihár Bélá, egy Árány János, egy Vihár Bélá, egy’ Árány János. A költő látta, hogy embere meggyőzhetetlen. Baljós érzésekkel eltelve foglalt helyet a kultúrházacska színpadán, a község elöljáróitól övezve. Aztán megkezdődött a műsor: hol egy Arany-vers hangzott el, hol a meghívott vendég munkáinak valamelyi­ ke a helybéli iskolások tolmácsolásában. Béla bácsi a hosszú műsor alatt megszom­ jazott. Észrevette, hogy a vörös drapériával �Nógrádi litera-túrák Baranyi Ferenc bevont asztal mellett keskeny lóca dölyföl a színpadon, rajta nyolc pohár bor. Kinyúlt az egyik pohár után, mire a könyvtáros ijedten csapott a kezére s izgatottan súgta: - Hággyá, áz kellék. Úristen, miféle kellék Úristen, miféle kellék lehet ez a nyolc pohár bor? A költő szorongása nőttön-nőtt, bár az előzmények után nagy meglepetés már nem érhette. Hamarosan mindenre fény derült: a helybéli hetedikesek dramatizálva előadták A walesi bárdokai, Edward király és kísére­ te somfabotokon lovagolt be a színre, a nyolc pohár bor a „vendég welsz urak” mulatozásához kellett. Szegény gyerekek úgy becsíptek a szín­ padon, hogy - a költő mérhetetlen örömére azonnal abba kellett hagyni a találkozót... * Vagy harminc esztendővel ezelőtt a legjobb cimborámmal, Gerelyes Bandival valahol Pásztó környékén csatangoltunk. Felolvasásokat tartottunk mátravidéki fal­ vakban, mert az emberek ki voltak éhezve a kendőzetlen emberi szóra. A rendezvények után még sokáig együtt maradtunk a hallga­ tóinkkal. Bort ittunk és segítettünk egy­ másnak eligazodni a világban. Bandi egyszer oly sokat talált inni, hogy felhorgadt benne Bartók és Kodály népdal­ gyűjtő szenvedélye. Csakis az itallal magya­ rázható a dolog, mert amúgy igen-igen botíulű volt szegény. - Bátyám - fordult a szövetkezet koros állatgondozójához, aki megtisztelte aszta­ lunkat cl tudna énekelni nekem egy olyan dalt, amelyet már a nagyapjának az öregapja is tudott, és amelyet csak errefelé ismernek? - Már hogyne tudnék - felelte indignált készségességgel az idős ember, és elkezdte: 462 „Egy a szívem, egv a párom, boldogságon tőle várom, más leánytól még az édes csók sem kell. " Gerelyes annyira be volt rúgva, hogy nem ismerte fel a népszerű operett agyon­ koptatott sorait és lázasan jegyzetelt. Én meg elszomorodtam, mert ott ébredtem rá, hogy a népdalokat legkevésbé a nép énekli már. Falusi lagzikban is közismert operettmelódiákat, divatos táncdalokat és giccsnck mondott magyarnótákat gajdol a vendégsereg. De hát olyan nagy baj ez? Valóban csi­ nált dalok a magyarnóták? Nehéz rá egyér­ telmű választ adni. Már csak azért is, mert Lengyelfi Miklós szerint - „koronként, tár­ sadalmi hovatartozás szerint is más és más megítélés alá esik ez a műfaj. De ha így van, hozható-e örök érvényű ítélet?” Nem hozható. De nem is kell folyton ítélkezni. Kinek az Akácos út oldja fel a lelki görcseit, kinek az Eroica. Az egészben az volt a legpikánsabb. hogy mindez Rajeczky Benjámin tartózko­ dási helyének a közvetlen közelében történt. * - Tcms néninek sikerült eladnom egy Varázshegyet! A lány takaros volt, mosolygós és közlé­ kenyen fiatal. Az arca sugárzott a boldog­ ságtól. A Varázshegy elkeltén érzett öröme majd akkora volt, mint Kutuzové lehetett Borogyinó után. Ő árulta az előző esti író­ olvasó találkozón a könyveket. Bánkon történt vagy Nőtincsen? Arra határozottan emlékszem, hogy tó volt a közelben. És arra is, hogy 1979-et írtunk. A könyvhét a végéhez közeledett. A faluban felejtkeztem éjszakára. Más­ nap bebarangoltam a környéket. A tó part­ ján leültem, hogy megpihenjek. Kavicsokat kezdtem dobálni lapos szögben a víz színére. �Nógrádi litera-túrák Baranyi Ferenc Az első kavicstól megmozdult a víz egy kicsikét. Véltem, hogy a második már nö­ veli ezt a tétova kis mozgást. S ha türelme­ sen, egymás után egymillió kavicsot Suhin­ tok a tó tükrére, lassan talán mozgásba jön az egész víztömeg - gondoltam. Aztán rájöt­ tem, hogy gyerekes képzelgések ezek. Egyetlen zseblámpa nem világítja meg az éjszakát, mégha egymilliószor villan is fel egymás után. Egymillió lámpa egyszeri felvillanása kell hozzá. Az első kavics nyo­ mán alig észrevehető borzongás futott végig a tó színén, ami egykettőre el is ült. A kö­ vetkező kavicsot már újra közönyösen sima víztükör fogadta. Egymillió kavicsot egy­ szerre kellene lapos szögben rásuhintani a tóra, s úgy megmozdulna, mintha ringana alatta a meder, akár a bölcső. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetőztek a fejemben, amikor odaért a lány, jókora bevásárló szatyorral a kezében. - Terus néninek sikerült eladnom egy Varázshegyet! Megdicsértem érte, mert láttam, hogy őszintén örül. Azt hitte, kavicsot dobott a tóba, amitől megmoccant egy picikét a víz. Pedig szívem szerint megdorgáltam volna. Terus néninél Thomas Mann-m\ kezdeni? Úgy érzi majd, hogy becsapták. A címe után mcséskönyvnek gondolhatta a Varázshegyet. S amikor majd Hans Castorp és Settcmbrini fejtegetéseit szótagolja, egy életre elmegy a kedve az olvasástól, anél­ kül, hogy akár ő, akár Thomas Mann vétkes lenne ebben. Végigperegtek bennem az előző esti megnyilatkozások: - Véletlenül elolvastam az újságban T.D. egyik versét. Hát kérem, az egy nagy szélhámosság. - Miért lenne az? - Mert nem értek belőle egy szót sem. 463 - És az Einstein-félc relativitáselméletet érti-e? - Nem én. - Akkor az is szélhámosság? (Most győzzem meg, hogy hallgasson Bahitsra? Igenis, az olvasó tanuljon meg egy kicsit „versül”, hogy meg tudja külön­ böztetni a tartalmas modernséget a valóban szélhámos modernkedéstől.) - Maga költő? - Úgy hiszem. - És mivel foglalkozik? - Verseket írok. Meg újságcikkeket. - Jó, jó. Ez a hobbija, de mi a foglalko­ zása? - Hosszú éveken át ez volt a foglalkozá­ som is. Aztán elszegődtem a televízióhoz, szerkesztőnek. - No. Megjött az esze. (A hivatásos író megmagyarázhatatlan jelenség neki: hogyan lehet valakinek a munkája az, ami más embereknél kedves bolondériának minősül?) - Mennyit lehet egy ilyen verssel keresni? - Ha irodalmi lap közli, hat-nyolcszáz forintot. - És mennyi idő alatt írta meg? - Másfél órába telt, amíg papírra vetet­ tem. De negyvenkét évig írtam ezt a verset. Amennyit éltem eddig. (Nem érti. Csak a mondat első felét hallotta. És már számol is magában: mi­ csoda órabére van ennek a pasasnak!) - Régebben sok politikai verset írt. Muszáj volt? - Muszáj. - Mert megrendelték? - Senki sem rendelte meg. A lclkiismeretem rendelte meg. Ezért volt muszáj. (Most magyarázzam el neki, hogy ná­ lunk a líra sohasem csak az egyik műfaja volt az irodalomnak, hanem tekintélyes �Nógrádi literű-lúrák Burányi Ferenc darabja is a küzdőtérnek? Magyarázzam el neki, hogy itt inkább „csörömpölt" a költői szó hosszú századokon át, nem pedig mu­ zsikált - és sajnos még manapság is csö­ römpölnie kell. Magyarázzam el neki? Elmagyaráztam neki. Mert elsősorban érte van, hogy a vers olykor „hegyes" ahogy Ladányi M iska írta. Elmagyaráz­ tam neki, mert ő a leghálásabb közönség, még ha kérdései az olvasási kultúra alacsony fokáról tanúskodnak is. Elmagyaráztam neki, mert mindig jóindulatú várakozással, tisztába tett lélekkel jön el az író-olvasó találkozóra. Mintha csak templomba menne vasárnap. És ha helyesen felelünk meg jóindulatú várakozásának, akkor igazi öröm lehet egyszer, hogy Terus néni megvásárolta a Varázshegyet. Bálványos Huba grafikája 464 �A M ADÁCH ÉV ELÉ Erdődy Gábor Előszó a Madách-évhez Engedjék meg, hogy az Országos Madách Imre Emlékbizottság és Cseszne Község Önkor­ mányzata megtisztelő felkérésének eleget téve egyfelől történészként, a 19. századi magyar liberalizmus és az 1848/49-es polgári forradalom, illetve szabadságharc kutatójaként és tisztelőjeként, másfelől az ezeréves kulturális örökségünk bemutatását, felelevenítését célul kitűző prog­ ram felelőseként szólhassak Önökhöz. Egy program szervezőjeként, melynek Madách Imre irodalmi és eszmetörténeti öröksége igazi gyöngyszemét képezi, mely örökség példája a 19. századi magyar kultúra hatalmas egyetemes értékeket teremtő szárnyalásának. „Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz. Évmilliókra lesz tulajdonod” - buzdít maga Madách is Az ember tragédiájában kulturális értékeink gyarapítására, megőrzésére és továbbadására. Hazánkban a kultúráért dolgozni, azért élni azonban senkinek sem könnyű feladat. Nem könnyű a gyermekeket betűvetésre oktató pedagógusnak, nem könnyű az elavult esz­ közök között tudományos kutatásokat folytató tudósnak, nem könnyű az érteden hivatalok­ kal küszködő múzeumigazgatóknak. S nem is volt az, soha. Első, európai hírű költőnk, Janus Pannonius haláláig nem tudott beletörődni abba, hogy ebben az országban költemé­ nyeire senki sem kíváncsi, Balassi és Zrínyi a versírás dicsőségét inkább a harctereken elnyerhető győzelemre cserélte fel, Csokonai belehalt abba, hogy halotti versezetet olvasott fel télvíz idején egy temetőben, mert azért legalább egy kis pénzt kapott, Arany János az úton kénytelen volt kitérni a lócsiszárnak, Ady „ha a piszkos, gatyás, bambaíTársakra s a csordára nézett,/Eltemette rögtön a nótát:/Káromkodott vagy fütyörészett. ” s a sor szinte végtelen, a halálba kergetett Apáczaival, aki a magyar pedagógiát akarta megújítani, a beteggé tett Tótfalusival, aki pedig csak nyomdát akart és szép könyveket, az elhurcolt Radnótival és az elmenekült Móráival. Tíz-tizenöt európai nép sem tud ennyi tragédiát elmesélni azokról a nagv elődökről, akik országa kulturális felemelkedésén dolgoztak. A felsorolás folytatása helyett azonban hadd fejezzem ki örömömet afelett, hogy itt áll­ hatok Madách Imre szobra mellett, s nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy hivatalo­ san bejelenthessem az ünnepi év kezdetét. 465 �Erdödy Gábor Előszó a Madách-évhez Örülök, hogy arra az íróra, gondolkodásra és emberre emlékezhetek, aki különösen kedves szívemnek. A 40-es évek liberális megyei politikusára, aki Nógrádban küzdött a polgári és alkotmányos Magyarország programjának elfogadásáért. A publicistára, aki a Pesti Hírlapban Timon álnéven megjelentetett írásaival bemutatta és ostorozta a törvényha­ tósági élet visszásságait. A filantróp gondolkodóra, aki kora liberális eszméiért indul harc­ ba Szontagh Pál barátjaként, Szalav, Eöt\>ös és mindenekelőtt Kossuth tisztelőjeként. És emlékezni, emlékeztetni szeretnék 1848/49 bátor szolgálójára, a nemzetőrség és a honvéd­ sereg nógrádi főszervezőjére, aki családja brutális tragédiáját, majd Világost követően a megtorlást személyesen is elszenvedte. Az 50-es évek vívódó gondolkodóján, akinek a haladásba vetett feltétlen hitét (Fortschitts optimizmus) a forradalmi évek európai tanulsá­ gai legtöbb kortársához hasonlóan alapjaiban kérdőjelezték meg, de aki magánéleti válsá­ gán is felülkerekedve a Civilizátorban nem csupán a Bach-rendszert utasította el határozot­ tan, hanem hitet tett a nemzetiségek egymásra utaltsága és megbékélése mellett is. Végül pedig a Politikai kih a ll ás megfogalmazójára, az 1861-es országgyűlés Határozati Párti politikusára, aki Kossuth és Teleki elszánt követőjeként érvelt a 48-as örökség mcgcsonkítatlan megőrzése, továbbfejlesztése mellett és határozottan elutasította az clvfeladó kiegye­ zés minden formáját, kísérletét. Madáchnak sem jutott azonban szerencsésebb sor itt, a nyugati civilizáció védőbástyájá­ nak, határának tartott országban, mint oly sok elődjének, kortársának és utódjának. Ha azt mondjuk Madách, mindenki rávágja: Tragédia. S ez nem csupán legismertebb művének címe, hanem életútjának jelképe is. Tragédia, hogy alig élt többet, mint negyv en év, tragé­ dia, hogy rövid életéből egy teljes évig raboskodnia kellett Kossuth titkárának felelőtlensé­ ge miatt, tragédia, hogy családi életét tönkretette felesége. Kevés olyan szerzője van a magyar irodalomnak, sőt a világirodalomnak is, akit egyet­ len műve tett feledhetetlenül híressé. S még kevesebb az olyan, aki azzal az egyetlen művel egy egész generáció, egy egész történelmi korszak filozófiáját összefoglalva kitörölhetetlen részévé vált egy nép irodalmának. Madách Imre pedig ezt tette Az ember tragédiája című művével. Ahogy Benedek Elek meséinek legkisebb királyfija, a Himnusz, a Szózat vagy a Nemzeti dal sorai benne élnek mindegyikünk tudatában kitörölhetetlenül, úgy élnek ben­ nünk Madách sorai a küzdésről és a halálig való bizalkodásról. Ezek a verssorok pedig nem pusztán tudásunk világába tartoznak, ennél sokkal többet jelentenek: meghatároznak ben­ nünket, egyéniségünk részévé válnak. Ha messze idegenbe visz sorsunk, emlékeink között éppúgy ragaszkodunk hozzájuk, mint annak a háznak a képéhez, ahol egykor felnőttünk, mint a kéken csillogó Duna látványához és a lankás dunántúli dombokhoz vagy a nógrádi hegyekhez. Ez a mi magyarságunk, ez a mi kultúránk. A Tragédia Ádámjának küzdelme végig az emberiség történelmén: ez pedig a mi életünk. Az örökké fel-fel bukkanó kérdés: vajon tudjuk-e, s ha igen mennyire tudjuk befolyásolni saját sorsunk alakulását, s a madá­ chi örök válasz, amely egyrészt az Égre mutat, a transzcendensre, mint az egyetlen biztos fogódzóra: ez az, ami életünk végéig elkísér; másrészt pedig a kudarcok, bukások hosszú során át megedződött, immár utópiamentes és a luciferi-kanti szkepszis kontroliján átsugárzó haladás hitre építkezve az anyag és idea, ideál és reál, determinizmus és szabad aka­ rat szintézisét alkotja meg. 466 �Előszó a Madách-évhez Erdödy Gábor Létezik Madáchnak egy titkos arca is: a többi műve, amelyekkel elsősorban a tudósok foglalkoznak, s amelyet ők is a Tragédiához mérnek csupán: ez az előzménye volt, az a. folytatása -- mondják. Verseinek és színműveinek a témája pedig túlnyomórészt a magyar­ ság történelme és sorsa, és mondják: Mózesben Kossuth alakját idézte meg a világosi fegy­ verletételt követő kegyetlen korban. Tudta, s megírta, hogy ő és kortársai már nem láthat­ ják meg Kánaán földjét, de tudta azt is, hogy népének vezető kell, aki odáig elviszi, hogy szüksége van mindenkire ennek az országnak, aki tud, és akar is érte élni. S ha Madách költeményei nem is ismertek annyira, mint Tragédiája, most mégis hadd zárjam megemlé­ kezésemet néhány verssorával: „Az ősi bűn küldött ránk sajtoló kort, A lánc helyét csak szent vér mossa le: hogy a jo b 1 gyermek győzzön, Mózes elhalt a pusztában, s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám. ” Elhangzott Cseszheti, 1997. október 4-én Czene gál Ist\'ánfestménye 467 �Tóth Éva Éva és Ádám „Mai nap lépten-nyomon hallunk beszelni a nőkérdésről, vagy másként a feminizmus­ ról” - így kezdi „Madách Imre és a nőkérdés” című tanulmányát 1913-ban egy elfelejtett filológus, Gazdag Lajos, majd leszögezi, hogy Madáchot „kora ifjúságától késő vénségéig foglalkoztatta ez a kérdés”. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy Madách ugyanúgy nem érte meg a 42. életévét, mint Ady, s nézzük tovább a tanulmány megállapításait. „Eleinte... valóságos nőgyűlöletben jelentkezett ez az érdeklődése...” mondja a szerző, majd Palágyi Menyhért Madách-monográfiájából idéz, miszerint Madách húsz éves korában a nőről alkotott fölfogását egy ki nem adott munkájában úgy fejezi ki, hogy korának egyik legna­ gyobb hibája az is, hogy „mindenik színművünk tárgya a szerelem”. Isten leendne az ember-fiákból Ha a szerelem ösztöne s a nővágy kihalna, vagy kiforrna kebleinkből - idézi később Madách vitathatatlanul mizogin megnyilatkozását a „ Férfi és n ő ”-bői. Az ember tragédiájának valóban nem a szerelem a tárgya, vagy legalábbis nem csak a szerelem, nem elsősorban a szerelem, bár Lengyel Dénes szerelmi drámaként elemezte a Tragédiái az 1978-as, ILor\>áth Károly által szerkesztett Madách-tanulmányok című gyűj­ teményben. A hatalmas Madách-irodalomban számtalan tanulmány foglalkozik Ádámmal, Évával sokkal kevesebb. Az első Greguss Ágost 1871-ben közreadott „A nő Madách Tra­ gédiájában” című munkája, a legfrissebb, tudomásom szerint, Mikó Krisztina „Éva szerepe a Tragédia jelképrendszerében ” című dolgozata, amely a font említett 1978-as Madáchtanulmányokban jelent meg. Ha amerikai feminista lennék, akkor „Madách feminista olva­ sata - Éva's herstory ” címmel tartanék most előadást, de nem ezt fogom tenni. Greguss Ágost legfontosabb megállapítása az, hogy Éva, a Faust Gretchenjével ellentét­ ben „nemcsak egy alakban jelenik meg, hanem képviseli az egész női nemet, annak külön­ böző alakjait”. Tolnai Vilmos pedig „Az anyaság Madách Ember tragédiájában” című 468 �Éva és Adóm Tóth Éva dolgozatában nem kevesebbet állít, mint hogy „Nincs a világirodalom nagy drámai költe­ ményei közt egy is, amelyben a nőnek oly fontos szerepe volna, mint az Ember tragédiájában”. Tolnai Vilmos szerint „Éva... épp úgy főalak, mint maga Ádám. A költemény elejétől végé­ ig szerves alkotórésze a cselekvénynek, vagy jobban mondva az ember rajzának, aki Ma­ dáchiról nem egy férfiú, a férfiú.... hanem két különböző hivatású, de egyenrangú, egymást kiegészítő, egymásra utalt, egymást föltételező tényező: a férfi és a nő”. A z ember tragédiája tehát az emberpár tragédiája, de vajon tényleg „egyenrangú ténye­ zőbe Éva Ádám mellett? Ha az általa elmondott szöveg terjedelmét vesszük figyelembe, akkor semmiképpen. A Tragédia 4140 sorából neki 408 és fél sor jut, ha jól számoltam, míg Ádámnak 1362, tehát több mint háromszor annyi, s Lucifernek is két és félszer annyi: 1049 sor. Később azt is megvizsgáljuk, hogy mi a színenkénti arány. Nem lesz érdektelen, de nézzük meg először Ádám színeváltozásait. Tudjuk, hogy Ádám egyre öregebben reinkarnálódik a történeti színekben. Az egyip­ tomi szín utasítása szerint „Ádám mint Fáraó, fiatalon, trónon ülve”jelenik meg, az athéni színben ugyan nincs utasítás, de a győztes hadvezér és ifjú apa nyilván a férfikor nyarában van, mint Petőfi néhány hónappal Segesvár előtt. A római szín kéjence talán valamivel korosabb, de még Tankrédot is „erődús férfikorban” látjuk. Kepler 30 éves korától 41 éves koráig volt II. R udolf udvari matematikusa, Danton 35 éves volt, amikor lefejezték, a lon­ doni színben „Ádám mint élemedett férfiú” tűnik fel, a falanszterben nincs megadva a kora, de az űrjelenetben „mint öreg” repül Luciferrel, az eszkimó színben pedig „mint egészen megtört aggastyán bot mellett jő lefelé a hegyekről”. Az a gondolat, hogy az egyedi fejlődés megismétli a törzsfejlődést, aránylag későn me­ rült fel a biológiában. Az viszont, hogy az emberiség történelme az emberi életkorokkal állítható párhuzamba, már jóval korábbi gondolat. Széchenyi 1824. május 22-i naplóbe­ jegyzése így aktualizálja ezt a toposzt: „A nemzetekben, ha szabad őket az emberekhez hasonlítanunk, négy életkort látunk. A gyermekkorban és az ifjúkorban bontakoznak ki a legszebb, legnemesebb tulajdonságok - úgv, ahogy a Római birodalom és Görögország történelme vési emlékezetünkbe - úgy, ahogyan Amerikában Washington, Franklin, Bolivár, Iturbide, St. Martin etc. szólnak tételem igaza mellett. Oroszországban Ostermann és Rosztopcsin a bizonyíték. Az emberiség érett korában van Franciaország, Anglia. Itt ama nemes lelkesedést minden nagv, nemes és önzetlen dologért immár nem láthatja az ember, azt a szép rajongást mindenki jólétéért - gőgtől, hírvágytól, becsvágytól zavartala­ nul - többé nem találjuk. A napi érdek és minden cselekvés fő mozgatója: reáliák, nyere­ ség, előny, hatalom. Aggastyán korban vannak viszont ama népek, melyeknek ereiben a vér bágyadtan ke­ ring, s ahol az emberek azzal hencegnek, hogy csak magukkal törődnek, és az általános jólétre semmi gondjuk. ” Ádám életkora, mint láttuk, párhuzamos az emberiség életkorával, azaz az emberi nem elöregedésével,. Igenám, csakhogy Éva nem öregszik. Éva életkora nem párhuzamos Ádáméval, legfeljebb oszcillál. Az egyiptomi színben a rabszolganő nyilvánvalóan fiatal, másként nem emelné maga mellé szépsége okán a fáraó. Az athéni színben Éva hitves, kisgyermek anyja és ez a kisgyermek 469 �Éva és Adóm Tóth Éva maga nevezi anyját szépnek. - A római színben Éva kéjhölgy, a bizánciban zárdaszűz, tehát mindkét színben nyilvánvalóan fiatal. A két prágai színben mint Keplerné, feltehetőleg érettebb, de még mindig kívánatos hölgy, másként nem csábítaná el az udvaronc. A párizsi színben a márkinő ifjú és hajadon, a „felgerjedt pórnő” pedig nem lehet idősebb nála, hi­ szen az előbbinek ikermása, ha úgy teszik, kiónja. A londoni színben Éva talán még fiata­ labb, hiszen eladó lány. A falanszterben - másodszor tehát a darab során - anya, de itt sem öreg, hiszen igényelni lehet és Ádám igényli is. Az egyetlen szín - természetesen az elsőt kivéve ahol Éva nem szerepel, az űrjelenet. Az eszkimószínben sanyarú körülmények között degenerálódott és korán elöregedett, de nem lehet öreg, hiszen az eszkimó felkínálja vendégeinek, s maga is felkínálkozik. Madách gyönyörű leleménye, hogy nemcsak a férfi, a történelem hordozója reinkarná­ lódik új és új alakban, hanem az emberpár is, és minden színben másként jelenik meg a férfi és a nő viszonya. Miközben Ádám a különböző eszmék megtestesítőjeként és megva­ lósítójaként változik és fejlődik színről színre, Éva a női nem történelemnélküliségét repre­ zentálja. Az ő léte mindig a férfi függvénye. Az egyiptomi színben rabszolganő, akit halott férje mellől maga mellé emelt a fáraó. Figyelemreméltó, hogy egyetlen színben alkot Ádám és Éva teljes, harmonikus családot, ahol gyermekük is van, közös gyermekük, és ez az athéni demokráciát amúgy nem idealizáló szín. A római színben, hanyatló, dekadens Ró­ mában Éva jómódban élő. de kiszolgáltatott kurtizán: Ádám fogadás tétjéül teszi meg. egy ló ellenében, s Catulus, ha nyerne, négy hét után visszaadná Sergiolusnak, vagy ha annak már nem kellene, akkor hétaszitná ángolnás tavába. A bizánci színben ismét egy fogadás, bár szentebb és életbevágóbb fogadás tárgya, nem saját szabad akaratából, hanem apja fogadalmát teljesítendő lép az apácarendbe. Kepler nejeként a császári parancsra létrejött mésalliance-ért félig-meddig öntudatlanul bosszút álló, kikapós és férjét pénzért gyötrő feleséget jeleníti meg. A párizsi színben, mintegy kárpótlásul azért, hogy az űr-jelentben nem szerepelhet (Madách Tyereskovára még nem gondolt, csak Gagarinra), megkettőző­ dik, ráadásul a párizsi szín álom az álomban, a két prágai szín közé van beékelve Kepler álma, aki még mindig nem tud elképzelni mást, mint vagy égi vagy földi szerelmet és Danton alakjában megtestesülve nem a nép leánya vonzza, ő az egyenlőséget - mint oly sokan - csak felfelé kívánja megvalósítani, a márkinővel szeretne egyenlő lenni. A megkö­ zelíthetetlen arisztokrata szűz szerelmét ambicionálja, nem a forradalomban férfiként har­ coló és szerelmét férfi módjára felkínáló pórnőét. A londoni színben Éva szó szerint „eladó lány”, bár ez a kifejezés csak a magyarban létezik. Ez az egyetlen szín, ahol Évának anyja van, s az meg is jelenik. A londoni szín polgárlányát anyja a templomban és a sokadalomban gardírozza, s oktatja a férjfogásra, de áldását adná arra is. ha Ádám „maitresse” - ének venné. (Kepler anyjáról csak hallunk: lehet, hogy a „rút boszorkányától örökölte termé­ szettudományos érdeklődését Kepler, hiszen lehetett füveket ismerő javasasszony az anyja, akinek a tudománya nem biztos, hogy alávalóbb volt Rudolf császárénál, s lehet, hogy „időjóslásai és nativitásai” sem voltak rosszabbak azoknál, amelyeket tudós fia jobb meg­ győződése ellenére elkövetni kényszerült, hogy az udvar és udvarhölgy felesége meg legye­ nek vele elégedve.) A történelem végének tömegsírjától Madách mégis megmenti Évát, egyedül őt, talán azért is, mert „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt” és persze azért. 470 �Éva és Adóm Tóth Éva meri ifjúkori nőgyűlöletétől - saját keserves tapasztalatai ellenére - eljutott odáig, hogy mint Greguss Ágost mondja - a nőben a férfi nemtőjét tisztelje. A falanszter-jelenetben Éva ismét kiszolgáltatott, mint a falanszter minden tagja, de nemcsak emberi, hanem női mivol­ tában is, hiszen nem maga választja párját, gyermekét elszakítják tőle. s ez a gyermek majdnem lombikbébi, aki nem önkéntes, harmonikus társaskapcsolatból származik, hanem a fasiszta eugenetikát előlegező megfontolásokból. Az eszkimó színben már maga a férj ajánlja fel nejét az idegeneknek, ami még az egyiptomi színben sem történhetett volna meg, ott a fáraó elragadhatja a rabszolgától a feleségét, de nem a rabszolga ajánlja fel önként. Térjük vissza most a mennyiségi elvhez. A paradicsomban az Ádám és Éva által el­ mondott sorok száma még majdnem egyenlő: 41 és fél: 39 Ádám javára. A paradicsomon kívül ez az arány már 91,5:19,5, tehát több mint négy és félszeres, és az utolsó színben 63:13, tehát majdnem ötszörös. A Prága I.-ben Egyiptomban és Rómában ez az arány va­ lamivel több mint háromszoros (119,5:37,5), Bizáncban több mint négy és félszeres (176:39), Párizsban nagyjából hatszoros (161:17+9,5), a Falanszterben több mint nyolcszo­ ros (127:14,5), a Prága 11-ben majdnem kilencszeres (127:14,5), az eszkimó színben míg Ádámnak 68 sor jut, Évának mindössze egy, az űrjelenetben pedig Éva nem szerepel (Ádám szövege 73 sort tesz ki). Az egyetlen szín, ahol Éva túlbeszéli Ádámot, igaz, hogy nagyrészt távollétébcn, az athéni. Azért ez a supremácia még nem veszélyes. Éva 89 sora körülbelül cgyharmadával tesz túl Ádám 62 során. Ha Ádám 1362 sorához hozzávesszük Lucifer 1049 sorát, akkor Éva szövege már csak egyhatoda a férfi-princípium két megtes­ tesítőjének. De lássuk a többit is. Az Úr csak az I., a II. és a XV. színben szólal meg, össze­ sen 79,5 sor terjedelemben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Lucifer is, Ádám is tizennégy színben szólal meg: Ádám nem szerepel az elsőben, Lucifer pedig néma bakó a párizsi színben. Évának eggyel kevesebb: tizenhárom szín jut, ami ráadásul szerencsétlen szám.) A Föld szelleme háromszor jelenik meg: a paradicsomon kívül, a falanszterben és az űrben. Többekkel együtt én is hajlanék arra, hogy a női princípium körébe utaljam a Föld szelle­ mét, annál is inkább, mert akkor hclvrebillenne Éva hiánya az űrjelenetben, s különben is, Ádám az anyaföldtől akar és nem bír elszakadni, nem pedig az apaföldtől. Csak az a bök­ kenő, hogy Lucifer expressis verbis szép szelíd fiúnak nevezi a Föld szellemét a második színben. Az is kérdés, hogy a Föld szellemének reinkarnációi vagy csak kísérői a nimfák a III., valamint a kháriszokkal együtt az athéni színben, majd a nemtők, boszorkányok a bizánciban. Mindenesetre ezek mind nőneműek. Az angyalok pedig - legalábbis a névvel szereplő főangyalok - Gábor, Mihály és Rafael - férfiak. Az első előadások óta evidens, hogy a legizgalmasabb szerep a Tragédiában a Luciferé. Sajnos, sokszor vele kell egyetértenünk, nem a naiv és lelkes Ádámmal, akinél még Éva is - horribilc dictu - okosabb nem egyszer, nemhiába őt aposztrofálja Lucifer az első bölcselő­ ként, nem Ádámot. Ádámot, Ádám színeváltozásait leginkább az Hók és Mihók-eíTektussal lehetne leírni. Ebben az Illyés Gyula által átdolgozott magyar népmesében az együgyű szolgalegény, Mihók mindig eggyel később kapcsol, mint kellene. Amikor szolgálóként kisborjút kap, azt a nyakában viszi haza. Az anyja azt mondja, ejnye, te Mihók, ezt kötőfé­ ken kellett volna vezetni. Mihók megtanulja a leckét, és amikor legközelebb szolgálat fejé­ ben a gazda nekiadja a lányát, akkor Ilókot vezeti kötőféken haza. 471 �Tóth Éva Éva és Adám Ezt teszi Ádám is. Mint fáraó belátja, hogy az egyen korlátlan hatalma nem megoldás, így a következő színben a közjóért, a polisz szabadságáért küzd. Amikor a hálátlan csőcselék halálra ítéli, arra biztatja Évát, hogy tagadja meg az erényt és ne neveljen gyermeket. A római színben maga is csak éheket kíván, míg Szent Péter apostol rá nem ébreszti arra, hogy ez az élet értéktelen és a következő színben már transzcendens álmokért küzdő kereszteslovagként látjuk viszont. A bizánci szín végére azonban kiábrándul a keresztény hitet üzemesítő egyházból és Keplerként a tudománytól a társadalmi előjogok eltörlését reméli. A közbeékelt párizsi színben Dantonként azt éli át, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit, s a sok szépen zengő jelszóból és a véráldozatból a szabadversenyes kapitaliz­ mus születik meg a londoni színben. Minthogy a kapitalizmus sem boldogít, jöhet a szocia­ lizmus, a falanszter, ami a kétféle XX. századi totalitarianizmust egyesíti, majd a törté­ nelmi és a pillanatnyi szükségszerűségtől indíttatva elhagyja a Földet. Adám tehát tovább utazik az időgépen, ezúttal az űrbe. határtalan tudvágvától vezérelve és a földi, illetve fa­ lansztert körülményektől űzve. de ez az utazás nem olyan szívderítőén optimista, mint JózsefA ttilá ná 1. És ha csak pislog már a nap sarjaink hízóan csacsog\>a jó gépükön továbbrepülnek a művelhető csillagokba ahogy minden bizonnyal Madách hatására a Flóra-szerelem bűvöletében képzelte. Ádám számára az űrutazás nem megoldás, csak megrázkódtatás, annak felismerése, hogy itt élncd-halnod kell, mármint itt, a Földön, ezen a földgolyón, c kívül nincsen számára hely. Ádám hazája is ez a Föld, akárcsak korán elhalt bolíviai barátom nyolcéves kislányáé száz­ húsz évvel később, aki a következő verset írta, mikor áttelepülnek Dél-Amcrikába: Űrhajómból kitekintve látok egv szép csillagot: az a csillag a Föld, az én hazám. Az űrrepülés után az eszkimó-színben már az ökológiai katasztrófa utáni földre érkezik vissza Ádám és ez a tönkretett természet, benne a az állativá süllyedt emberiséggel a végső stáció Ádám keresztútján. Itt már csak a felébredés lehet a megváltás, de ez a megváltás, akár a beavatási rítusokon átesettek tudata, magában foglalja mindazt, amit a beavatott átélt. Az az Ádám, aki felébred a Paradicsomon kívül, nem ugyanaz, mint akire Lucifer álmot bocsátott a III. szín végén. És Éva? Ő álmodja a történeti és azok után következő színek Éváját és Ádámját vagy Ádám álmodja őt is? Ha Éva is végigéli a történelmet, miért nem ő akar öngyilkos lenni? Minden oka meglenne rá. O mondja ki az első emberi szavakat: Oh élni, élni, mily édes, mi szép, vele közli fölényesen Ádám, hogy a függés, látom, életelv neked, a londoni bábjátékos 472 �Éva és Adám Tóth Evei szerint ő vitte csávába a férfiút, holott ő először nem magának akar a gyümölcsből szakíta­ ni, hanem a szomjazó Ádámnak. A kiűzetéssel ő többet vesztett, mint Ádám: magát a pa­ radicsomi harmóniát és egyenlőséget, s nem nyert annyit sem, mint Ádám. A fáraó előbb maga mellé parancsolja a még ki se hült férje mellől, aztán holmi fennkölt eszmék miatt elhagyja, de előbb még közli vele, hogy látköre szűk és gyarló, holott korábban azt mondta, hogy "Jobb mester való! te / Mert megtanitál a ja jt hallanom ”. Athénben kivégzik a férjét, Rómában értéke egy lóéval egyenlő, Bizáncban kulcsra zárva tartják erényeit, Prágában a társadalmi elvárásokra kondicionálják, s amikor azoknak meg akar felelni, a férje ítéli el magasabb szempontból, s kiderül, hogy csábítója férje meggyilkolására akarja rávenni. Párizsban leszúrják, miközben Danton egy evidenciával akarja szerelmét megnyerni: „Nem nö vagy-é, s nem-é én férfiú ? ” de amikor a pórnő, aki talán az életét mentette meg, ugyanígy érvel: „Te férj1 vagy, én ifjú s nö vagytok” - akkor a forradalmárt pokolnak gőze undorítja el a nép leányától. Londonban az élemedett Ádám a hozzávaló fiatal udvarlók kezéről csapja le a hamis gazdagság ígéretével, a falanszterben elveszik tőle a gyermekét, az eszkimó színben pedig az idegenek jóindulatának megnyerésére maga a férje kínálja fel. Adhatott volna pedig Madách Évának más sorsokat is. Semiramisét, Aspasiáét, akiket említ, de reinkarnálódhatott volna mint Kleopátra, mint Avilai Szent Teréz vagy Mária Terézia, vagy mint Nagy Katalin cárnő vagy Krisztina királynő, vagy akár mint Georges Sand. Madách nem ezt tette. Mert szerinte „a nőemancipáció lehetetlen fantom, üres k é p ”, „az emancipáció a nőt elszakítja a férfitől, ki mellé rendelve van, s ígv eltéríti hivatásától Mi tehát Éva hivatása? Mi tartja vissza az öngyilkosságtól, jobban mondva miért nem ben­ ne merül fel az öngyilkosság gondolata? Mert, mint Simoné de Beauvoir mondaná, beléköltözött a faj, ő a világ anyja, „tetőtől-talpig élet”, mint Weöres Sándor mondja egy fiatal­ kori versében a nőről, s ezért van az, hogy Éva a kismadár szerelmes énekét és az angyalok zárókórusának intelmeit egyaránt érti. míg Ádám csak gyanítja. 473 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium Nagyvárad, 1997. június 28-29. Az elmúlt evekben, évtizedekben mindössze két irodalomtörténeti tanácskozás volt Magyarországon, amelyet rendszeresen megtartottak: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság által rendezett Zrínyi Konferencia és a Madách Irodalmi Társaság évenkénti rendezvénye, a Madách Szimpózium. Nyilvánvalóan sok más alkotó életének és életművének feldolgozását, közkinccsé tételét elősegíthetné, ha nemcsak kerek évfordulók alkalmával fordulna feléjük ideigóráig az érdeklődés, ám a rendszeresség a honi irodalomtörténeti kutatásoktól csaknem idegen. Fráter Erzsébet nem tartozik azok közé a személyek közé, akikkel kapcsolatban évente meg lehetne rendezni egy tanácskozást; túlzottan kevés az, amit róla tudunk, s a levéltári kutatásoktól sem várható sok új információ vele kapcsolatban. Inkább a már meglévő isme­ retek új szempontú feldolgozására nyílik lehetőség. Sokáig kérdéses volt, lehet-e, érdemes-e egyáltalán egy külön ülésszakon foglalkozni vele? Az ilyen kételyek eloszlatásához nemcsak az szükséges, hogy legyen néhány elszánt kutató, aki vállalja, hogy előadást tart a témáról. Legalább ilyen fontos az is, hogy legye­ nek, akik a körülmények megteremtésével komoly ösztönzést adnak a kutatóknak. Nagyvá­ rad megyéspüspöke, Tempfli József 1996. október 4-én, a IV. Madách Szimpóziumon Nagyváradot ajánlotta az I. Fráter Erzsébet Szimpózium helyszínéül. Közbevetőlcg: sokan még ma sem tudják, mi köze van Tempfli Józsefnek Fráter Erzsébethez, ezért egy bekezdés erejéig célszerű megvilágítani a kívülálló számára talán szokatlannak tetsző invitálást. Amikor a Ceausescu-korszak vége felé szóba került Nagyváradon az ún. várad-olaszi temető felszámolása, Tempfli József számos sírt megváltott, köztük Fráter Erzsébet sírját is. A koporsókat azután átszállították a Barátok Templomába, amely nek kazamatájában - azonosítás után - befalazták. A halhatatlan hitves életét kutatók régóta tudták: két Fráter Erzsébet nyugszik egymás tőszomszédságában a várad-olaszi temetőben: Madách Imréné és fiatalon elhunyt uno­ kahúga, akit szintén Fráter Erzsébetnek hívtak; éppen az életkorok különbözősége alapján egy­ szerű volt az azonosítás. A református Fráter Erzsébet végső nyughelye tehát - Tempfli Józsefnek köszönhetően - egy katolikus templomban található. 474 �Andor Csaba /. Fráter Erzsébet Szimpózium. De térjünk vissza a tanácskozáshoz! Az előkészítő munka során gyorsan kiderült: ha lesz szimpózium, akkor lesznek előadások, lesz hallgatóság is. Közben megjelent egy-két híradás a magyarországi sajtóban a közelgő rendezvényről: előbb a Népszava március 24-ei számában, majd az Új Magyarország május 13-ai számában e sorok írójával készült inter­ júból értesülhettek az érdeklődők a közelgő tanácskozásról, végül közvetlenül a rendezvény előtt T. Pataki László az Új Magyarországban adott hírt róla. A résztvevők első csoportja június 27-én pénteken este érkezett Nagyváradra, a Kano­ noksoron lévő Püspöki Hivatalba, a vacsorát azonban a református egyház által működtetett közösségi házban fogyasztottuk el. Nagyváradon az ökumenizmus nem üres szólam: előre nem látott események következtében szálláshelyünk egy református kollégiumban volt, s a szimpózium helyszínét is a református egyház biztosította, jóllehet Tőkés László ekkortájt nem tartózkodott Nagyváradon. Június 28-án szombaton délelőtt városnézéssel kezdődött a program. Ennek során a résztvevők megtekintették az ún. Fogtövi-házat, Fráter Erzsébet utolsó nagyváradi lakhelyét, ahol a hagyomány szerint 1862 november elején utoljára találkozott Madách Imrével, aki azért utazott Váradra, hogy Jolán lányát - akit addig az édesanyja nevelt - magával vigye Alsósztregovára. A kis földszintes épület igen rossz állapotban van. Mint megtudtuk, jelen­ leg egy idős hölgy lakja, akinek életében már nem várható kedvező fordulat az épület további sorsát illetően. Csak remélni lehet, hogy ez a dísztelen jellegtelen épület nem fog a városrendezési elképzeléseknek áldozatul esni. Városnézés közben a csoport eljutott a Bará­ tok Templomába is, ahol Fráter Erzsébet sírjánál koszorút helyezett el. A templommal átellenben ma is a közkórház található: az az ispotály, ahol 1875. november 17-én a költő hitvese elhunyt. Végül a délelőtti városnézés során eljutottunk a püspöki palotába és a ba­ zilikába, ahol több kiállítást (kincstár, képtár, néprajzi és archeológiái gyűjtemény), vala­ mint a város védőszentjének, Szent Lászlónak a hermáját tekintettük meg. A szimpózium előadásai délután 3 órakor kezdődtek. Addigra minden résztvevő szeren­ csésen megérkezett, s a helybeliek közül is jó néhányan eljöttek a tanácskozásra. Ha a résztvevőket név szerint nem is, a településeket talán érdemes felsorolni, ahonnan a szim­ pózium résztvevői érkeztek: Balassagyarmat, Budapest, Csáb, Csécse, Gyula, Kolozsvár, Nagyvárad, Nyíregyháza, Salgótarján, Szarvas, Százhalombatta. Vendéglátónkon s a ké­ sőbb említendő előadókon kívül azonban legalább egy résztvevőt név szerint is illő meg­ említenünk: Szabó Józsefet, aki a Nagyváradi Állami Színház 1974-es Tragédia­ előadásának a rendezője volt, s akinek produkciója olyannyira elnyerte névrokonának. Szabó József püspöknek - a máig legnagyobb Madách-gyűjtemény alapítójának - a tetszését, hogy nagyváradi tartózkodását jócskán meghosszabbította. Mint ahogy meg kell említe­ nünk azt is, hogy a Fráter család ma élő tagjai közül többen részt vettek a szimpóziumon, ahol előbb Csikász Ist\>án versben üdvözölte házigazdánkat, majd Tempíli József megnyitó­ ja és Andor Csaba üdvözlő szavai után az előadások következtek. Az első előadást Kozma Dezső, a kolozsvári egyetem professzora tartotta Fráter Erzsé­ bet a Madách-értcímezésekben címmel. Az összefoglalásból képet nyerhetett a hallgatóság arról, miként határozta meg szinte kezdettől fogva a Madách-értelmczésekct Fráter Erzsé­ bet, hogyan került be személye, személyisége nemcsak a Madách életrajzokba, de az életművet 4 75 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium. elemző írásokba, nem utolsó sorban magának Az ember tragédiájának az elemzéseibe is. mert ha a kortársak (Szász Károly, Erdélyi János és a többiek) - érthető tapintatból, de olykor talán a szükséges információ hiánya miatt - nem is írtak erről, Fráter Erzsébet halála után már alig született olyan új elemzés, amely valamilyen formában ne érintette volna a személyét. A második előadó Benes Istvánná grafológus volt; előadásának címe: Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet. Benes Istvánné immár negyedik éve tanulmányozza nemcsak Madách Imre, de a család több más tagjának is a kézírását. Előadásának egyik fő gondolata az volt, hogy az íráskép is megerősíti a két asszony személyiségének végletes különbözősé­ gét. Elvileg ugyan ebből nem következik a személyek ellentéte - a különbözőségre éhben egy ideális komplementer-kapcsolat is épülhetett volna -, ám tudjuk, hogy a valóságban kezdettől fogva rossz volt a viszonyuk. A harmadik előadó. Mohás Lívia személyesen ugyan nem tudott jelen lenni a rendezvé­ nyen, Fráter Erzsébet pszichológiai arcképe c. előadását azonban elküldte, s azt Tompa Lászlóné felolvasta. Ez az eddigi legrészletesebb pszichológiai elemzés, de talán nem az utolsó. A későbbiekben remélhetőleg további munkák fogják felhasználni főbb következte­ téseit, amit az is megkönnyít, hogy nem egy meghatározott lélektani irányhoz kötődik az elemzés, így téziseit egymástól távolálló irányzatok művelői is továbbgondolhatják. A negyedik előadó T. Pataki László volt, akinek „erzsológiai” tárgyú írásai korábban a Palócföld hasábjain láttak napvilágot. A téma ezúttal is a „Véd/vádirat” volt (lásd a Palóc­ föld 1992/5.számát), amelynek új szempontú felvetéseit a jelenlévők érdeklődéssel hallgat­ ták. T. Pataki koncepciója értelmében az egész eddigi Madách-kutatásnak - elsősorban az életrajzi megállapításoknak - a kritikai újragondolására lenne szükség, mivel bizonyos „alapművekben” - így mindenek előtt Palágyi Menyhért monográfiájában - olyan pontat­ lanságok, sőt valótlanságok található, amelyeknek az átvétele a tévedések, hamis beállítá­ sok átörökítését jelenti. Márpedig az elmúlt száz év Madách-kutatása igen nagy mértékben éppen Palágyi munkájára támaszkodott, s szinte teljesen figyelmen kívül hagyta annak korabeli kritikáját. T. Pataki nézőpontja mindenképpen üdvözlendő: nemcsak Palágyi és nemcsak Madách-csal kapcsolatban írt le téves vagy hamis információkat: tankönyveink, irodalmi kézikönyveink, lexikonjaink szinte hemzsegnek a tévedésektől; még jó, ha a szer­ ző születési és halálozási dátumát pontosan közük (mint tudjuk, Madách születési dátuma minden lexikonban tévesen szerepel). Végül e sorok írója tartott előadást Madách és Lisznyai címmel. Bár a téma első pilla­ natban a szimpózium tárgyától távol esőnek tűnhet, valójában mégiscsak köze van Fráter Erzsébethez, amennyiben az előadásban felvetett hipotézis szerint egy szerelmi háromszög­ gel állunk szemben. Az előadó amellett érvelt, hogy az Egy vetélytárshoz c. verses levél címzettje Lisznyai Kálmán volt. Az előadásokat egy irodalmi összeállítás követte. Előbb Patakiné Kerner Edit és Csikász Ist­ ván részleteket adtak elő Az ember tragédiájából, majd T. Pataki László Lidércláng c. monod­ rámája köv etkezett Patakiné Kerner Edit előadásában, amelyet a közönség kitartó tapsa követett. Vasárnap délelőtt a résztvevők Cséhtelekre látogattak, hogy megtekintsék azt az épüle­ tet, ahová előbb 1845 februárjában, majd néhány héttel később, márciusban utazott Madách, 476 �Andor Csaba /. Fráter Erzsébet Szimpózium. hogy aztán március 13-án megtartsák az eljegyzést. Az egykori Fráter kúriában (s a későbbi tulajdonos által 1914-ben építtetett kastélyban) ma az öregek otthona található. A Fráter-kúriáról soha nem tettek közzé sem fényképet, sem metszetet, az egyetlen szűkszavú leírást az odalátogató Mohácsi Jenő adta róla még 1940 körül, az a Mohácsi Jenő, aki Lidércke c. életrajzi regényében meglehetőségen kedvezőtlen képet festett a hal­ hatatlan hitvesről. Igaz, néhány évvel később, amikor erre a látogatására sor került, már megváltozott a véleménye. Fényképet azonban ő sem közölt az épületről, így aztán nem is volt olyan könnyű eldönteni, hogy a mai épület azonos-e azzal, amelyben a nagy esemény történt. Leírása nyomán azonban mégiscsak megállapítható volt az épületek azonossága. Igaz, mára a homlokzati részt sikerült szinte a felismcrhetetlenségig átalakítani (az egykori tornác és bejárat helyét csak két befalazott oszlop jelzi), de azért semmi kétség: itt volt az eljegy­ zés, ez volt valaha a Fráter-kúria, még akkor is, ha a helybeliek erről semmit sem tudnak. A rendezvény utolsó eseménye a Nagyváradi Bazilikában tartott ünnepi szentmise volt, amelyet Tcmpfli József celebrált. Fráter Erzsébet Szimpózium nem lesz minden évben; e sorok írója azt a javaslatot tette, hogy legközelebb 2002. június 28-án találkozzanak a résztvevők, éspedig Madách feleségé­ nek szülőfalujában, Csécsén, s onnan utazzanak másnap reggel közösen Nagyváradra. A rendezvény előadásain sokféle megközelítési módról szó volt, tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a témát olyan sok irányból sikerült körüljárni, hogy további elemzésekre nincs is szükség. Ennek illusztrálására két olyan szempontot említenék, amelyek a kö­ zelmúltban merültek fel, de amelyeknek mélyebb elemzésére eddig még nem került sor. Az egyik: miért és miként tett szert olyan különös jelentőségre a magyar kultúrában éppen ez a házassági konfliktus? GyőrfTy Miklós meglátása szerint ennek egyik fontos - de eddig nem elemzett - oka az lehetett, hogy a XIX. századi magyar irodalomtörténetben (ha eltekintünk Mikszáth „névleges” válásától) ez az egyetlen eset - legalábbis jelentős alkotóink körében -, amely válással végződött. A másik szempontot Petrányi Ilona vetette fel: miért is írt Fráter Erzsébet - közvetlenül a válás után - anyósának levelet? Végtére is nem tőle vált el, hanem Madách Imrétől! Minthogy pedig Madách Imrének ebben az időszakban nem írt levelet, ez azt jelenti, hogy a férjnek ekkor már nem volt beleszólási lehetősége közös sorsukba. De vajon miért nem? Lélektani értelemben vett önállótlanságról lenne szó? Azt jelentené ez, hogy Madách he­ lyett minden igazán fontos kérdésben az édesanyja döntött? Valószínűleg nem, sőt, bizo­ nyos jelek inkább arra vallanak (legfőképpen magának a házasságnak a ténye!), hogy ép­ pen ellenkezőleg, fontos ügyekben nagyon is értett hozzá a költő, hogy édesanyjára nyomást gyakoroljon, kedvező döntését kikényszerítse. Lehet, hogy a megoldás itt is - mint néhány más életrajzi vonatkozásnál - egyszerűen az, hogy Madách - meggondolatlanul vagy sem, ezt most ne firtassuk - elkötelezte magát, ígéretet tett arra, hogy nem fogadja vissza Fráter Erzsébetet. Ha így volt, akkor még az is lehet, hogy ő maga mondta (üzente vagy sugallta) Fráter Erzsébetnek azt, hogy forduljon levélben az édesanyjához. Petrányi Ilona érdekes felvetése mindenképpen további elemzést érdemelne. A két példa alapján minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a II. Fráter Er­ zsébet Szimpóziumon is lesznek még érdekes előadások, új szempontú elemzések. A hátralévő 477 �Andor Csaba I. Fráter Erzsébet Szimpózium. öt év elég hosszú időnek látszik ahhoz, hogy egyfelől az előadásokon felvetett, másfelől az imént jelzett kérdésekre a kutatók megkíséreljenek választ adni. Ami pedig a rendezvény körülményeit illeti: az a mindannyiunk számára emlékezetes vendégszeretet, amelyben Tempfli József a résztvevőket részesítette, egyúttal azt is szavatolja, hogy akik első alka­ lommal eljöttek, azok - ha körülményei engedik - bizonyára eljönnek majd öt év múlva is, mi több: élménybeszámolóik nyomán talán azok is eljönnek majd, akik ezúttal nem vállal­ koztak az útra. Párkányi Péter szobra 478 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Az életmű kutatóit kezdettől fogva foglalkoztatta a költő házasságának története, ennek kihatása Madách művészi élményvilágára. Könyvtárnyivá duzzadt szakirodalom, családi és kortársi visszaemlékezések, levelek, sajtóviták, szépirodalmi alkotások útvesztőit barangol­ hatja be a Madách Imre élete és költészete iránt érdeklődő. Legutóbb a tudományos ülésszak egyik szervezője, Andor Csaba adta közre Fráter Er­ zsébet leveleit, lírai verseit, tárta elénk ennek a sokféleképpen magyarázott házasságnak főbb momentumait. A kiadvány Fráter Erzsébet emlékezete /. címet viseli, és az immár rangot szerzett Madách Könyvtár sorozatban látott napvilágot 1996-ban; Tempíli József megyés püspök (az ülésszak másik szervezője) mély átérzéssel megírt bevezető soraival. Természetes, hogy az irodalomtörténész ez alkalommal sem kerülheti meg élet és mű összefüggéseit, hogy Az ember tragédiájáról. a Mózesról. Madách lírai verseiről nem szól­ hatunk alkotójuk legszemélyesebb élettapasztalatai nélkül. Szendrey Júlia, Léda, Csinszka, Fráter Erzsébet nemcsak egy-egy nagy élet, hanem örökérvényű műveknek is részesei. Nemcsak a világ színpadjait bejárt Tragédiát értelmezték sokféleképpen, igen különbö­ ző módon vélekedett a szakma Madách és Fráter Erzsébet kapcsolatának kilenc, házassá­ gának hét esztendejéről, ezeknek az életrajzi élményeknek műveket alakító szerepéről. Nem egészen fél évvel Fráter Erzsébet halála előtt, 1875. június 4-én Madách Aladár arra kéri levélben (tudjuk: hiába) a Madách-művek kiadását tervező Gyulai Pált, mondjon le a volt feleséget rossz színben feltüntető Bérczy Károly emlékbeszédének azon sorairól, amelyek szerint a fogságából haza siető költő otthon boldogságának csak romjait találja. Valószínűnek tűnik Andor Csaba feltételezése: a fiú azért védte, védhette édesanyját, mert nem tartotta elfogadhatónak az ifjúkori barát emlékbeszédének ezt a kitételét. A korabeli sajtóban kibontakozó, főleg erkölcsi fogantatású vitákat még csak jelezni sem kívánom. E helyett inkább a korai Madách-irodalom egy-két megállapítására emlékez­ tetnék. Arra például, hogy Greguss Ágost már 1871-ben A nő Madách tragédiájában cím­ mel értekezik, hogy Haraszti Gyula 1882-ben Kolozsváron elkészült (1912-ben megjelente­ tett dolgozatában „az emberiségre alkalmazott /.../ egyéni lét (az én kiemelésem - K. D.) 479 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben tapasztalataira figyel, a változatlan, de a „gyarló Ádám” mellett más-más változatban megjelenő „még gyarlóbb” Évára. S bár ebben az értelmezésben Madách Ádámjának nem nyújt megnyugvást a családi élet boldogsága, a kolozsvári irodalomtörténész szükségesnek tartja kiemelni: az angyali kar (tehát az Úr) biztató szavait mégiscsak Éva érti meg, ő közvetíti Ádám felé. (Köztudott: a mű nem egy későbbi magyarázója szintén nyomatékkai szól erről.) M orvay Győző 1897-ben Nagybányán megjelentetett, félezer oldalt kitevő elemzése szintén a „szubjektív érzület” felől kísérli meg értelmezni a családi környezet, illetve a feleség szerepét. Fráter Erzsébetnek olyan emberi, női tulajdonságaira összpontosít, ame­ lyek - mint írja - „bármely más költőt is szerelemre hangoltak volna”: konvenciókat nem tűrő őszinteségére, ártatlan kacérságára, töprengő kedélyére. (Ez is vissza-visszatérő gondo­ lata lesz a Madách-irodalomnak.) Morvay e tulajdonságokból nyomban következtet is: mindezek az érzelmek csírái az asszony és a férj boldogtalanságának. S mert patologikus okoknak tulajdonítja a feleség viselkedését, fel is menti, hisz - jegyzi meg - „a hisztérikus nő menthető”. De nemcsak őt „oldozza fel”, hanem az anyát is: Majthényi Annáról nem feltételezi, hogy fiát legszentebb érzelmeiben sértette volna meg. Hadd egészítsem ki ezt az ítélkezést egy friss tanulmánnyal. Perdöntőnek a házastársak megnyilatkozásait tekintő Györfjy Miklós hívja fel a figyelmünket arra, hogy Madách anyja a házasság ideje alatt egyetlen rossz szót se írt le a menyéről. Sőt - írja a felelősséget meg­ osztó Györffy - „sok kedves említés viszont nem hiányzik”. (A házasság mint intermezzo lefolyásához. Első Madách Szimpózium, Csesztve-Szügy, 1993.193) Bevallottan is Madách egyik legkiválóbb értőjének, Barta Jánosnak finom lélektani megfigyeléseihez áll közel ez a vélekedés. Igen érdekes módon: Morvay Madách belső elbizonytalanodását - magányérzetét, befeléfordulását, betegségét - tekinti meghatározónak, a szerelmi csalódásnak mint művészi élményt alakító tényezőnek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Úgyszintén a felekezeti másságnak sem. Szerinte ugyanis, amit a női nem iránti idealizmusában felesége lerombolt, azt a család védangyalának, az anyának sikerült újból felépítenie. Madách egyik vallomásá­ ra is hivatkozik, mely szerint anyjának köszönheti, hogy a Tragédia Éváját „kirívóbb szí­ nekben nem állította elő”. (Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához. 1897. A szerző kiadása.) Egyfajta kiengesztelő ítélet kap kiemelt helyet a következő évek Madách-szintéziseiben is. Madáchot az európai irodalom nagyságaként emlegeti filozófus irodalomtörténész, Palágyi Menyhért sok vitát kiváltó könyve külön fejezetben tér ki a házasságra. Palágyi már azt is szerencsétlenségnek tartja, hogy a magányos, szellemi elszigeteltségben élő fiatal költő a szerelemben keres üdvösséget. S csak sajnálni tudja, hogy ama híres csodatevő ember Madách köszvényére talált orvosságot, és nem talált valami szert - ahogy ő kifejezi a„heveny házassági kedv ellen is”. így aztán azt mondhatnám, kettős modellt keres a Tra­ gédia Évájában: a hazája szabadságáért mindenre képes Luciát az anya, a Kepler szín Bor­ báláját a feleség ihlette. Noha nem sok jó szó illeti meg Fráter Erzsébetet mint nőt sem (nem szép, műveltsége hiányos, úttalan utakon cipelteti magát egy-egy mulatságra stb.), egyéniségének varázsát nem vonja kétségbe. A 21 éves költő ezt a különös, érdekes lányt szereti meg, ennek a „pajzánkodó személyinek (egyik Madách-vers szavai) lesz az áldozata. 480 �Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Kozma Dezső De áldozat ebben a beállításban az érzéseinek parancsolni nem tudó, heves vérmérsékletű Fráter Erzsébet is. Saját gyengeségeinek áldozata. Ezért inkább részvétet vált ki sorsa a szerzőben. Ennek legfőbb bizonyosságaként közli, illetve kommentálja a bocsánatért esdek­ lő asszony mély megrendülésből fakadó, címével (Egyedül Anyai lelke elébe) a pápai enciklikákra emlékeztető levelének hasonmását. Ezt az erkölcsi felmentést fűzve hozzá: „Látjuk, hogy nem lehet álnok asszony, ki c levelet írta, érezzük, hogy a levél egy makacs, de őszinte és alapjában véve szerető szívből fakad, ki most ocsúdik nagy eltévelyedése tudatára.'’ Többé-kevésbé hasonlóan vélekedik a filozófiai szempontokat szintén nem nélkülöző Alexander Bernát is ugyanebben az évben kiadott - iskolai oktatásnak szánt - Tragédiamagyarázatában. Azzal a vitatható különbségtevéssel, hogy az isteni szózatot meghalló Éva: a gondolkodó Madách teremtménye; a kacér, szenvedélyes nő: a költőé. (Az ember tragédiája. Jegyzetekkel és magyarázatokkal kiadta Alexander Bernát. 1900. 317.) Századunk első évtizedeiben nem egy kutató Madách nőszemléletéből, az örök nő Janus-arcából kiindulva fogalmazza meg véleményét. Voinovich Géza például úgy látja, hogy költőnk nő-eszményére rácáfolt a valóság, s ezért sikerült egyetlen személyben (Éva alakjában) ötvözni fényt és árnyat, önfeláldozást és hiúságot, fennköltséget és érzékiséget (Madách és Az ember tragédiája. 1914/ Riedl Fri­ gyes egyetemi előadásaiban (1933) Madáchnak a női nemről írott akadémiai székfoglalójá­ ra emlékeztetve óv az egyoldalúságtól, az alábbi részletet idézve: „ Fogadjuk el hát a nőt is olyannak, minőnek Isten számunkra alkotta. [...] Ne dicsőítsük érdemén túl, se ne nézzük le, mindkettőt egyaránt követeli férfim éltóságunk önérzete. ” Érdekes módon: Halász Gábornak a Madách összes művei elé írott kísérő szövegében Fráter Erzsébet csak egy szerepet töltött be, hisz - hivatkozik Madáchra - a nő a férfi kiegészítője, de nem igazi párja. Új értelmezési lehetőségeket Barta János korai, még a 30-as, 40-es évekből való munkái kínálnak. Elsősorban lélektani árnyaltságukkal. Azzal, ahogyan szerzőjük érzékeltetni tudja, miként lesz sorsformálóvá a belső és a kül­ ső világ, miként ébred fel az én legmélyebb rétegeiben a vonzalom Lidércke különös egyé­ nisége iránt. „Madáchot örökre magához láncolta, azért, mert a romantikus szerelmi él­ mények olyan lehetőségeit ígérte, amilyeneket szem nem látott, fü l nem hallott ” - olvashat­ juk második Madách-tanulmányában (Madách Imre, 1942. 47.). Az idézett sorok mellé oda írhatjuk az élményt megfogalmazó Madách-vers néhány so­ rát is: „És minthogyha megcsókoltad volna/ E kebel vadon zengő dalát,/ Képzetemben minden e világon/ Oly dicsőn szellemül át. ” Valóban már-már metafizikai, vallásos átszellemülésről, az „önmaga jobb felére” rátalá­ ló lélek legrejtettebb titkairól hoznak hírt az ilyen költemények, versrészlctek. Csak közbevetőleg jegyzem meg: A költő születésének 150. évfordulóján Kerénvi Ferenc - új forráso­ kat felhasználó tanulmányában - ilyen értelemben hivatkozik Madách korai (az Erzsikével történő megismerkedéskor keletkezett), az „örvény felé csaló lidérckét” Szontagh Pálnak bemutató levelére. Amelyikben ilyenek olvashatók; „Hol kezdjek én írni ezen minden von­ zó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkűiét és minden cinizmus mikrokozmoszáról? ” (Kerényi Ferenc: Új források a Madách-család történetéhez. In: Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly, 1978.) 481 �Kozma Dezső Fráter Erzsébet a Madách-értcímezésekben Azt hiszem, nem alaptalan Barta János megfigyelése: ez a misztikus bűvölet már eleve magában rejtette a bajok forrását. Még akkor is ezt kell mondanunk, ha voltak boldog pil­ lanatai ennek a házasságnak. Természetük, egyéniségük egészen más volt, s a belső szaka­ dékot csak elmélyítette ezeknek az esztendőknek nyomasztó légköre. És ha Madách olvas­ mányaira gondolunk, nem vonható kétségbe a koreszmék hatása sem. De az sem, hogy Madách (bármennyire is magának írta ekkor verseit) a lelki válság fölé tudott emelkedni. A Tragédia ezt is tanúsítja. (Még csak annyit: a Madách-hoz vissza-visszatérő Barta János egyik kései írásában szükségesnek tartotta emlékeztetni: a Fráter Erzsébettel történő megismerkedés idején annak tudatában, hogy anyja nem örül a protestáns menynek - Madách is hozzászólt a vegyes házassággal foglalkozó királyi leirati vitához: elutasítva a vallási türelmetlenséget {Az ember tragédiájának értelmezéséhez. In: A pálya végén. 1987.). Ismeretes, Szerb Antal 1934-ben megjelent, s magyar és a világirodalom mozzanatait összekapcsoló magyar irodalomtörténetében (a könyv jellegéből következően) pusztán né­ hány életrajzi adatot közöl. így Madách életének a szakaszáról is: az anyós és a költekező menv nem férnek meg egymással, míg Madách fogságban volt - idézem - „feleségének hűsége megingott”. S bár a Tragédia szellemtörténeti helyét keresve, arról a magányos költőről szól, akinek élete „az anyja és felesége közt őrlődik fel” - Madách nőszemléletét olyan metafizikai princípiumként fogja fel, amely már a korai drámáiban jelen van. Tehát: nem a házasság következménye. Ugyanígy az apollói Ádám és a dioniszoszi Éva sem. Közvetlen a II. világháború után Madách is - akárcsak Kemény Zsigmond - egyike lett a „kényes”, „problematikus” íróknak. Az 50-es évek elejének éles Madách-vitái után, a 60-as évek közepén elkészült akadémiai szintézis Madách-fejezctc az újraértékelés jegyében íródott. Szerzője, Az ember tragédiáját a Világost követő korszak összegzőjének tekintő Sőtér lst\>án, a boldog házasság semmivé válását úgy említi (szűkszavúan), mint a költőt ért csapások, kudarcok epilógusát. Az ok itt: Madách kiújuló betegsége. Az ugyanekkor megje­ lentetett Tragédia-e,lemzésében más is szerepel kiváltó okként. E szerint a házasság azért bomlott fel, mert a feleség „nem tudott a még élő anyánál különbbé vagy legalább is vele egyen­ rangúvá válni”. (A rövid fejezet Anya és fia címet viseli. Álom a történelemről. 1965. 15.). Ezzel magyarázható az elveszett Édent újrateremteni óhajtó Évának mint jelképnek az értelmezése: az „ideál” és „reál” egyensúlyának megteremtésére lűvatott természeti szféra megtestesítője. Pár év múlva Németh G. Béla - e korszak irodalmának jeles kutatója - szélesebb össze­ függésben veszi szemügyre ezt az anyához kötődést. Múlt századi irodalmunk félszázadáról készült irodalomtörténeti összefoglalásában a magyar történelem nagyasszonyai közé emeli a saját és a nemzeti eszményekhez ragaszkodó Majthényi Annát. Nem pusztán arról van tehát szó, hogy az anya akarata ellen köttetett meg a házasság. A csalódás azért lehetett annyira megrázó, mert Madách a környezetétől különböző életfelfogást vállalva kérte meg Fráter Erzsébetet. „Az egyéni és nemzeti szégyennél is tragikusabbá tette esetét az, hogy házassága rajongó eszmehite, szabadelvű életeszményei jegyében jött létre.” {Türelmetlen és késlekedő félszázad. A romantika után. 1971. 155. Az én kiemeléseim - K. D.) Az életművel foglalkozó újabb munkák közül a két ember viszonyának nemrég elhunyt Horváth Károly kismonográfiája szentel nagyobb teret. 482 �Fráter Erzsébet a Madách-értelmezésekben Kozma Dezső írója egymásnak ellentmondó állítások, mendemondák tömkelegének mérlegelő felhasználásával (az igazságosztás szándéka nélkül) követi a tragikus végű házasság történe­ tét. Horváth Károly szerint is: a filiszterség útjáról letérő lány tetszett meg Madáchnak, vált testet-lelkct átjáróvá. S ami különösképpen figyelmet érdemlő: a puszta életrajzi té­ nyek, emberi, alkati adottságok számos más körülménnyel (a két család múltjával, életmód­ jával, Madách közéleti tapasztalataival) egészülnek ki, válnak művek ihletforrásává. Horváth Károly a „sors súlyos próbáját” (Madách szavai) megélt költővel párhuzamosan a tragikus nőt is elénk állítja. Azt a Fráter Erzsébetet kíséri el a nagyváradi kórházig, akiről (több évi búvárkodás után) L. Kiss Ibolya 1966-ban Az asszony tragédiája címmel írt köny­ vet. Azt az asszonyt, aki élete végén - gyermekeinek szánt végrendeletében - maga is tragi­ kusan élte meg a szakítást. S bár lehet, hogy a sokáig eltemetett (a nagyváradi KeletNyugat 1991. október 19-i számában Andor Csaba által közreadott) vallomás stilizált, va­ lamit csak elárul az élet peremére sodródott asszonyról. Egyetlen mondatát idézem: „Én csupán egyvalamit ismerek el. hogy olyan mélységesen szerencsétlen lény voltam, aki a balszerencsés körülményekkel vívott küzdelemben alul maradtam.” A Madách-műben elmélyülni kívánók számára eligazító lehet az a körültekintő vizsgá­ lódás, amellyel Horváth Károly (ha helyenként vitára késztetően is) a két ember viszonyá­ nak müveket gazdagító momentumait megkísérli kitapintani. A költő és Fráter Erzsébet együvé tartoznak, akárcsak Az ember tragédiájának egyen­ súlyt teremtő pólusai: az „arasznyi lét” és a „végetlenség” vonzása. Kolozsvár, 1997. június 20. Czene gál István festménye 483 �Zsuffa Péter fotója 484 �Benes Istvánné Egy őskép két asszonya: Anna és Erzsébet A könyveknek - ha van - sorsa, a jegyzett név: önképét vállaló sors. Mert a betűk karak­ terükben hordják a jelölő és a jelölt, az írásvető és az írás megbonthatatlan sorsközösségét. Hordják, hordozzák és közvetítik a létet beteljesítő s a létezés által beteljesedő ráeszmélést és megerősítést, a „legyen”-ben és a Jó l van”-bán gyökerező szándékot, akaratot és értel­ met. A valóság - mindig egyetlen - mindenné magasodó és szétáradó pillanatának szembe­ sülését a pillanatba gyűlt, s éppoly megfoghatatlan valódiság mélységeivel. Ahogyan - korunkra - szinte nem maradt érték, ami elkerülhette volna a profánná válás kísértéseit, az író-olvasó rutin is - alig felszínre hozható - sejtéseinek szférájába igyekszik visszaszorítani az írás teljesebb olvasatát. Azt az eredendő, romlatlan, csupán értelmezésé­ ben eltorzítható olvasatot, ami az égi-földi mértékek, az egyetemleges, az isteni harmónia technikán inneni, szemléletességen túli - titkairól szólhatna. Ennek az ősi, az érzékszervi tapasztalással - valaha - egyenértékű élmény-képességünknek elgyengülése és leromlása hozza létre napjaink jól-rosszul képzett és használt szimbólumait, s c jelképek özönének szükségletét - a gyakran csupán egy teljesebb képnek és lényegnek silány utánérzéséről szólókat, vagy a tartalmatlanságot hangzatos s a háttérbeni hiányt elfedő fogalmak burjánzásában. Ám mégis... Hajói belegondolunk, beleérzőnk és belenézünk bármilyen - evilági - létező do­ logba. jelesül épp a saját kézírásunk formáiba, alakulásába, futamába, mint a mikroszkóp lencsé­ je alá helyezett vízcseppben, egyszerre megmozdul, élni kezd az eladdig mozdulatlannak tetsző, és mássá, egv más fajta történéssé válik az addig nem, vagy csupán nem úgy és nem annak látott. S innen indul az út, hogy újra felfedezzük és megértsük a nem emlékezv e is emlékeinket állító, a nem tudottan is tudatunkban rejlő elkötelezettségünk és kötclessé-tettségünk intő példázatait. Az írás él. Felidéz, rögzít és lerögzít. Vall az Egyről, az egyszeri teremtésről és felvállal­ ja a folytatást, a továbbvivést, a megsokszorozódást és az újraképzést. Benépesít, eloszt, elrendez. Tükröz, tükröződik és visszasugároz. Az írás tudja a törvényt, s kézírásunk felfedi a törvényhez való viszonyunkat és viszo­ nyulásainkat. Az írásban ott a feladat, a művelet és a megoldás örök mintázata: a kölcsönös belátásé, a jóvátételé és a megváltásé. 4 85 �Beties Istvánná Egv őskép két asszonya: Anna és Erzsébet Az írás sohasem veszítheti el eredendő szakralitását, mert az írás - miként minden, ami Istentől való - örök átváltozás, állandó átváltoztatás és felbonthatatlan szövetség a felaján­ lott, a bemutatott és a meghozott áldozatban. E gondolatok külön- és többlet-aktualitását - itt és most - az egyazon tulajdonságok, ké­ pességek és hajlamok oly ellentétes pólusain égő és végletességük tüzében elégő két aszszony kézírásának elemzési tapasztalatai, a kettejük áldozatvállalásáról és áldozattá válásá­ ról szóló történet adja. Majthényi Anna és Fráter Erzsébet írásának egybevetésekor szinte nem fedezhető fel olyan személyiségképző tényező, ami, ha Annánál aktív, cselekvőkész, Erzsébetnél elfoga­ dó, passzív ne lenne, így látszólag a két asszony egymás igényeit és szükségleteit széles körben biztosító és egymás erősségeit kölcsönösen megtámogató páros lehetett volna. Sajnos, csak látszólag és csupán adottságaik tükrében, ugyanis ezek, a minőségek szintjén harmóniateremtésre rendelt elemi erők, működésükben korántsem a másikat kiegészíteni akaró és képes késztetésként, hanem egymásnak ellentmondó, egymás dolgait kizáró, önérvényesítő törekvésként és történésként nyilvánultak meg. Fráter Erzsébet nőiségének opálos gyöngyszemei az érzelmek szálára fűzöttek. Erzsé­ betnek a női minta és anyaképmás hiányából származtatható énkép-fejletlensége és sze­ repbizonytalansága védtelensége miatt erő, de elfogadó, gyöngéden támogató barátnő­ anyára lett volna szüksége. Valószínűleg Madách Imre anyai kötődésének projekciói nem kis mértékben befolyásolták Erzsébetet a Költő iránti vonzalma létrejöttében - hogy majd ugyanezen tényezők valósága válassza is le róla. Majthényi Anna eredendő képességekkel és hajlamokkal rendelkezett az ugyancsak na­ gyon nőies nők egy másfajta varázsával, nevezetesen a fellépésében, a megjelenésében is hordozott és onnan kivetített tiszteletigények és tiszteletkeltésnek, „nagyasszonyiságnak”. Ezt a természetadta, s a maga helyén a valóság megerősítését szolgáló uraló erő Anna aszszony világképében a hatalom és az erőfölény reprezentánsaként kapott helyet. Az önerőbol-valóság és az önmegerősítés e keverékének furcsaságait férje halálának - úgy tűnik soha ki nem hevert - traumája, Imre fia egészségi problémái, a családi tragédiák és a gondok csak felerősítették, mi több, jó néhány tekintetben eltorzították, különös magatartásformák­ ká alakították. Nem egy erőssége véglegesen vagy csak aktuálisan, s mintegy reakcióként, önformájában kifordult, visszájára váltott. így lett a gyöngédség-szükségletből önkínzó és környezetét is meggyötrő gondoskodás, az óvatos előrelátásból, az övéi féltéséből negatív kivetítések sokasága, bűnbakképzés, a múlt fényeiből komor és veretes rögeszmék világa, s a meglévők, a sajátként számon tartottak: a birtokoltak és a megállapítottak kényszeres megkötése a feloldás és a feloldozás lehetősége nélkül. S ahol az erő tehetetlenségérzetbe torkollott, a nőies érzelmekről való kényszerű lemondás pedig az elutasításba; a tudatból eltüntetett okok és késztetések visszatéréseként és lázadásaként: a prüdéria és a praktikum fonák esztétikája: a dolgoknak egy saját ízlésre formált, gyakran már rendetlenségnek tet­ sző vagy ténylegesen is következetlen elrendezése. Hogyan is ne irritálta volna ezt a keménységében, kényszerűségeiben és kényszerei által megcsontosodott, könnyedebb érzéki örömeinek szirmait teljességükben - talán - ki sosem bonta­ koztathatott boldogtalan asszonyt Erzsébet olykor csak sejthető, másszor - Anna számára - idegen 486 �Benes Istvánná Egy őskép kát asszonya: Anna ás Erzsébet femeket felcsillantó, mindig a perc varázsával telített érzelemvilága! Azok a színek, az az igézet, az az ígérctesség, amit önmagában meg kellett semmisítenie, amitől magában és magának kellett megvonnia az éltető energiát, amire épp a halandóság és a halál ellenében kényszerült halálos csomót vetni - az életért és az övéi fennmaradásáért. Mindkét írás vonatkozó jellemzői jól mutatják Anna és Erzsébet realitásérzékének közel azonos mérvű, de más-más irányú szubjektivitását, gondolkodásukban a tényleges tényéktől való elvágyódásukat és elidegenedésüket, s egyben egy igen magas szintű értékítélet meg­ létét is. Ám míg Majthényi Anna a megszokásnak, az ismétlődésnek, a halmaznak, a „sok”-nak, a hasonlóságnak ad rangot, s egy már inkább archaikusnak, mint konzervatív­ nak nevezhető mércével mér, s e túlméretezett dolgok súlya képezi számára a renden belüli értéket, Erzsébet etalonja a rendkívüli felé tendál. Erzsébetet az egyszeri, a megismételhe­ tetlen vonzza, mindaz ami épp megragadhatatlanságánál fogva nagyszerű, és bízva is csak kétkedést teremt. Erzsébet fanatikus és fanatizál, igéz, de nem biztosít semmiről. Nincs súlya és nem tud megfogódzni semmiben. Sóvár, de nem valódi lángjával égő, és nem valódi erőket égető, libegő lángocska mélyben rejlő kincsei fölött. Ha őseitől hozott sokirá­ nyú és kifinomult képességeinek szabadabb kibontakoztatási lehetőséget kapott volna is, az olyannyira vágyott visszaigazolás, megértés, megtámogatás hiányában minden igyekezetét csakúgy, mint önmagát, valószerűtlennek, hiábavalónak, valós értelem- és érték nélkülinek kellett éreznie. Tapasztalásai így sohasem válhattak állandó szinten tartható biztonságot nyújtó értékismeretté, azonban érzelmi gazdagsága és esztétikai érzéke többnyire hathatós védelmet szolgált a döntések és cselekvések számottevőbb túlzásai ellen. A mellőzöttséggel, a semmibevctettséggel, létszükségleteinek szimbolikus és tényleges megvonásával Erzsébet egyre kiéhezettebbé, egyre szomjasabbá váló lelke mindinkább oda hajlik, hogy pótlást keressen, s mind könnyebben elfogadjon szinte bármit, ami olyan, mint a megoldás vagy hasonló ahhoz. A sorsdráma kezdetén még azért, mert önmagává akart válni, a dráma második felében azért, hogy ne kelljen porig alázott és érzelmeiből is kifosztott magára eszmélni. Ahogy Majthényi Anna látszólagos ridegségének és fösvénységének valódi oka sem a kicsinyes, primitív fukarság volt igazában, úgy Fráter Erzsébetnek - annyiszor felrótt „könnyelműsége” sem a pazarlás iránti tényleges hajlamokban gyökerezett. E két asszony olyannyira akart szeretni, hogy minden fényüket akkora messzeségbe küldték, ahonnan az önmagukra már nem vetülhetett vissza. A Mater szóban két másik szó gyöke rejlik: a matériáé és Éroszé. Az anyagé, amiből minden dolog lett és ami érezvén saját múlandóságát és az elmúlást, ezek fölötti hatalom­ ként a formákba öltözést, a szereplehetőségeket s a mindenhatóság tévképzetét kapta kár­ pótlásul. Ölelni s ölni, óvni és gyógyítani. Kizárni, befogadni, befoglalni, kihordani és magasra emelve felmutatni. És Erósz, aki a mítosz szerint egyidős a Föld Asszonyával, s akiről Szókratész így beszél: "Erósz nem szép ás nem is jó. De Erósz nem is ember, hanem valamilyen démon az istenek ás az emberek között. Erósz a Bőség ás a Hiány szülötte. Még nem szép ás nem is jó, de nem is a szépségnek és a jóságnak teljes hiánya, hanem az átme­ net, a javulás, a törekvés. ” Mater... Matéria és Erósz... Anna és Erzsébet. Részei cgv kettétört képnek, s a képet, felcserélt helyzetükkel is, az egészlcgességben részesítették. 487 �Beties Istvánná Egy öskáp kát asszonya: Anna és Erzsébet Majthényi Anna és Fráter Erzsébet írásvizsgálati bizonyságait egymás melle helyezni és párhuzamba állítani annyi, mint az együvé valók egy képpé válásának - talán - évmilliókra visszautaló történéseit egyazon pillanatban szemlélhetni. Kettejük különös és fájdalmas világán át betekintést nyerni a Tragédia költőjének eonokat átívelő, s mégis, vagy talán épp azért, a nagy távlatok vonzása és a kicsinyes gondok iránti elkötelezettség között állandó egyensúlyozásra kényszerülő fiúi voltába és férfi lényébe. Felvázolni Madách Imre egy-lelkét: szivárvány-cgy-asszonyában, az örök nő madáchi ősképében, emberléptékű archetípusában. Emlékezni és emlékeztetni két asszonyi névvel az e nevekben és e nevekkel jegyzett sorsra: Hannah = a kegyelem és Eliseba = Isten az én esküvésem. Karácsony Attila grafikája 488 �Zsuffa Péter fotója �120,- Ft Bagi András: Palóc örökség. 1987. diófa 47cm � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/61d88908acc33a8c510c3e954a74e3f9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09ae5caf0b3cc13f8b0b56b37d97d69e.pdf 56be4a47fc9c96ccd0a56a14849a34cc PDF Text Text �Kovács Bodor Sándor: ,, Cím nélkül ” �Tartalom Horváth István: A jelzők között élő város Paróczai Csaba: A hely szelleme Dukay Nagy Ádám: Az élmények átka Szvircsek Ferenc: Az első „bányászlakok” Salgótarjánban 291 295 298 302 Hidasi József verse 309 Balogh Zoltán: Salgótarján „közhelyei” az 1950-60-as években Csongrády Béla: „Köszönöm, megvagyok”, avagy az értelmiségről... 310 316 Kupcsulik Ágnes versei Handó Péter versei 321 324 Cs. Sebestyén Kálmán: Városépítés - várost építés? Erdős István: Legalább a szavak... K. Peák Ildikó: Művészeti élet, művészetpolitika és alkotók... 326 332 342 Ardamica Ferenc: A hetedik 348 Bedegi Győző: A város és árnyéka Kurucz Anita: A munkásosztály nyomában Zsibói Béla: Ami ilyen, az nem más 365 378 387 Lóska Lajos: A salgótarjáni Tavaszi Tárlat megnyitója Prokay Gábor: A rajz teremtő ereje 396 398 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt k. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 E számunk szerzői: Ardamica Ferenc iró (Losonc, Szlovákia), Balogh Zoltán muzeológus (Salgótarján), Bedegi Győző újságíró (Salgótarján), Cs. Sebestyén Kálmán muzeológus (Salgótarján), Dr. Csongrády Béla újságíró, főszerkesztő (Salgótarján), Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján), Erdős István iró (Salgótarján), Handó Péter költő (Salgótarján), Hidasi József költő (Salgótarján), Dr. Horváth István muzeológus, igazgató (Salgótarján), K. Peák Ildikó miiv.tört. (Salgótarján), Kupcsulik Ágnes költő (Salgótarján), Kunicz Anita újságíró (Salgótarján), Lóska Lajos miiv.tört. (Bp.), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), Prokay Gábor (Bp ), Dr. Szvircsek Ferenc muzeológus (Salgótarján), Zsibói Béla iró (Bátonytercnye) Borítóterv: Orbán György Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP. 11741000-15450250 Terjeszti a Balassi Bálint Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Horváth István A jelzők között élő város A bennünket körülvevő azonos fajtájú tárgyak, esetek, emberek sokaságát jelzőkkel kü­ lönböztetjük meg, amelyekkel azoknak minőségére, egyediségükre vagy éppen küllemükre utalunk. Mindennapjaink kisérő jelenségeivel alakult ki ilyenféle Jelzős” kapcsolatunk. Hasonlóképpen viszonyulunk a tágabb világunkhoz is. így például a számunkra kedves, vagy kevésbé szimpatikus jó. vagy kevésbé jó élményeket nyújtó településekről is megfo­ galmazzuk véleményünket. Legyenek azok falvak vagy városok, minősítésünket könnyen kiérdemlik. Egy-egy település - jelesül éppen Salgótarján - történetében, kiváltképp az utóbbi 150 év mozgalmas korszakára nézve, a szaporodó, és különféleképpen az osztályozható jelzők száma feltűnően magas. Jelenlegi ismereteink szerint huszonhét jelzővel ruházták fel a várost. A jelzőknek koruk, történetük van, amelyek így vagy úgy, igazságtartalmukkal, vagy hamisságukkal viszonyulnak a valóságos történeti eseményekhez. Megismerésük nemcsak izgalmas szellemi kalandot jelent, hanem a vizsgálat mélységétől függően a törté­ neti tudásba is beépülhet a feltárt ismeret, a levont következtetés. A jelzólí születése Salgótarján történetének áttekintése, végiggondolása, a források vizsgálata azt mutatta, hogy ezen a tájon a kedvező, és az örömöt nem okozó minősítések szoros kapcsolatban voltak a város fejlődésével. A prosperitás időszakában a jelzők száma is megnőtt. A nehéz, feszült időszakban elnémultak a jelzőket adó múzsák. Elmondható, hogy három figyelemre méltó és megkülönböztethető korszakot regisztrálhatunk. A XIX. századi ipari fejlődésben Salgótarján nemcsak a munkáskezeket vonzotta, de csudájára járt a magyar sajtó is, így az elragadtatásra utaló jelzők születésének első időszaka ekkorra esik (1880-1910 közötti évek). A méltatás folytatódott a városfejlődés első húsz évében, az 1920 és 1940 közötti években. Néhány év szünet után 1945-1947 között megszülettek az újabb minősítések. Az ezt követő évek a „csend évei” voltak, és csak a városrekonstrukció megindulását követően 291 �Horváth István A jelzők között élő város a 60-as évek közepétől teljesedett ki az a folyamat, amely ha csökkenő intenzitással is, de napjainkig folytatódott. Feltűnő, hogy 1944 márciusa és 1945 januárja között egyetlen új jelző sem született. Hasonlóképpen 1949 és 1960 között is elapadt a játékosságra utaló kedv. Ez önmagában is minősíti a dátumok közötti korszak körülményeit és hangulatát. Kik adták a jelzőket? A „keresztapaságban” - mind a XIX., mind a XX. században - a magyar köznapi sajtó vitte el a pálmát. Később csatlakozott e körhöz az első polgármester, az itt dolgozó megbe­ csült bányamérnök, avagy éppen az idelátogató államtitkár. Ez utóbbi már szinte napjaink­ ra esett, és ehhez - szinte folyamatot alkotva - kötődött az építészeti szakirodalom, amellyel teljessé vált a névadók köre. Ezt a kört - összefoglalóan - a tények ismerőiként jellemezhet­ jük, hiszen a jelzőik alapját képező gyár, út, épület konkrétan is látható volt a városban, még ha olykor megszépítő is volt az élmény. A realitásokat szem előtt tartó felfogás idősza­ ka velük zárult. Hiszen napjaink különböző ideológiai alapú jelzős szerkezete tartalmában is pontatlanságokat tartalmazott, a kitaláló ismereteinek hiányára utalt. A jelzők tartalma - korszakok szerint A XIX. század végén, a XX. század kezdetén volt a leglátványosabb fejlődés, amely Salgótarján környékén végbement. A gazdasági csoda élménye teremtette meg az első név­ adás lehetőségét. Ez az általánosan jellemzett folyamat a jelzők minőségében, színeiben is tetten érhető. Az élenjáró országos és helyi sajtóban azt olvashattuk: Salgótarján „ipari San Francisko”, a „magyar Birmingham”, a „magyar Ruhr vidék”. A XX. század elején „a Klondykei aranymezők” telepéhez hasonlították a település környékén végbement változá­ sokat, aholis Salgótarján „amerikai módon emelkedett ki a hagyományból”. Az idő előrehaladtával csökkent a gazdasági fejlettségre utaló jelző. Az elszürkülésben feltűnést keltett „a gazdag város” megnevezés, „az ipari város” szerkezetet is elsősorban napjaink újságaiban olvashattuk. (Érdekesség lehet, hogy az itt lakók közül sokan nem szerették, olykor nyilvánosan is tiltakoztak a „bányászváros,> használata ellen. Felfogásuk szerint ennek jelenléte erőltetett, és a lakosság mesterséges megosz­ tottságát erősítette.) Korunk építészeti szakirodalma hajlamos volt a szélsőségekre Salgótarján esetében is. Ennek tipikus példájában akként minősített, hogy Salgótarján „mediterrán típusú város” (Granasztói Pál, 1978), nyilván a megyeház mögötti teraszos építkezés látványának hatásá­ ra született meg ez a szószerkezet. Más pedig egyszerűen „post-sztálinista városközpont­ ként” (Jankovich Marcell, 1989) aposztrofálta az újabb városi építkezéseket. Általában ugyanakkor elmondható, hogy az építészek többsége pozitív minősítést adott a városnak. A „ szép magyar város ”, a „ modern város ”, az „ újabb építészetünk kiemelkedő alkotása ”, a „korszak műemléke”, elragadtatott szerkezetek az élmények, a látvány hatására születtek meg a tudós írók tollából. 292 �A jelzők között élő város Horváth István A már említett ideologikus megítélések között olvasható „a hamis mítoszok városa ”t „a vörös város”, nyilván a baloldali mozgalmak tényére utalt. Az első túlzónak tartotta az c tájon fellelhető baloldali mozgalmak súlyát, míg az utóbbiból az olvasható ki, ezek a moz­ galmak ténylegesen is jelentősek voltak. Az egymással vitázó felfogások már napjaink jellemzői, korunk emberének bizonytalanságát megjelenítő kifejezések. A társadalomtudományok művelői alig vettek részt a széles spektrumú névadásban. A két kivétel viszont annál inkább fajsúlyos, jeles személyiség. Szabó Zoltán a két világhábo­ rú közötti szociológiai irodalom kiemelkedő alakja, úgy vélte: a település nem szerves fej­ lődés eredményeként jött létre, ahogy ő fogalmazott „nem született, hanem készült”. (Cifra nyomorúság. 1938) E megfogalmazása ideológiát jelentett sokak számára, akik a gyökértelenség, az „egyszer ez is befejeződik, véget é r”, fordulatát szívesen támogatták. Salgótarján az „idegen test”, nem magyar város - nézetét vallók találtak nála forrást. Szabó Zoltánnal a kortárs tudós Mendöl Tibor szállt vitába, amikor a néhány évvel a korábban megjelent mű után így írt: ”Várost ez a fejlődés [ti. a XIX. században kibontako­ zó ipari fejlődés] csak egy helyen teremtett, Salgótarjánban a nagyobb szénbányavidék központján”. (A Felvidék 1940) A teremtett és a készült szó között hangulati és tartalmi különbség számomra lényeges. Mindezek mellett a felvidéki magyar városok fejlődési folyamatában beillesztett Mendölgondolatsor a megértés új irányát fogalmazta meg, és Salgótarján kutatásának reális lehető­ ségeire, motívumvizsgálatára hívta fel a figyelmet. Két nyomasztó jelző Salgótarján újkori történetébe a politika két jelzőt emelt be és nyomatékosított. A jól is­ mert kenyereden Tarjánról, valamint Tarján kis Moszk\>a szószerkezetről van szó. A „kenyeretlen Tarján” fogalompár Rad\>ányi Ferenc 1716-1729 között ír, kéziratos könyvéből származik. Tehát elég régi, és semmiképp nem alkalmazható a későbbi korokra, kiváltképp nem a XIX-XX. századi salgótarjáni fejlődésre. Érdemes azért még néhány mondatban erről a forrásról szólni. A mellékletből is feltűn­ het az olvasónak, hogy a latin szövegű részben magyarul íródott a „kenyeretlen” szó. Nem a latin panis és ennek fosztóképzős variációja található a szövegben. A részletes vizsgálattól ez alkalommal eltekintve is megállapítható két tény: nem a konkrét XVIII. századi Tarján környéki gazdasági viszonyokra vonatkozik a jelző, mert akkor ez is latinul íródott volna. Ezt egyébként Belitzkv Jánosnak, a korról írt tanulmánya is megerősítette (Nógrád megye története I.k.), aholis a minőségében jobb és jobban művelt földterületekről olvashattunk. De már Mocsáry Antal 1826-ban is azt írta: „hogy hajdan” nevezték így a települést. Mindezt azok a tanulmányírók nem vették figyelembe, akiknél a megjelent mű erős politi­ kai egyoldalúsága határozottan érvényesült. (Salgótarján története, 1972. A salgótarjáni iparvidék 1962.) Másodszor: legkorábban a 20-as évek kialakult politikai kurzusa és később a 60-70-es évek politikai igényeinek láttatása, nyomása szakította el eredeti korától a jelzős szerkezetet, és változtatta meg tartalmát, adott neki hamis jelentést. Meg kell jegyeznünk, a XVIII. század szegénysége nem mosható össze a XIX. a XX. század differenciálódást hozó 293 �Horváth István A jelzők között élő város nyomorával. A jelző ma is tartja magát. Kutatásaink tükrében talán nem goromba, hanem inkább tárgyilagos a megjegyzés: használata napjainkban komolytalan. Sem a város múlt­ ját, sem a jelenét nem ismerő politikai szlogent alkalmazók körében használatos. Hasonló a helyzet a másik esetben is. A kis Moszk\>a jelzős szerkezetet eredetileg és el­ sőként 1942-ben olvashattuk egy nyomozói jelentésben, majd az ügyhöz kapcsolódott bíró­ sági iratban. A jelentést író nyomozó szavait idézve: „a falu kis Moszk\>a” - de nem a sal­ gótarjáni, hanem a Sárisápon szervezkedő bányászok mozgalmát jellemezte így a rendőr­ ségi hivatalnok. Ekkor a fogalom egyértelműen negatív tartalmú volt. Az 1945-ben végbe­ ment társadalmi változások nyomán, a baloldali fordulat eredményeként jelentése pozitívra változott, és más települések irányából is érzékelhető volt, „némi törekvés” a megszerzésére. Salgótarjánban 1945-1946 között kapott a szószerkezet sajtónyilvánosságot, azzal a bőví­ téssel, „hogyha Salgótarján kis Moszkva, akkor Salgó a Kreml" A tartalmi változást il­ lusztrálja az is, hogy 1956-ot követően Szolnokot nevezték ekként. Jellemző a fogalomra, mindennapi sorsára, hogy sem a történettudomány, sem a lakosság körében nem volt hasz­ nálatos, nem terjedt el. Használói elsősorban a pártfórumok előadói, a szovjet barátságot propagáló rendezvények szónokai közül kerültek ki. A 90-es évek pártcsatározásai közepette újra megjelent nyilvánosan is. Tartalma egyér­ telműen negatív jelentést hordozott, a túlzó baloldaliság jelzője lett. Egy-egy településről, városról, így a Salgótarjánról is összegyűjtött jelzők önmagukon túlmutatnak. Jellemzői kortársaink véleményének, a korban szereplő vezetők magatartásá­ nak, a kor szemléletének. Megismerésük önszemléletünket gyarapítják. Részlet Radvági Ferenc leírásából 294 �Paróczai Csaba A hely szelleme Van egy régi, vissza-visszatérő kép. Tulajdonképpen több is van, de most legyen ez az egy. Aztán majd meglátjuk. Tehát az a régi kép. Ősidőkből, arany­ kor-párából egy velem jött, hosszú pillanat. Gyermek vagyok, kicsi, derekak és térdek ismerője s most délután van, az évszak majdnem mindegy, csak tél nem lehet, mert zöld minden és a főszereplő egy disznó. Egy anyakoca, bár ez csak most, utólag pontosul. A disznó turkál vidáman, mondanám legel (tudhat?), ropogtat ez azt, ami sikerül. Gyerekek vannak körülötte, olyan velemformák, némelyikük kezében leveles ág. (Talán május.) Időnként rásóznak a hátára, már csak úgy kedvtelésből, durva szavakkal nógatják - nekik ezt is szabad -, s erre a valószínűtlenül nagy állat viszonylag für­ gén üget vagy tíz métert. Aztán, mintha mi sem történt volna újra megáll, még az is lehet, hogy visszanéz. A gyerekek utána, azután minden megy úgy, mint eddig. Kicsit beljebb, az úton nagykalapos, ta­ lán bajuszos férfi szürke lovon. Hé barátom, itt van Zapata! A lovon nincs nyereg, s a férfin ezúttal nincs ott a keresztbe vetett lőszeres heveder. De azért így is meggyőző. 295 Nyugat felől, háta mögött lenyugvó Nap, előtte nagyra nőtt, soha el nem érhető árnyék. Én anyám kezét fogom, jövünk haza, talán két perc és otthon vagyunk. Minden­ nek talán huszonöt-huszonhét éve. Talán meg sem kell már neveznem az utcát, mely lassan egyharmad évszázada életem kerete. Benne toronyház és ott is a legfelső emelet. A távlat adott. Kinézve s a vakolat alá rejtve beton, jó, tartós anyag. Minden közel, minden megkomponált, mint egymást néző hajdani iskoláim. Sokáig nem szerettem őket, pontosabban nem így merült fel. Vagy fel sem merült, adottság volt, mint minden, és nem kellett belegondolni. Természetesnek vettük hisz megmagyarázták, hogy a belvárosi iskolá­ ban a napközi végeztével a kapuban kórus­ ban hangzott fel a Jó szerencsét! Egy-két évente látogatás a Bányamúzeumban („Közép-Európa egyetlen földalatti bánya­ múzeuma - jól figyeljetek, gyerekek”), ahol ijesztő műbányászok, karbidlámpa, és per­ sze vak bányaló. Az igazgatósági épület előtt elárvult bányász elszántan vágja csá­ kányát - mibe is? A példa mindenesetre magával ragad. �A hely szelleme Paróczai Csaba Itt vetődik fel a kérdés, hogy hogyan vi­ szonyuljon az ember a helyhez, mely szülő­ föld? Mit követel vagy csak vár a hely? Vár-e egyáltalán? Tőlem, a bennszülöttől és az idevonzottaktól. És ez, a mostani válto­ zat? Lám-lám a kétségek. A bennszülöttségnek megvan mindig a maga irracionalitása. A napról napra ugyanaz a kép, ugyanazok az emberek köl­ csönözte állandóság-tudat. Az entitás, me­ lyet, ha elfogadok így, ha tagadok úgy erősítek. A mihez képest. Az otthon. És itt kerül bajba a gondolkodó. Valami tudatos viszonyulás kellene, a nagy vállalás, hogy igen, lépjünk túl az adottságokon, ne legyen elég a tehetetlenségi erő akaijuk látni a dolgot, őt magát, úgyis, mint gépen fölébe. Viszonyuljunk hát ehhez az ipszilon alakú völgyhöz, mely térképen inkább százlábú, belülről vasbeton-ritmus, zakato­ lás. A szocialista városépítés büszkesége. Nagyipari központ, megyeszékhely a mo­ dernizáció jegyében. Akarás és megmuta­ tás, a május elsejei felvonulások moraját fényes szelek lobogtatták. De, ha eddig nem, utólag se legyünk igazságtalanok. Végtére is mi élünk itt. Azé a város, aki benne él, aki elfogadja. Tehát mi. Esténként dobozházaink négyszögeiből egymásnak villognak dobozfényeink. Lcncsi-lány lencsi-babát ringat. Díszletnek körös-körül sötétzöld hegyek, romló várromok - a nagy kirándulás. Minden megvan. Volt úgy, hogy nem fogadom el. Nekem van más is - Alföld-romantika, pásztortűz, messze ég. Nagy folyó, évszázadok visszafe­ lé, tudom-kinek-a-fía-vagy. Mit jöttök ne­ kem ezzel a pár évtizeddel, szmoggal meg lármával. Vagy ott van a nagyvilág (enyém az is) és minden, valódi városok, nagyok, mind ismerem. Ha végigjárom őket termé­ szetesen teszem. Ott is otthon - ha úgy 296 veszem, éppoly egyedül. De az mégis más, hát el innen, mielőtt ez itt magyar ugar. Azután persze mégsem. A könnyűség­ hez való megmagyarázhatatlan, leküzdhe­ tetlen vonzódás. Nem mondani ellen, meg­ szokni, csápokat nyújtani, gyökereket en­ gedni. Egyre több ismerős arcra rádöbben­ ni, visszaköszönni. Szükségből, tehetetlen­ ségből kovácsolt ideológia: itt kell megpró­ bálni, sőt, nemcsak megpróbálni, de meg is csinálni. Legyen hát ez az otthon, itt lássa­ tok engem, a jó polgárt: oldalamon feleség, előttünk két gyerek, akik már szintén itt s majd innen. Ezt váija, várná talán a hely, a minden­ kori? Vagy csak tőlem várja, valami más által érthetetlen, csak általam dekódolható üzenet száll rám irányítva, nekem címezve? Talán csak én akarom hinni, hogy jön, szól, mutatóujj emelkedik, s azután rám mutat, mint az első világháborús plakáton György király: A hazádnak szüksége van rád! Va­ lakire mindig szükség van. Valakinek- ma­ radnia kell. Lehet ezzel élni és lehet visszaélni, fe­ ledni víznek árját, de ha mégis így lenne, azt hiszem tévedne, aki megtenné vagy épp teszi. Még akkor is, ha ez anyagilag vagy félreértelmezett műszóval egzisztenciálisan kifizetődő, amúgy meg általában fel sem tűnik ma már. A hosszú évek és a kitartó munka találkozása a Kelet-Európa nevű boncasztalon. Nem, az egzisztencia az va­ lami más. Talán az, amikor az ember jár az egykor olyannyira kedvelt városi pihenőparkban vasárnap délelőtt, a nagy kirándulások, sza­ lonnasütések színhelyén, orrában a parázsra csöppent zsír keserédes illata, Iliiében az ide­ szűrődő zaj a stadion felől. Akkor őzek, medvék, mókusok, madarak, hajóhintanyikordulás. A most idetévedőt málló játék­ �A hely szelleme Paróczai Csaba maradékok, szétvert pavilonok, szemet és letarolt erdő fogadja. Valahol közöttük csönd­ ben haldoklik a hely szelleme. Tudom, tudom: rendezetlenek a tulaj­ donviszonyok, leépülés van meg munkanél­ küliség, szociális és vele szép lassan lelki hanyatlás. Vajon melyik a tyúk és melyik a tojás? Persze mindenre van magyarázat, és én el is fogadnám jól vagyok tanítva. És elfo­ gadnám a mindenkori magyarázókat is, mert aki magyarázza, az tudja, s jót akar. Értünk teszi, csakis. Most is. Értem. Értem. A kora nyári délután álmosan nyújtózna végig a városon. A napfény körbeszaladja az utcát, felizzik a házak ablakain. Fémvissz­ hang. Nagyjából oldódik az egésznapos görcs, már csak néhány óra, azután telihold és tü­ csök, éjszaka is nyitvatartható erkélyajtó. Szinte hallani, hogyan fújja ki magából a ház a poros meleget. De most még az enyhülés néhány órája előtt. Most még hazafelé. Hosszú perc az utcasarkon, azután átérünk. Lehajolok, nem hallom jól mit mond a gyerek. Persze, itt már elengedhetem a kezét. Vidá­ man jön mellettem, betűzi a rendszámokat. Mindjárt otthon vagyunk. Kovács Bodor Sándor: SCI-FI 297 �Dukay Nagy Ádám Az élmények átka folyik, amiért fizettem..." Játszotta tehát ezt "A sivatag tér, tehát maga az idő. Aki belenéz, saját arcát látja az időben, • a dobogást, egészen szorosan fogta a mellét, majd nagyon lassan, alig észrevehetően ami semmi." "emelte ki" a szívét a helyéről, s éppen a (Bódi Tóth Elemér) [i.i Emlékszem, egyszer egy cirkuszi mű­ sorban, - amit valószínűleg a nyári szünet­ ben láttam játszott egy bohóc. Ez már régen volt, gyermekkoromban, mégis teljes erővel él bennem ennek a nevettetőnek az emléke, mert ilyen szomorú embert azóta sem láttam. Nem tudom már pontosan, hogy műsorszáma közben, vagy utána, de volt egy oly jelenete, amelyre azok, akik látták, életük végéig emlékezni fognak. Azt csinálta, amit gondolt - legalábbis a dolog nagyon hiteles volt. A jobb kezével eljátszotta, hogyan dobog a szíve: összeösszerándult kézfeje, a ruháján mint egy kismadár, mintha valóban ott lenne a kezé­ ben a szíve. Ezt jó sokáig csinálta, kigondoltan annyi ideig, hogy a legkisebb gyere­ kek is odafigyeltek, valahogy megérezték, hogy ez a számot nem fogja nevetés követ­ ni. A közönség elcsöndcsedett, és gyakor­ latilag némán fölháborodott: "itt nem az 298 viselkedésével tette kétségessé, hogy szívé­ nek ott van-e a helye egyáltalán. Aztán véglegesen eltávolodott a mellétől a jobb keze. Tenyérrel fölfelé kinyújtotta, még mindig imitálta a dobogást, majd bal kezé­ nek élével - nem emlékszem pontosan ket­ tő, vagy négy felé - vágta a kezében lüktető dobogást. A darabok szinte maguktól szök­ kentek ki a majdnem teljes körben helyet foglaló közönséghez. Az előadó egyetlen hibát kötetett el: hagyta - igaz, csak egyetlen pillanatra hogy a viccesre mázolt bohóc-arc mögül kibújhasson saját magányos, szomorú ábrá­ zata. Persze az is lehet, hogy csak én láttam így, s mindez tapsvihar közben, tomboló közönség előtt történt. Nem tudom miért, én így emlékszem - pedig nem tudatosan akarok így emlékezni, az emlék élménye nem tudatos. Ez az én emlékélményem, s ahogyan mindenkiben, bennem is ott van a bohóc - a maga szomorúságával együtt. Ebből a jelenlétből talán annyi derülhet ki, �Az élmények átka Dukay Nagy Adám hogy az élményt megszerezni viszonylag kibírható, de őrizni drága, sokszor fölösle­ ges. így egyszerűbb lenne az egyszerűség; ahogyan a börtönőr is rab, vagy például az ideggyógyász is átéli betege vízióit, csak segíteni akar, s éppen ennek a segítségnek a jellegéből adódik az akarat magányossága. Szóval: "arcát belenézni idegen életekbe..." Zalán Tibor líraiságával. A kérdés - ettől a ponttól - csupán anynyi, hogy mi az az alapvető törvényszerű­ ség, amely parancsoló módban kötelezi a kiszolgáltatottságot? Valami különleges állapot? Isten? Vagy csak az alkotással járó - s elvben természetesnek is tűnő - őszinte­ ségre való törekvés? Bizonyos és fájó, hogy ezt sem tudom megmondani. Viszont ha az írás jogos szabadságunk - ahogyan Pi­ linszky írja naplójában illetve hát Isten a szabadság, akkor újólag magyarázatra vár sok, egyébiránt vitathatatlan tény. Abban a szellemben, hogy ha már így van: elfogad­ ható; de legalább nyit\>a lenne a magyará­ zat. Nem így van. Éppen ezért bizonyos idő után az elfogadás csak úgy magától kiala­ kul, s a legnagyobbaknál ez egy meghatóan szelíd, időt és teret túlélő bölcsességgel állandósul. írásról van szók s a tájhazáról lenne il­ lendő szöveget készíteni. Saját dolgozat lévén, én választhatnám hőseimet - mégsem azokat fogok választani, csupán megnyilat­ kozásokat, részleteket, a teljességére szán­ dékosan nem törekedve. (Bár mi lenne ennél könnyebb: alkotók, előadók helyet csak rezdüléseiket érzékelni, nüanszokra figyelni.) Tanulmánynak nekiveselkednem azonban igazán nem lenne hálás feladat, lévén kitűnő szerzőktől kerültek ki abszolút fontos könyvek; s leglelkesebb, legkiválóbb kutatóink is vallják, hogy téma - legyen szó irodalomról, vagy vallásról - mindig na­ gyon nehéz, ilyeténképpen ez erőimet fö­ lülmúlja, de talán feladatom sem. Szíveseb­ ben vállalkozom - meglehetősen önző mó­ don - nvugodt, önállónak vélt szövegek lejegyzésére. [II.] Általam nagyon kedvelt és fantasztikusan elgondolkodtató, ahogyan Martin Heidegger kiemelkedően fontosnak tartotta magát az átélt hangulatot. A dolgok - ha lehet így nevezni - tudattalan megélését, ami azért nagyon felelősségteljes (az embernek ön­ magával szemben), és jól használható lép­ cső a legkövetelőzőbb gondolkodásmódhoz is - s az írás ilyen. Követelőzik, tudatossá­ got és pózt kér számon, kiagyalt, mesterkélt firkálmányokat követel, ugyanakkor írnoki ólmeleget, megnyugvást, az alkotás bor­ zongató "újra itt van" stressz-élményét is adja. Legvégül viszont minden kiszolgálta­ tott magányba fut be, az ólmelegség eltűnik, közömbössé válik a stressz-élmény is, mint egy vallási szekta sokadik összejövetele. Szóval korántsem szabad lebecsülni ezeket a fajta emlékélményeket, mert a legjobban sikerült találkozásokhoz megbízhatóan (vissza)vezetnek. Az viszont nagyban - bár nem teljesen - az alkotótól függ, hogy az ő találkozásai kit is kívánnak érinteni, gya­ korlatilag kivel akar találkozni, egy adott szerzeményen keresztül. Ha ez sikerül, akkor talán ez az az eset, amikor egy pilla­ natnyi nem is megelégedés, hanem talán akkor történik igazi "jelet hagyni-ejfektus" - amennyiben, lehet egyáltalán beszélni ilyesmiről. Viszont minden eddigi alkotás­ nál hirtelen milliószor fontosabbá válik. Ezek nagyon rövid ideig tartó élmények, mégis elég energiával ahhoz, hogy egy új, talán sokkal reménytelenebb szakaszhoz vezessenek. Az élménynek talán ez az igazi 299 �Az élmények átka Dukay Nagy Adám átka. Az író tehát csak teszi a dolgát: semmit sem csinál, alszik, figyel, fölébred, jön-megy, ír, vár, derültséget mímel... Ez profanizálás, de ennyi. Hasonlóképpen Nagy László körtefájához, amely a trenírozás során, a jó erős szélben megcsavarodott, mégis egyenes maradt, egyenesen áll, s a levelek, no meg a körték valószínűleg nem is tudnak az egészről. Szóval nem is vesz­ nek tudomást róla, mert azon keresztül is megkapnak mindent. Az a törzs is a Nap előtt áll, gyötörtsége mit sem számít. S mennyi mindent lehet így is keresni, mennyi mindenre lehet törekedni az írásban - ilyen megcsavart testtel is. A siker azonban ritka, sőt szinte soha nem következik be. Merthát lehet keresni, ábrázolásban mondjuk egy kora őszi sé­ tányt. Ezen a ponton visszatérve Heideggerhez az egyetlen út talán a hangulatokhoz való hű, imbolygástól mentes ragaszkodás. S tulajdonképpen ilyenkor a sétányhoz kell ragaszkodni, ugyanis a sétányhoz való ragaszkodás automatikusan "átáll" a hangu­ latra, a sétány-élményre. Ez lehet jó, vagy’ kíméletlen, de semmiképpen nem fog elő­ rehaladást jelenteni. Olyasféle viselkedés ez, mint a fölgyorsult bolygón a lámpagyújtogatóé, s valószínűleg épp úgy nem nevet­ séges - talán, mert ez is másokért való. Vigasztaló lehet, hogy valamiféle meg­ ismeréshez némi reményt ad az írás, de hát valamiféle megismerésért így kitartani. "Küzdjél utcakövön, / gondolkodj csil­ lagon, / bújj szél szárnya alá, / vallasd ki. így ír Bódi Tóth Elemér megerősítve - töb­ bek között - bennem is, a bevallhatóan és vállalhatóan kevés reményt a legalább némileg eredményességhez, melyre esetleg akad fogódzónyi esély. Ugyanakkor a költő széttárt karral fogadja el, - s ki is mondja azt az eredendően megelőzhetetlen tényt is, 300 amely szerint "... írni annyit tesz, mint a létezés komoly kérdéseit boncolgatni. Ez pedig szomorúsággal jár..." Ez a széttárt kar azonban nem egy riadt tehetetlenség, inkább beérett elfogadás. Ez lehet az a pont, ahová el kell jutni. [III] Úgy tűnhet hát, hogy bármennyire jogos ez a szabadság, abban a hitben is élni kell vele, hogy nem vezet semerre, s a végén az ember kígyókkal kezd társalkodni... és zajt sem kel­ teni majd a homokon. Ebben a reménytelen­ ségben kell élni ezzel a szabadsággal. S hogyne futna be a kiszolgáltatott ma­ gányba, a szelíd eldőlés, ahogyan a fák teszik. Mégis ott van az a várakozás, azokra a találkozásokra, amiket sehol, senki nem fog följegyezni, valahogyan olyanképpen, mint az öreg geográfus, akit nem érdekelt a Kis Herceg virága, mert olyan múlandó. [IV] Néhány bekezdéssel ezelőtt azt mond­ tam, hogy szívesebben vállalkozom önálló­ nak vélt szövegek lejegyzésére. Kikerülhe­ tetlen azonban, hogy a "ki honnan jött"-ről ne szóljak, hiszen ez mindenkit - pláne egy alkotót! - hihetetlen súllyal érint. Meghatá­ rozója az állandóan mozgásban, alakulóban lévő vértnek. A "ki honnan jött"-nek termé­ szetesen egyéntől függően mindig más minőségű és mértékű a szerepe, súlya, fon­ tossága azonban vitathatatlan. Ha azzal a módszerrel közelítenék, ami­ vel egy pár éves kisgyermek tenné akkor lennék - talán - a leghitelesebb, nem ha mindenféle fortélyos mondatokkal kerül­ getnék egy hétköznapi tényt. Elmondhat­ nám, hogy egy városban élek, ami nem túl nagy, de nem kicsi. Megyeszékhely - szóval még el is lehet benne tévedni... stb. �Az élmények átka Dukay Nagy Adóm De így nem közelíthetek. Ilyesmit bár­ hol a világon mondhatna egy gyermek. Mi meg ITT vagyunk. Meg van még itt egy város, s az írás. Ez nagyon fontos. Nekem. Én ebben a városban jegyezgetek föl ezt-azt. Lehet, hogy ez a vidékiséggel jár, de ha tőlem azt kérik, beszéljek magamról, akkor nekem nagyon sok mindent kell mondanom a városról, ahhoz, hogy én értelmezhető, viszonylagos biztonsággal elhelyezhető legyek. Szóval az, hogy olykor leírok né­ hány sort, abban nagyon ott van a városél­ ményem, bármilyen műfajjal próbálkoznék. Ezt természetesen lehet tagadni, meg vállalni, ez tény. Itt van az a néhány négyzetméter, ahonnan reggelenként elindulok, itt van az íróasztal, meg a törzshely - eddig még csak itt élnek olyan emberek, akik figyelmére igazán számít­ hatok. Lehet persze, hogy nem ebből a szögből kellene közelítenem, de ez a körülöleltség, amit a város nyújt, ezer dologgal húzta, húzza letörölhetetlen vonásait az arcokon. Az enyémen is jókat, rosszakat. Heideggeri gondolatot említettem, s el­ mélkedését nem is kell túlzottan vizsgálgatni ahhoz, hogy belátható legyen az általa vázolt hangulat fontossága, mekkora súllyal jelentkezik egy élőhely esetében. Tehát saját példámhoz ragaszkodva, hogyan is lehetne egy otthonról hitelesebben írni, ha nem az egyedi hangulatához (ami kétségte­ lenül van!) próbálnék hűen ragaszkodni? Ez a ragaszkodás mi is lehetne más, mint a figyelem és a nyitottság. Egy ekkora méretű város, még (már?) tud biztosítani olyan helyeket, rendezvényeket, intézményeket, műhelyeket ahol valóban igényesen kiala­ kulhat bármilyen tevékenység, de alkotói mindenképpen. Szép példa erre jelen folyóirat is, mely mutatja az alkotás csak a szerzőkön múlik, hisz’ ők csak így várhatják, várják élőhe­ lyük figyelmét. Ehhez persze sok-sok talán lényegtelennek látszó részletet, innen szár­ mazó, itt kialakult élményeket szükséges ismerni, megélni. Igazán szép vázlatrajzo­ kat talán csak akkor lehet készíteni egy városról. Ezúttal nevezzük Salgótarjánnak. Kovács Bodor Sándor: Garzon 301 �Szvircsek Ferenc Az első „bányászlakok” Salgótarjánban „A tarjáni speciális themákból csak nem lehet kifogyni” - írta 1926-ban a Munka tárca­ írója.1 Az alábbi kis írással csak erősíteni szeretném az előbbi gondolatot, mely a barnakőszénbányászat korai időszakából meríti témáját. Városunk észak-nyugati része - több helyszínhez hasonlóan - szervesen kötődik a barnakőszénbányászathoz. A Pipis-hegy (300 m) keleti szélén, a Siketárnyék" dűlőben alakult ki a József-bányatelep. Miután 1879-ben lemélyítették József-aknát és megépítet­ ték lakótelepét, megkülönböztetésül az „öreg" előtagot vette fel. Öreg József(i) telep és Öreg József(i) rakodó egy bányaterületre, de nem azonos helyszínre utalnak. Az Öreg Jó­ zsef telep a Kemerovó lakóteleppel azonos. Régi utcája az Öreg József utca, ma Móricz Zsigmond utca. Az Öreg Józsefi rakodó a MÁV vasútvonal mellett létesült, az 1960-as évekig néhány barakkja emlékeztetett régi szerepére. A 111. katonai felmérés (1883) 4763/4es szelvényén, melyet többször kiadtak, 1928-ban József /asz. -ként jelölik. Salgótarján m. város 1940-es térképén (M=l:10 000) már Öreg József telep a neve, utcái: Losonci utca, Gácsi utca, Öreg József utca. 1967-ben Fáy András körút, 1972-ben Kemerovó körút a neve. Az alatta húzódó Kercseg utca nevét 1950-ben kapta. A rendszerváltás után vissza­ kapták régi nevüket. Vizsgált területükön létesültek a József tárók számszerűen négy, a mai Fáy András körútra vezető útról nyíló völgy baloldalán, illetve a teleptől északi irányban. Meddőanya­ gukkal töltötték fel a völgyet, ahol 1970-től garázsok épültek. Itt végződött, a hajdani SBTC sportpálya északi végénél 1867-1871 között a pest-salgótarjáni vasút, mielőtt tovább építették volna 1871-ben. A bányatárók, alagút bejárata ma már nem fedezhető fel.2 A Salgótarján környéki (Salgó) barnakőszén 1766-ben történt felfedezése után egy év­ század kellett ahhoz, hogy salgótarjáni központtal hasznosítására sor kerüljön. A barnakő­ szén lehetőségét és jelentőségét felismerő Brellich János és Windsteig Georg szervezése nyomán 1860-ban egy társulat alakult. Ez a vállalkozás vetette meg az alapját az 1861-ben létrejött Szent Ist\>án Köszénbánva Társulatnak, mely 1863-ban Pest és Salgótarján között vasútépítkezésbe fogott. A korabeli pénzügyi viszonyok következtében 1865. július 11-én 302 �Srvircsek Ferenc Az első „bányászlakok ” Salgótarjánban csődöt jelentettek, melynek feloldása állami közreműködéssel 1866. október 6-án történt meg. A vasútépítés mellett a bányák újranyitását is elvégezték, melyeket majd két év óta elhanyagoltak. Ebben a munkában jutott fontos szerephez Zetnlinszky Rezső bányafelügye­ lő, majd 1868 után az első salgótarjáni bányaigazgató. A feladataihoz igazodva gyakran nevet váltó társulatból 1868. augusztus 6-án alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánya Rész­ vénytársaság, a vasút átvétele után pedig a MÁV.3 Bányászkarám, K. Fulierová rekonstnikciója (Közli Batta István, 1988) Földbevájt bányászlakások József táró telepen (Részlet Liptay Pál rajzáról, 1968.) 303 �Az első „bányászlakok " Salgótarjánban Sz\>ircsek Ferenc írásunk tulajdonkeppen az „Öreg Józsefi ” története, mely a Szent István Kőszénbánya Társulat előtti időkig nyúlik vissza. Brcllich János 1859-ben szerezte meg Balásné Jankovich Helena és Lubyné Jankovich Antónia szénjogait és nyitott bányát a területen. Luby Józsefné birtoka volt többek között a Vadaskert valamint a „Havas” területe. Pesty Frigyes helységnévtárában 1864-ben szerepelt, hogy a „Havas” nevű dűlőben ismeretes volt a kőszén. A Szent István Kőszénbánya Társulat 1864-ben felvett körzeteinek áttekintő térképén már megtaláljuk a ,+Josefi Feld”-cl, azaz a József bányatelkeket. (Ugyancsak szerepeltek: a rónai, vecseklői, inászópusztai, kazári, pálfalvai, baglyasaljai bányatelkek.) Salgótarján területének szinte egynegyedét a Johann Grubenfeld” fedte le. Névadójuk Brellich János és Havas József helytartósági tanácsos lehet. A társulat ennek ellenére csak 1865-ben kérte a 10 kettős bányatelekből álló bányatelek adományázást J o s e f ’ védnév alatt. A kicövekelési jegyzőkönyvet azonban a csőd miatt a bányahatóság hatálytalanította.4 Zemlinszky Rezső bányafelügyelő 1867. május 8-án kelte­ zett jelentése szerint 1866. októberétől teljes mértékben megindult a korábban szünetelő bányák üzeme. Az 1868-ban készített,Jo sef tárna ” bejáratát ábrázoló metszet már egy jól kiépített, több év óta működő bányát mutat idomkővel kirakott táróbejáratával, három sín­ párjával, kiépített útjával. 1868-ban Zemlinszky mint bányaigazgató kérte az 1865-ben igényelt bányatelkek feltárási pontjainak megállapítását. Az ügy nem mozdulhatott el a holtpontról, mert 1869-ben Gíczy Samu a vállalat nevében tiltakozott a határkövek eltávolí­ tása ellen. Végül a pereskedések és jogi huzavonák után elkészült a kérdéses jegyzőkönyv, sőt 1870-ben a bányatörvényszék záradékkal is ellátta.5 A József táró mindezek ellenére üzemelt, termelte a barnakőszenet. A hiteles tudósítás 1868. szeptemberében jelent meg a társulatról, szerzője Liptay Pál korának ismert gazdasági szakírója volt. Végigolvasva cikkét és alaposan tanulmányozva eredeü rajza után a Fóliák S. által metszett képeket, megállapíthatjuk, hogy sze­ mélyesen járt a bányánál, nem hallomásból írta cikkét: „A Salgótarjánt környező hegyek majd mind széni tartalmaznak és így könnyen megtörténik, hogy míg a hegy egyik oldalán a társulat aknázza szorgalmasan a föld e fekete aranyát, addig a túlsó oldalon magánvállalkozók igyekez­ nek szintén kiaknázni ”. A vállalat tulajdonában ekkor hat táró: József-, Jakab-, Rudolf-, Antal-, László- és Oszkártáma volt. A további három akna: Emma-, Mária- és Jánosakna. A bányákban 400-600 munkást foglalkoztattak, létszámuk télen azonban elérte a 800-900 íot. ,fegtöbb köztük a tót, kik a felső megyékből nagy számmaljönnek le; de van német, cseh, tirol és krajnai munkás is elég. Legkevesebb itt is - mint mindenütt - a magyar. Nem igen szereti a magyar a bányamun­ kát, legyen az az arany sárga, vagyfekete, melyet kiaknáznak”6 A vállalatnak mindig gondot okozott az ideérkező bányamunkások elhelyezése. Mára szinte elképzelhetetlen a kezdet: az egymás nyelvét, szokásait, hagyományait nem ismerő emberekkel megteremteni és kialakítani egy új iparágat. Évek kellettek, míg e munkás összetétel egységes bányamunkássá vált és asszimilálódott környezetéhez és a körülményekhez. Akik nem bírták néhány hónap után otthagyták a bányát, de azonnal jöttek helyükre újak. A nehézségek közül elsősorban a lakáskörülményeket kell megemlítenünk. A 19. század közepén a Tarján-patak elárasztotta és elmocsarasított a fovölgyet. ká d a so k rengetege ülte el széltében-hosszában a sekély részeket. ” A patak baloldali, a Pécskő felé húzódó részén „a felburjánzott gaz, bürök, fúzbokrok sűrűjében alig lehetett észrevenni azt a néhány 304 �Az első ,, bányászlakok ” Salgótarjánban Szvircsek Ferenc szegényes nádfedelü putrit, tnelv a falut képezte ” - írta Jungtnann Mihály. 1850-ben 128 szalmafedelű és vályogból, fából épült parasztház képezte azt a települést, mely a barnakőszénbányászat révén rohamosan fejlődésnek indult. A lakosság a hosszanti keskeny fővölgyön végigvonuló út mentén, a domboldalra húzódva építette meg házait. yyA házak igen kevés kivétellel a lehető legkönnyebb modorban épültek... hirtelen nagyabb tömegű embernek kellett elhelyezkedést biztosítani és pedig nem örök időre ”.' Fleischl Róbert az SKB Rt. számára is dolgozó építész a munkáskolóniákról írt tanul­ mányában világít rá erre a kérdésre: „A bányaművelés, az új bányák nyitása biztató előta­ nulmány és kutatás dacára kétséges vállalkozás, mert a nyitással kapcsolatos épületeket a legegyszerűbb eszközökkel, a leggyorsabban kell megoldani. ” Ennek szellemében - ismere­ teink szerint - az első állandó épületek a József tárónál és az Emma aknánál épültek meg. A vállalatnak 11 holdnyi földje volt a József tárónál és rakodónál. Az állandó épületek mellett Liptay Pál rajzán érdekes épületek is feltűnnek, a fákkal sűrűn benőtt hegyoldalban (Kercseg) „Bányász-lakok" felirattal. Mint írta: „Érdekes itt látni azon lakásokat is, melye­ ket néhány szál deszkából a hegy oldalába építenek. Mint rajzunk mutatja, egy ablak, egy ajtó és egy ágy minden, mi az ily viskóban elfér; teteje földdel van behint\’e, melyen buján tenyészik a fű és burján, az oldalakat szintén földdel töltik fel, hogy télen meleget, nyáron pedig hideget tartson. ”8 A felvidékről toborzott bányamunkások ideiglenes jelleggel építették meg ezeket a szállásokat. Elegendő lakás a faluban nem volt, illetve onnan kijárni a bányába időt igé­ nyelt, korábbi helyükön megszokott módon segítettek magukon. Az analógiát a szomszédos Gömör megyében találjuk meg, a rozsnyói Batta Ist\>án kutatásaira támaszkodva. Az ottani „bányászkarámok" célja, építési módja alapján leszögezhetjük, hogy nem a vállalat embertnyomorító építményével van dolgunk, mely a kizsákmányolás elrettentő példájaként sokáig történeti irodalmunkban negatív előjellel szerepelt. Ezeket az épületeket, Jakokat ” az együtt érkezők közös vállalkozásban húzták fel, az építőanyagot a bányavállalat adta itt is, a munkát a bányászok végezték. A bányakarámok eredetileg az érctelepeknél létesített bányák közelében keletkeztek, a munkások hétköznapi hevenyészett lakóhelyéül szolgáló primitív épületekként. A későbbi barakkok, legényszállások szerepét töltötték be szükségmegoldásként. „Az építkezésre kiszemelt területet rendbeszedték és kiegyengették, majd felépítették a karám falait. A falat bányai meddőkőzetből dur\>a illesztéssel készítették miközben a hézagokat nedves agyaggal vagy földdel töltötték ki, illet\>e tapasztották össze. A 4,5 x 3,5 m alapterületű épület mindössze egy helyiségből állott, melynek alja döngölt föld volt. Az első és hátsó fal magassága 1,5 m volt az oldalakon lévő oromfalakat pedig a leendő tető magasságáig emelték. A nyeregtető gerendából készült tartószerkezete a kőfa­ lakon nyugodott, de belülről még négy támfával is alátámasztották. Fedőanyagként eleinte félbefűrészelt gömbfát vagv egymást takaró széldeszkákat használtak amelyre egy réteg lapáttal elegyengetett s vízzel megöntözött földréteg került. ” Salgótarjánban a Pipis-hegy (380 m) keleti lejtőjén kialakított (Havas, Siket árnyék) te­ lepen elegendő faanyag állt rendelkezésre, szemben a kőanyaggal. Ezért a Jakokat" fából rótták össze, és a jobb hőszigetelés végett nemcsak a hátsó fallal támaszkodtak a hegyoldal­ ba, hanem oldalukat és tetejüket földdel szórták be. A rajzon jól kivehetően gerenda az alja. 305 �Az első „bányászlakok” Salgótarjánban Szvircsek Ferenc A felvidékről érkezett bányamunkások, a tetőn nem hagytak szellőzőnyílást vagy fustnyílást, hanem az épület oldalához, kívülről kéményt építettek. A szobában ezek szerint a bal oldalon lehetett a tűzhely, a hátsó falnál a fekvőhely, szemben vele az ajtó. Az egyetlen ablak alatt vagy a láda, vagy az asztal helyezkedett el. Mindegyik ház, ablaka elé egy desz­ kapadot (rönkpad) ácsoltak. A lakók közösen gondoskodtak a rendről, tisztaságról és vízről. Ételüket is maguk készítették az otthonról hozott, vagy a faluban vásárolt alapanyagokból.9 A később emelt barrakok is erre a korai típusra vezethetők vissza, a barakkbeli élet is teljes hasonlóságot mutat. „Egész héten a barakkban voltak, még ha éjjelesek voltak akkor sem mentek haza. Hétfőn nem jöttek. Egy falubeliek egy helyen voltak a barakkban is. Sparhelt volt és főztek maguknak, babot, haluskát, kenyeret hoztak otthonról. Szalonnát meg vettek a magazinban. Sokan csak télen dolgoztak, októberben kellett jönni és márciusban már elmentek, nyárra csak a külföldiek maradtak” - emlékeztek Mátraszelén a bányászéletre.10 Liptay rajzai már állandó jellegű épületeket is megörökítettek a József-telepen. Ezek építési stílusban is elütöttek a falu házaitól. Favázas, téglafalú épületek a falu 1867-es térképén is megtalálhatók „Joszef Tárná” néven. (III.O.C.VIII.23.ch.) A vasútvonal végállomása is itt volt a mai Móricz Zsigmond útnál. Jó tájékozódási pont a 69. sz. őrház épülete. A házak hátterében ábrázolt táj valójában a teleptől ÉK-i irányban fedezhető fel. Kinagyítva Salgó várának körvonalait fedezhettük fel. Liptay a gyorsan izmosodó vállalatnál nyert tapasztalatai révén írhatta: „... csakhamar Salgó-Tarjánon is gyorsan fognak emelkedni a munkásházak, a mire nagy szükség van, iskola a munkások gyermekei részére, kóroda, stb. Mint hallottuk, Zemplinszky igazgató úr erre is készített már tervezeteket. ”n Dzsida József monográfiájában 1869-ben szüle­ tett visszaemlékezést idéz Petik Istvántól (1869-ben érkezett a faluba, kezdetben bremzes, majd kutyaíró, azaz csillefelíró a József-tárnánál. 1870-ben kolóniái lakást kapott.) „Édesapám cipészmester volt Leobenban, ahol az ottani bányászoknak ba­ kancsokat készített. Egy szép napon levelet kapott Salgótarjánból, hogy itt új bányák nyílnak, nagy a munkalehetőség és munkáshiány, jöjjön ide és hozzon magával, ha lehet bányászokat is. Apám összegyűjtött 14 bányászcsaládot és 1869. nyarán elindul­ tunk és 4 napi utazás után megérkeztünk Salgótarjánba. Az állomás egy kis épületből állt, a vasút Józsefrakodóig volt kiépítve. A mai bányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, melyben mintegy 100 család volt összezsúfolva. A többi családok kis üregeket vágtak maguknak a hegyoldalba, elejét bedeszkázták és készen volt a lakás. A mai bányatelepen nagy sürgés-forgás volt, pőrére vetkőzött cigánygyerekek futkos­ tak ide-oda, öreg cigányok vályogot vetettek és téglát égettek. Apám az új kolóniában kapott lakást: egyszerűen betelepítették 101-iknek a többiek mellé. Egy szobában 3-4 család is lakott és ugyanannyi asszony főzött egy-egy konyhán,12 A későbbi történeti munkák talán innét vették a kis „üregek" kifejezést és általánosították a bányászok lakásaiként. A képeket nézve talán jobb körülmények között laktak, akik ezekben a „lakokban” húzták meg magukat, mint idegen családokkal összezsúfolódva, egy szo­ bában élni a felépülő kolónia lakásokat kivárva. Szabó József neves geológus, 1862-től tevékenykedett a salgótaijáni bányászat körül, 1873ban foglalta össze ismereteit a vállalatról, s így József táróról is értékes adatokat kapunk. Ekkor 306 �Az első „bányászlakok " Salgótarjánban Szvircsek Ferenc 3 bánya szája volt a tárónak, 2 fékező műje (ereszke) és 3 légaknája. A sikló hossza 40 öl (75,6 m). Termelőképesség napi 3000 bécsi mázsa (1680 q). Fontos, hogy megemlítette a bánya további feltárását. Ez cáfolni látszik az 1873-as bezárás dátumát. A táró lelke 10 h 1158 n.öl. Ezen áll egy kovácsműhely lakással, iroda (Anstalstube) raktár és felőr (Huttmann) lakás téglából megépítve. Volt egy lőportorom és egy munkáslakás 8 szobával és 4 konyhá\al szintén téglá­ ból építve.13 A József táró megszűnéséről jelenlegi ismereteink szerint pontos adat nincs. Az 1878ban kiadott Utngebungen von Fülek und Pétervásár H.5. térképen őszef Tárná” szere­ pelt. 1880-ban már nem tett róla említést Müller János.14 Az SKB Rt. dokumentumai között szerepel egy 1905. szeptember 5-én keltezett szerző­ dés, amely szerint a vállalat Luby Gézától a József táró újranyitása céljából 910 n.öl terüle­ tet vásárolt. A megnyitott tárót az alagút keleti kijárata mellett nyitották fel, rajza egy 1936-ban készített térképen látható, a mai Gizella út keleti oldalán, a József rakodóval szemben. A mai utca helyén volt a keskenynyomtávú kisvasút három váltóval ellátott pályá­ ja. Az utca végénél biztonsági pillérhatárt hagytak.15 Gerő Nándor 1910-ben írta, hogy egy homokbeágyazás a régi József táró újranyitásakor a széntelepet két padra osztotta, melynek távolsága 6-8 méter volt. A padokat külön-külön fejtették le.16 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a régi salgótarjáni barnakőszénbányák a Somlyói és baglyas-alsópálfalvai bércek között, egy tektonikai árokban feküdtek. Ezt a mezőt fejtette a József táró, József akna, Károly akna, Emma akna, Újakna, Forgách akna, Jakab táró, gyurtyánosi lejtősaknák, József lejtősakna. Az ismertetett József tárók szénmezeje a határ­ vető mentén fennakadt kis produktív rész volt, a Somlyói bérchez tartozva. Legkönnyebben hozzáférhető lévén a leghamarabb tárták fel. Működési ideje alatt 4 kisebb-nagyobb tárója volt, melyek külszíni siklón szállították le a szenet a József rakodó szintjére. Összes terme­ lésük 3,2 millió q volt.1 A szerző emlékezete szerint, úgy az 1950-es évek elején, a Pipishegy oldalában kutató tárót mélyítettek. Még a 60-as években is látható volt a táró haldája, mely a Sportcsarnok feletti hegyoldalban, egy kis völgyelést töltött fel. A város nyugati szélén, a Karancs utca végénél (jobb oldalánál) 1879-ben létesítet­ ték a József aknát, mely 1895-ig üzemelt. Szenét a József rakodóra egy 780 m hosszú alagúton szállították a Pipis-hegy alatt lovakkal. 1890 után villamosvontatást vezettek be. Ugy ancsak a Karancs utca jobb oldalán létesült 1889-ben a Károly akna, 1914-ben zárták be. A külszínre emelt csilléket 400 m-es sikló pályán szállították a József aknához, majd az említett alagúton jutott a rakodóra. Kezdetben kézirakodásra volt berendezve, majd villamosították és körbuktatóval, válogatószalagokkal látták el. 1914 után az alagúti szállí­ tást megszüntették. 1925-ben a rakodót lebontották és Rónabányára szállították.18 1925. július 26-án adták át az Öreg Józsefi rakodó palahányóján kialakított SBTC új pályáját. A telep parcellázása 1936-ban kezdődött el, 1942-ben az ONCSA telkeket jelölték ki a Lubyak által átengedett területen.19 Az Öreg Józseftn 1941-ben még 4 lakóépület volt 17 lakással és 51 lakossal.20 1967 után épült ki a Kemerovó lakótelep a régi bányatelep helyén. 1979-ben Pál Károly bejelentése nyomán a múzeum munka­ társai beszállították a József táró telkének utolsó, homokkőből készült határkövét melyen jól olvasható a kieövekedés dátuma: 1865. 307 �Sz\>ircsek Ferenc Az első „bányászlakok ” Salgótarjánban Jegyzet 1. A tanulmány az OTKA T 014812 sz. kutatás keretében valósult meg, része egy nagyobb monografikus feldolgozásnak. Salgótarján dicséreti. A Munka 1926. április 24. 2. Salgótarjáni Új Almanach. Salgótarján. 1997. 122.0./A továbbiakban SUA/ Théta JK:Kft. A nógrádi szénmedence bezárt bányáinak összefoglaló katasztere. 1995. I. 28.o. Hlavacska Edit: Salgótaiján utcanevei. In: Museumi Értekező. VI. Salgótaiján. 1989. 35,37.o. 3. SUA. 1997. 99-100.o. Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában 1845-1873. Bp. 1980. llO.o. 4. OL.Z.222. Les. l.sz. 1861/921, 1862/920, 1865/15, 498. 5. OL.Z.222. Les. l.sz. 1867/507, 1869/345, 1869/523, 1870/363 6. Liptay Pál: A salgó-tarjáni kőszéntermelés. In: Magyarország és a Nagyvilág. IV. évf. 39.sz. 1868. szeptember 27. 465.0. 7. SUA. 1997. 13-14., 92.o. Sült Tibor: A nógrádi szénbányák eredményei a megyei és vállalati ipari tevékenység fejlesztésében. 1972. 18. 42-43.0. 8. Fleischl Róbert: Munkáslakásokról. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1911. I. 87.o. Szvircsek Ferenc: Törzsgárda létrehozására irányuló kísérletek a Salgótarjáni Kőszén­ bánya Rt. munkáspolitikájában. lm: NMMÉ, 1990/XVI. 301-302.o. Liptay Pál. 1868. im: 465.0. 9. Ing. Batta István: A bányászkarámokról. Kézirat. Rozsnyó. 1988. dcc. 5. 1-2.0. 10. Fehér Julianna mátraszelei gyűjtése. 1956. VI. 25-26. NTM Adattár: 295-67. 5,17.o. 11. Liptay Pál. 1868. im: 465.0. 12. Dzsida József: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943. Salgótarján. 1944. 37-38.0. 13. Szabó József: A Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság bányászatának leírása. In: Math és Természettud. Közi. XI.k. 1873. 78-83.0. 14. NLHH. 1880. VIII. évf. 40-41.sz. Müller János (Ruttkay Sándor) felolvasása az inászói bányatelepen. 15. NML. XI. 5.12.d.ll.sz. 16. Gerő Nándor. 1910. im: 676, 682.o. 17. Dzsida József, 1944. im. 60-63.o. 18. Dzsida József. 1944. im: 62-64.0. 19. Dupák Gábor: Salgótarján történeti kronológiája. I. Salgótarján. 1996. 98., 157.o. 20. NML. XI. 5,12,d.57,63.sz. OL.Z.928.99.es. 107/2.sz. OL.Z.223.195.ca.80/1.sz. 308 �Hidasi József A Útba esik jövet-menet: a fiatal az öreg a sokadik gyermekes a csábító kocsmák világa a pénz ördögszagú hatalma a tört szívű anya a megcsalt szerető a hazatérő gazdag rokon a zsúfolt képernyő a megtört prédikátor a családfa ágak nélkül a kultúra érték nélkül a fiatal aki megunta a világot és sajnálta a széthulló családot... Útba esik jövet-menet a kút 309 �Balogh Zoltán Salgótarján „közhelyei” az 1950-60-as években írásunk címét Mikszáth Kálmán egyik korai publicisztikai műve, a Balassagyarmat közhelyei (1873) alapján választottuk. Az író a korabeli megyeszékhely társas életének nyilvános színtereit, a vendéglőket vette száma. Merőben más korszakra, s más helyre terjed ki vizsgálatunk. Salgótarján 1950-60-as évekbeli szórakozásának színhelyeiről kívánunk képet adni. Az 1945-ös új esztendő, a karácsonyi felszabadulás után, újabb ajándékkal lepte meg Salgótarján polgárait: egy miniszteri rendelet jogilag is feloldotta a szesztilalmat, határoza­ tot hozott a nyíltárusítási üzletek kötelező nyilvántartásáról. Ennek megfelelően január 6án reggel 8 órától a még ép, vagy kevésbe romos állapotban levő vendéglátóipari üzletek is kinyitottak, hogy esetleg megmaradt italkészletükből valamit a lakosság rendelkezésére bocsássanak. Néhány vendéglő, kocsma tulajdonosaik elmenekülése következtében maradt zárva, a legnagyobb múltú üzlet, a Pannónia Szálloda, étterem és kávéház pedig örökre töröltetett a salgótarjániak étlapjáról még 1944-ben, amikor zsidó vallású tulajdonosát elhurcolták a náci haláltáborok egyikébe. Jobban járt a másik kedvelt szálloda, a Bada­ csony, amelynek söntése a környék és a vidék legnagyobb megelégedésére 1945 szeptembe­ rében megnyílt. Mózer József személye ellen az igazoló bizottságnak sem volt kifogása, az első Mózer kocsmát annak 1950-es államosításáig ő vezette. A környék lakói számára kü­ lönösen az itt rendezett szilveszteresték maradtak emlékezetesek. A politikai megbízhatóság feltétele mellett legalább ugyanolyan fontos szerepet kapott az iparűzők és kereskedők szakértelmének és szakmai megbízhatóságának vizsgálata. Az iparrevízió azért vált szükségessé, mert a tisztes iparosok és kereskedők közé számos hozzá nem értő és megbízhatatlan elem is keveredett, akik a felszabadulás után kialakult zűrza­ varban minden korlátozás nélkül juthattak iparjogosítványhoz. A kereskedés mellett a kocsmanyitás látszott a megélhetést leginkább biztosító foglalkozási ágnak. Salgótarjánban 1945-ben 7 új kocsma nyílt, amelyből azonban 5 igen rövidéletű volt, mert iparrevíziós kérdőívet már be sem nyújtottak. 1947-48-ig, bezárásukig azonban valamicske haszonhoz így is hozzájutottak. Még inkább jelentkezett a vállalkozási kedv a kereskedelem területén. 310 �Salgótarján „közhelyei" az 1950-60-as években Balogh Zoltán A kereskedelmi kormányzat visszaállította a kereskedelem teljes szabadságát (pl. megszün­ tette a kereskedői képesítésre vonatkozó előírásokat), így tehát bárki előtt nyitva állt az út. Salgótarjánban 1945-ben 86-an váltották ki az engedélyt. Az új próbálkozásokon túl termé­ szetesen kinyitottak Salgótarján korábbi közkedvelt vendéglői, kocsmái is. A közellátás területén jelentkező nehézségek, a súlyos élelmiszerhiány miatt éhező vá­ rosi lakosság számára némi gyógyírt jelentett a Fő u. 6.sz. alatt megnyílt étkezde, ahová „ kitűnő házi koszt" reményével csalogatták a tehetősebb vendégeket. A legelesettebb réte­ geket országszerte a kormányzat karitatív intézményei karolták fel. Salgótarján „prole­ tárvárosi minőségében” sem maradhatott ki az akcióból. A város szociális ügyosztálya a Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) helyi csoportja 1945 decemberében egy közkonyha felállítását határozta el. A Nemzeti Szálló önálló földszinti helyiségébe telepített közkonyhán ezáltal a város arra rászoruló szegényei ingyenes, a na­ gyon szerény keresetű munkások és értelmiségiek pedig olcsó ebédhez juthattak. Az éhségen kívül a korán beköszöntött kemény hideg is keserítette a szegények sorsát, ezért a Nemzeti, egésznapos nyitvatartással, melegedőhelyként is szolgált számukra. Egy újabb miniszteri rendelet az ország egyes területein a fényűző vendéglátóipari üze­ mek bezárását, az áru- és anyagkészletük leltárba vételét és közellátási célra való igénybe vételét rendelte el. A helyi hatóság a salgótarjáni cukrászdákat találta fényűző vendéglátóipari üzemeknek, ám és anyagkészlet hiányában azonban el kellett tekinteni a rendelet alkalmazásától. Nem volt sokkal jobb a helyzet a vendéglőkben, kocsmákban sem. A nagyfokú húshiány következtében betiltották bármiféle hús, vagy abból készült étel kiszolgálását. A városban a legprimitívebb cserekereskedelem virágzott, az éhínség szélén álló városi lakosság érték­ tárgyait, használati eszközeit, ruhaneműit cserélte élelmiszerre a bejövő vidékieknél. A kereskedők és iparosok csak élelmiszerben fogadtak el fizetséget, amint az a korabeli sajtó­ ból kitűnik. A nehéz helyzet természetes velejárójaként megjelent a feketekereskedelem és vele együtt az árdrágítók. E cserekereskedelem, a „batyuzás" révén jutottak élelmiszerhez és borhoz a salgótarjáni vendéglők és kocsmák, ha máshonnan nem tudtak szert tenni enni-innivalóra. A Gyöngyös környéki földművesek (Gyöngyöstarján, Gyöngyöspata) siheder korú legényei demizsonnal járták Salgótarjánt, hogy a kapott pénzzel vagy a mezőgazdasági munkához nélkülözhetet­ len szerszámmal térjenek haza. A Gyöngyöstarjáni Földművesszövetkezet kocsmát is nyi­ tott a Narancs u. 14.sz. alatt amely 1950-ben szűnt meg. Nem sokkal élték túl az újrakezdést a salgótarjáni kocsmák és vendéglők sem. 1949-50ben nagyrészük beszüntette működését: vagy visszavonták iparengedélyüket - tulajdonosaik politikai megbízhatatlanságára hivatkozva - vagy súlyos anyagi körülményeik következté­ ben nem tudták üzemeltetni üzleteiket, ami automatikusan maga után vonta a felszámolást. Az államosított üzletek egy része kisebb átalakítási munkák után hamarosan ismét meg­ nyílt. Az állami hálózat első tagjai a már korábban államosított nógrádi szénbányák élelem­ tárai, italmérései, kaszinói kezelésére létrehozott Csille Bányászellátó Rt. által átadott üzlethelyiségek lett. (Az italmérést melléküzletként gyakorló Csille Rt-t, amelynek tevé­ kenységét később az állami vagy államosított iparvállalatokra is kiterjesztették, 1948-ban 311 �Salgótarján „közhelyei” az 1950-60-as években Balogh Zoltán nemzeti vállalattá alakították át.) így az első államosított üzlet a Zagyvapálfalva bányate­ lepi 1. számú Zöldfa italbolt lett. Ezt pedig a szintén Zagyvapálfalván, az Üveggyártelepen található 2.számú Csinos italbolt, közismert nevén a 2-es követte. A kormányzat a régi, rossz emlékűnek tartott kocsma elnevezés helyett a finomabb, elő­ kelőbbnek vélt, de már azóta szintén lejáratott italbolt fogalmat vezette be. Az új elnevezés­ sel egyben minőségi váltást is terveztek, a régi elavult berendezésű, az egészségügyi köve­ telményeknek nem megfelelő helyiségeket tiszta és világos üzletekkel kívánták felváltani. Komoly gondot jelentett azonban a helyiséghiány. Az államosítások során a nagyobb alapterületű vendéglátóipari üzlethelyiségeket sajátították ki. A Badacsony szálloda épületébe a nyomdaipar költözött, a Pannóniát a megyei Népbolt Nemzeti Vállalat vette birtokba. Az ipartestületi székház pedig a városi kultúrház szerepét töltötte be az új művelődési központ felépültéig. E funkció addig sem állt távol a székháztól, hiszen korábban a város legna­ gyobb színházterme volt itt, amely gyakran adott helyet az egyesületek rendezvényeinek. Az Erzsébet téri Vadász vendéglő helyén a városi könyvtár nyílt meg. A vendéglátó válla­ latnak tehát a rosszabb állapotú épületek maradtak meg, ami eleve kizárta az üzletek ma­ gas színvonalon való üzemeltetését. A vállalat első jelentősebb létesítményét, a Népbüfét 1953. augusztus 20-án adták át. A szocialista vendéglátás új üzlettípusai előhírnökeinek tekinthető népbüféket a dolgozók széles körű, olcsó ellátásának biztosítására hív ták létre az 1940-es évek végén. A város közepén (Rákóczi u.96.) elhelyezkedő üzlet, amely az egyelőre még gyerekci­ pőben járó üzemélelmezést is hivatott pótolni, igen nagy népszerűségnek örv endett a salgó­ tarjániak és a vidékről bejáró dolgozók között. A Népbüfé forgalma öt év alatt a duplájára emelkedett, naponta 2000 ember fordult meg itt, rendőrtiszttől, bánya- és gyárimunkáson át az ügyeit a megyeszékhelyen intéző tsz-elnökig. Szerepet játszott ebben az üzlet olcsó és jó konyhája, amely az alkalmilag étkezőket minden szempontból el tudta látni. Naponta 8001000 ember étkezett a Népbüfé talponállójában. Általában 25-30 féle ételből válogathattak: többféle leves, főzelék, tészta mellett csaknem 20 különböző húsétel, köztük sertéssült, rizses hús, székelykáposzta, sertés- és marhapörkölt kínálta magát. A másik 1000-1200 vendég egy sörre, fröccsre tért be a söntésbe, vagy éppen feketét vagy süteményt fogyasztott az üzlet eszpresszójában. Borból, sörből igen nagy volt a kereslet, forró nyári napokon nem volt ritka, hogy 12 hl sör is elfogyott. Ilyenkor hosszú sorok álltak türelmesen a sörcsap előtt, mert gyakran előfordult, hogy a korsók is elfogytak. A szomjas vendégek azonban nem ritkán távoztak száraz torokkal a Népbüfé-bői. Az óriási kereslet miatt hamar kifogytak a készletek, az italellátásban jelentkező áruhiány következtében pedig nem tudtak mindennap kiszolgálni. A Népbüfé megnyitásáig a város vendéglői ellátásának terhe a Nemzeti Szálloda étter­ mére nehezedett. A helyi sajtó által a város nem éppen díszes nevezetességének titulált Nemzeti körül napirenden voltak a botrányok. A vendégek elsősorban az előfizetéses menü adagaival voltak elégedetlenek, de a gyakran ehetetlen ételek miatt is elég sok panasz érke­ zett az étterem vezetőihez. Az egykori patinás mulatóhely színvonala egyre süllyedt, kocsmásodását talán éppen az is segítette, hogy naponta délelőtt 10 órától éjjel 2 óráig tartott nyitva. Szilveszteri báljai, nótaestjei, cigányzenéje, ahol Botos Bandi népi zenekara játszott, vendégei számára így is örökre emlékezetesek maradnak. 312 �Salgótarján „közhelyei" az 1950-60-as években Balogh Zoltán 1953-54-ben fekete fellegek gyülekeztek a Nemzeti Szálloda fölött. A szaktárca által 1954-ben Salgótarjánba felépítendő új szálloda és étterem helyéül ugyanis a Nemzeti Szál­ lodát és környékét jelölték ki. A tervezett ötszintes szálloda és étterem azonban soha nem valósult meg, a Nemzeti megmenekült a lebontástól, de az új szálloda is csak tíz év múlva épült fel az új városközpontban. 1955 nyarán a Déryné cukrászda megnyitásával új szórakozó központ keletkezett Salgó­ tarjánban. A város egyik legnagyobb forgalmú italboltját, az államosított Bodó kocsmát félmilliós költséggel varázsolták át zenés cukrászdává, Déryné korabeli biedermeier hangu­ latú berendezéssel, csillárokkal és falfestéssel. A cukrászda vendégeit mindenekelőtt a zenés-táncos szórakozóhely vonzotta, nem utolsósorban pedig, hogy a cukrászda hétvégen­ ként éjszakai bárként működött. Kedvezett a szórakozóhely forgalmának, hogy egyes kultúrotthonokban a szórakozást, a modernebb táncot, úri mulatságnak tartották és igyekeztek különféle feltételekkel kordában tartani (ismeretterjesztő előadások, művészieden színdara­ bok megnézése stb.) az ifjúság új iránti lelkesedését. Hozzátartozott a fiatalok szórakozási szokásaihoz, hogy egy-egy este, munka után - főként hétvégén - felkerekedtek és végigjár­ ták a város zenés-táncos szórakozóhelyeit, a bányakaszinótól az acélgyárig. Általában a Détyné cukrászda volt az utolsó állomás, ahol kiváló jazz-zenészek játszottak hazai sláge­ reket és szólaltatták meg a Nyugat zenéjét... A Détyné cukrászda, 1955-1961. (A Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből) 313 �Balogh Zoltán Salgótarján „közhelyei" az 1950-60-as években 1961-ben a megszüntetett Déryné cukrászdából a Vásártéren felépített új lakónegyed egyik épületének földszintjén kialakított Salgó étterembe helyeződött át a szórakozás- és az éjszakai élet központja. A 200 férőhelyes II. osztályú étterem és a hozzátartozó 80 férőhe­ lyes presszó hosszú évekig a város egyik legkedveltebb szórakozóhelyeivé váltak. A tágas hely, a modern berendezés mellett elsősorban a város híres dzsessz-zenészeiből verbuváló­ dott Boros-Lukinich-Schnétberger trió jelentette a nagy attrakciót. Előfizetéses étkezés bevezetésével, lakodalmak, magyaros vacsoraestek és magyar nótaestek, szilveszteri bálok rendezésével, színészek, énekesek fellépésével próbálták meg rentábilissá tenni az üzletet. A környék közelebbi és távolabbi lakói törzsvendégekké váltak, de a megye vezetői és ma­ gas rangú vendégei is - köztük Kádár János - megfordultak a SaIgában. Pár év múlva, 1964-ben az új városközpontban felépített szálloda visszahódította a Salgó tói az elsőséget. A salgótarjáni vendéglátás súlypontja a Karancs Szálloda és étterem reprezentatív épületkomplexumába tevődött át. A 84 szobás szállodai részt 200 személyes étterem, 150 fős eszpresszó és bár egészítette ki. A vendégek szórakoztatására népi és tánc­ zenekart szerveztek. Ezzel elhárult az akadály Salgótarján idegenforgalmának fellendítése útjából. Jelzésértékűnek foghatjuk föl, hogy a Karancs első prominens vendége Adrián Grigorjevics Nyikolajev alezredes, a harmadik szovjet űrhajós, az 1962. augusztus 11-én felbocsátott VOSZTOK-3 pilótája volt. Salgótarján idegenforgalmának, a Karancs szálloda vendégeinek nagy részét ezután a Szovjetunióból érkezett csoportok tették ki. A szórakozás nagyobb centrumainak áttekintése után, amelyek általában az aznapi mulatás végállomásait jelentették, figyelmünket a kisebb nevezetes szórakozó-, mulatóhelyek bemutatására irányítjuk. A város 1945 előtti egyik leghíresebb szórakozóhelyét, a Kioszkot 1954-ben vehette birtokba ismét a közönség. A akkori városi strand felett (ma kb. a sportcsarnokkal szemben lévő házak környékén) található Kioszk vendéglőjében pedig már 20-25 forintért kiadós ebédet lehet kapni. Az üzlet vezetői, felélesztve a régi hagyományo­ kat, állandó cigányzenészeket szerződtettek, hétvégén pedig dzsessz-zene szólt a táncparketten. A dzsessz elterjedésével feléledt a 30-as évek végén fellángolt vita: a cigány­ zenészek által játszott népi zene, vagy dzsessz kell-e a zenés szórakozóhelyekre? Szalonze­ ne szólt a Kioszk után nem sokkal később átszervezett hajdani Polk vendéglőben az ekkor Vadaskerti kisvendéglő nevet viselő üzletben is. A zenés kisvendéglő kerthelyiségc különö­ sen a fiatal párok között volt népszerű. 1945 előtti elődjéhez, a közkedvelt Jancsovics ven­ déglő hírnevéhez híven működött a Kulacs zenés kisvendéglő, a mai Arany János utca sarkán. Az államosítás után kocsmaként, majd 1955-től Sport vendéglő néven is működött. Az üzlet vezetői újdonságképpen régi tájjellegű ételek receptjét gyűjtötték össze, hogy a múltban divatos felvidéki ételeket vendégeikkel megkedveltessék. Egy-egy lakótelep ellátására szerveződött az 1956 nyarán az Acélgyár melletti emeletes épületben megnyitott Salgó és az 1958-ban indult Fekete Gyémánt kisvendéglő. Előbbi később Muskátli falatozóvá alakult, és leginkább csak Fekete Laci néven vált ismertté, üzletvezetőjéről. Utóbbi a születő vásártéri lakónegyed ellátását célozta. A Fekete Gyémánt kisvendéglő volt az első "gebines" üzlet Salgótarjánban. A kisvendéglőt Hoffmann Pál virágoztatta fel. A ő közvetlensége, üzletének meghittsége, családiassága vonzotta a vendé­ geket. Előfizetéses étkezési lehetőséget nyújtott - a Fekete Gyémánthoz hasonlóan - az 314 �Salgótarján „közhelyei'’ az 1950-60-as években Balogh Zoltán 1955-ben létesített Jóbarát vendéglő. Bárcsak 3-4 féle ételből válogathatott a vendég, az ételek és felszolgálás kifogástalanok voltak. Nem is maradt vendég nélkül a Jóbarát, negyedévente 1 millió forintot forgalmazott. Idegenforgalmi céllal, 500 millió forintos költséggel 1965-ben létesítették a Napsugár kisvendéglőt Eresztvénvben. Tájjellegű és vadhúsból készült ízletes ételei, szervezett programjai révén méltán vált a salgótarjániak kedvenc kirándulóhelyévé. Az iparváros levegőjétől, a szűk lakásokból a zöldbe menekülő embereknek nem kellett otthonról magukkal hozniuk sem élelmet, sem italt, a vendéglő mindezt olcsón biztosította. Említést érdemelnek Salgótarján neves cukrászdái, mindenekelőtt a Duda és a Peész cukrászdák. Előbbi a Pécskő üzletház papírboltjának helyén, utóbbi az ÉVI II. üzletházzal szemközt állt. Az iskolaváros diákjai időztek elsősorban szívesen e helyeken. A Peész cuk­ rászda 1957-ben, közönségére is utalva ezzel, az Ifjúsági cukrászda nevet vette fel. Fagylalt és sütemény mellett azonban a legfőbb vonzerőt a cukrászdák boxos berendezése jelentette. El lehetett rejtőzködni a kíváncsi tekintetek elő, így tiltott dolgokat is ki lehetett próbálni: meginni az első kevertet vagy bonbonmeggyet, elszívni az első cigarettát. Az ifjúságon kívül kosaras falusi nénik, unokáikat sétáltató nagyszülők is szívesen felkeresték. Eszpresszóvá alakulás után vált nevezetessé a Gyöngy\urág cukrászda (Rákóczi út 11.), amelynek 1963-as korszerűsítése révén született meg a Fagylaltkert. Az egyben zenés kert­ helyiségként is működő üzlet a nyári szórakozások központjává nőtte ki magát. Végül nem szabad elfeledkeznünk a salgótarjáni kocsmákról sem. Az új üzlettípusok bevezetése és az ezekkel járó átalakítások a „múlt szomorú örökségét” akarták feledtetni, azt, hogy a munkásosztály fellegvárának nevezett Salgótarján vendéglátóüzleteinek 75 %-át az italboltok alkották. E népszerű vendéglátó egységek életéről egy másik írásunkban szán­ dékozunk képet adni. A Salgó étterem és eszpresszó a Vásártéren, 1960-as évek második fele (A Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből) 315 �Csongrády Béla „Köszönöm, megvagyok”, avagy az értelmiségről - fekete-fehérben Soha nem volt könnyű eligazodni a világpolitikában, de ember legyen a talpán, aki ma, - a lelkendezőn nagy barátkozások, az ügyesen takargatott (olykor éppen ezért gyanús) érdekviszonyok dzsungelében, az integrációs folyamatok kontra nemzetiesedési tendenciák, az együttható monetáris illetve szociális központú törekvések közepette - kiismeri magát. Nincs ez másként az országhatáron belül sem. Folyvást gazdasági eredményekről, a stabili­ zációt övező nemzetközi elismerésekről hallani a kormánypártok oldalán, mégis csökken legalábbis ’94-hez képest - a népszerűségi indexük, a közép- és leszakadt rétegek képtele­ nek aprópénzre, betevő falatra váltani a valutaalap megelégedését. Talán nem is véletlen, hogy hasonló ellentmondás feszíti a salgótarjáni közéletet, köz­ hangulatot. A város vezetése jogosan büszke arra, hogy - bár kemény, a lakosságot és az intézményeket is sújtó intézkedésekkel (csakúgy, mint országos szinten) - sikerült elkerülni az önkormányzat pénzügyi csődjét, és csodálkozik azon, hogy sem az ellenzék - de ami nyilván számára fontosabb - sem a közvélemény nem honorálja a válságmenedzselés sike­ reit. Pedig az emberek nem kárhoztathatok azért, mert nem értik a bonyolult közgazdasági összefüggéseket, s csak abból ítélnek, amit a saját bőrükön éreznek. Tehát a munkahelyek, a foglalkoztatottak, a munkanélküliek, a lakások számából, kinck-kinek jutó négyzetméte­ réből, a fizetések, a jövedelmek nagyságrendjéből, az árakból - azaz az életszínvonalból -, a szolgáltatások szintjéből, a városkép esztétikai és higiéniai alakulásából. S bizony ha e sorból bármelyik tényezőt elemeznénk is, akadna bírálni és tennivaló. Természetesen az értelmiségiekre - mint városlakókra - is kihat e sajátos kettőség, de önnön élethelyzetük is jócskán produkál kétarcú jelenségeket. (E helyütt - minden más lehetséges közelítésmódot mellőzve - változatlanul önálló társadalmi rétegnek tekintjük az értelmiséget méghozzá felsőfokú végzettsége és kívánatos szellemi igényessége okán, s kevésbé a munkamegosztásban elfoglalt meglehetősen bonyolult helye szerint.) Mint az ország bármely településén, Salgótaijánban is erősen differenciált az értelmiség. Csak néhány hagyományos területen (oktatási, egészségügyi, közművelődési intézményekben, 316 �Csongrády Béla , Köszönöm, megvagyok ” , avagy az értelmiségről - fekete-fehérben államigazgatásban, törvénykezésben) lehet(ne) tételesen kimutatni létszámát. E helyeken azok dolgoznak, akikben még ma is él valamiféle hivatástudat, szakmai ambíció, azt sze­ retnék csinálni, amire oklevelük jogosítja őket, amire készültek. Mondjuk gyógyítani és nem gyógyszert ismertetni, tanítani és nem ügynökösködni. De meddig? Arra csak nagyon keveseknek volt (van) induló tőkéjük, hogy saját vállalkozásba fogja­ nak, viszont bármelyik pillanatban elcsábíthatja őket is mondjuk egy sokszorosan nagyobb kereseti lehetőséget nyújtó biztosító társaság, de arra is van példa, hogy jó pénzért elmen­ nek szakértőnek, menedzsernek (pedig az utóbbi, felfogásunk szerint alapos szakmai felké­ szültséget igényel és nem elnevezés kérdése) és akkor még nem is említettük a bankszférát, ahol akár kezdő - nyilván beosztott - közgazdák is messze felülmúlják volt általános és középiskolai igazgatójuk, vagy főiskolai, egyetemi tanszékvezetőik fizetését. Salgótarjánban azonban nincs igazán sok lehetőség a pályaelhagyásra, viszonylag kevés a nagy befektető, a vegyes vállalat, a különböző értelmiségiek tudására számító komoly vállalkozás. Ezért - főként a fiatalabb évjáratúak, vagy az idősebbek közül a bátrabbak elég nagy számban inkább máshol vállalnak munkát. (A legfrissebb példa egy közismert és elismert népművelő, aki a jövőben egy amerikai cég kötelékében hőerőművi vállalkozási igazgató lesz, jó néhány kilométerre innét.) A potenciális pályakezdők egy része pedig eleve a fővárosban, nagyobb - esetleg dunántúli - centrumokban próbálkozik, ahol ab ovo lényegesebben magasabbak a tarifák. A város (nehéz)iparának leépülése, átrendeződése következtében alaposan megcsappant a műszaki értelmiség iránti igény. Egv részüket „felszívják” a kis- és közepes vállalkozások, másik részükre pedig éppen olyan sors vár, mint bármely más, diplomával rendelkező tár­ sukra. Viszonylag nagy a kereslet a számítógépeket nemcsak kezelni tudó, hanem működé­ sük elméletéhez és gyakorlatához egyaránt jól értő, úgynevezett rendszergazdák, a több idegen nyelvben is magas fokon jártas fordítók, tolmácsok iránt. Ebből a felemás helyzetből eredően szinte naponta találkozni munkanélküli, állást kereső szakemberekkel, s rohamosan növekszik az „eltévedt”, helyüket, lelki békéjüket kereső értelmi­ ségiek száma. Mert bizony nehéz azt bárkinek tudomásul venni, hogy nincs szükség a sok-sok éves tanulás révén felhalmozott tudására, a mások által is igazolt értelmére, intelligenciájára. Hasonló gondolatok kerítik hatalmába azt a humán értelmiségit is, aki tudja, hogy az új társadalmi hierarchiában szinte véletlenül magasra került xy nem több nála felkészültség, ismeret, szorgalom, tehetség, becsület dolgában, de csak azért mert szerencséje van, s - nem ritkán politikai összeköttetések, gazdasági kapcsolatok, netán kölcsönös érdekeltségek, összefonódások révén - egy jól fizető szférában, munkakörben dolgozhat. (A jutalmakat, prémiumokat, külföldi utakat tekintve még a polgármesteri hivatal is ilyennek számít, nem is beszélve a képviselői „tiszteletdíjakról", amelyiknek egyike másika akár meg is halad(hat)ja más értelmiségiek alapfizetését. Nevezhetjük akár irigységnek is ezt, az ér­ telmiséget alaposan felparcellázó érzést. De helytállóbb az igazságtalanság miatti méltat­ lankodásként, alkalmasint felháborodásként kezelni. Persze azért senkit nem lehet elítélni, ha a jobb kereset reményében, illetve biztos tuda­ tában pályát vált (a korrupciókról, az erkölcstelen ügyletekről most nem beszélünk), mert jobban akar élni, többet akar nyújtani családjának, gyermekeinek. De az a kérdés már jogosan 317 �Csongrády Béla ,, Köszönöm, megvagyok”, avagy' az értelmiségről - fekete-fehérben tehető fel, hogy ha ezek után megszűnnek szakmai ambíciói, csökken az érdeklődése, igénytelenné válik a szellemi, kulturális értékek iránt, nevezhető-e még értelmiséginek, még ha erről úgymond papírja van is. Ezért veszélyesek az úgynevezett másodállások, az ilyen-olyan részfoglalkozások, a felszínes produktumokat szülő „fekete- és maszekmunkák" (nem az adózás szempontjából), különórák, „külsőzések” is, mert elvonják az időt, energiát az értelmes kutatómunkától, a pedagógiai, orvosi, jogi, közművelődési stb. gyakorlat ta­ pasztalatainak elmélyült továbbgondolásától, összegzésétől, publikálásától, a tudományok­ kal való lépéstartástól, az értelmiségre jellemző permanens - szervezett és autodidakta önképzéstől, továbbképzéstől. Nem is beszélve a már-már végképp "öncélúnak” tetsző (pedig erkölcsnemesítő, anyanyelvfejlesztő) szépirodalom-olvasástól, vagy a kulturális rendezvények látogatásától. S vajon mi a tényleges helyzet ezen a téren? Mit nyújt Salgótarján szellemi élete a la­ kosságnak, köztük a joggal vájt fülűnek - nem sznobnak - vélt értelmiségnek? Megelőle­ gezzük a választ: többet, mint amennyit kamatoztat, mint amennyit kihasznál. Ez talán meglepő azok számára, akik távol élnek s továbbra is valamiféle, rideg, füstös településnek, sötét, vaskalapos, a szocializmusban épült „dobozvárosnak” képzelik, de merjük remélni, azokat is mellbe vágja, akik idevalók ugyan, csak régi beidegződések alapján nem akarják tudomásul venni a tényeket. Olyannyira, hogy gyakran nem tudnak arról, hogy mikor, mi zajlik a városban. (A propaganda hiányosságai tekintetében azért lehet némi igazuk, még akkor is, ha az a véleményünk, hogy ha valakit valami nagyon érdekel, az apró betűs új­ sághirdetményben éppúgy észreveszi, mint a legkisebb méretű plakáton.) Pedig számos, akár idei példával igazolható a művészeti élet pezsgése. Itt rendez­ ték - immáron ötödször - az orgonaszakos zeneiskolai növendékek országos találkozó­ ját. Igazán dicséretes a Tarjáni Tavasz - olasz „színekkel, ízekkel nemesített" - ren­ dezvénysorozata is, benne a soha nem tapasztalt magas színvonalú nemzetközi dixie­ land-fesztivállal, amelynek házigazdaságát - most már, „befutottan" - örömmel vállalná sok magyar város. De érdemes konkrétan megemlíteni a helyben megtriplázott időtartamú könyvhét rendezvényeit is. Fellépett Fullajtár Andrea, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallga­ tója Csalog Zsolt Csendet akarok című monodrámájával. A Balassi Bálint Könyvtárban vendég volt Bárányt Ferenc és Czigány György (előbbi Könyörgés apátiáért című új köte­ tét a Mikszáth Kiadó segítette napvilágra), előadás hangzott el Pilinszky János ars poeticá­ járól, saját kiadású - s a Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával megjelentetett - verseskötetévcl mutatkozott be egy helyi költő (Paróczai Csaba), a Nógrád Megyei Közműve­ lődési Intézet Jó palócok könyvtnühelye adta ki és mutatta be Pogány ima címmel Szepesi József verseit, ankétot tartott Mikszáth-emlékszámáról a Palócföld. Igazán imponáló lista ebben a versidegennek, kultúraidegennek tartott - de talán „visszahumanizálódó” - világban. S bár Baranyi, mint Tarjánhoz ezer szállal kötődő költő, vagy az abszolút tarjámnak számító Paróczai programjára kifejezetten sokan voltak kíván­ csiak, a többi rendezvényt változó látogatottság kísérte. A gyér számú közönség nem újdonság, hiszen a városi szimfonikus zenekar évadvégi koncertjén szinte többen voltak maguk a zenészek a színpadon, mint a hallgatók a nézőtéren. 318 �Csongrády Béla „Köszönöm, megvagyok ” , avagy* az értelmiségről - fekete-fehérben A színházi bérletsorozatoknak, egyedi előadásoknak megvan a maguk néhány százas törzsközönsége, de érdemes lenne közvéleménykutatást végezni, hogy az értelmiségiek hány százaléka tekinthető színházlátogatónak. Lehangoló arány jönne ki, s ebben még véletlenül sem szabad az évek óta változatosnak, összességében színvonalasnak tekinthető színházi program kritikáját látni. Se szeri, se száma a képzőművészeti kiállításoknak (élükön az idén újra megrendezett tavaszi tárlattal), a különböző fórumoknak, gondolatébresztő, vitára is serkentő előadások­ nak a városban. Az iskolagalériákban természetesen nem gond a megnyitóünnepségek közönségét biztosítani, de az egyéb helyeken szinte csak a szakmabeliek, a szervezésben érintettek és a kiállítók, előadók rokonai, barátai, ismerősei jelennek meg. Meg az a szűk réteg, amelyik szinte minden kulturális rendezvényen jelen van, alig változó összetételben. S bár nem lehet kétségbe vonni, hogy az értelmiség egy része komoly anyagi gondokkal küzd - ezzel magyarázható például a megcsappant érdeklődés a nagyon megdrágult köny­ vek iránt -, a passzivitás csak ezzel nem indokolható. A már más összefüggésben említett kényszerű kercsetkicgészítési elfoglaltság, az időhiány, a fáradtság, a hajszoltság, a stressz is jogos, de nem elégséges kifogás. Az összképbe belejátszik némi restség, érdektelenség, kényelmesség, szellemi igénytelenség is. Ez viszont nem közvetlen függvénye a gazdasági, anyagi viszonyoknak. Annál inkább összefügghet politikai tényezőkkel, a rendszerváltás eufóriáját feledtető csalódásokkal, az illúzióvesztéssel, a kultúra növekvő szerepébe vetett bizalom szertefoszlásával. A visszahúzódás lehet egyfajta reagálás arra a helyzetre is, hogy a piacgazdaság vesztesei között a „mezei értelmiségnek” - legalábbis egyelőre - „fenntartott helye’" van. Az értékrendbeli, etikai válság ugyancsak nem tartozik az inspiráló tényezők közé. So­ kak véleményét tolmácsolta Baranyi Ferenc legutóbbi itt jártakor, amikor idézett egyik új verséből: „Am a semminél / még a betyárbecsület is több ebben a becsületherdáló világ­ ban." Továbbra is kibékíthetetlen ellentétek látszanak bizonyos zászlók alá tömörült ér­ telmiségiek között, s alig van kivétel abban, hogy ki miként viszonyul saját magatartásának színeváltozásához és hogyan ítéli meg azt mások esetében. Az előbbit természetesnek fogja fel, (meg)magyarázza, az utóbbit egyértelműen köpönyegforgatásnak, Janus-arcúságnak tartja. S mindezek ellenére vannak, sőt az utóbbi időben még gyarapodtak is az értelmiségieket (is) mozgósító egyesületek. A Balassi Bálint Asztaltársaság köré főként az alkotó, a művé­ szetekben jártas tagság tömörül már évek óta. Egészen más jellegű, a múlt évben alakult Salgótarjáni Polgári Kör, amely a városért végzendő tevékenysége jegyében képes a legkü­ lönfélébb - szakmailag, világnézetileg, politikailag - értelmiségi rétegek kerek- és fehérasz­ tal mellé ültetni. Értelmiségiek állnak az élén a különböző városrészek (Zagyvapálfalva, Baglyasalja) néhány éve alakult baráti köreinek is. Az átalakulás e panaszokkal teli időszakában Salgótarjánban más kedvező (kulturális) jelenséggel is találkozni. A várossá válásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő megyeszékhely önkormányzata három jubileumi kötetet is szponzorált. A könyveket nemcsak tartalmuk, színvonaluk, formai megjelenésük minősíti, hanem az a tény is, hogy szerzőik valamennyien helybeli értelmiségiek. (Többségükben salgótaijániak készítették el a közelmúlt nagy vállalkozását, a legfrissebb megyemonográfiát is.) Dacára a gazdasági nehézségeknek, az 319 �Csongrády Béla ,,Köszönöm, megvagyok", avagy az értelmiségről - fekete-fehérben elmúlt időszakban újabb műalkotásokkal is gazdagodott, szépült a megyeszékhely, szintén főként itt élő művészek - s ugyancsak az önkormányzat valamint más támogatók - jóvoltá­ ból. Számos új kitüntetési forma létezik a városban, amelyik főként az értelmiségiek mun­ káját hivatott elismerni. S ezek csak kiragadott példák a „napos oldalról”. Sokan és sokszor sopánkodnak azon, hogy folyamatosan csökken Salgótarjánban az ér­ telmiség, nincs a városnak megtartó, illetve vonzereje, nincs miért otthonként szeretni ezt a települést. Amint a fentiekben írtuk: az egzisztenciális érvényesülés szempontjából vizsgál­ va valóban nem ideálisak, s feltétlenül javítandók a feltételek. De nagy tévedés azt állítani, hogy azért menekülnek innen a szakemberek, mert kedvezőtlennek vélik a kulturális kíná­ latot, nincs módjuk igényeik szerint művelődni. (Hacsak nem balettintézetbe akarnak járni, vagy ami reálisabb: állandó színházat szeretnének.) Kétségtelenül lehet valakinek valamiért rossz a szájíze (mert szorító léthelyzetben él, úgy érzi képtelen kibontakoztatni tehetségét, esetleg nem talál támogatót újabb könyve megjelentetéséhez, nem sikerül pályázati pénzt nyernie terve megvalósításához), személyében érezheti kevéssé megbecsültnek magát, öszszességében azonban a város nagyságrendjéhez, pénztárcájához képest komoly kulturális kínálattal, s megvalósult értékekkel rendelkezik. Az értelmiségnek kellene sokkal jobban élnie az adódó lehetőségekkel, a másik teljesítménye megismerésének, elismerésének szán­ dékával, annál is inkább, mert e folyamat révén az aktivitás újabb értékeket hoz(na) felszín­ re. (Természetesen itt is érződik a vidékiség szindrómája, de ez nem helyi specialitás, s egyébként is biztató lehet az alkotó értelmiség számára, hogy a magyar irodalom színejava, a nyugotosok fő vonulata vidékről bizonyított, mint ahogyan az a tény is, hogy számos helyi képzőművészt - például Czinke Ferenc, Földi Péter - tartanak nyilván országos szin­ ten; Bódi Tóth Elemér az évek során innen lett jegyzett költő, az itt élő Marschalkó Zsolt színpadi művét néhány éve a fővárosban is bemutatták.) Örömök és boldogtalanságok, sikerek és csalódások, szárnyalások és beszűkült, ellehe­ tetlenült életterek együtt és egyszerre jelentik tehát a salgótarjáni értelmiség közérzetét befolyásoló, meghatározó hátterét. Manapság ha közülük (és ha nem közülük) találkozik két ember, a szokásos „hogy vagy?" kérdésre általában az a felelet: - „Köszönöm, megva­ gyok”. Kerülik tehát a Jól vagyok" válaszformulát. A miértre talán a fentiek adnak némi magyarázatot. A kiútra pedig a Lengyel László tói - a neves közíró, politológus Tépelödés című könyvéből - kölcsönvett, témánkra alkalmazott mondatok: „Az igazság nem kívül van. Helyzetünket nem mások ismerik jobban, hanem mi magunk... Sarjadnak itt új erők és új igazságok." 320 �Kupcsulik Ágnes végkiárusítás könnyen ment először szorongtam de felvidított a sorban állók bárgyúsága a hármas számú ajtó előtt az ajtón felirat ENGEDMÉNYES BÜNBOCSÁNAT LELKI SZEGÉNYEKNEK félrefordultam mert bántott az erős világítás ekkor szívélyes hang ütötte meg a fülem miben segíthetek elmondtam jövetelem céját ő udvariasan egy kellemes sötét tónusú folyosón át a párnázott ajtóhoz vezetett fizettem számlát nem kaptam de nem is kértem kölcsönös bizalom esetén mindenkinek jobb így feketén különös hogy utoljára kifelé jövet láttalak szóltál de nem értettem szavad és elveszítettelek mielőtt szólhattam volna ne sírj nekem már mindent szabad 321 �bomlástermékek tizenhat évig gyűlöltelek mert egyebet nem csak elhibázott sorsod hagytad rám most a tizenhetedikben a nap gyomorfordító szagokkal kelteget unokáiddal egy apró szobára ítélt édesanyád topog topog a lábszárán leomló vartyogó halomban kínáló tenyeréből potyog a tárgyi valóság fürdőkádba hajolva számolok mosóporthipótveszekhamaradpénzemkenyerettejet szökik a szerelem könyékig sárga lében ki viszi le hintázni a kicsit ez a te életed az enyémet magaddal rántottad együtt hevertetek összerakhatatlan darabokban átkozlak mert fölmosolyogtál ha nem is maradt arcod tízemelet magasba a könnyű nagyon könnyű aszfaltról mint szűzfehér papírra ütni az első betűt legyen neked olyan nehéz a föld anyám 322 �éjszakai betolakodók itt vannak megint és zörgetik az álom beszögelt redőnyeit egyikük rést talál nagy suhogással mind beszáll körülcsattognak versengve követelnek valamit ha elfordulok halántékon vágnak jobb ha engedelmeskedem lámpát gyújtani sóhajtva kelek fellököm a szuszogó homályt szép fehér papírral szépeníró tollal átsietek a felvert szobán akkorra már a seholban szállnak utánuk küldöm a szemem ezüst fejecske papírágyára hull könnyű paplanná lényegül kezem így van ez mindig mert így kell legyen néhány lényegtelen holmi (csend kéne csend olyan zivatarelőtti mikor azt mondod nincs szél mikor azt mondom pihen pedig fák mögül izmait megfeszítve figyel jelre vár csend kéne de a mennydörgés tudása nélkül) (nálam volt a tudás de nem engedték át a vámon csak egy-két foszlányt azt is úgy ha földi szavakra váltom) 323 �Handó Péter Útban az egy felé tizenkét éjszakán keresztül táncoltam táncoltam táncoltam gejzír tört föl forró szívemből kilenc bolygónyi örült titokban két napra végre nyugvásom leltem nyári záporok heves süvege alatt s megszentelődtem mind a négy mederben három szent kezétől várván hallgatag míg sorsomban egymásnak feszült a kettő s virágot bontott előttem az egyetlen élettő 1996. július 28. Hontalanul Én már csak elrejtett kövek közé ékelt csend lehetek. Fölöttem kavaroghat a hab, nincsenek utak, melyről lesodorhat az élet. Zsúfolt álmokban szenvedem messzeséged. Egy seholsincs-hontalan így telik cl végleg. 1996. szeptember 17. 324 �Szenvedő Isten Meddig bírod még remegve és lebegve a rád szakadt világegyetemben? Torkodon elfolyó sóhaj mikor csomósodik meg? Hány szóban hagyod rám végső nyughelyét érveidnek, éveidnek? Marad-e valami írott hangodon kívül, ha elmégy? Sajog-e majd miattad, érted, benned akkor is az öröklét? S akkortól miként vagy? - bár többé nem vagy megszólítható alakban. Mint síró kavics, oly szokatlan lesz, hogy néma vagy, hogy halott vagy, és mégis halhatatlan. 1997. március 21. 325 �Cs. Sebestyén Kálmán Városépítés - várost építés? A települések, ugyanúgy mint az őket létrehozó, benne élő emberek, különböző életsza­ kaszokat élnek meg. Más-más arcot mutatnak gyermek-, kamasz, ifjú és felnőtt korukban. „Ha kötelességemmé tennék, hogy Salgótarjánról írjak és toliamra vegyem itteni ta­ pasztalataimat, szólnék a következőkben. " A Tarján-patak áradásai elől a domboldalakba húzódó házak félelemmel vegyes csodál­ kozással néztek a múlt század közepétől egyre szaporodó idegenekre, kiknek nyelvükön, szokásaikon túl munkájuk színtere és eredménye is szent borzadállyal töltötte el a falu lakóit. A földalatti világ, a kohók és gépek zaja mellett a térbeli elkülönülés szintén táplálta ezt az érzést. A mellékvölgyekben gyorsan szaporodó kolóniák, melyek más anyagból, más elv és más célszerűség szerint épültek mint a parasztházak, a látható világot tágították, míg a mocsaras völgyfenéken keresztülfutó vasút a világ látásának lehetőségét jelentette. De a távolságtartást még mutatták a lakóhelyek közé beékelődő szántóföldek. Az időről-időre beözönlő "vad” gránerek, s az „arisztokratikus” acélgyáriak között őrlődő falu lassan talált magára. Vezetői azonnal nagy fába vágták fejszéjüket: 1870-ben a városi rang megadását kérték, de a két év múlva megkapott nagyközségi státus követelményeinek is csak jelentős erőfeszítéssel tudtak megfelelni. Ennek ellenére a település megváltozott szerepének, új funkcióinak hivatalos elismerése rövid idő alatt megtörtént. A csendbiztosság mellett ha­ marosan a füleki járás szolgabírája is ideköltözött, majd a századfordulóra járásbírósági székhely lett. Akkor, mikor a községi képviselőtestület jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a község területén élők egy része nemcsak előttük, hanem a „rendőri személyzet előtt is ismeretlen Ismeretlen, mert állandóan vándorol, változik; ismeretlen, mert nincs lakása. S akinek jutott hely, közülük soknak abban sem volt köszönet. Egy „salgótarjáni honpolgár”, ki a tankötelesek összeírásánál tevékenykedett, beszámolt tapasztalatairól a Salgótarjáni La­ pokban: „Igen sok olyan lakást találtam, ahová belépni nem lehetett a romlott levegő miatt. Egy kis szobában, zárt ajtó és ablak mellett aludt 3-4 személy a földön, ágyban és kanapén szintén aludtak olyan munkások, kik éjjel dolgoztak. ” Mikor kigyulladt egy-egy 326 �Városépítés - várost építés? Cs. Sebestyén Kálmán ilyen telcprész, ahol „a lakások egész tömkelegé valódi tűzfészket képez”, mindig megújult a remény: „ Talán így a tűz által ezen állapoton is jobb lakások építése által segítve lesz. ” Közben „ rohamosan, valóban amerikaias módon fejlődött Salgótarján. ” A századfor­ dulón a mezítlábas cselédlányok már emeletes házak között „korzóztak”. Az üzletek fölötti emeleti ablakokból kinéző pedig a földes Fő úton hullámzó vásári tömegre, lófogatokra, ökrös szekerekre látott. Ünnepnapokon a hölgyek napernyői színezték a palettát, s a gyere­ kekre is ráadták a legjobb ruhát. Hétköznap pedig: „Lázas munka, idegőrlő munka zaja tölti be a levegőt, kőszénpor, gyárak kéményeinek füstjével vetekedik az utcák pora. Ha megszólalnak a gyárak, a bányák búgó kürtjei, sápadt arcú, horpadt mellű munkások siet­ nek a föld alá vagy irtóztató pörölyeikhez, iparosok, kereskedők rohannak dolgaik után, napszámosok, cselédek raja lót-fut, hivatalnokok, lateinerek mennek irodájukba. Min­ denütt élet, a munka élete, amelyet annyi ember táplál verejtékével, vérével, egészségével. De hát hol szedi magát ez a sok nép? Tizenháromezer lélek ebben a fészekben. ” Ez a „fészek” az új községháza felépültével az addigi templom, kúria körül szerveződő faluköz­ pontból lassan észak felé nyújtózkodott. Egyre feltűnőbbé vált, hogy „a legjártabb utak is hellyel-hellyel oly keskenyek, hogy ott két szembejövő kocsi csak a legnagyobb üggyelbajjal térhet ki a kőprizmák között. ” A belakott helyek szűkek lettek, s kiformálódott az a vélemény, „hogy itt semmi nyoma annak, mintha egészségügyi törvény és építkezési sza­ bályrendelet is volnának a világon. ” A maliciózus kedvű hírlapíró megjegyzi: „Igen erős fantáziájú embernek kellene lennie annak, aki elhinné, vagy másokkal el tudná hitetni, hogy Salgó-Tarján szép rendes és tiszta nagyközség. Mert az egészből csak egy igaz, tud­ niillik az, hogy Salgótarján nagyközség, de a többi nem igaz. ” Pedig a tervek - ha lassan is - fogalmazódtak az itt megtelepült és egzisztenciát teremtők körében. A megoldás kulcsát a patakok szabályozásában látták. A vizek - a Pécskő-patak, mely egy-egy nagyobb eső után elmosta a főúti közlekedést biztosító fahidat, illetve a Tarján-patak, melynek a medrén csak gyalogjáró ívelt át - sok hasznos, építkezésre, terjeszkedésre alkalmas területet foglaltak el. Kordában tartásukra történt néhány kísérlet, de komolyabb elképzelést, határozottnak lát­ szó lépést a szükség kényszerített ki. A tervek elkészültek, a megvalósítás tolódott, miköz­ ben a „vízentúli rész” épült: 1907-ben átadták az új járdával ellátott és kiépített Meszes aljai utcát; a hosszan elnyúló telkek megosztásával a Taiján-patak felőli oldalon formálódott az Úri utca. A patak keleti oldalán viták sorozata, kérvények garmadája után megkezdte működését új épületben a polgári iskola. Kijelölték és felépítették a vasúü megállóhelyet, mely nyomán az „utazó közönség” nem volt „ kénytelen minden előtt megismerkedni a salgótarjáni illatos porral, az itteni piszkos bérkocsikkal ”, legalábbis nem azon a három kilométeres úton, mely a koráb­ ban egyetlen vasútállomásról a községbe vezetett. A posta is ide, a Szilárdy-család által 1896ban a községnek átadott új vásártérre költözött. Egykori helyére utalva a Zsidó, majd Posta utca 1927-ben hivatalosan is a Régi posta utca nevet kapta. De a salgótaijáni ember előbb mehetett „kinematográf színháziba, ahol „sokat tapsoltak a meglepőbbnél meglepőbb tanulságos, érde­ kes mozgófényképeknek”, melyek közül „különösen az angol-búr háború keltett nagy tetszést”, mint esős időben a Fő utca másik oldalára sárdagasztás nélkül. Bár Salgótarján hivatalosan nagyközség volt, de az itt élők szóban és írásban régóta természetes egyszerűséggel csak városnak nevezték. A Kispiaczra, melyre korábban 327 �Városépítés - várost építés? Cs. Sebestyén Kálmán „Erzsébet királyné emlékfái”-ként hársfákat ültettek, tervezték az első köztéri alkotást, a Kossuth szobrot, emlékezve születésének centenáriumára. Az építészeti bizottság határozata szerint „ha ez a szobor fennáll, Salgótarján városi jelleget ölt, s ott, hol most kocsiszámra a szemét terpeszkedik, zöld pázsit fog futni. ** Igazuk is lett. Ugyan nem Kossuthot mintázta a szobor, hanem a világháborús katonát; ugyan nem a Kispiaczra, azaz az Erzsébet térre került, hanem a főtérre; ugyan nem zöld pázsit vette körül, hanem kőburkolat, s a felállítá­ sáig eltelt még két évtized, de az első köztéri szobor hivatalosan már várost talált itt. Mert egy-egy felbuzduláskor „ mindenki mindent akar. Neki iramodott mohósággal teleszórják a levegőt mindenféle ideákkal, hogy szinte borsódzik tőle a hátunk. Megrohanják a közügy rügyező ágait és gyümölcsöt akarnak szedni róluk. Elfelejtik, hogy elébb még a virágok fognak kifakadni, gyönyörködtet\>e a tavasz bámulóit, azután lepergetik szirmukat, mind­ egy a frázisok múlandóságát szimbolizálva, végre még a küzdelmes nyarat is végig kell élni, mire ölükbe hull az érett gyümölcs. **Korholta is elégszer a helyi sajtó a viszonyokat, mint szülő a gyermekét. Egyszer azért, mert mindenképp város akart lenni és szertelen fantáziával képzelte el jövőjét, másszor pedig azért, mert ennek elérésére ha mozdult is valamit, nagyon lassan tette: „ Város és közegészségügye felveheti a versenyt Ázsiával. Város és főutcáján végig csörgedezik a mosogatókonyhák szappanos nedűje. Város és sehol társas kör, hol a polgárság valóban összefogna. Város és rosszabb mint az utolsó falu. **(A záró mondat azért korholásnak is erős.) A gyermeki állapotnak hirtelen szakadt vége. Az I. világháború és az azt követő béke meghozta a városi rangot. Az ár: úgy kellett ennek megfelelni, hogy közben határváros lett; hogy közben ipara válságba került; hogy közben valóságosan városivá nőttek a szociális feszültségek, „mert a szanálás folytán igen sok kenyérkereső kénytelen volt más vidékre menni munkát keresni, míg a család itt nyomorba vissza maradt. ** Végeredményben Salgó­ tarján oly módon csöppent bele a városi létbe, mint a múlt századi falu az iparosodásba. A hosszú időt itt töltő polgármester első benyomása: „Istenem! - sóhajtottam fe l mikor egy kicsit szétnéztem - hová kerültem én szerencsétlen, ebből a fészekből, melynek fő utcája ilyen rémes, ebből legyen város és én legyek annak irányítója? Nem kell-e mindjárt vissza­ fordulnom és valami más beosztást kérnem?** Nem tette meg, s olyan segítőtársakat gyűj­ tött maga köré, mint a fáradhatatlan, örökmozgó, szervező Ilonáth László, kire nyugodtan bízta rá helyettesítését, vagy a kassa-odenburgi vasút kipróbált mérnöke, Köntzey Ferenc műszaki tanácsnok, aki az építkezések előkészítésében szerzett érdemeket. Mellé állt a képviselőtestület, mellé álltak a vállalatok vezetői és a helyi sajtó hangja is egyre biztatóbb, dicsérőbb lett. Mert csak így jöhetett el az a nap, mikor harmadszori polgármesterré válasz­ tásakor - 1939-ben - leírhatta ezeket a sorokat: „Amikor tegnap este kedves hivatali szobám íróasztalánál ültem, hogy a ma elmondandó beszédemet papírra vessen, mint a szobám falán végig\’onu!ó képek, melyek egyes salgótarjáni városrészletek régi és új állapotát tüntetik fel, - úgy vonult el lelki szemeim előtt egész életpályám. ** A képeken azt a változást láthatta, melyet a domboldalakról lenéző templomok: a plé­ bániatemplom méltóságteljesen a valamikori község központját uralva; az evangélikus zömökebben, de magasabb dombon, figyelve a főutca változásait, míg a református karcsú tornyát zöld háttérbe rejtve az Újtelep kiépülését. Ezeket egészítette ki a völgybe, a hívek 328 �Városépítés - várost építés? Cs. Sebestvén Kálmán köze települt zsinagóga a déli póluson, az egykori falu polgári iskola mellett meghatározó tömbje, északon pedig a legkésőbb - 1936-ban - épült acélgyári templom. A település új arcához a keretet Vargha László neves városépítész adta, az alapot a pénzhiány. Mindkettő visszatér néhány éviized múlva; a terv, melynek elgondolásait nem lehet megkerülni, s a pénzhiány, mely kényszermegoldások sorozatával torzítja a megálmodott városképet. Az építkezések első lépcsője a régóta tervezett patakszabályozási munkálatok elvégzése volt. A magyar városoknak nyújtott külföldi kölcsönből Salgótarján is részesedett. Ez tette lehetővé a Tarján- és a Pécskő-patak medrének kőburkolattal ellátását. így szabadult fel a közigazgatási negyed és mögötte a tisztviselő telep helye. Alig tíz év telt el, s a lőtorony lépcsőjéről szemlélődőre már rendezett utcák tekintettek vissza. S közöttük a gyermekját­ szótér, melynek „gondolata a Polgármester úrtól eredet és minden ami ezzel összefügg annyira összenőtt szívével, hogy nagyon fájna neki, ha a távollétében nyitnánk meg” ahogy a városi gazdasági intéző írta egy levélben a felszereléseket szállító cégnek. A pol­ gármester az első „gyerek”, aki birtokába veszi, lecsúszva a hinták, forgók, homokozók közötti csúszdán. Az épületek előtt pedig megjelentek a facsemeték, a virágágyások a tava­ szonként újuló felhívás nyomán, mely Salgótarjánt virágos várossá akarja varázsolni. A sétálók már nemcsak ernyőt vagy pénztárcát veszítettek el, hanem „ briliánskövei és római fejjel díszített aranyfüggő”-t; a filléres gyorsok egyik célállomása lett a város. Mindezek nyomán megfogalmazódik, hogy „ Tegyük Salgótarjánt nyári üdülőhellyé ”, mert „ csino­ sodó arcával, fejlett iparával és kereskedelmével, jó hírű szállodáival és vendéglőivel, polgárai áldozatos erőfeszítéseivel bizonyságot tett arról, hogy még mindig nagyobb fejlő­ dési fokra törekszik. ” Ezt szolgálta a Karancs-kápolna felújítása, mellette a védkunyhó építése; szemben, a másik csúcson lévő Salgó-vár tövében a menedékház elkészülte. Dornvay Béla gimnáziumi tanár pedig hasznos útikönyvet bocsát az ideérkezők rendelke­ zésére részletes információkkal és kirándulási útvonalakkal. De ezt a napsugaras képet sokszor beárnyékolják a felhők, mikor „sikolt a kétségbeesés”. „A karácsonyi segítés nagyon szép volt, de ne feledjük, hogy karácsony egy évben csak egyszer van, a nyomor pedig mindennapos!” - írta Upponyi József hittanár. A 20-as évek végétől „polgári kötelességgé” válik, hogy aki teheti, bekapcsolódik a nyomorenyhítő mozgalmakba. Tanév elején és végén iskolások felruházása, közben ebédeltetése, élelmi­ szerosztás, karácsonykor vásár, gyűjtés a szegények ajándékozására - mindezek szervezői, motorjai a nő- és lcányegycsületek. A széttagolt társadalom ebben egységes. Mert az ilyen akciókba az is könnyen be tudott kapcsolódani, aki újonnan érkezett a városba. Márpedig sokan voltak. A Munkát lapozgatva kitűnik, hogy viszonylag kevés a házeladás hirdetése, annál többször búcsúznak elköltözők ismerősöktől a lap hasábjain. Nem a városi lakosok, hanem a gyári-hivatali tisztviselők, kiket más állomáshelyre vezényelt a Budapesten székelő központ. A 30-as évek második fele a városiasodás újabb lépcsőfokát jelentette. A nagy építkezé­ sek lendülete alábbhagyott, s a hangsúly a közérzet minőségi javítására helyeződött. Az utcák kövezésével párhuzamosan a csatornázás, ivóvíz-ellátás, világítás fejlesztése válik fő feladattá. Az egykori kolóniákat már elérte a város terjeszkedése, átépítésük, a városmag­ hoz megközelítő szintre emelésük elodázhatatlanná vált. Sőt megfogalmazódtak azok az 329 �Városépítés - várost építés? Cs. Sebestyén Kálmán elképzelések is, hogy „Zagyvapálfalva, Baglyasalja és Zagyvaróna községek egy részét a város fejlődése érdekében a városhoz kell majd csatolni ” Ez az előrejelzés mintegy tíz évre szólt, megvalósítását még ugyanennyi idővel kitolta a világháború. Közben újabb feladatnak kellett megfelelni: a megyeszékhely funkcióját testál­ ták a városra. Noha e meggondolás több szempontot - gazdasági, politikai, közlekedési figyelembe vett, de ellátásának feltételeit gyors ütemben kellett megteremteni. Az csak az első lépés volt, hogy a Szilárdy-major helyén felhúzták a megyei tanács épületét. A lakások, ellátás, közlekedés és más infrastrukturális elemek ezután következtek. Az 50-es évek végé­ re azonban, mint a Jóvári Tibor objektíve előtt, a parkban újságot olvasó bácsi, vagy a szökőkút körül nézelődők, egy „belakott város" képét mutatják. A következő évtized Salgótarján eddigi arcának teljes átváltozását hozta. A tervek ál­ landó módosítása, a már felépülthöz igazítása, versenyfutás az idővel, vergődés az anyagi források és az igények tölcsérében, hol az előbbi szűkül, az utóbbi tágul - mindez a „plasztikai műtét” alapját adta. A minisztériumi ösztönzésre gyors ütemben megkezdett szállodaépítés lavinaszerűen indította meg a városközpont bontását. A fél évszázad alatt kiformálódott főutcából utolsónak az 1878-ban, az elsők között épült emeletes községháza adta meg magát: 1988 júniusában robbantották föl. Addigra az egykori társai helyén álló új kereskedelmi és hivatali célokat szolgáló épületek már átestek az első felújításokon is. A lelkesedés, hogy ha 30 régit lebontanak 100 új lakás készül helyette; a propaganda, hogy „bontsuk le ... a kapitalizmusból ránk maradt régi, egészségtelen, sokszor külsőleg szemre talán stabilnak és jónak látszó, de a szocialista lakáskultúra és az emberek igényeinek nem megfelelő épületeket ”, valamint a különböző évfordulós kényszervállalások gyors ütemben teremtették a köz- és lakóépületeket. Földes Mihály szavaival 1964-ben mondja is a „tarjáni ember": „Most rengeteget építünk. íme, itt az új szálló a Karancs. Mögötte a hegyen, me­ sés gimnázium épül. Készül az új sajtóház, lesz központosított irodaházunk. És lakás, lakás, sok új lakás, ... Moszk\fai mintára építünk. A régi házak mögött felhúzzuk az újakat, a na­ gyokat, hatalmasakat - aztán lebontjuk előttük az ódont. ” Miközben a városépítészek arról vitatkoztak, mi lenne üdvösebb a természeti környezet és a lakóterek egyensúlyának meg­ tartására: a magasházak építése, avagy a középmagas beépítés, a nyolc-tízemeletes háztöm­ bök felkúsztak a keleti domboldalakon. Érvényes lett Salgótarjánra is Berlage holland építész megállapítása: „A tömeges termelés tönkretette a városképeket, sőt a város és a szabad természet közti szép átmenetet is elrontotta, hiszen a brutális bérházsorok egészen a város határáig, a szabad természetig nyomulnak. ” Míg a kialakult összképet az építészek Hild-éremmel ismerték el, addig szertefoszlott az évtizedeken keresztül vissza-visszatérő elképzelés, hogy Salgótarján adottságai alapján akár „zöld" város, virágos város is lehetne. A több millió m3 beton között még inkább „polgárjogot nyert egy figyelmeztetés: csak ritkán viselj fehér inget”, mert gallérjára jócskán jut az évente egy km2-re lehulló 600-700 tonna porból és pernyéből. A közel két évtizedig a „piszkos tizenkettő” között emlegetett városban változást az hozott, mikor teremtő anyagát, a szenet a gáz váltotta ki. A tiszteletreméltóan hatalmas energiákat lekötő tervezés-szervezés-építés ellenére a vá­ ros mégis széttöredezett. Széttöredezett lakótérben lakótelepekre, széttöredezett sarjadó lokálpatriotizmusa sokszor nosztalgiából táplálkozó kis csoportokra, s széttöredezett a 330 �Cs. Sebestyén Kálmán Városépítés - várost építés? városi érdek telepi-vállalati érdekre. Ezekre az átépítés bűvöletéből kilépő, a ccmentpor dühével levegőt kapó „helyi intelligencia” a 70-es évek végén döbbent rá és kezdte újraépí­ teni „a várost”, immár nem materiálisán. Többek között ezért egyszerre idős és fiatal Salgótarján. Idős mint település, hisz több mint 750 éves, fiatal mint város, mivel hivatalosan is „csak” 75 éves. „Ha kötelességemmé tennék, hogy Salgótarjánról írjak és toliamra vegyem itteni tapasztalataimat... ” - ezeket mondanám el röviden. (A forrás megjelölése nélküli idézetek a Salgótarjáni Lapok 1902., 1903., 1905., 1906., 1907. a Salgótarjáni Hírlap 1907., 1908. A Munka 1925., 1926., 1932., 1934. a Nógrádi Népújság 1962. és a Nógrád 1964. évi számaiban találhatók.) 331 �Erdős István Legalább a szavak... A cigányság, a roma népcsoport története értékes és tanulságos része lehetne Salgó­ tarján fejlődéstörtének is, ha a feltárása megtörtént volna. Ok azok, akik a kétszáz éve folyamatosan modernizációs hátrányokkal küszködő Magyarországon sokszorosan hát­ rányos helyzetűek, amiként a nógrádi megyeszékhelyen is. Jószerivel történetük sincs, a népcsoport hőseire vagy áldozataira nem tud emlékezni a közösség, mert az ismeretlen­ ségbe vesznek a tények, ha nincs írásos dokumentációs nyoma. Egyes publikációk szerint a XII-XIV. század óta szakadatlanul folyt a cigányság Magyarországra áramlása. Egészen az első világháború végéig. Jelenleg az ország gazdaságilag, tár­ sadalmilag elmaradott észak-keleti és déli határkaréjában laknak a legtöbben. Nógrádban, Salgótarjánban az első levéltári adatok rájuk vonatkozóan csak a 17. század második felétől vannak... „Minden könyörület nélkül üldözhetők...” (1679.) A XVIII. század végén 400-450 családban mintegy 1800 cigány élt Nógrádban. A XIX. század derekán 2658-as lélekszámú népesség. Ekkortájtjöhettek létre jelentősebb salgótarjáni telepek is a Pécskő-hegy környékén, az Ujakna melletti völgyben. A XX. század első évtizedeiben, a 13-15 ezer lakosú Salgótarjánban 2,5 %-os lakosságarányra becsülik a cigányság lélekszámát, az 1950-60-as évekre ez az arány 3,3-3,5 %-ra nő, vagy is a 30 ezres megyeszékhelyen már mintegy 12001500 cigány élt A századvég ötvenezer lakosú Salgótarjánban mintegy 6000-re becsülik a cigányság lélekszámát (12 %!). Azért kell becslésekről beszélnünk, mert a népszámlálási adatok, statisztikák semmit nem érnek a cigányságra vonatkoztatva. Az adatfelvételek során a tényleges roma lakosságnak rendszerint csak 20-30 %-a vallja cigánynak magát.. Erezhető félelem, védekezési reflex lelhető fö l a jelenség mögött 1941-ben és 1991-ben is... Ha már nyilvánvalóan használhatatlanok a statisztikai adatok, ha már véglegesen hiányos a cigány­ ságra vonatkozó írásbeliség, levéltári dokumentáció, akkor legalább időről időre meg kellene kísérelni adatértékü vallomásokból, roma emlékezésekből, kontrollált információkból össze­ rakni a cigányság múltjának, jelenének mozaikképeit A 75. születésnapját ünneplő Salgótar­ jánban például arról, volt-e 1944-ben cigány-holocaust, s a háború óta elteltfé l évszázad alatt hogyan változott a cigányság és a nem cigány lakosság viszonya. 332 �Legalább a szavak... Erdős István A iikuska István idegén fotója 333 �Legalább a szavak . .. Erdős István O.K. 31 éves tanító mondja: Én pontosan abban az esztendőben születtem a Pécskő-dombon, amikor a salgótarjáni tanács napirendre tűzte a Pécskő utcai és az Újaknai cigánytelepek felszámolását. Amit én a nagy nyomorúságunk ellenére is szépnek láttam magam körül kisgyerekként, arról úgy szólt az előteijcsztés, hogy a jellemző piszokszürkeségen átüt a cigányházak vad színorgiája, püspöklila mellett citromsárga, hupikék, ciklámen színű falak, s virító nyomortelep gödrei, po­ csolyái közt jár a városba látogató idegen, akit amúgy meg kéne menteni a városközpontban randalírozó, bandázó, hangoskodó, verekedő, kolduló cigánygyerekek látványától... Már az is valami volt 1967-ben, hogy a faji diszkriminációt tökéletesen megelevenítő, 1957-59-ből származó koncepciót elvetik, hogy tudniillik az Idegérben vagy a Károlyaknán, esetleg az Eperjes telepen kellene zárt, elszigetelő cigány-telepeket létrehoz­ ni, mint ahogy még 1989-ben is komolyan programozzák Miskolcon, hogy a higany­ szennyezett Sajóparton cigány gettót kell építeni, mert a cigányok úgyse tudják kifizetni a normális, komfortos lakások költségeit... Nem, 1967 Salgótarjánja úgy dönt, hogy a felszámolásra váró telepek helyett nincs új cigánytelep, de erősödjenek az asszimilációs feltételek a cigányság szétszórása által, létrejön az egy lépcsőház., egy cigánycsalád program, amivel meg rögtön az a baj, hogy a cigányok eltüzelik a drága parkettát, megint mások nem átallják a jó lakást egy kis pénzért visszacse­ rélni nyomorúságos romlakásra... Mikor én születtem, akkor a Pécskőn volt vagy 115-120 ház, amelyről úgy beszéltek: a telep. Volt ezek közt vagy 30-35 olyan egyhelyiséges putri, ahol 8-10-12 fős nagycsalád egyetlen helyiségben, középkori körülmények között élt. Volt vagy 70-80 szoba-konyhás lakás, lehetett vagy 15-20 két-, három szobás. Én egy-helyiséges putriban nőttem fel hatodmagammal. Nálunk azonban volt egy sarok a főzésre, másik mosakodásra elkerítve. Anyám a ház előtt mosott, néha főzni is ott főzött. Úgy tudom, az Újaknán lévő 16-18 cigányházban még a Pécskő utcainál is nagyobb volt a nyomorúság... Ott a Pécskő utcai zenész-cigány leszármazottakkal, szorgalmas, gyári mun­ kásokkal nem túl jó viszonyban lévő oláhcigányok éltek, akik talán éppen a háború körül kényszerültek lassan, úgy ahogy, feladni nomád, vándorló-kereskedő életüket, mert 1930-40 körül bizony minden magyar településen az volt a csendőr-jelszó: a mi településünk határá­ tól a ti falutokig mi verjük el a cigányokat, a tietektől a harmadik faluig, ti üldözitek, kala­ páljátok őket, a harmadik határáig... Az én családomat - ahogy apámtól, nagyapámtól hal­ lottam - nem érintette Salgótarjánban az 1944-es deportálás, de félve ők is suttogták: sok embert elvittek közülünk... P. A. nyugdíjas: 1944 őszén a Pécskő-hegy szomszédságában árusító hentes-mészáros bolt tanulója vol­ tam. Iszonyatos volt a szegénység a családok többségénél. Felnőttek, gyerekek egyaránt éheztek, nélkülöztek. Ha egy kis pénzhez jutottak az asszonyok, akkor a boltban fillérekért vettek egy kiló szalámi véget, krajcárokért olcsó kolbászt, íoznivaló levescsontot, pacalt. 334 �Erdős István Legalább a szavak... Csak a zencszxk, jó munkások családjainál jutott az asztalokra hús is néha. Mint a világra már figyelő fiatalember, alighanem észre vettem volna, ha ott a nyilasok, csendőrök a he­ gyen deportálják a cigányokat, vagy razziáznak. Nem történtek ott ilyek 1944 őszén. Leg­ alább is én, aki ott éltem közöttük, s a szomszédjuk voltam, soha nem hallottam, hogy kö­ zülük elhurcoltak volna, megöltek volna valakit... O.V.-né nyugdíjas mondja: Hatvanhat éves vagyok, 1944 őszén én is elvesztettem az édesapámat, mint sokan má­ sok, de ő szerencsére hazajött maláriás betegen Oroszország felől. Vitték németbe, kijutott Szlovákiába, ott esett orosz fogságba. Nemigen emlékszem azok nevére, akik a Pécskőhegyről deportáltak között végül Németországban pusztultak el, de csúfnevekre, ragad­ ványnevekre azért a gyerekkoromból is emlékszem. Biztos, hogy odamarad „Csina", a „Sintér”, a „Lajtorja” gúnynevű cigány-ember... Mások, nálamnál idősebbek bizonyosan tudják az áldozatok becsületes nevét is, meg másokét is, én sajnos csak így emlékszem... 1944-ben a háború vége felé sok házban a Pécskőn is, meg Újaknán is igen nagy volt a nyomorúság, az én apám zenész ember volt, nálunk nem volt nagy a szegénység, édes­ anyám nagy rendet tartott, és nekem kamaszlánykaként fájt a szívem, mikor benyitottam egy-két olyan viskóba, ahol egyetlen szoba volt csak, egy ócska tűzhellyel, bútor nélkül, ledeszkázott sötét ablakokkal, a földön, szalmán viháncoló pucér, vagy félpucér gyerekek­ kel. Némelyik ilyen házban 8-10 gyerek is volt, el lehet gondolni szegények mit ettek, hogy ruházkodtak 1944 őszén, telén mikor ezek a szörnyűségek Salgótarjánban is megestek velünk... Sz.A. Kistoronyén élő, Salgótarjánban dolgozó adatközlő mondja: Gyermekkoromban, a negyvenes évek végén én magam hallottam cigányok között az ismert Katyusa dallamra énekelni az alábbi sorokat: Kutya Hitler, mit akart csinálni... Szegény cigányt ki akarta nyírni... De a ruszki hamar észre vette, s így maradt meg a more élete... Sz.Il. nyugdíjas jogász mondja: A Pécskő-hegy fölött, a Rokkant szélén családi házban éltünk 1944 őszén. Szomszéda­ ink voltak az elképzelhetetlen zsúfoltságú, szegénységű telep lakói. 120-150 ház, viskó, barlanglakás lehetett vagy inkább 200? Mindenesetre igen nagy különbségek voltak cigány és cigány család között. A muzsikus családok, akik tulajdonképpen a XIX. század dereka előtt a telepet létrehozták, polgári módon éltek szoba konyhás, vagy kétszobás lakásokban, rendezett ingatlan-viszonyok szerint, és így éltek azok is, akik munkásként, rendszeresen 335 �Legalább a szavak... Erdős Isft’án dolgozó szegény emberként tűrhető fizetés kerestek havonta. De tucatszám voltak olyan házikók, tákolmányok, viskók, amelyek - mivel engedély nélkül városi tulajdonú földterületen épültek mint tárgyak, ingósággá minősültek, amelyben persze a komfortnak semmi nyoma nem volt. Nem hogy víz, vécé, de legtöbb helyen villany se volt: egyetlen szűk, nyomorúságos lakóhelyi­ ségben zajlott le 2-3 nemzedék élete 1-2 éves purdéktól kamaszlányokig, felnőttekig, öregembe­ rekig. El lehet gondolni, milyen állapotok között zajlott az élet, hogy milyen mértékű volt a sze­ génység. A környéken lakók is, a közeli boltok, mészárszékek tulajdonosai is jó szívvel segíteni próbáltak, de minden segítés, adomány csepp volt a nyomorúság tengerében. Én ott éltem a telep szomszédságában, a cigánybíró ítélkezéseinek vitái, tanúvallomásai felhallotszottak a házunkig... De mi semmit nem hallottunk arról, hogy szomszédságunkból, a tiszta-rendes polgárcigány házakból, a putrikból, vagy a domboldali barlang-kuckókból bárkit is deportáltak volna a háború végén... De az is biztos, hogy ha éjszaka csinálták, a mi tudomásunk nélkül is végbemehetett az az iszonyatos dolog 1944 novemberében, decemberében. .. T.J. nyugdíjas mondja: A család, amelyikben én gyerekként felnőttem, a háború alatt is régi salgótarjáni mun­ káscsalád volt. Hiába, hogy én jóval a háború után születtem, az édesanyám kálváriája személyes ügyemmé vált, mire kamasz fiú lettem, és elgondolkoztam a dolgokon. Ártatlan embereket el lehetett hurcolni, gázkamrába lökni azért, mert cigány vagy zsidó? Édes­ anyámat 1944-ben 12 éves lányként hurcolták cl szüleivel, és a családból csak ő tért vissza a deportálásból. Mire én lettem 12 éves, az édesanyám karjára tetovált koncentrációs tábor­ jelzés olyan titkom lett, amelyről úgy éreztem, hogy igazság szerint nagyon is kéne beszél­ ni, nagyon is közhírré kéne tenni, hogy az anyám tetoválása azt üzeni, itt 1944. novembe­ rében csendőrök, nyilasok, velük együttműködő cigány-bírók ártatlan emberek meggyilko­ lását, táborba zárását vitték véghez. Anyám túlélte Dachau poklát, túlélte a gyilkoló gépezet közelségét, és ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekei szakmát tanuljanak, érettségizzenek. Nekem is így volt a gimnáziumban tanult mesetörténelem, meg személyes tény-történelem. az én családomban is megtörtént az iszonyat. De titok volt. Ma is úgy tudja mindenki, Sal­ gótarjánból csak a zsidókat vitték el 1944 nyarán, és a cigányok deportálása mesebeszéd. Mert, hogy ugye a levéltárakban, az anyakönyvekben nincsenek dokumentumok. Hát per­ sze, hogy nincsenek. Amikor a cigányokat a gázkamrák felé vitték, arról beszéltek nekik, hogy ők munkaszolgálatosok, dolgozniuk kell Németországban, aztán jöhetnek haza... Szerencsére az én anyám hazatért, és én 1948-ban megszülettem, hogy most az azóta el­ hunyt édesanyám emlékezetéről beszéljek 1997-ben... O.K. 31 éves tanító mondja: Tíz éve tanító vagyok egy kisvárosban. 1997-ben is szigorú magánügyem, hogy egy ci­ gányputriban születtem, és azok közé a cigányemberek közé tartozók, akik azt mondják sok a gond, nagy a baj, de azért van remény, vagy lassú előre lépkedés... Igaz, leginkább ma csak a nagy szavakat látjuk, halljuk: cselekedet, építkezés kevés. De én azt mondom: a 336 �Legalább a szavak... Erdős István szavakból legalább, a biztató, okos szavakból épüljön ki egy új közszellem alapja, mert a jószavak építménye is lassan esélyhez juttatja a ma már 6-700 ezres magyar roma közössé­ get. Jöhetnek a tettek, hogy legyen munka, rendszeres jövedelem, működő cigány képzés, jó iskolázottság, tisztességes öregkor... Mert hiszen ma a szavaknak van ereje ebben az ügy­ ben: sürgetik a változásokat, amelyek során a roma kultúra megőrzése is, de a kikerülhetet­ len integráció is megvalósítható. Én nyolc-tíz éves gyerekeket tanítok, főleg magyar irodalomra. A gyerekek elneveztek Vacskamati tanítónak, mert hússzor is elmagyaráztam nekik Lázár Ervin szép meséje nyo­ mán, hogy milyen nagy dolog az is, hogy’ Vacskamati a Négyszögletű kerckerdőben élő barátainak úgy segít a favágásban, hogy ő képviseli a finom szellemet a munka közben. A társak, a barátok néha ugyan erősen elgondolkoznak azon, mit segít a „finom szellem" a dologban, de azért végül méltányolják Vacskamati jó szándékát... Hát valahol ennél a „finom szellemű" közreműködésnél tartanak ma a magyar és a cigány értelmiség jó szán­ dékú polgárai a cigányság ügyében... O. Gy.-né mondja: Én Újaknán voltam fiatalasszony 16 évesen 1944 novemberében, amikor az uramat O. Györgyöt elvitték azzal, hogy munkaszolgálatba kell menni. Az uram visszajött sok év múlva, de az Újaknáról elhurcoltak közül sokan örökre eltűntek, meghaltak. Az én emléke­ zetem szerint az Újaknai telepről és a Pécskő hegyről ezeket vitték el: Botos György, Botos György Károly, Botos Zsigmond, Botos János, Szabó János, Danvi Rozália, Oláh József, Oláh Józsefié, Szabó Pál, Oláh György, Oláh Vilmos, Botos Pál, Botos Gyula, Grimfeld Csaba (Az utóbbi név bizonytalan adatközlés). Újaknáról se emlékszem pontosan mindenkire, de az biztos, hogy ha volt ott 16-18 nagy család, akkor abból 13-14-et elvittek, sokat családostól, gyerekestől...Én már 69 éves vagyok, nem vittem sokra, 1997-ben is csak az utcát seprem Salgótarjánban, de azt mondhatom a cigánysággal is, a zsidósággal is olyan gyalázatosságot műveltek a háború végén, amit egyszerűen se felfogni nem lehet ép emberi ésszel, se megbocsá­ tani nem lehet... P. F.-né nyugdíjas mondja: A mi családunk a Pécskő 202-ben lakott 1944 őszén. Én akkor 16 éves voltam, szobakonyhás lakásban éltünk, a két szülő mellett öt gyerek volt. Nem voltunk gazdagok, jómó­ dúak, de mivel az édesapám igen szorgalmas munkásember volt, elég tűrhetően megéltünk a háborús viszonyok között is. A. József, az apám a tüzes üveggyári kemence mellett volt berakó munkás, a lcgeslegjobb édesapa volt a világon. Öt gyerekkel volt épp elég baj, néha a nagyok felfordították a lakást, a kicsik visítottak, de ő soha nem vert meg, nem veszeke­ dett senkivel, a legdurvább szitokszava az volt, ha már nagyon kiborítottuk a rosszaságunk­ kal, hogy „a manó vigyen el, édes gyerekem!". Az üveggyár előtt a bányánál dolgozott, kocsis volt, fuvarozta a szenet. Mi tudtunk róla, hogy novemberben már Újaknáról is, meg 337 �Legalább a szavak... Erdős István a Pécskő hegyről is sok cigány családot deportáltak, de leginkább csak olyanokról hallot­ tunk, akik vagy nem dolgoztak állandóan, vagy még 44-ben is vándorló életet éltek. Azokat éjszaka, hajnalban riadóztatták, rájuk törtek, és már menni is kellett a kis motyóval embernek, asszonynak, gyereknek kifele az állomásra, a vagonokba bele. A mi ro­ konságunkból a nagybátyám Oláh József, az ő fia Oláh Lajos soha nem tért vissza a depor­ tálásból, őket még kivitték a táborokba, és ott pusztultak cl. Az én édesapámért nappal jöttek a nyilasok meg a cigánybíró. Be kellett menni a csendőrségre, hogy munkaszolgálat­ ra viszik őket, aztán az Acélgyári iskolába gyűjtötték össze a sok száz embert. Cigányokat, nem cigányokat, katonaszökevényeket, kommunistákat, kit ahogy elfogtak. December 20án néhány nappal az oroszok bejövetele előtt indították cl a transzportot Szlovákia felé, ahol a deportáltak nagy része nemsokára orosz fogságba került. Az én apám így Németor­ szág helyett az oroszoknál. Fehéroroszországban lett hadifogoly, ott is láger várt rá, és mint clkínzott lágerlakó halt meg 1946-ban, két tolatott vagon közé szorulva. Nem volt semmi bűne, csak az volt a szerencsétlensége, hogy a szomszédunkba jöttek a nyilasok, csendőrök a cigánybíró által kijelölt igen szegény, nyomorult sorsú cigányokért, és ha már ott voltak, benéztek a szomszédba is, hogy ha van ott férfiember, akkor azt is viszik... Apám deportá­ lása, halála miatt a család élete igen megnehezült, nyomorogtunk mi is, mint mások, de felnőtt mind az öt gyerek, ha nem is végeztünk iskolákat - csak 2-4-6 osztályokat, de mind becsületes gyári munkások lettünk az üveggyárban, ahol apánk is dolgozott. Énmagam is 14 éves koromtól kipróbáltam a három műszakot... De megmaradtunk. Élünk. Nekem is nagycsaládom lett. Három fiút és egy lányt neveltem fel. Mind a három fiúnak szakmája van, becsületes munkája, a lányom meg jól tanult, diplomás lett, egy budapesti nagyvállalt­ nál humánpolitikai menedzser, ahogyan ma mondják a személy zetisséget... A pécskő-hegyi cigány áldozatok közül én még a szőnyeggel kereskedő Rostás családot ismertem, akik a Pécskő 196-ban nagyapám régi házában éltek, laktak ideiglenesen, és pont itt fogták el őket a nyilasok, közülük, a nagy családból egy se tért vissza Németország­ ból. Pedig jóravaló, becsületes cigányemberek voltak ők is, senkit nem bántottak, mégis elpusztították őket... F.J. munkaszolgálatosokat őrző, egykori kcrctlegény mondja: Én a háború kezdetéig Rokkant-telepi lakos voltam, ott cigányok nem éltek. Nemcsak a Rokkant-telepen nem, de a határos Újaknán sem, mert a régi, múlt századi bányai barak­ kokban, a szükségházakban bányai nyugdíjasok, bányász és munkás szegény emberek éltek. Közöttük ott már elvétve előfordult később 1-2 cigány család, de az újaknai cigányok, az oláh-cigányok, arrébb, lenn a szomszédos völgyben éltek. Mi, kamaszgyerekek, mitagadás, ellenségnek tekintettük őket; ahol egy-egy cigányasszonyka megjelent, azt bizony „leköveztük", kőzáport zúdítottunk rájuk. Mert biztos volt a bő szoknya alatt egy lopott csirke, vagy tyúk, megérdemli a köveket... Én arról semmit nem tudok, és nem is tartom igaznak, hogy a zsidók mellett tarjáni cigányokat is deportáltak volna. Igaz, hogy én köze­ lebbről nem ismertem azt a 18-20 cigány családot, aki az újaknai völgyben lakott, de néha úgy hírlett, 30 családra is felszaporodtak, és fel se tűnt igazán, hogy az amúgyis folyton 338 �Legalább a szavak... Erdős István kóborló, vándorló, kereskedő-féle cigányok közül ott van, vagy nincs ott valaki 1944 őszén. Énmagam akkor ősszel, pontosan 1944. október 14-ig a Jolsván lévő, több tízezer deportál­ tat őrző VII. Középfokú Munkaszolgáltatos táborában voltam őrző keretlegény. Főleg zsi­ dók voltak ott, olyanok, akik megkülönböztetett bánásmódhoz jutottak azzal, hogy nem egyenesen Auswitzba vagy Dachauba irányították őket, hanem szlovákiai területre, ahon­ nan aztán, ahogy közeledett a front elirányítottak bennünket Pesten át a Bakony felé. Ez aztán alkalmat kínált a szökésekre, én magam tizenhét közvetlenül rámbízott zsidó depor­ tált szökését segítettem elő, de összesen nyolcvan zsidó megmenekülésében működtem közre. Orvosok, gazdag emberek voltak ezek, de még közülük is sokat elért a végzet, mert azért sokat legéppisztolyoztak közülük, például igen ismert salgótarjáni orvosokat is... Abban a táborban az én tudomásom szerint se nyár végén, se októberig nem volt egyet­ len cigányember se. Zsidók, kommunisták, egyéb feljelentettek, üldözöttek voltak ott. Ne­ kem a zsidómentéskor, 1944 október 14-15-én, Wallenberg-féle menlevelem is volt: velem, mellettem lehetett életben maradni, szökni, mert egyenruhás nélkül, átirányító papír nélkül nem lehetett túlélni egy zsidónak egy járőrrel való találkozást... O.K. 31 éves tanító mond ja: Köztudott, hogy 1941 májusától a nácik, a velük együttműködők a világtörténelem leg­ nagyobb népirtását, tömeggyilkosságát szervezték meg, hajtották végre. Az 1942. januári Wansee-i konferencián, már-már jó tiszti humorral elmélkedtek a végrehajtók az alkal­ mazható „technikák"-ról, és mintegy 11 millió európai zsidót, 2 millió cigányt és sintit „vettek számításba". Bíztak benne, hogy a füstté vált ártatlan áldozatok emlékét majd elfe­ di, elfeledteti a nagy német győzelem. Nem így történt, a világ már 1944-ben is tudta: me­ sebeszéd, amit az áldozatoknak a munkaszolgálatról ígértek, de maguk az áldozatok, zsidók és cigányok mégis bíztak benne, mert életösztönük ezt diktálta. Még a gettók, előkészítő táborok, marhavagonok kínzásai, embertelensége sem volt elég: elhitték a meséket, mert teljesen lehetetlennek, képtelenségnek vélték, hogy ártatlan embereket ok nélkül meggyil­ koljanak... Százak, ezrek az embertelenül zsúfolt vagonokban már a „nagyutazás" során meghaltak. A német parlament 1995. májusában 500 ezer cigány és sinti áldozatért kért elnézést a világtól. Mivel a 30-as, 40-es évek Magyarországán feltételezhetően az európai cigányság cgyhetede élt, ilyen arányú lehet a magyar áldozatok nagysága is. Hatvan-hetvenezer ci­ gány honfitársunk pusztulhatott oda. 1995-ben lakatos Menyhért író 50.000 cigány áldoza­ tot becsült, a magyar történész kutatók 5000 deportált pusztulásáról találtak adatokat. Adatok, írások bizony nincsenek! Erről a gyilkosok is gondoskodtak, de a cigányság hely­ zete, a velük kapcsolatos írásbeliség rendezetlensége is igazolja a helyzetet. Valószínűleg sohasem fognak túllépni a becsült számok igazán, de a ma élő 70 év körüliek tanúvallomá­ sainak mérlegeléséből bizonyítható: minimum 30-40 áldozata volt 1944-ben a tarjáni ci­ gány holocaustnak... A gyilkosok, a gyilkosok segítői pontosan úgy elkaparták a nyomokat, mint ahogy a vérengző rókák teszik, ha végeznek áldozataikkal... S bizony, ezeknek a tit­ koknak a felfejtésétől még ma is félnek az emberek... 339 �Legalább a szavak... Erdős István O.F. rokkantnyugdíjas mondja: Hatvanegy éves vagyok. 1936-ban születtem a Pécskő utcai cigány hegyen. A háború alatt, a háború vége felé 8-9 éves voltam. Arra emlékszem csak, hogy iszonyatos nagy sze­ génység, nincstelenség volt a nagycsaládos cigányok között. Néha még kenyeret se láttunk, éheztünk, ha meg olcsó kolbász került az asztalra, egyenesen lakomának számított. A ruhá­ zatunk is nagy semmi volt, ősszel, télen valami ócska kabátféle, bocskorszerű cipő - más semmi. így nőttünk fel. Engem 25 éve ért az iszonyatos szerencsétlenség, levágta a vonat a két lábamat, meg az egyik karomat. Azóta tolókocsiban élek, rengeteg bajom van a gyógyult csonkommal, most éppen megint kórházba megyek, hogy felgyógyítsanak... Ka­ maszgyerekként idősebb távoli rokonoktól hallottam róla, hogy a németek a zsidók után cigá­ nyokat is elhurcoltak a hegyről, és sokan közülük soha vissza nem térhettek a családjukhoz... Cs.K.-né háztartásbeli mondja: Az én nagyapám még 1889-ben született, 1944-ben 55 éves volt. Szabó János György néven igen híres-jó cigányzenész volt. 1944 novemberében egy hajnalban a Pécskő úti lakásban ránktörték az ajtót, minden feldúltak, szétszórtak a lakásban a nyilasok, a csend­ őrök, mint akik valamit nagyon kerestek... Nagyapa elég súlyos asztmás beteg volt, nagy­ mama tartotta benne a lelket, ahogy vitték ki egyenesen őket az állomásra, és bezárták őket a lerácsozott deportáló vagonokba. Hiába sírt, rítt mindenki, elvitték őket. Nagymama Komáromból került haza néhány hónap múlva, de a nagyapámat, nem sokkal azután, hogy a férfiakat, munkaképes fiatalabbakat a nőktől, gyerekektől szétválasztották, mint egyre nehezebben szállítható beteges embert, lelőtték a nyilasok... Szabó János György nagyapám a gyilkolok áldozata, úgy ölték meg a szerencsétlent, hogy semmi bűne nem volt, csak annyi, hogy cigány volt, és rámutatott a cigánybíró... Menni kellett... A halálba... 340 �Erdős István Legalább a szavak... Mikuska István idegéri fotója 341 �K. Peák Ildikó Művészeti élet, művészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) Politika és művészet - már milyen idegenül, különösen cseng ez a szópárosítás, hiszen napjainkban - jó s rossz értelemben véve - „mindent szabad” a kultúra, a művészetek terüle­ tén, az alkotók az irodalom, a festészet, a rajz s a szobrászat határmezsgyéit ostromolják. Meghökkentő, „polgárpukkasztó”, egyben új szépségeket felmutató alkotások születnek szinte valamennyi műfajban. Úgy tűnik, ma a művészetek - különösen a képzőművészet burjánzásának csupán egy tényező szab gátat: a pénz, az anyagi források nyomasztó hiánya. A pályakezdő fiatal alkotók számára napjainkban a legnagyobb nehézséget a szponzorok, támogatók megkeresése jelenti, nem a művészetpolitika irányelveinek való megfelelés. Utóbb visszatekintve szinte hihetetlennek tűnik, hogy, a nem is oly rég elmúlt évtizedekben - különösen az 50-es, 60-as években - nemcsak egyes művészek pályafutását, képzőművé­ szeti rendezvények profilját, de települések, városok, régiók kulturális koncepcióját is ál­ lami, s elsősorban pártszervek határozták meg. Ebben „fölülről jövő” kulturális irányító-szervező tevékenységben országszerte kiemel­ kedő szerepet kapott a képzőművészet - a rendszer kereteibe illő - eredményeinek propagá­ lása. Ez elsősorban egyrészt különböző - többnyire - tematikus tárlatok, kiállítások rendezé­ se, másrészt köztéri szobrok, dekorációk elkészíttetése révén valósult meg. Ennek okát talán abban láthatjuk, hogy a látás nyelve volt a legérthetőbb a kevésbé iskolázott emberek számára is - annál is inkább, mert a kor „elfogadott” képzőművészeti alkotásai elsősorban figurálisak voltak. Ráadásul, e művek mindenki számára elérhetők voltak, hiszen a tárlatlá­ togatás évtizedekkel korábban szinte fillérekbe került, a köztéri szobrokkal, a közintézmé­ nyekben elhelyezett festményekkel, muráliákkal nap mint nap találkozhatott az „utca embere” is. Képzőművészeti - elsősorban grafikai - illusztrációkat tartalmaztak a napilapok. Ezek rész­ ben a szövegtől függetlenek voltak, részben az egyes kiállítások, tárlatok anyagából mutat­ tak be ízelítőt, illetve egyes ünnepi számok fejléceit díszítették (gondoljunk csak a Nógrádi Népújság, vagy a Nógrád április 4-i, május 1-i, viszonylag nagyméretű, grafikákkal illusztrált címlapjaira). 342 �K. Peák Ildikó Művészeti élet, művészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) Az elmúlt évtizedek társadalmi-politikai rendszere tehát nagy súlyt fektetett a kortárs festészet, grafika, plasztika - „felsőbb szinten” is megfelelőnek ítélt - alkotásainak támoga­ tására, bemutatására (egy 1970-ből származó, jellemző megállapítás szerint „a gazda sze­ mével” kísérték figyelemmel a képzőművészeti rendezvényeket. Ez a folyamatos, minden részletet, eseményt szemmel tartó, támogató, tiltó, tűrő felügyelet egyrészt nagyon jelentős, elvitathatatlan eredményeket hozott létre, másrészt olyan károkat okozott, melynek „utórezgései” ma is érzékelhetők. Mindenképpen vívmánynak kell tekintenünk a művészeti élet szervezetté válását, számtalan kiállítási lehetőség, fórum megteremtését. Műtermes lakások építésével, államiés helyi önkormányzati megbízásokkal, a Képcsarnok Vállalat kortárs műveket árusító üzleteinek megnyitásával rendeződtek az alkotók élet- és munkakörülményei. A falusi kultúrházakban, üzemekben szervezett vándorkiállítások, a szocialista brigádok és diákok számára szervezett ingyenes tárlatlátogatások, a művészi ízlésre „nevelő” rendezvények a társadalom azon rétegeit is megismertették a képzőművészet ágaival, melyek a korábbiak­ ban többé-kevésbé el voltak zárva ezektől az ismeretektől. Másrészt, ez a központosított mecenatúra okozott olyan károkat is a művészeti életben, melynek nyomai hellyel-közzel még ma is érzékelhetők. Az 50-es években „kispolgári giccs” bélyeggel illettek jó, vagy kevésbé jó szándékú korifeusok olyan alkotásokat is, me­ lyek távol álltak a bőgő szarvasbikák világától - csupán az volt a „bűnük” hogy nem eléggé harcosan ábrázolták a szocialista embertípust. A 60-as években csúcsosodtak ki az erősen ideologikus töltésű „szocialista realizmus kontra absztrakció” stílus- és szemléletbeli viták, melyekben természetesen az előző ábrázolásmód híveivé lett a döntő szó. A 70-es években a formai, szemléletbeli kötöttségek enyhültek, de még így is több tehetséges alkotó, illetve csoportosulás munkássága számított nemkívánatosnak. A fent vázolt tendenciák országosan, így városunkban is alapvetően meghatározók, jel­ lemzők voltak. Salgótarján művészeti életének alakulása azonban más, egyéni jellegzetes­ ségeket is hordozott. A település kulturális fejlődése alapján nem hozható kapcsolatba sem a nagy múltú városokéival (Szeged, Debrecen stb.), sem az 1945 után szinte egyik pillanat­ ról a másikra kiépülő, úgynevezett szocialista városokéival (Ajka, Százhalombatta, Dunaúj­ város, Kazincbarcika stb.) sem. Az előbbiek komoly kulturális, műveltségbeli hagyomá­ nyokra tekinthettek vissza, az utóbbiak pedig - nemcsak a művelődés terén - jelentős állami támogatást élveztek. Salgótarján azonban - bár már 1922-ben várossá vált - jellegében a két világháború között kisvárosias maradt, az élet elsősorban a nagy üzemekben, ipari létesít­ ményekhez kapcsolódott. Mindenesetre, ha nem is kifejezetten pezsgő, de létező művészen élet volt a két világháború közti s a közvetlenül 1945 utáni Salgótaijánban is. Ezt a 30-as években alakult Balassa Bálint Társaság mecenálta, melynek akadémiai végzettségű művésztanárok és tehetséges műkedvelők is tagjai voltak, mint Bóna Kovács Károly, Bátki József, Fayl Frigyes, Blanár Sándor. A Társaság tagjai több csoportos kiállításon szerepeltek, jó néhány köztéri megbí­ zást, dekoratív munkát vállaltak, többük pedagógusi tevékenysége is jelentős. A Balassa Bálint Társaság és művészetpártoló tevékenysége az 1940-es évek végétől fokozatosan csökkent, majd elhalt. Időszakunk elején 1948-ben, elhunyt Bátki József, 1953-ban Fayl Frigyes. 343 �K Peák Ildikó Művészeti élet, müvészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) A tulajdonképpeni képzőművészeti tevékenységet 1945 után Salgótarjánban a Bóna Kovács Károly vezetésével 1946-ban Baglyasalján megalakult Munkás Képzőművészeti Főiskola képvi­ selte. Az 1949 januáijában hivatalosan is működési engedélyt elnyert szabadiskolában sok tehet­ séges fiatal kapott képzést, közülük jó néhányan - Pataki (Pincsák) József, Takács Géza, Fasas Károly, Somoskői Ödön, Radics István, Gyiire Nándor - évekkel később sikeres, elismert alko­ tókként jelentkeztek a helyi, illetve országos képzőművészeti életben. A s/abadiskola a Salgótar­ jáni Kőszénbánya NV, Salgótarján város képviselőtestülete és a VKM szabadművelődési főosztá­ lya támogatásával működött. A Munkás Művészeti Főiskola 1956-ban szűnt meg. A fokozatosan elhaló, megszűnő - eredetükben a két világháború közti időszakra viszszanyúló - szerveződések helyén s mellett új, a későbbiekben alapvetően meghatározó cso­ port alakult ki fokozatosan. Az új - még laza - képzőművész szerveződés tagjai már 1954 őszétől közös kiállításokon vettek részt, a Megyei Képzőművész Munkacsoport azonban hivatalosan 1957. március 1-én alakult meg Salgótarjánban. Fontos, döntő lépés volt ez nemcsak a város, de a megye képzőművészeti életében is, hiszen a helyi alkotók elszakad­ tak a Heves megyei csoporttól, melynek keretében ez idáig dolgoztak. Önálló alakulat kere­ tében lehetőségük nyílt az egyéni útkeresésre, a későbbiekben jellemző stílusok s a kiállítási formák kialakítására. Fontos volt ez a lépés abból a szempontból is, hogy egy koncepcióval, évenként megújuló tervszerű programmal, munkatervivel rendelkező szervezet jött létre, mely döntő részt vállalt a város s a megye jövőbeni képzőművészeti életének alakításában. Bár a Nógrád Megyei Képzőművész Munkacsoport spontán szerv eződésként jött létre, a napi politikai események alól nem vonhatta ki magát, hiszen a csoportosulás tagjai meg­ alakulásuk alkalmából nyilatkozatot jelentettek meg a megyei sajtóban, melyben hitet tettek a párt és a kormány politikája mellett - (gondoljunk csak a dátumra: néhány hónappal az 1956. évi forradalom s a sortűz után!). Az alapítók - id. Szabó István szobrászművész, Bóna Kovács Károly, Czinke Ferenc, Farkas András, Hamza Tibor, Iványi Ödön, Králik Andor, Leszenszky Ixtszló, Radics István, Réti Zoltán, Nagy Ferenc festőművészek, Márkus Márton és Erhardt Tibor iparművészek - első munkater­ vükben leszögezték, hogy a szocialista realizmus szellemében kívánnak dolgozni, a közönséget az internacionalizmus jegyében, a művészet haladó hagyományainak ismertetésével kívánják nevelni. Újabb megyei tárlatokat Nógrád nagyobb településein - Salgótaiján, Szécsény, Pásztó, Balassagyarmat, Rétság és öt község - végigvonultatott vándorkiállítás formájában terveztek.1 Az 1956-os bujáki telep után néhány művész - Iványi Ödön, Réü Zoltán, Farkas András, Czinke Ferenc, id. Szabó István, Králik Andor s a tehetséges műkedvelő dr. Németh Sándor - 1957 júliusában már Benczúrfalván dolgoztak (a volt Benczúr-műteremben, melyet addig az evangéli­ kus egyház használt imaházként, a híveknek azonban az MSZMP Megyei Bizottsága utasítása nyomán két hét alatt ki kellett üríteni a helyiséget.).2 A csoportosulás tagságának legjelesebbjeit 1958 folyamán vették fel a magyar képző­ művészek frissen megalakult szövetségébe - ez alól csak id. Szabó István volt kivétel, aki már 1957-ben felvételt nyert. Kialakult a Nógrád megyei művészek - egészen az 1960-as évek elejéig érvényes - kiállítási rendje is. A sorozatossá váló tavaszi és őszi tárlatok mellett néhány egyéni bemutatót is láthatott a közönség. Mellettük - bár elenyésző mennyiségben - más jellegű képzőművészeti rendezvényeknek is helyet adott a város. így 1955-ben a Képzőművészeti 344 �K. Peák Ildikó Művészeti élet, müvészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) Alap rendezett - alkotásokat értékesítő - festményeket és grafikákat bemutató kiállítást, szintén ebben az évben nyílt meg a városi tanács által patronált, a XIX. század orosz festé­ szetét ismertető reprodukciós kiállítás, 1959-ben pedig szovjet-orosz festőművészek és iparművészek tárlatát láthatták az érdeklődők (ez utóbbi a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Nógrád megyei művészcsoport és a Műcsarnok szerv ezésében jött létre). A legjelentékenyebb képzőművészeti események azonban mindenképpen a megyei mű­ vészek periodikusan ismétlődő kiállításai voltak. Szinte természetesnek vehetjük, hogy a megyei s városi tanácsi, illetve pártszervek aggályos figyelemmel kísérték e tárlatokat elsősorban nem a kiállított művek művészi értékeit, hanem a mondanivalót, a hangulatot szem előtt tartva. Úgy tűnik, hogy az 1956-os forradalom nemcsak a hazai művésztársada­ lom egészének, de a Nógrád megyei alkotók munkásságában is változást, a szocialista épí­ tés „hurráoptimista” témáitól való elfordulást okozott: még az 1958-as őszi tárlatot is a melankolikus tájképek, csendéletek uralták. A Nógrád Megyei Tanács Művelődési Osztály - a megyei művészcsoport „hűségnyilatkozata” ellenére - fontosnak látta az alkotók további nevelését. Az osztály 1959. évi jelentése szerint „... a Megyei Képzőművész Csoport tagjai­ nak figyelmét továbbra is mai életünk témái felé kell fordítani. Ankétok, személyes beszél­ getések révén kell elősegíteni az esztétikai és politikai kérdések tisztázását. ”3 A tisztázás nyilván sikerrel járt, hiszen egy 1960-ban készült jelentés megemlíti, hogy „... megyénk képzőművész munkacsoportja is jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évben. Elég összeha­ sonlítani az 1958. évi őszi tárlat anyagával (az 1960. év kiállításait)... ”4 Milyenek voltak az e tárlatokon kiállított alkotások? Elmondhatjuk, hogy a kiállított képek java része festmény volt, grafika szinte nem is szerepelt. A szobrászatot id. Szabó István plasztikái képviselték, az iparművészeti anyag elsősorban használati tárgyakra és ékszerekre (hamutartók, tálcák, brossok) korlátozódott. A festmények természetesen a szocialista realizmus jegyében születtek, mely hazánkban a szovjet képzőművészet megfogalmazás módját ötvözte a szabadabb nagybányai plein-air hagyományokkal. A témaválasztásban előnyt élveztek az üzemi témákat, építkezéseket megörökítő alkotások, de az idő múltával, kis mennyiségben a hivatalos szervek „elnézték” az ettől eltérő tematikájú műveket is. Szorgalmasan dolgozott a megyei képzőművész csoport, de Bóna Kovács Károly sza­ badiskolájának megszűntével (1956) mégis űr támadt a város képzőművészeti - s általában véve szellemi - életében, hiszen ezzel elhalni látszott a jó értelemben vett amatőr, öntevé­ keny, önmagát képezni kívánó szellemiség. Ezt az űrt kívánta áthidalni a megyei képzőmű­ vész csoport egy, már 1957 őszén létrehozandó művészeti szabadiskola ötletével. A terv ezzel egy időben megjelent a városi tanács iratanyagában is. A város javaslata szerint a szabadiskola az evangélikus kultúrotthonban működött volna. Itt nyílt volna meg Salgótar­ ján állandó kiállítási helyisége s egy alkotó munkára alkalmas műterem is.5 Végül is 1958ban a bányász kultúrotthonban jött létre képzőművészeti szakkör, Iványi Ödön vezetésével. A tagság magját Bóna Kovács Károly régi tanítványai alkották, mellettük középiskolás diákok, szakmunkástanulók, bányászok, nyomdai dolgozók, acélgyári munkások, tanácsi alkalmazottak dolgoztak itt. Később létrejött egy másik szakkör is az acélgyári kultúrott­ honban, ennek tevékenysége azonban kevéssé volt számottevő. 345 �K. Peák Ildikó Művészeti élet, müvészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) Dacára a megyei művészek tárlatainak s a néhány, inkább ismerctteijesztő reprodukciós ki­ állításnak, a szakköröknek, a város - s a megye - lakosságának látás- és ízléskultúrája nem fejlődött. Kelendő volt a klasszikus értelemben vett giccs, a dilettáns „művészek’' harmadrendű termékeit képügynökök árusították, sőt ezeket állami üzletek is terjesztették. Ismeretterjesz­ tő, a képzőművészet igazi értékeit bemutató előadásokról jobbára csupán a következő évti­ zedben beszélhettünk. A fentiek ellensúlyozására már 1959-ben megállapodás született a Nógrád Megyei Ta­ nács és a Műcsarnok között, melynek jegyében az utóbbi intézmény vándorkiállításokat küldött a megyébe - ezek többségükben a képzőművészet kiemelkedő alkotásait bemutató reprodukciós válogatások voltak. Az 1950-es, 60-as évek fordulóján azonban nyilvánvalóvá vált, hogy' nemcsak a megye, de a város képzőművészeti élete, a kiállítások száma s minősége sem éri el a megfelelő színvonalat. Salgótaiján - a megyeszékhely - lakosságának kulturális igény eit ösztönözni, esztétikai környeze­ tét pedig fejleszteni kellett. Ennek érdekében a város vezetése 1960-ban két éves népművelési tervet dolgozott ki, mely hangsúlyosan foglalkozott az ismeretterjesztés javításával (reproduk­ ciók, előadások segítségével) és a két városi képzőművészeti szakkör munkájának javításával. Az igazi változás, fellendülés azonban csak a 60-as évek közepe táján következett be a város nemcsak - művészeti életében. Az úgynevezett kultúrcentrum határozat, az „ezer szakembert Salgótarjánnak” döntés után alapjaiban átalakult a szellemi közeg a városban. A gyökeresen átformálódó, impozáns, modem városközpontot köztéri szobrok, a közintézményeket muráliák díszítették. Az új épületek között 1966 tavaszán átadták a József Attila Művelődési Központ modem épületét, melynek üvegcsamoka a későbbiekben a képzőművészeti kiállítások zömének helyet adott. Szintén ez év áprilisában nyílt meg a Képcsarnok Vállalat salgótarjáni fiókja, mely újabb bemutatkozási lehetőséget nyújtott a helyi művészek számára. Javalltak az alkotók élet- és munkakörülményei. Az évtized közepén több műtermes lakás ké­ szült el a Schuyer Ferenc (ma Szerpentin) úton. Fontos lépés volt ez, hiszen az 50-es években csupán id. Szabó Istvánnak volt műterme. Míg a korábbiakban a legeredményesebben dolgozó alkotók sem kapták meg az alkotáshoz szükséges megfelelő körülményeket - még munkaidő­ kedvezményben sem részesültek -, a 70-es években létrejöttek az úgynevezett szocialista szerző­ dések, melyek keretében egy-egy üzem vásárlásokkal munkalehetőség teremtésével támogatott egy, vagy több művészt, akik ennek ellenében kiállításrendezést, ismeretterjesztést vállaltak. # 1964-től a nógrádi alkotók új szervezeti keretek között dolgoztak. Ebben az évben ugyanis a Magyar Képzőművészek Szövetsége a tizenkilenc megye csoportjait egyes tájegy­ ségek szerint öt magasabb szintű tömörülésbe vonta össze. A megyei művészek e szerint az Észak-Magyarországi Területi Szövetségbe kerültek, mely keretein belül a nógrádiakon kívül Borsod-Abaúj-Zcmplén, Heves és Szabolcs megy eiek dolgoztak. Az új alakulat első kiállí­ tása - I. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás címmel, s a „munka és művé­ szet” témakörében - 1965. április 4-én nyílt meg az új megyei könyvtárban. E rendezvény már regionálisan nyitott volt, s mint ilyet, a későbbi Tavaszi Tárlat elődjének tekinthetjük. Lendületet vett a képzőművészeti ismeretterjesztés, az amatőr művészi tevékenység is. Létrejött a Mű­ vészklub, a TIT Művészeti Fórum, mellettük számos előadás hangzott el e témakörben. 1965-ben - Iványi Ödön vezetésével - létrejött a Megy ei Képzőművészeti Stúdió, mely feladatául 346 �K . Peák Ildikó Művészeti élet, müvészetpolitika és alkotók Salgótarjánban (1945-1965) a tehetségkutatást, a szakköri élet fellendítését, kiállítások szervezését jelölte meg. Az új művelődési központ mellett nyíló üzemi és iskolagalériákban számos egyéni és csoportos kiállítás nyílt, melyeken olyan fiatal, új tehetségek is bemutatkoztak, mint a volt Bóna Kovács-tanítvány Pataki József, a Derkovits ösztöndíjas Bojtor Károly, a kirobbanó energi­ ával bemutatkozó Mustó János, a kirobbanó energiával bemutatkozó Mustó János, s az 1966-tól Salgótarjánban élő Lóránt János. Művészeti pályájuk indulását, s általában a képzőművészeti élet szabadabbá válását elősegítette egy országos jelentőségű esemény. 1958. július 25-én Aczél György előterjesztése alapján az MSZMP Központi Bizottsága elfogadta az úgynevezett művelődéspolitikai irányelveket. A dokumentum - többek között meghirdette a népet szolgáló művészet szabadságát, s kimondta, hogy „stílusvitákat hatalmi szóval, rcndcletekkel nem lehet eldönteni.”6 Mint ahogy a fentiekben említettük, számos fiatal tehetség jelentkezett a 60-as évek közepén Salgótaiján művészeti életében, mellettük azonban folyamatosan alkottak - s még évtizedeken át meghatározó személyiségek voltak - a helyi képzőművész csoport alapító tagjai. Közülük id. Szabó István, Radics István, Réti Zoltán országos és nemzetközi hírnévre is szert tett. Városunk kulturális életében különösen kiemelkedő Czinkc Ferenc és Iványi Ödön tevékenysége, akik alkotó munkásságuk mellett fontos szerepet vállaltak egy, valóban pezsgő szellemi közeg kialakításában. A fenti vázlatos összegzés alapján is elmondhatjuk, hogy a 60-as évek közepétől nagy­ mértékű fellendülés vette kezdetét Salgótarján művészeti életében. Ez a nagy lépésekkel haladó fejlődés azonban nem jöhetett volna létre a megelőző éviized - talán ma már kevés­ bé ismert - előzményei nélkül, melyek ellentmondásosak ugyan, mégis csírájukban a ké­ sőbbi eredmények alapjait. Jegyzetek 1. Jegyzőkönyv. Felvétetett Salgótarjánban 1957 III. 1-én a Megyei Képzőművész Csoport alakuló ülésén, l .o. 2. Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Nógrád megyei Munkacsoportjának 1957. évi jelentése 3. Nógrád Megyei Levéltár - MSZMP Nógrád megyei Bizottsága archívuma, 1 fond, 12. csop. 1959 83 ő.e. szám. A Megy ei Tanács Művelődési Osztály ának jelentése a művelő­ déspolitikai irányelvek végrehajtásának tapasztalatairól a megyei PB határozata alapján. 1959. IV. 17- VIII. 4. 7.o. 4. Nógrád Megyei Levéltár, XXIII. 13. 9. A Nógrád megyei Tanács Művelődési Osztály iktatott iratai. A MSZMP Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelveinek vég­ rehajtása megy énkben (1960). 12.o. 5. Nógrád Megyei Levéltár, XXIII. 527. 5. Salgótaiján város Tanácsa V.B. jkv. 1956 1957, V.B. ülések jegy zőkönyvei, 26.sz. jegyzőkönyv. Múzeum és képzőművészeti sza­ badiskola felállítása 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei, in: Művelődéspolitikánk 25 éve. Művelődéspolitikai tanácskozás, Budapest, 1983 december 15-től, Kossuth, 1984, 261.0. 347 �Ardamica Ferenc A hetedik - Ezt nem lehet bírni! - ugróm fel a fotelből és kikapcsolom a tévét. Szakad rólam a veríték. - Lezuhanyozom, azután kiugróm a városba egy sörre. Ha megengeded... - Most mondjam, hogy nem? - Ne mondjad! - Addig én mit csináljak? - kérdi a feleségem. - Olvass, művelődj! - Ne légy sokáig! Ma valahogy nincs kedvem művelődni! - szól utánam. - Sietek vissza! - mondom, és körbelehelcm. - Remélem is! Nehogy a hajnal vessen haza! - Ne aggódj! Nemsokára megjövök és akkorát szeretkezünk...! - Ebben a kánikulában? - Addigra lehűl a levegő! Egy fél pár papucs repül felém. Szeretem ezt az asszonyt. - Sör nélkül vissza se gyere! A Vasúti utca felé veszem az irányt, az a város leghosszabb utcája, van ott kocsma, ká­ véház, presszó, bár bőven (Tátrán, Slovcn, Detvan, Zorniéka - ne kívánják, hogy mindet felsoroljam!), valahol majd csak lenyelem azt a pofa sört. A Zorniéka csak presszó, rajta a lakat, este nyolckor tették rá... A Detvanba épp csak benyitok: vastag sugárban okádik valaki, húzom is el a csíkot a Sloven felé. A Slovcn szál­ loda is egyben, van benne kávéház, télikert, söröző, borozó, bár... A télikert csak nappal tart nyitva, a borozó nem érdekel, a sörözőben már a kőpadlót mossák, a csapolt sör most fogyott el, újabb hordót nem érdemes csapra verni, üveges meg...? („Csak volt, uram, csak volt!”) Kimenekülök a felmosórongy elől az utcára, s be­ kukkantok a kávéház ablakán. Szolidan részeg, záróra előtti társaság az asztalok között idegesen rohangáló pincér. 348 �A hetedik Ardamica Ferenc No, ide bemegyünk! Nem törődve a pincér kiutáló tekintetével, letelepedek az egyik asztalhoz. Lábamat ke­ resztbe rakom, s megvetem a széken a hátam. Egyszóval úgy teszek, mintha örökre ott szeretnék maradni. A pincér halálra rémülten rohan az asztalomhoz. Kétféle üveges sör van (Gömöri és Arany Fácán), maradok a jobbiknál (az olcsóbbnál). - Hozzon két üveggel, de csak az egyiket bontsa fel, a másikat magammal viszem! A pincér elfut, s jön vissza a sörömmel, mint a villám. - Zárunk! - Figyelmeztet arra az esetre, ha netán gyökeret óhajtanék ereszteni a parkettbe. - Akkor mindjárt rendezem is a számlát. Ne legyen rám később gondja! A pincér hálálkodik (no nem a borravalóért), besöpri az aprót és félig akarja önteni a poharamat. Igazán nem tehet róla, hogy teleszalad, kicsordul. - Elnézést! - mondja a nedves abrosz láttán és eliszkol. Én meg gyorsan felkapom a poharat, s mentem, ami még menthető. Uk, uk... zuhog belém a jól hűtött Gömöri... Éppen a fehér bajszomat próbálom eltün­ tetni - ilyenkor az ember körülnéz, figyeli-e valaki amikor kibe botlik a szemem? Az igazgatóhelyettesbe! Az egyik sarokasztalnál trónol. Alig egy hónapja vagyok a vállalatnál, egyelőre csak látásból ismerem. Az igazgatóhe­ lyettes kézzel-lábbal hadonászik, üljek át az asztalához. Őszintén bevallom magamnak, semmi kedvem hozzá! Eszembe sincs jószántamból a sarokba vonulni, mégha egy kávéház sarkáról legyen is szó - ez nálam elvi kérdés, politika... Ha lehet ezt értelmezni egyáltalán. Úgy teszek hát, mintha nem venném észre, közben arra gondolok, mit tudok róla. Petrenkónak hívják (a keresztnevére viszont nem mernék megesküdni). Valami muszka származék. Igencsak felvitte a komcsik Istene a dolgát - mondják a háta mögött. Befejezet­ len szakmunkásképzőjével (elfuserált kertészinas) a testvéri segítségnyújtás óta egészen a Szolgáltatási Vállalat igazgatóhelyettesi posztjára küzdötte fel magát. Bár lehet, hogy nem is kellett érte különösen megküzdenie. Lehet, hogy elég volt hozzá a neve! Hát, nem sok, röviden ennyi, amit begyűjtöttem róla. Ehhez jön még - adalékként - az egyik kollégám jellemzése: balfácán. Azonkívül sohasem józan, iszik, mint a gödény. Kü­ lön titkárnője van, intézkedik helyette. Fogalmam sincs róla, miért tartják?! Bevallom, ilyen leltár után nekem sincs. Kitöltőm maradék sörömet - nem nézve sem jobbra, sem balra, de főleg nem az igazga­ tóhelyettes felé, csak a pohárba - struccpolitikát folytatva (mint Pártunk és Kormányunk!) beledugom az orrom a habba. De a struccpolitika mindig megbosszulja magát. Mint tudjuk. Jelen esetben is ez a helyzet. No, ez vérré vált bennem, mondanám hangosan, de nem mondom, mert az igazga­ tóhelyettes ott tornyosodik felettem. Már annyira, ugye, egy elkorcsosult muszka - aki jóformán csak a fele sudár, jól megtermett fajtájának - egyáltalán tornyosulhat. 349 �A hetedik Ardamica Ferenc - Integettem, mint egy bolond, hogy gyere át az asztalomhoz - teszi a szemrehányást. - Nem láttam magát - hazudok szemrebbenés nélkül. - Magát?! Mi az? Nem mersz visszategezni? No, ezen könnyen segíthetünk! ... Pincér! Pincér! - kiáltozik. A feketenadrágos, fehérmellényes pincér ott-terem mintha puskából lőtték volna ki. Érkeztével penetráns szagokat érzek. Vad hullámban tör rám. - Pertut akarunk inni! - magyarázza neki Pctrenkó. - Mi legyen az? Mit hozhatok? - kérdi a pincér beletörődőén. - Mit iszol? - néz rám Pctrenkó azzal az apró, fekete, szúrós szemével. Provokálni támad kedvem. - Vodkát! Az most a nemzeti ital, nem a borovicska! - Két vodkát - int a pincérnek. - És kísérőnek? - fordul felém ismét. Mi az, nem veszi fel az eldobott kesztyűt?! - Sört! Na nem, hát nem! - Két sört hozzá! - parancsolja. A pincér úgy elszalad, mint egy labdaszedegető. - Remélem, tudod, ki vagyok? - kérdi. - Már hogyne tudnám?! - válaszoltam. - Mert ha nem, akár be is mutatkozhatok! - mondja, és gőgösen beváltja a fenyegetését. Hogy a szertartás mégsem olyan gőgösre sikeredik, mint szeretné, arról a kereszt és a veze­ tékneve közötti hatalmas csuklás tehet. - No, végre a keresztnevét is ismerem. - Te meg az újfiú vagy! A hatvannyolcas, akit most vettünk fel! Nini, hát mégis lehajolt a kesztyűért?! Várja, hogy én is bemutatkozzam, de az előtti megjegyzése után valahogy elment tőle a kedvem. - Az író! - röhögéséi. - Látod, mindent tudok rólad! Csak képzeled, apuskám, csak képzeled, akarom mondani, azután - mert látom, hogy egyensúlyzavarral küzd - egészen mást mondok: - Foglaljon helyet! Pctrenkó leül. Kissé fura ábrázatáról (orrának görbe íve teszi ezzé) leolvashatom, zokon vette az állandó, következetes magázást. Nem tudom, miért van úgy oda?! A tegeződés a fixa ideája? Mindegy, nem sokáig húzza már az orrát (azt a görbét), jön a pincér, körülugrálja az asztalt. Mindkét orrlyukam kitágul. Érkeztével ismétlődik az előbbi szag. Pedig az orrom még ki sem szellőzött. - Ez az utolsó kör, elvtárskáim, zárunk! Egyenes beszéd, máris inkasszál, Pctrenkó állja a számlát. Diszkréten félrenézek. Ő hívott meg, ő akar tegeződni! Közben, hogy addig se unatkoz­ zak, tovább szaglászom. 350 �A hetedik Ardamica Ferenc Tévedtem! Mégis a pincér a bűzbogár! Ez biztos. Alaptalanul gyanakodtam Petrenkóra. Amikor a pincér áthajol az asztalon az üres üvegért, megcsap testének, de főleg hónal­ jának bűze. Mert ez az izzadságszag bűz a javából. Külön elemzést érdemelne. Az idő azonban nem alkalmas rá. Kattan a fekete pénztárca, most már odanézhetek, büdöske elszalad, az illata még ma­ rad, ott lengedez körülöttünk. Petrenkó megragadja a féldecist, jelt ad a felemelkedésre, fclállunk. fél pohár sör (az övé) felborul (job tvoju matyi). - Szerbusz! - mondja Petrenkó. Nagy lendülettel koccintunk, azután egyszerre magunkba dőtjük a vodkát. - Szervusz! - mondom ki én is a bővös szót. Arca - mindössze egy icike-picikét madárszerű - felderül, odaugrik hozzám, meg­ ropogtat. Ölelkezünk a pincér által ottfelejtett bűzfelhőben (Istenem, csak nem fog lesmárolni?!), először (jó orosz szokás szerint) jobbról csókol meg, azután balról, majd a szám következik, kapnám el, de elkések. - Mi az? Nem szereted a nyelves puszit? Erre hirtelen nem tudok mit válaszolni. Mindesetre úgy ülök le, hogy most már tisztá­ ban vagyok vele, milyen egy (muszka) igazgatóhelyettes csókja (sör, bor, pálinka, meg amit akartok). Átnyúl az asztalon, megragadja a kezem (ez a szerencséje, mert, ha csak megfogná, biztosan úgy eliszkolnék, mint a pincér) és megrázza. - Misa! Neked ezentúl csak Misa! - Szervusz, Misa, rendben van, Misa! - mentem a sörömet, nehogy az is feldőljön. Kézrázásnak vége. Felállítja felborult poharát, bizonytalan mozdulattal megtölti. Leöblítjük a vodkát. Kimosom számból a férficsók ízét. - Örülök, hogy nem vágsz fel! - mondja. - Már azt hittem, felvágós vagy! - Á, nem vagyok. - húzom el hosszasan az á-t. - Az jó! Akkor barátok leszünk! Akarod? Mielőtt dönthetnék ebben a kérdésben, jön a pincér - hála Istennek lehúzza az asztal­ ról az abroszt, feltörli vele a szétöntött sört, és motyog valamit a záróráról. A szövegből, amit lead, az is kiderül, hogy a bár (még) nyitva tart, itt barátkozhatunk (tovább). Petrenkó kapva-kap az ötleten. Én már kevésbé. Szabadkozom. - Nézd, Misa! Jó volt, elég volt! Meleg van, megért... Csak egy sörre ugrottam be, ott­ hon vár az asszony, nem akarom, hogy nyugtalankodjon, nem tudja, hol maradtam, mi van velem... Meg aztán nem úgy készültem, vékony vagyok (ütök a hátsó zsebemben lapuló pénztárcámra), nincs velem elég pénzmag, potyázni viszont nem szeretek! - Szeretem, nem szeretem...! Az a fő, hogy én szeretlek! A barátom vagy, és punktum! Csak meghívhatom a barátomat?! ... Gyere! Befogom az orromat (pincérszag!) nyakon ragadom az asszonyomnak szánt bontatlan üveg sört, és indulok. 351 �Arciamica Ferenc A hetedik Ki kell mennünk az épületből, aztán újból be, a bár külön bejáratú. Ez Kelet-Európa keletje. Még (utoljára) megpróbálok ellenkezni. - Misa, engem vár az asszony! - Nekem is van feleségem ... Csak hadd várjon! Az a dolga! - Hogy magyarázzam meg neki? - Az meg a te dolgod! Mielőtt az utca hűvöse győzhetne, belépünk a bárba. Nem mondhatni, hogy zsúfolt volna. Az igazgatóhelyettes a magas bárszékeket stírolja, de mielőtt még valamelyikük elcsá­ bíthatná, mielőtt még megrohamozhatná valamelyiket (ami igen rosszul végződhetne), egy jó fekvésű, üres asztal felé irányítom. Csak két szék áll mellette, s ami a fő: fölötte ott forog a kevés ventillátorok egyike. - Itt lennénk! - mosolyog Petrenkó, mintha ő találta volna az asztalt, és ráhuppan a székre. A pultnál fekete mixernő működik, a teremben szőke, miniszoknyás pipi szolgál fel. Melle majd kibuggyan a fehér hímzett blúzból. Petrenkó régi ismerősként üdvözli, engem hűvösen végigmér, s csak a rend kedvéért megjegyzi: - Hozott italt nálunk nem lehet fogyasztani! Ha mégis, akkor felszámítjuk! - Nem isszuk meg. Hazára vettem - oszlatom cl a tévedését. - A feleségének! - avatkozik bele Petrenkó. - Ó ... Az más! - turbékolja. - Azzal folytatjuk, amivel kezdtük! - jelenti ki Petrenkó Nem ellenkezem. Ő fizet, övé a dirigálás joga. Icka felveszi a rendelést, majd kényelmesen (semmi futkározás!) kihozza. - Köszönjük, Icka! - lelkendezik az igazgatóhelyettes. - Jó, de engem nem kornál - sóhajtom. - Ne hidd! Csak nem ismer! - védi a csajt. - Téged annál jobban... - No ná! Minden este itt vagyok! ... Hát akkor: Isten, Isten! Belökjük a vodkát, kortyolgatjuk a sört, figyeljük a társaságot. Az égvilágon semmi ér­ dekes nincs rajtuk. - Icka! - kiáltja Petrenkó. - Icka! Még egy kört! És Icka hozza. - Nem lesz ez sok? - kérdem Petrenkót, miközben nem magamra gondolok. Némi előny­ re tett szert, s ez meg is látszik rajta. - Már hogy a fenében volna ...?! - háborodik fel. Kalandozó tekintetem a felbontatlan sörösüvegre téved. Hirtelen heves lelkiismeretfordulásom támad. - Mennem kéne, Misa - kezdeném a mondókámat, de Misa egy kézmozdulattal elhall­ gattat. Én meg hagyom magam meggyőzni. Hiába: megkóstoltam, ízlik. - A vendégem vagy! Azt hiszed, nincs miből kifizetnem? Előrántja a pénztárcáját és az orrom elé dugja. Sorjáznak benne a százkoronások. Egész rend. Mintha most kaszálta volna a réten! 352 �A hetedik Ardamica Ferenc Neuberger István: Istenkáromló 353 �A hetedik Ardamica Ferenc - Szép látvány! - mondom elismerően. - Szép ... Icka! Két kávét! Méregerősét! A két kávé után istenesen vedelünk tovább. A nagy összetartozás ellenére fordul a kíváncsiság, nem hagy nyugodni. Józanul bizto­ san nem kérdezném meg, de most, hogy bennem van a zsizsik, kiszalad a számon: - Honnan van neked ennyi pénzed, Misa? Kérdésemet nem tartja tapintatlanságnak. - Orosz - okos! Többet keresek, mint az igazgató! - Egyáltalán ... Hogy jutottál ehhez a funkcióhoz? Ezért fenékbe is rúghat. Nem teszi. - Pisálni! - adja ki a parancsszót, mintha beosztottja lennék. - Nem rossz ötlet. Az én vizem is melegszik! - vágom rá, s titokban abban reményke­ dem, nem azért hív ki a mellékhelyiségbe, hogy elégtételt vegyen rajtam a szemtelenségemért. Decensen imbolyogva kivonulunk a vécébe. Gyanúm eloszlik. Itt nem készül verekedés. Magyar ember, ha leereszti vizet, légtelenít is, kísérlem meg szalonképessé torzítani a régi mondást, azzal a nem titkolt erőfeszítéssel, hogy ezt még felhasználom egyszer, vala­ mikor. Meggyőződhetek róla, hogy ez alól az orosz ember sem kivétel. - No, ez jól esett - azonosulok a szereppel a megkönnyebbülés után. - Nekem is! - mondja Petrenkó, és felém fordulva rakja el a hímvesszőjét, amely épp oly görbe, mint az orra. Hát, ilyet még nem láttam! Kezet mosunk, s irány a bárterem. Kis asztalunknál leroskadunk a székeinkre. Rövidke csönd. Petrenkó a sörébe bámul. Némileg clkámpicsorodott. Mit sajnál? Csak nem a fáradt gázt, amit kieresztett? Vagy mégis a kérdéseim vették el a jókedvét? - Az előbb kérdeztél valamit, s én nem válaszoltam... No lám, az utóbbi! - Nem válaszoltál. - Most válaszolok: - Hahó, az nem olyan egyszer! Két feltételem van. Az egyik: soha senkinek nem mon­ dod el, amit tőlem hallani fogsz. Ha elmondod, törjön el a lábad. - A másik? - Hogy nem írod meg... Áll az alku? - Áll. Soha senkinek nem mondom el, és nem írom meg. - Becsszóra? - Becsszóra! Ami a közlendőd megírását illeti, még ha akarnám se tehetném. Rajta va­ gyok a letiltott írók listáján. 354 �A hetedik Ardamica Ferenc - így görbüljél meg? - mutatja begörbített ujját. - így! ... Meg úgy, mint az orrod... Meg úgy, mint a ... - próbálom felvidítani. - Honnan tudod, hogy görbe? - Láttam odakint... Az előbb... - Ja... - mondja, de arcáról leolvasom, hogy másra készülődik.. - Esküdj meg! - Esküszöm! - emelem két ujjamat szertartásosan az ég felé. Nagy szerencsém, hogy nem kérdezi meg, mire. Bár ahogy én írómagam ismerem, egy kitűnő történetért bármire megesküdnék. Az író esküje (még a letiltotté is) jelen esetben annyit ér, mint a szellentés, amelyet az előbb odakint hallattam a vécében. Legtöbbje eladná a saját édesanyját egy jó sztoriért. - Ne haragudj a bizalmatlanságomért. Ha nem firkálnál, nem kérnélek rá! - Rendben ... értelek ... Nem haragszom ... - Akkor hol is kezdjem? - Te tudod, Misa! Talán a legelején ... Petrenkó int Ickának, megolajozza a torkát vodkával, görbíti az ujját (én is görbítem) és belevág a közepébe. - Amikor hatvannyolcban, azon a bizonyos augusztusi napon megérkeztek a testvéri segítséget nyújtó csapatok, országszerte nagy volt a felháborodás ... Egy pohár vizet se adjatok nekik, hangoztatták az emberek, de nem csak hangoztatták, a falakra, kerítésekre is felírták ... Városunkban - bizonyára te is emlékszel - csak a főépületeket őrizték a harcko­ csik, a katonák a város szélén, a Ladóban táboroztak ... - Már hogy a fenébe ne emlékeznék?! Jelenlétük olyannyira ingerelte a lakosságot, hogy összecsapásoktól kellett tartani. Azért született ilyen döntés! - Egy pohár vizet se adjatok nekik! O, milyen rossz volt ezt akkor hallgatnom ... Meg mást is! ... A többit is! A saját fajtámról! Sokan közülük azt sem tudták, hol vannak, hol tartózkodnak valójában! ... Hiszen a katonák csak parancsot teljesítenek ... Valami úgy húzott a város szélére ... a Ladóba ... Talán a vér szava! ... A vér nem válik vízzé! ... Vajon van-e mit enniük? Ha van is, biztosan konzerveken élnek ... Jól esne nekik a főtt étel, a házi koszt ... Megbeszéltem az asszonnyal, munka után vegyen húst, főzzön gulyást ... Kivisszük nekik ... Belekortyol a sörbe, visszahelyezi a poharat az asztalra, mereven bámulja. No lám, mivé nem válik a vér?! Gulyássá! - fordul meg a fejemben, de szilárdan elhatá­ rozom, bármivel rukkol ki, nem szakítom félbe, nehogy benne rekedjen a szó! - Mindnyájukat úgysem lakathatod jól, jegyezte meg a feleségem. Azt én is tudom, mondtam. Jut, amennyinek jut! Azért csináljuk, hogy ne menjünk üres kézzel! ... A nagyfa­ zékkal elég lesz? ... Elég! ... Telefőzte a legnagyobb fazekunkat csípős gulyással, de előbb kipróbálta, belefér-e az edény a hálószatyorba ... Belefért! ... A kenyeret, pálinkát - miköz­ ben ő szakácskodott - én vásároltam meg ... Lassan esteledett, mire elindultunk ... Volt mit cipelnünk, amíg kiértünk a Ladóba ... A katonák és a harckocsik a rétet átszelő patak mindkét oldalát birtokba vették ... A bejárat a táborba - ha azt egyáltalán bejáratnak lehetett nevezni - ott volt, ahol békeidőben a traktorok lekanyarodtak a főútról a mezőre. Őrt egy kirgiz állt, meglepődve vettük tudomásul, hogy nem tud oroszul. Nem is mentünk vele 355 �A hetedik Ardamica Ferenc messzire, hiába mutogattuk neki a fazekat, meg a kenyeret, sőt a pálinkát is, nem akart beengedni ... Faképnél hagytuk hát, és gyalogoltunk még egy keveset, majd, amikor már nem láthatott, egy helyen, ahol a patak megközelítette az országutat, s a bokrok az árokig nőitek, leereszkedtünk a rétre ... A sűrű bozóttól takarva értünk el a patakig. Ott egy fák, bokrok és harckocsik alkotta tisztáson katonák ültek, heverésztek ... Érdeklődve tekintettek felénk ... Végre, mondta a feleségem, mégis szerencsénk van, már azt hittem, szégyenben marad a foztöm! - És szégyenben maradt? - kérdezek rá, pedig az előbb szentül megfogadtam, nem szó­ lok közbe. Petrenkó válasz helyett inkább Ickát hívta. Bátorságot akart meríteni az újabb körből a hátralévő mondókájához - az ital ellenére tudatában voltam ennek. Ickának már semmit sem kell mondani. Icka magától értetődően hozza a szokásost és semmire sem kíváncsi. Kíváncsi egyedül én vagyok. Tehetek róla, hogy a vodkától csak a váltam zsibbad, az agyam nem?! Megkérdeznem az igazgatóhelyettest, zsibbad-c neki is a válla, de mihelyt ránézek, lá­ tom, hogy Petrenkó minden pohár vodka után egyre kisebbre zsugorodik. Egyre inkább kussolok. Igen, ha őrizné formáját, akkor sem szólnék, hiszen nemrég esküdtem, hogy befogom a pofám. - Ezekkel már lehetett beszélni, nem úgy, mint az őrséget álló kirgizzel. Egyrészt tudtak oroszul, másrészt igen emelkedett hangulatban voltak. Miután köszöntem, aztán előadtam, mi járatban vagyunk, kitörő örömmel üdvözöltek. Hellyel kínáltak a fűben, megkóstolták a gulyást, cuppantottak, hogy finom, de időközben kihűlt, meg kell melegíteni .. Előkerültek a csajkák, háromlábú állványra akasztották a bográcsot, ugrottak a fák alá száraz gallyért, tüzet raktak. Az üres üvegeket - hevert ott egynéhány - odébb rugdalták ... Amíg a gulyás melegszik, fogyasszuk el ezt, mondtam, s előhúztam a magammal hozott pálinkát. Nem kellett őket kétszer kínálni, az üveg szájról szájra járt, egy-kettőre kicsavarták ... No ná, hogy kicsavarták, Misa, no ná! A katona mindig szomjas, mindig éhes, és mindig a másik nemre gondol, hogy finoman fejezzem ki magam, de a világért se monda­ nám ki hangosan, főleg ezt a harmadikat! - A gulyás megmelegedett, szétmerték a csajkákba, ízlett nekik baromian, a kenyér úgy­ szintén! Az asszony boldogan nézte őket, holnap nyári káposztát savanyítok, súgta, megtöl­ töm, és valamelyik este kihozzuk. Közben besötétedett, enyhe szellő támadt, a szemembe fújta a füstöt, nem láttam, honnan varázsoltak elő még egy üveget - ebből már nekem is innom kellett. Tartalma marta a torkom, égette a szemem. Valószínűen tiszta szesz volt benne, és a többiben is. Nem fogtam fel, mire megy ki a játék, nem vettem észre, hogy le akarnak itatni, elke­ rülte a figyelmemet, hogy nézik a feleségemet ... Az asszony vehette észre a leplezetlen sóvár pillantásokat, azt, hogy éhesek, még éhesek, de most valami másra ... Gyerünk, bö­ kött oldalba, ideje szedelőzködni, eltart egy darabig, amíg hazaérünk! Erősködtek, hogy marad­ junk még, meg hogy elmossák a fazekat... Nyenáda, mondtam, majd otthon elmossuk, de már 356 �A hetedik Ardamica Ferenc vittek is a patakhoz a bográccsal, meg a csajkákkal együtt ... Vissza meg csak nem hozták ... Nem hagyhatjuk itt, mondta az asszony, már ezért sem, mert akkor nem lesz miben megfőzi és elhozni a töltött káposztát ... Fölemelkedtem, és elindultam a patakhoz, a fazék elébe ... Bevallom, nehezemre esett megtenni azt a pár lépést. A lábamra ólomsúly neheze­ dett. Istenem, hogy fogok én haza érni? Micsoda út lesz az a városba, ha már a patakig ilyen nehéz a járás! ... Megálltam a parton s megkapaszkodtam az egyik fa törzsében. Iga­ zán nem szerettem volna megmártózni ... S mit láttam? ... A fa mögött szépen sorakoztak az elmosott csajkák. Mellettük a bogrács és a fazekam ... A három katona meg ott ült a víz szélén és cigarettázott ... Még mindig nem gyanakodtam ... Akkor az egyiknek a körmére égett a cigarettája. Elpöccintette a csikket, nagy ívet írt le a levegőben - szikracsóvát hagy­ va maga után szállt a patak felé és eltűnt a vízben. A katona keze meg a nadrágjában. Rögtön ezután még két csikk repült a víz felé, még két nadrágot gomboltak ki ... A követ­ kező pillanatban rövid sikolyt hallottam. Elváltam a fa törzsétől és hátrafordultam. A fele­ ségem futva közeledett, egy falka katona a nyomában. Félúton érték be. Misa, ne engedd, Misa! - könyörgött magán kívül. Mit műveltek, barmok, kiáltottam, amikor elkapták. Ugrottam volna a segítségére, de erős karok ragadtak meg hátulról, rongyot tömtek a számba - olajos ízére még most is emlékszem - és odakötöztek a fához. Az asszony becsüle­ tesen védekezett, de négyen fogták, ketten hátulról - a hóna alatt -, ketten meg a lábát feszí­ tették szét. Száját az egyik hátulsó katona tapasztotta be a tenyerével, majd a másik. Csak amikor a tenyerek cserélődtek, olyankor hagyta el az ajkát egy-egy rövid sikkantás. Később már az sem. Mindez pár lépésnyire, mondhatni egészen közel hozzám játszódott le, s én tehetetlenül néztem. A kialvó tűz fényében tökéletesen láttam az egész pokoli színjátékot, melyet mintha csak az én kedvemért rendeztek volna. Mindnyájan megtették vele. A hetedikig számoltam, azután elsírtam magam. Ekkor valamelyik katona azon három közül, akik a víz szélén cigarettáztak és tornásztatták a vesszejüket, megsajnált, és a fejemre borította a fazekat. Úgyhogy a többieket és őket háromjukat már nem láttam. A szénfekete sötétségben - fejemen a fazékkal - teljesen el­ vesztettem az időérzékemet. A fazéktól a feleségem szabadított meg, amikor már mindennek vége volt. Kicibálta számból az olajos rongyot, s eloldozta a kötelet. A tisztáson kialudt a tűz, az erőszakot tévők eltűntek, csak az üres pálinkás üvegek köztük az enyém is - hevertek szerteszét. Fogtam a fazekat - a fedőjét már nem kerestük -, a hálószatyrot meg valamelyik katona ellopta, és elindultunk haza felé ... Semmi dülöngélés, teljesen kijózanodtam, pedig, mikor a fához kötöztek, részeg vol­ tam. Az asszony inkább csetlett-botlott, de eszembe se jutott támogatni, a fazékkal törődtem csupán. A városba érve - ha már úgyis előtte vezetett el az utunk - megnyomtam a VB-én a csengőt. Mondtam az álmos szolgálatosnak, hogy mi történt, feljelentést akarunk tenni. Bevezettek az egyik irodába, a feleségemet a másikba, s külön-külön felvették velünk a jegyzőkönyvet... Utána autóba ültették az asszonyt, beszállították a kórházba, s megvizsgál­ tatták a gynekológussal. Végül mindkettőnket haza fuvaroztak. A fazék ott maradt bizonyítéknak. Azzal váltak el tőlünk, hogy készüljünk fel, hamarosan megejtik a szembesítést. 357 �Ardamica Ferenc A hetedik Meg is tartották, csak éppen nem volt semmi értelme. Ott mászkáltam a feleségemmel a katonák sorfalai között, de az erőszak elkövetői nem voltak közöttük. Állítólag másnap a harckocsizok egy része tovább vonult. Az útirányról a parancsnok nem volt hajlandó nyi­ latkozni, hogy az titkos, de megígérte, a leírásunk alapján majd nyomoznak utánuk és előállítják őket. A nyomozás azonban csak tessék-lássék folyt, az egész ügy úgy húzódott, mint a rétes­ tészta. Később megtudtam, az erőszakoskodókat valószínűen visszahelyezték a Szojúzba. Kishíján három hónap múlt el, amikor észrevettem, hogy az asszony farasodik. Elővet­ tem, mire bevallotta, hogy állapotos. Kikapartatod, mondtam. Nem ellenkezett. Megcsinál­ ták a kürctet, nem ütközött különösebb nehézségbe, volt rá paragrafus. A magzattól meg­ szabadult, de az anyaméhét tönkretették. Néhány hónap múlva azt is el kellett távolítani. Kidobták! Üres, mint az a fazék! Gyermekünk még nem volt, amikor az eset történt, mindössze két éves házasok voltunk, erre-arra spóroltunk. És most már nem is lesz! Telt múlt az idő, de az ügy nem haladt előre, szándékosan fektették, néha bejártam megsürgetni. A vége felé a hangom is felemeltem. Miután fordult a kocka és kezdődtek az átigazolások, egyszer csak hivattak a Járási Pártbizottságra. Mi a fene, gondoltam magam­ ban, hiszen párttag sem vagyok?! Noha nem vagyok, akkor hamarosan az leszek, mondta a járási titkár, mert ő rendelt be, és elém tette a belépési ívet - két jótállóval előre aláíratva. A pártnak új, tiszta emberekre van szüksége. Tudnak a sajnálatos esetről, de ne erősködjek tovább, ami történt, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra! A fátyolért cserébe - amint belépek a pártba - kapok egy tisztességes funkciót, még tisztességesebb fizetéssel. Életem végéig nem lesz semmi gondom. Se anyagi, se más. És megszakadni sem fogok. A gürizés a kertészetben nem ilyen embernek való. Persze, a belépésemen kívül mindennek van még egy feltétele: vonja vissza a feleségem a feljelentést! A Párt, az ország, sőt, a mi érdekeink is így kívánják! Ő pedig ígéri, hogy nem fogjuk megbánni. És mi lesz az igazsággal? - kérdeztem a titkárt. - Nézze, az igazság olyan, mint az éles kés a gyermek kezében, óvatosan kell vele bánni - válaszolta kétértelmű mosollyal. Értettem belőle. Fogtam a tollat és aláírtam a belépési nyilatkozatot. Másnap meg el­ mentem a feleségemmel a rendőrségre, ahol visszavonta a feljelentést. Még ebben a hónapban leváltották a Szolgáltatási Vállalatnál, melynek a kertészetében dolgoztam, az igazgatót - hatvannyolcas magatartásáért! - és kinevezték az újat, akinek én lettem a helyettese - fényes fizetéssel! Iskoláim ugyan - mint azt szíves voltál megjegyezni nincsenek, de úgyis többet keresek, mint a felettesem. Rendkívüli, különleges jutalmakkal egészítik ki az alacsonyabb bérosztályt. Hát dióhéjban ennyi. Dióhéjban?! Egek! Hiszen az kókuszdióhéj volt, Misa! Hallgatunk. - Sikerült nagyjából kielégíteni a kíváncsiságod? Sikerült. Méghozzá tökéletesen. Az előadott történet megfeküdte a gyomrom. Nem tu­ dom, mikorra emésztem meg. Most mindenesetre olyan érzés, mintha kőszikla volna benne. - Icka! 358 �A hetedik Ardamica Ferenc Egy újabb kör ellen Icka is, én is tiltakozunk. Végül Icka beadja a derekát - s az asztalon az ital. - Zár a bár! - jelenti ki Icka kedves, de ellenkezést nem tűrő hangon. - Inkasszálok. El kell számolnom! Petrenkó kidobja a pénztárcáját az asztalra: - Fizetek, Icka, önkiszolgálás! ... A borravaló egy százas! Icka ügyesen kasszíroz, megtoldja a számla összegét a borravalóval, azután egy köszönömmel visszaadja a tárcát. - Legyen máskor is szerencsénk! - Lesz, Icka, lesz! - mondja Petrenkó, s a vodka után nyúl. Kiissza a felét, de amikor ismét utána nyúl, nem találja a poharat. Nem ittunk feleslegesen, gondoltam. Most érte cl. Mi lesz? A helyzet nélkülem is megoldódik. Icka taxiért telefonál, de hiába próbálkozik. Hol lehet már éjfél után ilyen kisvárosban, mint a miénk, taxit szerezni? Reménytelen. Az én helyzetem is. - Magának kell hazakísérnie - jelenti ki Icka. - Törzsvendég. Ilyen állapotban nem lök­ hetem ki egyedül az utcára. - Ha megmutatja, hol lakik, egye fene, nem bánom ... - mondom bánatosan, és viszem a sörömet. - Gyere, Misa, hazamegyünk! - Haza ...? Felemelkedik, azután visszaesik a székre. Hátulról a hóna alá nyúlok és felemelem. - Ezt ne csináld! - Miért, csiklandós vagy? - Erre érzékeny vagyok ... dünnyögi. - így tartották ... az asszonyt is ... Karon fogom, de még kötözködik. - Hol a fazék? ... Fazék nélkül nem megyek sehová! ... A legjobb fazekunk v o lt... Soha­ sem adták vissza! - Gyere! - ráncigálom. - A friss levegőn rendbejössz! Odakint az első dolgunk, hogy összekapaszkodva oldalba pisáljuk az épület sarkát. - Láttál már ilyen görbét? - mutatja a szerszámát, miközben görbe orra a falat súrolja. - Láttam! Csak már gyere! Messze laksz? Csalódottan tesz egy mozdulatot, valószínűen a lakótelep felé. Jézusom, reggelre érek haza! - Tántorogjunk, Misa! Szót fogad. A hűvös levegő valóban használ neki, bár nem olyan mértékben, mint reméltem. - Tudod - kezdi egy lámpa alatt -, az a legborzasztóbb, hogy mindent láttam ... Ha csak hallottam volna ..., hogy megerőszakolták .., akkor talán más a helyet. De így? ... Állandóan a szemem előtt vannak ... Képtelen vagyok megszabadulni a látványtól ... Képzeld el, mindegyikük farkára emlékszem ... - Felejtsd el őket! 359 �A rdartt ica Ferenc A hetedik - Elfelejteni? Könnyű ezt mondani! Azonosítani tudnám a gazembereket a farkuk után, barátocskám! ... No jó, az elsőt nem, az elsőét csak szempillantásig láttam, hamar clélvezett ... A második is gyorsan csinálta, de annak tovább tartott... A harmadiknak vak farka volt, kérlek szépen, nem ment fel rajta a bőr! A negyedik ... - Ne kínozd magad, Misa! - A negyedik sokáig kínozta ... az ötödiknek viszont nem akart rendesen megkeményedni ... Sokat ivott, na! Félre is lökték! A hatodik szép grúz fiú volt... Kétszer is megtette vele! - Ha ez neked jó ... - Nem jó! Hidd el, hogy nem jó! A hetedik... Elmondom, miért sírtam el magam a hetediknél... Úristen, hát még mindig van valami, ami a kókuszdió héjába nem fért bele? - A hetedik jól megtermett legény volt, valóságos óriás! Mielőtt beléhatolt volna, elő­ húzta a zsebkendőjét és megtörölgette az asszony ölét. Látszott, hogy nagy gyakorlata van az effélében. Nem először csinálta! Hatalmas szerszáma volt, vörösen duzzadó makkal. Lassan, komótosan kezdett hozzá, először csak játszadozott, majd módszeresen folytatta. Nadrágját teljesen leengedte, a bokájáig csúszott, fehér feneke meg-megvillant. Nem volt egy fölösleges mozdulata. A feleségem száját rég nem takarta tenyér, a harmadik után ab­ bahagyta a kiáltozást, nem volt már értelme, úgy tűnt, minél hamarább túl akar lenni az egészen. Jól láttam az arcát. Sajnos , kitűnően láttam. Ahogy az orosz - mert ez orosz volt, az én fajtám - szakavatott mozdulatokkal tette a dolgát, úgy változott a feleségem arca. Szemét lehunyta, csak néha nyitotta ki egy pillantás erejéig, szenvedő vonásai kisimultak ... Sejtettem, mi fog következni, hiszen a férje voltam, ismertem, hogy viselkedik akkor, ami­ kor elindul, majd eljut a csúcsra ... Nem tévedtem ... Az orosz horkantott, azután mind a ketten egyszerre elélveztek ... amikor elmentek, akkor eredtek el a könnyeim. - Ezt már mondtad! Következett a fazék! - Igen ... És a többiek ... Meg azok hárman, a hátam mögül ... akik már a vízparton ... Kurva sör, ki akar jönni! Vizelnem kell! - Akkor vizeljünk! Csak ez a sörösüveg ne volna! Elengedem, de majdnem elesik, nem bír egyedül, segítség nélkül megállni a lábán. Nckitámasztom egy vadgesztenye fának és elintézem a dolgomat. Misa felé nézek, hát látom, hogy képtelen előteremteni a görbebotját. - Várj, segítek! - mondom. Úgy vizel, mint egy ökör. Na végre, befejezte. De nem haj­ landó tovább menni. - Sohasem bocsátom meg neki! - Megőrültél? Hiszen te hurcoltad őt oda! Neked köszönheti az egészet, s te vagy az, aki nem akar megbocsátani? Még neked áll feljebb?! - Én mindegyiket megbocsátottam neki... Csak a hetediket nem! - Misa, légy észnél! A többiek előkészítették, a hetediknél meg jött magától ... Akár akarta, akár nem ... A nő is ember! - Akarta! ... A hetedikkel akarta! ... Még azt a három vízparti fanyüvőt is megbocsátot­ tam neki, akiket nem láttam a fazéktól! De a hetediket képtelen vagyok! - Tedd már el, és gyerünk! Vár az asszony. 360 �Ardamica Ferenc A hetedik - Az enyém is vár! ... De minek? Fekszik alattam, mint egy darab fa. Igyekszem, de egy regiment katonával nem tudok versenyezni ... A hetedikkel nem tudok vetélkedni! Csak rá gondol! Már nem szeret... A gyerek is a nagydarab oroszé volt, biztosan meg akarta tarta­ ni, azért nem szólt az első hónapban, amikor elmaradt a vérzése ... Nem engem vár, hanem őt! - Bolondokat beszélsz! Magad mondtad, hogy megműtötték, hogy mindenét kidobták! - Ki ... Üres fazék! ... De élvezni még képes! ... Megkérdeztem az orvost... - Gyere már, Misa! - Vigyáznunk sem kell! Akkorát évezhetne, amekkorát csak akar! ... De nem akar! Hiába verem! - Mit csinálsz? - Hiába verem agyba-főbe! Csak fekszik! Hideg szobor! Feldühödök. - Gyere már, te görbe farkú, mert itt hagylak! - Azt te nem mered megtenni ... Örülsz, hogy állásod van. Tényleg nem merem megtenni. - Jó irányba megyünk? Nem válaszol, teljes súlyával rám nehezedik. Már a lakótelepen járunk, amikor észre veszem, hogy sír. - Ne csináld, Misa, ezt ne! - Tedd a fejemre a fazekat! - könyörög, és patakzik a könnye. - Rádborítanám, de akkor nem tudnád megmutatni, melyik házban laksz! - Ez igaz ... Abban! - emeli föl a kezét. - Holtbiztos? Vonogatja a vállát. Erőre kapok és vonszolom ... A bejárati ajtó szerencsére nyitva. Gyújtsa a villanyt, hí­ vom a liftet, betuszkolom, magam is benyomakodok. - Emelet? - A hetedik! - amint kimondja, szája ismét legörbül. - Ne bőgj! - nyomom a gombot. Megérkezünk. Az ujjam a lakás csengőjén, amikor Misa görbíti az ujját. - így görbülsz meg, ha elmondod valakinek?! -így! - Esküdj! - Eskem-beskem ...! - Törjön el a lábad, ha tovább adod? - alkudozik. - Törjön! - egyezek bele, hiszen nem azt kéri, hogy ne írjam meg. De mindjárt azt fogja. Akkor pedig nem tudom, mit találok ki hamarjában. Szerencsémre idejében nyílik az ajtó, rózsaszín hálóinges asszonyka áll benne, lányos alakú, több mint csinos: szép. - Elnézést...» kezdem, de leint. - Ne fáradjon! Már megszoktam! ... Segítsen betámogatni és levetkőztetni. Húzzuk, vonjuk Misát a hálószobába, lefektetjük. Megszabadítjuk a cipőjétől, locibáljuk az ingét 361 �A hetedik Ardamica Ferenc - Várjon! Ezt majd én! - mondom, megtoldom Misa övét, és megragadva a nadrág két szárát, húzom lefelé. Jól látom, hogy ne látnám, hogy a nadrággal a gatyája is elindul lefe­ lé, de mintha az ördög bújt volna belém. Kész! Igazgatóhelyettesem ott fekszik az ágyon meztelenül, pőrén. Alszik. - Be ne takarja! - tanácsolom az asszonykának. - Kibírhatatlan hőség van idehaza, még rosszul talál lenni! Elhagyjuk a hálót... A nappaliban is meleg van. Misa felesége egyre pirosabb, a rózsaszínű hálóing egyre átlátszóbb. - Köszönöm, hogy hazahozta! - Ez csak természetes - vágom rá gondolkodás nélkül. - Foglaljon helyet! Megkínálhatom valamivel? - Nem is tudom ... Olyan késő van ... Kortyolom a jéghideg tonikot, ő meg nézi. Én is nézem, főleg a rózsaszínű hálóing azon pontjára tapad a szemem, amelyik mögött ott a fekete fecskefészek. - Kér még valamit? - Esetleg -M it? Kinyújtom feléje a kezem, tétován hozzáérek a rózsaszínű hálóinghez, és lassan emelem fölfelé. Éppen beléhatolok, amikor a hálószobából Misa ordítása hallatszik. - Azt akarom, hogy neked is jó legyen! Megmerevedünk. A kiáltást óriási csörömpölés, robaj követi. Sebesen szétválunk. A rózsaszínű hálóing leereszkedik, lehull, mint a függöny előadás után. Az asszony fut a hálószobába. Én meg ki a lakásból. Otthon ég a kislámpa, a feleségem úgy felejtette. Alszik. Az ágyamon cédula. „A könyvben csupa kanárimadár szerepelt, nem győztelek kivárni, hol a söröm?” Drága! Tényleg, hol a söre? Valamelyik pislantásnál elhagytam. Pedig olyan sokáig megvolt. Most hogy’ költsem fel? Sehogy! Szegény, szegény asszony! Szegény, szegény asszonyok! Nem is tudom, melyiket sajnálom jobban. Az enyémet, vagy a Misáét. Nesztelenül ledobálom magamról a ruhát, eloltom a kislámpát és anyaszült meztelenül úgy mint Misa - elnyújtózom az ágyon. 362 �Ardamica Ferenc A hetedik - Vajon milyen lett volna ...? - sóhajtom, mielőbb elaludnék. Álmomban cn vagyon minden katona ott a tisztáson, de csak hetedikként fejezem be azt, amit elkezdtem. Hetediknek lenni maga a hetedik mennyország! Ráébredek a mennyei gyönyörre. Hogy befejeztem, de nem is akárhogyan, arra itt a fényes bizonyíték mezítelen testemen. Utoljára kamasz koromban történt velem ilyesmi. Lábujjhegyen kivonulok a fürdőszobába, hogy leöblítsem magamról a nagy fényességet. Odaállok a zuhany alá, hosszasan engedem magamra a hideg vizet, majd kimosom a számat. Amint visszalopakodok az ágyba, ismét mély álomba zuhanok. Misát látom, az arcát, ahogy sír. Pertut iszok vele, szerbusz, a szerencsétlen arca egyre közelít. Mire készül? Csak nem fog lcsmárolni? Még mit nem?! Hogyisne! ... Misa arca fokozatosan átváltozik, a feje megnő, és az a szemöldök ... A szemöldökét be lehetne fonni! ... Ez már nem a Misa arca, ez Brezsnyevé! ... Mi van, nem szereted a nyelves puszit, röhög a képembe a disznófejű, és erőnek erejével lesmárol, vastag nyelvét mélyen a torkomba dugja, Szűzanyám, megfulla­ dok ettől az olajos rongytól, felfordul a gyomrom, mindjárt összeokádom magam! Reggel, amikor eszmélek, nincs se zöld tisztás, se rózsaszínű hálóing, csak fehér kórte­ rem. A fejem irgalmatlanul fáj, a bcgipszelt lábamról nem is beszélve. - Mi történt ...? - kérdem révetegen. - Berúgtál, összerókáztad a szobát, s elcsúsztál a saját hányadékodon. Több helyen eltört a lábad, s kisebb agyrázkódást is szenvedtél, mert beütötted a kobakod valamelyik bútor sarkába. Tetted ezt éppen most, amikor végre van állásod - világosít fel a feleségem. - Ki takarított össze ... utánam? - kérdem szégyenkezve. - Ugyan ki?! Hát én! ... Mennem kell, figyelmeztettek, kezdődik a vizit - csókot lehet a homlokomra és kisiet a szobából. Emelni próbálom a fejem, de inkább ne tenném! Az agyrázkódásom ... A szemközti ágyon az igazgatóhelyettes fekszik. Misa, azaz Pctrenkó. - Mi bajod? - kérdezem tőle. - Combnyakcsonttörés! - feleli szakértőén, mozdulna, de arca eltorzul a fájdalomtól. Látod, mit csináltunk?! - Semmit, Mísenka! Mi nem csináltunk az ég világon semmit! Erről is a megszállók tehetnek! Épp akkor tódul be a vizit, az ortopédusok és nővérek hada, élükön a főorvossal, aki pechemre meghallja az utolsó mondatot. Mérgesen rámnéz, majd végigszáguld a szobán. Latin szavak röpködnek hangosan a le­ vegőben, azután néhány halt következik, ezeket én is értem. - Részeg disznók! Még ma küldje haza mind a kettőt! Nincs szükségem kellemetlenségre! Aha! Minden világos. A főorvos úr az átigazolások után került a posztjára. - Mindkettőt nem lehet! - súgja a helyettese. - Pctrenkó elvtárs egészségi állapota felől az előbb érdeklődött a Járási Pártbizottság. - Akkor legalább azt, amelyik nem bír lakatot tenni a szájára! Feküdni otthon is lehet! 363 �Ardamica Ferenc A hetedik Pár perc múlva ott állnak felettem a hordággyal ... - A mentőautó előállt! Nyugodt lehet a főorvos úr. - Úgy kell neked! Mit jártattad a szád?! Biztosan azt is kipofáztad, amit az este bizalma­ san közöltem veled. Azért tört el a lábad! Vedd tudomásul, hogy ki vagy rúgva! - Semmit sem pofáztam ki! - erősködök. De Petrenkó nem hiszi. Egyre csak azt ismételgeti, hogy ki vagyok rúgva. Erre, mert olyan ügyetlenül tesznek rá a hordágyra azok a bitang ápolók, hogy vörös csillagokat látok, éktelen dühbe gurulok. Ahogy tolnak kifelé a kórteremből, csak úgy zeng az osztály. Teli torokból üvöltöm: - Egy pohár vizet sem érdemel! Egy pohár vizet se adjanak neki! Gelencsér János rajza 364 �Bedegi Győző A város és árnyéka Salgótarjánban lakni mazochizmus, clni bűvészet, meghalni kegyelem - mondja isme­ rősöm, és apró kereszteket rajzol a kocsmaasztalra, a kilöttyent vörösbor foltjaiba mártogatva ujját. - Meg kellene nézned az idegéri kolónia lakásokat - folytatja. - Ha létezik legalul, akkor azt ott megtalálod. Günter Wallraff lehet, hogy onnan vette a riportkötete címét mosolyodik el és mélyen a szemembe néz, kutatva olvastam-e a világhírre szert tett könyvet. Kíváncsivá tesz. Nem a rémtörténeteivel, amelyek leghátborzongatóbbja egy láncra kö­ tött víkendházat őrző kutya lefejezéséről és darabjainak kiszögeléséről szól, még kevésbé az eltűnt káposzták, sárgarépák, karfiolok esetével, hanem a Bercczki Máté úti viszonyok ecsetelésével. Salgótarjánról, a negyvenhatezerre csappant lakosú nógrádi megyeszékhelyről tudni kell, hogy három úgynevezett „kemény helye” van. Zagyvapálfalván a Zöldfa és a Hársfa út, aztán a Zagyva rakodó és végül Idegér. Mindhárom arról híresült el, hogy az önkor­ mányzat birtokában maradt bérlakások nagy része ezekben az utcákban, településrészeken található és az egykor a város közepén terpeszkedő Cigánydomb putrilakóinak széttelepítési kudarcát szimbolizálják. A mese nagyon egyszerű. A városfejlesztés a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején elérte a Cigány dombot. Egy darabig kerülgette, aztán elkezdte letarolni. Már állt néhány újdonat új bérház. Az akkori tanácsi vezetőkben megfogalmazódott a nagy ötlet: „egy lép­ csőház, egy cigány család”. Talán nem is lett volna olyan „elvetemült” ez a gondolat, ha a cselekvést megelőzi valamilyen környezettanulmány és ennek nyomán csak az arra alkal­ masakat helyezték volna a putrikból, lemezbódékból, agyagtákolmányokból az összkomfor­ tos lakásokba. Nem így történt. Konfliktus konfliktust ért, az eltüzelt parkettától, a harmadik emeletre felhurcolt, er­ kélyre kicsapott lóig minden elképzelhető és odáig elképzelhetetlen eset előfordult. Ráadá­ sul az üresen maradt viskókba azonnal új lakók költöztek, akikről azt sem lehetett tudni honnan jöttek. Erre még csak-csak találtak megoldást: azonnal letörölték a föld színéről azt a tákolmányt, ahonnan kiköltöztették a „birtokost”. 365 �Bed égi Győző A város és árnyéka Az összkomfortos lakásokat is hamar elhagyták az új lakók. Nem is nagyon kellett erő­ szakoskodni velük, hiszen nem erezték jól magukat az ő szóhasználatukkal elve: parasztok között. Balázs János, a világhírnévre szert tett naiv festőről is azt mondogatják: abba halt bele, hogy el kellett hagynia kicsiny, megszokott cigány-dombi viskóját. Lassan-lassan kialakultak az új „magok”: a Zagyva rakodó, ahol olcsó bérű kolóniala­ kások várták a régi közösségre vágyókat, a Zöldfa út, ahol az emeletes, összkomfortos - de a betelepülő és az egyre nagyobb számban lévő cigányok miatt kívánatosságukat veszített lakásokba már nem költözött fehér ember, és Idegér, ahol se víz, se csatorna: csupán a pottyantós vécék. Az újra kolonializálódás elindult és meg is valósult, sőt - a demográfiai mutatók, a la­ kosság származási arányának alakulása folytán - az Acélgyári úton, alig pár évvel ezelőtt, újabb „kemény hely” kialakulása kezdődött el. Abban az utcában, amelyet valamikor a város egyik legszebb helyének tartottak és kizárólag a jól dolgozó, megbecsült gyári gene­ rációk kiváltsága volt éppen ott lakást kapni. A város bérlakásainak rendszerváltás utáni privatizációja nem érintette az említett he­ lyeket. A Salgó Vagyon Kft. megjelentével - amelyet a város önkormányzata hívott életre, hogy legalább részben megszabaduljon a bérlők okozta gondoktól - még jobban elmérgese­ dett a helyzet, hiszen az üzleti alapokon álló cég már nem tűrhette tovább a szolgáltatási díjak és a lakbérelmaradások további halmozódását. Elkezdődtek a kilakoltatások. A kilátástalan helyzetben lévők Zagyvapálfalván a Hársfa út végi, már évtizedek óta lebontásra ítélt két, úgy, ahogy „helyrepofozott” bérházban kap­ tak helyet. Az elsőként kidobottaknak tulajdonképpen nem volt szerencséjük, hiszen a je­ lenleg bérlakásban élőknek egyharmadát ki lehetne lakoltatni a hátralékaik miatt, ha lenne hova... Az utcára lakoltatást viszont, legalábbis nagyobb tömeget érintően, még mindig megakadályozza a város vezetőinek valamiféle szégyellősége, ha lehet így mondani. Ez a jelenség talán országosnak is mondható. A díjfizetések nagyarányú elmaradása semmiféle mozgásteret nem hagy a Salgó Va­ gyon vezetőinek. Nincs pénz a kezelésükre bízott épületek felújítására. Beruházásra, kor­ szerűsítésre még csak nem is gondolhatnak. A lakbérek pedig, ebben az elátkozott régió­ ban, amely az iparstruktúra átalakításának legnagyobb magyarországi vesztese volt, nem nagyon csordogálnak be azoktól, akik állásukat vesztették, akiknek még közmunkát sem tudnak biztosítani - így aztán megspórolhatja rajtuk a „gondoskodó társadalom” a már elnevezésében is gúnyolódó jövedelempótló támogatást is. - Ugyan mit akarnak mondani azzal, hogy Jövedelempótló”? - kérdezte tőlem egyszer, dühösen az orrom alatt hadonászva se írni, se olvasni nem tudó, analfabéta, de nem hülye ismerősöm. - Ugyan milyen jövedelmem van nekem, amihez pótolnak? - végül együtt röhögtünk az elnevezés kitalálóján. - Idegér a legrosszabb. Idegérbe ne menj egyedül! Az egy lepratelep. A Zöldfa út luxus­ hely ahhoz képest. A város szégyene - hangzik el azonnal, ha Salgótarjánnak erről a tele­ pülésrészéről esik szó. Ilyen vagy hasonló megbélyegzésben csak nagyon kevés, más terü­ letnek van része. 366 �A város és árnyéka fíedegi Győző Mikuska István idegén fotója 367 �A város és árnyéka Bedégi Győző Egyik vasárnap aztán elindulunk Idegérbe. A megyeszékhely hetvenes években egekig magasztalt főterétől kétszáz méterre már kezdődik is a Karancs utca torkolata, ami nyugodtan lehetne a nagy lendület megtorpaná­ sának szimbóluma: hepehupás, toldozott Toldozott az úttest, a járda, a félik bontott düledező, vakolatukat vesztett házak között üres, gazos telkek és néhány új épület található. Aki végigmegy ezen az utcán clgondolkodhat a város egykori dicső fejlődésén és mai hanyatlásán. Van miről elmélkedni, ha benéz egy-egy udvarba, vagy megpillantja a megyei jogra emelkedett település egyetlen antikváriumának helyet adó viskót. Kilépve a Karancs utca végén a Kővár utcán folytatjuk utunkat. Hosszan elnyúló ga­ rázssorok között haladunk Idegér felé. Cigány férfi és nő jön szembe. Mindketten egy-egy gyermeket tartanak a karjukon. A nő mezítláb, kezében hozza fekete körömcipőjét. Tíz méterre lehetnek tőlünk, amikor ledobja maga elé s bclelépve folytatja útját: megérkeztek a városba. A garázsok többsége előtt fél méteres gaz jelzi: nem érdemes betörni, mert nincs bennük semmi. Az út tele üvegcseréppel. Gondolkodom, hogyan jöhetett itt át sérülés nél­ kül a mezítlábas cigányasszony. Bal oldalon rozsdás szemetes konténer csordultig tele, mellette, körülötte óriási kupac és egy félig elégett műanyag kuka. Ez már Idegér. Néhány magánház, kerttel, mindennel, ahogyan kell. Élelmiszerbolt a sarkon, rozsdás, de rendszámot viselő teherautó áll az út mellett. Már csak a cégtábla hirdeti az egykori pékség helyét. Kétkerekű üres kocsit húzók bukkannak fel. Megvárjuk őket, hogy tájékozódjunk, hiszen az útelágazás, ahol állunk, nem súgja merre kell mennünk. Lakatos Ernőt keressük, aki öltönyösen, nyakkendősen látogatott meg a szerkesztőség­ ben két héttel ezelőtt. - Építési vállalkozó vagyok - mutatkozott be. Gyanakodva néztem, ismerős volt valahonnan. Kiderült, hogy az egykori Ötvözetgyárban dolgozott, ahol életem kohász korszakát töltöttem, egy ideig csapolóként „működve” a kemencék forróbbik végén. Nagy nehezen, de tisztáztuk: ismerjük egymást. Elmesélte az ötletét, amely szerint, ha ő, mint építési vállalkozó megkapná a bontási jogát a városban eltüntetésre ítélt épületeknek, akkor a hasznosítható anyagból felújíttatná az idegéri bérlakásokat. Szerinte most olyanok bonthatnak, akik letesznek ötven-hatvanezer forintot és akár ötszázezret is kiárulnak az anyagból. - Ha nekem adnák a jogot, akkor lenne munkája az idegérieknek, rendbe tennénk a la­ kásaikat és a maradék anyag eladásából lehetne fedezni a bérüket is - mondta Ernő és papírokat teregetett elém. Beszélt már a városgazdálkodás vezetőivel, a polgármesteri hiva­ talba is levelet írt, a Salgó Vagyonnal is megpróbált zöldágra vergődni. Listát mutatott, amin a lakók aláírásai sorakoztak, azoké, akik támogatják az ötletet. Hívott, menjek, néz­ zem meg a mostani, áldatlan állapotokat. Ez adta a végső lökést a telep meglátogatásához; e miatt ácsorgunk most ezen a sarkon. Az emeletes magánpaloták felé nézegetek, úgy sej­ tem ott lakhat valamelyikben Ernő, a vállalkozó, akinek még telefonja is van, csakhogy annak az útnak nem Bcreczki Máté a neve. A két férfi azonnal megtorpan, amikor rájuk köszönünk. - A tanácstól vagy a Köjáltól jöttek?! - szegezi nekünk a kérdést a magasabb, erőtelje­ sebb testalkatú, mint később megtudjuk. Baranyi Kálmán. Hamar tisztázzuk: egyik nagy­ 368 �A város és árnyéka Bed égi Győző tekintélyű hivatalhoz sincs közünk. Kiderül, hogy tovább kell mennünk, de nem palotában kell ám keresni Ernőt, hanem az egyik barakklakásban, annál az ajtónál, amelyik előtt egy kis teherautó áll. A két férfiból dől a panasz, amint megtudják, hogy újságban is megjelenhetnének a gondjaik. Egymás szavába vágva mondják. - A csatorna, meg az eresz egyenlő a nullával. - Eddig száz, meg kétszáz forintokat fizettünk ezekért a semmi lakásokért, amiket már régen le kellett volna bontani. Azután felemelték a lakbért ezer forintra és most már kétez­ reket kérnek. - De máról holnapra ám...! - A bogarak jönnek fel a padló alól. Én már a télen beáztam, erre a tanács azt mondja, hogy nincs pénz! Mire fizessünk akkor lakbért? - Majd meglátják: a vécék ezen a jobb oldali soron saját maguktól összedőltek. - A kémények széthullanak, már estek le téglák, betörik a cserepeket. Jó, hogy agyon nem ütöttek valakit. - Itt mindenkinek van három-négy-öt gyereke. A legkevesebb a kettő. Gondolják el mi lenne... - Olyan körülmények vannak itt, hogy az borzasztó. A tanácsnál meg se mozdítják a kezüket. Ki se jönnek, hogy megnézzék a házakat. Ez, a jobb oldali sor egy nagy szemét­ domb és még van képük pénzt kérni. - Itt vezették a gázt, adtam öt kilót a kotrónak, eltúrta a szemetet. Be is takartattam, mert ugye egészségügyileg... Egy hét múlva már ugyanaz volt, mint előtte. A gázvezetéket leállítatták, nincs itt se víz, se gáz, semmi. - Tarjánban ez a legelmaradottabb rész. Itt semmi sincs. - Több, mint harminc évesek ezek az épületek. Rimánkodni kell, hogy bejárati ajtót adjanak. A nagyanyám nyugdíjas asszony. Itt lakik, amióta ez a telep megvan. Nem is egyszer ment be az ingatlanhoz, hogy adjanak már neki egy ajtót, mert el van deformálódva a régi és hiába fiit. Nem adtak semmit. Anyagot kértem, hogy le tudjam betonozni a szoba alját. Semmi - mondja Danyi József a két férfi közül a fiatalabb. - Megcsináltam volna magam - folytatja -, de nem kaptam... Három kicsim van. A spájzot átalakítottam főzőfül­ kének, így tudunk külön lenni a gyerekektől, mert ezek ilyen szoba konyhás féle lakások. Most a gyerekek vannak a szobában. Nincs munkám, ezen a jövedelmes pótlón vagyok. Mondja meg nekem, hogy miért kérnek ezek pénzt, ha nem csinálnak semmit!? A sok vihar, ami volt, annyi cserepemet levitte, hogy már azt sem tudom mennyit. Szinte már lakhatatlanok a házak. - Jövünk mi visszafelé egy óra múlva és megmutatunk mindent - ígéri Baranyi Kál­ mán. - Akkor megmutatom majd ott fenn a sor végén a diófánál, hogy mi van. Nyitott ott egy árok és folyik benne a víz. Valaki rákötötte a szennyvizét és néha jön éjjel, nappal. Akkora a bűz, hogy csak... Baranyi Kálmán Litkéről, egy nógrádi faluból került ide. Közel húsz éve költözött a feleségéhez. Salgótarjánban az Acélgyár dróthúzó üzemében dolgozott. 1985-ben 10-11 ezer forintokat keresett. Minősített hegesztő a szakmája. Nem tud vele elhelyezkedni Salgótarjánban. 369 �Bed égi Győző A város és árnyéka - Vannak itt olyan fiatalok, akik együtt élnek és az alapfokú higiéniával sincsenek tisztában - folytatja. - Borzasztó, amiket csinálnak. így nevelkedtek. Hogy honnan jöttek? - Ez a telep itten rokonság - szól közbe Danyi József. - Vannak itt illegális beköltözők is, meg akik ide nősültek. A parasztok megunták, ami itt van és elköltöztek. Erre fogta magát némelyik és csak úgy beköltözött. Van azért itt két magyar ember is. Házban laknak. Én Salgótarjánban születtem és mindig itt éltem. - Kilencezer-háromszázötven forintja van az asszonynak - veszi vissza a szót Baranyi. - Fizetnénk mi a villanyt is meg a lakbért is, ha lenne miből. Nekem a jövedelempótló van. Őszinte leszek. A jövő hónapi jövedelempótló felét már előre fölszedtem kölcsönökbe. A múlt héten biciklivel mentem le Heves megyébe, Rccsk alá, pénzt keresni. Rezet, alumíni­ umot szedek. Van egy kis kapám, azzal. Van, amikor megvan ezer forint is, néha hathétszáz. Ha nem akar az ember lopni, akkor rákényszerül mindenre. A szabadságot meg akarom tartani. Inkább nem lopok. Most is azért megyünk, mert tíz üveg sörért vettem egy kis anyagot. 120 a sárgaréz kilója, a vas 7, a vörösréz 220, az alumínium 100 forint. - Kiküldött nekem a napokban a tanács egy papírt, hogy segít nekünk fizetni a lakbér­ elmaradást - mondja Danyi József. - Bementünk a Salgó Vagyon Kft-hez, mert oda tarto­ zik minden dolog. Erre azt mondták, fizessük minden hónapban a lakbért, ezt a kétezret, rá meg az elmaradottból is mindig kettőt. Ez már négyezer forint. Ők majd akkor eldöntik, hogy adnak-e támogatást. - Nem úgy van! - szól rá Baranyi. - Úgy van, hogy be kell menni a tanácsra, ha valaki lakbértámogatást akar kérni és kap egy papírt. Ki kell tölteni. Sok az írástudatlan. Itt volt nekem az asszony nyugdíjkérelme. Van itt a Pisti. Három diplomája is van neki. Kitöltötte és majdnem visszadobták. Hogy tudnék, akkor én tclefirkálni egy ilyen rafinált, kacifántos megfogalmazásút... Ha mégis kitöltőm a lakástámogatást, akkor le kell pecsételtetni a Va­ gyon káeftével, hogy nincs semmi tartozás. Akkor kapnék csak támogatást. - Miből fizessem a négyezret...? - ragad le a témánál Danyi. Megkockáztatom, próbálják a cigány kisebbségi önkormányzatot, a képviseletüket... - Nem érnek azok egy forintot se - legyint rá Baranyi. - Ha beadjuk segélyre a tanácshoz a kérelmet - folytatja tántoríthatatlanul a fiatalabb kijönnek környezettanulmányra, de azonnal el van felejtve, hogy mit láttak itt Idegérben. Az nem kerül tovább sehova. Rendszeres segélyre is sokan beadták. Erre jönnek nézni, hogy mi van. Azért az ezer forintnyi segélyért... - Nézik, hogy van-e színes tévéje, vagy parabolája. - Összeirkálnak, aztán semmi. Csak a papír jön, hogy menjen be a kis pénzért, ha egyáltalán megítélik és ezzel kész. Tovább semmi... Minden marad a régiben. Danyi Józsefnek 19 ezer forint lakbérhátraléka van. - Jött egy nő hordta szét a papíros értesítőket. Van, akinek még 30 ezer forintos tartozá­ sa is van és benne áll, hogy felbontják a szerződést. Miért nem hagyják megvenni ezeket a lakásokat? Már egész Tarjánt eladták, de itt nem engedik megvenni ezeket a romokat. Tizenöt éve le akarják bontani a kolóniát. Felújítani se akarják... Csak nagy nehezen lehet elszakadni a két panaszkodó férfitól. Megígértetik, hogy el­ megyünk és megnézzük a lakásukat. 370 �A város és ántvéka Bedegi Győző Alig tíz-húsz méter után bukkan elénk a földszintes barakképületek sora. Ez hát a Bcreczki Máté út 22. Lekanyarodva az útról, az utcasori homlokzatok viszonylagos rende­ zettsége a semmibe vész. Előttünk a négylakásos épületek sora. A látvány elképesztő. Szemét- és romhalmaz, vakolatvesztett falak, csorbult bejárad lépcsők, lepattogzott festékű ajtók... Egyetlen szál koszos, valamikor talán fehér, atlétatrikót viselő mezítlábas kisfiú vágtat el mellettünk. A pottyantós klozettok sora mögötti szemétdombig szalad, aztán négykézlábra ereszkedve túrni kezdi, buzgón kutatva valami számára nagyon fontos után. Lakatos Ernő a szoba-konyhás lakás konyhaasztalán ül, előtte iskolai világtérkép és né­ hány újság, a keresztrejtvénycs oldalra kihajtva. Zavartan mentegetőzik, hogy éppen nincs túl jó passzban, mert nyugtátokat szedett. Élettársa egy pillanat alatt eltűnik mellőlünk. Letelepszünk az asztalhoz, húzza elő a papírokat, amiket már a szerkesztőségben is meg­ mutatott. Mondom, nem kell, de hajthatatlan. Újra elmondja ötletét, kiegészítve azzal, hogy tudja: hiába hoznának rendbe mindent, mert laknak itt olyanok, akik azt sem tudják mi az alapvető tisztaság, és jönnek fel a mindenféle bogarak a szobák hajópadlózata alól, van itt patkány is, három ember már meghalt tüdőbajban. A lakótársát, akit nyolc évvel ezelőtt fogadott ide, mert hajléktalan guberáló volt, most vitték el Nógrádgárdonyba a tüdejével, lehet, hogy vissza se kerül többet élve. - Megkérdeztem az orvost, hogy miért van ez - meséli Ernő. - Azt válaszolta, hogy a szociális körülmények miatt és a vitaminhiány... Az emberek most felszólításokat kaptak, hogy fizessék be a lakbérhátralékaikat... Ömlik belőle a szó, ide-oda csapong és kifejti, ha itt már rendben lenne minden, akkor „összefogással” felállítanának egy öt fős rendfenntartó csapatot és rászólnának azokra, akik szemetelnek. Mikuska István idegéri fotója 371 �Bed égi Győző A város és árnyéka Lakatos Ernő Szabolcs megyéből, Füleseiről költözött 15 évvel ezelőtt a munkát kínáló Salgótarjánba. Földműves családból került az iparba, majd kitanulta a kőműves szakmát. Utolsó gyári munkahelye az ötvözetgyár. Bezárása után munkanélküli lett, dolgozott pár hónapot a Városgazdálkodásnál végül a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál helyezkedett el. Egy idő után úgy gondolta, hogy kiváltja az ipart. Takarító kisiparosként a városi piacot takaríttatta, havi 70 ezer forintért. Mindössze hat hónapig folytathatta ezt a tevékenységet. - Úgy gondolták az akkori tanácsi vezetők, hogy kevesebbért is meg tudják csináltatni. Felbontották velem a szerződést. Később aztán megtudtam, hogy jóval többe került nekik. Újra munkanélküli lettem, de iparos akartam maradni. A testvéremmel vagyok építési vállalkozó. Közösen dolgoznánk, ha lenne mit, mert csak ígérgetések vannak. Úgy gondol­ tam, el kell valakinek kezdeni Idegér kitakarítását, meg a lakások rendbehozását. Vegyesen vannak itt magyarok, meg cigányok. Lehetne rendet csinálni, csak akarni kellene! - jelenti ki és már nem is hozzám, hanem egy belépőhöz intézi a szavait. Bemutat. Csikós Gyula azonnal rátér arra, hogy felszólítások jöttek a lakbérhátralékok miatt és nagy az elkeseredés az egész telepen. Előkerül az egyik, a Salgó Vagyon Kft. által küldött papír. „Nyilvántartási adataink alapján megállapítottuk, hogy 1997.04.30-ig a bérleményre lakbér és egyéb szolgáltatási díj hátralékot tartunk nyilván..." Az összeg majdnem negyvenezer forint. Ernő dühöng. - Mondd meg, mi az, hogy egyéb szolgáltatás? - néz rám elsötétülő szemekkel, majd az újonnan érkezett vendégével egymás szavába vágva sorolják, hogy itt bizony nincs bevezet­ ve a víz, mindenki azzal és úgy fűthet, ahogy akar, a vécék félig elsüllyedtek már a talaj­ ban, mert mocsárra épült itt minden, a lakások vizesek, a csatornák szétrothadtak, az ajtók tokja ki akar esni, emberemlékezet óta nem tatarozott itt senki, a kémények életveszélyesek... - Milyen egyéb szolgáltatásról beszélnek ezek?! - csattan föl Csikós is. - Jöjjön és néz­ zen körül! A szóözönnek egy idős, ősz hajú asszony érkezése vet véget. Nem cigány. Rövidesen ki­ derül, hogy az egyik közeli magánházban lakik és ott van az a telefon is, amit én Ernőének hittem eddig. Eszes Ambrusné férje meghalt, egyedül maradt a nagy házban. Szeretné el­ adni, de még egyetlen jelentkező sem volt, mert Idegérben lehetetlen ingatlant értékesíteni. Hiába szép a ház, hiába van jó helyen, amint megtudják a címből, hogy hol, melyik város­ részben kell keresni, vége mindennek. - Az árat se kérdezik meg. Még egy jó érzelmű, tiszta, pedáns cigány se veszi meg - le­ gyint lemondóan. Harminckét éve lakom itt. Amikor idejöttünk a férjemmel a Jászságból nagyon szép volt ez a hely. A megélhetés miatt jöttünk... Akkoriban még nagyon jó volt, mára aztán már minden teljesen elkorcsosodott. Nincs nekem bajom a cigányokkal. Meg­ vagyunk itt együtt jól, hiszen látja. Magyar ember is van itt, aki nem megfelelő tisztasági szempontból. Ez egy nagyon rossz hely lett. Terjed a bacilus, az állatoktól kezdve minden elpusztul, ami itt van. Fás volt valamikor a hegy alja. Az akácillat helyett már csak a bűz van. A fákat kivágták, elfűtötték. Öt éve kezdődött ez a borzasztó állapot. Már egyszerűen tűrhetetlen. Igaz, engem tiszteletben tartanak, tőlem még semmit nem vittek el, de a telkes gazdáknak van elég bajuk. A férjem férfi szabó volt, őt is tiszteletben tartották... 372 �A város és árnyéka Bed égi Győző - Vállalnánk a felelősseget, ha kitarkíthatjuk Idegért, hogy tiszta marad - folytatja La­ katos Ernő. - Ki tudnánk szűrni azokat, akik nem rendesek, csak kapjuk meg a polgármes­ teri hivatal, a Vagyon kácfté, meg a városgazdálkodás segítségét. Megkérdezem, hogy mit fognak azzal csinálni, aki továbbra is szemetel, renitenskedik. - Beszéltem az emberekkel. Megígérték, hogy rendet fognak tartani. A polgármesterrel is megbeszéltem, hogy aki az udvarát meg a lakását nem tartja tisztán, az ellen szankciót fogunk indítani, hogy Idegér ne legyen lepratelep. Eljárás lesz, ha kell. A szegény alulisko­ lázott embereket is rá lehet vezetni arra, hogy lehet tisztán és becsületesen élni. A nagy gond a munkanélküliség. Még munkát is akarok szervezni nekik, akár az ország másik részében is. Csikós Gyulával az udvaron találkozunk újra. Harminc éve lakik a 18. szám alatt. Ti­ zenöt évig dolgozott a Városgazdálkodásnál. Elveszítette ő is a munkáját, mint annyian mások ebben a városban. - Jó lenne már ha valaki felkarolna bennünket és segítene, meg irányítana - mondja. Jó lenne, ha akadna munka és ezeket az elmaradt díjakat tudnánk fizetni. Nekem most 42 ezer forint lakbérelmaradásom és 17 ezer villanyszámla tartozásom van. Úgy alakult ez, hogy már vagy húsz család is lakott nálam, akik közben elmentek. Jött ide a bátyám, a rokonság, utoljára a nővérem, a húgom is. Most kapott lakást. Én voltam a kisebb, rám maradt az egész tartozás. Most vagyok 41 éves. Három éve jövedelempótlóból élek. Akárhogy akarom, nem bírom kifizetni a tartozást. A kilencezer-kétszázból nem telik. Mire jön a pénz, már előre adós vagyok belőle négy-ötezerrel. Vannak romák, akik uzsorakamat­ ra adnak kölcsönt. Előre megy el a jövedelempótló. Sokan vagyunk úgy, hogy mire meg­ kapjuk már semmi sem marad belőle. A szüleim harminc éve meghaltak. Egyedül lakom már és rám szakadt minden fizetni való. Próbálkoztam azzal, hogy vettem pálinkát és árultam. Bejelentettek. Ötvennégyezer forint büntetést kaptam. Húszezret kellett kifizetni belőle, aztán már teljesen végem lett. Pár méterre, a lakások bejárati ajtajával szemben, csupasz téglafalas budisor. Az egész építmény megroggyant, széles repedés a homlokzatán, néhány tégla hiányzik. Mellette a másik klozcttsor egyik fülkéjén még ajtó sincs. Az építmény oldala bedőlt, a tetejének a negyede már jó régen leszakadhatott. Feketedett gerenda és lécvégek meredeznek a csonka tetőből. - Ezeket is rendbe lehetne hozni a bontott anyagból, amit meg akarunk kapni - mutat Ernő a vécésorra. Kiderül, hogy alig használják. Inkább a mögötte lévő sík területen végzik az emberek a dolgukat, vagy bilibe, és egyszerűen kilöttyintik. Ernőék háza mellett az egyik saroklakásból vékony cigányasszony kukkant ki. Oláh Anclrásné némi noszogatás után azt panaszolja, hogy semmilyen jövedelme sincs. Megszült a menye, inkább a kórházba ment látogatni és nem járt pecsételtetni a „munkaügyibe". - így aztán elvették a munkanélkülimet. A szeméttelepre jár a férjem meg a fiam. Abból élünk, amit ők összeszednek. A vasból, alumíniumból, meg a papírból... A bátyám veszi át. Szoktam menni én is kukázni a városba. Sokszor van, hogy enni sem tudunk. Megmondom én, hogy jó páran rá vannak kényszerítve arra, hogy csak úgy szerezzenek. Se a férjemnek, se a tizenöt éves fiamnak nincs rendes munkája. Én a városgazdálkodásnál dolgoztam. 373 �Bed égi Győző A város és árnyéka aztán megbetegedtem. Hat hónapig voltam táppénzen, azután tíz évi dolog után elzavartak. Nem volt könnyű életem. Tizennégy éves voltam, amikor a férjemhez kerültem, most va­ gyok harmincegy. Nem olyan régen jöttem haza Balassagyarmatról, a kórházból. Az idege. immel voltam ott. Sok a baj. Csodálkoznak, hogy lop a nép? Nem csoda. - Volt-e már az önkormányzatnál segélyért? - Nem - mondja határozottan, majd hozzáteszi: - Úgy se adnak! Próbáltam, elutasítot­ tak. Azt mondták, menjek munka után. Még azt se értik meg, hogy beteg is vagyok. A férjemnek sincs semmi... Oláh Bertalan három éve lakik a telepen. Beinvitál a lakásukba. Éppen mos a felesége. A szomszédból hozták át egy szál kábellel az áramot a hagyományos tárcsás mosógéphez, meg a centrifugához. Óriási halom kimosott és mosatlan ruha mindenfelé. - 2000 felett kellene fizetni lakbért. Van most vagy 20 ezer hátralékom. Fizetem befele, mert kaptunk háztámogatást. Öten lakunk itt - mutat körbe. - Munkahely nincs, mi is a szemétre járunk guberálni, mint a Tündéék, akivel az előbb beszélt. Hiányzik a kilencven nap közhasznú munkám is, így aztán semmi pénzt nem kapok. Az egyik gyerekem három éves, a másik hat és van egy négy hónapos fiam. Nézze meg, mi van itt - mondja és mintha egy kis büszkeség lenne a hangjában. - Ez a fal, meg a másik se volt itt. Úgy utalták ki a lakást, hogy nem volt még ablak se. Semmi az ég világon. Mi csináltuk meg. Az öcséméktől kapom az áramot. Most hozatom majd ki a villanyórát, mert be kell vezetékelnem előtte az egész lakást, persze a saját költségemre. Itt mindent én csináltam meg. Raktam le a linóleumot is, ahogy tudtam szerezni. Hát az ablakot azt még ki kell cserélni egy normálisabbra, az igaz, de majd szerzek. A gyerekek a feleségemmel benn alszanak a szobában, én meg a konyhában. Ha kis támogatást kapnék, olyan lenne nekem, mint az arany... Mellékmunka nagy ritkán lenne, de cl se merem vállalni, mert megadóz­ nak, elkapnak. Inkább guberálni járok a szemétdombra. Ezen a szeméten nem guberálhat más csak mi, akik hatan szerződés alatt vagyunk. így csak mi lehetünk ott. Nem kapunk fizetést, de amit találunk, az a miénk. - Naponta háromszor mosok a gyerekekre - szólal meg mentegetőzve a feleség. Bangó Veronika, miközben egy pillanatra sem hagyja abba a ruhák válogatását. - Az Acélgyárban dolgoztam, a szögcsomagolóban. Két évig voltam ott. Ami jövedelmünk van, az a gyes, meg a családi pótlék. Jókora adag ruhát tesz a fekete levet forgató mosógépbe. Úgy érzem, útban vagyunk. Kicsi a hely a gépnek, a ruháknak, meg a ki-be szaladgáló gyerekeknek. - Ez nem az enyém - bök rá az egyikre a házigazda -, csak úgy itt van... Az udvarban a szomszédos lakás előtt egyre lázasabb tevékenység folyik. Népes segítő csapat sürög-forog. Cementes zsákot hoznak, bontott-tégla kupac, kirakott heverő betétek, sparherd, bútorok az udvaron. Tatarozzák a lakást. Hatalmas fazékból gulyáslevest mernek tányérokba. Nem nyúl hozzá senki. Nem igazán lehet tudni kinek szánták. Oláh Kornélné panaszolja, hogy eddig már húszezer forintba került ez a renoválás. - Egy fillért se kaptunk rá sehonnan, pedig úgy lehet, ötvenezerbe is bele fog kerülni mondja. - Az a szerencse, hogy a férjem dolgozik a városgazdálkodásnál. Nekem nincs munkám. Kétezer felett kellene lakbért fizetnünk..., de nem fizetem! - jelenti ki határozottan. - 374 �Bed égi Győző A város és árnyéka így aztán van már negyvenezer forint hátralékom. Majd akkor törlesztőm, ha adnak rá támogatást, meg ha rákerül a nevemre a lakás, mert se kiutalni nem akarják nekem, se megvenni nem hagyják. - Mi lesz akkor, ha rendbehozzák és kiköltöztetik magukat? - kérdezem, elképedve a rendezetlen jogviszonyukon. - Akkor fogok és összeverek mindent - mondja harciasán. - Nem megy ebbe bele senki! Öten vagyunk itt a férjemmel, meg három gyerekkel. Az egyik egy hónapos, a másik há­ rom, a nagyobb hét éves. Tizenegyezret kapok családi pótlékra, most jön majd a gyesre tíz, a férjem meg húszat keres. Ebből élünk és tatarozunk. Ezt már nem lehetett lakásnak ne­ vezni. Jöttek itt már fel a vízibogaraktól kezdve mindenfélék. A padló el volt rohadva. Még az önkényes lakásfoglalók is kifizetnének mindent, ha az ingatlankezelő adna ajtót, abla­ kot, anyagot, hogy ha valaki rendbe akarja tartani a portáját, akkor meg tudja tenni. Nem várunk mi itt százezreket, csak segítenének valami kicsit. Oláh Zsoltné a sürgölődőket nézegeti. Némi büszkeséggel mondja, hogy semmilyen fi­ zetnivaló elmaradásuk sincs. - Pedig segélyből élünk mi is a három gyerekkel. Az én ajtóm is be van jelentve már negyedik éve. Semmit se csináltak vele. 1985-ben kaptuk a lakást, azóta egy szalmaszálat se tettek rajta keresztbe. A csatornámat egy évvel ezelőtt mérték fel. Lemérték, hogy mennyi anyag kell hozzá, de egy métert se hoztak azóta se. Az ingatlannál dolgoztam és ennek ellenére se tettek semmit. A férjem négy éve munkanélküli. Tizenhét, tizenhárom és egy kilenc éves gyerekünk van. Nagyon szegényen élünk. Csak az iskolás könyvek nyolcezer forintba kerülnek. Továbbtanulásról nem is lehet beszélni. - Mit csinál egy tizenhét éves fiatalember egész nap, ha nincs munkája? - kérdezem. - Lány az! Mit csinálna? Semmit. - Mi lesz vele? - Majd férjhez megy. Ezt tudja majd kezdeni. Tanulni nem tud, dolgozni nem tud, el­ tartani se tudja magát, egyszerűen majd férjhez megy. Hála Istennek, van kilátásba egy jó férjnek való. Sok a gyerek. Többnyire koszlott ruhákban szaladgálnak. O. Zsanett nem futkározik, nagyra meresztett szemekkel néz bennünket és hallgat. Tiszta, fehér pulóverében kirí a környezetből. Megkérdezem, hogy jár-e iskolába. - Harmadikos vagyok és négyes tanuló - feleli csillogó szemekkel. - Az olvasást és a matematikát szeretem a legjobban. - Milyen itt élni? - teszem fel neki a világ talán leghülyébb kérdését. - Jó is..., meg rossz is - mondja és valahová messzire néz. Hallgatunk, nézzük az udva­ ron sürgölődőket. - Lenéznek bennünket - szakadt ki belőle kis idő múlva. - Lenéznek a Karancs utcaiak is, meg akik innen fentről jönnek. - Miért? - Mert idegériek vagyunk. Én nem szoktam megmondani senkinek, hogy Idegérben lakom... Elhúzódik. Amikor úgy érzi, hogy nem figyelek rá, eloldalog. A ház sarkán megtorpan, egy pillanatig merőn figyel, aztán eltűnik a málló fal mögött. Az Alsóidegér úton magánházak gondozott sora, egy egészen más világ fogadja a nézelődőt. Egyik-másik udvarban nyugati kocsi és parabola antenna virít. A kertek többsége 375 �Bed égi Győző A város és árnyéka gondozott, ápolt. Az utcából átjáró nyílik a felső útra. Radics Józsefnét Ernő kiabálja ki a lakásából. Radicsnééknak tizenötezer forint lakbérhátralékuk van. A kapuban beszélgetünk. A kerítésükön belül gondozott, ápolt a kert és üvegveranda-szerű előtér is tartozik az épülethez. - Az öt gyerekem közül hárommal vagyok itthon - kezdi akadozva Lakatos Ernő bízta­ tására. - Huszonhárom éve lakom itt Idegérben. Szeretném letörleszteni ezt a hátralékot és megvenni a lakást, mert öt helyiségből áll. Mi alakítottuk ilyen előteresre. Ezt a férjem csinálta. Nem akarják eladni. Egy éve kértem, de nem akarják adni. Nem tudom, miért. Munkahelyem az nekem sincs. Tíz évem volt a Tűzhelygyárban, hat éve meg beteg az apó­ som, őt ápolom. Nyomorék szegény. Nekem azt mondták, hogy semmi se jár, mert tizenkét éve már, hogy nem dolgozom. Ezért. Úgy küldtek el terhesen a gyárból. A tanács meg a pártbizottság a gyermeknevelést javasolta. Akkoriban ez ment. A férjem is munkanélküli lett közben. Huszonkét év után küldték el. Brigádvezető volt az útépítőknél. Munkanélküli­ ből, meg a hétezerötszáz családiból és hatezer ápolásiból élünk. Hetvenhárom éves az apó­ som és bármi történhet. Hat éve ápolom, de az nem számít be sehova. Nyugdíjba se. Egy évet ha számítana, akkor kaphatnék valami munkanélküli segély-félét. Nem értem ezt az egészet. 12, 14 és 18 évesek a gyerekeim, akik még itthon vannak. A nagyobb lányom ru­ hakészítő, ő pár hete a cipőfelsőrész készítőknél tudott elhelyezkedni. Háromezer­ háromszázat fizetek a lakásra novembertől, becsületesen. Nem akarom, hogy kirakjanak. Nagyon sok ez a teher. Van nekem bojlerom is, de rossz, nem tudjuk megcsináltatni, így lavórban mosdunk, hiába van fürdőszobánk is. Rákérdezünk a szemközti telken lévő gazdátlan, ajtaját, ablakát vesztett lakásra. - Van a gazdájának vagy kétszázezer hátraléka. Vagy két éve így áll már, üresen. Egye­ dül volt és befogadták, ezért nincs most itt senki, pedig odaadhatnák már valakinek. Bizto­ san örülnének neki olyanok, akik albérletben laknak... Fáskamra sor az egyik sikátorban. A kamrasor egyik ajtaján kiszegezett papírda­ rab. Düledező betűkkel írt szöveg: „Ez a bunker Radics Rajmund tulajdona... ” A ti­ zenegy éves tulajdonos büszkélkedik: - A környéket is én tartom itt rendben. Megen­ gedték, hogy ez a bunker az enyém legyen. Kitakarítottam, itt van mindenem. Muto­ gatja a játékait, a kis saját kuckót. Gondosan lelakatolja, miután megköszönjük, hogy megnézhettük a birodalmát. Visszasétálunk a kolónialakások sorára. Oláh Sándorné gyógyszerész a Bereczki Máté úti barakklakások fölötti szép kertes magánházában lakik, az utca végén. Két ház áll itt egymás mellett. A sarkon lévő az övé. A kerítése mellett földút kapaszkodik fel a Kővirág utcai magánházak sorához. Gazos rét körös-körül. A szemközti domb tetején messziről zöldellnek a telkes gazdák gyümölcsfái. Alig száz méterre van innen a Baglyaskő, a neveze­ tes vulkanikus természeti képződmény, tövében autóbuszmegállóval és egy táblával, ame­ lyik megmagyarázza a keletkezését. A felirat utolsó sora: „Védjük és óvjuk a természetet!” Közvetlenül a tábla mellett nyitott árokban folydogál a víz, végig a barakklakások sora előtt, egészen a düledező vécésorig, hogy az átfolyó nélküli résznél szétterülve felszívódjon a miazmás réten. Oláhné a kerítésen könyökölve panaszkodik az iszonyú bűzre, amit a Kővirág útról időnként lezúduló derítő vagy derítők tartalma okoz. 376 �A város és árnyéka Bedegi Győző - Itt folyik végig a kertem mellett és a telek sarkánál szétterül - mutatja a szennyár út­ ját. Aztán elmeséli, hogy voltak már kinn megnézni ezt a dolgot az illetékesek, de nem jutottak semmire. Állítólag túl nagyhatalmú emberek laknak felettük, abban az utcában ahonnan rájuk és a telepre zúdítják a mocskot. Megnézzük a telek sarkát. A napsütés fel­ szárította a tócsát, de így is látni néhány gyanús foltot. A szomszédasszony csatlakozik a panaszkodóhoz. Rövidesen kisebb csődület alakul ki körülöttünk. Egyre dühösebbek az emberek a tehetetlen hatóságra, a világra, tán még az Istenre is. Baranyi Kálmán ment ki a szorult helyzetből. Közeli lakásába invitál egy kávéra. A cseppnyi udvar tisztára söpört. Szépen gondozott, fiatal gyümölcsfákat mutat. Ő ültette és ápolta őket. A lekerített porta egy részében ólak. A kifutóban hízó túrja a sarat. A lakás verandáján cserepes növények. - Kidobták a kukába, én meg fogtam, hazahoztam és ápolgattam. Ugye szépek? - kér­ dezi. Ölébe veszi az unokáját és dédelgeti. A barakksorok között személykocsi áll meg. A csigaátvevő. Pillanatok alatt vagy tizen­ öten sorakoznak a legkülönfélébb tárolóalkalmatosságokkal a kezükben. Az átvevő mér, fizet. Nyolcvan forint egy kiló. Visszafelé caplatunk. Egyik-másik ablak alatt bekerített, pár négyzetméternyi terület. Paradicsom. Ugyan beérik-e? Rugdosom az üvegcserepeket. Idegér mögöttünk, éli tovább a maga sajátos életét. Mikuska István idegéri fotója 377 �Kurucz Anita A munkásosztály nyomában A társadalom vezető ereje, a munkásosz­ tály, amely alig pár évvel ezelőtt még a parasztsággal szövetkezve vívta harcát a szocializmus alapjainak lerakásán fáradoz­ va ahelyett, hogy a nagy teoretikusok, majd a későbbi kisebbek által összcálmodott paradicsomban találta volna magát, úgy látszik eltűnt. Már korábban is útban volt egy ici-picikét. Gondoskodtak is róla a vezetői, hogy szakszervezeteik sohase erő­ södhessenek meg túlságosan, még pirosságuk ellenére sem. Ha kellett, meg is osztot­ ták őket, „inkább egymással foglalkozza­ nak, mint velünk alapon’'. Az internacio­ nalizmus jegyében pedig a fülükbe sugdos­ ták - a lengyelek rakoncátlankodása idején -, hogy „azok a csúnyák nem akarnak dol­ gozni, ti bezzeg öntudatos, sőt világhíresen szakadásig robotoló magyar munkások, példát mutattok az egész tábornak, íme már lehet Trabantotok, hobby-telketek, dolgoz­ hattok gmk-ban, a kertetekben, éjjel nappal és meg is lesz az eredménye”. A magyar, öntudatos munkásság dolgozott is inaszakadtáig, a családok lassan felbomlottak, mert anyuka nem látta apukát, ha látta, akkor többnyire aludt, az orra majdnem a tányérba verődött annyira fáradt volt, a gyere­ kekre jóformán már rá sem tudott nézni, de vett maga helyett színes televíziót, automata mosógépet, még nyaralásra is futotta. A ,jó világnak” vége szakadt, a rend­ szerváltás megforgatta az ipart, a paraszt­ ság felmondta a szövetséget, gyárak zártak be, a kohászból varrónőt, számítógépes szakembert, bolti eladót akartak és akarnak még ma is fabrikálni - nem számít mennyi­ be kerül és milyen hatékonysággal - , de legjobbnak az tűnt, hogy vállalkozóvá te­ gyék az egykori kizsákmányoltakat: legye­ nek ők saját munkáltatóik, netán másoké is, tudják meg, milyen jó kapitalistának lenni! Az új világ gondoskodott is a támogatásuk­ ról. Kaptak induló hitelt, részt vehettek könyvelő tanfolyamokon, megemelték az adókat, a társadalombiztosítást, ellenőrizték őket rendszeresen, meg is büntették a frá­ nya új kapitalistákat, ha nem adtak a vatta­ cukorról, vagy egy szál sárgarépáról blok­ kot. A többség bele is gubancolódott a könyvelésébe, a határidőkbe, meg a fizetni­ valóiba. Vége lett, eltűnt, örülve, hogy a végrehajtó legalább a fedelet meghagyta a feje fölött. A visszaadott vállalkozói bizo- 378 �A munkásosztály nyomában Kurucz Anita nyítványok ezer, meg ezer birtokosa jött rá, hogy hiába fizette, amit kellett, neki már munkanélküli segély sem jár. A munkanél­ küliek szervezett tüntetésén - holott Nógrád megye a legutolsó adatok szerint is az or­ szág utolsó három legrosszabbja között kullog -, mégis alig páran lézengtek Salgó­ tarján főterén. Indokolt a kérdés: hová lett a munkásosztály? Egy biztos: a huncut adatszolgáltatók szerint tovább csökkent a regisztrált (!) munkanélküliek száma Nógrád megyében. 1997 május végén 15250-en szerepeltek a Munkaügyi Központ nyilvántartásában, 2027-en szüneteltetve ellátásukat. Még így is 16,6 százalékos a megyei munkanélküli­ ségi ráta. Salgótarján vezet 20 százalékos mutatójával. Májusban 1130-an kerültek be a nyilvántartottak közé. A falvakban a pol­ gármesteri hivatalok nem tudják megmon­ dani, hogy kik a regisztráltak, csupán a jövedelempótlósokat tarják nyilván, no meg azokat, akiknek már az sem jár, hacsak le nem tudják töltetni velük a 90 napos robo­ tot, amit most nem a földesúrnak, hanem valami - senki sem tudja igazán kinek nagyobb hatalomnak kell leróni. Az agyszü­ lemény nyomán a köz(!)munkások aztán gyomlálják a város virágos kertjeit, a vil­ lanyszerelő tulipánt ültet, a pályakezdő technikus mehet utcát söpörni és mindenki örvendezhet, mert már jó Salgótarján leve­ gője, nem dől a gyárkéményekből a füst meg a korom, az ország legpiszkosabbjai közül végre kiverekedhette magát a telepü­ lés a legszegényebbek közé. Az értelmiség konvertálható képzettséggel rendelkező okosabb része elfutott a megyéből, vagy már csomagol. A szakmunkások még mindig valamiféle döbbenetben leledzenek, az alacsonyabb végzettségűek pedig már régen túlestek mindenen. Nem remélnek, fekete 379 munkát vállalnak - ha találnak reszket­ nek az ellenőrzésektől, hiszen tulajdonkép­ pen bűnözőkké tette őket a hatalom, és idegeik nyugtatására egyre gyakrabban látogatják a kocsmákat. A semmi ágán ülnek és vacognak is rendesen. így van ezzel Cs. Gábor is, akinek a kony­ hájában a hatvanas évek beli konyhaszekrényt támasztja meg egy jókora pofontól a tíz éves fia, mert fagylaltra mert pénzt kérni. Apuka dühödten és némileg kapatosán magyarázza, hogy azt sem tudja már mennyibe kerül egy gombóc, pedig pár évvel ezelőtt még kiöltözve ment be a család a városba minden szombaton sörözni, fagyizni, Jókat zabáim”. - Megérdemeltem a szentségit... - csap­ kodja az asztalt, amin csak úgy ugrálnak a kannás borral töltött poharak. - Dolgoztam, mint egy hülye a kemence mellett, műszak után a gmk-ban és ha volt egy csepp időm, akkor kapáltam azon a k... telken. Azt ad­ tuk el először. Elsők között rúgtak p...án. Van már vagy hét-nyolc éve. Akkor még két év volt a munkanélküli, végkielégítést is kaptam... Megmondom őszintén nem estem kétségbe. Még jól is esett egy darabig a pihenés. A pénz fogyott, munka sehol sem volt. Próbálkoztam ezzel azzal. Bálás ruház­ tam, meg zöldséget is árultam. Mindenre csak ráfizettünk. Elúszott minden, ami harminc év alatt összeszedtünk. A végén még a lakást is eladtuk, így kerültünk ide, ebbe a kib...ott kolóniába. Örültem, hogy ki tudtam szállni a körhintából. Cs. Gábor felesége vékony, törékeny asszony. Nem ül le közénk, teszi veszi körü­ löttünk a semmit. - Ezt is kb...ták - bök rá a férje, úgy hogy rá sem néz. - Itt vagyunk két gyerek­ kel, a segélyekkel, egy csomó kifizetetlen számlával. Igen. Lopok is néha - kapja rám a tekintetét és elhallgat, várva, hogy mit �A munkásosztály nyomában Kurucz Anita szólok hozzá. Nem szólok semmit. A csönd kínossá mélyül. Nagyot kortyol a poharából. - Mit? - kérdezem, megtörve a csönd falát - Cigarettát a boltból - feleli szinte azonnal, majd némi habozás után folytatja. - A volt telekszomszédaimtól is lopok. Jól ismerem a terepet is, meg a szokásaikat, hogy mikor vannak kinn. Zöldséget, meg minden félét... Fát is lopok az erdőről, az idegen kocsmából elhozom a poharat, a hamutartót... Betörni még nem mentem, de lehet, hogy arra is sor kerül. Kiordítja a gyereke nevét az udvarra. A lurkó arcán még ott piroslik az ujjak nyo­ ma. Az apa beletúr a farzsebébe. Pár darab fémpénz között válogat. Nincs közötte szá­ zas. Kiszámol az asztal sarkára ötven forin­ tot. A gyerek moccanatlanul áll, még a lélegzetét is visszafojtja. - Nesze fagyira - mordul rá az apja. A kis kölyök egyetlen mozdulattal markolja össze az aprót és szemvillanás alatt eltűnik. Cs. Gábor nem néz fel. Keze ökölbe szorítva nyugszik az asztal lepattogzott műanyag borítású lapján, a pohár mellett. Újra ránktelepszik a csend. * T. Zsuzsanna Salgótarján egyik legzajo­ sabb utcájában lakik két gyermekével. Kamionok, teherautók és személykocsik százai száguldanak el nap, mint nap közvet­ lenül a szobaablaka alatt. - Az egyik nagyapám huszártiszt volt - meséli. - Csak hallomásból ismertem, korán meghalt. A másik nagyapámat Szlovákiából telepítették át. Szerencséjük volt. Gyurián Tibor salgótarjáni üzemi fotóiból 380 �A munkásosztály nyomában Kurucz Anita Másoktól mindent elszedtek, ők meg bepa­ kolhatták a motyójukat egy vagonba. Csanádalbertiben, egy Makó melletti kis faluban találtak helyet. A hercehurcába belebolondult. Inni kezdett, végül felakasz­ totta magát. Ebben a családban született édesanyám, aki a közelmúltban halt meg. Annak idején egy rokonunktól hallotta, hogy Salgótarjánban van állás és felvesznek rendőrt, postást, vasutast. Jelentkezett mind a három helyre. Áttelepített volt, a postáról szó sem lehetett. Rendőrnek talán még fel is vették volna, de megunta a pesti felvételin az egész napos politikai dumát. így aztán a vasútnál talált munkát. Apám családja Jászapátiban élt, ő itt Tarjánban az erő­ műben dolgozott. Megismerkedtek, így születtem én fizikai szülők gyermekeként 1961-ben. A vásártéren egy pincelakás­ ban kezdték az életüket. 1963-ban vették ezt a házat. Nemkívánatos személy voltam már a bölcsödében is. Verekedtem. Az óvodában meg engem vertek. A Május 1. úti iskolába jártam, olyan osztályba, ahol mindössze három gyereknek voltak ilyen csotrogány szülei, a többieknek meg jólszituált értelmi­ ségi. Most már tudom, ha nem abba az osztálya kerülők, talán minden másképp történik. Már harmadikban elhatározták, hogy én hármas leszek. Az is maradtam, annak ellenére, hogy rajzversenytől kezdve mindenben részt vettem. A balassagyarmati óvónőképzőbe jelentkeztem, nem vettek fel. Elmentem az egészségügybe a három éves képzésre. Apám akkor már kohótüzelő volt az Ötvözetgyárban, anyámat nem nagyon érdekelte mit csinálok. Mindenre magam­ nak kellett rájönnöm, a saját fejem után mentem. Általános asszisztens és ápolónő lettem. Terhes voltam már, amikor bekerül­ tem dolgozni a kórházba a szülészetre. Fél 381 évig tudtam csinálni, azután elmentem gyesre. Két év után a terhespatológiára vettek vissza. A főnővér rettenetesen utált. Úgy osztott be. hogy hol láttam a gyereke­ met, hol nem. Kértem, hogy tegyenek át máshova. A szülészetre kerültem. Iszonyú sokat kellett dolgoznom, rendesen magamra hagytak a többiek. A véradóban volt egy hely, állandó nappalos, átmenetem oda. Egy évig bírtam. Nagyon féltem a főnöktől, ráadásul volt egy kolléganőm, aki örökké piszkált. Persze én is odamondogattam neki. Budapesten a Szabadság hegyi kór­ házban találtam jó helyet. Lakást ígértek, nem kaptam, nővérszállás, a gyerek itt­ hon... Jó helyem volt, kétszer annyi fizetés­ sel, mint Tarjánban. Egy évig ingáztam. Éjszakánként a postán is dolgoztam, levelet válogattam. Nem sokáig bírtam, már min­ denhol elaludtam. Fakkokba kellett rakni a levelet az irányítószám szerint. Ez volt a Tosiba gép. Egy teremben dolgoztunk, amit a gép nem tudott feldolgozni és szerintem ez volt a küldemények 90 százaléka, azt válogattuk kézzel. A végén már két levél között aludtam egy sort. Időközben elvál­ tam az első férjemtől, anyám vigyázott a gyerekre, nem lehetett tovább ezt a helyze­ tet tartani és vissza kellett jönnöm Salgótar­ jánba. Három hétig nem volt munkám. Ez már olyan 1982-83-ban volt... Bármit elvál­ laltam volna. Varrótanfolyamra, gépíró tanfolyamra jártam. Beiratkoztam a szakközépiskolába. Közben az történt, hogy az ablakunk alatt volt egy baleset. A szeren­ csétlen gépkocsivezető beleszorult a kocsi­ ba, egy mentős meg egy rendőr rángatta kifelé. Én kirohantam a csattanásra, hátha segíteni kell és elkezdtem veszekedni velük, hogy mit csinálnak. Szó szót követett, iga­ zoltatni akartak, persze, nem volt nálam semmilyen papír, erre bevittek. Gyorsított �Kurucz Anita A munkásosztály nyomában eljárással, hivatalos személy megsértése, vagy valami ilyen címszóval hat hónap javító nevelő munkát kaptam. Időközben a vasútnál találtam helyet, jól fizettek. So­ rompóőr lettem. Tanfolyamot kellett vé­ gezni, komoly vizsga volt. Bár nem éreztem jól magam, nagyon utálatos emberekkel dolgoztam együtt, ott keUett maradnom az ítéletem miatt. Zaklattak éjszakánként, tetszett nekik, hogy fiatal nő van közöttük. Jött a második férjem, lejárt az ítéletem is. Két és fél év után aztán otthagytam a vasu­ tat. A vásártéri körzetben találtam szerző­ déses állást. Onnan Zagyvarónára mentem át, mert az állandó volt. Körzeti szakápolóit végeztem. Terhes lettem, elmentem gyesre. Mire visszamentem dolgozni, új orvos ke­ rült oda. Az orvos-írnok akart a helyemre menni, nem tudom, miket mondott rólam, biztosan jól eláztatott, mert az új orv os nem akart elfogadni, közölte, oda ne menjek vissza. A második férjemmel gondok vol­ tak, családi problémák..., minden összejött. Állást kerestem, de valahogy elterjedt ró­ lam, hogy büntetett előéletű vagyok, nem akartak sehova felvenni. Nem tudták, hogy miért bűntettek, de a pecsét rajtam maradt. Kezdődött a munkanélküliség világa. Tá­ mogatták azt, aki munkanélkülit alkalma­ zott. Kaptam egy ígéretet, hogy felvesznek, ha nem lesz állásom, mert akkor még pénzt is kapnak utánam. Erre én felmondtam. Közben ugye kiderült, hogy egy rossz hírű büntetett vagyok és mégsem kaptam meg az állást. Az utcán maradtam. A Népjóléti Képzési Központban egy éves szociális asszisztensit végeztem. A végén bekerültem a baglyasi diákotthonba, de ez csak egy nyarat tartott, szerződéses munka volt. Pedagógiai asszisztensi állást találtam a pálfalvai iskolába. Rögtön az első leépítés­ nél elküldték, holott mindent megtettem. 382 Igaz, szépen elbúcsúztattak. Újra a baglyasi diákotthonba vettek fel, de megint csak lejárt a szerződésem. Bátonyterenyén kita­ nultam a szőnyegszövést. Most azt csinálom itthon. Pénz nincs belőle, inkább csak ajándékba adogatom őket. Azon gondolko­ dom, hogy kiváltsam-e az ipart, de nem igazán vagyok meggyőződve róla, hogy e mellett a tb fizetési kötelezettség, meg adó­ szabályok között érdemes. Segélyekből tengődök. * Sz. Géza este kilenckor ér haza. Gyesen lévő felesége és két kisgyermek váija a panel­ lakásban. Szombat este van, munkából jött. - 1964-ben születtem - mondja és nagyot sóhajt. Sugárzik belőle a fáradtság. Tudom, hogy a fenébe kíván, mert legszívesebben íurödne, enne és lefeküdne... - Baglyason jártam általános iskolába, onnan Szécsénybe kerültem a mezőgazdasági szakközépiskolába. Két évig tudtak elv iselni, aztán kirúgtak. - Miért? - kérdezem, igyekezve kihasz­ nálni azt a kis szünetet, amit a felesége okoz, míg rántott csirkemájat tesz eléje. Petrezselymes új krumpli és saláta van mellé. Nagyot nyelek. - Miért? - kérdez vissza tele szájjal. Nem tudom. Tényleg nem... Valami olyasmi volt, hogy írtam egy olyan dolgoza­ tot, amit egy könyvből másoltam ki. Az egészet. Beadtam, kiosztották, rá volt írva egy nagy egyes. Fogtam a dolgozatot meg a könyvet, odavittem a tanárnak és azt mondtam: a k... anyádat, innen írtam ki az egészet. Miért egyes?! Hebegett, habogott... Takarodjak kifelé, meg egyebek... Elegem lett ebből az iskolából. A szakrajz dolgoza­ taimra sorozatban egyest kaptam. Apán csinálta őket, aki műszaki rajzoló volt. �Kunt ez Anita A munkásosztály nyomában Nemileg kétkedve ingatom a fejem és megpróbálom firtatni: miért alakult ki ez a nagy ellentét. - Nem szerettek - feleli. - Rocker vol­ tam. Szerettem a rock zenét... Nem voltam egy túl beilleszkedő típus, aki megfelel az iskolás elvárásoknak. Szécsény után elmen­ tem az ISZI-be. Kitanultam a padlóburkoló szakmát. Négyessel végeztem. A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál dol­ goztam egy darabig. Bevittek katonának, onnan a rendőrséghez mentem. Négy évig Pesten voltam a XVII. kerületben. Rákoske­ resztúr, Rákoscsaba... Járőr voltam a közbiztonsági osztálynál. Azt vártam kezdet­ ben, hogy majd megcsípjük a bűnözőket... Kiderült, hogy ez nem így működik. Kime­ rül a rendőrség munkája abban, hogy „Jó napot kívánok! Forgalmit, jogosítványt!” Ezekkel foglalkoztunk a legtöbbet. Közben megismerkedtem a feleségemmel... Itt la­ kott Tarjánban. 1989 szeptembere volt, hazajöttem, megnősültem. Visszamentem volna a NÁÉV-hez. Akkor már leáldozóban volt nekik. Nem vettek fel. Maszek aszta­ loshoz kerültem Pásztora. Két hónapig dolgoztam nála. Egy hónapig a Mátrában robotoltunk, egy nagy fogadónak az ajtóit, meg ablakait állítottuk be. Eljött a hónap vége, adott 3000 forintot. Mondtam neki: Ez nem megoldás! Villámgyorsan tegyél még mellé vagy hatot, aztán vegyünk egy­ mástól érzékeny búcsút! Elmentem vissza a szakmámba az AGROFIL-hoz. Egy év után leáldozott a cégnek, létszámcsökkentettek. Munkanélküli segély, aztán maszek építke­ zési vállalkozó. Három hónapig volt mun­ kánk. Ez már 1991-92-ben történt. Másik vállalkozó következett. Az jó volt. Parket­ táztunk, fizetett is, de jött a tél, elfogyott a munka, menni kellett. Kéményseprő lettem. Olvastam az újságban, hogy 20-25 ezret 383 fizetnek. Első hónapban kaptam hétezret, a másodikban is hetet. Akkor kérdeztem meg a főnököt, hogy mi van?! Nem úgy van az, nem úgy van az... - makogta, és bíztatott, hogy lesz az több is. Kérdezgettem a többieket. Elmondták, hogy akkor látnak csak húsz­ huszonötöt, ha nagy véletlenül prémium van. Otthagytam őket. Biztonsági őr lettem az ARAMIS-nál. Elfogadták a rendőrségi iskolát. Nyolcvan forintos órabért kaptam és 200-250 óra után haza is hoztam néha tízezer forintot. Lehúztam tíz hónapot, bízva abban, hogy egyszer majdcsak több lesz, megunják, rájönnek, hogy ez kevés. Elég volt. Megint segélyen. Aztán egy vé­ letlen folytán sikerült egy jó munkahelyet találni. Megfizetnek. Az a hátránya, hogy nagyon sokat vagyok távol otthonról. Vidé­ ken, Sárváron, Győrben, Szombathelyen, Veszprémben dolgozunk. Szállókon lakunk. A munka nehéz, tetőkön dolgozunk télen, nyáron. Néha tizenegy órát naponta, de megfizetnek. Ez van. - Megkérdezhetem, mennyit keres? - Inkább ne. Maradjunk annyiban, hogy jó a pénz, de sokat vissza is hordok. A fele­ ségemet nem látom hetekig, ha nagy néha hazajövök szombatra, vasárnapra a gyere­ kek le sem másznak rólam. Elrepül az idő és újra menni kell. Egyszer ki akartam menni Németországba dolgozni. A felesé­ gem itthon marasztalt, nem mentem. S ü l­ lyedtünk lefelé... Már ő is belátja. Itthon maradok és végünk van, vagy megyek. Nincs más megoldás. * K. Jánosné Salgótarján egykori legszebb utcájában, az Acélgyári úton lakik, az egyik kocka panel negyedik emeleti lakásában. Baleset érte a múlt évben. Paradicsom befő­ �A munkásosztály nyomában Kurucz Anita zés közben elcsúszott a konyhában és olyan szerencsétlenül esett, hogy össze kellett szegecselni a lábát. Szeretné eladni a laká­ sát. Nem bírja a lépcsőt. 1942-ben Bánhidán született. - Édesapám bányász volt - meséli. Tatabányán laktunk. Apám a 14-es aknánál dolgozott. Én a hatos aknánál jártam isko­ lába. Télen a nagy hóban sokat kellett gya­ logolni, elég messze volt az iskola. Édes­ anyám otthon volt velünk. 1952-ben kerül­ tünk el az Újvárosba, ott fejeztem be az általánost. Azonnal el kellett mennem dol­ gozni. Négyen voltunk testvérek. A nővé­ rem gimnáziumba járt, a szüleim válás közben voltak. Tizenöt éves voltam. Azóta a nyugdíjig egyfolytában dolgoztam. Az öcsém pár évvel ezelőtt halt meg, a nővé­ rem és a húgom élnek, most is Tatabányán laknak. Édesanyámnak is cl kellett helyez­ kedni, a vasútnál talált helyet. Már ő sem él. A győri vendéglátónál kezdtem a vájár iskola konyháján. A húgom Pestre .került dolgozni a pamut-textilbe. Mentem én is. Bolyhozó voltam. Szerettem ott lenni. Sal­ gótarjáni futballista vette el, itt tartották az esküvőt. Akkor ismerkedtem meg a fékem­ mel, aki acélgyári volt. így kerültem Salgótar­ jánba. 1964-ben a kórház mosodájában kap­ tam munkát. A Salgó úton laktunk, először a kolónia házakban, egy szoba-konyhás lakás­ ban. Az anyósommal éltünk együtt. Terhes voltam. Vizes, salétromos volt a lakás. Kora­ szülés..., a kicsi meghalt. Elmentem a keze­ lőorvosomhoz és mondtam neki, hogy szeret­ nék gyereket, egészségesebb lakás kellene. Kértem: segítsen! A féljem révén sikerült az acélgyári úton lakást kapni. Egy szobás volt az is, de elég nagy helyiségek voltak benne. A spájzot átalakítottuk, így lett fürdőszobánk és nem kellett az udvarra járni vécére. Közben anyósom megbetegedett, ápolnom kellett. otthagytam a kórházi három műszakot, ahol nem lehetett sehogy úgy egyeztetni a férjem­ mel, hogy nűndig legyen valaki otthon. Beke­ rültem az Acélgyárba. Nem volt könnyű bejutni. Ismeretség, protekció kellett hozzá. Kezdetben a bálacsévélőbe, azután fel a kötőbe raktak, anyagot válogatni. Megbe­ csülték az embert, ha rendesen végezte a munkáját. Szakszervezeti aktivista, bizalmi lettem. Megválasztottak vállalati nőfelclősnek. Kismamákat, betegeket látogattam. Felméréseket végeztem a nyugdíjasokról, persze mindezt a munka mellett. Jött aztán egy jutalmazás, nem, értettem vele egyet. Megmondtam, hogy egy bizonyos ember megérdemli a jutalmat és nem azért ment el betegállományba, mert nem akart dolgozni. Dróthúzó volt az illető. Gyűlés volt, feláll­ tam, kipakoltam. Másnap utánam szólt a szakszervezeti titkárunk, hogy menjek az irodára, hívatnak. A huzalmű akkori főnö­ ke, meg a titkárom alá akarták velem íratni a jutalmazottak listáját. Megmondtam, hogy ne csak akkor kelljen a bizalmi, ami­ kor alá akarnak íratni, meg kommunista műszakokat kell szervezni, meg a tagdíjakat beszedni. Kiabálni kezdett velem a titkár. Bevágtam magam mögött az ajtót. Otthagy­ tam a iiuzalművet, ahol kiváló dolgozó voltam, még miniszteri kitüntetést is kap­ tam. Átmentem a MEO-hoz. Tanfolyamot kellett végezni. A férjem tanított sublerrel mérni, logarléccel számolni. 1975-ben aztán kaptuk a gyártól ezt a lakáskiutalást. Akciós OTP-s lakás volt, ki kellett fizetni. Azok juthattak ilyenhez, akik jól dogoztak. Ez az utca akkor még csendes, békés hely volt. Ma már rettenetes. Hiába szólunk a polgármesternek, a képviselő uraknak, ígérni ígérnek. A szó elszáll... Itt már pokol élni. A szavazatunk bezzeg, kellett. Kóbor kutyákkal van tele az utca, olyanokat raktak 384 �Kurucz Anita A munkásosztály nyomában ide a régi házakba, akik szétszednek mindent, a játszótéren szétverték a hintát, rájuk szólni sem lehet, visszaordibálnak, káromkodnak, éjszaka pihenni sem lehet tőlük. A múlt héten tömegverekedés is volt, a nőket molesztálják. Mi lettünk a kisebbség. Egyre többen, faluról, ki tudja honnan jönnek. Szerintem azt se tudja a hatóság, kik laknak itt. Négy­ öt család él együtt egyetlen lakásban. Az emberek rettegnek tőlük, bezárják magukra az ajtót. Ez lett az Acélgyári útból. 1975ben vettük ezt a bútort is, amit itt lát. Jutott tévére, porszívóra is. Jól éltünk, pedig ak­ kor már hárman voltunk, mert megszületett a kislányom. Anyósom még a régi lakásban halt meg. Jártunk üdülni a gyártól ... Nem volt rossz életünk. A MEOn dolgoztam végig. Onnan raktak korengedményes nyugdíjba 1993-ban. A leépí­ tésnél én kértem, hogy mehessek, ne olyan nőt küldjenok el, aki egyedül neveli a gyerekét, vagy ne egy életerős férfit. 8.800 forintot kap­ tam. A féljem is korengedményesen jött el, negyvenkét évi munka után. így vagyunk. Nyugdíjasán és be kell osztani minden fillért. * A Salgótarjánhoz közeli falucska mel­ lékutcájában kerülgetem a pocsolyákat. Jókora eső eshetett. Megtalálom a keresett házszámot és egy pillanatig elképedten nézegetem a rozzant parasztházikót, a talán alapja sincs tornác időtől megfeketedett Gywrián Tibor salgótarjáni üzemi fotóiból 385 �Kurucz Anita A munkásosztály nyomában tartóoszlopait, a helyenként vakolatát veszí­ tett, vályogtégláit mutogató falakat, a gazos udvart és a redves léckerítést. E. Mihály a gazda, egy alföldi kis faluból került húsz évvel ezelőtt Salgótaijánba. Szakközépiskolába járt és félig gépésztechnikusi képzettséget szerzett. Többszöri magyarázata után sem tudtam beilleszteni az általa emlege­ tett tanintézményt a magyar iskolaügy annak­ idején még nem is annyira szövevényes rend­ szerébe. Egy biztos, lehetett a papírjaiban valami, mert az ingaüankezelőhöz rögtön csoportvezetőnek vették fel. Igaz, ugyanúgy hegesztette a leszakadt lépcsőházi ajtókat és szerelte az ablakokat, mint a többiek, akikkel járt, de valamivel több volt a fizetése. Ismerősömet, ápolónőt vett feleségül és kezdetben az anyósáéknál lakott. Két kicsi is megérkezett, annak rendje és módja szerint, az állami támoga­ tás és az OTP követelte időben, mert idő­ közben sikerült tetemes hitelt felvéve a Beszterce lakótelepen lakást vásárolniuk. Élték is a szorgos mindennapokat, utazgat­ tak az alföldi rokonokhoz a használtan vett, örökké „köhögős” Trabantjukkal, és zöld­ séggel, gondosan megtisztított csirkékkel, libákkal, disznótorossal megpakolva érkez­ tek haza. A mennykő akkor csapott be, amikor Mihály elveszítette az állását, a felesége meg közben gyesen volt a második gyerekkel. Egy darabig bírták a szülők a segítséget, de egy idő után ők is feladták. A sors szólt közbe, a felesége édesapja meghalt. Az egyedül maradt anyósának eladták a lakását, a sajátjukat is, kifizet­ ték felhalmozódott adósságukat, megvet­ ték ezt a kis házat és kiköltöztek a „mamával” falura. A nyugdíjas anyós tesz vesz a ház és a gye­ rekek körül, Mihály felesége visszament dolgozni a régi helyére. A családi kupaktanács végül úgy döntött, nincs sok értelme alkalmi munka után szaladgálni: jól van így, ahogy van, tartson Mihály nyulakat, csir-két, disznót, dolgozzon a kertben és majd meg­ élnek valahogyan. A szobában felismerem a bútorokat, ami­ ket még a Beszterce lakótelepi lakásukból mentettek ide. Szürcsöljük a kávét. - Nyom nélkül telnek a napjaim. Egyik olyan, mint a másik. Elpepecsclek az ólak körül, a kertben. Az olvasásról leszoktam, lassan már tévét sem nézek - mondja Mi­ hály és ide-oda jár a szeme a szőnyegen szétdobált játékokon. - Időnként leadom a nyulakat, abból van egy kis pénz és elme­ gyek az itteni haverokkal a kocsmába. Munkás voltam, paraszt lettem. Olyan vagy ok, mint a disznóim. Nyakig a langyos pocsolyá­ ban és már csak a kést várom a nyakamra. 42 éves vagy ok és előttem a semmi. A munkásosztály eltűnt valahová. Tár­ sadalmi súlya, ha egyáltalán volt valaha is, a semmibe foszlott. Ráerőltetett, felülről irányított szervezetei helyére és helyett nem volt képet újat, hatékonyát létrehozni. Az osztályharcban évtizedekig győztesnek kihirdetettek nem tudják, mit tegyenek egy olyan új világban, ahol könnyen megkapják a munkaadótól: „ha nem tetszik, ott az ajtó!” Tétova sztrájkok, valamit elkezdő kirúgott szakszervezeti vezetők jelzik, hogy hosszú évtizedek kellenek még az érdekér­ vényesítés és érdekvédelem újratanulásá­ hoz. Lassan, nagyon lassan tudatosul: a Paradicsom hamis ígéret volt. 386 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más Én megmondom magának, hogy az, amiket itten tőlem akar hallani ez nem téma, ha az embernek fáj a feje, és nekem fáj a fejem, de azért az ilyesmi, elmondhatom, hogy foglal­ koztat, mert van róluk véleményem, hogy mit gondolok, amikor ezeket hallom másoktól is, nemcsak magától, azoktól, akik ezekkel vannak eltelve a rádióban, a televízióban, mert újságot ritkán olvasok, szinte soha, de fülelek, higgye el, fülelni kell, meg lesem a televíziót is az anyém szobájában, közben néha hunyok is egy kicsit, amikor olyan van, de a lényegre azért figyelek, hogy itt ez történt, ott meg az, és akkor látom, hogy hogyan állnak a dolgok, és a dolgok, meg kell mondjam, nem állnak jól, és ettől fáj a fejem, meg a magam dolgától, mert azt látom, hogy nemcsak velem van baj, hogy nincs melóm, meg azokkal a többiekkel, akik állástalanul lődöngnek, hanem mindenkivel, szinte az egész világgal, a mindenféle szerencsétlenségekkel, robbantgatásokkal, a terroristákkal, és akkor ez az egész olyan, mintha én egyedül állnék szemben a sebesvonattal, hogy megállítsam menet közben a puszta kezemmel, amire semmi esélyem nincs, ugye, meg egyáltalán, hogy jövők én ahhoz, hogy megállítsam a vonatot, csak úgy, mert ez tiszta öngyilkosság, ami foglalkoztatott is önmagában, hogy megoldás lenne nekem, csakhogy azt túl komplikált dolog csinálni, meg az igazság az, hogy félek is tőle, hát így életben maradok, ami semmivel sem jobb, genyó dolgok ezek, de amivel maguk foglalkoznak, az se jobb, mert az emberiség sorsa engem is foglalkoztat, de hogy munkanélküli vagyok, mit tehetek érte, tudja hogy van, ha nincs a kezedben semmi, akkor mit csinálhatsz, hát semmit, ahogy apám is mondta, és ő tudta, mert bányász volt, jó bányász, mester, aki magát éppen ezért vájárnak szólíttatta, most a jövő hónapban lesz három éve, hogy meghalt, szóval ő mondta, hogy fiam, ha nincs a ke­ zedben semmi, szart érsz, és ez így is van, tudom magamról, mert hiába végeztem el az iskolát, ha kivették a kezemből azt a szerszámot már második éve, és ki tudja, hogy még meddig nyújtogathatom a markom, hogy visszakerüljön bele, mert lakatosra, kiváltképp bányában, nem biztos, hogy mostanság szükség lesz, ahogy én látom, lehet, de most ez van és nem más, az átképzés meg a többi olyan, hogy csak itt vagyok, ahogy látja, és beszélgetek magával róla, ezért aztán a háborús fenyegetés, ha aggaszt is, de tőlem nagyon messze van, 387 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más és ma már nincsenek olyan humbug dolgok, amivel a fateréket etették, hogy békeműszak, meg harcolunk a békéért, és békekölcsön, vagy a tüntetések, ahova el lehetett menni, ahogy mesélte ezeket a dolgokat az öreg, a koreai vagy a vietnámi háború idején, ahogy láttam a Haireben,, meg a többi amerikai filmben, a Jó reggelt Vietnam, ez jó volt, szóval azok sem értek semmit, ahogy más sem ér itt semmit, amit kitaláltak, mert Szarajevóban is így volt, a szerbek, meg a bosnyákok, meg a horvátok, vagy a csecsének és az oroszok között, aztán a palesztinok és az izraeliek is már mióta, most meg a golyózápor miatt nem tudják eltemetni halottaikat a kurdok és a törökök és a kínaiakkal is így Tajvan körül, ami aztán ott tényleg fenyegetés lehetett, a békére, gondolja csak meg, nem mások ellen, hanem kínaiak a kínai­ ak ellen, és emlékszik, mondta a rádió is, mert hogy fülelek, hogy az ottani dollár ára rög­ tön lezuhant a gazdaságban, de a kurvák tarifája felszökött azon nyomban, én nem sajná­ lom tőlük, mondtam is magamban, végre valakiknek jól megy, csak arra gondoltam, hogy ilyen a politika, hogy a kurváknak lesz a legjobb, már azoknak, akik csinálják a heccet, és ahogy erre mondani szokták, hogy kurva a majom is, de az anyja is, amit úgy kell értel­ mezni, hogy az is kurva, aki ilyeneket a világra ... (nemzett) és akkor ilyen a világ és a politika, és akkor tenni meg mit, semmit, se az aknák, se a rakéták ellen és a katasztrófa, az atomkatasztrófával is így állunk, mert emlékszik, nem történt semmi se a franciák atomrobbantásaira most a télen, ott a Csendes-óceánon vagy hol, már nem emlékszek pontosan, valami korallszigeteknél, amikor tiltakoztak a környező hatalmak meg a világ többi hatal­ mai, de hiába, mert a franciák csak megcsinálták másodjára is, azok meg hiába tépték a szájukat, és akkor itt vagyok én, hát hatalom vagyok én, mondja meg, a huszonhét évem­ mel, meló nélkül, úgy nézek ki, mint egy hatalom, nem, én semmi vagyok ehhez, meg sok máshoz is, ami közelebb van hozzám, ami itt van körülöttem, vagy ebben az országban, amelyikben élünk, hát akkor ahhoz, ami messzebb van, mi lehetek, ahol az okosok ugyan­ úgy mindennel foglalkoznak, mint nálunk, de a szarban csak mi maradtunk benne, a janik, a bosnyák vagy a csecsen janik, igen a többiek is éppen csak a szarszint felett vannak, hogy levegőt vegyenek a pofázáshoz, és nincs kivétel, maguk is ilyenek, mert, aki jól mazsolázott nálunk, meg körben túl a határokon, hogy tele a zsebe, az sunyiban lapít és igyekszik még többet spájzolni ebben a megváltozott rendszerben, amiről apám, isten nyugossza, még a kezdetén megmondta, hogy nagy zűr lesz és semmi jó nekünk, mármint a janiknak, itt és máshol se, és később is mondta, én csak hallgattam az ágya szélén, akkor már betegen feküdt, mert így lett a románoknál akkor, és a jugók is lőttek már egymást, meg északon is a litvánok vagy kik és a ruszkik, de másképp is igaza lett a fatemek, mert ez ugyanannak a rendszernek a fonákja, ami olyan mintha megtörtént volna, csak rosszul, ha közben egye­ sek, a békés janik is meló nélkül úgy esnek el, mint a háborúkban a katonai áldozatok, hogy többet nem tudnak felállni, és azt sem lehet tudni, hogy a lövöldözők közül ki ölte meg őket, mert annyian lőnek és annyian esnek el mostanában, hogy béke van, de amikor erre gondolok, hogy béke van, akkor azt kérdezem, hogy milyen a béke és milyen az, hogy élek és akkor úgy válaszolok, hogy minket nem az atom fog sírba dönteni, vagy valami, hanem az a béke fog elpusztítani, ami nem a mienk, amiben nem tudunk élni, nem az én békém, ami bennem van, hanem olyan összevissza, amilyen a világ, és ez látszott a világháborúk után, és most a legjobban Szarajevóban, ahol aztán van is meg nincs is béke, de lehet, nem 388 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más is lesz egy újabb békéig, ami után majd egy másik jön, és mind így, aztán, ahogy mondja, hogy ennek a békének a megvédésében a szerepemet vállalnám vagy nem, és hogy szívesen csinálnám a megőrzését, az nem téma, csak persze mi az ára, mert azt mondják minden­ nek, a békének is ára van, és ezt a politikusok tudják a legjobban, és látszik is a békéken, csakhogy, úgy a béke nekem olyan, mint a kilós ruhák boltja, ahonnan mostanában öltöz­ ködöm, hogy turkálok és olcsó, de a békémnek ennél nagyobb árat szabnak, nem tudom megfizetni, ha beledöglök se, és akkor nem tudom vállalni, meg minek is, és akkor inkább esetleg lemondok róla valami másért, ami ugyanolyan olcsó, de nem ráz, ahogy mondani szokták, vagy ráz, de jó drága és megéri, mert van benne zsozsó vastagon, és akkor mit, hogy mondjak a békére meg a háborúra meg az atomszerencsétlenségrc és a jövőre, ami lesz, ha csak a mára gondolok, mert, hogy milyen a holnap, jobb ha nem tudom és hogy mit tehetek, azt, hogy kérem hagyják abba ezt az atomdolgot meg a többit is, mert Cser­ nobilben csak hat tévedés volt, vagy ilyesmi, de ne tévedjenek egyszer sem, máshol sem, ez a kérés, mert hogy a rák amúgy is bennünk van, csakhogy, ha ez a kérés, akkor mi van, meghallja ezt valaki... én, láthatja, nem tudom nagyon jól kifejezni magamat, hogy önálló, meg erős, vagy milyen az egyéniségem és az akaratom, lehet, hogy többet kellene olvassak, van egy pár könyvem, amit kiolvastam, nem telik rá, és most már újságra sem egyáltalán, szóval rossz képességem van a kifejezés tekintetében, az iskolában is ez volt a bajom, de Gyurián Tibor salgótarjáni üzemi fotóiból 389 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más amit láttam, vagy jól meglestem, azt egyből megcsináltam, ilyen volt a mesterség is, ami­ ben jártasságra tettem szert, mert teszem azt, ott volt a maceráj, tudja, amivel a régi bányá­ szok mértek, az a két deszka vagy léc, hogy valaminek a hosszát lemérjék, mert colstok az hiánycikk volt, hogy mindég eltört, na most, ha én egyszer megnéztem magamnak egy távolságot, akkor legfeljebb félcentit, ha tévedtem, vagy annyit sem, a szakiskolában meg már tolómércét használtunk és én szinte milliméterre mondtam, hogy mennyi az, hogy a csodájára jártak és fogadtak is a szemértékemre, aztán a mikrómérőt is szerettem, ezért is gondoltam, hogy később esetleg ékszerésznek mennék, vagy inkább műszerésznek a pontos szemem miatt, de ebből se igen lesz már semmi, szóval ilyen vagyok, a jót is meglátom meg a rosszat is, csak nem mindig tudom kimondani, mert az, hogy szia haver, mivan haver, vagy figyelj haver és a többi marháskodás az megy, de az irodalmi duma, az nem az enyém, az meg hogy erős vagyok, azt tudom és nem a Idlcncvenkét kilómért mondom, és ha bepipulok valami ökörködésért, akkor pláne, de ugyanakkor gyenge is vagyok, hogy megértse, itt volt mindjárt a legutóbbi karácsony, amikor összegyűltünk a srácokkal meg a csajokkal, volt egy köztük nekem is, akiért azért nem öltem volna meg magam, szóval, hogy szenteste, meg buli, és békesség, és jó is volt, aztán néhányan kiszorultunk a konyhá­ ba, ott zsibongtunk, mert piát is hozott mindenki magával, ahogy tellett, és szipákoltunk is rendesen, meg koccintottunk, és közben a rádióban ment a karácsonyi műsor, én inkább csak azt hallgattam, amiben mondták, hogy ki mit hogyan kapott, meg mi, és közben körül a nyüzsgés, amikor az egyik kicsi mondja, hogy kapott legót, meg mindent és az apja is, aztán megint a gyerek, hogy neki jött a karácsony, meg az a legó, és hogy még mit akarna, kérdezték, na akkor mondta az a kislány, hogy ha az anyukáját elhozná az angyal, mert hogy meghalt, és erre nekem eszembe jutott a fater, aki olyan volt, amilyen, erről nem vitatkozom, de volt, és legót vagy mit nem kaptam tőle, pofont se, pedig nagy volt a tenye­ re, meg erős, az ökle még annál is, de soha nem nyúlt hozzám, meg anyámhoz se, csak fenyegetett és akkor mindég simogatta közben a fejét, amitől aztán féltem is rendesen, szóval én nem kívánom vissza azt a nagy véleményét, mert mindig ebből lett közöttünk minden, csak ezért jó lenne, ha lenne és akkor karácsonykor, amikor az a kislány elmondta az anyukáját, én eljöttem onnét, pedig jó volt ott, másnap tudtam meg, hogy sajnálták és hogy kár volt, amiért eljöttem, csak hát mindég másnap tud meg mindent az ember, de az így is jó volt, azt hiszem szerettek, ezért mondták, és hát gyengeség volt, hogy eljöttem egy ilyesmiért, de amikor az erőre gondolok, mármint az anyámra, akkor az nem olyan, hogy mindenáron ütök, vagy ilyesmi, még ha fel is megy a puha, hanem csak olyan, hogy nem hagyom, és nem azért mert Vastagnak hívnak a haverok, kérdezze meg, ez jelent valamit, hanem mert nem szeretem a piszkoskodását, még akkor sem, ha olykor belecsap az ember a lecsóba és belecsap, mert van pénze, hogy dajdaj legyen, vagy legalábbis volt, mint akkor, hogy még friss állástalan voltam és még futotta rá, és akkor a Táncos, így mondjuk neki, a hepaj közepén, úgy ahogy mi ülünk most szemben egymással a galléromhoz nyúl és lehord mindennek, hogy hernyó meg tahó, meg gennyalak és hogy nincs vér a pucámban, meg ilyesmik, hogy elcsendesedett mindenki körülöttünk, de nekem ilyet egy haver se mondhat, mert nem igaz, és ezek nem is voltak havereim, csak közéjük cseppentem, szóval én akkor felálltam, de mégsem ütöttem, tintás volt a Táncos erősen, akkor meg minek kalapálni. 390 �Ami ilyen, az nem más Zsibói Béla gondoltam, csak megmondtam neki mindenki hallatára, hogy te hiába vagy menő csávó és zselézed a hajadat, csak répa maradsz, és annál jobban nem tudtam visszasérteni, hogy megkérdeztem, ki a gernyó, mondjad még egyszer, te répa, de nem mondta, hogy is mondta volna, amikor a haverei csak lapítottak körülötte, egy se állt fel, én meg tudtam, egyedül én tudtam, hogy mi a baja, mert amikor nekem már éppen nem volt melóm, még a tavaly őszön, és a telepen ki akarta rámolni a Kisboltot, mert üres volt a bukszája, egyedül engem hívott, ami nem lett volna egy ékszerész munka, igaz, de nagy dolog se, vagy két ajtó, zsanirok, néhány zár, egy hátsó rács, ilyesmik, meg az erős, és hogy lakatos vagyok, meg ami ezzel jár, szerszám, miegymás, de én akkor azt mondtam, hogy nem megyek, mire ő azt mondta, hogy jó, akkor ő egyedül csinálja, legalább nem kell osztozni senkivel, de tart­ sam a pofám, aztán, hogy nem lett az egészből semmi, azt mondta nekem, hogy félt a po­ fámtól, már mint tőlem, pedig én nem nyitottam volna ki a számat, hogy köpjek róla, mert az milyen dolog, meg mi közöm hozzá, ha nem szálltam bele, és ez volt a fontos nekem, és azt hiszem nem haragudtam ezért rája ekkor sem, amikor bántott érte, mert, aki ilyen, az nem más, de én nem ilyen bátorságra vagy erőre gondolok, hogy ott a rafkós haverei között megmondtam Táncosnak, és tudtam, hogy ezek a rafkósok, ha egy bandában vannak és balhéról van szó, akkor szakad a fül és reped a borda, volt már ilyen, és ez eszembe is ju­ tott, de ezzel együtt, hogy megmondtam, hogy egy répa, nekem ez egy ... (női nemi szerv) úgy volt mindenestől, mert olyan kapok-adok alapon nem féltem, csakhogy utána haza mentem és egész éjszaka forgolódtam, vittem magamban a majrét, nem találtam a helyem, ami azért rossz, mert a fűtés miatt ilyenkor már egy szobában alszunk az anyámmal, én ott fekszem a két heverő elé tett díványon, lábtól, ahogy gyermekkoromban, persze így is hideg van reggelre, pedig a pokróc ott lóg az ablakon, ősszel együtt akasztjuk fel, hogy tartsa a meleget tavaszig, ismerem a szagát is, bányalovakra osztogatták, csak akkor már nem voltak ilyen lovak és maradt valamelyik raktárban, ha igaz, és apám is kapott egyet, nem használ­ ták, tiszta új volt, a szakszervezet, vagy mi juttatta neki ajándékba, emlékszem, március vagy április volt, vagy valamilyen ünnep, és esett keményen, olyan eső volt, hogy a fejére terített pokrócról patakban folyt a víz, amikor hajnalban hazaállított, aztán reggel anyám feltöröltc a konyhában a tócsákat és a padláson hetekig száradt a pokróc, sokszor feküdtem rajta meg takaróztam vele sráckoromban, lehet, hogy benne van a gyermekkoromnak egy darabja, de akkor másnap anyámnak csak egy bánata volt, hogy az éjjel apádnak valahol elmaradt az inge és a kiskabátja, mondta, és tudja meg, nem lett belőle semmi rossz szó közöttük, szerették egymást, vagy ilyesmi, igaz, hogy apámnak ez a harmadik házassága volt, és tudta a békesség megtartásának a módját, mert, negyven évesen vette el a nála fiatalabb anyámat, akit dolgozni se engedett sehova munkába, mert ő bányász-feleség és aki neki mindég Irénkém volt, ha szólt hozzá, meg anya, csak ha haragja lett, ekkor mondta, hogy Irén, és simogatni kezdte a kopaszodó fejét, amitől már el sem kezdődhetett a civakodás nálunk, szóval a pokróc ott lóg az ablakon, így aztán valahogy a fater is velünk van a hidegben, de a pufajkája is ott van összevissza foltozva anyám ágyánál a széken, mert azt reggel magára veszi, csak nézem ilyenkor, ahogy a régi nadrágszíjjal összefogja magán, hogy meleget tartson, na és ott van az apámnak az ágya, ami most üres, ugye, hogy meg­ halt, és amitől bepipulok, különösen olyankor, ha nem tudok aludni, mert eszembe jut. 391 �Zsibói Béla Anti ilyen, az nem más hogy miben vagyunk most mind a ketten az anyámmal, és amiről mindenki dumál, hogy szegénység, de a szegényről, aki szegény senki, az el van felejtve, csak az, hogy a Kádár­ korszak így, meg úgy, meg mifene, de akkor abban az ágyban ... (közösült) apám és anyám az én érdekemben, amiről engem nem kérdeztek meg, hogy világra akarok jönni vagy se, de nekik se mondták meg abban a korszakban, hogy mi lesz, amikor már itt vagyok szinte harminc évesen és nem tudom, mit kezdjek az anyámmal, mert nem tudom eltartani, és együtt lessük a postást minden hónapban, hogy hozza már az apám után folyósított nyugdí­ ját, ha a segély, az semmire se elég, és az a kevés fekete munka is csak olyan, hogy hol bejön, hol semmi, de inkább semmi, mert most már mindenki fél tőle, szóval azt mondom, hogy még születésünk előtt kellene szóljanak az ilyenekről, mert ez olyan mintha halva születnél, csak közben egyet-kettőt hagynak szuszogni, aztán annyi, na hát ilyenek vannak, ha nem alszom, mint amikor Táncossal is volt az a dolog, de igaz, úgy is van, hogy nem tudok aludni, mert ugyanazokra az álmokra ébredek, hogy mi van velünk, és aztán már nem tudok visszaaludni, pedig úgy fekszem le, hogy jól betakarózom és arra gondolok, ma már semmi rossz és felejtsünk el mindent, és itt jó biztonságban vagyok a nagy dunna alatt, aztán csak pislogok a sötétben és várom a reggelt, és akkor megyek az udvarra és veszem a fejszét és nekiesek a tőkének, hogy felhasogassam a tűzifát, ami jó, mert már nem vagyok úgy egyedül, és akkor maga azt kérdezte, hogy a munka öröm, vagy mi, hát ez ilyen, és ami ilyen volt, az nem más, csak hát a fa is fogytán van már, hogy ilyen hosszú volt ez a tél, nagyon hosszú, na de, hogy folytassam, ez olyanokat, amiket az ember csak úgy megmond valakinek, vagy más ilyen és nem fél, hogy megbalhézzák, ahogy én a Táncosék asztalánál voltam, azt azért nem tartom jellem szempontjából erős dolognak, mert ez ilyen hirtelen jön, lehet haragból vagy másból, de aki erős, az nem hirtelen erős, az hosszú ideig tartja magát és tudja, hogy minek teszi, na most itt van a blézerem, ami rajtam van, menő darab, tiszta bőr, garantáltan tiszta bőr, amivel úgy voltam, hogy már régen kinéztem magamnak, amikor még havonta rendesen jött a lóvé, mert rendes melóm volt, szóval már régen kinéz­ tem magamnak, de csak néztem és folyton halasztottam, mert frankó ára volt a képessége­ imhez, már ami a bukszát illeti, én ezért apródonként folyton félre tettem, hogy otthonra is maradjon a pénzből, aztán, hogy az utolsó fizetés a kezemben volt, amikor a melóból szél­ nek eresztettek, az első utam a butikba vitt, jött a haver is velem, ez egy sofőr, neki is tet­ szett és hogy éppen ki lett rá a pénz, megvettük, nagy érzés volt, aztán a maradékból egy keveset elkómáztunk, majd ballagtunk haza, de nem voltunk kómások, csak hangosan röhögtünk minden marhaságon, hogy dőlt belőlünk, aztán már majdnem otthon voltunk, amikor az üres utcán egyszercsak elénk állt egy zsaru, meg még egy, és kérik az iratokat, meg mit, aztán megkérdi tőlem az egyik, hogy hol lakom, mire én azt mondtam, hogy a blézeremben, ez viccesnek tűnt akkor, hogy már melóm se volt, később sokat röhögtünk ezen a haverral, de a zsaru akkor csak elhúzta a száját és nézte a címet, meg intett az ut­ cánk fele, hogy indíts haza, rendes volt és mi el is indultunk, na már most, hogy erős az egyéniségem vagy mi, az ilyenekben igen, hogy megvettem, és kivártam, amíg megvehet­ tem és tényleg nagyon erősnek éreztem ekkor magam a blézeremben... Pusztulás, a haza védelme, a katonai szolgálat, meg amit szóba hozott, pusztulás volt nekem, ahogy kezdődött, mert februárban megkaptuk, hogy kell menni a seregbe, és az a 392 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más hónap azzal telt, hogy ide meg oda, kihez búcsúzni, meg a csajoktól miként, és a pénz, amit gyűjtöttünk, mert pia, meg vacsora és a többi, és amikor jött az idő, akkor előtte a hepaj három napig tartott, és én három napig nem jártam otthon, aztán, amikor hajnalban nagy vidáman haza botorkáltam a cuccért, mert reggel indult a vonatunk, anyám a konyhában ült a széken és várt és én akkor kezdtem, hogy anya, én mostmár elmegyek katonának, összecsomagoltál, vagy ilyesmi, ő azt válaszolta, már három napja kisfiam, amitől én el­ némultam és így maradtam egész úton, hogy az üvegnek sem nyitottam ki a szám, ami körbe járt, mert, hogy anyám annyit várt rám, és így lettem kiskatona, hogy pusztulás volt nekem az a kezdés, de azt hiszem a katonasággal ez a helyzet, mint a csajokkal volt az általános iskolában, hogy kinéztem magamnak egyet és próbáltam vele, hogy így meg úgy, ahogy másoktól hallottam, meg egyszer a disznóólnak tetejéről láttam is, amint a szomszéd a szilvafának támasztja a csajt és csinálja a döngetést, szóval próbáltam én is mindenfélét gondolatban, és elképzeltem, hogy így meg úgy, aztán, amikor ott van a helyzet, hogy éles, akkor taknyolódunk, mert megijedtünk tőle, de a végén csak sikerül valahogy valami, még ha nem olyan jó, ahogy beszélték vagy láttuk, aztán a következőknél belejön az ember, és néha nem is tudja abbahagyni, szóval a seregtől is az elején így begerjednek a csávók, aztán már semmi az egész, igaz a csicskát, azt nem csíptem az első hónapokban, de aztán, úgy egy év után, amikor nekem állt, akár folytathattam volna, jól belejöttem, és azt lehet is csinálni, csak oda kell figyelni, és nem is volt frankó, most már tudom, hogy semmi bajon nem lett tőle, volt olyan amire már jól emlékszek belőle, a haverek, meg hogy rend, meg mi, szóval, hogy figyelni kell, és azt mondom, lehet csinálni, csak most az a kérdés, hogy kivel, amikor nem lesz kit besorozni a seregbe, mert mind kevesebb gyerek születik, tele van ezzel a rádió meg a televízió, ami igaz is, mert ha ilyen lett volna a helyzet, akkor anyámék sem passzióznak a családi ágyban, hanem gondolkodnak egyet és lehet, elmennek inkább a moziba, ami akkor még olcsó volt, ma már nem ilyen könnyű a fiataloknak, hogy válasszon, de ezt most hagyjuk, a lényeg az, hogy fogynak a gyerekek, akiket majd be lehet sorozni, és ez lehet jó is, csak akkor a haza védelmére a nyugdíjasokat viszik a seregbe, amikor azok is fogynak, isten nyugossza a fatert, ő előbb katonás volt, de kifogyott belőle idő előtt a szív, hogy elvitte, és ha a nyugdíjasokat se, akkor gondolja, hogy az okosok onnan fentről mennek a seregbe, akik miatt a fiatalok nem csinálnak gyereket, mert nem jut lakásra, meg a többire, ami még hiányzik a kajától a cuccig, meg ilyesmi, hogy nincs meg a kilátásuk a jövőre nézve, hát az okosok azok nem mennek, azok ülnek a székükön, és majd küldenek maguk helyett másokat, és akkor már itt a megoldás, a zsoldosok, akik pénzért csinálják, igaz, mi is kaptunk valami aprópénzt, a zsoldot, de mi nem számítottunk hivatásos katonának, ezért a jövő megoldása az olyan katonaságé, amelyikre felteszik a nagy táblát és veszik a nagy pemzlit és rámeszelik, hogy hivatásos, és jól megfizetik őket, de azt is miből, nem a zsebükből, az okosokéból, ebben biztos vagyok, de nem mondom tovább, mert megint csak körbe járok velek, amitől elszédülök és fáj a fejem tőle, csak még annyit, hogy hazafiságról beszélnek, nekünk a seregben azt mondták, hogy a haza szolgála­ ta becsületbeli vagy állampolgári kötelesség, vagy ilyesmi, de milyen ez, amikor ott van benne a zsozsó, én megmondom, hogy milyen, olyan mint a foci, nagy pénz, nagy foci, kicsi pénz, kis foci, és tényleg így van majdnem mindennel, mert az is baj, ha van lóvé 393 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más valamire, meg az is baj, ha nincs, mert itt vannak a drogosok, igaz, én még nem találkoz­ tam velük, de lehet, bár nem dohányzom, hogy megpróbálnám ezt a dolgot, ha futná rá a bukszából, de hogy nem futja, cn úgy harcolok ellenük, hogy nem vásárolok, mert mi mást tehetnek, és így van ez az alkohollal, meg a többi káros szenvedélyekkel, csakhogy így van ez azokkal is, amelyek nem rossz szokások, mert azokról is leszokik az ember, ami jó, mert az nem volt egy probléma, hogy koncert vagy mi, és Pestre menni, színházban is láttuk az Istvánt Vikidállal, aztán, hogy bringázni a Mátrába, azok jó bulik voltak, tudja négyen, ötön haverek szalonnasütés meg főzőkolbász fokhagymával fóliában, meg sör között volt, volt, hogy két napig is kinn maradtunk sokszor, a bringát azóta eladtam, jól bírta a terepet, arra csinálták, és fizettek is érte, pedig arra a fater előlegezte a lóvét, rögtön amikor elvé­ geztem az iskolát, azzal, hogy amikor munkába állok, visszatörlesztem neki a rám eső részét, még az első évben a katonaság előtt, ami így is történt rendesen és ezért valahogy az a bringa a kettőnké volt, pepecselt is vele eleget, én meg jártam velem, most már nincs, egyikük se, és így volt a videóval, mert kazettát venni már nem tudtam, maradt a kölcsön­ zés, aztán arra se ment, meg kellett a pénz itthon is és eladtam, aztán a mozi itt nálunk, hogy megszűnt, átjártunk a szomszédos C.-re, de most, hogy a buszárak megnőttek, mert a jegy azelőtt se volt már olcsó, ez is lemaradt, a művelődési házban semmi, már mióta a diszkóba is fizetni kell, meg én nem is olyan nagyon szeretem azt a rötyögést, hát marad a televízió, és ezért nem látom úgv, ahogy maga kérdezte, hogy a sok tévénézést csökkenteni kellene, mert akkor mit csináljon aki fiatal, és így van mint én, meg a többiek, hogy még ezt se nekik, akik pedig tehetik, azok meg csinálják az éjszakát, és vannak elegen, csak­ hogy ezzel is baj van, és megmondom, hogy miért, én nagyon szeretem a filmeket, a leg­ jobban pedig a természetfilmeket, és láttam egyet a vidrákról, akik nappali állatok voltak, de környezetszennyezés, meg miattunk, az emberek miatt, éjszakai állatoké lettek és kipusztulnak, azt hiszem, hogy a fiatalokat is mi. emberek pusztítjuk ki a nappalokból, mert. hogy' ott éppen mit csinálhatnának, hát nem sokat, és akkor az éjszakai életre kény­ szerítjük, aztán az átvirrasztott, álmatlanul töltött éjszakák után nappal meghalnak, a nap­ pal már nem az övék, vagy valahogy így. érti, amikor leszűkül az a térség, amiben élnek, és nem jó nekik, az állatok elmenekülnek onnan, és ettől előbb utóbb kihalnak, vagy valami­ lyen egész más állat lesz belőlük, ami már nem az, mint amilyen azelőtt v o lt... a környezetvédelemről ez jut eszembe, ahogy a szomszédunkban, tőlünk átlátni hozzája, Máris neném cipekcdik a padlásra és a nyolcvan évével mássza a létrát, le és fel, ölében a felhasogatott tűzifával, hogy csak néztem, mi történhetett a szegénnyel vénségére, mert ilyet még nem láttam soha senkitől, hogy az udvarról valaki felhordja a tüzelőjét a saját padlására, amiért is átmentem, aztán a végén én is segítettem neki. mert azt mondja, hogy valakik a hivatalból környezeti tanulmányt, vagy valami ilyesmit fognak nála csinálni és attól fél, ha meglátják a tyúkól mellett azt a kicsi fáját, nem kapja meg a segélyt és akkor mi lesz vele, elesik attól a valamicske pénztől, így hát én is beálltam és jól kellett siessek, hogy többször forduljak, amíg ő egyszer, mert nem hagyta rám, hogy egyedül csináljam, aztán meglettünk, felsepertem az udvart és neki is meglett később a segélye, na, már most a természetvédelem úgy jön ide, hogy előbb az emberre kellene vigyázni, mert milyen dolog az, amikor valaki ennyire fél, és ki van szolgáltatva, hogy szegény, mert ha vigyázunk az 394 �Zsibói Béla Ami ilyen, az nem más emberre, akkor az vigyáz a természetre és aztán a természet is vigyáz majd az emberre, de ez valahogy fordítva van, beszélünk a természetnek, meg a környezetnek a védelméről és elfelejtkezünk az emberről, mert aki nyomorult vagy éhes a gyomra, és ezek vannak több­ ségben ezen a földön, annak először nem a természet jut eszébe és annak a védelme, hanem az, hogy saját nyomorúsága ellen védekezzen, de úgy áll a helyzet az iparral is, mert az a legszennyezőbb, amelyik szegény és nem jut neki a drága védőberendezésekre, hát így vagyunk mi a fűvel, a fával, a virágokkal vagy a levegővel, hogy kicsi fiúk vagyunk mi hozzá, ha szegények vagyunk és egyre jobban elszegényedünk, én nem csodálom, hogy egyre többször mondjuk a rádióban, hogy mind piszkosabb ez az ország, meg a főváros, aztán én azt hiszem, hogy ilyen a dolog a durvasággal meg az erőszakos cselekmények mai sokaságával, amik ugyanúgy terjednek, mint a szegénység, tudja, már régen nem történt velem semmi, aminek örültem volna, legalábbis az utóbbi időben semmi ilyen, és ezt gon­ dolom, hogy ez azért is van, mert eldurv ultak körülöttünk a körülmények, amilyenben én is vagyok, és ebben nincs öröm, pedig öröm, az kellene, a másik dolog meg olyan, mint ahogy anyám mesélte nagyanyámról, akit én nem ismertem, mert késői gyermeke voltam az apámnak, és a mama már régen meghalt, szóval róla mesélte az anyám, hogy a mama nekem mindég azt mondta, hogy kicsi foltincám, amire én nem emlékszem, olyan kicsi voltam, de azt aztán, hogy foltincám, soha senki se mondta nekem az életemben, pedig jó lett volna, persze hogy anyámék szerettek meg minden, és ez az ami kellene a világ dolgai­ ra, hogy szeretet, az kellene, meg egy kis öröm, de hogy azt mint és hogyan kellene csi­ nálni, nem tudom, ilyent nem tanultam ... Kovács Bodor Sándor: A város /sorozatZ /. 395 �MŰTEREM Lóska Lajos A salgótarjáni Tavaszi Tárlat megnyitója Bár a képzőművészetre fordítható ál­ lami, megyei, alapítványi - ami most a legdivatosabb, hiszen mindenre pályázni kell - támogatás egyre szűkösebb, mégis úgy tűnik, hogy a magyar képzőművészek kiállítási lehetőségei nem rosszabbak az 1997-es esztendőben, mint korábban. A megnyitó szövegét írva sorra vettem - és most maradjunk csak az országos sereg­ szemléknél - az idei, tavaszi és nyári kiállításokat. Április közepén nyílt és jelenleg is nyitva van a Vigadó Galériá­ ban a Magvar Szobrász Társaság Nő című tárlata. A salgótarjáni Tavaszi Tárlattal szinte egy időben rendezik meg a Műcsarnokban a Magvar Szalon című seregszemlét, sőt a nyáron nyíló pécsi AT' Országos Kisplasztikái Biennálé anyagát is begyűjtötték már, és akkor még nem szóltam a különböző egyéni tárlatokról. Úgy érzem, nagyon fontosak ezek az or­ szágos rendezvények, melyek egyúttal egy régió művészetét is bemutatják. Ilyen ter­ mészetesen a 24. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat is, amelyen valamennyi klasszikus műfajban - szobrászat, festészet, grafika kivitelezett mű megtalálható. Ha csupán röpke pillantást vetünk az alkotásokra, akkor is megállapíthatjuk, hogy nemcsak helyi képzőművészek szere­ pelnek a bemutatón, hanem az ország kü­ lönböző részeiből érkeztek alkotások a kiállításra. Sőt, a rendezvényhez való kötő­ désnek ékes bizonyítéka, hogy nagyon sok művész visszatérő vendég, tehát nem elő­ ször mutatkozik be Salgótarjánban. Ezek után érdemes talán néhány mű­ vészről és művéről is megemlékeznünk. Kezdjük az e régióba tartozókkal. Minden­ képpen ki kell emelnünk az egyéni úton járó, helyi tradícióból és a gycrekrajzokból egyaránt építkező Földi Péter különös­ mitikus műveit, továbbá Lóránt János fest­ ményeit. Szinte állandóan visszatérő alkotó György Csaba Borgó, Stefanovits Péter, Szüts Miklós, a metafizikus műterem­ belsőket készítő Vali Dezső, Krajcsovics Éva. A ritkábban szereplők közé tartozik a sajátos cl múlás-hangulatokat megfestő Vojnich Erzsébet, de meg kell emlékeznünk Bikácsi Daniella munkáiról is. 396 �Lóska Lajos A salgótarjáni Tavaszi Tárlat megnyitója A képgrafikai anyag a legszámottevőbb a bemutatón. Ez azonban nemcsak a grafi­ kusművészek figyelemreméltó aktivitásából következik, hanem a sokszorosító technikák jellegéből is, továbbá abból a prózai tény­ ből, hogy egy nyomatot könnyebb szállítani, mint egy többmázsás szobrot. A magyar grafika számos meghatározó személyisége szerepel tehát a bemutatón: az újhullámos, színes, expresszív rajzokat készítő Szabados Árpád, továbbá a Salgótarján több mint tíz éve kiállító, szitaemulzióval festő Halbauer Ede, a finom, irányított gesztusokkal dolgozó Kovács Péter, a síkgeometrikus hagyományo­ kat folytató Aíatzon Ákos, vagy éppen az 1995ös nagydíjas, az egyszerre ökologikus és mi­ nimál munkákat készítő Olajos György. A szobrászati anyag számát tekintve a legkisebb, de színvonalát tekintve minden­ képpen számottevő. Hadd utaljak itt Sejben Lajos és Várnagy Ildikó, Jószay Zsolt mun­ káira, vagy a megyében élő Csemniczky Zoltán drótplasztikájára. A kiállítás anyaga, mint minden orszá­ gos seregszemléé természetesen sokszínű, változatos, de - és ez az egyik fő erénye állapotrajzot is ad a 90-es évek honi művé­ szetéről. Külön öröm, hogy öt szlovák művész is szerepel a bemutatón. Befejezésül azonban le kell szögez­ nem, hogy igazán azok a művek figye­ lemreméltók és színvonalasak - és sze­ rencsére sok ilyen van a tárlaton - me­ lyekkel az alkotók a képzőművészet nyel­ vén, tehát a színekkel, a formákkal, a vonalakkal, a tömegekkel és az arányok­ kal szólnak a közönséghez. Gyurián Tibor salgótarjáni üzemi fotóiból 397 �Prokay Gábor A rajz teremtő ereje Végiggondolva a képzőművészeti műfa­ jok hosszú évek alatt kialakult bemutatko­ zási fórumain, nem tudok másik műfajt, amelyiknek olyan sokrétűen kialakult, ran­ got szerzett és rangot adó kiállítási fórumrendszere lenne, mint a grafikának, a rajzművészetnek. Ennek a műfajnak a természetes osztó­ dással újabb és újabb ágabogai jelennek meg, és különösen ebben az évben volt gazdag a termés. Az idén rendezték meg a miskolci grafikai biennálét, a békéscsabai tervező grafikus biennálét. A hetedik nem­ zetközi elektrografikai biennálé, amelyet nem állandó helyszínen rendeznek, 1996ban - más országok után most először ná­ lunk - Szombathelyen volt látható. Budafo­ kon - szakmai tanácskozással kibővítve negyedszer rendezték meg a szobrászrajz biennálét. A Kisgrafika Barátok kisgrafika és exlibris országos pályázati anyagát az Iparművészeti Múzeumban mutatták be, Újpesten a Kisgrafika '96 kiállítás volt látható, a Vigadóban Különös nyomatok címmel nyílt tárlat a nyár végén. S ráadásként az év végére is maradt ünnepi ajándék: a VIII. Országos Rajzbiennálé. 398 (Csak zárójelben kérdem meg, vajon nem lenne szerencsésebb az azonos évekre eső miskolci és salgótarjáni biennálé közül valamelyik időpontját egy évvel elcsúsztatni?) Az előbbi felsorolásból, az eltérő kiállí­ tási programokból is látszik a műfaj sokszí­ nűsége, amely a felhasználást, a kifejezési eszközöket tekintve, a méret szerint, sőt az új technikára is érzékenyen tagolódik. En­ nek a gazdagságnak és minden vizuális művészeti tevékenységnek az alapja a rajz: az ember legősibb individuális és közösségi közlést hordozó rögzített képlete. Ember és ember között a hangok és gesztusok után és mellett a vonal megszelídítése, alakítása: a rajz teremtett kapcsolatot, formálta ki a különböző írásrendszereket is. Ősi, termé­ szetes eszközként tovább él a gyermekraj­ zok őszinte, tiszta világában, mágikus, varázslatos erejét pedig művészetnek ne­ vezzük. A különböző műfajokban alkotó művé­ szek részéről a rajzbiennáléra a legnagyobb az átjárás. A kiállító művészek közül a grafikusok vannak a legtöbben, mellettük festők, szobrászok, textilművészek rajzai láthatóak. A résztvevők körének összetett- �A rajz teremtő ereje Prokay Gábor Egyszer végre érdemes lenne olyan bisége alakítja, rányomja bélyegét az egész kiállítás karakterére. ennálét rendezni, ahol valóban csak a rajz Az eredeti elgondolás, hogy minden éltető eleme a vonal játssza a főszerepet, a külső technikai beavatkozás, praktika nél­ tus, a grafit, a fekete és fehér, s ahol a rajz kül a legoriginálisabb, rajzos, vonalas feke­ festőiségét nem a színesség jelenti. Akkor a te-fehér alapképletű művek készüljenek mai kiállításhoz képest persze gazdagabbak bemutatásra, talán sosem valósult meg, de és szegényebbek is lennénk. Gazdagok, ha aszkétikusabban, eszköztelenebbül készítve az évek során egyre távolodunk is ettől. Szalay Lajost idézem: „A kontúrrajzzal, is bravúros, tartalmas rajzokat látnánk, vagy tollrajzzal, ezzel a spártai szűkszavú- szegényebbek, ha arra gondolunk, hogy sággal homéroszi ékesszólást kell fedni. ” például erről a kiállításról is át kellene Erő, önbizalom nincs, vagy csak kevés irányítani képeket más fórumokra a legér­ tékesebbek közül is. ehhez a spártai szűkszavúsághoz? Ezek a töprengések nem mondanak el­ Egyre nagyobb szerepet kapnak a határ­ lent annak, ha megállapítjuk, színvonalas esetek, a grafikai technikák alkalmazásai, amit egy-egy megismételhetetlen vonallal, kiállítást láthatunk a múzeum termeiben. gesztussal egyedivé téve előttünk áll az Nincs domináns irányzat (nem hiba), az egyedi rajz, függetlenül attól, hogy mi anyag fő vonulatát az egyenletes, megbízha­ majdnem azt hisszük: a szemlélt kép akva- tó teljesítmények jellemzik. Molnár László József bravúrosan finom rell, pasztell, festmény, kollázs. Rosszul hiszszük, nem jól látjuk, helytelenül gondoljuk... minuciózus lapja bámulatba ejtő és tisztele­ Valóban? Ismét Szalay Lajos szavaival tet parancsol a szinte szerzetesi szigorúsá­ töprengem: „...vonalba foglalni az igazsá­ g i fegyelmű alkotói magatartás előtt. got úgv, hogv olyan intenzitással beszéljen A gyermekrajzok frissességével szólnak a létezésről, mint amilyen intenzitással tud Hevesi Nándor rajzai, e f Zámbó Ist\>án beszélni saját magáról a létezés maga. ” valamikor ugyanerről a tőről sarjadt képei­ nek jelrendszere, kiérlelt konkrét és szür­ Vajon jó-e, kell e feszegetni az eredeti értelemben vett egyedi rajz határait, éppen reális tárgyi elemei mai valóságunk „új ma­ akkor, mikor - mint a bevezetőben is utal­ gyar népművészetét” írják le, kicsit kajánul, tam rá - a művészi kifejezés, közlés, közzé­ játékosan, meg komolyan. tételének árnyalt, több lehetőség közül Almásv Aladár fantasztikus címadásai­ választható fórumai jöttek létre a grafikán ról tudjuk, hogy képeihez alig van közük, belül is? sokkal inkább határtalan fantáziájához. De Lehet persze azt mondani, hogy a kiírá­ míg derűsen mosolyogva a tartalmukon soknak kell egzaktabban fogalmazni, a gondolkodunk, addig a szöveg mögé bújva kiállítási zsűrinek szigorúbban válogatni. már lebilincseli nézőjét, fogva tartja, s észre Meg azt is, hogy miért kellene korlátozni a sem vesszük, hogy már a vonalak, a foltok művészi kísérletező kedvet, ami azt úgy eseményeire figyelünk. Kovács Johanna sem viseli el. meséi a máról nagyon is valóságos történe­ Nem könnyű kérdés, de talán nem re­ tek, amelyek nem gyermekeknek szólnak. ménytelen - eredményt remélve - gondol­ Kovács Péter Felhők című lapjain a kép­ kozni rajta. mező közepét és nagyobb részét sötét folt 399 �Prokay Gábor A rajz teremtő ereje uralja, kiszorítva, két oldalhoz nyomva a vonalakat. Kovács Tamás Vilmos groteszk képén hóna alatt hegedűjével, mint aki jól végezte dolgát, kioson a hegedűs, magára hagyva a kábult, reménytelen alakot, áldozatot. Lírai, medítatív, érzékeny alkotások Gallusz Gyöngyi, Székhelyi Edith, Maracskó Gabriella munkái. Gallusz bujkáló fé­ nyei, árnyékai, áttetszőén selymesen szövik át a képet. Gaál József képen fojtott feszültség feszíti, gúzsba kötött figurái kiszámíthatatlanok. Szabó Tamásnál a fenyegetettség érzése a szimbolikus általánosítás helyett indivi­ dualizálódik, személyessé válik. Olajos György Pösszeidőn-képén a ten­ ger végtelenjéből kimetszett hullámzó vona­ lak áramlók, áradók szinte morajlanak. Varga Éva finoman erotikus rajzai pár excellence szoborrajzok, ha jól emlékszem egy plasztikai sorozat elő- és utóképei. Stefanovits Péter a Himnuszból vett idé­ zettel szólítja meg még egyszer a nézőt a Millecentenárium évében. Az emlékek és emlékezések kusza erdejében elfelejtett értékeket, jeleket talál a művész. 400 E néhány mű és alkotó felemlítése a művészek érzékenységéről győz meg. Az életérzések, s nem csak a sajátjaik megfogalmazásával, a verbalitást háttérbe szorítva a rajz eszközeivel szólnak életünkről. Végezetül hagy emeljek ki még két mű­ vészt. Kótai Tamás az előző biennálé Csohány Kálmán-díjasaként több nagymé­ retű képét mutatja be. A műgonddal szer­ kesztett mívesen előadott lapokon az isme­ rősjelek természetes egyszerűséggel mindig izgalmas kontextust teremtenek. A VIII. Országos Rajzbicnnálé anyagából emlékeze­ tes élménye marad sokunknak - számomra biztosan - Földi Péter Karakterek I-V. című, Vincze László műhelyében készült merített papírra diópáccal készített képso­ rozata. A szerző nem csak itt szülőföldjén nem ismeretlen, képeinek eredeti festőisége, bárhol jelennek meg, érdeklődést keltenek. Madárfiókáit karakterizálja, akik most születtek: még gyanútlanok, kedvesek, érdeklődők, tétovák-tanácstalanok, elgondolkodók. Ártatlanok. Mennyire mások, mint idősebb, ránk, felnőttekre jobban ha­ sonlító társaik. Kívánok Önöknek élménytadó kiállítást! �Gelencsér János grafikája �Erdei Sándor szobra � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b5f93d408af130169a7ae47c3380076d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a059b9b33904aaa3a118b9169a3fe1e5.pdf 1dbb000f88b3edd8a060109dc977097d PDF Text Text IRODALMI, MŰVÉSZETI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT A NAGY PALÓC 150 éve született MIKSZÁTH KÁLMÁN �Asztalilámpa (Mikszáth-hagyaték) �Tartalom Pctrőczi Éva verse Csapiár Vilmos: Esete Mikszáth Kálmánnal Kabdcbó Tamás: Mikszáth és a posztmodern Tandori Dezső: "A mi örökös barátunk” Kiss Dénes: Az eszmeképzés irodalmi meséi Tomkiss Tamás: Ismerős az idegenek között Dukay Nagy Ádám: Két világ regénye Szeghalmi Elemér: Mikszáth évfordulójára Csongrády Béla: Mikszáth a rejtélyek könyvében Barcs János: Az én csodálatos Mikszáthom Baranyi Ferenc verse Marschalkó Zsolt: Az egyik jeles mondat Csikász István: Gélyi János levele Onagy Zoltán prózája Tóth Sándor verse Romhányi Gyula versei Szepesi Attila: Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Simor András: Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében Laczkó András: Mikszáth és a fiatalok Nagy Pál: Tzara-díj Mikszáthért Gycncs Erzsébet: Szent Péter varázslata Hegedűs Erzsébet: Mikszáth, a nagy palóc 127 128 131 134 140 145 147 150 153 156 159 163 166 170 182 185 187 190 192 199 203 216 Beke Albert: A Mikszáth-kép változásai Fábián Gyula: Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Krizsán László: Miről mesél "A beszélő köntös"? Praznovszky Mihály: Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva? Csáky Károly: A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában Z. Urbán Aladár: Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Szabó Péter: Egy új Mikszáth portréra 253 Kovács Anna: A horpácsi kiállítás (tématerv) 271 225 237 245 258 262 266 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardaniica Ferenc Dr. Bánlaky Pál M arschalkó Zsolt K. Pcák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, P f 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 E számunk szerzői: Baranyi Ferenc költő (Bp.), Barcs János költő, író (Tököl), Beke Albert írod tört. (Bp.), Csáky Károly néprajzkutató (Szlovákia), Csapiár Vilmos iró (Bp.), Csikász István költő (Balassagyarmat), Csongrády Béla újságíró (Salgótarján), Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján), Fábián Gyula újságíró, Gyenes Erzsébet írod. tőrt. (Salgótarján). Hegedűs Erzsébet újságíró (Bátonyterenye), Kabdebó Tamás iró (Írország), Kiss Dénes költő (Bp.), Kovács Anna muzeológus (Salgótarján), Krizsán László irod.tőrt. (Százhalombatta), Laczkó András iró (Kaposvár), Marschalkó Zsolt író, költő (Salgótarján), Nagy Pál író (Párizs-Salgótarján), Onagy Zoltán író (Nagyoroszi-Esztergom), Petrőczi Éva költő (Bp.), Praznovszky Mihály főigazgató (PIM, Bp.), Romhányi Gyula költő (Balassagyarmat), Simor András költő (Bp.), Szabó Péter irod.tőrt. (Bp.), Szeghalmi Elemér író (Bp.), Szepesi Attila költő (Bp.), Tandari Dezső író, költő, műfordító (Bp.), Tomkiss Tamás költő (Cegléd), Tóth Sándor költő (Bp.), Z. Urbán Aladár tanár (Szlovákia) E számunka illusztrációs anyagáért a Nógrádi Történeti Múzeumnak tartozunk köszönettel. Fotó: Buda László Borítóterv: Orbán György Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugy anitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat cs rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten mcgvásárolliató az írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Petrőczi Éva MIKSZÁTH-GYERM EKGYÁSZDAL "A ló,a bárányka és a nyúl" című novella margójára Remekelt Rückert, s Mahler karnagy úr, de gycrmckgyászdalba jobb, ha nem tőlük borul mind, aki nálunk magzata-fosztolt, tépte öléből bárha halál, vagy a bosszú, amely gyilkol, mint a torokgyík. "A ló, a bárányka és a nyúl" Kétforintos, barna Püzetke volt, de mindörökre, múlhatatlanul megtanított, sarját cl hogyan siratozza, kinek könnye a szó. "A ló, a bárányka és a nyúl" három kis, szomorú, elszürkült szőrcsomó, de fullánkját veszítette rajtuk, íme, a romlás. Jánoska, hallod? Apád az életbe visszadalolt. 127 �Csaplár Vilmos Esete Mikszáth Kálmánnal Az ember él. Tcsz-vesz, serényen. Meg nem tcsz-vcsz, lustán. Mindenfélére gon­ dol, pláne, ha író (talán Mikszáthra is, csak nem tudja, hogy rá), és ír. Aztán egyszer csak megkérdezik tőle, hogy na, gondolsz-e Mikszáthra? Hűha! Gondolok-rá? Nem. Gondolni, azt nem. Nem gondolva talán. De persze ha megkérdezik, rögtön összemókázódik a határ a gondolás és a nem gondolás között. Elkezdek gyanakodni arra, hogy nem úgy van, ahogy hittem. Lehet-e Mikszáthra magyar íróként nem gon­ dolni. (Lehet.) Nem lehet. A születése évében úgy látszik, nem lehet. Milyen kép él benned? Az a kövér, kopasz kép, mellényes. Mcllényes? Mikszáth egy nagy magyar író. Nagy, mert sokat írt. Nagy, mert hatása volt. Nagy hatása volt. Ami még van. Nincs magyar, aki ne lett volna diák. Nincs diák, aki nem ízlelte volna meg azt az érzést, hogy milyen volt Mikszáthnak lenni. És olvasni is jól lehet. Például ha kötelező, clfelcdlcti olvasás közben, hogy ő kötelező. Minden (halott) írónak több utóélete van. (Kivéve azokat, akiknek az utóélete is meghal.) Ezek egymás mellett helyezkednek el és egymás után. Váltakoznak, kombi­ nálódnak. Most például várhatóan sokan emlegetik majd őt, esetleg jövőre is, mert a politikai élet, sőt az élet is kissé hasonlít. Az előző korszakban Mikszáth teljes egé­ szében mese volt, most meg már nem teljes egészében az. Mikszáth aktualitása? Ki hitte volna, hogy lehet még ilyen is? Ugyanakkor meg épp azért, mert ez a fajta újrégi kor úgy ránk telepedett, sokan (főleg a számítógép mámorba előremenekülő fiatalok) messzebb vannak, mint valaha. Ez is egy párhuzamos utóélet. Egy a sok közül, mely nem tiszteli az évfordulót se. Mikszáth egy nagy reményű, nagy tehetségű magyar író volt, aki beváltotta a te­ hetségéhez fűzött reményeket, közben elveszített valamilyen más reményeket. A fa­ nyar, ironikus, kiábrándultságnak van egy speciális (írott) formája, ezt hagyta ránk. 128 �Csapiár Vilmos Esete Mikszáth Kálmánnal Miközben a mcsélési kedvéből soha nem ábrándult ki. Ő egy olyan író, aki minél szörnyűbben érezte magát, annál fergctcgcscbb mesélővé vált. Szinte versengett magával. (Meg Jókaival.) Nála a boldogok se boldogok (miként később Krúdynál se, csak másként nem), csak az olvasó az, míg olvas. Nevetgélve, nagy élvezettel elhisszük neki, hogy az életben igazából semmi ok a nevetésre, hacsak nem az, hogy nincs ok, nevetni meg kell. Legalább is szükséges. Mesélni meg pláne kell, mese nélkül még a boldogtalanság se igazi. Benne a nagyság százada hullott szét. Nem úgy, mint más íróknál. Másként ugyanúgy. A mikszáthi az valami nagyon személyes, nem is annyira szokásos a maga idejében. Annyira nem, hogy nincs is több Mikszáthunk, ezért aztán megbecsüljük, kényeztetjük az iskolák­ ban. Nem cserélnénk cl senkiért. Az ő szövegeit nem érdemes vetélkedőkben használni, mert egy mondatból ki lehet találni, hogy ez csak ő lehet. Bennem mint volt diákban, művelt magyarban ott szunnyadnak természetesen az egész meséi, de mint író, a mondatait hordom magamban, főleg öntudatlanul, de hordom. A hangulatát, valamijét. A mesélési kedvét próbálom nem utolérni, mert az utolérhetetlen. Valószínűleg szoktam érezni, hogy mit nem értem utol. Ettől nem keseredem cl, ez csak úgy van. Bennem. Amikor van. Észrevétlenül. Többnyire még én se veszem észre. Ilyen a kultúra, ilyen anyag. Lehet benne mindenfélét megállapítani és nem megállapítani. Úszkálni, fulladni. Ki lehet feküdni fáradtan a tetejére, visz az ár. Lehet halottakról élőként beszélni. Sőt, véleményt mondani, abban a hitben, hogy a halott író nem szól vissza a szüle­ tése után százötven évvel. Pedig visszaszól. A könyveivel folfegyverkezve visszacsap, mint Zrínyi az Új Zrínyiászban. Csak ő a szivarjával hadonászik, harag nélkül. Mcgbocsátóan, méltósággal. Tu­ lajdonképpen alig néz, a mindenkori pénzügyminiszter jobban érdekli. Gyakorló tanár koromban egyszer a diákoknak azt magyaráztam, hogy ki min­ denki írt Mikszálhtal nagyjából egy időbe (Dosztojevszkij, Tolsztoj, Flaubert). Óra végén az egyik lány odajött hozzám, és megkérdezte, hogy akkor most tulajdonkép­ pen Mikszáth nem is nagy író? És ha nem, akkor ki volt a nagy magyar író? Ilyen utóéletek is vannak. Majd elmúlnak, kezdődhetnek másmilyenek. Lchct-e nagy egy magyar író, ha nincs nagy magyar olvasó? Most éppen ez a hü­ lyeség jutott az eszembe, bár magunk közt szólva, tekinthető némileg aktuálisnak a kérdés. Őszintén szólva engem kicsit nyomaszt olykor-olykor valami, ami szintén Mikszáth. Is. Lehet a sikeresség sikertelen? Mivé válhat nagy energia, hatalmas alko­ tó erő és szorgalom (egy ember szerencsésen alkalmazkodó természetével együttmű­ ködve) valamilyen kor édeskésen kesergő, kesernyésen lelkendező mindennapjaiban? Amit a kiegyezés kori Magyarország átélt, azt nem élte át. Csak később. Későbbi szemmel nézve ez egy korai kor volt. Úgy korai, hogy egyúttal érett, túlérett. Kora­ vén. Az okos írók pedig okosak voltak, sőt bölcsek, és meséltek. A nagy mesemondó arcán aztán egyszer huncut mosoly jelent. Máskor meg hosszasan maga elé nézett, két regény írása között. Utóbb az ilyesmit hívják kulturális és nyelvi bezártságnak. 129 �Esete Mikszáth Kálmánnal Csapiár Vilmos Lehet, hogy nem éppen ezt, de most már mindegy. Mive válhat, mive válhat? Például Mikszáth Kálmánná, ez nem olyan rossz. Rá­ adásul tényleg jó. Most aztán találja ki a kedves olvasó (akiről mostanában az a hír terjed, hogy nincs is, mert még nem elég kedves a mese), hogy a második magyar eredeti tőkeföl­ halmozás idején mit akarok én ezzel mondani. Először is éljenek (féljenek) a Nagy Magyar Olvasók! Ha majd fölállnak nagyság szerint, csatasorban. Másodszor: éljenek a nagy teret kiszorító kis írók, akik talán kis térbe beszorított nagy írók! Legyen elég erejük elviselni az összes utóéletüket! Például azt, hogy mit tartok én felőlük. Éppen én. Az én évezredem végén. Gipszöntvény Mikszáth Kálmán jobb kezéről 130 �K a b d ebó T am ás Mikszáth és a posztmodern 1980-ban kezdtem írni, 1982-ben fejeztem be - mivel közben kenyeret is kellett keres­ nem - Az istenek című magyarnyelvű Róma-regényemet, amelyet az Újváry Griff kiadó publikált Münchenben. Természetesen ezt is fekete-listára tettek itthon, majd, a szabadság kitörtcvcl 1992-ben újra kiadták, ezúttal a szépirodalmisok Budapesten. Amikor a regényt írni kezdtem, Manchesterben, már vadul lángolt a posztmodern fran­ cia-amerikai divatja, mely egynéhány egyetemet és irodalom kritikust kivéve, nem tudott meghonosodni Albionban, de Írországban sem, ahol most élek. Kár, mert remek játék. A posztmodern kifejezést Pannwitz képíró mester gyártotta, aki bár német ember volt, a magyar Mikszáth Kálmán kortársa vala, igaz, húsz esztendővel idősebb mint a regényíró. Ez a festő úr úgy érezte, hogy az impresszionizmus virágzása teljén ki kell találni valamit, annak jelzésére, ami utána jön, de a terminus cltcmctődött, a posztimpresszionizmust, mint kifejezést többen kedvelték. Amikor én a Róma-könyvet írni kezdtem, már nyakára hágtam - angol gyakorlatomban - két korábbi, de a mai napig élő/túlélő izmusnak: a képvers gyártásnak és a strukturaliz­ musnak. Az előbbit tréfának, "álkándálásnak" szántam, de "művemből” kiállítási tárgy lett az Institute o f Contemporaiy Art neves londoni galériájában; az utóbbiba intellektuálisan, mint nyelvész szerettem bele, s lettem ezután a Tristes tropiques lelkes olvasója. (Olyan alapkönyvnek tekintettem, mint az akkoriban tőlem is idéző Esterházy a valóban nagyszerű és tisztességes Ottlik d p i műveit.) Nem véletlenül hozom őt fel, mert ncmsokkal regényem megírása után került kezembe a Termelési regény, az első magyar "posztmodern" mű - azóta is a lcgmulatságosabb. Láb­ jegyzeteibe és főszövegébe foglalt mozaik-történetei közül kettőt magam is átéltem. A leg­ jobb irodalom élményeken, a második legjobb irodalom könyvélménycken, a harmadik a könyvélményck élményein alapszik. Mikszáth Kálmán volt és maradt a kedvenc regényíróm, azt hiszem minden regényét, elbeszélését elolvastam, a javát kétszer, kedvenceimet háromszor. Nagyapám könyvtárában megvolt a százkötetes Jókai és a Mikszáth összes. Először a jókaiakat olvastam végig - 131 �Kabdebó Tamás Mikszáth és a posztmodem olyan fiatalon, hogy az első fejezet után elolvastam a regény véget - aztán a Mikszáthkönyveket. Aztán jött az érettségi, a bölcsészkar, 1956 és az emigráció. Magyar könyvek szűkében először a British Múzeumban leltem rá ismét a Krúdy és a Mikszáth könyvekre, aztán, etércn telhetetlen lévén, nagynénémmel megvetettem minden föllclhető Krúdyt és az Akadémiai Kiadó Mikszáth Kálmán összes művei sorozatot. Krúdy gyűjteményemet később kiegészítette a Londonba látogató boldogcmlékű Krúdy Zsuzsa (tehát Krúdy minden megje­ lent könyve megvan) a mikszáthokkal pedig eljutottam addig, ameddig az Akadémiai Ki­ adó - vagyis ismert elbeszéléseket hiányolok. Mondanom sem kell, hogy ismét végigolvas­ tam mindent, ami megvolt, elejétől végig. Ebben az időben, tehát a hatvanas évek elejétől a végéig, könyvtári munkám mellett egy költői szemináriumot is vezettem a londoni egyetem berkeiben. A francia szakosok fedez­ tették fel velem Barthes műveit, az amerikaiak Burroughs-1, Fáy Attila a Finnegan IVakest. Bár Joyce minden más művéért rajongtam, "a Finnegan" kercsztrejtvényszcrű olvasásra Attila vitt rá. Angol diákjaim megkérdezték, ki a legjobb eszázadi költő? A válasz egyér­ telmű. Az már nem, hogy mennyiben volt Attila modern, avat garde, esetleg korai posztmodern? Egy alkalommal John Wain-nel, a költő, esszéista, regényíróval jöttem össze, aki a legjobb magyar regényeket firtatta. Beszéltem a vén palócról, lefordítottam könyveinek címét és szomorúan tettem hozzá, jó angol fordításokat nem ismerek. Amikor Az istenek - azidőtájt a negyedik regényem megjelent - tíz helyen méltatták, mind idekint, beleértve a két rádióállomást. A 2. a pesti kiadás szövegét egy Radics Viktó­ ria nevű hajadon úgy eláztatta, mint a záporeső a rétet. Az u.n. "Nyugati magyar irodalom" orgánumai még mind életben voltak. Ennek az első kiadásnak egyértelműen jó sajtója volt, többen kiemelték a regény "modernségét" és fölfedezték rajta a posztmodern beütéseket. Majdnem "kiütéseket" mondtam, mely ugyebár kétféle lehet: amikor az embert állonvágják, vagy, amikor az ember testén pörsenések keletkeznek. (Senki nem mulasztotta el a könyv két befejezését kommentálni, s ebben, ha másban nem, meglátni a posztmodem tendenciákat.) Jól mulattam a dolgon. A fecskefarkú befejezés ötletét nem Fowles regényéből kölcsö­ nöztem, vagy Borges-tői vettem át - akiket ebben az időben még el sem olvastam - hanem a Különös házasság-ból. Azazhogy igen is, meg nem is. Az én regényem főszereplője, egy Lehel nevű fickó, olyannyira belebonyolódik egy kémügybe, hogy nem látszik más kiút számára mint a halál. Amikor könyvem megírásának utolsó fejezetéhez értem, az egyik angol miniszter eltűnt a fold színéről. Ruháit összehajtogatva megtalálták a tenger partján. Pár hónap múltán őmaga is előkerült, eléggé virgoncán, Ausztráliából. Nem úszta át az óceánt, hanem, öngyilkosságot tettetett. Ha jól, és újból és újból elolvassuk Mikszáth regé­ nyét, a kettős befejezés nemcsak két alternatívát sugall, a halált, vagy az életet, hanem motiválja a pervesztett, megvert ember kiútját: a halált tettetve választani az életet. Nos, Isten uccse, Lehel számára a megoldást, nem, így nem jó, a regény számára a megoldást, nem, így sem jó; a megoldást, mely egy realistának szánt regény fecskefarkú végére ugyanúgy illik, mint egy pozőr szereplőhöz passzol, én egy helyzet kettős lehetősé­ géből pároltam, mely történetesen hasonlított egy fowlesi, borgesi, mikszáthi megoldáshoz. Azazhogy. Amint a regényt megírtam és szövegét stilizálni kezdtem - tehát kívülről is láttam, már géppapíron - eszembe jutott az egyetlen irodalmi példa, amit akkor már ismer- 132 �Mikszáth és a posztmodem Kabdebó Tamás tcm: a Különös házasság. Elbizonytalanodtam. Lchct-é, hogy tudat mögött (nem "alatt”, ahol Freud bácsi lakott) mégiscsak Mikszáth fccskcfarkú befcjezcs-ötletct kölcsönöztem? Lehet. Sőt valószínű. Újraolvastam a Különös házasság-ot, immáron harmadszor. A leg­ szebb korunkbeli posztmodernekhez hasonlóan a regény tele van hintve lábjegyzetekkel. Eddig még hagyján, hiszen ezt mások is megtették a századfordulón, amikor a lábjegyzete­ lés szövődményes információadagolást jelentett, nem pedig posztmodem anekdot- és aranyköpésesdit. Igen ám, de a kritikainak beillő Szépirodalmi kiadás elmondja a valóságos Buttlcr-Dőry házasság igazi történetét, mely másmódon volt különös, mint a Mikszáthszőtte-elmetszette házasság. A mikszáthi lábjegyzetek azt szuggerálják, a gyanútlan olvasónak, hogy a kódexekben és periratokban lenyomozható házasság valóságos történetével van dolguk. Holott. Buttler léha fickó volt, mint ahogy az Egri csillagok Dobója sem volt, a való életben, feddhetetlen jellem. A lábjegyzetek tudatosan ferdítenek - no, ez túl erős: "rászednek", helyesebb szó, hasonlóképpen a mai posztmodern lábujj-lábköröm jegyzeteihez. Nem tudom, hogy Mik­ száth kacskaringós, egybefolyó, különváló történeteinek, adomahalmazának, szórakoztatókedvének, többszintű hangulatvilágának, egyszerű és különleges hőseinek, társadalomkriti­ kájának és tekintélyt elvető, "rangtisztclctlcn" és hierarchia mentes stílusának ismeretében miért kell a posztmagyar híveinek olyan ősökre visszatekinteniük, mint az ír Joyce. Ami azt illeti: a Buttlerck családja ír eredetű, a családnév az északír Buttler nevű ősökre megy viszsza. Vagy az angol Sternel Joyce, minden ír ravaszsága ellenére, csak egy egyszerű szatócs az írásművész Mikszáthhoz mérve, Stcrne pedig kedves bohóc, egy utazó színtársulat ko­ mikusa, a gúny és a szatíra nagy mesteréhez, Mikszáthoz képest. Bár nagyra becsülöm egykori "szomszédaimat", a dél-amerikai próza dédelgetett nagymestereit, nyelvük egy vonósnégyes ahhoz a zenekarhoz arányítva, amit Mikszáth Kálmán megszólaltatni képes egy-egy regényében. Aki csak anekdotákat, "aranyrögöket" akar, vízért mehet a mikszáthi folyóba, talál ott mindent, az iható szomjoltótól kezdve a lerakodott fémekig. Aki a történetekre is kíváncsi, az egy Kuroshawa sokoldalúságával találkozik, megelőz­ ve a nagy japánt sok évtizeddel. Minden irodalmi fogás - mint pl. a fccskcfarkú vég az értékek patika-mérlegén csak eszköz, s a főeszköz, a nyelv, az irodalom eschatológiájában a legfőbb érték. Ezt a kincses magyar nyelvet sem őelőtte sem utána nem használta szebben és jobban senki a magyar "regényirodalomban." És ez több mint a szókincs, a szivárványszínű mikszáthi szó. A mikszáthizmusok Széles Klára jól tudja - kötöttségként megélt helyzeteket ragadnak meg, átható jelenlétű élményeket közvetítenek, idéznek föl. Aki ezt tudja, az a nagy költő, prózában vagy versben. 133 �Tandori Dezső "A mi örökös barátunk” Mikszáth Kálmánt clbúcsúztatva, mintegy szakfcrfiúsággal is clsiratva Móricz Zsigmond, a Nyugat folyóiratnak írt dolgozatában, c síri beszédben Mikszáthról mond személyi érdemben viszonylag keveset, sok szépet leszögez viszont arról, amit a nagy halott irodalmi lényegével kapcsolatban ő az 1910-cs évben asszociálhatott, s ami valahogy mintha periódusosán visszatérő gondja lenne betűvetésünknek. Újság a könyv ellenében, élöbcszédcs aktualitás az örökléttcl szemben, illetve a fából vaskari­ ka csodája, amit Mikszáth művészetében ünnepel Móricz, az irodalom-megújítás, jószerén a hírlapírás általi mégis-lündöklct ékes ténye; holott elsősorban a tárcát, emez újságműncmct tartja "a mi örökös barátunk" fő erényének és erejének, ám esélynek is a - ne ismételjük magunkat - magyar próza igazi megújulásához. Ekkép­ pen mondjuk: Mikszáth mintha úti állomás lenne valamerrefele, de hát messze az Ady költészeti forradalmától, félig-meddig a Jókai utáni légüres térben, azaz hát oly clismcrctlcn, alig felismert írók erőközegében, akik "helyett" aztán mintha Kosztolányi, Kríidy teremtette volna meg az elbeszélés, a regény valódi magyarországi huszadik száza­ dát. Mikszáth lcglöbb sajátjának Móricz az élöbcszédszcrűségct tekinti, a távtartási bánni akadémikusságlól, ugyanakkor az anekdota megannyi hangszínét... ne is folytassuk. Ma­ gam cg>' régi kedvencemet kotrom elő a polcról, azt a Mikszáth-clbcszéléskötctct, melyből csekély tűnődgctéscni címét kölcsönzőm, egy ottani novellacímet. Semmi hasonlóságot nem vonok Mikszáth és bcszély-alakja között, eljárásom csak gycngédségalapú. A nagy és nevezetes regények, vagyis a Zrínyiász, a Noszty, a Választás: gyer­ mekkorom cmléklcgcndája. Születtem 1938-ban, felnőtt olvasónak akkor tekintettem magam elsőül, hogy kora-tizcnvalahányasan Mikszálhot engedlek idehaza kézbe ven­ nem. Aki azt a világot megérti, sugallták környezetemben, már tud valamit, de vigyázat, semmit túlon korán! Móricz ítéletével ellentételesen: nekem kora huszonosan a Mikszáth-novcllák jelentették "az" igazi nagy palócot, hamarjában 134 �Tandoh Dezső 'A mi örökös barátunk1 felkerült ö mégis polcmagasba, mert akkor rég "túlestem" már az első Kosztolányi összclménycn - ezt Öltük mesterbarátsága hozta vissza, hozta igazából elő azután egy kis időre és örökre -, az cgzisztcncialista irodalom létfontossága "járta", és ami Dosztojevszkijtől, sehovtói olvasmány elmaradt, szinte máig. Hol lett volna helye C Mikszáthnak ebben az egyre szaporább forgású csillagképrcndszcrbcn? Ám az az elbeszélés, melyről szólni szeretnék most, a már többször is idézett cí­ mű, maradandó vágyképként kísértett: min is sírtam én olyan jót tizcnnyolcévcscn? Valami - ismétlem a nevet - cschovi hangulat, olyasmi volt, de hát Mándy után való­ ban csak Anton Pavlovicshoz magához kanyarodhat vissza az érdeklődő kegyes ... jaj, Mikszáth Kálmánhoz? Most, tessék: jaj, vissza Mikszáth Kálmánhoz. S dejó! Már az első bekezdés, c novelláé, kerekdes "oroszos" remeklés. Az anekdotái han­ gulat országos horderejűnek akarna ígérkezni, de kamarajellegű marad, és ez jó. Kez­ dődik a bcszély szó szerint így: "Egy délvidéki városkánál leszálltunk a vonatról, hogy ott háljunk, s nappal folytassuk utunkat tovább." A hagyományos próza elbűvö­ lő hangütése. Ráérünk, sugallja - de már feszültséggel. Ennek mintha ellentmondana a magyar délvidék tipológiai atlasza, hangulatos csúfondáros bekezdések során át. El is gondolkozom: a "mai kor", mondjuk inkább, a megint aktuális félmúlt lélckhangulatait kifcjczhclnők-c ilyen koniólossággal? Például mondhatnám-e: idehazaföldön csak az is kényelmetlen, hogy otthonomban, álmatlanul este, nem gyújthatok egyetlen szál cigarettára se - legalább -, nem foghatom magam, hogy menjek, járjak egyet, ahogy Kajka írja pediglen, viszont hogy erre idegenben hosszasan módom lesz, fájdalommal tölt cl, mintha megcsalnék valamit, bár inkább boldogtalanul őriznem kellene híven, szcrcncséllcnkcdvc? Mondhatnánk-e bármi ilyet így, azaz hát lekerekít­ ve? Eleven hagyomány-e az akármennyire is tökélycs mikszálhi próza? A "Fehér róka" fogadóban viszály támad, így folytatódik a novella. Ott, ahol a "nagyon rossz állapotban talált" sarokasztalnál az író és vérköpős útitársa, a profeszszor ücsörög már. Szőke úr, vörös úr egymásnak esik "valami Hamilovics" tárgyá­ ban, s az író és társa mit sem ért az egészből; öröm, hogy a vérmcskcdőkct megféke­ zik. Akkor az elbeszélő érdeklődni kezd. Ki lenne "a vörös ember", ki "úgy fújt dühé­ ben, mikor mellettük elhaladt, mint egy kehes ló", és így tovább. Olvasom, újraolvasom a novellát, s arra gondolok: milyen élmény lehetett ez nekem egykor? Miért éreztem alkalmasint akkor is, hogy az elbeszélés valami nagy szomorúság felé bukdácsol? Szépséges, nem is oly régimódi stílusával. Olva­ som, s csak az a máig nem múlt szomorúság eleven az egészből, fogalmam sincs, mi lesz, mi is volt Szlcbcnits Mihály - a vörös úr - története, mi több, élethistóriája, ennek lényege, veleje, amit mind, s nem sokkal többet, az elbeszélésből magam 42 éve megtudtam. 135 �Tandori Dezső "A miörökös barátunk "Mintha kct anya hordta volna a hasában" a mcgférhctctlcn, rabiátus, de olykor bárányként megjuhászodó embert. Mondani sem kell, hogy "egy anyabirka cs egy nőstény tigris". Megtudjuk róla, hogy birtokát cltékozolta, most "egészen a züllés útján van". Ez kicsit olyas kifejezés, mintha a századelőn készült fordítás részlete volna. Anekdotát tudunk meg Szlcbenits gonoszkodó irgalmatlanságáról, szeszélyeiről. De a magyar vidék jellegzetesen bírós, szolgabírós históriáival dclcktál minket aztán Mikszáth tovább, s értesülhetünk, sok gazságáért Szlcbcnitsnck semmi bántódása nem lett, ellenben egyetlen helyes cselekedetéért végül miniszteriálisán clcsapták - botrányos esetét kiírták a lapok, persze, hát így. Hogy itt tartunk, a fekete, ellenszenves arcú ember visszatér a vendéglőterembe, máris akamokoskodik, dirigál, hanem aztán csak ül megint boránál, hozzá nem nyúl, közben nyög, fújtat, láthatóan szenved - külsőségcsen - , s így az író zavartalanabbá szemügyre veheti, miféle is lenne. De csakhamar szerencsélteti őket: asztalukhoz megy, bemutatkozik - miután öszszetörte poharát - , ez nem kis meglepetés. Valami orvosságos üvegről is szó van, ezeket behozta, ezeket az író s társa aszta­ lához magával viszi. "A nagy Hamilovics megölője", ezt tette hozzá mosolyogva a bemutatkozó sza­ vakhoz. Szlcbenits felismeri az írót, kedveskedve érdeklődik, miféle új "mézel" gyűjt az élveteg olvasók számára, "nekünk". S közben, hogy így beszél, szomorú a hangja. Mikszáthot összevéti Eötvössel, de sebaj, így kommentálja: "Ezt mondom én, Szlcbenits Mihály". A Hamilovics megölője, a nagy nemzetiségi izgatóé, hanem hát hogy ezt neki "nem ismerik cl". Szoknya miatt volt, folytatja, és a többi. Iszik végre, és Mikszáthék érzik, most jön "a nemzeti giliszta", a felköszöntés. Jön is. Szlcbenits a híres találkozásokat ecseteli, méltatja így Nagy Frigyesét Voltaire-rcl, Sándor cárét I. Napóleonnal, Hamletét atyja szellemével, Szlcbenits Mihályét az íróval, s hogy ez mind közt a legkiemelkedőbb ügy. "S hogy minden így" - t.i. letegeződő cimborasággal - "meg volt pecsételve, enyelgő hangon, mely sehogy sem illett hozzá, így szólt, merengő tekintetét rám ta­ pasztva" - már brudcrcsók után! -: "Hozass már most az örökös barátodnak egy palack francia pezsgőt!" Mily boldog voltam, mikor Ottlik novelláját olvastam aztán, évek múlva, A Drugeth-legenda, hogy tudtam, Mikszáthtól tudhattam, miféle nevezetes pezsgő is a Vcvuvc Cliquot! Ezt rendelte ugyanis Szlcbenits. Gondolom, akkor, 42 éve is tudhattam: nem a semmiért aprózza a lépést így az író, visszafojt egyelőre valamit, s az nagyot fog durrani. Nem külsőségcsen. Szlcbenits nemsokára már az életét meséli, q jelent s a félmúltat. Asszonya van otthon, igaz, nem hites feleség, de mit számit a cserép, a tulipán virág a ío, s az, a 136 �Tatulőri Dezső 'A mi örökös barátunk Misica gyerek, aki az övé, az az igazi, Szlcbcnits ver. Az asszony miatt halt meg egyébiránt a Hamilovics. Ekkor hideg veríték lepi cl homlokát, holttá sápad, s a gyerek dolgát - és az orvosságos üvegekét is - mondja alkalmasint: a gyerek beteg lehet, ez derül ki, és Isten­ nek szól Szlcbcnits Mihály, clhörögve amúgy: "Isten, Isten, ne nyúlj a gyerekhez". Ahogy ezt ő "az asszonyra nézve" a Hamilovicsnak is mondott. Hanem rögvest utána a professzortól is egy üveg pezsgőt kér, örökös barátjaként. Azután - eléggé rendszeres előadásmóddal, de némiképp habogósan - előad Szlcbcnits egy további élettörténetrészt: jött be ő a városba, ide, gyógyszerért a Misicának, ezek azok az üvegek, a Nikolájt küldte el a patikába, addig ő bejött - s randalírozva összeveszett a szőke úrral - , ellenben a kocsiját egy kis lánykára bízta, aki egy hatost koldult ki belőle, visszajött a Nikoláj kocsis, hát mit látnak, a kis lány­ ka alszik szegény az ülésen, s neki, Szlcbcnitsnek nincs szíve felkölteni. Ekképpen kér még egy üveg pezsgőt az írótól. Végezetül nagy fordulat jön: összevész a pausáléban csak "Aladárénak szólított pincérrel, majd az egész cchhct ő állja, sőt - "nyomorult cincárok!" legyen az ő örökös barátainak is mindig egy palack, jégbe hűtve. Hirtelen megitatja velük a Szent János áldását, s mennek ki a kocsihoz. Itt Mik­ száth kis pihenőt tart, a világ leírása következik: "Szép nyári éj volt, szőke éj - de talán nem is éj; fekete testvéreihez nem hasonló. Talán csak a föld álmodik az éjről és ez az álom lebeg, mint kékes, átlátszó fátyol fölötte, hogy kiédcsgcssc a csillagokat. És azok a bohók ki is jöttek mind. Arra a röv'id időre. Mert tudjátok, az álom hamar elszáll. De minden mcghódolt c látszatnak. Az erdei fák illata bejött a városba, a denevérek csapongva rajzolták óriás cirádáikat a levegőben, a leander bokrokon, melyek a "Fehér róka" előtt a járdán voltak vödrök­ ben elhelyezve, buja pillangók háltak a virágok közt. Szelíd, idegzsongató csönd ho­ nolt körös-körül. Az egész mindenségben nem hallatszott más, csak az a sziszegő nesz, amit a szürkék előidéztek a farkaik csapkodásával..." És "valami jóízű szuszogás" hallatszott a kocsiból. A kis lány még mindig aludt! Tanakodás kezdődik, Szlcbcnits - "Misica miatt" - elképzelhetetlennek tartja, hogy a gyermeket csak úgy kirakják. Esetleg Nikoláj kiemelhetné viszont a finom meleg kendőben, így hagyhatnák ott a leanderek tövében, a pádon, övé maradna a kendő. Az öreg kocsis tiltakozik e tékozlás terve ellen. Szlcbcnits, aki olykor-olykor dühödötten kitör, letorkolja ezért is. "Babonaság, bolondság", mondja, "de ne nevess, Nikoláj. Tudod, az Isten jó ­ ért jóval fizet..." És a kis lány, így érzi Szlcbcnits Mihály, álmában fenn járhat most a mennyekben, s boldog - és az Istent a Misica dolgában kérlelheti, könyörülctrc hangolhatja. "Mintha valaki pisztolyból lőtte volna bele" az agyába, mondja ezt a gondolatot! "Oh, Nikoláj, ha felkölteném, félek, hogy a Misica meghalna..." 137 �"A mi örökös barátunk' Tandori Dezső Mostanra már borzongatóan szcp a novella. Ki tudja, hol fordult át ilyenbe, ezzé megtörtént a csoda, és szorongva várjuk a Icgrosszabbakat. Szlcbcnits, talán a sok pezsgőtől is, zilált és gyatra állapotban van eddigre. Az angol plédben kivették a kis lányt a kocsiból, ezüst forintosokat is kötöttek a kendő csücskébe, letették a padra, s úgy látszott, rendben lehet még minden. Ekkor új szereplő érkezett. "A Zorka" cseléd. Misica halála hírével. Csipkés kendő, koporsó szükségeltetik. Isten magához vette a fiúcskát "esti harangszókor". Szlcbcnits megdermed, majd előkapja azt a bizonyos - valódi - pisztolyt. A cschovi elv. Ellenben nem magát akarja meglőni. Nem kell őt lefognia így Nikolájnak. A kö­ zeli Mária szobrot bántaná, Mária karján a kisdedet. "Nem, nem, - rikácsolta rémlctcs tekintettel - eresszetek! Nem ölöm meg maga­ mat. Csak ő vele van bajom, ő vele, - és a kidülledt, üveges szemeivel a templom felé integetett - a fiát akarom lelőni. A fiamért az ő fiát!" Madár halottaim, ember halottaim jönnek elő, más eset mind, mégis nagyon át­ élem én ezt a Szlcbcnits Mihályt. Végül összerogy, jártányi ereje sincs, Nikoláj leülteti, vigasztalja. De az úr hallani sem akar nyugságról, csöndes könnyhullatásról. Sejtjük, mit kér borzadályosan, gyűlölködve: rugdalná össze a kis lány porontyot a Nikoláj, hadd fájjon neki, hadd fájjon ez az Istennek is, akit neki miért kellene kímélnie már? Semmit sem akarhat ő az Istentől többé. "Nikoláj fölvette a földről a Szlcbcnits kalapját, mely a huzavonában esett le, s míg a port leverte róla, pirongalta nagy gyöngédséggel..." Ez nagyon jó! Főleg ha halljuk, miket mondott: "- Ej, ej, hogy beszélhetsz így? Hiszen elhozom a kendőt, de még se beszélj így az Istenről. Te vagy a hibás, Szlcbcnits Mihály, kedves gazdám. Mert látod, az Isten nem kereskedő, akivel máról holnapra alkut köthetsz. Hogy azt mondod, mintha bemcnnél a boltjába, én ezt adom, te azt add. Az Isten jó, ezt már a boldogult atyád, az én édes uram, Szlcbcnits Pál is mondta, de nem könnyen hagyja magát bolonddá tenni, és már fiatal korodtól kellett volna kedvében járnod, és nem most másfél óra óta... akkor talán ő is..." Kiderül, ezt a szobából hallja, látja már az író. Ahogy elmondja, példája: tényle­ gesen az élő beszéd nyomán formázza mondatait. Az az "és már..." indázás: micsoda mondat! Az ötvenes évek amerikai prózájában láttam hasonlóakat, Ottlik mesterisko­ lájában, olvasást tanulva, novcllázást így. Értsd: a próza élvezetét, igazságát stb. A valósággal oroszos novellává csudálatosodó írás így végződik: ----------- .jellel. Megszólal, mondom, az író háta mögül a professzor, akinek igazságai egészben maradtak, bár hallgatói szét vitték ezeket, ám a tüdejét, bár ne vitték szét, ő elfogyasz­ totta, ronggyá szaggatta, mint azt a novella fenyegetően lassú kezdése elárulja ne­ künk, megszólal a tanárember, hogy: "Csukd be, kérlek, az ablakot, mert meghűlök." 138 �Tandori Dezső "A mi örökös barátunk És a legvége-záradék, a jó cg tudja, miért oly fontos, minden szava - választásáig lényeges mondat: "Becsuktam, és ezzel örökre elvesztettem szemem elől Szlcbcnits Mihályt, a mi örökös barátunkat." Azt hiszem, nem választottam rosszul, amikor ezt az 1890-ben született elbeszé­ lést követtem nyomon fordulóról fordulóra: az örök klasszikus elbeszélésről tudjuk meg benne-belőle, hogy ez, mint közlési lehetőség, való igaz "a mi örökös barátunk", még egyszer mondom, kis sallangjait elhagyva a század - dereka amerikai irodalmá­ ban is megállta volna a helyét. Az az ámulat tehát, melyet 1955 táján éreztem, 1960 után egyenesen folytatódott, s mert utána prózafordítással foglalkoztam sokat, és évtizedeken át érdemleges műveket is olvashattam töviről-hegyire így, s ennek ma sincs vége, az olvasás eleve az én örökös barátom maradt, s voltam közben, el ne maradjon, magam is olykor ez a Karamazov Mitya - jegyű "Szlcbcnits", és melyi­ künk nem volt az már néha, s így Mikszáth mintegy örökvalóink egyikét világította át Kosztolányi - orvosi pontossággal, megszenvedő szcnvtclcnséggcl. Selmeci cseréppipák 139 �Kiss Dénes Az eszmeképzés irodalmi meséi Mikszáth Kálmán titkai Aligha lehet az izgalmat, a figyelmet ösztökélő érdeklődést annál jobban fölkelteni az olvasóban, mint ahogy Mikszáth Kálmán teszi azzal a néhány sorral, amelyekkel a Becie Anna tartozása című kis novelláját - tárcáját - kezdi: "Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nckinchezedctt az idomtalan épület­ nek, s szinte összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és clhomályosítá a jég­ virágokat. Minek is ide a virágok?" Ennyi a kezdés, a karonfogó három mondat. Mégis olyan gondolati s hangulati lépcsősort futtat elénk, ami a ködön, a láthatón túli, roppant épülethez vezet. Nagy­ szabású, súlyos és hosszú történést, sőt, titokzatos előzményt is sejtetnek c sorok. Valósággal türelmetlenek vagyunk, amikor elindulunk hívásukra, késztetésükre az írói építmény, a mű megismerésére. Nagy lélegzetet veszünk és lendülettel kezdjük a lépést, mert ez a legelső, rövid mondat, nem akármilyen történetet sejtet. Annak való­ ságos elő-szobra, ha úgy tetszik kapuzata, komor bejárata: "Mind együtt ültek a bí­ rák." Máris érzékeljük, hogy milyen fontos c mondat, ha megpróbáljuk ugyanennek a jelentésnek, más szórendben történő összefoglalást. Kezdhetnénk így is: A bírák mind együtt ültek. Ez a változat nem olyan tömör-komor. Nem hat ránk olyan erővel a mondat akkor se, ha így alakítjuk: Együtt ültek mind a bírák. Ugyanis a kezdő "mind" szóban benn van a minden, a minden lehetséges. Sőt, nem akármi következ­ het. Várakozás van benne és valami a mindenség didergető titokzatosságából is. Az első szó ezzel a belső jelentéssel magasodik elénk, mint valami gránit tömb. Ám iga­ zán akkor lesz mégis jegesen keménnyé a mondat, ha az utolsó szót is elolvastuk. A mondatzáró "bírák" visszasugárzik a szavakra, vissza az első szóra is a maga baljóslatúságával. A háttérben sötétlő lehetőségével. Mert itt akár gyilkos fölötti ítélkezésre, 140 �Szende Dárday Olga: Bede Anna tartozása 141 �Kiss Dénes Az eszmeképzés irodalmi meséi valami nagyon kegyetlen dologra gondolunk. Ezért tart rögtön magánál bennünket az írás indítása. Távolabbi rálátással, persze felületesebben azt is mondhatnánk, hogy akár jó bűnügyi történetekben, Mikszáth is az egész mű lényegéből sűrít valamennyit azonnal a kezdéskor, hogy kiváncsiak legyünk. S a kíváncsiság nagy kényszer. Jól tudja ezt minden bizonnyal az író is, noha egyáltalán nem biztos, hogy e logikai számvetés valóságosan meg is előzte az írást. De arra már gyanakodhatunk, hogy az első mondatot kereste, ha csak nem pattant ki agyából, mint valami, a szándékot megvilágító szikra. Akárhogyan is történt, ez a kezdő mondat nagyon hat ránk, bár mondható s gondolható, hogy ez igencsak önkényes megközelítés, ez is kétségtelen. Akkor miért merjük ezt az állítást elemezni, tehát elfogadottként közzé lenni? Azért is, mert több rövid írását kezdi hasonlóan, a figyelem fölkcltésénck tagadhatatlan szándékával. Erről később szólunk. Most még maradjunk az emlegetett kezdő mon­ datnál. Tehát: "Mind együtt ültek a bírák." Rövid, ha nem is csattanó mondat, bár ke­ mény tompaság érezhető belőle. Mindenesetre pontos és dísztelen. Csaknem kőszürke volna, mint maga a téli idő összhatása, ami a következő mondat nyomán körül leng bennünket. De mégsem az, mert mintha valami fölizzana a háttérben. Az a bizonyos izgalom, ami elkezd izegni-mozogni a lélekben s csaknem bejárja minden ízünket. Nos, ez az! Valójában megízlcllct velünk valamennyit, nemcsak a következő törté­ nésből, amire már annyira várunk, hanem annak előzményéből is. Talán az sem vélet­ len, hogy kezdő, rövid mondat után, kissé hosszabb következik. Ez a hosszabb mon­ dat, mintha oldaná a rövid keménységét, ám ez csak látszat, mert a sejtelmet erősíti meg, a hangulatunkat sötétíti. S bármit is "gondolt" közben az író, a harmadik mon­ dat megint kurta, de nemcsak rövid, hanem leverő: "Minek ide a virágok?" Ráadásul jégvirágokról volt szó! Tehát alaposan megcsavarta c három mondattal az író a bevezetést is. Ugyanak­ kor nem kétséges, remeklést olvasunk! A történet röviden annyi, hogy Bedé Anna nagyon szeretett egy férfit, annyira, hogy annak bűnét is magára vállalta. - Ezért elítélték. De amire be kellett volna mennie börtönbe, a büntetést letölteni, belehalt szive nagy és keserves szomorúságába. S helyette húga, Bedé Erzsi jött cl a szigorú bírák elé, hogy letöltse nővére büntetését: "hogy legyen meg a teljes nyugodalma a haló porában." Itt akár azt is megállapíthatjuk, hogy meséi igazság; szinte törvény, a szegény ember tisztessége! Ezt fényesíti föl Mikszáth. Az olvalsó ezt a nem mindennapi történetet - mert valóban nem az! - a legegysze­ rűbb eszközökkel tárja elénk. Észre se vesszük, úgy merülünk cl a történés szép és megrázó emberi mélyeiben, gyönyörű és szomorú közegében, s ha arra vártunk bizony várhattunk! - , hogy komor bűnügy rejtelmei sötétlcnck körénk, akkor nagyonnagyon tévedünk! Mikszáth csodájára ocsúdhatunk. Nem tagadható, miként írtuk, hogy a bírák emlegetése, a hangulat előkészítése, ténylegesen gyanút ébreszt ben­ nünk! S várjuk is, amire fölkészültünk. Vagyis az író nagyon magasról ejt bennünket 142 �Az eszmeképzés irodalmi meséi Kiss Dénes nagyon melyre, hogy aztán az egekbe kössünk ki. Mert nem sanda bűnügy fekete szövete tepődik föl előttünk, nem a gonoszság vagy kegyetlenség áll elénk sanda kép­ pel vagy torz vigyorral, hogy a bíróság is belcrcndül, hanem az emberi nagyság ele­ gyedik ragyogássá a bírák előtt megjelenő leányból áradó, valamint a bírákban is kezdődő sugárzástól. Nem hátborzongató történet kuszája tisztul, világosul. Hanem maga a tiszta világosság magasul fölénk; szédítő vakítással. Miként említettük, az író más rövid remeklésekben is élt a hasonló, figyelmet föl­ keltő bevezetővel. Eredendően is hajlama volt Mikszáthnak a "mesére". De az olyan mesékre, amelyekből valósággal sütött a szeretet, az együttérzés, és ne feledjük, mert ez a legfontosabb: a bölcs emberismeret. Lássuk például a lányok hajáról című írás első mondatát. Itt egyetlen mondatba sűríti a bevezetést, de így is sejteti az elkövetkező szomorúságot: "Hát bizony a Péri lányok híres aranyszőke haja inkább ne nőtt volna soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább változott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenként." Nem tagadható, hogy e mondat is rejt bajt, sejtet keservet. Egyszóval: baljóslatú. Aztán amúgy mikszálhiasan ki is bomlik a szomorkás történet. Még akkor is, ha nyugodtan állítható: a valóság folyása, megje­ lenítése, akár a meséké. A jóság, rosszaság is mesebelien jelenik meg, bár tudjuk, csakis a valóságról van szó. A megfordított világot mutatja meg nekünk az író. Egy­ részt azért, hogy lássuk be: így is élhetnénk, így is lehetne. Másrészt szüntelen ott érezzük azt a bölcsességet is, ami azt sugallja: azért sosincs minden veszve. Minden szomorúságra van vigasztalás. Mcgrcndílőbb példa a Két major regényének kezdő négy mondata. Ez a bevezető sűrítmény így hangzik: "Biz a szegény Gyuri odavan. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig a siré. Sápadt arcán kerek piros foltok vannak, Szent Mihály lovának a kantárkarikái. Az ínye is, akár a rózsa." Rövid írás következik, nagy és megszívlelendő tanulsággal. Nagy megrendülés költői oldással a végén. Mert újra éreztük a figyelem felhívásának nem is akrámilyen megnyilvánulását. Sőt, a végzet szele is megérintett bennünket, a várható történésből. De Mikszáth ezen a történeten is csavar néhányat, úgy is mondhatnánk: csűr-csavar a fájdalmon, mielőtt teljessé válna a bizonyosság. E rövid írásokban nagyok az érzelmi szakadékok. Mi hát a titok? Talán az, hogy nem kiméit bennünket a nagy mesélő. (Talán mégse mondjunk most anekdotázót, az mintha nem érne föl jelentésével mindahhoz, amit ezek az írások képviselnek!) Nem kiméit semmit és senkit az író, az érzelmekből majdnem birhatatlan adagokban ka­ punk. Ezek az írások valóságosan rövidek, de belső, lélckméreteik csaknem bcláthatatlanok! Szélességükben az érzelmi látóhatár széléig érnek, s mélységükben olykor feneketlenek. S jellemzőjük még az is, hogy általában nagyot fordul bennük a világ. Szédülés és zuhanás éppen úgy sajátja mindegyiknek, mint a bölcs felröptetés. A nagy "anekdotázó", mondjuk ki, mert így igaz: bizony kegyetlen velünk! Nem kiméi, ha arról van szó, hogy kiforgathat nyugalmunkból, s nem tétovázik, ha lehetősége van 143 �Az eszmeképzés irodalmi meséi Kiss Dénes akár elviselhetetlen érzelmi "szintkülömbség" megjelenítésére! Ezekben a kis írások­ ban - rövid novellákban - valósággal tobzódik a sűrített hatásokkal. Nagy zuhanás vagy emelkedés ragad magával bennünket. De végülis, ha elolvastunk egy-egy írást, ami megmarad benyomásként, élményként a lcgcslcgvégén, nem más, mint az írói bölcsesség. Ne tétovázzuk kimondani, az a bölcsesség, ami a meséket is oly kedvelné teszi a számunkra, az ember számára. A gycrmcklélck állapota, amelyre mindig anynyira vágyunk. Hát ezért is emlegetjük Mikszáthot is, mint a nagy mcsélők egyikét. Most már láthatjuk, hogy mi a mesék lényege is - ami ezeké a kis remekműveké! - , a szegény, kiszolgáltatott gyarló ember védekező eszmeképzése. Hogy a rosszat jóvá lehet tenni, hogy a legkisebb fiúnak is van esélye, a leggyöngébbnek, sőt, annak van csak igazán! Hogy bármi is legyen, fölfényesül mindig Hamupipőke igazsága, hogy van lehetőség boldogulásra. Csak ahogy már szóltunk róla, a megfordított világ áll elénk, a valóság hat a mese reményével, erejével! Mindezt megvalósítani nem kis bátorság kell! Nagy regényeiben is díszítődnek hasonló hímzésekkel az alakok és a történetek, ám kis írásainak ezek adják a lényegét. Ezekben egyik mondatról a má­ sikba váltva minden megtörténhet és meg is történik. így válhat az cszmctcrcmtés eszközévé a mese és annak története. Mert a mese máz, alatta a valóság fehérje vagy feketéje rémlik, ami aztán mindig át is üt rajta. Mikszáth kis történetei a mesék édes unakalcstvérci. Nem múlhatják felül őket soha és sehol semmiféle "modem" történe­ tek. Mindig fölényben lesznek e kettősségük folytán. Nem versenyezhet velük öncélú okoskodás, pálinkából való szcszfözés. Szépségüket, ahogy nagyságukat sem az egyes mondatok adják, hiszen akadnak kissé bumfordi mondatok is, mint gyönyörű selyem­ ruhán a gyűrődés, de azok is az egész dolog remek voltát emelik ki. Összegezve e kis dolgozatot, megállapíthatjuk - ez a kötelességünk is! - , hogy c kis írások legalább annyira az írói nagyság ékes bizonyítékai, mint a nagy regények. Sőt, ezekben végülis sokkal kisebb lehetőségekkel kell megoldani nagy dolgokat, mint a regények esetében. S ha valaha, valaki tanítani próbálná a kisnovclla - így egybe írva - mai szóval a tárca mibenlétének titkait, aligha fordulha jobb mesterhez, mint Mikszáth Kálmán. Még akkor is, ha a magyar irodalom kivételesen gazdag rövid prózai remekekben. S ha kell, könnyedén kiválaszthatunk akár száz gyönyörű novel­ lát is íróink életművéből. Mégis Mikszáth Kálmán tartozása című csoda­ műve kezdő sorait, lóként kezdő mondatát ajánlom a "tanítók" figyelmébe: "Mind együtt ültek a bírák." 144 �Tomkiss Tamás Ismerős az idegenek között Azt, hogy Mikszáth művei most is aktuálisak, hallhattuk épp eleget. Mégis, én is ebbe a ténybe kapaszkodók, amikor tömören jelezni kívánom kapcsolatomat az íróval. Nemrég, egy kollokviumra készülve, újra elolvastam M. jelentősebb műveit. Megdöbbentem újra. Mivel rendkívül hat rám - elidegenítőleg - ocsmány korunk ocsmány filozófiája, amit posztmodemnek neveznek (nem az irodalmi jelenségre gondolok elsősorban), állandóan az okokat, az előzményeket, a következményeket keresem. Kell lennie valamilyen magyarázatnak arra, hogy ebben a régióban immá­ ron nagyon régóta nem érzik jól magukat az emberek. Kell lennie valamiféle hozzáállásbcli sajátosságnak, ami közönyre vagy hazugságra vagy félelemre vagy menekü­ lésre készteti az embereket, egyre inkább. Egy hosszan tartó gyalázatos rendszer változott(?) át valami mássá nemrég. Épp­ úgy, mint száz évvel ezelőtt. Akkor egy nagyon jelentős fiatal nemzedék ( Komj át hyék, Lovikék) nőtt ki az elöregedett talajból, és egészen új kétségeket szóla tattak meg nagyszerű hangjukon - természetesen a süket füleknek. Idegennek érezték magukat. Most is van egy ilyen nemzedék. Ezt csak néhányan tudják, csak néhányan hajlan­ dók tudomásul venni. Mert a döntőbírák megbecsüléshez és tradícióhoz szoktak. Fiúi tiszteletet és engedelmességet várnak. Jó iskolásokat, akik előbb magukévá teszik a tanítást, utána pedig már úgysem akarnak kérdezni. A szituáció kísértetiesen hasonló a száz évvel korábbihoz, de rosszabb. Például azért, mert most nincs egy Mikszáth. Egy biztos tudattal "trónoló" zse­ niális látó, aki az egész folyamatot tökéletes magabiztossággal át tudja gondolni, és a lcgcgyclcmcscbb, Icgmcgkérdőjclczhctctlcncbb formában ki tudja nyilvánítani. Most nincs olyan hang, amely hitelt érdemlően tudná bizonyítani: bár a baj elke­ rülhetetlen, mégis, legalább enyhíthető lenne, ha nem így csinálnánk jövőnket. 145 �Tómkiss Tamás Ismerős az idegenek között Nincs egy olyan bölcs, akire a fiatalok felnézhetnének. Én nagyon sok minden megértettem a XX. század végéről Mikszáth olvasása köz­ ben. Úgy érzem, M. olvasása nélkülözhetetlen ilyen fogalmak értelmezéséhez: ma­ gyarság, kelet-európaiság, önsorsrontás, tudathasadás, gyűlölködés. Semmi sem változott. Esetleg rosszabb lett minden. Jobban beépült a génekbe mindaz a kisszerűség, tehetetlenség, aljasság, amit M. pellengérre tűzött. Amelyeknek M. tudta a titkát, ismerte a gyökereit. Most szomorúbb minden. Hiányzik egy olyan hang, ami könnyebbé tenné az elvi­ selését, az önkritikus elemzését a problémáknak. Most is vannak olyanok, akik meg akarják ostromolni Besztercét. De már el sem indulnak. Most is vannak dzscntrilakodalmak. De a násznép már egy pillanatra sem képes elfelejteni nyomorúságát. Most is... fölösleges lenne folytatni. Nehéz most bízni bármiben is. Mikszáth a kivételek közé tartozik. Őt olvasva va­ lahogy könnyebbnek tűnik a harc. Erőt ad és tisztaságot. Milyen a jelen? Miért ilyen? Újságok helyett Mikszáthot olvasok és megtudom. A szivarvágó kutya 146 �Dukay Nagy Á dám Két világ regénye Mostanság mintha egyre többet beszelnénk arról, hogy egy kicsit talán jobban kellene figyelni, ápolni, s főleg önmagunkhoz hozzá adni egykor élt nagyok emlékét, kulturális hagyatékát. A feladat kellemes, ráadásul hasznos is, hiszen ápolván az emlékeket tulajdon­ képpen saját értékeinket védjük - védenénk? - meg az acsarkodó műholdak és számítógép­ hálózatok elől; a koncentrálás pedig további talán nem várt eredményekhez is vezethet. A legfontosabbnak azt vélem, hogy valódi mondandókon töprengjünk; persze ki is vélekedik másképpcn(?). Talán a töprengéssel, mint kifejezéssel kell vitatkoznom. Inkább nevezném keresésnek, hogy meg se álljak annál, ami úgy ahogy , és akkor nem mond semmit; de legalábbis ott nem helytálló. A nehézség az, hogy ezek a közelítések szubjektivek alkotó és alkotó, befogadó és befogadó között. Mégis így kellene viselkedni. A veszély viszont fönnáll, hogy - durván szólva - ez rossz hatásfokúnak tűnik. A törődést, ezt a fajta törődést éppen ezért érdemes trenírozni. Pilinszky J á n o si valóságról című szövegében írja: "A tény a valóságnak küszöbe, megmerevült fölszíne csupán. A valóság ami fele mi vágyakozunk, épp e fölszín mögé van befalaz\fa n. E törckcdés, az ilyen irányultságú és ilyen szintű hite­ lességre vágyakozás nagyon fontos, sőt valószínűleg kikerülhetetlen útja a legkisebb ered­ ménynek is. Mikszáthról kellene beszélnem, aki - úgy vélem - minden társadalmi "risza" nélkül kö­ zelebb áll hozzánk Nógrád megyeiekhez; merthát itt élünk. Csak hát fölmerül a kérdés: Mi - hogy úgy mondjam - ilyenféle gondoskodással megérdemeljük-e Mikszáthot? Talán igen, talán nem. Esetleg vannak, akik megérdemlik, de akadnak, akik nem? Mindegy - mondom nyers módon - , az történt, hogy itt született, ennélfogva bizony sokkal jobban kellene fi­ gyelnünk munkásságára, művészetének hagyatékára. Feladatunk valóban csak annyi lenne, hogy olvassuk, értelmezzük - ma, ebben a semminő világban - , hogy méltán, s jó alapokon álló fölkészültséggcl lehessünk büszkék, földinkre. Egy folyóirat, egy olvasott folyóirat, hát ugye mindig aktuális. így lehetek én is az - persze ha tudok. Közhely (bár a szótól is irtó­ zom, használnom kell), mégis sokszor emlegetjük joggal, hogy szomorú embereket nem nagyon fogja érdekelni Mikszáth népköltészeti tematikája, netán természet ábrázolásának 147 �Dukay Nagy Adám Két világ regénye kifejező háttere. S ez így van. Nógrádban meg van szomorú ember "elég”. Az persze másik kérdés, hogy országunk irodalmárai, képzőművészei, zsurnalisztái, diákjai, polgárai hogyan viszonyulnak éppen Mikszáthoz, s mit tesznek, tehetnének azért, hogy a mindenkori ismert - helyzet változzék. (Persze másvalakiről is beszélhetnénk, a kérdések gyakorlatilag állandóak és változatlanok.) Az viszont önmagában is érdekes, hogy egy nem is olyan régi kiadású harmadik osztályos gimnáziumi tankönyv azt elmondja, hogy A jó palócok írója irodalmunk egyik legnagyobb alakja, művei azonban még így sem érik el az európai rea­ lizmus művészi színvonalát. A tankönyvíró annak a teljességnek a hiányáról beszél, ami az orosz és a francia irodalomban ekkor már létezett. Újabb könyvet sajnos nem találtam, de remélem a javított kiadás már nem ennyire dirckt. Vagy igaza volt a tankönyvnek? Mikszáth stílusa utánozhatatlan, ahogy az tanítva vagyon esztétikából, miegyébből egy sors drámai, nagyon fontos pillanatán keresztül tud olyan általánosságokról beszélni, mondjuk éppen népies novelláiban, melyek olvasása, átgondolása közben egy nagyon míve­ sen, hibátlanul alkotó emberrel találkozhatunk. Hol itt a teljesség hiánya? Ott, hogy a tan­ könyv szerzője a jó ég tudja miért, bizonyos társadalmi átfogó ábrázolásról szól. Szükség van-e, éppen Mikszáth írásaiban - de bárkiében is - ezeket az úgynevezett nagy társadalmi átfogásokat keresni? Ha egy alkotó - mert őt ez érintette meg leginkább - egy társadalmi rétegen keresztül ábrázol teljesen hitelesen, kcll-c tőle mindenféle kierőltctctt átfogásokat kérni, várni. Nem tudom. Létezik azonban olyan szintű hitelesség, ami már zavarba hozza a befogadót, s onnantól kezdve nincsenek kérdések, kételyek. (Magam ezt leginkább zené­ ben, versben tudom megtapasztalni, bár ez most nem fontos.) Miközben c szöveg íródik, egy kölcsön kazetta szól, még a zeneszerzőt se nagyon ismerem, de a kompozíció - véletle­ nül? - éppen ugyanez az eset. Ugyanazokat a kívülről látásokat adja a muzsika, mint egy mikszálhi kívülről látás. Innentől kezdve vitathatatlanná válik az alkotás maga; lényegte­ len, hogy milyen fajtájú, irányú kérdés, számonkérés keresi föl. Mert bizonyos szinteken túl már csak keresni és törődni lehet a művel, támadni, vádolni nem; sőt talán a kritika, mint műfaj sem merülhet föl. A magyarországi író, költő amolyan társadalmi mindenes, de az mégsem várható el, hogy ezt az írás rovására tegye; márpedig hányán teszik. A tollforgató ember - természete­ sen - nem minden esetben történész, pszichológus, szociológus, vagy esztéta. Mikszáth jogásznak készült Selmecbányái érettségije után, s bár négy év diákoskodás után diplomát nem szerzett, mégis Balassagyarmatra költözött, s mint szolgabírói esküdt, később ügyvéd­ gyakornokként tevékenykedett. így azt hiszem elmondható, hogy egy józan, racionálisan gondolkodó szerzőről van szó, nem pediglen egy szétszórt művészről. (Nem mintha a szét­ szórtság egy negatív tulajdonság lenne...) Szükségét azonban nem látom annak, hogy Mikszáthon átfogó társadalmi ábrázolást, netán szociográfiai-jcllcgű fejtegetéseket kérjek szá­ mon szépirodalmi írásaiban. De miért is Két világ regénye irományom címe? Úgy tűnhet, hogy a Két major regénye című novellába kapaszkodtam. Talán így is van. Egyrészről ugyanis fontosnak vélem a prózát, másrészről párhuzamot fedeztem föl, vagy véltem fölfedezni mai - éppen az íróhoz viszonyuló - társadalmi jelenségekben. Gondoltam itt a "Ki megy be, és ki megy ki?" című állandó problémára. Persze ha szigorúan ehhez ragaszkodom, akkor Három világ regénye 148 �Dukay Nagy Adám Két világ regénye is lehetett volna; mely három világ Mikszáthét, Magyarországét és Nógrádét jelenthetné. (És Európáról még egy szót sem szóltam.) Mégis csak két kozmoszban gondolkodtam, crőltctcttnck tartottam volna ugyanis, ha - különösebb indok nélkül - elválasztom, levá­ lasztom lakhelyünket az országról, mint univerzumról. Mondom ezt annak ellenére, hogy valóban - a már említett - három világot kellett volna (az objektivitás [?] miatt) vizsgálni. Ezt már csak azért is nem tettem (szerintem ne is tegyük), mert egyebek miatt is elfelejtett kis régió ez, s legalább mi próbáljunk úgy csinálni, mintha ez nem így lenne. Természete­ sen ezzel még sok minden nem fog változni, s a változást, különösen a javulást még elkép­ zelni is nehéz. Persze az sem lenne rossz megoldás, ha a továbblépésekre megpróbálnánk tudatosan is törekedni. Az erre irányuló törekvések - lévén regionálisak - olyan összetettek, hogy az itt élőkön kívül igazán nem nagyon tudja senki bármerre is mozdítani. így van ez a mai magyar em­ ber és Mikszáth Kálmán művészetének kapcsolatában is (?), melyen szintén kellene medi­ tálni. Van-e értelme olvasni? Érdckli-e egyáltalán, az egyik oldalon rádiótelefonos, a mási­ kon meg napról-napra tengődő társadalmat? Érdekli-e azokat, akik tanulják? Nem tudni, hisz' reális felméréseket nem lehet végezni. Persze azért, pontos adatok hiányában is tény­ nek tűnik, hogy hát ncin nagy az érdeklődés. Na mármost! Ha egy ilyen kiemelkedő egyé­ niséghez, amilyen Mikszáth így viszonyul a nagyérdemű, akkor érthetővé válhat, hogy a ma pályakezdő fiatal irodalmár mit is várhat egy társadalomtól, amely mellesleg a konti­ nenshez kíván csatlakozni. Miért unja meg néhány év alatt az "elkallódott" szövegeit? És miért hagyják abba sokan az alkotást, a pálya legelején alig túl? Mert a művészetek ezen ága igenis ma még (ma újra?) réteg, néhány valódi értékkel. Azonban úgy hírlik, a helyzet többnyire mindenhol elkeserítő; túl sok a hozzá nem értő, s ez egy tapintatos közelítés. Mindenesetre, ami hazánkban Mikszáthoz, az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez való viszonyt jellemzi, az azért nem a kirakatba való. Ezen belül az is külön kérdés, hogy a mostanában elindult/induló alkotóra - bármely művészeti ágban tevékenykedik - ki fog vigyázni, ki fogja segíteni, hogy első szövegei, festményei, zenéi el tudjanak indulni oda, ahová azok szánva voltak, ahov á v alók. Általában senki, s ez szomorú. Úgy vélem, jelen helyzet - amikor a művészeti egyesületek és együttesek, szövetségek, sorra függesztik föl, hagyják abba tevékenységüket - valóban nem a hirdetésekbe való, merthát egy kicsit ciki, sőt ezt mondani majdhogynem finomkodás; lévén rázósabb a hely­ zet, mint ciki. Adódott azonban egy új feladat, azonkívül, hogy a szerző, alkotó ember csak úgy egyszerűen írja, fesse, komponálja, faragja a magáét: mindeközben - az egész társada­ lommal együtt persze - arra kell odafigyelnie, meg ne lássa senki ezt a helyzetet, főleg Európa ne. Ugyanis ebbéli helyzetünket is tapasztalva lehet, hogy nem nagyon kívánja majd az általunk oly’ nagyon vágyott, s remélt cimborálást. 149 �Szeghalmi Elemér Mikszáth évfordulójára Hamarosan százhuszonöt esztendeje lesz, hogy a pesti Wodiancr cég kétkötetes el­ beszéléskötetet adott ki. A könyvön Mikszáth Kálmán neve szerepelt, aki mint a M a­ gyar Néplap frissen kinevezett felelős szerkesztője, rövid vármegyei szolgálat után került a főváros irodalmi életének vérkeringésébe. Kezdetben vezércikkeket, riporto­ kat írt, és egy másik lapban, a Mulattató bán a kor népszerű m lélegzetű tárcanovcllával jelentkezett - ez volt első könyveinek közvetlen előzménye. Az első megjelenés nem hozott különösebb sikert, a pályakezdő író ekkor még nem érvényesíthette a későbbi időkben annyira megcsodált íráskészségét, eredeti hu­ morát és témáinak ezerszínű változatosságát, de már megindult az országos hímév felé vezető úton. A családi szájhagyomány szerint Mikszáth édesanyja még az író születése előtt meglátogatta egy beteg barátnőjét a Nógrád megyei Ebeckcn. A beteg asszony lázas állapotban megfogta Mikszáthné kezét, és az jósolta neki, hogy olyan híres embert fog szülni, akinek tiszteletére egyszer még egész Balassagyarmatot kivi­ lágítják. Néhány évtizeddel később, a nógrádi Mikszáth-ünnepségek során ez a jóslat valóra vált. A fiatal író azonban korai munkáinak mérsékelt fogadtatása miatt mármár arra gondolt, hogy felhagy az írással; csak a Tót atyafiak és A jó palócok rend­ kívüli sikere adta vissza önbizalmát és íráskedvét, ettől kezdve kiapadhatatlan bőség­ gel árasztotta a jobbnál jobb műv eket közel harminc esztendőn keresztül. Regényei, elbeszélései s egyéb írásai széles körben elterjedtek és közkedveltté vál­ tak. Az egyetlen magyar prózaíró, akinek sikerült megközelítenie Jókai legendás népszerűségét és műveinek olvasottságát. De míg Jókai áradó romantikájával s hősei­ nek "angyallá vagy ördöggé" formálásával az irodalom álomvilágát adta olvasóinak, Mikszáth az akkori élet lenyomatát nyújtotta át, sokszor anekdotikus derűvel, máskor komoly kritikai éllel, de mindig a magyar föld és ember iránti rajongó szereidével s ragaszkodásával. 150 �Szeghalmi Elemér Mikszáth évfordulójára Ez az őszinte, minden túlzástól mentes patriotizmus, táj- cs emberszerctct vívta ki műveinek határainkon túljutó népszerűséget is. Az 1880-as évek végén, a már negy­ ven éve emigrációban élő Kossuth Lajos Torinóból érdeklődött Mikszáth irodalmi munkássága iránt, és könyveinek listáját kérte. A század elején Theodor amerikai elnök, aki egyébként aligha lehetett a közép-európai népek irodalmának ismerője, Mikszáth több művét elolvasta angol fordításban, és nagy elismeréssel nyi­ latkozott a kortárs magyar íróról. De nemcsak egyedi példáink vannak, a német és angol nyelvű fordítások egybehangzó sikere általános érvénnyel igazolja Mikszáth írói világának a nyelvi átültetésekben is továbbélő értékeit, s amint a külföldi olvasók vallják: ezekből a könyvekből világosan megismerhető egy kis nemzet élete a hozzá tartozó földrajzi adottságokkal és emberekkel együtt. Mikszáth hazai előzményeit, késztetőit vagy követőit tekintve nem túlságosan szé­ leskörű a névsor. Sokak számára talán szokatlanul cseng, hogy az elődök sorában olyan szellemiségre hivatkozunk, aki merőben más eredménnyel és léptékkel teszi meg életútját: Kemény Zsigm ondi. Keménynek az 1850-cs években írt falusi és városi életképei, A Szerelem és hiúság és a Ködképek a kedély láthatárán szinte reinkarnálódnak Mikszáth műveiben. A csöndben hulló hópihék, az ablakok jégvirága, a kandallóban pattogó tűz, a prémes cselédek a hintók bakjain, a sétáló jurátusok, a számlakönyveket írató s válto­ zó hangulatú kereskedők és a kikapós szépasszonyok ugyanazzal a hiteles környezetrajzzal és élénk színezéssel jelennek meg, mintha Mikszáth prózájából lépnének elő. A reformkori Pest lüktetése épúgy pontos és találó, mint a vidéki élet megörökítése. "A régi jó világ", a magy ar társas élet számos jellemző vonása már Kemény Zsigmondnál megje­ lenik, hogy aztán széles áradással ömöljön át Mikszáth prózai alkotásaiba, és megtermé­ kenyítse a hasonló szellemi nyomvonalon meginduló, későbbi remekírót, Kríidy Gyulát.. Kolozsvári Grandpierre Emil - aki rcgényszcrkesztésévcl és írói trükkjeivel maga is közismertté vált jelenkori irodalmunkban - korai tanulmányában rámutatott, hogy Mikszáth már első műveiben kész írói fegyverzetben lépett porondra. Annyira felké­ szülten - teszi hozzá szellemesen Grandpierre -, hogy fejlődni sem volt képes a ké­ sőbbiek során. Mint érett írónak erre nem is volt égető szüksége. Mikszáth alkotói modora megegyezik és összeolvad szemléletével, a folyamatos előadásmódot tartja az írásművészet csúcsának. A beszélt nyelv az ő értékelése sze­ rint egyenlő az adomák nyelvével. S az adomák vitán felül a korszak legfőbb stílusje­ gyeit hordozzák, hiszen abban az időben a vezető politikusoktól kezdve a társadalom alsó grádicsáig minden férfiember ezt a stílust (vagy formát) öltötte magára, ha érintkezni próbált embertársaival. Tisza Kálmántól kezdve a falusi pedellusig ez volt a kötelező "formai nyelv" a múlt század folyamán. Nem kétséges, hogy az anekdota Mikszáthban leli meg legnagyobb hazai mesterét, és még a különc utódnak, Krúdynak is müvek egész sorát kell megírnia, hogy végre szabadulni tudjon a súlyos "örökségtől", s eredeti alkotóvá váljon. 151 �Mikszáth évfordulójára Szeghalmi Elemér Mikszáthot az átlagos, mindennapos elet írójának tekinthetjük - s ez korántsem le­ becsülés az utókor részéről. Gondolati sziporkázásokkal sohasem akar ékeskedni, látható célja az, hogy jól megkomponált, színes és lebilincselő írásokban adjon hírt koráról és kora emberéről. Müveinek fordulatos meseszövése, érzékletes környezetrajza és alakjainak hiteles ábrázolása egyre nagyobb értékek megbomlott rendű ko­ runkban. Az olvasmányosságot s humánumot mellőző világirodalmi jelenségeket látva a mikszáthi életmű minden bizonnyal túléli a mostani válságkorszakot, s újra kivívja a magyar olvasók érdeklődését és bccsülését. Illusztrálta Balogh Károly 152 �Csongrády Béla Mikszáth a rejtélyek könyvében A történelem - mindenfele história - teli van titkokkal, több-kevesebb ideig rejtőzködő, vagy netán végleg homályba vesző megoldatlan kérdésekkel. A hiátusok pótlásának szán­ déka adja a kutatós, az elmélkedés örök izgalmát, ez sarkallja újabb és újabb feltevésekre, elméletekre. Nemzeti literatúránk múltjában is akad bőven kiegészíteni, korrigálni, újragondolni való jelenség, összefüggés. Másfél évszázad távolából sem tisztázottak például, - hogy csak az egyik legparázsabb vitatémát említsük - Petőfi Sándor tragédiájának körülményei. Nem tudni pontosan: volt-e felelőse - már mint önmagán kívül - annak, hogy a lánglelkü poéta egyáltalán a halált osztó csatatérre keveredett, mint ahogyan az sem ismeretes, hogy miért nem jutott lóhoz a segesvári síkon. Időről-időre szárnyra kapnak olyan feltételezések is lásd a néhány évvel ezelőtti barguzini kalandot - , amelyek szerint Petőfi túlélte az ütköze­ tet. ("Evilági" érvekkel szinte megmagyarázhatatlan persze az is, hogy miként volt képes a 26 évesen távozni kényszerült költő ekkora és ilyen értékű életművet hátrahagyni, mint ahogyan ugyanez megfogalmazható a mindössze kilenc esztendővel többet élt József Attila és más, fiatalon elhunyt zseni esetében is.) Mi sem természetesebb, hogy a Pctőfi-lcgcnda - amelyről csak az a biztos, hogy a költő az erdélyi hadjáratban tűnt el, méghozzá nyomtalanul - több megközelítésben is szerepel egy olyan kötetben, amelynek címe Száz rejtély a magyar irodalomból. A Gesta Könyvki­ adó állal 1996-ban megjelentetett, Halmos Ferenc íoszerkesztette, küllemében is impozáns, színes fotókkal illusztrált kiadvány harmincnyolc szerzőt - köztük nemcsak irodalomtörté­ nészeket, hanem példának okáért az orvosgcnctikus Czeizel Endrét is - mozgósított a "nyomozásra". A Nógrád megyei olvasók érdeklődésére értelemszerűen mindenekelőtt a Balassi Bálint­ tal, Rimav Jánossal, Kármán Józseffel, Madách Imrével kapcsolatos "felfedezések" tarthat­ nak számot s már csak születése százötvenedik évfordulója okán is - azok az írások, ame­ lyek a "nagy palócról", Mikszáth Kálmánról szólnak. Konkrétan két tanulmány (Sípos Balázs: Búban - örömben - Mikszáth Kálmán egyetlen házasságai; Császtvay Tünde: 153 �Csongrádv Béla Mikszáth a rejtélyek könyvében A szclkakas - Mikszáth bértollnok korában) foglalkozik vele, de váratlanul - meglehetősen különös összefüggésben - előbukkan a neve a kötetzáró, tehát éppen a századik, Szentmihályi Szabó Péter Egy kézirat nyomában - Illés Endre, a párt díszvendége című eszmefuttatásban is. Sipos Balázs azt az irodalomtörténeti kuriózummá vált családtörténeti tényt járja körül, hogy miért vált el Mikszáth Mauks Ilonától, akit aztán hét év múlva ismét feleségül vett. A szerzőnek nem volt nehéz dolga azt igazolni, hogy az író mindkétszer úgynevezett szerelmi házasságot kötött. Az iQú esküdt és Mauks Mátyás nógrádi főszolgabíró lánya közötti mély érzelmek felülkerekedtek Mikszáth hivatali főnökének, a mohorai ház urának ellenkezése­ in, másfajta férjet remélő tervein, és 1873-ban apai áldás nélkül egybckcltck. Azonban Mikszáthnak a Nógrádi Ixtpok íőmunkatársaként, majd a budapesti Magyar Hírlap munka­ társaként végzett újságírói, írói tevékenysége elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy anyagi biztonságot teremtsen kettejük számára, s a két évnyi nélkülözés végül is a közös elhatáro­ záshoz: a váláshoz vezetett. Mindketten azt hitték: jobb lesz így a másiknak. "Nekem men­ nem kell a megkezdett úton, amely vagy felvezet a magasba, vagy le a mélységbe. Magát azonban jó szívvel nem ránthatom magammal, ha ez az út lefelé vezet" - írta Mikszáth egyik, 1875-ben kelt levelében. Szerencsére nem az utóbbi variáció következett be. Mikszáth újabb pesti, valamint szegedi éveiben híres író, tehetős ember lett, Mauks Mátyás családja azonban tönkrement. Ilona szegénységben tengette életét. Kálmán minden évben kétszer adott hírt magáról: volt (és leendő) felesége születésnapján és karácsonykor, amikor rendre el­ küldte ajándékait. De rá gondolt akkor is, amikor a Jó fxtlócok és A tót atyafiak - 1881/82-ben megjelent - történeteit írta. Az egyik hősét, A gyerekek Annáját éppen Mauks Ilonáról mintázta. A másodszori lcánykérőbc érkezett Mikszáth ezt a novelláskötctct vitte magával s 1882 decembe­ rében újra feleségül vette a szívében soha cl nem hagyott Mauks Ilonát. Lényegesen nehezebb, népszerűtlenebb feladatot vállalt magára Császtvay Tünde, hi­ szen azt "kellett" bizonyítania, hogy bizony Mikszáth sem volt teljesen makulátlan abbéli igyekeztében, hogy - mintegy évtizednyi lelki és egzisztenciális megpróbáltatás után megváltsa belépőjegyét az irodalmi és politikai közéletbe. E cél érdekében nem riadt vissza némi bértollnok szereptől sem. Történt ugyanis, hogy egy bizonyos Kecskeméty Aurél nevű publicista a múlt század hatvanas éveiben Kákav Aranyos álnéven meghonosította a parlamenti "fény- és árnyké­ pek" műfaját. Halálát követően Ábrányi Kornél ellenzéki zsurnalista személyében akadt egy epigonja, aki 1877-ben a Kákay Aranyos No. 2. elnevezéssel adta közre az újabb országgyű­ lési fény- és árnyképeket. Ő azonban "a Kecskcméty-félc típus-karikatúrákat a napi politika szintjére rántotta vissza, hiszen gúnyrajzai kizárólag kormánypárti, főként jelentéktelen, de név szerint említett, élő alakokat idéztek meg és nevettettek ki." Rá egy esztendőre, 1878-ban napvilágot látott a Kákay Aranyos No. 3. jegyezte Még újabb fény- és árnyképek című, határozottan ellenzéki állásponlú füzet, amelynek szerzője nem volt más - tette közzé a Fővárosi Lapok recenziójában Vadnai László szerkesztő - , mint a Pesti Napló munkatársa, a nógrádi hazafi, Mikszáth Kálmán. Császtvay Tünde a kiadvány, azaz Mikszáth Kálmán egy-egy cikkéből - az 1878-as Ti­ sza Kálmán álma, A mamelukok halála - idézett sorokkal egyértelműen igazolja, hogy 154 �Mikszáth a rejtélyek könyvében Csongráciy Béla Mikszáth mely, nem titkolt ellenszenvvel viseltetett Tisza Kálmán miniszterelnökkel szem­ ben: "A zsarnok alszik, és nem lehet felébreszteni. A nemzet géniusza tüzes vassal égeti és meg sem mozdul. Töviseket szurkál testébe, s az alvó ördögi kaján arcával visszamoso­ lyog rá." "A Tisza lclkiismcrete álló tó: posvány, mely nyugodtan, mozdulatlanul fedi az alján összegyűlt piszkot.” Csakhogy ugyanebben az évben - mutat rá Császtvay - Mikszáth Ifjabb Kákay Aranyos álnéven egy másik pamfletét is írt: A politika svindlerei. "Fény- és árnyképek. Válaszul Il­ ik Kákay Aranyosnak »Tisza Kálmán Politikai élet- és jellemrajz« című könyvére" címmel. Ebben megvédi Tiszta Kálmánt és az úgynevezett második fúzióban összeállt ellenzék szerinte elvtelen - egyesülési próbálkozásai, a saját meggyőződését is hangoztató, egykor Deák-párt ellen támad: "...Mert hiszen, ... akadtak, akik Kossuthra is ráfogták, hogy a nemzetet megcsalta: - de azért se Il-dik Kákay Aranyos, se a hírlapok összes kórusa nem dobja ki Tiszát a nemzet szívéből, mint ahogyan ő nem dobja ki szívéből a nemzetet soha... Tisza Kálmán egyénisége a magyar nemzet politikája; Tisza Kálmán politikája a magyar nemzet egyénisége." A fenti idézetek összehasonlítása önmagáért beszél. Utóbbiakat minden bizonnyal mi­ niszterelnöki rendelésre írta Mikszáth abban a reményben, hogy esetleg állást kap és rend­ be hozhatja pénzügyeit. S, hogy ez mennyire fontos lehetett számára, ismerhetjük zátonyra futott első házasságából. Külön pechje, hogy nem ért célt a megalkuvása, csalatkoznia kellett, hiszen Tiszának eszébe sem jutott honorálni Mikszáth igyekezetét. Igaza van Császtvay Tündének: "Ez a felkínálás nem volt más, mint sok hiábavaló hűhó - valóban semmiért." Az igazi meglepetés azonban a bevezetőben idézett Szentmihályi-dolgozat kapcsán éri az olvasót. Az Illés Endréről írott opuszból ugyanis az derül ki, hogy a polgári mentalitásá­ ban a szocialista viszonyok között sem háborgatott Illés halálát követően Aczél György , a korszak nagyhatalmú ideológusa is bejárta a lakást, hogy magához vegye az író levelezését. Eközben azonban megvizsgálta a falakat, a parkettát is végigdobogta. Láthatóan keresett valamit. Úgy tett, mintha elégedetlen lenne, mintha nem érte volna el a célját. Ugyanakkor viszont eltűnt a lakásból Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című életrajzi regényé­ nek a kézirata. Azóta sem tudni semmit a sorsáról. Ráadásul néhány éve már Aczél György is távozott az élők sorából. 155 �B arcs Ján os Az én csodálatos Mikszáthom Amikor először találkoztam Mikszáth Kálmán nevével, írásaival, harmadikos elcmista voltam. Margit néni, a kitűnő és csodálatos ember, a tanítónőm beszélt a “nagy magyar íróról" egyik olvasási óránkon. S uram Isten! Megmaradt bennem annak az órának az em­ léke, a hallott írói név és annak a délelőttnek a mai napig is tartó, szívemet, Iclkemet elva­ rázsoló emléke: sokszor clcsodálkoztam, hogy a nagy írónak a hiányát éreztem a későbbiekben. Egy alkalommal a nagy és kitartóan lankadatlan érdeklődésemre, nagyapám, W olf Ist­ ván nyugdíjas kocsivizsgáló segédtiszt, vasutas, megszerezte a Tót atyafiak című Mikszáth kötelet: -N a, most aztán kedvedre olvashatsz kis unokám - mondta a kezembe nyomva az állo­ másfőnöktől megszerzett könyvet. Igen boldog voltam azokban a percekben. Hát még a könyv elolvasása után. Igen: ek­ kor, ezen a napon múltam tizenhárom éves, és ráadásul már polgárista voltam: a hazai, árvalányhajat lobogtató kalap tulajdonosa, a cserkészcsapat II.-ik rajának a tagja. Nagyfiú­ hoz illően igyekeztem viselkedni, hisz ekkor olvastam életem első igazi irodalmi munkáját, Mikszáth Kálmán regényét. Serdülő koromban szinte vadásztam a karcolatait, s mellette más szerzők írásai is érde­ keltek. Sajnos magam is csak kevés karcolat írására adhattam a fejem. (Mintha meghalt volna és cl is temették, elásták az egykor oly csodás és nagyon is igényelt műfajt, a tárcát...) Felemás igényű portrék, és nem is túl igényes és hiteles riportok kerüllek az annak idején népszerű karcolatok helyébe. Aztán később eldőlt, hogy a drága jó édesanyám, engem nem karcolat-írónak, hanem poétának, költőnek szült: -S ahogy megszámoltam, eddigi kötete­ im, a lírai munkáim, ezek is bizonyítják a tényt. Azonban az én gyermekkoromban kivá­ lasztott Mikszáthom velem maradt, kísérget, óv, őriz, s ha kell, kérdőre is von ... Nem hagytuk cl egymást. Bár az idő sok minden rendezett körülötte s körülöttem is. S ami igaz, Ő már nem tudhat róla, de én hűséges szövetségese maradtam a "Nagy Palócnak". Mindig is szerettem volna olyan jól és bölcsen élni és írni, mint Mikszáth Kálmán. Igen: avval a légiesen tudatos hajlékonysággal s a szigorú igazságossággal, ahogyan Ő azt megtudta cselekedni, tartani. 156 �Az én csodálatos Kíikszáthom Barcs János "Sokszor úgy érzem, hogy hasonlítanak is rá: igaz nem bölcsességben, de fizimiskám és egyre gyarapodó pocakom formájával..." Tűnődöm: 150-éve született, Ő az írói hatalmasság. Hiányzik! Hol vagyunk mi, mai új­ ságot író írók attól a tiszta emberi boldogságtól, amelyet Ő élhetett, egy-egy nagy alkotása letétele után? Tőle kezdtem tanulni az igazi hazaszeretetét. De jó lenne olyan boldogan a lélekben mindig mulatva-vigadva élni, ahogyan a nagy író előd tehette. Mikszáth Kálmán volt az a magyar író, aki a munkáin keresztül megismertette és megszeretette vélem a ma­ gyar nyelv csodálatosan varázslatos világát. Úgy érzem, és ez sokszor örömmel is tölt el, hogy írói mesterségből általa sikerült is érett, dús fénykévéket is megszereznem; és törvé­ nyeket is tisztelő magyarrá lennem. Igen: az az írói kápolna, melyben időként elrejtőzött, hogy a csönd világából mentsenmerítsen; születtek, születhettek a legszebb núkszáthi elbeszélések, regények, rövidebb és hosszabb lélegzetű írások. Azt az igaz és utánozhatatlan stílust, melyet követni és loholni utána minden utód írónak érdemes volt: - S még ma is érdemes lenne... bár azt követni, csaknem lehetetlen. A nyájas, bűbájos író, megmutatta nekem, már nagyon fiatalon, hogy megbabonázó ereje mennyire a hatalmába tudott keríteni. Az Ő, fondorlatosán leírt szerelmei s azok sok­ szor indulatosnak is tekinthető szerelmes jelenetei, még ma is időnként kisértésbe hoznak. Tőle tanultam meg kigúnyolni a vihart és tőle tisztelni az éjszakát, azt a sötétséget, amely­ ben minden megtörténhet s előfordulhat. Az a tiszta szellem, amelyet Mikszáth Kálmán képviselt, határozta meg a magam írói megfogalmazásaiban azt, amit magam is szeretnék hűen kifejezni. Az én Mikszáthom egy olyan gazdag alkotó ember volt, aki mindenáron rá irányított, rá akart irányítani arra az írói magatartás-útra, ahol az ember nem tévelyeghet! Az írói példaképem, írói szerkesztése is más mint azt leginkább megszoktuk: - S ez a különös varázslattal bíró próza, epika, csodálatos írói világot, valami rendkívülit ho­ zott létre. Ma is öröm föllapozni könyveit; azt a gazdagságot, amit csak egyedül ő tudott adni ol­ vasóinak. A Nagy Palóc újságírói, írói technikája, tárcáinak lebilincselő varázsa ma is elgondolkoztat. A nagy palóc volt az a magyar író, akivel sok minden megtörtént életében. Nem szégyellte azt, ha írásait országosan alig ismert kis lapokba helyezte cl. Szerette az olvasóit s ezért mindenkihez szóltak a szavai. A kisebb lapok is örömmel vették át a munkáit, karcolatait, játékosan csipkelődő tárcáit s minden szép leírt gondolatát. Előkeresve egykori tárcáit, egy picit elérzékenyülve forgatom, pontosan, ma is gondola­ tokat ébresztő sorait. Kitűnő cikke a "Magyar Politikába" oly annyira jó volt, hogy még a bécsi lapok is örömmel vállalták a közlését. A nagy író Mikszáth Kálmán írói fantáziája örökélctű, maradandó művekkel áldotta meg hazánkat s minket, örökkön kesergő utódait. Az ő kerülő útjain is mindig tudott meg­ kapaszkodni, a boldogságot biztosítani a földön maradás nehéz perceiben; mert csak nagy ritkán távolodott cl a földtől, az éltető fekete barázdáktól, mely fölött ott lebegett a kitelje­ sedett Noszty fiú esete Tóth Marival. Sok-sok karcolattal, regénnyel, tárcával gazdagítva ezt a csodálatos magyar irodalmat! 157 �Szabó István: Mikszáth (Salgótarján) 158 �B aran yi F erenc Rímeimből Mikszáth jeles mondataira "Azcrt hát jó lesz cl nem bizakodni, hogy mi ilyen meg olyan zseniális nép vagyunk, akiknek csak bele kell fogni valamibe, s mindjárt sikerül. Ha kilenc esztendeig fekszünk is hortyogva a bundán, egyet kell ugranunk hipp-hopp, s mindjárt utolérjük Európát." (Magyarország a hon neve, hová lepottyantott a gálya, népem nyilazva jö tt ide és máig sem szokott le róla, a lovat eladták alóla, mégis oly peckesen feszít, minthogyha egész Európa féln é ma is nyilvesszeiL E nyilazós - nyilas? - modor híján találom idegennek magam hazámban, hol a bor eleve pimpósodva erjed Mert fabatkát sem ér a helyjegy a kisiklott gyorsvonaton hiába ég a tűz, amelynek nincs más terméke, csak korom.) "... aki a szónoki éljcnckct, a Ház tetszésmoraját már egyszer megkóstolta, roszszabb lesz az alkoholistánál, soha meg nem gyógyul, és okvetlenül visszaesik a szen­ vedélyébe." 159 �Baranvi Ferenc Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira (A szája já r, amíg a sokaság ki nem kaparja neki a gesztenyét, amit megsütni s gyorsan felzabálni percig se késik majd, ha trónra lép, az ország sorsa légyen bár akármi: ö meg nem rövidülhet semmiképp, a koldus is az ö sokmilliárdnyi hasznát növelve nyújtja ki kezét. M i csak legyintünk, újra elfogadván, hogy légyen bár szabályszerű a kampány: egyetlen lúd is disznót győzhet itt. "Ékes" szavaival tele a kincstár, tagadó választ bömböl akkor is már, mikor a kérdést még fe l sem teszik.) "Az irodalom nagyban és egészében a közepes írók kezében van, ezek tartják fenn jelle­ gében és nívóján, meddő időszakokban, várván a megszületendő nagyokat, akik csak ritkán jönnek és többnyire egyenként." (Hatalmas a gödölye sérelme: bivalyszámba egy bivaly se vette, a bivalyok - dölyfös, durva népség! gödölyénket gödölyének nézték, így a gödölyék apraja-nagyja halált kiált minden gaz bivalyra, bár helyére így se, úgy se léphet híjával a bivaly erejének. Ám gödölyénk buzgón panaszolja, hogy a nyájnál csordább volt a csorda, s kiküszöbölendő ezt a csorbát: bérpulikkal oszlatná a csordát, így élünk a vén Pannóniában, hol csárdánként háromszáz dudás van, poklonként viszont csak kettő-három, ám őket nem tartja senki számon.) 160 �Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira Baranyi Ferenc "Szent isten, micsoda forradalom az, ha a szerelem megjelenik. Mindenik érzék el akarja csikarni a többi négynek is a hatalmát. A szem tapintani mer, a kéz ízlelni tud, a száj látni akar, a szív hallani próbál." (Vízben maradtál hát velem. Ma is ott állunk, hol legpörkölobb a víz, rám égeti form ád a tó heve: tested lehet csak testem bélyege. Nincs semmi már, mit meg nem érhetünk: megértük, hogy a víz is tűz nekünk, ellentétébe fordult minden át, nem érvényes a szín, csak a fonák, tűz lett a víz és zene lett a csönd, te rosszabb lettél, én pedig különb, balzsammá lettek iszap-intrikák, amikkel összekent a kinti láp.) "Általában egész más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abból exccllál, hogy minél többet tud elvenni másoktól." (Elvették tíílem a Himnuszt, csak mert elénekelték. Torkukkal beszennyezték. Elvették magyarságomat, mert maguk magyarnak mondták. S ha ók a magyarok: testvérebb a török meg az osztrák. Elvették játszó kedvemet, mert silány alakításért követelték a tapsot. Aminthogy a tetszés jelének vették, ha a közönség szisszent, felmorajlott. 161 �Rímeimből - Mikszáth jeles mondataira Baranyi Ferenc Elvették az életemet, mert ifjúságom szép sólyommadarára rút kányák bélyegét sütötték, miközben füstifecskének hazudták a maguk egerészd ölyvét Most itt állok az ország ajtajában, hol valaha kopogtatnom se kellett, állok a küszöbön, semmit sem érzek, mert elfeledtették velem, hogyan kell megörülni a hazaérkezésnek.) Mikszáth bútorai közül: ebédlőszekrény 162 �M arschalkó Zsolt Az egyik jeles mondat Az aznapi szentencia egy Mikszáth idézet volt: "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Már nem emlékszem, hol olvastam, talán a jeles mondatok közt, talán máshol. Ezen morfondíroztam, miközben ittam a hajnali kávémat, és az esőka­ bátot szíjaztam föl a bicikli csomagtartójára. Indultam horgászni. Sötét volt még, amikor kiértem a tóhoz, az orromig se láttam. Ezek mindig izgalmas pillanatok. Sikerül-e egy aprócska zseblámpa fénye mellett kibogozni az összegubancoló­ dott damilt, feltűzni a csalit és ami a legfontosabb, a horgot a vízbe dobni? ... Tehát nem egy fa tetejére vagy a bokorba, hanem a vízbe, lehetőleg minél messzebb a parttól. Szerencsétlen­ nek, mitöbb, szánalmasnak minősíthető a kísérlet abban az esetben is, amennyiben a két zsinór keresztezi egymást, vagyis méretes potyka helyett egyik bottal a másikat fogom ki... Ám a sors ma kegyes volt hozzám, nem történt semmi malőr. Végre megint horgásztam. Tudtam, hogy nem egykönnyen szabadulok majd ettől a mondattól. Ez a mai napra ren­ delt fixa idea. Amit az ember a fejébe vesz, így kora reggel, attól már nehezen menekszik, legyen az egy verssor, vagy dallam, akármi. Aztán időnként ilyeneket mormog maga elé: "Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog..." vagy önfeledten fütyüli a Don't cry fó r me Argentínát az Evitából, esetleg a Portiéi néma nyitányát. Szóval az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok... Hm. Jó lesz ez a mondat erre a napra, az ilyen jellegű alapkérdések megvitatása horgászat közben gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Mert, ugye, vagy fontos, szakmai dolgok kerülnek az érdeklődés középpontjába (lecsúszott-c a kapásjclző, milyen hibákat követhetünk el csalizás közben, kinek van a környéken fényképezőgépe, ha majd a nagy hallal, ugye?...); avagy pedig a még fontosabb, bár kevésbé szakmaiak (lenni vagy nem lenni, to be or nőt to be, a boldogság, mint olyan, hogyan barkácsoljunk otthon könnyen és egyszerűen hordoz­ ható, környezetbarát perpetuum mobilét; Beethoven X. szimfóniájának Fináléja stb.). Fogadjuk meg egy néhai nagy és bölcs tanító - ma már nem tartjuk olyan nagynak és bölcsnek - javaslatát és először is tisztázzuk a fogalmakat! Boldogság-ügyben Erasmussal 163 �Marschalkó Zsolt Az egyik jeles mondat értek egyet, aki azt írja a Balgák bölcsességében , hogy a boldogság a fent nevezettek szige­ tén született. Nagy mesterem ezt még azzal egészítette ki, hogy a boldogsághoz kell egyfaj­ ta - fogalmazzunk eufemisztikusan! - egyszerűség. A Kék Madár kergetőinek szigorúan tilos a tények beható tanulmányozása, hírműsorok nézése és hallgatása, napilapok olvasása, árcédulákkal, adóívekkel való szembesülés, ellenben kívánatos a hermetikus elzárkózás, illetve az elcfántcsonttorony... Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy nem szeretnék boldogtalan lenni. Néhány napja láttam a televízióban egy dokumentumfilmet néhány kollégáról, köze­ lebbről a Niger halászairól. Az ő kedvencük a comboro, vagyis a törpeharcsa. Ezeket felfüs­ tölik, megszárítják aztán eladják a piacon. Ez az egyetlen jövedelemforrásuk. Étrendjük meglehetősen sematikus: halat esznek rizzsel. Mindennap. Életük nagy részét kint töltik a vízen saját maguk eszkábálta csónakjukban. Távol a nagyvárosoktól, mikrohullámú sütők­ től, távkapcsolóktól... és mégis, az egyik kérdésre azt válaszolta valamelyikük: "Boldog vagyok." Most is azon gondolkodom, kitől hallottam ezt a mondatot utoljára. A fixa ideát tovább boncolgatván be kell látnunk, hogy ez bizony egy paradoxon, ami megnehezíti a helyzetet. Hiába írja Dürrenmatt a Fizikusok nevezetes 21 pontjában, hogy a paradoxonban a valóság tükröződik, az európai kultúra, amely időnként túlzottan racionális és nem hatja át úgy a misztika, az irracionalitás, mint másokét, ezzel nem tud igazán mit kezdeni. A mi eszményünk a 2x2 józansága. Szétszedni az aranytojást tojó tyúkot aztán megint összerakni... García Kíaquezt egyszer megkérdezték, miért ő lett az egyik legismer­ tebb latin-amerikai író? Erre azt válaszolta: azért, mert ő tanult meg írni. És ez fontos mondat. Kolumbiában a csoda lehet, hogy hétköznapi esemény. A bölömbikák éjszakájában az égből öregember ereszkedik alá hatalmas szárnyakkal. A Száz év magány pedig maga a mítosz... Afrika is hisz a csodákban, álom és valóság ott sem válik élesen el egymástól. A Harvard egyetem professzora, aki UFO kutatásokkal foglalkozik (megjegyzem, az UFO jelenség a következő horgászatnak lesz egyik jó napirendi pontja), nemcsak azon lepődött meg, hogy Zaire-ban is kis zöld emberkéknek írják le az ufonautákat, hanem azon is, hogy azok jelenlétét mennyire természetesnek gondolják. A görög istenek is lejártak a földi em­ berek közé, úgyhogy egy-egy találkozásnál időnként tisztázniuk is kellett, ki kicsoda?... Arra a kérdésre, hogy hol szeretnék élni, melyik országban, azt szoktam válaszolni: ha lehetne, ebben. Itt van például ez a tó. Az egyik partján kisebb domb, apró falusi házacskák hosszú sora, gyümölcsös, a kertben ribizlibokrok, nem messze hatalmas szomorú fűz. Balra a kék Mátra, fölötte hőlégballon - az új státusszimbólum - lebeg, mögöttem a temetődomb, napnyugtakor narancs- és vörösesbarna színekben pompázik, valóban festői látvány. A kapásjclzők mozdulatlanok, legfeljebb néha akad beléjük valami kósza szellő. Pontynak se híre, se hamva, de nem baj: a remény hal meg utoljára, pesszimista ember nem horgászik. "Az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldogok." Ezt a mondatot az egyik legnagyobb magyar író írta le. Annak a népnek az írója, amely egyes felmérések szerint a világ legpesszimistább nemzete. Igaz, a XX. század története nem valódi sikertör­ ténet, világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk, deportálások, kitelepítések... Tudjuk, Mikszáth milyen pontos és kíméletlen látleletet adott a századforduló Magyarországáról. Milyen kérlelhetetlen logikával elemezte szivar- és pipafüstös 164 �Kíarschalkó Zsolt Az eg\>ik jeles mondat tarokkpariik közben, hogyan és miért rohan végzete felé ez az ország. Jobb és szebb idők voltak azok az évek, aranykor?... Nem hiszem... Horgászom, mert horgászhatok. Béke van, ennek a századnak ritka ajándéka. Nehéz kimondani, de aki ideszülctctt, a Kárpát-medencébe - mondjuk a centenárium után annak mindig számolnia kellett az erőszakos halál lehetőségével. Horgászom, mert horgászhatok. Nem vastüdőben fekszem, nem tolókocsiban... Két pontyot fogtam aznap, úgy vittem haza őket, mint valami olimpiai aranyérmet, megdögönyöztem a tíz hónapos lányom, kiültem a ház elé a padra és nem voltam boldogtalan. A l ó ... 165 �Csikász István Gélyi János levele Meghagyva teljes eredetiben, csupán csak egynéhány gyarló hibát kijavítva, ponto­ kat, vesszőt elhelyezve és nag)'betűt a képzelt mondat elejére kanyarítva úgy, hogy egy­ némely helyeken a szólás, tájmodor szerinti írást nem változtatva. Első ízben közzé téve 1997-ben, Mikszáth Kálmán születése 150. évfordulója alkal­ mából - a lajstromozó levéltáros által. (Mikszáth Irattár: 1909./47.sz. november 11.) Tekintetes Uram! Már én magam igen nagy tisztelettel kérek bocsánatot, hogyha netalán megzavarnám otthoni békéjében az Urat e levelemmel, de nem bírja a sok súlyokat hordozni sem az a megbolondult szívem, sem az a háborodott elmém, mert hogy igen régen történt az, ami történt. Azóta itt vagyok nyomorékon, kolduskenyéren, meg félszemre megvakultam, azzal is vérágassan, mert hogy az az egyik látó szemem is csak annak a Vér Klárának veres haját látja minduntalan. Most sem is én írok, hiszen a tentaceruzát a félig béna kezem se foghatja a három ma­ radék ujjaimmal. Hanem is mondom tollba volt katona cimborámnak, idős Bacsó Bence vadkerti molnárnak ezöket a nehéz szavakot. Mert én vagyok az a Gélyi János, akit az Úrnak meg tetszett írni a szegedi köny\>ébe, mit is a falunkban kézről kézre adtak, s az eset miatt engöm zaklattak vele, nekem mondta mindenki, hogy hát az író úr tégöd írt meg Jani, meg még a Klári neve is ki van nyomtatva a könyvbe. Unszoltak, olvasnám mán el. De hát nehezen olvasok. Azokat az apró bötűket nem is fogja az az én egyik szemem. 166 �Gélyi János levele Csikász István Meg nem is akartam tudni, mi az. Meg aztán féltem is tőle. Mert azt gondúltam, hogy megin megtörténik az az eset, amire egész nyomorult életemnek teljes nehezzével köll gondőlni nekem állandóan. Amit is nem akarok. Ami tül odzkolódok is, oszt mégis csak az lük­ tet az emléközetömbe. Mire aztán ráadtam magam, hogy a szomszéd iskoláslyánka, a Bede Erzsi mégis fölolvasta neköm négy évre a könyv után az írott történetet - mellyik aztán csonkán rútul abba van hagyva hát akkor megin fölszakadt bennem az egész. Mert azt lehet gondolni, hogy ott vesztünk mindahányon. Pedig nem úgy volt, mint ezt jelen levelem is tanúsítja. Azért azóta fontolgattam, megírjam-e ezt a replikát a Tekintetes Mikszáth író úrnak Horpácsra az uradalomba, de mivel már hogy öreg ember vagyok, 67 éves, oszt készülök az Úristen itélőszéke elé elszámolásra, ősz fejjel, meghajlotton, féltérden s bottal járva bizony, hát üzentem a Bacsó komámnak, gyüjjön az ágyam szél deszkájára, fogjon kockás papírt a kalendáriombul, s mit mondok, írja meg az Úrnak mégis csak. Mert azt muszáj. Ha válasz se jön, az se baj. Csak ami megtörtént, derüljön fö l az igazság az utolsó kenet előtt legalább. Mikor beszakadt velünk a szekér a mélységbe, egy igen nagy sziklán megpördülve, s oldalt fordult a levegőbe, én kitártam a karomat, mintha már-a halált magát akartam vol­ na átölelni, s hiába ráncigáltam volna a Klárit magamval, az csak görcsössen kapaszko­ dott a baloldali első lőcsbe, én meg röpültem is, mint a szárnyas angyal, vagy a lőtt ma­ dár. Oszt másra nem emlékszek, hogy mi ért. Csak arra, hogy pályinkát érzek, nyomkodják a számba. Mennyi idő tellett, mennyi se, én nem tudhatom. Hangokat, meg kijabálásokat hallottam, s csak észre vöttem, hogy veszem a lélekzetet - de nem érzek semmimet. Nyittam volna szemem, amellyik is nem volt - amellyik meg volt a világra nyílott, az meg bár ne nyílott volna. Mert az arcomba nézett annak az asszonyt csábító, cifraszűrös juhászbojtár­ nak, a Csipke Sándornak a kék világító szeme, ki miatt mindezen rettenetes dolog mivelünk történt. Zsibőgni kezdett volna bennem az élet, de azt gondúltam, hogy már tán a másvilágon vagyok, testem nincsen is. Mit hamarost éreztem, van mégis, mert szakító fájás, egvmerő nyilallások ébresztettek világra beszéd nélkül, mert csak a vér, meg a Vér Klára neve bugyogott a számba. Az a Csipke Sándor meg csak nézett-nézett a kékítős szemeivel, s egy­ szer csak ezt kezdte mondani nekem: - Nyakára szegett annak a szekérlőcs két ága, s földbe gyűrte ottan, ahol leszakadott rá a nagy szekered, Jani... Mondta nekem ezt, és a szeméből kék könnyek csurogtak lefelé. Aztán így folytatta: - De hát... nekem is van olyan fájdalmas, mint neked, mert a tied már legalább volt... az enyim meg csak lehetett volna. Ezt így megmondom őszintén, mielőtt a Szent Mihály lovára tennének, mer nem úgy nézem, hogy megmaradsz. Ezt meg köll tudnod, hogy az én szivemet se nyomja egy életen át a bánat, a furdalás, meg a szégyen, se a falubeliek előtt, se előtted, se az Úristen előtt, mert ezt kívánja a böcsület. A Klári meg... szörnyet halt a szegény nyomba, s nem szenvedett semmit, mert hozzá rohantam le a sziklákon legelébb. Magam is széjjelver\>e magamot. Mivel meg már úgyis meghótt... mink meg béküljünk ki 167 �Gélvi János levele Csikász István egymással... te se bűnnel kocogtass a Szent Pétör kapuján! Még szerencse, hogy utána tok rohantam, mivel elkaptam egy szemed villámát ott az útszélen véletlenbe, hát sejtettem, nem jó lesz. Hallottam a lónyerítést, a sziklák között verődő szereket, a recsegést, ropo­ gást, s itt fölkiabáltam a favágókat, meg azt a két vadászt, hát... itt vagyunk, dicsértessék a Jézus Krisztus... - ezeket mondta nekem az a Csipke Sándor. Mire én két lövést hallottam. Ezek voltak a Tündér, meg a Báró, ahogy később elmond­ ták nekem, mert a Bokros a nyakát szegte, a Villámot meg szügyön bökte a kocsirúd. En mégse éreztem fájdalmat a szívemben miattuk, ezt nem értettem meg soha. Csak az az édes illat volt mellettem a levegőben, ami a Klára hajáról maradt rajtam, meg a vérem íze a dagadott nyelvemen, törött állkapcsomban. S osztán a favágók gallyakból meg lombokból csinált hordágyon elvittek engem, összetörött embert, de én erről mit se tudtam, mert el­ vesztettem az eszméletemet. így kerültem a gyarmati ispotályba, ahol is eppenhogy kijaví­ tottak valahogyan, ahogyan tudtak, de hát megmaradtam. Bár ne maradtam vóna. Térdben bénult, rövidebb lábam lett aztán, így büntetett az Úristen, mert hogy akkor azon az éjszakán ezzel a jobb lábbal léptem át a Vér Klára küszöbét a malomnál, az őrlés végeztével - mikor is visszafele folyt a Bágy pataka énmiattam... A törött állkapcsom el van ferdülve alul meg, hiába-bújtattam nagy titkoló bajúsz alá, s hiába növeltem rá sűrű hosszú szakállat is. A falatot felire harapom csak, mert már fogam meg az nincsen - tizen­ négy kiment a szakadékba s a földet kaparja, harapja csak a Klári szétterült veres haja körül. És hát a kacsingató jobb szemem világa...? Az is a mélységben lobog, mint egy lánglidérc, ott maradott, s ottan keresgéli a Klárit végesteien végig a bokrok, cserjék meg a nagy kövek között, amíg világ a világ. Mert az elmondásból tudtam meg, hogy kiverte a bodzafa ága, ami megfogott a leszakadáskor, mert aztán onnan estem arra a rengeteg kukoricaszárra, mit is az a gondatlan meg részeges Striho Janó bedobált a Csúcsa hegy szakadékába, ami a kenderáztató fölött, a tető fele van. Az az eset megtörtént. így marad­ ván meg én az életnek, mit is a Tekintetes Úr meg nem írott, mert ha utóbb meg is tudta a sok pletykák által, már talán röstellette, de inkább nem is akarta, az az én gyanúsításom, bár azér nincs befejezve ez a mink esetünk... Aztán három hónapra rá jöttek ám a csendőrök, s vittek mindjárt a kékkői szolgabíró­ hoz, a Mauks Mátyás Úrhoz engem gyilkosság miatt az ügyész elé. Kívántam is: csak akasszanak föl, mint a Sisa Pistát, mert a Vér Klára, meg a négy paripám nélkül mit se, krajcárt se ér az én életem. Ilát mégse így lett. Kimondta a Mauks Főszolgabíró Úr, hogy át van minősítik balesetre a gyilkosság. Az a Csipke Sándor is tanú volt a tárgyaláson, s az is mindig csak azt vallotta, hogy megbokro­ sodtak a lovak, s elragadták a szekeret, szentül esküszik a Szűzmáriára, mert ő mindent látott. Mit látott, mit látott, azt ő mondhatja, még a Gondviselő se vonhatja érte felelősség­ re, hanem mink ketten tudjuk a valóságos igazságot. Aztán fölmentettek engem, azon a szón, ahogyan ő vallott. Az egyetlen szemtanú. De nekem az élet nagyobb halál lett, mint az akasztás. Itt is én a pokolban vagyok, a másvilágon. Mert bizony én az ápoló priccsről írom ezt a levelet, amelyen is mindenféle csigákra fölakasztgatva fetrengettem. Mert bizony én abból a rettenetesen tátongó, mély szakadékból 168 �Gélyi János levele Csikász István írom ezt a levelet. A kimúlt, gőzölgő lovaim hátáról, a széttört szekérbül, meg a bodzafa kuszáit lombjaibul, az ázott rengeteg kukoricaszárrul írom a Tekintetes Úrnak ezt a levelet. A Vér Klára gyönyörűszép vörös hajaszálának tentájával írom ezt a levelet. A magam vérivel, az már semmi. Ami a legnehezebb az, hogy nem tudom feledni az emlékezetemmel, ezért az én egész nyomorék életemmel írom ezt a levelemet. Mert asszony nekem soha át nem lépte a küszöböt többet, és nem jö tt a házhoz. Kis családok nem futkosnak mellettem, fiúcskák s lyánkák se. Magamban vagyok, s negyvenkét éve hordom azt a szekérvágtát, mindennap evilágról, mindennap a túlvilágra, meg az én üres lelkem meg szívem az maga az a szakadék. Ritkán nyikordul meg a kiskapu. Egy-egy gyerek, ha jön. Ezt-meg-azt küldött az anyja. Kóstolót disznótorból, aratás lángost, karácsonyi buktát. Aztán ez a békés Csipke Sándor, ki miatt történt minden akkor, ez is csak öreglegény maradott. Hoz ide bort nekem néha­ napján, jó nyéki bort az elvadult udvaromba. Mert itt lovak többet nem kapartak indulhatnékra, az istállót gaz verte föl. Csak pár tyúk, s egy kecske unatkozik a napon. Olyan ez az én házam, ahol pokol tüzét gyújtja a nyár, ahol temetőbe csalogat engemet az ősz, ahol a kemence is félálomban szuszogja végig a telet, ahol könnyes harmatot harmatoz a tavaszi zsibavirág, ahol ki van irtva a mályvarózsa bokra, ahol egy ágy van, mert a másikat szétvertem baltával meg cséphadaróval. De minek írt meg engem a Tekintetes Úr? Mert azóta minden vasárnap, ha a miséről hazabattvogok féllábasan a botommal, s ki­ ülök az orgonabokor alá, mit a Klári palántáit oda, a kispadra mellém ül egy iskolásgyerek, mikor melyik, s fö l köll olvasni nekem a Tekintetes Úr történetit. Ami meg nem az én történetem. Hanem a Tekintetes Úré. Mert hogy nem féltem a vágtába, meg a halálba indulva, azt jó l megírta. Mert ebből az gyön ki, hogv bezzeg a szerelem nagyobb úr, mint a halálfélelem. Hát ez így jó l is volna. De én meg azt üzenem Horpácsra, hogy az eleiben hagyás nagyobb büntetés az akasztó­ fánál. Én csak tudom. Hát ezért haragszok magára, Tekintetes Úr. Mert ezt írja meg a könyvében, ha tudja. Hát ez az igazság a két mályvarózsávalt meg a lovaimmal. De leginkább csak a Vér Klárával, meg énvelem. Most meg, hogy ezt a levelet írtam magának, talán meg is könnyebbültem egy kicsinyég. Mert az adósságot le köll róni. Evvel zárom soraimat, én f j János 169 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket (Titkos napló 1882 első félévéből) Csillaga fé n y lik . Pulzálás nélkül, rendületlenül növekvő fénnyel. M e g l e h e t , r ö v i d e s e n v a la m i k i se bb t ér g á z l á m p á j a h e l y e t t f u n k c i o n á l o k m o nd j a m o r ó z us a n e g y s zü rk e r e g g e l e n . B aj us z án h á r s f at e a. F áj a g y o m r a , a torka. Soha nem f á j t , m os t meg itt van-e. Nem is ér t i az e g é s z e t . K a p k o d ­ j a a f e j é t . Erre a z é r t nem s z á m í t o t t , h o g y i lyen t e m pó ba n , i l ye n e g y é r t e l m ű és e s z e l ő s s e b e s s é g g e l t ö rt é n n e k a d o l g o k S z e g e d r ő l v i s s z a t é r v e . J ó l van - mondja. Hár om n a p o t nem v a g y o k itthon. K e d v e t l e n ü l , b i z o ny t a l a n u l , n éh a -n é ha m e g a k a d v a e l k é s z í t i , m e g k o n s t ­ r u á lj a a t i t k o s í r á s t , a m e l y e t m a j d az ö s s z e g z ő n a p ló í r á s h o z has znál . E l ő ­ ször, b e m e l e g í t é s ü l , f a z o n k e r e s é s ü l a m a g á n h a n g z ó k a t : Unja, d e rákap az ízére. Élvezi. Mulat munka közben. Ne legyen túl egyszerű, mert nem örülne annak, ha minden egyéb szándok el lenére valami f o r t é l y o s r egé ny ír ás ba kezdene a c é li r án yo s betűkkel. Nem, ha 170 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán el re gé n ye sí t en é az ö s s z e g z ő , önnyugtató és önigaz ol ó naplót. A r eg é ny e k moco ro gn ak már, de ha mozdulnak is, ha ki lencedi k hónap is, s z üks égel t et i k ide egysmás. El őkészí teni a babakel engyét , a fü rd őkáda t, b ö l cs ő is kölletik, f e r t ő t l e n í t ő sz obames zel és . Nehi eshet és nem is esik bel e egyik n apból a másik napba. Össze köll azt rakni, mondja. Ilonkánál h al moz ódt ak f e l a gondok. Akarom. Nem akarom. Mi t tegyek. Mi legyen. Honnan indítsam. (A f é s z k e s f e k e t e f r a n c b a ! - al lit er ál .) S z í v e , g e r j e d e l m e i szeri nt vál as zt ana a közel ben raj zó más n emb el i ek közül. Ha t ízzel J ía talabban kényszerül választani, nem okoz gondot, de ma már t udj a, S z e g e d bűnös város, Pest még bünösebb. Nem l át ha t ó, ami hamis. Szép, közben kiderül, kenőcs szépíti. K ö z el éb e érve, l epucol va a r cá r ó l a v a k o l a t o t , látni a hamisítást. Nem tudni, miért takarja, nem mi van odalent, de éppen elég, ha bi zonyt alanná teszi a n é z ő t , a r eményt eli birtokost. Har mincöt vagy ok - mondja 1882 j anu ár jáb an . (Azután ezt él et e során n é­ hányszor m eg vá lt oz t at ja. ) A z A nd r á s s y úton rop og a hó. Fagyot t veréb p ö r d ü l le az a k á c r ó l , puhán eltűnik a hóbuckában. G y e pm es t er p ár f ut a Róz sadomb bokrai köz ül , N é me t ­ v öl g y ösvényein, a Lánchídon Restre á t ó d a l g o t t éhes r ó kapá r után, s záj ukbó l f e h é r g omo l yo k ba n dől a pára. Nem akarok megl epetést, izgalmakat, nem akarok égi g érő, f e l h ő k e t k a ­ s zab ol ó s zenvedél yt . Semmit nem akarok. Nyugalmat, munkát. De mégis, hogyan? - teszi f e l a kér dés t "A szerelem gyakran változik át becsvággyá, de becsvágyból a sz e­ relembe nincs átjá rás, nincs visszaút." - írja a t i t k o s í t o t t n a p l ó m o t t ó j á ­ ul. De hát a k a r o m - e ? Er r e k e r e s i a vá l as z t, ezt f o r d í t j a le e l s ők é nt : A s z e r e l e m g yakran v á l t o z i k át b e c s v á g g y á , de b e c s v á g y b ó l a s z e r e ­ l e m b e n i n c s átjárás, n i n c s v i s s z a ú t . í g y néz ki. AI.K. v e r z á l t nem használ , s z í v e s e n b o n y o l í t j a ugyan, de a z é r t a n n y i ­ ra m é gs e m a k a r j a b o n y o l í t a n i , h o g y a v ég én k e d v e is e l m en j e n n a g y b o n y o ­ lultságában. Cs ak s z o l i d a n , és cs ak a n ny ir a l e g y e n v as t ag , telt, o l v a s h a 171 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket t a t l a n és r e j t é l y e s , h o g y még öt e l s z ó r a k o z t a s s a , s z ó r a k o z á s á t t i t o k b a n t ar t sa , de k öz ben e l e v e n e n m a r a d j o n a s zán dék , a l en dül e t. R é g e n m e g t a ­ nulta, a l e n d ü l e t v e s z t é v e l k i p u k k a d az a n y a g . N i n c s n e h e z e b b p i l l a n a t , mi nt a m i k o r l e t a g a d h a t a t l a n á l l a p o t t á vál ik: k i k o p o t t s z e r e t e t t e l i g y e r e k ­ c s i n á l ó derű a kéz ből . A z óvó, a s i mí tó . E g y j ó a n y a g k e v é s k e t i t k o l t t ü r e l ­ m e t l e n s é g e t , i n g e r ü l t f é l r e t a s z a j t á s t , s z om o rú r e g g e l i t e k i n t e t e t is m e g é r e z . Visszarúg. Ha te ve le m így, a k ko r én is úgy. M e g t a n u l t a , k ö z e l e d n i ho zz á o l ya n i r á n y b ó l k ö t e l e z ő , ah onn an r o p p a n t c s á bo s , és ahonnan p i l l a n a t n y i r o s s z f o r m á j a n a g y í t ó v a l sem l át ha t ó. (Pl: hat r e m e k s or .) Ol yan f é n y v i s z o n y o k a t k e l l v á l a s z t a n i , a m e l y f é n y v i s z o n y o k k ö z e p e t t e e g y c s í p ő f i c a m m e g l é t e sem e g y é r t e l m ű , de ha m é g i s e g y é r t e l m ű , s e x e p i l az, nem h á t r á n y . O egek, mo ndj a, mi ut án e l k é s z ü l az M K - A B C - v e l , nem v a g y o k kerek. E g y k er e k erdő. Ennyi e rő v e l , munkával , e g y c s o r d á t m e g k e r e s h e t t e m v o l n a! ( E l ő sz ó na k t e k i n t e n d ő e l ő s z ó : O.Z.) D I Á R 1U M Lassan menjünk bele, aki clb ízza m agát, könnyen m e g sz é g y e n ü l. Abból pe d ig jutott idejebö - köszönöm . Ha szabad v á la sz ta n i, ma inkább m egtartóztatnám en n en m agam . Ami egynek e le s é s e , másnak fö lk e le se . Ami egynek fö lk e le se , másnak e le sé se . Csak szép nyugodtan. Á tgondolva. Cifra asszon nem kell. Cigányasszonba' szép a cifra. Cifra nincs nyomorúság nélkül. Lett-e Ilonka cifra asszon azon hét nehéz esztendő közepette? Ha lett volna, iz­ galm as volna; ha lehetett volna a súlyos dcpondációk mellett, az bizony csudákkal volna határos. Akkor mégis meg köllcnc néznem, mert csuda asszonra szükség vala. Aki odapislant homlokomra, a benti rongyos, kacskakczű elaborátumra, s az kettőt pördülve táncos lábú Schcrczádévá válik. Színes szalagok lengik körül százszor. 172 �Onagv Zoltán Ki. K. összemarkolja az igeneket és a nemeket M i t a k a r o k b e l ő l e , ha a k a r o k v a l a m i t ? M o n d j á k , a k k o r a l e g ­ n e h e z e b b e l v á l n i , ha n e m s z e r e t j ü k e g y m á s t . H é t é v e n e m l á t ­ t a m , és mi m é g n e m s z a k í t o t t u n k . A s z e r e l e m n e m a z I dő b o ­ l o n d j a , b á r r o m l á s r a b j a a r c é s r ó z s a a j k ; s z e r e l m e t n e m m e r í t ki hét v a g y óra, í t é l e t n a p i g s z i l á r d a n kitart. M a jd én m o st - h iszem - m á s k é p p e n k ö ze líte k . M o n d h a tn á m , de nem te s z e m : E s k ü s z ö m , s z é p L i l l a , h i d d el, H o g y m ió ta k e lle m id d e l M eg kö tö ztél engem et, M á r azóta sem m i szűznek, S e m m i nyílnak, s em m i tűznek N e m nyitom m eg szivem et. Most m ár nem leszek, nem lehetek a n n e k tá lv a . A Róza-asszony-féle b- O . Z . ) d r a m a ­ kaj-L (Jó t u r g i á t , h i s t ó r i á t be se v e z e t j ü k . M a x i m u m ü g y e s e p i g r a m m á k , h e t y k e és h e l y e s k e p a r a b o l a s z ö s z ö k , h a l k a n e l d ú d o l t s e r e n á d . Ke dves csízió. S e m m i hangos. S e m m i zajos. S e m m i tányércsapkodás. M a g y a r á n : ú g y kel l ö t é t i d e h o z n o m , h o g y ne é r e z z e m a g á t a z o n n a l régi ki r á l y n ő i k ö n t ö s é b e n . V a g y úgy, h og y a z o n n a l régi k i r ál ynői k ö n t ö s é b e n é r e z z e m a g á t . E g y i k r egge l így, m á s i k o n úgy. S o h a ne b e l e s z i g o r o d v a e g y i k b e v a g y m á s i k b a . H o s s z ú út n y ö g m ö g ö t t ü n k . H os szú utak nyögik a n e h é z járást. T udom , Maga bcckzcválja majd rajtam a regi rossz időket. B a c h - v ilá g jön Maga által. De nekem ez már sz ü k ség. K alan d vágy, szabadság óhajtása cs a fü g g e t le n s é g utáni futás az ifjúi inak ipara. V én csont nem rcpcszt a vak tájba. M egvárja, m íg k iv ilá g lik . M aga nekem a karbunkulus derékövbe varrva, nadragulya a nadrágszárba. E lő v e h e tte m , ha akartam. Itt járt velem m in d ig. M ost már azt kérem, legyen v e le m a pótok helyett. (Jó ez így, ehe? J ó l tesz Hyenfurmón? Nem több, avag így a k elletén él?) 173 �Aí.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán H o g y a n m o n d h a t le v a l a k i s z e m é l y e s s z a b a d s á g á r ó l ? T ö re k i birtokon, S z e n t P é te r e g y h á z a m e lle tt, n y ilv á n o s s á g e l ő t t , j e l e s - n e m e s S z . g e r ó f j e l e n l é t é b e n , én X . Y . s z a b a d e l h a ­ t á r o z á s o m b ó l , k é n y s z e r és c s a l á r d s á g n é l k ü l , a k a r a t o m s z a b a d b ir to k á b a n , az igát n y a k a m b a v é v e , a ró m ai jog s z e rin t M .l. k e z é b e a d t a m m a g a m a t , ki a s z a b a d e m b e r s z e m é l y e s á l l a p o t á t jobbra vagy rosszabbra e g y arán t v á lto z ta th a tja . E n a p tó l k e z d v e T e és ö r ö k ö s e id a z t t e s z t e k v e l e m , a m it a k a rto k . Jo g o to k lesz e n g e m birto ko ln i, e la d n i, e la já n d é k o z n i, p o k o lr a t e n n i , o n n a n jó s z ó k k a l k i v e n n i, v a g y s z a b a d d á t e n n i . Ha akár m a g a m , akár gonosz e m b e re k ta n á c s á ra s z o lg á la to d ­ bó l ki a k a r n á m v o n n i m a g a m a t , f o g s á g b a v e t h e t s z e n g e m és m e g b ü n t e t h e t s z , m i n t m i n d e n m á s s z o l g á t , ki s z o l g a á l l a p o t á b a született. A KÖVETKEZŐKET ÍROM N E K I : K edves i l o n k á m k á m ! A k ÁMILYEN VÉN AZ ASSZON, HA FÉRJHEZ MEGY, CSAK MENYASSZON f S zarv letörve r ö g t ö n . SZIKLASZILÁRD MOHORAI GŐG AZONNAL ODAHAGYVA MOHORÁRA. E ztán p e d i g a következőket : I gazi lakadalmat nem LAKADALOM MOST SE JUT f L átom k o zik , GALOMMAL magam KEZÜKBEN előtt csináltam , ahogyan F É N Y E S -P IR O S HALLGATJÁK Neked, BÍZT AT LA K MINDKÖZBEN A a két am ikor NEM násznép BOROSFLASKÁK , VŐFÉLYEK VETEKEDÉSÉT f annak id e je lett . I gazi TUDOM, MIVEL B ÍZ T A S S A L A K . ünneplő KIÁLTVA KI MOND feketében KÖSZÖNTIK összetalál­ EGYMÁST, ELMÉSEBBET ELMÚLT IZ ­ HÉT ESZTENŐNKRŐL , ME LYIK HOGYAN VEZETI ELŐ AZ ÚJ NÁSZÉJS ZAKÁT. Ne v e t n e k . K önnyük csorog. A NAP CSODÁLKOZVA TEKINTGET, A KUTYÁK TORRA KÉSZÜLVE K Í S É R I K A LAKADALMAS SOKASÁGOT. MINDEN VOLNA. ÁGYVETŐ ASSZONYOK, NÁSZNAGY, BOCSKORPÉNZ, BÚS APA ÉS BÚS ANYA, BÁR BÚS ATYA NEMIGEN, VOLNA CS IGAVŐFÉLY-L yÁNKA , A K I KÖRBEJÁRJA MOHORÁT, JÖJJENEK AZ ASSZONYOK CSIGATÉSZTÁT K É SZ ÍT E N I; 174 �Onagv Zoltán A / . AT. A LEVESBEN HALUSKA. VOLNA GYIÓS KENDŐ. RÉG NEM LÁTOTT KOMPÉROS LEPÉNY MAZSOLÁS MASKARÁS RŐTÁNC, PACURKA, A H A J N A L I, ELUGRANÉK, EL ÉN, M I MEG ÜLNÉNK C S A K , összemarkolja az igeneket és a nemeket TERAJTAD GYÖNGYÖSI KOSZORÚ. TÚRÓVAL. VOLNA VOLNA NEKÜNK ÁLMENYASSZONY, ODAMENEKÜLNÉK HOZZÁD. NÉZNÉNK A JÓKEDVET, VOLNA TYÚKVE­ A DÖNGÖLÉST, VÁLL ÖSSZEÉRINTVE. ÉS IS, VOLNA ELHÁLÁS. HÁTUNKBAN A SZEMEK. VOLNA SZÉGYENKEZÉS IS. BOLDOGSÁG BOLDOGTALANSÁG I S . Vo l n á n k Itt végre m i magunk i s . k a p n é k észbe e hosszú l e v é l v é g é n : de k é r e m , e z n em ép pen a t e r v sz e r in t alakult. E lvittek éng em et a derűbe h a jo ló GONDOLATOK. ( E x t r a m u r o s :) A f a l a k o n k í v ü l b á t o r n a k m u t a t k o z n i . K étség et, k étely t, odabent m utatkozó keserű szem rehányásokat MEGTARTANI. C sak r it k á n m o n d a n i, csa k k ö z e l i ba rá tra n é z n i a b a jja l : U gyan m il y e n ? M e n n y it v á l t o z o t t ? Ú gy t a r t ja - e a k e z é t , m in t t íz éve az I p o l y n á l ? Nekem most jókedvűnek kellen e lennem - form áliter. Vagyok is. Hahaha. Bármi lesz is, sem m i olyan nem történhetik, ami első, ami m eg ne esett volna ezen a szép göm bölő Földön.. Kanut, dán király, szüntelenül pusztított a szlávok földjén. Azok pedig e l­ lenállásra készültek. M egszállták a gázlókat, mindkét oldalon m egerősítették kis 175 �Onagy Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket várakkal, amelyekből a dánok hajóit cl lehetett süllyeszteni. Az utakat vasláncokkal zárták el. Mint mindenki, akit támadás fenyeget, aki érzi a leigázás füstölgő fekete szelét, gyötrött aggyal kigondolták a trükköket, amelyeket hasznosnak véltek, amelyekkel gyengíthetik az ellent, azokat megcsinálták. Ám az óriási erőfeszítéssel, a hatalmas munkával nem mentek semmire. A dá­ nok megérkeztek, mint szoktak, az erődítéseket áttörték, s úgy ellepték az egész földet, mint a sáskák. A szlávok, támadni nem mervén, váraikba húzódtak. A dánok pedig felélték azok tartományát, felfalták a föld terményét, leölték az erdő vadjait, kiürítették halastavaikat, majd dolguk végeztével viszszatértek hazájukba. A szlávok pedig nekiláttak a helyreállításnak, és bánták, de igen-igen bánták, hogy a dánok nem ezen a földön élnek, mert ha itt élnének velük, mellettük, szö­ vetségben és barátságban, a rombolás m egszűnnék, és nem csak m egszűnnék, hanem egy harcos, szigorú rablónemzetnck volna egy szorgalm as, a barátságot igen m egbecsülő tcstvérnépe. A szlávok igen nagyon vágytak a békére. A békeszerető szlávok. Közben vonzot­ ta őket az erő. Mindkettőre igen nagyon vágytak egyszerre. Mit ígér az esztendő? M it mondanak a tegnapi, teán ap előtti 882-k? Jó év egy magyar írónak, aki élete meghatározó cselekedete előtt áll? Lássuk: K r.u. 682-től virágzik a második türk birodalom Mongóliában. Valamelyik kagán szépapám rovásírással üzenget ide, haza, nekem. Mi kellene még a kiváló­ hoz? Nagyapó is, írás is, Ázsia is. Kr.u. 882. Az aktuális magvar törzsfő királyion megvendégeli a morvák közt hitet hintő Metódot. Cirill nem j á r erre, a Tátrában fo rditja a Bibliát, m egolvad körötte a hó. Nem rossz. A szláv írásbeliség születése, + vendéglátás. Kr. u. 982. (+- 1 év) II. Ottó német-római császár - szerencsére - nekiront Dél-Itáliának, de a bicsak beletör, a szicíliai arabok szétszedik. Mi pedig, j ó és 176 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagy Zoltán bölcs apáink, építkezhetnek, terülhetnek, alkudhatnak, apríthatnak. Ez a jó szünet. Az ellen m áshol kavar. Az ellen gyengül, én meg erősödhetek. K r.u . 1082. Szent László király a róla eln evezett visegrádi toronyba záratja a besenyőkkel kokettáló Salamont, a trónfosztottat. Ahoj! Addig m utass erőt, am íg van mit m utatni. K r.u . 1182. 111. Béla m egkoronáztatja idősebb fiá t, Imre herceget, m ajd rá ­ hajtja a rovókat a jövedelem rovan csra. Van neki. Vagyon. Fiai is. A ntiochiai Anna, az első asszonka elhal, m egsiratja, eltem etteti. Francia asszont, C apet M argitot hozza a házhoz. 111. Béla ráöregedvén m egkedveli a faran cia tech ­ nológiát. Remek. Az enyém nem halott, csak szünetel; a vagyon m ég nem összeír­ ható, de immár vastagodásban, osztand nem titkolom azt sem , a farancia tech n oló­ gia sin cs ellenem re. Bárki némber m egerősítheti. K r. u. 1282. K ézai nekilát a Vesta Hungarórumnak, előhozza dicső legendák ködéből Hunort, a tanácsadó bátyát. íg y -e. Jó je l. A legendák éltető hivatkozási alap. A mondák a lig kérnek enni. K r.u . 1382. M eghal 1. Lajos, a lovagkirály, aki m indig mindent karddal és karddal (sőt + kar-dal). Ha nem csinált háborút, kutyául érezte magát. F elesége - E rzsébet, aki 11 éves lánya h elyett intézi az ügyeket - nem képes bezárni a kap­ tárt. Öt éven át cirkusz, merények, gyilkosság, pártütés. Hát ilyen nálunk nem lesz, nem lehet, m inthogy fizioním iára nem vagyok lovagkirály. K r.u . 1482. M átyás udvarában egész évben könyvkötőm űhely üzemel. Nyáron Temesvár mezején Kinizsi Pál három törökkel táncol. Egyik a fo g a közt, egy-egy a kezében. H alottak. Ez az. Erő, s velő (a fejben)! K r.u . 1582. G ergely pápa naptára, hogy mi, utódok, tudjuk, mi mennyi, m ettől meddig, honnantól hová. No. K öllctik ennél jobb helyzetism ertető szim bóleum ? Sapicnti sat. K r.u . 1682. Thököly özvegyet (I.Rákóczi Ferencét) vesz feleségü l, a hős Irin y i Ilonát. Azután pén zt veret. Tehát így is, ezzel együtt is, ha m adárlátta, ha n ém ileg hadjárta is. Pénzről szót se ejtve. (A ndung.) K r.u . 1782. A K alapos király m egreformálna mindent. Nyom atja ren deletéit, mint a meszes. E lhajtja a p ápát is am ikor a szerzeteseket valagon durrantja, m ond­ ván, aki nem dolgoz, nem gvógvít, nem okít, csak él, zabái, induljon Afrikába té rí­ teni, ahol szájba hullik a banana. De nincs ideje. Nem csinálja végig. Fiat lux: csak annyi reformot, amennyit kibír a mai és a holnapi nap, holnapután szerkesztünk újakat. Jó tapasztalat. Jó év a 82. Az újrakezdés esztendeje ezerkétszáz évre v issza ­ m enőleg. A kkor tehát - egy hét után KEDVVEL AVAGY KEDVTELENÜL. a következő 177 a g n o s z k á c ió k sorolhatók �Onagy Zoltán A / . AT. összemarkolja az igeneket és a nemekei O da kell m e n n i. N in c s - s z á n d o k e l l e n é r e s in c s - o l y v is i r e p e r t u m , a k i b iz o n y o s s á g D O LG ÁB A N S Z E M E M ÉS EGYEB É R Z É K S Z E R V E IM FÖLÉ N Ö L H E T N E . R E C E P T O R I Z Á C IÓ M M E S S Z E MAGA M Ö G Ö T T HAGYJA A J Ó S L A T O K A T . N e m is é r t e m m a g a m . A m a i n a p ig e l t a r t o t t a m f e j e m t ő l - l e g a l á b b K Ö N Y Ö K N Y IR E - AZ E Z O T É R IÁ T . Na, gyerünk. E l ő k é s z ít e n i a t e r e p e t . S z o k t a t n i a s z iv e t a r é g i a t h l e t ic a r a . (M . K. rá a ls zik a h elyét kitaposni láts zó te rv re . Ilo n kát m á r nem abb a a n yo m o rb a h o zza a hintó, ah o n n an e lv itte . A k a d é m ia i tag ság - am i m ég nincs, csak o d a m o n d ja - k ö te te c s k é k , k a rá c s o ­ nyi k ia d v á n y , T ó t a ty a fia k , Jó paló co k, stb. R á a ls z ik e g y et, m ert fontos s z á m á ra a c s illa g ta n , a s z á m m is z tik a , ha m a g á n a k is ta g a d ja , (vár egy éjszakát a levéllel, m ert Iía ll éppen kétszáz éve feb ru á r tizenhatodikán küldi meg greenw ichi h elyettesének Napóleon Szent Ilona szigetéről a visszatérő üstökös param étereit, és m ert kétszáz, és mert Szent Ilona, és mert a pályaelem ek gondos kalkulációval kiszám íthatók.) T e h á t: e z v an . R e g g el iszik ném i g ya rm o tró l re n d e lt s a v a n y ú v iz e t (G ie s h ü b li) orvosi ja v a lla tra , s zé lk é p ző ü l. O szta n d fo rrá zo tt ta v a li h á rs fa le v e t (th e á t) m a n d u la ­ fe rtő z é s é re . N e h e z e n te lte k az utolsó é js za k a i ó rák. E lh a tá ro z z a , ha m ár e g y s ze r e lh a tá ro z ta m ag át: e g y s ze rű e n , ah o gy m indig is. Ő s zin té n , ahogy m indig is. S z e re te tte l és fe n n ta rtá s s a l, ah o gy m indig is. M e d v é s s ze líd s é g g e l, ahogy m indig is. M eg nem ta g a d v a a ró k a ­ te rm é s z e t írói fu rfa n g já t, az a lá n y ú lá s le h e tő s é g e it: "ha j ó l hallottam , maga már fé rjh ez ment, vagy férjh ez készül m en ni." A z e re d m é n y t vis s za fo g o tt fé n n y e l, de b ü s zkén , aho gy m in dig is. N y o m a tja a h ajnali fé n y e k b e n . F e la d a t. "Kedves Ilonka! M ikor ezelőtt sok évvel elváltunk, egyrészt az is rúgó indok volt, hogy anyagilag zilálton állottam , s nem tudtam, hol fo g keltenem m egállani a sü llyedés lejtőjén. J ól esett (habár szerettem is), ha sorsa elszakadt az enyémtől. De fö ltettem magamban már akkor, hogy ha vinni tudom valam ire, s ha le­ h etséges lesz még, hibám at jó v á fogom tenni. Isten m eghagyta érni, hogy egykori fé n y e s álm aim at m egvalósítva lássam .(...) Ha ön elfogulva ellenem haragtól, gyű lölettől, nem fo g ja (tatán jo g g a l) tányolni e kérésem et, az irodalom történet figyelem be veszi ezen őszinte h atároza­ tomat, s amikor jellem em ferdeségeiröl írni fog, odateszi súlynak a másik mérlegbe. 178 �M K . összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán Azon m agaslat, m elyre kortársaim em eltek kötelességem m é teszi, m últam ból is helyre hozni azt, am it tehet. E zért hát arra kérem, Ilonka, hogy ne határozzon ebben a dologban nyelműen, maga nem olvas újságokat, nem ösm eri a viszonyokat, szerezzen hát magának előbb alapos tudom ást azon fé n y es helyről, m ely m agára vár a m agyar társadalom ban. Nem akarom ezzel rábeszélni, m ert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a "semmihez" is, bizonyára kell, hogy bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha m iniszter volnék is. Hanem a szívét és hajlam át kérdezze meg, s akként határozzon, s ha igenlő a válasza írja meg nekem leh etőleg egy hónap lefor­ gása alatt. (...) Egyebekben m aradtam minden körülm ények között tisztelője M ikszáth Kálmán" Ül, megkönnyezi milyen szép, milyen bölcs, távolságtartó, férfias érzelemmel teli. Ám közben gyengéd szeretet járja át, mint aki pontosan tudja, honnan kell indulnia a célzott szövegnek, minő kanyarok szükségesek haladtában, lapul, siklik, mint a jó mozambiki vadász, homlokát, arcát, dárdáját sárral keni. Ilonka másn ap . Kész vá la sz a kez éb en, várta rég a hűtlen levelét. De nyolc napig nem! Pihenteti, párolódjon saját büszke levében. Ha komolyan újra csábít, s z e n ­ ve d je ezr edé t annak, amit ő. Ha nem gondolta komolyan, ál roham ez, tudja csak meg, nem sikerült egyetlen lövéssel lerombolnia a kapukat. A h ho z még a z ő hata lma s, rendíthetetlen ön b iza lm a is kévés. Ilonka is gyönyörűen indít. S z í v h e z szóló brácsa, vagy gordonkahang. Szo mo rú , belenyugvó. ő s z i mogyoróbozóton át lenge de z, nem tudni pontosan, hol áll a hegedűs. 179 �Onagv Zoltán M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket "Kedves Kálmán! H álás szívvel köszönöm hozzám intézett levelét, m ely szívem et régen nem ér­ ze tt örömmel és békével töltötte el. A m últakért már régen m egbocsátottam , most p ed ig már boldog vagyok abban a tudatban, hogy egy nem esszívű em bert sze re t­ tem, és a zért a forró, lángoló szerétéiért, am ivel egykor maga iránt viseltettem , immár nem kell szégyenkeznem. Maga is nyugodt lehet, m ert olyan e lég té te lle l szo lg á lt nekem, am elyért minden igazán érző em ber elösm erését kiérdem elte. Ha kis fiunk élne, elfogadnám a felém nyújtott kezét, de így most már ennek semmi célja nincsen. M aga a sors kerekén fe lü l került (hála Istennek), valószínű beleke­ rült az élet forgatagába, mindig is szerette a társaságot. Én alája kerültem. M icso­ da szomorú figu ra lennék elm aradott vidéki asszony létem re, maga m ellett. Én hét évig olyan küzdelm es életet éltem, am ely duplán szám ít, és ez nagy idő egy nő életében. Hanem az az egy m égis fáj, hogy maga oly rosszul ism er engem. H ogy tehette azt f e l rólam, hogv én valakihez férjh ez mentem, vagy megyek? Hiszen én m agához esküdtem az oltár előtt. F elm enthetett-e az alól engem törvény? Nem adok én arra semmit, nagyobb úr az én lelkiism eretem , az pedig nem ism eri a visszaesküvést. M ost már m egválthatom , hogy szeretném m égegyszer látni magát. M indig is vágytam erre. Kérni azonban most sem fogom . Ki tudja, m icsoda rossz érzéseket váltana ki m indkettőnknél a viszontlátás? Jobb lesz, ha csak így távolból gon do­ lunk vissza a múltakra, mint egy szép, de elmúlt tavaszi álomra. Őszinte barátsággal maradtam Mauks Ilona" U tószónak tekintendő utószó: A húzd m eg, ereszd meg klasszikus példája. Tánc, sik oly, elm ozdul, visszaaraszol, "ha kis fiunk élne", m eg "csak egyszer akarom látni az életben", azelőtt: tisztán vártalak, Kálmán, ped ig nem volt könnyű, édes szívem, tudod, m ily nehéz odabújás és gyengédség nélkül élni egy asszonynak, akinek része volt benne? "Hogy én valak ih ez férjhez m entem , vagy megyek?!" M ennék én hozzád azonnal, pedig tudom, m icsoda szom orú figura lennék, édesem . Egy teljes éven át tart. M. K. beleb etegszik , mert sikerületlennek érzi életének ezt a fontos terepét, m iközben sikerekkel töm ve a tarisznya. A lig v iseli - különben egészen jó l v iseli a sikert - , de hát kinek legyen ez az egész? Ilonka szigorúan végigjátsza az évet. Igenek is, nemek is. Sértődés is és jó szavak is. Közben - pontosan tudván a holnaputánt - , harc a m am ával. ( Kálm án, 180 �M.K. összemarkolja az igeneket és a nemeket Onagv Zoltán ha akar, a következő etapban képviselő lesz, mama. M aga, mama, nem ism eri Kálmánt, maga csak lássa! Akkor meg nagyon kérem, ne beszéljen annyi ostobát!) A n em ileg lökött M auks fam íliában a k ép viselői hely a m indenek teteje. Ilona kem ény asszony. Csak júniusban rogy meg. H eveny három napos h id eg­ rázás kapja cl, am ikor m eglátja M ikszáthot lcszálln i a hintóról. H uszonkilenc eszten d ős (sz. 1853.) nőnél nem k ü lön leges, főként nem orvosi eset. Hét éve él szerelm e tárgya nélkül, aki keserűen m osolyogva m egjelenik, pedig nem így ter­ vezte, s ha akarata ellen ére így alakult, rohadjon, húzta volna az időt. Pofákat vág. Terhes számára a szegén yes, alacsony term észetű M ohora, ahol ma is a koldus redaktort látják benne, nem az Európa hírű írót. Ilona karcsú, m agabiztos férfit lát. M indig ilyenről álm odott. De m ég nem tartunk itt. M ikszáth megírta közelítő levelét. Ilona m egkönnyezi. Ilona m egírta táncos levelét. Ez M ikszáthot érzékenyíti el. Ú jraélik a szerel­ met, az izgalm akat, a lcányszöktctést, a titkos házasság bonyodalm ait, a pesti adósságh egyet, a nyomort, a szerelm es veszekedéseket, a szerelm es békét. 1882. február huszonhatodika. R eggel. R agyogó, csak hideg februári reggelekre jellem ző ragyogó, tiszta napsütés. M indketten a levél fölé hajolnak. Szipognak, szem üket törölgetik, lábuk fázik és tudják, a v ilá g , ha még nem is egyenes, de érzékelhetően kiegyencsedőfélben. (Grafika: Cseh K riszta) '9 6 . m á j . - o k t . eszter-ben, a robbantások nyarán 181 �Tóth Sándor A KARANCSON Mikszáth emlékének 1. ő múlt jövő jelen gyűrt faleveleken az idő-szer­ kezet jelez őszből tclbe teli bedobott serlegébe gyűlik adoma mese képzclct-faragta botján cifrázatát maga írja sorba félmúlt időben a törékeny pillanatképek poézis szárnyon röpvc csöndesednek emlék-valóként lépnek tovább ajtót se lelve csak rétet kúpját a hegynek kapuját erdőnek hol álom-fivérek jönnek illúziók az ország szélmalomharcában Don Quijote: győztes 182 �2. hangok fent és lent csak egyetlen az cnek fény morzsolódik nyírfa táncol csöndcscdve küzd a távol kősípok hegykaréj kinyitja zsilipjét az éj nehéz cscppjét végtelenből tölti poharakba amíg vigyáz fáradt madarakra az éhség is Éhségre vált mennyi éhség hangokért kiált megmaradt falak kövek sóhaja fejszéktől roncsolt orgona fölötte szél jár hárfákra telepszik világtáj-fák ágain melegszik világkosámyi szív az éjben arcok csillagfürt virága miközben új szentélye nyílik elkopott szavaknak csontok kép-regiszterének fent és lent csak egyetlen az ének 183 �3. éjsza k a csillaghurkok szerte éjféli kulcsjclck erdőket fésülgct gyöngyutak leánya szarvasok énekét gyűjtögeti össze fenyőkön kocsikáz elhajt magas tájra ahol lürcmkcdik holdcsúcsok erődje ködselyem léghajón közelébe úszik tölgykapuk szárnyait másolja ezüsttel barlang-öböl martján dúdolva mosakszik rózsa-ablakokban láncol cgycsúlyoz bokrokat tupíroz borzakat és rókát rézszín mozsártörőn lógatja a hajnalt végül berregőre állítja az órát 1997. március 184 �Romhányi Gyula ILONÁNAK Gyémánt vagy Te. Hűseged aranyából metszett gyűrűm foglya. UTAZÁS Horpács, Pest, Szeged... A remény reménykedik: Oda érhetünk. AZ UTOLSÓ FEKHELYEN Az arca békés, nyugodt. Szerethették, mert szeretni tudott. KÖZHELY II. Szú pcrccg éji csendben. Feledni kéne, hogy nem feledtem. FAGGATOM A patvarci út kövein járva, nyomát kérdem. Hiába. 185 �JANUÁR 16. Száz fáklya emlékezik. A sötétség vár és erősödik. MARI Arca feldereng a füstben. Csókízü bort tölt poharamba. FERIK Hiába múlt a kor. Itt kószálnak közöttünk. Egyre többen. KÖZHELY I. A rossz ellen erősítsd magad. Tükre légy a tiszta szónak. ÜNNEP ELŐTT A rongy serénykedik. Fénylik a könyvek gerince. De meddig? 186 �Szepesi Attila Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Az ember sosem tudhatja, mikor ér Palócországba. A határait nem jelöli a térkép. Csak sejthető, hogy északon a Mátra ormai, délen az alföldi róna keríti. E kettő közé szorult be, de hogy pontosan hogyan, az nem tudható. Közeledsz hozzá és hirtelen ott vagy. Abszurd helyzet. Nem érzékeled, hogy odaértél és máris ott kószálsz a közepében. A könyvekben hiába is keresed a körvonalait. Ahány krónikás, annyi vélemény. Egyik így tudja, a másik úgy. És ami a földet illeti, hagyján. Mert a föld népe is éppoly nehezen megfogható, mint a birodalom maga. Háromféle elmélet próbálja körülírni. Romantikus, sanda és bölcs. Az első szerint a palócok a kunok vagy épp a kabarok leszármazottai. Ez az a fajta ködbc-vcsző elmélkedés­ típus, melyre Füst Milán ezt a kifejezést használta: lehet mondani. Sok mindent lehet mon­ dani, de minek. Mert ezt a kun-polovcc-kabar genezist lehet hinni vagy nem hinni, csak épp se cáfolni, se bizonyítani nem sikerült még senkinek. A sanda és napi politika sugallta elmélet szerint: a palócok cl magyarosodon szlávok (szlovákok). Kétségtelen, hogy vannak szláv emléknyomok közöttük, ám egyebek is akadnak. Ezért tán mégis a harmadik elméletféleség a megszívlelendő, mely szerint: sokféle náció és hagyomány, arc és szokás kevere­ dett itt össze és lett jellegzetesen egyféle. Tehát: palóc... Ez a birodalom benső, titkos tagozódása szerint kétféle: Hegy- és Dombország. És leg­ nagyobb fia, Mikszáth Kálmán életútja is - lia kezdő és végpontját nézzük - egyetlen kacskaringós utazás e két imaginárius pont között: a babonaságok földjéről, szklabonyai Hegyországból a fogyatkozó titkok és fakuló misztériumok világáig, Horpácsig. A véletlen úgy hozta, hogy az utóbbi faluban gyakran megfordultam az elmúlt években. Nem a Nagy Palóc emléknyomait kerestem, csak egy barátomat látogattam, aki itt vásárolt magának hétvégi házat - épp szemközt a Mikszáth-portával tehát afféle "vasárnapi horpácsi" le tt... Kellett némi oknyomozás ahhoz, hogy valamit megsejtsek, ne mondjam: megértsek a falu karakteréből. Mert a gyanútlanul bámészkodónak nem sokat árul el magáról. Ha az 187 �Nagy Iván, Benczúr és a Macskák Szepesi Attila ember itt csak a szemére hagyatkozik, csalatkozni fog. Vigasztalan, Isten háta mögötti, félig-élő falu ma Horpács. Ne orroljon meg érte, aki másképp szeretné látni. Fogyatkozó, porlcpctt település. A fontosabb utak elkerülik. Ennek persze előnye is lehetne, nevezetesen az, hogy ami itt eredeti és megőrzendő, az nem romlik el a modern hemzscgéstől. Csak épp az a bökkenő, hogy nemigen található már itt semmi, amit óvni érdemes volna. Igaz, a dombok eső után kizöldülnek, a patakban is mcgcsordul némi életadó víz, messziről pedig ide kéklcnck a "drégcli rom" emlékei, csak épp romantikus lélek nem akad - romantikátlan se sok -, aki mindennek örülni tudna. Mert akik itt laknak, napi keserves szorításában kínlódnak. Gyanítom, hogy sok palóc romantika már akkor sem lehetett itt, amikor Mikszáth Kál­ mán a nevezetes Szontagh-birtokot megvásárolta. Tudni kell, hogy látatlanban tette. Ahogy mondani szokás: hirtelen felindulásból. Úgy dönthetett: elég a haragszom-rádból. Három évtizede pátyolgatta már lelkében a hazulról hozott sebeket. Három évtizede tartotta magát jól-rosszul a fogadalmához, hogy Palócíoldre ugyan a lábát többé be nem teszi. Igaz, olyasmiket is állítottak róla hajdan, hogy a Borgiák orgyilkos mérgéből keveri a tintát, amellyel a szülőföldjét ábrázolja. Akkor kesergett ezen, később csak mosolygott. Lassan beforrhatott a "Nagy-Iván-scbc" is, az nevezetesen, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben kötetsorozatba nem vele írattak Nógrádról, hanem - az egyébként ér­ demdús - akadémikussal. Akárhogy volt is, eldöntötte, hogy hazatér. Óvatosan, nem hebehurgya módon. És erre Horpács épp megfelelt. Ha akarom, Palócország, ha nem, nem. Annak mindenképp a széle. És mivel ezek a szélek mcgfogliatatlanok, képzeljen róla ki-ki azt, amit akar. Kétség ahhoz sem férhet, hogy Mikszáth a palóc világot magában hordta, bárhova ma­ gával vihette. Igazabb volt az a külső hasonmásánál. Tehát ha úgy döntött, itt akaija maga köré idézni, megtehette. A díszletek adva voltak. Fák és vadvizek, dombok és vadvirágok. Kellett neki több? Ha talált esetleg - kétlem, bár nem tudom - valami képzeletét megmozgató "palócosat" errefelé, azt ráadásnak, a sors külön ajándékának tekinthette. Mindenesetre megvetette itt a lábát. Építkezett, figyelt. Főképp persze ücsörgött és pi­ pázott. A fiai nyüzsögtek, ő bámészkodott. Nézte a "drégcli romot", a felhőket. Meg a Szontagh Pál kutyáit. Az alkonyi mezsgyén csctlő-botló figurákat, akikről nem tudta, nem is akarta eldönteni, mennyire valódiak és mennyire a képzeletéből kipattantak. És írt. Mert ez a tevékenység volt az élete. Hasadt lélekként tette, mint minden tollforgató, nem a szó klinikai, inkább szociológiai értelmében. Egy öreg faun, akinek a fákhoz, a mohos kövek­ hez, a vadvizekhez meg a kószáló felhőkhöz van csak igazán köze. Mégis robotol, mint egy tollához láncolt rabszolga, akinek - mint egyik szcllcmutóda, Móra mondta - sokszor vér helyett már tinta csordogál az ereiben. Talán szerette, de mindenképp szeretni akarta Horpácsot. Ám azt sem bánta volna, ha egy-egy barátja itt van a közelében. Ezért aztán amikor meghallotta, hogy Benczúr Gyula , a festő falura tart, "megkínálta" Horpáccsal. Benczúr nem kapott rá vakon az ötletre. Ideuta­ zott, körülnézett. És - úgy tűnt - nincs ellenére a falu. Megtetszett neki az a hatalmas bir­ tok, közepén a faóriásokkal, mely épp szembe néz a Mikszáth-portával. Csakhogy volt itt némi bökkenő. 188 �Szepesi Attila Nagy Iván, Benczúr és a Macskák A nevezetes földdarab - hogy hogynem - épp az említett tudós Nagy Iváné volt. És ez a volt okozta a bajt. Mert az akadémikus a közelmúltban túladott a földjén, s azt három ide­ valósi gazda vásárolta m e g ... És itt fordítsuk jelen idejűre a történetet. Mint említettem, a barátom hétvégi házikója épp szemközt áll a Mikszáth-kúriával. Ez a - mára sokfelé szerteszabdalt - birtok lehetett hát, melyre Benczúr Gyula szemet vetett. S melyre alkudni kezdett, hiába. Mert - tudni kell - az egyik helyi gazduram, Macska János nevű, schogysem akart a földjétől megválni. Benczúr is, Mikszáth is hiába győzködte. Nem és nem. A Macskák szívósak, ha kis, ha nagybetűvel írják őket. És ez a Macska-gazda megmakacsolta magát. Minél jobban kapaci­ tálták, annál jobban ellenállt. Végül bedühödött. És sorra kivágta azokat a szépséges ősfákat, melyek Benczúr Gyulának megtetszettek. Gálád tett volt, kétség nem férhet hozzá. És - messzire elható. Mert komolyabb fa, ahogy elnézem, ma sehol sem nyújtózkodik égre azon a domboldalon. Csimpaszkodik né­ hány cserje, erőlködik néhány gyümölcsfa. Amúgy hol kukoricát, hol gabonát terem. Ahol meg épp semmit, ott a birkák tiporják. A festőnek kedvét szegte az incidens. Megvonta a vállát. Nem is lett horpácsi gazda. Talált egy másik falut magának öreg éveire, oda települt. Mikszáth pedig ücsöröghetett a maga portáján, kesereghetett a fák - és mesék - pusztulásán, mert bár sok köze nem volt a modernizálódó világhoz, látnia kellett, mi történik világszerte. Pontosan az, ami a nyakas Macska-gazda dombján, szemközt... És itt abba is kéne hagynom az eset fölclcvcnítését, ám kínálkozik záradékul némi utó­ irat. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal, amikor barátom háza körül tettünk-vettünkbogarászlunk, feltűnt a szomszéd portán egy roskatag öregember. - Bemutatlak János bácsinak - mondta barátom. Paroláztunk a drótkerítés felett. - Macska János - mondta az öregúr. Meghökkentem. Valami mesebeli szél támadt hirtelen. Számolgattam magamban. Ez a bácsi öreg is, Macska is, János is. Ám az a nevezetes fanyüvő mégsem lehet. Annak tán a fia? Unokája? Nem tudom. Néztem a görbült öreget, aki egyedül őrzött meg a személyében valamit abból a régvolt esetből. Mert mára se Mikszáthok, se Benczúrok nem élnek errefelé. Még öreg fák is alig. A patakban mcgcsordul ugyan némi víz. A domb kizöldül. A drégelyi várrom ma is idelát­ szik, mint hajdan. De sem az élet, sem annak helyszíne nem az már, ami lehetett. Csak a Macskák szívósak és makacsok, mint említettem. Ha kis, ha nagy betűvel írják is őket. 189 �Simor András Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében A költőnek sem jelentéktelen Szabó Endrét, aki előbb fomunkatársként, majd felelős szer­ kesztőként, végül 1882-től tulajdonos-szerkesztőként szerkesztette és adta ki az Üstököst, íróként és műfordítóként teljesen méltatlanul felejtették el, hiszen orosz fordításaival a századvég új, realista prózairodalmának kialakulását is siettette. Füst Milán 1921-ben így ír róla a Nyugatom. "Sokat olvastam orosz írókat német fordításban, egyszer próbát tettem, s egy angol fordítást olvastam el - s mindenkor az volt az érzésem: - nem tudjátok ti, kik az oroszok, mert nincs Szabó Endrétek." "Valami olyat tudott a magyar nyelv titkaiból, amit azóta a legtöbben elfelejtettek" - mondta nekem egyszer Illés Endre, s hozzátette, hogy Szabó Endre anekdotáskönyvét sokszor és élvezettel olvasgatta. Talán ez az anekdotáskönyv legmaradandóbb prózai alkotása. 1920-ban jelent meg Ci­ gányvilág, anekdoták magyar írók és művészek életéből címmel. Azóta számos motívuma felbukkan közkinccsé lett anekdotáinkban, ám az eredeti, sokszor szinte tárcsaclbcszéléssé váló anekdotákat ritkán emlegetik. Érdemes felidézni Szabó Endre Mikszáthról szóló anekdotáit. Az első Évődések címmel jelent meg. Szabó Endre eszerint megkérte Mikszáthot, írjon valamit az Üstökösnek, mert neki, Szabó Endrének semmi kedve az íráshoz. Az anekdota szerint Mikszáth azt felelte, hogy ő maga is "tinta-iszony"-ban szenved, de szívesen elmond egy történetet a tinyei jegy­ zőről, és felhatalmazza Szabó Endrét annak megírására. A történet így folytatódik: "... amint a következő alkalommal találkozunk, azt mondja Kálmán: - Nagyon jól meg van írva a tinyei jegyző; még jobban, mint ahogy én megírtam. - Te? Hát te azt már megírtad? - Hogyne, még a »Szegcdi Napló«-ban. No, megállj. Úgy vettem, mintha egy cseppet sem bántana a beugratás. Vagy egy hónap múlva Sípos Antal meghitt bennünket vacsorára. A vacsora utáni kedélyeskedés közben azt mondom Kálmánnak: 190 �Mikszáth elfeledett anekdoták tükrében Sinior András - Volna egy neked való témám; cn rest is vagyok megírni, meg nem is tudnám úgy megcselekedni, mint te. És elmondám neki a Dosztojevszkij »Krokodilus« című szatirikus elbeszélésének a tartalmát. Mikszáth már a következő héten elkezdte közölni azt a »Pcsti Hírlap«-ban. Tartott az vagy négy-öt számon át. Akkor én szó nélkül lefordítottam a Dosztojevszkij elbeszélését, és ugyancsak több számon át közöltem az »Üstökös«- ben. Találkozom aztán Mikszáthtal. Látom, nem valami jókedvvel közeledik felém. - Kutya vagy - mondja - becsaptál. - Egyikünk kutya, másikunk eb - válaszoltam én. - Hogy-hogy? - Hát a tinyci jegyző? - Vagy úgy? - nevetett már Mikszáth is - igazad van; a tromf jól sikerült." Mikszáth írása a Pesti Hírlap 1888. november 9-i számában jelent meg Hivatalos észjárás címmel, eredeti tárcaként ugyan, ám mikán való óvatosságból névaláírás nélkül. Indítása közvetlenül is utal Szabó Endrére: "Egy jó barátom, aki nemrég Oroszországban utazott, egy jóízű szaürát mondod el nekem, mely az orosz hiv atalnokok ellen van komponálva, de mely a magyarokra is ráillenék." A folytatás is azt jelzi, hogy Mikszáth gyanakodott, hiszen jól ismerte barátját: "Valószínűleg barátom is mástól hallotta, az a más egy harmadiktól, a harmadik egy negyediktől; alkalmasint olyan is akadt, aki megírta s mindenik toldott hozzá valamit. Ha utána szaladhatnék a hiteles szövegnek, azt közölném önökkel, hogy nevessenek egyet az oroszokon, a saját hivatalnokaikra gondolva. De mert nincs meg a szöveg, elkövetem a plágiumot és megírom magyar történetnek." Mikszáth hivatalnoka, Kelemen Ferenc miniszteri számtiszt is egy ideig élve marad a krokodil gyomrában, akárcsak Dosztojevszkijé, mi több, a bonyolult ügy a t. Ház elé kerül, ahol Polonyi Géza, a későbbi igazságügyminiszter is felszólal a krokodil felvágásáról és a miniszteri számtiszt kimentéséről kerekedett vita során. Csakhogy Mikszáth számára hamarosan nyilvánvaló lett, hogy az ő eredeti tárcája egyáltalán nem eredeti - igaz, ő maga mondta ki először a plágium szót -, és ami még nagy obb baj, súlyában nem is hasonlítható Dosztojevszkij művéhez, amely A krokodil címmel jelent meg Szabó Endre fordításában az Üstökös 1889. május 12-i, május 19-i, június 21-i és június 2-i számaiban. Fontosabb adalék található a második anekdotában. Szabó Endre nemcsak Reviczky , de Mikszáth figyelmét is felhívta Turgenyev, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj munkáira. 1893ban fordítja le Tolsztoj remekművét, s jelenteti meg Iljics Iván halála címmel, majd "rádiktálja" Mikszáthra. Idézzük a folytatást: "Kedves járatlansággal beszélte cl aztán, hogy miután egy éjjel végére jutott az olvasás­ nak, s már a gyertyát is clfújta, annyira érdeklődött a mű iránt, hogy újra gyertyát gyújtott, megnézni, ki is írta. Hát hogy Tolsztoj. - No és mit szólsz hozzá? - Hm! barátom: most látom csak, hogy mink - semmit sem tudunk." A mikszáthi mondathoz Szabó Endre a következőt teszi hozzá: "Persze: Krupicska Aladár elbeszélőnk ilyet nem merne mondani..." 191 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok Éppen szivarra szeretett volna gyújtani, mert a dohány cs a íust közös illata serkentette gondolkodását. A szivar már a bal kezében volt és nyúlt a tűzszerszámért, amikor erős kopogtatást hallott. Előbb szépen elrendezett mindent az asztalon, s csak azután szólt: - Szabad! Az ajtó mögül úgy lépett be a vendég, hogy fejét le kellett hajtani, pedig a kalap már nem volt rajta. Öltözete mindjárt elárulta, hogy vidékről érkezett. Nehezen szólalt meg. - Mikszáth Kálmán tekintetes képviselő urat keresem. - Én vagyok. - Bemutatkozók; nevem Nagyfay Péter. Gondolom, nem találja el a képviselő úr, hogy miért kerestem f ö l ... - A találgatást nem szeretem - húzta el szája szélét az író - , de úgy vélem könyvet kí­ ván kiadni és valami előszót vár hozzá. - Erről nincsen szó. Igaz, néhány bevezetőjét már olvastam a képviselő úrnak, tetszetősek, éppen ezért bátorkodtam ide. - Mondtam én előre. A vendég elhárító mozdulatot tett: - Egyáltalán nincs szükségem semmiféle előszóra, ám a köztünk lévő kollegalítás... - Jól hallom, ön szintén író? - Hivatalomnál fogva csupán községi jegyző vagyok G-ben. Most némi bajba keveredtem. - Ösmerck néhány jó ügyvédet. - Nem ügyvéd kell már nékem - ingatta a fejét Nagyfay Péter hiszen a kúria már elitéit. Ide most protekcióért jöttem, hogy a képviselő úr kegyeskedjen pártolni kegyelmi kérvényemet a miniszter úrnál. - Mi a bűne? - Csupán annyi, amennyi az öné. Csakhogy én nem voltam olyan szerencsés, mint a képviselő úr, rajta vesztettem. - Mondja már - emelte föl a hangját Mikszáth - , mit követett cl! 192 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András - Hamis pakszusokat gyártottam. - Hamis pakszusokat? - pattant föl a karosszékből az író. - Hogyan merte ön azt mon­ dani, micsoda hallatlan vakmerőséggel, hogy én ugyanezeket cselekedtem. - Mondám - nézett rá szelíden Nagyfay Péter -, hogy kollégák vagyunk. A különbség csupán annyi, hogy a tekintetes képviselő úr a könyvekhez írja a hamis pakszusokat, de ezért nemhogy elítélnék, hanem "tehetséges írótársunknak" nevezik. Én a jószágokhoz írtam hamis pakszusokat, amiért elítéltek és imposztornak neveztek. Miért nem lehet egy­ forma az osztó igazság? - Ön még iljú - legalábbis hozzám képest de annyit megtanulhatott volna ajegyzőségben, hogy többféle igazság van. S minthogy fiatal, elmondok egy történetet. Ha most nem is, valamikor talán hasznára lesz. L. városka közelében az egyik vadász lőtt egy nyulat. Vállára vette és indult a városba, hogy eladja. Az úton ügyvéd jött véle szemben. "Hogy a nyúl, öreg?" - kérdezte. "Ez bizony öt forint". "Akkor itt van az öt forint, de ezért vigye is el a Kossuth utca 15. számú házba, adja át a szakácsnénak, hogy ebédre készítsen belőle jó paprikást. Vendéget hívok rá." A vadász bólintott és ment tovább. Hanem találkozott egy másik ügyvéddel. "Hogy a nyúl, öreg?" - állította meg ez is. "Olcsó, csupán öt forint". "Annyiért megveszem. Itt van a pénz, de vigye el érte a Kossuth utca 10. számú házba és ott mondja meg a feleségemnek, hogy süsse meg vacsorára. Jön majd vendég is." A vadász bólintott és vígan lépdelt tovább. Ismét jön egy úr. Kérdezi a vadászt, kifizeti a nyulat és mindjárt el is vitte. Közben az irodában találkozott a két ügyvéd. "Kolléga úr - szól az első az imént vettem egy nyulat, s meghívlak téged és a feleségedet ebédre!" A másik örömmel vette: "Fél órája én szintén vettem egyet, te pedig estére gyere át hozzánk sültre!" Délben hazamegy a nőtlen ügyvéd. A szakácsnő nem tudott semmiféle nyúlról. A kolléga és a felesége pedig jöttek: "Hozzánk sem hozta cl a vadász a nyulat. Bepereljük mert becsapott." Két hó múltán beidézték a vadászt a bíró­ ságra - most figyeljen igazán Nagyfay úr. A folyosón egy ügyvédbojtámak elmondta az esetét, s ajánlott öt forintot, ha kihúzza a bajból. "Tegye azt, amit mondok és megnyeijük az ügyet. Ami­ kor behívják tegye a mutatóujját a szája elé, süvöltse ki a levegőt és mutassa, hogy elszalad. Akármit kérdeznek, maga csak süvölt és mutat." A hajdú szólt, hogy menjen be. A járásbíró kérdezte: "Hogy hívják?" A válasz fütty és játék. "Hová való?" A felelet ugyanaz. A többi kérdés­ re szintúgy. "Ez az ember meg van zavarodva - summázta a bíró - , nincs ezen mit behajtani. Hajdú! Kiséije ki, s engedje el békében." - Előbb kellett volna ismernem a történetét a képviselő úrnak - nézett szomorúan Nagyfay Péter. - Még nincs vége, de az is tanulságos. Az ügyvédbojtár már várta az utcán a vadászt. "Megnyertük a pert, kérem az öt forintot!" A vadász csak rápillantott, aztán Rittyentett egyet és mutatott. Majd otthagyta az elképedt ügyvédbojtárt. *** - Kálmán bácsi - nyomta meg a második szót a vendéglői asztal mellett Göndör Ferenc lapunk, a Nagyváradi Napló - miként a többi - sokat foglalkozik a magyar konyhával. Sze­ retnénk tudni, hogy az ön véleménye szerint mennyire nehéz a magyar koszt? 193 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok - A fiatal hölgyek és gyenge gyomrú ifiurak között nagy divat manapság öcsém, hogy nehéznek nevezik a magyar étkezést. Néha még doktorok is visszhangozzák ezt, s tanácsol­ ják együnk úgy miként a franciák. - Sok zöldséget, könnyű felfújtakat - vetette közbe Göndör. - Kicsinyt várjál öcsém - intett mutatóujjával Mikszáth ha a dolog ily egyszerű len­ ne, a világ franciás koszton élne. Nálunk a múlt század elején már volt törekvés erre. Ott van a híres "szilvási gróf', Keglcvich esete. Előtte fiatal korában sokat dicsérték Bécsben a francia követ szakácsát: "Úgy főz a fickó, hogy még Ferenc császár is szereti megtörülni a száját a követ asztalánál. Több sem kellett Keglevichnck, elhatározta, megszerzi szakácsának. Járt a nyomában, üzengetett neki. S az eredmény: szerződtette kétszer annyi bérért a szakácsot. - Egészségesebben is élt azután - bólogatott Göndör. - Még mindig várjál öcsém, legalább a történet végéig. Azt nem tudom, hogy Keglcvich gróf egészségesebben élt-e, de azt igen, hogy az ügyből diplomáciai botrány lett. A követ a császártól kért elégtételt. Őfelsége a nádort utasította, a főherceg pedig Barkóczy Ferencet küldte Szilvásra, hogy vigye vissza a szakácsot Bécsbe. Barkóczy jó modorú magyar úr volt, de semmit sem sietett el. Úgy gondolta, ebéd után kérdezi meg a grófot. Első fogás: tyúklcvcs csigatésztával. "Ez nem a francia konyha" - gondolta magában. S mi következett: bab­ főzelék füstölt oldalassal. "Jó helyre jöttem én?" - kérdezte önmagát a vendég. Vége még nem volt, mert az inas ropogós malacsültct hozott, azután - hogy valami könnyű is legyen - kapros túrós metélt következett. Barkóczy nem értett semmit, ezért megjegyezte: "Igazán jó szakácsa van méltóságodnak!" "Ugyan, most egy közönséges bércsasszony főz nálam." "Talán beteg a francia szakács?" - kérdé Barkóczy. "Nem beteg az a pimasz - ugrott föl a gróf - , csak főzni nem tud, pedig Bécsből hoztam drága pénzen." "Egy szakács nem tud főzni?" "Jó, jó, tud. Csak mindig olyan ebédeket készített, hogy egy óra múltán éhes voltam." Barkóczy csak bólogatott, s együttérzéséről biztosította a grófot. "Ez az asszony érti - dicsekedett Keglcvich - , hogy miként kell kiadósán főzni." "A francia szakácsot - kérdé a vendég - clcsapta méltóságod?" "Elcsapnám én szívesen, de nem óhajt menni. Addig nem, amíg a szerződése köti. így kénytelen vagyok itt eltűrni. Igaz, most kukoricát kapál a többi béressel együtt." Érted ezt, öcsém? - Igen - válaszolt Göndör - , magyar gyomor és francia konyha nehezen jön össze. - Újra rossz a kombinációd. A magyar megeheti a francia kosztot, de a párizsi megenné-e a budapestit? Hanem mostmár nézzük meg, hogy mit ebédelünk? - Én egy kevés száraz főtt marhahúst céklával - vágta rá az ifjú újságíró. - Te választottad. Csakhogy, tudod-é hogy mitől fosztottad meg ezzel a holnapi, a harmad- és negyednapi vendégeket? Elmondom neked. Ha előbb kortyolunk ebből a jó soproni borból. Ifjú kollégám, úgy van az, hogy a főtt marhahús első nap céklával pompázik a tálban és az étlapon egyaránt. De általában marad belőle. Ha holnap jönnél, akkor a már gőzön sült rostélyost látnád fölírva. Mi az? Főtt marhahús, cékla helyett tormával. Ez sem fogyhat cl mind. így harmadnap 194 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András már vadász szeleiként szerepel a piacon. Nemi tejfölös szósz és galuska is jár hozzá. Ezt is kevesen eszik meg. Ekkor jön a legnagyobb átváltozás. A tömény hús és köret levessé alakul. A gyenge gyom­ runknak pürélcvcsként liirdctik. S akkor fogy igazán. Pedig épp a gyenge gy omor ellensége a négy napig tárolt hús! - Most aztán mit egyek? - tekintett kérdőn Mikszáthra Göndör. - Kálmán bácsi lebe­ szélt a céklás marhahúsról. - Most edd meg igazán, hiszen nemrég érkeztél Salzburg városából haza. - Meghallgatom ezt a tanácsot is - jegyezte meg Göndör -, ha velem tart az én nagytisztclctű kollégám. - Örömest megtenném, csakhogy tudnod kell, pürélevest én pontosan 1890-ben kóstol­ tam utoljára. Akkor sem ízlett. - Nekem viszont igen Afritzban a sonka sárgadinnyével. - Szóval te is megkóstoltad - derült föl Mikszáth arca. - Amikor külföldre utazok, ma­ gam is ezt teszem. De az igazi nagy öröm, amikor hazaérkezek. Akkor kitör rajtam is a "Furor hungaricus", a rettenetes nagy étvágy. Azt szeretem a legjobban, ha megérzem a paprikás pörkölt illatát. Nektek, gyenge gyomú ifjaknak ezt még meg kell tanulnotok. * * * - Olvastam a lapunkban, öcsém - szólt a gyakornokhoz pipagyújtás közben Mikszáth hogy Tarascon városát üresen találta Alphonse Daudet. Kérdésére csak annyi választ kapott, mindenki elment Tartarin úr vezetésével gyarmatosítani. Tudod-e, hová mentek? - Nem én, nagyságos úr. - Akkor elárulom, Magy arországra jöttek. S nem is akárhová, most Besztercebányán vannak. - Tényleg? Nem is hallottam róla - álmélkodott a gyakornok. - Ti ifjak soha nem olvastok pontosan vagy meg sem jegyzitek, amit láttatok. A tarasconiak pedig ott vannak Besztercebány án. Szervezték az irodalmi kör alakítását. Azt eredeüleg Kazinczy Ferencről nevezték volna cl. Már ameddig Tarascon szelleme oda nem ért. Akkor viszont kitalál­ ták, hogy a virtuóz balkezes zongoraművész, gróf Zichy Géza nevét vegy ék föl. Képzeld el, az addig csöndes Garam parti városban nézetek ütköznek, pro és kontra érvek röpködnek. így: "Éljen Zichy Géza!" Mire a másik tábor: "Éljen Kazinczy!" Jön a replika: "Az élők tart­ sanak az élőkkel". S a legfőbb argumentum: " Zichy Géza még tehet értünk valamit, de a Kazinczy már nem. Zichy adhat forintokat, ami a Kazinczynak nem volt." Ez még mind semmi. A választmány a Zichy Géza mellett szavazott, azzal az indoklással, hogy a kör nem csupán az irodalmat pártfogolja, hanem a zenét és az éneklést is. Ezekben járatlan volt Kazinczy, Zichy Géza viszont világhírű zongorista. Azt persze elfeledték a tisztelt urak - mosolyodon el az író - , hogy Zichy gróf énekelni egyáltalán nem tud. - Az elnöki tisztet elfogadta? - érdeklődött az ifjú. - Nem. Viszont azt hallottam, hogy egy másik bányavárosban történelmi kör alakul, s szeretnék Savoyai Jenő nevét fölvenni. Igen, de a tarasconiak már oda is benyomultak, és zászlót bontottak azért, hogy jó lesz nekik Zichy Jenő... 195 �Mikszáth Kálmán és a fiatalok Laczkó András - Nagyságos úr, most kaptunk egy levelet Besztercéről. Érdekes fejleménnyel zárult az ügy. Felolvasom: "Megjárta izgága természetével a helybeli cukrászunk is. Ez a vakmerő férfiú a kirakatába elhelyezett cukorkákra azt merte ráírni: Tarasconi cukorkák. Beverték az ablakait s most tönkre kell mennie, mert jcllcmtelcn hazafi az, aki ilyen szégyen után még nála merné elkölteni a véres verejtékkel szerzett garasait. S írja meg minden halandó a végrendeletét, ha Besztercén azt a gyűlölt szót akarja kimondani: Tarascon". Emlegetnek még egy bizonyos Scarront is, aki jegyzetével a pártütést előidézte. Csak tudnám, ki lehet? - Látszik, öcsém - nevetett Mikszáth hogy igazán új ember vagy itt. Elárulom neked, Scarron álnév alatt Mikszáth Kálmán írogat. * * * Az író-képviselő programja nem ért véget a díszcbéddcl. Az alsószuhaiak mind arra bíztatták, hogy nézze meg Matusik János portáját. Igaz, a gazda már hónapok óta a székhez van kötve (lábának Ízületeit nem képes meggyógyítani egyetlen doktor sem), de a felesége és a fiúk rendben tart mindent. A Matusik-porta kiskapujában ott állt a feketébe öltözött asszony, s szíves szóval kö­ szöntötte a nagyhírű vendéget. A gazda a tornácon fogadta székében ülve. - Örvendek, hogy írót és képviselőt egyszerre fogadhatok házamban. A nagyságos úr talán nem veszi rossznéven, ha egy kis itallal megkínáljuk. - Nem veszem rossznéven - mosolyodott el Mikszáth - Csak nem szeretném a gazdát és háznépét anyagi romlásba juttatni. - Ittak itt már sokan - legyintett Matusik úr de eddig senki nem kérdezte, mivel tartozik. - Legyen végre egy kivétel, mondja gazduram, mennyibe kerül itt a pohár ital? - A tisztelt vendégnek semmibe. Már akkor, ha teljesíti egyetlen kérésemet. - Mi lenne az? - Semmiség. Régóta a székhez vagyok kötve, s csak olvasással múlatom az időt. Szépen kérem a nagyságos urat, adjon egyet a könyveiből, amit elolvashatok. - Szerencséje van, Matusik úr, éppen van nálam egy kötet a Beszterce ostromából Örömmel önnek adom. A gazda sugárzó arccal vette át. Tudta ugyan, hogy udvariatlanság, de azonnal olvasni kezd­ te. A mosoly eltűnt az arcáról, tekintete egyre komorabb lett. Végül összecsapta a könyvet. - Viccel velem a nagyságos úr! - Meg nem merném tenni - lepődött meg Mikszáth. - Mi a baj? - Baj semmi nincsen - emelte fel jobb kezét Matusik úr - , csupán a könyv nem tetszik. Hol van benne az irodalom? Ilyet magam is tudnék írni. - Jól hallottam, azt mondta, maga is képes volna ilyet írni? - Igen! - Köszönöm önnek Matusik úr, ennél nagyobb dicséretet nem kaphattam volna. Azt azért még árulja cl, milyen történetet tudna megírni. - Milyet, milyet? Van itt rengeteg Alsószuhán. Kezdjük a pálinkások esetével. Két koma Zádorban fizette ki pálinkáját. Éppen negyven liter lett. Négy tízliteres kannába töltötték. 196 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok Közben persze kóstolgatták is, mert meg kellett tudniuk, elég erős-e. Hazaindultak az úton a két-két kannával. Utolérte őket egy bricska. Kiabáltak a bakon ülőnek, vinné el őket a szomszéd faluig, mert nehezek a kannák. Ha felülhetnek, adnak egy kis pálinkát érte. "Jól van, emberek, tegyék fel a kannákat. S mert épp emelkedőben vagyunk, segítsenek kicsit a lónak, tolják meg hátulról a kocsit." A két koma erőlködött, ám egyszercsak pattant az ostor, a ló nckiíramodott, s a bricska két pere alatt eltűnt a szemük elől. Szidták egymást, hogy miért kellett egy "győttmentet" megállítani. A negyven liter szilvórium soha nem lett meg. - Az eset érdekes - jegyezte meg az író s úgy vélem, az egyik kánallott mondta el. - Ezt eltalálta a nagyságos úr. Erre innunk kell a következő évben kifőzött szilvóriumból. * * * Várta már a tavaszt különösen az ifjúság hónapját. Az olvadó bólé áztatta föld a nyu­ galmat jelentette neki, s az erőt a megújuláshoz. Komisz hidegek után, nehezen érkezett el 1909 márciusa. Amikor csak tehette, a napfényben fürdette arcát. Hiszen a doktorok rendre intették: "A képviselő úr erősen sápadt." Éppen végzett az erkélyen immár rendszeressé vált délutáni napfürdőjével, amikor fele­ sége vendégek érkezését jelentette. Fiatalokét és nőkét, akik tiszteletüket kívánták tenni A jó palócok szerzője előtt. Elsőnek egy őszülő úrihölgy lépett a dolgozószobába. - Özvegy fclsőlucki Nagy Pálné tanítónő vagyok. Tanítványaimmal jöttem - tizennyol­ cán vagyunk hogy némi ajándékot átadjunk az írónak. Bemutatom az ifjú hölgyeket. Sorolta a tizenhét nevet, majd így szólt: - Obkoth Ilonka adja át a csomagot. A fckctchajú kisasszony kézmosó nagyságú porcelántálat hozott, s letette a dohányzóasztalra. - Szíves ajándékunk A jó palócok kötet szerzőjének, kérjük fogadja cl tőlünk, az Orszá­ gos Nőképző Egyesület Főzőiskolájának hallgatóitól konyhánk szerény termékét. - Az oklevelet - szólalt meg újra a tanítónő - Bernauer Nána készítette, rajzolta és szí­ nezte a muskátlit, a faágakat, s mindannyiunk aláírásával ő adja át. A magas, szőke ifjú hölgy pukcdlivel nyújtotta át az iratot. Mikszáth szemeiben könny csillogott, amikor elolvasta. - Ifjú hölgyek, eddig betegnek tudtam magamat. Ez óra azonban meggyógyított: így talán ehetek disznótoros ajándékukból. Annál fontosabb nekem oklevelük, mert bizonyítja, a fiatalok továbbviszik eszméimet. Mindnyájuknak köszönet érte. * * * - Ej, ej barátom Tuboly, te sarokba akarsz szorítani engem azzal, hogy keveset tudok. A legifjabb írói nemzedék törekvéseiről. Nem engedem magam. Sőt, előre megvallom, nem tudok arról, hogy van-e ilyen irodalmi mozgalom. így nyilatkoznom róla szinte lehetetlen. - Kálmán bátyám, te is tudod, ha az ember arról kíván tájékozódni, hogy mit főztek Budán, azt Bécsbcn illő megkérdeznie. Ezért fordulok hozzád, hiszen a fiatalokról szeretnék 197 �Laczkó András Mikszáth Kálmán és a fiatalok megtudni valamit. Miért akarnak ők új irányt, új levegőt, új művészetet, szóval valami mást az eddigieknél. - Öcsém, azt okosan teszik. Mert az egész világ egyetért velük. Mindenki valami mást akar. Más ruhát, más élvezeteket, más könyveket, más Tonnákat, más kormán}! Ki van, ki lehet meg­ elégedve a világgal? Egy kivétel azért van, a másvilágra senki nem akar menni. - Bátyámuram,, az iijak mindent le akarnak rombolni. - Ez igen jó, jó! - emelte föl jobb kezét Mikszáth - , mert kire az Úr rámérte az alkotás vágyát, adott neki erőt a romboláshoz is. Aki tökéleteset óhajt, annak ki kell szorítania a tökéletlent. - Úgy hallottam - provokált tovább Zuboly - , hogy Arany Jánost a sutba dobják, Petőfit voltként idézik, Jókait átadják az egereknek. - Mindettől nem kell tartani. Miért? Figyelj: a gyertya kiszorította a mécsest, a gyertyát a gáz, az utóbbit a villany, de a napgolyó még tartja magát. Pedig az a legkevésbé modern világító szerszám. - Az iijak mindent fölforgatnak. - Hiszen bátrak és egészségesek. Nem kell mindjárt a vészcsengőhöz nyúlni. Sokszor hallom magam is az egyik szüle szájából: "Csinálj rendet, mert mindjárt fölfordítják a házat!" Hallom már fél évszázada és sok eleven gyereket csmértcm, de felfordított házat egyet se láttam. - Ledöntik az idősek (trón)székét! - Kinek van oka félni? I. Lajos királyunk országlása idején a budai polgárok elhatároz­ ták, hogy leteszik (trón)székéről a római pápát. Mi lett az eredmény? A Szentatya tovább ült a Vatikánban, s adta iratait urbi ct orbi. A budai polgárok pedig megtanulták, a pápáét Rómában lehet letenni, nem Budán. Megtanultam én is a füst és a láng különbségét. Várok arra az ifjúra, aki másról óhajt meggyőzni. Néhai bárány 198 �N agy Pál Tzara-díj Mikszáthért In te rjú J á r f á s Á gnessel Nagy Pál: Most kapta meg a Tristan Tzarafordítói dijat Mondjon valamit erről a díjról! Járfás Ágnes: A díjat 1986-ban alapította a Francia és a Magyar írószövetség. Mindkét or­ szágban kétévente ítéli oda a francia illetve a magyar zsűri. Egy ik évben a franciák a legsikerül­ tebb magy arról franciára fordított műért, a másik évben a magyarok a legjobb franciáról magyar­ ra fordítottért. Tehát alfélé koprodukcióról van szó a két írószövetség között, ami páratlan eset a francia irodalmi díjak történetében, pedig szép számmal vannak. Az irodalmi díjkalauz - mert ilyen is van - nem kevesebb mint ezerötszázat sorol fel! A francia zsűri tehát csupa francia íróból áll? Igen, írók és költők alkotják. A Francia írószöv etség elnöke, tőtitkára és több vezetőségi tagja mel­ lett hely et kap benne a Francia Fordítók Szövetségének egy képviselője is. A legnagyobb szava persze a két nyelven értő zsűritagoknak van. Elsősorban a költő és műfordító Lcan-Luc Moreau-nak, aki egyút­ tal a Sorbonne finnugor tanszékének tanszékv ezető professzora. A zsűritagok között meg kell még említenem Jean Rousselot-t is, aki Palódold másik nagy szülöttjének, Macláchnak a művét ültette át franciára, harminc évv el ezelőtt. (Nógrád megye Madách-díjjal ismerte el J.R érdemeit - a szerk.) Hogyan történik a müvek kiválasztása? A zsűritagok figyelemmel kísérik a fordításban megjelenő magyar irodalmat, esetleg a kiadókhoz fordulnak egy-egy példányért, és felterjesztik a szerintük legjobbnak tartott könyveket. Aztán mindannyian elolvassák az induló műveket, majd összeülnek és megvitat­ ják a fordítások értékeit és hibáit. Meg kell jegyeznem, hogy a fordító maga nem javasol­ hatja a saját munkáját. Én például az egészről semmit sem sejtettem mindaddig, amíg de­ cember 23-án föl nem hívott az írószövetség titkára, hogy közölje velem az örömhírt. 199 �Nagy Pál Tzara-díj Mikszáíhért Minden tekintetben karácsonyi meglepetés volt tcliáL Annyira, hogy meg is kellett kérdeznem: melyik fordításomért ítélik nekem a díjat? Mivel Tristan Tzara a dadaizmus egyik alapítója, hirtelen azt gon­ doltam, hogy egy húszadik századvégi regényre, tcliát az egyik Esterházy-fordításomért kapom. Csakugyan, áruljuk el végre az olvasóknak, milyen műért is kapta a dijat Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regény ének franciára fordításáért. Egy ébként a zsűri mit sem tudott a Mikszáth-évfordulóról, tehát nem a magy ar aktualitás vezérelte a tagjait. Még Lean-Luc Morcau is csak a szavazás után, egy budapesti útja alkalmával értesült a Mikszáth ünnepségekről. így aztán számomra annál nagyobb az őszintesége ennek a gesztusnak és még jobban örülhettem az elismerésnek. A dijai január 13-án adták át Önnek a Francia írószövetség székházában, melyre JeanLuc Morcau igen megható beszédet írt* Mi éruitette a legmélyebben? Talán az, hogy szerinte a fordításomban reveláció erejével hat Mikszáth regénye. Meg­ jegyzi, hogy bár a fordításom értékeiért kaptam a díjat, nem árt, ha az eredeti remekmű amit egy közepes fordítás elrontott volna. Miért éppen Mikszáth? Véletlen? Vagy mélyebb vonzódás? Édesapám nagy Jókai-rajongó volt, és talán a serdülő szüleivel szembeni ellenállásának egyik megnyilatkozása volt részemről, hogy én Mikszáthra szavaztam. Tizenegy évesen olvastam először a Szent Péter esernyőjét, azután sorban a többi regényt és kisregényt. Megragadott a huncut bája - bár akkor még a huncutságok felét sem érthettem - , a lendületes stílusban megírt, fordulatokban bővelkedő cselekmény. Értékeltem, hogy nincsenek "felesleges" leírások (mert bizony egy gimnazistának minden leírás felesleges), hogy nem kellett oldalakat átugrani, mint Balzac olvasásakor. No és azt is, hogy a világ nála nem jókra és gonoszokra van felosztva. Egyáltalán semmire sincs felosztva, hiszen az ő figuráiba mindkettőből szorul egy kevés, és mégis gyöngéden tudja szeretni őket. Ez az ítélkezésektől mentes alapállás számomra azóta is vonzó. Felnőttként újraolvasva a legnagyobb élvezetet a nyelvezete gazdagsága szerzi. Ahány szereplő, annyi stílus. A fordító számára ez nagy kihívást jelent, de legalább akkora élvezetet is. * "1985-ben a Centre Intemuveisitaire dEtudes Hongivises kollokviumán Jáifás Ágnes hozzászólását Kosztolányi - Aíagyarvrszágon gyakran idézett - mondásával zárta: ’Müfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni". Előadása elején viszont Bujfont idézte: !Le style n'est que l"oidre et le mouvement qu'on met dans ses pensées". (A stílus nem más, mint goikiolatmenetünk harmóniája, lendülete.) Árva akart Jigyelmeztetni, hogy e kettős kivánalom közé ékelődve afonlítás ne légén sefenlílés, se az örökség méltatlan bekebelezése, hanem igazi beleélési gyakorlat. Azóta is mindig próbám teszi magát, írástudását, stílusát, nyelvét - nyelveit - művészetét Mert íróként végzifordítói munkáját." (Részlet Jean-Luc Moreau professzor üdvözlőbeszédéből) 200 �Nagy Pál Tzara-dij Mikszáthért Fordított már más Mikszáth-miivet is? Indirckt módon igen, ugyanis Esterházy Péter több passzust emelt be a Sipsiricából és a Tisztelt Hájból a Termelési regénybe , amit tíz évvel ezelőtt fordítottam. Egyébként dé­ delgetett vágyam éppen a Sipsirica és a Gavallérok átültetése franciára. Lassanként majd szeretnék minden Mikszáth-regényt lefordítani. Hogyan fogadta a regényt a francia olvasóközönség? A hivatalos olvasók, azaz a kritikusok elismeréssel. A Figaro egy teljes oldalas cikket szentelt a könyvnek, ami egy edülálló eseménynek számít magyar író művével kapcsolatban. A recenzens örömét fejezte ki afölött, hogy végre bepillantást kapliatnak a francia olvasók a múlt századi magyar irodalomba. Az ugyanis eddig fehér folt volt. Azért is lelkesedett hogy, ha közvetve is, megismerkedhetnek népünk történelmével, a monarchia levegőjével. Az átlagolvasók is így gondolhatták, ugyanis csaknem kétezer példány kelt cl a regényből, ami itt rendkívülinek számít magy ar műről lévén szó. Mondjon valamit saját magáról is! Budapesten érettségiztem, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, angol tagozaton. Fran­ ciául csak az érettségi után kezdtem tanulni. Háromszor sikertelenül jelentkeztem az egye­ tem angol-magyar szakára, akkoriban ugyanis még légióként az érdekelte a fclvétcliztctőkct, hogy szüleim a munkásmozgalom mártírjai-e, illetve hogy én miért nem vagyok KISZ-tag. Ezután 1978-ban jöttem ki Franciaországba, ahol kitűnő eredménnyel szereztem meg diplomáimat a Sorbonne francia irodalmi tanszékén. Idegen nyelvként a magyart vettem fel, de zavart volna, hogy anyanyclvem alapszintű ismereteiből vizsgázzam. Túl könnyűnek tűnt. Ezért kérem Jcan-Luc Morcau-t, jelöljön ki nekem fordítani valót. Ked­ vesen mondta, hogy' nem fognak nekem külön követelményeket állítani, de megkérdezte, mit választanék, ha tehetném. Gondolkodás nélkül válaszoltam. Kosztolányit. így indult be a tanszék fordítói műhelye, aminek keretében francia-magyar páros csoportokban lefordítottuk a Tollrajzok novcllafüzérét. Ez a közös munkánk nyomtatásban is megjelent és megkapta az első Tristan Tzara díjat, 1986-ban. Mivel abban tizenkét novcllafordítással vettem részt, mondhatjuk, hogy az idén másodszor kaptam meg ezt a díjat. Ezt követően kértek fel Esterhá^ Péter Termelési regé­ nyének, majd a Szív segédigéinek a lefordítására. A Lettre Internationale-b'dn éveken keresztül jelentettem meg Esterházy, Nádas, Lengyel Péter, Grendel Ixijos írásokat. Mik a további tervei? Szeretnék a hazai Mikszáth Társasággal szorosabb kapcsolatba kerülni és valamilyen módon bekapcsolódni az otthoni rendezvényekbe - ha még lesznek. Kislányom születése miatt csak lélekben vehettem részt a január 16-i ünnepségeken. A Mikszáth Társaság elnökével dr. Praznovszky Mihállyal közösen tervünk ez év őszén egy est a párizsi Magy ar Intézetben. 201 �Tzara-díj Kíikszáthért Nagy Pál Addigra nagyon szeretnek Korda Sándor első, néma filmjének a nyomára bukkanni vala­ melyik európai vagy amerikai filmarchívumban. Ez nem más, mint a Szent Péter esernyő­ jének első adaptációja. A filmet 1917 októberében mutatták Budapesten, de érthető okok miatt nem volt visszhangja. Ezen a párizsi Mikszáth-esten már majd a Fekete város most készülő fordításából is olvashatunk fel részleteket. Ezzel el is árultam, hogy jelenleg ezen dolgozom. Nagy és felemelő feladat, egyik álmom megvalósulása. Párizs, 1997. február Mikszáth tárgyi hagyatékából 202 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Beszélgetés Ablonczy Lászlóval, a Nemzeti Színház igazgatójával Milyen koncepció szerint válogatta a Nemzeti Színház az elmúlt évad darabjait?* A.L.: Öt esztendővel ezelőtt, a kinevezésemet követő hónapokban, Páskándi Gézával, aki irodalmi tanácsosként kapcsolódott be a Nemzeti Színház munkájába, áttekintettük fél évszázad repertoárját. Feledhetetlen barátunk részletes statisztikát is összeállított: klasszikus magyar és egyetemes írók, kortárs hazai szerzők cs huszadik századi nyugati modemek és műfordítók mi­ lyen arányban, hányszor szerepellek a Nemzeti Színházban. Sok fontos mű és előadás mellett megdöbbentő hiányokat fedeztünk fel. S úgy véltük Sik Ferenc főrendezővel, hogy miközben a színliáz öröklött és folytonos kötelezettségeit vállalja, Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, Shakespeare műveit felújítja és műsoron tartja, hozzákezdünk mulasztásaink pótlásához is. Ke­ rült, hogy a XX. századi magyar drámairodalom oly an kiválóságai nem szerepeltek a Nemzetiben, mint Lengyel Menyhért, Hunyadi Sándor, Heltai Jenő, Székely János, s egyetemes huszadik századi szerzők sorában pedig R. Hollandtól és 77/. Wildertől Becketten át Gombrowiczig hosszú a repertoár. Kérdésére tehát azt válaszolhatom, minthogy a Nemzeti Színház a szellemi, művészi erők összefogó intézménye óhajt lenni, hosszú évekre körvonalazódtak tennivalóink. Ter­ mészetesen a bartóki és Németh Lászlói értelemben kelet-közép-európai létünkből adódó program kialakításába is kezdtünk. így mutattuk be a kiváló szerb író, Kovaceviő A profi című darabját, A. Wajda rendezésében a krakkói színház s e történelmi, földrajzi, szellemi táj nagy korszakát is idézve ősbemutatóként állítottuk színre Wispiansky Menyegzőjét. Most pedig a horvát irodalom klasszikusának, Krleiának Agónia című darabjára készü­ lünk. S az említett törekvések jegyében nemcsak a határon kívüli magyar színházakkal, hanem más népek (a román, szerb, horvátit, szlovák) Nemzeti Színházaival is folyamatos és * Az interjú 1996-ban készült - a szerk. 203 �Gvenes Erzsébet Szent Péter varázslata jó kapcsolatot alakítottunk ki. S persze, nem feledkeztünk meg a legfontosabbról , a Nem­ zeti Színház feladata az új magyar művek életrehívása. Marosvásárhelytől Budapesten át Amerikáig számos magyar szerző új, nekünk írott munkáját mutattuk be. S ebben az évben pedig elkezdjük az 1994-ben meghirdetett drámapályázat legjobb műveinek előadását. Sütő András Balkáni gerléjével:; majd, vélhetően, Hubay Miklós Nizsinszkije következik. S az ünnepi alkalmak szellemi feladatokat is jelentenek. Olyanképpen például, hogy Bella István-Rossa László és Novák Ferenc elkészítette A Csodaszar\>as című szertartásjátékot, tisztelegvén a millcccntcnárium előtt. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonját, a szerző 75. szüle­ tésnapjára is emlékezve, felújítjuk a Magyar Dráma Napján, s előtte Spiró György ünnepi gondolatai hangzanak cl. Láthatja tehát mennyi szempontot kell figyelembe venni egy repertoár összeállításánál. S annyi másról nem is beszéltem, hiszen gondolni kell a művészekre; milyen szerepek következhetnek Béres Ilona, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor művészi életében, s a munkát szinte követelő tehetséges fiataloknak, Varga Máriának, Őze Áronnak, Tóth Sándornak, Végh Péternek - és a többieknek. Hogyan fé r meg ezek között egy Mikszáth-darab? A.L.: Az imént említett, Páskándi Gézával folytatott dramaturgiai vizsgálódásaink so­ rán derült ki, hogy Mikszáth Kálmán is hiányzik a Nemzeti repertoárjából. Természetesen őt nem mint drámaírót hiányoltuk, hanem az ő szellemiségét; azt a bölcs ironikus szemléle­ tet, amellyel magyari voltunkat írta meg prózai munkájában. A Nemzeti Színház nem darabok és előadások összességét jelenti számunkra. A román irodalomban megtalálhatjuk Mikszáth kortársát, azt a szenvedélyes közéleti ihletettségű írót, aki színpadi szerzőként vált klasszikussá, neve - L. Caragiale. S ez a szarkasztikus, szatirikus hang magyar színpadon sajnos nem született meg a múlt század végén, a század elején. Mikszáth Kálmán azt írja: a magyar szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni. Úgy vélem, hogy Mikszáth Kálmán olyan szerző, aki emberi és igazságkercső igényünkben, az igazság feltárásában nagy vezetőnk, bármennyire is fájdalmas és keserves végeredményre jut is sok esetben. Az igazságkercső Mikszáth Kálmánra tehát nagy szükségünk van a Nemzeti Színház­ ban, s ennek első igazolásaként vettük elő A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabjának Karinthy Ferenc és Benedek András által dramatizált változatát, mely az ötvenes évek elején született. 1992 nyarán mutattuk be, s az utolsó előadást 1996-ban tartottuk. Mint a két évszámból is láthatja, nagy sikersorozatot ért meg. Természetesen, némely, a korból áttetsző politikai fordulatától megtisztítottuk az egyébként sikeres adaptációt. Ami pedig a Szent Péter esernyőjét és a jubileumot illeti: nem az ünnepre tekintettünk, hanem az író-géniuszra. 1995 tavaszán úgy érzékeltük, hogy a Noszty utolsó évadjához érkezik; sürgetően merül fel bennünk, hogy új Mikszáth előadást készítünk elő. Több, már színpadi sikereket megért műve felmerült. De tán a lehetetlen kísértése bátorított bennünket arra, hogy egyik legnépszerűbb, színpadon eddig sikert nem aratott művét próbáljuk meg életre kelteni. 204 �Gvenes Erzsébet Szent Péter varázslata S ahogy most kérdésen töprengek: azért még valamit, talán túlzottan személyes érvet is említhetek. Atyai mivoltomban olykor felháborodottan néztem, hogy Borbála lányom mi­ lyen kényszeredetten veszi kezébe a kötelező olvasmányokat. Az ember persze a maga fensőbbségi tudatában szeret felejteni. Én is például; hogy egykori iskolásként, a feladott Hamletét csak félig elolvasván, magyar óra előtt a vécében féltérden állva körmöltem va­ lamiféle dolgozatot a drámáról. Majd Gábor Miklós alakítása nyomán emelkedett életen át kísérő nagy és lenyűgöző művé. Látván lányom nyűglődését a Szent Péter esernyője fölött, amit még a Matúra kiadványa sem enyhített, tréfásan megkérdeztem tőle; színházban szívesen megnéznéd? Igen - vágta rá azonnal. S hogy e kérdés kicsi elméjében forgolódha­ tott, talán az sejteti, hogy mikor tovább fűztem: és ki játszhatná a Wibra Gyurit, azonnal rávágta: Rékasi Károly. Hogy aztán Rékasi Károlyra osztottuk a szerepet, az persze Iglódi István főrendező, Beke Sándor rendező és Szakonyi Károly közös óhajtása volt, s nem a direktor-atya döntése. A színház "nagy" kérdései és az esendő személyes mindennapok, láthatja, mily titokzatos áramkörökben találkoznak, gyöngítik vagy éppen erősítik fel egymást. Ami bizonyos: nem az évforduló ébresztett elsősorban, hanem ennél több: Mikszáth Kálmán eleven jclcnidejűsége nem hagy bennünket nyugton. Közismert Mikszáth húzódozása Tháliától, s főként pedig a színpadi adaptációktól 1907-es Almán ach-elöszav óban így zsörtölődik a szinmügy ártókra: "A méhek előtt nyitva a világ. Mért kérdeznék, hogy melyik virág kié? Hiszen szíjatok f e l amit a rétek, az erdők és a kertek virágaiból lehet, de ne gyüjtsetek a mézes bödönökböl: Mert azzal nem lesz több méz a háztartásban, csak több sonkoly ." ( M.K. Ars poeticája Bp. 1960., 179.o.) Ön szerint miért ez a keserű hang, s mekkora ilyen riasztó nyilatkozatok után az adaptáló merészsége? A. L.: Azt hiszem, nem a keserűség mondatja az imént idézett szavakat, mely egy kis metaforikus befejezését adja A regényírók és színműírók című írásának. S ebben egy ponto­ san végiggondolt és igaz megállapítás olvasható arról, hogy "A civilizált városi embernek immár életszükségletei közé tartozik reggel az új krágli, este egy új színdarab." Vagyis egy polgárosodó-fogyasztói világ igényeit érzékeli Mikszáth. S minthogy még számát tekintve vékony a színházba járó közönség, sok új bemutató szükséges. Ennyi darab pedig nem születik. Mese pedig kell, tehát a színműíró "regényt vagy novellát átcsinál színdarabnak" írja Mikszáth a Maga által is idézett cikkében. De ez a vélekedés nem az élete vége felé közeledő író melankóliája, s keserves hiányérzete, hogy színházi sikereket nem élhetett meg. Évtizedekkel korábban is hasonlóan vélekedett. Gondoljon csak A drámaírók hazája című "csevegésé"-re! Milyen ironikusan szól a "sikerült darabok" értékéről; aztán Szana Tamás otthonát idézi fel, amelyben "két karos­ székhez tornyosodik a népszínházi száz aranyos pályázat eredményének harmadrésze". S aztán: Pulszky Ferenc is drámát írt!... A Maga által idézett írás 1907-ben keletkezett, A drámaírók hazája a Pesti Hírlap 1881 december 4-i számában jelent meg! 205 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Amit kcrdcscbcn fölvet, színházi ember számára rendkívül izgalmas, s talán beszélgeté­ sünk legfontosabb kérdése. Ha jól értem, így szól: Mikszáth Kálmán miért nem kellett a magyar színházi életnek? Intézményesítve pedig: a Nemzeti Színháznak? Alapos, filológiai tanulmányt igényel, hogy részletesen feltárjuk és tisztázzuk a kérdést, most azért engedjen meg egy-két gondolatfutamot. A jelzett 1881-es évből egy másik cikket is olvassunk el. Címe: Paulay-bankett, mely tudósításnak tekintendő. November 23-án jelent meg a Pesti Hírlapban abból az alkalom­ ból, hogy a király rendjelet adományozott a Nemzeti Színház drámai igazgatójának. Mint Bisztray Gyulától tudjuk, a teljes társulat, írók, kollégák, tisztelők ünnepelték a Hungária dísztermében. Mikszáth tudósítóként jelent meg. Még a bankett befejezése előtt visszasictctt a szerkesztőségbe, mert lapzárta volt. Tárgyilagos és tényszerű felsorolás, ahogyan a részt­ vevőket, a francia nyelvű étlapot, s a beszédeket ismerteti - de egyben gyilkos és kérlelhe­ tetlen ünneprontás is. Ilyen mozdulat például ”A pecsenyénél fölkelt Podmaniczky báró és poharát emelte a királyi családra". S ez így folytatódik Gyulai Pál, Győry Vilmos Szász Károly és a többiek tósztjának leírásával. Azt - a Paulay-bankett mellett - más írások is igazolják, hogy a kitüntetéseket nem becsülte Mikszáth, még az általa oly nagyon tisztelt Jókai Mór díját sem szenvedhette. De az ünnepi tudósítás mögött többet is érzünk: Mikszáth röhögött is magában e kotornusos és magasztos gyülekezeten. Kívülről nézte a bankettező társaságot, mely előbb "Vin de Neszmély"-t fogyasztott. Paulay ezt az évadot (1881-82? Bessenyei György A filo ­ zófus és Szentjóbi Szabó László Mátyás királyával kezdte; műsora, Kisfaludyval, Scribebel, Racine-nal (igaz Gombos Imrével és Balázs Sándorral is) folytatódott. Nem sokkal az ünnepség előtt október 28-án a magyar színműirodalom egyik klasszikus művének ősbemu­ tatóját Csiky Gergely Cifra-nyomoruságának ősbemutatóját tartották. Képzeljük cl a pillanatot: ott ül az ünnepi asztalnál a szerző Csiky Gergely is, a drámai tagozat vezetője pedig a kitüntetett. Mikszáthnak szava sincs a Nemzeti munkájáról, ám a tudósítás második mondatában arra emlékeztet Paulayval kapcsolatban: "a Ferenc Józsefrcnddel való kitüntetéséről már ismételten volt alkalmunk megemlékezni." Mikszáthból egyetlen elismerő szó vagy tény nem futotta Paulayra. Könnyű lett volna Paulay kegyét keresnie (ha nem ekkor, később, amikor Paulay főigazgató /1884-99/, Csiky Gergely pedig művészi titkárként a Nemzeti nagy korszakát jelenti), de sorozatban mutat­ tak be azonnal kimúló magyar szerzőket és műveket is. S épp az 1881-ben A tót atyafiakat és Jó palócokat közreadó író nemigen mutatta azt a barátságosságot, amely Paulayt is együttműködésre bátorította volna. A színháznak, a színháziaknak persze erőszakosabbnak kellett volna lenni. De Paulay halála után, amikor igazán megszülettek a nagy Mikszáthművek, regények, igazi formátumok nem dolgoztak a színháznál. Nem mutatkozott alkal­ mas színházi ember, aki a Két választás Magyarországon az Új Zrínyiász vagy a Különös házasság szerzőjét a Nemzeti drámaírójává is hívta, erőszakolta(?) volna. S ez már a Millcneum-kori Nemzeti időszakát, a korszerűség kérdését is jelzi: ma már nevükben sem ismerős szerzők Bosnvák Zoltán, Újvári Béla, Bérezik Árpád jelentették az új magyar drámát - Mikszáth Kálmán világa talán túl soknak mutatkozott volna egy idilli magyarságot inkább láttató színházban. 206 �Szent Péter varázslata Gvenes Erzsébet Önök számára már adott volt egy aránylag széles körű Mikszáth-adaptációs reperto­ ár: színdarabok, néma- és hangosfilm-feldolgozások, hangjátékok. Milyen tapasztalato­ kat vonhattak le ezekből? A.L.: Amint Harsányt Zsolt Aastfy-dramatizációját ma már túl szelídnek éreztük, a Szent Péter ... esetében is úgy véltük, a Martos Ferenc-fclc variációval nincs mit kezde­ nünk. (Érdekességként: a színház, az egykori Magyar Színház, ahol most a Nemzeti Színház játszik, állandó prózai színházként Beöthy László vezetésével, épp a Szent Péter esernyőjével kezdte meg működését 1907 őszén. Ez az a nevezetes előadás, amelyet Mik­ száth nem nézett meg.) Úgy véltük: Szakonyi Károly színpadi ismerete, írói érzékenysége a legalkalmasabb arra, hogy Mikszáth Kálmán regényéből elkészítsen egy korszerű színpadi játékot. Semmiféle megkötéssel nem éltünk, Szakonyi Károlyra bíztuk a megvalósítást; ő néhányszor konzultált Beké Sándor rendezővel, s aztán 1995 szeptemberében átadta a da­ rabot a színháznak, majd hozzákezdtünk a bemutató előkészületeihez. Szent Péter esernyője (Nemzeti Színház) 207 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Az adaptálási problémáknál maradva - az írói életmű mely epikus darabjait tartja a leginkább dramatizálhatott ak, s miért? A.L.: Talán helyettem válaszolnak azok a tények, amelyek az eddigi dramatizációkra emlékeztetnek. Az elmúlt évtizedekben a Különös házasság, a Beszterce ostroma, a Körtvélyesi csíny színpadra került, s nem is oly régen Szentmihályi Szabó Péter az Új Zrínyiász adaptációját készítette el Victor Máté zenéjére. Színházi tapasztalattal azt mond­ hatom, hogy minden irodalmi anyagból születhet sikeres és bukott előadás is. A láttatás, a megelcvcnítés formája és ereje döntő: Mikszáth epikus-mesés természetét hogyan tudjuk színpadi képekké - színházi gondolattá tranformálni. Választásuk végül a Szent Péter esernyőjére esett. Legtöbbünk gyermekként olvasta először a regényt Bája, derűje, ami miatt annyiszor újraolvassuk. Elegendő-e a mesék örök joga a XX. század végén egy színpadra állításhoz, vagy van valami speciális­ aktuális oka is a választásnak? A.L.: Az előbbiekből következik, hogy a szereplők sorsa, a történet erkölcsi-emberi su­ gárzása, érvényessége meggyőző színpadi érvényességben kell, hogy megmutatkozzon. Jelen esetben az évezred végén, Trianon és két világháború keserves összeom lottságának tapasztalatával a lelkűnkben a Szent Péter esernyője talán azt a közös édeni só­ várgásunkat nyitja meg, amikor még remények éltek tennünk egy magyar és emberi élet megteremtésének esélyéről. Mert Bartók még a békés hodákiak körében gyűjthette népdalait, akiknek felbérelt és lerészegített unokái megcsonkították Sütő Andrást. Bartók Béla Pozsonyban élő édesanyjának a Széplak u. 53. helyett Bratislava/Shöndorfcr-ulica/cisho 53/ Tschccho-Slovakie címre kellett postáznia leveleit. (Az első Rcgcnsburgból, 1920 február 26-án címzett lapon az országcímet Bartók háromszor aláhúzta, s útjáról a beszámolót Duna medence polgára - a cenzor m eg­ nyugtatására - szlovákul írta - nyílt lapon.) Talán nem távolodtam el kérdésének lényegétől: tragikus veszteségeink emberiesség-utáni óhajtásunk kultikus erővel mű­ ködik bennünk - közösségi méretekben. Mert ma ott tartunk, hogy a Duna medence és a huszadik század hőse Gavrilo Princip... A Nemzeti Színház lapjában, a Szín-Világ-ban kapott helyet a Mikszáth Kálmán Tár­ saság időszaki közlönyének legutóbbi szánta. A Társasági Lapok "rendkívüli kiadásá­ ban" a PIM igazgatója, Praznovszky Mihály e darabról szólva hangsúlyozza, hogy Mik­ száth esetében a legfontosabb tényező adaptáláskor: a kicsoda. Ön szerint ez mennyiben igaz, s ennek megfelelően mennyire döntötte el a darab si­ kerét egy "Kicsoda", Szakonyi Károly felkérése? AL.: Értem a kérdését. Több, divatos alapítványokkal folyamatosan díjazott alkotó is bizo­ nyára vállalta volna, hogy Mikszáth művét kifordítsa. Főként úgy, hogy idióta magyarok kameváloznak, s vélhetően egy néma-játékban igen korszerű színpadi ötlet született volna arra nézve, 208 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet hogy az eltűnt Vcronkát a mezon megerőszakolják. S egymásra találásuk erkölcsi silányítását jól szolgálhatta volna például, ha Wibra Gyurit Sztolarik János közjegyző csábította volna el... De ne folytassuk c modernségnek nevezett agyszülcményekct, melyek oly jól ismertek színpadról cs képernyőről. Mert ez a sekélyes másságos ízléstcrror befedte életünket. És törpésít, és megsemmisít szellemi-emberi mivoltunkban. Szakonyi Károly szem élye színházunknak biztosíték volt arra nézve, hogy alázattal s nagy írói érzékenységgel Mikszáth Kálmán világát idézi fel. Hősei emberi nagyság­ ban és esendőségben, költészettel áthatva jelennek meg. Valójában a regény árnyala­ tai, tehát maga az élet bomlik ki. Szeretet hatja át Szakonyi Károly dramatizálását s ez vezette a társulatot is, amikor a mű bemutatójára készült, s ez talán sugárzik az elő­ adásból, amelyet a közönség is mcgércz. Szakonyi Károly szövegkönyve "nem titkolja el" a gondolatokat . Milyen eszmei alaptétel(ek)re épül fe l a színre vitt darab? A.L.: Egyetlen tételre alapozott Szakonyi Károly: arra törekedett, hogy a mű teljes vilá­ ga nyíljon ki az előadásban. Ha egy vagy több, ám ideológiai (eszmei) szempont vezeti ambícióját, akkor szűkül és tételessé válik az adaptáció. Nem így cselekedett, hanem Mik­ száth színes világát és mesemondó kedélyét őrizte meg. Furcsa fogadtatása volt annak idején a regénynek . Páratlan külföldi siker, tizenhá­ rom nyelvre fordítás csak az /. Világháborúig, Roosevelt elnök tisztelgő kézfogása - egy­ felől. Szakmai érdektelenség, naivság vádja másfelől... A L.: A regény fogantatásával kapcsolatban írta Mikszáth: "Sokat mulattam a jámbor emberek puritán természetű ágaskodásain". Voltaképp az ágaskodások folyama zajlik előttünk, miközben egy szerelmi történetet is elbeszél, mulattatván bennünket, olvasókat. Szakonyi átirata gondosan ügyel a hogyan-ra, vágyás Mikszáth nyelvezetére . Márpe­ dig e m ii esetében a beszédmód döntő fontosságú . Nagy Péter egyik "újraolv ásásakor" fogalm azott úgy, hogy ez a regény az "első tudatos esztétikai élvezet" hordozója, "amikor észrevettük, hogy nemcsak a mesét élvezzük, hanem azt is, hogy'an mondják el nekünk . "Anekdotázva, szellemesen, közvetlenül. Hogy is van ez a hogyan a Szakonyidarabban? Hogyan tudMikszáth-nyelven szólni a dráma? A.L.: Igen, Mikszáth nyelvének megőrzése is Szakonyi hűségét igazolja. Mindenekelőtt azzal teszi, hogy a narrátor, Sinkovits Imre jóvoltából is, az előadás élteti a mese, a táj, az élet ízeit. Az előadásokon nagyokat nyel a közönség és a beszéd végén felcsattan a taps, amikor például Sinkovits az étkezés fogásait és ínyes-élménycit részletezi. De ami ennél is fontosabb: most, amikor a szlovákiai magyarság nyelvmegmaradási küzdelmét vívja a szlovák nacionalista megsemmisítő politika ellen, már az is sorsjelentéssé emelkedik, amikor elhangzik: Bábaszék. 209 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Mert ma egy-egy magyar nyelvű helységnév tábláért is a Duna-medencében visszhang küzdelmet kell folytatni. Itt tartunk ma, amikor alapszerződési komédiákat kell játszani a nagyhatalmak rossz lclkiismercténck megnyugtatása végett. Szakonyi a vígjátéki attitűdöt nyomatékosttja azzal, hogy egyrészt kiaknázza a re­ gényben is adott helyzetkomikus lehetőségeket (p i a napsütéses temetésen is az esernyő­ vel kell állni a papnak), másrészt pedig nyelvi- és jellemkomikummá form ál egyszerű párbeszédeket ismétlődő mondatok beiktatásával (PL Bélyi János spéttel mondott "de minek" -jei a nyitó jelenetben). Ön hogyan határozná meg a színlapon megadott műfajt, a "színpadi játékot"? Mi­ lyen színészi-előadói, s milyen nézői-befogadói elvárásokkal kell számolni egy ilyen mű­ fajú darab műsorra tűzésekor? A.L.: Szakonyi Károly nehéz feladat elé állította a társulatot, hiszen egymás után peregnek a jelenetek. A Nosztyban például mód volt az építkezésre, a színészek formálhatták a szere­ pet; itt villanásnyi jelenetben kell sorsot megmutatni. Izgalmas ezt összehasonlítani a kuliszszák mögött is. Amikor a Noszty ment esténként, az éppen színen nem lévő szereplők jó­ kedvűen beszélgettek a társalgóban. Most hihetetlen koncentrációban, gyorsöltözések, fe­ szült várakozások, szerepváltások lázában dolgoznak; s ez a tempó és sűrítettség is az elő­ adás erejét szolgálja. Puha Péter: Mikszáth (Balassagyarmat) 210 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Az oknyomozó és villanásokból építkező dramaturgia a nézőt is jobban dolgoztatja. Jobban kell figyelnie, rakosgatnia kell a mozaikokat, hogy a történet kiteljesedjen és összeálljon. Műfaji meghatározásra irányuló kérdésére pedig azt válaszolhatom: színpadi játék a Szent Péter esernyője. Játék a színésznek és játék a nézőnek is, s e közös kedélyben születik meg Mikszáth Kálmán világa és története. Az az írói varázslat, melyről Szabó Zoltán írt a Cifra nyomorúságban : "...Az, hogy valamiből lehet öröm és lehet tragédia és nem az emberen múlik, hogy melyik lesz belőle. Mert nem csodák nélkül való ez a vidék... A lényeg egészen másutt van, mint ahol keresni szokták; mint héjban a mag, úgy rejtőzik a « csacska éne­ kekben », a táj hangulataiban és az emberek életében." 211 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet Mikszáth, a Palócember megírta a Felvidék regényeit. A színpadi átirat is őrzi a felvidékiség élményét, részben szűkítve a teret (ahogy Mravucsán, Bábaszék polgármes­ tere mondja a darabban, itt ökör van ló helyett, ,fitt nem lehet parádézni, galoppozni, ficánkolni, hányni-vetni a fejét, ez komoly vidék” ) másrészt pedig tágítva, azzal a hely­ megjelöléssel, hogy ”a hegyiek között". Mennyiben felvidékies és mennyiben egyetemes a színpadi játék közege a megtalált rendező személye és a zenei átkötések megkomponálására felkért együttes által? Ami a sajátos és egyetemes emberi mivoltunk természetet illeti, talán érdemes felidézni Roosewclt elnök lclkcsültségét a regény iránt. S az már az időnek soha vissza nem térő édeni állapota, hogy egy amerikai elnök közép- és kelet-európai országokról még nem titkosszolgálati és külügycscinck jelentéséből tájékozódik, hanem a népek lelkét, vagyis irodalmát akarja megismerni. A Tolsztojt és Gogolt, Sienkiewiczet és Mikszáth Kálmán műveit becsülő Rooscvclt a "Zólyom-mcgyci alakok" rajzán mulatott leginkább. Feltételez­ hetjük tehát, hogy a "bábaszéki intelligencia" bármennyire is provinciális; emberi kicsiny­ ségük más kontinens olvasóját is derűre hangolta. Igaz, némi filológiai pontatlanságot is felfedezhetünk Mikszáth 1907-cs beszámolójában, amikor az amerikai elnökkel való talál­ kozását felidézi. Mert a bábaszéki vacsora leírásában az erdész Wladin alakja az igazi mulatság tárgya, melyből az elnök "a tanító rajzát nem bírja felejteni" - írja Mikszáth, igaz, hogy olyan részleteket idézett, "hogy azokra már magam sem emlékeztem". De ne áltassuk magunkat, ennek a színpadi játéknak a mitológiája azért a Duna-mcdencébcn él igazán. Igen, a rendező személye, Beké Sándor is kötődik a Felvidékhez, szülők-, lét- és művészi küzdelmeinek földje is ez a táj. S a jclcnidcjű megsemmisítő liadművclctck lényeként kellett értesülnie arról, hogy az általa 1969-ben alapított Kassai Thália Színház önállóságát megszüntették. 1996 nyarán hasonló sorsra jutott a Beké Sándor állal korábban igazgatott Révkomá­ romi Jókai Színház is. Beké Sándor hívta a Ghymcs Együttest, hogy a darab almoszféráját-ízcit zenével erősítsék. Növelve Mikszáth világának és a színpadi játék kultikus erejét. Ebben a törek­ vésben talán az a mikszáthi gondolat is működött, miszerint "a legszebb gondolatok, me­ lyek a közmondásokban és a népdalokban vannak lerakva, nem a nagy emberek alkotásai, hanem az együgyű sokaságból nőttek ki." A sok Ancsura, Bohuska, a mladi pan megszólítás, no meg a "szlávok kedvenc fá já ­ nak" emlegetése arra ébreszti a nézőt, hogy ezek a Mikszáth-hősök bizony már nem "a jó palócok", hanem inkább a "tótli atyafiak". Megdöbbentő a szembesülés, még ha mindig tudtuk is... az Ön számára mit jelen t a darab "szío vákolása "? A.L.: Épp így hiteles a játék, hogy a "csillámló Bjcla Voda" folyik Glogova határán. Száz év múltán, hogy ily hisztérikus központi-állami gyűlölet fényében világlik ki Mikszáth világának hitele és ereje. Hogy hegyek, folyók, völgyek és városok és emberek, magyar és szlovák nevek természetes otlhoniassággal keverednek. 212 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata A szín lap szerint a darab olyan időkben játszódik, amikor még magyar, tót és zsidó békességben megfért egymással. Már Mikszáth idejében is polemikusnak számított, hogy müvében egy kisváros saját zsidót vásárol magának... M i Münczék szerepe a darabban? A.L.: Erre Mikszáth Kálmán vallomásával válaszolhatok: a bábaszéki zsidó históriáját úgy akarta megírni, hogy "mindenki felmelegedjek". Úgy velem, Szakonyi Károly átülteté­ sét is ez vezette, s Varga Marika és Végh Péter esténkénti tapsos alakítása azt igazolja, hogy a közösség szcrctctc kíséri Münczék sorsát. Minden adaptálásánál gondot okozott, hogy a regénynek csak a második felében tűnnek fe l a tényleges főszereplők, IVibra Gyuri és Bélyi Veronka. Hogy'an oldja f e l ezt a problémát a szövegkönyv, s hogyan a rendezői koncepció? Milyen szcenikai megoldáso­ kat alkalmaz Be ke Sándor rendezése? A.L.: Már Ilié dl Frigyes utalt a Szent Péter esernyőjének a detektív-regény elemeit felidéző írói megoldásaira, s a darab is a nyomozás dramaturgiai játékszabálya szerint bomlik ki. így* a Vcronka-s/ál már az első jelenetben feltűnik: a lakodalom elől megszökött. Mi történt, hová lett Veronka, nem csctt-c baja? - s ezt felfejtendö indul a történet. Szakonyi Károly megoldása így mindjárt feszültséget teremt az előadásban és a nézőben, s bár az első rész jobbára Wibra Gyuri és az esernyő sorsát kíséri nyomon, de végig olt lebeg fölötte a "'Vcronka-ügy". Fontos szerepet kap a darabban az énekszó, a népi éneklés. Mintha az archaikus népi imádságok forrásvidékén járnánk, mikor tanúi vagyunk a Szent Esernyő Congregatio kórusformáció előadásának. Kritika ez, vagy' puszta játékötlet? A.L.: Amint arra utaltam már, a dal, a zene, a színpadi játék rituális hangulatát van hi­ vatva erősíteni. Az áhítat az élet része - esendő mosolyra-fakasztó mivoltában is. Gondol­ jon A mi kis városunkéra, milyen lelkesen s odaadóan énekelnek az emberek, s egy részeges kántor hadonászik előttünk. Praznovszky Mihály remek kis Mikszáth aforizma gyűjtemé­ nyében olvassuk: "...inkább akármi más szeretek lenni, csak nevetséges ember nem." Az embert átitatja az áhítat, ám ő benne él egy' szituációban, amely nevetséges, s így akarata ellenére a hely­ zetben, a helyzettel mosolyt vált ki. Az énekes ünnepséget komolyan szervezik, ám maga a "szentté" avatás kicsinyíti a szituációt és mosoly ogtatja meg a nézőt. A darab egyik "kiszólásának” tartom a Bélyi Jánossal készített "riportot”. Mi a véleménye erről? * A.L.: Igen, a nyüzsgő, érzéketlen, a szenzációért loholó üres fejű zsurnaliszta faggatózá­ sának különösen mai időszerűséget ad a gyűlölettől és hecckampány okkal felfűtött köz- és médiaélct, amelyben élni kény szerülünk. 213 �Gyenes Erzsébet Szent Péter varázslata Kiszólást említve elérkeztünk az előadás egyik kuriózumához, ahhoz a csodához, hogy Mikszáth jelenik meg színpadon, ö meséi Sinkovits Imre a Szín-Világban, a bemutatóról nyilatkozva elárulja a külső hasonlóság trükkjeit, de én úgy gondolom, nem is ez a lényeg... M itol lesz igazán mikszáthi a figura? A.L.: Közelről figyelhettem: Sinkovits Imre mennyit küzdött Mikszáth, vagyis a meselő figu­ rájával. Színészi játékának zseniális szituáció-crzékenyscgcvel itt nem élhetett, komédiás kedvét sem működtetheti. De az ő kivételes művészete abban áll, hogy felismerte: itt a fegyelem, a sze­ rep lényegét jelenti. Elő-előbukkan, kommentálja az eseményeket, de "színeket" nem teremthet. Páratlan nyelvi-, bcszédkullúrája itt megliatározóan működik, s az előadás vivőerejét jelenti, ahogy an Béres Ilona egy rádióműsorban oly szépen beszélt Sinkovits Imre Mikszáthjáról. Tapin­ tatos belépés, egy szemöldökráncolás, egy finom gesztus, mosoly, tűnődés, a nézőkre való kacsin­ tás, olykor a játék menetébe szólva - Sinkovits így emeli főszereppé a figurát. Milyen lehetőségeket, s milyen kihívásokat adott az egyes szereplőknek a Mikszáth darab? (Gondolok itt a Veronka-figura primadonna-attitűdjére, a "bonviván" YVibra Gyurira s többen játszottak kettős szerepet is...) A.L.: Ha a szerelmesek egymáséi lesznek, akkor "primadonna-bonviván" attitűd merül fel a nézőben, ha tragikus a vég, akkor a Rómeó és Júlia-tipológia tűnik elő az elemzőben. A művészet két arché-változata. S hogy többen játszanak kettős, sőt hármas szerepet? Azt akartuk, hogy mindenki kedv­ vel vegyen részt az előadásban. A darabban sok az epizód. Ha valaki a második felvonás elején jelenik meg, irigyii azt, aki az elsőben végzett és szentségei, hogy miért kell az elő­ adás végét megvárni. Aki az első felvonás elején van, az irigyii azt, akinek elég nyolc­ ra bejönni - sose lehet eléggé a színész kedvére tenni - a színház örök tapasztalata ez. Úgy véltük, több s különböző feladat erősíti a színészek játékkedvét és senki nem tekinti szívességnek, hogy egy epizódot alakít az előadásban. Elgondolásunk bevált, így sok kitűnő alakítás emeli az előadás értékét: Végh Péter, aki Szent Péter, Müncz Jónás és Mó­ ricz, és Grcgorics Pál szerepét is alakítja, Béres Ilona alakítását pedig Wibra Anna lírai, szép pillanatai után frenetikus ncvctéshullám és taps kíséri, ahogyan Wladin nevű férjét idomítja. Nagy komikai bravúr Béres Ilonáé - s megvallom féltünk és bizonytalankodtunk; mer­ jük-e ráosztani a szerepet? Nagy művészi teljesítmény, ahogyan Ilona karaktert vált és a vacsora-jelenet főszereplőjévé emelkedik. Szakonyi Károly jó l ismert írói módszere (alkalmazza p i a Honkongi parókában, az Adáshibában is), hogy ügyelők, színpadi munkások is szerepet kapnak a darabban. Va­ gyis főszerepet kap a színház "nem-valóság” - természete. Szeretném, ha végül összefoglalná, miért jelen t többletet, hogy ezúttal Mikszáth az, aki még az ügyelőnek is dirigál. Mintha a mi fejünk fö lé is odatartaná valaki jóságosán a piros esernyőt... 214 �Szent Péter varázslata Gyenes Erzsébet A. L.: Olyan szépen megfogalmazta, ezután mit is lehetne összefoglalni? Erre az eser­ nyőre bizony szükségünk van. Vérzivataros időket élünk, hogy Mikszáth Kálmán késői, klasszikus utódjának, Örkény István Pistijének sorsára is utaljak: "Nagy dolog az, mikor az egész nemzet reménykedik, vár valamit” - mondja Mikszáth. S bizony várakozunk. Csecsemő létünkben jövőbe vetett reménységgel várakozunk. Viharos szélben ömlik az cső, és várakozunk. És nincs fölöttünk a piros esernyő... Köszönöm a beszélgetést. Szent Péter esernyője (Nemzeti Színház) 215 �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc "Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha öt müveiben megismerik: ez a legnagyobb jutalma." (Mikszáth Kálmán) Az idei evet Mikszáth Kálmán születé­ sének 150. évfordulója alkalmából a jeles író évének nyilvánította az Országos Mik­ száth Emlékbizottság. De vajon mennyire ismeri a ma embere Mikszáthot? Ma már tudjuk, hogy a korabeli irodalomtörténet évtizedeken át hamis, torzító képet festett róla: kedélyes, baráti vacsorákon nagyokat evő-ivó, anekdotázó, pöfékelő és csipkelőd­ ve mókázó írónak mutatta be, aki minden­ nél többre becsüli jól szclclő szivarját, és munka helyett szívesebben lustálkodik. Ám ha valaki végiglapozza műveit, akaratlanul is arra gondol: mennyi megfigyelés, gyűjtö­ getés, alakítgatás, mekkora képzelőerő, akarat és munkahév eredménye ez az élet­ mű. Egyértelmű mindenki számára, hogy a közéleti külsőségekből kialakított vonások egyáltalán nem jellemzik a magyar való­ ságábrázoló próza mesterének benső életét és egyéniségét. Azt is tudjuk, hogy nemcsak a hírlapírás szerez népszerűséget nevének, hanem kortársairól, a "tisztelt ház"-ról készült karcolataiban kifejlődött valóságlá­ tása is. Élete utolsó évtizedében valóságáb­ rázolása élesen bíráló jelleget ölt, már nem szelíden fricskázó humorral, hanem maró gúnnyal állítja pellengérre a sötétség konok küzdelmét a világosság ellen. Évtizedeken át a kormánypárt képviselője volt, jól ismer­ te tehát a politika kiskirályait. Könyveit elolvasták, de komoly mondanivalója felett még akkor is clsiklottak, amikor műveiben kiélezte a társadalmi összeütközéseket. De vajon kellőképpen bccsüljük-c ma Mikszáth emlékét, írói munkásságát? Az kétségtelen tény, hogy a szűkebb pátria, Nógrád megye ragaszkodik hozzá, amelyet jól bizonyít az is, hogy Magyarországon az idei évig a pásztói kéttannyclvű gimnázium az egyetlen, amely Mikszáth nevét viseli, pedig Pásztónak alig van kötődése az író­ 216 �Mikszáth, a nagy palóc Hegedűs Erzsébet hoz. Egyáltalán szükség van-e arra, hogy egy-egy évet valamelyik író, költő, zene­ szerző évének nyilvánítsunk? Hogyan fo­ gadják a ma emberei regényeit, novelláit, karcolalait, milyen képet alakítanak ki a nagy palócról? - Véleményem szerint az a szomorú realitás, hogy a könyv - így Mikszáth Kál­ mán - olvasótábora is folyamatosan szűkülőbcn van - mondja Majdan Béla balas­ sagyarmati várostörténész. - Az olvasás időt, türelmet, odafigyelést igényel. Az idő, a türelem és az odafigyelés azonban éppen jelenkorunk rohamosan fogyó értékei közé tartoznak. Egyik oldalról a modern kom­ munikáció gyors és diadalittas térnyerése, másikról a tömegek emberi létükért folyta­ tott harca morzsolja föl a könyvolvasók táborát. Egy-egy ilyen esztendő, mint az idei Mikszáth-év, visszacsempészhet va­ lamit a klasszikus kommunikáció - így a könyvolvasás presztízséből. Túl ezen, mos­ tanában gyakran eszembe jutott közéletünk harsogó agresszivitását látva, hogy vajon hová tűntek a szellemes és igényes társada­ lomkritikák? Úgy gondolom, Mikszáth Kálmán ezen a területen is olyat alkotott, amely példaértékű, és újraolvasása erőt adhat a mai közélet "túlélésére". Mind emellett annak a reménynek a jegyében telik számomra ez az év, hogy talán mégis csak újra eljön a magyarság szellemes és termékeny véleménycseréinek ideje, és növekszik azoknak a tábora, akik újra szí­ vesen olvassák a "nagy palóc" emberformá­ ló történeteit. - Mint könyvtárosnak, az a hitvallásom, hogy az évfordulók ne egyszeri alkalmak legyenek, hanem egy folyamatba ágyazott tevékenység - mondja Gerhát Gyuláné, a Teleki László Városi Könyvtár vezetője. Egy könyvtár számára a megemlékezés legkitüntetőbb formája az lehet, hogy még szélesebb körben, még alaposabban megis­ mertesse Mikszáth korát és műveit. Már tavaly októberben meghirdettük középisko­ lások és felső tagozatos diákok számára a Mikszáth olvasónapló pályázatot, amely kétfordulós volt. A fogadtatás rendkívül jónak bizonyult: bár a kiírás elsősorban a középiskolásoknak szólt, az általános iskolások körében is nagy érdeklődésre talált. Pásztón már évtizedek óta hagyományosan megrendezik minden évben az író születésnapján, január 16-án a Mikszáth napokat. Ennek szinte meghatá­ rozott protokollja van, amelybe nagyszerűen beillesztették az idén a záró vetélkedőt. A kiküldött ötven olvasónaplóból harmincki­ lenc kitöltve, feldolgozva érkezett vissza. Az olvasónapló pályázatok a könyvtár pre­ ferált eszközei: szükséges a kitöltéshez, hogy a gyerek bemenjen a könyvtárba, a megjelölt - vagy meg sem jelölt - iroda­ lomból böngésszen, olyan dolgokra is rá kell bukkannia, amelyet az iskolai tananya­ gok révén nem ismerhet meg. Egy ilyen pályázat összeállítása, elkészítése egyaránt komoly feladatot jelent a kiíró és a pályázó számára is. - Miks/áthnak középiskolában is van egy bizonyos tananyaga - folytatta a könyvtár vezetője. De a könyvtár mindig is arra töre­ kedett, hogy a kötelező tananyagon túl is adjon ismereteket, ezt tükrözi a pályázati anyag is: nem a kötelező irodalomból állí­ tottuk össze a feladatokat. - Mint magánember, hogyan vélekedik Mikszáthról? 217 - Én akkor jártam gimnáziumba, ami­ kor az felvette Mikszáth nevét. A magyart mindig nagyon szerettem, és nagyon jó tanáraim voltak. Tóth András tanár úr szinte egyetemi szintű órákat tartott, és nem �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc csak a tankönyvből tanultunk. Adyt cs Mikszáthot valami hihetetlen intenzitással plántálta belcnk, azóta is ebből építkezem. Annak idején is büszke voltam rá, hogy a "nagy palóc" a mi szülöttünk, kicsit talán családtagnak is tekintette az ember. Imá­ dom Mikszáthot: a humorát, a picit csipke­ lődő, joviális stílusát... nagyon szeretem. Sok kedvenc olvasmányom van művei kö­ zött, de az egyik legcsodálatosabb számom­ ra a Szent Péter esernyője. Ebben a művé­ ben minden olyan egyszerű módon jelenik meg. Talán ezért is van az, hogy nem a korszakos nagy regényei a kedvenceim. A figurák, az ügyvéd nagybácsijai... Nagyon sok régi nagybácsim van, akik ugyan nem akkor éltek, de valahogy ehhez a korhoz és körhöz társítom őket. Például édesanyám keresztapja egy mikszáthi figura lehetett volna... vagy a nagyapám, aki vízimolnár volt, és a saját erejéből teremtett gőzmal­ mot. Ráadásul tót is, mert felvidéki szárma­ zású, igaz, később magyarosította nevét. Most, hogy a Mikszáth rendezvényekre készülődve újra olvastam a Szent Péter esernyőjét, most tudatosult bennem is, hogy milyen sok hasonló figurát fedezhetek fel a saját családomban is. Nógrád megyében, de még az országban is a Pásztói Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola volt az első olyan intéz­ mény, amely 1959-ben felvette az író nevét. - Valóban, és ezt a tényt házi rendezvé­ nyünkön, január 16-án ki is emeltem kezdi Bottyán Zoltán, az intézmény igazga­ tója. - Ez vonatkozik a szellemi értékeinkre is: vannak a hűségnek olyan gesztusai, amelyek esetleg nem is tudatosak, de vala­ hogy úgy jelennek meg, hogy valakinek azt is fel kell vállalnia. Úgy nézett ki, hogy Mikszáth nem esett bele a nagy forradal­ márírók akkori értékrend szerinti rangsorá­ ba, és nem is lett divatos író. De hogy Nóg­ rád megyében Pásztó, ahová a legkevesebb kötődése volt, ezt felvállalta, az jelzésérté­ kű: talán az egész megye nevében vállalta fel. A hűségnek egy-egy ilyen pillanat elég. Ennek a labirintusnak persze voltak útvesztői is, de erről igazán azok tudnának beszélni, akik aktív részesei voltak akkoriban a történé­ seknek. Csak üdvözölni tudom azt a tényt, hogy 1996-ban Balassagyarmaton, ahová sokkal több szállal kötődött az író, egy új középiskola szintén Mikszáth nevét vette fel. Az iskolában jó értelemben vett Mikszáth-kultusz van jelen, a hagyományokat őrzik és ápolják. Egyrészt az iskolanap minden évben Mikszáth születésnapján van, amelyet évről évre megtartanak. Ebben az évben azonban ez másképpen alakult: mivel az országos nagy rendezvények máshol történnek, így az idén áprilisban lesz az intézmény rendezvénye. El kellett kerülni, hogy Balassagyarmattal rivalizáljanak eb­ ben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy annyi felesleges dolgon megy egyébként is a presztízs-csata, hogy az egyfajta "húzd meg, ereszd meg" Mikszáth jegyében végképpen az író tollára való lenne. A másik dolog, amit szintén nem árt szem előtt tartani, az, hogy az sem jó, ha egy Mikszáthról elneve­ zett intézményben a "vízcsapból is" Mik­ száth csepeg, hiszen az élet - vagy éppen a magyar irodalom - nem csak belőle áll. Az egész diákságnak nagy cselekvési lehetősé­ get adó fórumokról gondoskodik a tantestü­ let, mint például a szakági dolgozatok be­ mutatója, ahol a legjobb munkákat jutal­ mazzák, de kötődnek hozzá sportrendezvé­ nyek is. De említhetnénk akár az Utazás Palócországban című kiadványt is, amely­ ben Mikszáth palócföldre jellemző írásrészleteit gyűjtötték össze az iskola magyar fakultációban résztvevő diákjai Pintér Nándor 218 �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc középiskolai tanár koordinálásával, ennek második kiadása is folyamatban van. Rend­ szeresen olyan vendégek jönnek ezekre a rendezvényekre, akik emlékezetessé tudják tenni: a Mikszáth család tagjai, Bánffy György színművész, vagy éppenséggel Praznovszky Mihály , aki a tavalyi Mikszáth nap díszvendége volt. Az író könyvei az iskola könyvtárában elkülönített helyet kaptak, a Nógrád megyében Mikszáthról megjelent publikációkkal együtt. A gyűjte­ mény alapja Mikszáth összes műveinek század eleji díszkiadása, amelyet a gimná­ zium földrajztanára, dr. Katona Sándor ajándékozott az intézménynek. - Kevésbé van jó véleményein a "kine­ vezett" évekről, legyen az bármelyik író, zene­ szerző vagy éppen a tolerancia éve, de lehetne még tovább sorolni - folytatja Bottyán Zoltán. - Szerintem elsősorban propagandisztikus célokat szolgál. Úgy gondolom, ezzel nem­ igen lehet erősíteni azoknak az értékeknek a jelentőségét, amelyekre hivatkoznak. Az évfordulóknak más a szerepük, azok való­ ban a hagyományok ápolásának körébe tartoznak. A hagyományokról viszont vé­ leményem szerint ma többet beszélünk, mint ápoljuk őket. Az évfordulók részei a halandó életnek, hozzá tartoznak. Az, hogy egy évfordulót olyan fontosnak tartunk, hogy arról az egész nemzet megemlékezik, az a nemzeti hagyományok része. Ilyen értelemben nagyon aktuális dolog, hogy Mikszáth is bekerüljön ebbe az egész nem­ zet által megünnepelt tradícióba. Mikszáth olyan értéket jelent, amire méltán hívják fel az egész ország figyelmét. Mikszáth eléggé ironikusan és önironikusan viszonyult az ő akkori évfordulójá­ hoz, írói jubileumához. Érződik minden sorából, hogy pontosan tudta: mennyire fontos ez a dolog, és hogy mit jelent igazá­ 219 ból. Nem is annyira az ünneplés, hanem a tettek a fontosak, amelyek a kultusz részé­ hez tartoznak. Elgondolkodhatunk azon, hogy ebből a szempontból jelent-e valamit mondjuk egy Mikszáth műveltségi vetélke­ dő... vagy hogy egy iskola valóban úgy gondolkodik-e az iskoláról, mint ahogyan Mikszáth is gondolkodott? Hiszen nem véletlen, hogy a nagy palócot nem választot­ ták névadóul az iskolák: Mikszáth miatt az iskolának szembe kell néznie önmagával. - Szembe kell néznie azzal, hogy való­ ban iskola-e - tűnődik tovább a gimnázium igazgatója. -Néhány zsenihez hasonlóan Mikszáth is megbukott az iskolában, és nem biztos, hogy azok az értékek, az az oktatási rendszer jó, amelyikben ezek az emberek - mondjuk Einsteinig bezárólag, és persze a maiak is - nem tudnak megélni, hanem kibuknak. El lehet tűnődni azon is, hogy nem József Attilának van-e igaza akkor, amikor csúfolódva mondja: nem középiskolás fokon taní-tani... Engedjük-e, hogy az életnek az a nehéz, de szelíd böl­ csessége, amely például Mikszáthnál van, és feloldó humora jelen legyen a mi mun­ kánkban is, és így a gyerekek életre való felkészítésében is, vagy pedig az iskola megmarad annak a bürokratikus intéz­ ménynek, amilyen a régi porosz rendszer­ ben is volt. Persze ez a negyvenéves, szo­ cialistának mondott porosz iskolában ugyanígy megvolt. Egyáltalán a művészetet adja-e oda, az irodalmat adja-e oda az isko­ la, vagy pedig a felvételi teszteknek a pont­ számait kell tudni a gyerekeknek... Mikszáthot azért tartom fontos írónak, mert lényeges emberi magatartást képvisel. Nem is értek egyet Adyval, amikor azt mondja: a lcgirodalmibb író. Szerintem a legemberibb író... Hogy mindez megjelenik-e majd az ünneplés­ ben, ebben én egy kicsit szkeptikus vagyok... �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc - Hogy ez az év Mikszáth éve?! Úgy ér­ zem, az ország is egy kicsit jobban odafi­ gyel Mikszáthra - gondolkodik hangosan Bálintné Hübner Judit, a gimnázium ma­ gyartanára. - Arról persze lehet beszélni, hogy meddig segíti elő azt, hogy újból megteremtsük magunkban Mikszáthot. Én a tavalyi évben a rendezvények szervezésé­ nél találtam olyan "előírást", amit nemcsak feleslegesnek, de nevetségesnek is ítéltem. Gondolok itt például olyanra, hogy minél több ünnepség megtartása, vagy minél több kiadvány kiadása... ennek már kicsit rossz szájíze van. Még szerencse, hogy kevés ilyen volt, mert többségében értékes elői­ rányzatokat kaptunk. Mindenesetre úgy érzem, hogy most egy kicsit arra az íróra figyel az ország, aki a mi iskolánk nevét is adta. Nagyon vigyázunk arra, hogy az ün­ neplés ne csak formalitás legyen. Egy hét, amit ki tudunk tölteni tartalommal, az kell. Sokat gondolkoztam arról, hogy nekem mit jelent Mikszáth... Azt hiszem, hogy minket, felnőtteket a politikus Mikszáth fog meg leginkább. Annyira távolságtartóan tudta saját századvégének a politikáját ábrázolni, hogy ezt irigylésre méltónak találom. Leg­ többen nem vagyunk bölcsek, amit ma­ gunkban is hiányolunk, az a távolságtartás, ahogy Mikszáth megítélte a korabeli ese­ ményeket, a saját korát. Mikszáth még ma is nagyon olvasott író, és ezt figyelmeztetőnek tartja a tanárnő. Azt jelenti ugyanis, hogy a mai írók nincsenek az első tíz író között. Ha száz évvel ezelőtt is azt olvasták az olvasók, amit ma, az nem jó jel. Viszont a közéletben élő emberek számára a politikus Mikszáth ma is nagyon aktuális. - Az órákon még mindig a nagy novellái­ val, a zárt paraszti világgal foglalkozunk folytatja Bálintné. - De már ott is van bizonyos fokú módosulás a közéleti témák irányába. - Hogyan fogadják Mikszáthot a mai di­ ákok, mennyire tudják megérteni müveit? - A diákok részéről a befogadói maga­ tartás nagyon megoszlik. Eleve érdekes a helyzet, mert más olvasóközönség a postaforgalmi, más az általános gimnáziumi és más a francia tagozat. Tehát iskolánkban három különböző befogadói csoport van. Úgy érzem, Mikszáth meséién egyszerű, tiszta, keserű vagy idilli paraszti tárgyú "gyöngyszemeit" a postaforgalmi tagozat olvasóközönsége - a legkevésbé iskolázott réteg fogadja a legszívesebben. A francia tagozat tanulói - persze ők egy évvel idő­ sebbek is - szeretik Mikszáthot, de mintha a gyerekkoruk olvasmányaihoz tartozna. Ők már "túllépnék" Mikszáthot, már nyitottabbak a modern irodalomra. - Sokan vannak azon a véleményen, hogy Mikszáth müvei ma is aktuálisak: megtalálhatjuk a müveiben ábrázolt szá­ zadvéget ebben a századvégben is. Mik­ száth megítélésében is megoszlik az olva­ sóközönség: vannak, akik nem értik, miért kellett 150 évnek eltelnie ahhoz, hogy rájöj­ jünk: van nekünk egy Mikszátliunk is... - Erre még nem is gondoltam, de tény­ leg érdekes: 50 éve volt a 100. évforduló, amely mégis csak egy "kerekebb" évforduló. Akkor valószínűleg az a korszak messze elutasította magától ezt a dzsentri világot, vagy azt a századvéget. Más, egy velejéig hamis korszaknak tartották, ami persze nem igaz. Úri világnak tartották, úri gaz­ emberekkel, svihákokkal, ami természetesen nem minősíthette az írót. A korabeli irodalmi lapokban bizonyára benne lehetett... A mai fiatalok közül kevesen olvassák akár Mikszáthot, akár más írók műveit. Egy-egy ilyen ünnepségsorozat talán arra is jó, hogy felkeltse jónéhány diák érdeklődé­ sét, aki veszi magának a fáradságot, és 220 �Mikszáth, a nagy palóc Hegedűs Erzsébet clzarándokol a könyvtárba. Viszont az is igaz - meg ha szomorú tény is hogy manapság nem sikk könyvtárba járni. Úgy tűnik, mintha negatív irányba értékelődtek volna át bizonyos dolgok - és sajnos nem kivétel ebből az olvasás, a könyvtár sem. - Én szeretek olvasni - mondja Megyes Katalin negyedikes gimnazista. - Szeretem Mikszáth műveit is, azt hiszem, már csak az iskolából adódóan is. Nekem mindig olyan ebben az épületben, ahol a portréja is van, mintha letekintene ránk... mintha ott lenne köztünk. Novelláiban is úgy érzem, szemléli a népet, és rálát az egészre. Igaz, hogy velük él, de nem bennük. A népiességc az, ami engem megfog. Lehet, hogy azért, mert én is egy kis faluból, Farmosról származom, de a közvetlensége, ahogy kedvesen mesél - szeretem az egyszerűsé­ gét. Azt is jónak tartom, hogy ez az év Mikszáth éve. Mi benne élünk mindig, de országos szinten - mondjuk egy Kölcsey gimnázium esetében legalább ilyenkor foglalkoznak Mikszáthtal is. Eleinte úgy voltam vele, hogy megragadtam a kötelező olvasmányoknál. De később eljutottam arra szintre, hogy túllépjek ezen. Engem jobbára a novellái érdekelnek, vagy regényeinek televíziós feldolgozása. - A Mikszáth év kapcsán nagyon sok rendezvény, v e té lk ed ő k iro d a lm i estek, könyvkiállitás lesz- Ha időd engedi, szíve­ sen részt veszel rajta , vagy inkább nyűg­ nek tekintenéd? - Nem tekinteném nyűgnek, persze függ a körülményektől, a hangulattól, vagy ép­ pen a témától is. Például a Mikszáth héten, ami az iskola szervezésében lesz, felkere­ kedik az iskola. Azt nem tudom elképzelni, hogy kétszázegynéhány diák egyszerre elmegy megnézni a szülőfaluját vagy va­ lamilyen emlékhelyet róla. Más lenne, ha 221 csak egy páran mennének, így szerintem nem lesz meg hozzá a hangulat... - A baráti körben szóba kerül Mikszáth valamelyik - éppen valaki által elolvasott műve? - Kollégista lévén meg szoktuk beszél­ ni, ha valaki valamilyen könyvet olvas, ami felkeltette érdeklődését. Ha vitába nem is torkollik, de mindenkinek megvan az állás­ pontja, aztán esetleg összegezzük. - Az ilyen "ünnepi évek" értéke attól függ, hogy mit takar - vélekedik Frisch Oszkár, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke. - Ha tesznek is érte valamit például nagyon olcsón kiadják Mikszáth összes művét, akkor sokat ér, ha viszont csak beszélnek róla, akkor semmit. Pedig Mikszáth sajátos nyelvezete csodálatos: gyönyörű szépen beszélte a magyar nyelvet. A sors fintora, hogy most olyan "nagy em­ berek" tartanak beszédeket, akik talán semmit nem olvastak tőle. Szomorúnak tartom, hogy az olvasás élménye a mai kor emberének már nem szükséglet. Visszafej­ lődik az absztráló képesség, és semmi sincs, ami a képzelőerő alkalmazására serkentene bárkit. Valahogy eltolódott az arány vul­ gáris, primitív történetek felé, amely véle­ ményem szerint egyfajta erkölcsi válságot is okoz. A könyv más: a nyelv kifejezőkészsé­ ge, az élet azon oldala, amit a tévé soha nem tud visszaadni. - Szereti Mikszáthot? - Személyes rangsorolásomban Mik­ száth toronymagasan az első mindegyik író előtt. Az összes eddig megjelent műve megtalálható díszkölésben a könyvespol­ comon. Mindegyiket szeretem, de talán a felvidéki világot bemutató, a vidéki élet csendes humorát idéző műveit olvasom a legszívesebben. De parlamenti karcolatai is a kedvenceim közé tartoznak. Ha valaki jól �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc figyel, nyilvánvaló, hogy ugyanaz a színvo­ nal-romlás mutatkozik ma is, de így van ez az elet más területein is. Szinte minden primi­ tívebb, csúnyább, rosszabb lett. Nem tudom, ha ma élne Mikszáth, vajon mit ima? Hasonlóképpen vélekednek az ünnepi rendezvényekről Bátonytcrcnyén is. Bár egyetlen intézmény sem viseli Mikszáth nevét, az oktatásnál nagy figyelmet szentel­ nek Nógrád megye szülöttének. Az Erkel Ferenc Általános Iskolába a magyar tanárnőre várva néhány gyerektől megkérdeztem, tudják-e, ki volt Mikszáth Kálmán. - Hogyne tudnám - válaszolt önérzete­ sen az egyik szőke kislány. - Bár még nem tanultunk róla, olvastam A néhai bárányt, meg a tévében is szoktam nézni A fekete várost. Majd ha nagyobb leszek, több min­ dent is el szeretnék olvasni, amit ő írt, mert anyukám azt mondta, most még sok mindent nem értenék - hadarja egyszuszra, és már szalad is tovább a folyosón. Közben megérke­ zik Hámoriné Babcsány Ágnes, az iskola magyartanára és eg>bcn megbízott igazgatója is. - A magam részéről ünnepi év-párti va­ gyok - jelenti ki határozottan. - Fontosnak tartom, hogy a jelesebb évfordulókat ki­ emelten kezeljük. Nagyobb a közvélemény odafigyelése is, ezt pedig fontosnak tartom. Úgyis olyan háttér-helyzetben van a kultú­ ra, az olvasás, az irodalom - bár ebben szerepet játszik a könyvek mcgvásárolhatósága is. Például arra is kíváncsi lennék, hogy az ünnepi év alkalmából mcgjclcnnik-c Mikszálh-sorozat... A gyerekeknek hetedik­ ben tanítjuk Mikszálhot és műveit. Mindig felhívom a diákok figyelmét: halódóban a palóc tájszólás, a nyelvjárás, a tájszavak ismeretlenek számukra. Élményt jelent, amikor Mikszáth műveiben felfedezünk olyan kifejezéseket, tájszavakat, amit csak palócfóldön használnak. 222 De nézhetnénk például parlamenti karcolatait is, a párttorzsalkodások, a sógorság-komaság kérdése akár ma is időszerű lehetne. Sokak szerint egy-egy író "fontosságára" úgy is rá szoktak kérdezni: érettségi tétel volt-e? Ott volt, mindannyian tanultunk a nagy "triászról": Mikszáth, Móricz, Jókai. Hogy megfelelő helyen bccsülték-e meg, vagy milyen kör az, amelyik megfelelően tudta méltányolni, vagy éppen méltatni, ez a kérdés. Az utóbbi húsz­ harminc évben sokat segített rajta is a film. - Szeretek hinni abban, hogy a film ha­ tására leemelik a polcról a könyvet is gondolkodik el a tanárnő. - Ebben én derű­ látó vagyok. Bár a középiskolák visszajelzé­ séből, szakmai összejöveteleken szerzett információkból az tűnik ki, hogy nem iga­ zán olvassák Mikszálhot. A gyerekek haj­ lamosak arra, hogy azt higgyék, Mikszáth egyenlő a néhai báránnyal, mert hetedikben azt dolgoztuk fel. Én azt szoktam tenni, hogy amikor például Mikszáth életrajzot kezdünk el tanulni, akkor gyűjtőmunkaként kiadom, hogy gyűjtsenek össze legalább tíz nagy regényeimet. Annak utána kell járni, és így elkerülhető, hogy a szerzőt azzal az cgy-két művel azonosítsák, amely a tan­ könyvben található. De a mai gyerekek sajnos nem birkóznak meg a terjedelmesebb munkákkal, nagyon elenyésző közöttük a regényolvasók száma. Ebben a folyamatban sajnos óhatatlanul áldozatul esik Mikszáth is. - Van-e kedvenc Mikszáth müve? - A Noszty fiú esete Tóth Marival. Va­ lahol ott érzem azt a mélységes mély em­ berismeretét, azt a jellemábrázolást, a kor­ nak azt a fajta ismeretét, hogy ő a dzsentrit nem teljes egészében ítélte el, hiszen az ő családja is valahol itt tartotta magát szá­ mon. Viszont ahogy emberileg ítéletet tud mondani: nem megsemmisíteni valakit az �Hegedűs Erzsébet Mikszáth, a nagy palóc ítéletével, de nagyon mértéktartóan, ugyan­ akkor nagyon szigorúan megtenni - az emberismeret az, ami engem ebben a regé­ nyében lenyűgöz. De szeretem a Különös házasságot is, elbeszéléseit is, ezek különö­ sen pihentetők számomra. Bátonytercnyén az Ady Endre Művelő­ dési Központban működik a felnőtt és gyermekkönyvtár. A könyvtáros hasonló tapasztalatokról számolhat be a gyerekek - de akár a felnőttek olvasási szokásait illetően. - A gyerekek csak akkor jönnek a könyvtárba, amikor különleges évfordulók jegyében különböző "kiírt" dolgok vannak mondja Nagybakos Istvánné könyvtáros. Mindenben megpróbálunk segíteni, hogy idcszoktassuk a fiatalokat, így például most nagyon sok olyan anyagot gyűjtöttünk ki, ami kapcsolatos Mikszáthtal, illetve mun­ kásságával. Hogy az oktatásban van-c a hiba? Lehet, hogy túl sok a tananyag, és a gyerekeknek nagyon kevés idő jut az olva­ sásra. Sajnos azt kell mondanom, hogy például Mikszáth művei közül csak a köte­ lező olvasmányokat keresik. Szoktunk má­ solni különböző irodalmi anyagokból, mú­ zeumi évkönyvekből, hogy minél több in­ formációval tudjunk segíteni, és ezt igénybe is veszik. 223 Azzal senki sem vitatkozik, hogy a fiata­ lokat valahogyan irányítani kellene: leg­ alább a középiskolában valami pluszt adni. Kicsit talán elkeserítő is, hogy a felnőtt olvasók között is csak néhányan keresik a régi klasszikusokat. Az is lehetséges, hogy szerepe van ebben annak is, hogy az összes Mikszáth mű nem található meg a könyv­ tárban, talán ha újra kiadják, lehetne pótol­ ni. Csupa-csupa "ha", és persze a feltételes mód... De összefoglalóban annyit talán mégis elmondhatunk: a szülőföld nem lett hűtlen Mikszáthoz, aki utolsó éveiben egyre gyakrab­ ban vágyódott vissza a nógrádi dombok közé. A szülőföld elválaszthatatlan Mikszáthtól: erről vallanak művei, és ezért ragaszkodik hozzá Nógrád megye is. Ne restellje hát senki sem kimondani: szeretem Mikszáthot. Ne szégycllje senki bevallani: A jó palócok egyegy novellájában ráismert a Palócföld tájaira és alakjaira. Ha majd elmúlik ez az év, Mik­ száth éve, akkor is menjenek el a könyvtárba, vagy éppen emeljék le a könyvespolcról bár­ melyik munkáját. Mert ne felejtse el senki Móricz Zsigmond szavait: "Aki megkíván egy kis jó friss zamatos levegőt, csak üsse fel Mik­ száth Kálmán könyveit. Mindegy, melyiket, mindegy, akárhol..." �Holló Barnabás: Mikszáth 224 �B eké A lb ert A Mikszáth-kép változásai Minden író addig cl, amíg vitatkoznak róla. A szentté avatás, a bcbalzsainozás és mumifikálás, vagyis a klasszikusokat övező és kötelező libegő tiszteletadás: maga az örök halál. És demokrácia sincs ott. ahol a lcgnagyobbakról is ne lehetne a Icgcllcntétesebb nézeteket hangoztatni. Mikszáthot azonban nem kell ettől félteni, hiszen eleget vitatkoztak róla már eddig is, és bizonyára disputáim fognak róla a jövőben is. Hiszen ha csak az 1945 utáni róla ki­ alakult felfogásokat nézzük: 1952-ben Ki­ rály István harcos, meg nem alkuvó kritikai realistának mutatta be1, s Borta János pedig 1961-ben2 romantikus realistának láttatta, akinek azonban az írói szemléleté­ ben még több a romantika, mint a realiz­ mus. Király István könyve természetesen bűzlik a korától, és ma már senkinek eszébe sem jut, hogy a harcos, kritikai realista Mikszáthot komolyan vegye. Hiszen mai szemléletünk alapján a realizmus elé bigygyesztet, ámde az elmúlt évtizedekben köte­ lezően használt "kritikai" jelzőnek sem látjuk értelmét, mert esztétikai terminus technikusként elegendőnek tartjuk magát a "realizmus"-t is. Legfeljebb az Arany- 225 Gyulai-féle népnemzeti iskolával kapcso­ latban beszélünk még eszményítő realiz­ musról, és Mikszáthról szólva romantikus realizmusról. Ámde kritikai, vagy éppen­ séggel szocialista realizmusról ma már senki nem beszél. Ez utóbbinak egyébként soha nem is tudtuk az értelm ét... Mikszáth értékelése azonban nemcsak a "létező szocializmus" korában ment át lé­ nyeges változáson, hanem már a háború előtt is. Barta János Mikszáth-tanulmányát bírálva Rejtő István mutatott rá arra3, hogy 1910-ben, a Budapesti Szemlében Négyesy László még úgy jellemezte Mikszáthot, mint aki "egy félig kiábrándult idealista"4, és "világ-nézete nem rendszeres tanulmá­ nyokéból szűrődött le5', hanem "önművcltségi" eredőkre vezethető vissza, s ezért a világnézete "nem kedvezett annak, hogy az em-beriség és a kor nagy problémáival foglalkozzék."6 Rejtő István szerint "Ez a gondolatsor már az Új Zrínyiász, a Különös házasság, illetőleg a Noszty fiú szerzője ellen irályul és esztétikai-etikai formába önti a konzervatív körök kritikai fenntartásait."7 Kétségkívül igaz, hogy a konzervatív kritika Mikszáthot meglehetősen sok fenn­ �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert tartással fogadta. Igen jellemző például, hogy Gyulai Pál, a dualizmus korának leg­ nagyobb kritikusa, akinek pedig Mikszáth a szeme előtt bontakozott ki cs vált már éle­ tében klasszikussá, jóformán szóra sem méltatta. Illetve egyetlenegy művéről, egy valóban kevésbé jelentősről, a Galamb a kalitkában-ró\ írt, s ezt alkalmasnak találta arra, hogy Mikszáthon amúgy általánosság­ ban elverje a port. A nagy palóc legjelentő­ sebb regényeit szóra sem méltatta, s évtize­ deken át úgy viselkedett, mintha Mikszáth nem is létezne. Miközben - e ez a legmeg­ lepőbb! - a legmelegebb szavakkal méltatta Pálfy Albert regényeit. Mikszáthról viszont ezt írta: "Úgy látszik, Mikszáthnak inkább sikerülnek a humoros életképek, könnyeden oda vetett vázlatok, adomás elbeszélések, mint a bonyolultabb beszélyek vagy épen regények. Mihelyt mélyebb lélektani fölada­ tát tűz maga elébe vagy társadalmi viszo­ nyainkat akarja rajzolni, győzi ugyan szó­ val, amennyiben íveken át elméskedik, de nincs elég tájékozottsága a viszonyok fölfo­ gásában, sem elég képzőimé, hogy érdekes cselekményt tudjon alkotni."8. S mindezt Gyulai 1893-ban írta, amikor Mikszáth mögött már egész sor nagy és jelentős re­ gény állt. Mikszáthot Gyulai léhának és "komoly­ ság nélküliének9 tartotta, s figyelmen kívül hagyta. Külön tanulmányban lehetne bon­ colni Gyulai ítéletének az okait, ámde ma­ gát a tényt semmiféle oknyomozás nem változtatná meg. S Gyulai nem állt egyedül a véleményével, hiszen 1928-ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közülésen emlékezett meg Mikszáthról, akkor Herczeg Ferenc, aki az Akadémiának igazgatósági és tiszteleti tagja volt, emlékbeszédében a következőket mondta: "Fata­ lizmusa időközönkint patópálossá lesz. 226 Midőn fölérkezett dicsőségének csúcsára, éppen csak annyit írt, amennyit a felesége, a kiadói és a jó barátok ravaszul ki tudtak belőle csikarni. ... Igaz ugyan, hogy Mik­ száth a pesszimista szemével nézte az ország jövőjét, de ő és vacsorázó elvbarátai sokkal bölcscbb emberek, semhogy a Holnap kedvéért megrontsák maguknak a Má-t, mikor a Má­ val együtt jár a fatálas sült, a tarokk és az Upmann szivar."10 A Hcrczeg Ferenc által megrajzolt Mikszáth-képet azonban nem mindenki tartotta hitelesnek. Zsigmond Ferenc például, a két háború közötti korszak egyik legtekintélye­ sebb irodalomtörténésze, 1927-ben hosszabb tanulmányban tett kísérletet egy igazabb Mikszáth-kép megrajzolására. Abból indult ki, hogy a "lelki alap a politikus és író Mikszáthban teljesen azonos"11 és ennek a nagy írónak a művészetét a romantika és a rea­ lizmus örökös súrlódásaiból s folytonos kiegyezéseiből magy arázta. Zsigmond Ferenc ugy an szó-szerint nem mondja ki, de Mikszáth cinizmusát - amelyről később Karácsony Sán-dor egész könyvet írt! - elemezve tu­ lajdonképpen arra utal, hogy a trianoni bukáshoz ez a fajta cinizmus is hozzájárult. A Mikszáth-kép következő nagy válto­ zása Schöpflin Aladárhoz a Nyugat vezető kritikusához fűződik, aki először 1910-ben egy hosszabb tanulmányban foglalkozott a nagy palóc művészetével12 , majd 1941-ben pedig egy egész könyvet szentelt ugyanen­ nek a témának. Schöpflin nézete szerint Mikszáthot csak úgy érthetjük meg igazán, ha mindenekelőtt a kiegyezés korának em­ berét és művészetét látjuk benne, és ha annak a kornak a társadalmi és politikai légkörébe ágyazva szemléljük: "Nem volt a maga életében a különvélemény embere, egy síkon állott kora életformáival. Vádol­ ták is, hogy bírálja az egykorú állapotokat, �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert de hasznukat is veszi. Ez legfőképpen arra vonatkozott, hogy ő is csak kormánypárti képviselő volt, akinek a kormány adott mandátumot a fogarasi románok közt és hogy híve volt annak a kormánynak, amely az oly élesen bírált állapotokért felelős. Ez így is van, nem lehet tagadni. Nem volt a konzekvenciák radikális levonásának az embere. De ki volt az ebben a korban? A kor a viszonyokkal való megalkuvás, a savoir vivre kora volt, a hatvanhetes nagy kompromisszum a kisebb-nagyobb komp­ romisszumok egész rendszerét szülte az élet egész vonalán. ... Mikszáth esetében, mint sok más jó magyaréban nagy szerepet ját­ szottak a személyi szempontok is, a Tisza Kálmán és később Tisza István iránti szeret és a bizalom abban, hogy ez a két kiváló ember csak jót akar és az a meggyőződés, hogy mások még így sem tudnák a dolgokat intézni. Hozzájárultak a Mikszáthnál fontos szerepet játszó kényelmi szempontok is, a kedvére való jó társaság, mely a kormánypárti képviselők javából köréje gyűlt. De nem volt bólogató »mamcluk«, ha valami nem tetszett neki, megmondta a véleményét s írásain kívül Hcrczcg Ferenc emlékezései is tanúskodnak róla, hogyha jónak látta, ugyancsak odamondogatott a kormánynak is. Nem volt »frondcur« - ezt a szót sokszor használta karcolataiban - de a párfcgyclmen belül megőrizte függetlenségét. Nem volt kemény, hajlíthatatlan ember ... Sokkal szkeptikusabb volt, semhogy dogmákban tudjon hinni, sokkal idegenebb volt tőle minden elmélet, semhogy fanatikusa tudjon lenni elméleti programoknak, akár a politiká­ ban, akár más téren. Lényének alapvonása bizonyos józan gyakorlatiasság, amely azon­ ban sohasem lett száraz és színtelen."13 Schöpflin véleményével mereven ellen­ tétben áll Király István felfogása, amely 227 szerint Mikszáth világnézetét alapvetően a reformkor eszményei és a 48-49-es küzdel­ mek határozták meg, s ezért utasította el, legalábbis Király szerint, oly határozottan a kiegyezés korát. Király István tehát az ötve­ nes évek, pontosabban a Rákosi-korszak kommunista irodalompolitikai kívánalmának, sőt utasításának megfelelően Miktszáthból egy olyan harcos kritikai realista írót fara­ gott, aki a valóságban soha nem létezett. Ámde ez a hamisítás Királynak kifizetőnek bizonyult, hiszen a könyvére Kossuth-díjat kapott. De mivel átfogó Mikszáth monog­ ráfia azóta sem született, hanem csak rész­ lettanulmányok láttak napvilágot, ezért sokan még ma is Király könyvéhez fordulnak. Pedig Barta János alapos és meggyőző bírá­ latban mutatta ki Király koncepciójának a tarthatatlanságát, és az akadémiai irodalom­ történetben, az úgynevezett "spenót"-ban Kovács Kálmán is lényegében a Barta által kidolgozott úton halad. Mi a lényege a Király-féle koncepció­ nak? Ő Mikszáth írói fejlődését nagyjából a következő öt korszakra osztja: 1. Az író 1878 előtti korszakát, amely lényegében a pesti nyomor éveiből állt, iránykeresésnek nevezi, és úgy látja, hogy Mikszáth ekkor még nem találta meg a saját hangját, hanem csak Jókait utánozta, és ezért nem volt sikere sem. 2. önálló írói hangját Mikszáth 1878 után, de lóként a nyolcvanas évek elején találta meg, és azokon a művein, amelyeket ezekben az években írt, bizonyos naiv em­ beriesség húzódik végig. írói anyagát gye­ rekkorából és fiatalkori éveinek benyomása­ iból merítette, s kiegészítette ezeket a sze­ gedi élményeivel. Ekkori írásait bizonyos idilli romantika jellemzi, ámde úgy - s Király ebben nagy haladást lát! hogy közben le­ számol a magyar romantika hősiességével és �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai 4. Mikszáth művészi kibontakozásának patctikusságával. Király megítélése szerint Mikszáth ekkori írásait, íoleg a Tót atyafiak következő szakaszát Király a realizmus meghódításának nevezi, s ebbe sorolja a és a Jó palócok elbeszéléseit, derű és opti­ kisregényeket és néhány nagyobb kompo­ mizmus lengi át, és ez nem tűnik el a ké­ zíciót. A Beszterce ostromá-bán (1895) a sőbbi írásaiból sem. Tehát ez jellemzi A lohinai fii A (1886), a Beszélő köntösA magyar úri Don Quijote ábrázolását látja, (1889), Az eladó birtok-ot, a Két koldus aki őszintén éli ugyan át a maga illúzióját, ámde meghibbanva. Király szerint ennek a diák-ot és a Szent Péter esernyöjéA. De ezt regénynek - amelybe a valóság csak két a romantikus, idillikus szemléletet Király szerelmes alakján át tör be - az a komoly István felfedezni véli még az olyan késői, mondanivalója, hogy Magyarországon még 1906-ban keletkezett műben is, mint A vén a XIX. század második felében is nagyon gazember. Ez tehát azt jelenti, hogy a rea­ sok feudális maradvány van. Király úgy lista és romantikus ábrázolás kettőssége találja, hogy ugyanez a téma jelentkezik, Mikszáthnak szinte majdnem az egész csak éppen más környezetben, a Gavallééletművén végig vonul. 3. Mikszáth író fejlődésének harmadikrok-ban is: vagyis az illúzió és a valóság korszakát Király István úgy nevezi, hogy különbsége. Csakhogy az illúzió itt már "útban a realizmus felé." Ennek a folya­ merő hazugság, hiszen maguk a szereplők is tudják, hogy az urizálásuk puszta öncsa­ matnak az elindulását a nyolcvanas évek lás. A rangos és fényűző esküvő megjátszáelejétől származtatja, s a döntő pontot 1887sa Mikszáth szemében szimbolikus jelentő­ ben jelöli meg, vagyis abban az évben, ségű: a dzsentrik önámításának a jelképe. amikor Mikszáth képviselő lett. Ezzel Király István értelmezésében Az új egyidejűleg egy új műfajt teremtett meg: Zrinyiász a nyomasztó, kicsinyes kor üres­ a karcolatot. Országgyűlési karcolatai ségét tükrözted: Zrínyi ugyanis a maga újdonságot jelentettek a magyar próza eszmei hősiességét is magával hozza, ámde fejlődésében, mert egyszerre jellem ezte a XIX. század ennek a hősi eszmeiségnek őket a felszínes kedélyesség és a maró sem talajt nem tud adni, sem új célokat nem szatíra. (A pénzügyminiszter reggelije) tud eléje tűzni, tehát éppen ezért elzüllik. A Király István nézete szerint Mikszáth regény végül is tragikomikus benyomást számára döntő lökést jelentett a parlament­ kelt bennünk, mert a hősiesség lcalacsonyíbe való bekerülése, amely ránézve meglehe­ tásának válunk szemtanúivá. tősen kiábrándító hatással járt, hiszen ekkor 5. Király koncepciója szerint Mikszáthdöbbent rá a hatalmon lévő osztályok szel­ ban a nagy realista a kilencszázas években lemi sivárságára. Király úgy látja, hogy bontakozik ki, s olyan művek bizonyítják Mikszáth ebben a korszakában azonban ezt, mint a Különös házasság 1900-ból, A már túlnőtt a karcolatnak, ennek a miniatűr Noszty fiú esete Tóth Marival 1908-ból, s műfajnak a keretein, és szélesebb keretek végül A fekete város 1910-ből. Ezekben a után keresgélt. A Katánghy-ciklus tulaj­ regényekben két közös alap van: az egyik, donképpen csak közbeeső állomás volt hogy mindegyik valamilyen reális magból számára, de alkalmasnak bizonyult arra, indul ki, a másik pedig, hogy a csclekhogy bemutassa benne a léha, élősdi ménybonyolításuk is egyforma. Tudniillik dzsentri képviselő típusát. 228 �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai az író az alapötletből egy olyan bonyodalmat bontakoztat ki, amely családi jellegű ugyan, de mégis társadalmi erőket mozgat meg. Király Istvánnak ez a vázlatosan bemu­ tatott koncepciója tökéletesen kiszolgálta a Rákosi-korszak inűvészctpolitikáját, amely­ nek középpontjában a realizmus, illetve a kritikai, sőt a szocialista realizmus állt. Ezért erőszakolta Lukács György a közvé­ leményre az "örök ralizmus" hangoztatását, s ezért kellett még Jókaiban is a realista elemeket hajhászni, hogy belőle is egy afféle majdnem realista írót lehessen fa­ ragni. Holott a realizmus éppolyan stílusirányzat, mint a barokk vagy a romantika: nem kevesebb és nem több azoknál, nem értéktelenebb és nem értékesebb, mint más korok művészeti stílusa. Ha örök realizmus­ ról beszélünk, s realistának tartjuk már Homcrost is, akkor a szónak egyszerűen nincs értelme. Mert realista elemeket ugyan már Dantcban is találhatunk, de azért az Isteni színjáték-oi mégsem minősíthetjük realista műnek. A realizmusnak ugyanis, mint egy jel­ legzetes korstílusnak, megvannak a maga sajátos stílusjegyei és alkotói módszerei. Ebből a szempontból tehát, ha Mikszáth realizmusáról beszélünk, igen fontos annak a szemügyre vétele, hogy - és ezt Barta János hangoztatta először! - milyen volt élményi anyagának a jellege és forrása. Ezt a szempontot Király István fel sem vetette, éspedig nyílván azért nem, mert akkor olyan eredményre jutott volna, amely eleve megkérdőjelezi Mikszáth állítólagos kriti­ kai realizmusát. Az esztétikában meg szoktunk külön­ böztetni elsőrendű és másodrendű élményforrást. Az elsőn azt értjük, amit Móricz Zsigniond úgy fejezett ki, hogy "gyalogolni jó" - vagyis azt az élményi anyagot jelzi ez, 229 amelyet az író az életből a maga közvetlen tapasztalatában él át. A másodrendű él­ ményforrás pedig olyan élményt jelöl, amely már valamilyen irodalmi szűrőn ment át. Mikszáthnál ez az utóbbi a gyako­ ribb, de természetesen igen nagy mennyi­ ségben van közvetlen élményi anyagi is. Tudjuk, hogy igen jó megfigyelő volt: Feszty Arpádné például szinte külön rajon­ gással ír14 Mikszáth szeméről, mintegy azt igazolva és bizonyítva, hogy a nagy palóc mi mindent meglátott. Mikszáth közvetlen élményeinek legfőbb forrása saját gyerekko­ ra volt, amelyben aztán új forrást jelentett még Szeged. De később ez a kép is módo­ sul, hiszen a Tisztelt Ház-bán, a Club és folyosó- bán szinte mindenki hordta neki az anyagot - amely azonban már másodrendű élményforrás volt, és nem mutatta olyan közvetlenül a valóságot, mint az ifjúkor vagy Szeged. S itt kell szóba hoznunk Mikszáth anekdotizmusát is, amellyel kapcsolatban alapvető kérdésként merül fel: vajon előmozdította-c a magyar regény realista szemlé­ letét? S a következő kérdés: vajon igaz-e az, amit több irodalomtörténész hangoztat15, hogy Mikszáth nagyjában az anekdotára támaszkodott? Az anekdota kétélű fegyver: egyrészt van benne egy jó adag valóságfeltáró erő (népi látásmód, tipikus tartalom, sűrítés, olykor nemesi önbírálat is), másrészt vi­ szont az anekdota könnyen válik puszta felszínes szórakoztatássá. Ebben az esetben aprólékossá töredezik és mindenképpen a nagy kompozíció hiányát bizonyítja. De hozzátehetjük a mondottakhoz azt is, hogy az anekdota sokszor kitérés a valóság elől. Feszty Árpádné írja az említett könyvében, hogy a Jókai villában elköltött vacsorákon és tarokk partikon "sok komoly dologról lett �Beke Albert A Kiikszáth-kép változásai a szó, de mindennek Mikszáth anekdota lett a vége”. Tipikusan ilyen eset volt az is, amikor Mikszáthot a választói felelősségre vonták, hogy miért nem számol be nekik arról, mit intézett az érdekükben a parla­ mentben, és ekkor így vágta ki magát a fogarasiak előtt: "Ugyan hol hallották, hogy a patak visszajárjon a forráshoz?" Az anekdota legtöbbször kicsinyít, illú­ ziót rombol, babért tép, és a szobrot lehúz­ za a sárba. Gondoljunk például arra, aho­ gyan Mátyás király megjelenik Mikszáth műveiben. S ráadásul ismerünk vándor anekdotákat is: ez azt jelenti, hogy Mik­ száth képzeletébe ilyenkor idegen anyag ömlik bele, s ezzel teljesen, vagy majdnem teljesen a másodrendű forrás örvényébe kerül. Mikszáth ugyan tagadta, hogy ván­ dor ancktotákat használt volna fel, de a kutatók igenis kimutatták16 ezeknek a meglétét is. Az mindenképpen lény, hogy Mikszáth szűkebb élményanyagból dolgozott, mint a külföldi nagy realisták. Miután képviselő lett, attól fogva legföbb élményforrása a T. Ház, a klub, a folyosó, a szerkesztőségek és általában képviselőtársainak a pletykái. Ilyen forrásból készült a Beszterce ostroma, a Különös házasság , a Noszty fiú és meg­ számlálhatatlan sok elbeszélése. S itt vetődik fel az a kérdés is, hogy ki­ nek a tanítványa volt Mikszáth? Milyen irodalmi talajból vette az ösztönzéseket? A Saját ábrázatomról című művében azt írja, hogy legkedvesebb könyvei Aíacaulay, Carlyle és Dosztojevszkij (főként a Bűn és bűnhődés) művei váltok, no és mindenek­ előtt a magyar paraszt. Ez utóbbit azért kell nyomatékosan számon tartanunk, mert Mikszáth műveiben valóban mindig erősen ott van a naiv szemlélet. Tudjuk, hogy készülő műveit előbb ő is mindig élőszóval szerette elmondani, mint ahogy a falujabeli parasztok mcsélgctték a történeteiket. Isme­ retes, hogy a naiv szemléletben van valami báj, csöndes gyönyörködés egyszerű szépsé­ gekben, de ugyanakkor mindig van benne bizonyos primitívség is. S ez a naiv szemlé­ let mélyen be van gyökerezve Mikszáth látásába is. Nem véletlen, hogy műveiben nagy szerepe van például a babonának! Mikszáth a saját külföldi kortárs iroda­ lomból alig-alig ismert valamit. Tolsztojról csak éppen hogy tudomást szerzett, s Dosztojevszkijtől is csak a Bűn és bűnhődés-i olvasta, noha ennek a szerzője már 1881-ben meg is halt. Mikszáth korában nálunk Turgenyev imádat volt, s Gyulai realizmusról alkotott felfogása is Dickcnsen és Thackerayn alapult. Zolát és Balzacot az akkori magyar olvasók nem ismerték, lera­ gadtak Dickensnél, aki pedig a század vé­ gén már túlhaladott realizmust jelentett. Mikszáth realizmusa tehát egyáltalán nem járt egy-szinten az akkori nagy nyugati és orosz realistákkal, s ez már önmagában is alapos kételyt ébreszthet bennünk az ő állítólagos nagy realizmusa iránt. Persze hallani véljük a szokott mentegetőzését: "Dchát így is jó!" S milyen volt Mikszáth írói szemlélete? Nem egyszerű és nem egyoldalú, hanem inkább egy komplex folyamatnak kell lát­ nunk, amelyben benne van a meleg életsze­ rűség, a naiv életszemlélet és egy bizonyos naiv érzéklctcsség, valamiféle szenzualitás. Ezek együttvéve adnak műveiben bizonyos játékszerűséget: sokszor a parányit játékszerűen felnagyítja - gondoljunk a Különös házasság-ban a kis hajó motívumra, amely egyszerre naiv és játékos, s ráadásul újszerű is, mert szerelmi postaként szerepel. Aztán arra is van nála példa, méghozzá elég sok, amikor az eseményeket egy külső naiv 230 �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai szemlélőn keresztül nézi. Emlékezhetünk itt arra, hogy a Különös házasság-ban Buttlcr és Piroska távozását teljesen Tóth uram szemével látja és az ő tónusában beszéli cl. Ambrus Zoltán a Szent Péter esernyő]é-ről írt bírálatában éppen ezt vetette Mikszáth szemére, mégpedig azért, mert szerinte ezt a századvégi modern olvasó már semmi­ képpen nem tudja elfogadni. Idővel aztán Mikszáth a naiv szemlélet­ nek hátat fordított, ámde anélkül, hogy teljesen szakítani tudott volna vele. Egyéni­ ségének másik alapeleme ugyanis a babo­ nák, hiedelmek és a kísérletek gyakori emlegetéséből táplálkozott, mégpedig azért, mert - erről ő maga vallott! - a gyermekko­ rában hallott mesékben is állandóan ezekről volt szó. S ezek köszönnek vissza a művei egyik-másikában is: gondoljunk a Kísértet Lublón-xa vagy A fekete fogat- ra. Persze ugyanekkor Mikszáth modern ember is, aki éppen ezért azonnal fel is lebbenti a leplet, és átváltozik racionális, szkeptikus lénnyé és megmagyarázza a babonát. Mert Mikszáthban nemcsak babonák és kísértetek iránti fogékonyság van, hanem egy nagyfo­ kú racionalizmus és kiábrándult csúfondáros illúzió rombolás is. Észre kell vennünk benne egy bizonyos relativizmust is: a min­ den mindegynek a kifejezése ez, amelyet mint már fentebb idéztünk - ő maga úgy fogalmazott meg, hogy "Dohát így is jó!" Alapjában véve kiábrándult ember, aki­ nek meggyőződése, hogy "A világ sokat változott, bár a karakterek bizonyos körül­ mények között mindig ugyanazok voltak." Ezekből az ellentétes tényezőkből olvad össze az a bizonyos mikszáthi humor, amelynek a lényege egyfajta közönyös kedé­ lyesség. Ez azért speciális humor, mert hiszen a humor általában ellentéteket old fel, míg nála viszont ennek a fő összetevője 231 a derű és a mosoly. Reviczkynél a humor lényege a szánalom és a puha érzelmcsség, Mikszáthnál pedig a kívülálló flegma fölé­ nyessége. Egyet kell értenünk Fábri Anná­ val, aki úgy látja, hogy "... élete utolsó éveiben kevés dolog tűnt föl becsesnek előtte. Azok az erkölcsi kategóriák, ame­ lyekhez mindvégig tartotta magát - mint például hűség, becsületesség, önérzet részben relativizálódtak a szemében, rész­ ben pedig nem bírtak különösebb értékkel, inkább az élet méltó éléséhez szükséges conditio sine qua nont jelentették számára. A politika egyre kevésbé vonzotta. Igazi és sóvárgott értékké a szemében az ifjúság lett. Mert mindezt összefoglalta magában, amit oly nagyon hiányolnia kellett. Lelki tiszta­ ság, nemes illúziók és eszmények, az ér­ zelmek üdesége és az őszinteség, testi egészség - mind-mind olyan jellemzői az ő szemében az ifjúságnak, amelyek sorra kikopnak az ember életéből, helyükre lép ugyan a tapasztalás, a bölcsesség, de velük együtt jön a rczignáció és fáradtság is s a veszteségek egyre növekvő és egyre nyo­ masztóbb tudata. A szeretet, amellyel az ifjúságra, ifjú hőseire tekint, talán nem is mindig az utána következő nemzedéknek szól, hanem a múltnak. Ajinak a régi, pesti és balassagyarmati fiatalembernek, aki fényes jövőről, meg nem alkuvásról, sikerekről ábrándozott. ... Nemcsak az ifjúság érzéki varázsa bájolta el, meglátta azt minden másban is. A természet is az érzékeire ha­ tott elsősorban. Színekre, hangokra, illatok­ ra egyaránt érzékeny, de mintha soha nem hagyná magát elragadtatni általuk, mintha nem ismerné a bódulatokat, csak a kelle­ messég szintjéig engedi magára hatni mindazt, ami gyönyörködteti, ami örömet okoz neki. Mindent az értelem átható crcjé- �Beke Albert A Mikszáth-kép változásai vei akar ellenőrizni és fegyelemmel ki­ egyensúlyozni."17 Mikszáthnál soha nem tudjuk eldönteni - ellentétben Arannyal! hogy mennyire fáj neki a valóság: lehet, hogy a pesti nyo­ morgó évek és a szegedi tartózkodás éppen ennek a humornak a kialakulását takarják cl, hiszen akkor még komolyabban vette a dolgokat és egyáltalán nem jellemezte sem a ílcgmatikusság, sem a fölényesség. Persze ennek a mikszáthi szemléletnek megvannak a maga igen erős korlátái is. Mert mi az ami ebbe a szemléletbe belefér? Mindenekelőtt a szatírának egy bizonyos foka. De ez nem az a juvcnalisi maró, tra­ gikus szatíra, mint amilyennek Király Ist­ ván látja - s ez az ő egyik nagy tévedése! hanem mindig egy enyhítő és tompító szatí­ ra. Mikszáth élctszcrctctéből következik, hogy nem tudja ostorozni a kis dolgokat, éspedig azért nem, mert nem hisz a nagy dolgokban sem. Igaza van Fábri Annának: "A szélsőségeket - szép és rút, gonosz és jó sem esztétikai, sem erkölcsi vonatkozásban nem vette figyelembe. Talán létezésükben sem nagyon hitt. A szépség mulandónak látszott a szemében, akkor is, ha legvirág­ zóbb pompájában állt előtte, a rút pedig mindig viselt magán valami megszépítő vonást, a gonoszság, akárcsak a jóság, né­ zőpont, szemlélet kérdése volt számára."18 Szereti a különcöket, mindenfajta élőben gyönyörködik és kcdvtclvc ábrázolja őket. Nincsenek gyűlölettel ábrázolt cmbcralakjai (Noszty Ferit sem gyűlöli igazán!), mert a nagy szenvedélyeket nem ismeri sem a szerétéiben, sem a gyűlöletben. (Karaktcrológiailag is piknikus volt, akitől minden­ féle nagy szenvedély távol állt.) Igaz, csipkelődni viszont tudott - de mégis csak belülről szatirizált. Képviselő társai közül sem azok sértődtek meg rá, akikről karcolatokat írt, hanem akiket fi­ gyelemre sem méltatott. Szemléletével eleve nem fért össze a tragikus és az emberi lélek mélyebb ábrázolása. Jellemző, hogy a kor­ társi igényesebb kritika szemére is vetett bizonyos felületességet. Péterfy Jenő a Beszélő köntös kapcsán nehezményezte ezt19, s Gyulai Pál hasonló véleményét pedig már korábban idéztük. Bizonyos komolyodás azonban ezen a téren is kimutatható az idősebb kori művei­ ben, ámde anélkül, hogy ugyanekkor a felszínes, zsánerszerű vonások is benne ne ragadtak volna. Hiszen Buttlcr leikébe például egyáltalán nem látunk bele, mert a lélckábrázolás helyett Mikszáth ebben az cselben is a naiv szemlélet kisegítő eszkö­ zéhez nyúl. A Király Istvántól sokat emlegetett "nagy szenvedélyek" sem fértek bele Mikszáth írói egyéniségébe, hiszen Buttlcrnck például minden oka meg lett volna arra, hogy gyűlöl­ je Pyrkcr érseket, ámde ennek nyoma nincs benne. Mikszáthtól a valóságot soha nem a lélckrajzon keresztül látjuk, hanem mindig az élményszerűségen, vagyis a konkrét benyomásokon tapasztaljuk. És fel kell vetnünk azt a nem henye kérdést is: mennyi eszmeiséget bír el Mik­ száth élctanyaga? Jókaival összevetve azt tapasztaljuk, hogy a nagy mesemondó csak részben dolgozott hasonló élctanyaggal, mert hiszen ő - bármennyire is meglepő ez nála, az ízig-vérig romantikus írónál mélyebbre hatolt az emberismeretben, mé­ lyebb szenvedélyeket ábrázolt, mint fiatalabb kortársa és csodálója, s a valóságot is mindig stilizálta. Mikszáth világa messzebbre esett az eszmeiségtől, mint a Jókaié, és Király István jóval mélyebb és több eszmeiséget magyaráz Mikszáth műveibe, mint amennyi azokban ténylegesen bennük van. Király telje­ sen másneműnek rajzolja Mikszáthnak az 232 �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert egyéniséget is, mint amilyennek a műveiből kirajzolódik. Király szerint például az Új Zrínyiász központi mondanivalója abban jelölhető meg, hogy Zrínyi végül is hozzáaljasodik a környezetéhez. Ezzel szemben az igazság az, hogy Zrínyi nem az a fenséges alak, mint amilyennek Király festi, hanem mindjárt fellépésekor egy csomó emberi gyöngét hordoz magában. És az is figy elembe veendő, hogy a két kor összcliasonlításakor, vagy is Zríny i korának és a XIX. századnak az együtt szemlélése alkalmából igen sokszor Zrínyi húzza a rövidebbet, éspedig azért, mert túlságosan gy orsan aljasul le - mintha nem is olyan nagyon híj na neki az eszmény ekből való alászállás. Hiányzik a műből a szatírának az az egy­ oldalúsága, amely kizárólag csak a XIX. szá­ zadra kellene hogy vonatkozzon: ebben az eset­ ben ugyanis a fenséges, hősies Zrínyi átalaku­ lása az olvasóban felháborodást kellene. Még sokkal feltűnőbb ez a Király-féle hamisítási tendencia a Különös házasság tárgyalásánál. Szerinte ugyanis ez a mű az igazi hazafiéig halhatatlan regénye - holott a hazafiság csak egy egészen mellékes vonal benne. S nem állja meg a helyét az sem, amit Király az egyházzal kapcsolatban állít, hiszen a papokat bemutatva Mikszáth nem azt emeli ki, hogy ők valamiféle eszmét és ideológiát képviselnének, hanem úgy festi le őket, mint akik meg akarják tartani a megszerzett hatalmukat. És Buttlcr sem a felvilágosodásnak az a lovagja, amilyennek Király láttatja, hiszen a cselekmény során nem az derül ki, mintha a pereskedő felek között világnézeti ellentét volna, hanem pusztán csak hatalmi harc folyik közöltük, s ezt Pyrkcr érsek világosan és egyértelműen meg is fogalmazza. Említés történik ugyan a regényben az ultramontánokról, a jezsui­ tákról és bigott mágnás asszonyokról, de 233 csak krónikaszerűen vannak felsorolva, és a cselekménybe nincsenek bedolgozva. Az egyetlen szereplő, aki világnézeti tartalmat hordozhatna, Medve doktor, ámde őt már a cselekmény kezdetekor meggyilkolják, tehát a hatalmi harcra semmiféle befolyása nincs. A Különös házasság-bán semmiféle vi­ lágnézeti harcról nincs szó, noha a téma ezt az eszmei lehetőséget nagyon is elbírná. A lehetőség tehát megvan a műben, illetve a cselekményben, de Mikszáth nem hozta ki belőle, s éppen ez az a szempont, amit egyegy regény bírálta során Gyulai is oly sok­ szor emleget. Persze a kérdést általánosságban is fel­ vethetjük: vajon kihozta-e Mikszáth a témá­ iból azt a lehetőséget, amit ki lehetett volna hozni? Másként feltéve a kérdést: vajon tényleg azt írta-e meg, amit a maga korában látott? Ha röviden akarunk válaszolni, ak­ kor azt kell mondanunk, hogy parlagon hagyta a tehetségét. S ezt a vádat nem Gyulai és Péterfy fogalmazta meg ilyen nyersen és kendőzetlenül, hanem az 1901es almanach előszavában, az Anonymus levele című írásában önmagával szemben Mikszáth is elismerte. Saját írói lelkiisme­ retével vitázva bevallja, hogy a dolgok könnyebbik végét fogta meg. Ki kell mondanunk az igazságot: Mik­ száth felszínesen ábrázolta kora társadal­ mát, és igaza van Babitsnak: "Mikszáth valóban minden zsenialitása mellett is pél­ dája a megalkuvó írónak s majdnem min­ den művéből a magyar nemtörődömségnek, erők parlagon hagyásának egy egészen új formája beszél: »Tudnám én ezt komolyab­ ban is megcsinálni, de nem érdemes!« E megalkuvások, ha tisztán művészi szem­ pontból sajnálandók is, kétségkívül alkal­ masak a nagyobb terjedésnek útját egyen­ getni s nagy erőnek oly nyilvánvaló jeleivel �Beke Albert A Kíikszáth-kép változásai párosulva, mint Mikszáthnál, a magyar iroda­ lom gazdagságát nemileg megsejtetni is."20 Babits kulturálatlanságot cs egyoldalú parlagi ncmzcticsségct hány Mikszáth szemére, s meg­ alkuvásának csak a művészi oldalát emeli ki. Meg kell fogalmaznunk a gyanúnkat: Mikszáth a legkomolyabb társadalmi monda­ nivalóját szándékosan visszatartotta. Hcrczcg Ferenc azt írta róla, hogy "Valamennyi politi­ kus közölt Mikszáth látta legsötétebben a magyar sorsot."21 S a már említett írásában pedig "magyar fatalistának" nevezte. S hivatkozhatunk Fcszty Árpádnéra is, aki szerint a közismert Mikszáth nem volt az igazi Mikszáth. Felvetődik a kérdés: miért nem írta meg azt, amit látott? Miért??? Erre a súlyos kérdésre nem lehet teljes bizonyossággal felelnünk, de az az érzésünk, hogy amikor Mikszáth írni kezdett, amikor ihletbe jött, akkor éppen attól a kínzó élményétől akart szabadulni, amelyre Hcrczcg Ferenc és bizo­ nyos mértékig Schöpílin Aladár is utalt. Mik­ száth az egyéniségének csak az egyik felével volt író, hiszen kora és ő maga is sokkal több volt, mint ami a műveiben megmutatkozik. Térjünk vissza ismét a realizmusához. Ho­ gyan állunk Mikszáth műveinek a társadalmi bázisával? A regény és a realizmus európai viszony latban a polgársíig műfaja, ámde Mik­ száth nem a polgárságról írt. Őt elsősorban a vidéki kisnemcsség, a magyar politikai élet vezető köre, vagyis a nagybirtokos réteg, s legfeljebb a vidéki kispolgársíig érdekelte. Világlátását lóként az agrár jellegű nemesi szemlélet jellemzi, s innen magyarázltalók élet­ művének romantikus elemei is. (Gondolhatunk itt a naiv, romantikus, babonás elemeire is). Láttuk, hogy anyaggyűjtése sem a realis­ ta írókéra emlékeztet, hiszen többnyire csak anekdotákat szedegetett össze, és azokat is meglehetősen szűk körből. Király István 234 szerint Mikszáth a világot a dolgozó embe­ rek szemével nézte, ami azonban egyszerű­ en nem igaz. Elvétve, itt-ott talán kimutat­ ható lenne ez, de általánosságban és alapve­ tő dolgokban egyáltalán nem. Az viszont csakugyan igaz, hogy a társadalmi típusok­ nak viszonylag nagy skáláját mutatja meg, és itt bizonyos fejlődésről is beszélhetünk. Hiszen gondoljuk meg: a Afosr(v-ban és az Új Zrínyiász-ban mégiscsak van egy-két alak a maga korából is. Arról azonban szó sem lehet, amit Király állít, hogy a társada­ lom bírálata valami kegyetlen lett volna, hiszen az a jellegzetes édeskés szirup, amely szinte minden művében jelen van, ezt eleve kilúgozza. (Sipsiricza!) Dolgozatunk elején már jeleztük, hogy a realizmus elé nem látjuk indokoltnak a "kritikai" jelző kitételét. Ámde ha arra gondo­ lunk, hogy 1952-ben, amikor Király könyve megjelent, ez a jelzős szerkezet még nagy on is virulens volt, akkor is azt kell megállapíta­ nunk, hogy Mikszáth életműve nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a hajdani marxista esztétika, amelynek Király István egy ik élliarcosa volt, az írókkal szemben tá­ masztott. Mikszáth alapjában véve, s ebben igaza van Barta Jánosnak, romantikus realista volt, s a szó igazi értelmében egyáltalán nem tekinthetjük Móricz Zsigmond előkészítőjé­ nek, illetve előfutárának. Ha azonban szűkítjük a realizmus fo­ galmát, akkor Mikszáthról elismerhetjük azt, hogy mivel alakjai mögött egyre na­ gyobb arányokban mutatta be a társadalom igazi mozgató erőit, s mivel egyre jobban elhatalmasodott szemléletén a racionalizmus és a kételkedés, mindezekért a realizmusnak azon a fokán láthatjuk, amely közelebb van Jókaihoz, mint Móricz Zsigmondhoz. Kifej­ lesztett egy olyan technikát, hogy a kicsiben is a társadalom egészét tudta megjeleníteni. �A Mikszáth-kép változásai Beke Albert (Ilyen például a Különös házasság cs a Nőszty). Saját korát azonban gyakran csak úgy tudja ábrázolni, hogy feltámasztja a múltat. (Új Zrínyiász, Beszterce ostroma) Ehhez ké­ pest a Noszty már fejlődést jelent, mert a kort, amelyben él, önmagában ábrázolja. Végül szólnunk kell Mikszáth politikai in­ gadozásáról is. Műveiből több olyan helyet idézhetnénk, amelyek azt bizonyítanák, hogy lelkében hű maradt 48 eszméihez, de kiábrándult a 48-as pártból, elutasítja a forra­ dalmat és elfogadja a kiegyezést. Egyszóval igazi reálpolitikus : ahhoz a párthoz csatla­ kozik, amelytől az ország felemelkedése várható, hiszen ennek a kezében van a hatalom. És döntő módon kell figyelembe venni Tisza Kálmánnak és Istvánnak a Mikszáthra gyakorolt személyes hatását is. Saját korában sokan úgy gondolták, hogy Mikszáth anyagi javakért alkudott meg. Ezt mi ötven százalékban tagadjuk, de ötven százalékban elfogadjuk. Vagyis nem a jólét kedvéért alkudott meg, de a jólétet elfogadta. A szívében megtartotta 48/49-es ideálját, de a gyakorlatban azt a teret kereste, ahol építeni lehet. Természe­ tesen ő, aki fiatal korában oly sokat nyomorgott, egyáltalán nem vetette meg a kormánypártisággal együtt járó anyagi elő­ nyöket sem. Hiszen őszintén, sőt cinikusan meg is mondta: "Szeretném én látni azt a kormányt, amellyel nem értek egyet." Ami nagyjából azt jelenti, hogy nyomorgóit ő már eleget, hát mostmár egy kicsit jól is szeretne élni. S bizonyára úgy gondolta, hogy a kiegyezésnek és Tisza Kálmán politiká­ jának az elfogadásával nem tagadta meg 48-as eszméit sem, hiszen mint Hcrczcg Ferenc írja "... az egész liatvanhctcs politika az időnyerés poliükája volt. Többé-kcvésbé mind független­ ségiek voltunk, de időt akartunk nyerni, míg a nemzet annyira megerősödik, hogy kezébe 235 tudja venni a maga sorsát. Ez versenyfutás volt a magyar ember és a felvonuló viharfelhő között. Sajnos, a vihar gyorsabb lovon járt."22 Nem megalkuvásból hallgatott teliát Mik­ száth, liancm bizonyos tehetetlenség érzésből. Apaükusan süllyedt bele a reménytelenségbe. Hangsúlyozzuk: nem mcg-alkuvás volt ez részé­ ről, liancm bclcsüllycdés a tehetetlenség érzetébe. Az bizonyos, hogy komoly szakadék van a korai ellenzékisége és a későbbi kor­ mánypártisága között. Hosszú képviselősé­ ge alatt azonban bcleundorodik a politiká­ ba, s fokozatos illuzióvesztés és kiábrándu­ lás vesz rajta erőt. Ugyanekkor elevenen tartja a kapcsolatot az ellenzéki irodalom képviselőivel, és ezt a kapcsolatot soha nem is szakította meg. Az ellenzéki kávéházakba járt és támadta az Akadémiát, mint a konzcrvaüzmus jelképét. Ennek ellenére semmiféle népi ellenzékhez nem közeledett, és a századforduló mozgalmait a falusi Magyarország emberének értetlenségével nézte. Tehát ő maga is azokhoz a "kétlelkű" emberekhez tartozott, akikről Ady írta emlékezetes cikkét. Az a Mikszáth-kép tehát, amely ma ben­ nünk él és amelyet hitelesnek tartunk, sok­ kal közelebb áll a Schöpflin, majd később a Barta János által mcgrajzolthoz, mint ah­ hoz, amelyet Király István és az őt követő marxista irodalomtörténészek akartak ránk erőszakolni. Nem szabad Mikszáthból va­ lamiféle harcos, könyörtelen társadalom bírálót faragnunk, hiszen soha nem volt az. E nélkül is csodálatos nagy művészként áll ő előttünk: a magyar elbeszélő művészet olyan nagy alakja, akinek a művei valóban halhatatlanok. Egyetérthetünk Barta János­ sal, aki úgy látta, hogy Mikszáth "művészete elsősorban az elbeszélés művészete; ő első­ sorban nem ábrázoló, nem bíráló, nem szatiri­ kus és nem nagy lírikus, liancm őserejű, párat­ lan technikai szintű elbeszélő."23 �Deke Albert A Mikszáth-kép változásai JE G Y Z E T E K 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. Király István: Mikszáth Kálmán. - Bp., 1952. Müveit Nép Kiadó Barta János: Mikszáth-prob lémák. Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 3.sz. In: B.J.: Költők és írók, Irodalmi tanulmányok. - Bp., 1966, Akad.K. Rejtő lst\fán: Régi problémák új köntösben. (Megjegyzések Barta János 'Mikszáthproblémák" című cikkéhez. - Magyar Tudomány, 1962. 4.sz. 249-260. old. Négyesy László: Mikszáth Kálmán. - Bu­ daifesti Szemle, 1910. 142. kötet: 224. old. Négyesy i.n. 225. old. Négyesy i.n. 226. old. Rejtő in.n. 250. old. Gyulai Pál: Bírálatok 1861-1903. Bp., 1911, M.Tud.Akad. 383. old. Gyulai i.n. 387. old. Herezeg Ferenc: Arcképek. Bp., 1930. Singer és Wolfner Irod.Int. R.-T. 161. old. - Herczeg Ferenc Munkái. 38. köt. Zsigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán. Bp., 1927. Schöpflin Aladár: Mikszáth Kálmán. Nyugat, 1910,1.köt. 489-507. old. In: Sch.A.: Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok. 2.kiad. - Bp., 1919, Nyugat Folyóirat Kiadása. 3054. old. Ennek a tanulmánynak leg­ újabb kiadása: Sch. A.: Válogatott tanulmányok. Vál. szerk. és bev. ta­ nulmányt írta Komlós Aladár. - Bp., 1967, Szépirodalmi K. 218-242. old. Schöpjlin Aladár: Mikszáth Kálmán. Bp., Franklin-Társulat Kiad, 147-148. old. (Magvar írók Szerk Eckhardt Sándor) 236 14. Feszty Arpádné: Akik elmentek. - Bp., 1923, Franklin. 51. old. 15. Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. - Bp., 1910. Franklin Gyöngyösy László: Mikszáth Kálmán (1849(!)-1910).- Bp., 1911, Franklin. Dr. Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán élete és művei. Az Összes Művek bibli­ ográfiájával. - Bp., én. Révai K. Nacsády József: Mikszáth szegedi évei. - Bp., 1956, Művelt Nép Kiad. A mi Mikszáthunk. Összeállította, a bev. és a magyarázó jegyzeteket írta: Nacsády József. - Szeged, 1960, Tisza táj Irodalmi Kiskönyvtár 3.sz. Szalay Károly: Humor és szatíra Mik­ száth korában. - Bp., 1977, Magyvető K. 332-368. old. 16. György Lajos: Tárgytörténeti jegyze­ tek Mikszáth anekdotáihoz. - Iroda­ lomtörténeti Közlemények, 1932. 17. Fábri Anna: Mikszáth Kálmán alkotá­ sai és vallomásai tükrében. - Bp., 1983, Szépirodalmi K. 181-182. old. "Arcok és vallomások" sorozat. 18. Fábri Anna i.m. 182. old. 19. Péterjy Jenő Magvar irodalmi bírálatai. Bp., 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomch. 55-58. old (Magyar Irodalmi Rit­ kaságok, XU. szám. Szerk: Vajthó László) 20. Babits Mihály: Magyar irodalom. In: Irodalmi problémák. - Bp., 1917, Nyu­ gat Folyóirat Kiadása. 82. old. 21. Herczeg Ferenc i.n. 161. old. 22. Herczeg Ferenc i.n. 161. old. 23. Barta János: Költők és írók. 230. old. �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Feltűnő és különös, de a történelem és a hagyomány hitelesebb, szenvedélyesebb az irodalmi művek lapjaira vésetten, mint bár­ milyen műgonddal és aprólékos méricskélésscl megírt, száraz adatokhoz kötött igaz­ nak ítélt szövegkönyvek betűinek vallatása. Az író a történelmet szívével, fantáziájával, nép- és emberismeretével írja, soha nem szakmunkát alkot, hanem véleményt for­ mál, hiszen általa színesebb a látás, gazda­ gabb az élmény, megszépül a múlt. Legna­ gyobb történelmi íróink: Arany János, Jó kai M ór, Mikszáth Kálmán , de hozzájuk hasonló A dy Endre , vagy korunkhoz még közelebb időben Illyés Gyula , akik sejté­ seiket is meg merték mutatni a világnak, az olvasóknak. Véleményük sohasem rej­ tett, hivatkozásaik nem száraz számada­ tokra támaszkodnak, hanem a lélekben munkáló látásokra. Az ő következtetéseik bátrak, merészek, sejtéseik nyomán a ku­ tatók már számtalanszor bizonyították, hogy nekik volt igazuk, ők teljes élettel élték m eggyőződésüket, a tudomány gyakran - ha mert elég őszinte lenni követte meggyőződésüket, de olyankor soha nem tévedett. 237 Dózsa György harcai, a parasztháború nyers, de nem tudományos kutatás patika­ mérlegén nem ilyen és olyan történelmi feljegyzések nyomán él bennünk, hanem ahogyan Eötvös József Szabó Pál , Illyés Gyula megírták. Az érzelmi töltésekkel fűtött, bár sokszor csak képzelt napokat ők szinte átélték. Erről műveik vallanak hitele­ sen. Az 1848-49 utáni időket, az un. nagy társadalmi változások korát nem a történé­ szek kutatásai, feljegyzései, vitái alapján vette tudomásul a magyar nemzet, hanem ahogyan arról Jókai-Arany- Vajda és a töb­ biek szólották, és betetőzése mindnyájuknak Mikszáth Kálmán volt, aki a forradalom utáni esztendők levegőjével gyermekként szívta magába a múltat, majd felnőttként ezer és ezerszer átélte, s olykor csak egyet­ len mondatba sűrítette a hagyományt, a történelmet, miközben a parlamenti padso­ rokban tűnődött az akkori honatyák kis- és nagyszerűségén. Az író Mikszáth Kálmán igazán nem volt népi, ám maga volt a nép! Polgári sem volt, de a magyar nemzet fel­ nőtt polgára volt. Minden életformát élettel élt meg, mert alakjait, hőseit a maguk ter­ mészetes és hiteles mivoltukban öltöztette, �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző szólaltatta, gondolkodtatta, ha úgy teszik teremtette bele az életbe , amelyben ottho­ nosan mozogtak. Pongrácz István gróf nevetségessége csak bizonyos fokig mulatta­ tó, mert szomorú, szánnivaló a magyar Don Quihote-i egyéniség, aki úgy hullott ki a világból, hogy még a könnyes clérzékcnyülés fájdalmát is felidézte sorsában az író. Bolond volt? Hiábavaló életet élt? Megha­ zudtolta a történelmet és a valóságot? De­ hogy! Egy volt a tékozló magyarok sorában, mert magyar volt, sorsot hordozott, s nem úgy mint Kölcsey Ferenc megfogalmazásá­ ban Zrínyi, aki tékozolta híven életét a hazáért, ő egyetlen magasztos ábrándért szórta el vagyonát, örökségét, várúrként feszítette szembe magát a világgal, a fejlő­ déssel, mert azt akarta megmutatni: ne vessétek meg az ősöket, akik valamikor nem hiába éltek ezen a földdarabon. Lovát is Waterlonak keresztelte, s ebben a szim­ bolikus névadásban benne volt: velem és általam a csak engem körülvevő világgal valami olyasmi múlik cl, ami számotokra nevetség, tegnap viszont ez volt az érték. Megtörténhet, hogy Mikszáth Kálmán­ ról való gondolataim némelyekben kételyt ébresztenek s az összehasonlítás, melyet az előzőekben idéztem, meghökkentő, tessenek hát meghallgatni Kosztolányi Dezső véle­ ményét is egy villanásban, Arany Jánost és Mikszáth Kálmánt illetően. Segítség szá­ momra az ő látása, ahogyan Kosztolányi a költőt és az írót összehasonlítja. ”A magyar szellemet, bölcseleti, költői formában sokáig nem fejezték ki összefogóan, csak nagyszerű útmutatásokat kaptunk néhány művészünktől, mert irodalmunk akár az orosz - még nem alakított ki egysé­ ges szellemet. Legtöbbet abból a szellemből, mely csak a miénk, Arany és Mikszáth fejezhetett ki. Ahogy Arany öregkori lírai verseiben kesernyésen mosolyogva évődik, ahogy Mikszáth szinte magára feledkezve ír le egy tájat, egy alakot, az kiáltóan és jel­ legzetesen magyar. Valami sajátos humor nyilatkozik itt meg, mely hasonlatos a szlávokéhoz, de még sem azo-nos vele, nem hangulat és érzelmesség, hanem élctbölcscsség, nem elmésség, hanem alázat min­ den dologgal szemben mélységes tartalom.” Életbölcsesség - emelhetem ki Koszto­ lányi kifejezését. Filozófia - fokozhatom Karácsony Sándor A cinikus Mikszáth c. munkájából az értékek legsziporkázóbb jellemzőjét, hiszen a magyar pedagógia nagyhírű professzora Mikszáth életművéből építette föl a magyar filozófiai értékrendszert. Az anekdotázó magyart, még nagyja­ ink, köztük Németh László is, apró megro­ vásban részesítették, leszögezvén, hogy tréfálkozással ütik el az időt, meg a fontos megítéléseket is az íráshoz, szóban értő alkotók, akár általában a hétköznapi embe­ rek is. Igen ám, írja Karácsony Sándor, de ezekben a mi anekdotáinkban a filozófiai értékű bölcselet lappang. Senki nem tudott úgy élni ezzel a fegyverrel, mint Mikszáth, aki nem a mcgncvcttctésért szólt, hanem az anekdotában rejlő tanításokért. Engedjenek meg az összehasonlítás kedvéért egyetlen szomorú történelmi korszak, Erdély függet­ lenségének idejét Jókai Mór és Mikszáth Kálmán megítélése alapján felidézni. Az Erdély aranykora, illetve a Török világ Magyarországon c. Jókai regényekben ApaíTy Mihály szerencsétlen országlása meghozta Erdély veszedelmét. Kétség­ beesett szomorúság, siralmas főúri civódások, családok elveszése és elvesztése bo­ rongják végig a nagy elbeszélő regényeit. Fclzaklatoltan csukjuk be az írói látás tör­ ténetének lehangoló eseménysorozatát. Nincs mit hozzátegyen az olvasó, legföljebb 238 �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula a maga által átclt tanulságot: a széthúzás juttatta bajba mindig a magyar nemzetet. ApaíTy, Teleki emlegetése és még a harag is follobban az olvasóban. Aztán előkerül, mert olt van kezünk ügyében egy Mikszáth novella, elsőre pár oldalas, talán a kisebb jelentőségű művek közé sorolt írás, s elol­ vasása után valami feloldódik az előbbi elkeseredettségből. Somlyó vásáráról emlé­ kezik Mikszáth, amely jelentőségét tekintve soha nem tartozott a nagy múltat hordozó erősségeink sorába. Éppen az ApaíTy idők­ ben teljességben alantas szerepet játszott: rablók, gyilkosok, fosztogatók gyűlőhelye volt, itt várták, hogy törvényes ítélet nyomán végleges büntetésüket elnyerjék. Mikszáth ide, ebbe a várba viszi törökországi rendelkezések nyomán a hiteles tanút, a csauszt, aki végig­ nézi tíz jeles erdélyi föúr lefejeztetését, majd jelenti a magas portán, hogy az erdé­ lyi lázadó rendek fejei porba hullottak. Igaz, hogy c főurak valamennyien erre az alkalomra díszruhába öltöztetett haramiák voltak, de erről a politikai csínyről a fejede­ lem, a kancellár, a bíró, a bakó, no meg a várnagy tudott, a hiteles török tanún kívül senki más. Mikszáth derűvel emlegetett történelmi elbeszélése feloldotta az indula­ tok egy részét ApaíTyék iránt, akik Jókainál a történelem ítélőszékc elé kívánkozó sze­ mélyiségek. Ez nem jelenti, hogy Mikszáth felmentette bűneikből Erdélyország cltékozlóit, de egyetlen emberséges cselekedetük elbeszélésével olyan vonásokat is hozzá tett emberi valóságukhoz, melyeknek nyomán teljesebbé vált képünk róluk, hiszen eddig ezt a találó, rokonszenves cselekedetüket nem ismerhettük. A vétkek, bűnök mellett valami felengedés, hiszen még a lcgmegátalkodottabb ember is hordoz jólulajdonságokat. Jókai hősöket, mártírokat, ördögi gonoszsággal felruházott szereplőket sora­ 239 koztat műveiben. Mikszáth a maga csodála­ tos realizmusával meglátja, hogy a nagyok és gyöngék, folyton esendők s az eleve tehetetlennek született, a hajlítható ApaíTyban a jó tulajdonságok is felülkerekedhet­ nek. Ady írja: tudtuk, hogy az ember esen­ dő, s régen adós a szeretettel. De az esendő emberek egy-egy jócselekedetéből olykor kivillan valami az isteni kegyelemből s ezt a másik ember javára tudják fordítani. De ha már a történelem és a hagyományőrzés pillanatait elevenítem, a Világos váráról írott mikszáthi sorokat sem hagyhatom érintetlenül. Tessék csak megfigyelni, hogy ír erről Mikszáth. "A sors azt akarta, hogy nekünk is le­ gyen egy »elátkozott várunk«, aminő a mesékben van, ahol kővé változik a dicső­ ség, ahol a szégyen üljön rá a horpadozó romokra. A magyar sereg 1849-ben Világos alatt tette le dicstelenül a fegyvert orosz kézbe. Ott törték ketté kardjukat a kétség­ beesett hazafiak, ott szúrták le előbb a lova­ kat, azután önmagukat a huszárok, ott te­ mették el a dicsőséget. A Báthoryak büszke várából csak néhány csonka düledékfal nézte már ezt a nagy gyalázatot." Szilágyi Mihály egykori vára, ahol Mátyás parancsára nev előapja, a várúr raboskodott, az 1190-ben épített erősség Erdély s a déli végek vigyázó vára 1784-ben császári parancsra semmisült meg. A dicsőséges magyar seregek romlását már csak a romok látták. No meg az író, a kormánypárti, aki néhány keserű mon­ dattal a magyar történelem igazságait jegyzi föl a Habsburgok áldásos működéséről. Ma­ gyarán 1848-49 jelentőségét egyetlen pillanat­ ra sem adja föl Mikszáth, legyen rossz, vagy éppen jó kártyajárás a kaszinóban, a nagyurak asztalánál, ahol neki is osztottak lapot. Még egy gondolatra vegyük elő Koszto­ lányit. "A nagy palóc nagy ember, mély író, �Fábián Gyula Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző könyörtelen emberlátó, legenda-teremtő költő. A mese, melyet Jókai rendezett, foly­ tatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük cs lábuk, bütykük, szcplőjük. Az író ruháik, koponyacsontjuk mögc néz, és látja, mi van a zsebükben, agyteker­ cseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgy ön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgen­ szemen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyo­ lódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró.” Fussuk végig gondolatban a Gavallérok történetét. Gyémántok, négylovas hintók, birtokadományozások röpködnek az esküvői vacsorán, könnyeznek a meghívottak, köz­ ben mindenki tudja: a nagy domíniumok régen elúsztak, a fényes határokat és diadémokat kölcsönözték erre az alkalomra, és a nagy esküvő után lőcsös paraszt-sze­ kereken hazadöcögő úri vendégek bunda­ pálinkát isznak az első zsidó kocsmárosnál. Közben fölemlegetik, hogy azért minden milyen szép volt. Az illúzió, a látszat, a fenn az ernyő nincsen kas virágban. Mik­ száth nem haraggal ír hőseiről. Nincs ben­ ne számonkérés sem, hiszen nem ő a tör­ vény. Természetesen nem irgalmaz a történelcm-tékozlóknak, mert az örökös szem­ benállások, melyeknek sokszor nem volt értelme, eljátszották a régi Magyarországot. Ő előtte hiába titkolná bárki, aki vétkes volt benne, mert ő száz számra gyűjtött példák­ kal, művekkel és anekdotákkal mindig bizonyít. Nem hagyhatom e bizonyításból ezt a csaknem ritmikus prózába emelkedő leírást felidézni, amely mcgncmcsíti az írást, a nyelvet, a gondolatot, a történelmet, melyet teljes életen át magában hordozott az író. A Különös házasság csaknem kezdő sorai között találhatunk e gyönyörű részletre. "Hej, ez a Zemplén, ez a Zemplén! Bol­ dog annak minden röge. Azok a fölségcs árnyékok járnak rajta. Azok nem múlnak cl. Ott táboroznak a völgyekben, láthatatlan sátrak alatt. Nem az élőké ez a föld, még az övék most is. Az élők csak azért vannak, hogy a holtak intését várják. Minden bokor, minden talpalatnyi föld felkölti az emlékü­ ket. Egy paripa nyerít valahol. Hej, mi volt ez? Egy lábnyomot lát valami elhagyatott pagonyban. Hej, nem valami sárga csizma taposta ezt? Szóval itt vannak, előlépnek a ködből, az erdő fái között elsuhannak, a forrásoknál megmutatkoznak. A mitológia is így népesítette be egykor erdeit. A keresz­ tény világosság száműzte őket. Üres lett a föld. O jaj, milyen üres! De ezen a csöpp darabon helyreállt megint az ősi pogány rend. Csak nem csúf faunokkal, de pompás daliákkal. Itt élnek, járnak, suhognak, ro­ hannak, nem tudnak innen elmúlni. De ne is tudjanak, mert ha egyszer elmúlnak, akkor az élők lesznek holtakká. És ezek a kastélyok, ezek a kúriák! Vedd le a kalapo­ dat vándor utas, ha látod e régi kőrakáso­ kat. Nem a gazda miatt, hisz a gazda eset­ leg nem sokat ér... A régi kúria nem egy embert jelentett, hanem embereket, akik azelőtt voltak és embereket, akik ezután lesznek... Nagyon kormosak a kémények. Sokat esznek. (Most egy mikszáthi meg­ jegyzés!) Tagadni nem lehet, hogy tömér­ dek izzadsága ment ki a parasztnak a ne­ mesi kéményeken konyhafüst alakjában. A kémény nagy tolvaj, de nyájas a kapu. Vagy hogy éppen azért rabló a kémény, mert a kapu barátságos? Hogy kinyílik mindenki­ nek. Hát még mikor nem a bejövöknek nyílik ki! Mikor a tárogató szólt, vagy a véres kardú vitéz végigszáguldott a porta 240 �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián G\mla előtt, a legszebb csikóra nyerget tettek, a nyeregbe beült a legdélibb családtag, megcsikordult a kapu a vén pántjai közt, kilépkedett a lovas, fehér kendőkkel integettek utána őszhajú urak és matrónák, sclycmcipős hajadon leányok, kicsike fiútestvérek, integettek amíg csak láthatták, aztán vagy visszatért, vagy vissza nem tért. De az öreg kapu azért megint kinyílott, ha szólott a tárogató - az pedig sokszor szólott. A fé­ szekben megint megnőtt azalatt valaki..." Mielőtt bclcandalodnánk a múltidézés­ be, gondoljuk végig a mikszáthi valóságot. Ebben a mindenek fölé emelkedő környe­ zetben és hangulatban követi cl az erősza­ kos, sem törvénytől, sem egyháztól nem félő dölyfös Dőry báró az emberrablás és kényszerítés mocskos művét papi segédlet­ tel országbotránkoztatásra. Mikszáth az okokat is pontosan és na­ gyító alatt látja. Kicsikét, nagyokét együtt. Tegyük hát mi is mikroszkóp alá a hétköz­ napi életet az író korában, hogy mi is töké­ letesebben lássunk és fölismerjünk mindent, amit ő tár elénk. Pusztuló nemesség című karcolatában a címerükben medvét és bikát pingáltatott Szcpsysck és Pcrlhyek gyerekei gúnyt űznek a sovány kecskét rejtő, de nemesi címert hordozó, elszegényedett gye­ rek jelvényéből. Az okos nagybácsi azzal vigasztalja kisöccsét: a bika olyan, mint a medve, a medve olyan, mint a kecske. Azaz valamennyien egyformán jók, hogy mindenestől mege­ gyenek benneteket. Aztán az író szólal meg. "Sok év után jutott eszembe ez a történet, amikor odahaza a düledezett Szepsy-kastély és az elhagyatott Perthy-kúria romjait lát­ tam. A famíliák elszármaztak, tönkremen­ tek. A címerek le vannak kaparva a hom­ lokzatról. A bika, a medve, a kecske is eltűntek, miután elébb megették gazdájukat 241 mindenestől. (És következik a záró mondat) És mégis bizonyos fájó szeretettel gondolha­ tunk csak vissza e gonosz ragadozó állatokra." A pusztulás és pusztítás tudatos és go­ nosz idejét 1945 után felbolygatja a Mikszáth-i fájdalom, s ma is végigjárja az olva­ sót, hiszen mindez a mi korunkban teljese­ dett be rajtunk. Arad vármegye éppen a szabadságharc idejének egyik kifejezetten aulikus nemese, Bíró Bertalan fia bajba került a Bach-korszak idején. A nemes úr Kossuthtal is rokonságban állt, hiszen Meszlényi lány volt a felesége. Mikszáth telibe találó megjegyzése nem hiányzik: "Vagy hogy éppen ezért szított a dinasztiá­ hoz, mert a feleségével akart kötekedni.?" A fiú bizonyos amerikai nyulakhoz, Kossuth amerikai tallérjaihoz jutott, amiért vasra verve Kufsteinbe szállították. A megbántott apa, a hűséges elindul, hogy akár a császá­ rig fellebbezzen a gyerek szabadítása ügyé­ ben. Kempen miniszterig jutott, aki nagy ovációval várta és fogadta a császári hű nemest, s mindjárt mentegetéssel kezdte: ilyen derék apának a fia. Bíró uram közbe­ vágott: anyai rész! Természetesen a részle­ teket is a miniszter mondta el, hogy azokkal a bizonyos amerikai nyulakkal, értsd, Kossuth-lallérokkal trafikált. Kötelessége lett volna, hangsúlyozta a miniszter úr, jelen­ teni azokkal együtt, akik ezekkel őt megkí­ nálták. Az öreg Bíró kifakadt: feljelenteni? Az én fiam? Az a gyerek az én fiam, s kardcsörtetve otthagyta az elképedt minisz­ tert. A következő órában aztán a minisztertanácsban Kempen úr bosszankodva mondta: A magyar ember bármilyen párton legyen is, mind rebellis. A különbség, hogy mcl>iket több, másikat kevesebb ideig kell piszkálni, míg a "jóérzelműség" lehámlik róluk. Tartotta-e az író a soha meg nem hirde­ tett, de mindvégig 48-as szellemet? Őrizte-e �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gxnila és őriztctlc-c olvasóival a hűseget házhoz, hazához, minden fennhejázás cs póz nél­ kül? Egyértelmű a válasz. Mikszáth szívében-lclkébcn nem alkudott soha. Vélemé­ nye önmagáról és képviselőtársairól is meggyőző. "Mi mamclukok jó lábon állot­ tunk a függetlenségi párttal, én nem is tudtam másutt lenni, mint ő köztük. Ott üldögéltem velük a folyosón". Tekintsünk már most a demokrata szín alá rejtezett, szinte világpolgárrá magaso­ dott Lcvclcki Molnár Pál históriájába. Ha­ zatérvén, a száműzetés keserű kenyerének fogyasztása után, képviselőséggel is kacér­ kodik az amerikás demokrata. De amikor Bőr Kristóf parasztkortcs a kezébe csap a nagy demokratának, hogy szervusz, Pali bácsi, itt kicsordul a pohár. Otthagy csapotpapot, ünnepséget, fogadást, úgy clvágtat hintóján, mintha demokráciáról nem is hallott volna. Persze az író már jó előbb, az apró megjegyzésekből leszűri a lényeget, hogy ez a demokrácia máz, maszk, amit észrevétlen veteget le magáról a nagy de­ mokrata. "Úgy vettek már ott minket, t.i. Amerikában, mintha az első hajóval jöttünk volna be. Kohó tehát Amerika is. Az első hajó. Hát ott is differencia az ilyen? Csak mindössze a kifejezésben van a különbség. Mi úgy mondjuk: Mintha Árpáddal jöttünk volna be. Ha-ha-ha az első hajón... Jóéjsza­ kát magának, tekintetes Amerika! " És a demokraták befejező mondata az Ugyan ereggy a Rákócziddal című Málnay novel­ lából így hangzik: "A pakktáskája örökre elveszett, de egyik igazság előkerült, hogy a demokrataság a magyar embernél csak hangulat és sok egyéb is csak hangulat..." Nem akarom megkerülni, de az író kü­ lönös szeretettel szólt mindig a Tót atyafi­ akról, fogarasi képviselő korában őszinte szívvel közeledett a románokhoz, oláhok­ 242 hoz, és ő, aki az Új Zrinyiászt és a Szent Péter esernyőjét megírta, teljes joggal szól­ hatott a zsidókérdésről is. Takargatás nél­ kül, tárgyilagosan, őszintén mindenesetre kevesebb és mérsékeltebb iróniával illette őket magyarjainál. Egyik kis cikkében az író egy zsidó vallású képviselővel folytat párbeszédet. A képviselő úr panaszkodik: "Egy rokonom megvett a Dunántúl ezelőtt hat évvel egy paílagóniát. Azt azóta igazi mintagazdasággá változtatta. Most, hogy az agitáció folyik ellenünk, egészen elkesere­ dett. Áruba bocsátotta jószágát és kiköltözik az országból Bécsbe megy lakni. Nos, mit szól ön ehhez? - Hát csak hadd menjen az ön tisztelt rokona, Isten hírével. - Hogy-hogy? - Hát úgy, hogy amelyik ember elhagyja az országot, amikor itthon egy kis baj van, az csakugyan nem érdemli meg, hogy itt lakjék. - Nem bolond kérem, hogy itt maradjon. - Legyen bolond. Mi protestánsok, mi­ kor üldöztek bennünket, mind bolondok voltunk, mert sokkal jobban szerettük a hazánkat, mint az okosságot." Mohora, Mikszáthfalva és a szarvas cí­ mű írásában Gajdács Pál látogatásáról, aki a zsíros Alföldről került hozzá, bemutatja az író a birtokot, amelyet úgymond összekörmölt. Pál úr minden lelkesedés nélkül először annyit mond: jó szalonnasütő hely. Az író nem lankad, vezeti tovább a leki­ csinylő megjegyzés ellenére még kiesebb részre pap barátját, aki ott már valamivel oldotlabban szólal: Ohó, ez ám az igazi szalonnasütő hely! Mikszáth fáradhatatlan s viszi új szépségek felé. Szomorú kőrisfa alatt fakadó forrás kis tavánál szinte maga is elérzékenyül: ez a szép, Palkó. Gajdács némi gondolkodás után szólal: Hm, csak­ ugyan. Mondasz valamit. A lcgfölségcsebb �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula szalonnasülő hely, melyet valaha láttam. S most az író töpreng: Ezzel a Palival nem lehet boldogulni. Ez az egész világot csak két részre osztályozza: a jó szalonnasütő helyekre és a nem jó szalonnasütő helyekre. Hanem hát ez is szempont. Olykor ő maga is clcsodálkozik hősein, alakjain, hogy ilyen hétköznapiasak is tud­ nak lenni. A mohorai és horpácsi alkalma­ zottak ragyogóan kihasználják ő és felesége között az ellentéteket. Egyik felük az úrral, másik az úrasszonnyal tart. Ó, mert ilyenek az emberek. A húsból-vérből valók, akik azonosak a könyvek, a művek lapjainak hőseivel, mert Mikszáth nem ruházza föl különös tulajdonokkal hőseit. Azt ők vagy elnyerték valahogyan és visclik-hordozzák, az író csak veséket vizsgáló szemmel meg­ látja bennük a jót, de a kicsinyességeket is vegyesen. Azt a megbízást kaptam, hogy a hagyo­ mányőrző íróról fejtsem ki véleményemet. Egyik rendhagyóan izgalmas elbeszélését kívánom itt még fölcmclgctni, a Lohinai fú című írását, melyet egyesek a krimi előfutá­ rának tartanak. Ez a műfaj a magyar nép­ mese és néprajz remek megjelenítésének példája, amelyben szenesen él a múlt em­ bereiben és embereivel, de ennek a múltnak derűjét, szomorúságát végleg betemette a modern kor. A névtelen fenyegetések, leve­ lek nyomán egy szegényes kis faluban éjszakánkint föl-föl lobban a vörös kakas. Rettegésbe kerül a község népe. A nagyha­ talmú vármegye kiküldi vizsgáló biztosait, derítsék fel a titkot, s bűnhődjenek a vétke­ sek. A valóban népmeséi fordulatokban gazdag cselekmény végül is megvilágoso­ dik, mert szcrelcmféltésből lobbantak a lángok s végül a gyújtogató is lelepleződött. A fiatal vizsgálóbíró viszont elveszítette az igazság törvényének kemény paragrafusok­ 243 ba fogalmazható igéit, mert beleszeretett a gyújtogatóba. Saját lován, maga nyergében viszi a vétkest s közben a szerelmes vallo­ más őszinte szavait mormogja. De a bűnöző nem kér az cfajta kegyelemből. Az irtóztató szakadék szélén lecsúszik a nyeregből, leveti magát, s összetöri gyönge testét. Más bíró elé óhajtozott állni, nem kívánt itt e földön fcloldozást a fiatal vármegyei hatal­ masság még őszinte vallomása után sem, hiszen ami kitudódott, annak terhét csak ő hordozhatta. A falu törvényei, a múlt ke­ gyetlen kötelei úgy sem engednék őt bol­ doggá lenni. Véges-végig kíséri ezt a gyö­ nyörű írást a tegnap minden szépsége és nyomorúsága. A babonákban élő, hagyo­ mányokban vergődő lelkek fogságának kilátástalan volta, amely egyfelől elcsodálkoztató, más oldalról vizsgálva rémséges volt. És ki az, aki ilyen éleslátással tekintett a rejtett világba? Az író, mert előtte minden mcgfénycscdctt, egyszerre két nép szokásai, a múlthoz görcsös ragaszkodás vetül elénk olymódon, ahogyan csak a legméltóbbak voltak képesek látni és vallani azokról, akik már mindenestől az övéi voltak. Mikszáth mohorai, horpácsi, szegedi, de prágai, bé­ csi, európai és általános emberi volt. Min­ den igéjében, színében, olykor varázslatos. Ő a végtelen, az időtlen, a megfoghatatlan, a csoda írója és megjelenítője. A régmúltak rejtélyein tűnődve az időről egyszer a kö­ vetkezőket írta: "Kisfiú-koromban sehogy sem értettem a tanítást: becsüld meg fiam, az időt. Miért, mi becsülnivaló van azon, ami mindig van, ingyen van és soha cl nem fogyhat? Nem megy az sehova, de áll örökre egy helyen... Voltaképpen csak mi megyünk, mi emberek. Egyéb minden marad." Ha egy pillanatra elgondolkodunk a Mikszáth-kúriától nem is olyan távol, a �Mikszáth Kálmán, a hagyományőrző Fábián Gyula nagy magános Madách is leírta: Nem az idő halad, mi változunk. És itt ismét visszaka­ nyarodok Kosztolányi rátalálásához, amely­ ben Arany és Mikszáth rokonlclkűségét idézte. Az öregedő Arany a haldokló Toldi­ val mondat ki örökérvényű igazságot Lajos király számára. "Szeresd a magyart, de ne faragd le - szála Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna s'miább, hajól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát . " Ezt a magyar lelket védelmezték, ezt a szellemet, ezt a rögökbe ágyazott valóságot fogalmazták az utókor számára, együtt. S még illesszünk ide egy Ady Endrétől szár­ mazó meglátást Mikszáthról, amely szép, tömör és igaz. "Mikszáth fenomén, a legíróbb író, s egy csöppet sem poéta, de csak azok szemé­ ben nem poéta, akik a fogalmakat kölcsön veszik... Mikszáth kivételes magyar és kivételes ember. Mikszáth nem a poéták, nem az élet kcrcsztrcfcszítcttjcinck az írója, de miért legyen több, mint Mikszáth? Iste­ nemre, ez sok, ez elég, ez gyönyörű s ezért legyünk hozzá háládatosak." Drága, időnket elrabló világunkban, mikor a televízió fogságában vergődő ifjúságunknak, sőt gyermekeink jórészének is - hadd mondjam el itt az értőknek: Mikszáth-olvasókönyvct kellene fiataljaink kezébe adnunk. Azokat a gyönyörű tegna­ pokat, hagyományokat őrző írásokat, me­ lyekben egy pár kiscsizmával át lehet ko­ pogni a mindenséget. Ezt tőle tanultuk. Ha megtanultuk, adjuk tovább. Ingyen vet­ tük, ingyen adjuk, ahogyan Krisztus tanította, s ahogyan ezt M ikszáth is meg­ fogadta. Bocsássanak meg, de ünnepelni, emlékezni elég néhány óra, hanem tenni, dolgozni, s amiket kaptunk, tovább adni, ahhoz az élet kell. Ezt tanultam én most újraolvasván az író gondolatainak egy kis töredékét s úgy mondtam el, hogy to­ vábbadtam, kedvderítőnek szántam vala­ mennyiünk számára. Mikszáth hagyatékából 244 �Krizsán László Miről mesél „ A b e s z é l ő könts Halálsikoly, gyermeksírás, elterelt állatok bőgése, félrevert harangok kongása és pusztító tűz ropogása. Pusztuló eletek és otthonok. E véres látvány és pokoli hangzavar gyakran, olykor naponként felverte a fél­ hold uralma alá került alföldi falvakat. Leggyakrabban Kecskemétet, Nagykőröst, Ceglédet, meg a gazdagabbnak hitt helysé­ geket. Ám Kecskemét határában, egyszerre csak megálltak és alázatosan visszafor­ dultak a rabolni, sarcolni induló martalócok. Mindenki csodáról beszélt és egy dí­ szes köntösről, melyet a török szultán ajándékozott a városnak, s melyet, ha a bíró magára öltött, a rabolni, gyilkolni szándékozó törökök nyomban megszelí­ dültek. E csodatevő köntös különös tör­ ”? ajándékot vittek neki 600 juhot, 100 ökröt és 14 szekér kenyeret, hogy egy csauszt küldene hozzájok, ki azon áltálmenő vitézektül megoltalmazná őket, az Császár 300 aranyat adván nekik, és egy vont arany köntöst, meg-hagyá, hogy haza mennyének, és ha valaki bántaná őket, az köntöst mutatnák meg neki; az okáért mihejen valami Török sereget láttak, az Bíró az köntöst rávévén, elejékben ment, kit látván az Törökök lovokról leugordván az köntöst megcsó­ kolták, és ha az Bíró megengette, ott háltak magok költségén, és ha penig meg nem engette, elébb állottak."1 E szöveget többen is ismerték még mielőtt Mikszáthnál A beszélő köntös alapötletét sugalmazta. Ismerte a köntös­ adományozás történetét mindenekelőtt az esemény kortársa, Káldi György hitszó­ nok, bibliafordító jezsuita páter. Könyv alakban kiadott prédikációinak gyűjte­ ményében megjelenik a "beszélő köntös" története,2 mégpedig azzal a szövegvál­ tozattal, amely - mondhatni - ősforrásá­ vá vált mindenfajta utalásnak, amely a kecskeméti köntösre vonatkozott. Ezt a ténetéről írt regényt Mikszáth Kálmán a városi jegyzőkönyvek egv kötetének alábbi bejegyzését használva forrásúi "Anno Domini 1596. Eger vételekor. Midőn az Második Mohumet török csá­ szár Magyarországban jött volna, az Kecskeméti Polgárok eleibe menvén 245 �Miről mesél „A beszélő köntös ”? Krizsán Imsz Ió szöveget használták a későbbi egyházi írók, majd a korai helytörténeti művek szerzői, így Vahot Imre is, 1853-ban megjelent írásában.3 Ezt a szövegváltoza­ tot használta Mikszáth Kálmán és általá­ ban minden kiadás kommentárja, így az Akadémiai Kiadónál 1957-ben megje­ lentetett regény forrásismertetése is.4 A forrásfeltárás A beszélő köntös esetében - amennyiben minden kiadás a Káldi-félc szöveget veszi alapul - elégte­ len és felületes. Mellékesen említjük, hogy a Káldi-szövcg egy olyan irat máso­ lata, melynek keletkezési körülményei kidcríthetctlcnck és amelyet főként az az eljárás "hitelesített", hogy a jóval később keletkezett okmányt a városi jegyzőköny­ vek azon kötetéhez csatolták, melynek évköre megfelelt a köntösadományozás időpontjának, továbbá utalnunk kell arra a tényre is, hogy a Káldi-félc leírás, és Kecskemét város egykori, tudós lcvéltárnoka, Hornyik János által közölt szöveg5 írásmód és értelmezés tekintetében 19 esetben mutat eltérést és a forrásközlők egyetlen esetben sem utaltak a forrás egy némileg különböző változatának létezé­ sére és a két irat között meglévő eltéré­ sekre. E fogyatékosságot még az idézett akadémiai kiadás szerkesztői sem tudták elkerülni. A kizárólagosan használt Káldi-félc szöveg forráskritikai vizsgálata és össze­ hasonlítása az alapirattal, ma már lehe­ tetlen, mivel az okmány, melyet a városi jegyzőkönyvek 1598-1603. évi kötetéhez csatoltak, és amelyről a Káldi-félc szöve­ get másolták, a II. világháború idején meg­ semmisült. Összcliasonlításként egyedül a Hornyik által leírt szöveg kínálkoznék, ezt viszont az illetékes irodalomtörténészek - a jelek szerint - nem ismerik és min- 246 �Miről mesél „A beszélő köntös”? Krizsán László nagy Erővel és sok néppel ki indult volna úgy Hogy Eger varat meg szállaná és mikoron érkezét volna Szegeddé az Kecskeméti polgárokat cleibén Hivatván alpárhoz vitte-nek száz ökröt Hat száz juhot tizennégy szekkér kenyeret melylyet az Császár Igen keszene adván nckick Három száz aranyat Csaust is kérnek vala pedig az Polgárok De az Császár nckiek nem ada hanem Egy Köntöst adót vala meghagyá Hogyha valaki Háborgatnyi akarna őket az Kön­ töst mutatnák megh annak, az polgárok megh kö-szönék és haza jövénck Midőn valami sereget Lattanak volna jönyi Szeged felöl az Biro az köntöst reá vevén az Tizenkét Tanácscsal Edgyüt ki ülvén az sereget úgy vártak Midőn az Törökök Elérkeztenek volna Láttván az biron az köntöst Lovaikról Leugrandozva Térden az biró Eleiben menvén az köntöst csókolylyák (...) megh Engette az (...)" denütt a jelentős írásmódbcli eltéréseket tartalmazó Káldi-szövcgrc támaszkodnak. A köntösadományozás történetének sokféle idézése során akadt olyan feltéte­ lezés is, hogy a Káldi György által közölt szöveget másolták át a kecske­ méti jegyzőkönyvben őrzött levélre. Blahó Vince prédikációs gyűjteményében az alábbiakat írja:6 "Alig-is lehet megítélni, ha abból íratott é ezen Ketskeméti Levélre,7 vagy ebből vette a P. (ater) Káldi, a’ mit beszél. E kön­ tösnek pedig már hamva sintsen Ketskeméten.” Az alapforrás megítélése tekintetében tapasztalható bizonytalanság semmilyen módon nem befolyásolta a Mikszáthregény cscményszövését. Ám egy harmadik köntös-történet jelentősen módosíthatta volna a regény egyes részleteit, konkrétebbé tehette volna a szereplők, a szultán személyét és határozottan megjelölte volna a hely­ színt. De ezt a harmadik forrást Mikszáth nem ismerte és az egykorú irodalom sem tudott róla. Egyedül Hornyik János kö­ zölte szövegét fentebb már idézett művé­ ben,8 néhány vitatható olvasási eltéréssel és az írásjelek önkényes alkalmazásával. Ezt a leírást a köntösadományozásról a kecskeméti robotlajstromok 1668-69. évi kötete őrzi. E könyv üres oldalaira írta le - az utólagos oldalszámozás sze­ rint a 189. lapra - a város íródeákja a 72 esztendővel korábbi esemény történetét. Az okmány szövegét betűimen közöljük és e történelmi ritkaságot fényképmásolatban is bemutatjuk. "In anno 1596. Midőn az Harmadik Mahumett fényes Török császár Constancinapolybol A hosszúkás alakú bőrbekötött robot­ lajstrom alsó része sérült. Valószínűleg egérrágás tette olvashatatlanná a könyv ezen részét. Az ismert szövegváltozatok segítségével következtethetünk az olvas­ hatatlanná vált szövegrészre. Feltehetően az alábbi, vagy hasonló mondat állt a megrongált helyen: ”... az Törökok ott háltak magok költségén, és ha penig meg nem engette, elébb állottak." A betűhűen közölt szöv eg kevés írásjelet tartalmaz. Ezeket - értelemszerűen - a megfelelő helyre kell gondolnunk. Kö­ vetkezetlen a nagy- és kisbetűk alkalma­ zásában is, viszont a létező szövegválto­ zatok közül a legtöbb adatot szolgáltatja a köntösadományozás történetéről. A legfontosabb adat ezen soha nem használt forrás szövegében III. Mohamed 247 �M iről mesél „A beszélő köntös ’’? Krizsán László köntösről" miért az egyházi írók beszél­ tek, prédikáltak, példálóztak a legtöbbet? Talán már az a körülmény is magya­ rázná az egyháziak érdeklődését a köntös iránt, hogy e ruhadarab valóságos "csodákat" művelt. Elűzte a rablási szán­ dékkal portyázó ellenséget és megvédclmezte a kiszolgáltatott lakosságot. Még­ is, talán az a hasonlóság indította az egyházi személyeket a "csodatévő köntös" történetének teíjcsztésére Magyarország halárain túl, Ausztriában és Németország­ ban is, hogy a kecskeméti köntös a valóság erejével igazolta egy másik köntös, az "oltalom köntösének"erejét. Ezt a köntöst egy éjszakai csoda­ látása alkalmával vette át Simon Stock a Karmelita szerzetesrend generálisa.10 A rendet a XIII. század elején az ara­ bok elűzték a Szentföldről, ám a Nyugatés Közép-Európába menekülő szerzete­ seket sok szenvedés és gyötrelem várta új hazájukban is. A generális szüntelenül azon töprengett, hogy mi módon óvhatná meg a gondjaira bízott kis közösséget a pusztulástól. Egy éjszaka, a feljegyzések szerint 1251. július 16-án, ájtatossága közben megjelent előtte a Szűzanya és egy kön­ töst adott át neki az alábbi szavakkal: "Eccc signum salutis, salus in periculis, faedus pacis et pacti sempitérni." -"íme az üdvösség jele, szabadulás a veszedelmek­ ben, záloga a békességnek és örökös szövet­ ségnek." szultán névszerinti említése és a köntös­ adományozás időpontjának az 1596-os évre, Eger elfoglalásának dátumához történő kapcsolása. E három adat egybe­ esése teszi hitelessé e forrást. Az 1598-1603-as kecskeméti jegyzőkönyvhöz csatolt leírás és a róla készült Káldi szöveg, melyet felhasznált idézett tanulmányában Vahot Imre is, és, amely Mikszáth regényének alapötletét szolgál­ tatta, azt tartalmazza, hogy a köntöst II. Mohamed ajándékozta a kecskeméti bírónak. Ez az egyetlen adat, amely II. Mohamedre vonatkozik, egymagában kétségessé tehetné a Káldi-Vahot-Mikszáth által ismert és felhasznált szövegváltozat hitelességét. A Konstantinápolyi elfoglaló II. Moliamcd ugyanis a XV. szá­ zadban - másfél évszázaddal a köntös­ adományozás előtt - élt.9 Mátyás király kortársa volt, s ebből következik, hogy hadak élén soha nem járhatott Magyaror­ szágon. A forrás mégsem elvetendő. Az ural­ kodó neve előtt álló sorszám különböző­ sége abból adódik, hogy a középkor fo­ lyamán némely török történetíró a Birodalom keletkezését Konstantinápoly elfoglalásától - 1453-tól - eredeztette és ezen időponttól számította a török uralkodók sorát is. Ennek megfelelően, II. Mohamed, a Konstantinápolyi elfogla­ ló uralkodó, első lett a Mohamed nevet viselő padisahok sorában, a második pedig az a személy, akit a magyar történetírás III. Moliamcd néven ismer. A két, különböző sorszámmal említett uralkodó a valóságban egyazon személy, csak az uralkodók sor­ rendjének meghatározásában mutatkozó eltérés kelti a különbözőség létszatát. E forráskritikai elemzés után nem ér­ dektelen megvizsgálni, hogy a "beszélő A kecskeméti "beszélő köntös" csodá­ latos története és hatása alkalmasnak látszott arra, hogy hitelesítse és a gya­ korlatban is igazolja a karmeliták menynyei köntöséhez fűződő hiedelmeket, melynek 248 ereje viselőjét megvédte az �Miről mesél „A beszélő köntös ”? Krizsán László kának" a hit szelleme szerint mindenki alattvalója volt. Ezt a viszonyt fejezte ki a török ruhadarab, jelezvén, hogy viselő­ je mindenben elismeri a szultán foségét és végrehajtja akaratát. Másrészről, ez a köntös védelmezte meg a török fővárosból hazatérő követe­ ket az útonállóktól. Mert bármely elva­ dultak és kegyetlenek voltak is a balkáni utakon fosztogató rablók, arra - saját jól felfogott érdekükben - nem mertek vete­ medni, hogy az uralkodó védelme alatt álló személyt megtámadják. A köntösadományozás bőkezűsége vagy annak elmulasztása képes volt pontosan tükrözni a Porta és a szultán jóindulatát vagy elutasítását egy-egy követség irányá­ ban. Takáts Sándor, a magyar múlt hódolt­ sági korszakának krónikása így ír erről: A követek "kipihenvén magukat, elő­ ször a nagyvezérnél jelentek meg. Ez rendesen ebédet adott a követség tisztele­ tére, s kaftánt osztatott szét a követség tagjai között. Ez a kaftánosztás igen fontos dolog volt! Minél több és drágább kaftánt kaptak a követek, annál biztosabb volt, hogy küldetésük jó végét várhatják. Megesett az is, hogy a szultán és a nagyve­ zér egyetlen kaftánt sem adatott a követség tagjainak. Ez már a haragnak és a nehezte­ lésnek biztos jele volt."12 A beszélő köntös történetének létező és valaha volt forrásainak, illetve ezen dokumentumok eltéréseinek bemutatása után, hasznosnak véljük megemlíteni a regény ama részletét, amely ugyan egyik szövegváltozatban sem szerepel, mégis hitelesebbé teszi a cselekmény korát és helyszínét. Ez a forrásonkívüli, adat-tég­ lákat összefogó írói habarcs, a fogott­ elkárhozástól. A karmelita köntös ere­ detileg szeles, földig érő ruhadarab volt, melyet a felső ruha felett viseltek (vállruha). Később a köntös jelképes, négyszögletű szövetdarabkává alakult, melyet a nyakban, zsinórra függesztve viseltek (scapularc). Az egyházi írók és személyek által elterjesztett kecskeméti "köntös-törté­ netet" a XVIII. században mindinkább az égből nyert "oltalom köntösének" tar­ talmi jegyeivel bővítették, míg a hívek tudatában a két köntös "oltalom ruháza­ ta" néven azonosult és egymást igazolta! Telek József ferences szerzetes 1772ben már nem is a "török-köntös", "szultán-kaftány" vagy "császári-köntös" elterjedt megnevezést használja, hanem, oltalom köntösének nevezi a ruhadara­ bot, ugyanolyan oltalmazónak, mint azt a köntöst, amelyet nem egy világi hatalmas­ ság, hanem a Szűzanya ajándékozott az embereknek. "Ihol, mely hatalmas ereje volt a Tö­ rök Tsászártól adatott vont arany köntös­ nek! A legvadabb ellenségek a kereszté­ nyeken könyörülni nem tudó Pogány nemzetségek mcgfélcmlcttck s megszelí­ dültek az oltalom köntösét látván és egy ujjal sem mcrcsz-lcttck bántani a Város népet."" Az oltalom és védclmczés erénye nem csupán a csodalévő égi köntössel való hasonlítás révén kötődött a kecskeméti köntöshöz, hanem eleve, rendeltetése is az volt, hogy akinek a padisah köntöst adományoz, azt képletesen hatalma és védelme alá vonja. A szultán azért is ajándékozott köntöst vagy kaftánt a kö­ vetségbe hozzá érkezőknek, mert az "igazhívők urának", "Isten földi árnyé­ bíróság intézményének és működésének bemutatása. 249 �Krizsán I^ászló Miről mesél „A beszélő köntös”? A fogott bírák itélőszékénck kialaku­ lásáról cs a XVI-XVII. századi magyar igazságszolgáltatásban betöltött szerepé­ ről Mikszáth Kálmán A beszélő köntös­ ben többet ír, mint az egész jogtörténeti irodalom, amely nemcsak ezen speciális magyar, spontánul létrejött népi intéz­ mény bemutatásával maradt adós, de szinte még fel sem fedezte azt. Ezen intézmény említése és működé­ sének írói módon történő ismertetése, feltétlenül arról tanúskodik, hogy Mik­ száth ezzel is a regény cselekményének, korának és helyszínének történeti hite­ lességére törekedett. Ez a szándék alapos kutatásokat, levéltári anyagismeretét követelt az írótól, mert, mint utaltunk rá, a tudományos irodalom e témával, Mik­ száth koráig, szinte nem is foglalkozott. Aki a ma divatos meghatározással "civil szerezetek"-nek nevezett intézmé­ nyek, csoportok, alkalmi közösségek jogelődeit, történelmi őseit keresi, az a totta volna a peres feleket attól, hogy török bíró szolgáltasson nekik igazságot. Inkább, paraszti ésszel és logikával, maguk alkottak bíróságot. Az ítélőszék működése úgy indult, hogy vásár alkalmával, amikor nagyszá­ mú idegen kereste fel a várost, a "tanácsbéliek" felkértek egy, később több alkalmasnak látszó vásárost, hogy segít­ senek a peres ügyek elintézésében. Ezen alkalmi bírák, az adott városban gyökértélen idegenek, akik az eléjük terjesztett ügy szereplőit rendszerint nem ismerték, s ily módon semmiféle érdek, szimpátia, vagy harag nem befolyásolhatta ítéletüket. Egy korai esküdtbíróság csírái érlelődtek a fogott bíróság eljárásaiban, amely szerveze­ tet az ítélkezésben legnagyobb körültekin­ tést és hozzáértést eláruló férfiakból állandó testületté, úgynevezett meghívott bírósággá formálták. A fogott bíróságot a legsúlyosabb bűnesetekben is alkalmazták, olyan bűn­ ügyekben is, mint például a gyilkosság, a ló- és marhalopás, vagy boszorkányság, amikor az ítélet mindig halál volt.13 A fogott bírák létezéséről és intézmé­ nyük működésének mikéntjéről az olva­ sóközönség legtöbbet A beszélő köntös lapjairól tudhat meg még ma is! A csodálatos kecskeméti köntös utó­ életéről nemcsak a vallásos irodalomból idézett példákat ismerjük. A rivális vá­ ros, Nagykőrös polgárai kis gúnyverset is költöttek és terjesztettek: "Boldog lehetsz immár Kecskemét, Megkaptad a szultán ködmönét!" fogott bírák intézményében meg is leli a gyökereket! A fogott bíróság intézménye a törö­ kök által elfoglalt országrészekben, első­ sorban, Kecskeméten , Nagykörösön és Cegléden alakult ki. A tizenötéves háború vérzivataros éveiben a török tisztviselők, így a bírás­ kodást végző kádik is, a török helyőrség­ gel nem rendelkező településekről a jól védett várakba, városokba települtek át. Az igazukat kereső, és a perlekedésben mértéktartónak éppen nem mondható "magyar alattvalók" csak hosszú szckcrczésscl és az utazókra mindig leselkedő életveszélytől fenyegetve érhették volna el a hivatalosan folejük rendelt bírákat. Ám a magyarok ellenszenve még ve­ szélytelen útviszonyok esetén is visszatar­ A törökűző köntös későbbi sorsa is­ meretlen. Hornyik János közli,14 hogy a szájhagyomány szerint a köntöst a pusz­ tulástól megóvandó, az esztergomi kápta- 250 �Krizsán Ixiszló Miről mesél „A beszélő köntös ”? lannál helyeztek cl, ahol a drága és dí­ szes köntöst miseruhává alakították át. Egy másik adat szerint: "Literáti Nemes Sámuel, ismeretes régiséggyűjtő ... 1837-ik évi nyáron fel­ mutatott Kecskeméten egy jclöntéktclcn, színchagyott ritka szövetű vászon bugyogót és kaftán alakú, de valószínűleg csak kaftánbélésnck gyaníthatott, sárgás vá­ szon szövetű öllönydarabot, mely utóbbi­ nak közepén halvány színű, régi vonású szögletes betűkkel e szavak voltak olvas­ hatók: Török jővén határba , bújik bíró k a f tá n b a s megajánlotta, hogy ha ma­ gával hozott régiségeinek pénzfizetésért leendő mutogatása hatóságilag megengedtetik, e két öllönydarabot emlékül a városnak ajándékozza. Szemtanúja vol­ tam c tárgyak bemutatásának. Ezek azon­ ban oly jclöntéktclcn foszlányok voltak, hogy az ugyan-azonságot senki sem hitte s e gyanúsítás Literátit arra bírta, hogy Kecs­ kemétről tüstént tovább állott."15 *** Ennyit mesél saját múltjáról a csodá­ latos kecskeméti köntös, amit a tudo­ mány a történeti forráskritika kisebb megjegyzésekkel igazol és valóságosnak ismeri cl a róla szóló írott emlékeket. De igazán érdekes történetté Mik­ száth Kálmán teremtő fantáziája rangosította a "kafiány meséjét". Mikszáth tárgyi hagyatékából 251 �Krizsán László Miről mesél „A beszélő köntös ”? JEGYZETEK L 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Kecskemét város jegyzőköny\>einek 1598-1603. évi kötetéhez csatolt le­ írás. A jegyzőkönyv a második világ­ háborúban elpusztult. Az Vasárnapokra való Prédikátzioknak első része, Advent első Vasárnapjától fogva Sz. Háromság Vasárnapig. Po­ zsony, 1631. 181. I. Vahot Imre: Kecskemét és a kecske­ méti puszták. (II. fejezet: Kecskemét a török világban.) I: Magyarország és Erdély képekben. I. kötet. Pest, 1853. 86. I. (A könyv 1985-ben reprint ki­ adásban is megjelent.) Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös. Mikszáth Kálmán Összes Müvei. Szerk. Bisztray Gyula és Király István. Aka­ démiai Kiadó Budapest, 1957, 348. I. Hornyik János: Kecskemét város tör­ ténete, oklevéltárral. II. köt. Kecske­ mét, 1861. 35. I. Blahó Vince búcsú szónoklata 1772. évi sz. András havának 8-ik napjára eső pünkösdutáni 22-ik vasárnapon, midőn a kecskeméti parochia a feren­ cesektől, a vácmegyei papság kezelése alá adatott. Nyomt. Nagyszombatban 1775.-32.1. t. i. Káldi szövegéből Hornyik J. i. m: 34. I. 252 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. Turcici Imperii Status. Seu Discursus varii de Rebus Turcarum. Ex of/icina Elzeviriana. 1622. p. 274: Series Imperatorum Turcicorum. Szent Simon Stock (1185-1265) Tizen­ két esztendős korától remetemagány­ ban élt. Később belépett a Boldogságos Szűz Kármelhegyi Rendjébe, mely­ nek később generálisa lett. Coronae Mariannáé, azaz a Boldogságos Szűz Mária Tizenkét Tsillagú koronájának vagy Tizenkét ünnepeire Tsillogó sugárok gyanánt elosztatott Prédikációinak 11. része, melyben az utolsó hat Tsillagokat, vagy ünnepeket egymást követő szép renddel öszve fúzögette és a magyar népnek haszná­ ra világosságra bocsátotta P. Telek Josef - Szt. Ferencz keményebb rend­ tartáson lévő szerzetének érdemtelen tagja, Elől-járók engedelmével. Meg­ jelent Vácon 1772-ben. Tomus III. 590. I. Takáts Sándor: Rajzok a török világ­ ból. II. kötet. Budapest, 1915. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia kiadása, 359. I. U.a: 269. I. Hornyik J. i.m: 38. I. U.a: 38-39. I. �Praznovszky Mihály Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva? A sokak által fontos kortársi - ma már történeti - forrásnak számító, Borovszky Samu szerkesztette Nógrád megye kötetben, amely 1911 -ben jelen meg, nem találjuk Szklabonyát. Leg­ alábbis ezen a néven. A községi felsoro­ lásban Mikszáthfalva címszó alatt buk­ kan elő, zárójelben a megjegyzéssel: azelőtt Szklabonya majd Kürtabony. Eltűnődhet a mai olvasó, hogy lehet egy falunak három neve. S ha még inkább clgondolkodik, a ma­ gyar történelem olyan mélységeibe pillant­ hat bele, amelynek látványától akár meg is rémülhet, de még inkább megértheti azt az utat, amely Trianonhoz vezetett. A községi címszavak aztán tovább for­ málódnak a könyvben. Ilyeneket olvasha­ tunk: Ipolymagyari, azelőtt Uhorszka, Ipolybcszlcrcc, azelőtt Biszlricska, Ipolyszög azelőtt Riba, Ipolyvarbó azelőtt Varbó. Mindezek egy századfordulós névmagyarosítási politika következményei, amely politika egyaránt vonatkozott a föld­ rajzi nevekre, mind a családnev ekre. 253 Mikszáthfalvává változni nem volt könnyű. Az említett Borovszky-féle kö­ tetben olvasható a faluról, hogy: "há­ zainak száma 179, lakosaié 814, akik túlnyomóan tótajkúak és római katoliku­ sak." Majd egy újabb sor a névváltozta­ tás magyarázatául szolgál, nem csekély elírással: "Itt született 1849. január 16án Mikszáth Kálmán a jeles író. A hely­ ség nevét nagynevű szülöttjének 40 éves írói jubileuma alkalmával a község ké­ relmére a belügyminiszter Mikszáthfalvára változtatta." A történet azonban ennél sokkal bo­ nyolultabb. A névváltoztatás az írói jubi­ leum egyik eseménye volt, s bár az igaz, hogy a helyiek kérésére változtatták meg falujuk nevét, mert jogilag nekik kellett ezt a lépést megtenniük, de az ötlet nem tőlük származik, nekik ez nem jutott volna eszükbe, hiszen Mikszáth-ismerclük nem volt. A Kisfaludy Társaság 1909. február 21-én hirdette meg javaslatát a 40 éves írói jubileum megünneplésére. A Magyar �Praznovszky Mihály Hogyan lett Szklabonyából Mikszáth/alva? Nők Szövetsége Rudnety József né vezeté­ sével rögtön csatlakozott a felhíváshoz s egyúttal bejelentette, hogy többek között kérni fogja Nógrád megyét is a méltó ünneplésre. A helyi kezdeményezés tehát a ma­ gyar nőké. Ők írtak levelet 1909. június 12-én Nagy Mihály nógrádi alispánnak, amelyben javasolták a falu nevének megváltoztatását. Úgy érveltek, hogy "Az ilyen cselekedetek mindennél inkább clmúlhatatlanná teszi valakinek a nevét, s azt hisszük, ez lenne a legnagyobb, amit a jubileum ajándékozhat Mikszáthnak." Egy hét múltán a Budapesti Hírlap­ ban - a magyar nőktől függetlenül Gárdos M ór sátoraljaújhelyi tanító is azt javasolta, hogy Szklabonyából legyen Mikszáthfalva és Sztrcgovából pedig Madách falva. Megjegyzendő, hogy a Madáchfalva név ellen azonnal tiltakozott a család egyik leszármazottja, Madách Imre pénzügyi számvizsgáló, balassagyarmati lakos, mondván, hogy az ősi családi székhely nevét sem régebben nem kíván­ ták és most sem kívánják megváltoztatni. Maradt tehát Szklabonya nevének megváltoztatása, amely egyúttal Nógrád megye hivatalos Mikszáth-ünnepi prog­ ramjának része lett. Magát a programot 1909. október 16-án a Balassagyar­ maton tartott mcgycgyűléscn fogadta cl a megyei törvényhatóság. Elsőként elhatározták, hogy: a me­ gyei készít egy külön jegyzőkönyvet, amelybe Mikszáth érdemeit bejegyzik. Hozzáteszik még, "midőn emlékezetét ekként is megörökítendő a törvényhatóság Mikszáth Kálmán nevét, írói munkásságá­ 254 nak érdemeit 40. évi írói jubileuma alkal­ mából jegyzőkönyvébe iktatni rendeli, egyben őt az arról szóló s díszesebb kiállí­ tásba foglalt jegyzőkönyvi kivonat átadá­ sakor küldöttségilég üdvözölni kívánja." Másodiknak elhatározták, hogy hat példányban megrendelik a jubileumi díszkiadást a megye könyvtárai számá­ ra. Ebből egy vászonkölésű sorozat kerül a megyeháza könyvtárába, a további fűzött példányok pedig a balassa­ gyarmati, losonci gimnázium, a losonci tanítóképző könyvtárába. Külön rendel­ tek még a balassagyarmati m. kir. hon­ védség legénységi könyvtárába és a szklabonyai ifjúsági és népkönyvtárba egy-egy sorozatot. Harmadik szándékuk, hogy az orszá­ gos Mikszáth ünnepen Budapesten a megye küldöttség formájában képviseli magát. Ez azt jelenti, hogy az emlékbi­ zottság tagjaiból álló delegáció legyen ott a Mikszáthot személyesen felköszön­ tők korlátozott számú sorában. Negyedikként javasolják a losonci és a balassagyarmati gimnáziumnak, hogy lehetőleg a Mikszáth ünnepség napján az iskolában tartsanak díszes megemléke­ zést a diákok is. Ötödik ünnepi javaslatuk, hogy a me­ gye tegyen két, egyenként 1000 koronás "irodalmi és tanügyi alapítványi" úgy, hogy ezek évi 50 koronányi kamata a balassagyarmati és a losonci gimnázium egy-egy Vili. osztályt végzett tanulójá­ nak kell kiadni. De annak, aki erkölcsi és hazafias magatartását is figyelembe véve "a magyar irodalom-történeti tanulmányok és a magyar szépirály művelése körül vi­ szonylag a legjobb eredményi éri cl." �Hogyan lett Szklabonyából Kíikszáthfalva? Praznovszky Mihály Hatodik pontként elfogadták azt az országos javaslatot, hogy a szülőfalu nevét változtassák meg. Ebben viszont érdemi kezdeményező szerepe a szklabonyai képviselőtestületnek van s ezért várják a falu ilyetén döntését, hogy azt továbbíthassák a megfelelő fórumra. Végezetül javasolják, hogy a megye készíttessen egy díszes szoborcsoportot, ahogyan ők mondták: az "író műveiben szereplő népszerűbb alakokat feltüntető művészi kivitelű emléktárgyat..." Úgy véli a határozat, hogy "Nógrád megye ezzel méltóképpen lerótta háláját és elismerését a nagy író iránt." Mindöszszc azt javasolják még, hogy Balassa­ gyarmaton utcát nevezzenek cl Mikszáthról, s a szklabonyaiak még az író életében emléktáblával jelöljék meg az író szülőházát "méltó ünnepség keretében." Végül is a javaslatból elfogadott terv lett. Mikszáth is tudott róla és valóban nagyon örült neki. Még a határozat elfo­ gadása előtt 1909. szeptember 9-én ezt írta levelében Rudnaynénak: "Olvastam a Mikszáth- és Madáchfalvára vonatkozó ötletet s tagadhatatla­ nul nagy megtiszteltetésnek tartom. Ma­ dáchinak kivált ezzel tartozik is a várme­ gye ... tényleg semmi sem okozna nekem olyan örömet, mint éppen az, hogy a hely, ahol szüleim porladnak, az ő fiúk nevét viseli időtlen időkig. De ezt csak bizalmasan vallom be, mert még kívánni se szeretnék olyat, ami esetleg elkeseredést szülhetne s amit nem szívesen adnak..." Még a Vigadóban, a hagyományos ünnepen is utalt rá, mennyire örül az elnevezésnek. Ezt mondta válaszbeszé­ dében: "Külön szeretném megköszönni 255 és köszönöm is a hölgyeknek, különösen a Nőképző Egyesületnek, akik jobban is szeretnek már, mint kellene, és mindent elkövettek, és sok dolgot diadalra ők vittek, nekik köszönhetem az egyik leg­ kedvesebb ajándékot: Mikszáthfalvát, mely az én nevemet viseli, megfordítva, felmenő ágon az édesanya a fia neve után lévén bcanyakönyvezve." Megjegyzendő még, hogy Mikszáth más helyen is utalt a falu elnevezésére. Amikor hírül vette, hogy Balassa­ gyarmaton utcát akarnak róla elnevezni, 1909. október 29-én az alábbiakat írta ugyancsak Rudnaynénck: "A vármegye eddig is többet tett, mint amennyit ál­ momban várhattam, másrészt mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis szülőfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje azután akadály, teljesen kielégíti c nembeni hiúságomat." (Balassagyarmaton azért lett Mikszáth utca, 1911. november 18. óta az egykori Nagyhíd utcát hívták Mikszáth utcának.) S a falut valóban elnevezték Mikszáth-falvának. Szklabonya községe 1909. december 7-én hozta meg 26/1909. számú egyhangúlag, "felszó­ lamlással, fellebbezéssel meg nem táma­ dott" határozatát arról, hogy kéri a bel­ ügyminisztériumtól a falu nevének meg­ változtatását. Ezt a megyei törvényható­ sági bizottság 1910. évi első ülésén pártolólag támogatta és terjesztette to­ vább. A Losonc és Vidéke 1910. április 17-i számában adta hírül az eredményt: "A hivatalos lap mai száma közli, hogy a belügyminiszter Nógrád vármegye kö­ zönségéhez intézett rendeletével Kürtabony község nevének Mikszáth- �Hogyan lelt Praznovszky Mihály falvára leendő megváltoztatását engedé­ lyezte." Az elnevezés országos visszhangját az is jelzi, hogy Szávay Gyula tollából Mikszáthfalva címen egy kis tréfa, azaz színpadi jelenet is készült. Ennek egy szakasza, a szklabonyai gyerekek dala is mutatja, milyen vadhajtások is születtek az ünnep lázában: "Mikszáth bácsi azt üzente M ajd eljön az examenlre Ha üzeni, meg is ejti Hogyha csak el nem felejti. Éljen Mikszáth Kálmán bácsi! Éljen Mikszáthfalva!" Szklabonyának azonban maradandó emléket már egy korszerű dokumentálási eszköz, a fénykép állított. Közismert a Vasárnapi Újság 1910. május 18-i szá­ ma, amelyben képes riport mutatja be Szklabonyát. A fotós, Jelfy Gyula felvé­ telei azóta minden könyvből visszakö­ szönnek ránk. Valóban a hitelesség do­ kumentatív értékével, és a megidézett múlt érzelmi többletével hat, amidőn látjuk a helyszíneket, a kovácsműhelyt, amely a falusiak számára a kaszinó volt, a Vendclin kápolnát, amely a Krúdy Kálmánban játszik fontos szerepet, a Kür­ tös patak partján a malmot, amely egyszer visszafelé forgott, látjuk a szklabonyai falurészlctct, annyi legendás és \alóságon Mikszáth hős életének színhelyét. S ott vannak Mikszáth kortársai, a szklabonyai palóc legények és lányok, s ott ül egy pádon Mikszáth gyermekkori barátja, a vele szinte napra pontosan született Kasi János is. SzklahonyábólMikszáthfalva? Van még valami ami Szklabonyához, illetve a helyi Mikszáth hagyományőr­ zéshez köthető. Ez az emléktábla elhe­ lyezése a lakóház falán s annak felavatá­ sa 1910 szeptemberében. A tábla felállításának ötlete újra csak a Magyar Nőktől ered. Még 1909 tava­ szán dolgozták ki egészen pontosan az ünnep rendjét. Megfogalmazták a tábla szövegét érthetetlen, hogy a táblát már akkor sem a szülőházra tervezték, hanem a másikra, a temetővel szembenire! Elkészítették a díszesen hímzett ollártcrílőkct. A helyi tanítóval és plébánossal karöltve össze­ állították a műsort. Külön hangsúlyoz­ ták, hogy a gyermekek műsora magyarul hangzik cl s a végén játékokat osztanak ki közöttük. A falu szegény öregjei pedig rendkívüli segély! kapnak, hogy ők se felejtsék majd cl ezt a szép napot. Rudnayné leírta, hogy a hímzett térí­ tőket maga Mikszáth is látta, s nagyon tetszett neki: "Hisz ezek olyan szépek, hogy Szent Péter templomába is bcillcnénck" - kiáltott fel. Mire a hölgyek azzal riposztoztak, hogy "bizony méltó reájuk az a falu is, hol az szülöttet, ki a Szent Péter esernyőjét írta". Az emléktábla avatására már csak az író halála után került sor. Akkor is csak halasztott időpontban, hiszen eredetileg augusztus 14-érc tervezték, de csak szeptember 8-án tudták megtartani. Ár­ nyékot vetett az ünnepre, hogy azon Mikszáth közvetlen hozzátartozói és a Magyar Nők elnöksége közül senki nem vett részt. Az ünnepségen jelen volt Nagy Mihály alispán és Simon János levéltáros s még néhány ismert személy: Jeszenszky 256 �Praznovszky A hhály Hogyan lettSzklabonyából Mikszáthfalva? Kálmán plébános, Siklaky István nyu­ hogy éppen kercsztclés folyt a templom­ galmazott jegyző (Mikszáth ifjúkori ban és a szülők, a jelenlévők kérésére barátja) cs a Veres család több tagja. megváltoztatva szándékukat, a Kálmán Bevezetőül felolvasták a dísztávirato­ nevet adták gyermeküknek.) kat, amelyeket az ünnepség tagjai kaptak Gyermckzsúrral, majd este népünne­ a Magyar Nőktől, Rudnay Józscfnétöl és péllyel fejeződött be a szklabonyai em­ a kis Hepp Marosától aki így írt: léknap 1910. szeptember 8-án. "Hódolattcljcs üdvözletét küld Mikszáth A szklabonyai történet az irodalmi Kálmán egyik legmélyebb tisztelője:" kultusz magyar históriájában a legszebb és Istentisztelettel kezdődött az ünnep, teljesen egyedül álló fejezet. Nem volt még majd az iskolában folytatódott. Lackó egy magyar falu, amely író-szülötte nevét Lajos plébános méltatta Mikszáthot és a választotta volna magának. Pedig úgy nap jelentőségét, majd Kopcsa Lajos tűnik, nem is volt valami nagylelkű gesztus helybeli tanító foglalta össze Mikszáth ez a szklabonyaiaktól. Csak szerény viszon­ munkásságát. Ifi.Veres Pálné zás elénekelte a halhatatlanságért, az irodalmi örökkéva­ csengő hangján Petőfi versét a "Mi füs­ lóságért. Hiszen már a fiatal, a pályakezdő, a tölög ott a síkon távolban-t". "Csalló sikerért annyit dolgozó Mikszáth szülőfalujá­ Margit szép felolvasást tartott Mikszáth nak ajánlotta egyik első könyvét s rajta keresz­ műveiből. Vas Józscfné alkalmi költe­ tül majdani teljes életművét. ményt szavalt hatásosan". Midcközbcn a így ír az 1878-ban megjelent Az igazi helybeli gyerekek is szavaltak, énekellek. humoristák ajánlásában: Kihangzottak Pósa Lajos, Lampérth "Ezen könyvemet ajánlom az én sze­ Géza, Jakab Ödön, Lévay József, Koz­ líd csendes falumnak. ma Andor, Szabolcska Mihály MikNem azért ajánlom pedig könyvemet szálh-cmlékvcrsci, miközben a közönség az én csendes szülőfalumnak, hogy ott magyar népdalokat, palóc nótákat hall­ valaki megvegye s még tetejébe el is hatott. De az váltott ki igazán nagy si­ olvassa. Ha a nótárius úr sorba venné kert, hogy a kis szlovák gyerekek a mű­ ujjain azokat, akik a betűhöz értenek, sort magyarul adták elő. Mindez Kopcsa bízvást zsebre tehetné az egyik kezét. István tanító érdeme "az ő kitartó buz­ Nem vesznek meg ott egyéb könyvet, galmáról és hazafias ambíciójáról tesz csak kalendáriumot, azt is a százesztendőst, bizonyságot a felmutatott eredmény". még azon fölül, hogy az unokák unokáinak Az iskolai ünnepély után vonullak a is mutatni fogja az időjárást, egyszersmind temetői házhoz és avatták fel a táblát, összeköttetésben tartja őket az égi hatal­ amely mind a mai napig ott ékeskedik masságokkal is, mivel a százéves naptárnak annak homlokzatán. Ezt követte a térítők imádságos könyv az egyik fele. átadása a templomban és a Mikszáth Hanem azért ajánlom fel nekik ezt a család sírjainak megkoszorúzása a teme­ könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne vaa tőben. (Érdekes templomi epizód volt Ha van benne valami érdemes, az az minden bizonnyal előre megrendezett -, övék." 257 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában Jeles költőnk, Tőzsér Árpád egyhelyütt az első "szlovákiai magyar író"-nak nevezi Mikszáthot, mert "a palóc föld, a palóc népköltészet, egyszóval a palóc ember (ha sokban leegyszerűsítve is) Mikszáth revén lett gondolkodásunkban fogalommá". (Genezis. Bratislava, 1979. 93. 1) Turczel Lajos irodalomtörténészünk pedig megál­ lapítja, hogy az író "Élete és életműve anynyira át van szőve itteni vonatkozásokkal, hogy e tekintetben még Jókai sem mérkőz­ het vele. /.../ Szinte egyetlen olyan műve sincs, amelynek táj- és embervilágába a szülőföldi és gyermekkori emlékek kisebbnagyobb mértékben ne nyomulnának bele". (Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava, 1981. 81. 1.) Mikszáth szülőföld iránti szerctete, a ránk maradt gazdag szellemi örökség köte­ lez bennünket. Emlékezésre és emlckeztetésre, hagyományápolásra és továbbgondol­ kodásra egyaránt. S nyomban felmerül a kérdés, eleget tettünk-e mindennek DélSzlovákiában, a szülőföld tájékán? Először talán arra kéne választ adnunk, van-e szlovákiai magyar Mikszáth-irodalmunk? Bcszélhctünk-e felvidéki Mikszáth- kutatásról? A válasz bizony nem lehet megnyugató. Mert sajtónkra inkább a kam­ pányszerűség, mintsem a tudatos kutató­ munka támogatása a jellemző. Főleg a Mikszáth-évfordulók kapcsán közöltek em­ lékező és népszerűsítő írásokat lapjaink. Ezekben ismert életrajzi adatokat sorolnak fel, a szülőföldet járják felületesen körül. Mikszáth halálának 50. évében például öt ilyen cikk is megjelent a lapokban. Tárgyukat illetően legnagyobb azoknak az írásoknak a száma, melyek a szlovákiai magyar színházak egy-egy Mikszáthbcmutatójáról tudósítanak. 1984-ig a komá­ romi színház négy Mikszáth-művct vitt színpadra: a Különös házasságot (1962), a Szent Péter esernyőjét (1966), A beszélő köntöst (1979) és A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényt (1984). A színikriti­ kák színvonaluk tekintetében kiemelkednek a többi Mikszáth-tárgyú írás közül. Sajnos, az íróval és műveivel foglalkozó egyéb írások közül szinte egy sincs olyan, amely az eddigi Mikszáth-kutatásokat ér­ demben gazdagítaná, újszerű tényeket, mű­ elemzéseket tartalmazna. Alkalmi munkák, irodalmi segédanyagszerű írások ezek csu­ 258 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában pán, helyenként tévedésekkel is megtűz­ delve. A háború utáni első írást, amely Mikszáthtal foglalkozott, az Új Szó 1949. 8. 9diki száma közölte Fábry Zoltántól. Ebben többek közt az alábbiakat írta a stószi reme­ te: "Szlovcnszkó magyarul: Mikszáth. Még mindig Mikszáth. Hiába volt és van szlovenszkói magyar irodalom, az olvasói köz­ tudat még ma is a pipaíúst mellől mesélő palóc hangját hallja. /.../ A szlovcnszkói lényeget teljességében egyik sem tudta meg­ ragadni, sem a szlovák, sem a cseh, sem a magyar író." Mikszáth születésének 125. évében Csanda Sándor irodalomtörténész emléke­ zett nagyobb cikkben az íróra. Sajnos, az Új Szó 1972. I. 30-diki számában közölt össze­ foglaló pontatlan és nem elég körültekintő. Olyakat ír egyebek közt, hogy Mikszáth Selmecbányán is jól tanult, szülei a nógrádi pestis miatt hunytak cl stb. Köztudomású ugyanis, hogy Mikszáth a két utolsó líceumi évet három év alatt végezte el, hiányzott a szorgalma stb. Azt is tudjuk, hogy szülei valóban egy évben haltak meg, de csak édesanyja volt a kolera áldozata. Több olyan publikációt is olvashattunk, amely a szülőfalut, a szülőföldet, illetve az emlékházat mutatja be. 1978-ban, az em­ lékház megnyitása kapcsán többen is tu­ dósítottak lapjainkban. Egyesek bizony túllőttek a célon, amikor a pártfelügyclct alatt álló sajtó szájaíze szerint írtak. Alőcs József is csaknem mindent rózsaszínben látott. A Hét 1978/31. számában közölt cikkében olvassuk például az alábbiakat: "Szép tisztára meszeltek a falak, mint az ég derült időben. Az udvart finom kaviccsal hintették be. A ház előtti kiskertet mutatós kőkerítéssel vették körül." Ehhez csupán annyit tehetünk itt hozzá, hogy a rosszul szigetelt falakat ízléstelen tapétával vonták be, ami ellen már akkor is többen szót emeltek. Ugyancsak többen kifogásolták, hogy a szép gyepes udvart aprókő-terítéssel durvították. A műkő kerítés sem igen tet­ szett a jobb érzékű látogatónak. Összegezésként elmondhatjuk, hogy nem volt, s most is csak nehezen bontako­ zik ki Szlovákiában a Mikszáth-kutatás. Muzeulógiánkba sem épült be kellőképpen a szklabonyai emlékház, mert nincs e ház­ nak a témához értő alkalmazottja, nincs kutatási programja. A magyar próza nagy mesterére emlé­ kezni a Palócíoldön nemcsak nemes feladat, hanem erkölcsi kötelesség is egyben. Mert Mikszáth azok közé az írók közé tartozik, akik a legcsodálatosabban és legőszintébben vallottak oly gyakran szűkebb hazájukról: nyelvükről, édes anyaíoldjükről s a szülőtáj népéről. Bár Mikszáth tájainkon is hosszú időn át a legolvasottabb írók közé tartozott, a reá való emlékezésre mégis sokáig kellett várni. Az első nagyobb ünnepségre 1972-ben, az író születésének 125. évében került sor Szklabonyán. Bata Imre és Csanda Sándor irodalomtörténészek, valamint Emil Boleslav Lukáé szlovák költő tartottak ez alkalomból előadást. 1974-től a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottsága néhány éven át rendszeresen megrendezte a Mikszáth Kálmán Irodalmi és Színpadi Napokat. Sajnos, ebből nem sikerült hagyományt teremteni, mivel a színjátszás nem bírt erőteljesen kibonta­ kozni ezen a vidéken. Egy évvel Mikszáth születésének 100. évfordulója után, 1978-ban jelentős ese­ ményre került sor Szklabonyán. A Mikszáth-hagyományápolás fontos határköve volt az Emlékház megnyitása. A Mikszáth- 259 �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában dokumentumok kinagyított fotókópiái az író életének állomásait mutatták be. Sajnos, a sokáig készült tárlat, a szakszerűtlenül fel­ újított ház és annak környezete méltatlan volt az íróhoz, nem idézte megfelelőképp a kor hangulatát se. Öröm és töprengés egy ház körül című írásomban így írtam akkor: "A képek alatt részletes magyarázat és felvilágosítás olvasható, szlovák nyelven. Hiányzik a magyar szöveg, amit jelen eset­ ben semmiképp sem tudunk megmagya­ rázni önmagunknak, mert a Mikszáthörökség bizony mindkét népnek sokat je­ lent, s kell, hogy ez az örökség még többre tanítson minket. Ezért reméljük, hogy a szlovák szöveg mellé mielőbb felrakják a magyar feliratokat is, hogy a Mikszáth-ház azé legyen, akié az író: a magyar és a szlo­ vák népé.” (Új Szó, 1978. VI. 30. 6. 1.) Sajnos, a hiányolt magyar szövegek feltüntetésére is sokáig, csaknem egy évti­ zedig kellett várni. Az épület felületes és szakszerűtlen felújítása is oda vezetett, hogy 1987-ben a Mikszáth-házat ismét renoválni kellett. A kiállítást persze jóval ezelőtt bezárták. 1988-ban lett ismét látogatható az emlékház. Végre eltűnt előle a műkőkerí­ tés, a magyar nyelvű szövegek pedig felke­ rültek a szlovákok mellé. A kiállítás néhány új tárggyal, könyvvel is gyarapodott. 1991-ben az író szülőházának helyén egy emékoszlopot állítottak fel, melynek szövege az idelátogató tudtára adja, hogy hajdan itt volt a nagy író bölcsőhelye. A megjelölést, akárcsak az emlékház megnyi­ tását a hetvenes évek elején újjászerveződött irodalmi szakbizottság szorgalmazta. Az 1984-től Nagykürtösön évente rend­ szeresen sorra kerülő Mikszáth Napok főszervezője is a Csemadok irodalmi-nyelvi szakbizottsága volt. Az egy évtizeden át rendszeresen ismétlődő, évenként több hétig tartó rendezvénysorozatok a vidék, elsősor­ ban pedig az itteni nemzetiségnek, a ki­ sebbség életének fontos eseményévé, amo­ lyan szabadegyetemévé váltak. A parányi szellemi műhely és fórum a tájegység gaz­ dag szellemi hagyományai iránti tiszteletet is motiválta. A Mikszáth Napok találkozói a lélek za­ rándokútjai voltak, ahová mindig szívesen jöttek az őrhelyek szellem iránt fogékony napszámosai. De jó reménységgel és biza­ kodással érkeztek a rendezvényekre íróink, költőink, előadóink is, határon innen és határon túlról egyaránt. Az eddigi Mikszáth Napok során több mint 40 író-olvasó találkozót, 32 irodalmi, 5 történelmi-társadalmi, 2 néprajzi, 2 mű­ vészeti, 3 pedagógiai-pszichológiai témájú előadást szerveztek. Volt 6 színházi bemu­ tató, 9 előadói est; rendeztek 6 kiállítást, szerveztek több filmvetítést és 3 honisme­ reti kirándulást. Az irodalmi napok fo célja elsősorban azonban a Mikszáth-hagyományápolás volt. Az előadók így mindenekelőtt Mikszáth szülőíbldi kapcsolatairól, a művek itteni vonatkozásairól beszéltek, de érintettek más témaköröket is. Szó esett többek közt a mikszáthi romatikáról és realizmusról, az író néprajzáról, a politikus és az újságíró Mikszáthról stb. Az író állomáshelyei közül részletesen bemutatták Szklabonyát, Rima­ szombatot, Selmecbányát, Balassagyarma­ tot, Mohorát és Horpácsot. Eljöttek Nagykürtösre a legjobb Mikszáth-kutatók és irodalmárok: Németh G. Béla, Rejtő István, Fábry Anna, Véber Károly, Turczel Lajos, Szeberényi Zoltán . De itt voltak a legszorgalmasabb nógrádi Mikszálh-kutatók is: Praznovszky Mihály, Szabó Károly, Pozsonyi Anna, Anna és mások. 260 Kovács �Csáky Károly A Mikszáth-hagyományok ápolása Szlovákiában A Mikszáth Napok szervezői már az in­ duláskor elhatározták, hogy a nagy elődön kívül a második vonal embereivel, vidé­ künk kevésbe ismert szülötteivel is megis­ merkednek, és fokozatosan megismertetnek másokat is velük. Közéjük tartozik például a nagycsalomjai születésű Gáspár Imre költő, műfordító és publicista, a szlovák iroda­ lom első jelentősebb magyar tolmácsolója. A szclényi születésű Gyürky Antal, a ki­ váló gazdasági szakíró, lapszerkesztő és helytörténész, a buzgó köztisztviselő ugyan­ csak a nógrádi-honti táj ismert fia. A ma­ gyar néprajztudomány kiváló kutatója, Afanga János is tájainkról indult. Nógrád "jellegzetes és különleges alakja", Mikszáth Görbeországának "valóságos nevezetessé­ ge", Kubányi Lajos festőművész is helyet kapott a rendezvények programjában. A Mikszáth Napokon természetesen mindig is az irodalom dominált: a rendezők népszerűsítették a hazai magyar írók, köl­ tők, irodalomtudósok munkáit, a szerzőket több alkalommal híviák meg beszélgetésre, találkozóra, könyvpremierre. Rajtuk kívül azonban anyaországi írókat, más országban élő magyar alkotókat és szlovák szerzőket is meghívtak köreikbe a rendezők. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy tíz év alatt a szlovákiai magyarság eme kis őrhe­ lyén is teremtődött valami. Annak, ami Nagykürtösön történt, volt egyféle vonzó és kisugárzó ereje, s talán némi kihatása is szellemi életünkre. Bár a Csemadok szervezeti életében be­ következett változás és átalakulás miatt az irodalmi-nyelvi szakbizottság megszűnt, a M ikszáth-hagyományápolás nem maradt abba a szülőföldön. Talán az egykori keserű, de szívós gyökérverésnek is kö­ szönhető, hogy a szim bolikus életfa újra meg újra kihajt, rügyet fakaszt és lombo­ kat növeszt. A kilencvenes évek elején a Mikszáthház udvarán jöttek össze gyakran az "örökösök", hogy cselekvési lehetőségeiket vegyék számba. Itt alakult meg a Palóc Társaság, a tájegység nemzetiségi kultúrá­ jának ápolója, a Mikszáth-cmlékck őrzője. Nekik köszönhető, hogy barátságosabb és hangulatosabb lett a Mikszáth-ház környé­ ke. Ők szorgalmazták az egykori Mikszáth Napokon megfogalmazódott gondolatok kiteljesedését. A közös munka eredménye többek közt, hogy ma már egyre többet tudunk jeles szülötteinkről: Ipolyi Arnoldról, Kubinyi Ferencről, Kubányi Lajosról, Gáspár Imréről, Zsélyi Aladárról, Szentiványi Ferencről stb. Legtöbbjük emléktáb­ lát is kapott szülőfalujában. A Mikszáth-év méltó megünneplése Szlovákiában szintén nekik, a Társaság tagjainak és segítőinek köszönhető. S az is például, hogy áll már Mikszáth szobra a szülőház udvarán, hogy elkészült az az emléktábla, amely a nagykürtösi templo­ mot, az író keresztelési helyét lenne hivatott megjelölni. S bár a március eleji nagykürtösi Mikszáth-szeminárium alkalmából ezt nem tehették fel a szervezők a kijelölt helyre, reméljük, Mikszáth szelleme békévé oldja a hatalom ellenszenvét, s M ikszáthtal együtt újra szépnek láthatjuk szülő­ földünket. 261 �Z. Urbán Aladár Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Lassan kct évtizede már, hogy megnyílt a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház. A megnyitás óta eltelt időben szépen szapo­ rodtak a vendégkönyvi bejegyzések, ame­ lyek figyelmes olvasása nyomán - mond­ hatná valaki: még erre is van valakinek ideje!?, - kirajzolódik előttünk magának az emlékháznak, mint kultikus helynek a tör­ ténete. Tudvalevő, Mikszáth Kálmán nem volt híve a kultuszteremtésnek. Megakadályozni azonban nem tudta, hogy még életében országra szóló jubileumi ünnepséget ren­ dezzenek tiszteletére, nem is szólva azokról a jeles évfordulókhoz kötődő rendezvények­ ről, amelyek halála után szaporodtak cl, s amelyek a hagyományápolás fogalomkörébe tartoznak. Nem érte meg - milyen szeren­ csés teremtménye az Úrnak! - az impéri­ umváltást, hazája feldarabolását, meg­ csonkítását, nem kellett keseregnie azon, hogy szülőfaluja is áldozatául cselt a mohó tcrülctrablásnak, s hogy a név, amelyet nagy fiáról kapott, alig érhetett meg tíz évet... Ha Szent Péter kegyes volt írónkhoz, s bcbocsátalást nyert égi birodalmába - s ebben igazán nincs okunk kételkedni, hiszen már itt a földön jó pontokat szerzett nála piros esernyős történetével - szóval most onnan, föntről önkritikát is gyakorolva bizonyára jó szemmel nézi a mi küszködésünket, hogy nevébe ka­ paszkodván, nevét oly sokszor szánkra véve, próbáljuk a magunk gesztenyéjét kikaparni, azaz mindennapi magyarvoltunk meghoszszabbítását kicsikarni a bennünket körülvevő, kultúránkat megsemmisíteni akaró sovén hatalommal szemben. Ebből a szempontból tulajdonítunk nagy jelentőséget az irodalmi emlékház létének, még akkor is, ha működésről aligha beszél­ hetünk. A szklabonyai "szent hely" 1978. június 24-én történt felavatásának mindenki örült, noha ez a késleltetett tiszteletadás valójában a létszámbeli magyar kisebbség kultúrájának, kulturális örökségének a megcsúfolását jelentette. Akkor még nem létezett az államnyelv védelméről hozott törvény, a kiállítás szövege mégis egynyel­ vűre "sikeredett". Szabad a gazda... Majd tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, s a vendég­ könyvi bejegyzések állításunkat bizonyítják, hogy a szlovák szöveg mellé, de inkább alá "magyarnak mondott" magyarázó szöveg is kerülhessen. Azért csak magyarnak mon­ 262 �Z. Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... LJrbán Aladár dott szövegről beszelünk, mert önkéntes gondnokságom idején, 1988 nyarán javítot­ tam ki (kapartam le, festettem be) a helyes­ írási hibáktól hemzsegő ún. "magyar" szö­ veget. Ebből az időszakból származnak az ilyen bejegyzések: "Sajnáljuk, hogy a felira­ tokat nem olvashatjuk magyarul!", "Nagyon örülünk, hogy Szklabonyán is tisztelettel őrzik a nagy magyar író, Mikszáth Kálmán emlékét, csupán csak a magyar feliratokat hiányoltuk!" Vagy: "A múlt század nagyja­ inak azért állítunk emlékszobát, hogy a Duna menti népek az elkövetkező időszak­ ban is teljes képet kapjanak. Itt - csalódás ért, mert nem Alexander Petőfit és Koloman Mikszáthot ismerjük, hanem Petőfi Sándort és Mikszáth Kálmánt. Nem tudom, mit szólna a szlovák Matica, ha mi Király Jánosokat emlegetnénk." A sort hosszan folytathatnánk. Álljon itt végül egy szlovák nyelvű bejegyzés is: "Expozícia sa mi vel'mi pácila, rád by som vsak vidcl aj mad'arské titulky a nadpisy, kcd'zc podl'a mojich vedomostí Mikszáth aj po mad'arsky pisai." Az egynyelvű - szlovák - feliratok ténye arra késztette a Cscmadok akkori irodalmi albizottságát, hogy magyar nyelvű hangszalagvczctőt készíttessen. Ennek is van nyo­ ma a vendégkönyvben: "Méltó emléket állít a ház az író munkásságának. Külön köszö­ net a magyar nyelvű magnós szövegért." S egy másik: "Nagy örömmel néztük meg a szépen felújított emlékházat s köszönjük, hogy a magnetofon magyar felvételéről hallgathattuk meg az író életének legfonto­ sabb eseményeit." Az idő múlásával azon­ ban a hangfelvétel minősége megromlott, s ezt a bejegyzések is tanúsítják: "Kár, hogy a szépen helyreállított műemlék épülethez nem méltó, majdnem érthetetlen torzított 263 hangú magnetofon szolgáltatja a bemutató magyarázatát. Mikszáth emlékéhez méltó és őt kellő tisztelettel bemutató gondnokról, vagy megfelelő gépi berendezésről illene gondoskodnia az illetékes szerveknek." Praznovszky Mihály állapította meg: "...ezek az épületek abban is hasonlítanak szakrális előképeikre, hogy általában örök küzdelemben állnak az enyészettel." A szklabonyai emlékházra jól illik ez a megál­ lapítás. A Szabad Földműves 1988. novem­ ber 11-i számában olvasható Zolczer László tollából: "A legutóbbi épülctfelújítást épp a hnb szakcsoportja végezte el a sátortetős Mikszáth-emlékházon. S a falakon az ün­ nepi megnyitás óta több, jókora repedés éktelenkedik... A vakolat továbbra is csak pereg, pereg..." Az épület környezete sem szívderítő látvány! A galántai gimnazisták például a következő sorokat rótták látogatá­ sukkor a vendégkönyvbe: "Örömmel jöt­ tünk el Szklabonyára, Mikszáth szülőházá­ ba. Azonban nagy csalódás ért bennünket, mivel a ház és környéke is borzalmasan elhanyagolt volt. Mikszáth iránt érzett tiszteletünk arra indított bennünket, hogy legalább a nagyja gyomot kiszedjük..." Bizony sokszor sok látogató tapasztalhatta: "Hálás utód, takard cl arcodat: A szent helyen gaz és avar terem." (Szalay Károly) Amint változik az emlékház környezete, azonmód változnak a beírt szövegek is. Ugyancsak a Szabad Földművesben olvas­ hattuk 1989-ben: "Nem burjánzik már térdig érő gaz szerteszét, a íu ápolt, gondo­ zott. Az egykori pineelejáró boltíve fölött, gondosan nyesett orgonabokor védő-óvó takarásában muskátlik. Mikszáth kedvenc virágai nyílnak..." A bejegyzések tartalma is pozitív irányultságú: "Köszönöm, hogy ilyen szépen őrzik Mikszáth emlékét". Vagy: "Látogatást �Z. Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... Urbán Aladár tettünk a Mikszáth házban. Nagyon szép cs rendezett”. A vendégkönyvi bejegyzések azt is el­ árulják, hogy a látogatók jelentős része nincs tisztában az író születési helyével, vagyis azzal, hogy az emlékház nem Mik­ száth szülőháza, csupán gyermek- és ifjúko­ rának lakóháza. Az emlékházon elhelyezett magyar és szlovák nyelvű emléktábla el­ igazítása, valamint a kiállításon látható­ olvasható kép-szöveg úgy látszik, kevés és szegényes információ ahhoz, hogy a zarán­ dok emlékezetébe vésődjék... Mert ehhez hasonló bejegyzéseket olvasliatunk: "Köszön­ jük, hogy módunk nyílt annak a lakásnak a levegőjét szívni, ahol Mikszáth született." És egy másik a sok közül: "Az ELTE Álta­ lános Iskolai Tanárképző Főiskolai Kar 30 fővel - magyar és történelem szakos hallgatói és tanárai tanulmányi kirándulá­ sán Mikszáth szülőházát megtekintettük. A nagy Palóc szülőháza és a múzeum szép rendben van". Akad azért a valóságot isme­ rő példa is: "Itt jártunk s megtekintettük Mikszáth lakóházát...". A vendégkönyvi bejegyzések tartalmát vizsgálva - saját megfigyelésem alapján - a következő típusokat különböztetjük meg: tetszést kinyilvánítók ("Végre egy a múlt­ hoz méltó bemutató. Köszönet a hagyo­ mány ápolóinak"), igényt megfogalmazók ("A kicsi múzeum egyáltalán nem közli Mikszáth színházi és a sajtóval valamint a világirodalommal való kapcsolatát"), lelke­ sülök ("Nagy örömöt jelentett, hogy az emléktáblán kívül egy kis kiállítást is lát­ hattunk ennek a nagy írónak az emlékére... Régi kiadású művekkel magam is hozzá fogok járulni a gyűjtemény gazdagításá­ hoz") - itt meg kell jegyeznünk, hogy való­ ban voltak olyan látogatói az emlékháznak, akik látogatásukkor vagy azután egy vagy több Mikszáth-kötcttcl ajándékozták meg a múzeumot. Álljon itt az esztergomi Kodinek Pál , az ersekújvári Pénzes István , a budapesti Simén András és Gráf Rezső , a salgótarjáni Horváth család neve, ill. a királyhclmcci Kozsár mamáé, aki jácint­ hagymákat ajándékozott az emlékháznak. A vendégkönyvi bejegyzések tipológiájának végén - magvas gondolatokat megfogalma­ zók ("Tisztelet a nagy írónak, aki egyforma szeretettel tudott gondolni magyarra és szlovákra! A kisemberek iránti vonzalma emelte naggyá!") állnak. Tarka képet mutatnak a bejegyzések a látogatók lakóhelyét illetően. Megállapít­ hatjuk, hogy a szklabonyai Mikszáth Kál­ mán Emlékházat legtöbben a kicsi hazából keresték fel. Második helyen a szlovákiai magyar iskolákat említhetjük. De voltak látogatói Franciaországból, a volt Jugosz­ láviából és a Szovjetunióból, valamint Len­ gyelországból és Romániából, sőt Afganisz­ tánból is. Szomorúan azt kell konstatálni, hogy igen kevesen jártak az emlékhelyen a szűkebb környékről... Ejtsünk végül néhány szót a vendég­ könyvi bejegyzések számáról, vagyis az emlékház látogatottságáról. Ennek alakulá­ sára a nyitvatartási idő volt-van hatással. 1978 júniusa, tehát megnyitása óta 1987-ig kulcsrendszer volt érvényben. Ez azt jelen­ tette, hogy a Szklabonyára Mikszáthemlékck után kutatónak a községházára kellett találnia, ott kérnie a ház kinyitását, hogy megtekinthesse a kiállítást. Ez nem minden esetben járt sikerrel. 1988-89-ben is ez a gyakorlat érvényesült azzal a különb­ séggel, hogy a nyári hónapokban rendszeres nyitvatartással "üzemelt" a ház. Ekkor teljesítettem magam is szolgálatot Szklabonyán. Ennek nyomán 1990-től, májustól októberig szintén rendszeres, de nem teljes 264 �Z. Urbán Aladár Amiről a vendégkönyv lapjai mesélnek... nyitvatartással varia Mikszáth tisztelőit. Gyakran fordult elő, hogy a két nyitvatar­ tási idő között ott járt látogatók nyomot hagytak maguk után: egy-egy szalagos koszorú árulkodott erről... E látogatóknak nem adatott meg, hogy valamit is bejegyez­ zenek a vendégkönyvbe... Az elhangzottak alapján tehát nehéz valós képet festenünk a látogatók pontos számáról, ugyanakkor azt gondolom, hogy a hiányosság ellenére a számadatok tájéko­ zódásunkat megkönnyítik. Eddig 7388-an látogattak Szklabonyára. Legtöbben 1987ben: 952. Legkevesebben 1986-ban, 30-an. Igaz, ebben az évben 1987-rc átnyúlva folyt az épület tatarozása. 1982 viszont teljesen hiányzik a könyvből. Az évek sorrendje így alakul: 1987 után második helyen áll 1990 880 látogatóval, 3. helyen 1995 a maga 617 látogatójával, 1988 a negyedik 589, 1994 az ötödik 531 és 1989 a hatodik 481 látogató­ val. A hónapok sorrendje pedig a követke­ ző: a leglátogatottabb hónap a június a maga 1849 zarándokával. 2. helyen áll augusztus (1172), a harmadik május (1112). Ezután október (818), majd július következik (650). Legkevesebben (23) janu­ árban jártak a múzeumban. Az elhangzottak további gondolatokat szülhetnek, de elmehetünk mellette közöm­ bösen is. Feltehetjük a kérdést: hogyan tovább a Mikszálh-hagyományok e sajátos területén, miután már annyi mindent tet­ tünk (de korántsem eleget!): emléknapokat szerveztünk, kerítést cseréltünk, falat festet­ tünk, pázsitot ápoltunk, virágot ültettünk, kiállítást bővítettünk, emléktömböt állítot­ tunk, szobrot avattunk, s ma egy emléktáb­ lával akartuk megjelölni azt a helyet, ahol szenteltvíz alá tartották...* És persze műveit színházban és filmen láthattuk, láthatjuk, és olvassuk, olvassuk, olvassuk Mikszáthot! Mert elsősorban nem azért van szükségünk a hagyományápolás­ ra, hogy Mikszáthot életben tartsuk, élni kezd ő, valahányszor valaki kinyitja A jó palócokat meg a Tóth atyafiakat, s a többi Mikszáth-rcmekct! Azért van nekünk Mikszáthra szükségünk, hogy ebben a XX. századvégi nagy kavalkádban önmagunkat megtaláljuk, magyarok maradjunk, emberek maradhassunk! Ezért élünk a nevével, ezért hivatkozunk rá, ezért tesszük a dolgunk, még ha olykor elgáncsolnak is tiszta szándékaink­ ban. Jó, hogy van Mikszáth Kálmánunk! Hát erről mesélnek nekem a vendég­ könyv lapjai, s befejezésül ugyancsak egy bejegyzést idézek: "Mikor a Mikszáth-házba beléptünk, röpdösni kezdett a képzeletünk, jó volt emlékezni Mikszáthra, a magyar nemzet nagy fiára . " (1997. március 8.) * Elhangzott Nagykürtösön az elkészült emléktábla elhelyezése alkalmából szervezett ünnepi meg­ emlékezésen. Hatósági tilalom miatt az emléktábla nem került fel annak a templomnak a falára, ahol Mikszáthot megkeresztelték. (- A szerk.) 265 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra Névadó ünnepség Balassagyarmaton Ez az alkalom, amikor Mikszáth Kálmán portréját a balassagyarmati kereskedelmi iskolá­ ban fölavatjuk, egyben tanúságtétel amellett is, hogy ez iskola tanárai cs tanulói, s általában Balassagyarmat polgárai, továbbra is ápolják és ápolni szeretnék a nagy író emlékét. Büszkék tehát a balassagyarmatiak a város egykori joggyakornokára, aki később a magyar irodalom egyik legnagyobb írója lett. Ez a megbecsülés egyrészt az írói életműnek szól, másrészt annak a híres embernek, aki maga is büszke volt szülőföldjére, Palócországra, s annak székvárosára, Balassagyarmatra. E képavató beszéd szűkre szabott keretei között arra próbálok magyarázatot keresni, hogy miből táplálkozott, hogyan erősödött Mikszáth Palócföld iránti szeretete. Úgy vélem e lokál­ patriotizmus kialakulását nem lehet romantizált, szokványos, írókra jellemző vonásokkal leírni: szép gyermek- és ifjúkor, elszakadás a szülőföldtől, visszavágyódás az Édenbe. Mik­ száth szűkebb pátriája iránt érzett hazaszeretetét - mindezek mellett - olvasmányélményei, történeti fogékonysága, utazó hajlama, a különös iránti érzéke, s egy írótárs eszmei hatása mélyítették el. A szülőföld a vizuális és szóbeli élmények tekintetében gazdagon megajándékozta a Szklabonyán született fiút. Egyik-másik Szklabonyán szerzett benyomás kitörölhetetlenül élt benne haláláig. Az 1900-ban megjelent Különös házasság című művében például megkapóan hiteles rajzát adja egy kovácsműhelynek, amely a társasági élet központjaitól távol, a minden­ kori eszmecserék színtere. Mi ez, ha nem a szklabonyai kovácsműhely képe, amelyről így ír: "A mi falunkban a kovácsműhely pótolja a klubot..." (A mi falunk) Azt már nehezen tudnánk megállapítani, hogy a sok, gyermekkorban hallott történetet így az ebccki nagymama meséi - milyen mértékben kötötték a Pestre került írót később is a Palócföldhöz. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy bármennyire is táplálták a gyerekkorban hallott mesék kötődését a szülőföldhöz, "Görbeországhoz", olthatatlan lokálpatriotizmusára a szóbeli hagyomány - önmagában - nem szolgálhat magyarázatul. Sőt akkor sem térképezhet­ jük fel Mikszáth vonzalmát a maga teljességében, ha a hallott élmények mellett a vizuális 266 �Puha Péter: Mikszáth (tíalassag)>anuat) 267 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra benyomások hatását is hangsúlyozzuk. A karancssági erdők, a palócföldi virágok, az "édes völgyek" kepéről ugyan sokat és szépen írt. Az írótól egyhelyütt az Utazás Palócországban című művében dirckt magyarázatot is kapunk arra, hogy miért kedves számára ez a látvány: "Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve" Ha azonban az elejtett mondatot vennénk alapul Mikszáth lokálpatriotizmusának megérté­ séhez, bizony szegényes tanulsághoz jutnánk. A Palócföld Mikszáth szemszögéből nézve ugyanis nemcsak azért érték, mert az a bölcsőhelyet, s a gyerekkort idézi. írói fejlődése során egyre több olyan vonzást fedezett föl benne, amelyek - mint e föld szülöttét - elismeréssel és büszkeséggel töltötték cl. Mikszáth, amikor az 1870-es évek elején megismerkedett Aíauks Ilonával, későbbi felesége visszaemlékezése szerint így vallott olvasmányairól: "Jókain kívül soha más regényt nem olvastam, hanem azokat aztán szeretem igaz szívemből" Jókai ekkor már megírta a hősi közelmúltról szóló nagy regényeit, amelyek szellemisége igencsak har­ monizálhatott egy olyan fiatalember leikével, aki Nógrád történelmi tájain élt. " Nincs még egy szeglete a világnak, ahol annyira nyilvánvaló lenne, mint itt, a hegyes-völgyes nógrádi tájon, hogy földünkön szétválaszíhatatlanul egybeépül a természet, az emberi munka és törté­ nelem" - írja egy mai történész, a salgótarjáni születésű R. Várkonyi Ágnes. A történelem, a hősi múlt nyilvánvaló jelei Nógrádban Mikszáthot is megérintették. Egy későbbi útleírásában jól érzékelteti, hogy c vidéken innen is, onnan is a történelem szólítja meg az embert. ”A vén Naszály-hegy egészen neki zöldült a múlt heti esőzések után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol távolodva előbukkantak kék ruhában Nógrádvár regés rom­ jai, Drégely is azon az oldalon s balra a távolban ködösen, mint egy karabélycső, a vén Szarnia." (Utazás Palócországban) A Jókai-olvasmányélmény után a szaktudományos munkákban való búvárkodása közben, amikor egy-egy történelmi tárgyú művéhez gyűjtötte az anyagot, szintén igazolódhatott abban, hogy Nógrád vármegye a magyarországi történelemben kiemelkedő jelentőséggel bírt. Erre regényeinek zömében gyakran tesz utalást. Az 1889-ben keletkezett Beszélő köntösben a re­ gény csclckményíuzésétől teljesen függetlenül elmondja, hogy a török hódoltság alatt lévő Kisújszállás polgármestere Pest megyéhez ment "dcputációba". Majd a lábjegyzetben nem kis büszkeséggel megmagyarázza, hogy a török világ idején a vezérmegye, Pest megye tanácsa a Nógrád megyei Füleken székelt. Kiszólásaiban tetten érhető, hogy értéknek tekintette Palóc­ föld történeti hagyományait. A Különös házasságban kissé fitymálva szól Hegyalja szokásai­ ról. "A feudális menetek most már ritkák voltak, kivált ezen a vidéken." Majd így folytatja: "Fönt a hegyek között, Nógrádban, Nyitrában még így jártak a nagy­ urak: Czobor, Illésházy, Balassa. " S hogy ne férhessen kétség ahhoz, mennyire kedvelte a régi szertartásokat, ceremóniákat, amelyeket már csak ezen a vidéken láthatott, álljanak itt lelkendező sorai a Krúdy Kálmán csínytevései című művéből: "Hej, láttátok volna tíz-tizenöt év előtt az öreget, mikor Gyarmat­ ra ment! Nyolc huszár lovagolt elöl, azután jö tt két lámpavivő, azok is lóháton, azután jö tt négy lovon Balassa, a hintó két oldalán két sárgaruhás fuP ijtár szaladt gyalog... a hintó után megint nyolc huszár következett. Arany, ezüst ragyogott a huszárok dolmányán. " Mikszáth szeretett utazni s szerette regényeiben utaztatni hőseit. Igen fogékony volt az uta­ zás közben megszerzett különleges tapasztalatokra, s ezek bemutatására. Erre legkiválóbb 268 �Szabó Péter Egy új Mikszáth portréra pclda az Új Zrínyiász (1898) című regénye, melyben a hirtelen feltámadt szigetvári hőst - át az időn - egészen saját koráig utaztatja, s elmondja hősének meghökkentő tapasztalatait. Mi most azonban, tárgyunknál maradva, nem erről a szatíráról szeretnénk szólni, hanem a leg­ egyszerűbb hétköznapi utazások keretei között megszerzett élményekről. Mikszáth ezekről szólva is a különleges, olykor meseszerű, ritkaságszámba menő tapasztalatokat tartja feljegy­ zésre méltónak. Számunkra az a legérdekesebb, hogy az utazók hírei főként Nógrádból szár­ maznak. A Különös házasság már említett hegyaljai kovácsműhelyében például egy patkoltató Szécsényből hozott hírt, "ahol egy Szilassy nevű úrnál olyan hatalmas kosokat látott, akik megkergették a bikákat." Egy Rétság utáni falu kocsmárosának csodálatos halastava van, amely hordozható. Ez már magának az utazó Mikszáthnak az élménye, aki rájön arra, hogy a halastó nem más, mint "a porhanyós kerti földbe ásott három akós" halakkal teli hordó. Mik­ száth örömmel tudósított c különleges palócföldi élményekről, mert szinte mindegyik atmosz­ férával, lélekkel töltötte meg a tájat, szülőföldjét. Ennek a vidéknek Mikszáth szerint egyéb­ ként is mitológiája van. Az író "a palóc nép fantáziáját " dicséri ennek kialakításában, ám a palóc mitológia megteremtésében ő, a nagy palóc is jelentős részt vállalt. Itt e földön - Mik­ száth úgy véli - a természet legapróbb elemének is jelentése van. A kavicsok a Balassák meg­ kövült pénzei, egy Kékkő környéki fán a Krisztina név díszeleg. Mikszáth megmagyarázza a hiba vésett név eredetét... "ajó vitéz poéta Balassa Bálint vágta azt ki oda török nyúzó késével (Krúdy Kálmán csínytevései). Ugyanitt a hollók a Balassák bűneinek hírnökei. A drégelyi várrom alatti rét Szondy két apródjának játszóteréül szolgált (A "sk\>arka"). A palócföldi táj sugallataira fogékony törté­ nelmi érdeklődésű Mikszáth szövi ezt a mitológiát a szülőföld fölé. Görbeország mitológiája éltető erő az író számára. "Boldog annak minden röge. Azok a fönséges árnyak járnak rajta. Minden bokor, minden talpalatnyi fö ld fölkelti emlékünket. Itt élnek, járnak, suhognak, ro­ hannak. Nem tudnak innen elmúlni. De ne is tudjanak. Mert ha ők egyszer elmúlnak, akkor az élők lesznek holtakká." - írja e vidék egy szegletéről (Különös házasság). Mikszáth abban a korban élt, amikor a vallásos világmagyarázatok általános érvénye megszűnőben volt. Barátja Reviczki Gyula a Pán halála című versében attól a világtól búcsúzott, amelyben még "minden bokorban egy-egy istenség lakott." Mikszáth alighanem az ő hatására ismerte föl igazán a Palócföld mitológiájának - benne élő - jelentőségét. Innen, szűkebb hazájából, annak varázsos, legendás tájaiból - mint valami vallásból - merített lelki támaszt életéhez. Kívánom, hogy az a sokrétű vonzalom, ahogyan Mikszáth Kálmán kötődött szülőföldjéhez legyen sajátja ez iskola diákságának is. Ebben lesz segítségünkre a most felavatandó szép portré Puha Péter kárpátaljai festőmű­ vész alkotása. Bízvást állíthatom, hogy ez a kép fordulatot jelent a szegénynek éppen nem mondható Mikszáth-ábrázolások történetében. A festőnek sikerült visszaadnia, hogy az idősödő, beteg­ ségtől gyötört Mikszáthban milyen fiatalos erő, magabiztos öntudat lakozott, s az öregedés csak kitcljcsítctlc bölcsességét és hyen őrizte az ifjúkor merészségét, világhódító bátorságát. 269 �Horpács: a felújításra váró emlékhely 270 �K o v jíc s Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Szubjektív bevezető Mikszáth Kálmán születése 150. évfordulója megünneplésére 1997-ben gazdag prog­ ramsorozattal készül az ország. Országos és megyei emlékbizottság irányításával szerveződik a különböző rendezvények sokasága, s a mikszáthi élctutat ismerőben kényszerűen felidéződik az első - még az író életében megrendezett 1910-cs-jubileum története, hangulata, szelleme. Bőségesen lehetne most példát hozni Mikszáth saját jubileumával kapcsolatos kétkedő nézeteiből, az írói örökség megismerése és megőrzése helyett a pezsgős tósztokban, koszo­ rúkban megnyilatkozó látványos ünnepségek haszontalan, ám fölöttébb költséges külsősé­ geiről. "Parádé nemzet vagyunk" - mondja minderről Mikszáth, s ez megrendítően összecseng az ifjabb kortárs, a teljesen más szabású művész Ady Endre soraival: "borzasztó vasárnapi nép vagyunk". Műfajában talán szokatlan, de mindenképpen közfigyelemre méltó munkái ad közre szerkeszJősémiink, amikor változatlan formában közli a Mikszáth emlékévre készülő horpácsi új állandó kiállítás tématervét. A tématerv - mely az irodalomtörténeti és irodalmi muzeológiai szaklektorok minősítése szerint kitűnő, megvalósításra érdemes vállalkozás - 1996. szeptemberére készen volt. Jelenleg - a nóg­ rádi múzeumok munkatársaival együtt - várja, hogy>a horpácsi Mikszáth-kastély majdani felújí­ tott termeiben életre kelhessen. Reméljük Mikszáth szülőmegy'éje, Nógrád mihamarabb megadja e lehetőséget. 271 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Az 1997-vcs jubileumi rendezvények sorában helyet kapott a horpácsi Mikszáthemlékkiállítás megnyitása is. A kiállítás tématervének készítője eligazításul, s egyben sze­ mélyes szándéka, szakmai törekvése, elképzelése kifejezéséül Mikszáth Kálmán bölcsessé­ géhez fordulhat, ílgyclinczvc s lehetőség szerint a kiállítással adva tagadó választ arra a kérdésre, amit Mikszáth a Pctőfi-szobor avatóján általános érvénnyel feltett: "Minek jöttetek hát ide ünnepélyt tartani? Ne ámítsátok magatokat; nem ez a méltó ünnep. Ti nem az örökségét becsülitek meg. Ti csak tort ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jó l esik." Alapelvek Paradoxonnak tűnhet, de a jelenkori Nógrád legféltettebb szellemi kincsét s egyben a magyar és világirodalom becses értékét is két megyei kis faluban található földrajzitermészeti terület, kél birtok a rajta álló épülettel képezi: a cscsztvci "anglus-parkban" található Madách-kúria, és a horpácsi Mikszáth-funduson a "Mikszáth-kastély". Mikszáth Kálmán élete alkonyán, sikeres íróként tért vissza ténylegesen is szülőmegyé­ jébe, amikor 1904-ben megvásárolta horpácsi birtokát. Első lakhelye Szontagh Pál hajdani kúriája volt, amely mellé 1906-ban a Jókai Mór élete és kora című könyve lisztelctdíjából új kastély építtetésére vállalkozott. A ma is álló épület haláláig nógrádi otthona volt, a Mikszáth-leszármazottak 1950-ig, az államosításig s a kitelepítésig lakhatták. A kastélyban 1954-ben, megmentve ezzel az épületet s részben a hagyatékot a pusztulás­ tól, múzeumi céllal emlékszobát rendeztek be, ami 1958-59-bcn emlékházzá bővült. Kiállí­ tásait 1972-ben, ill. 1983-ban - a muzeológusi gyakorlatnak és elvárásnak megfelelően nagyjából tízévente, s az irodalomtörténeti naptár jeles évfordulóihoz kötődően - bővítették, újították meg. A legutóbbi kiállítást 1995-ben bontottuk le, a közelgő évfordulós előkészületeken túl az épületegyüttes elhagyatottsága (1993-ban kiköltözött a nevelőotthon) és állaga (gyakori beázások) miatt. Az 1997-ben átadásra kerülő Mikszálh-cmlékkiállítás tématervének kialakításakor el­ képzelésünket az alábbi szempontok figyelembevételével alakítottuk ki. Helyszín A kiállítás az író egykori nógrádi lakhelyén, az írói honoráriumból felépített épületben, Magyarország egyetlen Mikszáth emlékmúzeumában készül. Ebből adódóan mindenképpen meg kell őrizni a múzeum kultikus emlékhely (kegyhely) jellegét, a berendezett lakrészek, enteriőrök, relikviák (kegytárgyak) meghatározó jelentőséggel bírnak. A felújított kastély egésze - legalább is ebben a pillanatban, de reményeink szerint min­ denképpen - múzeumi célra hasznosítható. 272 �Kovács Anna Téma terv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához A kiállítás czcrt az eddigieknél nagyobb alaptcrülclcn rendezhető meg, a jelenlegi ter­ vek szerint a kastély földszinti 5 termében, több mint 200 nr-cn. (Az ezt megelőző kiállítás ennek kb. a felén, a földszinti nagyteremben és az emeleti két kisteremben állott. Az emelet egyelőre nem hasznosítható.) Az épület belső terve, a kiállítótermek elhelyezkedése lényegében követi a kastély eredeti be­ osztását, nem lineárisan bc(át)járható. Ez az elrendezés szükségessé teszi - a kronologikus épít­ kezéssel szemben - bizonyos témacsoportok kialakítását, az életút és életmű csomópontozását. A kiállítótermek közül kiemelendő az, amely az árkádról nyíló főbejárattal rendelkezik, központi fekvése s látványos tartozékai (faragott oszlopok, kandalló, régi lépcső az emeletre) miatt legin­ kább alkalmassá tehető a kulükus emlékhely funkció betöltésére. S itt kell szembenézni a kiállítás készítőinek, s majd működtetőinek is, azzal a problémával, hogy célszcrű-c az épület legszebb termét portaként (jegyárusítás, papucsok felvétele) használni, vagy' helyette, mint ahogyan tervezzük, más megoldást kell keresni. (A tervrajzot technikai okok miatt nem tudtuk mellékelni. - A szerk.) Időtartam A Mikszáth-emlékkiállítás állandó kiállítás, s ez meghatározza, hogy hosszabb távra (minimum 10 évre) készül, s minden tekintetben időt állónak kell lennie. Megfogalmazha­ tó az a hármas követelményrendszer, miszerint a kiállítás: • az irodalomtörténeti kutatások eredményeinek; • az irodalmi kiállítások tapasztalatainak felhasználásával; • s korszerű anyagokból (installáció, fotó, slb.) épüljön fel. Műtárgyak - dokumentumok Az emlékkiállításban a Nógrád Megyei Múzeumokban őrzött teljes Mikszáth relikvia gyűjteményünket be kívánjuk mutatni. Mikszáth Kálmán tárgyi hagyatéka, kézirataival együtt eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került 1913-ban, az író özvegye szándéka szerint. Az MTA két szakasz­ ban - az 1950-cs évek elején, majd 1982-ben átadta kiállítási, megőrzési céllal a tárgyi anyagot a Nógrád Megy ei Múzeumoknak, ami az örökösöktől azóta további vásárlással egészült ki. Jelenleg - a Jókaié mellett - Mikszáth Kálmáné tekinthető a legkomplexebb írói múzeumi hagyatéknak. Mikszáth Kálmán tárgy i hagy atékának összetétele Bútorok: 31 db A vegyes bútorgyűjtemény Mikszáth pesti és horpácsi otthonának berendezéséből ma­ radt meg. Őrizzük az író asztalát, bőr karosszékévcl, ágyát, pipatóriumát, könyvszekrényét, amelyet a Révai Testvérek írod. R.T. ajándékozott, s azt a sokfiókos komódot is, melyet írásaiban csak "ökörkasszaként" emleget. 273 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Klikszáth-kastély állandó kiállításához Képzőművészeti alkotások: 47 db A festmények, rajzok, eredeti fényképek, melyek dokumentálhatóan lakása falát díszítet­ ték - arra az izgalmas s máig feltáratlan kapcsolatrendszerre utalnak, mely Mikszáthot a korabeli művészeti közélethez fűzte. Komáromi Katz Endre, Eder Gyula, Benczúr Béla, Fesztyné Jókai Róza festményei mellett őrizzük Szinyei Merse Pál Mikszáthnak ajándéko­ zott remekét, a Virágzó almafák című olajképét. A rajzok ( Glatz Oszkár), a korabeli politikai karikatúrák, szobrok {Holló Barnabás) mellett különleges figyelmet érdemelnek az eredeti fényképek, így az a Jókai portré, melyet az író Mikszáthnak dedikált, vagy azok a kevéssé ismert fényképek, melyek Mikszáthról a szobrász műtermében, vagy Szegeden készültek. Használati és dísztárgyak: 93 db E tárgyegyüttesben figyelemre méltó csoportot alkotnak az író eszközei, tolla, ce­ ruzája, jegyzetfüzete, bőrnotcszc - névjegykártyákkal (pl. Apponyi A lbert m eghívásá­ val). Külön érdekességgel bírnak az ún. novcllatárgyak, mint pl. Jánoska játékállatai. A ló, a bárányka és a nyúl, vagy Az én pohárom című elbeszélés tárgya (egy kis füles, csorba üvegpohár). Gazdag a mindennapi használati eszközök köre: poharak, az író szemüvege, kedvenc pipái sokasága, szivarvágók, ezüst cigaretta tárcája - Rónay János, és arany óralánca Tisza Im j'os ajándéka. . .. a bárányka. 274 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához A használati tárgyak mellett az 1910-cs jubileum ajándéktárgyai, kitüntetések, emlék­ tárgyak sorakoznak. (Többek között a Fekete sas rendjel, melyet az Újságírók elnökeként kapott, az MTA nagydíja 1908-ból, Szeged Város Emlékplakettje 1910-ből, s a nagyhírű Mikszáth Asztaltársaság ezüst serlege, rávésve a tagok névsora.) Az értékes bútorokból, képzőművészeti alkotásokból, használati és dísztárgyakból álló tárgyegyüttes segítségével érzékletesen megjeleníthető a Mikszáth-család otthona, és fel­ idézhető az alkotó környezete, az író dolgozószobája. Meglévő anyagainkat lehetőség szerint még tovább bővítjük tartós kölcsönzéssel (pl. Mik­ száth könyvtárát az MTA Könyvtárából), vagy esetleges vásárlással (pl. régi kanapé, egy-egy szőnyeg, esetleg a teraszra a Mikszáth családéhoz hangulatban hasonló kerti bútor). A kiállításra kerülő dokumentumok, fényképek, kéziratok, könyvek nagy része is a megyei irodalomtörténeti gyűjteményben található, de szükséges még bizonyos téma­ gyűjtés. Jelenleg megkezdődött a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert 1.000.000 Ft felhasználásával a tárgyak, dokumentumok restaurálása. Tartalom A kiállítás tartalmának körvonalazásakor legelőször is azt gondoltuk végig, hogy mit nem vállalhat fel, mi nem ez a bemutató: • • • nem a hagyományos értelemben vett, szigorú kronológiát követő életrajzi kiállítás, de természetesen az életút bemutatása nem maradhat el; nem kizárólagosan a nógrádi kötődésekre épít, de ezt a kapcsolatrendszert kellően hangsúlyozza; nem lehet figyelmen kív ül hagyni az életmű, az írói munkásság bemutatását, de eb­ ben is meghatározó kell legyen a látvány, a kiállítás sajátos formanyelve. (Egy mikszáthos, humoros, önironikus fordulattal élve a kiállítás nem pótolhatja egy korszerű Mikszáth monográfia elolvasását - bár lenne ilyen - , a Mikszáth művek alapos, elmélyült ismeretét - bár lenne rá elég idő - , csupán a kiállítások eszközeivel megpróbál­ hatja segíteni azt.) A tématervben fclliasználtuk az életművet átfogóan közelítő 1972-es és a nógrádi kapcsolato­ kat mélységében feltáró 1983-as horpácsi állandó kiállítások ismereteit, valamint a kísérletező jellegű balassagyarmati, rimaszombati és salgótaijáni időszaki bemutatók tapasztalatait. A tématerv készítésekor legfőbb irányt adó szempontunk az volt, hogy az életút belső logikájából, az életmű tartalmából kibontva ragadjunk meg olyan lényegi cso­ mópontokat, melyekkel egyrészt a mikszáthi pálya véleményünk szerint hitelesen felrajzolható, másrészt egyfajta korrajz is adható, rátekintve Mikszáth művei segítsé­ gével a korabeli életre. Az életút és életmű ilyen együttes megszólaltatása, összecscndítése nem idegen attól a Kosztolányinál, Adynál, SchöpjJin Aladárnál, s újabban Mezei Józsefnél élő Mikszáth 275 �Téma terv a horpácsi A / ikszá th-kastély állandó kiállításához Kovács Anna képtől, amit hol a lcgíróbb írónak, az álarcos írónak, a nagy játékosnak neveznek. Mikszáth nemcsak a nagy szerepjátszók írója, de önmaga is végigjátssza szerepeit, megteremti családi legendáriumát, tetszeleg kicsit ifjú dzsentriként, majd bclcálmodja magát élete végén a horpácsi földcsúr szerepébe, közben újságíróként bejárva a T. Házba egy fogast kért és kapott, mi csak a képviselőknek járt. A lcgíróbb író ő, aki az író szerepével tudott maradéktalanul s teljesen azono­ sulni, akinek az élet is csak leírni való panoráma, a toll = teremtő játékszer, s aki a saját életét is ha kell, belebonyolítja valami mesébe. (Lásd a mellékelt irodalomjegyzéket!) Kiállításunk - persze túlzással szólva, de szándékában mindenképpen - Mikszáth Kál­ mán saját (műveiből kiolvasható, kibontható) története életéről és koráról. Éppen ezért már a tématerv szintjén is igyekeztünk az egyes egységeket mikszáthi írás­ művek címével megjelölni, megnevezni, ami korántsem végleges, hasonlóan az idézetek­ hez, melyek inkább csak tájékozódásunk irányát mutatják. Elképzelésünk lényegét a kiállítás műfajával tudjuk leginkább kifejezni, kiállításunk Mikszáth korában igen divatos, általa is kedvelt és művelt műfaji megjelöléssel élve "korrajznak" nevezhető. Tartalmát tekintve irodalomtörténeti állandó kiállítás, amely bőven él történeti, műve­ lődéstörténeti elemekkel is. Munkacíme: "Igazabb a valónál a mű " - Mikszáth Kálmán élete és kora - Megjelenítés módja Ebből a szempontból kiállításunk két ío részre tagolható: - két szobában az eredeti tárgyakból enteriőrt rendezünk be: - dolgozószoba + az író könyvtára + a jubileumi emléktárgyak - családi lakószoba + a gyerekekhez kötődő tárgyak, könyv ek az un. "élet- és korrajz" installációs kiállítási fejezetet három egységre tagolva egyegy jellegzetes - az adott témában meghatározó Mikszáth mű ihlette - hangulati képre "futtatva ki". A könyvek, dokumentumok, fotók mellett jelentős szerepet szá­ nunk a tárgyak korfcstő erejének (bunda, duda, kártya, váltó, párbajpisztoly, viseleti darabok ... stb.) és a kifejező illusztrációknak. Mindhárom egységben élünk bizonyos "arcképcsarnok" megoldással, hogy Mikszáth saját képei mellett (A saját ábrázatomról) kortársai is megjelenjenek (Az apám ismerő­ - sei -A z én kortársaim - írók, művészek, dalárok). 276 �Kovács Anna Téma terv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Tartalmi felépítése - szerkezete A-terem: B-terem: C-terem: D-tercm: E-terem: 1. Hogyan lettem én író? Irodalom és politika 2. Kinek csináljuk a lapot? 3. Az írói tulajdonról Dolgozószoba - teljes enteriőr Családi lakószoba - teljes enteriőr - "palóc" szobarészlet - közéleti helyszín - költői látványkép - teljes enteriőr - teljes enteriőr A D-E terem tervét külön nem részletezzük: - egyrészt mert a mellékelt műtárgylistán szereplő tárgyak értelemszerű elrendezéséről van szó, - másrészt pedig a terembeosztásunk csak tervezett, ideiglenes, hisz pl. az emeleti tér esetleges bekapcsolódása megváltoztathatja elképzelésünket. Az alábbiak teliát az "élet- és korrajz" három fejezetét (tartalmi csomópontját) ismertetjük. Az indulást követően (/. Hogyan lettem én író?) lény egében Irodalom és politika - Mikszáth egyik jelentős írásának - címével foglaljuk össze alkotópályáját, két pólus köré sűrítve: - a közéleti (2. Kinek csináljuk a lapot?) - és a művészeti tevékenységéről (3. Az írói tulajdonról) szólunk. ... és a nyúl 277 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi A íikszáth-kastély állandó kiállításához 1. Hogyan leltem én író? A kiállítás első bevezető termében erre a kérdésre keressük a választ, vagyis számbavesszük azokat a hatásegyütteseket, melyek Mikszáth írásművészetének kialakulá­ sában ösztönző szereppel bírtak. Ennek a kiállítótcrcmnck összetett funkciót szánunk: .. 11 Gyakorlatilag összefoglaljuk, áttekintjük az életút legfontosabb állomásait, utazást teszünk azokon a helyszíneken, amelyek egyben a múlt század tipikus településeit is reprezentálják. (Természetes, hogy egyes helyszínek eltérő hangsúlyt kapnak, hisz elté­ rő szereppel bírnak a pálya különböző szakaszain.) A mi falunk (Szklabonya) Az alma mater (Rimaszombat, Sclmec) Balassagyarmat közhelyei Hogyan lettem cn író? Szegedi állapotok A fővárosból A skvarka (Horpács) Irodalom és politika E fotográfiákkal megrajzolt (szellemi) térképen kinagyítva mutatjuk be Nógrád Vármegyét (apró képek-, rajzok-, fotográfiák a vármegyéből), és megismerkedünk azokkal a valóságos személyekkel, akiknek arcképéből, portrérajzaiból építeni kezdte saját írói világát {Ősök és unokák, Vidéki alakok, Az apám ismerősei). Palócföld, Palócia valóságos és szellemi térképen (Lásd A jó palócok kötet első ki­ adásának 161. lapját) "kinagyítva", hangsúlyozva szerepeltetjük a mikszáthi helyszíne­ ket, Alsócsztcrgálytól (a festő Kubányi Lajos lakhelye) Ebcckcn, Kékkőn, Mohorán, Nagykürtösön át Zsélyig, közöltük Horpácsot. Ezt a tipikus nógrádi aprófalvak közé tartozó települést, amelyet a múlt század végén is még járhatatlan útjai, megközelíthetetlensége miatt "mostoha falvaként" emlegettek. Az iro­ dalomtörténetben azonban nevezetes hely. Itt állt Szontagh Pál kúriája, ahol Madách Imre is vendégeskedett, s a századvégen Mikszáth előtt a történész Nagy Iván is a falu lakója volt. 1.2. A kiállítási egység tartalmából következik, hogy további "nagyításban" részletezőbben szerepelnek az írói pálya alakulása szempontjából meghatározó helyszínek: Szklabonya "Az emlékeimre érzékeny vagyok. Nekünk íróknak úgy sincs más vagyonunk, csak emlékeink és álmaink. Hallani vélem falu si 278 �Kovács Anna Téma te tv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához harangunkat, látom azokat az öreg parasztokat sorba, látom gyerekkori játszópajtásaimat... Elvonul előttem az egész falu ." Mikszáth Kálmán szülőhelye. E csendes kis palóc falu természethez közeli, bűbájo­ sán kísérteties hangulatú élményvilága írói művészetének, alkotóerejének forrásvidéke volt. Az itt hallott mesék, népdalok voltak első irodalmi élményei. Rimaszombat, Selmecbánya "Furcsa idők voltak ezek! Tudományszomj mellett szabadságszó mj epesztette a gyermekek szivét A levegőben volt valami, hogy aki ezt beszívta, dacot, haragot szívott be vele, mely ezer meg ezer alakban nyilvánult Nem értettünk mi a politikához , azt sem tudtuk, mi fáj, de azt éreztük, hogy f á j valam i " Mikszáth 1857-ben került a rimaszombati protestáns gimnáziumba, majd 1863-66 között a Selmecbányái evangélikus líceum diákja volt. Hazafias szellemben és érzület­ ben tellek a gazdag diákévek. Tanárai nemcsak "tanügyi bácsik" voltak, de felkészült oktatók, kiváló egyéniségek, mint pl. Fábry János, akihez haláláig tartó barátság fűzte. Első irodalmi szárnypróbálgatásainak színtere: az iskolák önképzőköre volt. Balassagyarmat "Mikor az iskoláimat elvégeztem, apám hazavitt szolgabírónak. Az apám annak vitt haza, hanem a főispán nem tett meg csak tiszteletbeli esküdtnek: aminek az igazi neve "szalma esküdt". De hát jó volt nekem ez a szalma titulus is - abban a korban, amikor minden széna, még a szalma is. A szemem láttára fog}'ott el az utolsó fény, amit a múlt dicsősége vetett még a kevély megyei címerekre." A pályán induló, helyét kereső iljú ember 1869-1873 között tevékenyen részt vesz a város életében. Itt kíván letelepedni, kísérletet tesz a megyei közigazgatásban való elhe­ lyezkedésre, ügyvédi joggyakornoki állást vállal, s mint a Nógrádi Lapok munkatársa a város szellemi életének formálója lesz. 279 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Személyes, baráti, atyafiságos kapcsolatai réven a kisváros hivatalnokoskodó, feudális hagyományokkal terhes kapcsolatrendszere veszi körül. A vidéki hivatalnok nemesség azon típusai, akik megrendült gazdasági helyzetük ellenére is igyekeznek, hogy az úri élet látszatát fenntartsák. Mikszáth maga is valódi dzsentri gavallérként mutatkozik be, büszkén viseli nemesi előnevét, megajándékozza magát a tiszteletbeli csküldt hivatalával, cigányos mulato­ zások, párbajviadal résztvevője. Ebben a szerepben azonban nem tud hiteles alakítást nyújta­ ni; kívülállása, független szelleme s bontakozó tehetsége az írói pályán próbálkozik. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a Mauks-lányok irodalmi szalonja, szerepjátszó levélváltása Tersztyánszky Mihállyal, s első irodalmi próbálkozásai. Mikszáth müvei közül helyet kapnak itt azok, melyekben a vármegyei liatásrcndszer még közv etlenül megnyüvánul, így A vármegye róká­ ja (\%ll),Az apám ismerősei (1878), Az elbeszélések 1-2. kötet (1874), az Apró megyei története­ ket vagy Az igazi humoristák (1879) - Kubányi Lajos képi világa látványos kiegészítőjük lehet 1.3. "...magamat látom e könyvben, unt ind voltam fiatal koromban, s a m ind sohasem leszek többé . " Ebben a kiállítási egységben kiemelve s egyben lezárásként mutatjuk be a Tót atyafi­ ak s A jó palócok (1881-1882) köteteket. Jelezve így azt, hogy Mikszáth neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a természeti tájjal, társadalmi környezettel, szellemi közeggel, ahonnan származott. Mik­ száth az az ember, aki lélekben soha nem szakadt el szülőföldjétől, őrizte gyökereit, tu­ datosan vállalta (ha kellett, hangsúlyozta palóc tájszólását). Mikszáth az az író, akit az irodalmi siker útján atyafiai indították el, akinek egész életműve forrásvidékét is a nóg­ rádi dombok, felvidéki hegyek között szokás keresni, és lehet nagyrészt fellelni is, és akit irodalmi köztudatunk mindezek miatt joggal illet a "nagy palóc" minősítéssel. A sikert hozó kötetek első kiadásai mellett szerepel a művek fogadtatástörténete is (Reviczky Gyula bírálata 1881-ből). Az elbeszélések hangulatát a díszkiadás színes illusztrációi és egy e művek ililette enteri­ őr, egy a Mikszáth-értclcmben vett palóc szoba részlet (tárgyakkal, viseleti darabokkal) idézik fel. 2. Kinek csináljuk a lapot? " Teljes életemben a nyilvános közélet embere akartam lenni, és az is leszek. " "Negyven év ül rajtam, s én tizenöt éve ülök az újságírói asztalnál. Más világban vagyok, más viszonyok közé lökött az élet. Azokat festem most. S amennyi cifra szúrt akasztgattam 280 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastélv állandó kiállításához egykor a jó palócokra, azokat leszedegetem aprónként adókat szavazgatván meg a nyakukba ." Balassagyarmaton az ifjú Mikszáth bepillantást nyert a közigazgatás útvesztőibe, s bi­ zonyára közvetlen tapasztalatainak köszönhetően is a hivatali pályának igen hamar és véglegesen hátat fordított. Ettől kezdve a közéletet elsősorban újságíróként alakította, különböző lapok hasábjain fejtve ki nézeteit. A szegedi - előzmény ként a nógrádi - , de még inkább a budapesti évek kerülnek most clőtéibe. Anyagukat a mikszáthi közéleti tevékenységi formákból kiindulva az alábbi négy egy­ ségbe rendezzük. .. 2 1 "A lapokat nem egészen írók csinálják. Többé-kevésbé üzlet a mai lap már, és nem kulturális faktor, mint azelőtt volt. Riporterek, üzletemberek, közgazdák csinálják a lapokat Az írói talentum sugarai már nem képesek kivilágolni a bolondos ólombetűk irdatlan sokaságából. Am i író van is a lapnál, az már beleszagolt a politikába, s ezzel vége. A lapok úgy elszaporodnak és az írótoll emberei, hogy lehetetlen őket számontartani. Kik írják? Kinek írják? Honnan támadnak? Hova mennek?... minden lap szolgál valakit. " Bemutatjuk Mikszáthot, az újságcsinálót: - a Mint készülnek a Nógrádi Lapok íróját; - a Magyar Néplap és Mulattató szerkesztőjét; - A Budapesti Napilap Apróságok rovatvezetőjét; - a Még újabb fény- és árnyképek (1878) című kötettel feltűnő szatirikus politikai arcképvázlatok készítőjét. A politika svindlerei (1878) megörökítőjét; - a Szegedi Napló munkatársát, Szeged pusztulásának és újjáépítésének, Tisza Lajos szegedi udvarának krónikását; - a Pesti Hírlap leghűségesebb főmunkatársát; - a nyíregyházi per tudósítóját; - a millcnium rendezvények leíró résztvevőjét; - az Országos Hírlap lapalapító tulajdonosát; - s a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökét. 281 �Kovács Anna Téma te tv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Elképzelésünk és lehetőségünk szerint a kiállításban teljes válogatást adunk azokból a lapokból - eredeti, ill. hasonmás példányban amelyekkel Mikszáthnak kapcsolata volt. .. 22 "Lassan kint úgy kezdtem tekinteni az egész parlamentre, mintha annak összes mozgó és cselekvő alakjai az én kedvemért élnének és beszélnének." "Sok dolog optikai kérdés a Házban. Én még azt tol dóm hozzá, hogy maga a Ház is optikai kérdés. Sok embert tartanak nagynak a Házban, ki semmit sem ér. És sok embert tartanak kicsinynek a Házon kívül, aki sokat ér." Külön alfcjczctbcn foglalkozunk Mikszáth és A tisztelt Ház kapcsolatával, az országgy ű­ lési karcolatok írójával. Mikszáth 1881. szeptember 27-én küldte első tudósítását a tisztelt Házból, s ezzel a politikai újságírás külön műfaját teremtette meg. Mikszáth, aki A jó palócokkal meghódította a közönséget, parlamenti tudósítá­ saival mintegy másfél évtizeden át szórakoztatta; minden pátosz nélkül, pártállás­ tól függetlenül mondva véleményt a politizáló emberről, a generálisról, a nemzet oszlopairól, a mamclukokról, nem kím élve a választók bizonyos típusát, a szem é­ lyes előnyök után futó Haluska Jánosokat sem. Ezt a gondolatkört elsősorban A t. Ilá z (1886) című önálló kötetre és a benne található Jankó János illusztrációkra építjük. (A karikatúra, mint látványelem lé­ nyegi tartalmánál, ironikus m egközelítési módjánál fogva kiválóan képviseli Mik­ száth szem léletét is.) 2.3. "Húsz éve taposom a t. Ház szőnyegeit, sokat láttam, sokat átéltem, sok millió forintot megszavaztam. E hosszú korszak szereplő politikusait személyesen ösmertem, sőt barátságban voltam sokakkal, láttam őket kívülről és belülről. Szemeim előtt nőttek meg némelyek és zsugorodtak össze mások. Mondhatom több illúziót vesztettem ez idő alatt mint hajat, pedig ugyancsak dús hajam volt és most ritka... mióta köztük tanyázom." 282 �Kovács Anna Témátérv a horpácsi Kíikszáth-kastély állandó kiállításához M ikszáth vcgül is írói sikere, újságírói népszerűségé következtében 40 évesen birtokba vehette a politikai közélet legfőbb fórumát, a parlamentben 1887-től az illyefalvi kerület, 1892-től pedig a fogarasi kerület választóit képviselte szabadelvű programmal. Mikszáth az újságíró, a képviselő a társasági élet kedvelt alakja volt, visszatérő szem ély nemcsak a parlamentben, de a főváros egyéb "közhelyein" is. így a Dunaparti Lloyd-palota első emeletén található Nemzeti Kaszinóban, a párt klubjában, az angol Királynő Szállodában, a Steingassner Kávéházban, ahol nagy tarokkcsa­ táit vívta Eötvös Károllyal (a tiszaeszlári per védőügyvédjével), az István Főherceg Szállodában, ahol a Gundcl János által fenntartott terem egyenesen a Mikszáth asztaltársaság törzshelye volt. Fontosnak tartjuk, hogy Mikszáth mint Budapest írója, a nagyváros ismerője is hangot kapjon (a város jellegzetes alakjai, helyszínei, intézményei mind feltűnnek munkáiban) árnyaltabbá téve azt a vélem ényt, miszerint Mikszáth idegenül élt, csak lakott a fővárosban. Az én asztaltársaim, a Mikszálh-aszlal, A fehér asztalnál, A klubban című írásait Az én kortársaim (1892) illusztrált kötettel fogjuk össze. 2.4. Az újságíró, a parlamcnü tudósító, a kép\isclő, a közéleti ember után állítsuk az alkotóművészt Ezt a kiállítási egységet c témakör művészi összegzésével zárjuk, a már említett munkák m ellé vonva azokat a műalkotásokat, melyek ebből az élm ényvilágból, gondolatkörből, a magyar politikai közéletéből nyerték közvetlen indíttatásukat (a Katánghy történetek a választásokról, A különös házasság az egyházpolitikai küz­ delmekről tájékoztatnak). Legfőképpen a m illcnium i magyarság gyilkos szatíráját, az Új Zrínyiászt (1898). A jelenben önmagát anakronisztikusán túlélő formává üresedő múlt hogyan torzítja szatírává egész életünket, kérdezi Mikszáth két esztendővel azután, hogy az ország megülte ezredéves fennállásának fényes ünnepét, monumentális irrealitássá ködösítve önnön létét és lehetőségeit. A kiállítási egység végén egy "közhelyen", a kártyacsaták, politizálások, eszemiszom színhelyén, a fiatal polgári viseletbe öltözött emberek között egy történelmi alak kibiccl. 3. Az írói tulajdon "Valamilyen író azonban mégis lettem , s ha most az élet őszén megcsinálom a mérleget, elmondhatom, hogy ami öröm ért, az mind az irodalomból való, és ami bosszúságot nyeltem, azt mind a politika kölykezte. ” 283 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Klikszáth-kastélv állandó kiállításához A kiállítás harmadik egysegében a szépíró művészi pályájáról kívánunk átte­ kintést adni, felvázolva helyét a korabeli irodalmi életben,kapcsolatait, legfonto­ sabb sikereit, s mindennek alapját, műveit: - teljes körét (a korabeli kiadásokkal) s műfaji sokszínűségét (a gyerek- és if­ júsági könyvektől, a népszerűsítő füzeteken, színes regéken át az elbeszélé­ sekig, regényeikig); - egykorú fogadtatását; - a korabeli fordításokat (esetleg a későbbiekből is); - és a legfontosabb színpadi- és filmfcldolgzásokat kitekintéssel. 3.1. írók, piktorok és dalárok "A mozgás az élet, a friss vízf mely indul valahonnan és megy valahová, hol egyszer talán hajókat visz- Minden szellemi mozgalomból csak jó köv étkezhetik, a fiatal írókéból sem különben. Hogy összetörik az eddigi tekintélyeket? Csak a hamis tekintélyeket törhetik össze. Hogy végig gázolnak a mostani művészeti formákon? Az ördög vigye azokat a fó r mákat, hagy gázoljanak." "Nehéz magy'ar írónak lenni!" Lényegesnek tartjuk, hogy érzékeltessük azt a sokszínű irodalmi kapcsolatrend­ szert, amelynek ő is alakító m űvészegyénisége volt. Azt az érett alkotót, aki már átvészelte első kudarcait, átélte csalódásait, megismerte a nélkülözést, de már túl van az első sikerek örömein is, s akinek már talán az is megszokott, hogy tekinté­ lyes irodalmi társaságokban hangzanak cl munkái. (A Petőfi, a Kisfaludy Társasá­ got követően akadémiai székfoglalóját, A szökevények című elbeszélését 1901. május 12-én olvasta fel.) Mikszáth tartalmas, gazdag, eleven kapcsolatban állt a korabeli irodalmi élet­ tel, elegendő, ha csak az általa szerkesztett Almanach kötetek szerzőgárdájára gondolunk itt. Az írók, művészek tablóján az egyik kinagyított kép Jókai Móré, hozzá kötődik az "irodalomtörténész" Mikszáth, a Jókai Mór élele és kora című életrajzi regény (1905-1906) szerzője. Mikszálhot írói sikerei, kapcsolatai a szellemi élet centrumához, a rohamosan tere­ bélyesedő világvárossá dagadó nagyvároshoz kötik. A pályaszakaszban Budapest mellett Horpács megjelenése az alkotói magányba, nyugalomba való visszavonulás igényét, az elzárkózást, de egyben a menekülés mozdu­ latát is jelzi. (Nemcsak a város, de a közélet, a politika légköre is egyre idegenebb.) 284 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Kíikszáth-kastély állandó kiállításához (Horpncs, mint látjuk, jelen elképzelésünkben kiróni tekintetben is megjelenik a kiállításban Az első egységben, mint tipikus megyei település, a lián nádikban, mint az alkotópálya cg>ik ililctő helyszíne, valamint a Mikszáth család életének legkedv esebb - az írónak utolsó nógrádi - otthona) "Kellett nekem olyan hely, melyről csak én tudjak, mint ahogy az embernek van egy titkos könyve, kellett egy hely, ahol a füvekből, falvakból, árkokból, erdőkből a fantázia segélyével témákat hasogassak ki írói mesterségemhez, hol nekem öreg fá k titkos susog ássál meséljenek s patak vize locsogjon. 99 3.2. "Egy negyvenéves pálya" "Az irodalom nem kell senkinek! Hiszen nem a komoly célok országában vagyunk! Könyvet itt nem vesz senki, szellemi terméket meg nem becsül, itt mindig a személyekre megy a játék, és mert az irodalomban is nem a könyvvel törődünk, hanem az íróval, így válik lehetővé, hogy olyan íróink is vannak, akik még sohasem írtak semmit. 99 írói pályája lezárásában Mikszáth mintha csak megvalósította volna azt az igényt, amit Jókairól megfogalmazott: "írói jubileuma alkalmával, mikor oly szédítő magasan ál­ lott hírben, dicsőségben, emberszer etet ében hagyott volna itt bennünket". Mikszáth Kálmán 1910-ben, halála előtt még részt vett - megtört testtel, kicsit fáradó lélekkel, de elevenen friss alkotószcllcmmcl és a saját ünnepét is kritikusan szemlélő írói szemmel a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepélyen. A hivatalos ünnepségek, országos megemlékezések, kitüntető ajándékok (jubileumi so­ rozat, nemzeti donatio), zajos rendezvények között is meg kell hallanunk az ifjú írógencráció (Ady, Kosztolányi, Krúdy) hangját is. (A jubileumi emléktárgyak, dokumentumok - elhelyezhetők a dolgozószoba relikviái között is.) 3.3. "Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha őt müveiben megösmerik: ez a legnagyobb jutalm a.99 285 �Kovács Anna Témáién>a horpácsi Mikszáth-kastélv állandó kiállításához "Az irodalomra féltékenyen kell őrködni. Hiszen már nincs is egyebünk , amivel a világ elé állítatnánk... az irodalmunk az utolsó jó ruhadarab , amit még le nem vettünk és ami még el nem rongyolódott." Egyik fő törekvésünk az, hogy mintegy belepjünk, betekintsünk a mikszáthi művek világába, a kiállítás eszközeivel megjelenítsük belső tartalmának hangulatát. Említettük már a Mikszáth irodalom azon felismerését, hogy művészi, irodalmi va­ lóságát abból a kis világból kiindulva kezdte építeni, amit oly jól ismert, a vidék népe, a köznemesi családok galériáját rajzolva meg. A sikeres alkotó műveiben, jellegzetes helyszínén a tág értelemben vett felvidéki tájon, az ott­ honos falvak kunyhói, kúriái, a történelemből itt maradt kastélyok és polgárvárosok lakói között ismerős alakok, témák és látványban is megragadliató motívumok térnek vissza, ismétlődnek. (Ebben az egységben lényeges látványelemek az illusztrációk, jellegzetes motívum­ tárgyak és a fő hangulati látványkép.) "Mikszáth egész életében, minden művében keresi az idillt - mondja mindennek magya­ rázatául Mezei József. Művei, rcgényszcrkczctci tulajdonképpen körözve közelítik meg a nagyregényt, a nagy témát. Ismétel, összeköt alakokat, családokat, életsorsokat, történeteket, több regényt. Amit keres, az a derű, az igaz jó érzés, az emberség, a szépség. Ez a nélia szar­ kasztikusan rosszkedvű, kaján, cinikus író nagy' szcrctctrc, békére, nyugalomra vágy ik." Amit talál - folytassuk mi c gondolatot - az gy akran és egvre inkább mindennek hi­ ánya, minden devalválódása, egyre ridegebb világ, amely kevés teret ad az idillnek, s amelyben a más utáni szándék különös formát (különc köntöst) ölt. Lényegében ez a gondolkozás határozta meg, erre a két pólusra építjük bemutatásunkat. A művek áttekintő sorát természetesen A jó palócokat időben közvetlenül köv ető kötetekkel kezdjük. A nemzetes uraimék (1882-1883) mindenképpen első, az első regényének tekinthető, a nagyerejű Mácsik történetében az író alaptémája szólal meg. Mikszáth a szépirodalom eszközei­ vel kapcsolódott az 1880-as évek elején folyó dzsentri-v itához, mely ben jeles publicisták hallatták szavukat. A vita anyaga, valamint Cervantes Don Quijote című regényének magyar fordítása Győri Vilmostól (1873-75) c Mikszáth mű mellé kívánkozik. Az apró gentrv és a nép elbeszélései és A tekintetes vármegye kötet 1884-ből tematiká­ ban is folytatások. Ez utóbbi az első illusztrált Mikszáth könyv. Mannheim Gusztáv rajzai­ ból maga Mikszáth válogatott, nagy műgonddal maga jelölve ki a képi témákat. (Az illuszt­ rációk, melyekre általában is figyelmet fordított, végsősoron ízléséről, képi világáról is tanúskodnak.) E könyvnek különleges szerepe volt a család életében is. A lohinai ju (1885), a Kisértet Lublón (1892-93), az Eladó birtok (1893) jól szemléltetik az 1880-as évek végén, a 90-es év tized elején azt az írói irányt, melyet mintegy elméleti igénnyel is közelíteni, tisztázni próbált A romanticizmus (1887) című célzatos elbeszélésében. 286 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Mikszáth-kastély állandó kiállításához Eligazító gondolatunkat, választott szempontunkat követve a nagy regények közül kiemelen­ dő, ellentpontozó párbaál 1ítliató kettő, lényegében ugy anannak az időszaknak a terméséből. A Beszterce ostroma (1894) - első nagyjelentőségű alkotása a Mácsik féle magyar Don Quijoték történetének folytatása, a "különcök különcének", Pongrácz István grófnak az élete. (Aíühlbeck Károly illusztrációi mellett a ncdcci várról és uráról megjelenő képek tehetik teljesebbé a látványt) A Szent Péter esernyője (1895) - nem véletlenül volt Mikszáth legkedvesebb alkotása, Neográdi Antal bájosan egy szerű illusztrációival. Mikszáth egy ütött-kopott esernyő csodatévő meséjében csendes humorával, poézisénck derűjével, zamatos ercdcüségévcl az ember boldog­ ságra születettségének mély' bölcsességét fogalmazta meg. Ez ragadta magával nemcsak a kora­ beli magyar olvasóközönségét, különös tekintettel a hölgyekre, de igen mély megértésre talált világszerte, s különösen az angol nyelvterületen. (Az 1898-as első angol fordítást követően min­ den európai nyelven hozzáférhető. A fordítások mellé jelentős feldolgozástörténct állítható.) Ez az életmű egészit tekintve is csak kivételes pillanatban létező idill igen ritkán lelhető meg: - a történelmi múltban, pontosabban szólva a történelmi mesékben a Mátyás korát idéző "boccacció történetekben" kereshető. (A két koldusdiák, A beszélő köntös, A kis prímás, A szelistvei asszonyok, Akii Miklós.) - öregek emlékálmaiban s gy erekek öntudatlan mozdulataiban él (/í fekete kakas, vagy az utolsó kötetek: a Mikor a mécses már csak pislog, Jilágít este a szentjánosbogár elbeszélései). Komorabban, erőteljesebben szól a művek másik szólama. A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-1097) - tulajdonképpen a dzsentri téma összefoglalá­ sának tekinthető. A vármegye ekkorra már levetette, lev edletté minden régi fényét, pőrén mutatja er­ kölcsi romlottságát. "A mii olyan a korabeli vármegyére néz\}e, mint egy kivégzés" - állítja Schöpflia S ha a Nosztyban leszámolt a vármegye minden régi dicsőségével, A fekete városban (1908-1910) utolsó művében az illúziók végleges elvesztésével is szembenéz. "Én, aki annyira szeretem ezt a nemzetet, olyan sötét színekben látom ma az ország jövőjét, hogy elmondani sem lehet" - mondja Mikszáth 1910-ben. A regény valójában egyetlen nagy tragédiája bevallottan is Dosztojevszkij hatása alatt született. A fekete város világában a különc magatartás nem menedék többé, Pongrácz gróf régi értékeket őrző egyéni tébolya általános méreteket öltve mindennapi clvakultsággá torzul, s a szerelem sem beteljesedő idill Szent Péter esernyője alatt. A kiállítási egységet a fekete város főterén, fekete ruhás, arcnélküli emberek között előtérben álló cscrnyős szép leányaink, s a magyar Don Quijote alakjával zárjuk. Végezetül, fejezze be a tématerv készítője azzal a szubjektivitással, amivel kezdte, arra kérve minden olvasóját, hogy segítse (szigorú kritikával, ötletgazdagsággal) a kiállítás "építését", Mikszáth szellemében: "Az idő nem kegyetlen, csak igazságos. Mielőtt megsemmisítené az embereket, az éveket, s mindazt ami van, előbb kiszolgáltatja az emberiség ítéletének, s amit az ítél azon nem ront. A hibákat helyrehozza, ront, tör, de a romokból újra épít." Salgótarján, 1996. szeptember 287 �Kovács Anna Tématerv a horpácsi Xfikszáth-kastélv állandó kiállításához IRODALOMJEGYZÉK ADY Endre: A legíróbb író. = Uő: Költészet cs forradalom. Bp. 1969. Kossuth. 239-241. p. BELITZKY János: Mikszáth és Balassagyarmat. Salgótarján, 1972. Kézirat. Nógrádi Tör­ téneti Múzeum Adattára 2289-79. sz. Uő: Újabb adatok Mikszáth Kálmán életéhez. = Irodalomtörténet. 1975. 3. sz. 790-799. p. FÁBRY Anna: Ciprus és jegenye. Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben. Bp. 1978. Magvető. Uő: Mikszáth a Tisztelt Házban. = Balassagyarmati Honismereti Híradó. 1993. 1-2. sz. 44-50. p. KERÉNY1 Ferenc: Mikszáth emlékek Nógrád megyében. Salgótarján, 1973. Nógrád me­ gyei Múzeumok Igazgatósága. Uő: Egy Mikszáth-cmléktárgy dokumentumaiból. = Palócföld. 1966. 2. sz. 116-118. p. KOSZTOLÁNYI Dezső: Mikszáth Kálmán. = Uő: Látjátok, feleim. Bp. 1976. Szépiro­ dalmi. 226-236. p. KOVÁCS Anna: A Mikszáth-családról. Az irodalmi muzeológia műhelyéből. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1988. 407-421. p. Uő: Utazás kísértelek, komédiások, különcök között. A pályakezdő Mikszáth elbeszélé­ sei. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1990. 135-155. p. Uő: A nyállá változott jáger esete - avagy Mikszáth a jubileumáról. A kultusz első sza­ kasza. = Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 1994. 73-86. p. Uő: Mikszáth és Nógrád és Mikszáth és a millcncum. Elhangzott előadások kéziratai. 1996. Ködlovagok. írói arcképek. Bp. é. n. Szent István Társulat. KRÚDY Gyula: Szent Péter esernyője alatt. = Uő: írói arcképek. Bp. 1957. Magvető. 2. köt. 409-410. p. Uő: A tegnapok ködlovagjai. Rajzok, emlékezések. Bp. 1961. Szépirodalmi. MEZEI József: Új "balgaságok története". Mikszáth. = Uő: A magyar regény. Bp. 1973. Magvető. 382-410. p. Uő: Mikszáth és a század "realizmusa". = Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 4. sz. 448-469. p. 288 �A kéményseprő (Mikszáth-hagyaték) �120,- Ft Ilerezeg Klára: Mikszáth (llalassugyarmat, a volt lá r megyeháza előtt, 1961.) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/da3844417306b12e41dcc53eefbe1944.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e3843a3ba0e380f37f70fc64be4e5f28.pdf 452641dc8cc1cb0b574f9bda61deb236 PDF Text Text �Mustó János: A Dunánál E számunk illusztrálására keresve sem találhattunk volna alkalmasabb képzőművé­ szeti alkotásokat Mustó János Duna-sorozatának lapjainál. A tíz linómetszet mind szándékában, mind a megfogalmazás színvonalában méltó társa a következő oldalak törzsanyagának, a szlovák-magyar, magyar-szlovák sorskérdéseket feszegető történ észi elemzésekn ek. A salgótarjániként számontartott művész a Palócföld tündérkertjének egyik varázsos völgyében megbúvó kis faluból, Lucfa/váról származik. A község bejáratánál a helység­ névtáblán ez is olvasható: Lucina. Meggyőzőjelzéseként annak, hogy itt szlovákok élnek. A falu közepén, ott ahol valaha Mustó János szülőháza állt, vadonatúj oktatási intéz­ mény pompázik, amit a Magyar Kúttársaság kormányfője avatott föl, s aminek felépültét még belügyminiszterként hathatós eszközökkel támogatta. A művész, aki a köznapok emberénél érzékenyebben tartja számon gyökereit, szinte ké­ szen kapta ebben a topográfiai pontban azt a koncentrátumot, ami a Duna-táji népek együttélési gondjainak művészi megfogalmazásához szükséges. Szülői ház, származás, kultúra, a történelem könyörtelen hullámverése, politikai szándékok és emberi jóakarat, múltidézés és a jelen jobbítása: ezek mind-mind megtestesülnek azon a pontosan megje­ lölhető földrajzi helyen, ahol a művész bölcsője ringott, s ahol "hegyipatak csobogáséi nyelven” (Illyés Gyula) énekeltek fölötte altatót. Nem csoda hát, ha az iskola aulájába elkészítette a szlovák ajkú falu történetét feldolgo­ zó pannóját. Egy vonás korunk jellemképén, hogy az összefoglaló igényű, egyetemes távlatokat alkalmazó munka érthetetlen okokból ma sincs a helyén. Változatlanul a mű­ teremben vár sorsára. Nem így Mustó János itt közölt sorozata, amely már számos kiállításon aratott sikert. A linók kiindulópontja kétségtelenül aktuálpolitikai. Közelítésmódja azonban bevallottan József Attilától megörökölt. Lapról-lapra, mint a gondolat stációi, bontakozik ki az a program, amelynek semmi köze sincs a kisnemzeti civakodóshoz, annál inkább az egye­ temes és helyi értékekhez, természet és ember vágyott harmóniájához, égtájak és régióik szerves kapcsolódásához, ember és ember emelkedett viszonyához. Kiáltás és megnyug­ vás, figyelmeztetés és program egyszerre ez a sorozat, amelyet az Életfa örök szimbóluma fo g közre. Óhaj és remény a szigorú itéletű történészi szavak között. L. P. �Tartalom Paróczai Csaba versei 3 Lőrinczy István: Bessy, ne ribanckodj! (színjáték) 9 MŰHELY G. Komoróczy Emőke: Nagy Pál intellektuális művészetéről 27 NEGYVEN ÉV MÚLTÁN Szokács László: Úgy éreztük, tiszta a lelkiismeretűnk 39 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Karol Wlachovsky: A harmadik szlovák-magyar történésztalálkozó... 47 DuSan Kováé: Nacionalizmus, nemzctpolitikai program, nemzetállam 50 Hévízi Józsa: Területi cs egyházi autonómia... Balassa Zoltán: Nemzetállam és/vagy nemzeti identitás 55 62 Milán Podrimavsky: A szlovákok nemzeti identitása... 67 DuSan Skvarna: A szlovákok modern nemzeti identitásának alakulása... 75 Tóth István: Adalékok az alföldi szlovákok... 82 Molnár Imre: A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása... 86 Péter Zclenák: A kisebbségi kérdés és a szlovák autonomista törekvések... 97 Valérián Bystricky: Szlovákia államjogi helyzete... 102 Jozef Zalkuliak: Politikai elképzelések... 110 Hamberger Judit: Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években 121 A fordítás Avar Hajnalka és Brogyányi Judit munkája. �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaki Pál Marschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján Rákóczi út 36. Telefon: (32) 410-022. 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 270 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: a Balassi Bálint Könyvtár nyomdájában Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 11-16.30 óráig szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 E számunk szerzői: Balassa Zoltán történész (Bp.), V. Bvstricky történész (Pozsony, Szlovákia), G. Komoróczy Emőke irod.tört. (Bp), Hamberger Judit történész (Bp.), Hévízi Józsa történész (Bp ), D. Kováé történész (Pozsony, Szlovákia), Lőrinczv Ist\>án (f) író, költő, drámaíró (Salgótarján), Mol­ nár Imre történész (Bp ), Paróczai Csaba költő (Salgótarján), M. Podrimavsky történész (Pozsony, Szlovákia), D. $k\>arna történész (Pozsony, Szlovákia), Szokács László újságíró (Salgótarján), Tóth Jst\>án történész (Szeged), K. Wlachovsky műfordító, irod.tört. (BpPozsony), P. Zelenák történész (Pozsony), J. Zatkuliak történész (Pozsony) E számunka illusztrációs anyaga: Mustó János festőművész (Salgótarján) A Dunánál című linósorozata. Borítóterv: Orbán György Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1997-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 120,-Ft, előfizetési díj egy évre: 450,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk sissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Paróczai Csaba UTAK ha hasonlat kellene mindenképpen akkor én is csak az útnál kötnék ki a végtelent megszövő hajszálkötegck laza simulásánál három szabó legények cipői kavarják a meg nem ülepedő port útkereszteződések titokzatos törpéi a fülbe súgnak erre vagy amarra valaki mindig tudja s meg is mutatja szívesen csak te nem tudhatod mert gonosz törpék is vannak akik visszaintenek az életnek a varasodó sérelmeket mindig felkaparják s gonosz ráncok ülnek szájuk szegletében mosoly gyanánt ők mutatják a legjobb tévutakat melyeken mindazonáltal megélhető a honnan hová ősélménye pikareszk regényhőssé avat a megszenvedett táv talán nincs is különbség menni kell tarisznyával a vállon megéhezni és leheveredni elforgatható jelzőtáblák tövében esik jól igazán a pogácsa az otthon hamuja fűszerezi ízét s aztán cgvre több elhagyott útlchctőség után még vár egy mozdulat a ronggyá szakadt szütyőt szépen kell az utolsó bokorra akasztani 3 �A TÁRSASÁG VISZONYLAGOSSÁGA talán unod hogy magamról beszélek mindig és mindenhol reinkarnálódott mosónő teregetem a padláson a család szennyesét pedig itt minden tudatalatti mint a népmese hiába csukod be a könyvet kiszöknek belőle félelmeid borzasztó fontos dolgok vannak a szavak grafit-palástja alatt s ha alánézel már nincs hova futni nehéz dolog az elveszett ártatlanság kizáró tudattartalmak ismerkednek a marhavagonban talán szcllcmvasútn&k is nevezhetnénk a lényeg a nagy utazás a személyiség vörös óriása s a végső törpe lét NUMERO HORAS már mindent megírtak s én mégis itt vagyok mint kavicsfogú álteknős gyűjtöm a reggel fényeit s csak néha pislogok c végtelenített anakronizmuson hányféle az idő s kinek hogyan telik már minden életet megéltek s én mégis itt vagyok folyton forgatott homokóra oda és vissza mindig ugyanez kitörni képtelen széthulló de csak összetartott rokon-anyag egy rossz mozdulatra vágyom 4 �PEDIG HAT az események pergő egymásutániságába egyszer hiányt éget a vetítőgép lencséje megáll minden hólyagok nőnek aztán a nagy fehérségben összeadódnak a dolgok feketék és fehérek odvas fogak ásító hüvelyek s a bérház falán krisztus-fejet formáz a repedés ujjaid között kutyalefetyelésnyi szél lohol az utakon elgurult igazságok nyomai csillognak a sarkokon a rosszkedv hadonász s padon ülve zavaros verspróféciák gubancos szakálla rezdül hová tűntek boldogtalan szavaink lódulásnyi nekirugaszkodások tördelik kezüket szakítás előtt bennreked az utolsó lélegzet 5 �KÉNYSZER /ÉS AKARAT/ üzennek vagy nem a távollevők arca mindnek krizantémfehér létezni sokféleképpen lehet de élni csak itt érintésnyi távolban kiszorítani pár liternyi űrt a feszített tükrű mindenségbe semmit a semmibe valamit valahová ha figyelsz hallod a csobbanást valahogy úgy mintha várkútba köpsz bele a sötétbe át a sötéten hullámmá alakulni koncentrikus körökként falhoz verődni szembejönni kioltódni de ha a hang vagy a jel el is oszlik vele a jelfogó maga akkor is mi tudjuk hogy volt s hogy talán a múlt idő sem lényeges 6 �TŰZ TŰZ kit érdekelnek már tücsökzsinatos esték lámpalobogásnyi megszőtt éjjelek szomszéd lakások túlvilági hörgéseiben ki keresne manókat ha kiáltanál a csöndben le kellene sütni szemed vagy egyenest a sarokba állni hogy megtanuld végre mi kell vagy nem nézhetnél tévét egy hétig nem találna gyilkosra áldozat szóval borulna a rend hát csitt ne zavard e néma csörömpölést légy illeszthető centrum vagy/és periféria két lábbal benne mindenben az egész álvalóságban ez a szabadulás útja ez a szintetikus boldogság villogjon a fogsor aztán előtt vagy akár helyett duplaviszki jéggel áradjon áradjon a boldog fiatal erő francba a tücskökkel érted 7 �Mustó János: A Dunánál - Hullámok 8 �Lőrinczy István* Bessy, ne ribanckodj! Színjáték 4 képben Vándorméhészeknek, jókedélyű elmeosztályi ápoltaknak és egyéb rendes embereknek Szereplők: WAITLAW őrült földrajztanár, TERESA Waitlaw nem kevésbe őrült felesége, Mr. RONSARD szintén földrajz tanár, ő is őrült, Mrs. RONSARD aki tulajdonképpen férfi, de ő is őrült, POSTÁS aki civilben professzor, az elmeosztály vezetője, HELGA civilben főápolónő, a darabban a Postás felesége, és néhány méhecske Történik napjainkban, Angliában, azaz mindenütt... Halálának első évfordulóján rendszeres szerzőnkre, a salgótarjáni Lőrinczy Istvánra (1936-1996), barátunkra emlékezünk. Váratlan távozása megakadályozta a szöveg véglegesítésében. Kéziratát szerkesztőségünk megőrizte. Az abszurdba hajló, ma is aktuális játékot - amelynek bemutatóját, ha életben marad, Szerzőnk már elérte volna - változtatás nélkül közöljük. (- a szerk.) 9 �Lörinczy Ist\>án Bessy, ne ribanckodj! 1. KÉP Szín: Nappali szoba. A Waitlaw-házaspár várja a Ronsard házaspárt. WAITLAW: Na, ma megint késnek, mint rendszeresen. Pedig ma a Csomalungmára me­ gyünk... Amit némely hülyék Mount Everestnek is hívnak... s nyolcczernyolcszáznegyvennyolc méter magas... TERES A: Hülyeség szivi, hülyeség... Ma a Godwin Austenre megyünk, ami csak nyolcezer-hatszáztizenegy méteres... /Jönnek Ronsardék, Mrs. Ronsard is férfi.../ Mr. RONSARD: Kicsit késtünk, de ma a Jankho Urnára készülünk, ez ugye hétezer-tíz méter magas hegycsúcs - igaz, kis feleségem? Mrs. RONSARD /nőt imitálva/: Hülye vagy, édes, most az Aconcaguára mászunk fel, mert az csak hatczer-kilcncszázötvenkilcnc magas... WAITLAW: Mindenki tcázni akar, biztos, elvégre angolok volnánk, vagy mi a szösz... Itt van hát egy kis francia tea - hozza már a Teresa... TERESA /hozza a teát/: Forró kínai tea, de Indiában is ilyet isznak... /Mindenki elé teás­ csészét tesz/ WAITLAW: Na, egyezzünk meg akkor, hogy melyik hegycsúcsra megyünk, jó? Tehát milyen híres, kékszemű hegycsúcsra indulunk, gyerekek? Mrs. RONSARD: Én és a férjecském rád bízzuk a mai hegyitúra megszervezését, Waitlaw... De cuki a nyekkendőd, szivi... Mr. RONSARD: Te. ne ribanckodj itt nekem, mert nyakoncsaplak, Bessy... Teresa, szerin­ ted hová menjünk? TERESA /leül.közéjük/: Az Ojos dél Saladon még nem jártunk, s az csak hatezernyolcszáznyolcvan méter magas... Elfelejtették, hogy az összes, itt felsorolt hegy­ csúcson már voltunk, édeseim? Mr. RONSARD: Ja, tényleg - mi a fenének menjünk olyan helyekre, ahol már egyszer jártunk? Igaz, drágáim? WAITLAW: Jól van, akkor, gyerünk a McKileyre, az csak hatezcr-egyszázkilencvennégy méter magas... TERESA: Én már unom ezeket a nagy hegyeket, szerintem inkább a Kibora menjünk, ott csak ötezer-nyolcszázkilcncvenöt a magasság... Mr. RONSARD: Teresa, drágám, igazad van, menjünk a Puncak Jayára, ami csak ötezerharcminc méterke, vagy a Puncak Trikorára, mivel az éppencsak négyezerhétszázötven méter... Mr. RONSARD: Akkor már válasszuk Európát, fel a Kanchandzöngára, ott csekély nyolcezer-ötszázkilcncvenhét méter a magasság... 10 �Lörinczy István Bessy, ne ribanckodj! Mrs. RONSARD: Mindig gyengeelméjű voltál, édes. A Kanchandzöngára az nem az olasz focicsapat kapusa, és a Himalájában van, Ázsiában, igen nagy az ázsiója ennek a hegycsúcsnak... De tényleg, állapodjunk már meg a hegyi túra céljában, gyere­ kek... WA1TLAW: Mivel Angliában élünk - abban már megállapodtunk, hogy mértékegységként a métert használjuk, ami ugyan nem angol mértékegység, de így az érdekes... Mrs. RONSARD: Igen, így az érdekes, dekes, dekes... /Csengetés hangzik. Bejön a Postás... Feje körül méhek rajzanak.../ POSTÁS: Már kétszer csengettem, a postás ugyanis mindig kétszer csenget... Most jövök a méhcimtől, ezek a dögök mindig utánam repülnek, követnek mindenhová... /Hessegeti a méheket/ Msr. RONSARD: Na, na postáska, csak meg ne csípjen engem valamelyik méhe a combikámon, mert arra nagyon érzékeny vagyok. /Felemeli a szoknyáját, férje pofonvágja/ Mr. RONSARD: Hányszor mondtam, Bessy, hogy ne ribanckodj folyton... WAITLAW: Na, mit hozott, postáska? POSTÁS: A Földrajzi Társaság prospektusait, a világ legnagyobb vízeséseiről, meg a Föld nevezetes alagútjairól... TERES A: Isteni, a vízesésekhez is elmegyünk ugye, meg az alagutakhoz is, drágáim?... Mrs. RONSARD: Igen. a vízeséseket akarom, meg az alagutakat. /Tapsol/ Jaj, megcsípett egy méhecske, pont a combomon. /Odakap/ POSTÁS: Mutassa, nagysád, ki kell szívni a méhcsípést, én értem a módját. /Lehajol mr.s. Ronsardhoz/ Mrs. RONSARD /élvetegen/'. Szívja ki a combomat, postáska! /A Postás éppen nekikezd a comkiszívásnak, mikor újból csengetnek, a Postás hirtelen felugrik./ POSTÁS: Biztos a feleségem! Az átkozott boszorka, az tart számon minden méhet, az egymillió-hatszázezer-ötszáztizcnkilencből biztos hiányzik az a nyolc, amelyik engem ide elkísért! Jaj, nekem. /Elrohan, a méhek nagy zúgással utána/ Mrs. RONSARD: Micsoda papucs ez a postáska! Hogy fél a nejétől! De te nem félsz tőlem, ugye apuci? /Megcsókolja Mr. Ronsardt/ Mr. RONSARD /elhúzódva/: Hányszor mondtam, hogy minden reggel borotválkozz meg, szúr a bajuszod, na! Mrs. RONSARD: De kényes vagy, apukám! Hát szabad ezt? Egy epekedő, szerelmes aszszonnyal így bánni? /Újból a férjét nvaggatja/ WAITLAW: Kuss, az istenit! Még mindig nem állítottuk össze a mai hegyi túrát! Minek jöttök ide, ha csak zavartok bennünket, mi? Csináljatok otthon programot maga­ 11 �Lőrinczy Ist\>án Bessy, ne ribanckodj! toknak, egy jó kis túraprogramot, ha itt csak nyalakodtok... Máskor már regen valamelyik hegycsúcson vagyunk így dél fele, most meg sehol! TERESA: Igaza van a férjemnek! Mit édelegtck itt, mi? Takarodjatok haza, az ágyba, ha nem kell nektek a mi hegyi túránk! Én is szeretem a férjemet, de Bessy, amit te művelsz, az túlzás... Mr. RONSARD: De az a legjobb az egészben, hogy nemcsak velem műveli ezt, hanem minden férfivel... Most még a postással is kikezd, aztán meg Waitlaw-val is csi­ nálja ugyanezt... Mrs. RONSARD: Na, ha nem tetszem a társaságnak, akkor én cl is mehetek... WAITLAW /mégis meggondolja/: Maradj csak, legfontosabb, hogy a mai hegyi túránkra együtt menjünk! Szóval akkor melyik hegycsúcsban állapodtunk meg, he? Mr. RONSARD: Olyan közepes magasságú hegy kellene, mint mondjuk a Citlaltépetl, amit Orizabának is hívnak - az csak ötezer-hétszáz méter magas... TERESA: Akkor inkább a Kirkpatrick - az csak négyczer-ötszázhuszonnyolc méteres... Mrs. RONSARD: És a Puncak Mandala, az meg éppenhogv négyezer-hétszáz méter... WAITLAW: Ökörség! Ha már mászunk, másszunk a legmasabbra, gyerünk a Csomolungmára! /Csengetés... Újból jön a Postás.../ POSTÁS: Bocsánat, a feleségem pontosan megszámolta a méheket, és csak egymillióhatszázezer-ötszáztizennvolcat talált, tehát egy méhecske itt maradt! Érte jöttem, mert el kell vele számolnom... Már így is kaptam a fejemre a sodrófával. /Mutatja a dudort/ Mrs. RONSARD: Szegényke! Némely asszony borzasztó brutális, de én nem, postáska! /Cirógatni kezdi a postást/ WAITLAW /ordítva/: Elég, elég! így sose jutunk fel a Csongmolungmára! Bessy, nálad van az a méhecske, amit a postás úr keres? Mrs. RONSARD. Mit képzelsz, Waitlaw? Nem vagyok én niéhtolvaj! ML RONSARD: Micsoda? Waitlaw, te lopással vádolod a feleségemet? Na. ezt nem úszód meg szárazon. /Ráönti a teáját Waittawra/ TERESA /teáját Mr. Ronsardra löttvinWe/: Nesze, Ronsard, ezt tőlem kaptad! /Mrs. Ronsard se rest, telezúdítja teával Teresa arcát.../ /Nem nézheti ezt tétlenül Waitlaw se - ő meg Mrs. Ronsardt önti le teával./ POSTÁS: Kész bostoni teázás... Innen kéne számítani az Egyesült Államok megalakulá­ sát... TERESA: Micsoda? Maga még humorizál itt? /Felkapja a teáskancsót, és a benne lévő folyadékot a postásra loccsantja/ /Afost már mindenki törölgeti magát, csengetés, berobban Helga, a postás felesége./ 12 �Bessy, ne ribanckodj! Lőrinczv István HELGA: Mi van itt? Hol a méhecském? Az cgymillió-hatszázezcr-ötszáztizenkilencedik, mi? Nekem ő kell, senki más, mert mindig kísérte a férjemet... Arnoldkának hívják a méhecskémet, na, rögtön adják elő az ártatlankát, mert mindent szétve­ rek itt... Mit törölgetik itt egymást? /A férjéhez lép /És te, Alfréd miért törölgeted magadat? POSTÁS /Mrs. Ronsard-ra mutat/: Ez a nő leöntött teával... /Helga Afrs. Ronsardhoz rohan.../ HELGA: Ez a maskara? Te merészelted leönteni a férjemet, te madárijesztő! /Kezdi lerán­ gatni Afrs. Ronsard parókáját/ Mrs. RONSARD /visít\fa/: Férjecském, te hagyod, hogy ártatlanul bántsanak? Hiszen Teresa öntötte le a Postást, nem én! Na, nesze, szemtelen perszóna. /Jól behúzott Helgának/ WAITLAW /ordítva/: Csend legyen! Mi van itt, zsibvásár? Maga, Postás úr és a kedves neje azonnal takarodjanak a lakásomból, különben rendőrt hívok! HELGA /tapogatja Afrs. Ronsardt/: Ez a nő dugta el a méhecskémet, Arnoldkát, csak ő lehetett... Mrs. RONSARD: Jaj, ne nyúlkáljon a bugyimhoz, csiklandós vagyok. Ne, ne hagyjad ezt, férjecském... Mr. RONSARD /jól képen vágja Helgát/: Hagyja rögtön békén a feleségemet, maga trampli! % HELGA /elengedi Afrs. Ronsardt, Teresához rohan/: Akkor biztos ennél a nőnél van a méhecském, az Arnoldka! POSTÁS /elrántja Helgát Teresátóll: Te, lehet, hogy rosszul számoltál! Hisz tegnapelőtt csak cgymillió-hatszázezer-ötszáztizennyolc méhünk volt, te! Igen, most jut eszembe, hogy egy idegen, betévedt méhecskét is hozzászámoltál a többihez, te! Megvan hát minden méhecskénk, az Arnoldka is biztos otthon van a kaptárban! HELGA: Biztos ez, Alfréd? POSTÁS: Mint a halál. Helga! Tudod, én sose hazudok neked... HELGA /bájosan/: Hát akkor elnézést kérek ezért a kis incidensért... Mi akkor megyünk is... Hiába, maguk nem tudhatják, hogy mit jelent nekem az Arnoldka... WAÍTLAW: De, tudjuk asszonyom, tudjuk... Most azonban megkérem, hogy szíveskedjék távozni, a férjével együtt... /fíelga és a Postás hajlong\>a távoznak, a Ronsard és a Waitlaw házaspár döbbenten néz egymásra./ TERESA: Te kezdted az egészet, Ronsard, miért kellett Waitlawt leöntened indiai teával? Mrs. RONSARD: Még hogy indiai? Hiszen kínai tea volt, és ez nagy különbség... 13 �Bessy, ne ribanckodj! Lőrínczv István WAITLAW: Na, vcgrc a tárgyra térhetünk... A hegymászásra, aminek okából minden héten egyszer összejövünk... Szóval akkor ezen a héten hová mászunk fel, melyik havas hegycsúcsra? Mr. RONSARD /hirtelen felüvölt/: Álljon meg a menet! Itt repked valahol az az átkozott dongó, hallom a döngicsélését... Mrs. RONSARD: Az Arnoldka lenne? Na, akkor visszajön a Postás buggyant felesége, mert észleli a kaptárban a hiányt, ha majd átszámolja az egvmillió-hatszázezerötszáztizennyolc méhet, menten rájön, hogy egy hiányzik a készletből... WAITLAW: Ugyan már, hiszen a Postás már megmagyarázta neki a hiány okát... De addig is tüntessük cl azt az átkozott dongót... /Mindenki a méhecskét hajkú rossza, a zümmögés azonban továbbra is hallatszik./ TERESA: A fenét, hiszen már mink zümmögünk... Hát ebbe bele lehet dilizni, na üljünk le, másszuk már azokat a hegycsúcsokat! Mrs. RONSARD: Csakhogy én már nem akarok hegycsúcsokat mászni, aranyoskáim! MIND: Nem? Hát mit akarsz? Mrs. RONSARD: Én a világ legnagyobb alagútjaihoz, meg vízeséseihez akarok most menni, tehát ezt játszuk, mert a hcgycsúcsosdi olyan unalmas... Mr. RONSARD: Tényleg, játszunk vízesésdit, meg alagutasdit... WAITLAW: Hát jó. nem bánom, játszunk most alagutasdit, meg vízesésdit... /Hirtelen sziréna búg fel, a szereplők mozdulatlanságba dermednek, a szín elsötétül.../ 2. KÉP A nappali szoba. A színen mozdulatlanságba dermedt Waitlaw és Ronsard házaspár meg­ elevenedik. .. WAITLAW: Na. fiúk, lányok, akkor megy ünk a vízesésekhez? Mrs. RONSARD: Olvassuk csak el azokat a prospektusokat még egyszer! WAITLAW /mindenkinek átnyújt egy-egy prospektust/’. Megyjegyzcm. Bessy, hogy te java­ soltad a vízeséseket, meg az alagutakat, de azért csak tanulmányozzuk át a pros­ pektusokat... TERESA: Na, én már átfutottam az enyémet, akkor kezdhetjük is. A Churun folyó vízesése a legmagasabb, kilencszázhctvenkilcnc méter, oda menjünk! Mr. RONSARD /nézi a prospektust/ Baromság! A Livingstone vízesés a legnagyobb, évi átlagos vízmennyisége harmincötezer-száztíz köbmétcr/secundum! 14 �Lörinczv István Bessy, ne ribanckodj! WAITLAW: Hülye vagy, Ronsard, nem vízmennyiség szerint, hanem magasság szerint merjük mi a vízeséseket! Mr. RONSARD: Engem csak a Niagara érdekel, az közismerten a világ legnagyobb vízesése... TERESA: A Niagara? Az a szar kis vízesés? Hiszen csak ötvenkilenc méter magas, hol van ez az Itatingához viszonyítva? WAITLAW: Vagy a Cuquenánhoz képest, mi? Ezek mind hatszáz méter felett vannak! Mrs. RONSARD: A Sete Qedas évi átlagos vízmennyisége tizenháromezer-háromszáztíz köbméter másodpercenként, a Boyomáé pedig hatezer-ötszázötven köbméter má­ sodpercenként, a Khoncé tizenegyezer-hatszáztíz köbméter/secundum... /Csengetés hangzik.../ WAITLAW: Na, itt a dongós Postás... POSTÁS /Belép a Postás, feje körül méhek rajzanak/: Megint hoztam valamit! TERESA: Remélem a kedves neje nem keresi már az elveszett méhecskéjét, az Amoldot, mi? POSTÁS. Nem keres az már semmit, teljesen nyugodt már az én kis feleségem... Mrs. RONSARD: Hogy-hogy, cukorpofám? /A Postáshoz lép, cirógatja/ Mr. RONSARD: Ne ribanckodj. Bessy, ne ribanckodj, mert ideges lesz a balkezem... POSTÁS: Be kell vallanom önöknek, hogy agyonütöttem a feleségemet, legalább is azt hiszem... WAITLAW: Azt hiszi? Hát agyonütötte, vagy nem? POSTÁS. Ma reggel megint eltűnt az Arnoldka! Tudják az egymillió-hatszázezerötszáztizcnkilcnc méhecske... Mrs. RONSARD: Jaj, de édes... Szivi, tényleg agyonütötted azt az utálatos feleségedet? /Újból cirógatni akarja a Postást/ Mr. RONSARD: Te. ha folytatod a ribanckodást, én ütlek téged agyon... TERESA: Csak nehogy idejöjjön nekünk az agyonütött felesége a sodrófával, Postás úr! POSTÁS: Nem jön az, hiszen éppen sodrófával vágtam fejbe, amikor elaludt a dühösségtől. Mert tetszik tudni, mindig elalszik a drága a dühöngései után... WAITLAW: Érthető, kipiheni a fáradalmakat... De mit hozott Postás úr? POSTÁS: Ja, persze, persze... Itt vannak az új képes könyvecskék: a világ legfontosabb hajózó csatornái, a Föld leghosszabb folyói, a Föld legnagyobb szigetei, a Föld legnagyobb félszigetei... Mrs. RONSARD: Isteni, ezekhez mindhez cl megyünk, ugye? /Csöngetés. Berobban Helga, a Postás felesége... Fején hatalmas kötéssel/ HELGA: Á, megint együtt a kupaktanács... Maguk mindig együtt vannak? Azt hiszik, hogy agyonütött a férjem, mi? Nem megy az olyan könnyen, kérem... Persze átvert a férjem, igenis hiányzik az Arnoldka, és még három másik méhecském is, az egymillió-hatszázezer-öts/áztizenkilencből... 15 �Lőrinczy Ist\>án Bessy, ne ribanckodj! WAITLAW: Mondja, asszonyom, miért ragaszkodik maga ehhez a bűvös számhoz - egymillió-hatszázezcr-ötszáztizcnkilcnc minek a száma ez? Valamelyik volt kommunista ország hadseregének, vagy a jelenlegi párttagoknak? HELGA: Uram, ez az én méhecskéimnek a száma, ennyi méhem van, a leltár szerint, ké­ rem szépen... Mrs. RONSARD: És ki leltározta fel a méhecskéket, csak nem a férjecskéje? HELGA /odarohan Mrs. Ronsardhoz/: Te átkozott madárijesztő! Megint a férjemmel fog­ lalkozol? Kellene neked a délceg Postás, mi? /Jól képen nyalja Mrs. Ronsardt/ Mr. RONSARD /őt se a gólya költötte, piszokul szájon vágja a tanácstalanul álldogáló Postást.../'. Maga az oka mindennek! Minek jár ide a dongóival? Hülye krapek... POSTÁS /az ütés helyét simogatja/. Én kapok megint a feleségem helyett... TERESA /aki eddig szótlanul figyelt, hirtelen hatalmas pofont ken le a Postásnak/'. Igen, maga az oka mindennek, minek jár maga ide, csak botrányt hoz, meg prospektusokat... HELGA. Megbolondultak maguk? Az én féijecskémet verik itt? Na, van itt néhány szép kis teáscsésze, hadd verjem csak szét a fejükön. /Felkapja a kis asztalról a teáscsé­ széket, Teresa felé hajít kettőt, de csak a tükrösszekrényt találja el/ POSTÁS: Helga sosem tudott célozni... WAITLAW /rezignáltan/: Amíg ez a hülye postásházaspár bejár ide, addig nem tudunk az utazásainkkal foglalkozni... POSTÁS /méltósággalV: Már elnézést uram, de én hivatalos kötelességemet teljesítem, én csak kézbesítek... Mrs. RONSARD: Úgy van, a Postáska csak kézbesít... HELGA: Postáska? Gyere csak. te rozzant kanapé, adok én neked a kis asztallal... /Ez emlí­ tett bútordarabot félkézzel felkapja, zúdítaná Mrs. Ronsard felé/ /Mr. Ronsard elgáncsolja Helgát, az asztal nagy robajjal a tükrösszekrénynek repül, Helga mozdulatlanul fekszik a földön.../ /Általános döbbentség../ POSTÁS /lehajol a feleségéhez, bánatosan néz fel/: Sajna, él... HELGA /lassan feltápászkodik/: Hülye egy banda ez, nem engedem, hogy továbbra is kézbesíts neki... Vegyék meg a hülye prospektusaikat a könyvesboltban! Még hogy te hordod ki nekik!? Ökörség, nonszesz - ahogy jobb körökben mondják.. WAITLAW: Nonszensz - asszonyom, ez nem pálinka.. Ez abszurdum, ez értelmetlenség, képtelenség, ostobaság - angolul... HELGA: Maga idióta, hát azt hiszi, hogy én nem ismerem az angol szavakat, mi? Nonszesz - az annyit jelent, hogy nincs szesz! Engem akar maga átvágni, maga őrült földrajzkukac...? Mert elmondta ám nekem a férjecském, hogy maguk min­ denféle folyókhoz, meg vízesésekhez, hegyekhez utaznak, amiket csak olvasnak azokban a rospektusokban, amit a férjemmel hozatnak maguknak... De többet nem teszik... garantálom... 16 �Bessy, ne ribanckodj! Lőrinczy Ist\>án HELGA /folyt/'. És most azonnal adják ki Arnoldkát, a kedvenc méhecskémet, meg a másik hármat is, mert nagy botrányt csapok - ha nem lesznek meg a bogárkáim! /Valami bútorféleség után néz, amit a tükrösszekrényhez vághatna.../ TERESA /a férjéhez/: Waitlaw, ne engedd már, hogy az az ütődött nőszemély az egész lakásunkat szétrombolja, csapd le őt, mint a villanyórát szokás... /Waitlaw lecsapja Helgát, aki mozdulatlanul fekszik a földön.../ POSTÁS: Hát uram, ez sikerült magának, gratulálok, nekem sosem megy ennyire... Mr. RONSARD/a feleségéhez/: Bessy, menjünk haza, itt ma úgy sem lesz utazás... Mrs. RONSARD: Menjünk, édeském, nem való nekünk az ilyesmi... Még az is lehet, hogy soha többé nem jövünk ide! HELGA /hirtelen felordít/'. Megfogtam, megfogtam! TERESA: Te jóisten! Mit fogott meg az ütődött nő? HELGA: Arnoldkámat, a méhecskémet fogtam meg! Itt van a drágám, a kezemben, a sző­ nyegen fogtam meg, biztos ebből a maskarából esett ki. /Mrs. Ronsardra mutat/ Fő az, hogy megvan, jaj végre megpuszilhatom a drágámat. /Megteszi/ Mrs. RONSARD: Azt állítja ez a nő megint, hogy én loptam el a méhét? Juj, de közönséges perszóna. a sáros cipőmet se törölném belé... POSTÁS /nejéhez/: Menjünk most már haza, elegem van az egészből.. TERESA /az ajtóhoz megy, kitárja/: Úgy bizony! Takarodjanak innen a méhcikkel együtt! Intézkedem majd, hogy ebben a körzetben ilyen postás többet ne kézbesítsen! POSTÁS: Asszonyom! Én pontosan kihozom maguknak a küldeményeket, arról nem tehe­ tek, hogy itt mi történik! Mrs. RONSARD: Úgy van! A Postáska nem tehet semmiről, mindennek ez a közönséges nő az oka! /Helgára mutat/ HELGA /karonragad\>a férjét/: Gyerünk innen, és ide többé be nem teszed a lábad, érted? /.Megvetően köp egyket, távozik a Postással együtt/ /A postásék távozása után Teresa sír\>a nézi a betört tükrösszekrényt, temeti a fejét... Ronsardék útra készen állnak a szoba közepén... Waitlaw kezébe WAITLAW: Megint minden emiatt a hülye Arnoldka miatt történt - ide többet postás be nem teszi a lábát! Mrs. RONSARD: Hát lőttek a mi szép kis utazásainknak! Nem is megyünk mi már többet sehová! Mr. RONSARD: Dehogynem, szivem, dehogynem! Majd csak rendbejön minden! Tcrcsáék vesznek új tükrösszekrényt, meg széket, nem lesz itt semmi baj... Bár az egész­ nek - szerintem - az volt az oka, hogy megint nem tudtunk megegyezni abban, hogy hová is utazzunk! WAITLAW /vigasztalja Teresát/: Ne sírj, te drága! Veszek én neked akkora tükrösszekrényt, mint egy ház, és acélból lesz a tükre, azt senki be nem törheti 17 �Bessy, ne ribanckodj! Lőrinczv István többe! Ezt a Postást pedig kitiltom innen, s akkor semmi sem zavarhatja az uta­ zásainkat! TERES A /hüppögve a férje karján/: Jól van, édes, de akkor ki hozza nekünk a prospektusa­ inkat, ha nem lesz Postás? WAITLAW: Postás lesz. csak nem az, aki eddig volt... Majd fogadunk magunknak egy külön postást, aki csak nekünk kézbesít? /Hirtelen szirénabúgás hallik, mindannyian mozdulatlanságba dermednek, a szín elsötétül../ 3. KÉP A színen mozdulatlanul a Ronsard és a Waitlaw-házaspár... Hirtelen megelevenednek... Új tükrösszekrényük van Waitlaw-éknak, acéltükörrel.. TERESA: Remélem, hogy most nem zavar bennünket senki, végre élhetünk legnagyobb szenvedélyünknek - az utazásnak.. Mrs. RONSARD. Isteni az új tükrösszekrényetek, Tercsa! WAITLAW: Annak befizetek, aki ezt az acéltükröt betöri! Mr. RONSARD: Akkor döntsük el, hogy hová megyünk! Jó? TERESA /új prospektusokat vesz elő/: Nincs Postás, de ez nem jelenti azt, hogy prospektus sincs! /elővesz vagy öt\fenet/Tegnap vettem ezeket, drágáim! Itt van mindjárt az első: a bolygók adatai, melyikükre menjünk? Mr. RONSARD: Fiúk-lánvok! Ajánlom, hogy most az egyszer egyezzünk meg az utazás végpontjában, és nem lesz semmi baj! Mr. RONSARD: Úgy tudom, hogy használtatok dongóirtót, nehogy az Arnolka esetleg itt bújjon meg a combjaim között, mi Waitlaw! /Meglöki a férfit/ Mr. FONSARD: Ne ribanckodj, Bessy, ne ribanckodj! A te hülyeségedre mindig lehet számítani! TERESA: A lényegre koncentráljunk drágám! Tehát döntsük cl, hogy melyik bolygóra megyünk! Mr. RONSARD: És mi legyen a támpont? A Bolygók Naptól való közepes távolsága - mil­ lió kilométerekben, vagy a bolygók Földtől való távolsága - ugyancsak millió kilométerekben? WAITLAW: Szerintem a bolygók keringési ideje a Földhöz viszonyítva - döntsön! Mr. RONSARD: Én inkább a tengelykörüli forgásuk időtartamát javaslom - kiindulásnak! Mr. RONSARD /önkényesen/: A Plútó van a Földtől legtávolabb - hétszázötvenmillió ki­ lométerre, javaslom, hogy odamenjünk, jó kis hosszú út lesz... WAITLAW: Akkor már a Merkúrra menjünk, az csak kétszázhuszmillió kilométerre van tőlünk.. 18 �Bessy, ne ribanckodj! Lörinczv Ist\’án TERESA /kifelé indul/: A Vénusz van hozzánk a legközelebb - negyvenmillió kilométerre oda menjünk, jó, gyermekeim! De hozok már egy kis itókat. Bourbon van csak jó lesz? Mr. RONSARD: Imádom a bourbont, hozzad, te édes! Mire bejövök, döntsetek ám... Az utóbbi napokban semmire se tudtunk jutni az utazással, megátkozott talán valaki bennünket - na, iparkodjatok /Kimegy/ Mr. RONSARD: Az a közveszélyt okozó Postásné átkozhatott meg bennünket, azért nem jutunk semmire! Úgy bizony! Pedig milyen közel van a Vénusz, egy ugrásnyira csak, igaz Waitlaw? /Meglöki a férfit/ Mr. RONSARD: Bessy, ne ribanckodj, ne ribanckodj - miattad nem jutunk semmire! WAITLAW: Nyugalom! Állapodjunk meg már végre! Elvégre házaspárok volnánk, meg földrajztanárok! Mr. RONSARD: És nem is akármilyen földrajztanárok! Én egyetemen tanítok, Bessy is, te meg Waitlaw földrajztudós vagy! WAITLAW: Most nincs itt Teresa - aki szintén földrajztudós, na de amíg jön, elmondok nektek egy viccet: Mit mond az ifjú férj a nászéjszaka előtt? - Ez a nap is jól kezdődik... - És mit mond a felesége a nászéjszaka után? Na, ma sem történt semmi... Mrs. RONSARD: Juj, de jó vicc, kár, hogy nem értem... De azért nevetek rajta. /Megteszi/ /Jön Teresa, a bourbont tálcán hozza, a poharakkal együtt.../ Mr. RONSARD: Röhejes, de úgy érzem, hogy ezek a poharak ma még eltörnek valakinek a fején... TERESA: Jókedvetek van, na megegyeztetek? Melyik bolygóra megyünk? Mrs. RONSARD. Még nem egyeztünk meg, mert a férjecskéd elmesélt egy isteni viccet, majd megszakadtam a nevetéstől, kár, hogy nem értettem a viccből semmit. TERESA: Na, elég a süket dumából, igyatok! /Tölt mindenkinek, isznak/ Mr. RONSARD: Kitűnő ez a bourbon! Illik a Bourbonokhoz! Tudjátok, hogy milyen ősrégi család a miénk? A nagy Picrrc de Ronsard az ükükük-apánk - úgy bizony! WAITLAW: Neked már egy pohár Bourbon is megárt? Mrs. RONSARD: Ne ócsárold a férjccskémct, szivi, igenis nektek nincsenek olyan őseitek, mint nekünk - mi magától a Pléliadc-tól származunk! TERESA: Drágám, ti ilyen hamar bccsiccsentettetck? A Pléliadc egy költői iskola volt a 16. században, Franciaországban... Mr. RONSARD: Ne nézz bennünket hülyének Teresa, hogy kioktatsz - ősünk a nagy Pierre de Ronsard volt a vezetője ennek a költői iskolának. WAITLAW: De az iskola programját Bcllay fogalmazta meg! TERESA: A francba vitatkozzunk már ezen is... Gyerünk a bolygókra, mire várunk még? /Csengetés hangzik../ 19 �Lőrinczv István Bessy, ne ribanckodj! TERESA: Te, Jóisten! Csak nem a Postás, vagy a felesége? /Beszerénykedik a Postás, imbolvogva, feje körül méhek rajzanak./ POSTÁS: Hukk, ne féljenek, most tényleg nem jön a feleségem, elutazott az anyjához, a kis édes, hehche.Én meg vettem neki egy kaptár méhet, így fel se tűnik neki az a pár dongócska, amik mindig jönnek velem, mindenhová... /Nekiesik Mrs. Ronsardnak/ MRS. RONSARD /még ribanckodni is elfelejt/'. És az Arnolka, legalább megvan? POSTÁS: Bezártam egy viszkisüvegbe az Arnoldkát, ráírtam az üvegre, hogy "Arnolka kalitkája", hukk.. Mr. RONSARD: Van abban az üvegben még viszki? POSTÁS: Csak félig uram, félig..Arnolka a viszki tetején úszkál, még berúg tőle, hahaha... TERESA: Na, jól van, akkor nincs baj, mit hozott a Postás úr? POSTÁS: Én? Hukk, hukk... semmit se hoztam... Az egész kerület pénzét és levelét elhagy­ tam valahol, mert a viszkis üveg egyik felét én ittam ki, másikat meg az Arnolka issza még most is a drága kis kalickájában, hukk... Mrs. RONSARD: Jaj, de édes vagy, szivi /Átöleli a roskadozó Postást/ Ugye téged Artúr­ nak hívnak ? Mr. RONSARD: Bessy, ne ribanckodj, ne ribanckodj... /Elrántja a feleségét a Postástól/ /A Postás leül a kisasztalra, a Bourbonos-üveg mellé.../ POSTÁS: Ni, a pija! /Húz egy hatalmasat az üvegből/ Jó viszki, ügyi, szegény Arnolka /zokog/ még berúgsz a sok viszkitől, ott az üvegben... WAITLAW. Ezt az embert el kell innen távolítani, mert ha idejön a felesége - megint bot­ rány lesz! TERESA: Vigyük be a konyhába, fogd a kezét Waitlaw, te meg fogd a lábát Ronsard /megfognák a Postást és vinnék, de megint csengetés hangzik.../ Mrs. RONSARD: Jön a közveszélyt okozó Helga! /A többiek rémülten elengedik a Postást, az leesik a szőnyegre./ /Beront Helga.../ HELGA: Mi ez itt, kupleráj? Micsoda viszkiszag van itt, berúgnak a falak! Á, itt járt a férjem, itt is van, na, persze a földön. /A Postáshoz ront, pofozza/ Te szemét! Mit tettél? Elvesztetted az egész kerület küldeményét, a postástáskádat, üresen találtam meg a rakparton... Hol a rengeteg nyugdíj, amit ma kellett volna kéz­ besítened, meg a sok levél, he, s hol van a többi pénz? A viszkimet azt megittad, te féreg! Az én üvegem volt, alig hagytál benne, pedig kell a fájós fogamra! Azt a kicsit, ami még az üvegben volt, most megiszom, de csak fáj a fogam... 20 �Lőrinczy István Bessy, ne ribanckodj! POSTÁS /éledezve/: Helga, te kiittad azt az üveget? HELGA: Ki én, miért? POSTÁS: Abba az üvegbe zártam be a drága Amoldkádat, édesem, hukk, hukk, hukk... /Zokogni kezd/ A Helga kiitta az Amoldkát az üvegből. /Most meg nevet/ Hihihi... /Lehanyatlik a szőnyegre/ HELGA /visítva/'. Micsoda? Amoldka az üvegben volt? Te gyilkos! /Üti a Postást a földön/ Akkor azért ment le a torkomon olyan nehezen az a kis pia, jaj istenem, megit­ tam az Arnoldkámat! Mr. RONSARD: /Aki a fenti szöveg alatt állandóan ivott a Bourbonos-üvegből/: Hihihi, megitta az Arnolkáját - úgy kell neki! Hihihi! HELGA: Ni, a madárijesztő! Te szemét, röhögsz rajtam és az Arnoldkámon, mi? Felkapja a viszkisüveget és a tükrösszekrénybe vágja. /Csodálkozva nézi, hogy a tükör nem törik össze/ WAITLAW: Acéltükröt vettem, asszonyom, közveszélyálló ez a tükör, nem lehet eltörni... HELGA: Na jó, akkor agyonütöm ezt a madárijesztőt. /Mrs. Ronsardhoz rohan, elkezdi azt püfölni/ Mr. RONSARD /hátulról hatalmasat sóz Helga fejére, aki szó nélkül a szőnyegre esik, a férje mellé.../ Mrs. RONSARD: Mind a két bajkeverő a földön van, győztünk. /Táncolni kezd/ Hol a bourbon? TERES A: Hozok még egyet! De ezektől /a postásra és Helgára mutat/ most végleg meg­ szabadulunk! Állandóan akadályozták az utazásainkat! Hívom a mentőket, vite­ tem őket a kijózanítóba! Mrs. RONSARD: Oda, oda, kapnak majd egy jó kis gyomormosást, hehehe... /A ""gyomormosás” szóra a Postás és Helga hirtelen kijózanodik... Felállnak a sző­ nyegről. ../ HELGA /Húzza maga után a férjét/'. Gyere szivi, keressük meg az elvesztett pénzt, meg a leveleket, hátha megvan mind valahol... POSTÁS: Nem sajnálod az Arnoldkát, akit mcgittál? HELGA: Ugyan már... Majd elnevezek egy másik méhecskét Arnoldkának... Gyere éde­ sem, keressük meg az elvesztett pénzt, meg a leveleket... /Egymásba karolva el­ mennek, szirénabúgás hangzik, a Waitlaw és Ronsard-házaspár mozdulatlanság­ ba dermed, a szín elsötétül/ 21 �Lőrinczv István Bessy, ne ribanckodj! 4. KÉP A színen mozdulatlanságba dermedt Waitlaw és Ronsard-házaspár megelevenedik... TERESA: Ma sem jutottunk semmire sem, ettől a postásházaspártól nincs nyugtunk - hiába... WAITLAW: Akkor sem jutottunk semmire, amikor ők még itt sem voltak... Semmilyen úticélban nem tudtunk megegyezni, nem is tudom, érdemcs-e az egészet folytat­ nunk... Mr. RONSARD: Már hogyne volna érdemes, Waitlaw! Folytassuk csak, ma biztos megta­ láljuk a közös úticélt... Mrs. RONSARD: Már hogyne volna érdemes, Waitlaw! Folytassuk csak, ma biztos megta­ láljuk a közös úticélt.. Mrs. RONSARD /meglöki Waitlawt/ Ma megtaláljuk a célt, érzem, érzem mindenemmel... Mr. RONSARD /nyakon vágjak. Ne ribanckodj, Bessy, ne ribanckodj! Főleg miattad nem jutunk semmire! WAITLAW: Van még prospektusunk! TERESA /előszedi a tükrösszekrényből az útikönyveket/; Itt tartom őket, van még elég! Gyerünk ma a Föld nevezetes alagútjaihoz! Jó? WAITLAW: Oda már egyszer akartunk menni, hiába, az ember sosem jut cl oda, ahová készül... Mr. RONSARD: Közúti, vagy vasúti alagutakhoz menjünk? És mi számít: a hosszúság, vagy a megnyitás éve, mi? Mrs. RONSARD: Egyik se! Csak te számítasz, szivi! /Most a férjét nyaggatja/ WAITLAW: Csend legyen már, a hétszentségit! Otthon szerelmeskedjetek! Ide utazni jöttetek, nem? Mi Teresával komolyan vesszük az egészet, de Bessy mindig el­ ront a hülyeségeivel mindent! Mrs. RONSARD: Kikérem magamnak, én nem vagyok hülye! Én földrajztanárnő vagyok, és ez a kettő nem ugyanaz! Mindig jó jegyem volt föciből, csak matekból buktam meg háromszor - beee, mégis tanárnő lettem. /Kiölti a nyelvét Waitlawra/ TERESA: Viselkedj már Bessy, te tényleg a Postás közveszélyes feleségének a szintjén állsz... Mr. RONSARD: Mit személyeskedsz, Teresa? Gyerünk hát a leghosszabb alagúthoz, a Seikanhoz... Ami ötvenháromezer-nyolcszáznegyvenegy méter és még építenek hozzá... WAITLAW: Hát ez az! Olyan alagúthoz menjünk legalább, ami már felépült! TERESA: Akkor legbiztosabb a Szent Gotthárd! Mert azt már 1881-ben felépítették! Mrs. RONSARD: De az egy régi alagút! Újhoz menjünk már, ha megyünk! Mr. RONSARD: Mondtam már, hogy gyerünk a Seikanhoz! Mrs. RONSARD: Kitaláltam valamit, gyerekek! A Nakayamohoz kell utaznunk, az egy új alagút! TERESA /nézi a prospektust/: Sajnos a Nakayamo még építés alatt áll - ez nem lesz jó! 22 �Bessy, ne ribanckodj! Lörinczy István WAITLAW: Addig tötyörészünk, hogy megint itt lesz a Postás, meg a közveszélyt hozó felesége! TERESA: Ide ugyan be nem jön egyik se! /Csengetés... Jön a Postás, valamit lobogtat a kezében, feje körül méhek dongának.../ POSTÁS: Uraim, hölgyeim! Önök társas utazást nyertek, úgy bizony! TERESA: Kitől, ha szabad kérdeznem? POSTÁS: Hát a Földrajzi Társaságtól! Valami pályázatot nyertek el, na! WAITLAW: Ja, tényleg, még tavaly pályáztunk meg egy ösztöndíjas társasutazást, emlékeztek? Mr. RONSARD: Hát persze, hogy emlékszünk! Hová szól ez a társasutazás? POSTÁS /a fejét vakarja/'. Azt sajnos nem lehet megállapítani... Amikor a táskámat elve­ szítettem, az önök társasutazási jegye is benne volt... A jegy tetejéről lemosta a víz a betűt, mert a folyóban találta meg a kis feleségem az elveszett küldemény egy részét... Hát nem tudom hová nyertek önök társasutazást... TERESA /magába roskadva/: Hát nem megy, ez sem megy... De hogy lehet maga még mindig postás? POSTÁS: Mert hiány van a kézbesítőkből, asszonyom! Meg aztán a kis feleségem elintézte a főnökségen, hogy maradhassak. Mr. RONSARD: Példátlan törvénysértés! Egy ilyen ember postás maradhat! Megáll az eszem... Mrs. RONSARD /simogatja a Postást/: Én nem haragszom magára. Postáska! Maga igazi férfi. Én is férfi vagyok, de nem igazi... Mr. RONSARD: Bessy, ne ribanckodj. ne ribanckodj, mert szájon váglak... /Elrántja a feleségét a postástól/ /Újabb csengetés... Minden megdermedve néznek az ajtó felé... Bevánszorog Helga.../ HELGA: Már mindenütt kerestelek, Artúr! Tudtam, hogy' csak itt lehetsz végül... Elveszett Arnoldka kettő, érted? Reggel még megvolt, most nincs, kész! /A kezét tördeli/ WAITLAW: Hát a megboldogult Arnoldka I. helyett már Arnoldka II. is van, illetve volt? HELGA: Mit képzelt, maga szerencsétlen? Hát azt hiszik maguk, hogy tudnék a kedvenc méhecském nélkül élni? Nagyot tévednek, mert nem tudok! TERESA: Itt nincs a kedvenc méhecskéje, asszonyom! Tűnjön el innen, vigye a férjét is! WAITLAW /békítőleg/'. Ilyen szép fiatalasszony, mint maga Postásné és folyton botrányt csinál nálunk! Már nagyon elegünk van ám a garázdálkodásaiból, viselkedjék nyugodtan, menjen haza szépen, vigye a férjét is, hagyjanak nekünk békét! Mrs. RONSARD: Úgy van! Menjen innen az a nő, ki nem állhatom ezt a spinkót! HELGA /harciasán/: Még csipogni mersz, te száraz veréb? Na, most adok én neked! /Ráront Mrs. Ronsardra, tépi, üti-veri/ /Waitlaw végre a helyzet ura, hatalmas pofont kever le Helgának, aki meglepetésében elengedi a megtépett Mrs. Ronsardt./ 23 �Lörinczy lst\>án Bessy, ne ribanckodj! WAITLAW: Na, kifele kisanyám! /Kilódítja az ajtón Helgát, majd a Postást, akit már nem is nagyon kell lökdösni, megy magától is/ TERESA: Hát ezektől megszabadultunk! Megint tönkretettek az utazásunkat! Mrs. RONSARD /rendbe szedi magát, parókáját igazgatja/: Ez a szemtelen nőéi folyton engem maceráit... És a férjem hagyta ezt, bezzeg Waitlaw lovagiasan kiállt mel­ lettem! /Cirógatni kezdi Waitlawt/ Mr. RONSARD: Ne ribanckodj már, ne ribanckodj... Gyerünk haza, hiszen úgyse utazunk mi már sehová se... TERESA: Nem adom fel olyan könnyen! Itt van a világ leghosszabb folyóinak a névjegyzé­ ke. /Nézi a prospektust/ Gyerünk hát a leghosszabb folyóhoz! WAITLAW /reménykedve/: És melyik a leghosszabb, Teresa? TERESA: Hát a Nílus, az hatezer-hatszázkilencven kilométer... Mr. RONSARD: Nem jó! Inkább kisebb folyóhoz menjünk, úgyis nagyon elfáradtunk már az örökös utazás-megbeszélésektől... Mrs. RONSARD: Akkor hát hová menjünk, kedveskéim? WAITLAW: A Murray-Darling csak háromezer-hétszáztizenhét kilométeres, gyerünk hát ahhoz! Mr. RONSARD: Nana! Még az is túlságosan hosszú nekünk! Mi már belefáradtunk ebbe az utazásba, még ennél is kisebb folyót kell találnunk! Mrs. RONSARD /nézi a prospektusokat/: Itt egy aranyos folyóka! Az Eufrátesz! Kétezer-nvolcszázkilcncvcnkilenc kilométerke a hossza a drágámnak - ez a mi folyónk! TERESA: Jól van, gyerünk az Eufráteszhez! /Végre megegyeznek, szedelőzködni kezdenek, mintha tényleg utazni mennének... Teresa kimegy az előszobába, behozza Ronsardék kabátját, a magukét kiyeszi az acél tükrös szekrényből... Hatalmas csengetés kívülről.../ Mrs. RONSARD: Istenem! Itt az ütődött nő! Én félek tőle, bebújok a szekrénybe! /Kinyitja az acéltükrös szekrényt, s belebújik/ /Waitlaw elszántan indul ajtót nyitni... Szirénabúgás hallatszik... Mrs. Ronsard hirtelen kibújik az acéltükrös szekrényből, mind­ nyájan mozdulatlanságba dermednek, a székeken, az asztal körül... Bejön a Postás és Helga - fehér köpenyben.../ POSTÁS: Helga nővér! Kedves uraim és hölgyeim! Remekül játszották a szerepeiket a kis színdarabomban, igaz én és Helga nővér is beszálltunk, hogy színesebbé tegyük a játékot! Na, most már elég a katatóniából, megmozdulhatnak! /Újabb szirénabúgás. A Ronsard és Waitlaw-házaspár megelevenedik.../ 24 �Lörínczy István Bessy, ne ribanckodj! HELGA /a Postáshoz/: Főorvos Úr! Akkor összeszedem tőlük a civil ruhákat és kiosztom nekik a kórházi ruhákat és köpenyeiket. POSTÁS: Persze, Helga nővér! Úgy, mint máskor! Most sokkal jobbak voltak uraim, höl­ gyeim, mint a múltkori színdarabomban! Még egyszer köszönetét mondok ma­ guknak a játékukért! POSTÁS: És maga, Helga nővér milyen vidáman játszotta szerepét! HELGA: A főorvos úr is nagy kedvvel komédiázott a saját komédiájában... / Újabb szirénabúgás... A betegek megindulnak Helga nővér után - a civilruhákat leadni, teljesen személytelenné válva követik a főnővért, Helgát. A főorvos mosolyognia néz utánuk, fehér köpenye zsebéből előhúzza postás sapkáját, tiszte­ leg a közönségnek.../ VÉGE Mustó János: A Dunánál - Kapcsolatok 25 �Mustó János: A Dunánál - Európa 26 �MŰHELY G. Komoróczy Emőke Nagy Pál intellektuális művészetéről "Az igazi író számára a lényeg maga a nyelv" lete fokozatosan átformálódik. A Magyar Műhely 29. (1968. okt. 15-i) számában közzétett Szcntkuthy-variációja (Épülő velencei hajó éjjel - Prae-palimpszeszt) már megdöbbent markáns nyelvezetével, egyedi asszociációival. A jegyzetekkel kísért szö­ veg magasfeszültségű vibrálása sok irány­ ban mozgatja meg gondolkodásunkat. A 36. (1969. nov. 15-i) számban közzétett palimpszcszt (Omnis dics, omnis hóra) pedig latin nyelvű betétjeivel, kulturális képzeteinket előhívó dinamikájával új ars poeticára enged következtetni: "A nemlevőről csak az felelhet, aki a nemlévőből levőt tudott csinálni" - azaz: teremtett. A 34. (1969. júl. 15-i) irodalomelméleti különszámban Teorémák címen elmélkedve az irodalom funkciójáról, megállapítja: az író "nem azért ír, hogy tudást adjon tovább, hanem mert a nyelv, a nyelvezet, a szöveg és a beszéd különös térközeiében akar ka­ landozni. Műve 'témája' tehát maga a meg­ írás lesz (nem pedig valamiféle esemény "sztori" stb.) Ebben az értelemben min- A Magyar Műhely-triász lcgteoretikusabb, azaz a problémákat elméletileg is feldolgozó, azokat intellektuális élmény­ anyagként kezelő tagja Nagy Pál. Ifjúkorá­ ban a népi írók, Németh László és Bibó István hatottak rá elementárisán; s még az emigráció első éveiben is az ő "szellcmujjuk" jegyeit viselte magán. Első novclláskötcte (Reménység, hosszú évek, 1964.) szinte még nyomát sem mutatja az avantgárd jellegzetességeknek - hazai em­ lékképeit, az '50-es évek nyomasztó világát, a kiútkeresés kínlódásait örökíti meg, meglehetősen hagyományos eszközökkel. Az írói szemléletet és formálási módot tekintve már jóval modernebbnek hat 1968ban megjelent regénye (Hampstcadi sem­ mittevők); de igazán csak a következő években teremti meg egyéni költői világát. Az 1971-es Monologium már a próza és a vizuális szövegköltészet határán mozog, sok "látható nyelvi elcm"-mel lazítja fel a szer­ kezet tömbszerűségét. Miután elméletileg egyre többet foglal­ kozik a nyclwcl. Nagy Pál alkotói szemlé­ 27 �G. Komoróczv Emőke Nagy Pál intellektuális művészetéről dcn mű öncélú, vagyis önmaga minél töké­ letesebb megvalósítására törekszik, s rend­ szerében minden az írás specifikus törvé­ nyeinek van alárendelve”; vagyis a mű Nagy Pál szerint a "reálisához csupán magasabb, fogalmi szinten, gondolati átté­ telekkel kötődik. 1970-78. közötti kritikai írásait a Kor­ szerűség / Kortárs irodalom (Magyar Mű­ hely K. 1978.) fogja egybe - ezekből egy rendkívül eleven, minden új jelenségre élénken reagáló irodalmár szellemi arculata bontakozik ki. A Magyar Műhelyben közzétett saját al­ kotásai a továbbiakban mindinkább kísérleti jellegűek: megjelennek a labirintus­ alakzatok, a pcrmutált, kihagyásos szerke­ zetek; egyre fontosabb szerepet kap a vizualitás. Ezek a szövegek majd az 1984ben kiadott Journal in-time c. költői album­ ban nyerik cl végleges formájukat Objektívnek mondható, intellektualizált alkotás­ módja a tárgyi világ pontos (képi) megje­ lenítésével indít cl bennünk asszociáció­ sorokat. Mégsem nevezhető "konkrét iroda­ lombnak az, amit csinál: az általános sze­ miotika felől közelít a modern életproblé­ mákhoz. Nagy Pál számára az absztrakció az életfeladatok elvégzését megkönnyítő tevékenység: a lényeg elválasztása a lényeg­ telen mozzanatoktól. Ennek megfelelően úgy alakítja-válogatja eszközrendszerét, hogy az a befogadást is megkönnyítse; azaz "ne okozzon észlelési, felfoghatósági, nyel­ vi, stb. problémát", s "a mai technika csodái között magát törpének érző, politikai el­ nyomásnak, vak gazdasági erőnek kiszol­ gáltatott, szorongó ember önbizalmát úgy adja vissza, hogy megtanítja gondolkodni, játszani, alkotni, önmagán uralkodni" amint az Az új művészet c. írásában hang­ súlyozza (in: Kassák-Emlékkönyv Bp. 1988.) 28 Nagy Pál tehát hisz az alkotás létformá­ ló hatásában, a léthicrarchia fokozatait átrendezni képes erejében. Hisz abban is, hogy a kor legmagasabb szintű technikai eszközeinek birtokbavétele az ember elemi érdeke: megkönnyíti tájékozódását a világ­ ban. Az alkotást a szellemi ellenállás leg­ magasabb rendű formájának tartja, amely megvédi (mind az alkotót, mind a befoga­ dót) mindenféle ideológiai-politikai mani­ puláció, messianisztikus ábránd roncsoló hatásától. A Journal in-time mint önálló mű-egész könyvészeti megformáltságával is hat. Az oldalak változatos tipográfiai megmunkáltsága, belső harmóniát sugárzó tisztasága, a legvariábilisabb grafikai meg­ oldások (üres fehér mezőben változatos "rendben" elhelyezett vonalak, sorok, szö­ vegtöredékek; behatárolt terek, rácsok, arcok a rácsok között és mögött, egymásra montírozott emberi figurák, fényképek, stb.) sugallják: "a szó clfogódott / a szó félrelé­ pett / a szó szótalan". A végtelen Térben, a Kozmoszban, csillaghullásban (fekete ala­ pon alázuhanó fehér betűk, illetve fehér alapon cikázó-villogó-mozgó fekete ábrák), hegyvidékszerűen feltüremkedő, jelzésekkel teleírt meggyűrt lapokon, labirintus- és sugáralakban elrendezett sorok épületegyütteseiben megbúvik az emberért, az emberi jövőért aggódó félelem. A kötetet egy felülről (repülőgépről?) szemlélt nagyvárosi térképalakzatot imitáló betű-kompozíció indítja: a Monologium. Magános elmélkedés az uTbánus létmód lehetőségeiről és ellentmondásosságáról, a "szabadság" és az "clidegenültség" határmezsgyéjén toporgó kényes egyensúlyozás­ ról. A Zárszó pedig egy önvallomás: "1956 decembere óta élek Párizsban. (...) Itt sze­ reztem diplomámat s élettapasztalataim nagy részét, ide köt munkám és hivatásom: �Nagy Pál intellektuális művészetéről G. Komoróczy Emőke a nyomdászat, a hivatásom cs munkám: az írás. Kétnyelvű vagyok; ezt a kétnyelvűsé­ get életem egyik legnagyobb nyereségének tekintem.” A Monológium és a Zárszó egymásra ráfelcl: kerekdeddé teszi, a Tel­ jességet magába foglaló szemléleti Egység­ be fogja a kötet-kompozíciót. Nagy Pál tudatosan kísérletezik a for­ mával. Ennek fontosságát fejti ki a Maurice Roche-ról 1975-ben írt esszéjében (amit a kötet szerves részeként épít be ide). "Nem a különböző műfajok - a festészet és az iroda­ lom, a zene és az irodalom, stb. - heterogén vegyítése a cél, hanem az irodalom önálló nyelvének a megteremtése: idiomorf iroda­ lom kialakítása”. A tipográfiai munka - az ő felfogásában - nem csupán a reprodukálás technikája, hanem a "tetoválás", a nyelvi alakítás művészete. Amit M. Roche munká­ iról ír, az az ő kötetére is érvényes: "a nyelvi tér vizuálisan, tipografikusan szer­ kesztett" alkotások hieroglifák, piktogrammák, többjelcntésű, többdimenziójú hipogrammák - szövedéke, amelyek autonóm vizualitásukkal éppoly intenzíven kívánnak hatni, mint magával a szöveg "jelentésével". Mallarmé híres "Kockadobásáról írt eszmefuttatásában (1978) pedig a nagy előd tipográfiai újításának lényegét körvonalazza (a Mester saját mesterművéhez írt egykori Előszavát elemezve - értelmezve). "Az olvasás tér-közösítése" - azaz a gondolatok térben való elhelyezése - a célja: feldarabol­ ja és szétosztja az üres papírmezőt - "annak a pontos szellemi rendeződésnek aktív elemévé teszi, amelyben kép kép után, szövegrész szövegrész után szöveggé rende­ ződik". A részek nála már nem a szokásos verssorok, hanem szavak és szócsoportok, amelyek elhelyezése "nem lineáris és sík­ beli, hanem térbeli: helyük a szöveg logiká­ 29 ja szerint változhat". Az ilyen szövcgelrendezési mód természetesen másféle befoga­ dói magatartást kíván, mint a hagyomá­ nyos. Ezt már Mallarmé is jól tudta - ezért adott instrukciókat a nyomdatechnikai megoldásokat illetően (is). A "seriptovizuális egység" percepciója ritmusváltásra készteti-kényszeríti az olvasót: egyszerre gyorsítja s lassítja a befogadást. A szabályos íráskép megtörik, a szétszóródó szavak, szócsoportok lehetetlenné teszik a szöveg történetté, anekdotává "csomósodását", az alkotó hipotetikus gon­ dolat-elemeket épít be a szövegbe, amelyek "dekódolása" a befogadó kreatív együttmű­ ködését kívánja meg. S valóban: Nagy Pál vizuális szöveg­ montázsai rendkívül tág teret hagynak az értelmező fantáziának. Az első kompozíció (Zolderdó) - szán­ dékosan torzítva az ékezetet - az "elsivatagosodott" természetet idézi meg. "Fordított világ" alakult itt ki - a XX. szá­ zadban az élet alaptrendjeit Dobcrdó (amire a zolderdó szó tudatosan rárímel) határozta meg: erdő-sivatag, "az erdó völgye sivatag" ezért hát "dőre igyekezet" itt minden törek­ vés, amely a (természeti) világ helyreállítá­ sára irányul. "Vihar - "villámlik" "villanyóra" - "másodállásokat tornyoz a vihar a domberdőre /doberdóra": tehát innen származnak mindazok a bajok, ame­ lyek most - a század végén - tetőznek. A kisvonat azóta is a "sebe sült /sebe sótlan" kiskatonák ezreit szállítja; "micsoda félig emészett csontdarab csontíu" - "malom zokog mint pokol tornáca", "zamárdi lelle ííircd fület vet és vihart arat". A kompozíci­ óba angol és francia szövegrészietek is beépülnek (mint a többibe is); ezzel jelzi a költő: nem csupán sajátosan magyar prob­ lémákról van szó. Valójában "lepusztult" az �G. Komoróczy Emőke Nagy' Pál intellektuális művészetéről cgcsz XX. századi Európa, s ennek "koncentrátuma" az, ami a magyar viszo­ nyokban lecsapódik. "Eltömegcscdet" az élet, s maga alá temette a szellemi Teremtő Erőt. A Városok című ciklus még fokozot­ tabban felerősíti ezt az élményt. A vizuális tabló bal alsó sarkában H betűjel (Hungária), s itt is fájdalmas-ironikus szövegvariációk: "kiemelt helyen ját­ szunk a bajnokságban, "Hungarocscllel szigetelt háztető" fejünk fölött; "féktávolságon belül folyik a csel/e pa­ tak", s "clár/v/vult gyerek a fák alatt", valahogy minden nagyon megromlott itt. A költő hiába töpreng: "lesz-e méz? máz?" - /f/cl kell ismernie: "a játszma vége" közelít /utalás Bcckettre/. A "sokknyomozó történelem" is csak azt fedi fel, ami a jelenhez: a "végjátékéhoz vezet/ett/, de megoldást kínálni nem tud (kommentárok a Jelenésekhez). Az aacheni pályaudvar éjszakai képe az atomizált élet, az elárvult, magukba forduló arcok döbbent, feloldhatatlan idegenségét, a kapcsolatteremtés lehetetlenségét árasztja magából: "létürcs tér előregyártott tetemek sír szélén álló fiatalok trehányás bcvégcztctett". Lelki halottak és valóságos holttestek, őrtorony, szögcsdróttal körülvett kopár terek: ezek mind a XX. század ismerős tájai. A Házkutatás emlékezetember című ciklus töredékes képsorokat, emlékrögökct villant elénk a múltból: apja-anyja, a gyer­ mekkor mozaikfoszlánya, pisztolyos ember az ajtó mögött, élelem és ruha nélküli rohanások az óvóhelyre, rémálmok és rémfclriadások, háború. '56 - végül az elhagyott otthon, "és ami mindig hívogat: az elmu­ lasztott utolsó vacsora". A kötet egyik legizgalmasabb és legna­ gyobb szabású kompozíciója a József Attila emlékére készült - majdnem 20 lapos 30 imago! (claborintus). Azaz: a labirintus "lebontása", a József Attila-problémával való szembenézés. Ami voltaképpen a "felnőtté válás", a realitásokkal való birkózni-tudás alapkérdése. Egyetlen szellemi ember sem kerülhette meg e században ezt a kérdést: vagy az Abszolutumhoz ragasz­ kodik, s akkor felszámolja reális életét (öngyilkosság); vagy elfogadja a realitáso­ kat, de velük szcmbeszállva, tőlük függet­ lenítve magát, kiküzdi és megőrzi belső autonómiáját (ezt tette Kassák; ezért tartja e tekintetben fontosabbnak Nagy Pál a kas­ sáki szuverenitást, mint a József Attila-i "eszmehívő" lobogást, majd annak a teljes kudarcát). "A virágnak agyara van" - idézi Kassák híres sorát: a világ tehát - a Szépség álarcában - ellenségesen, támadóan közelít felénk. Ha nem tudunk védekezni ellene: végünk van. A "labirintust" meg kell is­ mernünk, bizonyos értelemben cl kell fo­ gadnunk, hogy a kiutat belőle megtaláljuk; hiába támadjuk, változtatni úgysem tudunk rajta. Ez a modern élet szervezeti formája. Nagy Pál nem áll harcban ezzel a labirin­ tussal; ellenkezőleg: "megszelídítette" azt a maga számára, mint a Kishcrccg a Rókát. Épp ezért e költeményt ars poétikának s egyszersmind ellcn-ars poétikának is fel­ foghatjuk. Az óriás-labirintusban árván tévelygő költőelőd mintha az egész XX. századi Költészet sorsszimbóluma lenne. A kegyetlen és közömbös világba "kivetetten" - mint lélekvesztőbcn - imbolyogva keresi a védettebb pontokat, sóvárog az "anyaméh" mclcgségc-otthonossága után. Nagy Pál magát a labirintus-szindrómát állítja elénk szuggesztív képszcrkczctcivcl, a legkülönfé­ lébb labirintus-alakzatokkal, s Paolo Santarcangeli szövegeiből összeszerkesztett montázsai azt a belső lelkiállapotot próbál­ ják visszaadni, amit ez a Szépségre és Sze- �G. Komoróczy Emőke Nagy> Pál intellektuális művészetéről rctctrc szomjazó költő valójában soha meg nem kap/hat/ott: "a mágikus mindenható­ ság boldogító káprázatában élni"-tudást (voltaképpen ez a "regressus ad uterum"élmény, ami a férfinak a szerelemben meg­ adatik - szerencsés esetben, s ami magában hordja az "újjászületés" élményét, ami min­ den beavatási szertartás alapmozzanata. "A magzat szívesen maradna továbbra is az anyaméhben ámde kegyetlenül a világba helyeztetik mint a világnak virága mint a szép híves patakra mint a lélckszerv lélekvesztőbe ül". József Attila nem volt képes ezzel a "kivetettséggcl" megbirkózni, nem tudott felnőtté válni; így aztán az "édenkert" nem is nyílhatott meg előtte. Fél-életet élt félhalottként: a valóság elől hiába menekült "Pathmos szigetére" (a Szellem birodalmába) - újjászületni nem tudott. A József Attila-idézctckből összeállí­ tott szövegegyüttes telítve van filozófiai utalásokkal (Platón, Protagoras, Hermész Triszmegisztosz, Nietzsche, János Jelenései, Santarcangcli, Hcidcgger, stb.) Nagy Pál szerint - aki eme bölcselők felismeréseit saját tapasztalataival vetette össze - az em­ beri élet voltaképpen a kezdeti (gyermeki) boldogító mindenhatóság-érzet és a valóság állandó konfliktusainak színtere. Vagyis az örömelv és a valóságelv folyamatos konfrontálódásából születik meg az, akivé egy idő után leszünk. Az író minden korban erről a térről beszél: erről szeretne valami lényegeset mondani, ami a többi ember (netán az emberiség) tudását gyarapítja. Az "imago-mágia-tipográfia-topográfia" eszközeivel, az egymásba torkolló labirintu­ sok felrajzolásával próbálja mindezt kife­ jezni a vizuális költészet. Nem a labirintus­ ból való "szabadulás" a végcél (hiszen az lehetetlen), hanem a labirintus megismeré­ se: az útvonal, a módszer, a "bejárás": "a 31 felderítő út a gondolkodó agy tekervényein, a tudatalatti rejtett homályos járataiban a nyelv ariadné fonalával". József Attila már részben elindult a labirintus felderítésének útján (ha nem is eszközeiben, de látásmód­ jában); ugyanakkor fennakadt "a Semmi ágán". Hiába várta a "jutalom"-vonatot, hiába remélt "fizetséget" hazájától. Csak kitaszítást, megaláztatást kapott. Amit nem tudott elviselni. Példája ezért nem lehet "példa" a továbbélők számára. Azóta foly­ vást "bőrtokban dübörög a vonat a gát utca és a józsefvárosi teherpályaudvar között", egy véres főt görgetve maga előtt, s a költő "kéz és lábtalan", "világtalan" lohol "a Mindenhatóság boldogító káprázatában" álmai után. Ámokfutó volt - ezért nem tudott életben maradni. Mindazok, akik túlélik őt (vagyis túlhaladják a "krisztusi kort", a 32/33. évet) belső immunitást sze­ reznek a személyiségerőket felmorzsolni törekvő Valósággal szemben. Mert nem akarnak hiábavaló áldozatként elpusztulni. Mégis őrzik a kegyeletet a "mártírokkal", az Eszmék halottaival szemben. - Ezt a tiszte­ letadást fejezi ki a labirintus-variációk záróképc: a költő - "talpig feketében" - fejet hajt a Nagy Előd előtt, elismervén: "kora zseniális lélckszerv-mérnöke, akinek nem­ csak emlékét, de írásait is" élesztgetnünk kell, "hogy fehéren derengjen" mindazokkal együtt árnyképe, akik nem tudták elviselni a labirintus elviselhetetlen zártságát, és nem tudtak felnőttek módjára szembenézni a valóság kemény törvényeivel. A XX. század nem ismert irgalmat, meggyalázta minden korábbi kor emberi reménységét, az életértékekbe vetett hitét. Ugyanakkor arra is megtanította az embert: próbáljon lélekben felülkerekedni azokon a meghatározottságokon, amelyekből kilépni nem tud. A labirintus nemcsak az �G. Komoróczy Emőke Nagy Pál intellektuális művészetéről "clctvcszclycs bolyongás", hanem a "kellemes időtöltés" színtere is lehet: fel­ foghatjuk betűláncnak, rejtvénynek, szójá­ téknak, találós kérdésnek, stb. stb. S akkor megtanulunk "játszani", amit József Attila szintén csak vágyképként élt meg ("jó szó­ val oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat"). A vizuális költészetnek - Nagy Pál felfogásában - ilyen szerepe is van: magára a szövegre (a szöveg külső képére) irányítja a figyelmet, s ezzel feloldja a benne kifeje­ ződő tragikumot. Hiszen a modern költészet önmagában véve egy tragikus létállapot "lecsapódása": az ember és a világ közötti harmónia meg­ bomlásának, a világ "idegenné" válásának jelzése. A magára maradt ember otthontalanságának tudata fejeződik ki benne. Ke­ ressük az elveszett otthonosságot: s ebben a költészet épp azáltal segít bennünket, hogy kimondja helyettünk - értünk mindazt, ami fáj. És tudatossá teszi bennünk, hogy az "emberiség-folyamat" részei vagyunk, nem a lét magános száműzöttei. Kultikus ábrák, kő-írásjelek, ősi szer­ számok, őskori kövületek kelnek Nagy Pálnál is Életre. A múltból, amely "idők mélyébe vesző kaverna. emberszabású bar­ lang-lakók" üzenetét hozza, hihetetlen erejű energia árad: minden tárgy, jel az "emberiségfolyamatba" ágyazódva kapja meg értelmét, jelentését. Talán a mi korunk lcpusztultsága is magában hordja a diadal­ mas megújulás ígéretét? - vagy egyre sivárabb lesz minden, mint azt a táj (hiányzó figurával) című ciklus mutatja? A záróciklus (kézről kézre) mintha mégis jelezne egy kis reményt: a század ugyan "a minden Egész eltörött" élménykörében fogant, a kultúra azonban tovább él, hidat teremt múlt és jövő között, stafétabotszerűcn nemzedékről nemzedékre továbbadva a 32 bizonyosságot: "az Ige testté lett". Bibliai szövegrészletek, francia és magyar betűso­ rok, Mallarmé, Maurice Roche, Ady, Kas­ sák, József Attila-idézctek kavarognakkanyarognak a tenyereken és a háttérben, s bár "kérdéssessé válik a felelet", a "négykezes" cgvmásba-fonódó ábrándja sugallja: talán még nem veszett cl minden. A kötetet záró írói "üzenet" alternatívákat mutat fel: "konzervativizmus-előrehaladás, dogmatizmus - szabad-gondolkodás, indivi­ dualizmus - közösségi tudat, nemtörődöm­ ség-felelősségvállalás (és így tovább)". Rajtunk múlik, melyik irányba indulunk: "s bár a helyi adottságok erősen befolyásolják döntéseinket, magatartásunkat, ezekre a világméretű kihívásokra egyetemes érvényű válasz keresendő". A kötet francia nyelvű változata - mint könyvészeti remekmű - 1994-ben jelent meg, ugyancsak a Magyar Műhely kiadásá­ ban. Ezzel Nagy Pál mint kétnyelvű alkotó kivívta rangos helyét a világlírában. A kötet tökéletes autonóm műalkotás, amelyben kép és szöveg egymás hatását erősíti, s amelyből olyan szuggesztív hangulatiság árad, hogy még azok is "értik", akik számára a szöveg nem hozzáférhető. A záróképek (önportré-sorozat) a szerzőt kedvelt tevékenységei közepette mutatják, nyomdagépek, tipográfiai esz­ közök, számítógépes képernyők társasá­ gában. Ezek Nagy Pál életének meghitt mindennapos "kellékei": otthonosan érzi magát közöttük, mint az urbánus létben. Az utolsó fotó a nyüzsgő város dinamiz­ musát érzékelteti: hatalmas házak, szá­ guldó autók a háttérben. Előttük a költő zsebre tett kézzel áll. arcán magabiztos, derűs nyugalom: az örök mozgásbanváltozásban az egyetlen biztos pont: ő maga. �Nagy Pál intellektuális művészetéről G. Komoróczy Emőke Nagy Pál filozófiai érzékenységet, az elméleti problémák iránti nyitottságát leg­ inkább a Magyar Műhely kiadványaként 1993-ban megjelent kötete ("posztmodern" háromszögelési pontok: lyotard, hahermas, derrido) bizonyítja. Megkísérli továbbgon­ dolni a modern költészet gyakorlati alap­ kérdéseit s a továbblépés feltételeit, módo­ zatait. Úgy véli: az ezredfordulón válságba jutott emberiség számára (továbbra is) a költészet önértelmezése lehet(ne) az egyik legfontosabb "orvosság”, de semmiképp sem tölthetik be ezt a szerepet az illuzionista-mcssianisztikus ars poétikák. A technikai eszközök gazdagodása, a kifejezési formák­ kal való új és újabb kísérletek korlátlan lehetőségeket kínálnak egy dinamikusabb, a vizuális kultúrát jobban integráló, s a "közember" számára is felfoghatóbb művészmodcll kialakulásához; a művészetteo­ retikusoknak ezt a folyamatot kell elősegíteniök. A szerző szcmügvre veszi a reneszánsz óta folyamatosan tartó - nagyobb hullámok­ ban jelentkező - művészeti megújhodás különböző stációit, amelyek során a tradíció az új és újabb kísérletek eredményeivel gazdagodott. Összefoglalja mindazt, amit a filozófiatörténet a "postmodern" tárgyában mondott; számba veszi a három fent emlí­ tett filozófus nézeteit, felmutatva a különb­ ségeket és a megfeleléseket elméleteik kö­ zött; végül kifejti saját elméletét is e tárgy­ kört illetően. Az Amerikában élő és a posztmodern prófétájénak tartott Lyotard a posztmodernt mint a posztindusztrialista társadalom kul­ túráját a modernitás koronájának tekinti. "Freudo-marxista" alapállása valójában a kartcsiánus gondolkodásmód kiteljesedése (az ember fokozatosan urává válik előbb társadalmi környezetének, majd saját ter­ 33 mészetének). E gondolkodásmód gyakor­ latilag csődbe jutott - az emberi történelem egészen más dimenziókban halad. Maga az emberi létezés vált kérdésessé a Földön, amely lassan-lassan kozmikus szemét­ dombbá válik. A posztmodern tudomány így saját fejlődését is távlattalannak érzi: "a gondterhelt, szomorú ember" lemond a korlátlan technikai haladásba vetett illúzió­ ról, s visszatér "gyökereihez", a múlthoz, újraértelmezve, folytonosan pcrlaborálva azt. Ez lenne a "metamodernitás" alapja, ami viszont a szubjektivizáló tendenciák eluralkodásához vezet, s nem utolsó sorban a nyelvi kommunikáció széteséséhez. Vol­ taképpen ez a szemlélet indukálja Gadamcr nyelvfilozófiáját. "A nyelv mint világta­ pasztalat megszűnt létezni". Habermas nem látja ennyire sötétnek a helyzetet, ezért nem is ért egyet a szubjektivizáló felfogásokkal. Szerinte (is) a racionalitás a filozófia szubsztanciája; erre épül a modernitás korszelleme (melynek lényege a spontánul meg-megújuló aktuali­ tás). Ha az alany filozófiájában gondolko­ dunk, az azt a veszélyt rejti magában, hogy lehetetlenné válik bármiféle társadalmi konszenzus. Márpedig az egyének szociali­ zációja csak úgy mehet végbe, ha a kom­ munikációs egyetértés áthatja mind az egyént, mind a társadalmat - azaz az egész kultúrát. A kollektív cselekvés színtere az autonóm nyilvánosság; a konszenzusra épülő társadalmi együttműködéshez nélkü­ lözhetetlen a kultúra és a hétköznapi élet közötti kölcsönhatások megerősítése. Ő úgy véli: a pre- és a posztmodem találkozik a múlt konzerválásában - ez mindenképpen tévőit. Dcrridával - akinek posztmodernértclmezésével leginkább egyetért a szerző külön interjút is készít (1992. évi budapesti �G. Komoróczy Emőke Nagy Pál intellektuális művészetéről tartózkodása alkalmából). A posztmodern lényegét Dcrrida abban látja, hogy az meg­ kérdőjelezi a történelem tclcológikus, "haladó” felfogását, s a múlt újragondolásá­ ra késztet bennünket. A történelemben végbemenő változások - véli - sokkal in­ kább az "átalakulás", "mutáció", "elmozdulás", stb. kategóirákkal írhatók le, semmint a "fejlődéssel". Természetesen nem szabad lemondanunk a felvilágosult gondolkodásról, de lényege szerint kell továbbvinnünk: megőrizve belőle a vallás­ tól, politikától, napi érdekektől független, tárgyilagos látásmódot. Figyelmeztet arra, hogy mind a XX. századi szellemi totalita­ rizmusok, s az azokra épülő diktatúrák, mind pedig a szcicntizmus - a tudomány, a racionalizmus totális győzelmére alapozott térclmélet - a felvilágosodásban gyökere­ zett. Ezért - épp a felvilágosult gondolko­ dásmód nevében - Dcrrida a dckonstrukciót fontos szellemi eszköznek tartja: a rekonst­ rukció, a megújulás első fázisa (lehet). "Nem hiszek a mindent meghatározó elsza­ kadásban, a páratlan "episztemológiai tö­ résiben" - hangoztatja: a történelem szöve­ tét tovább kell szőnünk, új és újabb struktú­ rák kialakításával". Habermas és Dcrrida álláspontja tehát a tekintetben, hogy a modernitás "folyamatosság" és "törés" egyszerre, közel áll egymáshoz, Nagy Pál is cgvetéert velük, s úgy véli: a modern művészet a tradíció és az újítás metszéspontján megszü­ lető kifejezésformák szövevénye. Osztja Dcrrida véleményét abban is, hogy az ez­ redvég csőd-elméleteiből kilépni a "haladás" illúziójából kiábrándult emberi­ ség csakis az emberi megújulás útján képes. A modern művészet ehhez ad segítséget (miután a vallások nagyjából hitelüket vesztették). A történelem - a szakadások 34 ellenére - megy tovább; az emberiség élete nem ér véget, ha korábbi ideológiái, messianisztikus illúziói zsákutcába jutottak is. Fukuyama híres könyvével (A történelem vége) egybehangzóan Nagy Pál úgy látja: egyetlen lehetséges út az emberiség számá­ ra a liberális demokrácia (nem azért, mert tökéletes, hanem mert minden más elképze­ lés csődöt mondott). A felvilágosodás naív tévhitét (hogy a világ megismerhető, átte­ kinthető, rendezett) maga a XX. századi emberiség rombolta szét; a szellemi kisko­ rúságból való kilábalás az emberiség egé­ szének nem, csak legtisztábban látó egyedeinek sikerült. Horkheimer és Adorno már a II. világháború botrányakor konstatálta: "a felvilágosodás a tömegek totális becsapása volt" (A felvilágosodás dialektikája 19401944; magyarul: 1990). Nagy Pál az alternatív kultúra szabad kibontakoztatásában látja a kiutat ebből a válságból. Az "cllenkltúra" reprezentánsai az árucikké vált álkultúra, a művészet kufárai ellenében - a társadalom margóján, nagy nehézségekkel küzdve, kis hatásfokkal dolgozó alkotók, lazán szervezett csoportok, spontán művészeti mozgalmak (az avantgarde éclairée) próbálják a befoga­ dáshoz szükséges körülményeket megte­ remteni. "Korunk autonóm művészete számára létfontosságú - véli -, hogy dckonstrukciója: változása-átalakulása-adaptálódása a XXI. századi felvilágosodás szellemében, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokoza­ tosság és a folyamatosság szellemében menjen végbe". Legsürgetőbb feladatnak az új médiumok, technikai eszközök kínálta lehetőségek kiaknázását látja: talán így több irányból lehetne "bombázni" a befogadói tudatot, s lassan-fokozatosan kialakulna az elektronikus művészetek, az esemény- és �G. Komorócz\> Emőke Nag\> Pál intellektuális művészetéről akció-művészetek iránt érdeklődő szélesebb közönség is. Sajnálatosnak tartja, hogy az elcktro-akusztikus zenei stúdiók, jól felsze­ relt vizuális műhelyek mind Nyugaton, mind Keleten a kultúripar érdekcsoportjai kezében vannak, s hiányzik a jól kiépített terjesztői hálózat is. A modernizáció szel­ leme - Nagy Pál felfogásában - az aktualizá­ lás, az újítás felvállalása. A metafizikai gondolkodás több évszázados korszaka lassanként lezárul (a dekonstruktív filozó­ fiai irányzatok valójában annak lebontását tűzik célul). Az alternatív művészet: konst­ ruktív dekonstrukció, korábbi művészetfel­ fogásunk átértelmezése. Lyotard-HabermasDcrrida elméletei - mint "háromszögelési pontok" - behatárolják jelenkorunk látóte­ rét; az ő kultúra-koncepciójuk a XX. század második felének értelmiségi "látlelete". Az amerikai lét- és életforma már a ’40-es években produkálta azokat a jelenségeket, amelyek a mai európai posztmodern jegyé­ ben tűnnek fel: Európa átveszi s valame­ lyest "curopaizálja" az amerikai prakszist. Éppen ezért "sok és sokrétű munka vár mindazokra, akik a ma művészeti modern­ izmusát keresik" hangsúlyozza "búcsúképpen" Nagy Pál. Formálniok kell a közönség-ízlést is; meg kell nvcrniök az elektronikus művészetek, az esemény- és akcióművészetek számára az ifjúság mind szélesebb rétegeit, mert csak így alakulhat ki egy kreatívabb, a dinamikus változá­ sokat aktívan élő embertípus: a jövő év­ ezred embere. "Ideje, hogy a posztmo­ dern közjátékát elfeledve" munkához lássanak korunk művészei (és művészetteoretikusai) - zárja fejtegetéseit a szerző. Ezért vallja magáénak Lyotard kijelenté­ sét: "Újraírni a modernitást annyit jelent, mint ellenállni az úgynevezett posztmo­ dern stílusnak". 35 Nagy Pál 60. születésnapjára Nógrád megy közgyűlése a Nógrád megye díszpol­ gára címet ajándékozta, ezzel fejezvén, hogy távolra-szakadt szülöttét ma is fiának tekinti. A Palócfold 1994/4. számát egészé­ ben neki szenteli. A Palócfold szerkesztősé­ ge, a Nógrádi Történelmi Múzeum és Sal­ gótarján önkormányzata szeptember 16-án irodalmi estet és fogadást rendezett a tiszte­ letére. A pedagógiai erosz Nagy Pál személyi­ ségének igen fontos összetevője. Újabb elméleti kötete (Az irodalom új műfajai, Bp. 1995.) annak a 13 előadásnak az anyagát mélyíti el, amelyet az ELTE vendégprofeszszoraként az 1993/94-cs tanév tavaszi sze­ meszterében tartott A ’posztmodern' eklekti­ kától az elektrovizuális képszövegig címen. Műveiben - mint az előzőekben is - ha­ talmas kulturális anyag halmozódik fel; a legősibb időktől napjainkig tekinti át és rendszerezi a művészet mágikus hatásokra épülő vonulatát. Felfogásában a művészet: varázslat, teremtés; "feladata" (ha ilyesmi­ ről egyáltalán beszélhetünk) a "felderítés": új égtájak megnyitása, a Holnap azon lehe­ tőségeinek "kikémlclése", amelyeket a leg­ korszerűbb technikai eszközök (jelenleg a videó, a számítógép) kínálnak. Gazdag illusztrációs anyaggal mutatja be egy-egy önálló fejezetben a hangköltészet, vizuális költészet előzményeit, vizsgálja virágzásuk szellemi előfeltételeit. Meg van győződve arról, hogy a jövő az "anyagtalan" vagy anyag-független - azaz virtuális - elektroni­ kus művészeté. Korunk legeredetibb és leghatékonyabb műfaja a képszöveg (természetesen nem kommersz reklám­ szövegekre, tömegszórakoztató bugyutaságokra gondol itt a szerző, hanem valódi műalkotások rematerializációjára, ami vizuális absztrakció-készségünket rendkí­ �Nagy Pál intellektuális művészetéről G. Komoróczy Emőke csakhamar elérik Közép-Európát is. Ezzel párhuzamosan 1961-ben hozza létre Hermann Nitsch az Orgia- és Mystcriumszínházat, ahol a mazochista akciók a krisztusi szenvedést, a mártirium vállalását szimbolizálják ("imitatio Christi"). A '70-es évek végén Jean Jacqucs Lebel a happening helyett a "dirckt költészet" fogalmát vezeti be, s megalapítja a Polvphonix alternatív művészeti fesztivált. Az USA-ban a '70-cs évektől gombamód szaporodnak az alterna­ tív pinceklubok, kamaraszínházak (s nyo­ mukban Európában, Közép-Európában is). A kommunikáció esztétikája c. fejezet izgalmas tudnivalókat összegez a lézerművészetről, a holográfiáról, a telekom­ munikációs, transzmissziós illetve vidcokommunikációs akciókról. 1969-ben rendezték meg a Cincinatti Art Museumban az első lézerművészeti kiállítást - azóta a hologram meghódította a világot. A fény­ művészetnek is megvannak az előzményei már a '20-as évek avantgárdjában (Dushamp, Bauhaus, Moholy-Nagy tér- és fénymodulátorai, stb.); ezen a működési elven alapszik SchöíTcr Miklós világhírű Kibernetikus tornya, 1972.) Tokióban 1978-ban Aliz Fényországban címmel fényművészeti kiállítást rendeztek. A mé­ dia-művészetek nemzetközi folyóirata, a Leonardo 1992-ben holografikus különszámot adott ki. Az eletronikus művészetek elsősorban technológiai művészetek - hangsúlyozza Nagy Pál. A '80-as évek óta a nagyobb amerikai és európai egyetemeken informá­ ció- és kommunikáció-elméletet is taníta­ nak. A kölni oktatóközpontban (Kunsthochschule fúr Medien) tananyag­ ként oktatják az új vizuális médiumok felhasználását a művészetben. Budapesten 1990 óta működik a Képzőművészeti Főis- vüli módon fejleszti). Imponáló teoretikus felkészültséggel és naprakész világirodalmi tájékozottsággal mutatja be az elektronikus irodalom kialakulásához vezető utat, s a vizuális költészeten belüli gazdag műfajská­ lát (konkrét vers, képvers, vizuális szöveg, képszöveg, valamint a vizuális performancc: a vetített szöveg). Egyenként veszi szemügyre mindegyiket, s többszáz nevet vonultat fel eközben - a vizuális mű­ vészet világszerte ismert élvonalát. A fran­ cia lettristák már 1946-tól, a brazil Noigrandes konkrét költészeti csoport 1952-től, a Tel Quel csoport 1960-82 között kísérletezett intenzíven ez irányban; a '80as években pedig virágkorát élte a műfaj. Ide lehet sorolni voltaképpen minden olyan művet, amelyben a képzőművészeti és az irodalmi elv összefonódik (tehát a mail-art, a küldemény-művészet alkotásait is). A miivészköny\>ek is e körbe tartoznak - mint a "totális könyvek" (a Magyar Műhely ki­ adványai ilyenek). Külön fejezetet szentel a szerző a happening, performansz, költő akció kü­ lönböző formáinak, mint az audio-vizuális kommunikáció sajátos válfajának. Az ak­ cióművészet eredete is az őskorba nyúlik vissza (a rítusok, beavatási szertartások, vallásos ceremóniák, lovagi tornák, sőt a misztériumjátékok is az előzményeinek tekinthetők). Bemutatja a performansz "klasszikus korszakát" a dadaista-fúturista varietéktől egészen John Cage 1952-cs "őshappcning"-jéig (a 4'33" csend c. kompo­ zícióig), amelytől egyenes út vezet a Flu­ xusig (1960-78). Ekkortájt virágzanak ki az avantgárd új változatai (akcionizmus, mazochizmus, francia újrealizmus, neonomadizmus, fonikus költészet stb.). A Fluxus-fesztiválok a '60-as években végig­ söpörnek Amerikán és Nvugat-Európán. s 36 �Nagy Pál intellektuális művészetéről G. Komoróczy Emőke kólán Intermedia Tanszék, Petemák Miklós vezetésével. A videoszöveg: műalkotás - hangsúlyoz­ za Nagy Pál - megvannak a sajátos műfajai is (video-performansz, videó-grafika, iro­ dalmi videózás, stb.). Maga Nagy Pál 198095. között 7 magyar és 7 francia nyelvű videoszöveggel számos európai és amerikai modem művészeti fesztiválon vett részt; leggyakrabban az 1985-ben készült 13'-es francia nyelvű Afetropolice-t, a 12'-es Dcrrida-parafrázist (Secret, 1992) és a magyar nyelvű Phone-t (1988) láthatták a nézők. 1995. márc-ban készült el az Autodafc c., Brúnó Montcls-szel közösen forgatott képszöveg. 1987 januárjában Párizsban p'ART cí­ men irodalmi és művészeti video-folyóiratot indítottak Albert Pál. Dávid András, Major Kamill, Matolcsy Eszter, Molnár Katalin, Nagy Pál és Somlósi Lajos szerkesztésében. Eddig összesen 11 száma jelent meg, köz­ tük a Magyar Műhely történetét feldolgozó 6/7. duplaszám (1990.márc.). A számítógépen készült képszöveg (a komputergrafika) a videóval szövetkezve lehetővé teszi a virtuális világba való beha­ tolást; tehát nagymértékben közelebb visz bennünket a mikro- és makrokozmosz megismeréséhez, játékos felfedezéséhez. 37 A számítógépes ikonografikus művészettel itthon is sokan foglalkoznak már (Erdély Dániel, Komoróczky Tibor, Sugár János, Tóth Gábor, Waliczky Tamás, stb ). 1994 októberében a Mozsár Műhely rendezett közös kiállítást az új nemzedék alkotásaiból (Tilmann J.A., Ravasz András, Mingó Szert Károly, Pásztor Erika Katalin). Ez alapos áttkintés után a kötet zárófe­ jezetében (Folyóiratok, fesztiválok, archí­ vumok, könv\fesboltok) sok-sok hasznos gyakorlati tudnivalóval ismertet meg ben­ nünket a szerző. Mindenki haszonnal for­ gathatja e lapokat is, hiszen a modern mű­ vészet "propagandája" nálunk oly csekély, hogy ember legyen a talpán, aki önállóan tájékozódni képes e tekintetben. A kultúra nem más, mint az életre adott reflexív válasz. Bonyolult modern vilá­ gunkban már nem lehet a puszta empíria síkján tájékozódni. Nagy Pál tehát "elkalauzol" bennünket a modem művészet útvesztőiben, s megkísérli fogalmilag megvilágítani azokat a pontokat, amelyek­ ről belátható az előttünk kinyíló út - a Jövő útja, s megkönnyíti számunkra az eligazo­ dást a modern élet "labirintusában". Intel­ lektuális problémának tekinti magát az életet is - ezért "intellektualizálja", teoreti­ kusan közelíti meg a művészetet. �A íustá János: ADunánál - Égtájakon 38 �NEG YVEN ÉV MÚLTÁN Szokács László Úgy éreztük, tiszta a lelkiismeretünk A leszámolás a nemzeti érzelmekért, a lelkesedésért, a hazaszeretetért, az embe­ ribb, jobb társadalom akarásáért, vagy akár a rend fenntartásáért 1957-ben jött el. Egymást érték a letartóztatások, az interná­ lások, s a perek. Sok dolguk volt a rögtön­ ítélő bíróságoknak és az állami ítéletvégre­ hajtó sem maradt munka nélkül. Nógrád megye sem volt kivétel. Per pert követett. A megyei bíróságon Balassagyarmaton tárgyalták a "megyei ellenforradalmi banda" ügyét, amikor a megyei munkástanács tagjait fogták perbe. Szabó Ervin 8 évet, Jeesmenik Andor 7 évet, Beda József 8 évet, Kiss István két év hat hónapot. Szádvári Béla két évet kapott. S ezzel még nem volt vége. A megyei lap május 1-i számában adta hírül, hogy kik azok "az ellenforradalom irányításában résztvett vezető személyek", akiknek az igazságszplgáltatás előtt kell felelniük. A megyei rendőrfőkapitányság jelentése alapján a megye lakossága megtudta a súlyos vádat: "hogy az október 23-i ellen­ forradalom előkészítésében, annak szellemi irányításában, majd az ellenforradalom ideje alatt az ellenforradalom csoportos 39 akcióinak szervezésében vezető szerepet vittek" és következett a névsor Sartóris Kálmán, Lénárd Andor, Vörös Lajos, Pödör Mihály, Deme Attila, Verebélyi Gyula, Lassan József és Bajtai Jenő. A jellemzések­ től most tekintsünk el. Négy halálos ítéletet hozott és egy 15 éves börtönbüntetést sza­ bott ki Budapesten a statáriális bíróság az úgynevezett hídrobbantók és fegyverrejtegetők ügyében. Gcczkó Istvánt és Alapi Lászlót felakasztották, Kiss Antal és Tóth Mihály halálos ítéletét "kegyelemből" életfogytiglanra változtatta az Elnöki Tanács elnöke, Kelemen Károlyt 15 évre ítélték. A bosszú nem maradt el az acélgyári nemzetőrökkel szemben sem. A csoport két vezetőjét Hadady Rudolfot és Hargittai Lajost még 1956 decemberében lefogták és brutálisan meggyilkolták. A többiekre bör­ tön várt. Ponvi József 1952-ben végzett az acél­ gyári általános iskolában, majd ősszel munkaszerződéssel az Acélgyárnak lett villanyszerelő tanulója, 1954-ben végzett és lett segéd, a kezdett el dolgozni a gyár vil­ lamos központjában, az üzemfenntartásnál �Szokács László Úg y éreztük tiszta a lelkiismeretűnk volt karbantartó. Tagja volt az acélgyári nemzet- és gyárőrségnek és fegyverrejtegetésért tíz év börtönre ítélték. - Tarjánban volt 1956. október 23-án? - A Mohács-közben egy váltótáborban értek az események. A dunai árvíz okozta károk helyreállítá­ sán dolgoztunk, kormányfelhívásnak tet­ tünk eleget, s voltunk ott az Acélgyárból vagy huszonhatan. Az ottani falvakban dolgoztunk, a fizetést a gyárban kaptuk, ott írták a műszakot. Velem volt Mcdc Lajos. Márton Imre, Juhász Attila, Vics Anti. Volzovár Jóska, Fcrcncz József... Van is fényképem, ahol egy sátor előtt áll a társa­ ság. Sátrakban laktunk, katonák voltak a parancsnokok. Egy hete dolgozhattunk, amikor jöttek a hírek Budapestről. Volt egy katonai adóve­ vő, amit tekerni kellett, mindig beült valaki és hangosan "közvetített". Amikor nem szólt a Kossuth Rádió, akkor a Szabad Európát hallgattuk. Pár nap múlva már helyzetképet adott a rádió a különböző városokból. Salgótarjánt is említette. Voltak köztünk családos emberek is. s elhatároz­ tuk. hogy hazajövünk. Az egyik reggel összepakoltunk, bementünk Mohácsra, de nem jutottunk tovább. Nem volt közlekedés. Emlékszem egy kirendeltségen, talán DISZ irodán, próbáltunk pénzt kérni. Nem tudtak adni, de adtak egy írást, hogy ahol lehet segítsenek nekünk. Az állomáson az egyik veszteglő vonat kocsijában töltöttük az éjszakát, majd másnap nagy szerencsénkre egy Pestre induló gőzhajó kapitánya meg­ szánt bennünket, felvett, még enni is adott és elhozott a Csepcl-szigct elejéig. A budai oldalon indultunk el gyalog, de útközben figyelmeztettek, hogy ne menjünk együtt, mert felkelőknek nézhetnek minket és kö­ zénk lőnek. Mi hatan-heten lehettünk háti­ 40 zsákokkal. bőröndökkel felszerelve, s már a sziget közepén jártunk, ahol már négyeme­ letes lakóházak voltak, amikor egy fegyve­ res csoport karjaiba futottunk. Igazoltattak, megnézték a csomagjainkat, s az volt a szerencsénk, hogy Márton Imrét megismer­ te az egyik, mert együtt voltak katonák. Nem akarták elhinni, hogy tarjániak vagyunk. Miután kikérdeztek, tanácsokat is adtak. Lehe­ tőleg kettesével menjünk, ne szaladgáljunk és tőlük tudtuk meg. hogy Pestre, ahol már oro­ szok vannak, csak a Lánchídon lehet átmenni, forradalom van. a diákok csinálták és hogy Sztálin szobrát is már ledöntölték. - Mit láttak Budapesten? - Már a Csepcl-szigctnél. ahogy kiszáll­ tunk a hajóból, robajokat hallottunk. Lát­ tunk repülőket, az egyik a Citadella fölött géppuskázott. Végigmentünk a budai olda­ lon. átmentünk a Lánchídon, ahol magyar és orosz katonák igazoltattak, tőlem az egyik orosz el akarta venni a fényképezőgé­ pet. de lebeszélték. Továbbengedtek azzal, hogy ne menjünk sehová, megmondták hogy érjük cl legrövidebb úton a Keleti pályaudvart. Sajnos itt sem volt közlekedés, nem jártak a vonatok. - Hogyan értek haza? - Gyalog mentünk Pestről Hatvanig! Két na­ pig gyalogoltunk. Útközben egy cipész megcsi­ nálta a cipőm, mert nagyon törte a lábam. Félig megfagyott píiradicsomokat ettünk. Ám Hatvanban már vonatra ülhettünk és meg sem álltunk Tarjáig. - Müven volt a város, a hangulat? - Már a vonatból láttuk, hogy a szovjet emlékművet lerombolták: másnap, bejöt­ tünk a gyárba, jelentkeztünk, állt a munka, október vége volt. - Mikor léptek be a Nemzetőrségbe? - Egv vagy két nap múlva, november elején lehetett a hivatalos alakulás, bár mint �Szakács László Úg y ereztük tiszta a lelkiismeretűnk mondták, már korábban is volt a kapuknál fegyveres őrség. Hadad) Rudolf cs Hargittai Lajos szervezte, a nagyirodán lehetett je­ lentkezni. Lehettünk vagy hus/.onötharmincan. s amikor megalakult az acél­ gyári nemzet- és gyárőrség, lementünk a rendőrkapitányságra, s ott a második emele­ ten megkaptuk a fegyvereket, név’ szerint sorszámmal, és kétnyelvű igazolványt is kaptunk. A nemzeti zászló előtt esküt tet­ tünk. hogy a gyárat megvédj ük. a rendet fenntartjuk és semmiféle olyan akcióban nem veszünk részt, ami a forradalom tiszta­ ságát veszélyezteti. - Mi volt o feladatuk? - Őrséget adtunk a kapuknál. Járőröztíink. ellenőriztük az Acélgyár környéki kutakat, egészen Vízválasztóig, s a sorom­ póig - a Salgó utat is beleértve - tartottuk fenn a rendet. - Mi történt a november 4-i fordulat után? - Arra emlékszem, hogy nov ember 4-én éjszaka felfestették a Salgó útra. hogy éljen a Kádár-kormány. Akkor a "festőket”, há­ rom pufajkást. behoztak járőreink, lcfcgvvcrezték őket. felírták nevüket, de semmi bántódásuk nem történt. A kihallgatás után elengedték őket. Talán egy hónapig működ­ tünk. s közben voltak érdekes esetek. Ki kellett mennünk Karancslapujtőre. mert az onnan bejáró emberek, akik itt dolgoztak a gyárban, mondták, hogy mit védünk mi itt. miközben Lapujtőn a pufajkások fosztogat­ ják az üzleteket, s azt mondják, hogy Kádár visszafizeti. Kérték, követelték, hogy men­ jünk ki. Kiderült, ez egy összeugratás lett volna, de Hadady. Hargittai és Fancsik Gyuri rendbetették a dolgokat. Egv másik alkalommal telefon érkezett, hogy menjünk őrséget adni a megyei tanácsra, mert az ottani nagybátonyi nemzetőrök már fárad­ 41 tak. Teherautóra ültünk, lementünk, s itt derült ki. hogy nekik meg azt telefonálták, hogy jönnek az acélgyáriak, támadnak, el akarják foglalni az épületet. Halomra lőhet­ tek volna bennünket, ha bedőlnek a provo­ kációnak, mert mi beálltunk a teherautóval a megyei tanács épülete elé. A helyzet tisz­ tázódott, s a bátonviak mondták, hogy itt az épületben, valamelyik emeleten működik a Szabad Nógrádi Rádió. (A Szabad Nógrádi Rádió története mint annyi más részlete a forradalom ese­ ményeinek - máig feldolgozatlan. Szerkesz­ tőségünk szívesen fogad minden informá­ ciót a SZNR működésével kapcsolatban egv későbbi publikáció megalapozása ér­ dekében. -A szerk.) Abban az időben hallgattuk ezt a rádiót, s nem tudtuk, hogy honnan jön az adás. Elképesztő dolgokat beszéltek fasisztákról, kulákokról. nyilasokról, beszivárgott ame­ rikai felbujtó elemekről Hadadyt és a 18 éves Juhász Attilát is SS-nek titulálták. Hárman közülünk felfedezték a szobát, rájuktörtek, s a bemondót és a két pufajkást kizavarták, le fegyverezték, cseh gyártmá­ nyú Zetka géppisztoly volt náluk, amit mi csak hurkatöltőnek hívtunk. A rádiót üzem­ képtelenné tették, nem is szólt egy ideig, aztán valahová áttelepítették. Ha nem megvünk le "őrséget adni", soha nem fedezzük fel a rádiót. A szovjetek fegyvereztek le, úgy. hogy előzőén már kétszer jártak a gyárban. Mindkétszer tankokkal jöttek és Szuhacsev Sándor volt a tolmács, aki az első világhá­ ború után maradt itt, orosz ember volt. Keresték a Szuezi-csatornát. úgy tudták, hogy minden fán. itt a gyári úton kommu­ nisták lógnak. Ezeket mind fordította Szuhacsev. Volt olyan, hogy Márton kol­ básszal kínálta őket. Nem merték elvenni, �Szokács László Úgy éreztük tiszta a lelki ismeretünk akkor beleharapott, úgy adta oda nekik. Körülnéztek, s hogy a parancsnok nem látta, elfogyasztották Amikor harmadszor jöttek vissza, akkor szedtek össze a fegy­ vert. A parancsnokkal Hadadv. Hargittai cs Szuhacscv elvonult, tárgyaltak az igazgatói irodában, s nemsokára mi a fegyvereket lehordtuk egy nyitott, páncélozott teherau­ tóba. amelyik beállt az iroda kapujába. Fcldobáltuk a 48-as karabélyokat, a dobtá­ ras géppisztolyokat, a "dióverőket". Ketten még segítettek is a zárakat szétszedni, mert az oroszok nem boldogultak velük. Minket leszereltek, bár igaz. hogy még egy páran akik később disszidáltak - adtak még fegy­ veres kapuőrséget. - Mégis maradt fegyver. - Maradt az őröktől és azoktól, akik de­ cember elején disszidáltak, mert közben a városból jöttek a figyelmeztetések, s ezek jóindulatúak voltak, mert jelezték, hogy jön a megtorlás és ajánlatos egyeseknek odébbállni. Többen elmentek. így Fancsik Gyuri is, aki katonatiszt volt. De többség­ ben maradtunk. Ugv éreztük, tiszta a lelki­ ismeretűnk. nem csináltunk semmit, egy pofont, egy fenékberúgást sem adtunk, senkit nem bántottunk a gyárból és a gyá­ ron kívül sem. Szóval mi. villamosközpontiak így gondolkodtunk. Kapott jelzést a kél parancsnok. Hadadv és Hargittai is. Maradtak ... Szegények, naivak voltak, mert láttam, megmutatták azokat a kis egyujjnyi hosszú fűrészlapocskákat, amit a gallérjukba bevarrtak, hogy elfogatásuk esetén majd a rácsot ezzel elfűrészelik. Már megszűnt a nemzet- és gyárőrség, statárium volt. akkor nem is úgy szóltak, hogy a megmaradt fegyvereket - lehetett kilcnc-tíz darab géppisztoly, puska és lőszer - cl kellene rejteni. Először arra gondol­ 42 tunk, hogy bedobjuk azokat a gyári tóba. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy felrakjuk a fegyvereket a villamosközpont padlására. Elraktuk a tekercselő fölé, de a nádas mennyezet megroggyant. Akik a tekercse­ lőben dolgoztak, mind röhögtek, nem vet­ tük az egészet komolyan. Ott voltam, ami­ kor fülem hallatára Márton Imre megmond­ ta Berkes Istvánnak, az üzemvezetőnek, hogy hol vannak a fegyverek. Ő nagyon megijedt, valami olyasmit mondott, hogy miért mondod ezt nekem, semmi közöm az egészhez. Itt jegyzem meg. hogy Berkes. Mede Lajos és Óvári János nem volt a fegy­ verek elrejtésénél, csak később szeretek erről tudomást. Óvári János a gyár főelcktronikusa volt. később a villamosközpont üzemvezetője, majd vitte a ládát a szerszámokkal, fizikai munkára helyezték, mert kétszeri felszólításra sem volt hajlandó belépni az MSZMP-be. Egyik éjszaka, hogy le ne szakadjon a mennyezet, bejöttünk és átpakoltuk a fegyvereket a műhely közepére, egy "futómacska" fölé, a gerendák közé. Ez 1957. januárjában volt. - / lógván szereztek tudomást a rejtek­ helyről? - M. József tclcpkczclő jelentett fel min­ ket. később a tárgyaláson ő volt a koronata­ nú. Nem akarok jelzőt használni, de olyan ember volt. hogy még ő bíztatott minket, hogy ne dobjuk a tóba a fegyvereket, rejtsük cl, s egy alagútban. mert a villamosközpontból volt cgv átjáró a kazán­ házba. még ki is próbálta őket. mert azt terjesztette, hogy a katonaságnál fegyvermester volt. Tudta, hogy hol vannak a fegy­ verek. Korábban lopásért kizárták a pártból, s most ezért a "szolgálatáért" - a tárgyalás szünetében az ügyvédek mondták nekünk visszavették, illetve felvették az MSZMP-be és még órabér-emelést is kapott. �Szokács László t'gy ereztük tiszta a lelkiismeretűnk - Mikor tartózta ltok le? - Éjszakai műszakban voltam április 12crc virradóan. Meg délelőtt felvettem a fizetést, hazajöttem, itt laktunk akkor is a gyári úton. lementem a városba, visszajöt­ tem, felakasztottam a kabátom, lehetett úgy fél négy. amikor csengettek, s az ajtóban ott állt M. Gyula és egy civilruhás nyomozó, s közölték, hogy pakoljak össze, vegyem a kabátom és bevittek a városi rendőrkapi­ tányságra. - Nem tiltakozott? Nem kérdezte hogy miért? - Nem. mert már tudtam, hogy miről van szó. mert délelőtt, amikor felvettem a fizetésem, mondták, hogy megtalálták a fegyvereket, s már vártam, hogy jönnek értem. Bevittek, s másnap volt a kihall­ gatás. Közben mindenki megkapta a magáét. Én azért kaptam, mert volt cgv Kossuthcímcrcs jelvényem, s ezt fasisztának mi­ nősítette a nyomozó. Két napig voltunk a rendőrségen, utána sorakoztunk az udva­ ron. s aztán az acélgyári busszal vittek bennünket Pestre, a Gyorskocsi utcába. Kettesével voltunk összebilincselve, a fe­ jünket le kellett hajtani, nem nézhettünk ki az ablakon, ott voltak velünk a "jóemberek". D. István. M. Gyula és N. József. F. Gyula. H. Gyula és H. Tibor. G. László, akikre emlékszem, nyomozók is, s útközben még Kistarcsán felvettük Hárs Lászlót, akit már internáltak, aki a gyári kapuőrség parancsnoka volt. Tanúnak hozták. Útközben ment a szöveg, s a kísérőink meg is mondták nyíltan, hogy öt halálos ítéletet várnak. Említették annak a Karancs-mcnti ügyésznek a nevét is, aki majd ott lesz és akit csak "halálügyésznek" hívtak. Két nap múlva, a Fő utcában, a 43 katonai bíróságon kezdődött a tárgyalás, ha jól emlékszem április 15-én volt az ítélet­ hirdetés. - Mi volt az ítélet? - Mint mondtam, kísérőink biztosak voltak a dolgukban, gyors döntésre számí­ tottak. úgy gondolták, hogy fegyveres öszszcsküvésért, hazaárulásért ítélnek cl. Még egy beadványt is becsatolták a bírósághoz ezt is az ügyvédektől tudtuk meg -. hogy az acélgyári kollektívák mélységesen elítélik fasiszta cselekedetünket és a legszigorúbb büntetést követelik. Igen, voltak ügyvédeink is. hármunkra jutott egy ügyvéd. A lényeg, hogy a kísérőinket a bíróság elnöke még rendre is utasította, mert öt emberre kértek kötél általi halált. Én is köztük voltam. Fegyverrejtegetésért tíz év börtönt kaptam és öt évre eltiltottak a közügyek gyakorlásá­ tól. Bcrecz Dezső ügyét, aki tizenhat éves volt. és véletlenül éppen akkor volt éjszakai műszakban, amikor másodszor raktuk át a fegyvereket, s cl is zavartuk onnan, de ő ott maradt, áttették a fiatalkorúak bíróságához. A gyarmati bírósághoz került Vics Anti, mert beteg volt a tüdeje. Girtl Emmát is Gyarmaton ítélték el. Ők mindhárman öt-öt évet kaptak. Persze Vics Anti öt évét "szétosztották", mert Márton Imre tizenhá­ rom, Óvári János tizenkét évet kapott, Mede Lajos. Juhász Attila, Ponyi Gyula tíz­ tíz évet. Berkest fölmentették. A tárgyalás nyilvános volt, a hozzátartozók ott lehettek. Amikor visszavittek minket a cellákba, még örültünk is. hogy csak tíz évvel megúsztuk. Fiatalok voltunk, fel sem fogtuk mit jelent a börtön... - Hol, hogy an töltötte a börtönéveket? - A Kozma utcában kezdtem, aztán Vácott töltöttem tizenegy hónapot. Itt a filatériai üzemben is dolgoztam napi két forint tíz fillérért, majd újra a Kozma utca �Szokács László l 7g v ereztük tiszta a lelkiismeretűnk következett. ahol a kisfogház első emelclén létrehoztak a belügyminisztériumnak egy motorjavitó üzemet, foglalkozásomnál fog­ va ide kerültem. Itt emberségesebb volt a bánásmód, többet is spájzolhattunk, cigaret­ tát is adtak a rendőrök, s az üzem vezetője, egy százados is lehúzott három evet a Rajkügy kapcsán. A spájzolás fontos volt. mert száztíz forintért vételezhettünk egy hónap­ ban. Ha többre sikerült a kitöltés, s nem figyelt az ember, akkor a nevelőtiszt lehú­ zott tételeket, s az ember ezt megérezte. (Egy papírlapocskát rak elém Ponyi Jó­ zsef. A spájzoló lapon ez áll: 1 kg cukor 10,60, 1 kg zsír 28,- 5 kg paradicsom 5,-3 kg paprika 9,60, l fogkrém 3,-, 300 db Terv 42,-, 3 kg alma 10,20, 5 dob gyufa 1,50, 1 db levélboríték 1,- Összesen 110,30 Ft) Aztán az egyik napon egy fcgyőrrcl megkeresett Márton Imre, hogy van egy házi villanyszerelői hely. elvállalnám-e. Örültem, mert azért csak szabadabban mo­ zoghattam. Lazább volt az ellenőrzés. Egyébként negyedévenként írhattam egy cenzúrázott levelet, erre kaphattam egy választ. Félévenként érkezhetett egy há­ romkilós csomag, elő volt írva mi lehetett benne. Félévenként volt egy tízperces láto­ gatás, mindig egyvalaki jöhetett a család­ ból. s ezeknél a beszélőknél a hátunk mö­ gött mindig ott állt egy smasszer, csak családi dolgokról lehetett beszélni. A bör­ tön, mondják, jó iskola, sok mindent tanul az ember. Nekem az volt, bár fájdalmas ezekről beszélni, de ma már csak rossz álomnak tartom az egészet. Sok mindenki­ vel megismerkedtem a segédmunkástól a professzorig. Volt köztünk Kossuth-díjas bányász is, aki elmondta, hogyan kapta meg a díjat. Az első meglepetés már akkor ért, amikor az ítélethirdetés után visszavit­ tek a cellába, s voltunk vagy húszon. Ott az 44 egyik ágyon ült cg\ idős ember, hetven éven felül volt. magas, szikár parasztember és sírt. Kezében zsebkendő, s abban volt a fogsora. Elmondták, nagyon megverték tizenhárom évet kapott, s nem ezért, hanem azért sírt mert őt az édesanyján kívül más még nem ütötte meg. Csősz volt az öreg és helyére valaki pályázott, aki feljelentette fegyverrejtegetésért, mert volt egy elöltöltős durrogatós pisztolya, amivel a madarakat riasztotta cl. Ezt megtalálták a csőszkuny­ hóban, miután feljelentette a rivális és a fegyverszakértő emberélet kioltására alkal­ masnak találta a pisztolyt, s ezért sóztak rá tizenhárom évet. Később, amikor idős poli­ tikai foglyokkal beszélgettem, tőlük tudtam meg mi történt Rákosiék alatt a szociálde­ mokratákkal, a kisgazdákkal. Majdhogy­ nem kikértem magamnak, hogy ilyet mon­ danak. Nem hittem cl. aztán kiderült, hogy minden igaz, amit meséltek. Sok mindenről nem volt tudomásom, amire itt a börtönben jöttem rá. Különféle emberek voltak a fegyőrök között is. Voltak, akik szimpatizáltak velünk. Emlékszem egy őrmester mutatott egyszer egy Lentiből behozott embert, aki embercsempészésért került ide. mert a Drá­ ván embereket vitt át jó pénzért. Megfogad­ ta. ha kiszabadul bosszút áll. Szabadult. Megleste a gyakorlatozó munkásőröket és közéjük lőtt. Újra itt volt, most már mint halálraítélt. így mesélte az őrmester. Egyszer kaptam tíz nap szigorítottat. Négyen voltunk egy zárkában, s három társam meszelte a "kaptárt". Közülük az egyik, aki tizenöt évet kapott, mi csak "Dagadtnak" hívtuk, ceruzával felírta az ajtó fölé. hogy "A smasszer az ajtó előtt áll, a szabadítóink ezerkétszáz mérföldre van­ nak". Ez idézet volt Hemingwaynek az Akiért a harang szól című regényéből. "Ez lesz a jelmondatunk Dodikám!" - mondta. �Szokócs László í g y ereztük tiszta a lelkiismeretűnk mikor visszajöttem a munkából. Ezt felfe­ dezték. s ezen kaptuk a büntetést, ami azt jelentette, hogy az. egyik nap nem kaptam enni. a másik nap mindenből fél adagot. A "Dagadt" ugyan magára vállalt mindent, kapott is húsz napot, de minket azért von­ tak felelősségre, hogy nem jelentettünk. Megmondtam nyíltan, hogy én vanzer nem leszek, nem leszek jelentgető, mert akkor végem van. Rám szállnak a fegyőrök. s a társaid besúgónak hívnak. Mikor már ki­ szabadultam. háromszor is próbáltak jobb belátásra bírni a rendőrségen, akkor sem álltam kötélnek. - Mikor szabadult? - Amnesztiával. 1962. április 3-án, déle­ lőtt. Előző é^jcl nem aludtam. Kijöttem, fel kellett üljek a villamosra, a Keletiből egye­ nesen Tarjánba kellett jönnöm, másnap jelentkeztem a rendőrségen, aztán a mun­ kahelyen. a pártirodán volt a "fogadás" nyomozók jelenlétében Itt a szokásos lelkifröccs következett, majd a legalacso­ nyabb órabérért álltam munkába, s dolgoz­ tam több üzemrészben. Már családos vol­ tam. havi ezerszáz forintot kaptam kézhez és szerettem volna tanulni, technikumba járni. Nem javasoltak. Borsos Gábor igaz­ gató úr, aki az általános iskolában is taní­ tott engem, megmondta, nem tehet semmit, nem vehet fel. ha nem javasolnak. Egv év múlva mondták, mehetek közgazdasági technikumba. Minek? - kérdeztem, nem ez a szakmám. Jutalmat nem kaptam, hiába dolgoztam jól. men az üzemi háromszög tagjai közül a pártot képviselő ember mindig kihúzott. Ezt megsúgták nekem. Miért adjunk jutalmat cllenforradalmárnak. ha másnak adhatunk? - volt az indoklás. Elhatároztam, minden tanfolyamot elvég­ zek. amin részt vehetek. Beiratkoztam a villamos műkezelői tanfolyamra, szereztem 45 másfél év alatt három oklevelet. A darukczclői tanfolyamot is elvégeztem, aztán ami­ kor alkalmam adódott, otthagytam az Acél­ gyárat. elmentem a tanácsi építőipari válla­ lathoz. ahol háromszor annyit kerestem, mint itt. - Hogyan cl, hágván telnek napja? - Rokkantnyugdíjas vagyok. Negyve­ negy év és kétszázhat napot dolgoztam le. Mindkét szemem operálták. Voltam mun­ kanélküli segélyen is. Kapok a börtönéve­ kért ezerötszáz forint kiegészítést, az első évért ötszázat, a további évekért kétszázöt­ ven-kétszázötven forintot. A POFOSZ-ban Beda Jóska bácsinak - szegény már nagyon betegeskedik - segítettem a kárpótlási ügyek intézésében. Bejárok a cserkészekhez is. Ez úgy történt, hogy olvastam valahol, hogy. újra alakult az acélgyári cserkészcsapat. Ennek megörültem, mert annak idején és farkaskölyök voltam, de fogadalmat már nem tehettem, mert jöttek az úttörők. Meg­ kerestem Frics Gyulát, aki osztálytársam volt az általános iskolában és nagy termé­ szetbarát, mint ahogy én is. Mondtam neki: "Hallottad, megalakult a cserkészcsapat?" Gyula rám nézett és válaszolt: "Én vagyok a parancsnok." Ennek megörültem. - Salgótarjánban él. Találkozott, talál­ kozik azokkal az emberekkel, akik tneghurcolták. Erez haragot? - Már a hengerlőben dolgoztam, amikor egy reggeli műszakban elmentem egy gép mellett, amelyiknél a párttitkár állt és be­ szélgetett egy munkással. Utánam szólt: "Még köszönni sem tudsz, te ökör?" Meg­ álltam, visszaszóltam: "Nekem szólt?" kérdeztem. "Neked" - mondta, tegezett. "Megnézem, hogy kinek köszönök!" - vá­ lasztoltam és otthagytam. Hétkor már a nagyüzemi pártbizottságon voltam Tóth Károlynál. Kérdezte mi történt. Elmond- �Szokács László L’g v ereztük tiszta a lelkiismeretűnk tani. én tiszteletből szoktam köszönni, s akit nem tisztelek, annak nem köszönök. E/ az ember ott \olt a buszon. A sógorát föl akarta akasztatni, de nem ez volt az érde­ kes. Már akkor elvált, züllött, iszákos élet­ módot folytatott. így a nemköszönésscl elkerültem azokat, akiket cl kell. Tóth Ká­ rolyt nem. Neki a mai napig előre köszö­ nök. mert egyszer a gyárudvaron megállí­ tott és azt mondta, ha bármilyen problé­ mám van. nyugodtan menjek hozzá, keres­ sem meg. Soha nem kerestem meg, de ez a gesztusa akkor nagyon jól esett. Úgy vagyok ezzel a haraggal, hogy ezek az emberek, akik ártottak nekem, nagyobb pofont kaptak akkor, amikor összeomlott a rendszer és csalódniuk kellett mindabban, amit addii! hittek. (Nézem az oklevelet. A száma 493. Azt tanúsítja, hogy Ponyi József megkapta a Magyar Köztársaság nevében az 1956-os emlékérmet. A kiállítás kelte: 1991. október 23. Az oklevél felső részére fehér lapocskát illesztett a kitüntetett. Ezen áll tintával írva: a salgótarjáni Acélgyárban megalakult nemzetőr bajtársaim: Hadady Rudolf, Hargittai Lajos brutálisan meggyilkolt pa­ rancsnokok 1956. decemberében. Márton Imre. Vics Antal. Girtl Emília - már mind­ hárman meghaltak - Óvári János, Ponyi Gyula. Juhász Attila, Mede Lajos és Bcrecz Dezső. A börtönben töltött idő: 1957. április 12 - 1962. április 3.) Mustó János: A Dunánál - A kék bolygó vize 46 �SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG A harmadik szlovák-magyar történésztalálkozó margójára A tudatlanság nem mentesít és ... . . . a tudatlanság nem enyhítő körülmény. Ezek Magyarországon és Szlovákiában is ismert jogi kifejezések, amelyek nem csak a jog és a bíróságok világában érvénye­ sek. Ha szemügyre vesszük az élet más területeit, például a szlovák-magyar kapcso­ latok köréből a történelmet, hiszen ehhez is mindkét oldalon mindenki - a tudatla­ nokat is beleértve - ért, akár a futballhoz, akkor láthatjuk, a tudatlanság nemhogy megbocsátható, enyhítő körülmény, hanem egyenesen megbocsáthatatlan. A történelmi és kulturális örökséghez való nem tudatos és méginkább a tudatlan hozzáállás nemcsak a közömbösség, kulturális ignorancia vagy barbárság táptala­ ja, hanem mindenekelőtt a nem teljes, vagyis féligazságok melegágya. Mint mind­ annyian tudjuk, itt is és ott is, a nem teljes, a féligazság általában teljes, azaz egész hazugság, a hazugság pedig az előítéletek, egyoldalúság és türelmetlenség apadhatatlan forrása. így komoly akadály, nehezen leküzdhető korlát áll az emberek, társadalmi cso­ portok, nemzetiségek és nemzetek közti kommunikáció útjába. Az emberiség törté­ nelme, főleg a legújabb kori, viszont arra is tanít bennünket, hogy a nem teljes tudás- és műveltségi háttér többnyire a többség ”előjoga” és az emberi társada­ lom kisebbik részének éppen ez az állapot felel meg. Mert ily módon a kisebbség manipulálhatja a többséget. Eg\> divatos publicisztikai kifejezéssel élve, a kisebbség könnyedén a kívánt formára és a kívánt irányban medializálhatja a közvéleményt. A medializált, manipulált csordatudatba nagyon egyszerű beépíteni bármilyen, min­ denekelőtt persze a hamis, információt, amely egyébként szót sem érdemelne, mert ingatag alapokon áll, esetleg szélsőségeket tükröz, más szóval a hamis társadalmi tudat középpontjában és a valós társadalmi tudat perifériáján ereszkedik el. Ha azonban megfelelő ”transzplantáció” következtében az egyik környezet perifériá­ járól a másik középpontjába kerül jelentős információs csúsztatások hordozójává válik, 47 �Karol 11’lachovskv A harmadik szlovák-magyar történésztalálkozó margójára mert az egyediből és különlegesből általános lesz, ez pedig a hamis ludat létrejöttének alapfeltétele. A közép-európai térségben nagyon ismerős ez a folyamat. Az utóbbi 150 évben egyetlen generációnak sem sikerült elkerülnie ezeket a csapdákat, sem az egyik, sem a másik oldalon. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy magasabb társadalmi egységek (főként a nemzeti és nemzetiségiek) egymás közti kommunikációja nem ment túl egyszerűen. Nem sokat változtattak ezen a totalitarizmus bukása utáni demokratizálódási folyamatok sem. (Emlékezzünk csak a legutóbbi "mélységes bölcsességre", amely bejárta a Duna egész árterületét és egészen biztosan eljut a Marsra is: az előrelátó kuvik szerint nem szabad felújítani vagy újjáépíteni az Esz­ tergom és Párkány /Stúrovo/ Farkán közti hidat, mert majd éppen azon áthaladva fogják a magyar csapatok elfoglalni Szlovákiát. Kár, hogy> ennek a historikus és hisztérikus butaságnak nincsenek fecskeszárnyai, mert akkor csak lebeghetne a szélben és nem ”medializálódna" a sajtóban. rádióban, televízióban, nem boríta­ ná el az agyakat és nem szítana indulatokat.) A totalitarizmus c féligazságon, hamis tudaton egyetlen meggyőződésen, egyér­ telműségen és türelmetlenségen alapuló emberi ész, akarat és tett szüleménye volt. Előfeltétele az irányított gondolkodás. Az ilyen elmélkedés csakis zsákutcába vezet­ hetett. A gondolkodás és a gondolatok útjába dogmák, fetisizált és tabuizált állítá­ sok álltak, melyeknek nincs helyük az alkotó gondolkodásban. Az új társadalmi körülmények között mindkét oldalon tapasztalható felszaba­ dult, tabuktól mentes gondolkodás jellemzi a szlovák történészek érett generációját, miként a többnyire fiatal magyar kollégáikét is. A ’90-es évek elején háromszor találkoztak (Balassagyarmat 1992, Salgótarján 1993, Budapest 1995). Minden alkalommal olyan szlovák témák kerültek terítékre, amelyek "átnyúltak” a szlovákmagyar történelmi és politikai kapcsolatok kérdéskörébe. A T. Olvasónak bizonyá­ ra nem kell hangsúlyozni, mekkora jelentőséget ad ennek a három tanácskozásnak az a körülmény, hogy mindegyeiket magyarországi közegben tarthattuk meg... Per­ sze ehhez hozzátehetjük, hogy magyar környezetben ez a lehető legnagyobb mérték­ ben volt aktuális és az ma is. Hiszen a művelt magyar már nem tagadja a szlovákok és a szlovák nemzet létezését. Csakhogy egyszerre a szeme előtt, jóformán egyik napról a másikra (egyetlen puskalövés nélkül, de a szellemi tűzharc szűnni nem akaró zajában) létrejött az önálló Szlovák Köztársaság. Létrejöttét bonyolult fejlő­ dési folyamat előzte meg. Ennek, valamint a hozzá kapcsolódó alakuló szlovák nemzeti identitás elemeinek eredetét a közös államalakulatban, a történelmi Ma­ gyarországon kel! keresnünk és nyomon követnünk. Az ember környezetét a termé48 �Karol Wlachovskv A harmadik szlovák-mag\>ar történésztalálkozó margójára szeti és a társadalmi világok alkotják. IJgy van elrendezve. hogy semmi sem törté­ nik benne összefüggések és következmények nélkül Ezek a körülmények határozták meg az önálló Szlovákia létrejöttét is. Ennek a bonyolult folyamatnak a különböző oldalait próbálják - természetesen nem kimerítően - megvilágítani és közelebb hozni a szlovák és magyar történészek írásait, melyek a harmadik találkozón han­ goztak el (Szlovák Intézet, Budapest, 1995.). A tanácskozás vezérfonala már a salgótarjáni eszmecsere során form át öltött: "Nemzeti identitás - nemzetállam...". Bonyolult és időszerű témakör. Valószínűleg térségünkben hosszabb ideig aktuális is marad. A konferenciát megtartottuk, a szakemberek higgadtan szóltak. Meggyőződésem, hogy az írások, illetve előadások kiadása valóban kiegészíti az olvasók ismereteit. Segítenek megvilágítani ami megtörtént és ami már nem tehető meg nem történtté, még ha felm entést kereshe­ tünk is. Közleményünk célzottja szándékunk szerint szívesen lenne a széles közvélemény. Azt reméljük, hogy legalább a gondolkodó személyiségeknek adhattunk támpontot. A megjelentetés (amelyre ismét a Palócföld Szerkesztősége vállalkozott, miként 1994-ben is) lehetővé teszi, hogy bármikor visszatérhessünk az elhangzott szavak­ hoz. Hiszen tartósan megmaradnak, fehéren-feketén, ha nem is maradnak tartósan érvényesek. Karol Wlachovsky 49 �Dusán Kovac Nacionalizmus, nemzetpolitikai program, nemzetállam A nemzeti identitás napjainkban eléggé gyakran használt fogalom. A nemzeti identitást ugyanakkor viszonylag bonyolult napjainkban meghatározni, mivel e foga­ lom struktúrája gazdag és módosult a törté­ nelem folyamán. A nemzeti identitás lehet egyéni, vagy kollektív. Az etnikai másság egyéni tudatá­ nak ugyancsak megvan a maga történeti fejlődése. A saját ctnicitás és a másoktól való eltérés tudatosítására akkor kerül sor, amikor az egyén más etnikai közösséggel találkozik - akár utazóként, vándorló ipa­ rosként, gyarmatosítóként stb. A másság megmutatkozik a nyelvben, a szokásokban, a ruházatban stb. A másságnak és a tulaj­ don identitásnak ez a felismerése kizárólag idegen környezetben kap jelentőséget, illet­ ve idegen környezettel való találkozás ese­ tén. A saját községünkben, ahol nincs nyelvi és kulturális másság, nem merül föl önmagunk identifikálásának igénye. Ilyen induviduális, egyéni identitás, a másság és a hovatartozás tudata, a történelem folya­ matában létező tény. Hasonlóképpen történelmi a kollektív identitás is - a kollektív másságnak a tudata. Akárcsak az egyéni identitás, mindig ott keletkezik, ahol kollektív etnikumok talál­ koznak. Szlovákiában ez elsősorban a né­ met gyarmatosítással, illetve a történelmi Magyarországon a szlovák és a magyar etnikum érintkezésével függött össze. Ak­ kor merült föl annak a szükségessége, hogy magukat nevesítéssel különítsék el. Erre az időre esik néhány etnikailag eltérő község megnevezéses megkülönböztetése (pl. Slovcnská Lupéa, illetve Ncmecká Lupca Zólyom- és Némctlipcsc). A szlovák város­ okban általában három etnikai csoport találkozott - a szlovák, a német és a ma­ gyar. A városokban tehát kialakul a kollek­ tív nemzeti, illetve etnikai identitás. Ez a lokálisan behatárolt kollektív tudat. A történelem folyamán azonban fokoza­ tosan sor kerül arra, hogy egy ilyen tudat, az összetartozás és a másság tudata (pozitív és negatív identifikáció) kivetül az etnikai egészre, s kialakul az össznemzeti tudat és az össznemzeti identitás. Mint számos eu­ rópai nemzet esetében, így a szlovákoknál is, a XVIII. század végén indult meg ez a folyamat. Az Európában lezajlott gazdasági változásokkal volt összefüggésben, az ipari 50 �Duian Kovád Nacionalizmus, nemzetpolitikai program, nemzetállam fejlődéssel, az ipari fejlődéssel, az ipari forradalommal, az úgynevezett harmadik rendnek a politikai életbe való bekapcsoló­ dásával, továbbá a felvilágosulás, majd később a liberalizmus gondolataival. Ez a történelmi folyamat, amelyet ná­ lunk "nemzeti megújhodásnak" neveztek el, nem más, mint a modern európai nemzetek kialakulásának folyamata. Ennek a felisme­ résnek a következtében történetírásunkban, de még etnológiai kutatásainkban is egy álprobléma keletkezett - a szlovák nemzet XVIII. század előtti létezésének kérdése. Annak céljából, hogy a modern nemzet fogalmát megkülönböztessék a fejlődés korábbi szakaszaitól, a régebbi kor megne­ vezésére a nemzetiség, illetve a feudális nemzetiség terminus tcchnicust használták. Ez az álprobléma elsősorban ezzel a helyte­ lenül föltett kérdéssel függött össze: amennyiben a szlovák nemzet a XIX. szá­ zadban jött létre, akkor Szlovákia lakosai a régi időkben nem voltak szlovákok? Érde­ kes, hogy a történetírás nem fogalmazta meg így a kérdést sem a feudalizmus idején szétdarabolt Németországban, sem Franciaországban, de még Csehországban sem. Az ily szofisztikusan fölvetett kérdés nem veszi figyelembe, azt, hogy: a) az egyéni és a kollektív identitás lokális szinten már a középkorban is megvolt a szlovákok között, b) a XVIII. század végétől az etnikum fej­ lődésének folyamatában minőségileg új fázis áll be - a modern nemzet kialakulása. Ilyen értelemben a XVIII. század előtt is lehet szlovák nemzetről beszélni, mivel ez a nemzet meghatározásától függ, mint olyantól. Az új szakasz tehát, amely a XVIII. szá­ zad végétől kezdődik, minőségileg új sza­ kaszt jelent a nemzeti közösség történelmi fejlődésében - a modern nemzet kialakulá­ sának szakaszát. 51 A modern nemzet kialakulási folyama­ tához két döntő tényező szükségeltetik: a) létre kell jönnie az össznemzeti kollektív tudatnak, b) meg kell határozni az adott államhoz való kapcsolatot. Az össznemzeti kollektív tudat fokoza­ tosan alakul ki, az értelmiségnek köszönhe­ tően, az ő felvilágosító tevékenysége követ­ kezményeképpen. A szlovák történetírásban az embereknek ezt a csoportját általában "nemzetébresztők"-ként szokás emlegetni. Az össznemzeti tudat territoriális és szociá­ lis értelemben egyaránt egy közös program alapján teremtődik meg. Ez a közös prog­ ram eleinte nyelvi és kulturális jellegű. Fokozatosan kap szociális, gazdasági, végül pedig politikai dimenziót. A nemzeti politi­ kai program kialakítása és a nemzeti közös­ séggel való elfogadtatása e folyamat csúcs­ pontja, s azt jelenti, hogy a modern nemzet programját tekintve is végleg kialakult. A szlovákok esetében erre a XIX. század derekán kerül sor. A Stúr által kidolgozott és propagált program - a szlovák nemzeti és területi autonómia - a különböző térségek és társadalmi hovatartozású szlovákok számá­ ra egyesítő erővé vált. Meg kell jegyezni, abban az időben volt még Szlovákia terüle­ tén - a történelmi fejlődés következtében olyan területek, ahol a nemzeti mozgolódás nem hagyott nyomot. Ez azonban így ala­ kult a többi európai nemzet esetében is. Egy nemzeti közösség a fennálló állam­ hoz fűződő viszonyának alapján is modern nemzetté alakulhat. Elvben ez a viszony kétféle lehet: centripetális és centrifugális. Amennyiben az állam elismeri a nemzeti közösséget, amennyiben saját fejlődésének pilléreként tekint rá, tehát pozitív lesz a nemzeti közösségnek az államhoz fűződő viszonya, abban az esetben a fennálló állam elősegítheti a modern nemzet és a modern �DuSan Kovac Nacionalizmus, nemzetpolitikai program, nemzetállam nacionalizmus gyorsabb kialakulását. Amennyiben viszont ez a nemzeti közösség centrifugálisan viszonyul a létező államhoz, tehát elutasítja azt, úgy az államnak ezt az elutasítását éppen a nemzet és a nemzeti politikai program formálódásának a folya­ mata siettetheti. Csupán ködös elképzeléseink és hipoté­ ziseink vannak arról, hogy szervezkedett a történelem előtti korokban a társadalom. Még ha lenne is elfogadható feltételezésünk arról, hogy az ősközösségi társadalom vér­ ségi, törzsi szövetségekből alakult, a törté­ nelmi időkben már olyan állammal találko­ zunk, amely ezeket a törzsi kereteket túllép­ te. Az államok, az ókoriak is, területi elven alapszanak. A modern korban a nemzet mint a törzsi, etnikai közösség magasabb formája, újra államra tart igényt. Megjele­ nik a nemzetállam eszméje. Minthogy azonban a már létező államok rendelkeznek a maguk hagyományaival és tulajdon belső erejükkel, s minthogy a migráció Európá­ ban eltörölte az etnikai határokat, a tiszta nemzetállam eszméje megvalósíthatatlan, s csupán különféle hibridek keletkezhetnek, mégpedig a tcrritoiiális és az etnikai elv kombinációja alapján. A szlovák nemzet formálódásához fon­ tos keretet biztosított a történelmi Magyarország. A történelmi magyar állam megala­ kulásának első szakaszában még hatott a nagymorva tradíció, ám annak nem lehetett elég kreatív ereje. A történelmi Magyaror­ szág határainak kialakulása után fontos szerepet játszott, hogy a szlovák etnikum az államhatárok révén elszakadt a hozzá legközelebb álló nyugati szláv nemzetektől - a cschcktől és a lengyelektől. A történelmi Fclső-Magyarország nyelvileg jelentősen heterogén lakossága a határok megvonásá­ val leválasztódott a közeli nyugati szlávok52 tól, a magyar etnikum pedig az ország többi lakosától is elhatárolta. Egyedül a ruszinok voltak az a közeli etnikum, akik a szlová­ kokkal közvetlen kontaktusban, egyazon államközösségen belül éltek. így alakult ki az a keret, amelyben kiteljesedésnek indult a szlovák nemzeti identitás. E folyamat fokozatos volt. A szlovákok hosszú évszázadokon át éltek pozitív vi­ szonyban az állammal, s a "hungarus" (uhorské) hazafíság egyik meghatározó tulajdonságuk volt. A történelmi Magyaror­ szág - Hungária - Uhorsko mint keresztény és soknemzetiségű állam befolyásolta a szlovákokat, ők pedig részt vettek az állam fölvirágoztatásában, akárcsak a többi etni­ kum. Az össznemzeti tudat nem csupán a szlovákok esetében hiányzott, hanem a többi etnikai csoport esetében is. A szó modern értelmében vett nacionalizmust nem lehet a középkorba transzplantálni. Ott egyszerűen nem volt helye. Adódtak nem­ zetiségi villongások és konfliktusok, melye­ ket dokumentumok őriztek meg. Ezek azonban helyi és lokális konfliktusok vol­ tak, s nem lehet nacionalista jelleget tulaj­ donítani nekik. Nacionalista szempontból nézve a törté­ nelmet, a szlovákok számára több évszázad mutatkozott "halottnak”. A valóságban azonban Szlovákia és a szlovákok gazdag, nemegyszer viharos "történelmi életet" éltek. Ennek a történelemszemléletnek tipikus mcgszólaltatója Július Botto könyve, a Slováci. Vyvin ich národného povedomia (A szlovákok. A szlovákság nemzeti tuda­ tának fejlődése). A szerző a Nagy Moráviával kezdi, majd kihagyva néhány századot az ún. megújhodás korától kezd a szlovák öntudattal és a szlovákok történel­ mével foglalkozni. Ebből a koncepcióból született a "nemzeti megújhodás" szlovák, �DuSan Kovád Nacionalizmus, nemzetpolitikai program, nemzetállam vcgső soron pedig cseh meghatározása. A nemzeti történelem a XVIII. századig úgy rajzolódik elénk, mint valami évszázados álom ideje. Csak a modern korban, a nem­ zeti "ébresztők" hatására ébredt föl a nem­ zet hosszú álmából s kezdett nemzeti életet élni. Ez a nacionalista koncepció jelen társadalmunkban hosszú életűnek bizo­ nyult, s eltorzítja a történelmi fejlődésről, mint folyamatról, kontinuitásról alkotott szemléletet. A modern szlovák nemzet kialakulásá­ nak folyamata elvben ugyanúgy zajlott le, mint a többi európai nemzet esetében. A séma, amelyet M. Hroch dolgozott ki, elv­ ben alkalmazható szinte valamennyi nem­ zeti mozgalomra, még ha a séma csak séma marad is. A történelmi Magyarországon zajló szlovák nemzeti mozgalom ugyanak­ kor néhány sajátosságot mutat. Az egyik, a régi Magyarországra nézvést legkülönlege­ sebb vonás, melyet máig kevéssé vettek tekintetbe, a korai magyar nacionalizmus megléte. Ez még azelőtt felkavarta a mély­ ségeket a soknemzetiségű történelmi Ma­ gyarországon, mielőtt napvilágot láttak volna a felvilágosodás és Hcrdcr gondola­ tai. A magyar nacionalizmus nemesi elmé­ lete szerint a magyar államnak nem soknemzetiségűnek kell lennie, hanem magyar államnak, melyben a többi lakos - a nem magyarok - másodrendű, nem teljes jogú polgárok lettek volna. Ezek ellen a nyíltan hangoztatott elméletek ellen szlovák részről tiltakoztak, s több publikáció jelent meg, részben védekező, részben a szlovák nemze­ tet dicsőítő, mely nemzet hagyományai a XVII. században kezdődtek s egészen a XIX. század végéig tartottak. Ezért talált előkészített talajra a szlovák értelmiség köré­ ben a nemzeti agitáció, s az európai ideológia ugyancsak termékem talajra leltek itt. 53 A szlovák nemzeti mozgalom a legfejlet­ tebb európai nemzeti mozgalmakkal egyide­ jűleg fejlődött, s színvonala, valamint lefo­ lyása nem csupán a cseh nemzeti mozga­ lommal, hanem a németországi és a len­ gyelországi eszmeáramlatokkal is összevet­ hetők. A vízválasztó, amikor a szlovák nemzeti mozgalom fokozatosan és egyre észlelhetőbben lemarad, a dualizmus idő­ szaka. A szlovákok már a XIX. század derekán rendelkeztek nemzeti politikai programmal, melynek megvalósításáért fegyvert fogtak 1848-49-bcn. A forradalom leverése nem fékezte le teljesen a nemzeti fellángolást - memorandumban fektették le a szlovák államjogi programot, s megala­ kult a Matica slovcnská. A dualizmus alatt a magyar kormány és a fővárosi hatalmasságok tervszerűen és céltudatosan kezdték megvalósítani a ma­ gyarosítást, mely elsősorban a szlovák ér­ telmiséget és a középvezető rétegeket vette célba. Ennek következtében a szlovákság fokozatosan elidegenedett a magyar állam­ tól, s a nemzeti mozgalomban a centrifugá­ lis tendenciák kezdtek felülkerekedni, noha hivatalosan egészen az első világháborúig a program a memorandumban megfogalma­ zott, a történelmi Magyarországon belüli autonómia maradt. A centrifugális tendencia az első világ­ háború éveiben érte el tetőfokát, amikor kedvező nemzetközi feltételek keletkeztek. 1918-ban a szlovákok elhatározták, hogy kiválnak a történelmi Magyarországból, s közös államot alapítanak a csehekkel. En­ nek a döntésnek a jelentősége máig nincs kellőképpen megvilágítva a szlovák közvé­ lemény előtt. Az a nézet uralkodik ugyanis, hogy ez egy magától értetődő és logikus kibontakozása volt az addigi fejlődésnek. Mint hogyha a szlovákok a Nagymorva �DuSart Kováé Nacionalizmus, nemzetpolitikai program, nemzetállam államnak, mint olyannak a létével. A nemzet identitásának problémáját szélesebb összefüggéseiben is szükséges vizsgálni. A XX. századi Európa történel­ mére az autokrata, totalitárius rendszerek és a demokrácia közötti harc jellemző. A de­ mokratikus mozgalom, amely már a XIX. század végén megindult, különböző szán­ dékú antidemokratikus erők fokozott el­ lenállásába ütközött. Valamennyi nemzet esetében e szélesebb keretben zajlott a nem­ zeti mozgalom. A nemzeti identitás sehol sem létezik "magánvalóként", mindenütt interakcióba lép a történelmi folyamattal. Nagyon fontos a nemzeti mozgalom belső értékeinek megismeréséhez, milyen mér­ tékben tükrözi e mozgalom korának igé­ nyeit. A nemzeti identitás mindig konkrét történelmi összefüggések között létezik, és személyes kapcsolatban a korral s annak irányával. Ha a demokratikus mozgalmat pozitívnak és progresszívnek minősítjük, akkor meg kell válaszolnunk azt a kérdést is, milyen mértékben van összhangban e demokratikus mozgással a nemzeti mozga­ lom és a nemzeti program. Ha a nemzeti közösség elfordul a tágabb értelmű felada­ tok elől és kizárólag a saját közösségére összpontosít, szükségszerűen kezd degene­ rálódni és eltorzulni. Mert ahogy a nemzet­ nek is csupán akkor van értelme, ha létez­ nek más nemzetek is, a nemzeti program­ nak sem lehet értelme "önmagában" és önmagáért, hanem konfrontálnia kell a szélesebb közösséggel. Birodalom szétesése óta mást nem óhajtot­ tak volna, mint ez a megoldást A valóság­ ban egy igencsak forradalmi és elvi válto­ zásról volt szó a szlovák politikában. 1948-al csúcsosodott ki Szlovákia szá­ mára a XIX. század. A nemzeti fejlődés, amely a mostoha Magyarországon leküzd­ hetetlen akadályokba ütközött, elvi döntésre jutott: Magyarországon kívül keresni a helyét. Ezt a döntést a szlovákok valamenynyi jeles politikai képviselője, valamint a szlovák nemzet többsége elfogadta, amint arról K. A. Mcdvecky értékes monográfiája, továbbá a levéltári dokumentumok tanús­ kodnak. Ezt a döntést, amely megtört egy ezeréves hagyományt, nem volt könnyű meghozni, s csak egy öntudatos, szuverén nemzet fogadhatta el. Az első csehszlovák köztársaság valósá­ ga egy kicsit más volt, mint az eredeti szlo­ vák elképzelések. Az első köztársaság vol­ taképpen fölülmúlta a szlovák várakozáso­ kat a kultúra és az oktatás terén. A problé­ ma politikai területen adódott. A szlováko­ kat fokozatosan a szlovák autonómia gon­ dolata kezdte foglalkoztatni. A autonómia ez hagyományos szlovák politikai program volt. A centralista állam modelljével szem­ ben szlovák oldalon egy olyan modell állt, mely szerint Szlovákiában széles jogkörrel rendelkező saját nemzetgyűlést és kormányt kell létrehozni. Azok az elégedetlenségek, amelyek Szlovákiában az első köztársaság végéig megnyilvánultak, az állam belső elrendezésével függtek össze, s nem az 54 �Hévízi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában Bár a nemzetállamok a XIX. században alakultak ki, a történelem kezdetétől küz­ döttek a népek és népcsoportok az identitá­ suk megőrzéséhez szükséges közigazgatási, gazdasági, kulturális (vallási és nyelvi) különállásukért. Egy ókori példa: Róma történetének kutatói feltételezik, hogy a római népet alkotó plebejusok, patríciusok és cliensek közül a plebejusok azért kény­ szerülnek külön "törvénykezni" (comitia tributa), mert a genshez a betelepedéskor valószínűleg csak a patríciusok és a cliensek tartoztak. A középkori példák közül elegendő csak az angol, francia, orosz fejlődés sajátossága­ ira utalni. Anglia attól az időponttól kezd­ ve, hogy Walest, Skóciát, Írországot magá­ hoz csatolta, a közigazgatási önállóságuk felszámolására és nyelvi asszimilálásukra törekedett. Ennek része volt az egyházügyek is, csupán a skót presbitériánusok rendelkeztek némi önállósággal. A centrali­ záló középkori államvezetésnek esik áldoza­ tul Franciaországban a XVI. századi val­ lásháborúktól kezdődően a helyi parlamen­ tek mögé rejtőző területi különállás. Itt már 55 1538-ban államnyelvvé teszi I. Ferenc a franciát s a folyamatot mintegy betetőzi az egységet teremtő francia forradalom a breton, baszk, német, olasz és flamand nyelv betiltásával. Oroszországban Nagy Péter uralkodásától kezdve a helyi önkor­ mányzat maradványait felszámolják. Kis népek tűnnek cl a nyelvi olvasztótégelyben. A magyar nemzetállam fogalma a Szent István-i államalapítás eszmerendszeréhez nyúlik vissza. A keresztény uni verzál izmus szellemében fogalmazza meg azt az évszá­ zadokon keresztül érvényesülő államszerve­ zési elvet, hogy az idegen népeket, vendé­ geket nyelvükkel, szokásaikkal egyetemben kell befogadni, "mert az egynyelvű és egy­ szokású ország gyenge és esendő". A király szerint a vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Magyarországon a betelepülő népek, népcsoportok a területi és egyházi autonó­ mia itt megvalósuló különböző formáiban megőrizhették identitásukat, nyelvüket, vallásukat a természetszerűleg működő �Hévivi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában asszimiláció ellenére is a modern nemzetál­ lam létrejöttéig. A széttagolt, sokszor anarchikusnak tű­ nő feudalizmusban a király központosító tevékenységét segítették a társadalom kü­ lönbözőjogú és érdekű csoportjai. A területi autonómia különféle változatainak megva­ lósulása Magyarországon (horvát bánság, jász-kun kerületek, székely székek, szász egyetem, felvidéki bányavárosok szövetsége stb.) lehetőséget nyújtott a különböző jogál­ lású társadalmi csoportoknak, saját önigaz­ gatásuk megszervezésére, az etnikai csopor­ tok regionális szintű szerveződésére, érde­ kek érvényesítésére. A fent említett népcsoportok - a szászo­ kat kivéve - főleg katonáskodásért kapták kiváltságaikat, a közösség tagjaként élvezték területi különállásukat, adómentességüket. Horvátországot erős rokoni kapcsolatok fűzték a XI. században Magyarországhoz, s midőn a horvát királyi család kihalt, I. (Szent) Lászlónak ajánlották fel a trónt. A kiegyezésig megőrizte területi közjogi kü­ lönállását, külön politikai nemzet volt terü­ leti önkormányzattal, saját országgyűléssel. A horvát-magyar kiegyezés példamutatóan széles körű autonómiát biztosított számára 1868-ban: A kormányzástól a nyelv-, zász­ ló-, címerhasználaton át a horvát ezredekig, horvát honvédségig az önálló állami lét számos jegyéig. gycli. Oroszi. Horváti). A tatárjárás utáni pusztaságokra IV. Béla, majd az Anjouk kezdték a tervszerű betelepítést. A királyok megyényi területeket adományoztak erdőir­ tásra, új falvak alapítására. (A telepítők között van a Szcnt-Iványi és a Görgey csa­ lád őse, de Csák Máté is.) A morva, cseh, lengyel, rutén földről beáramlók számára a vonzást a csökkentett földesúri terhek jelen­ tették. (Az irtásfalu cseh eredetű neve lehota, könnyebbség volt.) Az ország három részre szakadása után a középkori 300-500 ezres északi szláv népesség a 17. század végére 1 milliónál is nagyobb etnikummá fejlődött. Ugyanakkor a délvidéki szerbek, románok, rutének már feudális keretek közt élve kiváltságos réte­ geik (vajdák, kenézek) vezetésével teleped­ tek be. A felső rétegükhöz tartozók a ma­ gyar nemességgel egyazon jogokat kaptak, azaz egyénenként kapták a nemesi kiváltsá­ gokat. Nemességük beolvadt az évszázadok során a magyar nemességbe. A reformáció­ val meginduló anyanyelvű igehirdetés után a törökkori és az azt követő idők hatalmas betelepülései a határok mentén nagy nem­ zetiségi tömbök kialakulásához vezettek. (A magyarság aránya a nemzetiségekhez hoz­ závetőleg: 45-55 %). Amikor az 1789-cs forradalom eredmé­ nyeképp mindenki polgárrá lett, s eltűntek a bíráskodásban, adózásban és minden másban meglévő egyenlőtlenségek, egyben a kiváltságokkal együtt eltörölték a csoportérdekek regionális szintű érdekérvényesíté­ sét is. A különböző kiváltságos csoportok­ kal tagolt társadalom helyébe azonos jogú és kötelezettségű egyéneket állítottak. Az egyenlő polgároknak lakhelyül szolgáló településformákra (város, falu) egységesen A honfoglaláskor itt talált szlávok nagy többsége a 12. századra beolvadt a magyar­ ságba. kivéve a Vág és Nyitra völgyi morva-szlávokat. Mivel a magyarság az itt talált szlávságot a gepidák népnevéből származó /thuat/ tót népnévvel jelölte, az új szláv telepeseket ettől megkülönböztetve cseheknek, lengyeleknek, horvátoknak stb. nevezték (helynevekben: Csehi, Tóti, Lcn56 �tíévivi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában modern közigazgatási rendszert terveztek, így számolta föl a modern polgári állam az emberek közti egyenlőtlenséggel együtt a regionálisan elhelyezkedő kisebbségi nép­ csoportok kollektív érdekvédői mének lehe­ tőségét is. Magyarországon ennek helyébe az egy­ házi autonómiát engedte kiteljesedni a Habsburg-kormányzat, ami egyfajta kultu­ rális és gazdasági önszerveződésnek is bizo­ nyos mértékig kereteket tudott biztosítani. Az egyenjogúsággal együtt az egyházi birtokok gazdasági alapjául szolgáltak tö­ rekvéseiknek. Ugyanakkor sem az. egyházi birtokok, sem a gyűjtés és az adományok nem voltak elégségeket - például a románok esetében - az egyházi kiadások fedezésére. A magyar állam a Vallásalapból (a római katolikus közvagyonból) és államsegélyből fedezte a központi hivatalok működését, a papképzést, a templomépítést,- javítást, egy­ házi méltóságok, papok sürgős kiadásait. Az oktatás területén érdemes a görögkeleti és protestáns iskolák nagyobb szabadságára utalni a XIX. században: Az 1791. évi 27. te. kimondta, hogy a görögkeleticknek az "alapítványok, a ta­ nulmányi rendszer, az ifjúság nevelése... irányában megillető jogai ... érvényben maradván" vagyis autonóm módon, önma­ guk intézték egyházi és nevelési ügyeiket. Az 1791. évi 2. te. általában mondta ki a protestáns egyházaknak az állammal szem­ beni önállóságát. (Ez jogi keretül szolgált a német és szlovák evangélikusok nemzeti, nyelvi törekvéseihez.) A magyarosiénak nevezett 9. paragra­ fus (miszerint minden iskolában kötelező a magyar tannyelv) kizárólag a katolikus és az un. királyi tanintézetekre (egyetemek, akadémiák, líceumok, gimnáziumok) vo­ natkozott, az elemikre és a tanügyi auto­ 57 nómiát élvező protestáns és görögkeleti egyházak közép- és főiskoláira nem terjedt ki érvényessége. A 19. század elején a nemzeti öntudatra ébredéskor a szellemi vezetést szükségsze­ rűen az egyházak soraiból kiemelkedő orto­ dox, görög katolikus és evangélikus papok veszek át, akik az egyházi kereteket intéz­ ményesítve törvényi fedezettel munkálkod­ nak a mind teljesebb egyházi autonómia kiépítésén, hogy azon belül felekezeti isko­ láikban, kulturális egyleteikben ápolhassák a nemzeti összetartozás tudatát. Az egyházi autonómia lényegileg összefüggő nemzeüségi tömbökben élő területek fölött valósul meg! A magyar állam törvényhozása évszáza­ dokon át oklevelekben biztosította a külön­ böző etnikai és vallási közösségeknek adott jogokat és privilégiumokat. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki: - II. András király 1224-ben a széke­ lyeknek, és besenyőknek adott kiváltságo­ kat, rögzítve gazdasági, közigazgatási, jogi és katonai helyzetüket. - A kunok és jászok betelepítésükkor IV. Bélától (1246) területi autonómiát kapnak. Jogaikat Károly Róbert 1323. évi oklevele megerősíti. A jászok és kunok közjogi vi­ szonyait Mária Terézia kiváltságlevele rendezi 1745-ben. - A Nagyszeben vidéki szászokat II. Gé­ za telepíti be, jogaikat védelmi és gazdasági szerepükért cserébe kapják, II. András ki­ rály 1224-es szabadságlevele pedig területi autonómiát és kollektív jogokat biztosít számukra. Törvényeiket 1583-ban Hutter Albert nagyszebeni királybíró összcszedette, s e törvénykönyvüket Báthori István erdélyi fejedelem, majd I. Lipót császár is meg­ erősítette. �Hévivi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában - A szepcsscgi szászok külön közjogi helyzetét V. István 1271. évi szabadság­ levele erősíti meg. Károly Róbert 1312. és 1328. évi kiváltságlevele további gaz­ dasági megerősödésüket segíti. (1370-ben összegyűjtik és írásba foglalják törvé­ nyeiket.) - 1. Lipót 1691. évi oklevele szabályozza Erdély helyzetét. 1701-cs oklevele rendezi a román görög katolikus egyház gazdasági oktatási és szervezeti kérdéseit (egyházi autonómiáját). II. Lipót idején 1791-ben törvény biztosítja az ortodox vallás szabad­ ságát. 1868-ban pedig a magyar törvényho­ zás elismeri a román görögkeleti egyház különállását és önkormányzatát román nemzeti egyházként. - I. Ulászló 1440-ben privilégiumokkal telepíti Ráckcvére az aldunai szerbeket. I. Lipót 1690. és 1691. évi oklevele biztosítja számukra a hajdúkéhoz hasonló katonainemesi társadalmi státust és az egyházi autonómiát. - Mátyás király 1458-ban hiteles okle­ véllel erősíti meg a ruszinok munkácsi görögkeleti püspökségét. Az 1495. évi tör­ vény szokásjogaik szerint rendezi társa­ dalmi állásukat és szervezetüket (a romá­ nokkal és a szerbekkel együtt). I. Lipót 1692. évi oklevele biztosítja a keleti szertar­ tások sérthetetlenségét, az egyesült papság pedig megkapta mindazokat a kiváltságo­ kat, amelyeket a latin szertartású papság élvezett. A kiegyezést követően a korabeli Euró­ pában egyedülállóan az alkotmány mellett külön töménnyel rendezték Magyarorszá­ gon a nemzetiségek helyzetét, ha külön nemzetiségi kerületek, megyék kikerekíté­ sére ugyan nem is került sor. Ez a nemzeti­ 58 ségeknek csalódottságot okozott, esetenként a törvény elutasítását váltotta ki. Az 1868. XLIV. te. kimondotta, hogy Magyarországon az egységes magyar poli­ tikai nemzet létezik, amelynek a bármely nyelven beszélő polgárok egyenjogú tagjai. A nyelvtörvény biztosította a magyar ál­ lamnyelv mellett a lehetőséget arra, hogy ahol a törvényhatóság (ma: önkormányzat) képviselőtestületének 1/5-c kívánta, ott a kisebbségi nyelvet használhatta hasábosán a jegyzőkönyvezésben, a hivatali ügyintézés­ ben, egymás és a kormánnyal való kapcso­ lataiban: "Az ország minden polgára saját közsé­ géhez, egyházi hatóságához és törvényható­ ságához, annak közegeihez s az államkor­ mányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be." - Törvény biztosította tehát a nemzetiségi nyelvek használatát a községi és megyei politikai életben, az egyházak­ ban, a bíróságokon. Bárki alapíthatott közművelődési, tudományos, gazdasági szerve­ zeteket és intézményeket, s ezek nyelvét kizárólag az alapító határozhatta meg. Minden község, egyház, magánszemély alapíthatott és tarthatott fenn általa megha­ tározott nyelven tanító iskolákat. Ezt erősí­ tette a népiskolai törvény (XXXVIIÍ. te.), amely kimondta, hogy "minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást", intézkedett a községi népiskolák megszervezéséről. Figyelembe véve azokat a gazdasági és kulturális eredményeket, amelyeket a századfordulón a nemzetiségek maguk­ nak mondhatnak, s amelyek révén sokuk vezető szerepet tölt be a Trianon után létrejövő nemzetállamokban, illetve vé­ gigkövetve a nemzetállammá válás fo­ lyamatát az alábbi következtetéseket állapíthatjuk meg. �Hévivi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában Az állami garanciákkal (adománylevél, rendelet, törvény, alkotmány) létrehozott területi és egyházi autonóm szerveződési formák biztosíthatják a népcsoport, nemze­ tiség önmegőrzését, belső fejlődését: 1/ A törvényi szabályozás ugyan csak az egyéni jogokat ismerte cl, azonban a közigazgatást szabályzó valamennyi törvény­ ben következetesen érvényesíti a nyelvtör­ vény előírásait. 2/ Az általános közigazgatási rendszer­ től eltérő regionális egységek (székely, szász székek, kun kerületek) saját választott közigazgatási tisztviselői karral biztosítják az önigazgatást. 3/ Ahol a területi autonómia az egyházi autonómiával összekapcsolódik (pl. erdélyi szászok), ott biztosított az évszázadokon keresztüli fönnmaradás, az identitás megőr­ zése. 4/ Az egyházi autonómia biztosíthatja a nemzetiség (népcsoport) önmegőrzésén túl a gazdasági és kulturális fejlődést: - ha önálló egyházi kerület szervezhető (melyben az ott élő lakosság elkülönülhet a többségi nemzet egyházszervezetétől); - ha az önálló egyházmegye egyházi méltóságait maga választhatja (azok nem függnek a többségi nemzet egyházi főméltó­ ságaitól); - ha ugyan nem rendelkeznek területi autonómiával, de az egyházmegye területén kompakt tömbökben élnek; - ha az egyházi szervezet fennmaradá­ sához, működéséhez szükséges anyagi ala­ pokat (pl. birtokok), költségeket alkotmá­ nyosan biztosítja az állam (szerb, román, szlovák, ruszin példa); - ha az etnikum a világi értelmiségi ve­ zetőit (politikusait) is bevonhatja az egyház vezetésébe, a gazdasági, kulturális életének, intézményrendszerének kialakításába. 59 Irodalomjegyzék: 1. Arató Endre: A nemzetiségi kérdés M agya­ rországon. 1790-1848. I-I. köt. Bp., 1960. 2. Arday Lajos: A mai Vajdaság (a történelmi Bács-Bodrog, Torontói Szerém vármegyék) rövid története, kézirat J. Ács Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth Kiadó. Bp., 1986. 88-89. pp. 4. Altematt, Urs: Svájc - az európai modell? in: Regi, 1944. 2.sz. 19-30. pp. 5. Balassa Zoltán: Hogyan változik tájaink nemzetiségi összetétele. Szabad Újság, 1992. július 25. 6. Bánjfy Dezső: M agyar nemzetiségi politika. Bp. 1903. 7. Beksics Gusztáv: A román kérdés és a fajok harca Európában és Magyarországon. Bp., 1895. 8. Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története. Bp., 1981. 9. Bellon Tibor: Nagykunság. Gondolat. Bp., 1979. 10. Benedek András: Kárpátalja története, és kultúrtörténete. Népek hazája sorozat. Be reményi könyvkiadó, h.n.é.nándor: Ki­ sebbségben és többségben (Románok és ma­ gyarok 1857-1940) 11. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bem, 1989. 107-108. pp. 12. Bényei Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori Magyarországon, Debrecen, Csokonai Kiadó, 1994. 13. Boia, Lucián: Relationships between Romanians, Czeclis and Slovaks, 18481914. Bucit resti, 1977. 14. Bonkáló Sándor: A miének (Ruszinok). Franklin Társulat. Bp., 1941. 15. Bulla Béla: A Ruténföld. Magyar Szemle, 1939. 4.sz. 16. Bmckner Győző: A szepesség múltja és mai lakói. in. dr. Loisch János: A Szepesség. Kókai lMjos kiadása, Bp., 1926. 10-11. pp. �Hévívi Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában 17. Constantinescu, Aíiron (szerk): Erdély története. 2. kötet. Bukarest, 1964. 18. Connert János: A székelyek intézményei a legrégibb időktől az 1562-iki átalakulásig. Kolozsvár, 1901. 19. Diószegi István: Nemzetiségi politika Európában, in: Üllő és kalapács, A íagvarságkutató Intézet, Bp., 1991. 20. Domokos Pál Péter: Rendületlenül. EötvösSzent Gellért kiadó. 20-21. pp. 21. Dudás Gyula: A bácskai és bánsági szerbek története a XVI-XIII. században. Zombor, 1896. 22. Dús László: Dalmátia a magyar közjogban. Bp., 1906. Grill 23. Demkó Kálmán: A szepesi jog. Keletkezése, viszonya országos jogunkhoz és a németor­ szági anyajogokhoz. Bp., 1891. Akadémia 24. Edelényi Szabó Dénes: Magyarország köz­ jogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak teriiletváltozásai. Bp., 1928. Horánszky Viktor RT. 25. Fügédi Erik: Szlovák telepítés a török alól felszabadult területeken, in: Agrártörténeti Szemle, 1966. 3.sz. 26. Gáldi iMszló-Kiakkai Im s z Ió (szerk.): A románok története különös tekintettel az er­ délyi románokra. Magyar Történelmi Társu­ lat, h és év nélkül. 27. Gergely Jenő: Az erdélyi görögkatolikus román egyház. in: Régió, 1991. 3.sz. 106117. pp. 28. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. 2. kötet. Bp., 1934. 29. Glatz Ferenc (szerk.): Magyarok a Kárpát­ medencében. Pallas Ixtp- és Könyvkiadó Vállalat, 1988. 30. Goldis, Vasile: A nemzetiségi kérdésről. Bukarest, 1976. 31. Gondos Albert: Az öreg hárs faggatása. Csíkszereda, 1994. (a szerző magán kiadása) 60 32. Gömfíri János: Eperjes és az evangélikus kollégium története. Evangélikus Országos Múzeum, dr. Fabinyi Tibor (szerk.) Bp., 1994 33. Iladm vics Im s z Ió : A déli szláv népek kultú­ rája. szerk. Szekfü Gyula, Bp., 1942. 34. Hajnóczy R. József: Szepes vármegye törté­ neti változásai, in: dr. Loisch János: A Szepesség... 35. Hanzó Im Jos : A z erdélyi szász önkormányzat kialakulása. Értekezések a M agyar Királyi Honffy Miklós Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetéből, Szeged, 1941. 36. Hévízi Józsa: Területi és egyházi autonómia mint a kollektív jogok gyakorlásának színte­ re a történeti Magyarországon, Budapest, Bird's.-Eye Juadüm 1885, 37. Hodinka Antal: A munkácsi görögkatolikus püspökség története. MTA, Bp., 1910. 38. HunfaIvy János: Magyarország és Erdély. IIII. Damstadt, 1856, 1860, 1864. Lángé Gusztáv György>kiadása 39. Jancsó Benedek: A román irredentista moz­ galmak története. Bp., 1920. 40. Jakabjfy Elemér: Adatok a románság törté­ netéhez a magy>ar uralom alatt. Lugoj, 1931. 41. Joó Rudolf: Etnikumok és regionalizmus Nyugat-Európában. Gondolat, Bp., 1988. 42. Hunyady Béla: A hajdúvárosok régi közigazgatási és igazságszolgáltatási szerveze­ te. Bp., 1934. 43. Katus Im s z Ió : Egy kisebbségi törvény szüle­ tése. Az 1858. évi nemzetiségi törvény évfor­ dulójára. in: Régió, 1993. 4.sz. 44. Kafer István: A miénk és az övék. Mag\>ető, Bp., 1991. 45. Kékén András: A magyarországi evangéli­ kusság történeti statisztikája. Bp., 1932. 46. Kiss József: A jászkunok meghonosodása. História. 1991. 2-3. sz. 47. Kniezsa Ist\>án: A szlávok. M agyar Szemle Társaság. Bp., 1932. �Hévív i Józsa Területi és egyházi autonómia a nemzettéválás folyamatában 48. Kordé Zoltán: Besenyők az Árpád-kori Magyarországon. História. 1991. 2-3.sz. 49. Köpeczi Béla (föszerk.): Erdély története IIII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1986. 50. Lozoviuk, Petr: Tirol - kettéosztott tarto­ mány az egyesülő Európában? in: Régió, 1993. 3.sz. 51. Macartney, C. A: The Habsburg Empire 1790-1918. London, 1970. 52. Makkai lAszló: Magyar-román közös múlt. Teleki Pál Tudományos Intézet, Bp., 1948. 53. Makkai László: Erdély betelepülése. Histó­ ria, 1986. 54. Manga János: Palócföld. Gondolat. Bp., 1979. 55. Mályusz Elemér: A középkori magyar nem­ zetiségi politika, in: Századok, 1939. 56. Mikó Imre: Nemzetiségi jo g és nemzetiségi politika. M inen’a Kiadó, Kolozsvár, 1944. 57. Miskolczy Gymla: A h on át kérdés története és irományai a rendi állam korában. /-//. kötet. Bp., 1927. 58. Moldován Gergely: A románság. Politikai, történelmi, néprajzi és nyelvészeti közlemé­ nyek. I. köt. Nagvbecskerek, 1895. II. köt. u.o. 1896. 59. dr. Pechány Adolf: A tótokról. Bp., 1913. 60. dr. Pirigyi István: A magyarországi görögkatolikusok története. Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1990. 61. Polányi Imre: A szlovák társadalom és polgári nemzeti mozgalom a századfordu­ lón. Akadémia, Bp., 1987. 62. Puskánszky Béla: Erdélyi szászok és magya­ rok. H.n. 1943. 63. Raffay Ernő: A vajdaságoktól a birodalo­ mig. Az újkori Románia története JATE. Szeged, 1989. 64. Sárközi Zoltán: Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790-1848) Bp., 1963. 61 65. Seton-Watson: A History of the Roumanians. Cambridge, 1934. 66. Sokcsevits Dénes-Szilágyi Imre-Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Népek hazája sorozat. Bereményi kiadó, Bp. 67. dr. Szabó Oreszt: A magyar oroszokról. Bp., é.n. 68. Szász Zoltán: A románok története. Népek hazája sorozat. Berményi könyvkiadó, h.n. é.n. 69. Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Bp., 1974. 70. Szentkláray Jenő: A karlócai patriarchális és fruskagórai monostori szerb levéltárak. Századok. 1883. IV. füzet. 71. Székely András Bertalan: A Rábától a Mu­ ráig. Nemzetiségek egy> határ két oldalán. Püski, Bp., 1992. 72. Taylor, A.J.P: The Habsburg Monarchy 1809-1918. Név Work, 1965. 73. Thim József: A h o n ito k és a hazai szerbség a magyar történetben. A magyarság és a szlávok, szerk. Szekfú Gyula, Bp., 1942. 74. I.Tóth Zoltán: Magyarok és románok. Bp., 1966. 75. I.Tóth Zoltán: Az erdélyi román nacionaliz­ mus első százada. 1697-1792. Bp., 1946. 76. Töttösy Ernő: Dalmácia. Mécses kiadó. Bp., 1992. 77. Trifunovits Andrea: Az olaszországi kisebb­ ségek helyzete, in: Régió, 1994. 2.sz. 127144. pp. 78. Tustner Ignác: Déli tartományaink földje, népe és jövője. Értekezések a bosnyák jo g és balkanológia köréből. Debrecen, 1918. 79. Udvari István. A ruszinok XVIII. századi historiográfiája. (Tudománytörténeti vázlat) Szabolcs-Szatmári Szemle. 1991. 2.sz. 143157. pp. �Balassa Zoltán Nemzetállam és/vagy nemzeti identitás A nemzetállam és a nemzeti indentitás a XX. század legsúlyosabb kérdése, mégha annak gyökerei a francia felvilágosodásban és forradalomban keresendők is. A kettő ellentéte, vagy éppen összefonódása véres tragédiákat éppen e században okozott. Annak az elképzelésnek, hogy egy álla­ mon belül hasznos, racionálisan indokolt, ha az emberek egy nyelven beszélnek, van ésszerű magva. Nem kell a törvényeket, a rendeletckct, az okmányokat és híreket több nyelven közzétenni. Ezzel idő és pénz ta­ karítható meg, tehát az adófizető polgár terhei csökkenthetők. Ez a doktriner szem­ lélet nyilvánvalóan a középkori latinitás hasznosságát ismerte föl és annak elő­ nyeit - korlátozott mértékben bár - kíván­ ta alkalmazni egy adott területen, mellyel rendelkezett, s melynek neve állam. Ám a rációnak vannak korlátái, melyeket az emberi méltányosság és empátia, illetve az adott helyzet alkot. Általában: "amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek."1 Vagyis: "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselckcdjétek velük..."2 62 A fenti ésszerű célt követte II. József osztrák császár is, amikor a német nyelvet kívánta megtenni birodalma "állam­ nyelvévé". Világosan látjuk, kísérlete ku­ darcot vallott éppen azért, mert későn látott neki a megvalósításnak. Doktriner elképze­ léseinek a közeg, mely fölött uralkodott, már ellenállt és ezzel pont ellenkező előjelű folyamatokat indított el. Azon a kényes geopolitikai területen, mely az Elbától ke­ letre terül el, már kialakulóban voltak a modern nemzetek csírái, s azokat már nem lehetett kigyomlálni. A nemzeti ébredés korszaka Közép-Európában is beköszöntött. A mai szóhasználat szerinti nemzetekről csupán az ezt követő időszaktól kezdődően beszélhetünk. Azután, hogy a nemzeti ér­ zés, vagy identitás - ez a sajátos, irracioná­ lis és racionális gyökerekből táplálkozó növény elhintette, magvait az emberek szí­ vében és elméjében. Miután egyre több és több ember vérévé vált. Korábban a vallási hovatartozás, a szo­ ciális helyzet és egyáltalán a lojalitási rend­ szer egészen másképpen tagolta a társadal­ mat és a nemzettudat mai formája csupán néhány értelmiségi csoport koponyájában �Balassa Zoltán Nemzetállam és/vagv nemzeti identitás szunnyadt. A vallási ellentetek azonban fokozatosan veszítettek erejükből, a társa­ dalmi mobilitás meg lehetővé tette a betö­ rést a kiváltságosok csoportjába. Sikeresen vehette föl a verseny a nemességgel, mely ezen a területen szinte kizárólagos módon jelentette és képviselte a nemzetet. Az ipa­ rosodás, a jómódú polgárság térnyerése, a vállalkozói réteg gazdasági súlyának, mű­ veltségének megfelelő teret indikált magá­ nak a társadalmon belül. A többség számára azonban minden mozgás ellenére, az ural­ kodó iránti lojalitás volt a mérvadó, szinte függetlenül társadalmi helyzettől, vagyon­ tól, anyanyelviéi vagy vallástól. Ezért nem váltott ki különösebb indulatokat, ha egy terület az egyik uralkodó fennhatósága alól a másikéba került át. Azért a 24 szepesi város elzálogosítása 1412-ben sohasem vált lengyel-magyar, vagy lengyel-szlovák vi­ szály forrásává. Igaz, visszacsatolásukra 1772-ben került sor. tehát jóval a modern nemzettéválás kialakulása előtt, s így nem lett belőle tömegindulatokat kiváltó maté­ ria. Házasságkötések, adományok, vesztes csaták nyomán gyakorta kerültek területek mások fennhatósága alá. Az élet szinte változatlanul folyt tovább, csak a lojalitás alanya lett más. Birodalmak duzzadtak, majd soványodtak, határok mozogtak ideoda anélkül, hogy komoly, tömegméretűnek nevezhető lelki válságot, kollektív veszé­ lyeztetettségérzést idéztek volna elő az alattvalókban. Az emberek zöme eltűrte és elfogadta a cserét, jóval inkább gazdasági vagy vallási érdekei motiválták érzelmeiket. Ezeket az eseményeket, mint sérelmeket már egy későbbi kor, a romantika "fedezi föl" és plántálja korábbi korszakok emberé­ nek érzclemvilágába teljesen önkényes módon. Ettől a történelmietlen kölönctől azóta sem tud szabadulni Közép-Kclet63 Európa hátrafelé pillantgató legendáriuma. Ez a statikus szemlélet, mely a ma érzel­ meit a múltban is fellclhctőnek véli, azáltal, hogy ma már széles néprétegeket érint és szinte mindenkit szembesít vele, tömegmé­ retűvé vált. Ezzel egy új, de annál rázósabb korszak kezdődött. Megjelent a tömegember és amint Gustav Le Bon a múlt század végén jól segítette, a tömegek fogják irányí­ tani századunk mozgásait. "A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékeny­ ségének helyére."3 A tömegben azonban túl­ zott és egyoldalú, brutálisan leegyszerűsítő látásmód uralkodik. "Egy csekélyke ellenszenv vagy rosszallás, amelyből az izolált egyénnél alig lesz valami, rögtön vad gyűlöletté fajul a tömeghez tartozó egyénnél. A tömegérzclmck erősségét (...) fokozza a felelősség hiánya."4 Ilyenkor kellenek a bölcs politikai egyéniségek, akik megfelelő mederbe és irányba tudják a tömegeket vezetni. De rendszerint nem ez történik. "Eddig, és még nem is olyan régen, a kor­ mányok tevékenysége, néhány író és a ke­ vés számú újság voltak a közvélemény igazi szabályozói. Ma már az írók elvesztették minden befolyásukat, s az újságok csak visszahatnak a közvéleményre. Ami az államférfiakat illeti, távol attól, hogy irányítsanak, a közvéleményt igyekeznek követni. Rettegnek a közvéleménytől, amely nem egyszer a terrorig megy és megfosztja őket minden határozott magatartástól. Mind nagyobb tért nyer az a törekvés, hogy a tömegek véleménye legyen a politi­ ka legfőbb szabályozója."5 Száz éve jelentek meg ezek a sorok, de úgy tűnik, mintha szerzőjük ma vetette volna őket papírra. �Nemzetállam és/vagy nemzeti identitás Balassa Zoltán A korábbi szemléletet az első világhábo­ rú utalta visszavonhatatlanul a múltba, s azt pecsételte meg igazságtalanságaival a Párizs-környéki békerendszer, mely még egy további, sokkal nagyobb és gyászosabb világháborút készített elő. A Balkánon zajló események mindmáig erre figyelmeztetnek bennünket. Wilson önrendelkezési jogot hirdetett minden népcsoport számára. Ezt egyszerű­ en nem lehetett megvalósítani, hiszen az egyes népek nem gettószerű mozaikként éltek egymás mellett, hanem a legtöbb esetben a nyelvhatárok mentén létezett egy hol szélesebb, hol szűkebb, hol markánsabb, hol elmosódottabb sáv, melyben több nép­ csoport élt egymás mellett, gyakorta kibo­ gozhatatlan vérségi kapcsolatban. Ráadásul úgy, hogy mindennapjaiban két, vagy há­ rom nyelvet is használt és ez számára telje­ sen megszokott és természetes volt. hiszen ezt hozta magával az évszázados szerves fejlődés. Ezt a természetes folyamatot boly­ gatta meg teljesen mesterségesen és dilet­ táns módon az új, sokszor mesterséges határok születése. Ennek az lett az eredmé­ nye - annak ellenére, hogy NyugatEurópában a fejlődés inkább volt mondható szervesnek és a határok természetes módon alakultak ki az esetek nagy többségében -, hogy Portugáliát kivéve - leszámítva a tör­ peállamokat -, kontinensünkön nem létezik egyetlen egy, nemzetileg homogén államalakulat. Ez ugyan megkerülhető, illetve szőnyeg alá söpörhető az államnemzet fogalmával, melyet azonban térségünkben, mivel már kiforrott nemzetek élnek egymás mellett, vagy részben egymásba ékelődve, igazából nem lehet semlegesíteni. Szeren­ csés lehetőség a német, olasz, francia és rétoromán számára, hogy egyformán érez­ heti magát svájci hazafinak anélkül, hogy 64 ez számára identitászavarokkal járhatna. Ám ez az államalakulat jóval a mai érte­ lemben vett nemzettéválás előtt lett szuve­ rén országgá. Az egyes népcsoportok képvi­ selői önszántukból alkották meg. Működőképességét az egyenrangúság politikája szavatolja, figyelembe véve az arányokokat és sajátos igényeket. A francia példa már kevésbé biztató. A breton, a korzikai, a baszk ugyanis a francia politikai nemzet tagja. Ez viszont elmossa a határokat a nemzetfclfogások között. De a regionalizáció tág teret nyújt a szabad nyelvhasználat számára. A francia modell hasonlít a leginkább az 1918 előtti Magyar­ hon gyakorlatához. Ebből azonban a nem­ zetiségek képviselői nem kértek. De miért feltételezik még ma is egyesek, hogy a szlovákiai magyarok a szlovák politikai nemzet tagjai kívánnak lenni? Hiszen fennáll a veszélye annak, hogy ez a kisebb­ ségek felszámolásához vezető út. A népcso­ port beolvadva a politikai nemzetbe, végül is feloldódhat a másik nemzetben, ha a kettő közötti különbség elmosódik, ha nem világos a kettő közötti határ. Tiszta nemzetállam kialakításához több út vezet, de ma nincs lehetőség ezt humá­ nus módszerekkel megvalósítani az adott realitások közepette. Az egyik leghatáso­ sabb módszer a tömeggyilkosság, "kifinomultabb" formájában az etnikai tisztogatás, mely vegyíti az előbbi tevékeny­ séget a lakhelyről való elűzéssel. Népirtást követtek cl a szó legdurvább értelmében a törökök az első világháború idején az ör­ ményekkel szemben. Hátborzongató össze­ függés, hogy éppen az a Franz Werfel örökítette meg halhatatlan regényében ezt az eseményt, akinek nemzettársai egy részé­ re ugyanez a sors várt 1945 urán Cseh- és Morvaországban. A másik radikális megol­ �Balassa Zoltán Nemzetállam és/vagy nemzeti identitás dás a ki- illetve áttelepítés, melynek élhar­ cosait nem kell külön bemutatnunk. Ez lett a végzete számtalan szlovákiai magyarnak is. Külön kell említenünk, mint speciális esetet a lakosságcserét. Hogy távoli példá­ val éljünk, az 1923-as lausanne-i konfe­ rencia értelmében valósult meg a görög­ török lakosságcsere, mely stabilizálta a két ország közötti határt, mégis mindmáig fájó emlékeket fakaszt. De akár cseréről, akár kitelepítésről értekezünk, nem hagyható figyelmen kívül az egyre inkább előtérbe szűrendő kérdés a szudéta-németek eltávolí­ tásával kapcsolatban, hogy vajon alapvető emberi jog-e a szülőföldhöz való jog? Joga van-c egy népcsoportnak ősei földjén élni úgy, hogy megőrizhesse nemzeti sajátossá­ gait? Ugyanez a kérdés merül föl az izraelipalesztin viszonyban is. Ott most az auto­ nómia létrehozása tehet pontot az évtizedes öldöklésre. De ha a válasz nemleges lesz, akkor csupán a fenti embertelen politikai gyakorlatok bármelyike kerül ismét előtérbe. Leginkább a határmódosítással kombi­ nált ösztönzött lakosságcserének lehetne egyes esetekben jogosultsága, de ez egyrészt szintén a szülőföld részleges elhagyásával járna, másrészt senki sem veszi magának a bátorságot, hogy határmódosítással álljon elő. Az eredeti Balladur-tcrv csöndes kimú­ lása ennek beszédes bizonyítéka. Holott a Szovjetunió és Csehszlovákia megszűnése, de főleg a balkáni helyzet képlékcnysége rég megdöntötte a határok megváltozhatatlanságáról hirdetett dogmát. Mégis súlyos traumát jelentenének a területi veszteségek azok számára, akiknek ezt el kellene szen­ vedniük. Ez pedig mérgezné a szomszédok közötti kapcsolatokat. Persze kérdés, hogy a rendezetlen problémák elodázása alkalmasc a légkör megnyugtatására. Az ódzkodás érthető. A két világháború közötti határvál­ 65 tozások mindmáig súlyos traumaként élnek és tömegindulatokat gcrjcsztenck. De nézzük most az egyik szelídebb for­ mát, a kényszerasszimilációt. Megítélésünk szerint, az asszimilációnak erről a válfajáról csupán a XX. században beszélhetünk, mivel korábban a nemzeti hovatartozás lazább, ködösebb és fejletlenebb volt az első világháborút követő korszakénál. Amíg az egyén számára többé-kevésbé világos, hogy mely nemzetközösség tagja s ezt valamilyen kényszer - legyen az lélektani, gazdasági, vagy éppen jogi jellegű - hatására egy má­ sik tagjává kénytelen nyilvánítani önmagát, akkor beszélhetünk erőszakos beolvasztás­ ról. Korábban a többnyelvű közegben élő egyént nem állították ilyen dilemma elé. Legfeljebb anyanyelvét volt kénytelen be­ vallani a népszámlálások idején. De hogy c fogalom még ma is sokak számára tisztázat­ lan kérdés, mutatja a nemzetiségi és anya­ nyelvi létszám közötti nem jelentéktelen különbség az utolsó csehszlovákiai népszámlálás adatai szerint. A kényszer hatására megváltoztatott identitás velejárója egy sor keserves és bonyolult folyamat beindulása, mely szo­ rongással, stresszel, esetleg lelkiismerctfurdalással járhat. A mindenki által ismert reszlovákizáció erre kitűnő példa, melynek következményei mindmáig élnek az embe­ rek zsigereiben. Ez a gyakorlat is kimeríti a genocídium nemzetközileg elfogadott kritériumát, mivel lelki kínnal járt. A nemzetállam és nemzeti identitás ne­ gatív kiscbbségpolitika gyakorlása esetén a kisebbségi népcsoportok tagjainál óhatatla­ nul szembekerül egymással. Az ilyen erő­ szakos módszerek abból a mitikus elképze­ lésből merítenek, hogy az egynyelvű ország az ideális megoldás és a boldogulás záloga. �Balassa Zoltán Nemzetállam és/vagv nemzeti identitás Erre természetesen nincsen semmilyen garancia és a történelem sem igazolta az effajta torz álmokat. Csupán azt lehet elérni az ilyen mesterkedésekkel, hogy az állam­ polgárok érintett része nem tud tisztesség­ gel lojálissá válni az ilyen országgal szem­ ben. De mivel a hatalom nem minden pol­ gára számára biztosítja az esélyegyenlősé­ get, korlátozott demokráciát hoz létre. Az így generált folyamat tág kapukat nyit a totalitárius állami berendezkedés számára, melyre a többség is ráfizet. A többség a kisebbség túszává válhat. A csch-német viszony rendezésének nehézségei intő pél­ daként tornyosulnak minden ilyen kísérlet elé. Holott a mai Cseh Köztársaság volta­ képpen majdnem teljes mértékben nemzetileg homogén. Mégsem tud megszabadulni a múlt tisztességtelen gyakorlatától. Nem képes bevallani múltját. Kiutat jelenthetne az etnikailag sem­ leges állam eszményképének a fokozatos megvalósítása. De vajon melyik nemzete e régiónak felkészült erre a megoldásra? A szlovák nemzetről ez jelenleg aligha mondható el. Az autonómiák kérdése szintén minduntalan teljes elutasításba ütközik ugyanúgy, mint a társnemzeti koncepció elfogadása. A nemzetközi közeg sem hajlandó még most észreven­ ni, hogy az egyén autonómiája csonkul, ha nem kapaszkodhat meg a kollektív jogok által nyújtott hálóba. Az egyházi autonómiák létezése, mely ma már alig irritál bárkit is, erre pozitív analóg pél­ dákkal szolgál. A többség kollektív jogokat gyakorol az élet minden területén anélkül, hogy ennek tudatában lenne. A kisebbségi jogoknak is csupán csoportos léptékben van értelmük. Egy ember önmagában nem tud mit kez­ deni az individuális jogokkal Az egyén élete csak így tud kiteljesedni, így tudja megőrizni integritását, nemzeti identitását, hiszen társas lény. A jelenlegi oroszországi folyamatok még inkább rá kellene hogy ébresszenek bennün­ ket arra a sanyarú történelmi tapasztalatra, hogy Közép-Európa szétszabdalása apró álla­ mokra, csupán a mindenkori agresszoroknak nyújtott könnyű zsákmányt, akármilyen esz­ merendszerre hivatkoztak. A pánszlávizmus, a kommunizmus és a nemzeti szocializmus csak a hatalmi étvágyak leplezésére szolgáltak. Humánus kiutat a pozitív politikai gya­ korlat nyújthat. Ma úton-útfélen hivatkoz­ nak az európai hagyományokra, melyek alaprétegét épp a kereszténység eszméi alkotják. Ne csak hivatkozási alapnak hasz­ náljuk őket, hanem váltsuk valóra a taní­ tást: M Jaj azoknak, akik jogtalan rendcleteket hoznak...6 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz."7 Jegyzetek: 1. Máté evangéliuma 7:2 2. 7:12 3. Gustave Le Bon: A tömegek lélektana, Franklin Társulat, Bp. 1920“, 1.0. 4. 43.0 5. 140.0 6. Ezsaiás Könyve 10:1 7. 9:4 66 �Milán Podrimavsky A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam A nemzeti identitás és a nemzeti ál­ lam kapcsolatának kérdése a szlovák politika történetében mindenekelőtt ere­ detének vizsgálatát és magyarázatát kö­ veteli meg. Ugyanis csak a történelmi visszatekintés adja meg azokat a koordi­ nátákat, amelyek az adott fejlődési szaka­ szokon belül nemcsak a nemzeti identitás és a nemzetállam kapcsolatának specifi­ kus voltát láttatják, hanem mindenekelőtt segítenek teljes képet alkotni azon mo­ dernkori szlovák törekvések folytonossá­ gáról, melyek a szlovákok nemzeti identi­ tásának egy nemzetállam keretén belül történő kiteljesítésére irányultak. Mivel a szlovák államiság gondolata és megvalósításának szándéka a történeti Magyarországon született, ahol a szlovákok mint autochton nemzet éltek, magától érte­ tődő, hogy e szándékokat is az országon, ill. a Habsburg birodalmon belül akarták ér­ vényre juttatni. Ilyen összefüggésekben hangot adhatunk annak az alapvető gondo­ latnak, mely szerint éppen a saját államiság bizonyos formájának kialakítása jelenthette volna a nemzeti identitás elismertetéséért 67 vívott harc csúcspontját, hiszen a szlovákok elismert államalkotókká váltak volna. A szlovák nemzeti identitás értelmezé­ sével tehát szervesen összekapcsolódtak az azonosság államjogi kifejezésére és elismer­ tetésére irányuló törekvések.1 Meg kell mondanunk, hogy ezek a törekvések azon belső források és kötődések koncentrált kifejeződései voltak, melyek a társadalmi élet minden területén életben tartották a nemzeti identitás gondolatát. Ilyen értelem­ ben a nemzeti identitás megnyilvánulásai közé nemcsak az annak államjogi kifejezé­ sére és elismertetésére irányuló törekvések tartoznak, hanem mindazon társadalmi tevékenységek is, melyek a nemzeti élet érdekeit és szükségleteit követték nyomon. Ebből az következik, hogy a nemzeti identi­ tás nem egyszerűen elvont fogalom volt. Tartalma közvetlenül kötődött a nemzeti identitás konkrét megjelenítési formáihoz a kultúrától a politika szféráján át a gazda­ ságig. Éppen ezek a megjelenítési formák bizonyították az identitás életképességét és a történelemi folyamatban való aktív érvé­ nyesülését. �Milán Podrimavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi mag\>ar állam A szlovákok nemzeti identitásának kér­ dését az 1848-49-cs forradalomtól az első világháborúig terjedő időszakban a nemzeti identitás-nemzetállam kontextusában a szlovák nemzet politikai és államjogi identitásának kérdéseként értelmezzük. Tudjuk azonban, hogy a nemzeti identitás és a nemzeti egyéniség definíciójának kü­ lönböző filozófiai, etnikai, szociális, jogi, történelmi, nyelvi, gazdasági, kulturális és egyéb aspektusai vannak, melyeket figye­ lembe kell venni a probléma politikai és államjogi összefüggésekben történő vizsgá­ latakor. E tanulmány célja, hogy rámutas­ son a szlovák nemzeti identitás értelmének és jelentésének néhány aspektusára az adott időszak nemzeti emancipációs törekvései­ nek politikai és államjogi szférájában. Kimutatható, hogy az 1848-49-es forra­ dalom fordulópontot jelentett, mely fokozta a szlovák társadalomban a nemzeti identitás gondolatának megértését és elsajátítását, mert azóta, elemezve a forradalmi esemé­ nyek következményeit is, a szlovák politika tartotta magát ahhoz a meggyőződéshez, hogy a szlovákok további emancipációjának alapvető és elengedhetetlen feltétele nem­ zeti identitásuk érvényesítése megfelelő államjogi intézkedések révén. Ugyanis a L. Stúr által kidolgozott nemzeti identitás koncepcióhoz és az 1848-49-es forradalom szlovák emancipációs programjához kap­ csolódtak a szlovákok törekvései a követke­ ző évtizedekben. A bachi neoabszolutizmus időszakában a nemzeti identitás gondolata leginkább a politikai publicisztikában jutott szóhoz, mely elsősorban a nemzeti identitás érvé­ nyesítésének politikai feltételeit és lehető­ ségeit kutatta a többnemzetiségű történeti Magyarország, ill. a Habsburg birodalom keretein belül. Kiindulópontja a nemzetek mint önálló ctnikai-kulturális-politikai individuumok, természetes egyenjogúsága volt, melynek kifejezői - többek közt - a nemzetgyűlések lehettek volna, szemben a történelmi-jogi elv, ill. a területi egységek megőrzése alapján szerveződőkkel.2 A poli­ tikai publicisztika igyekezett teret adni az oktatás, a kultúra és a gazdasági-szociális szféra specifikus nemzeti érdekeinek és szükségleteinek is.3 Megújultak például egy szlovák tudományos társaság és egy nem­ zeti kulturális intézmény létrehozásának tervei.4 Az említett viszonyok közé szerve­ sen illeszkedett Ján. D. Makovicky azon elképzelése, mely egy "nemzeti bizottság" létrehozását szorgalmazta, mely a nemzet gazdasági felemelkedése érdekében tevé­ kenykedett volna, és nem lett volna ncmzctpolitikai funkciója. Mindenesetre ez a terv figyelembe vette, hogy a szlovákok nemzeti érdekeit intézményesített formában kell képviselni, és hogy szükséges az egész nemzetre kiterjedő integráció, mivel a szlo­ vákoknak nincsen "nemzeti összekötőjük", azaz egy szerv vagy intézmény, amely a nemzeten belül és kifelé is nyilvánosan képviselné identitásukat és a belőle fakadó törekvéseket.5 A szlovák nemzeti identitás az Októberi Diploma (1860) és a Februári Pátens (1861) kiadása utáni alkotmányos viszonyok közt definiálódott az 1861-es programdokumen­ tumokban (memorandum)6. Alkotói gazda­ gon indokolták a nemzeti identitás kardi­ nális alaptételeit, kihasználva nemcsak a természetes jog elveit, hanem történelmi jogi indokokat is, hogy a történeti Magyarország adja a szlovák nemzeti identitás megvalósításának keretét. A szlovák fél részéről egyértelmű volt az igyekezet: ki­ használni minden alkotmányos lehetőséget, beleértve az uralkodó befolyását is, hogy az 68 �Milán Podrimavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magvar állam alkotmányos rend bevezetésekor kellő mó­ don \ cgyck figyelembe azt a tényt, hogy az ország alapjainak szilárdsága szempontjá­ ból szükségszerű minden nemzeti szubjek­ tum létezésének elismerése. Azaz az etni­ kai-nemzeti elvnek, mely a nemzetek emancipációs érdekeit és szükségleteit fejezte ki, ilyen értelemben természetes tömörítő és integrációs tényezőként kell működnie, mivel az adott körülmények között a nemzetek természetes jogait tük­ rözi, és lehetővé teszi identitásuk érvényesí­ tését. Tulajdonképpen a föderáció és az autonómia elveinek felhasználásáról volt szó, a szlovák politika ugyanis ebben látta a lehetőséget minden nemzet modus vivendijénck elérésére. A hatvanas évek első felében szlovák politikai körökben még számolhattak annak lehetőségével, hogy a történelmi Magyaror­ szágon, illetve a birodalmon belüli nemzeti­ ségi kapcsolatok megfelelő jogi normákkal rendeződhetnek oly módon, hogy a szlová­ kok nemzeti identitását államjogilag is elismerik. A nemzetiségi törvény előkészü­ letei és a magyar politikai reprezentáció Béccsel folytatott tárgyalásai kapcsán egyre világosabbá vált, hogy a nemzeti identitás kérdése háttérbe szorul. A birodalom 1867es dualista elrendezése végeredményben szertefoszlana az ilyen irányú reményeket. Ideiglenesen valamelyest stabilizálódtak a monarchia belső viszonyai, de távlati fejlő­ dése szempontjából megoldatlanul hagyott egy alapvető problémát, mely ugyan a fel­ szín alatt egyre jelentősebb vált. de a vezető politikai körök kerülték a lényegét. A szlovák politikai élet szereplői külön­ böző nyilvános szerepléseik alkalmával emlékeztettek azokra az ellentétekre, me­ lyek az állami berendezkedés elvei és a lakosság valódi nemzetiségi összetétele; az 69 egyik nemzet jogai és más nemzetek identi­ tásának cl nem ismerése, valamint az egy elismert államalkotó nemzet és a többnem­ zetiségű ország között feszültek. Következ­ tetéseikben egyértelműen figyelmeztettek arra, hogy az ilyen állapot nem garantálja sem az állam belső, sem külső stabilitását, mivel nem felel meg a többségi lakosság természetes igényeinek és szükségleteinek.7 A feltételezések, melyeket a kiegyezés távlati hatásairól a szlovák politikusok megfogalmazták, végeredményben beigazo­ lódtak és a "nemzeti egyenjogúság elvének elvetése a monarchia szempontjából később sorscsapássá vált".8 Ennek az eseménynek a kortárs szlovák értékelései még visszate­ kintve is józan, racionális mérlegelés ered­ ményének tűnnek, melyben nem találhatók meg az egyoldalú elfogultság érzelmi össze­ tevői. Előrejelzés-értékük abból fakadt, hogy pragmatikusan ítélték meg azon törté­ nelmi, nemzeti és politikai tényezők fejlő­ désének legvalószínűbb tendenciáit, melyek meghatározták a monarchia belső fejlődését és külkapcsolatait. A magyar (hungarus - uhorsky) politikai nemzet koncepciója több szempontból is elfogadhatatlan volt a szlovák politikai reprezentáció számára. A legfontosabbak közé tartozott az a tény, hogy ez a koncep­ ció megtagadta az etnikai nemzetek állam­ alkotói jogait, a valóságban tehát etatista elveken és az egyik nemzet hegemóniáján alapult, bár a történeti Magyarország soknemzetű államként alakult és fejlődött. Mikor a nemzetiségi törvény 1868-as elfogadásával végleg világossá vált, hogy a magyar politikai körök számára elfogadha­ tatlan a nemzeti egyenjogúság koncepciója, a szlovák nemzeti identitás gondolata, me­ lyet a memorandumok programja koncent­ ráltan tartalmazott, továbbra is a szlovák �Afi lan Podrimavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam tételből indultak ki, hog> a szlovákok a történelem alanyaként jelennek meg, tehát mint történelcmformáló tényező, és hogy a szlovák történelem egy önálló nemzet törté­ nelme, mely tudományos vizsgálódás tárgya is. F.V. Sasinck, J. Záborsky, S.M. Daxncr, J. Hlo/ansky, A.S. Osvald, J. Skultéty, J. Botto. S. Húrban Vajansky, M. Hodza és egy sor más szerző munkái, bár voltak különbségek az egyes kutatók eltökéltsége ill. az érdeklődési köreik között, egyértel­ műen kifejezik a szlovák nemzeti identitás történelmiségét. Ez a megállapítás attól függetlenül is érvényes, hogy a szlovákok fejlődését explicit módon fogalmazzák-e meg vagy a szlovák történelem elméleti hátterét a konkrét történelmi probléma tárgyalása tartalmazza.9 Tekintettel arra, hogy a szlovák nemzeti identitás elismertetésére irányuló törekvé­ sek helytállóságának történelmi bizonyítása szükségszerű volt, a történetírás adekvát kategóriákkal és fogalmakkal dolgozott (pl. nemzeti jogok, történelmi jogok, nemzeti egyenjogúság, a szlovákok autochtóniája a történeti Magyarországon, az etnikai és a történelmi jogi elv, a nemzet történelme. Szlovákia történelme, nemzeti emancipáció, stb.), melyek azt bizonyították, hogy a nem­ zeti identitás kérdése nem célszerű politikai jelszó volt; lényege a szlovákok történelmi fejlődésében rejlett. Az identitás tudatos manifesztáció formájában nyilvánult meg és abban az emancipációs folyamatban, amely ezt az identitást erősítette és előkészítette államjogi keretek közti megvalósulásának feltételeit.10 . Amennyiben a XIX. században a szlo­ vák tudományos kutatások a szlovák nem­ zeti identitás kérdését elsősorban a nyelv, az irodalom, a történelem és a néprajz terü­ letén vizsgálták, úgy a XX. század elején a politika stratégiai célja maradt. Ezt az irányt nem kérdőjelezték meg még a Szlo­ vák Nemzeti Párt (SNS) aktuális - legin­ kább választási - programjai sem, mivel elvből a nemzetek egyenjogúságát támogat­ ták. Mindemellett szem előtt tartották a fennálló jogrendet és ennek keretein belül emeltek szót a nemzetiségi törvény gyakor­ lati betartásáért. A nemzeti önkormányzat (autonómia) gondolata annak ellenére visszhangra talált a szlovák környezetben, hogy az államjog területén az adott körülmények között nem volt aktuális. Mindazonáltal lényeges voná­ sai és fontos elemei kihatottak a nemzeti identitás megőrzésére irányuló törekvésekre a társadalmi élet minden szférájában (politika, gazdaság, oktatás, kultúra, evan­ gélikus egyház stb.), még ha nem lehetett szó ezen törekvések teljes körű megvalósu­ lásáról. A szlovákok nemzeti identitásának gon­ dolata azonban nemcsak arra a tényre tá­ maszkodott, hogy a szlovák nemzet az ál­ lam területén valóban létező szubjektum, hanem mindenekelőtt nemzeti identitásá­ nak és fejlődése sajátosságainak történelmi­ leg megkérdőjelezhetetlen gyökereire. Az adott időszak szlovák történetírását éppen az ennek a folyamatnak a megvilágítására helyezett hangsúlyt jellemezte; dokumentál­ ták továbbá az önálló szlovák nemzet fejlő­ désének folytonosságát, tekintetbe véve nemcsak az immanens etikai - kulturális attribútumokat, hanem a többnemzetiségű történeti Magyarország állami - politikai berendezkedéséből következő tényezőket is. A szlovák történelcmközpontú gondol­ kodás világosan megmutatkozott a tudomá­ nyos igényű munkákban és jelentős mérték­ ben jelen volt a publicisztikában is. A for­ málódó történelem-koncepciók abból a 70 �Afiion Podrímavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam szlovák tudomány koncepciója fokozatosan bővült és pontosabbá vált, ami például a nemzeti identitás jellegének univerzálisabb és globálisabb értelmezésében is megnyil­ vánult. Ezt az irányvonalat a fiatal generá­ ció tagjai képviselték, akik közül meg kell említenünk J. Lajciakot és F. Ruppeldtet. A tudomány feladatait J. Lajéiak, a szakmai érdekeltséget szem előtt tartva, a nemzeti identitás megerősítésében látta. A tudományos tevékenységet a nemzeti erők aktivizálásának és eredeti tudományos gondolatok és az elméleti képességek bemu­ tatásának fontos területének tartotta, mi­ közben elsősorban a szlovák nemzeti életről és a szlovák valóságról szóló új tudományos munkákra gondolt. Nem véletlen, hogy éppen a szélesebb néprétegek egyértelműen aktívabb politikai szerepvállalása idején tartotta fontosnak a szlovákiai politikai mozgás politikatudo­ mányi és szociológiai vizsgálatát, valamint a társadalmi kérdések tanulmányozását. Éppen a szlovák nemzeti kérdés igényes vizsgálatának szükségességében látta a filozófia, különösen a történelemfilozófia feladatát. Hangsúlyozta, hogy ennek a tu­ dományágnak foglalkoznia kellene pl. azzal a kérdéssel, milyen jelentőséggel bírnak a szlovákok a nemzetek történelme szempont­ jából, hiszen egy nemzet jelentősége attól függ, hogy milyen szerepet játszik a többi történelmi nemzet kontextusában, mert "nekünk nem elég politizálgatni, politiku­ sán kell gondolkodnunk és történelmileg filozofikusan kell mérlegelnünk". Megál­ lapíthatjuk, hogy J. Lajciak felhívása a nemzet tudományos megismerésére, a nem­ zeti identitás aspektusán túl, kapcsolódott ahhoz a szükségszerűséghez is, hogy a társadalom potenciálját a nemzet - pers­ pektivikusan egyéniség - attribútumainak 71 fejlesztésére fordítsák. Ily módon emlékez­ tetett arra, hogy a nemzetek értékét "intellektusuk" és erkölcsük határozza meg. F. Ruppeldt hangsúlyozta, hogy "tudományos-kulturális munkánk során az egyetlen lehetséges alaphoz kell ragaszkod­ nunk, mégpedig a szlovák nemzethez, egész éltéhez és létéhez."13 Ez azt jelentette, hogy a szlovák tudomány érdeklődésének közép­ pontjában a szlovák nemzet identitásának kell állnia. A szlovák tudományos törekvé­ sek alapvető irányának ilyen meghatározása egyúttal magába foglalta a szlovákok önálló nemzetként való létét is. Ebből az orientá­ cióból szervesen következik az is, hogy egy önálló nemzet létezése már önmagában is életének, továbbá azoknak a feltételeknek, jellemző attribútumoknak és tényezőknek a tudományos vizsgálatát igényli, amelyek meghatározták és kifejezték a többi önálló kultúrnemzet közt elfoglalt helyét ugyan­ úgy, mint belső viszonyait és szellemi, valamint anyagi forrásait. A felvázolt koncepció szerint a szlovák tudománynak nemcsak a klasszikus és modern nyelvekre kellett kiterjednie, ha­ nem mindenekelőtt a történelemre. És nemcsak a régebbi korok vizsgálatára, ha­ nem a jelen (azaz a XIX. század, melyre a nemzeti és kulturális élet folyamatosan támaszkodott) megismerésére. Épp a nem­ zet saját történelmének kutatása bírt aktuá­ lis jelentőséggel a történelmi múltra, a nemzeti identitás történelmi összefüggései­ re vonatkozó ismeretek szempontjából. Ebben az összefüggésben F. Ruppeldt a következő elvet emeli ki: "Ahogyan a törté­ nelmi jogok sem őrizhetik meg a nemzet életét és szabadságát anélkül, hogy a jelen­ ben is állandó munka folyna, úgy viszont: a nemzetnek minden történelmi jog nélkül, csak földje és fiai munkája alapján kell �Milán Podrimavskv 1 szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam fennmaradnia és így van joga az cicihez és a szabadsághoz”.14 A koncepcióban fontos helye cs küldeté­ se van még a szlovák nyelv és a szlovák irodalom vizsgálatának, melyek pótolhatat­ lanok a nemzet identitásának megismerésé­ ben az élet más területein, a geográfiai és természeti viszonyoktól kezdve a nemzetgazdasági és politikai tevékenységen ke­ resztül a néprajzig és a művészeti alkotá­ sokig. Egyfelől a nemzet életének általános jelenségeit hangsúlyozza, másfelől a sajátos értékek és erők vizsgálatának szükségessé­ gét, melyekkel a szlovák tudománynak kellene foglalkoznia. Ruppcldt szerint ezek a feladatok és kötelezettségek a nemzetek természetes jogainak alkalmazásából és a történelmileg kialakult nemzeti identitás - beleértve a politikai identitást is - korabeli tudatából fakadtak. A nemzeti identitás gazdasági és politikai aspektusainak vizsgálatára fekte­ tett hangsúly az egész szociális problemati­ ka komplexebb megismerésének szükséges­ ségévé alakul, mely nem nélkülözheti a történelmi visszatekintést és a szociálpszi­ chológiai dimenziók feltárását. Gondolatait és elképzeléseit F. Ruppcldt így foglalta össze. "Tudományos megismerésünk célja csak egy lehet: megismerni saját nemzetün­ ket, örökölt földjét és lelkét. És ezen isme­ retek alapján gyakorlati ténykedésünk célja is csak egy lehet: megtartani nemzetünk számára a földjét, nemzctileg-gazdaságilag megerősíteni, saját érdekében fejleszteni szellemi képességeit és erőit, hogy így biz­ tosítsuk helyét a kullúrncmzetck sorában."15 A szlovák politikai életben a nemzeti identitás kérdését komplex módon értel­ mezték, vagyis nem szűkítették le azon történelmileg kialakult attribútumok öszszességére, amelyek a szlovákokat mint önálló nemzetet jellemezték. Ellenkezőleg: figyelmet fordítottak a nemzeti identitás adott politikai - hatalmi körülmények közti megvalósításának lehetőségeire is. Bár a vélemények a korabeli szlovák társadalom problémáiról szerzőik elvi és politikai po­ zíciói szerint különböztek, a nemzeti identi­ tás alapvető kérdése nem volt kétséges. Emellett világosan megmutatkoztak a nem­ zeti lét aktuális állapotára, az emancipációs folyamat egyes szellemi tényezőinek felada­ tára, ill. a nemzeti erőknek a gazdaság, politika, kultúra stb. területén kívánatos programjára vonatkozó értékelések közti különbségek. Nem a nemzeti identitás elemi összetevőiről volt tehát szó, hiszen elsősorban a kérdések voltak jelentősek, amelyek a nemzeti identitás egyes attribú­ tumai megőrzése és gondozása útján történő védelmével és oltalmával függtek össze. Ennek lényegében megfelelt a nemzeti autonómia fő programvonala, valamint a Szlovák Nemzeti Párt részleges - leginkább választási - programja. Különösen fontos küldetést teljesített a sajtó ill. a publicisztika. Az 1848-49-cs forradalomtól az első világháborúig terjedő időszak a szlovák nemzeti identitás fejlődésének lényeges fázisa. A szlovákok emancipációs folyama­ tait gátló és deformáló tényezők ellenére nemcsak fönnmaradt, hanem új momentu­ mokkal is gazdagodott a szlovák nemzeti individualitás koncepciója. Ezek révén egyrészt az Osztrák-Magyar Monarchián belüli politikai viszonyok változásaira rea­ gált, másrészt alátámasztotta a folyamatos fejlődés és a gazdasági, szociális és kultu­ rális szférában végbemenő globális trendek összefüggéseit. Az 1848-49-cs forradalom idején a szlo­ vák nemzeti identitás kérdésének megoldá­ sa összekapcsolódott az államjogi változá­ 72 �Milán Podrimavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam sok szükségességével és az adott időszakban a szlovák emancipációs törekvések állandó és alapvető része volt. Megállapíthatjuk, hogy a Habsburg birodalom széteséséig nem létezett annak a problémának reális alternatív megoldása, amit hagyományosan nemzetiségi kérdésnek nevezünk, mint a nem magyar nemzetek államalkotókként való államjogi elismerése, hogy teljesértékűekként vehessenek részt saját államuk ügyeinek irányításában. Ez olyan modell bevezetését jelentette, amely a nem­ zet - állam viszonylatban tiszteletben tartot­ ta volna a történeti Magyarország nemzete­ inek történelmileg kialakult konstellációját. Igaz, hogy a történeti Magyarország hi­ vatalos politikája a nem magyar nemzetek identitásához való másfajta hozzáállásból indult ki. így logikus, hogy a szlovák nem­ zeti identitás gondolata is ellentmondásos helyzetbe került és ebből volt kénytelen kiegyezni az adott körülményekkel, miköz­ ben egy olyan állam modellje érvényesült, amely nem jelentett megoldást a nemzetek kapcsolatának problémáira. Ez azt jelenti, hogy a többnemzetű állam egyik kulcsfon­ tosságú alapél vét hagyta megoldatlanul. A következmények az első világháború ered­ ményeinek tisztázásakor jelentkeztek, ami­ kor a nemzeti identitás érvényesítésének kérdését egy más államjogi platformon és más államban lehetett objektív és megfelelő módon megoldani. 2. Dokumenty k slovenskému národnému hnutiu v rokoch 1848-1914. Dokumentumok a szlovák nemzeti mozgalomról/ I. Bratislava 1962, p. 125-150. 3. U.ott. p. 123-125, 156-159. 4. U.ott, p. 150-156, 171-178. 5. U.ott, p. 178-184. 6. Az 1861. június 6-7-iki "A szlovák nemzet memoranduma" szövege megtalálható a Z pramehov národa /A nemzet forrásai/ (Ed.: ÉLIÁS. m.). mARTJN. 1988. P. 257-262. A Javaslat az önálló szlovák Környék létrehozásáról és szervezéséről (1861. dec.6.) szövegét kiadja: RAPANT, D.: Viedenské memorandum slovenské z roktt 1861. Turőiansky Sváty M artin 1943, p. 136-157. 7. . M. Daxner a monacrchia államjogi beren­ dezkedéséről folytatott tárgyalásokról a kö­ vetkezőket irta 1866. szept. 25-én a Pest'budinske vedomosti c. újságban: Min­ denesetre egy dolog biztos, a nemzeti egyenlőség igazi és őszinte megvalósítása nélkül nincs kilátás a belső viszonyok meg­ nyugtató rendezésére.” DAXNER, É. A / .: V sluzbe národa /A Nemzet Szolgálatában/. Bratislava 1958, p. 271. 8. REBRO, K.: Cesta národa. Svedectvo o boji Slovákov za národny Étát. /A Nemzet Útja. Tanúság a szlovákok nemzeti államukért ví­ vott harcáról./ Bratislava 1969, p. 18. Jegyzetek 1. A probléma rövid elemzését lásd: PODRIA ÍA ISK)\A /. Államjogi törekvések a szlovák nemzeti emancipációs folyamat ke­ retében (1848-1914). Palócföld 1994, 6.sz. p . 562-566. 9. A szlovák történetírás alapvető kérdéseiről valamint a bibliográfiát lásd: OTÚENÁÉ, M.: Slovenská historiográfia v druhej polivici 19. storoöia. Kandidátska 73 �Milán Podrimavskv A szlovákok nemzeti identitása és a történelmi magyar állam dizertácia. /A Szlovák Történetírás a 19. század második felében. Kandidátusi diszszertáció. Prefov 1988. Lásd még: POTEMRl A/.: Slovenská histotiografia vrokoch 1901-1918. Kóficé 1980. 10. A nemzeti identitás történelmi aspektusainak megvilágításában fontos szerepet játszottak J. Maily-Dusarov, P. Kellner és J. Iílotny jogtörténeti nézetei. Elemzésüket lásd: POTEMRA, A / .: Právnéhistorická argumentáció v slovenskom národnom programé v polovici 19. storoéia. /A jogtu­ dományi argumentáció szerepe a 19. századi nemzeti mozgalmakban./ Právnéhistőrieké studie 21. Praha 19~8, p. 145-181 és MACHO, P.: Kncepcia historicko-politickej individuality Slovenská v kontexte státoprávnych fmuti národov líabsburskej 74 monarchie v 60. rokoch 19. storocia./ A szlovákok történelmi -politikai egyéniségének koncepciója a Habsburg birodalom népei­ nek államjogi mozgalmain belül a 19. szá­ zad 60-as éveiben./ Historické stúdie 35. Bratislava 1994, p. 23-48. 11. LrUClAK, J.: Nafe litemme úlohy. /Inxlalmi feladataink'Slovenské pohl'ady 1908, p. 473. 12. U.ott, p. 474. 13. RUPPELDT, F.: Slovenská vedecko-kidtúma práca. /Szlovák tudományws-hdtumlis munka./ Slovenské pohl'ady, 1910, p. 339. 14. U.ott, p. 341 15. U.ott. p. 350. �Dusán Skvarna A szlovákok modern nemzeti identitásának alakulása és a politika /1780-1849/ Identitáson - egyszerűen fogalmazva az egyén vagy valamilyen csoport bizonyos értekekkel való azonosulását értem. Tekin­ tettel találkozónk témájára, az identitásnak csak azon aspektusait fogom vizsgálni, amelyek összefüggnek a politikai élettel. Egy létszámát tekintve kicsi, ám nagyon jelentős réteg, az ún. szlovák hazafias vagy megújhodási mozgalom intelligenciájának identitásával foglalkozom. Éppen ez az új elit volt a hordozója és az alakítója az új minőségnek, az új valóságnak. Kezdetben a társadalom szélén állt. ám véleményét és értékrendjét egyre több ember fogadta el, míg végül azonosult velük az egész társada­ lom, illetve a társadalom túlnyomó része. Már első pillantásra szembetűnő a XIX. század első felében tapasztalható kontinui­ tás a szociális viszonyok terén és az erősödő diszkontinuitás a politikai elveket illetően. A történeti Magyarország társadalmi viszo­ nyai II. József nagyvonalú, ám sikertelen reformkísérlete után egészen 1848-ig meg­ őrizték hagyományos feudális jellegüket. Csak jelentéktelen mértékben és részlege­ sen módosultak. Jóval dinamikusabb válto­ zásokon ment keresztül ezalatt az intelli­ gencia és a politikusok egy részének men­ talitása és értékszemléletc. Ez a szellemi átalakulás kényszerítette ki a konzerváló­ dott társadalmi viszonyok szisztematikus változásait is. Az 1848-as év kodifikálta vagy kodifikálta volna - őket. A XIX. század 30-40-es éveiben már természetes volt. hogy a szlovák megújho­ dási mozgalom intelligenciája nyíltan rclativizálta vagy elutasította a hagyomá­ nyos rendi értékeket és a reformpárti, mo­ dernizációs törekv éseket támogatta. Ezek a modernizációs törekvések két egyetemes érvényű alapclvrc támaszkodtak. Mindkettő az új társadalom és állam kiépítésének és az egyének identitásának alapjává vált. A polgárság alapclve a törvény előtti egyenlő­ ség és a hatalomban való részv ételt biztosító jog szinonimája volt. A nemzeti alapelv pedig ezt az egyenlőséget erősítette az öszszetartozás érzése és a nemzeti társadalom egysége révén. A történeti Magyarország és nemzetei sorsára egyértelműen hatással volt az a tény, hogy a modernizáció itt nem össze­ hangolta. hanem bonyolította a viszonyo­ kat. Mégpedig oly mértékben, hogy a part75 �Dusán Skvama A szlovákok modem nemzeti identitásának alakulása és a politika /1 780-1849/ nerség és az összetartozás helyett a bizal­ matlanság, az elidegenedés és ellenséges­ kedés erősödött. A XIX. század első felében ez a tendencia leginkább a magyar-szlovák viszonyt jellemezte. Mi volt ennek az oka? Elsősorban a nemzet fogalmának különböző értelmezéseire kell figyelmet fordítanunk. A modern magyar politikai gondolkodás abból az elképzelésből indult ki, hogy a történeti Magyarország modernizációjának elengedhetetlen velejárója a gyors /akár erőszakos/ vagy fokozatos magyarosítás. A szlovák fél kiindulópontja ezzel ellentétes volt. A modernizáció és harmonizáció felté­ telének az ország etnikumainak modern nemzetté alakulását és egyenlőségük biz­ tosítását tartotta. A XVIII. század végén még lényegesen más volt a helyzet. A felvilágosodás előtti és a felvilágosodás-kori intelligencia és a társadalom más rétegei is pozitív, kétségbe­ vonhatatlan értéknek tekintették a történeti Magyarországot.1 A magyar /hungarus/ hazafiság természetes volt, erős integráló tényezőként működött és a magyarországi összetartozás alapját jelentette. Attribútu­ mai jelentősége és a vonzereje éppen a XVIII. században volt a legnagyobb. Olyan gondolkodók munkáiban is dominált, mint Sámuel Timon, Matej Bel, Adam FrantiSek, Kollár vagy Pavcl Valasky. Megalapozott az ő és más kortársaik munkásságához való mind szlovák, mind magyar kötődés. A domináns magyar /hungarus/ érzület mellett sokáig léteztek az etnikai dualizmus jelei is. Ha magyar környezetben a történeti Magyarországot a magyarok államának tekintették, a szlovák fél a szlovákok pozitív értékeit és az országgal kapcsolatos érde­ meit, az egyenlőséghez való jogukat hang­ súlyozta. Az etnikai különbségek miatt néha vitákra is sor került, de éppen az erős 76 hungarus-tudat tompította térben és időben ezeket az ellentéteket, harmonizálta a vi­ szonyokat. A harmónia az ország egésze és a nemzet között a Felvilágosodás korára is jellemző volt. A felvilágosult szlovák ér­ telmiség megbecsülte a történeti Magyaror­ szág történelmét, dicsőítette a megalapító­ ját, a magyar királyokat és szenteket /szent István, Imre, László/. Ugyanakkor hasonló­ an intenzíven ápolták a saját hagyományai­ kat is - a Szent Cirill és Metód nevéhez fűződőt, a Nagymorva Birodalomét, mint a szlovákok államáét, Szent Svorad és Benedikt hagyományát. A szlovák katoliku­ sok különösen nagy tisztelettel övezték a Mária-kultuszt. Juraj Papánck lelkész megalkotta annak a 31 ószlovák királynak a panteonját, akik szerinte Mojrnír nagymorva fejedelem előtt uralkodtak. A felvilágosultak azonban összhangot keres­ tek a Nagymorva Birodalom és a történeti Magyarország között, hiszen ez utóbbit a nagymorva tradíció folytatójának tartották. Mások, hogy ne legyenek összeütközések, elutasították az ószlovákok és a Nagymorva Birodalom kapcsolatáról szóló elképzelé­ seket. A politikai követelések első jelének azután Juraj Fándly Compendiata história gentis Slavae című, 1793-ból származó munkájának néhány fejezetét tekinthetjük. Ezekben azt követelte, hogy a törvények ugyanolyan jogokat biztosítsanak a szlovák nyelvnek, mint amilyenekkel 1791 óta a magyar rendelkezett /tantárgy a fő- és kö­ zépiskolákban, a létrehozandó tudományos intézmények általi védelme/.2 Ezek a köve­ telések azonban csak azután születtek meg, hogy megjelentek az első törvényes akadá­ lyok és eltérő körülmények között fejlődött a szlovák és a magyar nyelv. II. József re­ formjai ugyanis élénk tiltakozást váltottak �Dusán Sk\>ama A szlovákok módéni nemzeti identitásának alakulása és a politika /1780-1849/ ki a magyarországi nemesség körében. A magyar nemzetgyűlés 1791-ben elfogadta az első törvényeket, melyek szélesebb teret biztosítottak a magyar nyelv használatára. Batthyány József esztergomi érsek elutasí­ totta a fiatal Bemolák-követők javaslatát, hogy a Bibliát az új szlovák irodalmi nyelv­ re /melyet A. Bemolák kodifikált/ fordítsák. Egészen új helyzetet kísérhetünk figye­ lemmel a XIX. század húszas éveitől. A magyar történeti Magvarországelképzelésckre a szlovákok kétféle módon reagáltak. A szlovák intelligencia továbbra is a hagyományos hungarus-koncepció pártján állt. Másfelől a szlovák politikai gondolkodás a magyar és a szlovák közti különbséget hangsúlyozta. Emellett első­ rendűnek a nemzetit - szlovákot tartotta. A történeti Magyarország értékét relativizálta, a szlovák nemzet életterének létrehozásától tette függővé. Leginkább J. Kollár követőit foglalkoz­ tatta a Magyarországon kívüli megoldások lehetősége. A szlovák, illetve szláv törté­ nelmet már nem elsősorban a történeti Magyarországgal hozták kapcsolatba, ha­ nem a Magyarország előtti időkkel. Pavol Jozef Safárik beszélt először a szlovákok ezeréves elnyomásáról. így megalapozta azt az érzést, hogy a szlovákok történelem nélküli nemzet. Ezt az elvet a szlovák fél gyakorlatilag a magyaroktól vette át. Kollár igyekezett elkerülni a történeti Magyarországgal való kapcsolatokat a szlo­ vákok /szlávok/ perspektíváit illetően is. Az államot magát is csak "származékos" érték­ nek tekintette. Elsődleges értéknek a nem­ zeti szellemi teret tartotta, melyet a szlová­ kok esetében "Össz-szláviának" nevezett.3 Hasonló kettősség jellemezte a XIX. század negyvenes éveiben a §túr-generáció tevékenységét is. Következetesen különbsé­ 77 get tettek a haza /a történeti Magyarország/ és a szülőföld /Szlovákia/ között. Igyekeztek a szlovák történelmet beilleszteni Magyarország történelmébe, L. étúr - hasonlóan A. Bcrnolák fél évszázaddal korábbi nézeteihez - elismerte a magyar nyelvet a történeti Magyarország diplomáciai nyelve­ ként. Határozottan kiállt egy új magyar /hungarus/ hazafiság mellett, mely az or­ szág nemzeteinek szabadságára és egymás kölcsönös tiszteletére támaszkodott volna. 1848 őszén azonban ez a platform elvesztet­ te vonzerejét. A szlovák politika képviselői eltávolodtak a történeti Magyarországtól, nem tekintették többé a szlovákok hazájá­ nak és a monarchia dcstabilizációs tényező­ jének tartották. Egészen 1918-ig fennma­ radt a történeti Magyarország többféle érté­ kelése, a kritikától a dualizmuson át egé­ szen a ncgációig. Ez a bonyolult viszony főleg 1867 után kapott nagy hangsúlyt. Ellentmondásos volt a szlovák politika nemességhez fűződő viszonya is. Az állítás, mely szerint a szlovák nemzeti mozgalom eleve nemesség-ellenes és plebejus volt, túlzottan egyszerűsít. A Szlovákia területén élő nemesi családok többsége pozitívan viszonyult a szlovák intelligencia tevékeny­ ségéhez még a XVIII. század végén is. Sok nemes számára természetes volt a szlovák nyelv ismerete, a szlovák, illetve cseh felvi­ lágosult egyházi és világi irodalom támoga­ tása, könyvek, folyóiratok rendelése. A Besztercebányán /Banská Bystrica/ megje­ lenő Staré noviny literního umcní c. lapot például a Révay és a Justh család is járatta. A XIX. század húszas éveire azonban világossá vált, hogy a nemesi értelmiség és a reformpárti politikusok nagy részének nézetei jelentősen különböztek a modern szlovák nemzeti gondolat támogatóinak elképzeléseitől. Ebben az időben a ncmes- �Dusán Skvania A szlovákok modem nemzeti identitásának alakulása és a politika / 1780-1849/ ség - néhány kivételtől eltekintve - a ma­ gyar szellemi élethez csatlakozott. Ez pedig arra kényszerítette a szlovák megújhodási mozgalom intelligenciáját, hogy tartózko­ dóan viselkedjen a nemességgel szemben. §túr követőinél ez nyílt kritikává érett, és az 1848/49-cs évek fordulóján már megveté­ süknek adtak hangot. Tekintettel ezekre a körülményekre, az alakuló szlovák nemzet magját csaknem kizárólag a kevésbé vagyonos és privilégi­ umokkal nem rendelkező rétegek - a nép alkotta. Ez befolyásolta a szlovák nemzeti mozgalom értékrendjét is, amit általában plebejusnak tartunk. Ez a népiség új jelen­ ség volt a szlovák történelemben. Nem programként jött létre, szükségmegoldás volt, válasz a deformált valóságra. A szlovák fél, főleg Stúr követői számá­ ra, a 40-cs években világos volt, hogy a közép-európai viszonyok között a nemesség a biztosítéka úgy a politikai háttérnek, mint a gazdasági és kulturális fejlődésnek. Stúr követői hajlandóak lettek volna akár a nemzet élére is állítani ezt a réteget. A nemesség megnyeréséért vívott küzdelem még nem volt szélmalomharc.1 Ebben az időben a nemesi családok nagy részének azonosulása a magyar környezettel még nem volt sem mély, sem végleges. Érzéseik még gyakran ingadoztak egyfajta hungarusmagyar és szlovák kettős identitás között.5 Sok nemes várakozó álláspontra helyezke­ dett. Ezt az állítást támasztják alá azok a nézetek, melyeket több ismert nemesi csa­ lád vallott az 1849-cs szlovák politikai törekvésekkel kapcsolatban. Meg kell emlí­ tenünk az Ostrolúcky, a ZmeSkal, a Vietoris, az Andrcánsky és a Lehocky csa­ ládot. Néhányan pedig még azzal is egyetér­ tettek, hogy Szlovákia területileg és politi­ kailag kiváljon a történeti Magyarországból 78 és autonóm módon éljen tovább. Amennyi­ ben ez az ambiciózus ausztroföderalista modell megvalósult volna, a "szlovák or­ szágban" épp a hazai nemesség jutott volna meghatározó politikai szerephez. így való­ színűleg identitásuk szlovák összetevői is megszilárdultak volna. Az 1849-es év eredményei azonban háttérbe szorították ezt az alternatívát. A következő évtizedekben is igyekezett a szlovák fél, főleg a hungarofil Új Iskola, a nemesség körében "felébreszteni a szlovák­ ságot". Ez a remény véglegesen 1875-ben fulladt kudarcba, amikor a magyar hatalom megszüntette a szlovák nemzeti önállóság legalapvetőbb intézményi jelképeit is /Matica slovenská, három szlovák gimnázi­ um/. Az utolsó ötven évben a szlovák kultu­ rális és politikai gondolkodás terén is fel­ erősödtek a népiség jelei. Szószólóinak nagyobb része apatikusan tekintett a nemes­ ségre. A kisebbség pedig - amelyhez Svetozár Húrban Vajansky is tartozott, aki metaforikusán száraz sarjnak nevezte el a nemességet - nosztalgiával. Az az egységes hungarus tudat és hazafiság, amelyet Grcgor Bcrzeviczi még büsz­ kén vallott, a modern nemzeti elv /nacionalizmus/ dinamikus előretörése következtében szorult háttérbe. Mi eredmé­ nyezte az új jelenség vitalitását és vonzere­ jét? A modern nacionalizmus néhány fontos ismérve a következő. Képes volt eliminálni a nyelvi, kulturális és szociális különbsége­ ket. A nemzeten belül erősítette az egyenlő­ séget és az egységet, másrészről hangsú­ lyozta a más nemzetekkel szembeni különb­ ségeket. Egyúttal kialakult az a meggyőződés, hogy a nemzet saját, önálló életét éli. Való­ ban, ebben az időben a társadalmi gondol­ kodásban is több új kategória jelent meg, �Dusán Skvania A szlovákok modem nemzeti identitásának alakulása és a politika / l 780-1849/ melyeket a felvilágosodás meg nem ismert. Az első a nemzeti szellem volt, melyet a nemzet tulajdonságai, erkölcsei, szokásai, hagyományai és történelme alkottak. Épp ennek köszönhetően jelenthetett a nemzet zárt, különleges sőt egyéni világot. A nem­ zeti szellem leghívebben az anyanyelvben és a nemzeti kultúrában jelentkezett /főleg a népművészetben, mindenekelőtt a népda­ lokban/. Míg a felvilágosodás korában a nyelv kommunikációs eszközként funkcio­ nált, a XVIII-XIX. század fordulóján már kifejezetten pozitív, szinte szent értéket képviselt. Hasonló helyzetben volt a kultú­ ra, mely kezdetben elsősorban magyar /hungarus/ és kozmopolita vonásokkal rendelkezett, és csak ebben az időben ér­ telmezték önálló jelenségként. Ezek a moz­ zanatok nem annyira a magyar, mint in­ kább a szlovák nemzet egységét és összetar­ tozását erősítették. A befejező részben a XIX. század első felének politikai gondolkodását, ezen belül a nemzet fogalmának szlovák és magyar értelmezését szeretném áttekinteni. A ma­ gyar és a szlovák elképzeléseket gyakran tartják két különböző koncepció klasszikus példáinak. Az első politikai /állami/ nem­ zetként definiálhatjuk, mely az állam összes lakosának összetartozására és egységére épül. Éppen a történelmi állam és intézmé­ nyei játszanak fontos integráló szerepet és egyúttal nagy értéket képviselnek. A másik, a szlovák példa etnikai nemzetként jelle­ mezhető, mely leginkább a közös nyelv, kultúra, történelem, eredet hatására formá­ lódik. Legfőbb jellemzőit az előző bekez­ désben soroltam fel. Úgy gondolom, hogy ez a bipoláris jellemzés csak a probléma általános meghatározására vonatkoztatható. Nézetem szerint Európában az egyetlen valódi politikai nemzet a svájci. A többi 79 modern, ún. politikai /állami/ nemzet ki­ alakulásakor közrejátszottak - kisebb vagy nagyobb mértékben - etnikai elemek is. Azon nemzet nyelve és kultúrája körül jöttek létre, amelyhez a történelmi állami­ ság maradéktalanul vagy nagy mértékben kötődött Ebben az esetben a többi etnikum asszimilációra volt ítélve. A fent említett etnikai vonások /szellem, nyelv, kultúra/, és a Hcrderre való hivatko­ zás egyformán nyomon követhetőek a szlo­ vák és a magyar értelmiségi körökben már a XVIII-XIX. század fordulóján. Később vonzerejük tovább nőt /édes nyelv, magyar nemzeti szellem stb./. így a modern magyar nemzet alakulásakor együttesen volt jelen az állami - politikai és az etnikai - nyelvi tényező.6 A másik, etnikai pólust a szlovák eset. Valóban, a szlovák gondolkodást egészen 1848-ig egyértelműen a kulturális és nyelvi kérdések ösztönzik. Általuk formálódott a modern szlovák nemzet alapja. A modern történelem azonban azt bizonyítja, hogy a modern nacionalizmusok magukban hord­ ják az önálló nemzeti állam megteremtésé­ nek igényét (az államforma nem lényeges). Arra törekszenek, hogy az etnikai nemzet rendelkezzék a politikai nemzet jellemzői­ vé. Szinte az etnikai nacionalizmus meg­ születésével egy időben jelentkeznek egyér­ telmű vagy rejtett államjogi ambíciói. Ez jellemzi a szlovák nemzetet is. Ter­ mészetesen 1848 előtt nem voltak ezek hivatalos követelmények, csak rejtett vá­ gyakra utaltak. Nem értékelhető a szlovák államjogi alternatíva első jeleként sem Kollár többjclentésű imaginatív víziója "össz-szláviáról" a húszak évekből, sem a harmincas évek közepén keletkezett elmélet a szabad szláv nemzetek szláv föderációjáról, mint ahogy nem tekinthetünk így azokra a �Duían Sk\>ania A szlovákok modem nemzeti identitásának alakulása és a politika 71780-1849/ magyar sajtóban napvilágot látott megjegyzé­ sekre sem, amelyek arról szóltak, hogy a szlovákok cs a csehek fel akarják újítani a Nagymorva Birodalmat. Először Ján Kollár Vlastenec (Hazafi, 1821) című verse veti fel az önálló szlovák államiság radiális lehetőségét. 1834-ben a Selmecbányái akadémia professzora Mikulaá Suhajda megjelentetett egy írást Dér Magyarismus in Ungarn cí­ men. Ebben világosan kifejti a föderalizmus elvét, amely az elkövetkező száz évben a szlovák politika egyik alappillére volt. Suhajda nyolc nemzeti egységre osztotta a történeti Magyarországot és javasolta, hogy - tekintettel az ország perspektivikus érde­ keire - hozzanak létre államszövetséget. A föderáció gondolata kapott szerepet abban a petícióban is, amelyet Stúr fiatal követői fogalmaztak 1840-ben azzal a céllal, hogy eljuttassák az uralkodóhoz. A következő­ képpen fogalmaznak: amennyiben folyta­ tódna a magyarosítás, úgy "egyetlen lehető­ ség marad: Szlavónia és Horvátország mintájára saját önálló nemzetgyűlés révén létrehozni Szlovákiánkat, mely az igazságos király védelmét élvezné."7 Ezek a nézetek is alátámasztják azt a tényt, hogy a szlovák hazafiak körében az államjogi elem látensen ugyan, de állandó­ an jelen volt. 1848-ban meglepő intenzitás­ sal törtek a felszínre a fiatal nacionalizmu­ sok önálló államra irányuló vágyai. Ez a szlovákokra is vonatkozik. Már a forrada­ lom kezdetén felváltotta az előző látomáso­ kat a hivatalos államjogi program és az a törekvés, hogy befolyást gyakorolhassanak a monarchia legfontosabb politikai döntésho­ zóira. A hungarus orientáció kudarca után a szlovák politika Szlovákia jövőjét a monarchia föderalizációjával (ausztrofödcralizmus) kap­ csolta össze. 1848-49 azon kevés esemény 80 közé tartozott, amelyek lehetőséget kínáltak a közép-európai nemzeti viszonyok rendezésére. A bécsi politika a monarchia foderalizációjával való kacérkodás után az erős centra­ lizmus híve lett. A problémákat nem oldotta meg, csak elodázta őket. Végsősoron magának a monarchiának az alapjait ásta alá.8 Emiatt a szlovák társadalom nem tudott megszabadulni azoktól a deformációktól, melyek a XIX. szizad első fele óta jellemezték. Épp ellenke­ zőleg: ez£k folyamatosan erősödtek, főleg szociális és kulturális téren.9 Jegyzetek 1. A magyar (hungarus) hazafiság fejlődéséről részletesebben lásd: Éliás Stefan: Uhorské vlastenectvo a Slováci I. /A hungarus hazafiság és a szlovákok] Kosice 1991 2. Fándly, Juraj: Vyber z diela [Válogatott írásai] Sajtó alá rendezte J. Tibensky, Bratislava 1954, p .386-7. 3. Ijásd: Sfo’ama, Dusán: Ján Kollár - A szlo­ vák politikai gondolkodás megteremtője. In: Protestáns szemle, 1994, 2.sz., p.94 4. Stúr, Ludovit: Neopiist’ajme sa! In: Slovenskje národnje novini, 1846, 55.sz., p.94. 5. Kitűnő példa • Kossuth György, Kossuth Lajos unokafivére. Fő kezdeményezője volt annak az aláírásgyűjtő akciónak, mellyel 150 Túróc vármegyei nemes szlovák politi­ kai újság kiadását támogatta. 6. Lásd: Sundhaussen, Hóim: D ér Einfluss dér Herderschen Ideen auf die Nationalbildung bei dér Völkeni dér Habsburgén Monarchie. München 1973, p.95. �Dusán Sk\>ama A szlovákok modem nemzeti identitásának alakulása és a politika / 1780-18497 7. Rapant, Dániel: Slovensky prestolny prosbopis. [.Második kötet - Dokumentu­ mok] Liptovsky Svaty Mikulás 1943, p.25. A monarchia perspektívái, a nemzeti tole­ rancia és a nemzeti kérdés megoldása közti összefüggéseket több politikus és tudós érzé­ kelte. Maga Windischgrátz is figyelmeztetett a nemzeti kérdés aktualitására, hisz figyel­ men kívül hagyása veszélyeztethette volna a birodalmat. Lásd: Rapant, D.: idézett müve, p.462. Juraj Sklenár felvilágosult gondolkodó már l~HS-ban kijelentette, hogy> "aki Magyaror­ szágon gyűlöletet kelt más nemzetekkel szemben, az az ország vesztét okozza". Tibensy, Ján: Chvály a obrany slovenského národa. Bratislava 1965, p.130. 8. Részletesebben lásd: Skvama, Dusán: Nagysá­ gunk és kicsiségünk. In: Szlovákok az európai történelemben. Budapest 1994, p. 27-41. Mustó János: A Dunánál - Emberhid 81 �Tóth István Adalékok az alföldi szlovákok nemzeti azonosság tudatának kérdésköréhez /XIX-XX. század/ hez tartozott. Ez az egyszerű tény is azt igazolja, hogy az Alföldre települt szlová­ kok keresték a kapcsolatot egymással. Tudták, érezték és vállalták, hogy ők össze­ tartoznak. Kapcsolatot tartottak pozsonyi, pesti szlovák körökkel. Olvasták és meg­ rendelték a Zora /Hajnal/ c. lapot, több folyóiratot, színdarabokat s történeti régisé­ geket. Könyvtáruk pedig ekkor mintegy 50 kötetből állt. Leveleztek a pozsonyi Cseh­ szlovák Tudós Társasággal. Amikor érte­ sül Straka Palkoviő, Juraj a Tanszék éléről való leváltásáról megjegyzi: "Ő minket nem buzdított a nemzet iránti szeretetre és a szeretet anyanyelvűnk gyakorlásárára...". Viszont Stur L. kine­ vezését örömmel nyugtázta. Az alföldi helyzetet persze még így sem látta kielégítőnek, hiszen akárcsak Zscllo Lajos kiskőrösi ev. tanító úgy Straka Károly is arra panaszkodik, hogy "most az egész Alföldön az anyanyelv /szlovák/ iránti szeretet megfogyatkozott, s a nemzetiség lelke átváltozott...". Sok szerinte az "elfajzott", akik persze még nem olyan A XVIII. század nagy népmozgásai nem­ csak a szlovák-magyar nyelvhatár délre való eltolódását eredményeztek, hanem az egykor tisztán magyar területeken - a nyelvhatártól jóval távolabb - is megjelen­ tek a szlovák telepesek. Itt komoly települé­ seket keltettek ismét életre. így válhatott Békéscsaba Európa legnagyobb szlovákok lakta településévé. Használt nyelvük és erős, jól szervezett egyházuk segítségükre volt hovatartozásukat illetően. A XIX. szá­ zad első felében is - annak ellenére, hogy beszélt nyelvük a szlovák - szükség volt olyan tanítókra, kántorokra mint Karol Straka Békéscsabán. Az ő levelezéséből értesülhetünk arról, hogy az 1839-es évben Békés megyében 45.000-nél több szlovák van s ezeket 12 lelkész és 22 tanító látja el lelki és értelmi szükséglettel. 1837 óta Békéscsabán működött - Karol Straka és Zajac Dániel lelkész alapításával - egy Szlovák Olvasó Társaság. 1839-ben 28 tagja van. Ezek közül 2 földműves és 3 pedig kézműves. Tehát a 23 fő lelkész, kántor ill. tanító, egyszóval az értelmiség 82 �Tóth István Adalékok az alföldi szlovákok nemzeti azonosság tudatának kérdésköréhez ridegek szívükben az anyaméhükön írott irodalmi termékek iránt. Identitásukat erősítettek, jeles tudásaik, fő­ ként munkáikkal. Ilyen volt Jancsovics István szarvasi lelkész 1847-48-ban megjelent két kötetes szótára és nyelvtana. Igaz e munkát a Magyar Tudományos Akadémia felkérésé­ re kezdte el. Öt követte nemsokkal Haán Lajos a történetíró. Jancsovics és Haán is levelezése­ ivel kapcsolatot tartott a szélesebb értelemben vett Alföld - konkrétabban a Bácska és Bánát szlovákságával. Jancsovics a kétkötetes művé­ ből (szótár és nyelvtan) a Bácskában Godra Mihály segítségével - szintén jeles nyelvész, több mint 40 példám! adott cl. Haán Lajos pedig hasznos tanácsokkal és érdekes részletekkel látta cl Mrva György pctrováczi lelkészt a település alapí­ tásával kapcsolatosan. Arra buzdított, hogy aki jó szolga, az ismeri a közösség múltját is - fogjanak hozzá a település történetének megírásához. A nemzethez való tartozás tudatát, an­ nak fokát, mérhetjük le Koreny István szar­ vasi ev. gimnáziumi tanár leveleiből. Koreny a Matica Slovcnska békési megbí­ zottja volt. így leveleit Viliam-Pauliny Tóthnak küldte, mint az Irodalmi Társulat tikárának. Ő szervezte a Matica pénzalapjá­ ra a gyűjtést, a különböző lapokra és év­ könyvekre az előfizetéseket. Igen komoly szervezőmunkát végzett. Bár a levelek alapján kapcsolata a mezőberényi, békés­ csabai vezető személyiségekkel nem felhőt­ len. Talán ide illik az a tény is, hogy id. Kutlik János 1858-ban barátjának Ctibor Zochnak írja:" .. a mi Korcnyünk is már jól beszél szlovákul" Az elküldött jelentései azért fontosak és értékesek számunkra, mert ezekből kiderül kik voltak a békési térség­ ben azon a tudati szinten, hogy támogassák saját egyesületüket, lapjukat, kiadványukat. 83 Ezekből kiderül, hogy legfőképpen a tanítók, papok, kántorok a támogatói a különböző akcióknak s csak igen kis mér­ tékben található közöttük - leginkább Csa­ bán és Szarvason - kézműves vagy földmű­ velő polgár. Ezek szinte mindegyike vidéki híreket küldözgetett az Obzor a Národny Hlásnik ill. más szlovák folyóiratokba. Egy bizonyos, Koreny aggodalma nem volt alaptalan, hiszen a Matica Adminiszt­ ratív Levéltára alapján 1864 és 1874 között a szűkén vett Alföld területéről a valóban tag ill. alapítótag csak Koreny és Kvacala tagok Szarvasról ill. Makón Ottinger Fran­ ko. A többi pesti illetve bácskai lakos. Koreny levelei ugyanott megtalálhatók s ott az ő elszámolása alapján jóval több az alapító tag ill. támogató. A többi megyék megbízottjainak anyagai alapján Pestet is beleszámítva - Csanád, Békés megyék va­ lamint a Bácska és Bánát területén az első tíz évben mintegy 30 alapító tagja van e területeken a Matica Slovenskának. Ha átvizsgáljuk a korabeli lapok megrendelői­ nek névsorát az Orol, a PeStbudínské vedomosti 1861-1874 közötti előfizetői ugyanazok a személyek, egy-egy ritka eset­ ben bővül a kör egy-egy iparos pl. szabó­ mester ill. egy-egy község előjáróságának megrendelésével. Többségében azonban azonos személyekről van szó. így az egyes előfizetőknél 2-3 szlovák lap is jelen volt. Ez a 30 körüli, olykor 40-ct közelítő meg­ rendelői kör nem túl nagy a szíovákok létszámához viszonyítottan. Ám a kor olva­ sói szokásainak és a lapok megfizethetőségének függvényében már nem is olyan csekély. Főként ha figyelembe vesszük azt, hogy Csaba, Pest, Petrőcz, Pitvaros, Tótbánhcgyes településeken az Olvasó Egyletek is az előfizetők között szerepelnek, így egy-egy újságnak, folyóiratnak jóval �Tóth István Adalékok az alföldi szlovákok nemzeti azonosság tudatának kérdésköréhez nagyobb kisugárzó hatása volt s jelentősebb tömegek tudatát befolyásolhatta. Az is igaz, hogy ennek akkor van igazán jelentősege, ha figyelembe vesszük, hogy az alföldi szlovákok a XIX. sz. közepéig jelen­ tős izoláltságban éltek a környező települé­ sek lakosságától. Ezzel párosult a szlovákok szigorú endogámiája. Ebben változás csak a XIX. sz. végén és a XX. sz. végén és a XX. elején történt, ám ez sem volt jelentős mér­ tékű. A vegyes házasságok megjelenése a beolvadást segítő tényezőként értékelhető. Itt történhet meg persze leghamarabb a nyelvváltás is. Ezzel egyidejűleg a tudati és nemzetiségi hovatartozás is változhat. Nemzetiséget fenyegető tényezőként ez azonban nem fogható fel a dél-alföldi szlo­ vákok esetében. Egy 1897-es országos öszszesítő adat szerint a szlovákok az év házassá­ gaiból 11,57 %r*ot értek el. Ebből 10.89 % szlovák és szlovák között köttetett. A vegyes házasság mindössze 0,68 %. Ebből is csak 50 % esett a magyar nem­ zetiségre (az összes házasságok 0,38 %). Ezt a tendenciát támasztja alá egy tótkomlósi vőfély (StarejSí), Franko János. 1888-tól 1924-ig (46 éven át) vezetette a házasságkötések jegyzékét /788 házasság kötődött ez idő alatt). Ebből jól kirajzoló­ dik, hogy a tótkomlósiak a 46 év alatt egy­ más közt, ill. Pitvaros, Ambrózfalva, Tótbánhegyes, Csanádalbert, Békéscsaba és Nagylak szlovákságával házasodtak. Mindezek ellenére az eddig vizsgált for­ rások a valamely nemzettel való azonosu­ lásnak nem manifeszt megjelenéseit alkot­ ták. Pontosabban szólva a lapok megrende­ lése, egyleti tagság felvállalása nem a poli­ tikai értékű manifesztumok közé tartoznak. Más vonatkozású anyagot viszont nem leltünk vizsgálódásunk során. Csupán indirekt igazoló megnyilatkozásokat, amelyek 84 szerint az egyház (főként a katolikus), va­ lamint a közhivatalok részére gondot jelen­ tett, hogy az alföldi nagyobb települések sem asszimilálódtak a múlt század végére. Ezen a helyzeten az első világháborút követő években következett be változás. Ugyanis az északi szomszéd anyanemzettől és a déli ill. keleti szomszéd szlovák kisebb­ ségeitől egyaránt izolálva lettek. Folyóira­ tokat, naptárokat a kultúra írott formában megjelenő hordozóit önmaguknak kellett létrehozni. S így a tudatosabb rétegnek idővel meg kellett szólalnia, hivatalosan kérvényeznie kellett. Szeberényi Lajos Zsigmond még a román megszállást ki­ használva felsőbb hatóság engedélyével útjára bocsátotta a tabiansky Kalendárt (1920-1948). Mindez azonban már kevés volt - emelkedő példányszáma ellenére is. A kulturális mozgalom aktivistái közül 1923ban Dorkovics Mihály lapindításra kért engedélyt, amit hosszú hónapokig tartó tortúra ellenére sem kapott meg. 1918-ban országos hatáskörű művelő­ dési egyesületet kívántak létrehozni ugyancsak az alföldi szlovák aktivisták. Itt már érezhető, hogy a manifeszt szándékok manifeszt megfogalmazásokban nyilvánul­ nak meg. Meg tudják fogalmazni céljaikat tömören, célirányosan s megítélhctően képesek átfogni a célul tűzött feladatokat. Itt nyíltan vallják magukat szlovákoknak, de mindenkor megfogalmazódik a haza (Magyarország) iránti lojalitás. 1932-ben két önálló fogalmazványban az egyik a Törvényhatósági Bizottsághoz a másik Békés vármegye Közgyűléséhez intéződött - a szlovákok kulturális igényeit fogalmazták meg. így a hőn óhajtott szlo­ vák nyelvű gazdasági, közművelődési és kulturális időszaki lap, kulturális egyesület és a szlovák nyelv széles körű bevezetése a �Tóth Ish’án Adalékok az alföldi szlovákok nemzeti azonosság tudatának kérdésköréhez különböző iskolatípusokban. Ez volt Kvasz György ügyvéd megfogalmazásában. Osgván Béla mérnök pedig azzal is kiegé­ szíti a követelések sorát, hogy az idegen hivatalnokokat cseréljék ki békéscsabai szlovák hivatalnokokkal. E tekintetben az 1939. február 5-én készült fogalmazvány a Vallás és Közoktatási Miniszterhez, minő­ ségi változást jelent. A 12 pont követelés (ahogy írták nagyvonalakban) első pontja hangsúlyozottan követeli, hogy a szlovák néphez való tartozás, valamint Szlovákia mint őshaza nyílt felvállalása ne lehessen oka bárminemű üldözésnek és rendőrségi, csendőrségi eljárásnak. A második pont követeli a "tót” szó használatának eltörlését s helyette a szlovák használatának azonnali bevezetését. A harmadik még jobban szé­ lesíti a kisebbségi jogokat s határozottan amellett foglal állást, hogy a hivatalos, közigazgatási nyelv azokon a településeken, ahol többségben szlovákok vannak legyen a szlovák nyelv. A további pontok a különbö­ ző iskolatípusok létesítésével, szlovák vá­ lasztókörzetek létrehozásával foglalkozik, valamint azok parlamenti képviseletével. Végül a 11. és 12. pont egy önálló szlovák egyházi cspcrcsség (evangélikus) létrehozá­ sát tartja szükségesnek, s a közvetlen, aka­ dálytalan kulturális kapcsolatok biztosítását Szlovákiával. Ezek a követelések eljutottak cgv válto­ zatban Dr. Szcbcrényi Lajos Zsigmondhoz, azzal a kéréssel, hogy a miniszterelnökhöz memorandum formájában juttassa cl - mi­ vel felsőházi tag (1932 óta) -, erre őt látták 85 legalkalmasabbnak. A memorandumok sorsát nem ismerjük. Az országos levéltári iratok között ennek nyomát nem lehetett fellelni. Ám mindenképpen hasznos az utókor és a kutató szempontjából, hogy mégis fennmaradtak. Ezek a korábbi célkitűzésekhez és meg­ nyilatkozásokhoz képest már híven repre­ zentálják, hogy bár statisztikailag a tárgyalt időszakon belül az alföldi szlovákság foly­ ton csökkentés mutat, ám ezzel szemben nyílt, manifeszt megnyilatkozásaik a szlo­ váksághoz való tartozásukról egyre erőseb­ bek, egyre konkrétabbak. Ezek anélkül, hogy névsorok állnának a szövegek után mégis nem egyedi, egyszemélyi szándékok­ nak tekinthetők, hanem egy' tudatos szlovák tömeg felszínretörő szándékának reprezen­ tatív megnyilvánulása. S hogy mivel ma­ gyarázható a két korszak (XIX. sz. és XX. sz.) dél-alföldi szlováksága eltérő viselke­ dése, arra álljanak itt Rév István sorai: "Nem minden történelmi helyzetben, nem minden sérelmet szenvedett csoportnak van ugyanis lehetősége nyílt konfliktusba bo­ nyolódni, gyakran kerülni kell a demonstrativitást, de még a tömegességnek a látszatát is. Ilyen helyzetekben csak egyéni akciók lehetségesek, de az egyéni akciók tömegessége mégis csoportos társa­ dalmi konfliktus meglétére utalhat." Ez alapján nem lehet azt állítani, hogy a dél-alföldi szlovákság azonosságtudatában komoly zavarok lettek volna. Hovatartozá­ suk tiszta, érthető volt mindig is, csupán nem nyert mindenkor kellő demonstraüvitást. �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában 1918. október 28-án a Csehszlovák Nemzeti Tanács elfogadta az első csehszlo­ vák törvényt, amely az önálló csehszlovák állam megalakulását deklarálta. Két nappal később ugyan, de a túrósszentmártoni szlo­ vák gyűlés is kimondta, hogy a szlovák nemzet "az egységes cseh-szlovák nemzet része".1 A több szempontból is vitatható megállapítás ellenére megalakult Csehszlo­ vákia. Az 1910-es népszámlálás szerint a mai Szlovákiára számított területen 896 000 magyar nemzetiségű lakos élt. Az 1921-es csehszlovákiai népszámlálás sze­ rint ugyanitt már csak 651 000 magyar élt. E nagy eltérésnek a népszámlálási pontatlan­ ságokon és visszaéléseken túl is több oka volt. nagytöbbségben magyar kultúrájú zsidósá­ got külön kategóriaként kezelték a népszámlálásokban. Zsidó nemzetiség, mint népszámlálási kategória korábban nem létezett. A zsidóság vallási felckezctként élte meg saját identitását. A zsidóságot tehát kihívás érte identitásában és hovatar­ tozásában is. Mindez jelentősen árnyalta a magyarság demográfiai adatait a két háború között. A csökkenés okaként kell feltételeznünk azt a tényt is, hogy a vegyes lakosságú területeken évszázadok során kialakult egy olyan kettős identitású lakónépesség, amely "békeidőben" valóban kettős identitással, kettős kötődéssel rendelkezett. Ismerte azon kultúrákat, amelyek határán ált. Nem volt különös problémája abból, hogy éppen magyarnak, németnek vagy szlováknak vallotta magát. Abban a pillanatban, ami­ kor érezte, hogy a népszámlálási bevallás­ nak már tétje van, azaz hátrányt, illetve Mintegy 100 000 főre tehető azon közalkalmazottak száma, akik állásvesztés miatt Magyarországra települtek illetve menekültek át. A csökkenésnek egy másik oka az volt, hogy a történelmi észak­ magyarországi területeken élt. korábban 86 �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában előnyt jelenthet számára az, ha ide vagy oda tartozónak vallja magát, abban a pillanat­ ban óriási átrendeződés következett be a népszámlálási statisztikában. Ennek is tulajdonítható az a százezres ingadozás, amely hol az egyik, hol pedig a másik oldal népszámlálás statisztikáiban jelenik meg. Ugyanez nyomon következő a későbbi tör­ ténelmi sors hozta változások során is több vegyeslakosságú kommunitás népszámlá­ lási adataiban. Szvatkó Pál írja visszaemlé­ kezésében "Én tizenhat évemmel és a belémgyömöszölt fogalmakkal tényleg magyarnak láttam Nagyszombatot. Másnap Trnava tényleg szlovákká vált. Odavoltam a csodálkozástól. A két elképzelés közül me­ lyik volt a téves, a magyar vagy a szlovák, ebben a viszonylatban nem fontos, mert én mind a kettőt kénytelen voltam elhinni és időrendi sorrendben abszolútumnak felfogni".2 1921-ben tehát ez a kettős identitású népességcsoport, nagy többséggel átsorolt a többségi nemzet oldalára, hiszen 1918 óta tapasztalhatta, hogy ez az átsorolás számára kifejezett előnyökkel jár. A népszámlálások idején magát magyarnak valló népesség, viszont kénytelen kelletlen együtt kellett hogy éljen a saját nemzetiségivé váló sorsá­ val együtt járó negatív hozadékkal is, ame­ lyek a többségi oldalt választókat részben vagy egészben elkerülték. Elég csak olyan intézkedések következményeire gondol­ nunk, mint pl. a csehszlovák államra való hűségeskü kényszere. Ezzel együtt is a magyar nemzetiségű személyek állami hivatali szolgálatba gyakorlatilag nem ke­ rülhettek be. Kezdetben szinte állandó ne­ hézségek mutatkoztak az állampolgársági kérelmek ügyében is. Az elutasított kérel­ mek száma egyre nőtt, az állampolgárságot nem kapott egyéneket pedig bármelyik 87 pillanatban kiutasíthatták az ország terüle­ téről. Ilyen helyzetben a nemzetiség beval­ lása tulajdonképpen létkérdéssé vált. A létszámcsökkenés magyarázatához ez is hozzátartozik.3 Nézzünk most meg a népszámlálás tényein kívül néhány konkrét rendeletét a köztársaság kialakulásának időszakából: Vavro Srobámak, Szlovákia teljhatalmú miniszterének 1919. augusztus 2-i 4397.sz. rendelete szerint: "Oly egyének, kik 1914. aug. 1-jén nem voltak a magyar királyság állampolgárai és nem bírtak illetőséggel Szlovákország mostani területén fekvő valamely községben, a Cseh-szlovák Köz­ társaság területét legkésőbb 1919 szept. végéig elhagyni tartoznak. Ezt a határidőt a zsupán (Pozsonyban és Kassán a városi főkapitány) egészen 8 napra leszállíthatja." E rendeletét 1919. augusztus 25-én egészí­ tették ki: "Azon egyének, kik 1914. aug. 1jén a volt magyar királyság állampolgárai voltak ugyan, de akik nem voltak illetéke­ sek Szlovákország jelenlegi területén fekvő valamely községben a Cseh-szlovák Köztár­ saság területét 121/1919. sz. (4397/1917. adm.) rendeletem értelmében elhagyni kötelesek." E rendelet érvényességén nem változtatott a Csehszlovákia valamint a Szövetséges és Társult Hatalmak képviselői által Saint-Germain-en-Laye-ben aláírt kisebbségvédelmi szerződés sem, amely a kisebbségek jogairól csak. általánosságban szólt.4 1920. február 29-én Csehszlovákia ki­ nevezésen alapuló forradalmi nemzetgyűlé­ se - amely kizárólag cseh és szlovák képvi­ selőkből állt - elfogadta az ország alkotmá­ nyát. Az alkotmány részét képezte a nyelvhasználati jog alapelveiről 122. sz. alatt �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában bccikkclyczctt törvény, mely szerint a nem­ zeti kisebbségek azokban a járásokban, bírósági kerületekben és törvényhatósági városokban használhatták anyanyelvűket, ahol számarányuk legalább a 20 %-ot elér­ te. A nyelvhasználattal kapcsolatos jogsza­ bályok végrehajtása azonban számos nehéz­ ségbe ütközött és állandó pontja volt a nem­ zetiségi sérelmek hosszú listájának.5 zsupákat (megyéket) vonjon össze, szabá­ lyozza a szolgabírói járások területét és azok székhelyét, rendezett tanácsú város­ okat nagyközségekké, törvényhatósági jogú városokat pedig rendezett tanácsú városok­ ká vagy nagyközségekké fokozzon le. így kívánták elérni, hogy ott ahol a fenti ren­ delkezések ezt lehetővé teszi, a kisebbség aránya a kritikus 20 % alá süllyedjen. A húszas években végrehajtott földreform során a magyar kisebbség kisebb mértékben jutott földhöz, mint a szlovákok és csehek. A magyar többségű vidékekre szlovákokat és cseheket telepítettek tömegével." Az új állam 1920. évi alkotmánylevelének VI. fejezete (Csehszlovákiának a szö­ vetséges és társult íohatalmakkal kötött szerződése értelmében) biztosította a "nemzeti, vallásfclckczcti és a faji kisebbsé­ gek" védelmét; a törvény előtti egyenlősé­ get, a szabad nyelvhasználatot, az anya­ nyelvi oktatást. Az említett alkotmányiéval utolsó §-nak rendelkezése bűncselekmény­ nek nevezi és megtiltja az erőszakos elncmzctlenítést. Ennek ellenére az új köz­ társaság keretébe került nemzeti-etnikai kisebbségek száma népszámlálásról népszámlálásra rohamosan csökkenő tenden­ ciát mutatott. E tendencia alól kivételt ké­ pezett a két uralkodó nemzet, a csehek és a szlovákok létszáma, amely a legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 1921-cs adatokhoz viszonyítva rohamosan növeke­ dett. 1921 1980 cseh 6 831 120 (52,5%) 9 691 122 (64,1 %) szlovák 1 968 598 (15,1 %) 4 676 378 (30,6%) ukrán (ruszin) 102 313 (0,8%) 54 582 (0,4%) német 3 207 213 (24,7%) 61129 (0,4%) magyar 657 647 (5,1%) 579 176 (3,8%) lengyel 109 580 (0,8%) 68 176(0,4%) zsidó 110 138 (0,8%) -6 A magyar kisebbség azon tagjainak ál­ lampolgárságát. akik még ekkor is az or­ szágban tartózkodtak csak 1926-ban, a Lcx Dércr et Szcnt-lvány néven emlegetett al­ kotmánytörvény rendezte visszamenőleges hatállyal. Százszázalékos védelmet azonban ez sem jelentett, hiszen pl. Körmendy Ékes Lajost az Országos Kercsztényszocialista Párt ellenzéki országgyűlési képviselőjét állítólagos államellcnes tevékenysége miatt egyszerre fosztották meg állampolgárságá­ tól és képviselői mandátumától, majd ezek után kiutasították őt Csehszlovákia területé­ ről.8 Említetünk kell még a magyar kisebb­ ség gazdasági erejének csökkentését előidé­ ző földreformhoz kapcsolódó hátrányos helyzetet előidéző adó és egyéb gazdasági törvényeket, valamint az 1923-ban szüle­ tett, de 1937-ben kiegészített nemzetvé­ delmi törvényi is, amely az állam biztonsá­ gát bármilyen módon veszélyeztetőkkel szemben 306 féle büntetést tartalmazott. (Egy Bocskai-sapka viselése pl. egy heti fogdával ért fel.) Leginkább e törvénynek köszönhető, hogy a Wilson által kidolgozott 1920. március 22-én a 210. sz. törvény­ ben a csehszlovák nemzetgyűlés felhatal­ mazta a kormányt arra, hogy rendeleti úton 88 �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában és a Csehszlovákiában elő kisebbségi veze­ tők így a magyarok által is szorgalmazott önrendelkezési el\ck a köztársaságban sosem válhattak a gyakorlatilag is megvaló­ suló demokratikus politika eszköztárának részévé.9 A magyarokat érintő törvények és ren­ deletek többségét akkor hozták, amikor a magvar kisebbség politikai szerveződése még nem létezett vagy éppen csak a beindu­ lás stádiumában volt. Az Országos Keresz­ tényszocialista Párt (kezdetben Magyar­ német Keresztényszocialista Párt) 1919 novemberében alakult meg. A másik nagy ellenzéki magyar párt Országos Magyar Kisgazdapárt néven kezdte meg működését, s először a Nagyatádi-féle magyarországi párt csehszlovákiai ágának volt tekinthető és 1920 elején önállósult. 1925-től Magyar Nemzeti Párt néven létezett. A két párt képviselőiből 1920. december 7-én ÓTátrafürcdcn megalakult a Szlovcnszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága, majd 1922. február 4-én a Szlovcnszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodája. E poli­ tikai pártok országos hálózatának kiépülése, valódi érdekvédelmi munkájának beindulá­ sa azonban még hosszú időt vett igénybe.1" A fenti tényezők jelentősen befolyásol­ ták a Csehszlovákiába került magyar nép­ csoport identitástudatának kialakulását. Ez az identitástudat a kezdetektől fogva meg­ lehetősen hézagos képet mutat. A dolgozat­ ban tudatosan kerüljük a nemzeti identitás képének elemzését, mert esetünkben a Csehszlovákiába került magyarok "természetes nemzeti identitása" a Csepeli György által végzett vizsgálati eredmények tükrébe állítva a szakadás következtében eleve zavartnak, sérültnek tűnik.11 Ez a zavar a "haza" és "nemzet" egymással nem azonosítható fogalmából ered. Különösen igaz ez a két világháború közti "csehszlovákista időszak" első éveire de a zavar, nevezhető leegyszerűsítve akár foga­ lomzavarnak is, lényegében végighúzódik a közép-európai magyar kisebbségek egész húszadik századi történelmén. Amint a fentiek során említettük, a kis­ ember döntéskényszerében az egyik végletet a saját életének jól felfogott érdekében hozott döntése alkotja, a másik végleten azonban ott állt a döntést a végletekig elo­ dázni kívánó közember. Ő ameddig módjá­ ban állt, igyekezett nem tudomást venni a történelmi döntés tényéről, arról, hogy szülőhelye és ezzel politikai értelemben hazája is, a hozzá tartozó területekkel máról holnapra gazdát cserélt és ő maga ugyanígy máról holnapra a többségi előnyöket élvező magyar állampolgárból állampolgárság nélküli kisebbségi magvarrá vált. Ez esetben nem is annyira vélt vagy valós előnyök elvesztéséről van szó, mint inkább arról, hogy a "sorsforduló" váratla­ nul s ami még ettől is fontosabb, felkészü­ letlenül érte a felvidék érintett részein élő magyarságot. Haizl Kálmán írta a trianoni határokat ábrázoló első térkép kézbevétele után, hogy ezt "magam is mint mindnyájan a túlhajtott fantázia szüleményének tartottuk".12 A felkészületlenség azonban ugyanúgy érvényes volt a felvidék szlovák társadal­ mára is. Frantisck Miklósko a rendszervál­ tozás utáni első szlovák parlament elnöke említette egy előadásában, hogy amikor a trianoni döntés híre szüleihez eljutott édes­ apja sírva fakadt. Édesanyja ekkor megkér­ 89 �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában maradtunk." - hangzik Fábry lakonikus összegzése erről az időszakról.15 Ebben a helyzetben "időre volt szükség, hogy a nemzeti kisebbséggé vált felvidéki magyar­ ság némiképp felocsúdjon az új viszonyok között és a passzív csodavárásból kiemel­ kedve keresni kezdje megmaradásának, gazdasági, kulturális, nyelvi és nemzeti jogai védelmének, valamint politikai törek­ vései realizálásának járható útjait" - írja a korszakot elemző tanulmányában Popely Gyula.16 Ez a szükséges időhatár Szvatkó Pál időzítése szerint az 1918-1925 közti időszaknak felel meg. Nagyjából erre az időszakra tehetjük a "szloveszkói" magyar­ ság identitása kialakulásának legfontosabb korszakát is. Itt ebben a kezdeti szakaszban két markáns lehetőség kínálkozott a szlo­ vákiai magyar közember számára. dezte tőle, hogy vajon bánatában vagy örö­ mében sír-e? Mire a válasz némi gondolko­ dás után az volt, hogy "nem tudom". "Minket nem kérdeztek meg arról milyen államban kívánunk élni. Megkérdezésünk nélkül döntöttek hovatartozásunkról" hangzik sokáig a két háború közti magyar kisebbségpolitikai érvelés legfőbb mondata Csehszlovákiában és annak határain túl is. A mondat még hangsúlyosabbá tette azt a tényt, hogy az új ország területén alig akadt olyam magyar ember, aki a terülctátrendezést tartós állapotnak vélte. "Úgy hittük az élet erősebb lesz mint az emberek önkényes döntése. Azt hittük, hogy a nagyhatalmak idővel belátják a gazdasági egységek szétdarabolásának értelmetlenségét és ez a felismerés a szerződés módosítására készteti majd őket." - írja visszaemlékezésében Esterházy Lujza.13 Az első az volt. hogy a helyén állva va­ lamilyen passzív rezisztenciával nézze végig a változásokat - várva a fejleményeket - még akkor is, ha ezek létében érintik is őt, mint pl. az ezerszámra elbocsátott közhiva­ talnokokat vagy az állami alkalmazottakat. A második lehetőség az volt, hogy az egyén kilátástalannak érezve további sorsát, elme­ nekült addigi lakóhelyéről. Akinek fizikai­ lag erre nem volt módja az nem egy esetben az öngyilkosságba vezető menekülés útjára talált rá. Az első helyen említett lehetőség magá­ ban hordozta a saját egzisztenciáért meg­ indított küzdelem lassú kibontakozását is. Ez nem egy esetben együttjárt a lényegesen alacsonyabb társadalmi szintre való visszacsúszással, amit azóta csúnya szóval dcklaszszálódásnak neveztek el. A lecsúszás és az ebből fakadó letargia, mint lassan ölő mé­ reg áradt szét a kisebbségbe szakadt magyar társadalom tagjaiban. Ugyanakkor ezzel a A történetekről tudomást venni nem akaró közember ábrándozását arról, hogy a mai helyzet legfeljebb egy rossz álom, amely úgy múlik cl, olyan hirtelen ahogy jött, az állami törvénykezés fentebb is emlí­ tett gyor$ és hatékony rendelkezései kérlel­ hetetlenül szétszakították. De még így is, ebben a helyzetben is sokszor felfelhangzott a Jócsik Lajos által is lejegyzett lclkiismeretbe fúródó kérdés, amely szinte predesztinálta a pesszimizmus száműzettetését a lclkekből: "Hát már te sem bízol, te sem remélsz?14 A bizakodás valahogy kötelezővé vált ott és akkor is. amikor a kisebbségbe került magyarság egyszerre saját bőrén érezhette az őt és családját, vagyonát, jövőjét érintő törvények következményeit. "Kiestünk egy változat­ lannak hitt, beidegzett nagy közösségből, az ezeréves Magyarországból: az édesanyát vesztett árvák sorsa lett a miénk. Magunkra 90 �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában folyamattal ellentétes irányban megindult egy lassú felemelkedés is. elsősorban kisvá­ rosi-kispolgári vagy ezen túlmenően a pa­ rasztsorban élő néprétegek tagjai közül is. Igaz ez a felemelkedés leginkább egy másod illetve harmadgencrációs társadalmi mig­ ráció eredménye volt. Mégis talán ez a polgári középosztályként is megnevezhető részben régi, részben új egyénekből és cso­ portokból álló leginkább kisvárosi réteg volt az, amelynél a saját identitástudat felisme­ résének folyamata legelőször bizonyítható. Mindez azzal az egyszerű ténnyel magya­ rázható, hogy bár az impériumváltással ez a réteg súlyos sebeket kapott mégis ő kötődött leginkább az első világháború előtti magyar államcszméhcz és ezen keresztül a magyar politikai nemzettudathoz. Ez a nemzettudat generálódott át egyfajta "identitáskeret­ ként"17 olyan öntudattá, amely más összete­ vőkkel együtt a szlovákiai magyar kisebb­ ség kezdeti kohéziós erejévé vált. Ettől az állameszmétől távol cső kevésbé öntudatos ún. népi rétegeket a változás ebben "a kez­ deti időszakban jószerével érintetlenül hagyta."18 Elsőként a dél-szlovákiai magvar kisvá­ rosok polgári középosztályának megmaradt tagjaiban, illetve ezek leszármazottaiban érett meg a felismerés, hogy az új helyzet­ ben elkerülhetetlen egy újfajta identitástu­ dat kialakulása, melynek alapja, lélektani oldala a VÁLLALÁS és első, kezdő lépése az egyéni DÖNTÉS. Döntés a maradás mellett és döntés a magyarság mellett. Ez a döntés mint fentebb említettük, nem csupán egy népszámlálási válaszadás egyszeri deklarációjából állt, hanem beláthatatlan időre szóló sorsvállalást is jelentett. Az egyéni döntés természetesen magában hor­ dozta a csoportválasztás automatikus kény­ szerét is. A csoport - esetünkben tehát a 91 magyarság - felvállalása egyet jelentett annak hagyományainak, kultúrájának fel­ vállalásával is. A korábban automatikus létállapotot jelentő élethelyzet ez esetben tudatos vállalást követelő döntéshelyzetté vált. Ezt a folyamatot a társadalmi "lecsúszás" kikerülhetetlen ténye sem gátol­ ta meg, legfeljebb áttételesen késleltette. A szociális helyzet rosszabbra fordulásával együttjáró állandósulni látszó létállapot egy idő után már nem számított a kisebbségi léthelyzctből fakadó állapotnak. Jócsik elmondása szerint*is, ebben a helyzetben "emberi és nemzetiségi tudatom egybeesett. Nem tudtam szétválasztani a kettőt, s talán van valami hitelesség ebben."19 Az új ál­ lamalakulat égisze alá kerülő magyarság minden társadalmi rétegét, igaz más-más mentalitással vállalt, de mégis ugyanazon terhek elviselése tette hasonlóvá. Az identi­ tástudat közösségi dimenziója kialakulásá­ nak első és talán legfontosabb összetevője tehát a felismert KÖZÖS SORS, az össze­ tartozás tudat kialakulása volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek a rétegnek egy csapásra sikerült az új hely­ zethez alkalmazkodnia, ami sok esetben egyet jelentett az új állam új rendelkezései­ nek betartásával, kikerülésével vagy épp kijátszásával, hisz ehhez nem egy esetben új nyelvet, új mentalitást kell megértenie és megtanulnia. A szlovákiai magyarság ezen utat vá­ lasztó rétegében azonban ugyancsak további szemléletváltásra került sor. Az idetartozók első generációja, mint említettük, egyfajta kényszerből tudomásul véve a történteket, magától továbbra is teljes mértékben ide­ gennek tartotta az új körülményeket, igye­ kezett azokhoz a legnagyobb távolságtartás­ sal viszonyulni. Jól jellemzi ezt a típust a már említett Jócsik Lajos esszéjének ide �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában vonatkozó részlete. A "levcgőnélküliség" állapotába került középosztály egy része "passzivitással zárkózott el, nem próbált, nem cselekedett, csak várt. Dátumokat írt a falakra a képek mögé és várta, hogy a dá­ tumok régi rangjába és régi társadalmi helyzetébe helyezzék vissza."20 Az alkalmazkodás lassú és nehéz útját megkezdő, korábban talán perifériára szoru­ ló rétegek identitástudatának kialakulásá­ hoz azonban újabb lépések és újabb dönté­ sek meghozatalára és az ebből fakadó fel­ ismerésekre volt szükség. Szükség volt az új körülmények pontos megismerésére és feltérképezésére. Ehhez természetesen a kisebbségi társadalom kiépülésére, teljesen új típusú oktatási, nevelési rendszer kidol­ gozására lett volna szükség, hiszen az új helyzetben az új információk (pozitív és negatív értelemben vett) egész tömege zú­ dult a kisebbségi magyarságra. Az infor­ máció érkezést információ adással lehetett ellensúlyozni, amely a kisebbségi magyar sajtó kialakulását tette elkerülhetetlen szükséggé. Ezeket a lépéseket nem lehetett kettős tudattal, félvállról vett vállalások és dönté­ sek meghozatalával megtenni. E lépések s a bennük rejlő lehetőségeknek már az áttekin­ tése is lelki és fizikai jelenlétet kívánt. E jelenlét markáns megnyilatkozása a szabad akaratnyilvánítás folyamata volt. amely a csehszlovák polgári demokráciában, ha bizonyos korlátok közt. de mégis egyet jelentett a csoportszolidaritás érzésének kialakulásával, s lassan meginduló önszer­ veződéssel és az ebből fakadó érdekérvé­ nyesítés politikai gyakorlatba átcsapó érési folyamatával. Ez utóbbi esetben sem beszélhetünk azonban máról holnapra kialakult identitás­ tudatról. Közismertek Szüllő Gézának, az első csehszlovákiai magyar politikusncm92 zedék tagjának szavai, mely szerint: "Mi nem csehszlovákiai magyarként kívántunk politizálni, hanem magyarként akartunk politizálni Csehszlovákiában. "Nyilvánvaló, hogy szemében és sok kortársa véleménye szerint is a "csehszlovákiai magyar" kifeje­ zés értékszemléletben is valamiféle degra­ dációt jelentett a magát, kultúrájával és hagyományaival együtt "érintetlenül" meg­ őrző "tősgyökeres magyarral" szemben. A történelmi fejlődés és az idő - tegyük hozzá, hogy túlnyomórészt - nem ezt a nemzedéket igazolta, hanem sokkal inkább az utána következő "csehszlovákiai magyarként" aposztrofált generációt. A húszas évek végén, a harmincas évek elején színre lépő második generáció a polgári demokrácia és jogállamiság biztosí­ totta lehetőségeket kihasználva próbált pozitív színezetet teremteni a kisebbségi magyarság életstratégiájának hátteréhez. Ez az új nemzedék, amely már a kisebbségi viszonyok közt nőtt fel és eszmélődött, az őt ért veszteségen túltekintve minden területen egyfajta "kisebbségi heroizmus" felvállalásával (gondoljunk csak a jól ismert Győri Dezső által megfogalmazott "kisebbségi géniusz" fogalmára) arra törekedett, hogy az új állapotokat kiindu­ lópontnak tekintse és ebből a helyzetből próbálja meg sorsát, jövőbeni lehetősé­ geit értelmezni. "Verekedtünk, próbál­ tunk, igazságot ismertünk meg és téved­ tünk. és élni akartunk a dátumok betelje­ sedéséig, s fenntartani addig egy nép eszméletét, tudatát, megalapozni öntuda­ tát." - írja erről a generációról Jócsik Lajos.21 Mindez természetesen a parla­ mentáris viszonyok közt politizáló pártpolitikusokra is vonatkozott de még in­ kább az e politika keretiből kiszoruló ifjúsági mozgalmi tevékenységre. �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában E ponton az identitástudat egy újabb fontos ismérvéhez - az öntudat meghatáro­ zásához érkeztünk. Az éntudatból fakadó öntudat alapeleme az ismeret. Az új nemze­ dék és Szvatkó Pál szavaival szólva a velük együtt születő "új magatartás" meghatározó ismérve az volt, hogy az eszmélődésscl együtt szinte lázas sietséggel igyekezett bepótolni az előző nemzedékek hiányos ismeretanyagát. E nemzedék egyenrangú tagjaként Jócsik Lajos minderről így vall: "a legnagyobb eredmény az volt, hogy kezdtük megismerni a kisebbségi tájakat és bennük a kisebbségi magyart, a táji élmé­ nyeink és az emberre vonatkozó élményeink teljesen egybefonódtak... A táj nem hatott meg később bennünket külön, csak akkor, ha az ember sorsán keresztül nyilatkozott meg."22 Jócsik szavai alapján jól felismerhető a fentebbekben már felvázolt, a "körülmények pontos ismeretére" vonatkozó igény kiala­ kulásának pillanata. Utóbb talán annyit igazíthatunk a képen, hogy mindez nem­ csak kizárólag egy fiatal generáció lelké­ ben, öntudatában lezajló elszigetelt folya­ mat volt, hanem ugyanez az igény vezérelte az élvonalbeli szlovákiai magyar politiku­ sokat Dél-Szlovákia korábban tán soha nem látott, nem hallott tájaira, hogy ott saját választóik élethelyzetével, problémáival megismerkedjenek. A kiindulási pont mindkét esetben ugyanoda, a személyes élmények feldolgo­ zására vezethető vissza. Ezek az élmények kettős felismerése, azaz "a múltban ugyanő valami mást élt át mint a jelenben" és ezt a felfedezést és az ebből fakadó következmé­ nyeket "a jelenben valaki mások is átélik" fontos eszköze volt a történelmi identitás kialakulásának.23 A különbség talán az ismeretanyag feldolgozásában mérhető le. Amíg az ifjabb generáció a társadalom 93 szociális igazságosságában, szélesebb érte­ lemben vett egyenlőségének fejlesztésében lát kiutat, addig a korábbi generáció biza­ kodásával egyidejűleg a magyar népcsoport helyzetének, elsősorban nemzeti értékei kollektív felemelésében reménykedett. Egy­ szerűbben mindezt úgy is fogalmazhatnánk, hogy a generációsnak is felfogható ellentét abban mutatkozott meg leginkább, hogy vajon új célok kitűzésére és az értük folyta­ tott küzdelemre van-e inkább szükség, mint az addig meglévő értékek megőrzésére? A feltett kérdésre végül is az idő adta meg a maga válaszát. Az értékek megőrzésének követelménye (amely az új nemzedék tudatában is egyér­ telműen felfedezhető az ősi, romlatlanak tartott népi kultúra felé fordulásban) már egyértelműen a kulturális identitás kialaku­ lásának irányába mutató jelenség, amely magában hordozza az "én kultúrám és an­ nak mássága" felismerésének kezdő mo­ mentumát. A kulturális identitás kialakulá­ sának gyorsasága parallelnek bizonyult az e kultúrát ért veszélyezettség tudatának erős­ ségével. A korábban magától értetődő lét­ helyzet helyett ez esetben újabb kérdésekkel találta magát szemben a kisebbségi népcso­ porthoz tartozó egyén. Pl. azzal a ténnyel, hogy ezerévesnek hitt ősi kultúrájával olyan tálalásban találkozott a többségi propagan­ da felfogásában, amely ezt a kultúrát, a másokat ezer évig elnyomó, kirabló, felfor­ gató kultúraként ábrázolta, a kultúrát ma­ gáénak valló népet pedig horribile dictu "ősellenségnek" nevezte - miként ezt a Csehszlovák Nemzeti Bizottság által kine­ vezett első ideiglenes szlovák kormány 1918. XI. 5-én fogalmazott első nyilatkoza­ ta is kimondta.24 Nem is szólva Benes hír­ hedt pamfletjéről, a "Verjétek szét AusztriaMagyarországot" c. műről és a hozzá ha­ �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában sonló tömegével megjelenő propaganda kiadványról. Mindez a saját kultúra autentikusságának avagy újraértékelésének kér­ dését vetette fel, amely természetesen kez­ dettől fogva védekező alapállást jelentett a kisebbségi magyarság részére. Nem csodál­ kozhatunk ezen, hisz a sajátjának vallott kultúra megkérdőjelezése egyúttal a saját múltjának megkérdőjelezését is jelentet­ te. A magyar történelmi múlttal szemben megjelent a többségi nép - korábban teljesen más kontextusban értelmezett ősi szláv kultúrája és annak dicső megje­ lenési formája a Nagy-morva Birodalom. A "magyar urat" gátlástalan elnyomó zsarnokként ábrázoló - nemcsak politikai pamfletok, deklarációk -, hanem kulturá­ lis alkotások, mint pl. a Jánosikról szóló első szlovák filmbemutató, nemcsak a magyar kisebbség identitástudatát kérdő­ jelezték meg, hanem elindítottak egy rendkívül káros és máig ható folyamatot, a kultúrák szétválasztásának, méghozzá jó - rossz előjellel történő megkülönböz­ tetésének folyamatát. Ezen a ponton ér­ demes felidéznünk Rémi Brague kulturá­ lis identitásról írt könyvének egy részle­ tét, mely szerint "Az európai kultúra sosem lehet a szó szoros értelmében az enyém".25 Ezt a kultúrát tehát nem lehet sem megosztani, sem kisajátítani. A kultúrát legfeljebb csak másodlagosan lehet birtokolni vagy elsajátítani, mert a kultúra mint olyan mindig a pluralitás megtestesítője és mint olyan az önazo­ nosság legfontosabb alkotója. A kisajátított vagy az elhatárolódásra késztetett kultúra tehát következményében egyértelműen a befeléfordulásra, egyfajta gettósodásra rendezkedik be. Találóan nevezi Jócsik ez az állapotot a "nádi létre" való berendezkedésnek. A befelé fordulás 94 szinte állandó kelléke az önön múltban való vájkálás, az önmarcangoló kérdésfelvetés: Miért jutottunk ide? Hol rontottuk el? Mi az oka a romlásnak? stb. Mindez pedig szinte melegágya lesz a kisebbrendűségi tudat, illetve az ezt kompenzálni akaró különböző "pszichotechnikák" kitermelődésének. Van azonban egy ettől súlyosabb köve­ telménye is ennek a folyamatnak Brague szerint. Ez pedig az, hogy az ebbe a hely­ zetbe sodort egyén akár kisebbségi, akár többségi helyzetben van sosem lesz képes igazán arra, hogy a saját kultúrájával szem­ be állított más kultúrát valódi tisztelettel kezelje. A számára felkínált kultúra ugyanis részére mindig megmarad egy "elszenvedett kultúrának", amely valódi tisztelet helyett jó esetben is csak udvarias érdeklődést érdemel, sosem jut cl az igazi befogadást feltételező elsajátításig. A hátrányos, ki­ sebbségi helyzetben lévő befelé forduló kultúra alkotásaiban is a védekezés me­ chanizmusainak kitermelésére korlátozódik, amely nemritkán olyan eredménnyel jár, mintha egy színpompás virágoskert minden évszakban csupán ugyanazt az egyetlenegy virágot teremné. A kulturális identitásról megfogalmazott tételek érvényesek a vallási identitás vonat­ kozásában is. A vallásnak elsősorban a hiten kell alapulnia, nem pedig az érdekek­ re épülő rideg emberi számításon. A törté­ nelmi Magyarország északi részét megszál­ ló cseh csapatok egyértelműen tudtára ad­ ták a szlovák és a magyar lakosságnak, hogy a többséginek tekinthető katolikus vallást idegennek, mi több ellenségnek tekintik. E véleményüknek a jó néhány helyen elvégzett oltárrombolással és temp­ lomkifosztással adtak nyomatékot. Ez a folyamat a későbbiekben az újonnan létre­ hozott, és az államvallás ápolásával megbí- �Molnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában zott Csehszlovák Egyház nem éppen áldá­ sosnak nevezhető tevékenységében és a katoli­ kus egyházzal folytatott vég nélküli alkudo­ zásban folytatódott. Mindez mind a katolikus mind pedig a református magvar egy ház ide­ gen testként való kezelését, ha úgy' teszik ugyancsak gettóba szorítását eredmény ezte az egész két háború közti időszakban.26 A fentiekben említett folyamatok, mint már említettük, teljesen új helyzetbe kerül­ ve korábban nem ismert tapasztalatok, új információk özönét jelentették a kisebbség­ be szorult magyarság számára. A szinte szemlátomásra lejátszódó asszimilációs és homogenizációs folyamatok (pl. az új tele­ pesek betelepítése a színmagyar nyelvterü­ letekre), a korábbi - tradicionálisnak is nevezhető - értékek felbomlása és az ezzel együttjáró "információrobbanás", a váratla­ nul kialakuló új élethelyzet kihívásai (a keresethez való jutás reményében tömegé­ vel meginduló elvándorlás, ingázás, ame­ lyet persze megelőzött a helyi tradicionális kis- és nagyipar bázisainak ellehetet­ lenítése, felszámolása), olyan politikai kategóriákkal leírható magatartás kirajzo­ lódását jelentette a magyar kisebbség szá­ mára, amelyet egyértelműen azonosított a többségi társadalom értékrendjével és amellyel szemben tudatosan kialakíthatta saját politikai identitását. Ez a politikai öntudat természetes módon vállalja fel az érdekek egyértelmű és határozott autonóm artikulálásának és képviseletének feladatát. Talán ezzel magyarázható leginkább, hogy a két világháború közt a minimálisnál is kisebb tere volt a kormányi kiszolgáló ún. aktivista politikának a csehszlovákiai ma­ gyar kisebbségi népcsoport körében. A csoportszolidaritás kialakulása, az önszerveződés megindulása és az érdekérvé­ nyesítés lépcsőfokain keresztül haladó poli­ tikai öntudatosodás folyamata, mint a fenti­ ekben már céloztunk rá, nem tekinthető öncélú folyamatnak a magyar kisebbségi identitás kialakulásában. A szabad identi­ tásválasztás joga, szinte törvényszerűen hozza magával az önrendelkezési jog gya­ korlattá váló követelését.27 Az önrendelkezési jog követelése ebből a szempontból tehát természetes része volt a csehszlovákiai magyar pártok politikai gyakorlatának. Az önrendelkezési jog, a wilsoni elvek értelmében is olyan szabad­ ságjognak tekinthető, amely célja a fentiek­ ben elemzett történelmi-, vallási- és kultu­ rális identitás "hosszú távú biztosítása".28 Az önrendelkezési jog gyakorlata talán az egyetlen kivezető út a közép-európai törté­ nelmi útvesztők teremtette "zsákutcás fejlő­ dési" rendből. Más kérdés az - és sajnos újra csak egy jellemző adaléka történelmi tévelygéseinknek, hogy a magyar kisebbségi népcsoport az önrendelkezés jogáv al e szá­ zadi történelme során szabad akarattal sosem rendelkezhetett. Jegyzetek: 1. Gyönyör József: Terhes örökség, MadáchPosonium, Pozsony, 1994, 8-9 p. 2. Sz\}atkó Pál visszaemlékezését Filep Tamás Gusztá\>: Az ellenállás víz c. könyvéből idézzük, Széphalom, Budapest, 1993, 104-105. p. 3. Gyönyör József: int. 25-26. p. 4. Gyönyör József: Közel a jog asztalához, Madách, Pozsony, 1993, 87-101. p. 5. Gyönyör József: Terhes, im. 84-138. p. 6. G yuriik László, Magyar mérleg, Kallignmi, Pozsony, 1994, 84-85, p. A 91-es adatok helyett azért közöljük az 1980-as népszámlálási adatokat, mert a legutolsó 199I-es csehszlo\ák népszámlálás 95 �Aíolnár Imre A kisebbségi magyar népcsoport identitásának kialakulása Csehszlovákia történetének első időszakában kategóriái közt új, eddig nem szereplő népszámlá­ lási kategóriákjelentek meg, mint pl. a morva, rú­ téi, roma, stb., melyek az összehasonlítást illetően jelentősen módosították a korábbi adatokat. 7. Gyönyör József: Terhes, uo. 27. p. 8. Nép, 1925, július 5. l.p . 9. Wojatsek Károly: A magyar kisebbség hely­ zetének áttekintése, kézirat, TLD Dók. 3.p. 10. Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve, In.: Felvidéki mártírok és hősök arany­ könyve, MEFHOSZ, Budapest, 89-134. p. 11. Csepeli György: Nemzet által homályosan. Századvég, Budapest, 1992. 108-137. p. 12. Ilaizl Kálmán, Egyháztörténeti emlék, Esz­ tergom, 1940. 3. p. 13. Esterházy>Lujza: Szivek az ár ellen, Piiski, Budapest, 108-137. p. 14. Jöcsik Lajos: Iskola a magyarságra, Buda­ pest, Nyugat, 6. p. 15. Fábry Zoltán: Stószi délelőttük, Pozsony, 1968,18. p. 16. Popely Gyula: Ellenszélben, Kalligram, Pozsony, 1995, 11. p. 17. Csepeli György: irn. 109. p. 18. JÖcsik Lajos: int. 84. p. 19. uo. 23. p. 20. uo. 18. p. 21. uo. 22. uo. 42. p. 23. Garai László: "Elvegyültem és kiváltam", Twins, 1993, 48-49. p. 24. Popely Gynda: int. 14. p. 25. Rémi Brague: Európa a római modell. PPKE, Budapest, 1994, 111-120. p. 26. Molnár Imre: Vallás és egyház a szlovákiai magyarság életében. In: Egyház-Fórum 1991/3-4. sz. 27. Bíró Gáspár: Az identitásválasztás sza ­ badsága, Századvég, Budapest, 1995, 177-202. p. 28. uo. Mustó János: A Dunánál - Régiók 96 �Peter Zelenák A kisebbségi kérdés és a szlovák autonomista törekvések a két világháború közti időszakban A kisebbségi kérdés a két háború közti időszakban Szlovákiában igen érdekes és összetett problémának számított. Rajta keresztül jelentkezett a társadalom több fontos problémája, melyek a kulcsfontosságú időkben, pl. 1938-ban, túllépték a szlovák, ill. országos kereteket és a nem­ zetközi politikai viszonyok részévé váltak. A kisebbségi kérdés és lehetséges megoldá­ sai - függetlenül attól, hogy javaslatok for­ májában éltek-e vagy megvalósultak - so­ sem jelentkeztek önállóan: minden esetben fontos szerepet játszottak a modern szlovák társadalom alakulásakor. így a szlovák autonomista törekvések, bármennyire is igyekeztek függetleníteni magukat a nem­ zeti kisebbségek lététől, közvetlen kapcso­ latban álltak velük. Legalábbis a kisebbsé­ gek rendelkezésére álló potenciál szempont­ jából. Ez leginkább a magyar kisebbségre vonatkozott, amely létszámával, szervezett­ ségével (pártok, szakszervezetek, egyesüle­ tek) és a konzekvens politikai önvizsgálat révén nagy mértékben befolyásolták Szlo­ vákia politikai fejlődését. Az a tény, hogy politikusaik is a kisebbségi helyzet megol­ 97 dásának feltételét látták az autonómia kér­ désében, kihangsúlyozta a két probléma összefüggéseit és megfelelő teret kínált az autonomista mozgalmak számára. A prog­ ramok bizonyos hasonlósága ellenére az együttműködési nehézségek nemcsak a kommunikáció szintjén jelentkeztek, hanem a szlovák-magyar kapcsolatok egészében. A történelmi szükségszerűségek, különböző traumák, az aktuális valódi és fiktív sérel­ mek stb. már akkor nagy hatással voltak mindkét nemzet tudatára és pszichológiai akadályokat emeltek a szlovák autonómia tervei elé. Az eddigiek alapján is egyértel­ mű, hogy a kapcsolódási pontok ellenére összetett problémát jelent a kisebbségi kér­ dés és az autonómia kölcsönös viszonya. Tekintettel hozzászólásom terjedelmére, megpróbálok röviden jellemezni néhány tendenciát. A Szlovákia autonómiájára irányuló tö­ rekvések nemcsak a csehszlovák állam megalakulásának és a szlovák, ill. cseh nemzet rendezetlen államjogi viszonyának következtében erősödtek fel - a szlovák környezetben jóval mélyebb gyökereik vol­ �Peter Zelenák A kisebbségi kérdés és a szlovák autonomista törekvések a két világháborúi közti időszakban tak. Tulajdonkeppen a szlovák politikai gondolkodás egyfajta kontinuitásáról van szó. Ez meg abban az esetben is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy ez a gondolkodás - tekintettel a történeti Magyarország kö­ rülményeire - leginkább a szlovák nemzet létének megőrzésére összpontosult. Az 1918 után bekövetkezett változás annyira jelentős volt, hogy a politikusok egy része is hinni kezdett a problémamentes fejlődés illúzió­ jában és a cschekhez fűződő minél szoro­ sabb viszony szükségességében. Sőt: haj­ landó volt elfogadni az új csehszlovák nem­ zet kialakításának elvét is, nemcsak politi­ kai, hanem etnikai értelemben is. Túl azon, hogy ez visszatérést jelentett volna a §túr előtti időkhöz - ami a nemzettudat már elért szintjéhez képest nemcsak megalapozatlan, hanem lehetetlen is volt -, már a kezdeti időszakban világos volt, hogy a cschoszlovakizmus gondolata, bármennyire is igyekeztek nemzetállami érdekekkel megin­ dokolni, csak ideológiai lepel volt a cseh poli­ tika azon törekvése előtt, hogy egységes álla­ mot hozzon létre. Ez szlovákiai hatalmi igé­ nyeket is jelentett. így de facto kétségbe von­ ták a szlovák nemzet önállóságát és az ön­ meghatározáshoz való jogát és végeredmény­ ben megteremtették a szlovák autonomizmus egyik legfontosabb alapelvét. Az a tény, hogy a mozgalom főszereplője a Szlovák Néppárt és katolikus háttere volt, bizonyos mértékben meghatározta kifejezőeszközeit is: népi, nem­ zeti jelleget kölcsönzött neki. A vallási megnyilatkozások ellenére a szlovák autonomista politika mindenekelőtt Szlovákia köztársaságon belüli inadekvát helyzetével foglalkozott. Elgondolásai, melyekkel az új államba lépett, széleskörű önigazgatással számoltak. Ez azonban nem valósult meg. A Szlovák Nemzeti Tanács megerősítése helyett annak felszámolása kö­ vetkezett be. Szlovákia a csatolt területek szintjére került, ennek minden államjogi kö­ vetkezményével együtt, önkormányzati fejlő­ désének garantálása nélkül.1 A politikai és egyéb struktúrák így nem Szlovákia belső mozgására és erőforrásaira alapozva jöttek létre, hanem az egynemű állam szükségletei­ hez igazodva. Épp az önszabályozás imma­ nens mechanizmusainak hiánya okozta, hogy a strukturális viszonyok szempontjából Szlo­ vákia nyílt rendszerként működött. Tehát a politikai és az intézményi szférát dcformáltnak tekinthetjük. Ez különösen élesen jelentkezett azokkal a politikai pártokkal kapcsolatban, melyek nemzeti alapon szerveződtek. Nem­ csak a Szlovák Néppártról van szó, hanem a magyar és a német pártokról is és részben a szociáldemokratákról. Bár létrejöttüket bizo­ nyos mértékben épp Szlovákia államjogi meg­ határozottságának hiánya okozta, működésük állandó ellentétben állt a hangoztatott integ­ rációs célokkal, melyeket a centralista, állam­ alkotó pártok képviseltek. Tekintettel a rend­ szer nyitottságára, rendelkezésükre állt minden eszköz és mechanizmus nemcsak az országos, de a szlovákiai szen ek létrehozásához is.2 Az autonomista pártok szinte a köztár­ saság születésével egy időben léptek színre. Határozottabban azonban csak a csehszlo­ vák-magyar konfliktus rendezése után, amikor a viszonyok stabilizálódtak és létre­ jöttek a pártpolitikai struktúra működési feltételei. Az autonomista mozgalom két irányban fejlődött. Egyrészt Szlovákia egé­ szének érdekeire és szükségleteire reflek­ tált, azaz olyan fokú önállóságot akart el­ érni, amely biztosította volna Szlovákia fejlődését immanens mechanizmusai alap­ ján. Másrészt a nemzeti kisebbségek ily módon kívánták megőrizni saját identitásu­ kat. Ez a két irány nem volt ellentétes, bár az autonómia fogalmának értelmezésekor 98 �Peter Zelenák A kisebbségi kérdés és a szlovák autonomista törekvések a két világháború közti időszakban adódtak különbségek. Összességében egy széles bázisú folyamatba tömörültek, amelynek nem volt ugyan szervezeti struk­ túrája, de a nemzetiségi kérdésre és Szlo­ vákia köztársaságon belüli helyzetére rea­ gált. Meg kell még jegyezni, hogy ez a folyamat a társadalom demokratizálódásá­ nak része és jellemzője volt. A magyar autonomista törekvésekkel kapcsolatban az a véleményem, hogy - főleg a kezdeti idő­ szakban, amikor még csak kialakulóban volt a politikai rendszer - az autonómia gondolatát a magyar kisebbség új, 1918 utáni helyzete eredményezte. Még akkor is, ha később a magyar politikai pártok Ma­ gyarország felé fordultak és elfogadták a revízió koncepcióját azáltal, hogy a Szlovák Néppárt kezdettől fogva a nemzeti érdekek megjclenítőjeként és a szlovák autonómia politikai biztosítékaként lépett fel. csökkent a társadalmi problémák átfogó reflexiójá­ nak lehetősége. Úgy tűnik, hogy a nemzeti érdekek túlzott hangsúlyozása lényegesen meghatározta az autonómia értelmezését. Ezt bizonyítja a tervek sorsa is. Valószínű­ leg a szorosan vett nemzeti érdek követ­ kezménye, hogy a párt az autonómiát nem az új állami berendezkedés értelmében definiálta, hanem mint Szlovákia köztársa­ ságon belüli helyzetének megváltoztatását. Ezáltal az egész kérdés a Kárpátaljai Oroszország alkotmány által garantált önállóságáért folytatott harccá degradáló­ dott. Jellemző volt, hogy leszámítva V. Tuka javaslatát, mely a laza konföderáció mellett állt ki, a néppárt irányvonala oly mé­ lyen rögződött, hogy még a második világhá­ ború vége után is érvényesült. Ekkor a kom­ munista párt vallotta magáénak. Jelentős változás csak a 60-as évek második felében következett be, amikor a föderális berendezke­ désért folyt a harc. Az autonómia ilyen szűk 99 értelmezése4 kétségtelenül rontotta a megva­ lósítás esélyét. Bár a Szlovák Néppárt autonomista programját területi alapon fogalmazta meg, tartalma kétségtelenül kifejezetten nacionális volt. Az autonómia célja mindenekelőtt a szlovák nemzet új helyzetének biztosítása lett volna, mégpedig önállósága elismerése által. És a szlovák - cseh kiegyezésre orientá­ lódott. Ebből a szempontból nem is meglepő, hogy a pártot nem foglalkoztatta annyira a kisebbségi kérdés, hogy megoldására önálló koncepciót dolgozott volna ki. A békeszerző­ dések által kijelölt keretek között mozgott. Vagyis kiindulópontja a polgári (állampolgári) elv volt. Ebből az álláspontból a párt nem engedett a két háború közű időben. Érezhető hát, hogyr a magyar politikai pártok autonomista követeléseivel szemben - függet­ lenül azok ideológiai profiljától - ha nem is elutasító, mindenesetre tartózkodó magatartást tanúsított. Vagyis a párt elutasította a kisebb­ ségi kérdés autonómián keresztüli megoldását. Bonyolult volt a magyar kisebbség poli­ tikai arculatának alakulása. Hasonlított ugyan valamelyest a szlovák helyzethez, ám sajátosságai abból a tényből fakadtak, hogy a történeti Magyarország szétesése után a szlovákiai magyarság uralkodó nemzetből nemzeti kisebbséggé vált. Ez ugy an egyfajta kulturális sokk volt, azonban a politikai pártok nagyon hamar érvényesültek. Kez­ detben a szociáldemokrácia játszott megha­ tározó szerepet, mivel a proletár érdekekre helyezte a fő hangsúlyt és így rugalmasab­ ban viszonyulhatott a nemzeti kérdésekhez. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kedve­ ző véleménye volt a köztársaság létrejötté­ ről. Voltak ezen kívül különbségek a párt pozsonyi és kassai vezetése között is, me­ lyeket az eltérő körülmények eredményez­ tek. Igaz, hogy az új politikai arculat kere­ �Peíer Zelenák A kisebbségi kérdés és a szlovák autonomista törekvések a két világháború közti időszakban sésének első jelei már 1919-ben jelentkez­ tek - főleg Pozsonyban -, de igazán jellem­ zővé csak Kun Béla rezsimjénck bukása, illetve a Horthy rendszer kezdete után vál­ tak. Ettől kezdve a magyar és a német szer­ vezetek a csehszlovák államiság pártján állnak és ebből kiindulva alkotnak véle­ ményt nemcsak a munkás- és szociálde­ mokrata mozgalmakról, hanem a nemzeti­ ségi kérdésről is. Legalábbis a pozsonyi vezetés saját politikai identitása részeként értelmezi. A kassai vezetés a magyar Tanácsköztársaság hatására radikális baloldali néze­ teket vall és a nemzetiségi kérdést a győztes proletárforradalom utáni időkbe utalja. Bár a felvázolt viszonyok igen leegysze­ rűsítettek, tény, hogy a kisebbségi kérdés komplex rendezésének programját, tekin­ tetbe véve az állami berendezkedés kérdését is, csak a Magyar Szociáldemokrata Párt fogalmazta meg, amely az 1920-as politikai differenciálódási folyamat során jött létre. Nem véletlenül, hiszen a nemzeti kérdés a differenciálódási folyamat szerves része volt. A kisebbségi kérdés megoldásának kiindulópontját a párt a nemzeti önigazga­ tásban (autonómia) látta, mely kezelte vol­ na a nemzetek és nemzetiségek minden ügyét, főleg a kultúra és az oktatás terén. Ebből a célból lehetőleg egynyelvű járáso­ kat és nemzeti tanácsokat kellett volna létrehozni. A nemzetgyűlés csak azokban a kérdésekben döntött volna, amik nem tar­ toztak a nemzeti tanácsok hatáskörébe.3 Tulajdonképpen ez volt az első olyan prog­ ram, amely a magyar kisebbség körében fogalmazódott meg és az állam berendezke­ dését is érintette. Nagy horderejű következ­ tetéseket azonban nem vonhatunk le ebből a tényből, hiszen a párt befolyása fokozatosan csökkent, nemcsak a kisebbségen belül, hanem a szociáldemokrácia egészében is. A szociáldemokrácia válsága feltétlenül közrejátszott az olyan politikai pártok tér­ nyerésében, amelyek kifejezetten nemzeti alapon szerveződtek. Kialakulásuk egybe­ esett a politikai differenciálódás folyamatá­ val, ami bizonyos mértékben érezhető volt első programnyilatkozataikból is. Magától értetődik hogy a kisgazda és a keresztényszocialista párt is foglalkozott programjá­ ban a szociális kérdés megoldásával, de azt elsősorban nemzeti kérdésként kezelte. 1920 után a szociális szempont fokozatosan háttérbe szorul és egyértelműen a nemzeti­ ségi kérdés kerül előtérbe, amit bizonyít az autonómia gondolatától (mint a kisebbségi kérdésnek a csehszlovák állam alapjain történő megoldása iránti belső érdeklődés) való eltávolodás is. Továbbra is támogatják ugyan az autonomista törekvéseket, minde­ nekelőtt pedig a Szlovák Néppártot, de már a magyar külpolitika szükségleteinek meg­ felelően. Ebben az értelemben a Szlovák Néppárt is óvatos politikát folytat a magyar pártokkal szemben. Ez a magyar pártok revizionista megnyilatkozásai után, és főleg lord Rothcrmcre akcióját követően állandósult. Ellentétben a szociáldemokráciával, a magyar pártok sosem fogadták el egyhangú­ lag a Csehszlovák Köztársaságot, bár kez­ detben hajlandóságot mutattak arra, hogy Szlovákiára mint politikai önmegvalósítá­ suk terére tekintsenek. így értelmezhető pl. a nemzetiségi kérdés megoldására tett kis­ gazda javaslat, amely kantonokat kívánt létrehozni.4 Bár a részletek nem ismertek, feltételezhető, hogy nemcsak Szlovákiára, hanem az egész államra vonatkozott volna. Az, hogy a kantonok elsősorban nemzeti­ ségi alapon szerveződtek volna - ami a magyar szociáldemokraták programjának egy változata -, eredményezhette volna azt, hogy a szlovák politika egésze befolyásolha- 100 �Peter Zelenák A kisebbségi kérdés és a szlovák auionomista törekvések a két világháborít közti időszakban tatlanná válik. Valószínűleg ez is közreját­ szott abban, hogy a terv nem szerzett túl sok támogatót és 1920-ban tulajdonkeppen a kisgazdák is föladják. Ekkor veszik át a kcresztényszocialisták programját, mely egyértelműen Szlovákia autonómiájára, a nemzetiségi kérdés megoldásának kiindu­ lópontjára irányul. Elképzeléseit azonban nemcsak Szlovákia autonómiájával kapcso­ latban nem pontosította: azt sem részletezte, hogy kellene rendezni a magyar kisebbség helyzetét az autonómián belül. A támoga­ tás, melyet ilyen értelemben a Szlovák Néppártnak nyújtott, a szlovák politikára gyakorolt cseh hatás kiküszöbölésére volt hivatott. így a Szlovákia őslakosairól szóló elmélet is azt a célt szolgálta, hogy a párt érvényesülhessen Szlovákiában a Szlovák Néppárt segítségével. Az elmélet arra a gondolatra épített, hogy Szlovákiát ideigle­ nesen cseh csapatok tartották megszállva. Jellemző volt, hogy ez a gondolat nem talált támogatókra a Szlovák Néppárt tagjai köré­ ben, mely autonómiát követelt ugy an, de egy­ értelműen a csehszlovák állam pártján állt. A támogatásnak, melyet a magyar poliükusok biztosítottak a szloyák autonómia gondolatá­ nak, több oka volt. Ha eltekintünk azoktól a mozzanatoktól, amelyek Magyarország külpoliti­ kai irányvonaláyal függtek össze, úgy tűnik, hogy tudomásul vették az autonómia által kínált lehe­ tőségeket mindenekelőtt a szlovák politikában. Egyidejűleg javult volna a magyar kisebbség helyzete is, tekintet nélkül a Szlovák Néppárt vélemény ére. Abból, hogy' a magyar pártok nem pontosították jayaslataikat arra következtethe­ tünk, hogy csak mozgásteret próbáltak kialakítani * az autonómia utáni időkre Az. autonomista blokk azonban a Szloyák Néppárt távolmaradása miatt nem jött létre és így szorult hely zetbe kcriilt a magyar pártok politikája is. Többek közt ez is szerepet játszott ab­ 101 ban, hogy jclcntésbeli eltérések keletkeztek az autonómia értelmezésekor. Bizonyos fokig összefügg a magyar ellenzék körében ekkor tapasztalható válsággal és a politikai színtér krízisével is (utaljunk a politikai erőviszonyok megváltozására). Szüllő el­ nöksége jelképezte a keresztényszocialisták eltávolodását Szlovákia autonómiájának egyértelmű támogatásától és erősítette a magyar kérdés néprajzi alapokon történő megoldásának pozícióit.5 Ez a vonal foko­ zatosan mélyült és a 30-as évek végén az egyesített párt már nem számolt annak lehetőségével, hogy a kisebbségi kérdést Cseh­ szlovákia keretein belül oldják majd meg. Befejezésül még egy megyjegyzés. Ez a jelentősen leegy szerűsített kép is azt mutatja, hogy ha nem is járt nagy sikerrel az autonomista politika, a mozgalom hozzájárult Szlovákia területi integritásának mélyebb megértéséhez. Függetlenül a szereplők indíté­ kaitól és céljaitól. Különösen az első időkben, amikor a kisebbségi kérdést még a magyar pártok is alárendelték a szlovák autonómia gondolatának és a megoldás előfeltételének tartották. Az autonomista mozgalom ezen kívül jelentős mértékben dinamizálta a szlo­ vák politikát és hozzájárult kiteljesedéséhez. Jegyietek 1. Hronsky M.: slovensko pri znxie Óeskoslowiska [SzknáJáa Csehszlovákia születésekor]. Bratisla\u 1987,p. 312-321. 2. Zelenák, P.: Vstup madarskych politickych strán na politickú scénu. [A magyar politi­ kai pártok megjelenése a politika színpa­ dán]. In: Slovensko v polifickóm systéme Ceskoslovenska. Bratislam, 1992, p. 216-217. 3. Volksrecht, 5. 12. 1920. 4. Barázda, 7. 11. 1920. 5. Tésnopiseeké zpnhy o sdntzkh PS MS RÍ, 3. schúze, 18.12.1925. SN/\,f, PR-NB, mát 67/1, eni 241. �Valérián Bystricky Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén Szlovákiában a harmincas évek második felében a politikai pártok, sőt a politikusok nagy része is elégedetlen volt azzal az ál­ lamjogi berendezkedéssel, amely a köztár­ saság létrejötte után alakult ki. A fennálló helyzet megváltoztatására irányuló követe­ lések széles spektrumban jelentkeztek: a túlzott centralizáció megszüntetésétől az önkormányzatiság megerősítésén át az állam szövetségi alapokon történő átalakítá­ sáig. A köztársaság helyzetének romlása következtében 1938-ban minőségileg új elemeket tartalmazó elképzelések és tervek láttak napvilágot. Arra az estre kerestek Szlovákia számára alternatív megoldást, ha a létező állam szétesne, ha agresszor, ill. agresszorok szállnák meg és így megvál­ tozna Közép-Európa területi elrendezése, és arra az eshetőségre is gondoltak, hogy Szlovákia helyzetét egy Csehszlovákián kívüli állam keretében rendezzék. A mün­ cheni egyezmény után pedig önálló állam­ ban gondolkodtak, hogy Szlovákia helyzetét egy Csehszlovákián kívüli állam keretében rendezzék. A müncheni egyezmény után pedig önálló államban gondolkodtak. Összességében ennek a folyamatnak több dimenziója volt, mert nemcsak a meglévő viszonyok megváltoztatására és így az ál­ lam összetartozásának és erejének fokozásá­ ra irányuló törekvésekből fakadt, hanem tudatosan támogatták külföldről is: céljuk a belpolitikai helyzet destabilizálása, a köz­ társaság létének veszélyeztetése és, vég­ eredményben, erőszakos felszámolásának megindoklása volt. Az elnök, a kormány és a szlovákiai koalíciós pártok koncepciója a bürokrácia széleskörű decentralizációjának elvétől a nemzetiségi státuszon át egészen. E. Bcncá "A csehek és szlovákok köztársaságon be­ lüli kölcsönös viszonyának módosításáról" szóló javaslatáig terjedt. Elveikben ezek a javaslatok mind lényegesen megváltoztatták Szlovákia államjogi helyzetét és a megol­ dást nem a politikai - gazdasági nemzeti egység meghatározásában, hanem az ad­ minisztratív - területi elvben látták. A koalíciós pártok szlovák politikusai sem terveztek, készítettek vagy hoztak nyil­ vánosságra más koncepciót az ország jövő­ jéről, csak azt, mely szerint Szlovákia Csehszlovákia része marad. Nem készültek tervek Szlovákia helyzetéről agresszió, a 102 �Valérián Bystrickv Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén köztársaság bukása és a győztes agresszorok közti felosztása esetére sem. Elnökké választása után E. Benes elkép­ zelései és koncepciói a köztársaság védel­ mének általános megerősítésére irányultak. Ezen szándékait mindenekelőtt a politikai erők egysége és a kormánypártok kapcsola­ tának megerősítése révén kívánta megva­ lósítani. Céljai közt szerepelt a bürokrácia bizonyos decentralizációja, az önkormány­ zat megerősítése, az arányosság érvényesí­ tése a kormányhivatalnokok kinevezésekor, tekintettel a köztársaság nemzetiségi össze­ tételére, stb. Szlovákiával kapcsolatban következetesen elutasította az autonomista követelések elismerését, mivel az állam fenyegetésének, a dualizmus megalapozá­ sának tartotta őket.1 Mindamellett szokat­ lanul lényeges volt, hogy továbbra is el­ utasította a szlovák nemzet létének elisme­ rését. Köztársasági elnökké való megválasztá­ sa után helyet kínált a kormányban a nép­ pártiaknak is, mivel egy esetleges általános válság alkalmával a kormányban akarta tudni minden erősebb szlovákiai politikai párt képviselőjét. Bár a tárgyalások ered­ ménytelenek voltak, ez a gondolat 1938-ban újra napirendre került, amikor M. Hodza forszírozta, mint Szlovákia Csehszlovákián belüli helyzete megváltoztatásának eszközét. M. Hodza elképzelése a szlovák kérdés­ ről a köztársaság fennállása alatt nem fejlő­ dött jelentős mértékben. A lényeg azonban az, hogy M. Hodza sohasem kezelte ezt a kérdést bilaterális cseh-szlovák ügyként, hanem az államon belüli viszonyok részé­ nek tekintette. A harmincas évek végén azt az álláspontot képviselte, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban elengedhetetlenül szükséges az összefogás a néppártiakkal. Emellett koncepciója az országos elnök és 103 képviseletek jogkörének kibővítéséből in­ dult ki. Egy bizonyos decentralizált, nem­ zetgyűlések nélküli közigazgatási autonó­ mia terve volt ez, mely toleráns volt a szlo­ vák nemzet önállóságának kérdésével szemben. Egyúttal sor került volna Szlová­ kia gazdasági felzárkóztatására a cseh or­ szágrészekhez.2 Az 1938-as általános választásokkal kapcsolatban a koalíciós pártokba tömörült hívei megpróbáltak hatást gyakorolni a politikai szituációra egy olyan tervezettel, mely a szlovákok közigazgatásban való részvételének kibővítésére tett javaslatot.3 Csehszlovákia nemzetközi helyzetének megromlása az Anschluss után, a nyugati nagyhatalmak nyomása, hogy komplexebb módon kezeljék az ország nemzetiségi vi­ szonyait, új irányba terelték M. Hodza el­ képzeléseit. A nemzeti állam (nemzetiségi státusz alapján) nemzetiségivé alakításának kirajzolódó koncepciójában látta és kereste a szlovákok államjogi helyzetének komplex megoldását. A nemzetiségi statútumot 1938 márciu­ sa és júliusa között készítették elő. Négy változata volt és gyakorlatilag azokból a törvényekből állt, melyek a tulajdonképpeni nemzetiségi státuszt definiálták, valamint az új nyelvtörvényből és az önkormányzat decentralizációján belüli nemzetiségi auto­ nómia törvényéből. Lényege a polgárok egyenlőségének garantálása volt, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra; biz­ tosítékokat kívánt adni számukra az "elnemzetietlenedés" ellen, biztosítani akarta arányos részvételüket az állami hiva­ talokban, stb. Azokban a járásokban, ahol a nemzetiségi lakosság aránya meghaladta a 15 %-ot, a nemzetiségieknek jogukban állt volna írásban és szóban is a saját nyelvükön fordulni a hivatalokhoz. �Valérián fíystricky Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén A tervezet legfontosabb része a decent­ ralizált önkormányzatokon belüli nemzeti­ ségi autonómiáról szóló törvény lett volna. Az államot a következő önkormányzati egységre osztották volna: Csehország, Mor­ vaország, Szlovákia, Kárpátaljai Oroszország. Ezek az egységek, országok jogi személyekké váltak volna és átvették volna a közigazgatás némely jogkörét a területi és érdekvédelmi önkormányzatok­ ban, az egészségügy, a kultúra, a szociálisés humanitárius ellátás területén, amennyi­ ben ezek nem országos jelentőségűek. Az országos képviselőtestületet felváltotta volna a nemzetgyűlés, melyben önálló jog­ körökkel rendelkező nemzetiségi kúriákat kellett volna létrehozni. Az országok par­ lamentjei saját végrehajtó szervekkel ren­ delkeztek volna, melyet a kúria választott volna az arányosság elve alapján.4 A nemzetiségi statútum mindenekelőtt a Csehszlovákiában élő németek helyzetét volt hivatott rendezni, de lényegesen érint­ hette volna Szlovákia köztársaságon belüli helyzetét is. Lehetőséget adott a koalíciós pártoknak arra, hogy érvényt szerezzenek a szlovák politika néhány követelményének anélkül, hogy konkrétan felvetődne az au­ tonómia problémája. Hodza koncepciója volt az, amely az országos viszonyokból indult ki, és tiszteletben tartott néhány olyan követelést, amit még a Pittsburghi Egyezmény fogalmazott meg. Az agrárpár­ tiak szerint egyértelműen Szlovákia auto­ nómiájáról volt szó. Később, a második világháború idején az E. BcneS-sel folytatott viták során M. Hodza erre a tervre is hivat­ kozott, mikor a csehek és szlovákok közti viszony rendezésének új modelljét próbálta érvényre juttatni. A Szudétanémct Párt ellenállása miatt a nemzetiségi statútum terve nem valósult 104 meg. A szlovák kérdés azonban mit sem vesztett aktualitásából, ellenkezőleg: az élesedő belpolitikai helyzet miatt megoldása akut problémává vált. A tárgyalások irányí­ tását, a néppártiak kérésére is, E. BeneS vette át. A köztársaság elnöke szeptember folya­ mán három javaslatot dolgozott ki a cseh­ szlovák viszony rendezésére, melyek közül az utolsót, "A csehek és szlovákok köztársa­ ságon belüli kölcsönös viszonyának rende­ zéséről" szólót 1938. szeptember 22-én adta át J. Tisonak. Ez a dokumentum három alapvető problémát érintett. A szlovák nemzet önállóságának kérdé­ sében bizonyos engedményeket tett és java­ solta annak az alapelvnek az elfogadását, mely szerint "a jövőben tiszteletben kell tartani a szlovákok és csehek egyik és má­ sik részének is a szlovák önállósággal kap­ csolatos nézeteit és következetesen tisztelet­ ben kell tartani az egymás iránti toleranci­ át, legyen szó szlovákokról vagy csehckről, függetlenül attól, hogy cseheknek, szlová­ koknak vagy csehszlovákoknak tartják-e magukat". Személy szerint azonban még mindig kitartott amellett, hogy csak cseh­ szlovák nemzet létezik. Gazdasági ügyekben tartósnak bizonyult az a követelmény, hogy a szlovákok arányos képviselethez jussanak a központi hivata­ lokban és a közigazgatásban. A Szlovákiá­ ban dolgozó cseh állami alkalmazottak arányát 30 %-ra kellett csökkenteni, mi­ közben a többi járásban ezeket a helyeket szlovákokkal kellett betölteni. Állami befek­ tetéseket kellett eszközölni, hogy Szlovákia gazdasági fejlődése fokozatosan elérje a cseh országrészek szintjét. A politikai - közigazgatási részben arra fektették a fő hangsúlyt, hogy Szlovákia területi egységét abban az esetben is meg �Valérián Bysthcky Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén kell őrizni, ha elfogadják a megyei beren­ dezkedésről szóló törvényt. Létre kellett volna hozni a szlovák országgyűlést, mely­ nek korlátozott törvényalkotó, igazgatási, gazdasági és tanácsadói jogköre lett volna és jogában állt volna néhány törvény kiadása is.5 A javaslatról további tárgyalások folytak a szlovák politikai pártok szintjén. Közülük a legerősebbnek, Hlinka Szlovák Néppárt­ jának (HSZNP) lényegesen eltérő vélemé­ nye volt a lehetséges megoldásokról. A néppártiak célja még a harmincas évek második felében is Szlovákia auto­ nómiája volt, miközben ezt az elképzelést kiterjedtebben értelmezték és tulajdonkép­ pen szövetségi államban gondolkodtak. Ám az elképzeléseik és követeléseik mindig csak Szlovákia helyzetére koncentrálódtak és sosem dolgoztak ki vagy hoztak nyilvá­ nosságra egy olyan programot, amely a szlovák kérdést országos összefüggésekben, a németekre, Kárpátaljai Oroszországra, stb. való tekintettel rendezte volna. Az Anschluss után és a nemzetközi helyzet romlásának következtében a HSZNP politi­ kájában is megjelentek a szlovák kérdés rendezésének újabb alternatívái. Ezek a politikai kombinációk abból indultak ki, hogy az európai fejlődés szempontjából az 1938-as évnek hasonló jelentősége lesz, mint az 1918-asnak volt, vagyis lényeges területi változások mehetnek végbe a közép­ európai térségben, mindenekelőtt bekövet­ kezhet Csehszlovákia erőszakos likvidálása és felosztása. Az így elképzelt fejlődés eredményeként radikálisan megváltozna Közép-Európa államjogi berendezkedése és a néppártiak már az új erőviszonyok között keresték Szlovákia helyét, miközben való­ színűleg abból a téves elképzelésből indul­ tak ki, hogy egy hosszabb és stabilabb idő­ szakról van szól Ezen politikai kombináci­ 105 ók keretében a HSZNP, apró kivételektől eltekintve, Münchenig nem hozott nyilvá­ nosságra semmit, amit az önálló szlovák állam alternatívájának tekinthetnénk, csak Szlovákia betagozódásáról volt szó, még­ pedig autonómia, föderáció, ill. unió révén, valamely szomszédos államba. A szomszé­ dos államok és az európai nagyhatalmak sem úgy gondoltak Szlovákiára, mint lehet­ séges önálló államra, a nemzetközi jog önálló alanyára, hanem mint egy nagyobb egység részére. Tovább bonyolította a hely­ zetet, hogy a szlovák nemzetet nem ismerte el egyetlen államalakulat sem azok közül, amelyekben részt vett, és az adott körülmé­ nyek között sok ország - hacsak formálisan is - átvette az elvet, mely szerint csak cseh­ szlovák nemzet létezik. A szlovák nemzet és nyelv önállósága elismerésének követel­ ménye, amelyet a néppártiak oly vehemen­ sen támogattak, azt jelentette, hogy a szlo­ vák nemzetet minden körülmények között és minden európai változás ellenére önálló alanyként ismerjék cl. Ezekkel a követelé­ sekkel összhangban biztosítani kellett volna a szlovák országrész területi integritását, vagyis meghatározását már Csehszlovákia keretein belül;7 valamint ennek tiszteletben tartását abban az esetben, ha az ország szétválna. Az említett célokat a cseh, len­ gyel és magyar politikai körökkel folytatott tárgyalások révén kellett volna elérni. A néppárt Csehszlovákiát érintő követe­ lései, melyek az autonómia javaslatának 1938. június 5-i beterjesztésében csúcsosod­ tak ki, a szlovák államiságot már egyértel­ műen a föderáció keretében kívánták meg­ valósítani - eltekintve a fent említett törek­ vésektől. A HSZNP vezető politikusai, tekintettel tagjaik és választóik véleményé­ re, valamint gazdasági és egyéb okokra, még 1938-ban is viszonylag egyhangúan �Valérián Bvstrickv Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén foglaltak állást amellett, hogy a szlovák kérdést Csehszlovákiárr belül kell megol­ dani, mivel az esetleges "vívmányok" eléré­ se, megvalósítása és biztosítása valószínűbb volt a CSZK-ban, mint bármilyen más államalakulaton belül. Ilyen szempontból az autonómia 1938. június ötödikéi8 terve valamiféle program, ill. cél volt. A gyakor­ lati politikában a nemzetiségi statútumról folyt a vita, 1938 szeptemberétől pedig a Bene§ által vezetett tárgyalásokon kerestek megoldást a szlovák kérdésre. Szlovákia államjogi helyzetének másfaj­ ta rendezésére, a néppárt szerint, az állam erőszakos szétverése vagy kikényszerített szétesése után kerülhetett volna sor. A nép­ pártiak Magyarországgal és Lengyelország­ gal folytatott titkos tárgyalásainak az volt a célja, hogy a fenti esetben erősödjenek pozícióik, de arra nincs bizonyíték, hogy ez az alternatíva más körülmények közt is felmerült. A HSZNP kihasználta azt a tényt, hogy a magyar kormány 1938 tavaszán foglalkozott annak lehetőségével, hogy Csehszlovákia szétverése esetén autonómiát adna Szlovákiának és a budapesti eukarisztikai világkongresszuson J. Tiso tárgyalt is Kánya magyar külügyminiszter­ rel ezekről a kérdésekről.9 Az itt megfo­ galmazott javaslatokat a magyar kormány nevében Esterházy János képviselőnek kellett volna továbbgondolnia és megvalósí­ tania. A megbeszélések intenzitása 1938 szeptemberében volt a legnagyobb, amikor köztársaságot közvetlen veszély fenyegette. Bizonyos irányokban az álláspontok köze­ ledtek ugyan,10 de a HSZNP számára a létező alternatívák közül a magyar orientá­ ció volt a legkevésbé elfogadható. És a szudéta-probléma "békés" megoldásának terve után egyre kevésbé volt napirenden. A fejlődés adott szakaszában egy rövid időre a lengyel variáns került előtérbe arra az eset­ re, ha az ország szétesne. A néppárt K. Sidor, sőt A. Hlinka által vezetett lengyelbarát szárnya nagy reményeket fűzött a lengyel segítséghez. A. Hlinka már 1938 áprilisában arról beszélt W. Lacinski po­ zsonyi lengyel konzullal, hogy "a csehekkel valószínűleg szakítunk", és jelezte, hogy igen élénk az érdeklődés a lengyelekkel való együttműködés iránt. A HSZNP gya­ korlatilag azt akarta elérni, hogy a lengye­ lek támogassák Szlovákia helyzetének ren­ dezését egy nemzetközi konfliktus esetén, a szlovákok politikai nemzetként való elisme­ rését; hogy Lengyelország garantálja Szlo­ vákia autonómiáját, ha az Magyarország részévé válna, valamint vállalja Szlovákia nemzetközi képviseletét, stb.11 Ezek a ten­ denciák 1938. szeptember 28-án kulminál­ tak, amikor a HSZNP javaslatot tett a len­ gyel - szlovák unió létrehozására Csehszlo­ vákia szétverése esetén. A lengyel kormány nem is reagált a javaslatra. Másnap, szeptember 29-én délután és szeptember 30-án a néppártiak a többi szlo­ vákiai politikai párt képviselőjével együtt tárgyaltak Prágában a szlovák kérdés komplex rendezéséről. Ez volt az első ilyen jellegű találkozó, melyen a pártok vezetői vettek részt. A tárgyalások kiindulópontja E. BeneS 1938. szept. 22-i javaslata volt, melyet a HSZNP részben elfogadott, bár némely bizonytalan megfogalmazásával szemben fenntartásai voltak. Mindenekelőtt az összes politikai párt által támogatott határozatot követelt a szlovák nemzet önállóságának elismeréséről, továbbá egy törvény elfogadását, mely Szlovákia terüle­ tén hivatalos nyelvként ismerte volna el a szlovák nyelvet. A követelései között szere­ pelt még, hogy a szlovák nemzetgyűlés kapjon elsődleges törvényalkotói jogkört és 106 �Ja Jenán Bvstncky Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén egy minisztérium létrehozása, mely Szlo­ vákia igazgatására lett volna hivatott. An­ nak ellenére, hogy a megbeszélések ered­ mény nélkül értek véget, az akkori esemé­ nyek, főleg a nagyhatalmak által elfogadott müncheni dekrétum, lényegesen befolyásol­ ták a további eseményeket. E. BcncS elnök, és leginkább Syrovy új kabinetje folyamato­ san visszakozott és elfogadta a HSZNP követeléseit. A kormány 1938. október 5-i ülésén a miniszterek egyetértettek egy olyan törvény elfogadásával, amely elismeri a cseh és a szlovák nemzet önálló létét; a szlovák nyelvről, mint Szlovákia hivatalos nyelvéről szóló törvénnyel, és az országgyű­ lések jogkörének kiterjesztésével mindenre, "amivel nem sértik az ország egységét". Szervezték a Szlovákiát igazgató miniszté­ riumot.12 A kormány és az elnök kezdeményezése­ ivel párhuzamosan tevékenykedett a HSZNP és 1938. október 5-6. között Zsol­ nán tartotta a végrehajtó szervek, a képvise­ lők és a szenátorok találkozóját. Tekintettel a München utáni helyzet bonyolultságára, más politikai pártok képviselői is részt vettek a gyűlésen. A HSZNP vezetése ki­ használta az adott helyzetet és tárgyalási alapként elfogadhatta júniusi autonómiatervezetét, amelyet a politikai pártok nagy része elfogadott. így a szlovákiai politikai erők túlnyomó többsége megállapodott és az elfogadott javaslatot már közös álláspont­ ként lehetett a cseh politikai pártok, a kor­ mány és az elnök elé terjeszteni. Gyakor­ latilag egyszerre deklarálták a szlovák nemzet önállóságát saját területével és igazgatásával, bár a HSZNP ezt önállóan is megtette a Szlovák Nemzet Kiáltványában. Az állam létrehozása, a szlovák államiság Csehszlovákián belüli alapjainak a megte­ remtése tulajdonképpen a szlovákiai politi­ kai erők többségének egységes döntését és akaratát volt hivatott demonstrálni, amelyet később (1938. okt. 7-én) a cseh pártok képviselőivel kötött megállapodás végle­ gesített volna. A Szlovákia autonómiájáról szóló törvény elfogadása és érvénybe lépése (1938. nov. 22.) a meghozott határozatok törvényes beteljesülését jelentette. A föde­ ráció asszimetrikus modelljéről volt szó, néhány esetben pedig egy államszövetség létrehozására irányultak a törekvések. Zsol­ nán elfogadtak egy olyan dokumentumot is, amelyben a résztvevők leszögezik: "Ezen javaslat alkotmányos elfogadásával Szlo­ vákia államjogi helyzete végleg megoldó­ dik", ám ez a záradék csak öt hónapig ma­ radt érvényben. A Zsolnán elfogadott egyezmények gya­ korlatilag a Pittsburghi Egyezmény elismer­ tetéséért folytatott húszéves harc kiteljese­ dését, pontosabban az autonómiakövetelések elfogadtatását jelentették. Más­ részről a HSZNP 1938. október 6. után nagyon hamar megkezdte az autoritatív rezsim kiépítését, megsértve a Pittsburghi Egyezmény más elveit. Az államjogi válto­ zások így egyrészt a demokratikus nemzeti követelések megvalósulását jelentették, másrészt viszont olyan párt juttatott hata­ lomra politikai erőket, mely autoritatív rezsimet épített ki és megszüntette a de­ mokratikus rendszert. A müncheni döntés és a közép-európai hatalmi struktúrák azt követő átalakulása a szlovák politikában is új gondolatokat hív­ tak életre. Az államjogi berendezkedés kérdésével nem politikai pártok, hanem radikális egyének foglalkoztak, főleg a HSZNP soraiból (F. Duréansky, A. Mach, V. Tuka és mások). Ezek a koncepciók Közép-Európa pillanatnyi politikai beren­ dezkedésére és főleg a náci Németország 107 �Valérián Bystricky Szlovákia államjogi helyzete a harmincas évek végén közcp-európai terjeszkedésére reagáltak, ill. ezen tényezők hatására jöttek létre. A szlo­ vák társadalomban nem volt szilárd hátte­ rük és gyökerük, és gyakorlatilag a pilla­ natnyi politikai helyzetre, illetve az ebből következő félelemre adott válaszként kelet­ keztek és terjedtek el. Tulajdonképpen a koncepciók megvalósítása - az önálló szlo­ vák állam létrejötte is - a náci Németország nyomására következett be, része volt agreszszív terveinek, tekintet nélkül a szlovák politikusok államjogi elképzeléseire és a jelenség későbbi intcgpretációira. így 1939. március 14-én Szlovákia államjogi helyze­ tének különböző alternatívái nyugvópontra jutottak. Mindazonáltal a Szlovák Köztársaság - tekintettel létrejöttének módjára, további létének körülményeire, kül- és belpolitikájára és arra a tényre, hogy egyre nagyobb mérték­ ben függött a náci Németországtól - csak addig volt jelentékeny része Európának, amíg a harmadik birodalom létezett. Jegyzetek 1. BENES, E.: Rec k Slovákom o na sej národnej pritomnosti a hudúcnosti. [Szózat a szlová­ kokhoz nemzeti jelenünkről és jövönkröl] Bratislava, 1934, p. 34. BeneS, E.: Mnichovské dny. Praha 1968, p. 11. 7. ATGM-BAR A, kart. 261. Poiiadavky J. Tiso v rozhovore s E. BeneSom. [J. Tiso követelé­ sei az E. BeneS-sel folytatott megbeszélések idején] 1938. 3. 25. 8. A javalat követelte a szlovák nemzetgyűlés és kormány létrehozását, egy rendelet arról, hogy a hivatalos nyelv és az oktatás nyelve a szlovák a jogkörök megosztását a központi kormánnyal, stb. 2. Archív Listavu T.G. Masaryka [T.G. Masaryk Intézet Archívuma]. Praha. F.38. V. Klecanda, 492/2. sz. 3. Vojensky historicky archív [Hadtörténeti Arclmnmi] Praha MNO. Hlavny&táb. 3. oddelenie. [l'ezérkar. 3. szakasz. ] kart. 291, 6. 4213/1938. 9. Deák, L : Ura o Slovensko. [Játék Szlovákiá­ ért] Bratislava 1991, p. 95. 4. Státni ústredni archív [Országos Központi I^e\>él- 10. Egyetértettek egy központi közigazgatási szerv, xégrehajtó hatalom, parlament, stb. létrehozásá­ val LANDAU, Z -TOKEISZEHSKI, 1 : Monachium 1938. IVarszawa 1985. Dók 398, p. 454. tár] Praha. PMR, kart, 3217, 1958/38. sz. 5. ATGM-B/ÍR A, kart. 3, Id. még BeneS, E.: Uvahy o slovansh’í. [Gondolatok a szlávságrólj Praha. 1947, p. 317-322. 6. 11. U.a., Dók. 33, p. 77. 12. SÚA, Praha, PMR, kart. 4143. Zasadnutie vlády [Kormányülés] 1938. 10. 5. OL Küm. po.. 1938, 7/43-1361/574. Bratislava 23. 4. 1938; Slovák 25. 3. 1938. 108 �Mustó János: A Dunánál - Az élet vize 109 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháború utáni Szlovákia helyzetéről A szlovákok jelentősnek minősíthető nemzetállami törekvéseiről csak a rövid, 1945-47-cs, 1968-70-cs és az 1990-92-cs időszakokban beszélhetünk. Ez csak az egy ötödé a második világ­ háború vége óta eltelt éveknek. Vajon ezen kívül olyan kevés lehetősége volt a szlovák nemzetnek elképzelései megvalósítására? A második világháború végén a szlovák nemzet ellentétekkel teli helyzetben találta magát. Volt ugyan saját állama, ám az szorosan összekapcsolódott a náci Németor­ szág politikájával. Már csak azért sem volt fenntartható, mert a szövetségesek nem ismerték el Közép-Európa rendezésének ezt a módját. Emellett a szlovákok nemzeti öntudata jelentősen megerősödött az első Szlovák Köztársaság idején. Elutasították E. BeneS "csehoszlovakizmusájt". Nemzetál­ lami követeléseik részben egy saját államalakulat felé irányultak, még ha kénytele­ nek voltak is tiszteletben tartani a szövetsé­ gesek nézeteit, miközben Szlovákia területe a Szovjetunió érdekszférájába került. Ők Csehszlovákia megújítását szorgalmazták, bár kijelentették, hogy a szlovák és cseh nemzet államjogi kapcsolatának rendezése az ország belső ügye lesz.1 A nemzetközi helyzet előrevetítette Csehszlovákia új, demokratikus alapokon való megújulását. Vonatkozott ez a szlovák és a cseh nemzet államjogi viszonyának rendezésére is. A Szlovák Köztársaság politikai képviselőinek, beleértve J. Tisot is, az állam további fenntartására irányuló törekvései nem voltak reálisak. A polgári és a kommunista ellenállás már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején síkra szállt a demokratikus Csehszlovákia, két egyenrangú nemzetállamának megújítá­ sáért. Ám E. BencS elutasította a szlovákok nemzetként való elismerését és egyenjogú­ ságát a cseh nemzettel, valamint azt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács legyen a szlovák nemzeti akarat egyedüli képviselője, a tör­ vényhozó és végrehajtó hatalom birtokosa Szlovákia területén. Létre kellett jönniük a cseh és szlovák nemzeti szerveknek és a közös dolgok intézésére a központi kor­ mánynak és parlamentnek. A kommunisták /G. Husák/ és a demokraták /J. Lettrich/ elképzelései megegyeztek az "egyenlő az 110 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháború utáni Szlovákia helyzetéről egyenlővel egy szimmetrikus elrendezésű államban" elvében. Ám egyik párt sem gondolkodott nemzeti államok közösségé­ ben egy ország keretein belül. A "csehoszlovák" államiság pártján álltak /"egységes és közös állam"/. Elutasították az országos berendezkedést és Szlovákia autonómiáját. A Kassai Kormányprogram azonban az ország asszimetrikus elrendezését alapozta meg /nem jöttek létre cseh nemzeti szer­ vek/. A három prágai egyezmény 1944 júniusából és 1945 áprilisából, illetve júliu­ sából, fokozatosan csökkentette a szlovák nemzeti szenek hatáskörét a kormány és az elnök javára. Az új alkotmányért vívott küzdelem sem változtatott a szlovákok helyzetén. Épp ellenkezőleg: az 1948-as alkotmány eltörölte az "egyenlő az egyenlő­ vel" elvét és a szlovák nemzeti szervek rosszabb helyzetbe kerültek, mint a harma­ dik prágai egyezmény után. Szlovákia 1948 utáni helyzetét a cseh országrészhez történő gazdasági, szociális és kulturális felzárkóz­ tatásával kívánták megoldani. Bár 1956ban kibővítették a szlovák nemzeti szervek hatáskörét, a födcralizációt és Szlovákia autonómiáját elutasították. Az 1960-as alkotmány értelmében az állam elrendezése egységes /"unitáris"/ volt. A szlovák nem­ zeti szervek helyzete a Megbízotti Testület feloszlatása révén formálissá vált.2 1963-tól Szlovákiában erősödni kezdett a nemzetpolitikai mozgás, mely az állam föderalizálásának követelésébe torkollott. Ez az "egyenlő az egyenlővel" elv követke­ zetes érvényesítését tételezte fel a szlovák és a cseh nemzet viszonyában, és két "szuverén" nemzeti állam közösségét ered­ ményezte volna. Az egységes államnak kétpólusúvá kellett volna válnia. Alulról, a nemzeti szervek jogköreiből kiindulva kel­ lett volna szerveződnie, mivel ezeket tekin­ tették az eredeti nemzeti szuverenitás meg­ jelenítőinek. A nemzeti államoknak szuve­ renitásuk /kompetenciáik/ egy részét az államszövetségre kellett volna ruházniuk. A 143/1968. alkotmánytörvény a cseh­ szlovák államszövetségről lényegében rögzítette a szlovákok ezen elképzeléseit. Teret nyitott a cseh és szlovák nemzeti államiság fejlődésének. 1969 januárjában létre jöttek a szocialista nemzeti köztársa­ ságok. A nemzetállamok fejlődésébe azonban jelentős mértékben beleszólt a normalizáció, mivel az "integrációs" folya­ matok nyomot hagylak a szlovák és cseh társadalom minden területén. Az 1970 decemberéből származó "kompetcnciós törvények" további 20 évre eltemették az "egyenlő az egyenlővel" elvét, a szlovák és cseh nemzeti államiságot.3 1989 novembere után egyértelművé vált, hogy a centralizált szocialista föderáció nagy károkat okozott a cseh és szlovák államiság fejlődésében. Amíg a két nemze­ tet összekötötte a kommunista rezsimmel szembeni gyűlölet, nem éleződtek ki az ellentétek közöttük. Amint a hangsúlyok áttevődtek a deformált államszövetség "kijavítására", előtérbe került a nemzeti államiság eltérő értelmezése. Innen is ere­ deztethető a cseh-szlovák kapcsolatokat terhelő ellentétek mélysége. Emellett a cseh és a szlovák társadalom sokban különbö­ zött: nemzeti tekintetben, a nemzeti álla­ mok kialakításához szükséges államjogi lépések tekintetében, a keresztény és politi­ kai orientációban, szociális összetételében, mentalitásban, stb.4 1990-ben fokozatosan gyöngült a cseh-szlovák identitás és a poli­ tikai képviseletek különbözni kezdtek a közös államiság érdekeinek értelmezése 111 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborúi utáni Szlovákia helyzetéről tekintetében. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen /VPN/ mozgalom és más pártok, melyek államjogi nézetei nem léptek túl az államszövetség keretein, csak átmenetileg tompították a szlovák társadalom egy ré­ szének Szlovákia nemzeti-állami érdekei­ nek hangsúlyosabb érvényesítésére irányuló törekvéseit. A Kereszténydemokrata Mozgalom /KDH/ 1990 februári alakuló közgyűlésén szót emelt a szlovákok nemzeti öntudatának felemeléséért, a kereszténység elmélyítésé­ ért és a szlovák nemzet helyzetének megszi­ lárdításáért a világban. A KDH több válto­ zatot is kidolgozott: az "egyenlő az egyen­ lőver elv alapján szerveződő államszövet­ ségét, a konföderációét, valamint az önálló államét. J. Carnogursky a programban az "egyenjogú” föderáció tervét juttatta ér­ vényre.5 A KDH a kereszténység pozíciói­ ból kiindulva akart érvényt szerezni a szlo­ vák nemzeti érdekeknek. A köztársaságokra akarta ruházni a jogköröket és a közös államot csak ideiglenesnek képzelte, hogy Szlovákia már a saját "csillaga" alatt csat­ lakozhasson az egységesített Európához. Erősödtek a Szlovákia függetlenségét támogató hangok, melyek egybecsengtek a Kanadai Szlovák Liga. a Szlovák Liga Amerikában és a Szlovákok Világkongrcszszusa törekvéseivel. A Szlovák Nemzeti Párt /SNS/ programjában szerepelt Szlová­ kia önállósága. A Szabadság Párt, a Szlo­ vákok Független Pártja és az SNS között 1990 áprilisában létrejött a Szlovák Nem­ zeti Blokk, ám rövid időn belül szétesett. A Szabadság Párt ugyan a nemzeti elv alapján állította össze a programját, de a konföde­ ráció mellett tört lándzsát. Az addigi föde­ rációt elégtelennek találta és két egyenran­ gú, független köztársaság konföderációjává akarta alakítani. így elkerülhető lett volna 112 az egyik nemzet másik általi majorizációja, a diszkrimináció érzése és biztosítva lett volna a két nemzet valódi egyenjogúsága az államigazgatás terén. Szlovákiában a nemzetállami követelé­ sek /§túr Társaság, SNS/ a nemzeti jelké­ pek körül folyó harcban koncentrálódtak, mely fontos része volt az identitás keresésé­ nek, valamint a nemzet és államjogi szük­ ségletei külső megjelenítésének. A föderá­ ció nem garantálta a nemzeti szervek adekvát helyzetét, így nem volt véletlen, hogy az önazonosság keresésének folyamata - a R. Schustar elnöklése alatti Szlovák Nemzeti Tanács kezdeményezései révén is - a cseh­ szlovák, illetve cseh identitással szemben a saját identitás kifejezésére irányult és a nemzeti jelképek beiktatásába és a közös állam nevének megváltoztatásába torkollott. A nemzeti jelképekért folyó harcot a nemzeti köztársaságok föderáción belüli államjogi pozícióinak bonyolult, három évig tartó kristályosodási folyamata indítot­ ta cl. Nemcsak az államszövetség egészének megváltoztatásáról volt szó, hanem eredeti tartalmának megvalósításáról, a hozzá és a nemzeti szervek eredeti jogköreihez való visszatérésről. Ebben az értelemben a szlo­ vák és cseh fél elképzelései nem lépték túl az 1968-as javaslatok kereteit. Ellenkező­ leg. Ez vonatkozott a három alkotmány (a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Szlovák Szocialista Köztársaság és a Cseh Szocialista Köztársaság alkotmánya) "szentháromságának" tervére is, melynek előkészítői (M. Öalfa, K. Laco és mások) részleges ellenállásba (V. Mináé) ütköztek a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Arról volt szó, hogy az alkotmányokat önállóan kell kidolgozni, bár K. Laco úgy érvelt, hogy egy alkotmány is tartalmazhatná az összes olyan cikkelyt, amely nemcsak a födcráció- �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborúi utáni Szlovákia helyzetéről ra, hanem a nemzeti köztársaságokra is vonatkozna és nem kellene ismétlődniük külön-külön minden alkotmányban6 1990ben abbamaradtak az ezzel a tervvel kap­ csolatos munkák. Ilyen összefüggésekben világossá vált, hogy a VPN nem lépett fel határozottan a nemzeti jelképekért és a nemzeti alkotmány kidolgozásáért folytatott küzdelemben. F. Gál, aki J. Budajhoz képest a VPN kevésbé nemzet-orientált programját képviselte, elismerte a cseh-szlovák. szlovák-magyar kapcsolatok körüli ellentétek és viták in­ tenzitását: "Évekig, évtizedekig ezen a területen is frusztráltak voltak a teljesen természetes szükségleteink. így azok a kér­ dések, melyeket eleinte irrelevánsnak, lé­ nyegtelennek tartottam - az elnevezés, a kötőjel vagy a nagy Sz problémája - egy­ szerre sokkal mélyebb problémák - az öntu­ datunk, identitásunk és a föderáción belüli helyzetünk - indikátorává váltak."7 A VPN valóban alábecsülte azt a tényt, hogy a nemzeti jelképekért folytatott küzde­ lem a teljes államiságra irányuló törekvések kezdete, valamint a szlovák társadalom nagy részének a deformálódott államszövet­ ségre adott válasza volt. Ám a VPN prog­ ramja legalább részben hangsúlyozta Szlo­ vákia nemzeti-állami érdekeit. A VPN szerint a nemzeti köztársaságok szuvereni­ tása volt alapvető és ebből következett a föderáció szuverenitása. A nemzeti köztár­ saságok maguk intézték volna ügyeiket: "Államszövetségi modellünk az erős köztár­ saságokat, kompetens köztársasági kormá­ nyokat és parlamenteket tűztek ki célul". Az 1990-es parlamenti választások után a VPN vezetői mint A. Dubcek. M. Calfa és V. Meéiar, elképzelései az állami berendez­ kedésről még az államszövetségi modell keretein belül voltak. Elképzeléseik mély­ 113 ségükben különböztek, vagyis abban, hogy milyen mértékben rendelkezzenek jogkö­ rökkel a nemzeti köztársaságok a közigaz­ gatás terén. A Trencsénteplicbcn (Trcncianske Teplice) augusztusban a cseh és a szövetségi kormánnyal folytatott tár­ gyalásokon V. Mcőiar szorgalmazta a nem­ zeti köztársaságok eredeti helyzetének, egyenlőségüknek és döntéseiknél a teljes kompetencia biztosítását. Szerinte fel kellett volna számolni a kapcsolatok azon politikai rendszerét, amely, tekintettel a föderációra, 1970 után alakult ki. A köztársaságok gaz­ dasági függetlenségét elengedhetetlennek tartotta. A cseh és a szlovák nemzet érdeke­ inek leginkább a nemzeti köztársaságok önállóságán és egyenjogúságán alapuló államszövetség felelt meg. Meéiar elhatá­ rolta magát a konföderációtól és "elfogadhatatlan volt számunkra a szlovák állam megteremtését célzó változat", jelen­ tette ki.8 A rózsahegyi (Ruzomberok) gyűlés (1990 augusztus) elfogadott egy memoran­ dumot, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács­ nak cs Szlovákia kormányának címeztek és amelyben kérik Szlovákia szuverén állam­ má való átalakítását, a szlovák nemzet önmeghatározási jogának elismerését és a szlovák nyelv Szlovákia egyedüli hivatalos és állami nyelveként való "kivétel nélküli" elfogadását. A nyelvtörvényért folytatott harc 1990 őszén robbant ki. Szlovákiának az államszövetségtől való elszakadását követelő hangokra a cseh fél érzékenyen reagált. P. Pithart tudomásul vette, hogy a föderáció addigi formája elfo­ gadhatatlan volt a szlovákok számára. Ők újjá akarták építeni, méghozzá a szövetségi hivatalok nélkül, ezt viszont a cseh fél volt képtelen akceptálni. Az államszövetséget az új alapokra kellett helyezni és ez volt V. �Jnzef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborúi utáni Szlovákia helyzetéről Meéiar, M. £ié és J. Őamogursky vélemé­ nye is. A szövetségi kormány / M. Calfa, V. Klaus és mások/ ezt elfogadhatatlannak tartotta és minél több szövetségi jogkört akart megőrizni, mégpedig az egységes gazdasági irányítás szükségletei miatt. Ehhez elengedhetetlen volt a szövetségi kormány primátusa. P. Pithart azt a nézetet vallotta, hogy a föderáció csak másodlagos, amivel V. Klaustól és másoktól a közös állam szétverésének vádját "érdemelte ki".9 Az alkotmányok kidolgozásakor is el­ lentétek merültek fel. V. Meéiar az alkot­ mányozás meggyorsítását szorgalmazta, ám Zd. Jiéinsky a szövetségi parlamentben ezt nem javasolta. P. Pithart az alkotmányok párhuzamos kidolgozásáról nyilatkozott.10 A föderáció megújhodásával kapcsolatos legösszetettebb kérdés a kompetenciák felosztása volt az államszövetség és a köz­ társaságok között. V. Havel szerint a szlo­ vák kormány kezdeményezései a szlovák nemzet 1918-as, 1945-ös és 1968-as be nem teljesült reményeiben gyökereztek. A szö­ vetségivel szembeni bizalmatlanság, vala­ mint a csehekkel való laza szövetségen belüli nemzetállam jelentős szuverenitására irányuló törekvések ezekből a keserű ta­ pasztalatokból következtek és a "centralizmus vaspántjainak széttöréseként értelmezhetők".11 Sok cseh sokkal inkább az egységes csehszlovák állami-politikai identitást érzé­ kelte, mint a csehet és emellett a szlovák nemzethez fűződő paternalista viszony is jelentős volt. "Szövetségi" nemzet nem létezett, csak szlovák és cseh. Szó lehetett tehát úgy nemzeti, mint állami csch-szlovák identitásról. V. Havel szerint egy "autentikus" államszövetségben az erős köztársaságok mellett a szövetségnek is erősnek kell lennie és közöttük kell éssze­ rűen megosztani a kompetenciákat. Nem akarta azonban, hogy a szövetségi alkot­ mány tartalmazza a nemzetek azon jogát, hogy kiléphetnek a föderációból. Először a nemzeti alkotmányokat kellett volna kidol­ gozni, és majd csak ezek alapján a szövet­ ségit13 Az 1990. december 2-i 556/1990. sz. al­ kotmánytörvény, amely megváltoztatta a 143/1968. sz. alkotmánytörvényi, módosí­ totta a CSSZSZK gazdaságára vonatkozó cikkelyeket. Ezt a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság "gazdasági integráció­ jaként értelmezték /a 125/1970. a "gazdaság egységét" hangsúlyozta. A törvény azokra a területekre vonatkozott, amelyek állandó vita tárgyát képezték a föderáció és a köz­ társaságok között: a költségvetési, tör­ vényhozási /leginkább a nemzeti taná­ csok jogalkotói kezdeményezéseiről/ kérdésekre.14 A gazdasági kompetenciákkal kapcso­ latos kérdések azonban a törvény megje­ lenése után sem jutottak nyugvópontra. 1991 áprilisában a szlovák kormány nem fogadta el az egységes gazdasági reform koncepcióját, amire a szövetségi kormány ellenintézkedésekkel reagált. V. Klaus "funkcionális" államszövetsége azonban a centralizáció felé haladt. Kijelentése, hogy "funkcionális föderáció" vagy semmi más, ultimátum jellegű volt és megfogalmazta az államjogi válság megoldásának alternatíváját: a duális államközösségét, ennek minden követ­ kezményével együtt, ám ez nem különbö­ zött a csehszlovák föderációval kapcsola­ tos egypólusú elképzelésektől. A cseh és szlovák politikai erők - kivéve a Szlovák Nemzeti Pártot - a közös államért emel­ tek szót és a készülő alkotmánytervezetek még lehetőséget kínáltak kompromisszu­ 114 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborít utáni Szlovákia helyzetéről mok kötcscre, így a kölcsönös megegyezés­ re is. 1991 februárjában a prágai Vikárkában azzal a javaslattal állt elő, hogy először készítsék cl a köztársaságok alkotmányait, majd Csehország és Szlovákia írjanak alá alapszerződést. Ám a Polgári Fórum és a VPN egyszerre akarták az alkotmányokat. A föderatív szövetség cseh és szlovák ér­ telmezése különbözött. A szlovákok elkép­ zelései erős - szuverén - államokban kon­ centrálódtak, melyek rendelkeztek volna minden kellő kompetenciával és a közös állam berendezkedésével kapcsolatban a nemzeti elvet részesítették előnyben. 1991 márciusában V. Havel elnök a szövetségi alkotmány előzetes tervezetét, J. Öarnogursky a szlovák - cseh alapszerződés előzetes tervezetét, a SZNT elnöke, F. Miklosko a Szlovák Köztársaság Alkotmá­ nyának előzetes tervezetét terjesztette be. A cseh nacionalizmus a polgári elv mögé rejtőzött és az egység-orientált J. Kalvoda sem fogadta el, hogy a szerződő felek a nemzeti államok legyenek. A nemzetálla­ mok föderáción belüli helyzetével kapcsola­ tos ellentétek ugyanis áttevődtek a nemzeti tanácsok üléseire. A Cseh és a Szlovák Köztársaság közti államszerződés KDH által benyújtott tervezete a közös állanyól /az államjogi berendezkedésről/, abból indult ki, hogy a nemzeti tanácsok a köztársaságok szuverenitásának megtestesítői voltak. Ezek alkották két egyenjogú állam önkéntes szövet­ ségét - a közös államot. A tervezet meghatá­ rozta a közös állam helyzetét és kompetenciáit, melyeket a köztársaságok bíztak rá. (elnök, védelem, külpolitika, közös pénz. stb.. vala­ mint a végrehajtó szerveket, melyek ezekkel a hatáskörökkel rendelkeztek) Ez a javaslat megegyezett a szlovák fél 1968 tav aszán han­ goztatott elképzeléseivel.15 115 Lényegében ellentétes nézeteket vallott a szövetségi kormány, melynek a "funkcionális" föderáció optimális elrende­ zésére vonatkozó tervei, mely a szövetség alábbi kompetenciáit tartalmazták: külkapcsolatok, védelem, polgárjog. Nagyon széles jogkörrel rendelkezett a gazdaság irányítá­ sának területén (az ország mint egységes egység). A kormány emellett hangsúlyozta, hogy: "A felsoroltak közül bármely jogkör kihagyását vagy elutasítását a ... föderáció veszélyeztetésének tekinti".16 A kormány koncepciója tulajdonképpen egy "erős" államszövetség terve volt, mely kiterjedt jogkörein alapult. A kormány így arra utalt, hogy a szlovák nemzet törekvé­ seit, melyek az önmeghatározás természetes jogának és a teljes nemzeti államiság eléré­ sére irányultak, a közös állam gyengítésé­ nek, sőt lerombolásának, a szeparatizmus és a nacionalizmus megnyilvánulásának tartja. Alábecsülte azonban azt a tényt, hogy a valóságban a közös állam nem teljesítette a szlovákok állam iság­ igényét. Ráadásul a kormány tervezete nem tette lehetővé az államszövetség alulról, a nemzeti államoktól történő felépítését. Ez a meggyengülésüket jelen­ tette volna, ami ellentétben állt a szlová­ kok elképzeléseivel. Emellett a nemzeti tanácsok közti ál­ lamjogi tárgyalásokat ellentmondásos kijelentések és gyakori zavarok kísérték. Feszült volt a kapcsolatuk, mert az erővi­ szonyok nagyon szorosak voltak. A VPN, KDH és a Demokratikus Szlovákiáért Moz­ galom egy olyan terv elfogadását szorgalmaz­ ta, amely a föderáció és a konföderáció hatá­ rán mozgott. Ezt azonban a cseh fél kitartóan visszautasította. Úgyszintén nem akarta elfogadni a szerződés tervezetét mint ál­ lamközi szerződését, ellentétek voltak az �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborút utáni Szlovákia helyzetéről alkotmányok tekintetében, az állam műkö­ dését illetően, stb.17 Az ellentétekhez jöttek még V. Havel javaslatai, aki a szövetségi parlamentet próbálta rekonstruálni. (200 képviselő és a szövetségi tanács, melyet a nemzeti tanácsokból jelölnének ki.) A szlovák képviselők ezt azért is elutasították, mert a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Polgári Demokrata Szövetség (ODA) nem fogadták cl a köztársaságok szuverenitá­ sáról szóló javaslatot. V. Havel javaslata, mely a Szövetségi Gyűlés paritásos össze­ tételű Nemzetek Parlamentjének meg­ szüntetését tartalmazta, annak az elvnek a végét jelentette volna, mely szerint tilos az egyik nemzet mások általi majorizációja18, melyet a szlovákok 1968-ban nagy nehézségek árán harcol­ tak ki. Az ellentétek kiéleződtek. 1992 januárjában a KDH azt a felté­ telt szabta, hogy amennyiben nem írják alá az államszerződést, a konföderációt fogja támogatni: "A csehek ezt valószínű­ leg nem fogják elfogadni, és így Szlová­ kia kénytelen lesz önállósulni." A nem­ zeti tanácsok szakértőinek 1992 februári Mílové-i tanácskozása alapján elkészített szerződéstervezet az államjogi berendez­ kedésről tartalmaz ugyan rendelkezéseket a köztársaságok szuverenitásáról, önmeghatározási jogukról, a föderációból való egyoldalú kilépés - melyről népsza­ vazás dönt - jogáról, a szuverenitás köl­ csönös elismeréséről, ám kompetenciái a közös állam helyzetét erősítették. A szerződéstervezet kompromisszum volt. Azonban nem a köztársaságok közti államszerződés tervezete volt. A föderá­ ció fogalma eltűnt a szövegből, csak a "közös állam" kifejezést tartalmazta. A nemzet fogalmát a "Cseh Köztársaság 116 népe" és a "Szlovák Köztársaság népe" kifejezés váltotta fel.19 A SZNT Elnöksége nem fogadott el egy ilyen ellentmondásos tervet (nemmel szavaztak az SNS, HZDS és a baloldal képviselői, valamint négyen a KDH 6 képviselőjéből). A parlamentek elnökei­ nek, A. Dubéeknek, D. BureSovának és F. MikloSkonak az államjogi tárgyalások sikertelenségét kellett konstatálniuk.20 P. Pithart és J. Öarnogurskv kormány­ főknek abban az időben már jelentős ellenzékük volt /a cseh polgári unitarista és a szlovák nemzeti/. A HZDS viszakozott saját államjogi elgondolásai­ tól, mert a szövetségi parlamentben keresztülvihetctlcnnek tűntek. Itt a szlovák képviselők, tekintettel Szlovákia nem­ zetállami terveire, a blokkolás taktikáját választották. A HZDS választási prog­ ramjában éppen ezek az érdekek kaptak nagy hangsúlyt. Demokratikus módsze­ rekkel akarta végigvinni "Szlovákia egyenrangúvá válásának és cmancipálódásának folyamatát.", bejelenteni Szlo­ vákia szuverenitását, elfogadni alkotmá­ nyát, elérni nemzetközi jogi szuverenitá­ sát, népszavazást kezdeményezni a füg­ getlenségről és a Csehországhoz fűződő újfajta viszony kialakításáról. A Szlovák Köztársaság szuverenitásáról szóló dekla­ ráció tervezetének 1. cikkelye kimondta, hogy a SZK szuverén állam, amely a szlovák nemzet önrendelkezéshez való, elidegeníthetetlen jogán, nyelvének ál­ lami jellegén és saját sorsáról történő önálló rendelkezésen alapul." Az SZKnak rendelkeznie kellett szuverenitásának minden attribútumával. A 10. cikkely tartalmazta azt a rendelkezést, mely sze­ rint az SZK "szabadon, önként és önálló­ an dönt a más országokkal kötendő szö- �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborit utáni Szlovákia helyzetéről vétségbe való be- ill. kilépésről". E cik­ kely értelmében javasolták, hogy a Szlo­ vák Köztársaság önállósulása után kös­ sön államszerződést a Cseh Köztársaság­ gal. A Deklarációnak ünnepélyes és mobilizáló jellegűnek kellett lennie. 1992 májusában azonban, mikor nem szerezte meg a szükséges kétharmados többséget, elvetették.21 A KDH ekkor sem adta fel az államszerződésről szóló terveit. Egészében véve azonban a szlovák fél nem ragasz­ kodott ehhez, mindkét köztársaság a közös állam külpolitikájával összhangban folytathatta külpolitikai tevékenységét. A SNS választási jelszava a következő volt: "Szabad polgár, önkormányzó tele­ pülés, szuverén, független nemzeti ál­ lam". Hasonló volt a Szlovák Keresz­ ténydemokrata Mozgalom programja is. A szociáldemokraták és más politikai pártok a közös állam mellett foglaltak állást. 1992 májusában a HZDS két képvise­ lője, M. Kovác és J. Moravcík egy olyan javaslatot terjesztett a cseh fél elé, mely tulajdonképpen két szuverén egység államközösségénck koncepciója volt. (Közös pénznem, viszont saját jegyban­ kok, a nemzetközi jog önálló alanyai, saját hadseregek közös parancsnokság alatt.) A választások győztese, V. Meéiar, az utolsó pillanatig hitte, hogy a cseh fél egyet fog érteni a konföderációval. V. Klaus ezt egyértelműen elutasította.22 A HZDS-nck cl kellett állnia a konföderá­ ció tervétől. Még a szlovák közvélemény kezdte előnyben részesíteni a föderáció­ val szemben (36% és 1992 júliusában 27%), addig a cseheknél stabilizálódott az egységes állam képe (38%).23 1992. július 22-23-án a HZDS és az ODS /Polgári Demokrata Párt/ Pozsonyban megegyezett a föderáció legitim megszű­ néséről. Ezt megelőzte a július 17-én elfoga­ dott "A SzNT Deklarációja a Szlovák Köztársaság Szuverenitásáról", mely kimondta, hogy "a szlovák nemzet ezer­ éves törekvése az önállóságra elérte cél­ ját". Deklarálták a szlovák nemzet önrendelkezéshez való jogát, valamint a szabad nemzeti és állami élethez való természetes jogát és kinyilvánították a Szlovák Köztársaság szuverenitását, mely "a szlovák nemzet önálló államnak alap­ ja". A Deklaráció mindazonáltal a cseh nemzettel való együttélésért emelt szót, ám az egyenjogúság és a Cseh Köztársa­ sággal kötendő államszerződés által biz­ tosított egyenlőség elve alapján.24 V. Havel elnök lemondott. A Szlovák Köztársaság szeptember el­ sején elfogadott alkotmánya a nemzetek önrendelkezési jogából indult ki. Az 1. cikkely így hangzott: "A Szlovák Köztár­ saság szuverén, demokratikus jogállam. Nem kötődik semmiféle ideológiához vagy valláshoz". A polgári elvet a jogál­ lamiság eszméjével kombinálta. Rendel­ kezett az alapvető emberi jogokról és állampolgári szabadságjogokról, a terü­ leti önkormányzatról, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szerveiről, különös tekintettel a köztársaság Nemzeti Tanácsára, az elnökre, a kormányra, bíróságokra, stb. A szlovák parlament elnöke, I. Gasparovic szerint a Cseh Köztársasághoz fűződő viszonyt "közös kelet-európai térségünkben együttélő és kölcsönösen együttműködő két szuverén állam" demokratikus viszonyaként kelle­ ne értelmezni.25 Azonban a Deklaráció és az alkotmány elfogadását a cseh fél a 117 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világháborúi utáni Szlovákia helyzetéről föderáció gyakorlati lezárásának tekintet­ te és a szeparatizmus megnyilvánulása­ ként értékelte. 1992 novemberében a szövetségi parlament törvényt fogadott el a CSSZSZK megszűnésének módjáról. 1993. január 1-jén a SZK Nemzeti Taná­ csa nyilatkozatot adott ki a független Szlovák Köztársaság létrejöttéről.26 Az államjogi koncepciók szempontjá­ ból a második világháború után a homo­ gén államberendezkedés koncepciója érvényesült (1948-1968), Szlovákia rövid asszimetrikus autonómiájával (1945-47). A domináns koncepció azonban a fö­ deratív berendezkedés volt. mely a politi­ kai fejlődés és a demokratikus körülmé­ nyek változásai alapján a következő sza­ kaszokra oszlik: 1970-1989. melynek rövid előzménye volt 1969-70, amikor nemzeti államokról beszélhetünk és az 1989- 1992 közötti időszak. 1970 után a totalitárius politikai rendszer következté­ ben a centralizált (deformált és formális) föderáció került túlsúlyba. Annak ellené­ re, hogy a föderáció 1989 után demokra­ tikusan fejlődött. Cseh - Szlovákia végébe torkollott. Kiindulóponttá a szlovákok és a csehek önálló nemzeti államai váltak.27 Az 1945-46-os, 1968-70-es és az 1990- 92-es években a szlovákok arra irányuló kísérletei, hogy a föderáción belül egyenjogúakká váljanak a csehek­ kel, nem találtak megértésre a cseh fél­ nél. Ezt részben a problémák részletes megvitatására és a kölcsönös célok és álláspontok tisztázására rendelkezésre álló idő rövidsége (mint 1968-ban), rész­ ben a politikai viszonyok nyomása (az 1946-os választások. 1948, 1968 augusz­ tusa, az 1992-es választások), továbbá a polgárok érdektelensége a politikai dön­ tésekkel szemben és az államjogi kérdé­ sekről folytatott viták szűk lehetőségei (különbözőek 1968 augusztusa előtt és után) eredményezték.28 így az 1969-70-es és az 1990-92-es időszakok kivételével nem létezett valóságos, két nemzetállam szövetségén alapuló föderáció. A szlová­ kok nemzetállami igényeinek a második világháború utáni elnyomása, a nemzet­ közi helyzet, az államszövetség deformálása a normalizáció idején, valamint a cseh és a szlovák fél eltérő állampolitikai és gazdasági érdekei vezettek az "egyenlő az egyenlővel” elv megvalósítására irá­ nyuló három kísérlet kudarcához. Vilá­ gossá vált, hogy olyan társadalmakról volt szó. melyek mind állampolitikai hagyományaik, mind nemzettudatuk és tudatformáló, nemzeti emancipációs folyamataik tekintetében különböztek. Bár a "cschoszlovakizmus már a má­ sodik világháború után sem volt meg­ alapozott, különböző formákban 1992ig jelen volt. Például az állami egység folytonos hangsúlyozásában. Egyike lett azon okoknak, amelyek miatt álta­ lában nem merült fel a cseh és szlovák kérdés, a nemzeti államok kérdése”.29 A "normalizált" föderáció a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös elidegenedé­ sének különböző megjelenítési formáit eredményezte. 1989 után a két nemzet politikai képviselői képtelenek voltak megbékélni vele és alapjaitól újjáépí­ teni. Az önálló nemzetállamok megalaku­ lása azonban a szlovákok és a csehek nemzetállami törekvéseinek beteljesedését jelentette. 118 �JozefZatkuliak Politikai elképzelések a második világháborít utáni Szlovákia helyzetéről Jegyzetek 1. KsiPLAN, K.: Pravda o Ceskoslovensku 1945-1948. (Igazság Csehszlovákiáról 1945-1948.) Praha, Panorama 1990, p. 159. BARNOVSKY, A / .: Koncepcie a varianty zaélenenia a státoprávneho postavenia Slovenska /1 944-1988/. (Szlovákia betago­ zódásának és államjogi helyzetének kon­ cepciói és változatai /1 944-1948) In: Slovenská otázka v dejinách Öeskoslovenska /1 945-1992/. Bratislava, HÚ SAV 1994, p. 5-16. 2. BARNOl'SKY, ki.: Szlovákia 1945-1960 közötti államjogi helyzetének néhány kérdé­ séhez. In: Palócföld, XXVII. évf, 94/6., novdec., p. 613-619. 3. Z/iTKULIAK, J.: Szlovákia helye a cseh­ szlovák szövetségben és a Szlovák Köztársa­ ság megalakulása 1993-ban. In: Palócföld, XXVII. évf, 94/6., nov-dec., p. 620-626. 4. PREőAN, V: Cesi a Slováci v dejinách a perspektivy vzájemnych vztahu. (A csehek és a szlovákok a történelemben és viszonyuk perspektívái) In: Kongres slovenskej vedv 93. Zbomik z rokovania VI. sekcie. Slovensky národ - históría, kultúra a vzt'ahv k inym národom. (A szlovák nemzet - törté­ nelem, kultúra és más nemzetekhez fűződő viszony.) /Ed. D. Kovác/ Bratislava CSS SR a M KSR 23. 4. 1993, p. 14, stb. 5. PRllIODA, P.: Mutual Perceptions in Czech - Slovak Relationships. In: The End..., p. 136, stb., PITI!ART, P.: Towards a Shared Freedom, 1968-69. Ibid: p. 202. éesko-slovenské vzájemnosti. Liverec 199192. Liberec, Masan>kova akademie 1993, p. 130. 7. 8. Stenografxcká správa o schődzi SNR z 31.10. 1989. (A Szlovák Nemzeti Tanács 1989. október 31-diki ülésének jegyzőköny­ ve.) p. 4-43. PEKNÍ K. KI.: id.m., p. 9. Za naÉe Slovensko. (Szlovákiánkért) Kidata: Tlaéovy a inf odbor vlády SR, ÚSTK na Slovensku a Smena 1990, (A Szlovák Köz­ társaság Kormányának Sajtó- és Informáci­ ós Osztálya), p. 6. 10. ÁK, V: The Velvet Divorce - Institutional Foundations. In: The End..., p. 255. 11. PITWÍRT, P.: O éesko-slovenskej spoluzodpovednosti. (A közös csehszlovák felelősségről.) Národná obroda, 17.5.1993, p.12. 12. Národná obroda, 5.9.1991, p.13. 13. Národná obroda, 18.9.1990, p.3. 14. PETKO, J.: Slovenská politická emgrácia v 20. storoéi. Jej vzt'ahv k éeskej emigrácii a k Öechom. (A szlovák politikai emigráció a XX. században. Kapcsolatai a cseh emigrá­ cióval és a csehekkel.) p. 277-279. Praha, Danubius 1994. 15. AK, V: The Velvet Divorce - Institutional Foundations. In: The End..., p. 250, stb. 16. MÉC1IYR, J.: Slovensko v Ceskoslovensku. Slovensko - éeské vzt'ahy 1918-1991. Dokumentv, názory, komentáre. (Szlovákia 6. PEKNÍK, A / .: Bola to ianca őre Slovensko. (Esélye volt Szlovákiának.) In: Cestami 119 �Jozef Zatkuliak Politikai elképzelések a második világba borít utáni Szlovákia helyzetéről Csehszlovákiában 1918-1991. Dokumentu­ mok, vélemények, kommentárok.) Praha, Práca, p. 84-112. 24. 17. Práca, 12.7. 1991. Lásd még: MÉCHYR, J.: id. m., p. 118-120. 25. Ústava Slovenskej republiky. Köztársaság Alkotmánya) Remedium 1992, p. 7, stb. 18. Národná obroda, 28.11.1991, p.2. 19. A szerződésről 1991. november 11-12-én tárgyaltak. MÉCHYR, J.: id. m., p. 120-123. 26. 20. Krónika demokratického parlamemntu 1989-1992. (A demokratikus parlament krónikája.) Praha, Cesty 1992, p. 20-21. 21. Národná obroda, 12.2.1992, p. 3,7 és 12. 22. ÁK, V.: The Velvet Divorce - Institutional Foundations. In: The End..., p. 262. RYCHLÍK, J.: História nepozná "kebv”. (A történelem nem ismeri a "mi lett volna ha..." kérdést.) Národná obroda, 3.5.1993, p.12. 23. WOLCHIK, Sh. L.: The Politics Transition and the Beak-Up Czechoslovakia. In: The End..., p .235. C H O V A N E C , .1.KIOZP.: Státoprávne korene samostatnosti Slovenskej republikv. (A Szlovák Köztársaság törté­ nelmi és államjogi gyökerei.) Bratislava, Procom, 1994, p. 167-168. of of 120 CHOVANEX,J. 210-216. a (A Szlovák Bratislava, - M . 27. Ld.: ZEMKO, M.: K státoprávnym predpokladom geopolitickych reflexi i o Slovensku. (A Szlovákiáról szóló geopoliti­ kai reflexiók államjogi feltételeiről.) Medzinárodné otázky, I. 1992, 4, p. 18-20. 28. PREőAN, V.: Cesi a Slováéi v déjinácit..., p. 15. 29. PREőAN, V.: Úesky nacionalizmus revztahu k Slovákűm (A cseh nacionalizmus és a szlo­ vákok kapcsolata.) In: V kradeném őase. Vybér ze studii, clánkú a úvah z let 19731993. Bmo, Doplnék, 1994, p. 491. id.ni., �Hamberger Judit Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években A térségben már számos nemzet próbál­ ta megvalósítani saját nemzetállamát, né­ hány pedig most próbálkozik vele. Ebbe a kísérletbe bukott bele a történelmi Magyarország is, hiszen a homogén nemzetállam megvalósítása szinte lehetetlen, különösen az etnikailag rendkívül kevert közép- és kelet-európai térségben. Csak Európában most körülbelül százmillió ember él kisebb­ ségi sorban. A nemzctállamiság általában és leegy­ szerűsítve azt jelenti, hogy az államot egy, rendszerint a többségi nemzet sajátítja ki, és az állam nemzeti jellegét gyakran alkotmányba is foglalja. Ez az államnak nevet adó nemzetet előnyös helyzetbe hozza, s arra törekszik, hogy saját terüle­ tén nemzeti hegemóniát hozzon létre. A nemzeti hegemóniára való törekvés mindig létükben veszélyezteti a területén élő kisebbségeket. Az állam és a nemzet azonosítása azt erősíti meg a többségi nemzethez tartozókban, hogy ott csak ez az egy nemzeti identitás létezik és mozgat minden közösséget. Más identi­ tás mint szervező elv nem létezhet, s ha létezik, az feszültséghez vezet mint nem legitim, tilos, elutasítandó, békétlenséget, nyugtalanságot eredményező dolog. A klasszikus nemzetállamiság az állam­ polgárok olyan homogén nemzeti jellegét feltételezi, amelynek alapján az államot poliükailag egy az egyben azonosítani lehet a területén élő etnikum tagjainak összességével. Az emancipált nemzetek saját nemzeti legitimitásuk megkérdőjelezése ellen nem­ zetállammal próbálják magukat biztosítani, aminek útjában állnak az államban élő, kényelmetlenségeket okozó kisebbségek. A nemzeti homogenitás erősítését a kisebbség létszámának csökkentésével, politikai sze­ repének gyengítésével lehet elérni, amire a történelem során több kegyetlen és kevésbé drasztikus módszert is kipróbáltak már, és próbálgatnak mind a mai napig. A legelter­ jedtebb és legenyhébb módszer az asszimi­ láció, amely hosszú időt vesz igénybe. Az érett szlovák nemzeti azonosságtudat 1993-tól állami kereteket kapott. Ezt a rendkívül fontos eseményt megelőzte a szlovák nemzetállam kialakítására irányuló törekvés, amely jelenleg is jellemző. E 121 �Hamberger Judit Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években törekvés hordozói a kezdetben ellenzékben lévő, majd később mind nagyobb arányban kormánypozícióba kerülő szlovák naciona­ lista erők (közéjük sorolom a Szlovák Nem­ zeti Pártot, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nemzeti szárnyát, az ellenzéki pártok egyes személyiségeit és a pártokba, mozgalmakba nem tömörült, főként értel­ miségi személyiségeket). Az állam etnikai vegyességének tényével ugyan tisztában vannak, de - talán éppen ezért - mégis arra törekednek, hogy Szlovákiát nemzetállam­ ként konstituálják. E törekvésüket fejezték ki az 1990-től megindított politikai moz­ galmukkal a Szlovákiában érvényesítendő nyelvtörvény érdekében. Ezt Maticás nyelvtörvénynck nevezték, és a "kivétel nélkül" jelszava tükrözte az egyértelmű homogcnizációs szándékot. Ezek a politikai csoportosulások a szlovák nemzetállam létrehozására irányuló törekvések jegyében, és a sértettség alapján, a más etnikumúak önszerveződéseitől tartva politizálnak. Nemzetállami ideológiájuk elemei közé tartozik az egy nemzettest, a nemzeti egy­ ség hangoztatása, a külső veszélyek hangsú­ lyozása; ide tartozik a nemzet egységének és az egység biztosításához szükséges be­ zárkózásnak a parancsa. A nemzeti elvet a polgári elv fölé kell helyezni. Első számú feladat a nemzeti identitás, a nemzettudat erősítése. A szlovák nyelv állami integratív funkcióval rendelkezik, ami vonatkozik a nem szlovák lakosságra is. A kétnyelvűség szerintük a polgári teljes értékűséget szol­ gálja az országban. A nyelvet védeni kell az clncmzetictlenítéstől az ország déli részén, különösen a nem szlovák iskolákban. A szlovák család kell legyen az állami társa­ dalom alapja. Az etnikailag tiszta magyar régiókat különféle törvényekkel, intézkedé­ sekkel, hatalmi szóval meg kell szüntetni. 122 amihez elegendő erőt ad a szlovák állami­ ság. Ezt a magyarok között élő szlovákok asszimilálásának meggátolása miatt kell megtenni. Mielőtt kijelölnék a kisebbségek jogait, előbb a többség jogait és a kisebbség kötelességeit kell meghatározni. Nem kell több jogot adni a magyar kisebbségnek, mert már elég jogot kaptak. A magyar ki­ sebbség követelései szerintük összhangban vannak a nagymagyar soviniszta politiká­ val, és annak részei. A szlovákiai kisebbségek lehető legszé­ lesebb körű asszimilálása a szlovák nem­ zetállami törekvések fő eszköze, célkitűzé­ se, amit több erre irányuló törvény, rendelet és társadalmi jelenség bizonyít. Ide tartoz­ nak a nyclvtörvények, az iskolarendszer lényegének átformálása, az alternatív okta­ tás bevezetésének szándéka, a kisebbségi kultúra és iskolák anyagi biztosításának megvonása, az új területi-közigazgatási beosztási reform-tervezet és számos politi­ kai intézkedés is. Többek között a magyar lakosság helyenkénti kompakt egységét kívánják fellazítani és megszüntetni. Ezek közé sorolható az önkormányzati és az önkormányzati választási törvény módosítá­ sának szándéka, a bősi erőmű megépítésé­ nek egyik, nem hangoztatott oka, és ide tartozik az, hogy a területi-közigazgatási törvénytervezettel a kisebbségi közösségeket a politikai döntéshozatalban leszavazhatóvá tegyék, kisebbségi helyzetbe kényszerítsék, így akaratukat, érdekeik képviseletét lehe­ tetlenné tegyék. Intézkedések sorozata kí­ vánja a magyar kulturális intézményeket és sajtót leépíteni, főként anyagilag lehetet­ lenné tenni olyan közhangulat kíséretében, hogy a magyarok indokolatlanul pénzt követelnek (mintha az országnak nem len­ nének ugyanolyan adófizető állampolgárai, mint a többiek). �Uamberger Juciit Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években A kormánykoalíció konfrontatív politi­ kát folytat a magyar kisebbséggel szemben, mert olyan rcndclctckct, törvényeket hoz, amelyről nem kérdezi meg a kisebbség véleményét, sőt ellenkezőleg, velük szem­ ben, akaratukkal szemben hozzák meg ezeket. Erre a kisebbség reakciója az, hogy egyrészt a nemzetközi szervezetekhez, más­ részt a magyar kormányhoz fordulnak, és nagygyűléseket, polgári engedetlenséget szerveznek, végső, demokratikus megoldás­ ként. Az ilyen helyzetek oda vezetnek, hogy a nemzeti hovatartozás végletesen politikai kérdéssé válik. A szlovák részről megnyilvánuló nem­ zetállami törekvéseket tükrözi az a nézet is, mely szerint a magyar kisebbség puszta léte gát, akadály, és potenciális veszély a szlo­ vák nemzetállamra nézve. Ez eleve a bi­ zalmatlanság, a gyanakvás és a meg nem értés légkörét erősíti és terjeszti; nem vélet­ len, hogy a szlovák parlamentben a magyar pártokat izolálják. A bizalmatlanságot fo­ kozza az a fentiekből kiinduló szándék is, hogy a parlament minden képviselőjét újabb állami hűségcskiire kell kötelezni. Ide tartozik azon akarat megnyilvánulása is, hogy a magyar politikai pártokat tiltsák be, hiszen politikai tevékenységük államcllenes, az ország területi integritására törnek. A nemzetállamiságot megvalósítani szándékozó politikai erők érve az is, hogy minden kisebbségi személy, de főként poli­ tikusaik, annak a nemzetnek az ügynökei, amelyhez tartoznak. Az ilyen félelemkeltés a melegágya az állandó etnikai feszültség­ nek is. Ugyanakkor nem történt még meg, hogy a magvar kisebbséget érintő törvé­ nyekre és rendclctckrc vonatkozóan a szlo­ vák politikai vezetés kikérte volna a kisebb­ ségi politikusok véleményét, vagy figye­ lembe vette volna javaslataikat, kifogásai­ 123 kat, igényeiket. így nem teremthetők meg a kompromisszumos, a lehetséges megoldá­ sok létrejöttének feltételei a kisebbségeket érintő kérdésekben. A szlovák parlament­ ben csak akkor van "nemzeti egyetértés", amikor a magyar igényeket, követeléseket kell leszavazni, a magyar kisebbségre vo­ natkozó törvényeket kell megszavazni. A szlovák ellenzéki pártok is óvakodnak nyíltan elismerni, hogy adott esetben a politikai demokrácia követelményei miatt a magyarokkal közös koalíciót kellene létre­ hozni, még akkor sem, ha a magyar pártok is védik a parlamenti és alkotmányos de­ mokrácia értékrendjét. (Meg kell jegyezni, hogy a magyar pártok politikai "karanténben" tartása nem érvényes a par­ lamentből kiszorult polgári jobb és baloldali liberális csoportosulásokra.) A parlamenti tapasztalatok kegyetlenül mutatják, hogy a magyar koalíciót a demokrácia szabályaira, azaz a többségi szavazásra hivatkozva szo­ rítják ki a politikai játéktérről, ami radikalizálhatja a nézeteket, és etnikai po­ larizációt eredményezhet. A kisebbségvédelem alapelvei közé tar­ tozik a politikai képviselet, az anyanyclvcn való szólás szabadsága, az anyanyelvi kul­ túra ápolása és a helyi és regionális önkor­ mányzattal való rendelkezés. Ezek az alap­ elvek biztosítottak a szlovákiai kisebbségek és a magyar kisebbség számára is, de egyik sem annak teljes szabadságában. A politikai képviselet lehetősége adott, hiszen az or­ szágos és az önkormányzati politikában is képviselettel rendelkeznek, de ez nem az alkotmány biztosította kisebbségi jogból ered, hanem az általános választási és kép­ viseleti jogból. és csak azért, mert a magyar szavazók az érvényes küszöb fölötti arány­ ban tudnak saját képviselőket választani. (A többi szlovákiai kisebbség létszáma miatt �Uamberger Judit Szlovák nemzetállami törekvések az 1990-es években ezt nem tudja megtenni, ezért nincs orszá­ gos képviseletük, és jóval kevesebb az önkormányzati képviselőjük). Holott a szlovák alkotmányban benne az elv, hogy a kisebb­ ségekhez tartozó polgároknak joga van részt venni az identitásuk megőrzésére vonatkozó ügyekben való döntésekben. A nemzetállami törekvések fényében még világosabb, hogy az alkotmányos standard, az alkotmányos elv és a végrehajtás között milyen hatalmas a különbség. Az anyanyelvhasználat elvét az említett törvények szabályozzák, korlátozzák, a kultúra ápolásának és az anyanyelven való művelődés és oktatás szabadságának elvét pedig az alternatív iskolarendszerrel és a szlovákiai magyar egyetem tiltásával helye­ zik reális szlovák nemzetállami alapokig. A szlovák etnikum erős helyzetének és a magyar etnikum gyenge helyzetének tényét tehát a parlamenti demokrácia is megerősí­ ti, mert követeléseit demokratikus úton egyszerűen leszavazzák. A demokrácia a többségi elv alapján működik, amely kizár­ hatja a kisebbségi akaratot. így a kisebbsé­ gek érdekérvényesítő képessége sokkal gyengébb. Az állam feladata pedig az, hogy semlegesen viselkedjen minden polgárával szemben, hogy akceptálja minden kultúra egyenjogúságát a területén, s a polgári és etnikai elv közötti egyensúlyt kell biztosí­ 124 tania. Ha a többségi nemzet és a kisebbség közötti viszonyt etnikai alapon akarják megoldani, akkor a kompromisszum könynyen árulásnak tűnhet, ezért a többség hajlan­ dóságára és a pozitív diszkriminációra lenne szükség. Még nem merült fel az ellenzéki szlovák poliükusokban az a lehetőség, hogy' az ilyen helyzetben levő kisebbség igényeinek elébe menjenek, hogy a megoldásokat közös megegyezéssel, kompromisszumokkal keres­ sék meg. Ez annál inkább is szükséges lenne, mert a magyar pártok, amióta részt vehetnek a parlamentáris poliükai életben, szinte minden esetben az adott törvényes és demokratikus rend, az alkotmányos stabilitás megőrzése mellett szavaztak. Ha ezt a tényt tekintjük, nem lehet igaz, hogy a magyar kisebbség, és lóként politikai képviselői a szlovák állam demokratikus rendjének megdöntésére és az ország instabilitására játszanak. A demokrácia fokmérője az etnikainyelvi kisebbségek emancipációjának elis­ merése is. Ebben a térségben is az hozhatja meg a békét, ha a politikai nemzet eláll a saját kizárólagosságára, kivétclcsségére való építéstől, mert a kizárólagos nemzetál­ lam megvalósítása csak súlyos konfliktusok árán lehetséges. A szükséges békéhez közös államban kell tudnia együtt élni több kultúrközösségnek is, s ez nem csak Szlovákiá­ ra, hanem a térség minden államára érvényes. �Mustó János: A Dunánál - Életfa I. �120,- Ft Mtustő János: A Dunánál - Életfa II. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0bd70737b020a32050104d25cd18da5f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1997 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 1997/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1997 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0d29ebd908c4f785330ef701be2df307.pdf fbdf17dafaf3739b6a9c496a5226353d PDF Text Text XXIX. évfolyam nyár—ősz—tél ��palócföld 96/2 Tartalom Dukay Nagy Ádám versei Marschalkó Zsolt: Homokvihar (dráma) 95 99 NEGYVEN ÉV MÚLTÁN Gosztonyi Az éter: ÁVH és a budapesti népfelkelés 1956-ban 133 P Bedegi Győző - Kurucz Anita: 1956-ról... 146 Hidasi József versei 157 MÉRLEGEN Horpácsi Sándor kritikája Zalán Tibor. Ádám Tamásról 159 162 ÉLŐ MÚLT Paróczai Csaba: Kegyesség, közösség, kultúra (tanulmány) 167 MŰTEREM K . Peák Ildikó: Hegedűs Morgan világa Halászné Szilasi Ágota: Környezet és hatások 176 179 Lidik Éva versei Kupcsulik Ágnes verse Galajda Judit versei Erdős István szocionovellája 184 186 189 190 KIS PALÓC NÉPRAJZ II. Csáky Károly: Szeder Fábián falujában 197 OLVASATLAN IRODALOM Kántor Lajos: A céh árulója Tari István: Hazugságokra épült András Sándor: Az irodalomkritika tündöklése és bukása 202 206 209 93 �palócföld 96/2 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. E számunk megjelenését Salgótarján megyei jogú város támogatta. FŐSZERKESZTŐ: Pál József TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.270 Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Salgótarján E számunk szerzői: András Sándor író költő, az Arcanum szer­ kesztője (Washington); Bedegi Győző újsá­ gíró (Salgótarján); Csáky Károly helytörténész (Ipolyság:); Dukay Nagy Ádám költő (Salgótarján); Erdős István író (Salgótarján); Galajda Judit költő (Salgó­ tarján); Gosztonyi Péter történész (Bern, Kelet-Európa Könyvtár); Halászné Szilasi Ágota műv. tört. (Salgótarján); Hidasi J ó ­ zsef költő (Salgótarján); Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc); Kántor Lajos irod.tört. a Korunk főszerkesztője (Kolozsvár); Kupcsulik Ágnes költő (Salgótarján); K. Peák Ildikó műv.tört. (Salgótarján); Kurucz Anita újságíró (Salgótarján); Lidik Éva költő (Sal­ gótarján); Marschalkó Zsolt író, költő (Sal­ gótarján); Paróczai Csaba költő, tanár (Salgótarján); Tari István költő (Óbecse, Ju­ goszlávia); Zalán Tibor költő (Budapest). Készült a Balassi Bálint Megyei Könyvtár nyomdájában, Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * * * Borító I .: Szabó Tamás dec. 8-i emlékműve, borító II-III. Szabó Noémi szobrai, borító IV. Gelencsér János rajza. Fotó: Buda László Megrendelhető a szerkesztőség címén. Budapesten az Írók Könyvesboltjában kapható. Egyes sszám ára 56 Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 94 Index 25925 �palócföld 96/2 Dukay Nagy Ádám Indián lányaim hogy már nem várod tessék utolsó szövegem akkordjaim látom nagyranyílt szemmel hallgatod arcodon elgondolkodtató kétségbeesés zsebedben maradék sárga virágjaink véresen hervadoznak napilapba törlöd fáradt szemed mint mikor éjszakákat sírtál át hogy neked csak én legyek ilyesmik még mást is köszönhetsz nekem csak majd nem érted miért lett ez is a tiéd mostanra késő reszketsz újra az utolsó buszon halállal kell végégkószálnod sokadik tavaszod jószagú éjszakáit Együtt nekem a jövő csak álomszerű lebegés bádogdobozban hagyott régi film valami poros megsárgult moziraktárban az öreg plakátokon meg az a végtelen nudista strand azzal a sok átejtett meztelennel együtt feküdtem én is csend volt a levegő állt napoztunk és sírtunk így lettünk kidobva mi halálra ítéltek 95 �palócföld 96/2 A.-t még mindig keresem J ó lesz átlépnem a halál fehérre meszelt küszöbét” (Pilinszky János) nagyon-nagyon várom akarjon segíteni sötét és üres minden ha nem látom így válok ájult szívű otthontalanná szó nélkül figyelem hogy lettem beteg és gyenge részeg kóválygásaimtól néma hideg állat régóta semmi dolgom már csak miattad vagyok A.-t még mindig kersem [2.] 1. szóljon hát a következő dal te már jól tudod hogy miről hisz így maradtunk árván ketten 2. lassan meghalok papírokkal meg valami reklámtollal a kezemben agyonvert senki vagyok 3. és nem szólsz egy szót sem pedig várom látod napszemüvegem mögött olyan szomorúan bujkálok mint öreg temetőnk felett az utolsó alkonyat 96 �palócföld 96/2 Alkonyati séta „és elhagy a kedvesség is mint beszögelt ablakú házat az éhes egér” (Zalán Tibor) 1. sajnos mindjárt vége az egésznek senkihez nem sietek túl mélyre merültem se munkám se semmim csinálom a dolgom 2. nagyon-nagyon hiányzol szitává lőtt emlékeim templomot építettek szomorú reggeleimnek sírhatnékom van olyan rendesek 3. szívem fölött a beteg izmok nem tudom meddig húzzák még nagyjából azért megvagyok kicsit egyedül és szomorúan Emlékül „Jobb is volna talán, ha elvitorláznék egy holdillatú sehovába.” (Apáti Miklós) 1. így lett keserű mostanra a halál mint régi verések után a tejbegríz volt látod nehezen fogom már a tollat 2. írógépelésemre ébredő házmesterek dohszagú sikátorok mélyén a többiek alszanak még úgy gondolom 97 �palócföld 96/2 3. elhagyott engem is a jelen minden gondja kevés pénzem már kannás borért adom riadt tekintetű borostás kocsmákban 4. melegítős senkik között húgyízű sörökért mindenem ez utolsó levelem elmegy még a délutáni postával csak utána kezdődik minden elölről Gelencsér János rajza 98 �palócföld 96/2 Marschalkó Zsolt Homokvihar Dráma 2 felvonásban Szereplők: CSOBAI FERENC hadnagy ADLERBERG zsoldoskapitány VERON néni ESZTER KAPROS HAKAN bég ULMAN bég ZÁDIKA AJTÓNÁLLÓ I.FELVONÁS (Tanácskozóterem a fü leki várban, 1682 szeptemberében. A jobb oldali a bejárati ajtó, a bal oldali a hátsó folyosóra nyílik. Szemközt, középen hatalmas boltíves ablak. A berende­ zés meglehetősen puritán: egy asztal, néhány szék és egy kisebb - támla nélküli -zsám oly­ szék. A sarokban szekrény ill. terjedelmes faláda. A falon feszület és néhány zászló. A z asztalon boroskancsó és négy-öt díszes pohár. A színen Hakan bég és Adlerberg kapitány.) Készült Fülek (Filakovó) városának 850. évfordulója (első írásos említés) alkalmából, a Zsákszínház (Fülek) meg­ rendelésére. ( - a szerk.) 99 �palócföld 96/2 ADLERBERG (az egyik széken ül, lába az asztalon, pisztolyával célba veszi Hakant, aki egykedvűen áll az ablak mellett) Piff!...Paff!...Puff!...És már véged is, barátom! Egy golyó a pici pociba vagy a homlokod közepébe... Káin bélyege... (szerepet játszik) Én uram, nemes Koháry kapitány! Az őrizetemre bízott Hakan bég szökést kísérelt meg, rám vetette magát, le akart ütni egy székkel, én azonban gyorsabb voltam nála és le­ lőttem"... No, mit szólsz hozzá? (kis csönd) ADLERBERG (széttárja a kezét) Jogos önvédelem, úgy bizony, senkinek egy szava sem lehet! HAKAN Miért tennék ilyet, uram? ADLERBERG (sóhajt) Ah, ki tudja mi lakozik az emberi lélek mélyén? (tárgyilagosan ) Bár ezen még finomítanom kell egy kicsit... Mert vagy rám vetetted magad, hogy kicsa­ vard a pisztolyt a kezemből, vagy le akartál ütni egy székkel... A kettő együtt nem megy... Entweder... (kézfejével int) ...oder... (rövid szünet után) Legyen ez a székes változat!... Valahogy meggyőzőbbnek tűnik. Azért az már egy tárgy, ami adott eset­ ben támadó fegyvernek is minősülhet, s ami ellen egyetlen válaszlépés lehetséges: ez... (megsimogatja a pisztolyt) ...Nem beszélve arról, hogy ebben van bizonyos drámaiság, hogy azt ne mondjam: pátosz, mint a görög sorstragédiákban... Képzeld ma­ gad elé a jelenetet!... A végzet embere magasba emeli a gyilkos fegyvert, hogy lesújt­ son áldozatára... Mint Brutus Caesarra... Meg kell a szívnek szakadnia! Szem nem marad szárazon, ha előadom ezt a jelenetet... HAKAN A foglyod vagyok, uram. ADLERBERG (felemeli a mutatóujját) A túszom vagy, kedves barátom... illetve, hogy egész pontos legyek, a túszunk, aki a tűzszünet idejére a vendégszeretetünket élvezi, ne­ hogy a barátai valamiféle meggondolatlanságot csináljanak... Ha a foglyom lennél, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. Egy csinos összegért, amit tapintatlan és faragat­ lan emberek váltságdíjnak szoktak nevezni, elengednélek... Bár az is lehet, hogy ami­ kor megkaptam a pénzt, lelőnélek... Nem tudom. Ez a pillanatnyi hangulatomtól függne, azt hiszem... így egy kicsit kavarni kell a kártyát... (gondolkodik) Mi lenne, ha azt mondanám, hogy épp imádkozás közben támadtál meg?... Térdre borultam a feszület előtt, és te akkor jöttél azzal a székkel... Ez a bigott, kis kopasz kapitány ér­ tékelné a dolgot... „Az istenfélő, hitében tántoríthatatlan keresztény vitézre, aki a Szent Kereszt előtt mély áhítatba merült, hogy lelkét a Megváltónak ajánlja, s Ma­ gyarország üdvösségéért könyörögjön, orvul rátör a gaz pogány...” Jó, mi?... Komédi­ ások játszanak ilyet a vásárban. HAKAN Ha megölsz, uram, a ti túszotok is meghal. ADLERBERG (könnyedén) Á, dehogy!... Tudod, miért?... Mert ti annál sokkal okosabbak vagytok. Dehogy fogjátok megfőzni olajban!... (legyint) Ugyan már!... Nektek is érde­ ketek, hogy a végváriak megbízzanak bennetek... Ha legközelebb a kapitulációról tár­ gyaltok valamelyik helyőrséggel, nem mindegy, hogy azok hisznek-e nektek, vagy sem?... No, mármost, ha ti megölitek a túszokat, a kivonulókat pedig lemészároljátok, akkor nem fognak.. És akkor kemény ostromra kell felkészülnötök... Hát nem érde­ mesebb pár embert szélnek ereszteni, ha utána a várvédők önként és dalolva leteszik a fegyvert?... Ez az egyik... A másik meg az, hogy ha mégis tévednék és karóba húzzá­ tok, tegyük fel, az nekem kész nyereség. Ugyanis tartozom neki három havi zsoldommal... Kártyaadósság... A rosseb gondolta, hogy ez a nagybajszú még nálam is ügye- 100 �palócföld 96/2 sebb hamiskártyás!... Szóval így állnak a dolgok, kedves barátom!... No, mit szólsz eh­ hez? HAKAN Azt gondolom uram, hogy te hitvány katona vagy és rossz keresztény. Hitetlen. ADLERBERG (cseveg) No, látod, ebben tévedsz. Tudod hány törököt öltem meg ebben az ostromban? (az ujjain számol) Ötöt. Az utolsót tegnapelőtt. Vézna kis emberke volt... Kettéhasítottam, mint egy disznót, (iszik) A koponyájától a köldökéig. No, jó, a torkáig. Annyit se mondott: bikkmakkk... HAKAN ...És magyart? Thököly seregéből... ADLERBERG (gondolkodik ) Kettőt... De lehel, hogy hármat... A harmadikat elvitték a cim­ borái... Hasba lőttem... Nem biztos, hogy túléli... (rövid szünet) Ami pedig a hitet il­ leti, barátom, nyugodj meg: szilárd a meggyőződésem... Engem a keresztények Istene soha meg nem segített, a te Allahod sem, ...de a pénz, cimbora!... A pénz az már vala­ mi! A pénz az hatalom, értelem, szépség, terített asztal, teli kancsó, puha ágy... egy­ szóval minden! ...Cifra ruha, meleg szoba, amit akarsz!... (súgva) Nő!... Mit nő?!... Nők!!... (kíváncsian érdeklődik) Voltál már többel együtt?... Kettővel-hárommal?... Úgy értem, egyszerre?... HAKAN Nem. ADLERBERG Gondolkodj egy kicsit! Ott nálatok a háremben... csak volt valami... Te is voltál fiatal... (szinte könyörög) Na!!! HAKAN Mindig eggyel. ADLERBERG (felpattan és indulatosan fel — alá járkál) Komolyan kérdezem, (visszafo­ gottabban ) Most egymás közt vagyunk... Nekem megmondhatod... Mint férfi a férfi­ nak... HAKAN Nem volt ilyen. ADLERBERG Reménytelen eset vagy! Nem lehet rajtad segíteni, (legyint egyet és nagyot fú jta t) Pedig nincs annál szebb, mint amikor az ember azt keresi, hogy kinek a mi­ csodája most éppen hol van?... (kis csönd, majd bizalmasan) Én az éjjel... (kacsint) Kettővel... (megelégedetten nyújtózkodik) Nem tudod te, cimbora, hogy mi az élet!... (anekdotázik ) Az egyik barna volt, olyan kis töltött galamb, a másik meg - nem fogod elhinni - vörös! Érted?!... Vörös!!... Az volt ám a móka! Értették a csíziót!... Igaz, jól megfizettem őket... Hidd el, barátom, a magyar lányok a legjobbak a világon! (utána­ gondol ) Bár az egyikük, azt hiszem, asszony volt... (elhúzza a száját) De bánja a fe­ ne!...Az nem az én dolgom... (bizalmas ) Tudod, hogy csináltuk? Kíváncsi vagy a rész­ letekre? Néhány - hm - fogásra például?... Jobbtól tanulni nem szégyen! HAKAN Nem vagyok rá kíváncsi. ADLERBERG (legyint) Azért elmondom. Jó pap holtig tanul, (körülnéz, mintha a falnak is fü le volna, s mint nagy titkok tudója, odasétál Hakanhoz, oldalához szorítja a fegyver csövét, és hosszasan sugdos neki valamit, kézfejével még a saját száját is eltakarja, majd hátralép, és várja a hatást) Szóval, ez így volt!... És akkor a vörös tu­ dod mit csinált?... (megismétlődik az előző jelenet. Hosszas sugdolózás után Adlerberg diadalmas arccal lép hátra s merően figyeli a törököt, aki rezzenéstelenül áll. A zsoldos lendületbe jön.) ...De ez még mind semmi! ...Akkor, a változatosság kedvé­ ért, bebújtunk az ágyba.. (újabb élménybeszámoló minden eredmény nélkül. A bég közönyösen bámulja a szemközti falat. A kapitány csalódottan és dühösen dobja el magát a székén. Lábát felteszi az asztalra, s fegyverével megcélozza Hakan fejét.) Piff!... Paff!... Puff!... Ezt érdemelnéd, semmi mást! Hát miféle férfi az ilyen?! Ha raj­ 101 �palócföld 96/2 tad múlna, már rég kihalt volna az emberiség utánpótlás hiányában!... (idegesen do­ bol ujjaival az asztalon, majd dönt) Na, hát ebből elég! Most már végképp kihoztál a sodromból!... (halkan) Menj oda az ablakhoz! (Csönd. A bég nem mozdul.) ADLERBERG (súgva) Nem hallod?... Az ablakhoz!... HAKAN (lassan megindul az ablak fele) ADLERBERG (a pisztolyt tartó kezével mutatja az irányt) Gyerünk, gyerünk! HAKAN (teljesíti a parancsot) (Csönd) ADLERBERG Nézz le! Elég magasan vagyunk, ugye? HAKAN Igen. ADLERBERG Na, hát innen fogsz leugrani! Tudod, mi lesz belőled?... Valami alaktalan hús­ pép, olyan, mint a fasírozott!... Gehackte... Szétloccsan az agyvelőd, és akkorát puf­ fansz, mint egy kövér béka. A nagy puhos hasad meg szétfolyik az udvar kőkockáin... Félsz? HAKAN Félek. ADLERBERG (elégedett) Akkor jó! ...És tudod, miért fogsz leugrani? ...Nézzük csak! (gon­ dolkodik, és közben gyorsan maga elé) Azért fogsz leugrani, azért fogsz leugrani... Nézzük csak, miért is fogsz leugrani? ... Azért fogsz leugrani... mert... mert... Lássuk csak!... Mondjuk azért, mert megtérítettelek... „Én uram, nemes Koháry kapitány! Az őrizetemre bízott Hakan béggel vallási természetű vitába keveredtem, sikerült őt meggyőznöm a keresztényi hit felsőbbrendűségéről, erre a fent nevezett keserves zo­ kogásban tört ki, a lábamhoz borult, és arra kért: áldjam meg őt a szent kereszt jelé­ vel (keresztet vet) ...majd elborzadván eddigi tettein, erkölcstelen életmódján és po­ gány voltán, önkritikát gyakorolván kilépett az ablakon...” (felnevet) Hát ez sem hangzik rosszul, bár ez a változat érezhetően gyengébb, mint az előző, és nincs híján bizonyos cinizmusnak sem, elhiszem... De mi lenne, ha kombinálnánk a kettőt? ...Elő­ ször egy golyó a turbán alá, aztán zuhannál ki... (odasétál Hakanhoz, szembefordítja az ablakkal, és oldalához nyomja a fegyver csövét.. Csöndesen) Nézd meg még egy­ szer a tieidet, mert most látod őket utoljára!... (Hosszú csönd. Szótlanul állnak, majd Adlerberg nagyon lassan felemeli a pisztolyt...) CSOBAI (jobbról be) ADLERBERG (megfordul és kedvesen az érkezőhöz) Á... Á... A tisztelt Csobai hadnagy úr! ...Mi szél hozta errefelé, ahol a madár se jár?... A vitéz Hakan béggel épp a táj szép­ ségében gyönyörködünk... Csodálatos innen a kilátás! ...És ez a mozdulatlan, áttetsző, tiszta levegő! (kéjesen sóhajt, és nagyot nyújtózik) Szinte érzi az ember a szamóca il­ latát! Varázslatos őszünk van, nem igaz? Nincs annál szebb, mint amikor az aranymálinkók szerelmesen danolnak a vén diófa ágain, és az erdei tisztás felől szarvasbőgés hallatszik, hol az erdő királya párviadalra hívja vetélytársát, hogy annak szügyébe mártsa agancsát... CSOBAI (hivatalos ) Koháry várkapitány úr parancsát hozom. Adlerberg kapitány urat a lő­ portorony őrizetére rendeli, s a tűzszünet idejére, amíg a követekkel tárgyal, engem bízott meg a túsz őrizetével. ADLERBERG (álszent és durcás) Ó, milyen kááár!... Pedig olyan jól összebarátkoztunk a túsz úrral! Képzelje, meghívott magához a Boszporusz partjára! A lelkemre kötötte, hogyha arra járok, feltétlenül nézzek be hozzájuk... Dehát a parancs az parancs, a 102 �palócföld 96/2 szolgálat pedig szolgálat! (Hakanhoz) Majd küldök néhány csomag cukrozott geszte­ nyét a kedves mamának!... (gúnyosan tiszteleg, és jobbra el) CSOBAI (rövid szünet után) Remélem, uram, semmiben nem szenvedtél hiányt a kapitány úr őrizete alatt... HAKAN Valóban nem, uram. Adlerberg úr remekül elszórakoztatott. Egy pillanatig sem unatkoztam. CSOBAI A tűzszünet idejére a túszunk vagy, és nem a foglyunk. Bármifelé kívánságod van, igyekszünk teljesíteni. HAKAN Köszönöm. CSOBAI Meg kell értened azonban, hogy nem hagyhatod el ezt a termet. HAKAN Természetesen. CSOBAI (a zsámolyszékre mutat) Foglalj helyet! HAKAN Köszönöm, inkább állok. Eleget ültem mostanában a haditanácsban. CSOBAI Ha megéheztél, szólj! HAKAN Majd szólok. CSOBAI Borral nem kínállak, tudom, tiltja a vallásod... HAKAN Kínálj csak nyugodtan, uram! Időnként Allah is alszik... A gyarlóság - ha szabad azt mondanom - éppúgy nemzetközi, mint minden emberi tulajdonság. Időnként ma­ gam is szívesen csatlakozom a borivók népes családjához. CSOBAI (elmosolyodik, tölt mindkettejüknek, lassú kortyokban isznak) HAKAN Egy kérésem mégiscsak volna... (leteszi a poharat) Elkísért a szolgálóm. Zádikának hívják. Bevallom, aggódom a biztonságáért... A zsoldosok esetleg... CSOBAI A kapitány úr nem gondoskodott róla? HAKAN A maga módján... Nagy gyönyörűséggel és alaposan végigtapogatta... CSOBAI (kiszól az ajtónállónak) Szólj Veron néninek! A török lány ajtaja előtt kettőzd meg az őrséget, senki sem mehet be hozzá az engedélyem nélkül! (b ecsukja az ajtót, Ha­ kanhoz) Merőben szokatlan, hogy egy rabszolganő elkísérjen egy túszt... HAKAN Ő nem a rabszolgám. Valamikor az volt, az egyik barátom ajándékozta nekem annak idején... Most már sokkal több annál: a társam. CSOBAI Nagy merészség volt eljönnie... HAKAN Próbáltam én is lebeszélni... De szabad ember, saját maga dönthet a sorsáról... Az előbb csak tanácstalanságból mondtam azt, hogy a szolgálóm, mert a magyar nyelvnek - amely egyébként árnyalatokban oly gazdag és változatos - erre a kapcsolatra, tudo­ másom szerint, nincs szava. CSOBAI A kedvesed... HAKAN Nekem sok mindenki kedves. CSOBAI A szeretőd... HAKAN Nem a szeretőm. CSOBAI A barátnőd... HAKAN (elmosolyodik ) Mifelénk ennek a szónak nincs semmi értelme. Ez egy európai foga­ lom... Egyébként is: a barátnő olyan barát, aki nem férfi, hanem nő. De azért vele nem bújik ágyba az ember... CSOBAI Nem félted? HAKAN De igen... És ő is félt engem. CSOBAI Bátor lány... HAKAN Szeret. 103 �palócföld 96/2 CSOBAI Nagy kockázatot vállalt... HAKAN Mondom, hogy szeret.. S bár valóban hiányzik néhány szó a ti nyelvetekből, uram, szabadjon megjegyeznem, hogy használtok olyanokat is, aminek az égvilágon semmi értelme: „szerelmesebb... szabadabb... igazabb...” (megrázza a fejét) Vagy szerelmes vagy nem. Vagy szabad, vagy nem. Vagy igaz, vagy nem... És a szerelem elmos min­ dent, mint a szökőár... Emlékszel a régi bölcs kérdésére: „Mi történik akkor, amikor egy ellenállhatatlan erő legyőzhetetlen akadályba ütközik?” CSOBA1 Mi történik? HAKAN (mosolyog) Nem tudjuk. VERON (jobbról be) Hívtál, fiam?... CSOBAI Veron néni, gondoskodjon a török lányról! Zádikának hívják. Ne szenvedjen hiányt semmiben! Lássa el étellel, itallal!... VERON Nem eszik az semmit, fiam, csak ül a kis szőnyegén és néz maga elé... Egy szót nem lehet kihúzni belőle. HAKAN Néma. VERON (Csobaihoz) Na látod, fiam, ilyen lány kellene neked! Egy rendes, egyszerű, csöndes teremtés... Mit csöndes: néma! Ilyen való neked, én ezt már megmondtam boldogult apádnak is - Isten nyugosztalja! -, mondom neki: „Te Lajos, keress ennek a gyerek­ nek valakit, akivel békében megfér, mert az ilyen tisztességes, jószándékú, becsületes fiatalembereket előbb-utóbb aztán elkapja valami cserfes, nagyszájú menyecske, elbolondítja, aztán kész a baj! Onnantól kezdve már ő viseli a kalapot a portán..." Itt van például ez a Mari, a balog Gattyán lánya. Azt is eszi a fene utánad. De te?... Rá se bagózol. Pedig nem csúnya ő se a maga módján, azzal a kis fitos orrával. Még ter­ metre is illetek egymáshoz... Nem beszélve arról, hogy ő főzi a legfinomabb lucskos káposztát az egész vármegyében... Vagy ott van a Zsuzsi, azt is hárman kérték már ebben az évben, de az csak vár, hogy esetleg te... CSOBAI Veron néni!... VERON Nem azért mondom, mert én voltam a dajkád, de a tejjel szívhattál volna valami görcsoldót is... Már úgy értem, ami megoldja a nyelved. A lehetőség adott volt, mivel én se vagyok valami szófukar, akárkinek lyukai beszélek a hasába, ebéd közben annyit karattyolok, mint te két hónap alatt; meg aztán - hát ebbe’ se ütöttél rám! engem már süldő lánykoromban könnyű volt meghódítani, nem igazán ellenkeztem, úgyhogy nyaranta a szénaboglya tövében... CSOBAI Veron néni, nézzen utána ennek a lánynak! VERON Jól van, no! Nem kell engem küldözgetni, tudom én a dolgom, eszem azt az érzékeny lelked! De azért gondolkozz azon, amit mondtam! Egy ilyen lány való neked, kisfiam! Az Úristen mentsen meg azoktól, akik túl sokat fecsegnek!... (jobbra el) (A két férfi alig észrevehetően összemosolyog) HAKAN A nők azon kevesek közé tartoznak Allah kertjében, akikért élni érdemes... (rövid szünet után témát vált) Hamarosan megszületik a döntés. Már órák óta tárgyalnak... CSOBAI Történelmi pillanat... HAKAN (bólint) Valóban... Most nem csak egy várról van szó, hanem sokkal többről. Ibrahim vezér sátrában van már a Szultán athmánéja. Ha bevesszük a várat, akkor Füleken ki­ rályt koronáznak, pontosabban Felső-Magyarország fejedelmét - Thököly Imrét... És akkor a császár kutyaszorítóba kerül: a jobb szárny már felsorakozott ellene - az 104 �palócföld 96/2 új fejedelem, az erdélyi hadak és mi. Balról pedig majd jönnek a franciák... Sorsfor­ dító pillanat valóban. CSOBAI Ha beveszitek a várat... HAKAN (nyugodt) Ez így lesz, uram. Füleket már rommá lőtték győzhetetlen fegyvereink. A bástyák a legkisebb szélfuvallatra összedőlhetnek, lassan nem rejtőzhettek máshova, mint saját katonáitok tetemei mögé. Menekülnötök lehetetlen, felmentő seregben bízni dőreség. Élelmetek és ivóvizetek fogytán, körülöttetek a világ leghatalmasabb hadserege. Még néhány nap, és elfogy a lőpor, csupasz kardotok marad csak - aztán már az sem... Ha a gyorsröptű sólyom árnya suhan a tavak és rétek felett, a vadludak riadtan bújnak meg a nádasban, és az apró erdei madarak a bokrok ágai közé mene­ külnek. Ez a bátor és ügyes ragadozó is megretten azonban, ha szirti sas kiáltását halija, s igyekszik kikerülni annak útjából. A tigris erősebb, mint a medve, s a szar­ vast könnyedén legyűri az oroszlán... CSOBAI Nem vagyunk szarvasok, akik gyors lábukban bíznak, ha futásra kerül a sor, sem gyá­ va kutyák, kik a kertek alatt sompolyognak el, mikor farkas üvöltését hozza a szél. HAKAN Gondoljatok az asszonyokra és a gyerekekre! Gondoljatok szeretteitekre, mind­ azokra, akiknek felelősséggel tatoztok! Akik bíznak bennetek, akik az életüket a ti kezetekbe tették le, akik erősnek és bölcsnek ismernek titeket, elég erősnek és elég bölcsnek ahhoz, hogy tudják: két rossz közül a kevésbé rosszat fogjátok választani. CSOBAI Gondolunk szeretteinkre, uram, és gondolunk egyetlen hazánkra is, s erre a népre, amelyre felesküdtünk, amely hisz bennünk és amelyben mi is hiszünk... És gondolunk apáinkra is, akik arra tanítottak minket, hogy a becsületes katonahalál ezerszer töb­ bet ér a becstelen életnél... És gondolunk hőseinkre is, akik bebizonyították, hogy a medve legyűrheti a tigrist, és a szarvas megkergetheti az oroszlánt... Gondolunk Kő­ szegre és gondolunk Égerre... és az egységes keresztény Európára, amely ezt a nem­ zetet a kereszténység pajzsaként tiszteli... És gondolunk őfelségére, a császárra is, akinek segítségével kivívjuk szabadságunkat... HAKAN Miféle hályog hullt a szemedre, miféle álomkép játszik teveled?... „Őfelsége a csá­ szár segítségével kivívjuk szabadságunkat...” Tudod, milyen sorsot szán a császáro­ tok ennek az országnak? Egy tartomány lenne a sok közül, s azok sorában is a legu­ tolsó! Ha mi nem lennénk és a szövetségeseink, a kétfejű sas már rég kiterjesztette volna szárnyát Magyarország fölé, „hogy óvja és védje”... Mint mondjátok: kecskére káposztát... CSOBAI Őfelsége népünk törvényes uralkodója! HAKAN Hol volt Magyarország törvényes uralkodója akkor, amikor ennek a népnek hadse­ regre volt szüksége: katonára, fegverre, élelemre, munícióra... és pénzre, hogy vára­ kat építhessen, bástyákat emeljen?!... És hol van most?... Ideküld néhány ilyen zsol­ dost, mint Adlerberg kapitány úr, meg a cimborái... Azt mondod, uram, hogy gondol­ tok Kőszegre és gondoltok Egerre... Arra gondoltok-e, hányan védték ezeket a vára­ kat? Egert három-négyezren, Kőszeget még annyian sem, s ezek közt kevesebb volt a katona, mint a menekült... És tudod-e, mit mondott Magyarország törvényes uralko­ dója, őfelsége, a császár az egriek követének, aki emlékeztette arra, hogy ő Magyarország királya is egyben? Azt, hogy köszöni szépen, tud róla... És őfelsége, a császár bárói címet tudott küldeni Jurisicsnak, de fegyvert és élelmet azt nem... Úgy látszik, uram, csak az itt élőknek fontos az ország sorsa. CSOBAI Ha a császár nem küld segítséget, annak egyetlen magyarázata, hogy nem küldhet. 105 �palócföld 96/2 HAKAN Miért nem? Hol van ilyenkor az a hatalmas hadsereg és az a rengeteg pénz? Meg­ mondjam, uram? Őrködik a leigázott tartományok felett. Olyan tartományok felett, amelyekhez hasonló sors várná a ti országotokat is... Hidd el uram, ha a vezérkari tisztek a Burgban a térképre néznek, itt csak egy stratégiai fontosságú területet lát­ nak, s titkon örülnek, hogy Füleket ostromoljuk és nem Bécset... CSOBAI ...Az áruló Thököly Imrével együtt, aki eladja ezt a népet egy fejedelmi címért, hogy a keresztény rend ellen támadjon! HAKAN Hol van az az általatok oly sokat emlegetett rend, az egységes keresztény Európa, uram, aminek ti lennétek a pajzsa? Hol volt az elmúlt másfél évszázadban, amíg mi itt voltunk? Hol voltak a keresztes hadak, amelyek Jeruzsálembe el tudtak menni, de Kőszegre nem? Bizony sehol... Ha ennek a földrésznek valóban az lett volna a legfon­ tosabb, hogy minket elűzzön innen, akkor megtehette volna. Hacsak minden európai falu egyetlen katonái küld, az a sereg többszöröse lett volna a Szultánénak (megha­ jo l ). Volt ilyen hadsereg, akárcsak egyszer is? Nem volt. ígéreteket kaptatok, szép szavakat, biztatást... de semmi mást. S ne feledd uram, hogy sok fontos dolog létezik, de a legfontosabb - az mindig csak egy. Ha ég a házad, és már csak annyi időd van, hogy egy valamit magadhoz végy és menekülsz, mert a tető a fejedre omlik - nos, ak­ kor az a legfontosabb a számodra... Be kell látnotok, hogy Európának nem ti vagytok a legfontosabbak. CSOBAI Mindenkinek megvan a maga keresztje... HAKAN Amire önmagatokat feszítitek, uram... Ne feledd, hogy Luther hívei nálunk keresnek menedéket... Nálunk, a „pogány” töröknél... Mert a pápistáktól jobban félnek, mint tőlünk... Thököly tábora tele van velük... Félnek az inkvizíciótól, félnek az autodafétól, félnek a máglyától, a gályarabságtól. Az a nagy híres, keresztény egység szaka­ dozni látszik... CSOBAI Ezt te mondod, uram?!... Felégettétek városainkat, falvainkat, rabszíjra fűztétek asszonyainkat, gyerekeinket, idejöttetek harácsolni, ahol semmi keresnivalótok! Mit akartok még?! A vérünket akarjátok?... HAKAN (mosolyog) A kép valóban költői... Felégetett falvak, síró gyermekek, asszonyok... Úgy látom, uram, szép szavakban, erkölcsi tanulságokban, jól hangzó elméletekben nálatok nincs hiány... De azért hadd mondjak valamit... Én már nem vagyok fiatal, sokfelé jártam a világban, és ahol megfordultam, mindig a tettekre figyeltem és soha­ sem a jó törvényekre vagy a tetszetős tanokra, mert azok mindenhol vannak. Engem az érdekelt, hogy betartják-e őket? Azt mondod, az én népem kegyetlen... És ti?... Ti mit tudtok felmutatni?... Gondold meg!... Ha egy idegen - mondjuk egy kínai -, aki eddig még semmit sem tudott rólatok, kézbe veszi a szent könyveteket, elolvassa és megtetszik neki a törvényetek, hogy „ne ölj! Ha megdobnak kővel, dobd vissza ke­ nyérrel! Szeresd felebarátod, mint tenmagadat!”... CSOBAI Látom, ismered a Könyvek Könyvét... Nem hittem volna. HAKAN Az én hitem szilárd, így bármit elolvashatok... Tehát, ha megtetszik neki mindez, és elhatározza, hogy idejön, Európába, és a ti tanításotok szerint fog élni: mit talál itt vajon?... Egymással marakodó népeket, széthúzást és háborút, inkvizíciót, ólomkam­ rákat, máglyahalált... Néhány közönyös nemzetet, mely tétlenül szemléli mások agó­ niáját... Egy szétforgácsolt földrészt... Kapzsi hódítókat, akik az Új Világban épp most irtanak ki egy emberi fajt... Ágyúval lövik azokat a szerencsétlen, tollas vada­ kat, helyükbe pedig Afrika négereit szállítják százezerszámra... És ez még csak nem 106 �palócföld 96/2 is háború, ez mészárlás... Haszonért, pénzért, aranyért, hatalomért... Az elméletetek szép, uram, de a gyakorlat rettenetes... (Odakintről dulakodás zaja hallatszik. Kivágódik az ajtó, beront Kapros, kezében pisztoly; mögötte az ajtónálló.) AJTÓNÁLLÓ Nem állíthattam meg, hadnagy úr! Fegyvert fogott rám... CSOBAI (fejével az ajtó felé int) Menj ki! (Ajtónálló jobbra el) CSOBAI (Kaproshoz ) Mit akarsz? KAPROS (részeg, Hakanra mutat) A fejét... A fejét akarom... Lándzsára tűzve körbevinni a várban, aztán odadobni a kutyáknak... Ahogy ők csinálták annak idején László bá­ tyámmal. CSOBAI Ő a túszunk. Én felelek a biztonságáért. KAPROS (a pisztollyal mindkettőjüket sakkban tartja) De előtte még kiszurkálom a szemét egy piszkavassal!... CSOBAI Menj innen, Kapros, nincs itt semmi keresnivalód! KAPROS Karóba húzni, hogy két napig szétszakadt belekkel jajgasson és megbánja azt is, hogy az anyja a világra hozta! CSOBAI Részeg vagy... KAPROS (egy gyors mozdulattal a török halántékának szegezi a fegyver csövét) Örülj, po­ gány, hamarosan találkozol a te Allahoddal! Bár azt azért sajnálom, hogy ily könnyű halálod lesz... (lejjebb engedi a fegyvert) Egy haslövéssel még néhány napig kihúz­ nád... (Csobai mozdulatára megint Hakan fejéhez nyomja a pisztolyt) Lassan a testtel, hadnagy úr! Ne csináljon semmi ostobaságot!... (Kis csönd. Hakan mozdulat­ lanul áll, szeme se rebben.) CSOBAI Ha megölöd, mindannyian elveszítjük a becsületünket... Jó katona vagy, Kapros, be­ csületes csatában legyőztél már néhány törököt, nyílt, férfihoz méltó párviadalban... De most elvesztetted a fejed. Sokat ittál. Ha megteszed: véged.. Gyilkos leszel és nem katona... Hóhér. (lassan elindul fe lé) KAPROS Egy tapodtat se tovább, hadnagy úr! CSOBAI (megáll) Tedd el azt a fegyvert és menj! KAPROS A vérét akarom látni... Hogy úgy szenvedjen, mint a mieink, akiket halálra kínoztak. Soroljam?... CSOBAI Ne sorold!... Én is ismertem őket... KAPROS Kiirtották a családom... CSOBAI Tudom. KAPROS Az anyámat a kútba dobták. Vízbe fojtották, mint egy macskakölyköt... CSOBAI Tudom. KAPROS Amikor hazamentem, a feleségem ott feküdt az udvaron, arccal a porban. Halott volt. CSOBAI Tudom. KAPROS Elvitték a fiam. Az egyetlen fiam ezek a... CSOBAI (a tenyerét nagyon lassan Hakan és a pisztoly csöve közé csúsztatja) Tudom jól... De most nem tehetsz semmit. KAPROS Megölöm. CSOBAI Előbb engem... (a fegyver csövét a saját fejéhez emeli) 107 �palócföld 96/2 KAPROS Felgyújtották a házam, meggyilkolták azokat, akiket szerettem.. Elvitték a fiam, az egyetlen fiam... Érted?!... Az egyetlen kicsi fiamat... CSOBAI Add ide azt a pisztolyt! KAPROS Hogy az Isten verje meg őket!... (lerogy a székre, az asztalra borul és rázza a vállát a hangtalan zokogás) CSOBAI (kiveszi a kezéből a fegyvert, és kiszól az ajtónállónak) Vidd föl a szobájába, és zárd rá az ajtót reggelig! Még kárt tesz magában... Ezt meg tedd el!... (átadja neki a pisztolyt ) AJTÓNÁLLÓ Igen, uram. CSOBAI Jánosnak pedig mondd meg, ha meglátok még egy részeget, elveszem tőle a borospin­ ce kulcsát!... Koháry várkapitány úr?... AJTÓNÁLLÓ Még mindig a követekkel tárgyal. CSOBAI Rendben!... Ha végeztek, azonnal szólj!... Mi van a Gáborral? AJTÓNÁLLÓ Meghalt, (jobbra el) CSOBAI (rövid szünet után) Rettenetesen sajnálom az iménti jelentet, uram... HAKAN Azt hiszem, én tartozom köszönettel.. (hosszú szünet után nagyot sóhajt) A mi ren­ dünk - elismerem -, lehet, hogy mások számára kegyetlen és erőszakos... De Rend... Van, él és működik... CSOBAI A ti birodalmatokat a félelem és a rettegés tartja össze... HAKAN (elhúzza a száját) Talán igen... és még valami: a lehetőség... Az én hazámban bárki­ ből bármi lehet. Egy kis szerencse kell csupán, egy sikeres ütközet például, amelyben kitünteted magad, s máris megindulsz felfelé... A legutolsó tevehajcsár is arról áb­ rándozik, hogy egyszer majd... egyszer majd beglerbég lesz, vagy szerdár, vagy nagy­ vezí r - vagy miért ne? - szultán esetleg... Csak egy kis ügyesség kell, találékonyság, bátorság... és a megfelelő alkalom, egy szerencsés pillanat... és akkor... Persze a leg­ többször ebből semmi sem lesz, túrja a földet élete végéig, vagy koldulva járja az ut­ cákat, de a lehetőség... a lehetőség az megvan, és az hatalmas erő... CSOBAI Szolgák vagytok egy zsarnok hatalom kezében! Amerre jártok, elpusztítotok min­ dent, mint a sáskák... HAKAN (elmosolyodik ) A nagy szavak annyit érnek, uram, amennyit... Úgy látszik, ezeket a magasztos fogalmakat, mint jog vagy szabadság, a kicsi és erőtlen népek gyakrabban használják, mint a nagyok - mivelhogy ebbe kapaszkodhatnak... A Felséges Szultán (meghajol) ily magasztos dolgokkal kevesebbet foglalkozik, ellenben - ha úgy gon­ dolja - az érveit megtámogatja egy százötvenezres, jól felszerelt hadsereggel és négyszáz ágyúval... És ez a módszer hatékonyabbnak tűnik, mint az erkölcsi prédiká­ ció... CSOBAI Irtózatos, amit mondasz! HAKAN Amikor a Nagyvezír győztes hadai élén bevonul a Városba, hogy jelentést tegyen a Szultánnak (meghajol) és szekerek százai hozzák a drágaköveket, fegyvereket, ék­ szereket... CSOBAI ...amiket összeraboltatok!... HAKAN ...a Birodalom gazdag, az utolsó kolduló dervis is teleette magát kecskehússal, a nép elégedett, mert hatalmasnak és vagyonosnak tudhatja magát, akkor az emberek nem szoktak azon tépelődni, hogy ők szabadok-e vagy szolgák... Úgy látszik, az elmélet számotokra igen fontos, ellenben a gyakorlat az, hogy éheztek, s maholnap a vár ku­ tyáit és macskáit fogjátok nyársra húzni... 108 �palócföld 96/2 CSOBAI ...Nem hátrálunk egy tapodtat sem!... És lehet, hogy te ezt nem érted, uram, de van hi­ tünk, vannak eszményeinek, ezekből merítünk erőt és vigaszt, és hisszük, hogy egy napon ki takarod tok az országból. HAKAN ...És jönnek helyettünk Adlerberg kapitányék! CSOBAI Katonák vagyunk, nem politikusok. Ez nem a mi dolgunk. HAKAN Hanem kié? CSOBAI Tesszük, amit tennünk kell... Így volt eddig is, és így lesz ezután is. HAKAN Megint csak azt mondom, amit az előbb: ezek elméletek.. Ráadásul hamis elméle­ tek... Ha úgy tetszik, illúziók, amivel ámítjátok magatokat... Azt mondod, hadnagy úr, ti vagytok a kereszténység pajzsa... Tudod jól azonban, ezt már volt időtök kita­ pasztalni, ha megjön Khaszim napja, a mi hadseregünk visszatér Kisázsiába. Ez a mi hadviselésünk egyik legfőbb jellemzője, s talán egyik gyengéje is... De törvény... S ez behatárolja a lehetőségeinket... Bécsnél messzebb sosem fogunk eljutni. CSOBAI Addig sem! HAKAN Egyszóval, dehogy véditek ti a kereszténységet, legfeljebb önmagatokat... És ha pajzs vagytok is, nincs kéz, amely megtartson... Ne feledd, uram, hogy az elmúlt száz­ ötven évben fél Európa a szövetségesünk volt... Vagy legalábbis ellenségünk ellensé­ ge... CSOBAI Mindez rágalom és hazugság! HAKAN Mindez igaz, uram... Lehet, hogy kényelmetlen és furcsa igazság számotokra, de mégiscsak igazság... Hágában Anglia, Dánia és Hollandia kötött szövetséget a császár ellen, s hozzájuk csatlakozott Bethlen Gábor erdélyi fejdelem is francia és velencei támogatóival... Miért a császár ellen, uram, miért nem ellenünk, a török ellen?... A pogány török ellen... A hitetlen, Magyarországot dúló, istentelen turbánosok ellen?... Miért a keresztény császár ellen?... Vagy azt hiszed tán, hogy - például - az egykori Németalföldnek nem állt érdekében, hogy mi itt, ebben az országban lekössük a Habsburgok erejét?... Akkor is kivívták volna a szabadságukat, ha az itteni százezres zsoldoshadsereggel is meg kell küzdeniük?... Vagy a többi kis protestáns fejedelem­ ség... Lehet, hogy a magyar függetlenségnél többre értékelték a sajátjukat?... Gondolj arra, hogy Mohácsnál a Felséges Szultán (meghajol) ágyúit nagyrészt keresztény tűzmesterek kezelték, mivel ők értették legjobban a dolgukat. Az ágyúkat német ön­ tőműhelyekben készítették, a lőport a Hanza-városokból velencei hajók szállították a Felséges Szultán (meghajol) győzhetetlen seregének... S ha ezt furcsállod, uram, gondolj arra, hogy enek végtelenül egyszerű a magyarázata: a pénz. Szulejmán Szul­ tán mindezeket meg tudta vásárolni. Lajos magyar király pedig... hm... bizonyos anyagi nehézségekkel küzdött akkoriban... A hősiességetek megható uram, de nem tudom mennyit ér ez jól átgondolt nagyhatalmi érdekek ellen, a világot uraló pénz el­ len, vallási fanatizmus ellen... Európa aludt eddig is, és alszik most is. Európa alszik és véres álmot lát, s ha néha felriad, csak tétován és tehetetlenül szemléli, hogy egy nemzet néhány határral odébb miként vívja élet-halál harcát... De ez a közönyös és gyáva Európa, s nem a szellemé, melyet oly büszkén vallanátok hazátoknak. CSOBAI Ha Isten úgy akarja, egyedül is küzdünk, utolsó leheletünkig, vérünk hullásáig. HAKAN Miért kell Magyarország közepén vérfürdőt rendezni? Nyugat és Kelet megmérkőz­ hetne Bécs alatt is, nem kellene ehhez ennek az országnak elpusztulnia. Itt van példá­ ul Erdély. Évente adót fizet a Felséges Szultánnak (meghajol), de szabad. Önálló ál­ lam. Miért ne lehetne ez az ország is az? 109 �palócföld 96/2 CSOBAI Uram, te szolga vagy, és - úgy látszik - csakis így tudsz gondolkodni. Szükséged van egy hatalomra, amelynek behódolhatsz. A bilincset és a rabláncot ajánlod nekünk, mert csak ezeket ismered... Ameddig ellátsz, az a török birodalom határa, de azon túl is élnek emberek... és ők nem így gondolkodnak. HAKAN Hasonlatos vagy te, hadnagy úr, a vándorhoz, aki megmenekül a tigris karmai közül, aztán a viperák barlangjában találja magát... Ez az ország már most sem szabad... CSOBAI Szabadon választhat és dönthet saját sorsáról: tehát az! HAKAN Ügyeit Bécsben intézik és őfelsége, a császár, erődöket építtet saját katonái számá­ ra, de nem ám ellenünk, hanem saját népe ellen... Ellenetek... Mert ez egy rebellióra hajlamos nemzet, fékezhetetlen természetét erőszakos módon kell letörni... És per­ sze csak a katolikus vallást lehet engedélyezni... A módszereket pedig már ismeri­ tek... CSOBAI Ismerjük a ti módszereiteket is... HAKAN Az lehet, uram... De mi kiismerhetőbbek vagyunk... Ésszerűbbek... Kevesebb az illú­ ziónk... már ha van egyáltalán bennünk... Bennem harminc esztendei katonáskodás után vajmi kevés... (rövid szünet után) Most a féligazságok idejét éljük... De - már zo­ kon ne vedd szavaimat - azt hiszem, ez az állapot tökéletesen megfelel nektek. Sze­ rettek a féligazságokba kapaszkodni. Szeretitek az egyértelmű dolgokat. Szerény ta­ pasztalatom szerint ti csak az angyalokkal tudtok mit kezdeni, mert azok fehérek, szárnyuk van és jók; és az ördögökkel, mert azok feketék, patásak és rosszak, de kép­ telenek vagytok mit mondani az angyalok és az ördögök közé szorult emberről, aki angyal nem tud lenni, ördöggé válni pedig nem akar... Ti vagytok a jók, mi a rosszak.. Egyszerű a képlet... Ám ennek tökéletesen ellentmond mindaz, ami itt történik, Fü­ leken... CSOBAI Igazán nem várhatod el, hogy sóval és kenyérrel fogadjunk benneteket a város kapu­ jában... HAKAN (mosolyog ) Persze, hogy nem... Én csak arra próbáltam utalni az imént, hogy az én népem is végtelenül változatos, sokszínű, nem jó nem rossz: olyan, amilyen... Mint minden nép... És csak az egyik arcunkat ismeritek... CSOBAI Ez bizony nem a legrokonszenvesebb... HAKAN Nem rajonghattok értünk, ezt megértjük... De láthatod magad is: Thököly katonái és az erdélyiek a császárt még nálunk is jobban gyűlölik. CSOBAI Nem tudják, mit cselekszenek. HAKAN (ingatja a fejét) Nagyon is tudják... Nehogy azt hidd, hogy ők másképp gondolkod­ nak mirólunk, mint ti... Ugyanúgy megvetnek bennünket... A két ellenség közül elő­ ször a gyengébbel akarnak leszámolni, és az a császár. CSOBAI Az majd elválik. HAKAN Ne feledd, uram, hogy mi másfél évszázada itt vagyunk. Ez a birodalom szilárd és rendíthetetlen, és ezt a tényt Thökölyék - gondolom - kényszeredetten, de tudomá­ sul vették. Egy pillanatig sem kétséges azonban, hogyha Allah győzelemre segíti fegyvereinket, azonnal felbomlik a szövetség... CSOBAI ...amely miatt megvet bennünket az egész művelt világ. HAKAN Nem igazán hízelgő ránk nézve, hogy a művelt népek sorából kifelejtesz bennünket... Pedig mi is letettünk már az asztalra néhány dolgot... Fura nép vagytok, ti, uram... Ti, magyarok... Sokfelé megfordultam már, de ilyen nemzettel még nem találkoztam. CSOBAI Mire gondolsz? 110 �palócföld 96/2 HAKAN Tehetséges emberek vagytok. Nem vagytok híján a bátorságnak sem, és ha összefog­ tok, csodákat tudtok művelni. De, mintha valami átok ülne rajtatok. CSOBAI Miféle átok? HAKAN Képtelenek vagytok megbékélni. Nektek szükségetek van az ellenségre... CSOBAI Abban most nincs hiány. HAKAN Nem értesz, uram... Titeket könnyen meg lehet osztani. Olyanok vagytok, mint a mágnes, amit delejvasnak neveztek. Valami furcsa természeti törvény szerint egy mágnesrúdnak mindig két pólusa van, és ha mondjuk középen kettévágod (mutatja a kezével) akkor azok azonnal osztódni kezdenek, kétfelé... És a következő felezésnél megint, s így tovább a végtelenségig, míg csak apró darabok nem lesznek belőle, por és törmelék, aztán elfújja azt is a szél... Hiányzik az összetartó erő... Így szóródtok ti is szét, uram, mint az apró forgácsok, vagy a homokszemek a sivatagi viharban, s nem marad utánatok semmi... CSOBAI Ebben azért nektek is van valami szerepetek... HAKAN (megrázza a fejét) Tévedsz, uram... Ez a ti dolgotok és nem a miénk. Ha van megér­ zés, ha van türelem, ha legalább megsejted, mi játszódik le a másik emberben, s meg­ érted az érveit akkor is, ha te másként gondolod; akkor egy igen fontos képesség bir­ tokában vagy... És ez a képesség van mindig. Van éjjel és nappal, van háborúban és békében, van télen és nyáron, van esőben, hóban, fagyban... egyszóval mindig. És már megbocsáss szavaimért! - ez a képesség belőletek hiányzik. Hagy mondjak egy példát!... Ti még most is úgy gondoljátok, hogy annak idején ott Mohácsnál valami­ féle nemzeti sorstragédia történt... CSOBAI Elvesztettük a királyunkat és a seregünk nagyrészét. HAKAN A királyotok nem a csatában esett el, és ott volt még Szapolyai serege és a rendi ha­ dak... Mikor volt ez az ütközet? CSOBAI 1526-ban. HAKAN 1526-ban... Maradjunk a ti időszámításotoknál... Elvesztettetek egy csatát: ennyi történt. Nem több. Seregeink megszállták az országot? Nem. Végzetes volt ez a vere­ ség? Nem. Mikor foglaltuk el Budát? CSOBAI Negyvenegyben... HAKAN Negyvenegyben... A két évszám közt van tizenöt év, uram. Mit csináltatok tizenöt évig? Várakat és erődrendszereket építettetek ellenünk? Új hadsereget szerveztetek? Minden erőtöket az ország függetlenségének megóvására fordítottátok? Közös aka­ rattal szembefordultatok az idegen hódítókkal? Bizony nem... Választottatok maga­ toknak két királyt, hogy legyen ki mellé állni... Hogy eldöntsétek, ki a hazafi és ki a még hazafibb? Ki a magyar és ki a magyarabb?... Aztán a meddő pártharcok felőröl­ ték az erőtöket, és negyvenegyben a janicsárjaink besétáltak a budai várba, és véron­ tás nélkül elfoglalták azt. Tizenöt év alatt ennyire voltatok képesek, uram... Azt mondjátok, minden nyomorúságotokért mi vagyunk a felelősek. De Magyarország széthullása már elkezdődött Mátyás halálával. Erről mi nem tehetünk. Ez a ti dolgo­ tok... És mi történik itt Füleken? A várat Koháry István magyar kapitány védi a ka­ tonáival és a császári zsoldosokkal és mi rohamozzuk, törökök, Thököly Imre magyar seregével és az erdélyi hadakkal... Uram, itt magyarok ölnek magyarokat, s mond­ hatsz bármit, ez testvérgyilkosság... AJTÓNÁLLÓ (jobbról be) Hadnagy úr, újabb követ érkezett a török táborból. Ulman bég ve­ led kíván beszélni. 111 �palócföld 96/2 CSOBAI Énvelem? AJTÓNÁLLÓ Igen. CSOBAI (bólint) Rendben van. Engedd be!... Koháry kapitány úr? AJTÓNÁLLÓ Még tárgyal. CSOBAI Kapros? AJTÓNÁLLÓ Alszik. CSOBAI Jó... (Az ajtónálló kinyitja az ajtót, Ulman bég méltóságteljesen bevonul, meghajolva, szertar­ tásos lassúsággal üdvözli Hakant, ajtónálló jobbra el.) ULMAN A Fényestekintetű Ibrahim pasa, (meghajol) a hadak szerdárja üdvözletét küldi te­ neked, vitéz Csobai hadnagy! Arra kér téged, mint a túszunk őrzőjét, hogy a nagy­ tiszteletű Hakan bégnek - méltóztasd kegyesen engedélyezni, hogy én a hitvány szolga, átadhassam a Felséges Szultán (meghajol) ajándékát... CSOBAI A szultán ajándékát?... ULMAN ...amely épp most érkezett Konstantinápolyból. Váltott lovakon hozta a leggyorsabb futárunk... CSOBAI (furcsálja a dolgot) Valóban fontos lehet, hogyha ennyire sürgős... ULMAN (nyomatékosan) Ez szultáni ajándék, uram, amelyet csak az arra érdemesek vehet­ nek át... A legnagyobb kegy, amit igazhitű magáénak mondhat.. CSOBAI (egy kézmozdulattal) Értem, uram... Legyen, ahogy gondolod, én nem akadályozlak ebben... Tégy belátásod szerint! ULMAN (meghajol) Köszönöm, uram!... Kérlek ugyanakkor, hogy szerény személyemet fo­ gadd el ideiglenesen túsznak, hogy a nagytiszteletű Hakan bég parttalan örömének semmi se vessen gátat!... CSOBAI Úgy érted?... ULMAN Nem vagyok arra méltó, én, a semmi, hogy e jeles férfiú örömében osztozzak. Épp ezért szeretném levenni válláról egy rövid időre a rabság nyomasztó nyűgét, hogy át­ vehesse azt, amit már oly régen megérdemelt... CSOBAI (egy kézmozdulattal jelzi, hogy „tessék!”) ULMAN (újabb szertartásos üdvözlés után Hakanhoz) Nagytiszteletű Hakan bég! A Felsé­ ges Szultán (mindketten meghajolnak) üdvözletét küldi tenéked, s nagyrabecsülése jeléül ezt a szerény ajándékot... (egy kis dobozt tesz le az asztalra). Reméli, hogy jó egészségnek örvendesz és Allah győzelemre segíti dicső kardod, s hogy hamarosan viszontláthat palotájában. HAKAN (meghajol) Fényestekintetű Ulman bég! Kérlek, tolmácsold köszönetemet Őfelségé­ nek! Legmerészebb álmomban sem gondoltam ily nagy megtiszteltetésre! Ezután is arra törekszem, hogy méltó legyek szerény tehetségem szerint a Leghatalmasabb ke­ gyére és jóindulatára!... ULMAN Ne szerénykedj, uram,! Ez az ajándék már régen megillet téged... HAKAN Igazán megtisztelő számomra, hogy ezt mondod, uram... ULMAN Én - személy szerint - már korábban is gondoltam arra, hogy valóban kiérdemelted ezt a nagy kegyet... HAKAN Én sem kívánhatok mást, uram, minthogy Őfelsége hasonló elismerésben részeltes­ sen téged is... (A két török udvarisasan meghajol egymás felé, lezárván a beszélgetést.) 112 �palócföld 96/2 CSOBAI (-kiszól az ajtónállónak) Vezesd Ulman béget az egyik vendégszobába, és állítass őröket az ajtaja elé! (Ulman a lassú, szertartásos meghajlások után az ajtónálló kíséretében jobbra el. Hosszú csönd.) CSOBAI (a dobozra mutat) Ne zavartasd magad, uram! Nézd meg, mi van benne! HAKAN Nagyon jól tudom, mi van benne. CSOBAI (meglepődik ) Valóban?... HAKAN (lassan elmosolyodik) Az, ami benne van, gyorsabban és biztosabban öl, mint a tig­ ris, s mérge ezerszer erősebb a skorpióénál... A pestises beteg vagy a leprás még bíz­ hat abban, hogy meggyógyul, a vak, hogy visszanyeri szeme világát... Ők még várhat­ ják a csodát... De akinél ott van ez a kis doboz, annak már semmi reménye sincs. CSOBAI Miért, mi van benne? HAKAN Egy kis fonál, uram... Egy selyemzsinór... CSOBAI (valami dereng) A halálos ítélet... HAKAN (bólint) (hosszú csönd) CSOBAI Még elmenekülhetsz... HAKAN (mosolyog) Már nem... Nincs hova, s egyáltalán semmi értelme sem lenne... Ez egy más világ, uram... Bizonyára azt is furcsának tartod, hogy Ulman bég elhozza a Szul­ tán (meghajol) „ajándékát” annak a túsznak, akit az ostromlott várban fogvatartanak, kockáztatva ezzel a saját testi épségét, s lehetőséget ad az ellenségnek, hogy esetleg visszaéljen a helyzettel; pedig igazán megvárhatná azt a néhány órát, amíg visszatérek a táborba... CSOBAI Valóban szokatlan... HAKAN (megrázza a fejé t) Uram, te nem tudod, mi az a hatalom... A szultáni hatalom... A Felséges Szultán (meghajol) bármit megtehet korlátlanul és parttalanul. Ő nem kér, hanem parancsol... És a szava törvény. Utána Allah következik. Amit mond, megfellebezhetetlen és azonnal végrehajtandó... Nem kicsit később, majd, esetleg, holnap... Nem... Most, azonnal... Tétovázás és késedelem nélkül, fővesztés terhe mellett... CSOBAI Itt egyenlőre biztonságban vagy... HAKAN (mosolyog ) Igazán kedves tőled, uram, hogy ezt mondod, és épp te, aki az őrzőm vagy s az ellenségem, de én már sehol sem vagyok biztonságban... Nékem annyi időm van, hogy fölvágjam az ereimet, vagy beledőljek egy kardba... Ennek a látványától ugyan megkíméllek, ám hidd el, ha majd pár perc múlva kilépek ezen az ajtón, hogy visszatérjek az enyéimhez, már nem fogom elérni a várkaput. Az egyik lépcsőfordu­ lóban hurkot dobnak a nyakamba, elvágják a torkom, esetleg főbelőnek... S hidd el, ez még a jobbik eset: kíméletes és gyors halál. Ha ellenállnék, szökni próbálnék, elret­ tentésül válogatott kínzásokkal ölnének meg... CSOBAI Ha elfognának... HAKAN Elfognának. Ne gondold, hogy Ulman egyedül jött: három-négy orgyilkossal. Ha őket sikerülne is kijátszani, az egész Birodalom a nyomomban lenne... Mert ez szul­ táni parancs, törvény... Nem lenne semmi esélyem. Pár röpke nap még, teli rettegés­ sel, álmatlanul... aztán a lassú kínhalál... Hát így, uram... Meg kell halnom. CSOBAI De miért? HAKAN Nem tudom... Talán valamelyik beglerbégnek megtetszett a palotám az Aranyszarv öbölben, s most rá akarja tenni a kezét, így hát gátlástalanul megrágalmazott... Vagy 113 �palócföld 96/2 a hivatalnokok megirigyeltek a diplomáciai sikereimet és most féltékenyek... féltik az állásukat... És hát ők közel vannak a tűzhöz... Vagy csak azért, mert én nem vagyok olyan, mint a többiek, akik egy hadjáratban összerabolnak mindent, ami mozdítható, a többit meg fölgyújtják. Én könyveket gyűjtök, s inkább vagyok tudós, semmint ka­ tona. Kilenc nyelven beszélek... De lehet az is, hogy ez a részeges Nagyvezír megint többet ivott a kelleténél, nem volt sikere a háremhölgyeknél meg a fiatal fiúknál, s most rajtam tölti ki a bosszúját... Nem beszélve arról, hogy én elleneztem ezt a had­ járatot... CSOBAI Előző beszélgetésünk után ez valóban meglep!... HAKAN Említettem már, hogy a mi hadviselésünknek megvannak a korlátai s a jól körvona­ lazható földrajzi határai, ameddig eljuthatunk... CSOBAI Eddig és nem tovább... HAKAN Mondjuk... Másrészt úgy érzem, a Birodalom már nem a régi... Ereje megcsappant, most nem időszerű egy ilyen háború... Ha Thököly előbb jön, tegyük fel, huszonöt év­ vel, akkor talán... CSOBAI Bölcsőben ringatták még az idő tájt... HAKAN A Hatalom mindig azt hiszi, hogy ő a legnagyobb, a legerősebb, ő teszi boldoggá az alattvalókat... egyszóval tökéletes... Egy Szultánnak nem lehet azt mondani, hogy te­ hetségtelen, kegyetlen, méltatlan az uralkodásra, s hogy jóval jelentéktelenebb az elődjénél, a hivatalnokok megvásárolhatók épp úgy, mint a jog, vagy az igazság, a had­ sereg felszerelése semmit sem fejlődött századok óta - ellentétben az európaiakéval ma is olyan fegyverekkel harcolunk, mint Nagy Szulejmán (meghajol) katonái, hogy bizonyos dolgokban lépést kellene tartanunk a világgal, különben végünk... S at­ tól félek, ebben a háborúban nyilvánvalóvá válik a gyengeségünk, s ennek a következ­ ményei beláthatatlanok... Uram, te nem tudhatod, hogyan hozza meg döntését a ha­ ditanácsunk: tisztjeink órákon keresztül ülnek szótlanul az asztal körül, szívják a ví­ zipipát, de nem azért, mintha nem lenne véleményük, hanem azért, mert csak azt mondhatják, amit a Szultán vagy a Nagyvezír hallani akar... Különben jön a selyemzsinór... Én vettem a bátorságot és elmondtam a mondandómat... (rövid szünet után) Fogy az idő... Lenne egy kérésem, uram... Ha úgy tetszik, az utolsó kívánságom. Adlerberg kapitány bizonyára nem teljesítené, Ön talán igen. CSOBAI Ha módomban áll... Megteszek minden tőlem telhetőt. HAKAN Egy üres szobát kérnék, s az ajtó kulcsát. CSOBAI Úgy érti?... HAKAN Úgy értem, hogy szeretnék még egyszer ágyba bújni Zádikával, mielőtt meghalok. (A két férfi szótlanul nézi egymást.) HAKAN (látván, hogy a másik habozik) Nem követ el fegyelemsértést, hiszen Ulman itt van helyettem, őrizet alatt; én pedig már közelebb vagyok a halálhoz, mint az élethez... Higgye el, hadnagy úr, nincs csodálatosabb és emberhez méltóbb dolog a szeretke­ zésnél. Nincs még olyan emberi kapcsolat, amely kölcsönös, amelyben összefonódik a test, a lélek, az értelem és az érzelem... A születés hasonlatos hozzá és a halál, de a természet úgy akarta, hogy saját világra jöttére senki se emlékezzen, miként a halált sem lehet átélni, hiszen amíg érzek és értek, addig nem haltam meg, ha pedig igen, testem már nem az enyém... Ha még egyszer születnék, nem sok mindent csinálnék másképp, hiszen az utat végig kell járni, de az biztos, hogy sokkal többet szeretkez­ nék... 114 �palócföld 96/2 (Hosszú csönd) CSOBAI (lassan elindul az ajtó felé, majd kiszól az ajtónállónak) Koháry kapitány úr? AJTÓNÁLLÓ (hangja kintről) Még tárgyal. CSOBAI Különleges esemény? AJTÓNÁLLÓ Nem történt. CSOBAI Rendben... Szólj Veron néninek! A török lánnyal jöjjön, és hozza a kulcsait is! AJTÓNÁLLÓ Igen, uram! CSOBAI (becsukja az ajtót) HAKAN (kis csönd után) Köszönöm, uram. CSOBAI Nem vagyok benne biztos, hogy helyesen cselekszem... HAKAN Ahol az alapvető emberi érzelmek kérdőjeleződnek meg, ott baj van... Ahol az er­ kölcs nem eszköz, hanem cél, ahol mi vagyunk érte és nem ő értünk. Mi, akik oly gyakran mondogatjuk - szégyenlős mosollyal -, hogy „bizony, nem vagyunk tökéle­ tesek”, jó lenne, ha ezt a mondatot komolyan vennénk... Tudod, uram, Indiában az elefántokat fakitermelésre idomítják, mert az elefánt erős, és képes kidönteni egy fatörzset, ügyes és tanulékony, így össze is gyűjti azokat, de sohasem fog ezekkel átre­ pülni az erdő fölött, bármennyire is szeretné a gazdája... Egész egyszerűen azért, mert nem tud repülni... Mindezt csak azért mondom, mert van, amit egy lénytől el le­ het várni, és van, amit nem... Az embertől sok mindent meg lehet követelni, de min­ dent nem... Semmi és senki nem él helyetted: sem a törvény, sem az erkölcs, sem a másik ember... senki. Hiába tolod őket magad előtt fedezékül, menekülsz hozzájuk: élned és döntened neked kell... Engem sohasem az érdekelt igazán, hogy milyennek kellene lenni az embereknek, mert nem én teremtettem; hanem az, hogy milyen... Szóval, nem a gombhoz kellene varrni a kabátot... És hagy emlékeztesselek, uram ar­ ra, hogy a ti Szent Könyvetekben nem csak az van leírva: „Ne ölj! Ne paráznál­ kodj!...”, hanem az is, hogy „az Úr az ítélkezés jogát önmagának tartja fenn..., nektek pedig - ha szabad azt mondanom - ez az egyik kedvenc szórakozásotok... És az is meg van írva, hogy amikor Jézus Jeruzsálembe megy, ott meg akarnak kövezni egy paráz­ na asszonyt, s az egyikük - nyilván hogy saját lelkiismeretét megnyugtassa - meg­ kérdi: „Rabbi, ugye, valóban meg kell köveznünk?” ...És Jézus így felel: „Az vesse rá az első követ, aki büntelennek érzi magát!” Erre az emberek leteszik a köveiket és ha­ zamennek. Azt hiszem, néha nektek is le kellene tenni a köveiteket és haza kellene menni... VERON (maga előtt terelgetve Zádikát jobbról be) Menjél csak, aranyom! (Csobaihoz) Na, mi van már megint? HAKAN (rövid szünet után, miközben senki sem mozdul, kinyitja a doboz fedelét) ZÁDIKA (fiatal és szép; amikor megpillantja a selyemzsinórt, szája elé kapja a két kezét és áll rémülten) CSOBAI Veron néni, kísérje őket a toronyszobába, és a kulcsot adja át Hakan bégnek! ...Aztán menjen, és nézze meg a sebesülteket! VERON (elhúzza a száját, vesz egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit; majd le­ gyint egyet, és int a törököknek, hogy „erre tessék"!... Mielőtt utánuk menne, még visszaszól ) A gyertyát ne tartsam?... (A többiek után balra el) (Csobai egyedül marad. Az ablakhoz sétál és néz kifelé... Hosszú csönd) AJTÓNÁLLÓ (jobbról be) Hadnagy úr, egy szökevény a török táborból... CSOBAI (nem fordul meg) Küldd be! 115 �palócföld 96/2 (Ajtónálló jobbra el, pár pillanat múlva belép Eszter - rajta földig érő köntös, melynek csuklyája eltakarja az arcát) CSOBAI Isten hozott minálunk, uram!... ESZTER (lassan leveti a köntöst - alatta török férfi öltözet összehajtja és az egyik szék karfájára teríti) Az ördög elől menekülök inkább, hadnagy úr! CSOBAI (meglepődik ) Elnézést, azt hittem... Hozatok valami ennivalót... ESZTER Nem vagyok éhes. CSOBAI Akkor egy öltözet ruhát, amely... ESZTER Köszönöm, nincs rá szükségem. CSOBAI Én szívesen... ESZTER Ne fáradjon!... Örülök, hogy itt vagyok egyáltalán. CSOBAI Ahogy gondolja... (rövid szünet) Ibrahim táborából? ESZTER Kis kerülővel... Rejtekutakon keresztül... CSOBAI Hogy jutott be a várba? ESZTER Az őrség segített... meg a jószerencse. CSOBAI Hogyan sikerült megszöknie? ESZTER (öltözetére mutat) Látja... Így. CSOBAI Megsérült? ESZTER Nem. Kíváncsi még valamire? CSOBAI (zavartan elmosolyodik) Én csak... ESZTER Igen? (kis csönd) CSOBAI (bemutatkozik) Csobai Ferenc hadnagy. ESZTER Talán Eszter. CSOBAI Talán? ESZTER Lehet, hogy így hívnak, de az is lehet, hogy nem... Talán... Úgy emlékszem, utoljára anyám szólított így aznap, amikor meghalt. A janicsárok egy fához kötözték, a ked­ vüket töltötték vele, aztán elvágták a torkát... És nekem mindezt végig kellett néz­ nem, mielőtt elvittek magukkal... Hét esztendős lehettem akkor. CSOBAI Sajnálom... ESZTER Ne sajnálj, hadnagy úr! Nem kérek a részvétedből. Sem a tiédből, sem senkiéből... De ha ki akarsz faggatni, ám legyen, ahogy akarod! CSOBAI Szó sincs róla! Én csupán csak... ESZTER Végül is nem ismersz. Lehetnék akár török kém is... Sajnos, nincs nemesi kutyabő­ röm, ami igazoljon, sem rokonom, se senkim... Elmeséljem az életem? Végtelenül egyszerű történet, egy mondatba belefér: húsz éve eladtak a szendrői emberpiacon egy raguzai kereskedőnek, s azóta egyik török bordélyból a másikba hurcolnak és árulnak jó pénzért. Ennyi... Nemrég Ibrahim egyik talpnyalója vett meg - két ezüst tányért fizetett -, az ő sátrából sikerült megszöknöm. S ha a nevem kérded, az való­ ban bonyolult egy kicsit. Bagdadban Leila voltam, Bahcsiszerájban Szonja, Nikápolyban Mira, Jeruzsálemben Delila, Alexandriában Írisz. Mit akarsz még tudni? Mire vagy kíváncsi? Nem voltam elég aprólékos? Merüljünk el a részletekben?... CSOBAI Kérlek, ne!... ESZTER (egykedvű, mint eddig) Miért ne? Tudni akartad, ki vagyok... Érdekel, hogy csinál­ ják a törökök, a franciák, a perzsák, az egyiptomiak?... A tarzuszi hajóskapitány, a rodoszi kikötőparancsnok, a szinopei fogadós?... Kecskepásztorok, aranyművesek, 116 �palócföld 96/2 kalózok, hivatásos orgyilkosok?... Van róla fogalmad, mit művel a hatvannyolc éves drinápolyi beglerbég egy hét esztendős gyereklánnyal, mikor bezárkózik a szobájába vele? Miféle orgiákat rendeznek a bizánci palotákban a hadjáratból hazatért ruméliaiak? Olyanokkal, mint én... fiatal fiúkkal... gyerekekkel... éjszakákon át... Milyen aljas és szánalmas a részeg és mohó férfiképzelet? Néhány példát esetleg?... CSOBAI Kérlek, hagyd abba!... ESZTER Van benne tapasztalatom, elhiheted... Velem már mindent megtettek, amivel egy nőt meg lehet alázni. CSOBAI Nem akartam feltépni ezeket a sebeket... ESZTER Ha akarnád se tudnánd... Mert ahhoz valami olyasmi kell, amit léleknek neveznek... vagy érzelemnek... vagy ki minek akarja... De az már belőlem hiányzik. Eltűnt, mint a kámfor... vagy mint azok, akiket valaha szerettem. Elszivárgott bordélyházak mé­ lyén, jól őrzött háremek parkjaiban, sátrak fülledt és fojtogató párájában, ahol meg­ kötözve és kiszolgáltatottan feküdtem, mint egy állat a vágóhídon.,.. esetleg a tenger­ ben vagy egy kapualjban, ha valakinek épp ott támadt kedve... CSOBAI Ne beszélj róla!... ESZTER ...Eltűnt fogatlan matrózok és tetovált rabszolgakereskedők karjai közt, akik az ágyamba bújtak, hol a lepedő már nyirkos és nedves volt a verítéktől és bűzlött a rá­ kiától meg az olcsó boroktól... Eltűnt anatóliai fürdőmedencékben, ahol félbolond hercegkisasszonyok kedvében kellett járnom, s néger lányokkal szenvedélyt szítani... Felébreszteni az alvó oroszlánt... vagy inkább az alvó hiénát... CSOBAI De most már mindennek vége. Biztonságban vagy. Ne gondolj rá többé! ESZTER Húsz esztendő, hadnagy úr! Húsz gyötrelmes, elmondhatatlan, undorító év... Majd­ nem az egész életem... És te azt mondod, ne gondoljak rá?!... Az előbb még meg akar­ tál ismerni, most alig tudsz valamit és máris feladod?... Hiszen még alig kezdtük el! Nem vagy kíváncsi - mondjuk - az életutamon és a lelkem helyén kívül a testemre is? Hogy én hogyan csinálom? Hatalmas tapasztalattal és nagy gyakorlattal rendelke­ zem, nekem elhiheted! Miután a kíváncsiságodat kielégítettem, nem akarod, hogy esetleg téged is?... CSOBAI (zavarban van) Butaságokat beszélsz... ESZTER Időnk van, ráérünk... Vagy akarsz még valakit rajtam kívül? Ám legyen! Kívánságod számomra parancs!... CSOBAI Hagyd abba ezt az őrültséget! ESZTER (elkezd vetkőzni) A köntösön csináljuk?... CSOBAI (dühös és zavart) Fejezd már be! ESZTER ....Vagy az asztalon? Nekem teljesen mindegy... CSOBAI Kérlek!...Hagyd abba!... ESZTER (hosszú csönd után lassan visszagombolkozik. Más hangon) Én úgy gondoltam er­ re a várra, mint a madár nyitvafelejtett kalitkaajtóra... Ez az egy esélyem maradt: hogy harcolni fogtok és győztök és nem adjátok fel... Akkor van remény... De ha meg­ alkudtok a törökkel vagy vereséget szenvedtek, akkor végem. Ti még talán szabadon elmehettek... én nem. A hiúságukban sértett férfiak sok mindenre képesek és élénk a fantáziájuk. Vérebekkel tépetnek szét, esetleg megnyúznak elevenen, én pedig ebből - köszönöm szépen! - nem kérek. Legjobb esetben visszavisznek oda, ahonnan meg­ szöktem, de én oda soha többé nem megyek vissza. Inkább a halál... CSOBAI A vár egyenlőre a miénk, Koháry kapitány úr pedig most tárgyal az ostromlókkal... 117 �palócföld 96/2 ESZTER Tudom... Azért mondom, hogy nincs szükségem semmire. Ha folytatjátok a harcot, ráérek még átöltözni... De ha leteszitek a fegyvert, így is meg tudok halni... ADLERBERG (jobbról be) Látom, nem unatkozik, hadnagy úr! Csak gratulálni tudok: a hölgy valóban nagyon csinos! Ugyanakkor mélységesen sajnálom, hogy nem értesí­ tettek a mai mulatságról: az öltözékből ítélve jelmezbálra készülnek... CSOBAI A kisasszony megszökött Ibrahim táborából, és nálunk talált menedéket. ADLERBERG (katonás) Természetesen tudom a kötelességem! (Eszterhez ) Kiskegyed ezen­ túl a személyes védelmem alatt áll! ESZTER Köszönöm, uram, nem tartok rá igényt. ADLERBERG Milyen kár... Ám ezt még meggondolhatja... Megjegyzem, tudtam én, hogy nemrég érkezhetett. Jómagam ugyanis minden nőt számon tartok a várban. Egy ilyen tündér pedig semmiféleképpen nem kerülhette cl a figyelmemet... CSOBAI Gondolom, nem azért jött a kapitány úr, hogy a megfigyelőképességéről tájékoz­ tasson... ADLERBERG Valóban nem. A tojásomat keresem. CSOBAI Miféle tojást? ADLERBERG Nürnbergi... Nürnbergi tojás. Errefelé zsebórának hívják. Vagy itt hagytam, vagy a kantinban. CSOBAI Biztosíthatom róla, hogy itt nincs... ADLERBERG Hát akkor megnézem a kantinban. Semmiféleképpen nem szeretném elveszí­ teni. Becses családi ereklye. CSOBAI Úgy emlékszem, önt Koháry kapitány úr, a lőportorony őrizetével bízta meg... ADLERBERG (legyint) Az már régen volt... Azóta - ha szabad azt mondanom - a dolgok ál­ lásában bizonyos változások álltak be... CSOBAI Miféle változások? ADLERBERG Például az, hogy befejeződött az. a kis eszmecsere Koháry kapitány és a köve­ tek közt... Úgy értem, ez a tárgyalás, amin a bőrünk múlik... CSOBAI Befejeződött?!... Hát akkor mért nem ezzel kezdte!? Na, és mi történt?! ADLERBERG (élvezi a helyzetet és álszent módon játszik) Az történt, hogy elvesztettem a tojásomat. A nürnbergit... Pedig, mint már az imént is említettem, becses családi ereklye. Boldogult nagyapámé volt - nem tudom, hol lophatta... Mindenesetre volt íz­ lése, azt meg kell hagyni... CSOBAI Nem erre vagyok kíváncsi!! ADLERBERG (kedvesen mosolyog) Nem erre?... Pedig kár, higgye el! Valóban értékes darab. Ha megtalálom, nem felejtem el megmutatni önnek... A Zifferblattján - miszerint a számlapján - egy fölöttébb érdekes, intim jelenet látható: a faun és a nimfák Dionüszosz ünnepén... CSOBAI Kapitány úr, ne hozzon ki a sodromból!... ADLERBERG (nem akarja tovább feszíteni a húrt) Miért olyan ideges, hadnagy úr? Mit akar tudni? CSOBAI Hogy döntött Koháry kapitány? ADLERBERG Ja, a kapitány úr? (hosszú hatásszünetet tart, majd kedvesen) Harcolunk to­ vább. CSOBAI (mázsás kő esik le a szívéről) Hála Istennek!... ADLERBERG Lehet visszacsereberélni... Jut eszembe, hol van az én nagy barátom, a szenté­ letű túsz úr? 118 �palócföld 96/2 CSOBAI Hakan bégnek selyemzsinórt küldött a szultán... ADLERBERG Ó, részvétem... Akkor majd postakocsin küldöm a cukrozott gesztenyét... Na és most?... CSOBAI A toronyszobában van a szolgálójával... Elbúcsúznak egymástól... ADLERBERG Kettesben? CSOBAI Kettesben... ADLERBERG (mindent én) Aha... „A toronyszobában elbúcsúznak egymástól”... Tetszik ez a fogalmazás... Eszem azt a tiszta lelkét a hadnagy úrnak!... És ezt, gondolom, ön en­ gedélyezte... „hogy elbúcsúzzanak egymástól”?... CSOBAI Igen, én. ADLERBERG (bizonyos megelégedettséggel) Akkor azt kell mondanom, hogy - a közhiede­ lemmel ellentétben - a hadnagy úr mégsem reménytelen eset... Megjegyzem, erről a puhos bégről se gondoltam volna... Arra a szegény, elárvult török lányra pedig majd lesz gondom... Úgy is mondhatnám, ráteszem a kezem... Már persze, csak úgy átvitt értelemben... CSOBAI (bizonyos éllel) Azt hiszem, a kapitány urat már várják a kantinban... ADLERBERG (széttárja a kezét) Jól van, no, megyek már, nem kell engem küldeni!... Előbb azonban szabadjon emlékeztetnem a hadnagy urat arra, hogy elfelejtett bemutatni az álruhás, oroszlánlelkű hölgynek... CSOBAI (kelletlenül int a kezével) Adlerberg kapitány úr... Eszter kisasszony... Mint már az előbb is említettem, egy török háremből szökött meg... ADLERBERG (elégedett) Tehát egy hivatásos... CSOBAI (elcsattan ) Válogassa meg a szavait, kapitány úr! ADLERBERG (védekezően széttárja a kezét) Én csak a puszta tényt állapítottam meg... (boldog) Ez az én napom! A törökök egymást ölik, a magyarok egymást ölik és végre egy hivatá­ sos!... Mi kell még?... Azt hiszem, egy kancsó bor... (Eszterhez) Kedves kisasszony, nem töltöttünk mi már el néhány éjszakát az innsbrucki Fehér Orszarvúhoz címzett fogadó­ ban, második emelet, korhadt lépcsőn balra?... ESZTER Összetéveszt valakivel... uram... ADLERBERG Fürjpástétomot ettünk és könnyű rajnai borokat ittunk hozzá... A Zimmerfrau ágyba hozta a reggelit, ahol egyébként meglehetősen szorosan voltunk. Vagy az ágy volt szűk, vagy mi voltunk sokan... Négyen, ha jól emlékszem... CSOBAI A kapitány úr menni készült... ADLERBERG (könnyedén) Annyira azért nem sietek... (gondolkodik) Nézzük csak!... Igen, most már emlékszem: a mai estém kivételesen szabad... Nem lenne kedve előtte ve­ lem vacsorázni? ESZTER Próbálkozzon másnál, kapitány úr... ADLERBERG Utána pedig megnézhetnénk az éremgyűjteményemet. A szobám kicsi, de la­ kájos és meghitt... XIII. Lajos korabeli bútorok, vastag tölgyfaajtó, garantáltan hang­ szigetelt ... Az ablakban majd szerelmesen összefonódunk és választunk magunknak csillagot... (közelebb sétál Eszterhez és kéjesen fixírozza) Nos, mit szól hozzá?... ESZTER Azt, hogy jobban tenné, ha vigyázna a tojására, még baja eshet... ADLERBERG (megütközik) Ó, micsoda stílus!... (bizalmasan) Pesze, nem kívánom potyán, elvégre Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen... De a piszkos anyagiakat később is megbeszélhetjük... 119 �palócföld 96/2 ESZTER (lekever neki két hatalmas pofont, ám amikor harmadszor is felemeli a kezét Adlerberg elkapja azt, hátracsavarja, mögé kerül, szabad kezével pedig átfogja a lány derekát és magához húzza) ADLERBERG (elismerően ) Ez aztán a temperamentum!... Egy igazi vadmacska... Szabadjon azonban emlékeztetni kiskegyedet, hogy micsoda vétek ekkora testi erőt mindenféle pofonokra elfecsérelni! Mindent a maga idejében! Most sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre... De este, amikor az egész környék hangos a háztetőkön szerelmeskedő macskák nyávogásától és kéjes hörgésétől... ESZTER Ez legyen a legnagyobb élménye egész életében!... ADLERBERG ...Egy holdfényes szeptemberi éjszakán, mikor a csillagok állása szerint a Bika a Szűzben van... CSOBAI Engedje el azt a lányt, kapitány úr! ADLERBERG (lassan elengedi Esztert, elindul az ajtó felé, onnan még visszaszól) Örülök, hogy megismerhettem!... (mosolyog) És ne feledje, a meghívás még áll estére... Illet­ ve, hogy egész pontos legyek: az is áll! (búcsút int és jobbra el) ESZTER ...Madarat tolláról... CSOBAI Nem a barátom. ESZTER Hanem? CSOBAI (kedvetlen ) ...A szövetségesünk. ESZTER Ha ilyen szövetségeseink vannak és ők védig az országot, akkor inkább visszame­ gyek... CSOBAI (dühös) Zsoldos!... (Hakan és Zádika balról be. Kis csönd. A négy ember szótlanul nézi egymást.) HAKAN (nyugodt) Eljött az idő, hadnagy úr!... Vigyázzon Zádikára, amíg érte nem jönnek... És köszönöm... (tölt magának egy pohár bort) Megiszik velem még egyet? CSOBAI (szótlanul bólint) (Lassú kortyokban isznak. Csönd.) HAKAN (leteszi a poharat) Mennem kell... Higgye el, hadnagy úr, ebben a veszett világban egy ember élete oly kevés... ZÁDIKA (felemeli két ujját) HAKAN (ekkor látszódik először valamiféle érzelem az arcán, rekedten) Ezt nem teheted!... Kérlek, ne!... Ha valóban szeretsz... ZÁDIKA (odarohan Hakanhoz, hozzábúj ik és szorosan átöleli) HAKAN Majd jön valaki más és elfelejtesz... Ennek így kell lennie... Fiatal vagy és szép... Min­ den rendbe jön... Hidd el!... ZÁDIKA (még szorosabban öleli át Hakant) HAKAN Ne tedd meg!... Ne nehezítsd meg a dolgom!... Kérlek!... ZÁDIKA (kibontakozik az ölelésből, kézenfogja Hakant és lassan, de határozottan húzza az ajtó felé) HAKAN (nagyon nehezen indul el, tétován, csoszogva, alig emeli a lábát, hosszú csönd után az ajtóból) Hited szerint te a keresztények Istenéhez térsz majd meg, uram, én Al­ lahhoz. Valószínűleg egyikünk téved. Lehet, hogy mindketten, mert az élet után nin­ csen más, csak a Semmi... De ha mégis van odaát valami, és van kávé és egy asztal, ami mellé le lehet ülni, akkor ott a vendégem vagy egy kávéra... (Zádikával kézen fogva jobbra el... Hosszú, nagyon hosszú és súlyos csönd... Odakintről, gyors egy­ másutánban, két pisztolylövés zaja hallatszik.) 120 �palócföld 96/2 II. FELVONÁS (Ugyanott néhány nappal később. A várat már feldúlták a törökök, a pusztítás nyomai min­ denütt. A szekrényajtó kifeszítve, a zászlórudak kettétörve, a feszület a földön. A z asztal üres, a székek szerteszét hevernek felborítva, a sarokból hiányzik a faláda.) VERON (lassú, öreg mozdulatokkal állítgatja fe l a székeket. Nehezen hajol, időnként fel­ szisszen, húzza a lábát - kínozza a köszv ény) ADLERBERG (zsákkal a vállán balról be. Szinte összegörnyed a súly alatt, meginog, majd terhét nagy nehezen az asztalra dobja. Hatalmasat fújtat) Na, ez megvolna!... Do­ hát - mint mondják a szépségért meg kell szenvedni... (a zsákból előhúz egy ezüst kancsót, szakértő szemmel méregeti és élvezettel forgatja az ujjai közt) Ugye, szép­ ségem?... (Veronhoz) Hagyja azokat a székeket, Veron néni, azoknak már úgyis mindegy! Egy fél óra múlva a levegőbe repül ez az egész kóceráj. VERON Én már akkor takarítottam ezt a termet, fiam, amikor te még a libákat legeltetted va­ lahol a Fekete-erdőben! Mondta is nekem az én Józsim - Isten nyugosztalja! -, hogy inkább a krumpli földön kellene hajolgatnom, nem itt a felmosóronggyal... Megsze­ rettem ezt a várat, itt éltem le életem nagy részét - és az nem volt kevés, hála az Úr­ nak!... Így akarom megőrizni az emlékezetemben... Boldogult lánykoromban az ártat­ lanságom is itt vesztettem el: a déli bástya egyik lőrésében valami mozsárágyún... ADLERBERG (elismerően bólogat) Szeretem a fantáziadús embereket. Igaz, nekik sokkal nehezebb. Az ostobák mindig azt hiszik, hogy erényesek, pedig csak nem tudnak a le­ hetőségeikről. Szerintük az erény természetes állapot, szerintem meg nem. Ahol nincs harc és küzdelem, ott nincs erény sem... Szerencsére a Teremtő engem jelentős képzelőerővel látott el... (megcsóválja a fejét) A déli bástya lőrésében egy mozsárá­ gyún... (felsóhajt ) Hm... Ennek is megvan a varázsa. VERON Úgyhogy beszélj nagyobb tisztelettel erről a várról, fiam! Kóceráj a te Burgod azzal a tehetetlen császároddal meg a pipogya vezérkarával együtt! ADLERBERG Ez a vár már nincs is, Veron néni. Estére füstölgő rom lesz belőle, semmi más... Alá van aknázva, bármikor felrobbanhat, amikor ők akarják. VERON Tudom. De egyelőre megvan... (a feszületet fölveszi a földről és megpróbálja viszszaakasztani a falra, majd kedvetlenül az asztalra teszi azt) Még a kampót is ki­ szedték ezek a pogányok... ADLERBERG (felháborodik ) Tolvaj banda! VERON (a zsákra mutat) Látom, nagy terhet cipelsz, fiam... ADLERBERG No, igen... (nagyot nyújtózik) Ha nem is akkorát, mint Krisztus urunk... Vala­ mi kis ajándák az otthoniaknak... Geschenk... Vagy ahogy a franciák mondják: Souvenier (kéjesen elhúzza a szót ) ...Emlék Magyarországról... VERON Tokaji bor csikóbőrös kulacsban?... ADLERBERG Hát, nem egészen... (pakolászik) Nézzük csak!... (kivesz a zsákból egy ezüst tálcát és egy aranygyűrűt) Egyet a mamának, egyet a papának... Hogy fog örülni a drága Mutter! VERON (belenéz a zsákba) Látom, nagy a család... ADLERBERG (elérzékenyül) Hál’ Istennek még a dédszüleim is élnek... Apai ágon egyébként a Schönbrunnerseehauserdorfhochburgi Kuhschellefrühmorgenswankelmütigerekkel vagyunk rokonságban. VERON (nem hisz a f ülének) Hogy mondod, édes fiam? 121 �palócföld 96/2 ADLERBERG ...Hogy apai ágon... VERON (bólint) Azt még értettem. ADLERBERG ...A Schönbrunnerseehauserdorfhochburgi Kuhschellefrühmorgenswankelmütigerekkel vagyunk rokonságban... VERON (kis csönd után megvonja a vállát) Nem vagyok én süket, édes fiam, csak nem hit­ tem a fülemnek... És te érted egyébként, amit mondasz? ADLERBERG Természetesen! VERON (felhúzza a szemöldökét) Akkor jó... (tovább szemlélődik) Látok ott egy díszkar­ dot... ADLERBERG Azt az unokahugomnak viszem. VERON Miért pont kardot? ADLERBERG (vigyorog ) Kardos menyecske... Különösen, ha felhevül és belelendül... VERON Hány éves? ADLERBERG Tizenöt... De tizenhatnak látszik... Végül is nem vihetek neki mozsárágyút... VERON Tréfálsz velem, fiam... Nem illik csúfot űzni egy öregasszonyból... ADLERBERG (széttárja a kezét) Veron néni nem öreg. Ha néhány évvel fiatalabb volna, még magam is... VERON (legyint) Hagyd el, fiam, túl sokszor hallottam én már ezt... ADLERBERG Komolyan beszélek. Az unokahugom Durchlassenrückforderunghartgcsottenlandban lakik, nem messze Sinnesorgansitzfleischkriegsgefangenschaftstadttól és... VERON Kíméld a nyelved, szükséged lehet még rá... ADLERBERG ...Gemeinverstanlichmagenverderbenmalnehmenschloss, valamint... Schatzenswertverkaufsvertragdorf között... VERON Kíméld magad, mondom!... ADLERBERG ...A Bai felé vezető út mellett. VERON Mi felé vezető út mellett? ADLERBERG Bai. VERON Ez a falu neve? ADLERBERG Ez. VERON Bai? ADLERBERG Bai. VERON Na, látod, vannak nektek rendes szavaitok is, miért kell két rőfnyi szókígyókat gyár­ tanotok? Kitörik benne az ember nyelve... ADLERBERG (kotorászik a zsákban) Ezt a fokost a sógoromnak viszem, aki kovács... VERON ...valahol... ADLERBERG ...igen... VERON ...valami mellett... ADLERBERG ...pontosan... VERON ...közel valamihez... ADLERBERG ...ahogy mondja... VERON ...de nem túl messze valamitől... ADLERBERG Honnan tudja? VERON (megvonja a vállát) Gondoltam... (kis csönd után) Az én Józsim is kovács volt - nyu­ godjék békében! Erősebb embert nem ismertem nála a környéken. Ha méregbe gu rult, menekült tőle mindenki, az utcán még a kutyák is kitértek előle. Fél kézzel eltört 122 �palócföld 96/2 egy patkót - különösen, ha volt már benne néhány pohárral... Egyébként nem ártott ő a légynek sem. Nagy szíve volt az én Józsimnak, az is vitte el egy boros éjszaka, ami­ kor fogadásból megivott négy üveg pálinkát. Pedig negyven esztendeig éltünk egymás mellett szép csendesen, neveltük három gyönyörű gyermekünket - egy sem él már közülük. Meghaltak mind... És most már földönfutó leszek én is, koldus, kolonc az emberek nyakán... valahol... Ki tudja, merre?... Meddig még?... (kézfejével megtörli a szemét) ADLERBERG (biztatóan ) Fel a fejjel. Veron néni, nem eszik olyan forrón a kását! Az ilyen dolgos asszonyra, mint maga, mindenütt szükség van. Aki olyan tyúkhúslevest tud főzni... A Vén Kaszással meg ráér még parolázni. Őkegyelme most úgyis elfoglalt: a csatatereken kon csorog és a katonák körül sündörög... Könnyű dolga van... Ez az Ő ideje... VERON (legyint egyet, majd kis csönd után, nyugodtan) Aztán áruld már el, édes fiam, hogy loptad össze ezt a tömérdek kincset? ADLERBERG (méltatlankodik ) Mit képzel rólam, Veron néni? Becsületes úton jutottam én ezekhez! Megdolgoztam értük a két kezem munkájával... VERON Az egyik kezed is elég volt ahhoz, hogy elemeld... (mutatja a mozdodulatot) ADLERBERG Így ismer Veron néni engem?! Őfelsége, a Császár kapitányát, aki apai ágon a Schönbrunnerseehaus... VERON Hagyd el, fiam!... (megint belekukkant a zsákba) Ez a kard a Pintér hadnagyé volt... ADLERBERG Volt... De - sajnos - a drága hadnagy úr felrobbant a külső várkapuval együtt, mikor Koháry kapitány aláaknáztatta azt... Nem hagyhattam, hogy ez a remek fegy­ ver a pogányok kezére kerüljön, így hát magamhoz vettem... Kegyeletből... VERON Az aranygyűrűt Kuris Feri kapta az apósától a Dóczi ötvöstől, midőn eljegyezte an­ nak lányát, a Katit... ADLERBERG Később azonban kénytelen volt megválni tőle egy viharos éjszakán, mivel el­ nyertem tőle kockán... VERON (bólint) Valóban viharos éjszaka volt: a Feri fél füle leszakadt és eltört két bordája... Az apja engem szalasztott papért... ADLERBERG (megvonja a vállát) De életben maradt... Na jó, egy kicsit biceg!... meg kellett ismertetnem a kockajáték alapvető szabályaival... Megjegyzem, én óva intettem at­ tól,hogy cinkelt kockákkal játsszon... VERON Az aranyozott kereszt a templomunkból való... ADLERBERG (megdöbben) Hogyhogy aranyozott? Én azt hittem színarany... VERON Bronzból van, csak arannyal van futtatva... ADLERBERG (bosszús) Nahát, de szegény népek élnek errefelé!... Ha ezt tudom, inkább el se hozom... VERON Háború van, kapitány úr, mindannyian szegények vagyunk... A keresztet egyébként Csenterics úr készíttette Selmecbányán a felesége emlékére... ADLERBERG A törökök kirabolták a templomot. Nem engedhettem, hogy ily becses ereklye a kezükbe kerüljön. VERON ...És ezt ott felejtették... ADLERBERG No, nem egészen... Ugyanis én előttük mentem oda... Éltem a körülményekből fakadó előnyömmel... Megelőztem őke. VERON Vagyis kifosztottad az Isten Házát. 123 �palócföld 96/2 ADLERBERG (széttárja a karját) Kifosztottam, kifosztottam... Dehogy fosztottam ki!... Mi vagyok én: tolvaj?!... Hősiesen megakadályoztam, hogy a templom kincsei a pogányok kezére kerüljenek. Így mindenki jól jár. Mosom kezeimet! VERON Az itteniek hosszú évek kemény munkája árán tudták megvásárolni ezeket a kegy­ tárgyakat. ADLERBERG Legalább örülhetnek annak, hogy nem az istentelenek, hanem egy hitében tántoríthatatlan keresztény vitéz kezébe kerültek ezek a kincsek. Nem beszélve arról, hogy azalatt a rövid idő alatt, amit az ostromlóktól kaptak, hogy összeszedjék a cókmókjukat és kivonuljanak a várból, senkinek sem maradt ideje ilyesmivel foglalkoz­ ni... VERON ...Kivéve téged... ADLERBERG Kivéve engem... Egyszerű ember vagyok, nincs sok pakkom, a kevéssel is be­ érem... Inkább buzgó imádsággal töltöm napjaimat, semmint földi hívságokkal... VERON Hogy nem szakad rád az ég, édes fiam!... KAPROS (jobbról be) Indulnunk kell, Veron néni! Eljött az idő... VERON (kis csönd után) Hát ezt is meg kellett élnem... Legyen, ahogy az Úr akarja! Menjünk, fiam!...(még egyszer körbenéz a teremben) KAPROS Gondolom, a kapitány úr is indulni készül... VERON A kapitány úr épp a kincseit lajstromozza... Mármint azokat, amiket volt szíves mondjuk úgy - összegyűjteni ezidáig: a templomi kegytárgyakat, a Pintér hadnagy nyugodjék békében! - kardját, a Kuris Feri gyűrűjét, meg... KAPROS (hidegen) Vagy úgy!... Csak köszönettel tartozunk a kapitány úrnak, hogy gondos­ kodik arról, hogy mindezek visszakerüljenek jogos tulajdonosaikhoz, vagy a hozzá­ tartozókhoz... esetleg az örökösökhöz... ADLERBERG (könnyedén) Hát, nem egészen, barátom... A háború már csak ilyen: aki vala­ mire rátette a kezét, az már az övé. KAPROS Ezt úgy értsem... ADLERBERG (bólint) Bizony, úgy értsd, barátom! Eszem ágában sincs jogos tulajdonosok­ kal bíbelődni, paragrafusokat tanulmányozni, hogy ki a törvényes örökös. Ez már az enyém, punktum! KAPROS Az lesz a magáé, amit tőlem kap, ha nem adja vissza azonnal!... ADLERBERG (békítőén) Ugyan, hagyjuk már ezt az örökös marakodást! Már az előbb is mondtam, a törökök kirabolták a templomot, nem engedhettem, hogy megkaparint­ sák a kincseket. Tudjuk mindannyian, milyen pusztítást vittek véghez azok a latrok. Még a festmények keretéről is lekapargatták az aranyat... VERON Erről én a te helyedben bölcsen hallgatnék, édes fiam, különösen akkor, ha az én ke­ zem is úgy csillogna az aranyportól, mint a tiéd. Még a körmöd alatt is az van... KAPROS ...Lehet, hogy a bőre alatt is... Mindjárt kiderül... (előhúzza a kardját) ADLERBERG (unottan) Ez az állandó nagy magyar hősködés, Istenem!... (ő is kardot ránt, Veronhoz) Tetszik látni: jogos önvédelem... KAPROS Csak azt kapod, amit megérdemelsz! (rátámad Adlerbergre, vívnak...) (Hosszú és kemény harc...) CSOBAI (Eszterrel együtt jobbról be) Mi folyik itt?!... ADLERBERG Azt hiszem, hamarosan a vére... KAPROS (leereszti a kardját) A kapitány úr ellopta a templom kincseit, és vinne mindent, ami értékes és mozdítható. 124 �palócföld 96/2 ADLERBERG Csak azt viszem, ami megillet. Hadizsákmány... (kis csönd) CSOBAI (Kaproshoz ) Várj meg odakinn! KAPROS (kelletlenül elteszi a kardját, Adlerherghez) Még találkozunk... (pök egyet és jobbra el) CSOBAI (Veronhoz) Menjen maga is, Veron néni! Most indul az utolsó szekér, arra még fel­ ülhet. Ne gyalogoljon a rossz lábával!... VERON Aztán igyekezzetek ti is, kisfiam! Már nincs sok idő hátra... Az Úr legyen veletek! (jobbra el) (kis csönd) CSOBAI Bár igen jól ismerem a kapitány urat, azt azért nem gondoltam volna, hogy tolvaj le­ gyen... ADLERBERG (felsóhajt ) Ezek a kínos ismétlések!... Mi rossz van abban, hogy eme gyönyö­ rűségeket megmentettem a pogányoktól? CSOBAI Amennyiben visszaszolgáltatja őket, semmi... ADLERBERG Mint föntebb vázoltam volt, ez hadizsákmány. Ami jár, az jár. CSOBAI Azokat rabolja ki, akiket eddig védelmezett, akikért harcolt... ADLERBERG Pro primo: a fönt nevezett egyének az ostrom során sajnálatos módon elhalá­ loztak, ergo: földi javakra immáron nincs szükségük. Pro secundo: ez a vár perceken belül a levegőbe repül, s oly hatalmas érték pusztul el és megy veszendőbe, aminek ily apróságok csak egészen pici morzsácskái. Pro tertio: Az én bölcs uralkodóm, a Felsé­ ges Császár, valamint ama Koháry kapitány úr, aki immáron a leendő fejedelem, Thököly Imre vendégszeretetét élvezi, mióta kitette a lábát a kapun; egyszóval a mi bölcs vezéreink több hónapos zsoldunkkal tartoznak nekünk. És ez azért módfelett kellemetlen, mert mi ebből élünk. Ha úgy tetszik, ez a hivatásunk. A mindennapi tej­ re valót bizony meg kell keresnünk... CSOBAI Például rablásból... ADLERBERG (elhúzza a száját) Nem szeretem ezt a szót... Becsületesen megdolgoztunk a zsoldunkért. Onnan vesszük el, ahol van. Ne feledje, hadnagy úr, hogy amit vállal­ tunk, azt teljesítettük. Keményen harcoltunk, sokan elestek közülünk... És a füleki vár tornyán most nem azért lobog a török félhold, mert mi megfutamodtunk: a város népe kényszerítette Koháry kapitányt a feladásra... CSOBAI Valamennyien szégyelljük magunkat. Helyettük is... ADLERBERG Pedig nem kellene... A józan eszükre hallgattak... CSOBAI Példái vehettek volna hőseinkről, az egriekről, szigetváriakról, kőszegiekről, nándor­ fehérváriakról... ADLERBERG Mi haszna lett volna, ha úgy végezzük mindannyian, mint a szigetváriak, és meghalunk mind egy szálig? Hősies dolog lett volna, elismerem. Példázat eljövendő koroknak. És?... Így megmaradtunk s még harcolhatunk a végső győzelemért... Ha lesz ebben a háborúban végső győzelem... CSOBAI Sohasem fogjuk feladni. ADLERBERG Fiatal vagy még, hadnagy úr és heves. Tele magasztos eszmékkel és ifjonti lobogással... Meghalni néha sokkal könnyebb és egyszerűbb, mint tovább élni... És az embernek az a végzete, hogy tíz körömmel kapaszkodjon az életbe. A nők gyerekei akarnak szülni, a parasztok földet művelni, a tanítók tanítani, a takácsok szőni, fon­ ni... Neked se feleséged, se gyereked, így hát nincs jogod azt mondani ezekre az em­ 125 �palócföld 96/2 berekre, hogy gyávák. Az én számomra ők az igazi hősök, akik megmentették azt, ami a számukra a legfontosabb: szüleik, fiaik, lányaik, testvéreik életét, még akkor is, ha a keresztény világ - amely egyébként nem tudom hol volt és mit csinált az ostrom ideje alatt - most megveti őket mindezért... CSOBAI Nekem nem ez jelenti a hősiességet. ADLERBERG (bólint) Tudom. Ebben az országban az a hős, aki leveti magát a várfokról ma­ gával rántván az ellenséget; aki kirohan a katonái élén a biztos pusztulásba; aki in­ kább megöleti fogságba esett fiát, semhogy meghátráljon; aki feláldozza az életét ne­ mes célokért... Ilyenek a ti hőseitek és nem azok, akik házakat építenek, könyveket nyomtatnak, tanítanak és nevelnek, akik nem egy nemzet sorsának a nyűgét cipelik a vállukon, csak egy családét... CSOBAI Büszkék vagyunk rájuk... ADLERBERG Lehettek is, uram... Kevés olyan népet ismerek, amelynek annyi hőse lenne, mint nektek... De ismerek olyanokat is, akiknek alig vannak... És tudod, miért?... Nem mintha gyávák lennének, sőt épp ellenkezőleg: csak nincs rájuk szükség. Mert úgy alakítják a sorsukat, hogy ne legyen rájuk szükség. Úgy élik a mindennapjaikat, hogy az életüket ne kelljen hősökre bízniuk, mert akkor már baj van... Ők a mindannapok hősei. Nektek, magyaroknak, hadnagy úr, csodálatos pillanataitok és eltékozolt évti­ zedeitek vannak... És a homályba hullt esztendők kinevelik a maguk héroszait. Nincs még egy ilyen hős-váró nemzet, mint ti, uram, amely abban bízik, hogy annyi rossz­ kedvű, keserves, nyomorúságos év után majd jön végre valaki, aki egyesapásra meg­ old mindent, elfeledtet mindent és igazol mindent... Mert ti holnapra akarjátok meg­ forgatni az egész világot, és nem hosszú évek kemény munkájával jobbítani azt... CSOBAI (kis csönd után) Azt hiszem mennie kell, kapitány úr. Már nincs sok idő hátra... ADLERBERG (bólint) Én is azt hiszem... Kellemesen elbeszélgettünk. Még kellemesebb is le­ hetett volna a csevegés, ha azt a körülmények engedik. Sajnos, egy aláaknázott vár meglehetősen komor hátteret nyújt ilyen jellegű polémiákhoz...(nagy nehezen vállá­ ra veszi a zsákját, búcsúzik) Kisasszony! Hadnagy úr! Amennyiben lehetséges, ne itt múlassák a drága időt... Kövessék a példámat!... (jobbra el) ESZTER (ezúttal női ruhában, rövid szünet után) Mért engedted el? CSOBAI Fogynak a percek, és most nem az a kincs a legfontosabb... ESZTER (elfordul és néz kifelé az ablakon) Neked is menned kell. CSOBAI Addig nem, amíg nem beszéltem azzal a török tiszttel, aki utolsónak maradt itt a vár­ ban. Bármikor megérkezhet... ESZTER Nem szeretem a hosszú búcsúzást. CSOBAI Gondold meg még egyszer! ESZTER Már végiggondoltam mindent, és elrendeztem magamban mindent. Tiszta szívvel és alázattal indulok az Úr elébe. CSOBAI Dehát biztosan van más megoldás is... ESZTER Hadnagy úr, ezt az elmúlt napokban már nagyon sokszor megbeszéltük és átgondol­ tuk. Nincs más megoldás. CSOBAI Talán mégis! ESZTER Hálával tartozom neked ezért a néhány napért... Rövid életem legszebb időszaka volt, azt hiszem... Ennyi gyöngédséget és kedvességet még soha sem kaptam senki­ től... De azt már az első találkozásunkkor megmondtam, hogy az utolsó esélyem ez a 126 �palócföld 96/2 vár. Ha győztök, akkor még van remény, ha nem, akkor nincs más választásom. Én oda soha többé nem megyek vissza, a kínhalálból pedig, köszönöm, nem kérek... CSOBAI Nem biztos, hogy megölnek... ESZTER Legfeljebb eljátszadoznak velem, aztán visszavisznek oda, ahonnan megszöktem. De azt - még egyszer mondom - soha többé... CSOBAI Azon a rejtett alagúton keresztül, amin bejutottál, talán elmenekülhetnél. ESZTER Azt már rég berobbantották, tudod jól. CSOBAI Elbújhatnál egy szénásszekéren vagy egy hordóban, vagy mit tudom én hol? Vala­ hogy csak kimenekíthetnénk innen, még nem késő! ESZTER A janicsárok engem keresnek. Név szerint, személyre szólóan. Mindenkit átkutat­ nak minden szekeret, minden ládát, minden lehetséges helyet, ahol rejtőzhetnék... Semmi esélyem. Csak bajt hoznék arra is, aki segíteni próbál. Egy egér nem juthat ki a tudtuk nélkül. CSOBAI Ők is hibázhatnak... ESZTER Egy valaki talán, de a többiek nem. CSOBAI Esetleg elterelhetnénk a figyelmüket... ESZTER Adlerbergnek igaza van: nem tudtok szabadulni a hősiesség mítoszától... Majd jön valaki, aki kimenekít rejtekutakon keresztül, szénásszekéren vagy boroshordóban, aki eltereli a figyelmet, aki az élete kockáztatásával, satöbbi... Holott te is tudod, hogy ez lehetetlen... CSOBAI Talán mégsem... ESZTER Nem akarom, hogy hordóból húzzanak elő vagy kazalnyi szénából, és ujjongva körbehordozzanak, mint egy fogságba esett rókakölyköt. Ha már így kell lennie, akkor méltósággal akarok meghalni, azzal a méltósággal, ami egész életemből hiányzott... Ez az én életem, hadnagy úr, én akarok dönteni felőle és örülök, hogy egyáltalán vá­ laszthatok... KAPROS (jobbról be) Ulman bég... CSOBAI (gyorsan ) Csukd be az ajtót!... (Eszterhez, miközben kinyitja a bal oldali ajtót) Várj még! Mihelyt elment, megbeszéljük... ESZTER (balra el) CSOBAI Engedd be és menj ki! KAPROS (kinyitja az ajtót, utat enged Ulmannak, majd jobbra el) ULMAN Befejeztük a munkát, hadnagy úr. Aláaknáztuk a várat... CSOBAI Közülünk sincs már itt senki, csak mi ketten. ULMAN Átkutattak mindent? CSOBAI (bizonyos éllel) Legalább olyan alaposan, mint a janicsárok... ULMAN (bólint) Akkor jó... Nem szeretnénk ugyanis, ha bárkiről megfeledkeznének, és az esetleges balesetet a nyakunkba varrnák. Nem tenne jót a hírnevünknek. Mi a meg­ állapodás szerint jártunk el: szabadon elvonulhatott mindenki és azt vihetett magá­ val, amit csak akart vagy elbírt. Senkinek nem görbült egyetlen haja szála se... CSOBAI Magam ellenőriztem a létszámot. ULMAN Ez nagyon megnyugtat... Furcsa dolog a hír, uram. Ha a várral együtt a levegőbe re­ pülne valaki - tételezzük fel -, akkor Pozsonyban már úgy tudnák néhány nap múlva, hogy az őrséget elevenen befalaztattuk a pincébe, és rájuk robbantottuk az egész erő­ döt... CSOBAI Senki sem kerülhette el a figyelmünket. Ebben nem hibázhatunk. 127 �palócföld 96/2 ULMAN Ilyen nagy forgatagban egy ember nagyon könnyen eltűnhet. A mi táborunkból pél­ dául megszökött egy rabnő. Csak ide jöhetett - legalábbis így gondoltuk mindannyi­ an... CSOBAI (hallgat ) ULMAN ...a többszörös védőgyűrűn nem juthatott át... De úgy látszik, tévedtünk... CSOBAI Nem tudunk róla semmit. ULMAN Előbb-utóbb úgyis megtaláljuk. Személyesen ellenőrizzük a kivonulókat. CSOBAI És akkor?... ULMAN Őrá nem vonakozik a mentesség... Megvannak az eszközeink az engedetlenség keze­ lésére... (kis csönd után) Dehát most nem ez a legfontosabb. Füleken királyt koronáz­ nak: Thököly Imrét. A császár napjai meg vannak számlálva... CSOBAI Ebben ne légy olyan biztos, uram!... ULMAN Ez az erőd is elesett, mint a többi... Egy esztendő múlva Bécsben leszünk. CSOBAI A saját sírotokat ássátok. ULMAN A Szultán még sohasem volt ilyen tökéletes, a Birodalom ily erős és hatalmas... Mel­ lettünk a vitéz magyar király és az erdélyi hadak. Nem veszíthetünk. CSOBAI Keserű lesz majd az ébredés, uram... és kegyetlen... ULMAN Édes lesz a végső győzelem és kegyes azokhoz, akik kivívták azt... Gondolkodj, had­ nagy úr! Az új királynak... de a Szultánnak is (meghajol) szüksége van tehetséges, jól képzelt katonákra... És busásan megfizeti a szolgálatukat... CSOBAI (hallgat ) ULMAN Ennek az országnak nincs jövője, csak múltja... Rajtatok a császár vagy nem akar se­ gíteni, mert számító, vagy nem tud segíteni, mert gyenge... Nálunk sokra vihetnéd... CSOBAI Nem vagyok megvásárolható. ULMAN (mosolyog ) Dehogynem... Mindenkit meg lehet vásárolni, csak ismerni kell a fizetési eszközt... és az nem mindig a pénz, sőt általában nem az... (megfordul és néz kifelé az ablakon, kezét összekulcsolja a háta mögött) Szép ez a vár... Kár érte... Dehát nincs más választásunk, a saját biztonságunk fontosabb. Gondolom, te is sokat álldogáltál itt, hadnagy úr, s csodáltad a dombok lágy hullámait, az erdő végtelen zöldjét, hall­ gattad a távoli neszeket és hangokat, amiket ideröpített a szél: tehénbőgést, kakas kukorékolást, pásztorok kiáltását... CSOBAI (hallgat ) ULMAN Úgy tűnik, ez a vidék vadban igen gazdag... Valamelyik éjszaka a táborunkba beté­ vedt néhány vaddisznó, az őrök le is lőttek közülük hármat... Bár nem élünk ennek a tisztátalan állatnak a húsával... CSOBAI Vadásztunk itt már medvére is. Néha lejönnek a hegyekből... ULMAN Bölény? CSOBAI Akad az is, de csak ritkán... Elvétve... ULMAN Én a solymászatot kedvelem különösen. Van néhány tucat sólymom, meg egy szirti sasom. Persze, nem nyulakra küldöm őket, az túlságosan unalmas... CSOBAI Sok a fajd a környéken... ULMAN Az jó, azt szeretem... Szóval, ez a sas két hónap alatt öt farkast fogott le... Bikaereje van. CSOBAI Elszaporodtak a farkasok errefelé, a pásztorok már nem bírnak velük... ULMAN Majd segítünk nekik. Szeretek nagyvadra vadászni... (megfordul) Azt hiszem, me­ hetünk, hadnagy úr. Nincs már itt semmi keresnivalónk... 128 �palócföld 96/2 CSOBAI Még nem készítettem össze a személyes dolgaimat... ULMAN Nem baj, azt még megvárom. CSOBAI Menjen csak nyugodtan, pár pere múlva én is indulok... ULMAN Hadnagy úr, a táborunkban már király koronázásra készülődnek, és vészesen köze­ ledik Khaszim napja. Nincs elfecsérelni való időnk. CSOBAI Tudom. De én itt születtem, ebben a várban, itt éltem le az életem... ULMAN (kis csönd után) Rendben... De figyelmeztetem: mihelyt leértem a tüzérekhez, azon­ nal kiadom a tűzparancsot, és akkor meggyújtják a kanócokat... Ez a vár egy szűk fertályóra múlva a levegőbe repül. Úgyhogy ne sokáig pakolásszon és búcsúzkodjon, mert arra már nincs ideje... Igyekezzen utánam! CSOBAI Pár pillanat csupán... ULMAN (a jobb oldali ajtóhoz sétál) Szóval siessen!... Odalenn találkozunk... És ne feledje, amit mondtam: nálunk sokra vihetné... (szertartásosan meghajol, jobbra cl) CSOBAI (kirohan a bal oldali ajtón, keresi Esztert - eredménytelenül majd a jobb oldali ajtón kiszól Kaprosnak) Gyere be! KAPROS (jobbról be) CSOBAI Eszter? KAPROS Azt mondta, hogy adjam át ezt a levelet... (átad egy papírlapot) CSOBAI (halkan olvas) „Hadnagy úr, úgy döntöttem, hogy visszamegyek oda, ahonnan meg­ szöktem. Nekem már úgyis mindegy, meg kell halnom. De - bevallom az elmúlt né­ hány napban megkedveltem Önt, talán túlságosan is, úgy, mint senki mást. Nem aka­ rom, hogy lelkiismeretfurdalást érezzen miattam, vagy pillanatnyi érzései feledtes­ sék, mit kíván a józan értelem. Álmatlan éjszakák jönnek, tudom, aztán elfelejt majd. Felesége lesz és gyerekei, ez a világ rendje - szívből kívánom, hogy így legyen. Ne gondoljon rám, mert én már nem is vagyok. Az Isten áldja!... Eszter...” (Hosszú csönd) KAPROS (halkan) Mennünk kell, hadnagy úr!... Már csak ketten vagyunk... CSOBAI (lassan ocsúdik) Igen, menni kell... Indulj csak, én is hamarosan... KAPROS Vészesen fogy az idő... CSOBAI Még összeszedek néhány dolgot... KAPROS Perceink vannak... CSOBAI Ne félts engem!... Hamarosan utolérlek. Este a vendégem vagy... KAPROS Nem, én tartozom a hadnagy úrnak... Ma én fizetek... (kis csönd után, halkan) ...És sajnálom... (jobbra el) CSOBAI (Egyedül marad. Az ablakhoz sétál, néz kifelé pár pillanatig, aztán lassú léptékkel jobbra el. A színpad egy ideig üres...) ESZTER (balról be. Ő is az ablakhoz sétál, és megáll háttal az ajtónak. Hosszú csönd...) CSOBAI (jobbról be, a hátán málhazsák. Amikor megpillantja Esztert, földbe gyökerezik a lába... Szótlanul nézik egymást.) (Csönd) CSOBAI (mindent ért) Kegyes csalás... Hogy megkönnyítsd a dolgom... Hogy ne legyen olyan nehéz... ESZTER Sajnálom, hogy így történt. CSOBAI Egy pillanatig sem gondoltad komolyan, hogy visszamégy... Inkább hazudtál... Miat­ tam... Énértem... Meg akartad menteni a lelkem, hogy tiszta szívvel élhessek tovább... (az asztalra dobja a zsákot) 129 �palócföld 96/2 ESZTER Azt hittem, már mindenki elment... Nagy kár ezért a tévedésért... Mindkettőnknek könnyebb lett volna. CSOBAI Hazugság árán... ESZTER Ne tarts most erkölcsi prédikációt, hadnagy úr! Nekem kedvem nincs hozzá, neked meg időd. Segíteni akartam - nem sikerült... Pedig sokkal jobb lett volna, hidd el!... Így most ugyanott tartunk, mint az elején, de már nincs időd... menned kell... CSOBAI Gondold meg még egyszer! ESZTER Ne kezdjük az egészet előlről! Semmi értelme... CSOBAI Talán van még remény... ESZTER Értsd már meg: nincs rejtett alagút, nincs szénásszekér, boroshordó, nincs mesebeli királyfi, aki értem jön a fehér lován és megment. Két lehetőség van: a kínhalál, eset­ leg az eddigi életem ott; vagy ez a vár... CSOBAI ...Amelyik mindjárt felrobban... ESZTER Épp azért menj már! Mire vársz?! CSOBAI Jogod van az élethez... ESZTER Ne most beszéljük meg, hogy kinek mihez van joga!... CSOBAI Ha visszamégy, talán életben maradsz... ESZTER Miféle élet az ilyen? Mit tudsz te róla?... Az égvilágon semmit!... CSOBAI Az élet mindennél fontosabb!... ESZTER (kézen fogja Csobait, és odahúzza az ablakhoz) Látod ezeket a tömegsírokat, aho­ vá a védőket temették, a te katonáidat? Nekik is azt mondtad, hogy az élet mindennél fontosabb? Hogy addig fussanak, amíg lehet?... CSOBAI (hallgat ) ESZTER ...Nem futottak el. Meghaltak... És tudod, miért? Te ne tudnád, miért?!... Azért, mert nem az életük volt a legfontosabb. Valami más: ez a vár, a család, az ország... Mert van, ami az életnél is fontosabb. Te, hadnagy úr, ismered az élethez való jogot, de nem ismered a jogot a halálhoz... CSOBAI ...nincs olyan... ESZTER Nyugodj bele, hogy van! CSOBAI Kell, hogy legyen valami más megoldás is!... ESZTER Miért kellene, hogy legyen? Miért vagy benne olyan biztos, hogy mindennek van megoldása, ami kényelmes, kellemes és egyszerű?... Ti, amikor az ostromlók körbe­ fogták a várat, fegyvert fogtatok és harcoltatok, pedig menekülhettetek volna, vagy feladhattátok volna... De nem tettétek: a legnehezebbet választottátok, a legkegyetle­ nebbet, a legvéresebbet... CSOBAI Az egészen más!... ESZTER Miért lenne más? CSOBAI Nem akarom, hogy így pusztulj el, ilyen... ESZTER Odaát még keservesebb lenne... Menj már, az Isten szerelmére! (tuszkolja Csobait az ajtó felé) CSOBAI Gyere te is! Kérlek!... ESZTER Rohanj már, te ostoba! Mire vársz?!... CSOBAI Én... ESZTER Menj! Fuss, vissza se nézz!... Nincs több időd! CSOBAI (rekedten) Nem tudlak itt hagyni... (Csönd) 130 �palócföld 96/2 ESZTER (rövid gondolkodás után kézen fo g ja a hadnagyot és húzza az ajtó fe lé ) Akkor gyere! A vegén még te is itt maradsz! Ha így akarod... Két halott túl sok lenne, elég lesz egy is... Gyere már menjünk! (elindulnak az ajtó felé) CSOBAI (pár lépés után megáll) Nem akarom, hogy megöljenek... Nem akarom, hogy meg­ alázzanak... Szeretlek... ESZTER (lehunyja a szemét) Édes Istenem! (csönd) CSOBAI Nem akarom, hogy megkínozzanak... ESZTER Ha igazán szeretsz, akkor menj el!... A kedvemért... Kérlek!... CSOBAI Nem akarom... (Kinéznek az ablakon, előbb Eszter, majd az ő pillantását követve a hadnagy is, és amikor visszafordulnak, minden az arcukra van írva: már égnek a lőporoshordók kanó­ cai... Csak másodperceik vannak hátra. Szótlanul nézik egymást... Csönd...) CSOBAI (bal kézfejével megsimogatja a lány arcát, rekedten) Te, kedves... Kedves... ESZTER (halkan) ...Egyetlenem!... (Összeölelkeznek az ablak előtt... Csönd...) (Minden elsötétül, hatalmas dörrenés.) (Felrobban a f üleki vár.) VÉGE 131 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 132 �Negyven év múltán Gosztonyi Péter Az ÁVH és a budapesti népfelkelés 1956-ban Felix Edmundovics Dzerzsinszkij, a Szovjet-Oroszország államvédelmi hatósága, a Cseka megalapítója és több éven át - haláláig - vezetője szokta volt mondani: „Ha a munkásosz­ tály pártját, a bolsevikok pártját egy karddal hasonlítjuk össze, úgy a kard éle kétségkí­ vül az államvédelmi testület!" S valóban, az Államvédelmi Hatóság állam lett az államban a Szovjetunióban, tartóoszlo­ pa a kommunista pártnak, pontosan úgy, mint 1945 után - fokozatosan - a háborús zsák­ mányként megszerzett közép kelet-európai, úgymond „népi demokráciákban” is. Hiszen alighogy a kommunista párt megszerezte a korlátlan hatalmat Magyarországon, azonnal ne­ kilátott az „államvédelem” saját elképzelésű megvalósításához. 1945-ben a „mag” még csak a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (illetve vidéki jogkörrel egy hasonló osztály) volt, amely a Belügyminisztérium felügyelete alatt 1946-ra Államvédelmi Osztállyá alakult. 1947-ben azonban a megyei államvédelmi alosztályok már elszakadtak a helyi rendőrkapitányságoktól és központi irányítás alá kerültek. 1947 végére pedig fokoza­ tosan megalakultak a Körzeti Kerületi Államvédelmi Osztályok. Az igazi „start” azonban 1949-ben vette kezdetét. Ekkor már Államvédelmi Hatóságnak nevezték a kommunista államvédelmet, és Népköztársaságnak a magyar államot. A „fordulat éve” a hátunk mögött volt, a magyarországi szo­ cializmus (igazában: „proletárdiktatúra”) építése volt a kitűzött feladat. 1949. november 29-én az ÁVH létszáma 8760 fő volt. Ebből Budapesten - az operatív szervekkel egyetem­ ben - 5026 fő szolgált. Az ÁVH ekkor kerül ki a Belügyminisztérium hatásköréből és vált „független állami intézménnyé” („hatósággá”). De csak kifelé, politikai porhintés céljából. 133 �palócföld 96/2 Az 1949. december 24-én Budapesten az Andrássy út (akkor már Sztálin út) 60. szám alatti ÁVH-központban egy szigorúan titkos ülésre került a sor. Ennek jegyzőkönyv-másolata nemrég került birtokomba. Az ülésen Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Révész Gé­ za és Péter Gábor helyettese, Szűcs Miklós vettek részt. Az ülés tárgya az ÁVH kiépítése volt. A jegyzőkönyvben fennmaradt: „Az Államvédelmi Hatóság formálisan állami, ténylegesen párt szerv, a Párt Politikai Bizottságának szerve, amely az irányítást a Politikai Bizottság erre kijelölt tagján ke­ resztül kapja... ” Az ÁVH akkori parancsnoka Péter Gábor államvédelmi tábornok volt. A kommunista párt (MDF) Politikai Bizottság élén Rákosi Mátyás főtitkár állt. Az ő irá­ nyítása alá került az ÁVH mint „pártszerv”. S ő jelölte ki azt a PB- tagot is, aki nevében az ÁVH-t felügyelte. Ez a személy pedig Kádár János volt, aki e megtisztelő feladatot letar­ tóztatásáig, 1951 -ig látta el. Vagyis az Á VH egyik legvéresebb szakaszában ő lett az intéz­ mény irányítója és felügyelője. Az 1949. december 24-i ülésen elhatározták azt is, hogy a határőrség 1950. január 1-től az ÁVH keretében fog működni. Az ÁVH összlétszámát kezdetben 28 ezer főben jelölték meg. Ebből 15 ezer főt tett ki az átszervezendő határőrség létszáma. Maga az ÁVH 1952 végén már 32 ezer főből állt: négyezer fővel gyarapították létszámát. 1953 márciusában Moszkvában elhunyt Sztálin. Az új szovjet vezetés egy része szakítani kívánt az elhalt diktátor politikájával. A kommunizmus történetében új szakasz kezdődött. A szovjet belső reformok Magyarországon is kötelező érvényűvé váltak. Rákosinak meg­ nyirbálták egyeduralmát. 1953 júniusában Moszkvában az odacitált magyar pártvezetők előtt közölték a szovjet kormány határozatát: Nagy Imrét kell magyar miniszterelnökké megválasztani. Rákosi elégedjen meg a párt vezetésével. Nagy Imrének - tudjuk - demokratikus elképzelései voltak a magyarországi szocialista építés további távlatairól. Az ÁVH korlátlan hatalmát is kezdte megnyirbálni. Az intéz­ mény 1953-ban megszűnt önállá hatóság lenni, a Belügyminisztérium alárendeltségébe ke­ rült, átszervezték, személycserékre került sor és csökkentették létszámát is. 1954 nyaráig PB-tagként, a minisztertanács első elnökhelyettese minőségében - Gerő Ernő „felügyelte” az államvédelmet. Az a Gerő, aki közismerten az NKVD, illetve annak utódjaként az MVD (vagyis a szovjet államvédelem) bizalmasa, munkatársa volt. És - legalábbis 1956 nyaráig Rákosi Mátyás állt még mindig a magyar kommunista párt, az MDP élén. 1956 nyarán az ÁVH, amely hivatalosan a BM államvédelmi főosztálya volt, megzava­ rodva állt a pezsgő politikai élettel szemben. A reformkommunizmus „bacilusai” a testü­ letre is kihatottak, jóllehet a kincstári keménykalapos (sztálinista) vezetők igyekeztek a testületet a valós élettől távol tartani. De számos hasfájós kérdésre („a XX. pártkongreszszus szellemében”) ők sem tudtak választ. Ezt a pártvezetőségtől várták, beléjük helyezték bizalmukat, olt pedig, főleg Rákosi Mátyás 1956 júliusi bukása után, még nagyobb zavar és bizonytalanság uralkodott. A magyarországi államvédelem élén 1956 nyarán Dékán István BM-AV vezérőrnagy állt. Ez a 37 éves ávós tábornok eredetileg pincér volt, és honvédként került 1942 augusztu­ sában szovjet hadifogságba. Antifasiszta iskolát végeztettek vele a hadifogolytáborban, kommunistává nevelték át. Fegyveres partizánként került vissza 1944-ben Magyarországra. A háború befejezése után Dékán mindjárt belügyi szolgálatba került. A párt és a Szovjet134 �palócföld 96/2 unió hűséges katonája lett. Ezenkívül rokoni szálak fűzték Rákosihoz, akinek unokahúgát vette feleségül 1943-ban még Moszkvában. (Később, pár esztendőre „lebukott”, elkerült az ÁVH-tól. „Bűnéül” azt rótták fel, hogy 1936 és 1938 között Berlinben pincéreskedett: ez volt eredeti foglalkozása. Felmerült a „bolsevik gyanú”: hátha a Gestapo akkor beszervezte magának? Így Dékán kis időre „jégre” került. 1950-1952-ben a polgári életben helyezke­ dett cl. Csak 1953-ban került vissza ezredesként az ÁVH-hoz.) A BM államvédelmi főosztály ekkor a következő „intézményekből” tevődött össze: a ha­ tárőrségből, az. államvédelem operatív szerveiből és alosztályaiból, a kormányőrségből és az államvédelmi karhatalmi egységből. Az utóbbi neve hivatalosan: BM Államvédelem Belső Karhatalom volt. Ezekkel került összecsapásra 1956. október 23-tól a budapesti nép, ennek a belső karhatalmi erőnek forra­ dalom alatti történetét kívánjuk vázlatosan ismertetni. Vázlatosan, mert a BM feneketlen nagy levéltárából az államvédelmi hatóság iratai - szorgos kutatás ellenére sem - a mai na­ pig nem kerültek elő. Megsemmisítették őket? Eldugták őket? Rejtegetik a kutatók elől? Minden lehetséges. Az 1956. február előtti átszervezésig mintegy 10600 főből állott a BM Államvédelmi Bel­ ső Karhatalom. Katonai formában megszervezett vidéki helyőrségekben állomásoztak: so­ rozott legénységgel és speciális kiképzésű hivatásos államvédelmis tisztikarral. A szokvá­ nyos katonai ismereteken kívül ezek az egységek - zászlóalj és század kötelékekben - kü­ lönleges kiképzésben is részesültek. Persze, korántsem egy népfelkelés leverésére, hanem főleg - úgymond „kulák-lázadások”, külföldről hazánkba bejuttatott „diverzáns csoportok" és azok belső támogatói ellen való bevetésre. A Belső Karhatalom Országos Parancsnoksá­ gát Budapesten, a Hungária körúti volt Ferenc József lovassági laktanyában, az 50-es évek­ ben „stílusosan” Szamuely Tiborról elnevezett laktanyában helyezték el. Ez a kaszárnyaépületsor, fészereivel, raktáraival egyetemben egy karhatalmista ezrednek adott „otthont”, vagyis kb. 1200 főnek. A Belső Karhatalom országos parancsnoka Orbán Miklós ávós ezredes volt. 1942- ben a „keleti fronton”, honvédként került szovjet hadifogságba, utána antifasiszta iskolát járat­ tak vele és elkötelezték a kommunizmus mellett. 1955- ben nevezték ki a Belső Karhatalom élére, mivel elődjét nem egészen tiszta anyagi ügyek (és tömény alkalmatlansága) miatt a párt illetékes szervei egyik napról a másikra leváltották. Orbán, bár 1945-ben az új rendőr­ ségnél kezdte el szolgálatát, 1946-ban már a későbbi Államvédelmi Hatóság kötelékébe ke­ rült. Innen vezényelték át a Határőrséghez, majd 1951-ben kiküldték egy 15 hónapos ál­ lamvédelmi akadémiára a Szovjetunióba. Visszatérte után, 1954 őszén, lett ezredes, katonai tudását kiegészítendő a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián egy évig esti tanfolyamot vég­ zett. Október 23-án hivatalos beosztása életrajzi adatai szerint: „BM ÁV Belső Karhatalom parancsnoka”. Ekkor 40 éves volt. 1956 őszén a Belső Karhatalom a tavaszi - politikai eredetű - átszervezések következmé­ nyeként csökkentett létszámmal és fegyverzettel rendelkezett. Pontos adatokkal (még) nem rendelkezünk, de tudjuk, eddigre az ezredekből zászlóaljak lettek és megszűnt a külön pán­ céltörő-, aknavető- és a lovasszázad. Úgymond nehézfegyverként csak a géppuskás század maradt a zászlóaljaknál. Viszont az egyes egységek nagyobb számban géppisztolyokat kap­ tak, vagyis tűzerő dolgában a zászlóaljak hatékonyságukat lényegében nem vesztették el. 135 �palócföld 96/2 Beavatott személyek szerint a Belső Karhatalom 1956. októberi létszáma országos vi­ szonylatban körülbelül 8000 fő; ebből Budapesten 7-800 fő volt. Az 1956. júniusi poznani események - a kétnapos munkásfelkelés e lengyel városban, amit a lengyel államvédelem csak a lengyel néphadsereg egyes karhatalmi egységeinek tá­ mogatásával gyűrt le - sem a magyar államvédelem operatív vezetésére, sem pedig a Belső Karhatalom országos parancsnokságára nézve nem jártak következményekkel. Pedig elvár­ ható lett volna, hogy részletes lengyel „belső tájékoztatás” után az akkori illetékesek a poznani eseményekből kellő tanulságot vonnak le. Ezzel szemben 1990 augusztusában, ami­ kor alkalmam volt Piros László volt belügyminiszterrel beszélnem, és többek között Poznanrál is kérdeztem, azt válaszolta: ők sem akkor, sem később a Poznanban történtekről részleteiben nem értesültek. Illetve csak azt tudták meg, ami a felső vezetés számára össze­ állított információs értesítőkben megjelent. Így persze elmaradt a karhatalmi tanulságok le­ vonása. Ugyancsak Piros a „forrás”, hogy egy országos „rendkívüli megmozdulásra” a Bel­ ügyminisztériumban nem létezett olyan kidolgozott terv, amely koordinálta volna a magyar fegyveres erők (tehát a néphadsereg, a Belső Karhatalom, a Kormányőrség, a Határőrség és a rendőrség) közös fellépését. Egy a kormányzattal szemben fellépő nagyobb szabású megmozdulás lehetőségét a veze­ tők közül még álmában sem tudta elképzelni senki. 1956. október 18-án a BM államvédelmi főosztály éléről szinte egyik óráról a másikra le­ váltották Dékán István áv. vezérőrnagyot. Ennek oka: „kiderítették”, Rákosi rokona politi­ kailag terhes. Távoznia kell! Dékán helyett a pártközpontból Hárs Istvánt hozták. Rögvest kinevezik áv. ezredesnek. Dékánnak még azt is megtiltották, hogy volt munkahelye - az akkori „Fehér Ház” - köze­ lébe menjen: Hárs eddig ugyan belügyminiszter-helyettesként működött, de operatív-kato­ nai kiképzése nem volt. Inkább politikus alkatú egyén hírében állt. Közvetlen beosztottait azzal biztatta: ezekben a párt számára oly nehéz időkben a legfontosabb, hogy „belelkesít­ sék magukat az elvtársak.” Dékán távozásával és Hárs megérkezésével október 23-án tehát a BM államvédelem lényegében parancsnok nélkül maradt. Az október 23-i budapesti események jórészt ma már ismertek. Piros belügyminiszter kezdettől fogva az egyetemisták tüntetése betiltása mellett foglalt állást. Szerinte az utca népének belső lelkülete kiismerhetetlen. Hiába fegyelmezettek az egyetemisták. A tüntetés könnyen zavargásokban, kilengésekben és atrocitásokban folytatódhat. És ez esetben mi történik? Kissné, Benke Valéria, a Magyar Rádió vezetője is azt kívánta, ne engedélyezzék a tüntetést. De a pártvezetőség szava döntött felemás értesülések tulajdonában, már októ­ ber 23-a délutánján megzavarodva— teljesen belső koncepció nélkül - kisebb tétovázások után engedélyezték az egyetemi ifjúság úgymond néma tüntetését, melynek célját a műe­ gyetemista és bölcsészeti karok felelősei a lengyel nép iránti szolidaritásuk kimutatása je­ gyében akarták az „utcára vinni”. Piros László október 23-án a kora délutáni órákban a karhatalmi erőknél elrendelte a ria­ dókészültséget. A Szamuely laktanyában azonban alig volt hadrafogható egység. Az amúgyis foghíjjas zászlóaljak alegységei szét voltak osztva a szokásos őrségi feladatok ellátásá­ ra. Politikai eligazítás nem volt. Orbán Miklós áv. ezredes a kaszárnyában pihenőben levő legénység és tisztek közül szedette össze azokat, akiket október 23-a délutánján a városba vezényelt, vagy a Magyar Rádió székházába olyan „objektumok” biztosítására, amelyekről 136 �palócföld 96/2 az államvédelmi karhatalmi főnök azt gondolta, hogy a népi hatalom biztonsága értelmé­ ben, védelmük létfontosságú. (Valószínűleg a „Lenin, októberben” c. szoc-realista filmből szedte ide vonatkozó tudását, mert fegyveres egységeket küldött Orbán a pályaudvarok őr­ zésére, a nemzetközi telefonközpont megszállására - az 1917-es bolsevik államcsínny sze­ rint gondolkodva. Ugyanakkor a dunai hidak lezárására, a belváros felé irányuló közlekedés megakadályozására nem gondolt...) Orbán egyik tiszti beosztottja évtizedekkel később mint szemtanú így írta le az október 23-án a Szamuely laktanyában történteket: „Az ezredes néhány óra alatt, lényegében októ­ ber 23-án este már szétszórta; hozzá nem értő módon vetette be a karhatalmi egységeket. A testület irányíthatatlanná vált...” Az első lövések október 23-án a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai főkapuja előtt tüntető tömegre történtek. Ma már az időpontot is tudjuk: 19 óra 15 perc. A karhatalomnak, de se­ melyik fegyveres erőnek ekkor még központi tűzparancsa nem volt. Ilyet senki sem adott, mert erre csak a pártvezetésnek volt módja. Ott meg, az Akadémiai utcai pártszékházban a teljes zűrzavar uralkodott. A Magyar Rádiónál, amikor már a feldühödött tömeg puszta kézzel ostromolta meg a Rádió épületéi, és Benke Valéria elnökasszony kétségbeesésében egyenest Gerő Ernő pártfőtitkárhoz fordult, hogy tőle kérjen a karhatalom részére tűzparancsot, a válasz nemleges volt. Gerő azt „tanácsolta”: puskatussal verjék le a tetőre vagy az emeletre bemászni szándékozó tüntetők tagjait. Hogy ennek ellenére, tűzparancs nélkül, a belső karhatalom (és utána majd minden más egység, amely a Magyar Rádió védelmére került az épületbe) mégis a tömegbe tüzelt, ez az akkor kialakult forradalmi hangulatból és a felizgatott helyzetből adódott. A Belügyminisztériumban őrzött 1956-os dokumentációs anyag átvizsgálásakor került 1990 után tudomásomra, hogy a Magyar Rádiónál a tömegbe való tüzelésre először Mester János áv-százados, maga is a Rádió védője, adott parancsot. A kommunista hatalom központi tűzparancsát, hosszú vita után, csak október 24- én 0’30 órakor adták ki. Ekkor azonban már órák óta folyt a fegyveres harc a Magyar Rádió birto­ káért. A tegnapi békés, fegyelmezett demonstrációból fegyveres felkelés lett. Október 24-én Piros László a Belső Karhatalom megerősítésére Budapestre rendelt a pé­ csi és nagykanizsai határőrségtől egy zászlóaljnyi embert. Ezeket a nap folyamán főleg az Akadémiai utcai MDP-székház és a környék védelmének megerősítésére használta fel. Or­ bán ugyanakkor a Dunántúlról vezényelt karhatalmi egységeket Budapestre, mit sem törőd­ ve azzal, hogy a fővárosi forradalom után a vidék is megmozdult, és a legkülönbözőbb he­ lyeken rendszerellenes tüntetésekre került a sor. A Magyar Rádió székházát az ostromló tömeg október 24-én a reggeli órákban elfoglalta. A védők - köztük az államvédelmisták, a belső karhatalom tagjai is - letették a fegyvert. A felkelők részéről a foglyoknak semmi bajuk nem történt. Egyetlen atrocitásra sem került sor. A felkelők történelmi nagylelkűségről tettek tanulságot. Először a honvédeket és a (kevés számú) rendőröket engedték szabadon, együtt a Magyar Rádió épületébe szorult munkatár­ saival (Benke Valériával egyetemben), majd a többieket. Körülbelül 500 karhatalmista és közönséges ávós volt a Magyar Rádió épületében. Ezekből a harcok során kb. 18-20 sze­ mély esett el, több tucat sebesültet szállítottak el a mentők. Egy tiszt - őrnagy - öngyilkos­ ságot követett el. 137 �palócföld 96/2 A karhatalmisták közül nem több, mint talán száz ember ment vissza - „vert hadként” - a Szamuely-laktanyába. A többiek „eltűntek” a városban . Civil ruhát szereztek és felszívód­ tak. Hazamentek. Elegük volt a rendszer védelméből. A belső karhatalomra halálos csapást mért a Magyar Rádió székháza elestének ténye. A testület offenzív harci szelleme végzetes vereséget szenvedett. Október 24-én a délelőtti órákban a szovjet hadsereg Székesfehérvárról és Ceglédről fel­ vonultatott harci egységei aktívan beavatkoztak a budapesti forradalmi eseményekbe. A délelőtti órákban a Honvédelmi Minisztérium Vezérkari főnökségén székelő szovjet had­ testparancsnok, Pjotr Lascsenko altábornagy tűzparancsot adott csapatainak. Budapesten kezdtek kialakulni a forradalmárok fegyveres gócpontjai. Barikádok épültek, és a munká­ sok nagy része csatlakozott a felkelőkhöz. Az ő közreműködésükkel sikerült a Budapest körüli fegyvergyárakból megfelelő számú puskához, géppisztolyokhoz, és lőszerhez jutni. Az államvédelem eközben sebeit nyaldosta. Orbán áv.-ezredes a Szamuely- laktanyában ide-oda kapkodott. Megmaradt embereit a legképtelenebb feladatokkal bízta meg. Megint csak egykori tanúmat idézem: „Szinte komikus volt, ahogy október 23-án délutántól minden kósza hírre riadóztatta azt a különböző századok maradványaiból verbuválódott szervezetlen egységet, hogy nekik „önkéntes jelentkezésekkel” végrehajthatatlan parancsokat adjon ki. Például egy 18 fős egységnek október 25-én kiadta a parancsol: számolja fel a Corvin közi ellenforradalmáro­ kat és szabadítsa ki az ott fogságban tartott karhatalmi szakaszt!” A kiküldött egységek el is vonultak, őket soha, senki nem látta újra. Később tudódott ki, többségük civilbe öltözött és vidéki rokonaikhoz távoztak. Vagy egy­ szerűen elbújtak. Nem érezték maguknak a testületet. Nem idomultak feladatukhoz. Olyan eset is előfordult, hogy a kiküldött egység rövid körutat tett egy számukra kevésbé veszé­ lyes városrészben s visszajőve jelentette: semmi rendkívülit nem tapasztaltak. Ellenőrzésre már sem ember, de kedv sem volt. Orbán Miklós „vak” és „süket” maradt ezekben az ÁVH részére veszélyes napokban. Tu­ lajdonképpen nem volt áttekintése arról, mi folyik a városban, az országban. A pártvezetés­ től várt utasítást. Azok meg elmaradtak. Az MDP Politikai Bizottsága még október 23-án éjjel egy úgymond forradalmi Katonai Bizottságot hozott létre, melynek tagjai a párt szem­ pontjából megbízható személyek voltak. A Katonai Bizottság feje Apró Antal lett. A HM és a BM is képviseltette magát e testületben. A Katonai Bizottság kapta pártfeladatként: a vá­ rosban zajló „ellenforradalmi események” könyörtelen leverését. Teljhatalommal ruházták fel a Bizottság tagjait. A Katonai Bizottság még október 23-ról 24-re virradó hajnalon át­ tette székhelyét a Honvédelmi Minisztériumba. Ott saját elképzelései szerint intézkedett. Csapatokat mozgatott meg, egységeket indított útba - anélkül, hogy ezen csapatmozgásokat egyeztette volna a néphadsereg vezérkarával vagy a BM megfelelő vezető szerveivel. Így az­ tán az amúgyis meglevő belső káoszt még teljesebbé tette. Hiszen a fegyveres erők parancs­ nokai, akik mint a pártvezetéstől, mint a Budapesten tartózkodó székesfehérvári szovjet Különleges Hadtest parancsnokétól, Lascsenko altábornagytól kaptak az együttműködés megszervezésére parancsot, hiába riadóztatták ezt vagy azt az egységet. Ezeket a Katonai Bizottság már a maga részére kisajátította. 138 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 139 �palócföld 96/2 Orbán is törzskarával a forradalom első napjaiban a Szamuely laktanya hírközpontjában töltötte idejét. Kitartásra biztatta a különböző védelmi objektumokban szolgálatot teljesítő parancsnokokat. Az egykori belső karhatalmista tisztnek, aki mindennek tanúja volt, igaza van, amikor 1991-ben, megismerkedésünk kezdetén, azt írta nekem: „A politikai elkötele­ zettség és ellenséggyűlölet csak egy békés viszonyban tarthatta működésben a karhatalmat. A rendkívüli helyzetben minden, mint egy kártyavár, összeomlott:” A belső karhatalom október 25-től kezdve teljesen defenzívába szorult. Orbán Miklós lak­ tanyájában maximálisan már csak 200 - 250 főnyi belső karhatalmista tartózkodott. Ezen a napon - október 25-én - délelőtt a Kossuth Lajos téren sor került a forradalom időszakának egyik legvéresebb és legaljasabb tettére. A Földművelésügyi Minisztérium te­ tejéről és a teret övező más házak felső emeleteiről máig is felderítetlen (!) államvédelmista alakulatok központi parancsra tüzet nyitottak a Parlament épülete elé felvonuló békés és fegyvertelen tömegre, mit sem törődve, hogy az összeseregletteket, több tízezer embert több magyar és szovjet páncélos kísérte. Sajnálatos módon e vérengzés kiderítésében eddig csak a történészek munkálkodtak. A Belügyminisztérium illetékesei, de más kormányzati szervek sem vettek még fáradtságot maguknak, hogy ezen egyedülálló vérengzés felderíté­ sére állami eszközöket vegyenek igénybe ( kriminalisztikai szakértőkkel kinyomozni a vé­ rengzés tetteseit). Egy ma már biztos: a védtelen emberek lekaszabolásából a téren levő szovjet csapatok nem vették ki részüket. A tetteseket az akkori BM- AV vonalon kell keres­ ni. A Belső Karhatalom - Orbán ezredes „csapata” - kutatásaim alapján itt ártatlan. Néze­ tem szerint a Kossuth Lajos téren történetékért az államvédelem egy másik pretoriánus csapata, az egykori kommunista pártőrségből az ötvenes évek elején kialakított Kormá­ nyőrség a felelős, név szerint annak parancsnoka, az ízig-vérig bolsevista Jambrich Mihály áv. ezredes (aki már nincs az élők sorában). A Kormányőrség válogatott államvédelmi őrökből állott. Feladatuk volt a párt és a párt által kinevezett kormány valamennyi fontos objektumának biztosítása, a vezető elvtársak személyi biztosítása. Tudjuk, hogy az ötvenes évek elején pontos védelmi terv készült a Bu­ dapesten megvédendő fontos objektumokról. A biztosítandó épületek listáján pedig első he­ lyen szerepelt az MDP székháza és a szomszédos Parlament (a kormány székhelyének) vé­ delme. És azt még egy zöldfülű alhadnagy is tudja, hogy egy épületet legeredményesebben kívülről, a szomszédos házakból lehet fegyverrel biztosítani. Így már október 23-án éjszaka - az első riadó végrehajtásánál - a Kormányőrség e célra kijelölt egységei megszállták a Kossuth Lajos teret környező épületek pincetereit, és várták a további fejleményeket. A Földművelésügyi Minisztérium az akkor a kommunista Ságvári Endréről elnevezett tér­ re néző sarokrésze, katonai vonatkozásban, kitűnő lehetőséget nyújtott úgy az MDP szék­ ház-komplexum fedezésére, mint a Parlament Rákóczi szobor környéke fegyveres felügye­ letére. Egy-egy nehéz géppuskával innen a magasból végigpásztázható volt mindkét irány. A nagy zűrzavar ezeket az egységeket is elérhette és hatalmába keríthette, hiszen október 25-én szolgálatuk már több mint 48 órája tartott. Váltás, utánpótlás nem jött. Általában a parancsnokság szeretett „megfeledkezni” a kikülönített legénységről. De jött október 25-én a tömeg a Kossuth térre és ennek láttán vagy a Parlamentet belül is biztosító kormányőrsé­ gi csapatok (parancsnokuk Végh József áv. ezredes, már nem él) vagy pedig a kormányőrség parancsnoka, az éppen Mikojant és Szuszlovot (akik aznap érkeztek szovjet páncélosokkal Veszprémből Budapestre) a Pártházba kísérő Jambrich József áv. ezredes, elvesztették min140 �palócföld 96/2 den józan ítélőképességüket. Pánikba estek, támadástól tartottak és tüzet vezényeltek a té­ ren levő tömegre. Vargha László évekkel ezelőtt a budapesti É let és Irodalom hasábjain saját szorgalmas kutatása alapján igyekezett rekonstruálni az akkor történteket. Mi itt csak a „végeredményt” mondjuk el: Az AVH-s gyilkos sortüzek (mert több volt!) kb. 120 fő ha­ lálát okozták. A sebesültek száma megközelítette a 350 főt. A vérfürdő -mert másnak nem mondható - 10-15 percig tartott, közte több szünet volt. Ezután is még legalább egy félóráig az őrségi alakulatok mentőket nem engedtek be a térre. Jambrich áv. ezredes a sírba vitte a Kossuth Lajos téri vérengzés kirobbanásának titkát. Ugyanezen a napon és talán egy-két órával korábban a Roosevelt téren is véres összetű­ zésre került sor. A József Attila tér és a Roosevelt tér sarkán levő Belügyminisztérium du­ gig volt államvédelmi lisztekkel. A Belső Karhatalom egy őrségi szakasza is biztosította az épületet. Az egyik e testülethez tartozó liszt 1957-ben így emlékezett vissza erre az „incidensre” („Incidens”, mert ezen esetet a pártállam propagandistái ezután soha többet nem említet­ ték. ki tudják, miért?)” „Délelőtt fél 11 óra körül a Dunaparton, az Erzsébet híd felől mintegy kilencven-százhúsz főnyi fegyveres ellenforradalmár közeledett a Belügyminisztérium épülete felé. A fegyvere­ sek között több katona is volt. Néhányan nemzetiszínű zászlót is hoztak magukkal. A cso­ port mellett egy oldalkocsis motorkerékpár haladt. A motorkerékpáron három fegyveres ült, ezek vezették, irányították a csoportot. A támadókra (:GP.megj.), amint azok az épület közelébe értek, a harmadik emeletről rákiáltottak: Állj! A felszólítás után a motorkerékpá­ ron ülő három fegyveres ellenforradalmár igyekezett kereket oldani. Ekkor az. épületből rá­ juk lőttek. Egyikük meghalt, a másik megsebesült. A csaknem száz főnyi fegyveres pillana­ tok alatt tüzelőállásba helyezkedett és lőni kezdte a Belügyminisztériumot..." A BM épületéből azonban olyan tűz érte a téren levő felkelőket, hogy az ávéhás tanú sze­ rint „percek alatt” 15-20 halott maradt a padok és más gyér védelmet nyújtó fedezék mö­ gött. A harc 15 percig tartott. Utána a téren levők, kilátástalan helyzetükre rádöbbenve, ka­ pituláltak. Huszonkét sebesültet és ötvennél több foglyot ejtett a belső karhatalom. Mi lett ezekkel később - nem tudjuk. Elképzelhető, hogy az „elvtársak” a pincékben bolsevik szo­ kás szerint likvidálták őket. Évekig kerestem a túlélők közül tanúkat. Nem találtam. Ez volt azonban a belső karhatalom utolsó „győzelme” a forradalom alatt. Ettől kezdve a kényszer deffenzívába szorította a testületet. Az első napok véres szereplése és főleg a Kossuth Lajos téren történtek az. Államvédelmi Hatóság egyenruhásait a nép szemében végleg üldözni való terrorcsapattá minősítették. „Gyilkos az ÁVÓ, vesszen az ÁVÓ!” volt ezentúl minden budapesti demonstráció egyik jel­ szava. Október 26-tól így kezdetét vette a fővárosban az „ávósvadászat”, amely Budapesten (az október 30-i Köztársaság téri csata után lezajlott népítéleten kívül) több tettleges atro­ citással és egy halálos áldozattal járt (Tóth Ferenc ÁVH-s főhadnagy, a Belső Karhatalom Országos Parancsnokság beosztottja). A Belső Karhatalom 1956. október 26, 27, 28-i tevékenységét sűrű köd takarja. Erről a kádárista szerzők, a forradalmat szapuló, saját „dicsőségüket” kiemelő kiadványaikban (Hollós Ervin, Lajtai Vera, Pintér István, a népszabadságos Szabó László, a hírhedt Fehér Könyvek stb.) sem emlékeznek meg. A mi kutatásaink alapján tudjuk viszont, hogy az. ÁVH (és itt most kevésbé a Belső Karhatalom tagjairól, inkább az ÁVH operációs részlegéről be­ 141 �palócföld 96/2 szélünk) igyekezett lesipuskásként „hősiességét” dokumentálni. Például a Rákóczi út egyik padlásáról lőtte egy-egy ávós távcsöves puskával az utcán kenyérért sorba álló civileket, hol „Pobeda” autókkal fel-alá száguldva, géppisztollyal „vadásztak,, a járőröző felkelőkre. (A Műegyetem kapujában őrséget álló egyik diákot is ekkor érte egy robogó gépkocsiból halá­ los lövés). Ott pedig - ez október 26-án történt a Baross utcában ahol még sikerült egyegy nagyobb létszámú ávéhás egységnek (egyenruhában és civilben) fiatalokat igazoltatni és közülük a „gyanúsakat” valamely ház kapualjába terelni - ott bizony a kommunista párt ökle, ereje tudatában, a gyilkosságoktól sem riadt vissza. Így végeztek például egy a pesti Balassa Bálint utca 9-11. szám alatt lakó párttitkár 16 éves fiával, Farok Lajossal, aki el­ ment „bámészkodni” az utcára és a szülők november 4-e után egy Baross utcai bérház pin­ céjében találták meg egyetlen fiukat. Keze hátra volt kötve. A golyót - csekista szokás sze­ rint - a tarkójába lőtte az ávós. A pincében több halott volt. A Farok fiú ipari tanuló volt: ahogy akkor őket a nép hívta; „Rákosi Mátyás fekete serege”. Az ipari tanulók Budapesten az élvonalban harcoltak a forradalom mellett. Valószínű - a dolog soha nem került nyilvá­ nosságra -, hogy az ipari tanulói igazolvány váltotta ki az ávós osztag parancsnoka dühét és okozta a fiatal halálát. Egyébként a BM-ÁV Belső Karhatalom Országos Parancsnoksága a forradalom alatti na­ pi jelentései a hatvanas években „eltűntek”. A mai BM felvilágosítása szerint, a Belső Kar­ hatalom 1956 októberi szerepléséről egy szál levéltári irat nem maradt fenn. Vajon hová lettek? A forradalom napjaiban újra és újra átalakított Nagy Imre kormány is magáévá tette a tömegek jogos ÁVH-ellenes követeléseit. Mert a forradalmi bizottmányok és egyéb szerve­ zetek követelései között október 25-től mind gyakrabban szerepelt a államvédelem feloszla­ tása is. Nagy Imre 1956. október 28-i késő délutáni rádióproklamációjában, amelyben beje­ lentette a forradalom győzelmét, proklamálta egyben az államvédelmi intézmény megszűn­ tetését is. Előzően ezt is megbeszélte a MDP Politikai Bizottságában is, ahol ezt a lépést mindenki - még Kádár János is - helyeselte. Az egyetlen kivétel Hegedűs András volt, a ko­ rábbi miniszterelnök, tulajdonképpen már minden funkció nélkül, de benn tartózkodva az Akadémia utcai pártházban. Az ő véleménye szerint: „ezzel most utcára dobjuk az ÁVHsokat azokat az embereket, akik végrehajtói voltak a mi politikánknak!” (Ebben persze He­ gedűsnek igaza volt, de ő már bukott politikusnak számított. Senki nem hallgatott rá.) Az államvédelmi intézmény hivatalos feloszlatása az intézmény parancsnoki karát súlyo­ san érintette. Az erről szóló hivatalos okmányt Ságvári Ágnes funkcionárius, aki ezekben a napokban a Pártközpontban tartózkodott, gépelte le. Nagy Imre írta alá. Ez a dokumentum sem került mindeddig elő. Az ávéhás tisztek és parancsnokok - már akiket elért a testület hivatalos feloszlatásának híre, amit egyébként a Szabad Kossuth Rádió is bemondott - fel sem fogták e tilalmat. A főnökök azonban igyekeztek azonnal a maguk bőrét mentve eltűnni, „felszívódni” - maguk­ ra hagyva beosztottaikat, elfeledkezve a velük szembeni kötelezettségről. A BM Határőrség október 29-én visszavonta Budapestről a vidékről küldött egységeit. Pa­ rancsnoksága lépéseket tett az intézvény kivonására a BM hatásköréből. Vissza akartak tér­ ni a HM kötelékébe. A határőr alakulatok - épp úgy mint 1950 előtt - a Honvédség kereté­ ben kívántak működni. Egy ilyen határozatot 1956 november 3-án Maléter Pál vezérőr­ nagy, a Nagy kormány honvédelmi minisztere ki is adott. 142 �palócföld 96/2 A Belső Karhatalom országos parancsnoksága ugyanakkor egy boszorkánykonyhához ha­ sonlított. Orbán Miklós ezredes kapkodott fűhöz — fához. Végül is bejutott dr. Münnich Fe­ renchez, a Nagy-kormány belügyminiszteréhez, akiről (talán tudta), hogy a moszkvai veze­ tés mindvégig hű embere volt. A Komintern szolgálatában évtizedeket töltött. Rajta keresz­ tül elérte, hogy október 30-án Nagy Imre fogadja. A Belső Karhatalom további sorsát kí­ vánta volt Orbán tisztázni. Október 30-án délelőtt azonban Münnich az ávós ezredest a Roosevelt téri Belügyminisz­ tériumba rendelte. Nagy Imréhez Orbán helyett Pillok János államvédelmi százados, politi­ kai tiszt, az ifjúsági alosztály vezetője ment egy delegációval. Az ávások átöltöztek. Rész­ ben civil ruhába, részben honvéd egyenruhába. Féltek egykori testületük uniformisában be­ jönni a városba. Mivel azonban azonnal nem tudtak bejutni a miniszterelnökhöz - Szuszlov és Mikojan, e két szovjet politikus volt Nagy Imrénél -, a Földművelésügyi Minisztérium egyik szobájába tessékelték be őket. Várjanak ott, amíg sorukra kerülnek. A váróteremben több küldöttség tartózkodott, ők is Nagy Imréhez készülődtek. Az egyik csoportból érdek­ lődni kezdtek az idegeskedő Pillok-társaságnál: tulajdonképpen kik ők, kiket képviselnek? Pillokék pánikba estek, annál is inkább, mivel közben értesültek arról, hogy egyik kísérő ka­ tonájuk hiába igyekezett telefonösszekötetést teremteni a Szamuely-laktanyával - a hívott számon senki nem jelentkezett. A történet vége több mint tragikomikus. Jellemző a hatal­ mától megfosztott erőszakszervezet bomlására. Pillok elbeszélése szerint amikor is a feldúlt idegzetű, álruhás ávéhás tiszteket a civilek „lökdösgélni kezdték” és netán „ávós mivoltunk után érdeklődtek” - a hős karhatalmista tisztek idegrohamba estek. Pillok: „Intettem a sze­ memmel, és mind a négyen kiugrottunk az ablakon...” Gépkocsijuk várta őket. Azzal haj­ lottak a Szamuely laktanyába. De ott már senkit sem találtak. A kaszárnya üres volt. Mi­ alatt Orbán a BM-ben volt, a belső karhatalom „vezérkara” Nagy Imrével kívánt tárgyalni, a magára maradt legénység és a beosztott tisztek egyszerűen szétszaladtak. A laktanya üre­ sen tátongott. Hogy idegenek ki ne fosszák, a szomszédos Zrínyi Katonai Akadémia tisztjei adtak ott őrséget.Mindez azon a délelőttön történt, amikor a Köztársaság téren, az MDP nagybudapesti pártbizottsága épületében Tompa Károly államvédelmi hadnagy ötvened magával (rendőrruhába átöltöztetve) egy botorul, saját maga által ásott csapdába esve, kétségbeesetten véd­ te a székházat az őket ostromló felkelőktől, és közben jobbra-balra telefonált segítségért, felmentésért. A Szamuely laktanyában levő kb. 250 katona jól jött volna Tompának, csak épp az országos parancsnokság a saját ügyeit intézte. Nem törődött saját csapatával. Tom­ pának végül is kapitulálnia kellett. A népharagot alig lehetett megfékezni. Az épületet órá­ kon át védő karhatalmisták közül négyen tűzharcban estek el, hat társukat - a kapituláció után a felkelők dühükben sortűzzel agyonlőtték. Ugyanebben az időben Münnich Ferenc belügyminiszter a Roosevelt téri BM épületének nagy, ovális alakú márvány aulájában október 30-a délelőttjén összehívta a BM munkatár­ sait és azokat az államvédelmistákat, akik az utóbbi napokban szintén a minisztérium épü­ letében kerestek menedéket. Kb. 500 fő lehetett. A félemeletről, a miniszteri szoba előtti kiszögelésből, úgy mond „hegyi beszédet” mondott Münnich beosztottainak. A szöveg a kö­ vetkezőképp rekonstruálható: „Magukat tulajdonképen meg kellene dicsérni. Hisz kitartot­ tak eddig a nép ügye mellett. De ezt nem tehetem. Az Intézményt a kormány feloszlatta. 143 �palócföld 96/2 Ezt tudomásul kell venni akkor is ha ez a határozat nem örökérvényű." És kilátásba helyez­ te a „káderek” átmentését „jobb időkre”... Tudta-e dr. Münnich Ferenc, Nagy Imre belügyminisztere, a szovjet belbiztonsági hivatal évtizedek óta megbízható ügynöke, hogy ezekben az órákban - október 30-án - miként dönt Magyarország jövője fölött Moszkva? Kétlem. De valamit „csekista” vonalon tudhatott, hi­ szen Iván Szerov belbiztonsági altábornaggyal, aki ezekben a napokban szintén Budapesten tartózkodott, többször találkozott. Mindenestre Münnich elrendelte a Roosevelt téri BMépület kiürítését. Az ott fegyverben levő, kb. 500 belügyest és államvédelmista őrt, illetve tisztet vadonatúj rendőr egyenruhába öltöztették át, tehergépkocsik álltak meg a téren, amelyeken - szintén álcázás céljából - nemzetiszínű, lyukas zászlókat lobogtatott a Dunáról jövő szél. A BM-esek - parancsra - „hazafias nótákat” énekelve ezzel a gépkocsioszloppal hagyták el október 30-án a délutáni órákban a forradalom győzelmi mámorában élő fővá­ rost - Tökölre, Ócsára, Érdre és egyél), szovjetek által és szovjet katonáktól őrzött bázisok­ ra mentve bőrüket. Orbán Miklós ugyanaznap többed magával gépkocsival Gödöllő felé húzott el. Az ottani erdőkbe vetették be magukat, gondolván ott húzzák meg magukat, amíg javukra fordul a helyzet. Orbán itt is várta be november 4-ét. Budapestről azonban teljes egészében nem sikerült az ÁVH-nak minden emberét vissza­ vonni. Sőt, tudatosan hagytak vissza bizonyos diverzáns csoportocskákat azzal a feladattal, hogy civil ruhában, esetleg rendőr uniformisban végezzenek felderítést a városban. A pá­ nikkeltés is feladatukhoz tartozott. Na meg az is, hogy kihasználva a pár békés napot, nem egy helyen hamis papírokkal nemzetőrnek jelentkeztek a felkelő csoportoknál. Minden vo­ natkozásban a forradalom kárára működtek. Hadd mondjunk itt el egy személyes törté­ netet. Szepesi Imre, a „párt régi harcosa”, Rákosi Mátyás 1945-ös személyi rádiósa (akivel a pártvezér 1945-46-ban a Moszkvával való közvetlen kapcsolat tartotta), 1949 után a BM megbecsült „munkatársa”, 1989-ben (!) Ördögi körben címmel megjelentette visszaemléke­ zéseit, amelyek ekkor még erősen cenzúrázva látlak napvilágot. Szepesi is egyike volt azok­ nak, akik a budapesti Roosevelt téri BM épületből Münnich a szovjetekhez evakuált. Egysé­ ge október 31-én Alagról Tökölre került. Szovjet páncélautókon. A szovjet bázison kaptak vattás kabátot és vatta nadrágot, illetve szovjet ellátmányt. Nagy bizonytalanságban töltöt­ ték a ködös, borongós november elejei napokat. Jövőjüket kilátástalannak ítélték. Politikai eligazítást sem ő, sem a többiek nem kaptak. Számításaink szerint november 4-én hajnalban mintegy 5-600 „belügyes” tartózkodott a Budapest körüli szovjet katonai gyűrű bázisain. A Szolnokon ezekben az órákban szervező­ dő kádárista-münichista ellenforradalmi központ ezeknek az 1849-ből, a Kossuth féle sza­ badságharc történetéből ismert „muszkavezető” szerepet szánta. S valóban: Szepesi megírja, november 4-én reggel 6 óra tájban riadóztatták őket. Megkap­ ták feladatukat: „A főváros felé kijelölt útvonalon Tökölről Budapestre jutni.” Szovjet ka­ tonai oszlopot kisértek. A parancs szerint már tíz órakor a pesti kormányzati negyedben kellett lenniük. Az eredeti terv az volt, hogy Kádár János a magyar néphez szóló proklamációját Budapesten 1956. november 4-én adja ki. Az erre vonatkozó röplapokat is így nyom­ tatták ki (Van belőle egy példány a birtokomban). A szovjet oszlopot államvédelmi tisztek, köztük a hírhedt Jambrich Mihály ezredes, a BM Kormányőrség parancsnoka kísérte.So­ 144 �palócföld 96/2 roksárt elhagyva, a jutagyári domboknál azonban kemény tűz fogadta a fővárosba igyekvő­ ket. Az esztergomi magyar páncélhadosztály egyik páncéltörő ütege - napok óta Budapest Dél védelmére rendelve - a honvédeskü szellemében felvette a harcot a szovjetekkel, azok­ nak haditechnikában és emberben nem kevés veszteségeket okozva. Úgy tudjuk, több mint egy tucat halott maradt a kövezeten, köztük több magyar államvédelmista. A szovjet kato­ nai oszlop jónak látta meghátrálni, visszafordulni. Csak a délutáni órákban indultak ismét, akkor is kerülő úton, „hősiesen” kikerülve a Jutadombok környékét. November 4-e és 11-e között, a budapesti harcok során a szovjeteket kísérő őket vezető államvédelmista tisztek és nyomozók közül számosan elestek vagy megsebesültek. A legma­ gasabb rangú államvédelmista, aki így - saját vérei ellen, idegen érdekből - harcban végezte életét egy BM-AV százados volt, az 1919-ben született Kristó Ferenc. Nem hullajtunk érte (ahogy a többi „muszkavezetőért” sem) könnyeket. Nép- és nemzetárulók voltak. Sorsukat megérdemelték. A többi tiszt és a magasabb parancsnokok mind-mind (kisebb-nagyobb ijedelemmel) „megúszta” a forradalmat. A pártállam idejében - mármint az 1956- ot követő Kádár-kor­ szakban - a legtöbbje előbb-utóbb visszakerült az átszervezett, új névvel ellátott állami el­ nyomó, terror testülethez. A forradalom alatt felgyülemlett félelmüket, megszégyenítésü­ ket, bujkálásukat bosszúként most a kezükre adott felkelőkön töltötték ki. (Erről is vannak adataink. Ezeknek ismerete egy későbbi tanulmány anyagát képezik.) Befejezésül csak annyit: a magyarországi államvédelem forradalom alatti veszteséglistá­ ját a nyilvánosság számára ez ideig sehol, senki nem állította össze. A különböző belügyi belső - titkos - kiadványok összesítésében ködösítettek, tudatosan összemosták például a határőröket a BM belső karhatalmistáival és legendákkal díszítették fel az elesettek életét. (Például: „Neved ismerjük, tetted nem felejtjük!” A BM hősi halottai az 1956-os ellenfor­ radalom elleni küzdelemben Budapest 1986.) Egy 1957 november 9-én a legfőbb pártvezetés számára egyetlen egy példányban készült szigorúan bizalmas/titkos ügyiratban azért nyomára akadtunk a kívánt adatnak. Ebben Selmeci György BM-ezredes „Néhény szempont a volt államvédelmi apparátus helyzetéről és politikai állásfoglalásáról” c. dolgozatban (felterjesztésben), a 3. oldalon ezeket írja: „A ko­ rábbi súlyos válság és az ellenforradalmi terror ellenére meg kell mondani, hogy az állo­ mány zöme becsületesen a párthoz, a proletárdiktatúrához ragaszkodva, helytállt. Elszán­ tan harcoltak a szovjet csapatok mellett (sic! GP.megj.). E harcok során a BM 153 halottja közül 94 államvédelmista és 240 sebesültje közül 143 volt államvédelmista. A Politikai Nyomozó Főosztály (a kádárista ÁVH, GP.megj.) személyi állományának ma is 90 %-a a párt, a proletárdiktatúra szilárd támaszát képezi...” Ami pedig a forradalom alatti atrocitásokat, a kádárista vörös ellenforradalom időszaka alatt újra és újra felmelegített és kihangsúlyozott népítéleteket (lincseket) illeti, ott a forra­ dalom teljes időszakában, országos viszonylatban összesen 29 (huszonkilenc!) halottról tu­ dunk. Ebből a BM-AV tagjai voltak: 20 fő. Kevés olyan országos, népi forradalmi megmozdulást ismer a történelem , ahol a hatalmat kiszolgáló tízezres tömegű elnyomó szervezet ilyen kevés veszteséggel megúszta. Bern,1996. tavasza 145 �palócföld 96/2 Bedegi Győző - Kurucz Anita 1956-ról - negyven évvel később Dokumentumértékű visszaemlékezésekben nincs hiány az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán. Többnyire azonban azokat szólaltatják meg a kutatók és a krónikások, akik központi szereplői voltak az eseményeknek, holott a forradalom „közkatonái” is megérdemlik a figyel­ met. Néha olyan adalékokkal szolgálnak, amelyek elengedhetetlenek a teljes kép kibontakoz­ tatásához. Az emlékezet azonban véges, ilyen távlatból már tévedhet is az idők tanúja. Nem tekintjük feladatunknak, hogy ezekre rávilágítsunk. Legyen ez a történészek feladata. Mi csak gyűjtögettünk. A még megmaradt harag, a megbocsátás, a soha el nem törölhető gyűlölet hangját vagy a csalódásét. Mindezt 1996 augusztusában, 40 évvel az események után. Deme Attila: - 1956. október 24-én az Állami Építőipari Vállalatnál dolgoztam az anyagosztályon, a szál­ lítási részleg tartozott hozzám. Mint akkor mindenki, hallgattuk a rádiót és latolgattuk az ese­ ményeket. Október 24-25-e körül történt a munkástanácsok megválasztása és olyan abszolút demokratikusan, hogy még jelölés sem volt. Azokat választották meg, akiket úgy éreztek, hogy a munkások oldalán vannak. Így lettem én is a munkástanács tagja, az Állami Építőipari Vál­ lalatnál. A vállalatnál teljes nyugalom volt, még egy rossz megjegyzés sem hangzott el senkire. Felke­ resett a lakásomon Bajtay Jenő, aki akkor a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője volt és szoros barátság fűzött minket össze. Aggodalommal mesélte el, hogy jelenleg rendkívül bizonytalan a helyzet és nem látja biztosítottnak a közrend megfelelő védelmét. Pestről hal­ lottuk, hogy nemzetőrségek alakulnak és ennek létrehozását javasoltam neki. Megfelelő hát- 146 �palócföld 96/2 Gelencsér János rajza 147 �palócföld 96/2 tér nélkül azonban ez nem sokat ér, tehát úgy gondoltuk, hogy honvédséget kellene igénybe venni. 26-a körül Bajtay Jenővel, Bágyi Miklóssal - aki az építészetnél tervezőmérnökként dolgozott - elmentünk Rétságra, ahol kértük, segítsenek Salgótarján közrendje védelmének megszervezésében. Nehezen mentek a tárgyalások. Végül megszületett a döntés, hogy adnak két szakasz katonát, Deli főhadnagy vezetésével. Meg is érkeztek a megfelelő fegyverzettel és az építőipari vállalatnál alakítottunk ki számukra szállást. A dolgozók közül pedig megalakí­ tottuk a nemzetőrséget, akik egyhangúlag engem választottak parancsnoknak. Az akkori rendet figyelembe véve igyekeztünk figyelni arra, hogy megfelelő okmányaink, engedélyeink legyenek, s legális szervezet legyünk. A mai napig is vállalom, hogy amíg a nem­ zetőrség létezett, Salgótarjánban semmilyen atrocitás, sőt bűncselekmény sem fordult elő. Összetételünk teljesen vegyes volt: párttagok, párton kívüliek alkották. A nemzetőrök kilenc­ ven százaléka építőipari dolgozó volt, de volt köztünk pedagógus, fizikai, szellemi munkás is. Becsülettel, tisztességgel helytállt mindenki. A társaság összetartó volt és egy cél vezérelt minket: rend legyen a város területén. Nem tartóztattunk le senkit. Járőröztünk és géppisztolyos, karszalagos jelenlétünk elég volt ahhoz, hogy rend legyen. Nem voltak betörések és köz­ tudott, hogy Salgótarjánban nemhogy puskalövés, de még egy pofon sem csattant el. A nem­ zetőrség feladatai nem arra irányultak, hogy ki tudja, milyen harcokat vívjon, hiszen megala­ kulásakor szó sem volt arról, hogy ilyenekre sor kerülhet. Álmában sem gondolt senki a november negyedikei eseményekre, amikor is a rádióból hal­ lottuk, hogy mi történt. Katonai szervezet voltunk, de abszolút demokratikusan úgy döntöt­ tünk, hogy pár fegyveres embernek nincs értelme a szovjet fegyveres hatalommal szembe­ szállni és a várost halomra lövetni. Most is úgy ítélem meg, hogy bölcsen, okosan döntött ak­ kor a kollektíva és a legkisebb adminisztrációig visszavezetve, a fegyvereket visszaadtuk a rét­ ságiaknak. A katonák - akikkel egyébként baráti viszonyban voltunk és emberként tiszteltük egymást - is elfogadták a döntést, visszamentek a laktanyába. Tevékenységünk így szűnt meg. Visszagondolva: nem volt ez hőstett. Hogy milyen indíttatás volt bennünk? Lelkesedtünk. A rádióban felolvasott pontokkal mindenki egyetértett, mindenki úgy érezte, hogy végre vala­ milyen változásnak kell jönni. Egyszerűen az érzésvilágunk diktálta ezt. Nem jött ide ellenség, ügynök sem volt, aki minket szervezett volna. Spontán magunktól, hazafiasságból jött ez az egész. Hallgattuk a rádiót, a külföldi adásokat és teljesen egyértelmű volt, hogy mi történik az or­ szágban. Fiatal voltam, mindössze 33 éves de az élet csatáját megjárva a többiekhez hasonló­ an én is tudtam, hogy ezek az események világpolitikaiak. A józan paraszti ész azt diktálta, hogy egy ilyen hatalommal szembeni ellenállás teljesen felesleges. A nemzetőrség egyes tagjai úgy gondolták: ha az orosz uralom tovább folytatódik, annak következményei lesznek. Egy ré­ szük külföldre távozott. Talán ők voltak az okosabbak. Mostanában már folyamatosan járogatnak haza. Olyat sohasem tettem, amit nem vállalnék. Úgy érzem, hogy ember tudtam ma­ radni abban a forgatagban is. A nemzetőrség felbomlása után tovább dolgoztam a vállalatnál. November végén tartóztat­ tak le a karhatalmisták. Éjfélkor jöttek értem, papírok nélkül. A pénzügyi laktanyába vittek, ahol vizsgálni kezdték az ügyeimet. Kihallgattak. Olyan kapcsolatot és tevékenységet keres­ tek, amely arra irányult, hogy összezeesküvés volt emberek vagy a párt ellen. Az egységüknek 148 �palócföld 96/2 Darázs volt a főnöke, akinek a testvérével együtt dolgoztam az építőiparnál. Öt vagy hat napig tartottak ott, majd elengedtek. December nyolcadikán az építőipari munkásszálláson voltam és mi is kimentünk a tüntető­ ket nézni. Elkezdtek lőni. Mellettem állt Visovszky Rudi bácsi, aki a helyszínen meghalt. A se­ besülteket a munkásszállásra vittük, ahol megpróbáltuk őket bekötözni. A feleségem időköz­ ben elment a gyerekekért a megye tanács mögötti óvodába. Szerencsésen hazaértek. A lódenkabátja egy sorozattal végig volt lőve, de nem sebesült meg. A december nyolcadiki eseményeket már sokan elemezték, hogy hogyan kezdődött, ki lőtt. Egyoldalú volt a lövés, mert részünkről senkinek sem volt fegyvere. ’57 elején a vállalatnál tartóztattak le. A megyei kapitányságra vittek. Monstre pert akartak öszeállítani. Belekerültem a Sartoris és társai néven futó perbe. Sartorisra ráfogták, hogy rob­ bantást akart szervezni. Egyetlen tanújuk volt a bírósági tárgyaláson. A vallomását végül a Legfelsőbb Bírósági tárgyaláson vonta vissza az illető. Sartoris Kálmánról tudni kell, hogy bá­ nyamérnök és a megyei pártbizottság tagja volt. Közkedvelt ember a munkások között. Ebbe a perbe próbálták összeszedni azokat, akik bizonyos mértékig exponálták magukat ’56 mellett. Olyan emberekkel kerültem be, mint Sartoris Kálmán, Lassan József, Pödör Mihály... Olyan dolgokat akartak rám fogni, ami nem is történt meg. Fizikai erőszakot is alkalmazlak és bi­ zony nehéz volt ezt átvészelni. Ma is azt mondom és akkor is az volt a véleményem: amit tet­ tem, azért vállalom a következményeket. Két-három hónapig voltam letartóztatva, majd szabadlábra helyeztek. Visszakerültem a vállalathoz, de már nem az eredeti beosztásomba. Leminősítettek fizikai munkásnak, gépke­ zelő lettem. Megkezdődött a több napos bírósági tárgyalás Kovács megyei bíró vezetésével. Az ügyész és a párt tanúja között - most már úgy tűnik - humorosnak tűnő beszélgetés zajlott. Megkérdezte az ügyész, hogy milyen nagy bűne van Demének. Az, hogy fel akarta borítani a versenytáblát - volt a válasz. - És fel is borította? - Nem. - Akkor miből gondolja, hogy az volt a szándéka? - A közelében állt. A feljebbviteli tárgyaláson, mint 13. rendű vádlott, a népköztársaság elleni fegyveres összesküvésben való tevékeny részvétel miatt három évet kaptam. Majdnem ez volt a legkisebb kirótt bün­ tetés. Mlinarikot, aki a megyei nemzeti bizottság elnöke volt, halálra ítélték. A jelenléte nélkül szü­ letett meg a döntés, mert közben megszökött. Engem már nem engedtek haza, elkerültem a balas­ sagyarmati börtönbe, majd a Mosonyi úti rabkórházba, ahol olyan kórtermi társaim voltak, mint Angyal István, akit később felakasztottak. Kamuty, a vívók apukája is ott volt. A gyerekei azt mondták, hogy addig nincs vívás, amíg apu nincs otthon. Kiengedték. Vácra kerültem a gombgyárba. Duna-partra néző üzemben dolgoztam. Nagyon rossz volt látni az evezősöket. Ott már összeve­ rődött a csapat: Darvas Iván, Göncz Árpád és még sok más neves ember. Volt egy édes eset Kádas Géza olimpiai bajnok úszóval. Szenet rakattak ki velünk egy hajó­ ból. Őt nem hagyták dolgozni. Ülnie kellett, mert azt mondták: - Kádas, maga beleugrik a Du­ nába, elúszik és nem tudjuk még lelőni sem! Innen kerültem a feljebbviteli tárgyalásra, ahol kifogtuk a legkeményebb bírót, a Nagy Imre-per bíráját, Vidát, aki nem sok jóindulatot tanúsított. Az ítéletek keményedtek, majd min­ denkinek rátett ek. Itt már összevontak Beda Józsi bácsiékkal, mindenkit egy perbe, aki vezető szerepet játszott a salgótarjáni eseményekben. Zárt tárgyalás volt. Lénárt Bandi mondta ott, aki történelem tanár volt és 15 év fegyházat kapott, hogy szebb a történelmet csinálni, mint 149 �palócföld 96/2 tanítani. Nekem jóváhagyták a három évet. Enyhíteni senkinek nem enyhítettek. Utána a váci börtön lakója voltam, majd a budapesti gyűjtőbe vittek át, ahol az asztalosüzemben dolgoz­ tam. Persze a börtönkörülmények nem olyanok voltak, mint a mostaniak, hanem jóval kemé­ nyebbek. Nekem április negyedike valóban a felszabadulást jelentette ’59-ben. Akkor szabadultam amnesztiával. Azon gondolkoztam, hogy elmegyek Salgótarjánból. Aztán mégsem mentem el, hiszen nem loptam, nem csaltam, csak a hazámat szolgáltam. Az építőipari szövetkezetnél he­ lyezkedtem el fizikai munkásként és ott már azok voltak a vezetők, akikkel korábban együtt dolgoztam. Nagyon emberségesen bántak velem és másfél év után csoportvezető, majd osz­ tályvezető lettem. Talpra álltam, egy társulást alapítottam, aminek az ügyvezetője voltam. Az ’56-os dolgokért, azért, amit akkor cselekedtünk, két forintot nem kaptunk. Önzetlenül tette mindenki a dolgát. Elég szomorú, ami ma van. Úgy érzem, egy kicsit elfelejtették az em­ berek ’56-ot. Lehet, hogy még nagyobb történelmi távlatból, száz-százötven év után kell majd rá visszanézni. Tény, hogy politikailag rehabilitáltak, de maga '56 szelleme nem kapja meg azt a társadalmi megbecsülést, amit megérdemelne, s az ’56-osok lehetőségei is nagyon elmarad­ tak a többiekétől. Szőnyi Géza: Katona voltam, a Rákosi páncélos tiszti iskolát végeztem el. Előtte képzőművészetibe, va­ gyis az ipari rajziskolába jártam, de ’45-ben úgy döntöttem, nem akarok a Szajna parton lábat áztatva éhenhalni, mint művész. Elmentem inasnak egy maszek lakatosmesterhez a Katona József utcába és ott voltam egy évig. Ezután beirattak a Szondi utcai tanonciskolába, ahol szintén egy év múlva azt mondtam a mesternek: - Na, én már meguntam, fel akarok szabadul­ ni. Ez meg is történt, de nem tudtam elhelyezkedni. Apámnak volt egy párttitkár ismerőse Fo­ ton, aki azt mondta, tud segíteni, de lépjek be a kommunista pártba. Így lettem a Magyar De­ mokratikus Ifjúsági Szövetség titkára Pesten. Anyám akkor azt mondta: - Kisfiam, ne maradj te ebben a szervezeteben, cserkész voltál, ne legyél a MADISZ tagja! Így otthagytam és elmen­ tem a vasút istvántelki főműhelyébe dolgozni lakatossegédként. Apám is itt volt bognár. Jó brigádba kerültem, a brigádversenyeben mindig száz százalékon felül teljesítettünk. Egyszer behívattak a pártirodába és ott mondták, hogy fiatalokat toboroznak, s egy-két kollégával együtt engem is kijelöltek. Így kerültem önként, egy kis nyomás hatására a hadseregbe. Olyan felkérés volt ez, hogy menni kellett. ’50-ben avattak, először a páncélosokhoz, majd a gyön­ gyösi hadosztályhoz kerültem hadműveleti tisztnek. Hazamentem szabadságra és '56 október 23-át Mezőszemerén, a családomnál éltem meg. A rádióból értesültem a forradalom kitörésének híréről. Akkor bomlásnak indult a hadsereg: nem volt meg a vasfegyelem és lógott a levegőben valami, amiről az ember nem tudta, hogy mi. Úgy döntöttem, nem megyek vissza. Nem azért, mintha féltem volna, hiszen elmentem én a templomba is megesküdni '51 - ben. Azt mondtam a parancsnoknak, ha így nem vagyok jó ne­ kik, akkor leszerelek, úgysem szeretek itt lenni. Azt válaszolta: - Menjen a fenébe! 150 �palócföld 96/2 Hogy az ÁVÓ-tól féltem-e? Hát igen. Be akartak szervezni besúgónak. Azt mondták, menjek a deffenzív osztályra éjszaka, hogy ne lássa senki. Ott azt akarták, hogy figyeljem meg a régi tiszteket és írjak elemzést róluk. Nem vállaltam, katonatisztnek mentem, nem vamzlernek! Páros lábbal rúgtak ki, menjek addig, míg be nem zárnak a sittre! - mondták. Ezt én meg mer­ tem csinálni, hiszen nem féltettem a rendfokozatomat, ha kirúgnak, legfeljebb elmegyek a szakmámba dolgozni. S aki ugyanígy gondolkodott, azzal nem is foglalkoztak. Visszatérve az ’56-os eseményekre, munkások jöttek Egerből, Miskolcról haza, Mezőszemerére. Felbolydult a falu, a vezetőséget le akarták váltani. Nagygyűlést szerveztünk, ahol megalakult a munkástanács és engem választottak meg elnöknek. Röpcédulákat gépeltem, amelyeket a tanácsháza írógépén sokszorosítottam. Élelmiszert is gyűjtöttünk, teherautóval szállítottuk Pestre a harcolóknak. Felpakoltunk krumplit, babot, mindent, amit össze tudtunk szedni. Az árut az Oktogonon szórtuk le. Fellobogóztuk mi fehér meg nemzeti színű zászlóval is a kocsit, de azért így is megszórták Gödöllőnél. Hogy a visszaforduló oroszok lőttek-e, nem tudom. A kocsi onnan volt, hogy amikor menekültek a katonák, a mezőszemerei réten bele­ mentek a mocsárba. A gyerekek jöttek szólni nekem, hogy a határban van egy autó, amit aztán a rajta lévő csőrlővel kivontattunk. Ezen szállítottuk a helyi földműves szövetkezet révén szer­ zett élelmiszert a boltokba. Egy ideig még a községben tevékenykedtem, intéztem a dolgokat. Felállítottam a hat fős nemzetőrséget és legfontosabb feladatunk a rendfenntartás volt. Nem engedtem meg, hogy fegyvert viseljenek, bár a rendőrségtől kaptunk. Akasztásra is sor kerülhetett volna, mert bi­ zony voltak véres fejű emberek. De én mindig azt mondtam, arra nem vagyunk hivatottak, hogy ítélkezzünk. Az a bíróság dolga, de ha mi hibát követünk el, akkor felettünk fognak ítél­ kezni. '57 január hatodikán éjjel jöttek értem a rendőrök meg a pufajkások. Velük kellett mennem. Az egyik rendőrrel annak idején együtt szolgáltam, mint katona. Az ő javaslatára nem a karhatalmisták szállására vittek, hanem letettek a rendőrségen. Így menekültem meg a veréstől. A kihallgatás során a megyei párttitkár azt mondta, olyan ítéletet kell hozni, hogy az elretten­ tő példa legyen! Elmondhatatlan tortúrán ment keresztül az ember... Öten ültek körülöttem, mindegyiküknél gumibot... Azt akarták, valljam be, hogy mit akartam, illetve mit csináltam. Semmit, csak végeztem a munkámat a tanácsházán fizetés nélkül, hiszen magamnak nem ad­ tam pénzt, csak a tagoknak. Egy hétig vallattak, olyan dolgokat akartak az emberre aggatni, hogy a hajam szála az égnek állt. Az egri bírósági börtönben három évre ítéltek. 24 vádpont alapján kellett volna ítélkezni, de elismertem, hogy lázítottam a népet, s ezért a BHő 2/b. pont alapján az államrend megdöntésére irányuló izgatás bűntette miatt kaptam három évet ’57 február végén. Szerencsés véletlen, hogy olyan zsidó felekezetű kirendelt ügyvédem volt, aki akkor tért ha­ za a Szovjetunióból. Azt mondta: - Ezt az ember akarják maguk elítélni? Ezt akarják fel­ akasztani? Hisz’ nem is követelt el semmilyen bűnt! Kiállt mellettem, le a kalappal előtte és azzal vigasztalt, hogyne féljen, magát nem érheti bántódás. Vácra kerültem, ahol ’57 október 23-án éhségsztrájkot szerveztünk megemlékezve az egy évvel ezelőtti eseményekről. Akkor a gombüzemben dolgoztam, mint színező. Felvittek a nyomozóirodába, ahol arról kérdeztek, kik voltak a szervezők. Tudták, hogy az egyik én voltam. Azt mondtam: mindenki megemléke­ zett az ’56-os történésekről, nem tudok neveket mondani és nem is fogok, még ha tudnék se. 151 �palócföld 96/2 Erre levetettek velem a bakancsot és úgy verték a talpamat, a tenyeremet, a kézfejemet, a hát­ só részemet egészen a vesémig. Borzasztóan megvertek, a zárkában csak támolyogtam. Az volt legborzasztóbb emlékeim egyike, hogy a barátomat nem ismertem meg a füzesabo­ nyi cellában. Úgy össze volt verve, a teste merő fekete véraláfutás volt, a szemei bedagadva... Az ítélet után az édesapám fogadott egy ügyvédet, aki fellebbezett. Ekkor már a feleségem is elvált tőlem. Tanítónő volt és azt mondták neki, hogy vagy elválik vagy az iskolából kell men­ nie. ’57 júniusában a feljebbviteli tárgyaláson elejtették a legtöbb vádpontot, csak egy maradt meg. A bírónő, aki igencsak jóindulatú volt, azt mondta, ezért elég neki két év. Szabadulásom után a katonasághoz nem mehettem vissza, mert a 102-es parancs értelmében lefokoztak honvédnak. Kirúgtak a hadseregből és a mélyépítő vállalathoz mentem dolgozni dózerosnak. A Mátrában csináltuk az erdei szállító utak alapját. Mikor készen lettem, a szorospataki futballpálya, majd a Medve-akna placca következett. A munka befejezése után a kisterenyei állami gazdaságba mentem, ahol ’62-ig dolgoztam szerelőtraktorosként. Ezt követően az öblösüveggyárba kerültem géplakatosként, onnan mentem nyugdíjba ’88-ban. Azóta visszakaptam a rendfokozatomat, most nyugalmazott őrnagy vagyok, de nem kapom a katonai nyugdíjat, csak a polgárit, mert nem töltöttem el annyi időt a hedseregben. Úgy ér­ zem, azok, akik részt vettek az '56-os eseményekben egyáltalán nincsenek megbecsülve sem anyagilag, sem erkölcsileg. Sőt, az utóbbi időben mintha hanyatlana az akkori történésekre való odafigyelés. Sokan vannak közöttünk, akik nagyon alacsony nyugdíjból kénytelenek ten­ gődni. Nekem is csak most emelték fel 25 ezer forintra az emlékérem kapcsán. Senki nem hall­ gat ránk, annyiban merül ki a tevékenységünk, hogy havonta egyszer összejövünk. Olyan az egész, mint egy '56-os nyugdíjas klub: semmilyen politikai tevékenységben nem veszünk részt, csak elsírjuk panaszainkat, de senki nem hallgatja meg. Egy ember van, aki aktív politi­ kai tevékenységet fejt ki, Kalmár Imre Jobbágyiból, ő az elnökhelyettesünk. Azok, akik vállal­ ják az ’56-osságot és nem csak szaladgálnak az emlékéremhez járó pénzért, azok nem az anya­ giakért mentek oda a rendszerváltáskor. A társadalom részéről nem kapunk kellő megbecsülést, sőt, néha még meg is fenyegetik az embert, mondván, ne sokat ugráljunk, mert még előkerülhetnek a pufajkák. Negyven évig vi­ seltem én is az ellenforradalmár jelzőt. A munkahelyemen elismerték a munkámat, mégis én kaptam a legkevesebb fizetésemelést. Egyszer a somoskői buszmegállóban kifejtettem a véleményem Hornékról. Azt mondták, fogjam be a pofámat, mert megüthetem a bokámat! A többség hallgat. Még mindig félnek, az emberek nagy részében benne van a majré. Hogy mitől félnek? Attól, hogy visszajön a régi rendszer. Nem merik elmondani véleményüket, a kormánnyal kapcsolatban meg pláne nem. Szerintem nem fognak még egyszer az MSZP-re szavazni. Ponyi József: ’56-ban az acélgyárban dolgoztam villanyszerelőként. Az általános iskolát itt végeztem az Acélgyári úton, közben egy évig cserkészkedtem, majd beléptem a z újonan alakult űttörőcsa- 152 �palócföld 96/2 patba. Az MTH-ban kitanultam a villanyszerelő szakmát, '54-ben szabadultam és az acélgyár­ ban helyezkedtem el. ’56-ban 18 éves voltam és jelentkeztünk a dunai jeges árvíz okozta károk helyreállítására Mohácsra, a Szigetközbe. Ott kapott el a forradalom. Katonai parancsnokság alatt voltunk és katonai rádión hallgatták a parancsnokok a Szabad Európát vagy a Kossuth adót. Tisztán le­ hetett hallani rajta, hogy lőnek a fővárosban. Október 24-én a pestiek hazaindultak, de más­ nap visszajöttek, mert nem volt közlekedés. Aznap hallottuk mi, salgótarjániak, hogy otthon nagy balhé van és két-három nap múlva elindultunk haza. Egy napot Mohácson töltöttünk, ahol végignéztük, hogy verték le a szovjet emlékművet a Duna- parton. Vasúti kocsikban alud­ tunk, majd másnap megkerestük a DISZ irodáját és szereztünk egy papírt, hogy haza tudjunk utazni. Hajó hozott fel minket a Csepel-sziget elejéig. Tovább nem jött, nem merte megreszkí­ rozni a kapitány, hogy szétlőjék a hajóját, láttuk ugyanis, hogy a Citadella fölött repülők gép­ puskáznak meg bombákat dobálnak le a pesti oldalra. Gyalog indultunk Budáról, a sziget fe­ lénél járhattunk, amikor egyenruhás fegyveresekkel találkoztunk, akik közrekaptak minket. Szerencsénkre egyikük Márton Imre társamat, Csokit megismerte és azt mondta: - Ne bántsá­ tok őket, ezek tarjáinak, jótállok értük. Azért a kofferjainkat megnézték. Azt tanácsolták, hogy ne egyszerre menjünk át Pestre, hanem két-három fős csoportokban, nehogy belénk lő­ jenek. Átmentünk. A Lánchíd pesti hídfőjénél már oroszok voltak. Igazoltattak, el akarták venni a Pajtás fényképezőgépemet, Juhász Attilától a piros nyakkendőjét, de egy magyar ka­ tona oroszul magyarázta, hogy ne vegyék el. Megkaptuk az eligazítást, hogy merre menjünk, hol nincsenek harcok. A Keleti felé indultunk, onnan pedig gyalog Hatvanba, mert nem volt közlekedés. Rákoson túl feltörte a cipő a sarkamat, bementünk egy suszterhez és amíg ott vol­ tunk, jó pár harckocsi húzott el mellettünk Pest felé. Hatvanig éjszaka is mentünk és azt ettük, amit a földeken találtunk: fagyott paradicsomot, uborkát, paprikát. Két nap múlva értünk ha­ za, Hatvanból már vonattal utaztunk tovább. Az acélgyárban sztrájk volt, nem dolgoztak. Már a vonatból láttuk, hogy lerombolták a szov­ jet emlékművet. Ismerősök mesélték, hogy lövöldözés volt, de később kiderült, hogy nem volt semmi. A munkahelyen egy-két napon belül megalakították a nemzetőrséget, Hadady Rudolf lett a parancsnok, Hargitai Lajos a helyettese. Közülünk, akik lent voltak Mohácson, a hetven százalék belépett. Én azért, mert láttam, hogy mit csinálnak az oroszok. Túl jelentkezés volt és elsősorban a fiatalokat vették fel. Az átlagéletkor 25 év volt. Hivatalosan alakultunk meg, lét­ számba vettek minket és lementünk a rendőrkapitányságra, ahol személyre szólóan állítottak ki két igazolványt: egy magyar és egy orosz nyelvű dokumentumot. Ebben benne volt, ki mi­ lyen fegyvert kapott és annak a száma is. Feladatunk az volt, hogy az acélgyári sorompótól a vízválasztói erőművig terjedő területen felügyeljünk a rendre, s a kijárási tilalom miatt éjsza­ kánként igazoltatásokat végeztünk. November negyedike után a pufajkások felfestették a Salgó úti házak falára, hogy éljen a Kádár-kormány! Közülük az éjszakai járőrök hármat vagy négyet elkaplak, behozták őket a gyárba - itt volt a központi iroda - és lefegyverezték. Elbeszélgetés után elengedték őket. Nem láttam, pihenőben voltam, de tudtam a dologról, mert nagy felbolydulással járt. Volt egy má­ sik eset is: riadót kaptunk, hogy azonnal menjünk a megyetanácsra őrséget adni, leváltani a bátonyiakat. Mikor leértünk, az ottaniak nagy meglepetésünkre az mondták, olyan telefont kaptak, hogy lépjenek fegyverbe, mert támadnak az acélgyáriak. Össze akartak minket ug­ 153 �palócföld 96/2 rasztani és ha ők vettek volna a lapot, akkor minket, akik nyitott teherautóban érkeztünk, az erkélyről szépen leszedhettek volna. Hatan-tizen lehettek, mi pedig harminc körül. Márton Imre és egy Viczián vagy Vincze nevezetű kiszolgált katonatiszt elmentek körülnézni az eme­ letre és ott fedezték fel a pufajkások által üzemeltetett illegális adót, amely Tarján környékén sugárzott. Elkaptak egy Takács nevezetű embert, aki a forradalom ellen uszító híreket olvasta be és a mellette lévő két fegyverest leszerelték. A csehszlovák típusú kis géppisztolyokat ki­ penderítették, a rádió vezetékeit kiszaggatták. A gyárban volt egy gyűlés, ahol elmondták, hogy pufajkások garázdálkodnak Karancslapujtő környékén, kirabolták az élelmiszerboltot. Kimentünk, fegyveres harc azonban nem volt, mert elbújtak. Fanesik György elkapott közülük egyet a híd alatt, hármat pedig leszereltek. Háromszor jöttek be az acélgyári útra páncélos harckocsikkal az oroszok, mert azt a jelzést kapták, hogy akasztják az acélgyárban a kommunistákat, minden fán lóg kettő-három. Az orosz parancsnok káromkodva rohangált az úton, hogy becsapták őket. Szuhacsev bácsi, aki Ukrajnából származott és itt lakott, fordított nekünk. Mikora Kádár-kormány megerősödött, harmadszori bevonulásukkor december elején fegyvereztek le minket. Márton Imre segített nekik kiüríteni a tárakat, sőt, még kolbászt is vitt nekik, mert éhesek voltak. A nemzetőrök közül csak páran - köztük Fancsik György, Juhász Attila - maradtak agyári kapuőrségben, de ennek anyagi vonzata is volt, a bérük dupláját kapták. December nyolcadikán a lövöldözés után értem a helyszínre. Az acélgyáriak elkéstek, mert Trezsnyik Ferenc, aki a munkástanácsban volt, visszatartotta az embereket. Az acélgyári sorom­ pónál ment el a tömeg mellett két orosz harckocsi és a sorompó utáni hentes üzlete előtt 10-15 fegyveres pufajkás volt. Néhány ember megjegyzéseket tett rájuk, de nem szóllak vissza. A szov­ jet emlékműnél járhattunk, mikor hallottuk a lövéseket. Emberek szaladtak szemből és mond­ ták, hogy ne menjünk, mert gyilkolják a népet! Én mégis lementem és láttam a halottakat. A mai Rákóczi Iskolával szembeni oldalon egy asszony vitt az ölében egy hat-hét év körüli gyer­ meket, aki csupa vér volt. Láttam egy kocsist kiterítve a megyeháza belső udvarán a garázsok­ nál. Szívlövése volt. Elmentem a kórház udvarába is, ahol egymás mellett voltak kiterítve a ha­ lottak. Az egyiknek nem volt lába, a másiknak nem volt szeme és volt egy állapotos asszony, akiből a gyerek volt kifordulva. Másnap hallottam, hogy a lefegyverzés ellenére mégis van fegyver. Ekkor Fancsikék már disszidáltak, minket is hívtak, de nem mentünk. Pedig mondták, hogy fülest kaptak, le fognak minket rendezni. Fehér Gyula, Vágvölgyi Tivadar, Gál László, Hupcsikék, Darázsék voltak a legnagyobb kommunisták. Hadady és Hargitai pár nappal a lövöldözés után tűnt el. Úgy hal­ lottam, hogy kicsalták őket a lakásból azzal, hogy a gyárban valami baj van. Vágvölgyi volt az első, aki elégette a pártkönyvét, a pártbizottságon meg azt mondta, azért csinálta, hogy meg­ tudja, ki az ellenforradalmár. Ez volt a csel. Az itthonmaradottak közül majd’ mindenkit el­ kaptak fegyverrejtegetésért. Az egészről nem tudtam semmit, csak a végén derült ki, hogy a pufajkásoktól clszedett fegyverek lehettek. A kapuban maradtak ekkor már megpattantak és megüzenték, hol vannak a fegyverek: a villamosközpont kábelaknájában. Innen nekünk el kel­ lett máshová dugni, hiszen ha leadjuk, egyből vittek volna felakasztani, mert statárium volt. Összeálltunk egy páran, Márton volt a parancsnokunk, Ponyi Gyuszi és én voltam benne. A villamosközpontban a tekercselők fölé a padlásra rejtettük. 154 �palócföld 96/2 Mata Jóska, aki minket a későbbiekben feljelentett, szintén tudott a fegyverről. A katona­ ságnál fegyvermester volt és a pincében ő lőtte be a fegyvereket. Mondta, hogy ne az eredtei terv szerint dobjuk be a gyári tóba, hanem dugjuk el. Így kerültek a padlásra. Tudtuk, hogy ke­ resik a fegyvereket, a padlás pedig nagy súlyuk miatt meghajolt, jött le a vakolat és az egész üzem tudta, hogy ott fegyverek vannak. Ezért máshová kellett tenni. Óvári János bácsi üzem­ vezető is tudott róla és a villamosközpont mennyezetének közepébe, a gerenda tartószerkeze­ te alá dugtuk. ’57 április 12-én reggel jöttem haza, éjszakás voltam. Délelőtt bementem a fizetésért és dél­ után, alighogy beléptem az ajtón és levettem a kabátom, csengettek. Novák Gyula volt a be­ gyűjtőm, meg egy másik nyomozó. Bevittek dzsippel a városi rendőrségre. A folyosón legalább két óra hosszáig hagytak ülni, majd a rendőrkapitányságra vittek. Volt egy cigányféle nyomo­ zó, a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy „Brazilnak” csúfolták és lapujtői volt. Meggyepált a Kossuth jelvényem miatt. Lent a pincében megint kaptam az öreg Antaltól. 13án kihallgattak a kapitányságon, azokat mondtam csak, akik benne voltak a fegyver elrakásában. Statárium volt és törvény volt arra, hogy a fegyverrejtegetőket 72 órán belül el kell ítélni. Másnap már Pestre vittek minket. Még előtte láttam, hogy ott van Mede Lajos, Óvári Dodi bá­ csi, Berkes Pista, a kis Berecz, aki úgy került bele a dolgokba, hogy amikor másodszor raktuk el a fegyvereket, igaz, hogy hazaküldtük, de ott akart maradni. 16 éves volt és át is került a fia­ talkorúak bíróságára. Hárs Laci bácsit - aki a gyári őrség parancsnoka volt, a Horthy-rendszerben meg százados internáltatták Darázsék. Azért vették fel a buszra, hogy ő lesz a tanú. Jöttek Novákék, Hupcsikék, Gál, Tóth Karcsi, Fehér Gyuszi... ezek a jómadarak. Onnan tudom, mert amikor a bírósá­ gi tárgyalás után visszavonult a bíróság ítélethozatalra, szabadon beszélhettünk a családta­ gokkal és az ügyvéddel a szünetben. Úgy készítettek minket, amikor kijöttünk a falhoz, hogy Darázs Pistának volt egy megjegyzése: Utoljára süt rátok a nap, érezzétek jól magatokat! Az ítéletet tíz évtől kötélig lehetett kiosztani. A Gyorskocsi utcába, a katonai bíróságra vittek minket. Szerencsénk volt, mert annak az ügyésznek, akit Darázsék nekünk szántak - és halá­ lügyészként emlegettek, hiszen köztudott volt, hogy mindenkire halálos ítéletet követelt és a legtöbb embert fel is akasztották - Debrecenben vagy Szegeden volt ügye. Helyette egy ember­ séges ügyészt kaptunk, aki egy A/4-es lap felén sorakoztatta fel a vádpontokat. Vágvölgyiék hoztak egy olyan papírt, hogy kilencből ötünkre - Medére, Mártonra, a két Ponyira meg Ju­ hászra - kötelet kértek néphatalom megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés miatt. Még az is rajta volt - ahogy az ügyvédeinktől megtudtuk -, hogy az acélgyár dolgozói mélysé­ gesen elítélik tetteinket és legszigorúbb ítéletet kérnek ránk. Mata volt a feljelentő meg a ko­ ronatanú is. Azért árult be minket, mert ígéretet kapott Fehér Gyulától ötven fillér órabér emelésre és arra, hogy visszaveszik az MSZMP-be. Óvárinak köszönhette, hogy nem került mellénk, mert ő beszélt le minket, fiatalokat, hogy hagyjuk őt futni, mert olyan ganéj ember, hogy még arra sem érdemes, hogy közénk kerüljön a börtönbe. Márton 13 évet kapott, Óvári Dodi bácsi fegyverfeljelentés elmulasztásáért 12 évet, Mede és Juhász tizet ugyanezért, a két Ponyi fegyverrejtegetésért ugyancsak tizet. Vics Antalt, aki­ nek akkor már hiányzott a fél tüdeje, áttették a polgárira, a Berecz gyereket a fiatalkorúak bí­ róságára, Berkest meg felmentették. Az ítélet után vígan mentünk fel, volt egy görög smasszer 155 �palócföld 96/2 -ak i mindvégig azt hajtogatta: Kellett nektek Talpra, magyar? - azt kérdezte: Minek örültök, csak nem mentek haza? Nem - válaszoltuk - de csak tíztizenhárom évet kaptunk. Életem végéig nem fogom elfelejteni, hogy amikor bekerültünk abba a nagy szobába, volt egy hetven valahány éves öreg, ült a vaságyon, kezében tartotta a zsebkendőjét és csak sírt. Megkérdeztük, hogy mi baja, csak nem akasztják fel? Kiderült, hogy nem, tizenhárom évet kapott ős is. Csősz volt és riasztópisztollyal riogatta a vadakat meg a madarakat. Az ellenlába­ sa fegyverrejtegetésért jelentette fel és a pufajkások agyba-főbe verték, hogy adja elő a fegy­ vert. Azért kapott 13 évet, mert a fegyverszakértő azt mondta, emberi élet kioltására alkalmas a pisztoly. Nem is ezért sírt, hanem azért, hogy életében az anyján kívül más még nem verte meg, de most igen. Elkerültem a gyűjtőbe, ahol 12-en egymás hegyén-hátán voltunk a két méter széles, három és fél méter hosszú cellában. Úgy aludtunk, hogy a szalmazsákokat nappal összeraktuk, éjjel meg szét, csak a küblinek hagytuk ki a helyet a sarokban. ’57 nyarától a játéküzemben dolgoz­ tam. Még akkor is ott voltam, mikor '59-ben Nagy Imrééket felakasztották. Ez év november közepe táján vittek minket Vácra, ahol nem egész egy évig voltam. Szerencsémre elkerültem, mielőtt 1200 ember részvételével éhségsztrájkot szerveztek. Ők kemény büntetést kaptak ér­ te, például Mede Lajosnak egy évig nem engedélyezték sem a beszélőt, sem a levélírást, sem a látogatást. Akkor kerültem vissza a gyűjtőbe, mikor Hruscsov a cipőjét verte Amerikában. In­ nen ’62 április 3-án szabadultam. Az acélgyárba villanyszerelőként vettek vissza, de a legalacsonyabb órabért adták. ’65-ben eljöttem, de ez a nyomott bér mindmáig elkísér és természetesen meglátszik a nyugdíj-járadé­ komon is. Balázs János festménye 156 �palócföld 96/2 Hidasi József Éjszaka Valóságunk különös sokféleségében a por és hamu csak hull vastagon belep furcsa szél bogozza a jelképeket betonketrecek bűvös árnyékában életre halálra kockázik a nyerő éjszaka neonfények hideg tengerében béna kutyák bámulnak a foltozott holdra pusztaságok fölött néma sáskák rajzanak sorsához láncolva mereng Áve Máriát dudol a kéregető szenvedés ég és föld között landol a pillanatnyi szédülés 157 �palócföld 96/2 Életút Aszalódott szilvafa hézagos árnyékában roskatag ház kuporog kéményén besurrant a túlvilág magával vitte a nincstelenség világító parazsát álmok azúrkék hajába rózsákat tűznek a holdfényes földarcú tengerben évek fürödnek a dolgos emlékek 158 �Mérlegen Horpácsi Sándor Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász Olvasom, hallom: nincs magyar dráma. A magyar színházak klasszikusokat szabnak át posztmodernre, a dramaturgoké a világot je­ lentő deszka. Holott a mindenkori színházak fénykora (a magyaré is) az volt, amikor a kor­ társ drámaírók teremtettek új dramaturgiát, stílust, új világértelmezést. Emögött - ki­ mondva- kimondatlanul - mindig ott mun­ kált a felismerés és a vágy, akarat, hogy a világ értelmezhető és megváltoztatható. A színház tükör (Shakespeare), amely szem­ besít, de fórum is, amelyen a lehetséges vi­ selkedési modellek megütköznek, mintákat kínálnak. Eszméket, eszményeket testesíte­ nek meg, visznek be (vissza) a köztudatba, mozgósítanak. A néző ráismer, azonosít­ hatja önmagát Peturral, Bánkkal, Tiborccal, Ádámmal. Periklésszel, Keplerrel, az eszkimóval. A színház feltételezi a polgárt, az értő közönséget, amely igényli az önis­ meretet, s tettrekész. Három drámát ad közre Marschalkó Zsolt Salgótarjánból. Ez utóbbi tényező, ti. a hely­ szín azért fontos, mert Salgótarjánnak nincs állandó színháza, a darabok tehát nem egy színházi közegben, műhelyben születtek, mint Shakespeare-é vagy Molieré, hanem al­ kotói magányban, mint másfél százada Sztregován a Tragédia. Mégsem nevezném papírszínháznak Marschalkó darabjait. Dialógusai pergőek, tud konfliktusokban gondolkodni, figurákat teremteni. Azt azonban megkérdezném, ha tehetnén, hogy a szerző miért vonzódik a történelem­ hez, s miért nem mai témát választ? Gyanítom, hogy a válaszra már utaltam a bevezetőmben: nincs eleven kapcsolatban va­ lamelyik dramaturgiai műhellyel. Így azt se tartom véletlennek, hogy a címadó vígjáték kapott színpadot (Újpesti Színház 1994. ápri­ lis 15.) Ez ugyanis a legérettebb, leginkább színpadra kész. Az első darab: a Kísértetjá ­ rás inkább moralizálás, s éppen ezért súlyta­ lanabb, mint a vígjáték, amely a görög-perzsa háború idején játszódik. Bornemissza Péter, mint drámai hős kellő súlyú ugyan, de maga a feldolgozott életszakasz nem az. Pikánssá te­ szi a darabot, hogy egyik főhősét, Kassai Mártont éppen a napokban avatta szentté II. János Pál Kassán. Mint mártírt, akit a vallási türelmetlenség - Bethlen Gábor hajdúi ölt(ek) meg. Ezt persze nem tudhatta Mars­ chalkó amikor a darabot írta. Így csak azt a köztudatban élő sztereotípiát fogalmazhatta meg, amely szerint csak a katolicizmus, az el­ lenreformáció volt erőszakos és türelmetlen, míg a (magyar) protestantizmus mindenestől 159 �palócföld 96/2 progreszív volt, s csak mártírokat adott. Adott is - gondoljunk csak például a gálya­ rabságot szenvedett prédikátorokra de a kép ma már árnyaltabb. Marschalkó értelemzésében a két pap vitá­ ja teológiai az Ördögi kísértetek kapcsán. Az egész keresztény teológia egyik sarkalatos kérdése ez: a Bűn és a gonosz szerepe a világ­ ban. Védtelen-e az ember a Rosszal, a kísér­ téssel szemben? Az eleve elrendeltetés taní­ tása szerint igen. Az eredendő bűn olyan bé­ lyeg rajtunk, amit csak a Megváltó áldozata, kegyelme moshat le. A katolicizmus viszont azt tanítja, hogy az ember feladata: törekedni a jóra, tehát a hit cselekvő, aktív, mint aho­ gyan az egész európai kultúra lényege ez. Ért­ hető tehát Kassai Márton diák haragja, aki elutasítja Bornemissza fatalizmusát, pesszi­ mizmusát. Aki, mintha Dosztojevszkijt előle­ gezné meg, a pravoszláv orthodoxia nihiliz­ musát. Ennek a tanítása, hogy állj ellen a go­ nosznak, tehát passzív. Ám a Gonos erős, le­ leményes, az ember pedig gyarló, gyenge. A küzdelem reménytelen. Gyengéje a darab­ nak, hogy a két férfi közti konfliktus fő oka a szép Fruzsina, akibe első látásra beleszeret Kassai, a katolikus pap (is). Ezzel pedig nem az a baj, hogy történetietlen (nemcsak a mártíromsága miatt), hanem hogy hiteltelen. Ro­ mantikus elem egy realista drámában. Moti­ válatlan, elnagyolt. Epikus A provance-i kolostor, amelyben Albert Schweitzer életének egyik epizódját dolgozza fel a szerző. A nagy pacifista a fran­ cia fogolytáborban azon dilemmázik, hogy joga volt-e Afrikát (Lambere) választani Eu­ rópa helyett. Szarajevó, Kambodzsa, Viet­ nam stb. után és árnyékában, ma már naivnak tűnik ez a kérdésfeltevés. Noha tudjuk, hogy az első világháború előtt voltak értelmiségi körök (Romain Roland, Jaures, Ady stb.), amelyek hitték, hogy a háború elhárítható. A 160 történelmet azonban nem a jó szándék és a jó eszmék irányítják. Albert Schweitzer életút­ ja, életműve tehát éppen azzal igazolódott, attól nagy, hogy megfogadta a tanítást: tette a jót, gyógyított. Példát mutatott, a karitászét, miközben a világ önző és kegyetlen volt és maradt. Fergeteges komédia a Kaméleonidász. Eb­ ben már alkalmazza Marschalkó a brechti dramaturgiát, azt a felismerést, hogy minden háború értelmetlen, mert mocskos üzlet. Ez még akkor is igaz, ha a görög-perzsa háború az európai történelem nagy pillanata volt, a görög patriotizmus, a nemzet fogalmának tu­ datosodásáé, megerősödéséé. Megcselekedték (Leonidászék) amit megkövetelt a haza, példát, hivatkozási alapot teremtve később minden „igazságos”, mert honvédő háború­ hoz. Marschalkó leleménye itt az, hogy ütköz­ teti az eszmeit a hétköznapisággal, Xerox, a fogadós a két ellenséges hadsereg közti szige­ ten várja a vendégeket. Azt, aki éppen jön, hol a görögöt, hol a perzsát. A két világ, két kultúra közti különbséget nagyon is valósá­ gos hétköznapi dolgokkal érzékelteti: az éte­ lekkel. A görög húsevő, a perzsa vegetáriánus. Kölcsönösen lenézik, megvetik egymást, s egyiknek sincs igaza. Motívumként lép be a történetbe itt is a nő: Nemelopé, a fogadós lá­ nya, akiért Abrosz (görög) és Kanbüszész (perzsa) vezérek epekednek. A kisember, Xe­ rox, aki csupán túl(és meg)élni akar mindkét hősnek odaígéri a lányt. Helyzetkomikumok sora teszi mulatságossá a darabot, leplezi le a hősködés értelmetlenségét, korruptságát. Itt senkinek sincs igaza, s mindenkinek igaza van. A befejezés anachronisztikusan cinikus: majd jönnek a szkíták, akik elsodorják a gö­ rögöket, perzsákat, de a fogadó felkészülten várja őket is. Annak van igaza, aki életben marad. Ez az eszmehiány utal talán a legin­ �palócföld 96/2 kább a mára, a kiszolgáltatottságunkra Kelet és Nyugat határán, eszmék, világrendszerek bukása után. Marschalkó ebben a darabban érzett rá arra, hogy korunk nem tragikus, hanem tragikomikus, ha úgy tetszik groteszk, abszurd, de ennek a tech­ nikáját (a színpadit) még nem birtokolja, ezért dolgozik a klasszikus vígjáték eszközeivel. Keresi tehát a témát és a formát, s meg is találhatja, ha a színházak kegyesek lesznek hozzá. Úgy legyen! (Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász, H á­ rom dráma, Salgótarján, 1994.) Hibó Tamás grafikája 161 �palócföld 96/2 Zalán Tibor Megválthatatlanul Ádám Tamás kötetének balassagyarmati bemutatójára Kezdhetnénk, ahogyan kezdeni szokás ilyenkor, hogy kevésnek tartjuk a három kötetet. Ádám Tamás élete delén járó költő és fértiú, s bizony elszórtnak tetszhetik ez a három kö­ tet abban a sok időben, amit költőnknek volt már módja megélni. De ne kezdjük így! Annál inkább ne, mert jelen sorok írója irtózik attól, hogy rőffel mérje az irodalmat, jelesen, hogy ki hány könyvvel a háta mögött áll, avagy heverészik az irodalom padlatán, illetve kerevetén. Egyéb iránt, a mennyiség nem emelhető az esztétikai értéktmérők közé, sem a sok, sem a kevés, mert itt van például az alkoholista Baudelaire, aki egyetlen könyvet préselt ki ma­ gából egész élete során, azt csiszolgatta, változtatgatta, farigcsálta, míg meg nem jelent, s míg meg nem holt, talán ismerszik is, A romlás virágai a címe. Szemben - de nem szembe állítva - mondjuk a mi Adynkkal, aki számos könyvet hagyott maga után, írt meg maga előtt. Na, mármost, ki a fontosabb költő, Baudelaire, avagy Ady Endre? A válasz sugallt, nyilván mindkettő, és ez kellene legyen mértékadó mai világunkban is, ahol érzésem szerint a mennyiség sajnálatos módon esztétikai értékteremtő funkciókat is vindikálhat magának. Mindazonáltal, meg kell valljam, erős és komoly erkölcsi teljesítménynek tartom a most harmadik könyvével jelentkező költőnk majdnem-hallgatását, azt, hogy ritkán szólal tneg, s nem erőlteti pesties társaságok és szerkesztőségek barátságát és pártfogását. Mire gondolok? Nem egyébre, mint arra, hogy az irodalmi élet mai keretei között (is) a fennmaradás fel­ tétele a jelen-levés. A jelenlét, az állandó készenlét, az állandó beszéljenek rólam, beszélje­ nek a munkámról görcs. Tudjuk, s ne hazudjunk egymásnak, Balassagyarmat csak vidék a fővárosnak. De nem csak Balassagyarmat. Magyarország is vidék Budapestnek. Keresni kell tehát a kegyét a magas fővárosi, avagy divatos vidéki, már majdnem fővárosi uraknak, akik az irodalmi értékhierarchiát uralják, illetve gondosan és féltékenyen kézben tartják. Nos, nekem tetszik, ha egy ilyen, senki által nem igazán szeretett, de mindenki által végső soron elfogadott alkuból valaki kihúzza a nevét. Mert Ádám Tamás tehetségéhez kétség nem fér. 162 �palócföld 96/2 Tehetsége pedig gyanakvó természetével függ össze leginkább. Versei tanúsága szerint, vagy maradjunk egyszerűen lírai hősének a természeténél, nem tudja az örömöket örömformájukban átélni, élvezni, ahogy a szomorúságon és a tragikus tartalmakon egy, az előző gesztussal azonos gyökerű mosollyal képes túltenni magát. Végső soron ironikus magatartás ez, erős romantikus aláhangoltsággal, annak ellenére természetesen, hogy a lírikus minden adandó alkalommal nagyot sújt a romantika fejére a verseiben. Ki fekszik manapság össze a holddal szégyelljük a romantikát... ennyi év után ki viselné fapofával a romantikát... Verbalizálva tesznek több, mint gyanús, s mindenképpen arra látszik utalni, hogy olyas­ mitől igyekszik - némiképp a kor - divatjaitól megriadva, némiképp az élet ellehetetlenülé­ sétől megsajdulva - megszabadulni, ami személyiségének a mélyén van, eredendően ott, és munkál, divat ide, divat oda. S ennek a tudat alatti igénynek a megvalósulhatatlansága, a föltorlódó hiányérzet váltja ki benne a támadást, avagy a támadással eltakart védekezést, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot. Ambivalens viszonyulása - mely a kisejlő életforma és a választott költői eszközök és hanghordozások közötti különbségben is megragadható az ábrázolások tárgyához szerencsés távolságot teremt alkotó és alkotás, létrehozó és létre­ hozott között. Megteremtődik így a világra való reflektáltsággal egyidőben az önreflexió le­ hetősége, illetve állandó kontrolja, mely természetesen hangütésbeli differenciálódáshoz vezet az egyes versekben. Ami persze legjobban zavarja Ádám Tamást, az a világ megélése és megélhetősége közöt­ ti, szabad szemmel nem mindig látható, de mindig ott létező rés, repedés, hajszálhiány. Hogy a lét kínálta játékok tere szűkebb annál, amekkorának látszik, hogy a közösségi for­ mák többsége csak az olcsóság és az átverések sorozatát hivatott lefedni. Azok közé a köl­ tők közé tartozik tehát, akik a társadalmiasságot nem absztrahált formájában emeli be köl­ tészetébe, hanem a maga nyersességében, illetve költőietlen megjelenésében. Boncoló -be­ azonosítható/ a nyár és egyre/ büdösebb/ a konjunktúralovagok/ szája - és önboncoló ma takarva/ is jó l látszanak/ olcsó pózaink/ attitűdök keverednek a munkákban, az ön­ kicsinyítés és az ezzel járó önsajnálat erőszakossága nélkül. Nem véletlen, hogy sűrűn előfordul a boncasztal motívum, melyről nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy igazi, proszektúrás eszközről, költői metaforáról, vagy a Lautreamont-i modernségeszményről van-e szó, jelesen, hogy modern az esernyő és a varrógép véletlen találkozása a boncasztalon. A véletlen azonban nem beleférő kategória Ádám Tamás költői világába, hiszen a véletlen akár a csodával is lehet rokon, márpedig a keserű hangütés, amely dominál ebben az erősen a bús felnőtt férfi panaszait hordozó versgyűjteményben, teljességgel kizárja a feloldódás lehetőségét. Nem lehet megúszni ezt a világot, mely nem kínál a megúszáshoz méltó alter­ 163 �palócföld 96/2 natívákat: minden olyan hamis és semmi sem természetes...// ... nem csoda/ hogy lószar jön/ a fény helyett/ büdös világ ez. Mielőtt bárki is sopánkodva a fejéhez kapna, jelzem, nem trágár hangú lírikus Ádám, el­ lenkezőleg, szabatos és választékos legtöbb megszólalásában, vannak azonban pillanatok, amikor a lószar nem kiváltható semmilyen eufemizáló szinonimájával. Próbálkozhatnánk csöndesíteni a képet:...// nem csoda hogy lócitrom jö n / a fény helyett/ büdös világ ez -ez olyan frivolkodó, ugyebár mondom is, meg nem is......nem csoda/ hogy lótrágya jö n / a fény helyett/ büdös világ ez... meg olyan, mintha részeg állatorvos beszélne a vízióiról - és ne is kísérletezzünk tovább. Bízzunk a költőben, akinek nem érdeke, s nem is lehet szándé­ ka, hogy maga ellen hangolja a közönségét, hogy üzenet helyett malackodással töltse az ide­ jét. Csak zárójelben jegyzem meg, s leginkább baráti asztal borai melleit lenne szándékom­ ban elmondani, hogy a kötetet lezáró: a szar legalább/ kézzelfogható két sor még az én sokat kipróbált toleranciámnak is sok, leginkább azért, mert kissé indokolatlan a kemény­ ség, ahogyan, s főleg ahol megszólal. Ezzel a nyelvi megformálással a szabadság ellenpontozása túl erősre sikeredik, a túlerőtől pedig a kötetkompozíció gyengül meg, visszafelé, s ez rossz, hiszen a könyv maga is több kézzel foghatóságot jár körül és talál meg, hogy csak a szerelmi evidenciákra, illetve a magatartási válaszokban föllelhető elhatárolódási mozdula­ tokat említsük meg itt. Tapogatjuk az éj falát nincsen se közel se messze csak a pillanat bizonyos E fönti idézetben a kötetben föltárulkozó világ filozófiai tételezését vélem fölismerni. Nem tudható, mit takar az éj fa la fogalom, metafora. A kínai ikonográfia szerint a fal a halál jelzése. A falat megmászó vershős tehát a halállal viaskodik, a megmászás állítmány természetesen magában hordozza a győzelem konnotációját is. Nem mintha a halálon győzedelmeskedi lehetne. Azaz, egyetlen módon, ha az ember romlatlanul hagyja magát a vi­ lágban, hagyja magára a világot, azaz, szellemi termékben reinkarnálódik tovább. Ilyen ép­ penséggel a vers is lehet. Aki pedig a halált tapogatja, az természetesen az élet kiterjedésére kíváncsi leginkább, így a nincsen se közel, se messze ellentétpár tökéletesen lefedi a lírikus jelenlegi helyzetét, férfikora delelésének fájdalmas teljességét - sem olt, sem itt, hanem ép­ pen középen, épülés és leépülés, gazdagodás és szétfoszlás, bölcsülés és összeszűkülés pólu­ sai között. A pillanat bizonyosságába fogódzás érthető, s nyomon követhető a versek során is. Hiszen, aki beengedi világába a konkretizálható külvilágot, még ha megtagadóan, kigúnyolóan is, az a megkapaszkodást, a mégiscsak a valóságba csimpaszkodást választja. Az átélhetőt, a megragadhatót, a materiális egészben visszaigazolhatót. Elvégre lazán élni/ ne­ hezebb - teszem hozzá, megidézve a költő fintorát is e helyütt. Így kerül ügyes régi-új boncmesterek közé kiket messziről, kimondhatóan, felülről elke­ rülhetne, ezért van az, hogy értékrendeltolásra vállalkozik: hangulata csak/ a kiskocsmák­ nak van/ a csikkel kiégetett/ viaszosvászon/ jó l érzi magát/ az asztalon/ cserélnék vele/ lehetne jobb/ - s bár költőt szembesíteni versbéli állításával legalább akkora tapintatlanság. 164 �palócföld 96/2 mint primadonnát a ráncaival, mégis kedvem lenne rákérdezni, komolyan gondolod ezt az előzőt, itt, Tamás? Hiszen te magad veszed észre a kötetcímadó versedben, hogy a kocsma­ pultról rendre letörlik arcodat.. Születésnapi versében használja a jelen kötetének talán legfontosabb, ugyanakkor a leg­ megrendítőbb fölismerésére utaló szót: alkalmatlanság Ha nem lenne datálva a kötet meg­ jelenése, száz év múlva ebből az egyetlen szóból azonosítani tudná egy majdani filosz, hogy aki írta a verseket, az a rendszerváltás/változás utáni időszak reménytelenje volt. Hiszen a Kádár- rendszerben is alkalmasak voltunk valamire, ha másra nem, a passzív ellenállásra. De most, amikor még a nyögéseink is azonosíthatatlanok - a szó Ádám Tamásé -, amikor a versek csak szemfedélnek valók - a gondolat Ádám Tamásé -, amikor nemzeti lombokon fénylenek és trükköznek az új tehetségek - és itt iróniája szarkazmusba csap át -, amikor a nyár viszont beazonosítható, mert egyre büdösebb a konjunktúralovagok szája - s itt a ke­ serűség már nem csak Ádám Tamásé, ha a megfogalmazás az övé is -, szóval, mégis csak ar­ ra kell rájöjjünk, hogy megválthatatlan világ megválthatatlanjai lettünk. Ennél viszont még az elidegenedés is jobb volt a század elején. Az ember csavar volt a gépezetben, melynek működését nem ismerte, de mégis lehetett illúziója, hogy a gép nem feltétlenül ellene dolgo­ zik, illetve amit tesz, az jó, hasznos az egész szerkezetnek, sőt, nélkülözhetetlen is lehet a számára. A költő világ- és társadalommodellje ennél sokkal gyászosabb. A szerkezet működése átlátható, benne nem csavarok vagyunk, hanem balekok, nincs ránk szüksége az öntelt, régi, átmázolt alkatrészekkel működő gépnek, legfeljebb hogy ki­ használjon, kifacsarjon és kinevessen bennünket. Ez is egyfajta kézzelfoghatóság, ha már itt tartunk. A kötetről: láttam már szebb küllemű versgyűjteményeket is ennél, igaz, csúnyábbakat is. A költő tipografizálta a kiadványt, így lehet kifogásolni a kicsi tükröket, a címek és a verskezdő sorok túlzott egymásra zárását. S lehet dicsérni az alaphangütést jól követő, groteszk felé hajló választott betűtípust. Ezt ki-ki mármint az olvasó, megteheti. Azt is eldöntheti, nem lett volna-e jobb Onagy Zoltán szellemes írói bevezetőjét utószóként közölni, nem be­ folyásolva így a lehetséges olvasatok önálló kialakítását. Egy örvendetes dologra hívnám fel legvégül a figyelmet Kilenc szponzor, vállalattal illetve nevesítve is, jegyzi a kötetet Ádám Tamáson kívül. Ez azt jelenti a szememben - nem ismervén persze a balassagyarmati viszonyokat, így a téve­ dés jogát is fenntartva mondom -, hogy jelenlévővé kezd válni az a vállalkozói réteg, aki hajlandó pénzt visszaáramoltatni a kultúrába. Ez nemes és némiképp logikus cselekedet a részükről. A nemességet nem kell magyarázni. Logikus pedig ott és abban, hogy nem mindegy, mi­ lyen társadalomban adjuk el áruinkat: a vásárlás legkevesebb kultúrtett kell legyen egy kul­ túráltan elrendezett áru- és kínálatplatformon, melyre odakerült most Ádám Tamás értékes és megszenvedett verseskötete is. (Megmászom az éj falát, Balassagyarmat, 1996.) 165 �palócföld 96/2 Buda László fotója 166 �É lő múlt Paróczai Csaba Kegyesség, közösség, kultúra Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között. Az utóbbi öt-tíz évben az újból a maga lábá­ ra álló társadalom - önazonosságát keresve érdeklődéssel fordul civil hagyományai felé. A kapcsolódási pontokat nem is nehéz fellel­ ni a kisebb, migrációtól, fluktuációtól kevés­ bé érintett településeken, de a szintén divatos oral history módszereit követve az összetet­ tebb városi közösségek belső működési me­ chanizmusát, szövetét is meg lehet találni, öt­ vözve természetesen a bőségesen fennmaradt dokumentumok felhasználásával. Jelen munka - mely egy nagyobb tanul­ mány kivonata - szintén e közelmúltra össz­ pontosít, s olyan aspektusból közelít, mely a második világháború utáni politikai fejlődés­ nek köszönhetően háttérbe szorult. Jelesül: milyen volt a gyárfalakon felüli, kívüli Salgó­ tarján. Nem tagadva az iparváros társadal­ mának üzemi taglaltságát, meg kell állapíta­ ni, hogy a város kulturális élete illetve közéle­ te, alapvetően kettős meghatározottságú. Az egyesületi élet kibontakozás a várossá válás időszakában A város lakosságának nagy részét kitevő munkásság, illetve gyári személyzet művelő­ déséről, társaséletéről elsősorban a különbö­ ző üzemi egyesületek gondoskodtak. Maga az egyesületi élet is a „gyárfalak” között bontakozott ki, még a múlt század végén. A különböző üzemek együttélése, bővülé­ se, a közalkalmazottak, tisztviselők, keres­ kedők számának dinamikus bővülése hívja életre az üzemek feletti, a polgári életmódot elősegítő községi művelődési, szórakozási lehetőségeket nyújtó egyleteket. Az ehhez a típushoz tartozó egyesületek részben már az első világháború előtt mutattak felekezeti kötődést, de tendenciaként erőteljesen az I. világháború utáni korszakban jelentkezik, természetesen nem függetlenül a Horthyrendszer ideológiai önmeghatározásától. Ahogy az egyesületek alapszabályaiból kitűnik, a keresztény, nemzeti jelzők szinte kötelező jelleggel ott szerepelnek. Ugyanezt 167 �palócföld 96/2 Katolikus egyesületek a szellemiséget mutatja a város két világhá­ ború közötti egyetlen helyi lapja - mely ter­ A város közösségi életében a 20-as évek­ mészetesen a korabeli közélet vizsgálatának egyik legjobb forrása - a Munka című újság. ben a Katholikus Olvasó Kör és 1928-as A trianoni határmeghúzással a település megalakulásától a Szent Erzsébet N őegylet fejlődésének dinamikus lendülete megtört, tölt be fontos szerepet. A Mária Kongregá­ az 1922-től kezdődő városi időszak a vál­ ció természetéből adódóan szűkebb terüle­ ságokkal terhelt összecsiszolódás kora ten működött, közművelődési tevékenységé­ már. Amikor tehát a két világháború kö­ nek a város sajtójában kevés nyoma van. Most nézzük részletesen az egyes szerve­ zötti helyi művelődési viszonyokat tekint­ jük át, ezt a városi-üzemi kettős meghatá­ zetek működését! rozottságot látjuk. Meg kell azonban je­ Katholikus Olvasó Kör gyezni, hogy a választóvonal nem éles, az A korabeli sajtó áttanulmányozása alap­ üzemi kötődésű egyesületek szinte teljes mértékben nyitottak a város közössége ján állítható, hogy a kör a város közéletének felé. Sőt, tudatosan vállalnak közművelő­ egyik kulcsszereplője. Taglétszáma, aktivitá­ dési, közszórakoztatási funkciókat. Külön­ sa, infrastrukturája (önálló épület) megha­ választásuk leginkább a téma világosabb ladja a többi egyesületét, integráló szerepet tölt be. A kör alapszabályában feltüntetett tárgyalhatóságára vonatkozik. A bethleni konszolidáció a település életé­ célja "s algótarjáni és környéki katolikus és ben is nyugalmasabb időszakot hoz. 1922- más keresztény vallásúak szellemi, társa­ ben a nagyközség rendezett tanácsú város dalmi és anyagi karitatív érdekeinek el­ rangot kap, s a következő évben a kiigazítá­ őmozdítása, vallásos és hazafias szellemű sokkal rendeződik az oly kényes határkérdés összejövetelek és felolvasások tartása, a is. A konszolidációban magára talál a polgár­ keresztény társadalmi élet és az összetartoság, és újra szervezni kezdi a közösség kultu­ zandóság ápolása, az általános műveltség, rális, illetve társaséletét. Ennek első lépései a továbbképzés elősegítése”. Ezeket a célokat „a politika teljes kizárá­ már 1921 nyaráig megtörténnek. Megalakul, illetőleg újjáalakul több egyesület, melyek sával” kívánják elérni. A kör programjairól meghatározó szerepet töltenek be a tárgyalt készült beszámolók azonban azt tanúsítják, időszakban. Ezek az Egyesült Keresztény hogy a politika kizárása esetükben kifejezet­ Nemzeti Liga Salgótarjáni Osztálya, a Ma­ ten csak a pártpolitikára vonatkozik. Az egye­ gyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége sület keretei között működik a dalárda, zene­ (MANSZ) Evangélikus Nőegylet, Luther kar és műkedvelő gárda, könyvtár, mely fo­ Szövetség, valamint a Katholikus Olvasó­ lyóiratokat is járat, és megtalálhatók különfé­ kör. A polgármesteri hivatal 1929-es össze­ le szórakoztató eszközök. 1926 novemberére írása 52 egyesületet sorol fel, melyből 11 -nek önálló épületük első szárnya elkészül, s ezt a következő években folyamatosan bővítik. van felekezeti kötődése. A Katholikus Olvasó Kör közvetlen há­ A következőkben ezekkel az egyletekkel ború utáni működéséről nem sokat lehet foglalkozunk a város kulturális - közösségi tudni. Hogy egyáltalán létezik, azt a már életében betöltött fontosságuknak megfele­ említett 1921-as összeírás tanúsítja. Igazi lően. 168 �palócföld 96/2 forráshoz 1923 májusa után jut a kutató. Ekkortól jelenik meg Salgótarján két világ­ háború közötti egyetlen újságja a Munka cí­ mű hetilap. Ennek állandó hírrovata folya­ matosan tudósít a város kulturális- közössé­ gi életéről. Már a negyedik lapszámban ta­ lálkozunk egy tudósítással, miszerint a kör műkedvelő gárdája A legújabb divat című bohózatot adja elő. Ebben az időben a mű­ kedvelők igen aktívak. A nyári színpadon rendszeresek az előadások, bemutatók. Ősz­ től tavaszig háromheti rendszerességgel va­ sárnaponként ismeretterjesztő előadásokat, felolvasásokat, szabadelőadásokat tartanak. Jellemzője ezeknek az éveknek az un. ir­ redenta est. Ezeken az összejöveteleken ál­ talában a korhangulatnak megfelelő előadá­ sok, versek, zeneszámok, esetenként színda­ rabok kerülnek bemutatásra, igen nagy pá­ tosszal. Általában itt mutatkoznak be a vá­ ros írói, költői. A művek művészi színvonala esetükben másodlagos a nagy célhoz, a lel­ kek ébrentartásához képest. Kiemelkedik e helyi műkedvelők közül nógrádi Papp De­ zső (ügyvéd) és Vadkerty Béla (tanító). Ver­ ses színdarabjuk a Rab magyarok álma igen nagy siker, még az 1926-os Salgótarjáni Almanach is lehozza. Jellemző a kör fontosságára és kiterjedt tagságára, hogy adakozásból és a város anyagi segítségéből 1926-29 között új épü­ letet emelnek, bővítik szórakozási lehetősé­ geiket. Ekkori előadásaik a minőségi kidol­ gozásra törekednek, vetített képes (dia) elő­ adások nagy számban fordulnak elő. A helyi szintről kilépve megpróbálnak kapcsolatot tartani a fővárossal és a közeli városokkal. Gyakori vendég a 20-as évek derekán Bangha Béla. Kirándulásaik mel­ lett vendégeket is fogadnak, így például az 1930-as év márciusában az egri jogakadé­ mia tanárait és diákjait. A huszas évekbeli újjáindulás kulcsembere Wabrosch Béla acélgyári főmérnök, sokáig a kör elnöke, majd örökös díszelnöke. Szent Erzsébet Katholikus Nőegylet Az egylet 1928 februárjában alakult meg Horváth Károlyné elnöklete alatt, de tőle hamarosan átveszi e tisztet Rameshoffer Béláné, aki igazi motorja e szervezetnek. Alapszabályában megfogalmazott céljai: a jótékonyság, a „szociális” nyomor enyhíté­ se, katolikus öntudat felébresztése, a hitélet mélyítése. Mindez szoros kapcsolatban a he­ lyi plébániával. A politika a korszaknak megfelelően itt is nagy szerepet kap, az el­ nöknő megnyitó beszédében hangsúlyozza, hogy az integer Magyarországot akarják szolgálni. Tevékenységében hű céljaihoz, igazi nő­ egyleti programokat szervez, igen aktív. Ősztől tavaszig folyamatosak az un. teaesté­ lyeik, amelyeken tartalmas műsorral várják a város „hölgyközönségét”, de minden ér­ deklődőt. A szórakozás mellett ekkor gyűj­ tenek évről-évre visszatérő legnagyobb vál­ lalkozásuk céljaira, a karácsonyi jótékonysági akciójukra. Szintén ezt hivatott elősegí­ teni karácsonyi vásáruk, melyen a tagok ál­ tal elkészített, illetve beszerzett cikkeket árúsítják, többek között kézimunkakörük „termékeit”. Karitatív tevékenységük egyáltalán nem lebecsülendő. A karácsonyi segélyben része­ sítettek száma hétszáz körül mozog. A gaz­ dasági válság éveiben céljuk elérése érdeké­ ben még tárgysorsjátékot is rendeznek, me­ lyen hazai termék (élő állat) kerül kisorso­ lásra 350 pengő értékben. Kisebb jelentősé­ gű, de szintén idekapcsolódó cselekedetük, hogy időnként egy-egy helyi származású egyetemi hallgatónő menzaköltségét vállal­ ták. Művelődési tevékenységük hasonló a 169 �palócföld 96/2 Katholikus Körnél említettéhez: a teaesté­ lyeken szavalatok, dalok, nóták hangzanak el, többnyire helyi szerzőktől, legtöbbször irredenta szellemben. Ők is túllépni igyekez­ tek a helyi szinten, többször látogatnak el hozzájuk fővárosi művészek, írók, előadók, de megfordul náluk Csehszlovákiából Mécs László is. Az egyesület nemcsak működésében mu­ tat kapcsolódást a Katholikus Olvasó Körhöz, hanem megfigyelhető erős személyi összefonódás is. vékenységét folytatja. Működésük két fő te­ rülete a jótékonykodás és a tartalmas, közös szórakozás megszervezése, szabadidős prog­ ramok. Akárcsak a többi közművelődési egyesület, az ősztől tavaszig terjedő idő­ szakban a legaktívabbak. Októbertől, főleg a Nőegylet szervezésében, havi rend­ szerességgel tartanak műsoros esteket, ahol szavalatok, dalok hangzanak el. A Leányegylet ebben az időben főleg kézimunka délutánok megszervezésével foglalkozik. Ezek a délutánok nem öncélúak, legnagyobb éves programjukra, a karácsonyi vásárra ké­ szülnek. A vásár jótékony célokat szolgál, a Mária Kongregáció Működéséről, tevékenységéről kevés az bevételből rászorulókat támogatnak. A két adat. A közösség 1924-ben alakult. Létre­ egylet vezetőinek lelkes szervező munkája jöttében a kulcsszerepet Upponyi József általában sikerre viszi ezeket az akciókat. plébános játszotta, az 1929-es összeírás sze­ Az évtized végére kialakul a juniálisok meg­ rendezésének szokása. rint ő volt az elnöke is. A Luther Szövetség -nek Csengődy Lajos A hitélet ápolását túl a jótékonykodásból veszi ki részét. Időnként irredenta esteket az egyik fő szervezője, aki az Országos Lut­ szervez, leginkább más szervezetekkel közö­ her Szövetségnek is választmányi tagja. A salgótarjáni szervezet feltehetően 1920-ban sen. alakul. Működésében tisztább közművelődési te­ vékenység figyelhető meg, mint a nőegyle­ Evangélikus egyesületek teknél. Van színjátszókörük, mely igen ak­ A vizsgált időszakban három evangélikus tív, nemcsak a városban, hanem a környező közművelődési egyesület működik. Közülük falvakban is fellépnek. A Luther Szövetség salgótarjáni szerve­ az Evangélikus N őegylet emelkedik ki, mint a helyi kulturális élet egyik legfőbb zete főleg a fiatalokat fogja össze. Igyekszik szervezője. A Nőegylet még 1919-ben ala­ a kötetlenebb szórakozási formákat kihasz­ kult, de ugyanúgy, mint a többi közművelő­ nálni. Heti több alkalommal családi összejö­ dési, jótékonysági egyesület tevékenysége, veteleket szervez, ahol az „ifjak és leányok” csak a huszas évek első felében kezd kibon­ még táncórákat is vehetnek. Kiemelkedő takozni. Vezetője Pántyik Arpádné. Tőle el­ rendezvényük a Nőegylettel közösen a Jóválaszthatatlan fiókegyesülete a Leányegy­ kai-centenáriumi ünnepség, ahol „országos let, mely 1925-ben alakul. Megalakulásában hírű” vendégek is részt vesznek. Mind­ kezdeményező szerepet Dr. Csengődi Lajos azonáltal a jótékonyság sem idegen tőlük. Tesznek felajánlást 1926 elején az árvízká­ evangélikus vezető lelkész játszik. Az Evangélikus N őegylet és Leányegylet rosultak javára. Természetesen mindhárom a nőegyletek - a korszakban - szokásos te­ evangélikus egyesület aktívan részt vesz a 170 �palócföld 96/2 helyi református egyházak vallási rendezvé­ nyeinek lebonyolításában. A város közösségi életének megszervezé­ sében a nőegyleti jellegű Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége aktív szerepet játszik. A MANSZ helyi csoportja 1919-ben alakult. Célja kezdettől a felekezetek fölötti (asszonyi) összefogás, jótékonyság, leányok to­ vábbtanulásának elősegítése. A helyi cso­ port elnöke Dr. Förster Kálmánné, a polgármester felesége. Az ő vezetésével tevékeny­ kedik az egyesület a korszak végégig. Az 1927-es éves közgyűlésen az elnöknő a szö­ vetséget így jellemzi: Szövetségünk nem ahogy sokan hiszik - újabb egyesület, ha­ nem nagyobbrészt az itt meglévő női egye­ sületek összevonása". A MANSZ-ban együttműködnek a Stefánia Anya-és Cse­ csemővédelmi Egyesület, a Vöröskereszt Egyesület, a Katholikus Kör, az Evangéli­ kus N őegylet, Acélgyári Nőegylet, Luther Szövetség, Egyesült Keresztény - Nemzeti Liga hölgyei. Ez a széles összefogás, s nem utolsó sorban a polgármesterné dinamizmu­ sa, valóban megteszi hatását. A huszas évek elején az országos központ akciójába bekap­ csolódva szövőtan folyamot hirdetnek, a ma­ gyar textilipar szűkös kapacitásának kisegí­ tésére. Politikai felhangja az akciónak a cseh-ellenesség. A kezdeményezés minden jószándék ellenére az értékesítés megoldat­ lansága miatt megbukott, a szervezet tevé­ kenysége egy időre visszafogottabbá vált. A huszas évek második felétől nagyobb hangsúlyt kap a helyi közösségi művelődés. Egymást követik a műsoros estek. Ekkor kezdik meg nagysikerű teaestjeiket, melyek évek hosszú során át nagy közönséget von­ zanak. Kísérletet tesznek a magyaros ruha divatjának felélesztésére is, de ez az akció­ juk a szövőmozgalomhoz hasonlóan kiful­ lad. Akárcsak a többi közművelődési egyesü­ let, ők is az októbertől júniusig terjedő idő­ szakban a legaktívabbak. Ez az 1927-28-tól kezdődő felívelő szakasz, majd a 30-as években töretlenül folytatódik, s a MANSZ a legnagyobb hatású helyi szervezetek közé tartozik. Ennek magyarázata a már említett összefogás, másrészt a szövetség vezetőségé­ nek társadalmi összetétele - a város tisztkará­ nak megjelenése növelte a helyi polgárság sze­ mében ezeknek az összejöveteleknek a vonze­ rejét. Amúgy is megfigyelhető, hogy különö­ sen a huszas években a közösségi élet, a szoli­ daritás, a polgári életforma ügy volt a városi vezetőség számára, egy-egy műsoros est többet jelentett, mint puszta szórakozási lehető­ ség. Maga a polgármester, Dr. Förster Kálmán igyekezett jó példával előljárni. A helyi lap minden egyes est után közli az un. felülfizető személyek nevét és az összeget (valamennyi egyesület esetében). Mindez egyfajta noblesse obliqe szituációhoz vezetett. A felülfizetők névsorát a városi és üzemi tisztikarok vezetik. A szórakozás mellett ismeretterjesztő el­ őadásokat is tartottak a legkülönfélébb té­ mákban. A széles társadalmi bázis lehetővé teszi több szakosztály működését a szövet­ ség keretein belül. Izraelita egyesületek A helyi zsidóság a múlt század vége óta rendelkezett közösségi szervezetekkel. Nagy részük a hitélet ápolására, az összetartozás erősítésére alakult, ezért, s a zsidóság társa­ dalmi helyzetéből is fakadóan zártak a város társadalma irányában. Ilyen szervezetek a Chevra Kadisa, Mikra Umischna, Chevra Sasz és Talmud Thora Egyletek. Kivételt az Izraelita N őegylet képez, mely a többi nő­ 171 �palócföld 96/2 egylethez hasonló tevékenységet fejt ki és folyamatosan jelen van a város életében. A z egylet a város legrégibb ilyen jellegű szer­ vezete. A zsidóság polgárosultságát jelzi, hogy már 1887-ben megalakul, harmincnegyven évvel hamarabb, mint a hasonló jel­ legű keresztény szervezetek. Nyitottságát, tenniakarását mutatja, hogy egészen a második világháború kitöré­ séig, illetve az első zsidótörvényig harmoni­ kusan együtt tud működni a többi nőegylettel, és saját rendezvényei, műsoros estjeit is nagy érdeklődés kísérte. Viszonylagos társa­ dalmi zártságukra utal mindazonáltal, hogy önálló programjaikról feltűnően kevés a hír­ adás a sajtóban, leginkább csak akkor jelen­ nek meg, ha a többi nőegylettel közösen va­ lamilyen jótékonysági rendezvényt szervez­ nek. Igaz, ha írnak róluk, mindig nagyon dicsérően, elismerően. Elnöknőjük hosszú időn keresztül - 1923-tól egészen 1934-ig Ligeti Ferencné. Vezetésével az egylet a romló gazdasági feltételek mellett is növelte a segélyezésre szánt összeget. Közösségi élet a harmincas években A harmincas években a város közösségi élete sokoldalúbbá válik. Meghatározóbbá válnak a huszas évek második felében ki­ bontakozó egyesületek, de melléjük újab­ bak is alakulnak. A legjelentősebb változás, hogy 1932-ben létrejön az Északi Feren­ ces Plébánia, melynek vezetői az első pilla­ nattól kezdve igen élénk tevékenységbe kezdenek, a plébánia köré több egyesületet építenek ki. A Salgótarjánban igen kevés számú kálvi­ nista felekezet is aktívabbá válik, megalakít­ ják a Soli Deó Glória helyi csoportjait. 172 Az évtized vége felé az országosan kibonta­ kozó szervezésnek megfelelően létrejön a KA L OT helyi csoportja. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga mel­ lé egy jellegében hasonló szervezet, a Katholikus Népszövetség helyi fiókja is megalakul. Katolikus egyesületek, társadalmi szer­ vezetek Az 1920-as években létrejött egyesületek közül a Katholikus Olvasókör az előzőek­ ben ismertetett tevékenységét folytatja. Az őszi-téli hónapokban havonta egy-két alka­ lommal műsoros estet szerveznek; működik a dalárda (mely 1939 januárjában tizenöté­ ves fennállását ünnepelve ad nagy hangver­ senyt), s a kör helyiségei a továbbiakban is otthont adnak az egyéb szervezetek rendez­ vényeinek. A szervezőtevékenység valame­ lyes kifáradását mutatja, hogy a tagok az esteket nem látogatják eléggé. A Katholikus Olvasó Kör keretén belül alakul meg a Legényegylet 1937 elején. Mű­ soros estjeik jobbára zártkörűek. Reperto­ árjukon operett, kabaré, népszínművek sze­ repelnek. Fontos szerepet kap a táncolási le­ hetőség. Programjaik legtöbbször reggelig tartó tánccal zárulnak, ahol a fiatalok a kor divatos zenei irányzataira „mozoghatnak”. Ennek „nemzetietlensége” miatt még ki­ sebbfajta polémia is kialakul a helyi sajtó­ ban Baráthy István és Honzig László, az egylet vezetői részvételével. Baráthy a szer­ vezőtevékenység mellett konferál és alkalo­ madtán sztepptánc bemutatót is tart. A Szent Erzsébet N őegylet lendülete is töretlen. Az 1928-ban kezdődött tevékeny­ ség ebben az időben teljesedik ki. Megfi­ gyelhető, hogy a város nőegyletei igen szo­ ros kapcsolatot építenek ki egymással, amel­ lett, hogy megőrzik önállóságukat is. A fő tevékenységi kör továbbra is a jótékonyság. �palócföld 96/2 Erre a gazdasági válság eveiben különösen tartozik. Tevékenysége is ennek megfelelően nagy szükség van. Az egyesület által rende­ alakul. Kulturestélyeket, műsoros esteket zett műsoros estek, „teák”, bálok mind ezt a tart, melyek bevételei a jótékonykodást il­ célt szolgálják. Kiemelkedő programjuk a letve az ekkor kezdődő templomépítés célja­ juniális, melyet évről-évre megrendeznek. A it szolgálják. Elnöke Dr. Jánossy Ödönné, jótékony népünnepély bevételei is a kará­ aki a M AN SZ vigalmi szakosztályát is veze­ csonyi jótékonyság anyagi alapját növelik. ti. Többek között fellép náluk előadással Sík Az olcsó virsli mellett a tárgysorsjáték is Sándor is. Évről évre megrendezik a szegé­ vonzó a közönség számára. Az 1934-es éves nyek karácsonyát. A Szívgárda a kisiskolások számára léte­ taggyűlésükön az elnöki tisztet Kiss Lajosné veszi át, s marad e tisztségben egészen sült. Gárdavezető P. Vilmos. A kis szívgár­ 1940-ig. Ekkor eltávozik a városból. A nő- disták énekkara gyakran fellép a városi ren­ egylet működésének új lendületet ad, hogy dezvényeken, de önálló műsort is adnak. Az az első bécsi döntés után visszakerül a me­ acélgyári iskola tanítónői vezetésével szín­ gye elcsatolt északi része. A háború kitöré­ darabokat is bemutatnak. A Credo férfiegyesület munkájáról keve­ sével tevékenységük elhalkul, a látványos rendezvények helyett a vallásos elmélyülés set tudni. Van dalárdájuk, s ők is műsoros társul a jótékonysághoz. A katolikus nőegy­ kulturestek szervezésével vesznek részt a vá­ letek több alkalommal közös gyűléseket ros közéletében. 1937 februárjában tudako­ szerveznek. A Mária Kongregáció is tovább zó irodát nyitnak, amely a hívek ügyes-ba­ működik. 1934-ben ünnepli tízéves fennál­ jos dolgainak elintézésében segít. A Fehér ruhás Leányegyesületről megala­ lását. Ez alkalommal díszelőadást tartanak. Működik énekkaruk, mely gyakran fellép a kulásán kívül a városi sajtóban nincs utalás. 1937 júniusában alakul meg a Legé­ városi nőegyleti rendezvényeken. A jóté­ konykodás mellett az egyházi ruhák karban­ nyegylet. Elnöke P. Timkó Lázár, alelnöke tartása, az oltárok elkészítése képezi fő te­ Endrey László. Működése 1938-39-től vékenységüket. élénkül meg. Színielőadásokat, farsangi bá­ lokat, táncesteket tartanak. A kulturális Északi Ferences Plébánia szakosztály mellett ping-pong szakosztály is A katolikus egyház helyi társadalmi-köz- tevékenykedik. művelődési tevékenységsége a plébánia megalakulásával kap újabb lendületet. Az Evangélikus egyesületek Északi Ferences Plébánia 1932- ben alakul A város életében továbbra is a Nőegylet meg a ferences rend Kapisztránrend tarto­ játszik meghatározó szerepet. Tevékenysé­ mányából. Házfőnöke P.Réz Márián. Világi gük a huszas évekhez képest alig változik. elnöke Horváth Károly acélgyári főmérnök. Főleg az őszi-téli hónapokban szervezik mű­ A ferences atyák szervezésében a harmincas soros estjeiket, kézimunka-szakköreiket. A években a következő egyesületek alakulnak karácsonyi vásárt is évenként megtartják. meg: Oltáregylet, Credo Egyesület, Szív­ Ebben az időszakban a Leányegylet szinte gárda, Fehérruhás Leányegyesület, Északi teljesen a N őegylet keretein belül működik. Katholikus Legényegylet. Tevékenységük csúcspontja, egyben évadzá­ Az Oltáregylet a városi nőegyletek közé rója, az évenkénti juniális, a SZKEN-hez 173 �palócföld 96/2 hasonlóan. Elnökük Pántyik Árpádné. Öszszejöveteleik gyakoriságáról az 1934 áprilisi közgyűlésük alapján alkothatunk képet. Dr. Csengődy Lajos számol be az evangélikus egyház múlt évi tevékenységéről. Itt huszon­ öt leányegyleti összejövetelt említ. A Luther Szövetség is folytatja már be­ mutatott tevékenységét, műkedvelő előadá­ sok, farsangi mulatságok, összejövetelek kö­ vetik egymást. Az evangélikus egyház is létrehoz a har­ mincas években diákszövetséget, de ennek működéséről csak egy rövid hír található. Református egyesületek A harmincas években a helyi református egyház is szélesíti tevékenységi körét. 1933 decemberében műsoros estet szerveznek. 1934 februárjában Ravasz László püspök előadásához kötődően hangzanak el zene és énekszámok, vers. 1933-ban alakul meg a Soli Deo Gloria diákszövetség Liptay B. Jenő Fiú- illetve Horthy Erzsébet Leánykollégiuma. A kollé­ giumok szervezésében előadások hangzanak el a diákság problémáiról. 1934. június 2529. között nagy konferenciát szerveznek, melyre Észak-Magyarország sok városából érkeznek fiatalok. A korszak végén - már a háború alatt jön létre a Lorántffy Zsuzsanna Egylet. A nőegylet az országos egyesület helyi szerve­ zete. Külön alapszabálya nincs is. Fő céljaik a „szociális munka és a belmissio”. Elnök Tarnay Kálmánné, Kovács Gézáné. Alelnökei: Szabó Dezsőné (ref. lelkész felesége), özv. Patay Istvánné. Igazgatója Szabó De­ zső lelkész. MANSZ A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsé­ gének helyi szervezete továbbra is a helyi 174 közélet egyik legaktívabb szereplője. Tevé­ kenységük gyakorlatilag ugyanaz marad, mint a huszas években: ismeretterjesztő elő­ adások, szabás-varrás, főzési tanfolyamok, műsoros estek. 1933-ban az Egészségházban önálló he­ lyiséghez jutnak, szakköreiket többnyire ott tartják, de nagy műsoros estjeik továbbra is a Katholikus Kör-ben vagy az Ipartestület nagytermében kerülnek megrendezésre. Eb­ ben az időben divatba jött a farsangi mulat­ ság. A többi nőegylethez hasonlóan ők is minden évben szerveznek álarcos mulatsá­ got, még farsangon kívül is. Ebben az időben már az ő rendezvényeiken is jazzband ját­ szik... 1935-től részt vesznek a Gyöngyösbokré­ ta mozgalomban, és leánykört is alakítanak. A Felvidék visszakerülése az ő tevékeny­ ségükre is hatással van. Kapcsolódva a M a­ gyar a magyarért országos akcióhoz F elvi­ déki teaesteket rendeznek. A háború kitöré­ sével az egyesület a közhangulatnak megfe­ lelően a nő szerepéről tart előadásokat. 1940-ben a finnek megsegítésére rendeznek műsoros estet. Elnökük továbbra is Dr. Förster Kálmánné. Aktivitásukat elismeri az 1940-es orszá­ gos gyűlés, ahol a salgótarjáni szervezetet többször például állítják. 1940 márciusában a MANSZ hölgyei közül jónéhányan részt vesznek a Magyar Asszonykongresszuson is. Itt kell kitérni a nőegyletek már említett összehangolt tevékenységére. Az évtized el­ ső felében évről évre megrendezik a Nagy Magyar Estet, melynek bevétele a Nép­ konyha-akció támogatására megy. A nép­ konyhát évről évre november 15. - április 15. között működtetik. A konyha csúcsidőszakban napi 200-250 adag ebédet oszt ki! 1937-43 közötti időszakban létezett a �palócföld 96/2 helyszűke, kallódó dokumentumok lehetet­ lenné teszik a mégoly közeli múlt teljes re­ konstrukcióját. Remélem annyi mégis érzé­ kelhetővé vált, hogy az itt élő polgárság nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy ezt a munkástelepülést a sajátjának érezze. A kor sajátossága, hogy a vallási kötődés és maguk az egyházak milyen társadalomszervező erőként jelentkeznek, eszmei és intézményi keretet adva az emberek társasélet iránti igényének. Izraelita egyesületek Természetesen nemcsak az egyházak A N őegylet a harmincas évek végéig fo­ lyamatosan jelen van a város közéletében. vonzásában alakult a közösségi élet - a több 1934 áprilisától Ligeti Ferencné helyét Sza- tucatnyi üzemi egyesületen túl létezett a uer Andorné veszi át az elnöki székben. Ők Casino Ip aregyesület, Lövészegylet, stb., is rendeznek farsangi bált. Jelmezes estjük melyek szintén városi szinten működtek. A 1937 februárjában a helyi sajtó szerint több helyi társadalom szerves egysége mutatko­ hétig tartó beszéd forrása, utolsó nagy köz- zik meg abban, hogy megnézve a különböző szereplésük az 1938 februárjában rendezett egyesületek személyi - nem ritkán vezetői 50. évfordulós jubileumi estjük, melyen töb­ összetételét, többszörös átfedéseket tapasz­ bek között Ascher Oszkár is fellép. Ez év talunk. S amit még látnunk kell: a helyi kö­ áprilisában még jelen vannak a nőegyletek zösség természetes önmozgását tudatosan között Róth Flóris bányaigazgató városi támogatja, segíti a város tisztikara, élén Dr. búcsúztatásán, de aztán a fokozatos jogi Förster Kálmán polgármesterrel és feleségé­ korlátozás a korábbi aktivitást megszünteti. vel, illetve az egyes meghatározó iparvállala­ tok vezetői, családjaikkal együtt. Így alakult ki az a pezsgő, változatos közösségi élet, Összefoglalás melyben a társadalmi szolidaritás is fontos, mi több, kiemelt helyet kapott. Tanulságnak Az ember szükségszerűen töredékeket al­ ez sem lenne kevés. Példának annál figyel­ kot. Így van ez ebben az esetben is. Idő- és meztetőbb. Ludovika N őegylet is. Alapszabálya, műkö­ déséről hivatalos irat a helyi levéltárban nem található. Fayl Frigyes 1943-as jelen­ téséből tudni, hogy elnöke Karattur A ntal­ né, a Rimamurányi Vasmű Rt. salgótarjáni acélgyára igazgatójának felesége. A kor­ szakban egyszer említi őket a helyi sajtó, méghozzá 1937-es karácsonyi akciójuk kap­ csán. 175 �Műterem K. Peák Ildikó Hegedűs Morgan világa Félbeszakadt, kettétört művészi pályáról, torzóként a barátokra, társakra maradt életműről beszélni nehéz, szívszorító érzés. A műteremben összegyűjtött vázlatokat, a tökéletességig, tovább-nem-festhetőségig kész képeket, az utolsó műveket szemlélve mindig felmerülhet és fel is merül a kérdés - mi lett volna a következő? S az azt követő? Mire lett volna még képes az alkotói ihlet és a teremteni akarás? Folytatni a megkezdett utat, gazdagítani, elmélyíteni a már kialakított szimbólum- és színvilágot, vagy utat törni, új képi világot kialakítani, új jelké­ pi rendszert kidolgozni? E kérdésekre nem kap már választ sem a kortárs, sem az utókor. A nyitott, csonka életmű azonban zárt is. Lezárja azt az alkotó képtelen, döbbenetes halála, és e tragikus tény kialakítja a művek végleges helyét az utókor értékelésében. Felrajzolja a pá­ lyaívet, melynek van kezdete és vége, és megszületnek az első átfogó igényű - vagy annak szánt - elemzések, s íme létrejön a szomorú évfordulóhoz köthető emlékkiállítás, az első emlé­ külés, tanácskozás. E rövid előadásban nem törekszem az életmű átfogó bemutatására, egyrészt az idő szabott keretei miatt, másrészt - s elsősorban - úgy érzem, munkásságának szakavatottabb értői is ül­ nek itt, akik Hegedűs Morgant emberként, társként, barátként is ismerve, jobban ismerték az alkotás folyamatát, az egymás után keletkező művek közti összefüggéseket. Szeretnék azonban néhány szót szólni Hegedűs Morgan alkotásainak képi világáról, e világ folytonos fejlődéséről, alakulásáról. Kezdetben volt Iványi Ödön szakköre, és egy tehetséges, a művészet nem korlátok közé zárt lehetőségeit kutató fiatalember. A korai tanulmányok, festmények - bár témájukban még is­ kolás jellegűek - már magukon viselik a későbbi alkotói szemléletmód jegyeit. Az ecsetkezelés talán még tétova, de a formák biztosan, súlyosan, de nem nehézkesen helyezkednek el a tér­ ben. A Szobabelső székkel című kép témájában Van Gogh festményét idézi. Míg azonban Van Gogh műve a társtalanságot, az esendőséget, az egyedüllétet emeli drámai magaslatra, Hege­ dűs Morgan bakancsai szilárdan, határozottan foglalják el helyüket a képtérben, súlyuk van. Hegedűs Morgan első kiérlelt festményei Kokas Ignác színvilágát idézik, a későbbi kirobba­ nó erejű művekhez képest kissé halkabb, poétikusabb hangulatot árasztanak. A Hegedűs Mor176 �palócföld 96/2 gan-i „poézis” azonban nem édeskés, nem mentes az indulatoktól, tépelődésektől, a vajúdó útkereséstől. Zöldes derengésben indul végső rohamra, s sújtja le az Ellenséget a Sárkányölő. Az elpusztí­ tott Gonosz hosszúkás hasábok alakjában süllyed a mélybe. Talán a szűkebb környezetet je­ lentő, az emberléptékű életet embertelen keretek közé szorító panelházak, épülettornyok pusztulnak, semmisülnek meg itt. A szintén zöldes tónusokkal megfestett Félúton a kötéltán­ cos - az alkotó ember - magányáról, önmagára utaltságáról vall. Az üres képtérben kifeszített kötélen álló figura meghajtott feje szomorúságról, egyben eltökéltségről, meg nem alkuvásról tanúskodik. Hasonlóan „kokasos” - zöldes, barnás - tónusokkal él Hegedűs Morgan 1980-as Önarcké­ p én. A derengő színvilágé, alig jelzett enteriőrben elhelyezeti keretből a művész komoly arca tekint le a székben ülő foltszerű babára. A visszafogott színvilágra a visszafogott tartalom és megjelenítés rímel. Hegedűs Morgan e korai „kokasos” időszaka mintegy a nyolcvanas évek közepéig tartott, de a „kép a képben” motívum a továbbiakban is még hangsúlyosabban, kiérleltebben jelenik meg oeuvre-jében. A „kép a képben” - pontosabban az elénk táruló festményen feltűnő festőállvány, rajta a kusza vonalakkal, jelekkel megjelölt vászon - motívuma megjelenése egyben Hegedűs Mor­ gan sajátos, egyéni stílusának kialakulását is jelzi. Ez időtől fokozatosan megszűnik a képtér, a figurák, formák festékfoltok, vonalak, vagy akár a papír fekete felülete előtt állnak, mozog­ nak, kavarognak. A korábban kissé visszafogott, mostanra végleges célt, irányt találó indula­ tok szinte kirobbannak. A 80-as évek közepétől készült festményeket szemlélve a kevésbé fi­ gyelmes néző számára is nyilvánvalóvá válik a szinte fékezhetetlen energia, a teremteni és megmutatni akarás, mely e műveket létrehozta. Kezdetben e robbanó indulatokat zárja - zárná - le előttünk a festőállvány a vászonnal, s ezek parafrázisaként a „behajtani tilos” tábla, az útakadály. A lefojtott energia, a feszültség azonban áttöri a gátakat, szétfeszíti a kereteket. A Kék állvány, a Torzó térben, a Mezei cso­ kor című képeken az állványon, a négyszögletű vásznon kusza, indulatos, vonalak, vörös fol­ tokkal - talán vérrel - pettyezett figura. Ez a vér folyik az Elvált hangulatom című képen is. A tiltó táblák és a festővásznak szögletessége után Hegedűs Morgan egy új szimbólumot avat képei fő motívumává. Az önmagába visszatérő kör, a születést, az életet jelentő csíra. A címében a kozmikus végtelent, az eredetet kereső sámánrítusokra utaló Szarvaséneken a kör alakú formán elrendezett tojásalakok az élet örök, feltartóztathatatlan körforgását idézik. A Környezet című nagyméretű festményen a kissé torzított kör (csíra) alakú formában lebegnek, kavarognak a - leginkább tengeri lényekre, halakra emlékeztető - alakzatok, figurák. Nem ba­ rátságos, megnyugtató lények ezek - hegyes fogaik, gyanakodva kidülledő szemük, kilógó, duzzadt nyelvük rosszindulatot, egyszersmind kínt, szenvedést tükröznek. Ezen apró szörnyalakok szinte kozmikussá felmagasztosult rokona a Születések óriássá nőtt ősanyja. Fenyegetően fehér, hegyes fogai közül vérpatak csorog alá, melynek oka - nem tudni - a szülés kínja, vagy a pusztítva mindent felfalás. Testében óriási, szivárványosan pöttyös, kör alakú burokban hordozza kicsinyét, melyre hátrébb apró, kavargó szörnyalakok, ragado­ zók lesnek. Még nincs félelmetes külseje, fehéren villogó foga a magzatnak, de tudjuk, érez­ zük, hogy ebből az apokaliptikus vízióból csak új, még félelmetesebb szörny születhet. Az 177 �palócföld 96/2 elénk táruló látvány az elsődleges borzalmon túl is nyugtalanító, hiszen e minden szörnyete­ gek ősanyjának kitágult szeme, kétségbeesett tekintete ugyanazt a - a szülés kínjain is túlmu­ tató -gyötrelmet, szenvedést tükrözi, mint a Környezet vízi lényeinek kitágult pupillája. Furcsa, feszült kettősség nyilvánul meg e képi világban, hiszen a kör, a csíra, a kozmosz nyu­ galmát, a születés örömét kell hogy sugallja, az e formákat elborítós elnyelő szörnyek, torz ál­ latfigurák azonban az ellenkezőjét érzékeltetik. Hegedűs Morgan e festményeken megmutat­ ja nekünk azt, hogy a fenyegető gonosz, a torz indulatok, az emberi elme ijesztő szüleményei itt keringenek körülöttünk, részeivé váltak életünknek. Mindezt hatalmas felületeken jeleníti meg a művész, széles gesztusokkal, baljós kékekkel, lilákkal, a vér vörösével. A színek, formák kavargását csupán enyhítik, de nem szelídítik a nagy foltokban megjelenő apró pöttyök. E monumentális, felkavaró szándékú művek mellett Hegedűs Morgan ez időben érzékeny grafikákat is készített. E pasztellrajzok kevésbé drámaiak, de hasonlóan a fentiekhez, a mű­ vész nem emberalakokat, hanem különös állatokat, növényeket hív segítségül gondolatai, ér­ zelmei tükrözésére. Végtelen magányt, egyedüllétet, bánatot sugároz a Szomorú az idő védtelenül, kitaszítva ku­ corgó, egérszerű állatfigurája. Kitaszított alakját mintha eső verné. Lopakodva, bármely pil­ lanatban ugrásra készen rág a Rágcsáló, föléje madárszerű tollas kis lény magasodik. A Gombák-sorozat lapjain a növényi formák átalakulnak, fokozatosan a vegetáció jelképévé válnak. Az 1990-es évben - e rövid időben, mely még Hegedűs Morgannak adatott - ismét változik a művek képi világa. A Van Gogh virágai című pasztellkép tiszteletadás a nagy példaképnek. A ragyogó sárga napkorong, a lángcsóvaként az égre ívelő napraforgók, a kép indulatoktól rob­ banó szín- s formavilága talán a leghűbben adja vissza a holland festő művészetfelfogását, út­ keresését s majdani sorsát. Az utolsó pasztelleken egy apró kis madárfejű lény jelenik meg - párosával vagy egyedül. Torzó ez a figura - karja-szárnya hiányzik, vagy csak csökött csonk. Egy lábon tesz különös, elszánt, bábszerű tánclépéseket. A Mit nekem két lénye közül az egyik megkötözve fekvő, csu­ kott szemű, meredt lábú (halott) társa fölött áll, tollazatát mintha szél borzolná. Csonkolt kar­ ral, torzóként, de magasra emelt fejjel áll a Várok valakit figurája. Körülöttük ködként go­ molygó vonalak, színek - az ismeretlen homálya. Támolyogva botladoznak e csonka testű ma­ dárlények, nem haláltáncot járnak azonban, hanem az élniakarás, az akarat, a visszanyerni kí­ vánt erő szín játékát mutatják be a kikerülhetetlenül közeledő halál előtt. Az előadás - ma már tudjuk - megbukott, idő előtt, befejezetlenül vége lett. Nem tudhatjuk ma már, hogyan alakult, fejlődött volna tovább ez a felsistergő indulatoktól, érzelmektől terhes életmű, annyi bizonyos, hogy a képi világ, az alkotás, a látásmód besorol­ hatatlan, beskatulyázhatatlan - kizárólag Hegedűs Morgan világa. 178 �palócföld 96/2 Halászné Szilasi Ágota KÖRNYEZET ÉS HATÁSOK Adalékok Hegedűs Morgan festészetéhez Amikor Hegedűs Morganról írok, mindig attól fé le k , hogy burokban nevelkedett, naív lényemmel nem érthetem meg az életnek azon rétegeit, melynek ő lelátott a mélyére s amelyből művészete táplálkozott. Mégis valami hajt előre, mint a felfedezőt, hogy eljus­ sak a lényeghez. Hegedűs Morgan festői életútját szeretném most elhelyezni abban a magyarországi kortárs művészetben, mely életében nem sokat törődött vele. Hogyan is törődött volna, hiszen sem a hivatalos művészetpolitika ízlésének, sem az örökké a nyugat felé tekingető, a szem­ ben állására büszke, az újat, a gyökértelen legfrissebbet követni vágyó neoavantgard ízlésé­ nek nem fe-lelt meg. Vidékinek számított. Periférián állt mindenféle szempontból egy olyan kétpólusú kultúrában, mely csak a beavatottakkal társalgott s csak velük osztotta meg a tit­ kot. Nem csak a múltban beszélhetünk erről az oda-nem- figyelő-meg-nem-értettségről, ha­ nem napjainkban is a „Művészetből” való kirekesztettség lehet rövidre sikerült életművé­ nek sorsa, ha nem szólunk mi most mellette (hiszen még egy szakdolgozat sem íródhatott művészetéről a budapesti egyetem művészettörténet szakán). Közeg Születésének szerencsés dátuma mentette meg őt az 50-es évek ostoba szocialista realiz­ musától, de kifinomult ösztönének köszönhetően a későnagybányai értékeket újrafogalma­ zó, óvatosan modernkedő, az állam engedélyével biztos látszat-autonómiát élvező Képzőművészeti Főiskolától is tudatosan maradt távol. Indulásakor a hivatalos kereteken kívül szerveződő, szerény nyilvánosságot kapó fővárosi és dunántúli neoavantgard körökkel sem volt kapcsolata, melyek a hetvenes években első­ sorban a művészet expanzionista, a koncept- és a minimál- art által meghatározott területét művelték. E szűk szellemi elit által uralt művészet is - mely az elszemélytelenített, elvontan absztrakt modelleket részesítette előnyben - távol állt tőle. 179 �palócföld 96/2 A nyolcvanas évek magyarországi Új Festészete - melyről napjainkra ismét csak kiderült, hogy nagyrészt nem volt több, mint a nyugati divatokra való azonnali reagálás versenye sem ragadta magával. Mindez a vászonra dobott színenergiák értelmetlen, tartalom és érze­ lem nélküli festékfoltjait jelentette számára csupán. Kortársai közül talán az „individuális mitológiákat” építgető, szimbólumrendszerekkel dolgozó művészek álltak hozzá a legköze­ lebb. A hitelességet, az aktuális létértelmezést tartotta a művészet s a maga feladatának. A nyolcvanas években Salgótarjánban is lejátszódott az a folyamat, ami országosan is érezhető volt a művészeti közéletben. A tartalmilag és hatalmilag kimerült, de intézményei­ ben, mecenatúrájában még létező állami művészet kereteibe beszivárgott a neoavantgard, s rövid időre hivatalos művészetté vált. Ezt az időszakot - melyre Hegedűs Morgan munkás­ ságának legtermékenyebb évei estek - „a még nem létező piac és a már alig egzisztáló álla­ mi művészet korszaka közötti pár évet, akár aranykornak is tarthatjuk” (György Péter). A neoavantgárd így néhány évre kisajátította a állami művészet intézményeit, elfoglalta kiál­ lítótermeit, kihasználta anyagi hátterét, gyűjteményeit, fontos székekbe ültette embereit, de a művészeknek még nem kellett szembenézniük a piac Magyarországon amúgy is kiala­ kulatlan, kaotikus játékszabályaival. Salgótarjánban ebből a szempontból kimondottan jól kiépített háttér állt az új művészet rendelkezésére. A városban a képzőművészeti élet a két világháború közötti időszakig viszszavezethetően gazdag múltra tekinthet vissza, s a felépülő új szocialista város is szívesen ékítette magát a képzőművészet termékeivel. A nyolcvanas évekre olyan országos rendezvé­ nyek stabilizálódtak Salgótarjánban (Országos Tavaszi Tárlat, Országos Zománc Művészeti Biennálé, Országos Rajzbiennálé, Szabadtéri Szoborkiállítás, Nemzetközi Grafikai Művész­ telep), melyek a városban felnövekvő művésznemzedék tagjainak példákkal szolgáltak és mindenkori, országos szintű bemutatkozási lehetőséget jelentettek. A másik fontos tényező az volt, hogy az itt élő és az itt letelepedett idősebb művészek szellemi környezetében olyan ifjúság gyűlhetett össze, akik köréből törvényszerűen ki kellett emelkednie néhány tehet­ ségnek. Az oly sokszor szidott, túlságosan mély kultúrtörténeti gyökerekkel nem rendelke­ ző, sokak számára - elsősorban az egészségtelenül kialakult művészetpolitikai hierarchia miatt - kihívást jelentő város közege mégis a művészet csíráit oltotta beléjük. Volt, aki el­ ment közülük, s Budapesten próbált szerencsét (Szabó Tamás, Kicsiny Balázs) s volt aki a városban maradt, mert az itteni hagyományokban vagy éppen a „romokon” találta meg mű­ vészetének forrásait (Földi Péter, Hibó Tamás). És itt maradt Morgan is. Itt akart kitartani. Hatások 1953-ban született Budapesten, de kicsi gyermekkora óta Salgótarjánban élt. Érdekes len­ ne a családi háttér ismerete is, hiszen néhány művészetpszichológiai megfigyelés szerint (Dudek) a festőművészeknek az átlagosnál jóval szeretetteljesebb édesanyjuk szokott lenni. 180 �palócföld 96/2 A cigány utcai iskolában telefirkált, régi padok között nyiladozott elméje, de senki sem gondolta akkor, hogy egyszer életének lényegévé válik a festészet. Egy nehezen megemészt­ hető trauma, a teljes kiszolgáltatottság hajszolta őt a művészet felé tizenhat évesen. Ember­ nek kellett maradnia, s a festészetben találta meg azt az erőt, ami létezésének értelmet adott s felemelte a porba taszítottságból. Ekkor változtatta meg nevét is: az értelmetlen ag­ resszivitás, a pusztítás, a gyilkolás szinonimájának érzett Adolf nevet a könnyed Morganra cserélte fel. Talán a gondviselésnek köszönhető, hogy éppen akkor, amikor kíváncsisága kielégítésre várt, élt Salgótarjánban egy művész, aki pedagógusként a legjobb tanácsokkal látta el. Iványi Ödön tapintatos bölcsességgel vezette el őt addig a pontig, ahonnan már saját meglátá­ saira hagyatkozva kellett tovább haladnia. Kilenc évig járt Dönci bácsi szakkörébe, s foglal­ kozott az alapokkal, majd saját törvényeire építve, szívós önfejlesztés során egyre egyénib­ bé vált művészete. A kiállítás képeit végignézve s az egyenlőre még töredékesen előttünk álló életművet vé­ gigkísérve feltűnővé válik az a hatás, amit Hegedűs Morgan festészetére Van Gogh egész lé­ nye tett. E hatás átível egész munkásságán. A legkorábbi művek közül való katonabakan­ csot ábrázoló kis olajkép s a legutolsók közül kiemelkedő Van Gogh virágai egyértelmű motívumbeli utalásokat tartalmaz. Ezen túl a tiszta színek felé való egyre biztosabb vonzó­ dása s a kemény, nyílt kifejezésmódja van gogh-i örökség. Az anyag és az ember tisztelete volt az, ami a holland festő művészetében a legmélyebben megérintette. Az egymás mellé állított kibomlott fűzőjű, elnyűtt öreg „bakancspárt” ábrázoló komor színekkel festett Van Gogh kép (1888) már fiatalon kedvencei közé tartozott, hiszen az élet vele is majdnem olyan konokul bánt, mint a cipők tulajdonosával. Nem sejtette még akkor, hogy a kilencve­ nes évek nagy esztétái micsoda mély értelmezésekkel ruházzák fel majd e kis képet. Hege­ dűs Morgan képi interpretálásában nem elmagyarázta, hanem konok őszinteséggel meg­ érezte ugyan azt, amit 100 évvel korábban példaképe megélt. Művészetének formai és színbeli változását tovább követve Kokas Ignác nevét kell feltét­ lenül megemlíteni. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején készült festményeken oly erősen jelentkező síkszerű zöldek feltételezhetően az ebben az időben Salgótarjánban bemutatott Kokas művek hatását tükrözik. (Szappan Jani emlékére,1982; Sárkányölő; Hát­ tal...) (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy Lóránt János ebben az időben hasonló síksze­ rű, finom színátmeneteket alkalmazó eljárással festett.) Formaképzésben, tartalomban, je­ lentésben azonban nem követi a kokasi világot, Morgant inkább a misztikus, az előre nem látható, a távoli világ toposzai izgatják: a város szegény bolondja, a segítőszentek legvitézebbike, az út, melyen egyedül jár, vagy Caspar David Friedrich romantikus német festő által oly gyakran megjelenített háttal álló ember figurája. De Hegedűs Morgan képének magányos alakja még kilátástalanabb helyzetben van, hiszen előtte nem a tágas végtelen te­ rül el, mely ugyan félelmetes és titokzatos, de akár jót is rejthet magában, hanem egy ma­ gasra felhúzott, áttörhetetlennek tűnő fal, mely elrekeszt és az útjában áll. A kirekesztett­ ség s a kívül állás gondolata villan fel a Behajtani tilos vagy akár a Kék állvány című fest­ mény több síkból komponált szerkezetében is. Nincs szabad, átjárható út az egyik térből a 181 �palócföld 96/2 másik világba. Átválthatatlan dimenziókülönbségek teszik lehetetlenné egy másféle lét idő előtti felfedezését. És azután jöttek a pöttyök. A nagy lendületes alapformákra felhordott, rárétegzett, első­ sorban fehér pöttyök. Soha sem kérdeztem meg Morgantól (lehet, hogy más megtette), hogy miért csinálja, miért szükséges befejező kellékei képeinek. Eredete is megfejtésre vár még számomra, bár e motívum előzményekben nem szűkölködik. A divizionizmus ugyan a szí­ nes pontok szemünkben eggyé szerveződó látványában hitt. Hegedűs Morgan képein a pöttyök épp ellenkező értelemmel bírnak, hiszen a nagy formák felbontására, értelmezésé­ re, vagy a másodlagos téri struktúrák kialakítására szolgálnak. Közelebb állnak a van gogh-i ecsetvonások formaszervező rendszeréhez, de Morgan rögtön a tubusból, köztes hordozó eszköz segítsége nélkül, nyomkodta rá a kép felületére őket. (Tájkép, 1915; Gitározó herlekin, 1918). Picasso szintetikus kubista korszakában, illetve korai kollázsain alkalmazza a pontozás mélységkeltő, kiemelő vagy elkülönítő hatását, de Vajda Lajos művein is gyakran feltűnik ez a módszer, szinte a Morganéhoz hasonló minőségben. (Pettyegetett női fej, 1934; Csend­ élet patkó alakú asztalon, 1934; Vízparti házak, 1935; Pettyegetett rozsdavörös csendélet, 1936; Pettyegetett ház, 1936.) Picasso és Vajda hatása érzésem szerint felfedezhető más vonatkozásokban is képein, je­ lesül kimutatható a Hídvári István tulajdonában lévő már-már madárfejen (Fej, 1988), a maszk vagy az ikon leegyszerűsített sémájára visszavezethető formálásban. A feketével hangsúlyozott orr és szemöldök, a szuggesztív tekintet azokra az ősformákra vezethető vissza, amelyekből ez a két század elején működő festő merített. Michelangelót sem felejthetjük ki a Hegedűs Morgant körülvevő világból. E XVI. századi univerzális ember elsősorban mentalitásával, magányos nagyszerűségével, mélységesen őszinte művészetbe vetett hitével bűvölte el őt. Olyannak tűnt a szemében, mint aki a koz­ mosz energiáival tart kapcsolatot alkotás közben. Michelangelo művészetének, szobrainak, freskóinak ismerete nélkül nem születhetett volna meg a Torzó vízben című festmény manierisztikus kék figurája, mely a szűkre szabott térben ugyan úgy küszködik a természet energiáival, mint Michelangelo félig márványtömbben maradt rabszolgái. Csontváryt, aki „a világnak kiáltotta, amit mondott” szintén szellemi táplálékul vette ma­ gához Hegedűs Morgan. A lista még folytatható lenne, s szólni kéne még azokról a kortársakról is itt, akik ott álltak mellette indulásakor, figyelték művészetének küszködésektől sem mentes kibontakozását, s akik szintén meghatározták gondolkodását, művészi látásmódját. Azokról, akik a szellemi köze­ get jelentették számára a továbblépéshez. Külön elemzést érdemelne művészetének változása, formálódása Földi Péterrel, Muzsnai Ákossal, Szabó Tamással kialakult baráti kapcsolata tükrében. De a személyes emlékekről s a részletekről majd ők beszélnek. Még részletesebb elemzésre vár ez az életmű, de most zárnom kell gondolataimat az idő szorító rövidsége miatt. Addig is nézzük műveit, melyek azt sugallják, hogy nem dísz, nem üres gyönyörűség a művészet, hanem vigasztalás, a fennmaradás reménysége. Ezt olyan művész vallja, aki nem tanulta a festészetet, hanem tudja. 182 �palócföld 96/2 Hegedűs Morgan Környezet (pasztell) - 1987 Hegedűs Morgan Születések (vegyes) - 1989 183 �palócföld 96/2 Lidik Éva Egy asszony útja hazafelé Egyedül vagyok a kéklő januári délutánban. Jégkristályos levegőt harapok csókjaidtól forró számmal. Emlékké fagyott az ujjaimra hajadról a zúzmara. Testem vinnyogva borzong tölgyfa karod ölelésétől. A hó csöndet roppant gyönge lábam alatt. Már messze vagy agyamtól, mint a reggeli kávé. Hangom torkomba bénult, és tekintetedtől jégcsap zuhant lárva arcomra. Mint egy fejbevert, sápadt, veronai Júlia a télben, Rómeómat keresem a szédülésben. A nehéz szemű, álmos Nap narancsos párát ásít a földek fölé takarónak. Rántok egyet az idő kantárján, és visszafelé nyargalok hazafelé a kapaszkodó délutánban. 184 �palócföld 96/2 Húsvét, 1996. Nagypénteken sárgaréz könnyeket hullattak a harangok anyám kezére. Létem sötét szurdokában néztem gyermekkorom lekvár vigyorát. Fejemet kidugtam az ózonlyukon, és Jézus műholdat tűzött a hajamba. Fölizzott körülöttem a húsvéti áhitat, majd így szólt az Úr: - „Az élet egy kabaré” - és széttárta karját. Az almafán a kígyó kitörte a nyakát. Leültem a földre és hallgattam a fű zöldítő serkenését. A küszöbön magában morgott csöndesen az öreg, UFÓ-szemű tacskó. Most itt vagyok egy vázában az asztalon,, mellettem sonkaillatot áraszt a Kis herceg rózsája. 185 �palócföld 96/2 Kupcsulik Ágnes AB Hogyan védekeztek? K A gyilkosok közöttünk vannak! I Arany folyosókon járnak, V A G Y Itt írja alá! S Z E N léptük súlytalan -valaki számon tartja mégis ott jártam én is. T E L T E S S É K M E G Hány kiló? A T E A K A R A T O D 186 a falak szüntelen forgásában nem szédültem viliódzó fényben csak kerestem hogy megöleljem vagy megöljem de eltűnt egy görbületben helyén behegedt a fal s csak ragyogott-pörgött míg lökött kifelé nem érdemeltem �palócföld 96/2 Lábait a kengyelbe! E L L E N Ü hogy láthassam megállt minden ólommá vált az arany azután semmi N K V É T K E Z T E K Még nem ihat! S Z A B A D Í T S M E G Pihenjen! M I N D Ö majd fehér falak fehér takaró mégfehérebb kezem szinte szánni való de vérfolt kiált hálóingemen hol az én pásztorom ki enged üvöltenem helyette mert fojt hogy hallom egyre hallom mindennél jobban hallom a néma sikolyt Nem számít, amit eddig tettem és még tenni fogok Közöttetek vannak a gyilkosok. R Ö Ti mind tudjátok, mennyi reménységgel élünk, K K míg az aranyló, széles folyosóhoz érünk. É 187 �palócföld 96/2 Majd ha belesimulok az Idő tenyerébe kölcsönvett ruhámtól megszabadulok sírásotokkal ne tartóztassatok hogy nyugodtan léphessek az aranyló fénybe Gelencsér János rajza 188 �palócföld 96/2 Galajda Judit Egy év krónikája Augusztus is elmúlt. Az őszi esők fakóra mostak bennem. Télen - hattyúnkat feledveleheletemmel csonttá fagyott sirályokat melengettem. Az akác mézrojtos ruhába bújt, gesztenye ajzott virágai ágaskodtak - s én mikor bontok szirmot? Nyár van Újra Szomjazlak. Rekviem Nagyapám mindig felszegte fejét. Hermes utóda, ki nem legyőzi, csak őrzi a marhát... Villant a szarv - a völgyön tárogatóhang már sose hallik. Holdtalan éjen nagyanyám fújtató bikáról álmodik. 189 �palócföld 96/2 Erdős István Isten kemencéje Nagyapámék még a Zemplém megyében lévő Berzéken éltek: ott - ahol én három- négy faluban is megnéztem azóta a cigánytelepek régi helyszíneit - a vályogkitermelő hely rossz­ földes, agyagos gödör körül épültek a putrik. Ládon, Berzéken, Böcsön, Hidvégen, Kesznyétemben is. Berzék egy nagy katolikus falu volt, édesapám gyerekkori emlékei összemosód­ tak az én későbbi vendég- járásaimmal: irigyelte ő is, irigyeltem én is a nagy zászlós temp­ lomi körmeneteket. Ő 1950-ben volt tízéves, én meg 1970-ben! Ő megszenvedte, hogy ki van ott rekesztve mindenből a faluban, én csak ránéztem szomorúan, ahogy az úrnapi kör­ menet végen, egy csapatban rikítanak a cigányasszonyok, cigánygyerekek. Nagyapám mu­ zsikus cigányember volt, a háza a legszélső ház a telepen, majdnem egymás mellett lehetett látni a Vizsor utolsó parasztházával. Nagyanyám híresen ügyes „tapasztó asszony” volt a faluban, megbecsülték, és folyton hívták kijavítani a kidőlt-bedőlt istállófalat, a veranda, vagy „falalja” tapasztott-mázolt földjét, vagy a kemencét, a tyúkólat, mikor mit kellett javítani. Az apám kitanulta ugyan a zenészséget, de már fiatalkorában megutálta, hogy a parasztasszonyok kiszóltak a kapu mellől: nem kell itt muzsikálni, van nekünk elég bajunk, nemhogy még nektek is fizessünk. Apám, mikor elvégezte az általánost feketeruhás iparitanuló lett. A diósgyőri gépgyárban géplakatosként dolgozott a szabadulása után. Elég jó szakmunkás lett, de minden nap haj­ nal háromkor ébredt és ült fel egy buszra, azután egy vonatra, hogy hat órára, a műszak kezdésre a gyárba érjen Diósgyőrbe. Kettőig tartott a műszak. Négy-öt óra körül ért haza a családjához. Tizenkilenc éves korában önállósította magát, mert elege lett belőle, hogy gür­ cöl, mintegy hülye, de nem jut egyről kettőre, nincs egy rendes inge, gatyája. Megnősült, ideköltözött Salgótarján mellé, Zagyvapálfalvára. Én már itt születtem. Örökséget semmit sem hozott magával Berzékről. Még a hegedűjét is otthagyta, és a cigányszokásokból, éne­ kekből, babonákból már semmit sem adott át az új családjának, legföljebb nevetve beszélte el egyiket-másikat, ha a helyzet úgy hozta. Ők ott Berzéken heten voltak testvérek, öt lány meg két fiú, de szakmát tanulni csak az apámnak sikerült. Szóval, mikor én iskoláskorú let­ tem és volt három lány testvérem, pontosan olyan szegényes munkáséletet élt a családom, mint bárki más munkásember családja. Az anyám is végzett nyolc általános osztályt, és igyekezett nekem segíteni a tanulásban, az iskolák elviselésében. Mert eleinte borzasztó ne­ héz volt kibírni, hogy az osztályban mindenki a négy- öt cigánygyereket mószerolja. Elve­ szett egy radír? Melyik cigány lopta el? Egy fiúcska álpisilt a fiúvécéből a lányvécébe: me­ 190 �palócföld 96/2 lyik cigánygyerek telte ezt a disznó-dolgot? Verekedés volt: mindig a cigánygyerekeket zár­ ták be, büntették meg. Én elég jól tanultam, mindig olyan hármas, négyes jegyeim voltak, nem is nagyon szorultam rá, hogy a szüleim segítsenek nekem. Igen nagyon kedvenc tantár­ gyam lett aztán később a biológia, mert őszintén szólva nagyon szerettem a szépséges-szép biosz-tanárnénimet, akinek az volt a beceneve, amikor már nagy kamaszok lettünk, hogy a „Nemesítő”, mert a kedvéért tűzbe ment az ember, meg ha ő kérte, tudtunk tisztességesen viselkedni, tanulni, dolgozni, mikor mit kellett csinálni. Apám világéletében tisztességesen dolgozott; lett egy „látszatos” rendes lakásunk, mire végeztem a nyolcadikat, és örültek is meg nem is, hogy én a „Nemesítő” tanárnő unszolására mezőgazdasági technikumba jelent­ keztem, hogy majd állattenyésztő szakmát tanulok ki. Mivel volt három lánytestvérem, in­ kább az egész család azt szerette volna, hogy rögtön megyek én is az apám üveggyárába be­ tanított munkásnak, de én bizony nem mentem, hanem Szécsénybe mentem, hogy állatte­ nyésztő legyek, és ha minden úgy sikerül, ahogy a tanárnő mondja, akkor később estin, vagy levelező tagozaton majd elkezdem végezni az agrármérnöki egyetemet is. Persze ebből nem lett aztán semmi, mert sorra belebuktam mindenbe, amihez csak hozzá­ fogtam. Az állattenyésztő szakma csínját-bínját sikerült Szécsényben kitanulni: ha nem is voltam él tanuló, ugyanúgy bunkó-rossz tanuló sem voltam soha ottan. A kollégiumban csak eleinte húzódoztak el tőlem, hogy cigány vagyok; később, talán már a második évben, befo­ gadtak, és olyan lettem az osztályban, mint akárki más, a harminc gyerek között. Igazi nagy zűröm ott egyetlen egyszer volt csak, amikor egy nyári gyakorlaton egy részeges agronómus, akit Delir-hadnagynak csúfoltak, haragjában minden indok nélkül megpofozott, én meg visszaadtam neki rögtön visszakézből, hogy majd kidöntötte a birkahodály falát. Na, hát szeptemberben ebből a dologból lett az iskolában egy igen nagy cirkusz, mert kiderült hogy ez a Delir-hadnagy nevű agronómus azelőtt rendőrtiszt volt Salgótarjánban, csak a ré­ szegessége miatt rúgták ki. Addig maceráltak, fegyelmeztek, hogy én már ki akartam ma­ radni, mondván, csak azért csinálhatják velem a sok igazságtalanságot, mert cigánygyerek vagyok. Tizenhat éves múltam, apám, aki 3-4 rokonlátogatáson túl sose beszélt már nekem a cigányságról, az ősökről, akkor elvitt egy nagy kiránduló útra és mesélt nekem, mint egy gyereknek. „Isten ott állt az agyagműhelye előtt, kigyúrta és megalkotta az embert. Ez volt az a bizonyos hatodik nap a teremtésben. Szóval kész volt az ember agyagból, és vitte az is­ ten a kemencéhez, hogy kiégesse, véglegesre elkészüljön vele. A kemencét az angyalok már jó előre kifűtötték, szikrázott az alja a nagy hőségtől. Bete­ szi az isten az agyagembert a forró kemencébe, úgy gondolja, hogy elég, ha elszív egy pipa­ dohányt, már lehet is venni kifele az elkészült embert. De bizony az isten elkapkodta a dol­ got, túl korán kivette a kemencéből az embert. Nem is volt annak semmi rendes színe. Sápadtka volt, szürkés-fehér. Csóválja a fejét az isten: nem ilyet gondoltam én! Gyúrja, készíti a következő agyagem­ bert, a sütő-kemencébe viszi és elhatározza, hogy most aztán már igencsak türelmes lesz. Nemcsak elszív egy pipadohányt, de még rendet rak a szivárványok, csillagok, tejutak ren­ detlenségében. Hogy-hogynem, most meg túlságosan sokáig bennhagyta az isten a félkész agyagembert a forró kemencében, hát uram-fia, bizony koromfekete lett. Odaégett. Megint csak csóválja a fejét az isten, már egy kicsit indulatos is, hogy ő nem ilyet akart teremteni. Nohát, harmadszorra aztán már igen-igen vigyázott a frissen kigyúrt agyagemberrel, meg a kemencével az isten. Gondos volt, pontos volt, és a legjobb időben vette ki az embert az égető-kemencéből. Meg is lehetett elégedve: sem sápadtka, se nem koromfekete, de nagyon szép barna, egészséges volt az ember végre. 191 �palócföld 96/2 No, hát akkor teremtette az isten a cigányembert, és nagyon meg volt vele elégedve, úgy bocsátotta útjára, hogy még a könnye is kicsordult utána, hogy már csak boldoguljon a föl­ dön ez a szép-barna cigányember!” Ezt a mesét mondta el apámnak az ő apja is a cigá­ nyember megteremtéséről, hogy amikor bajba kerül, csak vegye elő ezt a mesét, gondolja végig, vagy majd csak akkor mondja el a fiának, ha nagyon muszáj. Hát most igen-igen mu­ száj volt, mert már élni se volt kedvem, nemhogy visszamenni a kollégiumba tanulni, meg mindenki lábakapcája lenni. Elvégeztem aztán hét év múlva rendesen a technikumot. Apám volt a legbüszkébb, hogy ott vagyok kint a Szécsény város főutcáján az érettségi tablón. Az oklevél már nem érdekelte. A leendő munkahelyemen is egyszer látták ezt a papírt a téeszben, amikor felvettek, aztán őket se érdekelte. Majd a főmunkahelyem előtt, ahová 1979-ben elhelyezkedtem, volt egy másfél hónapos kitérőm egy kutyakiképző telepen. Mondom, állattenyésztés az is, hát el­ vállaltam egy kegyetlen nehéz munkát hat hétre. Tíz kutya volt rámbízva. Azt mondták, ha jól dolgozom, rendbentartom őket, ha megfelelő előrehaladást mutatnak a „munkában”, akkor én jó idomító vagyok és rendes fizetést adnak. Nem bánt senki. Élni hagynak, ha ci­ gány vagyok, ha magyar. Igen csak határozottan ígérték, de az igéretből nem lett semmi, a 2500 forintos alapfizetésemen túl szinte semmi prémiumot nem adtak az idomítói sikeres­ ségért. Kegyetlen, kutyanehéz hat hét volt, de később mégis visszasírtam e körülményeket, mert az a kutyatelepi munka is szanatóriumi üdülésnek tűnt ahhoz képest, amit később a téesz-ben ki kellett bírni. Azt, hogy szeretem, tisztelem az állatokat, azt abból is láthatni le­ het, hogy elvállaltam ezt a kényes munkát a kutyákkal. Hát hogyne vállalkoztam volna örömmel 1979. október 1-től a téeszben tehenek, lovak, birkák közé dolgozni menni. A szakmát az iskolában úgy, ahogy megtanították nekünk, a lényeget egészen biztosan, még önbizalmam is lett volna. Mikor is legyen, ha nem tizennyolc-tizenkilenc éves koromban? Az elnök tárt karokkal fogadott, semmit se számított neki, hogy cigány vagyok, meg túl fia­ tal, bevágott egyenest a mélyvízbe. Beosztott műszakvezetőnek. Odalökte nekem egyetlen nap tapasztalata nélkül 40-50 ember, meg 300 birka, minden gondját. A tied, mondták -, aztán rend legyen! Hát az volt! Úgy kijött a lépés, vagyis a sok ballépés, az isten verje meg, hogy azt már a legnagyobb ellenségem se kívánhatta volna cifrábbul, ellenemre. Hullott az anyajuh, hullott a bárány. Ilyen megbetegedés, olyan vész; a telepen minden baj elért bennünket, ahogy én lettem a rendfelelős, a főnök. Jó, vagy rossz munkám nem lehetett még a dolog szerencsétlen alaku­ lása mögött, mégis engem vettek elő: „Soha nem volt annyi báránykori megbetegedés!” Hát most aztán lett! A te fejed főjön - mondta az elnök, mikor bizonygattam, hogy semmi kö­ zöm az elődeim rossz munkájához, én így, meg így képzelem el a rendcsinálást -, te lettél a gazda, rajtad kérjük számon. Ettem a kefét, ha vért izzadtam kínomban se tudtam egyik napról a másikra úgy csinálni a munkát, ahogy a tanult szakembernek csinálni kéne: úgy tudtam változtatni, ahogy itt éppen akkor lehetett, végtelenül apró, kényszeredett lépések­ kel. Amikor még az apró lépések fele is rossznak, hatástalannak bizonyult, a főnök nem azt mondta, mint tapasztalt nagyokos a kezdőnek, hogy legközelebb így, vagy úgy csináld job­ ban, hanem azt; „tudtam előre, hogy majd befürödsz ezzel is”... hát most itt van. Befürödtél megint. Ettől golyóztam be aztán igazán: húszéves koromra idegbeteg középve­ zetőt csináltak belőlem. Semmit sem segítettek, pedig rosszak voltak a feltételek, olyan eredményt vártak, mintha minden csak azon múlna, hogy én milyen tökös-kemény gyerek vagyok, ahogy az elnök jobb napjaiban mondta rólam, ha egy-két istállót kivakartam a 192 �palócföld 96/2 szarból, a sárból és kezdett rendesen menni a munka. Mire észbe kaptam, 1982-re már az én feladatkörömbe kerüli a nagyértékű, jól tejelő szarvasmarha-állomány. 1983-ban már enyém a lovak gondja is. Ráadásul megkaptam három falu téesz- tagjainak háztáji termelési irányítását. Ez a ráadás lett a legkeservesebb teher az életemben. Nem azért, mintha nem tudtam volna, hogy ez a háztáji csipp-csupp munka, feladat sehol sem érdekli igazán a téesz-főnökséget, itt lehetne lófrálni, lazítani. Tudtam én ezt, mert a ma­ gunk hat falut összeboronáló gazdasága mellett már szakiskolás koromban jól ismertem a környékbeli téeszek minden gondját, baját, csődjét, sikerét, elnökét, ellető tehenészetét, so­ főrjét, kanászát... Érettségi előtt olyan fontosnak, hasznosnak tűntek ezek az ismeretek, hogy szinte semmi nem volt fontosabb: majd így jó munkahelyet fogok választani, megéri a sok beszélgetést, kérdezősködést. A statisztika-csinálást. Én aztán beleválasztottam! Bele én, ahogy a szerelembe is, amennyiben ugye, amikor megbukik az ember, annyi az erős szál, a sokféle megszokott érzelmi kötődés, hogy nem lehet rögtön otthagyni a lányt, aki pedig egyértelműen kimutatta a foga fehérjét. Pedig a bolond is tudja, hogy futni kéne mellőle a világ végére is, mert jó házasság ebből úgyse lehet, tudva kitart maga mellett a gyerekei édesanyjának feslett, gyűrt nőszemélyt? Senki, se cigány nem, se más fajta ember nem! Nemcsak képletesen mondom én ezt a párhuzamosságot, együtt van itt belül bennem, még 1983-ban is, egy rossz téesz, meg egy rossz lány megemésztetlenül. Ahogy a rosszul műkö­ dő téesszel nem, úgy a szerelemmel se volt szerencsém. Enyhén szólva, nem szent ez a lány, akinek én öt évig glóriát láttam, néztem a feje felett. Másodikos voltam, ő meg elsős Szécsényben. Összejöttünk. Erőlködés, fontoskodás, hazudozás nélkül. Természetes és igaz volt, ahogy köztünk szerelemmé vált a haverság. Együtt csápoltuk az eget szabadtéri beatkoncerteken, együtt szidtuk a bírót a futballmeccsen, együtt vélekedtünk iskoláról, tanulásról, melóról. Az, hogy jövő, házasság szóba se került, de nyilvánvaló volt: mi megálltunk egymás mel­ lett, és ez egy életre szóló kapcsolat. Így beszélt rólam otthon, én úgy beszéltem róla anyámékkal. Összemelegedett a két család is: szüreteltünk, disznótoroztunk, névnapoztunk együtt néhányszor. Az, hogy cigány a családom, senkinek nem volt téma, csak később, a szakításunkkor lett téma. Nagy volt a szerelem. Erre nincs gond az életemben - gondoltam, és más lányra soha rá se néztem. A suliban sem, amikor a téeszbe kerültem, ott se. Megint csak nem azért, mert hűségesküt tettünk volna, nem, ő volt, nem kellett más, még gondolat­ ban sem. Amikor ő is végzett az iskolában, és el kellett helyezkednie 1980-ban, akkor veszekedtünk elő­ ször. Azt mondta: elege volt négy évig a mi piszkos szakmánktól - íróasztalt akart, meg nyugalmat maga körül. Egy rokonszakmában dolgozó élelmiszeripari vállalat igazgatójának titkárnője lett. Ez nem tetszett nekem. A lány túlzás nélkül, mindig mindenben kiváló volt, nagyszerű állattenyésztő lehetett volna. Adminisztrátor, fityulás kávéfőző baba lett. Ha balhéztunk is ezen a döntésen, az igazi szerelmi válság csak fél év múlva szakadt a nyakamba. Látták itt is, ott is konyakozgatni, ét­ termekben, presszókban ücsörögni a kopaszodó főnökével. A haverjaim állandóan cukkoltak vele. Bejáratják az asszonyt, mondták. Eleinte ékszernek használta a direktor, néhány hónap után kez­ dődött az igazi gyűrődés, a lány bizony gyenge volt, beosztott volt, egy idő után már nem védeke­ zett olyan riadtan, hevesen, s mit ad isten, háromhónapos viszony után azzal mesélt el nekem min­ dent, hogy csak engem szeret, hogy ő csak az enyém, csak rám tud gondolni, meg különben sem jó neki azzal a hájas-hasas ürgével, csak eltűri valahogy a békesség kedvéért, de szigorúan csak he­ tente egyszer, csütörtökönként... De akkor is csak muszájból! 193 �palócföld 96/2 Mit szóljak ehhez? A dolog már nem ért teljesen váratlanul, hiszen pletykáltak az ezerha­ tos sötétkék Zsiguli szép utasáról eleget, piszkáltak a barátaim is, hittem is, nem is, szeret­ tem is, utáltam is ezalatt, de a bizonyosság, a mentegetőzése, beismerése egyenesen kiborí­ tott. Megduplázódott bennem minden tüske, minden rossz. Mert amíg csak a meló idegbaja kínozott, és rendben volt az életem munkaidő után, azt is kibírtam, ha fát vágtak a háta­ mon. A balhét, a durva lejárató szidást is megideologizáltam: nem a cigánygyereknek szól, kell ez, így tanulom meg a szakmát. Háztáji felelősként kibírtam a három faluban a legcikibb macerát: az én földem itt legyen, az enyém meg emitt. Mért ő kapta a jobbat, mért nem én? Mért az ő hízott disznóját szállítja el máma, s az enyémet csak holnap? Mért az ő földjét szántotta meg mélyebben, mért nem az enyémet? Tudtam nevetve magyarázni azt, ami első látásra is evidens, ha bűnbakot kerestek, tudtam mondani bűntudattal: elvtársak, urak, én vagyok a hibás. Lófasz az én seggembe! Tudtam megértően hallgatni a fafejű elnök szakmainak beállított okoskodását, fejtágítóját, noha bi­ zonyos volt, ugyanazt a brossúrát olvasta tegnap, amit én is olvastam. Mikor kiapadt a kút, feltöltöttük. Gondoljuk meg: ez egy gazdaság, ahol az a munka, hogy a kútba vizet kell hor­ dani! Kibírtam! Nem volt takarmány egy szál se, már venni se bírt a főnökség, sírva rakod­ tam oda a jászolokba, etetőkbe a szalmát a méregdrágán vásárolt jól tejelő, gyönyörű mar­ hák elé, pedig jól tudtam, hogy szalmától nem lehet rekordmennyiségű tejet termelni akkor se, ha a legkorszerűbb fejőgépeket már fel tudom rakatni az embereimmel a tehenek tőgyé­ re. Hogy az istenben lehet ez így, káramkodtam, mivel kezdőként, fiatal téesz szakem­ berként is tudtam, hogy a téesz egyik legnagyobb bevételi forrása a tej, akkor itt takar­ mánynak is lenni kellene. Ha törik, ha szakad. Nem volt. De miért nincs? Mikor lesz? Az elnökön nem tölthettem ki a haragom, az ágazatvezetőn se, hát balhéztam a cigányemberrel, aki rossz pillanatában vasvillát vágott a tehén oldalához. Én meg szájon vágtam, aztán bocsánatot kértem. Túléltük, azóta barátok vagyunk. Balhéztam meg­ int máskor a birkanyírókkal, akik úgy rohanják le az állatokat a gépezeteikkel, mint a sáskák a vetést. Sietnek. Pedig gyorsan nyírni igazából nem lehet, sok lesz a seb, a heg, a forradás, jövőre sokkal rosszabb lesz a gyapjú. Harmada, ha meglesz és olyan lesz, mint a kutyaszőr. Némelyik birka belepusztul a sebesülésbe, volt, amelyiknek siettükben a szemét is kivágták. Beszélhetek nekik. Sietnek. Holnap már egy másik tenyészetet boldogítanak. Kibírtam ezt is, és kibírtam mindent, ami egy rosszul szervezett, képmutató gazdaságban csak a nyakamba szakadhatott. Miért voltam én egy rossz téeszben szakember, mikor tizen­ öt kilométerrel arrébb 10 milliós nyereséggel zárt a gazdaság? Mért kell nekünk a veszte­ ségtől rettegni, ha ott jól szalad a vonat? A főnökség mindenre hivatkozott a vakvilágban: nálunk aszály volt! S náluk nem volt? Ők hogyan csinálják? A föld sem rosszabb nálunk, a dolgozók is egyformán akarják azt, ami jó nekik, s nem akarják, amiről messziről bűzlik a szakszerűtlenség, a hülyeség, az egyéni érdek. Még ezekkel az összevetésekkel is megbirkóztam. Türelem, mondtam magam­ nak, azért vagy itt, hogy a jobbak felé told ezt a szekeret... Te cigánynak születtél, örülj egyáltalán, hogy idáig is eljutottál. Aztán szakítottunk azzal a lánnyal. Aztán megint együtt jártunk, majd végleg szétmentünk, noha igen szerettük egy­ mást. Ez nem sokkal a téesz otthagyása előtt történt. Egy-két hónapot a szerelem elvesztése után, mint idegbeteg, mint alvajáró dolgoztam végig. A munka, amit azelőtt szerettem, elvi­ selhetetlen lett. A hibák, amelyek mellett el tudtam menni égető fájdalom nélkül, most ki­ borítottak. Kibírhatatlan lehettem felfelé is, lefelé is. 194 �palócföld 96/2 Megváltás volt számomra, hogy beadtam a felmondásomat és a megtakarított pénzemen, meg egy húszezer forintos baráti kölcsön segítségével vettem egy használt ARO kisteherau­ tót és beálltam a megyeszékhely, Salgótarján placcára tehertaxisnak. Akkor én kétszázezer forintért egy igen jó állapotban lévő kocsit tudtam megvenni, ma 300-350.000-ért is csak egy 5-6 éves roncsot tudnék kapni, mert a szorgalmas kis ARO teherautó ára ma már 600.000 forint. A kocsi ára magas, a benzin ára csillagászati ár, az alkatrészek ehhez képest igen drágák, én meg elkérhetek egy kilométerért 35 forintot. Ha nem magam javítgatnám, szervizelném azt az autót, némelyik hónapban megélni se lehetne belőle. Mégis, isten tudja miért... 1988-től ezt csinálom, teherfuvarozó magán - kisiparos vagyok öt éve, és próbálok megélni belőle. 1989-ben megnősültem, gyönyörű szép szőke lányt vettem feleségül. Admi­ nisztrátor volt egy gyárban amikor megismertem, most a két óvodás gyerekünket neveli. A vállalkozásom 1988-ban olyan váratlanul csapott bele a mezőgazdász életembe, mint a vil­ lám. Attól kezdve, hogy megkaptam a kisvállalkozói meg a taxizási engedélyeket,- jogosít­ ványom nemcsak személyautóra, de teherre, buszra, sőt kamion vezetésre is megvolt 22 éves koromtól - így is, úgy is napi 10-12 órát dolgozok a megélhetésért, akkor meg miért ne rendes fizetést vigyek haza a családomnak. A sikeres tehertaxizás kapcsolatok, megrendelé­ sek kérdése: azt előre tudtam, hogy aki rászánja az időt, vagy az energiát, meg tud élni be­ lőle, de hogy ez a gyakorlatban mennyi ravaszkodással jár, ez később derült ki. Minthogy igen nagy a konkurencia. Van, hogy a bútorüzlet nyitásakor egy tucat taxis várakozik fu­ varra, vevő, megrendelő meg egy sincs, mert lassan elfogy az embereknek az a kis pénze, amit régebben megtakarítottak, és ha eladogatnak is kisebb-nagyobb értékű ingatlanokat, értékeket, ingóságokat, az már inkább megélhetésre kell és nem bútor, gáztűzhely, vagy szí­ nestévé vásárlására. Szóval a kapcsolatok éltetik az ipart a mi szakmánkban, az a lényeg, hogy az embernek a spontán fuvarok mellé meglegyen az a heti 6-8 stabil, tuti-jói fizető, nagyobb fuvar, ami után vagy jattol az ember, vagy elég egy pofa sörre meghívni a havert, aki éppen nekem szól, hogy Jászberénybe, vagy Zalaegerszegre kell elugrani egy féltonnás gépalkatrésszel holnap öt órakor és leesik érte akár 10-20.000 forint is szerencsésebb esetben... így megy ez az üzlet; másképp üzemanyagra, javítási költségre is alig elég a napi bevétel, nem hogy meg­ élhetésre. A taxis sztrájk óta érthetetlenül nézem, mi folyik ebben az országban. Nyúzzák az em­ bert, akit tudnak és engednek egy mindent beborító, elnyelő fekete-üzleti világot működni, amelyben a szereplők nemcsak azért gazdagodnak, mert nem adóznak, de azért is, mert va­ dabbnál vadabb illegális ügyeket csinálnak, arannyal, valutával, kurvákkal seftelnek, kábító­ szerrel is, és igen gyakran éppen cigányok. Ezek aztán milliomosok, mercedeseken futkos­ nak, pedig soha jogosítványt nem szereztek, ha lekapcsolják valami durva szabálysértésért a papírjaikat: van másik, előveszik a harmadik, akárhányadik jogosítványukat. Itt a baj: nincs rend, rendszer ebben a világban. Azért van a sok munkanélküli, meg a sok igen sze­ gény, nyomorodon cigány. Hova kapjon, ha se iskolája, se szakmája nincsen! Különösen nehéz a faluban, a kisfaluban, mert ott végszükség esetén legfeljebb lopni lehet. Aztán ugyan miből vállalkoznának, honnan kapnának segítséget magánvállalkozáshoz is? Csak ki­ nevetik őket, ha valamit kezdeni akarnak. A régi cigány szakmák terén se lehet komoly vál­ lalkozási ügyeket szervezni, legföljebb néhány ember kitörhetne a nyomorból, ha megtanít­ ják valamelyik ősi szakmára. Hát a többiekkel mi lesz? Nekem semmiféle javaslatom nincs erre a bajra, de hogy csinálni kell valamit a kormánynak az bizonyos. Mert a cigányembe195 �palócföld 96/2 reket legjobban sújtja ez a munkanélküliség. A faluban, ahol agronómus voltam, száz ci­ gány felnőttből 80- 85 munka nélkül lézeng. Perspektíva és jövedelem nélkül mi lesz itt? Bűnözés meg polgárháború felé megy az ország, ha nem történik semmi. Én magam nem panaszkodhatok a saját életemre. Elvagyok, mint a befőtt. Van egy kétszoba, étkezős lakásunk, pontosan a város legtávolabbi átellenes végén, ahhoz képest, ahol apámékkal éltem Zagyvapálvalfán. Most a városi strand mellett lakok. Amíg az utasokra várok, ücsörgők az autóban, sokat olvasok, de tanulni nincs erőm, energiám. Pedig harmin­ chárom éves koromban is titokban és lélekben egyetemre készülök. Legyen teljesen, végle­ gesen kész az ember! Egy kitanult és biztos ember, egy olyan legyen aki, amit tud, azt hatá­ rozottan tudja és ismeri még a módját is, hogy lehet a tudást a gyakorlatban hasznosítani. Nem úgy, ahogy az én téeszemben próbáltuk, össze-vissza, szervezetlenül. Persze, hogy így csak csődbe jutni lehetett. Apám, anyám azt mondja, bután gondolom: öt év tanulás után ugyanott fogom kezdeni, ahol most beszállok. Mert rövidesen belevágok egy kistermelői és kisvágóhídi vállalkozásba. Apám azt mondja, majd belebuktok. Én másképp gondolom: ha tanulok, ha újra állatokkal dolgozom, ki tudom tán cserélni az elromlott, kiüresedett szíve­ met, lelkemet. Talán még egyszer érdemes nekifutni ennek az egésznek, még alig múltam harminchárom éves és biztos: egy életet nem lehet végig legyintgetni...! Hogy úgyse sikerül, meg ígyse sikerül! A cigányságommal már réges régen, legalább tíz éve nem foglalkozom. Nem is igen bánt senki, de arra is csak mint salgótarjáni átlagos állampolgár kapom fel a fejemet, hogy a nyílt utcán a skinhedek csak úgy lerúgnak, agyonvernek egy embert, pusz­ tán azért, mert ő cigány, emezek meg nem. A munkaügyi központokkal, hála érte, még soha semmilyen kapcsolatom nem volt, soha egy napot se tudnék meglenni úgy, hogy munkanél­ küli vagyok. Az a véleményem, hogy a romantikus cigány mesterségekkel, ilyen szakmák felújításával, kitanításával lehet munkát adni 10-20-50 embernek egy megyében, de nem lehet ezreknek. Tehát, a rettenetesen magas cigány munkanélküliség ügyét-baját nem külön, egyedi megol­ dással kell kezelni, de együtt az egész szegénységgel, együtt az egész munkanélküliséggel. Ez azért lesz igazán nehéz így a cigány fiatalokra nézve, mert az a fő baj, hogy az apa munkanélkülisége miatt széteső, lezüllő, alkoholista cigány-család gyerekéből sokkal valószínűb­ ben fiatalkorú bűnöző lesz, mint becsületes munkásember. Ráadásul meg mi lesz, ha ezek a cigánykölykök ugyanúgy bandákba összeverődnek, ahogy a szkinhedek, és elkezdődik a bandák városi háborúja? Az isten mentsen meg ettől minket. Én a két lányomat majd megpróbálom tisztességre nevelni, mind a kettő megvan keresz­ telve, az én berzéki eredetiségű katolikusságomat viszi tovább a család. Óvónőt, tanítónőt szeretnék nevelni belőlük, a nagyobbnak igen jó hallása van, ő legyen zenetanár. Itthon minden segítő körülményük meglesz a tanuláshoz. 196 �Kis palóc néprajz II. Csáky Károly Szeder Fábián falujában A történelmi Hont megye Ipoly menti települései a legtovább őrizték gazdag népi hagyo­ mányaikat, tiszta forrásaikat. A vidék ezenkívül olyan szempontból is érdekes, hogy nép­ rajztudományunk számos képviselője indult e tájról. Először az ő bölcsőhelyeiket járjuk körül. Például Szeder Fábián, a magyar ethnographia úttörője, Csábon született. Születési helyét sokan a mai napig megkérdőjelezik, Érsekújvárt jelölve meg bölcsőhelyül. Újabb kutatásaim után több dokumentummal bizonyíthatom, hogy mégiscsak Csáb a szülő­ falu. Az MTA Könyvtárában őrzik többek közt azt a kéziratot, melyben Szeder Fábián ma­ ga írja az alábbiakat: „1874-dik esztendőben 24. Juniusban Csábon Nagy-Hont vármegyé­ ben születtem. Anyám, Brogyányi Erzsébet, Duna-Patai Solt vármegyei születésű, ki 1819ben meghalt. Atyám atyja Tejfaluból, Csallóköz ama részéből, mely Posony vármegyéhez tartozik, költözött ki.” (K 1737: 51.) A Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában található másik töredékes önéletrajzból, a Chronologiám-ból arról értesülünk, hogy Szeder Fábián Csábon kezdett iskolába járni 1789-ben „Csomordányi alatt”. 1791-ben ugyanitt Raj József volt oskolamestere. (Bk 80/I/4d, jelzet) A Besztercebányai Állami Levéltárban elhelyezett csábi anyakönyvekben megtalálhatók a leghitelesebb bizonyítékok, Szeder Fábián János születési adatai is. A 81. lapon az ötödik szü­ löttként jegyezték őt be. Eszerint 1784. június 23-án született, s a keresztségben a János Lász­ ló nevet kapta. Itt említjük meg, hogy az anyakönyvi bejegyzések szerint Szeder Fábiánnak több Csábon született testvére is volt. A hetedik, Anasztázia Judit Erzsébet például 1801-ben született. A Szeder család a XIX. század első éveiben tehát minden valószínűség szerint Csá­ bon élt. Hogy pontosan mikor költözött ide, nem tudjuk. Az 1755-től vezetett első csábi anya­ könyv felsorolja a falu plébánosait is. Innen tudjuk, hogy Szeder János 1774-től 1799-ig volt a falu papja. Ő testvére lehetett Szeder Fábián nagyapjának vagy édesapjának, Imrének. Talán az ő révén került ide az utóbbi mint mészáros. Szeder Fábián - a család lakhelyét alapul véve - csábi gyerekként tanulhatott (mint János, a Fábián nevet a szerzetben vette fel) az érsekújvári, a komáromi, az esztergomi és a pozsonyi gimnáziumban. A palóc nyelvjárást is minden valószínűség szerint Csábon, a szülőfaluban sa­ játította el. Erre egyébként még esztergomi tanára, a nyelvész Révai is felfigyelt, aki intette is őt a szép nyelvjárási sajátosságok megőrzésére. 197 �palócföld 96/2 Szeder Fábián A’ Palóczokról írt értekezésével (Tudományos Gyűjtemény 1819, 1821, 1835) vált széles körben ismertté. Írása határkő a magyar néprajztudományban. Olyan határ­ kő, mellyel tájcsoport tanulmányaink szakirodalma vette kezdetét. A tanulmány legértéke­ sebb része talán A’ Palócz Magyarságról címet viselő szakasz, melyben a szerző nyelvjárási sajátosságokkal foglalkozik. A kutató kétszáz évvel ezelőtti nyelvállapotot rögzített. Az 1995 nyarán végzett összehasonlító gyűjtésem alapján elmondhatom, hogy a mai napig rengeteg nyelvjárási jelenség hagyományozódott. A fonetikai sajátosságok közül őrzik még az illabiális „a”, valamint a zárt „e” ejtését. De ta­ lálunk bőven példát a „t” hangnak „í, ű” előtti lágyulására is (gyűz, tyűkör, tyik, tyinó, Katyi). Nem ismeretlen a hosszú magánhangzók rövid ejtése sem (szeker, tenyer). A főnévi igenév képzőjének palatizálódása már nem minden esetben fordul elő (írnyi, kapányi), ahogyan az igekötők utolsó mássalhangzójának kiesése (főment), illetve hasonulása (messzeretyi) is rit­ kább. Az idősebb adatközlők nyelvében szinte általános a -val, -vel határozóragok eredeti alakjának változatlansága (botval, népvel). Előfordulnak a szórövidülések is (evett - ett, ivott - itt), akárcsak a kicsinyítő (horgyika, botyika), a gyakorító képzők (üllényi, hagyigálányi) sa­ játos palóc nyelvjárási esetei. S élnek még az olyan tájszavak, illetve nyelvjárási változatok is, mint a sotó (szőlőprés), piszke (egres), mácsík (metélt tészta), lévó (bortölcsér), héhő (kenderfésű), gező (egér), rocska (vödör), rejtya (létra), pitar (pitvar), kürtő (kémény). (Adatközlők: Csellenk István, 1921; Cellenkné Zatyko Margit, 1927; Balga József, 1903.) A nyelvi állapot ilyetén való rögzítődését talán azzal magyarázhatjuk, hogy a község távolabbra esik a nagyobb magyar kulturális központoktól, több szlovák faluval is határos; a szóbeli magyar irodalmi nyelvvel való talál­ kozás pedig ritka. A népi hagyomány szerint Csáb falunak Szeder Fábiánon családján kívül van egy másik csallóközi kapcsolata is. Horváth József helybeli igazgató-tanító már 1926-ban feljegyezte krónikájában az alábbiakat: „Az őslakosság - a nép közt élő monda szerint - a Csallóközből vándorolt ide ismeretlen okból. A monda szerint a Csallóközből idevándoroltak mikor meglát­ ták a hegyes-völgyes vidéket, felkiáltottak: >Oh, mily balgák (ostobák) voltunk hogy ilyen vi­ dékre jöttünk!< A Balga név rajtuk maradt, s ezért Csábon a lakosság túlnyomó részének Bal­ ga a neve.” (Állami Járási Levéltár, Nagykürtös. Jelzet: 1260/1927.) Az eredetmonda mai változatát Cellenk Istvánnál gyűjtöttem fel. Eszerint a nép „akkor, mi­ kor a Zöldvárat feldúlták, kipusztót. Mer Györgyök és Jakabok laktak itt. Aztán hoztak ide la­ kókot. Minden jót igértek, hogy itt maj lessz. Csallóközbe hoztak. Mikor ideértek, akkor meg­ lepődtek, hogy >de balgák is vótunk, hogy elhattuk magunkot csábítani<. Így aztán egynegyed része még ma is Balga a falunak, és a neve Csáb,” Az említett Zöldvár „történetéről” pedig így szól Cellenk István eredetmondája: „A króni­ kában annyi van följegyezve, hogy mán a magyarok jöttekor lakott hely volt a falu. A falu nem itt települt, ahol most van, hanem ollyan két kilémeterre fönt a hegyek között egy völgyön. A Bükk felé. A falutó északabbra, ollyan fé vagy egykolométerre van egy vár, illetve most az csak domb vagy hegy. Ugyhijják, hogy Zöldvár. Ugymonták, hogy föld alatti vár, rabló vezér tanyáz ott. Azt a várat - Szanda várajjáró jöttek a törökök - földúlták. A régiek szerint ott valahol van eggy török basának is eltemetve a lánya.” 198 �palócföld 96/2 A határbeli Lányhegyhez pedig az alábbi történet kötődik: „A tatárok a falut elpusztították. A férfiak elpusztultak a harcmezőn. A nők árvaságukban és elhagyatottságukban a Lányhegy nagy erdőségében bujdostak, kerestek biztonságot. Időváltozást megelőzően szokott zúgnimorajlani a Lányhegy. Akkor mondogatjuk, időváltozás lessz. Ugy vélik, a morajzúgás mintha az ősanyák átka, szitkozódása volna. És a fák ezrei suttogják, szórják az ég felé azt a nagy szo­ morúságot.” A csábi hegyekkel kapcsolatban Horváth József is feljegyzett egy népi megfigyelésen alapu­ ló jóslást említett krónikájában: „Ha a Lányhegy felől zúgás hallatszik vagy köd őszik a Bükk felől, akkor eső lesz.” Horváth a község határában lévő dűlők nevei közül az alábbiakat említette meg: Drehák, Csábi hegy, Domisa, Cobor, Renyík, Kertalja, Mocsár, Csehiút, Heckó, Bükkpatak, Ortás, Pészok, Felsőrét, György Márton partja, Középhegy, Porhant, Szénégető, Lamok, Jakabhegy, Kisbükk, Ólak fölött, Hutas, major alatt. Ezekből tulajdonképpen a határ jellegére, a gazdál­ kodásra is fény derül. Csáb község a hajdani balassagyarmat-szénavári megyei út mentén települt, dombos vidé­ ken, észak felől hegyektől védett völgyben. A község belterületének formája „hosszas, Lukanénye felé keskenyedő nyelvalak”. Határrészének egész területe 2.788 kat. hold. A legkisebb parcella 11 négyszögöl, a legnagyobb 291 kat. hold, amely a Zichy uradalomé volt. Csáb földje erős sikertalaj. A határ közel 40 százaléka szántó, 10 százaléka legelő, 4 százaléka rét. Az er­ dők 219 hektárnyi területet tesznek ki. Régóta ismert itt a szőlőművelés és a gyü­ mölcstermesztés. A kendert házi szükségletre termesztették. A község főterménye a búza volt, amely dús listtartalmánál fogva a piacokon igen keresett áruként szerepelt. A csábi ember hajdan a földművelésen kívül fuvarozással foglalkozott. A szegényebbek nap­ számból éltek: aratáskor a környékbeli uradalmakba szegődtek. Horváth József jegyezte fel, hogy „Az egész vidéken a csábi fuvaros ismert, megbízható és kitartó. Az erdőből kitermelt fákat, a hegyekből kibányászott köveket az utakra a csábi fuvarosok szállítják. Gyümölccsel elfuvaroznak Besztercebányára, Losoncra, Ipolyságra, Rimaszombatba, Zólyomba is. A földművesmunkák elvégzése után, vagy ha ebben a rossz idő korlátozná, a csábi gazda nem pihen, hanem fuvar után lát, mert beteg, ha egy héten legalább két fuvart nem tehet.” A lótenyésztésre a csábiak mindig nagy súlyt fektettek, az itteni gazda „rossz húzólovat nem tűrt”. Tehén kevés volt, a sertést az erdőben szedett makkon hizlalták. A falu társadalmi rétegződésére vonatkozólag Cellenk István közölt adatokat: „Vótak a nagygazdák, azokot híták jobbágynak, legtöbb ötven holdjuk volt. Ollyan öten-haton lehettek illyenek. A gazdák közül Jakab Mátyás vót a legidőssebb. Tanyájja is vót, kint a Csábi Bükkön. Jakab Mátyás Simon vót a neve. Két cseléggye vót neki, gulyássa meg kocsissa. Tíz tehene, eggy pár ökre, lova meg vagy harminc juha vót. A következő nagygazda Balga József Butyko vót. Illyesmi vót Balga István Kóser is. A többiek ollyan 25 holdasok voltak, aztán voltak tíz­ holdasok is. Nincstelenek is voltak, ezek voltak a zsellére. Vót házuk is, szegényes, de vót. Eggy telken többen is vótak. ugy fé hold főggyük azér volt. Bab, krumpli vót benne. De már kenyérgabonát nem termeltek. Ugy szezonmunkára jártak dolgoznyi. Elmentek másübe is, uraságokho. Pálházára, Nényére jártak az uraságho.” 199 �palócföld 96/2 Utaltunk már többször is Csáb község neveire. Horváth József krónikájában a leggyakoribb nevek közt szerepel a Balga (70 család), a György (30 család), a Filip (20), a Hegedűs (20), a Ja­ kab és a Cellenk (10-10 család). Egy 1635-ös portaösszeírásban is szerepel már közülük a Bal­ ga, a Filip és a György. A ma is előforduló nevek közül találkozhatunk az összeírásban a Boj­ tossal, a Benedekkel, a Fábiánnal és a Zatykoval. A mohács előtti jobbágynevek közt pedig a Kovách, a Pintér, a Sutter, a Czombos, a Szabó és a Zechko (Zatyko?) szerepel. A lakónyilvántartóban ma 871 lakos szerepel 107 névvel. Egy névre átlag 8,11 lakos jut. Vi­ szont el kell mondanunk, hogy a már Horváth emlegette leggyakoribb nevek ma is terheltek. A Balgát például 182-en viselik, ami a lakosság 20,89 százaléka. A Zatykokból 132 személy van Csábon, a Györgyökből 89, a Jakabokból 73, a Hegedűsökből 33, a Cellenkből 23, a Filipből 20. A hét nevet viselő csábiak az összlakosság 63,34 százalékát képezik. A maradék 100 név közt meglepően sok a szláv eredetű (Blaho, Bukoven, Bombala, Capla, Cafík, Cibula, Culen, Drdanko, Dufek, Hleba,Holelc, Hudec, Hric, Hustyava, Kojsak, Kostial, Jardek, Kramlík, Králik, Nociar, Mudron, Masiar, Pohánka, Slávik, Sladovník, Slatinsky, Strecko, Strma, Tucek). Legtöbbjük benősülés útján került a faluba, s így az egykor színmagyar község nemzeti­ ségi összetétele is megváltozott. (Csáb lakosságának az 1980-as népszámlálás szerint 83,82 százaléka, az 1991-es népszámlálás adatai alapján 79,45 százaléka vallotta magát magyarnak. A szomszédos szlovák falvakkal való összeházasodás egészen a második világháború végéig nem volt divatban.) A néhány név gyakorisága egyébként arra utal, hogy a faluban hajdan nagycsaládok, népes hadak éltek. Ebből következik, hogy Csábon a családneveken kívül sok a ragadványnév is (63). A Balga nemzetségnek például 27, a Györgyöknek 12 féle ragadványnevük volt. A Balgák ra­ gadványnevei többek közt a következők: Ádám, Alsó, Barát, Berényi, Butyko, Brode,Csernai, Csicsa, Cserepes, Kártos, Madicska, Matykogyuris, More, Matykomarci, Orvos, Pici, Pityo, Pincés, Réti, Sotyir, Szitános. A ragadványnevek utalhatnak foglalkozásra, testi tulajdonság­ ra, lehetnek keresztnévi eredetűek stb., Még ma is megfigyelhető, hogy az azonos ragadvány­ nevet viselő Balgák például egymás közelében laknak, tehát azonos kirajzásúak lehetnek. Horváth József krónikájában találunk néhány értékes néprajzi adatot is. Főleg az emberélet fordulóival kapcsolatban közöl figyelmet keltő részleteket. A lakodalomról például így ír: „A lakzi már előtte való este megkezdődik a menyasszony ágyának ünnepélyes átszállításával a vőlegényházhoz. Csengős, kipántlikázott lovakkal vont hosszúszekéren megy a nászasszony a vőféllyel és kurjongató leányokkal az esküvőt megelőző este a menyasszonos házhoz. Itt illen­ dő vendégség után felrakják a menyasszony bútyorát a szekérre. A bútyor áll ágyból, egy fió­ kos ládából, mely láda tele van a menyasszony kelengyéjével. A láda annál súlyosabb, minél gazdagabb a menyasszony. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy néha kő is van a ládában, hogy a ládát vivők érezzék, hogy a menyasszonynak ugyancsak sok kelengyéje lehet.” Olvashatunk még a vacsora után vitt kivilágított örömkalácsról is. Ezt a szokást a legtovább őrizték a csábi­ ak; a menyasszonyágyvitelt a világháború után hagyták el. Horváth József az endogámia gyakoriságára is felhívja a figyelmet: „az itteni fiatalság másfaluból nemigen nősül, s miután az egész falu valamikor egy-két családból állott, s ezek leszármazottai mind közelebbi rokonságban vannak egymással, a vérrokonság következmé­ nyei máris tapasztalhatók: a faluban azért van oly sok nyomorék, hibás ember.” 200 �palócföld 96/2 A temetési szokások közül legtovább hagyományozódott a halotti tor megülése. Az adat­ közlők még emlékeznek arra, hogy a két háború közt a halottat a sírban oldalra vágott üreg­ ben helyezték el. Az esztendő szokásai közül Cellenk István a püskösdi májfaállítás emlékeit idézte fel. A világháború végéig szokásban volt a pásztorok aprószentekhordása is, valamint a kántálás és a lucázás. A régi ételek közül György Lászlóné Hustyava Veronika (1918) a kalácsfélék és tésztafélék - almáspite, deddelle, sullyanka, pampuska, bodag - készítését a mai napig ismeri. Horváth József említi, hogy az építkezés anyaga újabban a kő és a tégla. Ám Cellenk Ist­ ván még látott olyan faházat is a faluban, amelyről Szeder Fábián is említést tesz értekezé­ sében. Ezt „úgy csináták, hogy csapra mentek. Becsapóták és igy kiátak a sarkak. A többi részt betapasztották, bemeszelték többször is. A pitarból vót a kemence a házba. Négyszög­ letes vót, két padkával.” Csáb faluban még nagyon sok szép régi portát látni. Köztük olyat is, ahol egy telken több egymáshoz épített ház áll. A hagyományápoló helybeliek fontolgatják egy tájház kialakítá­ sát. Egy ilyen régi portán kapna helyet a Szeder Fábiánnal kapcsolatos emlékgyűjtemény is. Hisz a jó palócok újabban ápolják nagy szülöttük szellemi hagyatékát: rendszeresen meg­ szervezik az emléknapokat, s a római katolikus templom falán emléktáblát is állítottak ku­ tatónknak. Balázs János festménye 201 �Olvasatlan irodalom...? Kántor Lajos A céh árulója Törvényszerű-e, kérdem magamtól, hogy sok évi, többé-kevésbé lelkiismeretes kritikaírás után ráúnjon az ember a mesterségre, céhek árulója legyen? Persze a kérdés úgy is fogalmaz­ ható: mi az, hogy árulás? A Rimbaud-modell? Vagy ellenkezőleg, ha az ember hit nélkül - leg­ alábbis megcsappant hittel, lelkesedéssel - folytatja azt, amire úgymond képesítése, hitelleve­ le van, de aminél sokkal fontosabb, izgalmasabb dolgokat is el tud képzelni? Ha alaposan belegondolok, elmondhatom, nekem 1996-ban az ortodox kritikaírással van bajom. Pályám kezdetén, több mint harminc évvel ezelőtt, a kritikustól nálunk (Közép-KeletEurópa egészében) elvárták, hogy az irodalom politrukja legyen. Olvadások idején - amire mindig új fagyok jöttek - kezdtek beszüremkedni különféle irányzatok (számomra a struktu­ ralizmus jelentette a legtöbbet), és ha adott magára valamit az ember, illett az új tanhoz alkal­ mazkodni. Voltak, akik így egész sor iskolát jártak végig. S hogy ma hol tartanak? Balassa Pé­ ter írás-olvasás című, szívem szerint való, dühös szövegéből idézek:„Amikor a mai magyar egyetemi folyosókon, tanszéki szobákban és a kritikában, sőt még az irodalom egészében egy­ re görcsösebben normatíven jelenik meg a követelés, hogy zárkózzunk fel...” Azt, hogy éppen kihez, ezúttal nem tartom lényegesnek idézni, mert a lényeg egy alapmaga­ tartás, illetve szemlélet, szellemi irány megnevezése. Még a kánonok lebontása is kampány­ szerűen megy, legalábbis Balassa erről beszél: „...az antikanonikus tudás mai formája egyre kanonikusabb módon működik, minden más lehetséges vagy nem lehetséges beszédmódot esszencializmussal, szubjektivizmussal, mimézissel, marxizmussal, élménybefogadással és estatikus közvetlenséggel vagy éppen impresszionizmussal vádol. Az a baj, hogy vádol, és nem vitat. Engem kifejezetten érdekel, olykor lenyűgöz, ahogyan a meggyőzés és az igazi vita he­ lyébe az irracionális indulatok és a szellemi erőszak félreérthetetlen jelei lépnek. Bámulatos az az öngerjesztően polemikus, de a polémiát kioltó szenvedélyes dogmatizmus, amely az anA rovatban szereplő írások a Hévizi Irodalmi Napok (1996. aug. 24-27.) meghatároozó előadásaiként hangoztak el. ( - a szerk.) 202 �palócföld 96/2 tidogmát hirdetve képtelen belátni, hogy a művek, a szövegek még egy sokszorosan átinterpre­ tált, deializált és mediatizált kultúrában is hatalmas önerővel, erős kisugárzással rendelkező, megkerülhetetlenül jelenvaló tényei kultúránknak, még mindig." Balassa Péter, aki maga is egyetemi ember, az önmutogató, betanult idegen nyelvként megnyilvánuló kritikai beszédről, a tárgyalt művet elfedő interpretáció narcizmusáról olyan szigorú bírálatot mond, amelyet nyugodtan párba állíthatunk a Nobel-díjas William Golding Papíremberek című, kulcsre­ génynek mondott művével; Golding ugyanarról a jelenségről beszél - mint elemzésre kiválasz­ tott, szenvedő alany: az egyetemi kritikusról. Lehet, hogy csak a türelmünk van elfogyóban? Mert a jelenség meglehetősen régi. Nem kritikatörténeti visszapillantásra vállalkozom, csupán a saját régebbi olvasmányaimat, s a róluk több mint húsz évvel ezelőtt írottakat lapozom fel. George Steinernél olvastam, a hetvenes évek közepén, ezt az igencsak „magas helyről” (a camridge-i katedra magasából) elhangzó ki­ jelentést: „a jelenkor különösképp feltöltődött a kritika öncélú energiáival és presztizsével.”. S egy magyar példát véve (a már rég megszűnt Új Í rásból, a sajnos ugyancsak jelentős ideje elnémult irodalomtörténész- kritikustól, Kiss Ferenctől), az értelmező irodalom egyik leg­ jobb magyar személyiségét, Barta Jánost méltató írásból: „Ha őt olvassuk, el lehet hinni, hogy műalkotások titka felé haladunk, nem a holdban, hanem ismerős vidéken, a közönséges ember számára is bizonyos műélmény s a teória között érezzük a megfelelést, az eredménye­ ket magunknak is rögzíteni tudjuk. Magyarán szólva: napjaink legnagyképűbb tudománya Bartánál a normális emberi gondolkodás részévé tisztult.” Kevésbé a tudomány, sokkal in­ kább a „szépírás”, az új hódításra képes élménybefogadás és élménytovábbadás oldaláról egyesek szerint bizonyára egyéb okokból is a „másik” oldalnak nevezhető, urbánus közelítés­ ből - én ugyancsak a „normális emberi gondolkodás” megnyilatkozását tudom ünnepelni, több mint fél évszázad múltán is, Szerb Antal nem szürkülő magyar és világirodalmi értelme­ zéseiben. (Csoóri Sándor írta, az Utazás felálomban igazát máig megőrzött eszmefuttatásá­ ban: „...a kritikának is meg kell teremtenie saját költői többletét: ami már szépirodalom.”) Újabb, legeslegújabb kritika- és esszéköteteket olvasva, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy korántsem nemzedéki kérdés a kritikaírás úgymond ortodoxiája vagy neológiája. A JAK-kiadványok sorát gazdagító idei Babarczy Eszter-kritikagyűjteményben találom a hi­ vatkozást a múlt századi Matthew Arnoldra, aki - az őt idéző ifjú kritikussal egyetemben „nem szeretne mindenáron választani háromféle igény, gondolkodásmód és kritika, az elmé­ let, az élvezet és a moralizálás, a >ház< a >kert< és az >utca< között”. Ugyaninnen idézve: a kritika az a tevékenység, amely „lelkesedéssel tölthet el egy nemzetet a tiszta értelem iránt”. A Franciaországban élő, javakorabeli középnemzedékhez tartozó, s a tudományosság híjával meg nem vádolható Karátson Endre egy mai esszéírókat és kritikusokat meginterjúvoló kötet előszavában lényegében arra figyelmeztet, hogy „a tudományosság mítoszának légkörében” ne tévesszük össze a szaktudományt és az irodalmat. A szakma által különböző szinteken igazolt szereptévesztések szellemes és szigorú (itt csu­ pa „sz”-szel sziszegő) írói ítéleteket váltanak ki nemegyszer; Golding után szólhatunk Tandori Dezsővel (akit viszont Garaczi László idéz): esszét írni egy versről - állítja Tandori - annyi, mint az élő elevent „átfogalmazni fás karalábéba”. Természetesen sokkal finomabb a kritikát 203 �palócföld 96/2 gyakorló Garaczi kérdésként hangzó meghatározása: „csipesszel a lángot?” Ennyi jeles sze­ mélyiség és szöveg(rész) után nyilván kopogóan szól az én 1963-as, Í rástól - emberig című el­ ső kötetem bevezetőjébe foglalt szerzői óhaj, hogy ti. „a második hegedűs” titokban arra vá­ gyik, hogy egyszer a karmestertől jobbra foglalhasson helyet, és (a pontatlanul továbbgondolt metaforát megtetézve) a „saját dallamát” szólaltathassa meg. Ebben az egész, kissé gyermete­ gül kifejezett vágyban talán arra volt érdemes figyelni, hogy távol állt a kor politikai elvárásai­ tól, a mindenkori normatív szemlélettől. Emiatt gondolom úgy, hogy harminchárom év múl­ tán mégsem kell szégyellnem az első Forrás-kötetek közt kinyomtatott könyvecskét. A lényeget illetően ugyanis - George Steinerrel, William Goldinggal, Barta Jánossal és Kiss Ferenccel, Szerb Antallal és Balassa Péterrel, s gondolom még sokakkal vallom ma is a „saját dallamok” létjogosultságát. Nem tagadva természetesen, amit Garaczi László a mai fiatal ma­ gyar irodalmat elemző gyűjteményben fogalmaz újra: „A kritika a művek köpenyéből bújik elő.” A kérdés csak az - és azt hiszem, ez megkerülhetetlen, ez a legfontosabb -, hogy kibújva ebből vagy abból a köpenyből, tud-e érdeklődést kelteni önmaga s a mű, az irodalom iránt, vagy (ahogy Steiner mondta) „öncélú energiáival és presztizsével” feltöltődve szaktudo­ mánnyá tokosodik. Az idézetek összeválogatása és kommentálása, valószínűleg nem hagy kétséget a „szakmá­ ban” afelől, hogy itt valóban a céh árulója szólal meg. Aki az 1996-os Hévízi Irodalmi Napok­ ra választott témát, az „Olvasatlan irodalom, szakosított analfabetizmus” megközelítését az irodalomkritika önvizsgálati alkalmának (is) tekinti. Persze, erős túlzás volna a kritikára átru­ házni minden felelősséget azért, hogy az irodalom, az olvasás egyre ósdibb, egyre avuttabb „ szokásnak” számít napjainkban. Ezzel a beszűküléssel szemben azonban aligha hatásos vé­ dekezési mód, hogy az irodalombírálat, az irodalomértelmezés maga is elfogadja a beszűkü­ lést, szűkebbre vonja a megszólítottak körét - ahelyett, hogy új lehetőségeket keresne igaza, azaz az irodalom védelmére. Nem állítom, hogy ha most, kilencvenes éveinkben volna egy Szerb Antalunk (aki szerbantali módon írna), változatlanul kedvelt, népszerű szerző lenne. Egy Barta Jánosnak bizonyára még kevesebb esélye volna olvasók tömegeinek meghódítására. De miért ne bízhatnánk abban, hogy egy kritikai hajlamokkal és képességekkel megáldott író tévés személyiségként hatásosan érvelhessen 1996-ban az irodalom mellett; Nagy Pál a pári­ zsi „Magyar Műhely” vizuális irodalmi gyakorlatát elméletileg magyarázva, a tévé, a video és az Internet mellett érvel. Miért ne születhetne meg - az elektronika adta feltételekhez igazod­ va - az érdemi tévékritika is. (Amin én nem egyszerűen a tévéműsorok kritikáját értem.) A másik - a még el nem rontott közönséghez szóló - lehetőséget az iskolai iroda­ lomoktatásban, pontosabban annak új, lényegesen megváltoztatott formájában látom. Ami talán arra épülhetne, hogy a világméretű vagy nemzeti szabvány sulykolása helyett az irodal­ mi műben, életműben a szabadság, az önálló gondolkodásmód megnyilatkozását ismertetné fel. Tudom, erre a feladatra ma sem minden irodalomtanár alkalmas, sőt nagyon kevesek vol­ nának alkalmasak. De az igaziak ismét olvasókat nevelhetnének - mint tették hajdanán a le­ gendás hírű magyartanárok. Őket szívesebben minősíteném korszerű kritikusoknak, mint az egyetemek jó néhány tudós, rátarti urát... 204 �palócföld 96/2 Hibó Tamás grafikája 205 �palócföld 96/2 Tari István Hazugságokra épült Jugoszláviában élek. Abban az országban, amely az utóbbi években a borzalmak színhelyével azonos. Most mondjam azt, hogy az európai kultúrember iszonyodva szembesül azzal a ténnyel, hogy tőszomszédságában védtelen asszonyokat, öregeket, gyerekeket - civileket! - ölnek halomra; hogy a II. világháború haláltáborainak képsorai elevenednek meg - és a bűn változatai egészülnek ki a disznók beléből kifordult karikagyűrűkkel, az aláaknázott, síró vagy sütőben megsült csecse­ mőkkel; az egymással fajtalankodásra kényszerített, majd kiherélt túszokkal, hadifoglyokkal; a le­ gedzettebb, legperverzebb fantáziát is fölülmúló valóság részleteivel? Igen, a világot sokkolta, sokkolja mindaz, ami térségünkben történik - s van annak jó oldala is, hogy a figyelem fénykörébe kerültünk, hisz nem kell annyit magyarázkodnunk, hogy hol, kikkel is élünk együtt. Mi magyarok, akik ebben a században ismertük meg a kisebbségi létet, akik a kisebbségi létbe születtünk. A balkáni esztelenségek, szörnyűségek előtt még ma is so­ kan oly értetlenül állnak. Pedig mindaz, ami Jugoszláviában, Jugoszláviával történik, nem a véletlen műve. Ez az ország ötven évvel 1991 előtt is pillanatok alatt szétesett. Mert látsza­ tokra, hátsó gondolatokra, hamisságokra épült. Benne sokak számára a gazdag hadizsákmány elosztása jelentette a munkát. A harcos múlt megélhetést biztosított az önmagukat szaporító győzteseknek - a harcos szövetség létszáma folyamatosan nőtt, két tanúval bárki bizo­ nyíthatta azt, hogy a győztesek oldalán harcolt - éppen ezért a legfiatalabb nemzedékek jelen­ tős része a háborút tekintette a legnagyobb haszonnal járó üzletnek. Sehol sem rajzoltak annyi vért, fegyvert, égő házat, csatajelenetet, mint a titoista Jugoszláviában. Nos, nem rossz üzlet győzni egy háborúban - ez ösztönözte a szerbeket, s 1991 -ig senki sem magyarázhatta meg ne­ kik azt, hogy a háborút el is veszíthetik. Ők ugyanis ebben a században háromszor győztek, nemzeti tudatukba az épült be, hogy három nagyhatalmat kényszerítettek térdre a XX. szá­ zadban - önmagukról ezért hangoztathatták a háborús uszítás idején: ha a termeléshez nem is, de a fegyverforgatáshoz értenek. Ez persze, mítosz, melyet alaposan megtépázott a legújabb testvérháború. A szabad rablásnak, az ártatlan lakosság legyilkolásának, az etnikai tisztogatásnak nálunk hagyományai vannak! 1944 végén, a Délvidéken különös kegyetlenséggel kínozták és tizedel­ ték meg Tito partizánjai a magyar ajkú lakosságot. Három bácskai település: Csúrog, Zsablya és Mozsor megtizedelést túlélő magyarjait pedig 1945 elején elűzték a szülőföldjükről a vaj­ dasági németekkel együtt, akiket még az országból is kitelepítettek. Szinte egyik napról a má­ sikra változott meg vidékünk etnikai térképe. A lakosság egyharmadát kitevő és őslakos nép­ csoport, a németség otthonát elhagyni kényszerült szervezett és átfogó kitelepítés következté­ ben, helyére krajinai, boszniai, montenegrói telepesek költöztek. 206 �palócföld 96/2 A második, titói Jugoszlávia még nagyobb hazugságokra épült, mint az első. Hisz a délszláv testvérnépek egymást is megtizedelték a második világégés idején. A második Jugoszláviát az újabb hadizsákmányon való megosztozás, a nagyhatalmi érdek és a titói ravaszsággal irányí­ tott, kommunista befolyás alá került erőszakszervezetek tartották egyben. 1944 végének és ’45 elejének borzalmai után a délvidéki magyarság úgyszólván értelmiségi nélkül maradt. Az újjáépítés, a földosztás lázában, a hurráoptimizmus, az írástudatlanság fel­ számolásának légkörében verbuválódott első generációs értelmiségiek igazi példaképek, taní­ tómesterek, életművel és tartással rendelkező pályatársak nélkül kezdhettek kulturális és iro­ dalmi életünk újbóli megalapozásához. Ebben a kezdeti időszakban az új rendszerhez és Titóhoz való hűség, feltétlen hűség volt az egyetlen követelmény. Ez a követelmény, változó inten­ zitással ugyan, ám végig jelen volt a titói Jugoszláviában. Micsoda megalázó újrakezdés! Melyben ismerőseik, hozzátartozóik gyilkosainak gazsulálnak a kollektív bűnösség vádjának terhe alól szabadulni akarók. Tito népszerűségét a nagyvilágban Sztálinnal való szakítása csak növelte. A Sztálinnal való szakítással, a jugoszláv kommunisták első négy egymás közötti leszámolásával, a titoista vo­ nal győzelmével alapozódott meg Jugoszláviában az antisztálinista sztálinizmus, mely Sztálint tagadva valósította meg, balkáni lezserséggel, a sztálini gyakorlatot. Tito, miközben kíméletle­ nül leszámolt ellenfeleivel, rájött arra, hogy a világ megosztottságából meg lehet élni. Hogy a hintapolitika kitűnő jövedelemforrássá válhat! Csak be kell bizonyítania úgy a Kelet, mint a Nyugat számára azt, hogy Jugoszlávia a világ legszabadabb, legeredetibb, legtanulságosabb kí­ sérletét folytató szocialista állama, amihez egy mindenkit megtévesztő kirakat kell. A különutasság látványos kirakatának fenntartásában érdekeltekké váltak a szemben álló nagyhatal­ mak is. Az 1952-es ljubljanai írókongresszuson Jugoszlávia írói már ennek a különutasságnak a szellemében számoltak le a szocialista realizmussal, ami irodalmunkra nézve is kedvező ha­ tással volt, hisz íróink fellélegezhettek. A délvidéki magyar irodalomra a szomszédos szocia­ lista országokban akkoriban még tabunak számító, kisérletező, avantgárd irányzatok, persze délszláv közvetítéssel, termékenyítően hatottak. Magyarországon 1956-ban forradalom volt. A levert ’56-os magyar forradalom után nőtt meg csak igazán a sajátos jugoszláv út, a különutasság ázsiója. Magyarország leigázása után szemlátomást javulni kezdett a délvidéki magyarság helyzete. Nem véletlenül Titónak, aki ti­ tokban összejátszott a szovjet vezetéssel, aki titokban támogatta a forradalom leverését, ismét sikerült megtévesztenie a magyarságot, a világ közvéleményét. Az ötvenes évek végén, amikor az anyaországban szörnyű állapotok uralkodtak, 1959-ben a magyar irodalom tanszéket ka­ pott az 1954-ben alapított Újvidéki Egyetemen. A titói vezetés átgondoltan, körmönfontan teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy Újvi­ dék fokozatosan a vajdasági magyarság új, mesterségesen kialakított és állambiztonsági szempontból jól ellenőrizhető kulturális központjává váljék. A magyar tanszék körüli pezsgés az új lehetőségek kavargása, a tehetséges fiatal Újvidéken tanuló alkotók csoportosulása for­ radalmasította irodalmi életünket. Ezek az ifjak, kik új irodalmi folyóiratot indíthattak a hat­ vanas évek elején, a jugoszláv szellemi életbe való bekapcsolódást tekintették fő céljuknak. Igazi ösztönzést azokban az években kapott az önállóságát egyre inkább hangsúlyozó jugo­ szláviai magyar tudat. A világon Jugoszláviában a legjobb magyarnak lenni - ezzel a már-már szállóigévé vált megállapítással sok jeles anyaországi értelmiségi is egyetértett akkoriban. A délvidéki magyar irodalmat fennhéjázó rebellis magatartása, balkáni gátlástalansága tet­ te keresett áruvá az anyaországban mindaddig, amíg annak szellemi élete nem demokratizáló­ 207 �palócföld 96/2 dott. Fiatal íróink az írók írói, azaz modernek szerettek volna lenni szőröstül-bőröstül; úgy ta­ gadták a hagyományokat, hogy nem is ismerték azokat; formabontónak tartották magukat, holott a formát sem ismerték meg igazán. A látványos titói kirakat nem jöhetett volna létre az értelmiségiek, az alkotók, az írók hathatós támogatása, közreműködése nélkül. A titói Jugo­ szlávia legügybuzgóbb, leghűségesebb népszerűsítője épp a megnyomorított kisebbségek felkapaszkodó, újsütetű értelmiségi rétege volt, mely fokozatosan önmaga legjobb feljelentőjé­ vé, csendőrévé vált. A délvidéki magyar fiatalok irodalmi folyóiratát 1971 -ben tiltotta be elő­ ször a bíróság - és a tabukat feszegetőket börtönbüntetésre ítélte. A Vajdaságot 1974-ben ruházta fel államisággal a belgrádi vezetés a koszovói albánoknak tett engedményeket ellensúlyozandó. A politikai rendőrség pedig egyre leplezetlenebbül, a látszattal egyre kevesebbet törődve működött. Példát statuálva, kirakatperekkel tartották fé­ ken az ellenzéket; tanárokat, vidéki értelmiségieket zártak börtönbe egy „rossz” szó miatt; diákokat, műkedvelőket félemlítettek meg. Tito 1980-ban halt meg, s a délvidéki magyar írók nagy többsége versben, prózában búcsú­ zott az „utolsó Habsburgtól”, a magyarság egykori hóhérától. A kommunizmus által évtizede­ ken át kiskorúsított emberek zokogva esküdöztek Tito sírjához zarándokolva a testvériségegységre, arra, hogy folytatni fogják Tito életművét, melyet 1985-ben - a primitivizmusnak micsoda abszurd változata! - törvény által védetté nyilvánított a hatalom. Ugyanebben az év­ ben Újvidéken tartotta meg 9. kongresszusát a jugoszláviai írószövetség, melyen már látszot­ tak az ország szétesésének jelei. Érdekességként itt elmondható: a jugoszláviai írószövetség utolsó elnökjelöltje egy délvidéki magyar író volt - mintha a magyarok ragaszkodtak volna a leginkább Jugoszláviához. Az utódállamok magyar alkotóinak szolgalelkűsége sehol sem volt olyan jól, olyan pazar bő­ kezűséggel megfizetve, mint a titói Jugoszláviában, melynek íróink nagykövetei, miniszterei lehettek, ahol életmű nélkül tankönyvekbe kerülhettek, tananyaggá válhattak a még pályájuk kezdetén lévők. A berlini fal leomlásával vége lett a hidegháborúnak, a hintapolitika jövede­ lemforrásai elapadtak és fölöslegessé vált mindenféle kirakat. Iszonyú erővel törtek föl a le­ fojtott sérelmek és indulatok. Hogy a Délvidék magyarsága ebben a században micsoda megfélemlítettségben, távlattalanságban élt, elöregedése bizonyítja a legjobban. Húsz-huszonöt évenként megcsapolta, eret vá­ gott rajta mostoha sorsa. Becslésem szerint népességünk legéletképesebb részének egynegye­ de hagyta el szülőföldjét a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején és ette a vendégmunká­ sok kenyerét. A 91 -es délszláv testvérháború, a mozgósítás elől is legalább ugyanennyien me­ nekültek külföldre. Jelenleg a jugoszláviai magyarság szűnni nem akaró betelepítésektől tartva, fölfokozott ide­ gengyűlöletben, állami szintre emelt fosztogatástól veszélyeztetetten, állandó létbizonytalan­ ságban, szegénységben és nyomorban él. Kész csoda, hogy ezek között a körülmények között még születnek színvonalas szépirodalmi alkotások és könyvek is jelennek meg, jobbára anya­ országi támogatással. Miben reménykedhetünk? Mi adhat nekünk erőt? Az, hogy a háborús uszítások közepette is megőriztük józan ítélőképességünket. Hogy egyre tisztábban látunk. 208 �palócföld 96/2 András Sándor Az irodalomkritika tündöklése és bukása Előljáróban szeretném megjegyezni, hogy előadásom címét és témáját az ez év első fel­ ében lezajlott kritikus-vita ismerete hiányá­ ban adtam meg. Természetesen változtathattam volna rajta, most is bejelenthetnék valami más témát. Nem teszem, kitartok mellette, de nem leszek partner abban a vitában. Olyasmi dolgokról fogok szólni, amelyek egyik része kimaradt abból a vitából, ahogy eddig és egyelőre ki­ maradt a magyar irodalomkritika egészéből, másik része pedig olyasmi, ami a lezajlott vi­ tában csak némán kísértett. Az első probléma, amellyel foglalkozni sze­ retnék, csak azért vonatkozik a magyar iro­ dalomkritikára, mert az irodalomkritikára általában. A probléma röviden, előrebocsá­ tásként az, hogy az irodalom és a művészet fogalma - tehát az, hogy mi is az irodalom és mi a szerepe - kérdésessé lett az elmúlt évti­ zedekben, s ez a helyzet kihatott és kihat az irodalomkritikára is. Nem képes már elvégez­ ni azt a feladatot, amelyet a 20. század első felében végzett. A másik probléma csupán a magyarországi irodalomkritikát illeti, sum­ mája pedig ez: a magyarországi iroda­ lomkritika képtelen a magyarnyelvű művek egészével foglalkozni, továbbra is csak úgy ír, ahogy akkor írt, amikor megtiltották a hatá­ rokon túli magyar irodalommal foglalkozást. Irodalomkritikán azt értem, amit ez a kife­ jezés a magyar nyelvhasználat hagyományá­ ban jelent, ezért nem irodalomtudományt, nem irodalomtörténetet és nem is iroda­ lomelméletet. Irodalomkritika az a tevékeny­ ség, amelyik többnyire egy-egy művel és szö­ vegével kapcsolatban egy másik szöveget és művet csinál, s ez utóbbiban az előbbiről vé­ leményt ad közre, többnyire az un. naiv ol­ vasó számára. Mindenki lehet naiv olvasó, vagyis olyan, aki egy-egy szöveget magáért a műért, vagyis az olvasás révén nyert élve­ zetért olvas, nem azért, hogy a művet betá­ jolja egyéb művek között (amit egyébként a naiv olvasó is tehet intuitív módon az olva­ sás olykor napokig vagy hetekig tartó, s ilyen esetben meg-megszakított folyamata közben). A naiv olvasó és az olvasás élveze­ te elképzeléseit egy Martin Greiner nevű német irodalomtörténésztől kölcsönöztem, nem Roland Barthestól, aki „A szöveg gyö­ nyöre” [Plaisir du texte; a magyar fordítás címe, „A szöveg öröme” félrefordítás] cí­ mű írásában a gyönyört nem kapcsolta össze a naiv olvasó tevékenységével, illetve behangolódásával. 209 �palócföld 96/2 Így közelítve nyilvánvaló, hogy egy-egy iro­ A Friedrich Schlegeli produktív kritika el­ dalomkritikai szövegnek is van - az iroda­ képzelésére vezethető vissza az vélemény, lomtudományos és irodalomelméleti szövegek­ hogy minden csak irodalom, literatúra, va­ kel ellentétben naiv olvasója, aki azért olvassa gyis betűvetés, amiből aztán ki-ki azt arat, az ilyen szöveget, mert élvezi a kritikus írás­ amihez kedve van, többet ugyanis, mást, vala­ módját vagy mert információt kíván szerezni a mi fölötte állót és tőle függetlenül biztosítkritika tárgyát képező mű felől. A naiv olvasó hatót nem arathat. Ez a vélemény elsősorban tehát olvashat másért is, nem csak az olvasás arra szolgált, hogy a filozófiai szövegeket is gyönyörűségéért. Előfordulhat persze, hogy csak irodalmi szövegekként, logikai rend­ egy-egy naiv olvasó azért olvas cl egy kritikát, szerbe nem illeszthető fantáziatermékekként mert élvezi a kritikus írásmódját, vagyis nem értelmezze. Variációja ennek a „minden csak azért, mert informálódni kíván egy másik mű­ irodalom” véleménynek, egy másik, hogy ről. A kritikusi szöveg azonban ettől még nem „minden csak szöveg”. Ez szolgálhatott arra, szűnt meg egy másikra utalni, ahogy Churchil hogy például a francia un. „új regényt” to­ könyve a 2. világháborúról is arra a háborúra vábbra is regénynek lehessen nevezni, bár utal, bár vannak akik a könyvet csak írójának már egyáltalán nem regényes, meg van foszt­ stílusáért, vagyis a gyönyörködés érdekében ol­ va az elbeszélés, a mese hagyományos törté­ vassák. Egyébként: maga az olvasás polifoni- netszerűségétől. Nem kívánom itt se méltatni, se elmarasz­ kus, illetve megfelelőbb kifejezéssel többcsa­ tornás; Churchill stílusának gyönyörködő olva­ talni a jelzett véleményeket, taglalásukra pe­ sója egyúttal informálódik is mind a 2. világhá­ dig mód sem lehet itt és most. Megemlítésü­ borúról, mint a brit politikai életről és Churchill ket csak azért véltem fontosnak, mert egy furcsa patt-helyzethez vezettek. Ahhoz, hogy politikai állásfoglalásairól. Az irodalomkritikai szövegek készítésük egyrészt minden csak irodalom, másrészt szándékában mindig másfélék, mint a nem­ nincs többé irodalom, csak írás. (Ennek alter­ kritikaiak, ugyanis egy-egy műre utalnak, natívája, hogy minden csak szöveg.) Namármíg a mű esetleg nem utal semmi egyedi do­ most ezt azért mondhattam így, mert az iro­ logra, csak önmagára, ahogy mondani szokás dalom szónak többféle jelentése van, különö­ önreferenciás. Ezt figyelembe véve értel­ sen mióta leáldozott a szépirodalom a szép lemezhetjük H egel nek azt a kitételét, mellyel áldozása révén, igen megkésve a Tisza-Dunanyegleségben marasztalta el a romantikus tájon is. Az irodalom szó így átvette a szépFriedrich Schlegelt, aki egyebek közt az un. irodalom szerepét, miközben megtartotta a produktív kritika feltalálója volt. Schlegel betűs szöveg, tehát az írott és szedett szöveg ugyanis azt állította, hogy egy költői műről jelentést is. Ez utóbbi jár a fejünkben, ami­ csak egy másik költői műben lehet valami ér­ kor tudni akarjuk, milyen irodalma van a demlegeset mondani, például egy versről csak vándormadarak költözésének vagy amikor egy másik versben, legalábbis versszerű szö­ irodalmat kérünk a Leica márkájú fényképe­ veggel, olyannal, amit - az itteni meghatáro­ zőgépekről. Az irodalomtudomány persze 19. századi zás szerint - egy-egy naiv olvasó magáért az olvasás gyönyörűségéért olvas. A nyegleség kialakulásától kezdve nemcsak a szépnek vádja tehát, ebben az én most kibontakozó mondható irodalommal foglalkozott, hanem értelmezésemben, azért érte Schlegelt, mert például a Halotti beszéddel is. Egykor filoló­ nem kívánt különbséget tenni a költői és a gia volt, művelőit még az én fiatalkoromban kritikai művek között, csak alkotni akart, ön- is filoszoknak nevezték. Ez a filológia lett po­ kifejezkedni, nem pedig dolgozni valami más zitivista és hozta létre a 19. század utolsó har­ madától kezdve a szövegkritikai kiadásokat, szolgálatában. 210 �palócföld 96/2 amelyekre ma is még szükségünk van, vagyis amelyeknek ma is vannak művelői. Az irodalomtörténet a romantika mozgalmának ter­ méke volt, majd szintén pozitivista lett s en­ nek tudományosságát a szakma egészében még a szellemtörténet uralkodása idején sem veszíthette el. Szükséges észrevennünk egyébként, hogy még a 20. század elején is jelentős különbség volt irodalom és költészet között, a regény nem számított költészetnek és regények nem is sorolódhattak sem a középiskolák, sem az egyetemek tananyagába. Az epika jellegzetes műfaja az eposz volt. A patthelyzet, hogy egyrészt minden csak irodalom, másrészt már nincsen irodalom, azért furcsa, mert olyasmire nivellál, ami vagy nincsen, vagy figyelmen kívül marad, hi­ szen az, amit irodalomkritikának mondunk, továbbra sem foglalkozik mindennel, ami úgy általában irodalom. A szövegkritika más, mint az irodalomkritika, s ez utóbbi nem mindenféle szöveg kritikája. Az iroda­ lomkritika tehát manapság az, ami a 19. szá­ zadban a költői művek kritikája volt, majd a 20. században a szépirodalom kritikája lett, és esetleg magában foglalta szépirodalmi mű­ vek kritikáinak a kritikáit is. Nem terjedt ki azonban az irodalomtudományos művek kri­ tikáira, azokat szerzőik szakfolyóiratokban adták közre. Mindeközben történt valami azokkal a mű­ vekkel is, amelyek a költészet - a híres triász, az epikus, a drámai és a lírai költészet -,m ajd a szépirodalom számlájára volt írható, mert történt valami az olvasókkal is. Nevezzük ezt a történést demokratizálódásnak, ami mutatis mutandis nem demokratikus országokban is végbement, ha - legalábbis politikai össze­ függésben - felszínesen is. Még a nemzeti- és az államszocialista országok diktatúráiban is voltak általános választások, amelyek min­ denkire kiterjedtek, az első világháború végé­ től a nőkre is. A nők jelentősége ebben az itt és most vázolódó összefüggésben figyelemre méltó, hiszen különösen a 19. században a nők voltak a regények fontos olvasói és gyak­ ran szerzői is, ami problémátlan lehetett ad­ dig, amíg a nőknek nem volt hivatalosan elis­ mert politikai szerepük s a regényeket nem tanították semmiféle iskolában. A franciák­ nál egyébként ez az állapot már a 17. század második felében elkezdődött, azokban az időkben, amikor Perrault kiadott hét, abból a tárházból válogatott mesét, amit ma népme­ sének hívunk. Később az. angoloknál adták ki - mint tudjuk, folk-lore néven - azokat a da­ lokat és balladákat, amelyeket Herder neve­ zett el nép- daloknak és nép-balladáknak. A németeknél adódtak a Grimm-testvérek, akik nyelvészeti működésük mellett jelentős státuszhoz segítették a népmeséket és mon­ dákat. Ezzel problematizálódni kezdődött az, ami azelőtt problémamentes volt, amit azelőtt ki sem lehetett fejezni; a magas és az alacsony költészet, majd irodalom közti különbség. Magyarul még annyira sem alakult szókincs, mint a nyugateurópai nyelveken, hogy kellő­ képpen lehessen jelezni, ami történt. Például azt, hogy a népszerű irodalom részben abból állt, ami népi volt, részben abból, ami ponyva, limonádé, meg egy tulajdonnévvel műfajt je­ lezve Courts-Mahler. A ma magyarul hasz­ nálatos „lektűr” szóval illetett olvasmány is ide tartozik. Namármost az, amit iroda­ lomkritikának mondunk, nem foglalkozott a népszerű művekkel. Az irodalomtudomány, a filológia tekinthette feladatának, hogy kiter­ jessze figyelmét az egykori ponyvairodalom­ ra, még az un. népszínműveket is - Gárdonyi­ ét beleszámítva - csak fanyalogva említette, ha egyáltalán. Nem mintha a népszerű mű­ vekkel, például a két világháború között E r­ dős Renée vagy Földi Mihály regényeivel nem foglalkozott volna kritika, de csak, ahogy mondani szokták, a zsurnalisztika ké­ tes köreiben. A „zsurnalisztika” szó talán már nem is jelentheti magyarul amit egykor jelentett, ugyanis egyszerű leszólást, holott már ismét vannak olyan kiadványok, mint a Kiskegyed, ha olyan előkelőbbek nincsenek 211 �palócföld 96/2 is, mint például az Új Idők voltak, amelyben olyan lektűrökkel foglalkoztak, mint Csathó Kálmán meg az előbb említettek regényei. Négy évtized államszocializmusa ismeretlenné tette az un. bulvár lapokat, és a nem bulvárnak nevezett folyóiratokat, amelyek egyébként a középosztályt is magában foglaló köznép - nem a szellemi elit - olvasói között voltak népszerű­ ek. Lényeges volt az átmenet a kettő között, Er­ dős Renée például annak a Fülep Lajosnak a felesége volt, aki a szellemi elit jelentős tagjá­ nak számított. A színvonalat tartani kívánó ál­ lamszocializmus, a valós vagy fantáziáit prole­ tár írók mellett, jobb híján a népi íróktól köl­ csönözte színvonal elképzeléseit, s abba még Márai sem illett bele, nemhogy az eddig emlí­ tettek meg a többiek, például Vaszary Gábor, akik egykor színvonalas lektűröket írtak. Az irodalomkritikának így az a szerep is ju­ tott, hogy tisztán tartsa - mit? az irodalmat? a szeméttől. A magas irodalommal foglalko­ zott csak a népi irodalmat, a népdalok, nép­ mesék, mondókák együttesét becsülte, de a folkloristákra. Ezért akarva-akaratlan integ­ rálta az elkészült és kiadásra került művekből azt, amit irodalomnak, azaz szépirodalomnak tartott, s tette ezt mind a hazai, mind a kül­ földi termés tekintetében. Az államszocializ­ mus negyven éve csak megerősítette az iroda­ lomkritikának ezt a jellegét, hiszen az úgyne­ vezett szemetet nem is engedte megjelenni. Nemcsak műveket kanonizált, hanem műfa­ jokat is, és nemcsak műfajokat, hanem a mű­ fajokon belül azokat a műveket, amelyek nem fajzottak el, nem fajtalankodtak az ol­ csó szórakozást kereső aljanép posványában, illetve az elfajzásra, a bordélyozásra sajnos mindig kész, mert esendő, kultúrahordozó komoly emberek körében. (Az elit ízlésdikta­ túrája az államszocializmus évtizedeiben nem terjedt ki a politikailag korrekt szemét­ re, annak művészi hitványságát az elit tagjai maguk között szinte mindig elismerték. A po­ litikailag korrekt szemét került a korábbi lek­ tűrök helyére, legalábbis a státus tekinteté­ ben.) 212 Ez volt az irodalomkritika tündöklésének a kora, lényegében a 20. század első, majd má­ sodik negyven éve. Sajnos ez a tündöklés nem volt túlságosan tündökletes, el is vakította művelőit és közönségét. Túl emelt és viktoriá­ nus maradt, ami nem tűnt fel, hiszen a szín­ vonalat tartotta és védte az eltömegesedés, il­ letve a polgárveszély időszakában. A bukás szerintem a demokratizálódással függ össze, azzal, hogy a tömegtársadalom fo­ gyasztói társadalommá vált, Magyarorszá­ gon persze anélkül, hogy igazi tömegtársada­ lom jöhetett volna létre. Ennek a folyamat­ nak és állapotnak többnyire a gazdasági-poli­ tikai vetületét szokás ostorozni, azt, hogy a fogyasztó rabja lesz a nagyvállalatoknak, amelyek igényeit és perspektíváit manipulál­ ják, illetve saját rakoncátlan ösztöneinek, amelyekre képtelen rakoncát tenni. A fo­ gyasztó nemcsak annak van kiszolgáltatva, amit kap - árút és direktívákat -, de saját anarchikus ösztöneinek is: nincs igazi arche, megfontolt és igaz elveket követő-előíró ve­ zetés. A folyamat másik vetülete, hogy min­ denki fogyasztó lett, ám nem mindenki fo­ gyaszthat minden árút. Nem mindenki vehet autót, Mercedest biztos nem, Lanciáról nem is beszélve. Ez nem csak a gazdag-szegény különbség, hiszen az a hagyományos különb­ ség most a fogyasztók egységén belül adódik. Egy harmadik vetület, hogy az árúajánlat nemcsak irányított, de változatos is: ami új dolgot ki lehet találni, többnyire ki is találják és be is tálalják. A fogyasztót nemcsak ka­ rámba terelik, de olyan mennyiségű karám elé, hogy csak szédeleg. És ez így van rendjén, érvelnek többnyire hallgatólagosan szószólói, hiszen minél jobban szédeleg a fogyasztó az ajánlat bőségétől, annál jobban szorul arra, hogy ösztöneire hallgasson, ezért az a fontos, hogy azokat a leghatásosabban manipulálják a legmegfelelőbb hirdetésekkel. Ezt a helyzetet irányítani nem lehet, csak destruálni. Homokot szórni a gépezetbe, ahogy mondani szokás. A destrukciónak pe­ dig csak változata az, ami az irodalomkritikát �palócföld 96/2 az elmúlt két évtizedben feldúlta és megújí­ totta, a dekonstrukció. Eszelős véleményem az, hogy míg a 20. század első felében a radi­ kalizmus közérthető kívánt lenni, a második felében éppen az ellenkezője: a bamba fo­ gyasztókkal szemben elitistán hermetikus. Ennek egyik oka az éppen jelzett, az irányí­ tásra képtelenség, ami azt is jelenti: forrada­ lomra képtelenség. Ezt a képtelenséget a szó legszorosabb értelmében a magyar 1956 és a francia, valamint a csehszlovák 1968 példáz­ ta. A z lett nyilvánvaló, hogy nem vezetni kell, hanem azokat az elmestruktúrákat kell megváltoztatni, amelyek egyelőre minden vezetésből félrevezetést csinálnak. Így ala­ kult ki a sikertelen forradalmi megmozdulá­ sok - vagyis 1956, majd 1968 után - egy új­ fajta szellemi elit Nyugaton, ahol másképp kellett berendezkedni a hitványnak ítélt álla­ potok radikális megváltoztatásának hosszú ideig tartó lehetetlenségére. Az irodalomkritikára ez úgy hatott, hogy egyrészt maga az irodalom fogalma kérdőjeleződött meg. Ezzel a kritika jellege is kérdé­ ses lelt, az irodalomkritikus visszautalódott azokhoz az elvekhez és elméletekhez, ame­ lyek működésének hallgatólagos, megvitatlan alapjai voltak és egyúttal mintegy előre uta­ lódon, a művek szövegeinek szövegségéhez, a nyelvi alapokhoz. Ilyen körülmények között az irodalomkritika nem is láthatta, és nem is láthatja már el az integrálás feladatát. Vagy egyes művekkel foglalkozik az inger ad hocjának alapján, vagy olyan általános techni­ kákkal, amelyek magához a szövegiséghez, a nyelvi artikuláció jellegzetességeihez kap­ csolódnak. Másképp közelítve: vagy azzal foglalkozik, hogyan kell, illetve hogyan lehet olvasni egy-egy művet, vagy pedig azzal, ho­ gyan lehet kiugratni az ideologikus nyulat a szövegbozótból, természetesen azért, hogy puskavégre lehessen kapni a logocentrikus, narratív és/vagy én-telt tapsifülest. Az iroda­ lomkritika a 20. század elején kezdett tündö­ kölni és a vége felé bukott-bukik meg, nem műfajában persze, hanem státuszában. Amikor előadásom címe beugrott nekem, egy hangulatból, a hangulat Balzac regényei­ mére hangolódott: Kurtizánok tündöklése és bukása. Akkor szekvenciában gondoltam a tündöklést és a bukást, valahogy úgy, hogy a kurtizánokat a call-görlök követték. A kü­ lönbség nyilvánvaló. A kurtizánok előkelő hölgyeknek álcázták magukat, a férfiak hoz­ zájuk mentek, az ő házukba, és nem bordélyházba. A call-görlök aurája ezzel szemben nem az előkelő hölgyeké - mondjuk, nem a kaméliás hölgyé -, hanem az un. baromi jó nőké, méghozzá a Vogue vagy az Elle vagy a Harper ’s Bazar című előkelő divatlapokban található fényképek fantazmagória-világá­ hoz igazodó baromi jó nőké. Ők is a bordély helyett és fölött szerepelnek, de ők - a höl­ gyektől eltérően - házhoz jönnek. A ház nem az övék és nem is az ő számukra tartják fent, ők tényleg csak szolgálatot nyújtanak, nem életkörülményt: a szolgáltató ipar egyik ipa­ rágának munkavállalói. Amikor belekezdtem előadásom megírásába, már arra is gondol­ tam, hogy tündöklés és bukás egybe is eshet; az is mondható, hogy az irodalomkritika ma azért bukik, mert tündököl. Ebből a második értelmezésből, legalábbis számomra, hiány­ zik a erotikái vonatkozás, helyébe az ezoteri­ kus kerül, a tündöklés szó pedig némileg pe­ joratív felhangot kap, mondjuk, a z öntetszelgés, az önfelperzselődés szinonimája lesz. Az irodalomkritika követi tárgyát és éppen olyan kérdésessé zilálódik, mint az irodalom. Úgy hiszem, ennek köszönhető, illetve ez azzal függ össze, hogy az irodalomkritikát mintegy átvette az irodalomtudomány és egy olyan elmélet, amelyik már nem iroda­ lomelmélet, hiszen azt zilálja szét az újraér­ telmezés igyekezetében, amit egy ideig - kb. 100 évig - problémamentesen irodalomnak hívtak az emberek. Ez az irodalomtudomány, amelyik már alig az, hiszen a szükséges szö­ vegkritikai munka mellett magával a szövegiséggel foglalkozik különféle elméleti össze­ függésekben, az egyetemeken dívik, vagyis ott divatos, bár akadnak persze egyetemi ta­ 213 �palócföld 96/2 nárok is, akik tulajdonképpen hátvédként vé­ dik azt, ami irodalomkritika volt a máskép­ pen és más fórumokban közreadott iroda­ lomtudomány mellett. Az egyetemi behatást az okozta és az bo­ nyolítja, hogy az egyetemek státusza is meg­ változott és még változóban van; az egyetemi végzettség ma nem azt jelenti, amit ötven vagy száz évvel ezelőtt. A társadalmi válto­ zás, a fogyasztói társadalomba váltás a köz­ oktatás egész rendszerének változását is je­ lenti, s ez a változás lassúbb vajúdás, mint aminek magam is hittem harminc évvel eze­ lőtt. Hogy mindebből mi lesz, és ezért, szűkebb témámat tekintve, hogy mi jön a call-girlök után, nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy valami más. Abban is biztos vagyok, hogy a magyar irodalomkritikával nem tör­ tént és nem történik egyéb, mint a másnyelvűekkel, hiszen a változás nemcsak a bűnös nyugatról érkezik hozzánk, hanem a szörnyű­ séges keletről is: az elmúlt két-három évtized­ ben ott is megtört orosz formalistáktól, len­ gyel fenomenológistáktól, cseh strukturalis­ táktól. (A csehek persze Magyarországtól nem keletre élnek, de a magyar közérzet szá­ mára minden, ami szláv, tőlünk keletre van.) Eddig nem elmarasztalni szándékoztam a magyar irodalomkritikát és művelőit, hanem jelezni, hogy véleményem szerint mi történt és történik vele elkerülhetetlenül a nagyobb változások sodrában. Előadásom második és rövidebb részében viszont, némileg követke­ zetlenül, neheztelve fogom mondani, amit mondok. Mindenekelőtt azt, hogy a magyar irodalomkritika nem igyekezett valóban min­ dent integrálni, amikor még tudott, illetve amikor úgy tűnt, hogy lehetett. Az avantgár­ dot ugyanis szinte még a margón se tűrte meg, még taccsra se tette. Az avantgárd az ál­ lamszocializmus évtizedeiben valamivel job­ ban járt, mint az un. bulvárregény és az egyéb polgári szemét, a magyarul leszólásként nem ténymegállapításként - ismert „bestsel­ ler” (ezt magyarra „legkapósabb”-nak kelle­ 214 ne fordítani) ugyanis nem betegségként, ha­ nem gyermekbetegségként értelmezték, mint Lenin a baloldaliságot. Jeles szerzők, mint József Attila vagy Illyés Gyula átestek raj­ ta, és szerencsésen megszabadultak tőle. Ar­ ról hogy mi is az, amin átestek már nem esett érdemleges szó. Kassák maga is, ugye, végül észhez tért és amikor olykor mégsem egészen, arról csak hallgatni lehetett. Weöresnél is leg­ feljebb a bravúr kerülhetett említésre, s a „Panyigai ű” Karinthy Igy írtok ti karikatú­ ráihoz hasonult az olvasó elmékben (és nem Stefan Georget idézte, ahogy kellett volna). Jellemző, hogy Kassákért a párizsi Magyar Műhely állt ki tetemesen, utána kezdtek a magyarok országában is érdeklődni iránta, ahogy Weöres Tűzkút című verskötete is csak azután jelenhetett meg Budapesten, hogy a Magyar Műhely kiadta Párizsban, József At­ tila Szabad ötletek jegyzéke pedig azután, hogy megjelent Amerikában az Arkánumban. Az is jellemző, hogy mindezekért nem járt tudamásulvétel, elismerésre már szinte igény sem lehet. Az államszocializmus évtizedeiben persze tabu volt a nyugati magyar irodalom. Hason­ lóképpen tabu volt azonban minden ország­ határon kívüli magyar irodalom, ellentétben a másnyelvűvel, amelyet lehetett az ország­ ban forgalmazni és értékelni. A magyar iro­ dalomkritikai irodalmat integráló funkciója ezért igen hiányosra sikeredett évtizedeken át. Szeretnék két példával szolgálni. Domokos Mátyás 1982-es tanulmánykötetében 27 al­ kotóról találunk írást, és mind az országon belüliek. Béládi Miklós 1986-ban megjelent Értékváltozások című kötetében a „Legú­ jabb költészetünk szerkezeti, nemzedéki ta­ golása” című tanulmánya pedig így kezdődik: „A felszabadulás utáni magyar költészet tör­ ténete természetesen nem 1945-ben kezdő­ dött, hanem jóval korábban.” Ebben a nyitó mondatban a „magyar költészet” helyett „magyarországi költészetnek” kellett volna Béládinak írnia, hiszen a rákövetkező szöveg­ �palócföld 96/2 ben egyetlen Magyarországon kívül működő költőről sem esik szó. A Hollandiában élő Kibédi Varga Áron neve ugyan megemlítődik, ám mint - tegyük hozzá: francianyelvű - ta­ nulmányíró, nem mint magyar költő. S tör­ tént ez olyan ember részéről, aki szívósan dolgozott azért, hogy összeállítson és a kiadá­ sig vigyen egy Nyugati magyar költők antológiá ját. Ennek jórészt így kellett lennie 1990-ig, ám a 40 éves irodalomkritikai gyakorlatnak mint a török hódításnak - maradandó lett a hatása: a „magyar” továbbra is „magyaror­ szági” az elmékben, hiszen a „vajdasági”, az „erdélyi”, a „felvidéki”, a „kárpátaljai” és a „nyugati” így neveztetik, és ha hozzá is teszik a kritikusok olykor ezekhez a megnevezések­ hez a „magyar” szót, mondjuk, ha „az erdélyi magyar irodalomról” beszélnek is, a „ma­ gyarországihoz” nem teszik, mert ilyen szól nem használnak, furcsán is hangzanék. A megnevezések csak jelei annak, hogy szige­ tekre oszlik a magyar irodalom az anyaország kontinense körül, látszólag úgy, ahogy az an­ gol irodalom különböződik az ausztráltól, az újzélanditól, a dél-afrikaitól, a nigériaitól, a kanadaitól, az amerikaitól és így tovább. A hasonlóság persze jórészt látszólagos, hiszen az újzélandi, kanadai, nigériai jelzők álla­ mokra és ezért talán nemzetekre is vonatko­ zik, míg a magyar kifejezések vidékekre. Az ír szerzőknél szokás megemlíteni írségüket, műveik azonban problémátlanul - bár lehet, hogy helytelenül - az angol irodalomhoz tar­ tozóként kerülnek említésre és megvitatásra. Igen hasonlót lehet mondani a spanyol, a francia, sőt a német irodalomról és iroda­ lomkritikáról. A magyar kritikusi elmékben a megoszlás most, amikor néhány éve már tényleg min­ denről szabad beszélni és írni, ezért jóval fur­ csábban hat, legalább is számomra, mint az angol- és másnyelvű irodalom és iroda­ lomkritika esetében. Azt jelenti, igen egysze­ rűen, hogy amikor a kritikus egy magyaror­ szági szerzőről ír, összefüggésként csakis ma­ gyarországi szerzők jutnak eszébe; amikor egy erdélyiről, akkor csak erdélyiek. Kivé­ tel alig akad, legfeljebb egy-két olyan író­ nál, mint Grendel Lajos, aki szinte többet van Pesten, mint Pozsonyban (és aki olyan folyóiratot szerkeszt, amelyik a magyar értsd magyarnyelvű - irodalom tekinteté­ ben igen dicsérendő módon ökumenikus, vagyis aki sok magyarországi irodalmár fe­ jében írótárs). Két új példát hozva, Margócsi István vala­ mint Angyalosi Gergely 1996-ban megjelent tanulmányokat és kritikákat tartalmazó kö­ tetiből épp úgy hiányoznak a Magyarország határain kívül működő írók, mint az említett 1982-es és 1986-os kötetekből. Jellemzőnek találom azt is, hogy Bozóki András „Cenzúra és sajtó Magyarországon az 1980-as évek­ ben” című, a kolozsvári Korunkban megje­ lent írása teljességgel nélkülözi a külhoni ma­ gyarokkal foglalkozás cenzúrájának proble­ matikáját. Több pontban felsorolja, miről nem volt szabad írni, s a pontok között ez a téma nem szerepel, holott az erdélyi, vajda­ sági, kárpátaljai, szlovákiai, nemcsak a nyu­ gati magyarokkal kapcsolatban is állandó volt a tabu. Csodák csodája, most hogy a tabu megszűnt, a gyakorlat az irodalomkritika összefüggésében maradt a régi. Legalábbis az említett formában: ki-ki a maga karámjába terelődik. Kritikusok dicsérhetnek egy olyan regényt mint Kő hull apadó kútba, de több­ nyire nem helyezik abba az összefüggésbe, amelyben például a Sátántangóról elmélked­ nek vagy értekeznek. Az: erdélyi regény, ez: magyar. Garacziról, Esterházyról, Petriről vagy Petőczről, Kukorellyről vagy Kemény Istvánról úgy írnak, mintha csak magyarországi szer­ zők léteznének. A politika diadala ez, s egy egészében elvetett vagy elvetendőnek ítélt politikáé. Elmarasztalható ezért a magyarországi iro­ dalomkritika, már amennyiben beszélhetünk még az irodalom kritikájáról, hogy nem kí­ sérli meg az integrálást legalább a diaszpóra 215 �palócföld 96/2 összefüggésében. Igaz, ha valamennyire is helytálló, amiről előadásom első és hosszabb felében beszéltem, az irodalomkritika nem képes arra az integráló funkcióra, amelyet művelői korábban akarva vagy akaratlanul a magukénak éreztek. Más a funkciója, ahogy a műveké is más, mint régebben. Ezt a más funkciót végezhetnék azonban a kritikusok egy kicsit kevésbé belterjesen és - ha egyes francia gondolkodók szerint skizofrén is a mai későkapitalista elmeállapot - némileg kevésbé meghasadozott elmével és gondolko­ dással. Így hiszem, de ha nem hinném, akkor is ezt mondanám, nem annyira álszentként, mint inkább elkeseredetten és reménykedőn, mert nem érzem, hogy érdemes lenne mást mondani, mást kívánni, másféle elvárással él­ ni és gondolkodni. Szabó Noémi szobra 216 ��palócföld 56 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4f60a6d4f2494741c380c0ebb8a04217.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1996 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1996/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1996 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b749e0ce17ef8141dd5ff878aa54edf6.pdf 14f44fa5b278438768cf9e88085f1414 PDF Text Text XXX. évfolyam Tél-tavasz �Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld Szerkesztősége által meghirdetett 1996. évi Madách Imre Irodalmi Pályázat díjazottjai I. Szociográfia, irodalmi riport esszé, tanulmány I. díj „Fogyóban” II. díj „Kármán” III. díj „Bánhidai” Puntigán József Losonc (Szlovákia) Szilágyi Márton (Budapest) Monostori Imre (Tatabánya) Jusztin Ferenc (Szécsény) Tóth László (Budapest) Utassy József Oláh István (Budapest) (Románia) Ádám Tamás Kálnay Adél Léka Géza Mózes Csaba Pető Tóth Károly Szikra János (Balassagyarmat) (Dunaújváros) (Budapest) (Románia) (Budapest) (Gödöllő) Andor Csaba (Budapest) Dicséretben részesült: „Nagy idők” tükrében II. Versek, szépprózai művek: I. díj A zsűri nem adta ki II. díj „Ádám visszatér” III. díj „Őszvilág” „Észak” Dicséretben részesült „Árnyak vallatása” „Hol életünknek édes tarkasága” „Pesti palóc” „Anonymus” „10+1 monotypia” „Lilla” Különdíjak: Balassagyarmat város díja „Fagyvirágok” Salgótarján város díja: „Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége (Salgótarján) Salgótarjánban a két világháború között” Paróczai Csaba Mikszáth Irodalmi Társaság díja: „Siculus” Vécsei Károly (Románia) �palócföld 96/1 Tartalom Csiki László versei Romhányi Gyula versei 3 6 VITA Bilecz Endre Tanulságok és tapasztalatok 8 Tóth László versei 15 MADÁCH IMRE EMLÉKÜNNEPSÉG ’96 Gálfalvi Zsolt Az utolsó mondat Turczi István Az irodalom mosolya Gáspár György "Ím itt áll közöttünk" 21 23 26 ABLAK Egy salgótarjáni diák levele Izraelből Ahogy egy magyar fiatal látja Izraelt Izraeli írók, költők művei 30 31 43 MŰTEREM K Peák Ildikó Az én békém 56 BEMUTATÁS Szallágh Zsolt Egy őszi palotakertben Pohánka Erika versei 60 63 ÉLŐ MÚLT Fehér Katalin Teleki László emlékezete 67 KIS PALÓC NÉPRAJZ I. Csáky Károly Manga János szülőfalujában 73 MÉRLEGEN P Szabó Ernő Istenek a Palóc Olimposzon 80 MŰHELY Szabó Ferenc Kétségbeesés és reménység között 84 1 �palócföld 96/1 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. E számunk szerzői: FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,410-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Bilecz E ndre közíró (Balassagyarmat), Csáky Károly helytörténész (Ipolyság), Csiki László író, költő (Márkháza), Fe­ hér Katalin neveléstörténész (Buda­ pest), Gál f a l v i Zsolt, A HÉT főszer­ kesztője (Bukarest), Gáspár György tanácsos (KMM), K. Peák Ildikó) műv. tö r­ ténész (Salgótarján), ifj. Paróczai Pé­ ter tanuló (Salgótarján), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), P. Szabó) Ernő műv. történész (Budakalász), Romhányi Gyula költő (Balassagyarmat), Szabó Ferenc S. J. , író, költő, m űfordító (Bu­ dapest), Szallágh Zsolt író (Dejtár), Tóth László író, költő (Budapest), Turczi I s t­ ván író, költő, műfordító (Budapest) Kiadja: a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült: a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 * * * E számunk illusztrációs anyagát Fábián Gyöngyvér Az én békém című salgótarjáni kiállításából válogattuk. Fotó: Buda László A borítón és a lapon belől szereplő szobrok fotóit az ISCAR Ltb. TEFENI (Izrael) ipari parkjának állandó kiállításából válogattuk. Megrendelhető a szerkesztőség címén. Budapesten az Írók Könyvesboltjában kapható. Egyes szám ára 56 Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 2 Index 25925 �palócföld 96/1 Csiki László A helyzet jelentése Előhang Beleőszültem reggelre ebbe, hasonultam. Kívánok nektek kellemes festett hajakat. Nézhetitek majd békén, kié hullik el, és kiét tépik ki itt hamarabb. Dal Dalt kéne írni, dalt de józan dal nincs, s most az kellene. A környező ricsajból nem ríhat ki a részeg zene, a némaságban meg bolondul, elejtett kanna módra kondid. Nóta Kinyílik a, kinyílik a hordógyár kapuja, Kaptár Jóska dömperénél nagyobb csak a búja. Minden donga csak azt kongja, az akácfa el van lopva, maradt csak a nyárfa ha kidőlt is, álljon be alája. L �palócföld 96/1 Induló Föl, föl, ti rabjai a földnek, gyárnak, hivatalnak, pénznek, bornak, a jövőig már csak pár nap, és azontúl három holnap. Négy évet még hozzatoldnak. Csúnya rondó Ez se hiszi, az se hiszi, hiszi egyedül a piszi, ez se adja, az se viszi, ránkrohad a rizibizi, de talán a többi is, sGizi még, aki hisz. Ez se hús, de nem is hal ma, kibelezve isten barma, az se bírja, de akarja, le faráig tiszta tarja, bőréből kieheti, ki tartja vagy teheti. Ez se bent nincs, de kint ég el, az magától gyárat bérel, amaz csak vadkendert léhel, szót is habar, jó híg lével, ez nem föld, de nem is menny, közbeszorult vérömleny. Ez se hiszi, az se hiszi, ez se hús, de nem is hal ma, ez se bent nincs, de kint ég el, hiszi egyedül a piszi, az se bírja, de akarja, szót is habar jó híg lével. 4 �palócföld 96/1 Csújogató Jutunk ám lassan hatról ötre, kinek bikája volt, lesz azután ökre, annak is kerül a bőre dobra, amivel gazdája bár verebet fogna, s ki örömében fogna madarat, száját fogja be itt hamarabb. Utóhang Végére jut, ki jut delelőre fel is, le is: csak előre. Fábián Gyöngyvér: Ábrahám áldozata 5 �palócföld 96/1 Romhányi Gyula Hazudni kár lenne mást Föl! Föl! De meddig? A csillagok felé minden mélység végtelen Hazudni kár lenne mást: Zuhanásom lesz egyetlen érdemem Úgy ácsorgo k Mint ki elhagyta kulcsát s nincs zsebében kapupénz mert féli a házmester morcát tűri a hajnali reszketést úgy ácsorgok ajtód előtt hazám várva a szegények reggelét 6 �palócf öld 96/l Uram! miattunk már nem érdemes vagyunk itt jónehányan kiknek a sorsa végleges sántáknak vakoknak s más efféle népnek ott az ingyenes gyógyellátás /„patikádban” is legelészhet/ aki éhes s a gyomra bántja elballag a népkonyhára s kit a lélek férge rág az leissza felköti magát vagy verset ír ha Júdása van hát miattunk nem érdemes Uram! Természetesen Természetesen eljön Természetesen harsonásan Természetesen ítélni fog Természetesen nem igaz hogy a kiváltságosoknak már osztják a sorszámokat 7 �vita B ilecz Endre Tanulságok és tapasztalatok (Vitazáró egy évvel a megyei önkormányzati választások után) Egy választási vita végérvényes és meg­ nyugtató lezárása azért lehetetlen, mert az utólagos hozzászólások óhatatlanul értéke­ lik a választások óta eltelt egy esztendő tör­ ténéseit, a megyei közgyűlés, a megyei önkormányzati rendszer gyakorlati működé­ sét. Ez olyan természetes, mint ahogy a pu­ ding próbája az evés. A kihívás elől én sem térhetek ki; a vitabeli álláspontok összegzé­ sével együtt az egy éve megválasztott me­ gyei önkormányzat elindulásának tapasz­ talatait is értékelnem kell. Legfontosabb feladatnak mégis a Palócföld hasábjain le­ zajlott vita tanulságainak összegzését tar­ tom. Az eszmecserében autonóm személyi­ ségek fejtettek ki értékes álláspontokat Nógrád megye közéletéről, s ezzel a tettük­ kel a független értelmiségi politikai véle­ ményformálás igényét, létjogosultságát bi­ zonyították. Ilyen összefüggésben nem ért meglepetésként a gyakorló megyei politikai 8 vezetők távolmaradása vitánktól. A közélet­ tel foglalkozó „politologizáló” értelmiségiek önálló véleményei szükségszerűen erősen kritikai jellegűek, ezért a politizáló hata­ lomgyakorlókat látszólag kevésbé érdeklik. Ádám Tamás megállapításával a helyi poli­ tikusok és a helyi nyilvánosság gyenge kap­ csolatáról mindannyian egyetértettünk. A mi feladatunk nem a politikusok meggyőzé­ se, hanem a nyilvánosság értékorientált tá­ jékoztatása. A megszólalás, a független vé­ leménymondás lehetőségéért a Palócföld szerkesztőségének külön köszönettel tarto­ zunk. Az ítéletalkotást pedig az Olvasóra és az utókorra bízzuk. Nézetkülönbségek és konszenzus Vitaindító politikai esszém tartalmát, értékrendszerét szükségszerűen minősítet­ ték a hozzászólók, mivel ennek kapcsán ér­ tékeltük a kilencvennégy decemberi megyei �palócföld 96/1 önkormányzati választásokat. A tanulmány megállapításaival szembeni általános jellegű ellenvetések egy jól körülhatárolható szel­ lemi- politikai értékorientációjú körből ér­ keztek. Ifj. Fekete Gyula, Csank Csaba és Rákos Csaba sem esettanulmányom leírásának ténybeli korrektségét v itat­ ták. Elsősorban értékelési szempontjaim elleni érveiket, kétségeiket hangsúlyoz­ ták. Fekete Gyula gyakorlatilag nem is­ meri el, hogy a magyar társadalom ki­ lencvennégyben valódi céljai és érdekei alapján választotta meg képviselőit. Vé­ leménye szerint posztkommunista gaz­ dasági, hatalmi és sajtóm anipulációk ha­ tására alakult ki a posztkommunista bal­ oldal szám ára kedvező végeredmény. A zöldek és a kékek cirkuszi játékának ha­ tárait kijelöli a vörös Belizár, valamilyen diktatúra felsejlő fenyegetése. Csank Csaba és Rákos Csaba írásában a választási eredményeket csak átmeneti állo­ másnak tekinti a nemzeti politikai erők ké­ sőbbi győzelme felé vezető úton. Komoly bí­ rálatot kapok, amiért a „jobboldali-balol­ dali” fogalompárt értékelő kategóriákként használom és megbélyegzem a pejoratív „jobboldali” jelzővel az igazi nemzeti politi­ kai irányzatokat. „Ilyen tragikus helyzetben azon morfondírozni, mint Bilecz Endre te-, szi vitaindítójában, hogy ki ért el közepes eredményt megyénkben, a KDNP vagy a Kisgazdapárt - mármint a választásokon fölösleges” - írja Csank Csaba. Könnyű lenne ezeket a radikális bírálatokat vala­ milyen elvont demokratikus koncepció ne­ vében sommásan visszautasítanom. Még­ sem tehetem, mert a demokráciához, an­ nak kívülről jövő - ilyen értelemben radiká­ lis, azaz gyökeres - kritizálása is hozzátar­ tozik. Jóval visszafogottabban mond véle­ ményt Szigetvári János, amikor korunkat a szocializmusból a kapitalizmusba való visszatérés koraként értékeli, és a Mun­ káspárt helyi politikáját ebben az összefüg­ gésben magyarázza. Álláspontom védelmére annyit mondha­ tok elvi általánosságban, hogy én valóban nem hiszek sem a szocialista, sem a nemzeti demokráciában. A demokráciát önmagában tartom társadalmi és politikai értéknek, amennyiben értelmes, hatékony lehetőséget ad a társadalom belső érdek- és véleménykülönbségeinek megjelenítésére. Demokrá­ ciánkat magam sem vélem igazán hatékony­ nak, különösen nem a választási rend­ szerünket. Játékszabályait mégis elfogadom a társadalmi anarchia vagy a diktatúra el­ kerülése érdekében. Ezért nem nevezhetem álláspontomat egyik irányban sem radiká­ lisnak. A mai Magyarországon azonban egyre többen vallják, hogy a gyökeres rend­ szerváltás ideje csak ezután következik. Ha a szabadság - Anatole France után szaba­ don - azt fogja jelenteni társadalmunkban, hogy a szegény és a gazdag egyaránt „sza­ badon” dönt a híd alatt alvás lehetőségéről, akkor demokráciánkat tényleg nehéz lesz fenntartanunk. Nem érdemes tagadnunk a szegénység és a nyomában járó radikalizálódás kettős veszélyének gyors növekedését a magyar társadalomban! Többi vitapartneremmel komoly kon­ szenzus alakult a megyei választások de­ mokratikus jellegének teljes elfogadásában. Azért értékes számomra ez az egyetértés, 9 �palócföld 96/1 mert igen különböző világnézetű, politikai elkötelezettségű személyiségek fogalmazták meg a közösen vállalható platformot Tóth Sándor volt kereszténydemokrata képvise­ lőtől mondjuk Csong rády Béla plebejus, szociáldemokrata felfogású lapszerkesztőig bezárólag. Ezen a ponton azért bevallottan szívesen olvastam volna megyei pártelnö­ kök, közgyűlési vezetők, parlamenti képvi­ selők hasonlóan egyértelmű állásfoglalásait. Talán azért nem élvezhettem helyi vezető politikusaink egyetértésének örömét, mert akkor Baráthy Ottó vitapartnerünk vélemé­ nyét is el kellene fogadniuk: „Nógrád megye lakossága az országos átlagnál is majd min­ den tekintetben súlyosabb helyzetben van. (Tessék csak beleolvasni a KSH kiadványai­ ba!) A naponta munkanélkülivé váló sok-sok ember, a létminimum alatt élők sokasága, az elszegényedők ezrei-tízezrei, a gyarapo­ dó számú hajléktalanok, a kisnyugdíjasok és a betegek aligha tudják méltányolni a kormány és a helyi politikai potentátok tü­ relmét és közülük egyesek tehetetlenségét, megelégedettségét.” Megyeképek m últban, jelenben A vita során csaknem mindenki elfogad­ ta a nyitótanulmány egyik megállapítását: kilencvennégy decemberében a Nógrád me­ gyei választásokon senki nem győzött, vi­ szont a szocialista-munkáspárti baloldal el­ vesztett egy nyert helyzetet. Ez az állapot az országban teljesen egyedülálló volt és maradt azóta. Alapértékelésemet burkoltan egyedül Gusztos István tagadja, amikor a nógrádi helyzetet alapjaiban az országosé­ hoz hasonlónk minősíti. Tisztelt vitapartne­ 10 rem talán szükségesnek érzi, hogy pártja (a Szabad Demokraták Szövetsége) nógrádi szereplésének feltűnő különbségeit tompítsa és megmagyarázza. Hosszasan bizonyítja konkrét, korrekt érvekkel az MSZP helyi vezetésének felelősségét a szocialista-sza­ baddemokrata koalíció megyei és salgótar­ jáni meghiúsulásában. A legfontosabb té­ nyek mégis érvelése ellen szólnak: az SZDSZ talán Nógrádban kapott legkevesebb listás szavazatot, mégis egyedül ebben a me­ gyében van ma hatalmon (mert Baranyában gyorsan lemondásra kényszerült) szabadde­ mokrata közgyűlési elnök. Az SZDSZ az or­ szágos politikában érthetően nem hangsú­ lyozza megyei sikerét, amikor azt a szocia­ listák ellenében a parlamenti ellenzéki pár­ tok helyi támogatásával érte el. Ezt a tényt viszont kizárólag helyi politikai sajátossá­ gokkal lehet magyarázni, nem az országos viszonyok analóg alkalmazásával. Ilyen alapvető helyi sajátosság az MSZP + MP komoly befolyása a megyében. 1994 decemberében a két baloldali párt külön lis­ tákkal is megszerezte a szavazatok negyven százalékát. Ez az adott időpontban (Salgó­ tarján nélkül) példátlanul jó eredmény volt. Vitánkban ezt a választási sikert néhányan (Csank Csaba, Rákos Csaba) a régi nosztal­ giákkal, a szocialista nomenklatúra gazda­ sági megszilárdulása után a politikai hata­ lomba való visszatérésével indokolják. Annyiban igazuk lehet, hogy a listás szava­ zás kedvezett a szocialistáknak és a balol­ dali listákon befolyásos ismert nevű helyi politikusok indultak. Mások (Baráthi Ottó, Ádám Tamás) a liberális polgári erők elszi­ getelődését, az SZDSZ és A FIDESZ külön �palócföld 96/1 listaállítását, s így a következetes polgári pártok vereségét hangsúlyozzák. Vélemé­ nyem szerint ez a két párt a szervezettségé­ hez mérten reális eredményt ért el a megyei választásokon. Nógrád megyében közel sem olyan ismertek a liberális és a kon­ zervatív helyi politikusok, mint a balol­ daliak. Ádám Tamás mondja ki a kelle­ metlen igazságot: számos ismeretlen, poli­ tikai értelemben gyenge jelölt szerepelt a konzervatívok és a liberálisok megyei lis­ táin. A csapatok gyengeségét bizonyította, hogy a megyei és helyi sajtónyilvánosság­ gal alig tudtak élni ezek a jelöltek. Hiá­ nyoztak a listák éléről a markáns politikai személyiségek, az ingadozó szavazókat vonzó listavezetők. Csongrády Béla na­ gyon önkritikusan a felfogásához közelál­ ló MSZP taktikai hibáiban látja a baloldal végső győzelmének elmaradását. A vitain­ dítóval egyetértve a baloldal indokolatlanul eltúlzott magabiztosságára, a listavezető (el­ nökjelölt) késői kiválasztására, az MSZPSZDSZ egyeztetések elrontására utal. Való­ színűleg ebben neki van teljesen igaza. Tóth Sándor érdekes egyéni nézőpontból magya­ rázza a megyei baloldal szervezettségének sajátos lélektani okait. Szintén ő mondja ki nyíltan, hogy Nógrád megye keresztény jel­ legének túlhangsúlyozása ma üres fikció. A politikai kereszténység csak a választások tájékán lép fel a falvakban, máskor magára hagyja a keresztény világnézetű embereket. A hárompárti konzervatív megyei koalíció választási eredményét mindenki kimondvakimondatlanul reálisnak tartja. Az összefo­ gás haszonélvezőjének néhányan a gyen­ gébb befolyású megyei demokrata fórumot minősítik. Az MDF megyén belüli tekinté­ lyét a kezében tartott megyei napilap sem sta­ bilizálta, arculata a választók előtt bizonytalan vagy ellenszenves. Programok alig jutottak a választók elé a megyei önkormányzat működéséről, főleg a területekre és foglalkozási csoportokra le­ bontott konkrét pártelképzelések hiányoz­ tak. A választók a világnézeti szimpátiákon túl a listákra valamilyen elvont megyekép alapján szavaztak. A közgyűlésbe jutott pártok azóta mindent el is köveitek annak bizonyítására, hogy választási programkala­ uzukat nem szabad komolyan venni. Salgótarján megyei jogú várossá nyilvá­ nításának ügye a vita során többször felve­ tődött. Én nem dicsértem agyba-főbe a Horn-kormányt a megyeszékhely kiemelé­ séért a megyéből, viszont taktikus profi munkának minősítettem döntésüket. Ma bármelyik magyar városnak előnyös anyagi­ lag, ha nem függ a megyéjétől és a környező településektől, így pénzforrásait önmaga fejlesztésére fordítja. Egyébként társadalmi és közigazgatási képtelenségnek tartom, ha bármelyik centrális várost a vonzáskörzetét alkotó települések közül művi úton jogilag kiszakítják. Ennek következtében a város és környéke, a város és a megye létfontosságú kapcsolatai (közlekedés, területfejlesztés, kórház, iskola, stb...) sérülhetnek. Külön kérdés a mi esetünkben, hogy ez a döntés a baloldali pártok megyei választási esélyeit bizonyíthatóan rontotta. Főleg azért ártott, mert az MSZP listái, programjai a megvál­ tozott helyzethez szinte egyáltalán nem al­ kalmazkodtak, túlzottan megyeszékhelycentrikusak maradtak. 11 �palócföld 96/1 Megyei hatalmi viszonyok Még a vitánkban résztvevők is hangsú­ lyozzák, milyen kevés információ alapján lehet a megyei önkormányzat munkájáról vé­ leményt formálni. A valódi hatalmi viszo­ nyokról ennél is ritkábban értesülhet az ér­ deklődő laikus állampolgár. A titokzatosság légköre legtöbbet az önkormányzat vezető te­ rületének árt, hiszen így a róluk terjengő hí­ resztelések szerint alkot képet magának a közvélemény. Nógrádban egy éve ötpárti koa­ líció gyakorolja a megyei önkormányzati poli­ tikai hatalmat. A koalíció politikai arculatára, belső erőviszonyainak változásaira elég hiányo­ san következtethetünk. Lehetetlen megmonda­ ni, hogy melyik párt játszik kezdeményező sze­ repet. Az SZDSZ rendkívül szerencsésen a po­ litikai középre jutva viszonylag komoly hatalmi befolyást szerzett, amikor Smitnya Sándor lett a közgyűlés elnöke. Az elnök önálló hatáskörét akkor sem szabad alábecsülni, ha munkáját po­ litikai megfontolásokból sokfelől gyakran tá­ madják. Mellette önálló kabinet dolgozik, ez az intézmény szintén bírálatok kereszttüzében áll. A közgyűlés három alelnöke viszonylag kevés önálló jogkört vehetett át az elnöktől. A „négy elnökös” (egy elnök, három alelnök) megyei ve­ zetői modell eddig nem vívta ki a közvélemény elismerését. Ennyi főállású választott vezetővel csak a kétmilliós világváros Budapest közgyű­ lése dolgozik, természetesen a kétszázhú­ szezres lélekszámú Nógrád megyén kívül. A régi közgyűlésben sokallották a két vezető évi tízmilliós bér- és költségkeretét - 1995ben a négy vezető huszonhárom millióba került a megyének. Ez azért is túlzásnak tűnik, mert ennyi vezető foglalkoztatása indokolatlan. 12 Ugyancsak a hatalmi viszonyok körében kell szólni a megyei főjegyző szerepéről. A főjegyző ’94 decemberben a konzervatív lis­ táról a megyei közgyűlésbe jutott - tagságá­ ról lemondva lett az önkormányzati szak­ mai apparátus vezetője. Vagyis az FKgPKDNP-MDF csoport a kél alelnökség mellé politikai pozícióként megkapta a rendkívül lényeges „független” főjegyzői posztot. Po­ litikailag ilyenformán a konzervatívok a szűkebb megyei vezetésben túlsúlyra jutot­ tak. A megyei főjegyzőség nyílt átpolitizálódása bizonyosan nem használ az önkor­ mányzat szakmai apparátusa független szel­ lemiségének. Ilyen nyíltan politikai indítékú szakmai vezetői kinevezések csak a régi pártállamban voltak divatban. Az ötpárti koalíció fő összetartó ereje az elmúlt egy esztendőben az állandó szavazási kényszer volt. Huszonegy-huszonkét ember a negyvenből kényszerítve érzi önmagát, hogy mindig mindenben együtt szavazzon bármilyen vezetői előterjesztés mellett. A közgyűlés tizenhét-tizennyolc tagú baloldali ellenzéke folyamatosan támadja a közgyű­ lés elnökének javaslatait, tevékenységét. Po­ litikailag valószínűleg helyesen számítanak arra, hogy az elnök bármilyen leszavazása után nem képes összeállni a tarka ötpárti koalíció. Reményüket táplálhatja a Baranya megyei analógia; ott néhány hónap után az elnök leváltásával esett szét egy hasonló többség. Teátrális jelenetek követik egymást a közgyűlési teremben: volt már ellenzéki tiltakozó kivonulás főjegyzőválasztás előtt, lemondásra felszólítás, egymás szakmai, po­ litikai, emberi, erkölcsi alkalmatlanná nyil­ vánítása... (A többi olvasható Mikszáth mű­ �palócföld 96/1 veiben száz évvel korábbi környezetben. Nógrád megye mindig vidáman és zajosan ment tönkre...) A megyei (és néha az. országos) sajtóban rendszeresek a megyei közgyűlés vitáihoz kapcsolódó botránysorozatok, a nyílt pana­ mavádak, a gyilkos glosszázások, az otrom­ ba személyes sértegetések. Az újságolvasó ha hajlandó kicsit odafigyelni - jól szóra­ kozhat a folyamatos közéleti cirkuszi előa­ dáson. Ingatag egyensúlyok A megyén belül a politikai pártok erővi­ szonyai egy év alatt nagyot változtak. Mö­ göttünk a borzalmas 1995-ös év, amikor sok minden eldőlt, de semmi nem tisztázódott. Az országos politikában tökéletesen felbo­ rult a megszokott demokratikus képlet, mert Magyarországon ma a balközép kor­ mányzat valósítja meg a gazdagok érdeké­ ben a megszorításos-elvonásos gazdasági programot, s a jobbközép ellenzék védi a szegények szociális érdekeit. Óriási zűrza­ var, értékválság közben zajlik a kapitalista átalakulás: egész társadalmi csoportok vesz­ tik el hagyományos pozíciójukat, emberek milliói tartósan társadalom alatti állapotba süllyednek. Az országos politikai erőviszo­ nyokat máris átrendezte a szociális-szellemi krízis. Mind a baloldali, mind a jobbközép polgári pártok gyorsuló ütemben vesztik el választóik korábbi bizalmát. Új, radikálisan jobboldali politikai mozgalom kérdőjelezi meg az alig hatesztendős magyar polgári de­ mokrácia alapintézményeit, vonja kétségbe formálódó társadalmi viszonyainkat* fejlő­ désünk jellegét és irányát. Nógrád megye ennek az újradikális mozgalomnak az. egyik bölcsője: Salgótarjánban bontott zászlót '95 őszén a Nemzeti Szövetség. A megye remény­ telen gazdasági állapota, a kilátástalan szociá­ lis helyzet, a helyi politika zűrzavara egyaránt a szélsőséges irányzat malmára hajtja a vizet. Magyarországon a közeljövőben bármi meg­ történhet: ismét bebizonyosodott, hogy a tár­ sadalom óriási többségének érdeke és akarata ellenére lehet politikát csinálni. Nógrád megyében a három konzervatív párt (FKgP-KDNP-MDF) az elmúlt években erősen jobbratolódott. A megyei választá­ sok óta a kereszténydemokraták és a kis­ gazdák közös frakcióban ülnek együtt a me­ gyei közgyűlésben. Számos városban, köz­ ségben is hasonló a helyzet. Ma már nyíltan kapcsolódik hozzájuk a megyei MDF veze­ tés, ahol évek óta Schamschula György köz­ ismert hatása érvényesül. A három párt po­ litikája a megyében nem különböztethető meg egymástól. A kisgazdapárt átvette a kezdeményezést: szervezetei lassan minden településen kiépülnek. Erejüket elsősorban mégis a három párt jobboldali összefogása jelenti. Ez a tendencia sok önkormányzati testületben, helyi egyesületben érvényesül. A radikálisok vezetői a megyei közgyűlés­ ben nem lépnek fel látványosan. Egyelőre erre nincs is szükségük, mert a megyei sza­ vazati többséghez nélkülözhetetlenek a libe­ rálisok számára. A három párt közgyűlési képviselői, pártelnökei állandóan a megyét járják: építik kapcsolataikat, pártszerveze­ teiket, keresik a szervezőket és választási jelöltjeiket. Idő és alkalom kérdése csupán, mikor próbálják meg a megye vezetését nyíltabban átvenni. 13 �palócföld 96/1 A megyei politikai ellentétek másik pó­ lusa természetes módon a szocialista párt körül kristályosodik. A szocialisták a me­ gyében eddig a közgyűlési elnökség átvé­ telét szorgalmazták, ezért értelemszerűen a liberális csoportokkal ütköztek össze el­ sősorban. A szocialista politikusok helyze­ te mind ellentmondásosabb: pártjuk telje­ sítményét kizárólag az országos politika és a gazdaság állapota alapján fogja meg­ ítélni a közvélemény. Hiába törekednek még nagyobb megyei hatalomra, ha eköz­ ben a gazdaság rendbetételében nem ér­ nek el érzékelhető szociális eredményeket. Az MSZP (szociáldemokrata párt létére) olyan egyoldalú monetáris-restrikciós he­ vülettel építi a kapitalizmust, hogy elfogy­ nak a választói, a munkavállalók, a kisem­ berek. A szocialisták a kemény, egységes jobboldal megyei előretörésére jóformán oda sem figyelnek. Hatalmas csalódás ér­ heti a baloldalt a legközelebbi választáso­ kon! A polgári középpártok közül az MDF szerepe értékelhető legkönnyebben: a fórum ebben a megyében már két éve nem jobb­ közép polgári párt. 1994 tavaszán a mérsé­ kelt politikusok, értelmiségiek végleg kivo­ nultak (vagy kiszorultak) Schamschula György, Bencsik András, Skultéty Sándor, Johan János radikális jobboldalivá vedlett pártjából. Az MDF megyei választói támo­ gatottsága elenyésző, a keresz­ ténydemokraták, kisgazdák szövetsége nél­ kül a megyében életképtelen. Valamivel bo­ nyolultabb a FIDESZ-Magyar Polgári Párt esete. Országosan 1995 végére stabilizálta helyzetét a párt. A megyében a választások idején önálló megyei listával bejutott a köz­ gyűlésbe, ahol meglepetésre alelnöki tisztsé­ get vállalt. Az eltelt egy esztendőben a me­ gyei FIDESZ ismét eltűnt a nyilvánosságból: nem tudni a szervezeteiről, a politikájáról, ismeretlen az arculata. Talán túlnyerték magukat a párt színeiben hatalomhoz jutott helyi politikusok? Legnagyobb talány az SZDSZ megyén belüli helyzete. A párt a másik két polgári középerőnél valamivel szervezettebb, befolyásosabb, de önálló ar­ culatának megőrzése a megyei közvélemény előtt nem mindig sikerül. Nógrádban a szo­ cialistáktól markánsan különbözik az SZDSZ, viszont a koalíció miatt valahogy végtelenül megértőnek tűnik a három kon­ zervatív (radikális) párt iránt. Kormányzati népszerűtlensége miatt az SZDSZ is sokat veszíthet támogatottságából. * Utóirat helyett annyit mondhatok, hogy terjedelem hiányában nem írhattam Nógrád társadalmi, gazdasági helyzetéről, megyénk jövő(tlenség)képéről. Pedig erről lenne iga­ zán érdemes eszmét cserélnünk! Előzmény: Bilecz Endre vitaindtója (1995/1); Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrády Béla (1995/2.); Tóth Sándor,Gusztos István (1995/3.); ifj. Fekete Gyula (1995/4); Szigetvári János, Csank Csaba, Baráthy Ottó (1995/5.) hozzászólása. A VITÁ-ban résztvevők álláspontját szerkesztőségünk tiszteletben tartotta, még olyan esetekben is, amikor nem osztottuk szerzőink véleményét. 14 �palócföld 96/1 Tóth László Ádám visszatér Kis regény, a végére illesztett mottóval Meghalt. Élt hatvannyolc évet. Amikor néhány nappal a halála előtt megkérdezték tőle, miért ő a(z ó)falusi citerazenekar köcsögdudása, így válaszolt: - Mert ez olyan, kérem tisztelettel, mintha nagyokat kúrna az ember. Azt beszélik róla, hogy amióta huszadik születésnapján eltemette tizennyolc éves fele­ ségét, nem ért többet nőhöz. Mottó: „Hajnal és éj közt örvények mélye tátong” (Borges). Zene szól - mintha... Zene szól - nem ismerni fel mi de mintha könnyebb lenne az embernek lenni attól hogy van s hullámai is mintha a jövőből löknék őt most vissza napjai komor szirtfokára hogy továbbsodorják onnan is már a múltja felé zötyköli az embert e dallam melyben egybeér a mondható és a mondhatatlan melyben a mindenség ölt magára esztelen formát a mindenség és a semmi zene szól - mintha könnyebb lenne most lenni 15 �palócföld 96/1 Ádám visszatér ...és felsejlenek újból kirajzolódnak az első hangok megcsörren az ég s menten ráfelel egy autó riasztója Ádám visszatér leveti magáról a csend szkafanderét visszaóvakodik hozzá zengeni kezd csikorogni benne a világ íme visszatér Ádám visszatér egyre távolabb hagyja maga mögött a hallgatás poklát egyre távolabb hagyja maga mögött a hallgatás édenét a kozmosz dermedt némaságát a fejében hangtalan zsibongó hangzavart megszólal Ádám megszólal s láthatóvá lesz újból az arca hangjától az arca kapja vissza rég letörlődött vonásait Ádám a nyelvben teremtődik s miként egykor az Úron úgy néz most végig a szintaxisok fonémák végtelen során nyitja a száját s általa a nyelv kezd beszélni magát mondja Ádámban miközben Ádám is magát mondja vele a jelzőkben mindig valamely álma sejlik fel bővített mondatok tréningruhájában lustálkodik máskor százezer év mordul egyetlen tőmondatban s közben a gombostűfejnyi szóközti térben milliónyi láthatatlan pitypangszirmával virít a kimondhatatlan Haller utca A földhöz nyomja, nem emeli meg itt az ég a házakat, az embert, nem emeli meg, hogy egy pillanatra közelebbről vegye szemügyre őket, nem emeli meg, a földhöz nyomja inkább, szinte odaszögezi hozzá, derékig beleveri az embert a földbe, az alsó épületszinteket is már-már beledöngöli, a 24-es villamos is egyre nehézkesebben szakítja fel estén­ ként a be-beálló csend hajléktalanok által itt felejtett kartondobozát, 16 �palócföld 96/1 mintha őrá is egyre nagyobb súllyal nehezedne az ég, mintha kerekei tengelyig már a földet tépnék föl maguk alatt, áramszedőjétől egyre távolabb kerülnek a csillagok, a Nagyvárad téri sarki hentes felől nyáridőben rossz hússzag kúszik a földhöz lapulva, az István Kórház egyik ablakát haldokló jajszava zúzza szét, s csörömpölve hull az is a földre, térdre rogyva a templom a Mester utca sarkán, a Haller-piacot zöldséges és zöldség rothadásszaga fogja bu­ rokba, s még a rózsa is rekedtebben sikolt a virágárus cigánylány kezében, messze innen a rózsadomb, ha van is, az országnak, messze a háza, elkínzott arcú utcaseprő vetné alkoholtól elhülyült tekintetét az égre, de fejét sem tudja felemelni már, betonsúlyú felhőtömbök szakadnak rá, ablak alatt oson a macskanyávogás is, összeragadt szőrű, gazdátlan kuvasz oldalog a házfalakhoz dörgölőzve, talán egy angyal lehet csak ily idegen errefelé, az ember is úgy él itt, mintha világvégen élne, lábát sziklafokról lógatva a jeges űr be le Két füle közt Ádám... Idegen kabátként vetném le magamról néhanap életem Napjaim gombját átbújtatnám a velem történtek gomblyukán Kihúznám kezem mozdulataim kabátujjából Átcsapnám vállam fölött elnehezült éveim terhét Holtak itt felejtett tekintetének lüktetése élők pulzáló lélekzetvétele mocorogna közben a térben Ave!, ave! - zeng köröttem a kozmosz Nevermore - sóhajtja hangtalan vállamon egy holló * (Szférák zenéjétől hangos a pokol Két füle közt Ádám elszántan gyalogol) �palócföld 96/1 Jurij Skrobinec Négy szonett Nagy László költő és műfordító emlékének Hány éjszaka, hány nap! Hány éjszaka, hány hosszú nap múlt el, mióta veled vagyok, tudja a Hold, az égő Nap, s a csillag, mely felettünk ragyog. Varázsigéid olyan nagyok, hogy nem fedi a pincskalap, de megtartja az irkalap s a kisfiú, ki verset gagyog. Hány hosszú éjszaka, s ahány vulkánhegyed, mind lávát hány, parasztlelked forró láváját! S mit neked a giling-galang, mely súgva súgja: „Lesz, lesz rang! A sátán oldalára állj!” Ungvár, 1994. X. 25. Szigliget, 1994. XI. 14. 18 �palócföld 96/1 Adalék a hom ály-elm élethez „De nem mindig az én verseimben van a homály, hanem az esztétikailag képzet­ lenekben és a renyhékben” N.L.: Interjú, 1965. Keresd a fényt (rajtad is áthalad), a homályban is a világosságot: a sorokban, a sorok közt s alatt; küszködve mászd meg az értelem-hágót. A sötétség is látható attól, ha sugárt lövell legalább egy pontja, és az - bár halvány - mégis áthatol a vak falon s a fényt a szembe ontja. A képzetlennek képtelen a kép, értéktelen-torz a gyönyörűszép, így taszít a renyheség elme-csődbe. Szívből szikrázva szállnak a szavak, csiholt-csiszoltan csillognak a csöndbe neked: csak ne légy szó-, szín és szív-vak. Ungvár, 1983.11.20-21. Elmulasztott mise Ó, bocsásd meg, Uram, az elmulasztott E vasárnapi szent ligurgiát. Megsúgtad volna fülembe mindazt ott, Amin egy hamis hang itt túlkiált. De hát amit az elme elszalasztott, A szív megóvja: szeme többet lát, �palócföld 96/1 A messzeségben látja a malasztot, A „hidat”, mely majd visz a Léthén át. S bár összecseng a mise és a mese, Ne kárhozzon el a vers szerelmese, A szent Ige sohase hagyja el. A költő ajka, füle, szíve, esze A Hegy beszédét hallja, lássa, lesse, Mert prófétának Isten hangja kell. Ungvár, 1995. VI. 18. És most behunyom a szemem És most behunyom a szemem: Mily alakban toppansz elébem, Ha rád gondolok, Költő-Szépem, Te jó kísértő Szellemem? Ó, igen, igen, emlékszem: Szemedben ég a sötét ében, Kín-mécsesként pislog az égben A padra tepert gyötrelem. Ó, mily nagy ára van a harcnak! S el kell viselnie az arcnak, Hogy szégyen-gyalázat a bér. De túl a harcon, arcon, ráncon, A szeszmámorba rántó sáncon A költészet aranyat ér. Ungvár, 1995. IV. 26. E verseit Jurij Skrobinec, az Ungváron élő ukrán költő és műfordító, irodalmunk ukrajnai tolmácsolója és népszerűsítője magyar nyelven írta. A szerző a Nemzetközi Madách Társaság alapító tagja. 20 �Madách Imre emlékünnepség '96 Gálfalvi Zsolt Az utolsó mondat Az ember tragédiájának szavai szállóigékké váltak; történelmi fordulatok és hétköznapi helyzetek, társadalmi mozgástörvények és emberi magatartások magvát, szerkezetét, kap­ csolódásait világítják át, értetik meg, avatják ismerőssé lényegláttató erővel. A szállóige a közösségi tudat sejtjévé szerveseden gondolat. Madách művének szellemi nagyságrendjét szállóigéinek önállósodott, értelemgerjesztő működése is jelzi. Mélysége és egyetemessége átfogja az emberi lét dimenzióinak szinte teljességét, a változó és az ismétlődő szemkáp­ ráztató játékait magával sodróan érzékelhetővé varázsolva. Ezért szólít meg ma is kortárs­ ként minket a mű. Mi több, alapgondolatainak érvényességét a történelem tektonikus moz­ gásai tovább telítik, dúsítják. Mindez, ami velünk, általunk és körülöttünk történik az utóbbi esztendőkben, úgy tűnik szemléltető ábrája azoknak a mozzanatoknak, amelyekből Az ember tragédiája történelmi színei felépülnek. 1989-ben, 90-ben Ádám újra a világkezdeti ragyogás fényében láthatta a totalitarizmus összeomlása után kibontakozó lehetőségeket, eszményeinek megvalósulásá­ ban reménykedve, biztató illúziókkal telten. És mint minden történelmi színben - az embe­ riség történelmi sorsalakulásának művészi párlataiban - bekövetkezett a kiábrándulás, a szembesülés a könyörtelen valósággal, mindazzal, amivel itt Európa közepén küszködünk, az átmenet szörnyű, sorsrontó ellentmondásaival. Ennek a küzdelemnek a feltételei kedve­ zőbbé váltak, de törvényei alapvetően nem változtak meg. A hatalomért vívott harc vad torzulásai, az erőszak, a gyűlölet, a türelmetlenség, a gyilkos, agresszív nacionalizmus tob­ zódása, az irracionális felelőtlenség gátolja az értelmes, teremtő életet. Némileg leegysze­ rűsítve: a tizenkettedik szín, az embertelen falanszter után Ádám mintha a tizenegyedik, a londoni színbe érkezett volna vissza. És a tizenharmadik illetve tizennegyedik szín vészter­ hes figyelmeztetése változatlanul érvényes. 21 �palócföld 96/1 De változatlanul igaz a mű egésze - biológiailag és társadalmilag behatárolt, determi­ nált emberi lét tragikumának és a küzdelem értelmének összetartozása is. Az ember tragé­ diájának egyetemes nagysága az emberi sors lehetőségeivel és lehetetlenségeivel való szembesülés szellemi és erkölcsi erejének sugárzásában rejlik. Madách műve, mint az emberi szellem minden csodálatos alkotása, azt példázza, hogy az ember legjobb egyedeiben képes sorsának megértésére és így az értelmes cselekvésre is. Az ember tragédiájának írója egyik esztétikai dolgozatában azt fejtegeti, hogy a törté­ nelmileg alakuló embercsoportok, közösségek a szellem alkotásaiban élnek maradandóan. Hadd folytassuk ezt a gondolatot azzal a szelíd hittel, hogy Madách műve a mi nemzeti kö­ zösségünk élet- és alkotóerejének egyik egyetemes érvényű érve. Amikor itt, Balassagyar­ maton, a költő szülőföldjén évente összese regiünk, mi határon inneni és túli, de az anya­ nyelv közös hazájában élő magyarok - együtt azokkal, akik fogékonyak az egész emberisé­ get gazdagító szellemi értékeinkre - s ezzel tanúsítjuk a hétköznapok küszködéseiben meg­ őrzött ragaszkodásunkat ahhoz, ami az esendő emberben néha valóra váló lehetőség, a feladhatatlan reményt éltetjük tovább. Minden főhajtás a szellemi értékek előtt aládúcolja Az ember tragédiájának sokszor vitatott, elfeledett vagy éppen gúnyolt és mégis szállóigévé vált, nélkülözhetetlen utolsó mondatát. Mint minden januárban, Madách Imre születésének évfordulóján, az idén is visszhangos emlékünnepséget rendeztek Balassagyarmaton, a költő szülőföldjének központjá­ ban, Alsó-Sztregova és Csesztve szomszédságában. Ez a vidék nemcsak Madách életének emlékeit őrzi, hanem példás következetességgel leleménnyel serkenti a mű kutatását, ha­ tásának továbbgyűrűzését is. Az idei emlékünnepségen a fenti sorok írójának kellett volna - megtisztelő felkérésre - köszöntőt mondania. Utazását egy baleset lehetetlenné tette, s így ez a telefaxon küldött vázlat hangzott el a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ termében. (- G.Zs.) (Megjelent A Hét [Bukarest] 1996. február 2-i számában) 22 �palócföld 96/1 Turczi István Az irodalom mosolya A Madách Imre Irodalmi Pályázat mai díjkiosztó ünnepségére háromféle beszédet írtam. Vicceset, keserűt és mosolygósat. A vicceset félretettem, a keserűt összegyűrtem. Az irodalom és a mosoly bensőséges kapcsolatáról fogok ma beszélni. Az irodalom mosolyáról. Arról, hogy miért szívet melengető érzés egy emlékünnepsé­ gen elmondani: az irodalom, ez a hatalmas, sötét, kincsekkel teli tárna, mindannyiunk számára nyitva van. És kimeríthetetlen. Ahányszor leszállunk mélységeibe, annyiszor fel is hozhatunk onnan valamit, amire egyszerűen csak azt mondjuk: szép. És legbelül elmo­ solyodunk, mert a szépség és a mosoly szinonimák; az esztétikum és az élet találkozásá­ nak testvértanúi. Elmondom egyik utolsó olvasmányélményemet, megvilágítandó, mire is gondolok. A történet igaz, Mikszáth Kálmán jegyezte le a Jókairól szóló monográfiájában. 1846ban játszódik, röviddel azután, hogy Jókai első regénye, a Hétköznapok megjelent, és a szerző 7 Ft-ért beköltözött Szigligeti Ede pesti lakásába. Jókai Komáromban élő édes­ anyja névnapot indult köszönteni egy barátnéjával. Valahol félúton szerencsétlenség történt, felborult velük a hintó, és az asszony a karját törte. Visszaindultak, ő a f á j­ dalomtól rövidesen elájult, és társnője a hetényi paplakba szaladt be segítségért. Az eszméletlen asszony arcát nagy buzgalommal törülgette egy anyóka, a sovány, töpörödött pap né, aki nem volt más, mint Csokonai Vitéz Mihály híres Lillája: Vajda Júlia. Az élet és az irodalom találkozásának nagy momentuma ez, nincs iskolát járt ma­ gyar ember, aki az önmagában szomorú eset, a felborult hintó ellenére ne érezné a pil­ lanat szépségét, aki a két asszony szinte mesébe illő találkozását hallva ne mosolyodna el, legalább ott legbelül. A magyar kultúra addig él, amíg emlékezik és emlékeztet, azaz ösztönöz az át-, a túlés a továbbélésre. Az át-, a túl- és a tovább- közötti lét a KÖZÉLET, vagyis az eseményesülő értékek piaca, amely arra hivatott, hogy megteremtse a mire és mikor emlékez­ 23 �palócföld 96/1 zünk szellemi bázisát. Erre való a kiállítás, a színházi-, film- és könyvpremier, vagy épa pályázat. Madách Imre nevével és örökségével könnyű azonosulni. És érdemes, mert aki így tesz, jó nyomon jár. És jó nyomon járt a pályázatot kiíró megyei közgyűlés ill. a Palóc­ föld szerkesztősége, amely a hagyományokhoz híven ismét két kategóriában hirdette meg a jeligés pályázatot: szociográfia, irodalmi riport, esszé-tanulmány ill. vers-széppróza kategóriákban. Miután tavaly is engem ért a megtiszteltetés, hogy koordinálhattam a zsűri munkáját, van viszonyítási alapom arra, hogy eldöntsem, jó irányt vett-e az önök pályázata. Elsőként adódik a mennyiségi összehasonlítás: a felhívásra tavaly 39 pálya­ munka érkezett be, több mint 2500 flekknyi terjedelemben. Az 1995-ös évben összesen 72 pályamunka, mintegy négyezer gépelt oldalon. Ha semmi mást nem vennénk f igye­ lembe csupán a kvantitatív szempontokat, már akkor is tényként kezelhető: a Madáchpályázat ismertsége és hatóköre nőtt. Nem is elhanyagolható mértékben. Vagy ha nem nőtt, hát a szerkesztők lettek ügyesebbek - és ez is fejlődést jelez. A pályaművek egyötöde a határainkon túlról, Szlovákiából, Erdélyből, Újvidékről érkezett. A Nógrádi Krónikában már elmondtam, hogy a pályázatok alapján egyértelmű: a lap értékőrző, sőt megyei viszonylatban értékmentő szerepe erősödött. Ami egyébként törvényszerű is: a nehezedő gazdasági helyzet egyik első áldozata mindig a kultúra, amelynek túlélői keresik a relatív biztonságot jelentő „bunkert” Ha a vélekedésem helyt­ álló, jövőre sem lesz kevesebb pályázó. Csak pályázat legyen. És akkor ismét előcsalogatható lesz az a bizonyos mosoly. És akkor most a művekről. Rám a belső munkamegosztás alapján a szépirodalmi ka­ tegória értékelése vár. Még akkor is, ha a beérkezett, nagy számú pályamű olvastán ar­ comról némileg lefagyott a mosoly. Mondhatom úgy is: mosolyszünet állt be, ugyanis nem találtunk kiugró, egyértelműen erős, mondandójában és megformáltságában egya­ ránt kiemelkedő írást. Sőt. Az egyes vélemények ütköztetése után tovább romlott az össz­ kép. A rostálást követően alig egy tucat értékelhető írás maradt az asztalunkon. Nem tisztem az oknyomozás, külön tanulmányban lehetne szólni arról, hogy a mai magyar iro­ dalom egészét tekintve is miért olyan kevés az igazán átütő erejű, korszakos érvényű írás; ill. milyen hatással van az új művekre az irodalom szerepének megváltozása, ne­ vezzük nevén: térvesztése. Mit tehet ilyenkor a zsűri? Mi nem adtuk ki az első díjat. Ennél direktebben nem fe ­ jezhettük ki véleményünket, ítéletünket a beérkezett szépirodalmi pályaművekkel kapcso­ latban. Kiadtunk viszont két II. és két III. díjat. Nem csupán azért, hogy salamoni gesztussal elosszuk a felszabadult 50 ezer Ft-ot, hanem mert a különböző műfajú írá­ sok, tehát a versek és a prózai művek minősége ezt megengedte. Hiszen attól, hogy vala­ mi nem kiugróan jó, még értéket képvisel - és ezeket az értékeket kívántuk mindenképpen visszaigazolni. Megosztott II. díjat kapott Á dám-verseivel Tóth László, aki a mítosz és a leghét­ köznapibb valóság között kifeszített kötélen védőháló nélkül egyensúlyozva jutott át a 24 �palócföld 96/1 „túlsó partra", ill. Kamarás István, aki nem tudta ugyan kijátszani a zsűri éberségét az­ zal, hogy több jelige alatt is versenybe szállt, de a LÉT jeligére beadott prózai munká­ ja , amely Az Olvasó hazakísérése címet viseli - tetszést aratott. Pontos, átgondolt, szel lemesen megírt anyagnak tartottuk. Csak az volt a kérdés, milyen díjat kap. A III. díjakról. Mindjárt egy „nagy" név. Utassy József. Ő egyetlen verssel pályá­ zott; amelynek befejezése igazi bravúr: a Keletinél leütött, vérző ember félelméről írva a saját félelm ét fogalm azza meg - kimondatlanul is. Az Utassy-vers kapcsán azonban felvetődött bennem egy probléma: szerencsésebb volna, ha a kiíró a jövőben nemcsak a pályázat tematikáját, hanem a pályaművek terjedelmét is behatárolná, hogy a tól-ig ne 1 laptól 100 lapig terjedjen. Így a szépirodalmi művek összevetése is reálisabb lenne. Megosztott III. díjat kapott az Észak jeligére beküldött pályamunka, Oláh István erdé­ lyi író két novellája. A humor ritka vendég mostanság - az irodalomban is. Oláh lendü­ letes, friss prózája ezt a hiányt pótolta némileg. A díjakon kívül létezik olyan kategória, hogy dicséret. Ennek lényege nem az iskolás vállveregetésben van természetesen, hanem annak visszaigazolásában, hogy a dicséret­ ben részesülő munkák egyrészt szóba kerültek a díjak odaítélésekor, másrészt pedig a zsűri értelemszerűen közlésre javasolja őket, Ezzel a jóérzéssel olvasom fel Ádám Ta­ más, Kálnay Adél, Léka Géza, Mózes Csaba, Pető Tóth Károly és Szikra János nevét. Tavaly úgy köszöntöttem a közönséget, hogy „Tisztelt Pályázók és Pályamunkások!" úgy érzem, a megszólítás ma is érvényes, legfeljebb a pályadíj szóhoz járul mellékzönge, „az autópálya-díj" . Ám az itt megjelent pályamunkások, a megye elöljárói, a szer­ kesztőség, a Mikszáth Társaság, a városi önkormányzat, a művelődési központ és a könyvtár képviselői szerencsére azért gyűltek össze, hogy a szó szellemi és materiális ér­ telmében adjanak, ne elvegyenek és közösen érezzék a munkájuk nyomán felszínre kerülő értékek súlyát, fontosságát, és nem utolsósorban: szépségét. Az irodalom mosolyát. Elhangzott 1996. jan. 19-én Balassagyarmaton, a Madách-emlékünnepségen. ( - a szerk.) 25 �palócföld 96/1 Gáspár György „Ím itt áll közöttünk: elég rámutatnom. Ez ő!” Hadd idézzem ide közénk Madách Imre szellemét, akit az előbbi szavakkal mutatott be a Kisfaludy Társaságnak Arany János, 1862-ben. Tisztelt Díjazottak, Meghívottak! Amikor - immár második alkalommal - felkértek a Palócföld szerkesztői a Madách irodalmi pályázatok közös elbírálására, legelsősorban megkönnyebbülést éreztem. Felte hetőleg némi magyarázatra szorul ez a kijelentésem. Megkönnyebbültem, mert ha újra sikerült megteremteni a pályázatok kiírásának anyagi és szellemi feltételeit, akkor sze­ rencsére nem kell egy már az országhatáron túl is tekintélynek örvendő irodalmi hagyo­ mánynak megszakadnia. Megkönnyebbültem azért is, mert a pályázat szellemi gazdája az eddigi évekhez hasonlóan - ismét a Palócföld lett, tehát szellemi szállásadója is lesz a beérkezett müveknek; vagyis remélhetőleg - az egyre nehezebbé váló anyagi körül­ mények között is - betöltheti a szűkebb hazában és az egész magyar kulturális életben játszott, karakteresen megrajzolható szerepét. A jelenlévők valószínűleg kisebbik része tudja, hogy milyen áldozatokat kíván ma­ napság egy szellemi műhely életbentartása. De biztosan tudják, a saját bőrükön érzik azok a szerkesztők, akiknek a ma oly jellemző megszorítások, a csak rövid távra tekintő, feltétlen anyagi megtérülést váró pénzügyi szemlélet miatt - idézőjelbe teszem - „feles­ legessé" válik munkájuk, beszűkül életterük, egzisztenciájuk. Tudják azok is, akik még egyelőre a helyükön maradva, korunk kényszerű parancsának engedelmeskedve, egyre többet vállalva magukra, az érdemi munka mellett mind több időt fordítanak arra, hogy a túlélés, az előremenekülés útjait keressék. És természetesen tisztában vannak azok is a lehetőségekkel, akik anyagiakkal biztosítják a műhely működését. Köszönet nekik. Mindezt azért kívántam előrebocsátani, mert a pályázatra beérkezett mintegy 3000 kéziratoldalnyi anyag ismét azt igazolta, hogy a kultúrára fordított anyagi áldozatok 26 �palócföld 96/1 nem hiábavalók: megtérülésük csak idő kérdése. Az anyag felét kitevő hely- és kultúrtör­ téneti vonatkozású, irodalomtörténeti tanulmányok, szociográfiák rendkívüli sokfélesé­ get mutatnak. Nem felelőtlenség kijelenteni, hogy azok az írások, amelyek nem részesül­ nek díjban, s talán megformáltságukban sem érik még el a közölhetőség színvonalát, nos azok sem hiába születtek meg: egy általánosabb, összefoglalóbb jellegű mii biztosan támaszkodhat adataikra, kutatásaikra és esetenkénti felfedezéseikre. Mint az elmondottakból is kikövetkeztethető: magam elsősorban az említett műfajú anyagokat ismertetem. A határon túli magyarság sorsa, ill. általánosabban: a nemzetiségi kérdés legalább száz éve megoldatlan problémája térségünknek. Aligha lehet véletlen, hogy a hivatalos politika útkeresése mellett (országunk alapszerződések megkötésén fáradozik a legtöbb kisebbségi sorsú magyar által lakott környező országgal) a civil társadalom és tudo­ mány is keresi a megoldást az okok feltárásával. Az emberekben lévő sok generációs bi­ zalmatlanság, félelem, nyilván nem oldható fel egy tollvonással. Fontosak azok a kez­ deményezések, szándékok, amik a mélyreható valóságfeltárás módszerével nem továbbra is elleplezni igyekeznek a nagyon is akkut válságjelenségeket, (ahogyan ez az internaci­ onalizmus jegyében korábban történt), hanem feltárják azokat; megfogalmazzák a kü­ lönböző érdekeket, remélve, hogy a közös megoldás felé vihet ez az út. Az ilyen indítta­ tású írások közül kettő is kiemelt díjazásban részesült. Első díjat kapott - a zsűri teljes egyetértésével - Puntigán József losonci pályamű­ ve, a Fogyóban című tanulmány. Nem elcsépelt szlogenként mondom: cseppben a tengert mutatja Losonc etnikai összetételének megváltozását nyomon követő elemzés. Hogyan kerül a történelmi helyzet, a kezdetben bizonytalan államhatárok, majd az új adminiszt­ rációs viszonyok teret nyerésével kisebbségbe az egykori többség, miként veszik el tőlük identitásukat erősítő ereklyéiket, húzzák ki a talajt alóluk a törvénykezések, például a nyelvhasználatról már a két háború között sorvad el a helyi ipar- és gazdaság állami támogatása? Meggyőző erejű a szerző logikus okfejtése. Témaválasztásában és adat olt ságában rokonítható Vécsei Károly marosvásárhelyi szerző tanulmánya, amelyik az erdélyi városok etnikai-társadalmi struktúrájának alaku­ lását elemzi, 1910 és 1992 között. A Mikszáth Társaság különdíját nyerte el. Figyelem­ re méltó mondandójának lényege az, hogy az erdélyi nagyobb polgári települések roha­ mos elrománosodása végül is a történetiségében Nyugat-európai mintájú városok balkanizálódásához vezet, elsősorban amiatt, mert a régi és új városlakók között olyan men­ talitásbeli, életszemléle ti, kultúrkörben és vallási eredetű különbségek vannak, melyek csak a több generáción keresztüli együttélés alatt volnának feloldhatók, s erre valószí­ nűleg nem lesz idő. A zsűri kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy a Madách Imre személyéhez és munkás­ ságához, valamint a szűkebb jelenlegi ill. történeti tájegységhez kapcsolódó írásokat megkülönböztetett figyelemmel illesse. Vita nélkül második díjat javasoltunk Szilágyi Mártonnak - Kármán József és a millennium című munkájáért, amely a 100 évvel eze­ lőtti, losonci Kármán-emlékünnepség irodalomtörténeti és társadalompolitikai esemé­ nyeinek egybevetését tette elemzése tárgyává, elsősorban abból a szempontból, hogy va­ 2 7 �palócföld 96/1 j on miként és miért változott Kármán pályájának megítélése a halála után több évtized­ del, egykori munkássága hogyan vált főszereplőjévé a vármegye politikai belharcainak. Balassagyarmat város különdíjára javasoltuk - mint a jelige feloldása után kide­ rült - a pályázatokon több éve sikeresen résztvevő Andor Csaba tanulmányát, mely Ma­ dách - lényegében a mai napig ismeretlen - múzsáját, Lujzát mutatja be, ill. elemzi ha­ tását a költő munkáira, a fiatalkori szerelemtől az életpálya végéig. Andor bizonyítva látja, hogy hatása Madách fő müvén, Az ember tragédiáján is érezhető. A tanulmányok közül kitűnik a harmadik díjra javasolt - Kónya Lajos bizonyos pályaszakaszát megrajzoló - írás nyelvi-, szerkezeti megformáltságával, megállapításaival és a közelmúlt irodalompolitikai összefüggéseinek feltárásával. Monostori Imre Kónya Lajos 50-es évek alatti költészetének elemzésén keresztül rendkívül bonyolult morális kérdéseket feszeget. Azt boncolgatja, hogy mennyire lehetett hiteles Kónya politikai elkötelezettsége, aki oly közel került az akkori politikai hatalom irányítóihoz, kiismerhette módszereiket. Mennyiben karrier-történet az övé, vagy drámai sors? Monostori ítélete karakteres. Salgótarján város díját Paróczai Csaba Vallási és karitatív egyesületek közművelő­ dési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között című dolgozata kapta. Na­ gyon tanulságos munka ez. Manapság egyre szaporodnak az új kisközösségek, ugyanak­ kor nem kevés újra éled, keresvén korábbi gyökereit. Az ilyen helyi, művelődéstörténeti munkák sokat segíthetnek, a sokszor túlzottan is, nemritkán politikai okokra visszavezet­ hetően szétszabdalt kezdeményezések újbóli közelítésében, vagy a történeti hagyományok folytatásában. Meggyőző erővel hat annak bemutatása, hogy miként éltek különböző ke­ resztény és zsidó felekezetű egyesületek „békés egymás mellett élésében" (az idézőjel csak a múltban elkoptatott szóhasználatnak, nem tartalmának szól). A helytörténeti munkák közül dicséret illeti Jusztin Ferenc dolgozatát is, amelyben Madách és Szécsény kapcsolatait igyekezett feltárni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Többször nekem szegezték a kérdést: egy megye miért tartson fenn irodalmi műhelyt, irodalmi pályázatot, ahol és ahová a megyén túliak közül is jönnek? Miért kell az „ide­ geneket" is a szűkebb tájegységnek pénzelnie? Nem tudok szabadulni attól a véletlentől, hogy a Magyar Kultúra Napjának, mint közismert: a Himnusz születése előestéjének év­ fordulóján kerül sor erre az ünnepségre. Olyan értelemben gondolok én erre, hogy a Himnusz minden magát magyarnak valló emberben az egyetemes fohászkodást, reményt erősíti meg; valami olyan közös összetartozást, amit semmiféle politikai vagy földrajzi határ sem tud elválasztani. Ilyen értelemben tehát valójában nincsenek, nem is léteznek belső fö ld ra jzi határai a szellemiségnek, ha az általános kultúra körébe tartozik. Ka­ zinczy idejében Széphalom volt a szellemi élet központja. Azt kérem tehát végül mindazoktól, akik tehetnek érte: tartsák meg lehetőségeikhez képest továbbra is a műhelyeket, amelyek a vidéki régiókban még jelentősebb szerepet játszanak, mint a fővárosban. Elhangzott 1996. jan. 19-én Balassagyarmaton, a Madách-emlékünnepségen. ( - a szerk.) 28 �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér: Mózes 29 �Ablak Egy salgótarjáni diák levele Izraelből Az alábbi levelet még a közel-keleti békefolyamat kitartóan előregördülő, lényegé­ ben harci cselekményektől, öldökléstől mentes szakaszában kaptuk. Már túl az ammani gazdasági csúcson, amely a térséget a világgazdaság egyik meghatározó erőközpontja­ ként képzelte el, de még innen azokon a véres eseményeken, amelyek ismertek a T. Ol­ vasó előtt. Az élet a legnagyobb dramaturg - mondják gyakran. Amikor elhatároztuk, hogy megújuló Ablak című rovatunkban közreadjuk egy salgótarjáni diák levelét, la­ punk karakterének megfelelően irodalmi-művészeti összeállítást képzeltünk el köréje. Nem illusztrációként, hanem a művek önértékéből keletkező feltételezett tágabb hori­ zont kedvéért. Az időigényes fordítói munka késleltette a levél közreadását. Mégis úgy véljük, a bekövetkezett megrendítő események ellenére semmit sem veszített időszerű­ ségéből sem a levél, sem a mellérendelt irodalmi és képzőművészeti összeállítás. Ellen­ kezőleg. Abban bízunk, hogy a világfalunak ezt a fontos utcáját közelebb hozza a ma­ gyar olvasóhoz. Ugyanakkor azt is kötelességünk jelezni, hogy a salgótarjáni fiatalember Ichak Ra­ bin miniszterelnök meggyilkolása után a következő kiegészítést fűzte leveléhez: „Bizo­ nyára nem volna teljes az írásom, ha nem esne szó arról, hogy Izraelben megölték az ország miniszterelnökét, Ichak Rabint. Izrael társadalmából eltávozott egy nagyszerű példakép, és keletkezett rajta egy szörnyű folt: zsidó ember ölt zsidó embert. Izrael né­ pe nehezen éli meg ezt a szörnyűségét, és nehezen teszi túl magát rajta - ha egyáltalán helyes ez a kifejezés ekkora tragédia esetében. Az idő azonban múlik, az élet megy to­ vább, és ahogyan látom, ez a hihetetlenül szorgalmas és kemény nép rendületlenül ha­ lad az Ichak Rabin által kijelölt cél felé, a béke útján.” (A szerk.) Salgótarján, 1996. kora tavaszán �palócföld 96/1 Ahogy egy magyar fiatal látja Izraelt Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Barátaim! Legutóbbi hazalátogatásom alkalmával, mint mindig, öröm volt találkozni szüleimmel, s az is jóérzéssel töltött el, hogy baráti kapcsolataim sem halványodtak el. Ezúttal a rend­ hagyó élményt az Önöknél tett látogatás szerezte. Az Önök érdeklődése, nyitottsága, részle­ tek iránti fogékonysága olyan él ményeim megfogalmazására is rákényszerített, amelyek ta­ lán puszta emlékképek maradtak volna. Már az elköszönés pillanatában tudtam, hogy a szerkesztőségi beszélgetéstől megkaptam azt a szellemi ösztönzést, amely tapasztalataim írásos rögzítéséhez vezethet. Azóta itt szerzett ismereteim némely részletét már közreadtam, főként az ipari parkokra vonatkozóakat. Alább következő soraimban találnak majd olyan mozzanatokat, amelyeket szóban már előadtam, de talán a levél egésze újat is mond. Bízom benne, hogy az Olvasónak mindenképpen. * Miként azt egyik kedvenc filozófusomtól tudom, önmagában semmi sem határozható meg. íg y van ez velem is, hiszen izraeli élményeimet magyar identitással, magyar ember­ ként, óhatatlanul összehasonlításokban élem meg. Ezek sarkalnak arra, hogy írjak is róla. Papírra szánt gondolataim nem tudományos igényű elemzések, csupán az élményeim rende­ zésére tett kísérlet. Ezek az élmények azonban oly elevenek, hogy objektivitást nem is fe lté ­ telezek magamról. Attól is tartok, hogy akik olvassák soraimat, talán úgy vélik majd, hogy szándékom és célom egy olyan minta felvázolása volt, amelyet követendő példaként állítok a honi közönség elé. Szeretném, ha végig tudná a T. Olvasó szerkesztőségnek szánt levele­ met megismerve, hogy erről szó sincs. Beszámolok valamiről, ami nekem még élményközeli, és itteni életem mindennapi való­ sága. Tehát... Immáron második éve tanulok Izraelben. Mindmáig csodálkozom idekerülésem vélet­ lenszerűségén és kintlétem körülményein. Miért? Hiszen zsidó államban élek nem zsidó­ ként! A zsidósággal egyébként gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok. Édesapám nevelőap­ ja félzsid ó volt - haláláig Salgótarján egyik köztiszteletben álló egyénisége. Ezért gyak­ ran megfordultam zsidó családoknál és több zsidó barátom is volt, van. Ez kikerülésemig nem jelentett különlegességet sem számomra, sem igen erősen keresztény szellemiségű csa­ ládunk számára, hiszen környezetünkben a zsidósággal kapcsolatos megkülönböztetést vagy antiszemitizmust lényegében sohasem tapasztaltunk. Középiskolás koromban akadt 31 �palócföld 96/1 kezembe egy könyv, amelyben a zsidó és keresztény vallás összefüggéseiről, a zsidóság tör­ ténelmi megpróbáltatásairól olvastam. Ekkortól érdekel a diaszpóra sorsa és története. Az a történelmi tény, hogy miként képes egy nép évszázadokon át fennmaradni saját ország és önálló államrendszer nélkül. Azt hiszem, ekkor ismertem fel a vallás, a tradíció erejét. Egyre többet forgattam a Bibliát, bizonyos szintű ismereteket szereztem a Koránról is. Ezek az élmények keltették f e l érdeklődésemet a Közép-Kelet, elsősorban Izrael iránt. Elhatá­ roztam, hogy mindenféleképpen eljutok az újkori Izraelbe. Később már továbbtanulási ter­ veimbe is beleszőttem ezt az országot. M ajd óriási szerencsémnek és családi barátságoknak köszönhetően eljött az a nap, amikoris repülőre ültem, majd a Tel-Aviv-i Ben Gurion repté­ ren landoltam. Kezdetben a Negev sivatagban, a Kibbutz Nir Ichakban dolgoztam kertészként, konyhásként és nyelvet tanultam. Öt hónap után jutottam be a karmieli ORT Braude International College-ba, ahol azóta is tanulok. Karmiel modern, sok építészeti elismerésben része­ sült észak-izraeli város. Az első igazi meglepetés számomra - s azt hiszem minden idegen számára - a rang men­ tes, az egyszerűen átlátható, az idegent szinte tolakodó kíváncsisággal kezelő, a reggeltőléjfélig vidám és közvetlen izraeli társadalom megtapasztalása volt. S az, hogy Izraelben akár „kibucnyikként" akár főiskolásként az élet nagy szeletével és nagy mélységével nyílik lehetőség megismerkedni - méghozzá hihetetlen gyorsan. Az élmények tömegét persze nem áll módomban leírni, mégis megpróbálok néhány, általam érdekesnek és tanulságosnak vélt gondolatot az olvasóval megosztani. Mint már írtam a „kétlakiság" hamarosan ösztönös összehasonlítóvá tett. Rájöttem azonban, hogy az összehasonlítások alapját éppen azok a közös vonások szolgáltatják, amelyek terén hazánk és Izrael között számos hasonlóság fedezhető fel. Egyik legszembe­ tűnőbb ezek közül a két ország jelen költségvetésének erős, úgymond „külső" terheltsége. Nálunk a külföldi adósságszolgálat, Izraelben a katonai költségek kötik le a költségvetés jelenős hányadát. De ilyen a két ország földrajzi helyzete is. I zrael apró ország, körülvéve ellenségekkel. Mi persze, nem ilyen körülmények között, de a rendszerváltás, az átalakulás nyűgeivel küszködő, önmagukkal törődő országok gyűrűjében élünk: igazán nagy segítségre mi sem számíthatunk környezetünktől. És még egy igen meghatározó hasonlóság, hogy mind a magyarság, mind a zsidóság nagy hányada az országon kívül él! Természetesen ezek a j e ­ lenségek nem mindenben egyformán esnek latba a két ország életében. Összegezve mégis el­ mondható: kis országok vagyunk, óriási terhekkel megrakodva. Ahogy otthon mondjuk: egy hajóban utazunk. Az azonosságok után utaljunk az eltérésekre is: a társadalmi nehézségek megélésének körülményeire, azok állampolgári felfogására, a közterhek viselésére, és nem utolsó sor­ ban a teherviselés társadalmi méreteire. Mindezek kezelésének inkább az egyéni és társada­ lmi eszmei-lélektani kondícióira szeretnék rámutatni. Elsőként a nemzeti identitásról és annak néhány eleméről írok. Ez a kérdéskör - tapasz­ talatom szerint - talán mindennél fontosabb társadalmi tényező. Ez az, ami a legmélyebb benyomást gyakorolta rám. Egy példa élményeim sorából. Pár hónappal ezelőtt magyar tu­ dós csoportnak segítettem, tolmácsoltam és a bérelt kisbuszukat vezettem. Először voltak 32 �palócföld 96/1 Izraelben és (hogy egyszerűen mondjam) voltak kételyeik az izraeli élettel kapcsolatban... Hogyan dolgoznak a zsidók? Hogyan harcolnak? Miként és miért voltak képesek győzni..., stb. M ár edzett voltam ezekhez a kérdésekhez. Ismerni vélem az otthoni (az európai) észjá­ rást. Rutinból válaszoltam. Jól tudtam, akármilyen „nagyokat” is mondok, úgysem lesz meggyőző. Á m egy véletlen eset segítségemre sietett. Tudóscsoportom teljesen megdöbbent. Eila t­ ban befejeződött a háromnapos konferencia, és a negyedik nap reggelén éppen csomagja­ inkat gyömöszöltük a buszba, készültünk vissza Tel-Avivba, amikor egészen váratlanul, óriási hangorkánnal négy F-16-os harcigép húzott el a fejünk fele tt, és vagy öt percig -o tt felettünk - elképesztőbbnél elképesztőbb figurákat mutattak be. Készültek a Függetlenségi Ünnepre. A dobhártyát repesztő zajban dermedten bámultunk. Aztán a repülök eltűntek. É s ekkor történt a csoda! Kinyíltak az ablakok, az erkélyajtók, az óriási parkolóban megálltak az emberek, és mintha valaki vezényelt volna nekik, egyszerre lendült fe l a karjuk, vadide­ gen emberek összemosolyogtak, önfeledten integettek egymásnak, mintha azt mondanák: boldogok vagyunk, büszkék vagyunk, mert erősek vagyunk... Szótlanul, hosszan néztük őket. A csoportunkat vezető professzor szólalt meg először: „Péterkém, azt hiszem, ez valami olyan, mintha az Üllői úton a Fradi az ötödik gólt rúgta volna be a Milánnak, ... talán nekünk is ezt kellene megértenünk. ” Még tíz napig voltak Izraelben. Az előbb leírt élmény nyomán szívemhez nőtt alkalmi magyar tudós ismerőseim szenvedélyesen kutatták az összetartozás ezen spontán megjele­ nésének további újabb és újabb nyomait. Sehol sem találták! Egy csomó, számukra fe lo ld ­ hatatlannak tűnő ellentmondásba ütköztek. Néhány példa... Mindenki másképpen ítéli meg a békét, a telepeseket, A merikát, a betelepülést, és sorolhatnám tovább. Bár a korai kételyeik megszűntek, mégis úgy utaztak haza, hogy új kételyeik támadtak: hogyan képes ennyi vesze­ kedő ember nagy nemzeti teljesítményekre, vagy sorsdöntő helyzetekben mindent felülmúló összefogásra?! Valóban: mi ennek az erős nemzettudatnak a háttere? Mi a titka? Bizonyára sokminden. De az biztos: miként a pilóták teljesítménye, ugyanúgy Izrael történelme, az exportteljesít­ ménye, a hightechn, az orvostudomány, a sokadik diploma, a vallás, a répatermelés, a nö­ vekvő turizmus, a győztes háborúk, mind, mind, mindenki által ismert fogalmak és büszkén feszítik az izraeli állampolgár mellét. Mégis én nem ezekre a tényezőkre, hanem az identitásra és a munkára nevelés különleges körülményeire és fontosságára szeretnék utalni, hiszen nap mint nap az öntudattól büszke fiatalság körében élek. A nemzet önazonosság tudatának nevelése az óvodában kezdődik, és mire jó va l később az izraeli fia ta l kilép a seregből, már valami olyan hihetetlen nemzeti érzéssel és tetterővel van feltöltve, amelynek otthon mi csak a hiányáról tudunk beszámolni. Belecseppenve ebbe a nevelési folyamatba, azt látom, hogy ez a munka tudományos igényű és így rendkívül tuda­ tos. Minden a fiatalokra épül! A gyermeki eszméléstől a munkábal épésig mindenkiben tu­ datosul, hogy mégcsak gondolni sem lehet a lemaradásra! Egyszerűen mindenkinek, mara­ dék nélkül, a társadalom hasznos tagjává kell válnia! A nevelés nagyon fontos része, hogy beláttatja: a gondoskodás hálára és felelősségre kötelez. Ez az állammal és hazával szem­ 33 �palócföld 96/1 beni felelősség azonban nemcsak a hivatalos életre, hanem a magánéletre is vonatkozik. A nemzeti érzés tudatos nevelése erősíti magabiztosságukat a más nemzetekkel való érintke­ zésben is. Tizennyolc éves koráig minden fiatal legalább angolul, de tapasztalatom szerint gyakran több nyelvet beszél. íg y érik el, hogy amikor egy izraeli fiatal munkába lép, egy­ szerre válik büszke - nem kiszolgáltatott - izraeli állampolgárrá, a nemzetköziségben pe­ dig magabiztos világpolgárrá. Különös hangsúllyal szeretnék utalni a hadsereg szerepére. (Kérem, ne tekintsenek millitánsnak!) Izraelben a katonaság minden fiatal számára kötelező: a lányok kettő, a fiúk három évet szolgálnak. Az identitás fejlesztése a hadsereg kötelékében csúcsosodik ki. Bi­ zonyára érthető, hogy az izraeli fiatalság számára a bevonulás erkölcsi kötelesség, hiszen az állam fennmaradásáért Izrael az utóbbi ötven évben öt háborút vívott. A háborúk f á j ­ dalmai és sikerei szinte minden generáció nemzeti érzéseit keményre edzették. Nem a kato­ naság védelmi neveléséről írok. Inkább azt a szerepét szeretném érzékeltetni, amelyet a f ia ­ talok felelősségre- és munkára nevelésében vállal. Ka t o n a barátaimat figyelve, az itteni katonaságot valamiféle edzőtábornak látom. Itt rendszeresen edzeni kell a kitartást, a ke­ ménységet, a felelősségérzetet, a munkaképességet, és ahogyan közelít a szolgálat vége, dönteni kell, hová megy a fiatal dolgozni, vagy hol tanul tovább. Más út nincs, márcsak azért sem, mert a pályakezdő nem kaphat munkanélküli segélyt. A főiskola szervezésében alkalmam volt egy hetet az Izraeli Védelmi Erők kötelékében tölteni. Ez az úgynevezett Gadna-hét a sereg kiképzési időszakának és más tevékenységei­ nek bemutatására szervezett kurzus, önkéntes alapon. A kurzuson - mintegy kétszázan fegyverismeretet tanultunk, terepgyakorlaton és a hadsereg foglalkoztatási programjai­ nak - több mint kétszáz - ismertetésén vettünk részt. A mit láttunk, az magyar szemmel teljesen hihetetlen: szakaszunk parancsnoka tizenkilencéves lány, a bázisért felelős parancsno­ kok (fiúk, lányok) átlagéletkora pedig huszonegy év volt. Emberek, gépek, fe g yverek, épüle­ tek, oktatás-húsz éves fiatalok kezében! És micsoda fegyelmet, felelősségtudatot kölcsö­ nöz az állam adta bizalom ezeknek a lányoknak, fiúknak?! A sereg tehát úgy foglalkozik a honvédelemmel, hogy közben növeli az identitástudatot. És amit magyar szemmel legszembetűnőbbnek tartok: felkészít arra, hogy a leszerelés elérkeztével a fiatal hogyan folytassa életét. A nemzeti öntudat összetevőit elemezve, nem kerülhetem el, hogy ne említsem a vallást és a cionizmust, mint életfelfogást, mint életcélt. A vallás Izraelben természetesen indentifikálja az egyént, mindemellett érzem, hogy az emberek nagyobb többsége európai jellegű, és mégis a gyökerek ápolásával, úgymond, tra­ dicionális életet él. Mindezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy az emberek nyitottak, raci­ onálisak és kevésbé jellem ző a vallásos zártság, sőt megjelent a vallásosságnak egy újabb, sokkal inkább nyitott formája is. Másik jelentős tényező, amely meghatározza önazonosságukat: a cionizmus. Ez már szinte csak az új bevándorlók szellemi mozgalma. Hiszen aki már Izraelben született, an­ nak nem kell cionistának lennie. Az izraeli büszke, erős nemzeti öntudattal élő nép. Az élet és a történelem is meggyötörte őket: talán már minden nemzet tett valamit ellenük. Ezért az idelátogató idegen valami 34 �palócföld 96/1 35 �palócföld 96/1 fennsőbbséges bezárkózásra számít Izrael földjén. Ezzel ellentétben elképesztően kedve­ sek és európai szemmel tolakodóan érdeklődőek. Álljon itt erre egy másiké eset... A nyár elején egy budapesti vállalat vezetői jöttek Tel-Avivba. Barátommal (magyar) fogadtuk őket, és három napig az egyik túristavállalat megbízásából csak arra ügyeltünk, hogy az ellátás rendben legyen, valamint a programjaik helyszínére szállítsuk őket. Egyéb­ ként angolul jó l beszéltek, tolmácsra nem volt szükségük. Először jártak Izraelben, s már az első pillanatokban látszott rajtuk az idegen hely feszélyező hatása. Ráadásul a szállo­ dához vezető út rövidítése miatt bekeveredtünk egy igazi keleti sikátorba, ahol a kiabálás, a tolakodás, a zaj és a tömeg otthon szokatlan méretei végképp bizalmatlanná tették őket. Ne­ hezen értünk a tengerparton lévő szállodasorhoz, a szállodánkhoz. Kiszedtük a cuccokat, indultunk a szálloda bejáratához, ahol egy idős, hetven év körüli kipás úr fogadott bennün­ ket. Betessékelt és a portához kísért bennünket. A szokásos idegesítő papírkitöltéseket vé­ geztük, miközben az öreg ott settenkedett körülöttünk. Addig-addig, míg megkérdezte tőlem: „Románok vagytok?"„Nem, mondom, magyarok". No, erre ízes magyarsággal akkorát ká­ romkodott, hogy majd összedőlt a ház. Hozzá akkorát nevetett, hogy az az egész társaságra átragadt. M ajd pedig jö tt az izraeli pacsi, mindenkihez odatolta a kezét és jó nagyot bele kellett csapni. Közben nevetett és vagy háromszor még elismételte a varázsszót. És mire ez megtörtént, feloldódott a feszültség, mintha azt mondta volna a kipás öreg, vállveregetve: „Nyugi fiúk, itt otthon vagytok. ”Ő se bánta meg: az egyik magyar vendégtől egy üveg egri bikavért kapott. Egyébként mint kiderült, ő francia származású, de a barátja, a szálloda nyugdíjas sza­ kácsa, magyar, és tőle tanulta ezt a káromkodást remekművet. Rettentően sajnálta, hogy több mint negyven éves barátságuk ideje alatt magyar nyelvtanulmányai csak erre az egy szóra terjedtek ki. Szóval ilyenek. Bárki idegent megszólítanak, érdeklődnek. Hátha még egy volt magyar­ ral akad össze a magyar túrista, akkor összeszedheti összes honi tudását, mert nem egyha­ mar szabadul! A kíváncsiságon túl jó l tájékozottak az idegen népek, kultúrák tekintetében. Persze sok helyről jöttek, sok mindent ismernek... Az öregek sok mindent megéltek, tapasztaltak és min­ den törekvésük arra irányul, hogy bölcsességüket át is adják fiataljaiknak. Gazaság-politikai irányultságuk az export és a befogadó turizmus, így hát mindenre és mindenfelé nyi­ tottak. Angolul szinte mindenki beszél. Az országra egyébként is jellemző a soknyelvűség. Szinte fanatikus identitástudat, ugyanakkor nyitottság, nemzetköziség jellem zi az izrae­ li életet. Hallgatótársaimmal, akik franciák, mexikóiak, argentinok, oroszok, jugoszlávok, sokszor beszélgetünk erről: talán csak az tud igazán nemzetközivé válni, aki nagyon szereti hazáját? Ki tudja? Nekünk magyaroknak mindenesetre érdemes ezen elgondolkodnunk. Identitás, nemzeti öntudat, nemzetköziség, katonaság, nevelés, mind mind komoly, sú­ lyos fogalmak... Miközben ezeket írom itt Izraelben, eszembe jut, miként ültem barátaimmal és ismerőseimmel a tarjáni Dreher Sörözőben és ezekről beszélgettünk. Hogy’ van ez ott? Miként van ez itthon? Eszembe jut: én nagyon komolyan beszélek - úgy, ahogyan ezt le is ír­ tam -, ők pedig valahogy nem értik lelkesedésemet... Az egyik munkanélküli, a másik éppen most feketén dolgozik, az egyetemista barátaim meg azon gondolkodnak, hogy hogyan kel­ 36 �palócföld 96/1 lene végzés után nyugatra kijutni... Itteni élményeim nyomán otthoni környezetem vélemé­ nyét, alapállását máig nem emésztettem meg. Elég, ha csak azt mondom, Izraelben nem na­ gyon találkoztam olyan emberrel, aki dicsérte volna az államot, de olyannal sem, aki ne bí­ zott volna benne. Hogy mi a bizalom oka? A politika szempontjából ez nyilvánvaló. Gazdasági oldalon pedig egyszerűen semmi más, mint a kiszámíthatóság. Ez mindennél fontosabb! Ezt úgy élik meg, magukra nézve azt tartják, hogy egyre csak rosszabb és nehezebb idők jönnek. Lehet, hogy ez igaz, lehet hogy nem, de az biztos: tudják mire számíthatnak, készülnek rá és véde­ keznek. Védekeznek, azaz védik az egyént. Én ezt mindennél nagyszerűbbnek tartom. Tudomásul veszik, hogy kapitalizmus és demokrácia van, amit - ahogy látom - nem a gyengéknek talál­ ták fel. Mégis: náluk nincs elesett ember. Védekezik az állam, védekeznek a társadalmi szervezetek, védekezik az egyén és védekeznek az ezek összességére épülő másodlagos-har­ madlagos társadalmi, otthon úgy mondanánk, civil szerveződések. Ezek az utóbbiak - moz­ galmak, egyletek, egyesülések, vállalkozási formák, alapítványok, stb - valamiféle egyen­ lőséget is belelopnak a társadalomba, mert az egyikben támogatóként, a másikban támoga­ tottként szerepel az egyén, így azután még valamiféle társadalmi csillapítás is létrejön, azaz mindenki fontossá válik. E szerveződések közül kettőt emelek ki: a kibucot és az ipari parkot. (Egyikben dolgoztam, a másik tanulmányaim kiemelt területe.) A kibuc ma már a szinte egyetlen kommunisztikus rendszerű társadalom a világon. A kibuc önállóan gazdálkodik, szervezetének minden tagja egyenlő, a megtermelt javakat egyenlően osztják fel. Nincs magán, csak személyi tulajdon. A tagok nem kapnak fizetést. Az egyén csupán kötelességeivel szembesül, a közösség ereje megvédi a piac viszontagsá­ gaitól. Az ipari park viszont az állam és a nemzetközileg is elismert nagyvállalatok szülemé­ nye. Az állam támogatja a park létrehozását és támogatja a parkba bemenő vállalkozókat. Kihasználják az állam és a magántőke nemzetközi tekintélyét. Egymást erősíti a magánvál­ lalat és az induló vállalkozás. A nagyvállalat árnyékában kinövő kisvállalkozás megerő­ södik és úgy lép be a piacgazdaság kapuján. A vadkapitalizmus visszásságait kiküszöbölő másodlagos társadalmak szerepéről talán nálunk is lehetne gondolkodni. Talán éppen az itteni ipari parkok példájából okulva. A héber nyelvből, a keleties viselkedésből fakadóan kevésbé találja szemben magát az ember az európai, vagy magyar jellegű tekintélytisztelettel. Mégis ahogy növekednek isme­ reteim, bővül élménytáram, egyre inkább azt veszem észre, hogy az izraeli társadalom szinte minden szintjén (politika, közélet, üzleti élet) vannak olyan erős vezető szellemű egyénisé­ gek, akik köztiszteletben állnak, az emberek felnéznek rájuk és - ezúttal a mi szóhasznála­ tunkkal élve - a társadalom példaképeiként jelennek meg. Azt látom, azt tapasztalom, hogy az izraeli társadalom lelki fenntartó erejének egyik fontos alapja, hogy a vezetők sokszor példaképek is. Mindez a még közeli háborúk hatása vagy talán a történelmi megpróbáltatásokból fakadó mentalitás? Netán mindenütt, minden nemzet esetében így lenne jó ? A politikában nem kell másokra hivatkoznom, mint Ichak Ra­ binra vagy Simon Perezre. Nem ellentmondás mentes személyiségek, de hogy még az ellen­ 37 �palócföld 96/1 38 �palócföld 96/1 zék is tiszteli és becsüli munkájukat, nem kétséges. (De gondolhatunk a korábbiakra is: Ben Gurion, Golda Meir, Sharon, Shamir, Dayan, és így tovább.) Mégis, hogy ne a legnevezetesebbekről szóljak, megkísérlem bemutatni a gazdasági élet két vezető egyéniségét. Egyikük Juda Hajós, a Nir Ichak-i Kibbutz egyik vezetője, a másik Stef Wertheimer az ISCA R Ltd. nagytőkés tulajdonosa. Mint említettem, öt hónapig egy kibucban éltem és ott találkoztam Juda H ajóssal, a f e l ­ vidékről kivándorolt kibucnyikkal. A hatvannégy éves ember fia ta l korában Izrael felépí­ tését tűzte ki élete céljául. Ahhoz a kibuchoz, ahol megismertem, hatodmagával kezdett hoz­ zá 1947-ben, a Negev sivatagban. Végigharcolta az ország minden háborúját. Egyike a si­ vatagi mezőgazdaság kifejlesztőinek. Mezőgazdász, közgazdász és nevelő. íg y hát az ő kis, hatszáz f ő s kibuctársadalmában neki jut az öreg bölcs szerepe. Gyerekek, fiatalok és felnőttek egyaránt kikérik véleményét és adnak a szavára. Ő kezeli a kétemeletnyi, általa tervezett répatisztító-rendszert, ő irányítja az automatizált öntözési rendszert, dolgozik az ültetvényeken, napjában háromszor-négyszer ócska kerékpárjával, vacak rövid gatyájában végigcsörtet a kibucon, parancsokat osztogat, magyaráz, tréfálkozik, majd este a Ber Sheva-i Egyetemre jordanisztikát megy tanulni, mert már vagy három hónapja megkötötték az izraeli-jordán baráti szerződést. Ha egy-két napig nem jelentkezik, akkor mindenki tudja, hogy Londonban, New-Yorkban vagy Buenos-Airesben van, és állítólag még senki által so­ hasem látott sötét öltönyt visel, mert ugye, a több tízezer tonna répát, narancsot és egyebeket valakinek el is kell adnia. Három felnőtt gyermeke van, felesége a kibuc főkönyvelője, és négy éve már egy szobakonyhás-fürdőszobás lakásban élnek. Korábban csupán csak egy szoba jutott nekik. És ahogy járom az országot, vagy hallom a többi volt kibucnyiktól, minden kibucban van kéthárom ilyen erős, „karizmatikus” egyéniség. A másik eset... Közel egy éve léptem be először az I SCAR birodalomba. (A Galileiai hegység tetején 90 ezer négyzetméter területű gyármonstrum.) Dov Frommer pénzügyi igaz­ gatóhoz járok, az „ipari park”problémakörét tanulmányozom. A harmadik évezred építmé­ nyei és automatizált berendezései között még mindig félve téblábolok. A magyarként óriási rangkülönbségnek tűnő hallgató-igazgató viszony egyszerűsége és közvetlensége térít mindannyiszor észhez. Ráadásul magyarul beszélünk. Felhívhatom benn és otthon, kérhetem tanácsát, mindig szívesen magyaráz. Szerinte egy-két jó szó még nem kerül pénzbe. Megmu­ tatja az üzemet, ő maga, nem a beosztottak. Egyedül azt tartja fontosnak, hogy akarjak va­ lamit. De segítenének másnak is. Több magyar küldöttség járt már ott az ipari park-sziszté­ mát tanulmányozni. Eredménytelenül. Igazán nem is értik, hiszen annyi felszám olt vagy üres gyárépítmény van otthon... Remélem Frommer úr nem haragszik meg, egy kicsivel többet Stef Wertheimerről, a bi­ rodalom tulajdonosáról szeretnék írni. Bár vele még sohasem találkoztam, a cégnél minden őróla szól: ő fe jle szt, ő tárgyal kormányfőkkel, ő építi a gyárat, ő építi a dolgozók faluját, ő tanít, ő létesít múzeumot és saját főiskolát, ő támogatja a művészeteket, és ki tudja mi egyebet csinál még. Úgy gondolom, otthon ez különösen hangzik. Ráadásul egy nagytőkés­ ről van szó. Itt azonban mindez a cég tagjainak bizalmát, biztonságát, jövőjét, fejlődését jelenti. 39 �palócföld 96/1 Nem túlzok: aki az ISCAR-ról beszél az óhatatlanul róla mesél, élő legenda, aki közöt­ tünk él. Stef Wertheimer a világháború után Németországból érkezett Izraelbe és célja szintén az ország felépítése volt. Kicsiny esztergályos műhellyel kezdte a '50-es években, és mára egy keményfémlapkát gyártó világcég és három ipari park tulajdonosa. Tiszteletbeli tagja az izreaeli parlamentnek. Ez az üzletember és egyben politikus a nemzetgazdaság előmozdításának érdekében tett fejlesztéseivel vált népszerűvé. Elmélete szerint az állam, az államgazdaság, az ipari ter­ melés fejlődése, globálisan összetartozó folyam at, amely folyamat az exportra termelő vállalkozások eredménye. Szerinte egy kis országban - mint például Magyarországon először is a vállalkozók termelési és működési feltételeit kell biztosítani, majd ezeket az elemeket kell exportképesre edzeni, és mindezek után jöhet az adó és az állambevétel. Az izraeli társadalom és az ország jövőjét a fiatalságban látja, ezért tett meg mindent és tesz meg ma is, hogy a fiatalok színvonalasabb képzésben részesüljenek. Saját pénzéből egyetemet létesített. Az egyetem tevékenységének mottójául a tanulás, a munka és a termelés kulcsszavakat választotta. Ő maga is oktat. Egyéniségfejlesztő kurzust tart, amelynek f ő célja a fiatalok önálló gondolatainak felszínre hozatala, azok továbbfejlesztése. Egy éve gyűjtöm a Stef Wertheimerről szóló, vagy az általa írott cikkeket. Egy kötetre valót fűztem már össze. Állam, haza, ipar, fejlesztés, fiatalság, oktatás, munka, termelés, tanulás, export - nagy és fontos fogalmak, egy kis ország nagy emberének gondolatai! Ta­ nulni igyekeztem belőlük. De azt hiszem, otthon sokmindenkinek volna miért lapozgatnia e cikkgyűjteményben. Ha már a saját reformkori nagyjaink azonos igéit elfelejtettük, vagy meg sem tanultuk. Társadalmi csodákról mesélek: identitás, másodlagos társadalmak, példaképek ... Ugyanakkor otthon nincs olyan barátom vagy ismerősöm, aki közbe ne vetné: igen, úgy könnyű, hogy ott áll mögöttük Amerika! Vajon mennyire függ Izrael Amerikától? Vagy mennyire igaz az, hogy Izrael Amerika közel-keleti tagállama? Ezt én pontosan nem tudom, de még a bolond is látja és érzi, hogy él valam iféle „kifejlődött” kölcsönös érdekkapcsolat. Abban egészen bizonyos vagyok, hogy Izraelt a kényszer már réges régen rávitte annak belátására, hogy egy kis országnak mind gazdaságilag, mind katonailag-tartoznia kell valamilyen nagyhatalom, vagy hatal­ mi csoportosulás védőszárnyai alá. Az viszont számomra kétségtelennek tűnik, hogy ez náluk nem jelent feltétel nélküli f ő ­ hajtást, és még véletlenül sem jelenti egy társadalom arculatának felületes lemásolását. Azt mondanám, hogy az izraeliek saját életet élnek. Munkájukat az amerikai hatékonyság­ hoz lehetne hasonlítani. Magatartásuk a mediterán zajosság és a keleti nyugalom keveréke. Társadalmi törekvéseik pedig sajátos európai jelleget öltenek. Tehát amikor az izraeli-amerikai kapcsolatokról vagy függőségi viszonyról kérdeznek otthon, nem nagyon tudom a választ. Ennek a függőségnek a technológiája oly elegáns, hogy maga a tény nehezen érhető tetten Izrael form ális életében. A mechanizmus nagyszerű­ sége talán abban áll, hogy a „nagy”úgy viselkedik, ahogy a „nagynak”kell: felemeli, leve­ gőhöz juttatja a kicsit, a kicsi pedig nem csupán engedi, hogy felemeljék, még kapaszkodik, 40 �palócföld 96/1 �palócföld 96/1 küszködik is, hogy mihamarább felemelkedjék. Kívülállóként - de belülről is - talán így néz ki ez a kérdés. Ennek láttán, bizony, néha-néha kicsit irigykedve gondolom el: vajon hol is van, hol lesz a mi kis országunk Amerikája? A társadalom nagy tehertétele a terrorizmus, a palesztin kérdés. Ehhez nem nagyon tu­ dok hozzászólni. Vagy inkább nem merem beleártani magam. Azt hiszem, ez tömény politika, ahhoz viszont nem értek. Együtt tanul ok palesztinokkal, vannak csoporttársaim. A falafel-sütő barátom arab, az izraeli barátaim kocsiját a közeli arab faluban egy arab szerelő javítja, akinek egész csa­ ládjával nagy barátságban vagyunk. Persze beszélgetünk is: van véleményük arról, hogy például milyen egy arab diák helyzete Izraelben, vagy egyáltalán milyenek a jobb élethez való lehetőségek más arab országokhoz képest. Félve írnám le véleményüket, mert akkor meg itthoni arab barátaim sértődnének meg. Így is, legutóbbi találkozásunkkor, apám jó barátja, Barrakh doktor, a tarjáni kórház arab orvosa azt mondta: „Bedikém, te már tiszta dzsidó lettél.” Mégis néhány ellenőrizhető tény a jelenséggel kapcsolatban. Izraelben minden tábla három nyelvű (héber, arab, angol). Az oktatásban az arabok olyan iskolát hoznak létre, amilyet akarnak. A munkavállalás korlátlan, no meg a területi, a kulturális és mindenféle autonómia... Nem is tudom, mit szól ezekhez egy magyar nemzetiségű füleki, losonci, rimaszombati vagy marosvásárhelyi polgár. Izrael rendkívül érdekes ország. Sokféle nép, sokféle vallás és sokféle kultúra befoga­ dója. A zsidók országa. Ezért sokan szeretik, sokan gyűlölik, de nagyon kevesen közömbö­ sek vele szemben. Éppen emiatt nehéz róla írni, különösen a társadalmáról. De hát mit te­ gyek? A sorsom odavetett és egy fiatal talán éppen a társadalomra, a társadalmi igazsá­ gokra, vagy a társadalmi igazságosság megvalósulásának lendítőire a legfogékonyabb. És ugye, a sok azonosság óhatatlanul kiváltja az összehasonlítás műveletét. Mert Tel-Avivban ugyanolyan a sürgés-forgás, a zsivaj, a forgalom, mint Budapesten, csak talán jóval kevesebb a Mercedes, a Chevroletté... Izraelben, 1995 őszén Baráti üdvözlettel, ifj. Paróczai Péter 42 �palócföld 96/1 Isaac Bashevis Singer* A Moszkát család Második feleségének halála után öt évvel Reb Mesulám Moszkát harmadszor is megnő­ sült. Új felesége, egy ötvenes éveiben járó galíciai származású, kelet-ausztriai özvegy, aki­ nek előző férje jómódú, brodi serfőző, tudós ember volt. Nem sokkal a halála előtt a serfő­ ző tönkrement, és minden, amit az özvegyre hagyott, egy tudományos kötetekkel teli könyvszekrény, egy gyöngysor - amelyről később kiderült, hogy nem valódi - és egy kis­ lány, név szerint Adél, akit tulajdonképpen Eidelének hívtak, de az anyja, Róza Frumetl, Adélnek szólította, az új divat szerint. Mesulám Moszkát az özvegyet Karlsbadban ismerte meg, ahová gyógyfürdő kúrára ment. Ott is volt az esküvő. Varsóban senki sem tudott a házasságról; Reb Mesulám a fürdőhelyről egyetlen családtagjának sem írt, és az sem volt szokása, hogy bárkinek is beszámoljon tetteiről. Szeptember közepén egy táviratot küldött varsói házvezetőnőjének és tudatta vele, hogy visszatér, és megparancsolta Leibei kocsis­ nak, hogy a bécsi pályaudvaron várja érkező gazdáját. A vonat estefelé futott be. Reb Me­ sulám kiszállt az első osztályú kocsiból, utána a felesége és mostohaleánya. Mikor Leibei odament hozzá, Reb Mesulám így szólt: Ő lesz az új úrnőd - és súlyos szemhéját leeresztette. A csomag, melyet Reb Mesulám a kezében tartott, mindössze egy színes vámcimkékkel sűrűn teleragasztott, elnyűtt aktatáska volt. Nagy, fémcsatos útiládáját poggyászként adta fel. De a hölgyek mindenféle útitáskákkal, csomagokkal és kötegekkel megrakodtan érkez­ tek. A kocsiban alig volt hely, ahová a sok holmit rakják; így nagy részét kénytelenek vol­ tak a vezetőfülkére halmozni. Leibei távolról sem volt félénknek nevezhető, de a nők láttán elvörösödött és teljesen szótlanná vált. Az új Moszkátné középtermetű volt és sovány. Vállai kissé görnyedtek, arca nagyon ráncos. A náthától kivörösödött az orra, és a szeme egy született nemesasszony szomorú, nedves szeme volt. Istenfélő, férjezett zsidóasszonyhoz illő, szűk parókáját puha, fekete vállkendő borította. Hosszú, csillogó fülbevalót viselt. Szövetruhája fölött pelerin * I. B. Singer nagy családregénye az idei Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Novella Kiadó gondozásában. Magyarországon a műből első ízben lapunk közöl részletet. 43 �palócföld 96/1 szabású, selyem felsőkabát volt, lábán francia stílusú, hegyes orrú cipő. Egyik kezében bo­ rostyán nyelű esernyőt tartott, a másikkal pedig leánya kezét fogta, aki egy húszegynéhány éves, magas, karcsú lány volt, hozzá szabálytalan orr, csontos arc, hegyes áll és keskeny ajak. Mint aki éjszakákon át nem aludt, szemei alatt sötét karikák látszottak. Hajtűkkel sű­ rűn letűzdelt, fakószürke haját szorosan hátrafésülve, görög kontyban viselte. Kezében el­ hervadt, sárga virágcsokrot, egy piros szalaggal átkötött csomagot, és egy nagy dobozt tar­ tott, továbbá egy könyvet, amelyből kis csomó ágacska kandikált elő. Leibeit ezek a sátoros ünnepen használt fűzfaágakra emlékeztették. A lánynak csokoládé és enyhe köményillata volt, és még valami szemtelenül idegen. Leibei elfintorodott. - Felvágós kis dáma! - mormogta magában. - Adél, gyermekem, ez Varsó - mondta Róza Frumetl. - Ugye, milyen hatalmas város? - Honnan tudjam? Még nem láttam - válaszolta a lány hibátlan galíciai kiejtéssel. Most is, mint mindig, ha Reb Mesulám útra kelt vagy hazatért, kíváncsiskodók gyűltek köré. Varsóban nem akadt ember, aki ne ismerte volna, akár keresztény, akár zsidó. Az új­ ságok nem egy történetet közöltek róla és a vállalkozásairól, még a fényképét is kinyomtat­ ták. Külsejét tekintve különbözött a régi iskolából kikerült varsói zsidóktól. Magas, szikár, arca sovány és beesett, kecskeszakállán minden egyes szőrszál külön állt. Bozontos szemöldöke alól hideg, szúrós és zöldes színű szemek villantak elő. Az orra hor­ gas volt. Ajka fölött, akár az oroszlánfókának, ritkás bajusz éktelenkedett. A fején csúcsos szövetsapkát viselt. Derékban húzott, hátul felhasított kabátja úgy nézett ki, mint egy főúri kaftán. Messziről akár lengyel, sőt Nagy Orosz nemesnek is nézhették volna. De közelről láthatóvá váltak az istenfélő zsidóra utaló pajesz tincsei a halántékán. Reb Mesulám sietett. Időnként megbökte Leibei vállát, hogy vezessen gyorsabban. Már a kocsi felpakolása is sokáig tartott. Ezenkívül a Vielka utcából a Gzhybov térre vezető utat eltorlaszolták a tűzoltóautók, így a Marszalkowskán és a Krulevska úton kellett men­ niük. Az utcai lámpákat már meggyújtották, és a gömbalakú, zöldeskék lámpák körül le­ gyek raja röpködött, árnyékot vetve a járdára. Bizonyos időközönként egy pirosra festett villamoskocsi robogott el mellettük, a magasban lévő elektromos vezetékek ilyenkor kék szikrát szórtak. Reb Mesulám jól ismert itt mindent; a magas épületeket, a széles kapukat, az áruházakat a fényesen kivilágított kirakataikkal, az autóút két sávja között álló rendőrt, az angolkertet, ahol a dús lombú fák ágai áthajoltak a magas kerítés fölött. A sűrű lombko­ ronán át halvány fények villantak, azután kihunytak. A park belsejéből enyhe fuvallat áradt, amely mintha szerelmespárok titkos suttogását sodorta volna. A kapuknál két kard­ dal felfegyverzett csendőr vigyázta, nehogy a hosszú kaftános zsidók vagy asszonyaik be­ merészkedjenek a parkba egy kis illatos levegőt szívni. Kissé távolabb ott állt a tőzsde, amelynek Reb Mesulám az egyik legrégibb tagja volt. A kocsi befordult a Gzhybov térre, és egyszerre minden megváltozott. A járdákon nyü­ zsögtek a szövetsapkás, gyapjúkabátos zsidók és a fejkendős, parókás nők. Itt még a szagok is mások voltak. Piac szagát árasztotta a levegő - romlott gyümölcs, citrom és valami édes­ késnek és kátrányszagúnak a keveréke, amelyet bajos lett volna megnevezni, s amely csak akkor ütötte meg az ember orrát, ha hosszabb távoliét után tért vissza. Az utca zajos és mozgalmas volt. Az utcai árusok fülsiketítő kántálással kínálták portékájukat - krumplis 44 �palócföld 96/1 lepényt, meleg csicseri borsót, almát, körtét, magyar szilvát, fekete és fehér szőlőt, görög­ dinnyét egészben és félbevágva. Az esti meleg ellenére a kereskedők felsőkabátot viseltek és övükről nagy bőrerszények lógtak. A kofák dobozokon, padokon és a házak küszöbén ül­ tek. A bódékat lámpások világították meg, de néhányban csak a farekeszek szélére ragasz­ tott, pislogó fényű gyertyák égtek. A vevők vettek a gyümölcsökből, megtapogatták vagy éppen belekóstoltak, szájukkal cuppantva, hogy érezzék az ízét. Az árusok bádogmérlegen mérték a portékájukat. - Arany, arany, arany! - kiabálta egy fejkendős asszony egy összetört naranccsal teli lá­ da mellől. - Mézédes, mézédes! - skandálta egy kosár penészes szilvát őrző dundi lány. - Borízű, borízű! - árulta rikoltozva egy vörös arcú, vörösfejű házaló, kosárnyi összetö­ pörödött szőlőjét. - Fogják, vigyék! Szagolják, vedeljék! Kóstolják, vegyék! Az út közepén fuvarosok túlterhelt társzekereket irányítottak. A nehézkes mozgású, felszerszámozott lovak patái szikrákat szórva kopogtak a kövezeten. Egy rézjelvényes, ka­ lapot viselő hordár hatalmas kosár szenet cipelt, vastag kötéllel a vállára erősítve. Egy víz­ lepergető sapkás, kék kötényes házmester hosszú söprűjével épp a házuk előtti járdát sö­ pörte. Gyerekek, akiknek nyolcszögletű sapkája alól kilógtak a kis huncut fürtök, özönlöt­ tek ki a héber iskola kapuin. Hosszú kabátjuk szárnyai alól előtűnt foltozott nadrágjuk. Egy fiú, mélyen szemére húzott sapkában, újévi naptárakat árult torkaszakadtából kiabál­ va. Egy riadt szemű, kócos pajeszú, rongyos fiatalember egy doboz mellett állt, amelyben imakendők, imaszíjak, imakönyvek, rézből készült Hanukka-gyertyatartók és terhes nők­ nek amulettek voltak. Egy termetéhez képest nagyfejű törpe, kötegnyi bőrostorral járkálva ide-oda csapkodott a szíjakkal, bemutatván, hogyan kell elfenekelni az engedetlen gyereke­ ket. Egy karbidlámpával megvilágított pulton néhány köteg jiddis újság, olcsó kisregények és tenyérjóslással, koponyatannal foglalkozó könyvek hevertek. Reb Mesulám kitekintett a kocsi ablakán és megjegyezte: - Izrael földje, he? - Miért járnak ilyen rongyokban? - kérdezte Adél fintorogva. - Itt ez a szokás - válaszolta Reb Mesulám nem titkolt türelmetlenséggel. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy elmondja a két nőnek, ő még emlékszik arra az időre, amikor ezeket a magas épületeket emelték; hogy neki magának sem kis része volt a munkálatok­ ban; hogy évekkel ezelőtt ugyanez a környék olyan sötét volt, mint Egyiptom, s hogy nap­ pal kecskék, tyúkok kóboroltak az utcán. De először is nem volt idő az emlékezgetésre - a kocsi már majdnem elérte úticélját - másodszor pedig Reb Mesulám nem olyan ember volt, aki a saját dícséretét zengi vagy folyton a múltat emlegeti. Tudta, hogy a mellette ülő két nőt nem túlságosan bűvölte el Varsó, és egy pillanatra kínzó megbánást érzett elsietett há­ zassága miatt. Mindez Koppel bűne, gondolta magában. Az intézője túlságosan a markában tartotta őt. A kocsi Reb Mesulám háza előtt állt meg. Leibei leugrott a bakról, hogy segítsen gazdá­ jának és a hölgyeknek. A csoport, amely azonnal köréjük gyűlt, elárasztotta őket megjegy­ zésekkel. - Nézzék csak! - kiáltotta egy nő. - Idegenek a városban! 45 �palócföld 96/1 - Ki ez a madárijesztő? - kiabálta egy szakadt nadrágos, a fején kalap helyett papírcsákót viselő fiú. - Úgy éljek, hogy az öreg kecske újra megnősült - mondta a nő, most még hangosabban, hogy mindenki meghallja. - Óh, mama, ezt nem lehet kibírni! - hahotázott egy kövér lány, egy kosár friss péksüte­ ményt szorítva a melléhez. - Hé, el az útból! - kiáltotta Leibei torkaszakadtából. - Mi az ördögnek lebzseltek itt? Idióták gyülekezete, hogy a fene vinne el benneteket! Utat vágott a tömegben, és a három bőröndöt a Reb Mesulám lakásába vezető lépcsőhöz vitte. A házmester és a felesége kijöttek segíteni. Egy mezítlábas fiú, több számmal nagyobb nadrágban, a tömeg széléről odarohant a kocsihoz, és kitépett egy maroknyi szőrt a ló farkából. A ló hevesen meglódult. A példány rákiáltott: - Hé, te fattyú! Száradjon le a kezed! - A tiéd is, te kétkopejkás kurva! - ordította vissza neki a fiú. Róza Frumetl sietve maga után húzta a lányát, hogy megóvja őt az efféle közönséges be­ szédtől. Hamarosan mindhárman - Reb Mesulám, a felesége és a mostohaleánya - átvágtak a ház főbejáratán keresztül és felmentek a Moszkát lakásba vezető egyetlen lépcsősoron. (Fordította: Turczi István) Fábián Gyöngyvér : Prométheusz 46 �palócföld 96/1 Itamár Jáoz-Keszt Van aki útra kel és van aki itt marad „Jövőre, ilyenkor” de ki a megmondhatója... A kávéház teraszán zápor dönti fel a könnyű székeket és a víz cseppenként lopódzik zakód zsebébe; A nyirkos hideg csontodig hatol, mintha tél lenne, de most még nyomasztóbb, és a zsebnaptár is átnedvesedett; galamb billegeti farkát és fehér tollazatát egykedvűn borzolva a tócsába leskel; Hát ez a nap is végetér amott túristák háborúról, békéről locsognak: „majd jövőre” és továbbállnak, kameráikat lóbálva, melyek mint üres szív kattognak egyre a bordák között. És aki marad, az itt marad örökre. S te csak ülsz a spirálisan növő esti fény bűvkörében és tűnődsz; mi is köt végleg ehhez a tájhoz, az üveges esőhöz és a galambhoz, mely tócsából issza a pillanat nyugalmát, mi az, mi idehúz és összetartja léted, akár egy régi történelemkönyv elsárgult lapjait? �palócföld 96/1 Az elárvult imatárgyak feltámadása Midőn beléptem, válaszolt a padló halk reccsenéssel, megmozdultak az árnyak, s mint kihalt lények porcos csontvázai, összeverődtek, majd zseblámpa fénye rebbent a sötétség peremén; sziklabarlangi lépések tétova, tompa puffanása. És íme, mint az ókori szent állatok tetemei, oldalukra dőlve hevertek az itthagyott imatárgyak, feledve már, hogy valaha az Örökkévalót szolgálták életükkel, s csak némaságuk volt most fájóbb, mint a pusztulásra ítélt állaté. Midőn beléptem a romos templom bejáratán, sötétségtől kimarjult szemekkel révedtek felém, kinek jöttére felneszelve a lét és nemlét küszöbén, emlékezni kezdtek újra régi önmagukra: kandeláberek, foszlott kendők és imaszíjak, penészes szidur-lapok és áldás-serlegek, hajdani hívők kegytárgyai, idézve húsból és vérből való egykori gazdáikat, kik eltűntek táborok halállal illanó füstjébe fúlva vagy szétszóródtak a világ megannyi tájain, eső és hó-temette haldokló kegyszerek törmeléke: akár a szent állatok porladó csontjai. Láttam, reszkettek mind a téli fagyban, vágyódtak az emberi szóra, mely fellobbant ja ismét kihűlt testükben a Szentség melengető lángját, ha egy percre is csupán, ünnepi örömök eszközeként feléled bennük a múlt, s a betévedt látogató ruhájába váltig kapaszkodva, elhagyott tárgyak fakó hangján szólhatnak végre, így könyörögve: „Imádkozzatok értünk, hogy néma tárgyi létünkből egy napon feltámadhassunk, és visszakerüljünk a szent posztra, és lehessünk akkor újra Ködusa tüzének eszközei...” Ekként szóltak ők, s én szülővárosom templomának beomló falai közt állva nem tudtam, miféle imát mormoljak egymagamban itt, hol rég nem járt tíz igaz ember s távol már a Minjánnak nevezett férfigyülekezet, mígnem a könyörgő szent állatoktól elfordítva arcomat hirtelen felsajdult a szív, zsugorodott a máj 48 �palócföld 96/1 és a felajzott epe görcsbe rándult, régholt távoli rokonok képe zúdult elemi erővel elém, s ők unszollak, mondván: „Ne makacsold meg magad, most mi vagyunk a titokzatos gyülekezet, és zsoltárokat éneklünk majd pusztuló szent állatainkról, ezért hát figyelj ránk, ne hallgass se a megszokás, se a hideglelős ész szavára...” „Legyen meg a ti akaratotok”, válaszoltam, majd leültem a templom egyik zugában, és egy felismerhetetlennek tűnő kegyszert kezdtek el babrálni ujjaim, a tárgy tehetetlenül kuporgott a sötétségben, de egyszerre melegség járta át, az élő, emberi test melege, ekkor ajkammal megérintettem a viaszcseppes fém felületét, s az mintha egy pillanatra felfénylett volna előttem, én erőmet összeszedve leheltem új életet belé, szülővárosom elhagyott zsinagógája mélyén mint valami sziklabarlangban, az ócska, kinek-se-kell-már imatárgyak úgy hevertek ott, egymásra dobálva, árván, mígnem felemeltem őket és törtarany — szemükben felcsillant újra a remény, s halkan, zsoltárosan zümmögni kezdtek rég elfeledett imaszavakat egy közeledő ünnep tisztaságáról, mely minden evilági tárgyon túlról érkezik És könyörögtek, magukra ne hagyjam őket megint. Szarvasi születésű (1934) izraeli költő. Válogatott versei (Új Pegazus-sorozat, Európa) 1989-ben jelentek meg. Jeles műfordító is, a magyar líra klasszikusai mellett kortárs magyar költők verseit fordította. Ld.: Csodaszarvas 1-3. Több magyar irodalmi díj tulajdonosa, a Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagja. 49 �palócföld 96/1 Jákov Beszer Téli vers A tél itt párás és megbocsátó s te mellkasod állig begombolt, puha bőrkabát mögé rejted, melyen szél korcsolyáz. Hideg van. Az arc csupa jégvirág. Ez a szél csavart ki egykor öles fát s döntötte emberre, állatra egyaránt A lovat letaglózták, bőrét lenyúzták, az embert megdőlt fa árnyékába temették A földeket takaró, fehéren szikrázó halálból mint gyertyák, gyúltak ki a nyírfák Ez volt az én első háborúm De itt a tél oly enyhe és megbocsátó s a mellkast elrejti az öreg bőrkabát csak az a ló poroszkál még nyomomban 1934-ben született Lengyelországban, az ötvenes évek óta él Izraelben. Lengyel, jiddis és orosz költőket fordít héberre, a 77-es újság című baloldali irodalmi folyóirat szerkesztője Tel-Avivban. 50 �palócföld 96/1 Jiszráel Hár Vers Elveszett arcodat akkor este megtaláltam a vásár forgatagában. Lábujjhegyen közeledtem a pulthoz, hol játékot kerestél kisfiadnak, s piros kalapodat nyújtottad felém. Arcod arcomtól lélegzetnyire. „Mesélj valami szépet!”, kérted, de szám néma maradt, akár karodon nyugvó, vágyódó ujjaim. Hazafelé akváriumot láttunk, különös halak úszkáltak benne, vidáman nevető és szomorú halak, az egyik hirtelen eltűnt a korallok között, már nem emlékszem, sajnáltam vagy megvetettem érte. Már hajnalodott, mikor elmentél tőlem. Egy régi pénzérmét adtál emlékbe, egyik oldalán, levélkoszorúval a homlokán, fiatal lány arcmása volt, a másik oldalán - trombita, felhők és virágok. S akkor mondtam valamit. 1932-ben született költő, az Izraeli Fegyveres Erők Kiadójának szerkesztője. Tel-Avivban él. 51 �palócföld 96/1 Zerubável Gilád Titkok mélye A kék mező esti csöndjében halkan susogó lombok közt kőrisfák nyújtják sovány karjukat a szélnek. Elnémult már a szürke út is. Az árván maradt nyári ugaron, mint oltalomért reszkető szív, mely fél egyedül a sötétben, súlyos földdarabok, holt rögök feküsznek. Mintha a vidámság örök száműzött volna e tájról, eltűntek rég a szénaillatú dalok, a mécs lángja, s a karcsú nevetés. A szomorúság arcára új ráncokat vésett az idő: véres emlékű barázdákat hasít a szél, s elborít mindent megkövesítő, néma haraggal. Az út rezzenetlen, belezuhan a sötét éjbe s hallgat tovább. S az égen, a felhők rongyai mögül rémült lángnyelvek csapnak rőten elő. 1912-ben született Besszarábiában. 1922-ben vándorolt ki Erec Jiszráelbe. Kibuclapot szerkesztett, és ő írta az 1948-49-es függetlenségi háború himnuszává lett Pálmáh-dalt is. 1988-ban halt meg. 52 �palócföld 96/1 K.A.Bertini Idill Az öngyilkosság után A férfi lelke átsétál egy másik létbe. Várja ott a kés, a villa, S az éles fényt a lámpaernyő puha színekre bontja. Csak szívd a cigarettád, S egy percre, Kedves, húnyd le szép szemed. Árnyék lebben a csonka kéz mozdulatára, Míg a másik kéz lassan felmetszi a bőrt. S akkor eljön majd a várva várt óra, Az egyetlen, mit régóta kívánsz. A férfi holtan fekszik ágyad mellett, S te némán virrasztasz fölötte, miközben a kiömlött kakaó, akár egy meleg, barna szőnyeg, eltakarja előled az éjszakát. 1903-ban született Besszarábiában. A II. világháború idején cionista tevékenysége miatt letartóztatták, és Szibé­ riába száműzték. Tanulmányíró, műfordító, költő. 1947-ben vándorolt ki Izraelbe. 53 �palócföld 96/1 Áser Reich Úti fohász Nem vagy itt, káosz uralkodik Engedd hát, hogy lebírjam a sötétséget és átjussak, átjussak végre ezen a hosszú éjszakán, mely belül üres, és csiga-meztelen kívül, még erdő sincs előttem, mely visszatartana Nyisd meg számomra fénylő égboltodat a világosságot és kísérőimül küldj angyalokat körém Adj békét, de ne ott fenn a magasságban az angyal hiába ember-arcú szenvedéseinket nem értené sosem adj békét földi útjainkon, s ha már nekivágtunk átjutva a létezés sötét labirintjain hazaérjünk, hazaérjünk és emberként éljünk Turczi István fordításai Jeruzsálemben született 1937-ben. A jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult. Az Izraeli írók Nemzeti Szerveze­ tében tevékenykedik, a szervezet Moznájim című folyóiratának szerkesztője volt. 54 �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér : Pieta II. 55 �M ű te re m K. Peák Ildikó „Az én békém” Fábián Gyöngyvér világa A századforduló s a századelő évtizedei­ ben a „női festő” jelző sok esetben - s ok­ kal - egyet jelentett a mégoly jó értelemben is vett művészkedő dilettáns figurájával, aki egy női festőiskola elvégzése, vagy akadé­ miai tanulmányok után otthon festegette, elsősorban időtöltésül, családi enteriőrjeit, csendéleteit. (Talán elég, ha itt Feszty Ma­ sa, Benczúr Ida nevét említjük). Hasonló jelenséget tapasztalhatunk egyébként a ko­ rabeli szobrászatban s irodalomban is. A II. világháború után s különösen napjainkban a „gyengébb nem” soraiból kikerülő művé­ szek alkotásai gyakran markánsabbak, erő­ teljesebbek, határozottabb képi világot te­ remtők, mint férfi társaiké. (Gondoljunk csak a költők közül Nemes Nagy Ágnesre, a festők közül pedig El Kazovszkijva.) Fábián Gyöngyvér azonban igazi női festő - a szó legszorosabb s legjobb értel­ mében. Művészi, egyben emberi érzékeny­ ségről tanúskodó festményein csendes derű, humánum, az emberbe s az emberibe vetett hit uralkodik. Nem nőieskedő, negédes ez a líra - hiszen portréi a kegyetlenségig őszin­ 56 ték hanem egy olyan asszony belső har­ móniáját sugározza, aki apróságokban is észleli, átéli s érzékelteti a bennünket körül­ vevő világot. Fábián Gyöngyvér 1944-ben született Salgótarjánban. Bár formálódó művészi pá­ lyája során fiatalon hagyta el a várost s a megyét, vallomásai szerint is meghatározó élményt, emléket jelentettek s jelentenek számára a nógrádi hegyek, a kemény mun­ kát végző bányászok s az Üveggyár - a tűz­ ben formálódó üveg csillogása, a végső mondanivalót emberi kézben elnyerő anyag alakulása, formálódása. Bár sorra nyílnak sikeres kiállításai külföldön, időről időre visszatér Salgótarjánba. Legutóbb a Nógrá di Történeti Múzeumban mutatta be alkotá­ sait egy retrospektív jellegű egyéni tárlat keretében. Fábián Gyöngyvér munkássága - bár so­ kan elsősorban portréfestőként ismerik sokrétű. Korai, az 1970-es években készí­ tett, elsősorban népmeséi, népballadai ihle­ tésű, lírai hangvételű tűzzománcai mellett festményei három nagy témakört ölelnek fel �palócföld 96/1 - az emberi lét (a halál, a magány, a szere­ lem), a Biblia világa s az emberi arcmás jel­ zik e főbb vonulatokat. Az emberi viszonyok, kapcsolatok s a lét sorszerű fordulatainak látvánnyá fo­ galmazása évek óta foglalkoztatja Fábián Gyöngyvért. Korai Európa elrablása cí­ mű zárt, tömör megfogalmazású festmé­ nyén egyszerre tükröződik a félelem az is­ meretlentől s a belenyugvás a kikerülhetetlenbe, zavar s a jövendő anyaság sejté­ se. Az A lvók -sorozat szinte gubóként álomba dermedő emberpárja úgy tűnik, egyedül van a világban, rideg személytelen környezetük egymáshoz tartozásukat erő­ síti. Fábián Gyöngyvér különös érzékenység­ gel, együttérzéssel látja s láttatja az idősek, a magukra hagyottak világát. Üres, hidegen fehér kórteremben kuporgó anyókái, a négy fal között az üvegablakra tapadó öregem­ bere s nénikéje a véglegessé vált magányt sugallják. E figurák azonban nem törtek meg, egyfajta csendes méltósággal fogadják sorsukat. Az utóbbi években jelentek meg Fábián Gyöngyvér oeuvre-jében az emberi lét alap­ ját, a szerelmet megmutató alkotások. E ké­ peken szinte expresszíven gomolygó, kavar­ gó vonalhálóval rajzolja körül a formákat. Az egymásba gabalyodó, majd szétváló, arc nélküli alakok vonzzák s taszítják egymást, elszakadnak egymástól, hogy később még szorosabban összefonódjanak. E vissza­ visszatérő ritmus az élet lüktetését, örök körforgását példázza. Az expresszív megfogalmazás, az izga­ tottan kavargó formák megjelenítése mel­ lett Fábián Gyöngyvér otthon van a csend, a meditáció világában is. A levegős színek, a nyugodt formák végtelen csendet, egyszer­ smind elmélyedő nyugalmat, derűt sugall­ nak s az emberbe, az emberi létbe vetett hi­ tet érzékeltetik, hiszen a Homoktemető siva­ tagi napján száradó csontjait is megértéssel szemléli a messzeség sejtelmesen derengő kékségébe mélyedő Filozófus. A Bibliát, az Ó- és Újszövetséget felidé­ ző alkotások is jóval többre vállalkoznak, mint egy-egy történet, jelenet cselekményé­ nek illusztrálására. Fábián Gyöngyvért e művek - melyek közül a legkorábbiak a 70es, 80-as évek fordulóján keletkeztek - képi megfogalmazása során szintén az általános tartalmak, gondolatok megjelenítése foglal­ koztatta. Az Áldozat magánya, kiszolgálta­ tottsága, a fohászkodó alak döbbenete, az érteden tömeg által halálra ítéltetett meg­ csúfolása, a fiát elvesztő anya kétségbeesett fájdalma időtlen - nem köthető sem hely­ hez, sem évszázadhoz. A gondolat kifejtése érdekében a művész elsősorban a főalakok­ ra koncentrál - gyakran fehér ruhával, szín­ folttal is kiemelve azokat -, a mellékszerep­ lőket csupán körvonalak írják körül. E figu­ rák szerepe - vázlatosságuk ellenére is fontos, hiszen erősen karikírozott, groteszk arckifejezésük, mozdulataik rendkívül jel­ lemző erejűek, egyszersmind aláhúzzák a történést. Nem véletlen, hogy Fábián Gyöngyvért sokan szinte kizárólag portréfestőként tart­ ják számon, hiszen munkásságát a kezde­ tektől napjainkig végigkíséri az emberi arc­ más megörökítése. A korábbiaktól eltérően - természetesen a műfajból is adódóan -, a művész e festményeken nem az általánosan érvényest kívánta s kívánja megragadni, ha­ nem az egyedi jellegzetességeket, melyek nem is elsősorban az arcvonásokban, gesz­ tusokban nyilatkoznak meg, hanem a mö­ göttük rejlő lélekben. A korai portrékat a nagy felületek, összefogott - szinte monu­ mentális - formák, egységes, elsősorban 57 �palócföld 96/1 földszíneket felhasználó tónusok jellemzik. A későbbi alkotásokon a szín- és formavilág egyre inkább fellazul (de nem hígul fel). E folyamat napjainkra egy egyéni, rendkívül expresszív, inkább rajzosabb, erőteljes, szin­ te harsány színekkel, görcsös formákkal összegezhető stílus kialakításában csúcsoso­ dik ki. A rendszerint szemből ábrázolt, ülő félalakok első pillantásra szinte feloldódnak e kavargásban. Ha figyelmesebben nézzük azonban ezeket az arcmásokat - bár egyikük-másikuk szinte karikatúraszerűnek tű­ nik - látjuk, hogy bár nem „megszólalásig hűek”, de szinte élnek. Csillogó szemük, gesztusaik jellemük hű tükörképei. Fábián Gyöngyvér nemcsak az arcvonásokkal, moz­ dulattal jellemez - különösen fontosnak tartja a kéz kiemelését, mely néhány eset­ ben szinte hangsúlyosabb, mint az arc. A kéz - mint az emberi mimika egyik alapvető eszköze - egyébként nemcsak a portrékon kap fontos szerepet, néha hevesen gesztiku­ láló körvonalai erőteljesen jelen vannak a bibliai tárgyú alkotásokon is. Fábián Gyöngyvér oeuvr-je főbb témái­ nak rövid jellemzése után érdemes néhány szóban összefoglalni az alkotó művészi esz­ köztárának alakulását, fejlődését - bár ezt a fentiek során is több ízben érintettük. Az első festményeken - valószínűleg mesterek, példaképek hatásától sem függet­ lenül - az erőteljes körvonalakkal megraj­ zolt, földszínű tónusokból, nagy foltokból építkező zárt formák a jellemzők. A 70-es évek második felében a művészi kísérletező 58 kedv eredményeként a figurák, alakzatok még zártabbá válnak, felületük „meggyűrt”, az alkotó szívesen s jó érzékkel él a mon­ tázstechnikával, fotórészletek applikálásá­ val. A 70-es, 80-as évek fordulóján lehe­ tünk tanúi Fábián Gyöngyvér ma ismert, jellegzetes stílusa kialakulásának. A for­ mák fokozatosan elveszítik szigorú körvo­ nalaikat, foltszerűségüket, rajzosabbá, szinte leheletkönnyűvé, szinte áttetszővé finomodnak, a színek kivilágosodnak, élénkebbé válnak - az előszeretettel alkal­ mazott pasztell-technika eredményeként is. A vonalvezetés néha izgatott, szinte kuszán ideges, mozgalmasságot, frissesé­ get kölcsönözve a képeknek, máskor délibábszerűen lebegővé válik a közvetítendő meditatív, elmélyedő hangulatnak megfe­ lelően. Az utóbbi években keletkezett portrékon a körvonal - ahogy a fentiek­ ben is említettük - szinte megszűnik lé­ tezni, szerepét expresszíven felrakott, élénk színű foltok, vonalak veszik át. Ez a ragyogó szín- és formavilág azonban na­ gyobb jellemző erővel bír, mint egy élethű portré, vagy akár a fénykép. Sokrétű s változatos Fábián Gyöngyvér műveinek világa. A változóan sokféle képi megoldás a lírai s dinamikus megfogalma­ zás, a művészi útkeresések mögött azonban ugyanazt a gondolatiságot leljük meg - a belső békét, mely nem azonos az önelégült­ séggel, hanem az emberek s az emberi vi­ szonyok jobb megértésére s megértetésére sarkall. �palócföld 96/1 Fábián Gyöngyvér : A tékozló fiú 59 �Bemutatás Szallágh Zsolt Egy őszi palotakertben Pohánka Erika Rezdülések című kötetéről M iért nem? Középkorú magyar prózaíró nem hajlik különféle publikációk kritikai megközelítésére: mert nem akar, mert túl sok munkába kerül; mert nem akar rosszat mondani - de jót sem akar; mert nem olvas verset; mert három verset egyvégtében még annyira sem olvas, mint egyet; mert látatlanba ' már régen nem ígér; mert ha nő az alany, még hírbe keverheti (vica versa - ha eddig nem tette, most ugyan miért teszi, ha eddig elzárkózott, ugyan minő empirikus közelítés készteti most ötet?); mert más könyvébe úgy ereszkedik, mint idegen helyen, idegen kéz által készített, idegen ízlés szerint zubogtatott fürdővízbe, előbb a kis­ ujj, azután a láb kisujja, azután az alkar érzékeny belső fala, és ha mindezek közelítenek a megszokott keverési arányhoz, még akkor is sziszeg, nyögdécselve merül, les, semmi jóra nem számít, amíg ott csapkod, szappanoz kiszolgáltatva - idegen terepen. Miért igen; Mert időközben megvilágosul: itt szó nincs verseskötetről, mégha formailag vitathatat­ lanul az is; mert a tömörítés megközelíthetetlen csodájával akadt össze, amely üvöltve kö­ veteli magának a kritikai érintés tehertételét; mert szépséges sorok hátára falvédőszövegek kerültek; mert ez egy regény, belátható korszakokkal, éles zónahatárokkal, visszamenőleg megszomorított jó napokkal; és: mert igen. Labirintus 1 . A leírt, megfogalmazott benyomások, érzések, érzelmek, emlékek, az emlékek színe és illat - ha nem felejtem ki az olvasót, ha kiviszem elé -, olyan követelményrendszert állít 60 �palócföld 96/1 fel az alkotó számára, amelyet a legfontosabb és legmegrendítőbb érzelmek esetén sem mellőzhet, nem hagyhat figyelmen kívül. Ez a tétel általában egy versre vonatkozik. Kötetnyi költemény magasságában mások az alapkívánságok. Az olvasó értékrendszere - kiélesedett, összerázódott, szavai világában egyéni hangra lelt költő esetében - nem vál­ toztat érdemben, és nem is igény érdemben. Éppen a kötet mérete jelenti azt a lehetőséget, amely hátránynak számít folyóirat-pub­ likációkban: kitágítja a már bejárt helyszíneket, olyan bonyolult összefüggéseket is bemu­ tathat, körbejárhat, amelyre nem ad elég időt és területet a közlés más formája. Labirintus 2 . „Szokj, szokd csak kedves olvasó, kezdd a közepén, a végén, olvasd fejre állítva, ahogyan akarod. Én a munkámat elvégeztem, te következel!" - mondja a költő, miután úgy. Szokd a szavakat, a rendszert, a világomat. Ez költőtől nem különleges kívánság. Ha egyszer nekilátott a térképrajzolásnak, kiterítette, vállalva az exhibicionizmus vád­ ját, vállalva azt is, olvasói nem jutnak el a labirint magjáig, nem értenek meg mindent, de mégsem áldozta be az egyszerűsítés kedvéért kedvenc elágazásait, ez a legkevesebb: elvár­ ja, építkezzünk belőle egy ideig. Mit akarhat még? Lehet - ha azt választja - vátesz, politikai purifikátor, nemzetféltő dalnok, kormány­ szolga íródeák. A felsorolt kategóriák nem kimondottan nyerők a mai - és a tegnapi - vi­ szonyokból eredeztethetően. Az olvasó azt kéri, ő legyen a célpont, tegnapját és tegnapelőttjét szeretné visszakapni a (ki)választott költő segítségével. Szerelem, hős, születés, kétely, bizonytalanság, ősök, halál. Test, magány, vágy, természet, egek, földek, temető, teremtő csendek. Egyedüllét, érzelmek, felfokozott érzelmek, szólista reggelek szomorúsága, nyomorúsá­ gos, holnapig tartó esték bánata, folt az ebédlőasztal damasztján, önvád, hűség, hűtlenség, szex. Palóc haiku? Az eredeti haiku szigorú szabályok szerint épül, három sor, tizenhét szótag, rímtelen, hangsúlyos, soronként két hangsúly. A palóc haiku - ha rövid időre eltekintünk a japán haikulíra mély és goromba irodalomtörténeti meghatározástól - csak a szellemiséget vonta maga alá: természetábrázolás, természeti jelenségek szimbólummá emelése, mély filozófiai tartalom, amely bölccsé és törékennyé teszi a palóc haikut. Ezt - vélhetőleg - eleve így 61 �palócföld 96/1 gondolta Pohánka Erika. Rövidek legyenek az anyagok, tömörek, jelzésszerűek, ám ha az olvasónak van affinitása a tőle független alapigazságok és részletek - rezdülések - összeál­ lításához, akkor tessék, itt ez a kötet. Túldíszítés Pohánka Erika nem úgy díszít túl, hogy a szavakat cifrázza, netán fölös számú szójáté­ kot enged be rövid verseibe. Nem. A lélek nem ismeri fel, túlnövi adott lehetőségeit; a nagy, árva szív földig nyomja az anyagot; feketén ragyogó éjszakai Lánchíd ível át a megrendszabályozott, térdig érő Ipoly fölött, miközben a hidak méltóságát a víz adja meg, ha nem hömpölyög alatta megállíthatatlan áradásban a Duna, nem tudni pontosan, mire az építmény, (nap kél...; Tűz-ízű vágyálom; Az Út; Szegény-gazdagon) Hárfázik a szél A kötet központjának szánt, Hárfázik a szél című blokk emelkedik el leginkább a test, a kielégülésre nem találó szeretetvágy általánosnak látszó józsefattilai problematikájától. Visszafogott, pontos jelzők kíséretében megjelennek az öregek, nagyszülők, a vécéi vasútál­ lomás, az apa betegsége, bendzsója. Környezetet rajzol a költő, várost jelez a szerel­ mesversek köré, megállítja a lebegést, helyhez köti. A késő Előre és hátralapozva Pohánka Erika kötetében, leggyakrabban a késő jut az olvasó eszébe. Mintha a történés kezdete előtt is késő volna, ha már régen vége az eseménysornak, akkor is mögötte, akkor is lemaradás. Kár, a versek nincsenek datálva. Tudhatnánk, egy-egy költői korszakában melyik mes­ terhez állt közelebb, követhető volna a leszakadás, a függetlenedés. Más-más blokkokban bukkanunk Weöres hatására, Pilinszkyre a Szálkák korából, Nemes Nagy Ágnes Újholdas rövidéire, de Kányádi Sándor is elősejlik. Mindez így kézenfekvő. Tanulni csak a nagyoktól érdemes, hasonulnunk csak a jókhoz lehet megnyugtató. Különösen abban az esetben, ha a teremtő kéz a hatásokat egységessé, házi arculatúvá simítja. A következő kötetre remélhetőleg nem kell ennyit várni, és bár az örökérvényű versek kortalanok, néhány kósza év nem hoz és nem visz egy vers életében, mégis könnyebb érteni őket születésük környékén, fajsúly, kor és rezgésszám szerint egymás mellé illesztve. Egy szigorúan elmúlásszagú, barna, őszi palotakert hulló leveleiből, reggeli ködéből, fáradt szir­ maiból nehéz következtetni a nyár ragyogására, a tavasz lendületére, életszeretetére. (Ba­ lassagyarmat, 1995.) 62 �palócföld 96/1 Pohánka Erika Hagyd örömöm rajtad Közénk építesz pózokat. Riadtan határolod körül magad... Félted magányod, félted felgombolyítom - egyre közelebb... Törött ablak a szemed s én hiányzó arcodat féltem; percekre megáll, majd elrobog nagy platánlevél, mely elsimul a szél tenyerén. A lelkem akartad, de testemet is kérted... Vágyam, e boldog virág rád omlik újra, felragyog szeme az éjnek, elviszlek magammal... Égő hegyekben a lélek redőin alvó selyem-bolyhok rendeződnek ősi alakba. Mint hársillat a szigeten - körüllobogsz, átégetsz egészen... 63 �palócföld 96/1 Arcod érinti arcomat, lágy kezedben repdesek... Ruháim csokrát elébed terítem. És játszik a kezünk bőrünkön bújócskát, -játszik a boldog-, rátör a falánkság. Pórusaim reád nyílnak-csukódnak... Bőrünk bársonyán csillagok teremnek. Menekül a könny, mint pók a repedésbe... Mint telihold, oly gömbölyű a lélek meg a test így együtt... Szavak nélkül is csobban, örömöt táncol. Esendő és rakoncátlan a feloldott test, anyagba süllyed a lélek: érintés és hallgatás teljessége... Bőrünk alatt az álmok keresnek... Megrajzolhatlak... a bolyhokba arcom beletúrtam jelenléteid erősítem... Gyönyörű szövet a tested, takarj be... Hozzád érve hazatértem. Nélküled betakar a bánat, 64 �palócföld 96/1 a nagy piros óra könyörtelen... rám merednek percei a napnak. Egyedül vagyok a torzó s hiányod kergetem becézett testemen... Arcom érintse arcodat, simogass magadhoz... Csak a ruhám tartja össze testem... Ringass, rejtegess csak magadnak és tűzd hajamba csókodat. B.gyarmat, 1995. szeptember Félbemaradt cserepek Görög Imre emlékének Dália szirmán hervad a gyűrött ünnepi lélek. Emberi törvény: hirtelen elmegy mind, aki végez és haza indul a versed alvó gyarmati úton. Négysoros álmot tornyoz a felhő. Felveszi lábunk léptei hangját. Száraz akáctövis... Vérzik az árnyad... Jön Radnóti a képen - drót-feszülésen is átvisz titkos távoli tájra. Félbemaradt cserepek arcodból... B.gyarmat, 1995. jan.-febr. 65 �palócföld 96/1 árnyjáték ág az éjben kopogna köröz a szél fagyos csont motoznak a seholok a seholok motoznak fagyos csont köröz a szél kopogna ág az éjben árnyjáték B.gyarmat, 1995. nov. 8. \ Fábián Gyöngyvér : Alvók I. 66 �610 múlt Fehér Katalin Teleki László emlékezete Idősebb Teleki László Nógrád megyében, Szirákon született 1764. szeptember 2-án és 175 éve, 1821. március 21-én húnyt el Pesten. Életéről, irodalmi, kultúrpolitikai és pedagógiai tevékenységéről néhány méltatás meg­ jelent ugyan,1 de életművének teljes feltárásával adós még a hazai művelődéstörténetírás. A legtöbben csak annyi tudnak róla, hogy az ő könyvgyűjteménye képezte az akadémiai könyvtár alapját, és hogy ő volt akadémiánk első elnökének, Teleki Józsefnek, és a politi­ kus ifjabb Teleki Lászlónak, a Kegyenc szerzőjének apja. Pedig idősebb Teleki László jelentős alakja volt a hazai felvilágosodás korának. Mint a magyar felvilágosodás nagyjai, ő is harcolt az anyanyelvű tudományosság fejlesztéséért, az akadémiai eszme megvalósulásáért, a magyar nyelven történő oktatásért és színjátszásért. Különösen három munkája érdemli meg figyelmünket, mert ezekből egy egységes és haladó művelődéspolitikai koncepció körvonalai rajzolódnak ki, amely - megvalósulása esetén - nagymértékben elősegítette volna hazánk polgári irányú fejlődését. A három mű közül kettő nyomtatásban is megjelent, egy pedig, a legkorábbi, kéziratban maradt.2 A továbbiakban e három mű alapján vázoljuk fel Teleki László művelődéspolitikai el­ képzeléseit. Véleménye szerint egy nemzet fejlődésének alapvető feltétele oktatásügyének megfelelő színvonala. Korának, tehát a 18. század utolsó éveinek és a 19. század elejének hazai okta­ tásügyét vizsgálva, keserűen állapítja meg, hogy nálunk a népoktatás, a középfokú oktatás és a felsőoktatás is igen korszerűtlen rendszer szerint folyik: „Egy nevezetes akadálya Nemzetünk Culturájának és ennél fogva anyai nyelvünk pallérozásának is, Oskolai álla­ potunknak közönségesen rossz karban való léte. Akár Alsóbb Falusi és Városi Oskoláin­ kat, akár pedig felsőbb Gymnasiumainkat egészen az Universitásainkig tekintsük, minde­ nütt oly sok véghetetlen hibákat, Anomáliákat találhatunk, hogy valósággal tsuda Nem­ zetünknek Hlyen lábon való megállhatása is."' 3 67 �palócföld 96/1 A népiskolai oktatásról szólva megállapítja, hogy a 6-12 éves gyermekeket az elemi is­ mereteken, az olvasáson, íráson és számoláson kívül szinte semmiféle hasznos dologra nem tanítják. A parasztgyermekek, a kereskedők és kézművesek gyermekei az iskolában eltöl­ tött éveket szinte teljesen elvesztegetik, hiszen ott nem tanulják meg jövendő életpályájuk­ hoz, a mezei gazdálkodáshoz, az iparűzéshez és kereskedéshez elengedhetetlenül szükséges alapismereteket. A középfokú oktatás területén is ugyanez a helyzet. A latin nyelv túlsúlya a gimnáziumi oktatásban elveszi az időt az igazán fontos tantárgyak, főként a termé­ szettudományok tanításától. Egyetemi oktatásunk is messze elmarad a fejlettebb európai nemzetekéitől. Nincsenek hazánkban szakiskolák, hiányoznak a katonák, kereskedők, gaz­ dasági szakemberek, hivatalnokok képzésére szolgáló intézmények. Nincs szervezett peda­ gógusképzés, nincsenek megfelelő tankönyvek, az iskolák felügyelete sincs jól megszervez­ ve. Teleki mindezek okát abban látja, hogy az oktatásügy hazai irányítói nem ismerték fel a pedagógia mint tudomány jelentőségét, és az oktatáspolitikai döntések meghozatalakor nem használták fel annak fontos, új eredményeit, melyek pedig a fejlett európai országok­ ban már ismertek: ,Az új Tudomány a Pedagógia a nevelés mestersége, még nálunk szinte esméretlen... A nevelés mestersége az az út, a mely által egész Nemzetek f ormáltatnak, a mely által a Nemzeteknek közönséges boldogsága elésegíttetik... ez az a felséges Tudo­ mány, a melynek kidolgozását és Systemába való hozását az emberi nemzet oly későre ha­ lasztotta, e mi Magyar Nemzetünk még tsak meg sem is ízlelhette. Nállunk még erről nem tsak semmi sem íródott, ebben olly tökélletesen hátra vagyunk, hogy ha tsak ujabb Tudó­ saink Nemzetünket erre hamar f igyelmetessé nem teszik, majd későbbre az ez által oko­ zandó kárt alig pótolhattyuk ki."4 Teleki nézete szerint a nevelés állami feladat, „a Statusnak magának kell azon igyekez­ ni, hogy részéről a nevelésre szolgáló eszközök jól elintézhessenek” - vallja. Ezért, első lé­ pésként ki kell dolgozni a neveléstudomány elvi rendszerét és ezt a leendő tanároknak ok­ tatni kell: „Oskoláinkban a Pedagógiából egy különös Tudományt kell tsinálni, azt tanít­ tatni. Mind azon Ifjakat, a kik ...Tanítók akarnak lenni, annak szorgalmatosan való tanúlására szorítani, és abból Exament, ... mint akármely egyéb tudományból megkívánni.”5 Ebben a művében Teleki nem tér ki a neveléstudomány elvi kérdéseinek tárgyalására, de az 1796-ban, tehát 200 évvel ezelőtt keletkezett, A nevelésről címet viselő kéziratban maradt munkájában összefoglalta elméleti pedagógiai nézeteit. A nevelés célja szerinte az, hogy „Hazának és közönséges polgári társaságnak" hasznos tagjává váljon a gyermek. Egyéni boldogságát találja meg a társadalom érdekében kifejtett közhasznú tevékenység­ ben. Hasznos polgár csak úgy válhat a gyermekből, ha jövendő pályájához szükséges hasz­ nos ismereteket is tanul az iskolában az elemi ismereteken kívül. A gyermekek rendszeres oktatása hatéves korban kezdődjön. Ekkor már minden gyermek jól beszél az anyanyelvén, tehát megkezdődhet az olvasás és írás tanítása. Miután a gyermek már jól olvas és ír az anyanyelvén, gondot kell fordítani az „értelemmel való olvasás és írás" képességének ki­ alakítására. Ezután kezdődhet az élő nyelvek tanulása, melynek elengedhetetlen feltétele az anyanyelv „fundamentumos” ismerete. Teleki megjegyzi: „Én a magam Nemzetit tisztellem, nemzeti nyelvét betsülöm, de mégis távoli vagyok attól, hogy magyar embernek 68 �palócföld 96/1 idegen nyelveket nem helyes tudni."6 Újszerű az a nézete, hogy a gyermekeknek ismerniük kell anyanyelvükön kívül a környező népek nyelveit is, tehát a mgyar gyermekeknek érte­ niük kell például szlovákul és románul. A tudományos pályára készülőknek tökéletesen kell beszélni és írni-olvasni a világnyelvek közül németül és franciául, érteni kell angolul. A „megholt nyelvek”, tehát a latin és a görög ismerete is lényeges számukra. Érdekes, bár vitatlható Telekinek az a nézete, hogy csak tíz-tizenegy éves korban célszerű elkezdeni a tu­ dományok tanítását. A szerző elképzelései szerint a humán és reál tudományok egyforma súllyal szerepelnének a középiskolai tárgyak között. Matematikát, fizikát, természetrajzot, statisztikát, politikai ismereteket éppúgy kell tanulnia a fiataloknak, mint történelmet, földrajzot, esztétikát, filozófiát és teológiát. A tantárgyak tartalmát nem ismerteti részlete­ sen, azonban kitér az oktatás módszereire a mű Tanításnak és tanulásnak Módjáról című fejezetében. Igen korszerű és ma is helytálló Telekinek az a nézete, hogy ki kell alakítani a tanulókban az önálló ismeretszerzésre való törekvést, melyet ő „magától való tanulásnak” nevez. Ezen a területen az elsőrendű feladat mai szóhasználattal élve az olvasóvá nevelés. ,Az olvasást a gyermek ne tartsa munkának,hanem gyönyörűségnek. Az olvasáshoz való hajlandóságot ha már így megvan, igen könnyű nem tsak fenntartani, hanem napról-napra tovább is vinni"1 Az olvasásnak nemcsak az értelmi, hanem az érzelmi nevelésben is szerepe lehet. Ezt a gondolatot Teleki így fogalmazza meg: „ Vannak románok, melyek nem tsak az értelmet, hanem a szívet is fejlesztik." Azt vallja, hogy a gyermekeket semmiféle olvasmánytól nem szabad eltiltani, még olyanoktól sem, melyeket a felnőttek szerint nem értenek. Az olvasás engedélyezése és megvonása a jutalmazás és a büntetés eszköze lehet. Teleki nemcsak az értelmi, hanem az erkölcsi és testi nevelés kérdéseiről is részletesen szól. Felfogása szerint „az Educatio Phisica, az Educatio Moralis és a Scientifica Educatio szorosan egybe van kötve egymással... úgy, ha akármelyik ezek közül negligáltatik, az egész nevelésben a nevezetes fogyatkozás kitetszik." Megjegyzi, hogy „a mi Haza-béli Oskoláinkban, tsak az utolsót tartják a Nevelés objectumának, a másik kettő pedig egé­ szen negligálva van."** Mivel Teleki maga is sokoldalúan képzett volt a nevelés elméletének kérdéseiben, felis­ merte, hogy minden neveléssel hivatásszerűen foglalkozó ember számára elengedhetetlen „a gyermeknevelés mesterségéhez való tökéletes értés". Ez csak magas szintű és szervezett tanító- és tanárképzés keretében valósulhat meg. Tehát a hazai oktatáspolitika reformjá­ nak első lépéseként a szerző pedagógusképző intézményeket hozna létre, melyekben mind a neveléstudomány elmélete, mind pedig az iskolai oktatás gyakorlati tudnivalóinak megtaní­ tására sor kerülhetne. Miután korszerű képzettséggel ellátott tanítók és tanárok kerülnek az iskolákba, csak azután érdemes a különböző iskolafokozatok reformjáról gondolkodni. Teleki az iskolarendszer tartalmi és módszertani megújításáról szólva kifejti: a falusi nép­ iskolákban az elemi ismeretek mellett oktatni kell a mezőgazdasági ismeretek alapjait is, a városi népiskolákban pedig olyan, a jövendő kézművesek és kereskedők számára hasznos tudnivalókat, melyeket mesterségük gyakorlása során felhasználhatnak. A gimnáziumok­ ban modern nyelveket, természettudományokat éppúgy tanítani kell, mint nemzeti irodal­ mat, történelmet, klasszikus nyelveket és filozófiát. 69 �palócföld 96/1 Nézete szerint szükség van közép- és felsőfokú szakiskolák alapítására hazánkban, ahol korszerű mezőgazdasági, kereskedelmi, hadászati, államigazgatási ismereteket oktatnak felkészült, külföldön képzett oktatók. A tanítás nyelve minden iskolatípusban a magyar nyelv legyen. Teleki hisz abban, hogy nyelvünk alkalmas mindenféle tudomány művelésére, és a tudományok magyar nyelven történő oktatása a nyelv fejlődését is elősegíti. Nem kerülik el a szerző figyelmét a tankönyvek problémái sem: ,Szükséges az Oskolák neméhez képest minden Tudományokra, ollyan jó Hazánkban készült, nem pedig külső Országokból béhozott Manuálisokat, kézi könyveket választani, amelyek ezen tzéloknak tökélletesen megfelelhessenek.”9 A különböző iskolatípusokban használni kívánt tan­ könyvek kiválasztását egy szakértőkből álló testületre bízná. Az egyes iskolatípusokban or­ szágosan egységes tankönyveket használnának. Ez elősegítené az egységes követelményrendszer kialakulását. A szerző változtatna az iskolai oktatás módszerein is. A korban szokásos elvont, min­ den gyakorlatiasságot nélkülöző tanári előadások helyett széles körben bevezetné a szem­ léltetést és a tanórai kísérleteket. A pusztán az emlékezetet igénybe vevő számonkérés he­ lyett a gondolkodtatás legyen a cél. A tanulók iskolai fegyelmezésének problémái is foglalkoztatták Telekit. A brutális mód­ szereket, a testi fenyítést elveti, a szép szó, a meggyőzés erejében hisz. Érdekes, újszerű és ma is megfontolásra érdemes Telekinek a tudományok fejlesztésé­ re, a tudósok támogatására vonatkozó eszméje. Felismerte és megfogalmazta azt a napja­ inkban is aktuális és igaz gondolatot, hogy a tudományos kutatásra fordított összegek sok­ szorosan megtérülnek. Ezért kell gondot fordítani egyrészt a tudósképzésre, másrészt a ha­ zai tudósok anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Már gyermekkorban kiválaszthatók azok a tanulók, akik alkalmasak a tudományok művelésére. Az állam feladata, hogy őket minden lehető eszközzel támogassa, felsőfokú tanulmányaikat külföldön is elősegítse. Bizonyára több magyar tudós szomorú példája lebegett a szerző szemei előtt, mikor papírra vetette a következő sorokat: ,Azokat, akik a Tudományokra egész erővel reá adják magokat, nem tsak nem kellene megvetni, hanem valósággal betsülni, ditsérni, és tehetségünk szerént elé segíteni. A már meg lévő Tudósainknak subsistentiát kell adni, hogy az élelem keresés kéntelensége miatt el ne vonattassanak a feltett tzéljokra való állandó törekedéstől. Il­ lendő volna nékiek (mint idegen Országokban sok helyt) rangot, Titulust sőt Ordót is ad­ ni. ” 10 Teleki művelődéspolitikai elképzelései között fontos helyet kap a könyvkiadás, a könyv­ kereskedelem és a könyvtárak problémája is. Abból indul ki, hogy egy nemzet műveltségi szintjét legegyszerűbben az olvasás, a könyvek hozzáférhetővé tételével lehet a leginkább emelni:,A könyvek olvasását a Magyarok között jobban fel kellene eleveníteni, és közön­ ségesebbé tenni! Az Anglusok között a Gyümölts áruló Asszony a boltotskája előtt, a Fiaker kotsis a bakján, a Mester ember Műhelyében, az Inas ura Palotájában ha nints egyéb foglalatossága, olvas: de bezzeg a Magyar közönséges ember; inkább henyél vagy alszik, mint sem valaha könyvet vegyen a kezébe. 70 �palócföld 96/1 Hogy ugyan tsak ezt valaha elérhessük, a nagyobb rangú és Méltóságú Embereknek kel­ lene nem tsak a Magyar könyvek olvasásával, hanem az azokból formálandó Bibliothecák gyűjtésével jó példát adni. He ez megesne, a könyvek megbővülnének, és a köznép... maga is az olvasáshoz inkább hozzá édesedne.” 11 A könyvkiadás és könyvkereskedelem kérdéseiről szólva Teleki számos olyan javaslatot tesz, melyeken ma - közel 200 év elmúltával - is érdemes lenne elgondolkodniuk az illeték­ eseknek. Azzal egyetért, hogy értéktelen művek kiadásához nem kell hozzájárulni, de erő­ teljesen hangsúlyozza, hogy a tudományos könyvkiadás támogatása az állam feladata: ,Az újabb időkben ugyan számosabb Magyar könyvek jöttek ki, de ezek nagyobb része kitsiny érdemű, valósággal Tudományos könyv pedig kevés van közötte. A Statusnak pedig az illyeneknek irattatását kellene főképpen elésegíteni. ”12 Oly módon is támogathatná az állam a hazai tudományosság fejlődését - vallja Teleki , ha minél nagyobb példányszámban kiadatná az igazán értékes tudományos műveket, „mert így a szegényebb sorsú író vagy fordító jó és hasznos fáradozása után magában is élelmét megnyerheti ” A szerző a magyar nyelvű tudományos könyvkiadás mellett fontos művelődéspolitikai feladatnak tartja a tudományos folyóiratok létrehozását, és ezek kiadásához állami segítsé­ get tart szükségesnek. Egy nemzet kultúrájának lényeges eleme a színház, az anyanyelven folyó színielőadá­ sok. Teleki állandó magyar színház létrehozását követeli, és ami egészen egyedi, szervezett magyar nyelvű színészképzést. A Magyar Tudós Társaság felállításának eszméje, szervezeti kereteinek kidolgozása, működésének tartalmi és formai szabályozása mindig Teleki érdeklődésének homlokteré­ ben állt. Már a Buzgó esdeklések egy külön fejezetében foglalkozott a témával, majd a könyv megjelenésének évében, 1806 nyarán az éppen akkor meginduló magyar újság, a Hazai Tudósítások első számában pályázatot hirdetett a létrehozandó Magyar Tudós Tár­ saságra vonatkozóan: „Mitsoda Intézet szerént lehetne Magyar Országban oly Tudós Társaságot legkönynyebben felállítani és leghelyesebben elrendelni, a melly nem tsak a Magyar Nyelvet és literatúrát gyarapítaná, hanem a külföldi tudós dolgoknak is megkí­ vánható ismeretét is az Országban a Nemzet javára elterjesztené. ”13 A pályázatra tizenhárom pályamű érkezett. Ezek felhasználásával Teleki maga dolgo­ zott ki egy tervezetet, melyet 1810-ben publikált német nyelven. Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellsehaft címmel. Úgy véli, hogy a Magyar Tudós Társaság független testület kell hogy legyen, nem befolyásolhatja működését egyetlen állami szerv sem. Éppen ezért létrehozását főként közadakozásból képzeli el, de évenkénti fenntartási költségeihez az állam is hozzájárulhatna. Részletesen szabályozza a Társaság vezető testületének műkö­ dési rendjét, a tagfelvételt, az egyes osztályok feladatait. Véleménye szerint a Tudós Társa­ ság egyik feladata lehetne a tudományos könyvkiadás felügyelete. Az általa kiadott köny­ vek mentesülnének a cenzura alól. Külön székházra lenne szükség, melyben az intézmény irodái mellett helyet kaphatna a könyvtár, egy természettudományi gyűjtemény és a nyomda. A Magyar Tudós Társaság felállítását sajnos már nem érhette meg, mint ahogy haladó nevelés- és oktatáselméleti gondolatainak nagy része, művelődéspolitikai reformja­ 71 �palócföld 96/1 vaslatainak többsége is csak jóval később valósult meg. Számos elképzelése (például a tudó­ sok megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülése, a tudományos könyvkiadás állami támoga­ tása) máig is csak álom maradt. Egyetlen vágya teljesült még életében. Halála előtt néhány nappal, 1821. március 12-én kezdte meg előadásait Kolozsváron, új épületében az állandó magyar színház. Láthattuk, Teleki László élete gazdagabb volt törekvésekben, mint sikerekben. Tervei, elképzelései saját korában visszhang nélkül maradtak, de ő nem is várt elismerést. „Tsekély munkátskáival” hazáját kívánta szolgálni. Jegyzetek 1. Voinovich Géza: Idősebb Gróf Teleki László irodalmi munkássága. Irodalomtörténeti Közlemények, 1899. 129-167.; Négyesy László: Egy régi magyar kultúrpolitikusról. Magyar Paedagógia, 1901. 595-605.: Fe­ hér Katalin: Teleki László nevelésügyi munkásságához. Magyar Könyvszemle, 1985. 1.sz. 62-67. 2. A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései gr. Teleki Lászlónak. Pest, 1806.; Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellschaft in Ungarn. Eine unmassgebliche Meinung des Gr. L. Teleki. Pesth, 1810.; Teleki László: A nevelés­ ről. MTAK Kézirattár, Régi s új írók 4-r. 133 sz. 3. A magyar nyelv elé mozdításáról buzgó esdeklései gr. Te­ leki Lászlónak. Pest, 1806. 126-127. 4. Teleki László, i.m. 130-131. 5. Teleki László: i.m. 144. 6. Teleki Lász­ ló. A nevelésről. [1796]. 47. 7. Teleki László: i.m. 65. 8. Teleki László: i.m. 9- 10. 9. A magyar nyelv elé m oz­ dításáról buzgó esdeklései gr. Teleki Lászlónak. Pest. 1806. 146. 10. Teleki László: i.m. 158. 11. Teleki László: i.m. 161-162. 12. Teleki László: i.m. 162. 13. Hazai Tudósítások. 1.sz. 1806. július 2. Fábián Gyöngyvér : Kórházban 72 �Kis p a lóc n é p ra jz I. Csáky Károly Manga János szülőfalujában A régi honti települések egyike a ma köz­ igazgatásilag Ipolysághoz tartozó Pereszlény. Az Ipoly bal partján települt kisközség a jeles magyar folklorista és ismert palóckutató, Manga János szülőfaluja. A ház, ahol meg­ látta a napvilágot, ma is áll a falu közepén; 1992-től emléktábla jelöli a helyet. Manga János tanítóként kezdte pályafutá­ sát az Ipolyság környéki falvakban. Már ekkor felfigyelt a Palócföld szokásaira, hagyomá­ nyaira, történelmi emlékeire. Ezeket össze­ gyűjtötte, majd feldolgozta és publikálta A Hét című Ipolyságon megjelenő újságban. A szülőfalujában közismert helyi mondák közül kettőt is bemutatott (A Hét, 1929/7.). Az egyik a pereszlényi Kígyó-domb ere­ detéről szól. A bevezetőben azt olvassuk, hogy a XI. században az Ipoly völgye már lakott terület volt. Az itt élők állattenyész­ téssel, vadászattal, halászattal és kismérték­ ben földműveléssel foglalkoztak. A népi em­ lékezet szerint Pereszlény és Gyerk között sűrű „őserdő” terült el, melyen át már út is vezetett Visktől Pereszlény érintésével Szemeréd felé. Pereszlényben az Ipoly folyó közelében vendégfogadó épült. Ezt azonban a rablók is gyakran felkeresték. Egyesek szerint a tulajdonos is cimboráit velük. Ezért az utasok nemigen mertek ide belép­ ni. Aztán a fogadót odahagyta a gazdája is. Az épület lassan leomlott, udvara „baglyok és kígyók tanyája lett”. A romokból kelet­ kezett dombot a lakosok a sok kígyóról Kí­ gyódombnak nevezték el. A Jóvíz-tó legendájától arról értesülünk, hogy az említett fogadó közelében egy kolos­ tor is épült jámbor szerzetesek részére. Egy éjjel a rablók ide is betörtek: kifosztották a templomot, a szerzeteseket megölték. A bün­ tetés azonban nem maradt el, hiszen a kolos­ tor a rablókkal együtt nyomban elsüllyedt. Helyén egy tó maradt, s a néphit szerint a templom kis harangja minden hetedik évtón megszólal a rablás napján, hogy figyelmeztes­ se az elvetemült embereket: büntetésük nem marad el. A Kisútyika laposnál keletkezett tó sajnos, az Ipoly szabályozása után elpusztult. A róla szóló mondát azonban még ma is is­ merik Manga falujában. Tóth Ferencné Balla Margit (szül. 1913) úgy tudja, hogy a törökök elől a falu kis harangját is a zárdában rejtették el. Ré73 �palócföld 96/1 gen gyakran hallani vélték, amint éjfélkor a tóban megszólaltak a harangok. Horváth Mihályné Sántha Margit (szül. 1918), a falu krónikás asszonya szerint a kolostor azelőtt süllyedt el, mielőtt a gyilkos rablók kincseikkel a kapun kiértek volna. Az 1860-as évek táján egy „verses mon­ da” is keletkezett a történetről. A huszon­ egy négysoros versszakból álló mű szerzője ismeretlen. A szöveg a mai napig fennma­ radt. Az alábbiakban az utolsó hat verssza­ kot idézzük: a marcona rablóvezér istengyalázását és annak következményeit. „Isten - kiált föl - ó, te átkozott Csak gyáva lélek hiszi létedet! Ha van hatalmad, jö jj ki hát velem! Karom súlyát megérezed! Az Úr haragja gyúl e szitkokon, Hatalmas karja fölemelkedik. Egy dördület, s a bűntanya eltűnt, Intő jelül egy tó keletkezik. Sok számos év repült azóta el, Az enyészetnek vasfoga alatt. Eltűnt az erdő, rét, víz nőtt helyén, A tó azonban máig megmaradt. Fölrezzenék merengéseimből, A faluban az est haragja kong, A nap letűnt, ijesztő csend honol, S a néma csendben csak magam vagyok. A hold a láthatáron felettünk, A tó vize csillog sugaraitól, Bús hangokon a hab-gyűrűkön át, Az eltűnt zárda kis harangja szól. S ha Hont megyének dús világa felé Veszed majd vándor-utadat, Gyerk és Pereszlény helysége között El ne feledd megnézni e tavat.” 74 Az egyik legjobb pereszlényi adatköz­ lőmnél, Horváth Mihálynénál 1995 augusz­ tusában gyűjtöttem utoljára. A faluval kap­ csolatban több érdekes történetet is felelvenített. Az egyikből egyebek közt megtudhat­ juk, miért nevezik a pereszlényieket szecshősöknek. Történt ugyanis még az 1880-as évben, hogy a Papréttyét meglepték a sás­ kák és a „szecskők”. Erre a pap összeült az előljárókkal és a bíróval, hogy megbeszélje, mitévő legyen rétje megvédése érdekében. Közhírré tették, hogy ekkor és ekkor a köz­ ség apraja- nagyja, aki csak lábra tud kelni, söprőt, botot vegyen a kezébe, és induljon ki a Papréttye felé. Ott aztán sorfalat állva zavarták a károkozó állatokat az Ipoly felé. Abban bíztak, hogy azok ott mind elpusz­ tulnak, s lesz jó eleség a halaknak is az Ipoly vizében. De bizony munkájuknak nem lett semmi eredménye, mivel a szöcske igen ugrós fajból származik. Ahogy söpörték, za­ varták őket, egy darabig csak „ugrátak” előre, de mikor az Ipolyhoz értek volna, mind visszaugráltak, tized részük sem esett bele a vízbe. A helyi Drozd nevű plé­ bános látta az eredménytelenséget. Abba­ hagyatta a munkát, és búsan jöttek haza­ felé. A község népét azóta szecskősöknek csúfolják mindmáig. Egy másik falucsúfoló: a harangborot­ válók. Ennek eredetét így adta elő Horváth Mihályné: „A pereszlényi népnek nem volt a templomban megfelelő harangja, mert a két nagyobbat elvitték az 1914-es háborúba, így 1924-ben elhatározták, hogy adakozás­ képpen pénzt gyűjtenek, és öntetnek két ha­ rangot. Ez megtörtént, 1924 őszén, szép ün­ nepélyes alkalommal felhúzták a toronyba a harangokat. Ám csak két előljáró neve volt rájuk öntve. A község lakosságának ez nem tetszett, mert a pénzt az egész falu adta össze. A nép ezért felháborodott; a papot és �palócföld 96/1 a bírót meg akarták verni. Valahogy meg­ egyeztek: a két harangot levették a torony­ ból, a betűket pedig leverték, lereszelték ró­ luk. Azóta is így vannak megcsorbítva, és így szólnak. A község lakossága meg kapott egy újabb csúfnevet: a pereszlényieket elne­ vezték harangborotválósoknak.” Pereszlény gazdálkodási szempontból igen jó helyen települt. A Börzsöny hegység lábánál, az Ipoly kanyargós völgylapályán a termőföldek kitűnőek. A határ nagyrésze szántóföld, mintegy 1228 holdnyi terület. A kertek és a rétek 240, a legelők pedig 208 holdnyit tettek ki. Ezenkívül volt vagy 100 holdnyi szőlő s 51 hold erdő. Fényes Elek írta (Magyarország geographiai szótára, 1851.), hogy Pereszlényben „igen kapós do­ hányt termesztenek, melly füstölni legtöbb­ re becsültetik”. Emellett sok gabona, bor, gyümölcs és dinnye termett itt. Ezek érté­ kesítése is könnyű volt, hisz a község Ipoly­ ság szomszédja, s a többi piac sem esett túl messzire. Az írásos dokumentumok is azt bizo­ nyítják, hogy Pereszlény sosem tartozott a szegényebb települések közé. Már Mohács előtt is igen sok jobbágynevet írtak itt össze (lásd: Bakács István: Hont vármegye Mo­ hács előtt, 1971.). Köztük szerepelnek pél­ dául olyanok, mint Halász (1409), Pólyák, Tóth, Peres, Nyéky és Sárkány. Az előbbi három a falu mai névanyagában is megtalál­ ható. Az egykori nagygazdák közül az 1635ös portaösszeírásokban (Besztercebányai Állami Levéltár XVIII/28/1635. sz. jelzet) is szerepelnek olyan nevűek, mint Balla, Tóth, Agárdy és Csomó. Az 1850-ik évi összeírás 96 pereszlényi „földbirtokost” jegyez. A faluban akkor 36 telkesház és 15 kertes zsellérház volt. A ha­ sonló lélekszámú (508 lakos) szomszédos községekhez viszonyítva igen magas adót fi­ zettek (1052 ft. 29 kr), ami szintén a na­ gyobb jövedelemforrást igazolja. (Ifj. Palugyay: Békés-Csanád, Csongrád és Hont vár­ megyék leírása, 1855.) Horváthné közléseiből tudjuk, hogy szá­ zadunk elején a faluban több 50 holdas jobbágygazda is volt. Közéjük tartozott például Túri István Túrestyi, Bolgár Mihály, Jakab Sándor és Tóth István Tyika. A gazdag kirajzású Tóth hadból majdnem mindenki jó gazda volt. Például Tóth János Tejes, Tóth János Vörös, Tóth János Muszáj és Tóth Sándor. Ugyancsak eredményesen és na­ gyobb területen gazdálkodtak a Baliák, a Csomók, többek közt Csomó István Balyogestyi, Csomó Sándor Fényes és Csomó Sándor Misko. Házatlan zsellér vagy cseléd a faluban nemigen volt. 1918 után szétosz­ tották Breuner gróf 250 holdját is azok közt a szegények közt, akik a demokrata pártot támogatták. Mindenki kapott két holdat, ezeket nevezték proletárföldeknek. Pereszlény határában szinte minden megtermett. Az első köztársaság éveiben különösen sok volt a mák. „Méterszámra vót mindenkinek, a gazdák harmadábó' ki­ adták.” A határban a búzatáblákon a két sorba rakott, hossú asztagok közt volt a szé­ rű, itt csépeltek. Ez több dűlőben is így volt. A nagygazdáknak (Lamy, Szabó, Pintér) a századforduló elején már volt 5 „tüzesgé­ pük” és egy „magánjáró” cséplőgépük is. Az utóbbi 200 mázsa gabonát is kicsépelt naponta. A falunak külön pásztoremberei - ju­ hász, tehénpásztor, kanász - voltak. A leg­ jobb legelők a Cseres oldalban és az Ipoly partján terültek el. A szövetkezet megalaku­ lásáig a falu közepén állt a nagy közös juhakol. Amikor a szőlő már érni kezdett, a gaz­ dák csőszt fogadtak, kinek minden nap más 75 �palócföld 96/1 család vitte az ebédet. A baktert több je­ lentkező közül választották. Melléje napon­ ta 2-2 „strázsát” állítottak. A bakter ötven méterenként minden éjszaka minden órá­ ban fújta a pontos időt. Két hold földje neki is volt, de mikor elcsépeltek a gazdák, a bakter „egykerekő tragacsával” sorra járta a házakat. Néhány zsákot vitt meg egy 15 vagy 25 kilás vékát. A gazdagabbak két, a szegényebbek egy véka gabonát adtak já­ randóságként. A palócok legnagyobb folyója, az „Ipó” egykor halban is igen gazdag volt. Hont me­ gyében Nagycsalomján, Ipolyvecén, Hidvégen, Ipolyságon, Pereszlényben, Gyerken, Visken, Szakálloson és Szalkán volt a legje­ lentősebb a halászat. Az Ethnographia Érte­ sítőjében Györffy István is írt cikket Az ipolymenti halászat címmel (1933/XXI.) Ő említi, hogy Ipolyvisk és Pereszlény lakói majdnem mind halászok. Majd hozzáteszi: „Kizárólagosan halászattal ma már ugyan ritkán foglalkozik, de a legtöbb földműves jól ért hozzá és az ipolymenti falvakban nyáron a legtöbb udvarban látható a háló.” A folyóban főleg pontyot, harcsát, márnát, csukát, keszeget és paducot halásztak. Az Ipoly-menti halász legkedvesebb szerszáma az emelő- vagy merítőháló volt. Pereszlényben 1918 után már volt halá­ szegyesület. Horváthné visszaemlékezése szerint télen „jégrő' halásztak”. „Eccer ollyan nagy harcsát fogtak, hogy hosszúszekeren hozták haza apámék. Vótak nekik ollyan szigonyok, meg jó nagy hálók, oszt mentek kopogtatnyi a jeget. Nyáron a már­ nát pentőhálóval fogták.” A pereszlényi népet élete során sajnos több tragédia, természeti csapás is érte. „Az 1846-os évben egy szörnyű csapás érte a mi kis községünket - olvassuk Horváthné írá­ sos Krónikájában. A háziállatok és a bar­ 76 mok mind elpusztultak kolera által. A ma­ radék egy-két állatot a község bírója elégettette. A község népe felajánlotta, hogy ezt a napot megünnepli, hogy Isten ilyen csapást többet ne adjon rájuk. Ennek emlékére két testvér, Csomó Ferenc és Csomó István egy Szent Vendel-szobrot készíttetett. Ez a mai napig megvan. Október 20-án, Szent Vendel napján a falu népe megünnepelte, mint a barmok védőszentjét. E napon senki sem fogta be a tehenét, lovát munkába, mind pi­ hentek, velük együtt a község népe is.” 1886-ban szintén szerencsétlenség érte a falut. „Június elsején olyan égiháború vót községünk határai fölött, hogy minden ga­ bonát és más ültetvényt elvert a jég. A nép sírva ment a határba megnézni földecskéjét. El volt keseredve, hogy most mán mi lesz, bekövetkezik a nagy éhínség. Ekkor elhatá­ rozták, hogy ezt a napot is fogadott ünnep­ pé nyilvánítják.” Az 1909-es évről ezt közli Horváthné Krónikája: „Augusztus 19-én nagy tűz ütött ki Moksó Imrééknél az Alvégben. Ekkor olyan nagy szél fújt, hogy leégett a templomig az egész házsor. Onnét tovább sodorta a szél a tüzet a Fiseri dűlőbe, a szérűskazlak közé, ahol sok gazda búza- és szalmakazla a lángok martalékává vált. Még Farkas Gyula tüzes cséplőgépe is leégett. Ekkor még templomunk teteje is zsindelyből volt. A tűz elől húsz em­ ber vizeskannákkal a kezükben fönt ültek a templom födelén, figyelve nézték a kegyetlen csapást, hallgatták a síró nép jajgatását. Arra vigyáztak, hogy legalább az Isten házát meg­ mentsék a tűz martalékától.” 1912-ben újabb tűzvész volt a faluban. „Szemben a falu másik során Bálint pajtá­ juk kigyulladt. A szél a tüzet tovább vitte a következő házakra, s az egész sor leégett a Píri házukig. A patakpartig minden szalmás ház a lángok martaléka lett.” A nép ezután �palócföld 96/1 egy Szent Flórián barokk kőszobrot állítta­ tott. Május 4-én a község lakossága minden évben körmenettel vonult Szent Flórián napján a szoborhoz, ahol litániát tartottak. A tűzoltók egyenruhába öltöztek és zászló­ val álltak a szobor körül. Ilyenkor a határ­ ban senki sem dolgozott. A pereszlényiek évszázadokon át szinte kivétel nélkül magyarok és katolikusok vol­ tak. Vallásosságukat igazoldandó, az emlí­ tett köztéri szobrokon kívül többet is állítot­ tak a faluban. Nepomuki Szent János kő­ szobrát Toldy János emeltette 1790-ben. Túri György és Szarka Mária 1846-ban a Szeplőtelen Szűz szobrát készíttette el. A későklasszicista Szentháromság-szobor a 20. század elejéről való. Vallásosságuk a karácsony előtti Szentcsalád-járásban is kifejeződött. Az újkele­ tű hagyomány egészen napjainkig él. Általá­ ban tizenhárom család társul előzetes meg­ beszélés szerint, s Luca napjától karácsony böjtjéig ezek keresik fel sorra egymást. Sor­ ra viszik a nagy Mária- és Szent Józsefszobrot és a szentcsaládot ábrázoló képeket. Belépés előtt énekes párbeszédre kerül sor. A pereszlényi Seres Mária előimádkozó asszony a harmincas években társulata szá­ mára saját költségén az ipolysági nyomdá­ ban ilyen szövegeket tartalmazó füzetecskét is nyomtattatott. Az alábbiakban Horváth Mihályné adatközléséből három versszakocskát közlünk itt. Az elsőt a ház lakói énekelték bentről, mintegy válaszolva a szálláskeresőknek. A másik kettőt akkor énekelték, amikor már a házon belül voltak a szentcsalád-vivők. „Ne sírj tovább, Szűz Mária Ne mennyetek ma máshova. Szállásunkat mi megosztyuk, Kis Jézuskát befogaggyuk.” „Isten hozott, Isten hozott, Jézus, Márija, József, Hogy ezen drága szent család Hajlékomba érkezett.” „Tiszta szívvel, nagy örömmel, Fogadom be hajlékomba, Hogy eggy napra, éjszakára Nálam itt maraggyanak.” Pereszlény lakói népi hagyományaikat egészen századunk közepéig őrizték. A leg­ több szokás általában egyezett a szomszédos falvak lakóinak szokásaival. Most csak azo­ kat említjük, melyek Pereszlényben éltek a legtovább, esetleg némi különbözőséget mu­ tatnak. Farsang három napja alatt ebben a faluban a második világháború végéig senki sem dolgozott. Vasárnap délután kezdték a mulatságot, amit csak kedd este hagytak abba. Ezt az első négy legény rendezte, du­ dást vagy cigányzenészeket fogadtak. A mu­ latságot kendőstánccal kezdték, amolyan udvarló-párosító játék is volt ez egyben. Szokásban volt, hogy a lány a kiszemelt le­ génynek az ünnep előtt farsangi bokrétát küldött, aki ezt a kalapjához tűzte. Húsha­ gyókedd este a mulatságnak a bakter és a harangozó vetett véget. Nagyböjt végeztével szokásban volt Pe­ reszlényben az ételszentelés. Húsvétvasárnap kézikosárban vitték szentelés céljából a templomba a sonkát, a kolbászt és a bort. A babonás hiedelmek közül a lucaszék készítésére emlékeztek elevenül. Ez itt 12 nap alatt lett kész, kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa). Vasszöget nem lehetett beleütni, s a karácsonyi éjféli misén erről látták meg a falu boszorkányát. Az ígézés és szemmelverés babonás gyó­ gyítása közül is több módszer élt elevenül a 77 �palócföld 96/1 világháború végéig. Horváth Mihálynénál két „gyógymódot” jegyeztem le. Az egyiket így adta elő: „Vót eggy házaspárnak ollyan rívós gyereke, hogy mindig nyafogott, éjjel­ nappal. Nem fejlődött. Osztá mán minden orvosná’ vótak, de semmi nem .segített ne­ kik. Mondták, hogy meg van igézve. Aján­ lotta nekik eggy öregasszony, hogy éjfélkor vigyék el a temetőbe, oszt kilenc síron for­ gassák át visszakézbő’. Aggyák át visszakézbő', eggyik a másiknak. Meg is csináták. Mikor a kilencegyikre értek, elordította ma­ gát a gyerek. És jobban is lett. A Szabó Pis­ ta gyerekük vót.” A szenesvízzel való gyógyításról a kö­ vetkezőket hallottam: „Mikor megigézték a gyereket, nem evett, nem aludt. Nyafogott. A söprőbő’ vettek ki két hosszú szálat. Tá­ nyérba vizet öntöttek, a cirkot keresztbe tették. Elmentek a sporthertho’, oszt négy faszenet húztak ki. Legnagyobb vót az em­ ber, utánna az asszony, gyerek, jány. Az a szén, amellyik leszát, megigézte. A vízvei visszakézbő’ megmosdatták a beteget, a pentővel visszakézbő’ megtörőték. A szenes­ vizet kivitték a kapucskához’, oda öntötték, hogy szétjárják a népek.” A temetkezéssel kapcsolatos szokások közül megemlítjük, hogy Pereszlényben a jobb gazdák „egybe”, a szegényebbek külön-külön temetkeztek. A faluban volt ha­ lottöltöztető asszony, aki szolgálatáért min­ dent elfogadott. A halottat a „legelső” ru­ hájába öltöztették, a fiatal lányt tiszta fe­ hérbe. A halott imakönyvébe egy koronát tettek, hogy ha megy a templomba a másvi­ lágon, legyen neki pénze. A koporsóba „vé­ kony fonott” gyertyákat tettek a halott összekulcsolt kezébe. Mikor „verset húztak neki” a gyertyákat meggyújtották. A halot­ tat egész éjjel virrasztották. Ha a Rózsafűzértársulatban volt, temetéskor a koporsóra 78 a nagy rózsafűzért tették, s a tagok „égő lámpásokkal a kezükben álltak mellette”. A halóruhát s az ágyszalmát egy hétre a teme­ tés után elégették. „A dunnát a tollaszsidó­ nak adták.” Sajnos, az egykori jó gazdafalu, Pereszlény természetes rendje, az évszázadokon fennálló szilárd belső egyensúly mára fel­ bomlott. Ennek nemcsak az idő természetes múlása, s a szükségszerű változások az oko­ zói, hanem elsősorban a nem várt tragédiák, az erőszakos és természetellenes beavatko­ zások. Szóltunk már a természeti csapások egész soráról. Ezek után mindig újjáéledt a falu. A háború okozta sebek, a kitelepítések és a szövetkezetesítés már érzékenyebben érintette a közösséget. Hisz csak az első vi­ lágháborúban 25 javakorabeli férfi vesztette életét innen. A második világégésben is ott­ maradt hét fiatal férfi. De voltak sebesültek és civil halottak is. S az elszórt gránátok a háború után is sűrűn szedték áldozataikat Pereszlényben. A sors fintora azonban, hogy a legna­ gyobb tragédiát mégis a „béke” hozta Pereszlénynek. 1948 tavaszán 52 család ka­ pott fehér lapot, s kénytelen volt itthagyni örökre faluját, házát, verejtékkel vásárolt földjét. A legjobb gazdákat ebrudalták ki a faluból. Csak azért, mert magyarok voltak, s mert vagyonukhoz másokat potyán hozzá­ juttattak. Nagy érvágás volt ez: a falu ősi magva tűnt el, a Baliák, a Tóthok, a Cso­ mók, az Asztalosok, stb. Mentek a nyo­ morúságba, földönfutóként a bizonyta­ lanságba. Négy családot Csehországba is irányítottak. Képzeljük csak el, mit je ­ lentett ez egy ötszáz lelkes faluban! Az­ tán jöttek kecskéjükkel a magyarországi szlovákok, az úgynevezett „tyilpákok”, a szlovák kolonisták, a mások jogtalanul elvett vagyonára sápítozó nincstelenek, �palócföld 96/1 akiknek nevét itt ki sem tudták ejteni.. M egváltozott hát a falu névállománya: lett sok szláv hangzású családnév, és nem volt már szükség a jó magyar ragadvány­ nevekre sem. A gazdag portákat lezüllesztették, a maradék őslakosság csak nehezen eszmélt magára. Hisz egy ideig magyar is­ kola sem volt. Aztán azt is elvitték, ami lett. Mára kiürült a plébánia meg a községháza is. A falut közigazgatásilag Ipolysághoz csa­ tolták, magyar nevét sem kapta vissza. Va­ jon lesz-e itt még újabb feltámadás?! Fábián Gyöngyvér : Gyurkovics Tibor 79 �Mérlegen P. Szabó Ernő Istenek a Palóc Olimposzon Pomáz a világ közepe - írta néhány év­ akik el sem hagyják a szülőföldet, vannak, vel ezelőtt címként grafikája alá az egyik le­ akik végképp hűtlenné válnak hozzá. Van­ gigéretesebbnek tartott magyar művész, s a nak azután olyanok, akik, ahogyan Mik­ megállapítása igazságán az sem változtat, száth mondta jubileumi beszédében, csak hogy mostanában Kaliforniában , hollywoo­ nappal vagyunk elválva tőle, „amint testi di studiók díszlettervezőjeként keresi meg a szemeimet behunyom, otthon vagyok, ott mindennapi kenyérre és a hálaadás napi vagyok köztük, és ha elgondolom, hogy az pulykára valót. E kies világon mindenki szá­ öröklét is csak egy álom, hogy a mennyor­ mára létezik egy Pomáz, csak éppen vannak, szág is csak egy álom, a nagy pihenés, és el­ akik elsősorban lelkűkben maradnak meg gondolom, hogy előleges értesülésünk van pomázinak, hétköznapjaikat közben sok arról, hogy ott az angyalok kara zeng, hát száz vagy ezer kilométerrel távolabb élik. elfog a szomorúság, hogy mit ér, ha nem a Állítólag legtöbb pomázi Írországból indult karancssági erdők zúgnak e helyett.” Bizonyosan az utóbbiak közé tartozik a nagyvilág felé, hiszen a négy és fél millió otthon maradottal szemben majd hetven Ács Irén fotóművész is, aki ugyan hamar millióan vallják írnek magukat a Földön, de elkerült szülővárosából, Szécsényből, aki fo­ szorosan a nyomukban járnak a délolaszok tóriporterként a világ számos országában is. Mi magyarok meg valahogy mindannyian dolgozott, aki azonban mindvégig hű ma­ pomáziak vagyunk. A legtöbbünket akárho- radt a tájhoz, Palócországhoz, Palóciához, vá veti a sors, sosem feledi azt a bizonyos Karancskeszi vármegyéhez, Görbeország­ hoz, ahogyan megintcsak Mikszáth Kálmán „világ közepét”. Sokunknak meg egyenesen az a sors ju­ nevezte el a tájat. Olyannyira, hogy fotóal­ tott, hogy ezt a helyet valahol a nógrádi bumai egyike a Palócországot, egy másik dombok között tartjuk számon. Vannak, kedves faluját, Hollókőt mutatja be. Egy 80 �palócföld 96/1 harmadik kötete pedig, amely 1994-ben lá­ tott napvilágot a Nógrád megyei Önkor­ mányzat és a Nemzeti Kulturális Alap tá­ mogatásával Praznovszky Mihály szerkesz­ tésében, egyenesen arra vállalkozik, hogy a Palóc Olimposz istenei nyomába eredjen. Különös, majdnem lehetetlen ez a vállal­ kozás, már csak azért is , mert Mikszáth Kálmán halála óta nyolcvanöt, Madách Im­ re távozása óta meg egyenesen több mint százharminc év telt el, s az időben minden pusztul, átalakul. A két világháború, a béke­ szerződések, új határok, lakosságcsere, kényszerű elvándorlás, identitástudat nélkü­ li új lakosság megjelenése pedig azon a tá­ jon, ahol a történelmi Nógrád, Hont, Gömör vármegye találkozott egymással, ha le­ het, még nagyobb pusztítást végzett, mint azelőtt. Tovább nehezíti a vállalkozást, hogy a két író életművében más módon, ha úgy tetszik, az elvonatkoztatás más-más síkján jelennek meg a szülőföld motívumai. Mik­ száthnál A jő palócok és a Tót anyafiak vi­ lágának ezernyi részlete, alakja, helyszíne bukkan fel szinte az éppen ő ifjúkorában megizmosodott új valóságábrázolási eszköz, a fotográfia hitelességével megidézve, míg Madách Imre, aki valójában sokkal szoro­ sabb közelségben élt a tájjal, mint a nála éppen egy generációval fiatalabb Mikszáth, csak a legelvonatkoztatottabb módon sűrít­ hette Az ember tragédiájába a közvetlen környezetéről alkotott ítéletét. A mű és az alkotó élete, annak helyszí­ nei közötti kapcsolat megismerése azonban alighanem minden olvasó alapvető vágya, s ugyanakkor nem kis mértékben a műhöz va­ ló közelkerülés feltétele is. S ha arra gondo­ lunk, hogy az irodalmi- történelmi oktatás szemléletformálás általános színvonalesésén túl az utóbbi években egyre csökkent azok­ nak a könyveknek a száma is, amelyek a szöveg és a kép összhangjára alapozva igye­ keznek elmélyíteni az új generációk ismere­ teit, erősíteni az irodalmi műhöz való érzel­ mi kötődést, az Istenek a Palóc Olimposzon című kötetet igencsak figyelemre érdemes vállalkozásnak tarthatjuk. Különösen akkor, amikor mintegy félidejükhöz értek a Mik­ száth Kálmán születése százötvenedik év­ fordulója 1997-es méltó megünneplését cél­ zó előkészületek, az azonban egyáltalán nem bizonyos, hogy lélekben azok is készü­ lődnek, készülődhetnek - mármint az olva­ sók s a leendő olvasók szélesebb rétegei -, akik számára végülis az a néhány tucat szakember, akit az előkészületekbe bevon­ tak, a programot előkészíti. Jó lenne, ha ez a könyv valóban ott lenne a könyvesboltok, s még jobb, ha az iskolák, a házikönyvtárak polcain. A Selmecbányái Ujvár alatt - ennek ké­ pe látható a kötet borítóján - sorakozó kö­ zépkori, barokk házakba nyilván sosem jut el. Pedig nemcsak Csontváry festette meg a Kálváriával és a titokzatos E betűvel az er­ dős hegyoldal fölött, de Mikszáthnak is „csodadolgokat beszéltek ... Selmec felől”, amely akkor, amikor ő járt ott, még régi fé­ nyében ragyoghatott tizenhétezer szlovák és német lakosával, formálódó magyar értel­ miségi rétegével, bányáival, kincseivel , mű­ emlékeivel, ahonnan viszont ma láthatóan menekül, aki csak tud, s ahol legfeljebb né­ hány tucat idős ember beszéli a magyart. Az Ács Margitéhoz hasonló könyvekre pe­ dig éppen a Selmechez hasonló városokban lenne szükség, hiszen - mindegy, hogy mi­ lyen nemzetiséghez tartoznak - az ottani la­ kosok azonosságtudatához nemcsak annak a 81 �palócföld 96/1 Petőfi-emléktáblának kellene hozzátartoz­ nia, amely remélhetőleg még ott van a kol­ légium falán, de a Csontváry-, Mikszáthéletműhöz való kötődésnek is. Egyébként fordítva is igaz a dolog: a kultúra új rétegeihez kerül közel a kötet magyar olvasója is. Aki ugyanis Madách vagy Mikszáth nyomában jár, szinte ösztö­ nösen nyúl a könyvespolc felé, hogy előve­ gye Fényes Elek geográfiai szótárát, ame­ lyet Kozma Vazul nyomatott ki Pesten, 1851-ben, s „mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik”, hogy hiteles képet kapjon a táj ko­ rabeli viszonyairól. Nos, az Istenek a Palóc Olimposzon-bán említett városok, faluk kö­ zül Rimaszombatot, a „nevezetes szabadal­ mas mezővárost” hétezerötszáz magyar, szlovák és német polgár lakta, 1849-ben oroszok dúlta Losoncot, és Füleket a két ré­ gi magyar várost 3127-en illetve 1600-an. Szécsénynek háromezer lakosa volt, Zólyomot 1800 szlovák lakta, Balassagyarmaton az általában három nyelvet beszélő kétezer fős zsidó lakosság mellett majd kétezer szlovák, másfélezer magyar és kétszáz né­ met találtatott. Madách a négyszáz lakosú, „tót” faluban, Sztregován született, az ugyancsak szlovákok lakta csesztvei kúriá­ ban élt, s tót-magyar falu volt a Mikszáthot az irodalomnak adó Szklabonya is. Az Ipoly folyó - akkor még - úgy kanyargott a dombok alján, hogy vizével összekötötte a különböző nyelvet beszélő nógrádiakat, ahogyan azt műveiben Mikszáth is megfo­ galmazta. A megáradt, tóvá vált folyó jelenik meg a könyv hátsó borítóján, ahogyan tavasz kezdetekor, az élet újraindulása idején év­ ről évre a valóságban is. A történelem for­ 82 gószele, a nemzetiségi villongások évtizedei után ez a kép mégsem az áradás drámájára emlékeztet elsősorban, hanem arra csöndre, amely a vízparton üldögélőt veszi körül, ha a hétköznapi létből kikapcsolódva gondolat­ ban messzi utakra indul. A meditáció, a csöndes tűnődés képei váltogatják egymást a kötetben a Mikszáth- és Madách-emlékhelyeket hitelesen, szisztematikusan meg­ örökítő felvételekkel, a két író életéhez évszámszerű pontossággal hozzáköthető épü­ letek, városrészletek váltakoznak a táj szel­ lemét kereső, tolmácsoló kompozíciókkal. Személyes vallomás és rendszerezett irodal­ mi útikalauz egyben a kötet, az író és a táj kapcsolatának bemutatásakor is arra törek­ szik, hogy ne csak arról adjon információt, hogy melyikük hol, mikor fordult meg, de arról is, hogy milyen érzelmi nyomot ha­ gyott bennük egy- egy új helyszínnel, motí­ vummal való találkozás. Ez persze olykor­ olykor az ismeretközlés rovására megy, hi­ szen nem mindenki tudja például, ki, mikor alkotta a tizenkilencedik oldalon látható Madách-plasztikát, vagy, hogy hol is áll pontosan a hatvankettedik oldalon látható Szontágh-kúria - a hiányok azonban aligha­ nem egyszerűen megszüntethetőek lennének egy pontos képjegyzéket, rövid jegyzetanya­ got tartalmazó betétlappal. „Négy század krónikáit” őrzik az alsósztregovai Madách-kastély falai, amelyek képével a kötet indul, hogy a képsor Csesztve, Gyarmat, Keszeg, Losonc, Zólyom em­ lékhelyeivel folytatódjon. A Madách pá­ lyájához szorosan kötődő képeket azonban megelőzi egy útszéli kereszt fotója, s a kar­ jait az ég felé táró művész sötét sziluettként megjelenő szobra zárja le, hogy Ádám sza­ vai kíséretében egy „eljövendő világ” felé �palócföld 96/1 vezessék az olvasót. A második, nagyobbik fejezetben Mikszáth szavai viszont éppen „a görbe ország” folytonos jelenlétét sugallják ott is, ahol „az örök semmi hallik”, a palóc táj ezer színével töltve meg a kései utókor fotográfusának képeit. Ezt a részt a szülőföld jellegzetes lanká­ inak képei indítják, hogy azután Szklabonya, Ebeck, Rimaszombat, Selmec, Gyar­ mat, Mohora szorosan Mikszáth életéhez kötődő helyszínei után Olyan felvétel követ­ kezzék, amely pipacsaival akár a Szinyei Merse Pálnak otthonos sárosi mezők előtti hommage-nak is felfogható lenne, annyit azonban mindenképpen sugall, hogy annak a bizonyos palóc Olimposznak talán nincse­ nek is határai s lakói is szívesen fogadnak új vendégeket. Újabb emlékhelyek követ­ keznek - Szécsény, Szirák, Fülek, a somos­ kői vár, a romhányi Rákóczi-fa, majd újabb felvételek, amelyekhez nincs szükség alá­ írásra, hiszen szöveg nélkül is azt sugallják, hogy az „istenek hegye” nemcsak a Kárpát­ medencei, nyelvi, néprajzi, történelmi sok­ rétűségében is egységes nagytáj szerves ré­ szeként emeli csúcsát az ég felé, de a fönt lakók igencsak hasonlítanak a hegy tövében élőkhöz. Ahogyan a görög oszloprend már­ vány formájában is az archaikus kor ruszti­ kus faszerkezeteit őrizte meg, Ács Irén fo­ tóinak köszönhetően jól érzékeljük, az em­ beri arc milyen tisztasága, az élet milyen egyszerűsége, a népi építészet milyen szigo­ rú szerkezeti rendje jelent meg, mintegy ki­ kristályosodva Mikszáth prózájában, s érte el, hogy ízes, gazdagon áradó nyelvében él­ jen tovább. Olyan természetességgel alakul­ tak át s őrződtek meg közben az élet hét­ köznapi és ünnepi mozzanatai, ahogyan azt a horpácsi birtokra az idő múltával egyre szívesebben visszavonuló Mikszáth írja A „skvarká”-ban: „Egész életemben vágytam ilyen zugra, elrejtett fészekre. Azt szeret­ tem volna, hogy még a mappán se legyen rajta.. Feltűnt emlékeimben édesapám, mi­ kor kiült pipázni az ambitusra, s nem az esti lapokat várta mint én, hanem az esőt, a szeme előtt nem terült el ékes park vi­ rággruppokkal, hanem egy nagy trágya­ domb füstölgött s annak a párájából ha fölszállt vagy lomhán terjengett, szőtte a kombinációit az időjárásra nézve.” Ha nem is köd, az istenek hegyét Palócor­ szágban is pára veszi hát körül, amely, fölszakadozván engedi, hogy újabb és újabb részleteket vegyünk szemügyre. Itt juhok vonulnak bégetve, ott tehéncsorda legel, s az oldalpár egyik fotójáról a ku­ tyák a kerítésen és a hajtásvonalon átkukkanva lesik, hogyan pörzsölik a disznót a jó palócok havas-zúzmarás téli reggelen. Foltos cica dorombol az ablakpárkányon, fekete ruhás asszony áll meg misére me­ net - kezében rózsafüzér, imakönyv - a fotográfus kedvéért. Azután a sírok, a Mikszáth-családé és névtelen nógrádiaké. Azután újra a bokros-virágos lankák, majd zárásként újra egy kereszt. Istenek néznek le rá a Karancs hétszáz méteres magasából, tövében unokájával egy nagymama pihen. 83 �Műhely Szabó Ferenc Kétségbeesés és reménység között A történelem vége Madáchnál és az ezredvégen A második évezred végéhez közeledve az emberiség szorongva keresi a jövő távlatait: futurológiák és utópiák, millenarista és szektás jóslatok próbálják pótolni a megrendült re­ ménységet. A tudományos és technikai felfedezések sikere sem hangol ma már naiv opti­ mizmusra; a hosszú ideig dívó haladáshit is szétfoszlott. André Malraux-t idézhetjük: „Mi haszna a Holdra szállnunk csak azért, hogy - a lét értelme híján - ott öngyilkosok le­ gyünk.” Úgy tűnik, Madách szorongató kérdése ma égetően időszerű: a történelem során ment-e előre a világ, valóban van-e haladás, van-e egyáltalán értelme az emberi kalandnak? A fiatal Camus kérdése, amely nemcsak az egyénekre, hanem az emberiségre is alkalmaz­ ható, az öngyilkosság „metafizikai” kérdése volt. Sziszüphosz mítoszában- írja: „Egyetlen komoly metafizikai probléma létezik: az öngyilkosság. Eldönteni, hogy az élet megéri-e vagy sem, hogy leéljük, ez annyi, mint választ adni a filozófia legalapvetőbb kérdésére.” A kereső értelem az abszurd falába ütközik. Camus nem fogadja el a metafizikai öngyilkossá­ got: Heidegger, Jaspers, Sesztov, Kierkegaard eszméit. Azt veti szemükre, hogy nem követ­ kezetesek: valamennyien beugranak az abszurdum szakadékába, tehát valamiféle vallásos irrationale-ba menekülnek. Ezzel szemben az „abszurd ember”, ha semmi értelme sincs életének, nem azt a következtetést vonja le, hogy véget kell vetnie életének. Ellenkezőleg: minden erejével ragaszkodik az élethez. Minden remény nélkül él, de a remény hiánya nála nem kétségbeesést szül, hanem a közvetlen adottságok elfogadására ösztönzi. Nem az örök­ kévalóságnak, hanem a pillanatnak él. Úgy gondolkodik, ahogy Nietzsche, akinek nem az örök élet, hanem az örök elevenség (életerő) a fontos. Nem úgy következtet, mint Kierke­ gaard, hogy az abszurdum szélinél fel kell fedeznie az isteni transzcendenciát. Elfogadja sorsát és próbál élni az abszurdum falai között. A fiatal Camus számára (mert - tudjuk 84 �palócföld 96/1 később túljutott az abszurd filozófiáján, miként az idős Sartre is!), nem marad más, mint a mítosz: Sziszüphosz a hegy lábánál a sziklával. „Boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt!” Hál ez sem következetesség, amint Madáchnak is szemére vetették, az „Ember, küzdj, és bízva bízzál!” következetlenségét. (Nem teljes joggal, mint majd megmutatom.) Madách pesszimizmusáról Ismeretes, hogy mindjárt Az ember tragédiája megjelenése (1861) után különféle véle­ mények alakultak ki Madách Imre világnézetéről, a Tragédia történelemszemléletéről, amely tényleg pesszimista volt. A kritikus Erdélyi János ezt a címet javasolta Madách mű­ vének: „Az ördög komédiája”. Madách többek között ezeket írja Erdélyinek a tragédia szí­ neivel kapcsolatban: „Igaz, mindannyiban megbukik Ádám. De megbukik azon érintetlen gyengéinél fogvást, melyek természetében vannak, melyeket csak Isten keze pótolhat, az eszme folyton fejlik, s győz, nemesedik...” Arany János, aki oly nagy gonddal szépítette költőileg Madách művét, úgy magyarázta, hogy az emberiség történetét megjelenítő színek nem a történelem valóságát mutatják be, hanem Lucifer megrontó szándékait. Arany sze­ rint Az ember tragédiája által ábrázolt történelem nem tagadja a haladást, nem „szüntelen körforgás vagy alábbszállás, míg minden a nihilizmusba süllyed”. Ezzel szemben Babits Mihály kifejezetten állítja, (Az európai irodalom története, 1957, 432), hogy Madách „költeménye pesszimista, sőt nihilista mű. Rettenetes ítélkezés az em­ beriség ábrándjai, rajongásai s egyáltalán az emberi élet értelmessége fölött. Annyira, hogy a Küzdj, és bízva bízzál szinte engedmény és ellentmondás színében tűnik föl. Visszarettenés a legsötétebb konklúzió elől.” Prohászka Ottokár, aki a keresztény világnézet szemszö­ géből bírálja a Tragédia történelemszemléletét, szintén az optimizmust hiányolja Madáchnál, hiszen - szerinte - minden tragédia tulajdonképpen optimizmusból fakad. [...] Az az optimizmus, hogy van Isten, a legfőbb jó, az ősi s a végső egység s hogy belőle van min­ den...” (Ö.M. 12,343) Az ifjú Lukács György, aki még Hegel, Kierkegaard és a Rajna-vidéki misztikusok (Suso, Eckehart) befolyása alatt írt, a tragédia születését magyarázva a sors- és véletlenszerű­ ség, illetve bizonytalanság és az elhagyatottság élményét jelölte meg fő forrásnak. Ernst szavait idézi: „Csak ha egészen istentelenek leszünk, akkor lesz ismét tragédiánk”. Ha a történelem istenei „belenyúlnak önkényesen a sors fonalainak rejtélyesen világos szövevé­ nyébe, s értelmetlenül áttekinthetővé és tervszerűvé bogozzák”, ha „a színpadra lépnek”, „megjelenésük az embert bábbá alacsonyítja, s a sorsot gondviseléssé - a tragédia súlyos testéből a megváltás tétlenül elért ajándéka lesz. Isten el kell hogy hagyja a színpadot, de nézőül megmarad még: ez a tragikus korszakok történelmi lehetősége”. Valamivel előbbre még ezt írta Lukács: „Minden igazi tragédia misztérium. Igazi legmélyebb értelme: Isten megnyilatkozása Isten előtt.” (Lukács Gy.: Ifjúkori müvek 1977, 494.) Az 1918-as „fordulat”, a marxista-kommunista ideológiához való megtérés után Lu­ kács György másképp gondolkodott az irodalomról, a lélek és a formák viszonyáról, és mindent a történelmi materializmus prizmáján keresztül látott, a felépítmény-elméletet al­ 85 �palócföld 96/1 kalmazta az irodalomra is. Emlékezünk még híres/hírhedt 1955-ös cikkére („Madách tra­ gédiája”), amellyel meg akarta állítani a revizionisták törekvését, akik a Tragédiát felhasz­ nálták a szocializmus bírálatára, miként már a Horthy-korszakban is a proletárforradalom elleni támadásra. Főleg a falanszter jelenet volt alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a kommunista utópia csődjére. És természetesen a kommunista haladás-hittel is ellenkezik a Madách által ábrázolt „történeti fejlődés perspektívátlansága, művészi történelembölcsele­ tének pesszimista volta”. Lukács ismerteti a különböző értékeléseket; különösen is kitér a Horthy korszak reakciós véleményét tükröző Kosztolányi méltatására. „Kosztolányi sze­ rint (tehát) Madách mintegy prófétai előrelátással úgy rajzolta meg a magyar prole­ tárdiktatúrát, ahogy ő és társai látták.” (Lukács Gy.: Magyar irodalom - magyar kultú­ ra, 1970, 560-573.) Nem célom itt Lukács egész tanulmányának ismertetése és annak értékelése. Csupán arra akartam utalni, hogy Lukács, aki fiatalkorában annyira érzékeny volt az egzisztencia­ lizmus és a misztika által felvetett létkérdésékre, aki mindenütt az abszolútumot kereste, mennyire „ellaposodott”, miután - Fejtő Ferenc szavaival (Esprit, 1961. febr. 252.) - „a dialektikát (Hegel örökségét) a materialista metafizika páncélzubbonyába szorította”. Az egyik legkártékonyabb művében, Az ész trónfosztásában elítélte mindazt, amit korábban szeretett. Az irracionalizmus és az imperializmus válságtudatának számlájára írta a végső kérdésekről, a lét értelméről, a halál előtti szorongásról szóló egzisztencialista eszmélődéseket is. „Az ember szembekerül a Semmivel, a Nem-Léttel: az ember és a világ közötti alapvető viszony megfelel a vis-á-vis du rien helyzetének. Ez a szituáció az egzisztencializ­ mus szerint az emberi valóság lényege. Valójában azonban megfelel a fétissé vált egyéni tudat állapotának és az imperializmus válságát tükrözi”. (Lásd: Lukács György: Existenti alisme ou marxisme? 1948. 92 kk.- Lukács és Sartre vitájáról Mai írók és gondolkodók cí­ mű könyvemben írtam, 189 kk.) A hegeliánus és misztikus múltját megtagadó, a történelmi materializmushoz és a kom­ munista utópiához csatlakozó Lukács György tehát szociologizáló ideológiával kendőzi a létkérdéseket. Hiszen függetlenül attól, hogy valaki a kapitalizmusban vagy a szocializmus­ ban (kommunizmusban) él, a bizonytalanul biztos Vég kérdésével szembe kell néznie: saját halálunk és az emberi történelem vége problematikus marad. Ezt jól látták a nem hívő eg­ zisztencialisták is. Madách pesszimizmusa az emberi haladással kapcsolatban szintén nem értelmezhető csupán azzal, hogy a becsületes liberális középnemes a szabadságharc elbuká­ sa utáni kilátástalan helyzetet túlzottan általánosítja: „elutasítja a zsarnoki abszolutizmust, de elutasítja az ellene irányuló népi, plebejus forradalmat is; elutasítja a kapitalizmust és elutasítja az annak felváltására hivatott szocializmust.” (Lukács Gy.) Babits és Prohászka jól látta, hogy egzisztenciális, történelemfilozófiai, ill. -teológiai kérdésekről van szó a Tragédiában, jóllehet mindkettőjük nézetét árnyalnunk kell. Babits egy kicsit 1913-as nagy filozófiai költeménye, a Hadjárat a semmibe világszemléletét vetí­ tette rá Madách művére. Prohászka viszont - a hit optimizmusától vezérelve - mintegy mellőzte a történelemben jelen levő negativitást, és rögtön a megoldásra mutatott rá. 86 �palócföld 96/1 Mindjárt megmutatom, hogy a teológiai megoldás jelen van a Tragédiában, és ezért nem olyan pesszimista Madách, mint ahogy Babits, vagy Prohászka gondolja. Ügyelnünk kell a műben fe­ szülő dialektikára. (Erről mondta - szerintem túlozva a fiatal Lukács, hogy túlságosan intellek­ tuális, még nem drámai, ezért „dialogizált tanköltemény”-nek minősítette a Tragédiát.) A Holdraszállás, és az űrrakéták korában különösen is érdekes a Tizenharmadik szín, amely Ádám és Lucifer társaságában az űrbe repít bennünket. Amint az álomban látott jö­ vő filmje a vége felé tart, egyre sürgetőbb lesz a kérdés: milyen lesz a vég, mi az értelme az emberi kalandnak, megy-e előbbre az emberiség? Ádám: A csillagok megettünk elmaradnak. S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét? Hideg borzongat, Lucifer! De a Földtől nem szakadhat el az ember, sorompó akadályozza, amint a Föld szelleme figyelmezteti. Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz... Aztán halljuk a Föld szellemének „filozófiáját”, pascali borzongást kiváltó hangját. Egy másik világba (=létrendbe) nem léphet át az ember űri utazással (Gagarin iróniája nevetsé­ ges: az űrben nem találkozott Istennel). Isten nem tűri, hogy Ádám létét kitépje a „minden­ i g gyűrűjéből”. A mindentudás almája sem segíthet, hogy felfeszítsük a végesség börtö­ nét, hogy a halálunk előtt feltáruljon a Titok. Ádám eszmélve: Élek megint. - Érzem, mert szenvedek, De szenvedésem is édes nekem, Oly iszonyatos az, megsemmisülni.Oh, Lucifer! Vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek. Még a szenvedés is jobb, mint a megsemmisülés. A fájdalom az élet jele, a létezésről ta­ núskodik. (Doleo, ergo sum - ismerjük Illyés Gyula versét.) De a gonosz szellem, Lucifer rákontráz: a sok hiú, értelmetlen próbálkozás után még mindig „azt hiszed, Hogy új küzdé­ sed nem lesz haszontalan? S célt érsz?” Ádám abszurd válasza, a csakazértis lázadó embe­ ré: tudja, hogy a célt el nem éri de azért küzdeni akar... A cél voltaképp mi is? 87 �palócföld 96/1 A cél, megszűnte a dicső csatának, A cél a halál, az élet a küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. „Szép vigasz” - gúnyolódik Lucifer. És itt igaza van. Madách a „cél” kettős értelmével ját­ szik: Az egyik jelentés: a "cél" a vég, a halál. A másik: a cél = feladat, amelynek teljesítése irányt, értelmet adhat az életnek. De ha a vég a halál, a megsemmisülés, akkor miért a küzde­ lem, miért a haladás. Illetve, lehet-e haladásról beszélni ott, ahol nem látjuk a célt, a jobbat, ha nincs valami abszolút mérce. Hogyan beszélhet valaki a történelem értelméről és haladá­ sáról, ha materialista, ha azt vallja, hogy az ember az. anyag terméke, csupán egy szem a lánc­ ban. Ezt a problémát vetette fel Jean-Paul Sartre a háború másnapján Lukács Györggyel foly­ tatott vitájában. Fia nincs Isten és nincs valamilyen öröklét, ha az ember, a fejlődés virága megsemmi­ sül, ha az egymást követő nemzedékek a semmibe hullanak, akkor igaza van Sartre-nak: „Abszurd az, hogy születtünk, abszurd az, hogy meghalunk”. Semmiféle utópia, a földi pa­ radicsom álma - vagy a fiatal Marx elképzelése a természet és az ember teljes kiengesztelődéséről - nem veheti el tőlem az abszurd érzését. Teilhard de Chardin írta: „Minél in­ kább ember lesz az ember, annál kevésbé lesz képes a cselekvésre, hacsak nincs meggyő­ ződve arról, hogy a vég nélküli, az elpusztíthatatlan új felé tart. Egy bizonyos abszolútum burkoltan jelen van az emberi cselekvésben”. (Teilhard: Le phénomene humain, 257.) Hogy haladásról beszélhessünk, ahhoz ismernünk kell a világfolyamat irányát, és vég­ pontját. Hogy azt mondhassuk a fiatal Marxszal, hogy a kommunizmus megoldja a törté­ nelem rejtélyét, ahhoz ismernünk kellene a teljes történelmet. Merleau-Ponty, aki Sartre mellé állt a Lukács elleni vitában, határozottan kijelentette: a történelmi materializmus semmi bizonyosat nem mondhat a történelem végpontjáról és értelméről: „... Ez a filozó­ fia, amely lemond az Abszolút Szellemről mint a történelem mozgatójáról..., nem állíthat­ ja a priori a teljes ember lehetőségét, nem követelheti a végső szintézist, ahol minden el­ lentmondás megszűnik; és nem állíthatja, hogy ez a szintézis elkerülhetetlenül megvaló­ sul... Ha Hegel vakon ráhagyatkozhat a dolgok folyására, minthogy nála még megmaradt egy bizonyos teológiai alap, a marxista praxisnak nincs meg ez a támpontja..: Ez a praxis nem jelölheti ki előre a történelem végcélját. A marxizmus sajátossága az, hogy minden metafizikai garancia nélkül állítja a történelem logikájának győzelmét a kontingencia fölött.” Ugyanígy Sartre is: „...ha a tudat csupán a lét tükröződése, tehát csupán az egyetemes fejlődés egy fázisa, mozzanata, (...), Akkor nem más, mint egy szem a láncban, amelynek kezdete és vége igen messze esik tőle. És mi biztosat mondhat a lánc egészéről, ha maga nem azonos vele.” (Az egész vitáról lásd: Szabó Ferenc: Az ember és világa 194 202.) 88 �A kétségbeesés és a rem ény dialektikája Madách Tragédiájában Ádám dilemmája is ez: a nagy. szent eszmék, mint kereszt, tudomány, szabadság előre vitték-e az embernemet? Madách maga is megélte az 1849-ben elbukott szabadságharcot és az egyes színeken keresztül érzékeltette a nagy, szent eszmék csődjét, visszáját. Milyen új tanért lelkesedjék hát, amikor visszatér a földre, ahol az eszkimók és a fenyegető fagy­ halál várja. „Szörnyű világ! - Csupán meghalni jó./ Nem sajnálandom, amit itt hagyok Ádám ott állt az első ember bölcsejénél, végigcsatázta reménykedve az emberiség csatáit, s most az óriás fehér gyászlepelt látja az óriási síron ő, az „első, utolsó ember a világon”. Az álomlétből felébredve teljesen reménytvesztett, véget akar vetni életének, de Éva, aki nem eszére, hanem szívére hallgat, aki szíve alatt hordozza az új életet, a lelki ismeret és kinyilatkoztatás, az Úr szava és az angyali kar kórusa kíséretében megszabadítja az öngyilkosságtól. Biztosítva lesz a jövő. Az ősevangéliumra utaló versekkel a jövendő Megváltó reménye is felcsillan: Ha úgy akarja Isten, majd megfogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli (ti. a bűnt és a nyomort) Testvériséget hozván a világra. Világos utalás ez a Biblia első lapjaira, a teológusok által ősevangéliumnak nevezett versre: „Ellenkezést vetek - mondja a kígyót megátkozó Úr - közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő szét tiporja fejedet, te meg a sarka után leselkedel”. (Tér 3,15.) Az egyházatyák ezt a verset az új Évára, Máriára (a sátántipró asszonyra) és az új Ádámra, Krisztusra alkalmazták. Madách ismerte ezt az értelmezést. Itt tehát teológiai szintre emelkedik. Ez a parányi fénysugár, az eljövendő Megváltóra való utalás azt jelzi, hogy Madách mégsem volt nihilista, teljesen pesszimista. Amikor pedig Ádám, mint új Jób perlekedik az Istennel, amikor az Úr elé tárja a „ret­ tentő látásokat”, amelyek gyötörték, és azért könyörög, hogy a poklot jelentő bizonytalanságon/szorongáson túllendülhessen („Megy-é előbbre majdan fajzatom,/ Nemesbedvén...), az Úr így válaszol: Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked, s túl örök idő vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád,a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt 89 �palócföld 96/1 Hogy a múló perc élvéről lemondj? Míg most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény.A gúnyolódó, „csupa-ész” Lucifer lassan elsompolyog, mert nem tudja elviselni, hogy Ádám és az Úr bizalmas társalgást folytat. Ádám látja, hogy a hideg tudás nem segíthet. Az Úr szava biztosítja Ádámot, hogy égi hang vezérli, és ez a szívén (lelkiismeretén) keresztül szól hozzá. E hangot „e gyönge nő tisztább lelkülete” jobban meghallja, és szívén szűri át. „Dieu sensible auoeur” - mondja Pascal. Istent a szív érzi meg. Mert Isten más rendből, a szeretet rendjéből való. Lucifer hideg tudása és dőre tagadása. „Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,/ s eltántorítja bár - az mit se tesz -/ Egy percre az embert, majd visszatér...” Ez hívő keresztény optimizmusa. Lucifer tehát hozzá tartozik az üdvösségtörténethez, amint ezt a Biblia nyomán Szent Ágoston a két városról szóló történelemteológiájában hirdette, vagy Szent Ignác a lel­ kigyakorlatokban a két zászlóról szóló elmélkedésében leírja. Lucifer bűnhődése az lesz örök­ re, hogy látja: az embert nem tudta elveszíteni: De bűnhődésed végtelen leend, Szüntelen látva, hogy, mit rontni vágyol, Szép és nemesnek új csírája lesz. Vajon nem optimizmus ez, nem a kegyelem mindenhatóságába vetett hit kifejezése? Szent Pál gondolatát sejthetjük itt meg: ahol elárad a bűn, túlárad a kegyelem. Az ember nagysága szabadságában van. És maga Isten sohasem veszi vissza ezt az ajándékát. A fiatal Sartre mon­ datta egyik hősével: „Szabad vagyok, és a lázadó szabadság ellen Isten sem tehet semmit”. Az Angyalok kara a szabadság és a kegyelem drámájára utal: Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsúl áll Isten kegyelme. Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz... A kegyelmi segítség tudatában bátran cselekedni! De az ember ne a saját hírnevét, ha­ nem Isten dicsőségét keresse. Az embert ne vakítsa el a képzet 90 �palócföld 96/1 Hogy, amit téssz, azt az Isten Dicsőségére te végzed, És ő éppen rád szorúlna Mint végzése eszközére: Sőt, te nyertél tőle díszt, ha Engedi, hogy tégy helyette. Igazában Isten nem szorul rá a mi munkánkra; és azt is Ő adja, amit tőlünk kér. A mi dicsőségünk az, ha engedi, hogy cselekedjünk, hogy szabadon mi tegyük magunkat önma­ gunkká. „Isten dicsősége az élő ember”, mondotta Szent Iréneusz. Isten nem féltékeny ránk, teremtményeire. A modern ateizmus legnagyobb félreértése volt, hogy azt hirdette: Istennek meg kell halnia, hogy az ember valóban legyen, szabad legyen. Manapság a nietzs­ chei metafora - „Isten meghalt” - valósággá válik: az ember tudatában meghal az Isten. (Mert - ahogy Martin Buber magyarázza - az élő Isten nem halhat meg, csupán az ember szeme és a Nap közé kerül valami, a gőg felhője vagy a lázadás homálya, és ezért napfo­ gyatkozás áll be!) De ha a Nap eltűnik, a visszfény is elenyészik. Ma már az ember halálá­ ról beszélnek egyesek, mint Lévi-Strauss vagy Michel Foucault, vagy a Beckett féle ab­ szurd irodalom. (Ez jellemezné a post-modem kort?) Madách nem ateista. A Tragédia utolsó mondatait az előbbiek fényében kell értelmez­ nünk. Éva rögtön érti a dalt (mert a szívével ért!), Ádám csak gyanítja, de követni akarja: Gyanítom én is, és fogom követni. Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! Az Úr Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! Madách zárójelenetében tehát jelen van a megváltás ígérete. Az Úr megígéri az ember­ nek a kegyelmi segítséget. Persze, a hívő ember is átmegy a szorongáson; a halál és a meg­ semmisülés kísértését a keresztbe és a feltámadásba vetett hiten alapuló reménységgel szárnyalhatja túl. Szent Pál maga is, az első Korintusi levél 15. fejezetében, ahol a feltáma­ dásról beszél, azt mondja: Ha Krisztus fel nem támadt volna, nyomorultabbak lennénk minden embernél, hiszen csalódás áldozatai lennénk. Ha nincs feltámadás: együnk, igyunk, hiszen holnap meghalunk! Carpe diem! Világos, hogy a pillanat élvezete, az örök elevenség még nem biztosija az örök életet. Ha igaz lenne az, amit a szcientista, ateista tudósok mon­ danak - Monod vagy Rostand végkövetkeztetése -, akkor csakugyan mi is, ma is kétségbe­ eshetnénk. Jean Rostand francia biológus ilyen pesszimista látomást idéz fel az emberiség végéről: Az emberi faj éppúgy eltűnik, amint letűntek a dinoszauruszok és a sztégocefaloszok. Lassanként a kis csillag, amely napul szolgált nekünk, elhalványul és kihűl. Akkor minden élet megszűnik a földön, amely mint elavult golyó vég nélkül forog a véghetetlen 91 �palócföld 96/1 űrben. (Ez Madách „eszkimó" színének folytatása!) És a mindenségnek ebben a parányi zugában - folytatja Rostand - örökre elenyészik a protoplazma kerge kalandja, amely talán közben más bolygókon fejeződött be, vagy talán más bolygókon újrakezdődött. És minde­ nütt ugyanaz az illúzió táplálja a kalandot, ugyanazokat a gyötrelmeket hozza létre, másutt is ugyanolyan abszurd, ugyanúgy hiábavaló, ugyanúgy szükségszerűen kezdettől fogva a végső bukásra és a végtelen sötétségre ítélve. A francia tudós kétségbeesett látomása való­ ban teljes pesszimizmus és nihilizmus. De Madách nem ezt vallja. Igaz, a magyar költő nagyon sötéten látja a világtörténelmet. (És ha megélte volna a XX. századot, talán még pesszimistább lett volna; hiszen, úgy tűnik, csak a pusztítás eszkö­ zeit tökéletesítettük.) Madách hisz a megérthetetlen isteni tervben, hisz a titokzatos megváltásban és a kegye­ lem erejében. Mert Madách nemcsak Ádám, hanem Éva is, az Úr is, miként Lucifer is. Ahogy a regényírók legtöbbször több hősükön keresztül fejezik ki - dialektikusán, vagyis az ellentétek feszültségén és túlhaladásán keresztül - világszemléletüket. Dosztojevszkij egyszerre Iván és Aljosa Karamazov, hiszen maga is átment Iván ateizmusán (Nietzsche előtt megélte a teljes ateizmust), de végül is Krisztusban találta meg a szépséget és az igaz­ ságot, mint Aljosa. Minden bizonnyal Madách egyetértett volna a híres orientalistával, René Grousset-val, aki A történelem mérlege (Bilan de l'historie 1946, 306.) című könyvében Pascal egy gon­ dolatáról (Br.693) elmélkedik, és miután idézte Jean Rostand előbbi látomását, a kereszten agonizáló Krisztusra rányitja a tekintetet és így vall: „Tudjuk, hogy a keresztény ( a spiritualista) megoldáson kívül nincs más elfogadható az értelem és a szív számára. Ha a világ csak az, aminek a materialista természettudomány és a hitetlen filozófia mondja, akkor abszurd az észnek és fellázítja a szívet. E borzalmas ürességgel szemben a kereszténység képviseli ma a szellem védelmét. És küldetése a hajótörésben - amely minden remény híján lenne, ha a Kereszt nem lenne jelen - küldetése üdvösséghozóbb, mint valaha is volt. - O crux, ave, spes unica! Üdvözlégy kereszt, egyetlen reményünk"! 92 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/264ad8b505db815ab874f07ff5ffeb5a.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1996 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1996/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1996 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/da3ec4955a81d322e1b9ab48b643ef78.pdf 77878b598a83f1bf29dcf3187629126a PDF Text Text XXIX. évfolyam november-december �palócföld 95/6 Dobai Péter EGY MAGYAR (momentán pártonkívüli) ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ - zavart JÓTANÁCSAI EGY (momentán munkanélküli) TATABÁNYAI VÁJÁRNAK, AKI ÉPPEN A PESTI KORZÓN CSELLENG. 1995. Hát most mit is mondjak Önnek, a volt munka egykori hősének...? Tudom, hogy egymaga mégsem szállhat le a föld mélyébe... Nézze, jól van, hát egyelőre hagyjuk a híres köszöntést: JÓ SZERENCSÉT! De... Stress Management! Free Spirit! Jogging! Masszázs! Szauna! Termálfürdő! Önkéntes véradás! És! És! Váltson operabérletet! Talán A végzet hatalmával kellene kezdeni... aztán: a Rigoletto ! Utána a Bohémélet! aztán...hát igen, aztán jöhet a Bolygó hollandi... És nyáron, nos nyáron, vájár polgártárs... hát? Mit szólna mondjuk MADEIRA szigetéhez, ha csak... persze nem zavarják az ott nyaraló milliomosok, fegyver- és drogcsempészek és a sok félvér leányzó... tudja mire gondolok... Néha jobb a bánya mélye! Ó, operák, milyen gyönyörű, amikor kiömlik Carmen vére... haja fekete, mint az antracit szén... de hát éppen egy bányásznak magyarázzam ezt? �palócföld 95/6 MENETREND, UTITERV MAGYAR ÍRÓKNAK, KÖLTŐKNEK, FESTŐMŰVÉSZEKNEK, ÉS FŐLEG ÖNMAGA MNAK: MIHEZTARTÁS VÉGETT! A.D. 1995. Utazz Ózdra, Diósgyőrbe, Tatabányára: a sóval hintett panel-Karthagóba, Oroszlányba, Paksra, a mecseki szénbányákba, halott gyárakba, a kiürült szerelőcsarnokokba, az Óbudán, Újpesten elpusztult hajógyárakba, utazz ki a „Vörös Csepelre”, az üres szabadkikötőbe - - - - - - - Ne mindig az aranyazúr Adriára, ne Velencébe, viszontlátni a lagúnákat, a lassú, fekete gondolákat, Palladio nagyságos „fortissimo’’ barokkját: a San Giorgo Maggiore, a Redentore templomát, harmóniáját a homlokzatoknak, az oszloprend mértanát, a Canal Grande és a Giudecca vizére ráragyogva! Longhena márvány-máglyákban lángoló kupola-koncertjét: kőből, a Santa Maria della Salute templomának nevezett, úszni, vízen lebegni látszó, nagyságosan uralgó, hosszú megállásra-delejező épületét! Sansovino könyvtárát a Szent Márk téren, a Rialto-híd mindig boldogan-zsúfolt bazársorát, Tiziano és Canova sírját őrző Frari bazilikát, a képtárakat, százados szobrok közénk lépő, vérmes vitalitását! Olykor Ózdon, Miskolcon is bolyongj, gyalogolj át - itt ugyan nincsenek szerenádos, palota-soros, balkonos lagúnák -, noteszfüzetet, Nikon fényképezőgépet sem kell vinned: szabad szemmel is azonnal látod: kizsigerelt hazádat, Magyarországot! Ó! Ott Ózdon nem szól az Albioni-adagio, Vivaldi-hangverseny sem zavar meg, ott méltóságos harangtornyok helyett gyárkémények merednek, megölt üzemek sora mellett mehetsz, itt nem kísért Palladio, Sansovino, Longhena megépített extázisa! Tetszhalott kohók, hengerművek, csendessé lett gépcsarnokok mellett visz honi tanulmányutad, láthatod a „lenini út”, a lenini bolsevizmus, a túlórázó, kádári Kommunizmus és a krisztusi Communizmus 457 �palócföld 95/6 nélkül maradt munkanélküli martinászokat, a proletárokat, a sorstalan, agyonhajszolt asszonyokat, a jövőtlen gyermekeket, az ingerült, agresszív kamaszokat, érezheted, már a hasadó hajnalban is: a pálinkaszagot, a cigarettafüstöt, láthatod a férfiak és nők arcába maródott, kialvatlan, dermedt dühöt - - - - - vízió ez is, vasbeton-„Serenissima”: a tehetetlenség, a szorongás, a szomorúság szélárnyéka sztrájkokban olykor fölszakad, nos, akkor eljön egy-egy párt szónoka - fekete Mercedes vagy Volvo hozza -, szavait megrepedt betonfal, nyersvas, acélhuzal visszhangozza. Páncélököllel volna jó belelőni ezekbe a Monacóba, Porto Finóba, Cannes-ba, Floridába illő luxuxautókba, de lángszóró is megteszi... Lassan hiányozni kezd a berlini fal titokban, csendesen, hiányoznak a kormány párt-bábjai, hogy integessenek nekem, a vörösmárvány-mellvédes dísztribünökről mint civilbe öltözött püspökök... (Máris nyújtom szelíden bilincsre a kezem.) Ajkán, Dunaújvárosban, Diósgyőrben már fel sem tűnik a Jaguár, a Volvo - - Ugyan ki venne észre egy luxus kocsit, amikor lakbérhátraléka van, villany- és gázszámlával TARTOZIK?! És átázott (részeg) élő-plakát-apa, elég, ha önmagára mutat, ő maga a jelen, ő a tananyag, a „történelmi lecke fiúknak”... kamaszfiának történelem helyett: üres konzervdoboz-jelent tanít. 458 �élő múlt Szombathy Bálint A zenitizmus időszerűsége Különleges, ellentmondásokkal teli jelen­ sége volt a húszas évek európai avantgárdjának a jugoszláv talajon sarjadt zenitista moz­ galom, amelynek művészetfilozófiáját és po­ étikai hitvallását a modernista szemlélettől idegen nemzeti vonás szőtte át. A zenitizmus nyelvi-stílusbeli programját a futurizmus, az expresszionizmus, a dadaizmus és a konstruktivizmus artikulációs eszközei ha­ tározták meg, szinte egyenlő mértékben, egy sajátos összevonás szintetikus masszájaként. S míg a kifejezés tekintetében kereste az érintkezési pontokat az európai avantgárd vezető vonalával, szellemi attitűdje lázadt az Európa-központúság, a nyugati civilizáció hamisnak és mesterkéltnek bélyegzett vívmá­ nyai, a polgári társadalom eszményei ellen. Ljubomir Micic zenitista vezér az európai kultúra és a művészet gyökeres átértékelése mellett kardoskodott, a kontinens balkanizálását szorgalmazta, az „egészséges” balkáni barbárság és primitivizmus előretöréséért szállt síkra, s az új emberideált, a balkáni „barbárzsenit” eszményítette. Helyi, balkáni erényeket dicsőítő különc művészetbölcselete kifejezett posztmodem tartalmat vitt a modernista kor kozmopolita eszmerendszerébe, ezt a belső lelkületet is meg­ határozó másságot pedig nyelvileg, paradox módon, épp a forrongása teljében lévő avant­ gárd nyelvi kulcsrendszerének függvényében tette világpolgári értelemben is kifejezővé. A javarészt a szerbség nemzettörténeti mítoszaival átfont erényeknek a kor nem­ zetek feletti nyelvén való megfogalmazása egy olyan jellegzetes mozzanat volt, amely­ nek különlegessége főleg napjainkban, a délszláv háború indítékainak zűrzavaros rendszerében kapja meg tényleges dimen­ zióit, hiszen látnoki erővel mutat rá a jugo­ szláv nemzetek történelmében, kultúrájá­ ban és mentalitásában mutatkozó kizáróla­ gosságokra. A zenitista költészet üzenete tehát, het­ ven év elmúltával, a balkáni apokalipszis vetületében, egy szomorú mementó kapcsán vá­ lik időszerűvé és alkalmassá arra, hogy bő­ vebben foglalkozzunk vele. 459 �palócföld 95/6 * Az első világháború utáni evek várako­ zással teli légkörében, amikor NyugatEurópa haladó művészeit az orosz forra­ dalom lendülete késztette tettekre, szám­ talan új művészeti irányzat jött létre. Az esztétikai szempontok különbözőségén túl megannyi közös vonás jellemezte őket. Mindenekelőtt a háború- és polgárellenesség. A társadalmi-szociális forrongásokkal párhuzamosan kibontakozódó avantgárd áramlatok egymást túlharsogva hozták nyilvánosságra sok vonásban hasonló jö­ vőképzetük eszmei támpontját képező ki­ áltványaikat. A különféle mozgalmak és irányzatok forgatagában csak kevés olyan akadt, amely esztétikai-nyelvi hitvallását nem a társadalmi valósággal szemben ta­ núsított reakcióinak és nézeteinek függvé­ nyében formálta meg. Az értelmiségnek a világháborút követő­ en létrejött háborúellenes frontja megkér­ dőjelezte az európai polgárság történelmi szerepvállalását, s ez a gesztus mintegy összecsengett az orosz forradalom célkitű­ zéseivel, s általában a baloldalnak azzal a magatartásbeli kitételével, amely a „romol­ jatok hogy építhessetek” kassáki jelszavá­ ban összegződött. A civilizált Európa peremén alakult fia­ tal jugoszláv államba tömörült délszláv né­ pek kulturális kötődése, tájékozódása és tu­ datszintje meglehetősen eltérő, mindeneke­ lőtt pedig kezdetleges volt, híján a modern hagyományoknak. A szerb népet ért hábo­ rús sérelmek következtében az értelmiség berkeiben Európa- és polgárságellenes han­ gulat uralkodott el, s ennek az elutasító lég­ körnek külön felhangot adott a legnagyobb szláv nemzethez fűződő természetes törté­ nelmi rokonszenv. 460 A polgári vívmányok elleni lázadás lett végül is az az eszmei alap, amely az orosz forradalmat a rokonszenvező, polgárság- és háború-, sőt Európa-ellenes Mičićet közel hozta a korabeli avantgárd képviselőihez. Ez volt tehát az a pont, ahol a haladó dél­ szláv - mindenekelőtt szerb - művészet közvetlenül csatlakozhatott a modernizmus lázadó tendenciáihoz, elvetve és megtagad­ va azt az európai hagyományt, melyet kü­ lönben is csak felületesen, részleteiben is­ mert. A zenitizmus a nullpontról, a semmiből kívánt elrugaszkodni, le akarta rázni magá­ ról az európai tradíció fertőjét. Ezt a gon­ dolatot a zenitista kiáltvány első sorában Mičić a következőképp fogalmazta meg: „Tiszták vagyunk és meztelenek”. * A Zenit című folyóirat első száma 1921 februárjában jelent meg Zágrábban, a Ljubomir M ičić-Ivan Goll-Boško Tokin szer­ zői hármas Zenitista kiáltványa szintén ugyanabban az esztendőben látott napvilá­ got szerb, német és francia kiadásban. A manifesztum nem közös mű, ha­ nem három önálló szöveg a kor jellegzetes expresszionista-harsány stílusában. Nyoma sincs benne a „nagy” avagy „polgári” iroda­ lom igényes, kifinomult és árnyalt szóvá­ lasztékának és mondatfűzésének; a nyelv a hétköznapok verbális kontextusára és be­ szédmódjára van ráhangolva, a sajtó, a rá­ dió és a reklám modorában szól az olvasó­ hoz. A közlés közvetlensége, hatáskeltő és ráható ereje, a mondanivaló érdes szóki­ mondása érvényesül, akárcsak Mičić és a többi zenitista útitárs költészeti-prózai szö­ vegében, úgy, ahogyan a kor hasonló felfo­ gású művészeinek elfogadott manírja előír­ �palócföld 95/6 „Kiiszunk kilenc akó csillagot ta, de valamivel még elereszkedettebben, És elfogyasztunk ezer vagon szerb eget balkániabbul és barbárabbul. Ha a balkáni szemek ki nem csipkedik „Mi a Nap és a Hegy gyermekei vagyunk a nyugati kultúra agyvelejét - az EMBER szellemiségének hordozói (...), Ha a keleti szivárványok ki nem délkelet barbárgéniusának gyermekei...", lefetyelik Európa vérét”. énekli Mičić a zenitista manifesztumban. (Barbár rántotta) A zenitizmus szellemisége című dolgoza­ Az Európával való szembeszegülés dik­ tában viszont a Nyugat dekadenciáját és materializmusát veszi kritikai górcső alá, tátuma még csak fokozódik a Zenitista mű s élesen bírálja kizárólag az értelem ké­ című traktátumban, amelyben Mičić nyíltan pességeire szorítkozó spekulatív érték- meghirdeti Keletnek Nyugattal szembeni rendszerét, melyet álhumanizmusának háborúját, a civilizált világgal, a hanyatló kor eklekticizmusával szembeni ellenállását. okozójaként nevez meg. Az Új Emberért küzdő zenitizmus az ész A korabeli kultúrát Európa holtpontjának mellé egyenlő mértékben állítja oda az em­ nevezi, az új szellemiség fészkéül pedig a beri szív érzelmi komponensét, hogy aztán a Balkánt, mint a Kelet és a Nyugat közötti kettő teljességéből a vallásosság sajátos szellemi harc köztes területét jelöli ki. A szubsztrátumát hozza létre. A szláv zenitiz­ sors ítéleteként könyveli el, hogy a szerb mus tehát - az úgyszintén szláv szuprema- barbárzseni mondja ki a cselekvésre való tizmushoz hasonlóan - erkölcsi-vallási kate­ felszólítás első szavait, s hogy ellenszegül­ góriává lép elő, s lényegében az ember eti­ jön az idegen hatásoknak és lerázza magá­ kai tulajdonságainak a metszőpontját raj­ ról a nyugati civilizációt védő határőr örö­ zolja ki: racionalizmus és materializmus el­ kös kötelességét. „Legyünk strázsa a Nyu­ lenében a lélek és a szellem értékrendszerét gat ellen!”, adja ki a jelszót, majd Egy bo­ lond prológusa a túl bölcs legyek raja eállítja fel. Mičić nem elégszik meg a puszta bírá­ lőtt című poémájában szavai kartácstűzként lattal, hanem a kontinens kultúrájának és záporoznak a kontinens felé: „Csetnikekművészetének megreformálását, gyökeres ként bombázzuk Európát...”. A zenitizmus mint az új élet és az új átalakítását is felvállalja; meg kívánja vál­ toztatni az eltévelyedett nyugati embert. művészet balkáni egyetemesítője című Erre a magasztos feladatra a tiszta lelkű 1923-as értekezésében Mičić a „degenebalkán-szerb embert predesztinálja, aki­ rált” és „paralízises” Európát gyógyíthatat­ nek romlatlansága és tisztasága művelet- lannak nevezi, olyan kóros szervezetként lenségéből fakad. Mičić a műveletlenség- láttatja, amely képtelen véghezvinni önma­ ből és a kulturális gyökértelenségből tehát ga megújhodását. A zenitista embertípus erényt kovácsol. Barbár-géniusza egy ta- nyers jóhiszeműsége és szentimentalizmusbula rasa, akire végső szabadságának kiví­ mentes, józan lelkülete merő ellentéte a vását követően a szellemi felemelkedés polgári Európa dekadens, bohém, mester­ sorsa vár. Ő pedig úgy látja, hogy a szelle­ kélt művészalkatának. A mičići értékrendmi szabadságot csak a „behozatali” euró­ szer az „európai degeneráltakat” - úgymint pai kultúrimperializmus visszaszorítása Baudelaire-t, Verlaine-t, Sade márkit, stb. a művészettörténet szeméttelepének legaljá­ révén lehet kiharcolni: 461 �palócföld 95/6 ra veti, mert csakis a munkásságot és az emberiség üdvösségét szolgáló költő-vezér küldetését tartja követendőnek. Az Európa-ellenesség szempontjából a zenitista alapállás egészen a húszas évek kö­ zepéig szilárd maradt, sőt Mičić a barbariz­ mus eszméjét nemzetközivé fejlesztette, öszszetartásra szólítva fel a világ barbárköltőit. Ez a gesztus valószínűleg annak tudható be, hogy a zenitista vezér kiábrándult abból az elutasító viszonyulásból és közönyből, amellyel a balkáni környezet, illetve a dél­ szláv kultúra viseltetett a mozgalommal szemben. 1925-ben jelentette meg Kiáltvány a szellem és a gondolat barbárjaihoz az összes kontinensen című művét, amelyben hátrálásra szólította fel a barbarizmus el­ lenségeit. Utolsó Európa-ellenes alkotása 1926-ban kiadott Anti-Európa című, tíz poémát tartalmazó füzete volt, amely Euró­ pa paralízise című politikai novellájával egyetemben mintegy lekerekítette a civili­ zált szárazföld elleni támadásait: „Európa Asszony! Pogány nyelved és keléses tábesztalpad alá köpünk. Költeményeink bombáit torz európai égboltodra röpítjük. Új eszmé­ ink ágyúival a selyemburzsoázia csúcsait célozzuk. (...) S annak dacára, hogy ágyúkat és bombákat emlegetünk, félre a politikával; le Európával! Le a háborúkkal! Gyűlöljük a politika varacskos békáját. (...) A mi időnk és teendőnk a lázadás dala. Hurrá, barbá­ rok! Hurrá, zenitisták!”. A zenitista szóhasználat harcias-militáns kicsengése mögött nem politikai meg­ győződés áll, a zenitizmus katonái nem a lö­ vészárkok, hanem az új kultúra harcosai. Mičićék szövegeinek katonai patetikája egy ősinek is mondható nemzeti jellemvonást tükröz - egyfajta genetikai örökségként fogható fel -, másrészt a futurizmus patto­ 462 gó, rohamra szólító, a száguldást és a sod­ rást színlelő beszédgyakorlatára vezethető vissza, tehát a modernista példát is magáé­ nak tudja. Amikor Mičić azt hangoztatja, hogy a délszláv kultúra elsőként épp a zenitizmus által vált egyenrangú, sőt a dolgokat befo­ lyásolni képes partnerré a nemzetközi po­ rondon, nem felejti el hozzátenni: ezáltal azt is megmutatták a világnak, hogy a di­ cső szerb fegyver és a felülmúlhatatlan szerb hősiesség mítosza mellett immár új minőségként van jelen „a korszakot uraló zenitista Balkán”, az a Balkán, amely fegyver helyett a testvéri kéznyújtás gesz­ tusával építi a nemzetek közös jövőjét: „A halálos ágyúgolyók döreje után visszhan­ gozzék a zenitizmus éltető ujjongása”. * A zenitizmus és az európai kultúrkör ki­ békíthetetlenül ellentétes viszonyát elemez­ ve eddig csak nagy vonalakban esett szó a mozgalom művészet fel fogásáról, vagyis ar­ ról, hogyan értékelte a kortárs művészetet, s milyen volt a hozzáállása a vele hasonló modernista áramlatokhoz. Mint tapasztaltuk, a zenitizmus elvetette a „félművelt” nyugati kultúrát és annak „dekoratív” művészetét. A cseh Bytova Kultura című folyóirat 1924-es ankétjára válaszolva Mičić az antiszociális művészet megsemmisítésének a gondolatát is kifejtet­ te, mondván: csak a romokból lehet teljesen új ábécét teremteni, a réginek pedig még a nyomát és az emlékét is el kell tüntetni. A polgári világ múzeumait a dologtalanság p a n t heonjainak és közönséges sírboltok­ nak nevezte. A múzeumok szerepét a jövő ipari tanintézeteire, az élettel és a munkával szoros kapcsolatban lévő iskolákra kívánta �palócföld 95/6 átruházni. Ez a funkciómódosítás amúgy is összhangban volt osztályharcos nézeteivel, hi­ szen a kontinens balkanizálását illető fejtege­ tései között kiemelkedő szempont volt, hogy a kiváltságos osztály galériáit, múzeumait és könyvtárait szolgáló „hazugság- és papírkul­ túra” ellenében meg kell teremteni a balkáni etika szellemiségének új kultúráját, amely az életből táplálkozik és minden emberhez szól. Mičić - október művészetének hatására - a művészet kollektív jellegét dicsőíti, an­ nak általános, egyetemes értékét élteti, fel­ ismerve, hogy az aeroplán, a rádiótelegráfia, az általános gépesítés, illetve a „technikai akrobatika” korszaka megteremtette a kol­ lektivizmus új fogalmát. Az „emberevő tár­ sadalom” hínárjából kivezető út a moderni­ záció eszközeivel küzdhető le, gyorsasággal, hatákonysággal, teljes emberi odaadással, húzza alá Mičić: „A rádió: új művészet./ Minden egyéb csak jeges limonádé./ Az europlánok legyőzik a tér akadályait...”. A barbárok második betörése című ze­ nitista programvers az orosz produktivizmus és az olasz futurizmus kvintesszenciá­ ját elegyíti, a technikai haladást élteti, s az egész emberiség javát szolgáló iparművésze­ ti termékek rohamos terjedését sürgeti, an­ nak a sarktételnek a szellemében, mi szerint az új művészet a nép tulajdona, illetve az új művészet összemberi érték. Mindenképpen furcsa, hogy a Zenit ere­ detiségre törő művészeti ideológiája mellé nem párosult valamilyen új nyelvi kifejezés, sőt, erre kísérlet sem történt. A zenitisták mindig is szerepük összegző tulajdonságát hangsúlyozták. A tízes és húszas évek poéti­ káit kívánták szintetizálni. A szellem gazda­ sági erőátviteli központja szerettek volna lenni, s egy haladó irányzatú kultúra- és művészet termelő energiahasznosító rend­ szer utópiája lebegett szemük előtt. A zenitizmus, végül is, a „szédületbe ej­ tő távlatok” (Kassák) egyik európai ostrom­ lójaként kénytelen volt osztozni az új civili­ zációt éltető baloldali szellemi mozgalmak sorvadást hozó sorsában. Annak az új szenzibilitásnak az elhalásában, amely egy adott időközben Nyugat-Európában - Franciaor­ szágban, Belgiumban, Hollandiában, Angliá­ ban, Olaszországban valamint Közép-Ke­ let- Európában - Magyarországon, Románi­ ában, Bulgáriában - egyaránt erőre kapott, s a leírt és a kimondott szó, illetve a vizuális ábrázolás gazdag eszköztára által tudatosí­ totta egy univerzális jelentésű művészet, egy igazságosabb társadalom és az új em­ bereszmény kiformálásának szükségességét. Ezek az elvárások azonban rétegigé­ nyeknek bizonyultak. A műveletlen nagykö­ zönség nem volt felkészülve egy olyan gyö­ keres változásra, amely új értékrendszer életképességét jelentette volna a társadalmi létforma valamennyi szférájában. A tudattalan, az európai hagyományt nem ismerő balkáni ember még nagy vona­ lakban sem foghatta fel az avantgárd har­ sány kiáltása mögött rejlő követelések valós indítékait. Mičić ugyan számos szellemi ro­ konra lelt a nemzetközi művészetben, a ju­ goszláv kultúrközeg azonban nem tudta és nem is akarta befogadni az önmagára nézve is veszélyesnek vélt új eszmerendszert. A horvát közegben - Zágrábban - szerbek által kiadott Zenit helyzete kétszeresen összetett volt, hiszen nem csak az egész Bal­ kánt jellemző maradisággal, hanem a horvát kultúrpolitika akadékoskodásával is szembe kellett néznie. Mičićék számára a horvát politikai tájékozódás eleve téves volt, az ak­ koriban éppen időszerű horvát nemzeti kér­ dés - tudniillik az államiság kérdése - pedig mesterséges és kierőszakolt, provinciális és anakronisztikus. Úgy vélekedtek, hogy az 463 �palócföld 95/6 orosz forradalom után többé nem létezhet nemzeti kérdés, csakis a szociális-gazdasági és művelődési problémák kerülhetnek terí­ tékre. Metaforikus értelemben Mičić a „kapitalista-szeparatista horvát blokkot” a politi­ kai dadaizmussal egyenlítette ki. Ez azért oly lesújtó, mert a művészeti dadaizmust is mélyen megvetette, azt tartva, hogy a dada egy élősködő szervezet, amely a pozitív erőt negatívvá alakítja át, építés helyett rombolást propagál. A dada tehát a háborús rombolást jelentette számára. „A horvát blokk a legné­ pesebb dada-klub Jugoszláviában. A horvát blokk a kulturálatlanság légkörének fő megte­ remtője. A horvát blokk a szociális haladás legnagyobb kerékkötője”, záporoztak nem egy esetben a zenitista vezér vádjai. S ezek a vá­ dak nem egy esetben a gyűlölködés gátlásta­ lan kinyilvánításába csaptak át: „A rotációsgépek még mindig a zenitista költeményeket ontják minden embernek itt és távoli földeken, s ti, horvátok, mégis valamennyien ha­ tártalanul gyűlöltök bennünket”. (Forradalom a fehér városban avagy kerestetik az ember) * A háború sérelmezése Mičić örök témá­ ja marad. Humanista és háborúellenes, de 464 harciassá válik, amikor a zenitista Új Em­ berért folytatott kulturális küzdelemről van szó. Ugyanakkor kozmopolita és nemzeties egyszerre, tősgyökeres balkáni és világpol­ gár egy személyben. A szláv nép és ezen be­ lül a szerb nemzet felemelkedéséért a felvi­ lágosodás eszközeivel, a kultúra és a művé­ szet katonájaként száll a lövészárokba, ahol végül is magára marad, egymagában is a ze­ nitizmus első parancsolatát hangoztatva: „Az ember és a zenitizmus nevében: Ne ölj!”. Hétmérföldes csizmáival belegázol az agg Európa szívébe és ugyanakkor konti­ nenseket köt velük össze, pánszlávizmust és nemzetköziséget hirdet egyidejűleg, s az erkölcsiséget az ész és a szív közös dalában magasztalja, hogy egy másikban büszkén je­ lenthesse ki: „A zenitizmus a szerb balkáni faj leglázadóbb mozgalma!” A zenitista irodalom hiteles példatárát nyújtja azoknak a műveknek, amelyek nem csak az adott történelmi pillanat lel­ kiállapotát vetítik vissza, hanem a dél­ szláv talajon honos mentalitásnak azokat a mindenkori mozgatórúgóit is visszaszár­ maztatják, amelyek a közelmúltban újból revitalizálódtak és a második ezredfordu­ ló küszöbén visszanyerték eseményformá­ ló rendeltetésüket. Ezért Mičić és a zenitisták munkássága ma legalább olyan időszerű, mint keletkezé­ sekor volt. �palócföld 95/6 Ljubomir Mič ić Emberiség A mi dalaink immár nem az asszonyi szerelmeskedés dalai A mi dalaink városok utcák és terek dübörgése viharok és szakadékok villámcsapása. A mi dalaink nem a rímek és rigmusok dalai. A mi dalaink kozmikus égitestek megfeszült ritmusa a káosz és a látomás égövében. A mi dalaink nem a feslett nők és az otromba múzsák dalai. A mi dalaink a tér mozdulatainak és az eljövendő világoknak a dalai. Legfennségesebb dalunk lesz maga az EMBERISÉG. Egy bolond prológusa a túl bölcs legyek raja előtt Drága és tisztelt legyek Mily könnyen megbocsátható a ti ártatlan zümmögéstek Amely kizárólag az év második szakára jellemző Mély hódolatom kifejezéseként Fogadjátok vérem áldozatát Szárnyaitok előtt CSODÁS SZÁRNYAKAT NEKÜNK Ám hogyan óvjuk magunkat azoktól a legyektől Akik esztendők óta unalmaskodnak erőltetett bölcsességükkel Habzsolnak mint a disznók és majmokként viselkednek Majmokként csókolóznak s kik fertőző betegségek neveivel ékesültek Irigylésre méltó kutatásokat végeznek üres zsebeinkben és beleinkben 465 �palócföld 95/6 Mégis embereknek nevezik őket Ó kérdlek benneteket én dicső legyeim Miért jobbak a kutyák az embereknél Ebek még soha nem követlek el rablógyilkosságot Mert nem ők robbantották ki a világháborút Vagy mért nem leltek öngyilkosok Ha csak annyival lehetnénk jobbak hogy feltekinthessünk az ebekre Javaslom JÓ KUTYÁK LEGYÜNK HOGY JÓ EMBEREK LEHESSÜNK Azt mondjátok Chaplin csak egy cirkuszi bohóc Holott Chaplin egy filmbéli hazátlan költő Egy új festői Shakespeare a mozivásznon Legyünk vidámak A FILM AZ EGYEDÜLI KOLLEKTÍV MŰVÉSZET Poshadt és éhes pocakok tiszteletére Énekeljünk dalokat amint a film teszi Legyünk minden ember költője Hatalmas kacajjal feledtessünk könnyet és fájdalmat És ugyan kik Vajon kik tekinthetők a zenilisták ellenségeinek Üres betúrosodott tökfejek csúszómászó hadának Gyűlöltök bennünket és köptök ránk Holnap már bizonyára kedvelitek a zenilistákat A Karadjordjek és a hajdukok leszármazottai vagyunk Csetnikekként bombázzuk Európát Lázadók maradunk A szerb föld tűzhányó Lávája a zenitizmus S való igaz Én vagyok kitörésének első áldozata A zenilista tűz szellemével szórjuk tele a földgolyót Megsemmisítjük Monte Carlót Párizst Berlint Londont Rómát Ki téríthet el bennünket a zenilista csapásról és hadjárattól A zenitizmus a szerb magasrepülések irányítója és pilótája A látóhatár felé Az összemberi és a balkán civilizáció győzelméért 466 �palócföld 95/6 Szavak a térben Költők - fanatikusok - a Föld vétkes fiai! Szavaitokban tömegek véres lázadása? Miért esküdöztök oly konokul az űrre S nem a felkelés és a lázadás harangjait kondítjátok? AZ ÉLETFELETTISÉG SIKOLYÁT A szeretet valamennyi szava a Föld és a Nap közötti égitest. Az igazság minden szava sötét tömegek világítótornya. Miért csak gyűlöltök és a szeretetről dünnyögtök Amikor szeretetetek csak hazugság pogányok nyelve hegyén? Vajon a ti erényetek csak: Gyűlölet Megaláztatás Sértegetés VÉRES TETT Bűntett Gyilkosság Átok Káosz anyja Oroszország Miért a FORRADALOM a te titkod A szél vad boszorkányláncot jár Hazug templomkeresztek körül. A keresztek százados bűnök kólóvezetői Arannyal veretve Vérrel bemocskolva A templomok az erotika felszentelt imaházai arannyal borral asszonyokkal énekszóval vannak teli. Vajon a bor lenne Krisztus vérének jelképe? Ti nem tudjátok hogy a gyóntatópap a templom sötétjében 467 �palócföld 95/6 mások asszonyait csókolgatja a bűnök bocsánatáért? A papok a mi időnk irtózatos szörnyetegei! Romboljátok le a keresztek hamis szimbólumait! Utcák - kávéházak - nagyvárosok széles boltívei a mi templomaink Nyissátok ki a „szent titkok” kovácsolt kapuit a parányi megtévesztett emberke hadd legyen szabad! A templomokat zengjük tele új dalok hitével Új ember MESSIÁS Új ember eljöveteléről Krisztus immár soha nem tér vissza Rég megölték mert hogy Ember volt és fel nem támadhatott mert hogy Isten vala. Istenek soha soha nemn is léteztek... Ó a templomok mért nem népszínházak ó a színházak mért nem templomai az emberiségnek színészek és papok nélkül új világok apostolaival új dalok dudváival új drámák jeleneteivel oltárok magaslatán ó Szellemi Messiása Szellem Messiása EREDET ki a Gyűlölet és a Bűn túlsó oldalán sarjadt most messzire utazik napviharok zajos kíséretében. A költő - a fanatikus - a Föld vétkes fia visszafojtja idegsejtek sokaságában fogant sötét gondolatait s feje búbján lángoló terek halálos tüzét hordozza. Ember! Lépteid mért süllyednek a Föld bűneinek ingoványába Holott fejeden a ZENIT-NAP tündököl. 468 �palócföld 95/6 A balkáni városok napfényes utcái lángokban állnak. Belgrád a véres izzadtság énekét zengi a Nap táncának tüzében. Tornamutatványokon hősi parádés harsonák visítják és hazudják: „Hej, szlávok!” „Testvéri ölelések!” Szerb cigányok részeg lakodalmast húznak Húrok pattognak Bankók szakadoznak Cimbalom feszes húrjai cincognak. Erekben vér és alkohol mocskos vér csörgedez Tisztek táncot járnak: „Hej, de fényes a csizmám szára!” Zágráb bánatos hogy a Balkánon van. Ó átkozott szenvedélyünk miért lesz vörös VÉRÁRRÁ ó énekünk miért oly szomorú s miért oly pirosas a vérfolyam? Száguld a Föld vad világok sergésével új üstökös mérgezett csóváján át a csillagok szigettengerében. Az idő karmaiban napfényes szív leli végzetét. Ó mért nem lehetek a tér cikázó villáma hogy beutazhassam a kozmosz és a káosz kiterjedéseit túl időn és teren? A város koszorúk és zászlók fülledt sírgödre. Házakon fekete lobogókat lenget a szél A topcsideri domboldalon meghalt a topolai Karadjordje unokája a lázadó király. Kubáni kozákok rozsdás sarkantyúi csörrennek kifakult vörös dísztűk riannak a vállon. Vecsernye közben orosz halottbeszentelő énekét zengik. Szomorúan sír fel a balalajka húrja. Ember, készülj fel új születésnapodra! 469 �palócföld 95/6 A barbárok második betörése Hurrááá Bitófára húzzuk perverz kultúrátokat Női kalapokért cserébe a nyilvánosházakban Amikor majd úgy sínylődtök mint holmi csúcsómászók Nincs többé művészet! Nincs többé művészet! Mikola Tesla legyőzte Michelangelót Kandinszkijt és Picassót Nem Marconi hanem a Balkánról jött szerb BARBÁRZSENI fedezte fel az emberiségnek a huzal nélküli távírót A rádió: új művészet Minden egyéb csak jeges limonádé Az aeroplánok legyőzik a tér akadályait Összeomlott minden égbe vezető híd Az elektromotor energiája legyőzi a történelem és háborús kötéltáncosainak szerelmi kalandjait. A múzeumokat patkányok elszállásolására veszik igénybe világforradalmak idején S a művészet? A modern kor anakronizmusa! A század megsemmisült és új idő köszöntött ránk ÉLET + EMBER = ÚJ MŰVÉSZET Szerezzétek be hamar Tesla új villanyégőit melyek hő nélkül sugározzák a fényt A hő élteti az élet dinamikáját A fény behatol a begyöpesedett agyak sötét katakombáiba Csak a magasugrás menthet meg benneteket a tönkremenéstől Hurrrááá! Hurrááá! Hurrrááá! ZENIT = a legmagasabb feszültség csúcsa = ZENIT A MEZTELEN EMBER ZENITIZMUS a barbárerő expanziója ZENITIZMUS Másodszor is meg kell semmisíteni az európai álkultúra és álcivilizáció rohadt gyümölcseit Máris ezt teszik EURÓPA BARBÁRJAI MI EURÓPA BARBÁRJAI oly könnyedén A zenitisták szétmorzsolják a papírtornyokat 470 �palócföld 95/6 s megteremtik az emberi felszabadítás új lehetőségét Alkossunk mindahányan zenitizmust A ZENITIZMUS új világszemlélet mentes a hagyományoktól és a szentimentalizmustól A ZENITIZMUS NEMSZENTIMENTÁLIS ÚJ ESZME Új eszmére van szükségünk az ÚJ EMBERÉRT az ÚJ ÉLETÉRT A zenitizmus az új alkotás iskolája A ZENITIZMUS AZT ÖSSZEMBERI KOR KONSTRUKCIÓJA amely a proletárforradalom össznemzeti testvérgyilkos vérmocskában és káoszában fogant Legjobban műveikben a zenitista költők megénekelték a zenit izmus dicsőségét A szerb faj és a Balkán végre új kifejezést és stílust teremtett a zenitizmus által A lázadó szerb szellem a zenitizmus révén formát és irányt kapott A cél a ZENIT Figyeljétek hogyan dalolnak a zenit ista idegsejtek Megnyugvás Kezdet AZ ISTENETEKET! (Szombathy Bálint fordításai.) 471 �palócföld 95/6 Kármán József emlékezete Losonc 1995 Praznovszky Mihály Egy literátor család őse: Kármán András A Kármán család eredetéről nincs adatunk. Az első név, amely eddig elénk került, az Kár­ mán Andrásé, a losonci tanító-értelmiségi di­ nasztia megteremtőjéé. Neki még a pontos szü­ letési dátumát sem ismerjük. Talán 1705-1708 táján születhetett. Csak szórvány adatokból tudjuk, hogy 1723. augusztus 24-én iratkozott be a debreceni kollégiumba, majd tanulmánya­ it Sárospatakon fejezte be. 1727-től külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve harminc évig volt a losonci iskola rektora. 1760-ban vonult nyugdíjba. Felesége Gyöngyösi Abigél. Két gyermekük volt. András, aki 1736-1767 között élt. Ő is külföldön tanult, majd egy ideig taní­ tott Losoncon, s Halasra (Kiskunhalasra) távo­ zott, ahol lelkészi állást kapott. Második fiuk József volt, az író apja: 1738-1795 között élt. Hasonló módon hazai és külföldi egyetemi ta­ nulmányok után tért vissza Losoncra, ahol már nem tanító, hanem a helyi egyház lelké­ sze lett, s egyre magasabbra kerülve, megvá­ lasztották - a túl a dunai - egyházkerület püspökének - rövid, alig pár hónapos hivatali 472 élet után azonban váratlanul meghalt. E lexikális és száraz adatsor mögött meg­ annyi érdekesség, társadalomtörténeti, iroda­ lomtörténeti esemény rejtőzik. Számunkra az író nagyapja a legfontosabb, mint annak a szel­ lemi közegnek a megteremtője és kialakítója, amely egyaránt hatott a szűkebb környezetre: a családra; s hatott a tágabb világra, magára Lo­ sonc városára. Hiszen abban minden forrás egyetért, hogy a helyi iskola az ő vezetése alatt lett e tájegység meghatározó, messzesugárzó magyar oktatási intézményévé. S a szórványa­ datok alapján ismereteink jelenlegi szintjén ennek igazat is kell adnunk, sőt ezeket részben összesítve, tovább is mélyíthetjük. Kármán András életútja mögött feltétle­ nül látnunk kell azt a kapcsolatrendszert is, amely ekkor - talán már nem annyira szélső­ séges - de még mindig egy igen erős és össze­ tartó közösségbe vonta a reformáció hitén él­ őket. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy el is mosta a köztük lévő társadalmi különbsé­ geket, de hogy a literátor magatartás- és ér­ �palócföld 95/6 deklődés segített ezek mérséklésében, az két­ ségtelen tény. Ez Kármán és a Rádayak kap­ csolatára kimondottan érvényes, de ugyan­ úgy vannak példáink más esetekre is. A kapcsolatok bonyolultságára, illetve a magyar közenemsi réteg minden szempontú megosztottságára, s így az egyoldalú ítélkezés veszélyére a legutóbbi kutatási eredmények már egyértelműen utalnak. Elég, ha R. Várko­ nyi Ágnes egyetlen mondatát idézem: „a köz­ nemesség a X V II-X V II I . század forduló­ ján nem homogén társadalmi réteg, hanem gazdaság, mentalitás, műveltség tekinteté­ ben nagyon is különböző, igen széles csopor­ tokból áll. ” Az egyik csoportban állnak a Rá­ dayak, akiket már a kortársi megítélés is a cselekvők, a gondolkodók közé sorolt. Ráday Pálról a búcsúztatót mondó Sárkány Dávid így írt: „Aki philosophus, Theologus, jó ka­ tona, Bölts Gazda, derék törvény-tudó, és így mind a tudományokban mind a közönséges társaságnak igazgatásában amint viselt dol­ gaiból észrevehették, illendőképpen elkészült ember volt... egész életében a tisztességes tudo­ mányokkal és a bölts emberek könyveivel való szoros kapcsolatban” élt... „valamikor a kö­ zönséges jó és Háza körül való szorgalmazosságiból ürességet nyerhetett, kedvesebb mulat­ ságot a könyvek olvasásával nem szeretett.” Egyáltalán nem afféle kötelező tisztelgő szavak ezek, hiszen tudjuk jól, hogy a több nyelven beszélő, komoly diplomáciai feladatokat el­ látó, a politika tudományában abszolut fel­ készült Ráday Pál mindemellett verseket írt, imádságos könyvet jelentetett meg, s meg­ alapozta a család nagyhírű könyvtárát, amelynek gyarapítására magát Kármán Andrást is megkérte. Így tudjuk, hogy 1727 szeptemberében kelt levelében Kármán elmondja, éppen ak­ kor vásárolta meg Debreceni Ember Pál egy­ háztörténeti művét ott Utrechtben. 1729-ben pedig Selyebi Pál írja Rádaynak, hogy kérése értelmében kapcsolatba lépett Kármánnal, közvetítve neki Ráday igényét újabb könyvek beszerzésére. E sorban Ráday Gedeon, Ráday fia sem volt kivétel, aki külföldi egyetemi tanulmá­ nyait arra is felhasználta, hogy könyvtárát rendkívüli mértékben gyarapítsa. A jelentős mennyiségű és minőségű könyvtár Ludányban, majd Pécelen központjává lett a hazai tudomá­ nyos életnek. A két Kármán fiúnak, ifjabb Andrásnak és Józsefnek jelentős anyagi támo­ gatást nyújtott, hogy utrechti, bázeli tanulmá­ nyaikat ne kelljen idő előtt megszakítaniuk. Egy másik csoportot képeznek az értelmi­ ségi hivatást vállalók. Mindenekelőtt meg kell említeni Debreceni Ember Pál nevét, aki a XVII. század végén prédikátor volt Loson­ con. A hányatott életű református pap itt kezdte anyaggyűjtését nagyszabású egyház­ történeti művéhez, amely majd csak halála után, évekkel később külföldön jelent meg, s akkor is neve említése nélkül. Losoncon vi­ szont megírta jeles művét, az Innepi ajándé­ kul az Isten sátorába fel-vitetett Szent Siklus... (stb.) címűt, amelyben elmélkedéseket, ünnepi imádságokat fogalmazott meg. Említendő Bél Mátyás is, aki Losoncon tanult, ugyan nem a református, hanem egy evangélikus iskolában. 1790 táján került ide Bulyovszky Ferenc magániskolájába az evangélikus nemesi ifjak egyik oktató helyé­ re. Feljegyzése szerint nem sokat időzött itt, hanem tovább ment Kálnóra és Alsósztregovára, de egymásnak ellentmondóak az itt szerzett élményei. Bármi is legyen, ettől kezdve élete végéig különös rokonszenvvel vi­ seltetett a nógrádiak, s kimondottan a Ráday család iránt. S ez most nemcsak egyszerűen helytörténeti adalék, hanem nagyon is lénye­ ges a kapcsolatok mélységét és meghatáro­ zottságát mutató esemény, hiszen Bél Mátyás 473 �palócföld 95/6 a pietizmus kimagasló hazai alakja a pozso­ nyi gimnáziumot a kor legjobb középiskolá­ jává fejlesztette, ahová nagyon sok nógrádi köznemes gyermek is járt, s ott végezvén, ma­ guk is aktív szereplői lettek a kor változó esz­ ményeinek. A harmadik, számunkra fontos személy, az ördöngősnek nevezett Hatvani István, aki iskoláit Rimaszombaton kezdte, majd Lo­ soncon végezte. Ahogyan ő írta feljegyzései­ ben: „Innen Losonczra mentem által, az hol tanultam másfél esztendeig Tiszt, professor Kármán András úr keze alatt. ” Tizenöt éves volt ekkor, 1734 júniusától 1736 februárjáig tartott a másfél esztendő. Aztán visszatért még 1738 áprilisában egy rövid időre, majd 1738 októberétől 1741 áprilisáig volt itt. S ezzel ismét visszakanyarodtunk Kár­ mán Andráshoz, s vele ahhoz a bonyolult vi­ szonyrendszerhez, amely e kor kapcsolatait át- és átsütötte. Kármán Andrást a losonci református gyülekezet küldte külföldre tanulni. Illetve egész pontosan maga Ráday Pál, aki e gyüle­ kezet patrónusa, mind anyagilag, mind erköl­ csileg meghatározó embere volt. Kármán 1727-től tanul külföldön. Az első három évben talán Utrectben élt, de 1731-ben egészen biztosan az Odera mel­ letti Frankfurtban volt. Losoncra ekkor írt le­ veleiben olvasható az a mondat, amelyet gya­ korta visszalátunk kései feldolgozásokban, amelyben taníttatásának célját így fogal­ mazták meg: „Holott az úri és nemesi Ren­ dek gyermekeinek kedvéért kiváltképpen az Eloquentiák, Históriák, Geographiák, Astronomiák, experimentális Philosophiák és Jurisprudentiák tanulását intimálta a Szt. Ecclésia ő kegyelmének. ” Ez volt az általunk ismert első lépése a losonciaknak azon az úton, amelynek végén a saját költségükön fenntartott iskola felvirágoztatása állott. 474 De nemcsak meghatározott és szigorúan számon kért tanulási céllal küldték ki, hanem olykor az iskola gyarapítását szolgáló vásár­ lásokat is kértek tőle. Így 1730-ban 200 fo­ rintot küldtek, hogy azon könyveket és szem­ léltető eszközöket vásároljon: „E dj néhány darab instrumentumokat is, legolcsóbbakat, Geográphiához és Astronomiához valókat vegyen. ” Nemcsak az eklézsia, hanem Ráday Pál is levélben kért szívességet az ifjútól. S nem is akármit, hanem olyan jellegű szívessé­ get, amelyből méltán következtethetünk kap­ csolatuk mélységére, értékére. 1727 őszén az akkor Utrechtben tanuló Kármántól azt kéri, nézzen szét a protestáns egyetemek között, s javasoljon neki egyet, amelyen a még Po­ zsonyban Bél Mátyás-gimnáziumban tanuló Gedeon fiát küldhetné. Kármán válaszlevele 1727. november 25-én kelt, s ebben először is túl ifjúnak tartja még az ifjút a külföldi életre (Ráday Gedeon 14 éves ekkor). Kísérő kell mellé - írta -, de ő ezt nem vállalja, mert a jö­ vő évben indul tovább német egyetemre (alig­ hanem már Frankfurtba). Érdekes rangsorolása: Leydent ajánlja a kiváló tanárok miatt, valamint a német egye­ temek közül a frankfurtit, a halleit és a ham­ burgit. Ezeken jól el lehet sajátítani a német nyelvet, sőt a franciát is, s olyan kiválóságok tanítanak, mint például a matematikus Wolff, akinek filozófiai rendszere egy bizo­ nyos fejlődési pontig éppen matematikailag tiszta szerkezete miatt is a tudományban és az oktatásban sok területen volt alkalmazható. Ráday a későbbiekben személyes tapasz­ talatok megszerzését kéri Kármántól, hogy ha rövid időre is, de keresse fel ezeket az egyetemeket, s győződjön meg azok alkal­ masságáról. Így került Kármán Frankfurtba, s találkozott életének egyik nagyon fontos személyiségével, Gyöngyösi Pállal. Gyön­ gyösi Pál sokat szenvedett prédikátor, gúnyi- �palócföld 95/6 ratok szerzője, egyházának harcosa, maga is nek s egisségének fogyatkozásával is, akik­ külföldi egyetemeket végzett. Vallási villon­ ből mind belső, mind külső oszlopok és tá­ gásokban való bizonyított-nem bizonyított maszok nagy számban nevelkedtek, keze közreműködéséért halálra ítélték, s csak Rá­ alatt kibocsátott, melyért áldassék az Úrnak day Pál közbenjárásra változtatták azt örö­ neve. Ezzel nemcsak magának, hanem nemes kös száműzetésre 1723-ban. Feleségét Lo­ Scholánknak is hírt, nevet, tisztességet szer­ sonci Rebekának hívták, s az ő lányuk volt zett. ” Kármán András 1761. január 1-én halt Gyöngyösi Abigél, aki Kármán András fel­ meg. Fia január 27-én Bázelban kelt levelé­ esége lett. Kármán 1731 decemberétől az iskola rek­ ben (ifjabb Andrásról van szó, aki rögtön ez­ tora. Az eklézsia kezdettől fogva megbecsülte után követte apját a rektori székben, s ott ti­ munkáját. Lakáshoz jutott, jelentős pénzbeli zenhat évig meg is maradt), apját „Isten Há­ fizetést és igen komoly természetbeni jutta­ zának nagy oszlopa, a losonci oskolának tást kapott, amelynek nagyságát fokozatosan Reformátora, Tűköre ” kifejezéssel illette, emelték, látván a tanítás eredményességét. hozzátéve, sajátságos tanítási módszere volt, Annyira ragaszkodtak hozzá, hogy amikor amelyet ő „Cármániana methodusnak ” kíván 1751-ben a debreceni kollégium meghívta nevezni, s ennek szellemében folytatni a taní­ professzornak, jelentősen megemelték min­ tást. Ezek nem pusztán a fiúi kötelező tiszte­ dennemű járandóságát, csakhogy maradásra let szavai. Elég, ha felidézzük Kármán And­ bírják. Sőt odáig is elmentek, hogy addig pél­ rás irodalmi munkásságát. Az említett fia ál­ dátlan módon két dolgot előre is vállaltak: tal írt levélben ifjabb Kármán András apja egyrészt biztosították, hogy ha nyugdíjba műveit is említi, mondván: „azokat a könyve­ megy, rektori jövedelmei felét megadják ket, melyeket édesatyja adott ki, maga köny­ majd („ha ő kegyelme elöregedvén nem szol­ vei közül, azokat tiszteletes Édes Anyám aszgálhatna, eddigi convencitiójának a felit in szony kezébe vissza küldeni ” szíveskedjenek. Melyek voltak ezek a könyvek? natura, mind pénzül holta napjáig ” megad­ Mindenekelőtt tudunk egy 1728-ban Utják). Másrészt: elhatározták, hogy mind a két fiát külföldi egyetemre küldik, velük szerző­ rechtben megjelent latin nyelvű értekezésé­ dést kötnek, hogy hazatérve apjuk helyére az ről, amelyet patrónusának, Ráday Pálnak ajánlott. Aztán ismerjük az ugyancsak latin eklézsia szolgálatába álljanak. Kármán Andrást 1860. szeptember 16-án nyelven írt halotti búcsúztatóját, amelyet nyugdíjazták. Munkásságát összefoglaló lo­ 1733-ban mondott el Ráday Pál hamvai fel­ sonci határozat felsorolja érdemeit, s jelzi, a ett, s amelyet 1735-ben jelentettek meg. És közösség milyen figyelemmel követte pályá­ ismerjük még két magyar nyelvű halotti bú­ ját, hasznos munkálkodását: „csak nem har­ csúztatóját is Wesselényi Zsuzsanna felett, minc esztendőkig sok nyughatatlansággal, illetve a Ráday Pál özvegye felett elmondot­ hasznos fáradsággal moderálta oskolán­ takat. Mindkettő gondolatmenete, megköze­ kat, és tagadhatatlan szép profectusokat is lítése, stílusa, nyelve, élesen eltér a kor szo­ mutatott tanuló ifjainkban, ezzel nemcsak vá­ kott búcsúztatóitól. Érzékeltetőül csak a Ráday Pál felett rosunk gyermekeit, de más s városunk lakosi gyermekit, nem különben sok külső úri belső, mondott losonci orációk címeit idézném, il­ középső, alsó rendek gyermekit is maga erei­ letve azok példaértékű hasonlatait, fordula­ 475 �palócföld 95/6 tait, az egyéb típusúakhoz viszonyítottan: szemfényvesztő gyönyörűségei, a sátán tüzes Veresmarti Sámuel az emberi nyavalygás nyilai, sőt még „magok tulajdon testektől is testnek romladnó sátoráról érkezett. Mis- nem bátorságosak”. E párhuzamok keresése közben olykor koltzi János Halhatatlan áldott emlékezet­ nek rothadatlan cédrus oszlopa, Pataki Sá­ Bornemissza, Pázmány prédikációi hevét fel­ muel Halotti virágotska címen indítja beszé- idéző kifakadásokra bukkanunk, melyeknek dit. Jánosi Györgyről már cifrábban kezdi: A hétköznapiságában és ízes magyarságában Krisztus Jézustól emelkedett, s dicsőséges van az ereje: „A disznó orrába is tehetnek inscriptiókkal megékesített isten templom­ aranya-peretzet, a szamárra is bársony nak erős oszlopa. Sárkány Dávidnak csak nyerget, de azzal ő az ő természetei tulaj­ donságokat meg nem változtathatják. ” ennyire futotta: Halotti magyar oratio. Első búcsúztatójában a példázat mintája Orációja végén már teljesen a hajó hasonlat egy hajó, ehhez hasonlítja több szempontból is hatása alá került. Zsuzsanna asszony is ilyen az asszonyi nemet, a másikban egy színpadi da­ hajó volt, mondja „az igaz hitnek mágnes kö­ rabhoz hasonlítja az életet. Mindkét esetben vével (iránytűjével) a szerénységnek vitorlájá­ alapos szakmai ismeretekről tanúskodik leírá­ val, és a bizodalomnak erős vas- matskájával sa, s ha itt nem tűnne frivolnak az állítás, akkor jól felkészített kereskedő hajó. ” Hasonlókép­ azt mondhatnánk, hogy olykor ellen-állhatatla- pen vigasztalja a búslakodó férjet: ,A te szerel­ nul mulatságosak a fordulatai. A hívők elége­ mes Párodnak fö ld i hajótskája össze-omlott detten állapíthatták meg: Kármán Andrásból is, maga mindazáltal kiszabadult, és a tsendes rév-parton meg-nyugodott. ” valóban az elogmentia mestere lett. A másik búcsúztató, amelyet patrónusa A huszonhat éves korában valószínűleg egy koraszüléstől meghalt fiatalasszony, Ráday Pál özvegye felett mondott 1741 - ben, Wesselényi Zsuzsanna feletti búcsúztatót, bátran állíthatjuk, komolyabb vizekre eve­ mint ő mondja „minden istenfélő jámbor asz- zett. Példázata a színházról szól. Már a címe szonyi állatoknak Tükör gyanánt” kívánja is ezt ígéri: „Tragi-comoedia, azaz olyan ha­ elejekbe terjeszteni. Példázatában a nőt ha­ lotti oratio, amelyben az emberi életnek jóhoz hasonlítja, s minden jellembeli, maga­ rész szerint tragédiás, rész szerint pedig tartásbeli, erkölcsi vonására a hajózásból vá­ comoediás volta és álortzás ábrázatja lelaszt megfelelést. Bevezetésként rövid hajó­ irattatott. ” Ami első olvasásra azonnal szembetűnik: zástörténeti áttekintést adott. Ki találta fel a hajót, mi volt a célja, hogyan fejlődött a ha­ a szerző alapos antik ismerete. Olyan neve­ jóépítés, stb. A hajó törékeny kis eszköz, de ket, szerzőket említ, mint: Catullus, Cicero, ha kívülről szurokkal bekenik, megerősödik. Homérosz, Hérakleitosz, Seneca, DémokriAz „az asszonyi nem is törékeny, gyenge tosz, Sophokles, Plautus, Claudius, Néró, edény”, de ha istenfélő, akkor megkemé­ Nagy Sándor. De említi a közelmúltból II. nyedve állja a sors csapásait. A hajóra idegen Henrik, VI. Károly francia királyokat, vagy a parancsnok engedélye nélkül fel sem száll­ éppen Erasmust is. Ugyancsak feltűnik jár­ hat, úgy „ez jelentetik a jámbor Asszonyok­ tassága a dráma műfajában és a színjátszás nak az ő házassági szüzességük”. A hajónak gyakorlatában. (Lehet, hogy ő volt az iskolai vannak ellenségei: a viharzó habok, a szirtek, színjátszás meghonosítója Losoncon?) Hi­ a zátonyok, „miként ez asszonynak is a világ” vatkozik a kezdetekre, a görögökre és a róma­ 476 �palócföld 95/6 iakra. Mindig megtalálja a pontos párhuza­ akik értelmiségi hivatásukban ugyan más mot az élet tragédiái-komédiái és a színpad szerepet játszottak, de felkészültségükben a tragédiái-komédiái közölt. Az élet, a föld nyugati egyetemi tanulmányok révén ezt az olyan mint egy színpad - „játék néző hely”, életelvet igazolták. Ilyen volt Perlici János ahol a főrendező az Isten - ahogyan ő nevezi Dávid megyei orvos is, aki Jénában, Göttingenben, Utrechtben tanult, s 1742-ben éppen - a „Bölcs Építő mester” játszik. Szól arról, hogy milyen jelmezeket, álar­ Losoncon írta meg tervezetét orvosi és sebé­ cokat viseltek a színészek, kinek-kinek szeti főiskola létrehozására, s akivel Bél Má­ megvolt a maga szerepe, feladata, s mindezt tyás is levelezett! Van tehát a városban és környékén olyan szintén a világi lét helyzeteihez igazítja, magyarázza. Nekünk az Isten készíti a ko­ közeg, amelyben találunk pietistákat. Annak médiát, osztja ki szerepeinket, amelyhez a protestáns egyházi irányzatnak a híveit, magunkat tartani kell, s a szerepnek megfe­ amely az ortodoxia ellen fordulva az egyes lelően kell leélni életünket. S az a megveté­ ember vallásos érzelmeinek megújítását cé­ sünkre érdemes, aki nem a szereposztásnak lozta, szolgálta. Hatását egyrészt a most ki­ megfelelő szerepet akarja játszani, hanem alakuló és dinamikusan előretörő polgársá­ valami mást. „Hízelkedéssel és hazudozás- gon keresztül fejti ki, illetve a műveltségét sal kenyeret kereső” emberek ezek, majd erősítő középrétegeken keresztül. Konkrét teszi hozzá keserűen „bolondoknak soha megjelenési területe pedig az irodalom mel­ szűkit nem látja a világ ” Ámbár jókedvű, lett az iskolaügy, ahol jobb iskolák szervezé­ iróniára, a világot a maga tökéletlenségé­ sére törekszenek, a praktikus ismeretek okta­ ben nézni tudó kedélyre mindig is szükség tását szorgalmazzák, s igen nagy mértékben volt, hiszen, idézi Senecát „Soha egy nagy hívei az anyanyelvi oktatásnak is. elme nem volt, amelyhez egy kis bolondság Kosáry Domokost idézve: „ú jfa jta ke­ ne fé r t volna ”. gyesség” jelentkezik ekkor, amely azonban A XVIII. századi prédikációk, halotti bú­ őszintébben érzelmes és egyben ésszerűbb...” csúbeszédek e ritka példázatai mögött egy új „ez minden változatában a dogmákkal, a sko­ gondolkodás körvonalait látjuk, a mi ese­ lasztikával, a merev tekintélyelvvel szemben tünkben némileg leegyszerűsítve a pietizmus próbál valami újat találni a vallás érzelmi át­ szellemiségét kereshetjük. Ezt igazolja magá­ élése segítségével.” nak Kármánnak az iskoláztatása, külföldi A kutatás azonban tovább folytatódik: az egyetemre járattatása, a pietista teológiai tá­ unoka, az író Kármán József felkészültségé­ jékozódása, szakkönyvek könyvtárában stb., nek, műveltségi hátterének részletesebb fel­ s nem utolsósorban kapcsolata Ráday Gede­ tárása elkerülhetetlenné teszi a nagyapa, onnal. Hiszen Ráday annál a Bél Mátyásnál Kármán András életútjának, magatartásá­ nevelkedett Pozsonyban, aki a hazai pietiz­ nak, kapcsolatrendszerének, irodalmi tevé­ mus vezéralakja. Bél Mátyás 1728-ban írt le­ kenységének vizsgálatát. Az mindenesetre eddig is kiderült: Kár­ velében Ráday Pálnak éppen azt javasolja, a Haliéba induló Gedeon mellé Kármán And­ mán József indulása nem volt előzmény rást kérje fel kísérőül, vigyázóul. S nem sza­ nélküli családjában sem. Külföldi iskoláz­ bad megfeledkeznünk a környezetében élő, tatású felmenői, a kor modern eszméi, az Losoncon lakó olyan személyiségekről sem, azokat tükröző családi könyvtár, a literátu477 �palócföld 95/6 si gyakorlatból tevékenyen részt vállaló nagyapa és apa (utóbbi versszerző is), szelle­ mi kapcsolata kortársaival, amelyeknek kez­ detei generációkra nyúlnak vissza, s többet jelentenek mint egyszerű mecenatúrát, egy hosszú és lassú fejlődés után éppen a legfon- tosabb intézménye, a középiskolája révén ugrásszerű fejlődésnek induló város a maga sokrétű gazdasági, nemzetiségi, nyelvi, vallá­ si meghatározottságával mind-mind vékony­ ka, de még nem elvarrott szála az életmű gaz­ dag kelméjének. Irodalom: Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilá­ 234; Molnár Albert: A közoktatás története Magyaror­ gosodás idején és a reformkorban; Csoma József: A lo- szágon a XVIII. században, 1.k. Bp. 1881; Payr Sándor: sonczi Gyürky István családi naplója, Történelmi tár, Magyar pietisták a 18. században, Bp. 1898; Ráday Pál 1903, 446-455; Gálos Rezső: Levéltári adatok Ráday emlékkönyv, Bp. 1980; Ráday Pál iratai l.k. Bp. 1955., Gedeon diákkorából, ITK, 1953, 268-272; Kosáry Do­ 2.k. Bp. 1961; Sarlay Soma: Kármán család, Magyar csa­ mokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, ládtörténeti szelme 1941, 88-89; Scherer Lajos: Kár­ Bp. 1983.; A magyarországi értelmiség a XVII-XVIII. mán József nagyatyja, Uj Magyar Múzeum, 1943, 2 6 9 - században, Szeged, 1984; Milesz Béla: Hatvani István 274; Terray Barnabás: Kármán József iskolaéveiről. emlékjegyzeteiből, Vasárnapi Újság, 1872. 19. 2 33- Köznevelés, 1966, 9.s. 342-343. Szalay Lajos grafikája 478 �palócföld 95/6 Bíró Ferenc A „tudományok”, a nemzeti nyelv és az eredetiség Kármán J ó zse f Urániájának programírásairól Az Urániát bevezető írások, főképpen A nemzet tsinosodása tradíciót folytatnak. A XVIII. század második felében irodalmunk­ ban egyre több olyan publikációval találko­ zunk, amelyek a magyar nyelvű irodalom vagy (a kor szavával) a „tudományok” hely­ zetével, lehetőségeivel és feladataival foglal­ koznak. Fontos megjegyezni, hogy ezek az írások az irodalmat (vagy amit annak gondol­ tak a kortársak) három szempontból is sajá­ tos, más korok reflexióitól eltérő módon ke­ zelik. Ismeretes, hogy a tudományos köztudat ezt az időszakot a megújulás koraként fogja fel, s ma már ugyan - a Toldy Ferenc által kodifikált s csaknem egy évszázadon át érvé­ nyes paradigma egyre nyilvánvalóbb elégte­ lenségei miatt - sokkal szorosabb összefüg­ gésben látjuk a megelőző periódussal, az új­ szerűségről azonban nem szabad elfeledkez­ ni. Vannak korok a történelemben, amikor a hagyomány hatalma meggyengül, elhomá­ lyosul a múlt legitimációs ereje, s így a jelen kielégületlenül hagyja embereit. Ennek kö­ vetkeztében a jövő hirtelen az új lehetőségek hívogató birodalmaként merül fel a tekinte­ tek előtt - üres térként, amelyet a képzelet nem csak kitölt, de amelynek üressége egye­ nesen ki is hívja a képzelet munkáját. Ezzel a helyzettel találkozunk a szóban forgó évtize­ dekben, ez magyarázza a jövőt elgondoló, az­ zal kalkuláló, az elkövetkezendő idők számá­ ra jó utakat ajánló, sőt, követendő szabályo­ kat állító mentalitás megjelenését. Ez kimu­ tathatóan befolyásolja az íróknak az iroda­ lomhoz való viszonyát, de - s számunkra most ez a fontos - programszerű írások sorá­ ban is testet ölt. Az Uránia szóban forgó pub­ likációi ide tartoznak. Ez a helyzet a kor magyar történelmének itt nem részletezhető sajátosságai miatt első­ rendűen a művelődés területén jöhetett létre. A magyar nemesség és a bécsi udvar nagyonis erősen tartották kezükben a politika és a gaz­ 479 �palócföld 95/6 daság életét, a körülmények összjátéka foly­ tán viszont meglepően tág tér nyílott a „tudo­ mányok” s művelőik előtt - a tradíció világa itt veszítette el leginkább erejét s itt mutat­ hatta meg vonzerejét a szabadon hagyott jö­ vő. Míg tehát az emlegetett írások egyik kö­ zös vonása a jövőre figyelő, a jelenre kritiká­ val néző, a múltat pedig feledő programsze­ rűség, a másik közös vonás a bennük megjele­ nő irodalom - vagy tudományfogalom jelleg­ zetességében található meg. Ezeknek a publi­ kációknak a szerzői az irodalmat ugyanis nem általában vett irodalomként tekintik. Az elmélkedések és a reflexiók nem magát a fo­ galmat, hanem annak egyik s mai tudatunk számára valóban külsődleges viszonylatát ál­ lítják előtérbe, azt, amelyik a nemzeti nyelv­ hez és magához a nemzethez való kapcsolatá­ ban mutatkozik meg. Ez a kapcsolat olyan közös alap, amelynek - noha az azonosságok jól előtűnnek - a különböző interpretációk­ ban igencsak eltérő változatai bukkannak elő. Néhány példát idéznénk, inkább csak il­ lusztrációképpen. Bessenyei György neveze­ tes programírásaiban a közjó - amely egyút­ tal az „egész nemzet” stabilitását is magába foglalja - a „tudományok” terjedésétől függ, a tudományok terjesztésének az eszköze pe­ dig a megfelelő állapotban lévő és közérthető nyelv. Batsányi Jánosnak a kassai Magyar Muzeum elé írott Bevezetőjének centrumá­ ban az a tézis áll, hogy a nemzeti nyelv a nem­ zet létének legfontosabb jelzője, viszont a nemzet minősített létét a nemzeti nyelven művelt literaturának a külföldi elismertsége biztosíthatja - a nemzet emelkedése és dicső­ sége tehát elsősorban a nemzeti nyelven mű­ velt irodalomtól függ. Verseghy Ferencnél a nyelv ügye és a tudományok ügye egymáshoz időben közel keletkezett, de két külön vers­ ben szólal meg. Az Emlékeztető oszlop az 480 1790-es országgyűlés nyitónapján a nemzeti nyelv ügyét felvállaló nemeseket ünnepelve mutat rá - igen erőteljesen - a nyelvkérdés kardinális jelentőségére. A magyar hazának anyai szózatja című - s jóval terjedelmesebb - költemény viszont csak a „tudományokról” és a tudományok művelésének feltételeiről szól. A vers hangvétele nagyon magabiztos és nagyon éles. Igen valószínű, hogy éppen e ra­ dikális beállítottság helyezi külön költe­ ménybe a nemzeti nyelv ügyét: az általa el­ gondolt nemzetet mintha a közös nyelv sem tehetné egységessé. Úgy tetszik: a magyar harmadik rend szavát halljuk, csak itt éppen a hazai „tudományok” művelői szeretnének (Sieyes abbé szavával) „valamivé válni” a nemzet életében. A szolnoki sótiszt klerikus pályára lépett gyermeke számára a nemzeti múlt, a mások számára oly sok dicsőséges és drámai pillanatot felmutató hajdani száza­ dok a „zordon erőszak” (a vitézség), a „religyiói dagály” (a vallási fanatizmus) és a „rossz kötések” (az elavult törvények) ideje­ ként tűnik fel. A modern tudományokra ép­ pen az a feladat vár, hogy elűzzék a múltnak e sötét árnyait - voltaképpen az egész múltat: a nemesség idejét - s egyben megalapozzák a nemzet boldog jövendőjét. Igen egyértelműen szól a követelményekről is: „A tudományoknak bő kéz kell s elme szabadság/ E kettő nélkül sínlenek a nagy Eszek/ A kiket a szükség szo­ morú gondokba le-süllyeszt/ Nem visznek a Musák tiszteletére teményt. ” S folytathatnánk az eltérő hangvételű, de a szóban forgó viszonyt illetően közös munkák felsorolását. Az eltérő írások vagy írás-csoportok igen különböző mó­ dokon kapcsolják össze a három fogalmat, a nyelv, a nemzet és az irodalom fogalmait, a kü­ lönbségek pedig elsősorban ideológiai okokra vezethetők ugyan vissza, de természetesen be­ lejátszanak a temperamentumok eltérései is. �palócföld 95/6 A harmadik általános vonás nem a külső kapcsolódásokban, hanem az itt érvényes iro­ dalom- vagy tudományfogalom belső vi­ szonylatában, mai tudatunk számára: bi­ zonytalanságában lelhető fel. Ez talán érez­ hető volt ennek a dolgozatnak a szóhasznála­ tában is, hiszen az irodalom itt nem volt még a mai értelemben vett irodalom (maga a szó sem létezett még) s ebből egyenesen követke­ zik, hogy a jelenségre leggyakrabban használt „tudomány” szó sem csak a tényleges tudo­ mányokat jelentette, hanem egyszerre mind a kettőt. A szó a latin „litterae”-nek megfele­ lő jelentéssel bírt, vagyis: általában jelentette az írott dolgokat. Nem nagyon találkozunk arra irányuló s igazán erőteljes kísérletekkel, hogy a distinkció megtörténjék a szépiroda­ lom és a tudományok között. Az első jelek azonban fel-feltűnnek. Ilyen jel lehet például a literatúra szó felbukkanása és használatá­ nak módja 1788-ban Batsányi tollán - a szó ti. nem eredeti latin szó, hanem későbbi tudós csinálmány, s hozzánk a németből került át, ahol már elég egyértelmű volt a jelentése. Az irodalmat is jelentő „tudomány” szó azon­ ban egy jó ideig ott sem tűnik el, ahol pedig nagyonis modern gondolatok szólalnak meg az irodalomról, sőt! Ez a szó nem csak ott sze­ repel az Uránia imént emlegetett írásaiban, de talán bennük találjuk meg a legfrappán­ sabb példákat arra vonatkozóan, hogy éppen a kétarcúság révén mennyire homogén foga­ lom még ebben a korban a „tudomány”. Az Uránia szóban forgó tanulmányainak talán éppen ez az elsőként szembeötlő voná­ sa. Az olvasó elképedve veszi észre, hogy a „tudomány” fogalma milyen tág jelentéstar­ tományokat képes felölelni s mennyire skrupulusok nélkül közlekedik szerzőjük a mi mai tudatunk számára már élesen létező határok között. Ez az alapja annak, hogy - például - a Bévezetés sajátos megfogalmazásban állítja elénk a régi toposzt a poétáról, aki úgy visel­ kedik, mint a magányba visszavonuló s ott torka vérzéséig éneklő madár, csakhogy itt éppen nem a poéta szimbóluma ez a fülemüle, hanem a - tudósé! A nemzet tsinosodásában, ha lehet, még szélesebb kört fog körül a tudo­ mány fogalma. Itt hangzik el az az állítás, hogy a „múzsák” nem hálátlanok azok iránt, akik szolgálatukra szegődnek. A „tudomá­ nyok” ugyanis nem csak gyönyörködtetnek, de „táplálnak” is, hiszen nyitva áll bárki előtt a „becsület útja” a „kereskedés” és a „mes­ terségek” felé. A múzsák tehát közvetlenül nyújtanak lehetőséget a kereskedelem és az ipari tevékenység gyakorlásához - mintha a manufaktúrákat a művészetek istennői irá­ nyítanák, s ők lebegnének az exportra terelt marhacsordák felett is. A példákat tovább sorolhatnánk - külö­ nösen tanulságos ebből a szempontból a fo­ lyóirat tervezett tematikai rendjét bemutató Jelentés a magyar asszonyi nemhez -, de fon­ tos hangsúlyozni, hogy itt nem a fogalomhasználat következetlenségéről, hanem egy­ szerűen a kor még jellegzetesnek tekinthető beszédmódjáról, igaz, e beszédmódnak már meglehetősen szélsőséges változatáról van szó. Ez a késői kor olvasója számára szokat­ lan, tegyük hozzá: még a kor írásait tanulmá­ nyozó olvasó számára is szokatlan szóhasz­ nálatot tovább magyarázza, hogy a „tudomá­ nyok” igen gyakran oppozíciós viszony része­ ként bukkannak elénk - jelentésüket így nagymértékben meghatározza az, hogy mivel szembeállítva emlegeti őket a szerző. Itt például - a „féltudósság”, a „komor” és nagyképű nehézkesség, a „versecskék” özö­ ne, az életidegenség, a „grammatikális epidé­ mia”, a nem a mi „környülállásainkról” szóló munkák ellenében jelennek meg ennek az 481 �palócföld 95/6 egyébként is igen tág szemantikai térben he­ lyet foglaló fogalomnak a tulajdonságai; kö­ vetkezésképpen a „tudományok”-nak is min­ dig más és más arcukat kell megmutatniok. Igaz, az oppozíció általában nem tiszta oppozíció. Az Uránia programmatikus írásainak érvelési módjában ezért játszik uralkodó sze­ repet az „igen, de” szerkezet: nem abszolút értelemben cáfol, bizonyos jogosultságát vagy igazságát az elutasítandó jelenségnek is elismeri vagy el kell ismernie - ki merné (pél­ dául) kétségbevonni általában a verses művek jelentőségét; a „versecskék” elleni s a „nyo­ mos tudományok” érdekében folytatott polé­ miáját megelőzik tehát a költészetet elis­ merő és méltató sorok, sőt, a „magános fél­ re való élet” kemény elítélését is megelőzi egy kis apológia, amelyben természetközeli életmód „együgyű és ízes örömeit” dicséri. Maga az alapjelenség azonban ettől válto­ zatlan marad: a „tudományok”-nak egé­ szen különböző jelentése van s habár ez egyáltalán nem üt el a kor szóhasználatától és gondolkodásmódjától, mégis: ez a kor­ ban természetesnek tekinthető fogalomke­ zelési mód megkönnyíti, hogy az Uránia ta­ nulmányaiban fellelhető egy sokkal mé­ lyebb következetlenség is. Az Urániában publikált program jellegű írások leglényegesebb és - ha lehet így fogalmazni - legtávlatosabb következet­ lensége a jelek szerint elsősorban onnan származik, hogy a szerző láthatóan meg akarja őrizni azokat az argumentumokat, amelyeket az e-lőtte járók fedeztek fel és hasznosítottak s amelyekkel szemben (amint azt a kor értelmiségének az 1780as évek második felétől kezdve kibonta­ kozó nyelvi-irodalmi mozgalma bizonyít­ ja) nemigen talált senki komolyan vehető ellenérvet. 482 Másutt részletesen szóltam már arról, hogy e mozgalom ideológiájának középpont­ jában a nyelv és a nemzet azonosságának té­ zise állt - a nemzeti létnek ha nem is egyetlen, de legfontosabb jele a nyelv, a nemzet lét mi­ nőségét pedig az ezen a nyelven művelt „tu­ dományok” minősége mutatja meg. S ha ez így van - márpedig a történelem példái egyér­ telműen arra tanítanak bennünket, hogy a nagy nemzetek nagy kultúra létrehozói is vol­ tak -, akkor nyilván azokra vár a nemzet éle­ tében az eddigieknél jóval jelentősebb hely és szerep, akiknek e feladat megoldásához meg­ felelő képzettségük és tehetségük van. A XVIII. század utolsó évtizedeinek magyar íróiról tudni kell, hogy túlnyomórészt a társa­ dalom alacsonyabb rétegeiből érkeztek és (hogy megélhessenek) értelmiségi foglalko­ zást űztek vagy értelmiségi foglalkozásra ké­ szültek, mint maga Kármán József is. Az ér­ telmiség fent idézett s az 1790-es évekre már tradicionálisnak tekinthető érvei - utaltunk rá - jelen vannak az Uránia idézett írásaiban, sőt, talán éppen itt, a Bévezetésben olvasható az egyik legszebb, klasszikusnak tekinthető megfogalmazás a nemzet és a nyelv azonosságá­ ról. A nemzeti nyelv virágzása rendkívüli jelen­ tőségű, hiszen „Ez az a palladium, mely fenn­ tartja alkotványunkat, az a végvár, amely az idegent, míg idegen, eltilt határinkról, vagy ha­ zafivá átváltoztat, az a mód, amely nemzetünket lételében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy többek között el ne olvadjunk... ” Másik he­ lyén viszont azt a nemzetet reprezentáló szerep­ ről szól, amely a „tudományok”-ra vár - csak itt találhatók meg azok a munkák, amelyek nem csak csinosítják a nemzetet, de fel is emelik a „nagy nemzetek ragyogó sorába”. Ezek az érvek valóban jellegzetesek. Láttuk: ezen a nyelven be­ szélt a kassai Magyar Museum bevezetőjét író Batsányi János is, de igen sok hasonló megfo­ �palócföld 95/6 galmazást idézhetnénk a XVIII. század utolsó évtizedeinek publicisztikai irodalmából. Csakhogy az Uránia idézett írásainak figyel­ mes tanulmányozása ahhoz a tanulsághoz ve­ zetnek benünket, hogy a szerző közben - óva­ tosan ugyan, de - olyan felfogás irányába in­ dult már el, amelyhez ezek az érvek nem iga­ zán szükségesek, sőt, logikailag mintha nem is igazán illeszkednének ahhoz a gondolatvi­ lághoz, amelyben ezek az érvek eredetileg he­ lyet foglaltak. Ennek az új elgondolásnak a középpontjában a sokat emlegetett eredeti­ ség követelménye áll. Meg kell azonban rögtön jegyezni, hogy amikor az értelmiség nyelvi-irodalmi moz­ galmának dokumentumaiban a nemzeti nyel­ ven művelt „tudományok”-ról olvashatunk, akkor voltaképpen - jobbára hallgatólagosan vagy közvetetten ugyan, de - szinte mindig eredeti irodalomról van szó. Amikor Pétzeli J ó zse f, a komáromi prédikátor olyan szín­ művek írására ír ki pályázatot, amelyeket „tapsolásokkal” lehetne az európai nagyvá­ rosokban előadni, akkor nyilvánvalóan csak eredeti színművek írására gondolhatott. Batsányi János is az eredeti művek tiszteletét vitte diadalra a kor egyik nagy polémiájában, amely a hű vagy szabad fordításról szólt. Nyíltabban majd Csokonai Vitéz Mihály be­ szél, aki azzal zárja a Dorottya előbeszédét, hogy ő bizony jobban szeretne középszerű originál lenni, mint elsőrangú fordító. Az ere­ deti irodalom a kor programírásai mögött te­ hát inkább csak hallgatólagos előfeltevés volt vagy személyes célkitűzés, de az egész nem­ zeti literatúra programjává még nem tudta vagy nem merte emelni senki. A nemzeti nyelvű irodalomról való gon­ dolkodás a XVIII. század végén ilymódon ala­ posan eltér a nemzeti nyelvű irodalom gya­ korlatától - sok, a szó mai értelmében is ere­ deti mű születik, viszont az eredetiség köve­ telése programszerűen és szélesebb összefüg­ gések között voltaképpen csak az Urániában fogalmazódik meg. Arra felesleges kitérnünk, hogy Kármán részben maga is mástól köl­ csönzött szavakkal állította a „tudományok’’ elé ezt a normát. A döntő ugyanis az, hogy itt nem szavakról, jelszóról vagy ötletről, esetleg egy egyéni ambíció megnyilatkozásáról van szó, hanem olyan gondolatmenetről, amely­ nek elemei szervesen összekapcsolódva rend­ szert adnak ki. Az eredeti irodalom jelentő­ sége azon a tételen alapul, hogy - s ezt tekint­ hetjük a kiindulópontnak - az olvasókat csak azok a témák érdeklik, amelyek őket és saját „környülállásaikat” mutatják be. Ezt az állí­ tást rendkívül határozottan bástyázza körül „A tolmácsolás nem haszon, kis érdem” kité­ tel radikalizmusa szinte elképesztő. A Bévezetésben olvasható egyik megfogalmazás ha­ sonlóan éles, olyannyira, hogy tulajdonkép­ pen ez sem fogadható el ebben a formában (ezek szerint pl. Racine Phédrá-jának előa­ dása után is „hidegen” hagyjuk el a „nézőpiacot”, hiszen az nem rólunk szól), de éppen a túlzás maga világít rá a meggyőződés erejére. A tétel deklarálása annyira fontos, a benne megfogalmazott állítás annyira evidensnek tűnik fel, hogy mintha a magabiztosság adta lendületben feledkezne meg a körültekintő mérlegelésről. Márpedig ez a meggyőződés az Uránia programírásainak egyik legmélyebb, hiszen különböző előfeltevéseket és követke­ zéseket magába foglaló eleme. Majdnem bi­ zonyos, hogy egy irodalmi vállalkozás létre­ jöttének az olvasóktól való függését ennyire nyíltan nem vállalta senki a korban: a Bévezetés első bekezdése e tekintetben tudomásunk szerint egyedül álló írói magatartást fejez ki. A Nemzet tsinosodásában pedig odáig is el megy, hogy a „tudományok” hazai elmara­ 483 �palócföld 95/6 dottságáért nem csak, sőt, elsősorban nem is a körülményeket, de magukat a tudományo­ kat okolja. A körülményekről szólva jegyzi meg, hogy „...nem is annyira okok ezek, ami­ ért nem gyarapodhatnak tudományink, ha­ nem inkább, mivel tudományink nem gyara­ podnak, azért vannak ezek az akadályok."Itt olyan függőségnek a vállalását, egy nagy fel­ adattal való olyan bátor szembenézést és ugyanakkor olyan felelősségtudatot látunk, amelynek mintha semmi köze nem lenne ah­ hoz a viszonyhoz, amelyet a „tudományok” korabeli fogalmához elődei és kortársai ala­ kítottak ki. Ennek a már tradicionálisnak te­ kinthető viszonynak a lényege - mint utal­ tunk rá - egy, a maga körében és funkciója szempontjából nézve lényegében cáfolhatat­ lan ideológiai tézis volt: a nemzeti létet bizto­ sító nyelv és a nemzeti lét minőségét jelző „tudományok” összekapcsolása adta meg az értelmiség mozgalmának legitimációs bázi­ sát. Az Urániában kifejtett álláspont viszont ezen érvelési mód - lehet, hogy ekkor, a ki­ lencvenes évek közepetáján már szükségsze­ rűnek tekinthető - meghaladásának tűnik. A szóban forgó szövegekben azonban ez a meghaladás - utaltunk rá - némileg felemás módon történt meg, hiszen az értelmiségi mozgalom érveinek igen sok elemét változat­ lanul ott olvashatjuk a folyóirat programírá­ saiban. Ha azonban alaposabban körülné­ zünk, akkor az elődöktől való távolodásnak még több mozzanatára bukkanhatunk rá, csak éppen ezeket eltakarja az írásokban ál­ talánosan érvényesülő érvelési mód, amelyet a már emlegetett „igen, de” szerkezettel ír­ tunk le. Így például az elődök gondolkodásmódjától való eltérés egyik fontos pontja a nyelvről való gondolkodás. „Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni... ” - kez­ di, hogy azután ettől az állítástól egy „De még 484 ez nem elég... ” közbevetett fázisán át a gon­ dolatmenet nem csak az eredeti kijelentés­ nek az ellenkezőéig jut el a „grammatikális epidémia ” elutasításával, de eljut a nyelv egy bizonyosfajta funkcionális, a műtől nem el­ választható felfogásáig is, még ha a hagyo­ mány nyelvén is szólal meg ez az új tudás. Amikor azt mondja, hogy „Örömestebb ta­ nuljuk a nyelvet együtt a dologgal, mélyeb­ ben benyomódnak a jelek a jelentett ideákkal emlékezetünkbe” vagy amikor arról beszél, hogy „Egyező lépéssel jár a nyelv a tudomá­ nyokkal. Öszvességgel kell mindkettőt mű­ velnünk”, akkor a nyelvnek - elvileg - elhal­ ványul a nemzeti léthez való közvetlen kap­ csolódása és előtérbe kerül a nyelvileg meg­ formált műalkotásnak a nemzeti kultúrához való s immár organikus, nem az ideologikus célzattal felfogott nemzetfogalomból, hanem magukból a nemzeti nyelven művelt „tudo­ mányokból” kiinduló viszonya. Ha tehát az Uránia program írtásait az ér­ telmiség nyelvi-irodalmi mozgalmának a XVIII. század utolsó évtizedeiben keletkezett dokumentumaival szembesítjük, akkor jól előtűnik, hogy Kármán József folyóiratával új útra tért ez a mozgalom. Az eredetiség szempontjának előtérbe állítása olyan lépés volt, amely a nemzeti irodalomról egy új gon­ dolkodásmódot jelentett be. Ez az új gondol­ kodásmód azonban nem tud vagy nem akar lemondani a régi érvekről. Az irodalom, mint a nemzet reprezentációja és az irodalom, mint a saját „környülállásainkat” bemutató és így bennünket, az olvasókat mélyen meg­ ragadó művek sora - ez a két felfogás nyilván egészen más előfeltevések és következések holdudvarát hordozza. A Kármán-féle prog­ ram legfontosabb elemének azonban azt a mozzanatát tekinthetjük, amely éppen úgy feltételezi, mint folytatja az elődök tevé­ �palócföld 95/6 kenységét. A gondolatok új világába lépünk, de olyan világba, amely középpontba állít­ ja, részletezi s levonja a következtetéseket abból, amelyet az elődök mozgalma inkább csak hallgatólagosan, de elég egyértelműen feltételezett, azt, hogy e mozgalom igazából csak eredeti művek révén érheti el tényleges (s nem ideológiai) céljait. Ez az. alapja annak a vakmerő magatartásnak, hogy Kármán számára nem az a fontos, hogy a közönség a „tudományok” pártjára álljon, itt maguk a „tudományok” lesznek képesek arra, hogy megváltoztassák pillanatnyilag kedvezőtlen helyzetüket. Ez - végső soron - nem szakítás az elődökkel, éppen ellenkezőleg, az ő törek­ véseik kiteljesítése az irodalom tényleges világában. Az újabb kutatásokból tudjuk, hogy Kár­ mán József közvetlen utóélete kedvezőtlenül alakult: csaknem ötven év múlva fedezi fel majd őt újra Toldy Ferenc, előtte alig-alig esik róla szó. Ez a csend voltaképpen a XVIII. század nyelvi-irodalmi mozgalmára is rábo­ rul - az eredetiséget magába foglaló majd nyíltan követelő irodalmi tendenciára, de a benne megnyilatkozó öntudatra és magabiz­ tosságra Kazinczy Ferenc nyelvújítási moz­ galmának merőben más törekvései vetettek árnyékot. Az Uránia által képviselt program és Kazinczy mozgalma a XVIII.-XIX. századforduló magyar irodalmának alternatívái voltak. A közöttük lévő viszony elemzése azonban már egy másik történet keretei közé tartozik s máskor is kell róla szólni. Szalay Lajos grafikája 485 �palócföld 95/6 Penke Olga Az Uránia Raynal-fordításai Kármán J ó zse f Urániá-ja a magyar fel­ érdemes röviden áttekinteni, mert nagy ré­ világosodás folyóiratainak sorában az utolsó szüket magyar nyelvű folyóiratainkban, így kísérlet arra, hogy íróink gazdasági, társadal­ az Urániá ban is felfedezhetjük. A XVIII. szá­ mi, intellektuális felzárkóztatásunkat a fej­ zadi folyóiratok az eredetiség kérdéséhez kü­ lettebb Nyugathoz a modellnek tartott orszá­ lönleges módon viszonyulnak. Elsődleges ta­ gok hasonló irodalmi produktumait lefordít­ nító-nevelő célzatuk megvalósítása érdeké­ va, adaptálva valósítsák meg. Az első magyar ben az ismeretek népszerűsítését az eredeti­ nyelvű folyóiratok az angol, francia elődök­ ség szempontja elé helyezik. Az újságíró a höz képest száz, százötven éves késéssel je­ Diderot-féle Enciklopédia meghatározása lennek meg, így nálunk még a XVIII. század szerint egyéniségét nem az alkotás egész fo­ végén is hiányzik az anyagi fedezet, a széles lyamatában, hanem csupán a vélemény for­ közönség, az újságírásra specializálódott írók málásában, a megfogalmazás módjában, az köre, a gyors publikálást biztosan vállaló igazság keresésében érvényesíti. Másfél év­ nyomda, a megfelelő reklám, a terjesztés le­ századon át is élnek olyan európai periodi­ hetősége - egyszóval szinte minden alapfelté­ kák, amelyek kizárólag könyvismertetéseket tel. Péczeli, Kazinczy, Batsányi, Kármán a közölnek. A lényeges információ kiválasztá­ szükséges feltételek hiányában is megpróbál­ sának és továbbadásának igénye, a kritika, a koznak európai színvonalú, magyar nyelvű kommentár, a vélemény megfogalmazásának folyóirat kiadásával. Kísérletük a megvalósí­ kötelessége ugyanakkor teret ad az újságíró tott minőség vonatkozásában sikeresnek egyénisége kibontakoztatásának is. A továb­ mondható, kudarcukat csupán kiadványaik bítandó ismeretek a művelődés és a tudomá­ nyok minden területét átfogják. Gyakori a kérész-élete mutatja. Az európai felvilágosodás folyóiratait né­ műrészletek közlése, amelyeket azután több hány alapvető sajátosság jellemzi, amelyeket folyóirat átvesz, esetenként más nyelvre le- 486 �palócföld 95/6 fordítva; a forrás megjelölése ezekben az ese­ tekben egyáltalán nem kötelező. A periodi­ kák egyéni színezetét legtöbbször csupán a szerkesztő és néhány kiemelkedő munkatárs válogatásai, szerkesztői elvei, írásai adják. A közreműködő újságírók, fordítók legtöbbször arc nélküliek maradnak, míg a szerkesztő az olvasót közvetlenül megszólítja, „intim” kap­ csolat kialakításának lehetőségét adva meg számára. Az önmagát feltáró szerkesztő-író megnevezi meghódítandó közönségét, szí­ vesen választja olvasónak a nőket, akiket, lévén, hogy a hagyományos tanulási for­ mákból ki voltak zárva, az információra, a tudásra még férfi kortársaiknál is inkább rászorultaknak lát. Kármán Urániá ja a szerkesztő szándéka szerint a legváltozatosabb ismereteket kíván­ ja népszerűsíteni. A folyóirat tervezetében, bevezetőjében Kármán erkölcsi, nevelési, „históriai”, természettani, gazdasági és tech­ nológiai ismeretek nyújtását ígéri. Modell­ ként a francia Enciklopédiá t és az enciklopé­ dikus jellegű angol Spectatort nevezi meg, Steele és Addison híres folyóiratát, amelynek minden európai országban voltak követői, s amelynek hatását Bessenyei német nyelvű folyóirata, sőt bizonyos fokig A Magyar Né­ ző című munkája is mutatja, mely már a cí­ mével is utal a követett példára. A fenti téma­ köröket Kármán az olvasó érdeklődését külö­ nösen felébresztő egzotikus ismeretekkel is megpróbálja megtölteni. A gyarmatosítás eredményeként az európai ember számára is fontossá vált tudást közvetíti olvasóinak: a porcelánról, a kávéról gyakorlati és technoló­ giai, a légy-madárkáról, a kolibriról termé­ szettani ismereteket közöl. Antropológiai, et­ nográfiai jellegű sorozatot indít az „Ember­ nek külömb-féle Nemeiről” és a „Nemzetek házasodási szokásairól” címmel. Ezek az is­ meretek a XVIII. században a történettudo­ mány, az erkölcs, a gazdaság tanához tartoz­ nak. Kármán a legszélesebb olvasóközönség meghódításában reménykedik, de közvetle­ nül elsősorban a nőkhöz fordul. Az asszonyok művelésének, egyenrangúvá emelésének gon­ dolata a magyar irodalmi és politikai életben egyaránt jellemző ebben az időszakban. Poli­ tikusaink éppen Raynalra hivatkozva kérel­ mezik az asszonyok bebocsájtását a parla­ mentbe, az első magyar nyelvű regények és színdarabok pedig gyakran választanak női főhőst. Az Uránia az európai folyóiratokat abban is követi, hogy műrészletek közlésére vállalkozik, amelyek között sok a fordítás. A forrás megjelölése gyakran hiányos, sokszor teljesen elmarad. Az Urániában közölt egzotikus jellegű írások között találjuk Raynal abbé A két In­ dia története című művének két részletét. A tíz kötetes hatalmas munka, teljes címén Histoire philosophique et politique des Établissements et du Commerce des Européens dans les Deux Indes (Az európaiak ke­ reskedelmének és gyarmatainak politikai és filozofikus története a két Indiákon) az első francia gyarmatosítástörténet. A két novella­ vagy anekdota-jellegű részlet a mű különböző köteteiből származik: a Kármán által Eliza címmel közölt írás, amely az Uránia II. köte­ tében jelent meg (1794. II. 111 -118) a francia mű II. könyvének XV. fejezetéből, A' két Szeretseny Ifjú címmel a III. kötetben megjelent fordítás (1794. III. 243- 245) pedig a XIV. könyv XVI. fejezetéből. A két műrészlet kö­ zötti kapcsolatot semmi nem jelzi, a történe­ tek helyszíne is eltérő: az első Indiában, a má­ sodik a Karib-tengeri Szent-Kristóf szigetén játszódik; a fordítások stílusa is eléggé eltér, 487 �palócföld 95/6 az elsőt valószínűleg németből, a másodikat talán inkább franciából fordították. Van ugyan az E liza című történet előtt egy rö­ vid bevezető, amelyben az írás szerzőjének bemutatásából a két szöveg összefüggésére lehet következtetni, az asszociáció azonban az időszakos kiadvány olvasóinak valószí­ nűleg túl távoli volt, irodalomtörténetünk is csak az utóbbi években figyelt fel rá: „Raynal, a ’ kit ki nem esmér? ez a ' kedves Író, kinek minden Sora Szivünket számtalan Érzésekkel tölti, minden Szava Képzésünket gazdagítja... ez a felséges Író, az Emberiség’ Bajnoka, a’le-tapodott nyavalyás Szeretsenynek az Európai Hatalmas elleni Védelme”. (Uránia, 1794.II. 111) Raynal abbé műve 1770-ben jelent meg először, majd 1774-ben és 1780-ban, jelentő­ sen átdolgozott és kibővített változatban. A három változat legfőbb eltérése, hogy politi­ kailag egyre inkább radikalizálódott, az utol­ sóban a zsarnok módra uralkodó király elleni lázadásra, forradalomra, rabszolgafelkelésre szító sorok is gyakoriak, sőt a gyarmatosítást általában elítélő szövegrészeket is találunk benne, amelyek a mű eredeti céljától és az el­ ső változat mondanivalójától merőben idege­ nek. Az utolsó változatban a mű szerzőjeként szereplő Raynal abbé állal írt szövegrészek háttérbe kerülnek, mivel több közreműködő, akik főleg az enciklopédisták táborába tar­ toznak, közli a témáról gondolatait. Egyedül Diderot a harmadik változat egyharmadát ír­ ta. A műnek mintegy hetven kiadása (köztük számos kalózkiadás) jelent meg 1789-ig. A gyarmatosítástörténet 1780-tól kezdve nagy népszerűségnek örvendett Magyaror­ szágon. Először a szabadkőművesek körében, akik a gyarmatosításról írt bíráló sorokat aszszociálták Magyarország gazdaságilag függő 488 viszonyával. A szabadkőművesek közül első­ sorban Berzeviczy Gergely gazdaságpolitikai nézeteire gyakorolt a mű jelentős hatást, de nagyon valószínű, hogy Kármán is ebben a körben ismerkedett meg a művel. A legkoráb­ bi irodalmi hatást a mű valószínűleg Barcsay Á brahámra gyakorolta, aki Raynalhoz ha­ sonlóan hevesen ítélte el a rabszolgakereske­ delmet, a gyarmatosítás kegyetlenségeit. Ezek a kérdések, valamint az egzotikus áru­ cikkek szükségességéről folyó polémia, sőt a Raynal személyéről szóló híradások is folya­ matosan jelen vannak a 80-as 90-es évek idő­ szaki kiadványaiban. 1781-ben a Magyar Hírmondó ban hírül adják a mű párizsi elíté­ lését és az író kényszerű száműzetését. A franciaországi cenzúrát egyébként Migazzi érsek javaslatára még ugyanabban az évben követte az ausztriai tilalom is. amellyel a „ke­ resztény vallás, minden fejedelem és állam számára igen veszélyes” könyvnek nyilvání­ tották A Két I ndiát. Ezek után Kármánnak Raynalt az emberiség tanítójának nevezni meglehetősen vakmerő cselekedet volt. Batsányi Magyar Museumában Raynal pár­ tatlanságát állítja követendő példának nem­ csak a történetírók, hanem az újságírók elé is, újságírói hitvallását a műből idézett szöveg­ részek kommentárjaként fogalmazva meg (A mű magyarországi fogadtatásáról részletesen ld. Penke Olga, „L’Histoire des deux Indes en Hongrie au siecle des Lumieres”, In Lectures de Raynal, LHistoire des deux Indes en Europe et en Amérique au XVI IIe siecle, Studies on Voltaire, 286. Oxford, 1991. 265-287). A mű a legmélyebb hatást a magyar jakobi­ nusokra gyakorolta: Martinovics, Batsányi, Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjai legfőbb forrásuknak tekintik, Őz Pál hatvan oldal ki­ vonatot is készített a mű harmadik és negye­ �palócföld 95/6 dik kötetéből, mintegy 650 oldalból. Bizo­ nyos szempontból talán még az Uránia Eldorádó című írása is ide kapcsolható. Az Urániában található két szövegfordí­ tás kiválasztása több szempontból rendkívül érdekes. Az Eliza című történet az európai irodalomban önálló életet élt, megjelent fo­ lyóiratokban és gyűjteményes kötetekben, magyar hatása sem korlátozódik az Urániá­ ra, Kazinczy is lefordította brünni fogsága idején, 1797-ben Raynalnak keserve Eliza után címmel, és 1814- ben a Yorick és Eliza levelei című fordítása annexeként jelenteti meg. Az írás másik érdekessége, hogy a gyarmatosítástörténet azon részei között tartható számon, amelynek a kutatások jelenlegi ered­ ményei alapján Diderot tollából származnak (Michele DUCHET, Diderot et l'Histoire des deux Indes ou l'Écriture fragmentaire, Paris, 1978. 69), így ez a kis történet az első magyar Diderot-fordítás, amelyet csak a XIX. század második felében követnek újab­ bak. Az Eliza azonban nemcsak filológiailag érdekes szöveg. Az idealizált női alak, akit három híres író - Sterne, Diderot és Raynal idéz múzsaként, emblématikus jelentőségű, a legfőbb morális értékeket, az erényt és az in­ tellektuális érzékenységet egyesíti. Eliza ugyanakkor tehetséges író is. Eszményi alak­ jának felidézése lehetőséget ad Raynalnak, hogy az ideális olvasót maga elé képzelje és őt megjelenítve önmaga idealizált képét is ábrá­ zolja alkotás közben: a pártatlan, az igazság és a valósághűség eszményét követő íróét, aki „az emberiség, az igazság, a szabadság oltalmazója”, a történetíróét, akinek nemes fel­ adata az utókor véleményének formálása. Az Eliza című történet az idő múlásán való el­ mélkedésre készteti az írót. A szöveg megjó­ solja azt a kort, amikor a kincsszomjas gyar­ matosítók hatalmas építményei romokká hullanak szét. A romszimbólum fontos témái csendülnek meg: a civilizációk mulandósága, a természet határtalan voltának és az ember által létrehozott alkotások tűnékenységének ellentéte. Végül Eliza története a szeretett, fiatalon meghalt, kedves nő elsiratására is al­ kalmat ad. Ezt a szövegrészt Kármán különö­ sen szépen és hűségesen fordítja: „Egek a’ kik ki-merítettétek Ajándékitokat, hogy eggy El­ izát formáljatok, eggy Pillantásért adtátok őt? hogy legyen eggy imádott, és örökre el-veszett Bálvány?” (Uránia, 1794. II. 114) Kazinczy fordítása Kármánéval összeha­ sonlítva általában kevésbé szöveghű, bizo­ nyos részeket elhagy, de gördülékenyebb, él­ vezetesebb. Példaként egy patetikus, nehezen visszaadható mondat két, egyébként szöveg­ hű fordítását hasonlítsuk össze. Kármán for­ dítása: „Üres remény! emberi lehetőségek za­ varja! az én időm az ő szép napjait felül élte.” Kazinczyé: „Csalfa remény! öszverogyó épít­ ményei az emberi bizakodásnak! öregkorom túlhaladta az ő ifjú napjait.” Az Elizát Kármán minden bizonnyal né­ metből fordította, erre következtethetünk néhány szó furcsa magyarításából, pontatlan fordításokból. Így az „auteur original”. azaz „ere­ deti író” összetételt a „Fő író”; a „candeur”, azaz „naivság, tisztalelkűség, nyíltság” szót a „Nagy-szívűség; a „tendresse”, azaz „gyen­ gédség, szeretet, kedvesség” szót a „gyengél­ kedés” szójelentéssel adja vissza magyarul. Valószínűleg a lapossá, jellegtelenné vált le­ fordított szövegrészek is a kettős áttételnek tudhatok be. Fő bizonyítéknak mégis Kár­ mán lábjegyzeteit tekinthetjük, amelyek né­ met eredetire utalnak. Például a „tár” szó je­ lentését németül pontosítja lábjegyzetben 489 �palócföld 95/6 „Niederlage”, mégpedig a Magazinra hivat­ kozva (a francia szövegben az „entreprise de commerce” összetétel felelne meg). A több német folyóiratban is megjelent „novellára” talán a pozsonyi Ungarisches Magazinban talált rá a szerkesztő. Az Eliza fordítóját is közli az Uránia „Kn” jelzéssel. A' két Szeretseny Ifjú című elbeszélés vé­ gén a folyóirat nem utal a fordítóra. Valószí­ nűleg ez a szöveg is Kármán munkája, Szinnyei Ferenc bizonyította stilisztikailag, hogy mindkét elbeszélés fordítója Kármán (Kármán J ó zse f és az Uránia névtelenjei, Budapest, 1924). Az előző történettől eltérő­ en a forrás is teljesen homályban marad, sem a szerzőre, sem a műre nincs utalás. A fordí­ tás feltételezésem szerint franciából készült, mindenesetre az előbbinél magyarosabb és szöveghűbb, noha nem a szöveg szó szerinti visszaadására törekszik. Az amerikai Szent-Kristóf szigetén ját­ szódó szerelmi tragédia két nemeslelkű néger tragikus történetét adja elő, akik, amikor be­ leszerettek ugyanabba a lányba, barátságu­ kat nem akarták elárulni, így imádottjukat késztették választásra, és mivel a lány erre képtelen volt, először őt ölték meg, majd ma­ gukat. A szentimentális, vadromantikus tör­ ténet a felvilágosodás erkölcsi meséire emlé­ keztet, Prévost, Marmontel, vagy akár de Sade stílusában. A szerelem és a barátság erejét, „örvényeit” kívánja példázni, az érzelmek, a rendkívüli szenvedélyek iránti csodálatot mulatja. Az elbeszélés (amely az anekdoták rovatában kap helyet) az érzékenység külö­ nös iskolája, amelyben a történet végén a hármas gyilkosságot a fordító a „felséges” jelzővel illeti, némileg még fokozva a francia szöveg hasonló ítéletét. Az érzelmes történet és stílus illusztrálására idézzük a tragikus tett 490 előtti szövegrészt, amely egyfajta érzelmi csúcspont: „Gyakran forrón húllottak Könnyeik Ölelgetéseik között, azon Tárgyat szemlélvén, a’melly őket a’ Kétségb’esés' Ör­ vényéig hozta (a francia szövegben egyszerű­ en elkeseredtek = désespéraient). Gyakran megesküdtek egymásnak, hogy azt többé nem szeretik, és inkább Életekről mondanak le, mintsem hogy Barátságoknak szent Köteleit szaggassák el. Az egész Környék érzékenyen szemlélte ezen nagylelkű Erőlködéseket”. (Uránia, 1794. III. 244) A történethez fűzött kommentárban a francia író és nyomában magyar fordítója a rendkívüli érzelmeken kí­ vül külön felhívja az olvasók figyelmét a ter­ mészet által nemesnek formált rabszolgák méltatlan helyzetére, és arra, hogy milyen bámulatra méltó és félelmet ébresztő energia nyilvánul meg a két ifjú cselekedeteiben. A korban nagy sikernek örvendő polgári dráma szerzőihez hasonlóan az érzékeny közönség együttérzését legbiztosabban felfűtő „szána­ lom” és „borzalom” ébresztőjét látja a törté­ netíró a „vad” történetben. Érdekes, hogy az Uránia bevezetőjében Kármán a közönségre való hatás mechanizmusát a polgári dráma elméletíróira emlékezteve fogalmazza meg (főleg Beaumarchais elképzelései visszhan­ goznak Kármán soraiban szinte szó szerint). A barátság és a szerelem autentikus pél­ dáinak idézése a „vad” népeknél, primitív, vagy „álprimitív” környezetben, 1770-ben, a mű első változata születésének évében erköl­ csi mesék egész sorának adott életet. SaintLambert Deux amis. Conte iroquois (Két ba­ rát. Irokéz történet) címmel Diderot által ha­ misnak és mesterkéltnek ítélt környezet és érzelmek megelevenítésével publikált egy no­ vellát, amelyre válaszként több írás született. Közülük leghíresebb Diderot Les deux amis �palócföld 95/6 de Bourbonne (A két bourbonne-i barát) cí­ mű novellája, amelyben a heves szenvedélyek végzetes és ugyanakkor csodálatot ébresztő példáját adja. Diderot írásához fűzött érteke­ zésében a valóság hűséges ábrázolásának (a „realizmusnak”, mondanánk mai terminoló­ giával) ars poétikáját fogalmazza meg, és arra figyelmezteti olvasóit, hogy a csodálatot és félelmet ébresztő érzelmeket nem a távoli, el­ lenőrizhetetlen vidékeken kell keresni, ha­ nem közvetlen közelünkben. A két bourbon­ ne-i két barát egyébként először német fordí­ tásban a Magyarországon is jól ismert Gessner Idyll jeiben jelent meg és Goethe szerint Schiller Haramiák című darabjának is ihletője volt. Visszatérve A két Szeretseny I fjú törté­ netéhez, fontos megjegyeznünk, hogy a kor­ szak korabeli külföldi folyóirataiban ez a szö­ veg is önálló műként jelent meg, így például a német W.L. Wekhrlin 1788 és 1790 között kiadott Hyperboreische Briefe (Északi leve­ lek) című folyóiratában (Ld. Jean MONDOT, „La réception de Raynal en Allemagne: l'exemple de Wekhrlin", In Lectures de Ray­ nal, Studies on Voltaire 286, Oxford, 1991. 191). Kármán biztosan jól ismerte Raynal abbé nevét és a gyarmatosítástörténetet magát is, mégis valószínű, hogy a két történetet nem az eredeti műből emelte ki, sem a műből készült valamelyik kivonatos kiadásból, amelyekhez szintén könnyen hozzájutott (például Péczeli könyvtárában, akinél hosszabb ideig tartóz­ kodott). Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a szerkesztés során modellnek tekintett né­ met, esetleg francia nyelvű folyóiratokból fordította magyarra a történeteket és a fordí­ tás során kicsit még az eredetinél is érzelme­ sebbre formálta őket választott olvasói, első­ sorban az „asszonyi nem" érzékenységének kívánva megfelelni. A történeti, földrajzi, fi­ lozófiai, statisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű gyarmatosítástörténet így témái­ val, mozaikjaival, sajátos motívumaival ha­ tott a magyar olvasókra Kármán Urániáján keresztül. Ezzel egyébként a szerkesztő elvei tökéletesen megvalósultak, Bevezetőjében ugyanis az időszaki kiadvány szerepét a kö­ vetkezőképpen fogalmazza meg: „Setét és ko­ mor a mély tudományok tartománya, és a bölcsesség együgyű s kedves; fennyen hágó a tudósság, - az életbeli okosság kézzel fogha­ tó. Sükeretlen amaz, szépen gyümölcsöz ez... A sivatag tudósságot hasznavehető tudo­ mánnyá tenni, a képzelt és szőrszálhasogató eszeskedéseket az élet, jó erkölcs és a köztár­ saság céljaihoz alkalmaztatni, a bölcsességet, mint Sokrates, az égből lehozni: ez is egy haszna az ily írásoknak." 491 �palócföld 95/6 Szilágyi Márton Kármán József: ami tudható és ami nem A magyar felvilágosodás egyik legrejté­ nagyobb valószínűséggel március 10-ére te­ lyesebb írószerkesztőjének életrajzát nem hetjük. ”1 Vagyis Abafi nyilván abból a levél­ egyszerű megírni: Gálos Rezső 1954-es mo­ ből indult ki (dátuma: 1789. márc. 9.), amely­ nográfiája óta nem is igen történt rá kísérlet. ben Markovich Miklósné Kármán - köze­ A feladat nehézsége csak részben magya­ lebbről meg nem határozott - közeledő szüle­ rázható azzal, hogy meglehetősen kevés új tésnapjára gratulált2, mivel azonban a követ­ adat került azóta elő. Inkább arról van szó, kező ismert levél március 15- i keltezésű, s hogy azokon a pontokon is, ahol a monográ­ ebben nem esik szó a születésnapról3, elég tág fia bizonyosságot sugall, a bizonytalanság az az intervallum, amelyben az ünnep elhe­ csüggesztő érzésével kell szembesülnünk, mi­ lyezhető, korántsem magától értetődő tehát helyt megpróbáljuk felülvizsgálni azt, amit éppen március 10-ére gondolni. 1884-ben tényeknek gondoltunk. Nem egyszerű tehát Baráth Ferenc a losonci református anyamegrostálni adatainkat, hiszen többszörös könyvre hivatkozva - amelyet egyébként sa­ forráskritikai gondossággal kell eljárnunk: ját bevallása szerint nem látott, az adatot má­ elválasztván a tényeket helyettesítő legendá­ sok szívességéből kapván meg - március 16kat a valószínűsíthető vagy éppen bizonyos át adta meg a keresztelés dátumául4; utalt azonban arra is, hogy Abafi Lajos ekkor már adatoktól. Kármán József 1769-ben, Losoncon szü­ 14-ét gondolta inkább születésnapnak: „Most letett. Születésének hónapját (március) nagy értesülök, hogy Abafi Lajos a szabadkőműbizonyossággal meg tudjuk nevezni, napját vesi iratokban megtalálta a születés-napi pontosan aligha. Abafi Lajos 1880-ban már­ dátumot is s ez márczius 14-ike. Saját maga cius 10-ét következtette ki a születés dátu­ mondotta e napot születés-napjának, midőn mául, mondván: „azon pontosságfogva a >Hétcsillaghoz< czimzett pesti páholyba [sic!], melylyel Markovicsnéval folytatott fölvétetett, 1792-ben.”5 Ennek az adatnak levelezésében egymás név- és születésnapjá­ az ellenőrzésére sem vállalkozott azonban ra egy-két nappal előbb gratulálnak, fö lte ­ azóta senki. Az író egy református lelkészi hetjük, hogy a grófné március 9-én írván üd­ család gyermeke volt, nemcsak apja, Kármán vözlő sorait, Kármán születése napját a leg­ Jó zsef6, hanem már nagyapja, Kármán 492 �palócföld 95/6 András is Európában tanuló, nevezetes tudós férfiú volt; ez utóbbi 1760 táján 526 kötetes könyvtárral rendelkezett7. A családnak két nemzedékre visszamenőleg szoros kliensi­ pártfogói kapcsolata volt a Rádayakkal, s en­ nek szerzőnk életében is komoly szerepe lett8. Kármán a losonci református gimnázi­ umban végezte tanulmányait9. Az 1778-as évből szerencsésen fennmaradt anyakönyv az akkor 9 és fél éves fiút a grammatikaiszintaxista osztály (a harmadik classis) nö­ vendékei között tartotta számon.10 Ezután a pesti egyetem jogi karának hallgatója lett 1785-ben. Tanulmányainak menete és üteme azon­ ban nem világos: nem tudjuk, mikor fejezte be a jogi stúdiumokat. Ennek ellenőrzését az nehezíti meg, hogy a jogi kar ezen időszakból származó iratanyaga elpusztult, így sem a klasszifikációs jegyzőkönyvek, sem a protocollumok nem maradtak fenn11. Igaz ugyan, hogy a kari protokollumok nagyrészét az 1759 és 1785 közti időszakból Kovachich Márton György másolatában ismerjük12, ezek azonban a témához nem adnak segítsé­ get: egyrészt pontosan abban az évben feje­ ződnek be, amelyben Kármán egyetemi pá­ lyafutása feltehetően elkezdődött, másrészt pedig - az iratanyag jellegéből következően a hallgatókra egyébként sem terjeszkednek ki. Egyetlen támpontunk ilyenformán Bod­ nár Zsigmond lehet, aki még látta a hallgatók előmenetelét tartalmazó klasszifikációt, s eb­ ből közölte is a Kármánra vonatkozó eredmé­ nyeket: sajnálatos módon azonban meglehe­ tősen nagyvonalúan, távolról sem forráskia­ dói igénnyel13. Az ugyan kétségtelen, hogy 1789-ben Kármán Becsben tartózkodik (eb­ ből az időszakból ismerjük levelezésének egyetlen nagyobb, egy tömbben és nem szór­ ványosan megmaradt egységét, a gróf Mar- kovich M iklósnéval váltott szerelmi levele­ zést). A bécsi egyetemre azonban nem iratko­ zott be, az egyetemi anya könyvekben nevé­ nek nincs nyoma14. Nem tudjuk, miből élt s mivel foglalkozott15. A Markovichné- levele­ zés mindenesetre 1789. január 28-tól au­ gusztus 29-ig tart (egy későbbi, 1793. április 17-i levél zárja le az anyagot)16; ezek az írá­ sok azonban ennek eldöntésére nem nagyon adnak támpontot. Egy 1790. febr. 10-i, sógo­ rához, Gáloss Gáborhoz intézett pozsonyi le­ vele azt mutatja, hogy az író vizsgára készül­ hetett; a levél mindazonáltal nem rögzíti pon­ tosan ennek jellegét17. A személynöki levél­ tárban fennmaradt listák egyike 1790. június 9- én tartalmazza a nevét, mint az ítélőmester mellé gyakorlatra beosztott jurátusok egyi­ két 18. Ez arra mutat, hogy Kármán ekkor ele­ get kivánt tenni az ügyvédi vizsgára bocsátás feltételeinek; másrészt pedig ekkor még (1790. június 9.) bizonyosan előtte volt a vizsgának. Arról nincsenek adataink, hogy mikor történt meg az examen. Itt azonban a forrás­ anyag hézagai akadályozzák meg a pontosí­ tást. A személynök elnöklete alatt, a királyi tábla albizottságai előtt letett ügyvédi vizs­ gák jegyzőkönyveiből éppen az az egység hi­ ányzik, amelyben legnagyobb valószínűség­ gel fellelhetnénk Kármán eredményét: 1769től 1783-ig rendelkezésünkre állnak az ira­ tok, utána azonban csak az 1791-tól induló anyag maradt fönn19. Ott valóban nem is bukkanhatunk rá az író nevére. Semmi nem szól azonban az ellen, hogy Kármán teljesen szabályosan, 1790. június 9-e után, de még 1791 előtt a királyi táblán tette le a vizsgát: a szeptemberi (Szent István-i) és a decemberi (Szent Márton-i) terminus még hátra volt az évente négy alkalommal megtartott vizsgaal­ kalmak közül20. 493 �palócföld 95/6 Abban aligha kételkedhetünk, hogy Kár­ vármegyékhez intézett röpiratát - meggyőző érvekkel - Kármánnak tulajdoníthatta.27 mán prókátorként dolgozott.21 Mindenesetre nem ismerjük Kármán A csábrági vár látogatókönyvében 1794. ápr. 20-án bejegyzett sajátkezű versecskéje színpadi műveit, bár egy öt felvonásos szo­ alatt magát „Mélt. Uraság Vitzefiscalissa”- morújátékának (Mária Maqyarok Királyné­ ként határozza meg22. Maga Kazinczy is úgy ja) létezéséről Mérey Sándor 1796-ig vezetett fogalmaz 1794. május 11-i levelében, hogy az könyvtárlistája tudósít28, s ezen lista alapján Uránia még meg nem jelent első számának Schedius Lajos már 1798-ban, a jénai Allgeegyik szerkesztője, Kármán ügyvéd lenne: „Ez meine Literatur-Zeitungban megjelent német egy fiatal Pesti Prókátor. ”23 Mindez azt sej­ nyelvű színháztörténetében számontartotta a teti, hogy a korszak értelmiségi létformájának magyar drámaírók között.29 1794 elején jelent meg az első híradás az egyik típusát, a magánszolgálatot választotta: mindazonáltal gyakorlatilag semmi konkrétu­ Uránia cimű folyóirat megjelentetéséről: a mot nem tudunk megélhetéséről, életformájá­ Magyar Hírmondó február 28-i számában ról. Pártfogójaként - újabb adatok felbukkaná­ közlik először a lap programját megfogalma­ sáig - a Rádayakat tételezhetjük föl24; nem zó n y ilatkozatot. Végül az első szám július­ ban31, a második októberben32, a harmadik csupán a családi hagyományok miatt. Endrődy János 1793-ban megjelent ma­ és egyben utolsó pedig 1795 március végén gyar színháztörténete a Ráday Pál irányítot­ vagy április elején lát napvilágot33. Kármán írói tevékenységének voltaképp ta színtársulatnál Kármánt mint a grófot gyakorta helyettesítő személyt mutatja be: ez a periodika a centruma, jelentőségének „Olly állapotban vala Gróf Rádai Pál felmérése e lapszerkesztői koncepcióján és a Igazgatása alatt a ' Játszó Társaság, hogy benne megjelentetett írásokon keresztül azt méltán egy dűlő épitményhez lehetett ha­ mérhető föl a legtisztábban. Egyéb, szórvá­ sonlítani, mellyet hogy a ' végső omladéktól nyosan és esetlegesen fönnmaradt írásai kö­ meg-mentsen, aztat Kármán Jósef Úr válla- zött gyakorlatilag egyetlen műnek tekinthető ival támogatta. Ezen már másutt említett jó alkotás sincsen, publikációt az Uránia rejti szívű H azafi, gyakorta a ’ Gróf Igazgató­ magában. Csakhogy nem egyszerű a folyóirat nak, kit ollykor házi kötelességei Pestről el- anyagából kiemelni a Kármán nevéhez köt­ távoztatattak [sic!], a ' Társaságnál szemé­ hető írásokat: az Uránia ugyanis - eltekintve lyét viselte. ” 25 Tehát az író bizonyíthatóan a Schedius egyetlen cikkétől, amelyet névvel Ráday-család közelében működött; igaz, e jegyeztek, valamint néhány monogrammtól kapcsolat minőségéről nincsenek informá­ anonim módon közölte a szövegeket. A szaki­ cióink. Ez az adat azt is bizonyítja, hogy az rodalom eddigi törekvése, amely különböző író - legalábbis egy ideig - szoros kapcsolat­ érvek alapján - például stiláris megközelítés ban volt a színházzal: Endrődy egyértelműen szerint - megpróbálta elhatárolni a feltétele­ az ő munkájának tartotta a színtársulat - Rá­ zett Kármán-életművet34, azért nem veze­ day igazgatása alatt keletkezett - szabályza­ tett kielégítő eredményre, mert egyrészt nem tát26, s ebben az állításban nyilván megbízha­ tudott kételymentes és egyértelmű egységet tunk. Ez alapján nem meglepő, hogy Solt An­ felmutatni, másrészt pedig nem számolt az­ dor a pesti színtársulat 1792. november 27-i zal, hogy Kármán szerkesztői koncepciója 494 �palócföld 95/6 azokból az írásokból is kielemezhető, ame­ lyek esetleg más szerzőkhöz köthetők. Vagyis ha Kármán eszmetörténeti és irodalomtörté­ neti fontosságát akarjuk megérteni, az Urá­ nia egészét kell tanulmányoznunk. Ehhez pedig számot kell vetnünk a folyó­ irat másik szerkesztőjével, Pajor Gáspárral is. Róla talán még Kármánnál is kevesebbet tudunk35; az azonban kétségtelen, hogy re­ formátus vallású, Gömör megyei nemes csa­ ládból származott. 1787-88-ban elkezdte a jogi tanulmányokat, ahogyan ezt a személynöki iratok között fennmaradt bizonyítvá­ nyai tanúsítják: a jogi kar négy professzora, Demjén A ntal, Markovics Mátyás A ntal, Nitray Gábor, Stur Jó zsef 1790. május 4-i dátummal igazolta, hogy óráikat Pajor láto­ gatta36. A bizonyítványok lelőhelye (Testimoniales Juratorum) azt is kétségtelenné te­ szi, hogy Pajor 1790-ben jelentkezett ügyvé­ di vizsgára, azonban azt nem tette le: a sikere­ sen vizsgázók ugyanis visszakapták bizonyít­ ványaikat37. Egy 1790. május 5-i keltezésű lista, amely az Aczél István ítélőmester mel­ lé beosztott jurátusok nevét tartalmazza, Pa­ jort harmadévesnek nevezi („In 3um Annum Jurista”) 38. Egy ugyanebben az iratanyagban található, 1791. szeptember 12-i dátumú, ha­ sonló funkciójú névsoron már negyedéves hallgatóként szerepel39. Pajor és Kármán kapcsolata tehát nyilván a közös egyetemi évekre megy vissza, hiszen mindketten egyidőben voltak joghallgatók, még ha évfolyamtársak nem is40. Mindazon­ által Pajor az 1788/89-es tanévben beiratko­ zott az egyetem orvosi karára, s félévkiha­ gyás nélkül, folyamatosan végezve a tanul­ mányokat, 1791/92-ben befejezte a negyedé­ vet is; ezután az 1792/93-as évben két féléven át 100 forint ösztöndíjat is kapott41. Orvossá csak 1795/96-ban avatták42. Mindez arra mutat, hogy Pajor - előbb kezdvén el a jogi kart - párhuzamosan végezte orvosi és jogi tanulmányait. Ez, tekintve hogy a jogi karon az első és másodéveseknek csak napi két órá­ juk volt, egyáltalán nem meglepő43. Pajor el­ jutott a jog végére, jelentkezett ügyvédi vizs­ gára is, ám ezt végül - nem tudni, miért - nem tette le; orvosi diplomáját is csak jóval a ta­ nulmányok lezárása után szerezte meg. Fel­ tűnő viszont, hogy éppen 1793-tól 1795-ig, amikoris elkészíti Mendelssohn-fordítását (1793)44, majd pedig megindul az Uránia, semmiféle dokumentálható, hivatalos tanul­ mányi elfoglaltsága sincs: meglehet, orvossá avatása is ezek miatt az irodalmi természetű munkái miatt késett 1795-ig45. A szakirodalomtól - Toldy nyomán - har­ madik szerkesztőnek vélt Schedius Lajos a pesti egyetem esztétikaprofesszora nem volt valódi szerkesztő; sem az Urániára vonatkozó egykorú említések, sem a csekély számban fennmaradt korabeli levelek nem sorolják a folyóirat „kiadói” közé - ahogyan a szerkesz­ tőket ekkor említették. Sőt, Schedius maga sem nevezte szerkesztőnek önmagát abban a feljegyzésében, amelyet Toldy számára ké­ szített 1843-ban Kármánról46. Ennek ellené­ re Schedius szerepét a folyóirat körül többre értékelhetjük, mint eddig tette a szakirodalom: az Urániába lefordított szerzők és mű­ vek ugyanis feltűnő módon egybevágnak a professzor esztétikai tárgyú egyetemi előa­ dásának példaanyagával, vagyis feltehetőleg ő adta az ötleteket az adaptált írók kiválasz­ tásához. A valódi szerkesztők előtti tekinté­ lyét mindenesetre jól mutatja az is, hogy ő volt az egyetlen, akinek névvel szignált cikkét közölték, ráadásul hangsúlyos helyen, az első szám legelején47. Az Uránia megszűnésének kérdése már szorosan összekapcsolódik Kármán halálá­ 495 �palócföld 95/6 nak rejtélyével. A lapnak bizonyosan anyagi nehézségei voltak: a két szerkesztő 1795. március 28-án kelt, gróf Festetich György­ höz intézett levele arra is bizonyíték, hogy az előfizetők csekély száma kevésnek bizonyult a fennmaradáshoz. Mindazonáltal itt Kármánék arról beszélnek még, hogy a folyóirat negyedik számát feltétlenül kiadják. Melles­ leg ez a levél mutatja azt is, hogy az Uránia első száma is kizárólag Festetich adománya révén tudott megjelenni48; Kármánék tehát éppúgy kudarcot vallottak az előfizetők gyűj­ tésével, mint a mecénási támogatás folyama­ tossá tételével. A folyóirat kiadása üzleti szempontból igencsak sikertelen lehetett; er­ re utal, hogy a megjelentetésre vállalkozó vá­ ci nyomdász, Mármarossi Gottlieb Antal a Hármas Kis Tükör 1788-ban elkezdett, de csak 1796-ban befejezett kiadásában érde­ mei közé sorolja az Uránia kinyomtatását, hazafias tettként értékelve azt49. Vagyis ideologikusan indokolt - nyilván a gazdasá­ gi megtérülés elmaradása miatt is. Mind­ azonáltal a Martinovics-összeesküvés után megszigorodó cenzúrarendelkezések ön­ magukban is elegendőnek bizonyultak vol­ na a lap megszűnéséhez; annál is inkább, mert a folyóirat cenzúráztatása - amiként ezt az 1796-os helytartótanácsi tudakozás m utatja - talán nem volt szabályszerű: ek­ kor egyrészt már példányt sem találtak be­ lőle, ami a terjesztést sem mutatja különö­ sebben sikerültnek, másrészt pedig nem volt az sem egyértelmű, átment a kötelező előzetes cenzúráztatáson50. Igaz, az ügy Pest megyei iratanyaga még nincsen feltárva, így csak a Helytartótanács kérdését ismerjük, a megye válaszát pedig nem. Kérdéses az is, hogy feltétlenül Kármán halála okozta-e az Uránia megszűnését, aho­ gyan ezt az egyik szívós legenda állítja. 496 Kármánnak és a jakobinus összesküvésnek a kapcsolatára semmiféle bizonyítékunk nincs, a korabeli nyomozás során még csak a neve sem merült fel51. Az a szívós legenda, amely az író eltűnését minden áron a mozga­ lom leleplezésével kívánta összefüggésbe hozni, nem tényeken alapul, hanem többszö­ rösen közvetett feltételezéseken; nyilván nem függetlenül attól sem, hogy ilyenformán az íróra rávetíthető a forradalmiság - egyébként igen nehezen igazolható - víziója52. Kármán halálának okát, idejét és helyét nem ismerjük pontosan. Egyetlen módon tű­ nik azonban behatárolhatónak az időpont: pontosan tudjuk ugyanis, mikor halt meg ap­ ja, id. Kármán József református szuperin­ tendens53. Innen talán eljuthatunk egy ter­ minus ante quem-hez, ha sikerülne megálla­ pítani, Kármán megélte-e apja temetését. Schedius 1843-as Toldynak készített feljegy­ zése például azt állítja, hogy Kármán szülei karjaiban halt meg54, tehát - értelemszerűen - korábban, mint atyja. Természetesen erő­ sen kérdéses, mennyiben adhatunk hitelt Sche­ dius visszaemlékezésének, hisz nem tudható, nem retorikus fordulatról van-e szó csupán. Gálos mindenesetre - Abafi egy azóta sem elle­ nőrzött, szabadkőműves-jegyzőkönyvre hivat­ kozó adata nyomán - egyértelműen apja halála utánra teszi Kármán elhunytát55. Logikailag és hipotetikusan - két lehetőség kínálkozik en­ nek eldöntésére: vagy az id. Kármán József fel­ ett elhangzott temetési prédikáció előkerítése, vagy pedig a nógrádi megyei közgyűlések irat­ anyagának átfésülése, hátha megörökítették az 1792-ben nemesi címet kapott református püs­ pök emlékét. Mindkét feltevés ellenőrzése komoly ku­ tatómunkát igényel, s meglehet, eredményre sem vezet. Enélkül azonban aligha remélhet­ jük újabb adatok felbukkanását. Mert egyéb­ �palóci old 95/6 ként - összegezve a szakirodalom idevágó vé­ leményeit - teljes a bizonytalanság. Kármán feltehetőleg szülővárosában, Losoncon halt meg - láttuk, Schedius ezt állította a már idézett feljegyzésében. Van azonban arra is egy feltételezés, hogy Pesten érte utól a halál és itt is temették el56. A legújabb irodalmi lexi­ konban is megtalálható 1795. június 3-i dátum­ nak57 azonban aligha hihetünk, hiszen azt Ba­ ráth Ferenc a múlt század végén, egy akkor 83 éves hölgy - Kármán unokahúga - emlé­ kezetére hagyatkozva, családi legendaként közölte, mondván, az író két héttel Martinovicsék kivégzése után halt meg; az így kiszá­ mított dátum a legmértéktartóbb módon is legföljebb bizonytalannak tekinthető58. Ilyenformán még az sem zárható ki egyen­ lőre, hogy az író 1796-ban halt csak meg. Azt sem tudjuk, hol nyugszik pontosan. Sírját a millennium alkalmával, amikor Losonc meg akarta örökíteni nagy születte emlékét, már azonosítani sem tudták: a sírra tervezett emlékművet ezért a temetői út mel­ lett állították föl59. Jegyzetek 1. Abafi Lajos: Kármán Józsefről. In: Kármán József művei.Kiad. Abafi Lajos. II. kötet. (Vegyes iratok. Leve­ lezések.).Bp, 1880. XII-XIII. 2. A vonatkozó részlet a kö­ vetkező: „P. s. zu ihren kommenden Geburtstag wünsche ich ihnen alles das was ihnen eine ware Freundin wünschen kan und bitte sic derart mir zu glauben daβ ich den wärmsten anteille a n ihrem schigsall nehme [...]"Markovichné Kármánnak; Neustatt, 1789. márc. 9. In: Szalóky Mária: Gróf Markovich Mikl ósné és Kármán József leve­ lezése 1789. Bp, 1941. [A továbbiakban: KármLev] 1213. 3. Markovichné Kármánnak; Neustatt, 1789. márc. 15. In:KármLev 13. 4. Baráth Ferenc: Kármán József halála és annak körülményei. Vasárnapi Ujság 1884. 14. sz. 215 -2 1 6 . 5. Barátit Ferenc i.m. 215-216. 6. Életraj­ zát l. Tóth Ferentz, A helvétziai vallástételt tartó Tul a Dunai főtiszteletű superintendentziában élt superindensek, vagy református püspökök élete, e jelen való időkig lehozva. Győr, 1808. 196-201.7. Könyvtárának jegyzé­ ke: az Egyetemi Könyvtár Kézirattára Ms. G. 114. (Csapodi Csaba - Tóth András - Vértesy Miklós: Magyar könyv­ tártörténet. Bp, 1987. 151., 210.) 8. Erről összefoglalólag: Gálos Rezső: Kármánok és Rádayak. In: Gálos: Kármán Jó­ zsef. Bp. 1954. 141-150.9. A gimnázium jellegéről 1. Mé­ száros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 9 9 6 -1948 (Általánosan képző középiskolák). Bp, 1988. 212-213. 10. Terray Barnabás: Kármán József is­ kolaéveiről. Köznevelés 1966. 342-343. 11. Vö. Kiss Jó­ zsef Mihály - Szögi László - Újváry Gábor: Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára 1635-1975. Bp,l 988. 119. skk. 12. Protocolum I. Facultatis Juridica ab Anno 1759-1785 deductum - Kovachich Márton György má­ solata. OSZK Kt. Fol.Lat.72.13. Bodnár Zsigmond: Urania. Kármán és Pajor. Bp, 1880. 8. 14. Erre már Gálos Rezső is utalt, aki Gerézdi Rabán jóvoltából másolatban tanulmá­ nyozta a hallgatók névsorát: Gálos Rezső i.m . 173.; magam sem jutottam más eredményre; Archivder Universitädt Wi­ en, Univ. Hauptmatrikel. Mikrofilm 20. M 11 1779 - M 12 1843. A tekercsen az anyakönyv ábécérendben és évkö­ rök szerint rendezve tanulmányozható; a C és a K betű egynek számít. Kármán nevét azonban semmilyen for­ mában nem tartalmazza a forrás. 15. Gálos föltevései mindmáig csupán ellenőrizetlen hipotézisek: Gálos Re­ zső i.m. 25. skk. 16. Magyar fordításban Abafi Lajos tet­ te közzé: Kármán József művei. II. kötet. (Vegyes iratok. Levelezések.) Bp, 1880. 3-150. (a kötet második fel­ ében újrakezdett lapszámozás szerint); eredeti német szövegüket L: KármLev 17. Kármán Gáloss Gáborhoz (Pozsony, 1790. február 10.).In: Kármán József művei II. kötet. (Vegyes iratok. Levelezések) Kiad. Abafi Lajos. Bp, 1880. 147-148. (a második részben újrakezdett lap­ számozás szerint); a kézirat: MTAK Kt Ms 475 0 /9 -1 0 . 18. „Nomina ad Latus Magnifici Domini Consiliarii et Excelsi Jud. Curiae Regiae Prothonotarii sub sessione 9d Junii Adjurandorum"; a listán a 10. „D. Josephus Kár­ mán". OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó. 9. folió. (Az irat megtalálásában és a levéltári anyagban való tá­ jékozódásban Pajkossy Gábor és Völgyesi Orsolya volt segítségemre.) 19. Erre már Badics fölhívta a figyelmet: Dr. Badics Ferenc: Magyar írók ügyvédi vizsgálatai. ItK 1901.204.; Vö. még: Varga Endre - Veres Miklós: Bíró­ sági levéltárak 1526-1869. Szerk. Sashegyi Oszkár. Bp, 1989. 222-224. 20. Dr. Badics Ferenc i.m. 204. a Curia II. József halála utáni helyzetére 1. Varga Endre: A Kirá­ lyi Curia 1780-1850. Bp, 1974.85. skk. 21. Az ügyvédi képesítés megszerzésének korabeli szabályozásáról 1. Varga Endre: A hivatásos ügyvédi osztály kialakulása. A kötelező ügyvédi vizsga bevezetése 1769-ben. In: Em­ lékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. Bp, 1937. 638. skk. 22. Gulyás József: Kármán József mint versszerző. ItK 1938.74.23. Kazinczy Kis Jánosnak (Regmec, 1794. május. 11 . ). In: Kazinczy Ferenc levelezése II. kötet. Kiad. Váczy János. Bp, 1891.363. 24. Vö. Gálos Rezső i.m. 43. sk. 25. Endrődy János: A ’ magyar játék-szín. Első esztendő. Máso­ dik kötet. Pest, 1793. XLI. 26. Endrődy János i.m. XXVI II-XXIX. 27. Solt Andor: Dramaturgiai irodalmunk kez­ detei (1772-1826). Bp, 1970. 72. skk. 28. Közölte: Bayer József: A magyar drámairodalom története. A leg- 497 �palócföld 95/6 régibb nyomokon 1867-ig. II. kötet. Bp, 1897. 425.; a lista másolata Bayer hagyatékából az OSZK-ba került: OSZKKt. Quart. Hung. 4182. 139-151. f. (Az adatra Kerényi Ferenc figyelmeztetett.) 29. Karl- Heinz Jügelt: Die erste Geschichte des ungarischen Theaters aus dem Jahre 1798. In: Német Filológiai Tanulmányok XIII. Szerk. Némedi Lajos. Debrecen, 1979. 125. Kármán el­ veszett színművére bővebben egy megjelenés előtt álló tanulmányomban tértem ki: Schedius Lajos szerepe az Uránia körül. Kézirat. 30. Magyar Hírmondó, „Toldalék A’ Magyar Hírmondónak, Febr. 28-dik napján, 1794ben kőltt árkusához”. 301-304. 31. „Urániánknak első Kötetje, még Júliusban, és így kevéssel ugyan később, mint kívántuk, ’s fel-fogadtuk, a sajtót elhagyta; de a’ többieknek siettetésével ezen kis halasztást helyre hozni igyekezzünk.” Magyar Hírmondó 1794. aug. 26. 278280. 32. „Urániánknak 2 Köttetje [sic!] ki- került a’ sajtó alól, és olly rendeléseket tettünk, hogy Érdemes Olvasó­ ink kezekhez vehetik azt, ott a’hol a’ pénzt le tették éret­ te. Akik eddig nem prenumeráltak, azoknak számára nyitva hagyatik még tovább is az Előfizetés, és ha kedvek lészen. ki-jött két köttetjeinket [sic!] is meg szerezni, azokat is meg küldjük a prenumerátzió árrán, az az 3 Rforintokon. Költ Pesten 25 - dik Oct. 1794: Az Uránia’ kiadói.” Magyar Hírmondó 1794. nov. 14. 680. 33. „Urániánknak 3-dik Köttetje, kevés idő múlva ki kerűl a sajtó alól.” Magyar Hírmondó 1795. márc. 6. 320. 34. A legjelentősebb kísérlet: Szinnyei Ferenc: Kármán József és az Uránia névtelenjei. Klny. Bp, 1924.; a konklúzió: 32. 35. Életrajzára gyakorlatilag az egyetlen kísérlet: Bodnár Zsigmond i.m. 13-14.; ezt jelentősen Szinnyei sem bővítette: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. kötet. Bp, 1905 101.36. OL Személynöki le­ véltár O 77 (Testimoniales juratorum) 4. csomó. 1790. 96. f.- 99. f. 37. Vö Varga Endre - Veres Miklós i.m. 221 -2 2 2 . 38. „Consignatio. Instantium ad Latus Magnifici Domini Consiliarii et Protonotarii Stephani Aczél adjurandi volentum.” OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó 4. folió. 39. „Nominata ad Latus Domini Magnifici Consiliarii és Protonotarii Stephani Atzél adjurandorum” OL Személynöki levéltár O 80. 1. csomó. 31. folió. 40. Bodnár Kármán egyetemi tanulmányairól legkorábban az 1785/86-os tanévből hoz adatot: Bodnár Zsigmond i.m. 8. 41. SOTE Levéltár Ms. 1. 1/d kötet (Liber Classificationum ab Anno 1787/8. usq. 1795/6.); itt szeretném megköszönni a SOTE levéltárosának, Molnár Lászlónak a kutatáshoz nyújtott segítségét. Ezt az anyagot egyéb­ ként már Bodnár is fölhasználta: Bodnár Zsigmond i.m. 14. 42. Hőgyes Endre: Emlékkönyv a budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 227. 43. A tanulmányi rendet 1. Kovachich Márton György folyóiratában: Merkur von Ungarn 1786. I. Heft. 92-94.; vö. még Eckhart Fe­ renc: A jog- és államtudományi kar története 16671935. Bp, 1936. 160.44. Fédon, vagy a’ Lélek Halhatat­ lanságáról Három Beszélgetésekbe írta Német nyelven Mendelsohn Móses. Magyarra fordíttatott egy Hazafi ál­ tal [Pajor Gáspár fordítása]. Pest, 1793.; a cenzúráztatás körüli bonyodalmakról összefoglalólag: Waldapfel Jó­ 498 zsef: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 17801830. Bp, 1935. 100. skk. 45. Pajor későbbi életútjáról nem tartozván szorosan vett témánkhoz - ehelyütt nem érdemes szólni. További információkra 1. Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében [sic!] Bp, 1 8 9 9.275. 46. MTAK Kt Történi. 2-r. 11. sz. [Kármán József életére és műveire vonatkozók. Toldy Ferencz jegyzetei és gyűjtése] 47. Schediusról mindezt részle­ tesebben, adatolva kifejtettem egy megjelenés előtt ál­ ló tanulmányomban: Szilágyi Márton (Schedius Lajos szerepe ...) i.m. 48. Kostyál István: Kármán József leve­ le gróf Festetics Györgyhöz az Urániáról. OSZK Év­ könyv, 1959. Bp, 1 9 6 1 .3 1 6 -3 2 0 49. Holl Béla: A két­ száz éves váci könyv. Bp, 1973. 40. A z adatra Kerényi Ferenc figyelmeztetett. 50. A vonatkozó iratokat ma­ gyar fordításban 1. Mályuszné Császár Edit (kiad.): Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból (1 780-1867). Bp. 1985. 125-126 51. Vö.Be nda Kál­ mán (kiad.): A magyar jakobinusok iratai I-III. Bp, 1952-1957. (mindegyik kötethez járul névmutató) 52. Legutóbb s a legerőteljesebben erre Belitzky János tett kísérletet: Kármán József (1769. március 14 - 1795. június 3). Palócföld 1969. 1. sz. 88-93.; nem mentes ettől a szemlélettől Gálos sem: Gálos Rezső i.m. 131. sk. 53. Haláláról a korabeli sajtó is hírt adott: ,A ’ Dunántúli Réf. Ekklésiák'Superintendense, és Losontzi első Prédi­ kátor Fő Tiszt. Kármán Jósef Úr, érdemes életének 56dik esztendejében, ki-múla e ’ Világból, a’ múltt Húsvét’ első napján.” Magyar Hírmondó 1795. máj. 1. 5 97598. vagyis id. Kármán József 1795. ápr. 5-én hunyt el ( l . még Tóth Ferentz i.m. 196-201.) 54., Aber mitten unter den eifrigsten Bemühungen dieses edlen Geistes hatte sich der Keim einer lebensgefährlichen Krankheit in ihm entwickelt, und bald in einen hoffnungslosen Zustand versetzt, sah e r sich genöthigt, im J[ahre ] 1795 Pesth zu verlassen und zu seinen damals noch lebenden würdigen El­ lem sich zu verfügen, in deren Armen erauch, zu ihren unbeschreiblichen Schmerze, so wie zum herzlichsten Leidwesen seiner vielen treuen, zä rtlich liebenden Freunde, er auch bald in Loschontz seinen Geist aufgab.” MTAK Kt Történi. 2-r. 11. sz. [Kármán József életére és műveire vonatkozók. Toldy Ferencz jegyzetei és gyűjté­ se] 55. Gálos Rezső i.m. 129. 56. I.. Gálos Rezső i.m. 133. 57. Vö. Új magyar irodalmi lexikon 2. Főszerk. Pé­ ter László. Bp, 1994. 970-971. A szócikk szerzője Wéber Antal. 58. Baráth Ferenc i.m. 215-216.; ennek érté­ kelését 1. megjelenés előtt álló, kéziratos tanulmányom­ ban: Kármán József és a millenium. Az 1896. évi Kár­ mán- emlékünnepség Losoncon. 59. „Hogy Kármán Jó­ zsefnek tetemei a losonczi ev. ref. temetőben nyugsza­ nak, ismeretes dolog, valamint az is, hogy mely tájon van­ nak eltemetve: de egészen pontosan még sem ismeretes sírja. Azért a Kármán-emlék bizottság minap tartott ülé­ sében elhatározta, hogy a már kész és felírással ellátott sírkövet a Pogány Fridrik sírja táján az út mellett fogja fölállítani és f. évi június hó 3-án, mint az író halálának évforduló napján ünnepélyesen fölavatni.” Losoncz és vidéke 1897. máj 16. 2 . l. még Losonczi Hirlap 1895. nov. 30. 2 -3 . �palócföld 95/6 Fried István A (túl)érzékeny posztmodern Fanni - mai hagyományai „De mit hagyott nekünk ez a kicsi lány?” (Odorics Ferenc) Szentimentalizmus, érzékenyég, A z új H éloise, A z ifjú Werther szenvedései, Szigvárt klastromi története, Fanni hagyo­ mányai: XVIII. század, amely gondolkodott, s gondolkodása közben könnyeket ontott, szépségesen érzelmes történeteket beszélt el naplóban, levelezésben, átesztétizált halálképzetek mellett lázadó öngyilkosság, „for­ ró hideg” meg sweet melancholy. S mégis, miért hogy a XX. század nem szűnő érdek­ lődéssel fordul az érzékeny rajongók felé; miért, hogy legújabb irodalmainkban felfeltűnedeznek régvolt-bús szerelmi históriák alakmásai; ha triviális történetté egyszerű­ sítve, ha a retorikus szóáradatot szlenggéargóvá deszakralizálva is, újra meg újra fel­ bukkannak a rendi társadalmak konvenciói­ ba beilleszkedni képtelen, és még megértő társaikkal is mindenekelőtt írásban érint­ kezni tudó, az önmagukhoz vezető utat pe­ dig szorgosan jegyzett napló révén föllelő ifjak? A nemzedéki életérzés és világfelfo­ gás reprezentánsaként (el)ismert Holden Caulfield éppen úgy az érzékenység korá­ nak rajongó, magános, elhagyatott, tenni vágyó, helyét nem találó ifjának leszárma­ zottja, Jerome David Salinger The Cather in the Rye (1951. Zabhegyező) című regé­ nyében, mint a 17 esztendős W. Ulrich Plenzdorf Die neuen Leiden des Jungen W. (1973. Az ifjú W. szenvedései) című művé­ ben. Megismétlik a XVIII. század tévelygő fiataljainak sorsát, újra példázzák vágy és lehetőség, gondolat és megvalósulás kibékíthetetlenségét, s mindenekelőtt az önismeret és a megértés lehetetlenségét a nyelvi klisék szabályozta társadalomban, amellyel szem­ ben csupán a nemzedéki nyelv, a nemzedéki tudat, a nyelvi engedetlenség fordítható. Kármán Józsefnek sokáig folyóirat-sírba temetett kisregénye hasonló sorsot élt-ért meg. Előbb lett belőle könyvalakban szerb regény, mint magyar olvasók által forgatott magyar kötet; Kölcsey bizonyíthatólag for­ gatta az Urániái anélkül, hogy tudta volna, ki(k)-nek írásait lapozgatja; majd Toldy Ferenc megalkotta, Kármán ürügyén, a ma­ gyar érzékenység egy pittoreszk fejezetét, 499 �palócföld 95/6 hogy a Toldyt követő irodalomtörténet filo­ lógiájának látványos csődjét demonstrálja a Kármán-kutatás, amely az utóbbi években ívelt csak föl igazán. Annyi bizonyos, hogy egy korszak elégedetlen ifjúságának manifesztumát nem Kármán életművéből olvas­ ták ki a kortársak meg a XIX. század első fele, hanem sokkal inkább Kazinczy Ferenc Bácsmegyeynek összveszedett levelei című művéből, amely egy silány német eredetinek magyar viszonyokra alkalmazása. Sikerét nem a történet fordulatosságának, hanem elsősorban annak a frazeológiának köszön­ hette, amelyet a társasági nyelv utánozni tudott. Egyáltalában: a beszűkült viszonyok közepette önmagához, igazi énjéhez eljutni kívánó magyar ifjúság Kazinczy fordításai­ ban találta meg érzelmeinek közléséhez szükséges nyelvét; s bizonyára ez az oka an­ nak, hogy (miként Werther és Lotte Klopstockban) T-ai és Fanni Kazinczy Gessnerátköltésében és a szöveget lereagáló érzé­ keny gesztusban érzékeli és érzékelteti azt, amit egyébként nem tudnak vagy nem mer­ nek kimondani. A Fanni hagyományai elmaradt kortársi sikerét, a gyér olvasói befogadást meghatá­ rozta, hogy egy feltehetőleg csekély pél­ dányszámú folyóiratban látott napvilágot, a lehető legkedvezőtlenebb esztendőkben. Ugyanakkor az 1840-es évektől egyre erő­ södő sikert, valamint olvasói-irodalomtörténeti befogadást feltehetőleg az határozta meg, hogy az európai érzékenység hagyo­ mánnyá emelkedett stílus- és tematikai vív­ mányait rá lehetett látni. Mintegy pótolni lát­ szott a magyar Werther-korszakot; a magyar felvilágosodás és klasszicizmus stíluspluraliz­ musát egészítette-teljesítette ki, tanúsítván a magyar irodalmi rendszer egész voltát, meg azt, hogy a magyar irodalomban vi­ szontláthatok és fölfedezhetők például az európai regény fejlődésének állomásai. 500 Amilyen fontos volt magyar irodalomtörté­ neti szempontból az érzékenység alakválto­ zatainak föltárása és leírása, olyan mérték­ ben vált jelentőssé a pozitivista indíttatású komparatisztika számára annak igazolása, hogy a Fanni hagyományai része az érzé­ keny regény európai történetének. Más kér­ dés, hogy a szokványossá süllyedt (és a je­ len esetben látványosan eredménytelen) kapcsolat- és hatástörténeti kutatás nem volt képes kijelölni azt a helyet, amelyet a magyar érzékeny irodalom a némethez vagy a franciához képest elfoglal az európai, ille­ tőleg a lengyelhez és az oroszhoz képest be­ tölt a kelet-európai (kelet-közép-európai) irodalmi folyamatban, mivel mindenekelőtt tárgyi bizonyítékot, kétségbevonhatatlan té­ nyeket keresett arra vonatkozólag, mit vett át, esetleg szövegszerűen, a Fanni hagyo­ mányai szerzője német kortársaitól vagy elődeitől. S nem tudta belátni, hogy a motí­ vum- vagy akár a frazeológiai egyezések el­ sősorban hasonló mentalitástörténeti, a kul­ turális örökségre-emlékezetre hasonlókép­ pen reagáló hatástörténeti jelenségként ér­ tékelhetők. S ami még inkább gátjává lett a kutatásoknak: az érzékenységben hol p o l­ gári magatartásformát, hol pedig a felvilá­ gosodás alternatíváját alkotó tényezőt lát­ tattak. Ahelyett, hogy egyfelől a pietizmushoz és a pietizmust valamiképpen (jóllehet tagadás formájában) lereagáló írói gesztus­ hoz mérték volna, másfelől viszont a pietista érzelemkultusz deszakralizált változatát tárták volna föl (akár a szókincset, akár az érzelemkultúrát tekintjük). Az érzékenység alkotóira általában jel­ lemző az introspekcióra való hajlam, az em­ ber befelé irányuló pillantása; a személyes és hangsúlyozottan individuális teljesít­ mény (azaz az egyéni odafordulás a hit ré­ vén az istenséghez) valójában a később ki­ fejlődő individualizmus számára készíti az �palócföld 95/6 utat. Csakhogy az önnön szívét megszólalta­ tó pietista magatartás nem teremti meg a szorosabb értelemben vett szubjektum auto­ nómiáját. Az egyén előtt megnyitja a befelé nyíló kaput, ám pusztán az istentapasztalat, nem pedig az éntapasztalat számára. A pietizmusban az egyén, a szubjektum az Isten­ nel való egyesülés ellensége, így a pietista az elszemélytelénítésre törekszik. Ha ezt a Lothar Pikuliktól kölcsönzött gondolatme­ netet végiggondoljuk, viszonylag könnyen szembeállíthatjuk vele az érzékenység én­ felfogását, egyben azoknak a leveleknek, naplóknak szerzőit, akik a francia és az an­ gol regényekből ismerősek számunkra. Kü­ lönösképpen állhat ez a feltételezés a Fanni hagyományaira. Egyrészt azért, mert Kár­ mán József felmenői között a pietista gon­ dolatvilágban mozgó lelkészekre bukka­ nunk, akiknek írásos tevékenysége (halotti beszédek, fordítások) a pietizmus gondolat­ körében fogant, másrészt azért, mert a Fanni hagyományai szövege tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, méghozzá deszakralizációs műveletet végrehajtva. Szó- és kép­ kincsében (például Fanni imájában) idézi a pietista eszmevilágot, hogy a műegész jelez­ ze az író által közreadott fikció révén az egyén önfelszabadítási akcióját, a szubjek­ tum kitörési vágyát a vallási rajongás, a meg- és átélt hit képzetköréből a hétközna­ pok világának érzelemkultusza felé. Lothar Pikulik mutat rá arra is, hogy az irodalom válik olyan eszközzé, közvetítő té­ nyezővé, amelynek segítségével a „valóság”, kiváltképpen a „természet” átélhető. S minthogy az érzelemkultusz áll az érzékeny­ ség irodalmának és magatartásának közép­ pontjában, szembekerül azzal, amit Pikulik „Leistungsethik”-nek nevez, tehát: teljesít­ mény-etikának; a művészkedő, rajzoló, még a követségi munkát is rajongással végző Werther ekképpen nem talál megértésre a bürokratikus eljárásokat előnyben részesí­ tő követ részéről; a naplójába, az írásba menekülő Fannit ekképpen nem érti meg az embereket hasznosságuk-rangjuk sze­ rint mérő apja. Általában: a civilizációs folyamat során civilizációs válságtermé­ kek keletkeznek, állítja Norbert E lias, amelyek a lelki élet válságait jelzik. Ezek egyikének véli az érzékenységet. Nyilván ez lehet a magyarázata annak, hogy az ér­ zékenység ott jelentkezik előbb, ahol a ci­ vilizációs folyamat előrehaladottabb (Angliában írják az első polgári szomorú­ játékot, az első érzékeny regényeket, majd Franciaországban folytatódik a sor, innen jut át Németországba, és többnyire német közvetítéssel a kelet- közép-euró­ pai, illetőleg a kelet-európai irodalmakba). Nemcsak az udvartól fordul(hat)nak el, hanem a várostól is, netán a közép- és kisnemesi kúriától, életviteltől az érzékeny regények hősei, akik önmagukban lelik meg azt a világot, amelyet a külvilágban hiába keresnek. Igen jellemző Werther (sokat idézett) mondata arról, hogy önma­ gába fordul vissza, s itt egy világot talál. A levél és a napló ennek a világnak írásos dokumentuma, minthogy a szóbeliségre alapított közösségkeresés, az azonosulás a kinti élettel (mivel nem bizonyul Létnek) csődöt mondott. A pietista beállítottsága szerint Istennel folytatott dialógusában a bűntől menekül, amelynek a külső világ csábításai folytán részesévé válik, az érzékenység hőse pedig az írásba lép vissza, hogy az írásban önma­ gát viszontláthassa, az írás a maga megket­ tőződése, a természettel egylényegű (,,mi­ dőn így írok, egy összvefonnyadt sárga le­ vél panaszolva esik pennám a lá ” - a levél kettős jelentésével finoman eljátszva olvad egybe megszemélyesítő és megszemélyesí­ tett, „kultúra” és terméssel. 501 �palócföld 95/6 Ám nemcsak az írásos hagyomány Fanni hagyománya, nem pusztán a Bibliától Pet­ rarcáig, a nemet felvilágosodástól az érzé­ kenységig ívelő irodalmi vagy irodalomként fölfogott örökség alakítja valóban érzé­ kennyé Fanni írásmódját, hanem Kármán apai-nagyapai emlékezete is. Az apa Sturm K ristóf Krisztián művét fordította le, I s ­ tennel való társai kodás címmel, amelyben minden napra alkalmazott reggeli, illetőleg esti imádságokat lelt az olvasó - két igen vaskos kötetben. A szigorúan és következe­ tesen megélt isten-tapasztalat, az Istennel való egyesülésre törekvő szemlélet szerint formált imádságok azonban tartalmaznak olyan mondatokat, sőt, bekezdéseket, ame­ lyek kiragadva a műből éppen nem az evilá­ gi gyötrelmek, túlvilági gyönyörűségek mi­ benlétét taglalják, hanem egy más kontex­ tusba helyezve nagyon is világi jelentéssel bírhatnak. A műben ezek a mondatok el­ veszhetnek, egy, a mű szellemében nevelke­ dett olvasó azonban felfigyelhet rájuk. A Fanni hagyományai (az érzékeny regény hagyományának megfelelően) akképpen vi­ szonyulhat ezekhez az imádságokhoz, mint az érzékenység általában a pietizmushoz. Úgy vitatkozik vele, hogy egyben kölcsönöz is tőle. Nem haszontalan néhány idézetet hoz­ nunk, hogy lássuk, miféle gondolatvilág fo­ galmazódik meg a Sturm-Kármán imádságoskönyvben, s aztán ezeket az idézeteket majd a Fanni hagyományai megfelelő töre­ dékeivel párosíthatjuk. Az eredmény annak tudatosulása lehetne, hogy a pietista szó- és képkincs szekularizált változata az érzékeny előadásmód forrása, továbbá: a szekularizá­ ció olyan értelemben deszakralizáció, hogy a retorikus fordulatok megtartása ellenére a rajongásnak nagyon is evilági tartalmai buknak ki. Még annyit tehetünk hozzá, hogy a hétköznapokhoz kicsinyítve, ám az 502 érzelemkultuszhoz mérve felnagyítva je­ lennek meg az érzékenyen előadott vágyak a hangsúlyozottan individuális sors meg­ élésére, és ezen keresztül ennek a típusú életpályának felértékelésére. Az Istennel való társalkodás bűnösnek minősít min­ den olyan gondolatot, amely az egyéni igények kielégítését célozza, s a hit, a val­ lás, az áhítat állandó jelenlétét kívánja meg az élet minden periódusában. Ennek ellenére az általam választott mondatok­ ban ott rejlik nem egy olyan lehetőség, amely átsejlik a Fanni hagyományai szö­ vegén: a szakrálisra visszautaló szókincs a deszakralizáció körvonalazását segíti elő. Ezek után most már valóban következzék az idézetsor: „Minden e világon nékem mese, és az én magam tzéllya én előttem titok volna. Én él­ nék, s azonban nem tudnám, mitsoda az én életemnek tzéllya: meg-halnék, s azonban okát nem láthatnám, miért kell meghalnom” „Ki magát nem esméri jól Böltseségrül vagyon távol. ” „A Haldoklónak meg-látása az érzé­ keny szívnek igen szomorú állapot, és ha ez a szenvedő személy a mi Barátunk, ha az ő halála gyalázattal és fájdalommal vagyon öszve köttetve; ha ő azt a halált hozzánk való szeretetbűl szenvedi, és a legnagyobb fájdalmaknak érzése között-is, a bátor lel­ kűségnek, állhatatosságnak és emberekhez való szeretetnek mutogattya, ah olyankor szükségképpen meg-kell szívünknek sza­ kadni. ” ,A z emberek sokszor a legtisztább szándékot-is roszra magyarázzák." „A Napnak különös ereje vagyon, az ember elméjének meg-vidámittására, és szívének meg-örvendeztetésére. Mikor az reggel az ő súgárit ki-terjeszti, minden te­ remtések meg-elevenednek és megvidúlnak”. �palócföld 95/6 Távlatilag aligha kerülhető meg a pietista természetélmény egybevetése az érzékenységéével; a könyvekbe, az írásba zsúfolt érzésáradat a tér leszűkítését jelzi; a szub­ jektum világának korlátozása az én kicsiny térbe kényszerített hatókörére, a szubjekti­ vitásé az egocentrizmusra azonban (más ol­ dalról) eredményezheti a képzelődés bejárta tér kitágulását, mégha az érzékeny fordulat a belső felé irányuló úttal jellemezhető is. Ugyanis roppant gazdagságot fedez föl a belső felé irányuló utat járó, a lelket (akár Werther) egész világként tárja föl. A belső gazdagságra abban a mértékben derül fény - hivatkozom ismét Lothar Pikulikra -, amilyen mértékben két lélek a szerelemben és/vagy a barátságban összekapcsolódik. A Fanni hagyományai jó például szolgál erre a megállapításra, s a szembesítés a Sturm-Kármán mű idézeteivel és számos más helyével, a szakralitás és a deszakralizáció során előtűnő világ között létező ha­ sonlóságokra és különbözőségekre egyként rávilágíthat. Sőt, meglepő szövegpárhuza­ mokat eredményezhet. Nyilván az imádsá­ gok és Fanni naplótöredékei, levelei egy­ mással ellentétes beállítottságokról tanús­ kodnak, a szó- és képkincsbeli egybeesés (ilyenkor gondolni lehet a római számmal jelzett naplótöredékek közül a nyolcadikra) mutatják azt a törést, amely a Kármán-család két generációja, a lelkész apa és a szer­ kesztő, szalonokban forgó fiú között létezik. A generációs különbség nem oly látványos, mint Werthernek és főnökének, a Sturm und Drang írófiguráinak és az előd írói ge­ nerációnak felfogásbeli, életviteli ellentéte, de azáltal, hogy az apa működését mint le­ hetséges előszöveget számításba vesszük a Fanni hagyományai szövegelemzésekor, magának a szövegnek rejtett utalásrendsze­ rét ismerhetjük föl. Ugyanis az a fajta „idé­ zet-telítettség”, amely A z ifjú Werther szenvedéseit és a Fanni hagyományait egy­ máshoz közelíti, nem pusztán a pietizmus egykönyvűségével való szakítást jelenti, ha­ nem mindenekelőtt az írásos és nem feltét­ lenül biblikus „anyag” felértékelődését. Írni és sírni olykor együttes, egymást át­ ható tevékenység, mindkettő a vágyott neme­ sebb világba emel, az írásban-sírásban mutat­ kozhat meg igazi valójában az a „mese”, ami és aki a naplóíró önmaga, ilyenkor tárulhat föl önmagának az, amit a konvenciók, a „mó­ di” miatt felejtetni kell, és ezért elfojtódik. Ez az elfojtódás az apa dominálta világban ma­ radéktalanul megvalósul, mindaddig, amíg az írásos hagyomány át nem töri a természetellenesség emelte gátakat. Tehát: Fanni hagyo­ mánya egyfelől az írásban és az Írásban ala­ kot kapó évezredes örökség, másfelől az, ami az ő írásos tevékenysége révén testet ölt; az érzékenység alakváltozásainak és vegyes ér­ zelmeinek a természettel és önmagával dialogizáló történéseit papírra vetve, „hírértékű” tudósítással szolgál egy XVIII. század végi szubjektum hányattatásairól: rejtett-leplezett, illetőleg a nyilvánosságnak szánt énje belső és szenvedéstörténete révén külső küzdelmeiről; a társadalmi értékhierarchiába betagolódni képtelenségéről; sőt, „halálhoz-léte” fokoza­ tos körvonalazódásáról, amely nem azonos a halálvágy morbiditásával, hanem a saját lét (és saját halál) igényének megvalósítására tö­ rekvésben artikulálódik. Talán mindezek elegendők lennének ar­ ra, hogy a jóléti társadalomból vagy az ál­ lamvallásként elfogadott ún. szocializmus társadalmaiból kikívánkozó, a viselkedésbeli és nyelvi konvenciókat felrúgó „elveszett” nemzedékek előszöveget lássanak a XVIII. század érzékeny irodalmában. Annál is in­ kább, mivel a roppant hatású, mentalitást, olykor divatot (öltözködést) formáló művek megkettőzve vannak jelen a hagyományban, önmagukban és paródiájukkal, az érzékeny­ 503 �palócföld 95/6 ség meg színével és visszájával (a Pamela eredményezi a Shamela megírását, a Werther-utánzatok mellett a Werther-lázról ké­ szült persziflázsok is napvilágot látnak, s ha Kazinczy adaptációjának csak jóval később születik is meg paródiája, Batsányi János fanyalgása jelzi, hogy a hagyománytörténés ellentétes nézetek összecsapásával gazdag). A XIX. század csak fölerősítette az indi­ vidualista és a kollektivista, az egyén- és ál­ lam- vagy közösségközpontú nézetek vetél­ kedését, Kant és Hegel öröksége-értelmezése a XX. századi bölcseletek előkészítésében is szerepet játszik. S nem kevésbé kerül a viták középpontjába a leírhatóság, a tény(beliség), illetőleg az interpretáció, a/z ön/reflexió lehetősége, korlátozott volta, el­ bizonytalanodás és elbizonytalanítás viszo­ nya, szerzői és a szerzőtől független narrátori, szereplői aspektus kérdése, nem is szól­ va a polifónikus és dialogikus regényről, mint amely a szereplőknek a regényben megszokott értékhierarchiáját átstrukturál­ ja. Lényegében a szubjektum körül alakulnak-torzulnak, szorulnak védekező állás­ pontba a nézőpontok: a regényíró személye és általában a személyiség akképpen kérdőjeleződik meg, hogy az individualitás veszé­ lyeztetettségét a regényíró mint kompeten­ ciájának tűnését éli meg. A szerző mint sze­ mélyiség éppen úgy kérdésessé válik, mint ahogy önnön világukban a szereplők indivi­ duum-volta, a mitológia és a Biblia figurái, történetei kicsinyítve, parodisztikusan je­ lennek meg, hogy jelentéktelenségük kiáltó ellentétben legyen azzal a történethagyo­ mánnyal, amelynek cselekvőiként szerep várna rájuk. Azt hiszem, hogy ebbe a körbe sorolható az érzékenység újra felbukkanása: immár nem a pozitivista vagy naturalista determi­ nizmus jegyében viszonyul hozzájuk a XX. század második felének nem egy írója-értel- 504 mezője, hanem egy újabb (s nem stílusirányilag értett) secessio megszóllaltatójaként. Beszédes tény, hogy az érzékeny regények­ nek hőselképzelései akkor kapnak ismét te­ ret az irodalomban, amikor világszerte ifjú­ sági mozgalmak teszik kétségessé a megálla­ podott társadalmi szokásrendet, és egyre kétségesebbé válik az egyén különútja az át­ lagos gondolkodású életstratégiákkal szem­ ben. A magyar irodalmi gondolkodásban vi­ szont akkor kerül elő hangsúlyosan a Fanni hagyományai, amikor a klasszikus modern­ ség hagyományát meg az avantgárd öröksé­ gét immár meghaladott, összefoglaló néven posztmodernnek minősített irodalmi/irodalomról szóló „beszéd” teljes polgárjogot nyert. Ekkor válik a magyar irodalomtudo­ mány szerves részévé a francia szemiotikái irány, a német hermeneutikai iskola, a pszichoanalitikai elemzésnek a nyelvre vonat­ kozó megannnyi előfeltevése, majd az an­ golszász világ dekonstrukcionizmusa, egy­ szóval a strukturalizmust követő elméleti el­ gondolások lassan-lassan kandidátusi diszszertációk, fordítások, tanulmánykötetek révén jelzik az irodalmi gondolkodás önmegújító szándékát, s mindennek kikerekí­ téséül (szép)irodalmi folyóiratok, közöttük a fiatalabb nemzedék által szerkesztett- írt orgánumok mintegy szaktudományos dolgo­ zatokat közölnek, nem véletlenszerűen, ha­ nem rendszeresen. Mindez természetesen annak köszönhető, hogy az 1970-es eszten­ dőktől, eleinte a hivatalosság ostoba szorítá­ sában, majd mind inkább jogos pozícióját elfoglalva a magyar irodalom is kialakította a maga „posztmodern állapot”-át, metafikciós műfajait, nem utolsó sorban intertextuális gondolkodásmódját. Ebben a helyzet­ ben előbb-utóbb fel kellett vetődnie az érzé­ kenység reprezentánsául számító Fanni ha­ gyományai újraértékelésének. �palócföld 95/6 Elszórt és egyéni kezdeményezések után mind hangsúlyosabban került előtérbe Kár­ mán József kisregénye, amelynek többszö­ rösen is keretes szerkezete, vállalt nyitottsá­ ga, a történéseket a szubjektum önreflexió­ ja kedvéért a háttérbe szorító, töredék-so­ rozatot sugalló előadásmódja, s nem utolsó sorban általam több ízben említett idézette­ lítettsége a jelen irodalma felől szemlélve több szempontból is alkalmasnak látszott egy újabb (sőt, legújabb) irodalmi/irodalomtudományos paradigma szembesítésére a hagyományosabb vagy egyszerűen más (nem feltétlenül konzervatív) felfogásokkal. Annál is inkább, mivel az a fajta létszemlélet, amely Kármánból árad (ismételten mondom: mai szemmel nézve), egyszerre jelzi az 1790-es évek nemzedékének és álta­ lában az ifjúságnak rosszérzését, helyét nem lelő és ezért a konvencionális világértelmezéseket már csak érzékenységével is tagadó magatartását és egy olyan szerzői pozíció körvonalazását, amely valójában „eltörli” az elbeszélői (nemcsak kompetenciát, ha­ nem) szuverenitást is. Éppen a személyes szuverenitás a mű tétje; ennek rejtettségefenyegetettsége; majd a szerző által terem­ tett személy önmagába fordulása a kinti vi­ lág felől érkező magyarázatok, „nyelv” elég­ telenségét példázza, egyben azt is, hogy ré­ szei egy hatalmi/paternalista diskurzusnak. Ám az elégtelenség-érzés áthatja a napló-, levélíró tevékenységét, az írást is, hogy a gesztus elsőbbségét, a beszéd nélküli nyelv, az érzékeny magatartás irodalomba ágyazottságát állítsa szembe azok világával, akik ezen az irodalmon kívül maradtak. Így érzik magukat az érzékeny regény „hősei” és XX. századbeli közvetlen leszármazottjai egy ki­ sebbséghez tartozónak; s ezt a fajta önbeso­ rolást elfogadva a maguk frusztráltságát vi­ lágérzéssé, világtapasztalattá emelik. Ennek következtében a feminista (irányultságú) irodalomtudomány szinte bizonyítási anyagként tekintheti (tekinthetné) azokat az érzékeny regényeket, amelyekben a női főszereplő áldozatként jelenik meg, s ebből némi általánosítással irodalom- és szubjektumelméleti következtelések vonhatók le. Jellegzetesen igényes megfogalmazásban Hódosy Annamária ekképpen vélekedik: „Érdemes azonban megfontolni Gayatri Spivak Derrida-kritikáját: eszerint a férfi­ ak által művelt dekonstrukció (...) csak a nő tárgyként vagy trópusként való haszná­ latával tud kimozdulni a sajátjának hitt pozícióból. Ennek következtében a beszélő alany férfiként még mindig teljes jelenlét­ ként gondolódik el, lévén, hogy minden anti-szubsztanciális attributum a nő rovásá(r/b)a íródik. (...) a férfi nőként, a tárgy alanyként való felismerésére, úgy tűnik, hi­ ába is várunk, talán azért, mert elkülönülé­ sük az, ami lehetővé teszi a beszédet... vagy talán azért, mert ez már túl fenyegető lenne a férfi pozíciójára nézve.” Pete Klára a Fanni hagyományai alábbi passzusához fűz szempontunkból fontos megjegyzéseket: „Bújj el, esztelen! bújj el! ne is mutasd magad többé az emberek előtt... „Ezért érheti Fannit sokként az apa ha­ táskörébe való visszakerülés. A z apa telj­ hatalmának hirtelen újjáéledése talán azért olyan valószerűtlenül nagy jelentősé­ gű mert a szubjektumot énként rögzítő, s az Apa neve által irányított társadalmi jelölési gyakorlat eltörölhetet lenségének metaforája. Általa válhat nyilvánvalóvá Fanni állapo­ tának szubjektum számára tarthatatlan mi­ volta, az ént M ÁSIK vágyának társadalmon kívüli helyeként meghatározó alternatív kom­ munikáció kudarca, a báróné valós képről való tanításainak gyenge hatásfoka. (...) Fanni kénytelen elismert, felismert helyre a MÁ SIK általi kizárólagos meghatározott- 505 �palócföld 95/6 ság nem-helyére - szert tenni mind maga, mind a társadalom előtt. Szíve, amelynek attributumai mindig az alaktalanság vala­ mely pólusát - töredékességét, avagy túl­ csordulást - jelezték, ugyanarra a sorsra jut, mint azoké a boldogoké; akiktől mindig is elhatárolta magát...” Az idézett két eszmefuttatás olyan el­ méleti konstrukció építéséről tanúskodik, amely szerint a szó szoros értelmében vett szövegmagyarázat, a szöveg kijelentéseinek átvilágítása egyben szembesítést jelent az újabb elméleti irányzatokkal, s a történeti szöveg és az ezzel hatástörténeti viszonyba került (az értelmező tevékenysége folytán a szöveggel érintkező) teória együttesen al­ kotják egyfelől a Fanni hagyományai lehet­ séges interpretációját, másfelől az értelme­ ző elméleti téziseinek (éppen az érzékenység regényéből vett idézetek révén) szubjektivizálódását; a személyes jótállást ugyanúgy, mint elhatárolódás és azonosulás „belső” vitáját. A leginkább talán azáltal, hogy mind­ két értekező az érzékenységről szólva mozgó­ sítja az érzékenység „szak”-irodalmát és azt a típusú elméleti jellegű értelmezési stratégiát, amely lehetővé teszi az értelmező szubjektum számára a tárgyra és az előadásra történő, te­ hát önnön személyiségére irányuló reflexiót, méghozzá nyelvi játékok formájában. Ez egy­ ben az „objektív” szférát is jelzi, ti: amennyi­ ben az elméleti fejtegetés szójátékokkal, az eb­ ben rejlő két-értelműségekkel a humorba csap át, nem az előadás hitelessége, hanem az értel­ mező (jöjjön egy paradoxon!) távolságtartó tárgyban-léte alapozódik meg, valami olyasmi, amit beleérző kívülállásnak is nevezhetnénk. A szituáció hasonlatos ahhoz, amit egy német Goethe-kutató fogalmazott meg: az érzékeny hőséről regényt író szerző messzire vonul hő­ sétől, hogy megfigyelhesse, de elég közel ah­ hoz, hogy megfigyeléseiről a hitelesség érze­ tét keltve beszámolhasson. 506 A Fanni hagyományairól rendezett DEkonFERENCIA II. előadói a szöveggel általá­ ban és saját szövegükkel (meg a sajátjuknak érzett, sajátjukká élt Kármán-szöveggel) jár­ tak hasonlóképpen; egy megtanult-feldolgo­ zott (több megtanult-feldolgozott) elmélet tá­ volából szemlélődtek-mérlegeltek- értelmez­ tek, ám szövegközeiben maradva, hogy fiktív magatartásoknak még oly jelentéktelennek tetsző vonásairól is tudósítással szolgáljanak. A Kármán-szövegből vett idézetek és a saját értelmezői szöveg között érezhető a feszültség, a különféle szociolektusok mégis egységes szöveggé válnak. Nem utolsósor­ ban ama szó- és nyelvjátékok elidegenítőmegbarátkoztató horizontja révén, amelyből és amely felé a szövegértelmezés iránya föl­ deríthető (Hódosy Annamária dolgozatának idézőjelbe tett alcíme szerint: „...avagy >Nimfomán innen, Kármán túl<”; Pete Klá­ ra kurzivált tanulmányindítása: „Intertextualitás - >Ó be jó itt! Ez a köz-hely engem oly jó szívvel fogad, mások - tőlem mind idegenek<”. Elméleti gondolkodás és annak visszája, Kármán József és müve meg annak parodisztikus felfogása, a hasonló hangzású szavakban rejlő és messzevezető bűvész-bűvölő tevékenység: egy módszer, amely fel­ tárja műhelytitkait, amelyek nem titkok, egy szemlélet, amely „eklektikus” voltát programmá emeli (az eklektika itt a többrétűségnek szinonimája!). Ha mindenáron iro­ dalmi példával szeretném tételemet erősítgetni, Esti Kornél versgondolataira hivat­ kozhatnék a mélység sekélyességéről és a sekélyesség mélységéről. Annyi tetszik való­ színűnek számomra, hogy az értekező nem­ csak meghatározza értekezése tárgyát, ha­ nem a választott tárgy is meghatározza értekezőjét. Kármán József nem Fanni, jóllehet Markovicsnéval folytatott szerelmi levelezé­ sének hangvétele emlékeztet Fanni naplójá­ �palócföld 95/6 nak hangvételére. Az értekező meg nem Kármán, jóllehet a dolgozat tartalmazza, ki­ fejti azokat a nem csupán irodalomelméleti érdekű és vonatkozású gondolatokat, ame­ lyek a szerzőnek az érzékenységétől átha­ tott világtapasztalatáról és -tudásáról árul­ kodnak. Persze, nemcsak arról van szó, hogy a stílus maga az ember, hanem arról is, hogy az értekezések szerzői minden eddi­ gi hasonlónak tetsző értekezői magatartás­ sal szemben, azokat messze meghaladva ve­ tik el az igényelt és sosem megvalósítható „szolgálatetikát”, nőnek föl az értekezés tárgyához, s nem hűvös tárgyilagosságként álcázott álszerénységgel nyilatkoznak meg. Mindez párhuzamba állítható az érzékeny­ ség szerzőinek irodalmi művek révén megnyi­ latkozó esztétikai és szorosabb értelemben vett, az individuumra vonatkozó nézeteivel: a kollektivitással szembeforduló személyiség keresi az önmeghatározás útjait-lehetőségeit egy olyan korszakban, amely jelszavaival biz­ tosítani ígéri az egyén szabadságjogait (Kár­ mán korában idecsengenek a francia forra­ dalom célkitűzései, amelyek fényét sem a francia, sem a magyar történelem fordula­ tai nem teszik kérdésessé), a valóságban azonban vagy nem bontakozhat ki a hármas jelszóban megbúvó fogalom tartalma - ha pedig kibontakozhat(na), akkor tetszik ki, hogy a fogalmaknak hiányzik mind a társa­ dalmi, mind pedig (esetünkben ez legalább olyan fontos) érzelmi fedezete. Legalább ez utóbbit létesítendő (hely­ reállítandó?), támad igény az érzékenység újragondolására, akkor is, ha (mint Kár­ mán pályafutásának néhány éve alatt) A z új Héloise meg A z ifjú Werther szenve­ dései szöveghagyománnyá vált, amelyhez szövegszerűen lehet kapcsolódni, meg ak­ kor is, amikor ebbe a hagyománytörténés­ be Kármán is belépett, s a fölöslegessé­ gektől elborított szövegek feltámasztása már csak ennek a hagyománynak megkér­ dőjelezésével, parodizálásával lehetséges. „Szegény, szegény öreg szöveg” - töprenkedik Kálmán C. György, miközben is­ métléseivel, idézeteivel, összekötő szöve­ gével stílusimitációra is vállalkozik. Majd folytatja: „Kétszázéves regényke, te sze­ gényke. Hogyan legyünk hozzád méltá­ nyosak? Hogyan szeressünk jó l tégedet? Úgy, mint egy régi bútordarabot? Hagyo­ mányt? Vagy mint előremutató, avantgárd szöveget? Állítsunk bele a hagyományba, bárhogy visítozol? Vagy szedjünk ki belő­ le; bármily szívesen tapicskolnál benne?” Az értekező minden szövegmagyarázó kétségeit kibeszéli, paralelizmusai és ellen­ tétei némi avittságát ellensúlyozza a köz­ nyelvi fordulatok beleillesztése a saját szö­ vegbe. A dolgozat utolsó mondata, végkö­ vetkeztetése(?) minden bizonnyal elfogad­ ható, visszautal dolgozatom mottójára, átvi­ lágítja az ellentétek kereszteződési pontját, összekapcsol érzelmes, hollywoodi filmtör­ ténetet és magyar-érzelmes XVIII. századot, Barbara Streisandot és magyar regényfigu­ rát, angol és magyar nyelvet, intertextuális, nyelvjátékot fölmutató, egyszóval univerzá­ lis; szerényen így hangzik: „Fanni, Fanni, Fanni girl”. A hivatkozott tanulmánykötet: Fanni hagyományai. DEkonFERENCIA II. Szeged (in Mojo), 1994. november 10-11. Szerk. Odorics Ferenc és Szilasi László. Szeged, 1995. ICTUS és JATE Irodalomelmélet Csoport. Kármán József halálának 200. évfordulója alkalmából tartott losonci (Lučenec) emlékülés (1995. okt. 6.) előa­ dásainak szerkesztett változatát osztottuk meg olvasóinkkal. Kármán József losonci síremlékénél beszédei mondott Pál József, lapunk főszerkesztője. A református templomban lezajlott konferencián dr. Horváth István a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója elnökölt. 507 �palócföld 95/6 Dienes Attila alkotása 508 �palóci old 95/6 Mizser Attila naptünésben úgy látom már beborvul aljas látmese szemed szintje csurig csordul ki-be senki se löttyen itt a zivatarban voltra váltó virradat terepre tesz tészta télben fog vacog és pillanat lengő lábon naptünésben jönve-jön egy vaklövet bezúdul a nyitott házba réges-rég várt mennydöreg ima mondják vékony tű simul tenyérhez vágódik bőrbe törés közötte rés marad 509 �palócföld 95/6 sztalker béla dala belépni egy helyre egy helyre lépni be menni a körúton laza léptekkel egy vagy két sör után lazán ahogy valamikor sohase úgy menni lenne farmer kabát ing mellény nadrág hozzá far mer ez is kell bele no mennék én az úton én azután belépni valahová egy helyre de ne számítsak rá ne tudjam csak belépni be mintha szükség törne rád és be egy helyre be ám rossz is a példa egy szoba lenne jó belépni be úgy nem tudom hogy nem mintha pártba nem nem is ajtó ablak szenzorok nem így matatni kéne rajtam vagy nekem csak belépni épp ennyi kellene egy helyre be 510 �palócföld 95/6 „Borgó" alkotása 511 �valóságunk Szenográdi Ferenc Szécsény a történelmi változások sodrában Szécsény Nógrád megye északi részén a szlovák határnál, az Ipoly völgyében fe k ­ szik. Itt halad át a Budapest-Rétság-Balassagyarmat-Salgótarján közötti 22- es számú főút. A városkában 2400 család él. A település rövid története Időszámításunk első évezredében is meg­ fordultak itt különböző népek: germánok, avarok, szlovákok. A környéken talált, a honfoglalást követő évszázadokból származó temetők leletei arról tanúskodnak, hogy ezt a vidéket a magyarok már bejövetelükkor megszállták. Az első hiteles írásos adat 1219-ben Szé­ csényt még csak falunak említi. A XIV. század elején túlnőtt a környező helységeken, mezővá­ ros jelleget öltött. Szécsényi Tamás felismerte, hogy a birtokát képező város felvirágoztatása neki magának is hasznára válik, ezért 1332-ben X X II. János pápától engedélyt kért ferences kolostor alapítására. Károly Róbert 1334-ben városi ranggal ruházta fel Szécsényi. Az elkö­ vetkező száz évben épült fel a templom, a ko­ lostor, a várkastély. 512 Az elmúlt századok történelmi sodrása nem kerülte el a várost. A XVI. században, 1552-ben a török elfoglalta a várat, a várost. Sobieski János lengyel király 1683-ban véget vetett a helyi török uralomnak. Az ostrom után kitört a pestisjárvány. A város elnéptelenedett. Bárkányi János pátert, II. Rákóczi Ferenc nevelőjét 1689-ben a ferencesek a kolostor újratelepítésével bízták meg. Az élet hamaro­ san visszatért Szécsénybe. Nem sokkal később - 1705. szeptember 12. október 3. között II.Rákóczi Ferenc már itt tartotta az or­ szággyűlést. A századforduló tragikus esemé­ nye 1797-ben szinte az egész várost - a kolos­ tor, kastély, templom kivételével - tűzvész pusztította el. Szécsény ebből is újjászületett. A szabadságharc idején bevonultak ide a császári csapatok. Pulszky Ferenc birtokát, aki az első felelős minisztérium megalakulá­ sakor pénzügyi, majd később külügyi állam­ titkár volt, elkobozták. A felesége végül is 1864-ben visszakapta a birtokot. A XIX. század végének kedvező eseménye a Balassagyarmat-Szécsény-Losonc vasútvo­ �palócföld 95/6 nal építése, amelyet 1896-ban adtak át a forgalomnak. A szécsényiek nehezen vették tudamásul 1886-ban, hogy városi rangjukat elvették. Ki tudja, hogy mi ösztönözte az elődöket, amikor úgy döntöttek, hogy mégis városhá­ zát építenek. Talán e szomorú intézkedés, hogy a településtől elvették a városi rangot. Tény, hogy 1905-ben elkészült a városháza. Lakói régen is, ma is szeretik településü­ ket. „Majd mi megmutatjuk, és nem hagy­ juk magunkat” - gondolkodás jellemző az itt élők nagy részére. Az első világháborúból, amelyben 300 szé­ csényi vett részt, 135-en már nem tértek haza. Itt mindig is adtak a város szellemi életére. A század elején városi újság jelent meg. 1933ban alapították a polgári iskolát. Ebben az idő­ ben húsz egyesület működött a városban. A II. világháború komoly áldozatokat kö­ vetelt. Szécsényt 1944. december 6-tól de­ cember 28-ig ostromolták. A front elvonulá­ sát követően hamar elkezdődött az élet a vá­ rosban. Ezt követően egyre inkább nehezebb és nehezebb napokat éltek meg az emberek. Ebben az időben a helyiek nagy többsége a mezőgazdaságból élt. A paraszti rétegnek a beszolgáltatás komoly terheket jelentett. Nagy lelki megrázkódtatást okozott a vallásos embereknek a ferences rend helyi felszámolása. A rend tagjait 1950-ben vit­ ték el. A kolostor épületét később a mezőgazdasági iskola kapta meg. Az 1956-os forradalom után többen kénytelenek voltak emigrálni. Kiss Andort, Horváth Belát és másokat meghurcoltak azért, mert 1956 őszén egy eszme élére áll­ tak. Az évszázadok során tűzvész, ostrom, pestis pusztította a várost, de az mindig meg tudott újulni. A nagyobb és kisebb tör­ ténelmi változásokat az emberek mindany- nyiszor valamiképpen feldolgozták maguk­ ban. Mi a helyzet az elmúlt évek történelmi változásaiban ? Volt egyszer egy járás A szécsényi emberek nehezen felejtik el, és még mindig sokukban él az a gondolat, hogy a mai problémák gyökerei a 70-es évek végén hozott közigazgatási átszerve­ zéssel magyarázhatók. Azzal, hogy Szécsény megszűnt járási székhely lenni. - A város jelenlegi helyzetét, az itteni állapotokat, csak úgy tudjuk megérteni, ha legalább másfél évtizeddel visszaforgatjuk a történelmet. A 70-es évek végén a járás megszünte­ tése azt jelentette Szécsény életében, amit az ország életében Trianon. A z akkori első számú vezetők nem emelték f e l szavukat az úgynevezett közigazgatás korszerűsítése ellen. Én magam is tudom ezt, hiszen átél­ tem az egészet. A járási tanácsnak a meg­ alakulásától az utolsó pillanatáig tagja voltam. A z akkori megyei vezetők hossza­ san próbálták nekünk magyarázni, hogy milyen jó lesz az Szécsénynek, ha Balas­ sagyarmat lesz a járási székhely. Amikor megkérdeztem: ha az olyan jó , akkor miért kell minket annyira győzködni? Elképzel­ heti, hogy milyen választ kaptam - magya­ rázta Kelemen Béla. - Ön abban az időben a Magyar Nem­ zeti Bank szécsényi járási fiókjának volt a vezetője. Hogyan érintette az úgynevezett közigazgatás korszerűsítése? - Megszűnt itt a bank. Engem S a l­ gótarjánba helyeztek. A bank megszűné­ se három dolgot vont maga után. Egy intézménnyel kevesebb lett Szécsényben. Kisebb lelki problémát jele n te tt az ott dolgozóknak, hogy mi lesz velük. J ó lle - 513 �palócföld 95/6 het elhelyezkedtek, de sokuknak utazgatni kellett. Ami a legfontosabb, hogy az embe­ rek a banki ügyeiket nem tudták helyben in­ tézni. -N e m c sa k a mi intézményünk szűnt meg. Jónéhány más is. Ezzel az intézkedés­ se l, hogy Szécsénytől elvették a já rá si székhely ran g já t, elkezdődött a település szellemi életének leépítése. Történelmi tény, hogy Szécsény meg­ szűnt járási székhely lenni. Ezzel megszűnt a járási hivatal, a járásbíróság, a járási ren­ dőrkapitányság, földhivatal. Szécsény egy csendes kis település szintjére redukálódott. Az itt élő emberek, a vezetők egyszerűen beletörődtek a megváltoztathatatlanba? Őze János a város jelenlegi alpolgármestere a kérdésre igy válaszolt. - Szécsényt három dolog sújtotta. A z egyik, hogy mindig is kevés szószólója volt a megyén. Higgye el, abban az időben ez így működött. A másik a földrajzi fekvése: Salgótarján és Balassagyarmat között mi voltunk a „légtér". Pedig épp a földrajzi fekvése miatt többet érdemelt volna ez a város. A járás akkori első emberei, értem ezen a párttitkárokat, sohasem kötődtek Szécsényhez. Í gy aztán könnyen kialakul­ hatott az a helyzet, amely kialakult. Egy dolgot azonban még el kell mondanom. Ha fö n t kiterveltek valamit, az ellen itt lent nagyon keveset lehetett tenni. Hogyan látja az egykori intézkedés vá­ rosra gyakorolt hatását Borik Albert fiatal vállalkozó? - Egy kis túlzással azt mondhatom, hogy a járási székhely megszűnésével ke­ reskedelmünk fa lu si szintre süllyedt. A d ­ dig a környező településekről az emberek idejöttek ügyeiket intézni, amit legtöbb esetben bevásárlással kapcsoltak össze. Az intézkedés után Szécsény csak átutazó állo­ más lett. Azok, akik korábban Szécsényben a különböző hivatalokban dolgoztak, Ba­ lassagyarmatra kerültek, esetleg Salgótar­ jánba. A bevásárlásaikat ott intézték el. Aztán volt ennek az intézkedésnek még egy másik hátulütője. Minden ember valami­ lyen közösségi életet él. A Szécsényből el­ járó emberek, s mondjuk meg őszintén az értelmiségiek egy jelentős része volt ez, a két városban élték közéleti életüket, Szé­ csény ezzel is kevesebb lett. Akárhogyan is nézzük, a járási székhely elvételével Szé­ csény nagyon visszaesett a fejlődésben. Szécsény és a gimnázium Az 1970-es években jogosan érezték úgy a szécsényiek, hogy városukat tudatosan vissza akarják fejleszteni. Miért? Erre sem akkor, sem most nem tud senki elfogadható választ adni. Az egykori járási vezetők gyengeségét, egyfajta tervszerűtlenséget, a megyei vezetőség Szécsénnyel szembeni kö­ zömbösségét egy erős centrális irányítást és bizonyos emberek háttérérdekét vélték az intézkedésben felfedezni az itteniek. Tény, hogy a gimnázium is megszűnt Szé­ csényben. Az intézményre a „halálos ítéletet” még előbb kimondták, mint a járásra. Hogyan vélekednek az egykori gimnáziumról az érin­ tettek, az igazgató, tanárok, diákok, szülők? Szerémy Gyula az egykori gimnázium volt igazgatója: - Szécsényben az 1963-64-es tanévben kezdte meg működését a gimnázium. A kö­ zépiskola első három év után vált önálló intézménnyé, addig a I I . Rákóczi Ferenc Általános Isk olával közös igazgatás alatt működött. Azért, mert megyei elhatározásra született, továbbá, mert az általános isko­ lások közül egyre több tanulót szorított ki a fejlő d ő gimnázium a saját tantermeiből, a település nem örült túlságosan az új isko­ latípusnak. A Járási Tanács Művelődésü­ �palócföld 95/6 gyi Osztálya és Szécsény tanácsi apparátu­ sa különösen nem, mert a megye csak az ígé­ reteit nem sajnálta, a pénzt már igen. Ezért a járásnak az általános iskolától kellett el­ vonni a gimnázium fenntartásához szükséges költségvetési fedezetet. Még nagyobb gondot okozott, hogy bár a megye szinte azonnalra ígérte az új épületet, mégis hajszál híján elma­ radt a beruházás. Ha az akkori országgyűlési képviselőnk Sümegi János nem rendelkezik olyan összeköttetéssel, és nem jár utána, ma sem volna iskolaépület a Rákóczi ut 90.szám alatt. Miután János bácsi előtt minden magas hivatal ajtaja megnyílt, és ő nem is restellt kopogtatni rajtuk, nagy késéssel ugyan, de 1968 decemberére beköltözhetővé vált a gimnázium épülete. A nehézségek ellenére 50-60 szécsényi és környékbeli fiatal érett­ ségizett a nappali tagozaton és átlagosan fe le ennyi a dolgozók gimnáziumában. Szécsény és a szomszédos települések sokat veszítettek azzal, hogy a 70-es évek­ ben hivatalban lévő vezetőknek nem kellett a gimnázium. Csupán Kalocsai Miklós és Kiss Sándor pártbizottsági funkcionáriusok akarták ezt az iskolát. Amikor ők itt hagyták hivatalukat, utó­ daik asszisztáltak a megyei döntés végre­ hajtásához, a gimniázium megszűntetésé­ hez. Szécsény nemcsak gimnáziumát veszítette el 1976-ban, hanem h fő jól képzett középis­ kolai tanárát is. Ők ugyanis a szakközépiskolá­ val történő összevonás miatt kerestek más ál­ lást maguknak. Senki sem marasztalta őket. A volt gimnázium tantestületi tagjai kö­ zül Hégely Györgyné, jelenleg a balassa­ gyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanára a következőket mondta : - A tanári pályámnak a legszebb korszaka volt az a hat év, amit Szécsényben töltöttem. Emlékeimben él, hogy meg kellett küzdenünk a gimmázium elismeréséért, azért, hogy a szülők ide adják gyermekeiket a balassa­ gyarmati, vagy a salgótarjáni középiskolák helyett. A szécsényi gimnázium rövid idő alatt ki­ vívta a szakma, a szülők elismerését. A végzős diákok közül nagyon sokan kerültek egye­ temre, főiskolára. Dr.Gál Lóránt az iskola egykori diákja így emlékezik vissza: - Egy városhoz elengedhetetlenül hozzá­ tartozik a diákság is. Ez nagyvárosban egye­ temet, Szécsényhez hasonló kisvárosok eseté­ ben pedig gimnáziumot jelent. A helyi gimná­ ziumnak számtalan előnye volt. Elsősorban a továbbtanulni szándékozók nem voltak hosszú utazásra kényszerítve, s a környező településeken lakók is könnyebben eljuthattak Szécsénybe, mint a másik két városba. Esélyt jelentett a gimnázium arra, hogy az itt végzettek a város­ ban maradjanak, vagy az egyetemek, fő isko ­ lák után visszatérjenek. Ebben az iskolatípusban jelentek meg az önkormányzat csírái. A tanári kar az oktatáson kívül befolyást gyakorolt a vá­ ros szellemi életére. A remény hal meg utoljára. A 90-es évek elején a városban és kör­ nyékén egyre többen megfogalmazták a gimmázium újraindításának a gondolatát. A pártok zászlaikra tűzték: „Legyen a város­ nak ismét gimnáziuma”. Az MDF részletes, felmérésen alapuló programot dolgozott ki a helyi gimnázium előnyeiről. 1991-ben az látszott elfogadható megoldásnak, hogy a mezőgazdasági szakközépiskola négy évfolyamos gimnázium megszervezésével bővíti képzési formáját. Akkor az iskola vezetősége nem látta ennek a realitását. Közben a két szomszédos városban, Sal­ gótarjánban és Balassagyarmaton beindult a 515 �palócföld 95/6 6 évfolyamos gimmáziumi képzés. Tehetsé­ ges gyermekek Szécsényből és környékéről a két gimnáziumban folytatták tanulmánya­ ikat 6. osztály után. Így ebben az időben Szécsényben már nem volt létjogosultsága egy 4 évfolyamos gimnázium megszervezé­ sének. Az önkormányzat széleskörű felmérést végzett a szülők körében egy leendő gimnázi­ um indításáról. A szülőknek az volt a kéré­ sük, hogy önálló gimnáziumot alapítson az önkormányzat. Gyermekeiket nem szívesen adják a mezőgazdasági szakközépiskolával összevont gimnáziumba. Egy iskola szellemi­ ségét, profilját, követelményrendszerét csak akkor lehet kialakítani, ha az önálló. Így dön­ tött az önkormányzat az önálló 8, illetve 6 év­ folyamos gimnázium indítása mellett. Az ok­ tatás az 1994-95-ös tanévben kezdődött el. A gimnázium iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 231 tanuló jelentkezett, s közülük 198-an nyertek felvé­ telt. - A gimnázium több mint reménysugár a város önállóságának útján. Egyfajta biz­ tosíték arra, hogy ennek a településnek is­ mét lesz önálló, az itt lakók életét megha­ tározó szellemi élete - mondta Melo Mag­ dolna szülő. Kelemen Béla azt a gondolatot fejtegette, hogy a gimnázium fényes bizonyítéka annak, hogy a szécsényiek nem törődnek bele a megváltoztathatatlanba. Ha kell, kezükbe veszik saját sorsuk irányítását. - A leköszönt önkormányzatnak három előremutató, a város jövőjét meghatározó döntése volt. A gáz bevezetése, a zeneisko­ la megszervezése és a gimnázium beindítá­ sa - vélekedett Smelkó István az MDF szervezetének helyi vezetője. 516 Ismét van a v áro sn ak re n d ő rk a p i­ tánysága Ha kívülről nézném ezt a várost, talán nem fájna annyira az, ami fáj. Nem fájna, de végtelenül bosszantana. Tudunk építeni, lét­ rehozni dolgokat, aztán ugyanazt lerombolni, átalakítani, átszervezni. Nem törődve az anyagi és emberi áldozatokkal.Mindezt csak azért mondtam el, mert volt ennek a városnak egy rendőrkapitánysága. Tudom, hogy mit jelentett a megszűnése az itt élő embereknek. Hadd idézzem ezzel kapcsolatosan a helyi újság 1990 júliusi számának egy cikkét. „Ami­ óta az 1978-as év végén megszüntették a városi rendőrkapitányságot és ésszerűségre hivatkoz­ va a balassagyarmatihoz csatolták, elég sok volt a gond. A legegyszerűbb okmányokkal is balassagyarmatra kellett utazgatni, az ellenőrzés lanyhult a térségben, hiszen a balassagyarmati körzetnek a perifériáján voltunk, romlott a közbiztonság. Mindezek egyenes következmé­ nye volt, hogy a térség lakossága egyre elége­ detlenebbé vált a rendőrség munkájával szem­ ben. A helyzet tarthatatlanságát felismerve a rendőrség illetékesei egyetértésével 1988-tól már Szécsényben lehetett elintézni a személyi igazolványokkal és útlevelekkel kapcsolatos te­ endőket, de a közlekedés rendjében, a vagyon­ védelemben nem történt előbbrelépés. Sum­ mázva azt lehet talán mondani, hogy a balassagyarmati Városi Rendőrkapitányság nem volt igazi gazdája ennek a térségnek, így minden törvénytisztelő állampolgárt örömmel töltött el a hír, miszerint Szécsényben Városi Rendőrka­ pitányság alakul”. Egy évvel később a megyei rendőrkapi­ tány, a környező települések polgármesterei­ nek az egyetértésével dr. Havasi Zoltánt ki­ nevezte Szécsény város rendőrkapitányának. Velenczei Ferenc igazi lokálpatrióta, tős­ gyökeres szécsényi, így fogalmazott: - Már ez is valami, de még nagyon messze van a rend. �palócföld 95/6 Új szelek fújdogálnak A szécsényi emberekre jellemző, hogy a lakosságot két csoportra osztják: tősgyöke­ res szécsényiekre és bevándorlókra. Az utóbbiakat nem egyszer a jöttmentek jelző­ vel illetik. Mi lehet ennek az oka ? - kérde­ zem Velenczei Ferencet. - Ez így nem egészen igaz. A helyzet nem olyan egyszerű. A z elmúlt időszak ta­ nított meg minket arra, hogy ne higgyünk az „esőcsinálóknak ", az idegenek igérgetései­ nek. Ezt a várost a megyei vezetők, a f e ­ jünkre tett idegen kiskirályok már nem egy­ szer becsapták, félrevezették. A z ilyen embe­ rek azután szedik a sátorfájukat, és „ango­ losan'' lelépnek. Egy szécsényi ember, aki itt született, nem hoz olyan intézkedéseket, hogy utána ne merjen az emberek szemébe nézni. A z itt születettek és itt élők között nincsenek hamis próféták. Ennek a városnak volt egy Bőviz és egy Földi korszaka. Mi elfogadjuk, tiszteljük azokat az idegenből idetelepült embereket, akik beilleszkednek és tesznek is valamit ezért a városért. Nagyon sokan van­ nak ilyenek. Hogy csak néhányat említsek né­ hai Antal Károly, néhai Boros Béla, néhai Borda István, Bakos Ferenc, Szerémy Gyula, Kovács György, Csuka László és sokan má­ sok. - Említette a Bővíz- és Földi korszakot. Mit ért ezen? - Amikor ők voltak a tanácselnökök, fejlődött ez a város. Kollégium, Skála Á ruház, általános iskola, kultúrház, lakó­ telepek, hogy csak a legfontosabbakat em­ lítsem. Mind a ketten tősgyökeres szécsényiek voltak. Földi Laci bácsi fegyelmit kapott, mert túllépte a megyétől kapott ke­ retet. A zt mondta: A fegyelmi csak egy papír, de a város korszerű közvilágítása megmarad". Ilyen gondolkodású vezető emberek kellenek nekünk. - Miért? A maiak nem ilyenek? - Megmondom őszintén, vannak közöt­ tük olyanok, akik előbbre valónak tartják saját egzisztenciájukat, gazdaságukat, mint a város érdekét. Ilyen szemlélettel nem lehet egy várost irányítani. Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy nem minden képviselőnk ilyen, és különösen nem a polgármesterünk. * Hogy valójában mikor kezdődött el az ország demokratikus átalakulásának a fo­ lyamata, nehéz lenne időponthoz, helyhez kötni. Hogy Szécsényben mikor indult el ez a változás, ugyancsak nem köthető dátum­ hoz. Egy biztos. Voltak személyek, akik élen jártak az átalakulás folyamatában. Vannak közösségek, amelyek hozzájárultak, felgyor­ sították a helyi változásokat. Ott bábáskod­ tak a helyi demokrácia megszületésénél. A helyi újság 1989.decemberi számá­ ban írta: „...Várunk valamit, amit nem tu­ dunk megfogalmazni, amit nem mondunk ki, de a reményt keltő várakozás ott él a lelkünk mélyén. (...) Tudjuk, hogy 1989 karácsony estéjén felhőtlen nyugalom ki­ látásával nem áltathatjuk önmagunkat, de azt is tudjuk, hogy egy új karácsony ko­ pogtat az ablakon. (...) Midőn csöndes rezzenések, hango­ sabb emberi szók jelzik az idők változását; midőn kezd szárba szökkenni a remény, meg kell hogy fogalmazzuk önmagunknak : mi a küldetésünk? Mások és önmagunk bol­ dogsága. Csak ilyen közegben mondhatunk egymásnak boldog karácsonyt. Csak így le­ het súlya, hite szavunknak..." Szécsényben az évtized fordulóján a po­ litikai változások főbb mozgatója az MDF volt. Frisch Oszkár erre így emlékezik vissza: 517 �palócföld 95/6 - Levegőben lógott a változás. 1988. december 16-án megalakítottuk a helyi csoportot. Ezt annak rendje és módja sze­ rint bejelentettük a tanácson a H N F helyi szervezeténél és az MSZMP irodáján. Hogy mi volt a célunk? Azoknak az összefogása, akik váro­ sunkban és környékén részt kívántak venni a helyi politika alakításában, a demokrati­ kus közvélemény kialakításában. Ahol csak lehetett támadást indítottunk az M S Z M P , majd utódja az MSZP ellen. Sikerült elérni, hogy az akkori tanácsi ve­ zetés komolyan vett minket. Aláírásokat gyűjtöttünk. A z egyik ilyen nagy akciónk vo lt, hogy a pártházat át kell alakítani egészségügyi centrummá. Kidolgoztuk programunkat, amelyben síkraszálltunk a szabad választások mellett. Csak meg­ jegyzem, hogy később az egészségügy-há­ lózat fejlesztése a mi koncepciónk alapján valósult meg. El kell hogy mondjam, két vo­ nal rajzolódott ki sorainkban. A z egyik az akkori és korábbi párt és állami vezetés számonkérése, elszámoltatása. Mi a szürke, egyszerű párttagokra nem gondoltunk. De szeretném hangsúlyozni, hogy a számonkérést, elszámoltatást csak egyes személyek szorgalmazták. A józanabb vonal a város fejlesztését, a demokratikus élet kibontakozását tartotta fontosnak. És ez volt az erősebb. S azt hiszem, hogy nincs a városban olyan ember, akit ezért vagy azért az MDF számonkért volna... A helyi átalakítást a demokratikus élet ki­ bontakoztatását a helyi MSZMP reformgon­ dolkodású párttagjai is sürgették. - M i is a változás hívei voltunk. A más csoportosulásokkal szemben nehezí­ 518 tette a helyzetünket, hogy a megyei pártbi­ zottság minden lépésünket figyelte. Egy alkalommal behívattak, s keményen számonkérték rajtam, hogy m iféle reformokat akarunk mi Szécsényben. Két tűz között vol­ tunk: egyfelől támadtak minket az itteni tő­ lünk jobbra álló csoportosulások, a másik oldalról pedig az előbb említett keményvo­ nalú megyei vezetés - mondta Borenszki Ervin. Gazdaság az alapja mindennek Csak azt lehet elosztani, amit megter­ meltünk. Ezt a régi igazságot a szécsényiek is jól tudják. - A 80-as évek közepén bementem a pártbizottságra, beszéltem a tanácselnökkel, hogy telepítsenek Szécsénybe mezőgazdasági ter­ mékeket feldolgozó iparágat. Mit gondol mi volt a válasz? Azt mondták, hogy én építész létemre nem látom át a térség munkaerőgaz­ dálkodását. Aztán megmagyarázták, hogy Salgótarján üzemei bőven felveszik a térség felesleges munkaerejét. A történelem engem igazolt. Amikor a gazdasági helyzet romlott, Salgótarján üzemeiből elsőként a bejáró dolgozókat küldték el. Aztán hivatkoztam a város vezetőinél a szövetkezet melléküzemá­ gaira. Elmondtam, hogy miért kell öntödét létrehozni és miért olyannal foglalkoznak, aminek kevés köze van a mezőgazdasághoz. Abban az időben a vezetés csak a mezőgaz­ dasági termeléssel foglalkozott. Megfeled­ keztek az ipar fejlesztéséről, pontosabban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmi­ szeripar meghonosításáról - magyarázta Borik Albert képviselő. Mindannak amit ön elmondott bizonyos mértékig ellentmond az ELZETT Zár és La­ katgyár idetelepítése. - Ez csak egy. Több olyan üzemre lett volna szükség, amely az eljáró munkaerőnek �palócföld 95/6 itt helyben biztosít munkalehetőséget. Igaz, hogy a változás idején az E L Z E TT is prob­ lémákkal küszködött, sőt be kellett zárni, de legalább megmaradtak a szerelőcsarnokok. Tudott a város valamit privatizálni, volt olyan hely, ahol az új ipar elindulhatott. Ha több üzem lett volna, akkor most nagyobbak lehetnének a lehetőségek, kevesebb lenne a munkanélküliek száma. Borik Albert véleményének ellentmond dr. Sümegi Sándor, a volt termelőszövetke­ zet elnöke, az újtípusú szövetkezet vezetője. - Szécsényben 1960. február 13-án ala­ kult meg a termelőszövetkezet. Egy évvel ké­ sőbb ide csatolták Pösténypusztát, majd Benczúrf alvát. Politikai döntés alapján 1975-ben a volt nagylóci szövetkezet egye­ sült a szécsényivel. Négy évvel később Hollókő-Zsunypuszta Petőfi Népe MGTSz csat­ lakozott hozzánk. Újabb politikai döntés és Ludányhalászit, Nógrádszakált is idecsa­ tolták. Ezt követően a nagy szövetkezet 7776 hektáron gazdálkodott. 1992. december 11-én a közgyűlés az alábbi szerkezetet alakította ki. A több, mint 600 m illió fo rin t vagyon közel 50 százaléka ju to tt a Termelő Értékesítő Szo lg á lta tó Szövetkezetnek. A I I . Rá­ kóczi Ferenc M ezőgazdasági TÉ SZSZ, amelynek én vagyok a vezetője, a volt szövetkezet jogutódja. Kivált a közös gazdaságból 8 személy, ők önállóan gazdálkodnak. Csókási Béla röviden így summázta döntését: A z apám is paraszt volt, szeret­ te a fö ld e t, ami megélhetést jelentett a család számára. Annak idején bekényszerítettek bennünket a téeszbe. Most végre megmutathatom, hogy egyedül mire va­ gyok képes. Jobb így, hogy a magam ura vagyok. Dr. Sümegi Sándor a szétesésről a to­ vábbiakban a következőket mondta: - Hollókő-Zsunypuszta térségben megala­ kult az önálló gazdálkodó N -D I ORI T Kft. Ludányhalászi térségében a B SZV Kft. jö tt létre. Szécsényben az Industria K ft-hez az ipari tevékenység került. Am it eddig mondtam azok száraz adatok, pusz­ ta tények. A véleményem, hogy kár volt szétverni a szövetkezeteket, ami egyértel­ műen hozzájárult a magyar mezőgazda­ ság visszaeséséhez. Nem titkolom mi most csak úgy tudunk megélni, hogy el­ kezdtük felélni a vagyonunkat. Ennek nem csupán mi vagyunk az okai, késett a szövet­ kezeti törvény, a privatizációt sem úgy haj­ tották végre, hogy a szövetkezeteknek jó le­ gyen. Gondolok itt arra, hogy a fö ld jein ­ kért a kárpótlási jegyeket még mindig nem kaptuk meg. Véleményem szerint, hosszú éveknek kell eltelni ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság talpra álljon. Munkanélküliség 1990 nyarán már erősen fújdogált a munkanélküliség szele. Az emberek tele voltak bizonytalansággal, szorongással, fél­ elemmel. A város legnagyobb ipari üzemé­ ről így írt a helyi újság 1990. júliusi száma: Lakat kerül a BRG-re? címmel: „Talán épp az egykor itt gyártott lakat díszeleg majd a gyár kapuján? Ez az egyik legnagyobb kér­ dés most Szécsényben. A dolgozók az utób­ bi hónapokban érezték, hogy valami baj van, hiszen egyre kevesebb volt a munka. Már nem kellett, sőt nem is lehetett túló­ rázni. Nyílt titok volt: baj van a vállalattal. Tudtak arról, hogy Salgótarjánban 500 főt küldtek el az ottani egységtől. A szécsényieket is megcsapta a >halál szele<. A bizony­ talanság érzését csak fokozta, hogy nem tudták kiket fog érinteni. A feszültség mi­ att barátok ellenségekké váltak, mindenki bűnbakot keresett és látott a másikban. Tóth László úr a szakszervezeti bizottság 519 �palócföld 95/6 titkára: Igyekeztem mindent me gtenni, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni önmgában ne kerüljön sor az elbocsájtásokra, még a azt, hogy ő munkanélküli. Nem tudott alkal­ Szakszervezetek Országos Szövetségétől is se­ mazkodni az új kényszerhelyzethez így aztán gítséget kértem. Eredménytelenül. Egyetlen le­ a saját kezével vetett véget életének. A tra­ hetőségünk maradt, segíteni, hogy zökkenő- gédia azzal folytatódik, hogy az apa halála mentesen, minél kevesebb problémával oldjuk annyira megviselte a tizenéves fia m lelkét, hogy agresszív lett, nem járt iskolába, nem meg a leépítést, a létszámcsökkentést”. A végeredmény: az üzemet bezárták. A érdekelte őt semmi, tiltakozott a világ ellen. Végül intézetbe kellett őt adni. szakszervezeti titkár most munkanélküli: Egy másik férfi N.L. mondta: - Megpróbáltam több helyen is elhelyez­ - Kovács a mesterségem. Mindig azt kedni, de nem sikerült. Tudja, én a változás legnagyobb problémáját abban látom, hogy mondtam a főnökeimnek, ha felbosszantot­ korábban az embereknek megmondták, hogy tak: itt a kalapács, gyertek vegyétek ki a ke­ mit kell csinálni, és tették a dolgukat. Az zemből. Tudtam, hogy nem teszik meg, mert ilyen szellemben élő emberek nehezen tudnak azzal dolgozni kell. S mi történt? Kivették a váltani, az újhoz alkalmazkodni,próbálkoz­ kezemből és félretették a sarokba. Nem volt ni, netán kockáztatni. A z én esetem is jó pél­ szükség a kalapácsra, a munkámra. Mi ta­ da erre. A fiam , aki szobafestő, az utcára gadás szégyellem, hogy munkanélküli let­ került. Nem volt úgy elkeseredve mint én. tem, s az az igazság, hogy nem is tudom, hogy Könnyebben feltalálta magát. Nyitott egy mihez kezdjek, mert csak a kovácsmester­ kis zöldségboltot, nem nagyot, de arra jó séghez értek. Történelmi változások, amelyben nem volt, hogy őt eltartsa. Aztán ez a bolt szép lassan bővült. Ma már azt mondhatom, hogy dörögtek ágyúk, nem kelepeltek géppuskák, talán nekem is cseppen onnan valami. Nem nem folyt a vér. De a történelem változásai mondhatom, hogy tönkrement a családi éle­ rátelepedtek az emberek vállára. A szélcsend­ tem, de szomorú dolog, hogy a fiam tart el, ben sok ember lelkében tombolt a vihar. még akkor is ha besegítek neki a munkába. Ahogy múlt az idő, egymásra rakódtak a Egy istentelen nagy ürességet érzek magam napok, hetek, hónapok az emberek egyre in­ körül. Nemegyszer a feleségemtől is megka­ kább megtanultak együtt élni a munkanélkü­ pom, hogy mit akarok én eltartott munkanél­ liséggel. Sokan úgy megszokták ezt az életfor­ küli? Hogy mit jelent a munkanélküliség az mát, hogy ma már akármilyen munkát nem is vállalnak el szívesen. emberek életében? - A nevemet ne írja meg, de megmon­ A többségüknél lelki válságot. Elzárkó­ dom magának őszintén, hülye lennék elmen­ zást a külvilágtól. P.J-né mondta cl a következő történetet, ni 18.000 Ft bruttóért dolgozni, amikor megkapom a munkanélkülit, és jóval többet arra kérve, hogy ne írjam ki a nevét: - F érjem gépkocsivezető volt a szécsényi tudok összemaszekolni. VOLÁ N-telepen. Megbecsülték, tisztelték Horváth Ferenc az ELSA Kft. ügyveze­ mert megbízható, jó szakember volt. Szerette tő igazgatója mindezt azzal erősítette meg, a munkáját. A vállalat megszűnésével mun­ hogy üzemükbe, amely a volt BRG helyén kanélküli lett. A férjemet mintha kicserélték működik, akár 100 embert is fel tudnának volna. Nem szólt senkihez, mogorva volt, venni. Sajnos nincs jelentkező. 520 �palócföld 95/6 Család, amely küzd, bízik és remél Nehéz helyzetben vagyok, amikor azt kutatom, hogy a változások hogyan érintet­ ték a családokat. Hiszen a nagy nyilvános­ ságot senki sem vállalja szívesen. A családja belső életét nem teregeti ki. Végh Lajos és családja vállalta ezt. A Végh família annyiban átlagos magyar család, hogy mindazok a társadalmi folyama­ tok, amelyek az elmúlt években lezajlottak, erős hatást gyakoroltak rájuk: őket is a vál­ tozások negatív szele érintette meg jobban. Átlagos annyiban is, mint a családok jelentős része, hogy nagy áldozatvállalások és nehéz­ ségek közepette is, de sikerült talpon marad­ niuk. Az általános jegyek közé sorolhatjuk azt is, hogy nem csupán szemlélői, alkotói is saját életüknek, sorsuknak. És abban is meg­ egyeznek a nagy átlaggal, hogy az átalakulás kínálta változásokra nehezebben, ha úgy tet­ szik, többszöri átgondolás, megfontolás után reagáltak. Eltérnek azonban az átlagos családtípus­ tól abban, hogy három gyermeket nevelnek. A legidősebb Bence 11 éves, a 8 évfolyamos gimnázium elsőse, Gergő az általános iskola harmadik osztályába jár, Enikő első osztá­ lyos. De a család szerkezete is különbözik a nagy átlagtól abban, hogy a 40 éves család­ fő nyugdíjas édesanyja is velük lakik. Erzsi néni szövőnőként ment nyugdíjba 15 éve. Ha hívják, még most is bejár kisegíteni. Az ön számára mit jelent a család? - Nehéz egy kérdés. Azt mondhatom, hogy minden. Mit érne az élet egyedül. Semmit. A feleség, a gyerekek adják az élet értelmét. Ők azok, akikért érdemes dolgozni. Kati, a feleség (gyermeknevelési támo­ gatást kap): - Higgye el, nem minden a pénz. Tu­ dom, hogy most nagyon sok embernek az a mindene, talán még az istene is. Nem mon­ dom az is kell a boldogsághoz, sőt a pénz­ telenség a legtöbb feszültség forrása, mégsem szabad csak pénzben gondolkodni. Van a földön más érték is. Ilyen: a békés boldog családi élet, a gyermeki mosoly, az értük való aggódás, az a sok apró öröm, amit nyújtanak. Tény, hogy több mindenről le kell mondanunk. S az ő szeretetük, ra­ gaszkodásuk kárpótol azért, amihez most nem jutunk hozzá. Ki tudja, talán egyszer nekünk is megadatik, hogy lesz kocsink, ki­ rándulhatunk, üdülhetünk, festményeket ve­ hetünk, nem kell lemondani kedvenc íróink könyveiről. Amikor arra kértem az édesapát, hogy me­ séljen önmagáról, élete útjáról, fontosabb állo­ másairól, rövid gondolkodás után a szemembe nézett és határozottan mondta: - Én őszinte leszek, mert úgy érti meg igazán az életemet, ha lehet ne hagyjon ki belőle sem­ mit. Nem tartoztam a jótanulók közé, úgy, mint a két nővérem, akikből tanárnő lett. Így szakmát választottam. Autószerelő lettem. Amikor fe l­ szabadultam, a VOLAN-nál dolgoztam. De kü­ lönösebben nem érdekelt a szakma. Így nem is tartoztam a jó szakemberek közé. A sereg előtt lehetőségem adódott arra, hogy megszerezzem a jogsit. A vezetés?Az igen, az mindig érdekelt. A FÜSZÉRT-nél rakodóként dolgoztam, majd idővel kocsit kaptam. A feleségemmel is a mun­ kahelyemen ismerkedtem meg. Összeházasod­ tunk. Szécsényben a szülői házban laktunk, amit később kibővítettünk. A FŰSZÉ RT Vállalatnak egyre nehezeb­ ben ment. Egymás után adták el az autókat. Behívatott a főnököm, hogy eladják az autó­ mat, ha akarom, megvehetem; azt is felaján­ lotta, hogy a kocsimmal náluk fuvarozhatom Itthon javában tartott az építkezés. A f e l ­ eségemmel sokat töprengtünk, hogy mité­ vők legyünk. - Vegyünk f e l újabb kölcsönt, hogy a kocsit meg tudjuk venni? Végül is hosszas vívódás után úgy döntöttünk, hogy nem leszek vállalkozó. Egy évig a FÜ521 �palócföld 95/6 SZ É R T -nél maradtam rakodómunkás­ Visszaköltöztek a ferencesek nak. M ielőtt a v á lla la t végleg össze­ Juhász Gyuri bácsi mesélte: om lott 1991 -ben eljöttem Szécsénybe a - Városunkban 1950-ben elterjedt a M alom ba dolgozni. J ó helyem v o lt, ko­ hír: a ferences atyákat munkatárborba vi­ csit kaptam. A végzet itt is utolért. A szik. A z emberek esténként botokkal, ka­ f ő n ök közölte velem , hogy eladják a pákkal, kaszákkal - voltak, akik csak üres teherautókat, ha akarom megvehetem. kézzel - összejöttek a templom környékén, Újabb családi tanácskozás, töprengés hogy megakadályozzuk a papok elvitelét. és m egint csak nemet mondtam. Estéről estére vigyáztunk a lelkipásztora­ Említette, hogy a szülői házban lak­ inkra. Egy alkalommal megállt az úton egy nak, ugyanakkor valami építkezésről is autó, kiszállt belőle a rendőrparancsnok, szólt. és megkérdezte, hogy mit keresünk ott. Vol­ - I g en. A szülői ház két szoba-konyhás tak, akik azt válaszolták: csak levegőzünk. volt, bizony nem nagy lakás, ráadásul A bátrabbak így feleltek: a papokra vigyá­ nem is volt összkomfortos. Két lehetőség zunk. Néhányunknak másnap a rendőrségen előtt álltunk. Vagy veszünk valahol egy kellett jelentkezni. Júniusban Amand atyát olcsó kis lakást, és azt korszerűsítjük, a házfőnököt a provinciális Pestre hívatta. vagy ezt a családi házat korszerűsítjük. A házfőnök a kolostor könyvtárának érté­ Ha elmegyünk innen, akkor édesanyám kesebb köteteit már korábban szétosztotta a egyedül marad, ezt nem akartuk. A két hívek között, hogy őrizzék, vigyázzanak rá. testvérem azt mondta: bővítsük csak nyu­ Ugyanis az a hír terjedt el, hogy az egyházi godtan a családi házat, ők nem tartanak témájú könyveket elégetik. Nemrég tudtam semmiféle örökségre igényt. Édesanyánk­ meg, hogy a könyvtárból a könyveket Deb­ nak is jobb lesz, ha lesz mellette valaki. recenbe vitték. Amand atya többé nem tért E lkezdtük az építkezést 10 évvel ezelőtt. vissza Szécsénybe 1950 júliusában üzenet Volt egy kis összerakott pénzünk, f e l ­ érkezett, hogy a páterek legyenek készenlét­ vettünk 200 ezer fo rin t kölcsönt. A sze­ ben, elviszik őket egy másik kolostorba. gény embert még az ág is húzza. Nem Egy este értük jöttek. Mi akkor már nem kaptuk meg a gyermekek után já ró szo­ vigyáztunk rájuk. Úgy gondoltuk, hogy ciá lis kedvezményt, mert „csak bővítet­ még Amand atya távol van, úgysem viszik tü n k ". A kkor úgy terveztük, és minden el papjainkat. Tévedtünk. Am ikor a ren­ reális lehetőségünk meg volt rá, hogy 10 dőrök bevonultak a kolostor épületébe, éven belül teljesen kész lesz a lakás. A minden ajtó nyitva volt. A z atyák tetőtér beépítésével együtt. Tévedtünk. csendben ültek, már várták a rendőrö­ Tévedtünk, mert nem voltunk látnokok. ket. M indegyikük mellett a vászonzsák Nem láttuk előre, amit ebben az ország­ a ruhaneműjükkel. A békés, türelmes ban nem láttak nagyon sokan, hogy mi­ megadás a rendőröket is meghatotta. lyen sokat fo g az ország gazdasági Udvariasan közölték velük, hogy másik helyzete romlani. A z t meg felté te le zn i kolostorba viszik őket át. A szerzetesek sem mertük, hogy a feleségem munka- szó nélkül követték az utasítást. M ás­ nélküli lesz. Ma a fiz e té s a megélhetés­ nap reggel világi pap, Géczi tisztelendő hez elég, ahhoz is nehezen. mondott misét. Jó va l később tudtuk 522 �palócföld 95/6 meg, hogy Esztergomban még 1950 végén ismét m egalakult a ferences rend, a f e l ­ szentelt papok továbbra is a hivatásukat élték, a dolgozó barátok pedig a civil élet­ ben helyezkedtek el. 1989. szeptember 3-án, közel 40 év után Szécsénybe visszajöttek a ferencesek. Márk atya házfőnök azonnal hozzáfogott a kolos­ tor rendbetételéhez. A munkálatok két évig tartottak. Tavaly ismét megjelentek a város­ ban a novíciusok. Kik a novíciusok? Márk atya elmondta, hogy a novícia alapjában vé­ ve ma sem változott a régihez képest. Egy évig az újoncok szinte teljesen el vannak szigetelve a külvilágtól, ez a próbaév. A je­ löltek megismerik a rend életét, próbára te­ szik önmagukat, hogy tudnak-e a szülők, a külvilág nélkül élni, teljesen azonosulni a rend belső világával. Elválik, hogy mennyire képesek az önnevelésre. Egy év elég ahhoz, hogy eldöntsék, tudnak-e ezzel azonosulni, vagy sem. A próbaév után egyszerű fogadalmat tesznek. Az út innen kettős. Egyrészt a teo­ lógiai főiskolára mehetnek, amelynek elvégézése után pappá szentelik. Ők lesznek a klerikus testvérek. Ők azok, akik miséznek, gyóntatnak. Azok akik nem tanulnak to­ vább, rendük laikus testvérei maradnak. Ők azok, akik fogadalmat tettek, de nincsenek felszentelve. Sokan dolgozó barátként isme­ rik őket. Szécsényben a ferencesek nem csupán a hívők lelki gondozásával foglalkoznak. Be­ kapcsolódnak a város szellemi életébe. A városi művelődési központ és a ferences rend közösen rendezték meg az immár ha­ gyományossá vált Egyházzenei Találkozót. A papok kezdeményezői különböző helyi önszerveződéseknek, amelyek a hitre, szeretetre épülnek (ilyen például a cserkészcsa­ pat). - A kolostor története egyidős a városé­ val. Szécsényben mindig is mély gyökerei voltak a vallásnak. Nemcsak azért, mert itt voltak a fern cesek - amire a szécsényiek büszkék - hanem azért is, mert a gyermekek a családon belül keresztény neveltetésben részesültek. Ez örökítődött át nemzedékrőlnemzedékre. Abban a kemény időben, ami­ kor az állam szemében bűn volt a hit, a templomba járás, az emberek zöme akkor is elment, ha kellett titokban a templomba. Azért a 40 év nem múlt el nyomtalanul. Az emberek, különösen a fiatalok egy része, főleg azok, akik tanulás vagy egyéb okok miatt hosszabb vagy rövidebb időre elmen­ tek a városból, kiszakadtak a szülői ház­ ból, elidegenedtek a hittől. Mi, szécsényiek örülünk annak, hogy a városba visszaköl­ töztek a ferencesek - foglalta össze vélemé­ nyét Horváth Béla. Átrendeződik a város A családoknál a tartalékok elfogynak, sokan már csak máról holnapra élnek. Má­ soknál nagyobb tőke halmozódik fel. Ennek lehet legális, féllegális, esetleg illegális mód­ ja. Sokan a 80-as évek elejétől ügyesen kap­ csolódtak be a második gazdaságba, és szép lassan komoly tőkére tettek szert. - Voltak itt olyanok, akik 10-20 hold földet béreltek a TSz-ektől, állami gazda­ ságtól. A vetőmagot, műtrágyát, gépi mun­ kát se hiában - se pénzért beszerezték a kö­ zösből. Í gy könnyű volt évente több száze­ zer forintot zsebre tenni - nem adom ki ma­ gam, mert nem akarok egy életre haragoso­ kat szerezni - vélekedett a helyi dolgokat jól ismerő személy. Ebben az időben a vállalkozói réteg is kezdett kiszélesedni. - Otthagytam a tanári pályát, maszek fuvarozó lettem. Kezdetben én voltam a 523 �palócföld 95/6 gépkocsivezető, a rakodó, munkaszervező, tehát mindenes. Később felvettem egy rako­ dót, majd bővítettem az autóparkomat. Ma már nemzetközi fuvarozással foglalko­ zom, én csak a munkaszervezést irányítom. Naponta jóval többet dolgoztam, mintha tanár lettem volna, kockázatot is vállal­ tam, de bejött - magyarázta Bakos László. Voltak, akik az átmeneti évek zűrzava­ ros időszakát hirtelen meggazdagodással próbálták kihasználni. - Két éve úgy döntöttem, hogy ottha­ gyom a tanári katedrát - egyébként a mezőgazdasági szakközépiskolában dolgoztam, mint mérnöktanár - és önállósítom magam. Van egy kis földterületem, bérelek hozzá, összehoztam egy gépparkot, és elindultam a vállalkozás útján. Nem bántam meg, hogy váltottam - így Mosó Ottó. - Kétségbeestem, amikor 1981-ben a kezembe adták a munkakönyvét. Aztán bar­ átommal azt mondtuk, hogy elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy kezdjünk valamit. Így alakítottunk egy kft-t. Jóval többet dolgoz­ tunk, mint azelőtt. De több is jön a konyhá­ ra - vallotta Havasi Szabolcs. Szécsény egyik legismertebb és elismert vállalkozója Borik Albert. - Egyfajta átrendeződés figyelhető meg a város életében. Sajnos a középréteg, amely a 70-es, 80-as években viszonylag anyagi biztonságban élt, ma sokkal rosszabb viszo­ nyok közé került. Közülük nagyon kevesen vannak, akik tartani tudják korábbi életszín­ vonalukat, vagy netán jobb feltételt teremtet­ tek maguknak. Él a városban harminc-negy­ ven olyan család, akik az úgynevezett gazda­ gabb elithez tartoznak, mellette ott van az el­ szegényedés, a munkanélküliség. Egyértel­ műen azt mondhatom, hogy pillanatnyilag kettészakadt a város, hiányzik a középréteg. Vannak, akik jól élnek, de mellettük ott van 524 egy elszegényedő réteg. Viszonylag kevés azok­ nak a száma, akik a középréteghez tartoznak. - Ön szerint milyen kilátása van a vá­ rosnak arra, hogy a polgári réteg megerő­ södjön? Az alsó rétegekhez tartozók száma csökkenjen? - Mindenki a saját alapállásából ítéli még az életet. Í gy vagyok ezzel én is. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a munkanél­ küli kap egy bizonyos összeget, úgynevezett munkahelyteremtő támogatást, hogy fogjon hozzá valamilyen vállalkozáshoz. A gya­ korlat az, hogy az a pár százezer forint ke­ vés bármilyen vállalkozás beindításához. Legtöbb esetben ezek az emberek különböző kölcsönöket vesznek fel, hogy az elképzelé­ seiket megvalósítsák. És mi van akkor, ha nem jön össze a vállalkozás, mert „rossz lóra tettek”, vagy kiderül, hogy az illetőnek egyáltalán nincs érzéke hozzá? A z eredmény egyértelmű: csőd. Sajnos, többen van­ nak Szécsényben, akik erre a sorsra jutot­ tak. Szerintem az lenne a megoldás, ha ezt a támogatást a már jól működő vállalkozó újabb munkahelyteremtésre kapná. De nem úgy, mint napjainkban funkcionál, hogy abban az esetben kapom meg a pénzt, ha olyan munkanélkülit alkalmazok, akinek legalább hat hónapja nem volt munkája. Ha valakitől elcsábítok egy jó munkaerőt, többet ígérek neki, azzal én munkahelyet te­ remtettem; igaz, hogy nem nálam, hanem ott, ahonnan azt az embert én átvettem, mert öt pótolni kell. És az a munkahely már nem veheti fel a támogatást. A szabad munkaerőversenyt csak így tudom elképzel­ ni. Ami pedig Szécsényt illeti én optimista vagyok. Túl van a város a nehezén. Az ipar megteremtéséhez az elmúlt négy évben a legfontosabb infrastruktúrát az önkor­ mányzat megteremtette. Megindulhat a vá­ ros a fellendülés útján. �palócföld 95/6 Új közösségek A történelmi változások sodrában közös­ ségek bomlottak fel, más érdekek, érdeklő­ dések mentén alakultak újjá. Szécsényben a múzeumbaráti kör az a kö­ zösség, amely korábban épp oly népszerű volt, mint napjainkban. A 80-as években a város egyik legmarkánsabb önszerveződéssel létrejött csoportjaként tartották nyilván. Ma már talán egy kicsit veszített varázsából. Mi volt az a kohéziós erő, ami az embereket összehozta ebben a közösségben? Kétségtelenül meghatáro­ zó szerepe volt a vezetőjének Horváth Bélánénak. De egész biztos szerepet játszott a népszerű­ ségében a szellemisége. A programja. Azt mond­ hatom, hogy a 80-as évek elején egy indirrekt po­ litizálás színtere volt a városnak ez a közösség. A honismereti, helytörténeti foglalkozásokon olyan előadások hangzottak el, mint a ferences kolostor története, Haynald Lajos kalocsai ér­ sek Szécsény szülöttjének élete, mit köszönhet a város az ő személyiségének, a cserkész csapat története stb. Természetesen szó volt ott sok más egyéb dologról is. A társadalmi munkák között is tetten le­ hetett érni a burkolt politizálást. - Amikor a Szent István emlékművet helyreállítottuk, bizony féltem , hogy számonkérik majd tőlem - vélekedett Horváth Béláné. - A Múzeumbaráti kör 345 bejegy­ zett tagjából 40-50 főre tehető a „mag” szá­ ma, akik rendszeresen ott voltak a foglalko­ zásokon. íg y azt mondhatjuk, hogy a múze­ umbaráti kör abban az időben több volt, mint baráti kör. Úgy faggatták a múltat, hogy az sokat mondott a jelennek, és üzenetet hordo­ zott a jövőnek, úgy hiszem, hogy az átalaku­ lásban az értelmiségi réteg egy része, akik aktívan részt vettek a múzeumbaráti kör munkájában, elmondhatják magukról, hogy hozzájárultak a változásokhoz. Hogyan látja Radácsi László a Művelő­ dési és Ifjúsági Központ igazgatója most az önszerveződő csoportok helyzetét? - A történelem drasztikusan belenyúlt az emberek életébe, de a szécsényiek nem adják fel. Az itt élő emberek vitalitását mutatja, hogy úgy szervezik saját életüket, hogy meg­ próbálnak talpon maradni. Egy biztos, a kul­ túra egyértelműen áruvá vált. Az autonóm kúltúra egyre inkább elérhetetlen a szécsényiek számára. Ahhoz, hogy egy színházi előadást önköltségesen meg tudjunk szervezni, 700-800 Ft-ot kellene egy belépőjegyért kérnünk. Ilyen árak mellett az embereknek egy nagyon szűk rétege jönne csak színházba... Összegzés helyett A változásnak, amelynek óhaja, akarata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott az em­ berekben, voltak, akik az élére álltak, még má­ sok csendben szemlélték vagy félrehúzódtak. Egyesek gyorsnak, mások lassúnak tartották a folyamatot. Mindenki tudja, hogy a válto­ zásban vannak győztesek és vesztesek. Az is biztos, hogy minden változás egyfajta meg­ torpanással jár együtt. A változások során ugyan nem folyt vér, de izzadság és könny csörgött. Szívek szo­ rultak össze, remények gyulladtak ki. Egy biztos, az emberek részéről nagy vá­ rakozás előzte meg a változásokat. Sokan gyorsabb, nagyobb, látványosabb eredmé­ nyeket vártak. Az embereknek csakhamar rá kellett ébredniök, hogy ezek a folyamatok nem nélkü­ lük, nem rajtuk kívül játszódnak le. Velük és értük, amelyek ők az alanyai és tárgyai. 525 �palócföld 95/6 Szécsényben zömeben olyan emberek élnek, még akkor is, ha néha ellentmon­ dóan nyilatkoztak, akik felismerik a hala­ dás útját. Akik tudják, hogy kevés a meg­ kapott demokrácia, azzal élni is tudni kell. Kevés az emberi szabadság, ha az nem társul alkotó munkával, amely néha keser­ ves, küzdelmes, de csak ez lehet a megol­ dás. Felismerik, hogy a saját sorsuk a saját művük. Rendhagyó riportomban nem törekedtem a teljességre. Csak egy-egy eseményt, egy pár ember gondolatát villantottam fel. Azt akar­ tam bemutatni, hogy hogyan élték meg itt Szécsényben az emberek az elmúlt évek tör­ ténelmi változásait, miként vélekednek ön­ magukról, városukról. „Borgó” és Dienes Attila salgótarjáni kiállításából 526 �palócföld 95/6 Chief editor : József Pál Adress of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270 Tel: (0036) 32-314-386, 32-311- �palócföld 95/6 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Tclefon:(32) 314-386,410-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Bíró Ferenc egyetemi tanár ELTE BTK (Budapest), Dohai Péter író, költő (Buda­ pest), Fried István egyetemi tanár JATE BTK (Szeged), Mizser Attila költő (Fülek), Penke Olga egyetemi docens JATE (Sze­ ged), Praznovszky Mihály főigazgató PIM(Budapest), Szenográdi Ferenc tanár, újságíró (Szécsény), Szilágyi Márton irod.alomtörténész ELTE (Budapest), Szombathy Bálint író, költő, esszéista (Újvidék). * A losonci Kármán József konferencia megrendezését, és az elhangzott előadások megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. * E számunk illusztrációs anyagát a salgó­ tarjáni Nógrádi Történeti Múzeum kiállítá­ saiból válogattuk. A borítókon a Szalay La­ jos emlékkiállítás grafikái szerepelnek. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfize­ tési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kí­ vül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Egyes szám ára 56 Ft., előfizetési díj félévre 186 Ft., egy évre 372 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 528 Index 25925 �56 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/0f771369a60ce4da502eaa8b3b9124af.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/15a50ccd8646c54d47b617922105ba76.pdf 6cf4dc10a105b1ed47ca1974222eae49 PDF Text Text XXIX. évfolyam szeptember-október ��palócföld 95/5 Tartalom Szepesi Attila versei OnagyZoltán A piromán tűzhalála (novella) Kálnay Adél Szemben a sötéttel (szocionovella) 387 390 402 VITA Szigetvári János Audiatur et altera pars! Csank Csaba Az iszap még nem kavarodott föl! Baráthi Ottó Dilemmák és csapdák 406 408 411 ÉLŐ MÚLT R. Várkonyi Ágnes A szécsényi országgyűlés290.évfordulójára Tóth László Hívebb emlékezésül 418 426 ÖRÖKSÉGÜNK Kántor Lajos Melyik térképen található? 444 Praznovszky Mihály Leblancné dr. Kelemen Mária emlékére 456 385 �palócföld 95/5 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 36 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1.Pf.270 Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült a G+T Bt. nyomdaüzemében Vizslás-Újlak Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk szerzői: Baráthi Ottó közgazdász (Starján), Csank Csaba tanár (Starján), Kálnay A dél író (Du­ naújváros), Kántor Lajos irodalomtörténész (Kolozsvár), Onagy Zoltán író (Esztergom), Praznovszky Mihály, a FIM főigazgatója (Nemesvámos), R. Várkonyi Ágnes történész (ELTE, Bp.), Szepesi Attila költő (Bp), Szi­ getvári János önkormányzati képviselő (Starján), Tóth László író, költő (Bp.). * Helyreigazítás A. Gergely András Balassagyarmatról szó­ ló írása (1995/4.sz.) jegyzet anyagából a szer­ ző hibájából sajnálatos módon kimaradt: a tanulmány az OTKA 04708 számú kutatási támogatás jóvoltából jöhetett létre, s része a közeljövőben Balassagyarmatról megjelenő tudományos elemzésnek, amely az MTA gondozásában jelenik meg. * E számunk illusztrációit nógrádi művészek alkotásaiból válogattuk. Borító I.: Csemniczky Zoltán szobra Borító II. Sz. Nagy Mária: Kosztolányi Dezső Borító III. Sz. Nagy Mária: Juhász Gyula Borító IV.: Sz. Nagy Mária: Babits Mihály Sz. Nagy Mária szobrait a nagybátonyi és a salgótarjáni kiállításából választottuk. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfize­ tési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kí­ vül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Egyes szám ára 56 Ft., előfizetési díj félévre 186 Ft., egy évre 372 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 386 Index 25925 �palócföld 95/5 Szepesi Attila Aranyalma (Erdélyi Zsuzsannának) Egy világvégi portán, ahol az ösveny véget ér, lakik Erzsébet Máriával. A falu ismeretlen, nem mutatja a térkép. A kertben sárga kiskacsák meg egy öreg komondor. A fákon: aranyalma... Mária és Erzsébet már ezer éve élnek itt a világvégi portán. Motyogva, dudorászva megkapálják a krumpliföldet. Babos kötőben vizet hoznak a kútról. Már mindent elfeledtek: háborút, sáskajárást, halottakat... De értik még az angyalok beszédét. És emlékeznek Jézus hét sebére. 387 �palócföld 95/5 Hasonmás Isten nem kockajátékos, mondotta Albert Einstein. Lehetséges. Csak azt nem mondta, Isten kicsoda. Hasonlít-e a sakálképű koldusra, aki nyálkás rongyokba burkolózva naphosszat itt gajdol a járdaszélen. Vagy az angyalarcú boszniai suhancra, aki szelíden mosolyogva csecsemőket és asszonyokat öl. Kristálygömb A lófej karambolt jelent. Felcsapó láng nyugtalan álmot. Hab-űzte pilleszárny várakozást. A tenger felől hallott zeneszó közeli véget. Vérző arcot egy távol üstökös. A csigahéj nemvárt sugallatot. Elhajított félpár cipő törött sorsvonalat. Arany szőlőfürt termő éjszakát. Virágzó ág neked nyíló szüzet. Szakállas csillag ösvények fogyatkozását. A tűzfal szájzárat. Kéklő szempár reménytelen reményt. A sólyom titkos szerelmet és így tovább... Csodálatosa Sátán tudománya. 388 �palócföld 95/5 Éjféli maszkajáték Se mozdulat, se zeneszó, csak összetört igék az éjszakában, csak az időn túli dadogás. Egy-egy szikrázó verssor, ölelés sugallata: múlt évszakok fájdalmas töredéke. Ismerem jól a Sátán maszkjait: a bégető bárányt, meg a tündér sejtelmekkel kísértőt. Ma nem utazom sehova. A jégbe-fagyott katonalovakra gondolok, gyanta cseppjébe dermedt rovarokra. A teremtés titkát nem firtatom. Nem hívogat és el sem űz a domb, a temető, a tenger. Cene gál István festménye 389 �palócföld 95/5 Onagy Zoltán A piromán tűzhalála „Nincs miért aggódnod. Csak az első tucat okoz álmatlan éjszakát... ” Károlyi Anna-M.: Verslevél/- szám nélkül Tüzek a parton Vasárnap éjszakánként, amikor a hétvégiek összepakolnak és elsöpörnek gyönyörű au­ tóikon, netán áthajóznak a Dunán az utolsó komppal, s az utolsó előtti pesti vonattal haza­ utaznak, hogy hétfőn újra beálljanak a helyükre - fellobban egy parti ház. A nyári ház - betonlábakon fa-falak, fa berendezések, szárazon - porig ég. Előbb véletlenre, felelőtlenségre, balesetre, részegségre, égve felejtett gázra, bekapcsolt rezsóra, mindenre gondol a táj házát féltő embere. Arra, az egy hülye, egyébként is végig­ ugatták a hétvégét az asszonnyal, biztosan csalja őtet, vagy: öt liter bort vett szombaton reggel az Erőműben; vagy: öregszik, nem figyel oda. Ám egy idő elteltével olyan építmények helyén is korom, fekete fedőrácsok és hamu maradt, amelyek gazdáira a legbőszebb rosszindulattal sem használhatók a fenti jelzők. Van egy akadályszint, amely megtiltja az egyszerűsítést, a könnyed értelmezést, a fél­ homályos legyintéseket, üde célzást. Ez az akadályszint a személyes érintettség. Kéz és a fej közt található, félúton. A ködös, de érzékelhető személyes veszélyeztetettség. Az, hogy az én házam, a kurva anyját. A valaki ezt is felgyújtja, ha akarja. Miből tart neki? Közben haláleset: csöves szerelmespár a Cseresznye utcában. Kiderül, vasárnap esténként, miután a háziak el, ők oda. Bokrok közt mozoghattak ki és be, senki nem látta őket. A csövesek meghalnak. Bentégnek. Erre nincs magyarázat. Aki az ablakon közlekedik, csak a konyhát és a kamrát érinti a tág, hűvös szoba franciaágyától a tele hagyott hűtőig, az nem gyújthatja fel a fűnyírót és a kerti szerszámokat rejtő udvari tárolót, minthogy be se teszi oda a lábát. Nincs sem módja, sem miértje. 390 �palócföld 95/5 Gyerekben benne a benne a minden Fóti gyerekekkel - mackónadrág, olcsó tornacipő, zsíroskenyér uzsonna, egyenfrizura utazom Váctól Visegrádig. Nézegetem őket. Hazaúton nézelődöm, engedve, hogy a bűntu­ dat elhelyezkedjen odabent, kényelmesen rátaláljon a pontra, a sámlira, ahol majd elüldö­ gél, s a következő érkezésig nem okoz külön gondot. Ül, maimozgat, nem szól, nem riaszt. A fiúk itt, a lányok a szomszédos fakkban. Harminc-harminc körül. A fiúk szárnyalnak. Szeretem, amikor láthatóan hazudik valaki, s a hallgató láthatóan rálicitál. Két szakadt, iszákos küllemű nevelő velük. Elhúzódva, rezignáltan Nem szólnak. Nem kérdezik őket, de ha igen, akkor is rövidke mordulás a válasz. A fiatalabbik feláll, át-átnéz a nemdohányzóba, a lányokhoz. Nem reagálnak arra sem, hogy az egyik gyereket folyamatosan ütik. Jövet, menet. Rúg­ jak, odasarkalnak, belecsimpaszkodnak a másodperc feléig a fülébe, hajába. Ha ránéznek, azzal is ütik. Kis szőke kölyök. Kis görcs, összegömbölyödve. Nem visít, csak ciporog, mint az egér macska mancsai között, amikor macska görgeti, pofozgatja a rövidre vágott fű torzsái kö­ zött. Gondol egyet, odaül szembe, az üres padra. Szeme összehúzva, figyel, milyen képet vágok hozzá, elzavarom-e. Nem zavarom el, nézem csak, mintha nem is nézném. Verőcén szólít meg: - A bácsi járt már erre autóval? Közel hajol, mintha titok volna. Én is közel, úgy súgom: - Jártam bizony. - Milyennel? Nocsak, miféle kérdés. - Nem emlékszem - mondom, és tényleg nem emlékszem. - Én - emeli meg állát, orrát - apukám fekete sevrójával . - Aha - bólintom. - Az igen. - Bárszekrényes. Légkondicionált. Sofőr vezette. Egyenruhás. - Tyhű, az anyját - mondom. Közel hajol megint: - Jövő héten is jön értem. De ezeknek nem árulom el - int a fiúk és a nevelők felé. Nem érdemlik meg. Harc a parton Velem marad. A rendezetlen csoportban lefelé nyomuló állami gyerekek mögött hala­ dunk. Apját meséli. Hogy akkora, mint én. De nem kopasz, pocakja sincs, karatebajnok, film­ színész. Házában elfordul az asztal, alatta atombiztos óvóhely. Az ellenségeit is oda zárja. Ha kedve tartja, napokig nem ad enni nekik. Inni sem, pedig az a nehezebb. Néhány nap és kampec. Anyját meséli. Hogy a buszok megállnak, a villamos lelassít, az autók összeütköznek, ha kiteszi lábát az utcára. Néha szőke, máskor vörös, de amikor vörös, olyan, mintha szőke, és amikor szőke akkor meg olyan, mintha vörös volna. Szépséges. Így mondja. 391 �palócföld 95/5 A Duna kicsi. Láthatóvá teszi a színes kavicságyat. - Iszol egy bambit? - Nem tudom - mondja. - Mi az? - Kólát. Azt kér. Csemegerágót is. Golyócskák a múltból. Berekedt bolsi árukészlet. Műanyag­ csőben tíz darab. Ülünk a szélen. A gyerekek örülnek a Dunának, nem telnek be vele. Kacsáznak. Lerúg­ ják a tornacipőket, belegázolnak térdig. Visítanak. Kis görcsöm irigykedve nézi. - A bácsi nem szok bemenni a Dunába? - Szok, de ritkán - mondom. Lelombozza. Nem akar otthagyni, de indulna a partra mégis. Tűnődik magában. Soha nem látott apró kortyokban iszogatja a colát. - Ha gyorsabban iszod, ha elfogy, hozok egy másikat - mondom. - Köszönöm, nem kérek. - Gondold meg, úgyis sorba kell állnom a sörömért... Vissza kerülővel. A kölyök kiöntötte a rágógumi csövéből a golyókat, és a hamutartó vályújában megtá­ masztva a hegyre irányítja. Baljában maréknyi zúzalékkő. Kiválaszt egyet, belecsúsztatja a esőbe, behúzza a nya­ kát, azt mondja: bhumm. A mozdulat komoran, elkeserítően hiteles. A bum után megso­ rozza a hegyoldalt a kezében tartott, kibelezett töltőceruzával. - Kire lősz? - kérdezem. A gyerek megriad. Megfeledkezett rólam. - Á, senkit - megnyújtja. Eddig nem, eddig kerek szavak, jó, egymásra épülő hangzás, felnőttes, kisokos. - Nyugodtan megmondhatod. Nem árullak el. Lerakom elé a második italt, találtam négy száraz ischlert, abból kettőt. Erősen gondol­ kodik. - A bíró házát. A fehéret. - A bíróét. Ezzel? - Ezzel - mutatja. - Ez aknavető, nagy tűzerejű aknagránátot lő ki. Aki nem halt meg, lekaszálom az uzival. - Mindenki meghal? - Mindenkinek meg kell döglen ie . Hm, mondom. Hétfő van. Hétfőnként gyakran gondolom hasonlóan. Ha lőni már nem is lövök, csak szeretnék. - És minden fehér házat? - Nem. A fal, a kerítés fehér. Az ajtók kékek. A torony zöld, a kéményen barna virágos csempe. Az ablaküvegeken szürke fényszűrő. Nem szabad belátni. - Melyik az? - nézek a szemközti oldalra. - Nem tudom - mondja. - Hatot aknázok egyszerre. 392 �palócföld 95/5 - Közte van az az egy? Rám néz. Kis görcs. Szomorú világos szemöldök, felig leengedett szemhéjak, negyven kilónyi búbánat. - Talán. Remélem - mondja. Fent, a túlpart hegyoldalán ragyognak a fehér házak a reggeli verőfényben, a szikrázóan tiszta levegőben. Logika után a parton Valamit csak kell tennem. Mégis lehetetlen állapot, hogy a gyomor összeszorul, a vakszem lüktet, a kéz remeg, sorra kerültem-e. Két év munkám. Szerzek egy térképet. Kinagyítom sárgult, öreg dipára, megkísérlem berajzolni a leégett házakat, hátha rátalálok a rendszerre. Írom az utcaneveket: Retek, Bors, Sáfrány, Gesztenye, Mandula, Diófa, Málna, Tuli­ pán, Fenyő, Nyárfa, Hársfa, Kút, Hajó, Komp utcák. Nincs semmi utolérhető az utcanevekben. Ha valaki - mondjuk - gyűlöli a dióstésztát, mert az anyja gyerekkorában megtörnie, ebből következően gyűlöli a diófát, s ha nincs is diófája, minden nap végig kell mennie a Diófa utcán és minden nap eszébe jut anyja a di­ óstésztával. Egyszer, egyik rosszabb életszakaszában úgy határoz, felégeti ezt a rohadt ut­ cát. Megteszi, és ráébred a dolog, a cselekvés, az önvédelem ízére. A megvilágosodást fel­ gyűlt sérelmek tárgyiasulása követi. Hajnalonta új keserves emlékek kopogtatnak a pacsirtaszóval párhuzamosan. A pacsir­ ta fent, az emlékek a rongyos szőnyegen. Hogy például a testnevelő tanár mandulabottal ütötte a combját, amikor negyedik kísérletre sem bírt a kötélre felmászni, vagy amikor a komposok öt perccel korábban elindultak a másik oldalról, mert a Dallasra vissza akartak érni, ő meg lekéste, egész éjszaka ott vacogott a bokrok között, s amikor reggel felelősségre vonta a disznó kompszemélyzetet, még le is pofozták ráadásul. Célponttá válik tehát a Mandula és a Komp utca. Hát valami ilyen logika után a parton. A védelemhez ismernem kell, mire mozdul. Szegénység után a parton Nem élvezkedem a szegénységben. Azt azért nem mondhatnám. A nyomor túlélése va­ lami derűvel, csodavárással, a lyukak örökös tömködésével telik, amelytől az egész lassan úgy néz ki a távoli szemlélőnek, mintha boldog volna és kerek mű, közben folt hátán folt, pótlás homlokán pótlás. Nem élvezkedem a szegénységben, de azt nem felejtettem el, hogy az építkezés idején gyakran átszámoltam téglamennyiségbe az esetleges sör- és pálinkaárat. Egy rekesz világos mennyi kisméretű téglában. Hány salakblokk csereértéke a rossz román konyak, amit min393 �palócföld 95/5 den reggelre kikövetelt a segédmunkásgárda, mert Erdélyre és ifjúságukra emlékeztette őket. Mész a köröm alatt. Cementpor a szempilla tövén, mint a fekete csík a bányászén. Az éjszaka visszacsikorgó fémlap. Fémlapon mozog a gereblye, a lapát, keveri a betont, a ház­ lábak alapanyagát. Kavics kerül közé, csikorog. Visszhangzik. Mindeközben ötven fok. És ekkor tudtam meg, ötven fokba bele is lehet halni, ha nem csendes söröző árnyékos, szellős kerthelyiségében tölti az ember. Épeszű ember nem büszke az ő szegénységére. Nem büszke arra sem, hogy megtanulja a kőműveskalapács, kőműveskanál, a fandli kezelését. Megérti, minek annyi féle izom az emberi szerkezetben, és megtanulja, hogy ezek az izmok külön-külön is képesek fájni. Sok mindent tanul közben. Fontos tételeket, amelyeknek soha nem került közelébe. Most tapasztalja először, hogy a kedves haver, a jó ivócimbora ha kedve úgy tartja ép­ pen, tízezer forintokkal is elszámolja magát a maga hasznára. És nem szégyenkezik, ha er­ re rákérdez a megrendelő. Idesapám, ilyen előfordul még a matematikaprofesszorral is. Megtanul gyanakodni. Félni a tolvajoktól. Megtanulja, minek mi az ára. Megtanulja nézni a kertek alatti, há­ zak előtti, telkeken lefóliázva álló téglarakásokat, amikor keresi a sajátját. Megtanulja gyűlölni szeretett Dunáját, a kis árvizeket, a nagyokat. Az árvízkezdemé­ nyeket. A nagy havat. A nagy hó, miután elunja a színes anorákokban parádézó síelőket, dühös rohammal alázúdul, hogy nyári telepeiken büntessen. Megtanul birtokos lenni. Furcsa érzés, nehezen szokja. Megtanulja zárni a kertkaput. Ő, akinek soha nem volt lakatmániája. Gyorsan megtanulja azt is, kinek adhatja oda, ki becsüli más munkáját, ki szarja le. Ki az, aki gödrög éget az ágyba, mosatlanul hagyja a heti edényt, letöri a barackfa gyenge ágát, fűbe dobja a csontot, leégeti a számla nélkül vásárolt, kicserélhetetlen ventillátort, összeokádja a teraszt. Megtanulja: semmi nincs ingyen. Kocsma után a parton A kocsma ötletterep. Olyan még soha nem esett, hogy a kocsmában is szikkadt az agy. Más terep, más agy­ hullámok, más instrukciók és makimonók. Az agy megfelelő helyen, alkalmatos időben haj­ landó rükvercben is közlekedni, ha ez az adott pillanat igénye. Reggel. Mindenki a maga szisztémáját keresi, belefér-e a rossz sorozatba. Ülnek. Rozogák, szerencsétlenek, tanácstalanok. Reggel csak az öregek. A fiatal partla­ kók nem gondolnak rá, velük is megtörténhet, de ha mégis egy-egy kósza gondolat erejéig, az akkor sem jelenti az élet végét. Öregek a reggelben. Szakértői gárda a háromcentes poharak fölött. 394 �palócföld 95/5 Válságstáb. Beülök közéjük. Kicsit oldalazva, nem fogva kezet senkivel, vészhelyzetben elég biccen­ teni. - Jutottatok valamire, bölcsek? Közös válasz nincs, de mindenki megálmodta a maga teóriáját. Hogy a grínpíszből a magyar zöldek, akik nem dugták még ki a fejüket a mocsárból; hogy egy tolvaj, egy közös ellenség, akit tíz évvel ezelőtt fogtak el mesteri akcióval, kötötték ki egy hétre; hogy a ka­ tolikus pap, aki nyaranta, a nudi és a parton is elterjedt, de a faluba is felkerülő monokini miatt, eszelős miséket tart, talán ő döntött úgy, megmenti nyáját az elkárhozástól, a pokol kínjaitól; hogy a kutyabarát a Nyárfa utcából, aki ellen közös pert indítottak negyven kó­ bor döge, azok bűze, hangja miatt; hogy tűzbeteg gyerekcsapat; hogy a munkásőr-szolgá­ latvezető , aki fegyverarzenált tart a pincéből elfalazott beton-óvóhelyen, aki legutóbbi mo­ torosbulin tusás áká-val hajtotta el a motorosokat salakkal töltött utcájából; hogy a tűzol­ tótiszt, mert az ő szeretője itt tölti a nyarat, s ha vannak tüzek, itt dolgozhat egész héten, az éjszakát meg a luvnyával tölti; hogy egy kirúgott tűzoltó is lehet, ismerünk egyet; hogy egy költő, aki így szerzi az ihletet, tudunk hasonlóról a világtörténelemből; hogy egy kínai, mert a kínaiak egyébként is a tűzijáték feltalálói; hogy egy titkos szerb vagy horvát vagy bosnyák, akinek leégett a háza otthon és nem kapott helyette másikat; hogy egy holdkóros, aki tüzekkel bonyolítja alapbetegségét. És a többi, és a többi. Nevetünk néha, az öregek fogatlanul, szuszogva, én rosszkedvűen, mert tudom, ha vala­ hol valami szar akad, abból nem maradhatok ki. Szerelem után a parton Rendben, mondta a lány, ne csigázzuk egymást, de van néhány kikötésem. Feleségül ve­ szel, nászutunkon átballagsz velem a Doge -palotából a Ponte dei Sospirin a börtönig, épí­ tesz egy kis házat a dunai telekre, ha unlak, szabadon lehessek ott, és a nyakadban viszel végig a Golden Gaten. Hét éven belül. Mindent megígértem természetesen. A Ponte dei Sospiriről fogalmam nem volt, mi le­ het. Az események csak akkor keményedtek, amikor férjül vett, amikor elkezdődött a spó­ rolás a faanyagra, kerítésre, olasz útra, amikor minden hónapban öt darab ezres az ameri­ kai repülésre. Két és fél évembe kerüli a kisház. Ha most felgyújtja nekem valaki, újra kezdődik minden. Ráadásul az elsőre szépnek is nevezhető, örömöket is hozó közös munkából másodszorra csak a munka maradna. Na és a pénz. Mert biztosítás nincs, árterületen lévő házat nem biztosítanak. Persze nem mondok neki semmit. Éppen elég, ha én aggódom. Amikor ketten tesszük, veszekedéstől veszekedé­ sig tartanak a napok. Tudunk. Ezt nagyon tudunk. Annyi színben, amennyi belefér. Néha rutinból, néha szen­ vedélyből. Ha sikerül megsértenie, nem gyakran, mert ismerem a szókészletét, gondolkodá­ sa menetét, akkor délután is visszaballagok a kocsmába. Délutáni kocsmában nyugalmat 395 �palócföld 95/5 talál, aki keres. Megerősítést, látogassa meg nyugodtan titkos kedvesét, aki minden nap várja őt. Örül, ha érkezik. A kedves hallgat olyan dolgokat, következtetéseket, olyan álmatlanságot okozó kérdése­ ket is, amelyek otthon nem hangoznak el. A kedves nem személyes. Idegen marad odaadá­ sa, szépsége és fiatalsága ellenére. Nincsenek közös harcok. Gondjaimra a szerető magasából néz, a személyesség zavaró hatásai nélkül, és táplálja gépbe a piromán ismert, feltárt adatait. Mit? Mikor? Hol? Kiket? Mivel? Eljátszom vele, mondja. Szívesen segítek, mondja. Ez a szakmája. Az utcanevek, a családnevek begépelése és a dátumok felvétele közt odafészkel mellém az ágyra. Az idő ne múljon el teljesen haszontalanul. Nem egyszerűbb, ha a rendőrre bízzátok?, kérdezi, és meg nem fordulna a fejében, hát­ ha ő is veszélyeztetett. Az eltűnt férj keze munkája, a manzardra vezető csigalépcső, a pu­ ha szőnyegek, a fagerendák, az egész építmény illata, benne a nő, a nő emlékei. Nem mondom. Minek. Szerencsés természet a veszélytudat nélküli. Ami nincs, attól nem tart, nem fél, kívül áll, kint egy messzi mezőn. Éjfélkor haza. Ahogyan máskor is. Ellenőrzőpontokon haladok át. Ha ezt az utat gyak­ ran járnám, könnyen gyanúba keveredhetnék magam is. De nem járom gyakran, nem ve­ szekszünk sokat, túl bizonyos normális határon. Vadászat a parton Molnár Gábor óta, a nagy Lókos-parti nyúlvadászatok óta remekül vagyok a fegyveres vadászokkal. A rapsicokkal sem vagyok rosszul, de az mégis más. Ott tapasztalatot, életle­ hetőséget szerez az ember a rosszabb időszakokra, itt látványt, a mészárlás látványát. A kor követelménye: jó előre megszokni ezt is, mert ki tudhatja, mikor szükséges egy határo­ zott, mindent elviselő, visszatartó gyomor, mikor szükséges keménynek maradni, mikor kell elfordulnia érintettnek egy bánatos, halál előtti őzszempár könnyes tekintete elől, s megjegyezni önigazolásul: Milyen szerencse, hogy nem az özem fekszik a vérében. A vadász erre szoktat engem. Egyszer erre. Másodszor pedig arra, akinél a fegyver, maga dönti el, lő-e az adott pilla­ natban. Ez is tanulandó. Új világ. Új nemzeti alaptanterv. Új érvrendszer és új értékrend. Combig a régiben. És a forma. A mosolyok. Mosolyogni, mondja a vadász. Jól tűröm, ha rámszól. Jól tűröm, hogy nem kérdez soha, kinyilatkoztat és válaszol. Jól tűröm a zsákmányrészt. A vaddisznócombot. Sárga bajúszát, erdőillatát, sáros fűzős bilgerijét, laza orrszívásait, állandó jókedvét. Ráadásul nem gyanús ez a szünetmentes jó­ kedv. Ő is károsult. Nővére nyaralója koratavasszal az elsők között égett le. A tűzmester nem lesz börtönlakó, mondja, ha eszébe jut, arra mérget vehetsz. 396 �palócföld 95/5 1. 2. 3. 4. 5. 6. Itt lakom én Az őzek útvonala Hajóállomás, Kabrancsik-kocsma Kukoricaföld, a gyilkosság helyszíne A Duna és az úsztatás helyszíne Kedvesem parti kastélya Őzek járnak erre. Kánikulák hajnalain, éjszakáin végigtrappolnak a szántóba taposott ösvényen. A hirtelen gazdává vált paraszt elrekeszti a bejáratot, arra gondolva, a vezető bak olyan hülye, ha beleakad valami hatméteres akácrudakból kialakított kerítésfélébe, at­ tól kezdve a járdán ballag le szomját oltani a Dunára. De nem. Az őzbak megnézi meddig ér cölöpsor, mellette vág új utat, előbb gondosan, lassan kitapogatja, hátha csapda. Hallom a fülledt, párás éjszakában, visszazeng az őzek léptéből, ha a paraszt káromkodva, fűrésszel, baltával, üzemelt nappal. Csendesebbek, las­ sabbak az őzek. Nem tiporják olyan borzasztóan a vetést, a termést. Kóbor kutya a parton Ez a kóbor kutya egy fekete, fehér csillaggal a homlokán. Előbb a tojásokat zabálta fel. A határvonalon, tavasz és tél közt, amikor a tyúkok a nagy tavaszi létfenntartás tojásözönére kalkulálva leállnak, készülnek, hogy mindahányan a legjobb képességük szerint fussák a tojásköröket, nekilátott a tyúkoknak is. Minthogy nem vagyok ott mindig, már a tojáslopásoknál is, de a tyúkfarm agresszív fogyásánál (12 397 �palócföld 95/5 db. kendermagos, 1 db. vörös kakas a keveredés miatt), a faluvégi etnikumra gondoltam először. A legelső gondolatom ők voltak, minthogy se toll, se kutyára utaló nyom. Arról nem beszélve, a dög, ez a kevercs dög, barátom volt, a maradékot ő kapta, kihe­ lyeztem neki a kapu elé egy használaton kívüli kuktaaljban. Fogalmam nem lehetett, ő a bűnös. Később fejben bocsánatot kértem az etnikumtól, mert ők is barátaim, azok is, min­ denki barát ezen a parton a hat lépésnyi távolság ellenére. Inni egy bandában, valamiért nem elegendő ma már. Egy zajos másnapra igen. Kész. Tyúkjaim védelmében úgy vagyok, mintha nem lennék. Minden lekapcsolva, antenna le­ szerelve, mert az antenna meg az ukrán hajósokat izgatja fel, ráadásul az ukránokkal nem lehet golyószóró nélkül tárgyalni, azonnal előrántják a maroklőfegyvert. Használják is, nem szaroznak, s bár többnyire egymást lövik, két-három hajósgárda egy kocsmában, a fal tele pisztolygolyóval, mégis jobb kétszer meggondolni, hagyunk-e szemük előtt csábító tár­ gyat. Ülök hát, lesem a tolvajt. Lándzsa a parton A fegyver atomháborúban (atomkorban) nem volna alkalmatos sem támadásra, sem vé­ dekezésre. Persze a part messze még az atomkortól, a part a test test elleni küzdelem tere­ pe, a szerszám megteszi. 150 centis mogyorórúd, hároméves, benne 130 centiméteres sima betonvas. 2-3 állásban rögzíthető különféle megoldású nyelvekkel. Edzett hegyén két rövid szakáll, mert ha busa támad meg az öbölben, őt is elintézem, később növényevő voltát meg­ hazudtolva, fantasztikus pörköltet, rántottszeletet, ecetes-fűszeres nyársalt halat vacsorái a part. (Meg- és bevallható, a fegyver eredendően busaívás idejére készült, amikor semmi­ vel nem törődve nagy hátukat kimutatva a szerelem bolondjai az izmos növényevők. Ki hinné?) A kerítés alját már régen a talajhoz fogattam kampós akácbotokkal. A purdé ott nem. mászhat be, mert felnőtt ereje kell a feltépéséhez. Fönt pedig dupla szögesdrót. A szögesdrót soha nem a bizalom jele, de a tyúkot én magam is meg tudom enni, legyűröm, ha rá­ kényszerülök. A kapu közelében lapítok két málnabokor között. Két ingben a szúnyogok miatt, így a málna sem szúr. Dohányzom, fújom a füstöket, a gyalogost messziről hallani itt a keskeny út kavicsain. De nem hallok semmit mégsem. Csak egy árnyék, átlibbenve a kapu fölött. Azanyád, mondom, azanyád. Nem megyek utána, ha igen, nem csípem meg, maradok. Hallom, csapkodnak, segítségért kiáltoznak a tyúkok. A maradék hét és a kakas. Kibiztosítom a lándzsát, ráerősítem a pántokat. Fél perc nem kell a kutyának, hogy fogai közt mozdulatlan tyúkkal újra a kerítéskapu­ hoz érjen. Abban a mozdulatban nyársalom fel, amellyel a kaput ugraná át. A fém akadás nélkül csusszan a nyakába, rántom is, fordítom csuklóból, hogy a szakállkák kiforduljanak, ahogyan ezt a busabőrrel begyakoroltam. Még fel se fogom, itt a tolvaj, a rabló, akit barát­ ságomba fogadtam. Az okos tekintetű Berci. Nincs idő felfogni, máris vége. A szakállkák szétszabták a szívét. 398 �palócföld 95/5 Őznézőben a parton Jó pálinkám van, mondja a vadász, gyere, megnézzük, akad-e köztük kilőhető. Megyek hát. A vadásznak különlegesen jó a pálinkája és a pálinka mellé különleges tör­ ténetei a kíséret. Éjfélig vasárnap. Éjféltől hétfő, de nem jut eszembe. Ülünk, dörmög. A fácánokat hogyan itatta meg máklével, mert attól alacsonyan és las­ san repülnek. A vadkant hogyan lőtte seggbe harmad dózis altatóval, hogy odatántorogjon a tüsszögő megyei titkár puskacsöve elé. Dörmögve, brummogva nevet, amikor csörtetve elhalad mellettünk valaki. Nocsak, mondja. Hétfő van, tudod-e. Nézzük csak meg... Nem érinti az éles leveleket, nem ad hangot, lépéseim mögötte tízszer úgy szólnak. Ssshi, mondja, ssshi... Gyilkosság a parton Egy érőben lévő, pergamenszerűvé lett kukoricaföld arra jó, hogy különösebb indiánkö­ vetelmények nélkül követhető a csörgő szél között osonó ellenség, merthogy ő maga zajos, Így halad. Hangosan. A vadász sötétben is lát. Mutatja, mindig a nyomaiba lépjek. Így teszek. Ha eltalálom, ha nem a sarkára. Meg-megállunk. Hallható, a fazon előttünk morog, énekel, káromkodik. El kell tűnődnöm azon, ugyan miért erre. Jobbra hatvan méternyire, balra meg száz, ott a kitaposott út. Aki a kukoricaföldön vág át az vagy nagyon részeg, vagy kajla úton jár. De ha részeg, már eldőlhetne, alhatna, hazakísérnénk. Gyorsabban haladunk nála, a vadász néha hátranyúl, állj . Most megint. Benzinszag, mondja. Én korábban éreztem, de nem hittem az orromnak. Megvan a faszi, morogja, kibiztosítja a Winchestert. Nem, mondom, nem szabad lőni. Ne csapjunk zajt. Nálam is ott a fegyver. Szimpla helyzetben sétapálca, veszélyben lándzsa. Azért van itt mit tudomásul venni, még az akció beindulása előtt. Ha megöljük, márpedig megöljük, mit kezdünk vele? Éjszaka van, beáshatjuk a frissen felszedett sárgarépa puha helyére. De a kerítés és a klozet közti terület is éppen megfelelő méretben, kezelhetőségben. Ősszel diófát készülök telepíteni oda a tűző nap és a dióaura légyvisszatartó hatása miatt. Nem mondom a vadásznak. Idő sincs rá, nem is érdekelné efféle apróság. Ha itt az idő, eltökölünk ezen is, mondaná, ha kérdeném. Most előbb kapjuk el a rohadékot. A vadász megáll, int, kanyarodjak a Duna felé, mutatja, hiányzik egy kukoricasor, ab­ ban haladjak, és a kerítés mellett jöjjek fel, ne legyünk egymás mellett, így nagyobb terü­ letet befogunk. Magam. Sokkal óvatosabban, sokkal tanácstalanabbul. 399 �palócföld 95/5 Az a cél, mielőbb házam közelébe érjek. Ha egy mód van rá, legyen szíves valamelyik szomszéd házát felgyújtani. Ez vicc itt. Csípjük meg mielőtt bármit felgyújthatna. De ha nem sikerülne, talán mégsem égő teraszom fényénél csapjam agyon, ha választani lehet. Rá kellene gyújtanom. De nem szabad. Mégis kihalászok egy Symphoniát, hogy meg­ nyugtasson az illata. Éjszaka van. Csend van. Nyugalom. A hegy szele néha végigsimítja a kukoricaföldet, csörget rajta. A műútról halkan dobolva indulnak az őzek. Gyorsulnak, lassítanak. Az őzek hangjánál távo­ labbról egy napok óta bulizó gimnazistacsapat hangszóróiból a dob és a basszus görög le, fel-felakadnak a hangok, görögnek tovább a Dunáig. Nem érzem magam valami jól. Szarul vagyok, közben itt mindennek jónak kellene lennie. Minden adott. Minden adott. Snecihadakat kellene fognom ruszlinak, de pálinkázhatnék is parázsló tűz mellett. Sak­ kozhatnék fejben Kalifa mesterrel kisajátított partrészén, vitakozhatnánk, melyikünk gye­ rekét keltsük fel, ha elfogy a szóda, melyik nem hajt el bennünket, a lökött apákat a franc­ ba. Ki nevelte keményebben az utódokat. Mindezen nem gondolkodom, csak pörög odabent, mint amikor keresünk valamit a ka­ zettán, villanásra érzékeljük. Két villanás közt látom a harmadikat, hallom a vele járó hangot, öngyújtófény, tűzkősúrlódás. Hirtelen nem is tudom, a benti futás ágazott le öngyújtóirányba, vagy élő közve­ títést látok. Két méternyire áll tőlem a sötétben. Köztünk se bokor, se semmi. Üdítősflakont tart a kezében, rongy lóg ki belőle, nem kell senki, hogy megmondja, mit csinál a fickó. Már kö­ zelíti a lángot a rongyhoz, már fellobban, már lendítené át a kerítésen, át a teraszra, vagy be a nyitott szellőzőablakon, már csak egy másodperc döntésidő. Úgy szúrok, olyan egyenesen és keményen, mintha az életem függne tőle. Pedig nem függ. Rántom és fordítom, ahogyan busavadászatokon begyakoroltam. A szakállkák rögzül­ nek. A mellében. Azt látom jól, azt nem téveszthetem el. Se ropogás, se recsegés. Mint a vajba, olyan símán csusszan a lándzsa az emberbe. De nem hallom, nem jajdul, nem sikít, nem bömböl, mint a sérült vadállat. Egyszerűen lerogy. Kibuknak alóla a lábak, ölébe veszi az égő, benzinnel töltött flakont, ott lobog a hasán. Eltakarítás a parton Toporgok, oltsam, ne oltsam, amikor odaérkezik a vadász. Hagyd csak, hadd égjen. Ha élvezi, hadd égjen a rohadék. Fogja a lámpát, belevilágít az arcba. Én nem nézem meg. Ki ez? Nem tudod, ki ez a csavargó? Ne szerencsétlenkedj már, legalább tudjuk, kit hamvasztunk, nem? Igyál egy kortyot. Iszom. Meghúzom a lapost. A fickó serceg. Kilyukadt a flakon oldala, lobogva terjed alatta a láng, bevilágítja a környéket, a pirománt. Elhajlítjuk a közeli kukoricaszárakat. Ne gyulladjanak meg. 400 �palócföld 95/5 Mi legyen, mit csinálunk vele, nézek a vadászra. Most még semmit, hadd szűnjön meg. Felismerted? Nem. Soha nem láttam. Akkor leúsztatjuk a vízen. Akkor, mikor? Ha elaludt a tűz, mondja vigyorogva. Csak nem akarod, hogy Dömösig világítson? Epilógus a parton Hajnalodik, amikor háromszoros szemeteszsákba lapátoljuk a bűzlő maradványokat. Alá kövek. A kötéshez felszeletelt fóliazsákot használ. Nem vagyok üzemkész. Nem szok­ tam hajnalonta hullákat úsztatni. Igyekezzünk, mondja a vadász, igyekezzünk, mert a horgászokat meg kell előznünk. Nem jó, ha látják, hogy a vízbe szemetelünk. Talán mégis a rendőrségre vihettük volna, mondom. Persze, hogyne, bólintja a vadász. Kiderítik, beteg, következő éjszakán felgyújtja a fél telepet, mert bántották szegényt. Itt bántották. Itt, ezek a disznók, beletiportak a leikébe. Jobb ez így, hidd el. Tiszta, egyenes. Derékig a hideg Dunában. A test elmerülne a zsákok közé szorult levegő ellenére, emel­ ni kell, emeljük, vonszoljuk beljebb, oké, mondja a vadász, úszik, fújtat, köpi a vizet. A parton vacogva figyelem, hogy lépdel kifelé, mint egy kis, gonosz hentes, ahogy elő­ bukkan zöld alsógatyája, ahogyan fekvőtámasznak dől a fűben, ahogyan ötven körül leen­ gedi vállait, vigyorogva felnéz, most mi a fasz van, megoldottuk nem? '95.aug. Esztergom Cene gál István alkotása 401 �palócföld 95/5 Kálnay Adél Szemben a sötéttel Előszó A gyerekek úgy hívták Gézuka és ebben szánalom is volt, meg gúny is. Mégis, ők legalább hívták valahogy, és ez biztosan jólesett Gézukának. Többször láttam jelét mennyire hálás érte, szolgál ezért a becézésért, szolgál, mint egy igazi szolga, már amilyennek az igazi szolgákat gondoljuk persze, olyan, aki annak született, aki egyáltalán nem gondolja, hogy lehetne más is, aki ha gondolkozik a sorsáról, azt gondolja nem lehet másként, csak így. Azt persze talán sosem tudjuk meg, miket gondolt az életéről Gézuka, mert nem va­ gyunk abban a helyzetben, hogy meghallgassuk őt. Ugyanis egy másik világban él, ott a dolgok árnyékos oldalán, ahová nekünk még a legnagyobb meleg elől sem jut eszünkbe menekülni, mert nagyon jól tudjuk, hogy nem hűs ott a levegő, hanem dohos; üresség van és rossz illatok, elhanyagoltság és betegségszagok, bűz, szakadt ruhák és függönyök, recse­ gő ágyak és billegő székek, gyereksírás és sóhajok. Nem, mi nem vágyunk oda, megborzon­ gunk tőle, mert tudjuk a nevét. Szegénység a neve, és akkor is megijeszt, ha filmen látjuk, vagy nagyanyáink mesélnek róla. Ilyenkor örülünk, hogy nekünk nincs részünk benne. Né­ ha azt gondoljuk, a szegények maguk is okai szegénységüknek, ám mégsem támad ettől jobb kedvünk, mert nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzájuk, a szegényekhez, mit gondoljunk róluk, mit segítsünk, illetve gondoljunk-e, vagy segítsünk-e egyáltalán valamit is nekik? Zavartak leszünk végül, vagy elutasítók, vagy lelkesen segíteni buzdulók, s hamar megtor­ panok, merthogy nem könnyű a szegényekkel, kiszámíthatatlanok, konokok és bizalmatlanok. S nekünk bizony van más, egyéb dolgunk is; élni kell, meg kell küzdenünk ezer gonddal, bajjal, talpon kell maradnunk és tartalékokat kell képeznünk, hogy szilárdan vethessük meg lábunkat itt, a napos oldalon. Gyökeret kell eresztenünk, hogy ne jöhessen olyan szélvihar, amelyik át­ görgethet abba a másik világba, ahol Gézukáék élik a maguk keserves életét. 402 �palócföld 95/5 Történet Első Amikor Gézukát megláttam, hideg ősz volt, barátságtalan permet szitált, nem le­ hetett tudni eső vagy hó készül, vagy csupán a köd akarja magát megszüntetni ilyen bosszantó módon. Rosszkedvűen sétálgattam le-föl a néhány méternyi járdaszakaszon, el­ bújni lett volna leginkább kedvem, jó meleg plédbe burkolózni, egy melegfényű lámpa alatt olvasgatni, vagy csak úgy lehúnyt szemmel úszkálni álom és ébrenlét között. Ehelyett a te­ lefonra vártam már jó ideje, ráadásul kellemetlen beszélgetésre számítva. Fáztam és éhes is voltam, nem volt időm aznap szinte semmire, állva kaptam be pár falatot, valami csirkés szendvicset, néhány kávé lötyögött még bennem, leginkább szívemet lötyögtetve. A hölgy a fülkében nemrég vette elő a második kártyáját, beszéd közben a fogaival tépte le róla a vé­ dőfóliát és olyan nyugalommal nézett ki rám, mintha fa volnék, vagy postaláda. Biztos vol­ tam benne, fel sem tételezi rólam, hogy a telefonra várnék, hogy ilyet mernék tenni. Nekidöntötte a hátát a fülkeajtónak, lábát otthonosan egy támasztékra tette, s így, kényelme­ sen elhelyezkedve kezdte meg újabb százhúsz egységnyi mondanivalóját az élet megannyi fontos dolgáról. Ekkor határoztam el, megnyújtom sétáló területemet, mert kezdtem ma­ gam ketrecbe zárt vadnak érezni, akinek egyre vadabb indulatai vannak. Az új távolság a ház sarkáig, majd visszafelé a szemetes konténerig jelöltetett ki, közben arra is figyelnem kellett, a nagyobb távolság bejárása alatt is egyértelművé tegyem, hogy a telefonra várok itten, lankadatlan, bár már kissé gyengülő kitartással. Sötétedett, egész pontosan a szürkü­ letnek az a pillanata, amelyik egybemos mindent, igen, ez a pillanat következett, amikor a konténerhez értem, s a mocorgástól riadtan megtorpantam. Arra gondoltam rögtön, ez nem lehet macska, hanem valami nagyobb testű állat, ami így kotor odabent, s akkor megjelent egy árnyék, mert olyan volt csak éppen, nem mint valami, hanem mint valaminek az árnya, s ez az árny evett! Ide-oda dülöngélve ahogy a szemétkupac süllyedt alatta, egyensúlyát tartva marokra fogott egy ismeretlen dolgot a kezében, s nagyokat harapott belőle. Döb­ benten meregettem a szemem, abban reménykedtem, nem látok jól, aztán amikor már nem lehettek kétségeim, rettenetes zavart éreztem, olyat látok, amit nem lenne szabad, már az arcom is égett a szégyentől, pedig a gyerek nem látott engem, vagy ha látott is, nem számí­ tottam; csak az evés érdekelte, meg hogy egyensúlyban maradjon. Nagy csattanásra esz­ méltem, a hölgy végre elhagyta a fülkét és büszke tartással elsuhant mellettem. Odainteti, mint jó ismerősnek, na mehetsz már, vagy nem is sürgős, ez volt a tekintetében. Ám nekem már nem volt kedvem telefonálni. Gyere ki abból a szemétből, szóltam rá a gyerekre, s fur­ csán idegenül csengett a hangom. Az árnyék mintha csak most venné észre a világot, összerezzent, s olyan gyorsan, ahogy csak ijedtében képes mozdulni az ember, átvetette lá­ bát a konténer száján és már kint is volt. Megbicsaklott a lába, féltérdre esett, de már pat­ tant is föl, inait a tér másik végébe, a jótékony sötétbe. Álltam szemben ezzel a sötéttel és tudtam, hogy onnan les most engem ő is, de azt is tudtam, ha elindulnék felé, kifutna a vi­ lágból. Hát nem mozdultam, csak kiáltoztam bele a sötétbe, ha éhes vagy, gyere ide, ne félj, adjak pénzt, vagy megetesselek, ilyeneket, s közben egyre kényelmetlenebbül éreztem ma­ gam. Kinyílt egy-két ablak, s be kellett látnom, hogy viselkedésem furcsának tűnhet, abba­ 403 �palócföld 95/5 hagytam hát a kiáltozást, de a csend még idegenebb lett. Tehetetlenül és nyomorultul éreztem magam, úgy oldalogtam haza, mint akit alaposan helybenhagytak. Így ismertem meg Gézukát. Második Ettől kezdve rendszeresen látom, s lassan megtudok róla sok mindent, figye­ lem is, de nagyon tapintatosan. Nem szeretném, ha közös szégyenünkre kénytelen lenne emlékezni. Megismerem Gézuka családját is, nem lehet őket nem látni, hallani. Kiderül, hogy nemrég költöztek be a szomszéd lépcsőházba, egy egybenyíló kétszobás lakásba heten, de az is jól látszik, hogy mindjárt jön a nyolcadik. Néhány hónap elteltével mindenki tud róluk valamit. Nem dolgoznak sehol, nem tudnak, vagy nem akarnak, de még otthon sem. Az ablakban lógnak, mármint a felnőttek és cigarettáznak. A gyerekek folyton sírnak, azt hallani a nyitott ablakon át, főleg a konyhain, mert az télen, nyáron kitárva, mintha a teret szeretnék így megnövelni a bentlakók. Néha még éjszaka is felhasítja a csendet egy-egy ki­ áltás, az anyád szentségit, aludj már! S ez még a legenyhébb azok közül a kifejezések közül, melyeket a szülők, főleg az anya szór a kicsikre. Nem fizetik a bért, miből is, s nem fizetik a gyerekek után az óvodát, de vasárnaponként együtt vonulnak mindnyájan a közeli cuk­ rászdába. Nagy adag fagyi van a gyerekeknél, s még otthonra is csomagol tatnak süteményt. Mindnyájan, mondom, pedig nem igaz, Gézuka sosincs velük, s nehogy azt higgye valaki, hogy a csomagolt sütit neki szánják. Azt állítólag a délutáni pihenő alatt az anya majszolja el, míg a gyerekek alusznak. Amúgy senkit nem bántanak, legföljebb, ha gyerekei védelmé­ ben kénytelen az asszony időnként lerohanni a térre, és pofonokkal fenyegetni a komisz kölyköket, akik mindig belekötnek az övéibe. Soha nem engedtem bántani a gyerekeimet, kiáltja villogó szemmel és úgy néz szét, hogy a téren ülőknek összerándul a gyomruk. Nem sokkal később hallani, hogyan csattogtatja sorban a fakanalat a csupasz kis fenekeken, ki tudja miért. Úgy tűnik mégis jó nekik, legalább is jobb, mint Gézukának, foglalkoznak ve­ lük, megtörlik az orrukat ha sírnak, fagyit kapnak, vagy fenekelést, rájuk kiabálnak, és időnként új ruhát vesznek nekik. Gézuka azonban mintha nem létezne számukra. Harmadik Gézuka kinőtt ruhában, szakadt cipőben, koszos táskával iramodik reggelen­ te az iskolába. A lépcsőházukra látok az ablakomból, rendszerint az első kávémat iszom éppen. Gézuka szétnéz és szinte azonnal talál valakiket, akik arra tartanak, amerre ő. Ilyenkor int ne­ kik, utánuk fut, vagy bevárja őket, van abban valami szívszorító, ahogy azonnal hozzájuk iga­ zítja a lépteit, ha kell lemegy a járdáról, vagy átgázol a pocsolyán, s a gyerekek azt mondják neki, heló, Gézuka, és folytatják ott, ahol tartottak. Nem örülnek meg neki, de nem zavarja őket, s Gézuka egész tartásán látszik, hogy teljesen boldog. Mintha tartozna valahová. A taní­ tónő, aki még alsóban tanította Gézukát, itt lakik a szomszédban. Okos kisfiú, mondja, csak nagyon félénk, de a szülei nem engedték, pedig egész küldöttség érkezett hozzájuk ezügyben. Nem tudjuk mi lesz vele, tárja szét a karját a tanítónő, s elhiszem neki, tényleg, mintha nem lenne mit tenni. Kérdezem, ott eszik-e az iskolában. Tavaly még napközis volt, most nem tu­ dom, volt valami cirkusz a befizetés körül... Azt mondom a tanítónőnek, hogy szerintem éhe­ zik ez a gyerek. Az lehet, bólint rá, lassan tizenhárom éves lesz, s az ötödikesek között is kicsinek látszik. Sokáig hümmögetünk. 404 �palócföld 95/5 N e g y e d ik Szünidőben, hétvégén elsőnek penderül le a térre, aztán ott ténfereg egész nap. Néha a kicsikkel játszik, aztán átáll az unatkozó nagyokhoz, hallgatja őket, elfut nekik a boltba kóláért, sörért, a bokrok alatt üres üvegeket keres. Este mindig sötét van már, mi­ re elindul fölfelé. Behúzott nyakkal úgy surran be a házba, mint egy bűnös egérke, aki mi­ nél hamarabb túl akar lenni az egérfogón. Figyelem, hogy ér oda az ajtajukhoz. Egy pilla­ natig mindig megáll, befelé hallgatózik. Hol az istenbe voltál, csattan fel szinte azonnal az asszony rekedt hangja, na takarodj akkor befelé, nincs vacsora! És én egyáltalán nem ér­ tem már Gézukát, hisz másnap és legközelebb megint későn megy föl, pedig tudhatná... Ar­ ra gondolok egyszercsak rémülten, lehet, hogy ez a gyerek már nem is akar élni? S ettől kezdve rendszeresen szorítja valami a szívem, ha látom. Párszor megpróbálok segíteni neki, adni valamit, csak úgy hanyagul, nehogy nagyon meg kelljen köszönnie. Ö tö d ik Aztán egyszercsak nem látom Gézukát. Napok, hetek telnek cl, megkérdezem a testvéreit, azok meg a vállukat vonogatják. Végül a tanítónőtől tudom meg, kórházban van Pesten a kisfiú, nem tudja visszatartani a székletét, most vizsgálják, mi a baj. Eltelik vagy két hónap, mire újra a téren kóvályog. Ha lehet még soványabb, sápadtabb lett. Én is kezdem magam egyre rosszabbul érezni. Egyedül élek, viszonylagos nyugalomban. Sorsom úgy hozta, hogy nem kellett soha senkiről gondoskodnom és én sem szorultam rá senkire. Gondok, in­ dulatok nélkül éltem. S most itt van ez a gyerek, s nap mint nap kénytelen vagyok átélni a te­ hetetlenség kínját. Olyan tükröt tart elém az élet Gézuka létezésével, amely tükörbe nem le­ het szégyen nélkül belenéznem. Nehezen alszom el mostanában, s nincsenek szép álmaim. H a t o d ik Végül egy égető, tűző nyári napon megoldódni látszik a problémám. Már napok óta beszélik, hogy a nagy lakbérhátralék miatt kilakoltatják a családok Viszonylag jól járnak, mert nem kerülnek az utcára. Egy közeli faluban kapnak egy üres kétszobás házat, ami eléggé lelakott ugyan, de szép nagy kertje van, termő fákkal. A teherautó dél körül érkezik, jön egy hivatalos em­ ber, meg néhány rendőr, hogy minden simán menjen. A család nem tiltakozik, de nem is vesz részt a költözésben. Lent állnak a teherautó mellett, a férfi csípőre tett kézzel, az asszony a gyerekekkel. A kicsik néha rákezdenek a sírásra, aztán abbahagyják. Gézuka azonban segít. Szolgálatkészen pakol, adogat, beszélget a rendőrökkel. Alig valamivel több, mint egy óra alatt készen van minden, s a teherautón, mintha semmi nem lenne. A család felkapaszkodik a bútorok közé, a gyerekek fel­ élénkülnek, úgy ráncigálja el őket az apjuk az autó széléről. Gézukát keresem, remélem szétnéz még utoljára a téren, de nem. A sofőrhöz kapaszkodik fel, elégedetten ül a nagy ablakban, előre mutogat valamit, talán, hogy merre lehet innen kimenni, aztán lassan megindul az autó. Utószó Igen, határozottan jobb így, nem látni őket, nem látni Gézukát. Elmentek s elvitték ma­ gukkal azt a kényelmetlen érzést, valahová, ahová már nem látok el. Ám egy valamit, az el­ ső döbbent pillanatot örökre itt hagyták nálam. Azt a kis árnyéklényt, akinek szeme villa­ nását meg kellett látnom abban az őszi szürkületben. 405 �vita Szigetvári János Audiatur et altera pars! Érdekes, figyelemreméltó, tanulságos vi­ ta az, amit Bilecz Endre Választás előtt választás után című politikai esszéjének közlésével indított útjára a Palócföld ezévi számaiban a szerkesztőség. A vitaindító és a hozzászólások is túl­ lépték Nógrád megye határait, az 1994. évi országgyűlési és önkormányzati vá­ lasztások kereteit. Mindez természetes és érthető, hiszen ami megyénkben történt, az egy országos esemény láncszeme, ha­ zánk pedig alanya a világ egy jelentős ré­ szén zajló sorsfordító változásoknak. A szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenetnek. A vitában eddig megszólalók hívei ennek a folyamatnak. Burkoltan vagy nyíltan ítélik el a szocializmus építésének nevezett idő­ szakot. Álláspontjukat úgy értelmezem - tiszte­ let a kivételnek azok a választók téved­ tek, akik szavazatukat valamelyik baloldali pártra adták. Az pedig teljességgel elfogad­ hatatlan, hogy a Munkáspárt még mindig ott van a politikai palettán. Jaj annak a pártnak, aki kész vele együttműködni. A Munkáspártot az 1989 előtti MSZMP ideológiai utódpártjaként aposztrofálják, s mint ilyent, mindenért bűnbakká teszik. A Munkáspárt azonban programjában, Szer­ vezeti Szabályzatában, tagságában alapvető­ en különbözik az 1989 előtti MSZMP-től. Sem mód, sem lehetőség most nincs arra, hogy ezeket az eltéréseket akár csak vázla­ tosan is ismertessem. Célom sem ez. Egy jellemző példa mégis csak engedtessék meg: a párttag is lehet vallásos, a vallásos is lehet párttag, szögeztük le. Meggyőződésem, hogy az emberiség fejlődése előbb-utóbb elvezet a közösségi társadalomhoz, még akkor is, ha az 1917-1990 közötti időszak Európa egyes országaiban elvetélt kísérlet volt. Olyan elvetélt kísérlet, amelynek számos vívmányát a tömegek szeretnének megőriz­ ni. S mikor ezek a vívmányok elenyésznek, a jelenlegi ellenzék indít harcot értük. Előzmény: Bilecz Endre vitaindítója (1995/1.), Rákos Csaba, Ádám Tamás, Csongrády Béla (1995/2.), Tóth Sándor, Gusztos István, (1995/3.), ifj. Fekete Gyula (1995/4.) hozzászólása. A VITÁBAN résztvevők álláspont­ ját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 406 �palócföld 95/5 Amikor a Munkáspárt teszi ugyanezt, de­ magógiával vádolják. Amikor a cikk írásába kezdtem, elhatá­ roztam, nem idézek Hérodotosztól, Aiszóposztól, Szent Ágostontól, Karinthy Fri­ gyestől. Nem hivatkozom a Talmudra, Bibli­ ára vagy a Koránra. Nem hozok példákat a történelemből, irodalomból, a filozófiából, az ideológiából, hiszen minden állításra vagy cáfolatra gazdag tárház áll rendelke­ zésre. - Mégsem tudom nem idézni Günther Grass levelének egy részét, amit Óe Kenzaburohoz írt a Japán elleni atomtámadás öt­ venedik évfordulója alkalmából: „...A kom­ munizmus összeomlása után az utoljára megmaradt ideológia, a kapitalizmus győz­ teseként viselkedik és minden gátlást levet­ kőzött. Dogmáinak engedelmeskedve föl­ mondják a társadalmi békét. Szelleme sze­ rint a növekvő munkanélküliség a fogyasz­ tói társadalom kockázatához tartozik, az elnyomorodásban mindenki maga vétkes, a szabadság pedig mindenekelőtt a piac sza­ badságát jelenti. Bár az alapvető demokrati­ kus jogok papírra még mindig jóindulatúan rögzítve vannak a gyakorlat gúnyt űz a szép ígéretekből...” (Népszabadság, 1995. au­ gusztus 9.) A Munkáspárt a realitásokból indul ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy nincs a tör­ ténelem napirendjén a „Téli Palota ostro­ ma” (ami, tudjuk vértelenül zajlott le). Alkotmányos keretek között, lehetősége­ ink szerint viszont mindent megteszünk a bérből-fizetésből élők, a munkanélküliek és nyugdíjasok, az ifjúság és a nők, a nagycsa­ ládosok, azaz a rendszerváltás kárvallottai­ nak érdekében és védelmében. - Ezt képvi­ seljük az önkormányzatokban, s ezt teszi frakcióm a salgótarjáni közgyűlésben is. Ezt a célt tükrözte választási jelszavunk mind 1990-ben, mind 1994-ben: „A salgó­ tarjániaknak élni, a városnak működnie kell.” Ennek a jelszónak a tartalmát progra­ munk adja. A program olyan célokat tartal­ maz többek között, mint: - a jelenlegi vezetést le kell váltani, egy erős baloldali önkormányzat választása a cél; - létkérdés a helyi erőforrásokból munkahelyek teremtése, mert a munkanélküliség az országos átlagnak több mint kétszerese; - a csődbement várost meg kell mentenünk a költségvetési forráshiány megszüntetésével, a pénzügyi és gazdálkodási egyensúly helyreállításával; - versenyképes oktatási-, kulturális-, sporttevékenység feltételeinek biztosítása, az intézményi struktúra átalakításával; - a polgármesteri hivatal munkájának további ésszerűsítése; - a szociálpolitika nyújtson védelmet az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek­ nek, a támogatások odaitélésénél érvényesüljön a rászorultság elve; - a környezetvédelem kiemelt helyen szerepeljen az önkormányzat tevékenységében, stb. Ezek és ehhez hasonlóak szerepelnek céljaink között. Megvalósításuk képezik az MSZP-vel való, mindkét oldalról korrektnak mondott együttműködésünket. M iért róható fel ez a koalíciónak? A n­ nak a koalíciónak, amely nem valakik ellen, hanem valam iért és valakikért működik. 407 �palócföld 95/5 Csank Csaba Az iszap még nem kavarodott föl! (Sem más!) . Az első szabad választást követően nem gondoltam, hogy kevés idő elteltével erő­ sebb lesz bennem a megszólalás kényszere, mint a „bölcs hallgatásé”. Nem bértollnokként szeretném röviden kifejteni vélemé­ nyemet e míves folyóirat által indított, és hónapok óta tartó vitában. Tehetem, mert az elmúlt öt évben nem voltam elkötelezve egyetlen párt iránt sem, így elfogultság nél­ kül volt lehetőségem mérlegelni a történése­ ket, a tényeket (persze ez nem azt jelenti, hogy vizsgálódásaim során napjainkra nem kerültem közel egyikhez sem). „Vétekesek közt cinkos aki néma” hogy egy neves írót és költőt idézzek. Mert pillanatnyilag nincs más lehetőség csak belekiáltani a tria­ noni határok közé szűkített kis világunkba mert még ez is elveszhet! Akkor aztán hiába írta a jó Babits: „Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!” Elveszhet, börtönné züllhet, és fel is emelkedhet - még van rá lehetőség! Lehet hasznos elemzéseket készíteni az elmúlt évi választásokról, de ezek mindig a vizsgált időpont pillanatnyi helyzetét mu­ tatják, a helyzet pedig mindig változik. Pél­ da rá, hogy a három pártot tömörítő Polgári 408 Szövetség pár hete még bírálta a Független Kisgazdapártot bejelentéséért, hogy kész a kormányzásra, a napokban pedig az említett szövetség pártjai jelentik be készségüket a kormányzásra... Sajnos hazánkban az elmúlt öt év akut gazdasági, politikai, erkölcsi válságot ered­ ményezett. E rövid terjedelemben ezek sze­ leteiből szeretnék önkényesen néhány öszszefüggést kiragadni. A marxista szemléletű történelemtanítás is azt tanította egykor, hogy a dinamikusan fejlődő feudális államokban a számban jelen­ tősen megnövekedett és meggazdagodott pol­ gárság gazdasági hatalma mellé - nem válo­ gatva az eszközökben megszerezte a politi­ kai hatalmat. Az alaptétel tulajdonképpen nálunk is ez, csak mások a szereplők, más a tőke eredete. Itt a szocializmus utolsó két évében és az azt követő években a kommunista rendszer nó­ menklatúrája és egy hozzádörzsölődött vé­ kony réteg mentette át politikai hatalmát gazdasági hatalommá 1988-tól, a Németh Kormány által elfogadtatott privatizációs törvény alapján. Így az 1990-es választások eredménye nem hozta a rendszerváltást csak annak látszatát. �palócföld 95/5 A volt nagy állami tulajdonok vezetői­ ből, haszonélvezőiből - haszonélvezők és tu­ lajdonosok lettek, felülmúlva a történelem­ ből ismert legvadabb kapitalistákat - lega­ lábbis szociális érzéketlenségben. A kilenc­ venes választásokat követően ez a folyamat kissé megtorpant, majd gőzerővel ment to­ vább. Elfelejtődtek a szép jelszavak, a válla­ latok, üzemek munkásaiból csak kevés he­ lyen lett tulajdonos és csak olyan arányban - pár százalék erejéig - nehogy befolyásolni tudják a döntéseket, illetve legtöbb helyen utcára űzték őket. És itt szólni kell a magánosított illetve még magánosításra váró állami tulajdon eredetéről. A volt nagy állami tulajdonok alapját még az államosítások idején orozták el - ma már tudjuk törvénytelenül! Másik jelentős részét szorgalmas munkások hozták létre, melyek anyagi hátterét a nyugatról, felelőtlenül fel­ szedett kölcsönök egy része adta - máig nyögjük kamatterheit, egyre reményteleneb­ bül. Ezeknek a tulajdonoknak a bagóért törté­ nő eladása folyik most, mi pedig (balekok) fi­ zetjük olyan hitelek kamatterhet, amelyek­ ből a létrehozott értékek már nem a mi tulaj­ donunkat képezik. Ez elképesztően erkölcstelen, ugyanakkor meg kell mondani, hogy ráadásul az újdon­ sült hazai tulajdonosok többsége alkalmatlan a gazdálkodásra. A Rákositól tanult felélési politikát folytatja! Ugye emlékszünk miből gazdagodott meg az állam(?), hogy fokozato­ san valakiktől mindig elvett valamit, és ami­ kor már nem volt mit elvenni - ez már a Ká­ dár-korszak közepe -, akkor jöttek a nyugati hitelek... Mivel nem vagyok közgazdász, nem aka­ rom folytatni, csak érzékeltetni szeretném, hogy ha nem vetnek véget a felélési politi­ kának, rövidesen eljutunk oda, már nem lesz mit eladnunk. De hát mi is történt tavaly májusban? A nép élt közel négy antalli évet, és ítélt. Mihez képest? A gulyáskommunizmushoz képest. Ma: eső után köpönyeg, hogy az előzőek, kik azért kezdők voltak, „jobban” csinálták mint a mostaniak - legalábbis a társadalmat ke­ vésbé terhelték. Csalódtak az újban és májusban vissza­ szavazták a régit, s ez elhitette, hogy ő már nem a régi. Szavaztak hát dacból, nosztalgiá­ ból. De mért nem választottak mást? Féltek, hogy ismét csalódnak és... És a parlamenti pártok egy kivételével mindent megtettek, hogy ne kerülhessen be új erő a „Tisztelt Házba”; a vezető kormánypárt kevés hatal­ mát a médiumok fölött arra használta, hogy diszkriminálja korábbi szövetségesét a Füg­ getlen Kisgazdapártot, melynek volt annyi ereje és egyenessége, hogy amikor becsapa­ tott, kilépett a koalícióból! - Tehát a válasz­ tók nem igazán ismertek más lehetőséget. Van azonban a májusi szegfűfelhőszakadásnak egy nagy tragédiája: az MSZP az SZDSZ koalícióba táncolásával - ki nem tu­ dott ellenállni a még privatizációra váró va­ gyonnak - megszerezte az. abszolút többsé­ get, és ezzel a parlamentben megszűnt az el­ lenzék befolyása a döntések felett. Ez pedig diktatúra a jogalkotásban, mely egyre inkább elterjed a közélet más területein is. Az MSZP nem hirdetett nagytakarítást de csinált... A gazdasági hatalom mellé visszaszerezte a po­ litikai hatalmat is. 409 �palócföld 95/5 Ilyen tragikus helyzetben azon morfondí­ rozni mint Bilecz Endre teszi vitaindítójában, hogy ki ért el közepes eredményt megyénkben a KDNP vagy a Kisgazdapárt - mármint a vá­ lasztásokon - fölösleges. Egyébként ő maga is tudja, hogy a KDNP az országgyűlési választá­ sokon négy helyet veszített a Kisgazdákkal el­ lentében, kik nem buktak el négy helyet Nóg­ rádban, viszont a helyhatósági választásokon megerősödtek. De ez sovány vigasz. Ádám Tamás űr vitaanyagában hiányol­ ja a Kisgazdapártból - a megyében - a ka­ rizmatikus vezetőket. Miért nem megy el a rendezvényeikre? Lehet, hogy ott találkoz­ na ilyenekkel... - Bizonyos mértékig egyéb­ ként igaza van, hiszen a párt 40 évig nem létezhetett, nem ment át olyan szerves fej­ lődésen, mint az MDP a későbbi MSZMP a jelenlegi MSZP. Én egyetértek Rákos Csaba megállapí­ tásával - ha jól értelmeztem az idézőjelet az MSZP-t nem tartja baloldali pártnak én sem - cselekedetei alapján hiszen semmi baloldali értéket nem képvisel, vala­ mi máshoz közelít, mint egy parlamenti de­ mokráciában szükséges baloldali szociálde­ mokráciához. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a megoldás? Mi történhet? 410 A napokban Gidai Erzsébet nem túl biz­ tató alternatívákat vázolt a televíziónézők elé: 1. gazdaságilag a balkáni színvonal alá süllyedünk; 2. a társadalom összefog és új országvezetést választ; 3. a boszniainál szörnyűbb állapot alakul ki. - Bár ezzel az utóbbival elsősorban a jelenlegi kormány­ pártok riogatják a médián keresztül a pol­ gárokat. Én, a magam részéről, a másodikat tartanám célravezetőnek, de addig ez nem kivitelezhető, míg a bukott kormánypár­ tok nem veszik észre, hogy a választópol­ gárok tanulva a történtekből, olyan pár­ toknak adnak lehetőséget, akik még nem csapták be őket. Ezért a magát „legna­ gyobb ellenzéki erőnek” tituláló pártnak és szövetségeseinek be kell látni, hogy je­ lenlegi látszategységet szimbolizáló Polgá­ ri Szövetségükkel a Kisgazdapárttal való rivalizálással, veszélybe sodorhatják egy kisgazda vezetésű koalíciós nemzeti kor­ mány megszületését. Más lehetőség pillanatnyilag pedig nin­ csen, nincs idő, más parlamenten kívüli párt megerősödésére, hiszen a választások nem biztos hogy 1998-ban lesznek, hanem ko­ rábban. 98-ban még nem lesz vagy már nem lesz választás... �palócföld 95/5 Baráthi Ottó Dilemmák és csapdák ,,A hatalom csak eszköz, a végcél a népek boldogítása. ” (Deák Ferenc) Bizony, igaza van a szerkesztőnek: any- is azonosulhatok. Ez annak ellenére is így nyi m indenről vitatkozunk mostanában. van, hogy vitaindítója talán nem is annyira Nekem - időnként - egyenesen úgy tűnik, átfogó mint ahogy azt beharangozza, ám m intha mindig mindenki egyszerre vitat­ szándéka szerint - kétségbevonhatatlanul kozna m indenkivel. R áadásul a másik szubjektív. Természetesen előbbi - korántsem mi­ félre nem is igazán figyelve, a v ita p a rt­ nősítő - jelzőim mitsem vonnak le Bilecz nert jobbára és többnyire meg sem hall­ dolgozatának értékeiből. Más - Nógrád Me­ gatva. (Hogy m iért van ez így, nagy d i­ gyei Hírlapban is megjelent - írásaival lemma szám om ra, jóllehet sejtem ; az együtt valóban átfogó képet ad a politikai okok elsődlegesen vitakultúránk h iá­ viszonyokról, s nagy értéke, hogy - amint nyosságaiban keresendők.) Nos, ezért azt az eddigi reflexiók is mutatják - máso­ nem szeretek én különösebben vitatkoz­ kat is gondolkodásra késztet, véleményalko­ ni senkivel sem. tásra serkent; miként most, ez alkalommal Bilecz Endrével, a Palócföld ez évi el­ engem is. ső számában megjelent Választás előtt Szóval, ezért szeretném írásomban ma­ választás után című vitaindító (politikai gam is - nyilván sajátos látásmódom sze­ esszé?) szerzőjével meg azért sem kell vi­ rint - egy kicsit és röviden összegezni a tába szállnom, mert helyzetmegítélése kialakult politikai (csapda?) helyzetet, összességében számomra is reálisnak tű­ nem hallgatva el esetenként kétségeimet, nik, megállapításainak többségével magam dilemmáimat sem. 411 �palócföld 95/5 Egy kis visszatekintés A parlamenti ciklusváltás - az 1994 má­ jusában lebonyolított kétfordulós választás - igen jelentős politikai fordulatot eredmé­ nyezett. A keresztény- nemzeti kormányko­ alíció - általam nem várt, ám sejtett nagyarányú vereséget szenvedett. A kiérdemelt bukásban biztos voltam, csupán a csúfos K.O. ténye lepett meg kissé. A képviselőválasztások eredményeként az MSZP a parlamentben abszolút többséget szerzett, súlya csaknem hétszeresére(!) nö­ vekedett. A szociálliberális gazdaságpolitika bázisán az SZDSZ-szel létrejött korm ánykoalíció formális alkotmányozó többséget jelent, ami lehetővé teszi számukra a két­ harmados többséget igénylő kérdésekben, hogy maradéktalanul - és megfellebbezhe­ tetlenül - érvényesítsék akaratukat. Őszintén szólva ez egy kissé zavar en­ gem: nagy dilemmám, hogy mi lett volna lenne - akkor, ha a kormánykoalíció nem ilyen túlsúlyos. Egy bizonyos számomra: így sokkal könnyebben szalad a kormány szeke­ re; a bibi mindössze annyi, hogy el is sza­ ladhat. Erre sajnos számos jel mutat: ilyen volt - hogy szerintem csak a legveszélye­ sebb kettőt említsem - az önkormányzati törvény módosítása és a Bokros-csomag el­ fogadása, amelyek - Bilecz is utal rá - cent­ ralista törekvéseket hordoznak, s számomra még beláthatatlan következményekkel jár­ hatnak. A második megmérettetés - alig fél év­ vel a parlamenti választások után - az önkormányzati választás volt. A helyi önkor­ mányzati választások azonban nem csupán helyi érdekűek: ahol a pártok erőteljesebben jelen vannak, tehát elsősorban a városok­ ban, a leadott szavazatok üzenetértékűek a 412 központi hatalom, a politikai erők számára is. Ugyanakkor az új önkormányzati tör­ vény a helyi testületeknek nagyfokú szabad­ ságot, autonómiát biztosít még mindig, jól­ lehet úgy tűnik, nyirbálni igyekeztek ezt, aminek esetleges permanenciája szerintem botrányos ballépés - igazi csapda - is lehet­ ne. Ezért a helyi választások és főleg azok eredménye felbecsülhetetlenül fontos. Az önkormányzati választások egyik meghatározó jellemzője volt - véleményem szerint -, hogy a kormánykoalíció két párt­ ja nem kötött országosan választási szövet­ séget, így az együttműködés a helyi viszo­ nyoknak megfelelően alakult. Következés­ képpen a koalíciók kavalkádja vált jellem­ zővé. Az eredmények ismertek - sem he­ lyem, sem szándékom nincs részletezni azo­ kat. Figyelemre méltónak tartom azonban azt a tényt, hogy az új választási rendszer a két-három pólusú pártosodás irányába te­ relte a magyar pártrendszert. Bilecz helyesen állapítja meg: „Nógrád megyében különösen adottnak tűnt a májusi eredmények alapján a baloldal abszolút si­ kere...” A balra át következményeként (is) a polgári pártok döntő vereséget könyvelhet­ tek el, s csúfos kudarcra ítéltettek a konzer­ vatívok. Egyik sem okozott különösebb meglepetést a tárgyilagos kívülállónak. Az már inkább, hogy az SZDSZ - talán nem elég reálisan felmérve erejét és bázisát - a megyében is szövetséges nélkül maradt. Nógrádban a szavazásra jogosultak több mint ötven százaléka járult az urnák elé. Némi rosszindulattal azt is mondhatnám, ez is utal a nógrádi ember naív mentalitására, jóindulattal meg úgy is lehet fogalmazni, hogy a jövőbe vetett hitük vezérelte többsé­ güket. Mindenesetre számomra úgy tűnik, �palócföld 95/5 Nógrádban a népakarat jutott kifejezésre a választási eredményekben. Ezért szerintem választási csalódottságról még nem igen le­ het beszélni - mint ahogy utal erre Bilecz Endre előrebocsátott megállapításában -, hiszen a nép által megválasztottak még a helyükön vannak. Ha a programokban meg­ fogalmazottakhoz képest elért eredmények­ re gondol - esetleg eredménytelenségre cé­ loz, és ez a valószínű akkor viszont telje­ sen igaza van jeles publicistánknak. Szíve­ sen mondanám, várjuk ki a végét, hiszen még alig több, mint egy fél év telt el az önkormányzati választások óta. Hogy a továb­ biakban, miként alakul az önkormányzatok sorsa, az számomra nagy dilemma megintcsak. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy ha gazdasági önállóságukat tovább kívánják egyes politikai erők és kormányzati ténye­ zők korlátozni, az már társadalmi csapda lesz a javából. Különösen gondolok itt az esetleges gazdasági megszorító intézkedé­ sekre, anyagi-pénzügyi lehetőségeik beszűkítésére, mint például a tervbe vett személyi jövedelemadó visszatarthatóságának mérté­ ke, stb. Kampányok és programok A választásokat megelőző időszakban sokan másokhoz hasonlóan - azt gondol­ tam, hiszen előjelei voltak szép számmal, hogy a kampány és a választási propaganda - minden igérgetés ellenére - még a nagyon mélyen lappangó ellentéteket is felszínre hozza, és a valóságosan releváns érdek- és értékkülönbségek eldurvítják, esetleg botrá­ nyossá teszik a választást megelőző napokat-heteket. Kételyeim szerencsére nem váltak valóra, ez a dilemmám szinte alapta­ lannak bizonyult. (Természetesen leszámít­ va néhány abszolút szélső jobbos, meg szél­ ső balos harsánykodót.) Esetenként előfordult persze, hogy a pártok egyes frontemberei eltúlozták szere­ püket, felnagyították tömegbázisukat és erejüket - sokszor figyelmen kívül hagyva a tömegkommunikációs központok felmérése­ it és előrejelzéseit is -, és már-már gyanús határozottsággal fogalmazták meg elképze­ léseiket. Nem kímélték ellenfeleiket, politi­ kai ellenlábasaikat sem. Nem csoda ez, per­ sze, azt is mondhatnánk, hogy hozzátartozik a politikai és a polgári demokrácia játéksza­ bályaihoz, és természetesen gyermekbeteg­ ségként is kezelhető. Mindenesetre az öntömjénezők, a történelmi tényeket megha­ misítok, esetenként a tudatos gyűlölködést is keltők nem arattak nagy sikeret. Mintha fejlődött volna valamicskét politikai kultú­ ránk. (Sokak számára csalódást okozott azonban a közszolgálati TV és rádió, amely mintha néhány műsorában a tényeket ideologizáltan kezelte volna.) Utólag könnyű megállapítani, akár olcsó hatásvadászatnak is tűnhet, hogy a legsike­ resebb kampányt a szocialisták folytatták, és a jobboldali pártok egyikének-másikának a kampánya már maga volt a csapda, hiszen helyzetelemzésük nem egy esetben megmosolyogtatóan irreális volt. Ugyanakkor a szocialisták csupán értelmes erőfeszítéseket ígértek, s szinte, mint akik nyerni sem akar­ nak, előre jelezték, hogy nem szüntethető meg a munkanélküliség, nem csökkenthetők az adósságszolgálat terhei stb. Esetenként persze ők is túllőttek a célon, amikor például mindenek felett apelláltak a szakértelem­ re, vagy a szociális érzékenységre. A pártok megyei szervezeteinek prog­ ramjai nem térhettek el, lényegesen legaláb413 �palócföld 95/5 bis nem, a központi pártprogramoktól, leg­ feljebb a helyi gondok, problémák megoldá­ sát állították a középpontba. Akadt azért néhány - így-úgy túlzó - kivétel is. Ilyen volt számomra például az egyik későbbi koalíciós párt megyei országgyűlési képviselőjelöltjének a Nógrád Megyei Hírlapban is megjelent nyilatkozata, miszerint (sic!): „Adókedvezményeket adunk, eltöröljük a minimáladót, a forrásadót. Megkönnyítjük a hitelhez jutást..., csökkentjük az infláci­ ót... Megakadályozzuk, hogy sokmilliós végkielégítést fizessenek ki... A felsőfokú tanu­ lást kedvezményes tanulóhitellel a szerény anyagiakkal rendelkezők számára is hozzá­ férhetővé tesszük”, stb. A kampány során és a programok meg­ fogalmazásakor és meghirdetése alkalmával is bebizonyosodott, hogy csak a reálpoliti­ kának lehet jövője. A szocialisták eredmé­ nyes kampányának nagy része lehetett - a korábbi politizálásból és eredménytelenség­ ből való kiábránduláson túl - elsöprő-nagy­ arányú győzelmüknek. Ezért szabadjon őket is figyelmeztetni arra, hogy az ígéret szép szó. Nehogy bekövetkezzen az, amit Bilecz Endre - nem hivatkozott vitaindítójában, hanem Hitek - érzelmek - reménykedések című írásában (Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június 4-5.) nagyon szellemesen így fogalmaz meg: „Ma Nógrádban ekkorát győzni mégis könnyen jelentheti a vereség kezdetét. Akkora a beteljesíthetetlen vára­ kozás, hogy nehéz lesz féken tartani”. Mit mondjak: megszívlelendő ajánlás. Ez még akkor is igaz, ha sokan azt a né­ zetet vallják, hogy a programok (különösen a propagandaszólamok) kevésbé lényegesek, nem is kell rájuk annyira odafigyelni. Hi­ szen - mondják egyesek - nem volt még a 414 világon sem egyetlen olyan demokratikus kormányzat, amelyik képes lett volna betar­ tani az ígéreteit. A nyilvánosságra hozott programok nem azért készülnek, hogy azo­ kat végre is hajtsák, hanem azért, hogy dek­ larálják: az adott párt, vagy koalíció képes egyáltalán programot készíteni. Számomra az ilyen és ehhez hasonló né­ zetek tarthatatlansága evidencia. Különösen így van ez olyan súlyos társadalmi, gazdasá­ gi válságban lévő régióban, mint Nógrád megye. A programokat és ígéreteket követ­ kezetesen végre kell hajtani, illetve be kell váltani. Hogy ez mennyire sikerült eleddig kiváltképp megyei szinten és a települési önkormányzatok esetében - azt elsősorban most még nem nekem kell értékelnem. Mint állam- és választópolgár ráérek ezt megten­ ni a ciklus végén is... Megye és székhelye Vitaindító dolgozatában egy helyütt ezt írja Bilecz Endre: „A május után kialakult egyoldalú helyzetet a megyei MSZP-vezetés sorsdöntő politikai tévedéseinek sorozata változtatta meg.” Hát, ez eléggé dehonesztáló megállapítás, amelyet én - ahogy monda­ ni szokták mostanában - sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok. (Arra viszont kíván­ csi lennék „kikérte-e” már magának az, akit illet.) Majd így folytatja: „Először a kor­ mány megyei jogú várossá nyilvánította Salgótarjánt. Intézkedése tartalmilag indo­ kolt, látványosan méltányos gesztus volt.” Ennek olvastán egy kissé zavarba jöttem, mert nem tudom, hogy a Horn-kormánynak - amelyet Bilecz ez ügyben agyba-főbe di­ csér - milyen szerepe lehetett Salgótarján megyei jogú várossá válásában. (Ez kétség­ telenül az én hibám is lehetne...) �palócföld 95/5 Azt viszont tudom, hogy Oravecz Péter, Salgótarján megyei jogú város - időközben közös megegyezéssel távozott, egyesek sze­ rint menesztett - jegyzője erről így szólt a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain (sic!): „Nem kérte a város a megyei jogot, s a lélekszám alapján most sem lenne jogosult rá. (- Bilecz szerint: »A megyeszékhely erre a jogállásra minden tekintetben alkalmas város.«) Törvényi szabályozás útján illeti meg: 1994. október 30-ával lépett hatályba az önkormányzati törvény módosított 61. pa­ ragrafus, amely kimondja, hogy a megyeszékhely város megyei jogú.” Ezek után jómagam nem tudom eldönte­ ni, hogy ki és miben hibázott és hogy mennyire jogos ez ügyben a kormány piedesztálra emelése. Szerencsére ezen sem ne­ kem kell rágódnom, ez kivételesen nem az én dilemmám. Véleményem szerint - és ha valamit sze­ retnék hangsúlyozni, akkor ezt feltétlenül az a lényeg, hogy Salgótarján megyei jogú városi rangot kapott, az ezzel járó, törvény biztosította jogosítványokkal. Amelyekkel nagyon kívánatos lenne, ha élni tudna. Eh­ hez - mint Oravecz is nyilatkozta, én meg egyetértek vele, még akkor is, ha netán nem önként távozott - bizony kompromiszumokra van szükség a Nógrád megyei, meg a sal­ gótarjáni önkormányzat között. Csak re­ mélni tudom, hogy a készség egyik fél ré­ széről sem hiányzik. Azt jómagam is nagyon sajnálom, hogy a városban élő mintegy negyvenezer válasz­ tó velem együtt nem szavazhatott a megyei közgyűlés tagjaira. Újabb nagy dilemmám, hogy egy ilyen esetben, pontosan hogyan nézne ki a közgyűlés mindenféle szempont­ bó l vett struktúráját stb. tekintve. Hogy más lett volna abban bizonyos vagyok. Aztán ab­ ban is bevallom teljes határozatlanságomat, pontosabban tisztánlátásom hiányát és alul­ informáltságomat, hogy mi is történt igazá­ tól az MSZP-SZDSZ megbeszélések, egyez­ tetések és egyezkedések során. Csak az vi­ gasztal - persze nem nagyon hogy nem vagyok egyedül. Ezt Csongrády Béla hozzászólásából is tudom, többek között. A Palócföld ez évi 2. számában megjelent reflexiójában így fo­ galmaz: „Egy többpárt-rendszerű demokrá­ ciában miért baj az, hogy szocialista több­ ségű kormányzás esetén a megyei közgyű­ lésben más pártok akarata érvényesül?” Kérdése nem költői. Válaszával: „Nem baj...” magam is azonosulni tudok. Legfel­ jebb az lenne a baj, ha a testületben nem a megfelelő emberek kerültek volna megfelelő helyre. Ugyan sokan célozgatnak erre, jó­ magam azonban sajnos nem tudok erről vé­ lekedni, roppant kevés az információm a közgyűlés munkájáról. Már megint akadt egy dilemmám: vajon csak az én pechem-e ez is? (Valószínű, hiszen sokkal jobban is fi­ gyelemmel kísérhetném a megyei közgyűlés munkáját.) Az pedig, hogy (Bilecz megfo­ galmazásában): „Az MSZP országos vezetői negatív jelenségként kezelték első nyilatko­ zataikban a nógrádi (és baranyai) polgári koalíciót”, - engem egyenlőre cseppet sem zavar. Legfeljebb majd csak akkor, ha már érzem is saját bőrömön, meg akkor pláne, ha a megye egésze is érzékeli majd. Csak örök optimizmusom mondatja velem: ez aligha lehet így. Ha netán tévednék - ami velem már számtalanszor előfordult -, az felérne a 22 -es csapdájával is. A decemberi önkormányzati választások alkalmával Salgótarján város esetében kivé­ 415 �palócföld 95/5 telesen nem tévedtem, bejött az, amit vár­ tam, és amire reálisan is számítani lehetett. Új összetételű városvezetés született: a 24 tagot számláló közgyűlésből 10 fő a Szocia­ lista Párt, 5 fő a Munkáspárt tagja. A szo­ cialista párti polgármestert - és ez is igazán figyelemreméltő - országos viszonylatban is a legmagasabb szavazati arányban válasz­ tották meg. Miként ugyancsak szembetűnő - ám korántsem meglepő - a szocialista- és munkáspárti koalíció létrejötte. Ez a koalí­ ció már csak azért is valószínűsíthető volt, mert a Munkáspárt támogatta a szocialista polgármesterjelöltet a választások előtt, s ennek a választások után valahol meg kel­ lett térülni. Meg kellett azért is, mert az SZDSZ - noha a Munkáspárthoz hasonlóan 5 fővel képviselteti magát a testületben talán megint eltaktikázta magát, a többiek meg labdába se rúghattak. Sikerült tehát a vezetésváltás a város­ ban. Azt a jövő dönti el, hogy milyen ered­ ménnyel. Az új testületnek bizonyos érte­ lemben helyzeti előnye van, legalábbis előd­ jéhez képest. Nem a kellemes-kényelmes baloldali többségre gondolok, hanem arra, amit az előző testület csinált; úgy tűnik szá­ momra: nem lenne nehéz többet-jobbat pro­ dukálni a városban - a városért. Bár sokak szerint az indulás nem sikerült valami fé­ nyesen - Gusztos István és Rákos Csaba igen-igen kemény kritikával illetik a köz­ gyűlés munkáját (Palócföld 95/2., illetve 95/3. száma) -, de a váltás látszólag na­ gyobb megrázkódtatást sem okozott a hiva­ tal munkájában. És, ha az eddig végrehaj­ tott személycserék (pl. jegyző, művelődési osztályvezető) a szakszerűség növekedése irányában hatnak, akkor az elkövetkezen­ dőkben még az ellendrukkerek is csalódhat­ 416 nak. (Bár, ha Gusztos tanár úr információi megalapozottak, akkor bizony már nem csak az ellentábor lelkendezhet, de a csapat szurkolói is aggodalmaskodhatnak.) Szóval, az önkormányzatok ügyében bevallom - nem látok valami kristálytisztán, és ez az én újabb „állampolgári” dilemmám. Nyilvánosság, tolerancia Tökéletesen egyetértek Ádám Tamással, amikor így nyilvánul meg: „Mind a mai na­ pig nem igazán értik a pártok, mekkora je­ lentősége van a nyilvánosságnak.” (Palóc­ föld, 1995/2.szám) Joggal hiányolja ezt az újságíró Ádám, és én aligha hiszem, hogy ez részéről valamiféle szakmai beütés és elfo­ gultság, netán sajátos érdek által diktált vé­ lemény lenne. A kampány-hadjárat során tanúsított bőbeszédűség után - néhány tisz­ teletreméltó kivételtől eltekintve - a pártok megyei szervezetei, frontemberei alig nyi­ latkoznak meg. Vajon nincs miről beszélni­ ök, nincs mit mondaniok választóiknak és a közvéleménynek? Pedig, meggyőződésem, hogy jól tud­ ják: a nyilvánosság a demokrácia szerves része. És, ha az újságíró hiányolja a pár­ tok részéről megnyilvánuló sajtóval szem­ beni néminemű indiferenciát, akkor én, mint állampolgár, úgy vélem, joggal tehe­ tem szóvá az önkormányzatok ezirányú közömbösségét. (Persze, itt is akad né­ hány kakukktojás.) Jó lenne tudni a dön­ tések előzményeit, hátterét, már csak azért is, hogy az állampolgár nagyobb megértéssel fogadhassa azokat. A nagyobb nyilvánoság hiánya miatt bizony az ember nem egyszer sötétben tapogatódzik, s mi­ után hall ilyen-olyan füleseket a jólértesültektől, fogalma sincs, mi az igazság. �palócföld 95/5 Igaza van Bilecznek, amikor ezt írja: „Nyilvánossághiány miatt sűrű homály fedi a megyét kormányzó többség belső erővi­ szonyait, az egyes pártok tényleges hatalmi befolyását. Amiért ez a nyilvánosságra tar­ tozik, az a személyi hatásköri döntések ért­ hetetlen késleltetésével, botrányos javasla­ tok kiszivárogtatásával indokolható.” Mon­ dom, igaza van Bilecznek (Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április 1 .), mert megállapítása ül a települési önkormányzatok esetében is. De - mint említettem engem nem is annyira a belső pártharcok és villongások érdekelnének, sokkal inkább a meghozott döntések indoklása, netán az elmaradt cse­ lekvések miértje. Tehát szerintem is nagyon hiányzik az állampolgárok objektív, rendszeres tájékoz­ tatása. Abban is igaza van Ádám Tamásnak, hogy: „A régi beidegződések még az újsá­ goknál is működnek.” Jómagam is tudom, hogy a helyi lapok szerkesztői szívesen zanzásítanak, kihúznak, meghúznak, esetenként saját ízlésük szerint formálják „egy kicsit” a leadott kéziratokat. Aztán meg fokozottan fennáll a veszélye a félreértéseknek és az el­ hallásoknak szóbeli nyilatkozatok, interjúk esetén. Csoda, ha idegenkednek a nyilvá­ nosságtól az interjúalanyok, vagy a kézira­ tot szívesen leadni szándékozók? Itt is - ez esetben is - csak a tervszerű, okos együtt­ működés vezethet eredményre. A nyertes „csak” az állampolgár lenne ugyan, de hát nem ez kellene-e legyen a kívánatos és el­ érendő cél? Mondjuk: a demokrácia jegyé­ ben - feltétlenül. És most jutottam el a toleranciához. Ko­ rántsem azért, mert mostanában felkapott, és módi ezt emlegetni, meg nem is azért, mert 1995 a tolerancia éve. Sokkal inkább azért, mert a tolerancia legalább olyan hi­ ánycikk, mint a nyilvánosság. Jómagam egyébként nem csodálkozom annyira ezen, mint amennyire fájlalom inkább. Különö­ sen akkor, ha a társadalmi méretű tole­ ranciára gondolok. A tolerancia alapja ugyanis a bizalom. Márpedig én úgy lá­ tom, mintha veszni látszana az a hatalmas méretű bizalmi tőke, amelyet voksaikkal alapoztak meg az állampolgárok. S ne fel­ ejtsük, Nógrádban még nagyobb arány­ ban, mint országszerte. Ugyanakkor Nógrád megye lakossága az országos átlagnál is majd minden te­ kintetben súlyosabb helyzetben van. (Tes­ sék csak beleolvasni a KSH kiadványaiba!) A naponta munkanélkülivé váló sok-sok ember, a létminimum alatt élők sokasága, az elszegényedők ezrei-tízezrei, a gyara­ podó számú hajléktalanok, a kisnyugdíja­ sok és a betegek aligha tudják méltányolni a kormány és a helyi politikai potentátok türelmét és közülük egyesek tehetetlensé­ gét, megelégedettségét. Tudni kell minden funkcióban és dön­ tési pozícióban lévőnek - lent és fent egyaránt -, hogy az elszegényedés, a min­ dennapi gondok, az elkeseredettség és a még visszafojtott indulatok nem táplál­ hatják a türelmet, és - főleg - nem tehe­ tik végtelenné. S ne felejtsék azt se, amit írásom mottójaként Deáktól idéztem. 417 �élő múlt R. Várkonyi Ágnes A szécsényi országgyűlés 290. évfordulójára Korszakváltás válságos idején, a megújulás és túlélés súlyos feladataira kínált megoldást. Dokumentumai évszázadokig porosodtak a ha­ zai és külföldi levéltárak mélyein, vagy titkolt másolatokban adták tovább az egymást váltó generációk. Története a nemzeti emlékezetben üres évszámmá, vagy ragyogó külsőséggé sekélyesedett. Ez az oka, hogy a szécsényi or­ szággyűlést felidézni még ma is kihívás a tu­ domány számára és kihívás az új század kü­ szöbén is régi megoldatlanságaikkal küzdő Duna-táji nemzetek számára is. Előadásomban a szécsényi országgyűlés történetének három csomópontját világítom meg. Gyakorlatilag a magyar politikai kul­ túra elfelejtett, vagy kevéssé számontartott értékeiről szólok. A reformok, a vallássza­ badság és az anyanyelvi műveltség összefüg­ géseiről, végül, de nem utolsósorban - né­ hány hónappal ezelőtt a londoni levéltárban feltárt dokumentumok jelentőségét is hang­ súlyozva - arról, hogy miért keltette fel ez az országgyűlés Európa nyugati végeinek fi­ gyelmét is, és hogyan fogalmazta meg a bé­ kekötés kultúrájával Magyarország helyét Európában. 418 Reformok Az országgyűlés 1705. szeptember 12-én a Borjúpást mezején a magyar királyság több évszázados hagyománya szerint egyhá­ zi és világi szertartásokkal nyílt meg. Re­ formjaival azonban túlmutatott a hagyomá­ nyokon. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Rákos mezején tartják meg. Közben a kato­ nai viszonyok változása miatt ez kivihetet­ lennek bizonyulván felmerült Léva és Hat­ van is, mint a tanácskozásra alkalmas tele­ pülés. Végül Szécsény mellett döntöttek. Miért a török háború pusztításai után éppen csakhogy éledő kis mezővárost vá­ lasztották az országgyűlés színhelyének? Miért ezt a meglehetősen szegény települést látták alkalmasnak, hogy helyet adjon több ezer embernek, főurak, egyháziak és világi­ ak sokaságának, huszonöt vármegye és hu­ szonhat város követségeinek, a hadsereg küldötteinek, császári követeknek, sőt a ter­ vek szerint az angol és a holland békebizto­ soknak is, az ellátást szolgáló nagyszámú személyzetnek és a védelmet biztosító ezredeknek? Miért itt építették fel a hatalmas sátorvárost és Bethlen Gábor fejedelem ti- �palócföld 95/5 zenkétárbócos sátrát, hogy megfelelő hely­ ségül szolgáljon az országos tanácskozás­ ra. Miért Szécsényben gyűltek össze a ma­ gyar konföderáció tagjai „a haza dolgai­ nak eligazítása végett?” A kérdés választ követel, különben nem értjük meg a refor­ mokat sem. Rákóczi kormányzóköre, az Udvari Ta­ nács dolgozta ki az országgyűlés program­ ját és készítette elő a reformokat. A Consilium Aulicum tagjai valamennyien mű­ velt, képzett köznemesek voltak, korszerű­ en gazdálkodók, akik kereskedelmi vállal­ kozásokkal igyekeztek növelni jövedelmü­ ket, s a természeti adottságokat kihasznál­ va a korabeli iparral is próbálkoztak. Töb­ ben Nógrád vármegyei birtokosok, vagy itteni nemesekkel vannak rokonságban. Ráday Pál, Nógrád és Hont vármegye huszonkilencéves jegyzőjéből lett Rákóczi titkos secretáriusa és diplomatája. Kajali Pál alispán pedig a török kiűzése utáni időkben az országos csalódást így fejezte ki: „országunk nem boldog... országunkban nincs békesség”, s majd az új magyar ál­ lamban fontos gazdasági feladatokat látva el Rákóczi messzelátó szeme világának is nevezték. Ők az Udvari Tanács többi tag­ jával együtt nagyon is jól tudták, hogy re­ formokra van szükség, hiszen ismerték az országot, végigjárták a vármegyéket és na­ ponta futottak be hozzájuk a különböző panaszok. Gróf Forgách Simon generális ugyancsak kulcszemélyiség, résztvett az országgyűlés eszmei előkészítésében is, ki­ adta 1705 nyarán Rákóczinak ajánlva Zrínyi M iklós művét, a Török Á fiu m el­ len való orvosság-ot. Külső és belső vi­ szonyok egyaránt váltást, döntést, refor­ mot sürgettek egy sereg ügyben. A nem­ zetközi körülményeket sajnos most csu­ pán érintőlegesen említhetem. 1705 tavaszán meghalt Lipót császár. I. József mint örökös király foglalta el a trónt, miután a magyar főrendek és a Habsburg udvar előzőleg megállapodtak, hogy a vá­ lasztott királyságot örökös királysággá nyil­ vánító 1687. évi országgyűlési döntés fejé­ ben a magyarok szabad kezet kaptak a tö­ rök hatalom alól visszafoglalt ország beren­ dezésében, a Habsburg kormányzat azonban nem tartotta magát a kompromisszumhoz, a magyarokat kizárták az ország kormányzá­ sából, a török háborút lezáró karlócai béké­ ben (1699) pedig amint Rákóczi írta: „nél­ külünk döntöttek rólunk.” Józsefnek szem­ be kellett néznie azzal is, hogy a franciákkal hadbanálló Habsburg birodalom haderejé­ ből a magyarországi szabadságharc mintegy 20-40 ezer főnyi császári haderőt köt le, két szövetségese - Anglia és Hollandia - pedig már 1704-ben lépéseket tett, hogy diplomá­ ciai úton csendesítsék meg Magyarországot és Erdélyt. 1705 tavaszán a Habsburg kor­ mányzatban szembetűnő személyi váltás fi­ gyelhető meg: Kaunitz gróf meghalt, Kollonits háttérbe szorult, a régi militáris párt­ nak azonban változatlanul erős bázisa ma­ radt. Az udvar anyagi gondjai és a nyugati hadszíntéren tapasztalható nehézségei miatt minél gyorsabban szerették volna befejezni a magyarországi háborút. Annál is inkább, mert Anglia és Hollandia egyre erélyeseb­ ben követelte, hogy a Magyarországon lekö­ tött császári haderőt irányítsák át a nyugati hadszíntérre és elégítsék ki a protestánsok igényeit. József császár nem zárkózott el a tárgyalások elől, de Rákóczi pártját meg­ osztó politikai célszerűségét sem ejtette el. Szerették volna az országgyűlést József csá­ szár magyarországi uralmának megerősíté­ sére kihasználni, attól is tartottak, hogy Rá­ kóczit királlyá választja az ország, s a mili­ táris párt is érvényt tudott szerezni akara419 �palócföld 95/5 tának, amikor az országgyűlés megnyílt, az új császári főparancsnok már megkapta a parancsot, hogy haderejével vonuljon kelet­ re és foglalja vissza Erdélyt. A belső viszonyokra tekintve méltán ál­ líthatjuk, hogy nehezebb időben aligha ült még össze országgyűlés. Két éve tart a há­ ború. Jelentős változások következtek be. Erdély fegyvert fogott és még az előző év­ ben Rákóczit fejedelemmé választották. A Királyságban pedig az 1704 elején megkö­ tött conföderáció alapján Rákóczi mint kormányzó több országos rendelkezést ho­ zott: új kormányzási gyakorlatot vezetett be, megszervezte a diplomáciát, a hadsere­ get, birtokok hovatartozásáról döntött, in­ tézkedései átfogták az egyházak, iskolák, a kereskedelem, bányászat ügyét és még sok más kérdésben adott ki lényegbevágó rendeleteket. Ezeket törvényesíteni kellett. A há­ ború irtózatos terheket rótt a lakosságra. Pártok alakultak ki. A katonaság és a vállal­ kozó nemesség kevesellte, mások sokallották a változásokat. Voltak, akik több áldo­ zatot nem akartak, mások az adott struktú­ rában nem tudtak vállalni, s a földesurak a hadseregből visszakövetelték fegyvertfogott jobbágyaikat. Fellángoltak a vallási ellenté­ tek, sok helyen önkényesen vettek elégtételt régen elszenvedett sérelmeikért. Mindennek elrendezésére nyugodt évekre lenne szük­ ség, az országgyűlésnek viszont még egy hó­ nap sem jutott. Rákóczi előterjesztését Ráday Pál olvas­ ta fel. Emlékirataiban a fejedelem azt hang­ súlyozta, hogy minden addigi hatalmát le­ tette, s az országgyűlésen úgy kíván résztvenni, mint az ország főurainak egyike, vagy inkább „mint polgár”. Az előterjesztés szövege évszázadokon át lappangott, néhány évtizeddel ezelőtt került elő, s ma már tud­ juk, hogy az elfelejtett reális magyar politi­ 420 kai kultúra egyik legszebb dokumentuma. Rákóczi kifejtette: az általános európai há­ ború, amely lehetővé tette, hogy fegyvert fogjanak az ország szabadságáért, azzal jár, hogy be kell látniok, külső hatalmak fegyve­ res segítségre nem számíthatnak. Szembe kell tehát nézniök a realitásokkal. Mit te­ gyenek? Folyamodjanak a török segítségé­ hez - amint néhányan javallják? Ha ezt tennék, elszakadnának Európától. A súlyos helyzetben: „a két bizonytalan között azt válasszuk, amely értelmesebb”. Portugália, Hollandia, Belgium, Svájc példáját hozva fel, Rákóczi kifejti: ragaszkodniok kell az ország szabadságához, céljuk, hogy az or­ szágban béke legyen, nem zárkóznak el a béketárgyalások elől, de éppen ezért kell folytatniok a harcot, mert csak így érhetik el, hogy a császári udvar elfogadja Anglia és Hollandia békeközvetítő közreműködé­ sét, s majd az aurópai háborút lezárva az ország szabadságát befoglalják az universális békébe. Magyarország története folyamán mai tudásunk szerint először itt Szécsényben vettek részt országgyűlésen a katonaság kö­ vetei is. Heves viták holtpontjain nemegy­ szer ők lendítik át a tanácskozásokat. Pél­ dául Kajali Pál a katonaság kívánságára hi­ vatkozva javasolta: „Rákóczi Ferenc feje­ delmökké kiáltassék ki”. Megerősítette és újrafogalmazta az országgyűlés az ország szabadságáért és törvé­ nyeinek helyreállításáért összefogottak szö­ vetségét, a Conföderációt. Tartalmát érde­ mes kicsit alaposabban megvizsgálnunk. Az esküszövegből kiderül, hogy olyan szemé­ lyek szövetsége, akik nem kényszerből, ha­ nem szabad elhatározásból döntöttek: „most is ujonnan megerősített szövetségbe szabad- akaratom szerint belépek”. Az egy­ ség talán a legfőbb követelmény, amint �palócföld 95/5 majd látni fogjuk, a reformok egyik célja, hogy a konfliktusok okait kiküszöböljék: „az egyességet, mint ezen szövetségnek lel­ két, megtartom”. Rákóczi Emlékiratai szerint a konföde­ ráció létrehozásával a lengyeleket követték. Ezzel szemben az egykorú források úgy tá­ jékoztatnak, elsősorban Belgium és Hollan­ dia példájára tekintettek. Nevezetes magyar hagyományokra is építhettek: 1705 nyarán, mintegy az orsággyűlés előkészítésének je­ gyében ki is adták azt a Zrínyi Miklós el­ gondolásait tartalmazó Elmélkedés-t, amely többek között kifejti, mennyire fontos lenne a szomszéd országokkal konföderációt köt­ ni. Rákóczi az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságát meg kívánta őrizni, s a „két ma­ gyar hazá”-t konföderációval kapcsolta össze. A lengyel konföderáció még csak a nemesek szövetsége. A szécsényi konföde­ ráció viszont már túlmutat a rendi kerete­ ken, mert belefoglalták a mezővárosokat, a hajdúvárosokat, és a katonaságot, a vitézlő rendet. A katonaság zömmel magyar, de je­ lentős számban fogtak fegyvert ruszinok, németek, románok. Német és szlovák nyelvű esküszövegeket is ismerünk. A reformok sora hosszú. A kétkamarás országgyűlést megpróbálták, de nem tudták keresztülvinni. A kormányzótestületben ne­ vezetes változások történtek: az Udvari Ta­ nács helyett Szenatust hoznak létre, az ad­ digi köznemesi kormányzótestület tagjai részben a Gazdasági Tanácsba kerültek. Rendkívül heves viták közben szabályozták a vármegyék viszonyát a kormányzathoz, ezentúl a vármegyék nem küldhetnek min­ den ügyes-bajos dologban követséget az ud­ varba, olcsóbb és célravezetőbb, ha írásban terjesztik elő ügyeiket. Törvényerőre emelte az országgyűlés az addigi birtokadományo­ kat. Rákóczi visszaadta eredeti tulajdonosa­ iknak a Habsburg uralkodó által elkobzott birtokokat és kincstári földeket is felhasz­ nált az országos ügy érdekében. Ez azért fontos, mert Rákóczi ilyen módon tudta biztosítani a katonaság ellátásához, a sebe­ sültek és rokkant vitézek ápolásához, fog­ lyok kiváltásához, hadiözvegyek, árvák el­ tartásához szükséges alapokat. A birtoktu­ lajdon biztonsága szolgált alapjául az adó­ rendszer reformjának. Ezt a hosszú távú ter­ vet itt csak előkészíteni tudták. A közterhek igazságosabb elosztása érdekében a tényle­ ges anyagi képesség figyelembevételével a vármegyéket három osztályba sorolták. Né­ hány vármegye ebben kiváltságai sérelmét látta, a nemesek közül többen szeptember 29-ről, szeptember 30-ra virradó éjszaka el­ hagyták a gyűlést. A Fejedelem tökéletesen átlátta a - korabeli kifejezéssel élve - „kö­ zönséges teherviselés”, a köz-, vagyis az or­ szágos teherviselés nehézségeit, s nem sok­ kal később megbízást adott ki Ráday Pál­ nak, tárják fel a múltbéli magyar adózási szokásokat. Jól kiderül a tárgyalásokból is, hogy a reformok célja működőképessé tenni Rá­ kóczi országát. Ez egyet jelentett a korsze­ rűsítéssel, vagy úgy is megfogalmazható: meg kell szüntetni a konfliktusok okait, a társadalmi feszültségeket újratermelő patt­ helyzetet. Rákóczi és munkatársai nagyon ügyeltek arra is, hogy a változások ne kelt­ senek újabb ellentéteket. Erre vall a hadse­ reg sefo rm já-ba vágó döntések körüli lát­ szólagos rejtély. Elsődleges érdek és elodázhatatlan köve­ telmény, hogy az országnak állandó hadse­ rege legyen. Ennek létrehozása rendkívül sok időt követelt, mert egy sereg szociális, gazdasági, szervezeti, jogi kérdés megoldá­ sát kívánta. A jobbágykatonákat ki kellett emelni a földesúri kötelékből, családjukat 421 �palócföld 95/5 mentesíteni kellett a terhek alól. Pátensek helyezték kilátásba a szociális szabadságot és a részleges tehermentességet (17031704). Az országgyűlésen további lépések történtek. Döntést hoztak: „A vitézkedő nemtelenek szabadíttassanak fel a jobbágy­ ság alól, személyeik szabadnak tekintesse­ nek”. Továbbá: „Minden vármegyében állí­ tassanak szabad helységek, amilyenek a hajdú helyek, s a katonáskodó nem nemes személy ott találja a hazának, tett szolgála­ táért jutalmát”. Sok vita folyt az elmúlt évtizedekben a történészek között, hogy mégis miért hiá­ nyoznak ezek a döntések az országgyűlés ki­ nyomtatott törvényeiből? Több magyarázat született, s mindegyikben van valami igaz­ ság. Lehet, hogy valóban csonka a ma is­ mert nyomtatott példány, a katonaság fe­ gyelmének megszilárdítását becikkelyező 19. artikulus után a szöveg megszakad. Ha valóban kihagyták, elképzelhető, hogy azért történt, mert az állandó hadsereg testületi törvénykönyve, a Regulamentum Universale még nem készült el, az estébe nyúló viták után még éjszakákon át olvasták és tárgyal­ ták a kéziratot. Főleg azonban a későbbiek arra mutatnak, hogy a katonaság kiemelését a feudális szociális struktúrából a földesu­ rak kárpótlásával kívánták megvalósítani, amint az ónodi országgyűlés bizonyítja, és ennek elengedhetetlen feltételét többek kö­ zött a közteherviselésben látták. Tolerancia A vallási kérdésről öt törvénycikket al­ kotott az országgyűlés (6, 13-16). Méltán ál­ líthatjuk, történelmi jelentőségűek nemcsak az ország, hanem a tágasabb régió jövője szempontjából is. Kimondja a szabad val­ lásgyakorlat elvét, a bevett vallások szabad­ ságát és állást foglal a lelkiismereti szabad­ ság mellett. Mindenki azt a vallást választ­ hatja magának, amelyik tetszik és „abban pedig senki által ne háborgattassék.” Eltörli az 1681. évi országgyűlésnek azt a záradé­ kát, amely szerint a hatalom, a földesúri ha­ talom, a föld tulajdonosa szabhatja meg, ki milyen hitet valljon. Ez a nagyjelentőségű törvény egyrészt az Erdélyi Fejedelemség tordai országgyűlési törvényének (1563) ha­ gyományára épül, másrészt egybevág a ko­ rabeli Európában legkorszerűbbnek tekin­ tett felfogással, John Locke tolerancia-elvé­ vel. A sajátos Duna-táji, sőt közép-európai viszonyokban rejlő, többlettel. Mi ez a több­ let? Egyrészt: a vallási harcok egyik neural­ gikus pontja volt a templom. Kié legyen a régi, kié volt eredetileg, kinek a földjén, hol építhetnek újat? A szécsényi országgyűlés úgy döntött: a templomot az a vallásfelekezet kapja, ame­ lyik többségben van abban a helységben. De úgy, hogy ennek fejében köteles a kisebb­ ségnek templomot építtetni. Vagyis a tör­ vény védi a kisebbséget, sőt egyenesen a többség feladatává teszi a kisebbség védel­ mét. Másrészt ezek a vallásügyi törvények az anyanyelvi oktatás, a nemzeti művelődés szabadságát és a szociális gondoskodás kö­ telességét is magukban foglalják. Miről is volt szó? Abban az időben az egyházak ke­ zében van az iskola, vagyis a művelődés, a szószék és a nyomda segítségével a tájékoz­ tatás és a közvéleményformálás, különböző alapítványok révén pedig a külföldi ösztön­ díjak, a kölcsönök, s az ispotályok, vagyis a szegénygondozás ügye. Rákóczi már 1704 elején két rendelkezést is kiadott, hogy bár­ mely felekezet szabadon alapíthat iskolát, és az iskolákat háborgató katonát szigorúan bünteti. Az ország lakosságának nyelvi meg­ oszlása igen nagymértékben egybeesett val­ lási hovatartozásával. A vallási tolerancia �palócföld 95/5 tehát a műveltségbeli tolerancia elvet is ma­ gában foglalta. Rákóczi állama felkarolta a szegények, elesettek ügyét, de amint a ké­ sőbbiek is bizonyítják, az elaggottak, maga­ tehetetlenek, árvák és magányos özvegyek ellátásának javarésze a középkor óta az egy­ ház vállain nyugodott. A tolerancia-törvény tehát nagyon lényeges szociális tartalmat is hordozott. A jezsuitáknak, ha a konföderá­ cióra nem teszik le az esküt, el kell hagyniok az országot, különben a konföderáció méltányolja az ifjúság nevelésében végzett és végzendő munkájukat. „Hogy a Confoederatió a szép egyesség által jobban erősöd­ jön" - indokolta a törvény a vallásügyi vég­ zéseket. Tudjuk, ezen a tájon mennyire megszenvedték a hatalom által gerjesztett vallásüldözéseket, és a vallásháborúk em­ berséget rongáló következményeit. Tapasz­ talták ugyanakkor, hogy a lakosság képes rá, hogy maga alakítsa ki az együttélés módjait. Hány helyen használták a különbö­ ző vallásúak közösen a templomot. Erdély­ ben pedig a fejedelmek alapítottak anya­ nyelvű iskolákat a román ifjúság számra, s békében éltek együtt a magyar iskolákkal. Szécsényben társadalmi igényből közha­ talmi törvény mondta ki a vallásszabadsá­ got, s gyakorlati működését a közösségekre bízta. A különböző vallás-felekezetekhez tartozók békés együttélését a többségnek a kisebbségért vállalt felelősséggel rendezte el. Biztosította a különböző anyanyelvűek egyenlő fejlődési esélyeit, mintegy a műve­ lődés demokratizmusát. S ha meggondoljuk, hogy az adott társadalmi struktúrában, a ré­ gió viszonyai között az anyanyelvi művelt­ ség lett a polgári nemzetek felnevelője, a törvény jelentőségét aligha tudjuk kellően hangsúlyozni. Annak pedig a következmé­ nyeit máig szenvedik az egymást váltó gene­ rációk, hogy ezt a törvényt a többivel együtt kitépte Magyarország törvénykönyvéből a Rákóczi állama felett győzedelmeskedő ha­ talom. A békekötés kultúrája Rákóczi országgyűlési előterjesztése után „felolvastatott az angol királynő (An­ nának) és a hollandiai köztársaság bécsi residenseinek a fejedelemhez Bécsben septemb(er). 2d. írt és a fejedelem által septem(ber) 11d. vett leveleik, kik közbejárókul • ajálnkoztak az Ausztriai házzal kötendő bé­ kesség megszerzésére.” A szécsényi országgyűlés feltűnően nagy nemzetközi érdeklődést keltett, s az angol és holland kormány rendkívül sokat foglal­ kozott vele. Az európai diplomácia és a köz­ tudat jogosnak ismerte el Rákóczi szabad­ ságharcát és igényét, hogy a Magyar Ki­ rályság és az Erdélyi Fejedelemség állami szuverenitását az universális békébe foglal­ va a külföldi hatalmak garanciái tegyék időtállóvá. Sőt mi több: Magyarország és Er­ dély ügye a spanyol örökösödési háború szerves része volt, s Anna angol királynő közvetlenül az országgyűlés előtt kérte Jó­ zsef császárt, hogy békéljen meg a magya­ rokkal. A Habsburg kormányzat szélsősége­ sei viszont azzal a képtelen kívánsággal áll­ tak elő, hogy Anglia és Hollandia bécsi kö­ vetei azért menjenek Szécsénybe, hogy elér­ jék, az országgyűlés ünnepélyesen ismerje el József császár örökös magyar királyságát és mondjon le az Aranybulla ellenállási zá­ radékáról. Az angol diplomácia, kivált Ge­ orge Stepney, az európai hatalmi egyensúly szempontjából tekintette számottevőnek Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség megnyugtatását, s nagyon is tisztában volt vele, hogy ennek a megnyugtatásnak alapve­ tő feltétele az ország szuverenitásának és a protestánsok vallásszabadságának biztosítá­ 423 �palócföld 95/5 sa. Rákóczi ugyancsak többször leszögezte, hogy Magyarország és az Erdélyi Fejede­ lemség tényező lehet az európai hatalmi egyensúly kialakításában és megőrzésében. Országgyűlési előterjesztésében hangsúlyoz­ za: ezek a háborúk fegyverbe öltöztették csaknem az egész kereszténységet, „mely­ nek egy része az súllyos hadakozást tsak azért is választotta, hogy az Frantzia és Austriai Ház közöt/t/ ed/d/ig meg tartott egyenlő mérték vagy ennek vagy amannak meg gyengélődésével el ne bomoljon.” Kész a béketárgyalásokra, de csak a királyság és Erdély önálló államiságának biztosításával, nemzetközi mediáció útján, s ha Herbeville megáll a Duna vonalán. Szécsényben mejelent a kalocsai érsek, Széchenyi Pál, a császári oldalon maradt magyarok békebiztosa. Fáradozásához ala­ posan hozzájárult, hogy a császári udvar vé­ gül elfogadta az angol-holland mediaciót. Az angol követ jelentései és naplója szerint készültek rá, hogy ezzel mennek Szécsénybe, már az útleveleket is megkapták Rá­ kóczitól, s számoltak az érdemi tárgyalások lehetőségével. Herbeville hadjárata azonban keresztülhúzta a terveket. A szécsényi országgyűlést időnek előtte hirtelen kellett befejezni. Úgy döntöttek, hogy folytatni fogják a tárgyalásokat az an­ gol és a holland követ közvetítésével. A bé­ kekötés módját törvénybe foglalták. A szécsényi országgyűlés 4. articulusa szerint az országgyűlés felhatalmazást ad a Fejede­ lemnek, hogy a senatori testülettel együtt a Haza dolgainak rációi szerint, a közügy ja ­ vára munkálkodjon és végezzen, ha a „Bé­ kességnek Tractáját” az Austriai Ház a ma­ ga követjei „avagy Angliai és Hollandiai s úgy más hatalmasságok madiatioja által” folytatni fogja. A törvény elvileg megszabja a békekötés módját. A tárgyalás és a döntés 424 a Szenatus közreműködésével a Fejedelem joga, a ratifikáció a Konföderált rendek ha­ táskörébe tartozik. Rákóczi és szűkebb politikusgárdája az­ zal a szándékkal kezdte el a szabadsághar­ cot, hogy az ország önállóságát szavatoló megállapodást foglalják majd bele az euró­ pai háborút lezáró általános, universalis bé­ kébe. A szécsényi országgyűlési törvény nyolcadik articulusa Thököly Imre fejede­ lemnek elégtételt szolgáltatva többek között azt is leszögezi, hogy „maga személye pedig több bujdosó Magyarokkal az leendő Békes­ ségnek Traktájában includáltassék.” Ez a szellem érvényesül a továbbiakban is, amikor Rákóczi ragaszkodik hozzá, hogy a békében nemzetközi hatalmak garantálják az Erdélyi fejedelemség önállóságát. Hogy ezt az elvet mennyire magáévá tette az an­ gol politika, arra jellemző George Stepney kijelentése: ha Erdély elveszti önállóságát és nem biztosítják a vallásszabadságot, az „anynyi, mint fejszét fogni a fa gyökerére...” * Kétszázkilencven évvel ezelőtt, 1705 szeptemberében Európa minden harcbanálló hatalma Szécsényre figyelt. A szécsényi országgyűlés döntései nem hagyták érintet­ lenül a Habsburg császár és a nemzetközi háború esélyeit, hosszú távon pedig alterna­ tívát kínáltak Magyarország jövőjére, a ré­ gió konfliktusmentesebb berendezésére és működésére. Ma, innen e nehéz századvég kendőzet­ len távlatából, ebből a kegyetlen tükörből, a szécsényi országgyűlés történelmi dimen­ zióinak, egyetemes értékeinek eddig isme­ retlen teljességében tűnik elénk. Törvényei és tárgyalásai, az egységet szolgáló refor­ mokról, a vallási toleranciáról és az európai hatalmak felelősségével megteremthető bé­ kéről önvizsgálatra késztetnek. Vajon jól sá­ �palócföld 95/5 fárkodunk-e történelmünk értékeivel mi magyarok és nem magyarok? Hiszen a történelem mindnyájunk közös elévülhe­ tetlen világöröksége. Ha Magyarország el­ felejti történelmét, ha hagyja kitörölni múltját a Dunatáji-régióból, nemcsak Ma­ gyarország, hanem Európa is elveszti öna­ zonosságát. Kívánom, hogy Szécsény polgárai ápol­ ják tovább az országgyűlés hagyományát. Szép lenne, ha emléktáblát is állítanának örök emlékezetül, hogy diákok, látogatók és az idetévedt külföldiek soha ne felejtsék, annakidején ez a kis mezőváros adott ott­ hont az Európában ma is fájdalmasan idő­ szerű követelményeket megfogalmazó országgyűlésnek. (Elhangzott: 1995. szep­ tember 17-én a szécsényi országgyűlés 290. évfordulójának ünnepségén Szé­ csény városában.) Oláh Jolán festménye 425 �palócföld 95/5 Tóth László „Hívebb em lékezésül...” Csehszlovákiai magyar memorandumok és egyéb dokumentumok a hontalanság éveiből 1945-1948 A magyarok kitelepítésének elvét a Moszkvában tárgyaló Benešnek már 1943 decemberében sikerült elfogadtatnia Sztálin­ nal és a szovjet vezetéssel - olyannyira, hogy három és fél évvel később, a párizsi békekon­ ferencián is ők érveltek a legnagyobb vehe­ menciával mellette, lásd Visinszkij beszédét - s bár Beneš a hírt még ugyanazon a na­ pon, 18-án tudatta a moszkvai csehszlovák (kommunista) emigráció vezetőivel, kide­ rült, hogy Gottwaldék ekkor még másképp képzelték el „a magyar kisebbség kérdésé­ nek megoldását”, s azt nem kapcsolták össze a németkérdéssel. A moszkvai csehszlovák kommunisták­ nak a magyarkérdéssel kapcsolatos nézetei­ ben 1944 májusában következett be radiká­ lis fordulat, jóllehet egy hónappal korábban Gottwald a Javaslat néhány intézkedés megtételére Csehszlovákia felszabadított területein című dokumentumhoz fűzött jegyzeteiben „a magyarok egyenjogúságá­ ról, a magyar demokratikus erőkkel való együttműködésről” szólt. Sőt, állítja Janics Kálmán: „1944 nyarán a kisebbségek likvi­ 426 dálását kívánó radikalizmus motorja már nem Londonban, hanem Moszkvában volt”, noha magában Szlovákiában még sokáig nem vetődnek fel ilyen élesen ezek a kérdé­ sek, s a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is csu­ pán az az egyetlen rendelete érintette köz­ vetlenül a magyarkérdést, mely 1944. szep­ tember 6-án - az alapiskolákon kívül megszüntette a magyar és a német iskolá­ kat, illetve betiltotta a magyar és német nyelvű istentiszteleteket. Sőt még a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 4-i kiáltvá­ nya is differenciáltan szólt a szlovákiai ma­ gyarsághoz való viszonyulásról, bár egyik tételében már a későbbi hírhedt reszlovakizációs rendelet előképét lehet fölfedezni. A Szlovák Kommunista Párt 1945. feb­ ruár 28-a és március 1 -je között megrende­ zett tanácskozásán - és Gustáv Husák itt elhangzott beszámolójában - azonban már érezhetően a magyarok ellen fordult a szlo­ vák kommunisták hangulata is, hogy aztán a hónap vége felé a nem sokkal később megalakítandó új kormány programjának moszkvai vitájában már teljes egyetértés �palócföld 95/5 mutatkozzon a magyarkérdésben a polgári pártok és a kommunista párt között. S bár a kommunisták magatartásában bekövetkezett fordulat okait dokumentu­ mok hiányában nem lehet egyértelműen feltárni, Karel Kap lan nem járhat messze az igazságtól, amikor azokat a következők­ ben véli fölfedezni: „A kommunisták attól tartottak, hogy a többi párt nacionalista nyomása meggyöngíti pozícióikat, ha ők nem fogadják el a nacionalista irányvona­ lat. (...) Jól tudták, hogy céljaik elérése ér­ dekében a nemzeti forradalom élére kell állniuk és pozícióikat meg kell tartaniuk még annak árán is, hogy a nacionalista hul­ lám élére álljanak. Magatartásuk másik okát Moszkvának az a törekvése jelentette, mely szerint Közép-Európában meg kell semmisíteni a nemzeti kisebbségeket. Ám nem kevésbé jelentősnek minősíthetjük ma­ gatartásuk további okát sem: a lakosság föld utáni vágyát, mely a parasztoknál a földbirtokok felparcellázásának követelésé­ ben öltött testet. Ez a vágy viszont a ma­ gyar lakosság rovására könnyen megvalósít­ ható és teljesíthető volt. Végül nem szabad megfeledkeznünk a kommunisták hatalmi ambícióiról sem, akik jól tudták, hogy egy nemzeti kisebbség nélküli államban sokkal könnyebben, kevesebb bonyoldalommal le­ het uralkodni.” Az 1945. április 4-én a szociáldemokra­ ta Zdeněk Fierlinger miniszterelnökletével Kassán megalakult új csehszlovák kormány április 5-én kihirdetett, kassai kormányprogram néven ismertté vált programjának híres- hírhedt VIII. pontja - melyet maga Klement Gottwald fogalmazott meg -, to­ vábbi pontjainak vonatkozó kitételei mel­ lett, a németekkel együtt a magyarok fölött is kimondta az ítéletet. Á lljon itt az omi­ nózus VIII. pont teljes terjedelmében: ,,Azok a szörnyű tapasztalatok, amelye­ ket a csehek és a szlovákok a német és a magyar kisebbséggel kapcsolatban szerez­ tek - amely kisebbségek túlnyomó részben a köztársaság elleni fasiszta hódító politika engedelmes eszközeivé váltak, és amelyek közül különösen a csehszlovákiai németek csatlakoztak közvetlenül a cseh és szlovák nemzet elleni irtóhadjárathoz - a megújí­ tott Csehszlovákiát mély és tartós beavat­ kozásra kényszerítik. A köztársaság nem akarja és nem fo g ja sújtani államhű né­ met és magyar polgárait és különösen azo­ kat nem, akik a legsúlyosabb időben is hű­ ek maradtak hozzá, de a bűnösökkel szem­ ben szigorúan és kérlelhetetlenül fo g el­ járni, mert ezt parancsolja nemzeteink lel­ kiismerete, számtalan vértanúnk szent em­ léke, a jövő nemzedékek nyugalma és biz­ tonsága. A kormány ezért a következő el­ vek szerint fog eljárni: A Csehszlovák Köztársaság német és magyar nemzetiségű polgárai közül azok­ nak, akik 1938-ban, München előtt, cseh­ szlovák állampolgárok voltak, az állampolgárságát meg fo g ja erősíteni, biztosít­ ja a köztársaságba való esetleges vissza­ térést azoknak, akik szembehelyezkedtek a hitleristákkal és fasisztákkal, akik már München előtt tevékenyen küzdöttek Henlein és a magyar irredenta pártok ellen a Csehszlovák Köztársaság érekében, akiket München után és március 15. után a német és a magyar államhatalom az ottani rend­ szer elleni fellépésük és küzdelmük, vala­ mint a Csehszlovák Köztársaság iránti hű­ ségük miatt üldözött, börtönbe vagy kon­ centrációs táborba zárt, vagy akik a német 427 �palócföld 95/5 és a magyar terror elöl kénytelenek voltak külföldre menekülni és ott részt vettek a Csehszlovákia felújítását célzó aktív küz­ delemben. A többi német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár jogait érvényte­ leníteni fo g ja . Ezek a polgárok újra optálhatnak Csehszlovákia javára, de a köz­ társaság hivatalai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy minden ilyen kérvényt egyénileg bíráljanak felül. Azokat a ma­ gyarokat és németeket, akik a köztársaság, a cseh és szlovák nemzet elleni bűncselek­ mények miatt bíróság elé kerülnek, és aki­ ket a bíróság elítél, megfosztja a csehszlo­ vák állampolgárságtól és amennyiben nem a legsúlyosabb büntetés sújtja őket, örökre kiutasítja a köztársaság területéről. Azokat a németeket és magyarokat, akik 1938, tehát München után költöztek a Csehszlovák Köztársaság területére, nyomban kiutasítják a köztársaságból, amennyiben nem indul ellenük bűnvádi el­ járás. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik Csehszlovákia érdekében fe j­ tettek ki tevékenységet.” A IX. fejezetben a háborús bűnösök ré­ szére felállítandó népbíróságokról és inter­ nálótáborokról esik szó, az azt követőek a vagyonelkobzásokkal, földkisajátításokkal, az iskolák beszüntetésével, továbbá a ki­ sebbségek politikai intézményeinek a betil­ tásával foglalkoznak. A csehszlovákiai magyarság sorsa ezzel évekre megpecsételődött. Az a négy eszten­ dő, melynek nyitányát hivatalosan a kassai kormányprogram jelentette, s amely a ma­ radéktalan felszámolását és végletes meg­ alázását, fizikai, szellemi és lelki erejének teljes szétzilálását szolgáló rendelkezések 428 özönét zúdította a szóban forgó töredék­ népre, tulajdonképpen még ma, kereken fél évszázad elteltével sem múlt el a (cseh)s zlo ­ vákiai magyarság életében nyomtalanul. Az egymást követő, nagy sietve megal­ kotott törvényekkel, kapkodva meghozott rendeletekkel, gyors intézkedésekkel a csehszlovákiai magyarságot - a felsorolás­ tól távol áll a teljesség igénye: megfosztot­ ták az állampolgárságától; elkobozták mezőgazdasági ingatlanait; a magyar lak­ ta területeken beszüntették a nemzeti bizott­ ságokat, s e települések élére biztosokat (komisszárokat) neveztek ki; a népbírósá­ gok a magyar nemzetiségűek tízezreit he­ lyezték a háborús bűnösök listájára; a ma­ gyarokat megbízhatatlanná nyilvánították és a gazdasági életből kirekesztették; a magyarok elkobzott ingatlanait nemzeti gondnokok felügyelete alá helyezték; a közalkal mazottakat állásukból azonnali hatállyal elbocsátották; a nyugdíjak és egyéb juttatások folyósítását leállították; a magyarok választójogát megvonták; a magyar evangélikus egyházközösségek önállóságát megszüntették, a magyar lel­ készeket elbocsátották, internálták, kiutasí­ tották, bebörtönözték; a magyart mint is­ tentiszteleti nyelvet betiltották; a magyar pártokat, kulturális és társadalmi szerve­ zeteket, könyvtárakat, kiadókat, lapokat betiltották, vagyonukat elkobozták; a ma­ gyar- csehszlovák lakosságcsere-egyez­ mény kierőszakolása végett közmunkaren­ delet címén tízezreket deportálták Cseh- és Morvaországba, akiket a legtöbb esetben embertelen körülmények közé kerültek; a lakosságcsere-egyezménnyel közel száze­ zer magyart telepítettek át Magyarország­ ra; a reszlovakizációs rendelet nemzeti ön­ �palócföld 95/5 becsülésükkel, önérzetükkel állította szem­ be a magyarság százezreit stb., stb. Szalatnai Rezső egy helyütt az alábbi érzékletes képet festi a kialakult helyzetről: „Kerek egy esztendő, alatt a csehszlovákiai magyarokat megfosztották földjétől, háza­ itól, sokakat lakásától is, köztisztviselőinek nincs fizetése, nyugdíjasainak nincs nyugdí­ j a , hatósági védelemben senki, a k i magyar nem részesül, mert egy elnöki dekrétum alap­ ján minden magyar elvesztette állampolgár­ ságát; minden magyar közmunkára vihető bárhol az országban és fizetés nélkül; nincs egyetlenegy magyar iskola, még elemi fokon sem; nem működik egyetlenegy magyar köz­ művelődési vagy társadalmi egyesület; magyar főiskolai hallgatót nem szabad felvenni a főiskolára; még sportolniok sem szabad a magyaroknak; nincs magyar sajtó, nem jelenik meg magyar könyv; ma­ gyarul megnyilatkozni nem szabad, a ma­ gyar nemzetiségűnek nem lehet rádiója, sok helyütt betiltották a magyar istentiszte­ leteket; sok ezer magyart internáltak or­ szágszerte, sok ezret megfélemlítve kény­ szerítettek szülőföldje elhagyására s ezzel anyagi és erkölcsi tönkretételére; a magyar vendéglősöktől, kereskedőktől, iparosoktól minden kártérítés nélkül egymás után el­ vették boltjaikat és üzemeiket, még a lega­ próbb műhelyt is; a magyar földbirtokosok és nagyiparosok vagyonára az állam tette rá a kezét, az utcán magyarul megszólalni tilalmas és kockázatos dolog, a magyar szabad és védtelen prédája mindenfajta feljelentésnek, az összeírt és csendőri f e l ­ ügyelet alatt tartott magyarság az orszá­ gos és helyi vonatkozású tiltó rendeletek útvesztőjében elvesztette immár lelki biz­ tonságát is.” Fölvetődik a kérdés, hogy a szlovákiai magyarság képviselői, szellemi és politikai vezetői mikor értesültek először a cseh és szlovák tervekről, a születőben lévő ma­ gyarellenes elképzelésekről, rendeletekről, mikor érzékelték először a sovén indulatok elszabadulásának veszélyét? A jelek és eddigi ismereteink szerint az imént felsorolt torz elgondolásokat, bosszú­ vágytól hajtott indulatokat törvényerőre emelő, 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogram a váratlan esemény sokk­ szerűségével, teljesen felkészületlenül érte a (cseh)szlovákiai magyarságot és vezetőit. Bár Balogh Sándor úgy véli, hogy a (cseh)szlovákiai magyarok vezetői „min­ dennel számoltak, hiszen nem voltak tájé­ kozatlanok afelől, hogy a cseh és a szlovák vezetőknek milyen elképzeléseik vannak”, és valóban elég hihetetlen, hogy ne lett vol­ na tudomásuk arról, mi is készül ellenük népük, nemzeti kisebbségük ellen, s az év eleje óta a keleti országrészekből is érkez­ hettek hozzájuk panaszok arról: hogyan vi­ szonyulnak a szovjet hadsereg nyomában oda visszaérkező csehszlovák szervek, tiszt­ ségviselők a magyarokhoz, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy április 5-e előtt bárki is komolyan vette volna a közelgő tragédia fenyegetését. Arról pedig már végképp nem tudunk, hogy bárki is lépéseket tett volna annak elkerülésére, esetleg megfelelő stra­ tégiai és taktikai elképzelések kidolgozásá­ val megkezdődött volna a felkészülés a vé­ dekezésre. Nem sok jele van a (cseh)szlovákiai ma­ gyarságra zúduló közelgő tragédiának Fábry Zoltán 1945 februárja és 1948 tava­ sza között vezetett titkos naplójának első lapjain sem, ahol elsősorban az „orosz 429 �palócföld 95/5 kommunizmus” terjeszkedése jelenik meg fenyegető veszélyként, bár a háttérben egyelőre azonban minden konkrétum emlí­ tése nélkül - azért már felbukkan a szlovák sovinizmus bírálata is: „A szlovák soviniz­ mus lényegében büntetés helyett most üli ünnepét. Tökéletes helyzetváltozás. Antifasizmus helyett barbarizmus, demokrácia helyén rasszizmus. (...) Szlovenszkón szocia­ lizálásnak kellett volna jönni, és lett belőle nacionalizálás.” A folytatásra, a folytonosság helyreállí­ tására való törekvést lehet kiérezni Szalatnai Rezsőnek abból a későbbi keletű meg­ jegyzéséből is, miszerint 1945 húsvétjára márciusban - Forgószínpad címmel egy al­ kalmi kiadványt jelentettek meg, melyet mind ez ideig, sajnos, nem ismerünk, jólle­ het azt valószínűleg a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom köz­ vetlen előzményének, az egyik korszakból a másikba való átmenet küszöbének is lehet­ ne tartani. Szalatnai - mint a Kisebbségben és igazságban című kötete előszavában maga is utal rá - két írással szerepel a kér­ déses kiadványban: a Napsütés egy halott arcán című vallomásával, melyben Pozsony jeles alakjának, Jeszenák Gábor prépost­ kanonoknak a haláláról emlékezik meg ér­ zelmes, lírai szavakkal, s a Noteszlapok márciusban jegyzetsorával. Igaz, ez utóbbi­ ban, mely az író óvóhelyi élményeit rögzíti az ostromlott Pozsonyból, már előrevetíti a tragédia árnyékát, jóllehet még mindig hi­ hetetlenül hangzik minden, amit a magya­ rokra váró vészterhes jövőről hall: „Szom­ szédom mosolyog, sokat tud, nem fél, biztos a dolgában. Nem megy cl, nincs értelme, nemzete olyan figurát játszik, hogy minden menekülés tévedés volna, a biztos pozíció 430 feladása. Ellenben veletek baj lesz, hajto­ gatja elismeréssel. Jó értesülései vannak, a jövő, mondja, a mi fajunké, aki nem tarto­ zik hozzánk, azt elszállítják. A magyarkér­ dés a vasúti kocsi kérdése. Dermedten né­ zünk rá: ostoba ez az ember, vagy pánikot akar kelteni? (...) Fényes arca fensőbbségesen ragyog a gyér fényben. A dolog el van intézve, suttogja, nem számít a bátor maga­ tartás, én nagyon sajnállak titeket, mind­ nyájan tudjuk, milyen nagyszerűen visel­ kedtetek, de a dolog el van intézve, ezen már sajnos nem lehet változtatni, higgyétek el, így van.” Majd alább: „B. jön, mint min­ den este, közlöm vele értesüléseimet az óvóhelyről. Nem szól egy szót sem, csak le­ ejti a fejét. Kiderült, délelőtt találkozott barátunkkal, a költővel, aki őszintén meg­ mondta neki ugyanezt. Agyrémnek tartjuk, de egy és más jelből arra lehet következtet­ ni, hogy nem is az.” Hiába szaporodtak tehát az intő jelek, senki nem hitte - nem hihette -, amire né­ hány nappal/héttel később mégis sor került. A kassai kormányprogram a maga kijó­ zanító, főbekólintó valóságával senkiben nem hagyott kétséget a kisebbségi kérdés megoldásának csehszlovák változata felől. Legelsőként a költő eszmélt: a fiatal pozso­ nyi poéta - Szalatnai Rezső tanítványa és felfedezettje -, Kövesdi László 1945 ápri­ lisában írt Szonett az igazságról című ver­ sében az elveszett igazságot siratja: „Zo­ kogva vallom immár, ámde későn,/ most, hogy sehol nincs, létét érzem én,/ mivel megölték, sorsunk szenvedés lőn,/ s feltá­ madásra nincs szilárd remény.” Késedelem nélkül aktivizálódtak a má­ sodik világháború alatti Esterházy János vezette szlovákiai Magyar Párt és a pozso­ �palócföld 95/5 nyi magyar értelmiség vezető képviselői is. Eddigi ismereteink szerinti első fellépésük az az 1945. április 13-án - tehát a kassai kormányprogram kihirdetése után nyolc nappal- keletkezett, máig publikálatlan le­ vél, melyet egy bizonyos Magyar Végrehaj­ tó Bizottság küldött a Csehszlovák Nemzeti Bizottság névvel illetett testületnek. A Ma­ gyar Végrehajtó Bizottság elnevezés a Szalatnai Rezső személye körül létrejött, az eseményekre legelsőként reagáló illegális (cseh)szlovákiai magyar szervezkedést jelö­ li. Szalatnai, egy-két évtizeddel később, a hatvanas években, egy máig kéziratban ma­ radt visszaemlékezésében a következőkép­ pen írt arról a „mentőmunkáról”, melyet neki kellett elvállalnia, jóllehet „soha aktív politikával” nem foglalkozott: „Soha nem is sejtettem, hogy merő irodalmi szolgálat al­ kalmat ad erre. De ha, annyi év után, ma is eszembe jut, amit én 1945-1948 között Po­ zsonyban megpróbáltam védtelen emberek ezreiért megtenni, elvi és erkölcsi magatar­ tásunk támadhatatlan páncélzatában, azért az igazságért, amelyről Fábry Zoltán első, háború utáni, lánggal lobogó híres tanulmá­ nyát írta s merte szétküldeni a köztársasági elnöktől kezdve mindenkinek, aki érdekelt volt ügyünkben, mondom, annyi év után is borzongás fut rajtam végig. Csak az igaz­ ságnak és becsületességnek a szív gyökeréig ható átélése adhat erőt ilyen munkára. Pi­ henő nélkül dolgoztam...” Ma már tudjuk, sokan voltak, akiknek „az igazságnak és a becsületességnek” ez „a szív gyökeréig ható átélése” erőt adott a csehszlovákiai magyarság ellen irányuló erőszak kivédését, következményeinek eny­ hítését szolgáló munkára, melyről azonban egészen 1989-ig - sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon - szinte semmit sem tudhatott a közvélemény, de a szakpubliká­ ciókban sincs sok nyoma ennek. Igaz, a már idézett interjúban Balogh Sándor történész professzor az újságírónak arra a kérdésére, hogy a csehszlovákiai magyarok szellemi vezetői hogyan fogadták kisebbségük állampolgárságtól való megfosztásának tényét, már 1984-ben utalt az ellenállás bizonyos megnyilvánulásaira; nyilatkozata fölött azonban a kutatók is átsiklottak, s a leg­ utóbbi évekig makacsul tartotta magát a „h a llg a tá s é v e in e k ” mítosza, legendája. Az elnevezés Fábry Zoltántól szárma­ zik, aki a csehszlovákiai magyar irodalom korszakolása kapcsán illetve ezzel a neveze­ tes meghatározással az 1938-1945 közötti esztedőket. Később azonban Fábry felosztá­ sa módosításra szorult, hiszen - különösen Turczel Lajos ez irányú kutatásainak tük­ rében - egy idő után már aligha lehetett volna tagadni a magyar irodalom, művelő­ dés létezését a második világháború alatti „összezsugorodott” Szlovákiában, Koncsol László pedig az 1945-1948 közötti idő­ szakra vonatkozóan hívta föl bizonyos „kéziratos irodalom” létezésére - elsőként, még a hetvenes évek derekán - a figyelmet. Koncsol volt, ki a Fábry-féle korszakolás kiigazítására, 1945 korszakhatárként való elfogadására is javaslatot tett. 1989-ig, 1990-ig mégis szilárdan tartot­ ta magát a „hallgatás évei”, a „néma évek” tézise, s a közfelfogás csupán Fábry Zoltán okkal-joggal elhíresült memorandumát, A vádlott megszólalt ismerte el a csehszlová­ kiai magyarság tiltakozása egyedüli - kivé­ telszámba menő - megnyilvánulásának. Az általános vélekedés még az olyan je­ les kutatót is megtévesztette, mint Janics 431 �palócföld 95/5 Kálmánt, aki korszakos jelentőségű monog­ ráfiájában, A hontalanság éveiben a követ­ kezőket írta a kérdésről: „A megsemmisíté­ si elméletek tobzódásában maga a magyar kisebbség passzív tömeg maradt, a szólás és védekezés minden joga nélkül; puszta tár­ gya lett a háború utáni szenvedélyes össze­ csapásoknak. Nemcsak szervezett tömeg nem hallathatta szavát, de az egyén sem. Fábry Zoltán kiáltványa a csehszlovák írók­ hoz - A vádlott megszólal - az elutasító választ sem tudta kiharcolni, annyira sem­ mivé züllött az a politikai képződmény, amit valamikor szlovákiai magyar nemzeti kisebbségnek neveztek.” Másutt pedig így írt: „Amikor a magyar demokraták, kom­ munisták, antifasiszták felismerték a hely­ zetet, hogy a magyar etnikum erőszakos felszámolásáról van szó, három út [kiemelés tőlem - T.L.] között választhattak: átköltöz­ ni Magyarországra (sajnos, a többség így döntött), tiltakozó, néma passzivitásba vo­ nulni (így tett Fábry Zoltán és sokan má­ sok), végül a harmadik út: nemzetiséget vál­ toztatni és így keresni az együttműködést.” A kilencvenes évek kutatásai azonban azóta visszavonhatatlanul bebizonyították hogy létezett negyedik út is: a tiltakozás, az aktív ellenállás, a tevékeny szembeszegülés, a következmények lehetőség szerinti enyhí­ tésének útja. E mögött az ellenállás, szembeszegülés mögött pontosan azt az értelmiségi maga­ tartásformát kell látnunk, amelyet tár­ gyunkkal kapcsolatban Molnár Imre írt kö­ rül elsőként: „A szlovenszkói magyar értel­ miségi réteg önépítkező tudata az I. Cseh­ szlovák Köztársaság demokratikus viszo­ nyai között alakult ki, melynek maradéka minden tiszteletet megérdemlően ragasz­ 432 kodni tudott az elsajátított humanista érté­ kekhez a Szlovák Köztársaság közismert vi­ szonyai között is. Ez az értelmiség az em­ bertelenség és a magyarellenesség politiká­ jának állami szintre emelt folytatásakor sem hallgatott el. Az egyre fogyatkozó lét­ számú csehszlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti történelme mindenkori példája lehet az emberi kitartásnak és a hű­ ségnek. Ez az értelmiség ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig kihasználva hatal­ mas szervező munkát végzett. Információ­ kat gyűjtött és adott tovább, titokban isko­ lákat vezetett, illegális sajtót adott ki, jog­ védelmet nyújtott és segélyszolgálatot telje­ sített, egyszóval tette, amire épp szükség volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tuda­ tában volt annak, mindezzel milyen kocká­ zatot vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, hogy az adott esetben a csehszlo­ vákiai magyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kérdés. Ha egyszer megíródik a cseh­ szlovákiai magyar értelmiségi lét története, akkor e történet legszebb fejezeteit az 1945-49 közötti időszak eseményei fogják alkotni.” Az ez irányú kutatásokat is Molnár Im­ re kezdte - Balogh Sándor, Janics Kál­ mán, dr. Szabó Károly, Arató Endre, A l ­ bert Gábor és mások nyomán - a nyocvanas évek derekán, melyeknek az évtized második felében s a nyolcvanas- kilencve­ nes évek fordulóján publikálta első figye­ lemreméltó eredményeit. Így neki köszön hető többek között az Esterházy János sze­ mélyével, sorsával, tevékenységével kapcso­ latos kutatások megindulása; az időközben elhúnyt dr. Szabó Károly munkásságának ismertté válása; az ő nevéhez fűződik a po­ �palócföld 95/5 zsonyi értelmiségiek Emlékirat című me­ morandumának, valamint Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című emlékiratának közzététele. Dobossy László és dr. Szabó Károly híradása­ itól, dokumentumösszeállításaitól ösztönöz­ ve az elsők között kezdett foglalkozni a Cseh- és Morvaországba deportált magya­ rok sorsával, ráirányítva a figyelmet a de­ portáltak közölt önkéntes pasztorizációra jelentkezett papok bátorságára, önfeláldo­ zására, illetve az üldöztetések közepette született magánjellegű vagy közérdekű hír­ adások, dokumentumok, szépirodalmi pró­ bálkozások garmadára is. Ez utóbbiak elő­ kerülése teljesen új, váratlan oldalról - az üldöztetéseket, a kitelepítést-deportálást tükröző „népi-félnépi eredetű korabeli köl­ temények, versek krónikák, >veszedeleménekek<, >hírversek<, népdalok, népdalátköltések”, prózai írások, visszaemlékezések, levelek, igaz történetek, naplófeljegyzések létezésének oldaláról - igazolta Koncsol felfogását az 1945-1948 közötti kéziratos irodalomról. S ha tekintetbe vesszük, hogy alapjában véve a népi és „félnépi” eredetű írásos - és szájhagyomány útján terjedő szövegek is beletartoznak egy-egy közösség irodalmába, kultúrájába, továbbá hogy a kérdéses művek java jócskán eléri az ötve­ nes évek eleji csehszlovákiai magyar átlag­ termésének szintjét, nem vitás, hogy előke­ rülésükkel a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom érdekes, mindenképpen figyelmet érdemlő fejezettel gazdagodott. Ugyancsak 1989 után kapott újra nyil­ vánosságot Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán memorandumának méltó párja, Peéry Rezső Hét sovány esztendő gazdag termése című esszéje, mely eredetileg Posoniensis álnév alatt jelent meg Szabó Zoltán Valóságában 1946-ban, továbbá Peéry tárgyunkkal kap­ csolatos rendkívül gazdag publicisztikája és levelezése, de ekkor került elő Fábry Zoltán imént már idézett, addig ismeretlen 19451948-as titkos naplója is. Elkerülhetetlen feladatnak látom a csehszlovákiai magyarok 1945-1948/49 közti sorsát intéző és meghatározó vala­ mennyi cseh, szlovák, magyar és nemzetkö­ zi dokumentum - törvényrendelet, jogsza­ bály, jegyzőkönyv, stb. - számbevételét és összehasonlító vizsgálatát. Alaposan szem­ ügyre kellene venni a csehszlovákiai magyar­ ság jogfosztásának, üldöztetésének magyaror­ szági visszhangját is. A magyarországi sajtó legalábbis amíg a bel- és külpolitikai viszo­ nyok ezt lehetővé telték - igen élénken rea­ gált a csehszlovákiai eseményekre és kimerí­ tően, elítélően tájékoztatott a csehszlovákiai magyarság tragédiájáról. A Szabadság, a Sza­ bad Nép, a Népszava, a Magyar Nemzet és más lapok a csehszlovákiai magyarság önis­ meretének (is) fontos forrásai lehetnek. Ugyanúgy Szabó Zoltán Valósága, Boldizsár Iván Új Magyarországa, Illyés Gyula Vála­ sza - de a sor természetesen ezúttal is foly­ tatható. S ekkor a csehszlovákiai magyarságot sújtó események nemzetközi visszhangjáról még nem is szóltunk: aligha lehet kétséges, hogy a történtekről rendszeresen beszámoló svájci, német és angol lapok vonatkozó tudó­ sításainak, riportjainak és elemzéseinek meg­ ismerésével ugyancsak önismeretünkben gaz­ dagodhatnánk, sőt az ebben az időben gyöke­ rező traumáink feloldását is hathatósan se­ gíthetnénk. Máig is viszonylag ismeretlen területnek számít az a meglehetősen terjedelmes me­ 433 �palócföld 95/5 morandumirodalom, mely a maga legkonk­ rétabb valóságában jelzi a csehszlovákiai magyar értelmiségi - de nemcsak értelmi­ ségi - ellenállás irányait és kiterjedését 1945-1948 között. E memorandumirodalom feltárása - a szóban forgó ellenállás irányítói személyé­ nek, ténykedésének megismerésével párhu­ zamosan - Szalatnai Rezső memorandumá­ nak már említett, Molnár Imre általi, illetve Peéry Rezső emlékiratának e sorok írója ál­ tali közzétételével kezdődött 1992-ben; s ebben az évben jelent meg a tatabányai Új Forrásban a kérdéses időszak huszonkilenc dokumentumát közrebocsátó „Hívebb em­ lékezésül... ” című sorozatom is. Ennek a fo­ lyamatos feltáró munkának az eredménye/állomása a mostani gyűjtemény, mely­ nek hetven dokumentuma zömmel ugyan­ csak emlékirat. * Kimaradt a kötetből a kor csehszlováki­ ai magyar memorandumirodalmának há­ rom - mennyiségi és minőségi szempontból is egyaránt - csúcsteljesítménye: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és Fábry Zoltán külön külön is nagy terjedelmű, együtt önálló kö­ tetet kitevő emlékirata. Az eddigi ismeretek alapján valószínű­ síthető, hogy a három jóbarát írása nem­ csak hogy nagyjából egy időben, hanem kö­ zös ötletből fakadóan, egymással összehan­ goltan, egy tervezett közös kötetbeni meg­ jelentetés szándékával íródott. A kérdéses emlékiratok keletkezésének körülményeit és egymással való kapcsolatát két korábbi írásomban is érintettem; lényegük, hogy íróink memorandumai egyaránt az 434 1945/46-os esztendő fordulóján, illetve 1946 tavaszán, s több utalás szerint egy, a budapesti Valóság által megjelentetendő könyvsorozat vagy könyv számára íródtak. A három memorandum tematikailag is illeszkedik egymáshoz, kiegészíti egymást: mindhárom a csehszlovákiai magyarság ad­ digi huszonhat-huszonhét éves történetének más-más időszakaszát, szeletét veszi szemügyre, miközben Szalatnaié az 1918-1945 közötti évek eseményfejlődését foglalja össze, Peéryé az 1938-1945 közötti szakasz történéseit nagyítja ki, Fábryé pedig a jogfosztottság elutasítására, a "kollektív bű­ nösség" vádja indokolatlan voltának bizo­ nyítására helyezi a fő hangsúlyt. (Persze, ezek az időbeni határok korántsem értel­ mezhetők mereven, s bőven vannak átfedé­ sek is a memorandumok között.) Emellett stílusukat, hanghordozásukat tekintve is el­ térnek egymástól - a szerzőik közötti alkat­ beli különbözőségek következtében - ezek az emlékiratok. Szalatnai történetileg hite­ les sorsvázlatot ad, Peéry az események lo­ gikáját vizsgálja visszafogott hangon, míg Fábry hangja a szenvedélyes vitatkozásé, a megbántottság, értetlenség költői hevületű kifejeződéséé. Mindez szintén utalhat arra is, hogy a három íróbarát - akik a kérdéses időben, tehát az 1945/46-os esztendő for­ dulóján Magyarországon is a három legko­ molyabb tekintélynek számítottak a cseh­ szlovákiai magyar írók közül - előre elter­ vezte, úgymond, „megkomponálta” a lehe­ tőségként fölmerülő kötetet (sorozatot), el­ osztva egymás közt a megírandó területe­ ket, vonatkozásokat. A három nagyszabású és példaértékű vállalkozás közül - melyek egyúttal a (csehszlovákiai) magyar esszéírás legjobb lehetőségeit is jelzik - végül is �palócföld 95/5 egyedül csak Peéryé jelent meg a maga ide­ jében nyomtatásban; Fábryé, mint tudvalé­ vő, kéziratban terjedt egészen 1968-as megjelenéséig, illetve szerzőnk szlovák for­ dításban megküldte a cseh és szlovák értel­ miség számottevő képviselőinek, Szalatnaié pedig befejezetlenül és egészen 1990-ig kéziratban, a feledés homálya által rejtve maradt. * A három író-tekintély memorandumá­ nak közvetlen környezetét egészen a leg­ utóbbi időkig az az ismeretlen és teljes egé­ szében még ma sem feltárt emlékirat-iroda­ lom jelenti, amely - szerzőiket tekintve átfogja a csehszlovákiai magyar értelmiség (társadalom) egészét. A cseh és szlovák, va­ lamint magyarországi, illetve külföldi jeles politikusoknak, diplomatáknak és közéleti személyiségeknek, kormányzati és közigaz­ gatási szerveknek, társadalmi, szakmai és karitatív szervezeteknek címzett memoran­ dumok, beadványok, helyzetjelentések és elemzések, megoldási javaslatok, tiltakozá­ sok - mint három írónk esetében is - rész­ ben magánemberek, részben pedig különbö­ ző - Csehszlovákiában, sőt Magyarországon is működő - illegális (és féllegális) csehszlo­ vákiai magyar szervezetek, alkalmi társulá­ sok nevéhez fűződnek. Ez utóbbiak, amelyeknek létezéséről és működéséről a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáig szintén nem lehetett tudni - s tevékenységük feltárása ma is az elején tart, zömmel érdekképviseleti és érdekvé­ delmi, érdekérvényesítési önszerveződések voltak - a már említett Magyar Végrehajtó Bizottság, továbbá a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség, a Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége, illetve Magyarországon a Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokratikus Magyarok Ta­ nácsa -, de akadt köztük például karitatív célokat szolgáló (Magyar Segélybizottság) vagy éppenséggel irodalmi-művészeti cso­ portosulás (Szent György Kollégium) is. A szóban forgó szervezetek, testületek életkorra, nemre, vallásra, társadalmi hova­ tartozásra, eszmei és világnézeti meggyőző­ désre való tekintet nélkül képviselni és kép­ viseltetni tudták a csehszlovákiai magyar társadalom egészét; a polgári liberális, a ke­ reszténydemokrata, a jobboldali konzerva­ tív, a nemzeti, illetve a baloldali, szociálde­ mokrata, sőt, kommunista értékrendek és ideálok egyként megjelentek bennük. Ha­ sonlóképpen, mint ahogy a legkülönbözőbb vallási felekezetekhez, hitközösségekhez tartozók - római katolikusok, reformátu­ sok, evangélikusok, zsidók - is hallatták szavukat ezekben az illegális (féllegális) szervezetekben. Legfontosabb és folyama­ tosan megnyilvánuló törekvésük - mind a Csehszlovákiában, mind Magyarországon működők részéről - létük, tevékenységük hatósági elismertetése, legalizálása volt, amit egyiküknek sem sikerült elérnie nemcsak Csehszlovákiában, Magyarorszá­ gon sem (legfeljebb megtűrték őket a ható­ ságok, mint Csehszlovákiában a Magyar Se­ gélybizottságot, Magyarországon a Szlová­ kiából Kiutasított és Elmenekült Demokra­ tikus Magyarok Tanácsát). Következtetésképpen a csehszlovákiai magyarság ügyéért küzdők ama törekvése is mindvégig kudarcot vallott, hogy a cseh­ szlovák és a magyar pártok, kormányzati és államigazgatási testületek, közigazgatási 435 �palócföld 95/5 szervek és egyéb szervezetek bármelyiküket is a csehszlovákiai magyarság hivatalos képviselőjének, azaz tárgyalófelüknek is­ merték volna el, vagy közvetlenül bevonták volna őket az egyes tárgyalások menetébe és döntések meghozatalába. Ezért nem ma­ radt más, mint az egyéni áldozat- és kocká­ zatvállalás, az illegális munka, a konspirá­ ció, a baráti-társadalmi kapcsolatok mozgó­ sítása a csehszlovákiai magyarság jól felfo­ gott érdekében. Ezzel együtt járt az a tö­ rekvés is, hogy a csehszlovákiai magyarok politikai és szellemi vezetőinek Magyaror­ szágra került része beépüljön a magyar po­ litikai és társadalmi élet, illetve állam- és közigazgatás valamennyi szférájába és ott igyekezzen tenni a tehetőt, menteni a ment­ hetőt a „szégyen elhárításáért, az ütések tompításáért, a barbarizmus leleplezéséért”. Peéry Rezső egyik Szalatnai Rezsőnek írt, 1947. március 20-i leveléből tudjuk, hogy például írónk Pozsonyból való távozására kicsit feladatvállalásként, a csehszlovákiai magyarság szolgálata új formáinak és lehe­ tőségeinek kipróbálásaként, afféle kísérlet­ ként került sor: „Hovatovább egy esztende­ je, hogy felengedett kísérleti léggömbként itt lebegek ebben a sajátos szférában... Amikor (...) elvállaltam a küldetést, tudtam, hogy ennek elsősorban kísérletként van ér­ telme, s ami velem történik, az kissé előjá­ téka valamennyiünk sorsának.” Igaz, egy másik nézőpontból, az áttelepí­ tettek budapesti lapjával, az Új Otthonnal Párizsból is kapcsolatot tartó Dobossy Lászlóéból, nemzedéke - és most itt első­ sorban az egykori sarlósokra gondolt - sze­ repvállalása a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni helyzetével kap­ csolatos teendők vonatkozásában egyfelől 436 jogos kifogásokkal illethető, másfelől pedig meglehetősen tragikomikusnak minősíthető: „...a húsz évvel ezelőtt meghirdetett feladat, melyet közel egy évtizeden át jól-rosszul el is végeztünk, tudniillik hogy a közép-euró­ pai élet kovásza legyünk, az új helyzetben, tehát népünk legnagyobb megpróbáltatása idején, fontosabb lett volna, mint bármikor előbb. Mi azonban, keserű csalódottságunk­ ban vagy visszahúzódtunk magánéletünkbe és némák maradtunk, vagy legfeljebb egyik- másik társunk személyében s hajda­ ni szerepünk karikatúrájaként - az áttelepí­ tés végrehajtói lettünk.” * A Magyar Végrehajtó Bizottság néven legelsőként szavát hallató illegális szervez­ kedés közvetlenül a kassai kormányprog­ ram kihirdetését követő napokban jelentke­ zett Pozsonyban. A dr. Szabó Károly sze­ rint kilenctagú Végrehajtó Bizottság a be­ tiltott szlovákiai Magyar Párt vezetőségi tagjaiból, a Magyar Hírlap baloldali újságí­ róiból, publicistáiból, s más, demokrata ér­ zelmű polgárokból verbuválódott. A bizott­ ság tagjai nagy valószínűséggel ugyanazok - illetve köztük vannak azok is akik kö­ vetkező ismert dokumentumukat az április 19-i Emlékiratot is aláírták. A szóban for­ gó levelet és memorandumot követően e dokumentumok „eredménytelensége, illetve a magyarok ellen hozott kényszerintézkedé­ sek miatt” a Végrehajtó Bizottság személyi összetételét tekintve fontos változásokon ment át, hiszen dr. Neumann Tibori idő­ közben - Esterházy Jánossal együtt - el­ hurcolták a szovjet katonai hatóságok, töb­ ben - például Stelczer Lajos, Garzuly Fe- �palócföld 95/5 renc - Magyarországra menekültek, csatla­ kozott viszont a csoporthoz a munkásmoz­ galomból ismert kommunista ügyvéd, Fábry Zoltán egykori munkatársa Az Útnál, dr. Balogh-Dénes Árpád. (Magyarországra va­ ló távozásáig - miként azt több dokumen­ tum is bizonyítja - természetesen a csoport tevékeny tagja maradt Peéry Rezső is.) A Végrehajtó Bizottság három fő irányban folytatta küzdelmét a csehszlovákiai ma­ gyarságot sújtó tragédia következményei­ nek enyhítéséért: interveniált a szlovák hatóságoknál; - megszervezte a bajba jutott magyarok, különösen a Ligetfalura depor­ táltak, valamint az elbocsátott értelmiségi­ ek segélyezését; - tájékoztatni igyekezett a magyarországi kormányszerveket, s befo­ lyást gyakorolni a csehszlovákokkal tárgya­ ló kormánydelegációkra.” A Magyar Végrehajtó Bizottság 1945 augusztusában újabb emlékirattal fordult a Szlovák Nemzeti Tanácshoz (Memorandum a Szlovenszkó területén élő nem fasiszta dolgozó magyar lakosság számára modus vivendi létesítésének érdekében), mely fel­ sorolja a csehszlovákiai magyarságot sújtó, a szöveg születéséig életbe léptetett törvé­ nyeket és rendelkezéseket és (várható) kö­ vetkezményeiket, majd javaslatot tesz egy, az üldözöttek érdekképviseletét ellátni hi­ vatott szerv (Magyar Tanács) felállítására: „A magyar lakosság különböző rétegeiből alkotni kell egy szűk körű tanácsol, amely­ ben jogvégzett személyek is megfelelő számban legyenek jelen. E tanácsot a de­ mokratikus magyar lakossággal egyetértés­ ben a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége nevezze ki. A Magyar Tanács hatáskörébe tartoznék az itt élő magyarság érdekképvi­ selete, mind a hivatalos szervekkel, mind a magyar lakosság irányában. Ide futnának be [a] visszaélések és kilengések miatti eset­ leges panaszok, amelyek még a hozott jog­ szabályokon túlmenően sértik a magyarok érdekeit, mint azt a földreform végrehajtá­ sában, az egyoldalú kitoloncolások során láttuk. A Magyar Tanácsnak a magyarságot érintő kérdésben tanácsadó joga volna min­ den hatóságnál. Eljárna és közbenjárhatna a magyar vonatkozású ügyekben. A külföldi sajtó képviselőit és a követségeket infor­ málhatja stb. A Magyar Tanács felállításá­ val egyidejűleg felfüggesztendő a magyar lakossággal szemben egyes rendeleteknek a végrehajtása, így különösen a 44/45., az 50/45. és a 69/45. számú rendeleteké és az állampolgársági elnöki dekrétumé.” A ja ­ vaslatról a címzett - természetesen - tudo­ mást sem vett. Nem sikerült Szalatnaiéknak legalizáltatniuk az általuk kezdeményezett és felál­ lított Segélybizottság tevékenységét sem, bár az működését haladéktalanul megkezd­ te, s egész Szlovákiára kiterjedő karitatív feladatokat látott el. E segélyszolgálat mo­ torja és fő szervezője Pozsonyban Szalatnai Rezső és Szabó Béla református esperes, Kassán pedig dr. Simai Béla orvos és fele­ sége volt. A segélyalap működtetéséhez szükséges eszközöket magánszemélyek és egyházközösségek körében folytatott gyűj­ tésből, a Nemzetközi, továbbá a Csehszlo­ vák, illetve a Magyar Vöröskereszt adomá­ nyaiból, valamint - később - az időközben Budapesten megalakult Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság által a pozsonyi megha­ talmazott útján Szlovákiába juttatott „se­ gélyezésre kiutalt havi összeg képezte”. Az összegyűlt pénzből és különböző adomá­ nyokból fedezték azután a Végrehajtó Bi­ 437 �palócföld 95/5 zottság legszükségesebb kiadásait, látták el a rászorulókat, különösen az elbocsátott és állás nélkül maradt közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagóguso­ kat és özvegyeiket. A Magyar Végrehajtó Bizottság történe­ tében a következő jelentősebb fordulatra 1947. április 7-én került sor, amikor - mi­ után „már kétségtelenné vált a lakosságcse­ re megkezdése” - szövetségre lépett a több­ féle névváltozat alatt szereplő Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetségével, illetve egyéb kisebb szerveződésekkel, és megala­ kították a Csehszlovákiai Magyarok Vég­ rehajtó Bizottságát. A kibővített bizottság, noha elkészített és kiadott néhány dokumentumot, nem bi­ zonyult hosszú életűnek, s rövid idő eltelté­ vel a Szalatnai körül csoportosuló Magyar Végrehajtó Bizottság ismét önállóan foly­ tatta tevékenységét. A bizottság történelmi szerepének, je­ lentőségének megítélésésével kapcsolatban dr. Szabó Károly - aki 1946-47-ben a po­ zsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal munkatársa, majd a lakosságcsere megin­ dulása után a Magyar Áttelepítési Kor­ mánybiztosság kirendeltségének helyettes vezetője, 1947. szeptember 1-től pedig a po­ zsonyi magyar meghatalmazott helyettese volt - véleményem szerint túl szigorú állás­ pontra helyezkedett: „Összefoglalva: a Vég­ rehajtó Bizottság irreális célt tűzött maga elé, amikor tárgyalófélként való bevonását kérte (értsd: a magyar-csehszlovák lakos­ ságcsere-tárgyalásokba - T.L. megj.). Ez az akkori nemzetközi helyzetben nem volt le­ hetséges. Az érdekvédelem ellátására 1946. február 27. után már ott volt a pozsonyi magyar meghatalmazott a maga konzuli 438 jogvédelmével, az egyezményből fakadó csehszlovák kötelezettségek számonkérésé­ re pedig a magar-csehszlovák vegyesbizott­ ság. A magyarság helyzetére vonatkozó tá­ jékoztatásra pedig a pozsonyi magyar meg­ hatalmazottnak Kassáig kiépített szerveze­ te. Ettől függetlenül a Végrehajtó Bizottság elévülhetetlen érdemeket szerzett a segélye­ zési akció lebonyolításában, és abban, hogy a pozsonyi magyar meghatalmazott munká­ ját (...) folyamatosan segítse.” Ami az elé­ vülhetetlen érdemeket illeti, az azóta eltelt évtizedek történelmi távlatából is elmond­ ható, hogy a bizottság tagjai tevékenysé­ gükkel - bár a nagypolitika szintjén, alap­ vetően valóban nem befolyásolhatták az eseményeket - az alsóbb szinteken eredmé­ nyesen helytálltak: életeket mentettek meg, hitet tápláltak az emberekben, a tájékozta­ tás és az információáramlás minimális funkcióinak működését biztosították, felvi­ lágosító, jogmagyarázó és érdekérvényesítő szolgálatot láttak el, sőt, bizonyos értelem­ ben még egyfajta nem legális diplomáciai tevékenységet is folytattak. A Magyar Végrehajtó Bizottság 1948 tavaszán, Szalatnai Rezső áttelepülését megelőzően fejezte be tevékenységét, amelynek utolsó dokumentumai a magyar külügyminisztérium részére készített jelen­ tések voltak a csehszlovákiai helyzet alaku­ lásáról. A Csehszlovákiai Magyar Demokrati­ kus Népi Szövetség két főiskolai hallgató, Hentz Zoltán és Lipcsey Gyula ötlete nyo­ mán alakult meg 1945 őszén. A titkos szer­ vezet behálózta egész Szlovákiát - nyugat­ szlovákiai és kelet-szlovákiai csoportja is működött s főként a katolikus értelmisé­ get (de voltak református és evangélikus �palócföld 95/5 tagjai is) - papokat, tanítókat, főiskolai hall­ gatókat tömörített maga köré. A Szövetség munkájának - akárcsak a Magyar Végrehaj­ tó Bizottságénak - három fő iránya volt: a karitatív, a tájékoztató és az érdekképvisele­ ti-diplomáciai tevékenység. Ők is különböző gyűjtésekből származó adományokkal támo­ gatták a rászorulókat; dokumentumokat, ada­ tokat jelentettek meg és terjesztettek a ma­ gyarok üldözéséről, két alkalomszerűen nap­ világot látó röplapot is kiadtak (nyugat-szlo­ vákiai terjesztéssel a Gyepű Hangját, keletszlovákiai terjesztéssel az Észak Szavát); me­ morandumokat szerkesztettek és azokat el­ juttatták a vezető magyar politikusokhoz és papi méltóságokhoz, a különböző pártokhoz és kormányzati szervekhez (a nyugati cso­ portból Restár Mihály és Mészáros Gyula, a keletiből Hajdú László, Varró István és Krausz Zoltán teljesített ilyen feladatokat). Különösen szoros kapcsolatot tartottak fenn Mindszenty József hercegprímással és Ra­ vasz László református püspökkel. A csoport legnagyobb tekintélye dr. Arany A. László, a tudományos körökben elismert nyelvtudós és néprajzkutató volt. Arról nincs tudomásunk, hogy volt-e együttműködés a Magyar Végrehajtó Bi­ zottság és a Csehszlovákiai Magyar Demok­ ratikus Népi Szövetség között. (Szalatnai Rezső egyik leveléből inkább e két legjelen­ tősebb illegális szervezet közti rivalizálásra lehet következtetni.) Egyelőre arra nézve sincs bizonyíték, hogy a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség részt vett-e azon megbeszélések, összejövetelek valamelyikén, melyek a különböző illegális szervezetek munkáját voltak hivatottak összehangolni, illetve azok együttes és egy­ séges fellépését demonstrálni. 1949 őszén, telén a Csehszlovákiai Ma­ gyar Demokratikus Népi Szövetség vezetőit és a velük együttműködőket a sztálini ter­ ror útjára lépett „népi demokratikus” köz­ társaság egy monstre perben bíróság elé ál­ lította és a magyarellenes sovinizmus és bosszú újabb megnyilvánulásaként közülük tíz személyt példátlan szigorral elítélt. „Mi volt a bűnünk? - tette föl önmagának a kér­ dést évtizedekkel később a per egyik fővád­ lottja, a hat évre elítélt Krausz Zoltán. Szakavatott jogászok szerint is legfeljebb a röplapok előállítása és terjesztése lett volna pénzbírsággal büntethető, míg a jogtiprás elleni tiltakozásunk és a nélkülöző idős ma­ gyarok segítése nem ütközött az akkori tör­ vényekbe. Az, hogy tanácsot kértünk Mind­ szenty hercegprímástól, Ravasz László ve­ zérpüspöktől, s az akkori magyarországi po­ litikusoktól és más közéleti személyiségek­ től, úgyszintén nem ütközött az államvédel­ mi törvénybe.” A Szlovákiai Magyar Antifasiszták Szövetsége néven és egyéb ehhez hasonló névváltozatok alatt szereplő illegális szerve­ zetben a dél-szlovákiai magyar kommunis­ ták és földmunkások, szakszervezeti mozgalmárok léptek föl a nemzeti kisebbségü­ ket sújtó retorziók ellen. Különösen azt sé­ relmezték, hogy a támadássorozat, illetve a jogfosztottság ténye - figyelmen kívül hagyva a kassai kormányprogram VIII. fe­ jezetében biztosított kivételeket is - a szó­ ban forgó nemzeti kisebbség egészét érinti, a kommunisták, a munkásmozgalom harco­ sai és az antifasiszta ellenállás résztvevői közül beleértve azokat is, akik nem hajlan­ dók feladni nemzetiségüket. A Szövetség memorandumait, fellépését a hozzátartozó retorikával és ideológiai ballasztokkal 439 �palócföld 95/5 együtt s bizonyos kérdésekben való határo­ zott ellenvéleményünk fenntartása mellett is pozitívan, a diszkriminációval való szem­ benállás sajátos színezetet jelentő részeként kell értékelnünk. A Szövetség tevékenysége vélhetően leg­ ismertebb vezéregyéniségének, a magát a szlovák nemzeti felkelés partizánharcaiban is kitüntetett Fábry Józsefnek feltehetően 1947 nyarára-őszére eső Magyarországra településével ért véget (bár még 1947. októ­ ber 27-ról is ismeretes a Szövetség egyik tiltakozó levele). Az utolsó dokumentum­ ban Fábry József már a Magyar Dolgozók Pártjának megbízásából tett dél-szlovákiai körútjának tapasztalatait összegezi. A Szlovákiából Menekült Demokrati­ kus Magyarok Tanácsa - nevük ugyancsak többféle változatban fordul elő - még 1945-ben, az első Csehszlovákiából jövő hí­ rek hallatán, illetve az első kiutasítottak - a szervezkedés nevének legelső változata (Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokratikus Magyarok Tanácsa) még rá­ juk is utalt - és menekültek összefogására, gondjai megoldásának segítésére alakult Budapesten. A Tanács szervezője és motor­ ja dr. Holota János egykori csehszlovák nemzetgyűlési képviselő és érsekújvári pol­ gármester, valamint az egykori sarlós, ké­ sőbb - a második világháború alatt - Mó­ ricz lapjának, a Kelet Népének szerkesztő­ je, Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt budapesti főtitkára és országgyűlési képvi­ selője, a későbbi kereskedelmi és szövetke­ zetügyi államtitkár, illetve áttelepítési kor­ mánybiztos volt. A Tanács létrehozását az tette szüksé­ gessé, hogy a csehszlovákiai magyarság sor­ sával és helyzetével kapcsolatos kérdések 440 kezelésének, továbbá a Csehszlovákiából Magyarországra beözönlő menekültek és kiutasítottak ügye intézésének a kezdet kezdetén igazából nem volt olyan fóruma, amely ezeket összességükben átfogta volna és egységes egészként foglalkozott volna ve­ lük. Nem változtatott a helyzeten, hogy a Miniszterelnökség nemzetiségpolitikai osz­ tálya, az ún. III. ügyosztály, az egyes szak­ tárcák, a Népgondozó Hivatal, az egyházak, intézmények és szervezetek saját hatáskö­ rükben az első pillanattól kezdve maguké­ nak tekintették ezeket a kérdéseket, ami rá­ adásul nem is mindig vált az ügy hasznára. „A Szlovákiából elmenekültek ügyeit kellő alaposság nélkül megszervezett intézmé­ nyek kezelték, s bizony, nem mindig sike­ rült a legszerencsésebb megoldáshoz jutni nyilatkozta ezzel kapcsolatban Jócsik La­ jos.- A szlovákiai menekült magyarok ma­ gukra hagyatottságukban tömegesen ná­ lunk, volt felvidéki magyaroknál kötöttek ki, hozzánk fordultak tanácsért, segítségért, s éreztük, hogy kell egy szervezetet felállí­ tani számukra is, a kormányhatóság számá­ ra is.” (E tekintetben a Tanácsban a később ugyancsak Jóesik Lajos irányításával meg­ alakult Magyar Áttelepítési Kormánybiz­ tosság elődjét kell látnunk.) Tulajdonkép­ pen egy, a Csehszlovákiából tömegesen ér­ kező, hazátlanná vált magyarok érdekvédel­ mi szervezetének a szükségességét fogal­ mazta meg már a szervezkedés legelső me­ moranduma is 1945. augusztus 16-án. A Tanácsot - Jócsik már idézett nyilat­ kozata szerint - olyanok alkották, akik „vagy az első csehszlovák köztársaság mély élményét hordják magukban, vagy a Tisorezsimben élték át a magyarság megnehe­ zült sorsát, de sokan vannak, akik a mosta­ �palócföld 95/5 ni, harmadik kisebbségi fázis szenvedéseit élték át”. A szervezkedés Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szóbeli jóvá­ hagyásával kezdte meg működését. A tanács első fellépéseinek egyikeként létrehozta Érdekképviseleti (Népgondozó) Tagozatát, mely különösen a Csehszlováki­ ából érkező kiutasítottak és menekültek öszszeírásában és nyilvántartásában, gyorsse­ gélyhez juttatásában és elhelyezésében vég­ zett emberfeletti munkát (e téren is kiemel­ kedik a szlovákiai Magyar Párt egykori központi igazgatójának, Stelczer Lajosnak az áldozatkészsége, akinek budapesti Mester utcai - lakása valóságos befogadó­ állomássá váll). „Külön gondot fordítottak a menekültek igazoltatási procedúráinak megkönnyítésére - írja Molnár Imre -, mert (...) az anyaországban nem kevés he­ lyen a szlovákiai magyarok ellen foganato­ sított embertelen intézkedéseket a csehszlo­ vák állam fasiszták elleni intézkedéseiként fogták fel. A bizottság érdekvédelemmel foglalkozó tagjai, azon túl, hogy a szétosz­ tandó segélyeket is maguknak kellett meg­ szerezniük, szinte azonnal lajstromba szed­ ték a már átkerült felvidékieket, és azokat foglalkozásuk, szakértői vagy hivatalnoki állásuk szerint >felvidéki szolidaritással< ajánlották szükséget szenvedő sorstársaik figyelmébe.” A Tanács javaslatot tett a kü­ lönböző, a csehszlovákiai mgyarság sorsával kapcsolatos ügyekkel foglalkozó központi szervek, intézmények, szakértői csoportok összetételére; küldöttséget kívántak me­ neszteni a párizsi békekonferenciára, a la­ kosságcsere-tárgyalások során szakértői vé­ leményekkel, előterjesztésekkel, memoran­ dumokkal segítették a magyar kormány munkáját. A Tanács több ízben is el akarta érni a felettes hatóságoknál egy Szlovákiai Kiutasítottak és Áttelepítettek Országos Érdekszövetsége jóváhagyását, e törekvését azonban nem koronázta siker. Rákosiék hatalomra jutásával, illetve a magyar-csehszlovák viszonynak a két or­ szág közötti hivatalos „rendezésével” a ha­ talom szerint az 1945-1948/49 közti ese­ mények és problémák emlegetése is „idő­ szerűségét vesztette”, s aki mégis emlékezni merészelt a korábbi időszakra, kíméletlenül megfélemlítették, esetenként meg is boszszulták. E megfélemlítések jellemző péld­ ájaként említi Molnár Imre Jócsik Lajos, a „sarlós kormánybiztos” esetét, „aki azon túl, hogy teljesen felhagyott a kisebbségi kérdés és ezzel együtt az >itteni és a túl i< szlovákiai magyarság ügyeinek képviseleté­ vel, egyik barátja elmondása szerint annyi­ ra meg volt félemlítve, hogy írásos anyagait befőttes üvegbe zárva, kertjének földjébe ásta el”. A Szent György Kollégium sajátos színt képviselt az 1945-1948 közötti illegális és féllegális csehszlovákiai magyar érdekvé­ delmi és egyéb szerveződések palettáján. Ez a cseh és szlovák főiskolákról, egyetemekről kitiltott érsekújvári és környéki fiatalokat egybefogó baráti társaság tudomásom sze­ rint az egyetlen ez időben létrejött szak­ mai-művészeti (irodalmi) önszerveződés. Az egyesület alapító okiratát szépreményű, pályakezdő író-, poéta-, irodalom- és nyelvtu­ dós-, publicista-, festő- és szobrászjelöltek ír­ ták alá azzal a szándékkal, hogy kibontakozó munkásságukkal „egy jövendő kisebbségi kul­ túra előfeltételeit” teremtsék meg. A munkaközösség memorandumban til­ takozott a magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak a csehszlovák felsőoktatási in­ 441 �palócföld 95/5 tézményekből való kitiltása ellen. Néhány példányban sokszorosított gépiratos irodal­ mi-művészeti lapot szerkesztettek Menedék címmel, melynek két száma készült el; ugyancsak gépiratos füzetsorozatot indítot­ tak (ennek három kötete jelent meg). A tár­ saságalapító baráti kör indítékai megható őszinteséggel és tettvággyal fogalmazódtak meg lapjuk Kalauz (A Menedék elé) című beköszöntő írásában: „Baráti körünk - főis­ kolások és képzőművészek - 1946 tavaszán már elviselhetetlennek érezte a kényszerpi­ henőt, s felmerült a kérdés: mi lesz velünk? A tétlenségben morzsol fel a zord idő? Bele kell nyugodnunk megrendült egzisztenciánk teljes elsorvasztásába, a mesterségesen ránk erőszakolt nemzethalálba? Van-é olyan ma­ gasabb rendű érdek, amely személyes és né­ pi egyéniségünk harakirijét követelheti? Férfiakhoz méltó-e a mi türelmünk; midőn már nemcsak gazdaságilag tesznek tönkre, hanem már szellemünket is szétzilálnák a rajtunk ülő hatalom soviniszta őrjöngői? Tiltakozásunk első jele ez a füzet. (...) Érez­ tük, hogy nemcsak önmagunk, hanem a meghurcolt magyar kisebbség érdekében is a felszínen kell maradnunk, s az üldözöttség intervallumában is őriznünk kell a szel­ lemi folytonosságot a múlt és jövő között. Ahogy lehet!” A munkaközösség az 1947-es esztendő folyamán - tajgainak szétszóródásával: Prágába, illetve Magyarországra kerülésé­ vel, munkába állásával - feloszlott (közülük például Szőke István a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság alkalmazottja lett, Décsy Gyula pedig - budapesti egyetemre kerülve - Tószády József néven írt néhány nagyhatású riportot a kitelepített csehszlo­ vákiai magyarok sorsáról. 442 A jelentősebb illegális és féllegális cseh­ szlovákiai magyar érdekvédelmi (és szak­ mai) szervezkedések mellett különböző me­ morandumok és egyéb dokumentumok alatt több olyan csehszlovákiai és magyarországi szervezet neve is olvasható, amelyekről egyelőre nincsenek közelebbi ismereteim (egyikükről-másikukról gyanítható - ám a rendelkezésre álló adatok alapján még nem bizonyítható -, hogy nevük a fentebbiekben taglalt egyik-másik szervezkedés nevének változata lehet. Jelen pillanatban nem tud­ ni, kiket takar a „Budapesten élő pozsonyi menekültek”, „A jelenlegi Csehszlovákiá­ ban élő magyarok szava”, a „Felvidéki ma­ gyarok”, vagy a „Csehszlovákiai Magyarok Önvédelmi Bizottsága” aláírás, kik írták alá „A csallóközi magyarok kérései”-t, kik a csehszlovákiai magyarok „pártkülönbség nélküli megbízottai”, s nem sikerült azono­ sítani „A dél-szlovákiai zsidók memorandumá”-nak aláíróit sem. Összességében a legtöbbjükről elmondható, amit az egyik memorandum a következőképpen fogalma­ zott meg: „Felelősségünk tudata nem ki­ sebb annál a veszélynél, amely előttünk áll.” Ennek ellenére az is ide tartozik, hogy akadtak olyan kisebb, alkalmi csoportosu­ lások is, amelyek fellépésükkel, javaslata­ ikkal aligha használtak a csehszlovákiai magyarság ügyének. A teljességhez tartoznak azok az alkalmi­ lag szervezett - egyénileg vagy többekkel együtt - végrehajtott tiltakozó akciók, ren­ dezvények, megmozdulások, amelyekkel a csehszlovákiai magyarok az őket sújtó tragé­ dia négy-öt esztendeje során szembeszálltak a csehszlovák hatóságok akaratával. Példaér­ tékűnek nevezhetők e szempontból többek között a komáromi bencés tanár, Bíró Luci­ án iskolamentési kísérletei (és kalendárium­ �palócföld 95/5 kiadási törekvései), több helység magyar szü­ lőinek tiltakozó megmozdulásai városuk ma­ gyar iskoláinak bezárása ellen, a műkedvelő színjátszóknak a tilalom ellenére néhány he­ lyen létrejött magyar nyelvű műsoros estjei, a hírhedt reszlovakizációs rendelet elleni megnyilvánulások Dél-Szlovákia-szerte, de valamiképpen ide tartoznak a cseh- és mor­ vaországi deportáltak közé önkéntes pasztorációs munkára induló katolikus, református és evangélikus papok és lelkészek hősies vál­ lalkozásai is. Az ellenállás, tiltakozás egyéb megnyil­ vánulásait illetően a viszonylag ismertebb tornaijai csendőrlaktanya-robbantás mellett a füleki magyar munkásság 1945. március 15-i, a magyar himnusz és az internacionálé éneklésétől kísért, a magyar nemzeti lobogó és a vörös zászló alatti felvonulása, a színma­ gyar Gortvakisfaludba küldött szlovák nem­ zetiségű bíró elleni halálos kimenetelű me­ rénylet, a magyarok üldözése ellen szentbe­ szédeiben felszólaló sőregi katolikus papért megjelenő nyomozók lefegyverzése, vagy a dobfenekieknek az őket deportálni szándé­ kozó hatóságok eszén túljáró megmozdulása említendő meg. A helyi és egyedi jellegű példák természe­ tesen hosszan sorolhatók még, s bár ezek job­ bára egymástól elszigetelt, ötlet- és alkalom­ szerűen megvalósuló megmozdulások voltak, és egyelőre nem ismeretes semmiféle adat azzal kapcsolatban, hogy összehangolásukra bárki is kísérletet tett volna, a történeti tény­ szerűség kedvéért a kor tanulmányozásakor a sorsüldözött magyar lakosság életösztön­ től, megalázottságtól vezérelt tiltakozó meg­ mozdulásaiként mindenképpen figyelembe veendők, s talán komolyabb számbavételük­ re és összehasonlító elemzésükre is sort le­ hetne keríteni. Lényegében ugyanebbe a kategóriába sorolhatók azok az egyéni (és közösségi) sérelmekről beszám oló jelentések, naplófeljegyzések is, amelyekben a különböző magánszemélyek, papok, az előző államaparátus köztisztviselői és közalkalm azot­ tai emlékeznek meg a velük és környzetükben történtekről - nemcsak egymás tájékoztatására, hanem - a legkülönbö­ zőbb állami, közigazgatási, politikai és egyéb szervektől, szervezetektől várva a segítséget, panaszaik orvoslását. De sok­ szor csak azért, mert keserűségük egysze­ rűen kikívánkozik belőlük, máskülönben megfojtaná, szétvetné őket. Amint az egyik memorandum szövegéből kiemelt kötetcímünk is mondja: egyszerűen csak „hívebb emlékezésül ”. De olyan is akadt, hogy valaki - egy rozsfalvai ifjú - annak jegyzőkönyveztetése m iatt fordult a bu­ dapesti Népgondozó Hivatalhoz, hogy „külügyi vagy egyéb alkalmas úton nyo­ más gyakoroltassék a szlovák hatóságok­ ra a magyarsággal szemben tanúsított és üldözés jellegével bíró m agatartás azon­ nali megszüntetésére”. (A pozsonyi Kal ligram Könyvkiadónál megjelenő dokumentumgyűjtem ény bevezető tanulmányának rövidített változata.) 443 �örökségünk Kántor Lajos Melyik térképen található? Az ember tragédiájáról - három megközelítésben Hol (volt) található a Madách-birtok? Természetesen Nógrád megyében. És hol fekszik a Madách-birodalom? Erre a kér­ désre már sokkal bonyolultabb a válasz. Kísérletünkben - eltérően mind az iro­ dalmi földrajz alkalmazta szempontoktól, mind a szerteágazó művekben (például a Faulkner-életműben) eligazítani akaró genealogikus-térképes mutatóktól - a költé­ szet kerül középpontba. A drámai, nyilván­ valóan, s a lírai nemkülönben. Saját Tragé­ dia-olvasatunk kívánja ezt. Az utóbbi évti­ zedek Madách-irodalma (vele párhuzamo­ san pedig a műnemek és műfajok átjárható­ ságának szakirodalma) megerősíteni látszik abban a hitben, hogy érdemes ezen az úton idnulni a Műhöz. A negatív irodalomtörténeti tapasztalat, jelesen Lukács György érthetetlen magatar­ tása Madáchcsal és Az ember tragédiájával szemben, ugyancsak a líra szerepének tuda­ tosítását sürgeti. Alapvetően elhibázott elemzésében Lukács nem csupán saját ideo­ lógiájának, hanem műfaji dogmatizmusá- 444 nak is foglya: képtelenségnek, „egy valláso­ san észfeletti happy end”-nek minősíti a Tragédia híres végszavait, melyek nem ad­ nak választ „a dráma menete állal feltett kérdésekre”. A lírában - példaként A vén cigányt említve - lehetségesnek tartja a pesszimista képek optimista lezárását, A z ember tragédiájában ugyanezt élesen eluta­ sítja, és meggyőződéssel állítja, hogy (amint ezt már Erdélyi János észrevételezte) Ma­ dách nem látta meg az ellentmondást a mű költői menete, ábrázolt eszmei tartalma és be­ fejezése között - így nem is tudta azt felolda­ ni. Ebből vonja le a következtetést marxista szigorral (és az ötvenes években súlyos iro­ dalompolitikai következményekkel): a Tra­ gédia - tragikus sikertelenség. Pár évvel Lu­ kács verdiktje után hangzik el Horváth Ká­ roly helyreigazító szándékú megállapítása: „Madách tehát nem filozófusnak vallja ma­ gát, hanem költőnek, nem is írt filozófiai, hanem esztétikai értekezéseket. Madách költészete nem valamilyen bölcseleti rend­ szer művészeti kivetítése, hanem a költő lel­ �palócföld 95/5 kében élő vívódások, sokszor megoldatlan ellentmondások tükrözése.” Így ítélt, így val­ lott a kiváló Barta János is: „Sok évvel eze­ lőtt, amikor én magam Madách megértésével küszködtem - akkor szabadultam fel és akkor kezdtem Madáchot megérteni, amikor le­ mondtam arról, hogy műveiben és nyilatkoza­ taiban egységes filozófiát, egységes, harmoni­ kus gondolatrendszert keressek.” Az utóbbi három évtizedben a Tragédiaértelmezések nem utolsósorban a műfaji problémák elmélyültebb elemzésével tűntek ki. Az ember tragédiája cím alá Madách ír­ ta a műfaji megjelölést: drámai költemény. És ahogy ezt Németh G. Béla hangsúlyozza, itt „a költemény főnév a műfajmeghatáro­ zó, a drámai melléknév pedig különböztető a műfajon belül”. És tovább: a Tragédia „hőse lírai hős, a lírikus Én, maga a költő. Ádám és Lucifer az ő kétlelkűségét jelképe­ zi. Ragaszkodását a lét célos, értelmes vol­ tához, az eszményihez, s ragaszkodását a valóhoz, illetőleg ahhoz, amit a pozitivizmus valóságnak hitt, tartott. Az első a szabad akaratú tettet, az egyén és közösség, az egyén és történelem harmóniáját jelentette neki, a második a tettek gépies determináci­ óját, az egyed autonómiájának és történelemértelemzése lehetőségének tagadását.” Szegedy-Maszák Mihály ennél is to­ vábbmegy a szubjektív elem szerepének ki­ emelésében; a modern műfajelmélet ered­ ményeit egy XIX. századi műre is alkalmaz­ h a t ónak véli. Szerinte a Tragédiában „ke­ vert műnemű alkotással állunk szemben, mely lírai drámának lenne nevezhető abban az értelemben, ahogyan Shelley így határoz­ ta meg A megszabadított Prométheusz és a Hellas műfaját: a jelző határozza meg az uralkodó minőséget, mivel a párbeszédes je­ lenetsor lírai hangnemnek, a külső helyze­ tek sora, a külső történés, a több szereplő szüntelen kölcsönhatásának eredménye, az események időbeli egymásutánja, a fikciós szerkezet lírai helyzetekből összetevődő bel­ ső történésnek, a lírai énben lejátszódó fo­ lyamatnak, reflexiósor logikai egymásután­ jának, tematikus szerkezetnek van aláren­ delve, a versbeszéd hangnemét a nyelv emotív szerepe határozza meg.” Németh G. Béla a Tragédia nyelvének hét jellemzőjéről be­ szél, amelyek a drámaiságot és líraiságot egyaránt bizonyítják; ezek: szentenciózusság, belső polémikusság, fogalmi kihívás és intellektuális provokáció, képhasonlat nél­ küli metaforika, művelődéstörténeti utalás­ rendszer, stiláris méltóság (tagoltság), törté­ neti rétegzettség. Szegedy-Maszák elsősor­ ban a szerkezetben keresi és találja meg a líraiságot; a lírai rendezőelv a tematikus szerkezetben érvényesül - szemben a fikci­ ós szerkezettel. „A költemény szerkezete szétválások sorára épül, melynek ellenpontszerű hátterét az adja meg, hogy a kiinduló­ pont: a világ egységének, a teljes azonosság­ nak, a természetes állapotnak, a mennynek ősi modellképzete végigkíséri az embert a világtörténetben. E szétválások nyomán a korábbi egész mindig részekre bomlik, me­ lyek azután feloldhatatlan ellentétbe kerül­ nek egymással.” Szegedy-Maszák elemzésé­ ben alapvetően fontos jellemvonásként jele­ nik meg a nyitottság, az egymást kizáró vi­ lágmagyarázatok mint lehetőségek közötti állandó feszültség. A költészet m int form a és tárg y Jelentős Tragédia-értelemezések som­ más fölemlítése után (ami kiegészíthető, ki­ egészítendő volna a versíró Madách és a 445 �palócföld 95/5 Tragédia lírai motívumai közt kapcsolatot teremtő Palágyi Menyhért, Schöpflin Ala­ dár, Halász Gábor, Sőtér István tanulmá­ nyaival) - szóljunk most már saját szava­ inkkal, saját felfogásunk szerint A z ember tragédiája líraiságáról, a líra térképén tör­ ténő elhelyezéséről. A költészet ugyanis nem csupán formája, hanem tárgya is Ma­ dách Imre főművének. A Tragédia egészén végigvonul a költészet féltése; a görög kórus szerepét betöltő Kar a londoni szín beveze­ tőjében („Zúg az élet tengerárja...") tudato­ sítja ezt a szerzői közelítést: Rettegsz a költészetért ma, Holnap a tudás miatt... A költészetté oldott gondolat, a szer­ kezeti alapelemként megmutatkozó lírai motívum-sor testesül meg a „három szféra” megkülönböztetésében: Ádám a „tiszta szellem”, Lucifer a „tiszta anyag”, Éva a kettő vegyületéből kelet­ kezett „term észet” és természetesen a szerelem (Sőtér). Az álom, illetve az álom szerűség-révetegség-sejtelm esség mint strukturális rendező elv szintén a líraiság irányába mutat. Ami viszont mindmáig kevésbé tudatosult a Madáchirodalomban: bizonyos lírai műformák épülnek be, világosan követhetően, a Tragédia egyes színeibe. Nem ötletszerű jelenlétükről van szó, hanem - tudato­ san vagy öntudatlanul épült - rendszer­ ről, a drám ai költemény költemény vol­ tát hangsúlyozva. Az első szín himnusszal indul, az An­ gyalok Karának Istent dicsérő himnuszával - ezt a himnikus alaphangot bontja meg a lázadó angyal, Lucifer juss-követelése. Ádám és Éva „lágy enyelgése” a paradicso­ mi jelenetben (az „égi zengzet” elhallgatása 446 után, Lucifer színrelépéséig) szabályos pásztorének. A himnusz s a pásztorének a naív har­ mónia kifejezője, s csak miután ez szétromboltatik, kezdődhet a „drámai cselek­ mény”, az öntudatra ébredés keserű fo­ lyamata, amelyet Lucifer mondhatni gon­ dolati költeménnyé önállósuló biztatása indít el, a harmadik szín végén („Minden, mi él, az egyenlő soká él...”). Az egyiptomi jelenetben a haldokló rabszolga fölé hajló Éva és az őt magához emelő Fáraó felvált­ va mondja az elégiát, sőt még Lucifer is elégikus húrokat penget itt, amikor figyel­ mezteti Ádámot dicsősége múlandó voltá­ ra. A Miltiadest váró Lucia imát mond férjéért, Aphrodité oltárán. Róma kéjhöl­ gyei bordalokat énekelnek („Borral, sze­ relemmel...”), majd a tragikus fordulat után ismét himnusz hangzik fel, az első keresztények himnusza hallszik a távolból. Konstantinápolyban a kivégzésre kísért eretnekek zsoltárt énekelnek („Én erős Is­ tenem, én erős Istenem, miért hagytál el engemet..." ; és: „Perelj, uram, az én ve­ lem perlőkkel”). A bizakodás és a meg­ csúfolt hit költői kivallására replikaként a prágai színben ismét a gondolati líráé lesz a vezérszólam, Kepler tépelődő sza­ vaiban („Kétséges rang-e hát szellem, tudás?"), hogy e tépelődést a M arseillaise indulója, a „jövő d a la ” szakítsa fé l­ be, majd visszatérjünk a tudós álm á­ ból a lelkiism ereti vívódásokhoz. A londoni forgatag képét dalbetétek szí­ nesítik (a kéjhölgyé, a mesterlegényé). A nagy lírai jelenet a haláltánc, ezt Éva szavai zárják, melyek a költészet erejé­ ről vallanak (mintegy előkészítéseként az utolsó színben felhangzó biztatásnak): �palócföld 95/5 Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, É n glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifjúság Nemtője tör utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. A szerelem e himnuszára - a Tragédia szerkezetéből következően - a teljes tagadás színei következnek, egy emberidegen, hideg világ képei. A falanszterben „a költészet s hit ábrándképeit” veszélyes méregnek tekintik, Homérosz „rég megcáfolt” költeménye kiál­ lítási tárgy, a dajkák „mértanból beszélnek gyermekinknek”, Lutherre a kazán fűtését bízzák, az álomképeiben elmerülő, marhaőr­ zésre kárhoztatott Plátót borsóra térdepeltetik, Michelangelóval széklábat faragtatnak. Még felcsillan a költészet, a szerelem „őrüle­ te”, „az édenkertnek egy késő sugára” a gyer­ mekéhez ragaszkodó, majd Ádám iránt sze­ relemre lobbanó Évában, de a racionalizáltan működő környezet nem tűri el, hogy ezek az érzelmek lírai műformába szerveződjenek. A csengetésre bevonuló falanszterlakók néma­ sága megdöbbentőbb, mint a halálba menő eretnekek zsoltára. Az eszkimó-világban már nyoma sincs a költészetnek, Éva is álattá al­ jasult. És ezzel a kör bezárulni látszik. De Madách nem nyugszik bele a költé­ szet halálába. A záró keretszínben ismét az Angyalok Karának himnusza hangzik fel, amire Éva így reagál: „Ah értem a dalt, hála Istennek!” Az Úr szájából elhangzó bizta­ tásban pedig az égi szózatot evilági költé­ szet egészíti ki: Karod erős - szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. Ezután a sokat vitatott végszavak költői (lírai) biztatása korántsem „észfeletti happy end” (Lukács), hanem „a bölcselet átminősülése költészetté” (Sőtér). Egy elfeledett Madách-mű Térképet ígértünk, amelyre bejelölhető a Madách-birodalom. A líra egyetemes lépté­ kű atlaszánál könnyebben olvashatót is ta­ lálhatunk, ha közelebb hajolunk a madáchi életműhöz. Egy kevéssé ismert epikus-lírai-drámai dokumentumot ajánlunk a Tragédiát telje­ sebben megérteni akarók figyelmébe: Ma­ dách Imre levelezését. Dokumentumot és egyben (legalábbis bizonyos részeiben) mű­ alkotást, melyben a rimbaud-i korba érő, ti­ zenöt-tizenhat évesen egyetemi tanulmá­ nyokat folytató ifjú először itt, a levelekben fogalmazza meg a vidéki(es) elzártság és az egyetemes tájékozódás-igény, a feudális jel­ legű családi kötöttségek és a gátakat áttörő szenvedély közötti hatalmas feszültségeket. Halász Gábor, Barta János és különösen Baranyi Imre után (Baranyi: „...ezeket a diákleveleket éppen romantikus vallomásos­ ságuk és önjellemző őszinteségük miatt, a Madách-ismeret alapszintjének kell tekinte nünk, amely a fiatal költő bontakozó maga 447 �palócföld 95/5 tartásának és világképének leghitelesebb tergályos masináról. A kották s a „rajzoló belső viszonyítási alapja"), érdemes újraol­ formák” említésénél természetesen nagyobb vasni, pontosabban végigolvasni a Madách- súlya van a színházra való utalásoknak. Jel­ levelezést mint a leghitelesebb dokumen- lemző, ahogy anyja előtt mentegetőzik e tumregényt. Az ifjúkori baráthoz, Lónyay vonzódás miatt: „Ami a színházat illeti - ír­ Menyhérthez, a hasonlóan meghatározó sze­ ja 1839-ben, tizenhat éves komolysággal -, repű Szontágh Pálhoz, illetve Madách Imre mindig átláttam én annak nem legjobb be­ anyjához, a kemény Majthényi Annához, a nyomását Károly és Pali korú elmékre, kü­ feleség Fráter Erzsébethez s a múlt század lönös eset volt az tehát, hol én ne ellenzet­ közepi magyar irodalmi élet vezető szemé­ tem volna a menést, vagy azt éppen kértem lyiségeihez, mindenekelőtt Arany Jánoshoz volna. Én, ámbár érzem írói pályámra en­ címzett levelek nem csupán háttérinformá­ nek jó befolyását (mert oly verseket írok, ciókkal szolgálnak, hanem kulcsot adnak a hogy erővel az Athenaeumba ki akarná té­ költő és a mű megértéséhez. A Tragédia nő­ tetni Lónyay s Spetykó, sőt színdarabot is, szemléletét akkor fogjuk fel igazán, ha a hogy Földváry biztatott, játszassam el azt), Pesten tanuló ifjú haza, Nógrádba küldött de oly távol legyen, hogy néked költséget aggályos beszámolóit, özvegy Madáchné in­ szerezve menjek, hogy ha szenvedélyeim telmeire írt válaszait olvassuk, egyaránt fi­ legnagyobbika volna is, arról kedvedért le­ gyelve az anyagi és erkölcsi vonatkozásokra. mondanék. Le tudok én mondani minden­ A levelek alapján igazolva látjuk azokat ről. Különben is még elég idő.” Tizenhat éves múlt, zsenge verseket ír, az interpretációkat is, amelyek Majthényi Annában a Földszellem ihletőjét is látják. A ám annál gáttalanabbul árad lírája a Ló­ gyerekember komolysága, felelősségérzete nyay Menyhértnek kiöntött vallomásokban. kisebb testvérei iránt, korai „családfői” ma­ Szerelem és barátság, megbántottság és csa­ gatartása mint tanulság végigkíséri az élet­ lódás szavai - a magyar romantika, a Petőfi előtti korszak antológiájába kívánkozó so­ művet. De még fontosabb a bölcsészetet és jo­ rok: „...újra egy rémes borzadás borítá el got hallgató, származási kötelezettségként a agyam, és én álltam, miként a vándor, kinek Nógrád megyei hivatali feladatokra készülő feje fölött üvölt a mostoha ég lesújtani fe­ Madách Imre szellemi rákészülését nyomon nyegetve, lent ing a félig elrothadt híd a követni. Mint aki sejti, tudja, hogy mégsem szörnyű örvény felett. Mert látja az Isten, csupán egy megye, de nemzete s az emberi­ hogy eleget küzködék, nekem választani ség sorsával lesz hivatott szembenézni, az kell, és választok, választom az eget, mely ifjú Madách tanulásban és tantárgyak fel­ annyi bájt ada elébb. Könnyebb ennek csa­ vételében nem szab magának határt. A pesti pása, mint a tátongó mély, melynek színe diszciplínák komolyan vétele mellett, mind­ gyász.” Az előadott eseten túlmutat a stílus, egyre könyvet kér otthonról, reagál (a leve­ a látásmód; borzadás, vándor, küszködés lekben) a magyar vagy német lapokban ol­ (küzdés), választás, tátongó mély - ez már vasottakra, és szól a „klavírmesterről" mintha A z ember tragédiája világa volna. ugyanúgy, mint az esztergályosról, az esz­ És még csak 1840-et írunk! 448 �palócföld 95/5 Egy évvel később, szintén Lónyaynak írt levelében, Madách visszapillant a Pesten együtt töltött időre - és itt úgyszólván a Tragédia szerkezeti elvét is felvázolja: „...nemde egy volt éltünk édesb’ szakainak, és elröpült észrevehetetlenül, még kellemét csak veszte tünteti egészen élénkbe. Súlyos gond, dicsvágyó törekvés a későbbi kor ré­ sze, s ha annyi küzdelemre végre kivívtunk némi kitüntetést, éljük-e örömét? Elaggot a test [!], őszek a fürtök, a lélek nem kéjélve­ ző többé. - Vajh mi kéj a gyermeknek egy fakard; nem bírja, nem elégítheti ki mondhatatlan vágyát, az ifjú száz ily kis kardot vehetne, de néki már nem kell ez, ő tenni, ő küzdni s győzni vágy, ő égbe tör, magasra kél - és mindenütt az ezer akadály tornyo­ sul elébe, míg egy talpalatnyi tért kivív, ad­ dig elaggott, addig a néma nyugalom az egyetlen, miben kedve telhetik. S nyugalmat lel-e a mindennapi kenyerét kereső pór, v. [vagy] várja teljesültét vágyának ismét egy új életszaktól? - Óh mely életszak hát, melyre teremteténk? melyre törekszünk? mely az élet rendeltetése?” A tizennyolc éves nógrádi-pesti ifjú lát­ ja már az emberi lét lényegét és saját maj­ dani főművének a vázát - csupán a húst, az izomzatot kell még rá felraknia. Választott és életútját keresztező élményeken kell te­ hetségének érlelődnie, hogy ezt véghezvihesse. Egyre gazdagodó műveltségét jórészt a könyveknek köszönheti (Baranyi ezt a kérdést kimerítően tárgyalja A fia ta l Ma­ dách gondolatvilága című tanulmányában, ehhez az utóbb közölt Madách-levelek is­ meretében sincs lényegi hozzátenni való); de nem mellékes a társasági életben érvé­ nyesült hatás. Újabb pesti tartózkodásáról küldi beszámolóját Lónyaynak (1841 októ­ berében); ezúttal Salamin francia mesternél lakik és kosztol, az ebédnél franciául beszél­ nek. „Mindennap más érdekes tárgy hozatik szőnyegre, s azt az ebéd folytában korszerűleg s minden szempontból megvitatjuk, mi annál könnyebben megy, hogy a társaság egészen különböző elemű és jellemű egyé­ nekből áll. Így egy nap Európa sorsát dönt­ jük el, másnap a gyárak, ismét máskor a nép sorsát vitatjuk.” Gyűjti a tapasztalatokat különböző helyszíneken, Balassagyarmaton mint patvarista s az országot járva, a magyar utak­ ról, az alföldi sárról elmélkedve, a bihari el­ maradottságot megtapasztalva. Szontágh Pálnak számol be (1845-ben) a népismeret­ ből vett legújabb leckékről. „E népet nem lehet minden nevelés nélküli elhagyatott ál­ lapotban lévőnek mondani, ez fonák miszti­ fikáció volna, de emberi alakjából kivetkő­ zött s gyökeréig demoralizált fajnak, minő tán akkor sem uralkodott, midőn a világot özönvíz mosta el. Hát az urak? - kérded. Azokról kíméletből csak azt mondom, hogy csakugyan, ha ki valamely nemzetnek nyel­ vét mélyen megvizsgálná, minden sajátsága­ ival, ismerné a nemzetet egész valóságá­ ban.” A Szontágh Pálhoz szóló Madách-leve­ lek közül érdemes kiemelni azokat, amelyek a Lónyayt megszólító romantikus stílusbra­ vúrok és világfájdalmas szóvirágok korát (részben) lezárva, aforisztikus-apodiktikus fordulatokkal élnek. Ilyenekkel: „Irod, élet­ re s halálra barátom vagy. Az élet rövid, a halálra sokat nem adok. Ha van öröklét, ak­ kor éppen rövid határidő a halál, ha nincs, annál rosszabb. Én hát, hogy véghetetlen célt tűzzek barátságomnak, azt mondom: barátod még.” Vagy: „Az emberek szabad­ 449 �palócföld 95/5 ságról énekelnek, és a basszust láncaikkal zörgetendik melléje.” A kiábrándultságot antinómiákba próbálja foglalni. „Sorsom­ ban nincs kedvemre semmi az isten terem­ téseiben és törvényeiben. Az emberi institú­ ciókban csak zsarnokságot, hóbortot, bűnt, zavart látok, és mindehhez két gyönge kar, korlátolt értelem.” Majd - a Fráter Erzsé­ betet bemutató sorok bevezetőjeként ilyen direktben: „Ellentétekben nyilatkozik az élet!!” (Két felkiáltójellel!) A MadáchSzontágh levelezésben közvetlen utalást ta­ lálunk a Tragédia-magyarázóknál régóta je­ lentkező állításra, miszerint Lucifer alakjá­ hoz Szontágh Pál képezte a mintát; Madách Imre Szontágh „kecskelábú múzsáját” em­ legeti, szatirizáló képességét dicséri - és eb­ ben felelősségét látja megnyilvánulni. Ez természetesen a pozitív Lucifer-képet (Lu­ cifer egyik arcát) igazolja. Szontágh a címzettje annak a két (1856os, ill. 1857-es) verses Madách-levélnek is, melyeket a Tragédia legnyilvánvalóbb előz­ ményeinek tekinthetünk. Mindkettőben éle­ telveit foglalja össze a költő - az elsőben (lapalji jegyzetben) magát a „költő” szót is magyarázza: „Nem az a költő, ki rímeket csinál, de kinek eszmeköre felül van a köz­ napin.” Az 1857-ből származó viszont a ki­ ábrándultság szócsöve, luciferi nézőpontú, történelmi és magánéleti csalódásokat öszszegez: Ha szent ügy zászlóját látod kitűzve, S alatta hangzik ihletett beszéd, Míg lelkesült csapat gyülöng alája Felfogva hűn a szónak szellemét: Kacagj, kacagj, mert minden egyes tudja Hogy a zászló csak vastag ámítás, Néhány deáké csak az elv és a gúny; A többinek érdeke más és más. 450 S ha a szent ügy zászlója végre győze, S magasztos érzés támad kebledben, Várj kissé, és kacagj, mert aki győze, Mint a legyőzött épp ollyá leszen. Kevéssel később kezdődik már a harma­ dik levél-tömb, az Arany Jánostól érkező s az Aranynak írt levelek sora - a világra ho­ zott és országos sikert arató Tragédiához kötődve: 1861. szeptember 12-én a „tisztelt hazafi” - Arany János által - a reményte­ len provinciából az egekbe emeltetik, s az „úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mű” elindul a halhatatlanság felé. A baráti kritikusok - elfogulatlanul a legnagyobbakkal említik egy sorban A z ember tragédiája szerzőjét; a magyarok közül Vörösmartyt, Katonát említik, né­ met fordítását sürgetik, és találnak része­ ket, „hol Shakespeare sem csinálta volna különben” (Arany). Vidéki ember nézőpontja és az egyetemesség Másfél hónappal a dicső fölfedeztetés után, egyik barátjának a következőképpen számol be Madách az előzményekről: „Kü­ lönös története van Az ember tragédiájá­ nak. Valóban igaz: habent sua fata libelli. Már több esztendejénél, hogy készen van. Említettem több ösmerősöm előtt, hogy ír­ tam egy költeményt, melyben az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok s tudj Isten, mi minden ját­ szik; hogy kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben. Mosolyog­ tak rá, de olvasni nem akarta senki.” Vidé­ ken élő, elmagányosodott alkotó panasza. Önirónia is bujkál a sorok között. Így csak * Kiemelés - a szerk. �palócföld 95/5 az tud visszapillantani a keserű időszakra, aki már túltette magát egykori sértettségen; vagy úgy, hogy belátta naivitását, vagy úgy, hogy az idő mégis őt igazolta. Madáchcsal ez utób­ bi történt. 1861 szeptemberétől hihetetlenül felgyorsulnak az események: négy hónap sem telik cl, s a szerző már nyomtatásban olvas­ hatja művét, 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban az Akadémia választja tagjául. E látványos sikerek ellenére Madách Imre megmarad vidéki embernek, „amatőrnek” (ahogy egy évszázaddal később az olasz To­ masi di Lampedusa, A párduc írója). Fontos nyomatékosítani e körülményt - Az ember tragédiája klasszikussá nőtt értékeinek és ma már ugyancsak klasszikusnak tekintendő gyengéinek anyagszerű értelmezése végett. A vidéki műkedvelő szerzői utasítását olvassuk az első színben („A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angya­ lok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség”); az angyali szózat egyáltalán a bibliai keret színpadra képzelése egy naiv festő fantáziájára vall ám az első pillanatban még megmosolyogta­ tó képkivágás fokozatosan átcsap monu­ mentálisba. („Ott születendő világok,/ Itt enyészők koporsója:/ Intő szózat a hiúnak,/ Csüggedőnek biztatója. -/ Rendzavarva jő amott az/ Üstökös rettentő képe:/ S ím, az Úr szavát meghallva,/ Rend lesz útja ferdesége.-/ Jöszte, kedves ifjú szellem,/ Változó világgömböddel,/ Aki gyászt és fénypalás­ tot,/ Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.”) Lu­ cifer megjelenésekor egy Csontváry-látomás szintjére emelkedik a jelenet; Lucifer mennyei harmóniát megbontó szavai jelzik először, hogy a naivnak tűnő keretben ko­ rántsem műkedvelői gondolatokkal fogunk találkozni: Végzet, szabadság egymást üldözi, S hiányzik az összhangzó értelem. (Vajon véletlen-e, hogy éppen itt, Luci­ fer lázadó, az Urat bíráló első „felszólalásá­ ban” hangzik el az emberre, Adámra vonat­ koztatott „műkedvelő” szó? - „Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?”) Ami eddig régi misztériumjátékok profanizált visszfé­ nyének ígérkezett, annak egyszerre megnő a művészi súlya - drámát villant fel, de már most húsbavágó lírai vallomásként hat. Lu­ cifer emberi indulattal válaszol a végtelen­ nel kérkedő Úrnak: S nem érzed-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala, S teremtni kényszerültél általa? Lucifer volt e gátnak a neve, Ki a tagadás ősi szelleme. Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint. Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. Az Éden két tiltott fájának a kijelölésé­ vel, a bibliai történet szerint zárul az első szín, s a másik is kifejezetten naivul folyta­ tódik a paradicsomban - ahogy ezt a primi­ tív képzőművészeti ábrázolásokon is láthat­ juk. A szöveg - Ádámé és Éváé - nem mó­ dosít a hatáson („Ah, élni, élni: mily édes, mi szép!” - „És úrnak lenni mindenek fel­ ett.”), ezt tetézi, hogy „Egy madárka éne­ kelni kezd egy közel ágon”. Az ördögi fel­ bujtás - bármennyire része a hagyományos (misztérium) játéknak - egyre nyilvánvalób­ ban madáchi szöveggé válik. A létezés édes örömétől eltelt Ádámmal perelő Lucifer eltitkolatlanul az alsósztregovai költő kételye­ 451 �palócföld 95/5 it szólaltatja meg - csupán a mez bibliai. A magát a föld istenének képzelő első ember illúzióját foszlatja szét a filozófiai költe­ mény rangjára emelt replika: Ezt tartja tán az a kis féreg is, Mely a gyümölcsöt eszi el előled, Meg a sas, mely a kis madárra csap. Avagy mi tesz nemesbbé tégedet? Egy szikra az, mely bennetek dereng, Egy végtelen erőnek mozzanása; Mint a pataknak egyes habjai, Egy percre felcsillogva visszahullnak Közös medröknek szürke mélyibe. Igen, tán volna egy, a gondolat, Mely öntudatlan szűdben dermedez, Ez nagykorúvá tenne, önerődre Bízván, hogy válassz jó és rossz között, Hogy önmagad intézzed sorsodat, S a gondviselettől felmentene. De trágyaféregül tán jobb neked Tenyészni kis körödnek lágy ölében S tudás nélkül elfogyni életeddel. Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben; Nemes, de terhes, önlábunkon állni. A súlyos monológok, illetve párbeszédek után a színen lejátszódik a bűnbeesés, majd a harmadik, immár a paradicsomon kívüli felvonásban Lucifer újabb alkalomhoz jut elmélkedni az arasznyi (emberi) léten, a vál­ tozáson, történelmi folytonosságon. (E Lucifer-monológ A z apostol „szőlőszem"-mo­ nológjával őriz rokonságot; talán az is felté­ telezhető, hogy Petőfi költeménye közvetlen hatással volt Madáchra. Innen már függetleníti magát a Tragédia írója a Bibliától, és a luciferi kijelentés („Vagyok - bolond szó. Voltál és leszesz") a történelmi képekben realizálódik. Ami nem kevésbé műkedvelői elképzelés, s nem ki­ sebb mértékben a vidékre szorult ember vi­ 452 lágmagyarázat-kísérlete, mint a bibliai keret (világteremtés, világelv keresése). Annak el­ lenére állíthatjuk ezt, hogy ismerősek A z ember tragédiája világirodalmi párhuza­ mai, a hasonló kérdéseket (másképp) feltevő nagy emberiségköltemények (Goethe: Faust; Gorkij: Az Ember; Milton: Elvesztett para­ dicsom; Wagner operái; Ibsen: Peer Gynt; Victor Hugo: A századok legendája). A Tra­ gédiában nemcsak a világ, de még az ország sorsának alakításától is messze került, a megyei politikai harcok szintjére szorított, ám emberiségméretben gondolkodó ember keresi a világmagyarázatot, amely az egyén sorsát is kijelöli a történelemben. Kétségbevonhatatlan irodalomtörténetiművelődéstörténeti tény (a szakirodalom felmérte), hogy Madách a vidéken is lépést tartani akaró ember szívósságával gyűjtötte magába a tudást, ez azonban nem változtat az olvasó összbenyomásán: a történelemből kivetett ember szemléli így a maga vidéki magányából a kavargó világot, ítélkezik elő­ dök és kortársak erkölcsi magatartásáról a művész beleélő képességével, rendkívüli érzékenységével. Életformája, megnyilatko­ zási tere műkedvelővé tenné, költői tehetsé­ ge azonban átlépi ezt a kört. A líraiság el­ uralkodását ez a sajátos helyzet, a másképp feloldhatatlan ellentmondás is magyarázza. A történelmi képsort Madách az objektivi­ tás látszatával ruházza fel, de - mint Erdé­ lyi Jánosnak megírta - úgy építette fel őket, „hogy azok egy bizonyos cselekvő szemé­ lyeknél is mintegy lélektani szükségből kö­ vetkezzenek egymásból". Madách szándékát elsőként Erdélyi értette félre (és nyomában még sokan, többek közt Lukács György); a műkedvelői teljesség-igényt próbálta meg­ követelni ez a fajta magyarázat, s nem vett �palócföld 95/5 tudomást a Tragédia alapvető líraiságáról, költői szerkezetéről. Erdélyi Jánossal szem­ ben - és Lukáccsal szemben - állítható, hogy nem az „ördögi komédia” játszódik le az olvasó előtt, a lírai rendezőelv alakítja a Tragédiában az emberiség történetét. Ez nem jelenti, hogy A z ember tragé­ diájából teljességgel hiányzik az „ördögi komédia”. A műkedvelői mindent-akarás is belejátszik abba a tarkaságba, amely né­ mely színt egészen uralja; például az eklek­ tikus konstantinápolyit, ahol a színes hatás­ keltés elsődlegessé válik. (Barta János írja: „az egyszer megtalált műfaji keretbe Ma­ dách rendkívül tarka írói anyagot ömleszt bele”.) A Tragédia egészén végigvonuló s a konstantinápolyi szín elején „logikusan” folytatódó szerelmi kettősök után egy meg­ lepő erkélyjelenet következik, sajátos (tör­ ténelmi) háttérrel. És akkor váratlanul ezt a szerzői utasítást olvassuk: „A fentebbi karé­ nek kezdetével Ádám, ki a zárda ajtajához lépett volt, ismét megállt, a tornyon egy kuvik kiált, a légben boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz kél a földből s fe­ nyegetve áll Ádám előtt.” Mintha a lengyel Witkiewicz drámájából vett részlet volna, az abszurdba hajló romantika darabja. A magasztos, a fenséges és a torz küzdelme je­ len van a londoni színben is - sőt a szerző ezt meg is teoretizálja, amikor a Tower pia­ cán a bábjátékossal eljátszatja - a bűnbe­ esés történetét. Lucifer és Ádám londoni vi­ tájában Madách bizonnyal a „konzervatív” Ádám oldalán áll, a fenséges kategóriája mellett a groteszk előtérbe állítása azonban zseniális előrelátásnak minősítendő. Persze, a mindent-átfogás igénye (csak a londoni színben is: a bábjáték és a haláltánc) sok­ szor egymásnak ellentmondó elemeket állít egymás mellé; akár azt is mondhatnánk, hogy heterogén elemekből épül A z ember tragédiája. Ám e részek fölé magasodik Ádám és Lucifer alakja, a bennük megtes­ tesülő - valójában a költőben zajló - belső vita, bizakodás és kétely harca, a jövőt für­ késző aggódás s a félelmekkel szembeállított remény. A végső eredmény így nem a részletszépségekben bővelkedő vidéki enciklopé­ dia kínos konglomerátuma, hanem nagyfor­ mátumú költői mű, amelyben a maga és or­ szága helyzetén felülemelkedő alkotó az egész emberiség gondjával néz szembe. És amelynek végkövetkeztetése: a küzdelem föl nem adása. A küzdés elvont eszméjét a Tragédiá­ ban színről színre konkretizálni lehet. Ádám-Madáchot ideig-óráig ennek sok formája vonzza, de egyetlen delejezi: a párizsi színben uralkodó. („Ha vérrel és sárral volt is befenve,/ Mi óriás volt bű­ ne és erénye,/ És mind a kettő mily bá­ mulatos.”) Következésképpen az egyet­ len, amely után nem a kiábrándultság szavai hangzanak fel, hanem az „Oh, mért ébredtem ?” kérdése. Az „Egyenlő­ ség, testvériség, szabadság!” hárm as esz­ méjéért folyó harc mámorából Madách 1860-ban sem ébred szívesen a kor törpeségére - kisszerű küzdelmekre kárhoz­ tatva, Alsósztregován. De van még egy eszme, amely többször elbukik ugyan a történelmi színekben, ám amelynek fel­ adásába, elvetésébe mégsem tud bele­ nyugodni Madách embere: a hon, a haza. A londoni vadkapitalizmusból a falansz­ ter U alakú udvarába érkezve - a színkezdő „örök” remény pillanatában mondja Ádám Lucifernek: 453 �palócföld 95/5 Beteljesült hát lelkem ideálja, Ez mind derék, ezt így kívántam én is. Egyet bánok csak: a haza fogalmát, Megállott volna az tán, úgy hiszem, Ez új rend közt is. És ahogy megismeri a racionalizált vilá­ got, a hideg tudományét és szervezését, és lépésről lépésre tapasztalja az új korlátok közé szorított, álmaitól megfosztott ember frusztrációját, úgy válik Ádám, sőt Lucifer hangja is mind átfűtöttebbé. Mintha megfe­ ledkezne Madách az emberiség-történeten végigutazó két hőse közti szerepmegosztás­ ról, a falanszter-látványtól megdöbbenő Lu­ cifert így szólaltatja meg: Nagyon vénül az ember, hogyha már Lombikhoz tér, midőn organizál. De hogyha sikerülne is műved, Mi szörny lesz az, mi szótlan gondolat, Szerelmi érzés, melynek tárgya nincs, L ény, melyet a természet eltagad, Melyhez nincs ellentét, nincsen rokon, Ha nem korlátozandja az egyén. S honnan veendi ennek jellegét Elzárva külhatástól, szenvedéstől, Egy szűküvegben kelve öntudatra; Amikor pedig, Luciferrel repülve, Ádám kiszabadulna a Föld vonzásköréből, a remélt korlátlanságot nyerve jutalmul - még mi­ előtt a Föld Szellemének vészjósló szövege elhangzana, Ádámban ébred föl a kétely, il­ letve a ragaszkodás: Ah, Lucifer! Nézz csak földünkre vissza, Először a virág tűnt el szemünkből, Aztán az erdők rezgő lombjai; A jól ismert táj száz kedves helyével Jellem nélküli síksággá lapult. E tájjal együtt az embert is sajnálja. Ezt az ádámi-madáchi érzést, a nagybetűs Föld­ höz való ragaszkodást aligha indokolatlan a 454 „hon”-hoz a saját földdarabhoz, az otthon szeretetéhez is kapcsolni - és ebben (a legelvontabb eszmékkel társalkodó) vidéki em­ ber tartását fedezni föl. Az űr-jelenetet a falanszterével összeolvasva, mondhatni ter­ mészetszerűen kapcsolódik az Anyag ereje által a Földre visszatérített Ádám hitvallá­ sában az új (űrbéli) negatív tapasztalathoz a korábbi (falanszteri) is, az arc nélküli orszá­ gé. Küzdeni ugyanis csak konkrét térben le­ het, a legnemesebb és legegyetemesebb esz­ ményekért is. Jövőt álmodni - hová? (Előhang egy negyedik közelítéshez) Az emberiség megváltását ma intézmé­ nyes keretek közt, nemzetközi fórumokon ígérik-kísérelik meg (nyilvánvalóan kevés si­ kerrel). A XIX. században s még a XX. szá­ zad elején is ilyesmire vidéki álmodozók, költők vállalkoztak. (S ha nem a megváltás keresésére, legalább az út végiggondolásá­ ra.) A madáchi kísérlet világirodalmi párhu­ zamai közt a Maxim Gorkijé is felmerült, sőt könyvnyi tanulmány született róla (Waldapfel József: Gorkij és Madách, 1958), ám abban nem esik szó az É jjeli menedékhelyről (1902) - holott a Tragédiát igazán érdemes összeolvasni Gorkij drámá­ jával, annak bizonyos részeivel. A Madách-mű elképzelt színhelyét Gor­ kij sajátosan orosz világával azért érdemes összevetni, mert mindkettőben az ember út­ ja, útjai, a „megváltás” és vigasztalás, a re­ mény igaz vagy hamis képei, lehetőségei foglalkoztatják a („romantikával fertőzött”) szerzőket. A tagadást nyíltan vállaló, az Ádámmal nemegyszer azonosuló, koránt­ sem egyértelműen ördögi Lucifer és a talá­ nyos Luka, e furcsa vándor közt különös, �palócföld 95/5 talán nem is távoli rokonság állapítható A „mélyben” s a történelem „magasá­ meg. Abban bizonyára rokonok, hogy Ma­ ban” élő, küzdő ember így találhat egymás­ dách és Gorkij hőse ugyanazt a drámai ra, a keresésben. (Madách: „A célt, tudom, funkciót tölti be: csábító-provokáló szöve­ még százszor el nem érem.”) Madách és gükkel ráció és hit vitáját újítják mindegyre Gorkij irodalomtörténeti találkozása nyil­ fel - s lényegében a kettő szétválaszthatat­ ván csak egyike a sok lehetségesnek - és va­ lanságát bizonyítják az ember életében. A lósnak. Mai tudásunk, filológiai ismerete­ Tragédia színeinek végén felhangzó ádámi ink szerint Gorkij, aki oroszra fordítatta kérés, a „Vezess, vezess új létre, Lucifer!” és a „hoholok” közé készülő Luka morfon- A z ember tragédiáján csupán néhány évvel dírozása összecseng: „Hallottam, hogy ott az É jje li menedékhely megírása után is­ egy új hitet találtak ki... Meg kell azt nénzi... merhette meg a madáchi szöveget. A madáchi gondolatok viszont, egy (több) igenis!” Ádám (történelmi) nyugtalanságára a Lukáé rímel, aki elmeséli az igazság föld­ korszak gondolatai, már 1902 előtt vámmen­ jében hívő ember történetét; az az ember tesen terjedhettek. Hiszen nemcsak Alsósztegy Szibériába száműzött tudóst faggatott, regova, Nógrád, Magyarország, a magyar tőle akarta megtudni, hogy hol található az nyelvterület volt a hazájuk. A visszajelzés pe­ a bizonyos ország - és nem tudott beletö­ dig (ezúttal Gorkijtól, akár ha nem közvetle­ rődni a kapott válaszba: „Az én térképeim nül is) a térképrajzolás további bonyodalma­ nagyon pontosak, de az igazság földje nincs ira mutat. sehol.” Cene gál István festménye 455 �palócföld 95/5 Aki kimaradt a lexikonból Leblancné dr. Kelemen Mária emlékére ( 1931- 1995) Szürke dossziéban lapozgatok. Benne önéletrajz néhány oldalon, bibliográfia a mun­ kásságról, néhány újságoldalnyi másolat interjúkról, híradásokról. Mária bízta rám tíz évvel korábban, hogy ha valami történnék vele, hiteles adatok alapján szólhassak sírjá­ nál, írhassam meg a nekrológot, netán lexikonban illő szócikket róla. (Kétévenként újabb kiegészítő adatokat postázott.) A hétköznapok józan világában bizonyára képtelen dolognak tűnhet még életünkben ilyen célzatú leltárt készíteni, ugyanakkor mélyen és megindítóan drámai ennek valós tényszerűsége, hiszen bár mindannyian együtt élünk a halállal, mégis kevesen merészelünk ennyire tudatosan felkészülni rá. Leblancné dr. Kelemen Mária megtette ezt. Képtelen lett volna elviselni, hogy ne le­ gyen rend körülötte. Egész életében ilyen megszállottan kereste és teremtette meg a ren­ det: pedagógusként is, levéltárosként is, múzeológusként is, kutatóként is, ám mintha soha nem lett volna szerencséje az élettel. Vannak, akiket a sors szinte kedvtelésből is sokszo­ rosan csapásokkal sújt. És lehetőleg egyszerre teszi, gyors egymásutánban, mázsányi sú­ lyokat ejteget a törékeny vállakra, aztán nevetni is kedve támad a gyötrő fájdalmakon, az elviselhetetlen kínokon, hogy kegyetlenkedéseit újra és újra kezdhesse. Nehéz gyermek­ kor - semmiség! Szertefoszlott, szétpergő lányálom a boldog házasságról - szomorú rá­ adás! Aztán a rakoncátlan szív s orvosi segédlet, majd tragikus halálesetek a családban. Korlátolt felfo g á sú munkahelyi vezető a meghalt és szeretett levéltári igazgató helyett, hogy ezt még gyorsan kövesse egy kis lakóhelyváltoztatás, munkahelyi csere, szívszanató­ rium, végezetként pedig a baj, az a gyógyíthatatlan, ott, ahol fészkel az agy... És közben és mégis és mindezekkel együtt, tán mindezek ellenére is a nagy, a végtelen szerelem: Madách Imre. Nem esztétaként, nem alkotó rendezőként, nem versben álmodó lírikusként, hanem olykor rabszolgaként. - Adatot adat után gyűjtve, öreg papírosokat betűzgetve, jegyzeteket készítőn áldozatul, hogy majd mások mindezekből felépíthessenek valamit, mi nekik hírnevet és dicső­ séget terem majdan: így készültek a forráskiadványok, a kéziratkatalógusok. És így feszült neki a Mikszáth-életműnek is; betegen, mégis nagy elszántsággal. Nem lesz senki, aki befejezze ezt a munkát. Ma már nincs fiatal, aki tudná s vállalná ezt. Megszenvedett élet, elfogadott sors s végtelen alázat: pillérei ezek egy ilyen életnek. Az ő életének. Pillérek és szép szavak... Á m mindezt megélni... Leblancné dr. Kelemen Mária kimaradt az Új Magyar Irodalmi Lexikonból. Pedig több tudat címszót írt bele, többek között rólam is. Én az övét most nem tudom megírni. Majd később. Most nagyon fáj... Praznovszky Mihály (Budapesten, 1995. szeptember 7-én, csütörtökön este) 456 ��56 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4dcd7513c618ba4677a9d29aa4555a6e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09098472f7111f2a7f1657a1e3ab55cc.pdf 3d1ee3ad5cc073f4ae9c9569074eaebc PDF Text Text XXIX. évfolyam július-augusztus ��palócföld 95/4 Tartalom Bódi Tóth Elemér versei 295 VITA ifj. Fekete Gyula Zöldek és kékek háborúja 305 Körmendi Lajos versei 312 Csiki László Márkházi levelek 314 MŰHELY Thomas Merton versei Tóth Sándor versei 322 324 VALÓSÁGUNK A. Gergely András Hogy ne legyünk többé gyarmat Végh Károly „Kitárt marok” - hazajáróban 327 345 MŰTEREM Rideg Gábor Művek a korlátozott nyilvánosságnak 355 MÉRLEGEN Bohár András Narráció és poézis 359 HAGYOMÁNY Takács György „Igizet szálljon az erős kősziklákra!” 371 293 �palócföld 95/4 Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla TERVEZŐSZERKESZTŐ: Csiba Imre FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 314-386,310-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 E számunk szerzői: A. Gergely András szociológus (Buda­ pest), Bohár András költő, kritikus (Buda­ pest), Bódi Tóth Elemér költő (Salgótar­ ján), Csiki László költő, író (Márkháza Budapest), ifj. Fekete Gyula statisztikus, közíró (Budapest), Körmendi Lajos költő (Karcag), M erton, T. költő (1915-1968), Ri­ deg Gábor kritikus (Budapest), Takács György kutató (Miskolc), Tóth Sándor író, költő, műfordító (Budapest), Végh Károly közíró (Szentendre). Kiadja a Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 A címoldalon Sztrákos László A lélek há­ za, a hátsó borítón Lószay Zsolt Látó, a bo­ rító belsőn Drozsnyik István Találkahely című munkája látható. Fotó:Buda László Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021 -02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 50 Ft., előfizetési díj félévre 150 Ft., egy évre 300 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 294 Index 25925 �palócföld 95/4 Bódi Tóth Elemér A kőhíd angyalai Halat kínál a február, a tálakon ízes nagyon. Megálltam én a híd kövén, az angyalok látták, vagyok. Láttam, kemény kőtollú lény ez mindahány, csak nem leány. A sok remek kő meg minek. A szél dalolt egy tiszta mollt. Az ember él, dalolt a szél. 295 �palócföld 95/4 Márciusi dal Integetnek még pőre kertek, ahogy a tájba kitekintek itt-ott a vonat ablakából, s nézem hogy hervad, fogy a távol. Lent napcsókolta hűs síneknek forró kerekek énekelnek. Csillogó drótok ezüst útján csobogó hangod utánam száll. Könnyű a felhő, mint a lélek, az ablakok már nagyon kékek, könnyű a szél is, égbe lobban, fut a vonat a márciusban. 296 �palócföld 95/4 Szél vendég Fordul egyet magától zárkózott Belsikátor, hegyekből jött a szél vendég, rábólint a Bagolyvár. Senkinek sincs elege, csodálkozik körtike, zsibavirág zsémbeskedik, lángot vet az ibolya. Északról főszél bong, megkondul még két gong. Keletről boszorkány ül száraz szél hátán. Ószéllel dús Délről dalt dongó zápor jön. Nyugalmas Nyugaton fölszisszen kék alkony. Szél hozza Felhő iperedik, jól kibömbölyödik, eső pöndörödik, a szél hömbölödik. Kiabál éles hangon, szeszélyes úr egymagában széles határban. A fának lombokat pazarlón osztogat, máskor meg fosztogat. 297 �palócföld 95/4 Mikor nálunk elidőz, az a tavasz, az az ősz. Szél hozza, szél viszi, van aki elhiszi. Miből lesz a kék madár Tizenkét szilvafán madarat szilva vár. Tizenkét madarat szilvafa jóllakat. Kettőből lesz a pár, másikból kék madár. Mesekút Ott van a nap a kútban. Arany sugara lobban. Látszik fénye a kútban. Ott van a hold a kútban. Ezüst sugara lobban. Látszik a fény a kútban. Ott a csillag a kútban. Sugara nagyot lobban. Még sincs senki a kútban. 298 �palócföld 95/4 Harapós villám Meglóbálja a fákat föltámadt hírtelen szél, ágak koccannak össze, néhány levél lehullik. Aztán már sistereg is a zápor, mord ég mordul, ezüst villám harapdál acsarogva a tóba. Estére a harapós villámok helyén újra felhőcskék bandukolnak, aranyszőrű bárányok. Hangos éj Tutul az éji szél, tutul, ki van fölül és ki alul. A fölriasztott ablakok szemében villámfény lobog. Fiastyúk nem kotkodácsol, veri a strázsát a zápor. 299 �palócföld 95/4 Hajnal Járkálunk hajnalonként párolgó kenyerekkel, vergődve ezer zajban ér bennünket a reggel. Huzatos tereinken föl s alá szaladgálunk, páraként ablakokra rakódott le az álmunk. Repülőtereinken harmatcseppek gurulnak, kicsinyke vándorai a nagy körforgalomnak. Meseváros Egyszer volt, hol nem volt, Polk vendéglőn innen volt, ott ahol a Mikómál polkát jár. Ott egyszer a Kucordot hegynek hívták, kucorgott. Azt hitték, a Pokanyesés olyan kert, hol róka, nyest és borz jár, ezért kerülték. 300 �palócföld 95/4 Hamuhegyre hamuztak, Vadaskertben vadultak. Azt hitték, a Siketárnyék süket árnyék. Pipishegyen pipiskedtek, uraságin uraskodtak, a Meszesen meszelgettek, Veremoldalt megvermelték, Idegérbe értek idejében. Sóslápot megsózták, Tarvölgyet tarolták, Hegyeslápot hegyezték, Békászóban békáztak, Lelőbércet nem lelték. Azt hitték, a Pécskő hegyen, Pécsre értek, vagy Bécsbe. Ez volt ám a csoda város, semmivel sem volt határos. 301 �palócföld 95/4 Rőmer árult szemüveget, Duda cukrász tortát sütött. Ha megfájdult a hasika, ott volt a Hankus patika. Lebontják a régi utcát Nem veri többet a csákány, nincs is már senki az utcán. Múlt ez a házsor is itt, dalt csak a szél kanyarít. Tornyokon és kupolákon gerle szavát sose várom. Régi kereskedelem ódivatokkal üzen. Hajdani tortadísz emlék, mint patikában a vendég. Csönd tetején Elszállt a fecske, a gólya távoli kék színű tóra, hold tetjén ül a csönd, hóval a tél beköszönt. Szélverte szilvafa ágán szürke verébcsapat ágál, csönd tetején ül a hold, nyárestek ékszere volt. 302 �palócföld 95/4 Csöndórában Csöndórában, éjidőn macska van a háztetőn. Ember, asszony alszik rég, ilyenkor leszáll az ég. Helyébe fölszáll a ház, mint ahogy fölmegy a láz. Benne minden vele száll, ágy, egérke, tele tál. Ilyenkor lent van a fönt, fordítottan jár a föld. Alant világít a hó, elszállt a szél is, hahó. Jár a macska kecsesen a karcsú házgerincen. Ember, asszony hajnalig nagyon furcsát álmodik. 303 �palócföld 95/4 Egyszer volt Régen volt, mese volt, nem biztos, hogy csak az volt. A varjak röpködnek, mintha földből jönnének. Változik az idő, mindig akkor köröznek. A mennybolt kibomolt, hófúvás lett, nagy tél volt. Régen volt, igaz volt, nem biztos, hogy csak az volt. (A költő készülő gyermekvers kötetéből) 304 �vita Ifj. Fekete Gyula Zöldek és kékek háborúja és zöld pártokra a bizánci társadalmat csakis az öncélú küzdelem, a verekedési-köBizánc VI-VII.-ik századi történelmében tekedési hajlam, vagy egyszerűen az, hogy fontos szerepet játszott a cirkuszi pártok valahogyan el kellett nevezni az egymással háborúja. rivalizáló oligarcha-szövetségek kliensfelé­ Akkoriban például a zöldekkel rokon­ pítményét. Minden közéleti és politizáló szenvező császári hivatalnok rendre eluta­ személynek illett valamelyik cirkuszi párt­ síthatta a kékek hírében állók jogos kérel­ meit. A kékek pártján álló testőrparancsnok hoz tartozni, úgy sem hitték volna el senki­ határvidéki szolgálatra száműzhette a zöl­ ről sem, hogy nincs se kék, se zöld protezsádekkel kapcsolatot tartó szakaszvezetőit. A lója. Ugyanakkor minden zöld és kék pártcirkuszi stadionokban hétről-hétre megis­ vezető tudta, hogy vannak támadhatatlan métlődtek az áldozatokkal is járó zöld-kék tabutémák, átléphetetlen határok, különben összecsapások. Kék és zöld kocsmákban di­ „jön Belizár!”. - A napi politika feletti csekedtek el bizánci polgárok azzal, hogy császári bíborszínt - ha úgy tetszik, a „vö­ hány zöldnek és kéknek látták el a baját a röseket” - képviselő császári tábornok ugyanis rendcsinálás ürügyén válogatás nél­ közelmúltban. Sem politikai reformok iránti elkötele­ kül gyilkoltatta halomra a zöldeket és a ké­ zettség, sem hitbéli vagy nemzeti különbség, keket a stadionokban, ha azokat túlságosan sem eltérő osztályérdekek nem tagolták kék komoly politikai ambíciók fűtötték vagy ha Cirkuszi pártok Előzmény: Bilecz Endre Választás előtt - után c. vitaindítója (1995/1.), Rákos Csaba, Ádám Tamás (1995/2.), Tóth Sándor, Gusztos István (1995/3.). hozzászólása. A VITÁBAN résztvevők álláspontját tiszteletben tartjuk, ám szerkesztőségünk nem minden esetben osztja szerzőink véleményét. 305 �palócföld 95/4 veszélyeztették a császári bíbor tekintélyét. A zöldek és a kékek háborúja nem csak he­ lyét tekintve volt „cirkuszi pártok háború­ ja ” - mivel a látványos zöld-kék összecsa­ pások a cirkuszokban történtek -, hanem lényegét tekintve is „cirkuszi teljesítmény” volt, mert ezek a küzdelmek elleplezték, el­ terelték a valódi reformok, a gyökeres poli­ tikai változások iránti tettvágyat; meg sem kisérelték kétségbevonni a császári bíbor hatalmi monopóliumát. „A történelem megismétli önmagát” gondoltam magamban, amikor a „Tisztább gondolatok felé” címmel közzétett vitára invitáló szerkesztőségi cikket olvastam. - „Magyarországon is folyik a volt önké­ nyuralmi bíbor árnyékában és az általa en­ gedélyezett határvonalakon belül a kékek és a zöldek kötötti cirkuszi, igazi célok nélküli küzdelem” - folytattam elmélkedésemet. Véleményemben csak megerősített Bilecz Endre vitaindító cikkének a tanul­ mányozása. A szerző sok-sok tényezőt figyelembe vé­ ve részletesen latolgatja a jobboldal és a bal­ oldal esélyeit Nógrád megyében. Felhívja a figyelmet olyan politikai hibákra, amelyek meggyengítették a helyi szociálliberális erőt, elemzi az egyes pártok közötti erősorrendváltozások okait. Az olvasóban önkéntelenül felvetődik a kérdés: ugyan mivégre izguljunk a változások iránya miatt, hát nem mindegy? Ugyan me­ lyik párt változtatná meg a családellenes és nemzetpusztító adórendszerünket és szociál­ politikánkat? Ugyan melyik párt zárná le a múlt bűneinek az áldozatok hozzátartozói számára is hihető és megnyugtató feltárását? Ezek mind, mind a mai cirkuszi pártok szá­ mára felvállalhatatlan tabuprogramok. 306 Ez év január 31-én jelen voltam a sal­ gótarjáni sortűz ügyében hozott elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésénél. Azt termé­ szetesnek vettem, hogy a megye szocialista országgyűlési képviselői bojkottálták az íté­ lethirdetést, hiszen pártjuk eddig is ellenez­ te az igazság feltárását, felvállalta a tömeggyilkosságok elkövetőinek a parlamenti érdekvédelmét. Hatalomra kerülve máris feloszlatta a sortüzek körülményeit kivizs­ gáló Kahler-bizottságot; televíziós kliensei révén kirúgatta a TV-ből a „Törvénytelen szocializmus” című filmsorozat készítőit. SZDSZ-hez és FIDESZ-hez tartozó kép­ viselőket sem láttam a teremben; ezen sem csodálkoztam: ezek a pártok tartósan besá­ rozták a nevüket az emberiesség elleni bűn­ elkövetők védelmével. De MDF-es képviselő sem volt jelen, hiszen ennek a pártnak a veze­ tői többségükben gyanakvással és ellenszenv­ vel fogadták tagtársaiknak a múlt feltárására és lezárására irányuló javaslatait, a választá­ sok idején a listák esélytelen helyeire tették igazságtételi ügyekben közismertté vált el­ nökségi tagjaikat. Nemrég a párt országos tisztet ellátó nógrádi tagját záratta ki, - a saj­ tóból megtudható ok a „radikalizmus” volt. Bilecz Endre is pejoratív hangsúllyal említet­ te írásában a „radikálisokat”, azokat tehát, akik a mélyrehatóbb, gyökeresebb társadal­ mi-gazdasági változások hívei. Úgy tűnik, hogy a parlamenti cirkusz mai pártjai cirkuszi lovacskáiknak szigorúan ki­ jelölik az átléphetetlen határvonalakat, kö­ nyörtelenül megfeddik azokat a kételkedő „radikálisokat”, akik azt gondolják, hogy a tilalmas határvonalon túl nem Belizár áll, hanem egy más társadalmi rendszer. A tiltott határátlépés pedig nem más, mint a tiltott, paktumokban nem jóváha­ gyott rendszerváltozás. �palócföld 95/4 Ma nincs a politikai porondon rend­ szerváltást reális eséllyel felvállaló politikai erő, ezért nincs lehetőség valódi választásra sem. Egy júniusi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 49 százaléka egyik közismert politikai párt mellett sem voksol­ na, nem tudna jó meggyőződéssel választa­ ni. A bizonytalankodók ilyen magas aránya komolytalanná, értéktelenné teszi az egyéb részletekre gondosan ügyelő politológiai elemzéseket, és hangsúlyosan hívja fel arra a figyelmet, hogy a választékkal van baj, nem a választókkal! Cirkuszi mutatványosok és mutatványok Az ógörög nyelvben „idiótáknak” nevez­ ték az államügyektől és a politizálástól tar­ tózkodó személyeket. Azokat, akikbe - a korabeli vélekedés szerint - annyi értelem se szorult, amire támaszkodva beláthatták volna, hogy saját rossz sorsuk önnön okozói lehetnek, ha kivonják magukat a közügyek­ ben való döntések és azok végrehajtása alól. A középgörög nyelvben már a szimpla „ér­ tetlen”, „ostoba” értelmi állapot szinonimá­ ja lett az eredetileg csak államügyektől tar­ tózkodó „idióta” polisz-polgár elnevezése. Vajon ma az ország felnőtt lakosságának 49 százaléka politika iránt közömbös „idió­ ta”? Vagy éppen ők azok, akik ösztönösen ér­ zik a valódi választási lehetőségek hiányát és a „cirkuszi pártok” műbalhéit? Hátha nem ők az ostobák, hanem az az 51 százalék, amelyik hitelt ad általánossá­ gokat tartalmazó látszat-programoknak, ha­ mis igéreteknek, dilettáns, teljesíthetetlen céloknak. Az elmúlt öt évben valamennyi parla­ menti párt megbukott a tisztesség vizsgáján, és tetteik távolról sem fedték ígéreteiket. Rákos Csaba (Palócdföld, 1995/2., p. 117120.) az ezzel kapcsolatos visszás érzéseit úgy fejezi ki, hogy - mint értelmezhetetlen fogalmakat - idézőjelbe teszi a „baloldali” és „jobboldali” minősítéseket. Belegondolva viszolygása esetleges indítóokaiba, én is el­ töprengtem: ugyan mitől baloldali az a párt, amelyik - a korábbi kormánnyal ellentétben - gyakorlatilag lehetetlenné teszi a munká­ sok munkahelyükön történő tulajdonossá válását? Megduplázza a kisjövedelmű gyer­ mekes családok adóterheit; terveket készít az eddig adómentes létminimum megadóz­ tatására, miközben megígéri a milliomosok adóinak a mérséklését; olyan 150-200-szoros kereseti és 400-500- szoros jövedelmi különbségeket minősít „igazságosnak” gondoljunk csak a miniszterelnök közel­ múltban tett nyilatkozataira - amit „jobb­ oldali” politikusok is csak fanyalogva ven­ nének tudomásul Európában! Hatalmas összeharácsolt vagyontömegnek kell rejlenie az ilyen, már nyíltan burzsoá érdekképvise­ let mögött, ezért valószínű, hogy valódi tár­ sadalmi helyzetük, tehetősségük miatt a mai szociálliberális pártok történelmi távlatban is alkalmatlanok lesznek baloldali értékek hiteles felvállalására, azaz az idézőjel hasz­ nálata még sokáig indokolt lesz. A pártok nem csak tavaly, hanem 1990ben is választópolgárok tömegeit csapták be. Például nagyon sok, elvett földje után áhítozó paraszt arra a kisgazdapártra szava­ zott, amelyik alapjaiban veszélyeztette a kárpótlás megvalósulását; sok fiatal bízott azokban a fiatal demokratákban, akik több­ ször meghiusították a gyermekes családok 307 �palócföld 95/4 adóterheinek a csökkentését; sok olyan csa­ ládos, idős vagy beteg szavazó bízta sorsát az MDF-re, akik a későbbiekben kétségbe­ esve tapasztalták, hogy választottjuk - a belső ellenállást kegyetlenül letörve - a biz­ tosítottak alig 10-15 százalékát képviselő posztokommunista szakszervezeteknek ját­ szotta át a társadalombiztosítás hatalmas bevételeit és vagyonát. Az élet szentségét tisztelő kereszténydemokrata szavazók is meglepődhettek azon, hogy pártjuk az abor­ tuszliberalizáció lelkes zászlóvivőjévé vált. Nos, az átejtések, becsapások, szemforga­ tó hazudozások pártpolitikai álarcosbáljában ugyan csoda- e, ha a lakosság 49 százaléka nem mer, nem tud senkire se szavazni. Vitaindító tanulmányában Bilecz Endre is érzi, hogy politikai célt és tartalmat kell kölcsönöznie a helyhatósági választások „bal-” és „jobboldali” irányzatainak. Úgy véli, hogy a jobboldal a baloldalnál gyengébb hatalmi központosítást akar, és ez­ által növekedhet a megyében a civil társada­ lom és a települési önkormányzatok jelentő­ sége. A bekövetkezett események tükrében ez kétségtelenül igaz; a szociálliberális kor­ mányzat célirányos és határozott intézkedé­ sek sorát hozta meg a települési önkormány­ zatok autonómiájának megcsonkítása érde­ kében. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ez az önkormányzatellenes bolsevik politika mind az országgyűlési, mind a helyhatósági választások időpontjában még titkolt, leple­ zett szándék volt. Ugyanebben az időszakban a szociálliberális sajtó naponta közölt híreket a jobboldali pártok állítólagos önkormány­ zatellenes céljairól és a helyi autonómiát for­ málissá tenni óhajtó tervezeteiről. 308 Nem lehet tehát a helyi demokrácia erősí­ tésére, illetve gyengítésére irányuló jelzések­ nek tekinteni a „jobboldali” és a „baloldali” szavazók számát, hiszen elméletileg azt a le­ hetőséget sem szabad kizárnunk, hogy éppen az önkormányzatiság pártján állók támogat­ ták szavazataikkal a helyi autonómiát meg­ nyirbáló szociálliberális pártokat - mert hi­ telt adtak a sajtó állításainak - és éppen a központi irányítás hívei voksoltak - ugyan­ csak megtévesztve - a központosítási törek­ véseket lefékező polgári pártokra. Ha választók tömegei szavaznak hamis in­ formációk alapján valódi szándékaikat leple­ ző pártokra, akkor nincs sok értelme demok­ ratikus politikai folyamatok elemzésének, hi­ szen maga a demokrácia puszta léte is kérdé­ ses. Sajtó- és pártbravúrok Ha rossz egy vállalat információs rend­ szere, akkor ez a vállalat menthetetlenül el­ bukik. Ha egy ország információs rendszere működésképtelen, akkor elkerülhetetlen a hibás döntések sorozata és az ország le­ süllyedése. Magyarországon az elektronikus és a nyomtatott sajtó szűrt vagy hamis informá­ ciókkal manipulálja a közvéleményt és az ország irányítását, azaz érdemét tekintve működésképtelen. Az ENSZ mellett működő egyik emberi jogi és sajtóügyeket elemző bizottság sze­ rint a magyar sajtóállapotok - bújtatott reklámok, korruptság, hazudozás és az el­ lenvélemények elhallgattatása miatt - látvá­ nyosan romlottak a szociálliberális kormány alatt. „Hiánycikk a rendszeres, következetes tájékoztatás, a választópolgárok tájékoz­ �palócföld 95/4 tatása” - írja le véleményét A dám Tamás „Nógrádban dróthálót sző a pók” című írásában.(Palócföld 95/2. p. 120-123) Az külön vizsgálat tárgya lehet, hogy erről mennyiben tehetnek a pártok - akik értelem­ szerűen a lehető legjobb színben próbálják önmagukat feltüntetni a közvélemény előtt, letagadják vagy átértelmezik megszegett ígé­ reteiket, önmaguknak tulajdonítják mások sikereit - és mennyiben tehet erről a sajtó, amelyik nem korrigálja ezt az egyoldalú önarcképet. Ma mindegyik napilapról köztudott, hogy a pirosak, kékek (ez kb. az összpéldányszám 97 százaléka) vagy esetleg a zöldek táborához kötődik. Ezek a lapok a pártok eredendően hamis önarcképét nem helyreigazítják, ha­ nem szalonképessé retusálják; nem feledke­ zve meg arról sem, hogy a rivális pártokat in­ dokolatlanul rossz színben tüntessék fel. Nem csoda, hogy a lakosság meglepően nagy há­ nyada emiatt saját érdekei ellen szavaz, mivel fogalma sincs az érdekeit felvállaló pártok hollétéről. Az érdekeik ellen szavazók magas ará­ nya olyan profiszintű párt- és sajtópropa­ ganda összjátékot (azaz nem kölcsönös el­ lenőrzést!) tesz valószínűvé, amilyen profiz­ mussal csak azok dicsekedhetnek - például a kereskedés terén - akik hűtőszekrényeket adnak el eszkimóknak, hajbalzsamot kopa­ szoknak, disznósajtot a mohamedánoknak. Az elmúlt évben a „megvezetett” szavazópolgárok tragikomikus és groteszk eseteinek a sokaságát volt módomban összeírni: - Nagycsaládosok lepődtek meg a gyer­ mek- és családellenes intézkedések sokasá­ gán. A sajtó hallgatása miatt sokuk még ar­ ról sem tudott, hogy már a tavaly nyári kor­ mányprogram döntött adóterheik prog­ resszív növeléséről! - Ágazati érdekvédő panaszkodott arról, hogy az érdekegyeztető tárgyalásokon a kormány semmilyen megállapodásra nem hajlandó, jóval kisebb horderejű egyezségek születnek, mint a korábbi, a sajtóban gőgös­ nek és merevnek beállított kormány idején! - Honvédelmi alkalmzott vette tudomá­ sul keserűen az elbocsájtását, nem gondolt volna erre a választások előtt, átolvasva a győztes párt honvédelmi irányelveit! - Egyetemről most kirúgott nyelvtanár ismerősöm sem mert arra gondolni, hogy feleslegessé válik a liberális pártok által kri­ tizált, Európa egyik legszűkebb kapacitású felsőfokú oktatási rendszerében! - Csalódott munkás fejezte ki megdöb­ benését azon, hogy a jelenlegi kormány gya­ korlatilag lehetetlenné tette a munkások munkahelyükön történő tulajdonhoz jutá­ sát! - Elégedetlen volt az előző kormány alatt elindított MRP programok kiterjedtsé­ gével, és hamis igéreteknek hitelt adva jóvá­ tehetetlenül rosszul szavazott, hiszen priva­ tizáció csak egyszer van! - Létminimum alatt élő értetlenül áll ér­ dekvédő társasága passzivitása előtt! Koráb­ ban havonta tüntettek és aláírásokat gyűj­ töttek az előző kormány és parlament ellen a tömegkommunikáció rivaldafényében; most viszont semmit sem tesznek a szociális alapellátások megszüntetése ellen, de ha tennének - mondja - nem kapnák meg a korábbi publicitást! - Lakás nélküli fiatalok kétségbeesve kons­ tatálják, hogy még kevesebb lakásépítési támo­ gatást kapnak a fiatalok, mint az általuk is elza­ vart előző kormány idejében! - Vállalkozók felháborodva hosszasan sorolják, hogy a „vállalkozásbarát kor­ mány” korábbi igérete helyett megszüntek a 309 �palócföld 95/4 korábbi befektetési adókedvezmények, emelkedtek az illetékterhek, még bonyolul­ tabbá és áttekinthetetlenebbé váltak az ad­ minisztrációs kötelezettségek, tévedés ese­ tén óriásiak a büntetések, folyamatosan nö­ vekszik a vállalkozók társadalombiztosítási kötelezettsége! - Nyugdíjasok vették döbbenten tudo­ másul már tavaly, hogy a kormány vonako­ dott teljesíteni a törvény szerint is járó nyugdíjemelést! - Szorongva hallják a híre­ ket a jelenlegi emelés megkurtításáról és a személyi jövedelemadózás bevezetéséről a csupán nyugdíjukból élők körében! - Szövetkezeti parasztok háborognak azon, hogy nem kapják meg a választások előtt ígért agrártámogatásokat! - Óriási kár érte a szövetkezeteket a kárpótlási jegyek árfolyamának a kormányzati leszorítása mi­ att. Kárpótoltak százezrei szavaztak „bosszúból” a kárpótlás részlegessége, las­ súsága miatt a mai kormánypártokra! Most, amikorra a kárpótoltakat gyűlölő kor­ mánypolitika a hivatalos árfolyam egytizedére értékelte le jegyeiket, kapkodnak, dup­ la kifosztásuk miatt bánják oktondiságukat. Drámai fordulatok történhettek meg a becsapottságukra rádöbbenők lelkivilágá­ ban. Példának egy salgótarjáni közíró esetét hozom fel: a piros-kék lapok levelezési rova­ taiban hetente megjelent egy-egy vádirata a korábbi kormány ellen. Hetente ostorozta az ország eladósodását, az áremelkedést, a képviselők fizetését, a növekvő jövedelmi különbségeket. Mekkora lehetett a meglepe­ tése - amit töredékesen érzékeltetett most már egy sötétzöld hetilapban - hogy a pi­ ros-kék lapok már nem vevők panaszaira, pedig azok indokoltsága megnőtt. 310 Hiszen az idei árszintnövekedés (mint a májusi 31 százalékos) közel kétszerese a ta­ valyinak (18 százalék). Az ország külső adósságállománya egy év alatt jobban nőtt, mint a megelőző négy évben; a már 72 szá­ zalékban kormánypárti képviselők tovább növelték járandóságaikat; a kormány szava­ zógépezete nagyobb arányban hoz alkot­ mányellenes törvényeket, mint korábban. Meg kell jegyeznem, hogy ez az eset po­ zitív élmény ahhoz a szintén nógrádi (pász­ tói) levelezőhöz viszonyítva, aki a korábbi kormányt a növekvő árak és adók, a szociá­ lis érzéketlenség miatt szidta, most viszont azt állítja, hogy a jelenlegi kormány kényte­ len felvállalni az elődje által nem vállalt népszerűtlen intézkedéseket... Hogyan tovább? A póruljártak listáját még hosszasan le­ hetne sorolni. Vannak olyan politikacsiná­ lók, akik úgy vélik, hogy durva szavakkal kell ráébreszteni a kárvallottakat önnön fe­ lelősségükre, különben a kárukon se tanul­ nak. Prófétai hevülettel kell értésükre adni: a Sors megbünteti azokat, akik a nemzeti középosztály kifosztóit, 1956 leverőit, ide­ gen hatalom itthoni helytartóit ajándékoz­ zák meg állampolgári bizalmukkal. Azt is hozzáteszik még, hogy ezt az erkölcsnélküli­ séget, ezt a konok butaságot már Ady is megérezte a magyarban, amit ezzel a sorá­ val fejezett ki: „Ennek a népnek úgy is mindegy, ebsorsot akar - hát akarja. ” Mások szerint türelemmel és megértés­ sel kell viseltetni a napi munkája mellett politikára figyelni már nem tudó, többszö­ rösen becsapottak iránt. Személyek viselkedését lehet kemény kritikával illetni, de széles néprétegekét �palócföld 95/4 nem. Az Újszövetség apostolait a megértés és a szánalom különbözteti meg az Ószövet­ ség átkokat szóró prófétáitól. - „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassák a világ általa.” (János ev.) Ha ennyire tömegesen öntudatlanul, sa­ ját érdekeit tudatosan nem ismerve, a vár­ ható következményekkel nem törődve, csak­ is a belétáplált indulatokra hagyatkozva szavaz a lakosság a választásokon, akkor eb­ ben inkább vétkes valamennyi parlamenti párt, az egész honi tájékoztatás, a népfennség gyakorlását cirkuszi zöldek és kékek marakodásává silányító politikacsináló elit, semmint maga a nép. Egyszer, kétszer vagy még néhányszor talán „felültethetik” a szavazópolgárokat a pártok, hivatkozhatnak kajánul az igérete­ ikhez képest megváltozott körülményekre. Továbbra is társtettesük lehet ebben a tö­ meges megtévesztésben az elektonikus és a nyomtatott sajtó. Ha huzamosabb időn ke­ resztül diszkreditálják, „populistának” nyil­ vánítják, szalonképtelenné teszik a tulaj­ donbiztonságot, arányos közteherviselést, szociális biztonságot, a hazai ipar és termő­ föld védelmét, a sajtószabadságot és a tör­ vény előtti egyenlőséget követelő „radiká­ lis” célokat, akkor borítékolható, hogy a mai 49 százalékról 60-, majd akár 80 száza­ lékra növekszik a demokráciából kiábrándultak, a politikai érdekképviseletből kiszo­ rulók részaránya. - Akkor majd vége lesz ennek a cirkusz­ nak és színre lép Belizár! Farkas András munkája 311 �palócföld 95/4 Körmendi Lajos Miniatűr Riadt denevér az álom, a hunokig csapong. Az éjszaka csak indigókék sóhaj. A múlt tárnája kong. (Almati) Táj Erős a nád, mint a karó, vörös láng fut közte: róka. Kazak puszta Tajtékos álom, fakópej képzelet. Szürcsölgeti a puszta a vízeret. Neszez a szél. Hajnal Az Úr csóvát dob az égre. Patak pezseg. Hallgatsz? Beszélsz? Mondd, mivégre? (Tereldzs) 312 �palócföld 95/4 Urga* A szederjes alkony szétszivárog. Meglapul az avas város. A pusztán egy kutya duhog. Mint Gandan**-láma, mormog a Tola.*** Vihar előtt Opálos csend honol. A nap fakó mosoly. Zörög az ég. (Nalajh) Pillanatkép Szótlan álom a puszta. Horkan hóka-éj. (Belső-Mongólia) Élet Lábnyom csak, mit itt hagyna egy hangya. *Urga: Ulánbátor neve 1924-ig. ** Urga híres lámaista temploma a Gandan kolostor. ***Tola: Folyó Urga mellett. 313 �márkházi levelek 2. Csiki László Sorversenyek Kedves lelkem, Lisbeth! Nem tudom, eljutott-e magához előző sóvár híradásom, mikeskelemenkedésem. (Sze­ rencsére, nem szólítottam „nénékámnak”.) Utána kellene nézni zágoni elődömnél, miért ír az ember leveleket a fiókjának - postafiókjának és őszintébb-e, ha tudja, hogy senki nem olvassa rajta kívül? Ő maga is csak évek múlva, egy viharos éjszakán kotorja elő gyertyafénynél az árkusokat, mintegy megbizonyosodva belőlük a magányáról, melynek írásos dokumentumait ő maga állította elő, tehát előrelátóan hamisított. Az írás ideje az olvasáséhoz képest valahogy hamisnak, akár lehetetlennek tűnik. A Márvány-tenger habja pedig a házig kicsap, kapkodja a vizet az orkán. Érzékeny Kelemenünk, az utókori pszichiátria nagyobb dicsőségére, bajba jutván, egy időre megvakult. Aztán helyrejött. Én nem tarthatok ekkora szüneteket. Nincs hozzá elég apanázsom, hajlandóságom volna rá pedig. Sok minden van, amit látni sem akarok. Vihar itt is volt, nem csak Rodostóban, furcsa lassúsággal repültek a tetőcserepek, lomhán úszott el a juharfa lombja a záporban. A z égi víz sebesen jött, a nehéz fö ld i dolgok lassúdan keltek szárnyra. M ásfajta rendet rakott a vihar. Aminek lent kellett lenni, az leszakadt, leülepedett, mindhiába raktuk fe l magasra. Szép volt. Borzasztó. Figyelmeztető. Látványos, mutatós bölcseleti bizonyítás. Keserves is, ahogy az igazi f i ­ lozófiához illik. Másnap helyre kell rakni a kupás-cserepeket, és feltámogatni a ribizlibokrokat. Bi­ zakodni is kell. Ápolni a reményt. Hogy a vetemény magától fe lá ll, kihúzza derekát a krumplibokor. Lisbeth, a remény néha kötelező. Konok művelet. Munka. Nem állapot, és igazán nem „érzés”, hanem folyamat. Meg kell küzdeni érte, aztán kitartani benne. A ka314 �palócföld 95/4 szálás, a kapálás ilyen. El kell jutni kimért földünk végére, és takarni kell a levágott füvet, nehogy befülledjen. Beleizzad az ember. Na, valóban falusi gondolatok - súgja O laf kényelmetlen és kedves lidércem. - Igaz s talán való, hogy mást vélek s hiszek a városban. Hagyom, persze, ringasson, sodorjon a „hely szelleme". Tényleg van neki. Figyeljen csak. Részt vettem egy sörivó versenyen és egy magyar-román értelmiségi találkozón. A z egyiket fa lu si kocsmában, a másikat szállodai étteremben rendezték. Ugyanazokat az italokat mérték, csak emitt drágábban. Az egyiken vodkát inam és kacagva figyeltem. A másikon szintén, de nem kacagva. Fel voltam iratkozva pedig. Csakhogy előre tudtam a végeredményt. Nem szóltam hozzá, de susorásztam közelebb ülő barátaimnak. Nők ró­ zsás fülébe is. Az jobb. Ne vegye zokon. Egy sörivó verseny - még ha először tartják is a faluban - pontos szabályok nélkül egy­ szerű részegeskedés. A bajnokjelöltek mindegyre kijárnak, hogy könnyítsenek magukon va­ lamelyik végükön. S mit nyertek végül? Huszonöt pohár sört! Mikor már csömörösek tőle. Sződligeten azt mondogatták egymásnak az első másfél órában a gyér magyar és ro­ mán értelmiségiek, hogy ők barátai egymásnak és a barátságnak, egyetértésnek, a megol­ dásoknak. Harmadik éve mondják. Néhányuk fé l évszázada. Még miniszterek is voltak közben. De, Lisbeth aki eljött erre a találkozóra, az barát; az ellenégek nem jöttek el. Azokkal kellene szót érteni pedig. Vagy nem. Azért láthatnánk legalább, hogy nem va­ gyunk emberevők, legfennebb sörivók. Meg, hogy az ellenségeink is lehetnek okosak, nem csak az őket nem simfelő barátaink. Mert az is igaz, hogy némi - talán nemzeti - szoli­ daritásból nem adtuk ki egymás ellenfeleit, megtartottuk őket magunknak. Némi diverziót fejtettem ki ebéd közben - csakis honi barátoknak - mondván: nem bizonyos, hogy a konfliktusok megszüntetéséért kell küzdenünk (tanácskoznunk, beszél­ nünk, sörinnunk). Vannak izgató, gerjesztő, termékeny konfliktusok. Nyugodjunk bele eb­ be. Izguljunk tovább tehát. Megoldást eddig - századokon át, mondhatni - amúgy sem találtunk, találtak. Más a kultúránk, a vallásunk, a földrajzi és az érzelmi helyzetünk. (A topográfiai tények ellenére például, a román értelmiség jobbik része közelebb volt s talán lesz - Párizshoz, mint a mi könnyen utazó s felejtő ösztöndíjasaink.) És egymás foglyai is vagyunk egy kicsit, mondtam a bécsi szelet fölött. Úgy intézzük, sőt úgy kép­ zeljük el a dolgainkat, hogy közben a másik fele t nézzük. Emiatt hídverés közben is gyakran melléütünk. De a másik fé l miatt s akár ellenére mindig intézni kell. Képzelni. Tenni kell. Hát nem jó konfliktus ez? Szikráztató súrlódás. Léteznek „szempontok", de még emberek is, akik szerint és akiknek nem jó. Ezeket ki­ sebbségieknek nevezik. (Nemzetközi fórumokon „problémának".) A z is igaz, hogy min­ denki kisebbségi valakihez, valamihez képest. Számbelileg, gazdaságilag, önbizalom dolgában és egyáltalán. Ó, maga még azt se tudja, Lisbeth, mi az, hogy Közép-Európa. Hát még, hogy Közép-Kelet-Európa. Bevallom, azt még mi sem tudjuk, hogy ez meddig terjed, úgy hogy időnként megváltoztatjuk a határait. Aztán átlépjük. Lehet, hogy ez a Közép-Kelet-Európa egyetlen helyesbítés. 315 �palócföld 95/4 Mégsem lenne helyénvaló, ha a magyar-román (szlovák, szerb, viszonyt kizáró­ lag kisebbségi-többségi viszonyként fognánk fe l vagy fogadnánk el. Mert hogy - ab­ szurd, de sajnálatosan igaz tapasztalatokból származó ötlet! - ilyen értelemben az egész magyarság, de még a független magyar állam is kisebbségi függőségbe kerülne a szom­ szédaitól. Érzelmileg legalábbis. Csak kérnénk vagy követelnénk folyvást. Valakiktől valamit. Mondogatom rég - még kisebbségi korom óta -, hogy nem kérni kell jogot és helyet, az velünk született. A jog érvényének kell helyet szereznünk. Ne fogadjuk el tehát, hogy kisebbség vagyunk (egy országon, egy földrészen belül). Emberek vagyunk. Közhely ez - duruzsolja Olaf. - De érvényes legalább - mondom én, csak neki. Volt a romániai magyarságnak egy alkalmilag hasznos, szép jelszava: a sajátosság méltósága. Egy kicsit arra utal, hogy csak emberek vagyunk, egy kicsit nem. Tovább vagy idébb. Elmagyarázom magának, mi ez s mire való (volt), mert nincs olyan svéd, férfib a n sem, aki ezt tudja. Röviden szólva, az önbecsülés, a magunk vállalása, tehát a túlélés úgy mondtuk: megmaradás - kifejezése és serkentője ez. Legyünk büszkék arra, hogy mások - mi magunk - vagyunk. Benne van az is: egy kicsit többek. Muszájból. A zt jelentette másfelől a sajátosság méltósága, hogy külön energiákat kell táplál­ nunk és mozgósítanunk ahhoz, hogy önmagunk legyünk, miközben a többség mintha ma­ gától lenne az, ami. Ez a méltóságért folytatott küzdelem talán máshonnan vont el erő­ ket. Mintha küzdöttünk volna azért, hogy kisebbségiek legyünk és akként megmaradjunk. Ig a z, a fogalom megszületése idején az anyaország nem figyelt ránk, legalábbis nem mutatta. Internacionalizmus, miegyéb. Odabízta egyik állam a másiknak saját nemzetré­ szeit. Így volt, igaz se volt. (S most figyeljen, kicsi svéd! Ez a kényszerszülte elképzelés nagyot alkotott, az iro­ dalomban például. S az irodalom volt egyetlen fóruma a nemzetiségi létnek. Maguknál ez hihetetlen. Mármint hogy szavakon múlna. Más, de nem jobb híján ez megtörtént pe­ dig.) Kevésnek tartottam én ezt mégis, vagy túl soknak. Hiányt, tehert végül is egyképpen visel az ember: szenvedőn. És miért kötelező a szenvedés? A méltóság miatt? Mert az olyan volt. Higgye el nekem, a fájdalom tartott össze bennünket, s csak azután a nyelv. A gyötrelem metakommunikációjáról majd máskor írok magának, amúgy mikeskelemenül. Kitaláltam egyszer már a „sajáttosság természetessége” fogalmat. A z elmondottakból sejtheti, miért. (Nem mellékes, hogy egy ellenzéki, betiltott román költő kapcsán találtam ki. Származott belőle némi nemzetközi sikerem, de hasznunk semmi se.) Azt jelentené ez a „sajátosság természetessége” - s magának, svédnek, aki éli, ugyancsak el kell magyaráz­ nom, mert nem láthatja, ha benne van - hogy másságunkat adottságnak kell tartanunk (a kell hadászati, történelmi, trianoni következmény s az azzal való ellenkezés miatt áll itt), és hogy boldog az a nép, nemzet, nemzetiség, de főként ember, amely- aki ösztönösen, ter316 �palócföld 95/4 mészetesen éli, fogadja, tartja a sajátosságát, nem küzd érte, hanem viseli. Mondván, de csakis magának: öntudatlanul. Él. Vagyis másba kezdhet, egyébre is való, nem csak tú lélésre. Köze van mindennek ahhoz az elképpzelésemhez is, hogy a román-magyar (többségi­ kisebbségi) kérdés nem két nemzet vagy állam ügye, hanem az összesé. (Haha - kuncog O laf - f á j tőle a mandulájuk.) Vagyis, mondom zavarok közt zavarhatatlanul: mint­ hogy államhatár- és közhatalomváltozás eddig még nem oldott meg semmit, legfennebb többségek részeit tette más többségek kisebbségeivé, az erdélyi magyarságnak a legin­ kább európainak kell lennie. Az „európaiság” itt nem valami homályos szellemi kategóriát jelent, amelybe beleke­ verjük a magunk vidéki homályát. Nem is holmi automata a „közös ház” előcsarnoká­ ban, amelybe bedobjuk utolsó garasunkat, hogy kiadja az üdvözítő csomagocskát. Ez az „európaiság” roppant gyakorlatias dolog lehetne, Lisbeth. Jézusom, szinte po­ litika! Mégsem határkérdés. Úgy mondhatnám: ha mindenkinek jó lesz, nekünk se lehet egészen rossz. Elömlik majd egyszer a jólét és a demokrácia cukormáza rajtunk, beleol­ vad a föld sója. Jó lenne. Avagy rossz. Ugyanazt ennénk, hinnénk, unnánk - de legalább kezdhetnénk elölről: önmagunk lenni. Kinek sikerül majd, kinek svéd lesz a szomszédja. Embere, nemzete válogatja. Egyelőre közülük válogatnak boldognak mondott nemzetek. Ne lennénk a tortájukban se a mazsola, se a fogtörő dióhéj-szilánk! Fentebbi nyegle aggodalmamat tekintse zavarodottságom jelének, Lisbeth. M ajd mondom tovább. Csakhogy az ablakból azt látom most, Emil bátyám kukoricát kapál, még csak nem is a saját földjén, hanem szivességből, és kínban érzem magam, hogy míg ő az őszre termő dolgát végzi, én beláthatatlan, megfoghatatlan „nagy” kérdésekbe ár­ tom bele magamat egy könnyed írógéppel. (Önismeret azonos a bűntudattal - sziporkázza O laf a fülem mögött.) Na de, látja, Lisbeth, akárhány Európa dolga volna is a miénk, a többség éppúgy be­ zárkózik, mint a kisebbség. Határokkal. Szellemileg. Felépül mindegyre a berlini f a l Kukutyinban. Abszurd helyzet. A többség zárványként magában tartja a kisebbségeit, ugyanakkor kizárja magát - velük és miattuk - ama teljességből, amelyet ma jobb híján Európának nevezünk, miközben az emberi lét az. Kinyílva elveszítené a kisebbségeit szellemi értelemben, nyilván -, és azzal önmagát. Nem hivatkozhatna sem fenyegetett­ ségre, sem történelmi szerepre (bástya, pajzs), s nem igazolhatná önmaga előtt vezetői szája által, hogy miért éppen olyan, amilyen. Mert azért mindegyre igazolnia kell, és ta­ lál is hozzá fogadatlan prókátorokat. A többségnek saját önmeghatározásához van szüksége a kisebbségre. És viszont. A másik, a kisebbség anyanemzetének számító állam­ ra is. Ez a „konfliktushelyzet” (tegyem már idéző- és zárójelbe ezt a kopott szót), mely nemzeteket szül. Ezért nem lehet lemondani róla, és ezért nem kívánja „megoldani” va­ lójában egyik fé l sem. Történelmi reflexeit veszítené el. (Zárójelbe tenné.) Valami más­ ba kellene kapaszkodnia, másvalamit kellene beépítenie az ösztöneibe. Az pedig sok idő­ be kerül. És nem talál egyebet - sem gazdasági jólétet, vagy bár az ígéretét, sem másik 317 �palócföld 95/4 közös eszményt - amellyel ezt helyettesíthetné. Hagyjuk meg tehát a népeknek a maguk boldogító konfliktusait. Belátom (O la f nélkül is), hogy némiképp cinikus ez a vélekedésem, főként hogy so­ kan szenvednek, emberek, a „konfliktushelyzetben". Amelynek esetenként más neve lehet. Ennek-annak a nevében még lőnek is egymásra ama Európa végvidékein. Annyit még, Lisbeth, ha unja is a messzi Skandináviában, a másik, ám békés végvi­ déken, hogy v i har utáni kötelező reménnyel hiszem, bármely tapasztalat ellenében: a dol­ gunk az, hogy ezt a kétoldali idült konfliktust a maga - és nem az államok - határain belül tartsuk. Viseljük el egymást. Szeretetre nem vagyunk kötelezhetők, csak békességre. Az én belátásom eddig terjed, de sokáig tart. Minimál-szint, tudom. Politikai és ál­ lami szinten ma mégis ez a maximum. A kívánatos, elérhetetlen állapot. I lyen minimumokban élünk itt, Lisbeth. Rendezzük tehát sorversenyeket legalább. S ha magát ez nem érdekli, akkor magas svéd, és nem is lesz más soha. De azért írjon. Többségi postacímem van, és kisebbségi lelkületem. Nagyobb vagyok belül, mint kívül. Kiránduló-sátrak keltik ezt a benyomást. Az enyém kék. Abba várom magát. Csak azt ne mondja, boldog és nyugodt többségiként, amit egy régi püspökünk: hogy a kisebbségi lét - legyen az nemzeti, vallási, vagyoni kisebbség - mindig méltatlan és elviselhetetlen. Túl sokan viselik ugyanis. Méltósággal. Méltóképpen legalább. Aztán, kiszabadulva, mohók és tévetegek. A többségbe illeszkedni sem olyan egyszerű, mint kép­ zelhető. Ez azért arra utal, hogy kialakult a kisebbségiek erkölcse, és a közösségük ott­ hon érvényesíti is azt. A többségbe: idegenbe jönnek. Egyedül vannak. Magányos ember pedig sok mindenre képes, főként ha éhes. Köszönöm, én megvagyok. Sörömet is magam fizetem bármely versenyen. Élvezem is, noha nincs szabálya. Gátlások oldódván, nagyon soknak érzi magát minden résztvevő. Amúgy magázza a gazdagabb, szerencsés fa lu sfelét, bár gyerekkori cimborája az, és okos válaszát is elhallgatja, ha a kérdést valami státus-beli ember teszi fel. Így műkö­ dik, a kocsmában, többségi demokráciánk. Akinek nagy a hasa, szégyelli, akinek lapos restelli. Eldugni egy se tudja. Úgy, hogy a hasak nagy egymáshoz dörzsölése folyt a ba­ ráti vetélkedőn, ugyanis szűk volt a hely, s úgy voltunk benne egyenlők, hogy kiegyenlí­ tettük egymást. Mint valami világbanknak küldőn statisztikában. Nem tudom, miért (dehogy nem!), reggel óta Ladányi Mihály két verssora já r az eszemben. „Mindegy, Z elvtárs vagy X úr,/ egyikben sincs gerinc, csak hitvány gerin­ chúr. " A z uralgó esztétika szerint ez túlságosan közéleti, sőt publicisztikus. A z ám. N a ­ gyon szeretem. Mint a puszta esztétikumot. I d őnként nagyon puszta. (Elnézést az olcsó szójátékért, de valami alapja csak lehet.) Ezzel az idézettel együtt biztosan az európai kapitalizmus törzsfejlődésének honi kezdetei jártak az eszemben. És Ladányi Miska. Őt is jól elfelejtettük! Nem csak kiváló költő volt pedig, hanem még - lám - aktuális is az utókorában. Igaz, felejtésre berendezkedett irodalmunkban - közéletünkben a „közéletiséget'' mostanában nem nagyon kedvelik, még azt is mondják: káros. Na, akkor juszt is ide — idézem önmagamat, 1970 -ből. Akkor írtam egy bökverset a sepsiszentgyörgyi vá­ 318 �palócföld 95/4 rosi közvécéről, és a versfőkben a polgármester nevét rejtenem el, de nem nagyon. Ab­ ból a rímes publicisztikámból való mára: „Zsinóros mértékkel a nagyját,/ ebek harmin­ cadját/ felesbe kimérik” Hát nem vagyok én időszerű, Lisbeth? Nem ez történik in? Ak­ kor, ott eszembe sem jutott (juthatott volna). Kvadrál ez, Lisbeth, csak annyi, hogy most nem ütnek a fejemre érte. Ennyit a költészetről. Időtálló az, noha szándékolatlanul. Amit pedig az örökkévaló­ ságot megcélozva írogatnak, elmúlik holnapra, úgy látom innen. Hiszen még az se biztos, hogy száz év múlva kék lesz az ég - ha éppen arról lantolna valaki a halhatatlanság re­ ményével. A zt hiszem, bármit írhatunk, ha teljesen, igazán benne vagyunk. Én például magának írogatok mostanában riport-szerű költeményeket. A vágyakozásom, a szeretetem, a kiélvezett bánatom holnap is meglesz, azt hiszem. Ha nem bennem, másban. A vers "anyaga" elmúlik. Velünk együtt. Kihalunk saját versünkből. Jó erre figyelni. Gondoljon a Numilites fabiani nevezetű egysejtű-fosszíliára. Gyönyörű darabok. Kiveszett belőlük a lüktető-remegő lény, apró kőszobrok maradnak utána. Szentlászló pénznek hívják marad­ ványaikat Kolozsvár környékén. Vagyis „útközben", kihalás közben rájuk rakódott némi történelem is. Egy királyra, egy legendára emlékeztetnek, pedig semmi közük hozzá. Páskándi Géza írt ilyen színműveket. (Róla is írnom kell magának csapongásaim kö­ zepette, mert az ő halála is megtörtént velem. Megfogadtam, hogy fontosabb dolgaim­ ról, mint a vihar, a nemzetközi barátkozás vagy egy helyi duhajság beszámolok. De ez a halál, Lisbeth...) Maradjak az általánosságoknál inkább, nehogy elbúsuljam magam. Ez a Páskándi Géza beszélt minden féléről, abban bízva (talán), hogy így is, úgy is bármiben benne van. És akkor megmarad. A része lesz mindennek. Szenvedéllyel csinálta, s az nyomot hagy a kőben, beékelődik a homokhegybe, mint a numilitesek, s ha omlik az oldal, ő fényre kerül. A mindenségben bízott eszerint. Másban nem is volt miben bíznia. Maga öt nem ismeri. Itt sokan félreismerték. Ismertség az is. Szerette P.G., ha tud­ ják, ő az, aki végigmegy a kocsmán, az életen. Törzshelyén a pincér átkiabálta nevét a termen, hogy telefonhoz kérik, és ő odavonult, hagyta, hogy nézzék. Maga, ha vele egy asztalnál ül, szédülten bámulja, hogy megy, és visszavárja. Adott a kicsiségekre P.G., aki a nagyságot próbálta ki. Magán. Rajtunk. Önmagán. Alkalmatlan időben és helye­ ken. Nagy akart lenni, még az örökmozgót is feltalálta, hirtelen ötletből. Ki a fene érti ezt, amikor mindenki illeszkedni akar, „betagozódni” és csatlakozni? Én sem bírtam kö­ vetni mindig, pedig valaha sokat ültünk együtt olcsó ebédeknél. Hogy miért alakít s ját­ szik szerepet? Miért fontos a müve mellett a személye is? Nem elég az alkotás? Miért nem vonul vissza a teremtésből P.G., az úr? Kis nemzeteknél, persze, a költő élete maga is műalkotás. (Petőfi alakja - ez egy nagy költőnk, Lisbeth! - többet jelent és sugall nem egyszer, mint a müvei. Keresik is a sírját. Megérintenék.) Úgy hogy P. G. mester ugyancsak magyarosan csinálta végig a maga dolgát, a kamaszkori szerkesztősködéstől a raboskodáson át a budapesti tépett tündöklésig. Mindenki ismerte a végén, és iszonytatóan magányos volt mégis, azt hiszem. 319 �palócföld 95/4 Na, Lisbet, ő volt az a kisebbséginek született nagyság, aki nehezen viselte a többségi státust, és magányában a mindenséget célozta meg. Kár, hogy nem hívhattam meg a kocsmába, ahol azt mondogatom, és erre ő jó példa: szűk helyen, szorító létben nincs más út, csak felfelé, a magasságba. Figyelje meg, a kisebbségi irodalmakban a transz­ cendencia érzéke - sőt érzete - mennyivel nagyobb, és ugyanakkor természetes. Akinek abroncsolt szülőhelyet adott a sors, emelkedni kényszerül belőle. Kényszer ez, nem sza­ badság. Kín a szárnyalás. A szabadság: vágy. Sose más. Csak éppen néhányan ezt job­ ban érzik. Azoknál egy a mélység a magassággal. ,,A nyulak miatyánkja rövid, az ámen előtt lelövik Páskándi Géza érzete meg ezt, miközben fö ld et talicskázott a brailai mocsárban. Nem az éppen fá jó , „konkrét” bajairól szólt - és mégis. Azok nélkül kitalálni se tudta volna. Azt se feledje, Lisbeth, hogy a holtak mindig többségben vannak. Úgy látom, túlságosan magasröptű és elvont vagyok mégis, Lisbeth. Amúgy középkelet-európai módon. Mi itt szeretünk szavalni, mégpedig rímes verseket. A rímek nem csupán a szép hangzás miatt csengetnek a sor végén, hanem hogy könnyebben megjegyez­ zük a szövegeinket. Egyszer próbálja ki. A régi latin-órákon a prepozíciókat is rímbe szedték a nebulók, bennük is maradtak azok, noha azt se tudták később, hogy mire valók. P.G. mester is így tartotta fejben éveken át, amíg tollhoz-papír hoz nem jutott, a maga észben költött versét. Azt hiszem. Abbahagyom most már ezt a sok „azt hiszem, vélem, tartom”-ot. Jöjjenek a tények. Szokásuk. Sörivó verseny volt a faluban, Lisbeth, valamint pacalpörkölt. Ez érthető. Emberi dolog, akár a versírás (kutyát is láttam sört inni pedig). Egy mifelénk dívó újságíró, ha ideszalajtanák, „civil szerveződés kezdeményének” mondaná. Mármint azt, hogy egy ifjú kocsmáros és barátai csak azért rendeznek effélét, hogy összejöjjenek, jól érezzék ma­ gukat és egymást az emberek. Mit ad a domb mögött tanyázó Isten! Azok neveztek be, akik addig is kocsmába jár­ tak. Annyi csak, hogy itt, úgy látom, külön műszakban kocsmáznak a népek. Az itkányosabbja reggel kezdi, minthogy amúgy sem jön érte a bányabusz, komolyabb fé r fiú csak estefelé tér be egy italra, s megbeszéli közben a kőművessel a másnapi munkát. Néhányuk alkalmilag önt f e l garatra, a törzsközönség pedig találgathatja közben, miféle családi bánat lökte el idáig. Nahát, ezek most mind összetalálkoztak, képviselőik által legalábbis. Pártonkívüliek egy szálig. (Az utolsó lábig, mondhatná a krónikás, Mikes Kelemen után valamikor, és nem tévedne nagyot.) A z időpont hét óra. Legfennebb fé l nyolc. Sőt, leginkább. A z itvágynak még a versenybíró sem parancsol olyan nagyon. Főként, ha nincs. Meg hát, van egy kis lazaság, mióta bezárt a bánya, s nem kell ott pecsételni. Mert aztán akkor sehol 320 �palócföld 95/4 sem lehet. „Ne baszd már!" a leggyakrabban elhangzó mondat. S hol legyen laza az em­ ber, ha nem a kocsmában, illetve „civil" szerveződésben"? Nem tudom, Lisbeth, maguknál, abban a példaként emlegetett, szervezett, sőt működő társadalomban, megjelennek-e a torkosabb férfiak az ivóban pontos időre? Vagy nem is szerveznek sorversenyt a félreesőbb részeken? Egészségesen élnek, és egészségesen utál­ ják egymást. Lehet, azért késnek. Itt mi magunk közt vagyunk - hétköznap három óra el­ telik, amíg megfordul egy célját tévesztett gépkocsi - egymás háta mögött simfeljük a másikat, de együtt sörözünk, habár pontatlanul kezdjük, és pontatlanul dőlünk ki a sor­ ból. Hiába a többéves gyakorlat, ki se tudja, mennyit bír el (sörből). A szabad verseny szelleme megzavarja némileg a régi reflexeket, s az időhatár a kapacitást. Megrészegülünk, mielőtt nyernénk. Nehogy valami áthallásos példázatot olvasson ki ebből, Lisbeth. De tegye, ha akar­ ja. És most szól O laf a manó, aki ebből a levélből már-már kifelejtette önmagát. Azt mondja: jó, hogy megfogadtam a tanácsát, és ez alkalommal csakis fé rfia k ró l írtam magának, de az őket hazaváró asszonyokról semmit. Azok megtisztították már a ka­ pákat. Sok eső hullt, ragad a fö ld . A zt is mondja Olaf, köszöntsem magát összes minőségemben, mint a sorverseny zsűritagja, mint a magyar-román tanácskozás tanács­ ta la n figyelője. Úgy, hogy, Lisbeth: ave! A magyarok és a románok maradjanak a he­ lyükön, a vihar dúljon, nőjjön a krumpligumó, a költők nyugodjanak. Csókolom a vidámabbik arcát. U.i.: Jut eszembe, azért nem emberekről, hanem elvekről írtam magának, pedig pom­ pás alakokat láttam, mert tartottam tőle, hogy elolvassák és esetleg megneheztelnek érte, ha nem kvadrálnak a saját tükörképükkel. Maradjunk tehát a szellemibb régiókban. Ma­ gát azért mindenestől idevárom. 321 �műhely Thomas Merton Thomas Merton (1915-1968) a modern amerikai költő, Hopkins után, a másik nagy megújítója a XX. századi keresztény ihletésű lírának. Merton előbb cisztercita, majd trappista szerzetes volt. - Tíz évig hallgatón, míg végre elöljárói ösztönző felszólításá­ ra ismét kezébe vette a tollat. Megírta életrajzát; a szemlélődő, benső élet megannyi titkairól szólt és megénekelte e század kín-gyötört érzéketlenségét, és annak veszélyeit is. A magány és a világméretű közösség egymásért viselt felelőssége teremti meg a Senki sem sziget, A monasztikus béke, a Szemlélődés magvai valamint Gondolatok a magány­ ban című prózai munkáinak elmélkedő eszmevilágát. Verseiből mindvégig magyarul kevés jelent meg. Jeles műfordítók gyűjteményes Merton-kötetéböl való az alább közölt két vers az idei József Attila díjas költő, Tóth Sándor tolmácsolásában. Dal Jöjj, hol az éjszaka bús folyói Tenger-mormolást idéznek S halld meg e pusztító időben Mint sikkad el énekünk. Lombsátor alatt Széljárta fák közt nőjenek hárfáink húrjai. Ám nyugalmas reggelünk virág-sorában Őrléptünk lassú legyen, Míg átkelünk bolygó-jajoktól kisért napfogyatkozásokon, Órák szegélyén, vágy-gyötörten, Hol Jeruzsálemünk fehérlik. És sírjunk ha a fénylő égi had Lesz mása a fogoly vízióinak: Mégis, őrizd meg szenvtelen tekinteted. Gyújts minél több őrtüzet Mert eljöhetnek tolvaj-csillagok Hogy életünket elrabolják. 322 �palócföld 95/4 A holtak büszkesége Az ősi sírok ajtait bezúzták S üres kapukban ernyed el a szél. Híres tábornokok papír-lelkei Avarként jajongnak Théba kövein. Kaviccsal telt hajdani búzás korsók, Gyászolók-hagyta borostömlők Tudják, végleg szárazak maradnak E fáradt császárok úgy, ahogy összeöltve Feketék, mint a bőr. Rémít, ha halljuk a hangot, miként szólal egy Sándor-múmia: ,,A z eső hárfa-húrjait tépve hívd elő A rejtett siratót. Békítsd meg a rég-holtakat, Mert félő, kívánják még az élet pára-lengő sós szagát, S mint füst a kráterek fölött Átsuhannak majd a sír-szegélyen, Védett tereken lézengenek Ijesztve élőket, lerombolt falai közé bújva arany palotáknak.” Papír-lelkű cézári árnyak Éneke hangzik a kopott köveken: „Csöndes reggelt vonj az éj szemére, Rongyként borítsd lángoló hazádra, És csapj közénk, hogy ólmos eső-húron szólaljon A sirató.” 323 �palócföld 95/4 Tóth Sándor Őszbe költöző Királyi fejékről elcsent egy rubintot nincstelenné válik az erdők udvara Ki remél még próbál és hasztalan keresne látható s már fojtott minden parazsa Utolsó napokra ő lesz a lesvető koldusként uralja a megrabolt időt amikor ledobja sivárult gúnyáját térden fogadja az őszbe költözőt Pálya Vonatra várok. Csarnok és peron kihalt Majd jönnek néhányan Lapáttal csákánnyal Az utolsó kocsiba szállnak Tíz kilométerrel arrébb fölszedik a sineket Csákányuk szikrázik Vigyorgásuk még elkiséri az utolsó vonatot 324 �palócföld 95/4 Padlásszobában Könyvek. Széken mostoha írógép A papírlap asztalhoz simul. Annyi kényszer-megadásban végül önkéntes zebra-csíkos toliam letéve sikkan mint gyerek a nyári csúszdán Máris csúcson áll rója betűimet kuncog Ha elfogy a munició karcolja árnyék-szavaim Így lövi ki a sáncokat hol magamban állok Már tudom szabadságom csupán ennyit ér Négysoros Aluljárók kihantolt kútjai Mélyvizű a hallgatás Gyermek sír kés-hideg huzatban Már nincsen több állomás 325 �palócföld 95/4 Széri Varga Géza : Szőlőhegy 326 �valóságunk A.Gergely András Hogy ne legyünk többé gyarmat... (Balassagyarmati elit-családok státuszreprodukciója) Kisvárosi tér, definiálatlan lokális státus Számos kutatás készült már, mégis alapvetően keveset tudunk kisvárosainkról. Mindmáig hiányzik többségük mentalitás­ történeti föltárása, hiányzik a kultúra historikumát és helyi jelentéseit átfogó antropo­ lógiai analízis, nem nevezték meg időtállóan az érdekszerveződés kisvárosi típusait, a lo­ kális identitástudat specifikumait, szerep és funkció egymásra vonatkoztatott jelentősé­ gét, s főképp megkülönböztetett táji törté­ netét. Pedig a kisvároshoz legelőször is tör­ ténelem kell és helyi öntudat, a munkakul­ túra és a közösség-alakítás esélye, piackör­ zet és prosperitás reménye, vagyis egy "kul­ túra-egész" és annak tradíciója. Ezért Ba­ lassagyarmat fejlődésrajzát sem lehet anél­ kül megrajzolni, hogy föltárnánk a betelepí­ tett szlovákok történeti jelentőségét, hogy tisztáznánk a vallási csoportok erőterét, a nyelvi struktúrák és szubkultúrák minősé­ gét, vagy megneveznénk a városnak a Felvi­ dékhez, a Palócföldhöz, Szécsényhez, Váchoz és Salgótarjánhoz való viszonyát. Kisvá­ rosaink történeti szerepét és mostani jelen­ tőségét firtató kutatók történetszociológiai és néprajzi föltárásai talán ezért is eléggé szegényesek; ugyanis a városiasodás puszta formáinak, a formális tervszámoknak és mutatóknak szociológiai elemzése csupán pompás díszletek értékelését jelenti, de nem a társadalmi valóság teljességét. Ugyanez a helyzet a helyi társadalmak virtuális "egysé­ gét" mérlegelő felfogással, hangoztassák ezt akár politikusok, gazdászok, jogászok vagy politológusok, a makrotársadalmat amúgy jól áttekintő struktúra-elemzők, vagy bárki más. A kisvárosi díszletek mögött ugyanis rendszerint mindmáig föltáratlan közössé­ giség és sajátos mentalitás van, nemegyszer korántsem csak földrajzi vagy értékrendbe­ li, hanem inkább történeti vagy politikai okokkal magyarázható csöndes elszigetelt­ ség, amely olykor együtt jár az elnyomott identitástudattal, az elmaszatolódott érték­ 327 �palócföld 95/4 rendszerrel, a sárbatiport lokálpatriotizmus­ sal, a szerepvesztéssel vagy a zsákutcás el­ zártsággal. Ezek a mögöttes jelenségek ugyan a falutelepülések többségében is meg­ találhatók, de épp a kisvárosi polgárosulás folyamata (valamint hatása a falusi népes­ ségre) olyan módon akadt el, hogy az egy hosszú történeti trendre nyomja rá bélye­ gét. A városi-kisvárosi miliőt az intézményes érdekközvetítés, az operatív beavatkozás kényszerei és a centralizált párthatásköri szemlélet igen keményen körülhatárolta az elmúlt negyven évben; emellett a gazdasági és igazgatási fejlesztés is kényszerekkel vet­ te körül a korábban még életképes autonó­ miákat. A pártdöntések állami és igazgatási döntéssé válása, a formális önigazgatás és az érdekképviseletek megnyirbálása egy monumentális transzmissziós szíj hajtóke­ rekévé tették a kisvárosokat, amelyek ko­ rábban a maguk gazdaság- és társadalom­ szabta közösségi terében formálták ki sa­ ját szerepüket, jelentőségüket. A hazai városfejlődésben a lakótelepek homogenizálása, a helyi érdek és akarat degradálása, valamint a redisztribúció ve­ zérelvként alkalmazása immár a teljes öntu­ datvesztéshez, szereptévesztéshez segítette a magyar városokat, s jelentősen pusztította a helyi "mi"-tudat maradékait is. Ebben a társadalmi-történelmi települési térben mindennek ellenére nem az alávetett osztá­ lyok, hanem a települési népesség meghatá­ rozó bázisát adó középosztályok és helyi eli­ tek szenvedték el a legnagyobb vereséget és veszteséget. A most kialakuló új középréteg már nem a polgárosult paraszt, nem a váro­ siasult munkás vagy kereskedő, az iparos vagy a szolgáltatást nyújtó, hanem egyrészt az ingázó, a kétlaki proletár, akinek életstratégiája, életmódmodellje sajnálatos mó­ 328 don nem őriz éltető tradíciókat a múltból, nem épít jövőt a jelenből; ugyanakkor a fel­ törekvő vállalkozói réteg életesélye nem a polgári normák által körülírt, hanem a hir­ telen meggazdagodás, a kockáztató merész­ ség és rátarti sikerképesség és gyors mobili­ tás-készség által serkentett. Ez a karakterét tekintve elmaszatolt identitású "új polgár" ma a kortárs kisvárosi társadalmi fejlődésmodell alapja, amiről árulkodik az értékren­ dek struktúrája, a helyi függésrendszer kis­ városi modellje, a mozgásdinamizmus, a kö­ zösségi kapcsolati konfliktusok jellege, s ál­ talában a lokális közösségek és önállóságok válsága, hiánya. Közismert ma már a visszafordíthatat­ lan folyamat, amelyben mintegy évszázada az ország határszéli településeiről a megyék illetve az ország centruma felé, az infra­ struktúrával jobban ellátott falvak-kisváro­ sok felé áramlik a népesség. A Budapest felé vonzódást a Trianon utáni és az 1945öt követő határ-mizériák és területvesztések tovább erősítették. Nyilvánvaló, hogy e trendnek a kisvárosi helyi társadalmak ön­ törvényű és sokrétű kultúrájára (hagyo­ mány-maradékaira) igen kegyetlen hatása volt és van. A kultúraközvetítés formalizált intézményrendszere és a kommunikáló tár­ sadalmi alrendszer nem nyújt védelmet a fölülről eltervezett urbanizációs és iparosító stratégiák ellen. A történeti trendek husza­ dik századi szereplői végképp reménytelen folytatói a félbeszakadt, az erőltetett és a megkésett polgárosodásnak, a serkentő mentális légkör hiányában zsákutcássá lett településhistóriának, különösen azután, hogy a trianoni határmegvonás számos jól prosperáló régióközpontot (gondoljunk itt Kassára, Szabadkára, Aradra, Nagyváradra, Sopronra, Nagykanizsára, stb.) szó szerint elvágott annak települési környezetétől, pia­ �palócföld 95/4 cától, történetileg rögzült gazdasági és tár­ sadalmi terétől, kulturális gyökereitől. Balassagyarmat ugyanezért lett valósá­ gos mintapéldánya a periférikus megrekedtségnek. A húszas évek óta a kisvárosi infra­ struktúra kialakítása "nem-rentábilis beru­ házásnak" minősült a községpolitika igazga­ tási céljai és a társadalmi mozgások tenden­ ciái alapján (az egyedüli kórházat és orvo­ sait leszámítva, akik régóta megyei felada­ tokat láttak el). A második világháború után a "csinált városok" ráadásul azt a maradék energiát is elszippantották a szerves kisvá­ rosi fejlődéstől, ami véletlenül helyben meg­ termelődött a történelmi idők során. Az elmúlt évtizedben a kisvároskutatási tapasztalatok szerint egy új populáris el­ lenkultúra, nyilvánosság-igény, autonómia­ vágy követelt helyet magának a közigazga­ tási, gazdaságpolitikai és kommunikációs politikák helyi, sőt országos plattformjain. Ez a folklorizálódási(?), mozgalmi(?), vállal­ kozási és reprivatizálási(?) folyamat egy új szociálpolitikai térszerkezet kialakulását igérte. Pontos irányai, erővonalai még nem látszanak tisztán, de remélhető, hogy az igazgatásjogi enyhülés, az önkormányzati szabadságjogok visszanyerése után, a túl­ centralizált és pártirányított várospolitika megszűnése nyomán valami újszerű, auto­ nóm, szerves fejlődés indul el. Talán a régi kereskedő- és agrárvárosok mezőgazdasági népességének növekedése és ezzel párhuza­ mos relatív elöregedése visszafordul majd, s esetleg a fiatalabb generációk vállalkozáské­ pessége lesz az új öntudat, a gazdasági talá­ lékonyság és a települési autonómia legfőbb eszköze. Talán egy-egy régi település képes lesz megkapaszkodni saját gyökereibe, ha­ gyományaiba, kulturális mintáiba, vagy mintaadó társadalmi csoportjainak újjáéle­ dése segít új szerepre találni, amihez vi­ szont szüksége lesz önképének tisztázásához és múltképének megtisztításához. Ehhez próbálok dolgozatommal hozzájárulni. A magyar kisvárosok nemcsak egy spe­ cifikus világ helyszínei, nem puszta térképre rótt közterületek, hanem olyan társadalmi terek, amelyek helyi atmoszférájához évszá­ zadok óta kötődnek sajátos kölcsönviszonyok, érdekterek és kompromisszumok, struktúrák és funkciók, kooperációk és in­ tim kommunikációk is. A kisvárosi kultúrákban rendszerint, s Balassagyarmat esetében különösen is a környező vidékkel való kapcsolat a megha­ tározó, s ez előbbre való a megyéhez vagy a fővároshoz fűződő igazgatásjogi kapcsolat­ nál vagy alárendelt viszonynál is. Minden helyi közösség kompromisszum-kényszereit ugyan történelmi idők óta a merev besoro­ lási (igazgatási, katonai, gazdasági, stb.) sze­ repleosztások határozzák meg sok szem­ pontból, de a kultúraátadás és a tradícióát­ vétel "morális" kötelezettsége ezeknél nagy­ ságrenddel erősebb késztetést jelent a váro­ si társadalmi térben meghatározó szerepű polgárság révén. A "totális szocializmus" idején a társadalmi struktúra manipulálása és az ágazati preferenciák elosztása halmo­ zódó hátrányként jelentkezett a kisvárosi miliőben, s mert az állami- és pártirányítás megteremtette a területi érdekrendszert, az ettől való függetlenedés vágya és a települé­ si önállóság kérdése korszakos program lett. A gazdasági-termelési cseremechanizmusok a történelmi integráció esélyeit rontották, kihatottak a társadalmi kapcsolatokra és a kultúrafelfogás vagy -átörökítés rendjére is - de épp a kisvárosokban még életképesen megmaradt tradicionalitás segített megőriz­ ni az oktrojált kultúra elleni közérzetet és a társadalmi szolidaritást. Gondoljunk itt a kiskőrösiek szlovák etnikus identitására 329 �palócföld 95/4 vagy a bajai bunyevácokra, az északi hegy­ fiktív "egységét" hatalmi szóval kialakító vidék interetnikus áramlataira, kölcsönha­ igazgatási irányítás ellen. A hagyományokat tásaira, vagy a nyugat-magyarországi váro­ minden helyi társadalomban jogszokások, sok osztrák-német orientációjára, s mind­ közösségi szankciók védik, a kulturális kü­ ezen településeken a más (vagy a kettős) lönbségeknek pedig szinte egész hierarchiá­ ja veszi körül a hétköznapi viselkedést. Táj identitás megmaradására... Táji és történeti szempontból számos al­ és műveltség, lokális civilizáció és jellemző földi agrárváros kiüresedett, számos polgári szerepviselkedés összefüggő rendszere áll hagyományú felvidéki város elerőtlenedett, készen egy védekező magatartás pajzsaként, s még ennél is több új ipari település növe­ s ez, a hatalom által sokszor "elmaradott­ kedett föl szerves kulturális örökség és az nak" titulált konformizmus a szociális füg­ azt hordozó történelmi polgárság nélkül. De gőségek és szocializációs minták egészen épp a köztulajdonhoz és a település egészé­ archaikus variánsait rejti. A térbeli mozgás hez való viszony nagyon jellemzően kisváro­ és a térbeli eligazodás biztonsága olyan ter­ si maradhatott a meglévő történeti kisváro­ ritoriális biztosíték és olyan kapcsolati szo­ sokban, avval együtt is, hogy külterületi né­ lidaritás jegye lesz, amelyet sem a jogi pességük relatíve magas maradt, térbeli ha­ vagy történeti kiváltságok, sem a települési táruk viszont csökkent, tehát a település szintű autonómiák megvonása nem gyöngít­ magja nagy vonzáskörzettel együtt működ­ het - legfeljebb elföd, láthatatlanná tesz. hetett csupán, ami viszont rontotta a hozott Minderre azért kellett itt kitérni, mert tradíciók megmaradásának esélyét és a tár­ valójában a városi elit életesélyeit, a meg­ sadalmi, kulturális vagy etnikai csoportok maradás és az átörökítés, a tradíciótartás és relatív autonómiájának megőrzését. a modernizálódás, a politikai változás és a A makrotársadalomban lezajlott foglal­ települési autonómia egymást metsző törek­ kozásszerkezeti változások miatt a legtöbb véseit, attitűdök egymásra rétegződését fedi városkában, így Gyarmaton is (főként Tria­ el Balassagyarmat közelmúlt félévszázados non és 1945 után) igen megfogyatkozott társadalmi struktúra-"fejlődése". Ebben a (különösen a második világháborút követő­ városban a népesség háromnegyedét tette ki en) a kereskedő-polgárság létszáma, csök­ a zsidó, szlovák, szerb és német lakosság a kent a hagyományos agrárnépesség jelen­ századfordulón, hatféle nyelv és vallás je­ tősége, nőtt viszont a külkerületi és falusi lezte az együttélő etnikumok kulturális he­ bejáró-ingázó réteg aránya. A társadalmi terogenitását. Ennek a tájegységnek nem státus sajátos viszonyt jelent a táji-történeti volt még egy olyan városa, ahol ekkora lett felfogásmódok, a kulturális szerepviselke­ volna a városon belüli szellemi-értelmiségi dés, a magatartási szabályok és a kollektív elit aránya a többi strukturális csoporthoz kapcsolatok, illetve a kooperációk terén. A képest. hagyomány alapján a városi helyi társadal­ A város hivatalnokrétege is a megszerzett makat spontán rendek tagolták még fél év­ vármegyei székhely-státusznak, egy igazgatási századdal ezelőtt is, sajátos csoportviselke­ központnak megfelelő nagyságú volt, talán dési szabályok és konvenciótisztelet működ­ egészen a második világháborúig. Igaz, a régi tették, amelyek keretein belül védekező elő- politikai elit egy része egzisztenciálisan nem ítéletesség ébredt föl a helyi társadalom kötődött a városhoz, gyakorta inkább vidéki 330 �palócföld 95/4 kúriáján élt birtokosként, és a gyarmati po­ litikai közélet sem igazán igényelte e dzsentri-arisztokrata társadalom folytonos jelenlétét. Minthogy a város kereskedelmi és piacközpont volt, igen jelentős volt és maradt egészen a második világháborúig e regionális gazdasági központ kereskedőréte­ ge (főként zsidó lakossága). Ugyancsak a piaci és gazdasági körülmények miatt lehetett je­ lentős a város jószág- és terményfeldolgozó iparosrétege. Nem feledhetjük továbbá, hogy a trianoni határ fenntartását biztosító kato­ naság, és a vasútforgalmat bonyolító vasutasság is számottevő volt. E rétegek térbeli elkülönültsége is egyértelmű volt a múltban, s a zsidó nagykereskedők főutcai és óvárosi há­ zai, az értelmiség kertvárosias villái, a főként szlovák mezőgazdasági cselédség és paraszt­ ság "parasztnegyede", a vasutastelep és a lak­ tanya minden népességkeveredés ellenére ma is térképre rajzolhatok, hiszen a városrészek viselik is e történelmi-topológiai neveket. Vi­ selet, foglalkozás, lakóhely, nyelv, vallás és kulturális magatartás jelezte a városlakók csoport-hovátartozását, térbeli-társadalmi identitását. A társadalmi feltörekvés elfogadott nor­ mái meghatározottak voltak, de például az iparos vagy kereskedő emberek szorosan összetartottak, egy sajátos zárt világban él­ tek, s ugyanilyen zárt világban élt a humán értelmiség, amelynek a bírói és az orvosi kar volt a vezető rétege. A pedagógus réteg akkor sem volt olyan nagyon megbecsült, s kényte­ len-kelletlen eszköze is volt a feltörekvő falu­ si diákság mobilitás-korlátozásának. Talán ez is egyik oka lehetett annak, hogy a város szerves értelmisége arra az útra tért, amelyen a husza­ dik század legtöbb magyar kisvárosának értel­ misége is a fővárosi száműzetés felé indult. A térbeli rétegződés általában belső nor­ matív feltétele a helyi, kisvárosi társadal­ mak működésének, s a kötődés, a település saját érdekteréhez fűző viszony teszi szo­ ciológiailag is konkréttá az egyén helyzetét. Balassagyarmat fejlődésárnyékba került 1919 után, és a településhierarchiában el­ foglalt helye igen szánalmassá lett - viszont a társadalmi mikrozónák térbeli stabilitása, megmaradása a lakópolgári tudat továbbé­ lését segítette. A felvidéki kisvárosiság a XX. században már nem a nyelv és az öltözet egyneműségé­ ben érhető tetten, mint mondjuk XVIII-XIX. században, hanem inkább az etnokulturális és szocializációs mintákban, a tradíciókban, melyek nemcsak történelmileg hozott örökségelemei, hanem rituálék, csoportszintű mo­ dellek, szokásjegyek is. Ezek a területi hovátartozást nem a nyugatmagyarországi vagy a bodrogközi identitástudathoz teszik hasonló­ vá, hanem a gazdálkodás, az éghajlat, az élet­ mód jellegzetesen palócos, felvidékies, "szlovákos" típusaihoz. E "kelet-európaias" szfé­ rában a modernizáció, az indusztrializáció, a "fölülről és kívülről" hozott progresszió min­ dig több ellenállást váltott ki, mint a nyugati országrészben. Más volt a haladásfogalom, a tér- és időfogalom, más a tempó az új iránti befogadásban, más tehát a pszichikai tér és a kommunikatív kapcsolatrend, mint egyebütt. A városnak és környékének lakosságát, a települések lakóinak térbeli megjelenés­ módját és mozgásdimenzióit kétféle viszony is meghatározta. Egyrészt nem volt érvé­ nyes ebben a kultúrtájban az a merev fel­ osztás, amely az urbanizálódott és a rurális társadalmakat különbözteti meg a világ java részén. Hiszen Gyarmat lakói ugyanabban a szociokulturális mezőben városiak és falusi­ ak, iparosok és agrárosok egyszerre, parasz­ tok és polgárok, kereskedők és termelők egyidőben. A városi térben ennek ellenére 331 �palócföld 95/4 vallási, szellemi, mentalitásbeli és viselke­ désbeli övezetek is meghúzhatok voltak, nemcsak igazgatási, képviseleti vagy mun­ kamegosztási határvonalak. E mikromodell is kénytelen eltűrője volt az uralkodó körök mindenkori utasításos jellegű politikájának, s elszenvedte ez a kisvárosi társadalom a keményen irredenta nemzeti egységesítést, később a homogenizáló szocialista pátoszt, majd a rendszerváltó nemzet-kreálást is, amelyek a tájegységi és települési identitás fölszámolását, a termelési erőforrások és társadalmi erők átrendezését célozták. A helyhez, térhez és környezethez kötöttség azonban emocionálisan feltöltött, illetőleg tudatalatti sztereotípiákkal is védelmezett jelenség, amely képes volt ellenállni a kon­ szolidációk, asszimilációk és modernizációk alantas térségi folyamatainak. De Balassa­ gyarmat esetében is az a kérdés: mennyire ? (Kis)városi érdekdilemmák A magyar társadalomfejlődés 1945 utá­ ni szakaszában bekövetkezett az agrárszféra átszervezése, az agrárnépesség városba és iparba kényszerítése, de mindez kihatott a településstruktúra térbeli szerkezetére, funkcióira is, ami meg kellett határozza a paraszttársadalom sorsát, számbeli reduká­ lásának mikéntjét, a társadalmi középosztá­ lyok szétzilálásának módját és az ipari munkaerő röghöz kötésének formáit is. Po­ litikai szinten erre a folyamatra mint "ob­ jektív szükségszerűségre" hivatkoztak évti­ zedekig, habár az érintettek korántsem a kommunális viszonyok, a helyi érdekek és a települési szintű önállóság biztosítékát lát­ ták benne. A településpolitika elvei szerint ugyanis a "gazdaságtalan" méretű lakóterü­ letek visszaszorítása, megszüntetése célsze­ rű uralmi eszköz volt - ezt a gyarmati Óvá­ ros lassú, de folyamatos felszámolása pél­ 332 dázza. Az érdekközvetítés intézményrend­ szerét részint az országos központok, részint a megyék kaparintották kézbe, s ezzel a kis­ városok, gyakran végképp elveszítve törté­ nelmi autonómiájuk maradékait is, az igaz­ gatási és gazdasági-politikai elnyomatás szférájába kerültek; racionális jövőkép nél­ kül, organikus összefüggések és lakóhelyi integrációk ellenében valósult meg minden, ami egyáltalán megvalósult. A kisvárosok nyilvánvaló érdekhátrányba szorultak, bürok­ ratikus alárendeltségbe kerültek, s egy mes­ terségesen kialakított versenyhelyzetbe jutot­ tak, sorsuk sokkal inkább a centralizált fej­ lesztési elosztástól, mint lakosságuk megtartó erejétől, tipikus karakterétől vagy az egyes la­ kossági-társadalmi csoportok-rétegek kvalitá­ sától függött. S minél ősibb történelmi gyöke­ rű egy város, minél szélesebb körű volt táji környezetével kialakult szerves kapcsolata, annál drámaibban magára maradt korábbi funkciójának elveszítése esetén. Balassagyarmat históriájában is érvé­ nyesült a trianoni határmegvonás erőmeg­ osztó hatása: a város egyötödének elveszíté­ sével, mozgásterének, piacának, forgalmá­ nak, szerepének csökkenésével, a lakosság szétválasztásával és a város meghatározó je­ lentőségű társadalmi kapcsolatrendjének, kooperációs köreinek szűkülésével járt együtt. A szerves polgári fejlődés folytatása he­ lyett Gyarmat kényszerpályára került, új határmenti szerepe kihatott a lakossági tér­ beli kapcsolatokra, a vonzáskörre, a piaci, kulturális, gazdasági, oktatásügyi, demográ­ fiai és egyesületi életre is. Szerepe és rész­ ben mentalitása is politikailag konzervatív lett. Nem voltak "nagy kommunista csalá­ dok" Gyarmaton, alig akadt szocialista vagy szocdem párt-identitás, s nem maradt a vá­ �palócföld 95/4 rosnak olyan lokálpatrióta vezetője sem, aki védeni tudta volna a város státusát a hatal­ mi gyarmatosítás ellen. Az elszigetelődés és a bezáródás hozzájárult a későbbi mellőzés­ hez, az ipartelepítés hátráltatásához és az igazgatási jogkörmegvonáshoz (megyeköz­ ponti szerepkör helyett járási szerepkörű lett), s nem utolsósorban a korábbi városszerepét biztosító társadalmi csoportok, fő­ leg az elit "emigrációjához". Bármily kicsi egy város, lakosságát és érdekszféráit tekintve akkor is rétegzett, többszörösen tagolt. Ezek a városon belüli társadalmi érdekszférák mindenütt sajátos hierarchiát, változó erőterű szerkezetet, térstruktúrát alkotnak, ami nem valami absztrakt tárgyi lenyomata valamely helyi társadalomnak, hanem a helyi történelem, az emberi-kapcsolati viszonyok összessége, vagyis egy folytonosan változó metszéspont a történelmi idő horizontján. Éppen a tér­ beli-társadalmi, történelmi és mentális ta­ goltság megléte és állandó változása az, amely már kezelhetetlen a bürokratikus ér­ dekszervezeti mechanizmusban, holott „egyneműsítése” csöppet sem szolgálja a valódi helyi érdekeket, a település egészé­ nek és részeinek autonóm céljait, az ott él­ ők boldogulását. Mivel az intézményes kép­ viseletnek, a lokális érdekérvényesítésnek a tanácsi-igazgatási, szakszervezeti vagy ipa­ ri-ágazati és pártvonalakon voltak hivatalo­ san működtethető pályái, így mindenféle egyéb társadalmi-közösségi érdek csak a szabályozott érdekcsatornákon kívül, kap­ csolati tőke formájában törhetett érvénye­ sülése felé. Egy település, egy kisváros saját érdekei az erőltetett iparosítás korszakában rend­ szerint csakis az informális érdekszférában jelenhetnek meg, s ennek az informalitásnak működtetésében, generálásában és fennmara­ dásában van főszerepe a helyi elitnek. Nyil­ vánvaló, hogy az érdekérvényesítés felülről szervezettsége, engedélyezettsége jelenti a te­ lepülések akaratának, szándékai érvényesülé­ sének egyik fő akadályát, s a kiépített intéz­ ményes korlátok határolják az értelmiség le­ gális mozgásterét is. A területi érdekviszo­ nyok kézbentartói az eltérő helyi érdekeket rendszerint egységesíteni próbálják. A különböző közösségek életmódja, a la­ kóhely és az élettér, vagy a munkahely és a család színtere lehet ugyan egyenértékű a tradicionális városi közösségek kultúrá­ jával, de a balassagyarmati társadalom Trianon utáni szerepvesztése, a népességcseréket követő etnikai-kulturális megosz­ tás, majd a helyi kereskedőpolgár zsidó­ ság negyvenes évektől kezdődő pusztítása hozzájárult ahhoz, hogy a város a kiemelt szerepkörű, megyeközponttá avanzsált Salgótarján mellett visszaesett jelentékte­ len kisvárosi státusába. Balassagyarmat egyébként már a XVIII. század óta a szüntelen küzdés városa volt, ahol a megyeszékhelyi jogállásért, a felvidé­ ki piacért, az összekötő szerep megtartásá­ ért folyt a küzdelem másfélszáz esztendeig, amit a sértettség közérzete követett (1920 után), majd 1945 után a Barankovics-féle Demokratikus Néppárt melletti szavazás a „kispolgári reakciós város” minősítést ered­ ményezte. A totális státuszvesztés tehát főként a huszadik század második felében követke­ zett be, ami fölöttébb elősegítette a tradici­ onális értelmiségi elit deklasszálódását illet­ ve elmenekülését. De, mert egy város nem csupán politikai és gazdasági tevékenységek központja, hanem rituálék, kulturális min­ ták, szimbólumok, kommunikációs viszo­ nyok, magatartások, modellek és ideológiák sajátos integrációja is, ezért számos eleme 333 �palócföld 95/4 megmarad a régi értékrendnek (gondolok az egyházak hatására, a helyi ünnepekre, az etnikai-kulturális kölcsönhatásokra, a kol­ lektív emlékezetre, a munkakultúra időbeli és térbeli tagolódására, a társas mezőben ki­ épült rangok, presztízsek, megerősítések, sőt a függésviszonyok komplex mechanizmusa­ ira, stb.), amelyeknek nagy jelentősége van Gyarmat későbbi elitjének szempontjából. Balassagyarmaton a területi egységekhez kötött társadalmi egységek térben is elkülö­ nült alakzatokat eredményeztek, önálló spe­ cifikumokkal rendelkező kistársadalmak ki­ alakulását segítették elő (lásd bővebben Tausz 1993, 16. p.), s e mikrotársadalmak "tú­ lélő" technikái a mai napig is tapasztalható eszközei a megmaradásnak. A gyarmati elit a felhalmozó váltótársa­ dalom régi, évszázadok alatt kialakított stí­ lusjegyeit viselte és őrizte meg annak elle­ nére, hogy ma már visszahozhatatlan a feu­ dális nexusok hálózatának, a társadalmi kapcsolatrendnek régies formája, s aligha biztosítható a szocialista korszakban kiala­ kult társadalmi relációk kontinuitása. Talán egy új polgárosodás esélye még megvan, de jó ideig kérdés marad ezután is, hogy meg­ találja-e helyét ez a gyarmati elit, s ha igen, milyent? A modem nyugati világban egy város a magaskultúra fellegvárának számít; a ma­ gyar kisváros viszont csupán átmenetet ké­ pez a "kis és nagy kultúrák" találkozási pontjain, megőrzi és terjeszti, megváltoztat­ ja és átalakítja ezeket. A változások korá­ ban a helyi elit hagyományos helyzete, saj­ nos a legtöbb magyar kisváros esetében, így Gyarmaton is fölöttébb módosult, hiszen nemcsak valamiféle iparosodás utáni kultú­ rát kapott a régi megyeközponti szerepkör helyett, de értékrendjét ettől kezdve szerves lakossága mellett az ingázók, idegenek, 334 "jöttmentek" hatalmas tömege is átalakítot­ ta. Egy Balassagyarmat nagyságú város még befogható, de ha azt a személyes szférán túlnyúló nagyságrendű lakótér, egyúttal a társas érintkezés sok szálból összefonódott hálózata is, amelyet a kommunkációs tarto­ mány kiszélesedése, az értékrendek sokféle­ sége, a kapcsolati kultúrák burjánzása tesz a falutól és a középvárostól vagy a nagyvá­ rostól eltérővé. Úrhatnámságok, patologikus jelenségek, maníros dzsentroid viselkedésminták ugyancsak tipikusan kisvárosi sajá­ tosságok ezen a tájon, amelyet a harmincas évek elemzői, s főként a szociográfus Szabó Zoltán nem véletlenül a Mikszáth-i hangu­ latú penészvirág-tenyészet, a Madách-i tragikusság és a táblabíró világ jellegtelenségének kotyvalékaként, valamiféle álpalócos maradványként jellemeznek. Szabó Zoltán úgy látta, hogy Gyarmat a harmincas években "hivatalváros", lankák és kastély-kúriák közül kibukkanó vármegyeházával, amely keresztben áll a város vasútutcájának, s két szárnya szimbolikusan a törvényszékre és börtönre, illetve a városhá­ zára könyököl. A város fakó szürkeségét nem a gyárak korma, nem a munka és az élet füstje festette, hanem az idő, amely el­ megy fölötte tétlenül. Igaz, 1791 óta megyeszékhely, de a megye piaca utóbb a termé­ szetes földrajzi középre, Szécsénybe került, így Gyarmat a felvidéki forgalomtól és pi­ actól elesett, az ipart Tarján kapta, s azután elorozta a megyeközponti gazdasági fejlesz­ tést is. Szabó Zoltán szerint Gyarmaton a vár­ megye fontosabb volt, mint a város, a dzsentri fontosabb, mint a polgárság, a ka­ szinó fontosabb, mint a középréteg, amely felépíttette. A városra az átmenetiség, az ideiglenes­ ség a jellemző, kevés a tett és az alkotás, s a �palócföld 95/4 város nem mint város, nem mint közösség akar érvényesülni, hanem a gyarmatiak akarnak előbbre menni magában a gyarmati társadalomban. Mindenki más akar lenni: a dzsentri arisztokrata, az iparos középosz­ tálybeli, a paraszt meg altiszt vagy iparos. A belső mozgás nem tiltott, csak nehéz, és föl­ emészti a feltörekvő erőt és szándékot, ezért mindenki fölfelé néz és lefelé taszít. Itt találhatók "a legmegbízhatóbb lenézői osztályuknak, vagy fajtájuknak, a legturánibb németből jött magyarok, a legantisze­ mitább kitértek. Iparosokból lesznek a legszolgább hivatalnokok és az alsó szociális rétegekből a legantiszociálisabb emberek. E kapaszkodás nemcsak annyit jelent, hogy mindenki fölfelé akar jutni, hanem hogy mindenki tele van gátlásokkal... Hisztérikus társadalom ez, különösen a felsőbb rétegek­ ben, tele takargatni, titkolni valókkal, félel­ mekkel, rettegésekkel és vágyakkal. Ilyen bizonytalan, ingadozó, öntudat és önbiza­ lom nélküli társadalmon, ilyen városiatlan, összevissza, stílusára és saját életformájára nem talált városon könnyen lehet teljhatal­ mú úr egy szép, nyugodt, tisztastílusú, mér­ tékletes, de gőgöspompájú vármegyeház és az a szellem, amelyet megtestesít." (Cifra nyomorúság, 218-230. p.). Szabó Zoltán több mint tízoldalnyi átte­ kintése a városról sajnos igen keserű, s nemcsak az úrnép, a sorvadó kispolgárság, a földjehagyó parasztság vagy a városszéli le­ süllyedt félproletárok "jellegtelen szomorú­ sága" és "unalmas nyomottsága" szempont­ jából tanulságos, hanem a szerepvesztés, a szerepnélküliség szociografikus élménye mi­ att is kulcsfontosságú. Igaz, Szabó Zoltán nemcsak Gyarmatról, hanem lényegében a Dunától Tarjánig terjedő kisrégiónyi tájról írja ugyanazt a keserű jó­ indulattal terhes kritikai véleményt, amelyre a határvonal, a korlátos iparosítás, az alul­ fejlett mezőgazdaság nyomta rá bélyegeit. S mert e táj népessége korántsem oly szomo­ rú és elzárkózott, azért legjobbjai és jobbra törekvői igen hamar megtalálják a lejtős utat Vác és Pest felé. A táj közvetítő szere­ pű volt: "hídnak rendeltetett... szükségképpen ellentétes tájak közé, minden hatások befo­ gadójának, alkalmazójának és továbberesztőjének" maradni, vagy "előlépni" hazai Felvidékké, ahol az értelmiséget a lehetősé­ gek és alkalmak szorításában vergődő dzsentri elemek túlsúlya fogja vissza, ami azután meg is látszik a város társadalmi szerkezetén (ld. Cifra nyomorúság, 27-29. p.). "Balassagyarmat zsidósága körülbelül megfelel a fa lu si zsidóságnak, nagyobb méretekben. A gettó utcáiban saját életük fü lled t melegében élnek az ortodoxok és csak néhány került f e l az úri társaságba, ügyesen alkalmazkodván a társaság kívá­ nalmaihoz" (u.o. 213. p.). Szabó Zoltánt ide-idéznem éppen az ál­ talam kisvárosi sajátosságokként jellem­ zett élettények, a térbeliség, a tradíció, a városi polgári szellemiség öröksége vagy reprodukálódása miatt fontos. A mai Balassagyarmat általánosságban kevésbé színes, mint ami egy szűk építészeti együttesből és egy még szűkebb körű tradi­ cionális polgári szellemiség megmaradásá­ ból képzelhető lenne. Azonban a zsidó kis-, közép- és nagypolgárság java részének (mintegy 2000 embernek) deportálása után is megmaradt benne annyi mentális örök­ ség, ami talán elegendő lehet magának a városnak státusreprodukciójához. Jogos kérdés lehet: mit nevezhetünk eb­ ben a városban elitnek ? A hétköznapi tudatban egyfelől a jól élők, a látványosan jól lakók, a privát szférá­ ban választékos miliő-hatással bírók vagy 335 �palócföld 95/4 politikai szinten a tényleges és kizárólagos befolyást gyakorlók körét sorolják az elitbe. Hipotézisként ez elfogadható is lenne, de hozzá kell vegyük a sem gazdasági, sem po­ litikai szinten nem reprezentált elit-csopor­ tot is, a kulturálisát. - Abban az értelem­ ben, ahogy kiválasztódik, ahogy megújul, ahogy önmaga túlérvényesítése nélkül is je­ len van, ahogy átörökít értékeket, normá­ kat, életformát, integrációs struktúrákat és ideológiákat, ízlést, zártságot, hatékonysá­ got vagy tudást. Érdemes ide sorolni a kap­ csolati elitet is, amely a maga kulturális ní­ vóján, családi és társasági körében, szakmai vagy vallási-hovátartozási miliőjében hor­ dozza egy bizonyos típusú hatékonyság rej­ tett dimenzióit, amelyek nem mérhetők jö­ vedelemmel vagy lakásminőséggel, de érzé­ kelhetők egy kommunikatív szférában, egy bármily poros, mégis konzekvens értéktér­ ben, amelyek megtalálhatók az életforma­ azonosságokban, a társadalmi integrációs mechanizmusokban, az értékrend közössé­ gében, az életvezetési stratégiákban, stb. Úgy tapasztaltam, hogy Balassagyarma­ ton számos család van, akik ezekre akkor is példát, modellt nyújtanak, ha az egyes orga­ nikus életforma-típusok már nincsenek meg itt a maguk sértetlenségében. Ennek a "rej­ tett elitnek" szinte minden tagjára is érvé­ nyes az életstratégiák egymásra rétegződé­ se, "strukturált individualitássá" változása. Talán ama bizonyos Pest felé vezető lejtős út, s a város megbicsakló történelmi szere­ péből adódó hátrányos helyzet eredményez­ te, hogy Gyarmat semmivel sem rosszabb ma már, mint egy átlagos nyugati kisváros­ ka, fölhígult és/vagy eltörölt polgárságával, ki sem alakult munkásságával, gyökértelen iparával, megcsonkított térségi szerepével. A helytörténész Majdán Béla szerint az 1945-47-es korszakban a város a polgári 336 pártokat részesítette előnyben, 1950-től már nem volt megyeszékhely, elszenvedte a második igazgatási-szerepköri funkcióvesz­ tést, majd a káderezést, a szakapparátus szétverését, a szerves értelmiség felmorzso­ lódását, ami nyilván ismét elősegítette (föl­ tehetően a legrátermettebbek) elvándorlá­ sát, előidézte az "osztályidegenek" státus­ vesztését és/vagy deklasszálódását, elfojtot­ ta a vallási-kulturális-egyesületi élet mara­ dékait, s mindehhez jött még a "hatellemis" vezérek korszaka, a polgári iparosság fölszá­ molása, a város régi karakterének elmasza­ tolása. Viszont - ugyancsak Majdán szerint - ezt követte a hatvanas évek közepétől a politikai "ébredezés", a makrotörténelem változása, a túlélő generációk új szerepkere­ sése, a megőrzött sokféleség élesztése és a "kulturális trezor" felnyitása, a politikai­ igazgatási decentralizálást követő kitárulko­ zás, az új helyi igények megfogalmazása és a helyi vezetés valamiképpeni megerősödé­ se. Majdán "nevesíti" ezt a fejlődési állo­ mást: a Lombos (avagy Lőwi)-korszak volt ez, amely a tanácsi önállóság nehezen érvé­ nyesíthető ideológiájának és a hatvanas évek közepén beállt enyhülő politikai lég­ körnek meglovagolásával, a külső ágazati támogatások és a felső politikai kapcsolatok mozgósításával, s ezek következményeként a hetvenes évektől már egy megnevezhető szellemi pezsdüléssel és fokozódó iparfej­ lesztéssel jellemezhető. - S ezzel már az örökségek egyik fontos eleméről, az intéz­ ményesült viszonyrendszerek használatáról van szó. A szerepvesztett kisváros új szerepének kialkuvása, a zárt kommunikációs tér nyitá­ sa, a bizalmi alapú külső kapcsolat „beveté­ se” tipikusan ennek a kisvárosi elithagyo­ mánynak alapeleme. Kétségtelenül paterná- �palócföld 95/4 lis, bizalmi alapú, de olyan örökséget hordo­ zó eszköz, amely már nem a sikerképtelen dzsentri vészreakciója, hanem a perszonális nexusokon és kapcsolati intimitáson nyugvó cselekvést eredményezi. A városi tanácselnök Lombos nem a me­ gyei, mesterségesen fölérendelt szférában keres megerősítést, hanem - átnyúlva ez in­ tézményes korlát fölött - a még központibb szférában; nem a megyei elismerésért és nem a fővárosiért cselekedett, hanem a kül­ ső megerősítéssel stabilizálta vagy jobbítot­ ta a város romló helyzetét az intézménye­ sült interperszonális mezőben. A Szabó Zol­ tán jellemezte helyzetben még a főispáni titkár vezérlete alatt pakolták a vármegye hajdúi a megyeháza portáján a szövőszéke­ ket és a házi szőtteskiállítás darabjait, hogy a megye népe munkához, a város jövede­ lemhez jusson a helyi kézművesiparból Lombos Márton (kispolgári kereskedősegéd !) pedig az országos pártvezetéstől eszközöl ki fejlesztési támogatást, kihasználva a kol­ lektív tapasztalatot és a funkcionális esz­ köztárat. Korszakok, kulturális szintek, kap­ csolatok és karakterek különbségei ezek... Ennek az újtípusú kapcsolatrendnek, amely a perszonális térben erősödik meg a szocializmus korszakában, még két tartozé­ ka van, igen karakteresen. Az egyik a város "menedékhely"-jellege, amely részben történelmi, részben jelképes is, hiszen a törvényhozó igazgatási logikájá­ val nézve senkinek nem volt érdeke határ­ széli várost fejleszteni, és lakosi szempont­ ból sem volt jobb jövőt remélni - mégis szá­ mos értelmiségi Pestről is ideköltözik, vál­ lalkozóktól népművelőig, orvosoktól gyárve­ zetőkig sokan leltek itt új funkciót, s talál­ nak jövőreményt is. Sőt, a város párttitkára is egy jó ideig ide száműzött, büntetésből ide helyezett egyén volt. A másik eleme az újjáalakuló kapcsolatrendnek a „csakazértis” mentalitás: bár a negyvenes évektől a hatvanas évek közepéig egy mély retardáltság-érzet telepedett rá a város értelmiségére, mégis számos sikerér­ zet is ehhez a túlélő magatartáshoz, illetve a retardáltság elleni küzdelemhez kapcsolódik utóbb. A retardáltság-érzet elleni cselekvés pe­ dig ekképpen éltető erőt tartott fenn, a túlé­ lés programját hívta elő, lassan előkerültek az életesélyeket növelő, az egyenlőtlen el­ osztást kompenzálni képes belső, emberi, kapcsolati, értékrendi, családi tartalékok, az új szereptudatok bázisai, s bizonyos érte­ lemben a mai funkciótudat, értékrend és perspektíva-biztonság részecskéi kezdtek egymásra épülni. Úgy vélem, alkalmasint ez is egyik (alig látható) oka volt annak, hogy egy magát megtartó értelmiség, egy kezdeményezni merész vállalkozói réteg és egy ideológiaiszakmai-pártkapcsolati tőkéjét konvertálni képes csoport (túl azon, hogy nyilván kalan­ dor konkvisztádorok is feltűntek vagy visszatelepültek) moccanást idézhetett elő Balassagyarmaton. A „túlélés programja” mint a balassa­ gyarmati elit (vagy a sok szempontból ebbe a körbe tartozó kiemelt és kiemelkedő értel­ miség) helyzete, cselekvési rutinja és a ver­ tikális differenciálódásban betöltött szerepe viszont nemcsak az individuális motivációk­ kal magyarázható - bár e téren az egyéni életmód-stratégiákat és életesélyeket inkább tartom meghatározó jelentőségűnek, mint a réteg- vagy státuszcsoportról leírható jel­ lemvonásokat. Az individuális cselekvési programokat szeretném az alábbiakban az életstílusok és életvezető értékek felől megközelíteni. E té­ ren a társadalmi cselekvést és ezen túl a 337 �palócföld 95/4 kollektív (vagy réteg-ismérvek szerinti) kapcsolatokat lehet leginkább megnevezni, amihez szükséges, de nem elégséges ismérv a rétegződésben elfoglalt hely definiálásá­ hoz. A balassagyarmati elitnek számos kü­ lönböző jellemvonása van, de törekvéseik hasonlítanak vagy emlékeztetnek egymásra, s meg lehet nevezni például a céltudatos, ra­ cionális cselekvőket vagy a politikai és/vagy gazdasági, sőt kulturális szerencselovagokat, akiknek sikeréhez vagy túlélő stratégiájához a körülmények bizonyos összejátszása adott inkább felhatalmazást, mint a hozott kultú­ ra. Az elitet, ami kisvárosi szinten a társa­ dalmi élet irányításában, befolyásolásában, kihívásainak megválaszolásában elért jó po­ zíciót, gyakorlottságot és kiemelkedő dön­ téshatalmat jelent vagy ezekhez nagyon kö­ zel eső státust, interperszonális kölcsönviszonyok rendszereként, hálózataként talál­ tam meg. Az esetek egy részében egyéni vi­ selkedésről, nézetekről, tanult mintákról van szó, a kérdezettek java részénél azon­ ban a társadalmi környezettől korántsem független reakciókat, kihívásokra adott vá­ laszokat találunk, tehát részben strukturális változókat is, amelyek belátásához véltem fontosnak a fönti „történelmi ív” fölrajzo­ lását. A balassagyarmati elit viselkedése, tag­ jainak válaszai a sorskérdésekre, érdekeik és létfeltételeik is a társadalmi környezet szerkezeti sajátosságaitól meghatározottak, a társadalmi munkamegosztáson belüli po­ zíciójuk adta készletekből építkeznek. Lás­ sunk ebből néhány momentumot. Helyi elit és elit-értékek A magam törekvése ebben a kisvárosi társadalmi térben leginkább az volt, hogy 338 átlássam a gyenge kötéseket, a be nem val­ lott cselekvési vagy értékrendbeli párhuza­ mosságokat, a viselkedés mögöttes motivá­ cióit és azok társas visszhangját, az életesé­ lyek egyenlőtlenségeit és hasonlóságait, a kulturális és politikai tőkék konvertálható­ ságát, illetve mindennek hatását egy kap­ csolati és kulturális reprodukciós mechaniz­ musban. Mivel maga a gyarmati társadalom is „kis minta”, továbbá mivel a helyi elit re­ latíve és ténylegesen is kis számú, s mivel részben „jöttment”, részben innen emigrál­ ni törekvő, a helyi elitet tarthatnánk akár az esélytelen, sikertelen, fluktuációra képte­ len, mobilitásra alkalmatlan csoportnak is, vagyis olyannak, amelynek racionális osz­ tálycselekvése eleve reménytelen. - Viszont épp az empirikus tapasztalat mondatja azt, hogy a gyarmatiak mai elitjét nem elsősor­ ban a származási elit adja, nem is a tudáse­ lit, sőt mégcsak nem is a politikai elit mégis megvannak bizonyos elitvonásai, a perszonális kapcsolatrendet is magába fog­ laló paraméterei. Nem állítanám, hogy életvitel-szerű egy­ ségről, zárt kapcsolati szféráról, szintetizálódott műveltségi szintről vagy intézménye­ sült kapcsolattartásról van szó - inkább csak odáig merészkednék, hogy a kulturális cso­ porton, családi-társasági környezeten, fog­ lalkozási társas körön kívül van még valami, ami az elit különböző csoportjai között, de virtuálisan mégis egyazon szintre helyezi annak egyedeit: ez pedig a kisvárosiság, amely egy makrotársadalmi tagoltság kép­ zetén belüli pozíciót jelent az ott élő és ön­ magára reflektíven tekinteni képes szférá­ ban. Vagyis például annak tudása és ponto­ sabb ismerete, hogy egy fővárosi kulturális életben részt venni kivételesen nehéz ugyan, de mert az elitbe kerülést fogyasztásra al­ kalmas kínálattal biztosító szolgáltatás (al­ �palócföld 95/4 kotás, oktatás, értékközvetítés, stb.) maga is piaci termék, s egy nagy piacon csak való­ ban másabb-jobb termékkel lehet "betörni", addig egy helyi piacon már "piacképes" le­ het az is, akit esetleg be sem engednének a fővárosi piacra. A gyarmati kábelgyár igazgatója vagy a zeneiskola tanára a maga szintjén éppoly si­ keres, ha nem épp sikeresebb, ismertebb, mint fővárosi kollégája... S a vidékiségnek ez a tünete mindigis megfogalmazatlan vagy kímélettel, esetleg önsajnálattal megfogal­ mazott maradt, a vidéki elit ezt származásá­ val hozza. A „piacképesség” persze itt érvé­ nyességet, hatékonyságot, eredményességet, s gyakorta többletszorgalommal produkált többlet-teljesítményt is jelenthetne. A vidékiség egyik alapvető tünete, hogy az optiká­ ja más, mint a fővárosiaké: számukra az „itt” ugyanolyan helyi identitást, kapcsolatrendszert, szokásokat, értékeket mutat, mint az "ottaniaknak" a sajátjuk, sőt, alkal­ masint erősebb kötődést, lokálpatriotizmust is eredményezhet. A vidékinek a szó nemesebb értelmében több köze van a vidékhez és magához a la­ kóhelyéhez, mint a nagyvárosinak. Ezenfe­ lül a mozgás, az utazás ma már nem aka­ dály. Gyarmatról egy órányi az út Pestre, semmivel sem több, mint a pestieknek a Ba­ laton vagy a Mátra. (Ennyiben nem eltúl­ zott, hanem valóban átélhető tragédia a határmentiség, amely bizonyos időszakokban térben is lehetetlenné tette a gyarmatiak számára a szerves környezettel való együtt­ élést). A mozgásnak ez a lehetősége a vidé­ ki számára többleteket kínál csupán, nem pedig elvesz a helyiek helyzeti előnyeiből. S talán az ingázókat (a nem tartalmi, hanem fölösleges funkcionális mozgást végzőket) leszámítva, korántsem státuszromboló jelle­ gű maga a mozgás, amely az elit számára nem kényszer, hanem lehetőség inkább, éle­ tük horizontális kiteljesítése, s egyúttal ar­ ról is árulkodik, hogy a kisvárosi létben minden megvan, csak kicsiben, emberlépté­ kű méretben, s ami nem lenne, az sem elér­ hetetlen. További fontos szempont a gyarmati elit státuszának reprodukciójában, ami az elit számára mindenütt kulcsfontosságú cél: ne­ vezetesen az életszínvonal nívóján kívüli ha­ tékonyság, a hatás, a befolyás, a hatalom növelése az adott szinten sokkal könnyebb, mint a nagyvárosi vagy a fővárosi közegben. Egy átlag értelmiségi vagy felső elitbeli éppoly kevéssé tudja befolyásolni az orszá­ gos külpolitikát vagy a privatizációs para­ métereket, mint egy balassagyarmati orvos a kórházi-egészségügyi ellátás helyi javulá­ sát, vagy a textilkereskedő a cseh és szlovák vászonfesték-gyártást és ipari műszálfel­ használást. Ne felejtsük el azonban, hogy épp az elit "ópiuma" a siker, az érvényesülés, a hatás és a presztízs , amelyből relatíve sokkal több jut a vidékinek. S ez ugyancsak a státusbiz­ tosításhoz, a sikerességhez, az elit-normák minimuma szerinti "minőségi extraprofit­ hoz" tartozik. Nem beszélve arról, hogy az elitet éltető, reprodukcióját segítő perszo­ nális kapcsolatháló mennyivel több bizto­ sítékot tartalmaz kisvárosi szinten, mint a fővárosban. További, a helyi elit státuszja­ vulását vagy helyzetkonzerválását jelző, szimbolikusan is jelentőséggel bíró momen­ tum az életszínvonal. A társadalmi feltörekvésnek régtől fogva ismert kritériuma az életszínvonal növelése és az ambíciók teljesedése mint az életmi­ nőség javulásának eszköze. Kétségtelen, hogy a hirtelen nagyra nyílt életszínvonal­ olló ma már összehasonlíthatatlanná teszi a fővárosi elit lakás- és életszínvonal-helyze­ 339 �palócföld 95/4 tét a (se nem iparvárosi, se nem igazgatási, se nem mezőgazdasági karakterű) kisvárosi­ akéval. Az általam látott vagy meglátogatott ba­ lassagyarmati elit-lakások igen jól reprezen­ tálják, hogy egy kisvárosban felsőközéposz­ tályi vagy annál jobb szinten élni szinte csak szándék kérdése a fővárosi viszonyla­ tokhoz képest. Maguk a helyi elit tagjai egyértelműen "fölfelé" vágyakoznak, de jó­ zan mérlegeléssel megrekednek a tisztes, szerény helyi gazdagságban. Például a gyar­ mati kulturális elit tagjainak otthona, hang­ szerekkel, festményekkel, sok könyvvel, technikai felszereltséggel, telefonnal, tagolt terekkel és tágassággal igen jól reprezentál­ ja a korántsem ódivatú polgárias vagy nagy­ polgári miliőt. Szintúgy nem kevés azok száma, akik pesti egzisztenciájukat hagyták ott balassa­ gyarmati vagy Gyarmat-környéki letelepe­ désért, a vidéki egzisztenciáért. S akik ma Pesten észrevétlen beolvadnának, azok ott az elithez számítanak, továbbá harmoniku­ san élik át és élvezik is életstílusuk sikerül­ tét. A mai gyarmati kulturális elit java ré­ sze számára a fölmorzsolódás, az elemi elvegyülés vagy az elidegenedettség élményét hozná a főváros; egy kisváros, a maga intim tereivel, befogható méreteivel és szűkös in­ formációs hálózatával valóban kisstílű tud lenni, de főképp csak annak, aki világvárosi méretekhez szocializálódott vagy azt isme­ retlenül áhítja. A helyi elit státusztermelésének egyik forrása viszont éppen az, hogy az áttekint­ hető méret kínálta definiált, behatárolt mozgástér lényegében állandó marad, s csupán az ezen belüli változások jelente­ nek kihívást az alkalmazkodásra, ami az eredendő mozgékonyság esetén a legke­ vésbé sem gond. 340 A helyi közösség, akármilyen fiktív oly­ kor mint közösség, mégis számos integráló erőt, többféle megerősítést és belső kontrollmechanizmust, áttekinthetőbb értékren­ det, kollektíván jóváhagyott célképzeteket fejleszt ki magában, sokszor egyértelműen megteremti az életforma-azonosság értékét is, amely kulturális vagy szimplán emberkö­ zi kapcsolatok mezőjével, intézményesült viszonylatok rendszerével veszi körül az egyént, aki számára a kollektív tapasztalat bármily változékony legyen is - egyfajta belső szervezőerőt jelent, s ezt minduntalan megerősíti vagy korrigálja az egyéni és csa­ ládi, kisközösségi és helyi társadalmi élettö­ rekvések adott kerete. Mindez részben vé­ delem is a külső veszélyek és a belső konf­ liktusok ellen, akkor is, ha a konfliktusok átélése csak alkalmilag teremti meg az idő­ leges véleménytársulásokat. Vagy ahogy Tausz Katalin is írja: mindez ideologikus közösségtudatot, helyi referencia-csoporto­ kat termel, vagyis lehetőséget teremt arra, hogy önmagát csoportként is megfogalmaz­ va, az „én-” és "mi-tudattal" másoktól megkülönböződve, helyhez kötődő szerkezeti el­ rendezésben élhessen (Tausz, 17. p.). Bár a helyi elitnek sosincs meg az állan­ dósága, s még kevésbé van meg a makrotársadalmi szintű elismertsége, a gyarmati elit számára a gyakran láthatatlan réteghatárok sokkal több biztosítékot jelentettek a múlt­ ban, mint manapság. Mint Utasi Ágnes írja, ennek okai részint a többnemzetiségű helyi társadalom egyes rétegei között kialakult közmegegyezéses közlekedési pályák, ré­ szint az iskolai végzettség, származási kö­ zösség, családi normarendszer és nyelvi-kul­ turális örökség által meghatározott életstí­ lus-egységek kialakulása voltak. Létezik egyfajta diszkontinuitás, amely a harmincas évekbeli (vagy korábbi) elit és �palócföld 95/4 a mai elit között van. A mai, kialakuló vagy mainak tekinthetünk. Olyanokra utalok, részben kialakult gyarmati elit már nem mint a kulturális cserekapcsolatok, az infor­ ugyanaz az elit, amely származási előnyeit mációs terek, a kommunikációs szféra rela­ még élvezte a harmincas években. Két tív (vagy szelektív) zártsága és emellett ru­ szempontból azonban mégis megmaradt és galmassága, a családi normarenden belül a tovább él ez a társadalmi csoportozat: egy­ szülők mintaszolgáltató szerepe, a belső és részt fölhasználva a fővárossal való kapcso­ külső harmónia megnyilvánulásainak tiszte­ latát, az információs hálózatot és a családi- lete, a magaskultúra fogyasztása és átadása, rokonsági-kollegiális liezonokat, a hajdani a társadalmi hasznosságtudat és hatékony gyarmati elit java része Pestre költözött, s jelenlét mellett az emberség, a humánus lényegét tekintve nem került mélyebbre a gesztusok, a tolerancia stb. Továbbá olya­ társadalmi struktúrában, vagy nem él ma nokra, amelyek révén az emberi, egziszten­ rosszabb státuszban, mint annakidején. ciális és szellemi sikerképességgel mérik az Másrészt ugyanők örökül hagyták Gyarma­ elithez tartozást, de nem függetlenítik ettől ton azt a normarendet, amelyet az alacso­ a morális lét eleganciáját, az erkölcsi tartás nyabb státuszú társadalmi osztályok is kon­ és a fennség látható megnyilvánulásait; s dicionáltak mint elit-ranghelyzethez tarto­ ahogy a hasznosság és hatékonyság mellé zót, s amelybe a mai felsőközéposztályi csa­ helyezik a műveltségi normákat és az anya­ ládok betelepültek, vagy ahová fölemelked­ gi biztonság feltételeit mint értékelveket tek. S ahogy amazok - mint Utasi írja - „a abból végülis a legklasszikusabb intellektuá­ Budapestre kerültek 70 százaléka a legma­ lis elit-felfogás világlik ki. A szellemi elit-csoportba tartozók gasabb presztízsű lakóövezetekben (főleg az I., XI., XII. kerületekben) él”, és „a főváros­ ugyanúgy, mint a gazdasági elit tagjai, ön­ ban is megőrizték a családi státuszt megille­ magukat nem sorolják az elithez, de az odatő szegregációs pozíciót”; az új gyarmati tartozók meghatározásakor pontosan azt az elit is - vélem én - arról a családi érték- egzisztenciális és mentális ranghelyzetet ír­ rendszerről vall ma, amely a kitartásra, a ják le, amilyen az övék. Magyarán: az ön­ hátrányos helyzetet előnyösre fordítani ké­ meghatározásnál elsősorban valamiféle em­ pes mentalitásra, a túlélésre, a státuszmeg­ beri tevékenységtöbbletet, mintaszolgáltató őrzésre szocializálta az újabb nemzedéke­ magatartást, sikerességet és emberséget, ket. Ha a harmincas évek gyarmati elitjét az szellemi fölényt és morális tartást hangsú­ iskolázottság, a nyelvtudás, a családi neve­ lyoznak, de az elit fogalmához mindezeket lés konzekvens volta - az értékszolgáltatás nem kötik, hanem azt szívesebben használ­ szempontjából - vagy épp a fiatalabb nem­ ják valamiféle elvont értékkategóriaként, zedéknek "útravalóul" adottak szempontjá­ amelyet talán inkább a gazdasági életben ból nézzük, igen szembeszökő, hogy ez kö­ játszott szerep, a politikai befolyás vagy a hatalmi befolyásolás-képesség jellemez szá­ vetkezetesen megmaradt. Kondícionálódott tehát Balassagyarma­ mukra, s ezt magukról okkal nem tételezik. A mai balassagyarmati értelmiség elit­ ton az elithez-tartozásnak néhány formai jegye, amelyet (főképp a humán értelmiség fogalmába mindenképpen a vezetők szférája berkein belül) talán eredendően a polgária- és a jól keresők vagy gazdagok ("főorvosok, sodás, a városlakó polgári értékrend tartal­ gyárigazgatók, sikeres vállalkozók") szférája 341 �palócföld 95/4 tartozik, akiknek sikeressége kívülről de­ terminált, hivatalosan elismert vagy támo­ gatott. Ugyancsak érdekes, elitet jellemző motí­ vum az életesélyek szimmetriája: az egyéni életrajzok párhuzamossága sokszor megle­ hetős hasonlóságokat mutat, s mindegyik életútban kulcsszerepe van a családnak, az indító családi környezet hosszútávú hatásá­ nak, a szülők értékrendjének, a familiáris kapcsolatoknak és késztetéseknek, anélkül, hogy a legtriviálisabb vagyonosodás feltéte­ lezése állna mögötte. Az elit-szerephez hoz­ zátartozik a gyermek életesélyének javítása, amely mint a jövendő elitbe tartozás lebeg szem előtt. A mai gyarmati értelmiségi elit tagjai magukat a felsőközéposztályi szintre helye­ zik, amiben - különös tekintettel a szocializ­ mus sikeresen homogenizáló évtizedeire mélyen egyet lehet érteni velük, bárha fölte­ hetően nincs kellő rálátásuk arra, hogy amennyiben egyáltalán lehetséges lenne az új gyarmati elit kialakulása, az éppen az ő szerepvállalásuk révén lesz lehetséges. Ezt igazolja az is, hogy a harmincas évek gyar­ mati elitjének életmódjáról hallottakhoz sokban hasonlít a mai gyarmati kulturális elit életmódja és egész habitusa. Az össze­ tartozás, a családi életek egymásba karolá­ sa, a magaskulturális rendezvényeken való jelenlét, a "partyk" és kártyadélutánok, a családi zenélés és a mívesebb életvitel szá­ mos egyéb jele nagyjából ugyanazt a társa­ dalmi ismeretségi kört, ugyanolyan társas kapcsolathálót mutatnak, mint a hajdani volt (leszámítva természetesen az etnikus identitás és etnokulturális zártság annaki­ dején jelenvaló, de ma már hiányzó mo­ mentumait). A kulturális elitnek tartott csoport egy alig latens identitástudattal, „mi-tudattal” 342 is rendelkezik, de ebbe a csoportképzetbe nem sorolja a politikai elitet, sem a gazda­ ságit, miközben részének tekinti számos ér­ telmiségi szféra, szakmai kör kiemelkedett egyéneit - például orvosok a zenészeket, képzőművészeket, pedagógusok az ügyvéde­ ket, jogászok a művészeket és orvosokat, stb. S ennek az elit-körnek szükségképpeni megnyilvánulása, bizonyos értelemben men­ tális öröksége az, hogy kitartásra, lelemé­ nyességre, helytállásra és sikerre szociali­ zálja a fiatalabb nemzedékeket. Minthogy ma már a fővárosi kulturális élet könnyebb elérése nem lehetetlen, re­ ményt kelthet az a helyzet, hogy a mai fia­ tal vagy második generációs értelmiségi elit megmarad a városban, visszatér vagy (a bu­ dapestihez képest még mindig könnyebben megteremthető) lakás- és egzisztenciális bá­ zis reményében helyben marad, s a KeletEurópát is elérő intellektuális minimum­ szinthez alkalmazkodni próbálva diplomát szerez, nyelveket tanul, elitértelmiségi szociabilitásra rendezkedik be. Az ilyen elit-rétegnek hosszútávú, s nem egynapélő sikerességre berendezkedett hagyománya segíthet abban, hogy a balassagyarmati pi­ aci "vadkapitalizálódás" talán visszahat majd a minőségi értékrendekre, s az elitér­ telmiségi életstratégiákat a perszonális szfé­ ra védelmére, a szellemi kiválóság elérésére serkenti. A "politikai elit" Alighanem külön említést érdemelne a balassagyarmati politikai elit - ha lenne ilyen. A város elveszített megyei státusa, a frontier-szerep és a periferizálódás két ten­ denciát engedett érvényesülni: a helyi poli­ tikai vezetés 1952 után egyrészt főképp „ej­ tőernyősökből” állt (mint rendszerint a me­ gyeközpontok), másrészt épp a Salgótarján �palócföld 95/4 preferálása miatt hátrányos helyzetbe szorí­ tott gyarmatiak rákényszerültek arra, hogy összeszedjék politikai hatékonyságuk, kap­ csolatrendszerük maradékait, s azt részint az új megyeközpont ellen fordítva, részint önvédelmi eszközként használva stabilizál­ ják korábbi státuszuk romló állagát. A mai átmeneti korban még megmaradt, jobbára nyugdíjas-korú hajdani párt- és ta­ nácsi vezetők bizonyos mértékig igyekeznek átfesteni emlékeiket, vagy épp ellenkezőleg, örök értékű sikerkorszakként gondolnak az elmúlt évtizedekre, de többségük kihullott a politikai elit befolyásoló szerepköréből, el­ veszítette kapcsolatait és eszközeit, korosz­ tálya kihalt vagy visszavonult, s így a mai politikai konstellációkra már szinte semmi­ féle hatással nincsen. Mindenesetre a haj­ dani politikai érdekkörök befolyásolása ko­ rántsem csupán a politikai élet vagy a helyi politika-irányítás szintjén keresendő. A mai politikai vezetésnek sincsen közmegbecsülésnek örvendő, sikeres vagy leg­ alább karizmatikus státusza, de a korábbi­ nak (az egyetlen kivétel Lombos Mártont leszámítva) még kevésbé volt. Amennyire a tegnapi politikai "elit" mai önértékeléséből kiderül, ezek az em­ berek éppúgy szociábilisak próbáltak len­ ni, éppúgy a maguk "kiválósági" öntudatá­ val és némileg eltúlzott omnikompetenciájával definiálták létük értelmét, mint a helyi elit-értelmiség a maga morális hasz­ nosság-tudatát és szolgálat-elvét. Mind­ ketten azt látszanak céljuknak tekinteni, hogy Balassagyarmat ne legyen többé gyarmat, ne legyen többé sem a megye, sem az ország gazdaságának, politikai in­ tézőköreinek, munkaerő-gazdálkodásának vagy idegenpolitikájának, határőrizeti szférájának gyarmatosított státuszba szo­ rított elszenvedője. A volt tanácsi vezetők a maguk helyze­ tét hagyományosan a pártirányítással szem­ benállóként vagy csakis formális együttmű­ ködésként határozzák meg, de az ezzel szembeni természetes gyanakváson túl ez utólagos minősítésekben mindenképpen sze­ repet játszik egyfelől a helyi vezetés min­ denkori függő helyzete a helyi gazdaság si­ kerességétől, másfelől a természetes ódzko­ dás a még hatalmasabb irányítóktól és híve­ iktől. Minthogy pedig a helyi gazdaság igen fejletlennek volt mondható, a mai fejlődési állapotban a politikai szféra szétziláltsága még kevésbé kedvez egy (bármily formális) politikai elit kialakulásának és elfogadottsá­ gának. Nincs tehát balassagyarmati politikai elit, amelyet ekként értékelhetnénk. A város történeti egzisztenciavesztése és szerepének minimalizálódása meglátszik a helyi vezetés "gyengeségén" is. Néhány dzsentroid allűrt leszámítva az eddigi helyi vezetés inkább kapcsolati elitként működött, inkább ér­ dekkijáró szerepe volt erősebb, mint az el­ nyomó és végrehajtó, s ebben az értelemben köréhez tartozott a helyi katonai és rendőri tiszti réteg a maga klubjellegű kapcsolati körével, ami ugyancsak a város kulturális miliőjét "segítette" tovább egzisztálni, mert nem volt olyan szoros az uralmi ráhatás és nem volt olyan kicsi az uralmi távolság a helyi kulturális elit és a politikai-hatalmi vezérkar között, hogy minden apró közügy­ be beleszóltak volna "föntről". Mindez arra figyelmeztet, hogy amennyiben létezett kul­ turális elit-tradíció ebben a városban, annak szuverén, rejtett szféráit nem próbálta totá­ lis és kombattáns módon befolyásolni, va­ gyis élni hagyta ez a politikai szféra. Mindennek ellenére a balassagyarmati középosztályi társadalom túlélési stratégiái­ ra nyilván hatott a politikai légkör is. 343 �palócföld 95/4 Amennyire a kívülálló ezt érzékelheti, fölte­ képpen, hogy térbeli mozgással alkalmazko­ hetően nem volt annyira erőszakos a ráha­ dik helyzettudata kialakulatlanságához és tás, hogy totálisan elnyomta volna, írmagját szerepe előre láthatatlanságához. A képzelt, is elpusztította volna a kisvárosi értelmiségi és főképp politikai téren erőltetett kollektív elit-tradícióknak, de nem volt annyira erős identitástudat vagy közösségkép tarthatat­ sem, hogy épp a megmaradás érdekében a lansága bizonnyal sokakat kerget hamis, so­ hatalom ellen kialakított érdekszövetséget semvolt vagy most keletkező eszmények generált volna. A relatíve puhább hatalmi után. A város, Balassagyarmat jövője szem­ gyakorlat és a város perspektívátlansága ezért természetszerűleg erősítette azt a tö­ pontjából, tehát immár az lett a ma kulcs­ rekvést, hogy a sikerképesebb és változtatni kérdése, hogy a fölöttébb lassan prosperi­ bátor helyi elit inkább Budapestre indult tásnak induló vállalkozási szféra tőkeereje szerencsét próbálni, ami az esetek java ré­ képes lesz-e új polgárosodást elősegíteni, s szében jól vagy jobban sikerült, mint sta­ ez új perspektíva szereplői miként viszo­ nyulnak majd a magasabb politikai szférák tisztikusan várható lett volna. A középosztályi tradíció értékeinek leg­ gyarmatosító politikájához vagy a helyi elit fontosabbja éppen a középosztályi státus túlélő, hagyománytartó szereptudatához és megtartásának mintája, amelyen belül pél­ mai-holnapi szerepkereséséhez. dául a nyelvtudás, a nyelvvel rendelkezés Felhasznált irodalom: mint kulturális tőketulajdon más multikul­ Feuer Mária (1982) kóruskutatása Balassagyar­ turális területeken is megvolt, de a gyarma­ tiak számára valóban az egyik feltörekvés­ maton. In: Tanulmányok. A közművelődés helyzete és hez, sikerhez vezető eszköz maradt. Az új, fejlődésének távlatai c. kutatási főirány vizsgálatai. mostani gyarmati középosztály talán még Művelődéskutató Intézet, 103p. Majdán Béla (1993) mozgékonyabb, mint elődei voltak, s szinte Egy határmenti kisváros történelmi arculatának főbb a gyökeret-eresztés nélkül is hajlandó fölál­ vonásai. Kézirat, 14 p. Szabó Zoltán (1938) Cifra dozni helyi státusát a rövidtávú siker remé­ nyomorúság. Cserépfalvi, 2 82 p. Tausz Katalin (1993) nyében. Ez az új társadalmi réteg talán a Gondolatok egy városi kis-társadalom szerveződésé­ gyors társadalmi változás okozta válság- ről. (Kézirat. Kandidátusi értekezés.) Utasi Ágnes helyzetet, a kihívások nehezen elhárítható (1994) A kisvárosi elit változásai és sikerstratégiái. tömegét igyekszik távol tartani magától ak­ Kézirat. 58p. 344 �palócföld 95/4 Végh Károly „Kitárt marok” - hazajáróban (részletek egy soha be nem fejezhető írásból...) „Nem mondok nagyot, mikor azt mondom, hogy kerek szép Magyarországon nincs olyan f a lu , mint az én szülőföldem, Diós-Jenő... Talán a legjobb hasonlat, ha azt mon­ dom.: egy kitárt marok. A falu a tenyér közepén fekszik, szántóföldjei az öt ujj, az ujjak közti völgyekben a kies, berkes, csalitos rétek terülnek el, melyeken végig kígyózik a hegy aljából fakadó csörgedező patak. Hát még az erdeje. Felhőkbe nyúló szikláival, vadre­ gényes szakadásaival, omlásaival, járható és járhatatlan völgy-katlanjaival... Gyermek­ emlékeim felejthetetlen édes gyönyörűségei, oly jól esik visszaemlékezni reátok!" (Szentgyörgyi István) A táj, hazajáróban Ritkulnak az ünnepek. Észrevétlenül szürkülnek el. Hazajáróban egyre jobban idegennek érzem magam. Megfordult a világ. A külső történések egyre jobban elhalványodnak és a bel­ sők erősödnek fel. Az emberi arcok elmosódnak, a tájak elszürkülnek, az események önálló életre kelnek. Elszakadnak a tárgyaktól, az időtől. Más-más időben bukkannak fel emlékeze­ temben. Felnagyítódnak lényegtelennek tűnő események, és eltűnnek nem is tudom hová a lé­ nyegesek. Az idő múlásával ez egyre inkább így van. Megpróbálok rendet teremteni köztük. Erre jó a fehér papír. Hazajáróban újabbak és újabbak jönnek elő. Nógrád. Nekem elsősorban nem egy megye, nem egy falu, hanem egy tájegység. A Bör­ zsöny, a Cserhát, Diósjenő; az emberek, az emberek viselkedése, mentalitása. Ahogy távolo­ dunk térben ettől a helytől, ahol ez kezd megváltozni, nálam ott van ennek a tájnak a vége. Ahol már másképp gondolkodnak, másképp viselkednek. Önálló világ ez. Régen még azt is gondoltam, hogy kemény, láthatatlan fal veszi körül. Szerettem volna kitörni belőle. Ma már úgy gondolom, hogy inkább védett, körülölelt. Ölelésébe járok haza? 345 �palócföld 95/4 A falu Hozzánk a faluba csak az tért be, akinek itt dolga volt. Átutazni csak vonaton lehetett, a be­ kötőút ma is tisztes távolban tartja a véletlenül betérőket. Elmenni is csak az ment el innen, aki erre kényszerült. Mikor a föld, az erdő már nem adott elég munkát és lehetőséget a megélhe­ tésre. Hajnalban még sötétben utazni a gyárba, este sötétben haza. Több órát naponta. Tanulni én is így jártam el. A füstös vonaton télen a padlón papírt gyújtottunk, hogy egy kicsit mele­ gedjünk, nyáron a korom bebújt ingünk alá is, izzadt testünkhöz tapadt. A házakat a Börzsöny védte a nyugati szelektől. Azok egyre közelebb húzódtak hozzá. A hegyek megdobták a felhőket, a szelet, s azok csak a falu másik oldalán huppantak le. A felvégen azok laktak, akik leginkább az erdőből éltek, a favágók, az erdei munkások, a vad­ orzók, a csemetézők, a fűrésztelep dolgozói, a rakodómunkások és a rozsét, gombát, szed­ ret szedő cigányok. Kocsmába sem jártak le az alvégre, mindig ott ültek a Havas-félében, ahonnan a hegyek csak egy karnyújtásnyira voltak. A falu két temploma körül a módosabbak laktak, feljebb a reformátusok, lent a katoliku­ sok. Keletre aztán megnyílt a világ. Ha felkapaszkodtunk a Závoz- nyergbe, vagy a Kőszirtre, négy-öt távoli falut is láthattunk és a Cserhátot, amely nem vonzott bennünket. Nekünk ott volt a Börzsöny, máig kiismerhetetlen, vad, kemény hegyeivel. Ez volt a miénk, a nekünk való. Már büszkeségből sem kirándultunk az ettől kisebb hegyekbe. Messziről, fentről néztünk le rá­ juk. Tartást is adott ez nekünk, valami büszkeségfélét. Senkinek sem mondtuk, csak mi tudtuk ezt. De keletre a falu lábánál ott volt a tó, ahová tiltottt horgászatokra lehetett menni és tiltott fürdésekre. Szárcsákkal, gólyákkal, vadlibákkal teli nádas. És sok hal. Északra a szőlődomb pincesorral, a temetőkkel. Odébb szőlő, málna, dió, gesztenye. Délre már megakasztotta a nézést a nógrádi vár, amely hirtelen, kúposan bújt elő a földből, hegyesen maga fölé tartva a felrobbantott lőportorony csonka maradványát. A kör bezárult. A gyermekkori táj eddig tartott. A falut egy patak szeli ketté. Sokáig őrizgettünk egy régi térképet, amit nem tudom, hogy miért, üvegre festettek. A száz, kétszáz évvel ezelőtti falu volt rajta. Ahogy a víz lezú­ dult a hegyekből, kacskaringósan utat vágott magának, úgy épültek melléje a házak. A pa­ takban libák fürödtek, ősszel hordók álltak benne, dézsák, hogy megduzzadjanak. Több he­ lyen kövekből gátat építettek, itt összegyűlt a víz és fürödni lehetett, az asszonyok pedig sulykolták a szennyes ruhát. Gyakran találtunk „aludt” köveket, melyekkel kékes-szürkén lehetett rajzolni a házak falára. Télen mikor befagyott, az egész falu gyermekserege ott csúszkált rajta. Irigyeltük azokat, akinek olyan csizmájuk vagy bakancsuk volt, amelynek a sarkára patkó volt szegezve és ezzel „kacarta” a jeget. Fahidak vezettek át rajta. A víz a hegyi forrásokból jön - ma már egyre kevesebb -, leginkább Zsibakból, amely nevezetes forrás. Jód tartalmával barnára festette a környező köveket, a forráshoz tett fa­ vályút. Gyógyhatása kétségtelen, de máig kihasználatlan. A valamikori tengerfenék itt felgyűrődött. Olyan sziklák vannak itt, amelyek szinte csak megkövesedett tengeri csigákból, kagylókból áll. A falu vezetése mindig tervezte, hogy bevezeti a vizét, de a terv, terv ma­ radt. 346 �palócföld 95/4 A táj és az ember idővel hasonul egymáshoz. Egymáshoz csiszolódnak mint patakban a kövek. Az alföldi emberekben a végtelen nyitottságot fedeztem fel, míg az itt élőkben a zártságot, a keménységet. Talán a szél, a hó tette keményebbé az arcokat, a szívós, agya­ gos, köves, szántásnak ellenálló föld? Ki tudja? Csak a burkot nehéz feltörni, alatta igaz emberekre találunk. A szegénység A szegénység nem nyomor formájában volt velünk. Tisztes szegénység volt ez. Feltűnően gazdag senki sem volt a faluban. A föld köves és agyagos, az ipar távol. A falu szegényei a fel­ végi muzsikus cigányok és néhány, az élet szélére sodródott lumpen család. Koldusra nem is emlékszem. A cigányoknak mindenki adott használt ruhát, ha kellett ételt. Ők „megmuzsikál­ tak” névnapodon, vagy gombát hoztak az erdőből. Nagyobb csetepaté sohasem alakult ki köz­ tük és a falusi emberek között. Lopások is alig történtek. Mindenki élte a maga életét. A szőlődomb tele volt ültetve gyümölcsfákkal. Körülkerítve nem voltak. Bátran oda le­ hetett állni, enni belőle. Ha jött a gazda köszönni kellett, nem elfutni. Csak elvinni nem volt szabad a gyümölcsöt. Gyermekkoromban egy ilyen cseresznyefára másztunk fel egy pesti diák barátommal. Megjött a gazda, mi fenn a fán csücsültünk. Nekilátott a fa alatt lucernát sarlózni a nyulaknak a hátikosarába. Mikor végzett, felszólt nekünk: - Fiatalurak, ha meg nem sértem, nem szednének az asszonynak egy kicsit? - és nyújtja fel a sapkáját. Barátom szólni nem tudott ámulatában. Magában már azt fontolgatta, hogy melyik felén ugorjon le a fáról és eredjen futásnak. Csak a nyugodtságom tartotta vissza őt. Én András bácsit láttam a legszegényebbnek a faluban. Utolsó volt aki fehér gatyát hordott, mezítláb járt. Ott lakott a „kultúrkert” alatt, nádfedeles háza már majdnem rá­ dőlt. Különösen mióta a felesége meghalt. Kicsit dadogott, de mikor a verseit kezdte fújni, megindult szépen a szavajárása. Befelé élt már, a mezőn is inkább a virágokat és a mada­ rakat nézte, mint a munkát. Mielőtt végleg rászakadt volna a háza, a falu vezetői elhelyez­ ték egy szociális otthonba. Utolsó vasárnap felöltözött a legjobb ruhájába, elment a temp­ lomba. Ott a paptól illendően szót kért, és versben köszönt el a gyülekezettől. Mikor évekre rá megkerestem, egyedül ült kint a parkban. Egyre jobban dadogott, verseit magának mondta, és szorgalmasan jegyezte őket kockás füzetébe: Erdők közelében lakom, Ha kakukk szól, ide hallom. Fülemüle olykor-olykor, Idezenél a bokorból. Versfaragó ember sok élt a faluban. Ha halottja volt a falunak, vigasztaló énekeket ír­ tak, melyeket a virrasztóknak olvastak fel a koporsó mellett. A vers a dal itt a szegény em­ beré volt leginkább. 347 �palócföld 95/4 E vidékről, már az én emlékezetemből való történet: Az író-olvasó találkozón a meghí­ vott költő alig mondta el egyik versét, mikor egy nagybajuszú atyámfia felállt, megpödörte a bajuszát. - Az semmi, mondta. Benyúlt a zsebébe, elővette saját verseit és hosszasan ol­ vasta őket. Volly István Misztótfalusi kiadású Vőfélykönyvében Diósjenőn jegyezte fel ezt a szép gyertyástáncot: Mikor a menyasszonyt fektetni viszik, Akkor a vőlegényt pokolra vetik. Hej, pártám, pártám, gyöngyös koszorúm, Majd szögre akasztlak édes hajfonóm. Már két szál gyertya ég, mindnyájan látjátok, Hogy Atya-Fiúisten van, azt ti is valljátok, Azért az Istentől áldást kérek rátok, Végre az egeket örökül bírjátok! Első gyertyát gyújtom az Atya nevében, Aki teremtette őket az életbe, Vigye is fel őket az egek egébe, Ezeket kívánom szívesen! A három szál gyertya szépen világít már, Szerelembe esett ez a szép hitves pár, Az Úrnak áldása legyen ott, ahol jár, Jöjjön mindnyájunkra sok szép tél, tavasz, nyár! Csoszogi az öreg suszter esete gyakran megtörtént velünk is. Ott lakott a Peceparton. Ő olyan cipő foltozását is elvállalta, amiről magunk sem gondoltuk volna, hogy egyszer még hordani lehet. Mindig sürgős volt a javítás, mert másik nemigen volt. Meg kellett hát várni. Gyakran ránknézett amikor fizetésről volt szó, s csak annyit mondott: majd legközelebb. Egy ilyen utunk alkalmával a falu másik cipésze ránk kiáltott, hogy hová megyünk? Mond­ tuk, hogy az öreghez. De hisz ő is cipész, adjuk csak oda neki. Nem mertünk ellentmonda­ ni, de otthon volt mit hallgatni. Alaposan megkérte az árát és csak nagysokára készült el. Ezután már a fél falut megkerülve mentünk az öreghez, nehogy újból ránk kiálthasson. A festészet Gombaszögi úr a klasszikus csavargók közé tartozott. Valaha polgári életet élhetett - ez kitűnt szavaiból - azt mesélték, hogy szép háza van Balassagyarmaton. Fejét hatalmas fe­ hér szakái lengte körül és mérhetetetlen bűz. Nagy ellensége lehetett a tiszta víz, a szappan; legtöbbször kerékpáron járta a vidéket, hatalmas batyukat akasztva rá. Ott aludt, ahol az este érte. Nem volt ritka, hogy szakállában szalmaszál is díszelgett. Hozzánk gyakran betért, mert nagyapának valamikor valamilyen ügynöki munkát vég­ zett. Hatalmas darab avas szalonnát megevett rengeteg sóval és hagymával, amit állítása szerint igen szeretett. És ha volt, borocskát is rá. Batyujából gyakran előhalászott egy összerakható festőállványt, amit aztán a legfeltűnőbb helyre állított fel, hogy lehetőleg mindenki lássa és csodálja őt, amikor fest. Ilyenkor magyarázott is a falu népének. Emel­ kedetten, felsőbbrendűen, azok meg nevettek a háta mögött. Képeit megpróbálta eladni, el­ cserélni, de a faluban nemigen talált vevőt rá. Egy képpel, ha jól emlékszem egy használt nagykabát ellenértékeként megajándékozott bennünket. Az alkotás olyan penetráns bűzt 348 �palócföld 95/4 árasztott - csak az Isten tudta, hogy milyen festéket használt -, hogy először a padlásra került, majd onnan a gazdasági udvarrra, a szénapadlásra. A festészet, a festő fogalma so­ káig az ő nevéhez kötődött. Ezt csak halványítani tudta a csendes, szerény Barabás Gizella, aki gyakran megfordult a faluban. Velünk szemben festette le Marton bácsit és feleségét népviseletben. Finom, szelíden megfestett akverellek kerültek ki a kezéből. A nyolcszázas évek elején élt a faluban egy bizonyos Fagyasné, akit istenfélő volta elle­ nére mindenki boszorkánynak tartott. Ha elapadt, vagy véres lett egy tehén teje, azt ő szoptatta meg a kígyóval a réten, mások látták, hogy a rétekről és a földekről lepedővel szedi fel a harmatot, hogy terméketlenné tegye másnak a földjét. Sebes lábait állandóan rongyba bugyolálta, a rossz nyelvek szerint azért, hogy a népek ne lássák, hogy olyan sző­ rös mint a boszorkányé. Hát ennek az asszonynak a fiát piktor Gergőnek hívták, mert cso­ daszép fákat, virágokat, állatokat tudott festeni. Mindenki bámulta, még a „kaputos” em­ berek is. Mi lett volna belőle, ha még tanulhatott volna is? És ha már a piktorság egy külön fejezetet, egy külön „hazajárást” kapott, feljegyzem, hogy Mányoki János tudós prédikátor 1712-1728-ig volt a falu református papja, az egy­ házmegye első esperese. Huszonegy gyülekezet tartozott hozzá. Fia Mányoki Ádám több­ ször meglátogatta édesapját Diósjenőn. A kultúra Diósjenő. A régi kultúrház. (Kodály mennyire nem szerette a kultúr szót, a kultúrembert, a kultúr nemzetet, mert felsőbbrendűséget takart, más lenézését.) De mi csak a „kultúrba” jár­ tunk, amely valaha kastély volt, vagy inkább kúria a falu közepén. A kastély a hegyek alatt áll ma is, hivalkodóan és gőgösen elkülönülve. Ma szociális foglalkoztató intézet. A kultúrnak szép lakótornya volt, nyikorgó falépcsővel. Később iskola is működött itt, magam is jártam oda. Szintenként egy-egy osztály. Valószínűleg azért kellett lebontani az ötvenes évek végén, mert a régi, úri rendszer jelképe lehetett. Ráfogták, hogy életveszélyes. Lebontották a tetejét, falait átütötték, árkádos folyosóját megszüntették és egy modern, jellegtelen ipari üzemet létesítettek belőle. Ica néni lemezei hatalmas tölcséres hangszórókon vasárnap teleharsogták a falut. Ma­ gyarnóták, érzelmes operett dalok. Szívküldi-szívnek. Mindenki az utcán sétált, talán má­ jus volt (mert májusban mindenki nagyon szerelmes...), talán nyár. Délután, mert délelőtt legtöbben a templomba mentek, csak délután rajzottak ki az emberek. A házak előtt a pa­ dokon ültek, hallgatták a dalokat. A Néprajzi Múzeumban hatalmas fotó látható: Diósjenő. A református templomból jönnek ki az emberek népviseletben. Még a régi házak, a patak partján a topolyafák. Ezek­ ből a fákból emlékszem egyszer sokat kidöntött a vihar. Félelmetes volt a látvány is. Hatal­ mas gyökerük kifordult a földből, házakra, villanyoszlopokra dőltek, mint óriásira nőtt gyufaszálak. A kultúrkertben is égigérő fák voltak, fenyő, hárs, a régi park maradványai, és az utcá­ val párhuzamosan tekepálya. A férfiak korsóból sört ittak és filléres alapon játszottak. Né­ hány kiváltságos gyerek - én sohasem - a bábukat állítgatták, és visszagurították az elaka­ dó golyókat. Néhány fillér járt nekik ezért. Komoly kereset. 349 �palócföld 95/4 A parkban hatalmas gesztenyefák voltak. A gesztenyéket mindig az iskolások gyűjtöt­ ték össze. Ma sem tudom, hogy mire használták fel. Első emlékem a nagyteremben az ütemes taps. Édesapámmal voltam. Felálltunk, fáradt szürke arcok: - Éljen Rákosi, éljen Rákosi! Mosolytalan szemek. Majd kínai vendégek, ha­ talmas fekete csajkán. Barátsági nagygyűlés. Érthetetlen és csodálatos hieroglifák az au­ togram kérőknek, majd futottunk a kocsik után, melyek hatalmas port kavartak a kövesúton. Ekkor mázolták fel Hann bácsi deszkakerítésére: „Nem tűrjük a kétlakiakat!" Sokáig nem tudtam, hogy kik azok a kétlakiak. Hát Hann bácsi az volt, mert két felől is húzott jö­ vedelmet. A vasúttól, ahol talán bakter volt, és a földből is, mert ő nem ment be a tsz-be. Pár holdját a két tehenével művelte. Valakinek sehogyan sem illett bele a jövőképébe. Azt is mondogatták, hogy ezeket a feliratokat idegen emberek mázolták fel éjszakánként, nem helybéliek. De lefesteni, lemosni akkor senki sem merte. Csönd vonult a falura, mindenki csak hallgatott. A bálokba, azokba nem lehetett beleszólni. Először cigányzene húzta a talpalávalót, majd később a fiatalok átvették a hatalmat. Lampek bácsi, az állomásfőnök mandolinon játszott, Bolgár Józsi tangóharmonikán, Móricz Emil dobolt, a kis Jugó pisztonon játszott. Én csellón próbáltam az ütemet követni. Büszke voltam rá, mert alig tizenévesen már egy egész korsó sört kaptam, amit persze egész estére beosztottam. Éjfélkor az udvaron menet­ rendszerűen elcsattantak a pofonok, amúgy legényesen. Hozzátartozott az esthez. A terem­ ben körben ültek a lányos anyák és árgus szemmel figyelték lányuk minden mozdulatát. Előfordult, hogy egy felbőszült mama a terem közepén néhány pofonnal utasította rendre leányát, mert nem illő módon táncolt. A lázadó fiatalság szerény, falusi megmozdulásai voltak ezek. Tánciskola is működött itt. Nekem M. Mari jutott párul, akinek csak a derekáig értem. De azért csak szaporáztuk valahogy. Később ebben a teremben állították fel egy nagy zárható fadobozban a falu első televízi­ óját. A belépő ötven fillér volt, és legtöbbször ha le szerettünk volna ülni, széket is kellett vinni. A legnagyobb ünnepek közé a színházi bemutatók tartoztak. A műkedvelő társulat Ica néni vezényletével hónapokig készült az előadásra, amit aztán többször be kellett mutatni, mert akkora igény mutatkozott rá. Házilag készültek a díszletek, a ruhák közül is csak né­ hány volt a kölcsönzőből. Csiky Gergely: Nagymama, Urbán Ernő: Uborkafa, - ami hirte­ len eszembe jut. Nagyon tehetséges, meggyőző „színészek” kerültek a színpadra. Én a ze­ nekarban játszottam, mi kisértük az énekes, zenés darabokat. A bemutatók igazi örömün­ nepek voltak. Az egész falu ünnepelt. A környező falvakba Nógrádba, Tolmácsra, lovaskocsikon mentünk vendégszerepelni. Vittük a díszleteket, a jelmezeket. Egy ilyen alkalommal szívtam el egy kocsmában vásárolt negyven filléres Csongor-szivart. Alig tudtam végigjátszani az előadást, olyan rosszul let­ tem tőle. Szüleim a háború után bábelőadásokkal járták a környéket. A belépőt természetben tojással, kukoricával - lehetett megfizetni. A bábozás később végigkísérte gyermek­ éveinket. Minden falusi ünnepségen fel lehetett lépni, csakúgy, mint édesapám által szerve­ 350 �palócföld 95/4 zett szimfonikus zenekarral. A jó mindig győzött, a gonosz elnyerte méltó jutalmát. Ezek igazi ünnepek voltak, egy kicsit feledtették a falra mázolt feliratokat, a szervezkedéseket, a padlássöpréseket, a tagosításkori pofonokat. Nagyon össze tudott tartani a falu ha kellett, és nagyon szétesni, magára maradni, ha tőle idegen gondolatokat, cselekvéseket erőltettek rá. Csak hát idővel egyre gyengült az összetartó erő. Egy napon, mikor a régi kultúrt eladták üzemnek, fel kellett építeni az újat. A falu apraja-nagyja ott szorgoskodott az építkezésen. Annyian voltunk, hogy alig fértünk el egy­ mástól. Akkor még hitték, akkor még azt hittük, hogy magunknak építjük. Ma már a köz­ ség vezetésének a fenntartása, a létezése is teher. Pedig ha újból megkérnénk a dadogós Sz. Imrét, hogy szedje a jegyeket úgy mint harminc évvel ezelőtt, talán még meg is tenné. Az eklézsia Az erdő, a börzsöny rengetege mindig menedéket adott. Így volt ez a tatár, a török ide­ jében, bár Diósjenő népe református lelkészükkel az élen, behódolt a töröknek, adót fize­ tett, ezzel megmentve a falu népét a pusztulástól. Amikor Nógrád vára 1544-ben török kézre került, Diósjenő is hódoltsági terület lett. A váci püspök is elemenkült, és csak 142 év múlva lesz Vácnak új püspöke. Marosi András református lelkész tárgyal a törökkel és a falu népe megmenekül. De a hegyek annál inkább bujdosók tanyájává válik Rákóczi szabadságharcának bukása után. A spanyol örökösödési háborúba a környéken is fogdossák a katonákat. Az adókat megeme­ lik, hogy a török pusztítások sebeit begyógyítsák. Fizetni nem tud a paraszt, katona nem akar lenni, hát irány a hegyek, ahonnan esténként lopva hazatérhet. Az anyakönyvek tanú­ sítják, hogy a bujdosó jelző még évszázadokig megmaradt ezen a vidéken. A református gyülekezet minden időkben erősnek mutatkozott. Befogadja Déry István lelkészt, akit Vác polgárai üldöznek el hitéért. De jól is jött éppen, mert szegény Bélis Ist­ vánt családjával együtt a pestis elvitte, miután majdnem az egész falut eltemette már. A templomot az ellenreformáció idején kisebbségben lévő katolikusok akarják megsze­ rezni, de azt semmi pénzért át nem adnák a „pápistáknak”. A lelkészt még el is raboltatja és tömlöcbe vetteti a váci püspök. „...1731-ik esztendőben tiszt. Pásztohai Istvánon ez történt: Hogy Júniusnak elein, a Buda ferdőbe mentében, a Nógrádi kertek között az úton, az oda való Plébános által az úton megfogadtatott és Vátzra vitetvén a Püspök parantsolattyából, tömlöczre vettetett és egész Novemberig tartaton ott fogságban. ” Így nem si­ került Diósjenőt árva gyülekezetté tenni. A nógrádi plébános még ma is tartozik egy ló árá­ val, melyet a pap elfogatásakor magának megtartott. A falu közepén folyó patak gyakran megáradt. A patak partján lévő iskola falai eláztak, használhatatlanná vált. A lelkész szomszédságában vásároltak új telket, és 1830-as években el is készült az új iskola és a tanítói lakás. Nem volt könnyű dolog az építkezés akkor sem, mert a jegyzőkönyv ezt a bejegyzést tartalmazza: „Midőn én alol írott, a kőmivest arra ösztönöztem s erőltem, hogy az oskola ház fa lá t legalább 1 schukkal fellyebb rakja, ek­ kor a kőmives bort hordatott az elöljáróknak s boritatással vesztegesse őket, hogy az akaratomnak ellent á ljanak s az ő részén legyenek. Leginkább Drégeli Mihály, Szabó 351 �palócföld 95/4 András, és Géczi János pártolták a kőművest ezt mondván: jobban tudjuk mi, hogy kell építeni, hiszen úgymond ha még a mester gerendák fe l rakattatnak majd a templomtetejé­ vel mérködzik az oskola teteje. Ezen ellentállás és makacs nyilvánítás után én azonnal azon nyilatkozatot tevém, miszerint én tüstént beírom a kegyelmetek neveit a jegyzőkönyv­ be, hogy az utódok is jegyzőkönyvileg lássák s tudhassák, kik az okai annak, hogy az os­ kola ház fala oly alacsonyra rakaton? Leírta Nagy Mihály mk lelkipásztor május 26-án 1830." Szegénynek igaza lett. Az új oskola csak harminc évig állt. Elvizesedett, 1861-ben ismét újat kellett építeni. Drégeli Mihály uramnak lelkiismeretfurdalása lehetett, mert nagylelkű felajánlásáról így ír a krónika: „1834-dik évi Junius 25-kén presbiteriál is gyűlés tartattatván: Drégeli Mihály valamint az előtt már több ízben úgy most is illy nyilatkozatot tett a presbite­ rek előtt: Uraim! u.m. én ma holnap meghalok, azt mondom kelméteknek, hogy én az én portá­ mat az Eklézsiának hagyom, - mig özvegyem él, lakjék benne, de annak halála után legyen az Eklézsiáé, oda építsen új oskolát, mert a mostani soha sem lesz jó oskola. A z öreghegyi sző­ lőmet is az Eklézsiának hagyom. Ezen többször tett nyilatkozatot beírta Nagy Mihály mk lel­ kész, melynek hitelességét az illető elöljárók hittel is tanúsíthatják. ” Nagy Mihály építette az iskola után a ma is álló lelkészlakást 1850-ben, amely már mű­ emlék, majd 1858-ban új templomtornyot. Fia, Nagy Gedeon a pápai kollégiumban Petőfi Sándor iskolatársa volt. Barátság fűzte össze őket. Egy alkalommal a költő saját versét akarta egy iskolai ünnepségen elmondani, de nadrágja rongyos volt, hát Gida kölcsönzött neki egyet. 48-ban nem csoda, hogy így ír haza édesapjának: „Én beállók katonának!” Ott volt a világosi fegyverletételnél. Aztán a kiegyezés híve lett. Meg is kapta a Ferenc József lovagja érdemrendet, állítólag, egyetlent a magyar református lelkészek között. Temetése­ kor a diósjeneiek a kitüntetést a szíve fölé helyezték. Ha már a lelkészeknél vagyunk, feltétlenül meg kell említeni Kóczán Mórt, aki kisegítő szolgálatra jött Diósjenőre. Szikár, igen erős ember volt, ő lett az első magyar világbajnok ge­ relyvetésben. Ő mesélte, hogy a parókia udvarán rosszul elhajított gerely áttörte a templom ab­ lakait és az úrasztala elé esett. Az asztagolásnál használt hosszú létrát emelgette edzés közben. Baranyi Károly lelkész uramról az a fáma járta, hogy prédikációjára hétfőtől szombatig készült, és azt hangosan mondogatta a parókia kertjének méhesében. Hangja messzire szólt, a „vasárnapi leckét” fenn a karzaton a legények előre suttogták egymásnak. A második világháború elvitte a református templom két harangját is. A pénznek nem volt értéke, ezért tüzifát adtak 46-ban az új harangokért. Azóta is mondogatják, hogy a to­ ronyban „faharangok” szólnak. A rebellis nép Ez a vidék nem tanította meg hajolni a derekat. Jöhetett úr, katona, süvegelés csak tiszte­ letből járt, alázatból csak nagyon ritkán. A hegyek a szirtek is erre tanították az embert: büsz­ kén állni, dacolni. Ha minden kötél szakadt, ott volt az erdő. Oda aztán mehettek utána. A negyvennyolcas szabadságharcba Diósjenő is küldött katonákat. Szentgyörgyi István írja: ,,A z >Öreg szőlőhegy< végében, a pincesorok aljába toborzó verbunkos huszárok csap­ ra ütött hordó mellett táncoltak, ittak és énekelték: 352 �palócföld 95/4 Gyere pajtás katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak. Se nem kaszálsz, se nem kapálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz. Paroláztak a diósjenői délceg legényekkel, ki a parolát elfogadta, veres csákót nyomtak a fe­ jére, katona lett. Mint bámészkodó gyermeknek, tréfából az én fejemre is nyomott egy huszár ve­ res csákót, örültem neki, azt gondoltam, nekem adja, de bizony visszavette, sírtam is utána.” A faluból harmincnyolc honvéd rukkolt be. A hagyomány szerint a diósjeneiek ugyancsak kitűntek vitézségükkel. (Ennek emlékére engedélyezték később a leventeoktatás idején a vö­ rös sapka viselését.) Nem értette még ő, csak látta a forradalmat, ahogy a nép kitódul az utcára. Majd hallotta, hogy éjszakánként lerongyolódott idegenek kopogtatnak be szállásért, a gazdaasszony étellel kínálja őket, ellátja sebüket, a gazda pedig hajnalban suttyomban elvezeti őket, ki a hegyekbe, oda ahová régen a rabló lovagok is várat építettek: Kámor-, Cseh-, Cigány várát. Másnap zajosan csörtető, idegenül beszélő katonák fésülték át a falut. Bujdosók után kutattak. Voltak akiket elfogtak, az el­ lenség ruhájába öltöztették és büntetésből vitték az olaszok ellen harcolni. A szabadság reményének vége: Kosuth száműzetésben. A falu tiszteletbeli bírájának fo­ gadja. Az erről szóló okiratot, melyet Kossuth-bankókkal együtt a templom tornyába rejtet­ tek, 1992-ben a templom tornyának javításakor meg is találnak. Halálakor feketébe öltözött a templom, úgy siratták. A „rebellió” a patak parton, nem messze a templomtól a Pintyurka csárdában is kitör né­ ha. A hangoskodás, az éneklés zavarja az istentisztelet áhítatát. Rendelet születik hát, amit az „Elegyes Rendtartások” közé be is vezetnek: „ Vármegye rendelése szerént Szent Mihály Napjától fogva Sz. György Napig estveli nyolc órakor harangozás által jel adatik a kortsmákból s más mulató házakból való hazatakarodásra." Úgy látszik, hogy a harangkonditásra nem mindenkinek támadt kedve a hazatakarodásra, mert - és ezt már nem a nagykönyv, ha­ nem csak a fáma tartja -, az eklézsia egyszerűen lebontatta a Pintyurka csárdát. Ne zavarja a hívő ember csendjét. A megrendszabályozás, ha kellett a múlt század harmincas éveiben pálcával is megesett. Számos ilyen történetet jegyez fel a krónika. Egyet idemásolok tanulságképpen. „Julius 6-án Presbiális gyűlés tartatván; Viski János mint aki éjszakának idején Serfőző István felesé­ génél megfogattatott, előállítatván, cselekedetéért kérdésre vonattatott - tagadta ugyan, de menyetskével egy nyomon nem beszélt, Serfőző István édes attya pedig feleségestől bizo­ nyította, hogy valósággal bent volt a menyecskénél. Mivel több hivatásra is Viski János a Presbitérium szine előtt meg nem jelent, s most is erővel fogattatam meg, azonban a vád bébizonyittatott. 24 pálcza ütésekkel büntetetett. S mivel mikor az ütések alól felkelt így szólott s. v.: többet nem baszok estvélig, ujonnan megfogattatott és vakmerőségéért 13 ütésekkel büntettetett.” Hát ennyit az országos és helyi rebellikóról. 353 �palócföld 95/4 Kitárt marok Az egyre ritkuló hazalátogatások alatt az arcokat nézem. Barátom gyereke lehet, a vonások is­ merősek. Engem is így néznek már, főleg az öregek, a ház előtt a padon ülve. Harangoznak, ke­ zükkel takarják a napot. Meg kell állni, köszönni, kérdéseikre válaszolni. A pincesoron az öregek is így ülnek sorban, talán már borocskát sem isznak, várják, hogy valaki arra tévedjen, akit meg­ kínálhatnak. Hát veled mi van? - kérdezik. Mesélj! Testüket még melegíti a nap. Kalap, fekete mellény, kötény. Az idő lelassul. Legtöbbször ők mesélnek, és akikre emlékszünk még: Csirok Sa­ nyi bácsi, az önkéntes tűzoltó, a csontkovács, akihez még az orvos is elküldte a betegeit akiken nem tudott segíteni, Alcsák bácsi, aki a legcsodáltosabb titkos szelencéket, agancsfejű botokat, hatalmas pipaszárakat tudta faragni és madarakkal, virágokkal telefesteni, Géczi András bácsi dadogó versvágyódásaival, a csodavesszővel források után kutató kőműves, a cigányprímás Kiss Ernő, aki a ház homlokzatára kottát festett, Ica néni, a villanyszámlás, aki színdarabokat tanított be. Hazajáróban... Mind ott vannak ebben a kitárt marokban. Lóránt János festménye 354 �m űterem Rideg Gábor Művek a korlátozott nyilvánosságnak A műfaji biennálék mellett vidéki nagy­ utóbbi funkciójukat mindaddig el is látták, városainkban az elmúlt évtizedekben szép amíg a központi sajtó figyelemreméltónak számmal rendeztek országos hatókörű kép­ érdemesítette e rendezvényeket. Ma már zőművészeti kiállításokat is. Gondoljunk azonban olyan kevés országos publicitása csak például a debreceni, a szegedi, a békés­ van általában a képzőművészetnek, hogy a csabai nyári, a miskolci téli, a vásárhelyi fővárosban rendezett országos kiállítások őszi, vagy éppen a salgótarjáni tavaszi tárla­ sem férnek bele sokszor az elektronikus mé­ tokra, hogy csak az egykoron évi rend­ diák, napilapok figyelmének fénykörébe, szerességgel szervezett eseményeket sorol­ nemhogy egy "vidéki" eseményről tudósíta­ jam. Ezek a tárlatok hozzátartoztak az nának. A kultúrára fordítható intézményi vagy adott város, a régió kulturális életéhez, bár igazán népszerű, és látogatott csak kevés önkormányzati pénzek csökkenésével ezek a akadt közöttük - talán egyedül a legendás kiállítások sorra az anyagi ellehetetlenülés módon társadalmi eseményszámba menő állapotába kerültek. Az anyagi nehézségeket vásárhelyi megnyitókat említhetném, bár a azonban jobbára megelőzte egy identitás za­ verniszázs másnapján ott is visszatér az élet var, amely esetenként válsággá fokozódott: és a látogatottság a vidéki múzeumok min­ mivégre is rendezik, költséget, szellemi, fizi­ kai energiákat nem kímélve ezeket a kiállí­ dennapi kerékvágásába. Ezek a kiállítások - a művészet sokszor tásokat? Tudnak-e ezek a tárlatok országos nagyvonalú mecénálása és egyfajta kulturá­ nyilvánosságot biztosítani a résztvevő mű­ lis, ismeretterjesztő misszió mellett - be­ vészeknek, akár a helyi, akár a más régiók­ vallva, bevallatlanul az országos figyelem­ ból pályázó alkotóknak? Végül, de nem keltés eszközei is voltak, nem egyszer szezo­ utolsó sorban, elég vonzóak-e a körülmé­ nális jellegük miatt (például Szegeden vagy nyek - a hely alkalmassága, a kellően nagy­ Keszthelyen) idegenforgalmi atrakciók. Ez vonalú díjazás, stb. - ahhoz, hogy a helyi 355 �palócföld 95/4 közönség valóban jeles alkotók kvalitásos müveivel ismerkedhessen meg? Ugyanis, ha más nem, de ez az ismeretterjesztő, művelt­ ség bővítő funkció önmagában is indokol­ hatja e kiállítások rendszeres megszervezé­ sét. Már nem is évenkénti megrendezést írok, mivel az életbenmaradás egyik egérútja, miként Salgótarjánban is, a biennálé rendszerben történő jelentkezés - nem kis anyagi áldozatot vállalva még így is. A 23. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot tör­ ténete során másodszor rendezték meg két­ éves időközben - váltakozva a rajzbiennálékkal. A Tavaszi Tárlat több, mint három hónapig, tehát a nyár végéig a város repre­ zentatív kulturális eseménye, kielégítve az idelátogatók ilyen irányú érdeklődését is. De voltaképpen milyen élményt is tartogat az idei kiállítás mindazoknak, akik megné­ zik? Némi malíciával, de a lényeget tömö­ ren kifejezve mondhatnám: egy kultúrált, esztétikus látvány nem túl maradandó él­ ményét - a kiállítást, mint látványegészet minősítve. Nézzük azonban egy kicsit részleteseb­ ben, ahogy az első benyomás után a látoga­ tó is szemügyre veszi az egyes műveket. A legerősebb benyomást minden bizonnyal a két évvel ezelőtti nagydíjas Földi Péter ka­ marakiállítása gyakorolja a nézőre. Még ak­ kor is így van ez, ha a képek motívumai, a groteszk figurák, a fagyasztott csirkelábak, a csupasz madárfiókák önmagukban kissé taszítóak, a néző akkor is érzékeli azt az át­ változást, hogy itt másról is szó van, nem pusztán a baromfiudvar életének leképzésé­ ről. Földi színvilága ezekben a kis képekben telítettebbé, érettebbé vált, minőségileg új szintet érve el, az említett átlényegítés fon­ tos eszközeként. És, ami korántsem elha­ 356 nyagolható, a szem számára is megnyerően vonzó ez a színvilág. Ha már a koloritnál tartunk, meglepő, hogy az ugyancsak sokszorosan díjazott, egykori salgótarjáni alkotó Lóránt János kiállított három akvarelljének koloritja mennyire könnyed színességgé, mennyire öncélúvá vált. A közelmúlt egyik akvarell kiállításának címét idézve, „színes-víz” csu­ pán. Látszat, és nem látvány, inkább a je­ lenlét, mint a valóságos részvétel látszata. Lóránton kívül még jónéhány művész élt csupán a jelenlét folytonosságát jelző név­ jegy leadásának lehetőségével. A "névje­ gyek" természetesen különböző minőségűek, gazdáik tehetsége szerint. Például Váli De­ zső egyetlen olajképe a kiállítás egyik leg­ jobb festménye, ellentétben Bobály A ttila árválkodó szobrával, amely láttán az ember­ nek az az érzése támadhat, hogy amit tesz, azt nem tudja, amit tud, azt nem teszi a művész. Bobály érzi a fát, tudja faragni, de nem Samu Géza és követőinek, az úgyneve­ zett „fás- körnek” a modorában, amelyhez megpróbál idomulni. Különösen érvényes az előbbi megállapítás Bobály múzeum előtt álló bronz Széchenyi szobrára. Ez a szobor - bár nem a jelen kiállítás része, de minden tárlat vizuális „nyitánya” - szemléletileg zavaros, karakterében elhibázott. Térjünk azonban vissza a kiállításhoz! Még az előbbi gondolathoz, a névjegyszerű részvételekhez kapcsolódik, hogy meglepően kevés a kifejezett olajkép. Minden bizony­ nyal a flottabb és olcsóbb festői technikák túlsúlyában az a meggondolás is szerepet játszik, hogy a művészek a puszta jelenlét kedvéért nem akartak több hónapra lekötni más fórumokon talán több reménnyel ke­ csegtető, jelentősebb munkákat. Így tehát a �palócföld 95/4 zsűrinek abból kellett válogatnia és díjaz­ nia, amit kiállításra felajánlottak, bár a dí­ jazásnál feltehetően közrejátszhatott az il­ lető alkotó eddigi tevékenysége, a kiállítá­ son való eddigi szereplése, és az otthon ma­ radt művei egyaránt. A körülbelül 200 beküldött munka közül 122 művet talált kiállításra méltónak a bi­ zottság, 63 alkotótól. Közülük az idei nagy­ díjat, Salgótarján Város Önkormányzatának díját Olajos Györgynek itélték. Nem kívá­ nom vitatni a zsüri döntését, Olajos képei esztétikusak, a maguk módján technikailag szellemesek, de tipikusan olyan munkák, amelyekből három, hat vagy huszonhárom sem több, sem kevesebb, csupán más, egy dekoratív ötlet permutációi. Nógrád Megye Közgyűlésének díját Krajcsovics Éva kapta. Három kiállított olajképe leginkább Váli Dezső világával rokonítható (nem véletlen, hogy a tárlat egyébként is jóhi­ szemű rendezője, Peák Ildikó egymás mellé rendezte a két művész munkáit), de Krajcsovics színhangjaiban Válinál kissé líraibb, felfo­ gásában impresszionistább, műveinek főhőse azonban szintén a csend és az enteriőr fényei. A szakmai szövetség, a Magyar Képzőművé­ szek- és Iparművészek Szövetségének díja ezút­ tal Kótai Tamás, számomra csupán iparművé­ szeti alkotásokként értelmezhető munkáinak jutott. A leginkább sámán- dobokra emlékez­ tető, kerek, formázott vásznak a minimál art szabályai szerint precízen, nagy szakmai gonddal megmunkált dekorációk. Két szobrásznak is jutott az idén a zsűri szakmai elismeréséből. Közülük Jószai Zsolt kapta Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Köz­ gyűlésének díját, feltehetően miskolci illető­ sége okán. A lakóhelytől függetlenül két kiál­ lított szobra a tárlat kiemelkedően jó munkái közé tartozik. Erőteljes forma-alakító kész­ ség, kiforrott szakmai tudás birtokában képes azt a mögöttes tartalmat is megjeleníteni fi­ guráiban, amelyektől azok jelentéssel bíró jellé lényegülnek. A jel és a jelentés kapcsolata különös módon vetődik fel a két évvel ezelőtt díja­ zott Várnagy Ildikó plasztikáiban. A mű­ vésznő nagyon tiszteletreméltó módon az egyszerű jelenlétnél hangsúlyosabban szere­ pel az idei kiállításon is. Várnagy Ildikó az évek során kialakított egy sajátos jelrend­ szert. Azon lehet vitatkozni, hogy ez vajon térbe szervezett plasztikai jelrendszer-e; de nem érdemes, mert ez már nála hordozótól függetlenedett „kód-ábécé”, s még azt sem mondom, mint egyik méltatója írta, hogy ezek hieroglifák, eredeti, képírás értelmük­ ben, hiszen éppen az a zavaró a számomra, hogy ezeket a jeleket a szemlélő egyre ke­ vésbé képes dekódolni. Neki tehát jobbára „üres” jelek maradnak, vagy csak nagyon egyszerű értelmezésüket apercipiálja a cí­ mek segítségével. Annál nagyobb elbeszélő kedvvel mesél Széri Varga Géza az idei kiállítás másik szobrász díjazottja. Túlontúl is fecsegő ez az anekdotázás, kiállított körplasztikái egy-egy színházi szcéna vázlatosra sikeredett modell­ jei csupán. Ez az út, amelynek kezdeti lépé­ sei érdekes plasztikai ötleteket eredményez­ tek, zsákutcának bizonyult a tehetséges szob­ rász számára. Talán még az érem nagyobb te­ ret enged ennek a szemléletmódnak - kiállí­ tott éremsorozata ezt igazolja - körplasztiká­ iban inkább a formák tisztább artikulálásra kellene törekednie, mintsem a sztori bőbe­ szédű előadására. Kissé elnagyoltan, és a végére hagyva, de mindenképpen szót kell ejtenem a kiállí­ tás grafikai anyagáról, amely a tárlat talán legerősebb, de feltétlenül minőségileg a leg­ 357 �palócföld 95/4 kiegyenlítettebb része. Budaházi Tibor, Jeney Judit, Kéri Imre, Maracskó Gabriella lapjai érdemelnek külön is kiemelést, de tetszett Halbauer Ede grafikus „gesztusa” és Drozsnyik Is tván három ironikus, játé­ kosan groteszk rajza is. Végezetül magam is szeretnék csatla­ kozni az előszót fogalmazó Puszta Béla polgármester úr azon reményéhez, hogy a hivatalok, testületek mecénási erőfeszítései­ hez hamarosan társul majd a város, a régió „civil” szférájának anyagi támogatása is. Ha ez valóban így lesz, akkor ez minden bi­ zonnyal nagyobb vonzást gyakorol majd a sajnos egzisztenciálisan egyre kiszolgálta­ tottabb helyzetbe kerülő képzőművészeti szakmára is, amely a tavaszi tárlatok szín­ vonalának emelkedését eredményezheti. Földi Péter munkája 358 �mérlegen Bohár András Narráció és poézis Cselényi László költészetéről (tem atizációs változások és a megkö­ zelítés lehetőségei) Cselényi László kötetei - leszámítva a Keselylábú csikókorom (1961) és az Erők (1965) könyveit - Lehetőségek egy elkép­ zelt szöveghez - , a kompozíció folyton megújuló kísérleteinek dokumentumai. Az első két munka tradicionális felépítettségét a „mesterségesen táplált falumito­ lógia” romantikus beállítódását, heroikus szimbólumokkal terhelt beszédmódját ill. a szociografikus ihletettségű valóságfeltáró versformálást éles cezúra követte a hatva­ nas évtized fordulójáról. Ami megnyilvánult az egységes kompozíció experimentumában és az összegzés egzisztenciális-költői motí­ vumait, textusait struktúráié poézisben. En­ nek első dokumentuma a Krétakor (1978) gyűjteménye, ahol már új szerkezeti rendbe szedve jelentkeznek az első két kötet mun­ kái, mintegy dokumentálva a szülőföld édenét, s ezzel párhuzamba állítva a világtörté­ neti perspektívákat átfogó poklokat. S ugyanitt jelentkeznek a modern avantgárd irányainak kreatív újragondolásai a struk­ turalista ihletettségű irodalomtól az egzisztenciálfilozófia problémaorientációjáig. A Krétakor hirdette lehetőség az el­ képzelt szöveghez újabb kompozíciós elemmel gyarapodik a Jelen és történelem (1981) munkájában. Figyelemreméltó az a tematizációs bővítés, amely a kompozíció egészébe emeli a különböző riportok, pub­ licisztikák, naplórészletek, irodalmi-mű­ vészeti reflexiók füzérét az első három fe­ jezetben kronologikus rendbe szedve. Majd a centrális negyedik fejezetben újrastrukturáltan olvashatjuk az éppen ak­ tuális „Jelen és történelem” képzeletbeli mítoszát, hogy majd ismét három fejezet­ ben (visszafelé számozva!) a reflexióé le­ hessen a főszerep a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. S azzal, hogy Cselényi ismét az I. fejezethez érkezett vissza, megadta a kompozíció zárt rendjét - az egy centrumból kétfelé ágazó szonáta szimbolikus formáját - és egyúttal az újra­ indítás lehetőségét is nyitottá tette. 359 �palócföld 95/4 A Téridő-szonáta (1984) még feszesebb kompozíciós rendbe szervezi a naratív és poétikus elemeket. A táj térkapcsolatait és időhorizontjának mozzanatait ismételten az egyirányú összefüggések irányítják (1 -4-ig tart a számozás). Azonban itt az elemek szabad variációs lehetősége, a történések lét- és időmeghatározottságai már egy újabb variációs lehetőséget körvonalaznak. Ahol méginkább magától érthetődővé vál­ hatnak a mitikus, a történeti, a természeti és az antropológiai együtthatók kölcsönös feltételezettsége. S mivel ez már - ha nem is ennyire szerves formában - az előző két gyűjteményes könyvben is érzékelhetővé vált, így implicite utal az alkotói szabadság és egyediség megismételhetetlen aktusaira, ezzel jelezve a szüntelen mozgásban lévősé­ gét, a re-konstrukciók visszájára fordítását, dekonstrukcióját éppúgy, mint az aktuális értelmezések tradíciókat megtartó-újragondoló alakulatait. Némileg módosul az összegzések termé­ szete a Kiegészítések Hérakleitoszhoz (1988) és A megírtatlan költemény (1990) kötetekben. Míg az első a mitikus, irodalmi és filozófiai formákat és jelen­ téstartalmakat struktúrába újra, addig az utóbbi a különböző jelentésegységekhez köthető reflexiókat szervezi egységekké. A Kiegészítések könyve a mitikus és tör­ téneti ősidő, az elmúlt századok átlelkesítése, a honi reformáció és nyelv megteremtődése, Spinoza és Hegel megidézése kapcsán történetiségünk íveit villantja fel. Hogy majd a következőkben az egzisztencia vég­ zetes és véges voltára (Dosztojevszkij, Heidegger), valamint a műform a és világegész harmóniájára/visszájára irányítsa figyel­ münket (Bach, Bartók). S végül a példák: 360 Füst, Sinka, Forbáth Imre, Pilinszky, Illyés, József Attila. A montázsok az egyes aukto­ rok szellemiségének erőterét, az örökösen megújuló impulzusokat jelzik, amelyekkel Cselényi mindig is kapcsolódott hozzájuk. A ciklust A megíratlan költemény poétikus változata zárja: valaminek ezután is követ­ kezni kell. A polifónikus hangszerelésű Hérakleitosz könyv önmagát kell, hogy megis­ mételje, ám az már nem lesz ugyanaz. A megíratlan költemény (1990) követke­ ző változata a „háttérolvasmányok” töredé­ keit szervezi rendbe. Amibe beletartoznak a történeti, filozófiai, művészeti kivágások a legkülönbözőbb szerzőktől - Arany, Szentkuthy, Bartók, Heidegger, Joyce, Krauss -, hogy csak néhány jellegzetesen eltérő nevet említsek. De a kompozícióba organikusan beépülnek az újraolvasott naplórészletek, az életúttal kapcsolatos interjúk és a műveket körbejáró kritikák. A világ adottságát, épp-ígylétéi veszi számba Cselényi ebben az opuszában. Mik azok az elméleti fogódzók, építőkövek, ame­ lyek felhasználhatóak a folyamatosan íran­ dó műben? Erre a kérdésre már láthattunk példákat az előző könyvekben is. A táj tér­ ideje és a világra-való-nyitottság érintkezé­ se (Krétakor, Téridő-szonáta), az életút sze­ mélyes ideje és a történeti idő egybekapcso­ lódása a mitikus-poétikai centrum lehetősé­ geinek felrajzolását hívta életre. (Jelen és történelem). Így a különböző mítoszrétegek, filozófiai jelentések és költői világképek új­ rastrukturálásakor (Kiegészítések Hérakleitoszhoz) elsődlegesen poétikus tekintetben formálódott újra Cselényi opusza, hogy ezt mintegy kiegészítse A megírtatlan költe­ mény könyvének megalapozó háttértudást és érzékenységet ismertető könyve. Ez utób­ �palócföld 95/4 bi két munka újabb tájékozódási pontokat je­ nosításként, hogy az első két könyv hatvanas löl ki. Megadják azoknak az élményeknek, ta­ években felmutatott eredményei után nem pasztalatoknak és rendbeszervező impulzu­ tudott az alkotó új minőségeket létrehozni, soknak az eredőjét, amelyek ugyan már ott ezért azóta keveri és újraszerkeszti eddigi munkáltak a Krétakortól Cselényi minden szövegeit, s egy pszeudo-dadaista indíttatású textusában, mégis ezek segítik leginkább a értelmetlenség kerül csak ismételten a köny­ kontextualizáció természetének megértését, vekbe. Természetesen a helyzet explicit meg­ amely a későbbi összefoglaló munkánál fontos adalékul szolgálhat a megértés folyamatában. jelenése nem így fest, hisz a modernizmus S itt a könyvek tematizációs motívumainak századunkban létrejött eredményei már „be­ értékelését felfüggesztjük, mivel az Acetilén épültek az irodalom egészébe”. Csak éppen ágyak (1991) és az Elvetélt szivárvány az értelmezés eszközeit nehéz megtalálnunk. (1993), amely három egység egy újabb össze­ Azonban nem jobb a helyzet egy strukturalisfoglalásból, már az előző szempontok újraér­ ta-szemiotikai elemzés esetében sem, mert telmezésével foglalja egybe a költői életút ed­ ugyan kitapintható és logikailag követhető az digi szakaszát, s ennek elemzéséről a későbbi­ egyes struktúrák egymásra következése, de ekben még szólok. már a befogadásból és a szöveg tulajdonkép­ Most röviden jelzem azokat a megközelí­ peni életéből adódó kérdések nem jelentkez­ tési módokat, amelyek segítségével hozzá­ hetnek ezen a horizonton. S itt nemcsak a kezdhetünk Cselényi műveinek értelmezésé­ már említett folyamatosan változó dialógushez és az élmények befogadói újraalkotásá­ pozícióra utalnék, hanem a tulajdonképpeni hoz. Elsősorban azt szükséges hangsúlyoz­ kontextualizációs mozzanatsor termé­ nunk, hogy az életmű egészében egy fo ly a ­ szetére. matosan változó dialóguspozíció kimunká­ Arra a hermeneutikai körre, aminek ke­ lására, illetve az ebbe való bekapcsolódásunk retében egymást feltételezi narráció és polehetőségeire szükséges koncentrálni. Ez azt ézis, struktúra és struktúra-utániság/közötis jelenti, hogy a szövegértelmezéseknek tiség, élmény és létmeghatározottság köl­ olyan egyedi tipológiáját szükséges felvonul­ csönössége, valamint az időmodulációk tatnunk, működésbe állítanunk, amelyek eli- mitikus, történeti, jelen, jövő - egymásbaminálják mind a történeti-filológia iroda­ kapcsolódásai. S nem utolsósorban arra a megtermékenyítő ám feloldhatatlan konf­ lomértés múlt század végéről ittmaradt relik­ liktusra is szükséges emlékeznünk, hogy egy viáját, mind a szigorúan szöveg- és szerkezet „nyitott mű ” a világra-való-nyíltságával centrikus szemiotikái megoldásokat. S ezt ugyan magában hordja potenciálisan a tel­ nemcsak az indokolja, hogy a vers- és szöveg­ jesség igényét a befogadói asszociációk felfogás ill. a struktúraképzés sajátossága tekintetében, ám ez csak az ideális befoga­ Cselényinél anakronisztikussá tenné ezeket a dói közösség tételezése által előlegezhető, módszereket. Mert míg az első esetben azt ami ugyan igényként szükséges, hogy meg­ kaphatnánk eredményül, mintegy a minden­ fogalmazódjék, a hozzájárulásokat azon­ napi közbeszéd szintjére érkező lapos általá­ ban előbb meg kell tenni. 361 �palócföld 95/4 (az elbeszélhető ön-azonosság felé) A művészetről folyó beszéd olyan egyéb kulturális vonatkozásokból meríti fogalmait és szempontjait, mondja C lifford Geertz, amelyeket a művészet ugyan szolgálhat, tükrözhet, kihívhat, leírhat, de nem hozhat létre egymagában, s az ilyenfajta beszéd többnyire éppen arra irányul, hogy a művé­ szet sajátos energiáit az emberi tapasz­ talatok általános dinamikájával hozza összefüggésbe. Ebből nem pusztán az követ­ kezik, hogy a társadalmak nagy része soha­ sem csak esztétikai szempontok szerint de­ finiálja a művészetet, hanem az is döntő elemként lép be, hogy a művészet tárgyait mindig felruházzák kulturális jelen­ tésekkel, s ez térbelileg és időbelileg egya­ ránt változó képet mutat. Ez a kultúrantropológiai dimenzionáltság különösen nagy súllyal esik latba térségünk kulturális-mű­ vészeti teljesítményeit vizsgálva, hisz olyan kérdéseket hoz mozgásba, mint a tradicionális helyi kultúra és a nyugati modernizmus kapcsolódása, az alkotói közvetítés szerepe és minősége illetve a befogadói oldal értelmezési horizontja. Az Acetilén ágyak-ban olvashatjuk a szerző hatvanas évek közepén keletkezett riportjának kérdését: „A modern művészet, a modern irodalom ezrével gyártja a pusz­ tulás képeit megjelenítő műveket. Vajon akad-e művész, aki egyszer megörökíti majd a mi nagy tragédiánkat, a Duna menti népek 1965-ös nagy katasztrófáját, aki el­ mondja majd a késő unokáknak, mi is tör­ tént a Duna mentén 1965 júniusábán?” S ezzel három lényeges mozzanatot is beemel ópuszába Cselényi, ami egybecseng Geertz összegzésével. Egyrészt a művészetbe emelt természeti-társadalmi katasztrófa közvetí­ 362 tésének szükségességét, másrészt a sajátos élményanyag jelenvaló-létünket meghatáro­ zó eseményének és a modern művészet uni­ verzális irányainak kapcsolódását, s végül a történetek időbeliségének újrafogalmazását, az emlékezés alapstruktúráját hangsúlyozza az értelmezésben. Ha az előbbieket továbbgondoljuk két egymásra következő és egymás helyébe lé­ pő időtudatot is reprezentál Cselényi munkássága. ,,A modern történelmi tudat sajátossága - írja Karácsony András Luhmann tudássszociológiáját elemezve nem a múlt megismerésén való fáradozás­ ban látható, hanem a múlt időiesítésében. A történelmi eseménynek individualitása nem pusztán az időpontok irreverzibilis sorában elfoglalt helyétől függ, hanem az időhorizontok speciális együttállásától, amelyek szelektivitása megteremti magát az eseményt. A jelenlegi múlt és az elmúlt jelen differenciájának lehetősége a reflex­ iv időben gyökerezik. A múltat már nem­ csak szóbeli, írásbeli tradíciók révén tart­ ják emlékezetben, hanem állandóan kriti­ kai eljárásokban rekonstruálják. Az idő­ ben a múlt-jelen-jövő együtt mozog. Idő­ pontok megadása nem egyszerűen csak datálás, hanem időhorizontok kiválasztá­ sa.” (Karácsony András: Bevezetés a tu­ dásszociológiába 1995. Bp. 162.o.) Ez nemcsak azért megtermékenyítő mozzanat Cselényi szövegeinek értelmezésekor, mert rámutat azokra a modernizmusra jellemző sajátosságokra, amelyek jelen vannak mindvégig, de ennek explikációja előtérbe helyezheti a modernségen kívüli ill. azzal érintkező időtudatot. Amely megjelenik az időtudat prezentációjának természethez- és mindennapi élethez kö- �palócföld 95/4 töttségében, a végtelen idő és a pillanat abszolutizálásában, a linearitás, az irá­ nyultság, a kontinuitás és kauzalitás hiá­ nyában, valamint ezek összességének és a modern időtudattal való együttlétezésüknek anomáliáiban. Az ember számlálja lépteit Lába elé gurulnak nagy rögök S mint a barázda az eke nyomán Omlanak a napok háta mögött (Elvetélt szivárvány I. rész 3/3/1) (A magvető meg a rögök) S a tradicionális természethez kötött időérzékelést, annak poétikai változatát magától értetődően követik a különböző valóságdimenziók modern időtudatot rep­ rezentáló szeletei ugyanabban a költe­ ményben. közben termikus fotonok a föld híres rónaság a lányok tapadó bája A FONTOS HOGY JOBBOLDALI S BALOLDALI GONDOLKODÓK villamos székek szögei mérföldcsizmás talpa alatt fürdőjébe merült urán A különböző időérzékelések, valóságdi­ valójáért felelősséggel tartozék? A narratív menziók, világban-való-létünk sorsunk ál­ identitás elméletének Ricoeur által javasolt tal meghatározott, amelyért felelünk, s értelmezése az elbeszélt történetekben sze­ amit tetteink történéshorizontjaként ér­ replő egyének analógiájára épül. A narratítelmezhetünk. Ez az egyszerre reflexív és vák szereplőinek mintájára fölfogott sze­ interpretatív mozzanat közvetíti a narra­ mély a maga egyszeriségét élettörténetének tív identitás felé irányuló kísérleteinket. egységéből, e történet időegészének egysze(Maclntyre, After Virtue. 1987.; Tengelyi, riségéből meríti, ezt az időegészt azonban A bűn mint sorsesemény Bp. 1992.) A minden előreláthatatlan esemény keresztez­ kérdést mi is föltehetjük: miképpen te­ heti. Ennek az értelmezésnek az erőterében kinthető a cselekvő alany minden nyilván­ sorssá a történetek mindig visszamenőleg, való változás ellenére, amely az idők so­ az utólagos elbeszélésben, a róluk másoknak rán szellemi képességeiben, ismereteiben, elmondott vagy önmagukban fölidézett tör­ jellemében, egész habitusában végbemegy, ténetek révén állnak össze. (Tengely id. m., önmagával mégis oly mértékben azonos­ Ricoeur: Temps et récit III. kötet Paris, Ed. nak, hogy korábbi cselekedeteiért, sőt teljes de Suil, 1983.) 363 �palócföld 95/4 Nem véletlen, hogy a retrospektív ter­ mészetű narratív identitás fogalmái idéz­ tük meg Cselényi kapcsán. Mivel ennek segítségével elemzési pozíciónkat tovább bővíthetjük. Egyrészt az elbeszélhető ön­ azonosság keresésének problematikáját figyelmünk középpontjába állítva, más­ részt a visszamenőleges értelmezések helykijelölő funkciójának dinamikájára összpontosítva. Ebből a nézőpontból Cselényi állandóan változó opuszai, a különböző könyvekben manifesztálódó lehetőségek mind-mind egyegy adott pillanatból visszatekintő, teljessé­ get befogó történetet reprezentálnak. ,,Igen, igen, élni kell! Hiszen átvészel­ tünk mi már egynéhány katasztrófát a tör­ ténelem folyamán, noha ekkora csapásra, mint a mostani, még a legidősebbek sem emlékeznek. Csak ez a mi évszázadunk is hányszor rombolta már fö ld ig házainkat, hányszor rabolta el földjeink vetését, hányszor szórta szélbe fia in k hitét, re­ ménységét. ” füstmalom sugarak sorsa pernye gyűlésen azért agitálok nem marad csak a szél ÉN OLYAN MÉLYEN LÁTTAM MAGAMBA MINT NAGYON KEVESEN A SZAVAK kinn a mezőkön meg a vézna kerteljetek morajló gátak pelyva-öl kiloccsan öl ledér z ö l d (Elvetélt szivárvány I. rész 3/3/3) S ezzel nemcsak a különböző idősíkok beépülését demonstráltuk az elbeszélhető történetbe, ahol az 1965-ös árvíz narrációjához a romantikus poétikus elemek éppúgy kapcsolódhatnak, mint a történetet megje­ lenítő valóságközeli költészet darabjai, de utalunk arra is, hogy mindez feltételezi a poétikus megformáltságot, a különböző be­ szédmódok egymásra következtének vonzá­ sait és taszításait. Így a poétikusan feltárható és elbeszél­ hető ön-azonosságkeresés újabb mozzanata­ it vehetjük szemügyre. A szimbolikus köz­ vetítés (Cassirer) ill. a szimbólumok külön­ böző szintjeinek megjelenítése az elsődleges probléma, amit érdemes újragondolnunk. A szimbólum Ricoeur továbbértelmezésében a 364 jeltől való különbözőséget testesíti meg, olyan kettős vagy többértel mű kifejezés, amely szemantikai textúrája korrelatív a második vagy a többszörös értelem kifeje­ zésére irányuló interpretációs tevékeny­ séggel. A szimbólum különböző szintjei az „álomkönyvek”, közmondások, míto­ szok, majd a társadalom által használt köznyelvi szótár, végül a kreatív szimbólu­ mok világa, ugyan enigmatikus formában jelentkeznek, de sokkal inkább provokál­ ják mintsem gátolják a megfejtést, tud­ juk, hogy kimeríthetetlen és plurális értel­ mezéseket hívnak életre, mégis biztosítják a kimondhatatlan érzékivé tételét. (Almási, Anti- esztétika, Bp. 1992.; Ricoeur id.munka.) �palócföld 95/4 De a narratív identitás költői formáját Cselényinél nemcsak a szimbolikus formák felől szükséges megközelítenünk. A befoga­ dói oldal szuverén konstitucióit jelző me­ taforikus értelmek rétegzettségét Ricoeur a kettős jelentéssel teszi dinamikussá. Ami megnyilvánul mind a szószerinti használatban lévő -, mind a metaforikus jelentés bevezetésében, s a hozzájuk kap­ csolódó kettős interpretáció lehetőségé­ ben. Ehhez kötődik két referenciamező: ahol az elsőben lehorgonyzott értelem el­ oldódik és kivetül az új referenciamezőre, amelynek konfigurációja az ő segítségével jelenik meg. Két energia találkozik így folytatja Ricoeur -, a második referenciamező gravitációja, mely a jelentésre hat, ami erőt kölcsönöz a jelentésnek, hogy eredeti régióját elhagyja, és magának a jelentésnek a dinamikája, mint értele­ mindukáló elv. A metaforikus kijelentés­ nek alapul szolgáló szemantikai kifejezés­ szándék feladata, hogy e két kijelentésnek alapul szolgáló energiát kapcsolatba hozza egymással, hogy szemantikai potenciált vi­ gyen át e második referenciamező domi­ náns területére, meghaladottá téve így a fogalmilag megragadott körét. (Ricoeur, Metafora és filozófiai diskurzus. In: Szö­ veg és interpretáció, szerk. Bacsó Béla, Bp. 1991.) Ennek az interpretációs eljárásnak, amely a referenciamezők közötti vándor­ lást és a szemantikai potenciál átalakulá­ sát célozza meg különös értéke, hogy az elemzés mindig viszonyítási pontként ve­ heti számba a kiinduló referenciamező ismert státuszát, s a „szemantikai szán­ dék ontológiai vehemenciája” eljuthat egy ismeretlen referenciamezőhöz, s ek­ kor a jelentések interpretációja már szükségképpen magán viseli az ontológia státusz előérzetét, nyomait. A kés kiélezi magát aztán a gégefőre fekszik Az ököl kiüti magát aztán a bőrkesztyűre fekszik A tükör figyeli magát érik-e duzzadt méhének gyümölcse A fegyver elsüti magát az újszülöttet nincs ki megfürössze dehogynem vette észre hogy nem tudhatod előre csak olyan vagyok mégis miként ALLAH A TIZENKÉT VITÉZ ALI BABA MIND ELESETT cérnaszálon üveggolyó jönnek majd új és szebb napok úgy járta körbe megesett (Elvetélt szivárvány II. rész 3/1/1) A kezdő szakasz önmagát megjelenítő és értelmező metaforáit tovább értelmezik a kü­ lönböző jelentésrétegekben mozgó - hétköz­ napi, történeti-mitikus, költői - képek, s ér­ zékeltetik az egyes jelentésrétegek közötti dinamikus folyamatot. Mert ugyan a tipografálás segít az összetartozó textusok egybeolvasásában, ám a vibráció és az élmény elsődle365 �palócföld 95/4 Míg az Acetilén ágyakban elsődleges a bio-grafikus ihletettségű narratívák jelzik az időbeliséget, addig az Elvetélt szivárvány­ ban konstitutív elemként, kiindulópontként jelentkeznek a narrációs elemek. Az első esetben mintegy utólagos érvényességgel do­ kumentálják a narratívák a poétikus eleme­ ket, majd a második és harmadik könyvet tartalmazó Elvetélt szivárvány koncepciójá­ ban indukálják a bevezető narrációk a poéti­ kus alakulást. Ebből következően a narrációfajták különbözősége is szembeötlő. Az Ace­ tilén ágyak lineáris szerkezetét csak a külön­ böző elbeszéléstematizációk váltakozása töri meg pillanatokra. A konkrét életrajzi, társa­ dalom- és kultúrszociológiai dokumentáció a korról, valamint a művészeti-irodalmi szer­ zői alakváltozások bevezetésként szolgálnak Cselényi látásmódjának megismeréséhez. Annak az életvilágnak a természetét pilla­ nathatjuk meg, amelynek változása lecsapó­ dik a különböző poétikai vállalkozásokban is. Az 1965-ös árvíz életre szóló tapasztalatának feldolgozása, emlékezetbe tartása, a világravaló nyitódás szituáltságának érzékeltetése a Párizsban eltöltött évekkel, s végül az ezek­ hez kötődő költői alakváltozások a népi-ro­ mantikus beszédmódtól az egyedi struktúrák állandóan változó szerkesztettségéig. Az Elvetélt szivárvány minden szakaszá­ ban megjelenő bevezető narrációk már a szövegformák és tematizációk széles skálá­ ját mutatják. A történelem előtti mítosz-tö­ redékek, a Duna-menti táj és nép tragédiá­ ját szimbolizáló árvíz történetei, a szemé­ lyes egzisztenciameghatározottságok létre irányultsága, s a teljes verskompozíciók be­ emelése, ill. mindezek szerteágazó modulá­ cióinak rendbe szervezése jelöli a kérdésfel­ (narráció és poézis) tevések irányait. Az előzőekben feltárt elemzési pozíció­ Ha a két könyvet és a benne szereplő há­ kat felhasználva nézzük az Acetilén ágyak rom egységet vesszük szemügyre, akkor az és az Elvetélt szivárvány könyveit. ges hozzáférése a befogadói kreációban válik csak kézzelfoghatóvá. A pillanatnyi állapotváltozás dinamikája (dehogynem vette ész­ re), majd a véletlenszerű rákövetkező sor (nem tudhatod előre) mintegy előlegezi az el­ lenpólus következő sorának ön-azonosítását (olyan vagyok mégis miként), azaz lehetnék olyan is, szerepelhetnék abban a másik történetben (ALLAH A TIZENKÉT VITÉZ ALIBABA MIND ELESETT), ha a véletlen játéka nem szólt volna közbe (cérnaszálon üveg­ golyó), majd ismételten a köznapi metafori­ kus szerkezet (jönnek majd új és szebb na­ pok), hogy a nyitottá tett történet bármilyen irányban folytatódjék (úgy járta körbe meg­ esett). Az elbeszélhető ön-azonosság kultúrantropológiai dimenziója a helyi tradíciókba ágyazottságot és az attól való különbözőséget helyezte látóterünkbe, majd a tudásszocioló­ giái kérdésfeltevés a modern és modernen kí­ vüli időtudat egymásra vonatkoztatását tette szükségessé. Ezt mintegy kibővítette, konk­ retizálta a retrospektív természetű narratív identitás fogalmának bevezetése, ami választ ad mind a személyes történet sorsszerűségének problémájára, felelősségünk vállalására, mind a visszamenőleges értelmezések pilla­ natonként változó dinamikájára. S végül az etikai dimenzióhoz társult a szövegek és kontextualizációjuk esztétikai szempontjainak beemelése. Ami a szimbólumok átfogó-köz­ vetítő szerepét, a művészet szimbolikus ter­ mészetét, többértelműségét jelezte, valamint a befogadói oldal élményadaptációjának hangsúlyozását lehetővé tevő jelentések szó­ szerinti ill. metaforikus természetére irányí­ totta figyelmünket. 366 �palócföld 95/4 első a poézis válaszaira történő reflexió­ kat, újabb kérdéseket megjelenítő életszitu­ ációkat dinamizálja, míg a második és har­ madik - ami centrális kompozíció is egyben 1-4 ill. 4 -1-ig tartó számozással - a poétikus elemek egymásrakövetkezését emeli ki. A következőkben elsősorban élményés befogadásesztétikai szempontok előtér­ be helyezésével értelmezünk egységeket az egyes könyvekből, mintegy demonstrálva a részleteken az egész természetét, az összefüggések lehetséges irányait. ő sem arra gondolt hogy ő akkor éppen panyit rozsnyó fülek rimaszombat után elindulni az utak görcsberántott erőt fegyvereket ekét kaszát kapát éles töltényeket kőmíveskalapács hegedűi fehéren fehér kicsiny sok-nép ország talpalatnyi zöld seb hogy megint elmulasztottál valamit megmaradt ének elpirult állok e gyöngyös térben itt s mégis élni és égni kell mikor egymásra leltek szikrázott a magasság hinni remélni inni szikrázik körülöttem megmaradt ének elpirult szerette különben óh boldog szerencse fölnevelő dajkád látó szemed fénye az emberélet útjának felén lendületét tudós világos tiszta észt okosan szervezett bátor tömörülést elindulni vagon-szurokba szúrni talpad bizsergése édesanya-törtek mely áldott vagy te hogy lassan megöregszem szemérem-ólompénz gurult pattog a táj a hómezők szeretni fájni játszani ezernyi tücsök húzta a pityókás időben s a példakép csak ők ciklámen tengerek szemérem-ólompénz gurult (Acetilén ágyak 1/4/1) 367 �palócföld 95/4 A nem-tudatosított egzisztencialitás és a helyhez kötöttség, ill. az attól való elszakadás közötti pulzálás adja az egyik asszociációs mozzanatot, amihez kapcsolódik a történeti sors küzdelmeinek felidézése. Az a sajátos ál­ landó készenléti-szükségállapot (éles tölté­ nyeket kőmíveskalapács) és a mindig jelenlé­ vő ellenpólus (hegedűi fehéren fehér), amely csak pillanatokra képes felidézni a boldog­ ságot a negatív idill képében, mert már a ter­ mészet organikus részévé avatódtak a törté­ nések (kicsiny sok-nép ország talpalatnyi zöld seb), s aminek szubjektumra irányuló végkicsengése sem marad el (hogy megint el­ mulasztottál valamit). A művészet ön-magába záródó ének és az ezt ellenpontozó tragikus sors vállalása sze­ mélyes intenciókat hevít, s mintegy felidézi a romantikus szabadságvágy mindent kockára tevő aktusát (szikrázott a magasság/ hinni remélni inni/ szikrázik körülöttem/ megma­ radt ének elpirult). Ezt a romantikus beszédszituációt ma­ gától értetődő egyszerűséggel követik a harmadik szakasz balladai hangokat idéző sorai, Dante poklának szimbolikája, s a kö­ zösségi utópia ideájának tisztasága és radi­ kális komolysága (okosan szervezett bátor tömörülést/ elindulni vagon-szurokba szúrni). Majd végül az enigma, az egyszeri, a kitörülhetetlen (talpad bizsergése édes­ anya-törtek/ mely áldott vagy te hogy las­ san megöregszem ). A negyedik szakasz ismét a második ro­ mantikus attitüdjét hozza mozgásba, de itt már mintegy egybeitatódik a történeti emlé­ kezés kínálta esély (szemérem-ólompénz gu­ 368 rult ), valamint individuum és táj egybeállásának játéka (a pityókás időben/ s a példakép csak ők), amely a közösségi létmód és szemlé­ let közegében fogant, s csak az illumináció csábítja néha másfelé (ciklámen tengerek/ szemérem-ólompénz gurult). Mind a verssorok egymásra következése, mind az előző élmények rögzítése azt teszi ér­ zékletessé, hogy a megélt ség olyan szoros egybetartozást biztosít a különböző versso­ rok egymáshoz kapcsolódásának, hogy az asszociációk majdhogynem szükségszerűen rajzolják ki azt a közös erőteret, amelyet vers indukál. És tulajdonképpen ezt explikálja az a riportrészlet is (1/3/4), ami a negyvenéves költő poétikai nézeteit reprezentálja. Az egyetlen könyv írásának gondolata a K réta­ kortól kezdődően ott munkál Cselényinél, aminek ihletője a klasszikus szonátaforma négyes strukturálódása. Mind az élmény­ anyagok természetét - szülőföld, gyermek­ kor, nagyvilág és háború - mind az intellek­ tuális fejlődést nyomon követi a Védáktól Weöresig bezárólag, minek gyújtópontját a hatvanötös nagy árvíz adná - mondja Cselényi. Ez két okból is fontos. Egyrészt a tudatos szerkesztést dokum entálja, másrészt lehetőséget ad arra, hogy az Acetilén ágyak form akoncepcióját az előzőekkel egybevethessük. Így tulajdon­ képpen az előző kötetek, összefoglalások kompozíciója is szerves részét képezi a legutolsónak, mintegy jelezve a kontinui­ tás töretlenségét. S most nézzünk egy részletet az Elvetélt szivárványból: �palócföld 95/4 ,,A Semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Heidegger. Az ittlét annyi mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő. A fákat-beletartják a Semmibe. Kik? A protoplazmát beletartják a Semmibe. Kik? A z emberiséget beletartják a Semmibe. Kik? A fákat beletartják a Semmibe. Kik? A protoplazmát beletartják a Semmibe. Kik? Az emberiséget beletartják a Semmibe. Kik? Ki az Talán Ki az Talán Ki az Talán aki beletartja a protoplazmát a Semmibe? a keresztények örök istene? aki a fákat beletartja a Semmibe? Spinoza szubsztanciája? aki beletartja az emberiséget a Semmibe? Hegel abszolút világszelleme? Avagy maga a heideggeri Semmi? Fekszem a szobámban bámulom a mennyezetet. Piszkos pókhálós mennyezet. Maga a semmi. Ülök egy kisváros piszkos kocsmájában figyelem a mulatozók sör-forralta kedvét. Magát a Semmit. Tizenhat éves leány szédülök ha bájaiba nézek. Magába a Semmibe. A protoplazmát a Semmi tartja a Semmibe. A fákat a Semmi tartja a Semmibe. Az emberiséget a Semmi tartja a Semmibe. Lehetséges hogy az ittlét csupán két Semmi találkozása? A semmi a létező egyetemesség abszolút tagadása - mondja Heidegger Az ittlét annyi mint beletartottság a Semmibe - mondja ugyancsak ő. A semmi az Semmi - mondja B.T. csehszlovákiai magyar költő. /Elvetélt szivárvány II. rész 1/4/4 (Küzdelem a Semmivel és Heideggerrel) 369 �palócföld 95/4 Ha az Elvetélt szivárvány utolsó egysé­ mét a már ismert toposzok: Hérakleitosz, gének szerkezetét vesszük szemügyre, akkor Parmenidész szöveghelyi s az általuk köz­ jól láthatóvá válik, hogy az újkori metafizi­ vetített egyetemes szimbolika, majd az ár­ kát Nietzsche után immár teljes mértékben víz közös tragédiája, egy öngyilkosság kí­ megkérdőjelező Heidegger szimbolikus sérlete, a pátosz szépséget megidéző ihlealakja és a Mi a metafizika? semmi kon­ tettsége, a tradicionális mítosz és a jeleni­ cepciója milyen jelentékeny szerepet tölt be dejű hasonmás megalkotásának kísérlete s Cselényinél. A lét és létező radikális meg­ Céline bolyongásai az éjszaka mélyére. A különböztetését csak a „semmibe való bele­ könyvet a személyes hiány és a természet tartotts águnk" segítségével érzékelhetjük. mindig megújuló termékenységének ellen­ Ezek után valósulhat meg lét és létezők pontja zárja, ezzel megalkotva az E lv e ­ megkülönböztetése, amit a poézis mégin- télt szivárvány kezdősorainak is a kontrakább felfokoz, s ezután jelenhetnek meg is­ punktját: széles kopár mező sehol amerre jár vadalmafák tavaszi viharban árad AMIDŐN SZOLIMÁN E FÖLD A DUNAMELLÉK KILAKOLT vad bikaként bőg a folyó dombok puhakék nyári l ék egy domb sehol egy völgy se hol t (1/1/1) Az Elvetélt szivárvány két könyvében a különböző narrációk a poézis kiindulópont­ jait képezik, mintegy bemozdítják a külön­ böző struktúrákhoz kapcsolódó asszociáció­ kat, s mint jeleztük már az alkotó kompozíciós logikája, az általa megfogalmazott kér­ dések a képzeletbeli dialóguspozícióban itt mindig utaltatnak a befogadói aktusok meg­ közelítéseire. Ezáltal valósul meg a két kö­ 370 zépponti könyv komponáltsága, s ugyanak­ kor a centrum nyitottságának hangsúlyossá tétele. Érdeklődve várjuk az elképzelt szöveg negyedik részét, hogy itt milyen strukturált­ ság keretében jelenik meg narráció és poé­ zis egymást feltételező együttese, s hogy a végpont enigmatikus beteljesítése után mi következhet még. �hagyomány Takács György „Igizet szálljon az esős kősziklákra!” A kosteleki, gyepecei és magyarcsügési csángók ráolvasó gyakorlata A teremtett és rendezett világban semmi sem létezhet véletlenül, így minden ki­ mondható szó - a teremtő isteni Ige megfelelőjeként - valós, virtuálisan jelenlévő tar­ talmat, minőséget jelöl, amely megszólítható, s nevének kiejtésével mozgásba hozható. Az ima vagy a ráolvasás segítségével az embert adott léthelyzetében leghatékonyabban támogatni képes hatalmak állíthatók csatarendbe, amelyek a meghatározott szavak el­ mondása és cselekedetek elvégzése nyomán beáramlanak kis világunk határai közé. Mind az imádság, mind pedig a ráolvasás ezért szómágia, az igével való bűvölet eszköze - varázsige. Olyan hatalmas erejű szó, amelynek kimondásával a világunkban ható erők, energiák befolyásolhatók, irányíthatók. Ezen a felismerésen és hiten alapul minden ima és ráolvasás, amelyeket közös gyökereik el­ lenére is megkülönböztethetünk, hiszen a ráolvasással szemben „az ima esetében a szó kimon­ dója nem a befolyásolandó objektumhoz intézi szavait, hanem felsőbbrendű lény segítségét, közbenjárását kéri a cél eléréséhez”.1Így az imádság és a ráolvasás az általuk betöltött szerep alapján is elkülöníthető egymástól, miszerint ráolvasó minden szöveg - legyen az bármilyen eredetű - amelyet az élet egy-egy területének közvetlen segítő vagy rontó befolyásolására hasz­ nálnak.2 Vannak olyan szövegek, amelyek mindkét célra alkalmasak - a mindenkori szükség­ nek megfelelően. Ilyen az ún. "Kicsi Hiszekegy" is, amelynek a gyimesi Magyarcsügésről szár­ mazó, a hit megvallására, a fenyegető vihar, "nagy üdő", "görgeteg" elintésére egyaránt szolgáló változata jó egy évvel ezelőtt jelent meg e folyóirat hasábjain.3 Hasonló, fergeteg elleni ráolvasó szerepet tölt be az a "Nagy Idő elen való Imádság", amelynek a kicsiny gyimesi faluból, Gyepecéről származó szövegét a mellékelt képen lát­ hatjuk. A kéziratos lapot ottani kedves ismerősöm, Fekete Rozália néni juttatta el címem­ re levélben, majd három évvel ezelőtt.4(5)*. ♦ A szövegben szereplő zárójeles számok a tanulmány végén felsorolt adatközlők sorszámaira utalnak. 371 �palócföld 95/4 A „Nagy Idő ellen való imádság” kézírásos szövege Az imádságot végigolvasva láthatjuk, hogy szövege valóban kettős-arcú: formáját te­ kintve inkább ima, hiszen nem közvetlenül a készülődő égiháborúhoz fordul, hogy kérlelvefenyegetve eltérítse szándékától, hanem felsőbb, isteni segítségért folyamodik, betöltött szerepére nézve azonban ráolvasásnak vehető. A kezdetben volt, máig jelenlévő mitikus idő, és a benne megtett, szükség estén újra megismételhető isteni cselekedetek következe­ tes felidézésével ("ki meg mutatod mind égen és a földön hatalmaságodat (...) kia szelek­ nek kő esőknek parancsoltál...") az ima elmondója szavai bűvös ereje által felfüggeszti a történeti, profán időt, s az egyszervolt csodatétel kimondásával megnyitván az ég kapuit, szelíden parancsolva nyeri el az isteni segítséget. A világban lévő bajok, veszedelmek, s az embert velük szemben segítő csodatévő szavak és cselekedetek egyazon tőről fakadnak, ezért vehetjük fel sikerrel a harcot a nálunk hatalmasabb erőkkel: a viharral, a gonosszal, a rontással, a betegségekkel. A rontás, a fermekálás5 a boszorkányság eredetéről szól egy rövid hiedelemmonda, ame­ lyet Gyepecén hallottam: „Mert valamikor, amikor az Úrjézus Krisztus a fődön járt. Há’ vannak ilyen bátrabb fehérnépek, no. Minden esetre, ugye, sokféle az ember. Azt kérdezte ő, valakit meg akart intézni, hogy rontsa meg, hogy na... Milyen szándékkal vót, ő tudja. Megkérte az Úrjézust, hogy engedje meg, hogy tudjon fermeká’ni. S azt mondta: Én megenge­ dem. De az Istennek a színyit - azt mondja - soha meg nem látod!’ ’Nem baj - aszmongya - csak engedd meg eztet!' Na, az Úrjézus megengedte akkor, s osztá’ azutántól ez fungált. (5) �palócföld 95/4 Ugyanezt a történetet mondja el és egészíti ki a rontás ellen való védekezés képességének mitikus eredettörténetével egy „ha meg ijedt A gonosz szélbajtól" feliratú hosszú, epikus ele­ mekkel tűzdelt ráolvasó szöveg, amelyet Gábor János, volt magyarcsügési lakos századeleji, kézírásos füzetecskéjéből másoltam ki egy hideg, téli éjszakán, unokája, Gábor Emil konyhá­ jában. A ráolvasásbeli történet szerint a rontás és az ellene való védekezés képessége közös gyökerű, mindkettő Jézus Krisztus nagypénteki szenvedéséhez és kereszthalálához, a „Föld köldöke” Golgotához kötődik, ahol azokban az órákban az alsó és a felső világ erői egyaránt jelen voltak. Az akkor és ott történtek határozzák meg a rontás, s az ellene való védekezés esé­ lyeit itt és most is: "ha meg ijedt/ A gonosz szélbajtól// A míurunk Jézus Krisztust/ a gonosz zsidók ha­ laira/ ítélték megkötözték és/ kínozták verték./ Meztelenre vetkez-/ teték oda mentek a tündér fejér népek/ és az ur Jézusnak/ ővezőt ajándékoztak/ és azt kérdezte az ur/ Jézus mién ajándékot/ kértek tűk ezértJ Ők azt felelték hogy/ agya meg nekik aztJ a tudományt hogy/ járhasanak őkII Látatlan színbe bár/ midolgot ők elkövet/ hesenek bárkit/ meg tárnod hasanak/ ijedségei szivgörcs/ -el szív gyengüléssel/ ájulással riszketégel7/ szomorúságai/ Nagy búval elfésze-/ githesék rósz orákot/ rósz szelekel/ ke­ serves nagy nyilaiéJ sokai és 99 fele ...8/ csinálmányokal/ és a leggonoszabb/ urszitával9// és monda nekik az elbádja/ -dót ur Jézus Krisztus/ ne kérjétek ezt asszonyi-/ álatok/ Mert soha örökig az/ atyám színét meg nem/ látjátok és ők aztJ felelték se baj ha nem is/ és meg adatott/ És így ..J -bb és az ur Jézus Krisz/ tus megsajnálta a/ keresztény híveket/ hogy ártatlan ijen/ szenvedésre jusanak/ és áttadta// Ezt a tudo­ mányt nekün/ -k hogy egy módon/ segít kezünk hogy kéré/ sünkel hozá fojamod/ junk és ő fog segítséget/ itséget10 adni./ Parancsot ad az angya/ li seregeknek hogy/ be száljának Jeruzsá/ -lem hegyeiről./ Arany lajtoriákon leszájának és rök/ tön felszereljenek/ 99en fejér lovai/ 99 szürkével 99 barnkJ val 99 sárgával// 99 fegyveresen 99 kardo/ -són 99 szuronyoson/ 99 késekei 99-en fökel/ a lovasok a tündér/ boszorkányokot be kerít/ -sék a kik (N.N. az/) egyent bármi néven/ neve­ zendő rosszal kínozták/ be kerítsék./ Lovakkal le tapodtasák/ arany ... össze / szagadtasák a fegyvere-/ kel le lövöldözők/ a kardokai ősze vágják/ a szuronyosok szuronyba/ huzak a// Tőrei ősze döfözékI késekei esze hasogaják/ a lábik fejétől a feik/ teteéig és a Jordán/ vizébe vetesenek/ és úgy megsemisűjenek/ és úgy el ol­ vadjanak/ a hogy elolvad a/ viasz a melegtől és/ úgy el oszojanak mint/ a gyertya füst úgy/ meg ne találkozanak/ többet soha örökig/ minta hogy meg nem/ találko­ zik hegy hegyei/ úgy meg ne// Egyezenek a hogy nem/ egyezik a tűz a vizel és/ úgy meg aludjanak a hogy/ meg aluszik a tűz aJ víznek erejétől11 és/ meg semisüjenek (N.N. testjebol) és szivéből minden/ nemű bajok/ úgy meg semisüjenek/ a mint a hogy a szél aJ port elviszi az utakról./ Am" 373 �palócföld 95/4 A rontás, az urszita, az ártó célú (fekete) mágia eredménye lehet a mindennapi élet legne­ hezebb megpróbáltatásait jelentő súlyos betegségek némelyike. A gyimesi nép fehér mágiát űző ráolvasó gyakorlatában ezért a gyógyító szövegek lelhetőek fel a legnagyobb számban, mellettük jóval kevesebb a más célra szolgáló ráolvasó formu12 la. A betegséget okozó rontások közül a kosteleki, gyepecei és csügési emberek mindennap­ jaiban leggyakoribb az igézet, ig/y/izet, amelyet részint tudatos rontó tevékenység, részint akaratlan ártás következményének tartanak. Ilyen rossz szándék nélküli igézésről beszélt egy alkalommal leányka korára emlékezve Kosteleken Csilip Erzsébet: "Vót egy ángyom. Úgy reá vót kapva a szeme... mentem iskolába, s ha megláttam, csak annyit kellett, hogy reám pillantson, úgy fájt a fejem, hogy mikor hazamen­ tem, kellett kismáma vesse a vizet, nagyanyám. De ez napi renden így vót. Ren­ desen kellett őrözködjek, hogy nehogy meglásson. (...) Olyan vót az ő, olyan vót a szem e/4 Az Erzsiké néni által említett jelenségről magyar nyelvterületen először Laskái Osvát ír XV. század végi Beszéd gyűjtemény ében, ahol szintén igézésnek (fascinationes - vulgo yghezes) nevezi. Csaknem száz évvel később, 1562-ben a debreceni hitvallástétel szól a rontás e fajtájáról: "Az igézés betegség neme, midőn a ragálytól meglepett emberek elszáradnak, el­ hervadnak, tehetetlenekké lesznek, s a tárgyak megítélésében érzékeik csalódásba esnek".14 Az "igéz" szó nyomát a türk nyelveken át egészen az eurázsiai nyelvhasználatot "lingua francaiként évezredekig meghatározó szumír nyelvig követhetjük; ránk maradt nyelvem­ lékeik tanúsága szerint ugyanis a szumírok hitében a szemverést az ttigi ohul” okozza. Az "igi* jelentése "szem" (ugyanez a szó később pl. a mongolban "wge"-nek hangzik és "szó", "ige" jelentéssel áll), az "o/*w/"-é pedig "g o n o s z a szóösszetétel így "gonosz (vagy rossz) szem" értelemben olvasható.15 Pontosan ugyanerről, ugyanezekkel a szavakkal beszélnek máig is az ig(y)izet kapcsán a gyimesi csángók, éppúgy, mint a magyarlakta területeken mindenütt. Az igézésnek leginkább a védtelen, gyenge élőlények (gyermekágyas asszony, kisgyer­ mek, idős ember, fiatal állat, rügyező fa stb.) vannak kiszolgáltatva, de bármi mást (pl. vala­ kinek a munkáját) is meg lehet rontani szemmel.16 "Megigiződik a fa" - tartják Gyepecén. (14) A fák megigézése ellen Kosteleken "tavasszal, mikor virágoznak, akkor piros szalagot köttek reja, s akkor nem igizik meg".(23) Erről beszélt egy ízben régi kosteleki ismerősöm, Gyuri Virág néni is: "Hát azé’ kössük az izét, a pirosat, amikor nagyon szépen nyílnak a fák, s piros sza­ lagot kötünk vagy piros gyapjufonalat, hogy álljon meg a szemük azon a fonalon, ne a fán. Hogy ne igizzék."(2) 374 �palócföld 95/4 A megigézett fának "elhull a virágja".(2) - Gyógyítására éppúgy "vizet vetnek", mint a szemmel vert, fájó fejű embernek, állatnak. "Meg a virágot es meg tudják igizni. (...) Olyan sze­ mek vannak, hogy megigizik" - mesélte egyszer a Kostelek Felszegén lakó kenőasszony, Vrencsán Anna néni.(23) A "pókás bubákat", a kisgyermekeket éppúgy megjegyezték régen igézet ellen, mint a fiatal állatokat: "Hát, amikor kicsikék vótunk... sokat dógoztak a fehérnépek. A gyapjat is mind feldógozták, festettek, ilyen ágyterítőköt szőttek, csergéket szőttek, s festettek. Hittak oda, s a festőbe mártották igy a hüvelykiket, s igy a homlokunkra: ’Na, ne igézzenek meg!’ Jegyeztek meg, s úgy mentünk megjegyezve... Főleg a piros festővel. (...) Azé’, hogy amikor... az a rossz szem reanez... előbb azt lássa meg.... a jegyet rajta. S akkor nem tudja elkapni az igizet."(5) "S a pókás babákat es igy, amikor igy kiviszik innét az udvarol., azkat is vagy egy hamar egy kicsit az üst fenekiről... korommal."(15) "Mentünk a pünkösdi búcsúra... jöttek szekérrel, mentek a búcsúra. (...) S hogy a ki­ csi csitkok ne legyenek megigizve... egy olyan nagy fakalánt köttek fel a kicsi csitkónak a nyakára. Ahogy a csitkó futott, igy járt a kalán, ne. (...) Mondom édesapám­ nak, olyan leánkacska vótam: ’Há’ mé’ kötik, Édesapám, a kalánt a kicsi csitkora?’ ’Azétt - aszmongya - hogy nézzék a kalánt - aszmongya - hogy ne igiződjön meg a csitkó. Ne maradjon a szeme a szép csitkón, hanem nézzék a kalánt...’"(2) Az asszonyok, amikor "szövőt tettek", régen "a kapukat zárták bé, s kötték bé, hogy ne menjenek a nézők, me’ igizték meg" a szövőszéket.(2) Gyepecén: "Amikor szövőt tettek fölleg, még az ajtót es bézárták, nehogy a szomszédasszon, vagy egy ulyan, aki... aki úgy érdeklődik, vagy csudálkozik, mert ha megnezte úgy esszevigyült, nem tudták indítani el a szövőt. Akkor vettek vizet annak is. (...) A szö­ vőszéknek vizet vettek."(5) Kosteleken Váta Borbála néni mesélt egy ízben hasonló esetről, Gyepece szádában 17 álló, elromlott fedelű kicsi házában: "...egyszer egy ember, szövőt tettem vót, szőttünk, tudja. Úgy idejött, hogy megigizte-e, mi-e, úgy elromlott a szövő... hogy a’ nem vót jó semminek. Hogy élig tudtam osztá’ helyrehozni. ...úgy megigizte vót (...) hogy .... úgy elrontotta vót, hogy élig tud­ tam helyrehozni. (...) Megigiznek mindent."(21) 375 �palócföld 95/4 Az "igizet" ellen "olvasni" az idősebbek körében szinte kivétel nélkül mindenki tud. Az igéző kilétének megtudására és a fájó fejű, legyengült, megigézett beteg gyógyítására egya­ ránt szolgáló - a szenteltvízzel egyenértékű -szenesvizet általában a család idősebb asszonyai készítik. Természetesen az igézet elleni vízvetésnek is megvan a maga mitikus eredetmondája, amely gyakran magában a ráolvasó szövegben szerepel. Néhány évvel ezelőtt Gyimesfelsőlokon hallottam a következő rövid történetet egy idős asszonytól: "Máriának es, a Jézus növelőkorába’, akko’ fájt a feje. Akkor Mária es gyógyította. Ő es ima... imádkozott, s úgy gyógyitotta."(l) Ugyanígy jelöli meg a vízvető, imádságos ráolvasás néphitbeli gyökereit az az igézet elleni szöveg, amelyet a Magyarcsügés egyik legöregebb asszonyától, Kádár Borbála nénitől hallot­ tam: "Vizet vetnek... mondja reá azt a kicsi imádságot, s akkor iszik belőle háromszor, s megmosdik egy szikrát, keresztet vet ’Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek*, s a többit elönti, s ’ugy elmennyen az igizet, ahogy elment ez a viz\ osztán, ugye, megjő. (...) Tiszta imádság kell. Igen. (...) Keresztet vet, hogy: ’Vizet vetek neki, hogy tisztul­ jon meg az ő feje úgy, ahogy megtisztult a viz, mikor az Urjézus Krisztus beléállott a Jordán vízibe.’ S osztá’ aszongya, hogy: ’Vizet vetek Pálnak vagy Péternek, vagy aminek híják, ahogy vetett a Boldogságos Szüzmária az Ő áldott Szentfiának. Elin­ dult a Boldogságos Szüzmária Szent Józseffel Jeruzsálembe, magukkal vitték a Kisjézuskát. Szembetaláltak egy zsidó legényt és egy zsidó leánt. Azok a Kisjézuskát el­ vették, s megszeretgették, s halálra igézték. Ekkor Szent József rezes nyelű bicskájá­ val három szikrát ütött, s a Boldogságos Szüzmária a Jordán vizéből három csepp vi­ zet merített. S aki ezen igékkel vizet vet, minden ember és állat meggyógyul a fődön. Én es vizet vetek ... neki, ahogy vetett a Boldogságos Szüzmária az Ő áldott Szent­ fiának’, s mond Miatyánkot, s Üdvözletét (...) S akkor aszmondja, hogy: ’Kék szem, ződ szem megigézték ... úgy elmenjen’. S akkor osztán iszik belőle, s akkor a többit elönti nyűgöt felé, s aszondja, hogy: ’Ugy elmenjen az igizet, ahogy ez a viz elment’. (9) A "tiszta imádság kell" kijelentés részben arra utal, hogy Borbála néni hite szerint a gyó­ gyulás Isten segedelmével történik, félig-meddig azonban védekezésként is szolgál. A helybeli nép hitében ugyanis - részben a katolikus egyház tiltása folytán - a ráolvasás különböző mó­ dozatai nem egészen "Isten hírivei való dolgok". Úgy tartják, csak az tud "oldani", aki "kötni" is tud, amint arről gyermekkori emlékeit felidézve a nyolcvannégy esztendős Karácsony Ro­ zália mámi beszélt Gyepecén: 376 �palócföld 95/4 "Mikor lcánka vótam. Leánkák, gyermekek vótunk.... s édesapám odajött, oda az esztenához19 ... S egy embervei beszélgetett, s ... akkor azt mondta: ’Ugy el rontották a tehenjeimet - aszongya - el kell menjek valamerre, még a papoknak fizessek.* S akkor ... aszondta édesapámnak: 'Miklós bál’ Egy ló vót ott, egy ló. S aszondta: *Én ezt a lovat megfogom - aszondja - megkötöm a fához, ahogy én megakarom. S maga menjen, amennyi pap van a világon mindegyiknek fizessen, lám eloldik-e a lovat?! Azt én köttem meg, azt én kell eloldjam.’ No, ott akkor meg vót mondva... ő megér­ tette, hogy hát hiába fizet a papoknak, mer’ úgyse’ ér semmit, mer’ azért erősebb az... (...) a palánkai pap is azt mondta örökké, hogy az ördögök erősebbek (...) csakhogy méges le lehet győzni valamennyire." (11) Az igézettel megkötött beteg feloldozásában minden esetben a teljesség, a mindenség egésze vesz részt, hiszen a cél az "egész" -ség elérése. A vízvetés mitikus előképében szereplő hármasságból (Apa-Anya-Fiú) az Apa tüzet csihol, az Anya vizet mer, s a ráolvasás során elmondott igék közben vízbe vetett izzó szén tüzes (atyai) voltát a megtisztító víz anyaölében feláldozva, újra földdé válva segíti a bete­ get. A vízvetés így az atyai és anyai minőség új teremtést hozó "szent násza"-ként is fel­ fogható. Az elkortyolt víz gyógyító szerként szolgál, az áldott Nap leszentülése irányába ki­ loccsantott maradék pedig magával viszi az igézet ártó hatalmát. A vizet minden esetben olyan helyre öntik (kerítés, kapuoszlop mellé), ahol nem, vagy csak elvétve járnak. A víz általi megtisztulás egyazon szállal kötődik a keresztség felvételéhez és a régi idők emberének minden hajnalban lejátszódó rituális tisztálkodásához, amelyre gyönyörű pél­ daként szolgálhat egy imádság, amelyet az elmúlt év őszén hallottam Magyarcsügésen Váta Ilona nénitől, aki szépséges hevületű imáját a "régi öregek" módjára, szobája padlóján napkelet felé letérdelve mondta el: "Hajnal, hajnal, piros hajnal Be szépen köszönt az angyal. Kelj fel ember mély álmodból, Mosgyál ki a bűneidből! Essél térdre Isten előtt, Könyörögjél Jézus előtt! A "hétszer szentelt", megtisztító víz a gyimesiek hitében kibékíthetetlen ellentétben áll mindennel, ami valamilyen oknál fogva tisztátalannak számít. E szembenállásra számos példa hozható. A gyermekágyas asszony például hat hétig tisztátalan, ezért nem merhet vi­ zet, nem mehet át vízen, amint arról Gyepecén Fekete Márika néni beszámolt: "Avatás előtt nem engedték egyáltalán, mig a kicsi gyermeket meg nem keresztelte a papbácsi, meg nem avatódtunk,21 addig nem vót szabad vizet hozni, s patakon ke377 �palócföld 95/4 resztülmenni, vizen keresztülmenni. (...) Aszondták, hogy a nagy üdő kiseri. Jég elve­ ri, ahol jársz.22(12) A kostelekiek hite szerint "Mária es úgy tartotta be, hogy hat hétre, negyven napra ment az Urjézus Krisztusval a templomba".(2) Ha "avatatlan fehérnép" ment át a vizen: "...aszondták, hogy olyan, nem tudom, hogy vette az Isten, hogy miha pogány lett vóna, hogy aszmondták, hogy mikor udamen a vízhez, ulyant sikojt a viz egyet, csak ő nem hallja. Hogy odament ő avatatlan."(21) A földön bolyongó, kirekesztett lélek, amelyiket "se a mennyországba, se a pokolba bé nem fogadják"(5), vagyis a rekegö 23 sem kelhet át a tiszta vízen, ezért gyakran a folyóví­ zen, patakon - a világunk és a más-világ közötti határon24 - való átlábalás jelenti a min­ dig a baloldalon megszólaló rekegő elleni menedéket a "megkésért" emberek számára, amint azt a kosteleki özvegy Csilip Lázámé, Borbála néni elbeszéléséből megtudhatjuk: "A testvérem, Gyurikának hívják. Azok mentek szekérrel. (...) Ment a szekérrel, s akkor egy valami akkora ment utáni, s olyan csúnyán csinált, hogy ejtette kétségbe, hogy a szekérré reabuttak, s nem vót hova lenni e l,... s megállott az ökör, az ökrök­ kel mentek, szekérrel. S megálltak, s nem láttak semmit, csak az a nagy zugás, az a nagy kiabálás. Osztán mikor elértek egy helyre, akkor elmúlt, úgyhogy nem ment ke­ resztül a vizen."(3) Kászoni Jánoskáné Fekete Róza néni mesélte el egy ízben, hogyan akarta egy "öreg­ rend fehém ép" a tej elvételének boszorkányos tudományát átadni egy asszonynak, aki vé­ gül is - megrettenve a kántéros25 előírásai szerint vágott mogyorófavesszőn nyüzsgő kí­ gyóktól, békáktól, s egyéb, soha nem látott "csúf ángeriáktól"2 - elállt a tudás megszerzé­ sének szándékától. A nagybetegen fekvő, halálán lévő öregasszony27 utasításai a követke­ zők voltak: "Elmész ki - aszondja - ebbe s ebbe az erdőbe. (...) Vágjál le - aszondja - egy jo hosszú mogyorófát... (...) S akkor azt - azt mondja - fogd meg a hegyitől, s attól hozd, de nehogy hátra néjz! S avval te gyere haza - azt mondja. Patakon keresztül ne menj! (...) ...s gyere haza, s én oszt a többit megmondom itthon, még mit kell csi­ nálni."^) A Jézus Krisztushoz szorosan kötődő mitikus Jordán folyó vize szerepel abban az igézet elleni ráolvasásban, amelyet Kosteleken Tankó Mihályiéi és feleségétől, Albert Annátói is hallottam. A szöveget édesanyjától tanulta Mihály bácsi, tőle pedig felesége, akit máig is ügyel, nehogy elvétse a hatását kötött és megváltoztathatatlan szövegében is hordozó olva378 �palócföld 95/4 sást. 28 A magnetofon-felvétel készítésénél rá is pirított az eredetit egy sorral megkurtító aszonyra. Türelmetlen közbevágása máig is emlékeztet arra, milyen fontos a kosteleki em­ berek hite szerint a ráolvasó pontos ismerete: "Vetem a vizet a Jordán vízibe, úgy használjon! Kék szem, ződ szem, hetvenhét féle szem megnezte, megigizte. Igizet szálljon az erős kősziklákra, Nagy sinka mezőkre, Rengeteg erdőkre, Hol a kutyák nem ugatnak, S a kakasok nem szólnak, S a lovak nem nyerítnek! Testje, vére, csontja maradjon tisztán, Ahogy a Boldogságos Szüzmária, s a Szentlélek Úristen a világra hozta!"( 18) "Amikor vagy állat beteg, vagy... vagy férfi, vagy nő" - felelte a szöveg használatára vo­ natkozó kérdésemre Anna néni.(19) Később férje így egészítette ki: "... a rossz szem megnézi az embert. És osztá’ kezd fájni a feje. Akkor ezt az imád­ ságot el kell mondani egy kanna vízre... azt frissen hozni, azt a vizet akkor. S akkor... kilenc szenet a füttőből, vagy gyufaszálat elgyújtani,29 s belevetni. S akkor azt... sze­ net vesz a kályhából ki, azból visszavetni egy pár szenet. S akkor abból az, akinek fáj a feje kilenc cseppet igyék, s ott megmossa a fejit, s ott a szüvinél, s mingyá’ helyre van jöve."(18) Tőlük tudtam meg, hogy a kostelekiek hite szerint a ráolvasót csak fiatalabbnak szabad elárulni, idősebbnek azonban nem, mert azzal elveszítené varázserejét: "... csak nálamnál kisebb tanulja meg, s má’ ha nálamnál idősebb, akkor az enyim nem érvényes, így mondják".(19) "Idősebb nem szabad megtanulja, met akkor a... melyik, a fiatalabbtól tanulja meg, akkor aznak má’ nem használ a... Édesanyám vót olyan hetvenéves, nyócvan, amikor 30 megtanultam vót tölle" (18) Az igézet elleni vízvetés teljes menetét egy kosteleki példán mutatom be, amelyet az akkor a falu Felszegén "ögyvezi" sorban élő Gyuri Virág nénitől hallottam: "Friss vizet merítünk, vagy csorgatunk a vízivó csészébe. (...) A kályhaszegélyre a késvei, mivel a kenyeret szeljük, keresztet csinálunk ... s a kannát arra tegyük reá. (...) Égő szenet veszünk ki a füttőből a kés hegyin, s beledobjuk a vízbe. S mikor dobjuk a vízbe, akkor úgy mondjuk: ’Kék szem, ződ szem, irigy szem, rossz szem át­ nézte (N.N.)-t. A szem megnezte, szív megszerette, a gonosz igizet belészállott.’ 379 �palócföld 95/4 Megint veszünk szenet. A második szenet es mikor vessük, akkor azt mondjuk: Tisztuljon, takarodjon a gonosz igizet! A fekete kősziklákra, hogy a piros vérit ne igya, hogy a szálas húsát ne hasogálja! Úgy maradjon, ahogy a Boldogságos Szép Szűz Mária az anyja méhiből a világra hozta!* Akkor vessük a harmadik szenet es, égő szenet a füttőből a vízbe. Az sir, ha megvan igizve, akkor nagyon sírnak a sze­ nek, szállnak le a csésze fenekibe: ’Ezer angyal jöjjön, hogy vigasztalja, hogy semmi gonosz igizet benne ne nyughasson!’ S akkor keresztet csinálunk, keresztet vetünk (...), s elkezdjük a Miatyánkot, addig a csésze szádán mind kereszt formát csinálunk a késvei. Elmondunk ... igy mondjuk Miatyánkot, az Üdvözletét, s a Hiszekegyet, há­ romszor igy, ahogy elmondtam. No, s osztán igy mondjuk, hogy: ’Olyan tisztán ma­ radjon az egész teste, mind a Jordántól kimerített szép tiszta vize!* S rományul reamond... én rományul is mondom (...): ’Apa sa stínga focu’, si se dezleaga dedeochiu’, hogy a ’viz megóccsa a tüzet, s semmisüljön meg az igizet!’ Fáj nagyon a fe­ je, akit úgy megigiznek ... s olyan ember van, hogy reakap,... hogy reanéz az egyén­ re, s má’ rögtön megigizte. Úgy a szeme rajtamarad, s úgy lehet hasonlítani, mikor napszurást kap a feje."32(2) A ráolvasásban szereplő román szövegrész arra az egyre erősödő román, ortodox hatásra is utal, amelyre már a fentebbiekben is felfigyelhettünk, s ami e három faluban már a XIX. század elején-közepén megindult, ám nagyobb méreteket csak a századunk közepére felerő✓ ^ södő tudatos elrománosító politika eredményeként öltött. Az igézet által előidézett fejfájás valóban nagyon hasonlít a napszúrás következményéhez. A felkelő vagy leszentülő Nap óvatlan megpillantásától fakadó fejfájás gyógyítására szolgáló rövid ráolvasót és a hozzá fűzött magyarázatot szintén Kosteleken hallottam: "Mikor kel fel a Nap, előbb keresztet kell vetni, s úgy kell megnézni a napot, mert ha nem, olyant es, ez igaz es vót, hogy napszurást kapott. Olyan hirtelen. S annak tudom az izejit, hogy micsinálnak. Amit a napszurástól... Az el kell menjen a vízre, a folyóra, s igy mondjuk forgács, kilenc forgácsot kell belémártson a vízbe, és vesse keresztül a fejin. S mondja azt, hogy: ’A Nap a vízbe, s a viz a fejembe.’ Ezt kell mondja, ezt tudom. Na, s ... olyan napszurások kerülnek, hogy evvel megtérnek. (...) Mikor a Nap nyugszik el, keresztet kell vetni akkor es, s kell mondani: ’Jóéccakát!’ Azt kell mondani, mikor a Nap nyugszik el. S mikor jö fel es keresztet kell vetni."(23) Hasonló ráolvasások találhatóak a "Magyar ráolvasások" című gyűjteményben, vala­ mint Diószegi Vilmos már említett írásában Moldvától, Bukovinától, Tordáról, Oláhlapádról, a Borsa völgyéből és Debrecenből.34 380 �palócföld 95/4 Gyuri Virághoz hasonlóan olvas "igyizet" ellen Kostcleken Vrencsán Anna mámi, s a Magyarcsügésen lakó Györgyice "Kicsi" Andrisné, Kata néni is részben megegyező módon veti a vizet: „’Kék szem, fekete szem, ződ szem, irigy szem, jó szem. Szem megnézett, szü meg­ szerette, gonosz igizet belészállott. Tisztuljon a fekete kősziklákra! ügy maradjon, ahogy az Isten hozta az anyja méhéből a világra.’ Ez a vizvetés. Három szenet belévetni a vízbe, s a nevit mondani, akinek veti. Hát ezt nannyámtól tanultam vót. A vizvetést.//(23) „'Keresztet vetünk a fődre, s háromszorig elmondjuk az Üdvözlégy Máriát, de min­ den Üdvözlégy Mária után a Dicsőséget es mondjuk. S három szenet belévetünk a vízbe, egy kanna vízbe, s egyet visszalóditunk utána, hogy: ’Ezt a gyermeket megigizték, de csak ha leszállnak a szenek, akkor van megigizve, s ha nem szállnak le, nincs megigizve.”(8) Tímár Virág néni Kosteleken az égen járva mindent vigyázó, az emberi sors nehéz pil­ lanataiban oltalmat, menedéket nyújtó Holdistennőt, Babba Máriát35 hívja segítségül igé­ zetet orvosoló ráolvasójában: "Ha valakit megigiznek, fáj a feje, s ilyen kicsi babáknak... (...) Én arra mondtam ezt: ’Babba Mária, Vidd el oda, Hol kutyák nem ugatnak, Kakasok nem szólnak, Kovásszal kenyeret nem sütnek!’ S akkor kétszer-háromszor eltöpdöstem."(7) Babba Mária, a Szép Szűz Mária a gyimesiek hitéuek központi alakja, akinek tisztelete, imádata nem magyarázható pusztán a kereszténység tanításaiból. Babba Mária ugyanis a felnőttek hitében egyenrangú Istennel, a gyermekek számára pedig az egyetlen Isten,36 Babba37 sajátos jellemzői az Ókori Kelet "Nagy Anyá"-\\d\, s a magyarsággal rokon népek hitében élő - eredetileg Szarvas Ősanyaként és Napistennőként tisztelt - Anyaistennővel való rokonságára utalnak. "Eltöpdösni", "elfújni" akkor szokás az igézetet "hogyha nincsen víz közel, s beteg vala­ ki, hogy megvan igizve. Akkor áll szembe aval, aki megvan igizve, s akkor ... mondja úgy, ahogy elmondtam... csak nincsen viz.S keresztül fú a fejin" - tanított egy szikrázó téli déle­ lőttön Gyuri Virág néni.(2) A betegséggel fenyegető ijedség vagy bánat ellen ónt, annak hiányában viaszt öntöttek a "régi öregek". Fekete Rózsa néném a mai napig jól emlékszik, hogyan imádkozott rá ijedségére gyermekkorában egy ismerős öregasszony, Gumbik Imréné: 381 �palócföld 95/4 "... há’ voltam én is megijedve, s ... Édesanyám elvittt, azt mondták ónt önt, az ónt megforrósitotta, tudja, s egy tálba vizet tett, tiszta vizet, s akkor egy késsel igy keresztül, mindig keresztet csinált, amig mondta. A Miatyánkot mondotta el, Üdvözletét mondott el, s a Hiszekegyet. S akkor elmondta utána azt, hogy: ’Az Urjézus Krisztus szén’ nevé­ ben kérlek... bubánat, vagy ijedség,... távozz el ebből a testből, a húsából, a csontjából, a vériből, a szőriből ...! Úgy a... miből áll az ember, mindent. De ezt az Isten szent nevébe’ kérték, ez nem ilyen gurucsák vótak, ami addigi alapon ment... S mikor azt elmondta, akkor ... azt a tálot rejatette a fejemre a vizvel, s akkor azt az ont beleöntötte. S ő akkor osztá* abból tudta, ni, itt a szived, vagy mitől ijedtél meg ... S akkor azt reatette, annyi­ szor elmondta, kezeimre, térdjeimre, igy a szivemre, hátomra, derekamra, lábaimra... addig öntötte. De annyit mondhatok, hogy az hasznos vót. A’ jó vót. (...)... ha nem vót on, s akkor viasszal öntötték. De úgy is jó vót. Na, hogyha vót egy oan, olyan tizisse, hogy azt, nem tudott szabadulni, vagy az... egy bánatból megkapja, vagy pediglen ijed­ ségbő’. (...) De azt a vizet, azután az utóján azt elvitte, s a patakba öntötte, hogy menjen el, mind ahogy a viz lefelé folyik, hogy távozzon el. S én attól helyrejöttem. (...) Ez en­ gem meggyógyitott."39(5) (A tanulmány folytatása következő lapszámunkban.) A datközlők névsora: 1. Anonyma, Gyimesfelsőlok 2. Berecki Jánosné Gyuri Virág (sz. 1923.), Kostelek 3. Csilip Lázámé Vrencsán Borbála (sz. 1913.) Kostelek 4. Csilip Tibomé Berecki Erzsébet (sz. 1952.),Kostelek 5. Fekete Jánosné Korbuly Rozália (sz. 1933.), Gyepece 6. Fekete Miklósné Oláh Anna (sz. 1924.), Gyepece 7. Gcrculy Andrásné Tímár Virág (sz. 1930.), Koste­ lek 8. Györgyice Andrásné Korbuly Katalin (sz. 1921.) Magyarcsügés 9. Kádár Iméréné Berecki Borbála (sz. 1907.) Magyarcsügés 10. Karácsony Istvánnné Kondra Mária (sz. 1920j) Gyepece 11. Karácsony Miklósné Fekete Rozália (sz. 1908.) Gyepece 12. Kászoni Fekete Tamásné Csilip Mária (sz. 1938.) Gyepece 13. Kulcsár Jánosné Szőcs Mária (sz. 1932.) Gyimesbükk, Budáka-oldal 14. Popovics István (sz. 1921.) Gyepce 15. Popovics Ist­ vánná Vrencsán Klára (sz. 1930.) Gyepece 16. Tankó Berta Mónus (sz. 1925.), Gyimesközéplok, Tarkő megálló 17. Tankó Ferenc (sz. 1936.) Kostelek 18. Tankó Mihály (sz. 1939.) Kostelek 19. Tankó Mihályné Albert Anna (sz. 1945.) Kostelek 20. Tímár Viktor (sz. 1936.) Hidegség 21. Váta Györgyné Vrencsán Borbála (sz. 1914.) Kostelek 22. Váta Mik­ lósné Károly Ilona (sz. 1920.) Magyarcsügés 23. Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna (sz. 1915.) Kostelek. Jegyzetek 1. Pócs Éva: Szem meglátott, szív megvert. Magyar Helikon, Bp. 1986. 243.0. és isz.: A "gonoszűzés" má­ gikus és vallásos szövegei, in: "Mert ezt Isten hagyta..." sz: Tüskés Gábor, Magvető, Bp. 1986. 213-251.0. 2. vö. 382 �palócföld 95/4 Pócs: Szem meglátott... (tov. Pócs 1986.) ih. 3. Takács György: "nyujes kezet Mária../' in: Palócföld 1994/3. 268-283.0.! 4. A z ima szövege a kővetkező: "Nagy Idő elen való Imádság/Oh nagy hatalmú Úristen ki/meg mutatad mind égen és a/földön hatalmaságodat/midőn a felegekból áldot/Szozatidat a hegyek fuda-/mentomjait meg inditotad/meny köveidel/nyilaidal/retented a bűnösöket Oh/Názáreti Jézus Zsidoknak/Királya kia szeleknek/kő esőknek parancsoltál/ hogy sem határba sem/hajlékba kárt nem tész/parancsoljon a mostani/Égiháborunak hogy a szaka/gyanak el hegyekről/hegyckre kősziklákrol/kósziklákra hol a Jézust/nem emlegetik áment" vö. Bosnyák Sándor: A gyimesvölgyi magyarok hitvilága, in: Folklór Archivum 14. 1982. 43.o.; Pócs Éva: Magyar ráolvasások 1-2. MTA, Bp. 1985. 2. köt. 4 1 3.o.XIV.72/2.; Takács im. 281.0.; Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Csíkszereda, 1995.34.0. 5. fermeca = búvöl, megigéz, ront. 6. fungált = létezett, működött 7. r e s z ­ k e tő s s e l 8. A szöveg a kipontozott részeken olvashatatlan. Átírásomban az eredeti sorközöket egy, az oldalkö­ zöket két zárójellel jelölöm. 9. vö.rom: ursita = sors, végzet. Valaki végzetére töró rontás 10. sic! 11. A meg­ olvadó viasz, majd a tüzet megoltó víz képe valószínűleg a viasz- vagy ónöntés, illetve a vízvezetés gyakorla­ tára utal., bár biblikus eredete sem zárható ki. 12. A ráolvasók felosztására 1. Szendrey Zsigmond: A varázsla­ tok eszközei, in: Ethongraphia XLVI1I. (1937.) 386-405.O. 13. vö. Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorká­ nya. Magvető, Bp. 1986. 195.o. 14. i.m. 194.o. 15. vö. Götz László: Keleten kél a Nap 1-2. Püski, Bp. 1994. és Dr. Varga Zsigmond: Az ósmagyar mitológia szumir és ural-altáji öröksége. Califomia, USA, én. 177.0. 16. Kallós Zoltán: Ráolvasás a moldvai és a gyimesi csángóknál, in: Műveltség és hagyomány Vili. KLTE.Debrecen, 1966. 140.o. 17. száda = vminek a szája, nyílása, bemenete. 18. vö. Bornemisza Péter: Örödögi kísírtetek. Ma­ gyar Helikon, Bp. 1977. 35. o. ("Az igézetről"); Pócs 1985. 2.köt. 470.skk. 19. a marhák, juhok és a rájuk ügyelők szállása a fejési idényben 20. A palánkai pap ortodox. Az ortodox egyház hagyományosan sokkal elné­ zőbb a katolikusnál a nép "babonáival" szemben. 21. avatás = a gyermekágy hat hete utáni templomi megtisztulási szertartás, az "oltár kikerülése", amely a gyermek keresztelésével egyszerre történik. 22. vö. Balogh Ödön: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. Kolozsvár, 1942.8.o.; isz: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról. Erdélyi Múzeum 1932. 7-12.szám; Bosnyák 1982.135/533. 23. vö. Daczó Árpád: A gyimesi rekegő. in: Népismereti Dolgozatok, Kriterion, Bukarest, 198 1 .1 9 7 -2 0 l.o. 24. vö. Pócs Éva: Tér és idő a néphitben, in: Ethnographia XCIVy 19837 /177-205.O. 25. tejelvevő boszorkány 26. vö.rom. anghirie = légy, bogár. 27. A boszorkány tudományának halála előtt való átadására. 1. Szendrey 1986. 344-348.0. 28. vö. Kallós, 144.o. 29. A kilenc gyufaszálat használó mód újabb keletű, vö. Bosnyák 1982.121/418. 30. vö. Kallós 146.0. és Diószegi Vilmos: Embergyógyítás a moldvai székelyeknél, in. Néprajzi Közlemények V 7 1960734 .szám 35.o. 31. dedeochiu (helyesen: dezochiul) = igézet. 32. vö. Bosnyák 1982.116.skk.; Diószegi, 75-82.o.; Pócs 1985.256.skk. 33. Már P. Gegő Elek "A moldvai magyar telepekről írt könyvében (Buda, 1838.) olvasható a (román) csügési magyarok panasza: "esztendők olta nem láttunk papot, mű papok nélkül ollyanok vagyunk itt, mint a barmok".(l 3.o.) Kostelek,Gyepece és Magyarcsügés eredetileg római katolikus vallású lakossága emiatt görög katolikussá lesz, majd egy részük 1948-ban a Habsburgok által katolizált románsággal együtt "visszatér" az ortodoxiába. A z eredetileg Csík-székhez tartozó falvakat később Bákó (Bacau) megyéhez csatolják, végleg elszakítva őket éltető gyökereiktől. 34. vö. Pócs 1985.1.köt.36.o. I.2.7., 83.0.111.12.1-13.5., 84.0.111.14. és 102.0. 1V.2.25.; Diószegi, 54-56.o. 35. vö. Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária, in: Népismereti Dolgozatok, Kriterion, Bukarest, 1980. 231-239.0.; Molnár V. József: Csíksomlyó. in: óshagyomány 1271993771-74.0.; Ta­ kács György: Babba Mária, in: Országépítő 1993/4. 56-61.0. és 1994/1.35-41.0.; Vitos László Babbamária. Máriakultusz Székelyföldön. in.: Kapu 1993/5. 51-54.o. 36. vö. Daczó 1980.235.0. 37. vö. Daczó 1980.; Ta­ kács 1993-94.; Vécsey Gyula: A csíksomlyói Salvator kápolna szentélyének különleges rései, in: Országépító 1992/3. 63-68.o. 38. vö. Takács 1993-94. 39. vö. Diószegi, 82-92.0. 383 �palócföld 95/4 Chlef editor : József Pál Adress o f editorial Office: H -3101 Salgótarján, P f.:2 7 0 Tel.: (0 0 3 6 ) 3 2 -3 1 4 -3 8 6 , 3 2 -3 1 1 -0 2 2 384 �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád M egye Közgyűlése, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1995. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH IMRE IRODALMI PÁLYÁZATOT A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1995. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőség címére (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.). Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1996 januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelőséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYE KÖZGYŰLÉSE PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �50 Ft+ÁFA � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/50e8d0ced078b40bde94d2e00b3c004f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1995/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1995 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika